* * , « * . ?

<•; , - ^

ÁRON M
L RÉZDO

/ • • V

EGYUD ÁRPAD

fea,e somogyi népdal

^•<^^^^'-^^w^W^'^^''W^'%'^^^^^^M^^ * * W' < ir^'^lrirv , r

^rxm^&mím^m^^
KAPOSVÁRON MEGVERTÉK
A RÉZDOBOT

EGYÜD ÁRPÁD

Száz somogyi népdal

KÖZREADJA A SOMOGY MEGYEI MÚZEUMOK IGAZGATÓSÁGA

Szerkesztette :
VÁRNAI FERENC

Lektorálta :
OLSVAI IMRE

A dalokat gyűjtötte:
BALLÁ PÉTER B. P.
DÁVID GYULA D. Gy.
EGYÜD ÁRPÁD E. Á.
(lejegyzők: Olsvai Imre, Paksa Katalin, Várnai Ferenc)
KISS LAJOS K. L.
KODÁLY ZOLTÁN K. Z.
LAJTHA LÁSZLÖ L. L.
SEEMAYER VILMOS S. V.
(részbeli lejegyző: Bartók Béla)
VIKÁR LÁSZLÖ V. L.
ZÁMBÖ ISTVÁN Z. I.

Technikai szerkesztő :
FARKAS BÉLA

Felelős kiadó: dr. Mészáros Balázs múzeumigazgató

Készült a Somogy megyei Nyomdaipari Vállalat kaposvári üzemében
jooo példányban - 81-7520 - Kiad. Főig. eng. sz.: 57290/1981.
Felelős vezető: Farkas Béla igazgató
 BEVEZETÉS
Széles körű igénynek tehettünk eleget a Somogy megyei Művelődésügyi Osz­
tály felkérésére és támogatásával.
Kaposváron megverték a rézdobot című száz somogyi népdal olyan sorozat
közigényű kiadványa, amelyet haszonnal forgathat mindenki, aki megyénk népze­
nei, népköltészeti értékei iránt egy kicsit is érdeklődik, vagy éppen tanulni, taníta­
ni akar belőíev Elsődleges célja mégiscsak az, h o g y - régóta várt - olyan népzenei
anyagból adjunk szerény válogatást, amit mindenekelőtt az óvodák, iskolák, szak­
körök, éneklő csoportok, ifjúsági és felnőtt kórusok, népi zenekarok, szólisták, báb­
csoportok hasznosíthatnak munkájukban. Bizonyára nem teszünk haszontalan ja­
vaslatot, ha ezt az anyagot ajánljuk az iskolai órák kiegészítő tananyagaként, to­
vábbá felhívjuk rá a különféle kulturális szemléken, bemutatókon szereplők figyel­
mét repertoárjuk bővítése végett. Nem tartjuk feleslegesnek annak hangsúlyozását
sem, hogy az ifodalmi színpadok, néprajzi-honismereti szakkörök, ifjúsági és felnőtt
klubok stb. ismerkedjenek meg szűkebb pátriájuk hagyományanyagával, népzené­
jével, népköltészetével, hiszen művészi munkájuk során jól felhasználhatók mind
dalaink, mind szövegeink, játékaink, dramatikus formáink. Nem túlozunk, ha azt
állítjuk, hogy alig van társadalmunknak olyan rétege, közösségi alkalom - lehető­
sége - gondolunk itt kirándulásokra, szórakozásszerű összejövetelekre stb. - , ahol
ne lehetne felhasználni az életkornak megfelelő játékokat, dalokat, tréfás csúfoló-
kat, balladákat stb. (Nem is szólva most bővebben a szinte minden testi és Jélki
igényt kielégítő népi sportszerű játékokról, amelyek összeállítása éppen most van
folyamatban.)
Bizonyára akadnak olyan érdeklődők, akik egyik-másik anyagunkból szíve­
sen látnának többet is; ezek számára van lehetőség a múzeumi Hangarchívum anya­
gába betekinteni.
A kötet összeállítása, kiválogatása nem kis gondot okozott az anyag bősége
miatt (hiszen csak saját néprajzi anyagunk magnófelvétele kb. 20 000 métert tesz
ki). Reméljük azonban, hogy ez a szűkösebb válogatás is örömet okoz majd az ér­
deklődőknek. Bízunk abban is, hogy az itt közölt anyag és a még szalagjainkon lé­
vők sokféle műfajaiból a kívánságoknak megfelelően, magnószalagra játszunk egy
gazdagabb anyagmennyiséget.
Mint az щ kiadvány beosztásából is kitűnik, a közölt anyag tekintélyes részét
a gyermekéWtel kapcsolatos példák adják: altatók, álltatok, jártatok, hintáztatok,
tornáztatók/állathívogatók, kergetők, mondókák stb., amelyek a legkisebbek életé­
hez kapcsolódnak. Utána a kiszámolók-kiolvasók, egyszerűbb mozgásformákhoz
való anyagok következnek, amelyek azért jelentősek pedagógiai szempontból, mert
az érzelmi-értelmi nevelés sokoldalúságát szolgálják, s alkalom nyílik a gyermek
számára mindent jelentő mozgásélményre is. E játékos formák éppen akkor jelent-
3
keztek - főleg a falusi gyermekközösségekben -, amikor a testi, lelki-érzelmi rá­
hatás igen komoly alakító-formáló tényezőként hatott (és hathat ma is) a gyerme­
kek későbbi életalakulására.
Míg az első csoportba tartozó (1-3 évesek) gyermekek számára mondott-éne-
kelt néhány szavas, egy-két soros formák úgymond a ,,felnőttek műfaja", hiszen a
szülők, nagyszülők ajkán hangzottak el legtöbbször, addig a később tárgyalt cso­
portokat már maguk énekelték, játszották (kb. 4-6 évesek) saját gyönyörűségük­
re; a legtöbbet maguk is alkották, alakították, ezért is van annyiféle sok-sok va­
riáns egy-egy típuson belül is. A gyakorlatban a-zonban sem régebben, sem újab­
ban nem lehet szigorú életkorra szűkíteni a játékok alkalmazását: előfordult, hogy
a kicsik játékát még nagyobbacska lányok is játszották; sőt: gyűjtéseim során ta­
lálkoztam olyan jelenséggel is - pl. Torvajon - , ahol felnőtt emberek szórakoztak
a 10-12 éveseknek való gyermekjátékokkal a kocsmában (nem lévén még műve­
lődési ház stb.).
Ezek a játékok kitörölhetetlen nyomokat hagynak a kicsik lelkében, hiszen a
játékokban való önkéntes részvétel, az énekelt vagy mondott rigmus, a mozgásél-
mény összessége teljes mértékben kitölti a gyermekek élményvilágát.
Ebben az életszakaszban kezd megismerkedni valójában a gyermek a világ,
a természet, saját életkörülményeinek jelenségeivel, a valóság, a hitélet-hiedelem
számára igen izgalmas, érdekes szimptómáival, mely oly képzeletkialakítást ered­
ményez, amire a nevelőnek nagyon is oda kell figyelnie. E fogékony kor nagy kö­
vetelmény elé állítja mind a szülőt, mind a nevelőt. Ebben az életkorban a gyer­
meket ért információk lényegesen befolyásolhatják a kicsinyek gondolkozását, ér­
telmi-logikai, érzelmi állapotát; e korban a gyerrrlek ítélő készsége, képzetalkotása
még kezdeti stádiumban van, melyben a valóság tényei, saját képalkotásai egyfajta
sajátos látásmódkialakítást eredményezhetnek, afféle valós, romantikus szemlélet
keverékét. S itt szorul a gyermek a felnőtt segítségére, hogy annak emocionális irá­
nyultságát helyes mederbe terelje.
Bár fentebb írtuk, hogy a \ ^ékanyag nem szorítható be minden esetben szi­
gorú korhatárok közé, azonban az ellenkezőjével járuló hibába sem szabad esnünk
a játékok mai tanításánál: a tudatos oktató-nevelői munka feltételezi a gyakorlat
során a kontinuitást, a gyermekkori sajátosságokhoz mért anyag tanításának mér*
tekét. Az iskolás korú fiataloknál azonban már fokozottabban jelentkezik a moz­
gásigény, a fizikai terhelés, az ügyességre való törekvés, s egyáltalán a mindenben
való többlet törekvési szándéka. Ezt pedig ki kell elégíteni mind a termi, mind a
szabadtéri foglalkozások alkalmával. Erre valók a sportszerű játékok mellett a
mozgásos-táncos játékok, énekek-mondott szövegek, mimikus alakítások stb. (Hi­
das-játék, forgó, futó-fogó, szakító stb. játékok, láncolatos strófák, mondókák, ame­
lyek már komolyabb értelmi, fizikai motivációkat jelentenek.)
A játékoknak a gyermekéletben betöltött szerepéről sokat lehetne és kellene
mondani (amire jelen lehetőségeink szűknek bizonyulnak), de elég, ha néhány do­
logról említést teszünk: általános ügyesség, erőfejlesztés, gyorsaságfokozás, lelemé­
nyesség, figyelem-koncentrálás, ítélőkészség fejlesztés, s nem utolsósorban a kö­
zösségi életre való hatást kell kiemelnünk, mint a felnőtt életre nevelés fontos le­
hetőségét. Másik nagy jelentőségét abban látom - mint egykor gyakorló pedagó­
gus - , hogy a játékok, sportszerű népi játékokkal együtt felbecsülhetetlen értékű
pedagógiai tényezőként jelentkeztek a nevelői munkában. Az egyes játékok sajá­
tos mozgásformái kitűnő rávezető, előkészítő formulákat tartalmaztak a tananyag­

