1.1.

Kommunikáció
Kommunikáció: az információcsere folyamata egy közös jelrendszer segítségével.
Általános felfogás szerint a társadalom fejlődése maga után vonta a kommunikáció fejlődését és
fordítva, a kommunikációs eszközök fejlődése visszahatott arra (negatív-pozitív értelemben egy-
aránt), gyorsítva a társadalmi haladást.

A kommunikáció általános modellje (Claude Elwood Shannon 1)

Az összetett kommunikációs folyamat egyszerűsített modellje:

Adó/Vevő
Az adó az információ forrás, a feladó, az információ közlő, a kibocsátó, a kommunikátor.
A vevő a címzett, a befogadó fél, aki az adó által küldött üzenetet kapja.

Kódolás/dekódolás
A kódolás olyan eljárás, melynek eredményeként az információ valamilyen jelsorozatból álló üze-
netben ölt testet, illetve az a folyamat, amikor egy jelhalmaz minden elemének egy másik jelhal-
maz elemeit feleltetjük meg. Eredménye a kód, a megállapodás szerinti jelek rendszere, melynek
segítségével az információ egyértelmű formába önthető és továbbítható üzenetté válik.
A dekódolás ennek az ellentéte, mikor a jelsorozatból álló üzenetet a vevő visszaalakítja az eredeti
információvá.
Minél több technikai eszközt használunk a kommunikáció során, annál több rétegű lehet a kódolá-
si folyamat az adónál, illetve a dekódolás a vevőnél.
A kódolás célja lehet az adatok titkosítása, tömörítése, kicsomagolása (könnyebben feldolgozható-
vá tétele), csatornán való átvitelre alkalmassá tétele…

Zaj
A kommunikáció folyamata ritkán tökéletes, az átviteli csatornán keresztül különféle hatások

1
Claude Elwood Shannon (1916-2001) amerikai híradástechnikus, az információelmélet megalkotója.
érik: információvesztés és zaj. A zaj a nem tervezett torzulás a kommunikációs folyamatban,
melynek hatására a befogadó más üzenetet kap.
Zajnak nevezzük a közleményhez keveredő, hozzá adódó, zavaró jelet, ami nem része az informá-
ciónak. A zaj egy részének forrása feltárható és műszaki megoldásokkal a hatása csökkenthető, il-
letve a forrás kiküszöbölésével ez a zaj megszüntethető.
Sztochasztikus (véletlenszerű) zaj: eredete nem ismert, ezért teljesen nem lehet kiküszöbölni.
Determinisztikus zaj: a zaj forrása ismert, a zajkeltő mechanizmus hatására a zaj szabályszerű-
séget mutat a hasznos jel megváltoztatásában.
Zaj elleni védekezés:
analóg jel esetén : : zajszűrés, (hang-/elektromos-) szigetelés, árnyékolás – a jel/zaj arány növelése
digitális jel esetén::: hibajelző, hibajavító kódok – redundancia növekedés

Redundancia
Informatikai értelemben redundanciáról akkor beszélünk, ha a jelsorozatban több az elemi jel,
mintsem a jelsorozat információtartalma azt megkívánná. Szokás a redundanciát a jelsorozat ter-
jengőssége mértékének is nevezni.
Kára: továbbításra, tárolásra nem közvetlenül az információ, hanem az azt hordozó jelek kerülnek.
Ezért a továbbító és/vagy tárolókapacitás több, mint amennyi az információ kezeléséhez feltétle-
nül kellene.
Haszna: a véletlenszerű zaj a jelsorozat előre nem meghatározható elemét változtatja meg.
Amennyiben a jelsorozat redundáns, azaz információtartalmát tekintve többszörözött, akkor e
többszörözött jelsorozatból még a véletlenszerű zaj mellett is jó eséllyel helyreállítható az eredeti
jelsorozat és ezen keresztül az eredeti, sértetlen információ. A redundáns tárolásnak lehet még
célja a könnyebb feldolgozhatóság is. Például a fix blokkméretű kódok, bár lehet, hogy kissé
redundánsak, de lényegesen könnyebb őket feldolgozni, mint a változó kódhosszúságú
adatsorokat (például a kiterjesztett ASCII fix 8 bites kódot, míg az UTF-8 1-4 byte-os, változó
kódhosszúságú karakterkódokat használ).

Csoportosítás
• résztvevők száma szerint
◦ intraperszonális – egy személy vesz részt a kommunikációban (napló, naptár, feljegy-
zés, emlékeztető…)
◦ interperszonális – két személy vesz részt a kommunikációban (párbeszéd, telefon…)
◦ csoportos – több személy vesz részt a kommunikációban (társasági beszélgetés, tan-
óra…)
◦ tömegkommunikáció – sok személy vesz részt a kommunikációban, személytelen,
többnyire egyirányú (újság, TV, rádió, portál…)
másként:
◦ egy-egy (párbeszéd, telefon…)
◦ egy-több (ünnepi beszéd, felszólalás, TV műsor…)
◦ több-több (társasági beszélgetés, levelezési lista…)
 • irány szerint (kölcsönösség szerint)
◦ egyirányú
◦ kétirányú (kölcsönös)
◦ több irányú (kölcsönös)
• a résztvevők távolsága szerint: közvetlen vagy közvetett
• időbeliség szerint
◦ egyidejű
◦ külön idejű
• a csatorna szerint
◦ elektronikus
◦ vizuális…
• jelrendszer, kódrendszer szerint:
◦ verbális
◦ non-verbális
• szándék szerint
◦ szándékos
◦ nem szándékos – pl. metakommunikáció (testtartás, mimika, gesztus…)
• a résztvevők viszonya szerint
◦ egyenrangú
◦ nem egyenrangú (hierarchikus)

A kommunikáció jellemzői
sebesség::: az a sebesség, amivel az üzenet terjed. A futárok idejében az ember, vagy a ló sebessége
volt. Később ezt a vonat és egyéb közlekedési eszköz megnövelte, míg manapság az elektromos és
optikai kommunikáció idején elérte a természettörvények által megengedett maximális értéket,
azaz a fény sebességét.
hatótávolság : : az a legnagyobb távolság, amelyen az adott módszerrel a kommunikáció történhet.
A füstjelek pl. két közeli hegycsúcsot kötöttek össze, míg ma a műholdas közvetítés az egész vilá-
got.
adattömeg::: azon információ praktikus mennyisége, amit egy üzenettel át lehet vinni. Ezt gyakor-
lati okok korlátozzák. A szóbeli üzenet néhány mondat, a füstjelek is csak egyszerű üzenetek átvi -
telét teszik lehetővé. Az elektronikus eszközökön átvihető üzenet mennyisége is korlátozott.
A kommunikációs technikák fejlődését az ösztönözte, és ösztönzi ezután is, hogy egyre nagyobb
adattömeg átvitelére van szükség egyre rövidebb idő alatt. A fejlődés oda vezetett, hogy a sebesség
és az adattömeg helyett egy új paramétert, az adatátviteli, vagy információátviteli sebesség fogal-
mát vezették be.
adatátviteli sebesség: az átvitt adatmennyiség (információ) és az átviteléhez szükséges idő há-
nyadosával definiált mennyiség. A kommunikációban az adatátviteli sebesség az egyik legfonto-
sabb paraméter, mivel ez határozza meg az adás és a vétel fizikai módját és technikáját.
A kommunikációs eszközök hatása mindennapi életünkre és az
információszerzésre
A kommunikációs eszközök nagy hatással voltak, illetve vannak mindennapi életünkre. Fejlődé-
sükkel az információ-szerzés sebessége felgyorsult, ami maga után vonta az egy emberhez eljutó
információmennyiség növekedését is. Ha csak pár tíz évre visszatekintünk, ha valami információ-
ra volt szükség, menni kellett a könyvtárba. Ma ehhez már csak a zsebünkbe kell nyúlnunk. A
kommunikációs eszközök fejlődése nélkül nem létezne a ma ismert modern világ. Az internet
megjelenése és általánossá váló használata a társadalmon belül is változásokat indított. Ma már az
interneten bárki megtalálhatja az érdeklődésének megfelelő oldalakat, olvashat portálokat, online
újságokat, tematikus blogokat, fórumokon hozzá hasonló érdeklődésű emberekkel beszélgethet,
kifejezheti önmagát, társaságra lelhet, akárhol is él a világon. A Web 2.0 lényege az interaktivitás,
a közösségi portálok kialakulása, az, hogy a felhasználó is hozzátesz valamit a tartalomhoz: kom -
mentál, szócikket ír (pl. Wikipedia, Blogger, WordPress), megoszt (pl. facebook) fájlokat, képeket
(Google Fotók), videókat (Youtube), saját írásait, dokumentumait. Az Internet elterjedésével mind -
ez lehetővé vált, filmeket nézhetünk számítógépen, zenét hallgathatunk, és ezernyi más módon le-
het szórakozni, dolgozni vagy éppen önkifejeződni. A kommunikációs technológiák, mint a tele-
fon, az email, a fax, a kommunikációs programok (Google Hangouts, Skype, Facebook Messenger),
a chatelés megváltoztatták az ismerkedési szokásokat, és általuk elérhetővé vált szinte az egész
világ, a lehetőségek tárháza szinte végtelen. Ezzel párhuzamosan jött létre a virtuális profil
fogalma, az, hogy akárki akárkinek kiadhatja magát. A számítógép hatásairól könyveket lehetne
írni, mert hatásai egymásra épülnek, és széles körben elterjedtek a munka világától elkezdve a
szórakoztatóiparon át a mindennapokig és annyira beleivódtak életünkbe, hogy már észre sem
vesszük, illetve nagyon is észrevennénk, ha hirtelen megszűnne ez a lehetőség, hiszen senki sem
tudja már elképzelni az életét telefon, számítógép, és internet nélkül. Az életbe integrálódással
(számítógép, notebook, okostelefon, tablet, okosóra, okosszemüveg) párhuzamosan szűnik meg a
privát egyén, és a személyiségi jog (NSA botrány).

Pro és kontra
Hírekhez, információkhoz való gyors hozzáférés → ← Az információ hitelessége, álhírek és
hatásaik
Gyors kommunikáció a világ „bármely” pontján → ← Személytelenség, virtuális kapcsolatok,
elértéktelenedő kommunikáció
Könnyen hozzáférhető, kényelmes szolgáltatások → ← privát szféra, személyes adatok védelme
1.2. Információ és társadalomban
Információ
A latin eredetű információ szó jelentése: tájékoztatás, felvilágosítás. Az információ bizonytalansá-
got szüntet meg, új ismeret, amely egyúttal valamilyen döntés, vezérlés, szabályozás alapját is ké -
pezheti. Az információ tehát értelmezett ismeret, az adatokon végrehajtott gondolati műveletek
értelmezett eredménye. Az informatikában: információ egy hír újdonság-értéke, váratlanságának
tartalma.
Egy hírforrás valamely p valószínűséggel (relatív gyakorisággal) kibocsátott h hírének az informá-
ciótartalma I ( h)=−log 2 p bit. Például: egy eldöntendő kérdésre adott válasz információtartal-
ma 1 bit – feltéve, hogy mindkét válasz egyformán valószínű, tehát valószínűségük 0,5. Az infor-
mációmennyiség bit mértékegysége nem keverendő össze az adatmennyiség mérésére szolgáló bit
(binary digit) mértékegységével.
Az információelmélet egyik alaptétele (Shannon 2. tétele, „az információ összenyomhatatlansága”)
szerint n bit információ továbbításához legalább n bináris számjegy szükséges.
Az információmennyiséget két további mértékegységgel is megadhatjuk:
I (h)=−lg p hartley, illetve I (h)=−ln p nat (natural unit). (1 bit körülbelül 0,30 hartley, illet-
ve 0,43 nat).

Jel
Olyan látható, hallható, érzékelhető fizikai jelenség, amely önmagán túli dologra utal, jelentést
hordoz. Alapja a közmegegyezés (pl. egy vonal alatta ponttal a felkiáltó jel) vagy a tapasztalat (fel -
hős az ég – jelzi, hogy esni fog; forró a gyermek homloka – jelzi a betegséget).
A jelek és a használatuk szabályai együtt jel-rendszert alkotnak. Ebből az irányból közelítve tehát
a jel a választott jelrendszer, kód elemi egysége.
A jelek sokféle szempont szerint csoportosíthatók: természetes jelek (pl. valaki elpirul, könnyezik,
megőszül…), mesterséges jelek (írásjelek, közlekedési táblák, zászlók…), érzékszervi csoportosítás
szerint audio, vizuális… (l. 2.1. fejezet: Analóg és digitális jelek)

Adat
Ld. 2.1. alatt.

Informatika történet – számítógép generációk

A Neumann-elvű számítógépek fejlődésének történetét generációkra osztjuk. Eredetileg 4, majd 5
generáció volt, de később kiterjesztették a Neumann-elvek előtti gépekre is a felosztást, így 6 ge-
nerációról beszélünk.

0. generáció
1945 előtti számítógépek
Elektromechanikus számítógépek; Adattárolásra lyukkártyát, vagy lyukszalagot használtak;
Ezek a gépek néhány 100 műveletet tudtak végrehajtani másodpercenként
Az időszak számítógépei: Z1, Z2, Z3, MARK I.

1. generáció
1945-től kb. 1958-ig (40-es évek)
Elektroncsöves felépítés; Nyomtatott áramkörök megjelenése;
Programozás gépi kódban, működtetésük mérnöki ismereteket igényel.
Nagy, teremnyi méretek, sok tonnás súly, magas fenntartási, működtetési költségek (~100 kW
energiafelhasználás), gyakori meghibásodások
Adattárolás mágnesdobon, adatbevitel lyukkártyán
Másodpercenként pár 1000 műveletet voltak képesek végrehajtani
Az időszak számítógépei: EDSAC, EDVAC, UNIVAC
1943 Alan Turing gépe a német Enigma titkosítás feltörésére
(Az ENIAC [ɛnićk] még nem Neumann-elvű)

2. generáció
1958-1965 (50-es évek)
Tranzisztoros felépítés; kisebb méret, nagyobb megbízhatóság, kisebb energiaigény;
Mágnesszalagos háttértár alkalmazása, ferritgyűrűs memória
kb. 100 000 művelet/másodperc, nagyobb tároló kapacitás
Magas szintű programnyelvek megjelenése (Algol, Fortran)

3. generáció
1965-1972 (60-as évek)
Integrált áramkörök (IC) alkalmazása a gépekben;
merevlemezes háttértárak alkalmazása, asztal méretű gépek
Operációs rendszerek megjelenése; Basic, Fortran, Cobol nyelv megjelenése; programnyelvek
használata általános;
Számítógépek egyre szélesebb körű alkalmazása, sorozatgyártás

4. generáció
1972-1990 (70-es évek)
Mikrochip, mikroprocesszor használata; Ma használatos perifériák elterjedése;
Mikroszámítógépek megjelenése, elterjedése. A háztartásokba is eljuthat a számítógép.
Pascal, C++, C#, Java nyelvek megjelenése, grafikus operációs rendszerek
Számítógépes hálózatok elterjedése, vírusok megjelenése jellemzi ezt az időszakot.

5. generáció
1990-től napjainkig
A miniatürizálás révén PDA, mobiltelefon és egyéb eszközök is megjelennek. A Neumann-elvek
mellett megjelennek a többprocesszoros, nem ezen elvek alapján működő számítógépek

Mik a fejlődés irányai?

IoT (Internet of Things) – Okos Készülékek (telefon, óra, karkötő, autó, konyha, ház, település…);
MI (mesterséges intelligencia) – intelligens viselkedés, gépi tanulás, arc-, hag-, képfelismerés…;
Megosztás alapú szolgáltatások (tárhely, kép, video, szállás, autó….);
Hordozhatóság, platformfüggetlenség (web-technológiák…);
Szenzorok, érzékelők alkalmazása (környezetünkben, eszközeinkben, testben elhelyezve);
VR (virtual reality) – virtuális és vegyes valóság;
3D és más nyomtatási technológiák;
Robotika (egészségügy, ipar, hadászat…)
…
Szoftverek
(forrás: Wikipédia)
A szoftver (angol: software) alatt a legszűkebb értelemben elektronikus adatfeldolgozó berendezé-
sek (például számítógépek) memóriájában elhelyezkedő, azokat működtető programokat értünk.
Körülbelül ez volt a John W. Tukey által 1958-ban bevezetett angol software kifejezés eredeti értel-
me is.
A szoftvert az különbözteti meg a fogalmilag vele szembeállított, és azt kiegészítő hardvertől,
hogy egy program-vezérelt berendezésnek a hardver az egyedi, fizikai részét, míg a szoftver az ál-
talános, szellemi részét jelenti. Egy példával megvilágítva: két egyező típusú, minden szempontból
azonosan felszerelt és egyformán működő számítógép esetében a hardver az, ami miatt két külön-
álló gépről beszélünk, és a szoftver az, ami a két gépben egy és ugyanaz. A hardver fizikai jellegé-
nél fogva egyedi és megismételhetetlen, míg a szoftver éppen az önmagával azonosan ismételhe-
tőt, a tökéletesen másolhatót jelenti. A világon emberek milliói használják egymástól függetlenül,
nap mint nap, ugyanazt a szoftvert; ám ha több felhasználó ugyanazt a hardvert használja, akkor
szükségképpen osztozniuk kell annak véges, fizikai erőforrásain.
A szoftver nemcsak elektronikus memóriatartalomként realizálódik, hanem életciklusának megfe-
lelően többféle formában jelenik meg, fogalma ezekre a megvalósulási formákra is kiterjed, így a
szoftver fogalmába tágabb értelemben beletartozik:
• az összes fejlesztési dokumentáció (mint például a forráskód);
• az összes felhasználói dokumentáció (mint például a felhasználói kézikönyv);
• az összes kereskedelmi dokumentáció (mint például a licenc);
• illetve az ezek bármelyikét tartalmazó adathordozók (mint például a telepítő CD vagy a
nyomtatott számla).
Az összetett feladatok elvégzésére kifejlesztett, egymással szoros kapcsolatban álló, önállóan is
működőképes, de együttesen hatékonyabb és teljesebb támogatást nyújtó, éppen ezért teljes élet-
ciklusuk során együtt kezelt szoftverek csoportját programcsomagnak nevezzük.

Kompatibilitás
A kompatibilitás az informatikában több szinten jelenhet meg:
Két számítógépet nevezhetünk hardver-kompatibilisnek, ha az azonos funkciókat ellátó
részegységeik egymás között kicserélhetők. Konkrét esetben előfordulhat, hogy bizonyos
részegységek kompatibilisek két gépben, míg mások nem.
Szoftver-kompatibilitásról akkor beszélünk, ha az egyik számítógépen futó program módosítás
nélkül futtatható a másik számítógépen is. Adott operációs rendszert futtató gépek alapvetően
szoftver-kompatibilisek, de sok esetben egy operációs rendszer különböző verziói is megőrzik a
kompatibilitást, különböző technikákkal (pl. emulált környezetekkel) pedig teljesen különböző
operációs rendszereken is futtathatóvá tehetünk programokat.
A kompatibilis jelzőt használhatjuk két szoftverre is akkor, ha az egyikkel létrehozott adatokat a
másik is tudja kezelni. Ez a kompatibilitás lehet részleges, például A LibreOffice és a Microsoft
Word szövegszerkesztők képesek megnyitni egymás formátumait, de nem számíthatunk tökéletes
eredményre.

Funkció szerinti csoportosítása

• indító program, alapszoftver – a felhasználó által a legkevésbé manipulálható, a gép üzem-
szerű működését beállító program (BIOS, firmware); Tipikusan csak olvasható (ROM),
vagy speciális módon írható memóriában (EPROM, Flash RAM) tárolódik.

• rendszerszoftver – a gép és perifériái kommunikációját lebonyolító programok, beleértve a

felhasználó oly mértékű kiszolgálását, amely lehetővé teszi a számára más szoftverek elké-
szítését és üzembe helyezését is
◦ operációs rendszer (l. 2. fejezet)
◦ meghajtó program (driver), eszköz kezelő szoftver, ami a kernel szolgáltatásait bővíti ki.
◦ rendszer közeli segédprogram, utility (fájlkezelő, editor, tömörítő…). Ezen belül
▪ rendszer karbantartó segédprogramok, mint fájlkezelő, tömörítő, töredezettségmen-
tesítő, lemez karbantartó (particionáló, formázó, javító), frissítés kezelő,
alkalmazások nyilvántartása/telepítése/eltávolítása, CD/DVD író
▪ rendszer-adminisztrációs és rendszer-információs segédprogramok, mint naplózó
rendszer, regisztrációs adatbázis szerkesztő (regedit), feladat-kezelő, diagnosztikai
programok, hálózat-kezelés (netstat, ping, ifconfig, route), tűzfal, vírus keresők és
irtók, felhasználók és csoportok kezelése
▪ egyszerű alkalmazások, mint szöveg editor, képmegjelenítő/szerkesztő, média
lejátszó
◦ fejlesztő-eszközök (fordítók/compilerek, értelmezők/interpreterek, nyomkövetők/debu-
gerek, program szerkesztők/linkerek))
• alkalmazói szoftverek – irodai szoftverek; üzleti szoftverek; tervezőrendszerek; grafikai
szoftverek; kommunikációs szoftverek; hálózati szoftverek; játékok, média szoftverek…

• felhasználó által létrehozott szoftverek – makrók; önálló prezentációk; játék-készítő

szoftverekkel összerakott játékok;

licencelés szerint – kereskedelmi kategóriák

A szoftverek főbb kereskedelmi kategóriáit voltaképpen a tulajdonjogot és a szoftverhasználatot
szabályozó licencek alapján lehet felállítani. Első megközelítésben leszögezhető, hogy (kereskedel-
mi és jogi értelemben) ahányféle licenc, annyiféle szoftver létezik; a licencelés lényegi kitételeit
tekintve azonban kialakult néhány közhasznú kategória is:
• Kereskedelmi szoftver – a licence szeerződés szerint, általában valamilyen díj fejében a
szoftver jogaival rendelkező féltől jogokat vásárolhatunk például a szoftver használatára,
terjesztésére, módosítására vonatkozóan. Ezen belül sokféle konstrukció lehet (OEM;
mennyiségi licence kedvezmény; oktatási licenc; non-profit felhasználásra szóló
engedmény…)
 • Shareware, trial (próba), demo szoftverek – ingyenesen, de csak korlátozott mértékben, il-
letve korlátozott ideig használható, birtokolható és terjeszthető (shareware), szerzői jog ál-
tal védett szoftver.

• Adware szoftver, reklámprogram – az ingyenes használat fejében a program reklámokat je-

lenít meg. Egyes esetekben kéretlenül települ a számítógépre, rosszabb esetben más rossz-
indulatú tevékenységet is végez, például kémprogramot (Spyware) futtat.

• Freeware, inyenes szoftverek – szerzői jog által védet, de tetszőleges ideig térítési díj nélkül,
ingyen használható, sokszor zárt forráskódú szoftver. A kategória csak a program haszná-
latának szabadságát jelöli, a szabad terjeszthetőség nem feltétlen kapcsolódik hozzá (lehet
a program tehát szabadon letölthető, de tovább nem adható)

• Szabad, nyílt forráskódú szoftverek – bármilyen célra felhasználható, működése szabadon

tanulmányozható és szükség esetén módosítható is, korlátozás nélkül terjeszthető, tovább-
adható, továbbfejleszthető, s a fejlesztés közreadható. Szabad szoftver fejlesztéséért, kar-
bantartásáért, terjesztéséért lehet pénzt kérni.

