The Encyclopedia of Ancient Giants in North America FORDÍTÁS

Az
ősi óriások
enciklopédiája
a oldalon.
Észak-AmerikaFritz
Zimmerman
Előszó: L.A. Marzulli
Copyright © 2015Fritz
ZimmermanMinden
jog fenntartva.
ISBN: 1516851986ISBN-13
: 978-1516851980
Marcia Moore művei

Ciamar Studiosmarciamoore
.com
Borítótervezés: Alicia Shipley

bobyrd@hotmail.com
Az ősi óriások enciklopédiája Észak-Amerikában
Tartalomjegyzék
Előre LA.
Marzulli............................................................................................................................. 9
Földközi-tengeri amorit réz kereskedők
az Ohio-völgyben ............................................................................................................ 11
Korai bronzkori rézkereskedelem................................................................................... 11
Megalitikus Ohio-völgy .................................................................................................. 14
Naptemplomok (Henges) a Brit-szigeteken és az Ohio-völgyben
Átmenet a megalitikus korszakból ................................................................................. 15
A Statisztikai elemzése az óriás csontvázak által talált
a nyugat-virginiai Smithsonian Intézet ......................................................................... 19
Az óriások koponyatípusai ............................................................................................. 21
Fejlett matematika a földmunkákban
Stonehenge-ben és az Ohio-völgyben23
Indián legendák egy ősi óriásfajtáról28

Feketeszakállú és vörös hajú óriások ............................................................................ 29
Kereskedők és rézbányászok legendái30
Háború az óriásokkal ..................................................................................................... 33
A Nagy-tavak déli partjának megerősítése: Az algonkinok inváziója .......................... 44
New York......................................................................................................................... 44
Pennsylvania ................................................................................................................... 50
Ohio53
Az óriásokról szóló indián legendák a masztodonokat teherállatként használó
óriásokról ......................................................................................................................... 54
Az Ohio-völgy óriásai ..................................................................................................... 55

New York......................................................................................................................... 56
Pennsylvania ................................................................................................................... 62
Ohio................................................................................................................................. 67
Indiana116
Nyugat-Virginia ............................................................................................................ 151
Kentucky ....................................................................................................................... 170
4
Az ősi törpék és tündérek...............................................................................................185

Pennsylvania.......................................................................................................................................... 189
Ohio .......................................................................................................................................................... 191
Nyugat-Virginia .................................................................................................................................... 192

Illinois ...................................................................................................................................................... 193
Tennessee ................................................................................................................................................ 193
Missouri................................................................................................................................................... 196
Dél-Dakota ............................................................................................................................................. 196
Idaho ..................................................................................................................................... , ................. 197
Új-Mexikó ............................................................................................................................................... 198
Arizona .................................................................................................................................................... 199
Az óriás neandervölgyi hibridek eredete .......................................................................201

Solutreai óriások .................................................................................................................................. 203
Óriás neandervölgyi hibridek Észak-Amerikában .......................................................211

Kalifornia................................................................................................................................................ 211
Utah .......................................................................................................................................................... 218
Ohio .......................................................................................................................................................... 220
Nyugat-Virginia .................................................................................................................................... 224
Indiana..................................................................................................................................................... 225
Michigan ................................................................................................................................................. 229
Wisconsin ................................................................................................................................................ 231
Minnesota ............................................................................................................................................... 231
Illinois ...................................................................................................................................................... 232
Iowa .......................................................................................................................................................... 235
Nebraska ................................................................................................................................................. 238
Kansas ..................................................................................................................................................... 240
Missouri................................................................................................................................................... 243
Labrador ................................................................................................................................................. 251
New York ................................................................................................................................................. 252
New Jersey.............................................................................................................................................. 253
Maryland................................................................................................................................................. 253
Pennsylvania.......................................................................................................................................... 253
Florida ..................................................................................................................................................... 254
5
Alabama .................................................................................................................................................. 257

Louisiana ................................................................................................................................................ 258
A neandervölgyi hibridek temetkezési típusai és leletei .............................................. 259
Shell Mounds ......................................................................................................................................... 259
Kutya temetések .................................................................................................................................... 263
Trapéz alakú medálok és rúd amulettek........................................................................................ 264
Angolna gátak ....................................................................................................................................... 266
Pala leletek............................................................................................................................................. 267
Plummets................................................................................................................................................. 267
Pulykafarok pontok.............................................................................................................................. 269
Óriások dupla fogsorral ............................................................................................... 270
Vermont271
New Hampshire272
Massachusetts272
New York273
Virginia274
Florida275
Louisiana279
Wisconsin279
Minnesota280
Michigan281
Indiana282
Ohio283
Kentucky285
WestVirginia285
Iowa268
California287
Új-Mexikó287
6
Óriás emberek szarvakkal ............................................................................................ 290
Massachusetts........................................................................................................................................ 290
Pennsylvania291
Nyugat-Virginia292
Ohio293
Indiana294
Tennessee295
Óriás múmiák296
California297
Mexikó299
Kansas300
Kentucky300
Tennessee309
A tengeri archaikum óriásai ........................................................................................ 313
Maine ....................................................................................................................................................... 313
Vermont ................................................................................................................................................... 316
New Hampshire .................................................................................................................................... 317

Massachusetts........................................................................................................................................ 318
Rhode Island .......................................................................................................................................... 324

Connecticut ............................................................................................................................................ 325
New Jersey.............................................................................................................................................. 329
Maryland................................................................................................................................................. 333
Virginia.................................................................................................................................................... 335
Délkelet
Tennessee ................................................................................................................................................ 338
Észak-Karolina ..................................................................................................................................... 346
Georgia.................................................................................................................................................... 347
7
Florida ..................................................................................................................................................... 352
Alabama .................................................................................................................................................. 358
Arkansas .................................................................................................................................................. 361
Mississippi .............................................................................................................................................. 366
Louisiana ................................................................................................................................................ 367
Nagy-tavak
Kelet-Kanada......................................................................................................................................... 368
New York ................................................................................................................................................. 371
Pennsylvania .......................................................................................................................................... 378
Észak-Ohio ............................................................................................................................................. 383
Michigan. ................................................................................................................................................ 398
Wisconsin ................................................................................................................................................ 406
Minnesota ............................................................................................................................................... 416
Illinois ...................................................................................................................................................... 424
Középnyugat
Iowa .......................................................................................................................................................... 435
Nebraska ................................................................................................................................................. 441
Kansas...................................................................................................................................................... 442
Missouri................................................................................................................................................... 445
West
Nyugat-Kanada ..................................................................................................................................... 454
Kalifornia................................................................................................................................................ 457
Oregon ..................................................................................................................................................... 480
Washington............................................................................................................................................. 483
Alaszka ..................................................................................................................................................... 486
8
Hawaii...................................................................................................................................................... 491
9
Idaho ........................................................................................................................................................ 492
Montana .................................................................................................................................................. 494
Nevada ..................................................................................................................................................... 496
Utah .......................................................................................................................................................... 498
Észak-Dakota......................................................................................................................................... 500
Dél-Dakota ............................................................................................................................................. 502
Délnyugat
Oklahoma................................................................................................................................................ 503
Texas ........................................................................................................................................................ 505
Arizona .................................................................................................................................................... 510

Új-Mexikó ............................................................................................................................................... 514
10
Előre LA. Marzulli
"Tartozom Fritz Zimmermannak, mivel a Nephilim Chronlicles című könyve,

A Fallen Angels in the Ohio Valley megváltoztatta az életemet. Ezt a könyvet
mindenkinek el kell olvasnia, akit érdekelnek a bibliai óriások - itt Góliátról van
szó -, valamint a jóval Kolumbusz előtti időkből származó indián szájhagyomány,
amely vörös hajú, hatujjú óriásokról beszél.
Zimmerman könyve a titokzatos világba vezeti az olvasót, tele olyan óriások
magas farkával - nem szándékos szóvicc -, akik egykor ott bolyongtak, ahol ma a
bevásárlóközpontok állnak. Új könyve, az Óriások enciklopédiája örvendetes
kiegészítője egyre bővülő munkásságának, és azt jósolom, hogy a kutatók és a
téma iránt érdeklődők számára a legmegfelelőbb könyv lehet.
Zimmerman egy első osztályú kutató, aki gyakran több száz órát töltött az
archívumokban számtalan elavult újság, folyóirat és egyéb kiadvány átnézésével,
a történetek átvizsgálásával és a talán legalaposabb könyv összeállításával az
egykor Amerikát bebarangoló óriásokról.
Sok szerzővel ellentétben, akik soha nem látogatják meg a helyszíneket,
amelyekről írnak, Zimmerman kimegy a terepre, és feltárja azoknak a
maradványait, amelyekről ő és én is úgy gondoljuk, hogy a nefilim törzsek
maradványai, amelyek az izraeliták által évezredekkel ezelőtt Kánaán
meghódítása elől menekültek.
Néhány évvel ezelőtt, késő ősszel több napot tölthettem Zimmermannal az ohiói
vidéket járva. Elvitt néhány olyan halomhoz, amelyet csak kevesen láthatnak,
mivel magánterületeken, erdőkkel és mezőkkel körülvéve rejtőznek.
Zimmerman azt állítja, hogy a nekünk elmesélt történelmet gondosan kezelték
azok, akiknek úgy tűnik, hogy van egy napirendjük. Ahogy fejezetről fejezetre
haladunk Zimmerman könyvében, a megdöbbentő bizonyítékok, amelyeket
bemutat, elkezdik felépíteni azt az ügyet, hogy nem az igazságot mondták el
nekünk. Hogy az a történelem, amit évszázadokon keresztül tanítottak nekünk az
iskoláinkban, sőt, a modernitásban, néhány legtekintélyesebb egyetemünkön is,
valójában szándékos elfedése annak, ami szerintem a világ valódi történelme.
Zimmerman az igazság bajnoka, és fáradhatatlan keresése nem ismer határokat.
Ő valóban a nefilimek nyomában van!
L.A. Marzulli 2015
www.lamarzulli.net Szerző, filmkészítő és a tévéműsor házigazdája: Politika,
prófécia és természetfeletti.
11
Mediterrán amorit rézkereskedők az

Ohio-völgyben
Az Ohio állambeli Marietta városában található nagy sírhalmokat árok és árok vette
körül, hasonlóan a Brit-szigeteken találhatóakhoz. Angliában ezeket a sírhalmokat a
Beaker-emberek építették, akik a nap útját követő és a napfordulókat jelző henge-
vagy naptemplomokat is építettek.
Korai bronzkori rézkereskedelem
A Superior-tóban található Isle St. Royal a világ egyik leggazdagabb tiszta

rézlelőhelye. Az ókorban több mint 500 000 tonnát bányásztak belőle.
Phillip Coppens írta: "Réz A világkereskedelem Kr. e. 3000-ben". "A Minong-öv
az Isle Royale szigetén egy és háromnegyed mérföld hosszú és közel négyszáz láb
széles. A rézgödrök tíz és harminc láb közötti mélységűek, összekötő alagutakkal;
egy régész becslése szerint ásásukhoz tízezer ember 1000 éves munkájának
megfelelő munkájára lenne szükség."
5720 fontos rézrögöt emeltek ki egy

Isle St. Royal-i bányából az ősi
bányászok.
12
Az Isle St. Royale régióból származó fegyverek ábrája a "The Archaeology of the
Eastern United States"-bólA nyers kőkorszaki fegyverekről a "legmodernebb"
fegyvertechnológiára való áttérés, amely azonos azokkal, amelyeket a keleti
mediterrán térség egyiptomiak, hettiták és héberek egyidejűleg fejlesztettek ki,
valószínűleg nem egymástól függetlenül történt.
Ezen az egymás melletti képen a Michiganben és Wisconsinban talált, a korai és

középső bronzkorból származó, lándzsára rögzíthető fogókkal ellátott fegyverek
láthatók, balra a keleti mediterrán térségből származó fegyverekkel összehasonlítva.
Megjegyzendő, hogy az észak-amerikai fegyverek a további szilárdság érdekében
középső bordát is használnak.
"A hadviselés művészete a bibliai földeken", Yigael Yadin, 1963. "A harmadik
évezred végén a fegyverkészítők még mindig azzal a problémával küszködtek,
hogy hatékony módszert találjanak a lándzsahegynek a fából készült bothoz való
rögzítésére....nem egészen a második évezred első felének későbbi szakaszáig,
amikor is a foglalatos típus kifejlesztésre került és egyre elterjedtebbé vált, és
jelentős katonai előnyt biztosított. "
13
A New Yorkban talált nagy csontvázakkal együtt talált hüvelyes lándzsafejek. A

foglalatos fegyvereket csak i. e. 1500 körül találták fel, és ez a levantei és angliai
amoriták idővonalába esne.
New York története, az "Ősembertől" 1888 Brockville, New York

1856-ban a brockville-i Dr. Thomas Reynolds kiállította a Kanadai
Intézetnek a környéken egyedülálló körülmények között felfedezett réz- és egyéb
relikviák gyűjteményét, amely a helyszínnek a Felső-tótól való távolsága miatt
különösen érdekes volt. Ezek közé tartozott egy sajátos formájú, hat hüvelyk
hosszú véső vagy vésőkés (67. ábra), egy durva, hét hüvelyk hosszú lándzsahegy
(68. ábra), valamint a 66. ábrán látható kis tőrök vagy kések, amelyek közül az
egyiket kalapáccsal készítették ki tűznek kitett rézből, amit a rézben levált
kristályokban megmaradt ezüst is bizonyít. A Szent Lőrinc folyónál, a LesGalops-
zúgók fejénél találták őket, körülbelül tizenöt láb mélyen a felszín alatt, húsz
csontvázzal együtt, amelyek egy kör alakú térben helyezkedtek el, a lábukkal a
középpont felé. Dr. Reynolds megjegyzi róluk: "A csontvázak némelyike
gigantikus méretű volt. Az egyiknek az alsó állkapcsa elég nagy ahhoz, hogy a mai
generációnk egy felnőtt emberének megfelelő csontját körülvegye. A csontok
állapota vitathatatlan bizonyítékot szolgáltatott nagy ősiségükre. A koponyák
annyira teljesen leépültek földi alkotóelemeikre, hogy rendkívül törékenyek voltak,
és darabokra estek, amikor eltávolították őket és kitették a légkörnek.
A New Yorkban felfedezett középső bronzkori öntött réz foglalatos balták a

mediterrán térségből Észak-Amerikába irányuló vándorlások bizonyítékai.
14
New York állam őslakosainak emlékművei, 1849

Az államban eddig felfedezett egyik legérdekesebb ereklye egy öntött rézbalta,
amelynek a 20. ábra egy kicsinyített metszete. Az eredeti négy hüvelyk hosszú és
két és fél centiméter széles, és alakja megegyezik néhány olyan megmunkált
rézbaltáéval, amelyeket az ohiói halmokban találtak. A felület szemcsézettsége
alapján úgy tűnik, hogy homokba öntötték.
Megalitikus Ohio-völgy
A Brit-szigeteken egészen Kr. e. 1500-ig folytatták a kőkörök építését. Az Ohio-

völgyben való megjelenésük az Észak-Amerikában épített legkorábbi naptemplomok
közé tartozhat.
Az Ohio folyó menti államok többségétől eltérően a w.v.-i halmok és földvárak

kizárólag az Adenáké. Nagyméretű kúp alakú halmok, henge-ek (naptemplomok)
és óriási emberi csontvázak találhatók a legnagyobb számban az Ohio és a
Kanawha folyók és mellékfolyóik mentén.
Az egyik kitöltésre váró történelmi hézag az a nagyjából 500 év, amely a
Beaker-emberek végét (Kr. e. 1200) jelöli Angliában és Európában, és az Ohio-
völgyi Adena-dombépítők kezdetét Kr. e. 800 körül.
A "U.K. History Files" szerint "Ez a Beaker-kultúra volt az, amely a Kr. e. XII.
században megszakadt, valószínűleg a kelta telepesek első hullámának Prydeinbe
való megérkezésével, egy olyan intenzív zavaros időszakban, amely egészen a
Közel-Keletig tartott, ahol a hettita birodalom összeomlása volt az egyik fő
esemény egy évszázados zűrzavarban. Bár sokan helyben maradtak és elfogadták
az új kelta urakat, néhányan nyugat felé vándoroltak, hogy elkerüljék őket, illetve
15
már nyugaton voltak. Itt sokkal tovább maradtak biztonságban a kelta uralomtól,
és amikor ez az uralom végül bekövetkezett, az csak egy harcos elit révén
történhetett."
Több megalitikus kőkörről is beszámoltak W. V.-ben és Ohióban. A kőkörök
ajtószárnyakkal (kőajtókkal) ellátott kőhalmokkal és kőkamrákkal ellátott
földhalmokkal együtt találhatók.
A leírások szerint a Kanawha-folyó mentén, a nyugat-vietnami Charleston közelében

szinte minden dombon találhatók kőhalmok ajtószárnnyal. Ezek az ajtónyílások
összekötötték az élőket a holtakkal.
Megalitikus átjárósír Angliában. Ez a fajta sírhalom a bronzkorban és az amoriták

beaker népének megérkezéséig folytatódott.
Ross megye százéves története, Ohio, 1902

Ettől délre, mintegy kétszáz méterre található egy száz láb átmérőjű és öt-hat láb
magas kőkör. Ennek közepén egy nagy, mintegy tíz láb magas kőhalom található.
Ez a mű Huntington községben, a Black Run keleti oldalán, a régi Minney-farmtól
200 yarddal délre található.
Egy másik kőkör leírása szerint masszív kövekből épült, amelyek alapterülete 3
és félszer 25 láb; mennyit nyomhattak ezek, és hogyan szállították őket? Ez a
teljesítmény a Stonehenge-re emlékeztet.
16
Etnológiai Iroda, 12. éves jelentés Nyugat-Virginia

A Kanawha torkolata alatt az Ohio partjának beomlása egy kőfalat tárt fel,
amelynek néhány tábláján durva totem- és egyéb jelek voltak láthatóak, amelyeket
valamilyen csipegető eszköz készített. Az alapos ásatások egy körülbelül 100 láb
átmérőjű, kör alakú, belső méretekkel rendelkező sáncot tártak fel. A fal a közeli
dombokról származó, különböző méretű, szögletes táblákból állt, és átlagosan 25
láb széles és 3 és fél méter magas volt. A kövek közül sok a tűz nyomát viselte, a
közöttük lévő tereket (laposra fektetve, törött illesztésekkel) külön-külön vagy
vegyesen faszénnel, hamuval és földdel töltötték ki. Kaput nem találtak, bár
kétségtelenül létezik egy olyan kapu, amelyet nem tártak fel. A túlfolyásokból
származó üledék a fal építése óta mintegy 5 láb mélységig halmozódott fel, és
létezését soha nem sejtették, amíg a fent említett módon a part beomlása által fel
nem fedték. Lehet, hogy ez nem őslakosok munkája.
12th A Néprajzi Hivatal éves jelentése 1890-91 Kőkör
Az Armstrong-patak mentén, fél mérfölddel a Kanawha-folyóval való

összefolyása fölött egy érdekes sziklahalom maradványai találhatók egy kör alakú
területen belül. Ez utóbbi átmérője teljes egészében 100 láb, és a közel fél
mérföldnyi kőkerítés anyagának eltávolítása után még mindig 15-20 láb széles és
3-5 láb magas. Ennek közepén találhatók a maradványai annak, amit a legrégebbi
élő fehér emberek és a régió korai feljegyzései és hagyományai úgy ábrázolnak,
mint ami egy 25 vagy 30 láb átmérőjű, az aljánál 25 vagy 30 láb magas
sziklakupac volt, és hasonló a 288. ábrán láthatóhoz, kivéve, hogy a sapka vagy
fedél még mindig a helyén volt, amikor először megfigyelték. Ennek magyarázatát
abban a tényben véljük megtalálni, hogy a külső részből a belső térbe egy ember
befogadására elég nagy átjáró vezetett.
Wyoming megye története, Nyugat-Virginia 1965
Úgy tűnik, hogy az eredeti építményt a közvetlen környékről hordott, laza
mezőkövekből építették, és habarcs nélkül rakták össze. Az eredeti alapozás még
mindig látható volt, egy földdel megtömött halom volt, amelyet kétségtelenül
mintegy 200 lábnyi távolságra hordtak el a helyről, jelentős mélyedést hagyva a
talajban. az alapozás formája és a lehullott kövek elhelyezkedése egyaránt arra
utal, hogy az építmény kör alakú volt. Az alapozási halomból származó agyag,
összehasonlítva a mélyedés agyagával, azonos típusúnak bizonyult. A lehullott
kövek tanulmányozása során kiderült, hogy bár nagyobb részük kétségtelenül a
közvetlen környékről származik, voltak olyanok is, amelyeket egy ősi ösvényen,
meglehetősen messziről hozhattak.
17
Az eredeti alapzat közepén hat vagy hét láb mélységig végzett korlátozott ásatás
során emberi bordaként és karcsontként azonosított csontok kerültek elő. Talán
ugyanazok a törzsek, akik a rejtélyes kőfalakat építették Fayette megyében,
emelték a kör alakú kőépítményt is Wyomingban.
Naptemplomok (Henges) a Brit-szigeteken

és az Ohio-völgyben: Átmenet a
a megalitikus korszak
Kr. e. 200. június 21. A hajnali sötétségben több százan gyűlnek össze az amoritai
óriás egyik északi előőrsénél a Szent József folyó mentén, a mai Észak-Indiana
államban. Dobok dobolnak, miközben a papok belépnek a henge belső emelvényére,
és tüzet gyújtanak, hogy segítsék a nap felemelkedését. Az összegyűlt több százan
kinyújtott kézzel várják a napfelkeltét és az összehangolódást, amely a leghosszabb
napot jelzi, amikor a nap a legnagyobb ereje van. Ma arra fogják használni a nap
erejét, hogy elűzzék a gonosz szellemeket, termékenységet hozzanak a termésnek és
jólétet az egész népnek. (Joan Butler rajza)
A Nap-templom (henge) romjai még mindig

láthatóak az Indiana állambeli Allen megyében,
amely az Ohio-völgyben található henge északi
végpontját jelenti. Fotó a következő forrásból:
A Hegyi Henge (Henge). "A nefilim krónikák:
Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz".
18
Az ősi óriás faj által naptemplomként és naptárként is használt henge olyannyira

elkülönül, hogy kizárja a független kialakulását. Az óriáscsontvázak felfedezése e
földművek közelében bőséges bizonyíték arra, hogy ugyanaz a nép építette őket
mind a Brit-szigeteken, mind az Ohio-völgyben. A brit szigeteki henge a
Wikipédia meghatározása szerint: "Nagyjából kör vagy ovális alakú, több mint 20
méter átmérőjű sík terület, amelyet egy határoló földmű vesz körül, amely
általában egy külső parttal és egy belső árokkal ellátott árokból áll. A belső térbe
egy, két vagy négy bejáraton keresztül lehet bejutni a földművön keresztül. A belső
elemek közé tartozhatnak portálbeállítások, fakörök, oszlopgyűrűk, kőkörök,
monolitok, temetkezések és központi halmok." Hozzá kell tenni, hogy a brit
szigeteken található hengek kapubejáratai közül soknak volt napállásuk is.
HIM Elk ItAllROW
Árokkal és földvárral körülvett sírhalom Dél-Angliában.
A walesi Bryn Celli Ddu-ban található eredeti henge a nyári napforduló

napfelkeltéjének jelzésére épült. A Beaker-népek a henge-t naptemplomként
használták. A belső platformon belüli kőköröket később sírhalmok váltották fel.
19
Ez a kép az Indiana állambeli Andersonban található Mounds State Parkban

található henge-ről készült. A kerítés elzárja az átjárást az árkon keresztül a
központi platformra. A belső platform közepén egy temetkezési domb volt, amelyet a
szomszédos földvárakhoz igazítottak, hogy a téli és a nyári napfordulóhoz igazodjon.
"A nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz. "
A
Smithsonian Intézet által
Nyugat-Virginiában
talált óriáscsontvázak statisztikai elemzése.
Ez az elemzés a Nyugat-Virginiában található, az Ohio-völgyben található

legnagyobb koncentrációjú Adena-halomra összpontosít. A halmokból származó
csontvázakat leíró információkat és adatokat a Smithsonian Institution, a Carnegie
Museum és a West Virginia Geological Survey egy beszámolója tette közzé. Ezek
az ő jelentéseik és megállapításaik, és szennyezetlen adatokként kell, hogy
szolgáljanak a vizsgálathoz. A nyugat-virginiai Cresap Moundban talált leleteiket
leíró három Adena akadémikus tudós William S. Webb és Charles Snow a
Kentucky Egyetemről. valamint Don Dragoo, a Carnegie Múzeumból.
A Cresap Mound Nyugat-Virginiában
20
Dr. Don Dragoo, a Carnegie Múzeum munkatársa így írja le a Cresap W. V. 54.
számú halomsír lenyűgöző méreteit: "Az F.28-as alagsírban talált nagyméretű férfi
kivételes magasságú volt. A még a sírban lévő csontvázon végzett mérések szerint
a személy körülbelül 7,2 láb magas volt. Bármely társaságban pompás alak lett
volna, és egy primitív kosárlabdacsapat kedvence. A Cresap Mound
csontvázanyaga minden tekintetben megfelel a Kentucky és Ohio Adena
dombjainak fizikai típusának, ahogyan azt Snow (1957, 47-60. o.) korábban leírta."
Webb és Snow a Cresap és Dover halmok csontvázainak méretét is megjegyezte.

(Webb és Snow, 1959,37. o.). "A második vonás sok hím és néhány nőstény nagy
mérete. Gyakori volt a kétméteres férfi, és néhány, a két métert megközelítő egyént
is találtak, például a Dover-domb 50-es temetkezésében és a Cresap-domb 54-es
temetkezésében. A Dover Mound néhány nősténye szintén több mint két méter
magas volt".
A Webb és Snow, Baby és a Smithsonian által talált és leírt nagy csontvázakkal

együtt összesen mintegy 20 nagy csontváz, férfiak és nők egyaránt.
Dr. Greg Little írta az AP Magazine 2014. június 28-i számában, "Az igazság az
amerikai indián dombok óriáscsontvázairól és a Smithsonian eltussolásáról".
"Két statisztikai elemzést végeztem a Nyugat-Virginiában talált "óriás"
csontvázakon, hogy megállapítsam annak valószínűségét, hogy az ott kiásott nagy
csontvázak egyszerűen a véletlen művei lehetnek. Az első elemzés feltételezte,
hogy a csontvázakat helyesen mérték meg, és kimutatta, hogy a nyugat-virginiai
halmokban talált ilyen sok magas csontváz statisztikai valószínűsége jóval
meghaladja a véletlent: a tényleges eredmények olyan közel voltak a nullához,
amennyire csak statisztikailag lehetséges...
Lényegében ahhoz, hogy a Smithsonian 17 olyan csontvázat találjon, amely csak
a véletlen műve, 2,5 millió csontvázat kellett volna feltárniuk. (Ez a statisztika a
modern magassági statisztikákat használja, nem pedig az ősi indián népességben
ismert kisebb testmagasságokat.) Összefoglalva, itt egy valódi rejtélyről van szó.
Az ősi amerikai halmokba temetett egyének közül sokak magassága jóval
magasabb volt, mint az általános népességé - messze meghaladta azt, ami egyszerű
véletlennel megmagyarázható."
21
A Nyugat-Virginia állam egy töredékében található sírhalmokban talált

nagyméretű csontvázak e kis ellenőrzött mintájából megállapítható, hogy az
Adenák sokkal magasabbak voltak, mint Észak-Amerika mai népességei. Ha
hozzáadnánk más dokumentált csontvázakat is, mint például a Grave Creek-i
csontvázak, ahol a sírba helyezett férfi meghaladta a 8 lábat, és a felesége, aki alig
volt kevesebb, mint 8 láb, akkor az eredmények még inkább elferdítenék azt a
következtetést, hogy valójában egykor óriások népe élt az Ohio-völgyben.
Még meggyőzőbb, hogy ezek az eredmények nem az indián népesség átlagos
méretén alapulnak, hanem a nagyobb mai populációk méretén. A legkézenfekvőbb
következtetés az lenne, hogy a nyugat-virginiai halmokban élő emberek
betolakodók voltak ezeken a földeken.
Az óriások koponyatípusai
Az Ohio állambeli Circleville-ben egy sírhalomban talált koponya. Elküldtem ezt a

fényképet egy vezető fizikai antropológusnak, kérve, hogy azonosítsa a koponyát, ő
azt válaszolta, hogy a koponya "kaukázusi attribútumokat" mutat. Amikor
elmondtam neki a koponya eredetét, visszavonta eredeti elemzését.
A brit szigeteki Beaker People koponyatípusainak összehasonlítása, amelyek a

Corded People, a Dinári és a Borreby Cro-Magnon keverékei voltak, az Ohio-
völgyi Adena halomépítők koponyatípusaival, néhány feltűnő hasonlóságot mutat.
Mindkettő inkább mutat rokonságot a felső paleolitikus cro-magnoniakkal, mint a
modern koponyákkal, a kiálló homlokgerincekkel, a vastag koponyafalakkal és a
nagy állkapcsokkal, a csontvázmaradványok általános nagy mérete mellett.
A dinári koponyák a hátul lapított fejükkel könnyen felismerhetők, valamint

archaikus jellegzetességeik, a kiálló homlokgerinc, a vastag koponya, a masszív
állkapocs és a nagy magasság, ami egyedülállóvá teszi őket minden más
csontvázmaradványhoz képest. A dinári típus leginkább az Ohio-völgyben és
Anglia kúp alakú sírhalmaiban fordul elő.
22
Két dinári koponya, az egyik Európából, a másik egy ohiói halomból. Ezt a
koponyatípust találták a jeruzsálemi Damaszkusz kapujában is, ahol a koponyát
"masszívnak" írták le. A gigantikus dinári népekhez kúp alakú sírhalmok és
naptemplomként használt tyúkok kapcsolódnak.
Stephens Coons a The Bronze Age of Briton című könyvében így ír a

csontvázmaradványokról: "A Beaker-koponyák összességében nagyok, hosszúak
és magasan boltozatosak, bármilyen alakúak is legyenek. A világon azon ritka
csoportok egyikét alkotják, amelyek koponyahossza 184 mm. És 80 feletti
indexszel. Ezt a sajátosságot a felső paleolitikum kevés ismert brachycephalikus
koponyájával osztják meg". Az egyetlen más ismert nép, amely ezzel a "ritka"
fejtípussal rendelkezett, az Ohio-völgyi Adena volt.
A bal oldali koponya egy ohiói sírhalomból származik, a jobb oldali zsinóros
koponya pedig egy észak-európai sírhalomból. A legszembetűnőbb hasonlóság a
nyakszirtcsont, amely mindkét koponya hátulján látható csontos kiemelkedés. Bár a
modern koponyákban ritka, a korai északi népességben előfordult.
23
A Beaker People-n belül a Boreby Cro-Magnon is képviselteti magát. A

Beaker People és az Adena az Ohio-völgyben a felső paleolitikumban élő Cro-
Magnon utolsó maradványai voltak. A bal oldali képen a Boreby Cro-Magnon
Angliából, a jobb oldali kettő pedig ohiói sírhalmokból származik.
Fejlett matematika találtak a

Stonehenge-i és az ohiói földművekben
Valley
Amorit tábla keltezésű 1750 B.C. Geometrikus

képletek.
A Bibliában szereplő legnagyobb és leghíresebb óriásoknak számító törzsek az

amoriták voltak. Babilonban és más mezopotámiai városokban uralkodtak mintegy
400 éven át Kr. e. 1960-tól addig, amíg Babilont a hettiták ki nem fosztották Kr. e.
1531-ben. Nyelvük alapján sémi törzsűnek tartják őket, néhány indo-árja elemmel.
24
A babiloni amoriták az i.e. második évezredben,( i.e. 1560) 1000 évvel

