Az első világháborút lezáró békeszerződések

1) A háború alatti békekísérletek

A villámháborúnak induló háború állóháborúhoz vezetett, s ez a háború elhúzódásához járult
hozzá. Az elhúzódó háború miatt már 1915-től több kísérlet történt az elhúzódó háború lezárá-
sára, sikertelenül, mivel a felek nem voltak hajlandók lényegi engedményekre. A közvetítő tár-
gyalások (dán, amerikai, pápai) szintén hasonló okokból eredménytelenek maradtak. A legjelen-
tősebb békepróbálkozás az 1916-ban Ferenc József halála után trónra lépő IV. Károly nevéhez
fűződik, aki 1917 elején fordult az antanthoz (melyben javaslatot tett, hogy a Monarchia megtart-
hassa területeit), de kísérlete kudarccal végződött - az antant hatalmak elutasították az USA hadba
lépése miatt.
Wilson amerikai elnök 1918 elején 14 pontból álló békejavaslatot dolgozott ki. A híres wilsoni
pontok a szabad kereskedelmet és a nemzeti önrendelkezés elvét hirdették meg, a győztesek
igényeinek visszafogott megfogalmazása mellett. A béke tartós megőrzése érdekében Wilson ja-
vasolta a Nemzetek Szövetségének (Népszövetség) létrehozását, valamint kiállt a Monarchia
egységének a megteremtése érdekében. A békére vágyó tömegek körében népszerű javaslatokat
azonban a győzelemre törő ellenfelek egyike sem fogadta el. Később, a háborús vereség küszöbén
a központi hatalmak a wilsoni elvekre próbáltak építeni, de természetesen a győztesek még-
úgy se hajlottak a megegyezésre.

2) Béketeremtés nehézségei
A békekonferencia 1919. január 18-án vette kezdetét, azért mert ekkor alakult meg a Német-
császárság, ez a Németország megalázását jelentette. A konferencián a gyűlések a Párizs környéki
kis kastélyokban zajlottak. A legfontosabb döntésekben a négy nagyhatalom vezetői: Georges
Clemenceau (francia), David Lloyd George (brit), Vittorio Orlando (olasz), Woodrow Wilson
(amerikai) miniszterelnök volt döntő szava. A békekonferencián Japán nem képviseltette magát
annak ellenére, hogy győztes ország, egyrészt, mert nem akart beavatkozni az európai ügyekbe,
másrészt a Távol-Keleten volt érdekeltsége, ezért az 1921-22-es, washingtoni konferencián vett
részt.
A békekonferencián jelen voltak a kis győztes országok: Románia, Görögország, Csehszlová-
kia. Oroszországot (mert a bolsevikok a békéről szóló dekrétumukban elutasították a nemzetközi
rendelkezést, és kiálltak a világforradalom mellett) és a vesztes országokat nem hívták meg, csak
a békeszerződés aláírására, amit a nagyhatalmak eldöntöttek; ezért a békeszerződés nem más,
mint békediktátum.
Az első világháborút megelőzően a világhatalmi politikáját öt nagyhatalom (Nagy-Britannia,
Franciaország, Németország, Oroszország, Osztrák-Magyar Monarchia) egyensúlya határozta
meg. A világháborút követően ez az európai egyensúly szűnt meg: Oroszország és a Monarchia
felbomlott, míg Németország a világháború vesztes országa lett.
A kontinentális egyensúly újbóli megteremtése érdekében a békekonferenciának számos prob-
lémát kellett megoldania:
 Német kérdés: a legyőzött Németországot a győztesek továbbra is veszélyes nagyhatalomnak
tartották, ezért szerették volna tartósan megfosztani erejétől. A gyengítés mértékében Nagy-Bri-
tannia és Franciaország különbözött egymástól: Franciaország arra törekedett, hogy soha többé
ne legyen veszélyes számára, sőt Németország meggyengítésével az európai hegemóniát akarták