• Abandonware – nem jogi kategória; olyan szoftvereket jelöl, melyekkel kapcsolatban az

eredeti tulajdonos vélhetően már semmilyen jogérvényesítési igénnyel nem fog fellépni
(elértéktelenedés, elavulás miatt lemond róla)

Végfelhasználói licenc-szerződés
pl. GPL, BSD, Microsoft EULA…
Egy licence szerződés tipikus tartalma:
• A fogalmak, kifejezések, szereplők tisztázása
◦ A szerződő felek megnevezése: a szerzői jog tulajdonosa és a felhasználó azonosítása
◦ A szerződésben szereplő fogalmak magyarázata (szoftver, frissítés, szoftver-összetevő,
technikai háttér, dokumentáció, használat, terjesztés…)
• A szerződés körülményei: időtartama, létrejöténeke és megszűnésének módja
• Jogok és kötelességek: próba időszak, felhasználás, biztonsági másolat készítése,
újra/áttelepítés; továbbadás, értékesítés, átruházás, tovább licencelés, bérbeadás, lízing,
kölcsön, terjesztés tilalma; visszafordítás, visszafejtés tilalma; felhasználás helyének
korlátozása (pl. csak országon belül);
• Felelősség és garancia: a működéshez szükséges feltételek biztosítása a felhasználóé;
frissítésekhez való hozzáférés biztosítása (adott időszakig, adott verzióig) a szerzőé; a
szoftver a leírásának megfelelően fog működni adott időszakon belül (~pár hónap/1 év);
terméktámogatás (telefonos, e-mail, helyszíni); hibák javítása – nem származott, nem
örökölt hibák esetén, műszakilag indokolt határidőn belül; baleset, nem rendeltetésszerű
használat, az előírásoktól eltérő használat esetén a felelősség elhárítása. Minden más
felelősség elhárítása (várt üzleti haszon elmaradása, üzleti adatok elvesztése, egyéb anyagi
kár), a felelősség minden esetben legfeljebb a szoftver vételáráig terjed ki.
Jogi kérdéseket
Személyes adatok védelme
(2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabad-
ságról)
• Az adatkezelés elvei – csak meghatározott célból, elengedhetetlen esetben, a szükséges
mértékben és ideig kezelhető személyes adat.

• Az adatkezelés jogalapja – személyes adat csak akkor kezelhető, ha az érintett hozzájárul,

vagy jogszabály írja elő.

• Az adatbiztonság követelménye – az adatkezelőnek biztosítania kell az érintettek magán-

szférájának védelmét – technikai és szervezési intézkedésekkel, eljárási szabályokkal. Az
adatokat védeni kell jogosulatlan hozzáférés, megváltoztatás, továbbítás, nyilvánosságra
hozatal, törlés vagy megsemmisítés, véletlen megsemmisülés, sérülés, technikai hozzáfér-
hetetlenné válás ellen.

• Az érintett jogai – kérheti tájékoztatását az adatkezelésről; kérheti személyes adatainak he-

lyesbítését, törlését, megsemmisítését.

• Az előzetes tájékoztatás követelménye – adatkezelés célja, jogalapja, az adatkezelésre és

adatfeldolgozásra jogosultak köre, időtartamról.

2018. május 25-én lépett hatályba a már 2016. májusában elfogadott, GDPR néven ismert EU-s
adaatvédelmi rendelet, ami a 2011-es Infótörvény adatvédelemmel és adatkezeléssel kapcsolatos
rendelkezéseitnek egy részét váltja fel, egészíti ki. A rendelet értelmében a kiszabható büntetési
tétel felső határa a korábbi 20 millió forintról nagyvállalatok esetén akár a forgalom 4%-ára, vagy
akár 20 millió euróra is emelkedhet. A rendelet emellett megkülönbözteti az adatkezelő és
adatfeldolgozó szerepkört, előírja, hogy az érintettek számára biztosítani kell, hogy a róluk
nyilvántartott adatokról tájékozódjanak, azokat módosíthassák, vagy törölhessék, illetve biztosítja
számukra a jogot, hogy panasz esetén közvetlenül a hatósághoz forduljanak, az adatkezelő
egyértelmű felelősségi körébe utalja az adatkezeléssel kapcsolatos incidensek észlelését és
bejelentését is.

Közérdekű adatok nyilvánossága

(2011. évi CXII. törvény az információs önrendelkezési jogról és az információszabad-
ságról)
A közfeladatot ellátó szerv a feladatkörébe tartozó ügyekben köteles elősegíteni és biztosítani a
közvélemény gyors és pontos tájékoztatását.
A kötelezően közzéteendő közérdekű adatokat internetes honlapon, digitális formában, bárki szá-
mára, személyazonosítás nélkül, korlátozástól mentesen, kinyomtatható és részleteiben is adat-
vesztés és -torzulás nélkül kimásolható módon, a betekintés, a letöltés, a nyomtatás, a kimásolás
és a hálózati adatátvitel szempontjából is díjmentesen kell hozzáférhetővé tenni (elektronikus
közzététel). A közzétett adatok megismerése személyes adatok közléséhez nem köthető.

A Büntető Törvénykönyv informatikához kapcsolódó paragrafusai

A BTK számos az informatikához (is) kapcsolódó bűncselekményt nevez meg, mint:
 • Védelmet biztosító műszaki intézkedés kijátszása (BTK 386. §)
Személyes adattal visszaélés (BTK 219. §)

• Tiltott adatszerzés (BTK 422. §)

Információs rendszer vagy adat megsértése (BTK 423. §)
Információs rendszer védelmét biztosító technikai intézkedés kijátszása (BTK 424. §)
Magántitok megsértése (BTK 223. §), Levéltitok megsértése (BTK 224. §),
Gazdasági titok megsértése (BTK 413. §), Üzleti titok megsértése (BTK 418. §)

• Zaklatás – (BTK 222. §)

• Gyermekpornográfia (BTK 204. §)

• Bitorlás (BTK 384. §) (szerzői jog)

Szerzői jog vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése (BTK 385. §)

Szerzői jog (1999. évi LXXVI. törvény a szerzői jogról)

Szerzői jogvédelem alá tartozik minden irodalmi, tudományos és művészeti alkotás, védett alko-
tásnak minősül többek között a számítógépi programalkotás és a hozzá tartozó dokumentáció (a
továbbiakban: szoftver) akár forráskódban, akár tárgykódban vagy bármilyen más formában rög-
zített minden fajtája, ideértve a felhasználói programot és az operációs rendszert is.
A szerzői jogi védelem az alkotást a szerző szellemi tevékenységéből fakadó eyéni, eredeti jellege
alapján illeti meg. A szerzői jog (személyhez fűződő, illetve vagyoni jogok) azt illeti, aki a művet
megalkotta. A szerzői jogok a szerző életében és halálától számított hetven éven át vannak ér-
vényben.
Személyhez fűződő jogok – nem ruházhatók át, nem lehet róluk lemondani sem: ilyen a döntés
a nyilvánosságra hozatalról; a szerző nevének feltüntetése a művel kapcsolatban; a mű egységé-
nek védelme;
Vagyoni jogok – alaphelyzetben ezek sem ruházhatók át, csak örökléssel, illetve kivételes eset-
ben. A szoftverre vonatkozó vagyoni jogok átruházhatók. A szerzőnek joga van a mű bármilyen
felhasználására (többszörözés, terjesztés, nyilvános előadás, közvetítés, átdolgozás, kiállítás), illet-
ve a felhasználás engedélyezésére. A szerzőt a felhasználási engedély fejében díjazás illeti meg.
A szabad felhasználás esetei: a mű részletének idézése (forrás és szerző megjelöléssel, indokolt
terjedelemben), Természetes személy magáncélra a műről másolatot készíthet, ha az jövedelem-
szerzés vagy jövedelemfokozás célját közvetve sem szolgálja. E rendelkezés nem vonatkozik a
szoftverre és a számítástechnikai eszközzel működtetett adatbázisra.

A felhasználói szerződések általános szabályait

A felhasználási engedély korlátozható valamely területre, időtartamra, felhasználási módra és a
felhasználás meghatározott mértékére. A felhasználási szerződést írásba kell foglalni. A felhaszná-
lási szerződést írásba foglaltnak kell tekinteni, ha a műre a szerző elektronikus úton kötött és rög-
zített szerződéssel enged további felhasználást. A felhasználó az engedélyt harmadik személyre
csak akkor ruházhatja át, illetve csak akkor adhat harmadik személynek további engedélyt a mű
felhasználására, ha azt a szerző kifejezetten megengedte. A felhasználási engedély csak kifejezett
kikötés esetén terjed ki a mű átdolgozására. A felhasználási szerződésben sem zárható ki, hogy a
felhasználó egy biztonsági másolatot készíthessen a szoftverről, ha az a felhasználáshoz szükséges.
Védelem a műszaki intézkedések megkerülésével szemben
Szerzői jog vagy szoftver szabadalom?
(Forrás: Petkó Mihály: Néhány gondolat a szoftverek szabadalmazhatóságáról;
http://www.debrecenijogimuhely.hu/archivum/2_2008/nehany_gondolat_a_szoftverek_szabadalm
azhatosagarol/)
A szoftver szellemi alkotásként való védelmezésével kapcsolatban időről időre viták merülnek fel.
Az egyik álláspont képviselői szerint a szoftver a technika területére tartozik, oltalmát tehát a sza -
badalom intézménye keretében kell megoldani. Néhány – elsősorban angolszász – ország jogalkal-
mazási gyakorlatában kitapintható irányzatok is a szoftver szabadalmazhatósága mellett érveltek.
A másik álláspont szerint a szoftver lényege elsősorban matematikai jellegű alkotás, fogalmilag te-
hát kívül esik a technika területén, ezért nem tartozhat a szabadalmazható találmány kategóriájá -
ba. Alkotásjellege másrészt nem vitás, s ezért a szellemi alkotások legszélesebb körű oltalmát biz-
tosító jogintézmény a szerzői jog védelme alá helyezhető.
A szabadalom kapcsán az oltalmazhatóság kritériumai a világszínvonalú újdonság, feltalálói lépés,
a szerzői művek kapcsán az egyéni, eredeti jelleg. A szerzői jog esetében a kidolgozáson van a
hangsúly, a szabadalom esetén valami újat, és olyat kell alkotni ami szakember számára nem nyil-
vánvaló.
Az Egyesült Államokban tulajdonképpen minden szabadalmaztatható a természeti törvények, a
természetben előforduló jelenségek és az elvont ötletek, gondolatok kivételével. Ez önmagában
pozitív dolog lenne, ha a rendszer jól működne, a gyakorlatban azonban se szeri, se száma az
olyan értelmetlen és használhatatlan szabadalmaknak, amelyek abszurd, olykor egyenesen nevet-
séges ügyekhez vezettek.
A szoftverszabadalmakkal a legnagyobb gond az, hogy egy-egy újabb algoritmus regisztrálása fo-
lyamán képtelenség tisztességes újdonságkutatást végezni.
A jelenleg hatályos vonatkozó magyar törvény (1995. évi XXXIII.) szerint szabadalmaztatható
minden új, feltalálói tevékenységen alapuló, iparilag alkalmazható találmány, de nem minősül ta-
lálmánynak a tudományos elmélet, felfedezés, matematikai módszer; esztétikai alkotás; szellemi
tevékenységre, játékra, üzletvitelre vonatkozó terv, szabály vagy eljárás, valamint a számítógépes
program és az információmegjelenítés.
A számítógépes programalkotás jogi jellege tehát a szerzői jogi kategóriákkal egyeztethető össze a
műszaki jelleg csekély volta miatt. Mindez pedig a jelenlegi elhelyezés helyességét támasztja alá,
valamint nem utolsó sorban védi a kevesebb tőkeerővel rendelkező kis- és középvállalkozásokat.
2.1. Jelátalakítás és kódolás
Analóg és digitális jelek
Az információt olyan jelek segítségével ábrázoljuk, amelyek egy véges jelkészlet elemei (pl. be -
szédhangok, morzejelek, ASCII-kód). A jelkészletet gyakran fizikai jelek segítségével ábrázoljuk, a
fizikai jeleknek két csoportja van: az analóg és a digitális jelek
Mérnöki, fizikai, informatikai szempontból általánosságban az időben és/vagy térben változó fizi-
kai mennyiségeket nevezzük jelnek. A szigorú értelemben vett jelfeldolgozás során a jeleket első
lépésként elektromos mennyiségekké, jellemzően feszültséggé alakítjuk úgy, hogy az elektromos
mennyiség valamely jellemzője (például nagysága vagy változásának frekvenciája) arányos a fizi-
kai jel nagyságával.
Ha az áramköri mennyiséggé történő átalakítás során az időben vagy térben folytonosan változó
fizikai jelet egy időben folytonosan változó elektromos mennyiséggel reprezentáljuk, analóg jelről
beszélünk. Ha az átalakítás során a folytonosan változó fizikai mennyiséget diszkrét elektromos
mennyiségekké alakítjuk, azaz digitalizáljuk, digitális jelről beszélünk. Analóg jel például a mikro-
fon által időben folytonos feszültségváltozássá alakított időben folytonos nyomásváltozás. Digitá-
lis jel egy digitális fényképezőgéppel készített felvétel. Az analóg jelek feldolgozása elsősorban
áramköri szinten történik, így a villamosmérnöki gyakorlatban jelenik meg, míg a digitális jelfel-
dolgozás többnyire szoftveresen történik, így az informatika területéhez kapcsolható.
 Analóg jelnek nevezzük azt a jelet, amelynek értelmezési tartománya is és értékkészlete is foly-
tonos, a jel minden időpillanatra értelmezett. Az analóg jel értelmezési tartományában is, érték-
készletében is folyamatosan változó jel. Az értelmezési tartomány tetszőleges két értékére igaz,
hogy található olyan harmadik érték, ami a kettő közé esik, és tartozik hozzá érték az érték-
készletben.
 Nem analóg jeleket tovább osztályozva kapjuk az időtartományban (értelmezési tartományban)
és/vagy amplitúdóban (értékkészletében) diszkrét2 jeleket.
· Időtartományban diszkrét jelnek nevezzük azt a jelet, amely értelmezési tartománya diszk-
rét, azaz a jel csak adott időpillanatokra értelmezett, ott viszont tetszőleges értékeket felve-
het. Pl.: percenként olvasunk le hőmérsékleteket.
· Amplitúdóban diszkrét jel értelmezési tartománya folytonos, azaz tetszőleges helyen lehet
értéke, de értékkészlete csak az előre megadottak közül lehetséges. Pl.: tápegység, amelynek
kimenő feszültsége adott értékekre állítható.
· Digitális jelnek azt a jelt nevezzük, amelynek mind az értelmezési tartománya, mind az ér-
tékkészlete diszkrét.
· A digitális jelek halmazának egy fontos része a bináris jel, melynek értékkészlete a 0 és az 1.
A digitális jelkezelés egyik előnye, hogy azt nem erősítik, hanem regenerálják (újraképzik). En-
nek során a zaj mértéke nem növekszik. A digitális jelek kezelése során alkalmazhatóak külön -
féle hibajavító eljárások. A digitális számítógép csak diszkrét jelekkel dolgozik.
2
Olyan változó, amivel kapcsolatban fel lehet sorolni, hogy milyen értékeket tud felvenni, azaz értékei felsorolha-
tók pl: lottóhúzásnál 1 és 90 közötti számok.)
 Analóg jelek digitalizálása
Az analóg jeleket a számítógépes feldolgozáshoz digitalizálni szükséges. Ennek során az a cél,
hogy egyértelműen azonosítsuk az analóg értéket bináris kódsorozattal:
· Mintavételezés: Az analóg, folyamatos jelet csak adott időpontokban értelmezett, az
adott időpontban a folyamatos jel értékével megegyező értékű (mintavett) értékekkel he-
lyettesítjük. Az így előálló jelsorozat végtelen sok értéket vehet fel. Ehhez még nem ren-
delhető véges kódsorozat. Le kell tehát csökkenteni a mintavett jel értékkészletének
elemszámát is. Ez a kvantálás.
· Kvantálás során áll elő a digitalizált jel. A mintavételezett jel még végtelen sok értéket
felvehet. A kvantálás a végtelen sok lehetséges érték olyan átalakítása, melynek során az
értékeket egy-egy kiválasztott értékre kerekítik, így a végtelen számú értéket véges szá-
múra csökkentik. A jel amplitúdó tartományát véges számú szintre osztják fel. A szom-
szédos szintek távolsága a kvantum. (A kvantálás során az analóg jel jeltartományán be-
lül jelszinteket állapítunk meg. Az analóg jel értékeit mindig a legközelebbi ilyen értékre
kerekítjük). A minta értéke alapján így megállapított érték ennek során adott esetben
csökken, más esetben növekszik, azaz a kvantálással az eredeti jelhez zajt adunk. A kvan-
tált jel nem hordoz információt arról, hogy ez a hozzáadott zaj mekkora volt.
· Kódolás: a kódoló egység a mintavételezett és kvantált jelet bináris jelsorozattá alakítja.
Ennek fajtái: PCM – minden kvantálási szinthez egyedi kódot rendel; DPCM – a megelő-
ző mintához viszonyított eltéréshez rendelünk kódot; Előrejelzéses DPCM – a megelőző
mintasor alapján várható értéktől való eltérést írja le.

A mintavételezés törvénye (Shannon–Nyquist)

Mintavételezésnek nevezzük azt a folyamatot, amikor egy folytonos függvényt diszkrét függvény-
nyé redukálunk. A mintavételezés témakörének fő kérdése az, hogy milyen körülmények között
lesz az eredeti függvény visszaállítható a mintákból.
A mintavételi törvénye értelmében egy folytonos idejű jel elvileg tökéletesen visszaállítható min -
táiból, ha a mintavételi frekvencia legalább kétszer akkora, mint a jel sávszélessége, azaz a jel leg -
magasabb frekvenciájú komponenséből is legalább két mintát kell vennünk.
A Shannon–Nyquist-törvény szerint a mintavételezési frekvenciának legalább kétszer akkorának
kell lennie, mint amekkora a reprodukálni kívánt legmagasabb frekvencia. Ellenkező esetben fel-
lép az „aliasing” jelensége, magyarul álfrekvenciák jelennek meg a jelben.
Az emberi hallástartomány körülbelül 20 Hz-től 20 kHz-ig terjed, így a mintavételezési
frekvenciának legalább 40 kHz-nek kell lennie, hogy reprodukálni tudja a teljes hallási tarto-
mányt.
Az analóg jelek gyakran tartalmaznak a reprodukálni kívánt magasságok feletti frekvenciákat is.
Például a CD-minőségű, 44,1 kHz-cel mintavételezett digitális hangok esetén előfordulhat hogy az
analóg alapanyag tartalmaz 22,05 kHz-nél magasabb összetevőket is. Ezeket a hangokat már nem
halljuk, a digitalizálás következtében azonban hallhatóvá válhatnak mélyebb frekvenciákon. Hogy
ezt elkerüljük, ki kell szűrnünk a jelből azokat a frekvenciákat, amelyek a digitalizálandó hangban
túllépik a mintavételi frekvencia felét a mintavételezés előtt. Ezt egy aluláteresztő szűrő segítségé-
vel lehet megoldani, amely eltávolítja az összetevőket egy megadott határ fölött. A CD audiojelét
másodpercenként 441100-szor, azaz 441100 Hz, ill. 44,1 kHz frekvenciával mintavételezzük. A CD-
szabvány is a 20 kHz-es maximális hangmagasságból indul ki, de a 4100 Hz-cel megnövelt
frekvenciaterjedelem lehetővé teszi olyan szűrők használatát, amely folyamatosabb jel elérését, és
amelyek segítségével ki lehet küszöbölni a fáziseltolást, amely befolyásolhatja a sztereó képet a
magasabb frekvenciákon.

Adat
Az információk továbbításakor, feldolgozásakor a végrehajtott műveletek csak a közlemény for-
mai oldalával kapcsolatosak. A végrehajtónak – pl. a számítógépnek – teljesen érdektelen a jelso-
rozat által képviselt információtartalom. Csak az érdekli, hogy az elvégzendő művelet (pl. össze-
adás) szabálya szerint, hogyan kell elvégezni a műveletet. Tehát a számítógép számára érdektelen,
hogy a két összeadandó érték az két árucikk súlyának vagy valakinek két különböző helyről szár -
mazó jövedelmének értékét jelenti. A műveletet mindkét esetben ugyanúgy hajtja végre. A gép
(de az ember) számára is ilyenkor csak a jelentéstől megfosztott jelsorozat létezik. Az információ-
nak ezt az alakját adatnak nevezzük. Az adat ilyen értelemben tehát a jelentéstől megfosztott jel-
sorozat. Az információ a tartalmi, az adat a formai oldalát jelenti ugyanannak a közleménynek,
jelsorozatnak.
Az adatmennyiség az a mennyiség, azaz mérőszám és mértékegység, amely a jelek számát méri
valamely alapul választott jelrendszerben és a neki megfelelő mértékegységben. Szokásos egysége
a bit (binary digit), amely egy darab bináris jel adatmennyisége. Jelölése: 1 b.
Az adatmennyiség ezen mértékegysége kellően általános, hiszen gyakorlatilag bármilyen (érzékel-
hető vagy csak eszközeinkkel mérhető) jel átalakítható digitális jellé, amely tovább kódolható bi -
náris jellé, ez pedig bitekben már egyszerűen mérhető.
Nyolc, helyiértékesen kezelt bit alkot egy byte-ot. A byte többszöröseit nem decimális prefixu-
mokkal – mint amilyen a kilo, mega, giga, terra, pera, exa… – hanem bináris prefixumokkal szo -
kás megadni. Ezek 2 hatványaiként fejezhetők ki, és az elnevezésük is más. Például 1 kibibyte = 1
KiB = 210 B = 1024 B; 1 mebibyte = 1 MiB = 2 20 B = 1024*1024 B; 1 gibibyte = 1 GiB = 2 30 B =
1024*1024*1024 B; és így tovább. A hétköznapi szóhasználatban ezek a bináris prefixumok, jelölé -
sek és elnevezések nem honosodtak meg, helyettük a decimális megfelelőiket használják.
Szokás a különböző háttértárak és memóriák kapacitását is a byte többszöröseivel mérni, hiszen a
kapacitás elvileg a maximálisan tárolható adatmennyiséget jelenti. Megemlítjük még az adatátvitel
sebességét, helyesebben az adatáramot, amit bit/s (bps) egységben mérünk.

Számrendszerek – átváltás és műveleteket

A mindennapokban használt tízes alapú helyi értékes számírás mellett az informatikában a 2-es
(bináris) és 16-os (hexadecimális) számrendszerek használatosak. A helyi értékes írásmód esetén
az adott számrendszer alapszáma – ami egy egynél nagyobb pozitív egész szám – határozza meg a
használt számjegyek körét és az egymás mellé írt számjegyek helyi értékét. A számjegyek alaki
értéke a számrendszer alapjánál kisebb természetes szám lehet, így kettes számrendszerben 0 és 1,
tízes számrendszerben 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8 és 9, míg tizenhatos számrendszerben 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6,
7, 8, 9, 10, 11, 12, 13, 14 és 15 lehet. Ez utóbbi esetben a kilencnél nagyobb értékek jelölésére az
ABC első hat betűjét használjuk, így az A tízet, a B tizenegyet, a C tizenkettőt, a D tizenhármat, az
E tizennégyet, míg az F tizenötöt jelöl ebben a számrendszerben.
Az egymás mellé leírt számjegyek helyi értékei az alap hatványai jobbról balra növekvő kitevő
szerint. Ha a leírt számnak törtrésze is van, akkor a törtrész és az egész rész elválasztását ponttal,
vagy vesszővel jelöljük.

Átváltás 10-es számrendszerből 2-es számrendszerbe egész szám esetén:

Írjuk le az átváltandó számot, mellé egy függőleges vonalat (ahhoz hasonlóan, ahogy a prímténye -
zős felbontást szoktuk csinálni), majd osszuk el a számot maradékosan kettővel. A maradékot ír -
juk a vonal jobb oldalára, a hányadost az eredeti szám alá a bal oldalra. A kapott hányadossal is-
mételjük meg az előző lépéssort egészen addig, amíg 0 hányadost nem kapunk. A jobboldali osz-
lopban alulról felfele haladva olvashatjuk le a szám kettes számrendszerbeli alakját:

111 1 214 0 81 1
55 1 107 1 40 0
27 1 53 1 20 0
13 1 26 0 10 0
6 0 13 1 5 1
3 1 6 0 2 0
1 1 3 1 1 1
0 1 1 0
0
111=111011111⓶ 214=1110101110⓶ 81=110101001⓶

Átváltás 10-es számrendszerből 2-es számrendszerbe törtrész esetén:

Írjuk le az átváltandó 0 és 1 közé eső számot, mellé egy függőleges vonalat (ahhoz hasonlóan,
ahogy a prímtényezős felbontást szoktuk csinálni), majd szorozzuk a számot kettővel, az ered-
mény mellé ismét húzzunk függőleges vonalat. A második vonaltól jobbra írjuk le a szám egészré -
szét, majd egy új sorba, az eredeti szám alá másoljuk be a kapott szám törtrészét. Ezt a folyamatot
ismételjük addig, amíg 0 törtrész értéket nem kapunk, vagy elértük a kívánt pontosságú közelítést.
Az átváltott szám kettedesjegyeit a jobboldali oszlopból olvashatjuk le felülről lefelé haladva.

