1750-1900

144 B EV EZETÉS

Kiadják Denis
Diderot Megjelenik Immánuel Kant
Encyclopédie-ájának Jean-Jacques Rousseau Aláírják az megjelenteti
(Enciklopédia) úttörő politikai műve, amerikai Függetlenségi A tiszta ész kritikája
első kötetét. a Társadalmi szerződés. nyilatkozatot. című művét.

t
A A

t
1751 1762 1776 1781

1759 1763 1780 1789

v
Voltaire a Candide-bán
kifigurázza a leibnizi állítást,
miszerint „minden a legjobban
van ezen a lehetséges
legjobb világon”.
I
A párizsi
v
Jeremy Bentham
V
A Bastille ostroma
békeszerződés Nagy- Bevezetés az erkölcsök és a jelzi a francia
Britanniát Észak- törvényhozás alapelveibe című forradalom
Amerika fő gyarmat­ művében kidolgozza az kirobbanását.
hatalmává emeli. utilitarizmus elméletét. A könyv
csak 1789-ben jelenik meg.

reneszánsz idején a koráb­ A leggazdagabb nemzetek, például polgári jogok keretrendszerének le­

A ban az egyház irányítása

alatt álló egységes Európa
önálló nemzetállamokká tagolódott.
A hogy a hatalom az egyes orszá­
gokhoz került, jellegzetes nemzeti
kultúrák alakultak ki, ami legnyil­
vánvalóbbá a művészetekben és
az irodalomban vált, de a 17. szá­
zadban kibontakozó filozófiai stílus-
irányzatokban is visszaköszönt.
A ráció korában éles határvonal
húzódott a kontinentális filozófiai
racionalizmus és a brit filozófusok
empirizmusa között. A 18. század­
ban, a felvilágosodás kibontako­
zásával a filozófia továbbra is Fran­
ciaországban és Nagy-Britanniában
koncentrálódott. A régi értékek
és a feudális rendszerek szétporlad­
tak, ahogy a kereskedelemre épülő
új nemzetek utat nyitottak a városi
középosztály megerősödésének.
Nagy-Britannia, Franciaország,
Spanyolország, Portugália és Hol­
landia, világszerte gyarmatokat és
birodalmakat létesítettek.
Franciaország
és Nagy-Britannia
A filozófia egyre inkább társadalmi
és politikai kérdésekre koncentrált,
nemcsak általánosan, hanem a
nemzeti szál mentén is. Nagy-Britan-
niában, ahol ekkorra már lezajlott
a forradalom, az empirizmus elérte a
csúcspontját Hume munkásságával,
miközben a politikai filozófiát
az utilitarizmus uralta. Mindez az
1730-as években kezdődő ipari forra­
dalommal párhuzamosan zajlott,
ahogy a gondolkodók, mint Mill,
finomhangolták Bentham utilitariz-
musát, elősegítették mind a liberális
demokrácia, mind pedig a modern
fektetését. A franciaországi helyzet
azonban távolról sem volt ennyire
stabil. Descartes racionalizmusa
teret adott a Blozófusok generációjá­
nak, olyan radikális politikai filozó­
fusoknak, akik az új, tudományos
gondolkodásmódot kívánták népsze­
rűsíteni. Közéjük tartozott az irodal­
már, szatíraíró Voltaire és az enciklo-
pédista Diderot, ám Rousseau volt
a legforradalmibb mind közül.
A szabadság, egyenlőség és testvéri­
ség alap elvein nyugvó, társadalomról
alkotott víziója jelentette 1789-ben
a francia forradalom csatakiáltását,
és ez inspirálta azóta is a radikális
gondolkodókat. Rousseau szerint
a civilizáció züllesztő hatással van az
ösztönösen jó emberre. Gondolko­
dásának ez az alapvetése határozta
meg a beköszönő új irányzat,
a romantika alaptónusát.
 FORRADALMAK KORA 145

Bonaparte Napóleon Seren Kierkegaard Charles Darwin Az európai nagyhatalmak

Franciaország megírja Vagy-vagy A fajok eredete című nagyszabású
császárának kiáltatja és Félelem és reszketés művében kifejti evolúció­ gyarmatosításba
ki magát. című műveit. elméletét. kezdenek Afrikában.

A A
t T
1802 1843-46 1859 1880 -A S ÉVEK

1807 1848 1861 1890

V V
Kiadják Georg W. F. Kiadják Kari Marx és
Hegel művét, A szellem Friedrich Engels
fenomenológiáját. Kommunista kiáltványát.
Európán végigsöpör
a forradalmi hullám.
John Stuart Mill Megjelenik az egyik
megjelenteti Utilitaiia- legnevesebb pragmatista,
nism (Utilitarizmus) William James The
című művét. Principles of Psychology
(A pszichológia alapelvei)
című műve.

A romantika korában az európai mégis a következő generációhoz közreadták a Kommunista kiált­

irodalmat, festészetet és zenét
erősen meghatározta a természet
idealizált képe, éles kontrasztot
alkotva a felvilágosodás szofiszti­
káit urbánus eleganciájával. A leg­
fontosabb különbséget talán az
jelentette, hogy a romantikusok
az érzést és az intuíciót az értelem
felett állónak tekintették. A z Euró-
pa-szerte elterjedő irányzat egészen
a 19. század végéig tartott.
A német idealizmus
A 19. századot a német filozófia hatá­
rozta meg, nagyrészt Kant munkás­
ságának köszönhetően. Idealista
filozófiája, amely szerint semmit nem
tudhatunk meg az önmagunkon túl
létező dolgokról, radikális változást
hozott a filozófiai gondolkodásban.
Kant csupán néhány évvel volt fiata­
labb Hume-nál és Rousseau-nál,
tartozott. Fő filozófiai munkái
a másik kettő halála után születtek,
és a világegyetemről, valamint a róla
szerzett tudásunkról szóló magyará­
zata sikeresen integrálta a raciona­
lista és az empirista irányzatokat oly
módon, hogy azok ekképp jobban
illettek mind a romantikához, mind
pedig a német kultúrához.
Kant követői közé tartozott
Fichte, Schelling és Hegel, akiket
ma német idealistákként tartunk
számon, valamint Schopenhauer is,
akinek Kant filozófiájáról szóló
sajátos interpretációja a keleti filo­
zófiából is merített.
Hegel merev idealizmusának
követői között találjuk Marxot is, aki
zseniálisan ötvözte a német filozó­
fiai módszereket, a francia forradalmi
politikai filozófiát és a brit gazda­
ságelméletet. Miután Engelsszel
ványt, megírta A tőke című művét,
amit minden idők egyik legnagyobb
hatású filozófiai művének tartanak.
A lig néhány évvel Marx halála után
a világ számos területén alakultak
ki forradalmi államok az általa kidol­
gozott elvek alapján.
Mindeközben az Amerikai
Egyesült Államokban, amely lerázta
magáról a brit gyarmati státuszt,
és a felvilágosodás értékeit követő
köztársaságot hozott létre, az
európai gyökerektől függetlenedő
amerikai kultúra kezdett kialakulni.
A z eleinte romantikus irányzat
a 19. század végére hazai bázisú
filozófiai irányzatot termelt ki,
a pragmatizmust, amely az igazság
természetét vizsgálja. Mindez
megfelelt az ország demokratikus
gyökereinek, és kiválóan illett az új
évszázad kultúrájához. ■
146
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Ism eretelm élet
IR Á N Y Z A T
Szkepticizm us
ELŐTTE
Kr. e. 350 Arisztotelész
elsőként utal „üres lapként"
a gyermeki elmére.
1690-es évek Locke szerint
a fizikai tapasztalat révén
mind a gyermekek, mind
a felnőttek megbízható tudást
szerezhetnek a külső világról.
U TÁNA
1859 Mill A szabadságról
című könyvében kifejti, hogy
nem vagyunk tévedhetetlenek.
1900-as évek Gadamer
és a posztmodern gondolkodók
a szkeptikus érvelést
alkalmazzák a tudás minden
formájára, m ég a tapasztalati
úton m egszerzett informá­
cióra is.
A KÉTELY NEM KELLEMES
ÁLLAPOT, A BIZONYOSSÁG
AZONBAN ABSZURDITÁS
VOLTAIRE (1694-1778)
oltaire francia entellektüel és hogyan létezik, de a tudósok és
V volt a felvilágosodás ko­
rában. Ezt az időszakot a
világ és a benne élők életmódjának
erőteljes megkérdőjelezése jellemez­
a filozófusok új megközelítésmódokat
találtak az igazság meghatározása
érdekében. 1690-ben Locke azt
állította, hogy egyetlen gondolat
te. A z európai filozófusok és írók sem velünk született, és hogy min­
figyelme az elismert tekintélyek - den eszme és ismeret forrása kizáró­
például az egyház és az állam - felé lag a tapasztalás. Érvelését tovább
fordult, hogy megkérdőjelezzék az nyomatékosította Newton, aki
érvényességüket és az eszméiket, kísérleteivel új utakat nyitott a világ
miközben új perspektívák után is ku­ igazságainak megismeréséhez.
tattak. A 17. századig az európaiak Voltaire ebben a bevett tradíciók
lényegében elfogadták az egyház elleni lázadó közegben nyilvánította
magyarázatát arról, hogy mi, miért ki, hogy a bizonyosság abszurditás.
A történelem szinte
Nem úgy születünk, hogy
valamennyi tényét
az eszmék és fogalmak
és elméletét felülbírálták
m ár a fejünkben vannak
valamikor.
Minden eszme és elmélet
megkérdőjelezhető
A kétely nem kellemes
állapot, a bizonyosság
azonban abszurditás.

Lásd még: Arisztotelész 56-63 ■ John Locke 130-33 ■ Dávid Hume 148-53 ■ John Stuart Mill 190-93 ■ Hans-Georg
Gadamer 260-61 ■ Kari Popper 262-65
Voltaire úgy látta, a felvilágosodás korá­
nak empirikus bizonyítékokon alapuló és
elfogulatlan kíváncsisággal megközelített
tudományos kísérletei egy jobb világhoz
vezetnek.
Két módon is cáfolta a bizonyos­
ság eszméjét. Először is hangsú­
lyozta, hogy a matematika és a logi­
ka kisszámú szükséges igazságától
eltekintve a történelem legtöbb
tényét és elméletét felülbírálták
valamikor. így hát, ami „ténynek"
tűnik, az valójában alig több műkö­
dő hipotézisnél. Másodszor pedig
egyetértett Locke-kal abban, hogy
nem léteznek velünk született
eszmék, és hangsúlyozta, hogy
a látszólag születésünktől fogva
ismert eszmék csak kulturális jelen­
ségek lehetnek, azok ugyanis
országról országra eltérőek.
Forradalmi kétely
Voltaire nem azt állította, hogy ne
lennének abszolút igazságok, de
nem látott eszközt azok elérésére.
Emiatt vélte úgy, hogy a kétely az
egyetlen logikus álláspont. Tekin­
tettel arra, hogy ebből fakadóan
Voltaire
elkerülhetetlen a végtelen nézetel­
térés, szerinte ki kell dolgozni egy
rendszert - például a tudományt -,
amely megalapozza az egyetértést.
Azzal a kijelentésével, miszerint
a bizonyosság kellemesebb a ké­
telynél, azt sugallta, hogy sokkal
könnyebb elfogadni az autoriter
kijelentéseket - például a monarcha
vagy az egyház kinyilatkoztatásait
-, mint megkérdőjelezni azokat,
és a magunk erejéből gondolkodni.
Párizsi középosztálybeli családban
született. A z egyetemen jogot
tanult, de az írást mindig is jobban
szerette, és 1715-re híressé vált
kiváló irodalmi szellemességéről.
A Voltaire Frangois Marié Arouet
francia író és gondolkodó írói és
filozófusi álneve volt. Szatirikus
stílusa gyakran bajba sodorta: több­
ször bebörtönözték a nemesség
sértegetése miatt, egyszer pedig
még hazájából is száműzték. Emiatt
telepedett le Angliában, ahol az
angol filozófia és tudomány nagy
hatást gyakorolt rá. Franciaország­
ba való visszatérését követően
különféle spekulációs ügyleteknek
FORRADALMAK KORA 147
Hitt abban, hogy létfontosságú
kételkedni minden „tényben”
és megkérdőjelezni minden tekin­
télyt. A kormányzati hatalmat
korlátozni kell, a szólás szabadságát
viszont nem. Mint mondta, a tudo­
mány, valamint az oktatás anyagi
és erkölcsi fejlődéshez vezet.
Ezek egyúttal a felvilágosodás és
a Voltaire halála után 11 évvel
kirobbanó francia forradalom lényegi
eszméi is voltak. ■
köszönhetően vagyonra tett szert,
így az írásnak szentelhette az
idejét. Több botrányos és hossza­
dalmas szerelmi viszonyba is
belekeveredett, és beutazta egész
Európát. Későbbi éveiben szenve­
délyesen kampányolt a vallási
intolerancia ellen, mind szülőha­
zájában, mind külföldön.
Legfontosabb művei
1733 Lettres philosophiques
(Filozófiai levelek)
1734 M etafizikai értekezés
1759 Candide vagy az optimizmus
1764 Filozófiai ábécé
AZ EMBERI ELET KIVÁLÓ
IRÁNYMUTATÓJA
DÁVID HUME (1711-1776)
150 DÁVID HUME
kkor született, amikor egymáshoz. A két jelenség a „be­
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Ism eretelm élet
A az európai filozófiát a tudás
természetéről szóló vita
uralta. Descartes Értekezés a mód­
szerről című művével lényegében
nyomás" - tehát a közvetlen észle­
lés, idetartozik az „érzékelés, a
szenvedély és az érzelem” -
és az „idea”, ami a benyomásaink
IR Á N Y Z A T megteremtette a modern filozófia halvány képmása, így gondolatok,
Em pirizm us számára a színteret, a racionaliz­ reflexiók és képzetek. A különbség
mus olyan irányzatát indítva útjára elemzése közben Hume nyugtalaní­
ELŐTTE Európában, amely azt állította, hogy tó konklúzióra jut, ami megkérdője­
1637 Descartes Értekezés a tudásra kizárólag racionális elmél­ lezi a legdédelgetettebb hiteinket,
a módszerről című műve a ra­ kedéssel tehetünk szert. Nagy-Bri- nem csupán a logikáról és a tudo­
cionalizmust támogatja tanniában Locke empirista érvelés­ mányról, hanem a bennünket
1690 Locke Értekezés az sel szállt szembe Descartes-tal, körülvevő világ természetéről is.
em beri értelemről című és azt állította, hogy tudásra csak A z jelenti a problémát, hogy na­
tapasztalati úton tehetünk szert. gyon gyakran keletkeznek olyan
művében az empirizmus
Ezután Berkeley következett a saját
mellett foglal állást.
empirizmusverziójával, amely sze­
U TÁNA rint a világ csak észlelésünkben
1781 Kantot Hume inspirálja
A tiszta ész kritikája
megírására.
létezik. Hume a harmadik a fő brit
empiristák közül, aki a legnagyobb
csapást mérte a racionalizmusra az
éé
Értekezés az emberi természetről A tényről szóló érveléseinkben
1844 Schopenhauer A világ
című művében kifejtett érveléssel. a bizonyosság minden
m in t akarat és képzet című
művében elismeri Hume iránti létező mértékével találkozunk.
Hume villája A bölcs tehát a hitét
lekötelezettségét.
Hume szkepszissel fordul a tudás
a bizonyítékhoz arányosítja.
1934 Popper a megfigyelés problémája felé, és határozottan
Dávid Hume
és az indukció helyett a falszifi- vitatja azt az elképzelést, amely
kációt javasolja a tudományos szerint a fogalmak velünk születet­
módszer alapjának. tek (a racionalizmus egyik köz­
ponti tétele). Két jelenségre osztja
elménk tartalmát, majd azt vizs­
ff
gálja, hogy a kettő miként viszonyul

Dávid Hume A skóciai Edinburghban született. éveiben az ellentmondásos

Tizenkét évesen kezdte el tanulmá­
nyait az Edinburghi Egyetemen.
1729 táján keresni kezdte, mi az,
amin keresztül „meghatározható
az igazság”. Majd miután idegösz-
szeroppanásig dolgozott, elköltözött
La Fléche-be. Itt írta m eg Értekezés
az emberi természetről című művét,
amelyben lényegében valamennyi
filozófiai gondolatát lefektette,
mielőtt visszatért Edinburghba.
1763-ban kihelyezték a párizsi
követségre, ahol összebarátkozott
% . Rousseau-val, és ő maga is na­
y m " gyobb közismertségre tett szert
- Á l i - ___________ :_______ filozófusként. Élete utolsó
megítélésű Beszélgetések a termé­
szetes vallásról című művén
dolgozott, ám azt, az ő m egfo­
galm azásával élve, a „nagyfokú
elővigyázatosság” miatt csak
halála után adták ki.
Legfontosabb művei
1739 Értekezés az em beri
term észetről
1748 Vizsgálódás az emberi
értelem ről
1779 Beszélgetések a természe­
tes vallásról
 FORRADALMAK KORA 151
Lásd még: Platón 50-55 ■ Arisztotelész 56-63 ■ René Descartes 116-23 ■ John Locke 130-33 ■ George Berkeley 138-41 ■
Immánuel Kant 164-71 ■ Ludwig Wittgenstein 246-51 ■ Kari Popper 262-65

ideáink, amelyet nem támogathat­

nak a benyomásaink, ezért megkí­
sérli megkeresni azt a pontot, amed­
dig ez az ellentmondás elhúzódhat.
Gondolatai megértéséhez meg kell
jegyeznünk, hogy szerinte csak
kétféle állítás létezik - nevezetesen
a „demonstratív” és a „valószínű"
állítások -, és úgy véli, mindennapi
tapasztalatainkban valamiként
összemossuk azt a kétféle tudást,
amit ezek az állítások kifejeznek.
A demonstratív állítás igazsága
vagy hamissága magától értetődő.
Vegyük például a 2 + 2 = 4 kijelentést.
A tagadása logikai ellentmondással
jár - másként fogalmazva, ha azt
állítjuk, hogy 2 + 2 nem egyenlő 4-gyel,
akkor nem értjük a „2” vagy a „4”
(vagy a „+” vagy az „=”) jelentését. A lo­
gikában, a matematikában és a de­
duktív érvelésben a demonstratív állí­
tásokat a priori, „tapasztalat előtti”
állításokként tartjuk számon. Egy va­
lószínű állítás igazsága azonban nem
magától értetődő, az ugyanis empiri­
kus tényekkel foglalkozik. A világról
alkotott állítások - az olyan például,
hogy „Jim az emeleten van” - való­
színű állítások, mert a megismerés »

A matematika és a logika szolgáltatja

azt, amit Hume „demonstratív" - tehát
ellentmondás nélkül nem tagadható -
igazságoknak nevez. Filozófiájában ezek
a kizárólagos bizonyosságok.
152 DÁVID HUME
empirikus bizonyítékot igényel.
Másként fogalmazva, igazságát vagy
hamisságát csupán valamilyen
kísérlettel bizonyíthatjuk - például
azzal, hogy felmegyünk az emeletre
megnézni, hogy ott van-e Jim.
Mindennek fényében bármely
állításról feltehetjük a kérdést, hogy
demonstratív vagy valószínű-e.
Ha egyik sem, akkor nem tudhat­
juk, hogy igaz-e vagy hamis az
állítás, ezért Hume ezeket értelmet­
len állításoknak tekinti. A zt a mű­
veletet, amellyel minden kijelentést
két lehetséges kategóriába sorol
- a dilemma két szarvához való
hasonlatossága miatt - gyakran
„Hume villájának” is nevezik.
Induktív érvelés
A dolgok akkor vesznek furcsa for­
dulatot, amikor Hume ezt az érvelést
az induktív következtetésre alkal­
mazza - tehát arra a képességünkre,
amellyel múltbéli tapasztalatokból
következtetni tudunk dolgokra.
Megfigyelünk egy változatlan
mintázatot, majd levonjuk a követ­
keztetést, hogy ez a jövőben is így
marad. Minden reggel látjuk például
felkelni a napot, ezért arra következ­
tetünk, hogy másnap is felkel majd.
De indokolt-e azt állítanunk, hogy
a természet ezt az egységes mintát
követi? Nem demonstratív állítás
a kijelentésünk, hogy a nap holnap is
felkel, mert nincs logikai ellentmon­
dás abban, sem, ha az ellenkezőjét
Hume szerint nem logikus annak a
vélekedésünknek az alapja, hogy a nap
holnap is felkel, vagy hogy víz és nem
gyümölcs folyik majd a csapból. Ezek a
hitek annak a kondicionáltságunknak az
eredményei, amely azt tanítja nekünk,
hogy a világ holnap is ugyanolyan lesz,
mint ma.
állítjuk. És nem is valószínűségi ál­
lítás, mert a nap jövőbeni felkeléseit
előre nem tapasztalhatjuk meg.
Ugyanez a probléma merül fel
akkor, ha Hume villáját az oksági
bizonyítékokra alkalmazzuk. A fel­
színen bizonyíthatónak tűnik az az
állítás, hogy „A esemény okozza B
eseményt", de a tüzetesebb vizsgá­
lódás próbáját ez sem állja ki. Nincs
logikai ellentmondás annak taga­
dásában, hogy „A okozza B-1",
(szemben azzal, ha a 2 + 2 = 4 kije­
lentést tagadnánk), ezért nem lehet
demonstratív állítás. Empirikusan
sem bizonyítható, mivel nem
tudunk minden A eseményt megfi­
gyelni, hogy megtudhassuk, való­
ban B esemény követi-e, ezért nem
is valószínűségi állítás. A z a tény,
hogy véges tapasztalásainkban
B mindig A -1 követi, m ég nem ad
racionális alapot arra, hogy azt
higgyük, A-ra mindig is B követke­
zik majd, vagy hogy A okozza B-1.
Mivel igazolhatnánk a kapcso­
latot, ha soha nincs racionális alap
az ok-okozati következtetésre?
Hume válasza az, hogy ilyen
az „emberi természet" - mentális
szokás, amely változatlanságot lát
bele a rendszeres ismétlődésekbe,
és oksági kapcsolatot lát abban,
amit ő az események „konstans
együttállásának" nevez. Valóban,
éé
A természet - abszolút
szükségszerűségből - arra
determinált bennünket,
hogy ítélkezzünk, ugyanúgy,
ahogy lélegzünk és érzünk.
Dávid Hume
ff
 FORRADALMAK KORA 153
A tudomány egyre részletesebb infor­
mációval szolgál a világról. Hume szerint
azonban a tudomány csak az elmélettel
foglalkozik, és soha nem lesz képes eljutni
a „természet törvényéhez”.

a tudomány alapját ez a típusú in­

i 5 ;I
duktív érvelés adja, és mindez arra

Ur. b! i* | Z .£
csábít bennünket, hogy a következ­
tetéseinket természeti „törvények­
nek” értelmezzük - de bármit is
gondolunk, ezt a gyakorlatot racio­
nális érvelés nem képes igazolni. fJ5F v
A fenti gondolatmenet Hume
•

cmn*
legerősebb ellenérve a racionaliz­
mussal szemben, ugyanis azt állítja,
hogy a szokástól vezérelt hit (az ő
leírásában „egy jelenlegi benyomás­
hoz kapcsolódó vagy azzal társított
élénk eszme”) az, ami a tudásra
vonatkozó követeléseink mélyén
lakozik, nem pedig az értelem.

