TÁMOP-4.1.1.

F-14/1/KONV-2015-0006
TANANYAGFEJLESZTÉSI PROJEKTELEM / TANANYAG

SZTE MGK Állattudományi és Vadgazdálkodási

Intézet Mezőgazdasági mérnök (BsC) szak

Állattenyésztés I.
(Általános állattenyésztés)
 Ajánlott irodalom:

1. Szabó Ferenc (2015): Általános állattenyésztés.

Mezőgazda Kiadó, Bp. 478 p.
2. Vidács Lajos (2004): Általános állattenyésztéstan.
SZTE Mezőgazdasági Főiskolai Kar, Kari jegyzet,
1. fejezet:
Az állattenyésztéstan feladata és módszertana.
Az állattenyésztés gazdasági jelentősége
Kifejezések

Vadállatok: az ember befolyásától függetlenül, a szabadban élnek

Háziállatok: domesztikált állatok, az ember környezetében élnek,
valamilyen szolgálatot tesznek.
Szelídített állatok: közel állnak a vadon élő őshöz, nem háziállatok
Kedvtelésből tartott (hobbi) állat, v. társállatok: gyakran lakásban
élő állatok, az ember gondoskodik róluk, társként ragaszkodnak
hozzájuk
Laborállatok: laboratóriumi, kísérleti céllal tenyésztett állatok
Gazdasági állatok: tenyésztésük szorosan kapcsolódik a
földműveléshez, a mezőgazdasághoz
Az állattenyésztéstan: rendszerező tudomány

 az állattenyésztés ismeretanyaga
 módszertana
 gyakorlati alkalmazás

állattenyésztés, állattartás, állatszaporítás fogalma

Az állattenyésztéstan feladata és módszertana

 a tenyésztésbiológiai szemlélet kialakítása és fejlesztése,

 az ok- és okozati összefüggések feltárása és gyak.-i
alkalmazása,
 a genetikai és környezeti kölcsönhatások (interakciók) feltárása,
 a nemesítés módszertanának, eljárásainak áttekintése,
 az alapvető tenyésztéspolitikai (stratégiai és taktikai) és a
termeléstechnológiai tájékozottság kialakítása.
A gazdasági állatok nemesítése:
tudatos alkalmazása
 a genetikai elveknek,
 törvényszerűségeknek,
 az alkalmazható módszereknek (biotechnológia és a
biotechnika)
A nemesítés : a populáció(k) értékmérőinek genetikai
javítása, fejlesztése

célja:
a mindenkori igényeknek megfelelő állatpopulációk
(genotípusok) kialakítása
 a változékonysággal és az átörökléssel kapcsolatos
törvényszerűségek módszeres feltárása, alkalmazása
A korszerű nemesítő munka elvi és módszertani alapja: a
kreatív és tudatosan alkalmazott genetika.
Mi érdekli a tenyésztőt?
 Milyen a változékonyság?
 Öröklődnek-e az egyes tulajdonságok?
 Milyen módon?
 Milyen mértékben?
 Mekkora biztonsággal?
Az állattenyésztés (ÁT):
tágabb értelemben: nemesítés, (genetikai fejlesztés),
szaporítás, felnevelés, tartás, takarmányozás, hasznosítás
rendszere.
szűkebb értelemben: tenyésztésbiológiai munka (szaporítás,
nevelés, szülők tervszerű kiválasztása)

alapvető feladat: az állati termékek előállítása –

gazdaságosan!!!
célja: többet (mennyiség), jobbat (minőség) és
gazdaságosabban (nagyobb haszonnal) termelő utód -
nemesítés
Az állattartás:
nincs szaporítás, csak tartás és hasznosítás

Az állatszaporítás:
a tenyésztésnél szűkebb szakmai területet – tenyészanyag
szaporítás, (sokszorosítás)
Az állattenyésztés gazdasági jelentősége

Az ÁT elsődleges feladata:
 élelmiszer,
 ipari nyersanyag (gyapjú, bőr, gerezna) előállítás.

Az állati eredetű élelmiszerek:

 a kereslet növekszik
 az életszínvonal egyik fokmérője.
legelterjedtebb „betegség”: az éhezés, az alultápláltság – a
lakosság 1/3-a

Élelmiszerellátás 50 év múlva:
a jelenlegi kétszerese
a mainál magasabb színvonal
Az ÁT összefügg:

 a gazdasági,
 ökológiai,
 történelmi,
 kulturális és
 vallási viszonyokkal
műszaki fejlettség:
 nagyüzemi állattartás
 mesterséges környezet
megfelelő ökológiai környezet: víziszárnyasok, házi méh
egyes fajok tenyésztése:
 határozottan körvonalazható tenyészterületeken
(pl: rénszarvas, yak, zebu)
 szinte mindenhol (pl: kecske)

Jól és kevésbé jól alkalmazkodó állatok

A sikeres ÁT egyik alapfeltétele: a növénytermesztéssel való
harmonikus összhang
(legelők, tak. növények, melléktermékek, „igaerő”, beporzás,
trágya, stb.)
ÁT-sen belül az ember szórakozását, regenerálódását
szolgálják:
 kedvtelésből tartott állatok (díszmadarak, hörcsögfélék,
díszhalak, teknősfélék stb.)
 sport célokat szolgáló állatok (ló, agár)
 viador típusú állatok (egyes szarvasmarha-, kutya-,
tyúkfajták)
2. fejezet:
Az állattenyésztés fejlődéstörténetének áttekintése.
A magyar állattenyésztés nagyjai.
Az állattenyésztés fejlődéstörténete
feljegyzések: 5000 évvel ezelőtt

Az ókori Egyiptom állattenyésztése

i.e. 3000 év:: a gizehi piramisokból falfestményei
sz.m.: sokoldalú hasznosítás (tej, hús, erőtermelés,
bikaviadalok, áldozati célok)
ló: i.e. 1700 évvel jelent meg az országban
Babilónia
falfestmények: ökrök és szamarak igázása,
juh és kecskenyájak legeltetése

Hammurábi i.e. 1250-ben szabályozta az állatok tulajdonlását,

az állatorvosi díjtételeket
a pásztorok fizetését.
Kína
Fu-Hsi császár (i.e. 3341-3227) juhok, marhák, kutyák és
sertések tenyésztését tanította
 a nagyszaporaságú kínai sertések génjei: világfajtákban
megtalálható
 a selyemhernyó tenyésztése: hosszú ideig kínai titok
(3.000 évig)
A régi zsidók
juh-, kecske-, szarvasmarha-, és szamártenyésztés
Salamon király (i.e. 1000): ménes – az arabok nemes lovai
innen származtak
India
hinduizmus 4 vallási könyve,
a Védák (i.e. 2500-500) írnak az ÁT-ről
lovat, marhát, tevét, juhot és kecskét, tyúkot tartottak (sertést
nem)
sz.m. sokoldalúan hasznosítása
 fejés (naponta 3-szor) - vajkészítés
 igavonás
 vágóállat
ókori India lótenyésztése: magas színvonalú
a tyúk háziasítása (i.e. 3. évezredben)
A perzsák
összes állatfajt tenyésztették (sertést nem) .
félelmetes lovasság:
lótenyésztés: könnyebb gyorsmozgású lovak
tömegesebb lótípus
Az ókori Görögország
nemzeti jövedelmük egyik fő forrása az állattenyésztés
(minden faj) + méhtenyésztés
lúd, kacsa, a gyöngytyúk és galambtenyésztés
lovas- és kocsiversenyek: olimpiai játékok
Xenaphon (i.e. 434-355) szakszerű leírása a jó hátaslónak
szakszerű patabírálat (nem volt patkolás)

Arisztotelész (i.e. 384-322) a „Historia Anamalium”

a korabeli szarvasmarhatenyésztés alapelvei

A sz.m. érték volt: pecunia= pénz (pecus = szarvasmarha)

korszerű sertéstenyésztés, fejlett gyapjútermelés és
feldolgozás
Az ókori Itália
állattenyésztés és gabonatermesztés
Itália: ökör szóból ered (italius)
hadviselés miatt: lótenyésztés
tekintélyes szarvasmarha-, juh-, kecske- és sertésállomány
igásökrök kiválasztása: kifejezett mar, az erős lebernyeg, a
dongás mellkas, jó lábszerkezet

jó hizodalmasságú sertés: hajlott, megtört orrhát (mopszfej), a

széles és mély törzs, terjedelmes has

latin írók munkáiban: tenyésztéstechnikai útmutatások

(ivadékvizsgálat, párosítási módszerek, a pároztatás
irányelvei, ikerellésre irányuló szelekció.)
VIII. században Skandináviában: fejlett
szarvasmarhatenyésztés

XVII. század: takarmánytermesztés - állattenyésztés fejlődése

- kultúrfajták kialakulása
A korszerű állattenyésztés megteremtője:
Robert Bakewell (1725-1795)
 megalkotta a mai értelemben vett tenyésztői munkát
(ivadékvizsgálat, rokontenyésztés tudatos alkalmazása,
párosítási elvek kidolgozása, a formalisztikus elemek
kiküszöbölése)
követői: számos kultúrfajtát állítottak elő
létrehozzák az első törzskönyvet,
megindul a teljesítményvizsgálat
gyapjúfinomság mérése 1779-ben,
lóversenyek teljesítményének rögzítése,
folyamatos tejelés-ellenőrzés
XX sz. eleje: állattenyésztési kutató- és minősítő intézetek
tenyésztő szövetségek

tudományterületek fellendülése (állatgenetika, állatélettan,

biokémia, ökológia, etológia, anatómia, stb.)

napjainkban: biotechnológiai forradalom

A hazai állattenyésztés története
összefügg népünk történelmével

Őseink főfoglalkozása: az állattenyésztés volt

lovas nemzet: kisebb termetű, szikár izomzatú, edzett ló

szarvasmarha, sertés, juhtartás (finnugor eredetű szavaink:
juh, tej, fejni
A Kárpát-medence adottságai: kedveztek a nomád
állattenyésztésnek
legelők, erdők (makkoltatás)

Szent István: kiváltsággal ruházta fel a sertéstartókat

IV. Béla: vámtarifája - élénk állatkereskedelem

portyázásokhoz, török elleni harcok:
lóra volt szükség.
magyar parlagi ló +berber, perzsa, szír, arab fajták

élőállatot szállítása Nyugat-Európába (Nürnberg évi 70.000

marhát vásárolt)

juh: a török hódoltság idején emelkedett az állomány létszáma

sertés: bakonyi, szalontai, alföldi és réti sertés

Habsburg császárok: emelték a vámot - a
marhakereskedelmet csaknem megszüntette
Bécs ostroma: a török sereg + a császári katonaság óriási
rablást, pusztítást végzett.
Buda ostroma:a császári seregek 80.000 szarvasmarhát
tulajdonítottak el
A magyar szürke gulyák és racka nyájak: járhatatlan
ingoványok, erdők
XVIII. századtól: emelkedik az állatállomány létszáma

XVIII. sz végén: első tejgazdaság Keszthelyen (Tessedik

Sámuel)

1870: tejelő svájci „helvét” tehén import

1875 – 1895: svájcból szimentáli fajta import

magyartarka és tájfajtáinak kialakítása

1773: Mária Terézia Budaörsön törzsjuhászatot alapított
„selyemgyapjas birkák” behozatala
(mercopaili merino)

1858: megfogalmazásra került az országos juhtörzskönyvezés

alapelve + gyapjúminőség és küllemi bírálat
1785:a mezőhegyesi lógyűjtő telep → katonai ménessé
alakították (fedező mének előállítása)

1789: bábolnai ménes (1836 óta importálták Szíriából az arab

méneket → Shagya)
1816: Mezőhegyesre került a „Nonius senior” anglo-norman
mén - megalapozza a gazdasági típusú lótenyésztésünket.

1833: József nádor - az ajándékba kapott két sumadia kannal

és kilenc emsével megvetette alapjait a mangalica
sertésfajtának
A mangalica-tenyésztés lendületet vett - a régi magyar
szalontai, alföldi és bakonyi sertés szinte teljesen eltűnt.
állattenyésztéssel foglalkozó oktatási és tudományos
intézményeink létrehozása:
1782: Budapest - Állatorvosi Főiskola
1797: Keszthely - a „GEORGIKON” megalapítása: Festetics
György (Nagyváthy János javaslatára)
Európa első önálló felsőfokú mezőgazdasági tanintézete
1818: Magyaróvár - felsőbb gazdasági tanintézet
1868: Debrecen-Pallag puszta: Debreceni Országos Felsőbb
Gazdasági Tanintézet.
Tudós tanárok, kutatók, szakírók, a magyar ÁT nagyjai:

Nagyváthy János (1755-1819):

keszthelyi tanár: „A szorgalmatos mezei gazda”
„Magyar Practicus Tenyésztő”

Pethe Ferenc (1762-1832):

„Pallérozott mezei gazdaság”

gróf Széchenyi István (1791-1860):

a magyar állattenyésztés,
különösen a lótenyésztés fejlesztése
Tormay Béla (1838-1906):
a Keszthelyi Georgikon, A Debrecen-Pallagi Gazdasági
Tanintézet, illetve az Állatorvosi Főiskola tanára,

Monostori Károly (1852-1917): az Állatorvosi Főiskola tanára

Kovácsy Béla (1861-1931): a Kassai Gazdasági Tanintézet tanára

Újhelyi Imre (1866-1923): a Magyaróvári Gazdasági Tanintézet

tanára

Wellmann Oszkár (1876-1943): a törzskönyvezés korszerű

alapokra helyezése
Konkoly Thege Sándor (1888-1969):
az állattenyésztési szakszolgálat megszervezése

Schandl József (1885-1973):

a juhtenyésztők egyesületének alapítása

Enesei Dorner Béla (1869-1954):

a sertéstenyésztő egyesületek szervezése

Berke Péter (1899-1986):

a törzskönyvezéssel kapcsolatos oktatás megszervezése,
szarvasmarhatenyésztési kutatások
Csukás Zoltán (1900-1957):
a mesterséges termékenyítés és ivadékvizsgálat kezdeményezése

Kertész Ferenc (1901-1972):

sertéstenyésztési kutatások

Csire Lajos (1923-1974):

sertéstenyésztési kutatások

Czakó József (1923-1990):

etológiai kutatások a szm. tenyésztésben
és iparszerű tartásban
Guba Sándor (1927-1984):
Kaposvári Felsőfokú Mezőgazdasági Technikum
állattenyésztési főiskola megalapozása

Anker Alfonz (1925-1979)

származástani kutatások
új populáció-genetikai eljárásokat dolgozott ki.
ló-, postagalamb-, sertéstenyésztés (KA-HYB)

Horn Artúr (1911-2003):

állattenyésztés tudományok oktatója,
kutatója és szakírója
1896: Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás
1898: Magyar Állami Baromfikísérleti Tangazdaság
1899: Országos Gyapjúminősítő Intézet
1903: Magyaróvári Tejkísérleti Állomás
1885: Országos Törzskönyvelő Bizottság (OTB) külföldi
tapasztalatok alapján megindult a törzskönyvező egyesületek
szervezése.
1910: Károlyházai Szarvasmarha Ellenőrző Egyesület
1920: Fejér Megyei Tejellenőrző Egyesület

A II. VH kitörésekor már minden megyében működött egy-egy

szarvasmarhatenyésztő egyesület.
1923: Hússertéstenyésztők Országos Egyesülete
1927: Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete
a sertések törzskönyvezése

1937: Juhtenyésztők Országos Egyesülete → juhok

törzskönyvezése
a lovak törzskönyvezése: Földművelésügyi Minisztérium
a baromfi és házinyúl tenyésztése: Baromfitenyésztők
Országos Egyesülete

a II. VH.: állatállományunk 57 %-a elpusztult

1947: a mesterséges termékenyítések szervezése, Országos
Mesterséges Termékenyítő Főállomás

1948: az akkori kormány megszüntette a korábban működő

állattenyésztő szervezeteket
törzskönyvezés és tenyésztésszervezés: Földművelésügyi
Minisztérium Állattenyésztési Főügyosztálya

1963: megalakultak az Országos- és Megyei Állattenyésztési

Felügyelőségek (OÁF, MÁF).
1964-től OÁF (Országos Állattenyésztési Felügyelőség) és
jogutódjai: a törzskönyvezéssel összefüggő feladatok
szervezése, irányítása, ellenőrzése
1965: Országos Takarmányminősítő és Ellenőrző
Felügyelőség (OTEF).
1968: az OÁF szervezetéből levált a lótenyésztés, és
megalakult az Országos Lótenyésztési Felügyelőség (OLF).
1976: OÁF → OÁTF Országos Állattenyésztési és
Takarmányozási Felügyelőség
1978: OÁTF → OTÁF Országos Takarmányozási és
Állattenyésztési Felügyelőség
1983. január 1: állattenyésztő felügyelőségekből - állami
vállalatok
A tenyésztéshez kapcsolódó igazgatási és hatósági feladatok
ellátására alakult az Állattenyésztési és Takarmányozási
Minősítő Intézet (ÁTMI).
1988-ban az ÁTMI és a NÖMI (Növénynemesítési Minősítő
Intézet) összevonása: Mezőgazdasági Minősítő Intézet (MMI),
majd abból (OMMI).
2007 január 1.: OMMI → MGSzH (Mezőgazdasági
Szakigazgatási Hivatal)
2012: Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hivatal (NÉBIH)
XX. sz. második fele: kimagasló fejlődés ment végbe.
50-es -60-as évek: bfi hibridek megjelenése, korszerű
technológiai megoldások
iparszerű sertés- és szarvasmarhatenyésztés kialakulása
1972: szakosodás a szm. tenyésztésben
1980-as évek második fele: csökken az állattenyésztéshez, az
állattenyésztési szervezetek működéséhez szükséges állami
támogatás
1991-re az állattenyésztést szervező intézményrendszer
összeomlott
1992-től a feladatot átvették az állatfajonként és fajtánként
szerveződött tenyésztő egyesületek
1992. január 1: csatlakozás az ICAR (International Committee
for Animal Recording) nemzetközi szervezethez
1993. december 22: az állattenyésztésről szóló törvény (1993. évi
CXIV. törvény) (http://gtr2.uw.hu/1993evi114tv.htm)
 elősegítse a magas színvonalú tenyésztői tevékenység folytatását;
 az állatok tenyész- és haszonértéküket, genetikai sokféleségüket
megőrizzék, illetve növeljék;
 az állattenyésztésben alkalmazott tenyésztési módszerek feleljenek
meg a környezet és természetvédelmi, állatvédelmi, közegészségügyi,
piaci, valamint állategészségügyi követelményeknek;
 javuljon az előállított állati termékek minősége, előállításának
gazdaságossága és versenyképessége;
 hosszú távon megőrizhetők legyenek a nemzeti értékeket képviselő
fajták génjei, illetve azok csoportjai, genetikai sokféleségük;
 biztosítsa a nemzetközi előírásokhoz való alkalmazkodást.
3. fejezet:
Az állattartási formák fejlődése.
állattenyésztés: változatos földrajzi viszonyok
eltérő társadalmi fejlettség, színvonal

