Géza Fejedelem És Szent István Államszervező Munkája

EMELT SZINTŰ SZÓBELI TÉTELEK - TÖRTÉNELEM
Összeállította: Kovács Sándor történelemtanár – Esze Tamás Gimnázium
A honfoglaló magyarság életmódja és társadalma
I. Államalakulatok a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt

 Római provincia
• Őslakosok: pannonok és dákok. Augusztus hódította meg Kr. e. 12-ben. Katonai légiók
szolgáltak itt. E terület akkor értékelődött fel, amikor elkezdődtek a germán betörések.
 Népvándorlás kora (3-4. század)

• A vandálok, gótok, gepidák és longobárdok megjelenése.
 A Hun Birodalom (5. század)

• Attila népe e területen táborozott. A Tisza vidéke határországa és főhadiszállása is lehetett néha a
nagy seregnek. A hagyomány szerint Attila itt halt meg, a Tiszában temették el (453).
 Avária (Az avar birodalom)

• A 6. századtól volt a székhelye a Kárpát-medence az ide érkező avaroknak. Az avarok a
magyarsággal kb. egy fejlettségi fokon álló nép volt. Jellemzői: kettős fejedelemség, téli-nyári
szálláshely, állattartás, fejlett kézművesség és ötvösművészet.
o 568-ban az avarok első hulláma Baján kagán vezetésével telepedett be a Kárpát-medencébe.

Portyázó, zsákmányszerző hadjáratokat folytattak, elterjesztették a kengyel használatát.
o 680 körül telepedett be az avarok második hulláma. Ehhez az eseményhez kapcsolódik
László Gyula „kettős honfoglalás” elmélete, mely szerint az avarok második hulláma
magyar törzsekből állt, akik megélték az Árpád vezette 896-os honfoglalást. Elméletét
régészeti leletekkel (griffes-indás kultúra), az onogur („tíz törzs”) kifejezés elterjedésével, a
székelység eredetével bizonyítja.
o Aváriát 800 körül Nagy Károly frank csapatai hódították meg.
 A frankok megjelenése
• VIII. század, frank hódítások: Nagy Károly, majd fia Német Lajos veszi birtokba a Dunántúl egy
részét. E terület a honfoglaláskor is a Keleti Frank birodalom része.
 Szláv államok
• A morvák, több kisebb morva államalakulat közül Szvatopluk állama válik időlegesen stabillá. Ez
Nyitra és környéke, illetve délre Zala megyéig elterülő vidék. Itt megfordult Cirill és Metód is.
894-ben a morva állam megsemmisült.
 Bolgárok
• A szláv nyelvet beszélő, de török etnikumú népek. A 9. sz. folyamán a bolgár birodalom
fénykorában kereskedelmi és határvédelmi okokból költöztek a Kárpát-medencébe, az Alföld és a
Tisza vidékére.
A honfoglalás előtt tehát: a Keleti Frank Birodalom, morva állam, avarok, szlávok, bolgárok éltek
hazánk területén. Nem volt egységes, erős államszervezet, amely veszélyeztette volna a honfoglalás
sikerét.
1
II. A honfoglalás előzménye

 A magyarok megjelenése a Kárpát-medencében
• 862-től rendszeresen megjelentek portyázó magyar lovasok a Kárpát-medencében.
• 892. keleti frank-morva háború Arnulf keleti frank császár és Szvatopluk morva fejedelem között. A
magyar seregek Arnulf oldalán bekapcsolódtak a háborúba zsákmányszerzés céljából. Arnulf császár
győz. A magyarok ezalatt megismerték a Kárpát-medencét. Szvatopluk országa meggyöngült.
• 894. Ismét a Kárpát-medencében harcolnak seregeink, de akkor Szvatopluk szövetségeseiként.
Szvatopluk meghalt, majd ez a sereg feltehetően a Felső-Tisza vidékén állomásozva megvárta Árpád
hadait.
• 894-ben a magyarok a bizánci császár Bölcs Leó szövetségeseként az Al-Dunánál részt vesznek
Levente vezényletével a Simeon cár elleni háborúban. E sereg se tért vissza többé az Etelközbe, hanem
a következő évben Erdélyen keresztül érkeznek az Alföldre.
III. A honfoglalás.
 Bevonulás a Kárpát-medencébe
• 895-ben Árpád főfejedelem a Vereckei-hágón át elindítja a tervszerű honfoglalást. A feltehetően több
lépcsőben tervezett akciót azonban megzavarták a besenyő népek. A besenyők részint Simeon cár
buzdítására, részint, mert őket is megtámadták, nekirontottak az Etelközben maradt magyarságra.
Állataikat elvették, legalább négy törzset elpusztítottak. A megmaradt magyarok a Kárpátok hágóin
keresztül menekültek védettebb területekre.
• A honfoglalás előre kigondolt tervszerű politikai és katonai akció volt, amire Árpád és a törzsfők
tudatosan készültek. A besenyők váratlan támadása megzavarta e tervszerűséget. A besenyők támadása
bizonyítékul is szolgál arra, hogy az Etelköz nem védhető terület, ha itt maradt volna a magyarságot
valószínűleg elsöprik a történelem viharai (mint ez a besenyőkkel is megtörtént). A honfoglalás
gondolata Árpád bölcs nemzetszervező éleslátását bizonyítja. A honfoglalás és a Kárpát-medence
megszállása hosszabb folyamat volt: 894/95-907-ig tartott. A honfoglalók számát újabb becslések
közel fél millióra teszik, a Kárpát-medencében talált lakosság száma kb. 200.000 fő lehetett
 A honfoglalás menete
• Erdély és a Tiszántúl - gyenge ellenállás a bolgár helyőrségek részéről - földvárak építése.
• Alföld, Duna Tisza köze - harcok Szvatopluk fiaival szemben.
• Dunántúl és a Felvidék - előzmény: Arnulf háborút vezetett Berengár itáliai király ellen 899-ben. A
magyar csapatok Arnulf oldalán Itáliába mentek hadakozni. Sorozatos győzelmeik után önálló
rablóhadjáratokba kezdtek. Visszafelé 900-ban e csapatok hódították el a Keleti Frank Birodalomtól
a Dunántúl nagy részét és a Nyitra környéki morva birtokokat. 902-ben végleg megszűnik a Morva
Fejedelemség, így teljesen a magyarság kezébe kerül a Kárpát-medence területe.
• 906-ban Pozsony környékén a betörő bajor seregeket verték vissza a magyarok. Ezzel a
győzelemmel végképp biztosították új hazájukat.
 A honfoglalást ét alapvető fontosságú tényező segítette

• Ebben az időben gyengültek meg a frankok és a moldvák
• Bolgár indíttatásra besenyők támadták meg az etelközi magyarokat
 A honfoglaló magyarok etnikai összetétele

• Türkök (avarok)
• Kabarok
• Székelyek
• Alánok
• Jászok
• Kunok
2
 Államhatalmi rendszer
• Még a Kazár Kaganátusban (Levédia) vették át őseink az államhatalmi rendszer felépítését (korabeli
utazók írásos emlékeiből tudjuk)
o A törzsek katonai vezetője a gyula, bírója a horka volt

o A szakrális uralkodó a kende vagy kündü volt, aki tényleges politikai hatalommal nem
rendelkezett, s ha a közösség érdeke úgy kívánta, megölték. A honfoglalás előtt a gyula és a kende
tisztséget összevonták, s ebből alakult ki a fejedelmi rang. Az első fejedelem Álmos volt, majd
895-ben bekövetkezett halálakor ismét szétválasztották a két tisztséget. Az utolsó kende Kurszán
volt. 904-ben, mikor meghalt, Árpád végleg összevonta a két méltóságot.
 Honfoglalás kori társadalom

• Szervezete: törzsszövetség. 7 törzs + csatlakozott népek. A kettős fejedelemség rendszere felbomlik. A
kende és gyula méltóság megmarad, ugyan csökkentett hatalommal, de a törzsszövetség vezére a hon-
foglaláskor már egyértelműen a főfejedelem (Árpád).
• A törzs élén a vezető nemzetség állt, melynek úr volt a vezetője (ők alkották a vezető arisztokráciát)
• A nemzetiségi arisztokrácia alsóbb rétegét bőknek nevezték
• A közrendű magyarok az ún. szabad magyarok katonák voltak
• A munkát a nem magyar eredetű ínek végezték
 Letelepedés, szálláshely
• Megtelepedés valószínű, hogy nemzetségi rendben történt. A segédnépek határvédelmi feladatokat
kaptak. A magyarságnak a vándorló életformát kellett váltania telepesre. A nomád vándorélet alatt
kialakult törzsi nemzetségi viszonyok felbomlottak. A nemzetségi szálláshely megvetette a későbbi
vármegyék alapjait. Minden törzs önálló szállásterülettel rendelkezett (uruság = ebből alakult ki később
az ország szavunk)
• A szálláshelyeket gyepük (természetes akadályok) választották el egymástól.
• Szállásul sátrak és jurták szolgáltak, melynek falát nemezzel vonták be (könnyen szétszedhető volt,
mert nem éltek állandóan egy helyen)
• Állandó helyen őseink csak télen tartózkodtak, kezdetleges, félig földbe vájt házakat is építettek
 Gazdaság
• A letelepedés után a földművelés szerepe egyre fontosabbá vált, a nemzetségi és fejedelmi központok
közelében falutelepülések jöttek létre.
• Elsősorban búzát, kölest és árpát termesztettek, az állattenyésztésben a ló, a juh és a szarvasmarha
tenyésztés volt jelentős.
• Őseink fejlett kézműiparral rendelkeztek, különösen a fonás – szövés, bőr – és prémfeldolgozás, a
fazekasság, nemezkészítés, a lószerszám – és fegyvergyártás (kengyel, íj-nyíl, szablya) volt jelentős.
Kialakult a fémművesség is.
• A belső kereskedelem elhanyagolható volt, pénzt nem használtak, vagy prémmel fizettek, vagy
cseréltek.
• Az arisztokrácia tagjai a kijevi Oroszországgal, Bizánccal és a csehekkel kereskedett. Ezüstöt, prémet,
lovat és marhát vittek ki, és luxuscikkeket, kézműipari termékeket hoztak be.
 Vallás
• Isteneiket különböző természeti jelenségekben tisztelték. Hitük szerint valamennyi fölött egy isten
uralkodott, akinek a lakóhelye az égben volt. Vele szemben állt az ördög, föld-alatti birodalmával. Az
égi, a földi és a föld-alatti világot az életfa köti össze. Úgy gondolták, hogy a középső világ lakója – az
ember – ezen át eljuthat a másik kettőbe is, de erre csak a táltosok képesek.
3
IV. Kalandozások
 A kalandozó hadjáratok főbb jellemzői
• A honfoglalást követően is folytatódtak a kalandozó hadjáratok, melynek célja a zsákmányszerzés
volt. Ezekben, a portyázó hadjáratokban főként a határ mentén letelepült törzsek vettek részt. A
kalandozások felgyorsították a vagyoni különbségek kialakulását. A kalandozások irányai
o A Német-Római Császárság területére. Német területen főképp bajor, thüringiai, szász,