A szokás mint iránymutató
Hume elismeri, hogy noha az
induktív következtetés nem bizo­
nyítható, attól még hasznos. Végül
is, a múltbéli megfigyeléseink és
tapasztalataink alapján továbbra
is joggal várhatjuk, hogy valami
történni fog. A z induktív következ­
tetés racionális igazolhatóságának
a hiányában a szokás jó útmutató.
Hume szerint óvatosan kell bán­
nunk ezzel a „mentális szokással”.
Mielőtt oksági viszonyt állítanánk
fel két esemény között, meg kell
győződnünk arról, hogy az esemé­
nyeknek ez az egymásutánisága
a múltban mindvégig változatlan
volt, és megvan közöttük a szükség-
szerű kapcsolat. Biztonsággal meg­
jósolhatjuk, hogy az elengedett tárgy
leesik majd a földre, mert a múltban
mindig ez történt, és mert nyilván­
való a kapcsolat a tárgy elengedése
és annak leesése között. Másrészről,
két, néhány másodpercnyi különb­
séggel beállított óra egymás után
fog csengeni - mivel azonban nincs
nyilvánvaló kapcsolat a kettő között,
nem lenne helytálló arra következ­
tetnünk, hogy az egyik óra a másik
miatt szólalt meg.
A z „indukció problémájára"
adott megoldása egyszerre ássa alá
a racionalizmus állításait, és hívja
fel a figyelmet a hit és a szokás
életünkben betöltött szerepére.
Mint írja, a hiteink által körvonala­
zott konklúziók „olyan kielégítőek
az elme számára, ...mint a demonst­
ratív típus.”
Forradalmi gondolat
A z Értekezés az emberi természet­
ről innovatív gondolatai a mű 1739-
es megjelenésekor süket fülekre
találtak, noha ez az időszak a brit
empirizmus csúcspontja. Hume-ot
hazájában jobban ismerték a Histo-
ry o f Great Brítain (Nagy-Britannia
történelme) című művéről, mint
a filozófiájáról. Németországban
ismeretelmélete gyakorolt nagyobb
hatást. Kant elismerte, hogy Hume
művei ébresztették fel őt „dog­
matikus szendergéséből”. Általá­
nosságban is nagy hatással volt
a 19. századi német filozófusokra
csakúgy, mint a 20. század logikai
pozitivistáira. Ez utóbbiak úgy vél­
ték, hogy csak az értelmes állítások
igazolhatók. Hume-nak az indukció
problémájára adott megoldása
Popper munkásságában bukkan
fel ismét, aki annak az állításának
az alátámasztására használta fel,
amely szerint egy elméletet csak
akkor tekinthetünk tudományos­
nak, ha az megcáfolható. ■
éé
Hume-nak tökéletesen
igaza van abban,
hogy az indukció logikailag
nem igazolható.
Kari Popper
ff
 AZ EMBER
SZABADNAK
I

SZÜLETETT, MÉGIS
MINDENÜTT LÁNCOKAT VISEL
JEAN-JACQUES ROUSSEAU (1712-1778)
156 JEA N -JA C Q U ES ROUSSEAU
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Politikai filozófia
IR Á N Y Z A T
T ársadalm iszerződés-
elm élet
ELŐTTE
1651 Hobbes a Leviatánban
előterjeszti a társadalmi
szerződés gondolatát.
1689 Locke Értekezése
megerősíti: az ember természe­
tes joga az „élete, egészsége,
szabadsága és birtoka”
m egvédése.
U TÁNA
1791 Paine A z em ber jogai
című művében kifejti,
hogy a kormányzat egyetlen
célja az egyén jogainak
biztosítása.
1848 Marx és Engels m egje­
lenteti a Kommunista kiáltványt.
1971 Rawls A z igazságosság
elméletében kidolgozza
az „igazságosság mint
méltányosság" elképzelését.
ousseau kétségtelenül a
R 18.
jellemző időszak, a felvilágo­
sodás gyermeke és az akkori konti­
század második felét
nentális európai filozófia megtestesí­
tője volt. Fiatalemberként zenészként
és zeneszerzőként próbált meg nevet
szerezni magának, ám 1740-ben talál­
kozott Diderot-val és dAlembert-rel,
az új Encyclopédie (Enciklopédia)
szerkesztőivel, és érdeklődni kezdett
a filozófia iránt. A franciaországi
politikai hangulat kényes volt ebben
az időszakban. A felvilágosodás fran­
cia és angol gondolkodói kezdték
megkérdőjelezni a fennálló hatalmi
A magántulajdon
kialakulásával a társada­
lomnak ki kellett
alakítania egy rendszert
annak m egvédésére
Ez a rendszer úgy
fejlődött, hogy
a m agántulajdonnal
rendelkezők által hozott
törvényeket
a tulajdonnélküliekre
kényszerítették
szabadnak
született,
mégis mindenütt
láncokat visel.
rendet, aláaknázva ezzel az egyház élő emberiség ideáját hasonlította
és a nemesség hatalmát; a társadalmi
reformok szószólóinak - például Vol-
taire-nek - a törekvéseit pedig folya­
ahhoz, ahogy ténylegesen akkoriban
éltek az emberek. Olyan radikálisan
eltérő álláspontot képviselt a termé­
matosan meghiúsította a kormányzat szetes állapotról és a társadalomnak
erős cenzúrája. Nem meglepő, hogy arra gyakorolt hatásáról, ami már
ebben a kontextusban a politikai az „ellenfelvilágosodás" egyik
filozófia lett Rousseau fő érdeklődési jellemző formájának is tekinthető.
területe. Gondolkodására nemcsak a Elképzelése a következő nagy irány­
francia kortársak hatottak, hanem az zat, a romantika magvait hordozta
angol filozófusok munkái is - különö­ magában.
sen a Hobbes által előterjesztett, majd
Locke által finomított társadalmi A tudomány és a
szerződés gondolata. művészetek megrontanak
Rousseau hozzájuk hasonlóan egy Hobbes feltételezte, hogy az élet
hipotetikus „természeti állapotban” a természeti állapotban élt

Lásd még: Thomas Hobbes 112-15 ■ John Locke 130-33 ■ Edmund Bürke 172-73
■ John Stuart Mill 190-93 ■ Kari Marx 196-203 ■ John Rawls 294-95
„magányos, szegényes, csúnya,
állatias és rövid”. Úgy vélte, az em­
beriség ösztönösen önző és öncélú,
a civilizáció pedig azért szükséges,
hogy kordában tartsa ezeket az
ösztönöket. Rousseau kedvezőbben
ítélte meg az emberi termé­
szetet, a polgári társadalmat pedig
kevésbé jóindulatú erőnek tartotta.
A z a gondolat, hogy a társada­
lom káros hatást gyakorolhat, elő­
ször akkor merült fel Rousseau-ban,
amikor a Dijoni Akadémia verseny-
kiírására írt esszéjében a következő
kérdésre válaszolt: „A tudományok
és a művészet restaurációja hozzájá­
rult-e az erkölcsi gyakorlatok finomí­
tásához?" A kor gondolkodóitól (és
különösen egy zenésztől, márpedig
Rousseau az volt) egyértelműen lel­
kes megerősítést vártak, Rousseau
azonban ennek az ellenkezőjét tette.
Első díjjal jutalmazott írása, A m ű­
vészetek és tudományok hatása az
erkölcsökre, kihívóan veti fel, hogy
a tudomány és a művészetek m eg­
rontják és rombolják az erkölcsöt.
Ez a két terület távolról sem javítja
az elménket és az életünket, hanem
sokkal inkább hátrányosan érintik
az emberi erényt és a boldogságot.
A törvények
egyenlőtlensége
Miután Rousseau díjnyertes és nyil­
vánosan elismert esszéjével szakított
a bevett gondolkodásmóddal, egy
második, a Discours surlörígine et
les íondemens de l'inégalité parmi les
hommes (Az emberek közötti egyen­
lőtlenség eredetéről és alapjairól)»
A romantika irányzata a 18. század
végén és a 19. század elején uralta a művé­
szeteket és az irodalmat, visszatükrözve
Rousseau vízióját a természeti állapotról
mint a szépség, ártatlanság és erény
állapotáról.
FORRADALMAK KORA 157
Jean-Jacques Rousseau
Genfi kálvinista családba
született. Édesanyja alig né­
hány nappal a születése után
meghalt, apjának pedig né­
hány évvel később eg y pár­
bajt követően el kellett m ene­
külnie a városból, íg y fiát eg y
nagybácsi gondjaira bízta.
Tizenhat évesen Francia-
országba költözött, és áttért
a katolikus hitre. Zeneszerző­
ként próbált m eg hírnévre
szert tenni, eközben pedig
közhivatalnokként dolgozott.
Két évre Velencébe delegál­
ták, hazatérése után azonban
filozófiával kezdett foglalkozni.
Vitatott nézetei miatt a köny­
veit Svájcban és Franciaor­
szágban is betiltották, ellene
pedig elfogatóparancsot
adtak ki. Rövid időre szükség-
szerűségből elfogadta Hume
meghívását, és A ngliába
költözött, de összevesztek,
ő p edig álnevet használva
visszatért Franciaországba
hatvanhat éves korában.
Haláláig Párizsban élt.
Legfontosabb művei
1750 A művészetek és tudo­
mányok hatása az erkölcsökre
1755 Értekezés az egyenlőt­
lenség eredetéről
1755 Politikai gazdaságtan
1762 A társadalmi szerződés
158 JEA N -JA C Q U ES ROUSSEAU
című esszéjében továbbfejlesztette
a gondolatot, és ismét szembement a
konvencionális gondolkodásmóddal.
A Hobbes által jellemzett önző, vad
és igazságtalan természeti állapot
Rousseau szerint nem a „természeti
ember” leírása, hanem a „civilizált
emberé”. Mint állítja, a polgári tár­
sadalom váltja ki ezt a vad állapotot.
A z emberiség természeti állapotban
ártatlan, boldog és független -
az ember szabadnak született.
A megrontó társadalom
A Rousseau által felvázolt termé­
szeti állapot pásztoridill, ahol
természeti állapotukban az embe­
rek alapvetően jók. A z ember vele­
született erénnyel van felruházva,
és ami m ég ennél is fontosabb,
a könyörület és az empátia is
jellemzi. Ám ha az ártatlanságnak
ezt az állapotát megzavarják, és
az értelem hatalma elkezdi elválasz­
tani az emberiséget a természet
többi részétől, az ember eltávolodik
Ádám és Éva képviselték Rousseau sze­
rint a tökéletes „természeti” embereket.
A tudás hozzájuk hasonlóan bennünket
is megrontott, egyre önzőbbé és boldog­
talanabbá válunk.
természeti erényeitől. A polgári
társadalom ráerőltetése a termé­
szeti állapotra ezért elmozdulást
eredményez az erénytől a bűn felé,
az idilli boldogságtól a szenvedés
felé.
Rousseau a természeti állapottól
való elszakadást és a polgári társa­
dalom létesítését sajnálatosnak, ám
elkerülhetetlennek látja, mivel az
ember érvelésre való képességéből
fakadt. Úgy vélte, a folyamat akkor
kezdődött el, amikor egy ember
először kerített el magának egy föld­
darabot, ezzel bevezetve a tulajdon
fogalmát. Ahogy embercsoportok
elkezdtek ily módon egymás mellett
élni, társadalmakat hoztak létre, ame­
lyeket csupán törvényekkel lehetett
fenntartani. Rousseau azonban azt
állítja, hogy minden társadalom el­
veszíti a kapcsolatát az emberiség
természeti erényeivel, köztük az em­
pátiával, és igazságtalan, önző törvé­
nyeket hoznak. A tulajdon megvédé­
sére alkották a törvényeket, amiket
a gazdagok a szegényekre kényszeríte­
nek. Ekképpen a természetiből
a civilizált állapotba való elmozdu­
lás nem csupán az erényből a bűnbe
történő elmozdulást eredményezi,
hanem elmozdulást az ártatlanságból
és a szabadságból az igazságtalan­
ság és a rabszolgaság felé. Noha
az emberiség természetéből fakadó­
an erényes, a társadalom megrontja;
és noha az ember szabadnak szüle­
tett, a társadalom által ráruházott
törvények mégis „láncban" töltött
életre kárhoztatják.
A társadalmi szerződés
Rousseau második Értekezése még
nagyobb port kavart, mint az első,
de hírnevet is hozott a számára, és
sok követőt. A természeti állapot kí­
vánatosként, nem pedig állatiasként
történő leírása kulcsszerepet kapott
az irodalomban kibontakozó roman­
tikus irányzatban. Rousseau erő­
teljes „Vissza a természethez!”
éé
A nyugalom a börtönben is
megtalálható;
de elég-e ennyi ahhoz, hogy
ott akarjunk élni?
Jean- Jacques Rousseau
ff
felkiáltása, és az egyenlőtlenségek­
kel, igazságtalansággal teli modern
társadalomról adott pesszimista
elemzése összhangban állt az 1750-es
évek társadalmi nyugtalanságával,
különösen Franciaországban.
Rousseau azonban nem elégedett
meg a probléma puszta leírásával,
továbblépett, hogy megoldást
kínáljon a talán legnagyobb hatású
művével, A társadalmi szerződéssel.
Rousseau kihívó állítással nyitja
a könyvet: „Az ember szabadnak
született, mégis mindenütt láncokat
visel.” Ezt olyan erős, radikális válto­
zásra hívó felszólításnak tartották,
hogy 27 évvel később a francia forra­
dalom jelmondatává vált. Rousseau
ezután kifejtette vízióját egy alterna­
tív polgári társadalomról, amit nem
arisztokraták, nem a monarchia,
és nem is az egyház irányít, hanem
mindazok a polgárok, akik részt vesz­
nek a törvényhozásban. A demokrá­
cia klasszikus köztársasági modelljét
követő Rousseau a polgári testületet
egységként működve képzeli el,
amely a közakarat alapján hozza
a törvényeket. A törvények megal­
kotásában mindenki részt vesz,
és mindenkire kell vonatkoznia -
mindenkit egyenlőnek tekintve.
A Locke által elképzelt társadalmi
szerződéssel ellentétben - amely az
 FORRADALMAK KORA 159
veszélyezteti az emberi ártatlansá­ elidegenítette az olyan reformer
got, és azzal együtt a szabadságot és társaktól, mint Voltaire és Hume.

éé
a boldogságot. Az intellektus fejlesz­
tése helyett az érzékek fejlesztését
indítványozza, és felveti, hogy vallá­
sos hitünket inkább a szívnek, sem­
A z általános akaratnak...
mint a fejünknek kellene irányítania.
az összességből kell
kiindulnia, ha az összességhez
Politikai hatás
akar szólani.
írásainak a többségét azonnal betil­
Jean-Jacques Rousseau tották Franciaországban, amelyek
így egyszerre hoztak számára
Politikai hatása legerősebben a
közvetlenül a halála után kirobbanó
forradalmi időszakban volt érezhető.
A filozófiára, és különösen a politi­
kai filozófiára gyakorolt hatása jelen­
tősen felerősödött a 19. században.
Hegel saját filozófiai rendszerébe
integrálta Rousseau gondolatait
a társadalmi szerződésről. Marxot
különösen megragadta Rousseau

ff hírhedtséget és nagy követői tábort.

egyének jogait és magántulajdonát
hivatott megvédeni - Rousseau
a törvényhozói hatalmat a nép egészé­
nek adományozná, mindenki üdvére,
és a közakarat által irányítva. Úgy
hiszi, hogy a törvényhozási folyamat­
ban való részvétel szabadsága az
egyenlőtlenség és az igazságtalan­
ság kiküszöbölését eredményezné,
és elősegítené a társadalomhoz tar­
tozás érzetét - ami szükségszerűen
az új francia köztársaság mottójává
váló szabadság, egyenlőség, testvéri­
ség megvalósulásához vezetne.
1778-ban, halálakor Franciaország­
ban és más országokban már
küszöbön állt a forradalom, és
a társadalmi szerződésről vallott
nézete, amelyben a polgárok testü­
letének közakarata irányítja a tör­
vényhozást, életképes alternatívát
kínált a forradalmároknak a fennálló
korrupt rendszerrel szemben. Filo­
zófiája azonban idegen volt a kortárs
gondolkodás számára, és ragaszko­
dása ahhoz, hogy a természeti
állapot értékesebb a civilizációnál,
néhány munkája az egyenlőtlenség­
ről és az igazságtalanságról. Robes-
pierre-rel ellentétben, aki a jakobi­
nus diktatúra idején saját céljai
érdekében kiforgatta Rousseau filo­
zófiáját, Marx teljesen értette és
továbbfejlesztette Rousseau elemzé­
sét a kapitalista társadalomról,
és kidolgozta a forradalmi eszközö­
ket annak helyettesítésére. A Kom­
munista kiáltvány végén fejet hajt
Rousseau előtt, és azzal biztatja
a proletárokat, hogy „a láncaikon
kívül semmi veszítenivalójuk nincs”. ■

Az oktatás negatívumai
Ugyanebben az évben elkészült egy
másik könyve is, az Emil vagy '
a nevelésről, amelyben a témáját
még jobban kibontva elmagyarázza,
hogy az oktatás a felelős a természeti
állapot megrontásáért és a modern
társadalom negatívumainak állan­
dósításáért. Más könyveiben és esz-
széiben a hagyományos vallás és az
ateizmus káros hatásait boncolgatta.
Munkásságának a középpontjában
az a gondolat áll, hogy az értelem

A francia forradalmat Rousseau-nak az

az állítása inspirálta, amely szerint igaz­
ságtalan, hogy néhány gazdag uralkodjon
a lényegében néma, hatalom nélküli sze­
gények tömege felett.
160
KONTEXTUS
ÁGAZAT

AZ EMBER OLYAN LÉNY, Politikai filozófia

IR Á N Y Z A T

AKI MEGÁLLAPODÁSRA
K lasszikus
k ö zgazd aságtan

ELŐTTE

HAJLAMOS
Kr. e. kb. 350 Arisztotelész
a családi gazdálkodás („ökonó­
m ia”) fontosságát hangsúlyoz­
za, és elmagyarázza a pénz
ADAM SMITH (1723-1790) szerepét.
1700-as évek eleje Mande-
ville szerint az önző cselekede­
tek közvetetten társadalmilag
kívánatos következményekkel
járhatnak.

U TÁNA
1850-es évek Ruskin túlsá­
gosan materiálisnak, ezért
keresztényellenesnek tartja
Smith nézeteit.
1940-es évektől Filozófusok az
alku fogalmát használják az em­
beri magatartás modellezésére.

skót írót sokan minden idők

A legnagyobb hatású közgaz­

dászának tartják. A z általa
elemzett két fogalom, az alku és az
önérdek, valamint a különféle megál­
lapodások és érdekek - például a
„közérdek” - lehetősége máig vonzó
téma a filozófusok számára. írásai
azért is fontosak, mert általánosabb
és elvontabb formát adnak a barátja,
Hume által feltérképezett „kereske­
delmi társadalom” gondolatának.
Rousseau-hoz hasonlóan Smith
is azt feltételezi, hogy az emberi
lényt részben a jó szándék, részben
az önérdek motiválja, azonban a
második az erősebb személyiség-
vonás, ezért az emberi magatartás
jobb iránymutatója. Ú gy véli,

Lásd még: Dávid Hume 148-53 ■ Jean-Jacques Rousseau 154-59 ■ Edmund Bürke
172-73 ■ Kari Marx 196-203 ■ Noam Chomsky 304-05
a társadalmi megfigyelés ezt igazol­
hatja, ezért megközelítésmódja
empirikus. A megállapodás pszi­
chológiájáról szóló egyik leghíre­
sebb értekezésében kijelenti, hogy
az alku során az egyik leggyakoribb
nyitólépés az, amikor az egyik fél
közli a másikkal: „úgy kaphatod
m eg a legegyszerűbben azt, amit
te akarsz, ha megadod nekem azt,
amit én akarok". Másként fogal­
mazva: „Nem emberiességükhöz,
hanem önszeretetükhöz fordulunk”.
Smith szerint a hasznos tárgyak
cseréje jellegzetesen emberi tulaj­
donság. M ég senki nem számolt be
arról, hogy kutyák csontokat cserél­
nének egymás között, és ha egy
állat szert kíván tenni valamire, azt
egyféleképpen érheti el: ha „kegyét
igyekszik keresni annak, akitől kíván
valamit". Az ember is rászorulhat
erre a „meghunyászkodó és hízelgő
udvarlásra", de ha segítségre szorul,
nem számíthat pusztán erre, mert az
életben „nagy tömegekkel osztozik
az együttműködés és a kölcsönös
segítés szükségességében”.
Ha például egy kellemes éjszakát
szeretnénk eltölteni egy fogadóban,
az sokak hozzájárulását igényli - az
ételt el kell készíteni és fel kell tálal­
ni, a szobát rendbe kell tenni stb.
Ezeknek a szolgáltatásoknak egyike
sem valósul meg pusztán jóakarat­
ból. Emiatt „az ember olyan lény, aki
megállapodásra hajlamos" - az alku
pedig akkor köttetik meg, ha olyan
ajánlatot tesz, amely láthatólag
mindkét fél önérdekét szolgálja.
A munkamegosztás
A piacgazdaságok kialakulásáról írt
beszámolójában Smith azzal érvel,
hogy az alkura való képességünk
véget vet az egykor univerzális
követelménynek, amely megkíván­
ta, hogy minden személy, de lega­
lább a család gazdaságilag önellátó
legyen. A megállapodásnak köszön­
hetően azonban lehetővé vált egyre
kevesebb és kevesebb áru termelé­
se, majd végső soron egyetlen áru
termelése vagy egyetlen szolgálta­
tás kínálata, és hogy ezt elcseréljük
minden másra, amire szükségünk
van. A folyamatot a pénz feltalálása
forradalmasította, a m i»
FORRADALMAK KORA 161
Adam Smith
A „modern közgazdaságtan
atyja” a skóciai Kirkcaldyben
született. Tudós zseniként elő­
ször az Edinburghi Egyetem,
majd a Glasgow-i Egyetem
oktatója lett. A z 1760-as évek­
ben jól jövedelmező állásra tett
szert egy fiatal skót arisztokra­
ta, Henry Scott személyi okta­
tójaként, akivel Franciaország­
ba és Svájcba is ellátogatott.
A Hume-mal és a skót felvi­
lágosodás más gondolkodóival
korábban megismerkedő Smith
megragadta a lehetőséget,
hogy találkozzon az európai
felvilágosodás többi vezéralak­
jával is. Skóciába visszatérve
egy évtizedet töltött A nemze­
tek gazdagsága megírásával,
mielőtt vámbiztosként vissza­
tért volna a közszolgálathoz.
A pozíció lehetővé tette, hogy
különböző gazdaságpolitikai
kérdésekben tanácsokat adjon
a brit kormánynak. 1787-ben
visszatért tanítani a Glasgow-i
Egyetemre, amelynek élete
utolsó három évében a rekto­
ra lett.
Legfontosabb művei
1759 A z erkölcsi érzelmek
elmélete
1776 A nem zetek gazdagsága
1795 Essays on Philosophical
Subjects (Filozófiai esszék)
162 ADAM SMITH
megszüntette a közvetlen árucsere
szükségességét. Smith szerint ettől
fogva csak a munkára képtelenek
függnek a jótékonyságtól.
Mindenki más megjelenhetett a
éé éé
piacon, és elcserélhette a munkáját Úgy tűnik, a munka A polgáriasuk társadalomban
- vagy a munkájával megkeresett termelékenységének mindenki állandóan
pénzt - más emberek munkájának legnagyobb növekedését nagy tömegekkel osztozik az
termékeire. a munkamegosztás együttműködés és a kölcsönös
A z önellátás szükségességének idézte elő. segítés szükségességében.
kiküszöbölése sajátos készségekkel Adam Smith Adam Smith
rendelkező embereket termelt ki
(például a pékeket és az ácsokat),
majd a munkások közötti „munka-
megosztást”. Smith ezt a kifejezést
99 99
használja a specializációra, ahol az
egyén nem csupán egyetlen munka­
típust végez, hanem egyetlen felada­ hogy a gyári rendszerben az egysze­ Smitht lenyűgözte a munka­
tot egy olyan munkában, amelyen rű fémtűkészítés is radikálisan haté­ hatékonyság hatalmas javulása
több társával együtt dolgozik. Smith konyabbá válik. Am íg az önállóan az ipari forradalom idején - olyan
mesterműve, a Nemzetek gazdagsá­ dolgozó munkás alig 20 tű elkészíté­ fejlesztések, amelyeknek köszön­
gának a legelején illusztrálja a spe- sére képes egy nap, addig a 10 főből hetően a munkások jobb felszerelés­
cializáció jelentőségét, bemutatva, álló csoport - amelynek tagjai mind sel dolgozhattak, és gyakran
különböző feladatokat végeznek a a gépek helyettesítették az emberi
drótgyártástól kezdve annak kiegye- munkaerőt.
Smith szerint a piac a kulcs a mél­
nesítésén, vágásán, hegyesítésén A z ezermesterek nem tudtak
tányos társadalom megteremtéséhez.
A javak megvásárlásának és eladásának keresztül egészen a tűfejhez erősíté­ fennmaradni egy ilyen rendszerben,
a szabadságával az egyén a „természetes séig - Smith idejében több mint és még a filozófusok is kezdtek
szabadság” életét élvezheti. 48 ezer tűt tudott legyártani egy nap. specializálódni témájuk különböző