Az állati termék előállítási módja szerint az ÁT típusai:

- nomád állattenyésztés,
- váltólegelős állattartás (transhumance)
- havasi pásztorkodás,
- modern legeltetéses állattartás,
- növénytermesztést kiegészítő állattenyésztés,
- iparszerű állatitermék-előállítás
A nomád pásztorkodás
vándorló legeltetés → életforma
szegényes vegetáció hasznosítása
az állatok szerepe döntő fontosságú → táplálék-, ruha- és
élelemforrás

 sarkövi rénszarvastenyésztő állattartás

(Norvégia, Svédország, Finnország és a volt Szovjetunió tundrás
vidékein - csukcsok, nyenyecek, tunguzok, zürjének, lappok)
 száraz sivatagi, félsivatagi területek nomád állattartása
É-Amerika, Közép-Kelet, Ny- és Közép-Ázsia, Irán, Mongólia
nincs növ term. → pásztorkodás
állatfajok: juh, ló, kecske, szm.
A váltólegelős pásztorkodás (transhumance)
(kétlegelős, költözködő pásztorkodás)
 Földközi-tenger vidéke, Balkán félsziget
 a nomádizmusnál fejlettebb
 síksági (téli) és hegyvidéki (nyári) legelők váltása
 csak természetes takarmányforrások
A havasi pásztorkodás
svájci és osztrák Alpok
 tavasszal - havasi legelőkön
 télen - a völgyekben istállókban – (begyűjtött és termesztett
takarmány)
tejfeldolgozók (svájci sajtipar) → nehéz volt a nyerstej
szállítása
A modern legeltető állattartás
 É-Amerika (préri), D Amerika (pampák, szavannák),
Ausztrália, Új-Zéland
 XVIII. és XIX. sz. európai származású telepesek hozták
létre
 természetes takarmányok
 legelők feljavítása
 olcsó juh- és marhahús → hűtóhajók
 legkorszerűbb módszerek alkalmazása: legeltetéstechnika,
állategészségügy, termékfeldolgozás
 bekerített legelők, szakaszos legeltetés
Növénytermesztéssel kombinált állattartási és tenyésztési
formák
növénytermesztés alá rendelt ÁT
 XIX. sz. első felében a földművelés kiegészítő ágazata
 igavonó és trágyaszolgáltató szerep
növénytermesztés fölé rendelt ÁT
 XIX. sz. második felében
 Skandinávia, Belgium, Hollandia, Németország, Nagy-
Britannia és Franciaország, USA
 gépesítettség → az igavonás szerepe csökken

Okok:
- A takarmánytermesztés és gyepgazdálkodás számára kedvező
éghajlati adottságok.
- Az olcsó, jó minőségű tengerentúli búza → visszaszorította a
gabonatermesztést → takarmánytermesztés
- csökken a mg-i népesség → nő a városi lakosság
élelmiszerigénye(hús, tej és tejtermék, tojás)
állati termék feldolgozó ipar → állomány és fajtaváltás
(hústípusú sertésfajták, tejelő típusú szarvasmarhák, korszerű
baromfi hibridek)
Iparszerű állatitermék-előállítás
 fejlett országokban
 maximális produkció
 irányított termelés
 nagyfokú koncentráció és szakosodás
 specializált fajták és hibridek
 gépesítettség
 modern állategészségügy
4. fejezet:
A gazdasági állatok eredete, háziasítása.
A háziasítás és a háziállat
vadállat→ háziállat
tudatos, mesterséges szelekció (felhalmozza a megfelelő
tulajdonságokat)
Az állatok számára a domesztikáció:
 ivar izoláció
 alkalmazkodás
 alaki, élettani átalakulás
 új tulajdonságok kialakulása és annak átörökítése
A domesztikáció fokozatosan megy végbe (legalább 50
nemzedék)
A domesztikáció stádiumai

1. Izolációs stádium
A domesztikáció legalacsonyabb foka.
 természetes szelekció
 nincs tenyésztés
 csekély eltérés a vad ősöktől

2. Preprodukciós stádium
 termelésre irányuló szelekció
 legeltetés
 nincs takarmánytermesztés
3. Produkciós stádium
 intenzív szelekció
 céltudatos haszonvétel
 termelőképesség kihasználása
 az állatok jelentős változása
 kialakulnak a fajták
 tenyésztőegyesületek jönnek létre
 istállózó tartás
 takarmányozás
4. Szuperprodukciós stádium
 korszerű állattenyésztési ismeretek
 maximális termelőképesség kiaknázása
 specializált fajták és hibridek
 iparszerű tartás
 új módszereket alkalmazása (pl. mesterséges
termékenyítés)
 az állatok nagymértékű megváltozása
A domesztikáltság fokai:
a vad őshöz viszonyított megváltozás mértéke, illetőleg a kitenyésztettség
Predomeszitkáció
 a háziasítás legkorábbi szakasza
 elődomesztikált állatok (pl.: kígyó, krikodil)
Átmeneti forma
 még nem rendelkeznek megszilárdult háziállat-tulajdonságokkal. (pl.:
méhek)
Szemidomesztikáció (félig domesztikált, félvad)
 még nem jutottak el a teljes domesztikáltság állapotába
 a vad formától még nincsenek ivarilag teljesen izolálva
 azzal szaporodási közösséget alkotnak. (pl.: strucc)
Dedomesztikáció
 domesztikációval ellentétes folyamat
korábban háziállatként tartott állatok visszavadulnak (pl.: musztáng).
A háziállat fogalma:
 elérték a háziasítás megfelelő szintjét,
 az ember közvetlen környezetében élnek
 ott rendszeresen szaporodnak.

Gazdasági állat:
Mindazon állatfaj, amely az ember céltudatos
tevékenységének (tartás, tenyésztés) hatására valamilyen
hasznot hajt.
(pl.: hús-, tej-, tojástermelés-, igaerő-, gyapjú-, prém-, stb.)
(ponty, nyérc, nutria stb.)
A háziasításra késztető okok
 élő hústartalék képzés
 földművelés
 vallási kultusz (pl.: szent állatok, áldozati állatok)
 emberi kedvtelés
 gazd-i szükségszerűség

A háziasítás módszerei
 követés és izolálás, → nomád pásztorkodás (juh, kecske,
szarvasmarha stb.)
 etetés (kutya, macska, sertés)
 foglyul ejtés, befogás
 fiatal állatok felnevelése.
Az állatok változásai a háziasítás során
 megváltozott körülmények + szelekció
 minőségi és mennyiségi tulajdonságok változása
 megnőtt a változékonyság (pl.: galamb ↑ 200 fajta, kutya ↑
350 fajta)
elsődleges megváltozások
 a domesztikáció velejárói
 viszonylag gyorsan jönnek létre
 pl.: szelídség, testnagyság, alkat
másodlagos megváltozási folyamat
 a háziasított állatokra jellemző
 különböző tenyésztési eljárások hatására alakul ki
 pl.: forma, képletek
párhuzamos vagy paralel változások
egyaránt fellépnek az egymástól rendszertanilag távol eső fajokban
is
pl.: a koponya hosszúsági méreteinek változása (szélességi
méretek nem)
Változások:
nagyság, alkat: ↓ (szm., kutya, macska, juh, kecske, sertés), ↑ (bfi.,
nyúl)
kültakaró:
bőr: vékonyabb, redőzöttebb, stb.
szőr: finomabb, hosszabb (angóra)
szín: gazdag színezet + fehér
csontváz: kisebb v. nagyobb
vastagabb, szivacsosabb, kisebb koponya (arckoponya
rövidebb), rövidebb szarvak, csigolyák (hát, ágyék) száma ↑
idegrendszer:
agyvelő kisebb,
érzékszervek tompultak,
ösztönök ↓ (védekezési, táplálékszerzési, menekülési, stb.) ill.
hajlamok ↑ (párzási, evési, stb.)
ivari élet és szaporodás:
a szezonalitás megszűnt (részben v. teljesen)
termékenység ↑
szaporaság ↑
vemhességi idő, ivarérettség ↓
termelőképesség: hús-, tej-, tojás-, toll-, gyapjútermelő képesség ↑
élettani folyamatok változása: pl.: vedlés, kotlás megszűnése
5. fejezet:
A gazdasági állatok rendszerezése.
A fajták rendszerezése.
A fajtán belüli rendszertani egységek
A gazdasági állatok rendszerezése
Az állattan a fajt tekinti a természetes alapegységnek.
A faj
rendszertani egység
Horn Artúr:: „A fajok változó, egymástól többé-kevésbé
elhatárolható, egyöntetű jellegű, saját körükön belül szaporodó
élő formák”.
A fajta, a fajon belül olyan állatcsoportot jelent, amelyre jellemző a:
 közös származás,
 többé-kevésbé egységes külső formák, szín és
szervműködésbeli sajátosságok, és ezek biztos öröklődése,
 a többé-kevésbé egységes tenyésztői munka, amely a fajtát
kialakította,
 bizonyos struktúra = vonalak és családok, esetleg alfajták,
tájfajták vannak benne,
 az egységes célra történő felhasználás,
a többé-kevésbé azonos, vagy hasonló környezet és
takarmányozás,
 a szoros rokonpárosítás nélküli továbbszaporodáshoz elegendő
létszám.
Fajtatiszta:
valamilyen elismert fajtába tartozik
idegen fajta génjeit – így fajtajellegvonásait – nem tartalmazza
A fajtába nem sorolható egyed: fajtátlan (basztard, korcs).

Telivér:
először angol lótenyésztésben használták
később fajtatiszta egyedek megkülönböztetésére is alkalmazták.

Klasszikus értelemben telivér csak olyan ló lehet, melynek minden

őse szerepelt az 1793-ban alapított angol telivér törzskönyvben
(General Stud Book, GSB).
Félvér:
az állat egyik őse (pl. angol, arab) telivér volt
a fajta kialakulásában döntő szerepe volt az egyes telivér fajtáknak
→ a fajtát saját körben tenyésztik (pl. kisbéri-, mezőhegyesi félvér
stb.)
Háromnegyedvér: az apa és az anyai nagyapa (ritkán nagyanya) is
kiinduló, nemesítő fajtához tartozik.
Magas félvér az olyan egyed, amelynek ősei közt nagymértékben
(3/4-nél is nagyobb arányban) szerepel a nemesítő fajta (pl.
holstein-„red” szarvasmarha, svéd lapály sertés stb.).
A fajta nem statikus → változik

A fajta fejlődése:
 tulajdonságai, külleme, teljesítményei javulnak

A fajta leromlása:
 nem megfelelő környezet
 kontraszelekció
 túl szoros rokontenyésztés
 szakszerűtlen tenyészcél-kijelölés stb.
A fajták rendszerezése

1. A származás (eredet)
monofiletikus, polifiletikus

2. A földrajzi környezet (régiók, tájak)

hegyi, lapályi, sztyeppi stb. fajták

3. A tenyésztettség foka, színvonala

a term., parlagi, őshonos:primitív
a nemesített, helyi, átmeneti
a kitenyésztett v kultúrfajták
4. A hasznosítás (termelés) iránya
tej-, hús-, tojás-, gyapjútermelő, hátas, ügető stb.

5. A hasznosítás száma,
egyhasznú, több v. vegyes hasznú

6. A termelés, illetve a teljesítmény színvonala

extenzív
hagyományos
félintenzív
intenzív fajták
7. A testalakulás szerint
pl.. szarvatlan, hosszú-, rövidfarkú, zsírfarkú, zsírfarú fajták
8. Szín szerint
egyszínű fajták
fehérek
színesek
tarkák
szabályos
szabálytalan
9. Az országok szerint
magyar, angol, német fajták stb.
A fajtán belüli rendszertani egységek (szubpopulációk)
A populáció fogalma alatt – genetikai értelemben – a „kevert”,
heterogén öröklési anyaggal rendelkező állományt értjük.
A biometriában: az összes vizsgált egyed (vizsgálandó anyag),

Az állattenyésztésben populáció alatt érjük általában azt a nagyobb

létszámú, genetikai szempontból heterogén öröklési anyaggal
rendelkező csoportot, amelynek tagjai főleg származásuk, valamint
az őket körülvevő külviszonyok szempontjából nagy hasonlóságot
mutatnak.

Populációnak tekinthető: egy-egy fajta, válfajta, egy jellegzetes,

nagyobb tenyészet állománya
Alfajta: (fajtaváltozat, válfajta):
legalább egy tulajdonságban a fajta többi tagjától eltérő
állatcsoport
pl.: termelési tulajdonság (tejelő magyar tarka)
elütő színváltozat (fecskehasú mangalica, sárga, fehér
vagy kendermagos magyar tyúk stb.)

Tájfajta: ha ez az elkülönülés különböző vidékeken, eltérő

ökológiai adottságok között jön létre
Törzs
 kimagasló értékű tenyészhímektől származó ivadékcsoport
Jellemzője: egységes elvek, célok alapján tenyésztették,
párosították azokat, így a fajta többi részétől (pl. a tájpopulációtól is)
elkülönül.
 „tenyésztörzs” (nukleusz-populáció) → nemesítői,
biotechnológiai minősítés
törzstenyészet: tenyésztői munka által az állatok teljesítménye a
fajta átlagánál magasabb színvonalú
 ha egy állomány (szubpopuláció) jellegzetes tulajdonságokkal
rendelkezik (fajtán belül), de a kis létszáma miatt még nem
tekintjük fajtának
Bfi. tenyésztésben: az egy kakashoz beosztott nőivarú egyedek
csoportja
Zárt tenyészet: olyan zárt körben tenyésztett, adott fajtába tartozó
állatcsoport, amelybe huzamosabb ideig nem kerül be idegen állat.
(homogénebb, kiegyenlítettebb, mint a fajta egésze, vagy a többi
tenyészet)

Család
nőivarú tenyészállatoktól származó ivadékcsoport, nemre való
tekintet nélkül
bfi. fajok tenyésztésében: elsődleges fontosságú
unipara és hosszú generációs intervallumú fajok: csak egy-két
nemzedéken keresztül jelent valódi, tényleges genetikai értéket
Vonal
zárt körben tenyésztett állomány
Klasszikus (leszármazási vagy genealógiai) vonal
 egy híres apaállattól származó állatcsoport
 pl.. Godolphin Barb, Furiosó hazai vonalai stb.
Genetikai vonal
 olyan állatok csoportja, amelyek „közeli rokonságban vannak egy kívánatos
őssel anélkül, hogy a többi (felmenő ági) ős is a legközelebbi ősi sorokban
többször szerepelne” (Horn, 1976).
 az adott tulajdonságot nagy biztonsággal örökítő és jól kombinálódó állatok
csoportja
Tenyészvonal
 minőségi mutatókkal rendelkező törzsállatok (részpopulációk)
 kiváló őstől származnak
 biztonságosan átörökítik a kívánatos, a tenyészirány szempontjából alapvető
tenyésztés-biológiai tulajdonságokat.
 Az egyes tenyészvonalak meghatározó jellemzői (komponensei):
 egy-két tulajdonságban kiemelkedő, a többi tulajdonságban
legalább átlagos szintű termelés,
 a testalakulásban és a típusban nagyfokú homogenitás,
 a tesztvizsgálatok adatai szerint határozott genetikai fölény,
 a tenyésztőmunka eredményeként lehetőleg nagy tenyész- és
haszonállat létszám.

tenyészvonalak =„mikrofajtáknak” is tekinthetők

Típus
bizonyos ismérvek alapján (küllemi, élettani, termelési szempontból) hasonlóságot
mutatnak
lehet fajták fölötti vagy fajtákon belüli kategória is
pl.:
fajtán belül: merinó juhfajta: szapora meninó
finomgyapjas merinó
húsmerinó
fajták közötti: hústipus: suffolk juh
texel juh
tejelő típus: awassi juh
kelet fríz juh
fajták fölötti: hústipus: suffolk juh
charolais szm
tejelő típus: awassi juh
holstein fríz szm.
típusváltozatok:

Hasznosítási (termelési) típus:

- tenyésztési típus (szaporítás, ellés, nevelőképesség),
- ivari koraérő típus (tenyészérettség, szezonális ellés),
- vágási típus (culard, márkázható-, bacon-, sonka-, mini, illetve
maxi változatok stb.).

Növekedési-fejlődési típusok:
- korán érő - későn érő (jersey – charolais)
- kicsi intenzitású (erélyű), lassan fejlődő - nagy intenzitású ,
gyorsan fejlődő típusok (magyar szürkemarha – charolais)
- kis kapacitású – nagy kapacitású
Konstitúciós (alkati, szervezeti) típusok:
- respiratoriusz (lélegző, leptoszom, oxidatív, disszimilatív) típus
 fejlett légzőszervek,
 hosszú megnyúlt nyak, mellkas
 izomszegény testrészek
 hosszú végtagok
 körte (trapéz) alakú törzs
 mirigyes tőgy
 pl.: tejelő tip. szm. tojástermelő tip. tyúk, angol telivér, lapálysertés
- digesztívusz (emésztő, piknikus, reduktív, aszimilatív) típus
 rövid nyak
 rövid, mély ,dongás mellkas
 jól izmolt test
 rövid, izmos végtagok
 kevésbé élénk anyagcsere
 nyugodt, flegmatikus vérmérséklet
 a test: elölnézetben hordószerű,
oldalnézetben téglatest alakú,
 tőgyük kisebb és kevésbé mirigyes
 pl.: hús típusú állatok, hidegvérű ló, koránérő húsmarhák (régi hereford),
zsírsertés, hús tip. tyúk
- muszkuláris (atlétikus, erőtermelő, igás) típus
 jól fejlett izomzat és csontozat
 erőteljes mellkas
 hosszú törzs
 hosszú végtagok
 pl. erőtermelő állatok, a tömeges félvér ló stb.