visszaszerezni. Anglia viszont Németországot kevésbé kívánta meggyengíteni, hogy megmarad-
jon az európai egyensúly. Clemanceau Elzász-Lotaringiát, a Rajna-balpart független állammá
nyilvánítását, és a Saar-vidéket jelölte meg a francia igények minimumaként. A francia terjeszke-
dést Wilson és Lloyd George is mérsékelni kívánta: etnikai elvekre, a terület lakosságának német
többségére hivatkoztak.
Monarchia felbomlása: a Monarchiával kapcsolatos kérdések nem tartoztak a nagyhatalmi po-
litika elsődleges gondjai közé, és szakítottak azzal a felfogással, hogy a Monarchia az európai
egyensúly legfontosabb része. Így szabadjára engedték a Monarchia határain belül élő nemzeti-
ségek törekvéseit. Ezen törekvések eredményeképp a Monarchia felbomlásából több kisállam jött
létre: Románia, Ausztria, Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, Lengyelország. A létrejött államok-
nak kellett betölteniük a fék szerepét Németországgal szemben, de ezek az utódállamok nem vol-
tak erre képesek mivel az közöttük kibékíthetetlen ellentétek voltak az etnikai összetételük (hete-
rogén államok) miatt. Ellentétek ott keletkeztek, ahol az osztozkodás érdekei összeütköztek pl.:
Lengyelország és Csehszlovákia között Teschen, míg Olaszország és a Szerb-Horvát-Szlovén Ki-
rályság (későbbi Jugoszlávia) között Fiume esetében.
Orosz kérdés: az antant békeprogramja a volt cári birodalom népeinek önrendelkezési jogát is
meghirdette, de a megvalósulás nehézségekbe ütközött. Az antant nem találta meg a módját an-
nak, hogy az elhatárolódást tárgyalások útján rendezze. A megoldásra két út kínálkozott: az egyik
a szovjet/bolsevik kormány elismerése a békekonferenciára történő meghívása, és két- illetve
többoldalú megállapodások megkötése. A másik lehetséges megoldás: háborús méretű szovjetel-
lenes intervenció végrehajtása, s ennek eredményeképp a restaurált cári vagy a polgári kormány-
nyal a békeszerződés megkötése. Végül egyik megoldás sem valósult meg, mivel a cári birodalom
utóda a bolsevik Szovjet-Oroszország a kommunista ideológia alapján elutasította a békerendszert
a dekrétum miatt, illetve vezetői elkerülhetetlennek tartották a világforradalom kitörését, amely
elsöpri a békekonferencia által létrehozott nemzetközi rendszert.
Oszmán Birodalom: a birodalom felbomlásával kapcsolatos helyzetet rendezni kellett a Közel-
Keleten: az arab népesség függetlenséget, a zsidóság saját államot igényelt. A britek és a franciák
mindkettőt megígérték, de a térséget egymás között osztották fel. A felosztás során Nagy-Britan-
nia nagyon mohónak bizonyult, hiszen magának követelte Konstantinápolyt és a tengerszoroso-
kat, s szerették volna a törekvéseiket az Egyesült Államok is szavatolja. Wilson, aki az amerikai
közvélemény szerint túlságosan belebonyolódott az európai ügyekbe elutasította ezt a fajta ren-
dezést és kötelezettségvállalást.
Vesztes országok helyzete: a háborús pusztításoknak és a nagyhatalmi átrendeződéseknek kö-
szönhetően a vesztes országokban elszabadult az infláció; élelmiszerhiány következett be. Így
gazdasági válság és a szélsőséges irányzatok megerősödése is nehezítette a politikai rendezést.
Gyarmati térség problémái: a háború utáni rendezés Afrikát, Ázsiát és a Csendes-óceán tér-
ségét is érintette. A rendezés során előtérbe kerültek a német gyarmatok újra elosztásának kérdé-
sei. A területek újra elosztása során a santungi kérdés jelentette a legnagyobb problémát. A német