ágazataira, például a logikára,
etikára, ismeretelméletre és a meta­
fizikára.
A szabadpiac
Mivel a munkamegosztás fokozza
a termelékenységet, és mindenkit
alkalmassá tesz valamilyen munka­
végzésre (mert felszabadít a mester­
ség kitanulása alól), érvel Smith,
mindez általános gazdagsághoz
vezethet egy jól szervezett társada­
lomban. A tökéletes szabadság felté­
tele mellett a piac tökéletes egyenlő-
ségi állapotot eredményezhet - olyat,
amelyben mindenki szabadon és a
saját módján követheti az érdekeit,
feltéve, hogy azok összhangban áll­
nak az igazságosság törvényeivel.
Smith az egyenlőség alatt nem az
egyenlő lehetőségre utal, hanem a
feltételek egyenlőségére. Olyan tár­
sadalmat kíván létrehozni, amelyet
nem oszt meg a versengés, és a köl­
csönös önérdeken alapuló megálla­
podás tart össze.
Smith lényegi üzenete tehát
nem az, hogy az embernek azért
kellene szabadnak lennie, mert
megérdemli, hanem az, hogy a tár­
sadalom mint egész profitál abból,
ha az egyének önérdeküket követik.
A piac „láthatatlan keze" ugyanis a
maga keresleti és kínálati törvényei­
vel szabályozza az elérhető javak
mennyiségét, és bármely kormány­
zatnál sokkal hatékonyabban be is
árazza azokat. Vagyis, az önérdek
követése Smith szerint távolról sem
áll távol a méltányos társadalomtól,
mi több, ez az egyetlen mód annak
biztosítására.
A z ilyen társadalomban a kor­
mányzat néhány alapvető funkció
ellátására korlátozhatja a jelenlétét,
például a védelem, az igazságszol­
gáltatás és az oktatás biztosítására.
A z adókat és kötelezettségeket
pedig az állami szerepvállalás mér­
séklésével arányosan lehetne csök­
kenteni. És ahogy a megállapodás
FORRADALMAK KORA 163
felvirágozhat az országhatárokon
belül, felvirágozhat azokon túl is,
nemzetközi kereskedelmet eredmé­
nyezve - azt, ami épp Smith idejé­
ben kezdett elterjedni a világban.
Smith felismerte a szabadpiac
elképzelésében rejlő problémákat,
különösen a munkaidőre vonatkozó,
egyre általánosabb alkuk tekinteté­
ben. Elismerte, hogy noha a mun­
kamegosztás óriási gazdasági elő­
nyökkel jár, a repetitív munka nem
csupán unalmas a dolgozó számára,
hanem tönkre is teheti az embert
- emiatt azt javasolta, hogy a
kormányzatok korlátozzák a futó­
szalag-használatot. Ennek ellenére,
a Nemzetek gazdagsága első m eg­
jelenésekor a szabad és szabályo­
zatlan kereskedelemre vonatkozó
tantételét forradalminak tartották.
Nem csupán azért, mert támadta A futószalag hihetetlen pénzgyártó gé­
a bevett kereskedelmi és mezőgaz­ pezet, Smith azonban felhívja a figyelmet
dasági privilégiumokat, monopóliu­ a szabályozás nélküli alkalmazásában
mokat, hanem azért a nézetért is, rejlő elidegenítő hatásra.
amely szerint egy nemzet gazdag­
sága nem aranytartalékainak,
hanem munkájának a függvénye beleillesztenie a modellbe a főként
- ez a nézet pedig szembement nők által végzett házimunkát, amely
minden korabeli európai gazdasági szintén nagy szerepet kapott a tár­
szemléletmóddal. sadalom hatékony működésében.
Forradalmi hírneve tovább erő­ A fenti okok és a 19. században
södött az 1789-es francia forradal­ egyre jelentősebbé váló szocializ­
mat követő, a társadalom természe­ mus miatt Smith hírneve elhalvá­
téről folytatott hosszú vita során. nyult, a 20. század végén azonban
A viktoriánus éra egyik történésze, a szabadpiaci közgazdaság iránti
H. T. Buckle , a Nemzetek gazdag­ megújuló érdeklődés ismét rá terel­
ságát „minden idők feltehetően te a figyelmet. És valóban, csak
legfontosabb könyvének" titulálta. napjainkban értékelhetjük igazán
legerősebb állítását, azt, hogy a
Smith öröksége piac több egy puszta helynél.
Kritikusai szerint Smith tévesen A piac fogalom, és mint ilyen,
azonosította a „közérdeket” és bárhol létezhet - nem csupán egy
„fogyasztói érdeket”, valamint téve­ kijelölt ponton, például a város
sen feltételezte, hogy a szabadpiac főterén. Mindez előrevetíti azt a
mindenki számára előnyös. Igaz, „virtuális” piacteret, amely csupán
hogy noha Smith együttérzett a telekommunikációs technológia
a szegénység áldozataival, társadal­ felvirágzásával valósulhatott meg.
mi modelljében soha nem sikerült Napjaink pénzügyi piacai és inter­
egyensúlyt teremtenie a termelők netes kereskedelme bizonyítják
és a fogyasztók érdekei között, vagy Smith nagyszerű vízióját. ■
KANT (1724-1804)
166 IMMÁNUEL KANT
KONTEXTUS
ÁGAZAT
M etafizika
IR Á N Y Z A T
Transzcendentális
idealizm us
ELŐTTE
1641 M egjelenik Descartes
Elmélkedések az első filozó­
fiáról című műve, amelyben
a saját tudatának a tudásán
kívül minden tudást kétségbe
von.
1739 Hume az Értekezés
az em beri természetről című
művében az emberi elme
valóságérzékelésének korlátait
vizsgálja.
U TÁNA
19. század Kant filozófiájának
hatására kialakul a német
idealista irányzat.
1900-as évek Husserl
a fenomenológia kidolgozá­
sában felhasználja Kant
tudatértelmezését is.
ant „botrányosnak" találta,
K hogy a filozófiai gondolko­
dás több mint kétezer évre
visszanyúló történetében senkinek
nem sikerült bebizonyítania,
hogy tényleg létezik egy rajtunk
kívül álló, másik világ. Különösen
Descartes és Berkeley elméleteit
nehezményezte, ők ugyanis
mindketten kételkedtek egy külső
világ létezésében.
Descartes az Elmélkedések az
első filozófiáról című művét azzal
nyitja, hogy a saját, gondolkodó lény­
ként való létezésünkön kívül minden
tudást kétségbe kell vonnunk - még
a külső világ létezését is. Ezután egy
olyan érvvel vitatja önmaga szkepti­
kus nézőpontját, amely Isten létezé­
sét, és következtetésképp egy külső
világ realitását kívánja bebizonyíta­
ni. Számos filozófus azonban (köztük
Kant is) nem találta Descartes Isten
létezésére vonatkozó bizonyítását
érvényes okfejtésnek.
Berkeley másrészről azt állította,
hogy a tudás valóban lehetséges
- ám az a tudatunk által észlelt
tapasztalatokból fakad. Nincs indo­
kunk azt hinni, hogy ezek a tapasz­
talatok a saját elménkén kívül bár­
milyen külső létezéssel bírnak.
Idő és tudat
Kant azt kívánja szemléltetni, hogy
létezik egy külső, anyagi világ,
amelynek a létezését nem lehet meg­
kérdőjelezni. A következő érveléssel
indít: ahhoz, hogy egy dolog létez­
hessen, időben meghatározhatónak
kell lennie - tehát meg kell tudnunk
mondani, hogy mikor létezik, és
hogy meddig. De miként működik
mindez a saját tudatunk esetében?
Noha az érzékelések és a gondo­
latok folyamatos áramlásával a
tudat látszólag állandó változásban
van, a „most" szóval utalhatunk
arra, ami jelenleg a tudatunkban
történik. A „most” azonban nem
egy meghatározott időpont vagy
dátum. Minden alkalommal, amikor
kimondjuk azt, hogy „most”, más
a tudatunk.
Miként pontosíthatnánk létezé­
sünk „mikorját”? - ebben rejlik a
probléma. Magát az időt nem ta­
pasztalhatjuk meg közvetlenül;
sokkal inkább mozgó, változó vagy
változatlan dolgokon keresztül érzé­
keljük. Vegyük például szemügyre a
lassan, folyamatosan körbejáró óra­
mutatót! A mutatók önmagukban
nem tudják meghatározni az időt
- szükségük van valamire, amihez
képest változik a helyzetük, például
az óralapon lévő számokra. Minden
rendelkezésünkre álló forrás, amivel
Kant szerint az időt csupán a világ
mozgó vagy változó dolgain, például az
óramutatókon keresztül tapasztalhatjuk
meg. Az idő tehát csak indirekt módon
érzékelhető.
megmérhetjük a folyamatosan vál­
tozó „mostunkat”, a tér rajtunk kívül
elhelyezkedő anyagi tárgyaiban
található (saját fizikai testünket is
beleértve). Létezésünk kimondása
egy meghatározott pontot igényel
az időben, ami pedig egy ténylege­
sen létező külső világot kíván,
amelyben az idő megtörténik.
A külső világ létezéséről alkotott
bizonyosságunk szintje ekként pon­
tosan akkora, mint a tudat létezésé­
nek a bizonyossági szintje, amit
Descartes abszolút biztosnak hitt.
A tudomány problémája
Kant azt is megvizsgálta, hogy a
tudomány miként értelmezi a külső
világot. Csodálta a természettudo­
mányok által az elmúlt két évszá­
zadban a korábbi, ókortól számított
időszak relatív stagnálásához
képest elért hatalmas fejlődést.
Más filozófusokkal együtt Kantot
is az foglalkoztatta, hogy hirtelen
mi kezdett el jól működni a tudomá­
nyos kutatásban. A kor számos
gondolkodója úgy vélte, hogy
a válasz az empirizmusban rejlik.
A z empiristák, mint például
Locke és Hume, csak azt tartották
biztos tudásnak, amit a világ
 FORRADALMAK KORA 167
Lásd még: René Descartes 116-23 ■ John Locke 130-33 ■ George Berkeley 138-41 ■ Dávid Hume 148-53 ■ Johann Gottlieb
Fichte 176 ■ Georg W. F. Hegel 178-85 ■ Friedrich Schelling 335 ■ Arthur Schopenhauer 186-88

megtapasztalásával szerzünk meg.

Ellenezték a racionalista filozófusok,
köztük Descartes vagy Leibniz
nézeteit, akik úgy érveltek, hogy az
elme érvelési és fogalomkezelési
képessége a tudás szempontjából
fontosabb, mint a tapasztalat.
A z empiristák szerint a tudo­
mány annak köszönheti új keletű
sikereit, hogy a tudósok a korábbi­
nál gondosabban végzik a világról
tett megfigyeléseiket, és kevesebb,
pusztán az értelmen alapuló, nem
igazolt feltételezést gyártanak.
Kant úgy véli, hogy noha ez részben
kétségkívül igaz, nem lehet a teljes
válasz, mert egyszerűen téves az az
állítás, hogy a 16. század előtti tu­
domány nem alkalmazott részletes
és gondos empirikus megfigyelést.
Kant szerint valójában arról van
szó, hogy új tudományos módszer
keletkezett, amely felértékelte az
empirikus megfigyeléseket. Ez a
módszer két elemet foglal magában.
Először is megerősíti, hogy az olyan
fogalmak, mint az erő vagy a moz­
gás, tökéletesen leírhatók a mate­
matika nyelvén. Másodszor pedig
specifikus kérdésfeltevésekkel és
a válaszok megfigyelésével
ellenőrzi a világról alkotott saját
koncepcióit, Galilei például a z t »

éé
A filozófia pontosan
a korlátainak az ismeretében
létezik.
Immánuel Kant

ff
168 IMMÁNUEL KANT
„intuíciónak” nevezi. A másodikat Az értelemben megtalálhatóak a
pedig „értelemnek” hívja, ami bizonyos dolgokról (könyvekről)

éé
A tartalom nélküli
gondolat üres; a fogalmak
nélküli intuíció vak...
csupán az egyesülésükből
fakad megismerés.
Immánuel Kant
a fogalmak birtoklására és haszná­
latára vonatkozó képességünk. Kant
szerint a fogalom indirekt megis­
merkedés a dolgokkal, például
az adott dolog típusának a példáival
- ilyen lehet a „könyv” általános
fogalma. Fogalmak nélkül nem tud­
nánk, hogy intuíciónk egy könyvre
vonatkozik; intuíciók nélkül azt sem
tudnánk, hogy egyáltalán léteznek
alkotott fogalmaink, és általában a
„dologról” (szubsztanciáról) alkotott
fogalmunk. Egy fogalom, például
a szubsztancia azt határozza meg,
hogy általában mit jelent egy dolog­
nak lenni, semmint azt, hogy mi­
lyen egy adott típusú dolognak,
például könyvnek lenni. A könyvről
alkotott intuícióm és a könyv fogal­
ma empirikus tények, mert miként

99 könyvek.
Másrészről pedig mindkét elem­
nek két oldala van. A z érzékiségben
tudhatnánk bármit is a könyvekről,
ha m ég nem találkoztunk eggyel
sem ezen a világon? De a térről és
ott az intuíciónk egy, a térben és az időről alkotott intuíciónk, vala­
időben elhelyezkedő adott tárgyról mint a szubsztancia fogalma mind
a hipotézist akarta megvizsgálni, (például a könyvről), és intuíciónk a priori, vagyis bármely tapasztala­
hogy két, különböző tömegű tárgy a magáról a térről és az időről (hogy tot megelőzően, vagy attól függetle­
súlyától függetlenül ugyanazzal milyen a tér és az idő általánosan). nül szereztünk róla tudomást.
a sebességgel esik-e le. Kidolgozott
egy kísérletet ennek ellenőrzésére,
Kant a tudást a világ közvetlen érzékeléséből
m égpedig úgy, hogy a megfigyelt fakadó intuíciókra és a megértésből közvetetten
eredmény egyetlen lehetséges adódó fogalmakra bontja. A tudásunk egy része
Empirikus
magyarázata igazolta vagy cáfolta - az érzékiség és a megértés egyaránt - empirikus tudás
a hipotézist. bizonyítékokból származik, míg egy másik részére A priori
Kant azonosítja a tudományos a priori teszünk szert. tudás
módszer természetét és fontossá­
a „könyv” fogalma
gát. Hisz abban, hogy ez a módszer
„a tudomány biztonságos útjára”
vezette a fizikát és más tudomány­
ágakat. Vizsgálódása azonban még
nem ér itt véget. Következő kérdése
így szól: „Miért olyan a világról
szerzett tapasztalatunk, hogy bevá­
lik a tudományos módszer?” Vagy
másként: a világról szerzett tapasz­
talatunk miért mindig matematikai
természetű, és miért képes az
emberi értelem mindig kérdéseket
feltenni a természetnek?

Intuíció és fogalom
A tiszta ész kritikájában Kant amel­
lett érvel, hogy a világ megtapasz­
talása két elemet foglal magában.
A z egyiket „érzékiségnek” nevezi
- ez az a képesség, amivel a térben
és időben közvetlenül megismerke­
dünk adott dolgokkal, például a
most olvasott könyvvel. Ezt a tudást a szubsztancia fogalma

Kant szerint megértésünk a „szubsz­
tancia" fogaiménak olyan a priori megérté­
sét feltételezi, miszerint az entitások, mint
például a fa, változnak. Ezek a fogalmak
a tapasztalataink előfeltételei.
A valódi empirista azonban az­
zal érvelne Kant ellenében, hogy
minden megismerés tapasztalatból
származik - azaz semmi nem a priori.
Azt mondhatná, hogy a teret azáltal
ismerjük meg, hogy megfigyeljük a
térben lévő dolgokat; és a szubsztan­
ciát abból a megfigyelésünkből is­
merjük meg, hogy a dolgok tulajdon­
ságai anélkül változnak meg, hogy
maga a dolog lényege megváltozna.
A falevelek például zöldről barnára
változnak, és végül lepotyognak
a fáról, de attól a fa még fa marad.
Tér és szubsztancia
Kant érvelése ezzel szemben azt mu­
tatja be, hogy a tér mégiscsak
a priori intuíció. A rajtunk kívül létező
dolgok megismeréséhez tudnunk kell,
hogy rajtunk kívül állnak. Ez azon­
ban bizonyítja, hogy így nem szerez­
hetünk tudást a térről: mert miként
lokalizálhatnánk egy rajtunk kívül
álló dolgot anélkül, hogy ismernénk
a „rajtunk kívül állás” jelentését?
Feltételeznünk kell bizonyos tudást
a térről, mielőtt empirikusan tanul­
mányozni kezdenénk. Vagyis a priori
kell ismernünk a teret.
A fenti érv rendkívüli jelentő­
ségű. Mivel a tér önmaga a priori,
nem tartozik a világ dolgaihoz.
A térben lévő dolgokról szerzett
tapasztalatunk azonban érzékisé­
günk tulajdonsága. A magánvaló
dolognak - Kant terminusa az olyan
dolgokra, amelyeket az érzékiségtől
függetlenül szemlélünk, és ami
következésképp az elménkén kívül
helyezkedik el - talán semmi
köze a térhez. Hasonló érvekkel
bizonyította mindezt az idő vonat­
kozásában.
Kant ezután az olyan a priori
koncepciók létezésének bebizonyítá­
sára tesz kísérletet, mint a szubsz­
tancia. Először is, különbséget kell
tennünk a módosulás két típusa,
a variáció és a változás között.
A variáció a dolgok tulajdonságait
érinti: a falevelek például lehetnek
zöldek vagy barnák. A változás az,
amit a fa tesz: zöldről barnára változ­
tatja a leveleit. A különbség meg­
tételéhez használnunk kell a szubsz­
tancia fogalmát: a fa (mint szubsz­
tancia) megváltozik, de a levelei
(mint a szubsztancia tulajdonságai)
variálódnak. Ha nem fogadjuk el ezt
a különbségtevést, akkor nem fogad­
hatjuk el a szubsztancia koncepció­
jának az érvényességét. A zt monda­
nánk, hogy bármely módosulásnál
valami „beugrik" a létezésbe, vagy
„kiugrik" onnan; a zöld levelű fa
abban a pillanatban megsemmisül,
amikor a barna levelű fa megkezdi
a létezését a semmiből.
Kant bizonyítani kívánja, hogy ez
a nézet nem lehetséges. Az ehhez
vezető kulcs az idő meghatározottsá­
ga. Az időt nem tapasztalhatjuk meg
közvetlenül (az nem dolog); ehelyett
az időt a dolgokon keresztül tapasztal­
juk meg, amelyek változnak, vagy
nem változnak, ahogy azt korábban
már szemléltette. Ha az időt a zöld
levelű fán keresztül érzékelnénk, és
ha az időt a barna levelű fán keresztül
is érzékelnénk, anélkül, hogy bármi­
lyen kapcsolat lenne a kettő között,
akkor két különböző valós időt
FORRADALMAK KORA 169
tapasztalnánk meg. Mivel ez abszur­
ditás, Kant úgy véli, hogy bizonyította
a szubsztancia fogalmának abszolút
szükségességét még mielőtt bármi­
lyen tapasztalatot szerezhetnénk a
világról. És mivel a tapasztalat útján
teszünk szert mindenre, ami empiri­
kus, a szubsztancia fogalma nem
empirikus jellegű, hanem a priori.
A tudás határai
Idealizmus az a filozófiai álláspont,
amely szerint az elme egy bizonyos
állapota vagy cselekvése megelőzi
a megtapasztalt dolgokat, és azok­
nál alapvetőbb. Kant a saját
álláspontját „transzcendentális
idealizmusnak" nevezi. Ragaszko­
dik ahhoz, hogy a tér, az idő és
bizonyos fogalmak az általunk
megtapasztalt világ tulajdonságai
(a fenomenális világnak nevezi ezt),
nem pedig annak a világnak
a tulajdonságai, amelyet a tapaszta­
lattól függetlenül szemlélünk
(a magánvaló világnak nevezi ezt).
Kant szerint az a priori tudásnak
pozitív és negatív következményei
is vannak. A pozitív következmény
az, hogy a tér, az idő és bizonyos
fogalmak a priori természetének
köszönhetően lesz a világról alko­
tott tapasztalatunk lehetséges és
megbízható. A tér és az idő a ta­
pasztalatunkat matematikai termé­
szetűvé teszi; ismert értékekhez »
éé
Csak emberi
nézőpontból beszélhetünk
térről.
Immánuel Kant
99
170 IMMÁNUEL KANT
viszonyíthatunk. A z a priori fogal­
mak, például a szubsztancia, pedig
lehetővé teszik, hogy olyan kérdé­
seket tegyünk fel a természetről,
mint például: „Anyag-e ez?”, és
„Milyen tulajdonságai vannak?”,
és „Milyen törvények szerint műkö­
dik?” Vagyis Kant transzcenden­
tális idealizmusa teszi lehetővé,
hogy tapasztalatunk hasznos lehes­
sen a tudomány számára.
Kant filozófiájának negatív követ­
kezménye az, hogy komoly megszorí­
tásokat tesz a tudás határainak vonat­
kozásában. Bizonyos gondolkodás­
típusok tudománynak nevezik ma­
gukat, és még tudománynak is tűn­
nek, de abszolút kudarcot vallanak.
Mindez azért van, mert magánvaló
intuíciót vagy olyan fogalmakat,
mint a szubsztancia, alkalmaznak
a térre és az időre - ami Kant szerint
bizonyosan érvényes a tapasztalat
számára, de nincs érvényessége a
magánvaló dolgok tekintetében.
A tudományhoz való hasonlóságuk
éé
A z emberi értelmet olyan
kérdések foglalkoztatják,
amit az sem elengedni, sem
megválaszolni nem képes.
Immánuel Kant
M 99
miatt ezek a gondolkodástípusok
folyamatos csábítást képeznek
a számunkra, és csapdát, amelynek
sokan észrevétlenül áldozatul esnek.
Szeretnénk például azt állítani, hogy
Isten a világ oka, de az ok és az okozat
a szubsztanciához hasonlóan szin­
tén a priori fogalom, és Kant szerint ez
tökéletesen érvényes a megtapasztalt
éé
A z értelemnek
csak arra van rálátása,
amit a saját terve
alapján készít.
Immánuel Kant
világunk esetében, de nem a magán­
való dolgok esetében. így hát Isten
létezése (akit a megszokott módon
a tapasztalati világtól független léte­
zőnek tekintünk) nem olyasmi, ami­
ről tudomást szerezhetünk.
A transzcendentális idealizmus
tehát egy sokkal radikálisabb utat
kínál az önmagunk és a külső világ
közötti különbség megértéséhez.
A számunkra külső dolgokat nem
csupán számunkra a térben külső­
ként értelmezzük, hanem a térhez
magához képest is külsőként
(és az időhöz, és minden a priori
fogalomhoz, amelyek lehetővé
teszik a világról alkotott megta­
pasztalásunkat). Két világ létezik:
a tapasztalat „világa”, amely magá­
ban foglalja a gondolatainkat és az
érzéseinket is, továbbá az olyan
materiális dolgokat, mint a testünk
vagy a könyvek megtapasztalása;
és a magánvaló dolgok „világa”,
amit pontosan nem tapasztalunk
meg, és amit semmilyen értelem­
ben nem ismerhetünk meg.
A Flammarion fametszet egy, a térből
és időből kitekintő embert ábrázol. Kant
szerint a számunkra külső dolgok a tér és
az idő szempontjából is külsődlegesek,
és magánvaló dolgok lévén soha nem
megismerhetők.