- celebrális (koponyaalakulási) típus

 jól fejlett agykoponya
 pl. egyes kutyafajták (palotapincsi, bulldog)
Biológiai típusok:
 reprodukciós (nővonal jellegű, „R”-) típus, (hereford, magyar nagyfehér)
 terminál (hímvonal jellegű, végtermék-előállító, „T”-) típus, (suffolk, pietrain)
 kombinatív („K”-) köztes típus (magyartarka)
6. fejezet:
A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai.
Elsődleges értékmérők.
A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai (ÉT)
Az ÉT-ok:
poligén eredetűek,
általában additív átörökítési törvényszerűségek szerint
öröklődnek
komplex jellegűek (többtényezős, résztulajdonságokból álló,
összetett, integrált)

belső ÉT (fén, jelleg): gazdasági szempontból fontos

értékmérők
külső ÉT: a testalakulást (testfelépítést) kifejező jellegek
összessége
a) Mennyiségi (kvantitatív) tulajdonságok
mértékegységekkel kifejezhető tul.-ok
gazdaságilag jelentős tul.-ok
több gén határozza meg
tejzsír kg, tej kg, tömeggyarapodás, tojástermelő képesség stb.

Megjelenésüket (a fenotípus, a termelési színvonal) a genetikai

meghatározottság (a hajlam) mellett az adott környezet (tartás- és
takarmányozás-technológia, éghajlat stb.) alakítja → nagymértékű
variancia (SD, CV%) jellemzi

Örökölhetőségi értékük (h2) zömében 0,3 (30 %) alatti.

b) Minőségi (kvalitatív) tulajdonságok
szín,
szarvtalanság, stb.

kialakulásukat a környezet kevésbé módosítja

varianciája kisebb

jól öröklődnek (egy génpár határozza meg)

örökölhetőségi értékük (h2) 0,6 fölötti
fenotípusos szelekcióval is eredményesebben fejleszthetők
Gazdasági szempontból:

 az elsődleges (primer, termelési) értékmérők:

- takarmányértékesítő képesség,
- hústermelő képesség,
- tejtermelő képesség,
- gyapjútermelő képesség,
- tojástermelő-, (hús-), tolltermelő, májtermelő- képesség, stb.
 a másodlagos (szekunder) értékmérők
- reprodukció,
- konstitúció,
- vérmérséklet,
- igényesség, igénytelenség,
- adaptáció, technológiai tűrés,
- életteljesítmény, illetve élettartam stb.
1. Takarmányértékesítő képesség
fontos ÉT
előállítási költségek 66-75 %-a: tak. költség
tenyésztési cél: a tak. ktg. csökkentés

tak. ktg függ:

 tak. ékesítő képesség,
 tak. összetétele,
 táplálóanyag-tartalom,
 adag nagyság,
 termelés mértéke
A tak. értékesítés h2:
 szarvasmarha: h2 = 0,3-0,7;
 sertés: h2 = 0,2-0,3;
 juh: h2 = 0,2-0,4.

1 kg tgy-ra jutó abrakfelvétel: legegyszerűbb, de legkevésbé pontos

1 kg tgy-ra jutó fehérjefogyasztás

sertés: 1 kg tgy-ra jutó emészthető (DE, MJ) energia

bfi: 1 kg tgy-ra jutó metabolizálható (ME, MJ) energia
Bef. tény.:
 az egyediség,
 az életkor,
 az ivar,
 a vérmérséklet,
 a termelés színvonala
 a külső (ökológiai, technológiai) környezeti tényezők

Összehasonlítás: csak kortárs egyedek, illetve populációk

(azonos születési időszakú)
érdemi (genetikai) (r, bx/y) összefüggések:

a.) szarvasmarha:
- tejtermelés – takarmányértékesítés között r = 0,8-0,9
- tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,5-0,8

b.) sertés:
- napi tömeggyarapodás – takarmányértékesítés között r = 0,4-0,7
- szalonnavastagság – takarmányértékesítés között r = 0,05-0,40

c.) tyúk
- tojás darabszám – takarmányértékesítés között r = 0,2-(-)0,5
- tojássúly – takarmányértékesítés között r = 0,6-(+0,20)
takarmányértékesítésre irányuló szelekció: befolyásol más,
gazdaságilag fontos értékmérő tulajdonságot is (tejtermelés,
súlygyarapodás, szalonnavastagság stb.).
2. Hústermelő képesség
A hústermelő képesség:
 a hízóalapanyag-előállítást (termékenység, fogamzás- és
nevelőkészség stb.)
a végtermékhízlalást (hizodalmasság, húsformák,
vágóérték)
befolyásoló tényezők összessége
A hústermelő képesség:
 élő állapotban – hizodalmasság és húsformák,
 vágott állapotban – a vágóértéket kifejező tulajdonságok.

az egyed hizodalmassága (hízékonysága):

 növekedési erély intenzitása
 takarmányértékesítés mértéke
 növekedési, fejlődési jelleg (korán, illetve későn érő típus)
A hústermelő képesség fontosabb jellemzői
A hústermelés intenzitása, tartama és kapacitása alapján gazdasági
állataink általában (szarvasmarha, sertés, juh) négy alaptípusba
sorolhatók

A hústermelés intenzitása, tartalma és kapacitása alapján elkülönített típusok

HK - küllemi bírálat: húsformák értékelése
 húsarányok (I., II., III. osztályú húsok aránya),
 hústeltség (testtájankénti izmoltság),
 faggyú-, illetve zsírlerakódás,
 a csontozat finomsága

pontosabb és reálisabb jellemzés a vágóérték:

 hasított test összetétele,
 húsminőség,
 faggyú, illetve zsírminőség stb.
A vágott test minőségének jellemzése:
 vágási testtömeg (kg),
 vágási veszteség (vér, bőr, emésztő traktus stb.),
 hasított felek tömege (carcass, kg),
 csontoshús-termelés (g/nap),
 színhústermelés (g/nap),
 faggyú, illetve zsír mennyisége és aránya
(a hasított fél %-ában),
 hús mennyisége és aránya,
 csont mennyisége és aránya,
 hús színe, márványozottsága, víztartó képesség, pH-ja stb.
A vágóértéket kifejező mutatók (alapparaméterek)
A vágóértéket befolyásolja:
 fajta
 életkor
 ivar
 környezeti feltételek (tartástechnológia, táplálóanyag-
ellátás intenzitása, takarmányozás módja stb.)
3. Tejtermelő képesség
ivadékok felnevelése
tenyésztőmunka: sz.m., kecske, juh + tej → humán
táplálkozás
A tejtermelő képesség: komplex ÉT
 tejmennyiség,
 tej összetétel,
 perzisztencia
 stb.
Gazdasági haszonállataink tejtermelésének néhány jellemzője
A tejmennyiség:
laktációs hozam (elléstől az elapasztásig)
éves termelés (egy naptári év termelése)
életteljesítmény (élete során termelt tej összes mennyisége)

húsmarhák: ivadékok választáskori össztömege (120, ill. 205

napos borjútömeg)
nyúl: 10-14 napos alomtömeg

Perzisztencia:
Perzisztencián a tejelésnek a viszonylag hosszú időn át
történő egyenletes fenntartását érjük (Horn, 1976).
A tej összetétele:
 sz.a.%,
 zsír%,
 fehérje%,
(valódi fehérjék: kazein (kappa-kazein), albumin, globulin)
 tejcukor%,
 hamu%,
 Energia,
 stb.
Gazdasági haszonállataink tejének és a humán anyatej összetétel
Az összetételt befolyásolja:
 a faj
 a hasznosítási típus
 a fajta
 a tartás
 a takarmányozás
 az egészségi állapot
 (a fejés)

A gépi fejhetőségnek: a tejtermelő képesség egyik jellemzője

A tejtermelés szempontjából jelentősebb értékmérő
tulajdonságok örökölhetősége (h2)
A tejmennyiség: gyengén (h2 = 0,2-0,4),
a tejzsír, és tejfehérje % közepesen, illetve jól (h2 = 0,4-0,9),
a perzisztencia gyengén (h2 = 0,2-0,3).
a tőgybimbók alakja: közepesen, illetve jól (h2 = 0,6-0,8) →
→ a tőgy küllemi bírálata → szelekció
4. Gyapjútermelő képesség
gyapjú: a juh szőrbundája
fonásra, nemez készítésre alkalmas
fonható „állati szőr”: (teve, alpaka, láma, angóra kecske,
kasmír kecske, angóra nyúl).

gyapjúszáltípusok:
Fedőszőr: gyapjúval nem fedett testrészeit (fej, lábak)
Felszőr: a fedőszőr és a gyapjúszál közötti átmenet:
kevertgyapjas juhfajták:(pl. skót feketefejű).
Gyapjúszál: speciális szőrtípus → egymással fürtöket
alkotnak.
A gyapjúszál jellemző tulajdonságai:
tartós,
rugalmas,
jól mosható, tisztítható és festhető
nemezesítésre is alkalmas,
jól fonható
jó hőszigetelő
Szálfinomság: átlagos átmérő →() mikrométer (magyar
merinó 18-28 )
Kiegyenlítettség: szálak és a fürtök, bunda, a populáció
egyöntetűsége
Fürthosszúság: A gyapjúfürt eredeti (kinyújtatlan) állapotban
mért hosszúságát élő állaton mérve
Ívelődések száma: 1 cm-re eső hullámívek száma
Színe és fénye: kívánatos a fehér → festhető.
Tisztasága: gyapjú zsírtartalma, por, homok és sár,
takarmány, ürülék, stb,
A juhok gyapjújának főbb típusai, s ezek jellemző tulajdonságai
 Rendement: egységnyi zsíros gyapjúból hány százalék 17
% nedvességtartalmú tiszta gyapjú nyerhető.

A gyapjútermelő képességet befolyásoló tényezők:

 genetikai háttér,
 fajta, típus, hasznosítási irány (racka, texel, ausztrál
merinó),
 kor és élőtömeg
 bőrfelület nagysága és a gyapjúszálak sűrűsége,
 tartás és takarmányozás

Bonitálás: nyírás előtti bundaminősítés

A gyapjú jellemzőinek örökölhetőségi értékei (h2)
5. A baromfifajok értékmérő tulajdonságai
5.1. Tojástermelő képesség: (h2 = 0,25-0,30).
öt alaptulajdonság határozza meg: a perzisztencia, az
intenzitás, a hosszú szünetek hiánya, a kotlás hiánya és a
korai ivarérés (Goodale-Hays teória).

A perzisztencia: a tojástermelési időszak hossza

egy tojás. 25- 26 óra → „Minden napra egy tojás!” !!!!!!!!

ciklusok: tojástermelés + egy-egy nap szünet

intenzitás: egymás után folyamatosan lerakott tojások száma
hosszú szünetek: négy napnál hosszabb kihagyás
A kotlás: szükséges rossz → hosszú ideig nem tojik
tojó típus - hús típus
A korai ivarérés: felnevelés ideje ↓ → költség ↓
hátránya:
 szervezet könnyebben kimerülhet, → rövidül a
perzisztencia
 hosszú ideig apró, eladásra, illetve keltetésre alkalmatlan
tojások
A tojástermelő képesség jellemzésére szolgáló főbb mutatók
alakulása fajonként
A szaporaság: (h2 = 0,15)
 tojás mennyisége (h2 = 0,25-0,30).
 termékenység (h2 = 0,1) → megtojás pillanatában
életképes zigóta a tojásban
Bef: a termelésben eltöltött idő, a rokontenyésztettség foka, az
ivararány, a tartás, a takarmányozás, az egészségi állapot, a
kondíció
 keltethetőség (h2 = 0,09) → termékeny tojás → csibe
Bef: a termékenység, a tojáshéj épsége, a héjszilárdság, a
tojás súlya, alakja, a tárolás ideje és körülményei, stb.
5.2. Hústermelő képesség: (h2 = 0,55-0,60).
növekedési erély

Baromfifélék élőtömeg-változása az életkor függvényében

A vágóérték: az élőtömeg %-ában kifejezett vágott tömeg
„bratfertig” (konyhakész): a tollától megfosztott kopasztott
tömeg, a fej, lábak bél és bélháj nélkül
„grillfertig” (sütéskész): szív, zúza, máj nélküli tömeg.

elsőrendű húsrészek: mell és a combok

másodrendű húsrészek: csontos részek, szárnyak, farhát nyak
5.3. Tolltermelő képesség: (h2 = 0,35)
víziszárnyasok: legértékesebb a lúdtoll
meghatározza:
 a testtömeg,
 a testfelület,
 tollpapillák száma és sűrűsége,
 a toll színe,
 a pehely százaléka,
 a toll növekedésének üteme,
 a tollnövekedés egyenletessége
 a takarmányértékesítés
A toll minősége: szín,
tisztaság,
pehelytartalom,
ezerpehelytömeg,
töltőerő,
rugalmasság stb

befolyásolja: a genotípus,
a tartás és a takarmányozás,
az egészségi állapot,
a kondíció,
az ivar,
az életkor,
a tépések gyakorisága
a tépés szakszerűsége.
5.4. Májtermelő képesség: (h2 = 0,45)
költséges → víziszárnyasok intenzív etetése

mulard (a pekingi kacsa és a pézsmaréce fajhibridje)

minőségi májtermékünk az állandó külföldi kereslet miatt eladható

terméket jelent.
figyelembe kell venni:
 hízóba állítási életkor,
 élőtömeg,
 életképesség és ellenálló képesség,
 zúza tömege és izmoltsága,
 a nyelőcső tömege és hossza ,
 a nyelőcső takarmánybefogadó képessége,
 vérmérséklet

technológiai tűrőképesség =tömhetőség

A máj minősége:
 extra-, illetve intracelluláris zsírtartalom,
 épség
 szín,
 tapintás,
 tömeg,
 a lebenyek kiegyenlítettsége
7. fejezet:
A gazdasági állatok értékmérő tulajdonságai.
Másodlagos értékmérők
1. Reprodukció
termékenység,
szaporaság,
nevelőképesség

Tágabb értelmezésben + ÉT:

 anyai ösztön (szopástűrés),
 ivadékgondozás,
 keltethetőség (baromfi)
 ivari koraérés.
A reprodukció alapvető kifejezésmódjai:
 vemhesülési % (fertilitási % a hímivarban!),
 ellési % (ellési forgó),
 szervízperiódus (elléstől a vemhesülésig eltelt napok
száma),
 felnevelési %, ( választási alomszám és alomsúly =
hasznosult szaporulat).
Reprodukciós értékek állatfajonként
A reprodukció mértékét befolyásoló tényezők:

1. a fajta, illetve a vemhességi idő,

2. az ellés lefolyása és az újratermékenyülés,
3. a tartás (elhelyezés) módja, jellege (kötött, kötetlen stb.),
4. a takarmányozás színvonala (fehérje és ásványianyagok,
vitaminok),
5. esetenként az évszak, illetve az éghajlati tényezők (pl..
„rövidnappalos” juh).
 A öröklődhetősége: kicsi (h2: 0,1-0,2)
80-90 %-ban bef. a környezeti tényezők

reprodukció - termelési színvonal kapcsolata

 a nagy termelések → optimális táplálóanyag-ellátás
körülményes
 hiányosak a környezeti tényezők → reprodukció ↓
reprodukció – teljesítmény (éves, élet) kappcsolata
bef: a „technológiai tűrés” (adaptáció, az alkalmazkodás
képessége)
Koraérés – ivari koraérés
biológiai és gazdasági szemszögből is fontos ÉT
A koraérés: a fejlődés meghatározott szakaszait
(vemhesülés, ellés, vágóérettség stb.) milyen életkorban érik
el
Bef.: fajta, típus, kifejlett kori tömeg
A korai tenyésztésbevétel előnyei:
 költség csökkentés
 szelekció bővülés
 nagyobb ivadékszám
 generációs intervallum rövidülés

hátrányai:
 nőivar fejlődési zavarai,
 nehéz ellés,
 kicsi laktációs (éves, időszakos) teljesítmény,
 utódok romló életképessége,
 kedvezőtlen konstitúció stb.
Az ivar- és tenyészérettség ideje
Az ivari koraérés befolyásolja:
 tenyészérettséget (fedeztetési, illetve első ellési idő),
 ivadékszámot (született, illetve felnevelt), a hasznosítható
szaporulatot,
 első laktációs teljesítményt (tejtermelés, illetve választási
tömeg),
 újratermékenyülés (service period) mértékét ,
 hasznos élettartamot és életteljesítményt
2. Konstitúció

Konstitúció: a szervezet alaki, anyagi és szervműködési

tulajdonságainak összessége

alaki (alkati) tulajdonságok: külső testalakulás (testfelépítés,

testtömeg és testarányok)
anyagi tulajdonságok: az egyes testszövetek (bőr, szőr,
csontozat stb.) felépítési módja (méretei és tömörsége, ill.
fajsúlya)
szervműködési tulajdonságok: ellenálló képesség, a
reprodukció, teljesítmények színvonala.
A jó konstitúció időbeni kifejezője:
a hosszú, hasznos élettartam

A konstitúció jellegének, formáinak elbírálása:

a) szövetek mérete szerint:
finom vagy durva szervezet (túl finom, illetve goromba)
A finom szervezet jellemzői:
 vékony-, rugalmas bőr,
 rövid-, simulékony szőr,
 kicsi szárméret,
 csekély izomzat,
 száraz és szikár ízületek
 b) szövetsúly (tömörség) alapján:
a szilárd és a laza (petyhüdt) szervezet
A szilárd szervezet sajátosságai:
 feszes hát,
 jó ágyékkötés,
 stabil váll- és lapockafüggesztés,
 feszes csüd,
 tömör csülök
 acélos inak.

Nemes: szilárdság + finomság egyaránt és együttesen jellemzi

az állatot
c) az anyagcsere jellege szerint:

 respiratóriusz (lélegző) típus

 digesztivusz (emésztő) típus
3. Vérmérséklet
Temperamentum
a különböző hatásokra történő válaszreakció
szoros összefüggésben áll a konstitúció típusával

több alapkategória
- élénk (túl élénk, ideges),
- nyugodt (higgadt),
- flegmatikus (tunya).

finom-szilárd konstitúció: élénk vérmérséklet

durva konstitúció: flegmatikus
Gazdasági állatainknál mérvadó irányelvek:
 Milyen mértékben zavarja az egyedet a rovarok, legyek,
szúnyogok, böglyök stb. zaklatása, és ezekre milyen reakciókkal
válaszol?
 Hogyan tűri az adott egyed az esetleges durvább bánásmódot?
 Milyen mértékű ellenállást fejt ki az adott állat bizonyos munkák
(mérlegelés, tetoválás, vakcinázás, vérvétel stb.) elvégzésekor,
és mik ezek következményei, hatásai?
 A vérmérséklet jellege mennyire teszi alkalmassá az egyedet a
takarmányfelvételre, illetve a hízlalásra?
 Adott fajon, illetve fajtán belül milyen mértékű
vérmérsékletkülönbség tapasztalható a hím és a nőivarú egyedek
között?
4. Igényesség, igénytelenség

az állati szervezet milyen feltételeket támaszt a környezettel

(elhelyezés, tartás, takarmányok, tápanyagok stb.) szemben

primitív, őshonos fajták:

alkalmazkodó képesség 
környezettel szemben támasztott igényük szerény
pl. magyar szürke szarvasmarha, racka juh, mangalica sertés
kultúrfajták:
alkalmazkodóképesség ↓
igényesség 
kivételek: pl. angol és arab telivér ló, hereford marha, merinó juh
hasznosítási irányonként:
pl. a tejelő juhfajták igényesek a takarmányozással és a fejési
technológiával szemben
a húshasznosítási juhfajták: szerényebb takarmányozás és
elhelyezés
5. Technológiai tűrés
a nagyüzemi tartástechnológiához történő kedvező
alkalmazkodás (adaptáció)
legjobb technológiai tűrés: baromfitenyésztés (dróthálós,
ketreces, alternatív stb. technológiák)
Technológiai tűrés alapkomponensei tejhasznú típusokban
6. Életteljesítmény, élettartam és a selejtezés
a termelésben töltött idő alatti reprodukciós, vagy produkciós
teljesítmény

A termelésben tartás kívánatos időtartama: (nőivar)

 sertés 3-4 év,
 szarvasmarha 5-6 év,
 juh 6-7 év.