0,68755 1,375 1 0,352 0,704 0

0,375 0,75 0 0,704 1,408 1
0,75 1,5 1 0,408 0,816 0
0,5 1 1 0,816 1,632 1
0 0,632 1,264 1
0,264 0,528 0
0,528 1,056 1
0,056 0,112 0
0,112 0,224 0
... ... ...
0,68755=0,10151⓶ 0,352=0,01051101100...⓶
Számábrázolás
A természetes számok ábrázolása egyszerűen a szám kettes számrendszerbeli alakjával történik.
Ezt a kódot szokás a szám természetes kódjának is nevezni.
A természetes számok egy másik ábrázolási módja a BCD (Binary-Coded Decimal), azaz a binári-
san kódolt decimális kódolás, amelyben minden számjegyet egy-egy 4 bites bitsorozat ábrázol.
Ilyen kódolást használnak például egyes PC-k BIOS-ai a dátum és idő tárolására. Előnye, hogy
könnyű a 10 hatvánnyal való szorzás művelet, egyszerű a kerekítés és a karakterformátumra való
konverzió is, ugyanakkor a többi aritmetikai művelet megvalósítása egyértelműen bonyolultabb,
mint a tisztán bináris ábrázolás esetén, ezért hozzávetőleg 15-20%-kal több áramkört igényel.
Az előjeles egész számok ábrázolásának többféle kódolási módszere is elterjedt:
• Egyenes vagy abszolút-értékes kód: Ebben az ábrázolási módban egy előjel bit után (1 - nega-
tív, 0 - nem negatív) a szám abszolút értékének kettes számrendszerbeli alakját ábrázoljuk (n-1
biten, ezek a helyi érték bitek). Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén a negatív A érté -
kek kódja a 2n−1− A pozitív szám természetes kódja lesz.
Például:
◦ 13→00001101
◦ −13 →10001101
Van „negatív zérus” (1010001000). Adattároláshoz kényelmes, műveletvégzéshez kevésbé alkal-
mas forma.
• Negációs vagy 1-es komplemens kód: Negatív szám kódja itt a szám abszolút-értékének ne-
gáltja (azaz minden bitet az ellenkezőjére változtatunk). Másképp fogalmazva n bites ábrázolás
esetén a negatív A értékek kódja a 2n−1+ A pozitív szám természetes kódja lesz. A nem
negatív számok kódja itt is a természetes kód, azaz az egyszerű kettes számrendszer szerinti
alak.
Például:
◦ 13→00001101
◦ −13 →11110010
Az első bit itt is előjel bit-ként funkcionál, ebben az ábrázolási módban is van „negatív zérus”
(1111111111).
• Komplemens vagy 2-es komplemens kód: Negatív szám kódja itt a szám abszolút értékének
komplemense (azaz minden bitet az ellenkezőjére változtatunk, majd a számhoz hozzáadunk
egyet). Másképp fogalmazva n bites ábrázolás esetén a negatív A értékek kódja a 2n + A po-
zitív szám természetes kódja lesz. A nem negatív számok kódja itt is a természetes kód, azaz az
egyszerű kettes számrendszer szerinti alak.
Például:
◦ 13→00001101
 ◦ −13 →11110011
Így nincs "negatív zérus", minden kód különböző számot jelöl. Könnyű a műveletvégzés (Pél-
dául: <m>A+(-A)=0</m>).
• Többletes kód: Szokás 2n-1 többletű kódnak is nevezni. Itt egyszerűen a legkisebb számot jelöli
a 0010001000, a következőt a 0010001001, és így tovább… Másképp fogalmazva n bites ábrázolás
esetén az A értékek kódja a 2n−1+ A nemnegatív szám természetes kódja lesz.
Például:

◦ 13→13+27 →13+128→141→10001101

◦ −13 →−13+27 →−13+128→115 →01110011

Így sincs „negatív zérus” és könnyebb a számok összehasonlítása (a relációk megfelelnek a po -
zitív egészeknél alkalmazottakkal), másrészt a negatív számok első esetén az első bit 0, nem
negatív számok esetén az első bit 1.
Tört számok ábrázolásának két elterjedt módját ismerjük:
• Fixpontos ábrázolás: az előzőekben leírt előjeles egész számábrázolási módok egyikét használ -
juk, egy rögzített p „pozícionáló tényezővel”, mely az egész kódhoz viszonyítva adja meg a he-
lyi értékek eltolódását. Ez azt jelenti, hogy az egész szám helyett annak 2 -p szeresét értjük.

Például komplemens kódot használva, p=3 esetén: 11110011→−13→−13∗2−3=−13 /8

• Lebegőpontos ábrázolás: a számot A=m⋅2k alakban írjuk fel, ahol m (a mantissza) (komple-
1
mens) fixpontos ábrázolású, k (a karakterisztika) pedig a többletes kódú, ≤m<1 ,
2
k =[log A ]+1 , tipikusan 4+2 byte.

Logikai értékek, műveleteket

Kijelentésekből logikai műveletek segítségével újabb összetett kijelentéseket rakhatunk össze. A
logikai műveletek tulajdonképpen egy- vagy többváltozós logikai (az {igaz, hamis} halmazon értel-
mezett) függvények.
Könnyen belátható, hogy négy egyváltozós (konstans hamis, konstans igaz, identitás, negáció) és
16 kétváltozós logikai művelet van. Ezek közül néhányat gyakran használunk, külön névvel és je-
löléssel látjuk el.
• Negáció – tagadás (NOT)
• Konjunkció – logikai és (AND)
• Diszjunkció – logikai vagy (OR)
• Antivalencia – kizáró vagy (XOR)
• Scheffer-féle művelet – összeférhetetlenség (NAND)
összeférhetetlenséget kifejező diszjunkció
 • Web-féle művelet – sem-sem művelet (NOR)

• Implikáció – logikai következtetés

• Ekvivalencia – egyenértékűség

A logikai műveletek műveleti tulajdonságait az igazságtáblák alapján könnyen igazolhatjuk. Ezek

alapján elmondható, hogy az AND és OR műveletek asszociatív, kommutatív, idempotens, és egy-
más felett disztributív tulajdonsággal bírnak, illetve érvényesek rájuk a de Morgan azonosságok
(Bool-algebra).
A gyakorlatban sok olyan alkalmazási terület van, ahol összetett kijelentéslogikai formulákat kell
leírnunk (adatbázis-kezelés, táblázatkezelés, programozás…). Matematikai eszközökkel belátható,
hogy minden kijelentéslogikai formula felírható konjunkciók diszjunkciójaként. Az ilyen alakot
diszjunktív normál formának nevezzük. Ezt a formát használjuk a fent említett alkalmazási te-
rületeken is leggyakrabban. Technológiai szempontból ez azt is jelenti, hogy bármely logikai
áramkör felépíthető kizárólag AND, OR és NOT kapuk használatával.
Bár inkább csak elvi jelentősége van, érdekességként megemlíthető, hogy bármely logikai áram-
kör felépíthető pusztán NAND vagy kizárólag NOR kapuk alkalmazásával is.
Vegyük például a következő négyváltozós logikai kifejezést:

p 0 0 0 0 0 0 0 0 1 1 1 1 1 1 1 1
q 0 0 0 0 1 1 1 1 0 0 0 0 1 1 1 1
r 0 0 1 1 0 0 1 1 0 0 1 1 0 0 1 1
s 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1 0 1
f(p,q,r,s) 0 0 1 0 1 1 1 0 1 1 1 1 0 0 1 0

Vegyük most azokat az oszlopokat, ahol a függvény értéke 1. A fenti példában ezek a 3., 5-7., 9-12.
és 15. oszlopok. Minden oszlophoz gyártsunk egy olyan konjunkciót, amelyik pontosan akkor lesz
igaz (1), amikor az adott oszlop bemenetét kapja. Ezt úgy érjük el, hogy a nulla bemeneti érték
esetén az adott változó tagadását, különben a tagadás nélküli értékét tesszük a konjunkcióba. A 3.
oszlopra így a következőt kapjuk: ¬p∧¬q∧r∧¬s. A példánkban ezzel a módszerrel kilenc
konjunkciót gyártunk, egyet-egyet az igaz értékű oszlopokra, majd ezeke diszjunkcióját vesszük, s
ezzel el is készítettük a függvény diszjunktív normál formáját:
f(p,q,r,s) = (¬p∧¬q∧r∧¬s) ∨ (¬p∧q∧¬r∧¬s) ∨ (¬p∧q∧¬r∧s) ∨ (¬p∧q∧r∧¬s) ∨ (p∧¬q∧¬r∧¬s) ∨
(p∧¬q∧¬r∧s) ∨ (p∧¬q∧r∧¬s) ∨ (p∧¬q∧r∧s) ∨ (p∧q∧r∧¬s)

Karakter ábrázolás
ASCII – 7 bites, 128 jelet tartalmaz: angol ABC kis- és nagybetűi, számjegyek, műveleti- és írásje-
lek, vezérlő karakterek…
Kibővített ASCII – 8 bites, 256 jel tárolására képes. Az alsó 128 jel a szabványos ASCII táblával
megegyező míg a felső 128 jel különböző kódlapok szerint más-más jeleket tartalmazott pl. iso-
8859-1/ISO Latin 1 – nyugat-európai kódlap; iso-8859-2/ISO Latin 2 – közép-európai kódlap; Win-
dows 1250, stb
EBCDIC (Extended Binary Coded Decimal Interchange Code, azaz a bővített, binárisan kódolt de -
cimális (adat)csere kód). Az IBM nagyszámítógépes és operációs rendszerein használt 8 bites ka-
rakterkódolási rendszer, mely alapvetően a lyukkártya rendszerből származik. A 8 bit két félbyte-
ra (nibble) osztható, az első a zóna (zone), ami a karakter kategóriáját jeleníti meg, a második a
szám (digit), ami az adott karakter azonosítója.
ISO/IEC 101646 – univerzális karakterkészlet és kódolási formák. A karakterkészlet elemeit 128
csoport, csoportonként 256 lap, laponként 256 sor és soronként 256 elem. Egy karakter helyét a
kódtáblában tehát egy csoport, egy lap, egy sor és egy cella azonosító szám határozza meg. Egy
karakter kódját többféle szabvány szerit is megadhatjuk ezek után. A legegyszerűbb karakter kó-
dolási formátum az UCS-2 (Universal Character Set), melyben csak az első 65 535 (BMP – Basic
Multilingual Plane elemei) kódolható fix, 16 bites kódolással. Az UCS első kibővítése definiálja az
UTF-16-ot, ami már képes megjeleníteni a BMP-n kívüli kódokat is (ehhez a BMP S (speciális) zó-
nájának kódjait használja). Az UCS-4 minden értéket négy byte-on jelenít meg, így a teljes karak-
terkészlet leképezhető. (A szabványban szerepelt még az UTF-1 változó kódhosszúságú karakter-
kódolási forma is, de ez tervezési hibák miatt nem terjedt el.)
Unicode Standard – a non-profit Unicode Consortium által létrehozott szabvány, mely a különbö-
ző írásrendszerek egységes kódolását és használatát írja le. Fogalmilag elkülöníti a karakterkészle-
tet, kódolt karakterhalmazt (karakterekhez rendelt kódok) és karakterkódolási formákat (fix
hosszúságú kódértékekké alakítás). A '90-es évektől az ISO/IEC 101646 szabvánnyal együtt,
egymással egyeztetve fejlődik, karakterkészletüket és a kódolási formákat tekintve megegyeznek.
(UTF-32, UTF-16, UTF-8) Az UTF-8 változó kódhosszúságú karakterkódolási eljárás, mely
bármely Unicode karaktert képes reprezentálni, miközben visszafele kompatibilis a 7-bites ASCII-
val. Az UTF-8 kód bináris alakban 0-val kezdődő byte-jai 7 bites ASCII karaktereket jelölnek, a 11-
gyel kezdődőek több byte-os karakterkód-szekvencia kezdetét, a 10-zel kezdődőek pedig a
folytatását. A karakterkód-szekvenciát indító bájt elején álló egyesek száma megadja, hány byte-
ból áll a szekvencia (1-4 byte), ezután egy 0 jön, a fennmaradó helyen és a követő byte-ok fennma-
radó 6 helyén lévő biteket összefűzve kapjuk a jelölt karakter Unicode azonosító számát.
Az ISO 101646 és a Unicode bizonyos szinten tehát azonos – azonos karakterekhez azonos értékek
tartoznak mindkét szabványban. Alapvető különbség az, hogy a Unicode kiegészült olyan szabá-
lyokkal és specifikációkkal, amelyek kívül esnek az ISO 101646 hatókörén. Az ISO 101646 tulajdon -
képpen egy egyszerű karakterkészlet, mintegy a korábbi ISO 8859 egy bővítése. Ezzel szemben, a
Unicode bővítései kiterjednek egyeztetési szabályokra, a formák normalizálására, egy kétirányú
algoritmusra a héber szerű és arab írás kezelésére.
Egyes Windowsos programok a fájl elejére írt 0xEF, 0xBB, 0xBF byte-sorozattal jelzik, hogy UTF-
8 kódolású fájlról van szó; ezt néha UTF-8 BOM kódolásnak hívják. Ez a byte-sorozat ugyanis az
U+FEFF Unicode-azonosítójú bájtsorrend-jel (angolul byte order mark, röviden BOM) UTF-8 kód-
ja; a BOM karakter normális esetben UTF-16 kódolás elején állva azt jelzi, hogy a két byte-os szá -
mok kisebb vagy nagyobb helyiértékű byte-ja van-e elöl. (UTF-16-ban ugyanis az U+FEFF karak-
ter kódja 0xFE,0xFF, a két bájt felcserélésével kapott 0xFF,0xFE pedig nem érvényes UTF-16
kód.) UTF-8-ban ennek a karakternek elméletileg nincs jelentése, így használható a kódolás jelzé-
sére, azonban ez megtöri az ASCII-kompatibilitást, így nem javasolt. Az így kódolt PHP fájlok pél -
dául a weboldal elején megjelenő  karaktersorozatot eredményeznek.
Képtárolás, színsémák
A képdigitalizálásra két eszköz áll rendelkezésünkre: a szkenner és a digitális fényképezőgép.
A fényképezőgép a természetes környezetünkről, míg a szkenner pl. papírról vagy filmről, azaz
meglévő képanyagról készít digitális másolatot. Az érzékelés elve minkét esetben azonos: CCD
egységek segítségével történik. A fényképezőgép esetében a környezetből érkező fény jut
lencsé(ke)n keresztül az érzékelőkre, míg a szkenner tükröket és saját fényforrást is használ, hogy
a digitalizálandó képet megvilágítsa, és a „látványt" az érzékelők felé irányítsa.
A fényképezőgépek és a szkennerek minősítése több jellemző alapján történik, ezek közül az
egyik legfontosabb a felbontás. nem a képek felbontásról, hanem az eszköz felbontóképességről
beszélünk, tehát a felvétel maximális részletgazdagságáról árulkodik a megapixelben kifejezett ér-
ték. A CCD érzékelőben az érzékelő pontokat sorokban és oszlopokban rendezik el.
A fényképezőgépek képméretei alkalmazkodnak a monitoroknál – mint megjelenítő eszközöknél
– megszokott felbontásokhoz. Egy nagyjából 1 megapixeles, 4:3 arányú gép pl. 1280 * 960, azaz 1
228 800 fényérzékelő ponttal rendelkezhet.
A szkennerek fizikai felbontása behatárolt a technológia korlátai miatt. Egyes esetekben lehetőség
nyílik a felbontás látszólagos növelésére interpoláció által. E megoldást alkalmazva a szkennerek
valamilyen matematikai módszerrel megpróbálnak következtetni, hogy a bedigitalizált pontok kö-
zött milyenek helyezkedhetnek el. Ezeket a megjósolt képpontokat beszúrják a környezők – azaz a
számításban alapul vettek – közé.
Ha a fizikai felbontás 600 * 300 dpi (dots per inch, magyarul a képpontok száma 2,54 cm-ként. (1
inch = 2,54 cm)), az interpolált pedig 2400 dpi, akkor minden digitalizált képpont közé további há -
rom „kiszámított" pontot szúr be az eszköz. A modern szkennerek optikai felbontása 600 dpi *
1200 dpi, ennél nagyobb érték interpolációval érhető el.
Hiba ismerjük egy kép felbontását, azaz az őt alkotó pixelek számát, a megjelenő kép mérete
nagymértékben függ a megjelenítő eszköz tulajdonságaitól. Monitor esetén a képernyő pixelsűrű -
ségét kell ismernünk, melyet legtöbbször ppi (pixel per inch) mértékegységben adnak meg (egy pi-
xel a valóságban R-G-B sub-pixelekből áll össze). A nyomtató szintén pontokból (dot) állítja össze
a képet. A pont ebben az esetben a papírra nyomtatható legkisebb méretű festékcsepp (szemcse).
Azonban a monitorral ellentétben a nyomtató nem tudja változtatni a festékcsepp világosságát,
sötétségét, színét. Adott pontban vagy kerül festékcsepp a papírra vagy nem, ezért a digitális kép
egy-egy pixele sok festékcseppből tevődik össze. Az egy inch távolságra eső elemi pontok számát
a dpi, míg a belőlük összeálló, négyzet alakú pixelek számát a ppi jelöli (képpontsűrűség).
Képpontsűrűség = sqrt( szélesség [pixel] négyzete + magasság [pixel] négyzete) / képátló [inch]

Színek
Az amplitúdó határozza meg a fény erősségét. Kis amplitúdó gyönge fényt, nagy amplitúdó
erős fényt jelent. A fény színe a hullámhossztól függ. Kis hullámhossz esetén kék vagy ibolya-
színű, nagy hullámhossz esetén vörös fényt látunk. A közbenső hullámhosszak a szivárvány szí-
neinek felelnek meg.

RGB
additív (összeadó színkeverés) – elsődleges fényforrások
Elsődleges fényforrások csoportjába tartoznak azok a testek, amelyek önállóan képesek fényt ki-
bocsátani (pl. nap, izzólámpa).
Az RGB színtér a vörös (red), zöld (green), kék (blue) alapszínekből kikeverhető színeket tartal-
mazza. A színrendszer elemeinek hullámhosszai: vörös: 700 nm, zöld: 546nm, kék: 435nm

CMYK
szubsztraktív (kivonó színkeverés) – másodlagos fényforrások
Másodlagos fényforrás csoportjába pedig azok a testek sorolhatóak, amelyen
önállóan nem bocsátanak ki fényt (visszaverik a rájuk eső fényt).
A CMY színtér a ciánkék (cyan), bíborvörös (magenta), sárga (yellow)
alapszínekből kikeverhető színeket tartalmazza. A CMYK színteret a
nyomdatechnika hívta életre, megegyezik a CMY színtérrel, azzal a különbséggel, hogy az
alapszíneihez hozzáadjuk a fekete színt is. Ennek az az oka, hogy a CMY alapszínek keverésével
csak sötétszürke színt tudunk előállítani, az is nagyon költségesen, holott a fekete nyomtatványok
a leggyakoribbak.

HSB (HSV)
A színek jellemzésére használjuk fel a fény hullámtulajdonságainak
megfelelő mennyiségeket!
Egy szín legfőbb jellemzője színezet vagy színárnyalat (Hue), amely lehet
vörös, narancs, sárga, zöld, kék, vagy lila. Ezek a színek alkotják a
szivárvány színeit, vagyis a Nap fényének felbontásából származnak. A
színezet kizárólag tiszta (telített) szín lehet és a lehetséges értékek folytonos átmenetben színkört
alkotnak. A színkörön a komplementer színek éppen egymással szemközt helyezkednek el. A
színkörön a színek helyzetét a vöröshöz viszonyított középponti szöggel adjuk meg.
A fényerősséget vagy világosságot (Brightness/Value – érték, fényességérték), a fényforrás
fényességét, fényforrás által kibocsátott fény mennyiségét százalékban adjuk meg. 0% esetén nem
érkezik fény, fekete színt látunk. A 100% maximális erősségű fényt jelent.
A színeket a színárnyalat mellett a telítettség (Saturation) is jellemzi. A telítettség azt határozza
meg, hogy mennyire élénk vagy sápadt a szín. Ezt a tiszta színhez kevert fehér, vagy kisebb fé-
nyesség estén szürke szín befolyásolja. A rózsaszín például kevésbé telített, kifakult vörös. Ha
nem keverünk a színhez szürkét, akkor a telítettsége 100%. A szürke hozzáadása csökkenti a telí -
tettséget, sápadt színt hoz létre. 0%-os telítettség már teljesen szürkét, illetve fehéret jelent. A telí -
tettséget idegen szóval szaturációnak nevezik.
A szemünk mintegy 200 színárnyalat (H), egy-egy árnyalaton belül pedig átlagosan 500 fényes-
ségfokozat (B), illetve 20 telítettségi fokozat (S) megkülönböztetésére képes. A fokozatok száma
erősen függ a színtől. Szürkéből például csak 100 fényességfokozatot látunk.
Ezt a színteret egy hengerkoordináta-rendszerben ábrázolhatjuk.

HSL
A Windows és a Microsoft Office alkalmazások, illetve a Paint Shop Pro
grafikai program által használt HSL-színmodell (Hue, Saturation, Luminosity: fényerősség) kissé
eltér a HSB-modelltől. A HSLszíntérben például a fényerősség növelésével egyre kevésbé
különböznek egymástól a színek. Maximális fényerősség esetén a H és az S értékétől függetlenül
fehéret kapunk.
A H és az S ugyanaz, mint az előzőekben ismertetett HSV modellben, az L(Lightness) pedig a
fényerőt jelenti. A HSV modelltől annyiban különbözik, hogy, a maximális szín telítettséget akkor
kapjuk, ha az L értéke 50%. L=0 esetén a feketét, L=1 esetén a fehéret kapjuk a többi paraméter
értékétől függetlenül.

A Lab-színmodell
Az eddig bemutatott színmodellek a szemünkhöz vagy eszközeinkhez
igazodtak. 1931-ben a Nemzetközi Világítástechnikai Bizottság (CIE:
Commission Internationale de l'Éclairage) bevezetett egy
eszközfüggetlen színmodellt, amely az összes létező szín jellemzésére
alkalmas. Az eredetileg x, y, z-vel jelölt koordinátákat 1976-ban
módosították. Így alakult ki a Lab-modell. Az L a színtől független
fényességet (Luminance) jelöli. Értékét százalékban adják meg (0-tól 100-
ig). Az a a zöld és a vörös közti átmenetet, a b pedig a kék és sárga közti átmenetet jellemzi.
Értékük –1 és +1 között változik. A grafikai programok a számítógépes adattárolás sajátossá-
gainak megfelelően gyakran -128-tól +127-ig terjedő intervallumot használnak.
A Lab-modell speciális feladatok megoldására alkalmas. Ha például a fé-
nyességet a színtől függetlenül szeretnénk módosítani, akkor ezt az L ér-
tékének változtatásával tehetjük meg. A Lab-modell segítségével végzik el
az átváltást az egyes színmodellek között. A legtöbb színt a Lab-színtér
tartalmazza. Ennél jóval szűkebb a monitor, és még szűkebb egy nyomtató
által megjeleníthető színtér.