ai
ban szereplő sportjátékokhoz, hiszen a fogócskák, kergetők, forgó, bújó stb. játé­
kok, valamint a lityázások, métafélék, csülközések, várjátékok minden sport­
hoz szükséges alapkészségek, adottságok fejlesztését nagyban segítették.
Gyakran hangzik el a népi játékokban járatlanok szájából, hogy egy letűnt
életforma teremtette „primitív" alkotások ma már nem elégítik ki a mai modern
(gyakran viszont erőltetetten kényszerített) sportokhoz szokott fiatalság igényeit.
Ez természetesen nem igaz, és inkább a játékok lényegének nemismeréséből eredő
megnyilatkozásnak tudhatók be az efféle tévedések. (Javasoljuk e téren való is­
meretek bővítését, ill. továbbképzéseket!) - E kis füzet egyébként azt is céljául
tűzte ki, hogy egyelőre folklór jellegű anyagával legyen segítségére az érdeklődő
nevelőknek, de bárkinek is, aki kezdi felismerni a játék, a dal, a szokás mai élet­
ben is igen jelentős szerepét, nevelő erejét. Nyugodtan állíthatjuk tehát, hogy a já­
tékos nevelés pedagógiai értéke afféle szellemi tápláléka lehet mind az ifjúságnak,
mind a magasabb korosztálybéliek számára. Ez különösen vonatkozik a városi
életviszonyok között élőkre, akik fizikai fejlődésben ugyan túlnövekedtek a régeb­
bi hasonló korosztályokhoz képest, de kondicionálisan messze elmaradnak az álta­
lános edzettség tekintetében. Éppen a játéknak ezt a formáló, fejlődést biztosító
hatását hagynók ki nevelési tényezőink közül? - Bűn lenne! Mintha lemondana a
,,homo ludens" arról, ami ősidőktől fogva szerves részét képezte a „homo sapiens"
emberréformálásának!? Tévedés az az állítás, hogy a népiség ellentmond a mo­
dernségnek (csak a tudatlan, vagy a rosszindulatú emberek fejében). Ez természe­
tesen nem így van sem a nevelés területén, sem a művészetekben, tudományokban,
csak meg kell találni azon tényezőket és módokat, alkalmazási formákat és értel­
mezéseket, amelyek alkalmassá teszik a hagyományt (tehát a történelem egy da­
rabját) arra, hogy korunk életének szebbé, eredményesebbé tételét jelenthessék.
A játék, a tánc, a dal, rítus stb. mindig is elválaszthatatlan része volt az ún.
szinkretikus kultúráktól kezdve napjainkig. Éppen ezért kell megtalálnunk annak
lehetőségét, hogy mit hogyan, s kinek alkalmazunk ebből a kifogyhatatlan tárház­
ból a mai korszerű nevelés számára. Az egykori népéletből merített sokféle anya­
gunknak csupán egy kis töredékét adhatjuk most közre; csak éljenek vele mind­
azok, akiket illet! Ne tűnjék túlzásnak, hogy egy kissé többet foglalkoztunk a já­
tékok jelentőségével, hiszen ezen az alapműveltségi fundamentumon nyugszik sok­
minden a jövő közművelés számára is. Ez az a lehetőség, amikor szórakozva-mű-
velődve sajátíthatunk el olyan társadalmilag lényeges motívumokat, amelyek ké­
sőbb gazdagon profitálódhatnak az össznépi kultúra szempontjából is. Fogéko­
nyabbá, érzelmileg, értelmileg (ha tetszik ideológiailag) sokoldalúbbá tehetjük fia­
taljainkat a további művészetek, tudományok, s egyáltalán minden művelődéskor
iránt.
Bővebb „tanulmány ízű" sorainkkal nem terheljük tovább olvasóinkat (annál
is inkább, mert készülőben van több olyan tanulmányunk, melyek a fent említet­
tekkel kapcsolatosak), ezért gyakorlati szempontból hasznosabb tanácsokat kívá­
nunk adni.
Mint már írtam, ez a kiadvány egy kis ízelítőt-ízesítőt kíván adni mind a ne­
velőknek, mind az érdeklődőknek. Hadd jegyezzem meg, hogy ez a „tiszta forrás­
ból" való merítés nem jelenti azt, hogy a közölt anyagainkkai ne lehessen szabadon
bánnia a nevelőknek (természetesen egy-egy műfaj szabta lehetőségen belül). Ha
pl. egy iskolai csoportot, egyéb együttest fel akarunk készíteni színpadi bemutató­
ra, bátran alkalmazhatók a többféle játékok egy keretműsorban. Hasonlót javaso-

