KIR BULICSOV: NOVELLÁK

Vakok Elektronikus Könyvtára Javította, tördelte: Dr. Kiss István; 2006.

AZ ANANDA TEMPLOM FELSZENTELÉSE

Az oly tágas állomásunk - a folyosócsövek, a laboratóriumok és fûtõanyag-raktárak gömbjei, a

drótok és gravitációs szintek szövedéke -, nos, az állomásunk az érkezõ ûrhajó utasának a lokátor
ernyõjén csak egy zöld szikrának tûnik. De én három hét alatt még nem is voltam az összes
laboratóriumban, még nem ismerem az állomás valamennyi lakóját.

- Nem alszik, professzor?

Megismertem Szilvia Ho hangját.

- Nem. Gondolkodom. Eloltottam a villanyt, így könnyebben tudok gondolkodni.

- Valóban lehet csak gondolkodni? Én például járkálok és gondolkodom, eszem és

gondolkodom, beszélgetek és gondolkodom.

- Korábban én sem vettem észre, hogy gondolkodom-e avagy sem. És csak most, a hetedik X-et
taposva jöttem rá, a gondolkodás megér annyit, hogy önálló folyamattá emeljük ki.

- Ön tréfál, professzor! Csak egy pillanatra ugrottam be. A kapitány kérte, emlékeztessem, hogy
fél óra múlva bekapcsoljuk a képernyõt.

- Köszönöm. Megyek.

Felültem az ágyon, és alig tudtam elkapni a kapaszkodót. Reggeltõl súlytalanság volt. A

képernyõkísérletek elõtt abbamaradt a forgás: az állomást mikronpontossággal irányították. Nem
szeretem a súlytalanságot. Csak néhány perc gyermeki csodálkozást nyújt testünk lehetõségei
felett. Azután gyorsan megunjuk, elfáraszt, könnyû hányingert okoz, és zavar az alvásban.

- Nem alszik, professzor?

- Nem. Te vagy az, Tajk?

- Nem felejtette el, hogy fél óra múlva bekapcsoljuk a képernyõt?

- Megyek, megyek.

Elõkotortam az ágy alól a mágnestalpú bakancsokat. Túl könnyen csúsznak a padlón, és jelentõs
erõfeszítést kívánnak, hogy megemeljük. A régóta itt lakók a gyorskorcsolyázókra hasonlítanak.
Én meg egy újoncra emlékeztetek, aki elõször lépett a jégre.

- Professzor, nem alszik?

- Köszönöm. Emlékszem. Tudom, hogy fél óra múlva bekapcsoljuk a képernyõt. -

Erre jártam, és gondoltam, figyelmeztetem. Ma az ön napja lesz, professzor. Egy percig

üldögéltem, hallgattam az állomást átjáró könnyû zajokat és suttogásokat.

Ezek a hangok, bármennyire gyengének tûnnek is, csodálatos tanúbizonyságai az életnek,

kontrasztjai a tér reménytelen ürességének. Éppen megcsendült egy fazék a konyhában, egy
robot nyikorgott, a légkondicionáló belsejében sziszegett a levegõ, szúnyoghangon válaszolt neki
az egyik laboratóriumi mûszer, megnyikkant a kismacska… Tudomásom szerint nyolc
kismacska van. Lehet, hogy több. Felborzolt szõrrel röpülnek ki az ajtó mögül, elúsznak a
szemünk elõtt, és megpróbálnak körmeikkel valami biztosban megkapaszkodni.

- Megjött, professzor? Ma az ön napja lesz.

Ez egy orosz fizikus. A fizikusok a maguk részérõl mindent megtettek, most már csak
várakozniuk és izgulniuk kell vetünk együtt.

- Ez a mi közös napunk - válaszolom. - És mindenekelõtt Szilvia napja.

Szilvia a képernyõvel átellenes, legtávolabbi falnál ül, hegyes térdein egy jegyzetfüzet. Hálásan
és félénken mosolyog rám. Ne félj, egérkém, senki nem kerget ki! Ma valóban a mi napunk jött
el. Szilviával mi vagyunk az egyetlen szakemberek, akiknek mûködni fog a képernyõ. A többiek
megtervezték, kiszámították, összeszerelték, belõtték, és ismét csak belõtték. Mi nézni fogjuk.
Szilvia antropológus. Én történész vagyok.

- Meleg van, professzor? - kérdezte Tajk.

Tajk az irányítópult nyitott panelja elõtt guggolt.

- Legalább a szellõzõablakot nyisd ki! - mondta az orosz fizikus.

- Az ûrbe.

- Megfázol - mondta a kapitány.

- Ma az ön napja jött el, professzor. Ha a fizikusok nem csaptak be minket.

A kapitány helyet foglalt közvetlenül a képernyõ elõtt, ami nagy volt, elfoglalta az egész falat,
fekete, és ettõl feneketlenül mély.

Az orosz fizikus elõszedett a zsebébõl egy miniatûr sakk-készletet, de nem tudta megtartani, a
doboz szétnyílt, és a kis figurák legyezõként, mint a kánya elél menekülõ verebek, szétszóródtak
a laboratóriumban.
- Tizenöt perc - mondta Richard Tempest.

Körben mindenki nyugodt volt, lehet, hogy túlságosan is nyugodt. Hangtalanul,

gyorskorcsolyázóként érkeztek be a technikusok a laboratóriumba, varázsoltak a pultnál, halkan,
röviden és legnagyobbrészt érthetetlenül váltottak szót. A laboratórium lassacskán megtelt
nézõkkel. Szûken lettünk. Valaki a fiatalok közül levette a cipõjét, és helyet foglalt a falon, a
plafon alatt a kapaszkodón lógva.

- Üljön ide, közelebb! - mondta a kapitány. - De hol van Szilvia?

Paraszvati átadta a helyét. Tenyeremmel a karfát szorongatva, magabiztosabban éreztem magam.

- Én azért mégsem hiszem - mondta Szilvia, Tajkra pillantva.

Tajk a mikrofonhoz hajolt, valamilyen számokat diktált a hajóhídnak.

Tajk kiegyenesedett, végigpillantott rajtunk, mint a hadvezér az ütközet elõtt, ránézett a

képernyõre és azt mondta:

- Fényt.

- Legyen világosság! - suttogta a fizikus, akinek nem sikerült összeszednie a sakkfigurákat.

A laboratóriumi lámpák elhomályosultak, a különbözõ szintû indikátorok fényesebben

világítottak a pulton.

- Kezdjétek! - mondták a hajóhídról.

A képernyõ sötét ellipszisén fényes felhõ jelent meg, a mélységében keletkezett, világosodni
kezdett, és közeledett, a szélei felé tágult, és zöld szikrák rohantak rajta. Így ment egy percen
keresztül, azután a képernyõ hirtelen világoskékké változott, az alsó részén vörös és fehér foltok
látszottak, mintha a benne születõ kép nem a fókuszban állna.

- Alakul - mondta Paraszvati. - Sokkal jobb, mint tegnap.

- Még hogy jobb! - mondta csalódottan valaki a nézõk közül. - Ah! - mondta Szilvia.

Valami varázsló letépte a leplet a képernyõrõl, élesre állította a képet, és szemünk elõtt feltûnt a
megszokott földi táj, annyira valós és plasztikus, mintha a képernyõ ablak lenne a szomszéd
világba, amit forró nap önt el, por és friss szél itat át. A széles kék sáv éggé változott. Az
okkersárga homokon házak rajzolódtak ki, mély kerékvágások a keskeny úton és ritkán álló
pálmák.

- Minden rendben van - mondta Tajk. - Helyben vagyunk.

- Helyes? - kérdezte a kapitány. - Egy pillanat! - mondtam.

Dél volt. Vékony porréteg kavargott a föld fölött, amit feltúrtak és összetapostak a bivalyok.
Bambuszállványokkal körülfonva és nádgyékénnyel lefedve magasodott egy épülõ ház. Logikus
középpontja volt az általunk megfigyelt jelenetnek. Nagyszámú, sárga téglával megrakott ökör-
és bivalyfogat tartott feléje. Hajlékony bambusznádon egyensúlyozva mászott fel az állványokra
csaknem mezítelen emberek serege. Legfelül a kõmûvesek dolgoztak. A képernyõ bal oldalán
egy veranda látszott, melynek oszlopait finom faragással díszítették.

Elõtte két harcos szunyókált, lándzsával a kezében…

- Nos, mi van, professzor?

A laboratóriumban mindenki a válaszomat várta.

- Pagan - mondtam. - A tizenegyedik század vége.

- Hurrá! - mondta valaki halkan.

- Sikerült? - kérdezte a hangszóró. A hajóhíd ügyeletese izgult.

- Hurrá! - válaszolt neki a fizikus.

- Milyen ügyesek vagyunk!

- Dobjuk fel a professzort! - javasolta a furfangos Tajk.

- Nem rajtam múlott. Ezt a képet még tíz másik tudósnak is megmutathatták volna, és õk
ugyanezt mondanák.

- De a professzor mondta elsõként!

Lazításra volt szükségük. Inkább engem dobáljanak, mint Szilviát. Csak arra törekedtem, hogy
ne ütközzek bele valamilyen mûszerbe, bár erre sem volt szükség: lassan és méltóságteljesen
röpültem, mint egy léggömb. A kínzóim szintén elszabadultak a padlótól, és utánam röpültek,
amitõl a laboratórium félhomályában, a távoli világ napjától megvilágítva, egy sok karú, sok fejû
szörny lebegett. És ne adja az Isten azoknak az embereknek a képernyõ túloldalán, hogy
bepillantsanak hozzánk! Meghaltak volna a félelemtõl.

- Nézzék! - mondta Szilvia, akinek sikerült elbújnia a sarokban és elkerülni az általános

örömujjongást. - Nézzék: ember!

Ráncos, aszott öregember egy agyagkorsót vitt, melléhez szorítva. Olyan közel ment, és annyira
élesen látszott, hogy minden ráncát meg lehetett számolni az arcán. És még érthetetlennek is tûnt,
hogy õ nem lát minket. Megállt egy pillanatra, felénk fordította a tejét, sóhajtott, és folytatta
útját. És a pillantása azonnal megszakította a felszabadult vidámságot. Az emberek
leereszkedtek, mint az õszi levelek.

- Azt akarta mondani nekünk: “Mit leskelõdtök?” - csak nem tudja, milyen nyelven beszélhet
velünk.

- Kár, hogy nem hangos film.

- A professzor meg tudná érteni, hogy mirõl beszélnek?

- Nehezen. Csaknem ezer év telt el azóta.

- Micsoda megoldókészség!

- Professzor, meséljen róluk!

- Nem fog unalmasnak tûnni?

- Soha!

- Meséljen, professzor!

- Nem is tudom, hol kezdjem - mondtam. Nem szeretek a figyelem középpontjában lenni. Annál
is inkább, mivel sehogy sem tudtam szabadulni attól az érzéstõl, hogy valójában bitorló vagyok,
kalandor. Ma nem a történelem a legfontosabb. Az a fontos, hogy az embereknek végre sikerült
betekinteniük a múltjukba.

Sötét felhõként vételi zavarok szaladtak végig a képernyõn, a föld megingott. -

Növeld a teljesítményt! - mondta a kapitány Tajknak.

- Már megy el - mondta Tajk.

- Még három-négy perc, nem több.

- Meséljen, professzor!

- Ez egy hatalmas állam volt. Birtokai a Himalájától és a dél-kínai hegyektõl a Bengál öbölig
húzódtak. Kétszázötven évig állt fenn, fõvárosa Pagan volt. A beállványozott épület: Ananda
temploma, Pagan egyik legelsõ gigantikus temploma, amit Csan-zitta császár alatt emeltek. Ez a
templom, csakúgy, mint a többi templom és pagoda sokasága, összesen mintegy ötezer, Burma
közepén, az Irrawaddy folyó partján emelkedik.

- És ma is áll?

- Ma is.

A korsós öreg megint elhaladt a képernyõn. Nehezére esett a cipelés, és melege volt. Ahogy
ránéztem, megértettem, hogy a teremben is nagy a hõség. Hirtelen elhalványult a képernyõ. Az
utolsó, amit láttunk, hogy az öreghez odaszaladt egy leány, és elvette a korsót. Fekete villámok
firkálták össze az õsi várost, és nem lehetett már látni a lány arcát.

Felgyulladtak a lapos plafon mesterséges, holt fényei.

- A szeánsznak vége - mondta a kapitány karosszékébõl felemelkedve.

- Lehet, hogy nem is volt semmi? Csak úgy tûnt nekünk? - kérdezte Paraszvati.
- Mindent felvettünk - mondta Tajk

- Akár most is le lehet vetíteni a filmet.

Az embereknek nem volt kedvük szétszéledni. Valóban hasonlított egy moziteremhez, ahol
éppen most mutattak be egy hihetetlenül tehetséges, különös és meglepõ filmet. - Tajk, közöld a
hajóhíddal, hogy kezdjék el a pörgést!

Reggelig.

A kapitány segített eljutnom az ajtóig. - Ez nagyszerû! - mondtam neki.

- És ön, professzor, nem akart ideutazni. - Ön tud errõl?

- Igen.

- Konzervatív vagyok. Nehéz elhinni a kronoszkópiát.

Én valóban nem akartam elrepülni az állomásra. Próbáltam meggyõzni a rektort, hogy válasszon
ki valaki fiatalabbat, kevésbé elfoglaltat, aki könnyebben kimozdul. “Jól van mondtam neki. -
Tegyük fal, hogy a kronoszkópiának van valami alapja! Tegyük fel azt is, hogy megfelelõ
feltételek mellett meg lehet találni a térben azt a pontot, amelynek saját ideje ezer év késésben
van a földihez képest. Tegyük fel azt is, hogy ebbõl a pontból pillantást lehet vetni a Földre!

De mit fogunk látni ilyen távolságból?” A rektor türelmes és udvarias volt.

Ilyen volt húsz évvel ezelõtt is, amikor Burma történelmébõl vizsgázott nálam.

Mindig volt benne egy bizonyos udvarias elnézés beszélgetõ partnerével szemben, legyen az
akár a tanára, akár az egyik beosztott professzora. “Nem - felelte -, önnek nincs igaza,
professzor. Ugyanilyen alapon azt is mondhatjuk, hogy a gõzmozdony nem indul el, mert
nincsenek eléfogva a lovak. Senki nem fektette volna bele évek erõfeszítését az állomás
felszerelésébe, ha a kronoszkópia ábránd lenne. Ha a fizikusok úgy tartják, hogy az állomás
képernyõje bepillantást enged a tizenegyedik századi Burmába, akkor így is lesz…” A rektor
végigsimította a feje búbján nem létezõ haját, és szemrehányóan nézett rám: megélt ennyi évet,
és kételkedik a tudomány mindenhatóságában! Azután más hangon, kedélyeskedve azt mondta:
“Különben is szeretnénk Burma legjobb történészét látni az állomáson. Ön, professzor, Burma
történetének legjobb ismerõje, ezt nemcsak mint rektor mondom, hanem mint az ön tanítványa.
És ha önnek drága az egyetem presztízse…” Itt elcsuklott a hangja, és felajánlott nekem egy
pohár hideg narancslevet. Kiittam, és arra gondoltam: miért is ne?

Hiszen a Holdnál messzebb még sohasem jutottam el.

Az állomás elõször zöld szikraként tûnt elõ a lokátor képernyõjén, majd lassan csövek, gömbök
és drótok szövevényévé nõtt, ismeretlen, fõképp fiatal, könnyedén öltözött emberek kézfogásával
és hõséggel fogadott. Az állomáson olyan volt, mint Rangoonban májusi estéken, amikor párás a
közeli monszunfellegektõl, fülledt attól, hogy a nap sugarai eltévedve a tamarindusz levelei
között, melegítik a kék levegõt.
- A melegítõberendezések vacakolnak - mondta Tajk, egy fiatal ember, akinek hosszú szempillái
árnyékot vetettek kiugró járomcsontjába. - Tegnap mindõsze nyolc fok meleg volt. De tûrjük.