Színmélység
A tárolt, illetve megjelenített színek számát színmélységnek nevezzük. A színmélységet gyakran a
tároláshoz használt bitek számával fejezik ki. Ekkor a színmélység mértékegysége a bpp (bits per
pixel).
Könnyen belátható, hogy n bit segítségével 2n színt kódolhatunk. Ezek között szükség esetén
szerepel a fekete és a fehér is. A High-color RGB színmodellben például 16 millió színt
különböztetünk meg, ekkor egy pixel színének tárolásához 3×8 = 24 bitre van szükség. A
színmélység 16 millió szín vagy 24 bit. Egy bájt (8 bit) 256-féle szín tárolására alkalmas. A
színmélység ebben az esetben 256 (8 bit). A szürkeárnyalatos képek kódolásához bőven elegendő
pixelenként egyetlen bájt, hiszen a szemünk csak 100-féle szürkét tud megkülönböztetni.
Megfelelő kódolással a 256-féle színt tetszőlegesen kiválaszthatjuk. Ekkor egy táblázatban adjuk
meg, hogy a byte-ban tárolt szám melyik színt jelenti. Ezért ezt a módszert indexelt kódolásnak
nevezzük. A színeket tartalmazó táblázatot színpalettának hívjuk.
Az indexelt kódolásnál legfeljebb 256-féle szín áll a rendelkezésünkre, de mi magunk határozzuk
meg, hogy a paletta mely színeket tartalmazza. A színpaletta mérete 256-nál kisebb is lehet, így a
színmélység csökken. Ha csak kétféle színt használunk (háttér + előtér, például fekete és fehér),
akkor egy pixel színének tárolásához elegendő egyetlen bit. A színmélység 1 bit (2 szín). A fekete-
fehér ábrákat gyakran bittérképes vagy a PhotoShop régebbi változataiban vonalas képeknek ne-
vezik.

Pixelgrafika
A pixelgrafikus rajzoló- és képszerkesztőprogramok a képeket mátrix-szerűen elrendezett kép-
pontokból, pixelekből építik fel. A sorokat és oszlopokat alkotó képpontok különböző színűek le-
hetnek, ezekből a pontokból áll össze a rajz. A bitmap grafika (vagy rasztergrafika) tehát egy kép
tartalmát egy négyzetrácson elhelyezkedő színes képpontok összességeként, ún. pixelekkel írja le.

Vektorgrafika
A vektorgrafikus rajzolóprogramok a képek felépítésére egyszerű alakzatokat (téglalap, ellipszis,
sokszög, stb.) és ún. Bézier görbéket (csomópontokkal, a csomópontok közt húzott görbékkel és
érintőszakaszokkal felépített görbéket) használnak. A vektoros képkészítésnek számos előnye van,
de vannak korlátai is. Mivel a képek nem képpontokból állnak, tetszőlegesen nagyíthatók és kicsi-
nyíthetőek, a végeredmény minősége csak a képmegjelenítő eszköztől függ. Lényeges szempont,
hogy mennyi hely szükséges a program által előállított állományok tárolására. Egy vektorokból
álló objektumokkal felépített képen minden objektum kitölthető valamilyen színnel, viszont –
mivel az objektumok jól elkülöníthető görbékből állnak – nincs lehetőségünk fototechnikai
eljárások (elmosás, élesítés, homályosítás) használatára.

Képtömörítés
A grafikák tárolása meglehetősen nagy memóriát igényel. Egy 800×600 = 4801000 pixelt tartalmazó
24-bites kép összesen 114401000 byte-ot, közel másfél megabyte-ot foglal el. Ráadásul ez csak a
nyers fájl (raw) mérete, valójában ehhez még további kiegészítő információk járulnak.

(szélesség x magasság x színmélység + kieg. inf.; paletta / bit / Byte = Fájlméret (Byte)
8n)
(800 x 600 x 24 + (néhány byte-tól néhány szá-/ 8 = 1 440 000+n
zig)

A fájlméretet tömörítéssel csökkenthetjük. A képek tömörítést kétféle módszerrel végezhetjük.

• Veszteségmentes tömörítés : : az eredeti kép a tömörített fájlból pontosan visszaállítható.
Az eredeti kép és a kibontott kép pixeleinek színe teljesen megegyezik. A minőség nem
romlik.

• Veszteséges tömörítés::: az eredeti kép nem állítható vissza pontosan a tömörített fájlból.
A minőség romlik. A veszteséges tömörítés célja a fájlméret jelentős csökkentése.

A tömörítést meglehetősen bonyolult matematikai eljárásokkal végzik. Az LZW tömörítésnél pél-

dául megkeresik a többször előforduló bitsorozatokat, ezeket táblázatba gyűjtik, s a bitsorozatra a
táblázatban elfoglalt helyével hivatkoznak. (A rövidítés Abraham Lempel, Jakob Ziv és Terry
Welch nevére utal.) A Huffmann-kód esetén minél többször fordul elő egy bitsorozat, annál rö-
videbb kóddal helyettesítik. Az RLE-kódolásnál az egyszínű foltok helyét és színét tárolják (Run
Length Encoding: futamhosszkódolás). Ezek az algoritmusok veszteségmentes tömörítést hoznak
létre.
A veszteséges tömörítési eljárások közül megemlítjük a JPEG-fájloknál használt módszert. Az eljá-
rás során először elválasztják egymástól a pixelek fényesség- és színkódjait, majd csökkentik a szí-
nek kódolására használt bitek számát. Az ember ugyanis jobban észreveszi a kis mértékű fényes-
ségváltozásokat, mint a színváltozásokat. A következő lépésben a képet 8×8 pixeles részekre oszt-
ják fel. Az egymáshoz hasonló tartományokat egyformának tekintik. Az így módosított állományt
aztán Huffmann-kóddal tovább tömörítik. (A módszer valójában jóval bonyolultabb.)

Hangtárolás
(Forrás: http://www.tankonyvtar.hu/en/tartalom/tamop412A/2011-
0010_szigetvari_bevezetes/ch11.html)

Analóg hang
Analóg hangrögzítésről akkor beszélünk, ha a hangforrás által keltett folyamatos nyomásváltozást
hasonló (analóg) feszültségváltozássá alakítjuk, majd folyamatos, végtelenül kicsi értékekből álló
változások formájában tároljuk. Analóg hordozó például a bakelitlemez, ahol a barázda mintázata
folyamatos vonal formájában, pontosan visszaadja a hang keltette nyomásváltozást.
Analóg, folyamatos hangreprezentáció esetében a jel minden időpillanatban értelmezett, és két
tetszőleges jelérték között mindig lehet találni a kettő közé eső harmadik értéket, azaz végtelenül
kicsi szakaszokból áll.
Az analóg jelek nagyon sérülékenyek. A folyamatos állapotváltozások sérülése (mint pl. a bakelit-
lemez barázdájába esett porszem, vagy a mágneses szalag apró gyűrődése) azonnal zavaró zörej,
hangminőségromlás formájában jelentkezik. Az analóg jeleket analóg csatornán továbbítva szá-
molni kell a jelhez hozzáadódó csatornazajjal is. A jelet analóg erősítőkön keresztül továbbítjuk,
ami a jelhez hozzáadódó zajt ugyanúgy erősíti, mint magát a jelet.

Digitális hang
Digitalizáláskor az aluláteresztő szűrőn átengedett analóg jel az A/D konverterbe kerül, ami elő-
ször egyenletes időközönként megméri a jel feszültségét (mintavételezés), ezután a mért adatokat
kerekíti (kvantálás), az így kapott értékeket bináris számokká alakítja, majd különböző hordozókra
írható alakra hozza (kódolás).
A mintavételezés során a jelet az időben pontosan ismétlődve megmérjük. Minél többször veszünk
mintát, annál jobb lesz a hangminta minősége. A mintavétel sebességét abból számoljuk ki, hogy 1
másodperc alatt hány alkalommal mérjük meg a jelet. Audio-CD minőség esetén például 44 100-
szor veszünk mintát, ami 44 100 Hz (vagy 44,1 kHz) mintavételi sebességnek felel meg. A hullám-
forma reprezentáción a vízszintes tengely már nem folyamatos, diszkrét időközönként mérjük a
feszültségváltozás értékét.
A mintavételezett jel lehetséges feszültség értékei a függőleges tengelyen még végtelenül sok
pontból tevődnek össze, hiszen a mérés eredménye a folyamatos analóg feszültségváltozás maxi-
muma és minimuma között bármilyen értéket felvehet. A jelnek ezt a reprezentációját az angol
nyelvű szakirodalom pulse amplitude modulation-nek (PAM) nevezi.
A kvantálás az a művelet, melynek során a függőleges tengely végtelen sok mérési értékéből vé-
ges fokozatú skála jön létre. Ehhez a mérés maximuma és minimuma között jelszintek kerülnek
megállapításra, és az analóg jelből nyert méréseredményeket a rendszer a legközelebbi jelszint ér-
tékére kerekíti. A jelszintek mennyisége attól függ, hogy hány bites a rendszer.
A kódolás feladata a véges mennyiségű kvantálási szinthez bináris kódokat rendelni. A digitális jel
tárolása szempontjából a legkézenfekvőbb a kettes számrendszer alkalmazása, hiszen ebben az
esetben elég két állapotot – a nullát és az egyet – megkülönböztetni, és tárolni. A decimális érté -
kek bináris átalakítása után létrejön a digitális jel kódja, a PCM (pulse code modulation).
A digitális hangállományok tárolásához sok helyre van szükség, mivel a gyakori mérés és kvantá-
láshoz felhasznált bitek száma sok információt jelent. Egy 44,1 kHz mintavételezési frekvenciával
felvett hangállomány hossza csatornánként és percenként: A hifi (CD-minőség) digitális audio
mintavételi frekvenciájával (44 100 minta/sec.), 16 bit kvantálási hosszal felvett, 1 perc hosszú, di-
gitális sztereó hang tárolásához szükséges adatmennyiséget úgy lehet kiszámítani, ha a 44 100
minta/s-t összeszorozzuk a 16 bittel, majd a sztereó hang két csatornájával, végül az 1 percnek
megfelelő 60 másodperccel. Az eredmény 84 672 000 bit. Ahhoz, hogy a fájlméret leírására szabvá-
nyosított [Byte] mértékegységben kapjuk meg a végeredményt, a bitben kapott értéket el kell osz -
tanunk 8-cal, hiszen 1 byte=8 bit. Az átváltás után megkapjuk, hogy 1 perc hang tárolásához 10
584 000 Byte =10.5 MByte-nyi tárolóhelyre van szükség.
Mintavételi sebesség x Felbontás x Csatornák száma x Idő (sec.) / Bit / Byte = Fájlméret (Byte)
44 100 x 16 x 2 x 60 /8 = 10 584 000

Tömörítés
Egyfajta (újra)kódolási eljárás annak érdekében, hogy az információt kisebb adatmennyiségen áb-
rázoljuk. Eredményeként adataink kisebb tárterületet foglalnak le, illetve gyorsabban továbbítha-
tók adott adatátviteli sebesség mellett.
A tömörítés két alapvető formája a veszteséges és veszteségmentes tömörítés.
Veszteségmentes tömörítés esetén a tömörített adatok a teljes információmennyiséget tartalmaz-
zák, belőlük az eredeti adatsor helyreállítható. Ezt az adatok ábrázolásának terjengőssége, re-
dundanciája teszi lehetővé. Ilyen tömörítést használnak az általános tömörítő programok (ZIP,
RAR, ARJ, GZIP…). Ismert tömörítő algoritmusok: Huffmann-kódolás, RLE, LZW.
Félig-meddig ide sorolhatók azok a megoldások is melyek az adatok tárolásakor a háttértárak
blokkméret-kihasználását teszik hatékonyabbá. Az adatállományok a háttértáron kötött hosszúsá-
gú tárolóterület-egységeken – blokkban – kerülnek rögzítésre. Egy blokkban csak egy állomány,
vagy egy állomány egy része lehet. Ha egy állomány byte-okban mért mérete a blokkmérettel
nem osztható, akkor az utolsó általa lefoglalt blokkban kihasználatlan byte-ok maradnak. Sok apró
állomány tárolásakor, vagy túl nagy blokkméret esetén ez jelentős tárterület-veszteséget jelenthet.
Amennyiben több állományt összefogunk egy nagy állománnyá, akkor a tárolás folyamatossá, fel-
használatlan byte-októl mentessé tehető. A TAR archiváló program ezen az elven működik.
Veszteséges tömörítést akkor használunk, ha az információk egy része a gyakorlatban elhanya-
golható, a felhasználást illetően nem okoz jelentős hátrányt. Ez a tömörítési módszer jellemző a
hang-, kép-, és mozgókép tárolás területén (JPG, MP3, MPEG…)
A tömörített adatok feldolgozása nehezebb, több erőforrást, nagyobb számítási kapacitást igényel,
e mellett – a redundancia csökkenésnek köszönhetően – az adatok sérülékenyebbeké válnak, az
információ vesztés kockázata megnő.

Tömörítő programok szolgáltatásai

Az általános tömörítők az alapfunkciójuk mellett számtalán egyéb segédszolgáltatást nyújtanak.
• Önkicsomagoló tömörített állomány : : a tömörítő program a tömörített állományhoz
hozzácsatol egy futtatható kódrészt, ami képes az állományok kicsomagolására, így a
tömörített állomány tartalmához hozzáférhetünk olyan számítógépen is, melyre nincs
feltelepítve az adott tömörített formátumot kezelő szoftvert.

• Darabolás::: bizonyos esetekben szükség lehet arra, hogy egy állományt bizonyos méretet
meg nem haladó darabokra vágjunk. Ilyen eset lehet például, ha email csatolmányként
akarunk adatokat elküldeni és az állomány mérete nagyobb a szolgáltató által
megengedett legnagyobb csatolmány méretnél, de hasonló a helyzet akkor is, ha kisebb
kapacitású háttértárakra kell lementenünk adatokat.

• Jelszavas védelem : : A tömörítő porgram ebben az esetben csak egy általunk megadott
jelszó ismeretében enged hozzzáférést a tömörített tartalomhoz.

Tömörített formátumok
A Huffmann-kód
A Huffmann-kódolás változó kódhosszúságú, bináris kódot állít elő egy jelsorozatból. Az egyes
jelekhez rendelt kódok kialakításakor a jelek adott jelsorozatbeli előfordulásának gyakoriságát
veszi figyelembe annak érdekében, hogy a kódolt szöveg a lehető legkevesebb bitből álljon.
Az eljárás első lépése, hogy a jelsorozatban szereplő jeleket előfordulsi gyakoriságuk szerint sorba
rendezzük (a gyakorisági értékek meghatározásához felhasználhatjuk a teljes jelsorozatot, vagy
hosszabb jelsorozat esetén egy abból kiválaszott mintát).
A minta szövegünk legyen a következő nyelvtörö:
A berber Rebarbara Barbara Bár barbár reppere próbapere bére
Az egyszerűség kedvéért vegyük a megadott szöveg ékezettelen, nagybetűs változatát:
A BERBER REBARBARA BARBARA BAR BARBAR REPPERE PROBAPERE BERE
A gyakorisági táblázat ezek szerint a következőképp alakul:

Karakter O P szókiöz E A B R
Gyakoriság 1 4 8 10 11 11 15
Ez után az algoritmus egy kódfát épít. Először a két legkisebb gyakoriságú elemet illeszti össze,
jelen esetben O-t balra, P-t jobbra ágazva, azaz O-hoz a 0, P-hez az 1 értéket rendelve. Az így
keletkezett részfát ezek után egy egységnek tekintjük, a hozzá rendelt gyakoriság pedig a két
eddigi alkotó elem gyakoriságának összege lesz.
Az előző lépéssort innen ismételjük: először rendezünk ismét gyakoriság szerint:

Karakter O^P szókiöz E A B R

Gyakoriság 5 8 10 11 11 15

Majd a két legkisebb gyakoriságú elemet egy részfába össze illesztjük, balra a kisebb gyakoriságút
(0 értéket rendelve az ághoz), jobbra a nagyobb gyakoriságút (1 él értékkel). Jelen esetben az OP
részfát illesztjük a szóközhöz, így kapunk egy új, 13 gyakorisági értékű elemet. (A mellékelt ábrán
a jobb helykitöltés miatt a szóköz (SPACE) került jobbra, de az élekhez rendelt érték helyesen
szerepel.)
A fenti lépéssort addig ismételjük, míg egyetlen közös fa-gráfba nem szerveződik az összes
kóódolandó jel. Az egyes jelekhez rendelt kódot a fa gyökerétől az adott elemig vezető út éleiről
olvashatjuk le:

Példánkban ezek a kódok 2-4 bitesek lettek. Az előfordulási gyakoriságok a fában lentről felfelé,
azon belül balról jobbra növekszenek. A Huffmann-kód nagyon sérülékeny, egyetlen bit hibája
több egymást követő érték hibás értelmezését okozhatja. A Huffmann-kód egyik fontos jellemzője,
hogy az átlagos szóhossz minimális benne. Az átlagos szóhossz úgy számolható, hogy az egyes
előfordulási gyakoriságokat megszorozzuk az adott jelhez tartozó kód hosszával, a szorzatokat
összeadjuk, majd az összeget elosztjuk a jelrendszer hosszával. Érdekesség, hogy az átlagos
szóhossz nem függ attól, hogy a kódfát pontosan hogyan építettük fel (egy jelsorozathoz több
egyenértékű kódfa, illetve kód tartozhat).
2.2. Számítógépek felépítése
Neumann-elvek
Neuman János 1945. június 30-án küldte meg „First Draft of a Report on the Edvac” című 101
oldalas tanulmányát a pennsylvaniai Moor Schoolba (az 1923-ban létrehozott „Moore School of
Electrical Engineering” a Pennsylvania Egyetem önálló elektromérnöki részlege volt, itt épült az
ENIAC, majd később az EDVAC, mely munkálatokba 1944-től kapcsolódott be Neumann). Bár a
tanulány – ahogy címe is mutatja – nem a nyilvánosság számára készült, egy titkos projekt
bizalmas jelentésének első vázlata volt, Hermann Goldstine jóvoltából eljutott Amerika és Nagy-
Britannia több érdeklődő tudósához, majd a szélesebb nyilvánossághoz is.
A tanulmányban Neumann összefoglalta az általa és a Moor Schoolban működő csapat által
megfogalmazott, a számítógépek építésével kapcsolatos alapelveket, amelyeket az első
elektronikusan működő számítógép, az ENIAC (Electronic Numerical Integrator And Computer)
építésének tapasztalataiból merített. Később, 1949-ben Hermann Goldstine-nal közreműködve
meg is építették az akkori legkorszerűbb, tárolt programmal vezérelt számítógépet, az EDVAC-ot
(Electronic Discrete Variable Automatic Computer).
Nem túlzás azt állítani, hogy ez a „Vázlat” tette lehetővé, hogy számos egyetem és kutatóintézet
elkezdhessen számítógépek tervezésével és építésével foglalkozni, benne fellelhető volt a
számítógép tervezéssel kapcsolatos minden fontos információ, amihez ez által a szakemberek,
mérnökök, matematikusok hozzáférhettek.
A tanulmányból kiolvasható alapvetéseket a következő hat pontban szokták összefoglalni:
1. A számítógép legyen soros működésű, és az egyes utasításokat egymás után sorban,
egyenként hajtsa végre.
A két dolog nem ugyanazt jelenti:
Soros gépi architektúra esetén egy összeadás során az egyes számjegyek összeadása sorban
egymás után történik, míg a párhuzamos architektúrájú rendszerben ezek a műveletek egymással
egy időben zajlanak. A soros működés melletti elköteleződés oka egyszerűen a pillanatnyi
technikai feltételek ismerete volt: az akkori memória megvalósítások az adatokhoz soros
hozzáférést biztosítottak, ebből adódott a feldolgozás ilyen szervezése is.
Ezt az elvet Neumann már a következő gépe, az IAS tervezésekor elvetette, s innentől kezdve a
számítógépek mind áttértek párhuzamos gépi architektúrára.
Az utasítások egymás utáni végrehajtása viszont nem volt evidencia Neumann korában, például
az ENIAC is egymással párhuzamosan tudod különböző számítási műveleteket végezni. Az
utasítások végrehajtásának általános vezérlését egy logikai vezérlő egység, a Central Control
végzi.
Ez az elv alapvető pillér volt hosszú időn át, de a mai, többszálú végrehajtással dolgozó hardverek
korában már túlhaladottnak számít.
(Az EDVAC-ot megelőző számolóberendezések mindegyike sorosan tárolta az adatokat és a
műveletvégzés is sorban, egymás után zajlott).
2. A számítógép legyen bináris, azaz az adatok tárolása és a műveletek elvégzése a kettes
számrendszerben történjen. A bináris adattárolás és műveletvégzés technológiailag jóval
egyszerűbb, hiszen két érték megkülönböztetése jóval könnyebb feladat, mint egy pl. tíz fokozatú
skála kezelése. Könnyű megvalósítani kétállapotú áramkörökkel.
A korábbi számolószerkezetek jelentős része tízes számrendszeren alapult, még az elektroncsöves
ENIAC is a korábbi mechanikus számolókerekek filozófiájára épített. De kettes számrendszer
alkalmazásának ötlete nem Neumann írásában vetődött fel először. John Atanasoff 1937-ben
épített, elektroncsöves, ABC (Atanasoff Berry Computer) számítógépe is már bináris
számrendszert használt, felismerve, hogy az elektroncső nagyon alkalmas két stabil állapot
megvalósítására, s így kettes számrendszerben a korábbiaknál jóval hatékonyabb számoló
áramköröket lehet építeni. (Neumann Atanasoff munkáját és gépét csak később ismerte meg, tehát
az ötletet nem tőle vette át). A német Konrad Zuse szintén már 1941-ben megépítette Z3 nevű
jelfogós (relés) számítógépét, mely bináris számrendszert használt, ahogy ennek továbbfejlesztett,
elektromechanikus változata, az 1942-ben megépített Z4 is. Az ő eredményei azonban a
háborúban elszigetelődött Németországból nem jutottak ki.
3. A számítógép legyen elektronikus, azaz ne használjanak mechanikus elemeket, mert ezek
megbízhatatlanok és lassúak az elektronikus megoldásokhoz képest, illetve élettartalmukat,
működésüket jelentősen befolyásolja a kopás.
Az elektronikus működési elv a Vázlat megírásakor már bevált, gyakorlatban kipróbált,
alkalmazott módszer volt, többek között a Neumann közreműködésével épült ENIAC is
elektronikus elven működött.
4. A számítógép legyen univerzális, azaz általános célú berendezés, Turing-gép. A megnevezés
Alan M. Turing angol matematikusra utal, aki egy egyszerű logikai gép konstruálásával
bebizonyította, hogy amennyiben egy számítógép el tud végezni néhány alapműveletet, akkor
tulajdonképpen bármilyen bonyolult feladat számítását is meg tudja oldani (más kérdés, hogy
mennyi idő alatt).
Az elv lényege tehát, hogy az egyes célfeladatokhoz nem kell külön-külön berendezéseket
gyártani. Az egyes célfeladatokra a programozás teszi alkalmassá az univerzális gépet.
5. A számítógép használjon operatív tárat az adatok és a programok tárolására. Ezt az elvet a
„tárolt program elve” néven emlegetik a szakirodalomban. Ennek egyik tényezője, hogy a gyors
működés akkor érhető el, ha a számítógép külső beavatkozás nélkül tud műveleteket egymás után
végrehajtani. Másik eleme, hogy az utasítások az adatokhoz hasonlóan számokkal kifejezhetők,
kódolhatók, s így az adatokkal azonos módon kezelhetők.
A korábbi megvalósítások legtöbbje a feldolgozandó adatokat töltötte be valamilyen tárba és tőlük
függetlenül, más módon lehetett a végrehajtandó utasításokat előírni. Ugyanakkor itt is
megjegyezhetjük, hogy a Konrad Zuse által épített Z3 volt az első programvezérlésű, kettes
számrendszerben dolgozó, elektromechanikus gép.
6. A számítógép alapvetően öt részegységből álljon: aritmetikai egység (ALU), vezérlő egység
(CU), operatív tár (memória), input és output egység.
A fenti áttekintésből látható, hogy szinte mindegyik megfogalmazott elvnek volt előzménye,
Neumann érdeme elsősorban ezek egységbe szervezése, rendszerezése és lejegyzése volt olyan
formában, ami megalapozhatta a következő évtizedek számítógépeinek fejlődését.
Irodalom : :
Kovács Győző-Szelezsán János: Gondolatok Neumann János First Draft of a Report on the EDVAC
című 1945 júniusában megjelent tanulmányáról
(http://www.titoktan.hu/_raktar/Eredetidokumentumok/NeumannJ-TheFirstDraft-
Kovacs_Szelezsan.pdf )

Neumann-elvű számítógépek elvi felépítése

A Neumann-elvek által vázoltak a következő elvi felépítést eredményezik:

A számítógép meghatározó építő eleme a központi feldolgozó egység (CPU), ami tartalmazza a
vezérlő egységet (CU), az aritmetikai és logikai egységet (ALU), illetve a gyakorlati
megvalósításban itt kapnak helyet a műveletek operandusait, illetve a cím adatokat tároló
regiszterek, valamint a központi egység és a többi alkotóelem közötti sebesség különbség
áthidalására beépített gyorsító tár (cache) is.
A másik elengedhetetlen szerkezeti egység a Neumann-elvek közt is megnevezett operatív tár, a
memória, aminek részét képezheti a csak olvasható memória (ROM) és véletlen hozzáférésű,
írható-olvasható memória (RAM) is.
A külvilággal való kapcsolattartás elengedhetetlen részét képezik az input egységek, melyeken
keresztül adatokat juttathatunk a számítógépbe, és az output egységek, melyeken megkaphatjuk
a számítógép üzeneteit, számításaimnak eredményeit.
A legtöbb számítógépnek részét képezik a fentieken kívül még a háttértárak, melyek az adatok
és programok hosszú távú tárolására szolgálnak. Ezek a tárolók a gép kikapcsolt állapotában is
megőrzik tartalmukat, sok esetben hordozhatóak, találunk köztük csak olvasható, illetve írható-
olvasható típusokat is.
Az I/O egységeket és a háttértárakat összefoglaló néven perifériáknak nevezzük.
A számítógép logikai egységeit közös busz-rendszer (sín) kapcsolja össze. Ez a megoldás
könnyebben kezelhető, mintha az egyes komponensek között közvetlen kapcsolatokat próbálnánk
kiépíteni. A busz-rendszer alapvetően három funkciót lát el, s így három részre tagolódik:
• A vezérlőbusz, amin keresztül a központi egység utasításokat küld a többi egységnek,
illetve ezen keresztül jeleznek az egyes egységek a CPU fele vissza az állapotukról, az
elvégzett műveletek eredményességéről. Ezen a buszon tehát az adatáramlás kétirányú.
• A címbusz feladata, hogy az elérendő (írandó vagy kiolvasandó) adatok címét eljuttassa az
érintett egységhez, ezáltal egyértelműen azonosítsa a kívánt adatot. Ezen a buszon csak a
központi egység felől érkeznek adatok, a kommunikáció tehát egyirányú.
• Az adatbusz végzi a tényleges adat átvitelt az egyes egységek között a megadott címről,
illetve a megadott címre. Itt az adatáramlás iránya az adott egység típusától függ, lehet
egy- vagy kétirányú is.
PC részei – memóriák, háttértárak, központi feldolgozó egység, perifériák, csatlakozók, busz-rend-
szerek….

