Csendes éj

November elején a városban már beköszöntött a hideg. A Budai boszorkánymester élete pedig elég
unalmas volt. Nem mintha Pesten érdekesebb lett volna, csak éppen a Pesti forgatag, és nyüzsgés a
káderek tengéreben azért mégis mozgalmasabbnak tűnt ha kalandozásrol volt szó. Magas, és
ruganyos mozgású srác, megnyerő mosollyal, átható acélkék szemekkel könnyen férkőzött női
szivekbe. Hosszú göndör barna hajjal mi esőként omlott a pelerinjére. Ha valaki látta volna az utcán
nem igen lett volna furcsa számára. AmennyIben ha a XV. szazadban sétált volna arra, dehát ez
sajnos boszorkányunk pechére a XX. század volt. -Sziasztok!-
Ó! Hogy gyűlölte ezeket a lakóházakat.
A lakótelepi padok társasága felfigyelt a jelenségre. Két lány, és egy fekete férfi beszélgettek.
Láthatóan az utóbbi már majdnem biztos volt az estéje kimenetelében mikor talalkoztak a fura
fiatalemberrel. A lányok kuncogni kezdtek, mert igazábol ismerték a boszorkányt de ezt a
feketebőrű úr nem tudta. -Hello!
Fölmehetünk hozzád? Elég hideg van lent! Úgy tudom itt laksz a közelben nem?-
A srác vállat vont, es megigazitotta a pelerint.-
Miért is ne! De.. remélem a zöldséget nem hozzátok!-
mutatott a spanglira aminek áthatóan kender bűze volt. A boszorkány fiú valahogy sosem szerette az
efféle segédeszközöket.
-Ok! Ok! Csak elszívjuk!
A fekete úriember semmit sem értett az egészből valószínűleg azért, mert csak franciául tudott
nemileg a lányokkal kommunikalni, és a konyha angolja nem terjedt odáig hogy finomabb 
dolgokat felfogjon. Bizonyára a magyar sem túl népszerű nyelv Guineában.
Egyetlen egy szoba konyha várta a társaságot. A falakra körben angyalok, és démonok képe volt
festve. A Guineai férfi izgatottan sugott a lányokhoz.-
Azt kérdezi hogy mik ezek a képek!?-
Hát ez olyan Európai vudu!
Mosolygott a boszorkánymester. Bár érthető módon ez nem nyugtatta meg a fekete úriembert. Sőt
kezdett félelem kiülni az arcára. Valamiéet olyan babonásak az afrikaiak A lányokkal azonban már
nem nagyon tudott mitt kezdeni, mert úgy tűnt betéptek, és folymatosan nevettek.-
Kicsit szédülök! Vihogta az egyik lány.-
Hát csajok ez a tizenötödik emelet, szóval igen szélben kileng az épület, szokjátok!-
De mi ez a zaj?!- vihogott a az egyIk lány. És valóban, mintha egy futócsapat rohant volna át a tetőn
rendezetlenül, hatalmas zene-bonát csapva.
Azt hiszem a szellemek!- dőlt hátra az ágyon a boszorkány.- Jaj már! hihi!
Röhögött a kövérebbik. Én nem hiszek a szellemekben!-De azért ezt franciául is közölte hat ha
megerősitést nyer. Ezen a ponton köszönt el a fekete fiú, és távozott mert ez ki tudja miért, de már
sok volt neki.
-Biztosan a fölső szomszéd hancúrozik!-
Visitotta a másik lány nevetve mikor újra robaj hallatszott föntről.
-De csajok ez itt a 15. emelet! Nincsenek felső szomszédok! A lányok halálsápadtan néztek
egymásra. A Budai lakás ezután csendes lett, csak messziről lehetett a gyengén megvilágitott
lakásból kivülről látni túlvilági lángokat ahogy feketen sárgán villogva betöltöttek a sötét szobát. éj