%
lünk egyéb témakörből pl. az eddig eléggé elhanyagolt területen, az irodalmi szín­
padok esetében is; de: említhetem a pávakörök, kórusok, szólisták repertoárjának
somogyi anyagban nagyon szegény szereplését is.
Óva intünk minden szereplőt, vezetőt arra, hogy ha betanulnak egy-egy szá­
mot vagy többet is - bármely műfajból is - , ne akarjanak mindenáron „archaizál­
ni", inkább „egy az egyben" tanulják meg és tolmácsolják anyagainkat; ez vonat­
kozik különösen a játékokra. Nem akarunk különösebben „nyelvészkedni", de né­
hány somogyi népnyelvi, tájnyelvi sajátosságra felhívjuk figyelmüket. Pl. ne akar­
juk ráerőszakolni - főleg a kicsikre - Somogy egyes területeire jellemző Ö-ző ki­
ejtést (Belső-Somogy, Zselic stb.), mert modoros, ügyetlen, stílustalan produkció
lesz belőle, s ne is csináljunk a kisgyermekekből ,,kis öregeket" játékaink során.
Nem zárjuk ki viszont annak lehetőségét, hogy egy jól felkészült szólista, kórus
stb. éljen a tájnyelviség, népi akcentus szépségeivel; ehhez azonban több elme?
lyültség, tapasztalat, utánanézés, tanulás szükséges. Példaként - eltérően a többi
szöveganyagunk lejegyzéseitől - pl. a rinyakovácsi Jandzsóné szép Ö-zését jelöl­
tük, a többi szövegeinket köznyelvi (irodalmi) helyesírással írta le szerkesztőnk.
Mint ismeretes, Somogy 3-4 tájnyelviség „találkozóhelye". Ezekről most bőveb­
ben nem szólhatunk, nem is feladatunk, de ha bárki mégis ragaszkodik az eredeti
felvételeink - itt köznyelvileg leírt - anyagaink hű tolmácsolásához, annak szívesen
állunk rendelkezésére, vagy kérje ki a nyelvészek tanácsát. Csak futólagosan em­
lítjük meg még a hitelesség kedvéért, hogy - főleg - a nyugat-somogyi részen
gyűjtött anyagainkra jellemző az ún. zárt E-zés (ë), de említhetünk egyéb fone­
tikai kérdéseket is, pl. a nyílt E-t; ez utóbbi gyakran jelentkezik аЬЬяп az ecet­
ben, ha mássalhangzó-kiesés fordul elő, pl. „elment = ëment", „arra = ara" stb.
Más példa: Somogyban egyáltalán nem ejtik (szinte nem is tudják ejteni) az ún.
palóc Ly-t; pl. a király, milyen, furulya így hangzik: királ, vagy más tájon kiráj,
millen, vagy mijjen, furuja, vagy furugla (attól függően, hogy Somogy melyik
nyelvjárási területéről való a gyűjtött anyag). Még egyéb fonetikai vonatkozások:
pl. a V-hangzó előtti zöngétlen S, T gyakran Zs-nek, D-nek ejtődik (kizs várt =
kis várt; teridve az alla = terítve az alja, de találkozunk sajátos kifejezésekkel is,
mint pl. ,,közibig dobott" = közéjük dobott stb.); a fenti példák némelyike egyéb­
ként közölt szövegeinkben is előfordul. Ezekkel kapcsolatban sok-sok példát ta1
Iáinak érdeklődőink tudományos publikációinkban, egyéb néprajzi, népnyelvi ta­
nulmányokban egyaránt. Nem szokás jelölni külön fonetikai jelekkel pl. az alábbi
szavakat: látja, hallja, mondja, mivel ezek a köznyelven így hangzanak: láttya,
hajjá, mongya stb.
Szövegeink között olvashatók a laikus számára ilyen ismeretlen kifejezések:
„bruner-brunel cipő" (néha „brünnel" stb.), ami a német brüner, vagyis brünní,
Brünnből valót jelent; vagy pl. „iszalag" = juhszalag, folyondáros futó növény;
míg a lájbli-lajbi talán nem szorul különösebb magyarázatra (paraszt mellény).
Szabadon használhatják előadóink, pl. a bojtár szó helyett a bujtárt, a falka he­
lyett a folka vagy fóka ejtést, hiszen ez nem jelent különösebb akcentusbeli nehéz­
séget. Néhány javaslatunkkal szeretnénk még a felhasználók segítségére lenni. A
balladákat mindig szólisztikusan adják elő, ellentétben pl. a regöléssel, betlehe-
mezéssel, amelyeket eleve is csoportokban adták elő ősidőktől fogva. Ëz utóbbi­
hoz még annyi tanácsot szeretnék adni, hogy a betlehemi tárgyon kívül használ­
ják az ún. láncos-csörgősbotot, kifordított kucsmát, bundát, kóc-szakállt és bajuszt,
kis csengőt (papírsüveget is használnak egyes vidékünkön).
6
 A regös csoport feltétlen alkalmazza a láncosbot talajhoz való ütögetését, s
az egyik legfontosabb eszköznek a „regőnek" (köcsögduda, höpögő) ritmust adó
megszólaltatását (nedves ujjakkal). A régi regesek viselete szinte azonos volt a
betlehemesek pásztorainak (három „dadónak" is mondják) „rejtett arcú" visele­
tével. Századunkban már a tájra, falura jellemző népviseletben adták elő regö­
seink a köszöntőiket.
A betlehemezőknél rendszerint hat szereplő volt: egy angyal (fehér lepelben,
csengővel), egy katona (fakarddal, katona vagy leventesapkával, csákóval), három
dadó (pásztor) a már fentebb leírt köntösben, s egy vezető; ez utóbbi gyakran el­
maradt, és a katona vette át a szerepét, szövegmondását.
Néhány szót kell még ejtenünk-a kötet felépítéséről, műfaji beosztásáról. Nem
volt lehetőség a Somogyban gyűjtött összes (kb. 50-féle műfaj) kategóriából köz­
readnunk anyagot, s különösen nem egy-egy műfajból több variánst közölnünk.
Ebből adódóan bizonyos műfajokat, alcsoportokat egy csokorba szedtünk, melye­
ket római számmal jelöltünk I-VII-ig. Ennélfogva az egymással rokon, vagy át­
fedő műfajokat tehettük volna másik csoportba is, de ez a gyakorlati felhasználó­
kat egyáltalán nem fogja zavarni, a szakemberek pedig nem fognak fönnakadni
az ilyen „kényszer"-megoldáson (ami egyébként mindenben megfelel a néprajztu­
domány definitív jelöléseinek). - Lássunk néhány példát az előbbiekre vonatko­
zóan: a Nád János, Juhász András, Bene Vendel neves betyárok voltak, a róluk
szóló ún. betyárballadákat (ténylegesen azonban balladás dalok) mi a pásztor-be­
tyárnóták közé tettük, de zárójeles megjegyzéseinkkel utalunk a lényegre. Megad­
tuk továbbá a tudomány által elfogadott műfajtípust is a cím, név vagy kezdősor
után, pl. Gunaras lány, víg ballada; A halálra ítélt húga (Fehér László); A gu­
lyáslegény és bárólány; Regölés, Kotyulás-lucázás; Forgós körjáték; Hidas-játék
stb. - A daloknál illőnek tartottuk feltüntetni énekeseink adatait is, amivel tarto­
zunk szíves közlésükért, és egyben hálával emlékezünk azokra, akik már nem él­
nek közülük.
A kiadvány anyaga nem teljesen saját gyűjtésünkből való. Természetesnek,
kötelezőnek éreztük, hogy nagynevű gyűjtő-elődeink kitűnő anyagaiból is beválo­
gasson szerkesztőnk néhány klasszikus szép szöveget és dallamot, ami minden­
képpen emeli a kötet esztétikai, szakmai-tartalmi színvonalát.
Felhívjuk a nevelők, szakkör- és együttesvezetők, népművelők, amatőr gyűj­
tők figyelmét arra, hogy az itt közölt anyagot ne tekintsék szószerinti „előírás­
nak"; maguk is iparkodjanak utánanézni - főleg a falusi idősebbek körében - az
általunk közölt példák helyi változatainak, s azokat illesszék műsorukba, élesszék
tovább a helyi és környékbéli hagyományok még mindig elég szép számmal gyűjt­
hető dallamait, szövegeit, szokás-anyagát (legyen az bármely, a népélethez kötődő
népköltési anyag, beleértve a szakrális vonatkozású hagyományokat is).
E kölcsönösen egymást segítő munkával kapcsolatosan az a kérésünk, hogy a
lejegyzett-leírt, vagy magnószalagra rögzített gyűjtésüket - kizárólag tudományos
célzattal - küldjék meg a Megyei Múzeum Hangarchívuma számára, ahol bármikor
hozzáférhetnek évek múltán is. Ezzel nagy szolgálatot tesznek falujuk, környékük,
saját együttesük, szakkörük számára is, de nagyban segíthetik a további tudomá­
nyos kutató-feldolgozó munkálatokat is.
így válhat közös ügyünkké a néphagyomány sokféleségének minél teljesebb
megismerése a népélet mindenfajta feltárása, felhasználása, közzététele révén. Ez
egyben a múlt hasznos jelenségeinek jelenben való aktualitását, jogos kontinuítá-
7
sát, történeti hitelességét is jelenti, de utódaink számara is olyan értékhagyatékot
jelent, amiért minden bizonnyal hálás lesz majd az utánunk következő, hazáját,
népét szerető nemzedék.
Ez a „felderítő", kutató-gyűjtő munka, a hasznosságán és célszerűségen fe­
lül, nagyszerű élményt, s pedagógiai erőtényezőt jelent mind a vezető, irányító,
mind e munkálatokba bevont felnőttek és gyermekek számára.
Végezetül: azzal a szándékkal bocsátjuk útjára ezt a könyvecskét - a sok-sok
iskolai, szakköri, társadalmi igénynek eleget téve - , hogy olyan anyagot ajánljunk
kezdetnek, ami nemcsak érdemes a figyelemre és a kültagok inspirációjára, de
szükségesnek is tartjuk a megtanulásra, eredményes felhasználásra. Reméljük, hogy
a jövőben terjedelmesebb, még több műfajból válogatott összeállításunk is napvi­
lágot lát majd.
Használják játékainkat, dalainkat, balladáinkat, szokásanyagainkat iskolák,
együttesek, s mindazok, akik egészséges lokálpatriotizmussal szeretik népünket, an­
nak hagyományértékeit. Ezáltal szebbé, gazdagabbá, tartalmasabbá tehetik saját
életüket, valamint hasznos társadalmi ügyet szolgálva azon iparkodnak, hogy a fel­
növekvő nemzedék jobban értse, világosabban értelmezze a múltat, s ezáltal a je­
len valóságát is.
Együd Árpád

