Röviden a gépi lélegeztetésről és ápolási 

vonatkozásairól

Date: 2020-03-16Author: Tankórterem0 Hozzászólások

A kritikus állapotú betegek ellátása során az intermittáló pozitív nyomással végzett gépi lélegeztetés

gyakran elkerülhetetlenné válik pl: tartós eszméletlenség, légzési elégtelenség, súlyos bal kamra

elégtelenség, stb, esetén.

Számos lélegeztetési mód, és különböző, a beteg igényeihez könnyen alkalmazkodó lélegeztetési program

elérhető ma már a modern lélegeztető gépeken. Mégsem helyettesíti egyik sem a beteg mellett álló klinikust,

aki elvégzi a szükséges beavatkozást, és monitorozza, méri annak hatását.

Non-invazív lélegeztetés: A beteg arcára erősített maszkon keresztüli lélegeztetés. Előnye, hogy a beteget

nem kell intubálni. Hátránya, hogy a maszk kényelmetlen, klausztrofóbiát okozhat, és a beteg magas fokú

kooperációjára van szükség. Bizonyos esetekben (pl. COPD akut légzési elégtelenségének kezelésében)

hasznos lehet, de súlyos légzési elégtelenségben (pl. ARDS) az invazív lélegeztetést nem lehet elkerülni.

Invazív lélegeztetés: a tartós lélegeztetéshez szükséges a trachea intubációja, melyet leggyakrabban

narkózisban, izomlazítás (relaxálás) után végzünk.  Ezt követően több fajta lélegeztetési mód közül

választhatunk, melyek mindegyikének megvannak az előnyei, hátrányai. Ami azonban minden módszerben

azonos, hogy a kellő szakmai felkészültség, és körültekintés nélkül végzett lélegeztetéssel árthatunk, sőt,

potenciálisan akár életveszélyes helyzetet is teremthetünk.

A leggyakoribb lélegeztetési módok

Asszisztált lélegeztetés: A beteg spontán légzésének támogatása, a sp. légzés mellé a beállított módon

támogatja a légzést.

Controllált lélegeztetés: A betegnek nincs spontán légzése, mind volumenében és frekvenciájában a gép

irányítja a légzést.

Térfogatvezérelt üzemmód (CMV, SIMV): azt jelenti, hogy mi állítjuk be a VT-t, és a légzésszámot,

frekvenciát. Kontrollált (controlled mandatory ventilation, CMV), és szinkronizált (synchronized

intermittent mandatory ventilation – SIMV) üzemmódja létezik. Hátránya, hogy amennyiben megváltozik,

romlik a beteg tüdejének compliance-a, úgy magasabb nyomással, de az elrendelt térfogatot befújja a

betegbe. A CMV üzemmódot manapság már ritkán használjuk, mivel a betegeket nem lazítjuk, és az a cél,

hogy a beteg mielőbb vegye a levegőt, és minél inkább ő irányítsa a gépet, és ne fordítva.

Nyomásvezérelt üzemmód (PCV): ennek is létezik CMV, és SIMV üzemmódja, de ennél a módnál is a

SIMV üzemmódot használjuk. Lényege, hogy nem a VT-t állítom be, hanem azt a csúcsnyomást, amelynek

eléréséig nyomja a beteg tüdejébe a gép a levegőt (csúcsnyomás, PIP). A PIP-PEEP adja

a nyomásamplitúdót, vagy nyomáskontrollt. Hátránya, hogy amennyiben változik a beteg tüdejének

compliance-a, úgy nő, vagy csökken a VT, ami hipo-, illetve hiperventilációt eredményezhet.

Előnye, hogy a barotrauma lehetősége, az alveolusok túlfúvódásának veszélye csökken.

Nyomástámogatott üzemmód (Pressure support – PS): a leggyakrabban alkalmazott üzemmód. A beteg

spontán lélegzik, azaz elindítja a légzést, amire a gép „rásegít”.

Hasonlít a PCV-hez, azzal a különbséggel, hogy itt nem állítunk be légzésszámot, hanem a beteg maga

irányítja a légzés ritmusát. A mi dolgunk annak beállítása, hogy a gép hány víz cm-es légúti nyomás

eléréséig nyomja a beteg tüdejébe a levegőt.

Magas frekvenciájú, jet-lélegeztetés (HFJ): kis légzési volumenek (5-10 ml) nagy nyomással történő

injekciója a tubusba, légutakba (100-200/min). Speciális respirátorral kivitelezhető, haszna még nem

bizonyított egyértelműen.