2
 gyarmati kérdés mellett a brit domíniumok ambícióinak megjelenését is rendezni kellett: Új-Gui-
neát, Szamoa-szigeteket illetve Német Délnyugat-Afrikát a britek közvetlenül az anyaországhoz
kívánta csatolni, de ebben a kérdésben végül is engedni kényszerült a brit kormány.

3) A békekonferencia megoldási gyakorlatai és elvei

A békekonferencián senki nem kérdőjelezte meg a wilsoni elveket, amit 1918. januárjában tett
közzé az USA elnöke. A konferencia a Wilson-i elvek alapján kívánta rendezni a felmerült prob-
lémákat: a nemzeti önrendelkezés elvét. A nemzeti önrendelkezés elvének megvalósulását több
dolog is befolyásolta: etnikai határok, gazdasági érdekek; stratégiai és politikai megfontolások;
valamint történelmi és földrajzi szempontok.
A győztesek egyetértettek abban, hogy a vesztes országoknak a tettükért vállalniuk kell a fele-
lősséget, ezért jóvátétel megfizetésével tartoznak a győzteseknek. A jóvátétel kérdését a konfe-
rencia nem rendezte teljesen, hiszen nem határozta meg, hogy a győztesek felé mennyit kell majd
a veszteseknek fizetni. A vesztes országokat emellett kötelezték flottájuk és légierejük leszerelé-
sére, csak korlátozott létszámú hadsereget tarthattak fenn, el kellett törölniük az általános hadkö-
telezettséget.
A békekonferencián legelőször Németországgal íratták alá a békeszerződést 1919. június 28-
án Versaillesben.
Németországot területi elcsatolásokkal is sújtották. Elvesztette Elzász-Lotaringiát, amit Fran-
ciaország kapott meg; a Saar-vidéket nemzetközi ellenőrzés alá helyezték 15 évre, Franciaország
felügyelete alá került. (jóvátétel gyanánt). A Rajna vidékét balpart 50 km-es övezetét demilitari-
zálták, azaz fegyvermentes övezetté nyilvánították. Németország nyugati határát illetően Anglia
engedni kényszerült követeléseiből (lásd a német probléma) mert, mert a török kérdést illetően
szüksége volt Franciaország beleegyezésére. Németország keleti határát illetően a koalíció aka-
rata érvényesült kisebb mértékben. Franciaország itt is Németország lehető legnagyobb megcson-
kítását követelte, és a lengyel igények, maximális kielégítését szorgalmazta. Az angol vétó miatt
sem az 1772-es határok teljes visszaállítására, sem az egyéb lengyel követelések teljes kielégíté-
sére nem került sor. Lengyel ország megkapta Nyugat-Poroszországot, Pomerániát, míg Danzigot
(Gdansk) szabad várossá nyilvánították, amit egy korridor választott el Kelet-Poroszországtól.
Felső-Sziléziáról pedig népszavazásnak kellett döntenie. Ez az utóbbi is angol érdek volt, mivel
a britek nem akarták, hogy a sziléziai szénbányák áruba bocsájtása veszélyeztesse középtávú ér-
deküket. Ezek területi veszteségek Németország legfejlettebb gazdasági központjait érintette. Ez-
zel is Németország gazdasági gyengítése volt a cél.
Gyarmati kérdés: elveszítette gyarmatait. Anglia és Franciaország megegyezett Togo, és Ka-
merun felosztásában, Kelet-Afrika nagyobb német gyarmatainak nagyobbik részét Anglia kapta.
A könnyű megegyezés Olaszország tartózkodó magatartása tette lehetővé, mivel figyelmét az
Adria térségére összpontosította. A német gyarmatok esetében a legnagyobb problémát santungi
kérdés jelentette. Erre a területre a japánok és a kínaiak is igényt tartottak más-más okból. A
területet japán a foglalás jogán, valamint a japán-kínai szerződésre hivatkozva követelte. Kína az
eredeti birtoklás jogcímén, és a háborús részvétel miatt követelte magának. A döntés a nagyha-
talmakra várt. A vitában az Egyesült Államok is bekapcsolódott. USA mérsékelni akarta a japán
törekvéseit, és kompromisszumos megoldást javasolt: vegyék revízió alá az 1915-ös japán-kínai

3
 szerződést, és mérsékeljék a Japánnak tett engedményeket. Japán elutasított az amerikai javasla-
tot, mivel Wilson nem akarta kockára tenni a nemzetek szövetségét, ezért engedni kényszerült.
Így Santung-félszigete japán tulajdonba került.
A német hadsereg és flotta esetében teljes egyetértés volt Nagy-Britannia és Franciaország.
Párizs és London egyaránt azt akarta, hogy Németország ne vegyen revánsot a legyőzői. Ennek
érdekében a britek a flotta teljes felszámolását és a hadsereg rendfenntartó alakulatokra történő
degradálást indítványozta, s ezzel lényegében Clemanceau is egyet értet. Franciaországban élt a
gyanú, hogy egy kis létszámú hivatásos hadsereg, amely megőrzi tisztikarát és vezérkarát köny-
nyen modern tömeghadsereggé növekedhet, de ezt Németország gazdasági korlátozásával meg-
előzhető. Így születtek meg a német hadsereget korlátozó intézkedések: maximalizálták a német
hadsereget 100 ezer főben, megtiltották az általános hadkötelezettséget.
Németország számára megtiltották az egyesülést Ausztriával – ez volt az Anschluss tilalma.
A jóvátétel kérdésében már nem sikerült könnyen megegyezni. A franciák által előkészített
csillagászati számokat az angolok és az amerikaiak gazdasági érdekeiket veszélyeztetve vissza-
utasították, míg a franciák semmilyen engedményre nem voltak hajlandók. A hosszú huzavona
után az aza elvi megállapodás született, hogy Németországnak két éven belül 20 milliárd arany-
márkát kell törlesztenie. A jóvátétel egészének a meghatározását a két éven belül összeülő jóvá-
tételi bizottság hatáskörébe utalták. A teher, ami Németországre nehezedett, elviselhetetlenül sú-
lyos volt, Franciaország mégis úgy érezte, hogy üres kézzel távozott a konferenciáról.
Ausztriával a békeszerződést Saint Germain-ben íratták alá 1919 szeptemberében. A békeszer-
ződés értelmében Ausztriának el kellett ismernie a Monarchia területéből kialakult államokat.
Németországhoz hasonlóan Ausztriát is jóvátétel megfizetésére kötelezték, maximalizálnia kellett
Hadseregét, s megtiltották számára is az anschlusst; valamint területeket (Dél-Tirol, az Isztriai-
félsziget és Trieszt) csatoltak el, amit Olaszország kapott meg.
Bulgária: Elveszítette Dobrudzsát, amit Románia kapott meg, illetve jóvátétel megfizetésére
kötelezték, s hadseregét maximalizálnia kellett.