■>
<1 < r
A testünk érdekes szerepet ját­
szik mindebben. Egyrészről anyagi
dologként a külső világ része.
Másrészről pedig hozzánk is tarto­
zik, és ez az a közeg, amelyen
keresztül (a bőrünk, az idegeink,
a szemünk, a fülünk stb. használa­
tával) más dolgokkal találkozunk.
Mindez lehetőséget kínál szá­
munkra, hogy megértsük a különb­
séget a testünk és a külső világ
között: a testünk, az érzékiségünk
közegeként különbözik más külső
és anyagi dolgoktól.
Maradandó hatás
A tiszta ész kritikája kétségkívül a
modern filozófiatörténet legjelentő­
sebb és páratlan alkotása. Számos
modern gondolkodó osztja a filozófia
történetét a Kant előtti és a Kant
utáni időszakra.
Kant előtt az empiristák, mint
Locke, a Kant által érzékiségnek
nevezett területet hangsúlyozták,
Descartes és a többi racionalista
azonban inkább a megértésre
fektetett hangsúlyt. Kant szerint
Racionalizmus
A racionalisták úgy hitték,
hogy az értelem, nem
pedig a tapasztalat biztosít
tudást a világ dolgairól.
Empirizm us
A z empiristák úgy hitték,
hogy a tudás a világ dolgairól
szerzett tapasztalatunkból
fakad, nem pedig az értelemből.
Transzcendentális
idealizmus
Kant transzcendentális idea­
lizmus elmélete szerint
az értelem és a tapasztalat is
szükséges a világ megértéséhez.
a világról alkotott tapasztalatunk
mindig magában foglalja mindket­
tőt, ezért gyakran elhangzik,
hogy ő egyesítette a racionalizmust
és az empirizmust.
Kant után különösen a német
filozófia indult gyors fejlődésnek.
A z idealisták, Fichte, Schelling és
Hegel, mind átvették Kant új irá­
nyokba mutató gondolatait. Kant
kifinomult kritikája a metafizikai
gondolkodásról szintén fontos sze­
repet kapott a pozitivizmusban,
amely szerint minden indokolt állí­
tásnak tudományosan vagy logikai­
lag alátámaszthatónak kell lennie.
A z a tény, hogy Kant az a priorit
a világról alkotott intuícióinkon
belül helyezi el, fontos volt a 20. szá­
zadi fenomenológusok, például Hus-
serl és Heidegger számára, akik
a tapasztalat tárgyait a róluk esetle­
gesen alkotott feltételezéseinktől
függetlenül kívánták vizsgálni. Kant
munkássága a mai napig jelentős
hivatkozási pont a kortárs filozófu­
sok számára, különösen a metafizika
és az ismeretelmélet területén. ■
FORRADALMAK KORA 171
Immánuel Kant
1724-ben született eg y pénz­
ügyi nehézségekkel küzdő
kisiparoscsaládban. Egész
életét az akkori Poroszország­
hoz tartozó, kozmopolita,
balti-tengeri kikötővárosban,
Königsbergben töltötte
és dolgozta végig. Noha soha
nem hagyta el a tartományt,
ahol született, m ég életében
nemzetközileg elismert filozó­
fussá vált.
A Königsbergi Egyetem en
filozófiát, fizikát és matemati­
kát tanult, majd 27 éven ke­
resztül ugyanebben az intéz­
ményben oktatott. Liberális
szellemű gondolkodása miatt
II. Frigyes Vilmos porosz ki­
rály 1792-ben eltiltotta a taní­
tástól, ám a király öt évvel
későbbi halálát követően
ismét katedrára léphetett.
Egész pályafutása alatt publi­
kált, de leginkább az ö tv e ­
nes-hatvanas éveiben írt
áttörő műveiről ismert. Noha
ragyogó elméjű, társasági
em ber volt, soha nem nősült
meg. Nyolcvanévesen halt meg.
Legfontosabb művei
1781 A tiszta ész kritikája
1785 A z erkölcsök m etafiziká­
jának alapvetése
1788 A gyakorlati ész kritikája
1790 A z ítélőerő kritikája
172
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Politikai filozófia
IR Á N Y Z A T
K onzervativizm us
ELŐTTE
Kr. e. kb. 350 Arisztotelész
a társadalmat élő organizmus­
hoz hasonlítja, s szerinte az
ember természetéből fakadóan
politikai állat.
5. század Hippói Szent
Ágoston szerint a kormányzat
az „eredendő bűn" miatt
ránk rótt büntetésének egyik
formája.
17. század Hobbes és Locke
kidolgozza a „társadalmi
szerződés" gondolatát.
U TÁNA
19. század Maistre
felhívja a figyelmet Bürke
antidemokratikus örökségére
a francia forradalom után.
20. század Oakeshott
kidolgozza a konzervativizmus
e g y liberálisabb formáját.
BIZONYOS, HOGY
A TÁRSADALOM
SZERZŐDÉS
EDMUND BÜRKE (1729>1797)
ok elégedetlenkedő kiáltja, a gondolat, hogy a társadalom -
S hogy „Nem az én hibám...
a társadalom tehet róla!"
A társadalom szó jelentése azonban
egy kereskedelmi vállalkozás mű­
ködéséhez hasonlóan - kölcsönös
m egegyezés a tagjai között. Ez
nem egyértelmű, és az idők folya­ a nézőpont azonban azt is sugallja,
mán meg is változott. A 18. század­ hogy az életben csupán a materiá­
ban, amikor Bürke alkotott, Európát lis dolgok számítanak. Bürke meg­
egyre nagyobb mértékben áthatot­ kísérli visszaállítani az egyensúlyt,
ta a kereskedelmi szemlélet, és emlékeztet, hogy az emberi éle­
és meleg fogadtatásra talált az tet a tudomány, a művészet és az
A z emberek anyagi, tudományos,
művészi és erkölcsi szükségletek­
kel rendelkeznek.
*
Saját erőforrásból nem
tudják minden szükségletüket
kielégíteni.
Ezért elfogadják, hogy
segítenek egymásnak,
mivel ez a kölcsönös
szükségletek kielégítésének
legjobb módja.
Bizonyos,
hogy a társadalom
szerződés.

Lásd még: John Locke 130-33 ■ Dávid Hume 148-53 ■ Jean-Jacques Rousseau
154-59 ■ Adam Smith 160-63 ■ John Rawls 294-95
erény szintén gazdagítja. Noha
a társadalom valóban szerződés
vagy társas viszony, az nem csupán
a gazdasággal, vagy mint írja, a
„a pillanatnyi és múlandó természe­
tű állati léttel" kapcsolatos. A társa­
dalom része a közjó is (a szokásokra,
normákra és értékekre vonatkozó
megállapodásaink), ám Bürke szá­
mára a „társadalom” többet jelent
a most élő emberek összességénél,
magában foglalja őseinket és
leszármazottainkat is. M i több,
mivel minden politikai alkotmány
„az örök társadalom nagy őseredeti
szerződése”, maga Isten a társa­
dalom végső garanciája.
Bürke nézetének szerves része
az eredendő bűn tétele, ezért kevés
együttérzést tanúsít azok iránt,
akik a társadalmat hibáztatják az
életvitelükért. Hasonlóképp elveti
Locke-nak azt a gondolatát, hogy
az oktatás tökéletesít bennünket
- mintha ártatlannak születnénk,
és csupán a megfelelő ráhatásokra
lenne szükségünk. Bürke szerint az
egyéni ítélőképesség esendősége
miatt van szükségünk a hagyo­
mányra, hogy megadja a szükséges
erkölcsi irányvonalakat - az érv
Hume-ot visszhangozza, aki sze­
rint a „szokás az emberi élet nagy
iránymutatója".
Tradíció és változás
Mivel a társadalom organikus szer­
kezet, amelynek a gyökerei mélyen
a múltban gyökereznek, Bürke úgy
vélte, hogy a politikai szervezetnek
is természetes módon kell kialakul­
nia az idők folyamán. Ellenezte az
elsöprő vagy váratlan politikai vál­
tozások gondolatát, amelyek meg­
szakítják ezt a természetes folya­
matot. Emiatt ellenezte az 1789-es
francia forradalmat is, amelynek
veszélyeire jóval a király kivégzése
és az egyéves terroruralom előtt
felhívta a figyelmet. És emiatt kriti­
zálta többször is Rousseau-t, aki
A társadalmi szerződésben azt állí­
totta, hogy az állam és a polgárai
közötti szerződés a nép akaratától
függően bármikor felbontható.
A modern kereskedelmi társa­
dalommal kapcsolatos szkepticiz­
musa ellenére Bürke a magántulaj­
don nagy védelmezője volt, és
optimizmussal fordult a szabadpiac
felé. Emiatt gyakran megkapja
„a modern konzervativizmus atyja”
titulust - ez a filozófiai irányzat
a gazdasági szabadságot és a ha­
gyományt is értékeli. Napjainkban
m ég a szocialisták is egyetértené-
nek Burke-kel abban, hogy a ma­
gántulajdon sarkalatos társadalmi
intézmény, ám annak értékére
vonatkozóan már vitatnák nézeteit.
Hasonlóképp, az ökológiaorientált
filozófusok osztják a generációk
egymás iránti felelősségéről vallott
hitét, de kiegészítenék azt a „fenn­
tartható társadalom" új napirendi
pontjával. ■
Bürke elítélte a francia forradalmat a
múlt teljes megtagadásáért. Hitte, hogy
a változásnak fokozatosnak kell lennie - a
gondolat később a modern konzervativiz­
mus egyik központi nézetévé vált.
FORRADALMAK KORA 173
Edmund Bürke
A z angol-ír származású politi­
kus Dublinban született és
tanult. Ifjúkorától m e g g y ő ző ­
déssel hitte, hogy a filozófia
hasznos tréning a politikához,
és az 1750-es években fig y e­
lemre méltó esszéket írt az
esztétikáról és a társadalom
eredetéről. 1766-94 között
angol parlamenti képviselő
és a W hig párt (a kor két arisz­
tokrata pártja közül a liberáli­
sabb) kiemelkedő tagja.
Bürke szimpatizált az am e­
rikai függetlenségi törek­
vésekkel - ami meglátása
szerint teljesen jogos forradal­
mat lobbantott lángra -,
később pedig részt vett
Warren Hastings, India főkor­
mányzójának közjogi felelős­
ségre vonási tárgyalásában.
Élete vé g éig a koloniális
visszaélések m etsző kritikusa
maradt, és a Brit Birodalom
lelkiismereteként tett szert
hírnévre.
Legfontosabb művei
1756 A Vindication o f Natural
Society (A term észetes társa­
dalom igazolása)
1770 Thoughts on the Present
Discontents (Gondolatok
a jelen sérelmeiről)
1790 Töprengések a francia
forradalomról
174
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Etika
IR Á N Y Z A T
Utilitarizm us
ELŐTTE
Kr. e. 4. század v é g e
Epikurosz szerint az élet fő
céljának a boldogság keresésé­
nek kellene lennie.
17. század eleje Hobbes
szerint a bűnözőket súlyos
büntetéssel sújtó, erős jog­
rendszer stabil és boldogabb
társadalmat eredményez.
18. század közepe Hume
úgy látja, az érzelem irányítja
a morális ítéletalkotást.
U TÁNA
19. század közepe Mill a
mindenki számára elérhető ok­
tatást támogatja, mert ez fokoz­
ná az általános boldogságot.
19. század v é g e Sidgwick
szerint közvetlen kapcsolat
áll fenn eg y adott cselekvés
erkölcsi szintje és az abból
fakadó öröm között.
A LEGNAGYOBB
BOLDOGSÁGOT
A LEGTÖBB EMBERNEK
JEREMY BENTHAM (1748-1832)
entham azt vallotta, hogy
B minden emberi cselekvés
két motiváló erőre vezethető
vissza - a fájdalom elkerülésére és az
örömszerzésre. Bevezetés az erköl­
csök és a törvényhozás alapelveibe
című írásában amellett érvel, hogy
a társadalmi és a politikai döntése­
ket azzal a szándékkal kellene
meghozni, hogy a lehető legtöbb
embernek a legnagyobb boldogságot
okozzák. Úgy véli, az efféle döntések
erkölcsi érdeme közvetlen kapcsolat­
ban áll azok hasznosságával, boldog­
ságot vagy örömet generáló haté­
konyságával. Egy ilyen, az „utilita­
rista" szemlélettel átitatott társada­
lomban, mint állítja, az egyének
közötti érdekkonfliktus elsimítható,
ha a törvényhozókat kizárólag a leg­
szélesebb körű elégedettség szándé­
ka vezérli. Az lenne a legjobb, ha
mindenkit boldoggá lehetne tenni,
de ha választani kell, akkor mindig
a többség előnyben részesítése az
elsődleges a kisebbséggel szemben.
Úgy véli, az általa javasolt rend­
szer egyik legfőbb előnye annak
egyszerűsége. Ötletei gyakorlatba
ültetésével elkerülhetők az össze­
Lásd még: Epikurosz 64-65 ■ Thomas Hobbes 112-15 ■ Dávid Hume 148-53 ■
John Stuart Mill 190-93 ■ Henry Sidgwick 336
tettebb politikai rendszerekre jel­
lemző zavarok és félreértelmezések,
amelyek gyakran igazságtalanság­
hoz és fájdalomhoz vezetnek.
Az öröm számszerűsítése
Bevezet egy „boldogságkalkulust”,
amellyel matematikailag is kifejez­
hetővé kívánja tenni az egyének
által tapasztalt boldogság mérté­
két. A zt állítja, hogy ez a precíz
módszer objektív alapot kínál
az etikai viták rendezésére, ahol
a döntéseket úgy kalkulálják,
hogy a lehető legnagyobb örömöt
hozza létre.
Amellett is kitart, hogy minden
örömforrás egyenértékű, ezért
a finom ételből fakadó boldogság
vagy a szoros barátság egyenlő
az olyan erőfeszítést vagy oktatást
igénylő tevékenységből fakadóval,
mint a filozófiai vitában való rész­
vétel vagy a versolvasás. Mindez
azt jelenti, hogy Bentham olyan
alapvető emberi egyenlőséget
feltételez, ahol a teljes boldogság
társadalmi osztálytól vagy egyéni
képességtől függetlenül mindenki
számára elérhető. ■
 FORRADALMAK KORA 175

ŰZŐMÉNEK
NINCS NEME
MARY WOLLSTONECRAFT (1759-1797)

z írott történelem túlnyomó Woman (A nők jogainak követelése)

KONTEXTUS
ÁGAZAT
Politikai filozófia
IR Á N Y Z A T
F em inizm us
ELŐTTE
Kr. e. 4. század Platón
hasonló oktatást javasol
a lányoknak és a fiúknak.
4. század Hüpatia, az elismert
női matematikus és filozófus az
egyiptom i Alexandriában tanít.
1790 Macaulay Letters on
Education (Levelek az oktatás­
ról) című műve szerint a nők
látszólagos gyengesége helyte­
len oktatásuk következménye.
U TÁNA
1869 M ill The Subjection
o f Women (A nők alávetettsége)
című írásában a nemek egyen­
A része azt mutatja, hogy a
nők a férfiaknak alárendel­
ve éltek. A 18. század során azonban
ennek a berendezkedésnek az igaz­
ságosságát nyílt támadás érte. A né­
zeteltérést megfogalmazók egyik
legerősebb hangja az angol szárma­
zású radikális Wollstonecraft volt.
Sok korábbi gondolkodó a nemek
közti fizikális különbségekre hivat­
kozott a nők és a férfiak közötti társa­
dalmi egyenlőtlenség igazolására.
A 17. században megfogalmazódó új
elképzelések tükrében azonban - ide
sorolhatjuk például Locke-nak azt
a nézetét, miszerint minden tudásra
tapasztalat és oktatás révén teszünk
szert - megkérdőjeleződött az efféle
érvelés érvényessége.
Az oktatás egyenlősége
Wollstonecraft szerint ha a férfiak
és a nők ugyanabban az iskolázta­
tásban részesülnének, egyformán
jó személyiségre és racionális
című műve részben válasz Rousseau
Emil]éie, amely azt javasolja, hogy
a lányok a fiúkétól eltérő nevelést
kapjanak, mert így megtanulják
tisztelni a fiúkat.
Wollstonecraft követelését, mi­
szerint a nőket a férfiakkal egyenlő
állampolgárként kell kezelni - azo­
nos törvényi, társadalmi és politikai
jogokkal -, a 18. század végén még
jellemzően nevetségesnek tartották.
Elvetette azonban vele a 19-20. szá­
zad folyamán virágzó szüfrazsett-
és feminista mozgalmak magvait. ■
éé
Ha a nő osztozhatna
a jogokon,
az erényei is vetélkednek
majd a férfiéval.
Mary Wollstonecraft

lőségét hirdeti.
20. század vé ge A nyugati
társadalmakban az egyre
kiterjedtebb feminista aktiviz-
mus hatására mérséklődni
kezd a nemek közti társadalmi
és politikai egyenlőtlenség.
99
életszemléletre tennének szert,
mert alapvetően hasonló az agyuk
és az elméjük. 1792-ben kiadott
A Vindication o í the Rights of
Lásd még: Platón 50-55 ■ Alexandriai Hüpatia 331 ■ John Stuart Mill 190-93 ■
Simoné de Beauvoir 276-77 ■ Luce Irigaray 320 ■ Héléne Cixous 322
176
■
HOGY VALAKI MILYEN
FILOZÓFIÁT VÁLASZT, ATTÓL
FÜGG, MILYEN EMBER
J0H4NH GOTTLIEB FICHTE 0762-1814)

ichte Kant tanítványa volt. hatásokon kívül létezik, képes sza­

KONTEXTUS
ÁGAZAT
Ism eretelm élet
IR Á N Y Z A T
Idealizm us
ELŐTTE
1641 Descartes felismeri,
hogy „saját létezésünket” nem
vonhatjuk kétségbe. Ennek
okán az én az egyetlen dolog
a világon, amiben biztosak
lehetünk.
18. század Kant kidolgozza
az idealizmus filozófiáját és a
F A zt tanulmányozta, hogy
szabad akarat mellett
miként élhetünk etikus életet egy
olyan világban, amely látszólag
okságilag meghatározott - tehát
egy olyan világban, ahol minden ese­
mény szükségszerűen korábbi
eseményekből és feltételekből követ­
kezik, a természet állandó törvé­
nyeinek megfelelően.
Dogmatizmusnak nevezik azt az
elképzelést, amely szerint rajtunk
túl és tőlünk függetlenül létezik
„odakint” egy miénkhez hasonló
világ. A gondolat a felvilágosodás
idején terjedt el, ám az Fichte
szerint nem hagy teret az erkölcsi
badon, önállóan és spontán módon
gondolkodni és választani.
Fichte elfogadja, hogy az idea­
lizmus és a dogmatizmus kiinduló­
pontjai teljesen különbözőek. Nem
lehet egyetlen filozófiai rendszerben
„ötvözni" a kettőt; filozófiai úton
nem bizonyítható egyik helyessége
sem, és egyikkel sem cáfolhatjuk
a másikat. Emiatt csupán „választ­
hatunk”, hogy melyik filozófiában
hiszünk; nem objektív, racionális
érvek mentén, hanem attól függően,
hogy ki „milyen ember”. ■

transzcendentális én (ego)
gondolatát. Ez képezi Fichte
idealizmusának és énfogalmá­
nak az alapját.
U TÁNA
20. század Fichte naciona­
lista elképzeléseit Heideggerrel
és a németországi náci
rezsimmel kapcsolják össze.
1950-es évek Berlin Fichté-
nek az én igazi szabadságá­
ról alkotott elképzelését okolja
a modern autoritarizmus
kialakulásáért.
éé
értékeknek vagy a választásnak.
Mert miként lehet szabad aka­
ratunk, kérdezi, ha mindent valami
Gondolj az énre,
rajtunk kívül álló dolog határoz
meg? és figyeld meg, mit foglal
Fichte inkább az idealizmusnak magába e cselekvés!
egy Kantéhoz hasonló verziója mel­ Johann Gottlieb Fichte
lett teszi le a voksát, amelyben az
elménk teremt meg mindent, amit
valóságnak gondolunk. Ebben
a világban az én aktív entitás vagy
ff
esszencia, amely az oksági
Lásd még: René Descartes 116-23 ■ Benedictus Spinoza 126-29 ■ Immánuel Kant
164-71 ■ Martin Heidegger 252-55 ■ Isaiah Berlin 280-81

KONTEXTUS
ÁGAZAT
M etafilozófia
IR Á N Y Z A T
R eflexivitás
ELŐTTE
Kr. e. 450 Prótagorasz szerint
nincsenek első alapelvek vagy
abszolút igazságok; „minden
dolog mértéke az em ber”.
1641 Descartes a „gondol­
kodom, tehát vagyok” állítással
azt mondja, hogy m egta­
lálta azt az első alapelvet,
amelyre a létezéssel kapcsola­
tos hiteket építhetjük.
U TÁNA
1830 H egel szerint
„a filozófia egésze a körök
körére emlékeztet”.
1920-as évek Heidegger
azt állítja, hogy a filozófia
a saját létezésünkkel való
kapcsolatunk kérdése.
1967 Derrida szerint filozófiai
elemzés csak a nyelv és
a szövegek szintjén készíthető.
FORRADALMAK KORA 177
NINCS OLYAN TÉMA, AMELYRŐL
KEVESEBBET FILOZOFÁLUNK,
MINT A FILOZÓFIÁRÓL
FRIEDRICH SCHLEGEL (1772-1829)
német történésznek és tágabb kontextusába. Ez, a felvilá­
A költőnek tulajdonítjuk az
aforizmák (rövid, kétértel­
mű mondások) bevezetését a ké­
sőbbi modern filozófiába. 1798-ban
gosodás gondolkodásmódjával
ellentétben, az emberi érzelmet
a racionális gondolkodás felett álló­
nak tartja. Noha a korábbi filozófiát
megállapította, hogy kevés a filo­ illető vádjai nem feltétlenül állták
zófiáról szóló filozófia (metafilozófia). m eg a helyüket, kortársa, Hegel,
Arra célzott ezzel, hogy meg kellene felkarolta a reflexivitás ügyét - ami
kérdőjeleznünk mind a nyugati a filozófiai módszereknek magára a
filozófia működését, mind azt filozófia tárgyára történő alkalmazá­
a feltételezését, miszerint a lineáris sának modern elnevezése. ■
érvelési típus a legjobb megközelí­
tésmód.
Nem ért egyet Arisztotelész és
Descartes módszerével sem, mond­
ván, tévesen feltételezik a szilárd
„első alapelvek” létezését, amelyek
kiindulópontul szolgálhatnak. Úgy
véli, nem létezik végső válasz, mert
egy érvelés minden konklúziója a
végtelenségig tökéletesíthető. Saját
módszeréről azt mondja, hogy
a filozófiának mindig „középről kell
kiindulnia [...] teljes egészet alkot,
és az elismeréséhez vezető út nem
egyenes, hanem körkörös”.
A filozófia a gondolkodás művészete,
Holisztikus szemlélete - amely-
és Schlegel rámutat, hogy módszerei
lyel a filozófiát teljes egésznek látja befolyásolják a kapott választípusokat.
- beleillik a művészetről és életről A nyugati és a keleti filozófiák rendkívül
vallott romantikus elméleteinek eltérő megközelítésmódokat alkalmaznak.
Lásd még: Prótagorasz 42-43 ■ Arisztotelész 56-63 ■ René Descartes 116-23
■ Georg W. R Hegel 178-85 ■ Martin Heidegger 252-55 ■ Jacques Derrida 308-13
rr

A VALOSa G
TÖRTEMET!
FOLYAMAT
GEORG WILHELM FRIEDRICH HEGEL
(1770-1831)
180 GEORG W. F. HEGEL
KONTEXTUS
ÁGAZAT
M etafizika
IR Á N Y Z A T
Idealizm us
ELŐTTE
Kr. e. 6. század Hérakleitosz
szerint minden dolog a saját
ellentétévé válik - ami szintén
fontos tényezője a hegeli
dialektikának.
1781 Kant A tiszta ész
kritikájában felvázolja
az emberi tudás korlátait.
1790-es évek Fichte és
Schelling munkássága lefekteti
a német idealista iskola
alapjait.
U TÁNA
1846 Marx megírja a hegeli
dialektikus módszert
alkalmazó művét, A ném et
ideológiát.
1943 Sartre egzisztencialista
műve, A lét és a sem m i
Hegel dialektikafogalmára
támaszkodik.
leghíresebb német filozó­
A fus volt a 19. század első
felében. Központi gondola­
ta, hogy minden jelenség, a tudattól
a politikai intézményekig egyetlen
szellem megnyilvánulása (a szelle­
men az „elmét" és a „gondolatot”
is értette). A szellem idővel önmaga
aspektusaiként ismeri fel ezeket
a jelenségeket, és újraintegrálja
azokat. A reintegráció folyamatát
nevezi „dialektikának", és ez az,
amit mi (akik szintén a szellem
megnyilvánulásai vagyunk) törté­
nelemként értelmezünk. Hegel ek­
képpen tehát monista, hiszen úgy
véli, hogy minden egyetlenegy
dolog megnyilvánulása vagy aspek­ Bizonyos változásokat, például az ame­
tusa; és idealista is, mert úgy gon­ rikai forradalom által hozottakat, Hegel a
dolja, hogy a valóság végső soron szellem fejlődésének egy alsóbb szintről
egy magasabb szint felé elmozdulásaként
nem materiális dolog (hanem ebben
értelmezi.
az esetben szellem). Elképzelése
radikálisan megváltoztatta a
filozófia arculatát, és hogy teljesen megváltozatunk, és azután tovább­
átláthassuk a horderejét, meg adjuk a jövő generációinak. A nyel­
kell vizsgálnunk gondolkodásának vet például megtanuljuk, majd
hátterét. használata során megváltoztatjuk.
Ugyanez érvényes a tudományra
Történelem és tudat is - a tudósok egy elméletanyagot
Kevés filozófus tagadná, hogy az örökölnek, amit azután megerősíte­
emberi lény nagymértékben törté­ nek vagy elvetnek. És így működ­
neti jelenség - a múltból öröklünk nek a társadalmi intézmények is -
dolgokat, amelyeket a család, az állam, a bankok,