Memóriák, háttértárak
(Forrás: http://users.atw.hu/webmesterke/index.php?
temakor=hardver&almenu=pc&oldal=pc_memoria)
Az számítógépek elengedhetetlen egységei az adattároló eszközök, melyek funkció szerint négy
nagyobb csoportba sorolhatók, melyekre az egyre nagyobb sebesség és ár, valamint egyre kisebb
kapacitás jellemző:
A tartalmukat kikapcsolt állapotban is megőrző adattároló eszközök a háttértárak, szokás őket
másodlagos memóriáknak is nevezni. Jellemzően nagy kapacitásúak, viszonylag olcsók és a többi
adattároló eszközhöz mérten lassúak. Ide sorolhatjuk a merevlemezeket, SSD meghajtókat, a kü-
lönböző cserélhető adathordozókat (FDD, optikai tárolók, Flash drive-ok, hálózati tárolókat és a
ROM BIOS-t is akár).
A második kategória az operatív tár, a RAM, mely a számítógép működése közben tárolja a fel-
dolgozandó adatokat és a feldolgozást vezérlő programot is. A megvalósítást tekintve beszélhe-
tünk fizikai és virtuális memóriáról. Ez utóbbi egy háttértáron kialakított, de funkciójában
operatív tárként használt tárterületet jelöl. A RAM tipikus mérete manapság néhány GB.
A harmadik kategória a cache vagy gyorsító tár, melynek szerepe minden esetben egy lassabb és
egy gyorsabb eszköz együttműködésének hatékonyabbá, a kettő közti adatátvitel egyenletesebbé
tétele. Így találhatunk gyorsító tárat háttértárakba építve, alaplapra integrálva (Level 2 Cache –
akár 1 MB), vagy a processzor részeként (Level 1 Cache – néhány kB).
A leggyorsabb elérésű tárterületek a processzor regiszterei, melyekben a konkrét műveletvégzés,
illetve címzés és vezérlés folyik.
Az utóbbi három kategóriát összefoglaló néven elsődleges memóriának nevezzük. Egyes megköze-
lítések beszélnek harmadlagos memóriákról is, melyek alá az archiválásra, adatmentésre szolgáló,
nagy kapacitású, maradandó memóriákat, tipikusan szalagos egységeket, esetleg optikai tárolókat
szokták sorolni.
További memóriák találhatók a periféria illesztő (csatoló) kártyákon, illetve egyes perifériákban
(pl. video vezérlőkben, hálózati csatolókban).
A memória legkisebb tárolási egysége a bit, de a processzor által fizikailag kezelhető legkisebb
egység ennél nagyobb, tipikusan néhány byte. Minden fizikailag önállóan kezelhető egység (cella)
egyedi címmel (~sorszám) rendelkezik, amely alapján a processzor a tárolóhelyet ki tudja választa-
ni, hogy oda adatot írjon, vagy onnan adatot olvasson be (címzés). A számítógép, pontosabban a
processzor fontos paramétere a cím lehetséges mérete, hisz ez meghatározza a kezelhető memória
maximális méretét. A címezhetőség szempontjából megkülönböztetünk 8 bites (64 KB), 16 bites (1
MB), 32 bites (4 GB) és 64 bites (10 EB) számítógépeket.
Szintén fontos paraméter, hogy a processzor az aritmetikai műveletek során hány bites adatokkal
képes dolgozni, ami nyilvánvalóan szoros összefüggésben van a regiszterek méretével.
A RAM (Random Access Memory) közvetlen hozzáférésű, írható-olvasható adattároló, melynek
írása és olvasása közel azonos sebességű. Elektronikus elven működik, mozgó alkatrész nélkül,
működéséhez folyamatos tápellátást igényel. Egyik típusa a statikus RAM (SRAM), melynek
építőeleme félvezető, flip-flop, energiatakarékos, gyors. Másik típusa a dinamikus RAM (DRAM),
melynek alap tároló eleme kondenzátor, ezért tartalmát meghatározott időközönként frissíteni
kell, viszont olcsóbb.
A ROM a csak olvasható, tartós adattárolókat jelöli. Tartalmukat általában gyártáskor kapják meg,
vagy speciális módon módosíthatok (PROM, EPROM, EEPROM, Flash Memória). Alkalmazási te-
rületük a számítógépek és alkotóelemeik alapszoftvereinek (BIOS, firmware) tárolása.
http://users.atw.hu/webmesterke/index.php?
temakor=hardver&almenu=hattertar&oldal1=ht_hattertarak
A háttértárak az adatok visszakeresése szempontjából lehetnek közvetlen, vagy soros (szekvenciá-
lis) hozzáférésűek (szalagos egységek)
Adattárolási elv szerint lehetnek
• mechanikus (lyukszalag, lyukkártya)
• mágneses (szalagos, lemezes – merev/hajlékony)
• optikai (CD, DVD, BD)
• elektronikus, félvezető alapú (flash drive, SSD, memória kártya)
Nyomtatók
Monitorok
Hálózatok
Hardver eszközök, felépítés, topológiák (sín, csillag, gyűrű, fa), kiterjedés szerinti csoportosítása
(LAN, MAN, WAN).
Működés, protokollok, szolgáltatások, kliens-szerver modell, egyenrangú hálózatok…

2.3. Munkavédelem, ergonómiai

Az ergonómia (ergosz = munka; nomosz = szabály) alapvető célja az ember és a munkakörnyezete
kölcsönhatásának a tanulmányozása.
Az ergonómia alkalmazásának fő céljai a hatékonyság, a munkavégzés biztonságának biztosítása,
a dolgozó elégedettsége és a komfortos munkahely kialakítása. A hatékonyság növekedésével a
munka minőségi javulásának is együtt kell járnia. A munkakörnyezetet használó emberek szem-
pontjából az ergonómia segítségével biztosítható a munkavégzés biztonsága, ami az egészségkáro-
sodási lehetőségek kizárásán alapul és ezzel együtt komfortérzés és a jó közérzet is.
A számítógépes munkahely ergonómiai követelményeit az ISO 9241 nemzetközi szabványsorozat
rögzíti. A magyar jogrendben az 50/1999. EüM rendelet írja elő a számítógépes munkahelyek ki-
alakításának minimális követelményeit. A rendelet hatálya kiterjed minden olyan munkavállalóra,
akik a napi munkaidejükből legalább 4 órát rendszeres képernyő használattal töltenek el.

Képernyős munkahely kialakításának követelményei

Az ergonomikus munkahely kialakításának főbb szempontjai közt említhetjük a használt berende -
zésekkel (képernyő, beviteli eszközök, munkaasztal, munkaszék…) kapcsolatos tudnivalókat, a
környezeti tényezőket (térkövetelmények, megvilágítás, zaj, sugárzás…) és a szoftverekkel kapcso-
latban támasztott követelményeket (szoftver-ergonómia).
A képernyő:::
A képernyővel kapcsolatos legfontosabb tulajdonság a monitor-szem távolság::: túl kicsi távolság
esetén előállhat a szem túlerőltetése és gyulladása. A monitort úgy kell elhelyezni, hogy annak
felső széle szemmagasságban, vagy kicsivel alatta legyen. A képernyő síkjának döntését, dőlésszö-
gét úgy állítsuk be, hogy tekintetünkre közel merőleges legyen. A monitor és az egyéb iratok tá -
volsága egyforma legyen, hogy ne kelljen a szemnek mindig alkalmazkodnia az új távolsághoz. A
munkaasztal felülete lehetőleg matt legyen, ne tükröződjön. Közvetlen napfény ne vetődjön a kép-
ernyőre, de ne is süssön szemből a nap, a természetes fény az elsődlegesen használt kézzel ellenté-
tes oldalról érkezzen. A mesterséges világítás a helyiségben legyen szórt, a munkaasztalon pedig
irányított. CRT monitorok helyett sugárzásmentes LCD vagy TFT monitorokat használjunk. A le-
hető legnagyobb képfrissítési frekvenciájú monitort használjuk.
A beviteli eszközök:::
A billentyűzet használat együtt jár a kar, a váll a nyak és a törzs izmainak folyamatos aktivitásával
a testhelyzet fenntartása miatt. Az egér viszont egyoldali vállcsavarodással és hajlítással jár. Ezért
az egérhasználat növeli a váll és a nyak mozgásszervi rendellenességeinek kialakulási kockázatát.
A beviteli eszközök helyes elhelyezése különböző lehet attól függően, hogy a munkavégzés során
a billentyűzet, vagy az egér használat a meghatározóbb. Billentyűzet és egér tartós használatakor
szükséges az alkar megtámasztása, ezért a kihúzható billentyűzettartók alkalmazása ilyen munka-
helyen nem javasolt.
A billentyűzet dőlésszöge 0-25 fok közötti; rossz kéztartás (pl. dőlésszög, kényelmetlen elrendezés
miatt) ínhüvelygyulladáshoz vezet. A billentyűzet és az egér elé csuklótámasz helyezhető. Alkal-
mazhatók speciális ergonomikus alternatív beviteli eszközök is (pl. trackball).
A munkaasztal::3
A munkaasztal méretét és kialakítását úgy kell meghatározni, hogy elég hely legyen a hardver
eszközök és az iratok rugalmas elrendezéséhez. Az asztal munkafelületét lehetőség szerint tükrö -
ződés mentes anyagból kell készíteni. Fontos szempont még a kellő lábtér biztosítása és a monitor
helyes elhelyezése is.
A munkaszék::3
Általánosságban elmondható, hogy a jó munkaszék célja, hogy stabilan megtámassza a testet egy
dinamikus pozícióban, amely huzamosabb ideig is kényelmes és fiziológiailag is megfelelő. A
munkaszék kialakítása során ügyelni kell arra, hogy a használat során a vérkeringés a lábszárak -
ban nem csökkenhet, az ülés során felvett testhelyzeteket könnyű legyen fenntartani és megvál-
toztatni is egyaránt. A széknek támasztania kell a gerincet. A szék felületét úgy kell megválaszta -
ni, hogy a súrlódás elegendően nagy legyen ahhoz, hogy a felhasználó nem csúszhasson le a szék-
ről.
A munkaszék kialakítását négy fontos paraméter határozza meg: az ülés magasság (a térdhajlat
talajtól mért magassága), az ülés mélység (a fartól a térdhajlatig tartó távolság), az ülés széles-
ség (a maximális csípőszélesség) és a háttámasz magasság (a középágyéktáji terület magassága
az ülésmagasság felett). Az ülés magasságnak és ülés mélységnek állíthatónak kell lennie, az ülés
szélesség állítás nem követelmény, de célszerű az ésszerű maximális szélességre tervezni.
A számítógépes munkahelyeken javasolt a görgős szék alkalmazása, amely lehetővé teszi a dolgo-
zó számára, hogy a munkafeladat megváltozása esetén könnyedén elmozdulhasson a számítógép-
től. A görgő típusának alkalmazkodnia kell a padló felületéhez, egyúttal a görgőt úgy kell kialakí-
tani, hogy munkaszék nem mozdulhat el könnyen és nem csúszkálhat. Alacsony ellenállású görgő
nem használható kemény padlófelület esetén, elvárható stabilitást az ötgörgős megoldások kínál-
nak.
A háttámasznak bármilyen ülő pozíció mellette biztosítania kell a hát megtámasztását. A háttá -
maszt úgy kell megtervezni, hogy a hát különböző részeit egyidejűleg megtámassza. Különösen a
derék megtámasztása fontos. A háttámasznak a testhelyzet megváltoztatását is követnie kell. A
magasabb háttámasz esetén, amely a vállat is megtámasztja szükséges egy konvexitás a derék tá-
jon, amely fokozatosan kiegyenesedik, vagy konkáv felületbe megy át.
A kartámasz feladata az alkar megtámasztása a munkavégzés során, emellett segíti a felállást és a
leülést is, de minden esetben úgy kell kialakítani, hogy ne zavarja a dolgozót a munkavégzés so-
rán preferált testhelyzetben. Amennyiben mégis zavarja, akkor a kartámasznak állítható magassá-
gúnak kell lennie, vagy teljesen el kell hagyni.
Lehet fontos szerepe a lábtámasznak is, melynek feladata, hogy biztosítsa a természetes lábtartás-
nak leginkább megfelelő szöget a lábszár és a lábfej között.
Térkövetelmények
Egy helységet akkor érzünk kényelmesnek, ha szélessége és hosszúsága is meghaladja a 2,8 m-t.
2,8 m alatt kicsinek és szűkösnek érezzük. A méretek meghatározásakor használt ember-modell az
embert 170 cm magas 40 cm átmérőjű hengernek tekinti.
Az 1,2 m-es személyes zóna úgy értelmezhető, hogy ez egy hengerként vesz bennünket körül és ez
a henger a fejünk fölött is tart 1,2 m magasan. Így a minimális belmagassági méret 2,9 m-re adó-
dik. Ahol a belmagasság ennél kisebb, ott lehetséges, hogy a személyes zóna állandóan sérülése
miatt a munkahelyet a dolgozók jó része kényelmetlennek fogja érezni. A belmagasság azért kriti-
kus pontja egy munkahelynek, mert állandó stressz forrás és nem is lehet változtatni rajta, vagy
az általa kiváltott hatás nem kompenzálható.
Egy folyosón haladva akkor érezzük biztonságban magunkat, ha az intim zónánk biztosított, vagy-
is a folyosó minimális szélessége 1,3 m. (Tehát az intim zóna kb. 45 cm.)
A kényelmes elérhetőség zónája az a terület, ahova az ülés pozíció megváltoztatása nélkül nyúj-
tott karral el tudunk érni. Ezen belül meghatározható egy optimális zóna is.
A munkavégzés szempontjából fontos tényező lehet a látótér is, tehát a környezet azon része, me-
lyet az előretekintő ember oldalpillantás nélkül képes befogni.
Világítás
Törekedjünk a természetes megvilágításra (15-20% ablakfelület), ugyanakkor biztosítsuk annak
szabályozhatóságát (redőny, függöny), illetve ügyeljünk a megvilágítás irányára is.
Mesterséges megvilágítás esetén a direkt megvilágítás legyen ernyőzött, három irányban állítható
és rögzíthető, de alapvilágításként alkalmazzunk inkább indirekt világítást (árnyéktól és káprázás-
tól mentes).
Különösen fárasztó és megterhelő lehet a direkt fényforrás folyamatos vibrálása, s a becsillanó fe-
lületek is kerülendők.
Szoftver-ergonómia:
A szoftver tervezése, kiválasztása, bevezetése és módosítása, a képernyős munkafeladatok megter-
vezése sokféle szempontot kell figyelembe vennie a szoftver tervezőinek.
A szoftver elsősorban feleljen meg a feladatnak, ezen kívül legyen könnyen használható és szük-
ség esetén a számítógép-kezelő ismeret- és tapasztalatszintjéhez igazítható.
A szoftver biztosítson „barátságos” felületet, legyen jól dokumentált (könnyen visszakereshető re-
ferenciatáblák, interaktív súgók, stb.), keltsen megfelelő komfortérzetet, csökkentse a helytelen
adatbevitelből, kezelésből eredő hibák valószínűségét, biztosítsa a szolgáltatások teljes körű fel-
használását, legyen megbízható (feladat „tökéletes” ellátása, az illetéktelen felhasználás kizárása),
könnyen kezelhető (áttekinthetőség, súgók, egyéni beállítások), tegye lehetővé a felhasználóbarát
adatbevitelt (alapértelmezés felajánlása, ellenőrző szűrők, ismétlődések kizárása, jó összesítés
megjelenítés), legyen könnyen karbantartható és továbbfejleszthető (makrók, programozás), a
program alkalmazkodjon a felhasználói szokásokhoz – pl. a menükben a felhasználó által gyakran
használt elemek jelennek meg elsődlegesen).
Az elvárások közé tartozik a teljes körű nyelvi támogatás biztosítása is (betűk helyes megjeleníté-
se a képernyőn és nyomtatásban, helyesírás ellenőrzés, adott nyelvű kezelőfelület, súgó, doku -
mentáció és hibaüzenetek).
Akadálymentesítés
Az 1998. évi XXVI. törvény 5.§ (1) bekezdése értelmében a fogyatékos személynek joga van a szá -
mára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre.
Mozgássérült személy esetén ide tartozik az akadálymentes parkoló, bejárat, mosdó, valamint az
ezeket összekötő útvonal biztosítása, a szintkülönbségek legfeljebb 5%os rámpával, függőleges sze-
mélyemelő berendezéssel, lifttel való áthidalása, kapcsolók elérhető (~1 m) magasságban való elhe-
lyezése, küszöb nélküli, széles ajtók használata, speciális adatbeviteli eszközök – a sérülés fokától
függően.
Gyengén látók és vakok esetén a tapintható, vagy a megszokottnál nagyobb betűméretű írásos in -
formáció, a közlekedési útvonalakon a be és lelógó akadálymentesség, hangjelzésének. Léteznek
már speciálisan vakok és gyengén látók részére tervezett PC-hez kapcsolható perifériák, speciális
szoftverek;
Web-oldalak vakbarát nézete a képi információkat szöveges információkkal helyettesíti, biztosítja
az áttekinthetőséget, a könnyű navigációt az oldalon, használja a címfokozatokat, kerüli a sor-
folytonos táblázatokat.
Veszélyforrások : :
Az intenzív számítógépes munka során időnként előfordulhatnak egészségügyi panaszok. Általában a kéz,
a mozgás-szervi, a szem, a látásromlást előidéző tényezők, valamint a pszichés (mentális) problémái kerül-
nek előtérbe. A problémák megjelenését a megfelelően kialakított munkakörnyezet kialakításával megelőz-
hetjük. Az egészségi kockázat megelőzése a munkáltató feladata.

A monotonitás, merev testtartás, feszült figyelem következménye lehet izom-, hát-, nyaktájéki
fájdalom, izomgörcs, vérkeringési zavar, illetve szívfájdalom. A káros hatások elleni védekezés-
ként 50 percenként 10 perc szünetet tartva rendszeres mozgást végezhetünk, illetve ha van rá le-
hetőség, munkánkat úgy szervezzük, hogy változó jellegű tevékenységet végezzünk. Az egészség-
ügyi minisztériumi rendelet 6 órában maximalizálja a képernyőfigyelés idejét.
Billentyűzet és egér használata : : kritikus a testtartásra, ínhüvelygyulladást, vérkeringési zava-
rokat okozhat a nem megfelelő beállítás. Ez fokozottan jelentkezik a hordozható gépek nem teljes
méretű billentyűzetén. A probléma oka: a hagyományos billentyűzet használatakor az emberek 5
fokot előredőlnek. Igyekezzünk minimalizálni a billentyű- és egérhasználatot (gyorsbillentyűk,
makrók), rendszeresen mozgassuk végtagjainkat. Az ergonomikus billentyűk (íveltek, középen
kettényithatók és tetszőleges szögben állíthatóak) képesek a testtartás megváltoztatására (15 fok
hátrahajlás), viszont hatékony használatukhoz két kézzel kell megtanulni gépelni.
Egér használatakor a karunk az asztalon pihenjen, és csak a csuklónk mozogjon. Az egérmozgató
szoftvert úgy célszerű beállítani, hogy az egér 5x5 cm-es mozgása lefedje a képernyőt.
Képernyő::: manapság már kezdenek kimenni a divatból a katódsugárcsöves készülékek. Célszerű
nagyobb frekvenciájú (képernyőfrissítés) monitort használni, mivel a villogás fárasztja a szemet. A
munkáltató köteles a munkavállaló látásának vizsgálatát biztosítani, őt szükség szerint, de leg-
alább kétévente látásvizsgálatra elküldeni, valamint munkavállalót köteles ellátni a minimá-
lisan szükséges, a képernyő előtti munkavégzéshez éleslátást biztosító szemüveggel.
Nyomtatók : : a zajterhelés miatt, nem célszerű egy központi nyomtató mellett dolgozni. Lézer-
nyomtatók esetén szempont lehet az alacsony ózonkibocsátás is.
A számítógép elsősorban fizikai hatások útján okozhat károsodásokat, de az idegrendszerre gya-
korolt hatása is számottevő. A számítógépes játékokat rendszeresen sok ideig játszó emberekben
függőség alakulhat ki (játékszenvedély). Ugyanez jelentkezhet szörfölés, chatelés vonatkozásában
is. Az interneten könnyen elérhető gyerekekre káros dolog, pl. erotikus tartalmak… Védekezés:
önkontroll, szülői odafigyelés, iskolai nevelés.
A laptop sajátos konstrukciója, kialakítása miatt nem alkalmas folyamatos munkára, mivel hasz-
nálata több ergonómiai problémát is felvet:
• a billentyűzet és a képernyő egymástól függetlenül nem állítható be, nem mozgatható
• a képernyő szemtől való távolsága és megfelelő dőlésszöge nem állítható be
• a kéz, a csukló alátámasztása nem biztosított.