Selejtezés: anyagcsere-, szaporodásbiológiai-, és technológiai

betegségek miatt
Az életteljesítmény genetikai jellegű javítása:
hosszú időn keresztül kiemelkedő teljesítményt nyújtó
egyedek kiválogatása →a tőlük származó utódok
létszámának növelése

minden gazdasági haszonállatfaj nemesítésében alapvető

tenyésztői törekvés.
8. fejezet:
A gazdasági állatok küllemtana.
A küllemi bírálat.
A gazdasági állatok küllemtana
A küllemtan:
 testalakulás
 megjelenés
 egyes testrészek felépítése
 testalakulás és a teljesítmény közötti kapcsolat

szubjektíven elbírálható
számszerűen is kifejezhető

első információkat az állatról

a küllemtan alapvető feladata:
 a fajtajelleg és a konstitúció megítélése,
 a testalakulás és várható teljesítmény (termelés) közötti
összefüggések értékelése,
 az egyes testtájak jellemzői és a hosszú, hasznos
élettartam, továbbá az életteljesítmény közötti kapcsolat
feltárása,
 a küllemi bélyegekből, testalkati jellegvonásokból a szülők
örökítő képességének becslése.
A küllemi bírálat általános szempontjai
szakszerűen végzett

Nem bírálhatók:
 beteg és sérült egyedek
 előrehaladottan vemhes
 közvetlenül ellés után lévő
 szoptatásban lezsarolt állatok

kifejlett, tenyészérett állatok

fiatal állat → aránytalan

A küllemi bírálat: objektív kép szubjektív hibákkal

A bíráló:
 nem lehet részrehajló,
 nem engedhet önös vagy külső befolyásnak
 alaposan ismernie kell a bírálandó fajtát (a kívánatos típust)
 legyen jó megfigyelő- és ítélőképességű
 indokolja meg álláspontját.
 ítél és rangsorol
 helyes szakkifejezéseket használ

Az analizáló tevékenység: egyes testrészek kedvező, illetve

kedvezőtlen tulajdonságait fel kell ismerni és helyesen kell megítélni.
Szintetizáló tevékenység: a felismert testalkati előnyöket és
hátrányokat a termelés alakulásával összhangban kezeli.
Az egyes testtájak bírálata:
 bírálói négyszögben (trapéz alakú pálya)
 álló helyzetében és mozgásában
 3-5 méterről
oldalnézetben: a típust, az arányosságot, a törzshosszt, a
törzsmélységet, nemi jelleget, a felső vonal (nyak, mar, hát, ágyék,
far) alakulását, a fejlettséget;
elölnézetben: a lábszerkezetet, a szügy, a mellkas alakulását, a fej
milyenségét,
hátulnézetben: a lábszerkezetet, a far alakulását, az izmoltságot, a
has terjedelmét;
felülnézetben: a hát, ágyék izmoltságát, szélességét (főleg a sertés
és juh esetében),
mozgásban: a végtagok előrevitelét, azok működését, a mozgás
rugalmasságát.
egy ember is bírálhat, de jobb a 3-5 főnyi bizottság
elnök, tagok, jegyzőkönyv
a) szabályos elülső lábállás elölről nézve, b) oldalról nézve, c) szabályos hátulsó lábállás
hátulról, d) oldalról e) lábtőben szűk, X, franciás állás, f) hegyfaltipró állás, g) lapos
lábtő, borjúláb, h) rokkant láb, bakpata

i) tehenes, gacsos állás, j) hordó- vagy dongaállás

Méretfelvétel, fontosabb testméretek, testalkati indexek
A méretfelvétel célja:
 az egyedet hasonlítani tudjuk a fajtastandardhoz,
 információt kapjunk az egyes fejlettségéről,
 ellenőrizzük a tenyésztői célkitűzések eredményét,
 számszerű adataink legyenek a térben és időben nem együtt élő
egyedekről.

optimális időpontja:
 a tenyészérettség (2/3-3/4 arányú fejlettség) elérése,
 az első ellést (fialást) követő involúciós időszak után,
 a teljes kifejletség ideje.
magassági, hosszúsági, szélességi méretek

magassági: marmagasság, mellkasmélység, farbúbmagasság,

hátközépmagasság.
hosszúsági: testhosszúság, törzshosszúság, far- vagy
medencehossz
szélességi:
 dongásság (mellkasszélesség) → fejlettség, típus, tüdő-,
szív nagyság,
 I., II. és III farszélesség: a külső csípőszögletek, a tompor
és az ülőgumók közötti távolság → faralakulás, medence
terjedelem
1. marmagasság, 2. hát (közép)magasság, 3. far(búb)magasság,
4. faroktőmagasság, 5. törzshossz, 6. ferde törzshossz,
7-8. mellkasmélység és övméret, 9. szárkörméret, 10. farhossz
Körméretek: övméretet és a szárkörméret
A fejméretek: fejhossz, fejszélesség

méretfelvételre használt eszközök: mérőbot, mérőszalag, ívkörző,

szögmérő

A szakszerű méretfelvétel:
 nyugodt környezet (zavar- és zajmentesség),
 vízszintes (sík, egyenes) talaj,
 természetes testtartás (nyugodt felvezetés),
 a lábak egyenletes terhelése (négy lábra állítás),
 szabványos mérőeszközök gyakorlott használata.
A relatív (%-os) testméreteket a marmagasság százalékában
fejezzük ki
testalkati, testalakulási indexek:
 a zömökségi index (övméret: ferde törzshosszarány %-ban
kifejezve),
 medence-mellkasi index (dongásság: I. farszélességarány
%-ban kifejezve).
 mellkasi index (dongásság: mellkasmélységarány %-ban
kifejezve),
 faralakulási index (I. farszélesség: III. farszélességarány %-
ban kifejezve).
Bírálati rendszerek

a) Rendszerszemléletű bírálat
összbenyomás, arányosság
egységes felépítés, kedvező összbenyomás, a részek és az egész
harmóniája
arányos: homogén
aránytalan: heterogén

Megítéljük:
konstitúció
fejlettség (méret vagy élőtömeg)
kondíció: tápláltsági állapot
ivari jelleg (nemi jelleg): elsődleges, másodlagos
kondícióformák:
 tenyészkondíció (jó szaporodóképességre utal),
 termelési kondíció (munkavégzésre, teljesítményre legalkalmasabb),
 kiállítási kondíció (a tetszőlegesség látszatát keltő, általában már
túlkondíció),
 versenykondíció (gyorsasági versenyben használt állatok
holttehermentes kondíciója) (pl. az agár és az angol telivér a
versenypályákon),
 túlkondíció (plusz kondíció): tenyészállatok nem kívánatos túlzott
kondíciója,
 hízókondíció (vágó-, illetve növendékállatok hajtatott nevelése vagy
idősebb állatok hizlalása esetén tapasztalt kondíció),
 hiányos kondíció (mínusz kondíció), (sovány állatra jellemző kondíció).
b) A küllemi jegyek, a testalkati jellegvonások megítélése
a forma és a funkció összefüggése
pl: pigmentmentes, viaszszínű pata → lazább szerkezetű,
puhább, gyorsabban kopik.
kicsi, szőrös, mirigyhiányos tőgy (gulyatőgy) → alacsony
tejtermelés
mély és hosszú törzs → jó hústermelés
Részletekbe menő küllemi értékelés
egyes tulajdonságokat 1-5 közötti pontszámmal minősítik, de ezeket nem
adják össze.

A 100 pontos bírálati rendszerben testtájanként külön-külön is minősítik

az egyedet.
 Az egyszerű 100 pontos bírálati rendszer: más-más értékű az
elbírálandó tulajdonságokra adható pontszám (pl. a tőgy 15, a fej 5, a
lábszerkezet 20 pont stb.). Ezek összege jelzi az állat küllemi értékét.
 A 10 x 10 pontos bírálati rendszer: 10 fontosabb küllemi értékmérő
alapján minősítik, mindegyik tulajdonságcsoport max. 10-10 pontot
kaphat.
  A súlyozott 100 pontos bírálati rendszer: minden elbírálandó
résztulajdonságot 1-10 pontértékkel minősítenek, 1-3 (vagy nagyobb)
szorzóval súlyozva, összességében maximálisan 100 ponttal értékelik
az állatot. (kettős hasznosítású egyedek)

A leíró kódos: a testtájakon megállapított tulajdonságokat számokkal

(kódokkal) érzékelik. Pl: szarvasmarha bírálatánál a far megítélésére öt –
kódokkal jelzett – kategória

A lineár leíró:
 fontos tulajdonságok egymástól függetlenül bírálhatók,
 minden értékmérőre numerikus skálát alkalmaznak
(szélsőségesen rossz, gyenge) (szélsőségesen jó, ideálishoz közel álló)
 az adatok a BLUP (legjobb lineáris torzítatlan becslés - best linear unbiased prediction )módszerrel
értékelhetők.
nem javasolható tenyésztésre:
a laza, a flemag (tunya), , a túl finom szervezetű, ideges
(izgága), túl élénk vérmérsékletű egyed

A hímeket mindig szigorúbb küllemi bírálatnak vetjük alá

9. fejezet:
A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére.
A környezeti tényezők hatása az állatok szervezetére
1. Általános környezeti hatások
A környezeti feltételek befolyásolják:
 a termékek minőségét,
 a termelés nagyságát,
 az állatok növekedését és fejlődését,
 a genetikailag determinált tulajdonságok kialakulását,
 meghatározzák az állat közérzetét és egészségi állapotát,
 a termelés gazdaságosságát.
alkalmazkodás, adaptáció: az élő szervezet biológiai
állandóságának megőrzése a környezet változásával szemben
a külső környezet változásainak elviselése

szelekció: a jobb adaptációs képességgel rendelkezők

tartási körülmények kialakítása: a nagy termelésű egyedek is
alkalmazkodni tudjanak.

technológiai tűrőképesség
2. A környezeti tényezők fogalma, felosztása

A környezet mindazon objektumok és feltételek

összessége, amelyek az élőlényeket (gazdasági állatainkat)
körülveszik.
Ökológia: Az élő szervezetek és környezetük
kölcsönhatásával foglalkozó tudomány

Felosztás:
a) természetes és mesterséges KT
b) élő (biotikus) és élettelen (abiotikus) KT
c) külső és belső KT
a.) Természetes és mesterséges környezet
Természetes környezet: a természet által kialakított
létfeltételei elemek összessége.
 az éghajlati tényezők közvetlenül érik az állatokat,
 az ivóvíz- és a táplálékszerzés → saját maguk
 életritmusban, szaporodásban szezonalitás (ivarzás,
vedlés, kotlás, stb.)
 a természetes feltételek („röghatás”) meghatározzák az
állatok növekedését, fejlődését is. (kisebb-nagyobb fajták
kialakulása)
pl.: arab telivér: Mezőhegyes-Bábolna
a természetföldrajzi környezet, klíma, ökológiai adottságok
meghatározhatják egy adott terület állattenyésztési arculatát.
Pl:
gyengébb minőségű legelők → juh
valamivel jobb legelők → húsmarha
jó minőségű legelők → tejelő tehenek

Természetszerű körülmények: az ember beavatkozik az

állatok bizonyos életfeltételeibe.
Pl:
húsmarhatartás: a pároztatások időszakos ütemezése, a borjak
elválasztása
Mesterséges környezet: az állatok létfeltételeit, termelési
körülményeit az ember alakítja ki és szabályozza.
 zárt, iparszerű tartás
 külvilágtól elzártan,
 ablak nélküli,
 szabályozott mikroklímájú épületek
 programozottan, „futószalagszerűen”

Napjainkban: biotermelés, a környezetvédelem és az

állatvédelem
b) Élő és élettelen tényezők
Az élő környezeti tényezők: az állatot körülvevő élőlények
összessége
 fajtársak (előny, hátrtány)
 idegen fajú állatok
 mikrobák (hasznosak, károsak)
 ember

anyai hatás: az anyai szervezet a magzati fejlődés során, és

később is (szoptatás idején) az ivadékok tulajdonságaira kifejt.
Pl: magyar tarka x hereford F1 borjak testtömege
Élettelen környezet:
 éghajlat,
 időjárási
 épületek, istállók
 műszaki berendezések (padozat, etető, itató, fejő készülék
stb.)
c) Külső és belső környezeti tényezők
A külső környezet: mindazon természetes, mesterséges,
biotikus és abiotikus tényezők összessége, amelyek hatása az
állatokat a külvilág felől éri.

 takarmányozás;
 éghajlati tényezők: a hőmérséklet, a nedvesség, a
légmozgás, + a levegő összetétele, a fény, stb.

fontos az ezek való alkalmazkodás, honosulás,

akklimatizáció
1. Takarmányozás
Költségek 60-75 %-a
Termelési céljainak megfelelően változik
mennyiség, beltartalom

különböző igények:
 eltérő fajok, típusok
 hasznosítási irány

gyepgazdálkodás → kérődző állatok tartása

abrakelőállítás → baromfi-, sertéstenyésztés
a) A takarmányozás hatása a növekedésre, fejlődésre.

A táplálóanyag-ellátás színvonala befolyásolja:

a szervezet differenciálódását, minőségi változását (fejlődését);
a test méreteinek, tömegének gyarapodását (növekedését).
Pl: méhek → dolgozó-anya

Kedvező tak.-zás.: korábbi ivar-és tenyészérettség

szakaszos fejlődés: különböző tak-zás

kompenzáló képesség:
szűkös takarmányozás → lemaradás
később, bőségesebb takarmányozás → behozza

irányított felnevelés: növekedés, fejlődés irányítása

sajátosságokat figyelembe véve

ad libitum etetés: étvágy szerinti (hízók-tenyészek)

adagolt etetés
b) A takarmányozás hatása az állati termékek minőségére.

nyersrosttartalom → tejzsír-tartalom
telítetlen zsírsav → lágyabb vaj
rosszul erjedt szilázsok → a tej kellemetlen íze
tojás minősége: A- és D-vitamin tartalom
2. Klimatikus hatások
Makro- és mikroklíma

2.1. A hőmérséklet
 emlősök és madarak testhőmérséklete viszonylag állandó
(melegvérű)
 hüllők, kétéltűek, halak, ízeltlábúak: (hidegvérű)
 átmenet: téli álmot alvó (hibernáló)

A hőállandóság (izotermia): szűk határok közötti tartomány

(37,8 oC - ló és 43 oC - lúd)
hőguta
hőtermelés: minden sejt részt vesz
 energetikai melléktermék: izommunka, mirigy tevékenység,
emésztési folyamatok
hőszabályozás (termoreguláció): fölösleges hőtől
megszabadul, a szükséges hőt megőrzi
neuro-hormonális szabályozás
 kültakaró,
 nyelv,
 a száj nyálkahártyája,
 a tüdő,
 az emésztőcső,
 az izomzat
 a kiválasztó szervrendszer.
hőérzékelő idegvégződések (termoreceptorok) fogják fel
Az ingerületek → idegpályán → a központi idegrendszerhez →
válasz-reakció → kiváltja a hőszabályozással kapcsolatos
folyamatokat.

Meleg:
 a légvétel és a szívverés számának növelése
 vérerek kitágulnak - hőleadás
 verejtékmirigyek fokozottabb működése

a hőleadás akadályozott → a test hőmérséklete  → hőguta

izomremegés
Hideg:
 szőrzet és a tollazat felborzolása
 a párologtatás csökkenése,
 a bőr ereinek összehúzódása,
 a testfelület kisebbítése

hőregulátorok: szőr, toll lebenyek, fül, stb

 Az optimális termelési zóna klímatényezőinek ajánlott értékei

Istálló Hőmérséklet Relatív pára- A légáramlás

o
C tartalom % sebessége
m/sec.
Tehénistálló 8-15 65-85 0,15-0,25
Borjú-előnevelő 17-22 60-85 0,10-0,20
Borjúnevelő 15-20 60-85 0,10-0,20
Növendék- és hízómarha istálló 5-15 65-85 0,10-0,30
Kocaszállás 12-15 60-85 0,15-0,20
Sertésfiaztató 26-32 60-70 0,10-0,15
Malacterem 15-16 60-70 0,15-0,20
Sertéshizlaló 16-18 60-85 0,15-0,20
Csibenevelő 1-8 hétig 32-16 60-70 0,10-0,20
Tojóház 16-18 60-70 0,10-0,30
2.2. A levegő nedvességtartalma

Abszolút nedvesség: az 1 m3 légtérfogatban található vízgőz

tömege grammban kifejezve.

A relatív, vagy viszonylagos nedvességtartalom: az adott

esetben jelenlévő páramennyiség hány százaléka az uralkodó
hőmérsékleten lehetséges maximális értéknek.

60-70 % optimális
száraz hideget: jól tűrik
meleg párás: veszélyes is lehet nehéz fizikai munkánál
2.3. A légmozgás
a szervezet hőháztartására gyakorol befolyást
A szabadban élő állatok: a (0,5-2,5 m/sec) szél edzi
A zárt istállóban elhelyezett állat: max 0,2-0,3 m/sec (huzat)
Nyáron: hőstressz elkerülése

Az istálló szellőztetése
 elhasznált levegő eltávolítása
 friss levegő bejuttatása
 portartalom csökkentése
 páratartalom beállítás
 hőmérséklet beállítás, stb.
2.4. A levegő összetétele
20 % O2
78 % N
0,03 % CO2
+ ammónia, kénhidrogén, vízgőz, szilárd anyagok,
mikroorganizmusok, stb.

