A háború madarai

A Zichy kastély előtt különös Iráni-magyar vezényszavak hallatszottak. A rendező a maga keleties
lassúságában próbálta a  irányitani, a statisztákat. Miközben az egyik színésszel vitába keveredett.
 - Öltözzenek be, német katonáknak! A sminkeseknél találnak ruhákat!-

De uram! Ezek az emberek épp az előző jelenetben már szerepeltek mint zsidók, akiket a német
katonák meggyilkoltak!-

A középkorú férfi aki gestapó egyenruhát

viselt, a szerepere keszülve, hatalmi pózban egy nyitott katonai kétéltű tetejéről beszélt le a
rendezőhöz, aki viszont valódi partizánként  állta a másik tekintetét.
Csak csinálja amit mondok! A többit bízza rám! Most pedig álljanak pozícióba!-
A fiatal iráni elszánt arccal, és borostásan ült gyűrött ingében, kezében adó-vevővel. Példat kell
statuálni ennek a szemtelen németnek.-
A tisztek felsorakoztak és a fáradt karikásszrmű zsidó-náci statiszták pedig mögöttük. A haborús
szerplőknek nem kell jól kinézni szóval ez rendben volt. Ekkor esett be egy fiatal srác forgatásra, és
a rendező egyből kiszúrta. -Ahaaa! Maga! Jöjjön ide!
-Ó  én?-
A huszonéves srác közben körülnézett hátha másnak szólt a feszólítás.
-Tud nemetűl?-
Hát kicsit, de az nem teljesen...!
Nagyszerű!-
Ön mostantól SS tiszt lesz! Öltözzön át!-
De..én statisz...-
Nézze nincs időm erre menjen a jelmezeshez.-
Azzal elfordult a fiútól.-
Az vállatvonva elindult hogy átváltozzon náci tisztté. Azonban az Irániak emlékezetében úgy tűnt
csak túltáplált németek voltak A ruha csak úgy lógott rajta. Nem sokkal ezután a kastély előtt egy
rohamsisakos integetetesére lett figyelmes.-
Végre! Magára vártam! Száljon már be!-
 Az altiszti ruhában a vékony nyurga férfi az oldalülésre mutatott, miközben elinditotta a motort. -
Kapaszkodjon megyünk!-
Őő De hova!?-
Nézze ez leghűtéses, szóval ha nem megyek folyamatosan akkor leáll. Viszont még van fel óra a
jelenetig. Szóval akkor mit szeretne hova menjünk?
-Hát talán a közelbe!-
Igy történt hogy a szomszédos falu lakói szabályos időutazást tehettek a múltba. A zászlók, és az
egyenruhák idevonzották a környék szimpatizánsait. Talán több tucat kopasz fiatal haladt az úton a
kastély felé. Ahogy meglátták a motor utasát mind egyszerre lenditettek a kezüket, mire "gestapo"
szintén lassan kénytelen kelletlen megemelte a kezét. Mikor délután vége volt a munkának, mint
ahogy minden háborúnak vége van egyszer, a fiatal gestapo és az idősebb együtt ültek a kastély
lépcsőjén. Az egymás vállát elégedetten veregető irániakat, és a itt ott lehajigált fegyvereket ruhákat
nézték. - Maga szerint hihető lesz a film Iránban?- A színész felröhögött-Hát azok után amit maga
levágott az üldözös jelenetben ki tudja! Hacsak az írániak nem értik majd a maga halandzsáját a
vallatós jelenetben ami inkább volt jiddish, mint német akkor biztos kasszasiker lesz! -kacsintott az
idős szinész a fiatal fiúra. A fiú pedig némán visszamosolygott. Arra gondolt, a háború mindenkiből
madarat csinál. Kiből ilyet kivől meg olyat. teljesen mindegy melyik oldalon állunk.