lotharingiai, svájci településeket fosztottak ki vagy kényszerítettek adófizetésre.
o Itália felé. Itáliában Róma, Nápoly, Genova, észak-itáliai városok, dél-francia, spanyol
területek.
o Bizánc felé tartott a legtovább - a Botond monda hagyománya őrzi e harcok emlékét.
 A sikerek okai
• Kezdetben a nomád magyar hadak jelentős sikereket értek el. Okai: portyázó, nomád
harcmodor, gyorsaság, cselvetés, nagy erejű nyíl - Európa nagyobb városai rendszeres adót
(sarcot) fizettek a magyaroknak, a kalandozások emlékét őrzi a St. Gallen kolostor története.
• A sikereket tartóssá az tette, hogy az akkori Nyugat-Európában nem volt politikai egység, a
feudális anarchia nem tette lehetővé a hatékony védekezést.
• A kalandozásokban főképp a bőség fiai vettek részt a zsákmány is a nemzetségfőknek, illetve a
gazdagabb néprétegeknek jutott.
 Kudarcok
• 933-ban I. (Madarász) Henrik koncentrálta erőit és Merseburg térségében legyőzte seregeinket.
• 955-ben Augsburgnál I. (Nagy) Ottó mért katasztrofális vereséget a kalandozókra.
• A kudarcok okai
o Európában a 10. század második felére megerősödött a feudalizmus rendszere. 962-ben

megalakult a félelmetes katonai erővel rendelkező Német-római Császárság. A német
császárok és fejedelmek megteremtették a stabilitást, s így komoly nehézfegyverzetű zsoldos
hadsereggel, zárt hadrendben vonultak a kalandozók ellen.
o A kalandozások zsákutcába vezettek. Állandó rablásra építve nem lehet egy társadalmat
fenntartani. Előbb-utóbb be kellett következnie a vereségeknek, s ebből le kellett vonni a nép
vezetőinek a következtetéseket, amint ez meg is történt.
 A fejedelmi törzs megerősödése

• Az Árpád-nemzetség szállásterülete az ország középső része volt, de fokozatosan más törzsek
szálláshelyét is elfoglalták
• Árpád unokája Taksony a többi törzsfő fölé kerülve nagyfejedelem lett. Már ő szakított a seniorátus
rendjével (a hatalmat a legidősebb férfi rokon örökli – levirátus: az új fejedelem feleségül veheti az
elhunyt fejedelem özvegyét), helyette bevezette a primogenitúrát (elsőszülött jogát)
• Fia Géza fejedelem és unokája István hozzákezdett a feudális Magyar Állam megszervezéséhez, s
ezzel biztosították népünk fennmaradását Európában.
4
Honfoglalástól az államalapításig. Géza fejedelem és Szent István

államszervező munkája
I. Előzmények
 A magyar nép hosszú vándorútja a Kárpát-medencébe

A vándorlás állomásai
• Magna Hungaria
o Ősi Magyarország, a Volga és a Káma folyók környékén
• Levédia
o 750 körül érkeztek a területre
o Kazár fennhatóság alá kerültek
o Kazár hatások: kettős fejedelemség átvétele, szőlő- és kertkultúra, más vallások megismerése
• Etelköz
o Érkezés 830 körül
o A törzsszövetség kialakulása (vérszerződés mondája)
o 895. Besenyő-bolgár támadás az etelközi szállások ellen
 A honfoglalás: 895-906 között

• A betelepedés Árpád fejedelem vezetésével történt
• Letelepedés törzsenként és nemzetségenként
 Kalandozó hadjáratok
• Irányai: Nyugat-Európa (német területek), a Balkán-félsziget (Bizánci Birodalom), az Itáliai-
félsziget
• Feltételezett cél: a környező népek megfélemlítése, adófizetésre kötelezése
• Kezdeti sikerek okai: szokatlan harcmodor, feudális anarchia Európában
• Kudarcok
o 933-ban I. (Madarász) Henrik koncentrálta erőit és Merseburg térségében legyőzte
seregeinket.
o 955-ben Augsburgnál I. (Nagy) Ottó mért katasztrofális vereséget a kalandozókra.
 A kudarcok okai
o A német császárok és fejedelmek megteremtették a stabilitást, s így komoly
nehézfegyverzetű zsoldos hadsereggel, zárt hadrendben vonultak a kalandozók ellen.
o A kalandozások zsákutcába vezettek. Állandó rablásra építve nem lehet egy társadalmat
fenntartani. Előbb-utóbb be kellett következnie a vereségeknek, s ebből le kellett vonni a nép
vezetőinek a következtetéseket, amint ez meg is történt.
II. Magyar fejedelmek

 Álmos - Árpád - Szabolcs - Fájsz - Taksony – Géza.
• A fejedelmi hatalom alapjai:
o A segédnépek fegyveresei a fejdelem kíséretét erősítették, ezzel erőfölényre tettek szert.
o A fejedelmet szolgáló falvak rendszere.
o A területegyesítő politika: Árpád és utódai kisajátították a törzsi nemzetségi szálláshelyeket és
földeket. A megszállt területeket egyesítették.
o A kalandozások lezárultával Taksony fejedelem tért át a békés fejlődés útjára. Utóda, Géza
keménykezű, határozott egyéniségű uralkodó volt. Politikájának lényege: nyitás Nyugat felé.
5
III. Géza fejedelem (972-997)

 Géza fejedelem uralkodása
• Géza (Taksony fia) már a keresztény népeknél szokásos primogenitúra (elsőszülött öröklési
joga) alapján került hatalomra
• Korábban a magyaroknál - a többi nomád néphez hasonlóan – a szeniorátus alapján öröklődött
a hatalom, amelyhez szorosan kapcsolódott a levirátus intézménye is
• Géza látta, hogy a nemzet a keresztény Európában nem maradhat tovább pusztító, pogány nép.
Ezért felvette a kapcsolatot a német fejedelmekkel
• 973-ban 12 magyar előkelő járult Quedlinburgban a német császárhoz. Géza kinyilvánította azt a
szándékát, hogy fejedelemsége a keresztény Európához kíván tartozni
A találkozó eredményei
o Német lovagok érkeznek az országba

o Hittérítő papok és szerzetesek jönnek, akik a hittel együtt az európai műveltséget is
terjesztették
o Megalapították a Pannonhalmi apátságot (Szt. Márton hegyén)
o Géza fiát Vajkot, aki a keresztségben az István nevet kapta, hozzáadta Civakodó Henrik bajor
fejedelem lányához, Gizellához, megpecsételvén a szövetséget.
o Géza véres kézzel verte le az ellene lázadókat, segítségére volt ebben határozott jellemű
felesége, Sarolta is.
• Géza 997-ben meghalt. A fejedelmi trónra a primogenitúra (elsőszülöttségi jog) alapján fiát,
István jelölte.
IV. Szent István hatalomra kerülése

 Uralmának megszilárdítása
• István - pogány nevén Vajk - 975 körül született Esztergomban, apjával ellentétben már az új
rendben nőtt fel. Szent Adalbert és Radla püspökök hatására mélyen vallásos keresztény személyiség
lett
• 997-ben Géza meghalt. Utóda a szeniorátus alapján Koppány lett volna, Géza azonban a
primogenitura (elsőszülöttségi jog) alapján fiát, Istvánt jelölte utódául.
o Istvánt 997-ben Esztergomban fejedelemmé választották.

o A szeniorátus szokásához szorosan hozzátartozott a levirátus gyakorlata. Eszerint a szeniornak
feleségül kell fogadni az elhunyt fejedelem özvegyét, és át kell venni birtokainak-javainak
igazgatását. Koppány ezt a jogot kívánta először érvényesíteni, amikor a Sarolt birtokához tartozó
Veszprém várát kezdte ostromolni.
o István német lovagok segítségével Veszprém és Várpalota között legyőzte Koppány katonáit.
István seregét Hont, Pázmány, Héder és Vencelin német származású alemann lovagok vezették.
Koppányt, aki a csatában valószínűleg elesett, pogány szokás szerint felnégyelték. Büntetésének
oka inkább a levirátussal elkövetett paráznaság lehetett, mintsem a lázadás.
V. István, a király
 Kedvező külpolitikai helyzet
• Az ezredforduló idején mind a nemzetközi helyzet, mind a hazai viszonyok lehetővé tették István
számára, hogy elődei munkáját beteljesítve, megalapítsa a magyar királyságot. A pápa, II.
Szilveszter és a német-római császár, III. Ottó békés egyetértésben uralkodtak. Koppány
legyőzésével István döntő erőfölényre tett szert az országban.
• A koronázáshoz szükséges királyi felségjeleket Asztrik apát, egy Magyarországon élő hittérítő
hozta a pápától.
6
• A pápától kapott korona azt jelentette, hogy a királyság független mind a német császárságtól,
mind a bizánci császárságtól. A koronázás 1000 karácsonyán vagy 1001. január l-jén történhetett
Esztergomban a Szent István vértanú emlékére épített templomban.
• A koronázás egyházi rituálé (szertartás=ünnepélyes szentségi cselekmény). Lényege: a király
Isten kiválasztottja, küldötte. Hivatása népének vezetése a keresztény hit útján. Ehhez kapja a
hatalmát Istentől. E gondolatot sugalmazzák a szertartás szimbolikus részei is. Legfőképpen a
király homlokának szent olajjal, krizmával való megkenése. A krizma egy jel, „égi ajándék",
amely jelzi a kiválasztottságot, s hogy hordozója (király, főpap) ég és föld összekötője lesz.
• A keresztény királyság eredetét az Ószövetségben találhatjuk meg. Sámuel próféta kiválasztja, és
szent olajjal a zsidók királyává avatja Sault, majd Dávidot. A középkorban először a frank állam
lett keresztény királyság. 754-ben II. István pápa királlyá koronázta Kis Pippint
• A koronázási szertartás a mainzi ordo (szertartásrend) szerint, karoling mintára történt. A
szertartás fontosabb részei
o A közfelkiáltás (szimbolikus választás)

o Fogadalomtétel (a hit megtartása, az egyház megvédése, az ország védelme és bölcs
kormányzása)
o Olajjal való megkenés
o A koronázási jelvények átadása (korona, kard, pálca, gyűrű, jogar).
o A ma is látható Szent Korona és koronázási jelvények István koronázásakor még nem voltak
meg.
 A koronázást tekintjük államalapításunk évének is. Ezzel Magyarország

hivatalosan is feudális keresztény királyság lett
 A patrimoniális királyság államszervezete.