Szellőzés → optimális levegőösszetétel

káros: CO2: 1 ‰ - ellenálló képesség ↓
ammónia: 0,01-0,02 ‰ nyálkahártyát ingerli
2.5. A fény
A napsugárzás a legfontosabb meteorológiai tényező.
A napsugár: az ultraibolyától az infravörös tartományig (115-
55000 nm) terjed.
A látható fény: 360-780 nm-es hullámhossz-tartományba esik.

Az infravörös sugarak:
 a bőrbe viszonylag mélyen behatolnak,
 növelik a test hőmérsékletét,
 fokozzák a vérkeringést.

Az ultraibolya sugarak:
 a bőr mélyebb rétegeibe nem hatolnak be,
 elősegítik a pigmentképződést
 a faggyúmirigyek által termelt koleszterint D-vitaminná
alakítják.
A fény:
 élénkíti az életműködést,
 fokozza az anyagcserét,
 növeli a takarmányfelvételt,
 kedvezően hat a nemi mirigyek működésére és így a szaporaságra is.

A megvilágítás tartama: ivari életre is hat.

növekvő - csökkenő fényszakasz

Istállós tartás: fényprogramok

A napsugárzásnak káros hatásai:

 bőrgyulladás
 UV fény-vakulást okozhat
A szervezetre ható belső tényezők
belső környezet: a szervezet szöveteinek, szerveinek fizikai
és kémiai állapota
 vérmérséklet, szokások,
 külső feltételekre, ingerekre miként reagál

neuro-hormonális szabályozás

ivari hormonok: eredményezik a legnagyobb különbséget az

azonos genotípusú állatok között

elsődleges-, . másodlagos ivarjelleg

fiatal korban történő ivartalanítás:
 csöves csontjaik hosszabbakká válnak,
 az ivarszervek és a másodlagos ivarjelleggel összefüggő
tulajdonságok nem fejlődnek ki,
 vérmérsékletük nyugodt marad, a velük való bánás
egyszerűbb lesz,
 növekedési erélyük kisebb lesz,
 több zsírt, faggyút, kevesebb húst termelnek,
 húsuk finomabb, omlósabb, zsírral jobban átszőtt,
hímszagtól mentes lesz
ivarérés után ivartalanított állatok:
 testaránya már kevésbé változik,
 ivarszerveik elsorvadnak,
 hímszaguk megszűnik,
 anyagcseréjük renyhébb lesz,
 nyugodtabbá válnak.
ivarzásszinkronizálás,

ikerellések indukálása

növekedési hormonok (szomatotropinok) használata

a hozamok (tejtermelés, gyarapodás) jelentősen fokozhatók
Külső és belső tényezők kapcsolata

külső hatásokat (környezet ingerek) → érzékszervek, speciális

receptorok érzékelik→ ingerületek → hipotalamusz → belső
elválasztású mirigyek→ hormonok
A hormonok szabályozzák:
 az anyagcserét,
 a fejlődést,
 a szaporodásbiológiai folyamatokat,
 a viselkedést,
 az ellenálló képességet
 a környezethez való alkalmazkodást.
A szervezetnek külső ingerekre adott válaszreakcióinak két
formája:
1. Specifikus válaszreakció: a környezeti sajátosságokra
jellemző hatást fejt ki.
Pl: a hőmérséklet emelkedése → a bőr erei kitágulnak.
2. Nem specifikus válaszreakció: a külső hatás
milyenségétől függetlenül mindig azonos módon zajlik le.
Pl: Stresszállapot: ezt kiváltó tényezők stresszorok
Stresszhatások:
1. A termeléssel együtt járó, elkerülhetetlen stresszorok, pl.
a speciális tartási (ketreces) körülmények.
2. Helytelen tartásból származó stresszorok: a termelést,
növekedést stb. csökkenthetik és különböző
megbetegedésekhez, elhullásokhoz is vezethetnek.
3. A csoportos tartásból adódó stresszhatások: a társak
zavarása, bántalmazása
Honosulás, akklimatizáció
Az állatoknak azt a képességét, hogy a megszokottól eltérő, új
környezeti viszonyokhoz alkalmazkodnak, honosulásnak vagy
akklimatizációnak nevezzük.

jól honosuló állat: eltérő körülmények közé kerülve is megtartja

eredeti jellegét, gazdasági szempontból jelentős szaporodási
és egyéb tulajdonságait.
Honosulási nehézségek:
 a hímek párzási kedve szünetel,
 az ondó minősége romlik
 a nőivarú állatoknál: ivarzási rendellenességek
vemhesülési zavarok lépnek fel
 légző- és emésztőszervi megbetegedések,
 étvágytalanság,
 termeléscsökkenés
Bef: életkor, a faj és fajta
 Életkor:
fiatal jobban honosul, mint az idős
 Faj:
legkönnyebben honosul: a sertés és a baromfi
közepesen: ló
legnehezebben: szarvasmarha
 Fajta:
Jobban honosul, ha eredeti környezetükben is jelentős
igénybevételnek voltak kitéve (arab ló, hegyi tarka marka, stb.).
 A régi és az új környezet közötti különbség: minél kisebb a
különbség, annál jobb a honosulás; minél nagyobb a
környezet eltérése, annál nehezebb.

 A hegyvidékről alföldre telepített állatok könnyebben

honosulnak, mint az alföldiek a hegyvidéken.

 Általában a hidegebb klímához az állatok jobban

alkalmazkodnak, mint a meleghez.
10. fejezet:
Gazdasági haszonállatok viselkedése.
ETOLÓGIA (viselkedéstan)

Történeti áttekintés
- ethos (görög): szokás
- XX. század: önálló tudomány
- szűkebb értelemben: az állatok viselkedési formáit leíró,
vizsgáló és magyarázó disciplina (tudomány)
Charles Darwin (1809-1882): összehasonlító elemzések –
viselkedésben is evolúciós folyamatok (legalkalmasabb
egyedek)

C. Lloyd Morgan (1852-1936): részletes, pontos megfigyelés

„Morgan kánonja” elv – legegyszerűbb magyarázat
L. Thorndike (1874-1949): problémadobozok

I. P. Pavlov (1849-1936): feltételes reflex

J. B. Watson (1878-1958): az ösztön szerepe mellékes, a
viselkedést csak a környezet határozza meg (tanulás)

B. F. Skinner (1904-): a viselkedés megváltoztatható

1973: NOBEL DÍJ: Konrad Lorenz, Niko Tinbergen, Karl Frisch
Karl v Frisch (1886-1982): méhek viselkedése

Niko Tinbergen (1907-1988): ösztönös viselkedés

viselkedés elemzésének négy szempontja: funkció (miért),
mechanizmus (hogyan), egyedfejlődés, evolúció.

Konrad Lorenz (1903-1989): fogságban tartott és vadon élő

állatok megfigyelése
- modern etológia megalapítója
 Gazdasági haszonállatok viselkedése

1. Az etológiai megfigyelések gazdasági jelentősége

etológia, viselkedéstan:
utóbbi években rohamos fejlődés
környezet megváltozása
új vizsgálati módszerek
nagyüzemek kialakulása
állományok koncentrációja
egyed és a csoport viszonya
emberi beavatkozás hatása
Az állat viselkedése reagálás, reakció az őt érő hatásokra.
(külső, belső ingerek)

2. Az alkalmazott etológia
 viselkedés-analízis: az egyed vagy populáció és a
környezet közötti kölcsönhatások
 összhang a környezettel !!!- megfelelő termelés
Az etológia kapcsolatai a tartási rendszer komponenseivel
  szexuális magatartás
 legelési magatartás
 állatok tréningje
 az anyai viselkedés
 felnevelési módszer
 támadó vagy menekülő magatartás

gyakorlati tapasztalatok - törvényszerűségek, okozati

összefüggések
Az állatok közérzetüket viselkedésükkel fejezik ki.
vérnyomás, a pulzusszám- nem mindig mérhető
teljesítmény (tejhozam, súlygyarapodás) mérése – lehet hogy
már késő
3. A viselkedési formák megnyilvánulásai

A viselkedésrepertoár: (fontos ismerni ezeket!!!)

- táplálkozás,
- pihenés,
- játék,
- komfortmozgások,
- társas viselkedés, csoportképzés,
- fenyegetés, támadás, menekülés,
- párosodási viselkedés,
- gondoskodási tevékenység,
- ürítés,
- kommunikáció
- adaptáció
Táplálkozás:
A táplálkozási ciklus:
appetitív (kereső) viselkedés – éhség váltja ki – kezdeti
szakasz
konszummatív szakasz

fontos a táplálék ízletessége és mennyisége

Pihenés:
nappali és az éjjeli aktivitás
többnyire hasukon és oldalukon fekszenek
a fekvőhely puha és nem hideg
A játék:
elsősorban az emlősökre jellemző
támadás, verekedés mozgásai – nincs sérülés
Játék hiányában unatkoznak - rendellenes viselkedési formák
léphetnek fel
A játék elősegítője a társulásnak.

Komfortmozgások:
testápolással kapcsolatos mozgási formák
kültakaró tisztogatása
lehet saját vagy kölcsönös tevékenység
Társas viselkedés, csoportképzés:
a faj egyedei hajlamosak a cselekvések együttes végzésére
(élelemkeresés, területvédés, párosodás stb.)

dominancia-sorrend (társas rangsor) – szabályozza az

elosztást (élelem, terület, párosodás stb.).
„imprinting”

két szakasz:
fiatalkori társas kapcsolat
ivarérés utáni szakasz

kifejező mozdulatok
Fenyegetés, támadás, menekülés:
ellentétes viselkedésforma
dominancia - agresszív viselkedésmódok
agresszivitás: támadó, fenyegető, verekedő viselkedés

„személyi távolság: távolságtartás

dominánsak: fenyegetnek, támadnak
a behódolók vagy alárendeltek: elhúzódnak, félreállnak,
menekülnek
megadó viselkedés - agresszív, támadó viselkedés megszűnik
az agresszió nemkívánatos - energiafelhasználással jár
Párosodási viselkedés:
minden állatfajnak sajátos ivari viselkedése van
mesterségesen is ki lehet váltani
ivarzás – viselkedés változás
csendes ivarzás

ivarzási és párzási viselkedés

serkentik a speciális szagok, hangok, a hím
közelsége, a környezet
az udvarlás feladata: a nőstény a fogékonyságát jelzi
Gondoskodási tevékenység:
anyai ösztön - gondoskodik a kicsinyeiről
nyaldosás, szoptatás, védés, stb.

Ürítés:
az ürítés formája
bélsárelrejtési vagy megsemmisítési tevékenység
területhez kötött tevékenység is lehet

Kommunikáció:
fenntartja a társas kapcsolatot
jelek, hangok, mozdulatok
Az adaptáció:
megváltozott környezet – alkalmazkodás
életben maradás, megfelelő szaporodás és termelés
nagyfokú változás – sikertelen adaptáció is lehet

örökletes tényezők + előző tapasztalatok alakítják

nagy tanulási kapacitás – jó adaptáció

madarak és emlősök intelligenciája

4. A stressz és a viselkedés
megszokott ingerektől eltérő hatások - védekeznie kell
terhelést előidéző környezeti ingerek: stresszorok
a szervezetben stresszt okoz

készültségi reakciók: tartalék energia mozgósítása

 sikeres ellenállás szakasza
 kimerülés állapota (anyagcserezavar vagy betegség)
4.1. A zsúfoltság hatása az állatok viselkedésére
egyedsűrűség növekedése - stresszhatás
kritikus tér – egyéni
ha nem áll rendelkezésre -„válsághelyzet” - termeléscsökkenés,
(pusztulás)

rangsorban magasabb helyet elfoglaló egyedek:

- ellenállóbbak is a stresszel szemben
- kisebb stresszhatásnak vannak kitéve
- zsúfoltság hatására agresszívabbak lesznek
- terület nagyobb részét ők foglalják el
a terület nagysága függ:
 fajtól
 fajtátó
 érintkező típus, vagy nem
 az ingerek intenzitásától
 a csoport szervezettségétől
5. A gazdasági állatok viselkedésének megismerése
A megismerés legfontosabb módszere a megfigyelés.
 nem csak általános jellegű megfigyelések
 hanem méréseken, számszerű értékeken alapuló adatok
is

átlaggal való összehasonlítás

etogram (akciókatalógus) szerkesztése

mechanizmus kísérlet: ingerekre adott válaszreakciók
mérése
matematikai kiértékelés
Az etológiai vizsgálat módszerei
- viselkedés és magatartás: szinonimák
az egyed valamennyi mozgásformája + testtartás, hangadás,
testnedvek kiválasztása és minden külsőleg megfigyelhető
változás
- I. lépés: etogram készítés (leltárszerű leírás)
- II. lépés: különböző körülmények között az etogram melyik
eleme és milyen gyakorisággal fordul elő
- III. lépés: adatok kielemzése
ETOLÓGIAI MEGFIGYELÉSEK

segítség: a modern technika

viselkedésforma leírása: sokoldalú megfigyelés, adatgyűjtés,

feldolgozás

ETOGRAM: viselkedés katalógus

HOGYAN? MIÉRT?
Az etológia leíró módszerei
Funkció alapján való leírás
- rövid és tömör, egyszerű, jelölés egy összetett aktivitásra
- mozgáselemek megnevezése
pl: vízfelvétel: lehajtja a fejét,
vízbe mártja az orrát,
kinyitja a száját,
eltávolítja az állkapcsát,
hátrahúzza a nyelvét,
a szájban vákuumot képez,
beszívja,
majd lenyeli a vizet
TOVÁBBI VIZSGÁLATOK
mozgásminták sorrendisége,
frekvenciája: az ivás gyakorisága,
napszaki ritmusa
kortyok térfogata,
a képződött vákuum nagysága,
a nyelési reflex kialakulása,
a nyelőcső perisztaltikája

Tartástechnológia fejlesztése: itatóberendezések méretezése,

legmegfelelőbb formájuk kialakítása, működtetése
megfigyelési segédletek:
- hangfelvevők (magnó, mp3, stb)
- képfelvevők (videó, webkamera+számítógép, stb)
- fotocella
- számítógépes programok
- stb.
KÖZVETLEN MEGFIGYELÉS, ÉSZLELÉS
leggyakoribb eljárások:
- időminta módszer (time-sampling),
- esetminta eljárás (event-sampling),
- sorrendi minta módszer (method of rating),
- mérőskála alapján végzett megfigyelés.
Időminta módszer: meghatározott időnként (1-, 5-, 10-, 30-
percenként, óránként) feljegyzi, hogy az állat éppen mit csinál.
Esetminta-eljárás: egy adott magatartásegységet teljes
folyamatában figyelnek meg
- feljegyzik a viselkedési egység kezdeti és végső időpontját
(ez a következő magatartásegység kezdeti időpontja)
számítógépes programok (pl. etholog)
Sorrendi minta módszer: a megfigyelő az egyes magatartási
egységeket fajtára és darabszámra az előfordulás sorrendjében
rögzíti (ritkán használatos)
Mérőskála alapján végzett megfigyelés
A minőségileg elkülönített viselkedési formák mennyiségi
elemzése a csoportba esők gyakoriságán és százalékos
arányán alapszik.
osztályozás: „több mint", „jobb mint" stb.

Pl: dominanciasorrend
11. fejezet:
Tenyésztési eljárások.
TENYÉSZTÉSI ELJÁRÁSOK
a genetikai struktúra megváltoztatása,
a kedvező genotípusok gyakoriságának növelése.

A TE-ok rendszerezésének kiindulópontja:

a véletlenszerű párosodás (pánmixis)
 az állomány genetikai egyensúlyban van,
genotípusgyakorisága (génszerkezete) nem változik
 a természetben: ritkán fordul elő
 korszerű állattenyésztésben: nem cél
 kivétel: génrezervátumok fenntartása (őshonos fajták
megőrzése génmegóvási céllal). → tenyésztőmunka: a
beltenyésztettség elkerülése
A tenyésztési eljárások rendszerezése:
a párosítandó egyedek fenotípusos és genotípusos
hasonlósága,
különbözősége.

hasonló egyedek párosítása: az ivadékok homozigozitása ↑

különböző egyedek párosítása: heterozigozitás ↑

a TE-ok nem állítanak elő új géneket, csak a már meglévők

kombinációjával hoznak létre új, fenotípusban is kifejezésre jutó
változatokat.
A TE hagyományos (konvencionális) rendszere → a fajta az
alapvető kiindulási egység
1. A rokontenyésztés
Az állomány átlagos rokonságánál (vagy, közös ős - a VI. ősi sorral
bezárólag)közelebbi rokonságban lévő – vagyis származásilag
azonos géneket tartalmazó – egyedek párosítása

A RT gyakorlati célja:
- a homozigozitás növelése és a heterozigótaság csökkentése,
- bizonyos tulajdonságok rögzítése (konszolidáltság kialakítása)
- nagy örökítő képességű (prepotens) tenyészállatok
genotípusának koncentrálása a populációban
- rokontenyésztett vonalak előállítása (heterózishatás kiváltására
alkalmas),
- a kedvezőtlen recesszív gének kiküszöbölése az állományból.
A RT fenotípusos hatása:
károsan befolyásolja:
 a növekedést és fejlődést,
 a küllemet,
 a szaporaságot,
 a életképességet,
 az alkalmazkodó képességet
 a termelését.
 rokontenyésztéses leromlás (depresszió)
 A rokonsági foka befolyásolja az ivadékok
rokontenyésztettségét

közeli rokonságú szülők: → génjeik hasonlósága nagy →

homozigozitás ↑ → rokontenyésztési leromlás ↑

a rokontenyésztésre érzékenyek: baromfi → sertés → juh →

ló → szarvasmarha

fajon belül: A kitenyésztettebb és kiegyenlítettebb fajták

érzékenyebbek a RT-re
Intenzitás szerint:
- szoros vagy vérfertőzéses rokontenyésztést, szülő-utód,
édestestvér párosítás,
- közeli, amikor a közös ős a II-III. ősi sorban (franciául remove)
található,
- mérsékelt IV. ősi sorban lévő közös ős esetén,
- távoli, amikor a közös ős az V-VI. ősi sorban lelhető fel.
A rokontenyésztés káros következményeinek kiküszöbölése:
- rokontenyésztést → letális és szubletális faktoroktól mentes
állományban
- csak kiváló genetikai tulajdonságú apaállatra, szigorú szelekcióval
egybekötve
- az állományt a káros, recesszív génekre előzetesen vizsgálni kell,
- a RT-re szánt hímeket és nőstényeket (ha lehetséges) eltérő viszonyok
között kell felnevelni,
- az állomány felnevelése edző legyen,
- váltakozva kell rokon és nem rokon tenyésztést folytatni,
- csak kitűnő konstitúcióval rendelkező egyedek
- csak a szükséges mértékben és meghatározott ideig végezzük,
az állományt optimális tartási és takarmányozási viszonyok között tartsuk.
2. A vonaltenyésztés
A rokontenyésztésnek egy enyhébb változata
az előre körvonalazott cél érdekében egy kiváló képességű
apaállattal (vonalalapító) kialakított állományt vele minél
közelebbi rokonságba hozunk anélkül, hogy az így létrejött
rokonsági csoport más egyedekkel is rokonságba kerülne.