Püthagorasz előtt megfogalmazták a Püthagorasz-tétel felállításának matematikai
szabályait, és megértették a derékszögű háromszög oldalai közötti kapcsolatot. 12 +
12 = ( )2 .
A "The Nephilim Chronicles: Bukott angyalok az Ohio-völgyben" című könyvből
bizonyíték van arra, hogy akiket a régészek a Beaker People-nek neveznek,
valójában amoriták voltak, akik azért jöttek Angliába, hogy ónt bányásszanak a
feltörekvő bronzkori piacokra. A Beaker People volt az, aki a Stonehenge köveit
felállította.
Stonehenge építőinek geometriai képességei vetekedtek Püthagorasszal, From,

The U.K. Independent, 2008. május 26., David Keys, régészségi munkatárs.
"A kőkorszaki britek olyan kifinomult geometriai ismeretekkel rendelkeztek,
amelyek vetekedtek Püthagorasszal - 2000 évvel a görög "számok atyja" születése
előtt - derül ki a Stonehenge-ről készült új tanulmányból.
Az Oxfordi Egyetem tájrégésze, Anthony Johnson által öt éven át végzett
részletes kutatás azt állítja, hogy a Stonehenge-et fejlett geometria segítségével
tervezték és építették.
A Stonehenge legbonyolultabb geometriai vívmánya egy 87 méter átmérőjű,
krétával kivájt gödrökből álló kör, amely egy 56 oldalú sokszög pontjait jelöli, és
közvetlenül az emlékmű földművének peremén belül jött létre.
Johnson úr számítógépes elemzéssel és kísérleti régészettel bizonyította, hogy
ezt a külső sokszöget négyzet- és körgeometriával alakították ki. Úgy véli, hogy a
földmérők először egy kötéllel egy kört alkottak, majd egy négyzet négy sarkát
fektették le a kerületén, mielőtt egy négyzetet fektettek volna le.
25
egy második hasonló négyzetet, így egy belső nyolcszöget hozva létre. A
nyolcszög pontjait ezután egy földmérő kötél horgonyaként használták fel,
amellyel olyan íveket "rajzoltak", amelyek metszették a kerületet, hogy
fokozatosan létrehozzák egy hatalmas sokszög oldalait. 30 oldalú sokszögek
épültek i.e. 1650 körül, amelyek hatszögek sorozatán alapultak; egy 30 oldalú
belső sokszög (a sarsen kőgyűrű, amelyet i.e. 2500 körül építettek.".
Az Ancient Wisdom.com szerint: "A Stonehenge utolsó fejlesztési fázisa (III.
fázis) egyértelmű geometriai alapot mutat, a 30 egyenlő távolságban elhelyezett,
függőlegesen felállított, tökéletes körbe állított szarsenkővel. Peter Le Mesurier
szerint a Sarsen-gyűrű (amelynek hivatalos belső átmérője 97 láb vagy 1162,8
primitív hüvelyk) kerülete 3652,4 primitív hüvelyk, ami szerinte a napév
ismeretére utal.
A következő, a Newarki földművekkel kapcsolatos elméletek Hively és Horn,
William Romain és James Marshall munkája. James Marshall a Newarkban talált
matematikai és geometriai összefüggéseket "kriptográfiai geometriai formáknak"
nevezte.
A nyolcszög középpontjától a Geller-hegyre néző nagy henge középpontjáig tökéletes

egyenlő szárú háromszöget alkot. William Romain a Geller-hegyet az egész Newark-i
földműves komplexum "Axis Mundi-jának" nevezte. Mind a háromszög, mind a kör
és a nyolcszög azimutja 52,2.
7 x 52,2 = 365,4, ami ugyanolyan típusú geometriai felirat, mint a Stonehenge-ben
található, és a napév közös ismeretét mutatja.
26
- cm.
■ H "k. i* iV M,
Hively és Horn felfedezték, hogy a nagy henge és a négyzet helyét úgy konstruálták,
hogy megmérték a kör és a nyolcszög átmérőjét (négyzet) és megszorozták 6-mal. (
1050 x 6) Romain a henge kerületét 3700 lábra mérte, a négyzet oldalai 925 láb X 4=
3700! A babiloniak szent geometriájában a kör a Napatya, a négyzet pedig a
Földanya jelképezi. A henge kapuja a május 1-jeist napfelkeltéhez igazodik.
Ez a kép a Midwest Epigraphic Society egyik cikkében található: "Old World Units
of Measure Found in the Layout Geometry of Prehistoric Earthworks at Newark,
Ohio, By Dr James P Scherz.
Mind a kör, mind a "négyszögletes" nyolcszög átmérője 1050 láb volt, ami azt
mutatja, hogy e földmű építésénél a kör négyszögelésének ismeretét használták.
Érdemes megjegyezni, hogy a leggyakoribb henge kerülete 660 láb volt, ami 210 x pi.
210 x 5 = 1050.
27
Az Ohio állambeli Chillicothe-ban

található Junction Group két, 210 láb
átmérőjű, illetve 660 láb kerületű
kútja.
Piketon földmunkája, amely mutatja, hogy a 660 métert tovább csökkentették 420 és
240 lábra. Figyeljük meg az észak-déli falat 212 lábnál; 212 x pi = 666. A Napot
jelképező babiloni szám 660 vagy 666 volt, a Földanyát szimbolizáló szám pedig 1080.
Ezeket a számokat a 420 és a 240 használatával értük el. 420 + 420 + 240 = 1080. 420
+ 240 = 660.
Ha a nyolcszög középpontjától a henge középpontjáig egy egyenest húzunk, az észak-

déli tengely mentén, a háromszögek hossza Marshall szerint egy 3, 4, 5, Pitagorasz-
háromszöget eredményez.
28
Énókh könyvében az áll, hogy az óriások a "titkokat" a Bukott Angyaloktól

kapták. Bizonyos értelemben az, amit mi a "civilizáció bölcsőjeként",
Mezopotámiából megismertünk, ezeknek a titkoknak az eredménye volt. "Látod,
mit tett Azazel, aki minden igazságtalanságot megtanított a földön, és felfedte az
örök titkokat, amelyeket a mennyben őriztek, és amelyeket az emberek igyekeztek
megtanulni". "Kokabel megtanította az óriásoknak a csillagképeket, Shamsiel a nap
jeleit,
Sariel a Hold durva."
Az amoriták ezeket a titkokat a matematika és a számmisztika új nyelvének
felhasználásával építették Stonehenge-et, a Newark Henge-et és az Oktogont.
1Móz 11:1 És az egész földön egy nyelv és egy beszéd vala...
Legendák egy ősi óriásfajtáról
A legendák, bár fantáziadús történetek a múltról, úgy vélik, hogy az igazság

magvait tartalmazzák. Ha számos olyan történetet találunk, amelyek ugyanazt a
mesét ismétlik, akkor a mítosz igazolható történetté válik. Az amerikai őslakosok
legendái kitartóan mesélnek egy ősi emberi óriásfajtáról, amely ellen háborúztak,
és amelyet végül elűztek a földjeikről. A legendák állandó témája, hogy az óriások
fehér bőrűek, sárga és vörös hajúak voltak.
A világos bőrű emberek, akiket néha "fehér indiánoknak" neveznek, és akik
rézbányászattal és kereskedelemmel foglalkoztak, további bizonyítékot
szolgáltatnak arra, hogy a fémkereskedők vándorlásai azért érkeztek Észak-
Amerikába, hogy kiaknázzák és kitermeljék a Superior-tónál lévő Isle St. Royal
gazdag rézlelőhelyeit a Földközi-tenger keleti részén kialakuló bronzkorszak
számára.
29
Feketeszakállú és vörös hajú óriások
Történelmi gyűjtemények, Henry Howe, 1888

Bár a kormányzat nem tartja megbízhatónak, az USA keleti részén élő
bennszülöttek szájhagyományai leírják, hogy valószínűleg két óriásfajta létezett, és
az egyik erőszakos eszközökkel kiszorította a másikat. Itt van az első sejtésünk
valamilyen nagyon távoli őstörténetről, amelyet a Chippewa, Sandusky és Tawa
törzsek (az algonquin nyelvcsoport tagjai) hagyománya őrzött meg, az óriás,
szakállas emberek létezéséről.
Ezzel kapcsolatban elmondanám, hogy Jonathan Brooks úr, aki most a városban
él, azt állította nekem, hogy apja, Benjamin Brooks, aki tizennégy évig élt az
indiánok között, és jól ismerte nyelvüket és hagyományaikat, azt mondta neki és
másoknak, hogy az indiánok hagyománya szerint az első törzs, amely ezt az egész
országot elfoglalta, egy fekete szakállú, nagyon nagy termetű faj volt, és később
egy vörös szakállú faj vagy törzs jött, és megölte vagy elűzte az összes fekete
szakállút, ahogy ők nevezték őket.
Ami a Nagy-tavak felső részén folyó rézbányászatot illeti, a chippewa indiánok
legendája alátámasztja azt az elméletet, hogy ezeket a bányákat fehér bőrű emberek
használták ki.
Most és régen - A Marion megyei terület története, 1969

A nyugati cseroki James Wafford, aki 1806-ban született Georgiában, azt
mondja, hogy nagyanyja, aki a múlt század közepe táján születhetett, azt mondta
neki, hogy az öregektől hallotta, hogy jóval az ő ideje előtt egy óriáscsapat
látogatta meg egyszer a cserokit. Majdnem kétszer olyan magasak voltak, mint a
közönséges emberek, és a szemük ferdén állt a fejükben, ezért a cserokiak Tsunil'
kalu'-nak, "ferdeszemű embereknek" nevezték őket, mert úgy néztek ki, mint az
óriás vadász Tsul' kalu'. Azt mondták, hogy ezek az óriások messze, abban az
irányban éltek, amerre a nap lemegy. A cserokik barátként fogadták őket, és egy
ideig ott maradtak, majd visszatértek a saját
30
otthon nyugaton.
A vadászdalokban megidézett másik isten Tsu'l'kalu', azaz "Ferdeszemű", egy
óriás vadász, aki a Kék gerinc egyik nagy hegységében él, és minden vadat
birtokol. Mások a Kisemberek, valószínűleg a két Mennydörgés fiú; a Kisemberek,
a sziklaszirteken élő tündérek; és még a De'tsata, egy aprócska manó, aki a mi
Puckunk helyét foglalja el. Az egyik íratlan formula, amelyet diktálással nem
lehetett helyesen megszerezni, a "Vörösfejű Asszonyhoz szólt, akinek haja a földig
lóg".
Kereskedők és rézbányászok legendái
Ezt a furcsa, archaikus kinézetű koponyát a Keweenaw-félsziget északi részén, a

Copper-szigeten található temetkezési dombról tárták fel. A chippewák szerint "a
fehér fajt még jóval ezelőtt, az indiánok történelmében űzték el".
Őskori rézbányászat a Felső-tó vidékén, 1923
Az indián legendák nem tesznek említést ezekről a bányászati műveletekről,

amelyek olyan nagyszerűek és nagyszabásúak voltak, hogy bármely faj
történelmében méltán szerepelnek.
A legendák megemlítik, hogy a fehér fajt az indiánok történelmében messze
visszamenőleg elűzték. Az a tény, hogy az indián legendák szerint a rézdarabokat
manitáknak vagy isteneknek tartották fenn, azt látszik bizonyítani, hogy nem ők
voltak azok, akik a rezet "iparilag" bányászták és használták.
Ezek az őskori bányászok nem hagytak olyan feljegyzéseket, amiket le tudnánk
fordítani, hogy elmondhassuk...
31
hogy kik voltak. Nyilvánvalóan nem teleltek a térségben, és úgy tűnik, hogy a
szívós és erős embereken kívül senki más nem tette meg az utat. Nem találtak
olyan sírokat, amelyeket egyértelműen nekik lehetne tulajdonítani. Nem készítettek
sem rajzokat, sem faragványokat, és nem hagytak hátra semmit, ami a
származásukra utalna. A gödrök és a szerszámok ennyi, és ezek nem elégségesek.
Allouez atya szerint az indián legendák nem tartalmaznak utalást a
bányászatra vagy a bányászokra. Valójában az indiánok nem tudták, hol vannak a
bányák. Egy Chippewa-legendáról szóló beszámoló szerint a régi legenda azt
állítja, hogy őseik, elűztek egy fehér fajt, akik a bányászok lehettek.
Ezt a történetet az egyik legtekintélyesebb amerikai őslakos, Joseph Brant is
elmeséli. Nemcsak azt állítja, hogy az ősi fehér faj alapította meg a kereskedelmet
Észak-Amerikában, hanem azt is, hogy ők voltak a Mississippitől keletre fekvő
sírhalmok és földvárak építői. Azt is állítja, hogy ezt az "állandósult" legendát a
Mississippitől keletre élő különböző törzsek is osztották.
Joseph Brant -Thayendanega Joseph Brant -Thayendanega
élete
Az amerikai forradalom háborúit is tartalmazza William L. Stone , 1838
A nyugati országgal kapcsolatos egyéb dolgok mellett - mondja Woodruff úr -

"Brant kapitánnyal folytatott beszélgetésem során kíváncsi voltam, hogy milyen
információkat tudott adni azokról a tumulusokról, amelyek a folyók és tavak
partján és közelében találhatók a Szent Lőrinc folyótól a Mississippiig. Válaszában
kijelentette, hogy a téma már régóta foglalkoztatja, de még mindig homályban
maradt. "Azt mondta, hogy az indiánok különböző nemzetei között az egész
kiterjedt vidéken elterjedt egy hagyomány, és az idők során öröklődött, hogy egy
rég letűnt korban fehér emberek jöttek, és az indiánok nemrégen elpusztították az
országot.
32
idegen országból származó férfiak, és az indiánok beleegyezésével

kereskedőházakat és településeket létesítettek ott, ahol ezek a tumulusok
találhatók".
Úgy tűnik, hogy az óriás faj kiűzése azokról a területekről, ahol a számos nagy
sírhalom és földvár található, félelmet keltett az őslakosokban, akik soha nem
lakták ezeket a területeket. Történelmi indián őslakosokról nem volt tudomásunk,
hogy éltek volna Nyugat-Virginiában vagy Kentuckyban. A Ken-Tuck-e-t
"Vérfolyónak" fordították, a Kanawha folyót pedig a shawnee-k a "gonosz
szellemek folyójának" nevezték.
Joseph törzsfőnök, a Nez Perce indiánok törzsfőnöke az orvosságos táskájában

egy ékírásos írással ellátott agyagtáblát hordott magánál. A tábla egy bárány
eladásáról szóló közönséges nyugta volt. A tábla eredete rejtély, mivel a tábla
1876-ban jóval azelőtt készült, hogy az ékírásos táblák a piacon megvásárolhatók
lettek volna.
A chicagói Robert Biggs a táblát Kr. e. 202-re datálta, arra az évre, amikor
Enmahgalannát Nanna főpapnőjévé ültették.
Történelmi rejtélyek, Mary Gindling
"A törzsfőnök azt mondta, hogy a tábla sok generáción át öröklődött a családjában,
és hogy ők a fehér őseiktől örökölték. Főnök
33
Joseph elmondta, hogy a fehér emberek már régen eljöttek az ősei közé, és sok
mindenre megtanították a népét. Az ő története megegyezik azokkal, amelyeket az
észak- és dél-amerikai indiánok meséltek a fehér kultúra hozóiról. De ebben az
esetben Josephnek volt egy emléktárgya, amellyel bizonyítani tudta története
igazságtartalmát."
Háború az óriásokkal
Kentucky őskori emberei, írta Bennett A. Young ezredes, 1910

James Moore Kentucky-i ezredesnek egy öreg indián elmondta, hogy ennek az
államnak az őslakói elpusztultak az indiánok által ellenük vívott kiirtó háborúban;
hogy az utolsó nagy csatát az Ohio vízesésénél (Clarksville, Indiana) vívták; és
hogy az indiánoknak sikerült az őslakosokat egy kis szigetre űzniük a zuhatagok
alatt, "ahol az egész népet feldarabolták". Az ezredest biztosították arról, hogy
ennek az eseménynek a bizonyítéka a hagyomány által átadott tényeken nyugszik,
és hogy amint az Ohio vize lecsökken, döntő bizonyítékokat fog a szeme elé tárni.
Amikor a folyó vize lecsökkent, vizsgálatot végeztek a Sandy-szigeten, és "emberi
csontok sokaságát fedezték fel". E hagyományt hasonlóan megerősíti George
Rogers Clark tábornok kijelentése, miszerint a folyó északi partján, de nem sokkal
a vízesés alatt egy nagy temetkezési hely volt. Egy hagyomány szerint, amelyet
Tobacco indián törzsfőnök közvetített ugyanennek az úriembernek, a Sandy-szigeti
csata döntötte el végleg Kentucky elestét, ősi lakóival együtt, amikor McKee
ezredes a Kanawha folyón parancsnokolt (mondja Cambell doktor), azt mondta
neki Cornstalk indián törzsfőnök, akivel gyakran beszélgetett, hogy Ohiót és
Kentuckyt (és Tennessee-t is Kentuckyval hozza összefüggésbe Rafinesque őskori
néprajzíró) egykor fehér emberek népesítették be, akik olyan művészetekben
jártasak voltak, amelyekről az indiánok semmit sem tudtak; hogy ezeket a
fehéreket az indiánokkal folytatott véres harcok után kiirtották; hogy az indiánokat
34
régi temetkezési helyek voltak a sírok egy ismeretlen nép; és hogy a

a régi erődöket nem az indiánok építették, hanem "nagyon régről" jöttek le.
akik fehér bőrűek voltak, és értettek a művészetekhez".
E hagyomány tanúságtételén kívül egy halálos konfliktus különböző feltűnő
nyomait találták meg az egész ohiói határ mentén... Clark tábornok kijelenti, hogy
Ken-tuck-e az indiánok nyelvén a "vér folyóját" jelenti.
Ken-tuck-e az indiánok számára a rossz hírnév földje volt, és bárhol, ahol
páholytűz égett, "furcsa és szentségtelen pletykák" keringtek a nevével
kapcsolatban. Az öreg indián, aki Moore ezredesnek leírta a Sandy-sziget véres és
döntő csatáját, nagy megdöbbenését fejezte ki, hogy fehér emberek élhetnek egy
olyan országban, amely egykor ilyen összecsapások színhelye volt; és egy ősi sac,
akivel Joe Hamilton Davies ezredes 1800-ban St. Louisban találkozott, hasonló
csodálkozásának adott hangot. Kentucky, mondta, tele volt lemészárolt lakóinak
szellemével, hogyan tehette a fehér ember az otthonává?
Kukoricatermeszt
ő főnök
Miami megye százéves története, Ohio 1855

Egy indián hagyomány szerint Kentucky őslakói a vörös törzsek által ellenük
vívott kiirtó háborúban pusztultak el, és Tobacco indián törzsfőnök tájékoztatta
George Rogers Clarke-ot egy olyan hagyományról, amelyben az áll, hogy Sandy
Islandnél egy csata zajlott, amely eldöntötte az ősi lakosok sorsát. Cornplanter
törzsfőnök megerősítette, hogy Ohiót, és ezt a helyi szakaszt is, egykor fehér faj
lakta, akik olyan művészetekkel voltak tisztában, amelyekről ők (az indiánok)
semmit sem tudtak.
Washington Post, 1912. október 27.

A sárga haj átka: A közelmúltban elkövetett gyilkosság felidézi az őskori fehér fajról
szóló különös indián legendát az Ohio folyó vízesésénél, amely a shawnee legendák
szerint az óriások utolsó bástyája volt az Ohio-völgyben.
St. Louis Globe-Democrat
Az utolsó összekötő kapocs egy őskori fajjal megsemmisült, amikor George
Kelly néhány hónappal ezelőtt Jeffesonrville Indiában meggyilkolta szegény öreg
nagyanyját, majd öngyilkos lett. Az idős nőnek 75 dollárja volt, és a
35
tizennyolc éves fiú megszerezte, elköltötte, majd öngyilkos lett, amikor a bátyja
megvádolta őt a bűncselekmény elkövetésével.
Az áldozat Valentine Kelly özvegye volt, akit sok évvel ezelőtt elgázolt és megölt
egy vonat, de az indianai tudósok Mary Kelly néven ismerték, aki Fekete Sólyom
Stewart, a híres shawnee indián törzsfőnök közvetlen leszármazottja volt, akinek
címét a föld meghódítására vezették vissza az azt benépesítő őskori fajtól.
Az Ohio-vízesés partjaihoz közel fekvő kis tanyák mind a mai napig tele vannak
ezeknek az embereknek a csontjaival, és az egyetlen nyom, amely az
azonosságukra utal, egy dalfoszlány volt, amelyet Kelly asszony úgy emlékezett,
hogy hallotta az édesanyját énekelni.
Kelly asszony elmondta az írónak, hogy ezt a történetet több száz éve adták tovább
nemzedékről nemzedékre, és hogy szerinte ez igaz. Valójában a mai napig sok
minden alátámasztja ezt a hitet.
A George Rogers Clark tábornok által kötött tartós béke idején Fekete Sólyom,
aki az indián törzsfőnökök közül az egyik legvadabb volt, lemosta arcáról a
háborús festéket, elásta a csatabárdot, és elhatározta, hogy tehetségét a béke
művészetének szenteli. A Clark tábornokkal kötött megállapodás révén az Egyesült
Államok kormánya tulajdonjogot biztosított számára egy földterületre a vízesésnél,
és éppen azon a földön álltak 300 éven át ősei sátrai és ősei sátrai.
Ott született, és ott vannak eltemetve a csontjai. A föld soha nem került ki a
családból, és még mindig az eredeti tulajdonjog alapján birtokolja. El kell
magyarázni, hogy ez nem az a Fekete Sólyom volt, aki az észak-illinois-i
háborúban szerepelt.
"De hát átok ül ezen a helyen" - mondta Kelly asszony az írónak, aki nagyon jól
ismerte őt a régmúltból, amikor még sokkal jobb volt a memóriája, mint későbbi
éveiben.
"Sárga Haj megátkozta, és az én népem közül senki sem hal meg természetes
halállal. Egymás után láttam őket elmenni, és mindig azon tűnődtem, vajon rám is
kiterjed-e majd."
"Ha van benne valami - mondta az öreg Valentine Kelly, a férje -, az engem is el
fog érni.
"Másnap este a vasúti síneken sétált, amikor egy vonat elütötte és megölte. A
családból többen belefulladtak a vízesés vizébe, és most Kelly asszony is meghalt
szeretett unokája kezétől, aki szintén megölte magát. Néhány évvel ezelőtt a régi
házat, amelyet maga Black Hawk emelt, amikor elhatározta, hogy felveszi a
sápadtarcúak szokásait, rejtélyes eredetű tűzvész pusztította el.
Nyilvánvalóan nem volt rá mód, hogy lángra kapjon, és ahogy a bejárati kapu
előtt az úttesten ült, és nézte a parázsló romokat, Kelly asszony ünnepélyesen azt
mondta:
"Ez a Sárga Haj átka."
36
Az Ohio vízesése. A távolban lévő dombok

között egy hatalmas temető volt.
És a fiai hittek neki, és a szomszédok is hittek neki, és lehet, hogy úgy volt,
ahogy mondta.
A Beautiful River (indián nyelven Ohio) három mérföldön át kanyarog az
indonéziai Jeffersonville és a kaliforniai Louisville között, és félelmetes robajjal
zúdul nyugat felé. Körülbelül 25 lábnyi eséstől ihletve. A katarakt közepén
található az a hely, amelyet régóta Kukorica-szigetnek neveznek. Az indianai
oldalon a nagy örvény a Wave Rock mellett örvénylik, amely sok büszke gőzhajó
temetője. Alacsony vízállásnál a helyet a szétszedett roncsok tarkítják. Az örvény
alatt pedig a Kelly-birtok fekszik. A sziklás partra vezető ösvény oldalán egy nagy
forrás bugyog, amelyet állítólag Sárgahaj ásott ki. Ettől jobbra, a parton felfelé
haladva egy temető van, ahol több száz őskori ember fekszik eltemetve, balra pedig
a Kelly-farm, amelynek folyó partján ugyanezen titokzatos emberek ötven sírja
található. Az első temető kétségtelenül a köznép temetője. Közepes termetűek
voltak, és mindannyiukat a felkelő nap felé fordítva temették el. Csontjaik Edward
Commines farmjának kukoricaföldjeit trágyázzák azon a földön, amelyet eredetileg
William Beach telepített le. Időnként egy-egy koponyát vagy csontvázrészletet kiás
az eke, de a tárgyilagos gazda visszadobja, és a következő barázda eltakarja a szem
elől. Minden ember, aki valaha is birtokolta a Commines-földet, erőszakos halált
halt. Commines apját néhány évvel ezelőtt egy vonat ölte meg.
A másik temetőben 50 halott király csontjai találhatók. A sírok durván faragott
kőből készültek, és a bennük nyugvók mind férfiak voltak, akik közül egy sem volt
alacsonyabb hat és fél lábnál. Ülő helyzetben temették el őket, arcukat a felkelő
nap felé fordítva, és a fegyvereiket is velük együtt temették el, nyilvánvalóan az
ölükbe helyezve. Különös egybeesés azonban, hogy mindegyikük bal halántékát
valamilyen tompa eszközzel zúzták be. Hogy ez vallási szertartás volt-e, vagy az
élve eltemetésük elleni óvintézkedés, az csak feltételezés kérdése. Az író, aki az
egyik sírt Green professzorral, a kiváló geológussal, egykor Indiana állam
geológusával együtt nyitotta fel, úgy véli, hogy ez vallási rítus volt.
Kentucky története szerint, amikor az első fehér telepesek megérkeztek
Louisville-be, emberi csontvázak halmait találták a Corn Islanden, és néhányat ott
is találtak.
37
most. A korai telepesek számára úgy tűnt, hogy egy nagy csatát vívtak, és az egyik
törzset teljesen kiirtották. A csontvázak mind közepes termetű emberek csontvázai
voltak, kivéve egyet, egy férfit, aki két méter magas lehetett. A vízesés partján a
mai napig több ezer indián nyílvesszőt és lándzsafejet találnak, és néha egy-egy
csatabárdot, és egyszer egy kőből faragott baglyot is találtak, amelyet valószínűleg
az őskori emberek egyike készített. Ez a leírás a konkrét tényeket tükrözi, és
alátámasztja azt a különös történetet, amelyet Kelly asszony és ősei meséltek
misztikus énekükben egy különös népfaj eltűnéséről. A történetet jobb, ha az
asszony saját szavaival adja vissza e beszámoló írója.
"Amikor még pici lány voltam - mondta Kelly asszony -, anyám ennek a dalnak
a szövegével énekelt elalvásig. Ez egyfajta ének volt az indiánok nyelvén, és nem
emlékszem az egészre. Lefordítva, hogy megértsd, arról szólt, hogy egy fehér nép
él itt a vízesésnél, és hogy hatalmasak. Egy magas, sárga hajú törzsfőnök
uralkodott felettük, és négy évszázadon át harcoltak a vörös emberek ellen, és a
vízesés halászatát és a vadászterületeket a magukénak tartották. A Nap volt az
isten, akit imádtak, és úgy tűnt, hogy békével és bőséggel áldotta meg őket. Sárga
Hajnak hívták népünk főnökét, aki óriás volt. A főnökök vagy királyok a királyi
családon belüli házasodással tarthatták fenn a nagy termetet, valószínűleg minden
nőstényt megölve, kivéve csak annyit, amennyi a faj továbbörökítéséhez
szükséges. Anyám úgy gondolta, hogy a legfejlettebb lányokat a törzsfőnök
feleségei számára tartogatták, hogy az uralkodó faj fennmaradjon. Nem kérdeztem
meg tőle, miért alakult ki ez a véleménye, és lehet, hogy ez is a legenda része volt.
De a mi népünk már régóta messziről szemlélte a földet, és elhatározták, hogy
birtokba veszik. A törzsfőnök akkoriban Sólyomszárny volt, az a vonal, amelyen
keresztül én származom. Kémeket küldött, hogy közeledjenek az idegen fehér
emberekhez, akik felkeresték Sárgahajat, és elmondták neki, hogy a shawnee-k
meg akarják osztani velük a halászterületeket és a vadászterületeket. Sárgahaj
meghallgatta az állításaikat, majd közölte velük, hogy éppen elég van a fehér
embereknek, ő és a népe inkább egyedül él. Erre a shawnee-k követei azt mondták,
hogy ha a fehér emberek nem engedelmeskednek békésen, hogy akkor tüzes
szomszédaik legyenek, akkor megölik őket, és elveszik a vagyonukat. Erre
Sárgahaj megvetően felnevetett, és azt mondta, hogy a napisten az égből jövő
tűzzel fogja elpusztítani ellenségeit, és hogy minden ember, aki részt vesz egy
ilyen véres és indokolatlan mészárlásban, erőszakos halált hal, és hogy az átok
mindaddig hatni fog, amíg a sértő fajból egy is a földön marad.
Sólyomszárny azonban hitt a Nagy Szellemben, amelyet ő és törzse imádott,
ezért összegyűjtötte harcosait, és elindult Sárgahaj hazájába. Valamilyen módon
Sárgahaj felderítői tudomást szereztek az ottani közeledésről, mire ő és népe
kenukba pattant, és elindultak a Kukorica-szigetre. A veszélyes örvények és az
alattomos örvények, amelyeket jól ismertek, úgy gondolták, megvédik őket a
kevésbé ügyes shawnee-k ellen. De nem tudták, hogy Sólyom
38
Szárny. Ő és vitézei már gyermekkoruktól fogva hozzászoktak a vízhez, és

majdnem annyira otthonosan mozogtak az áradatban, mint Sárgahaj és népe. Így
hát azon az éjszakán, amikor Sárgahaj békésen aludt a képzelt biztonságban.
Sólyomszárny és vitézei kenukat készítettek és felkészültek a csatára. Éppen
amikor a nap áttörte a keleti homályos eget, Sólyomszárny kenuja elérte a sziget
partjait. Sárgahaj és népe felébredt álmából, és térdre borulva imádkoztak
napistenükhöz. Ebben a helyzetben voltak, amikor népem kiáltásai rájuk törtek.
Sokakat megöltek, miközben letérdeltek, de Sárgahaj harcos volt, és bár
meglepődött, megragadta a csatabárdját, és hősiesen megvédte alattvalóit.
Egykezes kezével több mint egy tucatnyi emberünket megölte. Mikor aztán
elfáradt a harcban, Sólyomszárny szembeszállt vele. Sárgahaj mögött a feleségei és
gyermekei térdeltek imádkozva, előtte pedig Sólyomszárny és harcosai álltak. A
két törzsfő egymásnak ugrott a csatabárdjaikkal. Az ősöm hozzászokott a
háborúhoz, és ismerte az összes trükköt. Ennek eredményeképpen egy szörnyű
összecsapás után, amelynek során mindketten sebekkel borítottak, Sárgahaj
kimerülten elsüllyedt, Sólyomszárny csatabárdja pedig az agyába fúródott.
"A konfliktustól megvadulva Sólyomszárny a térdelő nők és gyermekek ellen
fordult, és megölte őket. Ő és emberei addig folytatták a mészárlást, amíg a fehér
fajból egy sem maradt. Mindegyikükkel végeztek, és Sárga Hajú skalpfürtje
Sólyomszárny övén lógott. Haláláig megőrizte, és vele együtt temették el.
"Aztán a shawnee-k birtokba vették a legyőzött nép házait és földjeit, és a Kelly-
k az utolsó áldozatok, mert a shawnee-k mind elmentek a boldog
vadászterületekre, és már csak az eredeti vér maradványa él bennük.
"Van még egy aprócska információ, amit meg tudok adni a témával kapcsolatban,
de nem tudom, honnan tudtam meg. A vízesésben lévő szigeten van egy kis
barlang, amelyet egykor "Sárgahaj fürdője" néven ismertek, de ma már mindig
Kristályfürdőnek nevezik," Azt mondják, hogy Sárgahaj minden nap ebben fürdött,
miután imádkozott a Naphoz. A barlang tömör kőből van, és a tetején egy kis
vízfolyás csorog át, így egy természetes, zuhanyzó fürdővé válik, ahol a halász a
mai napig gyakran fürdik.
"Végül az idegen emberek utolsó lakhelyét is lebontották, és 300 évvel később,
amikor Clark tábornok idejött, és Black Hawk birtokában találta, a szigeten a
meggyilkolt emberek csontjain kívül semmi sem maradt.
Egymás után láttam, hogy a népemet valamilyen módon megölték, és a
szerencsétlenség eltüntette őket a föld színéről. Hibáztatsz engem, amiért azt
gondolom, hogy a Sárga Haj átka rajtunk van?"
Valentine Kelly, aki spiritiszta volt, elmesélte az írónak, hogy egyszer a királyi
sírok közelében egy fészerben állt, amikor egy óriási, sárga hajú fehér ember nézett
be az ablakon. Azt mondta, hogy látta őt, olyan tisztán, ahogy csak lehetett, mert ez
volt
39
fényes nappal, és nem hibázhatott. Kelly úr azonban szilárdan hitt a szellemekben