• Koppány legyőzése után István 1003-ban meghódította Erdélyt, így véget vetett Gyula
hatalmának, majd 1007-ben a görög rítusú kereszténységet követő Maros vidéken élő Ajtony
legyőzésével az ország délkeleti részét is magáénak tudhatta. A területegyesítés befejezésével az
ország földjének döntő többsége az Árpád-ház birtokába került. Az ilyen típusú államot nevezzük
patrimoniális királyságnak.
IV. A királyi vármegyerendszer

 A királyi hatalom alapjai
• A király hatalmát az ország egyes vidékein a palánkkal megerősített földvárak biztosították, pl.
Esztergom.
• A vár ura és katonai parancsnoka az ispán (comes) volt.
• A várjobbágyok adták a várkatonaság gerincét, tiszti rétegét. A vár védelmén kívül a köznép
igazgatása, az adók behajtása is feladatkörükbe tartozott. Tisztségviselőik a százados, a hadnagy és
a várnagy.
• Minden várhoz tartozott megfelelő számú szolgálónép (várnép), melynek tagjai az elszórtan fekvő
várbirtokokon gazdálkodtak. Az egy várhoz tartozó birtokok tehát nem alkottak területi egységet. A
várnép is fel volt osztva tízes és százas szervezetekre (száz háztartás). A szolgálónép a
faluközösségekben földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozott.
• A szolgák, illetve szabadok közti megkülönböztetés természetesen nem tűnt el. István korában nem
a foglalkozás, hanem a származás határozta meg a társadalmi jogállást.
VI. A vármegyék két típusa

 A királyi vármegye
• Területi alapon szerveződő közigazgatási intézmény volt.
• A vármegyék központja egy-egy vár, amelynek ispánja, a comes, egyben megyésispán is volt.
7
• A királyi vármegyék száma kb. 45 (Engel Pál közlése alapján). A megyésispán a vármegye
katonai parancsnoka, az adók, vámok és más jövedelmek behajtója és kezelője, a területén élő
alattvalók bírája. A vármegye jövedelmének 1/3 része az ispáné, 2/3 része a királyé volt.
 A királyi várispánságok (vagy a másik elnevezése udvarispánság)

• A vármegyéken belüli királyi birtokok elnevezése.
• Élén a várispán (udvarispán) állt. Előfordult olyan is, amikor a megyésispán és a várispán
ugyanaz a személy volt
• A 12. században egyes források szerint a várispánságok száma kb. 72 volt. Ez azt jelenti, hogy
voltak olyan királyi vármegyék, amelyeknek a területén két királyi várispánság is volt.
• A várakon kívül behálózták az ország területét a várispánságokhoz tartozó királyi udvarházak
uradalmai is. Fő feladatuk a szálláshelyét váltogató király és kíséretének ellátása volt
• Az ország határvédelmét külön erre a célra szervezett katonai haderő látta el. A magyarokon kívül
e feladatokat látták el a székelyek és a besenyők is. A gyepű megerősített határvonal, amely
természetes vagy mesterséges akadályokkal nehezíti az átjutást. A határvédelem emlékét őrzi az
Őrség, illetve Kapuvár neve is.
VII. Az egyházszervezet kiépítése
 István 10 egyházmegyét alapított.

• Érsekségek: esztergomi, kalocsai. Az önálló magyar érsekség jelentősége, hogy ezzel elkerültük a
német egyházi befolyást.
• Püspökségek: veszprémi, váci, győri, egri, pécsi, Csanádi, bihari (később váradi), gyulafehérvári.
• Az egyház vezetője: az esztergomi prímás érsek. Később az ő kizárólagos joga lett a királyok
megkoronázása.
• Számos bencés kolostor is létrejött: Pannonhalma (1002), Pécsvárad, Zalavár, Zobor. A bencések
irányítója a pannonhalmi főapát volt, aki felett csak a pápa rendelkezett
• A 11. században még görögkeleti (bizánci) kolostorok is épültek. Pl. a veszprémvölgyi
apácakolostor.
• Az egyház ellátását szolgálta a tized törvénye. Minden termény (gabona, bor, aprójószág) egytized
része a helyi egyházat illette. A 13. századtól majd pénzben kezdik szedni, a 14. századtól pedig
már csak a jobbágyok fizetik.
• Az egyházszervezet és a hittérítés munkájában fontos szerepet játszott a cseh származású Radla
érsek, valamint Asztrík apát, Domonkos érsek és Szent Gellért velencei bencés szerzetes,
csanádi püspök.
• István az egyházszervezet megerősödését törvényekkel és jelentős nagyságú
birtokadományokkal segítette elő. A templomi felszerelésről maga a király gondoskodott.
• Elismerte az egyház bíráskodási jogát
VIII. Szent István törvényei

 Szent István törvényei
• Az állam- és egyházszervezet kiépítését, az új rend bevezetését szolgálták István király törvényei.
Két törvénykönyve maradt ránk. (Nem minden törvényét ismerjük.) A törvénykönyvek
tartalma:
• „ki-ki ura legyen az ő tulajdonának";
• élet és a tulajdon védelme;
• függőségi viszonyok szabályozása;
• öröklési rend szabályozása;
• vasárnapi munkaszünet, misehallgatási kötelezettség (kivéve a betegek és a tűz őrzői);
• vallási ünnepek és a böjt megtartása;
• keresztény házasodási és családi szokások;
• templomépítés (minden tíz falu köteles egy templomot építeni);
• az egyház és a papság helyzetét szabályozó törvények;
• pogány rítusok és hagyományok üldözése, kiirtása.
8
IX. Külpolitika
 Kiegyensúlyozott külkapcsolatok, békepolitika
• A Német-római Császársággal kezdetben jó volt a viszony (II. Henrik István sógora), II. Konrád
azonban 1030-ban betört az országba. A támadást István visszaverte, elfoglalta Bécset, majd
1031-ben békét kötött Konráddal.
• A Bizánci Birodalommal kezdetben - Ajtony miatt - ellenséges, feszült volt a viszony, majd 1018
után Magyarország szövetségese lett. (Imre herceg bizánci hercegnőt vett feleségül.). István
támogatta Bizánc hadjáratát a bolgárok ellen.
• István békepolitikájának legnagyobb eredménye az 1019-ben megnyíló új zarándokút
Jeruzsálembe. A veszélyes kalózoktól hemzsegő tengeri út helyett szívesen választották a
zarándokok a Székesfehérváron átmenő, szállásházakkal felszerelt, várakkal védett magyarországi
utat. Ez az út bekapcsolta hazánkat a nemzetközi kereskedelmi és kulturális vérkeringésbe.
• A besenyő támadásokat visszaverte, egy részüket letelepítette
X. Az uralkodó és a magyar társadalom

 A patrimoniális királyság
• Az uralkodó munkáját a világi és egyházi előkelőkből álló Királyi Tanács segítette.
• A vármegyei szervezet vezetője, a király utáni legfőbb méltóság, a királyi udvar bírája, a
nádorispán
• Az előkelők rétegét a nagybirtokosok és az egyházi vezetők alkották, akik az egykori törzs- és
nemzetségfők, betelepült idegen lovagok leszármazottjai voltak. István törvényekben ismerte el
öröklött és szerzett birtokaik feletti tulajdonjogukat
• A király vitézei, a milesek saját birtokkal rendelkeztek. Egy részük a későbbiekben
elszegényedett, ezért vagy az ország peremterületeire vándorolt, vagy egy nagybirtokos oltalma alá
helyezte magát.
• A várjobbágyok, a várkatonák tisztjei szintén rendelkeztek birtokkal. Egy részük elszegényedett,
és a kialakuló jobbágyi rétegbe süllyedt le.
• A szabadosok (felszabadított, de továbbra is függésben élő volt rabszolgák) és a szolgák, valamint
az elszegényedett közrendű szabadok (szabad harcosok, pásztorok) lassú összeolvadásával
megkezdődött a jobbágyság kialakulása.
XI. Szellemi élet
 Papképzés, írásbeliség megjelenése, Kőépületek építése
 István király Intelmei fiához, Imre herceghez
9
A magyar nép ősvallása
I. A magyar ősvallás
 Az ősvallás a kereszténység felvétele előtti világmagyarázatok, hiedelmek, varázslatok és
szertartások rendszerét jelenti, szabályozza az emberi együttélést, a társadalom és a természet
kapcsolatát és ezek viszonyát a képzelt természetfeletti szellemvilághoz.
 A magyar ősvallás fogalomköre tágabb a korábban használatos mitológiánál és sámánhitnél, közelebb

áll az ősi hitvilág (hiedelemrendszer) jelentéstartalmához, s elsősorban a honfoglalás idejére
vonatkoztatható.
• A kereszténység felvétele után a magyar ősvallás elvesztette ugyan elsődleges rendszerszerűségét,
de a magyarság főként olyan keresztény elemeket fogadott be, amelyeknek már megvoltak az
előzményei a magyar ősvallásban, így bizonyos jelenségek visszakövetkeztethetők.
• A magyar néphagyomány szintén számos korábbi maradványt megőrzött ősvallásunkból, a
megismeréshez segítséget adnak bizonyos elnevezések, régi sírmellékletek is. A magyar ősvallás
léte tehát igazolható, részletei azonban még tisztázatlanok.
 Azt, hogy milyen lehetett a magyarok ősvallása, hiedelemvilága, nem lehet teljességgel
meghatározni, ugyanis az erre utaló írott adatok száma kevés
• Vitás kérdések egész sora vár tisztázásra. Őseink hiedelemvilága az altáji vagy az uráli népek
vallásával rokon-e? Milyen istenekben hittek? Milyen bálványok előtt áldoztak? Ismerték-e a
lélekvándorlás fogalmát? Stb. Talán az egyik legfontosabb kérdés az, hogy mely népeknél kell
keresnünk őseink hitvilágával azonos, vagy ahhoz hasonló elemeket.
II. Népünk hiedelemvilágával kapcsolatos források

