Nalini Singh Egy világ, két faj, állandó küzdelem 10,1 c – Bevásárlás

Fordította: Annie

Ez a kis pillanatkép az Alfa csókja után játszódik, mikor megnyugodtak a kedélyek Naya születése
után, Lucas és Sascha még mindig a sasfészek alatt lévő kabinban laknak.
Ha most ismered meg a mentál-alakváltó történeteket, ez a történet Lucasról (a DarkRiver leopárd
falka alfája és olyan férfi, aki fekete párduccá változik állati formában) és Sascháról (Lucas párja és
kardinális psziché. Az ereje, hogy meggyógyítsa a szív sérüléseit, elvegye a legfájdalmasabb
érzelmeket és semlegesítse azokat) szól.
És természetesen az éppen mostanában született Nayáról.

„El kell mennünk a boltba bevásárolni.”

Lucas felnézett a komm képernyőn lévő futball meccsből, lába a puffon volt és egy üveg bontatlan sör
volt a kezében. „Tudod,” mondta komolyan, mint egy pap, „van egy különálló mobil komm egység a
másik szobában. Ha beütöd, amit akarsz, akkor elhozzák, ezt kiszállításnak hívják. A falka erős
területének végéhez.”
Sascha grimaszolt az ő lenyűgöző, idegesítő párjára, akinek sötét fekete haja és élénk zöld szemei
voltak. „Miért gyötörsz állandóan?”
Lucas mosolya macskaszerű volt. „Mert a bolti bevásárlás iránti szenvedélyed lenyűgöz.” Levette a
lábát a puffról, a sört egy hangos sóhaj kíséretében tette félre. „Nem a múlt héten voltunk? Mire van
szükségünk?”
„Pelenkára.”
Lucas kifejezetten a gyerekszoba felé nézett, ami teljesen tele volt a figyelmes falkatársak miatt
babának való cuccokkal, hogy arról kezdett beszélni, hogy boltot fog nyitni. „Pelenkára.”
Sascha áthajolt az asztalon lévő mózeskosár felett, hogy beszélni tudjon Nayával, ahogy befejezte a
falka projektjeivel kapcsolatos jegyzeteinek leírását, megcsiklandozta kisbabájuk apró orrát. „Az
édesapád kigúnyol minket. Mit kellene tennünk vele?”
„Mióta szeret Naya boltban vásárolni?”
„Mióta megszületett.” Elolvadt, ahogy Naya puha ujjai az övére zárultak, azokat az abszurd anyai
hangokat hallatta, amiket korábban nem értett meg, de most már behatóan ismert. „Elvégre az én
lányom.”
Egy morgás a párductól, akit élete végéig csodálni fog. „Csak mert telepata vagy, ne hidd, hogy a
bolondját járathatod velem. Tudom, hogy a lányomnak jobb az ízlése. Szereti a futballt.”
Sascha felvette a mózeskosarat. „Kimegyek a kocsihoz.”
A bajsza alatt morogva Lucas felkelt. „Nem hiszem el, hogy kihagyatod velem a meccs végét. Ez az