A lélegeztetés biztonsági szempontjai

A légút, és a légzés kontrollja gépi lélegeztetés során az orvos és a beteg ellátásában, megfigyelésében és

ápolásában résztvevő ápolók feladata, és a biztonság érdekében a következő szempontokat kell szem előtt

tartaniuk:

Hipoxia, hiperoxia: cél, hogy a beteg oxigenizációja a normális értékeken stabilizálódjon (SaO2~94%,

PaO2~70-80 Hgmm). Az oxigenizációt kétféleképpen javíthatjuk. Egyrészt a FiO2 (azaz a belégzett

O2 koncentráció) emelésével, másrészt a PEEP (pozitív kilégzés végi nyomás) emelésével, ami nyitva tartja

az alveolusokat kilégzés végén, és így csökkenti az intrapulmonális vénás keveredést. Megfelelő PEEP

alkalmazása esetén csökkenteni tudjuk a FiO2-t, és arra törekszünk, hogy ezt mielőbb 40-50%-ra

csökkenthessük.

Nem kívánatos sem a hypoxia, sem a hyperoxia (oxigén szabadgyökök képződését, gyulladást, fibrózist

okoz), ezért a beteget folyamatosan monitorozzuk pulzoximéterrel

(SpO2), valamint rendszeresen artériás vérgázellenőrzést végzünk, és ennek megfelelően változtatjuk a

FiO2 és PEEP értékét.

 

Hipo-, hiperkapnia: cél, a normokapnia, a PaCO2~35-45 Hgmm-en tartása. Ezt megfelelő alveoláris

ventilációval érjük el. Két komponense van, a légzésszám: 10-20/perc, és a légzési térfogat (VT): 6-7

ml/kg. Ezek emelése az alveoláris ventiláció fokozódását, és hypokapniát, csökkentése alveoláris

hypoventilációt, és hyperkapniát eredményez. Súlyosabb esetekben (pl: ARDS) megengedhető, hogy a

CO2 magasabb értékeket is elérjen, amíg a pH nem alacsonyabb, mint pl. ~7,2.

Ezt permisszív hiperkapniának nevezzük. Célja, hogy a beteg tüdejének ne ártsunk magas VT-vel, még

akkor sem, ha az respiratorikus acidózist okoz. Agynyomásfokozódás esetén a PaCO 2-t igyekszünk a

normális alsó határán tartani, hogy ezzel is csökkentsük az agyi vérátáramlást, és agynyomást.

Baro-, illetve volu-trauma megelőzése: a magas nyomások, nagy légzési térfogatok károsíthatja a tüdő

szövetét, fibrózist okozhatnak, vagy akut szövődményként pneumotorax is kialakulhat. Ezért, a lélegeztetési

csúcsnyomást, és a nyomásamplitúdót igyekszünk a lehető legalacsonyabb szinten tartani.

A csúcsnyomást lehetőleg 30 vízcentiméter alatt, de a nyomáskontrollt (PIP-PEEP) mindenképpen 20

vízcm alatt.

Párásítás: rendkívül fontos, az intubáció miatt a légzésből kirekesztett felső légút párásító, melegítő

funkciójának pótlása. Ezt vagy aktív párásítással, vagy hő-páracserélő szűrőkkel („heat moisture

exchanger” – HME-filter) oldhatjuk meg. Ezzel az alveoláris levegő elérheti a fiziológiás

maghőmérsékletet, és a 100%-os relatív páratartalmat, ami elengedhetetlenül fontos a csillószőrök

működéséhez, és a légúti váladék feloldásához. Ennek hiányában a váladék besűrűsödik, nyákretenció,

súlyos esetben tubus eldugulás léphet fel, ez utóbbi a beteg életét veszélyeztető helyzetet teremt.

 
Nozokomiális infekciók megelőzése: A lélegeztetett beteg fogékony az infekció (lélegeztetéssel összefüggő

pneumónia) kialakulására, ezért az aszepszis-antiszepszis szabályainak a betartása kiemelt jelentőségű!

Törekedni kell a légzőkör zártságának megtartására, ezért amennyiben lehet zártrendszerű szívókat (pl. 24

órás szívó) és mintavételi eszközöket alkalmazzunk.