A kapitány elvezetett a kajüthöz.

- Jó, hogy eljött - mondta. - Tehát nem dolgozunk hiába. - Miért?

- Ön elfoglalt ember. És mivel ott tudta hagyni összes ügyét, hogy eljöjjön közénk, tehát a
kronoszkópia megéri, hogy komolyan foglalkozzanak vele.

A kapitány tréfált, õ hitt a kronoszkópban, hitt abban, hogy a képernyõ mûködni fog, és szerette
volna, ha rám is átragad a hitük.

Azóta eltelt három hét és személyemben a képernyõ hívei (nem hivõk itt nem voltak)
szenvedélyes neofitára leltek. Ez alatt a három hét alatt a képernyõ háromszor kivilágosodott,
sokszínû felhõkkel telt meg, pillanatokig tartó, érthetetlen képekkel ajándékozott meg, de nem
többel. És végül megláttuk Pagant.

A fedélzeti idõ szerint hét órakor összegyûltünk a laboratóriumban. Egy szeánsz naponta.
Huszonhét perc és néhány másodperc. Azután a kép kiúszott a sugárból…

Az elsõ feltevésem, hogy a faragott oszlopos veranda Csan-zitta császár palotájának része,
fényesen beigazolódott már másnap, a mikor a szeánsz közepén a távolba a gomolyogni kezdett
a por, és a porfelhõbõl lovasok röpültek ki, és ugratták lovaikat a lépcsõk elõtt. Az õrök kihúzták
magukat, felemelték a dárdákat. A verandához egy rézzel kivert agyarú elefánt közeledett. A
hátán arany ernyõ alatt egy széles arcvonású, még nem öreg ember ült. Megismertem. A szobor
alapján, amit annyiszor láttam az Ananda-templom félhomályos központi termében. A
mûvésznek igaza volt, amikor a császárt éppen ilyennek ábrázolta.

Semmi kétségem nem maradt afelõl, hogy a császár anyja, ahogy a krónikákban feljegyezték,
indiai volt.

- Ez az - mondtam akkor. - Igazam volt. A krónikáknak éppen a részleteiben kell hinnünk,

amiket nem lehet megmagyarázni késõbbi politikai meggondolásokkal.

- Ki ez? - kérdezte Tajk.

- Csan-zitta császár! - csodálkoztam. - Hiszen látszik!

- Professzor, maga óriási! - mondta a kapitány. - Magától értetõdik, hogy Csan-zitta császárt
mindannyian gyermekkorunk óta ismerjük.

A császárt elmaradhatatlanul követte a fõpap, akinek személye szintén jól ismert a krónikákból,
Sin Arahan, ráncos, jóságos öreg. Az öreg nem követte a palotába a császárt, hanem valamilyen
fontos tanácsokat kezdett osztogatni az Ananda építészének, még árkádokat is rajzolt a porba a
sétabotjával.

Még aznap láttuk, hogy a felügyelõk bambuszpálcával verték a valamiben bûnösnek talált
munkásokat. A látvány szörnyû volt, úgy tûnt, hogy az emberek sikolya századokon és milliárd
kilométereken keresztül behatol a laboratóriumba. Két perc múlva az egész állomás tudott a
történtekrõl, a termet megtöltötték a fizikusok, elektrotechnikusok, szerelõk, és a történtek
értékelése annyira éles volt, hogy szégyellni kezdtem magam a középkori Burmáért, és
valószínûleg ezért mondtam, amikor kihunyt a képernyõ:

- Magától értetõdik, ha megmutatnánk a keresztes hadjáratokat vagy Rettegett Iván

katonanemeseit, önök közül senki nem háborodna fel.

- Ne keseredjék el, professzor! - válaszolt nekem mindenki helyett a kapitány. -

Volt ennél már rosszabb is. Ehhez nem is kell ezer évet visszamenni a múltba. De nekünk éppen
Burmát sikerült meglátnunk. És nem tudunk bemenni a képernyõbe és elkapni a felügyelõt a
kezénél fogva.

A következõ nap a homokon, ott, ahol végrehajtották a testi fenyítést, vérfoltok látszottak. A
szeánsz végére feltámadt a szél, és befedte porral.

Távoli õseim élete nehéz, piszkos és kegyetlen volt. A krónikák és legendák arany évszázada
nem állta a próbát. És annál inkább csodálatosnak tetszett Ananda temploma, ami tökéletes,
könnyed, nemes és a pagani állam dicsõségét hirdetendõ volt. Büszkén emelkedett a kisemberek
szenvedése fölé, és azok emlékmûvévé vált, hirdetve, hogy nemhiába töltötték a földön kijelölt
éveiket.

A vízhordó öregnek, akit elsõ nap láttunk, volt egy lánya. Azt a lányt mindenki ismerte az
állomáson, és a nyugtalan fizikusok, akik azért jöttek, hogy lássák, fogadásokat kötöttek,
megjelenik-e ma vagy sem.

Az öreg lánya (de lehet, hogy unokája) alacsony termetû, vékony és hajlékony volt, mint a patak
nádja. Fekete haját kontyba fogta össze a tarkóján, és apró, fehér virágokkal ékesítette. A bõre
tikfaszínû volt, szemei a tengerszemre hasonlítottak. Ne vádoljanak romantikus túlzásokkal:
éppen ilyennek láttam, éppen ilyen hasonlatok jutottak eszembe, amikor elõször
megpillantottam. És ha én, az öregember, ilyen emelkedett stílusban szólok a lányról, akkor a
fiatalokról nem is érdemes beszélni. Csak Szilvia volt elégedetlen. Tajkot nézte. De Tajk a
pagani lányt nézte.

Egyszer véletlenül meghallottam Szilvia Ho beszélgetését Tajkkal.

- Mindaz, amit látunk, egy elõadásra hasonlít - mondta Szilvia.

- Érzed ezt, Tajk?

- Azt akarod mondani, hogy mindez kitalálás?

- Majdnem. Ez nincs.

- De õk valóságosak. És nem tudjuk, hogy mi történik velük holnap.

- Nem, tudjuk. A professzor tudja. Ezek az emberek csaknem ezer esztendõvel ezelõtt meghaltak.
Csak a templom maradt.

- Nem, õk valóságosak. Innen az állomásról élõnek látjuk õket. - Meghaltak ezer évvel ezelõtt.

- Nézd, hogy mosolyog!

- Õ soha nem lát meg téged.

- Azonban én látom õt.

- De a lány meghalt ezer évvel ezelõtt! Nem lehet beleszeretni egy nem létezõ emberbe!

- Mi ez a hülyeség, Szilvia? Mibõl gondolod, hogy beleszerettem? - Különben nem védenéd!

- Nem védem.

- Szeretnéd, ha ma létezne.

- Szeretném.

- Örült!…

Egy fotelban ültem, észrevétlenül. Elmosolyodtam, amikor Szilvia elszaladt a folyosón, melléhez
szorítva a pagani kor lakóinak rajzaival és fényképeivel teli dossziét. Tajk visszatért a pulthoz, és
kotorászni kezdett az áramkörökben, miközben valami szomorút fütyült. Egy olyan emberhez
hasonlított, aki beleszeretett Nofretetébe, a távoli múlt kõben megörökített gyönyörû pillanatába.

Három nap múlva új esemény történt, ami izgalomba hozta az egész állomást, mivel az állomás
szívére vett minden eseményt, ami Paganban történt. Khmer küldöttek érkeztek. Valószínûleg a
Burma történelmében járatlan személynek nehéz megérteni izgalmamat, amikor khmerekre
ismertem a hosszú úttól fáradt, hosszú hajú, gazdagon öltözött emberekben. Lemásztak a térdre
ereszkedett elefántokról, sarkukkal végigkarcolva a ráncos, szürke tomport, a szolgák széttárták
fölöttük az arany ernyõket, az elõkelõség és hatalom jelét. Igen, ezek khmerek voltak, akiknek
birodalmával határos volt Pagan. És lehetséges, hogy éppen most, holnap, holnapután,
megoldódik a történészek régi vitája, fizetett-e Pagan Angkornak adót, vagy igaz lenne
Dhammajan Jazavin krónikája, aki azt állította, hogy a khmerek elismerték Pagan hatalmát.

A követek bevonultak a palota mélyébe. Mögöttük vitték az ajándékokkal teli dobozokat, bételt
csészében, gyümölcsöstálcákat. A palotát elfogta a kapkodás, körbefogták a kíváncsiskodók
tömegei, és az emelkedõ porfelhõn keresztül meg lehetett látni, hogy a munkások sietve leszedik
az állványokat és gyékényeket az Ananda-templomról: látható volt, hogy szeretnék megmutatni a
magas rangú vendégeknek.

Éjjel altatót kellett bevennem. Nem jött álom a szememre. Az idõ megállt. A követek bármikor
elutazhattak, és elkerülhették a megfigyelésemet. És rejtve maradnak elõttem és a történelem
elõtt azok a csak számomra érthetõ részletek, amelyek alapján tévedés nélkül meg lehet határozni
a burmanok és khmerek - az õsi ellenségek és nagyszerû építõk - közötti valódi viszonyokat.
…És újra kivilágosodott a képernyõ. A kíváncsiak még mindig a palota elõtt tülekedtek, és nem
kevesen voltak. Következésképpen, mondtam magamnak, és kicsit könnyebb lett a szívem,
következésképpen a követek még nem utaztak el.

A kúttól teli korsóval jött az ismerõs lány. Letette a korsót a veranda lépcsõjére, és elbeszélgetett
valamirõl az õrrel. Az erkölcsök Paganban egyszerûek voltak, az õr nem kergette el a lányt.
Élénken beszélgetett vele valamirõl.

Azután csatlakozott hozzájuk az erdei barátok kék tógájában levõ szerzetes, átnézett a korláton a
palota belsejébe, és a második õr kiáltott neki valami vidámat. Valaki, egy kövér és olajos bõrû
ember az udvari cselédségbõl, kijött a verandára, felemelte a korsót, és ivott belõle.

Tajk elfeledkezett a pultról. A lányt nézte. Észrevétlenül a másik irányba néztem, ahol Szilvia
ült. Szilvia úgy tett, mintha a jegyzeteibe merülne.

Az egyik khmer követ lassan és méltóságteljesen, mint egy rossz színházból való ripacs,
megjelent a képernyõ szélénél, és megállt a korlátnál, szórakozottan nézte a fehér templomot.
Mögötte, botjával alig kopogva, követte Sin Arahan, a fõpap. Valamit kérdezett a khmertõl, és a
mellettem ülõ fizikus kitalálta kérdését:

- Nos, hogy tetszik a templomunk?

A khmer válaszolt.

A fizikus megint fordított:

- Nem rossz templom. Nálunk jobbak vannak.

Tajk a lányt nézte. A lány a khmert. Az egy idegen, elérhetetlen világ egzotikus képviselõje volt
számára. A khmer láthatólag megérezte tekintetét, Sin Arahanhoz fordulva elmosolyodott, és
valamit mondott. A fizikus azonnal lefordította: - A lányok itt nálatok jobbak, mint a templomok.

Hátul valaki kuncogni kezdett. Tajk elkomorodott. Sin Arahan bólintott, és õ is a lányra nézett. A
lány elbizonytalanodott, és néhány lépést hátralépett. Az õrök elnevették magukat. A khmer
szintén. Valamire rá akarta beszélni Arahant, gyûrûvel ékesített ujjával a lányra mutatva, de a
fõpap udvariasan mosolygott, és láthatólag nem a megfelelõ választ adta.

“Add nekem õt”, követeli a magas rangú vendég - mondta a fizikus. - Hallgass! -

szakította félbe Szilvia.

- Valóban, hallgass! - támogatta Paraszvati. - Mit fogunk nélküle csinálni? -

Hiszen a khmer öreg - mondta Szilvia.

Tajk nem hallotta õket. A képernyõt bámulta. Késõbb elmondta, hogy egész idõ alatt küzdött a
kikapcsolás vágyával, mintha ez bármit is megváltoztatott volna, megszakította volna az
események láncát. De ezt már csak késõbb mondta.
A khmer nyilvánvalóan elégedetlenül távozott. Azt mondtam: - Teljesen világos, hogy Pagan
nem volt a khmerek vazallusa. Különben Sin Arahan nem mert volna ellentmondani a követnek.
Nagy diplomata volt. Természetesen, ha a khmer valóban a lány odaajándékozását követelte.

- Jó lenne, ha rendben lenne minden… - mondta Paraszvati.

És igaza volt, hogy kételkedett. Sin Arahan egy percig álldogált a verandán, elgondolkodott,
kicsit hintáztatva testét, szemét a ráncok hálójába rejtette.

Úgy tûnt, senkit nem lát maga körül. De amikor a lány odalopakodott a teraszhoz, hogy elvegye
a korsót, Sin Arahan hirtelen magához tért, kiáltott az õröknek, megfordult, és gyorsan eltûnt a
verandáról. Az õrök két oldalról körbefogták a megdermedt lányt, az egyikük hátba lökte a dárda
hegyével. Az engedelmesen elindult elõttük a téren keresztül, és a bámészkodók tömege
hallgatagon szétnyílt elõtte. A szeánsznak vége volt.

Ez alkalommal senki nem hagyta el a laboratóriumot. Amikor kigyulladt a villany, észrevettem,

hogy mindenki engem néz, mintha meg tudnám magyarázni a történteket, és fõként hogy meg
tudom õket gyõzni arról, a lánnyal semmi baj nem történik. És én azt mondtam:

- A jobbik esetben Sin Arahan megparancsolta, hogy a lányt tüntessék el a khmer szeme elõl.
Lehet, hogy ismeri az apját, lehet, hogy megsajnálta.

- És a rosszabbikban?

- A rosszabbikban? Nem tudom. Rosszabb variáns mindig több van, mint jó.

Lehetséges, a fõpap mégis úgy döntött, hogy meglepetést készít a khmernek, és az ajándékot
elutazása elõtt nyújtja át neki. Lehet, hogy a lány valamivel megsértette a khmert, és
megbüntetik…

- De hiszen semmit sem mondott!

- Oly keveset tudunk azon idõk szokásairól Tajk estebejött a kajütömbe.

- Megõrülök, professzor! - mondta.

- Miben lehetek a segítségedre? - kérdeztem. - Próbáld megérteni, hogy ez illúzió, csodálatos

módon megmaradt dokumentumfilm - és mi vagyunk az elsõ nézõi.

- Ezt lehetetlen elhinni! Szerettem volna kikapcsolni a képernyõt. Az volt az érzésem, hogy
akkor el tudott volna szaladni. A sötétben.

Tajk elment ellenõrizni a berendezéseket, megbizonyosodni, hogy holnap a szeánszot nem

zavarja meg véletlen mûszaki hiba. De azon a napon semmi különös nem történt. Igaz, láttuk az
öreget. A porban hevert a palota lépcsõinél, könyörgött az érõknek, hogy engedjék be a palotába,
de ez alkalommal szigorúak és hallgatagok voltak. Tehát a lányt még mindig veszély fenyegette.
A templomról az utolsó állványokat szedték le és fényesítették. A talapzatánál egy kicsi, mély
gödröt ástak, a palotától a fõbejáratig gyékényeket fektettek le, és a rövid, görbe kardokkal
felszerelt katonák szétkergették a kíváncsiskodókat, hogy ne lépjenek rá az utacskára.

A fõ eseményeket holnapra tették át.

Érdekes teremtmény az ember. Még két nappal ezelõtt csak egy probléma izgatott: milyenek
Pagan és Angkor kölcsönkapcsolatai. Melyik volt a másik alárendeltje.