8
 GYERMEKDALOK
(altatók, ringatók, hintáztatok, mondókák, kiolvasok)
 1. Csicsiba, hajába (A l ta tó)
Sümegi György né (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

2. Csicsiba, hajába (Altató)

Sümegi György né (1936), Törökkoppány
E.A.
lej.: Várnai

11
 3. Hej csiba, csicsiba (Altató)
Wimmer Margit (1904), Hosszúvíz
E. A.
lej. : Paksa

4. Gye papa, gye (Jártató, hívogató)

E.Á.
lej.: Várnai

5. Hinta, palin ta (Hintáztató)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

12.
 6. Szántani, vetni (Játszó-oktató)
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

Mos, mos, moseka (Játszó-tomáztató)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E. Á.
lej.: Várnai

8. Csip-csip csóka (Allatkergető és csipkedő)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.A.
lej.: Várnai
 9. Dobi-dobi háta (Kitalálás játék)
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány

10. Gólya viszi a fiát (Háton lovagolás, tornáztató)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

11. Huj-huj, kánya (Ijesztgeto-elaltató)

Sümegi Györgyné (1936)
E.Á.
lej.: Várnai
12. Ihi-uhu, ki jár erre? (Ijesztgető játék)
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

13. Gój, gój, gójica (Altató, ringató)

Wimmer Margit (1904), Hosszúvíz
E.Á.
lej.: Paksa

15
 14. Egyedem, begyedem (Mondóka a „lityához")
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E. Á.
lei.: Várnai

15. Egyedem, begyedem (Kiolvasó fogyó játékhoz)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

16. Etty, petty, liba petty (Mondóka)

Amsztmann Lajosné (1911), Bize
E.Á.
Allegretto lej.: Paksa
17. Entem, dénusz (Kiszámoló)
Amsztmann Lajosné (1911), Bize
E.Á.
lej.: Paksa

18. Kis utcában (Kiszámoló)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai
 19. Egy, kettő, három, négy (Láncverses mondóka)
Wimmer Margit (1904), Hosszúvíz
E.A.
lej.: Paksa

18
20. Töröm, töröm (Törősjáték, egészségvarázsló)
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

