ZP3. 4:5.

2 - Válassz ki egy olyan – irodalmi vagy nyelvtani (nyelvészeti) – témát, amely nem
szerepel a tantervben. Dolgozd ki az elképzeléseidet arra vonatkozóan, hogy ezt miért és hogyan
kellene tanítani.

Fordításelmélet – híres magyar fordítók

A fordításelmélet olyan irodalmi témakör, amellyel véleményem szerint nem

foglalkoznak eleget az iskolában, az irodalomoktatásban. Egyik egyetemi órán döbbentem rá
arra, hogy az emberek – beleértve engem is – mennyire nincsenek képben azzal, hogy akár
kedvenc könyvüket ki fordította magyarra. Számos magyar írót ismerünk, de fordítókat szinte
alig, pedig az ő munkájuk legalább annyira becsülendő, mint az íróké. Véleményem szerint egy
ember irodalmi műveltségéhez az is hozzátartozik, hogy ismerjen fordítókat, fordítási
elméleteket. Emellett egy adott költő vagy író (pl. Babits vagy Kosztolányi, akik mellesleg a
tanterv részei) munkássága és műveszete felől is fontos és releváns lehet tudni, hogy milyen
nyelveket ismertek, miket fordítottak, az irodalom milyen idegen nyelvű művek magyar
fordítását köszönheti nekik. Valamint azt is meg kellene tudják, hogy a fordítás milyen
nehézségekkel és szépségekkel is jár egyaránt.

Javaslatom szerint a tantervbe kellene iktatni a fordítás elméletének rövid ismertetését,

valamint a leghíresebb magyar fordítók munkásságát, fordított műveiknek legalább említés
szintén történő ismeretét. A téma 6 órát ölelne fel, és a tizenkettedik osztályos tantervbe
iktatnám be, második félévbe, amikor a diákok már tanulták a klasszikus modernség, illetve a
későmodernség képviselőit is, ugyanis nagyon sok híres magyar fordító ebben az időszakban élt.
Hat óra véleményem szerint épp elég lenne arra, hogy a lényeget érintően beszélhessünk az
összes fordításhoz kapcsolható magyar vonatkozású íróról, akár irodalomtörténeti lapról.

Az első óra magáról a fordításról szólna. Arról, hogy miért élnek olyan szereotípiák a
köztudatban, miszerint a fordítások rosszak, akár hogy veszéllyel vannak a magyar nyelvre
nézve.. Itt említeni lehetne néhány olyan fordításelméleti kérdést és problémát, mint a forma
vagy a tartalom elsőbbségének kérdése a fordítás során, vagy a fordítások kultúrába ágyazásának
kérdése. Ehhez a témához ajánlanám a pedagógusnak
  Heltai Pál: A fordító és a nyelvi normák III. című tanulmányát
 Klaudy Kinga: NYELV ÉS FORDÍTÁS.Válogatott fordítástudományi tanulmányok
 Rába György: A szép hűtlenek
 Benő Attila:Igei jelentés és fordítás
 A magyar–angol versfordítás néhány lexikai kérdése

Érdemes rávilágítani arra, hogy a fordítás nagyon fontos egy transznacionális irodalom illetve a
világirodalom kialakításában. Ha nem lennének fordítóink, nem ismernénk csak a magyar
irodalmat, nem látnánk be más kultúrákba a könyvek által.

A második órán elkezdődhetne a magyar fordítók munkásságának ismertetése, ami 4 órán

keresztül tartana. Ez a 4 óra a kiemelt híres magyar fordítók munkássága mellett más fordítás-
párti magyar irodalmárokról is fog szólni, pl. Brassai Sámuelről és Meltzl Hugóról, s a közös
poliglott lapjukról, az Acta Comparationis Litterarum Universarumról. A lap elveit röviden kell
ismertesse a tanár, ki kell térjen arra, hogy ez a lap mennyiben járult hozzá a fordítások
emancipálásához és a világirodalom értékelésének növekedéséhez Magyarországon. Ajánlott
irodalom:

 Szabó Levente: Az összehasonlító irodalomtudomány kelet-európai feltalálása és

beágyazottsága az 1870-es években:az Acta Comparationis Litterarum Universarum
 David Damrosch: A Weltliteratur kultúrpolitikája. Goethe, Meltzl és az összehasonlító
irodalom kezdetei

A lap rövid ismertetése után konkrétabban vizsgáljuk a magyar irodalom fordítóit. Sorra
beszélünk Károli Gáspárról, és a Biblia fordításáról, Arany Jánosról és fordításairól (főként
Shakespeare- fordításairól), Faludy Györgyről (és főként Villon-fordításairól), Kosztolányi
Dezsőről (Moliere-fordításokra kitérve, de itt érinteni kellene az Alice Csodaországban – Évike
Tündérországban kérdést), Karinthy Frigyesről (kiemelve a Micimackót), Babitsról (kiemelve az
Isteni színjátékot), Tóth Árpádról (főként Baudleaire-fordításairól), Szabó Lőrincről
(Shakespeare-fordításairól), Szobotka Tiborról (Alice Csodaországban-ról), Makai Imréről
(Dosztojevszkij-fordításokról). Ide szakirodalomként ajánlom :