Ez fontos kérdés volt Burma történelme szempontjából, de rajtam kívül nem nagyon érdekelt
senkit. Az utolsó szeánsz napján viszont, azon a napon, melyre az Ananda-templom
felszentelése, ez az ünnepi esemény esett, különösen ünnepi a külföldi vendégek jelenléte miatt,
elfeledkeztem az alárendeltekrõl, vazallusokról és császárokról. Mint az állomás összes többi
lakója, én is a lány sorsáért aggódtam, akinek a fényképei minden második kajütöt díszítettek az
állomáson, és akinek az újból megjelenõ mosolyáért készek voltunk bármilyen
meggondolatlanságra. És képtelenek voltunk meggondolatlanságot elkövetni.

- Állj rá! - mondja a mikrofonba Tajk. - Világosság. Szeánsz. - Ráálltam -

válaszol a hajóhíd.

A fény elalszik a teremben. A képernyõn a tér. A tér tele van emberekkel. Csak a templomhoz
vezetõ gyékényekbõl álló utacska szabad. Oldalain két sorban katonák állnak. A templom
közelében a tömeg színes foltokra esik szét. Kék tógában állnak az árék, az erdei barátok. Fehér
öltözékben a brahmánok. Narancsban és sárgában az igazi buddhisták, Sin Arahan követõi. A por
áttör a szorosan álló nézõk között, és a képet könnyû ködbe burkolja.

Az ünnepélyes menet levonul a verandáról. Elsõként Sin Arahan lép rá az utacskára, akit a
szerzetesek karon fogva vezetnek. Mögötte tizenkét arany ernyõ alatt Csan-zitta császár. Azután
a miniszterek, a hivatalnokok, Kambodzsa követei, Arakan követei, Ceylon követei…

A technikusok maximális nagyítást adnak, és úgy tûnik, hogy a képernyõ széle befelé mozdul el,
a templom nõ, és mi követjük a császárt a templomhoz, ami ma csodálatos és vészjósló. Senki,
még én, a vén bolond sem tudom, hogy mi történhet. Várunk.

Várunk, amíg a császár leküzdi a templomig hátralevõ távolságot. Nézem az órámat. Tíz perc
maradt a szeánsz végéig. Az, ami lesz, gondolom gyáván, legyen azután, amikor elmegyünk
innen. És ekkor megértem, hogy félek valamitõl, amit még magamnak sem merek beismerni, és
amirõl senki sem tudhat, létezik egy legenda. Sok krónikában olvasható. És sok tudós hisz benne.
A templom felszentelésének napján a talapzatnál ástak egy gödröt, amelybe elföldelték a
császárság legszebb leányát.

És látom, ahogy a császár és az egész menet megáll a frissen ásott gödörnél. A sírnál. És azt
mondom:

- Igen.

- Micsoda? - kérdezte Tajk. - Mi lesz? - Tévedhetek.

- Mi lesz, professzor?
Beszélek nekik a legendáról. Nem tudom befejezni, amikor a tömeg szétválik, és a sárga tógájú
szerzetesek elõhozzák a derékig meztelen, kisírt szemû, szebb, mint valaha leányt. Nézem az
órámat. Négy perc maradt a szeánszból. Érne véget minél gyorsabban! Már semmit sem tudunk
megváltoztatni. Tajk zavar a figyelésben.

Közvetlenül a képernyõ elõtt áll, mintha örökre szeretné emlékezetébe vésni ezt a percet, mintha
emlékezetébe szeretné vésni a leányt vivõ szerzetesek arcát és bosszút állni rajtuk, mintha
szeretné emlékezetébe vésni a hóhérnak, egy nagydarab, sötét arcú embernek a képét, aki késsel
a kezében a leány elé megy, és várja, félig Sin Arahan felé fordulva, a jelet.

- Tajk, menj odébb! - mondja valaki a hátam mögül. Tajk nem hallja. Sin Arahan megbiccenti a
fejét.

Olyan közel vagyunk a templom elõtt álló emberekhez, hogy úgy tûnik, halljuk lélegzetüket és a
lány megszakadt nyögését, aki megbabonázva nézi a fénylõ kést.

Mindjárt felkiált…

- Jaj! - hallatszik egy kiáltás.

Megfordulunk. Mind. Az ajtóban Szilvia áll. Elkésett. Valószínûleg nem akart jönni, de nem
bírta ki a magányt. Szilvia kezével befogja a száját, és a képernyõt nézi. Mi is odanézünk. De
késõ. Elszalasztottuk a pillanatot.

Elmulasztottuk a pillanatot, amelyben Tajk megközelítette a képernyõt, és teljesen eltûnt benne.

Tajk nincs a teremben.

Tajk Paganban van. Valószínûtlen, megmagyarázhatatlan módon ezerévnyire és milliárd

kilométernyire került tõlünk, a szerzetesek, fõurak, katonák, kék árák és fehér brahmánok
tömegébe.

A kiáltástól tágra nyitott szájak… A hóhér keze, amely megmerevedett a levegõben… A

leboruló szerzetesek… Tajk már a leány mellett van. Ellöki a tanácstalan hóhért, karjába kapja a
lányt, aki láthatólag eszméletlenül lóg a karján.

Egy pillanatra Tajk megdermed.

Csak a szemei élnek. A pupillája villog, keresi a menekülés útját. Már megértette, hogy hozzánk
nem térhet vissza, hogy egyedül van a távoli múltban.

Így maradt meg emlékezetemben: magas, széles vállú, kreolbõrû fiatalember, ezüstös, testhez
simuló kezeslábasban és bokáig érõ puha, piros bakancsban. A mellén aranyspirál: az Idõ
Szolgálat jele. Szélesen szétterpesztett lábakkal áll, és a karjában tartott leány súlytalannak tûnik.

A filmkocka mozdulatlan. Csak a por száll lassan a forró levegõben. És ekkor a mozdulatlanság
erõteljes mozdulattal megszakad.
Tajk a gyékényen felénk fut, de elõtte nincs a képernyõ. Elõtte a poros tér, a mögött pedig az
Irrawaddy szakadéka. Tajk eltûnik a képernyõ alsó szélénél, a magukhoz térõ katonák,
szerzetesek, hivatalnokok utánavetik magukat… A képernyõ elhomályosul, fekete sávok
váltakoznak rajta, és kialszik.

Ennyi az egész. Többet nem láttuk Tajkot. Lehet, hogy összetörték magukat, amikor leugrottak a
szikláról. Lehet, hogy utolérték és megölték õket. Vagy a lányt megölték, õt meg eladták
rabszolgának. Lehet, hogy sikerült elmenekülniük és elbújni a csini dombok között.
Lehetséges…

Többet nem sikerült normálisan behozni Pagant. Valami elromlott a kapcsolatrendszerben, és

néhány hónapi munkára van szükség, mielõtt helyreáll.

Szilviával együtt elrepültünk az elsõ ûrhajóval. A fizikusok maradtak.

Vitatkoznak, és tovább fognak vitatkozni a szokatlan jelenség okairól, amit képletek segítségével
próbálnak megmagyarázni. Én ehhez nem értek, öreg történész vagyok, a konzervatív kutatási
módszerek híve.

Az asztalomon egy lány fényképe van, akinek a szeme olyan, mint két tengerszem.

A HÓTÜNDÉR

Egyszer, csak egyetlenegyszer láttam, hogyan pusztult el egy ûrhajó. Ember nem látott még
olyat.

Rövid idô alatt történt az egész, s ilyenkor nincs idô arra, hogy az ember a bent ülôk helyébe
képzelje magát, s maga is átélje az eseményeket. A parancsnoki hídról figyeltük a leszállási
manôver. Úgy láttuk, sikerülni fog nekik. De mégiscsak elszámították a sebességet.

A hajó már leért a lejtôs leszállóakna aljára, mégsem állt meg, tovább süllyedt, egyre mélyebbre
és mélyebbre, mintha el akarna rejtôzni a beton alatt. A beton azonban nem akarta megadni
magát, s az ûrhajó, akárcsak az üveglapra esett vízcsepp, széltében lapulni kezdett. Egyre jobban
lefékezôdött, csak idönként repültek belôle fel fekete pontok, az ûrhajó leszakadt darabjai, s
hulltak lomhán és hangtalanul vissza, bepöttyözve az akna peremét, ott végre örök nyugalomra
találva. Pillanatok mûve volt az egész, majd a félelmetes mozgalmasság egyszer csak elült. Az
ûrhajó meghalt, az agyam azonban csak ekkor, elkésve rekonstruálta a szétrobbanó eresztékek
dörgô zaját, a felhasadt fém sikolyát, a levegô süvítô hangját, mely kristályosan rakódott le a
falakra. A bent ülôk mindebbôl csak a legelejét hallhatták.
A videó ernyôje sokszoros nagyításban egy szétloccsant fekete tojást ábrázolt, melynek szétfolyt
fehérjéje különös szegélyt alkotott a sárgája körül.

- Vége. - mondta valamelyikünk.

Igazi méreteiben és drámaiságában azonban csak akkor tárult elénk, mi is történt, amikor
ûrcsónakon leereszkedtünk a kráter peremére, s egyszerre átérezhettük a tragédiát. A kis fekete
pontok sportpályát befedô óriási roncsdarabokká lettek, a hajó egyes darabjai, a hajtómû, a
fúvókák, a fékezôoszlopok úgy hevertek szanaszét, mintha egy óriás szórta volna szét játék
közben. Önkéntelenül is az volt az ember érzése, mintha ebben a szétlapult ûrhajóba valaki
sarokkal beletaposott volna.

A roncstól ötven méternyire felfedeztünk egy fiatal lányt. Szkafanderben volt, a parancsnokon és
a szolgálatban lévô személyzeten kívül minden utas fel tudta venni a szkafanderét. Ez a lány
valószínüleg a vészkijárat közelében tartózkodhatott, mellyel együtt a becspódás erejétôl
kivágódott. Kirepült a hajóból, mint kristályvizes palackból a buborék. Ez is egyike azoknak a
fantasztikus véletleneknek, amely már nem elôször fordul elô, mióta az ember meghódította az
eget. Ugyanolyan fantasztikus véletlen ez, mint amikor valaki ötezer méter magasban zuhan ki
egy repülôgépbôl, majd nagy bölcsen egy meredek, ámde hófödte hegygerincen vagy épp
fenyôfák tetején állapodik meg, némi kis karcolásokkal és lila foltokkal megúszva az egészet.

A lányt beraktuk az ûrcsónakba. Eszméletlen volt, hiába tudtuk azonban valamennyien, hogy ha
azonnal nem részesítjük elsôsegélyben, ô is meghalhat, a doktorunk nem engedélyezte, hogy
levegyem róla a szkafandert. Sztresnyij doktornak igaza volt. Még nem tudhattuk, milyen
összetételû alatta az atmoszféra, milyen, számára veszélytelen,számunkra azonban esetleg
életveszélyes vírusok rejtôznek e fiatal lány rövidre nyírt, fehéren csillogó fürtjei alatt.

Most már el kell mesélnem, milyen is volt ez a lány, mi is volt az oka annak, hogy mindenki,
nemcsak én, túlzottnak, sôt komolytalannak tartotta a doktor óvatoskodását. Az ember
megszokta, hogy a veszély valami szemre is visszataszító lenyhez kapcsolódik. Egy huszadik
századi pszihológus azt mondta, hogy a csillagközi utazásra készülô pilóták kiváló próbatétele
az, ha megkérdezik tôlük, mit tennének, ha találkoznának egy undorító hatméteres pókkal. A
jelöltnek elôször le kell gyôznie ösztönös ellenszenvét, majd ékes tulajdonságokkal kell
felruháznia a pókot. Elképzelheti például, hogy ez a pók egy magányosan kóborló helybéli poéta,
a tücskök és bogarak békeszeretô társafalmának örökös megbízottja.
De rossz szándékot feltételezni errôl a vékonyka fiatal lányról, kinek hosszú pillái árnyékot
vetnek sápadt, finom orcájára, kinek láttán az a leküzdhetetlen vágy támadt az emberben, hogy
végre megpillantsa szemének színét, valami fondorlatot sejteni, még ha holmi vírusok képében
is, nem, ez valahogy nem lett volna emberhez méltó.

Ezt senki sem mondta ki hangosan, én sem szóltam, mégis éreztem, hogy Sztresnyij doktor maga
is alávalónak és szolgalelkûnek tartja magát, amiért egy segítségre szoruló védtelen fiatal
teremtés varázsát feláldozza az életvédelmi szabályok bürokratikus oltárán.

Én már nem voltam jelen, amikor a doktor fertôtlenített egy próbaszondát, s a szkafander
anyagán átszúrva mintát vett az alatta lévô levegôbôl. Azt sem tudtam, végül milyen eredményre
vezettek ezek a vizsgálatok, mert a többiekkel együtt visszamentem a roncshozhogy a belsejébe
hatolva újabb fantasztikus véletlenre, újabb túlélôre leljünk. Reménytelen vállalkozás volt,
egyike azon reménytelen vállalkozásoknak, melyeket mégis végig kell csinálni, sosem hagyhatja
félbe az ember.

- Baj van - szólalt meg a doktor. Éppen a roncs belsejében küszködtünk, de bentrôl is hallottuk a
hangját. Munkánk nem volt a legveszélytelenebb, hiszen az ûrhajó darabjait csak a gondviselés
tartotta felettünk.

- Mi a baj? - kérdeztem vissza a doktort.

- Életben van - felelte -, de nem tudunk segíteni rajta. Jégbôl van. Hótündér.

A mi doktorunk mindig is hajlott a fantasztikumokra, a be nem avatottak nem mindig tudták

követni szavait.

- Számunkra természetes - magyarázta meg a doktor, s jóllehet, csak fülhallgatón keresztül ért el
hozzám a hangja, úgy éreztem, nekem, nem a körülötte álóknak mondja -, hogy az élet alapja a
víz. Neki viszont az ammónia.
Hirtelen nem fogtam fel, mit is jelent ez. Úgy látszik a körülötte állók sem.

- Földi nyomáskörülmények között - folytatta a doktor - az ammónia forráspontja mínusz 33,

fagyáspontja pedig mínusz 78 fok.

Minden világos.

- A fülhallgatóban néma csend lett, elképzeltem, hogyan néznek most az ott lévôk erre a fantom
lányra, akirôl csak le kell emelni a sisakot, s nyomban köddé válik…

Bauer, az elsôtiszt, most sem állta meg, hogy ne csillogtassa tudását.

- Elméletileg nem kizárt. Az ammónia molekulasúlya 17, a vízé 18. Hôkapacitásuk

megközelítôleg egyforma. Az ammónia ugyanolyan könnyû, mint a víz, képes leadni a
hidrogénokat. Egyszóval, kiválló oldószer.

Mindig irigyeltem az ilyen embereket, akiknek nincs szükségük lexikonban bogarászni az adatok
után, amelyekbôl pedig sosem lehet eleget tudni.

- Alacsony hômérsékleten viszont az ammóniafehérjék meglehetôs stabilitást mutatnak - vetette

ellen a doktor, mintha ez a fiatal lány holmi elméleti konstrukció lenne, mely Gleb Bauer
agyából pattant ki.

Síri csend lett, senki nem szólt egy szót sem.

Másfél órás kutatómunka után, nagy nehezen behatoltunk az egyik kabinba, találtunk a roncsok
alatt egy ép ammóniáspalackot. Ez azonban összehasonlíthatatlanul kisebb csoda volt az
elôzôhöz képest.
Mint mindig, szolgálat után most is beugrottam a kórházba. A folyosón ammónia szag terjengett.
Már az egész ûrhajót átjárta az ammóniagáz szúrós szaga.

Hasztalan küszködtünk a szivárgás ellen.

A doktor szárazon köhécselt a lombik-, kémcsô-és palackerdô közepén. Egyes lombikokból

gumitömlôk és csövek nyúltak ki, s tüntek el az üveg válaszfal mögött. Az illuminátor fölé
lyukacsos árnyékot vetett a fordítógép.