21. Katicabogárka (Bogárröptető)

Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány E.Á.
lej.: Várnai

22. Hajlik a meggyfa (Forgó-kergető)

E.Á.
lej.: Várnai

19
 23. Mosdjál, mosdjál (Forgós játék)
Sümegi Györgyné (1936), Törökkoppány
E.Á.
lej.: Várnai

24. Akit szeretsz, vidd el (Kiválasztó forgó játé к)

E.A.
lej.: Várnai

20
25. Kis kacsa fürdik (Kifordulós-elkapó-játék)
Huszár Imréné (1928), Andocs
E.Á.
lej.: Várnai

26. Bújj, bújj, bokrosi (Bújós sor és körjáték)

Káplár Mihályné (1906) és
Gaál Istvánné (1913), Szenyér

E.Á.
lej.: Paksa

21
 27. Egy szege, két szege (Mozgásos-táncos játék)
Árvái Pálné (1872), Törökkoppány
L.L.
Con moto lej.: Bartók

22
28. Két csicsók lányok (Beválasztó körjáték)
Markaf József (1877), Karád

Ш
 29. Járom az új várnak (Osi ,,várjáték"-emlék; párválasztó)
Káplár Miháyné (1906) és
Gaál Istvánné (1913), Szenyér

E.A.
Moderato lej.: Paksa

24
 30. Arra alá bekerítek egy kis várt (Tapsos körjáték)
Amsztmann Lajosné (1911), Bize
E.Á.
Allegretto lej.: Paksa

25
 31. Kiskacsa fürdik (Mozgásos-táncos játék)
Káplár Mihályné (1906) és
Gaál Istvánné (1913), Szenyér
E.A.
Moderato lej.: Paksa
32. Itthon vagy-e (Hidas-játék, bújós, felelgetősen)
Kvasznicza Gyuláné (1929), Torvaj,
E.Á.
lej.: Várnai
 33. Onnan alul (Forgós kör játék, kieséssel)
Dezső Irma (1922), Szenna

Con moto
 /
34. Erdőjáróznak a lányok (Tréfás kör játék)
Törökkoppányi gyerekek

29
 II.

LÍRAI DALOK
(szerelmi dalok, párosítók, lakodalmi dalok, táncdalok,
egyéb lírai dalok)
 35. Ángyom sütött rétest
Nagy János (1893), Siófok
E.Á.
lej.: Várnai

36. Éva, Éva, Éva

Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi
E.A.
lej.: Paksa
 37. Pici tinó — nagy a járom
Tóth Imre (1902), Kisbárapáti
E.Á.
lej.: Várnai

34
38. Leesett a makk a fáról
Vass Sándor (1890), Csurgó
Tislér Antalné (1898), S.zsitfa

39. Sem eső nem esik

Vas János (1891), Igal

35
 40. Az igali Csigás utca
Kondor Szabó József (1881), Igal

4 1 . Azt gondolod
Papp Gyuláné (1873), Karád
 42. Elmehetsz a kapum előtt
Sümegi Jánosné (1876), Törökkoppány
Varga Péterné (1886),Nagyberki

37
 44. Lázi dombon
Dezső Irma (1922), Fejes Margit (1922) és
Zóka Gy. Sándor (1922), Szenna
L.L.
E.Á.
Allegro
45. Letörött a kutam gémje
Markaf József (1876), Karád

39
 46. Mikor viszi a kislány
Völner Sándor (1907), Simonfa

47. Nincsen semmi hó

Vass Sándor (1890), Csurgó E.Á.
lej.: Olsvai
 48. Somodori templom
Buzsáki Istvánné (1934), Pöcföripuszta

41
 49. Piros a pünkösdi rózsa
Karádi asszonyok
E.A.
lej.: Várnai

50. Szántottam gyöpöt

Győrffy József (1879), Nemespátró
 51. Zúg az erdő
Petri Józsefné (1875), Csokonyavisonta

43
 52. Megkötötték nékem a koszorút (Lakodalmi dali
Horváth Pálné (1877), Nemespátró
Tempo giusto S. V.
(Moderato) lej.: Bartók

44
53. Muzsika szól (Menyasszony kikérő)
Másli József (1882), Zselickisfalud

54. Répa levele (Lakodalmi ének)

Dömötörfy Józsefné (1879), Nemespátró
 55. Este későn
Dömötörfy János (1877), Nemespátró
S.V.
lej.: Bartók
Moderato

56. Hol jártál az este

Balázs István (1869), Nagybajom

46
 57. Édesanyám sok szép szava
Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi
E.Á.
Tempo rubato lej.: Várnai
к
 KATONADALOK
(48-as és világháborús nóták)
il *
 58. Mikor mentem sorozásra
Tóth Imre (1902), Kisbárapáti
E.A.
Moderato lej.: Várnai

51
 59. Sej, őrmester úr
Hosszú Lázár (1898), Somogyszentpál-Varjaskér
E.Á.
Moderato lej.: Olsvai

52
 60. Kaposváron megverték a rézdobot (48-as katonadal)
Zóka Gyurkó Jánosné (1904), Szenna
Tempo poco rubato, E.Á.
lej.: Paksa
Moderato

53
 61. Tótszentpálon megkészült a vasút (48-as katonadal)
Hosszú Lázár (1898), Somogyszentpál-Vaijaskér
E.Á.
Tempo poco rubato lej.:01svai

54
 IV.

FOGLALKOZÁSDALOK
(pásztordalok, betyárdalok, rabénekek, béresdalok)

/
 62. Esteledik, alkonyodik
Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi
E.Á.
Tempo rubato, parlando lej.: Paksa

63. Mikor juhászbojtár voltam

Árok László (1902), öreglak
E.Á.
lej.: Várnai
 64. Szürke szamár szomorkodik
Szántó Ferenc (1918), Nagyberény
E.A.
Parlando lej.: Várnai

65. Zöld erdő aljába

Sabankó Józsefné (1876) és
Princ Ferencné (1904), Vizvár
O.I.
 66. Az én lovam pejkó
Lipót Józsefné (1900), Teleki

O.I.

67. Hücs ki disznó

Büki János (1912), Nagykorpád
 68. Juhász vagyok
Harangozó István (1897), Zsippópuszta
 69. Árok, árok, de mély árok
Tóth Imre (1902), Kisbárapáti
E.Á.
Tempo rubato lej.: Várnai
к

70. Kaposvári fegyház (Rabének)

Váczi István (1916), Szőllősgyörök
E.Á.
lej.: Várnai
 71. Látom az urakat
Illés György (1894), Szomogyacsa-Gerézdpuszta

72. Már Bogáton juhász voltam

Hosszú Lázár (1898), Somogyszentpál-Varjaskér

62
 73. A Nád János (Balladás dal, Betyár-ballada)
Hosszú Lázárné (1906), Somogyszentpá-Varjaskér
E.Á.
Parlando lej.: Paksa

63
 74. Betyár vagyok
Hosszú Lázár (1898), Somogyszentpál-Vajaskér
E.Á.
Tempo rubato lej.: Olsvai

64
65
 75. Bene Vendel (Betyár ballada, balladás dal)
Kaszás János (1904), Böhönye
E.Á.
lej.: Várnai

66
 76. Béreslegény
Szálai János (1877), Beleg

Animato K.L.