 Amit tudunk a magyarság ősvallásával kapcsolatban, azt a gyér számú forrásanyag, régészeti leletek és
hagyományok segítségével sikerült megállapítani.
• Dzsaháni, arab történetíró szerint a magyarok tűzimádóak voltak, de ezt más adat nem
támasztja alá.
• A templomépítésnek nem sok értelme lett volna a nomád életmód miatt, de a különböző
bálványok imádása jelentős szerepet tölthetett be elődeink életében. Erre utal, hogy István és
László törvényeiben vannak olyan fejezetek, amelyek tiltják, hogy pogány isteneiknek kutak,
fák, kövek, források mellett áldozatot mutassanak be.
„ Aki pogány módra kutak mellett áldoz vagy fának és forrásnak és kőnek ajándékot ajánl, akárki legyen, egy
ökörrel bűnhődjék érte. "
(László király első törvénykönyve: 22. fejezet)
 Őseink minden bizonnyal hittek a túlvilági életben. Bizonyíték erre, hogy egyes feltárt sírokban a
csontmaradványok mellett különböző fegyvereket és élelemmaradványokat találtak.
• Egyes magyar előkelő temetésekor az elhunyt emlékére lovat áldoztak. A ló fejét, lábát és
nyergét a halott mellé temették, húsát pedig a halotti tor folyamán elfogyasztották.
• A túlvilág szellemeitől való védekezést szolgálták a nyakukba akasztott félhold vagy fűrész
alakú függök. A szem- és szájnyílásokat ezüst vagy aranylemezekkel fedték le. Ennek
valószínűleg az volt a jelentősége, hogy a halott fejében lévő gonosz szellem ne tudjon távozni
ezeken a nyílásokon, ugyanis azt hitték, hogy a lélek a fejben lakik. Arra is van példa, hogy egyes
sírokat megbontottak, a halott fejét levágták, és mélyebbre ásták, ahonnan annak szelleme nem tud
feljönni és kísérteni.
 Mint a legtöbb harcos-nomád nép, abban is hittek, csatában megölt ellenfelük a másik világon
szolgálni fogja őket. Ennek a pogány felfogásnak a legszebb - az irodalomban is többször feldolgozott
- példája Lehel mondája.
"Menj előre - mond - a másvilágra! Tégy magadnak szert, ha kell, szolgára! És ha szolga kell a szellemeknek,
Ottan is te szolgálsz hős Lehelnek. " (Garay János: Lehel kürtje)
10
 A bizonytalan eredetű Isten szó valószínűleg előbb a Napot jelentette, és később válhatott a legfőbb
égi lény megjelölésévé. Alvilági ellenlábasa a szintén bizonytalan eredetű Ördög, akinek alakja az
idők folyamán minden rosszat magába olvasztott.
• A kereszténység előtti Boldogasszony nem istenanya volt, hanem termékenység- és sorsistennő.
• A Hold valamikor szellemlény lehetett, mert némelyik ráolvasásban (betegségűző igében)
királyként emlegették; fényváltozásait összekapcsolták a termékenységgel és hószám néven a
menstruációval.
• Az égi villám mennykő, majd istennyila alakjában közvetített büntetést; a szivárvány -
nevének megfelelően - a tengerből szippantotta fel a vizet, és adta át az esőfelhőknek.
• A földi természeti szellemekről keveset tudni. A székely néphitben ismert Vadöreg lehetett az
erdők szelleme, aki a vadon élő állatokra, a vizekben élő hableány pedig a halakra vigyázott. Az
eső- és viharszellem emléke elhomályosult, talán a meséi sárkány alakja őrizte meg néhány
vonását; hasonló a helyzet a különféle betegségdémonokkal és a vérszívó vámpírral is.
• Az animizmus, a személyes lélek hite eleinte többszörös (lehelet, élet, álom-, árnyéklélek) volt, s
ez tette lehetővé, hogy a táltos (sámán) egyik lelke révületben elhagyja testét, és a felkeresett
szellemektől segítséget kérjen.
• Kétarcú közvetítő volt viszont a boszorkány, aki sok más emberfeletti tulajdonságot ugyanúgy
egyesített magában, mint a táltos. Mellettük még több más szakosodott kultikus tevékenység is
létezett (jós, javas stb.).
• A természet és a társadalom viszonyát a totemizmus. szabályozta, mondái emlékei a turul- és a
csodaszarvasmonda, valamint a mesebeli Fehérlófia, Medvefi és Juhfi. A totemhősök nevének
kimondását tabu tiltotta, ilyen megkerülő állatnevek a magyarban a farkas, a sertés, a
ravasz(róka), a szarvas.
III. A sámánok szerepe

 Pogány ősvallásunk legjellemzőbb eleme a sámánhit (táltoshit) volt. Ennek vizsgálatára a
tarsolylemezek sok segítséget nyújtanak. Eredetileg az iráni fémművességre volt jellemző az
ismétlődő növényi díszek burjánzása, s ennek továbbfejlesztett változata a magyar tarsolylemezek
sajátossága is lett. A sámánista elemek hagyományainkban, népmeséinkben még ma is elevenen
élnek.
• Sámánhitű őseink felfogása szerint az égitestek - csillagok, Nap, Hold - az "életfa" ágai között
helyezkednek el. A Föld lapos korong, az Ég burája fedi, a Világ végén tenger található. A Földet
óriási hal (bika) tartja, ha megmozdul, reng a Föld. Az égbolt (később a sátor) résein sütnek át a
csillagok, ennek az elképzelésnek emlékét őrzi a Szitáscsillag („Fiastyúk Pleiádok") elnevezés. A
képzeletbeli világtengely csúcsán van a Sarkcsillag.
• Az Ég-Föld kettőssége idővel az Alvilág révén hármas tagolódású lett, a két szélső pólus pedig
egymás ellentéte. E három réteget a világfa kötötte össze, amelynek lombja Égig, gyökerei pedig
az Alvilágba értek. Emberfeletti képességű személyek (mesehősök, táltosok) tudtak rajta
„közlekedni". (Égig érő fa, Fehérlófia)
• Az égig érő fa vagy életfa ábrázolással találkozhatunk még a nyergeiken, csészéken,
hajcsatokon is.
• A világfa, a magyar népi hiedelmek tetejetlen fája, ami egységbe fogja az élő és a holt
természetről kialakult elképzeléseket. E hiedelmek lényege az, hogy a Világfa, illetve a vele
kapcsolatos aranyoszlop körül forog a túlvilági ház vagy palota. A finnugorok körében
általános az a hiedelem, miszerint a tetejetlen fa a madárlábon forgó ház, kastély tengelyében áll.
A magyar táltosjelöltnek első révülésekor a tetejetlen fát kellett megmásznia, és a rajta élő
szellemekkel viaskodott. A fát egyszerű halandó nem, csak a szellemek kiválasztottjai, a táltosok
láthatták.
• A révülés folyamatát legjobban és legpontosabban a „Mirkó királyfi” című székely népmesénk
őrizte meg. Néphitünk szerint Jézus Krisztus az égi táltos. Szent László királyunkat gyakran
emlegették mint „táltos király”, táltos lovának a neve „Szög” volt.
• Viaskodás közben sok esetben a táltosok vas vagy tüzes kerekek, kék és vörös színű lángok,
ellentétes színű csődörök (pej és szürke), fekete, füstös és fehér szőke bikák formájában küzdenek
egymással.
11
• A táltosokról szóló mondák a hiedelemmondák körébe tartoznak. A két leghíresebb táltos a

Göncöl és a Kampó.
o Kampó „jégtestű” volt, köpcös, vastag lábakkal, Temesvárban élt. A Budai várban ebédelt egy
asztal mellett Mátyás királlyal és szegényesen öltözködött. Emiatt többször megkérdezték
Mátyást, miért ül az asztalánál, de Mátyás ragaszkodott ahhoz, hogy ott üljön. Amikor az
oszmán törökök megtámadták Magyarországot, „tüzet köpött a szájából” és „jégtestével
visszaszorította a törököket”. Mátyás király táltos lovát, akit „Holdasnak” hívtak,
visszaszerezte a törökök kezéből.
o Göncölnek (néhol Döncöl, Güncü) határtalan tudása volt. Állatokkal beszélt, „értette a
csillagokat”, feltalálta a kocsit. Olyan kocsit hajtott, amit ló nélkül vezetett, és aminek
kerékagya eltörött. Halálát nem látták, teste eltűnt a csillagok között. A „Göncöl szekere” most
is fent van az égen, ez az un. „Ursa Maior”, vagy Nagymedve.
 A sámánoknak - akiket elődeink táltosnak neveztek - az volt a feladata, hogy a földöntúli

hatalmakkal kapcsolatba lépjen. Ezt révület, transzbaesés útján érte el.
• A táltost különböző testi jegyek (foggal születés; 6 ujj) különböztették meg az egyszerű
emberektől. Kiválasztásuk álom formájában történhetett. E hit szerint a kiválasztó szellem lehet
valamilyen természeti képződménynek a szelleme, de leggyakrabban mégis a jelöltnek a régen élt
sámán őse. A sámán nem elsőként viseli a tisztet a családban, hanem sámán-nemzetségből
származik.
IV. Táltos a történelemben

 A Thuróczy János krónikájában, Attila arra kéri a táltosokat, hogy lássanak a jövőbe, hogy megnyeri
a Catalaunumi csatát, vagy sem, de ők azt látják, hogy el fogja veszíteni. A jövendölést állatok beleiből
végezték.
 Széles körben elfogadott, hogy a táltosok a pogány hitünk része volt, akiket Szent István, illetve
későbbi királyaink üldöztek, így kihaltak. Bizonyítékok vannak arra azonban, hogy a táltosok még a
Habsburg korszakban is léteztek
• Mária Terézia például olyan rendeletet hozott, amelyben minden foggal született vagy hat ujjú
gyereket azonnal be kell jelenteni és ki kell végezni.
• A festett kazettás Székelyderzsi templom mennyezetén a hat ujjú figurát úgy renoválták, hogy öt
ujjúra javították
• A táltos király hagyomány számos helyen megmaradt a Kárpát medencében, és mindegyiket
Árpád-házi királyhoz kötik. A legfontosabb a lovagkirály Szent László, akinek a lova neve Szög
volt.
• Egy másik legenda szerint Szent István elment vadászni, de elfáradt és lepihent egy fa alatt (ez
értelmezhető úgy is, hogy révült a világfa alatt). Azt álmodta, hogy a besenyő had támadásra
készül. Az álom alapján elég ideje volt ahhoz, hogy felkészüljön és megütközzön a besenyőkkel,
megvédve így hazánkat. A legenda Szent Istvánt is táltosként jegyzi.
• Mátyás király korában Galeotto Marzio így ír: „hat ujjú ember volt Apád udvarában”. Mátyás táltos
lovának a neve Holdas volt.
• Egy 1725 évi debreceni táltosper alapján úgynevezett Balázsi Erzsébetet, akkoriban híres táltost
megvádolták, hogy boszorkány. A bíró felszólította, hogy magarázza el, mi a táltos dolga az
életben. A táltos azt válaszolta, hogy a táltos gyógyít, szabad szemmel meglát eltemetett
kincseket a föld alatt és „a táltos Magyarországért küzd a Menyországban”.
12
V. A hitvilág szerepe a magyarság társadalmában

 A magyarok ősvallásában a sámánhitnek, a mítoszoknak és mondáknak egyik legfontosabb célja az
volt, hogy igazolja az uralkodó család égi származását.
• Ilyen misztikus jelentősége van a magyarság hitvilágában a Turulmondának, melynek központi
gondolata: Attila királyi hatalma újjászületik Álmosban. Közös ősük: Turul, amely jellegzetesen
pusztai jelkép.
• Az állatalak valamilyen jellegzetes tulajdonságot szimbolizál, melyet az ember magasabb fokon
hordoz. A ragadozó madarak, mint a sas vagy a sólyom a harcra termettséget, a magasra
emelkedés és az éles látás képességét jelzik. Nem véletlen tehát, hogy a sas-féle madarak mindig az
uralkodás szimbólumai, egyúttal mint sámán-jelvények is feltűnnek a legtöbb lovas népnél.
• Az uralkodónak az égi származáson túl egy másik ismertető jegye is van: élete nem mindig ér
természetes halállal véget, hanem alattvalói megölik, feláldozzák, visszaküldik az égi
atyákhoz a nép érdekében. Az uralkodó, mivel népének főpapja, a legfőbb áldozatok bemutatója,
hordozza a felülmúlhatatlan áldozatot azzal, hogy ő maga lesz az áldozat. A valóságban a
királyt népe áldozza fel.
• Azt a királyt, akit feláldozás céljából ölnek meg, azt pogány értelemben "szent"-nek tartottak.
Az ilyen uralkodók meghatározott időtartamig éltek vagy csapások alkalmával áldozta fel a
nép a királyt.
• A király varázserejének védelmet kellett biztosítania a nép számára. Ha nem tudta népét
megvédeni, az annak a bizonyítéka, hogy varázsereje megtört, tehát az ég elfordult tőle. így a király
életét engesztelésül felajánlották a földöntúli hatalomnak.
• Egyes esetben a bűnösnek hitt nép helyett kellett feláldozni az uralkodót, a nép személyes
megtestesülését. Erre, a haláltól való iszonyat miatt volt szükség. A nép a király feláldozásával vélt
megmenekülni a vég, a büntetés elől. A királyt az ég-föld közötti közvetítőt megölik, hogy
halála árán a halhatatlanságban hihessenek, így áldozták fel az ősmagyarok Álmost, aki a
szakrális uralkodó volt.
"Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,