4) Trianoni békeszerződés
Magyarországgal hosszú ideig tartott a békeszerződés megkötése, mivel nem volt az antant által
elismert kormánya Magyarországnak a Károlyi rendszer bukása óta. Ilyen volt Tanácskormány,
a Peidl Gyula vezette szakszervezeti kormány, és a Friedrich István vezette kormány. Az első
kormányt a békekonferencia kommunista jellege miatt nem ismerte el, míg a másik kettőt azért,
mert hatalmuk nem terjedt ki az ország egész területére csak az észak-dunántúli területekre. Emi-
att a békekonferencia George Clerket angol diplomatát küldte Pestre, hogy olyan kormányt hoz-
zon létre, amellyel a békekonferencia aláírja békeszerződést. Clecknek sikerült megállapodnia az
összes politikai erővel, így megalakult 1919. novemberében a Huszár Károly vezette kormány.
A kormány megalakulása után a békekonferencia meghívására a 1920 januárjában a kormány
elküldte békedelegációját a békeszerződés aláírására. A békedelegáció gr. Apponyi Albert veze-
tésével utazott el, a delegáció tagja volt még Bethlen István és Teleki Pál.
A békekonferencián Apponyi Albert fejtette ki a magyar álláspontot. A magyar álláspont a
béketervezet teljes elfogadhatatlanságát és Magyarország területi integritásának szükségességét

4
 hangsúlyozta történelmi, földrajzi, kulturális és gazdasági érvekre hivatkozva. A wilsoni önren-
delkezés elve alapján Apponyi javasolta, hogy az elcsatolandó területeken népszavazást tartsanak.
A békekonferencián Apponyi Albert bemutatta Teleki Pál „vörös térkép”-ét. A vörös térkép a
Kárpát-medence nemzetiségi eloszlását ábrázolta, s a magyarokat vörös színnel jelölte, célja az
volt, hogy elérje, hogy az ország határait az etnikai határoknál húzzák meg. A békedelegáció
taktikája azonban nem sokat számított. A vesztes Magyarországot a döntéshozatal során nem
kérdezték meg, csak közölték a feltételeket, hiszen a győzteseket az utódállamok megerősítésé-
nek szándéka vezette.
A békeszerződést a magyar kormány nevében Simonyi-Semadam Sándor írta alá 1920. június
4-én Trianonban. A békeszerződés értelmében Magyarország területének 2/3-át veszítette el (282
000 km2-ről 93 000 km2-re csökkent az ország területe). Magyarország területéből az alábbi terü-
leteket csatolták el:
– Felvidéket és Kárpátalját, amit Csehszlovákia kapott meg;
– Partiumot, Erdélyt, Bánát keleti részét, Tiszántúlt, amit Románia kapott meg;
– Bánát nyugati részét, Dalmáciát, Horvátországot, Bácskát, D-Baranyát, Muraközt, amit a
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság kapott meg;
– Burgenland (Őrvidék), ezt Ausztria kapta meg.
Burgenland területét az osztrákok nem tudták birtokba venni, mivel a Héjjas Iván és Prónay Pál
által vezetett Rongyos Gárda megszállta. A két ország olasz közvetítés révén megállapodott, hogy
a Rongyos Gárda kivonul Burgenland területéről, s Sopron esetében népszavazás dönt a hovatar-
tozásról, de ennek az előkészületeit zavarta meg IV. Károly újabb visszatérési kísérlete.
IV. Károly második visszatérési kísérlete (1921. okt.). IV. Károly újabb visszatérése során
Sopronban ellenkormányt hozott létre, majd a hadserege révén megindult a főváros irányába. Ez
a kisantant fellépést váltotta ki: felszólította Magyarországot, hogy tegyen rendet Európa ezen
térségében, mert ha nem teszi, akkor ők fognak erről rendről gondoskodni. A nyomaték kedvéért
Csehszlovákia és Jugoszlávia mozgósította haderejét. Horthynak és Bethlennek nem volt más
választása, fegyverrel szálltak szembe. A kormánycsapatok Budaörsnél ütköztek meg a király-
pártiakkal, akik rövid tűzharc után visszavonultak.
A királykérdés rendezését követően került sor a népszavazásra (1921. december). A népszava-
záson a lakosság 65%-os támogatottság mellett Magyarországon való maradás mellett döntött.
Mindezért Sopron megkapta a „hűség városa” (civitas fidelissima) címet.