67
 V.

TRÉFÁS ÉS MULATÓ DALOK

 77. Volt nekem egy kecském
Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi
E.A.
lej.: Paksa
Allegretto

78. Aranyos kis pintös üvegem

Tóth Imre (1902), Kisbárapáti

71
 79. Hála Isten, makk is van
Kelecz József (1867), Inkeyantalfa-Jolánpuszta

Moderato

80. Ej, te kedves picinyem

Knézics János (1875), Buzsák

Vivo 0.1.
 81. Félre tüdő
Dömötörfy Jánosné (1879), Nemespátró

73
 82. Adott Isten szekeret
Peti Józsefné (1875), Csokonyavisonta

Tempo giusto K.L.

 VI.

JELESNAPI ÉS SZOKÁS ÉNEKEK

ц
 83. Újesztendő
Göncz Sándor (1906), Rinyakovácsi
Е.Л.
lej.: Várnai

84. Emlékezzünk Szent Balázsrul

Selmenczi Pálné (1854), Nagyatád
 85. Szent Gergő doktornak
Győrffy József (1878), Nemespátró
Tempo giusto
S.V.
(Moderato)

78
86. Elmúlott a hosszú farsang (Farsangi köszöntő)
Szenyéri fiúk
 87. Húshagyó, húshagyó (Farsangi lánycsúfoló)
Mike József (1874), Szenna

L.L.

88. A pünkösdnek jeles napján

Szmodits Istvánné (1882) és
Horváth Pálné (1875) Nemespátro

80
89. Hála Iste', hogy megértük (Kotyulás)
Tislér Antalné (1898), Szenyér
E.Á.
lej.: Olsvai

81
82
 90. Karácsonyi köszöntő
Nemes Árpádné (1913), Horvátkút
E.Á.
lej.: Várnai

83
 91. Betlehemes
Együd Árpád gyűjtése,
lej.: Várnai

a) Katona: Szabad-e becsületes hajlékukba a betlehemi kis Jézuskát bemutatni?

Szerencsés jó estét a házigazdának!
Ha még vendégei nem vótak, mi már megjöttünk.
Húst, kolbászt öleget hozzanak, a mellé jó bort is adjanak!
Állj fére te banya, ne nézz, mind a vasvella!
Sárkánfülű banya, takarodj a sarokba! Ej, házigazda!
nem azért jöttünk, hogy őtet nézzük, szent angyalok által betlehemet
őrizni jöttünk. (Szóval mondja.)

84
Az „álom-jelenet" után a fekvő pásztorok felkelnek és éneklik:

85
86
87
 Boldog karácsonyi ünnepeket kívánunk!

88
92. Megjöttünk, megjöttünk (Regölés)
Laskai Miklós (1920), Szenyér

E.Á.
lej.: Paksa
9(:
 VII.

BALLADÁK
(klasszikus és új stílusú balladák)
 93. Kihajtottam a ludamat (Gunaras lány, víg ballada)
Kara Lajosné (1936), Buzsák
E. Á.
Moderato,poco rubato lej.: Várnai

2. Arra jött a biró fia. 4. Kérdi tó'lem bíró uram,

Agyon verte a ludamat Hogy mi legyen a ludammal.
Egy nagy buzogánnyal, Mi légyen az ára?
Egy nagy buzogánnyal. Mi légyen az ára?

3. Én elmentem a bíróhoz, 5. Két lábáért, két szárnyáért,

Bíró uram nagy urához, A szívéjért a nyakáért
Hogy megpanaszoljam, Három arany tallért,
Hogy megpanaszoljam. Három arany tallért.

6. A zúzáért, a májáért,
Benne lévő porcikáért.
Bíró uram fia,
Bíró maga fia!

93
 94. Fehér László (A halálra ítélt húga)
Kerekes Józsefné (1926), Torvaj
E.A.
lej.: Várnai

2. Rajta, rajta hat vármegye, 8. — Ez a bíró, Horvát bíró,

Fehér László bekerítve. Szemét szedje ki a holló!
— Kutya betyár, add meg magad, Bíró, bíró, Horvát bíró,
Vagy azt mondd meg, hogyan hívnak! Az akasztófára való!

3. — Az én lovam keselylábú, 9. Ekkor aztán Fehér Anna

Az én nevem Fehér László. Megy a bíró ablakára.
— Verjünk vasat a kutyára, — Bíró, bíró, Horvát bíró,
Jobb kezére, bal lábára! Szabadítsd meg a bátyámat!

4. Fehér Anna meghallotta, 10. - Szabadítsd ki a bátyámat,

Hogy a bátyja be van fogva. Adok egy véka aranyat.
Parancsolja kocsisának: - Kiszabadul bátyád még ma,
— Kocsisom fogjál be bátran! Csak hálj vélem egy éjszaka!

5. — Kocsisom, fogj be hat lovat, 11. - Bátyám, bátyám, Fehér László,

Tégy fel egy véka aranyat! Azt mondta nékem a bíró:
Tégy fel egy véka aranyat. „Kiszabadul bátyád még ma,"
Kiszabadítom bátyámat! Háljak véle egy éjszaka.

6. — Fehér László, kedves bátyám! 12. — Fehér Anna, édes húgom,

Élsz-e vagy talán meghaltál? Ne hálj véle, csak azt mondom!
— Sem nem élek, sem nem halok, Néked szüzességed veszi,
Most is rólad gondolkodok. Bátyádnak fejét véteti.

7. Fehér Anna nem nyugodott, 13. Fehér Anna nem nyugodott,

Tömlöc ajtó elé osont Elment a bíró házához.
— Bátyám, bátyám, Fehér László, Véle is hált egy éjszaka
Hogy hívják itten a bírót? Gombosvégű nyoszolyába.
94
14. Éjféltájban egy órakor 18. Ekkor aztán Fehér Anna
Csörgést hallott az udvaron. Megy a bíró ablakára.
— Bíró, bíró, Horvát bíró, — Bíró, bíró, Horvát bíró,
Mi csörömpöl az udvaron? Lovad lába megbotoljon!

15. — Kocsisom,lovát itatja, 19. — Lovad lába megbotoljon,

Annak zörög zabolája. Tégedet a földhöz vágjon.
Annak zörög zabolája, Tégedet a földhöz vágjon,
Kötőféke, kantárszára. Isten nyomorékká adjon!

16. Fehér Anna rosszra gondolt, 20. — Tizenhárom kocsi szalma

Elment a tömlöc ajtóhoz. Rohadjon el az ágyadban.
— Bátyám, bátyám, Fehér László Tizenhárom esztendeig
Alszol-e vagy nyugoszol? Nyomjad az ágyad fenekit!

