5- Nemzeti identitás (nacionalizmus kutatás, elméletek)

• Mi a nemzet?
• Hogyan jött létre?
• Kik lehetnek a „tagjai”? Hogyan? Miért?
• Ki válaszolhatja meg ezeket a kérdéseket?
• Mi a következménye a válaszoknak?

Nacionalizmus-kutatás
• 1983-as év ezen a területen jelentős, az idézett 3 könyv akkor jelent meg
• Ernest Gellner: Nations and Nationalism
• Erik Hobsbawm: The Invention of Tradition
• Benedict Anderson: Imagined Communities (‘Elképzelt közösségek’)

A nacionalizmus-kutatás dilemmái
• Alapkérdése: hogyan lehet hogy a mai államok nemzeti és/vagy etnikai alapon szerveződnek
(Most nem értjük, hogy miért kérdés, pedig régebben nem ilyen alapon történt a
szerveződés). Most már úgy nézünk vissza rá, mintha a nemzeti alapon való szerveződés
kezdetektől természetes lenne – a nemzeti alapon való szerveződés jellegzetessége, hogy
saját magát öröktől valónak tünteti fel. →vö. 18. század dinasztikus elven, vallási alapon,
rendi-jogi státusz alapján szerveződő társadalmait. Középkori államiság - az uralkodóknak
legtöbb esetben nem volt nemzetiségük, ők az arisztokrácia egyetemes, univerzális rétegéhez
tartoztak. Nem létezett az a típusú nacionalizmus, ami aztán lesz.
• Ez egy csomó dilemmát felvet, pl. hogy mi alapján mondható egy nemzet, nemzetnek? Vagy
hogy létezik – e a nemzetnek egy ideáltípusa vagy inkább beszélhetünk a nemzetté válásnak a
különböző útjairól? Hogy ez mennyire ragadható meg egyáltalán közös folyamatként?
• A nacionalizmus itt most csupán azt jelenti, hogy a nemzet lesz a közösség nagy integratív
jellege!!
• Objektív (külső kritériumok pl. közös nyelv, történelem, vallás alapján) vagy szubjektív: ha a
hozzátartozók érzik és vallják odatartozásukat
• Különféle nemzet-tipológiák (francia, német)

Nemzet vagy nacionalizmus?

• A legnagyobb kérdés, hogy létezett-e a nemzet már a nacionalizmus előtt is? A nacionalizmus
teremtette meg a nemzetet, vagy nemzet a nacionalizmus előtt is volt? A 19. sz. polgári
forradalmaihoz kötődik. Létezik-e nemzet a kapitalizmus előtt is?
• Tehát a kérdés feltevés: Az államok a modern korban kezdenek nemzeti alapon
intézményesülni VAGY: társadalom a civilizáció kezdete óta nemzeti vagy etnikai alapon
szerveződik
• Erre válaszul különböző elméletek vannak: Etnoszimbolista elméletek vs. konstruktivista
elméletek

Etnoszimbolista elméletek
• létezett egy etnikai mag, nemzeti tudat a modern kort megelőzően is (kapitalizmus előtti kort
érti), és ennek az etnikai magnak a mítoszai, szimbólumrendszerei váltak meghatározóvá a
későbbi nemzetek számára

1
 • Tényként elfogadják, hogy a 19.sz.i modernitás nagy társadalmi változásokat hozott (a
kapitalizmus globalizálódása) , de ők azt mondják, hogy nem ez eredményezte a nemzet
létrejöttét

Nacionalizmuselméletek- konstrukcionalista elmélet

• A nacionalizmus logikája szerint az adott területen – egy államban – élőknek kulturálisan
(nemzetileg) homogén társadalmat kell alkotniuk.
• a „nemzet” egy adott folyamat, társadalmi átalakulás, a modernizáció eredménye. A
kapitalizmus az a gazdasági rendszer, ami miatt tulajdonképpen a korábbi közösségek
elkezdenek nemzeti alapon szerveződni, ez a modernitással van összefüggésben.
• A modern társadalomnak szüksége van homogén munkaerőre, nemzeti alapon
intézményesíti a társadalmat
• Ennek jegyében lesz nemzetiesített oktatási rendszer, kultúra, államigazgatás- fő pillérei
lesznek a nemzetállamoknak
• Államideológia, társadalomszervező elv, vagy gyakorlati kategória, kognitív keret
• Nem az a kérdés, hogy mi a nemzet, hanem az, hogyan működik (vö. Brubaker, F. Barth)