Trachea toilette: a váladék szakszerű leszívása fontos része a lélegeztetésnek. A nem szakszerűen végzett

tracheaszívás fatális következménnyel járhat. Ha egy betegnek esik a SpO2-je, és hallhatóan sok a tüdejében

a váladék, az első teendő a tüdők átlélegeztetése 100% O2-vel, majd a SpO2 rendeződése után a trachea

szívása úgy, hogy közben a beteget nem vesszük le a gépről. Szíváskor a tubusösszekötőn (a tubust a

légzőkörrel összekötő toldalékon) bevezetjük a szívókatétert, és a szívást csak akkor végezzük, amikor a

katétert már kifelé húzzuk. A szívás nem tarthat tovább, mint 10-15 mp. Ellenkező esetben, ha nem

rendezem a hipoxiát, hanem a hipoxiás betegnél végzem a trachea szívást, a betegnél másodpercek alatt

súlyos hypoxia léphet fel, ugyanis a szívással még a maradék O 2-től is „megfosztom” a beteget, aminek

bradikardia, de akár aszisztolia, vagy kamrafibrilláció is lehet a következménye.

Légzési fizioterápia: A lélegeztetett betegek légzőtornája, a tüdők átlélegeztetése kiemelt jelentőségű a

sikeres respiráltatás, a szövődmények kivédése és a gépről való leszoktatás céljából. Amennyiben a

légzésszám>30-35/min és a Vt<15ml/ttkg, alveoláris collapszus hajlam, FRC csökkenési tendencia,

atelectazia, váladékretenció, bronchopneumónia áll fenn, az O2 inhalációt légzési fizióterápiával esetleg

CPAP lélegeztetéssel kell támogatni.

Fizioterápia metódusai

1. Légúti obstrukciót okozó váladék eltávolítása:

 Passzív technikák

 Poszturális drenázsnál a beteget naponta többször olyan testhelyzetbe pozícionáljuk, amely mellett a

bronchusváladék eltávolításához a gravitáció is besegít ahörgőágak anatómiai lefutása alapján. A

váladéktranszport elősegítése a gravitáció segítségével.

 Ütögetés, vibrálás a váladék leválasztása a hörgőfalról

 Manuális kompresszió a kilégzés intenzitásának növelése

 Váladékszívás orron, tubuson, tracheostomán keresztül, súlyos esetben bronchoszkóppal és bronchialis

lavage alkalmazásával

 Aktív technikák

 Aktív, ciklikus légzéstechnika

 Autogén drenázs

 Pozitív kilégzési nyomás (PEEP)

2. Inhaláció: a gyógyszerek hatásának biztosabb elérése végett alkalmazzuk, a légutak nyálkahártyájának

inhalációval való „gyógyítását” azaz a váladékkiürülés serkentését. Inhaláltathatunk ultrahangos

porlasztóval, valamint a lélegeztető gépek párásító tartályán át.

3. Non-invazív lélegeztetési eljárások alkalmazása:

Ilyen lehetőség a CPAP és JET respiráltatás használata.

CPAP: csutorás módszerrel használható, aminek a lényege az, hogy a beteg légúti nyomása emelkedik,

ezáltal kinyílnak az alveolusok és kisebb erőfeszítéssel sikerül a betegnek a besűrűsödött váladékát kiüríteni.

JET: magas frekvenciájú rezgés hatása segíti a beteg váladékának a kiürülését. A működés közben a

respirátor folyamatosan párásítja a légutak nyálkahártyáját ezzel oldva a besűrűsödött nyákot. Használatához
JET – katétert vezetnek le a légutakba (a katéter egy vékony műanyag csövecske, aminek az alsó végén apró

perforációk vannak, és a vége le van kerekítve).

Lélegeztetés lehetséges szövődményei:

 intubációs szövődmények: tubus elmozdulás, kicsúszás, elzáródás, cuff – hiba

 pulmonális szövődmények: atelectázia, barro – trauma (PTX, subcután emphiséma), oxigén mérgezés,

infekciók, hypoxiás károsodás

 gastrointesztinális szövődmények: vérzések, ulcus, perforáció, atónia

 folyadék – elektrolit és sav – bázis zavarok

 extubálás utáni szövődmények: tracheomalacia, tracheastenosis, tágulat, n. recurens paresise