17. — Húgom, húgom, Fehér Anna 21. — Tizenhárom doktor keze

Ne itt keresd a bátyádat, Fáradjon ki sebeidbe,
Zöld erdőben, zöld mezőben, Tizenhárom sor patika
Akasztófa tetejébe. Ürüljön ki a számodra!

22. - Ugye, bíró,jót kívántam!

Mosdóvized vérré váljon!
Törölköződ lángot hányjon,
Isten téged sose lásson!

95. Fehér László (A halálra ítélt húga)

Kaszás János (1904), Böhönye
E.A.
lej.: Várnai

2. Fehér Anna meghallotta, 3. — Szép jó estét, hadnagy uram!

Hogy a bátyja el van fogva. — Minek jöttél édes húgom?
— Fogd be, kocsis, a lovakat, — A bátyámért, hadnagy uram,
Rakd rá minden aranyamat! Hoztam érte aranyakat.
К
 4. — Nem kell nekem az aranyod, 7. Tizenkettőt üt az óra.
Csak hálj velem édes húgom! — Aluszol-e Fehér Anna?
Ha az éjét velem töltöd, Csak aludjál, csak nyugodjál,
Bátyád fejét megmentheted! A bátyádnak feje nincs már!

5. Kilencet ütött az óra, 8. Fehér Anna meghallotta,

— Aluszol-e Fehér Anna? Hogy a bátyja meg van halva.
— Nem aluszom, jaj, nem bírok, A hadnagyot megátkozta:
Fegyver zörgéseit hallom. — Piros véred a föld igya!

6. Tízet ütött már az óra. 9. Törölköződ lángot vessen,

— Aluszol-e Fehér Anna? Mosdóvized vérré váljon!
— Nem aluszom, jaj, nem bírok, A jó Istent arra kérem,
Bátyám jajgatását hallom. Téged soha meg ne áldjon!

96. Az avadi kislány (A megátkozott menyasszony)

Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi
E.Á.
lej.: Paksa
Tempo g i u s t o ( A n d a n t i n o )

2. De azért a leány 4. Először fölkiált

Férhez adta magát, A kisebbik vőfény:
Ezért a vén anya — Édesanyám asszony,
Nagyon elátkozta. Bágyad a menyasszony!

3. Majd ha a hitre mész,

A hideg rázzon ki,
Л
Nagy vacsora közbe 5j Másodszor is fölkiált
П A vényebbik vőfény:
— Édesanyám asszony,
A leiköd szálljon ki! Beteg a menyasszony!
í;;:
 6. Harmadszor fölkiált 8. Vérem a véreddel
Maga a vőlegény: Egy patakba follyon,
— Édesanyám asszony, Testem a testeddel
Meghalt a menyasszony! Egy sírba nyugodjon!

n
7. Ekkor a vőlegény
9. Lelkem a lelkeddel
rnJ-n
J)J
Kést fogott kezébe, Egy urat imádjon,
Kezéből mellébe, De az a vén anyád
Melléből szívébe! Istent sose lásson!

97.Kihajtottam ludaimat (Gunaras lány víg ballada)

Gaál Istvánné (1913), Szenyér
Káplár Mihályné (1906).
E.A.
Tempo poco rubato,parlando lej.: Paksa

97
 98. Fodor Katalina (A lófarkához kötött lány)
Fislér Antalné (1898), Somogyzsitfa

E.A.
lej.: Várnai

2. Lassugjál, lassugjál Csácsorgó madárnak,

Rakó ci kis úrfi, Lebegő két szárnyát
Vérbe úszik immár Töltött galamb combját.
A fehér cipőm is.
6. Kapi a puskáját,
3. Lassugjál, lassugjál Futott az erdőbe,
Rakó ci kis úrfi, Kapta a puskáját,
Vérbe úszik immár Futott az erdőbe.
Az üveggyöngyöm is.
7. Durranyik a puska,
4. Kapi Katalinát Szólnak« a harangok,
Viszi nyoszojába, Durranyik a puska,
Kapi Katalinát, Szólnak a harangok.
Viszi nyoszojába.
8. Elmén oda, elmén,
5. Mondja neki, mondja: Ahol harangoznak,
— Mit ennél galambom? Kérdi tőle, kérdi:
— Nem ennék egyebet, Kire harangoznak?
98
 9. Úr feleségére, 12. Úr feleségének,
Fodor Katalinra, Fodor Katalinnak,
Úr feleségére, Úr feleségének,
Fodor Katalinra. Fodor Katalinnak.

10. Úgy harangozzatok, 13. Úgy csinyárjátok meg,

Hogy kettőnkre lészen, Hogy kettőnek lészen,
Ugy harangozzatok, Úgy csinyáljátok meg,
Hogy kettőnkre lészen. Hogy kettőnek lészen.

11. Elmén oda, elmén, 14. Elmén haza, elmén,

Hun koporsót csinyálnak, Bemegy a szobába,
Kérdi tőle, kérdi: Kapi a puskáját,
Kinek a koporsó? Kapi a puskáját.

15. Lelkem a lelkeddel

Egy urat szolgáljon,
Vérem a véreddel,
Egy patakba fojjon.

99. Réten legel (A gulyáslegény és bárólány)

Árok László (1902), Öreglak
2. A kisasszony nem gulyásnénak való. 3. Nem vagyok szép csak a szemem fekete.
Selyem szoknya sem a harmatba való. Nem vagyok én az erdó'ben remete.
Hosszabb legyen a gulyásnak subája, Sem remete, sem a fának levele,
Ki ne lásson a kisasszony ruhája. Én vagyok egy barna kislány szerelme.

100. Szépen legel (A gulyáslegény és bárólány)

Jandzsó Györgyné (1908), Rinyakovácsi

E. Á.
lej.: Várnai

2. — Nem terítem én le az én subámat, 4. — Édesanyám váltsa ki a gulyámat!

Mert elhajtják az én kedves gulyámat! A gulyással töltöttem éjszakámat.
— De te azzal, édes gulyás, ne gondolj, — Lányom, lányom, lányomnak se mondalak.
Él az anyám, majd ki váltja, ha mondom. Mind én téged egy gulyásnak adjalak.

3. — Slingölt szoknya nem gulyásnénak való. 5. Jaj, de szépen kifaragták azt a fát,
Slingölt szoknya nem a harmatba való. Kire szegény gulyáslegényt akasztják.
— Nem bánom én, ha illik is ha nem is, Én is elmegyek az akasztására
Kedves szeretőm voltál, még leszel is. Virágot viszek én annak sírjára.