érezte, hogy övé a föld, a kormány
s már híre ment, hogy eltűnt lopva Almos."
(Kosztolányi Dezső: Honfoglalás előtt)
VI. Találkozás más vallásokkal

 Népünk a pusztai vándorlás során megismerkedett a monoteista vallásokkal is, s így megszűnt a
sámánizmus egyeduralma.
• A kazár fennhatóság alatt egyesek követték a kazár előkelők példáját, és felvették a keresztény,
zsidó vagy mohamedám vallást.
• A kazár előkelők a zsidó hitre térítést ki akarták terjeszteni országuk minden népére, s ez
végül egy hatalmas belső háborúhoz vezetett. A magyarság a felkelők oldalán vett részt a
harcokban, de vereséget szenvedtek.
• A vereség után három kabar törzset kiszakítva a kazár birodalom kereteiből, őseink Etelközbe
vonultak. Itt történt meg az az érdekes találkozás, ami a szláv apostol, Metód püspök emléki-
ratában olvasható. A szöveg szerint Cirill püspök testvére, Metód Konstantinápolyba akart utazni.
Útközben azonban pogány lovasok vették körül és a magyar fejedelem elé vezették.
"Midőn pedig a magyar (ugor) király a dunai részekre érkezett látni akarta (Metódot) És midőn némelyek
mondták, és úgy vélték, hogy ezt nem éli túl kínszenvedések nélkül, elment hozzá. Ő (a fejedelem) pedig, mint
uralkodóhoz illik, azonképpen tisztességgel, fényesen és örömmel fogadta. És. Beszélgetve vele, miként ilyen
férfiaknak illett beszélgetni, megszeretvén, megcsókolván, és nagy ajándékokkal elbocsátotta, mondván néki:
emlékezzél meg mindig rólam, tisztelendő atya, szent imáidban." (Metód-legenda)
• Erről az eseményről Metód püspök életiratában olvashatunk. A keresztény püspök elbeszélése

szerint valóban egy bölcs, megfontolt uralkodóval találkozott, aki előtt már nem volt egészen
ismeretlen a keresztény vallás, hiszen népe Bizánc szomszédságában élt.
13
 Etelköz elhagyására őseinket a besenyő-bolgár támadás kényszerítette.

• A 895-ben kezdődő honfoglalás, és a 900-ra véget ért letelepedés után a magyarok kalandozó
hadjáratokat vezettek a környező országokba.
• A kalandozások kezdetben sikeresek voltak, később azonban kudarcba fulladtak, és a magyarság
egyre inkább védekezésre kényszerült.
• A német szomszédság már nem csak megerősödött, hanem fenyegetővé is vált számunkra. Egyes
előkelők felismerték, hogy csak a kereszténység felvételével lehet beilleszkedni a környező
népek sorába.
• A korábbi kapcsolatok miatt egyes magyar előkelők a bizánci egyház felé tájékozódtak. 948-ban,
a Bizáncban tartózkodó Bulcsú és Tormás herceg megkeresztelkedik. Nem sokkal később az
erdélyi gyula és a temesvidéki Ajtony is a keleti típusú kereszténységet veszi fel. A
tartományurak bizánci útjai után az uralmuk alatt lévő területeken görög hittérítő papok jelennek
meg, s látnak hozzá a térítéshez.
VII. A magyar nép társadalma