Georg W. F. Hegel 1770-ben született Stuttgartban. biztosította, majd iskolaigazga­

Tübingenben tanult teológiát,
és itt találkozott és barátkozott
össze a költő Hölderlinnel és
Schellinggel. Több éven keresztül
magánoktatóként dolgozott, majd
eg y örökségnek köszönhetően
csatlakozhatott Schellinghez
a Jénai Egyetemen. Amikor
Napóleon csapatai elfoglalták
a várost, el kellett hagynia Jénát,
és épphogy csak sikerült m eg­
mentenie főművét, A szellem
fenomenológiáját, amely azután
előkelő pozícióba röpítette
a német filozófiában. M egélh eté­
sét újságszerkesztéssel
tó lett, m ielőtt kinevezték volna
a filozófia tanszék vezetőjének,
először Heidelbergben,
majd a nagy tekintélyű Berlini
Egyetem en. N eg y ve n eg y
évesen elvette Marié von
Tuchert. Három gyermekük
született. H egel az 1831-es
kolerajárvány idején halt meg.
Legfontosabb művei
1807 A szellem fenomenológiája
1812-16 A logika tudománya
1817 A filozófiai tudományok
enciklopédiájának alapvonalai
 FORRADALMAK KORA 18Í
Lásd még: Hérakleitosz 40 ■ Johann Gottlieb Fichte 176 ■ Friedrich Schelling 335 ■ Arthur Schopenhauer 186-88 ■
Kari Marx 196-203 ■ Jean-Paul Sartre 268-71

a templomok stb. amelyek több­ amelyek közé tartozik az „ok”,

ségükben korábbi gyakorlatok vagy a „szubsztancia", a „létezés” és a
intézmények módosult formái. „valóság” fogalma. A tapasztalat
A z ember épp ezért soha nem a
semmiből kezdi létezését, hanem
például tudást szolgáltathat a külső
világról, ám a tapasztalaton belül
éé
az mindig valamiféle kontextusban semmi nem tanítja meg, hogy a Annak megértése,
helyezkedik el - m égpedig változó külső világ valójában mit tartalmaz, hogy mi van, a filozófia
kontextusban, és ez a változás néha így például az okokat és az okozato­ feladata: mert ami van,
radikálisan köszönt be, akár egyet­ kat sem. Kant szerint a külső világ az az ész.
len generáció leforgása alatt. alapstruktúrájának tudása a priori Georg W. F. Hegel
Más dolgok azonban első pillantás­ tudás. Csupán azért lehetséges,
ra nem tűnnek történetinek, sem
pedig változás tárgyának.
Ez utóbbira a tudat lehet az
mert mindnyájan ezt a tapasztalati
keretrendszert ellátó kategóriákkal
születünk - amelynek része a külső
M
egyik példa. Biztosan tudjuk, hogy világ feltételezése is. »
megváltozik majd, aminek a tuda­
tában vagyunk, de mit jelent
tudatosnak lenni? M i az ébrenlét,
a tudatos jelenlét, a gondolkodásra
és a döntéshozásra való képesség?
Hajlamosak vagyunk azt gondolni,
hogy az ilyesmi mindenkinél egyfor­
mán történik. Hasonlóképpen való­
színűnek tűnhet az az állítás, misze­
rint a gondolati struktúrák nem
történetiek - tehát hogy az a fajta
tevékenység, ami a gondolkodás, és
az alapjául szolgáló mentális képes­
ségek (emlékezet, észlelés, megértés
stb.) a történelem során mindenkinél
egyformák voltak. Hegel kiváló idea­
lista elődje, Kant kétségkívül ebben
hitt - Hegel megértéséhez pedig
tudnunk kell, hogy mit gondolt Kant
munkásságáról.

A kanti kategóriák
Kant szerint a gondolkodás műkö­
désének alapjai és a tudat alapvető
struktúrái a priori jelenségek -
tehát a tapasztalat előtt léteznek,
ezért abból nem leszármaztathatóak.
Ez azt jelenti, hogy nemcsak a
gondolataink vagy a tudatosságunk
tárgyától függetlenek, hanem a
történeti ráhatástól és fejlődéstől is.
Kant „kategóriáknak” nevezi
ezeket a gondolati struktúrákat,
182 GEORG W. F. HEGEL
Hegel dialektikája megmutatja, miként oldhatók fel az ellentétek. Hegel számára azonban ezek
A zsarnokság állapota a szabadság iránti szükségletet teremt - inkább „dialektikusak” - ami azt
de amint sikerül a szabadságot elérni, csak anarchia létezhet jelenti, hogy mindig változásban
mindaddig, amíg a zsarnokság egy elemét nem kombinálják a vannak. Ahol Kant a tapasztalat
szabadsággal, létrehozva a szintézist a törvény által.
változatlan keretét feltételezi, ott
Hegel úgy látja, hogy maga a ta­
TÉZIS A N T IT E Z IS
pasztalat keretrendszere a változás
tárgya - m égpedig olyannyira, mint
a világ, amit megtapasztalunk.
A tudat ekképpen - és nem csupán
az, aminek a tudatában vagyunk
- egy fejlődési folyamat része.
A folyamat „dialektikus" - ez a
fogalom pedig nagyon sajátságos
jelentéssel bír Hegel filozófiai
gondolkodásában.

SZ IN T É Z IS
Ez az a priori keret azonban azt
jelenti, hogy a számunkra m egje­
lenő világ az emberi elme természe­
tétől függ, és nem a valós világot
jeleníti m eg - másként szólva nem
a „magánvaló világot". Kant megfo­
galmazásában a „magánvaló világ"
noumenális világ, és azt állítja róla,
hogy megismerhetetlen. Mindössze
annyit tudhatunk, hogy a világ
a kategóriák keretrendszerén keresz­
tül jelenik meg a számunkra -
és Kant ezt nevezi „fenomenális"
világnak, a mindennapi tapasztala­
tunk világának.
Hegel Kant-kritikája
Hegel úgy látja, hogy Kant hatal­
mas lépéseket tett a filozófia naivi­
tásának a megszüntetéséért, a
„magánvaló világról" és a kategó­
riákról kínált beszámolói azonban
továbbra is kritikamentes
hipotézisekről árulkodnak. Hegel
azzal érvel, hogy Kant az analízisé­
ben legalább két esetben elmu­
lasztja a minimálisan elégséges
alaposságot. Hegel először is jelen­
tés nélküli, üres absztrakciónak
látja Kant „magánvaló világ” fogal­
mát. Hegel azt tekinti létezőnek,
ami megnyilvánul a tudatban -
például azt a valamit, amit érzéke­
lünk vagy gondolunk. Kant második
tévedése pedig az, érvel Hegel,
hogy túl sok feltételezést gyárt
a kategóriák természetéről és ere­
detéről.
Hegel feladata, hogy bármilyen
hipotézis nélkül megértse ezeket
a kategóriákat; Kant legrosszabb
feltételezésének a kategóriák egy­
máshoz viszonyítását tartja. Kant
eredetinek és elhatárolhatónak
feltételezi a kategóriákat, és hogy
teljesen elkülönültek egymástól.
Hegel dialektikája
A dialektika fogalmában központi
szerepet kap az, amit Hegel a dol­
gok fejlődéséről adott immanens
(belső) leírásnak nevez. Kijelenti,
hogy elemzése négy dolgot
garantál majd. Először is, nem lesz
benne egyetlen feltételezés sem.
Másodszor csupán a legtágabb
fogalmi kategóriákkal dolgozik,
hogy biztosan elkerülje az igazolat­
lan kijelentéseket. Harmadszor,
a dialektika bemutatja, hogy egy
általános fogalom miként kínál
táptalajt más, specifikusabb fogal­
mak számára. Negyedszer pedig,
hogy a szóban forgó folyamat kizá­
rólag „magából a fogalomból” ered.
A negyedik követelmény feltárja
a hegeli logika központi elemét
- nevezetesen azt, hogy minden
fogalom vagy „tézis” ellentétet,
„antitézist” foglal magában, amit
csupán egy újabb, gazdagabb foga­
lom, a „szintézis" felbukkanása old
fel. Ennek az immanens folyamat­
nak az egyik következménye, hogy
amikor tudatosul bennünk a szinté­
zis, felismerjük, hogy a korábban
a tézisben felbukkanó ellentmondás
csak látszólag volt ellentmondás,
és az eredeti fogalom megértésére
vonatkozó valamilyen korlátunk
okozta.

éé
A filozófia minden része
egy filozófiai egész,
önmagában végződő,
teljes kör.
Georg W. F. Hegel
ff
A logika tudománya példával
is szemlélteti ezt a logikai fejlődést,
amikor bemutatja a „tiszta lét” leg­
általánosabb és legátfogóbb fogal­
mát - ami bármit jelenthet, amiről
bármilyen értelemben állíthatjuk
a létezést. Majd bemutatja, hogy a
koncepció ellentmondást tartalmaz
- m égpedig azt, hogy a teljes m eg­
értéshez megköveteli a „semmi"
vagy a „nemlét” ellentétes
Hegel szerint a tézis és az antitézis ellentmondá­
sából felbukkanó szintézis önmaga is egy új tézissé
válik, ami a saját antitézisét generálja - végül
pedig új szintézist teremt. A szellem ebben
a dialektikus folyamatban éri el önmaga
egyre pontosabb megértését - Hegel
filozófiájában egyre magasabb szin
ten tetőzve, aminek a végén teljes
megértésre tesz szert.
T = TÉZIS
A = ANTITÉZIS
SZ = SZINTÉZIS
koncepcióját. A z ellentmondás egy­
szerűen egy egyetlen, magasabb
rendű koncepció két aspektusa
közötti konfliktus, amit az fel is
old. A „lét” és a „semmi" esetében
a konfliktust feloldó koncepció a
„létesülés". A „létesülés” fogalmát
akkor alkalmazzuk valamire, ami­
kor az a nemlét állapotából a lét
állapotába mozdul át - kiderül hát,
hogy a kiinduló koncepciónk, a „lét”
valójában nem egyetlen koncepció,
hanem a „létesülés" háromrészes
fogalmának pusztán egyik aspek­
tusa. A z a legfontosabb pont, hogy
a „létesülés” koncepcióját nem „kí­
vülről” vezettük be, hogy feloldja az
ellentmondást a „lét” és a „nemlét”
között. Ellenkezőleg, Hegel analízi­
se szemlélteti, hogy a „létesülés"
mmdig is a „lót" és a „nemlét”
értelme volt, nekünk pedig mind­
össze elemeznünk kellett ezeket a
koncepciókat, hogy meglássuk
a mögöttes logikájukat.
Egy tézisnek (lét) az antitézisé-
vel (nemlét) szintézisben történő
FORRADALMAK KORA 183
feloldása (létesülés) csupán a dia­
lektikai folyamat kezdete, amely
továbblép, és magasabb szinten
megismétlődik. Azaz a későbbiek
során bármilyen új szintézisről ki­
derül majd, hogy magában foglalja
saját ellentmondását, amit pedig
a korábbinál gazdagabb vagy
„magasabb” fogalom old fel. Hegel
szerint ekképpen minden gondolat
összekapcsolódik, és a kapcsolódá­
sok feltárásának a folyamatát neve­
zi az ő „dialektikus módszerének”.
Hegel azt érti a gondolati struk­
túrák dialektikusságán, hogy azok
nem elhatárolhatók és egyszerűsít -
hetetlenek, ahogy Kant állította,
hanem a legtágabb, legüresebb
fogalmakból bukkannak fel, m égpe­
dig ennek az önellentmondásnak
és feloldásnak a mozgásán keresztül.
A dialektika és a világ
Hegel fent bemutatott dialektikája
olyan terminológiát használ, mint a
„felbukkan”, a „fejlődés” és a „moz­
gás". Ezek a kifejezések egyrészről »
184 GEORG W. F. HEGEL
valami fontosat tükröznek vissza
erről a filozófiai módszerről - m ég­
pedig azt, hogy feltételezések nél­
kül és a legkevésbé ellentmondásos
pontról indulva egyre gazdagabb
és igazabb koncepciók megmutat­
kozását teszi lehetővé a dialektikus
kibontakozás folyamatán keresztül.
Másrészről azonban Hegel egyértel­
műen úgy érvel, hogy ezek a fejle­
mények nem egyszerűen a logika
érdekes tényei, hanem valódi fejlő­
dések, amelyek működését a törté­
nelem is igazolja. Egy ógörög férfi
és a modern világ embere például
nyilvánvalóan különböző dolgokról
gondolkodik, de Hegel azt állítja,
hogy már a gondolkodásmódjuk is
különböző, és különféle tudatot
reprezentálnak - vagyis a gondolko­
dás és a tudat történelmi fejlődésé­
nek különböző szakaszait.
Első jelentős műve, A szellem
fenomenológiája ezeknek a tudati
formáknak a dialektikus fejlődését
mutatja be. A tudattípusok ismerte­
tésével kezdi, amelyekkel az egyes
ember rendelkezhet, majd ebből kiin­
dulva halad a tudat kollektív formái
felé. Mégpedig oly módon, hogy azt
is megmutathassa, az adott tudattí­
pusok externalizáltan megtalálhatóak
az egyes történelmi időszakokban
vagy eseményekben - leghíresebb
eseteiként például az amerikai és a
francia forradalmakban.
Hegel szerint a történelem bizo­
nyos időszakaiban a szellem elkö­
vetkező forradalmi változása egy
egyénben is megnyilvánulhat (pél­
dául Bonaparte Napóleon esetében),
aki egyénként egyáltalán nincs
a szellem történetében betöltött
szerepének tudatában. Ezeknek a
személyeknek a fejlődését mindig
az emberi formát öltő szellem aspek­
tusainak felszabadítása jellemzi
az elnyomás visszatérő állapotaiból
éé
A világtörténelem minden
szakasza egy szükségszerű
pillanat a világszellem
eszméjében.
Georg W. F. Hegel
ff
- olyan önkényuralmi rendszerek
megdöntésével, amelyek maguk
is korábbi önkényuralmi állapotok
legyőzéséből keletkezhettek.
Ez a rendkívüli gondolat - mi­
szerint a tudat típusa az idők során
változott, mégpedig a történelem­
ben nyomon követhető mintának
megfelelően - azt jelenti, hogy az
emberi lényben nincs olyan, ami
ne lenne karakteresen történelmi.
M i több, a tudatnak ez a történelmi
fejlődése sem történhetett véletlen­
szerűen. Mivel dialektikus folyamat­
ról van szó, bizonyos értelemben
tartalmaznia kell egy sajátságos
irányérzetet és végpontot. Hegel
a végpontot „abszolút szellemnek"
nevezi - amelyen egy jövőbeli
tudatszintet ért, és amely már nem
is az egyénekhez, hanem a valóság­
hoz mint egészhez tartozik.
A fejlődésnek ezen a pontján a
tudás teljes - és Hegel szerint annak
is kell lennie, mivel a szellem a dia­
lektikus szintézisen keresztül felöleli
mind a tudót, mind a tudottat. Mi
több, a szellem ezt a tudást a saját
Hegel szerint Bonaparte Napóleon
tökéletesen példázza a Zeitgeistet (kor­
szellemet), és tettei révén képes volt a
történelmet a következő fejlődési szaka­
szába léptetni.
 FORRADALMAK KORA 185
teljességében, amilyen, és amilyen valóság létezik - a szellemé, ame­
mindig is volt, és megértettségében, lyik ismeri önmagát, és ami reflek­

éé
A z abszolútról el kell mondani,
hogy lényegében eredmény,
és hogy csak legvégül
mutatkozik meg,
hogy valójában micsoda.
Georg W. F. Hegel
a Szellem) szakaszába.
Ebben a természeti szakaszban
másféle dialektika kezdődik, neve­
zetesen magáé a tudaté - azokból
a formákból, amelyeket az abszolút
szellem ölt az önfelismerés felé tartó
dialektikus haladása során. Hegel
beszámolója erről a fejlődésről azzal
a tudattal kezdődik, ami először indi­
viduumként gondol magára más
tál önmagára, és ami egyszerre
a gondolat, valamint annak tárgya.
A „szellem egésze” vagy az „ab­
szolút szellem" Hegel dialektikájának
a végpontja. A megelőző szakaszok
azonban nem maradnak hátra ere­
deti állapotukban, hanem a szellem
mint egész elégtelenül elemzett
aspektusaiként tárulnak fel. Való
igaz, hogy amit egy adott személyről

ff individuumok között, és az anyagtól

befejezett lényegeként ragadja meg
- a „másság” minden formájának
teljes asszimilációjában, amelyek
mindig is önmaga részei voltak, még
ha tudatlanul is. Másként megfogal­
mazva, a szellem nem csupán a való­
ságot öleli fel - hanem úgy ébred
önmaga tudatára, mint ami soha
nem volt más, mint a valóság ilyen
megragadása felé tartó mozgás.
Ahogy A szellem fenomenológiájá­
ban olvasható: „A történelem tudatos,
önmeditáló folyamat - az időbe
kiürített szellem."
A szellem és a természet
De mi a helyzet a világgal, amiben
élünk, és ami látszólag teljesen füg­
getlen életet él az emberi történelem­
től? Mit jelent az, hogy maga a való­
ság is történelmi? Hegel szerint az is
szellem, amit hétköznapi értelemben
„természetnek” vagy „világnak"
nevezünk. A „Természetet fokozato-
zatok rendszerének kell tekinteni,
ahol az egyik szükségszerűen kelet­
kezik a másikból, és ami annak
a fokozatnak a hozzávetőleges igaz­
sága, amelyből kiindult”. Ezt folytat­
va azt állítja, az egyik természeti
szakasz az, amelyből a „csupán élet"
(a természet mint élő egész) áthalad
a „szellemként létezés” (ahol a termé­
szet egésze feltárul a maga
vagy a természeti világtól elkülö­
nülő teret foglal el. A tudat későbbi
gondolunk, az nem a valóság külön­
álló alkotóeleme, hanem a szellem
fejlődésének az egyik aspektusa
szakaszai azonban már nem egyé­ - vagyis az, ahogy „kiüríti magát
neké, hanem társadalmi vagy politi­ az időbe”. Hegel ezért így fogalmaz:
kai csoportoké - a dialektika pedig „Az igaz az egész. A z egész azonban
ekképpen folytatódik, és addig nem más, mint a fejlődése során
finomítja önmagát, amíg el nem éri önmagát tökéletesítő esszencia".
az abszolút szellem szakaszát. A valóság szellem - a gondolat
és az, amit a gondolat által tudunk -,
A szellem és az elme ami egy történelmi fejlődési folya­
A Hegel munkássága idején uralko­ maton megy keresztül. ■
dó filozófiai nézet szerint kétféle
entitás létezett a világon: a fizikai
világban létező dolgok és az ezekre
vonatkozó gondolatok. Ez utóbbia­
kat lényegében a dolgok képeinek
vagy képmásainak képzelték
el. Hegel szerint azonban az efféle
megkülönböztetés valamennyi
változata tévedés, ami azzal jár,
hogy elkötelezzük magunkat a mel­
lett a nevetséges forgatókönyv
mellett, miszerint két dolog (a dolgok
és a gondolatok) abszolút különbö­
ző, de valamiként hasonló is (mert
a gondolat a dolog képmása).
Hegel szerint csak úgy tűnik,
mintha a gondolat tárgyai külön­
böznének magától a gondolattól.
Ú gy véli, a különbség illúziója
és ennek a két látszólagos „világ­
nak" az elkülönülésére vonatkozó
elképzelésünk illúzió volta akkor
mutatkozik meg, amikor a gondolat
A német történelem Hegel szerint a po­
és a természet a szellem aspektusa­
rosz államban érte el végpontját. A Ger-
ként tárul fel. A z illúzió eltűnik az mania alakja által megszemélyesített
abszolút szellemben, amikor felis­ egyesült Németország gondolata erős
merjük, hogy csupán egyetlen támogatottságot élvezett.
 KONTEXTUS
AGAZAT

AZ EGYÉN A SAJAT M etafizika

IR Á N Y Z A T
Idealizm us

LÁTÓKÖRÉNEK HATÁRAIT ELŐTTE

1690 Locke Értekezés az

A VILÁG HATÁRÁNAK
emberi értelemről című
művében kifejti, hogy minden
tudásunk a tapasztalatból
származik.

TARTJA 1781 Kant A tiszta ész

kritikájában bevezeti a „ma­
ARTHUR SCHOPENHAUER (1788-1860) gánvaló dolog" koncepcióját,
amit Schopenhauer gondolati
kiindulópontnak használ.

U TÁNA
19. század v é g e Nietzsche
az emberi motivációk m agya­
rázataként felveti a „hatalom
akarása" fogalmát.
20. század eleje Freud fel­
térképezi, hogy mi húzódik
m eg alapvető emberi készte­
téseink mögött.

chopenhauer nem tartozott

S a 19. század eleji német filo­

zófia főáramába. Elismerte
Kantot, akit egyik legnagyobb példa­
képeként bálványozott, de elutasí­
totta saját generációjának idealistáit,
akik úgy tartották, hogy a valóság
végső soron valamilyen anyagtalan
dologból áll. És mindenekfelett meg­
vetette az idealista Hegelt száraz írói
stílusa és optimista filozófiája miatt.
A Kant metafizikájából kiinduló
Schopenhauer saját világnézetet
dolgozott ki, amit letisztult, irodalmi
nyelvezettel fogalmazott meg. Elfo­
gadta Kantnak azt az elgondolását,
hogy a világ megoszlik az érzékeink
útján szerzett észleletekre (jelen­
ségek, fenomének) és a „magánvaló
 FORRADALMAK KORA 187
Lásd még: Empedoklész 330 ■ John Locke 130-33 ■ Immánuel Kant 164-71
Georg W. F. Hegel 178-85 ■ Friedrich Nietzsche 214-21

I
A világ általam ismert
változatát korlátozza...
jí
~\J7

.. a korlátos számú .. a korlátos m ennyiségű

megfigyelés, amit erről
a roppant világegyetemről
szerezhetek.
tapasztalatom a roppant
univerzális akaratról, amely­
nek az egyéni akaratunk
Arthur Schopenhauer
csak egy része.

T
Jómódú, kozmopolita danzigi
(ma Gdansk) családban szüle­
tett. Apja azt remélte, hozzá
hasonlóan kereskedő lesz.
A saját világképem nem tartalmazza Franciaországba és A ngliába
az általam nem észlelt dolgokat, és az is utazott, mielőtt a családja
univerzális akaratnak azt a részét sem, 1793-ban letelepedett volna
amit nem tapasztaltam meg. Hamburgban. Apja 1805-ben
bekövetkező halála után
- feltehetően öngyilkos lett -
\J7 abbahagyhatta a munkát,
és egyetem re m ehetett, ahol
filozófiát és pszichológiát ta­
A saját látóköröm határát nult. Anyjával, aki folyam ato­
a világ határának tartom. san kritizálta az eredményeit,
nem volt jó a kapcsolata.
Tanulmányai befejezése
után a Berlini Egyetem en
tanított. Nőcsábász szívtipró
dolgokra” (noumenonok), de meg teljesen új keletű; az ókori filozófus,
hírében állt; több viszonyt
kívánta magyarázni a fenomenális Empedoklész úgy látta, hogy „az
folytatott egyszerre, és kerülte
és a noumenális világ természetét. ember csak a saját tapasztalatának a házasságot. Egyszer m ég
hisz”, a 17. században Locke pedig e g y nő bántalmazása miatt
Kantot értelmezve kijelentette, hogy „az egyén tudása is elítélték. 1831-ben Frank­
Kant szerint mindnyájan az észlelé­ itt nem lépheti túl a tapasztalatát". furtba költözött, és itt élt
seinkből alkotjuk meg saját világver­ Schopenhauer azonban egy eg é­ egészen haláláig e g y sor pud-
ziónkat - a fenomenális világot -, de szen új ok miatt fogadja el ezt lival, amiket vagy Atm annak
soha nem tapasztalhatjuk meg a nou­ a korlátot, és ez Kant fenomenális (a hinduizmusban és a budd­
menális világot, mert az „magánvaló”, és noumenális világértelmezéséből hizmusban a „világlélek”), vagy
így tehát mindannyian korlátolt világ­ fakad. A z a fontos különbség Kant Butznak (németül kobold)
képpel rendelkezünk, hiszen észlelé­ és Schopenhauer között, hogy az nevezett el.
seinket a korlátos érzetkészletünkön utóbbi számára a fenomenális
Legfontosabb művei
keresztül szerzett információkból és a noumenális nem a világ két
építjük fel. Schopenhauer hozzáteszi, különböző realitása, hanem ugyanaz
1818 és 1844 A világ m in t
hogy „minden ember a saját látóköre a világ, csak különböző megtapasz­ akarat és képzet
határát a világ határának tartja”. talásban. Egy világ, két aspektus­ 1851 Parerga és Paralípomena
A saját tapasztalatunkra korláto­ sal: az akarattal és a reprezentáció­
zódó tudás gondolata nem volt val. Mindezt legegyszerűbben »
186
KONTEXTUS
ÁGAZAT

AZ EGYÉN A SAJÁT M etafizika

IR Á N Y Z A T
Idealizm us

LÁTÓKÖRÉNEK HATÁRAIT ELŐTTE

1690 Locke Értekezés az

A VILÁG HATÁRÁNAK
emberi értelemről című
művében kifejti, hogy minden
tudásunk a tapasztalatból

TARTJA
ARTHUR SCHOPENHAUER (1788-1860)
származik.
1781 Kant A tiszta ész
kritikájában bevezeti a „ma­
gánvaló dolog” koncepcióját,
amit Schopenhauer gondolati
kiindulópontnak használ.

