Dendrokronológia

Az eljárás azon alapszik, hogy az évszakos klímában élő fás szárú növények szállítószövet nyalábjai
évgyűrűkbe rendeződnek. A gyűrűk kialakulása a szállítószövet nyalábok növekedésének éves évszakos
ritmusának következtében alakulnak ki. A vegetációs periódus elején tavasszal, nyár elején a
kambiumgyűrű külső oldalán egy friss háncs-, míg a belsőn egy új faréteg alakul ki, amely vékonyfalú,
nagy üregű, tág elemekből áll, hogy az intenzív anyagcsere során felhasznált vizet és oldott tápanyagokat
könnyen, gyorsan szállíthassa. A tenyészidőszak második felében, nyár végén, ősszel a növekedés és az
anyagcsere lassul, ekkor nagy szilárdságú, vastag falú, szűk üregű elemek képződnek, amelyeknek
elsősorban a szár szilárddá tétele a feladata. Egy-egy évgyűrűt az egy tenyészidőszak alatt képződött
világos színű tavaszi és sötét színű őszi rész épít fel. Normális körülmények között évente egy gyűrű
keletkezik. A gyűrűk színük alapján szemmel láthatóan elkülönülnek, ami alapján meghatározható a
növény kora. Az évgyűrűk szállítószövet nyalábjainak vastagsága, szerkezete az adott év csapadék- és
hőmérsékleti viszonyaitól függően különbözik. Ezek vizsgálata alapján következtethetünk a keletkezési
év hőmérsékleti és csapadékviszonyaira. Különböző, időben egymást részben átfedő faminták
összeillesztésével igen hosszú évgyűrű idősorok állíthatók elő. Jelenkori kiindulópontként általában egy
élőfa szolgál, aminek egy sajátságos évgyűrű sorozatához illeszthető egy másik, korábban elpusztult fa
évgyűrű sora, ehhez egy korábbi, ahhoz egy még korábbi stb. Az illesztésnél általában a faminta kezdő
évgyűrűsorához keresnek néhány évtizedes átfedéssel illeszkedő idősebb famintát. A faminták lehetnek
épületfák, régészeti, geológiai feltárással felszínre hozott faanyagok, amelyek kormeghatározásánál
gyakran alkalmazzák a C-14-es módszert. Az évgyűrűk vastagságának, szerkezetének, sűrűségének és
kémiai összetételének elemzése lehetővé teszi az éghajlat változásának nyomon követését az idősoron. Az
így készített évgyűrű-éghajlati idősorok természetesen csak a faanyag származási területére vonatkozóan
szolgáltatnak adatokat. Súlyos módszertani hiba lenne különböző területek famintáinak egy idősorba
rendezésével próbálkozni. Ilyen esetben többnyire az átfedés sem biztosítható.

https://liget.ro/eletmod/mitoszrombolo-evgyuruk-dendrokronologiai-kutatasok-erdelyben Mindent írhatok

így, ugyanis alapból átfogalmaztam

 Rendkívül pontos módszer, amellyel könnyebben láthatjuk a történelmet

 az is megállapítható, hogy mikor vágták ki
 Dendro+krono+logosz= fa és idő és ismeret
 Fák kora, fák kivágásának a kora, egyes esetekben a fa származási helyét is
 Ki lehet nyerni belőle az információt: ha megvan az utolsó évgyűrű, akkor akár féléves
pontosságot lehet vele elérni. Meg lehet állapítani, hogy az utolsó gyűrű tavaszi vagy őszi
pásztából származik
 Fák, amelyek azonos földrajzi régióhoz tartoznak, azonos környezeti viszonyoknak vannak
kitéve, a hőmérséklet és nedvesség miatt növesztenek évgyűrűt: ezeknek köszönhetően vastagabb
vagy keskenyebb évgyűrűt növesztenek
 Mintavétel: a szerkezetbe belefúrnak a gerenda szélén, sugár irányban igyekeznek haladni,
ugyanis így minél több adat áll a rendelkezésükre. Egy másik megoldás a szeletelés, amikor a
gerendából fűrészelnek, amely
 Tölgyek esetében minimum 6, lucfenyő esetében tíz mintát is szoktak venni, ugyanis az adott fa
történetét nem ismerik, és több hatás is érhette, amelyeket sorra meg kell vizsgálni
 Elvileg ha a fák oldalirányban nőnek, az torzulást okoz, amely megmutatkozik az évgyűrűk
kialakulásában is
 Ki lehet mutatni pl egy templom esetében, hogy mikor készült a tetőszerkezete, különböző
periódusokból, érdemes olyan elemekből mintát venni, amelyek be vannak falazva, tehát nem
cserélték őket időközben