5) Békeszerződés etnikai hatásai:

A békekötés révén a zömében nemzetiségek lakta területek az utódállamokhoz kerültek. Az
akkor kb. 10 millió főt számláló magyarság harmada (3,33 millió fő) is idegen fennhatóság
alá kényszerült. Mindez azt jelentette, hogy a konferencián nem vették figyelembe az etnikai
határt.
Különösen fájdalmas és nehezen magyarázható volt, hogy a kisebbségbe került magyarság je-
lentős része színmagyar területeken, közvetlenül a trianoni országhatár túloldalán élt. A kisebb-
ségi magyarság helyzete bizonytalan volt, atrocitások érték, emiatt a négyszázezret is elérte a

5
 szülőföldjét elhagyók száma. Az új határok közé szorított Magyarország ellenben nemzetál-
lammá vált, mert lakóinak 92%-a magyar volt. Az etnikai elvek figyelmen kívül hagyása és a
jelentős nemzeti kisebbségekkel rendelkező új államok törekvése a nemzetállam kialakítására
előrevetítette annak árnyékát, hogy a béke következtében térség népei közötti szembenállás nem
csökken, hanem fokozódik majd.
A békeszerződés Magyarországot, mint vesztes országot egyrészt jóvátétel megfizetésére köte-
lezte, de ennek pontos összegének meghatározását későbbre halasztották.

6) Békeszerződés természet- és településföldrajzi hatásai

A békeszerződés természetföldrajzi és településföldrajzi változásokkal is járt. A természetföld-
rajzi változás: Magyarország medenceállamból medencefenéki állam lett, s így vízgazdálko-
dásban és árvízvédelemben kiszolgáltatottá vált, az alsó szakaszokon jelentkező gondokat csak
együttműködéssel lehetett volna megoldani. A hegységperem elvesztésével az új határok katonai
földrajzi szempontból teljesen nyitottá váltak. Az új államterület természetföldrajzi szempontból
homogénebb lett: tájszerkezetében felértékelődött az ország területének több mint a felét kitevő
Alföld.
Településföldrajzi változások: a történelmi Magyarország 63 vármegyéje közül mindössze 10-
nek maradt a területe érintetlen. Megnövekedett a népsűrűség 65fő/km 2-ről (1910) 86 fő/km2-re
nőtt, s ezzel a Föld 8. legsűrűbben lakott országa lett Magyarország, mivel az alacsony népsűrű-
ségű területeket csatolták el. Budapest súlya az országon belül radikálisan felértékelődött, mert
elcsatolták a nagy tradíciójú és nagy népességű városok túlnyomó részét (Pozsony, Kolozsvár,
Zágráb).

7) Békeszerződés gazdasági következményei

A békeszerződés Magyarország számára súlyos gazdasági következményekkel járt:
Mezőgazdaság: a terület és a lakosság kétharmados vesztesége mellett az új határokon belül
maradt szőlők nagyobb része (62%), viszont az erdőknek csak elenyésző százaléka (11%)
A béke évszázados gazdasági kapcsolatokat szakított szét. Magyarország nyersanyagforráso-
kat (fa, szén, vas stb.), veszített el, ugyanakkor egyes ágazatokban a korábbi országterületre
méretezett ipari kapacitásai maradtak kihasználatlanul. Különösen igaz ez Budapestre. Szinte
az egész ország a világváros vonzáskörzetébe került, ami egészségtelen irányba terelte a magyar
településhálózat fejlődését. A nyersanyaglelőhelyek nagy részének az elvesztése egyes iparágakat
pl.: kohászat importra kényszerített, míg egyes Budapesten koncentrálódó iparágak túlméretezetté
váltak pl.: vasúti gépgyártás, malomipar. Nagyvárosok vesztették el vonzáskörzetüket, váltak
határ menti, fejlődésképtelen településekké. A borsodi iparvidéken Magyarországé maradtak a
szénbányák, Csehszlovákiáé lettek a vasérctelepek.
A magyar vasúthálózat jelentős része az utódállamokhoz került, ezáltal több helyen megszűnt
vagy bonyolulttá vált egyes országrészek között a vasúti kapcsolat. A vasútvonalak a határ meg-
húzásában is szerepet játszottak: a Szatmárnémeti–Nagyvárad–Arad vonal érv volt a terület Ro-
mániához csatolása mellett. A területrendezés miatt Budapest központúvá vált a magyar vasúthá-
lózat, mivel a fővonalakat keresztező transzverzális vonalakat elcsatolták Magyarországtól, így a
6
 csonka ország peremterületein a vasúti közlekedés nehezebbé vált. Magyarországnak nem maradt
tengerpartja, ezzel megszűnt a tengerhajózás.
Gazdasági szempontból azonban a legnagyobb csapást az egységes birodalmi piac szétesése
jelentette, ami nemcsak hazánkat, de az új államokat is kedvezőtlenül érintette. A gazdasági szét-
tagoltság az egész térség fejlődését visszavetette. Megszűnt a jelentős piac, a tőke és a munkaerő
szabad áramlása. A problémát fokozta, hogy az utódállamok mindegyike az önálló, s gyakran
az önellátó gazdaság létrehozásával kívánta megerősíteni önmagát. Az elzárkózást fokozták a
politikai ellentétek. Az elcsatolt területek magyar és nem magyar lakóinak helyzetét tovább ron-
totta, hogy az utódállamok hosszú távon az újonnan megszerzett területek rovására fejlesztet-
ték törzsterületüket.
Átrendeződött a külkereskedelem: 1920 előtt Magyarország faexportőr volt, Trianon után
faimportra szorult. Az ország nyitottabbá és kiszolgáltatottabbá vált, éppen akkor, amikor a tér-
ségben megnövekedtek a vámhatárok, emelkedtek a vámtarifák és a Kárpát-medencei országok
kölcsönösen elzárkóztak egymástól, de leginkább Magyarországtól.