 Szabó András: Tévedések és tévutak a Károlyi Gáspárral és a Vizsolyi Bibliával

foglalkozó szakirodalomban
  Józan Ildikó: Nyelvek poétikája.Alice, Évike, Kosztolányi meg a szakirodalom és a
fordítás
 Csiszár Gábor:Költői szerepek és imázsalkotás Faludy György életművében
 Mátyus Norbert: Babits és Dante.Filológiai közelítés Babits Mihály Pokol-fordításához
 Mezei Gábor: Tükör, fordítás, idegenség. William Shakespeare és Szabó Lőrinc
szonettjei
 Papp Attila Zsolt: Faludy legnagyobb kalandja: az átköltött Villon

A felsorolt írók legtöbbjét már ismerik a diákok, akiről nem tanultak, arról röviden beszél a
tanár, néhány fontos információt ismertet. A felsorolt írók fordítási nézeteit ismerteti a tanár,
majd a legtöbbet fordított szerzők tekintetében megvizsgálnak 1-2 verset/művet. Az a tanár
választására van bízva, hogy melyiket. Egyedül Kosztolányinál van kikötve, hogy beszélni kell
az Alice- fordításáról, s ezzel szembeállítva Szobotka Alice-fordításáról is. Károlinál ugye
egyértelmű, hogy a Bibliáról lesz szó, Babitsnál fontos az Isteni színjátékról beszélni,
Karinthynál Micimackóról. A többi fordító esetében választható a megvitatanadó mű. A magyar
fordítók esetében érdemes pár szót szólni a fordított szerzőkről, művekről is: kitérni pl. Dante
középkori nyelvezetének fordítási nehézségeire vagy arra, hogy Micimackó magyar
nyelvterületen nagyobb sikereket ért el, mint az eredeti angol mű. Ezek által az információk által
rávilágíthat a tanár arra, hogy mennyire töredelmes munka a fordítás, és mennyire megváltozhat
egy mű, ha egy másik nyelv és kultúra közegébe helyezzük.

Az utolsó, hatodik óra egy összefoglaló-ellenőrző óra lenne, mely során kooperatív
módszerek segítségével összegeznénk a tanult leckéket. Használhatnánk például a kerekasztal
módszert, miszerint elindítunk egy lapot, amit körbeadunk és ahova sorra mindenki felírja, hogy
miért fontosak a műfordítások. De akár dobj egy kérdés technikával is leellenőrizhetnénk, hogy
melyik magyar irodalmár mit fordított leginkább. A füllentős módszer is megfelelő lenne a
tanultak ellenőrzésére, ahol a diákok két hihetetlen, de igaz tényt állítanak, majd hozzátesznek
egy másik tényt, ami nem igaz, de hihetőnek tűnik, majd sorban elmondják a három állítást a
csoporttársaknak, megpróbálják őket becsapni. A leckecsoportot egy értekező fogalmazással
szereném zárni, amit mindenki otthon kell megírjon, de jegyet kapnak rá. Az értekezést a
következő kérdéssor mentén haladva kell megírni:

− Miért fontos a műfordítások szerepe?

 − Miért volt újszerű és mit hirdetett az Acta Comparationis Litterarum Universarum?
− Melyik fordításelméleti nézettel értesz egyet?
− Inkább Szobotka vagy inkább Kosztolányi Alice- fordítását olvasnád el?
− Melyik fordító munkássága tetszett a legjobban?
− Te hogyan fordítanál, ha fordító lennél?

A kérdéssor lefedi a tanultakat, a fogalmazásokból a tanár láthatja, mennyire értették meg a

diákok a leckéket, ha esetleg hiányosság merül fel több helyen is, vissza lehet még térni és ki
lehet egészíteni a problémás részeket.

Az órák leginkább megbeszélés jellegűek lennének, a tanár csupán az anyag elméleti

részét adja le, de a fordításokat, a konkrét műveket közösen beszélik meg a diákokkal, véleményt
nyilváníthatnak a tanult művekkel kapcsolatban, érvelhetnek nézeteik mellett (pl. a két
fordításelméleti elv alapján). Pókhálóábra, T-táblázat mindenképp használatos. Mivel
ismeretátadó órákról beszélünk, az első öt órán nincs olyan sok lehetőség kooperatív technikák
alkalmazására, de az összegző órán csakis kooperatív módszereket használva ismételjük át az
elmúlt órák tartalmát. Ajánlott szakirodalom:

 Spencer Kagan - Kooperatív tanulás