- Ébren van ? - kérdeztem a doktort.

- Igen, már épp hiányolt - felelte tompán és kissé zsémbesena doktor. Arcát félig eltakarta a
szûrôkészülék. Nap mint nap megoldhatatlan feladatok tömkelegével kellett megbirkóznia, hogy
biztosíthassa újdonsült páciense táplálását, gyógykezelését és pszichoterápiáját. Zsémbessége
csak fokozódott egyre növekvô büszkeségével; repülésünk harmadik hetében Hótündér még
mindig élt és egészséges volt. Csak éppen kétségbeesetten unatkozott.

Szúró fájdalom nyilalt a szemembe. Kapart a torkom. Én is feltehettem volna egy szûrôt, de nem
akartam óvatoskodónak tünni: Hótündér helyében én is kényelmetlenül érezném magam, ha
vendéglátóim csak gázálarcban mernének közelíteni felém.

Az illuminátoron, mint egy ovális keretbe foglalt régi arckép, feltûnt Hótündér arca.

- Szerbusz - köszöntött.

Majd rögtön fel is kattintotta a fordítógépet, mert ezzel gyakorlatilag ki is merítette a szókincsét.
Azt viszont már tudta, hogy néha szeretném hallani az igazi hangját is. Mielôtt bekapcsolta volna
a transzlátort, elôbb mindíg mondott nekem valamit a saját hangján.

- Mivel töltöd a napot? - érdeklôdtem. Az üveg válaszfal szigetelése nem volt tökéletes, ezért
hallani lehetet csilingelô hangját, amikor megszólalt. A fordítógép nem tudta olyan gyorsan
fordítani a szavait, ahogy az ajkai mozogtak, így néhány másodpercig szabadon
gyönyörködhettem arcában, szembogarában, mely olyan gyorsan változtatta a színét, mint a
szeles, viharos tenger.

- Próbálom felidézni mire is tanított a mama - közvetítette monoton, közömbös hangon a

fordítógép Hótündér szavait. - Sosem hittem volna, hogy egyszer majd magamnaak kell
ennivalót készítenem. A mama csak egy csudabogár, gondoltam. És tessék, most bezzeg jól jön
ez a tudás.

És már kacagott is, míg a fordítógép még mindíg mondta, kissé lemaaradva, imént elhangzott
szavait.

-Meg aztán tanulok olvaasni is - újságolta.

- Igen, hallottam róla. Nos, lássuk csak, milyen is az ü betû?

- Jaj, az egy nagyon mulatságos betû! De az f betû még nála is mulatságosabb.

Emlékszel, eltörtem a könyved.

A doktor most elfordította a fejét a bûzös lombikokról, s ránk nézett.

- Te is meggondolhatnád, mielôtt könyvet adsz neki. A mûanyag könyvlaap mínusz 50 fokon

megmerevedik és törékeny lesz.

- Úgy is van - helyeselt Hótündér.

Amikor a doktor végre magunkra hagyott minket, csak álltunk és néztünk egymás szemébe. Ha a
tenyerem ráteszem az üvegre, dermesztô hidegséget érzek. Ô majdnem forrót.

Negyven percünk lehetett addíg, míg Bauer meg nem jelent a diktafonjával és végeláthatatlan
kérdéseivel, hogy Hótündért gyötörje. És ez önöknél hogy van? És az önöknél hogy van? És ez a
reakció önöknél hogyan megy végbe?

Hótündér ügyesen utánozni kezdte Bauert, majd elpanaszolta: ” De hisz én nem vagyok
biológus! Ha viszont hazudnék neki, késôbb kényelmetlen lenne.”

Volt nálam néhány rajz és fotó, neki hoztam, hogy lássa, milyenek nálunk az emberek, a városok
és a növények. Néhány, számomra egészen mellékesnek és lényegtelennek tûnô részletre nevetve
mutatott rá, s tett fel róluk kérdéseket.

Egyszer csak felhagyott a kíváncsiskodással, szemei a távolba révedtek.

- Mi a baj?

- Unatkozom. És félek.

- Nem kell félni. Hazaviszünk.

- Nem is attól félek.

Aznap váratlanul megkérdezte:

- Van a lányról is fényképed?

- Miféle lányról?

- Arról. aki otthon vár téged.

- Nem vár senki.

- Nem igaz! - vágta rá. Idônként szörnyen karegorikus volt, kiváltképp, ha nem hitt el
valamit.Nem akarta elhinni például, hogy léteznek rózsák.

- Miért nem hiszel nekem?

Nem válaszolt.

… Felhôk borították el a napot, elsötétült az ég, a tenger hullámai hidegszürkék lettek, csak a
széleken villódzott némi szürkés fény. Hótündér soha nem tudta eltitkolni, mit érez vagy gondol.
Ha vidám volt, égszinkék, majdnem ibolyaszín volt a szeme, ha szomorú lett, szeme
elszíntelenedett, ha meg haragos volt, zöldesek lettek.

Csak ne láttam volna meg a szemeit. Mikor már a mi ûrhajónk fedélzetén nyitotta elôszörnyitotta
fel ôket, fájdalom ült bennük. Majdnem feketék voltak, mégsem segíthettünk rajta, míg át nem
építettük alaborunkat. Úgy égett a kezünk alatt a munka, mintha ettôl függne, hogy felrobban-e
az ûrhajó. Hótündér végig néma volt. Csak jó három óra elteltével vittük át a laborba, ahol a
doktor nekilátott, hogy végre levegye róla a sisakot.

Másnap már áttetszô ibolyaszemekkel nézegetett körbe, melyek csak akkor sötétedtek el egy
kicsit, amikor tekintete az enyémmel találkozott…

Megjött Bauer. Korábban érkezett, mint máskor, s ennek észerevehetôen örült.

Hótündér rámosolygott, s azt mondta:

- Az akvárium az ön rendelkezésére áll.

- Nem értem, Hótündér.

- Nem ott tartja a kísérleti csigáit?

- Mondjuk inkább aranyhalnak - felete Bauer, akit nem lehetett egykönnyen zavarba hozni.
Hótündérnek egyre gyakrabban volt rossz kedve. Nem is csoda, hisz már hetek óta élt ebben a
kis kétszer három méteres üvegszobában. Az akvárium csúfnév nem is állt messze az igazságtól.

- Nekem most mennem kell - mondtam Hótündérnek, de ezúttal nem vágta rá azonnal, hogy “de
siess vissza”.

Szürkére vált, fájdalmas tekintetét úgy függesztette Glebre, mint egy fogorvosra.

Gondolatbaan megpróbáltam elemezni a helyzetemet, s rá kellet jönnöm, milyen visszásak is

ezek az érzések. Ilyen erôvel Stuart Mária arcképébe vagy épp Nofratete fejszobrába is
beleszerethettem volna. Vagy ez csak szánalom egy magányos fiatal teremtés iránt, az érte érzett
felelôsség, mely önkéntelenül is arra ösztökélt minket, hogy jobbakká és nemesebbekké legyünk,
akárcsak az elsô randevúnk elôtt. Érzéseim reménytelensége irigységgel vegyes sajnálatot
ébresztett környezetemben, holott, mint tudjuk, e két érzée általában összeegyeztethetetlen. Néha
szerettem volna, ha viccet faragnak, vagy ugratni kezdenek, hogy végre felháborodhassak,
egyáltalán, rosszabb lehessek, mint ôk.

De senki sem vette a bátorságot. Úgy kezeltek, mint akit valami földöntúli betegség támadott
meg, s ezzel kiemeltek, elkülönítettek maguktól.

Este doktor Sztresnyij magához hívatott az interkomon keresztül, s azt mondta: - Hótündér üzent
érted.

- Csak nincs valami baj?

- Nincs semmi baj, ne izgulj.

Rohantam a kórházba. Hótündér már az illuminátornál várt.

- Ne haragudj - kezdte -, de hirtelen az jutott eszembe, hogy ha most meghalnék, többé sose
látnálak.

- Badarság - dörmögte a doktor az orra alatt.

- Maradj itt velem egy kicsit! - kérlelt.

Valamilyen ürüggyel a doktor magunkra hagyott bennünket.

- Szeretnélek egyszer megérinteni - szólt Hótündér. - Szörnyû, hogy még csak hozzád sem
érhetek anélkül, hogy meg ne égessem magam.

- Nekem valamivel jobb - feleltem bután -, én legfeljebb megfagyok.

- Nemsokára megérkezünk, ugye?

- Igen - feleltem. - Már csak négy nap van hátra.

- Nem akarok hazamenni - jelentette ki a Hótündér. - Amíg itt vagyok, legalább elképzelhetem,
hogy megérintelek, ott viszont nem. Tedd az üvegre a tenyered.

Szót fogadtam.

Hótündér az üveg másik oldalán odaérintette a homlokát, s én elképzeltem, ahogy a tenyerem

áthatol az átlátszó falon, s megfogja a homlokát.
- Nem nagyon hideg?

Hótündér elvette a falról a homlokát, és mosolyogni próbált.

- Jó lenne találni egy semleges bolygót - mondtam.

- Milen bolygót?

- Semlegeset. A kettônk közöttit. Ahol, mondjuk, mindig mínusz negyven fok a hômérséklet.

- Az nekem forró.

- Jó, legyen minusz 45. Megfelel?

- Természetesen meg - felelte Hótündér. - De vajon tud-e úgy élni az ember, hogy örökké csak
tûrjön?

- Csak tréfáltam. Még levelet sem tudok írni neked, egeészen különleges papír kellene hozzá,
ami nem párolog el. Meg aztán, ez a szag…

- És a vízé? A víznek szerinted nincsen szaga? - vágta rá Hótündér.

- Nem, tudtommal nincsen szaga.

- Nem valami fejlett a szaglásod.

- Látom, megjött a kedved.

- Vajon beléd szerettem volna akkor is, ha földi vagyok?

- Nem tudom. Kezdetben én is szerettelek, de most már tudom, hogy mi sohasem lehetnénk
együtt.

- Köszönöm.

Utolsó nap Hótündér rendkívül izgatott volt, mondogatta ugyan, hogy el sem tudja képzelni,
hogy elhagyjon minket és engem, de gondolatban már egészen máshol járt, képtelen volt
összpontosítani valamire összevissza csapongott. Mikor nekiláttam, hogy összepakoljam a
laborban azokat a dolgokat, amiket magával fog vinni, beismerte, már csak attól fél, hogy esetleg
mégsem sikerül hazajutnia.

Egyik fele még itt volt velem, aki itt maradok, másik fele azonban már azok között járt, akik
hazavárják.

Félórája körözött már ürhajónk körül az ô ûrcsónakjuk, a fordítógép szüntelenül zümmögött a

parancsnoki hídon, nehezen boldogult a tolmácsolási munkával.Bauer jött be a laborba újságolni,
hogy megközelítettük a repülôteret. Igyekezett kimondani a nyelvtörô elnevezést is, de nem
ment. Hótündér oda sem figyelve, ösztönösen kijavította, majd azonnal afelôl érdeklôdött, hogy
ellenôrizték-e már a szkafanderét.

- Rögtön ellenôrzöm - mondta Gleb. - Ne izgulj, csak harminc lépés az egész benne.

- Meg is akarom tenni - vágta rá Hótündér, észre sem vette, milyen rosszúl esik ez Glebnek. -

Azért nem ártana, ha te is megnéznéd.

- Rendben van - feleltem.

Gleb megvonta a vállát és kiment. Három perc múlva ismét megjelent, s szétrakta az asztalon a
szkafandert. Az egyik légpalack odaütôdött az plasztikhoz, mire Hótündér homlokán
összefutottak a ráncok, mintha legalábbis szándékosan történt volna. Kikopogott az üvegajtón.

- Jobb lesz, ha beadod nekem a szkafandert, majd magam ellenôrzöm.

Halántékomon lüktetni kezdett az ingerültség. Éreztem, hogy ez már az elvállás pillanata, s az

idegenség, amely most közénk emelkedik, nem szabadna, hogy megzavarja az elvalasunkat. Az
ûrhajónk simán talajt ért az idegen bolygón.

Hótündér már szkafanderbe öltözve állt. Azt hittem, korábban kijön majd az üvegfal mögül a
laborba, de meg sem kockáztatta, megvárta, míg az interkomban felhangzott a parancsnok
hangja:

- A kiszálló személyzet öltsön szkafandert! Külsô hômérséklet mínusz 53 fok.

Kinyílt az ûrhajónk ajtaja, s aki Hótündértôl el akart búcsuzni, mind ott sorakozott mögötte.
Hótündér hátramaradt, hogy a doktorral váltson néhány szót, én pedig kiléptem elôtte a
kijárathoz gurított lépcsôre.

Ezen a bolygón rendkívül alacsonyan szálltak a felhôk. Vagy harmincméternyire tôlünk megállt
egy sárga színû jármû, néhány ember kôlapokon állt mellette.

Szkafander nélkül voltak. Igaz is, ki hord ilyen maskarát, ha otthon van. A kis fogadóbizottság
elveszett a repülôtér óriási méreteiben.

Újabb jármû érkezett, emberek szálltak ki belôle. Hallottam, hogy Hótündér mellém lép. A
többiek hátrahúzodtak, magunkra hagytak minket.

De Hótündér nem rám figyelt. A messzeséget fürkészte, hogy vajon ki jöhetett ki eléje. Egyszer
csak felismert valakit. Magasba emelt kézzel integetett neki. A várakozók kis csoportjából kivált
valaki, egy asszony, s a kôkockákon a lépcsô felé kezdett futni. Hótündér lerohant elé a lépcsôn.
Én meg ott álltam, és vártam, mert már csak én maradtam egyedül, aki még nem vett búcsut tôle.
Ráadásul az én kezemben volt a batyuja is, amit magával kell vinnie. Végül engem is beosztottak
a kiszálló egységbe, segédkeztem Bauer mellett a reptériekkel való tárgyalásban. Nem
maradhattunk itt túl sokáig, egy óra múlva már indultunk is vissza. Az asszonz mondott valamit
Hótündérnek, mire ô felkacagott, és levette magáról a sisakot. Az asszony ekkor a lány arcához
szorította a magáét, s én tudtam, hogy most mindketten melegséget éreznek. Kicsit messze voltak
tôlem, mégis jól láttam ôket. Ekkor Hótündér gyorsan mondott valamit az asszonynak, majd
futni kezdett a lépcsô felé. Mikor felért a lépcsôn, a szemebe nézett, s lehúzta a kesztyûjét.

- Ne haragudj - mondta - , tôled még el sem búcsuztam.

Hangja most más volt, mint eddig, a fordítógép közvetítette csak, amit valaki elôrelátóan a kijárat
fölé helyezett.

- Húzd le a kesztyûdet - kérte. - csak mínusz ötven fok van.

Levettem a kesztyûm. Senki sem akadályozta meg, pedig a parancsnok és a doktor is hallotta,
mire kért Hótündér. Nem éreztem fagyos hideget. Sem akkor, sem késôbb, amikor hirtelen az
arcához fogta a kezemet. Késôn rántottam vissza.

Arcán vörös égésnyom maradt a tenyerem helyén.

- Semmiség az egész - nyugtatott meg. - Majd elmúlik, ha pedig nem, annyi baj legyen.

- Megbolondultál? - korholtam.

- Vedd vissza a kesztyûdet, még lefagy - figyelmeztetett.

Az asszony valamit fölkiáltott neki.

Hótündér rám nézett, szeme sötétkék, teljesen száraz lett…

Útban a várakozó jármû felé, még egyszer hátrafordult, s magasba emelt kézzel búcsút intett
nekünk, nekem.

KÉKSZAKÁLL

Hajnalban felébresztette a lányt. Odakint áthatolhatatlan kékség vette körül ôket, melybe
belevesztek az erdôk, mezôk. A távoli városka gyér fényei is csak nagy nehezen törtek át ezen a
sûrû kékségen.