1
 Olyan esetekben is igénybe veszik, amikor egy műtárgy, egy táblakép korát szándékoznak
megállapítani
 A fák esetében lényeges a külső évgyűrű, de nem kizárólag, hanem a szijács is, vagyis az utolsó
néhány évgyűrű, amelynek köszönhetően a keltezés időintervallumát szűkíteni lehetséges
 Ami a mérést illeti, mérőasztalon történik, századmilliméter pontossággal, majd az adatokat
digitalizálják. Tudni kell, hogy a fabél közelében az értékek megugranak, hiszen amikor a fa
fiatal, akkor gyorsabban nő, tehát nagyobb évgyűrűket növeszt. A mérést és az összehasonlítást
számítógépen vagy kinyomtatva, egy világító asztalon végzik
 Érdemes megemlíteni, hogy a jegenye és a tölgy esetében egészen a XIII. századig lehetséges
keltezni. A lucfenyő nem földrajzi régiónként képez dendrokronológiai zónákat, hanem
tengerszint feletti magasság alapján
 Dendrokronológiai módszerrel tetőszerkezeteket, bútorokat, kazettás mennyezeteket,
haranglábakat, oltárokat, padmellvédeket, stallumokat is lehet keltezni, gyakorlatilag mindent,
ami fából van, és amelyeknél hozzá lehet férni az évgyűrűkhöz.
 Egyes kutatók nem csupán keltezésre alkalmazzák ezt a módszert, hanem klímarekonstrukcióra,
erdőhasználat megállapítására, éghajlattörténetre, fakereskedelemre.
 Hiteles datálások születnek

https://www.researchgate.net/publication/
290997061_Kormeghatarozas_es_eghajlatrekonstrukcio_faevgyuruk_segitsegevel
 A fák növekedése a Föld nagyrészén egy aktív és egy passzív nyugalmi ciklus váltakozásával
valósul meg, a növekedési ciklusok jól azonosíthatók
 A növekedési sávok (az évgyűrűk), amellyel megmérhető a fa életkora
 Azonos helyen és időben élő egyedek növekedési mintázata hasonló
 Tehát nemcsak a régészet, hanem a földtudományok is használja
 Kr. e. 300 körül már létezett elémet az évgyűrűk és az éghajlat viszonyával kapcsolatosan.
Később mindez feltűnt Leonardo da Vinci feljegyzéseiben is. Azonban a korszerű értelemben vett
dendrokronológia alapjait egy amerikai csillagász dolgozta ki, Andrew Ellicot Douglass (1867-
1962), aki évgyűrűelemzésekkel kezdett foglalkozni 1901-től, a csapadékmennyiség
ingadozásának lenyomatára bukkant
 A növények a hajtás hossztengelyének irányában növekednek, de kerületük mentén is
növekednek, vastagodnak, ez a másodlagos növekedés
 A dendrokronológia a fák azon tulajdonságán alapszik, hogy az egy naptári évben keletkezett
növekmény egyetlen jól azonosítható új gyűrűjeként észlelhető a fa sugárirányú keresztmetszetén.
Ez a tulajdonság elsősorban a mérsékelt és hideg övben a növekvő fákat jellemzi, de gyakori a
szubtrópusi területeken is, és a növekedést befolyásoló meteorológiai tényezők (napfénytartam,
hőmérséklet, csapadék) erős évszakos változékonyságára vezethető vissza
 Előfordulhat, hogy nem fejlődik ki a fa teljes kerületén az évgyűrű, akkor részben hiányzó
évgyűrűvel van dolgunk
 Hiányzó évgyűrű: amikor egy adott évhez tartozó évgyűrűt nem tudunk azonosítani

http://www.vilaglex.hu/Lexikon/Html/Dendrokr_.htm
 Abszolút kormeghatározási technika, a keltezéshez a fa évgyűrűinek a növekedését használja fel
 Azon alapul, hogy azonos helyen található fák, az éghajlati körülmények miatt, jellemző
gyűrűnövekedést mutatnak