3.1. Operációs rendszer és főbb feladatai

Operációs rendszerek
(Ajánlott olvasmány: https://prog.hu/cikkek/861/az-operacios-rendszer-es-a-kernel)
A számítástechnikában operációs rendszernek (rövidítése gyakran OS az operating system an-
gol forma alapján) nevezzük azt a nélkülözhetetlen alap szoftvert, mely
• közvetlenül kezeli a hardvert,
• egységes környezetet biztosít a számítógépen futtatandó alkalmazásoknak (például szöveg-
szerkesztők, játékok stb.).
• lehetővé teszi a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt
Az operációs rendszer tehát magasabb absztrakciós szintet biztosító illesztőfelület a hardver, a fel-
használói programok (alkalmazások), és a felhasználó között (VM koncepció). Másképp megköze-
lítve az operációs rendszer kezeli a hardver, szoftver és humán erőforrásokat, szabályozza ezek
hozzáférését.
Az operációs rendszer a számítógép indulásakor ((bootolás) azonnal betöltődik a számítógép me-
móriájába: nélküle a gép – még ha fizikailag hibátlan is – működésképtelen.
Pontosabban ey számítógép működéséhez nem feltétlenül szükséges operációs rendszer és annak magja3 az eyes progra -
mok közvetlenül betölthetőek és használhatóak a „csupasz vason”, feltéve, hoy a programozó vállalja azt, hoy mindent
közvetlenül, operációs rendszeri segítség nélkül fog kezelni. A kezdeti számítógépek esetén ez volt a normális működési
mód3 minden eyes új program elindításához a gépet újra kellett indítani. Az idő előrehaladtával apró segédprogramok,
rutinok állandósulni kezdtek, azokat több programhoz is használták, és kialakultak azok a szokásos programrészek, me-
lyeket újraindítás után újra használni szerettek volna, mint például eyes betöltő (indító, boot) programok vay hibakere-
sők. Ezekből alakultak ki a kezdeti operációs rendszerek.

Az operációs rendszer tölti be a számítógép működéséhez szükséges programokat, vezérli, össze-

hangolja, ellenőrzi a programok működését. Az operációs rendszer általában semmilyen, a felhasz-
náló számára közvetlenül hasznos feladatot (szövegszerkesztés, könyvelés stb.) nem végez, hanem
lehetővé teszi az ilyen feladatokat ellátó, felhasználói programok futtatását. Az operációs rendszer
feladata az, hogy az ember és számítógép közötti kommunikációt biztosítsa, a számítógép erőfor-
rásait sokoldalúan, gazdaságosan és a lehető legoptimálisabban kihasználja, illetve a számítógép
működését ellenőrizze és vezérelje; kezeli a gép különböző perifériáit – monitor, floppy, harddisk,
nyomtató stb. – és végrehajtja a neki szóló parancsokat.
Az operációs rendszereket többféle szempont szerint csoportosíthatjuk:
Kezelő felület szerint
• szöveges (Például: MS DOS, UNIX, Linux)
• grafikus (Windows 95, Windows NT, OS/2, UNIX, Linux)
A felhasználók száma szerint
• egyfelhasználós – Single user (Például: MS DOS)
• többfelhasználós – Multiuser (NetWare, UNIX, Linux, Windows XP, Windows Vista)
Az egy időben futtatható programok száma szerint:
• monoprogramozott (MS DOS)
• multiprogramozott – multitask (Windows, UNIX)

Felépítés
Az operációs rendszer fogalmát nemigen tudjuk pontosan meghatározni, különböző irányzatok
más-más „szigorúsággal” állnak a kérdéshez. Abban mindenki egyetért, hogy az operációs rend-
szer része a mag (kernel), vagyis az a program, amely feltétlenül szükséges a gép működéséhez
és amely közvetlenül vezérli azt. A másik véglet szerint az operációs rendszerbe tartoznak azok a
– tulajdonképpen felhasználói – rendszerprogramok (system program) is, amelyek a gép általános
felhasználását segítik, például a fordítók, szövegszerkesztők, parancsértelmező.
Az operációs rendszerek egy lehetséges felosztása:
• a rendszermag (a kernel) amely közvetlen kapcsolatban áll a hardverrel
• a felhasználói felület (a shell, amely lehet grafikus felület (gui), vagy szöveges parancsértel-
mező)
• alacsony szintű segédprogramok (karbantartó-, fordító programok…)
• programozói API (Application Programming Interface, felhasználói program interfész, Al-
kalmazásprogramozói csatoló) – Szabványos és jól dokumentált függvények és eljárások
halmaza, amiket a programozó a szoftver és hardver vezérlésére használhat.
A kernel
Az operációs rendszerek meghatározó, központi része, amely a legalapvetőbb be-/kiviteli és IPC
(inter-process communication – különálló folyamatok közti adatcsere) funkciókat foglalja magá-
ban. Feladatai közé tartozik többek között a ki- és bemeneti eszközök kezelése, a memória-hozzá-
férés biztosítása, a processzor ütemezése (időosztás), háttértárak kezelése, a fájlrendeszerek keze-
lése…
A kerneleket kiépítettségük alapján több csoportba szokták sorolni
• monolitikus (makro) kernel
• moduláris (réteges) makro kernel
• hibrid kernel
• mikrokernel
• exokernel

Monolitikus kernel
A monolitikus kernel egy minden funkciót egyetlen, megbonthatatlan egységet képező modulban
megvalósító rendszermag.
A monolitikus makro kernelek tehát egyetlen óriási bináris állományt alkotnak. Ez a szervezési
mód egyike a legősibb struktúráknak. Előnye, hogy nagyon gyors, mert belsejében – amit kernel
space-nek is neveznek – minden közvetlenül hozzáfér mindenhez. Hátránya, hogy nem – vagy
csak kis mértékben, esetleg túlságosan költségesen – valósít meg védelmet a különböző funkciók
között, mert belsejében minden közvetlenül hozzáfér mindehhez, emellett hátránya még, hogy
nem elég rugalmas, mert az egész kernelt csak egyben lehet cserélni.
A monolitikus kernelek mikro és vegyes jellegű társaiknál jóval nagyobb teljesítményt nyújthat-
nak, azonban bővítésük és módosításuk kizárólag a teljes rendszermag újrafordításával lehetséges.
Ezen kívül a kernel bármelyik részében bekövetkező hiba a teljes rendszert veszélyezteti, ami mi-
att stabilitásuk is jóval elmarad mikrokernel-jellegű társaiké mögött.
A monolitikus architektúra legjelesebb képviselői a régebbi Unix és Linux operációs rendszerek.

Moduláris kernel
A monolitikus kernelek problémáin próbáltak javítani a monolitikus kernelek modulárissá tételé-
vel. Ekkor a kernel bizonyos részeit fizikailag és logikai különválasztjuk egymástól, és az így ke-
letkezett modulokat – melyek többnyire meghajtó programok (driver) – futási időben be lehet töl-
teni a memóriába vagy el lehet távolítani őket onnan. Memória- és méretspóroló megoldás – mely
nagyon életképesnek bizonyult az idők során – bár még mindig nem ad akkora rugalmasságot,
mint egy mikrokernel.
Ebbe a csoportba tartoznak a mai Linux kernelek.

Hibrid kernelek
A hibrid kernelek alapjában véve olyan mikrokernelek, amelyekben néhány „nem létfontosságú”
kódrészletet átmozgattak a felhasználói szintről (userspace) a kernel szintre (kernelspace) azért,
hogy az kevesebb absztrakciót használva, gyorsabban fusson.
Néhányan összetévesztik a „hibrid kerneleket” az olyan monolitikus kernelekkel, amik indulásuk
után modulokat képesek betölteni. Ez helytelen: a „hibrid” kifejezés utal arra, hogy a kérdéses
kernelnek mind a monolitikus, mind a mikrokernelek elveit és mechanizmusait alkalmazza; külö-
nösen az üzenetcserét (message passing) és a „nem létfontosságú” kódok felhasználói szintre való
áthelyezését amellett, hogy néhány ilyen kód teljesítményi okokból a kernelmagba kerül.
A hibrid kernel tehát a monolitikus és a mikrokernel előnyeit ötvöző architektúra, amely a telje-
sítmény szempontjából kritikus funkciókat – monolitikus társaikhoz hasonlóan – egyetlen egy-
ségben ötvözi, miközben másokat – a mikrokernelekhez hasonlóan – különálló modulokra hagy.
Egyes nézetek szerint a vegyes kernelek az arany középutat jelentik a teljesítmény és a biztonság
között, hiszen a mikrokernelekhez hasonlóan dinamikusan – akár futás közben – bővíthetőek, mi-
közben teljesítményük a monolitikus kernelekéhez közelít.
Ilyen a Windows NT, XP, Vista, BeOS, ReactOS.

Mikrokernel
Mikrokernel esetén a rendszermag csak a legalapvetőbb feladatokat végzi: megszakítások kezelé-
se, ütemezés, üzenetkezelés. A többi feladatot (például memóriakezelő, fájlkezelő, megjelenítéske-
zelő) felhasználói szintű (user space) modulok valósítják meg.
A mikrokernel tehát minimalista megközelítést alkalmazó rendszermag, amely kizárólag a folya-
matok betöltéséhez és a közöttük történő kommunikációhoz szükséges legalapvetőbb funkciókat
foglalja magában, minden más feladat (pl. eszközök kezelése, memóriamendzsment, stb.) megvaló-
sítását pedig különálló rendszerfolyamatokra bízza.
A mikrokernel-alapú rendszerek igen biztonságos és stabil működést biztosítanak, azonban csak
speciális környezetekben használják őket, mert teljesítményük – a sok IPC-többlet miatt – jóval
elmarad monolitikus, illetve vegyes társaikénál. (Minix, AmigaOS, QNX, GNU Hurd).
A mikrokerneles felépítés másik előnye, hogy a komponenseknek, moduloknak nem kell feltétle-
nül egyetlen számítógépen elhelyezkedni, sem pedig a moduloknak erről konkrétan tudniuk! Tö-
kéletesen kialakítható ezen a módon egy elosztott rendszer (distributed system). A kernelt analóg
módszerrel szét tudjuk osztani több processzoron is, mint különösebb erőfeszítés nélkül – egyedül
csak a mikrokernelt kell felkészíteni erre, a szervereket nem.

Exokernel
A „virtuális hardver”, mint kernelkoncepció lényege, hogy a felhasználói és a rendszerprogramok
számára a processzor utasításkészletének kiterjesztésével a kernel egy virtuális gépet jelenít meg.
Mind a felhasználói, mind a rendszerprogramok futásuk során tehát egyrészt a processzor utasí-
táskészletét (eltekintve a privilegizált utasításoktól), másrészt a kernel által nyújtott, rendszerhí-
vással elérhető műveleteket használhatják. A rendszerben egyetlen kernel és több aktív program
van jelen, a programok tehát mind a valódi processzort, mind a kernelt közösen, megosztottan
használják. Ez azt jelenti, hogy nem csak a valódi processzort, hanem a kernelt is multiprogramo-
zottan kell használni, azaz a processzor állapotának elmentéséhez hasonlóan a kernel állapotát is
menteni kell, amikor egyik programról a másik futtatására vált át a rendszer. Az IBM kutatóinak
ötlete volt, hogy a kernel alatt elhelyezkedő rétegbe olyan funkció kerüljön, amelyik egyszerűen a
fizikai eszközök megosztott használatára ad lehetőséget, nem kiterjesztett, hanem pontosan a fizi-
kai processzorral és eszközökkel azonos felületen. Így minden felhasználó egy saját virtuális hard-
vert lát, amelyen elvileg tetszőleges kernelt, operációs rendszert futtathat (általában egyfelhaszná-
lós, interaktív üzemmódban) A megoldást először az IBM 360/67-es számítógépre dolgozták ki
(1970), kereskedelmi forgalomba pedig az IBM VM/370 operációs rendszerben került (1979). A vir -
tuális hardver gondolatának továbbvitele napjainkban ismét népszerű. A felhalmozódott szoftver-
kincs felhasználásának egyik problémája a hardver-kompatibilitás hiánya. Ezen is segíthet a
virtuális hardver vagy hardveremuláció. Jellegzetes példák a Sun és DEC processzorain futó ope-
rációs rendszerek virtuális Intel CPU-ja, az Apple Macintosh virtuális Motorola 681000 processzo-
ra. A JAVA-programok kompatibilitásának kulcsa ugyancsak a JVM (Java Virtual Machine) virtuá-
lis gép, amelyik bájtkód szinten definiált utasításkészletet képes végrehajtani.
MIT (Massachusetts Institute of Technology) kutatóinak exokernelkoncepciója (1995) a legalsó
szintre helyezi a hardver multiplexelésének feladatát, és az egyes felhasználóknak a kívánt hard-
ver-erőforrásokhoz biztonságos, védett hozzáférést nyújt. Ez a szint azonban semmiféle további
kiterjesztett funkciót nem valósít meg a hardverhez képest.
A felhasználók így a rendszerben a valódi gép egy változatát kapják meg, és az erőforrások egy
részét. A legalsó a kernel módban futó exokernel. Ő rendeli hozzá az erőforrásokat a virtuális gé-
pekhez, majd biztosítja, hogy azok ne tudják használni egymásét. Hasonlóan a VM/370-hez, a vir-
tuális gépeken tetszőleges operációs rendszer futhat.
Létrejött tehát egy könnyen kezelhető kiterjesztett gép. A rendszer alapja a virtuális gép-monitor,
amely közvetlenül a hardveren fut, és a virtuális gépeket futtatja: ezek viszont még nem kiterjesz -
tett gépek, hanem a hardver pontos másolatai, annak minden elemével együtt. Az időosztás tehát
úgy születik meg, hogy ezeken a virtuális gépeken futtattak különböző operációs rendszereket,
melyek lehetnek kötegeltek (IBM OS/360), vagy egyfelhasználós interaktív rendszerek (CMS).
Az exokernelek (vagy rendszer rutinkönyvtárak) nem biztosítanak absztrakciókat vagy állandó
rendszermagot, hanem egy programokban használható rutinkönyvtárból állnak, ami a hardver
közvetlen vagy közvetett elérését biztosítja.
Az exokernelek radikálisan új megközelítést jelentenek, és az eredmény egy nagyon kis méretű
rendszermag. Gyakorlatilag a programozó tudja eldönteni, hogy a kernel mely részeit kívánja al-
kalmazni, és így a lehető legpontosabban szabályozhatja a hardver hozzáférések módját, és nem
alkalmaz olyan rendszermag–részeket, melyekre nincs szüksége.
Sok minirendszer (telefonok, videók, digitális műholdvevők stb.) exokernelt használ.

Felhasználói kezelőfelület
Az operációs rendszer többféle felhasználói kezelőfelületet biztosíthat. A kezelőfelületek köre má-
ra két nagy csoportra szűkült le:
Parancssoros kezelőfelület::: Jellemzője, hogy használata szaktudást igényel, viszont kis erőfor-
rás igényű és bizonyos feladatok elvégzésére nagyon hatékony lehet. Tipikus beviteli eszköze a
billentyűzet. Parancssoros üzemmódban a felhasználó a készenléti jel (prompt) megjelenése után a
billentyűzet segítségével parancsokat gépelhet be, majd ezeket az <ENTER> gomb megnyomásá-
val elküldheti a parancsértelmezőnek, ami a kért utasításokat megpróbálja végrehajtani. A végre-
hajtás után, vagy sikertelen végrehajtás esetén a hibaüzenetek kiírása után a felhasználó vissza-
kapja a készenléti jelet, hogy új parancsokat adhasson ki. Egy parancssor tipikusan három össze-
tevőt tartalmaz: a parancs nevét, a működést befolyásoló, pontosító kapcsolókat és a paramétere -
ket, amikre vonatkozik a parancs. Pl: „ cp -r /tmp/mappa /home/gipszj” parancssorban a
parancs a „cp” (copy – fájl/könyvtár másolása), a „-r” egy kapcsoló (recursive – másolás az al-
könyvtárakkal együtt), míg a paraméterek a „ /tmp/mappa” és a „/home/gipszj” (melyik
könyvtárat és hova másoljuk).

Állományrendszerek
Vírusok, károkozók – biztonság
A vírus klasszikus értelemben olyan program mely

• nem szándékoltan kerül a rendszer memóriájába, illetve háttértárára

• önmagát reprodukálni képes (önmaga másolására, többszörözésére képes)

• más programok megfertőzésével terjed

Ezen kívül a vírusoknak lehetnek egyéb kártékony (destruktív) képességeik, hatásaik. Egy vírus
életciklusa általában két szakaszra bomlik: a lappangás, szaporodás időszakára, és az aktiválódás,
károkozás időszakára.
Tágabb értelemben a köznyelv vírusnak nevez mindenféle károkozó szoftvert akkor is, ha a fenti
tulajdonságok nem mindegyikével rendelkezik. E károkozókat a szakirodalom malware
(malicious software) néven emlegeti, s több csoportba sorolja:

• Bootvírusok – a merevlemez boot-szektorába ágyazódnak, így az operációs-rendszer

betöltése előtt a memóriába kerülnek, ezért detektálásuk és irtásuk nehéz, csak alternatív
boot-eszköz használatával végezhető el megbízhatóan.

• Programvírusok – általában .COM, illetve .EXE állományokba ágyazódnak és ezek

elindításakor kerülnek a memóriába, ahol aktiválódva újabb állományokat,
programfájlokat fertőznek meg. Vannak olyan változatok, melyek megőrzik a
megfertőzött állomány eredeti tartalmát, ebben az esetben a vírusirtó programoknak van
lehetősége az eltávolításra, helyreállításra, más típusok viszont felülírják a megfertőzött
állományt, ilyenkor az adott állományt nem lehet helyreállítani, csak karanténba
zárhatjuk, vagy törölhetjük őket.

• Makrovírusok – szöveges dokumentumok, táblázatok makró lehetőségeit használják ki,

leginkább a Microsoft Office különböző változatai által létrehozott állományokat fertőznek.
A makró nyelvek egyszerű programozási nyelvek, melyek más alkalmazások ismétlődő
feladatainak automatizálására lettek beépítve a különböző alkalmazásokba. Egy
állományhoz kapcsolódó makró általában az állomány megnyitásakor lefut – ezt
lehetőséget használják ki a makrovírusok.

• Férgek (Worm/I-Worm)– hálózaton, interneten keresztül terjedő kártevők. Önmaga

reprodukálásával terjed, általában nem írja magát más programokhoz mint a hagyományos
vírusok. Leggyakrabban e-mail útján, hálózati megosztásokon keresztül, illetve fájlcserélő
szolgáltatásokon keresztül szaporodik, de kihasználhat ismert biztonsági réseket más
 hálózati szolgáltatásokban is.
• Trójai programok – első pillantásra hasznosnak tűnő alkalmazás, amely „nem
dokumentált funkciókkal”, kártékony kódokkal rendelkezik. Általában ezek a programok
nem reprodukálják magukat, de sokféle kárt tehetnek, például fájlokat törölhetnek, adatok
után kutathatnak a gépünkön, backdoor funkcióval rendelkezhetnek, keyloggert
futtathatnak, integrálhatják gépünket egy botnet hálózatba.

• Kémprogram (Spyware) – interneten terjedő számítógépes program, amelynek célja,

hogy megszerezze a megfertőzött számítógép felhasználójának személyazonosítóját, banki
adatait, jelszavait, vagy más személyes adatát.

• Zsarolóprogram (ransomware) – olyan szoftver, ami fenyegetéssel próbál pénzt

kicsikarni a felhasználótól, például azáltal, hogy használhatatlanná teszi a számítógépet,
vagy elérhetetlenné teszi a rajta lévő adatokat.

• Reklámprogram (adware) – nem feltétlen kártékony program, mely célja, hogy valamely
terméket (legtöbbször szoftvert), vagy céget reklámozzon. Gépünkre kerülhet teljesen
legálisan, például valamilyen más szoftver ingyenes használatáért, vagy figyelmetlenségre
alapozva (egy másik szoftver telepítőjének eldugott opciójaként), vagy tudtunk és
jóváhagyásunk nélkül. Sok esetben képprogramként is működhet a megszerzett
információkat üzleti célokra használva.

• Backdoor – hátsó kapu, olyan program, ami hozzáférést enged valamilyen távoli rendszer,
személy számára a gépünkön. A backdoor terjesztőjének lehetősége nyílik a számítógépen
tárolt adatokhoz való hozzáférésre, a megfigyelheti a felhasználók tevékenységét,
lehallgathatja kommunikációjukat, használhatja a gép erőforrásait…

• Keylogger – billentyűzet figyelő alkalmazás, ami képes feljegyezni a felhasználók

billentyű-leütéseit, akár a begépelt jelszavakat, kódokat. Általában valamilyen backdoor
programmal együttműködve juttatja el a rögzített billentyűleütések sorát a terjesztőjéhez.

• Rootkit – a rendszerben láthatatlanul megbúvó, a támadónak emelt jogokat biztosító

szoftver eszköz.