célja:
- értékes gének akkumulálása
- meghat. tulajdonságra szelektálás (vonal specializáció)
3. A vérfrissítés
ha egy-egy fajtában észleljük a rokontenyésztéses leromlás
jeleit és tudatos rokontenyésztést nem kívántunk folytatni.

idegen tenyészetből, fajtaazonos apaállattal előállítunk egy új

generációt, majd ezt tenyésztjük tovább.
4. A nemesítő és cseppvér keresztezés
ha egy-két értékmérő tulajdonság javításra szorul
nem kell a fajtát lecserélni, sem gyökeresen átalakítani
a populáció jellegét és értékes tulajdonságait megőrizzük
a javításra szoruló tulajdonságo(ka)t egyszeri keresztezéssel
korrigáljuk
nemesítő keresztezés:
 a javító fajta génaránya a következő generációkban ne
tűnjön el
 az optimálisnak talált génarányt fenntartjuk + szigorú
szelekció
 Pl.: tejelő magyartarka
(75% magyartarka, 25% jersey)

magyartarka
jersey

F1
cseppvér keresztezés:
 a javító fajtával csak egyszer keresztezünk
 a javító fajta génaránya generációról-generációra feleződik
 a keresztezést időnként megismétljük
5. Fajtaátalakító keresztezés

a populáció gyors átalakítására alkalmas módszer

 nem kell a javító fajtát tömegesen importálni
 nem a fajta megőrzése, hanem az átalakítása a cél
magyartarka holstein- fríz

F1

RH

R2H

R3H

fajtatiszta holstein- fríz R4H

A módszer előnyei:
- nem kell drága fajtacserét végezni, elegendő a javító fajta
hímjeit importálni,
- a fajtaátalakítás mértékének ütemében javíthatók a
termelés környezeti feltételei, így a keresztezéssel
létrehozott nagyobb termelőképességű állomány igényeit 5-
6 nemzedék alatt fokozatosan ki lehet elégíteni,
- nincs akklimatizációs zavar, a kiinduló fajtának jobb az
alkalmazkodó képessége (rögszilárdsága)
6. Új fajtát előállító keresztezés
Az eddigi TE: a végeredmény valamelyik keresztezési
partnerrel közel azonos állomány

Változó, növekvő igények:

 eddigi fajtáknál jobb
 új fajták létrehozása (jó tulajdonságok egyesítése)
célja: új változat (populáció) előállítása, két vagy több fajta –
esetleg faj – genotípusainak egyesítése vagy kombinálása
útján → ezután fajtatiszta tenyésztés
előfeltétel: genetikai program kidolgozása
 elérendő tenyészcél
 a keresztezésbe vonandó fajták
 a nemesítés lépései
 a tenyésztési programban milyen sorrendben követik
egymást a kiválasztott fajták (és a keresztezett
nemzedékek)
 az új fajta várható átlagos termelése
Az új fajta előállításának főbb mozzanatai:
a kitenyészteni kívánt fajta (típus) főbb termelési
paramétereinek körvonalazása,
 a kiinduló fajták körének felmérése és kiválasztása,
 a megfelelő keresztezési konstrukciók meghatározása,
a létrehozni kívánt típus képességeinek
kibontakoztatásához szükséges környezeti feltételek
megteremtése,
 rendszeres és szigorú szelekció,
 az elképzeléseknek megfelelő egyedek gyors elszaporítása.
A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek:
 angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x
hidegvérű

 orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér

 shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham

 magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode

island x leghorn x new hamspshire
A kultúrfajták többsége keresztezés útján keletkeztek:
 angol telivér: arab, török, perzsa, szíriai lovak x angol helyi állomány x
hidegvérű
 orosz ügető: arab x dán x holland x mecklenburgi x angol telivér
 shorthorn marhafajta: teeswater x holderness x yorkshire x durham
 magyar tyúkfajták: helyi parlagi fajták x orpington x plymouth x rhode
island x leghorn x new hamspshire
újabban szintetikus fajta: a több fajta keresztezésével előállított
változat
a szintetikus fajták előállításának nyitott változata:
 a pillanatnyi igényeknek megfelelően vonják be a fajtákat a
keresztezésbe
a világon rendelkezésre álló legmegfelelőbb génkészlet
bevonásával
7. A heterózishatás kihasználására irányuló tenyésztési
eljárások
Heterózis: az a jelenség, amikor a keresztezett F1 nemzedék
fenotípusos átlagteljesítménye valamilyen tulajdonságban
meghaladja a szülők átlageredményét, esetleg a jobbik szülő
teljesítményét is.

negatív heterózis: azonos környezetben az F1 generáció

átlagos termelése elmarad a szülők átlagától
értékmérő tulajdonságok szerint megkülönböztetünk:
 reproduktív heterózis: ha a keresztezett ivadékok jobb
szaporasággal rendelkeznek, mint szüleik,
 szomatikus heterózis: az utódoknak nagyobb a tömege,
jobb a tömeggyarapodása, jobb a fejlődése, nagyobba
termelőképessége
 adaptív heterózist: az ivadékoknak jobb az
alkalmazkodóképessége, életképessége, betegségekkel
szembeni ellenállóbbak
A heterózis több alaptípusa:
 egyedi heterózis: a keresztezett egyed fenotípusos teljesítményben
mutatkozó fölénye a tisztavérű egyedekkel szemben.
 anyai heterózis: a keresztezett anyák fölényét jelzi az anyai
tulajdonságokban
pl. az ovulációs ráta, az embrionális elhalás aránya, a születéskori
alomnépesség, a választási testtömeg, a fogamzóképesség stb.
 apai heterózis: a keresztezett apák utódainak termelésében mutatkozik
meg.
 típusheterózis: az egymástól morfológiailag és élettanilag, továbbá a
teljesítményben jelentős mértékben eltérő anyai és apai állományok
keresztezésekor
 tranzitheterózis: a heterózis csak a növekedés és fejlődés bizonyos
szakaszában észlelhető
7.1. Egyszerű heterózistenyésztési módszerek
7.1.1. Közvetlen haszonállat előállító keresztezés
Cél: a heterózishatás kiváltása
két eltérő fajta (vonal) párosítása → az utódok közvetlenül
árutermelésre
7.1.2. A közvetett haszonállat előállító keresztezés
folytatható haszonállat előállító keresztezések
a keresztezett nemzedékek – árutermelés
- tenyésztés
a) Váltogató (vagy criss-cross) keresztezés
Két fajta folyamatos váltogató keresztezése
a nőivarú egyedek → tenyésztésbe
a hímivarú állatok → haszonállatként
b) Rotációs keresztezés
három vagy négy fajtával (vonallal) végzik
meghatározott sorrend szerint ismétlődnek
7.2. Kombinációs képességre alapozott tenyésztési eljárások
7.2.1. Vonalkeresztezések
Célja: hogy az egymástól jelentősen különböző, saját körükön belül
viszonylag homogén részpopulációk optimális kombinálásával kitűnő
fenotípusú hibrid végterméket állítsunk elő, amely nagyobb
gazdasági hasznot hoz, mint az előállításra fordított összes költség.

 a rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibrid program),

 a rekurrens szelekció módszerét és
 a reciprok rekurrens szelekció,
 topcross tenyésztési eljárás.

a heterózis kiváltására irányul

a) Rokontenyésztett vonalak keresztezése (hibridprogram)
célja: a heterózishatás optimális kihasználása
 ennek feltétele: a vonalak fenntartása, javítása és
folyamatos keresztezése
 a haszonállatok mindig keresztezettek
 a vonalaknak megfelelően szaporának kell lennie (nem
lennének képesek önmagukat újratermelni)

a szapora fajok (baromfi, nyúl és sertés) esetében alkalmazzák

A hibridprogram a tenyésztőmunka következő elemeit tartalmazza:
 a vonalak kialakítása és fenntartása,
 a vonalak teljesítményeinek vizsgálata és szelekciója,
 a vonalak meghatározott terv szerinti keresztezése

vonalak előzetes szelektálása + a legjobbak tesztelése

meghatározzák, melyik vonalkombinációból származó ivadékok
mutatják a legnagyobb heterózist (mely vonalaknak a legjobb a
kombinálódó-képessége)
A hibridporgram:
1. vonalak előállítása,
2. a vonalak tesztelése és szelekciója,
3. a kiválasztott vonalak keresztezése (háromvonalas hibrid)
b) Rekurrens szelekció

ELSŐSORBAN A BAROMFIFAJOK NEMESÍTÉSÉBEN HASZNÁLJÁK.

a kombinációs tesztben legjobbnak mutatkozó vonalkeresztezések
meghatározása + ezek elterjesztése a széles körű árutermelésben

a heterózishatást folyamatosan a legmagasabb szintre növelik

mindig azokat a szülőket választják ki továbbtenyésztésre, amelyek ivadékai
a legjobbnak bizonyultak

az állományt a kombinálódó-képességük alapján fejlesztik folyamatosan

tovább

a két vonal között rendszeres tesztpárosítások

a kombinálódó-képességük alapján választják ki a legmegfelelőbbeket
A rekurrens szelekció vázlata:
1. vonalkeresztezés,
2. ivadékvizsgálat,
3. „A” vonal szelekciója,
4. ivadékvizsgálat,
5. „A” vonal további szelekciója
Az egyik vonal (szubpopuláció) rendszerint rokontenyésztett
→ standard állománny
a másik a javítandó → nem rokontenyésztett
A párosítások során legjobb eredményt adó ivadékok →
következő generáció alapja

A tenyésztési program lépései:

 keresztezés
 ivadékvizsgálat
 szelekció
 javított nemzedék létrehozása
c) Reciprok rekurrens szelekció
Magyar neve: kölcsönös tenyészkiválasztás a kombinálódó-
képességre

itt mindkét (rendszerint nem rokontenyésztett) populációban

folyamatos szelekciót végeznek a tesztkeresztezések
eredménye alapján.
A vonal ♀ x B vonal ♂, és A vonal ♂ x B vonal ♀
mindkét ivarra kiterjed a szelekció
A reciprok rekurrens szelekció:
1. reciprok keresztezés,
2. ivadékvizsgálat,
3. szelekció mindkét vonalban,
4. ivadékvizsgálat,
5. további szelekció mindkét vonalban

A reciprok keresztezést, az ivadékvizsgálatot, a szelekciót és a

javított nemzedék létrehozását addig ismétlik, amíg nem érik el
a maximális heterózist.
d) Topcross (csúcskeresztezés)

ha előnyös kombinálódó-képességű, beltenyésztett „hím” vonalat

nem rokontenyésztett nőivarú populációval („nővonal”) párosítanak
heterózishatás kiváltása céljából.

a nőivarú állomány (nem beltenyésztett = outbred populáció) →

szelekció → termelésben legmagasabb szint → jelentős változás már
nem várható (viszont a nem additív génhatások indukálásával még
tovább javítható)
kisebb nőivarú csoportokat jelölnek ki (minden csoport jól
reprezentálja az egész állományt) → más-más vonalba tartozó
apával fedeztetnek → az apai („hím”) vonalakat az ivadékok alapján
minősítik.
8. A fajhibrid előállítás
eltérő fajokhoz tartozó állatok keresztezése.
Célja: a haszonállatok nyerése, de új fajtákat is állítottak elő.
öszvér: ló x szamár
mulard: házikacsa x pézsmaréce
zebu x a szarvasmarha különböző fajtái
12. fejezet:
A biotechnika és a biotechnológiai módszerek az
állattenyésztésben.
napjaink egyik legdinamikusabban fejlődő tudományterülete
biotechnika és biotechnológia fogalomköre összemosódik

Mechanikus manipuláció: biotechnika

Genetikai lépések: biotechnológia
1. A biotechnika definíciója
Az életfolyamatok szabályozásával foglalkozó alkalmazott
tudományág.
bioreguláció:
 a legfontosabb életfolyamatokat (szaporítás és növekedés)
kedvező irányban befolyásolja
 a termelés: a környezeti feltételek szempontjából optimális
időszakra tervezze

iparszerű termelés:
 a termelési ciklus tervszerű irányítása
 a véletlen hatások kiküszöbölése
Biotechnikai módszeren azokat az eljárásokat értjük, amelyek
lehetővé teszik, hogy az ember a biológiai szabályozás
valamelyik szintjén beavatkozzék a termelés szempontjából
meghatározó életfolyamatokba azzal a céllal, hogy az így
időben és térben szabályozhatóvá váló élettani folyamatok
irányításával vagy manipulálásával növelje a termelés
biztonságát és hatékonyságát.
Az állattenyésztésben alkalmazott fontosabb biotechnikai
eljárások:

Az ivari folyamatok irányítása:

 mesterséges beondózás (inszemináció),
 zigótaátültetés (transzplantáció),
 az ivarzás irányítása (szinkronizáció),
 a tüszőfakadás (ovuláció) szinkronizálása,
 mesterséges ikresítés (indukált poli- és szuperovuláció),
 az ellés (partus) szinkronizálása,
 az ellés utáni puerpérium (involúció) irányítása,
 az ivarzás tartós gátlása (hormonális kasztráció),
 az ivararány befolyásolása (ivari determináció),
 szervezeten kívüli, vagy in vitro megtermékenyítés,
 a vemhesség és az embrió ivarának korai diagnosztizálása.

A termelés növelése:
a növekedés irányítása hormonhatású és hormonanalóg
anyagokkal,
 a laktáció mesterséges kiváltása és irányítása,
 a takarmányértékesítés fokozása mikrobiológiai és enzimatikus
úton,
 kan sertések ivarspecifikus illatanyag-termelésének
megszüntetése
2. A biotechnológia fogalma
génsebészet, vagy
élő szervezetek ipari célokra való hasznosítása

Alkalmazott mezőgazdasági biotechnológiának olyan

tudományos-technológiai eljárás tekinthető, amely a sejtek és
magasabbrendű szervezetek örökítőanyagát a termelés
érdemében az egyedfejlődés erre alkalmas szakaszában a
termelés szempontjából kívánatos irányban változtatja meg,
majd a sejteket vagy azok szubcelluláris elemeit, illetve
magasabbrendű, transzgénikus szervezeteket különböző
termelési technológiák keretében alkalmazza.
a) A mesterséges termékenyítés (beondózás)
az ondó nemi szervekbe juttatása
a pároztatási módok egyike

A módszer előnyei:
 kevesebb apaállat
 nagyobb szelekciós nyomás, a szigorúbb szelekció a hímivarban,
 egységes minőségű és tulajdonságú árutermelő állomány
előállítása,
 csökken a fertőzés veszélye,
 ellenőrizhető a spermaminőség.
Hátrányai:
 jól képzett munkaerő igény
 költséges technikai felszerelés
 az emberi tényező hibaforrás lehet,
 növekszik a genetikai változékonyság beszűkülésének
veszélye (rokontenyésztés) → kevesebb apaállat miatt
 téves adminisztráció → bizonytalan származás → ezért a
származás-ellenőrzés módszerek alkalmazása.

ma már rutineljárás: szm., juh, nyúl, bfi.

b) A sperma mélyhűtése
spermatárolás korlátlan időre: génbank
szm., ló, juh
egyre szélesebb körű más fajokban is

állattenyésztési jelentősége:
 tértől és időtől függetlenül végezhető a termékenyítés,
 nagy genetikai értékű állatok → nemzetközi génáramlás →
olcsóbbá válik.
c) Ivarspecifikus vagy ivarra orientált sperma előállítása
az ivar determinálása → ivarspecifikus sperma előállítása
gyno- és androspermiumok
nőivart meghatározó X kromoszóma
hímivart meghatározó Y kromoszóma

40-50 éve kezdődtek

módszerek:
 centrifugálás → eltérő fajsúly → károsodás
 ülepítés (szedimentáció) → 10-15 %-os eltolódást az egyik
ivar irányába → sperma ára↑, az adag egy része
megsemmisül
 gyno- és androspermiumok eltérő mozgása +
hormoninjekció→ 12-19 %-os ivararány-eltolódás
 fluoreszcenciás festés alkalmazása: lézertechnika +
elektronika (eltérő nukleinsav- vagy fehérjetartalom)
 antigén alkalmazása: H-Y antiszérum a hímivart
meghatározó spermiumok egy részét elpusztítja
Az ivararány befolyásolásának jelentősége
 nagyobb számú nőivar előállítása: tejtermelés
 nagyobb számú hímivar előállítása: hústermelés
 a legjobb egyedek szuperpárosítása: csúcstermelést örökítő
apaállat előállítása
d) Az ivarzás szinkronizálása
a legjobban kidolgozott és gyakorlatban alkalmazott módszer

Az ivarzás szinkronizálására irányuló módszerek:

kiválogatás: azonos stádiumában levő állatok
flushing: a szervezet tápanyag-ellátottsági szintjének javítása

hormonális beavatkozás:
az ivari ciklus irányítása:
- hipotalamusz,
- hipofízis (agyalapi mirigy),
- ovárium (petefészek) ösztrogén
  progeszteronhatású szteroidok (gyűjtőnéven gesztagén
mimetikumok) → gátolják a hipotalamusz-hipofízis rendszert
(vemhesség) → gonadotrop hormon felhalmozódás →
progeszteron megszűntetés → gonadotrop hormon
kiáramlás → ivarzás
 prosztaglandin a ciklus 5-15. napja között → hirtelen
megszünteti a progeszterontermelést → és 72 óra elteltével
ivarzás → 24 óra múlva ovuláció

follikulusstimuláló (FSH), luteinizáló (sárgatestérlelő, LH)

e) Az embrióátültetés
a vemhes nőstény szervezetéből (donor) megtapadás
(implantánció) előtt az embriót eltávolítása → elbírálás + érlelés
(inkubálás) → az ivarzás azonos fázisában lévő fogadó állat
(recipiens) méhébe