2
  Így minden egyes növekedési gyűrűhöz hozzárendelhető egy határozott dátum, és a
gyűrűnövekedési mintázata felhasználható a kormeghatározásra faminták esetében, amelyeknél
időbeli átfedés volt az élő fával
 Az ötezer évig is elélő tüsketobozos fenyőt használták nyolcezeréves minták korának
meghatározásához
 A dendrokronológia nagy segítség a múlt éghajlati életkörülményeinek tanulmányozásában is
 A légszennyezést is lehet kutatni, a gyűrűk metszeteinek nyomelem analízise alapján
 Alévgyűrű: előfordul, hogy a növekedési időszakban a fa növekedése lelassul, és kései pásztára
hasonló sejtszerkezettel jellemezhető szövet keletkezik, majd újra kedvezővé válnak a feltételek a
növekedésre, ismét a korai pásztához hasonló szerkezetű faanyag keletkezik, és a valódi kései
pászta csak ezután fejlődik ki
 Kronológia: évgyűrűszélességek naptári évekhez rendelt sorozata
 Helyi kronológia: egy adott fafajra, kis területre, 5-10 fa alapján alkotott átlagos kronológia
 Keresztdatálás: folyamat, amikor két kronológiát szinkronizálunk, azaz megkeressük az
egymáshoz rendelhető mintázatokat
 Élő fákból növedékfúróval furatmintát, elhalt fákból fűrészeléssel korongmintát szokás venni.
Épületfák mintázásához speciális, száraz fákra alkalmazható fúrót fejlesztettek.
 Nagy értékű mintákat pl. táblakép, hangszer, mikrofúróval vesznek
 Hagyományos eljárás esetében mikroszkóp – mérőasztal – számítógépet használnak, modernebb
megoldás a kamera vagy szkenner, amely rögzíti a minta képét, és a mérés a képernyőn történik
 A dendrokronológus azonos korú minták évgyűrűmintázatának összehasonlításával igyekszik
pontos naptári évet rendelni minden azonosított évgyűrűhöz. Így létre lehet hozni területileg
egységes alapkronológiát. Ahhoz, hogy megbízható legyen a kronológia felállítása, legalább 5-20
fa mintáit kell feldolgozni, attól függően, hogy mennyire hasonlóak a változások
 Alaposan kell felderítnei az alévgyűrűket, és a hiányzó évgyűrűket
 Amikor egy ismeretlen korú mintával állunk szemben, akkor az évgyűrű szélességeinek idősorát
egy létező kronológiához kell hasonlítani, általában egyidejűleg több kronológiához. Az átfedést
keresztdatálással keressük meg, majd mérlegelni kell, hogy az eredmény megbízható-e
 A kormeghatározást az évgyűrűszélességek idősorának váltakozásán túl vizuális összehasonlítás
útján nyert kiegészítő adatok is segíthetik, megerősíthetik
 Ha az illeszkedést megfelelőnek fogadjuk el, meg lehet állapítani az ismeretlen korú kronológia
legutolsó évéhez tartozó dátumot. Ezt követően az időben egyesével visszafelé lépkedve az
ismeretlen korú kronológia minden évéhez és egyben az ismeretlen korú faminta minden egyes
évgyűrűjéhez, hozzárendeljük keletkezésének pontos naptári dátumát
 A régészeti faanyagok datálása iránti igény indította útjára a 90-es években hazánkban a
rendszeres dendrokronológiai vizsgálatokat
https://www.eletestudomany.hu/olvasni_a_gyuruk_kozott

 A fák évgyűrűi őrzik az adott terület környezeti hatásainak, minden év klimatikus viszonyainak a
lenyomatát. Az évgyűrűk olyan területeken alakulnak ki a fákban, ahol vannak évszakok, a
tavaszi vagy korai pászta a vegetációs időszak elején növekszik, ekkor a lombhullató,
gyűrűslikacsú fák esetében nagy átmérőjű szállítónyalábokon kell a vizet a fának felszállítania a
fejlődő lombhoz, hogy a levélnövekedést segítse. Ezt követi a kései pászta, ez a jellemzően
keményebb, sötétebb árnyalatú anyag a fa évgyűrűiben: ekkor a fa a szilárdságát igyekszik
erősíteni.