U TÁNA
19. század v é g e Nietzsche
az emberi motivációk magya­
rázataként felveti a „hatalom
akarása” fogalmát.
20. század eleje Freud fel­
térképezi, hogy m i húzódik
m eg alapvető emberi készte­
téseink mögött.

chopenhauer nem tartozott

S a 19. század eleji német filo­

zófia főáramába. Elismerte
Kantot, akit egyik legnagyobb példa­
képeként bálványozott, de elutasí­
totta saját generációjának idealistáit,
akik úgy tartották, hogy a valóság
végső soron valamilyen anyagtalan
dologból áll. És mindenekfelett meg­
vetette az idealista Hegelt száraz írói
stílusa és optimista filozófiája miatt.
A Kant metafizikájából kiinduló
Schopenhauer saját világnézetet
dolgozott ki, amit letisztult, irodalmi
nyelvezettel fogalmazott meg. Elfo­
gadta Kantnak azt az elgondolását,
hogy a világ megoszlik az érzékeink
útján szerzett észleletekre (jelen­
ségek, fenomének) és a „magánvaló
 FORRADALMAK KORA 187
Lásd még: Empedoklész 330 ■ John Locke 130-33 ■ Immánuel Kant 164-71 ■
Georg W. F. Hegel 178-85 ■ Friedrich Nietzsche 214-21

A világ általam ismert

L
változatát korlátozza...

...a korlátos számú ...a korlátos m ennyiségű

megfigyelés, amit erről tapasztalatom a roppant
a roppant világegyetemről univerzális akaratról, amely­
nek az egyéni akaratunk
szerezhetek. Arthur Schopenhauer
csak egy része.
Jómódú, kozmopolita danzigi
(ma Gdansk) családban szüle­
tett. Apja azt remélte, hozzá
hasonlóan kereskedő lesz.
A saját világképem nem tartalmazza Franciaországba és A ngliába
az általam nem észlelt dolgokat, és az is utazott, mielőtt a családja
univerzális akaratnak azt a részét sem, 1793-ban letelepedett volna
amit nem tapasztaltam meg. Hamburgban. Apja 1805-ben
bekövetkező halála után
- feltehetően öngyilkos lett -
abbahagyhatta a munkát,
és egyetem re mehetett, ahol
filozófiát és pszichológiát ta­
A saját látóköröm határát nult. Anyjával, aki folyam ato­
a világ határának tartom. san kritizálta az eredményeit,
nem volt jó a kapcsolata.
Tanulmányai befejezése
után a Berlini Egyetem en
tanított. Nőcsábász szívtipró
dolgokra” (noumenonok), de meg teljesen új keletű; az ókori filozófus,
hírében állt; több viszonyt
kívánta magyarázni a fenomenális Empedoklész úgy látta, hogy „az
folytatott egyszerre, és kerülte
és a noumenális világ természetét. ember csak a saját tapasztalatának a házasságot. Egyszer m ég
hisz", a 17. században Locke pedig e g y nő bántalmazása miatt
Kantot értelmezve kijelentette, hogy „az egyén tudása is elítélték. 1831-ben Frank­
Kant szerint mindnyájan az észlelé­ itt nem lépheti túl a tapasztalatát". furtba költözött, és itt élt
seinkből alkotjuk meg saját világver­ Schopenhauer azonban egy eg é­ egészen haláláig e g y sor pud-
ziónkat - a fenomenális világot -, de szen új ok miatt fogadja el ezt lival, amiket vagy Atm annak
soha nem tapasztalhatjuk meg a nou­ a korlátot, és ez Kant fenomenális (a hinduizmusban és a budd­
menális világot, mert az „magánvaló”, és noumenális világértelmezéséből hizmusban a „világlélek”), vagy
így tehát mindannyian korlátolt világ­ fakad. A z a fontos különbség Kant Butznak (németül kobold)
képpel rendelkezünk, hiszen észlelé­ és Schopenhauer között, hogy az n evezett el.
seinket a korlátos érzetkészletünkön utóbbi számára a fenomenális
Legfontosabb művei
keresztül szerzett információkból és a noumenális nem a világ két
építjük fel. Schopenhauer hozzáteszi, különböző realitása, hanem ugyanaz 1818 és 1844 A világ m in t
hogy „minden ember a saját látóköre a világ, csak különböző megtapasz­ akarat és képzet
határát a világ határának tartja”. talásban. Egy világ, két aspektus­ 1851 Parerga és Paralipomena
A saját tapasztalatunkra korláto­ sal: az akarattal és a reprezentáció­
zódó tudás gondolata nem volt val. Mindezt legegyszerűbben »
188 ARTHUR SCHOPENHAUER
a testünk szemlélteti, amit kétféle­
képp tapasztalunk meg: tárgyként
észleljük (reprezentáció), és belülről
érzékeljük (mint akaratot).
Schopenhauer szerint egy aka­
ratbeli cselekedet, például az
a vágy, hogy felemeljük a karunkat,
és az ebből következő mozgás
nem két különböző világban
- a noumenálisban és a fenomená­
lisban - történik, hanem ugyanazt
az eseményt két különböző módon
tapasztaljuk meg. A z egyik belülről
történik, a másik pedig külső m eg­
figyeléssel. Amikor az önmagunkon
kívüli dolgokat szemléljük - noha
csupán azok objektív reprezentációit
látjuk, nem pedig azok belső való­
ságát vagy akaratát a világ eg é­
sze ugyanazzal az egyidejű külső és
belső egzisztenciával rendelkezik.
Az univerzális akarat
Schopenhauer az „akarat" szót egy
irány nélküli tiszta energia megne­
vezésére használja, amely ennek
ellenére mindenért felelős, ami a
fenomenális világban manifesztáló­
dik. Kanthoz hasonlóan úgy véli, a
tér és az idő a fenomenális világhoz
tartozik - az elménkben, nem pedig
azon kívül létező koncepciókról van
Schopenhauer tanulmányozta a Bha-
gavad Gitát, amelyben Krisna, a szekérhaj­
tó azt mondja Arjunának, hogy az ember
vágyainak rabszolgája marad, amig nem
képes megszabadulni sóvárgásaitól.
szó -, ezért a világ akarata nem jelöl
időt, és nem is követ oksági vagy
térbeli törvényeket. Következésképp
időtlennek és oszthatatlannak kell
lennie, mint ahogy az egyéni akara­
tunknak is. Mindebből az követ­
kezik, hogy az univerzum akarata
és az individuális akarat egy és
ugyanazon dolog, a fenomenális
világot pedig ez a roppant, időtlen
és céltalan akarat irányítja.
Keleti hatás
Pesszimizmusa érvelésének ezen a
pontján mutatkozik meg. M íg a kor­
társ filozófusok, mint Hegel, az aka­
ratot pozitív erőnek látták, Schopen­
hauer szerint az emberiség egy
értelmetlen, céltalan, univerzális
akarat könyörületére van utalva.
A legalapvetőbb késztetéseinken túl
helyezkedik el, és emiatt folyamatos
csalódásban és frusztrációban élünk,
miközben megpróbáljuk enyhíteni a
sóvárgásainkat. Úgy véli, a világ sem
nem jó, sem nem rossz, hanem értel­
metlen, és a boldogságot keresők
legjobb esetben kielégülést találnak,
legrosszabb esetben pedig fájdalmat
és szenvedést.
Egyetlen módon lehet csak ki­
szabadulni ebből a nyomorúságos
állapotból - a nemlétezéssel, vagy
legalábbis a kielégülés akarásának
az elveszítésével. A z esztétikai
szemlélődés enyhülést hozhat, külö­
nösen a zenében, ez az egyetlen
olyan művészeti ág ugyanis, amely
nem tesz kísérletet a fenomenális
világ reprezentációjára. Schopen­
hauer filozófiájából ezen a ponton
visszaköszön a nirvána buddhista
koncepciója (a vágyaktól és szen­
vedéstől mentes transzcendentális
állapoté).
Schopenhauer az egyetemes
akarat gondolatából olyan erkölcs­
filozófiát alkot, amit máskülönben
emberkerülő és pesszimista szemé­
lyiségének tükrében némiképp
meglepőnek találhatunk. Úgy látja,
éé
Minden tudásunk és
műveltségünk alapja
a megmagyarázhatatlan.
Arthur Schopenhauer
ff
ha képesek vagyunk azt felismerni,
hogy az univerzumtól való elkülö­
nültségünk lényegében illúzió
- hiszen az egyéni akaratunk és
az univerzális akarat egy és ugyan­
azon dolog -, akkor megtanulha­
tunk empátiával fordulni minden és
mindenki más felé, az egyetemes
könyörületből pedig erkölcsi jóság
fakadhat. Gondolkodása ezen
a ponton ismét a keleti filozófia
ideáljait tükrözi vissza.
Maradandó örökség
Schopenhauert élete túlnyomó
részében mellőzte a német filozó­
fusközösség, elképzeléseit pedig
beárnyékolta Hegel munkássága,
noha az írókra és a zenészekre
ennek ellenére is hatással volt.
A 19. század vége felé azonban újra
a filozófiai gondolkodás előterébe
került az az elsőbbség, amit az aka­
ratnak tulajdonított. Különösen
Nietzsche ismerte el a hatását,
de Bergson és az amerikai pragma­
tikusok szintén tanultak a világról
mint akaratról szóló elemzéséből.
Schopenhauer legnagyobb hatása
talán a pszichológia területén
mutatkozott meg, ahol az alapvető
késztetésekről és az általuk okozott
frusztrációról szóló elképzelései
hatottak Freud és Jung pszichoana­
litikus elméleteire. ■

KONTEXTUS
ÁGAZAT
Vallásfilozófia
IR Á N Y Z A T
A teizm us
ELŐTTE
Kr. e. kb. 600 Thalész
az első nyugati filozófus, aki
tagadja, hogy a világegyetem
e g y istennek köszönhetné
a létezését.
Kr. e. kb. 500 Indiában m eg­
alapítják az ateista filozófiájáról
közismert iskolát, a Csarvakát.
Kr. e. kb. 400 A z ógörög
filozófus, Méloszi Diagórász az
ateizmus védelmében érvel.
U TÁNA
19. század közepe Marx
Feuerbach okfejtését használja
a politikai forradalomról szóló
filozófiájában.
19. század v é g e Freud
szerint a vallás az emberi
vágyak projekciója.
FORRADALMAK KORA 189
A TEOLÓGIA
ANTROPOLÓGIA
LUDWIG ANOREAS FEUERBACH (1804-1872)
német filozófus leginkább mivolt tanulmányozása). Nem pusz­
A 1841-ben kiadott, A keresz­
ténység lényege című mű­
véről ismert, amely olyan forradalmi
gondolkodókat inspirált, mint Marx
tán becsaptuk magunkat, és elhittük
egy isteni lény létezését, de azt is
elfelejtettük vagy cserben hagytuk,
amik ténylegesen mi magunk
és Engels. A könyv sokat merít vagyunk. Szem elől veszítettük azt
Hegel filozófiai gondolkodásából, ám a tényt, hogy ezek az erények valójá­
míg Hegel az abszolút szellemben ban az emberekben léteznek, nem
látta a természet irányító erejét, az istenekben. Ezért nem annyira a
addig Feuerbach nem látja értelmét mennyei tisztességre, hanem inkább
túltekinteni a tapasztalaton, amikor az emberi igazságosságra kellene
a létezést akarjuk megmagyarázni. koncentrálnunk - az ebben az élet­
Számára az ember nem az abszolút ben, ezen a bolygón élő emberekre. ■
szellem externalizált formája,
hanem épp ellenkezőleg, mi terem­
tettük a felsőbbrendű szellem vagy
isten gondolatát, m égpedig saját
vonzalmainkból és vágyainkból.
Elképzeltük Istent
Vallja, hogy az emberiség számára
legjobb dolgok - szeretet, könyörület,
kedvesség stb. - iránti sóvárgásunk­
ban elképzeltünk magunknak egy
lényt, aki a lehető legnagyobb
mértékben magában foglalja ezeket
A Biblia izraelitái a bizonyosság és a
a minőségeket, majd elneveztük
megnyugvás iránti szükségletükből faka­
Istennek. A teológia (Isten tanulmá­ dóan megalkottak egy hamis istent - az
nyozása) következésképp nem több, aranyborjút és azt imádták. Feuerbach
mint puszta antropológia (az emberi szerint minden isten így keletkezett.
Lásd még: Milétoszi Thalész 22-23 ■ Georg W. F. Hegel 178-85 ■ Kari Marx 196-203
190
KONTEXTUS
ÁGAZAT

ÖNMAGÁNAK - SAJAT
Politikai filozófia

IR Á N Y Z A T
U tilitarizm us

TESTÉNEK ÉS ELŐTTE
1651 Hobbes Leviatán]a sze­
rint az emberek „állatias” ter­

LELKÉNEK - mészetűek, és társadalmi szer­

ződéssel kell őket kontrollálni.
1689 Locke az empirizmus

KORLÁTLAN URA kontextusában vizsgálja a tár­

sadalmi szerződés elméletét.
1789 Bentham „a legnagyobb
JOHN STUART MILL (1806-1873) boldogság elve” mellett érvel.

U TÁNA
1930-as évek Keynes, akire
hatással volt M ill munkássága,
liberális gazdaságelméletet
dolgoz ki.
1971 Rawls A z igazságosság
elmélete című művének köz­
ponti gondolata, hogy minden­
ki által elfogadható törvénye­
ket kellene alkotni.

ntellektuálisan kiemelkedő

I családban született. Már kora

gyermekkorában megismerke­
dett a 18. században, a felvilágoso­
dás idején kialakuló brit filozófiai
hagyományokkal. A Locke és Hume
által kidolgozott filozófia új empiriz­
musa éles ellentétet alkotott a kon­
tinentális Európa filozófusainak
racionalizmusával. A 18. század
végén azonban az európai romanti­
kus eszmék elkezdtek hatni a brit
morál- és politikai filozófiára is.
A hatás legnyilvánvalóbb terméke
az utilitarizmus lett, amely a
18. század Európáját és Amerikáját
formáló forradalmak politikai filo­
zófiájának jellegzetesen brit interp­
retációja. Értelmi szerzője, Bentham,

Lásd még: Thomas Hobbes 112-15 ■ John Locke 130-33 ■ Jeremy Bentham
174 ■ Bertrand Russell 236-39 ■ Kari Popper 262-65 ■ John Rawls 294-95
a Mill család barátja volt, és nagy-
befolyással volt John oktatására is.
Viktoriánus liberalizmus
Filozófusként Mill egy értékes intel­
lektuális örökség és az új, 19. száza­
di romantika szintetizálására vállal­
kozik. Közelítésmódja kevésbé
szkeptikus, mint Hume-é (aki sze­
rint minden tudásra tapasztalati
úton teszünk szert, és semmi nem
biztos), és nem annyira dogmati­
kus, mint Benthamé (aki ahhoz
ragaszkodott, hogy mindent a
hasznossága alapján kell megítélni),
az empirizmusuk és az utilitariz-
musuk azonban kihatott a gondol­
kodására. Mill etikája és politikai
filozófiája az elődeinél kevésbé
szélsőséges; forradalom helyett
a reformokban látta a lehetőséget,
és ez az, ami később a brit viktoriá­
nus liberalizmus alapját képezte.
Miután befejezte első filozófiai
művét, az átfogó, A deduktív és
induktív logika rendszerét,
figyelme az etika, és azon belül
különösen Bentham »
FORRADALMAK KORA 191
John Stuart Mill
1806-ban született London­
ban. Édesapja, James Mill,
a skót filozófus és törté­
nész, aki Benthammel létre­
hozta a „filozófiai radikálisok”
mozgalmát. Johnt otthon
oktatta az apja. A m egterhelő
program azzal kezdődött,
hogy alig hároméves fiát
görög nyelvre tanította.
Többéves intenzív tanulás
után John húszévesen id eg ­
összeroppanást kapott.
E gyetem i tanulmányait
m egszakítva a Kelet-indiai
Társaságnál kezdett dolgozni,
és ott is maradt egészen
1857-es visszavonulásáig.
M egélhetése ekkor már bizto­
sítva volt, íg y maradt ideje
az írásra. 1865-68 között par­
lamenti képviselőként te v é ­
kenykedett, a gyakorlatban
is m egvalósítva erkölcsi és
politikai filozófiáját.
Legfontosabb művei
1843 A deduktív és ind uktív
logika rendszere
1848 A nemzetgazdaságtan
alapelvei
1859 A szabadságról
1861 Utilitarianism
(Haszonelvűség)
1869 A nő alárendeltsége
1874 On Natúré (A term é­
szetről)
192 JO H N STUART M ILL
utilitarista elméletei felé fordult.
Lenyűgözte Bentham „legnagyobb
boldogság a legtöbb ember számá­
ra" elvének elegáns egyszerűsége,
és szilárdan hitt annak hasznossá­
gában. A z utilitarizmus alkalmaz­
hatóságát Jézus „aranyszabályá­
hoz" hasonlóan értelmezi: Bánj úgy
másokkal, ahogyan szeretnéd, hogy
ők bánjanak veled, és szeresd fele­
barátodat, mint önmagadat!
Szerinte „hibátlan megfogalmazása
ez a haszonelvű erkölcsnek”.
Törvényt hozni
a szabadság kedvéért
Mill támogatja Bentham boldogság­
elvét, ám úgy látja, hogy az nem elég
gyakorlatias. Bentham a gondolatot
egy elvont „boldogságkalkulustól”
teszi függővé, Millt azonban annak
valós életbeli alkalmazhatósága fog­
lalkoztatja. Az elvnek inkább
a társadalmi és szociális implikációi
érdeklik, semmint az erkölcsi döntés-
hozatalban való hasznossága. Ho­
gyan érintené ténylegesen az egyént,
ha a törvények „a legnagyobb bol­
dogságot a legtöbb ember számára”
elvét követnék? Elképzelhető-e, hogy
az erre törekvő törvények, miközben
egyfajta többségi uralmat iktatnak
be, valójában megakadályozzák né-
hányak boldogságát?
Mill a megoldást az oktatásban
és a közvéleményben látja, amelyek
együttműködve „feloldhatatlan
szövetséget" létesítenek az egyén
boldogsága és a társadalom jóléte
között. Ennek eredményeként
az emberek mindig arra lesznek
ösztönözve, hogy ne csupán a saját,
hanem mindenki boldogsága
érdekében cselekedjenek. Arra a
következtetésre jut, hogy a társada­
lomnak ezért hagynia kellene, hogy
éé
Jobb elégedetlen
Szókratésznak,
semmint elégedett
bolondnak lenni.
John Stuart Mill
ff
tagjai szabadon törekedhessenek
a boldogságra. Mi több, a kormány­
zatnak meg kellene védenie ezt
a jogot, és olyan törvényeket hoznia,
amelyek megvédik az egyén sza­
badságát személyes céljainak meg­
valósításához. Mill szerint létezik
azonban egy olyan helyzet, amikor
ezt a szabadságot korlátozni kell
- akkor, ha az egyéni cselekedet
akadályozza mások boldogságát.
Ez a „kárelv’’. Mill hangsúlyozza,
hogy ezekben az esetekben az adott
személy „saját - fizikai vagy erkölcsi
- java nem elégséges indok erre”.
A boldogság
számszerűsítése
Ezután azt kezdi el vizsgálni, hogy
miként lehetne a leghatékonyabban
megmérni a boldogságot. Bentham
a boldogságkalkulusában az örömök
időtartamát és intenzitását mérte,
Mill szerint azonban az öröm minő­
ségét is figyelembe kell venni.
Ez alatt a vágyak és érzéki örömök­
ből származó egyszerű elégedett­
ség, valamint az intellektuális és
A jó szamaritánus a bibliai példabe­
szédben segít ellenségének - ami szem­
lélteti Mill aranyszabályát: úgy bánj
másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled
bánjanak. Hitte, hogy ez növelné a tár­
sadalom általános boldogságszintjét.

kulturális tevékenységből fakadó
boldogság közti különbséget érti.
A „boldogságegyenletben’’ nagyobb
súlyt ad a magasabb rendű, intel­
lektuális örömöknek, mint az alap­
vetőbb, fizikai jellegűeknek.
Empirista hátterével összecsen-
gően Mill megpróbálja megragadni
a boldogság lényegét. Mi az, kérdi,
amit minden egyén megpróbál elér­
ni? Mi okozza a boldogságot? Úgy
véli, „az egyetlen felmutatható bizo­
nyíték arra, hogy valami kívánatos
[...], hogy az emberek kívánják."
Meglehetősen erőtlen magyarázat
ez, azonban Mill továbblép, és meg­
különböztet két eltérő vágyat:
a motiváció nélküli vágyat (azok a
vágyott dolgok, amelyek örömet
szereznek) és a lelkiismeretes csele­
kedeteket (a kötelességtudatból
vagy jótékonyságból fakadó dolgok,
amelyekre először gyakran nincs
is hajlandóságunk, ám amik végül
örömmel töltenek el bennünket).
Az első esetben boldogságunk része­
ként vágyunk valamire, a második­
ban boldogságunk eszközeként vá­
gyunk rá, amit csak akkor érzünk, ha
a cselekvés erényesen fejeződik be.
Gyakorlati utilitarizmus
Mill nem pusztán elméleti filozófus
volt. Hitt abban, hogy gondolatait a
gyakorlatban kell alkalmazni, ezért
megvizsgálta, mit jelenthet mindez
a kormányzat és törvényhozás vo­
natkozásában. Zsarnokságnak tar­
tott mindent, ami korlátozza az
egyén szabadságát a boldogságra
való törekvésben, legyen szó (de­
mokratikus választás útján szerzett)
kollektív zsarnokságról vagy egyet­
len despota uralmáról. Ezért gya­
korlati intézkedéseket javasolt
a társadalom egyén feletti hatalmá­
nak a korlátozására, valamint az
egyén szabad megnyilvánulásra
való jogának védelmében.
Parlamenti képviselőként
számos reformot javasolt, ám azok
A női választójog országos szövetsége
egy évvel azután alakult meg Nagy-Bri-
tanniában, hogy Mill az 1867-es reform-
törvény módosításával megpróbálta biz­
tosítani a szavazati jogukat.
csak sokkal később valósultak meg.
Beszédei azonban széles közönség
figyelmét hívták fel az utilitárius
filozófia liberális alkalmazási lehe­
tőségeire. Filozófusként és politi­
kusként határozottan kiállt a szólás-
szabadság, az alapvető emberi
jogok biztosítása és a rabszolgaság
eltörlése mellett - ami nyilvánvalóan
mind utilitarizmusának gyakorlati
alkalmazása volt. Felesége, Harriet
Taylor-Mill erős hatásának köszön­
hetően ő volt az első brit parlamenti
képviselő, aki felvetette a nők sza­
vazati jogának biztosítását.
Liberális filozófiája kitér a közgaz­
daságtanra is, ám apja gazda­
sági elméletével ellentétben
ő a szabad piacgazdaság mellett
tette le a voksát, ahol a kormányzati
beavatkozás minimális.
Egy gyengédebb
forradalom
Filozófiájának középpontjába inkább
az egyén, semmint a társadalom
kerül. A zt tartja fontosnak, hogy az
egyének szabadon, kedvük szerint
gondolkodhassanak és cseleked­
hessenek, beavatkozás nélkül, még
akkor is, ha ezzel kárt okoznak
önmaguknak. A szabadságról című
FORRADALMAK KORA 193
esszéjében azt fejtegeti, hogy min­
den egyén „testének és lelkének
korlátlan ura". Gondolatai a viktoriá­
nus liberalizmust testesítették meg,
meglágyítva az európai és amerikai
forradalmakat kirobbantó radikális
eszméket, ötvözve azokat a hatósági
beavatkozástól való mentesség
gondolatával. Számára ez az igazsá­
gos kormányzás alapja és a társa­
dalmi fejlődés eszköze - mindkettő
fontos viktoriánus ideál. Ha a társa­
dalom hagyja az egyént olyan életet
élni, amely őt boldoggá teszi, úgy
biztosítja számára azt is, hogy ki­
bontakoztathassa mindazt, ami
benne rejlik. Ezzel pedig a társada­
lom is jól jár, hiszen az egyéni
tehetség eredményei hozzájárulnak
a közjóhoz.
Millt már életében jelentős filozó­
fusnak tartották, napjainkban pedig
a viktoriánus liberalizmus megalko­
tójának. Utilitarizmus inspirálta
filozófiája még a 20. században is
közvetlen hatást gyakorolt a társadal­
mi, politikai, filozófiai és gazdasági
gondolkodásra. A modern közgazda­
ságtant nagymértékben formálta
utilitarizmusának a szabadpiacra
történő alkalmazása, amely minde­
nekelőtt Keynes műveiben jelent
meg. Russell, Popper, James és
Rawls gondolati kiindulópontnak
tekintette őt. ■
éé
Egy hittel rendelkező
ember annyi társadalmi
erővel bír, mint 99 olyan,
akit csak az érdeke vezérel.
John Stuart Mill
ff