 Ekkoriban a magyarak társadalmát a kettős fejedelemség jellemzi, mint ahogyan a többi pusztai
népekét is.
• A kündü a névleges uralkodó, akit feláldozhattak az ég kiengesztelésére, s ekkor teljessé vált
küldetése.
• A tényleges uralkodó, aki a gyula posztot tölti be, a hadsereg vezetője és a társadalmi élet
irányítója.
• Ez a fajta társadalmi rend Kurszán kündü halála után véget ért, s ezt követően Árpád egyesítve
a két tisztséget, lett a hatalom legfőbb birtokosa, mint fejedelem.
• Közvetlenül a kereszténység előtt a magyar ősvallás olyan fejlett volt, hogy az említett fogalmakon
kívül az áld, átkoz, bűn, gyón, bocsát, böjt, búcsú, üd („szent") mellett alig volt szükség új vallási
fogalmakra.
14
Lexikon
Fogalmak
avarok: közép-ázsiai eredetű lovas nomád nép, akik 568 körül Baján kagán vezetésével elfoglalták a Kárpát-
medencét. Az ott talált szláv lakosság többségét uralmuk alá vonták, s eredményes hadjáratokat folytattak a
Merovingok és Bizánc ellen is. A 7. század elején birodalmuk meggyengült. 670 körül újabb avar betelepülők
érkeztek, akik László Gyula elmélete szerint magyar nyelvűek voltak („kettős honfoglalás”). Államukat Nagy
Károly verte szét 800 körül.
besenyők: a magyarság őstörténetében jelentős szerepet játszó török eredetű sztyeppei népcsoport. Az úzok elől
menekülve a magyarság levédiai, majd etelközi szállásterületeit támadták. Simeon bolgár cárral szövetkezve
támadtak rá az etelközi magyarokra, előidézve ezzel a honfoglalást. A honfoglalás után egyes csoportjaik
Magyarországra telepedtek be, ahol főként határőri feladatokat láttak el. A 13-14. században beolvadtak a
magyarságba, emléküket személy- és helységneveink őrzik.
bő: magyar méltóságnév, nemzetségfő a honfoglalás kori társadalomban. A kifejezés a mai magyar nyelvben
terjedelmes, gazdag jelentésben él.
gyepű: a nomád népek (hun, magyar, avar) szállásterületeit elválasztó, védelmi célokat szolgáló lakatlan terület.
Az Árpád-kori Magyarországon olyan természetes vagy mesterségesen kiépített akadály, amelyet az ország
szélein alakítottak ki az ellenséges támadások kivédésére. A gyepűkön átvezető ún. kapukat székely, besenyő és
magyar határőrzők védték. A gyepű kapukon túli lakatlan területeit Gyepüelvének nevezték. A 14. századra az
ország benépesülésével eltűnt, helyét a határvárak vették át.
gyula: 9-10. századi magyar fejedelmi, illetve vezéri méltóság a kettős fejedelemség korában, övé a tényleges
hatalom, a hadügyekért is ő felel. Az elnevezés arab forrásokban (Dzsajháni, Ibn Ruszta, Gardízi) és VII.
Biborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár írásaiban fordult elő. A méltóságnév később személynévként
állandósult, de helynevekben is megjelent. Vita tárgya a magyar történelemben, hogy a 9-10. században ki
viselte ezt a címet (Kurszán, Álmos vagy Árpád).
hét törzs: a honfoglaló magyarság hét törzse. VII. Biborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár
krónikájában maradt ránk a hét törzs neve: Megyer, Nyék, Kürtgyarmat, Tarján, Jenő, Kér és Keszi. A
törzsszövetséghez csatlakozott három kabar törzs nevét a krónikák nem őrizték meg.
hét vezér: a Szkítiából kijövő magyarok vezérei Anonymus Gesta Hungarorum c. munkájában. Név szerint:
Árpád, Előd, Kond, Ond, Tas, Huba és Töhötöm.
horka: honfoglalás kori magyar méltóságnév, amelyet VII. Biborbanszületett Konsztantinosz bizánci császár
kharkas alakban jegyzett le. Valószínűleg a kende és a gyula mögött a magyarok harmadik főembere lehetett, aki
a bírói hatalmat gyakorolta. Egyes feltételezések szerint kabar méltóságnév lehetett
hunok (lat.: Hunni): belső-ázsiai lovas-nomád nép. A Kr.e. 3. században súlyos csatákat vívtak a kínaiak ellen.
A hunok egy része a Kr.e. 1. században nyugatra vándorolt. Kr. u. 375-ben a Don folyó mellett legyőzték a keleti
gótokat, s ettől kezdve állandó veszélyt jelentettek a Római Birodalom számára is. A Hun Birodalom fénykorát
az 5. század közepén, Attila uralkodása alatt élte. Attila halála után a hunok állama rövidesen felbomlott.
ínek: finnugor eredetű magyar szó, amelyet a szolganépek közös elnevezésére használtak a honfoglalás kori
Magyarországon. A 12. századtól lassan eltűnt a köznyelvből, helyette a servus (szolga) kifejezés terjedt el.
ispán (szláv: megye): a comes (gróf) kifejezés magyar megfelelője. A király által kinevezett várispánok a királyi
várak parancsnokai voltak, felruházva katonai, bírói és adószedési hatáskörrel, míg a megyék élén álló
tisztségviselőket megyésispánoknak nevezték. Az újkorban az elnevezést a főispán váltotta fel.
kabarok (török: lázadó): a kazár kaganátusból 830 körül kiváló, a magyar törzsekhez csatlakozott népcsoport. A
fekete magyaroknak is nevezett kabarok a magyarok segédcsapataiként szerepeltek. Egyes feltételezések szerint
három törzs szövetségéből (székelyek, tárkányok, varsányok) tevődött össze.
kagán: a belső-ázsiai nomád népek első számú vezetője. A méltóságnév először zsuanzsuan alakban a kínai
forrásokban fordult elő. A kazár birodalomban az állam első számú vezetője, akinek a feladata az égi világgal
való kapcsolat biztosítása, a természeti csapások, katonai vereségek elhárítása volt. Meghatározott ideig,
általában 40 évig uralkodott, utána rituális körülmények között feláldozták, s helyette új kagánt választottak. Az
avar fejedelmek szintén viselték ezt a méltóságnevet. A tisztség az uralkodó nemzetségen belül a legidősebb férfi
családtagra vagy rokonra öröklődött. Egyes vélemények szerint a kazárokkal szoros kapcsolatba került
honfoglalás előtti magyarság kende (kündü) méltóságneve az iráni hagan átírás magyarosított változata.
kende (kündü): Ibn Ruszta és Gardízi írásaiban szereplő magyar méltóságnév, melynek jelentése valószínűleg
Nap volt. A kazároktól átvett kettős fejedelemség rendszerében a honfoglalás előtti magyar törzsek élén álló
főfejedelem elnevezése, akinek a személye szent és sérthetetlen volt.
15
kettős honfoglalás : László Gyula elmélete, mely szerint a 670 körül betelepülő második avar hullámmal
jelentős nagyságú magyar etnikum érkezett a Kárpát-medencébe, így ez tulajdonképpen az első magyar
honfoglalás volt. Elméletét történelmi adatokkal igyekszik alátámasztani. A bizánci források szerint Kuvrat kán
Kubán-vidéki onogur birodalmának felbomlása után egy népcsoport a Kárpát-medencébe költözött be, ezek
között László gyula feltételezése szerint magyarok is voltak. Ezt támasztja alá népünk onogur szóból származó
idegen elnevezése: Hungarus, Ungar, vengr. További bizonyítékként említi Kézai Simon egyik adatát, amely a
honfoglalás időpontját 677-re teszi, a Nestor-krónikában fehér és fekete magyarokról szóló adatot, és II. Német
Lajos oklevelét 860-ból, amelyben wangarokat említ. Elméletét régészeti leletekkel is igyekszik alátámasztani.
király (lat.: rex): egyes monarchiákban az uralkodó címe, amely főként a feudális államberendezkedés
kialakulásakor terjedt el Európában. Az elnevezés Nagy Károly keresztnevéből (Karl) származik. A
királyságokban a trónutódlásnak két formája alakult ki: a primogenitúra szerinti öröklés és a királyválasztás. A
modern polgári államokban a király szerepe – néhány jogkörtől eltekintve – már csak protokolláris.
Magyarországon Szent István használta először a királyi címet.
királyi vármegye: közigazgatási egység, a korai magyar feudális állam területi egysége, amelynek
megszervezése Szt. István uralkodása alatt indult meg, élén az ispán (comes) állt. A vármegyerendszert Szt.
István a nemzetségi szállásterületekből alakíthatta ki, számuk valószínűleg 45 volt. A 13. században a királyi
vármegye helyére nemesi vármegye lépett.
koronázási jelvények: az uralkodói hatalom szimbólumai, amelyet a koronázás alkalmával adnak át az új
királynak. Legfontosabbak a korona, a jogar, a kard, a palást és az országalma. Ezen kívül lándzsák koronázási
öltözetek, keresztek, trónszékek stb. is lehetnek koronázási jelképek.
kumisz (tör.): magas cukor és kb. 1% alkoholtartalmú erjedt kancatej, amelyet elsősorban az ókori és kora
középkori lovasnépek használtak. A főleg nyáron fogyasztott üdítő hatású ital a nomád magyarok körében is
kedvelt volt.
Levédia: a magyarok szállásterülete Etelköz előtt, amelyet Levédiről, a magyarok fejedelméről neveztek el. Az
elnevezést VII. Bíborbanszületett Konstantin írása említi. A hely földrajzi elhelyezkedése vitatott. A leginkább
elfogadott nézet szerint a Kaukázus előterében, a Don és a Volga alsó folyásának vidékén lehetett.
levirátus (lat.: sógorházasság): a törzsi – nemzetségi, vagy ilyen maradványokat hordozó társadalmaknál az a
szokás, hogy a megözvegyült feleséget elhunyt férje nemzetségének legidősebb férfitagja örökli, rendszerint
testvére vagy unokaöccse, mindez összhangban áll a seniorátus rendszerével
Magna Hungária (lat.: Nagy Magyarország): a magyar nép őshazája, amely feltehetőleg a Volga folyó nagy
kanyarulatától keletre, a mai Baskíria területén lehetett. Az ősmagyarság az 5-8. század között, kiszakadva az
ugor egységből itt formálódhatott önálló néppé. A magyar törzsek nagy része a 8. század közepe táján elhagyta a
területet és Levédiába vándorolt.
patrimoniális monarchia: a magyar feudalizmus történelmének legkorábbi államformája és kormányzati
rendszere, melynek alapja a királyi birtok hegemóniája volt (I. István idején a lakott terület mintegy kétharmada
királyi magánbirtok volt). A 13. században a királyi birtokrendszer csökkenése miatt a patrimoniális királyság
rendszere felbomlott, elterjedt a hűbéri szemlélet és az adományrendszer.
primogenitura (lat.: elsőszülöttség): a feudális korszakban elterjedt nyugati öröklési rendszer, mely szerint az
elsőszülöttség joga alapján öröklődik a korona és a vagyon. Az intézmény biztosította a trónutódlásnál a
legitimitást, valamint a birtok osztatlan öröklését, megakadályozta a családi vagyon felaprózódását.
seniorátus (lat.): pogány öröklési – utódlási rendszer, eszerint az uralkodói rang és a birtok a nemzetség, ill.
nagycsalád legidősebb, még uralkodásra alkalmas (senior) férfitagját illeti. Magyarországon a korai Árpád
korban ez alapján támasztott igényt a hatalomra Koppány Istvánnal szemben. A seniorátus elvét a 11. században
az elsőszülött öröklési joga, a primogenitúra váltotta fel.
táltos: az ősmagyarság hite szerint természetfeletti képességekkel rendelkező varázsló, akit a szellemek már
születéskor kijelöltek (több ujj, fog stb.). A táltosokat sokan a szibériai népek törzsi-nemzetségi varázslóival, a
sámánokkal azonosítják.
tized: az egyháznak járó adófajta, a termény egy tizedét tette ki (decima, dézsma). Magyarországon Szt. István
uralkodása alatt vezették be.
várjobbágy: a királyi vármegyében szolgálatot teljesítő katonák tisztjei, akik az ispánok joghatósága alatt álltak.
Szolgálatukért nem öröklődő földbirtokot kaptak, amit a várnépekkel műveltettek meg. A várjobbágyok rétege a
nemzetségfők fegyveres kíséretéből (szent király szabadjai) és a várnépek soraiból kiemelkedőkből
(keltjobbágyfiúk) alakult ki. A 13. században a királyi birtokok eladományozása miatt helyzetük bizonytalanná
vált. Egy részüknek sikerült az öröklődő nemesi birtokkal rendelkező köznemesség soraiba emelkedni,
többségük azonban a szolgáltatásokra kötelezett földműves jobbágyok közé süllyedt.
16
várispánság: a történészek többsége szerint Szt. István két szervezetet hozott létre; a királyi vármegyéket és a
várispánságokat. A két szervezetnek közös volt a székhelye, az elnevezésük (comitatus) és az ispánjuk. A királyi
vármegye a megye határán belüli birtokok összességét, a várispánság viszont csak a várhoz tartozó területeket
jelölte. A megyésispánok így várispánok is voltak, de a várispánoknak nem volt megyéjük. A várispánok
segítője a várnagy volt. A várispánságoknak elsősorban katonai szerepük volt, számuk a források szerint a 12.
században 72 volt. A 13. században a várispánságok a mértéktelen földadományozások miatt elveszítették
jelentőségüket.
várjobbágyok: a 11-12. századi Magyarországon a várispánságok katonáskodásra kötelezett, saját birtokkal is
rendelkező rétege. Közülük kerültek ki a várnépek elöljárói, a századosok, hadnagyok és a várnagyok is.
Legfelsőbb rétegüket szentkirály szabadjainak nevezték. A 13. században a királyi vármegyék
meggyengülésével egyik részük felemelkedett a kialakuló nemesség soraiba, másik részük a jobbágyparasztság
rétegébe süllyedt le.
várnép: a 11-12. századi Magyarországon a királyi várispánságok szolgai jogállású népessége. A főleg
mezőgazdasági tevékenységet folytató várnépek saját falvaikban éltek, a királyi várhoz tartozó ún. várföldet
közösen művelték meg. Kötelességük volt eltartani a várispánt és kísérletét, a várjobbágyokat és a király
megyében tartózkodó tisztségviselőit. A 14. században beolvadtak a kialakuló jobbágyparasztságba.
Nevek
Ajtony (? – 1008 körül): magyar vezér, a Maros vidék ura volt. Géza fejedelem halála után független
fejedelemség kiépítését tűzte ki célul. Szent István országegyesítési törekvéseit nem fogadta el, ezért első
királyunk 1008-ban fegyverrel számolta fel hatalmát. Egyes források szerint azonban 1028-ban Csanád
vezetésével győzték le.
Gellért, Szent (kb. 980 –1046): velencei származású bencés szerzetes. Valószínűleg Szt. István hívására érkezett
Magyarországra, ahol a király Imre herceg nevelésével bízta meg. Később a királyné bakonybéli birtokán
remete, majd 1030-ban csanádi püspök lett. Nagy szerepe volt egyházmegyéjének megszervezésében, a
térítésben és a Mária-kultusz magyarországi terjesztésében. 1046-ban a Vata-féle pogánylázadás idején a
Lengyelországból hazatérő András herceg fogadására sietett, amikor a lázadók a pesti révnél megölték. Szt.
László kezdeményezésére 1083-ban Istvánnal és Imre herceggel együtt szentté avatták.
Géza (972-997): államszervező magyar nagyfejedelem, Taksony fia. Felesége, Sarolt az erdélyi Gyula lánya
volt. Nevének eredeti hangalakja valószínűleg Gyeücsa vagy Gyeüsa lehetett, amely a XVIII. században Geisa,
Geysa alakban terjedt el. Felismerve a magyarság előtt álló válaszutat, megkeresztelkedett, és erősítette a nyugati
kapcsolatokat, ezzel döntő érdemeket szerzett a magyarság Európába való beillesztésében.
Gizella, Bajor (kb. 985-1065): magyar királyné, Szt. István felesége, Civakodó Henrik bajor király lánya, a
későbbi II. Henrik német-római császár húga. Magyarországra érkezésekor jelentős számú lovag és pap kísérte,
akik jelentős szerepet játszhattak a magyarság keresztény hitre térítésében. Nevéhez fűződik az a miseruha is,
amelyet Istvánnal 1031-ben adományozott a székesfehérvári Boldogasszony-templomnak. A később koronázási
palásttá alakított miseruhán található szent királyunk egyetlen hiteles ábrázolása. István király halála után
elhagyta az országot, és a passaui kolostorban halt meg.
Imre, Szent (1007–1031): Árpád-házi herceg, Szent István király és Gizella fia. Felesége a Margit-legenda
szerint bizánci hercegnő lehetett. Apja gondosan készítette az uralkodásra. Nevelését Gellért püspökre bízta, és
feltehetően őt nevezte ki a királyi testőrség parancsnokává. A Hildesheimi Évkönyv szerint 1031-ben halt meg
egy vadászbalesetben. 1083-ban avatták szentté Istvánnal és Gellért püspökkel együtt.
István, I. Szent (997-1038): Géza Fejedelem és Sarolt fia, pogány nevén Vajk. Apja halála után 997-től
fejedelem, 1000-től első keresztény királyunk. Leszámolt az ellene lázadó törzs- és nemzetségfőkkel, és erős
kézzel folytatta a feudális államszervezet kiépítését (vármegyék, királyi tanács és egyházszervezet kiépítése,
törvények kiadása, pénzverés). 1018-ban a bizánciakkal szövetségben vereséget mért Sámuel bolgár cárra, 1030-
ban pedig sikeresen visszaverte II. Konrád német császár támadását. 1083-ban avatták szentté László királyunk
kezdeményezésére.
Koppány (?– 997): Árpád nemzetségéből származó (valószínűleg Árpád idősebb fiának, Tarhosnak a
leszármazottja) nemzetségfő, a somogyi területek ura, Tar Szerénd fia. Géza fejedelem halála után a seniorátus
és a levirátus szokása alapján magának követelte a trónt, de a Veszprém melletti ütközetben vereséget szenvedett
István seregeitől. Testét István elrettentésképpen négyfelé vágatta, és az ország négy várának (Veszprém, Győr,
Székesfehérvár, a negyedik részt az erdélyi Gyulának küldték el) kapujaira szegezték.
Vazul, Vászoly (976-1037 körül): Géza fejedelem öccsének, Mihálynak a fia. A seniorátus szerint István után ő
következhetett volna, aki azonban féltette tőle az új rendet, ezért mellőzte. Vazul a hatalom megszerzése
érdekében valószínűleg összeesküvést szőtt István ellen, s ennek kitudódása után megvakították, hogy az
uralkodásra alkalmatlanná tegyék. Vazul három fia, András, Béla és Levente külföldre menekültek. Az Árpád-
ház 1046 utáni uralkodói valamennyien Vazul leszármazottjai.
17
Szemelvények
THEOPHYLACTUS SIMOCATTA (korai 7. század) bizánci történetíró
"A magyarok rendkívüli módon szentnek tartják a tüzet; a vizet és a levegőt tisztelik, a földet dicsőítik, de csupán
azt imádják és nevezik Istennek, aki a világmindenséget teremtette (ez a Teremtő). Neki lovat, ökröket és juhokat
áldoznak, és vannak papjaik, akikről azt tartják, hogy megvan bennük a jövendőmondás képessége".
AHMED IBN RUSZTA földrajzíró
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban
és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek,
vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való.
Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak." (930 körül)
ABU HAMID AL-GARNATI
Andalúziai mór/arab (1080-1169) író, utazó, földrajztudós 1150-1153-ig élt Magyarországon II. Géza király
udvarában. Feljegyzései elsősorban a Magyarországon élő, vallásukat szabadon gyakorló, kétféle
muzulmánokról szólnak, akiknek tanácsadója, lelkivezetője volt. A magyar királyságról a következőket írja:
" Bátor emberek, megszámolhatatlanul sokan vannak. Országuk, melyet Unkúrijának hívnak, 78 városból áll, s
mindegyikben számtalan erőd, a hozzá tartozó majorságokkal, falvakkal, hegyekkel, erdőkkel, kertekkel....
Hegyeik sok ezüstöt és aranyat rejtenek magukban. Magyarország egyike azoknak az országoknak, ahol a
legkönnyebb az élet... A básgird király gyakran pusztítja a bizánci területeket... megverték a bizánci király
tizenkét seregét... királysága sokszorta jelentékenyebb, mint Bizánc urának királysága - megszámlálhatatlanul
sok katonája van, s országának területe húsznapi járófölddel vagy többel is nagyobb, mint Bizánc területe.
Valamennyi nép fél a támadásától, mert sok a katonája és nagy a vitézsége... Amikor visszatértem a szlávok
országába, a királyuk nagy tisztelettel fogadott minket, mivel nagy becsben tartotta a Básgird király levelét, félve
tőle."
Bölcs Leó bizánci császár (886-912) Taktika
Bölcs Leó bizánci császár (886-912) Taktika című hadtudományi munkájában különböző népek, köztük a
besenyő támadás elöl nyugat felé húzódó magyarok hadszervezetéről és harcmodoráról számol be.
" Ámde szólni fogunk a türkök [magyarok] szervezetéről és hadirendjéről, mely keveset vagy mit sem különbözik
a bolgárokétól; hogy férfiakban gazdag és szabad ez a nép, és egyéb pompát, a bőséget mellőzvén, csupán arra
van gondja, hogy vitézül viselkedjék a maga ellenségeivel szemben.
Ez a nép tehát, amely egy fő alatt áll, fellebbvalóitól kemény és súlyos büntetéseket áll ki elkövetett vétkeiért, és
nem szeretet, hanem félelem tartja őket féken; a fáradalmakat és nehézségeket derekasan tűrik, dacolnak a
hőséggel és faggyal és a szükségekben való egyéb nélkülözéssel, mint afféle nomád nép.
A türkök törzsei fürkészők és szándékaikat rejtegetők, barátságtalanok és megbízhatatlanok, telhetetlen