3
 Majdhogynem mindent, ami a fával történt, kiolvashatunk ezekből az évgyűrűkből. Például azt,
hogy egy szomszéd fával versenyhelyzetben volt a fényért, esetleg kidőlt-e mellőle egy nagyobb
árnyékoló fa, illetve mennyire volt egységesen elérhető a vízutánpótlás, történt-e felszínváltozás.
Az ilyen egyedi történéseken kívül viszont az évgyűrűk információt hordoznak a terület
klimatikus viszonyairól is, a hőmérsékletről vagy akár a csapadékról.
 Így sok famintát gyűjtve elindulhatunk a jelenből visszafelé, és minden egyes évgyűrű egy-egy
évet fog reprezentálni. Természetesen az utolsó 100-120 évről rengeteg mintánk van, az összes
élő fa mintaként szolgálhat. Azután időben távolodva a kidőlt fákkal, illetve a műemlékekbe
beépített fákkal tudunk még 150-200, esetleg 300 évvel visszább menni az időben. Azután
viszont már csak a megfelelően konzerváló körülmények között (például lápban, tavi üledékben,
folyóterasz anyagában) megmaradt szubfosszilis faanyagból tudunk információt szerezni a
múltról.
 – Ebből az adatbázisból azután számos izgalmas dologra lehet következtetni. Ha például van egy
fából készült régészeti lelet, aminek az eredetéről nem tudnak semmit, akkor az anyagából vett
csiszolatot összevetjük a környékbéli kronológiákkal, és így kiderülhet, hogy honnan érkezett a fa
és pontosan melyik évben vághatták ki. Például a királyréti haranglábról megtudtuk, hogy 1905-
ben környékbéli kivágott fából állították, a nyírbátori csonkastallum esetében pedig kimutatható,
hogy a fa, amiből készült, Máramarosból érkezett. És izgalmas levéltári párhuzamokkal kiderül,
hogy ez nem is csoda: a stallumot a Báthoriak rendelték, akiknek – többek között – máramarosi
birtokaik is voltak.
 Igen, az egyik legfontosabb kutatás a dendroklimatológia, amikor a paleoklimatikus viszonyokra
következtethetünk. Ezzel párhuzamosan a természetes növénytakaróról is tudunk információt
szerezni. 1000 évre visszamenően azért nehéz komolyabb és részletesebb következtetéseket
levonni, de a pollenvizsgálatok, az üledékekben megőrzött növényi minták és a régészeti
magleletek egymást kiegészítve valamelyest biztos képet adnak arról, hogy a Kárpát-medence
nagy folyói mentén jellemzőek voltak a keményfás ligeterdő fafajai, mint a tölgy, szil, kőris, s
mellette már a letelepült népességhez köthető földművelés is létezett. Jelenlegi töredékes
tudásunk mellett ennyit tudunk biztosan arról, hogy honfoglaló őseink milyen természeti
környezetet találtak a Kárpát-medence területére érve.
 http://dendro.hu/anyagok/dendro2.html
 A dendrokronológia a régészet egyik sajátos segédtudománya, amely a famaradványok
kormeghatározását végzi nagy, kedvező esetben negyedév pontosságú eredményt adva. Ehhez a
fák évgyűrűinek vastagságát mérik le, mely minden fafajra, területre és évre jellemző. Ha
ismerjük az adott területen élő adott fafaj minden egyes évre jellemző átlagos évgyűrűvastagság
adatait, akkor a régészeti ásatásokon előkerülő famaradványok a bennük megőrződött évgyűrűik
segítségével keltezhetők.
 A mérsékelt éghajlati övben (valamint az összes olyan területen, ahol évszakok váltogatják
egymást) növő fák testében jól elkülöníthető a kambium (a fatest szerkezetének külső, osztódó,
néhány sejtsor vastag része) termelte évi fanövedék, az évgyűrű.
 Ha megszámoljuk az évgyűrűket, megállapíthatjuk, hogy hány éves volt a fa a kivágás
pillanatában. Hangsúlyozni kell, hogy ez a fának az "életkora" csupán, és nem abszolút, tehát
évszámokhoz köthető kor. Vannak örökletesen széles évgyűrűket termelő fák (pl. nyár), valamint
keskeny évgyűrűket létrehozó fafajok (pl. tölgyek).
 Az egymást követő évgyűrűk vastagsága eltérő és nem ismétlődik periodikusan, mert az évgyűrű
vastagsága nemcsak a fafajok, a termőhely, a faállomány zártsága szerint változik, hanem az évi
növekedést befolyásolja a külső tényezők (csapadék, hőmérséklet, kártevők stb.) hatása is, amely

4
 minden évben más és más. Ezeket egészítik ki az extraterrisztikus tényezők, elsősorban a
napfolttevékenység, amelyekre az egyes fafajok eltérő "érzékenységgel" reagálnak. Míg például a
jegenyefenyő (Abies alba Mill.) növekedését ez a tényező döntően befolyásolhatja , addig a
tölgyekét alig. Ezek hatására az évgyűrűk vastagságának változása nem periodikus. Egy legalább
30 évgyűrűvastagságból álló sorozatról már bizton állítható, hogy az évgyűrűk vastagsága
hasonló sorrendben még egyszer nem fordul elő az adott fafaj életében, azaz történetileg egyedi
jelenségnek tekinthető. Ez a dendrokronológia egyik sarkalatos alapelve, az ún. történeti elv.
 Az évgyűrűk vastagságának változása két vagy több egyidőben növő fa esetében hasonló, ha a
fák azonos fafajúak, egymás közelében nőnek, mert így az említett befolyásoló tényezők,
környezeti hatások közel azonos mértékben érik őket. E kijelentés megfordítása is igaz: ha az
évgyűrűk vastagságának változása két különböző egyednél nagymértékben hasonló, akkor a fák
egykorúak. Ez a dendrokronológia második alapelve, a szinkron elv.
 Ha egy idős és egy fiatal fánk, famaradványunk van (például egy frissen kivágott fa szelete és egy
darab egy öreg ház mestergerendájából), akkor lehet olyan szakaszunk a két fa
évgyűrűmintázatában, ahol a vastagságok változása azonos, mivel az öreg fa még élt, a fiatal már
élt, valahol egymás közelében. A két évgyűrűvastagságsor egyesítésével a közös periódus időben
mind előre, mind hátra meghosszabbítható. Ez a felismerés a harmadik alapelv, az átlapolási elv.
 Ezzel az "átlapoló" technikával olyan évgyűrűvastagságsort, kronológiai adatsort és görbét
állíthatunk össze, amely egy adott fafajra és területre érvényes és messze visszanyúlik a múltba.
Ezt szemlélteti az alábbi ábra.
 abra
 Az ábra forrása: F.H. Schweingruber: Der Jahrring. Bern-Stuttgart 1983. p.85.