KONTEXTUS
ÁGAZAT
M etafizika
IR Á N Y Z A T
Egzisztencializm us
ELŐTTE
1788 Kant A tiszta ész
kritikájában hangsúlyozza
a szabadság jelentőségét az
etikában.
1807-22 H egel felveti a törté­
nelmi szellem vagy Geist
létezését, amely kapcsolatot te­
remt az emberi tudat és az azt
körülvevő világ között.
U TÁNA
1927 Heidegger L é t és idő
című művében az Angst
(szorongás) és az egzisztenciá-
lis bűn fogalmát vizsgálja.
1938 Sartre lefekteti egzisz­
tenciális filozófiájának alapjait.
1946 W ittgenstein Észrevé­
telek című feljegyzéseiben
elismeréssel említi Kierkegaard
munkásságát.
A SZORONGÁSA
SZABADSÁG SZÉDÜLETE
S0REN KIERKEGAARD (1813-1855)
A döntéshozatalkor
a választás abszolút
szabadságát élvezzük.
------
f Elménk beleszédül ennek \
| az abszolút szabadságnak
V a gondolatába. J
' ---------- -----------------
A szorongás a
szabadság szédülete.
ilozófiája a 19. századi konti­ akarta megvizsgálni, hogy „mit
F nentális Európát domináló
német idealista filozófiára, de
elsősorban Hegelére adott válasz.
Egy szubjektivebb megközelítés
jelent emberi lénynek lenni”, de nem
valami nagyszabású filozófiai
rendszer részeként, hanem önmeg­
határozó egyénként.
Szerinte életünket a cselekvé­
jegyében kívánta cáfolni Hegelnek
egy teljes filozófiai rendszerről vallott seink határozzák meg, amiket pedig
elképzelését, amely az emberiséget a döntéseink - döntéshozatalunk
egy szükségszerű történelmi fejlődés módja tehát kritikus tényező az
részeként definiálta. Kierkegaard azt életünkben. A z erkölcsi döntéseket
 FORRADALMAK KORA 195
Lásd még: Immánuel Kant 164-71 ■ Georg W. F. Hegel 178-85 ■ Friedrich Nietzsche 214-21 ■ Martin Heidegger 252-55 ■
Jean-Paul Sartre 268-71 ■ Simoné de Beauvoir 276-77 ■ Albert Camus 284-85

Hegelhez hasonlóan ő is a hedonista valamennyi erkölcsi választásunk­

(saját vágyakat kielégítő) és az etikus
közötti választásnak tartja. Ám ahol
Hegel szerint a választást lényegé­
ben korunk történelmi és környezeti
tényezői határozzák meg, ott Kierke-
gaard szerint az erkölcsi választások
abszolút szabadok, és mindenekfelett
szubjektivek. Egyedül az akaratunk
az, ami meghatározza az ítéletalko­
tásunkat, mondja. Ez a teljes
szabadság azonban távolról sem ad
okot örömre, mert a szorongás vagy
a rettegés érzetét kelti bennünk.
Ezt az érzést A szorongás fogal­
ma című művében magyarázza el.
Példaként képzeljünk el egy magas
épület tetején vagy szirtfal csúcsán
álló férfit. A peremen átpillantva a
férfi kétféle félelmet tapasztal meg:
a leeséstől való félelmet és a pillanat­
nyi késztetés miatti félelmet, hogy
alávesse magát a mélybe. Ez a má­
sodik típusú félelem vagy szorongás
abból a felismerésből fakad, hogy ab­
szolút szabadságában áll megválasz­
tani azt, hogy ugorjon-e vagy sem,
és ez a félelem örvénylőén szédítő.
Kierkegaard szerint ugyanezt
a típusú félelmet tapasztaljuk meg
ban, amikor rádöbbenünk, hogy
szabadságunkban áll a legrémítőbb
döntéseket is meghozni. A „szabad­
ság szédületének” nevezi a szoron­
gást, majd elmagyarázza, hogy noha
kétségbeesést okoz, el is tántoríthat
bennünket a meggondolatlan reak­
cióktól azáltal, hogy tudatosabbá
tesz bennünket a lehetséges alter­
natívákat illetően - ily módon növeli
öntudatosságunkat és személyes
felelősségérzetünket.
Az egzisztencializmus atyja
Elképzeléseit kortársai túlnyomó-
részt elutasították, a későbbi generá­
ciókra viszont nagymértékben Hamlet borzalmas választás elé kerül:
hatott. Ragaszkodása választásaink megölje nagybátyját, vagy hagyja meg-
fontosságához és szabadságához, bosszulatlanul apja halálát? Shakespeare
drámája szemlélteti a választás valódi
valamint az értelem és a cél folyama­
szabadságából fakadó szorongást.
tos kereséséhez, gondolati keretrend­
szert kínált az egzisztencializmus
számára. Nietzsche és Heidegger saját születésünk kivételével minden
dolgozta ki részletesebben ezt cselekvés választás. E későbbi gon­
a filozófiai irányzatot, majd később dolkodókkal ellentétben Kierkegaard
Sartre egészítette ki. Azokat az uta­ nem veszítette el hitét Istenben, de ő
kat térképezi fel, amelyek választá­ ismerte el elsőként az öntudat valóra
sával tartalmas életet élhetünk váltását és az abszolút szabadság
egy istentelen univerzumban, ahol a miatti „szédületet” vagy félelmet. ■

Seren Kierkegaard Koppenhágában született, a dán séget, mondván, hogy melanko­

kultúra aranykora idején. Apja
gazdag kereskedő, aki egyszerre
volt bigottan vallásos és melanko­
likus természetű. Fia megörökölte
tőle ezeket a személyiségjegyeket,
amelyek nagymértékben m eg­
határozták filozófiáját. Teológiát
tanult a Koppenhágai Egyetemen,
de belátogatott a filozófiai előadá­
sokra is. Amikor jelentős örökség­
hez jutott, úgy döntött, hogy
a filozófiának szenteli az életét.
1837-ben találkozott Regine Olsen-
nel és beleszeretett, három évvel
később eljegyezte, majd a rá követ­
kező évben felbontotta a jegyes­
likus természete alkalmatlanná
teszi a házaséletre. Noha Istenbe
vetett hitét soha nem veszítette
el, folyamatosan kritizálta a dán
nemzeti egyházat annak kép­
mutatásáért. 1855-ben elájult
az utcán, majd alig eg y hónap
múlva meghalt.
Legfontosabb művei
1843 Félelem és reszketés
1843 Vagy-vagy
1844 A szorongás fogalma
1847 Kjerlighedens Gjerninger
(A szeretet cselekedetei)
EDDIGI TÁRSADALOM

OSZTALYHARCOK
TÖRTÉNETE
KARL MARX (1818-1883)
198 KARL MARX
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Politikai filozófia
IR Á N Y Z A T
K om m unizm us
ELŐTTE
Kb. 1513 Machiavelli az ókori
Róma és a reneszánsz Itália
osztályharcait tárgyalja Érteke­
zések Titus Livius római
történeteinek első tíz könyvéről
című munkájában.
1789 A francia forradalom
mintát kínál a legtöbb
19. századi filozófiai értekezés­
nek a forradalom természetéről.
1800-as évek Hegel kidolgozza
a történelmi változás elméletét.
U TÁNA
1880-as évek Engels megkí­
sérli Marx elméleteit történelmi
materializmusnak hívott
filozófiává alakítani.
1930-as évek A Szovjetunió­
ban a marxizmus hivatalos
filozófiává válik.
ehet-e egyetlen képletre
történelemszemlélet az egyéni
hősök és vezetők szerepét hangsú­
lyozta, Marx azonban a csoport­
konfliktusok hosszú sorozatára fó­
kuszált, az ókori rabszolgatartók és
rabszolgák, a középkori hűbérúr és
hűbéres, valamint a modern kor
munkaadói és munkavállalói közöt-
tiekre. A zt állította, hogy ezek az
osztályok közötti konfliktusok okoz­
ták a forradalmi változást.
A Kommunista kiáltvány
Marx a Kiáltványt Engelsszel közö­
sen írta, akivel az 1830-as évek
végén ismerkedett meg, amikor
mindketten filozófiát hallgattak
Németországban. Engels anyagi
támogatással, ötletekkel és kifino­ Az intellektuális vita bevett szokás
volt Németországban Marx munkássága
mult írói készséggel erősítette
az együttműködést, közös publiká­ idején. Ő úgy vélte, a filozófiának nem el­
képzelések megvitatása a feladata, hanem
cióik mögött azonban elismerten
a valós változás kieszközlése.
Marx volt a valódi lángelme.
A z 1840-es évek elejéről és köze­
péről származó magánkézirataik­
ban mindketten hangsúlyozták, üzemeltet. Marx bemutatja, hogy
hogy amíg a filozófia korábbi műve­ Amerika felfedezése és kolonizáció-
lői pusztán a világ megértésére ja, az indiai és a kínai piacok m eg­
törekedtek, addig az ő tevékenysé­ nyílása, valamint a csere alapját
gük célja annak megváltoztatása. képező cikkek számának növekedé­
A z 1850-60-as években Marx se a 19. század közepére miként
számos rövid írásban finomította vezetett el az ipar és a kereskede­
az elképzeléseit. Egy ilyen írás a lem gyors növekedéséhez. A kéz­
mintegy 40 oldalas pamflet, műves kisiparosok már nem tudtak
a Kommunista kiáltvány is. elég árut termelni az új piacok

L egyszerűsíteni az emberi faj

komplex történetét?
A 19. század egyik legnagyobb gon­
dolkodója, Marx szerint igen. Azzal
indította leghíresebb műve,
a Kommunista kiáltvány első feje­
zetét, hogy minden történelmi
változás folyamatos konfliktust
eredményez az uralkodó (felső) és
az alárendelt (alsóbb) társadalmi
osztályok között, és hogy ennek
a konfliktusnak a gyökerei a gazda­
ságban találhatók.
Úgy vélte, páratlan felismerésre
tett szert a különböző korok társa­
dalmainak természetéről. A korábbi
A Kiáltvány a kommunizmus­
nak, annak az új hitrendszernek az
értékeit és politikai terveit kívánta
bemutatni, amit a német szocialis­
ták egy kis, viszonylag új, radikális
csoportja terjesztett elő. A z áll
benne, hogy a társadalom két, köz­
vetlen konfliktusban álló osztályra
egyszerűsödött: a burzsoáziára
(a tőketulajdonos társadalmi osz­
tályra) és a proletariátusra (a mun­
kásosztályra).
A „burzsoá” vagy városi polgár:
ingatlannal rendelkező kereskedő,
aki a köznép fölé emelkedve saját
üzleti vállalkozást birtokol és
növekvő szükségleteinek kielégíté­
sére, ezért a manufaktúrarendszer
kiszorította őket. A hogy a Kiáltvány
fogalmaz: „a piacok egyre nőttek,
és velük együtt a kereslet is".
A burzsoázia értékei
Marx szerint az összes kereskedel­
met az irányítása alatt tartó bur­
zsoázia nem hagyott a „puszta
önérdeken, a rideg készpénzfizeté­
sen" kívül más kapcsot az emberek
között. Az ember értékét egykor
önmaga adta, ám a burzsoázia
„a személyes érdemet csereértékké
bomlasztotta”. A z erkölcsi, a vallási,
 FORRADALMAK KORA 199
Lásd még: Niccolö Machiavelli 102-07 ■ Jean-Jacques Rousseau 154-59 ■ Adam Smith 160-63 ■ Georg W. F. Hegel
178-85 ■ Ludwig Andreas Feuerbach 189 ■ Friedrich Nietzsche 214-21

de m ég az érzelmi értékeket is
félrehajítottuk, ahogy mindenki
- a tudósoktól és az ügyvédektől
kezdve egészen a papokig és a köl­
tőkig - fizetett munkássá változott.
A vallási és politikai „illúziókat”
a burzsoázia „meztelen, szégyente­
len, direkt és könyörtelen kizsák­
mányolással” helyettesítette - írja.
A z emberek szabadságát egykor
védelmező szerződéseket sutba
dobták egy „lelkiismeret nélküli
szabadságért - a szabadkereskede­
lemért".
Marx az egyetlen megoldást
abban látja, ha a gazdasági termelés
minden eszköze (például a földek,
a nyersanyagok, a szerszámok és a
gyárak) közös tulajdonba kerül,
így a társadalom minden tagja
a saját képességeinek megfelelően
dolgozhat, és a saját igényei szerint
fogyaszthat. Csak így előzhető meg
az, hogy a gazdagok a szegények
kárára éljenek.

Dialektikus változás
Marxnak a változás folyamatára
vonatkozó érvelése mögötti filozófia
túlnyomórészt elődjének, Hegelnek
az öröksége, aki a valóságot nem
egy adott tényállásként, hanem
szüntelen változás folyamataként»

éé
Mindenkitől a képességei
szerint, mindenkinek
a szükségletei szerint.
Kari Marx

99
200 KARL MARX
írta le. Szerinte a változást az a tény
okozza, hogy minden gondolat vagy
tényállás (más néven „tézis”) belső
ellentmondást hordoz magában
(az „antitézist”), amely végső soron
kikényszeríti a változást, és új gon­
dolathoz vagy tényálláshoz (a „szin­
tézishez”) vezet. Ez a folyamat
a dialektika.
Hegel szerint soha nem tapasz­
talhatjuk meg a világ dolgait
úgy, ahogy vannak, hanem csak úgy,
ahogy azok megjelennek előttünk.
Számára a létezés elsősorban
az elméből vagy a szellemből áll,
így hát a történelem útja - a dialek­
tika számtalan ciklusán keresztül -
lényegében a szellem vagy Geist
fejlődése az abszolút harmónia
állapota felé. Hegel és Marx útja
ezen a ponton válik ketté. Marx
ragaszkodik ahhoz, hogy a folyamat
nem spirituális fejlődési út, hanem
valódi történelmi változás. Szerinte
a folyamat végén lévő végső,
konfliktusmentes állapot nem
a Hegel által megjósolt spirituális
áldás, hanem a tökéletes társa­
dalom, amelyben mindenki harmo­
nikusan dolgozik a nagyobb
egész üdvéért.
Az osztályok kialakulása
Korábbi korokban az emberek teljes
mértékben önerőből állították elő
mindazt, amire szükségük volt
- ruházatot, élelmiszert és lakóhe­
lyet -, ám a korai társadalmak
kialakulásával elkezdtek egyre
nagyobb mértékben támaszkodni
egymásra. Mindez a Smith által
felvázolt „alkufolyamat" létrejötté­
hez vezetett, hiszen az emberek
javakat vagy munkát cseréltek egy­
mással. Marx egyetért Smithszel
abban, hogy ez a csererendszer
eredményezte a munkaerő speciali-
zációját, de arra is rámutat, hogy ez
az új specializáció (vagy „foglalko­
zás") egyúttal meg is határozta
őket. Bármi is volt az egyén specia-
lizációja vagy foglalkozása - mező-
gazdasági munkás vagy öröklés
révén földbirtokos -, az meghatá­
rozta, hogy hol élt, mit evett és
viselt; mint ahogy azt is, hogy
a társadalom mely tagjaival voltak
közösek az érdekei, és hogy ezek az
érdekek kiknek az érdekeivel álltak
konfliktusban. Idővel mindez jól
elhatárolható, és konfliktusban
rögzült társadalmi-gazdasági osztá­
lyok létrejöttét eredményezte.
éé
A z egyes korszakok uralkodó
gondolatai uralkodó
osztályának a gondolatai.
Kari Marx
99
Marx az emberi történelemnek
négy fő szakaszát különböztette
meg, a tulajdon birtoklásának négy
különböző formája alapján: a közös
tulajdon eredeti törzsi rendszerét;
a tulajdon ókori közösségi és állami
rendszerét (ahol megjelent a rabszol­
gatartás és a magántulajdon); a tulaj­
don feudális vagy birtokrendszerét;
és a kapitalista termelés modern
rendszerét. Mindegyik szakasz eltérő
gazdasági rendszert vagy „termelési
módot" képvisel, és a köztük lévő
átmenetet viharos politikai esemé­
nyek jelzik a történelemben, például
háborúk és forradalmak, ahogy
az egyik uralkodó osztályt felváltja
a másik. A Kiáltvány azt az elképze­
lést népszerűsítette, hogy a tulajdon­
birtoklás rendszerének bármely tár­
sadalomban és bármely korszakban
való megértésével megérthetjük
annak társadalmi kapcsolatait is.
A politikai, kulturális
intézmények keletkezése
Mint Marx véli, bármely társadalom
gazdasági alapjának az elemzése
A gazdag burzsoázia a 18. század
végén és a 19. században luxuséletet élt,
miközben vállalataik és birtokaik munká­
sai rettenetes szegénységben tengődtek.

éé
A valódi boldogsághoz
el kell törölni a vallást, mert
az az emberek
illuzórikus boldogsága.
Kari Marx
99
feltárja előttünk, hogy ha a tulajdo­
ni rendszere megváltozik, akkor
a „felépítménye" is - politikája,
jogszabályai, művészete, vallási és
filozófiai rendszerei. Ezek ugyanis
az uralkodó osztály érdekeit szolgál­
va jönnek létre, annak értékeit és
érdekeit népszerűsítik, és elterelik
a figyelmet a politikai valóságról.
Ugyanakkor még ez az uralkodó
osztály sem határozza meg az ese­
ményeket vagy az intézményeket.
Hegel szerint minden kort ural
a Zeitgeist, vagy a rá jellemző kor­
szellem, és Marx egyetért ezzel.
Ám amíg Hegel szerint a Zeitgeistet
egy, az idők során fejlődő abszolút
szellem határozza meg, addig Marx
szerint egy adott korszak társadalmi
és gazdasági kapcsolatai határoz­
zák meg az egyének és társadalmak
eszméit vagy „tudatát”. Nem az
ember nyomja rá a bélyegét az adott
korszakra, nem mi öntjük azt egy
adott formába, hanem a korszak
gyakorol hatást az emberre.
A hegeli, a szellem útját leíró
filozófiának a társadalmi és
Az ipari forradalom a specializált kész­
ségek fizetett foglalkoztatássá alakítását
hozta el. Ezután a hasonló társadalmi-gaz­
dasági státuszba tartozók osztályokat
alkottak.
gazdasági termelési módok filozó­
fiájává átdolgozását Feuerbach is
elősegítette. O úgy vélte, hogy
a tradicionális vallás intellektuálisan
téves, mi több, növeli az emberi
szenvedés általános mértékét.
A zt állította, hogy az emberek
a saját képükre gyúrnak össze egy
istent az emberiség legnagysze­
rűbb erényeinek az ötvözetéből,
majd belekapaszkodnak ezekbe az
istenekbe és a feltalált vallásokba,
mert jobb nekik az „álmaikban”
létezni, semmint a valós világban.
A z emberek elidegenednek önma-
guktól, mert sajnálatosan egy olyan
istenhez hasonlítják magukat,
akiről elfelejtették, hogy ők maguk
teremtették.
Marx egyetért abban, hogy az
ember azért ragaszkodik a vallás­
hoz, mert olyan helyre vágyik, ahol
az én nem m egvetés és elidegene­
dés tárgya, ám azt mondja, hogy
ezt nem valamilyen autoriter isten
okozza, hanem mindennapi életük
materiális tényei. Marx szerint
a megoldás nem csupán a vallás
elhagyásában, hanem a teljes
társadalmi és politikai változásban
rejlik.
FORRADALMAK KORA 201
A marxista utópia
A burzsoá és a proletár osztályok
kialakulásához vezető emberi törté­
nelemről adott általános beszámoló­
ján túl a Kiáltvány egy sor másik
megállapítást is tesz a politikáról,
a társadalomról és a gazdaságról.
Azzal érvel például, hogy a kapita­
lista rendszer nem csupán kizsák­
mányoló, hanem pénzügyileg inhe-
rensen instabil, ami egyre súlyo­
sabb kereskedelmi válságok m egje­
lenéséhez, a munkaerő egyre na­
gyobb mértékű elszegényedéséhez,
valamint a proletariátus mint hitele­
sen forradalmi osztály kialakulásá­
hoz vezet. A történelemben először
képviselné ez a forradalmi osztály
az emberiség óriási többségét.
Úgy tűnik, ezeket a fejleményeket
megerősíti a termelési folyamat ter­
mészetének egyre növekvő komple­
xitása. Marx azt jövendölte, hogy a
technológia javulása egyre nagyobb
mértékű munkanélküliséghez vezet
majd, egyre több és több embert ide-
genítve el a termelési eszközöktől.
Mindez kettészakítaná a társadalmat,
amelyben egyrészről nagyszámú
elszegényedett ember, másrészről
néhány kevés, a termelőeszközök »
202 KARL MARX
felett rendelkező ember élne. A dia­
lektika törvényeinek értelmében ez
a konfliktus erőszakos forradalmat
eredményezne egy új, osztály nélküli
társadalom létrehozása céljával.
Ez lenne a dialektika végét jelentő,
utópisztikus, konfliktusmentes
társadalom. Ennek a tökéletes társa­
dalomnak nem lenne szüksége
kormányzásra, csupán adminisztrá­
cióra, amit a forradalom vezetői
végeznének: a kommunista „párt"
tagjai (Marx ezen inkább az ügy
mellett elkötelezetteket érti, sem­
mint bármilyen specifikus szerveze­
tet). Ebben az új típusú államban
(amit Marx „a proletariátus diktatú­
rájának” nevezett) élők valódi
demokráciát és a vagyon társas
birtoklását élvezhetnék. Nem sokkal
azután, hogy a termelési mód
átmegy a tökéletes társadalomhoz
elvezető végső átalakulásán, a poli­
tikai hatalom korábban ismeretes
formája megszűnik, mert nem ad
majd semmi okot a politikai nézetel­
térésre vagy bűnözésre.
Politikai hatalom
Marx azt jósolta, hogy az intenzív
osztályharc a burzsoázia és a bérből
élő munkásosztály között Európá­
ban csak akkor lesz nyilvánvaló,
amikor az emberek nagy tömegben
válnak tulajdon nélkülivé, és lesz­
nek kénytelenek bérért eladni
a munkaerejüket. A szegénységnek
és a kevesek hatalmas vagyonának
egymásmellettisége egyre nyilván­
valóbbá válik majd, ezért a kommu­
nizmus egyre népszerűbb lesz.
Marx nem hitte, hogy a kommu­
nizmus ellenzői könnyedén feladják
majd a privilégiumaikat. A z uralko­
dó osztály a történelem minden
szakaszában élvezhette a kormány­
zat és a törvényhozás kontrollálásá­
nak előnyeit, amit gazdasági domi­
nanciájának megerősítésére
használt fel. Úgy vélte, hogy a mo­
dern állam valójában „a burzsoá
osztály ügyeinek igazgatását végző
bizottság”, és a kizárt csoportok
küzdelme a saját érdekeik érvénye­
sítéséért - például a választójog
Szocialista szellemiségű forradalmak
söpörtek végig Európán közvetlenül a
Kommunista kiáltvány kiadása után. Ilyen
jellegű volt az 1848-as párizsi februári
forradalom is.
kiterjesztéséért - csupán rövid távú
formák, amelyekben a fundamentá-
lisabb gazdasági konfliktus fejező­
dik ki. Úgy vélte, hogy a politikai
érdekek és pártok pusztán az
uralkodó osztályok gazdasági érde­
keinek eszközei, amelyek a hatalom
megszerzése és megtartása érde­
kében kénytelenek eljátszani, hogy
a közérdeket szolgálják.
A forradalomhoz vezető út
Marx eredetisége jobbára a már
meglévő gondolatok ötvözésében,
semmint újak megteremtésében
jelentkezik. Rendszere felhasználja
a német idealista filozófusok, külö­
nösen Hegel és Feuerbach meglátá­
sait; kölcsönöz a francia politikai
teoretikusoktól, például Rousseau-
tól, valamint a brit politikai közgaz­
dászoktól is, elsősorban Smithtől.
A szocializmus elismert politikai
doktrínává vált a 19. század
első felében, amiből Marx több
gondolatot is átvesz a tulajdon,
a társadalmi osztály, a kizsákmá­
nyolás és a kereskedelmi válságok
vonatkozásában.
éé
Kísértet járja be Európát
- a kommunizmus kísértete.
Kari Marx
ff

