Bieber Mária: 

Tanévnyitóra
 

Hírül adta a tévé, bemondta a rádió,

hogy immáron véget ért a boldog vakáció.

Útra kelnek a gólyák, elröpülnek a fecskék,

csak a diák marad itt, megtanulni sok leckét:
megharcolni vitézül számtalan számháborút,
és nem riadni vissza, hogyha titkot rejt az út,
bejárni a csűfcsavar *szavak labirintusát,
ország-világ látja majd, mit tud ez az ifjúság.

Én például azt tudom, hogy a hulló falevél zörgős,

tarka szőnyegét hóval lepi be a tél.
S jön a szeles december fogvacogtató faggyal,
de jön a Mikulás is, és nyomában az Angyal.

Azt is tudom továbbá, hogy nincs okunk panaszra,

hiszen vidám nyár köszönt a virágdús tavaszra.
Lesz még játék, vigalom, tréfa és zenebona,
hiszen nem tart örökké semmiféle iskola.

Nosza, lépjünk be azért most ezen a küszöbön,

hogy kiléphessünk rajta, ha a víg nyár beköszön!

Szalai Borbála: Betűország kincsei

Sok újdonsült 
kisdiáknak 
kitárul egy új világ: 
titokzatos 
Betűország 
ma nyitja meg kapuját. 
Csodálatos 
ez az ország, 
gazdagsága rengeteg: 
minden betű 
kincset érő 
titkokat is rejteget. 
S, aki egyszer 
megismeri 
mind a betűk titkait 
magáénak 
tekintheti 
Betűország kincseit.
Balogh József: Kedves Vakáció barátom!

Komolyan mondom, szégyellhetnéd magad.

Június közepén mellém szegődtél, barátokká fogadtuk egymást, s lám: két és fél hónap után megtagadsz.
Tudom, jövőre ismét eljössz, megígérted a búcsúzáskor.
Nagyon jó volt veled!
Pedig anyuék mennyire izgultak, amikor megérkeztél…
Mi lesz a gyerekkel?
Akasszunk a nyakába kulcsot? Küldjük táborról táborra,
vagy fogadják felváltva a nagymamák?
Szóval szörnyű családi vitákat okoztál, kedves Vakáció!
Én magamban mégis nagyon örültem, mert tudtam,
te minden gyereknek a legjobb barátja vagy…
Tanév végére bizony alaposan elfáradtunk.
S nem csak mi, de a tanáraink is.
Ők – nekem elmondta az osztályfőnököm – éppúgy várták, mint a diáksereg.
Kedves Vakáció! Tudatom veled – mindenre te sem figyelhetsz oda.
Az összes gond megoldódott.
A nagyik szívesen fogadták az ő aranyos csillagukat,
a szemük fényét, vagyis engem.
Képzeld, Vakáció, megtanultam úszni, úgy, hogy egyszer sem fulladtam meg.
Uralkodásod ideje alatt kiváló famászó lettem,
bár anyuék maradi nézetei szerint:
a nagymamáék idegeire többször másztam fel…
Kedves Vakáció! Egyre bölcsülő eszemmel nagyon jól tudom,
a te időd sajnos lejárt. A naptárt pergető idő nem ismer könyörületet,
s akkora hatalmad még neked sincs, hogy legalább októberig maradhass…
Köszönöm, hogy közel 80 napig jó barátok lehettünk, s ez a lényeg!
Te most majd békésen telelj át, s az új tavaszt várd annyira, mint mi!
Drága Vakáció! A suli, az suli, író kezekre vár a kréta, a könyvek
olvasókat remélnek, a padok elárvulnának,
s a füzetek sem akarnak üresen maradni…
Isten veled, Vakáció! Vigyázz magadra, mert tíz hónap múlva
megint nagy szükségünk lesz rád!
Aztán majd időben küldd ám el hozzánk a kistestvéreidet:
a téli és a tavaszi szünetet! Ők is jó fejek,
de legjobb fej te maradsz mégis, Kedves Öreg Nyári Vakáció!
Osvát Erzsébet: Szeptember elseje

Szeptember elseje
elérkezett végre.
Örömöt csillant az
elsősök szemébe.

Még alig pitymallik,

ők már talpon vannak,
nehezen várják, hogy
útnak induljanak.