Lélegeztető gépről való leszoktatás:

 korai, már a kezdeti időtől legyen a cél a mielőbbi leszoktatás

 a célunk a spontán légzés megtartása és támogatása legyen

 kerüljük el a szövődményeket, mellékhatásokat

 a szedálást leszoktatás előtt 24 órával meg kell szüntetni

 a leszoktató program használata: SP, MMV, PAV

 minél korábban extubáljuk a beteget, és inkább a non-invazív lélegeztetést részesítsük előnyben

 mihamarabbi mobilizálás, fizioterápia, fektetés, köhögtetés

 a leszoktatás ne általános, hanem személyre szabott ütemű legyen

Leszoktatás menete:

 beteg állapotának rendezése

 24 órával előtte a szedálás megszüntetése

 éjszaka nyugodt alvás biztosítása, és reggel kezdjük el a leszoktatást

 FiO2 = 40%-al, extubálás után pedig oxigénterápia

 fokozatos nyomástámogatás, frekvenciacsökkentés

Leszoktatás:

A leszoktatás stratégiája: a megkezdése előtt bizonyos kóros állapotokat rendezni kell (pl. anaemia,

hypotonia, sav-bázis zavarok, kóma stb). A beteget szorosan kell monitorozni, lépcsőzetesen szoktatunk le.

A megkezdés előtt 8 órával a szedatívumot ki kell hagyni. Gyakori vérgáz ellenőrzés, a beteg általános

megfigyelése (bőrszín, pulzus, vérnyomás, köröm, nyirkosság, tudatállapot) ellenőrizni kell. Segít a

fizioterápia (inhaláció).

 pozitív nyomású lélegeztetés, I:E arány (1:1,1:3) PEEP: 5-10 vízcm

 folyamatos pozitív nyomású lélegeztetés: I:E (1:2), PEEP: 5 vízcm
 spontán légzés támogatása
 BIPAP, CPAP

Extubálás feltételei:

 éber, jól kooperáló beteg

 spontán légzés megtartása, hosszabb időn át, stabilan

 nem látszanak a kifáradás jelei

 a légzésszám nem emelkedik

 nem áll fenn aspiráció veszélye

 nem lesz műtét rövid időn belül

 

Sikertelen leszoktatás okai:

 központi idegrendszeri okok: gyógyszerhatás, agyödéma, légzőközpont aktivitása csökkent

 légzőizmok betegsége, bénulása

 HTX, PTX, elégtelen köhögés, pulmonális elégtelenség

 sepsis, MOF, láz stb.

A következő jelek esetén szükséges a további lélegeztetés: légzésszám nő, nyugtalan a beteg, tachycardia

fokozódik vagy bradycardia lép fel, RR nő vagy esik, vércukor csökken, PaO 2 csökken, mélysóhaj reflex

elégtelen, váladékretenció alakul ki, ischaemiás jelek rosszabbodnak az EKG-n, PaCO 2 nő, respiratios vagy

metabolikus acidosis alakul ki, mellkasi-hasi paradoxia fokozódik.

Lélegeztetett beteg megfigyelésének és ápolásának specialitásai

A beteg folyamatos észlelést, intenzív megfigyelést igényel. A tubus átjárhatóságának és pozíciójának

ellenőrzése, a tüdők feletti hallgatózás, a beteg színe, körmei, bőre, általános állapota, eszmélete, tudata és

viselkedése értékes támpontot adnak. A vitális paraméterek folyamatos mérése, invazív vérnyomásmérés,

CVP mérés, a folyamatos Kapnográfia és EKG monitorozás kiemelt jelentőségű. Trachea leszívás közben

bradikardia, arrithmia léphet fel, ezértfontos a pulzus monitorozása. Az orvos által beállított respirátor

paraméterei (volumen, frekvencia, O2 koncentráció, be- és kilégzési nyomás, be- és kilégzés aránya,

párásítás, dinamikus kompliance), a gázanalízis adatai, az esetleges szövődmények folyamatosan

figyelendők és rögzítendők. Naponta mellkas Rtg elvégzése lehet szükséges. Rutin labor vizsgálatok,

mikrobiológiai mintavételek és vizsgálatok és gyakori artériás vérgázanalízis szükséges. Széklet és vizelet

okkult vérzésének vizsgálatát mindig végezzük el. Folyadékmérleg pontos vezetése. Ionháztartás

felügyelete. Eszméletlen beteg rendszeres folyadékpótlása, klinikai táplálása, mint ápolási alapok is

fontosak.
Ismerni kell a legfontosabb életveszélyes szövődményeket és azok elhárítási módját:

 tubus, ill. tracheakanül hirtelen teljes elzáródása, stenosisa: gyors tubus ill. kanülcsere, hörgőöblítés,
bronchoscopos leszívás

 tracheostoma-vérzés: tubus helyzetének változtatása erőteljes pulzációnál, vérzéskor felfúvóballon

tömítettségét ellenőrizni, vér leszívása, öblítés, vérzéscsillapítás

 pneumothorax: a feszülő Ptx detenzionálása, a légmellet drenálni kell

 szöveti emphysema: ptx-hez hasonló lélegeztetési barotraumákhoz soroljuk

 mellkasi folyadékgyülem esetén mellkaspunkcióval történő leszívás.