Benedict Anderson: Elképzelt közösségek (1983)

• az ismeretlen katona sírjával indít – közismert jelenség, mivel mindenhol van ismeretlen
katona sírja, ahol van nemzetállam. Ezek üres sírok. Ilyen értelemben univerzálisak, mert
hozzá tartozik a nemzetállamokhoz ez a fajta szimbólum. Azt mondja erre Anderson, hogy az
ismeretlen katona sírja üres, de mégis egy síremlék (ráadásul nemzeti), és létezik az a
kognitív képesség, hogy azt a sírt be tudjuk tölteni imagináriusan, valami oda be van temetve,
valami, ami eredendően szakrális és valami, ami inkább a spiritualitással kapcsolatos, mint
mással. És ez egy jó metafora arra a képződményre, ami a nemzet – ez az ismeretlen katona.
Azt mondja, hogy a nemzet alapvetően egy kogníció, egy megismerési mód, amit képesek
vagyunk elképzelni →
• A legkisebb nemzet tagjai sem ismerhetik meg a nemzet tagjainak többségét, elméjükben
mégis létezik annak a képe, hogy egy közösséghez tartoznak →
• A nemzet „elképzelt politikai közösség, melynek határait és szuverenitását egyaránt
veleszületettnek képzelik el.”
• Ilyen értelemben behatárolt: véges határokkal rendelkezik, a határvidéken túl pedig más
nemzetek vannak.
• a nemzet a véletlenszerűséget sorssá teszi (kapcsolatot teremt a halottak és meg nem
születettek között), örökkévaló (a határtalan jövőbe tart)
• De akkor is közösség marad, vagyis független a közösségen belüli különbözőségektől
(osztálybeli, vagy vallási kül. stb..), egyenlőtlenségektől és kizsákmányolástól. Anderson
szerint a nemzetet mindig összeköti egy ilyen mély, horizontális bajtársiasság. Pl. háború
esetén nagyon sokan képesek hősi halált halni a nemzetért (önfeláldozás), vagy egy olimpia
során sokan képesek lelkesen szurkolni a saját nemzetének.
• Eredete alapján érdekes, hogy a nacionalizmus nem politikai ideológia, hanem alapvetően
egy kulturális rendszer, és inkább a valláshoz lehet hasonlítani, mint egy ideológiához. Azt
mondja az Anderson és azért érdekes az elmélete, mert szerinte a nemzetek kialakulása az
több tényezőnek az összjátékának köszönhető. És igazából nem tudatos folyamat, hanem ami
nyilván összefügg a kapitalizmus létrejöttével és a csomó olyan technológiával, ami a
kapitalizmus által jön létre. Különös fontosságot tulajdonít a könyvnyomtatás
megjelenésének.
2
 • Így is nevezi ezt a fajta kapitalizmust, hogy nyomtatási kapitalizmus, ami egy olyan
technológiai vívmány, ami segít beindítani azokat a folyamatokat, hogy a korábbi ilyen
integratív eszközök lecserélődnek a nemzetre
• Anderson szerint a nacionalizmus születését úgy érthetjük meg, ha szembeállítjuk azzal a két
nagy kulturális rendszerrel, integrációs elvvel, amit felváltott, ez pedig a vallási közösség és
dinasztikus állam volt.