100
 TARTALOM

I. Gyermekdalok
(Altatók, ringatók, hintáztatok, mondókák, kiolvasok)
i. Altatók: Csicsiba, ЪщкЪа. п
2. Csicsiba, hajába 11
3. Hej, csiba, csi-csi-ba 12
4. Jártató-bívogató : Gye papa, gye 12
5. Hintáztató : Hinta, palinta 12
6. Játszó-oktató : Szántani, vetni 13
7. játszó-tornáztató: Mos, mos moseka 13
8. Állatkergető-csipkedő : Csi-csip csóka 13
9. Kitalálás, játszó: Dobi-dobi háta 14
10. Tornáztató, hátas játék: Gólya viszi a fiát 14
11. Ijesztgető (elaltató): Huj-huj kánya 14
12. Ihi-uhu, ki jár erre 15
13. Gój, gój, gójica (ringatónak, altatónak is használták) 15
14. Mondóka a „lityához": Egyedem-begyedem 16
15. Kiolvasó fogyó játékhoz : Egyedem-begyedem 16
16. Mondóka: Ety-pety, liba petty 16
17. Kiszámoló-kiolvasó: Enten dénusz 17
18. Kis utcába süt a nap 17
19. Un. Láncverses mondóka : Egy, kettő, három, négy 18
20. Egészségvarázsló, törős-játék: Töröm, töröm sóska 19
21. Bogár-röppentő : Katica bogárka 19
22. Fogó-kergető: Hájlik a meggyfa 19
23. Utánzó forgós játék: Mosdjál, mosdjál 20
24. Kiválasztó forgó játék: Akit szeretsz, vidd el 20
2 5. Elkapó, kifordulás játék : Kis kacsa fürdik 21
26. Bújós sor- és körjáték: Bújj, bújj bokrosi 21
27. Mozgásos, táncos játék: Egy szege, két szege 22
28. Párválasztó (beválasztó) kör játék: Két csicsók lányok 23
29. Párválasztó-beválasztó (ősi várjáték-emlék) :
Járom az új várnak 24
30. Tapsos körjáték: Arra alá bekerítek egy kizs várt 25
31. Mozgásos-táncos játék: Kiskacsa fürdik 26
32. Hidas-játék (bújós-felelgetős) : Itthon vagy-e 27
33. Forgós körjáték, kieséssel: Onnan alul 28
34. Leány körjáték: Erdőjáróznak a lányok 29
П. hírai dalok
(Szerelmi dalok, párosítók, lakodalmi dalok, táncdalok,
egyéb lírai dalok)
35. Ángyom sütött rétest , 33
36. Éva, Éva, Éva (női karikázóként is használják) 33
37. Pici tinó, nagy a járom 34
38. Leesett a makk a fáról (ugrós táncot járnak rá) 35
39. Sem eső nem esik 35
40. Az igali Csigás utca 36
41. Azt gondolod, mindig így lesz 36
42. Elmehetsz a kapum előtt 37
43. Megérett a ropogós cseresznye (női karikázó is) 37
44. Lázi-dombon 38
45. Letörött a kutam gémje 39
46. Mikor viszi a kislány 40
47. Nincsen semmi hó (ugrós, kanásztáncot is jártak rá régen) ... 40
48. Somodori templom 41
49. Piros a pünkösdi rózsa 42
5 o. Szántottam gyöpöt 42
51. Zúg az erdő 43
52. Megkötötték nékem a koszorút (lakodalmi dal) 44
53. Muzsika szól (lakodalmi dal, menyasszonykikérő) 45
54. Répa levele (lakodalmi dal, ételbehozáskor) 45
5 5. Este későn 46
56. Hol jártál az este (szóló és páros ugró tánchoz) 46
57. Édesanyám sok szép szava 47

Hl. Katonadalok
(48-as és világháborús nóták)
58. Mikor mentem sorozásra 51
59. Sej, őrmester úr 52
60. Kaposváron megverték a rézdobot (48-as katonadal) 53
61. Tótszentpálon megkészült a vasút (48-as katonadal) 54

IV. Foglalkozás dalok

(Pásztordalok, betyárdalok, rabénekek, béresdalok)
62. Esteledik, alkonyodik 57
63. Mikor juhászbojtár voltam 57
64. Szürke szamár szomorkodik 58
65. Zöld erdő aljába ...•• •••• 58
66. Az én lovam Pejkó 59
67. Hücs ki disznó (egyes, páros, négyes - kanásztánchoz is) ... 59
68. Juhász vagyok 60
69. Árok, árok, de mély árok 61
70. Kaposvári fegyház (rabének) 61
71. Látom az urakat (rabének) 62
 72. Már Bogáton juhász voltam (Balladás dal, Juhász A. ball.
töredéke) 62
73. A N á d János (Balladás dal, betyárballada) 63
74. Betyár vagyok 64
75. Bene Vendel (Balladás dal, betyárballada) 66
76. Béreslegény 67

V. Tréfás és mulató dalok

77. Volt nekem egy kecském 71
78. Aranyos kis pintösüvegem 71
79. Hála Isten, makk is van (ugróstáncot is járnak rá) 72
80. E j , te kedves picinyem (gyors változatára ugrós-bukós tánc
megy) 72
81. Félre tüdő (lakodalomban is éneklik vacsorakor) 73
82. Adott Isten szekeret 74

VI. Jelesnapi és szokás énekek

83. Újesztendő (újévi köszöntő, főleg gyerekek számára) 77
84. Emlékezzünk Szent Balázsrul (Balázs-járáshoz való ének) ... 77
85. Szent Gergő doktornak (Gergely-járáshoz való ének) 78
86. Elmúlott a hosszú farsang (farsangi köszöntő, lánycsúfoló) ... 79
87. Húshagyó, húshagyó (farsangi, húshagyókeddi vénlány-csú-
foló) 80
88. A pünkösdnek jeles napján (Pünkösdölő játék) 80
89. Hála Iste', hogy megértük (Kotyulás-lucázás) 81
90. Karácsonyi köszöntő (kántáló-ének) 83
91. Betlehemes (Karácsony táján 5-6 gyerek játssza, 1. Beve­
zetőt) 84
92. Megjöttünk, megjöttünk (Regölés, csak fiúk, 1. Bevezetőt) ... 89

VII. Balladák
(Klasszikus és új stílusú balladák)
93. Kihajtottam a ludamat (ún. Gunaras-lány víg ballada^ szó­
lónak ajánljuk) 93
94. Fehér László (ún. Halálra ítélt tip. ballada, szóló) 94
95. Fehér László (ún. Halálra ítélt tip. ballada, szóló) 95
96. Az aradi kislány (ún. A megátkozott menyasszony ball.) ... 96
97. Kihajtottam ludaimat (Gunaras-lány víg ball.) 97
98. Fodor Kataiina, v. Rákóczi kis úrfi (ún. Lófarkához kötött
lány ball.) 98
99. Réten legel (ún. A gulyáslegény és bárólány tip. ball.) 99
100. Szépen legel (mindkettő új st. szöveg, de régies dallammal) ... 100
| • ' < • : . •