és a koboldokban, és lehet, hogy valójában nem látta Sárgahajat, de haláláig azt
hitte, hogy látta őt. Megengedte Green professzornak és az írónak, hogy
felnyissanak két sírt a farmján, de a további ásatásokat leállította, mivel azt
mondta, hogy a tudós hamarosan felásná a farmja legjobb részét, ha megengedné
nekik. A sírokból azonban eredetileg 50 volt, és mostanra több mint 40 maradt
meg. A magas víz néhányat elmosta, kettőt pedig ember nyitotta fel.
Indiana egyik legismertebb régésze, Dr. W. F. Work, az indianai Charlestownból
hét hasonló kősírt talált 13 mérföldre a helyszíntől, és észrevette, hogy mindegyik
halott bal halántéka be volt törve, és a csontok óriási termetű emberek csontjai
voltak. Dr. Work sok időt töltött az arizonai sziklák lakói lakóhelyének
feltárásával, és sokat írt a témáról. Úgy véli, hogy Sárgahaj népe a mandan
indiánok voltak. Orlando Hobbs, aki szintén indianai régészeti szaktekintély, és aki
széles körben ismert a tudományosságáról és kutatásairól, szintén ezen a
véleményen van.
Az Ohio folyó vízeséseinél gazdag tudományos terület van, és lehet, hogy
amikor a távoli területeket alaposan feltárják, az otthoniak is megkapják majd azt a
figyelmet, amit megérdemelnek. Ezzel kapcsolatban zárójelben megemlíthetjük,
hogy a Kellyék farmjával szomszédos 1000 hektárnyi földterület még mindig
Virginiához tartozik, noha Indiana veszi körül, és Kentucky választja el attól az
államtól, amelyhez tartozik. Mégis Virginia ezt a földet George Rogers Clarknak
és örököseinek adta örökre, adómentesen, jutalmul a szakasz indiánoktól való
megszabadításában nyújtott szolgálataiért". És nem szerepel Indiana térképén, a
körvonalak megrajzolásának hibájából. Három vagyonkezelő irányítja, az egyiket
Clark megye, a másikat Floyd megye nevezi ki, a harmadik pedig úgy örökíti meg
magát, hogy megnevez valakit, aki halála után az utódja lesz. De ez már egy másik
történet.
Kukoricaszár
főnök
Ohio History Journal, 1877
Cornstalk főnök 1776-os interjúja, amelyet csak 1816-ban adtak ki. A beszámoló
szerint: "E látogatás során William McKee kapitány, a Hand tervezett hadjáratához
összegyűjtött tisztek egyike, gyakran beszélgetett Cornstalkkal a nyugati
régiségekről, amelyben az öreg törzsfőnök a nyugati régiségekről beszélt.
40
sok intelligenciáról és megfontoltságról tanúskodott. A halom és az erőd építőivel

kapcsolatos kérdésre válaszolva kijelentette, hogy az ő népe körében az a jelenlegi
és biztos hagyomány, hogy Ohiót és Kentuckyt egykor fehér faj lakta, amely olyan
művészetekkel rendelkezett, amelyekről az indiánok nem tudtak, és hogy a
bennszülöttekkel folytatott számos véres küzdelem után ezeket a betolakodókat
végül kiirtották. McKee megkérdezte, hogy az indiánok miért nem tanulták meg az
ősi fehér emberek e mesterségeit? Cornstalk bizonytalanul válaszolt, és elmondta,
hogy a Nagy Szellem egykoron adott az indiánoknak egy könyvet, amely
megtanította őket mindezekre a művészetekre, de azt elvesztették, és azóta sem
szerezték vissza tudásukat. Miféle emberek voltak azok - kérdezte McKee -, akik
annyi sírt készítettek az Ohio folyón és más helyeken ? A férfi kijelentette, hogy
nem tudja, és megjegyezte, hogy ez nem az ő népe, és nem is ismeri őket. A
kapitány ezután gyakorlatilag megismételte korábbi kérdését, és megkérdezte
Cornstalkot, hogy meg tudja-e mondani, kik építették azokat a régi erődöket,
amelyek oly nagy szakértelmet mutattak az erődítésben? Az azt válaszolta, hogy ő
csak annyit tud, hogy egy nagyon réges-régen élt néptől hagyományozódott egy
történet, miszerint egy fehér faj lakta a vidéket, akik a sírokat és erődöket
készítették; és hozzátette, hogy néhány indián, aki nagyon messze nyugatra vagy
északnyugatra utazott, talált egy nemzetet vagy népet, amely úgy élt, mint az
indiánok általában, bár más bőrszínnel." A válasz szerint "az indiánok nem voltak
olyanok, mint az indiánok.
Fayette megye, Nyugat-Virginia története 1888

A néhai Dr. Buster, aki a Kanawha-völgy első fehér lakosai közé tartozott,
hosszú és tevékeny életében ennek a hegynek a lábánál (a Loup és Armstrong
Creek vizét elválasztó hegy), a folyó déli partján lakott. A feljegyzések szerint soha
egyetlen fehér ember sem lakta azt a földet, amelyre apja a kunyhóját építette; és
az itteni sápadt arcúak története teljesen teljes e családon belül. Paddy Huddleton,
aki valószínűleg az első fehér telepes volt Fayette megye határain belül, épp itt élt,
és az ő házától Daniel Boone hódot fogott. Utolsó beszélgetésemkor, 1877 körül,
bár nagyon idős ember volt, elméje és teste még mindig aktív és erőteljes volt.
Emlékezett arra, hogy gyerekkorában beszélgetett az indián "orvosságosokkal",
akik gyakran jártak felfelé a folyón, és megbeszélték ezt a falat, valamint számos
csontmaradványt, kőeszközöket és kerámiát, amelyeket a környező fenékvidéken
találtak. Elmondása szerint az indiánok tudtak ezekről az emlékekről, de nem
vállaltak szerepet bennük. Egyik legendájuk szerint a Kanawha-völgyet korábban
fehér harcosok egy vad fajának lakta, akik sokáig sikeresen ellenálltak a nyugatról
érkező "vörös ember" közeledésének, de végül megadták magukat, és halálukban
elhunytak. Az indiánok azt állították, hogy a völgyet vadászatokon kívül soha nem
szállták meg; hogy ezeket a maradványokat már az első bejövetelükkor öregnek
találták; és hogy eredetüket nem lehetett feljegyezni.
41
Az indián nemzetek történelme, szokásai és szokásai

Ki lakta egykor Pennsylvaniát és a szomszédos államokat az alábbi szerzők által
John Heckwelder 1876
A Lenni Lenape (az őseik által rájuk hagyományozott hagyományok szerint) sok
száz évvel ezelőtt az amerikai kontinens nyugati részén, egy nagyon távoli
országban élt. Valamilyen okból, amelyre nem találok magyarázatot, elhatározták,
hogy kelet felé vándorolnak, és ennek megfelelően egy csoportban elindultak.
Nagyon hosszú utazás és sok éjszakai táborozás után végül megérkeztek a Namaesi
Sipu (hal-folyó) folyóhoz, ahol összefutottak a mengwe (irokéz) népével, akik
szintén egy távoli országból vándoroltak ki, és valamivel feljebb értek a folyóhoz.
Céljuk ugyanaz volt, mint a delawaroké; kelet felé haladtak tovább, amíg nem
találnak egy számukra megfelelő országot. A lenape-ok által felderítés céljából
előreküldött kémek már jóval érkezésük előtt felfedezték, hogy a Mississippitől
keletre fekvő országot igen erős nép lakja, amelynek számos nagy városa épült a
földjükön átfolyó nagy folyókon. Ezek a népek (ahogy nekem mondták) Talligeu
vagy Talligewi néven nevezték magukat. John Gibson ezredes azonban, egy
úriember, aki alaposan ismeri az indiánokat, és több nyelvüket is beszéli, azon a
véleményen van, hogy nem Talligewi-nek, hanem Alligewi-nek hívták őket, és úgy
tűnik, igaza van, mivel a nevük nyomai még mindig megmaradtak az országban, az
Allegheny folyó és a hegyek kétségtelenül róluk kapták a nevüket. A delawarok
még mindig az egykori Alligewi Sipu, az Alligewi folyójának nevezik. Mi átvettük
- nem tudom, milyen okból - az irokéz nevét, az Ohiót, amelyet a franciák szó
szerint La Belle Riviere-nek, a Szép Folyónak fordítottak. Egyik ága azonban még
mindig megtartotta az ősi Allegheny nevet. Sok csodálatos dolgot mesélnek erről a
híres népről. Állítólag feltűnően magasak és zömökek voltak, és a hagyomány
szerint óriások is éltek közöttük, olyan emberek, akik sokkal nagyobbak voltak,
mint a legmagasabb lenape-ok.
42
A Walam
Olum
piktogram
Az Erős-Jó-Egy volt a főnök, ő harcolt az északiak

ellenSokan vannak: Az
Allegewi
volt a főnök
; az Allegewi birtokolta a keletetNéhányan
továbbmentek keletre; az Allegewi uralkodó megölt néhányat közülükA
Talmatan (huron) barátok északról, jönnek, és mind együtt mennekKavaró
volt a főnök Allegewi városok túl erősek voltakTűzépítő
volt a főnök, sok várost adtak
nekiTörő-Össze-szakító volt a főnök Minden Allegewi délre megy
a tavaktól dél
re
, a Talamatan barátok a tavaktól északra.
Amerikai antikvárius 1911

Amerika és más országok őskori fajai by L.S. Curry
Dr. Curry misszionárius volt a korai időkben Michigan vadonjaiban, egyike volt
azoknak a misszionáriusoknak, akik Sault Ste. Marie-ban, L'Anse-ban és az északi
félsziget más helyein jártak az indiánok között. Éveket szentelt az indiánok
tanulmányozására, és végül megtanulta megérteni a vörös embereket, szokásaikat,
"belső életüket", valamint hagyományaik, szájhagyományaik és vallásuk jelentését,
ami előtte még senkinek sem sikerült. Pályafutása korai szakaszában arra a
következtetésre jutott, hogy a vallás és az úgynevezett hagyományok mást
jelentenek, mint a képzelet furcsa és képzeletbeli szárnyalását, de az, hogy hogyan
szerezze meg a kulcsot az ezzel kapcsolatos problémához, maga is olyan probléma
volt, amely sok éven át a legkomolyabb erőfeszítéseivel is dacolt, de végül
befogadta őt az egyik törzs, amelynek misszionáriusa volt, és emiatt, valamint
íratlan törvényüknek megfelelően, szükségszerűen meg kellett tanítania a törzs
hagyományait, annak jelentésével együtt, ahogyan azt ők értelmezték. Így nyílt
meg végül dr.
Curry az ajtót, amelyet oly régóta próbált kinyitni, és mivel több indián dialektust
is folyékonyan beszélt, nem okozott neki nehézséget megérteni őket,
"belső jelentés".
Miután éveket töltött azzal, hogy megpróbálta összeegyeztetni a kozmogóniában,
kronológiában, etnológiában stb. fennálló nyilvánvaló ellentmondásokat, Dr.
Curry, miközben Newberry Michiganben állomásozott, utat nyitott magának
számos olyan probléma megoldására, amelyek addig minden tudóst
43
megdöbbentettek, és egyúttal elsimította az összes nyilvánvaló ellentmondást; de

ezen a ponton hagyjuk, hogy Dr. Curry beszéljen a maga nevében: "Egy idősebb
testvér volt az első, aki megvilágította nekem a témát. Hogy milyen tekintély
alapján beszélt, nem tudom, de azt tudom, hogy biztos volt valami jó alapja az
állításainak. Lényegében a következőket mondta: Nagyon régen egy nagy
népcsoport élt ott földművelőként és favágóként, és egy
44
a bajuszos kis faj északnyugat felől jött le az Ottawa folyón, és háborút indított a
nagy faj ellen, és a legtöbbjüket megölte, de amikor a kisemberek kapcsolatba
kerültek az indiánokkal, az utóbbiakat többnek találták, mint ellenfélnek, mert az
indiánok ellenük fordultak, és szinte teljesen kiirtották őket, és mind az óriások,
mind a kisemberek maradványai elhagyták az országot.
Fremont megye története, Iowa -1881

1875-ben egy hatalmas emberi csontvázat tártak fel egy téglagyárban,
Hamburgtól mintegy egy mérföldre keletre, a földfelszíntől tizennégy láb
mélységben. A csontok nagyrészt előrehaladott állapotban voltak, de a fogak jól
megmaradtak. A maradványokról úgy vélik, hogy egy legalább két méter magas
óriáséi. A fogak szinte az állkapocscsontig le voltak kopva, ami arra utalt, hogy a
"hatalmas hírű emberek" a Hamburg környékén korábban élt régi indiánok által
említett időkben élhettek. "Réges-régen - mondták - apáink itt lovagoltak át a
Missouri folyón pónilovakon, mert a víz nagyon sekély volt. A folyó keleti pereme
akkoriban a magas sziklafal (Hamburgnál) lábánál volt, és maga a folyó nagyon
széles volt. De akkoriban annyi rossz ember volt atyáink között, és annyi háborút
vívtak, hogy a Nagy Szellem megátkozta a folyó (a Missouri) vizét, és elérte, hogy
keskenyebb és mélyebb csatornában folyjon, hogy a törzsek ne tudjanak átkelni,
harcolni és egymást megölni. Ezután atyáink addig éltek, amíg a lábuk el nem
kopott a járástól, és a foguk el nem kopott az evéstől". Sok más kihalt óriásállat és
ember csontját is megtalálták ugyanazon a helyen, ahol az előbb leírt csontvázat
leírták.
45
Az északi front megerősítése
New York
Cayuga megye
\
Jegyzetek az irokézekről, Henry R. Schoolcraft, 1847

A Fort Hill (Auburn, N.Y.) és környéke körül talált csontvázak azt a benyomást
támasztják alá, hogy a katonai állomáshelyük egykori lakói nálunk nagyobb és
erősebb emberfajtából valók voltak. Megtudtam, hogy a csontvázak általában
zömökebb és nagyobb testalkatra utalnak. Egy felkarcsont vagy vállcsont,
amelyből egy megmaradt, nyugodtan mondhatjuk, hogy egyharmaddal nagyobb
vagy zömökebb, mint bármelyik, ma élő ember által lengetett csont. Egy bataviai
lakos, Thomas T. Everertt, M.D., a szekrényében őrzi egy alsó állkapocscsont egy
részét, amely egyharmaddal nagyobb, mint a mai emberfajtáké, és amelyet egy Le
Roy melletti dombon találtak, mintegy két évvel ezelőtt.
A Holland Purchase története, 1849

A LeRoy-i Fort Hillben található ősi művek különösen figyelemre méltóak a
történelem ezen érdekes ágával kapcsolatban. Negyven évvel ezelőtt egy tíz láb
mély és körülbelül tizenkét-tizenöt láb széles sánc húzódott a nyugati végétől a
keleti végéig, az északi vagy elülső részen, és mindkét oldalon körülbelül húsz
rúddal feljebb folytatódott, ahol átkelt, és a csatlakozással teljessé tette a sánc
körét. Úgy tűnik, hogy ezt az erődítményt inkább a következő módon alakították
ki.
46
az északról érkező invázióval szembeni védelem érdekében, mivel nyilvánvalóan

ez az irány a legmegfelelőbb pozíciója. Az északnyugati sarok közelében
különböző időpontokban kerekített, kemény állagú kövekből álló halmok gyűltek
össze, amelyeket feltehetően az ostromlottak használtak védelmi fegyverként az
ostromlók ellen. Az e helyen és környékén talált csontvázak egy olyan
emberfajtára utalnak, amely átlagosan egyharmaddal nagyobb volt, mint a mai faj;
ezt egy anatómus is így ítélte meg.
Erie megye

Aurora falutól egy mérföldre északra, Erie megyében több kis tó vagy tavacska
található, amelyek körül és között magas fenyővel sűrűn benőtt dombok vagy
kiemelkedések vannak; ezeken több halom található, ahol sok emberi csontot ástak
ki. A faluban és környékén kevés olyan kert és mező van, ahol ne találnának
minden egyes szántáskor ősi és indián maradványokat. Kevés pincét ásnak ki
anélkül, hogy felfedeznék őket. Néhány évvel ezelőtt P. Piersen tanyáján egy pince
ásásakor egy csontvázat hantoltak ki, amelynek combcsontjai nagy magasságra
utalnak; néhány hüvelykkel meghaladják a mi fajtánk legmagasabbjainak
magasságát.
Genesee megye
New Yorktól keletre,

egészen Michigan déli
részéig négyzet alakú
erődöket építettek.

A LeRoy-i Fort Hillben található ősi művek különösen figyelemre méltóak a
történelem ezen érdekes ágával kapcsolatban. Negyven évvel ezelőtt egy tíz láb
mély és körülbelül tizenkét-tizenöt láb széles sánc húzódott a nyugati végétől a
47
keleti végéig, az északi vagy elülső részen, és mindkét oldalon folytatódott.
48
körülbelül húsz rúddal, ahol átkelt, és a sáncok körét teljessé tette. Úgy tűnik,
hogy ezt az erődítményt inkább az északról történő invázió elleni védelemre
rendezték be, mivel nyilvánvalóan ez az irány volt a legjelentősebb pozíciója. Az
északnyugati sarok közelében különböző időpontokban kerekített, kemény állagú
kövekből álló halmok gyűltek össze, amelyeket feltehetően az ostromlottak
használtak védelmi fegyverként az ostromlók ellen. Az e helyen és környékén
talált csontvázak egy olyan emberfajtára utalnak, amely átlagosan egyharmaddal
nagyobb volt, mint a jelenlegi faj; ezt egy anatómus is így ítélte meg.
Schoolcraft
földvárának ábrája.
Henry Schoolcraft feljegyzései az irokézekről, 1847 Ősi sáncok Fort Hillben

A mű egy magaslaton található, amelyet egy Fordhams patak és az Allens
Creek, a Genessee folyó egyik mellékfolyója, az Allens Creek találkozásánál
alakítottak ki. A hely körülbelül három mérföldre északra fekszik LeRoy falutól,
és körülbelül tíz-tizenkét mérföldre északkeletre Bataviától. A dombra, mint a
vidék egyik természeti jellegzetességére, a Bergenből Leroyba vezető úton, tőle
északra, rövid távolságra nyílik a legjobb kilátás.
A régészetéhez kapcsolódó legjelentősebb és legjellegzetesebb vonás azonban a
szokatlan termetű és fejlettségű emberi csontok felfedezése, amelyeket
ugyanebben a közleményben említenek. Egy megmaradt humerusz- vagy vállcsont
a mai fajnál egyharmaddal nagyobb termetű emberről tanúskodik, és van egy alsó
állkapocscsont is, amelyet egy atavista orvos őriz meg a környékről, és amely
ugyanezt a gigantikus növekedési mértéket jelzi.
Greene megye
Towanda New York Daily Review, 1916. április 19. Egy emberi óriás sírja
A Pisgah-ra szinte minden kellemes napon látogatók mennek fel. Mrs. Atwater,
aki még mindig fejlesztéseket végez, még mindig ott van, és a mansfieldi Mr.
Vontrell is ott van, és időnként leviszi a csapatot a látogatóknak. Az Athéni
Történelmi Társaság üzenetet küldött a hegyre, hogy jövő szombaton
meglátogatják. Azt állították, hogy tudnak egy indián sírról a csúcson, amelyet fel
fognak nyitni.
49
Az egyetlen indián sír, amelyről tudunk, a Troy Gazette szerint a hegy déli részén
volt, Chas. W. Hookeré volt. Egy nagyon nagy emberi combcsontot ástak ki 45
évvel ezelőtt a forrás melletti ponton.
Hatalmas méretű volt, és amikor Dr. Theodore Wildernek megmutatták, azt
mondta, hogy egy két méter magas emberé lehetett. "Óriások voltak azokban az
időkben."
Jefferson megye
A New York állambeli

Jefferson megyében hét
települést térképeztek fel. A
megyében nagyméretű
csontvázmaradványokat
találtak bőségesen.
Egy leíró munka Jefferson megyéről, New York, 1898

Őslakos nyomok.- Rodmanban még mindig felfedezhetőek az indián megszállás
nyomai. Edward Dillon (korábban Jared Freeman, és a mellékelt ábrán így van
jelölve) lakóhelye közelében egy érdekes őslakos alkotás található. A néhai Royal
Fuller farmjának 1. számú telkén található, egy lankás mezőn, a Stony patak egy
kis mellékfolyója közelében. Erről a műről 1850-ben készült tervrajz Freeman úr
irányításával, aki már akkor megismerte, amikor minden része jól látható volt, és
akkor készült a következő leírás: Egy kettős partból áll, egy félhold alakú közbülső
résszel, és egy rövid parttal, amely a patakhoz fut. Ez utóbbi egy hódgát
maradványa lehetett, vagy egy fedett út a vízhez. A patakon gyakoriak voltak a
hódgátak, de ez nem volt általános megjelenésű. A kerítésen belül nagy
mennyiségű kukoricát szántottak fel, amelyet körülbelül egy rúdszor nyolc rúdnyi
területen szétszórva találtak. Úgy tűnt, mintha tűz vagy az elemeknek való
kitettség miatt elszenesedett volna. Ez a hely egy hatalmas rejtekhely lehetett,
vagy egy hely a kukorica elrejtésére. Összesen több száz bokornyi kukoricát tárt
fel az eke. Máshol nem találtak elszenesedett kukoricát, bár a szomszédos
földeken nagy mennyiségű kőedény- és agyagtöredéket találtak. Közvetlenül a
sánc belsejében egy nagy gneiszsziklából készült tálcát találunk, amelyben két-
három széles, de sekély mélyedés látható, amelyeket kétségtelenül köszörűs
kőeszközök koptattak. Ezek a sima mélyedések tizenkét hüvelyk átmérőjűek
50
voltak, és agyagedénytöredékek. Közvetlenül a kerítésen belül egy nagy gneisz

sziklából készült tálas bükkös található, amelyben két vagy három széles, de
sekély mélyedés látható, amelyeket kétségtelenül köszörűs kőeszközök koptattak.
Ezek a sima
51
A mélyedések tizenkét hüvelyk átmérőjűek és egy-két hüvelyk mélyek voltak. A

tömeg egyetlen más része sem mutatott hasonlóan sima felületet. Közvetlenül a
dombon egy három láb átmérőjű fenyőtörzs állt.
Madison megye
Madison megye története, New York, 1872

Az indián relikviák olyan bőségesek voltak, és a sírok olyan sokan voltak,
hogy úgy vélték, a régmúlt időkben nagy csatát vívhattak itt. Itt-ott jelentős
mennyiségű gyöngyöt lehetett találni; balták, fejszék és sok más különös ereklye
hevert szanaszét, amelyeket az idők során felhalmozódott föld borított, és
amelyeket a földművesek szántása hozott a felszínre. A kíváncsiskodók sok ilyen
ereklyét elhurcoltak, de azért akad olyan eset is, ahol megmaradnak. Több mint
egy mérföldre a Munnsville Depot-tól északkeletre az úton, az erdőben, az
erdőben egy indián koponya található, amely részben szabadon hever az erdei
szemét között. Több olyan személy is él, aki harminc évvel ezelőtt észrevette
ugyanezt a koponyát. A koponya egy félreeső helyen van, és a mai napig
háborítatlan maradt. Az e temetkezési helyeken talált csontvázak némelyike
rendkívüli méretű. Egy úriember megjegyezte, hogy fogta az egyik nagy
állkapocscsontot, és úgy találta, hogy az elég bőséges ahhoz, hogy a saját alsó
állkapcsát befedje. Egy másik személy azt állította, hogy fogta az egyik koponyát,
amelynek az alapja már elporladt, és úgy találta, hogy könnyedén rá tudja helyezni
a saját feje külső részére.
Megyénk és lakosai Madison megye, New York -1899
Negyven évvel ezelőtt a "Prines Hill" néven ismert dombot, amelyet az oneidák
nagy tanácskozóhelyeként ünnepeltek, sűrű vadon borította, kivéve egy kis, sűrű
vadon borította területet a csúcson, amely körülbelül fél hektárnyi területet foglalt
magában, és egy teljes kör alakú volt, amelyet körös-körül sűrű cserjés növényzet
szegélyezett, amely égerből, vadszilvából és mogyoróból állt. Keleten egy keskeny
bejárat volt, amely alig volt elég széles ahhoz, hogy két ember egymás mellett
elférjen rajta. Ettől a bejárattól nem messze, a területen belül egy körülbelül húsz
láb átmérőjű földkör volt, amely körülbelül két méterrel az általános szint fölé
emelkedett, és finom szénnel volt borítva, amely a mai szénbányák aljára
emlékeztetett. A pusztaság eme oázisának többi részét nyáron vadfű, vadvirágok
és gyomok benőtték, és úgy tűnt, mintha a teremtés hajnala óta soha nem terhelte
volna fa. Hogy mikor vagy ki irtotta ki ezt a helyet, nem tudjuk, és nem is fogjuk
tudni soha.
A föld körös-körül látható, hogy egykoron egy jelentősen fejlett civilizációjú faj
lakta. E helytől három mérföldes körzetben olyan sírokat találunk, amelyek fölött
fák nőttek, úgy, hogy a gyökerek tetőtől talpig terjedtek. E sírok nagy részét
néhány évvel ezelőtt feltárták, és kiderült, hogy különböző csontokat, sőt néhány
esetben egy óriási méretű nép teljes csontvázát tartalmazzák, amelynek koponyája
és állkapocscsontjai napjaink leghúsosabb emberének fejét és arcát is beborítanák.
52
Niagra megye
Niagara megye története, New York, 1878

Az Orleans megyei Shelby Centre-től másfél mérföldre nyugatra található egy
ősi mű. Egy széles árok szinte kör alakban körülvesz mintegy három holdnyi
földet: az árok ma is jól körülhatárolt, több láb mély. Néhány, szinte teljes
csontvázat exhumáltak, sok közülük óriási méretű, nem kevesebb, mint hét-nyolc
láb hosszú. A koponyák nagyok, és az elülső lebenyben jól fejlettek, a fülek között
külföldön vannak, és a korona tájékán lapítottak.
Niagra megye története, New York 1878, (Cambria városa)

A kutatás során egy gödörhöz jutottak, de a felszíntől kissé távolabb. A gödör
tetejét medinai homokkőből készült lapok borították, és négyzetméteres, négy és
fél méteres mélységű volt - a síkok megegyeztek a négy égtájjal. A gödör tele volt
emberi csontokkal, mindkét nemből és minden korosztályból. Az egyik végében
leástak, és ugyanezeket a rétegeket találták az aljáig terjedni, amely ugyanolyan
száraz agyag volt, és számításaikból arra következtettek, hogy legalább négyezer
lélek pusztult el egy nagy mészárlás során. Az egyik koponyában két kovaköves
nyílhegyet találtak, és sokon látszott, hogy egy hirtelen ütés következtében törték
és hasították fel. Szabályos rétegekben voltak egymásra halmozva, de méretre
vagy nemre való tekintet nélkül... Az első szezonban naponta százötven ember
látogatta meg ezt a helyet, és vitte el a csontokat. Mostanra már majdnem mind
eltűntek, és a gödröt felszántották. A sírbolt közelében egy fal maradványait
találták meg. Az utóbbiban talált csontok némelyike szokatlan méretű volt. Az
egyik ilyen egy combcsont volt, amely egy ferde törésből gyógyult. Az egyik egy
olyan nagy koponya felső fele volt, hogy egy közönséges ember koponyája nem
töltötte volna ki.
Orleans megye
Orleans megye úttörő története, New York, 1871
Shelby Centertől mintegy másfél mérföldre nyugatra, Orleans megyében
található egy ősi mű. Egy széles árok szinte kör alakú, körülbelül három hektárnyi
földet zár körül. Az árok ma is jól körülhatárolt, több láb mély. A helyhez délről
egy körülbelül egy mérföld széles és két mérföld hosszú mocsár csatlakozik.- Ez a
mocsár egykor kétségtelenül, ha nem is tó, de járhatatlan mocsár volt. Az árok
által alkotott burkolat belsejéből úgy tűnik, hogy a mocsár melletti oldalon egy
átjáró volt. A gát teljes körpályáján nem fordul elő más áttörés. Az erődben és
annak közelében nagy halom apró, kézzel vagy hevederrel dobálható méretű
kőhalmok halmozódtak fel. A sáncban vagy annak közelében nagy mennyiségben
találhatók kovakőből készült nyílhegyek, kövek, balták stb. Négyszáz éves fák
állnak a töltésen, és
53
Alattuk agyagedényeket, tányér- vagy táldarabokat találtak, amelyeket ügyesen

megmunkáltak, és különböző mintájú domborműveket ábrázoltak. Néhány
majdnem teljes csontvázat exhumáltak; sok közülük óriási méretű, nem kevesebb,
mint hét-nyolc láb hosszú. A koponyák nagyok és jól fejlettek az elülső lebenyben,
szélesek a fülek között, és lapítottak a korona tájékán.
A katolikus egyház a Niagra-félszigeten 1626-1895
A New York állambeli Orleans megyében, Shelbytől mintegy másfél mérföldre
nyugatra található egy halom, amelyből óriási méretű csontvázakat, fazekas- és
agyagedénydarabokat, dombormintákkal borított, nagy szakértelemmel
megmunkált agyagedényeket hoztak ki. " Ez kétségtelenül egy olyan hely volt" -
írja a tiszteletreméltó S. M. Burroughs - "ahol egy nagy csatát vívtak".
St. Lawrence megye
St. Lawrence és Franklin megyék története, New York - 1856

A Szent Lőrinc megyei MaComb városában három árokásás nyomaira
bukkantak, és több helyen hamuágyak jelzik az ősi tűzhelyek helyét. Ezek egyike
William Houghton farmján volt, a Birch Creek partján, és a ma malomudvarként
használt területet övezte. Ez egyfajta félkör alakú, a két vége a patakra
támaszkodik, és talán fél hektárt és egy hektárt ölelhetett körül.... Egy szomszédos
dombon, amelyet ma részben gyümölcsös foglal el, egy ősi építmény nyomai
voltak, de ez is eltűnt. A szomszédos tóban sok évvel ezelőtt egy csontvázat
találtak, amely állítólag nagyméretű volt.
Pennsylvania
Erie megye
Erie megye története, Pennsylvania, 1884

John Pomeroy birtokán, a Conneaut Creek második lapályán egy ősi halom
nyomai láthatók, mint amilyenek Girard, Springfield, Harbor Creek, Fairview,
Wayne és a megye más településein is vannak. Kör alakú, és körülbelül
háromnegyed hektárnyi területet foglal magába. Amikor a területet megtisztították,
a töltés körülbelül három láb magas és hat láb vastag volt az aljánál, és nagy fák
nőttek rajta. Az egyik ilyen fa, egy mamut tölgy, amikor kivágták, évgyűrűi
alapján ötszáz évesnek tűnt. A fa alól egy emberi csontváz került elő, amely tetőtől
talpig tizenegy láb hosszú volt, az állkapocscsontja könnyedén fedte egy több mint
200 font súlyú emberét, és a láb alsó csontja, amikor összehasonlították egy két
méter négy hüvelyk magas emberével, majdnem egy lábnyival hosszabbnak
bizonyult. Egy másik, hasonló jellegű kör a Taylor-farmon volt, amely ma J. L.
Strong tulajdonában van.
54
Erie megye története, Pennsylvania, illusztrálva, 1884