-1-
első alkalom, hogy a szezonban élőben nézhetem.”
„Tudni akarod a végeredményt? 5-2, a vörös csapat javára. Faith mondta nekem.”
Lucas összehúzta a szemét. „Nagyon vicces.”
Sascha vigyorgott és előrehajolt, hogy megcsókolja. „Te és Naya nézhetitek a végét a kocsiban. Majd
vezetek.”
Lucas beleharapott az alsó ajkába a szemtelensége miatt, elvette a babájukat tőle. „Gyere hercegnő.
Elégítsük ki édesanyád furcsa fétisét.”
Sascha elindította a kocsit és várt, míg Lucas a mózeskosarat a hátsó ülésen lévő speciális székbe
erősítette és beszállt az anyós ülésre. Bekapcsolt egy kis komm képernyőt az oldalán, és visszatért a
meccs nézéséhez, ahogy a párja kiállt. Saschát boldoggá tette, hogy olyan földi dolgokat csinálhat,
mint a bevásárlás, az ő kissé morgós párjával, miközben a babájuk hátul alszik.
Lucas hangulata még sötétebb volt, mire megérkeztek. A csapata (nem a vörös) veszített.
Egy csókot nyomott a férfi nyakára, amikor az hátrahajolt, hogy felvegye Nayát, Sascha belélegezte
meleg, férfias illatát. „Szeretlek, még ha morogsz is.”
Lucas átadta neki Nayát. „Több kényeztetésre lesz szükségem, amikor ez az expedíció véget ér.”
Csillogás volt a szemében, ami azt sugallta, hogy előnyt kovácsol belőle.
Ismét, Sascha nem bánta, ha a párja előnyt kovácsol vele szemben. „Meglátom, mit tehetek.” Sascha
megölelte babájukat, megcsókolta édes arcát, amíg Lucas kigombolt pár gombot az ingjén, mielőtt
átvette volna Nayát és a bőrére fektette volna, bal keze szinte majdnem teljesen eltakarta aprócska
hátát, másik kezével megtartotta a fejét.
Az alakváltók szinte mindig ilyen közel vitték a babáikat, és Sascha úgy gondolta ez csodálatos. Az ő
babájuknak soha nem kell aggódnia, hogy szeretik, akarják-e őt. Most Naya teljesen éber volt és
hallgatta apja erős szívverését, kis keze összeszorult a bőrén, közben elméjével megérintette Sascháét.
Még ha kicsi is volt, Naya nagyon kíváncsi és tapogatózó volt, mint minden macska alakváltó, de erős
pszichikai képességek jeleit is mutatta. Hogy azok a képességek milyen irányba mozdulnak el, még
nyitott kérdés volt, de Sascha kétségkívül tudta, hogy a lányuk egy kivételes nővé válik majd.
Itt vagyok édes babám, üzente telepatikusan, szíve óriási volt a szeretettől, amit a gyermeke és párja
iránt érzett és elment a lebegő bevásárlókocsiért.
Kezet váltva, így támogatta Nayát egyik izmos karjával, amivel így is alig érezte apró súlyát, Lucas azt
mondta, „Told azt ide. Tudod, hogy a férfiak irányítják a bevásárlókocsit.”
„Persze, hogy tudnám ezt elfelejteni ezt a szabályt?”
Lucas ismét morgott rá, de látta a párduc szórakozását a szemeiben.
Nayát biztonságban és védve tartva könnyen kezelte a bevásárlókocsit, ahogy az ódivatú bolt
folyosóin sétáltak. Még ha sok ember döntött a házhozszállítás mellett, sokan voltak, akik vágytak a
fizikai tapasztalatra, melytől az ilyen butik helyek virágoztak. Egyenesen a friss termékek folyosójára
mentek, Sascha felvett egy kis tököt, és megütögette a külsejét. „Lucas, ez jónak tűnik?”
Lucas választ motyogott, de sokkal jobban érdekelte őt Sascha, mint maga a tök. Éjfekete haj omlott át