Vírusvédelem
- felhasználói magatartás – megbízható források, karbantartott rendszer, szoftverek…
- víruskereső, vírusirtó, vírus-pajzs (rezidens program), hálózati védelem (tűzfal)
- beérkező levelek, letöltött állományok, adathordozók ellenőrzése
- biztonsági mentések

Hálózatok, hálózati protokollok

A hálózati protokollok feladata, hogy elfedje a hardver-megvalósítások közötti különbséget, bizto-
sítsa a hálózatba kapcsolt eszközök egyértelmű azonosítását, címzését, s adjon megoldást az adat-
csomagok egyik csomóponttól másik csomópontba való célbajuttatására.
Az alapvető hálózati protokollok közt mára egyeduralkodóvá vált TCP/IP mellett léteznek más há-
lózati protokollok is (pl. IPX, NetBeui), illetve léteznek ezekre épülő, magasabb szintű, különböző
szolgáltatásokhoz köthető protokollok is (HTTP, FTP, SMTP, POP3, IMAP…)

TCP/IP
A TCP/IP alaprétegét az IP protokoll adja. Ez biztosítja a csomópontok egyértelmű címezhetősé-
gét, az adatcsomagok célba jutásának mechanizmusát (routing), beleértve például a beérkező cso-
magok helyes sorrendbe állítását és sok egyéb kapcsolódó kérdést.
Az IPv4 protokoll csomópontok az azonosítását egy 4 byte-os, tehát 32 bites szám, az IP cím végzi.
Az IP címet általában négy, egymástól pontokkal elválasztott decimális számértékkel szokás meg-
adni, például 192.168.1.1. Az IP cím minden esetben két részre tagolódik: első bitjei egy hálózatot,
további bitjei pedig a hálózaton belül egy csomópontot (node) azonosítanak. Különböző méretű
hálózatok esetén a két rész határa más-más helyen lehet: előfordulhat például, hogy 16-16 bit jut a
két részre, de az is lehet, hogy egy IP címből 27 bit azonosítja a hálózatot és csak 3 a benne lévő
gépeket. Ennek a határnak a kijelölésére szolgál a hálózati maszk, melynek 32 bitjéből az elsők
csupa 1, majd az ezt követő bitek csupa 0 értékűek. A hálózati maszkot is leggyakrabban byte-
onként, decimálisan, pontokkal elválasztva szokták megadni, de elfogadott az az egyszerűsített
forma is, melyben az IP cím után, tőle per-jellel elválasztva az 1-es bitek számát adjuk meg, pl.:
192.168.54.14/22. A váltás helye jelöli ki az IP cím két részének határvonalát:

IP cím (decimális): 192.168.54.14

IP cím (bináris): 11000000.10101000.00110110.00001110
Hálózati maszk (decimális): 255.255.252.0
Hálózati maszk (bináris): 11111111.11111111.11111100.00000000
bitenkénti és művelet : ----------------------------------------------------------------------------
Hálózati cím (bináris): 11000000.10101000.00110100.00000000
Hálózati cím (decimális): 192.168.52.0
Broadcast cím (bináris): 11000000.10101000.00110111.11111111
Broadcast cím (decimális): 192.168.55.255

Az IP cím és a hálózati maszk (network mask) bitenkénti konjunkciójával kapjuk a hálózati címet
(network address). A hálózati cím alapján tudjuk eldönteni egy másik IP címről (címzett), hogy az a
mi alhálózatunkba tartozik-e, tehát közvetlenül elérhető-e. Ha nem, akkor az adatcsomagot az há-
lózati átjáróhoz (gateway) kell továbbítanunk, aki gondoskodik majd az adatcsomag továbbításáról
a hálózati útválasztókon (router) keresztül. A broadcast cím az adott alhálózaton elérhető címtarto-
mány legmagasabb címe, melyet üzenetszórásra, tehát az összes hálózatba kapcsolt gép egyidejű
megszólítására használunk.
Az IP (Internet Protocol) csomagkapcsolt hálózatot valósít meg az egyes csomópontok között,
azaz nem építi fel a kapcsolatot a forrás és a cél között, hanem minden egyes csomagot külön irá-
nyít (route-ol), hibadetektálást és hibajavítást nem végez, ezeket a funkciókat a magasabb rétegek-
ben elhelyezkedő protokollokra bízza (pl. TCP, UDP).
Az IP-re épülő TCP protokoll (Transmission Control Protocol) megbízható, kapcsolatorientált és
byte-folyamatú adattovábbítást valósít meg, végzi az üzenetek széttördelését, összeállítását, az el-
veszett részek újraadását, az adatcsomagok helyes sorrendjének visszaállítását.
Ezek a magasabb szintű rétegekben elhelyezkedő protokollok teszik lehetővé azt is, hogy az adat-
csomagok nem pusztán két gép között, hanem a két gépen futó különböző alkalmazások között le-
gyenek címezhetők. Ehhez a TCP és az UDP protokoll is a rendeltetési helyekhez portokat rendel,
ami lényegében az alkalmazás címe, egy pozitív, egész szám. Így tehát a forrás IP címe, portszáma
és a cél IP címe és portszáma teszi egyedivé és megkülönböztethetővé a két gép közötti párhuza-
mos hálózati kapcsolatokat. A szervereken az egyes szolgáltatásokhoz fix portszám tartozik, pél-
dául HTTP kapcsolat esetén a 80 porton várja a kéréseket a web-szerver, HTTPS esetén a 443-as
port az alapértelmezett, SSH távoli eléréskor a 22-es portot használjuk, míg a levelező-szerverek
az 25-ös TCP porton fogadják az SMTP kéréseket. A kliens oldalon a portszám egy automatikusan
generált, egyedi számérték lesz.
Az IP címek helyett a gyakorlatban szívesebben használunk tartományneveket (FQDN, Fully Qua-
lified Domain Name). A domain név → IP cím átalakítást a DNS (Domain Name System) végzi. A
tartománynevek hierarchikus rendszerbe vannak szervezve, s minden szintnek saját névszerverei
vannak, melyek ismerik az alattuk levő tartományok névszervereit és a saját tartományuk név-IP
cím megfeleltetéseit. A hierarchia csúcsán a felső szintű domain-nevek (TLD, Top Level Domain)
találhatók, melyek sok esetben országokra (.hu, .ru, .de…), más esetekben tevékenységi területekre
(.com, .org, .edu, .gov, .net, .mil) utalnak. A név további részei egyre szűkülő tartományokat hatá-
roznak meg, míg végül az utolsó egység egy konkrét gépet, vagy szolgáltatást nevet meg (host
név), pl: dylete.vmg.sulinet.hu.
Egy számítógépnek elképzelhető, hogy több neve is van, például olyan esetben, ha többféle szol -
gáltatást is nyújt, de előfordulhat az is, hogy terhelés elosztás céljából több számítógépet (IP-t) is
azonos névvel lehet elérni, ugyanakkor az sem kizárt, hogy egy hálózatba kötött számítógépnek
egyáltalán nincs bejegyzett neve, csak az IP cím ismeretében érhető el.

Adatvédelem
Hardver-eszközök, megoldások
Szoftver eszközök, megoldások
Felhasználói magatartás

7.1 Kommunikáció az interneten

Elektronikus levelezési
Kommunikációs és állományátviteli szolgáltatások
Kommunikációs szolgáltatások
Az Interneten számos kommunikációs szolgáltatással találkozhatunk, számbavételükhöz érdemes
valamilyen rendező elvet, szempontot választani. Ilyen szempont lehet például a kommunikáció-
ban résztvevők száma.
Az internet számtalan tömegkommunikációs szolgáltatást nyújt. Ide sorolhatók az webes hírol-
dalak, portálok, általában a nyilvános weboldalak. De ide tartoznak az online rádió és televízió
adások is, melyeket szintén elérhetünk böngésző programokkal, vagy médialejátszó szoftverekkel.
Míg korábban a tömegkommunikációs eszközök, lehetőségek csak erre szakosodott cégek, szerve-
zetek, szerkesztőségek számára voltak elérhetők, mára bizonyos szolgáltatások segítségével bárki
kaphat teljes nyilvánosságot. Ennek eszközei lehetnek a blogok, video- és képmegosztó szol-
gáltatások, közösségi oldalak. Ezeken az eszközökön megosztott információk lehetnek teljesen
nyilvánosak, de szükség esetén kisebb-nagyobb csoportok számára korlátozhatjuk is a hozzáfé-
rést, ezek tehát egyúttal a csoportos kommunikáció eszközeiként is használhatók.
Bár a tömegkommunikáció jellegzetesen és alapvetően egyirányú kommunikációs forma, a leg-
több ebbe a csoportba sorolható kommunikációs eszközt kiegészíti a visszacsatolásnak, a véle-
ménynyilvánítás, a kommentálásnak valamilyen lehetőségét (like, +1, szöveges megjegyzés…).
Szintén a tömegkommunikáció és a csoportos kommunikáció határterületeként tekinthetünk a fó-
rumokra, melyek általában valamilyen jól meghatározott téma köré szerveződnek, és használatuk
regisztrációhoz kötött, de az előzőektől eltérően többirányú kommunikációra adnak lehetőséget a
csoporton belül. A csoportos kommunikáció egy mára kicsit kisebb népszerűségnek örvendő for-
mája a levelezési lista is, melynek alapvetően háromféle alkalmazási területe terjedt el. Az egyik
egy csoport tagjainak egymás közötti kommunikációját valósítja meg (itt tehát minden tag írhat
levelet és olvashatja a többiek által írt leveleket). Másik alkalmazási terület a hírlevelek, reklámle-
velek küldése (itt egy valaki ír, s a tagok mind olvassák az elküldött információt), míg végül a har-
madik forma, mikor egy listára bárki írhat, s a listatagok olvassák az üzeneteket – ilyenek az ügy -
félszolgálati, support tevékenységet bonyolító címek.
A valós idejű csevegő szolgáltatások is lehetnek a csoportos kommunikáció eszközei, ugyanakkor
lehetőséget biztosítanak a privát, személyes kommunikációra is. A szöveges üzenetküldés mel-
lett kezdeményezhetünk online video- és hanghívásokat is a legtöbb ilyen szoftverrel (Skype,
Messenger, Hangouts…). Szintén alapvetően az interperszonális kapcsolatok körébe sorolható az
e-mail szolgáltatás.

Állományátviteli szolgáltatások
Az Internet legősibb állományátviteli szolgáltatása a kliens-szerver alapú FTP (File Transfer Pro-
tocol) szolgáltatás, mely az Internet kezdeteitől lényegében változatlan formában elérhető. A pro-
tokoll lehetőséget nyújt a távoli kiszolgáló állományainak listázására, könyvtárszerkezetének bejá-
rására, a fájlok le- és feltöltésére. Az egyes műveletek csak a megfelelő jogosultságok birtokában
végezhetők el. Ehhez a szerver felhasználóazonosítást végez (usernév-jelszó párral), vagy nyújthat
úgynevezett anonymous FTP szolgáltatást is, mely azonosítatlan felhasználók számára adhat állo-
mányok letöltésére lehetőséget.
Az FTP egyik gyengéje – ahogy a legtöbb korai időkre visszanyúló protokoll esetén is tapasztal-
hatjuk –, hogy a kommunikációt (beleértve a felhasználóazonosítást) kódolatlanul, lehallgatható
módon végzi. E hiányosságot küszöböli ki az SFTP (Secure File Transfer Protocol), illetve SCP
(Secure Copy), melyek biztonságos, kódolt csatornát használnak.
Az állományátvitel egy teljesen más elven működő lehetőségét jelentik a p2p (peer-to-peer,
egyenrangú) fájlcserélő rendszerek. Legismertebb képviselője enne a csoportnak a BitTorrent
protokoll. A kliensek a fájlokat szeletekben (darabokban) töltik le. Minden csomópont megkeresi a
hiányzó részhez a lehető leggyorsabb kapcsolatot, miközben ő is letöltésre kínálja fel a már letöl-
tött fájldarabokat. A módszer nagyon jól beválik nagyméretű fájloknál, például videók és nagyobb
szoftverek esetében. Ennek az az oka, hogy az ilyen letöltéseknél a szűk keresztmetszetet általában
a szerver sávszélessége jelenti. A BitTorrent esetében minél keresettebb egy fájl, annál többen
vesznek részt az elosztásában, ezáltal az elosztása gyorsabban megtörténik, mintha mindenki egy
központi helyről (szerverről) töltötte volna le. A fájlok darabolásából adódik, hogy a megszakadt
letöltések könnyen folytathatóak.
A fájlátviteli módok közé sorolható a webes megosztás is, mely a HTTP esetleg HTTPS proto-
kollt használva teszi lehetővé az állományok letöltését, így nagyjából az anonymous FTP alternatí-
vájaként tekinthetünk rá.
Legtöbbször szintén webes szolgáltatásként érhetők el az ideiglenes tárhelyek, melyek lehetősé-
get adnak arra, hogy néhány napra elérhetővé tegyünk egy hivatkozás ismeretében nagyobb mé-
retű állományokat mások számára (pl. toldacuccot.hu).
A klasszikus felhő tárhelyek hosszabb távra is lehetőséget adnak az adatok tárolására és mások-
kal való megosztására is (Google Drive, One Drive…).
Kisebb méretű állományok átvitelére alkalmas lehet az állomány levélcsatolmányként való to-
vábbítása is. Ez a megoldás csak a méretre és a fájltípusra vonatkozó megszorítások mellett hasz-
nálható. Sok esetben a csevegő szolgáltatások is adnak lehetőséget állományok átvitelére a cse-
vegésben résztvevő felek között.

WWW – Böngészőprogram
Adatkeresés az interneten
Közösségi oldalak
Elektronikus kereskedelem
Forrás: http://magyarefk.hu/hu/hasznos-tudnivalok/internetes-vasarlas.html
Az internet térnyerése és országhatárokon átívelő jellege a fogyasztók vásárlási szokásaira is érzé-
kelhető hatással van. Az elmúlt években egyre népszerűbbé váltak a virtuális üzletek (más néven:
webáruházak, netboltok, webshopok) a fogyasztók körében, akik egyre többször vásárolnak a ne-
ten, illetve tájékozódnak a különböző ajánlatokról a vásárlás előtt. A bevásárlás egyszerűen és
gyorsan elintézhető a nap bármely órájában, és nemcsak Magyarországról, hanem akár a világ
bármely országából rendelhetünk. Azonban tisztában kell lennünk azzal, hogy az online vásárlás
nemcsak előnyökkel, hanem kockázattal is járhat, amelyeket mindig szem előtt kell tartanunk. A
legfontosabb tudnivaló azonban az, hogy a fogyasztókat az online valóságban is védik a jogszabá -
lyi rendelkezések, azaz a „cyber fogyasztónak” is vannak jogai!
Az internetes (online) szerződések az úgynevezett távollévők között megkötött szerződések köré-
be tartoznak, tehát a szerződés megkötésére nem személyes találkozás során, hanem elektronikus
úton kerül sor. A fogyasztó a monitor előtt ülve, a vállalkozás internetes áruházában az egérrel
történő kattintások vagy e-mail útján rendeli meg a kiválasztott terméket. A virtuális bevásárlás
folyamata az esetek többségében magában foglalja a honlapon történő előzetes regisztrációt, a
honlap kínálatának áttanulmányozását, a termékek kiválasztását és kosárba helyezését, a kosár
tartalmának frissítésének és törlésének lehetőségét, a teljesítési és szállítási feltételek (cím, idő-
pont, egyéb különös feltételek) kiválasztását, valamint a megrendelés elküldését is. A fogyasztó
megrendelése után a szolgáltató köteles arról egy elektronikus visszaigazolást is küldeni.

Előnyök
Az online vásárlás esetén a fogyasztó gyorsan, néhány kattintással, időt és energiát megspórolva,
a munkahelyéről vagy otthonról vásárolhatja meg a kiválasztott árut, az Internet adta végtelen és
határtalan piacból adódóan nagyobb földrajzi távolság ellenére is. Ezen túl az Internet megkönnyí-
ti a mozgásában bármilyen okból (pld: betegség) korlátozott fogyasztók vásárlásait is. Tekintettel
arra, hogy a fogyasztónak nem kell személyesen felkeresnie a kereskedő üzlethelyiségét, nincsen
nyitvatartási időhöz kötve, így a nap 24 órájában bármikor leadhatja rendelését. Olyan termék is
könnyebben beszerezhető, amely a fogyasztó lakóhelyén vagy annak környékén nem kapható, így
a fogyasztó számára elérhető áruválaszték is lényegesen kiszélesedik, továbbá a megrendelt áru
kiszállítása nemcsak a lakóhelyre, hanem a munkahelyre is kérhető. Az interneten fellelhető aján-
latok könnyedén összehasonlíthatóak, így a fogyasztónak lehetősége van a számára legkedvezőbb
feltételekkel (ár, minőség, egyéb kedvezmények) megvásárolni a terméket.
Az online áruházak nem kötelesek a vásárlóik részére nyitva álló, fizikailag is létező üzlethelyi-
séget vagy vevőszolgálatot a fogyasztók esetleges reklamációinak fogadására fenntartani, ezzel
csökkentik a költségeiket.

Kockázatok
A fenti előnyök mellett azonban fontos tudni, hogy az online vásárlásokhoz egyben kockázatok is
kapcsolódhatnak, hiszen a személyes interakciót nélkülöző (hiszen a számítógép előtt ülünk) on-
line ügyletkötés tekintetében adott esetben a fogyasztó elmulasztja vásárlási szándékát átgondol-
ni, megfontolni. A fogyasztó mint laikus, az ügylet nem professzionális szereplője kiszolgáltatot-
tabb helyzetben van, amely egy kettős, a megvásárolni kívánt termék és a vállalkozás személye
tekintetében fennálló információ hiányban nyilvánul meg.
Egyrészt a fogyasztó számára kizárólag a kereskedő által egyoldalúan meghatározott és a honla-
pon közzétett információ áll rendelkezésre a termékről, valamint a fogyasztó nem tudja a terméket
a kezébe venni, felpróbálni, továbbá ellenőrizni, hogy az áruról állított tulajdonságok ténylegesen
megfelelnek-e a valóságnak, az áru minősége megfelelő-e.
A fogyasztó és a kereskedő a termék leszállítása előtt nem találkoznak, ezért kérdéses lehet, hogy
a terméket eladó kereskedő valóban létezik-e, megbízható-e, illetve jogosult-e gazdasági tevékeny-
ség folytatására, rendelkezik-e a tevékenység végzéséhez adott esetben szükséges hatósági enge-
déllyel.
Egészségügyi kockázattal járhat az is, ha a fogyasztó gyógyszert vagy étrend-kiegészítőt vásárol a
neten, valamint szintén előfordulhat, hogy a kereskedők a fogyasztók életére, testi épségére vagy
egészségére veszélyes, a forgalomból kivont vagy a forgalomból visszahívott, ezért jogszerűen
nem értékesíthető termékeiket megpróbálják internetes kereskedelem során értékesíteni. Ezen túl
a felek személyes jelenlétének hiánya miatt fokozott a veszélye a hamis termékek forgalmazásá-
nak is.

A célszerű vásárlói magatartás

A vonatkozó jogszabályok a fogyasztók elektronikus kereskedelembe vetett bizalmának erősítése
és az ismertetett kockázatok csökkentése érdekében részletes tájékoztatási kötelezettséget ró-
nak a webáruház üzemeltetőjére (név (cégnév), cím, székhely, elérhetőség (e-mail cím, telefon -
szám, esetleg fax) és adószám), valamint a fogyasztók számára egy utólagos megfontolási időt
(úgynevezett elállási jogot, a termék visszaküldésének jogát) is biztosítják. Sok kellemetlenségtől
és bosszúságtól óvhatjuk meg magunkat, illetve az esetleges későbbi jogvitákat is megelőzhetjük,
ha különös gondot fordítunk a megbízható, beazonosítható online üzlet kiválasztására, valamint
tisztában vagyunk az elállási jog gyakorlásának részletes feltételeivel is, továbbá kellő távolságtar-
tással viszonyulunk a „túl szép, hogy igaz legyen” akciókhoz és kedvezményekhez. Arról, hogy a
kereskedő valóban létező gazdasági szereplő-e (be van-e jegyezve a cégjegyzékbe), a www.e-ceg-
jegyzek.hu honlapon kaphatunk információt.
A termék megrendelése előtt mindig törekedjünk a lehető legtöbb információ megszerzésére a
kereskedőről és a vásárlás feltételeiről. Olvassuk el alaposan és körültekintően a honlapon hozzá -
férhető általános szerződési feltételeket, hogy azok a későbbiekben ne érjenek minket a megle-
petés erejével. Emellett szintén javasolható, hogy a megrendelés elküldése előtt a honlapon közzé-
tett vásárlási feltételeket mindig mentsük le számítógépünkre és nyomtassuk ki azt, így a ké-
sőbbiekben is bizonyíthatjuk, hogy a vásárlás időpontjában milyen tartalommal volt a tájékoztatás
a honlapon hozzáférhető, amely szintén hozzájárulhat az esetleges későbbi jogviták megelőzésé-
hez.
A kéretlen elektronikus levelek (spamek) elkerülése érdekében javasolt az online megrendelések
lebonyolításához egy ingyenes levelezőprogrammal – akár külön webes vásárlások céljára – létre-
hozott e-mail címet használni. Erre az új e-mail címre kérhetjük a webshop hírlevelének a meg-
küldését is, amely így nem terheli a magáncélú vagy munkahelyi levelezésekhez használt e-mail
címünket.
Javasolt minden webáruházból először egy kisebb értékű (néhány ezer forintos) terméket rendelni.
Így meggyőződhetünk arról, hogy a kereskedő a megrendelt és megfelelő minőségű terméket szál-
lítja-e le, betartja-e a honlapon vállalt szállítási határidőt, a honlapon szereplő eladási árat és szál -
lítási díjat számlázza-e ki részünkre, kapunk-e számlát, magyar nyelvű és érthetően megfogalma-
zott használati-kezelési útmutatót, illetve, tájékoztat-e minket a kereskedő a szállítás előtt vagy a
szállítása során esetlegesen váratlanul felmerülő körülményekről. Természetesen egyetlen rende-
lés megfelelő és szerződésszerű teljesítése nem garantálja a kereskedő megbízhatóságát a jövőbeli
(magasabb összegű) rendelések tekintetében is, azonban az első tapasztalatok leszűrésére alkalmas
lehet. Emellett a webshop megbízhatóságáról az internetes fórumok (kétségbevonhatatlannak nem
tekinthető) hozzászólásainak előzetes átolvasása útján is képet kaphatunk.

Megrendelés, szerződéskötés
A vonatkozó rendelkezések szerint a vállalkozó köteles honlapján a fogyasztókat többek között a
vállalkozás (cég)nevéről és címéről (székhelyéről), és ha azzal rendelkezik, akkor az elektronikus
levelezési címéről, telefonszámáról és faxszámáról, a szerződés tárgyának lényeges jellemzőiről, a
terméknek, illetve szolgáltatásnak az általános forgalmi adót és egyéb kötelező terheket is magá-
ban foglaló áráról (díjáról) és az összes járulékos költségről, (pld: a fuvardíjról, szállítási vagy pos -
taköltségről), továbbá a fizetés, a szállítás vagy a teljesítés egyéb feltételeiről, a vállalkozás panasz-
kezelési módjáról, a kellékszavatosságra, termékszavatosságra vonatkozó jogszabályi kötelezettség
fennállásáról, az értékesítés utáni ügyfélszolgálati és egyéb szolgáltatásokról, a jótállás fennállásá -
ról, annak feltételeiről, a szerződéskötés lépéseiről, valamint a békéltető testülethez fordulás lehe -
tőségéről, az illetékes testület elérhetőségéről is tájékoztatni.
Az új jogszabály az elállási joghoz kapcsolódó tájékoztatási kötelezettséget is kibővítette. Ennek
kapcsán a vállalkozás a szerződéskötést megelőzően köteles a fogyasztót tájékoztatni többek kö-
zött az elállási jog gyakorlásának határidejéről, egyéb feltételeiről, az elállási nyilatkozatminta
használatának lehetőségéről, arról, hogy az elállási jog gyakorlása esetén a termék visszaküldésé-
nek költségét a fogyasztónak kell viselnie, ha a vállalkozás nem vállalta e költség viselését, továb-
bá azokról az esetekről, amikor a fogyasztót nem illeti meg az elállási jog.
Érdemes tudni, hogy a tájékoztatási kötelezettség teljesítésének bizonyítása a vállalkozást terheli.
Amennyiben a vállalkozás nem tett eleget a tájékoztatási követelményeknek és nem tájékoztatta a
fogyasztót a termékért vagy szolgáltatásért fizetendő valamennyi járulékos költségről, akkor a fo -
gyasztó nem köteles megfizetni ezeket a költségeket.
A kereskedő köteles a fogyasztó online megrendelését haladéktalanul, de legkésőbb 48 órán belül
elektronikusan visszaigazolni, ami a gyakorlatban egy automatikus válasz e-mail megküldését
jelenti. Ez az e-mail jellemzően a megrendelés feltételeit (termék neve, ár, szállítási feltételek stb.)
erősíti meg. Ha a visszaigazolás a fogyasztó megrendelésének elküldésétől számított 48 órán belül
nem történik meg, a fogyasztót nem köti a megrendelése. Ez azt is jelenti, hogy, ha például a ke-
reskedő egyáltalán nem küld visszaigazolást a fogyasztó e-mail címére, és a megrendelést követő
több hét elteltével szállítja le a terméket, a fogyasztó nem köteles azt átvenni.
A szerződés akkor jön létre, tehát amely időponttól kezdve abból a felekre nézve jogok és kötele-
zettségek származnak, ha a kereskedő a visszaigazolást követően egy újabb e-mailben (ez a gya-
koribb) vagy például telefonon értesíti a fogyasztót a megrendelés teljesítéséről, a termék postára
adásáról (a futárcégnek való átadásáról) vagy az üzlethelyiségben való átvétel lehetőségéről.
A megrendelő a terméket nem köteles átvenni, amennyiben nem rendeltük meg, vagy az nem a
megrendelttel azonos, esetleg a vételár a visszaigazolttól eltérő.