- Ébredj, szépségem - szólt rá a lányra. - Azt akarom, hogy jól érezd magad a házamban.

A lány levette róla a szemét. A kékesfekete szakáll, amely a férfi fél arcát elborította és szétterült
a mellén, ijesztôen hatott rá.

- Énrám nézz - parancsolt rá a férfi.- Úgyis meg kell szoknod. Olyan kellemetlen látvány
vagyok?

- Nem tudom - felelte a lány.

- Jó leszek hozzád - mondta a férfi. - Nem foglak bántani. De mindenben engedelmeskedned kell
nekem.

- Most pedig menj - mondta a férfi. - Azt teheted, amit akarsz. Csak arra kérlek, ne nyisd ki a
lépcsô alatti ajtót.

- Jól van - ismételte meg a lány, és csak egyre vágyott: hogy a férfi minél hamarabb elmenjen, és
egyedül hagyja ôt.

- Lehet, hogy elutazom - mondta a férfi. - Csak estére jövök haza.

A lány elkísérte a tekintetével. Lassan haladt végig a folyosón. Széles, görnyedt háta érthetetlen
félelmet szuggerált. Néhány perc múlva hallotta, hogy az ablak alatt beszélgetnek. Odament az
ablakhoz, és látta, hogy a férfi az egyik szolgától búcsúzik. Csakugyan elutazik. Ettôl egyszerre
megkönnyebbült.

Nyomasztóan hatott rá, hogy engedelmeskednie kell Kékszakállnak, de tudta, hogy nincs más
választása: most ô a gazdája, és sehonnan sem remélhet segítséget.

Az egész ház elcsendesedett. A lány kinyitotta az ajtót, és kijött a szobájából.

Hosszú folyosó vezetett a lépcsôig. Találomra belökte az egyik ajtót, és megpillantott egy jókora
szobát, amely csaknem üres volt, ha nem számítjuk az asztalt, a magas, faragott hátú karosszéket
és a fal mellett álló könyvszekrényeket. Odament a könyvespolcokhoz. A címek nem mondtak
neki semmit.

Belelapozott az egyikbe, aztán visszatette a helyére. Végül kijött a könyvtárból, és elment a

lépcsôig. Lement, és tétován megállt a magas mennyezetû elôcsarnokban, melynek padlóját
hatalmas szônyeg borította. Az egyik fehér süveges és köpenyes kukta kijött a konyhából. A lány
nem méltatta figyelemre: szolgákkal nem akart törôdni, mert ez azt jelentené, hogy örökre itt
akar maradni ebben a házban. A kukta elment mellette, és eltûnt.

Kékszakáll megtiltott neki valamit. De mit? Ó, azt, hogy kinyissa a lépcsô alatti ajtót. Hol is van?

Itt ni. Végigsimította tenyerével hûvôs lapját, és visszarántotta a kezét.

Eszébe jutott, milyen szemeket meresztett rá Kékszakáll, amikor ráparancsolt, hogy mindenben
engedelmeskedjék neki. Miféle titok rejtôzik e mögött a közönséges, jelentéktelen ajtó mögött?
A titok érzete, amely reggel óta bújkált benne, és amellyel szinte az egész ház levegôje át volt
itatva, valósággal ráfeküdt. Ha nem félne Kékszakálltól…

Néhány percig ott állt az ajtó elôtt, és hallgatózott. Amikor egy szolga ment keresztül az
elôcsarnokon, egészen a falhoz lapult, legszívesebben beleolvadt volna, hogy láthatatlanná
váljék. A szolgák beárulhatják Kékszakállnak. A léptek elhaltak. Keze magától nyúlt az ajtó
kilincséhez, és lenyomta. - Csak egy egészen kicsit nyitom ki - nyugtatta magát a lány. - Csak
éppen résnyire. De nem megyek be.

Belökte az ajtót és behunyta a szemét.

Így állt ott néhány pillanatig. Tudta, érezte, hogy az ajtó tárva-nyitva, és csak ki kell nyitnia a
szemét, hogy felfedje a ház titkát. - Nyisd ki a szemed -

biztatta magát - most már úgysem csinálhatod vissza.

És kinyitotta a szemét.

Mindenre gondolt, csak arra nem, ami a szeme elé tárult.

A kis, félhomályos szobában hat olyan nô feküdt, mint ô. Némelyik fej nélkül.

Valamennyien halottak voltak. Borzalommal eszmélt rá, hogy nem ô az elsô, és talán nem is az
utolsó úrnôje ennek a háznak, és ôrá is elôdeinek sorsa vár.

Felkiáltott, és be sem csukta az ajtót, csak rohant a lépcsô felé. Észre sem vette, hogy a fehér
süveges kukta mindent látott. Magánkívül futott végig a folyosón. Legszívesebben elrejtôzött,
elbújt, megszökött volna. De hová? Az erdôbe? Visszafordult és a kertbe nyíló ajtó felé rohant.

A küszöbön beleütközött Kékszakállba.

- Odabent voltál? - kérdezte a férfi, és a hangja inkább szomorú volt, mint haragos. - Mindent
láttál?

- Azok… ôk… te ölted meg ôket! - zokogta. - Engem is megölsz!

- Sajnos, igazad van - felelte a férfi halkan. - Nincs más választásom.

… Robert Kjamilev, gúnynevén Kékszakáll, a biorobotokkal foglalkozó központi laboratórium

vezetôje, miután szétszerelte az új modellt, lement az étterembe.

Már a nyolcadik méregerôs teánál tartott, amikor odaült mellé Galja.

- Újabb kudarc? - kérdezte.

- Mihelyt szabad akarathoz jutnak, megtagadják az engedelmességet - panaszkodott a lánynak

Robert, leverten tépkedve fekete szakállát. - A rendszer megbízhatatlanná válik. A kíváncsiság
erôsebbnek bizonyul az engedelmességi komplexusnál.

- Szegénykém, megint kárba veszett egy hónapnyi munkád!

- Miért veszett volna kárba? Holnap nekifogok egy új modellnek. Majd csak elég
fegyelmezettnek bizonyul Kékszakáll egyik felesége.

- És ha csak a századik? - sóhajtotta Galja.

OSZD MEG - VELEM

Szeretnék visszatérni oda. Különösen ma, amikor a látóhatáron gomolygó ködbõl támadó szürke
felhõk egyhangúan úsznak el a nedves háztetõk fölött. Viharosan záporozó esõket hoznak és
magányt.

Szeretnék visszatérni oda, de ezt már soha többé nem tehetem, mert megalázó dolog bõkezû
gazdagok között koldusnak lenni, vaknak a látók között, akik jámborul sorba állnak, hogy
átvezethessenek az utca forgatagán. és láb nélküli nyomoréknak, akit udvarias, izmos atléták
hordszéken cipelnek.

Úgy látszik, most már életem végéig az irigység fog kínozni.

De akkor még semmit sem gyanítottam. A lift, miután ajtaja kattant, zümmögni kezdett.
Leléptem a lejtõs bejáró rámpáról az ûrrepülõtér színes kockáira, s megtorpantam: igyekeztem
kitalálni, hogy a várakozók tömegében ki vár rám.

Érkezésemrõl már egy évvel azelõtt értesítést kaptak.

Egy gepárdmozgású, napbarnította, magas férfi lépett oda hozzám. Hosszúkás ujjait megfogta a
zöld herselium, s éppen ezért mielõtt egy szót szólt volna, tudtam, hogy kollégák vagyunk.

- Hogy repült? - kérdezte, amikor az autó kifordult a repülõtér kapuján.

- Köszönöm, jól - feleltem. - Minden rendben volt.

Szavaimban udvarias hazugság rejlett, mert az út hosszú volt, sokszor kellett a fém-és átizzott
mûanyag szagú, kényelmetlen teherszállító állomásokon várnom a csatlakozásra. A túlterhelés
nagyon igénybe vett, pedig a tervezõk és az utasok a galaktikának ebben a szelvényében ezt
szinte meg sem érezték.

A férfi nem válaszolt. Csak kissé fintorgott, mintha idült fogfájás kínozná, s most a soron
következõ és elkerülhetetlen nyilallásra várna, amelybõl már elõre elege van. Legalább három
perc telt el, amíg ismét megszólalt: - Bizonyára megviselte az utazás az ûrhajónkon. Még nem
szokott hozzá az ilyen nagy túlterheléshez.

- Így van - helyeseltem.

- Fáj a feje? - kérdezte a férfi.

Nem válaszoltam, mert láttam, hogy fogát most érte el a nyilallás.

- Fáj a feje? - ismételte meg a kérdést a férfi. És szinte bocsánatkérõen tette hozzá: - Sajnos, az
önök ûrhajói ritkán repülnek errefelé.

Már néhány kilométert megtettünk a repülõtértõl, s csak most értünk be az országba. Eddig csak
az ûrrepülõteret láttam, s az az egész galaktikában mindenütt egyforma. Nincs egyéniségük, mint
ahogy jellegtelen minden pályaudvar, akár vonatok indulnak, akár repülõgépek, akár kozmikus
korongok startolnak onnan.

Mennél jobban távolodtunk a repülõtértõl, annál különlegesebb, semmihez sem hasonlítható lett
körülöttem a világ, mert itt a galaktika divatjait könnyen elsajátító nagy városon kívül, minden a
saját fejlõdésének útján haladt, s csupán részletek és apróságok emlékeztettek a már látottakra.
Ám amint ez már történni szokott, mindenekelõtt éppen az apróságok ötlöttek szembe.

Érdekes volt. Még a fejfájásomról és az émelygésemrõl is megfeledkeztem, amely a leszállás óta

kínozott. Felélénkültem, az autó ablakán becsapó levegõ friss volt, fûszagot és az otthon melegét
hordozta.

A város szélén, a kertek övezte alacsony épületek között, útitársam lassított.

- Remélem, jobban érzi magát - érdeklõdött.

- Köszönõm, valóban sokkal jobban vagyok. Tetszik nekem itt. Más dolog olvasni errõl, a
képeket nézni, és más dolog érzékelni a színeket, az illatot és a távlatokat.

- Persze - hagyta rám kísérõm. - Nálam fog lakni. kényelmesebb lesz, mint szállodában.

- Ugyan miért? - tiltakoztam. - Nem akarok a terhére lenni.

- Nem lesz terhemre.

Az autó befordult egy meredek domb körül húzódó fasorba, s csakhamar odaértünk a kertben
megbúvó emeletes ház elé. A fák, a bokrok, a fû bonyolult szövevénnyé olvadtak össze:
összefüggõ alakzatokat formáltak, s ennek a folytatása, mintegy betetõzése volt maga a ház.-
Várjon meg itt - mondta útitársam. - Azonnal jövök.

Várakozás közben a virágokat és a fákat nézegettem. Kissé kényelmetlenül éreztem magam,

amiért betörtem egy idegen életbe, amelynek nem volt szüksége a jelenlétemre.

Az egyik emeleti ablak kitárult, s egy sovány lány nézett ki, egyetlen figyelmes pillantással
felmért, aztán jóváhagyóan bólintott, de nem felém, hanem valakinek, aki a háta mögött állt. És
nyomban ellépett az ablaktól.

Hirtelen mindent könnyûnek és egyszerûnek éreztem. A lány arcvonásai, kezének mozgása,

ahogyan kitárta az ablakot, egyetlen másodpercre átfutó tekintete, belehatoltak tudatom mélyébe,
és szinte kitörölték onnan utam viszontagságait, a kimért fogadtatás okozta csalódást, s a ki
tudja, még milyen meglepetésekkel szolgáló kényszerûséget, hogy két-három hónapig itt kell
élnem, mert csak akkor indulhatok haza.

Bizonyosra vettem, hogy a lány lejön elém, és nem is kellett sokáig várnom. Az ágak
szövevényébõl váratlanul bukkant elõ, a növények szétválva utat nyitottak elõtte.

- Unatkozik egyedül? - kérdezte mosolyogva.

- Nem - feleltem. - Nincs hová sietnem. Csodálatosan szép ez a kert.

A lány könnyû ruhát viselt, de mozdulatai szögletesek és élesek voltak.

- Lina a nevem - mondta. - Megmutatom, hol fog lakni. Apám most nem ér rá. Beteg a
nagymamám.

- Bocsásson meg - mondtam. - Az édesapja nem említette. Akkor szállodába megyek…

- Eszébe ne jusson - tiltakozott Lina. Szemének furcsa színe volt, akár az óezüsté. - A
szállodában rosszabb lenne. Ott senki sem törõdik magával. Minket meg egyáltalán nem zavar.
Édesapám rám bízta magát. Õ pedig a nagymamával maradt. Így neki is jobb, nem igaz?

Valószínûleg jobban kellett volna erõsködnöm, hogy átköltözöm a szállodába. De nem volt
hozzá erõm. Valamiféle legyûrhetetlen bizonyosság vett rajtam erõt, hogy már nagyon régóta
ismerem Linát, ezt a házat, a kertet. s hogy magam is idetartozom. Szinte minden porcikám
tiltakozott az ellen, hogy esetleg itt kell hagynom ezt a házat, s egyedül kell maradnom a
jellegtelen, sivár szállodában.

- No ez pompás - jelentette ki Lina. - Adja a kezét. Menjünk be a házba.

Megmutatta a szobámat, segített kicsomagolni, a fürdõmedencét teleengedte pezsgõ buborékú

meleg vízzel… A medencét a föléje hajló faágak szinte beborították.

Lina a medence szélére kuporodott, karjával átfonta térdét. s amikor alá-alámerültem, õ vidám
rémülettel összeráncolt homlokkal számlálta a másodperceket, ha a “tíz”-re még nem bukkantam
elõ.

Aztán felvezetett a ház lapos tetejére, ahol lármás kis állatkertet tartott: a csíkos. beszélõ
szitakötõk, hatszárnyú madarak, a virágok közt szunyókáló kék halak. és a számomra teljesen
mindennapi állat, ami azonban itt felbecsülhetetlen értékû ritkaságnak számított: egy közönséges
macska. A macska rám se hederített, s Lina megjegyezte:

- Bizonyosra vettem, hogy megörül magának. Meg vagyok sértve.

Lina velem maradt egészen estig, s rajta kívül senki sem mutatkozott. Néha elnézést kért, és
kifutott. Mondtam is neki: - Bizonyára sok dolga van. Ne törõdjék velem.

Ám alighogy egyedül maradtam, ismét elfogott a nyomasztó magányosság, a fizikai fáradtság és

a bánat. Odaléptem a könyvespolchoz, kivettem találomra egy könyvet, de nyomban
visszaraktam, aztán kisétáltam a kertbe. de azonnal visszasiettem, s egyre csak Lina lépteit
lestem. Végre megérkezett, megérintett ujja hegyével. és megkérdezte:

- Nem unatkozott? És én válaszoltam: - Egy kicsit.

Egyszer aztán elszántam magam és bevallottam, hogy a jelenléte szinte elûzi kényelmetlen
érzéseimet és nyomasztó gondolataimat. Lina elmosolyodott és azt válaszolta, hogy vacsorára
már megjön a bátyja, és hoz gyógyszert, az majd elmulasztja az ûrrepülés utóhatásait.

- Reggelre szinte újjá fog születni. Nyoma sem marad semminek.

- És maga?

- Hogyhogy én?

- Nem fog eltûnni? Mint valami jóságos tündér?

- Nem - felelte magabiztosan Lina. - Holnap is itt leszek.

Vacsoránál a beteg nagymama kivételével az egész család összegyûlt a hosszú asztal körül.
Legnagyobb meglepetésemre kiderült, hogy a tökéletesen lakatlannak tetszõ házban legalább
tízen élnek. A házigazda fáradtan és sápadtan ült mellettem és gondosan ellenõrizte, megiszom-e
a medikus fia hozta gyógyszert.

amely, mint ez már illik, kellemetlen ízû volt, de engedelmeskedtem. és senkinek sem árultam el,
hogy az egyetlen igazi és hatásos gyógyszernek Linát tartottam.