-2-
a vállán és a rendkívüli éjszakai égbolt szemei, melyek megjelölte a kardinálisokat, áthatóak voltak
sötétméz bőrén, annyi örömet érzett az egész vásárlási procedúra alatt, meg akart szagolni és érinteni
mindent. Mindig első volt a kóstolásoknál, gyakran hosszadalmasan beszélt a termékmenedzserrel a
legjobb zöldségekről.
„Az édesanyád,” suttogta Nayának, ahogy Sascha homlokát ráncolta egy csomó spenót felett, „a
legszebb nő, akit valaha láttam.”
Érzett egy kíváncsi mentális érintést, tudta, hogy a lánya volt azt. „Természetesen te vagy a legszebb
kislány.” És szívének egy darabja, mely testén kívül létezett. Mint Saschánál.
Érezte, hogy figyelik, körbenézett, látott egy másik férfit, ahogy egy babát ölel a mellkasához. Lucas
azonnal felismerte a Theo nevű szarvas alakváltót, az egyik a legdominánsabb bika, mint San
Francisco és a környező területek legerősebb ragadozó alakváltó falkájának alfájaként a férfi dolga
volt ezeket a dolgokat tudnia.
Theo arrébb ment, ahogy szemük találkozott. „Hey Luc. Úgy hallottam, hogy a párod megszült. Kicsi
lány, igaz?”
„Yap. Hogy van a gyermeked?” Theo gyermeke vagy egy hónappal Naya előtt született.
„Nyugodt, de makacs.” Egy büszke vigyor. „A párom szerint teljesen olyan, mint az apja.”
Barátságos csendben álltak tovább, figyelték a nőket. Még ha Lucas nem is tudta volna, tisztában lett
volna később, hogy melyik család tartozik Theóhoz; a párja, egy karcsú nő, selymes fejkendővel fogta
össze vörös csíkos fekete haját, bőre a legmélyebb barna volt, egy kis lófarkas kislányt tartott. Ők
ketten komoly beszélgetést folytattak a szőlők felett. Sascha rámosolygott a kislányra, ahogy odaért és
pár másodperc múlva együtt csacsogtak.
„Nők,” mondta Theo.
Lucas bólintott. „Nekem mondod?” Majd vigyorgott, elkapta a másik férfi ajkának rándulását.
„Szerinted mennyi ideig tart nekik rájönni, hogy tulajdonképpen élvezzük ezt?”
„Reméljük soha.” Theo gyengéd mozdulattal simogatta meg fia hátát. „A mulatság fele, hogy
rábeszélnek minket.”
Naya egy „figyelj rám” hangot hallatott, így Lucas lenézett rá és megcsókolta fejbúbját, míg benne a
párduc gyengéden hozzádörzsölte mancsát a kölykéhez. „Beszélhetünk, csini lány?”
Ebben a pillanatban Theo lehajolt, hogy elkapja a lánya kezét, amint felé rohant, arca félénk volt,
ahogy Lucasra nézett. Amikor a férfi rámosolygott, a kislány egy kicsit integetett felé. Theo kezével
beletúrt a kislány hajába, éppen akkor, mikor a párja hívta őt.
„Valamikor még találkozunk Luc.”
Elbúcsúzva egymástól Lucas Sascha felé ment. „Kész vagy?”
Sascha a homlokát ráncolta. „Csak most jöttünk. Viselkedj, vagy este én főzök.”
„Ez gonosz volt.” Meghúzva az egyik éjfekete tincset sóhajtott. „Rendben, menjünk a pelenkákhoz.”
„Nincs szükségünk pelenkára. Elég van egy egész óvoda részére,” motyogta Sascha a narancsok felé
mozdulva. „Fogd ezt meg Lucas. Imádom megérinteni.”

-3-
A férfi megfogta, élvezte a nő szemén keresztül látni a világot. Sascha soha nem fogja elveszteni a
rácsodálkozását, gondolta, főleg miután annyi ideig el volt nyomva. „Te mondtad, hogy azért jöttünk,
hogy pelenkát vegyünk,” mondta egyenes arccal, rájőve, hogy Sascha elfelejtette a füllentését.
Egy szünet. „Ezt mondtam volna?” Egy ártatlan mosoly, megfogta a kezét. „Azt hiszem Naya szeretne
veled beszélgetni.”
A párduca le volt nyűgözve az alamuszisága miatt. „Te egy macska vagy a mentál bőr alatt Sascha
kedvesem.”
„Köszönöm.”
Lucas egyik karját köré csavarva közel húzta magához és csókot kért komisz párjától. „Hozom a
kocsit. Mennyi narancsra van szükséged?”
Egy sugárzó mosoly, mely a szívébe hasított, Naya éppen ekkor nyitotta ki kezét a mellkasán, egy
csendes második csapás. És Lucas tudta, hogy sehol máshol nem lenne szívesebben a világon.

-4-