Kis táskájuk fénylik,

vadonatúj, tiszta.
Benne ábécéskönyv,
tolltartó és irka.

Üres lett a fészek.

kirepült a madár.
A sok kicsi elsős
már iskolába jár.

Kálnay Adél: Köszöntő

A nyár, a nyár, az elrepült,

a villanydrótra fecske ült,
készül már lassan messzire,
talán a világ végire.

Szállnak a napok, mint a szél,

kerengve hull már pár levél,
nekem is mindjárt menni kell,
nem cserélnék most senkivel!

Táskámban könyvek, füzetek,

vár rám egy pad és sok gyerek,
számok, betűk és dallamok…
Szervusz! Iskola! Itt vagyok!
Mentovics Éva: Iskolai örömök

Útnak indult fecske, gólya,

búcsúcsókot hint a nyár,
minket újból hív a suli,
csengőszóval visszavár.

Mi már tudjuk, azért szeret

jönni minden kisgyerek,
mert amerre eddig jártak,
ilyen csodák nincsenek.

Betű-ország nyitogatja
hétmérföldes ajtaját…
csuda szépet mesél nektek
minden hős, ki arra járt.

S ott a számok rengetege,

összeadás, kivonás…
megtanulja a fortélyát
gyorsan minden iskolás.

Ne higgyétek, hogy csak munka,

móka is van rengeteg,
s aki szorgos, jutalomra,
piros pontra szert tehet.

Ott állnak az irkán szépen,

piros díszbe öltözve,
s oda-oda kacsintanak
a szomszédos ötösre.

Szalai Borbála: Legyen öröm a tanulás!

Hangosabbak ma az utcák,
gyerekektől népesek,
valahogyan még a nap is
szebben ragyog, fényesebb.
Izgatottan várt e napra
minden kezdő kisdiák:
az iskola előttük is
kitárja ma kapuját.

Megtanulnak betűt vetni

a tétova kis kezek:
csengő-bongó szép szavakkal
telnek majd a füzetek…
Ma, amikor útnak indul
a sok kicsi iskolás,
kívánjuk, hogy öröm legyen
számukra a tanulás!
Mentovics Éva: Lesben áll az új kaland

Lám, a cserfes gyerekhad

ünneplőben ballag,
halld a csengőnk víg dalát,
ím eljött a nagy nap!

Elsuhant a fényes nyár,

nézd, az ősz már intett!
Visszavár sok jó barát,
osztályfőnök minket.

Lesben áll az új kaland,

színes, radír, tábla,
kunkorodó ötösök
bújnak az irkánkba,

és ha fürgék, sportosak
leszünk majd az évben,
ott ragyog a nyakunkban
majd az aranyérem.

Gyere te is, kispajtás,

állj be közénk vígan!
Hidd el, csodás lesz az év
itt, a mi sulinkban!

Mentovics Éva: Iskolatáska

Táskát veszünk anyukámmal:

hátra valót – de szépet!
Olyant, melybe betehetek
sok szép könyvet, festéket…

Büszkén hordom majd a táskám:

– Barátaim, látjátok?
Szeptembertől, mint a nagyok
én is suliba járok.

Mentovics Éva: Iskolás leszek

Iskolába járok ősztől,

mert már hat éves vagyok.
Hátamra veszem a táskám,
s indulok, mint a nagyok.

Táskámban sok tarka könyv van,

mesékkel és képekkel.
Amint lapozgattam őket,
úgy tűnt, minden érdekel.

Igyekszem majd megtanulni

mielőbb az ábécét,
s meglepem az anyukámat:
én olvasok majd mesét.
Matos Maja: ELSŐS LESZEK
Elsős leszek
Akár hiszed, akár nem,
Nagyon jó az én kedvem.
Tudod minek örülök?
Iskolába kerülök.

Szép volt a nyár, szép nagyon,

Sütkéreztem a napon.
Játszottam és ugráltam,
Szaladgáltam, bringáztam.

Halacskákkal versengve,
Úszkáltam a tengerbe’
Homokváram összedűlt,
A sárkányom elrepült.
Nincs már minek maradnom,
Van helyette más dolgom.
Nagy vagyok már iskolás,
Kezdődjön a tanítás!