 Ha ezek után egy olyan famaradványt találunk, amely kivágási időpontja számunkra ismeretlen,
akkor "csupán" meg kell keresni a kronológia-adatsorunknak azt a szakaszát, amely azonos a
maradványunk évgyűrűvastagság adataival. És ha az ismeretlen korú famaradványunk minden
egyes évét meg tudjuk feleltetni a kronológiai adatsor egy-egy keltezett évével, akkor
maradványunk is datálhatóvá válik.

 A dendrokronológiai kormeghatározási eljárás előnye a többi természettudományos keltezéssel
(pl. C14) szemben abban rejlik, hogy igen olcsó, és kis szerencsével nagyon, akár negyedév
pontos eredményt tud szolgáltatni Ezért "felfedezését" követően rövidesen alkalmazni kezdték a
régészeti kutatásban is, és az európai kutatás homlokterében is a keltezésre történő felhasználás
áll(t).
 Az elmondottakból sejthetők az eljárás néhány korlátai is: azonos fafajú maradványokra van
szükség, területenkénti vizsgálat kell (ennek nagysága változó! Dél-Németország 1000 km
átmérőjű kör, Észak-Németország esetében viszont 100 km...), legalább 30 évgyűrűt tartalmazó
maradvány szükséges.
 https://www.mta-taki.hu/hu/hirek/dendrokronologia-kornyezettorteneti-seta-evgyuruk-vilagaban
 A dendrokronológia, az egyszerű évgyűrűszámolásokon túlmutató, tudományos igényű kutatási
módszer, amellyel, az évgyűrűadatbázisok nyújtotta datálási lehetőségek mellett, számos
környezeti információ is gyűjthető, elemezhető. A dendrokronológia alaptétele, hogy az évgyűrű,
mint információhordozó, amelyben valamilyen formában tárolódik az adott év vegetációs
időszakának bizonyos jellemzői (pl. csapadék, napfény, hőmérséklet, lokális környezeti
tényezők). Ha az egyes faegyedeket ért hatások azonosak, akkor hasonlóan fognak növekedni,
melynek következtében évgyűrűvastagságaik egymásutánisága is hasonló lesz. Ezen egyedi

5
 jelenség nyújtja a megbízható alapot a szinkronizációkon nyugvó kronológiaépítéshez. A jelenből
kiinduló, régmúltba visszanyúló pontosan dátumozott kronológiákat nevezzük mester-, vagy
abszolút kronológiáknak, amelyek akár a több mint 10000 év hosszúságot is meghaladhatják.
 https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15835&pIdx=3&print=1
 Kiolvasták az évgyűrűket
 Múlt-kor: Hogyan zajlik a gyakorlatban a famaradványok kormeghatározása? Melyek a jellemző
lelettípusok?