Vallási közösség és dinasztikus állam

• Hogy e kettő legitim módon fennmaradhasson minden vallási közösségben és dinasztikus
államban van egy szent nyelv , ami attól szent, hogy van egy ilyen privilegizált hozzáférése a
kozmoszhoz, az istenekhez, a világ spirituális elrendezőihez, vagy a hatalomnak az égi
rendjéhez. Ez a szent nyelv mindig írott nyelv, az írott szöveg birodalmába tartozik
• (Anderson távol-kelet kutató, és azt tanulmányozza, hogy ott az integrációs példa hogyan
ment végbe. Felesége magyar, ezért sok magyar példája van)
• A szent nyelv legitimizálja a dinasztikus uralkodót, mint akinek a hatalma a világ kozmológiai
elrendezéséből ered (istenségtől). Európában a szent nyelv a latin, de minden más
kultúrában megjelenik a szent nyelv, ami szakrális.
• Ilyen értelemben az írástudó kétnyelvű, közvetítő funkciót lát el az égi és a földi hatalom
között
• ami még a dinasztikus államokban a lényeges, hogy a szakrális reprezentációik (freskók,
domborművek, üvegablakok stb az az egyidejűség,) egyidejűek, univerzalisztikusak, és
anakronisztikusak. Nem utal az idő múlására, pl. a kódexek díszes kezdőbetűje, ahol a
perspektívát nem jelölik, hanem egyszerűen a hatalmi különbségeket úgy jelölik, hogy valaki
vagy kicsi vagy nagy a képen. Ugyanúgy a Krisztus ábrázolásokon gyakran ábrázolják a kornak
megfelelő ruhákban a szent családot – ez senkit nem érdekel, ebbe beleférnek ilyen
anakronizmusok. Anderson azt mondja, hogy ez nagyon fontos, mert utal ezeknek a
világoknak az időszemléletére, és ez meg fog változni, amikor létrejönnek a nemzetállamok.

Ezek bomlása
• egyrészt amikor pl. Marco Polo találkozik a tatárokkal, és ott is van egy szent nyelv, ott is van
egy dinasztikus uralkodó), valahogy meg kell magyarázni, hogy ez hogyan lehetséges?
• Tehát a földrajzi felfedezések azok elkezdik gyengíteni ennek az unoverzalitásnak a
legitimációját
• Másrészt elkezd leértékelődni a szent nyelv, ez köszönhető a reneszánsznak, és a
könyvnyomtatásnak – innentől az irás-tudás már egy egyszerű technikai találmány,amivel
szélesedik az írók és olvasok köre. Sokkal szélesebb közösségek számára válnak elérhetővé
írott szövegek, mint korábban. Ezek a könyvek először a szent nyelven íródni, majd
elkezdenek anyanyelvi formában is megjelenni.
• Továbbá megváltozik az idő, mint olyan. Andersen azt írja, hogy a dinasztikus államokban az
idő az ún. „Messiási idő”: múlt és jelen szétválasztása idegen. Egyidejűség végig az időben. A 2.
eljövetel bármikor bekövetkezhet. Ellenben megjelenik a „homogén, üres idő”: időbeli
egybeesések véletlenszerűsége, megjelenik a templomtornyokon az óra – az idő mérése órával és
naptárral. Erre eddig nem volt szükség, ahol lényegessé válik a szakralitástól megfosztott idő
mérése. Ezeket Andersen egy folyamat részének veszi. Az idő egészen másfajta felfogását
terjeszti el →
Az idő
Az átmenet: a nemzet megjelenésének kulturális/kognitív előfeltételei
3
A szimultaneitás megjelenése: a regény
- omnipotens szerző/ mindent tudó olvasó nézőpontjából bemutatott egyidejűségek pl. pikareszk
regény
- napilap (amely kifejezetten a homogén , üres térrel operál) mint fikció: címlapon szereplő dolgok
közötti elképzelt kapcsolat. Az újságolvasás aktusa.

Itt visszaugrunk az ismeretlen katona sírjához, hogy hogyan alakul ki az a fajta fantázia, hogy oda
képesek vagyunk beképzelni valami szakrálisat, valami közöset? Anderson azt mondja, hogy a
nemzet elképzelhetősége azon múlik, hogy megszűnjenek azok az elképzelések, miszerint:
• Létezik egy nyelv, amely privilegizált hozzáférést biztosít az igazsághoz
• Az uralkodó isteni rendelés folytán gyakorolja a hatalmát, a társadalom eköré szerveződik
• Időfelfogás, ahol a kozmológia és a történelem (világ és ember eredete) azonos, tehát hogy a
történelem azonos a világ keletkezésének történetével és hogy akkor lesz vége, amikor vége
(EZT MONDTA!!! )

Tehát, ha ezek az elképzelések megszűnnek, akkor születhet meg nemzet!