1890, Hepe: az első sikeres embrióátültetés → nyúl

1934: juh- és kecske
1954: szarvasmarha és sertés
1974: ló
donor → hormonkezelés → szuperovuláció (több petesejt
leválás)

embriók nyerhetők:
műtéttel (véres)
kimosás útján (vértelen eljárás)
A módszer előnyei:
 kiváló anya → több utód→ uniparáknál jelentős genetikai
előrehaladás
 nőivarú állatok ivadékvizsgálata → defektusok kiszűrése
 legjobb párosítások többszörösen megismételhetők
 tenyészállatok behozatala nélkül új fajták honosítása
 géntartalékok védelme
 állományok bizonyos betegségektől való mentesítése
 szelekciós nyomás növelése
 növelhető az egyet ellő fajok szaporasága (mesterséges
ikresítés) → saját embrió mellé
1972: embriómélyhűtés (szarvasmarha), később ló, juh és
kecske
sertés nem
előnye:
 nincs szükség ivarzás szinkronizálásra
 nagy távolságra való szállítás
f) Indukált ikerellés
Tulajdonképpen mesterséges ikresítés egyet ellő (unipara)
fajokban.
Módszerei:
 a recipiensbe egyszerre két zigótát ültetnek,
 a saját embrió mellé a másik méhszarvba is beültetnek egy
zigótát,
 korlátozott szuperovulációval két petesejt leválását
indukálják és termékenyítenek,
 embriófelezéssel előállított egypetéjű (identikus,
monozigotikus) ikreket állítanak elő és ültetnek be a
recipiensbe
előnye: több utód (húsmarhatenyésztés)
hátránya:
 az ikerből több az elhullás
 a két borjút ellő tehén nehezebben vemhesül
 az ikerborjak fejlődése lassúbb
g) Az embriófelezés (darabolás)
megtermékenyített petesejtből → két vagy több embrió (utód)
genetikailag teljesen hasonlóak
alkalmasak kísérletek lefolytatására: a különböző környezeti
hatások (takarmányozás, hormonkészítmények,
tartásviszonyok, klíma) vizsgálatára

embrionális sejtek:
 2-4-8-16-32 sejtes állapotban még nem differenciálódtak
 ezért, minden sejtből teljes értékű egyed fejlődhet
(totipotensek)
jelentősége:
 egyik utód tenyésztésbe, másik kisérletbe
 pontosabbá válhat az anyai hatások (méhen belüli, ún. intrauterin
befolyás) vizsgálata.
 javulhat a tenyészértékbecslés megbízhatósága ( egy ikerpár
vizsgálata 10 féltestvér utód adataival egyenértékű)
 legkiválóbb egyedek genotípusának „vegetatív” elszaporítását
teszi lehetővé.
 javulhat a géntartalékok sokoldalú vizsgálati lehetősége és
eltarthatósága (konzerválhatósága) (az ikerpár egyik tagjának
mélyhűtése géntartalék)
 a populációban bekövetkező genetikai fejlődés mérése (félembrió
mélyhűtése)
h) Az embrió ivarának megállapítása
Az embrió ivarának a megállapítása:
 kromoszómavizsgálattal, (rontja az embrió túlélési esélyeit)
 H-Y antigén felhasználásával.
i) A szervezeten kívüli (in vitro) termékenyítés
lombikbébi program
a petefészkéből eltávolított érett petesejtet mesterséges közegben
termékenyítik, és ezt követően az ivari ciklus megfelelő fázisában
ültetik vissza a méhbe
ember, egér, patkány, nyúl, szarvasmarha és sertés
laboratórium + felkészült munkacsoport !
jelentősége:
 a meddőség bizonyos eseteiben utódok létrehozása → ember
állatoknál nem
 idegen gén bevitele közvetlenül termékenyülés utáni állapotban
lévő petesejt előmagjába
 spermiumok termékenyítőképességének biológiai tesztelése
j) Kimérák előállítása
két vagy több embrióból származó sejtekből álló élő szervezetek
fajtán belül, fajták között, de rokon fajok közötti sejtegyesítés

A sejtfúzióból keletkező egyed akkor tekinthető kimérának, ha a

kiinduló egyedek tulajdonságait magán viseli.

szöveti összeférhetetlenség, sejtek károsodása → túlélési esély nem

nagy.
egér-patkány, egér-hörcsög, juh-kecske, kül. szarvasmarhafajták
(feketetarka-borzderes)
alapkutatási jelentősége van: (sejtfiziológia, génműködés
tanulmányozás, egyedfejlődés törvényszerűségeinek megismerése)
k) A poliploidia
a természetes kromoszómaszám többszöröse van jelen a
sejtmagban

triploid lazac: egyenletes fejlődés, jó húsminőség

l) Klónozás
A klónok előállításának lehetőségei:
Embriódarabolás
Sejtmagátültetés

A klónozás előnyei:
 megszüntethető a klónvonalon belüli genetikai változatosság
(kísérleti vagy tenyésztési okok)
 rokontenyésztett, homozigóta vonalak hozhatók gyorsan
létre,
 kiváló tenyészértékű állatok párosításából származó
egyedek (fenokópia) tömeges előállítása,
  egységes haszonállatcsoportok létrehozása (kiemelkedő
termelés)
 speciális adottságokkal rendelkező vonalak gyors előállítása,
 az ivararány irányított megváltoztatása.

Hátrányai:
 nagy ráfordítást igénylő eljárás
 embriók in vitro tenyésztésére, embrióátültetésre, embrió- és
sejtsebészeti eljárásra van szükség
 az idősebb differenciálódott sejtmaggal bonyolultabb a munka,
 a genetikai variancia beszűkülhet az állományban.
m) Ivarátfordítás
Az ivart és ivarjelleget (ivari dimorfizmus) az ivari
kromoszómák és hormontermelésük határozza meg.

Hormonkezelés: ellentétes ivar alakul ki.

Gyakorlatban: néhány halfajjal (ponty, guppi)

Más gazdasági állatfajokkal nem vezetett eredményre

Jelentősége: nagy szériában lehetne azonos ivarú egyedeket

előállítani.
n) Partenogenezis, gynogenezis, androgenezis
Partenogenezis: termékenyülés nélkül, csak az egyik állat
ivarsejtjéből jön létre az utód.
 ha az utód hímivarú androgenezis
 ha nőivarú, gynogenezis

Alacsonyabbrendű állatoknál gyakori

A gazdasági állatok: a pulykában és (a világon először
hazánkban) a lúdban írtak le partenogenetikus sejtszaporodást.
előfordul természetes körülmények között (spontán forma)
kiváltható különféle (hő-, kémiai) kezeléssel (indukált
partenogenezis)

egérkísérletek: a vemhesség 12. napját követően elpusztultak

az embriók

jelentősége lehetne: az állatgenetikában →nagy homogenitású,

haploid örökletes anyagú vonalak előállítása.
o) Génsebészet (génmanipuláció, rekombináns-DNS-
technika)
Előfeltétele: részletes géntérképek (kromoszómatérképek)
álljanak rendelkezésre
géneket kicserélni még nem lehet magasabbrendű
szervezetekben
újabb genetikai információk hordozóit tudják hozzáadni a
genomhoz
bizonyos gének kifejeződését (expresszióját) képesek gátolni
A géntechnikai beavatkozások jelentősége:
 fehérjetermékeket determináló gének: testtömeg-
növekedés, laktáció, tojástermelés kedvező befolyásolása,
 betegségrezisztenciát kiváltó gének átültetése,
 az örökletes terheltséget okozó gének eliminálása
(kiküszöbölése),
 az állatokkal hasznos szimbiózisban élő mikroflóra (pl.
bendőbaktériumok) manipulálása

Pl: ember számára kedvezőbb összetételű (pl. kisebb zsír- és

cukortartalmú) tej: transzgénikus tehenek
13. fejezet:
A tenyészkiválasztás populációgenetikai alapjai.
A háziállatok evoulúciója → öröklődés, változékonyság, szelekció

Az állattenyésztés → az evolúció ismerete és tudatos irányítása.

A korszerű szelekció elmélete a populációgenetikai ismeretekre

épül.

A háziállatok populációinak genetikája az egyes populációkban

végbemenő öröklődési folyamatok törvényszerűségét vizsgálja
statisztikai módszerekkel.

A figyelem nem az egyedre, hanem a termelési adatokra irányul

1. A mesterséges szelekció fogalma
A MSZ segítségével növelhető a populációban a kívánatos
jellegvonásokat kialakító gének gyakorisága és csökkenthető a
nemkívánatos aránya.

Minden populáció bizonyos géngarnitúrával rendelkezik, amely tehát

nem az egyes egyedekre, hanem a populáció egészére vonatkozik.

Szelekció révén az ember a kívánatos állatcsoportok számára

lehetővé teszi, hogy több utódot hozhassanak létre, mint az
szelekció nélkül lehetséges lenne.
Szelektálni → eldönteni, melyik állatcsoport marad utód nélkül
melyik ad maximálisan számú utódot
2. A szelekciós haladást befolyásoló genetikai tényezők
A szelekció hatékonysága: ha a kiválasztás hatására a populáció
genetikai struktúrája a számunkra kívánatos irányban változik meg.

A szelekciós előrehaladást befolyásoló tényezők:

a) A kiválasztás alapját képező tulajdonságok öröklődhetősége.
b) A tulajdonságban képezhető szelekciós differenciál nagysága.
c) A kiválasztás alapját képező tulajdonság genetikai varianciája.
d) A tenyészértékbecslés módszere és pontossága.
e) A genetikai regresszió mértéke.
f) A genotípus-környezet interakció erőssége.
g) A tulajdonságok közötti korreláció.
h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció módszere
a). A tulajdonságok öröklődése
nagy h2 értékű tulajdonságok: a genetikai haladás↑ →
fenotípusos szelekció (korai információ)

kis h2 értékű tulajdonságok: ivadékok és az oldalági rokonok

teljesítménye alapján szelektálni → fenotípus alapján nem
lehet szelektálni
b) A szelekciós differenciál (SZD)
A h2 érték után az SZD játssza a legnagyobb szerepet a
tenyészkiválasztás hatékonyságában.

SZD-on a továbbtenyésztésre kiválasztott állatoknak a

saját populációjukhoz viszonyított fenotípusos fölényét
értjük. (a populációátlag és a továbbtenyésztésre szánt szülők
átlagos termelésének a különbsége)
Szarvasmarha:
tehenek szelekciója (20-30%) → a minőségi selejtezés lehetősége
tehát csekély
bikák szelekciója: nagyobb szelekciós nyomás alkalmazható →
kevés bikára van szükség

A szelekció intenzitása (i) a SZD-nek és az alappopuláció

fenotípusos szórásának (S) a hányadosa

SZD
i
S
A szórás (variancia) a tulajdonságoknak az átlag körüli
eloszlásáról tájékoztat.
a kiszámított középértéktől való  irányú eltérések nagysága
 Szelekciós intenzitás értékei

A selejtezés A szelekció
Az utánpótlási mértéke intenzitása
hányad nagysága i
P
90 % 10 % 0,195
80 % 20 % 0,350
70 % 30 % 0,497
60 % 40 % 0,644
50 % 50 % 0,789
40 % 60 % 0,970
30 % 70 % 1,159
20 % 80 % 1,400
10 % 90 % 1,755
5% 95 % 2,063
1% 99 % 2,665
 Pl:
az állomány átlagos tejtermelése = 5000 kg,
a tejtermelés szórása S = 1000 kg,
a tehenek 20 %-át selejtezzük

SZD
i
S → SZD=i*S

SZD tehén = 0,35 x 1000 = 350

a meghagyott tehenek átlagos tejtermelése 5000+350 = 5350 kg.

bikák: 99%-át selejtezzük

SZD bika = 2,665 x 1000 = 2665
a bikanevelő tehenek átlagos tejtermelése 5000 + 2665 = 7665 kg
szelekciós előrehaladás (SE): csak a h2 érték nagyságának
arányában realizálódik
SZD tehén  SZD bika
SE  x h2
2
tejmennyiség h2 = 0,3
350  2665
SE  x 0,3  452 kg
2
következő generáció tehenei: (20 %-os tehén és 99 %-os
növendékbika selejtezése esetén) a az előző generáció
átlagához képest a tejtermelésben elérhető genetikai javulás
várhatóan 452 kg
c) A tulajdonság genetikai varianciája

A szelekció előfeltétele: a szelektált tulajdonságban eltérések

legyenek
A fenotípusos szórást genetikai és környezeti okok váltják ki
a fenotípusos szórás egy része a genetikai okokra vezethető vissza
 2
A genetikai okokra visszavezethető variancia-hányad (SG ) az

összvariancia (S 2p ) %-ában kifejezve a tulajdonság öröklődhetőségi

értékét (h2) adja.
2
SG
h2 
S2
P

(S 2  0)
- ha az egyedek között nem lenne genetikai különbség G →
h2=0, a kiválogatás nem lenne eredményes

S 2  S2 2
- ha G P → h = 1, a tul.-ok eltéréseit kizárólag genetikai okok
váltották ki.
d) A tenyészértékbecslés pontossága
A tenyészérték a genotípus számszerű kifejezése.
Ez alapján döntünk az állatok további sorsáról

A tenyészértékbecslés pontosságát meghatározza:

 h2
 egyedeknek (utódoknak, féltestvéreknek) száma

minél pontosabb a tenyészértékre vonatkozó információ,

annál hatásosabb lehet a szelekció.
 ősök termelése
(származás)

oldalági rokonok tenyészérték = genotípus saját termelés

teljesítménye (fenotípusos)

Az ivadékok termelése
I. Saját termelés (a fenotípusos) alapján történő
tenyészértékbecslés

A jól öröklődő tulajdonságok esetében (h2 > 0,4)→ saját teljesítmény

alapján → kellő biztonsággal megállapítható a tenyészérték.

pl: a tejzsír %, a tej %-os fehérjetartalma, a fejési sebesség, a

tőgyindex, a napi súlygyarapodás, a kifejlettkori testtömeg stb.

Bármely egyed (szülő) tenyészértéke tehát saját, vagy utódai

teljesítményének a populációjuk átlagától való eltérésnek a h2-tel
alkotott szorzatával egyenlő.
Például:
egy tehén teljesítménye = 5500 kg tej
populációjának átlaga = 5000 kg tej
h2 = 0,3

A tehén TÉ-ke = (5500 – 5000) x 0,3 = 150 kg tej

II. Tenyészértékbecslés a származás és az oldalági
rokonok értékelése alapján

régóta alkalmazott eljárás

A származás: csak hozzávetőleg tájékoztat a tenyészértékről
minél közelebb áll az ős a vizsgálandó egyedhez → annál
valószínűbb, hogy termelésében megjelenik az ős
tulajdonsága
rokonsági koefficiens:
a két szülő és az utód közötti genetikai hasonlóság:
RK: 0,5
az örökletes alap generációnként feleződik:
RK: nagyszülők 0,25,
RK: dédszülők 0,125 stb.
Az oldalági rokonok vizsgálata: a beállítandó bikák
előszelekciójában fontos

mesterséges termékenyítés: → egy fiatal bikának több száz,

több ezer apai leány féltestvére lehet → ezek termelése
alapján tenyészértékbecslés (saját termelés ismerete)
III. Tenyészértékbecslés az ivadékok minősége alapján

legmegbízhatóbban így becsülhető az állatok genotípusa

Egyetlen ivadék alapján a tenyészértékbecslés

megbízhatósága fele akkora, mintha saját teljesítmény alapján
végeznénk.

Legtöbb kvantitatív tulajdonság: additív gének hatásán alapul.

(minél nagyobb a tulajdonságot kialakító és azonos irányban
ható gének száma, annál kedvezőbben alakul az illető
tulajdonság)
Pl: tejtermelés:
nehéz megállapítani, hogy mekkora szerep jut az additív
génhatásnak, a dominanciának (allél-interakció) vagy az
episztázisnak (különböző lókuszok génjeinek interakciója).

Ha termelőképessége additív génhatáson alapszik: → az egyed

tulajdonságai nagyobb valószínűséggel ismétlődnek meg a
következő generációban.

Ha a tenyészállatok termelési fölénye génkombináción (dominancián

vagy episztázison) alapszik: → akkor nem valószínű, hogy ezek a
kölcsönhatások (kombinációk) azonos módon jönnek ismét létre az
ivadékokban.
általános és különleges tenyészérték

általános tenyészérték: akkor nagy, ha utódai többségében javító

hatást mutat

(a tenyészállat +a populációból véletlenszerűen kiválasztott partner

→ bizonyítja ivadékai genetikai fölényét) → az átörökített
tulajdonság additív génhatáson alapul
különleges tenyészérték: csak meghatározott párosítások esetén
jelentkezik

a tulajdonságok feltehetően nem addititív génhatáson, hanem

valószínűleg dominancián és episztázison alapulnak
(csak meghatározott párosítások esetén jelentkezik → különleges
tenyésztési eljárással (heterózis tenyésztés) tarthatók fenn)
e) A genetikai regresszió
amikor az ivadékok teljesítménye a szülőkéhez viszonyítva
visszaesik, vagy növekszik, azaz a szülői populáció
átlagának irányába tendál

A genetikai regresszió változatos ábrázolása

Pirchner szerint: a szélsőséges fenotípusok között nagyszámú
átlagos genotípus található, → csak a környezet módosító
hatására váltak plussz, illetve mínusz variánsokká → ezek
ivadékai átlagosak lesznek.

a szülő nem adhatja át a nem additív gének által determinált

teljesítményét (genotípusát) → így az utódok teljesítménye
eltér (legtöbb esetben kisebb) a szülők teljesítményétől.

szerencsés génkombinációk: teljesítményük meg is haladhatja

a szülőkét → a heterózis-tenyésztés alapja
f) A genotípus környezet kölcsönhatása (interakciója)
fenotípus: genotípus és a környezet kölcsönhatásának
eredője.
bonyolult kölcsönhatás → eltérő fenotípusok jöhetnek létre
A genotípus-környezet kölcsönhatás (interakció) vázlatos ábrázolása

nem realizálódott képesség

a környezet által
meghatározott érték (plafon)

fenotípusos érték

genotípus
A B C D
különböző genotípusú egyedek + azonos környezetben =
eltérően reagálnak

azonos genotípusú egyedek + eltérő környezetben = más-más

fenotípusos értékeket realizálnak.
Milyen környezeti feltételek között kell a tenyészkiválasztást
végezni?

optimális miliőviszonyok: a genetikai képességek

maradéktalan kibontakozása

Mi az optimális? → nehéz meghatározni

optimális környezetben kedvezően reagáló genotípusok →
hasonlóan viselkednek átlagos üzemi feltételek között is? →
nem biztos
Olyan feltételek között folytassuk a tenyészkiválasztást
(ivadékvizsgálatot), amilyen viszonyok között az utódok majd
termelni fognak!!!