 Grynaeus András: Arra a lehetőségre, hogy az évgyűrűk megszámolása révén megállapíthatjuk a
fa korát már a nagy reneszánsz tudós, Leonardo de Vinci is felhívta a figyelmet. De a
dendrokronológia lényegesen többre képes annál, hogy egy fatönk évgyűrűinek számát
megszámolva megmondja, hogy hány éves fát használtak fel az egykori építők. Az eljárás
lényegét megértendő abból a tapasztalati tényből indulhatunk ki, hogy az egymást követő
évgyűrűk vastagsága különbözik. Ennek az oka látszólag egyszerű: a fák minden esztendőben
növesztenek egy évgyűrűt, ami kúpszerűen ráborul a fa teljes testére, így az évgyűrű az évi
növekedését, vastagodását tartalmazza. Ez pedig évente eltérő mértékű, attól függően, hogy a fa
mennyire érezte magát `kellemesen` az adott esztendőben.
 Kormeghatározás átlapolással
 Nem kell mást tenni, mint kivágni egy élő fát, melyben a legkülső évgyűrű a kivágás évében
képződött. Ha lemérjük az évgyűrűk vastagságát, akkor minden adathoz hozzá tudunk rendelni
egy évszámot, ugyanis a legkülső évgyűrű az idei esztendőben nőtt, az előtte lévő tavaly, az
azelőtti tavalyelőtt... Ezzel az eljárással nagyjából 100 esztendő évgyűrűvastagságait ismerhetjük
meg, mert az erdészek általában 90-120 éves vágásfordulókat alkalmaznak, azaz ennyi időnként
vágják ki az adott terület teljes faállományát. Az ennél idősebb korok évgyűrű-vastagságainak
megismeréséhez használhatjuk a Douglass által felismert átlapolást.
 Keresnünk kell egy olyan gerendát, pl. egy idős ház gerendáját, amelyben olyan korú évgyűrűk
őrződtek meg, melyek fellelhetők az általunk kivágott fában is. Ugyanis a két fa életében volt egy
olyan rövid, átfedő, "átlapolható" periódus, amikor a gerendává átalakított öreg fa még élt, az
általunk kivágott fa pedig ifjú csemeteként már élt. Ha ezeket az adatokat egymáshoz illesztjük,
akkor máris meghatározhatjuk az ismeretlen kivágású korú gerendában lévő összes évgyűrű
keletkezési korát, és így a 19. század közepéig megkaptuk az egyes esztendőkhöz kapcsolható
évgyűrűvastagságokat. Ekkor keresnünk kell egy olyan gerendát, amelyben olyan korú évgyűrűk
őrződtek meg, melyek fellelhetők az általunk megvizsgált öreg ház gerendájában is... És a
folyamatot sokszor ismételve messze eljuthatunk a múltba.
 Természetesen az elmondottak kissé leegyszerűsített módon ismertetik az eljárást. Ugyanis a
gyakorlatban nem egy-egy fa adatait használják fel a kutatók, hanem sok tucatnyiét, hogy a fák
egyéni növekedési sajátosságait ki lehessen szűrni. 
 lyen adatbázis birtokában a régészeti ásatásokon, vagy a műemléki kutatások során előkerülő
famaradványok a bennük megőrződött évgyűrűik segítségével keltezhetők: az ismeretlen korú
maradvány évgyűrűvastagságainak lemérése után, meg kell keresnünk "végtelen fánkon" azt a
szakaszt, ahol megegyezik a két adatsor, így megkapjuk az egyes évgyűrűkhöz tartozó
évszámokat, és így keltezhetővé válik a maradvány. Ha az ismeretlen korú maradvány legkülső
évgyűrűjének vastagságát mérjük csak le, akkor az adatbázisban számtalan ilyen, vagy közel
ilyen vastag évgyűrűt találhatunk. De ha hozzávesszük az előtte lévő évgyűrű vastagságát is,
akkor ez a két évgyűrűvastagság ilyen sorrendben lényegesen kevesebbszer fordul elő az adatok
között. Ha újabb adatot veszünk hozzá, akkor e három, adott sorrendű, vastagságadat még

6
 kevesebbszer lelhető meg. Ezt folytatva egy 30 tagból álló sorozat esetén nagy biztonsággal
állíthatjuk, hogy ezek az évgyűrűvastagságok az adott sorrendben egyszer, és csak egyszer
fordultak elő az elmúlt sok ezer évben.
A kutatások során olyan maradványok használhatók, amelyek legalább 30 évgyűrűt tartalmaznak. Ez
általában nem jelent akadályt, mert egy arasznyi széles famaradványon általában ennél jóval több
évgyűrűt is lehet találni. De a "biztonság kedvéért" a kutatók az 50-70 adatnál hosszabb mintákat
"kedvelik".

Előnyök és korlátok

 Az elmondottakból három fontos következtetést kell levonni, és ezek a dendrokronológia

használhatóságát korlátozó tényezők.

Egyrészt az eljárás csak azokon földrajzi területeken alkalmazható, ahol a fáknak vannak
évgyűrűi, azaz növekedésük szakaszos. Ezt azért kell kiemelni, mert a trópusi fák lényegében
folyamatosan, pihenési periódus nélkül, nőnek, így a testükben nem találunk évgyűrűket.
`Szerencsére` a Kárpát-medencei kutatók számára ez nem nagyon gyakran okoz gondot.
 Másrészt az eljárás területspecifikus, azaz a kutatóknak meg kell határozni azon terület(ek)
nagyságát és kiterjedését, amelyre azt mondhatjuk, hogy ezen belül lényegében azonos módon
növekednek a fák. E terület nagysága eltérő lehet, míg pl. Németország déli részén egy közel
1000 kilométer átmérőjű körön belül azonos módon reagálnak a környezeti hatásokra a tölgyfák,
addig Észak-Németországban 100 kilométerenként, azaz minden nagyobb folyóvölgyenként
változik a "reakcióképességük". E jelenség magyarázatával még adós a kutatás.