• A nemzet, amelyiknek van egy anyanyelve, amelyik nem az univerzális igazsághoz, hanem
egyszerűen csak a beszédnek a közössége
• A feudalizmus bukásával összeköthető
• csomó technikai fejlődéshez és változáshoz köthető a nemzet születése
• Ennek eredménye, hogy a nemzet „születése” a gondolkodás módjának megváltozásához
kötődik (máshogy gondolkozunk az időről, térről, a világról és annak a rendjéről)
• Az az érdekes, hogy a 18. sz. végétől különféle történeti erők találkozása eredményezte a
nemzetet. Ez „modellszerűvé” vált, és gyorsan el kezd terjedni, a világ minden részén, mivel
bármely társadalmi közegbe átültethető. A francia forradalom által létrejött nemzet milyen
„ragadós”, aztán beindult egy forradalmi hullám Európa szerte, ami eredményezte a
nemzetállamoknak a kialakulását, még ha nem is polgári demokrácia formájában, de
megkezdődött a nagy változás.

Csepeli összefoglalása (kutatáshoz összefoglalta, nem az ő szavai) – hogy valóban egyetlen útja van-
e nemzetté válásnak. Vannak elképzelések, hogy hogyan lehet ezt a dolgot modellezni. Sokan azt
mondják, hogy nem egyetlen útja van, hanem vannak ideáltípusok, és azokat szedi össze

A nemzetté válás modelljei (már nem mondta el a hanganyagon)

Ideáltipikusok:
• Archaikus közösségből modern társdalom
• Az etnikai/vallási/rendi csoport hovatartozás miként transzformálódott nemzetivé
• A nemzetté válás 3 ideáltípusa: az államnemzet, a kultúrnemzet, az állampolgár-nemzet

Az államnemzet
• A tagság megszerezhető, kizárólagos kritériuma az állampolgárság
• A középkori államiság kellékei a nemzeti lét folyamatosságának hitét adják
• A nemzethez való tartozás rendi privilégiumból demokratikus joggá vált
• Az (állam)nemzetté válást megelőző társadalmi folyamatok:
- Szekularizáció

4
- Munkamegosztáson alapuló társadalmi rétegződés (osztálytársadalom) – „szerzett”
társadalmi státusok lehetősége
- Oktatási rendszer
ezek az (állam)nemzet létrejöttével új integráló tényezőkké válnak (mint közoktatás, nemzeti
nyelv, nemzeti kultúra)
A társadalmi konfliktusok gazdasági, ideológiai, politikai, vallási színekben jelennek meg – nem
etnicizálódnak (mert a nemzet keretei magától értetődők)

A „kultúrnemzet”
• A közép-kelet-európai nemzetfejlődés paradigmája
• Hiányos előfeltételek: nincs autonóm állam, töredezett, diszkontinuus modernizáció
• Autonómia híján a megkülönböztető sajátosságok hipotetikus hordozója a „nép” (Volk, népi,
paraszti kultúra)
• A nemzeti eszme nem követi, hanem megelőzi a modernizációs folyamatokat
• Nemzetépítő értelmiségi elit: nyelvművelés, az így „feltalált” nemzet normatív/etikai minőség
• Herder: a nemzeti nyelv kvázi szakrális nyelv, a nemzet dicső múltját, ősi hagyományát,
nagyságát és küldetését hordozza. Mintha a nyelvi azonosság lenne a nemzetfejlődés oka
(holott valójában: következménye)
• A „kultúrnemzet” az államnemzet tökéletlen verziója: kollektív patológia
• A térség állandó „politikai hisztériái” (Bibó)
• A nemzeti létezés állandó bizonytalansága
• Tökéletlen modernizáció (feudális és kapitalisztikus motívumok egyszerre), a társadalmon
belüli feszültségek etnicizálódnak

Az „állampolgár-nemzet”
• USA
• A nemzeti hovatartozás megszerezhető (bevándorlás)
• A bevándorlók valódi „sorsközössége”
• Individualizmus (hiszen a bevándorlás önmagában individuális aktus)
• Pragmatizmus, közösségi, a központi kormányzattal kapcsolatban állandó bizonytalanság