8) Békeszerződés katonai előírásai és következményei

A trianoni béke – a Németországgal kötött megállapodáshoz hasonlóan – alkalmatlanná kí-
vánta tenni az országot a katonai visszavágásra. Megtiltották az általános hadkötelezettséget,
s maximálták a toborzott hadsereg létszámát (35 000 fő), megtiltották a modern fegyvernemek
(páncélosok, repülők) rendszerben tartását. Még azt is figyelembe vették, hogy az új államhatárok
jobban védhetőek legyenek az utódállamok felől. Például a Salgótarján felé vezető fővonalon a
dupla sínpár egyikét felszedették, hogy nehezítsék a magyar katonai felvonulást a határra. A ren-
delkezések és a szomszédok erőteljes fegyverkezése következtében Magyarország haderejét az
utódállamok hadseregei külön-külön is többszörösen felülmúlták. A békeszerződés katonailag ki-
szolgáltatta Magyarországot a vele ellenséges hatalmaknak – utódállamok katonai tömböt (Kis-
antant) hoztak létre Magyarország ellen, mely tiltotta a külön megegyezést Magyarországgal.

9) Békeszerződés belpolitikai hatásai

A béke nyilvánvaló igazságtalanságai megnehezítették az azóta is „trianoni traumának” neve-
zett problémakör feldolgozását. Magyarországon egyetlen politikai erő sem fogadta el a békét,
hanem saját szempontjai, eszme- és érvrendszere alapján ítélte el. Hangoztatták gazdasági hátrá-
nyait, a nemzeti önrendelkezés megsértésé, vagy akár mint imperialista békét bélyegezték meg
Trianont. A béke felülvizsgálatának, revíziójának az igénye általános volt. Tömegesen alakultak
a civil szervezetek, melyek a béke ellen agitáltak (MOVE, Magyar Területvédő Liga). A kor-
mányzat aláírta a békét, ezért nyíltan nem léphetett fel ellene, de támogatta a szervezkedéseket,
és a kormánytagok révén ezek a szervezetek sokszor komoly befolyásra tettek szert. A revízió
módját és mértékét illetően már nem volt egység. A helyzetből fakadóan is nyilvánosságot
elsősorban a békés revízió gondolata kapott, bár az utódállamok magatartása ennek realitását
megkérdőjelezte. A beszédekben, kiáltványokban és plakátokon hol a teljes revíziót, vagyis az
egész történelmi Magyarország visszaállítását, hol csak a béke igazságtalanságainak korrigá-
lását, a magyarlakta területek visszacsatolását követelték.

7
 A hatalomra kerülő politikai elit gyakran használta fel a revízió kérdését a polgári demokratikus
vagy baloldali erők háttérbe szorítására, máskor a belső feszültségek elkendőzésére.

10) Békeszerződés külpolitikai hatásai

Külpolitikai téren a kormányzat (Bethlen-kormány) a megbékélés, beilleszkedés külpolitikáját
hirdette meg, de mindezt nehezítette, hogy mozgástere eleinte behatárolt volt a Kisantant miatt
(IV. Károly visszatérési kísérletei miatt jött létre, s nyíltan magyarellenes politikát folytatott).
Ebből az elszigeteltségből az 1922-es Népszövetségi felvétellel és az 1923-as Népszövetségi köl-
csönnel sikerült a Kisantant szorításán lazítani. Külpolitikai céljának megvalósításához minden
európai országgal fel kívánta venni a kapcsolatot, de csak Olaszországgal sikerült megállapod-
nia (olasz-magyar örökbarátsági szerződés). Erre a szövetségkötésre 1927. áprilisában került
sor, mely a bethleni külpolitika első jelentős sikere volt. A szerződés jelentőségét növelte, hogy
Olaszország győztes ország volt. Az olasz támogatás elnyerésében szerepe volt, annak, hogy
Olaszország a békeszerződés vesztesének tekintette magát, s ezzel a szerződéssel kívánta befo-
lyását növelni Közép-Európában. A sikerek ellenére, a revíziót csak Németország és Olaszország
együttes támogatásával tartotta megvalósíthatónak. Ezért célul tűzte ki egy olasz-német-magyar
szövetségi rendszer létrehozását.
A békeszerződés aláírása után Horthy Teleki Pált nevezte ki Magyarország új miniszterelnöké-
nek.

