Csillagok, csillagok

                                         " Csillagok, csillagok, szépen

ragyogjatok!
                                           A szegény legénynek utat mutassatok!"
                                                        ( Magyar népdal)
  Régebben oly magányos voltam,
Mígnem magamnak egy csillagot választottam.
Úgy éreztem, csak nekem ragyog ő odafent,
Míg én a porban ballagok idelent.
És egy napon megtörtént a csoda!
Leszállt hozzám az égből
A ragyogó szépségű nimfa!
Ne, ne gondoljátok engem bolondnak!
Nem igazi csillag a lettem szerelmes,
De az Ő szemeiben ugyanazt
A csillogást láttam,
Azt a rejtelmest...
Szerettem őt, mint egy égi tüneményt,
Még adtam volna neki mindent,
De mit adhat egy csillag a,
Egy földi teremtmény?
Ő szeme sugarával elvakított engem,
Bármerre néztem, ily
Szépséget sehol sem leltem!
Maradjunk CSAK egymás csillagai mindhalálig,
Azután pedig ragyogjunk együtt
Az égen minden hajnalig!