Vanitas csendéletek

A vanitatum vanitas, azaz „hiúságok hiúsága” vagy „hiábavalóságok

hiábavalósága” egy olyan romantikos felfogás, ami az emberi élet
hiábavalóságáról szól. Ez a pesszimista ábrázolás az irodalomban és a kora 17.
századi festészetbe is megjelent. A bibliában az ótestamentumi Prédikátorok
könyvében is meg van írva: „Minden hiábavalóság“. a keresztény szemlélet
szerint a földi hatalmunk, javaink, életünk és értékeink végesek mert az
életünkre semmilyen befolyásunk nincsen. A haláltudattal leélt élet és a
fényűzés hiúsága mellett az élet rövidségét is hirdeti. Mindent Isten irányít az
„ember tervez, Isten végez” mondáshoz hasonlóan. A legjelentősebb
szimbólumok és utalások az elmúláshoz, öregedéshez és halálhoz köthetőek.

Az első vanitas csendéletek között láthatjuk a 15. századi Keresztelő Szent

János és Szent Margit dyctichon külső tábláján megfestett alkotást Hans

Memling által. A kelyhes kép egy Szent János kórházi szerzetesnek készült
megrendelésre amin a fém tárgy magát Szent Jánost jelképezi, illetve a kép
párdarabján Szent Veronika jeneik meg aki a betegek kenete szentség felvétele
nélkül meghaltak védőszentje.
 A baloldali képen a halál jelképeként a
koponyát festette le Hans Memling. A
MORIERIS egy gyakran megjelenő
felirat volt ami legtöbbször Memento
mori-ként lett leírva. Ez azt jelenti,
„Emlékezz a halálra”, és azért írták a
képek alá, hogy emlékeztessék az
embereket, hogy a halál az élet része és mindig felkészültnek kell rá lenni.

Jan Gossaert- Csendélet koponyával (1517) című képe is egy Memento

mori tartalmú kép. Egy kő ablakfülkében helyezkedik el egy levállt állkapcsó
koponya, ahol még a kihullott fogak is a halott bomló emberre utalnak. Efölött a
papírszallagon egy felirat áll latinul, ami azt jeleni: “Ki mindig gondol a halálra,
minden mást könnyedén megvet.” Ez Szent Jeromos idézete aki gyakran
gondolkodott erkölcsi témákon. A festmény itt egy portré hátoldalán található,
hogy emlékeztessen az elkerülhetetlen elmúlásra.

A képtípus kora a 17. században volt jelentős, mikor az első kimondottan

vanitas festmények elkészültek Harmen Steenwycktől. Csendéleteit
Hollandiában, Leydenben az egyetemi városban készítette el. Az ő festményein
is láthatjuk a jellegzetes jelképeket. Ezek például a koponya, homokóra, a
könyvek,hangszerek és az evilági, szépnek és értékesnek tűnő tárgyak.
Harmen Steenwyck - Still Life, An Allegory of the Vanities of Human Life

Harmen Steenwick- Csendélet: Az emberi élet hiábavalóságának allegóriája

című festmény tartalmazza az összes jellegzetes holland vanitas vonást
magábafoglalja. A kompozíció központi témája az éles fénnyel megvilágított és
kihangsúlyozott koponya, körülötte pedig a földi javak értékes tárgai, például a
gyönyörű kagyló, drága kard. A könyv jelképezi az elsajátítható tudást a
hangszer pedig a szenében lelt örömöket. A cserépedény helyén eredetileg egy
hiú mellszobor volt de aztán lefedte a festő. A múlandóság szimbólumai még az
óra és az elfújt gyertya.

Festmény és moralitás

A hollandiai Leydenben munkálkodó festők kb. 1620-tól kezték egy önálló

csendélettípussá alakítani a vanitas csendéleteket. Az ottani egyetem tudósai is
támogatták és szerették a képekbe rejtett jelképeket. Ebben a városban nagyon
jelentős volt a kálvinizmus, így minden hiúsagot és fényűzést elítéltek, ahogy az
itteni festők is.

Későbbi modern vanitas téma feldolgozás

Pablo Picasso: Bikakoponya, gyümölcs és kancsó

Az elmúlás téma a 20. századi festőket is foglalkoztatta. Picasso egy vanitas

sorozatot készített 1939ben a spanyol polgárháború és a második világháború
között. A festményeket az elhult anyja emlékére csinálta, vagy az is lehet, hogy
a háborús borzalmak hatására festette. Ezen az alkotáson a koponya torzsága
egyértelműen világít rá a lényegre, a gyümölcs és a kancsó itt optimista
szemléletet jelent.

források (könyvek):

A csendéletek- a műfaj fejlődéstörténete kiemelkedő műalkotásai

+egy másik könyv...