11) Köztes-Európa átalakulása

Köztes-Európa a Németország és az Oroszország közötti terület foglalja magában. A békeszer-
ződés hatására a Köztes-Európában új államok alakultak ki. Az új államok a francia érdekeknek
megfelelően alakultak ki, s így franciabarát államok jöttek létre, mivel az amerikai küldöttség
távozását követően a francia álláspont érvényesült. A franciabarát államok létrehozásának kettős
célja volt: egyrészt Németország elbizonytalanítása, másrészt a kommunizmus terjedésének meg-
akadályozása.
Az orosz birodalomtó vált függetlenné: Finnország, a balti államok, így Észtország, Lettor-
szág, Litvánia. A békeszerződés kötelezte Szovjet-Oroszországot az új államok elismerésére. A
csekély népességű államok be tudtak kapcsolódni a világkereskedelembe, a Nyugathoz kívántak
csatlakozni, de a belső ellentmondások csak korlátozott parlamentáris rendszerek kiépülését
tették lehetővé.
A békeszerződés keretében az ukránok és a beloruszok önálló államot akartak létrehozni, de ez
nem valósult meg, mivel a beloruszok és az ukránok kisebbik része a szovjet-lengyel háborút
követően Lengyelország, míg nagyobbik részük Szovjet-Oroszország fennhatósága alá került; így
egészen 1991-ig nem jött létre az önálló Ukrajna és Belorusszia.
A békeszerződés hatására nyerte vissza függetlenségét Lengyelország. A függetlenné vált Len-
gyelország arra törekedett, hogy a középkorban és az újkorban birtokolt valamennyi területét visz-
szaszerezze, ezért 1918 és 1921 között hat háborút vívott szomszédaival. Ezek közül a háborúk
közül a legjelentősebb az 1920/21-es orosz-lengyel háború volt. Ezt a háborút Rigai béke zárta
le, s a békeszerződésben figyelembe vették a lengyel érdekeket, így az ukrán és beloruszok által

8
lakott területek kerültek az országhoz. Az ország területén korridor létrehozása került sor Német-
ország és Kelet-Poroszország között, Danzigot függetlenné nyilvánították, mivel a lengyelek attól
tartottak, hogy a Németországhoz tartozó Danzig elvághatja őket a tengertől. A háborút követően
Lengyelország a térség legnagyobb és legnépesebb államává vált, ugyanakkor soknemzetiségű
állammá is. A társadalmi és etnikai feszültségek a Piłsudski marsall vezette tekintélyuralmi
rendszer kiépítéséhez vezettek.
Új államként jött létre Csehszlovákia. Cseh emigráció vezetői - Thomas Masaryk és Eduard
Benes – tárgyaltak az antanttal a világháború során az ország létrehozásáról. Sikerült meggyőzni
az antantot, hogy szükség van a csehek és a szlovákok új államára. Az antant célja az új állam
létrehozásával, népességileg homogén és demokratikus állam jöjjön létre. A háború után létrejött
új állam: Csehországból, a morva területekből, Felvidékből és Kárpátaljából alakult meg. Népes-
ségileg nem lett homogén, hiszen a 15 millió fős népességéből 9 millió főt a csehek és szlovákok,
3 millió főt a németek (Szudéta vidék), 1 millió főt a magyarok, 0,5 millió főt a ruténok (kárpát,
ukrán, ruszin) tettek ki. a megalakult Csehszlovákia határai népeket vágott ketté, így állandó konf-
liktusba került szomszédaival pl.: Lengyelországgal vagy Magyarországgal. Az etnikai sokszínű-
sége miatt belpolitikai konfliktusok is sújtották. A megalakult Csehszlovákia legfejlettebb része
a cseh területek, míg a legfejletlenebb része a Felvidék, Kárpátalja volt. Csehszlovákia megörö-
költe a Monarchia legiparosodottabb részeit. A mezőgazdasági jellegű volt magyarországi te-
rületek – melyeken az ipart visszafejlesztették – piacot biztosítottak a fejlett cseh iparnak. Így a
térség többi államához képest itt magasabb volt az életszínvonal, ami az etnikai ellentétek elle-
nére lehetővé tette a polgári demokrácia fenntartását.
Szerb-Horvát-Szlovén Királyság: a Balkán területén új államként jött létre, mely 1929-ben
vette fel a Jugoszlávia nevet. Az állam létrehozásakor elvben az volt a cél, hogy az államot alkotó
népek egyenrangúak legyenek, de ez nem valósult meg, mivel a politikai életben szerb túlsúly
érvényesült. Az új délszláv állam végletesen eltérő fejlettségű és kultúrájú népeket fogott ösz-
sze, és az országban a szerbek dominanciája érvényesült. A királyság fejletlen területeit az egy-
kori Szerbia, Montenegró, a fejlettebb részét Horvátország és a Magyarországtól elcsatolt Délvi-
dék, valamint a korábban Ausztriához tartozó Szlovénia alkotta. A horvátok és a szlovének nem
törődtek bele alárendeltségükbe, s abba, hogy erőforrásaik rovására kívánják fejleszteni Szerbiát.
Szeparatista szervezetek alakultak, melyek közül a legerősebbé az usztasa mozgalom vált. A
sokszínű országot a széthúzó erők ellenében demokratikus kormányzással nem lehetett egyben
tartani, így az országban királyi diktatúra alakult ki.
Románia: a háborút követően Románia területe megduplázódott, mivel győztes államként ke-
rült ki a világháborúból. A békeszerződések révén megszerezte Erdélyt, Partium területét, a Ti-
szántúlt, és a Bánát keleti részét. A megalakuló Nagy-Romániában is nagy létszámú nemzeti
kisebbségek éltek, bár a románok aránya meghaladta a 70%-ot. A nemzetiségi ellentéteken túl az
eltérő gazdasági és kulturális hagyományú területek összekovácsolása is nehézséget jelentett,
főként miután a gazdagabb Erdély rovására fejlesztették a régi romániai területeket. Románia
alkotmányos királyság volt, azonban az állam az alkotmányosságot a korrupció és a társadalmi
ellentétek miatt egyre kevésbé biztosította polgárainak.