A megyében számos olyan jelet találtak, amelyek egyértelműen bizonyítják,
hogy a megyét egykor más faj lakta, mint az indiánok, akiket akkor találtak itt,
amikor a fehér ember először látogatta meg. Amikor az Erie és Pittsburgh
vasútvonalnak a tóparti úttól az erie-i dokkig tartó összeköttetését építették, a
munkások egy hatalmas csonthalmazra bukkantak a közút kereszteződésénél,
amely a hengermű mellett halad. Abból, ahogyan azokat össze-vissza dobálták,
arra lehetett következtetni, hogy valamikor szörnyű csata zajlott le, méghozzá
olyan messze, hogy még az eseményről szóló hagyomány sem maradt fenn. A
koponyák lapítottak voltak, és a homlokok ritkán voltak egy hüvelyknél
szélesebbek. A testek ülő helyzetben voltak, és semmi nyoma nem volt annak,
hogy ruhákat, fegyvereket vagy díszeket temettek volna el velük. A munkások
körében uralkodó babonás elképzelések miatt a csontvázak közül egyiket sem
őrizték meg, az egész gyűjteményt, amennyire az látható volt, az út mentén lévő
töltésbe dobták. Egy későbbi időpontban, amikor a Philadelphia és Erie vasútvonal
útvonalát szélesítették a Warfel-farmon áthaladó részen, a csontok újabb
lerakódását ásták ki, és a korábbiakhoz hasonlóan rövid úton megsemmisítették. A
csontvázak között volt egy óriás csontváza, egymás mellett egy kisebbel,
valószínűleg a feleségével. Ennek az indián Góliátnak a kar- és lábcsontjai
körülbelül feleannyira voltak hosszabbak, mint a munkások közül a legmagasabb
emberé; a koponya mérhetetlenül nagy volt; az alsó állkapocscsont könnyedén
átcsúszott egy teljes arcú ember arcán és bajuszán, a fogak pedig tökéletes
állapotban voltak.
Néhány évvel ezelőtt Conneaut Townshipben kiástak egy másik csontvázat,
amely méreteiben igen figyelemre méltó volt. A másik esethez hasonlóan
összehasonlították a környék legnagyobb emberével, és az állkapocscsontja
könnyedén elfedte az arcát, míg a lábának alsó csontja majdnem egy lábnyival
hosszabb volt, mint az, amellyel összemérték, ami arra utal, hogy az ember nyolc-
tíz láb magas lehetett. Ugyanebben a községben mintegy két évvel ezelőtt egy
lapos fej csontjai kerültek elő egy szokatlan méretű koponyával együtt.
Erie megye története, Pennsylvania, illusztrált 1884
1820-ban egy ősi temetőt fedeztek fel az Erie-ben Dr. Carter és Dickenson
helyei néven ismert földterületen, ami akkoriban nagy feltűnést keltett. Dr. Albert
Thayer kiásta a csontok egy részét, és mindegyik hatalmas méretű lények fajára
utalt.
Greenville Advance Argus, Greenville, Pennsylvania 1885. június 11. Óriási emberi
csontvázakat találtak.
J. H. Porter a Pa. állambeli Erie megye északkeleti részén, nem messze attól a
helytől, ahol a Lake Shore vasútvonal keresztezi New York állam határvonalát.
Ezen a héten néhány munkás, akiket Porter úr alkalmazott, egy barlang bejáratára
bukkant, és amikor beléptek, csonthalmokat találtak benne. Sok csontváz teljes
volt, és kiállították a környék természettudósainak és régészeinek. Ők tájékoztatták
a csodálkozó járókelőket, hogy a maradványok egyértelműen óriásokéi. Az egész
északkeleti falut felzaklatta a felfedezés, és vasárnap Erie-ből több százan vették
igénybe' az ünnepi látogatást a helyszínen. Eleinte azt feltételezték, hogy a
maradványok
55
az indiánokkal vívott harcban elesett katonáké, akik a múlt században a környéken

bővelkedtek, de a koponyák mérete és a lábcsontok hossza eloszlatta az elméletet-
Eddig körülbelül százötven hatalmas méretű óriás csontvázat exhumáltak, és a
jelek egy második barlangra utalnak kelet felé, amely valószínűleg még többet
tartalmazhat. A csontvázakat kimerítő és a csontokat alaposan megmérő tudósok
szerint gigantikus lények fajáról van szó, akikhez képest a mi legmagasabb
embereink malacoknak tűnnek. A holttestek mellett nyílhegyek, kőbalták és más
harci eszközök is megtalálhatók. A csontok egy részét különböző boltokban
kiállítják. Az egyik olyan vastag, mint egy jó nagy vödör.
Philadelphia Times, 1885. június 27. Erie County Giants
Tíz láb magas férfiak csontvázait találták meg a barlangban
J. Porter Northeast közelében van egy farmja, nem sok mérföldre attól a
helytől, ahol a Lake Shore vasútvonal keresztezi New York állam határát. A hét
elején Porter úr alkalmazásában álló munkások egy barlang bejáratára bukkantak,
és amikor beléptek, egy halom emberi csontot találtak benne. Sok csontváz teljes
példánya volt a leletnek, amelyet napvilágra hoztak és kiállítottak a környék
természettudósainak és régészeinek. Ők közölték a csodálkozó járókelőkkel, hogy
a maradványok egyértelműen óriásokéi.
Az egész északkeleti falut felkavarta a felfedezés, és ma a városból több
százan használták ki a szabadságukat, hogy meglátogassák a helyszínt. Először azt
feltételezték, hogy a maradványok a múlt században a környéken bővelkedő
indiánokkal vívott csatában elesett katonákéi, de a koponyák mérete és a
lábcsontok hossza eloszlatta ezt az elméletet. Eddig mintegy 150 hatalmas méretű
óriás csontvázat exhumáltak, és a jelek egy keletre fekvő második barlangra
utalnak, amely még több ilyen barlangot tartalmazhat. A csontvázakat exhumáló és
a csontokat alaposan megmért tudósok szerint ezek egy olyan óriási lényekből álló
faj maradványai, amelyhez képest a mi legmagasabb embereink pigmeusoknak
tűnnek. A holttesteknél nincsenek nyílhegyek, kőbalták vagy más harci eszközök.
A csontok egy része ki van állítva a különböző boltokban.
Erie megye története Pennsylvaniában a letelepedéstől kezdve, 1894

Girard és Springfield között egy indián erőd maradványai is találhatók.
Néhány évvel ezelőtt egy e környéken lévő sírból exhumáltak egy combcsontot,
amely négy hüvelykkel hosszabb volt, mint egy két méter és két hüvelyk magas
férfié, akivel összehasonlították.
Az Erie-től keletre fekvő Scoalers erdőben van egy indián temetkezési hely.
Frederick Zimmerman úr leírt egy igen nagy csontvázat, amelyet ott találtak; vele
együtt két, a szélein átlyuggatott, szarvasbőrből készült szalaggal összefűzött
réztál volt, amely a levegőn való tartózkodás után hamarosan porrá hullott. A
tálakat, amelyek egyenként körülbelül egy pintet tartalmazhattak, gyöngyökkel
töltve találták.
56
Erie megye huszadik századi története, Pennsylvania, I. kötet,

1909
A legismertebbek közé tartozik a Wayne Townshipben, Coureytől nem
messze található, amely egy kör alakú földsáncból áll, amelyet egy árok vesz
körül, amelyből a földet kiásták, és az egész körülbelül három hektárt ölel körül. A
Wayne-i halomnál vagy körnél kisebb a John Pomeroy-féle halom a Conneaut
Creek-en, Albion közelében. Ez valamivel kevesebb mint egy hektárnyi területet
ölel körül, és a földsánc három láb magas, az alapnál pedig hat láb széles volt.
Ugyanezen a farmon található egy érdekes, száz láb hosszú, ötven láb széles és
huszonöt láb magas halom. Történetek szerint az egyik Conneaut Township-i
halomban óriások csontvázát találták meg.
Ohio
Historical Collections of Ohio, Howe, I. kötet, 1847
Ashtabula megye, Ohio
Conneaut falujában halmok és egy kiterjedt temetkezési hely volt a
presbiteriánus templom közelében, amelyeknek a jelek szerint nem volt
kapcsolatuk az indiánok temetkezési helyeivel. A halmokban talált emberi csontok
közül néhány hatalmas testalkatú emberé volt. A koponyák némelyike elég nagy
volt ahhoz, hogy egy közönséges ember fejét befogadja, és az állkapocscsontok
ugyanilyen könnyedén illeszkedtek volna az arcra; a többi csont aránylag nagy
volt. Az említett temetkezési hely körülbelül négy hektárnyi területet foglalt
magában, és a talaj természetes kontúrjának megfelelő enyhe szög kivételével
hosszúkás négyzet alakú volt. Úgy tűnt, hogy a területet észak-déli irányban
pontosan felosztották, és minden olyan rendet és megfelelő elrendezést mutatott,
amelyet a keresztény temetéshez szükségesnek tartanak. A telepesek első
vizsgálatukkor azt találták, hogy a területet a szokásos erdei fák borítják. A sírokat
egyenes sorokban elhelyezkedő, enyhe mélyedések különböztették meg, és
becslések szerint két-háromezerre tehető a számuk. Az 1800-ban végzett vizsgálat
során kiderült, hogy emberi csontokat tartalmaznak, amelyek az idő múlásával
megfeketedtek, és a levegőn hamarosan porrá omlottak. Az első telepesek által a
környékbeli földeken megfigyelt ősi művelés nyomai, bár erdőkkel borítottak,
annak jeleit mutatták, hogy egykoron terek és teraszok voltak, és kertekké
alakították őket.
Ashtabula megye története, Ohio, 1878

A sírhelyek feltárásakor állítólag olyan csontokat hantoltak ki, amelyek úgy
tűntek, mintha egy óriásokból álló fajhoz tartoztak volna. Ez a föld egy időben egy
bizonyos Pegleg Sweet úré volt, aki nagy termetű és telt arcvonásokkal rendelkező
férfi volt; és elbeszélik, hogy egy alkalommal ásás közben egy olyan koponyára és
állkapocsra bukkant, amely akkora volt, hogy a koponya eltakarta a fejét, az
állkapocs pedig könnyen az arcára csúszott, mintha egy óriás feje borította volna
be az arcát... A sírokat...
57
a föld felszínén egyenes sorokban elhelyezkedő, kisebb mélyedésekkel, amelyek a

közbeeső terekkel vagy völgyekkel együtt az egész területet lefedték. E sírok
számát két és háromezer közé becsülték.
Aaron Wright, Esq. 1800-ban alaposan megvizsgálta ezeket a mélyedéseket, és
megállapította, hogy azokban mindig emberi csontok voltak, amelyek az idő
múlásával megfeketedtek, és a levegőn hamarosan porrá omlottak. E csontok
némelyike szokatlan méretű volt, és nyilvánvalóan az óriásokkal rokon fajhoz
tartozott. Ezekből a halmokból koponyákat vettek ki, amelyek üregei elég nagyok
voltak ahhoz, hogy egy átlagos ember fejét befogadják, és az állkapocscsontot
ugyanilyen könnyedén rá lehetett illeszteni az arcra. A felső és alsó végtagok
csontjai megfelelő méretűek voltak.
Az óriásokról szóló indián legendák a

masztodonokat
teherállatként használva
Hopewell halomépítő pipa, amely egy masztodont

ábrázol.
Mississippi mint tartomány, terület és állam J.F.H. Claiborne 1880

A choktawok homályos hagyományt őriznek arról, hogy miután átkeltek a
Mississippin, találkoztak egy magas termetű és világos arcbőrű emberfajtával,
akiket Na-hon-lónak neveztek, és akik a napkeletről vándoroltak ki. Valaha
hatalmas nép volt, de akkoriban kevesen voltak, és a choktawok bejövetele után
hamarosan eltűntek. Ez a nép a hagyomány szerint földművelő és békés ember
volt. Volt egy kannibál fajuk is, amely ellenségeik holttestéből lakmározott. Ők is
óriások voltak, és a mamutot használták teherhordóként. Szorosan összezárták
őket, és mivel mindent felfaltak és feldúlták az erdőt, innen eredtek a prérik.
58
Az Ohio-völgy óriásai
Ezt a több mint 50 font súlyú szoborfejet egy Kentucky állambeli dombtetőn
találták, miután a felszíni bányászat feltárta. A lelet egy barlangi temetkezés
közelében volt, amely számos csontvázat tartalmazott. Egy forrás szerint a barlang
kifosztásában részt vevő férfiak mindegyike hamarosan hirtelen, rejtélyes módon
halt meg. A férfi, aki ezt a fejet felfedezte, nem volt hajlandó részt venni a
sírrablásban, de számos entitás látogatta meg, miután hazavitte ezt a szobrot. Az ősi
szobor jelenleg a Missouri állambeli Kent Christon tulajdonában van, aki az ősi
alkotás megszerzése óta semmilyen paranormális tevékenységről nem számolt be.
59
New York és Pennsylvania azért szerepel ebben a szakaszban, mert az

indiánok, köztük a Lenni Lenape és az irokézek az Allegheny és az Ohio folyókat
ugyanannak tekintették. A New Yorkban és Pennsylvaniában található temetkezési
halomtípusok megegyeznek az Ohio-völgyben találhatóakkal.
New York
Cattaraugus megye
Térkép a Conewango Township 45-ös telkén található földárokkal

és külső fallal körülvett sírhalom helyéről.
Cattaraugus megye története New York 1879

Rutledge falutól mintegy két mérföldre délre, Connewango városában, a 45.
számú telken, a Connewango pataktól mintegy hatvan rúddal keletre, Norman E.
Cowen lakóhelyének közelében, a szakasz első úttörői egy majdnem kör alakú,
170 lábnyi kerületű sírhalmot fedeztek fel. A halom magassága körülbelül 12 láb
volt. Cheney úr úgy beszélt erről a műről, hogy "úgy néz ki, mintha az árok a
dombon kívül lenne, mint a druida sírhalmoknál.
"A halmon belül 9 emberi csontvázat fedeztek fel, amelyeket ülő helyzetben és
szabályos térközökben, kör alakban, egy közös középpont felé fordulva temettek
el. Enyhe jelek mutattak arra, hogy a keret körülzárta a halottakat az elhelyezésük
idején. A csontvázak annyira elkorhadtak, hogy a légkörnek való kitettség hatására
összeomlottak, de mind igen nagy méretűek voltak. Egy osfemur (a legnagyobb,
amit itt találtak) 28 hüvelyk hosszú volt."
60
Cattaraugus megye története New York 1879

A vizsgálat során - írja Older úr - kiderült, hogy teljes csontvázakról van szó,
amelyeket három vagy négy láb mélyen helyeztek el. A csontvázak figyelemre
méltó jellemzője a hatalmas méretük volt. A saját termetemhez és testalkatomhoz
képest valóban óriások lehettek.
1876-ban egy fiatalember több szomszédját kísérte el, akik egy sírhalmot tártak fel.
A látottak 62 évvel később arra inspirálták, hogy elkészítse a figyelemre méltó lelet
másolatát. Huntington urat az motiválta, hogy pontosan azt hozza létre, aminek sok
évvel ezelőtt szemtanúja volt, felhasználva az ásatáson jelen lévő Cheney úr által
készített méréseket. A makettet életnagyságban építették meg, Huntington úr által a
Conewango Roadon lévő halom feltárásakor vett méretek alapján. A háttérben a két
mellszobor egyike látható, amelyet egy 8 láb magas férfi és egy 7 láb 6 hüvelyk magas
nő méretei alapján faragott, akiket a nyugat-virginiai Moundsville-ben található
Grave Creek Moundville-i halomból vettek ki.
A sírhalomról szóló eredeti beszámolót a New York állambeli Cattaraugus
megye története című könyvben nyomtatták ki 1879-ben. Ezekben a megyei
történetekben a megye kiemelkedő polgárai szerepeltek, akiknek a hírneve
feddhetetlen volt.
61
Randolph Register, 1936. szeptember 21.

"A teljes hosszúságú modellt három mellhosszúságú modell előzte meg,
amelyek közül kettő a nyugat-virginiai Moundsville-ben talált férfi és női
csontvázak alapján készült reprodukció, a harmadik pedig a Cowan-farmon talált
csontvázak alapján készült.
A mérhetetlen korok homályából visszahozott óriási, kilenc láb magas embert
az East Randolph-i Charles Huntington fából mintázta meg.
A modell egy olyan képen alapul, amely azóta alakult ki Huntington úr fejében,
hogy 62 évvel ezelőtt szemtanúja volt a Conewango Roadon lévő N. E. G. Cowan
farmon a történelem előtti halomépítők csontvázainak exhumálásának. Az akkori
mérések képezik a modell megalkotásának alapját.
A teljes hosszúságú modellt három mellhosszúságú modell előzte meg, amelyek
közül kettő a nyugat-virginiai Moundsville-ben talált férfi és női csontvázak
alapján készült reprodukció, a harmadik pedig a Cowan farmon talált csontvázak
alapján készült.
Amikor többen, akik látták ezeket a korábbi alakokat, hitetlenkedve
nyilatkoztak arról, hogy valaha is ilyen nagy emberi lények jártak volna a környék
erdeiben és mezőin, Huntington úr írt Albanyba, hogy ellenőrizze a dolgot. C. A.
Hartnageltől, az állami geológus asszisztenstől kapott egy levelet, amelyben T.
Apoleon Cheney, egy randolphi férfi által jelentett alakokat közölte, aki jelen volt
a domb felnyitásakor. Cheney úr adatai megegyeztek azokkal, amelyeket
Huntington úr használt. A csontvázak figyelemre méltó méretére példa, hogy az
os-femur, vagyis a boka és a térd közötti csont méretei 28 hüvelyk hosszúságúak
voltak. 73 fokos arcszög és a magas homlok nagyfokú intelligenciára utalnak." A
csontvázak méretét a csontvázak mérete is mutatja.
Daily Gazette from Ft. Wayne, Indiana 1885. május 1.

A halomépítők, számos bizonyíték egy első fajra és környékére
Randolph
Az Erie-tó és Dayton között, Chatauqua megyében egy kör alakú sírhalom
maradványai találhatók. A halom 80 láb magasan fekszik, és 120 láb a kerülete. A
régészek szerint ez a halom egy nagy harcos mauzóleuma lehetett. Lear és
Conewago városokban néhány évvel ezelőtt több ilyen halomban is ásatásokat
végeztek. Az egyikben nyolc csontvázat találtak. Ülő helyzetben voltak, kör
alakban elrendezve. Néhány halomban a csontvázak között nagy csillámtömböket
találtak.
Ez az anyag olyan gyakran megtalálható ezekben a sírhalmokban, hogy a
feltételezések szerint szent ereklyének tekintette az a kihalt faj, amelynek munkái
még ma is megtalálhatók az egész kontinensen a legóriásibb földvárakban.
New York-i Kígyódomb

A New York, Pennsylvania és Ohio vasútvonal állomása közelében található
egy különös földi képződmény, amelyet azok, akik évezredekkel ezelőtt
kialakították, úgy terveztek, hogy egy kígyót ábrázoljon, azok következtetése
szerint, akik már megismerték a kígyót.
62
a halomépítők szokásait az általuk hátrahagyott emlékművekből olvashatjuk le. Ez

a különös képződmény 425 láb hosszú, és a lelkes régészek, akik meglátogatják,
egyöntetűen egy napsütésben sütkérező kígyóhoz hasonlítanak.
A Smithsonian Institution Bureau of Ethnology, 1898 -1899 New York
A sírhalom egy kivételes példáját T. A. Cheney úr írta le. Ez Conewango
községben, Cattaraugus megyében, egy dombtetőn állt. A beszámoló nem teljesen
világos, de itt Cheney úr saját szavaival közöljük:
"A tumulus formája köztes jellegű az ellipszis és a parallelogramma között; a
belső halomnak az alján a főtengelye 65 láb, míg a melléktengelye 61 láb, az első
platform vagy töltés feletti magassága 10 láb, vagy a teljes magassága 13 láb. Ez a
domb, a keleti oldalon lévő, 30 láb széles bejárattal vagy kapuval együtt 170 láb a
teljes kerülete.
Egy ásatás során nyolc csontvázat temettek ki, amelyeket ülő helyzetben és
szabályos térközökben temettek el úgy, hogy a halmon belül egy kört alkossanak.
Valami enyhe jel arra utalt, hogy a halottakat a temetéskor keret vette körül. Ezek
a csontmaradványok igen nagyméretűek voltak, de annyira elbomlottak, hogy
többnyire porrá omlottak.
Portville Review 1949. július 7.
9 láb magas emberi óriást távolítottak el a temetkezési halomból
1876-ban exhumáltak egy másik ilyen óriást a Conewango völgyben, Cowen's
Cornersnél, körülbelül 5 mérföldre East Randolph-tól, N. Y. Ez az óriás indián 9
láb magas volt, a sípcsontja 28 hüvelyk hosszú, a lábfeje 14 hüvelyk hosszú, és a
vállát 35 hüvelyk hosszúságúnak mérte. Ezek a méretek fel vannak jegyezve
Buffalóban és Washington D. C.-ben. Ezt az embert ugyanúgy egy halomban
temették el, mint az Oswayo-ban, ami arra utal, hogy kapcsolatban állhattak a
halomépítőkkel.
Cayuga megye
Weekly News and Democrat, (Auburn N.Y.) 1878. május 30. Óriás csontváz
John White kedden Scipióban ásatás közben két indián csontját exhumálta. A
lelet helye E. P. Hoskins farmján van, az Indian Fields Roadon. A csontvázak az
első felfedezéskor egészben és ülő helyzetben voltak.
Nagy gondot fordítottak a körülöttük való ásásra, hogy megőrizzék épségüket;
de az eltávolítás során széthullottak. Az egyik csontváz egy óriásé volt, csípőre
három láb magas, és nyolc láb magas. Az alsó állkapcsa hatalmas méretű volt, és
könnyedén átfogta volna a felfedezésben részt vevő bármelyik fél fejét. A csontok
között számos, általában az indián maradványokat kísérő csecsebecsét találtak.
63
A katolikus egyház a Niagra-félszigeten 1626-1895, 1895

A New York nyugati részén fekvő Fonthillben negyven évvel ezelőtt felfedezett
ősi művek az építők védelmi ismereteiről tanúskodnak, amelyek felülmúlják az
amerikai indiánokét. Az erődített kerítésen belül talált csontvázak az irokézeknél
vagy huronoknál egyharmaddal nagyobb emberfajtól származnak. A hatalmas
erdei fák, amelyek ezeken a munkálatokon nőttek, több mint ötszáz évesek voltak,
és nyomok utalnak arra, hogy előttük egy másik növényzet is létezett.
Chautauqua megye
Pittsburgh Dispatch 1891. augusztus 27.
Két óriási méretű emberi csontvázat tártak fel munkások a New York állambeli
Lakewoodban. Az egyiknek a combcsontja 30 hüvelyk hosszú volt.
Chenango megye
Chenango és Madison megye története, New York, 1880
A föld körös-körül valóban jelezte, hogy valaha egy civilizációban igen fejlett
faj lakta. E helytől három mérföldes körzetben találhatók sírok, amelyek fölött fák
nőttek, úgy, hogy a gyökerek a fejüktől a lábukig terjedtek. E sírok nagy részét
néhány éve feltárták, és kiderült, hogy különböző csontokat, sőt egyes esetekben
egész csontvázakat tartalmaznak, amelyek óriási méretű emberekből álltak, és
amelyek koponyája és állkapocscsontjai napjaink leghúsosabb emberének fejét és
arcát is beborítanák. Ezekben a sírokban találtak még nagyon szimmetrikus alakú
baltákat, a mi rézkannáinkhoz némileg hasonló formájú rézkannákat, különböző
formájú füstölő pipákat, kis fémharangokat, mindenféle formájú és méretű
gyöngyöket és különféle egyéb használati és dísztárgyakat, amelyek közül
néhányon ismeretlen nyelvű betűk, írásjelek vagy eszközök voltak."
Essex megye
Towanda New York Daily Review, 1916. április 1916 Egy emberi óriás sírja
A Pisgah-ra szinte minden kellemes napon látogatók mennek fel. Mrs. Atwater,
aki még mindig fejlesztéseket végez, még mindig ott van, és a mansfieldi Mr.
Vontrell is ott van, és időnként leviszi a csapatot a látogatóknak. Az Athéni
Történelmi Társaság üzenetet küldött a hegyre, hogy jövő szombaton
meglátogatják. Azt állították, hogy tudnak egy indián sírról a csúcson, amelyet fel
fognak nyitni. A Troy Gazette szerint az egyetlen indián sír, amelyről valaha is
tudtunk, a hegy déli részén volt, Chas farmján. W. Hookeré volt. Egy nagyon nagy
emberi combcsontot ástak ki 45 évvel ezelőtt a forrás melletti ponton.
Hatalmas méretű volt, és amikor Dr. Theodore Wildernek megmutatták, azt
mondta, hogy egy két méter magas emberé lehetett. "Óriások voltak azokban az
időkben."
64
Livingston megye
Livingston megye története, New York, 1881

Amikor Jesse Stanley 1811-ben Mount Morrisba érkezett, a néhai Mills
tábornok lakóhelyének helyén egy közel száz láb átmérőjű és 8-10 láb magas
indián domb állt. A dombot régóta egy nagy fa koronázta, amely nemrég dőlt ki a
fejsze alatt, a csonkja azonban megmaradt, bár az időjárás nagyon megviselte.
Stanley diakónusnak azt mondták, hogy frissen kivágva százharminc koncentrikus
kört vagy éves növekedést mutatott. 1820 körül a halmot eltávolították, és az
eltávolítás során nyílhegyeket, egy sárgaréz üstöt és késeket dobtak ki. Számos
csontvázat is kiástak. A csontok között volt egy hatalmas méretű emberi csontváz,
amelynek állkapocscsontja olyan nagy volt, hogy Holtslander Ádám maszkszerűen
a saját állára és állkapcsára helyezte, noha ő volt a település legnagyobb embere,
és az arca arányban állt a teste többi részével. Az ásatásból kidobott földből durva
érmek, egy pipa és más tárgyak formájában fémeket szedtek ki.
Seneca megye
New York állam régiségei, 1851
A régi erődtől néhány lépésnyire északra egy alacsony, széles talapzatú,
kétségtelenül mesterséges eredetű halom található. Most körülbelül két méter
magas, és a halottak sírjait jelző mélyedések borítják. Az indiánok körében az a
hagyomány él ezzel a halommal kapcsolatban, hogy a régi időkben itt öltek meg
egy hatalmas óriást, aki fölé később földet halmoztak. Úgy vélik, hogy ennek az
óriásnak a csontjai megtalálhatók a tövében. Több okból is érdekes lenne, ha ezt a
halmot feltárnák. Bármilyen nép is emelte, az biztos, hogy a szenecák széles
körben használták temetkezési célokra.
Seneca megye története, New York, 1876

Culveréknél több halom is volt, és gyakran szántottunk fel csontokat és ősi
edényeket. 1850-ben felnyitottuk az egyik ilyen halmot, és egy igen nagy
csontvázat találtunk, egy jól megformált koponyával és egy kőkorsóval a feje
mellett. Úgy tűnt, hogy a korsó homokból és agyagból készült. Ugyanebből az
anyagból készült, kagylóhéjjal töltött kis edények voltak a könyöklő belsejében.
Néhány ilyen korsóba fél gallon is belefért. Ezeket odaadtuk Brish tábornoknak.
Ezek a dolgok ugyanolyan csodálatosak voltak az indiánoknak, mint nekünk.
65
Suffolk megye
The Brooklyn Daily Eagle Almanac, 1892 The Long Island Indians" Richard M.
Bayless
Ennyit az indiánokról, ahogy a fehér telepesek találták őket. Van azonban
néhány bizonyíték arra, hogy az indiánok egy másik faja valamikor elfoglalta a
földet. Figyelemre méltó indián maradványokat találtak Aqueboque közelében
1879-ben. Nagyszámú sírt találtak, a bennük lévő csontok annyira elkorhadtak,
hogy szinte azonnal porrá hullottak, amint a levegőre kerültek. A sírok feltárása
óta bekövetkezett geológiai változások arra utalnak, hogy talán több ezer év telt el
azóta. Az exhumált maradványok különös jelenséget mutatnak az állkapcsok és a
fogak felépítésében: nincsenek őrlő- vagy őrlőfogak, a meglévő fogak pedig
egymásba kapcsolódó pontokkal vannak ellátva, ami az állkapcsoknak az aligátor
vagy a cápa vad jellegét kölcsönzi. A csontvázdarabok erős fajra utalnak. Egy
templom vagy valamilyen építmény maradványait is megtalálták, amely nem
hasonlít semmihez, amit a történelmi indiánokkal hoztak összefüggésbe. A
templomnak agyagfalai voltak, és 9 x 10 láb méretű volt, középen egy elválasztó
fallal. Legalább három lábnyi szilárd talaj alatt találták meg. Hogy milyen célból
építették, és hogy ki volt a hozzá kapcsolódó népcsoport, az egyelőre rejtély.
Pennsylvania
Bradford megye
Bradford megye története, Pennsylvania, 1878

1822-ben, amikor McKean tábornok farmján pincét ástak, az ásatás során egy
állítólagos "áthatolhatatlan sziklához értek, de egy varjúval megütve azt, üreges
hangot adott ki".
Megkettőzték erőfeszítéseiket, és végül a kő eltörött, és egy boltozatba zuhant. És
most, a rég elásott kincsek vízióival a fejükben, óvatosan eltávolították a földet a
boltozatról, miközben azon spekuláltak, hogy mekkora lehet a "kincsesláda", és
mekkora lesz az összeg, amit a tábornok valószínűleg követelhet. A sapkát
eltávolítva "nem azt találták, amit kerestek", hanem egy sírboltot. A szarkofág
alapos vizsgálata során kiderült, hogy alul zászlós, az oldalait művészien
felépítették, a tetejére pedig egy lapos követ fektettek. A szarkofág kilenc láb
hosszú, két láb hat hüvelyk széles és két láb mély volt. A szarkofágban egy
csontvázat találtak, amely, ahogy feküdt, nyolc láb két hüvelyk hosszú volt (ezt a
mérést Dr. Williams végezte el, aki Troyból származik, de már elhunyt). A fogak
épek voltak, de a csontok puhák és könnyen törhetők. Két ilyen sírhely volt a
pincék területén belül, az egyik fölött egy három láb átmérőjű fenyő nőtt.
66
Washington megye
Jamestown Journal, 1859. április 8.

