2.

Mutassa be a források és saját ismeretei alapján a bolsevizmus ideológiájának főbb jellemzőit az

1920–1930-as évek Szovjetuniójában!
„[…] A burzsoá zia uralmá t csak a proletariá tus dö ntheti meg.
A marxizmus a munká spá rt nevelésével a proletariá tus élcsapatá t neveli, amely meg tudja ragadni a hatalmat,
és el tudja vezetni az egész népet a szocializmushoz, tudja irá nyítani és szervezni az ú j rendet, az ö sszes
dolgozó k és kizsá kmá nyoltak tanító ja, vezető je és vezére tud lenni tá rsadalmi életü knek a burzsoá zia nélkü li és
a burzsoá zia ellenére való berendezkedésében. […]
Csakis a kommunista tá rsadalomban, amikor a kapitalistá k ellená llá sá t má r végleg megtö rték, amikor a
kapitalistá k eltű ntek […] csakis akkor szű nik meg az á llam, és lehet szó szabadsá gró l. Csak akkor lesz lehetséges
és akkor való sul meg az igazá n teljes, igazá n minden kivételtő l mentes demokrácia.” (Lenin: Állam és
forradalom, 1917)

„A kommunistá knak nem szabad visszariadniuk attó l, hogy a burzsoá szakemberektő l tö bbek kö zt a
kereskedő ktő l, a szö vetkezeti kiskapitalistá któ l és a kapitalistá któ l is »tanuljanak«. Má s formá ban, de lényegileg
ugyanú gy kell tanulnunk tő lü k, mint ahogy a katonai szakemberektő l tanultunk, mégpedig eredményesen […]
bá rmi mó don érd el, hogy fellendü ljö n a mező gazdasá g, hogy fellendü ljö n az ipar, hogy fejlő djék a forgalom a
mező gazdasá g és az ipar kö zö tt. […] Azokat a »pá rtonkívü lieket« pedig, akik a való sá gban nem má sok, mint
divatos kronstadti-pá rtonkívü li mezbe bú jt mensevikek és eszerek – gondosan bö rtö nben kell tartani […]”
(Lenin, 1921)

A szocializmus épülése (propagandaplakátok)

„Sztá lin istenítésére nem egyik napró l a má sikra kerü lt sor, nem a népi érzelmek nagy kirobbaná sa volt ez. […]
Sztá lin mindegyik képen ott állt Lenin mellett: kö zben pedig az ú jsá gok sorra feketítették be a tö bbi bolsevikot,
akik Leninnek legkö zelebbi munkatá rsai voltak. Sztá lin »lá ngész«-nek és »bö lcs«-nek való kikiá ltá sa
elő készítette a tö meges lemészá rlá sokat. Beszá moltam ró la, milyen szorongá s fogott el, amikor 1935-ben
szemtanú ja voltam, hogy sztahanovistá k találkozá sá n tapsvihar és hisztérikus kiá ltozá s fogadja Sztá lin
megjelenését. […] Aztá n megszoktam az ová ció t is, a liturgikus jelző ket is – má r észre sem vettem ő ket.”
(Ehrenburg)

„Egy kozák legény […] 1919-ben ö nként csatlakozott a Vö rö s Hadsereghez, ahol hat évig szolgá lt, vö rö s
parancsnok volt. Két évig, 1927-ig a kö zségi szovjet elnö ke volt. Ebben az évben […] mindenét begyű jtö tték,
még a vetésre szá nt bú zá t és tyú kokat is […] csak a há za falait hagytá k meg. Eljö tt hozzá m két má sik
vö rö skatonával. A Kalinyinnak kü ldö tt táviratban nyíltan kimondtá k: »Jobban kifosztottak minket, mint a
fehérek 1919-ben.« […] Az elhajtott jó szá g ott pusztult a falusi gyű jtő telepeken, a kancá k megellettek, a csikó kat
megették a disznó k (az ö sszes á llat egy telepen volt), és mindez azok szeme lá ttára, akik éjszakákon á t
virrasztottak, ő rizték és gondoztá k a kancá kat […] Ezek utá n beszélhet az ember a kö zépparasztokkal való
szö vetségrő l. Hiszen mindezt a kö zépparasztokkal csiná ltá k.” (Részlet Mihail Solohov 1929-ben írt leveléből)