A lány együtt érzett velem és még õ is fintorgott, ha a gyógykezelés során túl kellemetlen
tablettára került sor.

A házigazda közölte, hogy édesanyja jobban érzi magát. Alszik. A fáradtságát és sápadtságát
nem számítva, beszédes és szórakoztató volt, s szinte nem is hasonlított arra a magorva emberre,
aki a repülõtéren fogadott. Akkor nyilván aggasztotta anyja állapota, de most…

- Felébredt - szólalt meg váratlanul a házigazda. Akaratlanul fülelni kezdtem. A házban tökéletes
csend volt: sem egy köhintés, sem egy sóhajtás nem hallatszott.

- Felmegyek hozzá - mondta a házigazda fia. - Fáradt vagy, apám.

- Ugyan - tiltakozott a házigazda. - Holnap óráid lesznek.

- És te talán ráérsz?

- Együtt megyünk - jelentette ki az apa. - A vendég megbocsát.

Lina elkísért a szobámig és kijelentette: - Remélem, jól alszik majd.

- Feltétlenül - helyeseltem. - Különösen ha a gyógyszerek között altató is volt.

- Persze hogy volt - válaszolta a lány. - Jó éjszakát.

Valóban pillanatok alatt elaludtam.

Másnap reggel makkegészségesen ébredtem fel. Lesiettem a kertbe, reméltem, összetalálkozom

Linóval. Már várt rám lent a medencénél. Gyorsan el akartam újságolni neki, milyen pompásan
aludtam, és hogy mennyire örülök ennek a virágillatú reggelnek, a vele való találkozásnak, de
szóhoz sem jutottam. Lina már mondta is:

- No, ez pompás - szólalt meg, mintha olvasna a gondolataimban. - A nagymama jobban érzi
magát. Apa most elviszi magát az intézetbe. Este meg majd én várom itthon. És elmeséli, hogy
halad a munka és mi érdekeset látott.

- Tudja azt maga nélkülem is. - Hogyhogy?

- Kitalálja a gondolataimat. - Ez nem igaz.

- Én nem tévedek. Hiszen meg sem várta, amíg elújságolom, hogy jól érzem magam.

Tegnap pedig, emlékszik rá, az édesapja felállt az asztaltól, mert a nagymama felébredt. A
házban csend volt. Semmit sem hallhatott.

- Ez még sincs így - jegyezte meg Lina. - Minek olvasnék másak gondolataiban? A magáéban?

- Persze hogy nincs sok értelme - hagytam rá. És szinte elszomorodtam, amiért Lina nem sokat
törõdik az õrá pedig oly hízelgõ gondolataimmal.

- Jó reggelt - jelent meg a kertben Lina apja. - Ma már tökéletesen egészséges.

Örülök.

- Mégiscsak igazam volt - súgtam oda Linónak, mielõtt követtem volna az apját.

- Minek olvasnám mások gondolatait? - kérdezte ismét a lány. - Hiszen magának minden az
arcára van írva. - Minden?
- Sõt, annál is több.

Eltelt néhány nap. Napközben dolgoztam, esténként a városban kószáltam, bebolyongtam a

mezõket, erdõket, a nagy sóstó parajait - a tóban páncélos halak tenyésztek. Néha egyedül
voltam, néha Linóval. Megszoktam házigazdáimat, megismerkedtem még két-három mérnökkel.
Ám a hétköznapok megszokottságán túl soha egy percre sem hagyott el a furcsa érzés, hogy
körülöttem az emberek nem mindennapiak. Szinte bizonyosra vettem telepatikus képességeiket,
de ha szóba hoztam bárki elõtt, csak mosolyogtak. Egymás közt szinte közös megegyezéssel és
egyenrangúakhoz méltón viselkedtek, fokozott megértéssel, s ebben olyan tulajdonság rejtõzött,
amely számomra felfoghatatlan volt, és éppen ezért annál inkább vágytam megfejteni.

Néha kényelmetlenül éreztem magam Lina társaságában, mert olyan gondolaton kaptam rajta
magam, amelyet nem kívántam vele megosztani. Úgy rémlett, õ hallja ki nem mondott
szavaimat, és magában kinevet. Bár ismétlem, Lina állhatatosan tagadta ezt a lehetõséget.

Egyszer a városban sétáltam. Kanyargós, lombos utca volt, mint a város többi utcája. Elõttem
fiatal fiúk mentek. Egy labdát rugdostak elõre, én mögöttük lépkedtem, néztem õket, és
ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy utánuk fussak és én is belerúgjak a labdába. Nem vettem
észre a földbõl kiálló fagyökeret.

Megbotlottam, elestem, térdemet belevertem a kövezetbe. A fájdalom olyan váratlan és éles volt,
hogy felkiáltottam. A fiúk megtorpantak, mintha a kiáltásom hátba vágta volna õket. A labda
magányosan gurult lefelé a lejtõs utcán, a fiúk elfelejtkeztek róla, s felém fordultak.
Megpróbáltam mosolyogni, intettem nekik: menjetek csak tovább, szaladjatok a labda után,
semmiség az egész, már nem is fáj. De õk álltak és néztek.

Feltápászkodtam, de nem bírtam megállni a lábamon. Nyilván ínrándulást kaptam. A fiúk

odasereglettek körém. Az egyik idõsebb fiú megérdeklõdte: - Nagyon fáj?

- Nem, nem nagyon.

- Elszaladok az orvosért - jelentette ki egy másik. - Fuss csak - mondta az idõsebbik. -

Megvárunk. - Ugyan, fiúk - mondtam. - Csak egy rándulás az egész.

Ez mindenkivel elõfordulhat. Mindjárt elmúlik. - Természetesen - hagyta rám az idõsebb fiú.

És mintha a fájdalom a szavainak engedelmeskedne, a nyilallás enyhült. A fiúk komoly

tekintettel néztek rám. hallgattak. Csak a legkisebb fakadt sírva váratlanul, s az idõsebbik rászólt:

- Fuss haza.

És a kicsi elszaladt.

Megérkezett az orvos. Nyilván a szomszédban lakott. Megvizsgálta a lábamat.

adott egy injekciót, s a fiúk nyomban eltûntek, csak a labda pattogása tanúskodott róla, hogy
egyáltalán itt voltak.
Az orvos segítségével hazamentem. Nem akartam fárasztani, azt bizonygattam, hogy magam is
hazaérek.

- Már nem fáj, rá tudok lépni - jelentettem ki. Csak az elsõ pillanatban fájt nagyon. A fiúk is
tanúsíthatják.

- Maga vendégségben van itt nálunk? - kérdezte az orvos.

- Igen.

- Akkor érthetõ - válaszolta.

A korai óra ellenére mindenkit otthon találtam. A nagymama rosszabbul érezte magát. Annyira,
hogy azonnal kórházba kellett szállítani és megoperálni.

Odaléptem Linóhoz. Sápadt volt, a szeme alatt kék karikák.

- Minden rendbe jön, jóra fordul - mondtam neki. Nem hallotta meg rögtön. Csak nézett rám,
mintha nem ismerne meg.

- Minden rendbe jön - ismételtem. - Köszönöm. Elesett?

- Nem veszélyes. Már nem fáj.

- A nagymamának nagy fájdalmai vannak.

- Miért nem adnak neki injekciót? Nálam azonnal hatott.

- Nem lehet. Már semmi sem segít.

- Szeretnék segíteni.

- Akkor hagyjon magunkra. - Ezt azonban úgy mondta, nehogy megsértsen. Közönyös, fakó
hangon. mintha csak egy pohár vizet kérne. - Menjen minél távolabb. Most zavar minket.

Lementem a kertbe. Felesleges voltam. Próbáltam nem megsértõdni. Lina nincs jól.

Mindnyájan rosszul érzik magukat.

Láttam, amint eltávoznak. Egyedül maradtam a házban. Felmentem a kis állatkertbe. A macska
megismert, elõsompolygott, és farkát felkunkorítva a rácshoz törleszkedett. A házimacskák nem
élnek ketrecben, de itt egzotikus, ritka állatnak számítanak. Én is ritka állatnak számítok, aki nem
érti a kör ütötte zajló eseményeket, és nem számíthat megértésre. Az elmúlt napokban kivívott
közelség és barátság most egyszeriben szétfoszlott. Kiderült, hogy nem vagyok teljes értékû
ember. De miért? El kell mennem a kórházba, ott talán valami nagyon fontosat tudok meg. Senki
nem hívott oda, sõt valószínû, hogy a jelenlétem nem kívánatos. Mégsem bírtam otthon maradni.
Ez több volt, mint kíváncsiság, most a rejtélyt kutattam, amely az ujjaim körül libegett, mint a
molylepke, közelien. nyilvánvalóan, de éppúgy megfoghatatlanul, mint a moly.
A kórház ajtajában senki sem tartóztatott fel. Csak a pultnál álló lány kérdezte, segíthet-e.
Közöltem a nagymama nevét, s a lány elkísért a liftig.

Baktattam az egyáltalán nem kórházra emlékeztetõ hosszú folyosón. A fal mentén végig fotelek
sorakoztak. szorosan egymás mellett. A fotelekben emberek ültek.

Egészségesek voltak, teljesen egészségesek. Ültek és hallgattak.

A mûtõ fakó ajtajában megpillantottam barátaimat. Linát, az apját, és a fivéreit. A szomszédos

fotelekben ott ültek közös ismerõseink, akik együtt dolgoztak velünk. vagy a szomszédban
laktak. Lina rám pillantott. Szembogarának sugara végigsuhant arcomon. Szemében fájdalom
tükrözõdött.

Leültem egy szabad fotelba. Kínos volt nézegetnem azokat az embereket, akiknek semmi dolguk
velem. Már tudtam, mitõl ilyen furcsák.

Nem kellett sokáig várnunk. Hirtelen mintha egy láthatatlan varázsló végigsimított volna rajtuk
tenyerével. az emberek felélénkültek. arcuk felfénylett, fészkelõdni kezdtek. Valaki megszólalt:
“Most altatták el.” És megegyeztek, ki marad itt õrködni. ki jön vissza az operáció után, amikor a
narkózis hatása már elmúlik, és a fájdalmak ismét fellépnek.

Lina odalépett. hozzám. Felálltam.

- Bocsásson meg - mondta. - Megbántottam, de hiszen megérti…

- Igen. Értem. Hogy is haragudhatnék? Csak szomorú vagyok, hogy én itt idegennek számítok.

- Ne beszéljen így. Nem tehet róla.

- Tudja, amikor elestem, a fiúk körém sereglettek és ott maradtak, amíg a doktor meg nem
érkezett.

- Hogyan lehetett volna másképp? Odalépett az apja is.

- Köszönöm, hogy eljött - mondta. - Kérem, vigye magával Linát. Mi most már nélküle is
boldogulunk. A professzor szerint az operáció sikerül.

- Itt maradok, apám - jelentette ki Lina. - Ahogy jónak látod.

- Értse meg - mondta Lina, amikor az apja félrevonult -, nagyon nehéz volna mindent az elejérõl
elmagyarázni. Számunkra ez éppen olyan természetes. mint az evés, az ivás, az alvás. A
gyerekeket életük elsõ napjától fogva tanítják erre.

- Ez mindig is így volt?

- Nem. Csak néhány nemzedékkel ezelõtt tanultuk meg. De potenciálisan mindig megvolt ez a
képességünk. Talán magukban is megvan, rejtetten, az agy mélyén.

Szinte szörnyû elgondolni, hogy vannak világok, amelyekbõl ez hiányzik. Hiszen minden
értelmes élõlényben megvan ez a vágy, hogy ilyen képesség birtokában legyen. Vagy tévednék?

- Nem téved - mondtam. - Különösen, ha mellettem egy ember rosszul érzi magát.

Akkor az ember szeretné megosztani vele a fájdalmát.

- És nemcsak a fájdalmát - toldotta meg Lina. Az örömét is. Emlékszel az elsõ napra, amikor
megérkeztél? Pocsékul érezted magad. Apa nemigen tudott rajtad segíteni, a nagymama
fájdalmainak legnagyobb terhe õrá nehezedik, hiszen õ a fia. Még amikor kint várt a repülõtéren,
akkor is segítenie kellett nagymamának.

És ez annál nehezebb, minél távolabb vagy attól, akinek segítesz. Te pedig úgy vélted, hogy apa
udvariatlan, igaz?

- Nem teljesen, de…

- Hiszen neki még a te rosszulléteden is segítenie kellett. Vendég vagy.

Csodálkoztam, hogyan ért haza apa. És utána rögtön leváltott engem a nagymama ágyánál.
Megláttalak az ablakból, és nyomban megtetszettél. Egész nap veled maradtam, és egész nap fájt
a fejem miattad.

- Bocsáss meg - mondtam. - hiszen nem tudtam. Arra gondoltam, hogy éppen most, éppen itt a
kórházban tértünk át a tegezõdésre. Valószínûleg már jóval elõbb meg kellett volna tennünk.

- Bocsáss meg - ismételtem.

- De hiszen így még jobb. Képzelem, hogy felháborog` tál volna, ha tudod, hogyan fogadunk.

- Azonnal elköltöztem volna.

- Tudom. Jó, hogy maradtál. Most pedig kérlek, menj. Reggelre otthon leszek.

Majd bekopogtatok hozzád. Hiszen annyi beszélnivalónk van egymással.

- Igen - helyeseltem.

- Ha alszol, hangosan dörömbölök és felkeltelek. - Nem fogok aludni.

És ismét végighaladtam a kórház hosszú folyosóján, ahol ott ültek a betegek rokonai és barátai.
Azért jöttek ide, hogy osztozzanak más emberek fájdalmában.

Nem volt ebben semmiféle telepátia. Egyszerûen az emberek tudták, hogy szükségük van
egymásra.

Gyalog baktattam hazáig. A lábam még fájt egy kicsit, de igyekeztem nem gondolni a
fájdalomra. Néha azonban belém nyilallott és majdnem a hatalmába kerített. És ekkor a hozzám
legközelebb levõ járókelõ körülnézett, rámpillantott, és egyszeriben megkönnyebbültem. Sietni
kezdtem, nehogy feleslegesen terheljem az embereket. Találkoztam fiatal nõkkel. Hatalmas
virágcsokrokat vittek, Nevetgéltek, vidáman fecsegtek errõl-arról. S amikor meglátták kínlódó
arcomat, megajándékoztak örömükkel. Illatos, friss permettel hintett meg mások öröme. Egy
padon ülõ öreg, aki botjára támaszkodott, megajándékozott a nyugalmával. Már azelõtt is ez
történt velem, de nem Fedeztem fel akkor a kapcsolatot saját érzéseim és az emberek között.

Nekik egyszerre nehezebb és könnyebb az életük, mint a miénk. Ajándékozhatnak és

elfogadhatnak ajándékot. Ám nekik ajándékozni kell és el kell fogadniuk az ajándékot. Egyikük
sem határolhatja el magát a többiektõl, mert ahogy mi látjuk az emberi könnyeket, õk éppenígy
érzik is. És a látás mennyivel tökéletlenebb!

Aznap kezdtem irigykedni. Irigylem õket, sõt idõnként szinte ellenséges érzelmek keltek
bennem. Örökre idegen maradok közöttük, mint koldus a bõkezû gazdagok között. Elfogadom az
ajándékokat, de képtelen vagyok ajándékozni.

Amikor ott tartózkodásom ideje lejárt, visszarepültem a Földre. Csak Lina kísért ki a repülõtérre.
A többiek még bent a városban elbúcsúztak tõlem. Már elõzõleg így állapodtunk meg.