9
12) Az Oszmán Birodalom átalakulása
Törökország 1920 augusztusában Sevresben írta alá a békeszerződést. Az aláírt békeszerző-
dés rendkívül hátrányos volt Törökországra nézve, mivel elveszítette a teljes arab területeket.
Az arab területeket francia és brit protektorátus (védnökség) alá helyezték, vagyis a lényeget
tekintve gyarmataikká tették. Jelentős területek átadásával a törökök rovására akarták kielégíteni
a görögöket és az olaszokat is, valamint a tengerszorosok nemzetközi ellenőrzés alá kerültek
volna.
A békeszerződés ellenzői Kemal Musztafa vezetésével harcot indítottak Törökország meg-
mentéséért. A mozgalom során Ankarában létrehozták a Nagy Nemzetgyűlést, mely egyedüli ha-
talommá nyilvánította magát, valamint érvénytelennek nyilvánította a békeszerződést, mivel azt
az angol fogságban lévő szultán írta alá. Ezért a görögök támadást indítanak a békeszerződésben
nekik ígért területekért, de vereséget szenvednek. A felkelés során 1923-ban kikiáltották a Török
Köztársaságot. Kemal hajlandónak mutatkozott elismerni a tengerszorosok nemzetközi elisme-
rését, ezért még ugyanebben az évben 1923-ban Lausanne-ban módosították a békeszerződést:
Kis-Ázsia területét a török állam megtarthatta, de elveszítette a tengerszorosokat és semlegessé
nyilvánították. A Lausanne-i békeszerződés nem engedélyezte a kurd kisebbség számára az önálló
állam létrehozását, illetve mandátum területeket hozott létre, amely azt jelentette, hogy az adott
területek valamely nagyhatalom (Anglia, Franciaország) ellenőrzése alá kerültek. A mandátum
tehát álcázott gyarmatosítást jelentett. Kemal Musztafa ezért a tevékenységéért megkapta az At-
tatürk, azaz a török állam atyja nevet, mai Törökország megteremtőjeként.

13) A békeszerződés garanciái

Nemzetek Szövetsége (Népszövetség): a wilsoni javaslat alapján került sor a létrehozására. A
Népszövetség létrehozásával a cél az volt, hogy segítse a nemzetközi fegyveres konfliktusok bé-
kés kezelését. A Népszövetségnek azonban nem voltak meg a megfelelő eszközei pl. katonai
ereje, hogy az agresszorokat megfékezze. A konfliktusok kezelése a nagyhatalmakra hárult. A
Népszövetség megalakulásakor tagjai eleinte csak a győztesek lehettek, a vesztes országok az
1920-as években csatlakoztak pl.: Magyarország 1922-ben. Az USA javaslata ellenére sem volt
a Népszövetség tagja az izolacionalista politika miatt.
Kisebbségvédelmi Szerződés: A Párizs környéki békék kisebbségvédelmi szerződést kénysze-
rítettek az új államokra, részben Wilson amerikai elnök nyomására, részben azért mert a kisebb-
ségek/nemzetiségek elnyomása nem szűnt meg. A kisebbségvédelmi szerződés biztosította a nem-
zetiségek számára az önrendelkezés jogát, a szabad nyelvhasználatot a magán, vallási- és üzleti
életben, tiltotta a nemzetiségi alapon történő hátrányos megkülönböztetést, illetve biztosította a
nemzetiségek számára a Népszövetséghez való fordulást jogsérelem esetén.

10