Átlagon aluli tartási és takarmányozási viszonyok esetén →

nem célszerű szelektálni → csak környezethatást mérünk →
így esetleg kontraszelekciót folytatunk.!!!
g) A szelektált tulajdonságok közötti összefüggés
(korreláció)

Az egyes tulajdonságok között fennálló összefüggések

növelhetik, vagy csökkenthetik a szelekció eredményességét.

A genetikai korreláció: az egyes értékmérő tulajdonságok

között van-e, ha igen, milyen irányú és erősségű az örökölhető
kapcsolat.
 A szarvasmarha egyes tulajdonságai között fennálló összefüggések
irodalmi adatok alapján a következők:

tejmennyiség - tejzsír % (-0,20) – (-0,50)

tejmennyiség - tejfehérje % (-20) – (-0,40)
tejmennyiség - tejzsírmennyiség 0,70 – 0,90
tejzsír % - tejzsírmennyiség 0,20 – 0,70
tejmennyiség - fejési sebesség 0,20 – 0,50
tejmennyiség - élősúly 0,00 – 0,30
tejmennyiség - bírálati összpontszám 0,00 – 0,30
tejmennyiség - napi súlygyarapodás 0,10 – 0,30
tejzsír % - tejfehérje % 0,30 – 0,60
relatív tejtermelés - testnagyság (-0,10) – 0,40
napi súlygyarapodás - takarmányértékesítés 0,70 – 0,90
napi súlygyarapodás - vágási % 0,20 – 0,40
Pl:
 ha a tejmennyiségre irányul a szelekció
a tejmennyiség és a fejési sebesség közötti genetikai
korreláció miatt → 35 %-kal javul a fejési sebesség → ahhoz
képest, mintha közvetlenül a fejési sebességre történne a
tenyészkiválasztás (közvetlen szelekciót 100 %-nak tekintve)

 a napi testtömeg-gyarapodásra irányuló szelekció

a takarmányértékesítés 90 %-kal, a vágási százalék 40 %-kal
javul ahhoz képest, mintha ezekre a tulajdonságokra
közvetlenül szelektálnánk
h) A szelektált tulajdonságok száma és a szelekció
módszere

A szelekciós előrehaladás ütemét → a szelektált

tulajdonságok száma is befolyásolja. Egyidejűleg minél több
tulajdonságra szelektálunk → annál kisebb lesz a genetikai
előrehaladás.

Ha a szelekció „n” számú egyenlően fontos és egymástól

függetlenül öröklődő tulajdonságra → a genetikai előrehaladás
nagysága minden egyes tulajdonságra -nel csökken
Pl: ha 4 ilyen tulajdonságra szelektálunk

= → az eredmény csak fele annak, amit egy

tulajdonságra irányuló kiválasztás eredményeként értünk volna
el.

Ezért a szelktálandó tulajdonságok számát okszerűen

korlátozni kell → a tenyészkiválasztást a legjelentősebb
tulajdonságra kell folytatni.
A szelekciós módszerek felosztása:
Mesterséges szelekció:
1) Egy tulajdonságra irányuló
2) Több tulajdonságra irányuló:
- tandem szelekció
- szimultán szelekció
- független szelekciós határok módszere.
- függő szelekciós határok módszere
1) Egy tulajdonságra irányuló szelekció
- a gyakorlatban ritkán fordul elő,
- a legfontosabb értékmérő tulajdonság mellett még más
jellegvonásokat is figyelembe kell venni.

2) Több tulajdonságra irányuló szelekció

- a leggyakoribb eljárás
- minél több tulajdonság alapján történik a tenyészkiválasztás
→ annál kevesebb egyed adódik, amely minden
vonatkozásban kiváló lesz
- a tenyésztő dönti el: kevés kiváló állattal vagy több
középszerűvel tenyészt
Tandem szelekció
- a tulajdonságok javítása egymást követően történik
- lépcsőzetesen megvalósított egyirányú szelekcióként is
felfogható.

Szimultán szelekció
- több tulajdonság egyidejű érvényre juttatását jelenti

A független szelekciós határok módszere:

- egy fontos tulajdonságra szelektálunk és egyéb
tulajdonságokra szelekciós minimumot állapítunk meg.
A függő szelekciós határok módszere (szelekciós index
módszere):
a szelektált tulajdonságokat összevontan egyetlen számmal
fejezzük ki → szelekciós index

I = W1  h21  X1 + W2  h22  X2 + W3  h23  X3

A képletben:
X1 – X3 = a tulajdonságok SZD-ja
W1 – W2 = a tulajdonságok gazdasági értéke
h21 – h22 – h23 = a tulajdonságok öröklődhetősége
Pl: tejelő marhánál a következő összefüggést találták:

Tulajdonságok Korrelációs koefficiens

1. laktációs tejtermelés 0,65
5 laktáció átlagos tejtermelése 0,89
kifejlettkori testtömeg 0,48
küllemi összpontszám 0,39
tejzsír % (5 laktáció átlagában) 0,13
A felsorolt módszerek hatékonysága szerinti sorrendje:

1. A szelekciós index módszere

2. A független szelekciós határok módszere
3. Tandem módszer
14. fejezet:
Tenyésztésszervezés, törzskönyvezés és teljesítmény-
vizsgálatok
tenyésztésszervezés: olyan szervezett és céltudatos
tevékenység, amely a nemesítő munka összes fázisát átfogja
és egységes rendszerbe foglalja.

- a törzskönyvezés,
- a termelésellenőrzés, illetve a teljesítményvizsgálat,
- az apaállat-gazdálkodás és
- a szaporítóanyag (sperma, zigóta) termelés és forgalmazás
a nemesítő munka kiindulópontja: a tenyészcél meghatározása

megvalósításához:
 a termelőképesség megismerése
 erre épülő szelekció
 irányított párosítás
1. Törzskönyvezés

Célja: a termelőképességgel kapcsolatos ÉT-ok és az ezek

alakulásában szerepet játszó (külső-belső) tényezők
nyilvántartása
adatokat szolgáltat a nemesítő-tenyésztő munka számára.

a törzskönyvezéssel szembeni alapkövetelmény:

 a szabatosság (szakszerűség), illetve a logikai egymásra
épülés,
 a közhitelűség (garanciaelv) és a szelektivitás kizárása.
két alapvető törzskönyvi rendszer

A zárt törzskönyvezés: ismert és meghatározott ősökre

visszavezethető származású egyedek kerülhetnek bele

egy bizonyos időpontban lezárják és utána csak azzal az

állománnyal illetve ivadékaikkal foglalkoznak, amelyet
korábban ebbe a törzskönyvbe felvettek
angol telivér törzskönyv (1793: General Stud Book, GSB)
A nyitott törzskönyvezés: „nyílt elvű” → a törzskönyvbe
származásuktól függetlenül felvehetők azok az egyedek,
amelyek meghatározott fajtajellegbeli tulajdonságokkal és
termelőképességgel rendelkeznek.

Előnye:
 teljesítménycentrikus,
 nagyobb teljesítményű állatokkal foglalkozik → tenyésztési-
termelési színvonal növelése
A törzskönyvezést állami vagy társadalmi (egyesület, szövetség)
szervek végzik.

A hivatalos törzskönyvezésen kívül → házi törzskönyv

célja: a tenyészetek speciális adottságaihoz igazodó adatgyűjtés és
nyilvántartás.

A törzskönyv a nyilvántartott állatok:

 származására,
 teljesítményeire,
 a termelés körülményeire,
 a testalkati bírálatának eredményeire,
 ivadékainak minőségére vonatkozó feljegyzések összesítője.
2. Az egyedi megjelölése célja és módszerei
Célja: az állat, amelynek származását, termelési adatait
rögzítjük, azonosítható legyen.
jelzéssel látjuk el → kizárja a más állattal való összecserélését
betűk, számok, kódok rendszere vagy azok kombinációja

követelmény:
 jól látható, a gyors azonosítás érdekében könnyen
leolvasható,
 tartós és egyértelmű, azaz meg nem változtatható és el
nem távolítható,
 az állatot nem zavarhatja, stresszhatást ne váltson ki!
Módszerei:
 besütés: tüzes vassal számok és jelek besütése, a
különböző testrészeken a bőrbe (lapocka, nyak, szarv),

 tetoválás: tűszúrásokat ejtenek a számok alakjának

megfelelően a bőrön (rendszerint a fülbe, és a lyukak helyét
be kell dörzsölni vízben oldhatatlan festékkel),
 fülcsipkézés: meghatározott rendszer szerint a fülkagyló
szegélyének különböző helyeiről egy-egy darabot
kicsípnek,

 füljelzők (krotáliák): fémből vagy műanyagból készülnek,

ráírják vagy beütik az azonosító számokat és a fülbe
illesztik,
 lábgyűrűzés: az azonosító számot vagy kódot tartalmazó
fémszalagot (gyűrűt) a lábvégekre húzzák

 fagyasztás: folyékony nitrogénbe mártott jelölő vassal

végzik a színes szőrrel benőtt testtájékon (has, oldal, far),
valamint esetenként a
 színleírás: és a természetes jegyek feltüntetése
(nyilvántartásokon!),

 fénykép: önmagában nem minden állatfajban

alkalmazható.
Az egyes állatfajokban használatos módszerek:

 szarvasmarha: tetoválás, füljelző, fagyasztás, színleírás

 ló: besütés, színleírás és a természetes jegyek feltüntetése,
 sertés: tetoválás, fülcsipkézés, füljelzők,
 juh: tetoválás, füljelzők,
 baromfi: szárnyjelzők, lábgyűrűk.
3. Termelésellenőrzés, teljesítményvizsgálat
a termelésellenőrzés: pontos, gyors és szabványosított
(egységes) módszerekkel

az állattenyésztési törvény (1993. évi CXIV. törvény az

állattenyésztésről) előírásai szerint az MgSZH (régebben
OMMI) végzi, illetve végezteti

Az egyes teljesítményvizsgálatokra vonatkozó részletes

előírásokat és szabályokat állatfajonként a
Teljesítményvizsgálati Kódex (mint szabvány!) tartalmazza
 A teljesítményvizsgálatok módszerei hazánkban

A vizsgálat, adatgyűjtés helye A vizsgálat módszere

Központi teljesítményvizsgáló
állomások
Üzemi (telep, gazdaság, farm)
Vágóhíd
- sajátteljesítmény-vizsgálat
(STV)
- ivadékvizsgálat (ITV)
- szülőpár- és végtermékteszt
- szaporasági vizsgálatok
- saját és ivadékteljesítmény-
vizsgálatok
- körvizsgálatok
- törzs-, szaporító- és végtermék
telepi tesztek, vizsgálatok
- árutermelő telepi vizsgálatok
- vágóhídi adatok alapján
végzett teljesítményvizsgálatok
A központosított teljesítményvizsgáló állomások vizsgálatának
előnyei:
 azonos és optimális környezeti viszonyok között termelnek,
 a vizsgálat több tulajdonságra kiterjeszthető, a különleges
felszerelést és sok munkát igénylő tulajdonságok vizsgálatára is
mód nyílik,
a körülmények általában pontosabb mérésekre adnak
lehetőséget.
hátránya:
 az egységes körülmények megteremtése költséges,
 a férőhely kapacitása korlátozott, (inkább apajelöltek vizsgálata)
 a teljesítmény üzemi körülmények között gyakran nem ismétlődik
meg.
 Az üzemi teljesítményvizsgálat
előnyei:
 viszonylagos olcsóság
 viszonylag könnyebb végrehajthatósága (állategészségügy
stb.)
hátrányai:
 a különböző üzemek környezeti viszonyainak eltérő volta
ezért:
o befolyásolja a gyűjtött és mért adatok
összehasonlíthatóságát
o korlátozza a vizsgálható tulajdonságok számát is.
4. Genotípus-környezet kölcsönhatás és a
teljesítményvizsgálat

A genotípus-környezet kölcsönhatás (interakció): a különböző

genotípusok (fajták, típusok, tenyészvonalak stb.) az eltérő
környezeti hatásokra – azaz eltérő

a rosszul öröklődő kis h2 értékű tulajdonságok: → a környezeti

tényezők nagyobb mértékben befolyásolják
Genotípus x környezet kapcsolatának alapesetei
5. A tenyésztő-nemesítő munka szervezeti, intézményei keretei
Az állattenyésztésről szóló 1993. évi CXIV. (114.) törvény
értelmében az állattenyésztés irányításával, szervezésével
kapcsolatos feladatokat az illetékes szakminisztérium (FM), a
tenyésztési hatóság és az elismert tenyésztő szervezetek látják el.

Földművelésügyi Minisztérium: dolgozza ki az hosszú távú

fejlesztési célját (stratégiáját), és határozza meg a
tenyésztéspolitikai célkitűzéseket
- célok érvényesülését segítő állami támogatások (szubvenciók)

tenyésztési hatóság(MgSZH): az állatfajták minősítése és

elismerése, a tenyésztő szervezet elismerése.
feladatai:
 országos állattenyésztési adatbank létrehozása, fenntartása
(működtetése),
 az állatok egységes azonosítási és nyilvántartási rendszerének
kialakítása,
 teljesítményvizsgálatok végzése, illetve végeztetése,
 irányítja az őshonos, védett fajták fenntartását,
 végzi az állami tulajdonú apaállat-gazdálkodást,
 ellenőrzi a tenyésztőszervezetek szakmai tevékenységét, a
tenyészállat- és szaporítóanyag behozatalát, illetve kivitelét,
 fajták, hibridek minősítését végzi, illetve végezteti,
 engedélyezi a mesterséges termékenyítő, embrióátültető, baromfi- és
méhkeltető állomások üzemelését,
 hitelesíti a törzskönyvezés, teljesítményvizsgálatok eredményeit.
tenyésztő szervezetek:
 tenyésztési programot dolgoznak ki és hajtanak végre
 törzskönyvezés, teljesítményvizsgálatok a tenyésztési
hatóság (MgSZH) megbízása alapján
 tenyészállat, illetve a szaporítóanyag forgalmazás
 létesíthetnek a mesterséges termékenyítő és
embrióátültető állomásokat

A tenyésztő szervezetek lehetnek: tenyésztő egyesületek vagy

szövetségek, illetve tenyésztési vállalkozások.
6. Fajtaelismerés
az a tenyésztésmódszertani eljárás, melynek során
megállapítják, hogy az adott fajta (hibrid, keresztezett
populáció) tenyészállatai, illetve a hasznosítási (termelési)
típusai milyen tulajdonságokkal rendelkeznek és ki jogosult
azok tenyésztésére, forgalmazására

A fajták besorolása:
 a nemesítés végeredménye alapján: fajtatiszta, hibrid és
keresztezési program állatai,
 származás szerint: hazai, honosított, külföldi,
 védettség szerint: védett fajta, szabad fajta.
Fajtatiszta állományokban: a törzskönyvi adatok és a
teljesítmény-vizsgálat eredményei alapján végzik a
minősítést.

A hibrid és keresztezési programban szereplő állományokban:

végtermék alapján minősítenek.
7. Apaállat-gazdálkodás

Az apaállat-gazdálkodás feltételeit az FM határozza meg.

Az apaállatok előállítását, felvásárlását és a tenyésztő való

kihelyezését az MgSZH szervezi, és egyben felügyeli.

Az apaállatok tartását, a szaporítóanyag előállítását a

tenyésztő szervezetek végzik díj ellenében.
A tenyésztésre csak olyan minősített apaállat használhatók
fel, amelyre a tenyésztési hatóság (MgSZH) engedélyt adott
(szarvasmarha, juh, kecske, ló és sertés fajokban).

Ennek hiányában: elrendel(het)i az apaállat ivartalanítását és

selejtezését (az állattartó költségére), illetve a szaporítóanyag
megsemmisítését, valamint állattenyésztési bírságot szabhat
ki.
15. fejezet:
Génmegőrzés
Génmegőrzés
hozamok növelése, a teljesítmény fokozása → nagy termelésű
háziállatfajták kerülnek előtérbe → visszaszorul a többi fajta →
genetikai beszűkülés → biodiverzitás ↓
a fajták megőrzésének érvei:
szakmai érvek: kulturális érvek:
- jó tulajdonságok - emberi munka terméke
- igényesség↓: → tartás (műemlékvédelem)
- jó alkalmazkodó képesség - nemzeti parkok kiegészítői
- keresztezési partner - oktatás (történettudomány)
- biogazdálkodás - esztétikai érték
- kontroll populáció →idegenforgalom
A génmegőrzés módszerei:

- in situ génmegőrzés:
 eredeti környezetben
 élő,
 fajtatiszta állományok
„gene pool”: a szintetikus állományban a géneket és nem a fajtákat
tartják fenn.

- ex situ génmegőrzés:
 nem eredeti környezetben (pl.: állatkert, ketrec, stb.)
 biotechnológiai eljárásokkal kombinálva (pl.: mélyhűtés)
Hazai veszélyeztetett, védett állatfajták:
a.) szarvasmarha: magyar szürke
b.) ló: - Shagya (ejtsd:ságia) arab,
- lipicai,
- gidrán,
- nóniusz,
- kisbéri félvér,
- mezőhegyesi félvér,
- muraközi
c.) sertés: mangalica sertés (szőke, vörös, fecskehasú változat)
d.) juh: racka, cikta, cigája, gyimesi racka
e.) baromfi: - sárga magyar tyúk,
- fehér magyar tyúk,
- kendermagos magyar tyúk,
- erdélyi kopasznyakú tyúk (fehér, fekete, kendermagos)
- fodros tollú magyar lúd,
- bronz- és rézpulyka.
 Videó források:

• A kutya nyelvmozgása:
https://www.youtube.com/watch?v=Vf8NJrqI6XA
• Embriófagyasztás:https://www.youtube.com/watch?v=IXwva_7KfH4
• Embriófelezés1: https://www.youtube.com/watch?v=vW-G554v3ws
• Embriófelezés2: https://www.youtube.com/watch?v=UfpNZsfD5s0
• In Vitro: https://www.youtube.com/watch?v=Fjichy747Gk
• Istálló szellőzés: https://www.youtube.com/watch?v=hvZW-k3Or5o
• Kanca bírálat: https://www.youtube.com/watch?v=SvNjyMnMqTE
• Sertés inszeminálás: https://www.youtube.com/watch?v=Y6ySAjcdlhc
• Tojás: https://www.youtube.com/watch?v=q7apK73ALY4
• Transhumance: https://www.youtube.com/watch?v=isLvDQzLSsA
• Tyúkketrec: https://www.youtube.com/watch?v=Dbjr3K6RJDk
Köszönöm a megtisztelő
figyelmet!