2.

tétel
Géza fejedelem és Szent István államszervező tevékenysége
Bevezetés:
Géza fejedelem (972-997) célja egy szervezett állam létrehozása és a belső politikai helyzet
megszilárdítása volt.
Géza az utolsó kalandozó hadjáratok kudarcai (933: merseburgi, 955-ös augsburgi vereségek)
alapján felismerte, hogy a magyarok önállósága csak úgy biztosítható, ha minél gyorsabban
kialakul az európai mintákat követő feudális hatalmi-politikai szervezet,
amely képes megvédeni a Kárpát-medencében élőket az esetleges külső támadásoktól.
A magyarság tehát válaszút elé került és végül csatlakozott a keresztény, feudális Európához
és felvette a keresztény hitet.
Géza megtörte a törzsfők hatalmát és a nyugati kapcsolatok erősítését tartotta többekközt
megoldásnak.

Géza államalapítást előkészítő intézkedései:

Mivel elsődlegesnek tekintette egy ilyen államszervezet kiépítését, ezért kerülte a külső
háborúkat, gyerekeit a környező államok uralkodócsaládjaiba házasította be.
Így lett fia, István a bajor Gizella férje (996).
Ez a házasság egyértelműen a nyugati kapcsolatok megerősítését szolgálta.
Gizellával papok és katonák érkeztek, akiknek jelentős szerepük volt István hatalmának
megszilárdításában.
Géza megtiltotta a kalandozó hadjáratokat, a megerősített fejedelmi hatalommal szemben
fellépő törzsi vezetők ellen pedig kíméletlenül fellépett.
Halálakor már csak 3 törzsfő őrízte meg a függetlenségét, az ő legyőzésük Istvánra várt.

I. (Szent) István világi törvényei, a feudális jogfelfogás elemei:

Géza szakított a szeniorátus elvű örökítéssel (azaz, hogy a hatalmat a nemzetségen belül a
legidősebb férfi örökli), bevezettte a feudális jogrendre jellemző primogenitúrát (az egyenes
ági örökösödést).
Egyébként maga Géza is ez alapján került hatalomra Taksony fiaként!
Így lett Géza fia, István 997-től fejedelem, majd 1000 karácsonyától /1001 január 1-jétől és
1038 között király.
Istvánnak hatalma megtartása érdekében le kellett számolnia Koppánnyal.
Felesége kíséretében érkező német lovagjaival ellenfele seregeit leverte, Koppányt
felnégyeltette.
A győzelem tette lehetővé, hogy István koronát kérjen a pápáról, II. Szilvesztertől., és
Esztergomban királlyá koronázzák, amelyre államszervező harcok közepette került sor.
A pápától kapott korona egyébént azt jelentette, hogy a királyság független mind a német,
mind a bizánci császárságtól.
A koronázást tekintjük államalapításunk évének is!
Ezzel megszületett a keresztény magyar királyság.
Az önálló királyság elismertetésének feltétele a koronázáson kívül az önálló törvények
megalkotása, a közigazgatás kiépítése és a pénzverés volt.

István harcot folytatott az uralmát vagy az új keresztény államot el NEM ismerő törzsfőkkel
(Gyula, Ajtony),s hadműveleteinek sikerességét az apjától rámaradt hadseregnek köszönhette.
István 1003-ban meghódította Erdélyt, így véget vetett Gyula hatalmának, majd 1007-ben
Ajtony legyőzésével az ország délkeleti részét is magáénak tudhatta.
A területegyesítés befejezésével az ország földjének döntő töbsége az Árpád-ház birtokába
került.
Az ilyen típusú államot nevezzük patrimoniális királyságnak.
A legyőzött törzsfők birtokait királyi birtoknak minősítették, ezáltal az ország több mint 2/3-a
került közvetlenül az ellenőrzése alá.
Az örökletessé tett bírtokoknak köszönhetően pedig kialakult a királyhoz hű, neki
szolgálatokkal tartozó réteg.
A királyi, királynéi és hercegi tulajdonban maradó földbirtokokon királyi udvarokat hoztak
létre.
A szintén frank mintára létrehozott egységes szervezet az udvar ellátását szolgálta, hiszen a
király nem egy helyen élt, hanem vándorolt udvarával az országban.

István frank mintára megszervezte a közigazgatást és az udvarszervezetet Magyarországon.

A frank mintára létrehozott államszervezet közigazgatási alapját a királyi vármegyék
alkották.
Ezeknek az élére 1-1 (megyés)ispán állt, aki a királyi hatalom helyi képviselőjeként.
A királyi várak vezetői az ispánok voltak, akiknek a feladata az adószedés, a bíráskodás és a
katonai szolgálattal tartozók irányítása volt..
A megyékben kő- vagy földsánccal körülvett várak épültek, ahol a várjobbágyok látták el a
védelmi feladatokat és igazgatták a termelő munkát végző és adót fizető várnépet.

István törvényeit 2 törvénykönyvben foglalta össze.

Ezek 1018-ban és 1030-ban jelentek meg.
Nem igazán törvényeket tartalmazott, csak ítélkezési szabályokat.
A magántulajdon és az élet védelméről és a bűnösök büntetéséről fogalmazza meg a királyi
tanáccsal egyetértésben őket.
A törvénykezés elve: azonos bűntetteknél különböző büntetések vannak, attól függően, hogy
az elkövető melyik társadalmi csoport tagja.
A bűntetés arányos volt a ranggal. Annál magasabb, minél magasabb rangú emberről van szó.
(A főemberek példát kell hogy mutassanak!)

Befejezés:
Isván legnagyobb problémája az utódlás biztosítása volt.
Gyermekei közül csak Imre élte meg a felnőttkort, neki készült az Intelmek:
a jó és helyes kormányzás alapelveire hívta fel a figyelmet!
Azonban 1031-ben vadászat közben Imre meghalt, ezért István az unokaöccsét, a velencei
származású Orseolo Pétert nevezte ki utódjává.
Igy amikor 1038-ban meghalt István, Orseolo Péter lett a király
A királyi központban: Székesfehérváron eltemetett Istvánt, I. László uralkodása idején szentté
avatták 1083-ban!
A keresztény magyar királyság az I. István halálát követő válság ellenére a 11. század végére
I. László és Könyves Kálmán uralkodása idején megerősödött.