Ott ültünk a néptelen és sivár váróteremben. Még elég idõnk volt az indulásig, hogy sok mindent
elmondjunk egymásnak, de túl kevés, hogy kibeszéljük magunkat.

- Szeretnék veled menni a Földre - mondta Lina. - Nem - jelentettem ki. - Hiszen tudod, miért
nem. Elpusztulnál a Földön. Itt az öröm és a bánat terhe egyenlõen oszlik meg. A Földön
agyonnyomna a sok milliárd ember bánata és fájdalma, vigassága és féktelensége. unalma és
türelmetlensége. Ilyen terhet nem bírnál el. Nem teheted meg, hogy csak az én örömömben és
csak az én fájdalmamban osztozz.

- Nem tehetem - hagyta rám Tina.

- Igazad van. De ez olyan szomorú.

- Én meg nem bírok veled élni, ha tudori, hogy milyen magányos vagy és én képtelen vagyok a
segítségedre sietni, amikor énrám volna szükséged.

- Talán mégiscsak velünk maradsz? Itt. Velem.

Hangja bizonytalan volt.

- Jusson eszedbe - mondtam - az a nap, amikor a nagymamádat operálták. Elmentem közétek, de

vak voltam a látók között. Nem maradhatok itt.

De ezt már elmondtam tegnap és tegnapelõtt. Csak ismételtük a párbeszédeinket, s tudtuk, mivel
végzõdnek, de mégis újra meg újra el kellett ismételnünk, mert mégis élt bennünk a halvány
remény, hogy találunk valamiféle kompromisszumot, kitalálunk valamit, és akkor nem kell
elválnunk.

Amikor már a gép lépcsõjénél álltam, Lina egészen közel lépett hozzám, úgy hogy láttam ezüstös
szemének fekete szembogarát, és így szólt: - Sohase felejtsd el, mit érzek most.
A szomorúságomat csak növelte az õ bánata, és elsötétedett elõttem a világ, a kezéhez kaptam,
nehogy elessem. De a mellettem elhaladó utasok közül egy sem segített rajtam, nem osztotta meg
velem ezt a bánatot, mert az életben vannak pillanatok, amikor õrizkedni kell attól, hogy a másik
segítségére siessen az ember. Bármilyen nehezére esett is ez a mellettünk elhaladóknak,
igyekeztek kikerülni minket.

Aztán jött az út, a túlterhelés és a rázkódás. De tökéletesen egészséges maradtam és pompásan

éreztem magam. Tudtam, miért: ott, valahol messze Lina bent ül az emeleti szobájában és
tenyerével dörgöli homlokát, annyira kínozza a fájdalom. Haragudtam rá, s igyekeztem
meggyõzni: felejts el, te butácska, kedveske, és ne oszd meg velem ezt a bánatot…

Úgy szeretnék visszatérni oda, de ezt már soha többé nem tehetem.

A VÁLASZTÁS

Fülledt volt a levegõ, szerettem volna huzatot csinálni a szobában, de valaki mindig becsukta
az ajtót. Elfáradtam. Már öt perccel az elõtt, hogy felvettem volna a telefonkagylót,
megpróbáltam kitalálni valamilyen valószerû ürügyet, ami miatt ne kelljen találkoznom
Katrinnal. De amikor tárcsáztam, arra gondoltam, hogy Katrin most úgyis azt fogja mondani,
hogy nem találkozhat velem, mert értekezlet lesz náluk. Katrin maga vette fel a kagylót, és
megjegyezte, hogy korábban is felhívhattam volna. Ekkor jött oda Grogius, s letette az asztalra a
konzervekkel és kristálycukorral megtömött szatyrát - a víkendházába készült.

Ott topogott a telefon mellett, és várta, hogy befejezzem a beszélgetést.

Türelmetlenül nézett rám. Katrin halkan beszélt.

- Mit mondtál? - kérdeztem. - Beszélj hangosabban.

- Negyven perc múlva - mondta Katrin -, a szokásos helyen.

- Nesze, tessék! - mondtam Grogiusnak, és letettem a kagylót. -

Telefonálhatsz.

- Köszönöm - felelte. - Tudod, a feleségem munkaideje hamarabb ér véget. A laboratórium

bejáratánál egy lány várt rám a könyvtárból. Közölte, hogy két éve nem fizettem ki a
Vöröskereszt-tagdíjamat, és hogy a könyvtárból sem kölcsönözhetek könyvet, mert nyolc
könyvet nem adtam vissza. Közülük legalább kettõt Suren vitt el tõlem. Suren pedig elutazott
Örményországba.

- Maga is szerepel a hangos esti híradóban? - kérdezte tõlem a lány.

- Nem - feleltem, és rávillantottam Belmondo-mosolyomat. A lány megjegyezte, hogy nagy

színész vagyok, csak az a kár, hogy nem képezem magam, amire én azt feleltem, hogy nem kell
tanulnom, mert úgyis mindent tudok.

- Szeretek magával beszélgetni - állapította meg a könyvtároslány. - Maga jó ember.

- Ez nem igaz - ellenkeztem. - Csak színlelem.

A lány nem hitte el, és majdnem boldogan távozott, bár nem hazudtam neki.

Valóban csak színleltem. Fülledt volt a levegõ. Gyalog mentem végig a Puskin utcán, hogy
agyonüssem az idõt. A Csajkovszkij hangversenyterem melletti kioszkban szegtût árultak, de a
szegfûk hervadtak voltak. Nekem pedig olyan gondolatom támadt, hogy ha elmegyünk Katrinnal
valahová, olyan leszek, mint egy gavallér. Ostoba érzés fogott el, mintha mindez már megtörtént
volna velem valamikor. Ez a bágyasztó nap is. S Katrin ugyanúgy várt rám a félkör alakú, hosszú
padon. Puskin szobra elõtt pedig virágcserepek álltak kiszáradt virágokkal és egy kifakult
búzavirágcsokor.

Így is volt. Még a búzavirágcsokor is. Katrin azonban késett, és én leültem a pad üres végére.
Nem ért idáig a bokrok árnyéka, ezért senki sem jött ide. Az árnyékban német turisták ültek,
szorosan egymás mellett, ölükben a vásárolt holmival, távolabb öregemberek üldögéltek, és
azok, akik hozzám hasonlóan, valakire vártak. Az egyik öreg hangosan odaszólt a
szomszédjának: - Ez valóságos bûn! Ilyen idõben Moszkvában maradni! Bûn!

Haragudott, mintha valaki felelõs lenne ezért a bûnért. Katrin nem egyedül jött. Nyomában,
vagy inkább mellette, magas, széles vállú férfi. Kis szakállát mintha ügyetlenül ragasztották
volna az állára, meg az arcára, és emiatt olyan csaló kinézése volt. A férfi fehér tányérsapkát
viselt, és hûvösebb idõben bizonyára bársonyzakót vett volna föl. Ránéztem a férfira, mivel
Katrinra nem kellett néznem. Úgyis tudtam, milyen. Katrin kölyökkutyához hasonlított, egy dog
kölykéhez - nagy lába és keze volt, és mintha több lett volna belõlük a kelleténél, de éppen ez
volt benne a gyönyörû!

Katrin megkeresett, odajött és leült. A férfi is mellénk ült. Katrin úgy tett, mintha nem
ismerne, és én sem néztem rá. A férfi megszólalt: - Itt nagy a hõség. Nagyon tûz a nap.
Napszúrást kaphat az ember!

Katrin egyenesen maga elé nézett, és a férfi gyönyörködött az arcélében.

Nyilván kedve lett volna megérinteni a kezét, de nem merte megtenni, és az ujjai tétován
megálltak Katrin csuklója fölött a levegõben. A férfi homloka nedves volt a verítéktõl, és az
orcája fénylett.

Katrin elfordult tõle, kezét felemelte a térdérõl, s rám sem nézve, csaknem hangtalanul
mondta:

- Változz át pókká! De úgy, hogy én ne lássam. Ijeszd halálra!

- Mondott valamit? - kérdezte a férfi, és megérintette Katrin könyökét. Ujjai megdermedtek,

amikor Katrin hûs bõréhez értek.
 Elõrehajoltam, ahogy találkozzon a tekintetünk, és azután hatalmas pókká változtam át. A
testem majdnem félméteres volt, és lábaim egy méter hosszúak.

Olyan állkapcsot gondoltam ki magamnak, ami gömbfûrészhez hasonlított, és bûzös méreggel

volt bekenve. A hátamra pedig nyüzsgõ fiókákat halmoztam. A pókfiókák szintén mozgatták
állkapcsukat, és mérget bocsátottak ki.

A férfi nem értette meg rögtön, hogy mi történt. Hunyorgott, de kezét nem vette le Katrin
könyökérõl. Akkor Katrint is pókká változtattam át, és szuggeráltam a férfinak, hogy érezze ujjai
alatt a pók hideg és nyálkás testét.

A férfi melléhez szorította széttárt ujjait, másik kezével a szeméhez kapott.

- Az ördögbe is! - kiáltott fel. Azt hitte, hogy rémeket lát, nyilván bizalmatlan volt, mint sok
robusztus férfi. Kényszerítette magát, hogy még egyszer rám nézzen, és akkor kinyújtottam
feléje karmos mellsõ lábamat. Erre elmenekült. Szégyellte, hogy fut, de nem bírta legyõzni
rémületét. Az öregemberek csodálkozva néztek utána, a németek pedig megragadták a vásárolt
holmival teli szatyrukat.

Katrin elnevette magát.

- Köszönöm - mondta. - Ezt mindig pompásan csinálod.

- Nem szaladt volna világgá - jegyeztem meg -, ha nem változtatlak téged is pókká.

- Szégyelld magad! - mondta Katrin.

- Hová megyünk? - kérdeztem.

- Ahová akarsz - felelte Katrin.

- Ma nagyon fülledt a levegõ - mondtam. - Hol akaszkodott a nyakadba?

- A mozi telõt jött. Mondtam neki, hogy vár a férjem, de azután elhatároztam, hogy
megbüntetem, mert nagyon beképzelt. Ne menjünk a parkba? És igyunk sört?

- Nagyon sok ott az ember - mondtam. - Ma péntek. Te magad mondtad, hogy pénteken
minden értelmes ember kimegy a zöldbe!

- Ahogy parancsolod!

- Akkor fogjunk egy taxit.

A taxiállomáson hosszú sor állt. A nap már egészen a házak tetejéig ereszkedett, és úgy
tetszett, hogy túlságosan közel jött a földhöz.

- Csinálj valamit - szólalt meg Katrin. Otthagytam a sort, és az úttest szélére álltam, hogy
elfogjak egy magánautót. Máskor nem csinálok ilyet, most is csak Katrin kedvéért tettem.
 A sarkon észrevettem egy üres kocsit, és egyszeriben átváltoztam Jurij Nyikulinná.

- Hová igyekszel? - kérdezte a sofõr, amikor bedugtam a Nyikulin-fejemet a kocsi ablakán.

- A parkba!

- Elviszlek, Jura! Ülj be!

Odahívtam Katrint, aki megkérdezte, miközben a kocsihoz mentünk: - Kinek mutattad

magad?

- Jurij Nyikulinnak - feleltem.

- Helyes - mondta Katrin. - Büszke lesz rá, hogy a kocsiján vihet.

- De hiszen tudod…

- Régen nem láttalak a moziban, Jurajegyezte meg a sofõr, élvezve, hogy elérhetõ vagyok
számára, és beszélgethet velem.

- Most a cirkuszban lépek föl! mondtam.

Egész idõ alatt Nyikulinra kellett gondolnom, bár jobban szerettem volna Katrint nézni.
Katrin jól szórakozott. Az alsó ajkát harapdálta, és éles szemfogai belemélyedtek. A sofõr
beszédes volt, egy rubelt adtam neki, és azt mondta, elteszi emlékbe.

A bejáratnál levõ nagy fák alatt hûvös volt, és a kis padok mind megteltek.

Elöl, a kerek medencénél emelkedett a kupola, amit az amerikaiak hagytak ott, amikor véget ért a
kiállításuk. Most abban valamiféle Inter-71 kiállítás volt.

Az jutott eszembe, hogy ha Gurov héttõig elolvassa a Grogiusszal együtt írt beszámolónkat,
akkor kedden biztosan bejön a laboratóriumba. Grogius voltaképpen nem értette, hogy mit
követtünk el. Én értettem.

- Menjünk balra - szólt Katrin.

Az utakkal át-meg átszelt erdõben, egy már véges-rég nem festett palánknál Katrin leterített
két újságot, és a fûre ültünk. Katrinnak sörre támadt kedve, én elõvettem a sörösüveget az
aktatáskámból. A munkából jövet vásároltam, mert eszembe jutott, hogy Katrin sört akar inni.
Nem volt mivel kinyitni az üveget, ezért a palánkhoz akartam menni, hogy egy karón kinyissam.
A patánk elõtt széles árok húzódott, és arra gondoltam, hogy át is repülhetném. Nem akartam
átugrani, hanem repülni a levegõben. Az ösvényen azonban feltûnt két, gyermekkocsit toló
asszony, és inkább átugrottam az árkot.

- Szívesen repülnél? - kérdeztem Katrintól.

Katrin mereven nézett rám, és észrevettem, hogy szembogara összeszûkül, amikor a nap
belevilágít a szemébe.
 - Semmit sem értesz meg - felelte Katrin. - Nem tudsz gondolatot olvasni.

- Nem tudok - mondtam.

Ittuk a sört az üvegbõl, és ide-oda adogattuk az üveget egymásnak, mint valami békepipát.

- Nagyon melegem van jegyezte meg Katrin. - És mindez csak azért, mert nem engeded, hogy
feltûzzem a hajamat. - Én?

- Azt mondtad, jobban tetszik neked, ha leengedem a hajamat.

- Nekem mindenképpen tetszel mondtam.

- De leengedett hajjal jobban. Elfogadtam az áldozatát.

- Katrin - szólaltam meg -, legyél a feleségem. Szeretlek.

- Nem hiszek neked - felelte Katrin. - Nem szeretsz.

- Buta vagy! - állapította meg Katrin. Fejemet egészen a föld fölé hajtottam, és sorban
megcsókoltam minden egyes barnára sült ujját. Katrin a tarkómra tette a másik kezét.

- Miért nem jössz hozzám feleségül? - kérdeztem. - Ha akarod, mindig szép leszek számodra!
Mint egy filmsztár!

- Belefáradsz - felelte Katrin.

- És mégis miért?

- Sohasem leszek a feleséged - mondta Katrin. - Mintha a kozmoszból jöttél volna, idegen
vagy. Veszélyes elem.

- Egy gyermekotthonban nevelkedtem - mondtam. - Tudsz róla, ugye? És megígérem, hogy

soha többé nem hipnotizálok senkit sem. Téged meg egyáltalában nem!

- Szuggeráltál valaha is nekem valamit?

Levette tenyerét a tarkómról, és éreztem, hogy a keze dermedten állva marad a levegõben.

- Csak akkor, ha kértél rá. Amikor a fogad fájt. Emlékszel? És amikor olyan nagyon akartál
egy zsiráfot látni a Komszomol téren.

- Nem szuggeráltad nekem, hogy szeresselek?

- Ne beszélj ostobaságokat, és tedd vissza a kezed. Úgy jobban érzem magam. -

Hazudsz!

- Azt akarom, hogy te igazában szeress engem!

 A tenyér visszakerült a helyére, és Katrin elismételte: - Nem hiszek neked.

Kiittuk a sört, és kitettük az üveget az út szélére, hogy akinek szüksége van rá, megtalálja, és
megkapja érte az üvegbetétet. Mindenféle haszontalan dologról beszélgettük, még Tatjana
mostohaapjáról is meg az emberekrõl, akik elmentek mellettünk, és ránk néztek. A parkból akkor
mentünk csak ki, amikor egészen besötétedett. És sokáig álltunk a sorban, taxira várva, és amikor
elkísértem a ház bejáratához, Katrin nem akart búcsúzóul megcsókolni, és a jövõt illetõleg
semmiben sem állapodtunk meg.