Harmadrészt az eljárás fajspecifikus, hisz az egyes fafajok nem minden hatásra azonos
érzékenységűek. Így minden fafajra külön-külön el kell készíteni az említett "végtelen fát", illetve
meg kell vizsgálni ennek érvényességi területét. A dendrokronológus számára ezért alapfeladat
minden vizsgálat megkezdésekor meghatározni a vizsgált  fa faját, pontos botanikai nevét,
rendszertani helyét. A recens, azaz "lábon álló", fák vizsgálatát leszámítva a kutató csak a fa
testének szöveti képét hívhatja ehhez segítségül. "Szerencsére" az egyes fatípusok és fafajok
belső szerkezete élesen eltér egymástól, így fafaj-pontos eredményre lehet jutni, már 8-10-szeres
nagyítás alkalmazásával is. A legtöbb európai területen csak egy-két fafajt használtak olyan
mennyiségben eleink, hogy érdemes legyen dendrokronológiai kormeghatározásra gondolni.
Például a mai Magyarország területén az eddig előkerült és megvizsgált famaradványok
elenyésző, néhány százaléknyi része volt csak olyan, ami nem tölgyfából készült.

Arra a kérdésre, hogy hol és hogyan maradhat meg fa sok száz vagy ezer éven át, könnyen lehet
válaszolni. Mindenhol megmarad  fa, ahol nem tud elkorhadni. Azaz vagy nagyon száraz helyen,
sivatagban, épület falába befalazva, nedvességtől óvott tárgyak, hangszerek, bútorok formájában,
esetleg folyamatosan gondozott tetőszerkezetben. Vagy nagyon vizes környezetben marad meg,
ahol oxigén hiányában a korhadást végző élőlények (főként gombák) nem tudnak tevékenykedni.
Így jó állapotú hajóroncsokat tudnak a kutatók vizsgálni, vagy - és Magyarországon ez a
leggyakoribb - a talajvízszint alatt lévő épületelemeket (pl. levert cölöpöket, kutak alsó részeit).
 Mk: Ténylegesen meddig lehet `visszamenni az időben` a dendrokronológiai vizsgálat
idősorán?

GA: Elvben korlátlanul, mert az említett `átlapolásos` technikával akármeddig vissza lehet menni

7
 az időben. A gyakorlatban a korlátot a fellelhető és használható faminták, régészeti leletek
mennyisége jelenti. Ugyanis az időben visszafelé haladva egyre erősebben csökken a régészeti
leletek és köztük a vizsgálatba bevonható famaradványok száma. És ezeknek ráadásul
olyanoknak kell lenniük, hogy az életükben legyen átfedő periódus. Nyilván a terület is
meghatározza a lehetőségeket, mert például Észak-Amerikában vannak sok ezer évig élő fák
(ilyen a mamutfenyő), és egy ilyen faj példányának megtalálása mondjuk egy sziklaomlás mélyén
sok száz, esetleg ezer évvel vihet vissza a múltba. E mellett egy 100-150 évgyűrűt tartalmazó
tölgymaradvány rejtette lehetőségek eltörpülnek.

Európában jelenleg a Stuttgart-Hohenheim-i Botanikai Intézet kutatói `mentek` vissza az időben

legtovább, ők egy több mint 12 ezer éves folyamatos tölgy adatsort állítottak össze, azaz i.e. 10
ezer körüli időkből származó maradványokat tudnak (elvben) évre pontosan keltezni! Tegyük
hozzá azért, hogy közel 100 éves munkával jutottak el ide.
 Mk: Melyek a hazai dendrológiai kutatások legmaradandóbb eredményei? Melyek a
kutatás személyesen legizgalmasabb élményei?

GA: A legmaradandóbb `élmény` a végtelen fa összeállításának elkezdése volt. Nagy lehetőség,

feladat, divatos szóval kihívás, egy sokévtizedes elmaradás pótlására vállalkozni -
pályakezdőként. Amit sajátossá tett az, hogy meg kellett győzni a gyakran jóval idősebb
kollégákat az egész értelméről, és arról, hogy a látszat ellenére van famaradvány Magyarországon
is. Rengeteget segített, hogy az egyik idősebb kolléganő, Vaday Andrea, az MTA Régészeti
Intézetének munkatársa, a `hónom alá nyúlt`, és a munka kezdetén `hozzám vágott` egy közel
tucatnyi római kori gerendavázas kútból álló leletanyagot, amit éppen akkor talált Ménfőcsanak
térségében, és kipiszkálta belőlem a teljes feldolgozásukat.
 Ennek folytatása volt a középkori Muhi (Mohi) mezőváros feltárása Ónod határában. Ez az M3-as
autópálya építése kapcsán vált szükségessé, és itt egy szerencsés véletlen folytán felismertük,
hogy a falu kútjai is kiáshatók. Ezek a kutak nem csak az engem érdeklő fákat, az egykori fából
készített bélés, "kútgyűrű" maradványait tartalmazták, hanem mindazt, ami a használat közben
beleesett a kútba. Leírhatatlan érzés a novemberi hidegben napokon át kuporogni egy 5-6 méter
mély aknában, és az iszapból kikaparni, "kigyurmázni" a 4-500 éves korsókat, kancsókat,
zsebkést vagy éppen egy rózsafűzért.