kincsszomj rabjai; semmibe se veszik az esküt, sem szerződéseket nem tartanak meg, sem ajándékokkal nem
elégszenek meg, hanem mielőtt az adottat elfogadnák, fondorlaton és szerződésszegésen törik a fejüket.
Ügyesen kilesik a kedvező alkalmat, és ellenségeiket nem annyira karjukkal és haderejükkel igyekeznek leverni,
mint inkább csel, rajtaütés és a szükségesekben való megszorítás útján.
18
Fegyverzetük kard, bőrpáncél, íj és kopja, és így a harcban legtöbbjük kétféle fegyvert visel, vállukon kopját
hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják.
Üldöztetés közben azonban inkább íjukkal szerzik meg az előnyt.
De nemcsak ők maguk viselnek fegyvert, hanem az előkelők lovainak szügyét is vas vagy nemez fedi.
Sok gondot fordítanak rá, hogy gyakorolják magukat a lóhátról való nyilazásban is.
Követi őket nagy csapat ló, mén és kanca is, részint táplálékul és tejivás végett, részint pedig sokaság látszatának
keltése végett.
Nem ütnek körülárkolt tábort, mint a rómaiak [bizánciak], hanem a háború napjáig nemzetségek és törzsek
szerint szétszéledve, télen-nyáron folyvást legeltetik lovaikat; a háború idején pedig a szükséges lovakat maguk
mellett tartva és béklyóba verve őrzik türk sátraik közelében a csatarendbe állás idejéig, s csatarendbe álláshoz
éjnek idején kezdenek.
Őrseiket messzire, sűrűn egymás mellé helyezik el, nehogy egykönnyen rajtaütés érje őket.
A harcban nem három hadosztályban állnak csatarendbe, mint a rómaiak, hanem különböző ezredekben,
tömören összekötve egymással az ezredeket, amelyeket csak kis közök választanak el, hogy egyetlen csatasornak
látszódjanak.
A derékhadon kívül van tartalékerejük, melyet kiküldenek tőrbe csalni azokat, akik elővigyázatlanul állnak föl
velük szemben, vagy pedig szorongatott csapatrész megsegítésére tartogatnak. Málhájuk a csatasor mögött a
közelben van, a csatasortól jobbra vagy balra egy vagy két mérföldnyire, s csekély őrséget is hagynak vele.
Gyakran egy kötélre vevén a felesleges lovakat, hátul, azaz a csatasor mögött annak védelmére helyezik el. A
harcvonal rendjeinek mélységét, azaz a sorokat nem egyformán alakítják, inkább a mélységre fordítván a
gondot, hogy a harcvonal vastag legyen, és az arcvonalat egyenletessé és tömörré teszik.
Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és

visszafordulásban és a szétszóródó harci alakulatokban lelik kedvüket.
Hogyha pedig megfutamították ellenfeleiket, minden egyebet félretesznek és kíméletlenül utánuk vetik magukat,
másra nem gondolva, mint az üldözésre. Mert nem elégednek meg, miként a rómaiak és a többi nép, ideig-óráig
való üldözéssel és zsákmányszerzéssel, hanem mindaddig szorítják, amíg csak teljesen fel nem morzsolják az
ellenséget, minden eszközt felhasználva e célból.
H a pedig valamely üldözött ellenségük megerősített helyre menekül, azon vannak, hogy pontosan kipuhatolják,
hogy mind a lovak, mind az emberek miben szenvednek hiányt, és mindent elkövetnek, hogy az ezekben való
megszorítás útján ellenfeleiket kézre kerítsék vagy ezeket tetszésük szerinti egyezségre rábírják oly módon, hogy
eleinte enyhébb feltételeket szabnak, majd ha ezekbe az ellenség belement, más, nagyobb dolgokkal hozakodnak
elő. "
(Részlet Bölcs Leó bizánci császár (886-912) Taktika című hadtudományi munkájából)
IBN RUSZTA
"A magyarok turk fajtájúak és vezérük húszezer lovassal vonul harcba... A magyarok országa bővelkedik fákban
és vizekben. Sok szántóföldjük van... Ezek a magyarok szemrevaló és szép külsejű emberek, nagy testűek,
vagyonosak és szembetűnően gazdagok, amit kereskedelmüknek köszönhetnek. Ruhájuk selyembrokátból való.
Fegyvereik ezüsttel és arannyal vannak kiverve és gyönggyel berakottak."
Ibn Ruszta arab földrajzíró 930 körül
19
LOTHARINGIAI REGINO
"A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen... karddal csak keveseket, de sok ezreket ölnek
meg nyilakkal, amelyeket olyan ügyesen lőnek ki szarujaikból, hogy lövéseik ellen aligha lehet védekezni...
Természetük dölyfös, lázadozó... természetüknél fogva hallgatagok, készebbek a cselekvésre, mint a beszédre."
Lotharingiai Regino: Világkrónika (908 körül)
FRUILI BERENGAR (845-924) itáliai király (887-915), utolsó szent római császár (915-
924) lombardiai követe a magyarokról 921-ben
„Gazdagságuk pazar és szembetűnő. Hatalmas sereget tudnak kiállítani! Kürtszóra indul fordul egész serege.
Napokig lovagolnak váltó lovaikon. Ha megindulnak megmozdul ég és föld alattuk. Harciasságuk és bátorságuk
egyedülálló. Nem félnek a haláltól! Mosolyogva halnak meg! Legyőzhetetlenek.”
MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA

"A magyarok "becsületesek, őszinték, életfenntartásukban okosak... nem szeretik a sok beszédet."
(1196 körül)
Géza fejedelem a forrásokban
"…Géza fejedelem isteni jóslattól megintetve keresztény hitre kezdte téríteni a magyarok nemzetségét; és amidőn
intelmekkel őket meg nem téríthette, mert teljességgel hódoltak a pogány szertartásoknak, kénytelen volt
némelyeket fegyverrel elnyomni, többen lévén a hit ellenei, mintsem követői; hogy ezt megtehesse, hírül kellett
adni szándékát a keresztény királyoknak és fejedelmeknek. Kívánságának hallatára nemcsak segítséget küldöttek,
de személyesen is eljöttek, mert a magyarok kegyetlensége igen ártalmukra és veszedelmükre volt."
(Részlet a Képes krónikából)
Ditrnár így írt: „...kemény és kegyetlen, mint ki hatalmasul bánik az övéivel, irgalmas pedig másokhoz. főként a
keresztényekhez, noha még pogányságban élne.”
Cartuitius hasonlót írt: „Ez szerént itthon hirtelen haragú lévén sokkal elölt; ellenben az idegeneket kedvelte.
Ottóhoz ugyan e néven első császárhoz, követeket és ajándékokat küldött 973 ... húsvét ünnepére. ...
A hit dolgában Sarolta, Geizának felesége, ki keresztény szülőktől származott, és ki buzgó keresztény vala, annyit
tett, hogy mondassék felőle: Ő kezdte behozni a kereszténységet. Ez az asszony, amint íratik, férfiszívvel és
okossággal bírván mind a fejedelmet, mind az országot igazgatta...
Maga Geiza e dologban (a keresztény hit terjesztésében) nagy nehézséget tapasztalt. Minekutána Gizelát. Henrik
bavánai hercegnek húgát megkérte volna fiának, és csak a keresztény hitre térés által lehetett volna meg a
házasság: mind ő, mind fia felvette a keresztséget Albert prágai püspöktől."
(Géza fejedelem a kortársak szemével)
Szent István egyházi törvénykezése
A 11. századból Szent Istvántól két, Szent Lászlótól három, Könyves Kálmántól két törvénygyűjtemény maradt
fenn. E törvények elsősorban büntetőjogi rendelkezéseket tartalmaznak. A törvény (latin: decretum, törvény,
rendelet) az uralkodó akaratnyilvánítása volt, olyan rendelkezéseket tartalmazott, amelyeknek az egyedi eseten
túlmutató, általános érvényt tulajdonítottak. A törvények megalkotásában az uralkodó mellett a királyi tanács is
részt vett.
20
„A vasárnap megtartásáról
A papok pedig és az ispánok hagyják meg az összes falusi bíróknak, hogy ezek parancsára vasárnap mindenki
menjen a templomba, öregek és fiatalok, férfiak és nők, kivéve azokat, akik a tüzet őrzik. Ha pedig valaki amazok
hanyagsága folytán nem tűzőrzés végett marad otthon, az ilyet verjék meg, és nyírják le.
A keresztény vallás megtartásáról
Ha valaki a keresztény vallás megtartását elhanyagolva és hanyag ostobaságtól megátalkodva az ellen bármi
vétséget követ el, a vétek természetének megfelelően ítélje meg a püspök az egyházi törvények szabályai szerint.
Ha pedig ellenszegüléstől indíttatva a reá rótt büntetést vonakodnék nyugodtan elviselni, ismét ugyanazon
büntetéssel fegyelmezzék, és ezt is megismételve összesen hét ízben. És ha mindezek után is konoknak és
makacsnak találtatik, adják át a király bíróságának – tudniillik mint a kereszténység védelmezőjének.
A templomba járásról
Azok, akik az istentisztelet hallgatására a templomba menvén, ott a misék szertartása alatt egymás közt
mormognak, és másokat zavarnak, haszontalan történeteket mesélgetve és nem figyelve a szent olvasmányokra és
a lelki táplálékokra, ha idősebbek, dorgálják meg őket, és gyalázattal űzzék ki a templomból, ha pedig
fiatalabbak és közrendűek, e nagy vakmerőségükért a templom előcsarnokában mindenki szeme láttára kötözzék
meg, s ostorozással és hajuk lenyírásával fenyítsék meg őket.
A király adományáról az egyháznak
Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel s ugyanannyi rabszolgával lássanak el, lóval és kancával,
hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról és oltártakarókról a király gondoskodjék, papról
és könyvekről a püspök.
A tizedről
Ha valakinek az Isten tizet adott egy évben, a tizedik részt adja az Istennek, és ha valaki tizedét elrejti, kilenc
részt fizessen.”
Az önbíráskodásról
"...Ha valaki haragra gyulladva, vagy dölyfösségtől kevélyen szándékos gyilkosságot követ el, ... száztíz
aranypénzt fog fizetni... A gyilkos ezen felül az egyházi törvények rendelkezése szerint vezekeljen. ... Királyi
hatalmunknál fogva elhatároztuk, hogy mindenkinek álljon szabadságában vagyonát felosztani, feleségének,
fiainak és lányainak és rokonainak, vagy az egyháznak adományozni, s ezt halála után se merje senki
érvénytelenné tenni. ... Tíz falu építsen egy templomot, amelyet két telekkel és ugyanannyi rabszolgával lássanak
el, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, 30 aprómarhával. Ruhákról és oltárterítőkről a király
gondoskodjék. papról és könyvekről a püspök. ... Ha valamely pap vagy ispán avagy valamely más hívő személy
valakit vasárnap ökrökkel lát dolgozni, vegyék el tőle az ökröt, és adják a várnépnek elfogyasztásra. ... Ha valaki
pénteken, amelyet az egész kereszténység megtart. húst eszik, egy héten át sötétbe zárva böjtöljön.
... teljességgel megtiltjuk, hogy valaki másnak a bántalmazására kardot rántson. Ha ezt a jövőben
vakmerőségtől ösztönözve megkísérelné, ugyanazzal a karddal öljék meg.”
(Szent István I. és II. törvénykönyvéből l00l és 1030-1038 között)
21
Képi források
Géza fejedelem Benczúr Gyula: Vajk Megkeresztelése
Szent István képe a koronázó paláston A Szent Korona
22
Megoldási javaslat
Szempontok, kompetenciák Optimális megoldás Elérhető Elért

pont pont
A feladat megértése, tématartás, • A jelölt érzékelje, hogy milyen nagy válaszút előtt
a lényeg kiemelése volt az ország:
o mutassa ezt be Géza fejedelem és István király 12
uralkodásának folyamatában;
o lássa világosan a Német Római Birodalom és a
magyarság korabeli helyzetét.
Források használata és • A források, a kép értékelésével támassza alá a

értékelése feladat kérdéseit.
K • Saját ismeretei és a források használatával mutasson 12
rá a fejedelmek, a király alkalmasságára. István
O törvényeinek jelentőségére.
M A szaknyelv alkalmazása • A jelölt használja történelmi szókincsét. Pl. kettős

fejedelemség, gyula, kende, horka stb. 6
P • Ismerje az egyházi és a világi közigazgatás
szakkifejezéseit. Pl. királyi tanács, királyi vármegye,
E érsekség, püspökség, káptalanságok stb.
Tájékozódás térben, időben • A vizsgázó:
T
o a falitérkép vagy a kézi atlasz segítségével
meg tudja mutatni a korabeli magyarság 6
E
geopolitikai helyzetét;
o ismerje a belső erőviszonyokat;
N
o időben jól helyezze el a kalandozások és az
államalapítás korát.
C
I Az eseményeket alakító • A vizsgázó bemutatja:

tényezők feltárása, a o a kalandozások gazdasági és
Á történelmi események és társadalmi hátterét és szükségszerű bukását;
jelenségek o Géza fejedelem sorsdöntő választását, sikeres
K problémaközpontú diplomáciáját;
bemutatása o István nehéz helyzetét apja halála után, 18
a koronázás történetét.
• Térjen ki az államszervezés és a kereszténység
felvételének elválaszthatatlan tényére.
• Ismerje a világi és az egyházi közigazgatás
kiépítését.
Világosság, nyelvhelyesség, a • A jelölt egész mondatokban, folyamatosan fejtse ki

felelet felépítése gondolatait, és szabatosan fogalmazzon.
• A felelet szerkezete legyen alkalmas a téma 6
kifejtésére.
Összesen 60
23

Géza Fejedelem És Szent István Államszervező Munkája

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Géza Fejedelem És Szent István Államszervező Munkája

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

EMELT SZINTŰ SZÓBELI TÉTELEK - TÖRTÉNELEM

Összeállította: Kovács Sándor történelemtanár – Esze Tamás Gimnázium

A honfoglaló magyarság életmódja és társadalma

I. Államalakulatok a Kárpát-medencében a honfoglalás előtt

 Népvándorlás kora (3-4. század)

 A Hun Birodalom (5. század)

 Avária (Az avar birodalom)

o 568-ban az avarok első hulláma Baján kagán vezetésével telepedett be a Kárpát-medencébe.

II. A honfoglalás előzménye

 A honfoglalást ét alapvető fontosságú tényező segítette

 A honfoglaló magyarok etnikai összetétele

o A törzsek katonai vezetője a gyula, bírója a horka volt

 Honfoglalás kori társadalom

o A Német-Római Császárság területére. Német területen főképp bajor, thüringiai, szász,

o Európában a 10. század második felére megerősödött a feudalizmus rendszere. 962-ben

 A fejedelmi törzs megerősödése

Honfoglalástól az államalapításig. Géza fejedelem és Szent István

 A magyar nép hosszú vándorútja a Kárpát-medencébe

 A honfoglalás: 895-906 között

II. Magyar fejedelmek

III. Géza fejedelem (972-997)

o Német lovagok érkeznek az országba

IV. Szent István hatalomra kerülése

o Istvánt 997-ben Esztergomban fejedelemmé választották.

o A közfelkiáltás (szimbolikus választás)

 A koronázást tekintjük államalapításunk évének is. Ezzel Magyarország

 A patrimoniális királyság államszervezete.

IV. A királyi vármegyerendszer

VI. A vármegyék két típusa

 A királyi várispánságok (vagy a másik elnevezése udvarispánság)

VII. Az egyházszervezet kiépítése

 István 10 egyházmegyét alapított.

VIII. Szent István törvényei

X. Az uralkodó és a magyar társadalom

XI. Szellemi élet

 Papképzés, írásbeliség megjelenése, Kőépületek építése

 István király Intelmei fiához, Imre herceghez

 A magyar ősvallás fogalomköre tágabb a korábban használatos mitológiánál és sámánhitnél, közelebb

II. Népünk hiedelemvilágával kapcsolatos források

III. A sámánok szerepe

• A táltosokról szóló mondák a hiedelemmondák körébe tartoznak. A két leghíresebb táltos a

 A sámánoknak - akiket elődeink táltosnak neveztek - az volt a feladata, hogy a földöntúli

IV. Táltos a történelemben

V. A hitvilág szerepe a magyarság társadalmában

"Árpád körülnézett a nagy hegy ormán,

VI. Találkozás más vallásokkal

• Erről az eseményről Metód püspök életiratában olvashatunk. A keresztény püspök elbeszélése

 Etelköz elhagyására őseinket a besenyő-bolgár támadás kényszerítette.

VII. A magyar nép társadalma

AHMED IBN RUSZTA földrajzíró

ABU HAMID AL-GARNATI

Bölcs Leó bizánci császár (886-912) Taktika

A türkök törzsei fürkészők és szándékaikat rejtegetők, barátságtalanok és megbízhatatlanok, telhetetlen

Jobbára a távolharcban, a lesbenállásban, az ellenség bekerítésében, a színlelt meghátrálásban és

MIHÁLY SZÍRIAI PÁTRIÁRKA

Szent István egyházi törvénykezése

A keresztény vallás megtartásáról

A király adományáról az egyháznak

Géza fejedelem Benczúr Gyula: Vajk Megkeresztelése

Szent István képe a koronázó paláston A Szent Korona

Szempontok, kompetenciák Optimális megoldás Elérhető Elért

Források használata és • A források, a kép értékelésével támassza alá a

M A szaknyelv alkalmazása • A jelölt használja történelmi szókincsét. Pl. kettős