8 Lábnyi óriás embereket tártak fel Monongahela City-ben, PA-ban
Egy nyolc láb magas óriás csontvázát exhumálták Colvin úr farmjáról,
Monongehela City közelében, Pa. A Pittsburg Chronicle így ír: "A csontok
elhelyezkedéséből a kő alatti sírboltban feltételezhető, hogy a testeket ülő
helyzetben temették el, a koponyacsontok és a törzs csontjai mind egy kupacban
voltak, míg a lábak csontjai a sírbolt lábánál szétszóródtak. Sok ilyen sír lábánál is
találtak különféle, kiválóan megmunkált dísztárgyakat, amelyek az indiánoknál
általában jellemzőnél nagyobb szakértelemről tanúskodtak, valamint edényeket és
harci eszközöket. A környéken található sírok száma több százra tehető, ami azt
mutatja, hogy a terület egykor kiterjedt temetkezési hely volt.
Lancaster Examiner & Herald, Lancaster Penn. március 30,

1859
Érdekes felfedezés - Egy óriás csontváza került elő
Colvin úr egyik farmján, Monongahela Citytől négy mérföldre, nagyszámú sírt
tártak fel, amelyek nem hasonlítanak a Monongahela folyón és mellékfolyóin
eddig nagy számban talált indián sírokhoz. Colvin úr idén tavasszal kezdte el a
szántást a Pigeon Creekkel határos fenékföldön. A mezőt "erődmezőnek" nevezték
el a nagyszámú kovaköves nyílhegy, kőbalta, izomhéjak halmai és az őslakosok
ősi táborának egyéb nyomai miatt. A mezőt már korábban is felszántották, de nem
ilyen mélyen.
Colvin úr figyelmét végül az igazolta, hogy a szántóföld egyik részén az eke

több méter hosszan siklott a vízszintesen, a felszín alatt körülbelül hat-nyolc
hüvelykkel a felszín alatt fekvő lapos köveken. Megvizsgálta az egyiket, és amikor
felemelte, hatalmas méretű emberi csontokat, néhány különös cserépedényt és
különös kivitelezésű kagylódíszeket talált alatta, amelyekről feltételezték, hogy a
fülében viselték, Dr. Keys, Bentlyville-ből, és más anatómusok az egyik
combcsont megmérésekor megállapították, hogy a csontváz egy emberi lényhez
tartozott, aki legalább nyolc láb magas lehetett.
67
A csontok elhelyezkedéséből a kő alatti sírboltban feltételezhető, hogy a

holttesteket ülő helyzetben temették el, a koponyacsontok és a törzs csontjai egy
kupacban voltak, míg a lábak csontjai a sírbolt alja felé szétszóródtak. Sok ilyen
sír lábánál is találtak különféle, kiválóan megmunkált dísztárgyakat, amelyek az
indiánoknál általában jellemzőnél nagyobb szakértelemről tanúskodtak, valamint
edényeket és harci eszközöket. A környéken található sírok száma több száz, és azt
mutatják, hogy a terület egykor kiterjedt temetkezési hely volt.
McKee's Rocks, temetkezési domb, ahol nagy csontvázakat tártak fel.

Smithsonian Intézet Etnológiai Irodája 1898-99
A felső teraszon, Monongahela City város határán belül található I. S. Crall
úr kertje és üvegháza. A keleti és nyugati oldalon két szakadék nyílik közvetlenül
délre a Pigeon Creekbe, és eróziójuk miatt a talaj mélyebbre süllyedt, míg a patak
melletti sziklafal kivételével minden oldalról magasabb föld veszi körül. Mivel a
patak másik oldalát egy magas domb határolja, a hágó a folyó felé néz, így a
területet minden oldalról közel lévő, 40 és 250 láb közötti magasságban lévő
dombok veszik körül. Az alapfalakhoz és egyéb célokra végzett ásatások során
Crall úr különböző alkalmakkor nagyméretű csontvázakat tárt fel: a földet
kagylóhéjak, tűzkődarabok stb. borítják.
Ennek a gátnak a keleti oldalán, a szakadék törésénél, és egy soha el nem
apadó forrás közelében áll a legnagyobb halom a McKee szikláinál lévő halom
fölött, amely 9 láb magas és 60 láb átmérőjű ... a közepén egy lyuk, amely 3 láb
magas a tetején és 2 láb mélyen az eredeti talajba hatol. Ebben emberi csontok
darabjai voltak, amelyek túl puhák voltak ahhoz, hogy megmaradjanak. Ezek egy
nagy termetű felnőttre utaltak. A szürke agyag töretlen volt a lyuk felett.
Közvetlenül fölötte, az agyag fölött és rajta nyugodva egy másik nagy csontváz
darabjai voltak, amelyekkel együtt egy égetetlen agyagcső vagy cső egy részét is
megtalálták.
68
Pittsburg Press, 1932. szeptember 13.

Az indián óriások Harrisburgba költöztetése támadást vált ki a
"Külföldi" őrület.
A régészeti igazgató úgy véli, hogy a közeli hegyek a korai ember nyomát
tartalmazzák
Negyvenkilenc őskori lakos, akik 10 000 évvel ezelőtt éltek itt, ma kapták meg
az első autóútjukat. Ezek az ősi amerikaiak - férfiak, nők és gyerekek -, akiket egy
hónapja fedeztek fel egy Pittsburgh melletti erdős domboldalon G. S. Fisher állami
régészek, úton vannak Harrisburgba. Sajtvászonba csomagolva és
kartondobozokba rejtve a halomépítők - pontosabban törékeny barna csontjaik -
átutaznak a régészeti munkálatok állami igazgatóján.
Elhagyták a Fishers műhelyt, ahol azóta szállásolták el őket, hogy szeptember
12-én a Washington megyei Monongahela folyót szegélyező kör alakú temetkezési
dombon feltárták őket. A Cadzowval utazó egyik csontváz, a Cambridge-i
Egyetem és a British Museum egykori etnológusa és régésze elmondta, hogy ez a
felfedezés és egy New Castle közelében nemrég feltárt halom feltárása arra
engedte következtetni, hogy a halmok embereinek további nyomai is
megtalálhatók ebben az államban.
A konstruktív filozófia rózsakeresztes hírnöke, 1932 novembere
A Pa. állambeli Elrama közelében táborozók olyan emberek csontvázait ásták
ki, akik több ezer évvel a vörösemberek előtt éltek Amerikában. Negyvenkilenc
holttestet tártak fel a pápai Pittsburgh közelében, az egyik egy közel két méter
magas óriásé. A holttesteket Finleyville-ben újra összerakják, és a Harrisburgban
lévő állami múzeumba szállítják. Néhányat a washingtoni Smithsonian Intézetbe
küldenek,
D. C.
Westmoreland megye The Sun, december, 81893

9 Lábmúmiát fedeztek fel a pennsylvaniai temetkezési dombon
Dr. W. J. Holland, a pittsburghi Carnegie Múzeum kurátora és asszisztense,
Dr. Peterson néhány nappal ezelőtt feltárták az ezen a részen élt ősi faj egyik
halmát, és megtalálták egy olyan ember csontvázát, aki testben nyolc és kilenc láb
magas volt - írja a Philadelphia Inquirerhez eljuttatott greensburgi közlemény.
Ez a domb, amely eredetileg körülbelül 100 láb hosszú és több mint 12 láb
magas volt, az idők során kissé lepusztult. J. R. Secrist farmján található, Dél-
Huntington községben. Ez a farm több mint egy évszázada a Secrist nevet viseli.
A mostani ásatás legérdekesebb eleme az emberi test mumifikálódott torzója
volt, amelyet a szakértők szerint legalább 400 évvel ezelőtt helyeztek végső
nyugalomra. A kiásott csontok egy része és a lábak csontjai, Prof. Peterson
kijelentette, hogy egy nyolc és kilenc láb közötti ember csontjai. A tudósok úgy
vélik, hogy ez a csontváz egy olyan személy váza volt, aki a
69
őskori faj, amely az amerikai indiánok előtt lakta ezt a részt.

A törzset és a nagy csontváz részeit a Carnegie Múzeumba szállították. Dr.
Holland és Peterson a legnagyobb gondossággal felügyelték a Secrist-dombon
végzett feltárást. A kurátorok úgy vélik, hogy az ember, akinek a csontvázát
biztosították, a halomépítők osztályába tartozott.
Daily Journal, 1920. december 2.

FURCSA JELENÉSEK IJESZTGETIK A GAZDÁKAT
Greensburg, Pa. Dec. 3. A híres dombépítő domb a South Huntington
townshipben hirtelen életre kelt, és a nyolcszáz éves, a legjobban értesült tudósok
szerint örök álomra hajtotta fejét, ugyanilyen hirtelen kezdett el éjszakánként
előbújni, megzavarva a vidéki környék nyugalmát. Annyira erősödött a
meggyőződés, hogy a híres, 300 láb hosszú és 12 láb magas dombon belül nincs
minden rendben, hogy Dave Kelly-t, a dombtól egy mérföldnyire fekvő Gratztown
környékén működő főfelügyelőt és a béke őregységét kérték fel a nyomozásra.
Az első hírek az ősi halomépítők szellemeinek becserkészéséről - mert az
éjszakai csavargókról úgy tartják, hogy Halloween éjszakáján ilyenné válnak. Az
éjszaka miatt kevés figyelmet kapott az ijedt utazó, aki lélegzetvisszafojtva rohant
be Gratztownba a bejelentésével. Amikor azonban a fegyverszünet éjszakáján Cy
Brown és Sue Smith véletlenül arra járt, és ugyanezt a kétméteres jelenést látták,
de mellette egy valamivel kisebb példányt, "Cy" egyszerűen rálépett a gázra, mert
neki autója van, és a Fegyverszüneti Csarnok felé sietett. "Cy" saját bevallása
szerint nem ijedt meg, de azok, akik látták, hogy aznap este hazaindult Sue-val, azt
állítják, hogy öt mérföldes kerülőt tett, hogy hazaérjen. A szellemek megjelenése
némi izgalmat okozott, különösen a fiatalabbak körében. Nemrég Dr. W. J.
Holland és asszisztense a pittsburghi Carnegie Múzeumból behatoltak a
halomépítők sírjának csendjébe, és eltávolították onnan az egyik nyolc láb hosszú
példányt. Hogy ez felbőszítette-e a halom ősi lakóit, azt az itteni lakosság egyelőre
nem tudja eldönteni.
The Stanstead Journal, 1921. február 3. A feltételezett halomépítő óriás csontjainak

csontjai az ember nyolc vagy kilenc láb magas csontjait mutatják.
Dr. W. Holland, a pittsburghi Carnegie Múzeum kurátora és asszisztense, Dr.
Peterson néhány nappal ezelőtt felnyitotta az ősi faj egyik halmát.
70
amely ezen a részen lakott, és egy olyan ember csontvázát biztosította, aki húsban
nyolc és kilenc láb magas volt - írja a Philadelphia Inquirer című lapnak a
pennsylvaniai Greenburgból küldött közlemény.
Ez a domb, amely eredetileg körülbelül 100 láb hosszú és több mint 12 láb
magas volt, az idők során kissé lepusztult. J.R. Secrist farmján található, Dél-
Huntington községben. Ez a farm több mint egy évszázada a Secrist nevet viseli.
A nemrégiben végzett ásatás legérdekesebb eleme az emberi test
mumifikálódott torzója volt, amelyet a szakértők szerint legalább 400 évvel ezelőtt
helyeztek végső nyugalomra. A kiásott csontok egy része és a lábak csontjai
Peterson professzor kijelentette, hogy egy nyolc és kilenc láb magas ember
csontjairól van szó. A tudósok úgy vélték, hogy a csontváz egy olyan őskori fajhoz
tartozó ember váza, amely az amerikai indiánok előtt lakta ezt a részt.
A nagy csontváz részeinek törzsét a Carnegie Múzeumba szállították. Dr.
Holland és Peterson a legnagyobb gondossággal felügyelték a Secrist-domb
feltárását. A kurátorok úgy vélik, hogy az az ember, akinek a csontvázát
biztosították, a halomépítő osztályhoz tartozott.
Ohio
Az ohiói nagy temetkezési halmok közül sokban óriásemberek

csontvázmaradványait találták meg. A "The Nephilim Chronicles: A Travel Guide
to the Ancient Ruins in the Ohio Valley" (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz).
Adams megye
Esti Hírlap, 1882. március 21. Őskori óriás

Néhány nappal ezelőtt néhány fiú egy földdombban ásott, nem messze az Ohio
állambeli Manchester felett, és egy több mint kilenc láb hosszú, jó állapotban lévő
emberi csontvázat hozott napvilágra. A fej hatalmas volt.
71
méret, az állkapocscsont lazán illeszkedik egy nagydarab ember fejére. Hogy ezek
a maradványok a múlt melyik fajához tartoznak, honnan jöttek, vagy hová mentek,
örökre rejtély marad. A csontok felfedezése szenzációt keltett, és nagy
érdeklődésre tart számot.
Nagy temetkezési domb, amely egykor egy nagy földvár mellett állt, az Ohio
állambeli Winchestertől északra. Fotó a "The Nephilim Chronicles: Útikalauz az
Ohio-völgy ősi romjaihoz".
The News Herald (Hillsboro, Ohio) 1894. október 11.
James Thompson farmján, az ohiói Winchester közelében egy figyelemre méltó
barlangot fedeztek fel. A cincinnati Harry Kendall, miközben lelkesen vizsgálta
elhunyt testvérei, a "vörös emberek" nyughelyét, megdöbbentő felfedezést tett.
Miközben a vörösbőrűek szerinte utolsó nyughelyét vizsgálta, egy domboldalban
található földalatti mélyedésbe botlott. Az első gondolata az volt, hogy bemegy, de
a sötétség miatt vissza kellett térnie. Ezután elmesélte felfedezését néhány
szomszédjának, akik lámpás segítségével bebocsátást nyertek ebbe a misztikus
barlangba. A barlang több részre tagolódik, durván faragott és ősi szerszámok
nyomait viseli magán. Az egyik teremben egy nagy, lapos sziklát találtak,
amelynek közepén egy üregesedés volt, és amelyet feltehetően medencének
használtak. Durva kőzetből készült, jellegét tekintve egy közönséges tejeskannára
hasonlít. Több óriási termetű ember csontját találták meg. Nagyon erős a
bizonyíték arra, hogy a barlangot egykor a vörös emberek lakták, mivel nyilakat,
tűzköveket stb. találtak.
72
Athén megye
Athéntól északra, a The Plainsnél található nagy temetkezési domb. Athens

megyében több sírhalmot találtak és fényképeztek le az "Útikalauz" számára, mint
bárhol máshol Ohioban.
Athens Messenger, 1870. április 21.
A halomban két kör alakú kőív volt. Az egyik körülbelül két és fél láb mélyen
volt a domb felszíne alatt, a másik pedig körülbelül hat láb mélyen. Közvetlenül az
első kőív alatt két igen nagy csontvázat találtak, figyelemre méltó állapotban: a
második boltíves fal alatt pedig a csontvázak más részét találták meg hamu, parázs
és kagylóhéjak között. Nyilvánvalónak tűnt, hogy azok, akiket a mélyebb boltív
alá temettek, sok évvel azelőtt maradtak ott, mielőtt a felső boltív alá temették
volna őket. E csontvázak némelyikét a fejükkel a domb közepe felé, némelyiket
pedig a lábukkal a domb közepe felé temették el.
Ohio Democrat (New Philadelphia, Ohio) 1871. február 24.
Nemrégiben John Buck farmján, Athens megyében, Lodi Townshipben, egy régi
halomban egy 8 láb 6 hüvelyk hosszú óriási csontvázat találtak.
Nagy, kúpos domb Athén megyében, amelynek tetejére egy házat építettek. A
nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley
(Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz)
73
The Stark County Democrat, 1900. dec. 7., GIANTS' SKELETONOK

Athénban feltárták - Úgy vélték, hogy óriási méretű indiánok voltak
Athens, Ohio, december 6. - Két indián csontvázát tárták fel a Hocking folyó
partján, Roach malmánál, Athéntól fél mérföldre keletre. Az ásatás egy nagy
épület alatt történt, a folyó partjától nem messze. A csontvázaktól néhány méterre
számos nyílhegyet tártak fel, amelyeket kétségtelenül a rézbőrűekkel együtt
temettek el, amikor véletlenül vagy természetes halállal a boldog vadászterületükre
küldték őket. A csontvázak nyilvánvalóan óriási emberek csontvázai voltak. A
csontokból ítélve a csontok termete nem érhette el a két métert. A csontok kiváló
állapotban voltak, a fogak szilárdan beágyazódtak a felső állkapocscsontokba.
Athens Messenger, 1903. augusztus 6. MOUND BUILDERS MONUMENTS

(HALOMÉPÍTŐI EMLÉKHELYEK)
Egy gigantikus őskori faj néma tanúja, réges-régen Wolf's Plains volt a központi
helye a törzseknek, akik számos halmot építettek.
Mi lett a halomépítőkkel?
A Wolf's Plains régóta ismert a sok halomról, amelyek arra utalnak, hogy a
terület egy olyan nép törzseinek központi helye volt, amelyik ezeket építette. Bár a
halmok nagy részét az ismételt szántás szinte teljesen eltüntette,
74
mégis elég sok maradt meg, hogy képet kapjunk eredeti formájukról és
méretükről. Nem tudjuk, hogy pontosan mire használták a halmokat, de az a tény,
hogy szinte mindegyikben, amelyet felnyitottak, csontvázakat, különféle
csecsebecséket, réz- és kőedényeket találtak, úgy tűnik, némi fényt vet a témára.
Egyesek azt állítják, hogy temetkezési helyként használták őket, de nyilvánvalóan
többféle célra is használták őket.
Az Alföld iskolája az egyik ilyen dombon áll, amelyet felszántottak és
megmunkáltak, hogy alkalmassá tegyék erre a célra. A süllyesztés során számos
csecsebecsét és edényt tártak fel, köztük egy különleges tárgyat, amely két
rézgyöngyből álló gyűrűből állt, szarvasbőrdarabok között. Mikor megtalálták,
minden tökéletes állapotban volt, de a levegő hamarosan porrá változtatta a
szarvasbőrt.
Egy neves gazda, aki nemrég elhunyt, és akinek a nevét könnyen meg lehetne
adni, ha kellett, addig szántotta a dombot, amíg szinte fel nem szántotta. Az
aljához közel egy férfi csontvázát ásták ki, akit felegyenesedve temettek el. A
csontváz mellett faszénre bukkantak, ami azt mutatja, hogy valamilyen oknál
fogva tüzet gyújtottak az elhunyt közelében. Ezek a maradványok mindig nagy
termetű férfiak.
Amikor a Hocking-völgyi vasútvonal épült, szükségesnek találták, hogy az egyik
közeli domb egy részét eltávolítsák, vagy "vágást" végezzenek, és erre a célra egy
hatalmas gőzlapátot alkalmaztak. Munka közben találták meg az ősi temetőt. A
csontvázakból nyilvánvaló, hogy a férfiak igen nagydarabok voltak.
Azt mondják, hogy a térdtől a földig érő csontok majdnem egy méterrel
hosszabbak voltak, mint a mai átlagembereké. Ezek a tények, amelyekre az
idősebbek közül sokan jól emlékeznek, arra utalnak, hogy ezt a megyét eredetileg
egy olyan nép lakta, amelyről a legcsekélyebb ismereteink sincsenek, kivéve, amit
a halmok és temetők tartalmaznak.
Athens megye százéves atlasza, Ohio, 1905

A Wolf s Plains keleti részét határoló domb tetején, a most J. Taylor úr, a
Johnson Szénbányászati Társaság bányafelügyelője által lakott háztól kissé
északnyugatra található kis dombot 1905 tavaszán két-három polgár nyitotta meg.
Réz- és kőtárgyakat, különösen pedig feliratokat kerestek. A halom alján, egy
hatalmas lapos kövön feküdt egy csontváz, amely nyilvánvalóan egy nőé volt. Az
alsó végtagok keresztben voltak. A csontok a víz hatására erősen elkorhadtak. A
felfedezők megállapították, hogy a csontok feltűnően nagyok voltak. Az
állkapocscsont elférne egy mai átlagember csontján, és emellett bőven hagyna
helyet. Az alkarcsontok 5 hüvelykkel nagyobbak, mint egy átlagos emberé. A
szenet három különböző rétegben találták.
75
Az úttól jobbra és a pajtától balra lévő kis

emelkedő jelzi az óriás sírjának helyét.
The Messenger-Athens, Ohio, 1970. július 5.

Reméljük, hogy az Athén körüli autópályákat építő emberek nem babonásak,
mert lehet, hogy éppen egy rég halott, szuperméretű indián nyughelyét borítják fel.
Ez a fickó a Harmony Road alatt nyugszik, ahol kelet felé kanyarodik a United
Dairy közelében. Ez az a terület, ahol az Appalachian Highway csatlakozik majd a
33-as úthoz, és a Stimson Avenue meghosszabbítása a Hocking folyón fog átkelni
azon a szerkezeten, amely a régi East Mill hidat fogja helyettesíteni. Most már
tényleg nem tudjuk, hogy a buldózerekkel, vonszolókkal és földmunkagépekkel
felszerelt fickók fel fogják-e ásni a Harmony Roadnak ezt a részét, de ha igen,
akkor figyelmeztessük őket. Az alatt a kanyar alatt állítólag egy indián pihen,
akinek a társai nyolc láb hosszúak voltak, és lehet, hogy nagyobb is.
Még 1905-ben egy megyei autópálya-kezelő csapat a Harmony Roadon
dolgozott, amikor egy nagy halom állta útjukat, ezért elkezdték feltárni az
akadályt, és hamarosan egy 32 csontvázat tartalmazó temetkezési helyet tártak fel.
Thurman Knox volt a művezető, aki évekkel később elmesélte a történetet a The
Messenger néhai C. H. Harrisnek, aki elmondta neki, hogy a csontvázak több mint
két méter magasak voltak. Azt is elmondta, hogy a munkások nyílhegyeket és
hatalmas agyagtálakat találtak, amelyeket főzéshez használtak. Az egész halom
felett egy méter vastag réteg plasztikus agyag volt, amelybe kavicsot kevertek. Ez
egy védőburkolatot képezett az egész halom felett, amely az esőzésekkel szemben
áthatolhatatlanná tette azt. Ezt a tetőt hordó átmérőjű, egymásra helyezett
agyagoszlopok támasztották alá.
Knox elmondta Harrisnek, hogy amikor 32 ember csontjait feltárták, egy
kivételével mindegyik porrá omlott, amikor levegőre kerültek. Egy csontváz, egy
nyolc és kilenc láb magas férfi csontváza szinte épségben került elő. Az alkar
részben leharapott csontjai még mindig több centivel hosszabbak voltak, mint egy
nagydarab emberé. A tökéletes fogakkal teli állkapocscsont olyan nagy volt, hogy
maszkként illeszkedett egy nagydarab ember állkapcsára. Az East Millnél végzett
ásatás 15 láb mélyre hatolt, és egy csontvázcsoport közepén egy kemény agyagból
készült, dobozszerű szerkezetet találtak, amely körülbelül hat láb széles és 12 láb
hosszú volt. Soha nem nyitották fel, és most az út közepe alatt fekszik a napló
közelében. Knox utasította az embereit, hogy ne zavarják meg a temetkezési
edényt, és a munkások úgy érezték, hogy valószínűleg a törzsfők csontjait
tartalmazza.
76
Auglaize megye
The Washington Times, Aug 271918 Megtalálták az óriás csontját

ST. MARY'S, Ohio, augusztus 27. - Egy óriás ember csontvázának
maradványait tárták fel egy kotrógép segítségével a St. Mary's-tó keleti partjánál.
A combcsont súlya olyan nagy, hogy az emberi eredet megállapításához szakszerű
bizonyítékokra volt szükség.
Belmont megye
Burlington Iowa Hawk Eye, 1893. június 7. HITELEK EGY HALOMBÓL -

Figyelemre méltó felfedezések egy ohiói városban Az emberi koponya majdnem
kétszer akkora, mint a maiaké, úgy tűnik, mintha az elveszett faj horvátok és
föníciaiak lettek volna.
Az Ohio állambeli Bellaire közelében, Martin's Ferryben, a Walnut Grove-ban
található régi indián domb eltávolítása lassan halad, mivel ügyelnek arra, hogy a
benne található érdekes emlékek egyike se vesszen el. Valószínűleg a
legérdekesebb tárgy, amelyet a halomból kiszedtek, egy hatalmas koponya, amely
arra utal, hogy a halomépítők idejében óriások éltek a környéken. Ez a koponya
legalább kétszer akkora, mint a ma szokásos átlag. Ez a koponya jó állapotban van.
Az ugyanitt kiállított ereklyegyűjteményben találhatóak azok a csészeszerű kövek,
amelyekről feltételezik, hogy az ősi lakosok készítették.
A halom minden részén csontokat találtak, ami alátámasztja azt az elméletet,
hogy az ilyen halmok egyszerűen temetők voltak, nem pedig sírok és a nagy
törzsfők emlékművei. Bizonyára több holttestet is eltemettek ebben a halomban.
Figyelemre méltó a különös drágakövek megtalálása. A halomból opálnak,
smaragdnak és gyémántnak tűnő kristályoknak tűnő köveket hoztak ki. Tanult
tudósok úgy vélték, hogy a Moundsville-ben, W. V.-ben talált tárgyak teljes
bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy a halomépítők horvátok és föníciaiak vagy
mindketten voltak. A drágakövek jelenléte e holttestek közelében, a kovaköves
dárdák, lándzsahegyek, kőbalták és szépen kifúrt lyukakkal ellátott kövek egy
újabb nyomot szolgáltathatnak az elveszett faj azonosságára.
77
Butler megye
Korai fénykép Ohio egyik legnagyobb halmáról, amely Butler megyében,

Middleton közelében található. A temetkezési dombot ma régészeti ásatások
csökkentik.
Heti napló. Stanford, Ky. 1882. július 14. Egy óriás csontjai
Azt állítják, hogy hatalmas méretű, a Big Miami folyó keleti partján, Lewis
Strong úr farmján, Cincinnati közelében találták. A nemrégiben lezajlott áradások
elmosta a föld egy részét, és szántás közben Strong úr egy halom csontot tárt fel,
amelyekről kiderült, hogy emberi csontok, és olyan méretűek, hogy a "Jack és az
óriásölő" történetei is hihetőek lennének, a combcsontok ugyanis akkorák voltak,
mint egy ököré. A csontok körül számos indián ereklye volt, mint például egy
tomahawk, lándzsahegyek stb., ami arra engedett következtetni, hogy a
maradványok egy indián törzsfőnökéi voltak. A koponyát Strong úr lakására
vitték, ahol megtekinthető.
The Journal New (Hamilton, Ohio) 1892. március 7. Élve eltemetve

A trentoni baptista temetőben egy nagyméretű, arccal lefelé fordított emberi
csontvázat találtak, miközben néhány napja egy új sírt ástak. A jelek arra utalnak,
hogy a személyt, akinek kiléte ismeretlen, élve temették el.
78
Cambridge City, Indiana Tribune, 1889. szeptember 26. RÉTEGEK AZ OHIOI

SÍROKBAN Egy óriási embert temettek el egy párduc mellé.
Március 1-je után nem sokkal Ohio déli részére indultam, hogy összegyűjtsem
a washingtoni Smithsonian Intézetben kölcsönkiállításra szánt relikviákat - írja a
Cincinnati Commercial Gazette egyik cikkírója. Az elmúlt két hónap alatt tizenegy
nagy halmot nyitottak fel, és tartalmukat múzeumokba vitték és kiállították. E
halmok magassága nyolctól harminc lábig terjed, általában kúp alakúak, és 300-tól
10 000 négyzetméterig terjedő mennyiségű földet tartalmaznak. Az őslakosok
építették őket ebben az országban több száz évvel ezelőtt, hogy a jeles halottak
temetkezési helyéül szolgáljanak. Általában valamelyik patak mellett, völgyben
helyezkednek el, és nem ritkán olyan magaslatokon, ahonnan jó kilátás nyílt a
vidékre, de a nagyobbak a völgyekben vannak. Ezek a halmok általában agyagból,
néha homokból állnak, és gyakran vannak bennük faszén- vagy égetett
agyagrétegek. Ezek a rétegek gyakran olyan élénk színűek, mintha festettek volna.
Az első megnyitott halom meglehetősen magasan, a harmadik folyami
teraszon volt. Ez a halom 13 láb magas, 60 láb széles és 110 láb hosszú volt. Hat
embernek nyolc napjába telt, hogy átássák. Amikor a keleti szélétől körülbelül
húsz lábnyira egy vastag, égett csontrétegre bukkantunk. A réteg hat hüvelyk
vastag volt, és az árok szélességével megegyező. A hamu, amelyből állt, vagy
állati vagy emberi csontokból származott, nem tudtuk megmondani, melyikből, de
mindenesetre, akár állati, akár emberi, harminc-negyven csontváz kellett (ha
elhamvasztották) ahhoz, hogy ennyi hamu keletkezzen.
Körülbelül öt láb magasan e réteg felett, vagy kilenc lábra a halom tetejétől egy
igen nagy testű egyed csontváza volt, amely mellé egy párduc csontjait temették el.
Hogy az illető ölte-e meg a párducot, és azt tiszteletből vele együtt temették el,
vagy a párduc ölte meg az illetőt, azt nem tudom megmondani. Annyi azonban
elmondható, hogy negyvenhárom megnyílás óta nem találtak ilyen jellegű leletet.
Ezért ez elég érdekes és fontos. A párduc koponyája nagyon nagy volt, fogai
nagyon hosszúak és élesek. Nagy bátorság kellett ahhoz, hogy egy ilyen méretű
állatot megtámadjon, ha csak egy kőbalta és íj és nyilak álltak a rendelkezésére,
amivel védekezhetett. Ha tehát tényleg megölte a párducot, akkor bizonyára nagy
dicséret illeti meg. A nagy halom tavaly őszi felnyitásakor csontvázakra
bukkantak. Kevés figyelmet fordítottak a csontokra, amelyek hamarosan
szétmorzsolódtak. Amikor azonban néhány nappal ezelőtt egy másik halmot is
felnyitottak, az ásatóknak feltűntek a különös koponyaformák. A feltehetően
emberi fejek nagyon sokkal nagyobbak, mint a mai embereké. Közvetlenül a
szemgödör fölött a fej egyenesen hátrafelé dől, és az orrcsontok messze az
arccsontok fölé nyúlnak.
Az állkapocscsontok olyan hosszúak és hegyesek, hogy megdöbbentő a
majoméhoz való hasonlóságuk. Az állkapocs elülső részén lévő fogak hasonlítanak
a mai emberek szájában lévő őrlőfogakra.
79
The Sun (N.Y., N.Y.), 1890. március 04.

Egy szerencsétlen botlás elrontott egy ősi csontvázat, és megfosztott egy
múzeumot attól a lehetőségtől, hogy egy szép példányt szerezzen az ohiói
Hamiltonban a minap. Mr. Tweedale, aki szabadidejét annak az időtöltésnek
szenteli, hogy ősi halmok tartalmát hozza napvilágra, kiásott egy régi óriást,
amelynek csontváza kétségtelenül bizonyította, hogy az egykor hozzá tartozó
személy több mint két méter magas volt. Tweedale, karjaival gondosan
körbeölelve értékes szállítmányát, hazafelé tartott, amikor beütötte a lábujját, és az
ezt követő esés olyan katasztrofális volt, mint bármelyik McGinty-sorozatban. A
durva ütés egyszerűen szétporlasztotta a csontvázat. Nem maradt belőle más, csak
egy kupac por. Az egykor elhunyt óriás azonban legalább egy őszinte gyászolóra
talált a tizenkilencedik században.
Brown megye
Az ohiói Brown megyében található nagy temetkezési

domb. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the
Ancient Ruins in the Ohio Valley (Útikalauz az Ohio-
völgy ősi romjaihoz)
Brown megye története, Ohio, 1883

Időnként masztedonikus maradványokat ásnak ki, és időről időre az indián
települések maradványainak felfedezését jelzik az óriási csontvázak, a magas
arccsontok, az erőteljes állkapcsok és a masszív váz, amelyek a vörös emberre
jellemzőek, aki ezeket hagyta hátra, mint az egyetlen nyomot, amelyből
következtetni lehet az elmúlt korok történelmére.
Champaign megye
Champaign megye története, Ohio, 1881,

A Baldwin-domb - ez a domb egy domb tetején található, a Buck Creek északi
és keleti ága között, azok találkozásánál, Urbanától körülbelül nyolc mérföldre
délkeletre. A további ásatások egy második csontvázat is feltártak, a feje nyugat
felé nézett. E csontváz csontjai nagyon nagyok és erősek voltak, az alsó végtagok
csontjai pedig figyelemre méltó állapotban voltak; a kéz közelében, a kézfejen
fekvő
80
A testet keresztben három lándzsa vagy nyílvessző kovakő feje volt. A helyzetük
azt mutatta, hogy a kezükben tartották őket a fából készült, mostanra már
szétmállott szárak. A test felső részét a fenti nyomás nagymértékben összenyomta
és eltorzította. Nyilvánvalóan a bal oldalára helyezték, a nyilakat pedig a jobb
kezében fogták. Óvatosan eltávolítva a földet erről, egy harmadik csontvázat
láttunk, amelynek feje kelet felé mutatott. Ez a hátán feküdt, és a lábujjaitól a feje
tetejéig közel hat láb hosszú volt.
Clark megye
VRCH 22, - - T H E SPRINOrm.n T>ATLY NEWS. SPHmoFItirJ); omo
Clark megye tele van emlékeztetőkkel oi napok

Indián ösvények, halmok, falvak és erődök
j CLARK COUWETTARCHAEOLOGICAL AMP OF CLARK COUWETT
Sutmtms.InDiAn IKML.% Hotmtxi Vtu/I&i 3ir£s-Qf/W£s-OfCLOsufies-Cmus X- Fo/rrs
Az ősi erődök, sírhalmok és ösvények helyét bemutató térkép az ohiói Clark

megyében.
Clark megye története, Ohio 1881

Fél mérföldre északra ettől az erődtől egy hatalmas domb található, amelynek
alapja körülbelül egy hektárt tesz ki. Ebből a halomból számos csontot
exhumáltak, amelyek egy, a maitól nagyon különböző fajhoz tartozó, a vörös
emberhez semmiben sem hasonlító lényektől származnak. A fent említett erődtől
egy mérföldre nyugatra, William Allen farmján egy kihalt faj ősi temetkezési helye
található. Az erről a helyről származó csontok sokkal nagyobbak, mint az
amerikaiaké, és sok tekintetben arról tanúskodnak, hogy őskori emberekhez
tartoztak.
Springfield Daily Republic ( Springfield, Ohio) 1887. augusztus 23.