Leggyakoribb ápolási feladatok, az intenzív osztályokon:

 a légutak szoros ellenőrzése és fenntartása, a tubus pozíció és átjárhatóság ellenőrzése, a légúti váladék
szívása zártrendszerű szívóval, légzési fizioterápia.

 oxigén-, inhalációs terápia, gépi lélegeztetés, ezek hatékonyságának követése

 a beteg vitális paramétereinek szoros monitorozása (invazív monitorozás), és dokumentálása, naponta

legalább egyszer 12 elvezetéses EKG készítése

 az elrendelt gyógyszeres- és folyadék terápiák kivitelezése speciális gyógyszeradagoló és infúzióadagoló

pumpák kezelése

 a beteg tudatállapotának, szedáltsági állapotának követése

 táplálkozási szükségletbiztosítása, klinikai táplálás, enterális / parenterális

 bevitt és ürített folyadék pontos vezetése, 12 – 24 óránkénti összesítése (folyadékegyenleg), szükség

esetén óradiurézis vezetése

 seb – kötéscsere szükség szerint, sebdrainek, sebváladék megfigyelése

 naponta többször laboratóriumi kontrollok az orvos utasítása alapján

 naponta a katéter zsákok, szívók, drainek, szerelékek cseréje

 szükség esetén az invazív (kanülök) eszközök cseréje, működésük ellenőrzése

 a tartós fekvés szövődményeinek kivédése

 az ápolási folyamat pontos dokumentálása

Zártrendszerű szívó

Naponta legalább egyszer, de szükség esetén többször is teljes mosdatást kell végezni.

A bőrápolás naponta többször is a bőr állapotától függően elvégzendő. A bőr állapota (pl. nyomási fekély,

gomba, allergia) döntően meghatározza a használandó anyagokat. A hajápolás, mosás szükség szerint

végezzük el, szennyeződés, izzadás, láz esetén akár naponta is. A fésülés naponta történjen meg.

A szemápolást eszméletlen betegnél 2 óránként végezzük el, mert a szem fiziológiás öntisztulása kiesik,

ezért kiszáradás, gyulladásos reakció léphet fel. A szem tisztítása steril géztörlővel és steril fiziológiás NaCl

oldattal történjen kívülről – befelé a könny-orrcsatorna irányába. Eszméletlen beteg esetén a szem

kiszáradását megelőzhetjük speciális fedésekkel is.

A szájápolás a klimatizált intenzív osztály, a légutakban lévő eszközök, a gyomorszonda miatt gyakran

szükséges, speciális szájápoló készítményekkel (Pagavit pálca, nyálkahártya fertőtlenítő

oldat). Fogmosás mindig a beteg saját fogkeféjével vagy speciális szívórendszerhez csatlakoztatható

fogkefével naponta végezzük el még az eszméletlen betegnél is.

Az intenzív betegek korai mobilizációjával megelőzhető a tartós fekvés okozta károsodások kialakulása.

Ma már lehetőség van speciális ágyak használatára, ami a kialakuló szövődményeket minimalizálhatja. Az

intenzív osztályos betegek fokozottan veszélyeztetettek a nyomási fekély kialakulásában, hiszen vitális

funkcióik labilisak, így a perifériás keringésük is rossz, valamint a betegmegfigyelésre használt eszközök is

fokozzák a kialakulás kockázatát. (drót, cső stb.) A kontraktúrák kivédése céljából a beteget fiziológiás

középállásba kell fektetni

Az intenzív osztályos betegeknél gyakran fordulnak elő a székletürítés zavarai, amit az ápolónak

figyelemmel kell kísérni (hasmenés, székrekedés) és az orvossal megbeszélve megfelelő terápiás eljárásokat

kell bevezetni a gondok megoldására.