Ennek az ásatásnak a lelete volt egy hordó, illetve ennek maradványai, melyet az egyik kút
fenekébe építettek be annak idején. Ez a technika a magyarországi középkori anyagban párhuzam
nélküli (külföldön, illetve a római korban viszont jól ismert). A feldolgozás során derült ki, hogy
az évgyűrűi nem egyeznek sem az adott kút, sem a többi kút évgyűrűvastagságaival. Végül az
egyik német kolléga révén sikerült keltezni az 1380-as évekre, és kiderült, hogy a felhasznált
fákat valahol a mai lengyel-német határ vidékén vágták ki. Hogy miért és hogyan került ide?
Ennek megválaszolásában segíthet a közel egykorú kassai vámnapló adatainak vizsgálata, amiből
kiderül, hogy hordószámra hoztak be észak felől az országba sózott heringet. (Hasonló kutakat
találtak nemrég Debrecenben is, olvassa el kapcsolódó cikkünket!)
 Mk: Milyen környezettörténeti, régészeti vizsgálatokban vett részt a Magyar
Dendrokronológiai Laboratórium a legutóbbi időben?

GA: Négy eredményt emelnék ki.

- A budapesti Rudas-fürdő feltárása során kiderült, hogy a török épület medencéjét cölöpök

8
 tartják. Mintákat vehettünk e 328 cölöpből, és kiderült, hogy az építkezéshez felhasznált fákat
1572 májusában vágták ki. Ami szépen összecseng az írott adatokkal, mert 1574-ben úgy említi
egy török szerző a fürdőt, mint egy újonnan elkészült épületet.
- A másik friss eredmény a soproni Szentlélek templom tetőszerkezetének vizsgálata volt. A
templom felújítása kapcsán vált "gyanússá" a tetőszerkezet, és úgy tűnt, hogy az átalakítások
ellenére az eredeti, középkori szerkezet tartja ma is a templom tetőcserepeit. A műemléki kutatást
végző kolléga, Sarkadi Márton, ekkor kérte a segítségünket, és kiderült, hogy valóban középkori
a vörösfenyőből készült szerkezet. A legfiatalabb megtalált évgyűrű 1492-ben képződött. De az is
kiderült, hogy ezeket a fenyőket Tirolban vágták ki. Ez újabb feladatot ad a kutatóknak: meg
kellene magyarázni, hogy miért éppen onnan hoztak faanyagot az építkezéshez.
- A harmadik kutatás éppen most folyik: pár hete, a Duna alacsony vízállását kihasználva, tártak
fel a kollégák Tóth János Attila (KÖH) vezetésével egy késő középkori - koraújkori hajót
Madocsa térségében. A jó állapotban megmaradt hajóból vett minták révén reményeink szerint
pontosan meghatározhatjuk majd a hajó készítésének időpontját.
- Reményeink szerint a jövő nyáron folytatjuk a velük megkezdett drávai kutatást, ahol
többtucatnyi török-kori és koraújkori hajómaradványt találtak. Ezek feltérképezését,
dokumentálását, és a datáláshoz szükséges minták kifűrészelését "kicsit" megnehezíti, hogy a víz
alatt, könnyűbúvár felszerelésben kell ezt a munkát végezni.
 Grynaeus, András: A magyarországi dendrokronológiai kutatás eredményei és új kérdései. In: F.
Romhányi  Beatrix - Grynaeus András - Magyar Károly - Végh András szerk.: "Es tu scholaris".
Ünnepi tanulmányok Kubinyi András 75. születésnapjára. Budapest 2004, 87-102

 http://www.vilaglex.hu/Telepit/Mukodes.htm#Irodal
 http://www.archaeolingua.hu/books/mir%C5%91l-mes%C3%A9lnek-r%C3%A9gi-f%C3%A1k-
%C3%A9vgy%C5%B1r%C5%B1i-r%C3%A9g%C3%A9szet-dendrokronol%C3%B3gia-kl
%C3%ADmat%C3%B6rt%C3%A9net
 Teljes korszakok értelmezését alakította át
 Általa képet lehet kapni az erdőhasználatról és a fafeldolgozásról
 https://www.eletestudomany.hu/olvasni_a_gyuruk_kozott
 http://dendro.hu/anyagok/dendro2.html
 https://www.mta-taki.hu/hu/hirek/dendrokronologia-kornyezettorteneti-seta-evgyuruk-vilagaban
 https://mult-kor.hu/cikk.php?id=15835&pIdx=3&print=1
 https://www.greelane.com/hu/tudom%C3%A1ny-tech-math/t%C3%A1rsadalomtudom
%C3%A1nyok/dendrochronology-tree-rings-170704/