Gyalog mentem haza, és szomorú voltam, és elképzeltem magamban egy perpetuum mobilét,
azután pedig bebizonyítottam, hogy mégsem fog mûködni. A bizonyítás nagyon nehéznek
bizonyult, és már majdnem elfeledkeztem Katrinról, mire az utcánkba értem.

Akkor hirtelen átvillant az agyamon, hogy amikor belépek a lakásba, megszólal a telefon, és
Grogius közli, hogy nem sikerül a tervünk. Nem volt kedvem kikerülni a hosszú pázsitot, ezért
elhatároztam, hogy átrepülöm. A repülés nem volt egyszerû, mert többször elveszítettem az
egyensúlyomat, ezért úgy döntöttem, hogy nem repülök föl a lakásomba a negyedik emeletre, bár
az ablak nyitva van. Felmentem a lépcsõn.

Amikor kinyitottam az ajtót, megéreztem, hogy valaki ül a sötét szobában, és vár rám.
Becsaptam magam mögött az ajtót, és ráérõsen beakasztottam a biztonsági láncot. Majd
meggyújtottam a lámpát az elõszobában. A férfi, aki a sötét szobában ült, tudta, hogy
észrevettem a jelenlétét, de meg se moccant.

Megkérdeztem:

- Miért ül a sötétben?

- Elszundikáltam - felelte a férfi. Sokáig elmaradt.

Bementem a szobába, megnyomtam a villanykapcsoló gombját, és azt kérdeztem: - Tegyek

fel kávét?

- Csak magának. Én nem iszom.

A férfiból áradt a tekintély, megjelenése tiszteletet gerjesztett. Ezért én is tiszteletre méltó

arcot vágtam, és azt szuggeráltam a vendégnek, hogy sötétkék, csíkos nyakkendõt viselek. A
vendég elmosolyodott és megjegyezte: - Ne erõlködjön, inkább tegye fel a kávét.

Bejött utánam a konyhába, a zsebébõl gyufát vett elõ, és meggyújtotta a gázt, miközben én a
török kávéfõzõbe kávét töltöttem.

- Nem érzi magát egyedül? - kérdezte a vendég.

- Nem.

- Még ma sem? - Ma talán.

 - És miért nem nõsült meg eddig? - Nem szeretnek a lányok.

- Megszokta a magányt? - Talán.

- De barátai vannak, ugye? - Sok barátom van.

- Csak éppen nem törõdnek magával? - Ez nem igaz. Hogyan jutott be a lakásba?

A férfi vállat vont, és azt felelte:

- Berepültem. Nyitva volt az ablak. Ott állt, fejét oldalt hajtotta, és vizsgálódva nézett rám,
mint aki azt várja, hogy majd csodálkozom. Én viszont nem csodálkoztam, mert az imént
majdnem ugyanazt csináltam én is, csak attól féltem, hogy elveszítem az egyensúlyomat, és
beleütközöm az erkély korlátjába.

Az idegen rosszallóan csóválta a fejét.

- Semmi kétség - mondta, és megigazította a szemüvegét.

Megesküdtem volna, hogy három perccel azelõtt nem viselt szemüveget.

Beöntöttem a kávét a csészébe, elõvettem egy csomag sajtos ostyát, és betessékeltem a vendéget
a szobába. Igen kifáradtam a hõségtõl és a semmire nem vezetõ beszédektõl.

- Vesse le a cipõjét - mondta a vendég aggodalmaskodva. - Hadd pihenjen a lába.

- Nagyon kedves - feleltem. - De megiszom elõbb a kávémat, mert különben elnyom az álom.

Az idegen végigment a szobán, megállt a könyvespolcnál, végigsimította ujjával a könyvek

gerincét, mintha kerítésen húzná végig a botját.

- Nos - szólalt meg szinte hivatalos hangon. - Nemegyszer feltette már magának a kérdést:
miért nem olyan, mint a többiek? És nem talált a kérdésre feleletet. S ugyanakkor valami
visszatartotta attól, hogy orvoshoz forduljon.

- Én olyan vagyok, mint a többiek ellenkeztem, és közben eszembe jutott: kár, hogy nem
hallgattam rá, és nem vettem le a cipõmet.

- Már a gyermekotthonban jobban tanult a többi magával egykorú gyereknél.

Sokkal jobban. Még a tanárait is meglepte!

- Második díjat nyertem a matematikai pályázaton - mondtam. - A tanáraimat azonban nem

leptem meg vele. És érdemérmeket sem nyertem.

- Szándékosan nem nyert érmeket jegyezte meg a vendég. - Zavarba jött a saját képességei
miatt. Még Grogiust is meggyõzte arról, hogy egyenrangú szerzõtársa.

S ez nem igaz. Magában azonban hatalmas meggyõzõ erõ rejlik. Bárkinek, akármelyik
hétköznapi embernek szuggerálni tud, amit csak akar.

- És önnek? - kérdeztem.

- Nekem nem - felelte vendégem, és hirtelenében átváltozott Puskin szobrává.

- Érdekes - jegyeztem meg. - Most pedig azt fogja bebizonyítani nekem, hogy a rokonom, és
hogy bennünket láthatatlan genetikus kapcsolatok kötnek össze.

- Helyes - mondta a vendégem. - Ha ez nem így lenne, akkor nem találja ki, hogy várok
magára, akkor legalább csodálkozik, amikor ismeretlen embert lát a lezárt lakásban. Akkor
elképedt volna azon, hogy felrepültem a negyedik emeletre. Errõl jut eszembe, maga már tud
repülni?

- Nem tudom - vallottam be. - Ma elsõ ízben próbáltam. És mit tudok még? -

Elég, ha csak ránéz egy könyv lapjára, hogy emlékezzen a szövegére; olyan könnyedén és
gyorsan ad össze, szoroz, von gyököt, hogy sikerrel felléphetne mint számolómûvész; napokig
kibírja alvás, sõt evés nélkül is.

- Bár mindkettõt szeretem csinálni. És semmi kedvem fellépni!

- Ez csak szokás - vágta rá a vendég hidegen. - A környezet hatása. A gyermekotthonban

vigyáztak arra, hogy a gyermekek éjjel aludjanak. Maga jól látja az összefüggést az olyan tények
és jelenségek között, amelyek szemmel léthalban nincsenek egymással kapcsolatban. Maga a
helyi mértékekkel mérve -

lángész. Bár távolról sem ura minden kepességének; sõt még csak nem is gyanítja saját
lehetõségeit.

- Például? - kérdeztem.

A vendég azon nyomban szétfoszlott a levegõben, és a hátam mögött bukkant föl, az

ajtónyílásban. Majd ráérõsen visszament a könyvespolchoz, levette onnan az angol-orosz szótárt,
és feldobta. A szótár a levegõben maradt függve.

- És mindez még elõttem van? - kérdeztem minden különösebb lelkesedés nélkül.

- Ez még nem minden.

- Nekem már elég.

- Ha tanulni fog. Ha visszatér természetes környezetébe. Ha a magához hasonló lények között

fog élni.

- Szóval - mondtam - én csak valamiféle hibrid vagyok, genetikai torzszülött.

És ezenfelül még csak nem is egyedüli példány.

 - Nem Így van - ellenkezett a vendég. Maga itt egyszerûen idegen.

- Itt születtem.

- Nem.

- Falun születtem. A szüleim elpusztultak egy erdei tûzben. Engem a tûzoltók találtak meg és
vittek be a városba. - Nem.

- Akkor mondja el, hogyan történt.

- Hamarabb kellett volna megtalálnunk magát. De ez nem könnyû feladat. Azt gondoltuk,
senki sem maradt életben. A felderítõ, kozmikus ûrhajón volt. A szüleivel. A hajó felrobbant.
Elégett. Magát a szülei még idejében kidobták az ûrhajóból. Ez volt az erdei tûz. A tûzben leégett
az erdõgazdaság telepe. Amikor a tûzoltók magára bukkantak, élt és sértetlen volt, csak nagyon
éhes, és nem tudták, hogy amíg a tûz tombolt, erõtér vette körül.

Figyelmesen hallgattam, de egészen más nyugtalanított.

- És voltaképpen milyen vagyok én? kérdeztem.

- Külsõleg? Azt akarja tudni?

- Igen.

A vendég valamifajta szétfolyó anyaggá változott, félig áttetszõ, váltakozó formájú és színû
anyaggá, amelybõl azonban nem hiányzott bizonyos kecsesség.

- Ez is hipnózis?

- Nem.

- De hiszen én nem akarok ember lenni. Én ember vagyok.

Enélkül nem maradt volna életben a földön. Mi azt hittük, hogy meghalt. Maga pedig
alkalmazkodott a földi körülményekhez. Ha most nem keresem fel, élete végéig sem gyanítja az
igazat.

- És most el kell önnel repülnöm? - kérdeztem.

- Természetesen - felelte a vendég. Hisz nekem, ugye?

- Hiszek - feleltem -, de fel kell hívnom Grogiust.

- Nem kell - mondta a vendég. - Arra, amit maga Grogiusszal együtt feltalált, egyelõre nincs
szükség a Földön. Nem értik meg. Az akadémikusok csak kinevetnék.

Már azon is csodálkozom, hogyan tudta Grogiusba szuggerálni azt, hogy higgyen ebben a
vállalkozásban.
 - Azért, mert káptalanság?

- Nem. Száz év múlva a Földön rájönnek erre. A mi elõírásunk az, hogy ne avatkozzunk bele
semmibe. Igaz, néha úgy látjuk, hogy ez a civilizáció zsákutcába jutott.

Felvettem a telefonkagylót.

- Kértem, hogy ne telefonáljon Grogiusnak.

- Rendben van - feleltem, és Katrin számát tárcsáztam.

A vendég rátette tenyerét a telefonra. Újra emberi alakot öltött.

- Ez már elmúlt - mondta. - És a magány is elmúlt. És nem kell többé olyan lények között
élnie, akik szellemileg annyira elmaradtak maga mögött. Mindenben.

Ha nem bukkanok magára, elpusztult volna. Meg vagyok errõl gyõzõdve. Most azonban sietnünk
kell. A hajó vár. Nem olyan könnyû eljutni ide, a galaktika végére. És ûrhajóink sem gyakran
járnak erre. Zárja be a lakást. Nem veszik rögtön észre a távollétét.

Amikor elhagytuk a lakást, és már a lépcsõnél voltunk, meghallottam, hogy cseng a telefon.
Egy lépést tettem hátra.

- Grogius telefonál - mondta a vendég. - Beszélt Gurovval. Gurov úgy szétszedte a

dolgozatukat, hogy abban, ahogy mondják, kõ kövön nem maradt.

Grogius most majd az egészrõl elfeledkezik. Hamarosan mindent elfelejt.

- Igen, tudom - feleltem. - Grogius telefonált.

Gyorsan elrepültünk az ûrhajóhoz. A bokrok fölött függött, közepes méretû, félig áttetszõ
ûrhajó, és úgy látszott, mintha egyáltalában nem lenne alkalmas távoli utazásokra. Ott függött a
parkban a bokrok fölött, és még körül is néztem, azt remélve, talán meglátom az üres
sörösüveget.

- Búcsúpillantás? - kérdezte a vendég.

- Igen - feleltem.

- Próbálja meg legyûrni magában a szomorúságot - mondta a vendég. - Nem a válásból fakad,
hanem a bizonytalanságból, a tehetetlenségbõl, abból, hogy nem láthat a jövõbe. Holnap már
csak mosolyog, ha visszaemlékszik az apró örömökre és az apró kellemetlenségekre, amelyek
magát is körülvették. Sokkal több volt a kellemetlenség!

- Több volt - hagytam rá, miközben lágyan és melegen körülölelt az ûrhajh levegõje.

- Indulunk - szólt a vendég. - Nem fogja érezni a túlterhelést. Figyeljen rám jobban. Földi
porhüvelye nem akar elszakadni magától.
 Az idegent szivárványszínû hullámok borították el, miközben játszva kormányozta a gépet a
mûszertáblán.

Láttam az ûrhajó félig áttetszõ padlóján keresztül, hogyan tûnik el egyre gyorsabban odalent a
park sötétzöldje, hogyan futnak tova egyre kisebbedve az utcai fények és az ablakok csillagai. S
Moszkva fényes folttá változott a Föld sötét testén.

- Sohasem bánja meg - mondta a vendég. - Most bekapcsolom a zenét, és meg fogja érteni,
milyen magasságokat érhet el az értelem, amely a nagyszerûvel foglalkozik.

A zene kívülrõl áradt, behatolt az ûrhajóba, lágyan felkapott bennünket, és az ûr felé ragadott,
és olyan tökéletes volt, mint amilyen tökéletes a csillagos ég.

Ez volt az a tökéletesség, amely után vágytam a sivár éjszakákon, a fáradtság és magány

perceiben.

S most újra meghallottam, hogyan cseng a telefon az elhagyott, rendetlen lakásban, a telefon,
amelynek kagylóját sötétkék szigetelõszalaggal tekertem be, mert valamelyik becsípett barátom
leverte az asztalról, hogy a sakktáblának helyet csináljon.

- Hát én most elmegyek - mondtam. - Nem - felelte az idegen. - Késõ. Nem térhet vissza. És
egyébként is oktalanság lenne a múltba visszatérni. A messze múltba.

- Viszontlátásra - mondtam a vendégnek.

Otthagytam az ûrhajót, mert az este sok mindent megtanultam, amit azelõtt még csak nem is
gyanítottam.

Közeledett a Föld, és Moszkva a kis fényes foltból újra a tüzek és fények végtelen áradatává
vált. Nagy nehezen találtam rá a magasból ötemeletes blokkházunkra, amely szürkén állt társai
között.

A vendég hangja utolért:

- A ki nem mondott dolgokkal, kínokkal és megaláztatásokkal teli életre ítélte saját magát!
Egész életében mindig utánunk fog vágyódnia De késõ lesz.

Gondolja meg. Nem szabad visszatérnie a Földre.

Az erkélyre nyíló ajtó nyitva volt. A telefon csengése már elhallgatott.

Kitapogattam; fel sem gyújtva a lámpát. Felhívtam Katrint, és megkérdeztem: - Te hívtál,

Katrin?

- Elment az eszed! - förmedt rám Katrin. - Már elmúlt éjfél, fellármázod a szomszédokat!

- Szóval te hívtál?

- Bizonyára az õrült Grogius barátod volt. Tûvé teszi érted a várost.

 - Kár - mondtam.

- Grogiusért?

- Nem. Kár, hogy nem te hívtál.

- És miért kellett volna téged felhívnom?

- Hogy közöld velem, hogy hozzám jössz feleségül.

- Elment az eszed! Már megmondtam, hogy sohasem megyek feleségül egy kozmoszból jött
idegenhez, aki ezenfelül még veszélyes elem is, és képes azt szuggerálni nekem, hogy õ
Belmondo!

- Soha?

- Feküdj le aludni - mondta Katrin. Mert végleg megutállak.

- Holnap mikor fejezed be a munkát?

- Nem rád tartozik. Randevúm van.

- Velem van randevúd - jelentettem ki szigorúan.

- Jól van, veled - hagyta rám Katrin.

- Csak ne gondolj semmi fölösleges dologra.

- Képtelen vagyok most gondolkodni. - Csókollak - mondta Katrin. - Hívd fel Grogiust.
Nyugtasd meg. Majd megbolondul, olyan izgatott.

Felhívtam Grogiust, és megnyugtattam.

Azután levettem a cipõmet, és félálomban eszembe jutott, hogy elfogyott a kávém, és holnap
feltétlenül be kell néznem a Kirov utcai gyarmatáruüzletbe, és iszonyú sokáig kel! sorba állnom a
kávéért.