Diarrhoea oka lehet pld. a szondatáp nem megfelelő adagolása, acut infectiós betegség, antibiotikum

mellékhatás. Az obstipatio oka lehet pld mozgáshiány, posztoperatív bélparalysis.

Az intenzív ápolást igénylő betegnél gyakran találkozhatunk igen magas, illetve igen

alacsony testhőmérséklettel, ezért kiemelt jelentőségű a testhőmérsékelt folyamatos monitorozása és a

szükséges terápiák (hűtés, melegítés) kivitelezése.

Pszichés vezetés, lélek-ápolás

 Ha nem indokolt, a beteget nem altatják, szedálását optimalizálják, lehetőleg a Ramsay-score szerint.

 Az altatott/szedált beteg is hall, ezért beszélni kell hozzá, és minden beavatkozást (fizikális vizsgálat,

injekció beadás, mosdatás stb.) annak végzése előtt közölni kell vele.

Tracheostomás beteg ápolásának specialitásai

A tartós gépilélegeztetés esetén a lélegeztetés 5-7. napján gyakran tracheostoma készítése szükséges a

lélegeztetés, a gépről való leszoktatás és az ápolás hatékonyságának növelése céljából.

A tracheotomia műtéti beavatkozás, a légcső megnyitása sebészi vagy percután technikával, amelynek célja

a szabad légút biztosítása és az alsó légút aspirációtól történő védelme. A megnyitás után a nyílás a

tracheostoma, mely lehet ideiglenes vagy végleges.

Indikációi: szabad légút biztosítása, eszméletlenség, sikertelen intubáció, súlyos arckoponya sérülés, a száj-

garat súlyos égése, marásos sérülése, felsőlégúti elzáródás, anaphilaxiás reakció vagy más sürgőségi állapot

miatt, illetve tartós gépi lélegeztetés.

A tracheostomiás szettek:

3 részes kanül: külső kanül cső, melyet a légcsőbe vezetnek, az obturátor (elzáró betét) a végén lévő záró

dugóval a külső kanülcsőbe illik, a külső kanül rögzítése után eltávolítják és a belső kanül cső az obturátor

helyére illesztik be. Az egykanülös készletnél nincs belső kanül.

Mandzsettás kanül, melynél egy levegővel felfújható ballon tömíti a légcső és a kanül közötti teret, ezt

leggyakrabban gépi lélegeztetés során alkalmazzák. Előnye, hogy csökken a holttér, a beteg könnyebben

lélegeztethető, a légúti váladék eltávolítása könnyebb. Amennyiben a beteg állapota megengedi a szájon át

történő táplálás is lehetséges. Speciális szelepet helyezve a kanülvégre a beteg beszélni is képes. A trachea
ballon decubitációja miatt, ma már két ballonos kanült alkalmaznak, így a kanül ballonok váltakozó időben

vannak felfújva és leengedve.

Tracheostomia szövődményei: vérzés, váladék aspiráció a tüdőbe, asphyxia a kanül elzáródás miatt,

atelektázia, ptx.

Az ápoló feladatai tracheostomás beteg ápolása során: a szabad légút biztosítására irányuló ténykedések,

belégzett levegő párásítása, szívókészülék készenlétben és karbantartása, működésének ellenőrzése, steril

szívó katéter készenlétben tartása, gyakori leszívás, tracheostomia gyakori ellenőrzése szövődmény

irányában, beteg testhelyzetének gyakori változtatása. Gyakori szájápolás, a nyálkahártya nedvesen tartása.

Megfelelő táplálék felvétel biztosítása. Ideiglenes stoma esetén segíteni a leszoktatásban: időnként lezárni a

nyílást, figyelni a légszomjat és az esetleges szorongást, ha 24 órán át tűri a beteg, eltávolítható a kanül és a

nyílás magától gyógyul. Tartós stoma esetén a beteget és családját megtanítani a stoma gondozására, kanül

ellátására.

A gépilélegeztetett beteg ellátása megfeszített, sajátos, és komplex ellátást jelent, melynek alkalmazására a

beteg életét közvetlenül veszélyeztető súlyos állapotokban kerül sor. Feladata intenzív kezelés, intenzív

megfigyelés és intenzív ápolás egyidejű nyújtása.

Mindig tartsuk szem előtt, hogy a beteg fertőzőnek tekintendő, ezért a korszerű védőeszközök alkalmazása

kiemelt jelentőségű az ellátás valamennyi tagja számára!