A tudósok érdeklődésére ma egy Walnut Hills-i csatornázási ásatáson egy
emberi csigolya megkövesedett részét találták meg, amely olyan méretekkel
rendelkezik, hogy arra utal, hogy egy kilenc láb magas óriásokból álló fajhoz
tartozott.
81
'■ ;-- ;:. ' * & ÂfSm rt* ..fiK1 !Yv / Tis* £^t": îJOBO£'r\ 1
Óriási koponyát tártak fel egy Clark megyei sírhalomban.
Springfield és Clark megye standard története, Ohio, 1922
Más csontvázak, amelyeket ebben az oldalsó részen találtak, kisgyermekek
csontjai voltak, amint azt a csontok mérete és a koponyák vastagsága jelzi; néhány
csont nagyobb termetű személytől származott; ezen a ponton a temetkezés
mélysége egy láb és egynegyedtől négy lábig terjedt.
Altick és Cusick úr a domb tetején kezdte meg az ásatásokat, ahol egy merőleges
aknát süllyesztettek nyolc láb négyzetméteresre, és a felszíntől egy méterre a
fekete levélformában egy teljes csontvázat találtak, amely arccal lefelé, vízszintes
helyzetben feküdt; a csontok azonban szétmorzsolódtak, amikor kiemelték őket a
földből. Újabb hat hüvelyknyit ástak, gondosan eltávolítva a homokot és a
kavicsot, hogy ne sérüljön meg az esetlegesen talált lelőhely; az eltávolított
anyagot átszitálták, hogy az apró tárgyak ne kerüljék el a figyelmüket, és itt egy
másik csontvázra bukkantak, amely arccal felfelé feküdt, és csak hat hüvelyk
választotta el őket egymástól. Ez egy homokos keverékben feküdt, és jobb
állapotban volt, mint az első csontváz, és bár kellő elővigyázatossággal távolították
el, a csontok szétmorzsolódtak, ahogy kezelték őket.
Az aknát ezután tizennyolc hüvelykkel mélyebbre süllyesztették, amikor további
három csontvázat tártak fel; ezek kiváló állapotban voltak, a csontok szilárdak és
kemények voltak, ami a nagyobb mélységnek köszönhető, amelyben megtalálták
őket. Az egyik csontváz egy nőé volt, egy gyermeké, a másik pedig egy gigantikus
termetű férfié. Összehasonlításképpen Altick a férfi csontváz combcsontját
Cusicks lábánál fogva felemelte, és az nyolc hüvelykkel a térde alá nyúlt; a férfi
két méter magas. Ennek a csontváznak a bordái szürkés palaszínűre kövesedtek, de
egyik sem bírta a levegővel való érintkezést.
82
Coshocton megye
Porteus Mound Coshoctonban, megye
Coshocton megye százéves története, Ohio 1909

Ötvennégy évvel ezelőtt az ezredes háza közelében egy dombtetőn kődombot
nyitottak. Egy tizennyolc láb négyzet alakú és öt láb mély, homokkőrétegekből
álló sziklakupacot távolítottak el, és egy nagyméretű, lapos homokkővel burkolt,
homokkőlapokkal befalazott sírkamrát tártak fel. A padlón egy koponya egy része,
egy combcsont, fogak és néhány más csontvázdarab feküdt. A combcsont arra
utalt, hogy a halott szokatlanul magas volt, több mint két méter. Ezen kívül egy
"szilvabob" hasonlít a Scioto-völgyben találhatóakhoz".

Körülbelül hetven évvel ezelőtt J. D. Workman egy kis dombot nyitott fel
Plainfield közelében, ahol kőmaradványokat talált. Egy másik halmot két
mérfölddel lejjebb Wesley Pattrick nyitott fel, aki egy koponyát és egy kivételesen
nagy combot talált.

Methan ezredes lakóhelyétől keletre (Jefferson Twp., Varsó közelében), egy
magas ponton, amely 3 vagy 4 mérföldre nézett a völgyre, egy kb. 5 láb magas
halom állt, amely lapos kövekből állt, egymásra rétegezve, a köztük lévő helyeket
(ahol nem illeszkedtek szorosan egymáshoz) törött kővel töltötték ki. Ezt egy
kőkeretes sír fölé építették, amely egy 7 láb hosszú csontvázat és néhány ereklyét
tartalmazott.
83
Delaware megye
Az ohiói Delaware megye déli részén található sírhalom. " A nefilim krónikák: A
Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley".
Delaware megye története, Ohio 1880
A halmok többnyire sírhalmok. A megyében valaha megnyitott egyik
legnevezetesebb a Salamon-hegyi tanyán volt, a Lányok Ipari Otthonától nyugatra,
rövid távolságra. A Delaware Herald 1879. szeptember 25-i számából a
következőket olvassuk erről a sírhalomról. "Szombaton megmutattak nekünk
néhány érdekes relikviát, amelyek egy kagylókirálynő kagylóhéjból, némi
izinglasból és több sajátos alakú pala darabból állnak, és amelyeket Solomon Hill
farmján, Concord Townshipben, Delaware megyében, Ohioban, egy halomban
találtak. A halom egy sziklás patak partján található. A legközelebbi hely, ahol a
kagylóhéj található, Florida partjainál van; az izinglas New York államban, a pala
pedig Vermontban és Pennsylvaniában. A halomban két emberi csontvázat
találtak, az egyik körülbelül két méter hosszú, a másik egy gyermek. A kagylót a
nagy csontváz bal arcán találták.
Delaware megye története, Ohio 1880
A.E. Croodrich farmján, Liberty Townshipben található egy kör alakú, talán
negyven-ötven láb átmérőjű domb, amely, amíg a földművelés miatt, amelyen
fekszik, nagyrészt el nem tűnt, az egyik legtökéletesebb mű volt a maga nemében,
amit bárhol látni lehetett. Néhány évvel ezelőtt Croodrich úr pajta telkén volt egy
másik domb is, amelyet teljesen eltávolítottak. A földmunka során a felszín alatt,
valamivel a felszín alatt három, jó állapotban lévő csontvázat találtak. Az egyik
nyilvánvalóan egy középmagasnál jóval nagyobb termetű férfié volt, míg a másik
kettő kisebb.
Svájci kereszt: A Monthly Magazine of Popular Science, 1887 Colossal Skeleton
Egy dombot nyitottam fel a közelben, és tűz nyomaira bukkantam - elszenesedett
fára, hamura
. Ezzel együtt emberi koponyák darabjai voltak, szintén elszenesedve. Hasonló
maradványok...
84
kijárat máshol, amiből arra következtethetünk, hogy a halomépítők

emberáldozatokat mutattak be? Az egyik csontváz, amelyet ebből a halomból
vettek ki, hét láb nyolc hüvelyk magas volt. Nem rendkívüli ez?- Harold Heath,
Delaware, Ohio.
Egyike a Fairfield megyében még mindig látható nagy temetkezési halmoknak. " A
Fairfield megye
nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz. "

New Castle News (New Castle, Pennsylvania) 1927. március 31. Indián óriás
csontjai kerültek elő
Három harcos csontvázát fedezték fel Fairfield megyei barlangban
Lancaster. O., március 31. - Egy nyolc láb magas indián óriás csontvázának
megtalálása a kettle hills egyik barlangjában, abban a hegységben, amelyben
nemrég egy indián hercegnő mumifikálódott testét találták meg, a barlangsorozat
kincskeresőinek rohamát indította el. A leletet ma négy testvér találta meg.
Az óriás csontjait öt láb mélyen tárták fel a 40 láb mély és 15 láb széles barlang
padlója alatt. Az óriás mindkét oldalán egy-egy kétméteres csontvázat találtak.
Mindegyik ülő helyzetben volt, keresztbe tett lábakkal és összefont karokkal.
Nyilvánvalóan harcosok voltak, akik csatában haltak meg, mivel kettőnek a
koponyáján lyukak voltak. A sírból harci bunkósbotokat, tomahawkokat és
lándzsahegyeket, amelyek mindegyike kőből készült, valamint egy tíz
négyzetcentiméteres kőből készült dobozt, amely több mint 200 nyílhegyet
tartalmazott. A tudósok azt állítják, hogy ezek az eszközök arra utalnak, hogy a
csontvázak harcosokéi.
Az egyik férfi bordái között lándzsahegyeket találtak. Egy másiknak a fejét
levágták a testéről, és mindkét karja el volt törve.
Mindegyik csontvázat egy hatalmas kőtáblának háttal ülve találták meg.
85
Fayette megye
Springfield Daily Republic (Springfield, Ohio) 1888. június 5. Egy óriás feltárva
Az O.S. vonatokon ma reggel Springfieldbe érkező utasok azt mondják, hogy
egy valóságos óriás csontvázát tárták fel néhány munkás, akik egy ciszterna ásásán
dolgoznak Louis Mallow farmján, a Washington Court house-tól nyugatra. Az
állkapocscsont méreteiből ítélve, amely könnyen elfér a munkások állkapcsán, a
csontváz tulajdonosa nyolc vagy kilenc láb magas lehetett. Nem tudni, hogy a
csontváz indiáné-e vagy sem.
Marysville Journal Tribune, 1890. június 5.

Az ohiói Buena Vista településen egy halomból három hatalmas csontvázat
tártak fel, díszes ruhákba és rézkarkötőkbe öltözve.
Maysville, Ohio Tribune, 1890. június 4. PREHISTORIKUS HITELEK

Értékes felfedezés egy Fayette megyei halomban.
Miközben egy csapat férfi T.M. Worthington vezetésével egy nagy halom
feltárásán dolgozott E.T. Worthington farmján, Fayette megye déli részén, fontos
leletet találtak. Két nagy, két méter hosszú csontvázat már exhumáltak, és május
27-én a munkások egy nagy ágyat fedeztek fel, amely tele volt fekete hamuval és
faszénnel. Ebben az ágyban találták meg a csontvázat, amely nyilvánvalóan egy
főnöké volt. A csontváz a hátán feküdt, a feje észak felé nézett. A nyakán egy
elefántcsont gyöngysor, míg a bal csuklóján két rézkarperec volt. Ezek a karkötők
kiváló állapotban vannak. Tíz hüvelyk a kerületük, egyharmad hüvelyk szélesek és
egynegyed hüvelyk vastagok. A végeiknél összeillesztették őket, de nem
hegesztették össze. Úgy tűnik, hogy jó minőségű rézből készültek, és
nyilvánvalóan nagyon értékesek voltak a maguk idejében. Worthington úr nagyra
becsüli ezeket az ereklyéket.
86
Franklin megye
A Columbus város határában található Shrum-domb egyike azon kevés, ma is

fennmaradt temetkezési domboknak a környéken, amely egykoron az ókorban a
halottak virtuális nekropolisza volt.
Columbus város története, 1892

A megye egyik legimpozánsabb halma volt az, amely egykor a Scioto-folyó
keleti oldalán lévő fennsík csúcsát foglalta el, azon a helyen, ahol ma a Szent Pál
evangélikus templom és a hozzá tartozó épületek állnak, a High és a Mound utca
délkeleti sarkán, Columbusban. Ennek a munkának a nyoma sem maradt meg,
kivéve a templom teraszait, bár ha még mindig úgy állna, ahogyan egy
évszázaddal ezelőtt állt, akkor az eredeti Scioto faj egyik legimpozánsabb
emlékműveként említenék. Amikor az első telepesek megérkeztek, csodának
tartották, és mégsem kímélték. Ahogy az ilyen építményeknél szokás volt, csonka
kúp alakú volt, az alapjának átmérője nem kevesebb, mint száz láb... Mindazok,
akik emlékeznek e halom megnyitására, egy mérföldnyi információt tudnak
hozzátenni a lerombolásának történetéhez.... a néhai William Platt apja egy akkora
koponyát talált, hogy az a feje fölött is elférne.
A Highbanks Művek nagy földfala, amely a

Scioto folyó ősi medrére néző magas
sziklafalban helyezkedik el. "Útikalauz. "
87
Nagy temetkezési domb, amely korábban
Dublinban (Ohio) található Columbus városának
története, 1892.
William's History of Franklin and Pickaway Counties című művében leírja a

földvárak néhány maradványát, amelyek Dublin közelében, ebben a megyében
fordulnak elő. Mivel ezek a munkálatok nagyon sérült állapotban vannak, a jó
néhány évvel ezelőtt tett megfigyelések értékesek, és itt idézzük őket." A Scioto
folyó partján, Perry Townshipben, a Williams History szerint "ősi munkálatok
maradványai találhatók, amelyek erődítménynek tűnnek, és kétségtelenül e megye
néhány korábbi lakója használta őket, akiknek minden nyoma, az erődökön és
halmokon kívül, elveszett." A Williams History szerint "a Scioto folyó partján,
Perry Townshipben, "ősi munkálatok maradványai találhatók, amelyek
erődítménynek tűnnek, és kétségtelenül e megye néhány korábbi lakója használta
őket. Joseph Ferris farmján, egy mérföldre északra a Dublin Bridge-től, jó
állapotban láthatók három erődítmény körvonalai és dombjai. Ezek közül az egyik
néhány méterre van a házától, és belülről talán nyolcvan láb átmérőjű, bejárata a
keleti oldalon van. Az árok és a töltés jól kirajzolódik. Ettől a helytől rövid
távolságra északkeletre, és nyílvesszőkön belül található egy nagy, négyzet alakú
erődítmény, amely közel, vagy egészen fél hektárnyi területet foglal magába. Bár a
szarvasmarhák taposása sok éven át lekoptatta a töltéseket, azok több láb magasak,
és az árok, amely a műveken belül van, most mintegy hat láb mély. Amikor a
területet először betelepítették, ez az árok tele volt vízzel, és egy mocsár volt, egy
tíz láb mélyen a földbe szúrt rúd nem talált szilárd talajt alatta. Ez arra utal, hogy
eredetileg ez egy erős hely volt, és az árok elég mély volt. Az idő feltöltötte holt
levelekkel, és a szemét segített eltüntetni ezt a munkát. Az árok egy dombon
található, ahonnan mindkét irányba jelentős távolságban széles kilátás nyílik a
vidékre. Egy kicsit alacsonyabb ponton, a folyóhoz közelebb egy kis domb
található. A nagyobb erőd közepén is volt egy kis domb, amelyet sok évvel ezelőtt
felnyitottak, és egy nagydarab ember csontjait találták benne. Ezek hamarosan
darabokra omlottak, miután kitették őket a levegőnek. Lehetséges, hogy ennek az
erődnek az árkának a feltárásával az ezeket a műveket építő kihalt faj néhány
maradványa is előkerülhet. Az ilyen jellegű kutatás általában a vár belső árka
helyett a dombra irányult, ahol valószínűleg az építők lakhelye volt. Ettől a
nagyobb erődtől nem messze található egy kisebb erőd, mint az elsőként leírt. E
88
Greeneésmegye
művek Columbus között a folyó partja mentén több ilyen régi építmény is volt,
de ezeket többnyire eltüntette a földművelés, amelyen álltak.
89
A Williamson sírhalom Cedarville-től nyugatra, Greene megyében található. " A

Xenia Daily Gazette (Xenia, Ohio) 1896. november 24.
Tegnap a Keleti Második utcában egy vízmű árok ásása közben Mr. Wm. Jasper
egy nagy emberi csontváz egy részébe botlott, de nem bántott senkit. Valamikor a
régi temető egy része foglalta el az utca egy részét.
Cape Giradeau Democrat, 1896. június 20.

Néhány fiú, miközben a Barrett's Moundon játszottak, a Spring Valley
faluban, innen délnyugatra, számos emberi csontot fedezett fel, amelyeket egy
szélvihar során egy fa megdöntése hozott a felszínre. Ásatásokat végeztek, és négy
holttestet találtak a földben, ahol a fa állt. Mindegyiküket kelet felé fordított fejjel
temették el, ami a nap iránti tiszteletre utal, és egyiküket fekvő helyzetben találták
meg. Az egyiket kagylóhéjjal borították, de a levegőre kerülve a héj porrá omlott.
A csontvázak egy közel két méter magas emberfajtára utalnak, és az ereklyék és
egyéb jelek alapján úgy tűnik, hogy harcosok voltak, és valamilyen őskori fajhoz
tartoztak. A csontvázakat hatalmas embertömeg nézte meg. Amikor megpróbálták
megmozdítani őket, darabokra estek. További ásatásokat fognak végezni.
90
Highland megye
A Kígyódomb egyik sírhalmánál egy kétméteres

csontvázat tártak fel.
New York Times, 1894. március 5. Más napok óriásai

Újabb felfedezések az ohiói Serpent Mound közelében.
Az Indianapolis Journalból
Warren Cowen farmer az ohiói Hillsboroughból nemrég rókavadászat közben
több ősi sírra bukkant. Ezek az Ohio állambeli Highland megyében egy
magaslaton helyezkedtek el, körülbelül egy mérföldre a híres Serpent Moundtól,
ahol Putnam harvardi professzor érdekes felfedezéseket tett. Amint az időjárás
megengedte, Cowen több ilyen sírt is feltárt. A sírok nagy mészkőlapokból
készültek, két és fél-három láb hosszúak és egy láb szélesek voltak. Ezeket
egymástól körülbelül egy lábnyi távolságra állították egymás mellé. Hasonló
táblák fedték a sírokat. Egyetlen, valamivel nagyobb volt a fejnél és egy másik a
lábnál. A sír teteje két lábbal a jelenlegi felszín alatt volt.
Az egyik sír felnyitásakor egy több mint két méter hosszú csontváz került elő. A
jobb kar közelében számos kőbalta, gyöngyök és sajátos megmunkálású díszek
voltak. A bordák között több nagyméretű kovaköves lándzsa- és nyílhegy
bizonyította, hogy a harcos csatában halt meg.
Egy másik sírban egy hasonlóan nagydarab férfi csontváza feküdt. A jobb lábát
még életében eltörte, és a csontok összenőttek. Az egyesülés helyén lévő
kiemelkedés akkora volt, mint egy tojás, és a végtag úgy hajlott, mint egy íj. A
lábánál egy ellenség vagy rabszolga koponyája feküdt. A vállak közelében több
cső és függő volt.
Cowen más sírokban is hasonlóan érdekes leletekre bukkant. Úgy tűnik, hogy a
környéket meglehetősen intelligens nép lakta, és a Kígyódomb az imádat tárgya
volt. A sírok közelében egy nagy mező található, ahol törött eszközök,
kerámiatöredékek és égetett kövek egy őskori falu helyéről tanúskodnak.
91
The New Herald (Hillsboro, Ohio) 1899. augusztus 31.

B.W. Sparger nemrég egy nagy emberi csontvázat ásott ki a farmján egy
kavicságyban.
The News-Herald (Hillsboro, Ohio) 1910. szeptember 15. Csontvázakat tártak fel
Ma reggel a várostól keletre fekvő Walter Hamilton asszony farmján egy
kavicságyban végzett ásatás közben a munkások három csontvázat tártak fel. A
csontvázak szorosan egymás mellett feküdtek, és alig egy méterrel a földfelszín
alatt voltak.
Amikor a munkások megpróbálták elmozdítani őket, a csontvázak darabokra
estek. A férfiak közül többen felkapták és magukkal vitték a kisebb darabokat.
Frank DeWitt úr elhozta a városba a jobb állkapocscsontot, a koponya egy
darabját és egy vagy két ujjcsontot.
A csontvázak nagyon nagydarab emberek csontvázai voltak, és már évek óta a
földben voltak. Nyilvánvaló, hogy ezeket a holttesteket egykoron temették el.
Hocking megye
Hocking megyében található nagy temetkezési domb, amelyet egy nagy árok vesz
körül, a kardinális pontokon található kapukkal. A fénykép előterében egy kis henge
egy része látható. " A nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz
The Logan Daily News (Logan, Ohio) 1953. szeptember 16.

Először találták meg a csontvázak három betolakodó temetkezés jóval a padló
felett a domb. A láb- és karcsontokat állatok rágták meg, mielőtt eltemették őket.
Ami Dr. Millert nagyon érdekelte, az az összes nagy csonton talált repedések és a
haláluk lehetséges oka. Egy három láb mély sírban két teljes csontvázat találtak, az
összes csont jó állapotban volt.
92
Az egyik egy normális méretű férfi volt, akit csontnyilakkal öltek meg. Az egyik
a szájába hatolt, és a koponya tövénél átszúrta a gerincvelőt. A másik a
szemgolyón keresztül hatolt át, és a koponyát a szem mögött hasította fel. Mindkét
csontnyíl vagy -nyél még ép volt. Az egyik még mindig úgy van, ahogy eredetileg
találták.
A másik egy óriási ember volt, akit az orvosok és a fogorvosok becslései szerint
7 V2 láb magas és legalább 145 éves lehetett. Fogainak egy részét kihúzták, és az
állkapocscsontja elsorvadt. A megmaradt fogak nagyon hosszúak voltak, és a
fogínysorvadás előrehaladott stádiumát mutatták.
Jackson megye
Jackson városára néző dombtetőn találhatók ennek a négyzet alakú szertartásos

földvárnak a romjai. A nagy földfalak belsejében még mindig láthatók a mély árkok.
The Holmes County Republican, 1859. március 16. Egy titokzatos páncélterem
felfedezése
Jackson, Ohio - február 21. - Falunk tele van csodával és izgalommal. Martin
Marker, J. W. Hughes és Washington Long ma délelőtt tíz óra körül a falu melletti
temetőben egy sír kiásása közben egy nagy, lapos kőre bukkantak, amely
körülbelül négy láb mélyen a felszín alatt volt, és amely megállította további
haladásukat, amíg segítséget nem szereztek, és ki nem vették a követ az örök
nyugvóhelyéről, amikor kiderült, hogy az egy földalatti sírbolt bejáratát zárta el.
Minden eddigi próbálkozás(délután 3 óra), hogy fény segítségével bejussanak a
barlangba, sikertelennek bizonyult, mivel a barlang tele van bűzös levegővel. Egy
gereblye segítségével óriási méretű emberi csontokat emeltek ki, és egy kis
ezüstkardot, amelynek mindkét végére érméket erősítettek. Az érmék, bár az idő
múlása miatt sokat romlottak, a rómaiak által Scipio Africanus idejében használt
érmékre hasonlítanak, bár nyilvánvalóan hieroglifák nyomai is voltak, amelyeket
nem lehet megfejteni.
A temető emberei égő szalmával világítottak a boltozatban, és bár senkinek sincs
bátorsága a bejáratnál tovább menni, felfedezték, hogy közvetlenül a nyílástól
nyugatra van egy kamra.
93
körülbelül tíz láb négyzetméteres, keleti oldalán romos lépcsőkkel. Ebből három
másik kamra ágazik ki; egy északra, egy délre és egy nyugatra. Természetesen
mindannyian kíváncsiak vagyunk arra, hogy mikor és ki készítette és töltötte fel
ezeket a boltozatokat.
The Adair County News (Kentucky) 1897. január 11.
Harrison Robinson farmján, az Ohio állambeli Jacksontól négy mérföldre keletre
egy régi indián dombot nyitottak fel, és két rendkívüli méretű csontvázat, valamint
nagy mennyiségű csecsebecsét hoztak ki. Néhány évvel ezelőtt egy állítólag a
Régészeti Társaság érdekében kiküldött, ereklyevadászokból álló csapat látogatott
el a Robinson-farmra, és néhány napos kutatás után nagy mennyiségű kőkarkötőt
vittek el, amelyeket becsomagoltak és elszállítottak egy keleti intézetbe, és a
legutóbbi véletlen felfedezésig azt hitték, hogy mindent az ereklyevadászok vittek
el. Sokan úgy vélik, hogy még több ereklyét fognak találni, és előkészületek
folynak az alapos vizsgálatra.
Alexandria Gazette (Alexandria, Virginia) 1897. július 2.
Óriás csontvázak feltárása
Jackson Harris, egy farmer az O.-i Jackson közelében, szombaton szántás
közben két csontvázat, három különböző formájú kőbaltát, több rézkarkötőt,
valamint számos gyöngyöt és nyílhegyet tárt fel. Az egyik csontváz két méter négy
hüvelyk hosszú volt, a másik két méter két hüvelyk. A koponyák kerülete
huszonnyolc hüvelyk volt. A rézkarperecek, amelyekből kettőt találtak mindkét
csontváz karján, olyan méretűek voltak, hogy a maradványok nagy izomerejű
emberek maradványai voltak. További kutatásokat fognak végezni a csontok
lelőhelyének közelében.
Knox megye
Knox megyében egy nagy temetkezési dombot mély árok és földmű vesz
körül, amely úgy hullámzik, mint egy óriási kígyó. A kapu a
napéjegyenlőségi napfelkeltéhez igazodik. "A nefilim krónikák:
Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz."
94
Knox megye története, Ohio, 1881

Liberty Townshipben, az egykor Joseph Beeney tulajdonában lévő farmon
egykor jelentős méretű domb állt. Építési helynek szánták. Találtak benne egy
hatalmas méretű koponyát, olyan nagyot, hogy a megye legnagyobb embere is
könnyedén be tudta volna dugni a fejét az üregbe, még mindig üres helyet hagyva.
Licking megye
Homer kisváros városán belül található temetkezési domb. " A nefilim krónikák: A
Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley".
Licking megye története, Ohio 1881

Az egyik a korábban Robert Fulton tulajdonában lévő farmon van, Homertől
egy mérföldre nyugatra. Három halom volt itt, de az egyiket felszántották és
elegyengették, amikor előkészítették a talajt, amelyre a házat építették, így ezen a
helyen csak kettő maradt. Az egyiknek a közepe alatt néhány évvel ezelőtt
felfedeztek egy kör alakú kőépületet, amely körülbelül tíz láb átmérőjű és három
láb magas, szabályosan épült, kupola alakú, és amelynek a tetején egy nagy kő volt
a zárókő.
Licking megye története, Ohio 1881

1824-ben a Homer temetővel szomszédos patak partján, egy régi erőd
közelében, amelynek körvonalai még mindig láthatók, egy igen nagy csontvázat
találtak. Azt állították, hogy az állkapocscsont a jelenlévő legnagyobb ember arcán
is átfért volna, és két keze közé helyezték.
McCook Weekly Tribune McCook, 1885. május 14,

Öt óriáscsontvázat tártak fel az ohiói Licking megyében
Az Ohio állambeli Homer közelében található indián dombok termékeny
területén tett számos felfedezés közül az egyik legfontosabbat az Ohio állambeli
Homer közelében tették néhány nappal ezelőtt. Egy
95
kis dombon, és öt méterrel a normál felszín alatt öt óriási csontvázat találtak,

lábukkal kelet felé fordítva egy kőpadlós sírban. Rengeteg égett csont és faszén,
valamint számos kőedény és fegyver található. A csontvázak hatalmas méretűek,
az egyiknek a feje akkora, mint egy fából készült vödör. A csontvázak mellett a
legszembetűnőbb tárgyak egy finoman megmunkált kőpipa voltak, amelynek
nagyméretű, csiszolt tála jelentős gondossággal, egyszerű módon vésett - a figurák
madarak és állatok: egy sarló alakú, fordított, fa nyelű, bőrszíjakkal tartott kés és
egy talán hat literes üst. Akik ismerik, azt mondják, hogy ez a lelet az egyik
legrégebbi Amerikában, és talán a legértékesebb.
Newark Daily Advocate, 1897. május 5.