„Miutá n nyilvá nvaló vá vá lt, hogy a vilá gforradalom elmarad, az 1920-as évek kö zepétő l Sztá lin hozzá fogott a
szocializmus egy orszá gban való felépítéséhez. Ezen azt értette, hogy minden eszkö zzel biztosítani kell a
szocialista gazdasá gi formá k győ zelmét a magá ntő ke felett, és fejleszteni kell a szocialista ipart. Első ként a
parasztsá g magá ngazdá lkodá sá nak felszámolá sá t és »szocialista szö vetkezetekbe« kényszerítését tű zte ki célul.”
(Tankönyvi szöveg)
 A bolsevikok hatalomra jutását Oroszországban az 1917-es forradalmak előzték meg. A Lenin által
meghatározott permanens forradalommal ragadták magukhoz a hatalmat. A cári hatalmat egy polgári
forradalommal döntötték meg 1917. február 23-án, ezután pedig az 1917. október 25-i proletár
forradalommal átvették az állam vezetését a kinevezett Ideiglenes kormánytól.
Az új bolsevikok által vezetett kormány kilépett a világháborúból, illetve földosztást ígért, ennek ellenére
támogatottságuk nem nőtt, ezután Lenin vezetésével feloszlatták a parlemenetet. A parlament feloszlatása
után polgárháború indult a bolsevikok és az Antant erők által támogatott parlamentből kiszorított pártok
között. Végül 1922-ben a polgárháború a bolsevikok győzelmével zárult, ezután alakult meg a Szovjetunió.
A polgárháború sem akadályozta meg a bolsevik kormányt abban, hogy a tőkés réteg felszámolását és az
állam által irányított gazdaság kiépítését elkezdje, ennek pedig az 1918-tól 1921-ig tartó hadikommunizmus
bevezetése volt az első lépése. A hadikommunizmus alatt és az után is teljes diktatúrát alkalmaztak,
bevezették a beszolgáltatás rendszerét, a jegyrendszert, felállították a statáriumot és elkezdték az ipari
üzemek államosítását. A bevezetett intézkedések hatására megszűntek a piaci viszonyok, emiatt pedig
éhezés, ellátási gondok és sztrájkok kezdődtek. A válságot látva Lenin új gazdasági politikát (NEP) vezetett
be, mivel rájött arra, hogy a kapitalista gazdaságot és a kapitalista szakemberek tudását sem lehet teljesen
elvetni a szovjet gazdaság fejlődésének érdekében. Az új gazdasági politika nyomán részlegesen visszaálltak
a piaci viszonyok és a pénzforgalom, mivel engedélyezték a termékek piaci értékesítését, a külföldi tulajdont
és a kisüzemek működését. A javuló helyzet viszont csak rövid ideig tartott, Lenin halála után Sztálin
szerezte meg a hatalmat, aki egyszemélyes diktatúrája alatt saját akarata szerint irányította a Szovjetuniót.
Sztálin hatalomra kerülését egy jól kidolgozott propaganda kampány és párton belüli szövetség kötés előzte
meg. Sztálin személyi kultuszt épített ki a propaganda eszközeit felhasználva már hatalomra kerülése előtt is
és persze ezt a hatalom megszerzése után is folytatta. Végül 1927-ben sikerült legyőznie párton belüli
egyetlen esélyes ellenfelét, Trockijt is az ellene való szövetkezéssel és a Szovjet Kommunista Párt főtitkári
címének megszerzésével. Sztálin a hatalom megszerzése után saját akarata szerint kezdett neki a Szovjetunió
átalakításának. Bevezette a tervgazdálkodást, amely azt jelentette, hogy a gazdaságot előre meghozott 5
vagy 3 éves irreális tervek alapján alakították. Kollektivizálták a mezőgazdaságot, ezzel a parasztgazdaságok
helyét átvették a termelőszövetkezetek, KOLHOZok és az állami gazdaságok, SZOVHOZok. Ezenkívül a
mezőgazdasági munkásokat átcsoportosították a nehézipari, bányászati vagy az energiaipari területekre,
mivel ezeket az ágazatokat fejlesztették a legjobban abban az időben és szükség volt a munkaerőre.
A sztálini gazdaság miatt súlyos problémák keletkeztek a Szovjetunióban. Az irracionális tervgazdálkodást
az emberek nem tudták teljesíteni, a piaci viszonyok megszűnése és a mezőgazdasági eszközök és szaktudás
hiánya pedig éhínséghez vezetett. Ezenkívül a parasztság rétegén belül is „tisztogatást” rendeztek azoknak a
jómódú parasztoknak a körében, akik ellen álltak a kollektivizálásnak, vagyis saját területeik
államosításának. A rendszer ellenségeinek, kulákoknak nevezték őket és vagy kivégezték vagy
munkatáborokba, gulágokba hurcolták őket. Sztálin az uralmát a rendszer ellenségeinek kivégzésével vagy
munkatáborokba, börtönökbe hurcolásával, a CSEKA nevű politikai rendőrség felállításával, a
megfélemlítéssel és az erős személyi kultusz kiépítésével és fenntartásával érte el.
A sztálini gazdaságpolitika nyomán a Szovjetunió gazdasága vér és verejték árán fejlődött. A párttagokon
kívül az egyszerű emberek nyomorban és a besúgóktól, a párttól való rettegésben éltek, ennek alapján pedig
elmondható, hogy a marxi ideológia a való életben nem teljesülhet.