Fizetés – szerződéskötés
Az általános árfeltüntetési szabályoknak megfelelően a webshopban kínált termékek esetében is a
fogyasztó által ténylegesen fizetendő, bruttó (azaz általános forgalmi adóval növelt) árat kell fel-
tüntetni a honlapon.
A szerződő felek távolságából adódóan a megrendelt termék fogyasztóhoz való eljuttatásának
költségét a szerződő feleknek, jellemzően a fogyasztónak kell viselnie. Ezért különösen fontos,
hogy a megrendelés előtt böngésszük át a honlapot a szállítási költség összege tekintetében, mi-
vel előfordulhat, hogy a webáruház a viszonylag kedvező vételár mellett magas szállítási költséget
számít fel.
Amennyiben európai uniós tagállamból vásárolunk, nem kell a termék után vámot fizetnünk.
Azonban harmadik (nem uniós) országból történő rendelés esetén a szállítási költség mellett adott
esetben vámot is fizetni kell, így e tekintetben a megrendelés előtt mindig tájékozódjunk megfele-
lően.
A gyakorlatban a szállítási költség meghatározása több módon történhet. Az eladó akkor jár el
jogszabályszerűen, ha a mindenkor aktuális postai vagy futárszolgálati díjszabást súlyhatár vagy
darabszám szerint tételesen közzéteszi a honlapján. E megoldáson kívül a szolgáltató rendelési
összeghatártól függően vagy fix átalányként is meghatározhatja a kiszállítás díját. Szintén előfor-
dul, hogy a webes kereskedők marketingcélokból ingyenes kiszállítást ajánlanak potenciális fo-
gyasztóik számára.
A vételár megfizetésének hazánkban jelenleg leggyakoribb és a fogyasztóra nézve legbiztonságo-
sabb módja az utánvétel, hiszen ilyenkor csak a termék átvételekor kell megfizetnünk a termék
vételárát és a kiszállítás költségét. Határon átnyúló vásárlás, négyértékű termékek, külföldről be-
szerzendő áruk vagy egyedi tervezésű és gyártású termékek esetében a kereskedők a vételár elő-
zetes átutalását is kiköthetik. Egyre több áruház kínál online fizetési megoldásokat (dombor-
nyomású bankkártyák, hitelkártyák révén), amelyek többsége a technika jelenlegi állása szerint
adatvédelmi szempontból is biztonságosnak tekinthető. A biztonságot növelhetjük különböző on-
line P2P (person-to-person) pénzküldő rendszerek közbeiktatásával (Skrill (volt Moneybookers),
Neteller, Paypal, Payza (volt AlertPay), Payoneer)

Kiszállítás, átvétel
A termék kiszállítását akár lakóhelyünkre, akár munkahelyünkre kérhetjük. Emellett az üzlethe-
lyiséggel vagy vevőszolgálattal rendelkező webshopok a termék átvételét általában az üzletükben
is biztosítják, amennyiben a termékért a fogyasztó a megadott időintervallum alatt (jellemzően
néhány nap) jelentkezik. Egyes webáruházak további, független árú-átvételi pontokat is felajánl-
hatnak a termék átvételére (pl. Pikk Pakk Pont, PostaPont…).
A szállítási határidő tartamára nincsen jogszabályi előírás, az a termék jellegétől függően né-
hány naptól akár több hétig (például egyedi vagy külföldről rendelet termékek esetén) is terjedhet,
amelyet mindig vegyünk figyelembe a rendelés elküldése előtt. Vegyük figyelembe, hogy a honla-
pon vállalt szállítási határidő az ünnepek előtti időszakban (például karácsony) a megrendelések
számának növekedése miatt akár több nappal is meghosszabbodhat, valamit az esetleges készlethi-
ánnyal is számolnunk kell, ezért adjuk le időben a rendelésünket.
Célszerű megkérni a futárcég alkalmazottját vagy a posta kézbesítőjét, hogy várja meg, amíg a
csomagot felbontjuk és meggyőződünk arról, hogy a termék első ránézésre sértetlen, valamint a
szükséges dokumentumokat (számla, használati-kezelési útmutató) tartalmazza a csomag. Függet-
lenül attól, hogy jelzünk-e valamilyen hibát vagy hiányosságot már a csomag kibontásánál, ez
nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem tehetünk minőségi kifogást a kereskedő felé. A szava-
tossági és minőségi kifogások megtételére az általános kifogásközlési és elévülési határidőn belül
van lehetőségünk, hiszen a csomag kibontásakor természetesen nem lehetséges a termék alapos
megvizsgálása. Hasznos lehet a csomagolás felbontása során pár fényképet is készíteni a csomag
és a benne talált termék állapotáról.
Ha a megrendelt termék a kiszállítás közben károsodik, megsérül fő szabály szerint az felel, aki a
kárt okozta, aki a károsodást előidézte. Azonban fontos tudni, hogyha a felelős személye nem álla-
pítható meg, a termék fogyasztó részére történő átadásának időpontjáig minden esetben az eladó
(a kereskedő) felel a termék épségéért, függetlenül attól, hogy a kiszállítást a postai alkalmazott
vagy futárcég végezte, ezért a kereskedő nem hivatkozhat arra, hogy a kiszállítást nem ő, hanem
egy alvállalkozója teljesítette. Tehát ez azt jelenti, hogy a kárveszély a termék fogyasztó vagy az
általa kijelölt harmadik személy részére való átadásával száll át a fogyasztóra .

Elállási jog
A fogyasztó és vállalkozás közötti szerződések részletes szabályairól szóló 45/2014. (II. 26.) Kor -
mányrendelet alapján úgynevezett elállási jog (a termék visszaküldésének joga, visszaküldési ga-
rancia) illet meg bennünket internetes vásárlás esetén, és e jogot néhány kivételtől eltekintve min-
den esetben gyakorolhatjuk. Ez azt jelenti, hogy fogyasztóként meggondolhatjuk magunkat és
egyoldalúan, indoklás nélkül visszaléphetünk a vásárlástól az interneten rendelt termék át-
vétele után, és a termék visszaküldése esetén követelhetjük a kereskedőtől az általunk kifizetett
összeg visszatérítését. Az elállási jog kompenzálja azt, hogy a vásárlás előtt nem volt lehetőségünk
a termék megvizsgálására és kipróbálására, továbbá, hogy kizárólag az eladó által egyoldalúan
meghatározott információkra támaszkodhatunk a vásárlás előtt.
Az elállási jog határideje az Európai Unióban egységesen (a termék átvételétől számított) 14 nap-
tári nap. Természetesen a 14 napos határidő alatt bármikor elállhatunk a szerződéstől, de a jóhi -
szeműség és a tisztesség általános követelménye szerint a termék átvételét követően, annak fel-
próbálása, kipróbálása, megvizsgálása és a rendeltetésszerű használatra való alkalmasságáról tör-
ténő megbizonyosodás után haladéktalanul döntsünk a termék megtartásáról vagy esetleges visz-
szaküldéséről. Ha nem így járunk el, meg kell fizetnünk az okozott értékcsökkenést.
Elállási szándékunkat szóban (telefonon), postai úton (célszerű tértivevényes levélben), e-mailben,
valamint a vonatkozó Korm. rendelet mellékletében szereplő nyilatkozatminta felhasználásával is
kifejezésre juttathatjuk.
Elállás esetén a terméket haladéktalanul, de legkésőbb az elállás közlésétől számított 14 napon be-
lül vissza kell küldenünk, ugyanakkor a 14 napos határidő nem jelenti azt, hogy a visszaküldött
terméknek 14 napon belül meg is kell érkeznie az eladóhoz, hanem elegendő, ha a 14 napos időtar-
tamon belül kifejezzük elállási szándékunkat az eladó felé.
Az elállási jog gyakorlásának nem lehet feltétele, hogy a terméket az eredeti csomagolásban és az
eredeti okmányokkal (számlával, jótállási jeggyel) együtt küldjük vissza.
A fogyasztó köteles a terméket saját költségén visszajuttatni az eladó részére, kivéve, ha az eladó
vállalta e költség viselését, az eladó pedig köteles haladéktalanul, de legkésőbb az elállásról való
tudomásszerzéstől számított 14 napon belül a fogyasztó által kifizetett teljes összeget, ideértve a
teljesítéssel összefüggésben felmerült költségeket is, visszatéríteni. Amennyiben azonban a fo-
gyasztó kifejezetten a legkevésbé költséges szokásos fuvarozási módtól eltérő, drágább kiszállítási
módot (pl: expressz kiszállítás) választ, a vállalkozás nem köteles visszatéríteni az ebből eredő
többletköltséget.
A vállalkozás a fogyasztó által igénybe vett fizetési móddal megegyező módon köteles visszafizet-
ni az összeget, kivéve, ha a fogyasztó kifejezetten beleegyezett abba, hogy a visszatérítéshez a vál -
lalkozás más fizetési módot alkalmazzon. Fontos azonban tudni, ebből adódóan a fogyasztót sem-
milyen többletdíj nem terhelheti.
Érdemes tudni, hogy nem vagyunk kötelesek kifizetni a visszaküldés költségét, amennyiben a vál-
lalkozás a szerződéskötést megelőzően nem tájékoztatott bennünket arról, hogy az elállási jog
gyakorlása esetén a termék visszaküldésének költségét nekünk kell viselnünk, és a vállalkozás
nem is vállalta e költség viselését, továbbá a termék postai küldeményként nem küldhető vissza.
Termék vásárlására irányuló szerződésnél a fogyasztó elállása esetében a vállalkozás mindaddig
visszatarthatja a fogyasztónak visszatérítendő összeget, amíg a fogyasztó a terméket vissza nem
szolgáltatta, vagy kétséget kizáróan nem igazolta a vállalkozás felé, hogy a terméket visszaküldte
(visszatartási jog). Javasolt tehát a termék visszaküldését igazoló dokumentum másolatát hala-
déktalanul megküldeni a vállalkozás részére, annak érdekében, hogy a vállalkozás minél gyorsab-
ban intézkedjen a termékért fizetett összeg visszatérítéséről.

9. Könyvtárismeret
9.1. Könyvtár fogalma, típusai, szolgáltatásai, nemzeti könyvtár…
9.2. Dokumentumok, adathordozók
Információkeresés könyvtárban, dokumentumban

9.3. Forráshasználat, bibliográfia

A bibliográfia szó a görög biblos (βιβλος - könyv) és graphia (γραφεία - leírás) összetételéből
ered. Jelentése: könyvek – és ezen keresztül ismeretek – leírása, összeírása.
Bibliográfiának nevezhetünk tehát minden olyan leírást, mely könyvek, dokumentumok, informá-
cióhordozók rendszerezett leírását, jegyzékét tartalmazza. A bibliográfia olyan dokumentumok
jegyzéke, amelyek valamilyen közös tulajdonsággal rendelkeznek. Ez a tulajdonság többnyire a
dokumentumok témája, de lehet a megjelenés helye, ideje, vagy a dokumentumok típusa is. Ezek a
jegyzékek rendezett formában sorolják fel a dokumentumokat. A rendező elv lehet betűrend, szak-
rend, időrend, vagy bármi más, ami a használat szempontjából célszerű. Legtöbb esetben név,
tárgy, vagy címmutató egészíti ki, aminek segítségével az egyes tételek visszakereshetők.
A bibliográfia feladata tehát a dokumentumok számbavétele, létüknek és legfontosabb adataiknak
rögzítése. A bibliográfia lelőhelytől függetlenül tárja fel a dokumentumokat, tehát bibliográfiában
megtalált dokumentumokról a könyvtári katalógusokban tudhatjuk meg, hogy az adott könyvtár-
ban megtalálhatók-e.
Ha a bibliográfiai adatok mellett rövid ismertetést, annotációt találunk, ezt annotált bibliográ-
fiának nevezzük. Készíthetünk figyelemfelkeltés céljából adott olvasói csoport számára bibliográ-
fiát, ez az ajánló bibliográfia.
Típusai:
• Frissesség szempontjából

◦ Visszatekintő (retrospektív): Adott (már elmúlt) időszak dokumentumainak adatait

tartalmazza. Ilyen például a „Régi Magyar Nyomtatványok” (RMNy), mely az 1473 és
1800 közötti magyar nyelvű és magyar vonatkozású nyomtatványok jegyzéke, vagy a
OSzK gondozásában megjelenő „Magyar Könyvészet” kiadvány, mely egy egy év
magyar vonatkozású dokumentumait gyűjti össze. Szokás összefoglaló vagy lezárt
bibliográfiának is nevezni ezt a típust.
 ◦ Jelenlegi (kurrens): A frissen megjelent dokumentumok folyamatosan, rendszeresen
frissülő jegyzéke, mint a „Magyar Nemzeti Bibliográfia” (MNB), ami kéthetente jelenik
meg (alapja a köteles példány szolgáltatás„), vagy a Kelló (Könyvtár Ellátó) „Új Köny-
vek” című kiadványa.

• Tartalom szerint

◦ Általános::: Általános, tartalmi megkötés nélküli jegyzék.

◦ Szakbibliográfia::: Egy adott szakterülethez kötődő dokumentumok gyűjteménye. Ide

tartozik a biobibliográfia, ezen belül a személyi bibliográfia (egy szerző művei), és az
életrajzi bibliográfia (egy személy életéről, munkásságáról szóló művek); és a helytörté-
neti bibliográfia is.

◦ Egyetemes::: A világirodalom műveit veszi számba.

◦ Nemzeti::: Egy nemzet műveit regisztrálja

• Megjelenés szerint

◦ Önálló::: önálló kötetként, külön kiadványként jelenik meg

◦ Rejtett::: egy másik dokumentum részeként jelenik meg, mint pl. egy szakdolgozat
vagy tanulmány irodalomjegyzéke.

• Terjedelem szerint

◦ Teljes::: az adott terület dokumentumainak felsorolásakor a teljességre törekvő jegyzék.

◦ Válogató::: az adott területhez kapcsolódó, de a szerkesztő által válogatott jegyzék.

A bibliográfia készítés formai és tartalmi szabályai

Az irodalomjegyzék tartalmazza mindazt az irodalmat, amit a kutatás során, az adott téma kidol-
gozásához felhasználtunk. Az irodalomjegyzéket a dolgozat főszövege után, a mellékletek elé il-
lesztjük be. Az egyes bibliográfiai tételek ábécésorrendben követik egymást.
A bibliográfia készítésnek nincs egyértelmű, egységes szabálya, többféle elfogadott leírási mód is
ismert, egy dokumentumon belül azonban csak egyféle szabályrendszer szerint szabad elkészíteni
a bejegyzéseket.
Könyv esetében:::
Szerző(k): Cím. Alcím. Kiadásjelzés. Kötet száma. Megjelenés helye: Kiadó neve, Kiadás éve. Terje-
delmi adatok. (Sorozat címe, kötet száma.)
Tanulmánykötetek esetében, mikor különböző tanulmányokat használunk fel a dolgozatodhoz,
nem az egész tanulmánykötetet.
Tanulmány szerző(k): Tanulmány címe. Alcíme. In: A tanulmánykötet címe. A kötet szerkesztője
vagy összeállítója: név. Kiadás jelzése. Kötet száma. Megjelenés helye: Kiadó neve, Kiadás éve.
Terjedelem. (Sorozat címe, kötet száma)
Időszaki kiadványok (folyóiratok, újságok):
Cím. Alcím. Szerkesztő(k): XYZ. Kiadó neve. Részegység megjelölése évfolyam, szám. Megjelenés
helye: Kiadó neve, Kiadás éve (Sorozat címe, kötet száma)
Folyóiratcikk esetében : :
Szerző(k): A cikk címe. Alcíme. In: Folyóirat címe, évfolyam. Kötet száma. Cikk terjedelme p.
Hivatkozás elektronikus dokumentumokra : :
Könyv esetében:::
Szerző(k): Cím. Alcím [Online]. Kiadás helye: Kiadó neve, megjelenés éve. URL [a dátum, amikor
a könyvet legutóbb megnézte].
Folyóiratcikk esetében:::
Szerző(k): Cikk címe. Alcíme. In: Folyóirat címe, [Online] (Évfolyam.) Év, szám. Hivatkozott cikk
oldalszámai. URL [a dátum, amikor a cikket legutóbb megnézte.]
Előadás anyaga:::
Szerző(k): Cím. Alcím. Előadás [online] Helyszín: Konferencia megnevezése, pontos dátuma. [a
dátum, mikor az előadásanyagot megnézted]. URL.
Doktori értekezés, disszertáció esetében : :
Szerző(k): Cím. Alcím. [doktori értekezés]. Megjelenés helye: Kiadó neve, Kiadás éve. Terjedelmi
adatok p.
Kongresszusi, konferencia anyag esetében : :
Szerző(k): Cím. Alcím. Konferencia hivatalos megnevezése. Helye, Pontos időpontja.

Forráshivatkozás készítés
A hivatkozás minden tudományos igényű dolgozat elengedhetetlen része. Akkor utaljunk mások-
ra, idézzük a szakirodalmat:
• ha ezzel komolyan előrevisszük a mondanivaló kifejtését.
• ha ezzel alátámasztja állításunkat
• ha valamely ötletet, elképzelést cáfolunk
• ha olyan fontos adat, megállapítás van benne, amely nélkülözhetetlen a téma kifejtéséhez
• ha szellemesen és eredetien fogalmaz meg egy – akár ismert – gondolatot
• ha az idézet értelmezésre szorul és értelmezése fontos a téma kifejtése szempontjából
Az idézetek lehetnek:
• szó szerinti idézetek – ekkor kötelező az „idézőjelek” használata
• tartalmi idézés (parafrázis)
Mindkét esetben kötelező az idézetek forrására hivatkozni.
A hivatkozások kerülhetnek a főszövegbe az idézet után folytatólagosan zárójelbe vagy láb-
jegyzetbe (végjegyzetbe). Általában minden intézménynek megvan a saját szabálya a használatra
vonatkozólag, tudományos művekben mindkét esettel találkozhatunk. A láb-vagy végjegyzetet
használhatjuk olyan mondanivaló vagy magyarázat kifejtéséhez is, ami nem tartozik szorosan a
főszöveghez.
A hivatkozott művek mindegyikét dolgozatunk végén, az irodalomjegyzékben, bibliográfiai adata-
ikkal együtt újra fel kell sorolnunk.

Általános rövidítések a hivatkozásokban, illetve az irodalomjegyzékben:

• a kiadás jelölésénél (a kiadás sorszámát mindig arab számmal kell megadni!):
javított→jav., bővített→bőv., kiadás→kiad., átdolgozott→átdolg., kiegészített→kieg., edi-
tion→ed.

• a megjelenés adatcsoportjánál:
Budapest→Bp., hely nélkül→h.n. (s.l.), Akadémiai kiadó→Akad.K., Könyvkiadó→Kvk.,
Kiadó→K., Kiadó nélkül→k.n. (s.n.)

• Folyóiratoknál:
évfolyam→évf., szám→sz., volume→vol., number→no.

• Terjedelmi adatoknál:
oldal→o. Illetve p. (a latin pagina szóból), oldaltartományok esetén: pp.

Ha egy mű egészére hivatkozunk akkor nem kell az oldalak számát feltüntetni a hivatko-
zásban. Ha egy részére (oldal, fejezet, tanulmány) hivatkozunk, az oldalszámot, oldalszá-
mokat fel kell tüntetni, hogy ennek alapján pontosan visszakereshető legyen az informá-
ció.

A hivatkozás ajánlott formája: Harvard-rendszer

Szövegközi (zárójeles) hivatkozás:
• Eyszerzős könyveknél::: Szerző neve kiadás éve. Kötetszám(ha szükséges). Oldalszám (ha
szükséges)

pl.: (Weber 2010.), (Weber 2010. pp. 128–131.), (Weber 2010. 1-2. köt.)
• Többszerzős könyveknél::: Három szerzőig a szerzők nevei kötőjellel elválasztva, több
szerző esetén első szerző neve et. al. Kiadás éve. Kötetszám (ha szükséges). Oldalszám
(ha szükséges).

pl.: (Szendrő-Iker 2004.), (Meyer-Somogyi F.-Somogyi K. 2016. p. 173.), (Birher et. al.
2012. pp. 21–23.)
• Tanulmánykötetek ey tanulmányánál : : (Tanulmányszerző neve, háromig kötőjellel elvá-
lasztva, több esetén egy szerző utána et. al. a mű kiadásának az éve. Oldalszám.)

pl.: (Bóna 2003. pp. 40–53.)

• Folyóiratcikkekre történő hivatkozásnál : : (Cikkszerző neve mű kiadásának éve. Oldal-
szám.); Szerzők neveinél ugyanaz a szabályszerűség követve mint a fentiekben.

pl.: (Gulya 2013. p. 22.)

 • Elektronikus dokumentum esetén::: (Szerző (k) évszám.)

pl.: (Garraty-Carnes cop. 1999.)

• Internetes dokumentum esetén::: (szerző: a dokumentum pontos elérhetősége URL)

pl.: (Balla J.: http://www.kre.hu/htk/index.php?n=23&id=24)

A hivatkozott művek pontos bibliográfiai adatait az irodalomjegyzékben adjuk meg dolgozatunk
végén, a mellékletek előtt.
Lábjegyzet/Végjegyzet:
Első hivatkozáskor a művet főbb bibliográfiai adataival kell megadni, további hivatkozásoknál le-
het rövidíteni.
• Eyszerzős könyveknél:::
Szerző (évszám): Cím. Alcím. Kötetszám. Kiadás helye: Kiadó neve. Oldalszám.

pl.:
3
Weber, Max (1995): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. 2., bőv. Kiad. Budapest:
Cserépfalvi.
4
Babbie, Earl (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Bp: Balassi. pp. 128–131.
5
Kodolányi János (1995): Julianus barát. 1-2. köt. Bukarest: Kriterion
• Többszerzős könyveknél:::
Szerzők (évszám): Cím. Kötetszám. Kiadás helye: Kiadó neve. Oldalszám.
Háromnál több szerző esetén első szerző után et. al.

pl.:
6
Szendrő Borbála- Iker Bertalan (2004): Olasz-magyar módszertani tematikus szótár. 5. kiad.
Bp.: Szultán.
7
Meyer Dietmar- Somogyi Ferenc- Somogyi Katalin (1999): Az emberi tőke válsága. Veszp-
rém: Veszprémi Egyetem. p. 173.
8
Birher Ilona et. al. (2001): Vállalkozások tevékenységének gazdasági elemzése. Bp.: Perfekt.
pp. 123-127.
• Eyéb közreműködővel (pl.: szerkesztő) jelzett könyveknél:::
Szerző (k) közreműködés jellege rövidítve. (évszám): Cím. Alcím. Kötetszám. Kiadás helye:
Kiadó neve. Oldalszám.

pl.: 9 Abrahams, M. H. ed. (2000): The Norton antology of English literatur. Vol. 1. London ;
New York: Norton. p. 2013.
Eszenyi Miklós- Utry Attila szerk. (2001): A kulturális menedzser tankönyve. Miskolc: Ró-
10

nay Művelődési Központ. pp. 21-23.

• Tanulmányok esetén:::
Tanulmányszerző neve (évszám): Tanulmány címe. Alcíme. In: Tanulmánykötet címe. Ta-
nulmánykötet szerkesztője. Kiadás helye: Kiadó neve. Oldalszám.
 Bóna István (2003): A magyarok és a X. századi Európa. In: Magyar művelődéstörténet.
11

Szerk. Kósa László. Bp.: Osiris. pp. 40-53.

• Folyóiratcikkre történő hivatkozás:::
Cikkszerző neve (évszám): Cikk címe. Alcíme. In: Folyóirat címe. Évfolyam. Szám. Oldal-
szám.

pl.:
12
Gulya István (2006): A legjobb el nem mesélt történet. In: Cinema 8. sz. p. 22.
• Elektronikus dokumentum esetén:::
Dokumentum szerzője (évszám): Címe. Alcíme. (információhordozó típusa). Kiadás helye:
Kiadó neve.

pl.:
13
Garraty- Carnes (cop. 1999): The American Norton. A history of the United States (Cd-
ROM). GBR: Longman
• Internetes dokumentum esetén:::
Dokumentum szerzője: Címe. Pontos elérési út (utolsó ellenőrzésének időpontja)

pl.:
14
Paládi-Kovács Attila szerk. (1988-): Magyar néprajz nyolc kötetben. Bp.: Akadémiai K. On-
line: http://mek.oszk.hu/021100/021152 (2006. 08. 28.)
(→ Ez az eset ha nyomtatott formában is létezik.)
Balla Péter (2006): Tudományos dolgozat készítése. Online:
15

http://www.kre.hu/htk/index.php?n=23&id=24 (2006. 08.31.)

Lábjegyzet/ végjegyzet esetén ha többször ugyanarra a forrásra hivatkozunk, akkor alkalmazha-
tunk rövidítéseket.
Ha egy szerzőtől csak egy műre hivatkozunk az egész dolgozatban, akkor az ismételt hivatkozá-
sokban a cím megismétlése helyett: i. m. (Babbie: i. m. p. 15.)