Licking megyében található Ohio legnagyobb kődombja
Warren K. Moorehead professzor az Ohiói Állami Egyetemről, aki többször
járt már ebben a megyében régészeti kutatások céljából, a következőket írja a
Popular Science Newsnak Ohio legnagyobb kőhalmáról, amely ebben a megyében
található.
Licking megyében egy dombon, a víztározó fölött áll egy híres kődomb. Ma
átlagosan körülbelül tíz láb magas, és átmérője valamivel több mint 200 láb.
Amikor 1811-benelőször észrevették, 50 vagy 55 láb magas volt, és körülbelül 180
láb széles a tövénél. Egyetlen hasonló kőépítmény és kevés földdomb sem
hasonlítható hozzá méretben és szimmetriában.
A víztározó építése során mintegy 5000 szekérnyi követ szállítottak el a

víztározóból, hogy a falakat "felhordják". A bontásban részt vevő tudatlan
vandálok közül senkinek sem volt fogalma az építmény jelentőségéről. Egy-két
évnyi aktív rombolás után eljutottak a kövek aljára, és nyolc-tíz kis földhalmot
találtak. Úgy tűnik, hogy az építményt egyszerűen azért emelték, hogy ezeket
eltakarja. Aranyra és egyéb gazdagságra gondolva több sírgödröt is feltártak. Az
egyikben egy nagy csontvázat találtak, amely egy üreges fatörzsben feküdt. A
nyakára sok gyöngy volt felfűzve, a keze mellett több rézbalta hevert, a csuklóját
pedig rézkarperecek övezték. Bármilyen fontos is volt ez a lelet, jelenleg csak egy
apró nyom maradt meg belőle.
96
Fairmount-templom egy nagy temetkezési domb mellett. A nagyméretű csontvázakat

ettől a helytől nem messze lévő kőhalmokban találták meg. "A nefilim krónikák:
Ohioi Történelmi és Régészeti Társaság Közlönye, 1900
E munkálatok közül a legkidolgozottabbak és legkiterjedtebbek azok voltak,
amelyek a magas dombon, a környék legmagasabban fekvő területén,
Amszterdamtól északra, a Licking községbeli Fairmount templom közelében és
attól északkeleti irányban helyezkedtek el. Ezek egy kör alakú, ma már csak
néhány láb magas falból vagy töltésből álltak, amely körülbelül nyolc hektárnyi
területet zárt körül. E fal külső oldalán egy nyolc vagy tíz láb széles árok húzódik,
amelyet a földnek a töltés kialakításához történő kidobásával alakítottak ki. Ezeket
a munkálatokat már sokszor átszántották, és fokozatosan eltűnnek. A kerítésen
belül, annak középpontja közelében, egymástól száz lábnyi távolságra három
halom állt, kettő kőből. Az egyik kőhalom átmérője az alapnál negyvenöt láb volt,
a másik kettőé pedig harminc láb; mindegyik körülbelül huszonöt láb magas volt.
A két kőhalmot sok évvel ezelőtt John Cover úr távolította el, aki a nagyobbikban
néhány csontvázat talált a földfelszíntől három lábnyira, amelyek bizonyára igen
nagy termetű emberekhez tartoztak. Az e halmokban lévő kövek nem voltak nagy
méretűek, és a föld az eltávolításuk után nagyon fekete volt, ami arra utalt, hogy a
halmok keletkezése előtt és nem sokkal utána tűz volt jelen; talán az első
kőrétegen, vagy ami még valószínűbb, hogy olyan oltárokon, amelyeket
felállítottak, és amelyeken áldozatokat mutattak be istentiszteletként, ahogyan azt
egyes ősi népeknél szokás volt.
97
Madison megye
. f
. - v ' . :■ '■ ■ ""-. _- . 1
A Big Darby folyó északi partján lévő halom nagy része megsemmisült az ásatások
során, de a megyei parkban még mindig látható. " A nefilim krónikák: Útikalauz az
Ohio-völgy ősi romjaihoz
Madison megye története, Ohio 1915
Egy másik temetkezési domb a Big Darby északi partján található, Plain Citytől
körülbelül egy mérföldre északnyugatra, és mivel ez a terület eredetileg Madison
megyéhez tartozott, helyénvaló röviden megemlíteni. Eredetileg körülbelül akkora
volt, mint a Jefferson townshipben lévő nagyobb halom, de ma már jóval
postaiasabb. 1848-ban Plain Cityben "a Javítók" nevű társaságot szerveztek,
amelynek célja az erkölcsök javítása, az oktatás, a jótékonyság és a jótékonysági
intézmények előmozdítása, valamint a régészeti történelem fejlesztése volt. A
társaság 1850-ben nyitotta fel ezt a halmot, amelyből néhány csontváz
maradványait hozták ki. A combcsontok nagyon masszívak voltak, míg az
állkapocscsontok elég nagyok voltak ahhoz, hogy átcsússzanak az átlagember
arcán, ami azt bizonyítja, hogy azok a lények, akikhez tartoztak, rendkívüli
méretűek és arányúak lehettek. A fogakat szinte tökéletes állapotban találták meg,
és teljes növekedésű és jól fejlett, érett emberekhez tartoztak. Magától értetődően
nem találtak itt semmi más érdekességet, de ez. mint az összes többi sírhalom.
ugyanúgy az őskor bizonyítékait viselte magán.
Marion megye
Marion megye története, Ohio (1883)

Amint látjuk, az ország szinte minden részén találunk bizonyítékot arra, hogy ez a
vidék a vörös ember és a fehér faj megjelenése előtt is lakott volt, ahogyan
98
valamint általában az északnyugaton keresztül. Az utak építéséhez és javításához

szükséges számos és mély kavicsos sziklafal eltávolítása, valamint a pincék
feltárása során több száz emberi csontvázat találtak, némelyikük óriás alakú. Egy
Marion megyei polgár becslése szerint Marion megye dombjain körülbelül annyi
emberi csontváz volt, mint ahány fehér lakos van jelenleg.
Meigs megye
Az ohiói Meigs megyében található nagy temetkezési domb. " A Nefi Krónikák:
A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley (Útikalauz az Ohio-
völgy ősi romjaihoz)
Meigs megye úttörő története, Ohio, 1908

Rutland, township volt egy nagy domb egy dombon, a 7. szakasz közepének
közelében. Tizenkét láb magas volt, és egy nagyon nagy ember csontjait találták
meg benne.
Miami megye
Az ohiói Piquától északra található egy patkó alakú henge. Valaha 8 további földvár
vette körül, de a városok terjeszkedése és a mezőgazdaság eltüntette őket. " A nefilim
krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley".
99
Chicago Herald, 1904. április 15. Óriás csontját találják meg

Érdekes relikvia ősi halomépítők felfedezték Ohioban
Egy óriási embercsontvázat tártak fel a Wolverton farmon, nem messze az ohiói
Tippecanoe Citytől. A fej tetejétől a bokáig nyolc láb hosszú volt, a lábfeje
hiányzott. A koponya elég nagy ahhoz, hogy egy átlagos férfi fején sisakként
működjön. Ez a csontváz egyike volt annak a hétnek, amelyeket egy körben
temettek el, a lábak mind középen voltak. A közelben durva eszközök voltak. A
csontvázakat a halomépítők csontvázainak tartják.
Monroe megye
Monroe megye története, Ohio 1882
Amikor Chester Bishop sok évvel ezelőtt pincét ásott Asahel Booth számára
Claringtonban, egy csontvázra bukkant, amelynek csontjait Dr. Richard
Kirkpatrick gondosan eltávolította, és mérései alapján az élő férfi magassága 8 láb
és 5 hüvelyk lehetett. Valószínű, hogy ezek annak a nagydarab indiánnak a
csontjai voltak, akiről a Jacksonban élő indián mesélt nekem.
Montgomery megye
A miamisburgi domb a legnagyobb Ohioban, magassága hetven láb. " A

100
Ohio történeti gyűjteményei, 1881 Miamisburg Mound

A tetején ásva néhány csontot tárt fel a felszíntől körülbelül 10 vagy 12
lábnyira, amikor a csákánya üreges hangjától megijedt. Itt abbahagyta a munkát,
de a csontokat Dr. Treon megőrizte, és -nagyon nagyok voltak, egy állkapocscsont
könnyedén átcsúszott a legnagyobb ember csontjain, hússal együtt".
Mansfield Daily Shield Nov 25,1904 GIANT'S SKELETONS (Óriás szeletek)
Dayton, Ohio, november 26. - Egy emberi óriás csontvázát találta meg a
várostól keletre fekvő kavicsbányában W. C. Fry, a bánya tulajdonosa. Úgy találta,
hogy a csontváz körülbelül 9 láb hosszú volt. A koponya hatszor nagyobb volt,
mint egy átlagos kaukázusi emberé. Metzler és Foerste professzorok a Steele
Középiskolából úgy vélték, hogy a csontok az ősemberek egyik tagjának csontjai.
The Daily Guernsey Times, 1905. augusztus 8. Óriás csontváz
Dayton, Ohio aug. 7. - A Dayton környéki kavicsbányákban több óriási
csontvázat tártak fel. A legérdekesebbet az Edgar's Woodsnál lévő gödörben
találták. A csontok egy rendellenes növekedésű ember csontjai voltak, a csontváz
feltűnő a karok nagy hossza miatt, mivel a bal oldalt a fej párnájaként használták,
amikor a testet eltemették. A csontváz valószínűleg évszázadokig volt a földben,
mivel a csontok a levegőn szétmorzsolódtak.
Morgan megye
Athens Messenger,(Athens, Ohio) 1878. július 4. A Homer Township Mound
Opened
A Homer Townshipben élő Lewis úrtól, akinek nyilatkozataira hallgatólagosan
lehet támaszkodni, a következő információkat kaptuk a Homer Townshipben
nemrégiben megnyitott dombról. A szóban forgó domb Jonathon Pedicord farmján
található, amely jelenleg Mr. Jas. Carpenter tulajdonában van. Átmérője körülbelül
30 láb, magassága pedig majdnem 6 láb. Puszta kíváncsiságból, néhány napja
Carpenter úr egy útkaparóhoz csatolta a csapatát, és elkezdte a földet mozgatni,
amelyből a halom áll, és amely olyan puha és laza volt, hogy a munkához nem volt
szükség másra, mint egy kaparóra. Miután a tetejéből körülbelül két lábnyit
levettek, egy négy láb mély, medence alakú boltozatot fedeztek fel. A boltozat
oldala kemény és sima volt, és az alján jelentős mennyiségű hamut találtak, ami
azt mutatja, hogy az építés során tüzet használtak. A legmegdöbbentőbb felfedezés
azonban az volt, hogy nem kevesebb, mint kilenc csontvázat találtak a medence
pereme körül. Arccal lefelé voltak elhelyezve, az egyik helyen három, a másikon
három, a harmadikon kettő, míg a "főnök" egyedül feküdt. Aztán volt még ez a
különlegesség. Minden csontváz tetején, a fejtől lefelé a testen át a testig.
101
a végtagok között egy nagy, lapos, csiszolt kő volt, amelyet eltávolítva a csontváz
teljes egészében láthatóvá vált. A csontok jó állapotban voltak, amikor először
kerültek a levegőre, de amikor megpróbálták eltávolítani őket, az ízületeknél
szétváltak, egyébként nagyjából olyanok voltak, mint amilyeneket az orvosok
rendelőjében láttak. Az egyik combcsont hossza tizennyolc és fél hüvelyk volt. Az
ács az egészet úgy halmozta fel, mint a kályhafát. A kíváncsiskodók kezdik
elszállítani a csontvázak egy részét. A "főnök" koponyája, aki egyedül feküdt,
nagyon nagy. Az alsó állkapocscsontja átmegy egy élő ember testének azon a
részén, anélkül, hogy hozzáérne. A koponyában talált fogak épek voltak, mint egy
dollár. A környékbeli fiúk nagyjából mindannyian megpróbálkoztak a
kihúzásukkal, mígnem kettő-háromnál több nem maradt belőlük. De a
legkülönösebb dolog az egészben az, hogy ebből a koponyából egy tökéletes, előre
és lefelé mutató szarv nőtt ki, közvetlenül a fül mögött, a bal oldalon. Mr.
Parsons azt mondja: "Ha nem hiszel nekem, gyere és nézd meg". A szarv
körülbelül másfél hüvelyk hosszú. Gondozatlanság miatt a koponya jobb oldala
darabokra tört azon a helyen, ahol a szarvnak kellett volna lennie.
Parsons úr még sok érdekes dolgot mesélt nekünk erről a csodálatos halomról és
a halottakról, majd elmondta, hogy véleménye szerint a csontvázak egy olyan
emberfajtához tartoztak, amely sokkal ősibb, mint a vörös ördögök ősei, akik
mostanában nagy port kavarnak Északnyugaton.
Humph! Ezt hívjuk mi Új Világnak. Nem lenne jobb, ha a réginek hívnánk?
Csak ezen a kontinensen találhatók olyan temetők, mint amilyeneket az imént
leírtunk.
Homéroszban vannak más, ehhez a most megnyitotthoz hasonló halmok is, és nem
valószínűtlen, hogy a jövőben ezeket is megvizsgálják majd, méghozzá nagyobb
gondossággal. Egyébként semmiféle eszközt nem találtak, kivéve azokat, amelyek
kőből készültek. Ezekből is sokféle volt. "Kik ezek a dombépítők?" Ez a kérdés.
Ohio Science Annual, 1898

Ritka régészeti felfedezést tettek az Ohio állambeli Morgan megyében található
Reinersville közelében. Egy kis dombocskát, amelyről eddig azt hitték, hogy egy
kitépett fa eredménye, nemrégiben felnyitottak, és kiderült, hogy halomépítők
munkája.
Közvetlenül a környező felszín alatt sziklákból és kavicsokból álló réteget
találtak. Közvetlenül alatta egy 8 láb 7 hüvelyk magas óriás csontvázát találták
meg. A csontvázat csont- és kőeszközök, kőbalták és a halomépítők egyéb
jellegzetességei vették körül.
A felfedezést a tudósok az egyik legfontosabbnak tartják, amelyet Ohioban
valaha is tettek. A csontváz jelenleg egy reinersville-i gyűjtő birtokában van.
102
Morrow megye
Morrow megye története, Ohio 1880
1829-ben, amikor a Chesterville-i szálloda épült, a közelben egy dombot
emeltek, hogy a téglához szükséges anyagot biztosítsák. Az ásás során egy
nagyméretű emberi csontvázat találtak, de nem végeztek méréseket. A történet
szerint az állkapocscsontot úgy találták, hogy az könnyen ráillett a falu egyik
polgárának csontjára, aki nagy állkapcsával tűnt ki. A helyi orvosok megvizsgálták
a koponyát, és arányosan nagynak találták, több foggal, mint a mai fehér fajnak. A
csontvázat Mansfieldbe vitték, és azóta teljesen szem elől tévesztették.
Muskingum megye
The Phrenological Journal és Science and Health, 1880

Felfedezés vagy óriásmaradványok Ohioban. - A Cincinnati Enquirer egyik
tudósítója, amikor leírja azt a halmot, amelyben az ohiói Muskingum megyében
nemrégiben talált óriási csontvázakat lerakták, azt írja, hogy a halom körülbelül 64
láb hosszú és 35 láb széles volt, a felső méretek szerint, és lágyan lejt a dombra,
ahol elhelyezkedett. A lejtőn számos facsonkot találtak, amelyek két sorban álltak,
a domb tetején pedig egy tölgy és egy hickory csonk volt, amelyek mindegyike
nagy kor nyomát viselte. Valamennyi csontvázat a domboldalon találták, és
körülbelül nyolc lábnyira a halom tetejétől. Az egyik sírban két csontváz volt - egy
férfi és egy nő. A nő arca lefelé nézett, a férfié közvetlenül fölötte volt, arccal
felfelé. A férfi csontváz hossza kilenc láb volt, a nőé pedig nyolc láb. Egy másik
sírban szintén két csontvázat találtak - egy férfit és egy nőt -, a nő arca felfelé, a
férfi arca pedig lefelé nézett. A férfi váza kilenc láb négy hüvelyk hosszú volt, a
nőé pedig nyolc láb. Egy másik sírban egy női csontvázat találtak, amely egy
agyagkoporsóba volt zárva, karjában egy három és fél láb hosszú gyermek
törékeny csontvázát tartotta, mellette egy képmással, amely a légkörnek való
kitételkor gyorsan szétmorzsolódott. Hét másik holttestet találtak egy sírban, az
oldalukon fekve. A hét közül a legkisebb kilenc láb hosszú volt, a legnagyobb
pedig tíz láb hosszú. A felfedezéssel kapcsolatos egyetlen körülmény az volt, hogy
az agyagkoporsóba zárt fog kivételével egyetlen fogat sem találtak egyik szájban
sem. A halom déli végén egy négy és fél láb széles és 12 láb hosszú kőoltárt
emeltek, amely földalapra épült.
103
közel négy láb magas, középen két nagyméretű járólap, amelyeken kétségtelenül
áldozatokat mutattak be, mert elszenesedett csontokat, hamut és hamut találtak
rajtuk. Ezt körülbelül három lábnyi föld borította. Ez az ásatás a Muskingum
Megyei Történelmi Társaság irányítása alatt zajlott, és a levélben vagy a
küldeményben említett dolgokat számos tanú igazolja, akik jelen voltak, és
figyelemmel kísérték a munkálatokat. A munkát nagy érdeklődéssel és
szorgalommal folytatták, a legerősebb ösztönzés volt a kutatás aranyos
folytatására, mivel a halomfeltárás ilyen figyelemre méltó fejleményei nagyon
ritkák, és ezért a végletekig lenyűgözőek. A jövőbeni munkájukat további
eredményekkel is jutalmazták, amelyek, ha nem is vetnek további fényt erre az
óriási népfajra, amely egykor ezt az országot lakta, legalább ösztönözni fogják a
kutatást. Ami most egy mély rejtély, ennek az ásatásnak az eredménye idővel még
további rejtélyek feloldásának kulcsává válhat, amelyek évszázadokkal ezelőtt
hétköznapi ügyek voltak, az egy kő, amelyet a fent leírt agyagkoporsó fejének
támasztva találtak. Ez egy szabálytalan alakú, vörös homokkő, súlya körülbelül 5
font, erősen átitatva vasoxiddal, és egyik oldalán két sor hieroglifát visel.
American Antiquarian, Vol., 3, 1880
Egy csontvázat, amely a beszámolók szerint "hatalmas méretekkel
rendelkezett", egy agyagkoporsóban találtak, egy hieroglifákat tartalmazó
homokkőlappal együtt, Dr. Everhart által az ohiói Zanesville közelében végzett
halomkutatások során.
Muskingum megye története, Ohio 1882 Brush Creek Township
"Dr. F. T. Everhart, A.M. történésznek:

"Kedves uram: 1879. december 1-jén nagyszámú emberrel gyűltünk össze azzal
a céllal, hogy feltárjuk és megvizsgáljuk egy ősi halom tartalmát, amely J. M.
Baughman úr farmján található, Brush Creek községben, Muskingum megyében,
Ohio államban.
"A domb egy domb tetején található, amely 152 láb magasan emelkedik a Brush
patak medre fölé. Körülbelül 64 láb hosszú és kb. 90 láb hosszú, magassága 11 láb
3 hüvelyk; a teteje majdnem lapos. A dombon tizenhat fa tuskóját találták meg,
amelyek mérete 8 hüvelyk és 2 és fél láb közötti átmérőjű.
A vizsgálatokat egy négy láb széles árok ásásával kezdtük a keleti oldalról.
Amikor elértük a nyolc láb mélységet, egy mélyen elszenesedett emberi csontvázat
találtunk egy hat láb hosszú és hüvelyk vastagságú, szintén mélyen elszenesedett,
felegyenesedett karó közvetlen közelében. A koponyát, a csigolyákat, a medencét
és a kézközépcsontokat a közelben találtuk, míg a combcsontok és a sípcsontok
vízszintesen nyúltak ki a karóból. Ezen a ponton a munkát a késői órára való
tekintettel december 8-ig, hétfőig abbahagytuk, amikor is a halom északnyugati
irányból történő felnyitásával folytattuk. Amikor hét méter mélységben
104
másfél métert az északi árokban, két hatalmas csontvázra bukkantam, férfi és nő,
egymás fölött feküdtek, arccal egymás mellett, fejjel nyugat felé. A hím a
tényleges mérések szerint kilenc láb hat hüvelyk, a nőstény nyolc láb kilenc
hüvelyk hosszúságúnak bizonyult. Körülbelül ugyanilyen mélyen a nyugati
árokban találtunk még két csontvázat, amelyek két lábnyira feküdtek egymástól,
arccal felfelé, és fejjel kelet felé. Úgy véljük, hogy ezek is ugyanolyan nagyok
voltak, mint a már megmértek, de a pontos mérést lehetetlenné tette a megtalálásuk
állapota. December 22-én a halom délkeleti részén kezdtünk ásni, és alig haladtunk
tovább három lábnál, amikor egy homokkőből épített oltárt fedeztünk fel. Az oltár
hat láb széles és tizenkét láb hosszú volt, agyaggal volt kitöltve, és nagyjából olyan
alakú, mint a halom eredeti formája. A tetején, amely két lapos zászlós sziklából
állt, és körülbelül két láb széles és hat láb hosszú területet alkotott, öt-hat
perselynyi hamut és faszén találtunk. Közvetlenül az oltár mögött vagy attól
nyugatra három, mélyen elszenesedett és hamuval borított csontvázat találtak,
amelyek arccal felfelé, fejjel dél felé feküdtek, és amelyek hossza nyolc láb tíz,
kilenc láb két és kilenc láb négy hüvelyk volt. Egy másik sírban egy női csontváz
nyolc láb hosszú, és egy férfi csontváz kilenc láb négy hüvelyk hosszú - a női a
legalsó, arccal lefelé, a férfi pedig felül, arccal felfelé, az oltár helye mögött.
Körülbelül négy lábnyira előrehaladva a halom tetejétől három lábnyira, és öt
lábnyira a természetes felszín felett egy koporsót vagy temetkezési koporsót
találtunk, amely egy különleges sárga agyagból készült, amelyhez hasonlót még
nem találtunk a településen; következésképpen úgy véljük, hogy messziről hozták.
A koporsóban egy nyolc láb hosszú nő maradványai voltak, egy három és fél láb
hosszú csecsemőé, amelynek koponyája alig volt vastagabb, mint egy közönséges
bicska pengéje. A nőstény koponyája átlagosan körülbelül egy nyolcad hüvelyk
vastagságú volt, a szemgolyó feletti gerinctől a külső nyakszirtcsont-dudorig
tizennyolc és háromnegyed hüvelyk hosszúságú; feltűnően sima volt; tökéletesen
megformált. A burkolaton belül egy csecsemő alakja vagy képe volt, de csak
tizenhat hüvelyk hosszúságú, abból a sárga agyagból, amelyből a koporsó készült;
továbbá egy sajátos fekete anyagból készült tekercs, amelyet a sárga agyagba
burkoltak, tizenkét hüvelyk hosszú és négy hüvelyk átmérőjű, amely a levegőn
porrá morzsolódott.
Találtunk egy hatalmas váza fogantyúját és oldalának egy részét is; szépen
mázas, majdnem fekete színű volt, és nagyon keményen égett. A koporsótól
néhány centiméterre egy tizenkét-tizennégy centiméteres homokkő került elő.
(amely szintén átment a tűzön), amelyre a következő leírt hieroglifákat vésték:"
[Itt a jegyzetfüzetben helyet hagytunk a kövön talált felirat ábrázolásának; de a
valósághű ábrázolás kedvéért úgy döntöttünk, hogy fényképeket készíttetünk, és az
egyiket a jelentés részévé tesszük.]]
A koporsótól észak felé haladva, körülbelül négy lábnyira, a halom tetejétől hat
hüvelyknyire egy hatalmas csontvázat fedeztünk fel, amely az arcán feküdt, a
fejével nyugat felé fordítva. J. M. Baughman úr véletlenül bukkant rá, és mivel
darabokra esett, úgy gondolja, hogy senki sem
105
meg tudta mondani, hogy milyen hosszú, de akik látták, egyöntetűen azt állították,
hogy ez a legnagyobb az eddig felfedezettek közül.
Összesen tizenegy emberi csontvázat találtunk, amelyek közül hetet tűznek
vetettünk alá; és ami figyelemre méltó: az összes ásatás során egyetlen fogat sem
találtunk.
A fenti jelentés nem tartalmaz mást, mint röviden elmondott tényeket, és mivel
tudjuk, hogy a közönséget a régészek átverték és rájuk kényszerítették, a
következő tanúvallomással kívánjuk megerősíteni saját állításainkat:
Mi, Brush Creek község alulírott polgárai, miután jelen voltunk és részt vettünk
a fenti ásatásokon, igazoljuk, hogy az itt közölt állítások igazak és helytállóak, és
az író semmilyen tekintetben nem tért el a tényállástól.
[Aláírva.]
Thomas D. Showers John Worstall Marshall Cooper
J. M. Baughman S. S. Baughman John E. McCoy
Muskingum megye története, Ohio 1882
A halmok az úgynevezett Payson-farmon találhatók, szám szerint hat darab, és
körülbelül húsz hektárnyi területet foglalnak el. Magasságuk tíz és tizennyolc láb
között van, kerületük pedig ötszáztól ezer lábig terjed. A feltárások eddig nem
tártak fel rejtett kincseket, de bebizonyították számunkra, hogy egykor
kétségtelenül létezett itt egy felvilágosultabb emberi faj, mint az indiánoké, akik
ezt az országot lakták, és akiknek a mozgását több száz évre visszamenőleg
nyomon követhetjük.
Miközben az egyik nagyobb halom feltárásán dolgoztunk, egy nagy csontváz
lábát fedeztük fel, és óvatosan eltávolítva a beágyazódott, megkeményedett földet,
sikerült egy nagy csontvázat sérülés nélkül kiásnunk. Az emberi vázszerkezet hat
láb hat hüvelyk hosszú volt, és a külsőségek alapján kétségtelenül egy férfié. A
jobb kezében egy nagy vas- vagy acélfegyver volt, amelyet a testtel együtt
temettek el, de amely a kézbe vételkor darabokra tört. A csontváz közelében
cédrusfadarabokat is találtak, amelyek különböző fantasztikus formákra voltak
vágva, és tökéletes állapotban voltak; a faragás azt mutatja, hogy ennek az
ismeretlen fajnak az emberei ismerték a szerszámok használatát. Találtunk egy
nagy kőpipát is, amelynek a szára a csontváz fogai közé volt dugva. A pipa
torkolata öt unciát nyom, és homokkőből készült, a dohány számára kialakított
nyílás pedig úgy nézett ki, mintha
106
kifúrták. A fent említett csontváz közelében találtunk egy másik csontvázat, amely
nem volt egészen ilyen nagy, és bizonyára egy nőé lehetett. Ennek a csontváznak a
feje mellett szépen faragott sírkő volt. A közelben a padlót kemény cement
borította, amely minden jel szerint a szilárd kőzet része volt, és amelyet türelmes
és kimerítő munka után sikerült áttörnünk, és kiderült, hogy egy hasonlóan épített
láda sarka volt, amelyben körülbelül három pint búzaszemet találtunk, amelynek
nagy része feloldódott, amikor a levegővel érintkezett. A halom közepén talált
néhány szem fényesnek tűnt, és a feltáráskor is megőrizte frissességét. Ezeket
gondosan megőriztük, és tavaly tavasszal elültettük, és szépen növekedtek. Négy
és fél kiló fejet neveltünk ezekből a szemekből. Ez a búza nem hasonlít semmilyen
más, ebben az országban termesztett búzához, és nagy termést hoz. Ez a bunkós
fajta ; a fejek nagyon hosszúak, és nagyon nagy szemeket tartalmaznak".
Pike megye
Az Ohio állambeli Piketon temetőjében több sírhalom is

található.
The Stevens Point Journal, 1886. május 1. Őskori csontvázak

Egy ohiói megye tele a halomépítők értékes relikviáival
Nagyon nyilvánvaló, hogy az ország történelmének korai szakaszában Ohio ezen
része az amerikai indiánok fontos táborhelye volt. Ebben a megyében több
temetkezési hely is van, kettő közülük a várostól öt mérföldre nyugatra, Jasper
közelében található, az egyik William Bush úr farmján, a másik pedig Mathew
Mark úr farmján. Mindkét temetkezési hely kavicsbányákban található, és akkor
fedezték fel őket, amikor a kavics kitermelése céljából megnyitották a partokat.
Egy úriemberrel folytatott beszélgetés során, aki számos csontvázat látott,
amelyeket a Mark-part első megnyitásakor tártak fel. Néhány ilyen csontvázat
megmértek, és a legnagyobbakat kilenc láb hosszúnak vagy annál is hosszabbnak
találták. Egyszerre tíz csontvázat exhumáltak. Körben temették el őket,
felegyenesedve álltak, és viszonylag jól megőrzött állapotban voltak. Az ezeken a
helyeken feltárt összes csontvázzal kapcsolatban figyelemre méltó tény, hogy a
tökéletes
107
a fogak megőrzési állapota. Egyetlen szuvas fogat sem találtak, és ez arra utal,
hogy ezeknek az embereknek természetes módon kiváló fogaik voltak, vagy
valamilyen rendkívüli módon megőrizték azokat.
Az utolsó felszínre hozott csontváz átlagos hosszúságú volt, de a csontok
csodálatosan nagyok voltak, és egy úriember, aki megvizsgálta őket, azt állítja,
hogy a gerinc olyan nagy volt, mint egy tehén gerince. Egyesek úgy vélik, hogy ez
egy fiatal fickó lehetett, aki még nem volt megnyúlt. Nem kevesen vannak azon a
véleményen, hogy ezek nem a közönséges indiánok maradványai, hanem egy
őskori faj és kihalt faj utolsó maradványai, mivel ebben és a szomszédos
megyékben több olyan halom is található, amelyeket kétségtelenül a halomépítők
építettek. Az író az egyik ilyen halomban végzett ásatás során egy omladozó
agyagedény egy részét, kovaköves lándzsahegyeket, hamut stb. fedezett fel. A
bozótos kavicságyban a csontvázak körül heverő különféle csecsebecséket és harci
fegyvereket fedeztek fel.
The Cincinnati Enquirer 1897. július 25.GIANT SKELETON
Egy indián dombon találták Waverly közelében.
Waverly, Ohio, július 24. - Moorehead professzor és asszisztense, Dr.
Loveberry, az Állami Egyetem munkatársa itt nyitja fel az indián dombot a város
szélén. Eddig hármat nyitottak fel, két kisebbet és egy nagyot. Az első kettőben
egy-egy csontvázat találtak, a nagy halomban pedig hármat, így összesen öt
csontvázat. Várhatóan egy-két napon belül megkezdik a várostól nyugatra lévő
dombon lévő nagy halom feltárását, amely a becslések szerint legalább 1000 évvel
idősebb lehet, mint a völgyben fekvő halmok, mivel azt állítják, hogy amikor a
dombhalmok épültek, az egész Scioto-völgy egy hatalmas folyó csatornája volt. A
dombhalmok felfedezéseit nagy érdeklődéssel várják. A nagy völgydombban talált
egyik csontváz hatalmas méretekkel rendelkezik, és arra következtetnek, hogy
fajának egy óriás példányának maradványai. A völgyhalmokban található
csontvázakkal együtt eddig semmilyen relikviát nem találtak.
Preble megye
The Osage City Free Press (Osage City, Kansas) 1878. november 1.
PREHISTORIKUS CSONTOK
Figyelemre méltó csontvázfelfedezések Ohióban
Mialatt az emberek ásással és kavicsbányából való kiemeléssel foglalkoztak,
amely Clarence Singer farmján található, az Eatontól nyolc mérföldre északra
fekvő Lewisburg mellett, ötven csontvázat tártak fel, az elsőt múlt hétfőn reggel
fedezték fel, ami úgy tűnik, nem okozott nagy feltűnést, mivel korábban már
többször találtak csontvázakat Lewsisburg közelében. A hét előrehaladtával a
csákányt és az ásót egyre erőteljesebben használták, miközben szekérnyi kavicsot
vontattak el, ami negyvenre növelte a csontvázak számát, és nagy izgalmat keltett
az említett helyen. Olyannyira, hogy a polgárok egész napi munkájukból
kifolyólag összegyűltek a helyszínen, hogy véleményt formáljanak a különös
látványról, miközben a szomszédos városokba is nagy számban érkeztek...
108
hogy megnézzük a "szerencsétlen harcosok" maradványait, ahogy a munkások

nevezik őket. Tegnap a csontvázak száma ötvenre nőtt, mivel óránként egy-két
csontvázat tártak fel.
Hogy kik voltak ezek az emberek, és hogyan kerültek a holttestük egy ilyen
furcsa helyre, az olyan kérdés, amelyre a Lewisburgiak a legjobban örülnének, ha
magyarázatot kapnának. Néhány bölcs fej szerint bizonyítékot mutatnak arra, hogy
indiánok csontvázai, míg mások azt állítják, hogy nem azok, mivel a koponya
alakja a legtöbb esetben a legkevésbé sem hasonlít az indiánokéhoz.
Ugyanezekben az árkokban (szám szerint öt) férfiak, nők és gyermekek voltak,
sokan közülük igen nagyok, mivel a combcsont, a csigolya, a singcsont és az
orsócsontok rendkívüli nagyok voltak, míg az ujjpercek nagyon hosszúak, a
koponya pedig jó méretű és vastag.
Van egy nagyon furcsa tény e holttestek eltemetésével kapcsolatban, mivel úgy
tűnik, hogy nagyon sokukat arccal lefelé temették el, és néhány esetben a
holttesteket egy
kör alakban, és e gyűrű közepén egyetlen koponyát találtak, amelyek mindegyike
hatalmas forró tűzben sült meg, mivel az agyagot, amelyben égették őket,
olyannyira felhevítették, hogy a talaj több láb mélyen szinte meszes lett. Sokan azt
feltételezik, hogy a középső gyűrűben lévő koponya egy előkelő törzsfőnöké volt,
és hogy a temetésük különös módja vallási rítusaik különös szeszélye volt, míg
mások úgy vélik, hogy halomépítők voltak, és nem indiánok, mivel a többi
koponyát számos koponya árokban temették el, amelyek sugárirányban erednek
ebből a kör alakú koponyaegyüttesből.
Ross megye
Temetkezési domb az ohiói Frankfortban. " A nefilim

krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the
Ohio Valley. "
South Kentuckian, 1888. augusztus 21.
Egy tudós pénteken az ohiói Frankfort közelében egy indián dombon két óriási
csontvázat talált, amelyek különös, nyilvánvalóan bronzból készült páncélba
voltak öltözve. Ez fedte a mellkast, a hasat és a lábakat, a homlok körül pedig egy
keskeny sáv húzódott. A páncélon különböző eszközök voltak durván
megmunkálva. Pajzs nem volt rajta, és csak két kis kés. A régészek értetlenül
állnak a felfedezés előtt.
109
The Ohio Democrat, (New Philadelphia, Ohio) 1891. november 19.Nagyszerű