A Kiáltvány megalkotása Idején
az osztálykonfliktus kétségtelenül
átitatta a levegőt. Közvetlenül
a kontinentális Európa számos
országában a monarchiák ellenében
kitörő, 1848-49-es forradalmi hullám
előtt készült el. A megelőző évtize­
dekben jelentős munkaerő-áramlás
indult meg vidékről a városokba,
noha a kontinentális Európa még
nem találkozott a Nagy-Britanniá-
ban már zajló ipari forradalommal.
Több liberális és nacionalista politi­
kus is kihasználta, hogy a szegé­
nyeken eluralkodott a fennálló rend
elleni elégedetlenség, és noha
a forradalmak végighullámzottak
Európán, végül leverték azokat,
és kevés tartós változást hoztak.
A Kiáltvány ikonikus státuszra
tett szert a 20. században, és forra­
dalmat inspirált Oroszországban,
Kínában és számos más országban.
Marx elméleteinek kiválóságát
a gyakorlat nem igazolta: Sztálin
Szovjetuniójában, Mao Ce-tung
Kínájában és Pol Pót Kambodzsájá­
ban az elnyomás mértéke nagy­
mértékben hiteltelenítette politikai
és történelmi elméleteit.
A marxizmus kritikája
Noha Marx nem látta előre a kom­
munizmus ennyire barbár megvaló­
sulását ezekben az elsődlegesen
A 20. század marxista államai utópia­
ként népszerűsítették magukat. Festmé­
nyek és szobrok tömegével dicsőítették
boldog, újonnan felszabadított polgáraik
teljesítményeit.
FORRADALMAK KORA 203
agrártársadalmakban, elképzelései
ettől függetlenül is okot adtak
a kritikára. Először, Marx mindig
is a forradalom elkerülhetetlenségét
hirdette. Ez a dialektikából követ­
kezett számára, de kétségkívül
túlságosan leegyszerűsítve, hiszen
az emberi kreativitás mindig kínál
választási lehetőségeket, a dialekti­
ka viszont nem ismeri a fokozatos
reformok útján végbemenő fejlődést.
Másodszor, Marx hajlott csupa
jó tulajdonságokkal felruházni
a proletariátust, és azt sugallni, Kari Marx
hogy egy kommunista társadalom
valamiként egy új típusú emberi Trierben született, keresz­
ténységre áttért zsidó ü gyvéd
lényt teremthet. Sehol nem fejtette
fiaként. Jogot hallgatott a
ki, hogy ennek a tökéletes proletariá­
Bonni Egyetemen, és itt talál­
tusnak a diktatúrája miben külön­
kozott jövendőbelijével, Jenny
bözne az önkényuralom korábbi,
von Westphalennel is. A Berli­
brutális formáitól, és miként kerül­ ni Egyetem en folytatta a
né el a hatalom megrontó hatásait. tanulmányait, majd újságíró­
Harmadszor pedig, Marx ritkán ként dolgozott. Annyit dicsőí­
tért ki arra az eshetőségre, hogy tette a demokráciát, hogy
egy sikeres forradalom után új a porosz királyi család cenzú­
veszélyek fenyegethetik a szabad­ rázta az írásait, és szám űze­
ságot. A zt feltételezte, hogy a bűnö­ tésbe kényszerült Franciaor­
zés kizárólagos oka a szegénység. szágba, majd Belgiumba.
Kritikusai szerint nem értette meg Ebben az időszakban dolgoz­
kellően a nacionalizmus erejét, és ta ki egyedülálló elm életét
nem vette megfelelően számításba a kommunizmusról, honfitár­
sával, Friedrich Engelsszel.
a politikai vezetők szerepét. Tény,
A z 1848-49-es forradal­
hogy a 20. századi kommunista
mak idején visszatért N ém et­
mozgalom mérhetetlenül erős sze­
országba, ám azok leverése
mélyi kultuszokat hozott létre gya­ után élete hátralévő részében
korlatilag minden országban, ahol Londonban élt, szám űzetés­
a kommunisták hatalomra jutottak. ben. F eleségével rendkívüli
szegénységben éltek, és
Messzire nyúló hatás amikor 64 évesen, állampol­
A z elméletei által kiváltott kritikák gárság nélkül érte a halál,
és válságok ellenére Marx elképze­ mindössze 11 gyászoló vett
lései rendkívül befolyásosnak bizo­ részt a temetésén.
nyultak. A kereskedelmi kapitaliz­
mus erős kritikusaként, valamint Legfontosabb művei
gazdasági és szocialista teoretikus­
1846 A ném et ideológia
ként a mai napig fontos a politika és
1847 A filozófia nyomorúsága
a gazdaságtan számára. Bizonyára
1848 Kommunista kiáltvány
sokan egyetértenek a 20. század 1867 A tőke - A politika i
orosz-brit származású filozófusával, gazdaságtan bírálata (I. kötet)
Berlinnel abban, hogy a Kommunis­
ta kiáltvány „remekmű”. ■
204
KONTEXTUS
ÁGAZAT
Politikai filozófia
IR Á N Y Z A T
N on kon form izm us
ELŐTTE
Kr. e. kb. 340 Arisztotelész
szerint a városállam fontosabb
az egyénnél.
1651 Hobbes szerint az erős
kormányzat nélküli társada­
lomban anarchia keletkezik.
1762 Rousseau a Társadalmi
szerződésben felveti a nép
akaratából m egválasztott
kormányzat ötletét.
U TÁNA
1907 Gandhi Thoreau-t ne­
vezi m eg inspiráló hatásként a
dél-afrikai passzív ellenállásra
felhívó kampányában.
1964 Martin Luther King
Nobel-békedíjat kap, mert a faji
diszkrimináció ellen a polgári
engedetlenség eszközeivel
és az együttműködés m egta­
gadásával kampányolt.
LEMONDHAT-E AZ ÁLLAMPOLGÁR
VALAHA IS A LELKIISMERETÉRŐL
A TÖRVÉNYHOZÓ JAVÁRA?
HENRY DÁVID THOREAU (1817-1862)
özel egy évszázaddal azután, a rabszolgaság fenntartását finan­
K hogy Rousseau kijelentette,
a természet eredendően
jóindulatú, Thoreau továbbvitte
szírozó adók befizetését.
Elképzelései éles ellentétben
álltak kortársa, Marx gondolataival
a gondolatot, mondván, hogy „minden és az akkori Európa forradalmi szel­
jó dolog vad és szabad", és az ember lemiségével. Később azonban az
törvényei inkább elfojtják, semmint ellenállási mozgalmak számos veze­
megvédik a polgári szabadságjogo­ tőjét megihlette, köztük Mahatma
kat. Szükségszerűen egyoldalúnak Gandhit és Martin Luther Kinget. ■
találta a politikai pártokat, és úgy
látta, hogy irányelveik gyakran ellen­
tétesek erkölcsi hiteinkkel. Emiatt
hitt abban, hogy az egyénnek köte­
lessége tiltakozni az igazságtalan
törvények ellen, és azt állította, hogy
az ilyen törvények beiktatásának
passzív tudomásul vétele igazolást
ad a létezésükre. „Bármely bolond
képes szabályt alkotni, és bármely
bolond megfogadja azt”, állította
az angol nyelvtanról, de az elv
átitatja politikai filozófiáját is.
1849-ben írt, Civil Disobedience
(Polgári engedetlenség) című esszé­
jében azt állítja, az együttműködés
megtagadásával és erőszakmentes
Gandhinak a britek indiai uralma elleni,
ellenállással az állampolgárnak jogá­
polgári engedetlenségre felhívó kampá­
ban áll a lelkiismereti alapú tiltako­ nya keretében került sor (a sótermelést
zás - amit gyakorolt is, amikor kontrolláló igazságtalan törvények elleni
megtagadta a mexikói háborút és tiltakozásként) az 1930-as sómenetre.
Lásd még: Jean-Jacques Rousseau 154-59 ■ Adam Smith 160-63 ■ Edmund
Bürke 172-73 ■ Kari Marx 196-203 ■ Isaiah Berlin 280-81 ■ John Rawls 294-95

KONTEXTUS
ÁGAZAT
Ism eretelm élet
IR Á N Y Z A T
P ragm atizm us
ELŐTTE
17. század Locke szembeszáll
a racionalizmussal, amikor a
gondolataink eredetét az érzéki
benyomásainkra vezeti vissza.
18. század Kant szerint
értelmetlen arról spekulálni,
hogy mi található a tapasz­
talaton túl.
U TÁNA
1890-es évek James és
Dewey foglalkozni kezd a prag­
matizmus filozófiájával.
1920-as évek A bécsi logikai
pozitivisták megfogalmazzák
a verifikáció elvét - ami szerint
eg y állítás jelentése az a
módszer, amivel azt igazoljuk.
1980-as évek A Rorty-féle
pragmatizmus azzal érvel,
hogy m aga az igazság fogalma
is mellőzhető.
FORRADALMAK KORA 205
VEGYÜK SZÁMÍTÁSBA
A DOLGOK HATÁSÁT!
CHARLES SANDERS PEIRCE (1839-1914)
pragmatizmusként ismert Az elképzelés, miszerint egy kon­
A filozófiai mozgalmat a tudós
és filozófus Sanders indítot­
ta el. A metafizikai eszmékkel - pél­
dául, hogy a tapasztalati világunkon
cepció jelentése érzékszervi hatás
annak tárgyára, érzékeinkre tett
pragmatikus maximaként ismert,
és a pragmatizmus alapelvévé vált -
túl létezik egy „valós” világ - szem­ azon hit alapelvévé, amely szerint az
ben mélységesen szkeptikus tudós „igazság” a valóságnak a számunkra
egyszer arra kérte az olvasóit, fontol­ legjobban működő beszámolója.
ják meg, mi a probléma a következő Peirce rá kívánt világítani arra,
elmélettel: a gyémánt valójában lágy, hogy a tudomány, a filozófia és a teo­
és csak érintésre keményedik meg. lógia számos vitája értelmetlen. Azt
Azzal érvelt, hogy az efféle állította, hogy gyakran inkább szava­
gondolkodásban „nincs hamisság”, kon lovagolnak, semmint a valóságról
ugyanis semmilyen módon nem vitatkoznak, mert olyan vitákról van
tudjuk cáfolni. Mindazonáltal azt szó, ahol az érzékekre gyakorolt hatás
állította, hogy egy koncepció (például nem meghatározható. ■
a „gyémánt” vagy a „kemény") jelen­
tése abból a tárgyból vagy minőség­
ből származik, amelyikre vonatkozik
- valamint az érzékeinkre gyakorolt
hatásokból. Épp ezért irreleváns,
hogy a megtapasztalás előtt azt gon-
éé
A tudomány számára
doljuk-e a gyémántról, hogy „érinté­ semmi nem létfontosságú;
sig lágy", vagy azt, hogy „mindig
nem lehet az.
kemény”. A gyémánt mindkét elmé­
Charles Sanders Peirce
let esetén ugyanolyannak érződik,
és pontosan ugyanazok a felhaszná­
lási módjai. Az első elmélettel azon­
ban sokkal nehezebb dolgozni, ezért
ff
kisebb értékű a számunkra.
Lásd még: John Locke 130-33 ■ Immánuel Kant 164-71 ■ William James 206-09
■ John Dewey 228-31 ■ Richard Rorty 314-19
206
KONTEXTUS
ÁGAZAT

CSELEKEDJ ÚGY,
Ism eretelm élet

IR Á N Y Z A T
Pragm atizm us

MINTHA
ELŐTTE
1843 Mill A deduktív és in ­
duktívlogika rendszeré ben az
igaznak hitt módokat vizsgálja.
1870-es évek Peirce bemu­

SZÁMÍTANA!
tatja új, pragmatista filozófiáját.

WILLIAM JAMES (1842-1910)
U TÁNA
1907 Bergson Teremtő fejlődés
című műve a valóságot folya­
matként, nem állapotként írja le.
1921 Russell a valóságot szín­
tiszta tapasztalatként hatá­
rozza m eg The Analysis of
M in d (Az elme vizsgálata)
című művében.
1925 Dewey Experience and
Natúré (Tapasztalat és termé­
szet) című írásában kidolgozza
saját pragmatizmusverzióját,
az „instrumentalizmust".

19. század folyamán, ahogy

A az Egyesült Államok el­

kezdte önálló nemzetként
megvetni a lábát, a N ew England-i
filozófusok, mint Thoreau és Emer­
son, felismerhetően amerikai ízt
adtak az európai romantikus
eszméknek. De csak a következő,
a Függetlenségi nyilatkozat után
közel száz évvel élő filozófusnemze­
dék rukkolt elő valami eredetivel.
Az első közülük, Peirce, egy isme­
retelméletet dolgozott ki, amelyet
pragmatizmusnak nevezett el, de
munkássága akkoriban szinte észre­
vétlen maradt. Életre szóló barátjára,
Jamesre - Emerson keresztfiára - ma­
radt hát, hogy győzelemre vigye és
továbbfejlessze Peirce elképzeléseit.

Lásd még: John Stuart Mill 190-93 ■ Charles Sanders Peirce 205 ■ Henri Bergson 226-27
Russell 236-39 ■ Ludwig Wittgenstein 246-51 ■ Richard Rorty 314-19
Igazság és hasznosság
Peirce pragmatizmusának középpont­
jában az az elmélet állt, hogy a tudás­
ra nem puszta megfigyeléssel
teszünk szert, hanem aktív cselekvés­
sel, valamint, hogy erre a tudásra
csak addig hagyatkozunk, ameddig
hasznos, abban az értelemben, hogy
megfelelő magyarázatot képes adni
a dolgokra. Amikor nem tölti már be
ezt a funkciót, vagy a jobb magyará­
zatok feleslegessé teszik, akkor vala­
mi mással helyettesítjük. Ha vissza­
tekintünk a történelemben, láthatjuk,
hogy miként változtak folyamatosan
a világról alkotott elképzeléseink:
FORRADALMAK KORA 207
John Dewey 228-31 ■ Bertrand
eleinte laposnak gondoltuk a Földet,
majd bebizonyítottuk róla, hogy gömb
éé
alakú; eleinte a Földet tartottuk
a világegyetem középpontjának, majd
felismertük, hogy csupán egy bolygó
a roppant kozmoszban. A régebbi
feltételezések tökéletesen megfeleltek Egy dolog osztályozása nem
a maguk idejében, de mégsem iga­ lehet annak valamilyen adott
zak, és a világegyetem sem változott céllal történő kezelése.
meg. Mindez azt mutatja, hogy William James
a tudás mint magyarázóeszköz kü­
lönbözik a tényéktől. Peirce ebből
a szemszögből vizsgálta a tudás
természetét, de James volt az, aki ezt
az érvelést az igazság fogalmára
ff
alkalmazta. »
208 W ILLIAM JA M ES
[qw
James számára egy elképzelés
igazsága annak hasznosságától
függ; vagyis attól, hogy elvégzi-e
azt, amit várnak tőle. Ha az elkép­
zelés nem mond ellent az ismert
tényeknek - például a tudományos
törvényeknek -, és valóban eszkö­
zül szolgál arra, hogy elégséges
pontossággal jelezze előre a dolgo­
kat a céljainkhoz, úgy nincs okunk
azt nem igaznak tekinteni - miként
Peirce is a tényéktől függetlenül
William James
hasznos eszköznek tekintette a
tudást. A z igazságnak ez az interp­
retációja nem csupán megkülön­
bözteti azt a ténytől, hanem ahhoz
a felvetéshez vezeti el Jamest, hogy
„egy gondolat igazsága nem inheren-
sen benne lévő, állandó tulajdon­
ság. A z igazság m egtörténik a gon­
dolattal. Igazzá válik, az események
teszik igazzá. A valósága esemény,
egy folyamat.” Bármely gondolatot
a mi cselekvésünk tesz igazzá;
N ew Yorkban született. Gyermek­
korában több évet töltött Európá­
ban, ahol a festészet szeretetének
élt, azonban 19 évesen úgy döntött,
hogy inkább tudományt tanul.
A Harvard Egyetem orvosi karán
folytatott tanulmányait m eggyen­
gült egészségi állapota és depresz-
sziója miatt abba kellett hagynia.
1872-ben végül lediplomázott,
és a Harvardon pszichológiát kez­
dett oktatni. A pszichológia és
a filozófia iránt fokozatosan mélyülő
érdeklődésének köszönhetően
egyre elismertebb publikációkat
adott közre ezeken a tudományterü­
leteken, és a Harvard 1880-ban
Az elképzelés, hogy a Föld lapos,
évezredeken át kiváló szolgálatot tett
„igazságként", azon tény ellenére is, hogy
a Föld gömb alakú. James szerint egy gon­
dolat hasznossága meghatározza annak
igazságát.
egy gondolat gyakorlati alkalmazása
az a folyamat, ami azt igazzá teszi.
Úgy véli továbbá, hogy egy
adott gondolatban való hit fontos
tényező lehet egy olyan döntés
megszületésében, hogy meg is
akarjuk valósítani, és ekképpen
a hit a gondolatot igazzá tévő folya­
mat része. Ha nehéz döntéssel
szembesülünk, akkor egy adott
gondolatban való hitünk egy adott
cselekvéshez vezet, így hozzájárul
annak sikerességéhez. James
emiatt definiálja „igaz hiteknek”
mindazt, ami hasznosnak bizonyul
a hívő számára. Itt is gondosan
ügyel arra, hogy elkülönítse ezeket
a tényéktől, amikről azt állítja, hogy
„nem igazak. Hanem egyszerűen
vannak. A z igazság a hitek funkció­
ja, ami közöttük születik meg,
és közöttük is végződik.”
A jog arra, hogy higgyünk
Minden alkalommal, amikor egy új
hitet próbálunk megalapozni, hasz­
nos lenne, ha rendelkezésünkre
filozófiaprofesszornak nevezte
ki. Ott tanított egészen 1907-es
visszavonulásáig.
Legfontosabb művei
1890 The Principles o f Psycho-
logy (A pszichológia alapelvei)
1896 The W ill to Believe
(A hit akarása)
1902 The Varieties o f Religious
Experience (A vallásos tapasz­
talat változatai)
1907 Pragmatism: A N ew Name
fór Somé Old Ways o f Thinking
(Pragmatizmus - Új név régi
vágású elmélkedés számára)

állna minden elérhető bizonyíték
és a szükséges idő, hogy megfontolt
döntést hozhassunk. A z életben
azonban ritkán részesülünk ebben
a luxusban; vagy nincs elég időnk
az ismert tények megvizsgálására,
vagy nincs elég bizonyíték,
és mégis dönteni kényszerülünk.
A hitünkre kell hagyatkoznunk,
hogy irányítsák a cselekedeteinket,
és James szerint ezekben az ese­
tekben „jogunk van hinni”.
James magyarázatában egy
erdőben eltévedt és éhező ember
példáját hívja segítségül. A z ös­
vényt megpillantva fontos, hogy
elhiggye, az lakott területre vezeti
majd el, mert ha nem teszi, akkor
nem indul el, és továbbra is elve­
szett marad. Ha azonban megteszi,
akkor megmenti önmagát. Azáltal,
hogy cselekvéssel reagál arra
a gondolatra, hogy az ösvény biz­
tonságba vezeti, az igazzá válik.
Ekképpen a cselekvéseink és a
döntéseink révén igazzá válik egy
A vallásos hit rendkívüli változásokat
hozhat az ember életébe, például zarán­
doklat során a betegek gyógyulását.
Mindez valójában egy isten létezésétől
függetlenül történik.
gondolatba vetett hitünk. James
ezért hangoztatja, hogy „Cselekedj
úgy, mintha számítana!” - amit
jellemzően velős és humoros mód­
ján ezzel egészít ki: „Mert számít.”
Mindazonáltal óvatosan kell kö­
zelítenünk ehhez az elképzeléshez:
James mondandójának felszínes
értelmezése azt a benyomást kelthe­
ti, hogy bármilyen hit, annak bizarr-
ságától függetlenül, igazzá válhat, ha
azt követve cselekszünk - természe­
tesen semmi ilyesmit nem állított.
Vannak bizonyos feltételek, amelyek­
nek teljesülniük kell, mielőtt igazol­
ható hitként könyvelnénk el őket.
A z elérhető bizonyítékokat mérlegel­
nünk kell, és elég megalapozottnak
kell lennie a gondolatnak ahhoz,
hogy állja a kritikát. A hitre alapozott
cselekvés folyamatában annak
mindvégig igazolnia kell önmagát
azzal a hasznossággal, hogy segíti
megértésünket vagy előre jelzi az
eredményeket. De még ekkor is, csak
utólagosan visszatekintve jelenthet­
jük ki biztosan, hogy a hit igazzá vált
a cselekvésünk által.
A valóság mint folyamat
James nemcsak filozófus, hanem
pszichológus is volt, és gondolatai­
nak implikációit legalább annyira
felismeri a lélektan viszonylatában,
mint a tudáselméletben.
A z igazság pragmatikus fogal­
mával párhuzamosan, és azzal na­
gyon is összekapcsolódóan, James
előterjeszti a metafizika egy típu­
sát, amit ő „radikális empirizmus­
nak” nevez. Ez a megközelítés dina­
mikus, aktív folyamatként fogja fel
a valóságot, az igazság folyamat­
szerűségéhez hasonlóan. Tradicio­
nális empirista elődeihez hasonlóan
ő is elutasította azt a racionalista
elképzelést, miszerint a változó
világ valamiként nem valóságos,
de továbblépett, és azt állította,
hogy „a pragmatizmusban [a való­
ság] továbbra is alakulófélben van”,
FORRADALMAK KORA 209
éé
A pragmatikus módszer
elfordulást jelent az elvektől
a következmények felé.
William James
ff
mivel az igazságot folyamatosan
valóra váltjuk. Úgy hiszi, hogy
a valóságnak ez az „áramlata” nem
alkalmas az empirikus analízisre
sem, részben az állandó változása
miatt, részben pedig azért, mert a
m egfigyelés ténye kihat az elemzés
igazságára. James radikális empi­
rizmusában a valóság végső formá­
ja a színtiszta megtapasztalás,
amelyből az anyag és a szellem is
keletkezik.
Tovább élő hatás
A Peirce által elindított és James
által kifejtett, Amerikában létrejövő
pragmatizmus a 20. századi filozófiai
gondolkodás számára jelentős gon­
dolati centrum. James pragmatikus
igazságértelmezése kihatott Dewey
filozófiájára, és elhintette Ameri­
kában annak a „neopragmatikus”
irányzatnak a magvait, amelynek
képviselői közé tartozik például
Rorty is. Európában Russell és
Wittgenstein köszönhet sokat James
metafizikájának. Pszichológiai
munkássága ugyanilyen jelentősnek
bizonyult, és gyakran szorosan
összefonódott a filozófiájával. A leg­
jelentősebb talán a „tudatfolyam"
koncepciója, ami olyan írókra
gyakorolt hatást, mint Virginia
Woolf és James Joyce. ■