őskori maradványokat találtak Chillicothe-ban, O.
Egy indián dombról
Két férfi, akik a világkiállítás érdekében dolgoznak, felszínre hoz egy páncélos
csontvázat
Hatalmas gyöngyök, medvefogak és más értékes relikviák is előkerültek - egy
második csontvázat is felfedeztek
Chillicothe, O., november 17. - Warren K. Morehead és Dr. Cressen, akik az
elmúlt három hónapban a világkiállítás érdekében folytattak itt ásatásokat, az
évszázad egyik leggazdagabb leletét találták az őskori maradványok tekintetében.
Ezek az urak az innen hét mérföldre fekvő Hopewell-farmon végeztek ásatásokat,
amelyen mintegy húsz indián domb található.
A Hopewell Earthwork belsejében volt a legnagyobb domb egy földsáncban.
110
Szombaton egy 500 láb hosszú, 200 láb széles és 26 láb magas halmon
dolgoztak. Tizennégy láb mélyen, a halom közepének közelében exhumálták egy
ember masszív csontvázát, amelyet valóságos rézpáncélba burkoltak. A fejet egy
ovális alakú rézsapka fedte. Az állkapcsokon rézből készült díszlécek voltak, a
karok pedig rézbe voltak öltöztetve. A mellkast és a hasat rézlemezek borították. A
fej mindkét oldalán, kiálló pálcákon rézzel díszített fa agancsok voltak.
A szájat hatalmas méretű valódi gyöngyökkel töltötték meg, de az idő vasfoga
már nagyon elkorhadt. A nyakában medvefogakból álló nyaklánc volt,
gyöngyökkel kirakva. A férfi csontváz oldalán egy női csontvázat is találtak, a két
személyt férfinak és feleségnek vélték. A becslések szerint a holttesteket teljes
hatszáz évvel ezelőtt temethették el ott, ahol megtalálták őket. Morehead és
Cresson urak ezt a leletet az egyik legfontosabbnak tartják, amit eddig találtak, és
úgy vélik, hogy megtalálták a halomépítők királyát.
Lewiston Evening Journal, 1898. október 11. OHIO ELSŐ ÁLLAMPOLGÁRAI
KÖZÜGYI PÁRJAINAK EGYIKE

Az Ohio állambeli Chillicothe-ban a Jefferson Ave. ásásánál és
grádicsozásánál dolgozó munkások a múlt héten egy emberi csontvázat fedeztek
fel, amelyet ülő helyzetben, kelet felé fordulva temettek el, a térdeket az áll alatt
felhúzva és a karoknál fogva. A koponya teteje körülbelül 2 V2 láb mélyen volt a
felszín alatt, és az egész egy réteg gránit bóltokon nyugodott, amelyek átmérője 3
és 6 hüvelyk között változott, és egy 2 x 4 láb méretű ellipszis alakú burkolatot
képeztek, amelynek fő tengelye kelet-nyugati irányban húzódott. Ez a bólyákból
álló burkolat egy kb. 12 hüvelyk mélyen lévő égett föld, hamu és faszén rétegén
nyugodott.
A csontvázakkal együtt eltemetve egy ragadozó madár - sólyom vagy sas -
csontjait találták meg, de semmilyen kőeszköz nem került elő. A felfedezés a
Scioto folyó második teraszán vagy fenekén történt, körülbelül húsz láb magasan
az alacsony vízállás felett, a talaj egy körülbelül 18 hüvelykes homokos
vályogrétegből állt, amely felett egy ismeretlen mélységű, durva, száraz
kavicsréteg húzódott, ami a csontok megőrzését magyarázza.
A munkások nem fordítottak különös gondosságot a csontok kiásására, és a
csontok súlyosan összetörtek, mivel a koponyát egy csákány ütése összezúzta. A
csontváz alapos vizsgálata azt mutatja, hogy egy legalább két méter magas
emberről van szó, akinek a feje majdnem kerek volt, az arc szöge pedig 78 fokos,
ahogyan azt meg lehetett állapítani.
Ennek a csontváznak a felfedezése felidézi egy kiterjedt ősi
111
földvár ezen a helyen, amely ma már szinte teljesen eltűnt, és amely eredetileg
több mint nyolcvan hektárt zárt falai közé. Ez a szent sáncok egyikének minősül.
Daily Newburgh Journal, 1898. október 26,

Az ohiói Chillicothe-ban három szörnycsontvázat tártak fel. Egy olyan terület
szomszédságában találták meg őket, amely egykor a halomépítők egyik
legfontosabb földvárának számított. A csontvázakat, amelyek több mint két méter
magas férfiak csontvázai voltak, különböző testtartásban találták meg, és
feltételezhetően vagy a földvárak védelmében vagy támadás közben estek el, és
katonai tiszteletadással temették el őket.
Az Ohio állambeli Chillicothe környékén található öt azonos földből épült szertartási

központ egyike. A tér minden oldala 1080 láb hosszú volt. A feltárt sírhalmok a
térkép bal felső részén láthatók.
L'abeille do la Nouvelle- Orleans, 1898. november 15. UNEARTH SKELETONS
Érdekes felfedezést tettek az utcai osztályosok az ohiói Chillicothe-ban
Őskori harcosok csontjai kerültek elő
Tartozol ahhoz a fajhoz, amelyik a nagy halmokat építette.
Óriások voltak méretben

Az ohiói Chillicothe-ban három őskori harcos csontvázát tárták fel. A csontok
a város keleti részén néhány utca kivágása és leaszfaltozása közben kerültek elő, és
felfedezésüket a legnagyobb érdeklődéssel fogadták. Évszázadokkal ezelőtt egy
nagy sáncot
112
a Scioto folyó nyugati partján emelték a halomépítők. Két körből és egy

négyzetből állt, amelyeket egy átjáró kötött össze. A kisebbik kör átmérője 800
láb, a nagyobbiké 1720 láb volt, a négyzet pedig 27 hektár földet foglalt magában.
Az ezt a nagy teret körülvevő falak 40 láb magasak voltak, és alulról majdnem
ugyanilyen vastagok. Szinte felfoghatatlan munkát igényelhetett e hatalmas falak
felhúzása az akkor használatos eszközökkel, de néhány mérföldes körzetben nem
kevesebb, mint öt ilyen nagy erődítményt emeltek, [szertartási központok]
amelyek mind pontosan ugyanolyan alakúak és méretűek voltak, és nyomuk ma is
megvan.
A Londonderry melletti domb még mindig látható, bár az ásatások miatt csökkent a
kiterjedése. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio
Valley. "
The Washington Post, 1898. december 4. Nyolc láb hosszú csontvázat ástak ki
Egy figyelemre méltó őskori csontvázat tárt fel a minap R. A. Tomlinson úr az
Ohio állambeli Londonderry közelében lévő Owl Creek partján.
Tomlinson úr éppen egy kavicságyban ásott, és körülbelül négy láb mélyre hatolt
a felszín alá, amikor felfedezte a csontokat.
A csontváz, amely rendkívül jó állapotban volt, teljes hosszában a bal oldalán
feküdt, bal kezét maga alatt tartva. Amikor felemelték a kezét, egy tucatnyi, a
legfinomabb kidolgozású dárdát találtak benne. De a csontváz mérete volt az, ami
lenyűgözte azokat, akik látták. Amikor megmérték, kiderült, hogy a csontváz
hossza mindössze egy hüvelykkel maradt el a nyolc lábtól, és nem lehet kétséges,
hogy életében az ember teljesen nyolc láb magas volt, és valószínűleg egy
hüvelykkel magasabb is.
A csontok masszívak voltak, ami azt mutatta, hogy a férfi nemcsak termetét,
hanem erejét tekintve is óriás volt. A koponya egyharmaddal nagyobb volt, mint
egy átlagos emberi koponya, az alsó állkapocs pedig rendellenes méretű és
vastagságú volt. A csontvázat több százan tekintették meg, és kétségtelenül
kuriózumként őrzik meg.
113
Temetkezési domb Chillicothe-ban, Ohio államban

Ohio Archeological and Historical Quarterly, 1899
M. V. Briggs úr farmján, Chillicothe-tól négy mérföldre északra, Union
község délkeleti sarkában két tumultust tártak fel. Északon és délen, egymástól
mintegy száz lábnyi távolságra helyezkednek el, a Scioto második teraszán. A déli
halom hét láb magas és hetvenöt láb alapterületű; az északi tíz láb magas és hetven
láb alapterületű. Mindkettőnek homokos agyag a teteje, az alsó részeken pedig
fekete talaj található. A déli halmot sok éve megművelték, a másik közel eredeti
állapotában maradt meg. "A déli halmot alaposan átástuk. A középponttól északra,
a felszíntől két lábnyira egy csontváz koponyáját találtuk meg. Az ásatás során
néhány megmunkált kovakődarabon kívül semmi másra nem bukkantunk. A
csontváz többi csontját nem találtuk meg. "A déli halomban húsz láb hosszú,
tizenöt láb széles és tizenegy láb mély gödröt ástunk. A halom déli szélétől két
lábnyira találtunk egy nyugati irányú, meglehetősen jól megőrződött csontvázat.
Ettől egy lábnyira északra egy másik, nyugati irányú, de nem túl jól megőrződött
csontváz feküdt. Ennek közelében találtunk egy csontvázat. Hét láb mélyen és
huszonöt lábra északra a déli peremtől egy nagy, égetett vörös homokkőből
készült, ismeretlen használatú maradványt találtam. (A kelta és a hamuval borított
csontok a X. ábrán láthatóak, 17. és 18. szám). "Ezek közelében volt egy harmadik
test, amely kelet felé tartott. Ez a három egy sorban állt, bár különböző irányban
haladtak. Öt láb mélyen, az építmény középső részében találtunk egy negyedik
csontvázat. A csontok voltak a legnagyobbak, amelyeket valaha is eltávolítottam
egy halomból. Minden ízület rendkívül masszív volt, és az izomkötegek
csodálatosan fejlettek. Bármennyire is rosszul oszlott, a hosszabb csontok elég
épek voltak ahhoz, hogy ezeket a megfigyeléseket megtehessem. Egy másik
holttest is feküdt a csontváz mögött, és öt lábnyira a központi csontváz alatt
találtunk még egyet egy nagy hamuágyba temetve. Tökéletesen fehér volt, és
nagyon tisztának tűnt. Hat-hét hüvelyk vastag volt, és az egész testet beborította, jó
állapotban megőrizve azt, kivéve, hogy a koponya eltört.
114
Nagy sírhalom Chillicothe-ban, Ohio államban
Őskori Amerika, 1911

Chillicothe-ban egy halom alatt egy nagyon magas, fiatalon elhunyt nő
csontvázát fedezték fel; fogai mind épek voltak, lábainál pedig egy gyermek
csontjai feküdtek. Ezen emberi maradványok alatt zsíros fekete föld volt,
amelyben a mikroszkóp állati anyag maradványait és hamukupacokat fedezett fel.
A további ásatások rengeteg más csontot is napvilágra hoztak. Bizonytalan, hogy
ezek a véres szertartásokon feláldozott szerencsétlenekéi voltak-e, vagy csupán
azoké, akiknek a maradványait a tisztelet jeleként elhamvasztották. Valamennyi
holttest a bal oldalon feküdt, és mindegyik mellett egy-egy étellel teli edényt
helyeztek el, amelyet aligha az áldozatoknak szántak. Ezek nagyon jellegzetes
temetkezési szertartások.
Koponya egy Chillicothe-tól

délre fekvő sírhalomból, a leírás
szerint "szokatlanul nagy
méretű".
A Standard History of Ross County, Ohio, Vol., 1,1917

"Érdemes megjegyezni, hogy az egyik legtökéletesebb koponyát, amelyet
valaha is találtak a halmokban, és amely vitathatatlanul ahhoz a fajhoz tartozott,
amelyik a földvárakat építette, egy különlegesen megépített halomban fedezték fel
a High Hill csúcsán, amely a Scioto-völgyre néz, és négy mérfölddel Chillicothe
alatt, a folyó nyugati oldalán található. Ez a koponya, amelyet Morton professzor a
"Crania America" című művében ismertetett, szokatlanul nagy méretű volt, és az
arc szögét nyolcvanegy fokos szögben határozta meg. A koponya belső térfogata
kilencven köbcenti volt - hét centivel nagyobb, mint a mongol koponyák átlagos
térfogata, három centivel nagyobb, mint a kaukázusiaké, és nyolc centivel
nagyobb, mint az amerikai indiánoké."
115
New York Times, 1932. augusztus 29. Óriási csontokat találtak.

Chillicothe, Ohio, május 31. - Tíz csontvázat talált két halomban Dr. Loveberry,
az Ohioi Állami Egyetem Múzeumának kurátora, az egyik egy teljesen két méter
magas óriásé. Ez az eddigi legjelentősebb lelet.
Chillicothe megye története, 1946
Plainfield közelében, 1840 körül J. D. Workman úr egy kis földdombot nyitott a
birtokán. Néhány kőmaradványon kívül semmit sem talált. Egy másik, körülbelül
két mérfölddel lejjebb lévő dombot tíz évvel később Wesley Patrick ásott ki. Ez az
óriás emberi csontvázhoz tartozó néhány csontot tartalmazott, köztük koponyát,
állkapocscsontot és combot. Ezek szokatlanul nagy méretűek voltak, és azt
mutatták, hogy a csontváz teljesen hét láb hosszú volt.
Chillicothe megye története, 1946
Nagy emberi csontvázat fedeztek fel a kőhalomban
Ötvennégy évvel ezelőtt egy kődombot nyitottak az ezredes háza közelében lévő
dombtetőn [P. Methams ezredes].
Egy tizennyolc láb négyzetméteres és öt láb mély, homokkőrétegekből álló
sziklakupacot távolítottak el, feltárva egy nagy, lapos homokkővel burkolt,
homokkőlapokkal befalazott sírkamrát. A padlón egy koponya egy része, egy
combcsont, fogak és néhány más csontvázdarab feküdt. A combcsont arra utalt,
hogy a halott szokatlanul magas volt, több mint két méter magas."
Vinton megye
Vinton megyében, a Zaleski Nemzeti Erdő területén található sírhalom. A nefilim

krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley" (Útikalauz az
Ohio-völgy ősi romjaihoz)."
The Weekly News (Mansfield Ohio) 1891. december 3., december 3.
Az O. állambeli Hamden Junction közelében a Roscoe dombon dolgozó
munkások egy gigantikus csontvázat tártak fel, amelyet rézborításba burkoltak.
116
Warren megye
A Stubb-féle földművektől nyugatra fekvő

szerpentin dombok voltak a helyszíne az óriás
nő csontvázának felfedezésének.
The Middleton, Ohio Daily News Signal, 1908. március 21.
ÓRIÁS INDIÁNOK CSONTVÁZA
A Warren megyei farmon találták a kavicságyban.

John Watkins tegnap a Warren megyei Stubbtown közelében lévő farmján egy
kavicságyban végzett ásás során fedezte fel a temetkezési helyet.
Egy hatalmas nő csontvázát tárták fel. Hét láb és öt hüvelyk hosszú volt. A
nyakán gyöngysorok voltak, a sírjában pedig más értékes tárgyak. A környékbeli
földművesek körében nagy izgalmat keltett, és a további ásatások során e kihalt faj
számos más csontváza is előkerült. Némelyiket ülő helyzetben, némelyiket pedig
arccal fekve találták meg. Watkins megpróbálja majd érdekelni az Ohioi Régészeti
Társaságot a leletével kapcsolatban.
Washington megye
Utazás Amerikában, 1806

Közvetlenül a Muskinghum túloldalán láthatták Marietta városát; kertjeit, nyárfáit,
hajógyárait, középületeit és magasan művelt síkságait; a város egy
117
keskeny szélességben az Ohio mentén sok érdekes mérföldet. Nagyon rövid

szemrevételezés és felületes vizsgálat után nyilvánvalóvá vált, hogy a helyet, ahol
álltam, az indiánok elfoglalták, vagy megfigyelőhelyként, vagy erődítményként. A
domb pontos csúcsát mesterségesnek találtam: egy ovális alakú (az alap
természetes formájával megegyező), negyvenöt lábszor huszonhárom méteres, és
nyilvánvalóan földből és kőből állt, bár a közelben nem volt hasonló jellegű kő. Az
ovális alapját egy olyan fal övezte, amely túlságosan romlott állapotban volt
ahhoz, hogy bármilyen számítást indokoljon; és az egészet olyan nehéz faanyag és
olyan vastag rudakból álló ágyazat borította, hogy kétségbeestem, hogy további
ismeretekre tegyek szert, és azonnal elhagytam volna a helyet, ha Cuff nem tart
vissza, akit láttam, hogy egy rudat próbált behelyezni egy kis nyílásba két zászló
között, egy fa gyökerének közelében, amely az ovális vagy a domb tetején nőtt. A
zászlók túl nehezek voltak ahhoz, hogy puszta kézi erővel eltávolíthassák őket. Két
jó tölgyfaoszlopot vágtak a lombok és a varjak helyére. Ezeket az először
felfedezett nyílásba csapkodva egy nagy zászlós követ mértünk, és miután
felborítottuk, mindannyian őrséget vállaltunk, és néhány pillanatig némán vártunk,
hátha halljuk a férgek sziszegését vagy a vadállatok zizegését. Semmi sem
hallatszott. Folytattuk a munkát, kidobtunk egy csomó követ, levelet és földet, és
megtisztítottunk egy hét lábszor öt méteres felületet, amelyet több mint tizenöt
hüvelyk mélyen borítottak, főleg lapos kövek, amelyek úgy feküdtek egymáson,
hogy a szélük a horizont fölé mutatott. Az általunk megtisztított felület szuper
nehézségekbe ütközött. Ez egy sima felszín volt, amely csak három olyan nagynak
tűnő kőből állt, hogy Cuft' kezdte azt hinni, hogy alattuk kell találnunk. A kövek
elhelyezésének módja arra engedett következtetni, hogy az ókor gazdagságával
teli, vagy a legősibb világ kincseivel zsúfolt boltozatról van szó. Az általam
ledobott zászlók alatt csak egy homokágy látszott, és mivel tudtam, hogy a homok
nem lehet közelebb, mint a Muskingum medre, a terv ismét olyan nyilvánvalóvá
vált, hogy bátorított a folytatásra, és a homokot, amely körülbelül egy láb mély
volt, hamarosan eltávolítottam. Az ember terve és munkája most már egyértelmű
volt. A tér, amelyből ezeket az anyagokat kivették, egy hosszúkás négyzet alakú
üreget hagyott maga után, amelyet a végeken és az oldalakon kővel béleltek ki; a
látszólagos alján vagy felső felületén pedig négyzet alakú, pontosan egymáshoz
illeszkedő, körülbelül kilenc hüvelyk átmérőjű kövekkel burkoltak. Ezeket a
legnagyobb gondossággal szedtem fel, és ismét egy homokágyhoz értem,
amelynek eltávolítása után a boltozatom, ahogy most nyilvánvalóan
megmutatkozott, közel három láb mély volt, és egy másik aljzatot vagy felületet
mutatott, amely apró, négyzet alakú, vágott kövekből állt, és olyan művészi módon
illeszkedett, hogy sok helyen nehezen tudtam felfedezni, hol találkoztak. Ezeket
elmozdítva egy olyan anyaghoz értem, amelyet a legkritikusabb vizsgálat után úgy
ítéltem meg, hogy egy vagy több szőnyeg vagy szőnyegek, amelyek teljesen
bomló és oszlásnak indultak. Tisztelettel és óvatossággal, kezemmel növelve ezt a
tapinthatatlan port, a maradék port pedig kalapommal legyeztem le. Nagyszerű
volt kitartó munkám és megerősödött reményeim jutalma! Megjelent előttem;
létezett lábam alatt egy gyönyörű, apró, színes járda
118
kövek; a színek és kövek úgy voltak elrendezve, hogy harmóniát és árnyalatokat

fejezzenek ki, és egy harcos egészalakos alakját ábrázolják, akinek a lába alatt egy
kígyó volt látható bőséges ráncokban. Ilyen gyönyörűséget és kidolgozottságot
taposni, amelyet évszázadokkal ezelőtt, egy ma már elutasított és megvetett népfaj
ősei alkottak, nem lehetett szörnyű meghatottság nélkül.
Mint egy fösvény, úgy vezettek, hogy megszakítás nélkül megvizsgáljam a
kincsemet. Ismét leereszkedtem a páncélterembe, és el voltam foglalva azzal a
vágyammal, hogy a burkolatot olyan módon szétválasszam, és minden egyes kőre
olyan jeleket nyomjak, amelyek lehetővé teszik, hogy a jövőben bármikor
összerakjam, és hazavigyem a kíváncsi világ hasznára és örömére. Már alig
haladtam előre, amikor rájöttem, hogy szándékom kivitelezhetetlen. A járda
egyetlen része sem volt pontosan ugyanolyan, kivéve az alakok körvonalai közötti
teret, valamint az egész tér oldalát és végét. A figurák teste festett fából, csontból
állt, A tényleges járdalapnál alig maradt meg több; egy hüvelyk mélységű, két
hüvelyk négyzet alakú lapos kövekből áll, és az uralkodó színek a fehér, a zöld, a
sötétkék és a halvány pettyes vörös: mindezek a tavakra jellemzőek, és a közelben
nem találhatók. Nyilvánvalóan ismertek és olyan pontossággal vannak kitöltve,
ami bizonyítja, hogy csak egyetlen közös példánnyal készültek. Az egész egy
vékony homokrétegbe volt beágyazva, amely egy nagy darab bükkfakérget fedett,
amely nagymértékben elkorhadt, és amelynek eltávolítása feltárta azt, amire az
összes korábbi jelek alapján teljesen felkészültem, hogy felfedezzem, egy
szokatlan méretű emberi csontváz maradványait, amely egy kéreghéjba volt zárva,
amely egy földi urnát, vagy inkább földedényt tartalmazott, amelyben több apró
törött csont és némi fehér üledék volt. Az üvegezett, gyűrűs, mint egy rummer
pohár, körülbelül két gallonnyi űrtartalmú, teteje vagy fedele ugyanabból az
anyagból van, és. Ugyanolyan tökéletesen ellenáll a tűznek, mint a vas vagy a
sárgaréz. 2. Kőbalta, amelynek pálcája körül horony volt, amellyel a nyélhez
fűzték egy boszorkánnyal. 3. Huszonnégy, kovakőből és csontból készült nyílhegy,
amelyek olyan helyzetben feküdtek, amely elárulta, hogy egy kosárhoz tartoztak.
4. Egy csomó gyöngy, kerek, ovális és négyzet alakú; zöld, fekete, fehér, kék és
sárga színű. 5. Egy kagylóhéj, amely krétaszerű anyaggá bomlott. Ez a kagyló
tizennégy hüvelyk hosszú és huszonhárom hüvelyk kerületű:6. Egy halom por,
tollas ruha- és hajszálakból álló, gyenge foszlányok és por alatt egy csomag
sárgarézgyűrű, amelyet egy számomra ismeretlen művészettel vágtak ki egy tömör
darabból, ebből a fémből. Mindegyik gyűrű három hüvelyk átmérőjű, és egy fél
hüvelyk széles vízszintes kerületű, amelynek mindkét oldalára erősen bevésett,
különféle kínaira emlékeztető írásjelek vannak, amelyek megfejtésére csekély
műveltségemnek semmi esélye sincs. A csontvázból megmaradt a gerincoszlop
egy kis része; a koponya egy része; az alsó állkapocs egy része, amely két
nagyméretű őrlőfogat tartalmaz; a comb és a lábak csontjai, valamint a kéz és a
lábfej néhány kézközépcsontja. A bordák, a kulcscsontok, a nyakcsigolyák és a
gerinc, & szinte tapinthatatlan porrá váltak. Összehasonlítás és analógia alapján az
a lény, akihez ezek a maradványok tartoztak, nem lehetett kisebb, mint
119
két méter magas. Hogy egy nagyon távoli korszak királya, sachemje vagy főnöke
volt, ahhoz nem férhet kétség. A megkülönböztetés, a leleményesség, a munka és a
gondosság, amellyel eltemették, és a mauzóleum, amelyet csak neki építettek, egy
magaslaton, a sokaság és a semmibe vett halottak fölött, ezt vitathatatlanul
bizonyítja; és a temetkezéseken talált tárgyakból a következő (legalábbis, de talán
még több) hasznos következtetéseket lehet levonni. Az, hogy ismerték a réz
használatát és tulajdonságait, teljesen világos, és az, hogy ügyesen meg tudták
dolgozni, ugyanilyen nyilvánvaló. 7- Ha a gyűrűkön lévő írásjelek valóban
kínaiak, vagy ha erős és jelentős analógiát mutatnak velük, akkor ez ismét igazolja
azt a korábban uralkodó gyanút, hogy Ázsia és Amerika között már korán létezett
egy összeköttetés, amelyet azóta a Földnek a Csapágy-szorosnál való heves
mozgása, vagy az éghajlat megfordulása miatt, amely ezt az átjárót
megközelíthetetlenné, valamint túl nehézzé és hideggé tette a mostani embernek
tulajdonított erők és temperamentum számára, megsemmisített. 8. Ha a gyűrűkön
látható írásjegyek eredetiek és a föld bármely más nemzete számára ismeretlenek,
akkor ez azt bizonyítja, hogy a betűk használatát és a vésés művészetét az amerikai
törzsek már sok-sok évszázaddal ezelőtt is ismerték, és azt is bizonyítja, hogy
amikor Amerikáról mint új országról beszélünk, amelyre a tudomány soha nem
világított rá, és amelyben a társadalmi művészetek, a mezőgazdaság és a
kereskedelem soha nem virágzott, akkor több információt tulajdonítunk
magunknak, mint amennyire jogosultak vagyunk, és olyan elbizakodottságról és
tudatlanságról árulkodunk, amelyért pirulnunk kellene. A csontváz figyelemre
méltó mérete azt jelzi, hogy az indiánok minden korban előszeretettel társítottak a
főnökeikhez fizikai és szellemi adottságokat egyaránt. Úgy tűnik, mindig is
kedvenc elvük volt, hogy ez a király gigantikus alakot egyesítsen a bölcsességgel
és a bátorsággal. Még az a néhány szétszórtan élő nemzet is, amely még ma is
megmaradt, és amelynek uralkodóit választják, elárulja ezt a szenvedélyt a
választás során, és sokkal nagyobb tiszteletet tanúsítanak egy túlméretezett termetű
fejedelem iránt, mint egy átlagos nagyságú iránt.
Pittsburgh Daily Post, 1891. május 27.

A múlt héten az új iskolaépülethez szükséges ásatások során az O.-i Marietta
városában egy két méter magas indián csontvázat találtak. A csontok nagyon
nagyok voltak, a koponya pedig szokatlanul vastag. A sírban számos indián
gyöngyöt és egyéb ereklyét találtak. A csontváz nyolc láb mélyen volt a föld
felszíne alatt.
120
Indiana
Az i879,Geológiai jelentés Harrison és Crawford

megyékről, Indiana államban volt egy "Giant's
Ruins" néven megjelölt hely.
The Burlingame Enterprise (Burlingame, Kansas) augusztus 20,

1903
Az egyetlenek maradtak
Az Indianapolis News azt írja; "Ahogyan az állam különböző részein hét- és

nyolc láb magas csontvázakat ásnak ki, kétségbe vonja, hogy valóban mi vagyunk-
e a legnagyobb nép, amely valaha is Indianában élt". Nagyjából ennyi csontvázat
lehet találni Indianában. A többit az orvosi főiskolák szerezték meg.
Allen megye
Fort Wayne, Indiana, 1868, története
A város legnyugatibb részén -'korábban egy kiterjedt sziklaszirt volt, amely

talán tizenöt-tizenhat méterrel magasabb volt, mint Fort Wayne jelenlegi
határainak bármely más pontja, és amely eredetileg mintegy két négyzetet fedett
le. Valójában egy hatalmas homokhalom volt. Hogy mikor és mennyi ideig
halmozódott fel, azt csak a korok tudják meghatározni. A homok meglehetősen
finom minőségű, és nagy része kétségtelenül jól szolgált habarcsnak az
építkezéseknél és más célokra. A Wayne utcától, a kollégium előtt és azon belül,
néhány méterre a folyó felé, a Berry utca alatt rövid távolságra, kelet felé talán egy
négyzetméteren át húzódott; általános jellegét tekintve kissé lejtős. A legmagasabb
pontja körülbelül a Berry utca jelenlegi végpontjánál volt. E dombon alig volt
növényzet; néhány közömbös bokor itt-ott és a peremén, talán a termő növényzet
fő részét képezte, ahogy az általában lenni szokott.
121
homokos pontokkal. Az indiánok állítólag néhány évvel ezelőtt kunyhókat

építettek rajta. Ennek a nagy homokhalomnak az eltávolítása során, valamint Fort
Wayne jelenlegi határain belül más helyeken végzett ásatások során, amikor az
indiánok itt-ott lerakták halottaikat, sok csontot és koponyát exhumáltak és
eltávolítottak. Egy alkalommal néhány munkás, aki így dolgozott, sok más mellett
kiásott egy igen figyelemre méltó koponyát - magas homlokkal és rendkívül nagy
általános alakkal -, amely óriási alakra utalt.
Bartholomew megye
Chicago Daily Tribune, 1892. július 20. Két újabb csontvázat tártak fel
A West Fork Történelmi Társaság kiállítása a vásáron
Columbus, Ind., július 19. - [Különleges] - A West Fork Történelmi Társaság két
női csontvázat tárt fel abból a halomból, amelyből a nagy férfi csontvázat
körülbelül egy évvel ezelőtt vették ki. Azt mondják, hogy az egyik csontvázon a
kaukázusi koponya egy figyelemre méltóan szép példánya található, a másik pedig
mongol és kaukázusi jellegzetességekkel rendelkezik. Két ékszert is találtak, az
egyik egy hatágú csillag, a hegyétől a hegyéig egy hüvelyk hosszú. Mind a hat
ponton tizenhárom apró csillag van, olyan apró, hogy szinte mikroszkópra van
szükség a megkülönböztetésükhöz, míg a darab közepén egy telihold van, amely
üveg nélkül nem kivehető. A másik ereklye egy különös formájú rézkereszt,
amelyet madarak és állatok alakjai borítanak.
A társaságnak liberális árat ajánlottak az ereklyékért, de nem adják el. James R.

Duffin, az egyesület elnöke a koponyákat, ha sikerül megőrizni őket, és az
ereklyéket a jövő évi Kolumbiai Kiállításon fogja kiállítani.
The Daily Republican (Rushville, Indiana) 1906. január 11. Óriáscsontvázak és

rézeszközök, az ősi civilizáció bizonyítékai, Unearthed Near Rugby.
A múlt héten egy nap, amikor a Bartholomew megyei Rugby közelében, egy
dombszerű képződményben ásatásokat végeztek, egy farmer több óriási méretű
csontvázat tárt fel. A csontvázakkal együtt számos különböző, különös formájú,
rézből készült eszköz volt eltemetve. Ezeket a maradványokat Dr. Regenashoz
vitték Hope-ba, aki antropológus és régiséggyűjtő. Ő az amerikai ősi civilizáció
történetében a rézkorszak emlékeinek nyilvánította őket. Indiana államban kevés
ilyen jellegű maradványt fedeztek fel. Dr. Regenas fényképeket készíttet róluk, és
beszámolót készít a felfedezésükről, amelyet néhány napon belül közzétesznek.
122
Blackford megye
Blackford megye története, Indiana, 1895
Az egyik halomépítő koponyája, amely egy mindössze tizenkét éves alanyé volt,
a fogak fejlődési fokából kitűnik, hogy akkora, mint egy felnőtt, modern típusú
ember koponyája. Ezt egy halomban találták, csésze alakú edényekkel együtt. A
Salomonie folyó bővelkedik ilyen halmokban és relikviákban.
Boone megye
Marshall County Independent (Plymouth, Indiana) 1900. szeptember 1.

Három csontvázat találtak egy kis halomban egy Whitesown melletti farmon.
Ezek sokkal nagyobbak, mint a mai csontvázak.
ŐSKORI ÓRIÁS. ,
A Monster Skeleton Un rész ágyban
The Daily Democrat (Huntington, Indiana) 1895. december 2.PREHISTORIKUS

GIANT
Egy szörny csontváza került elő Noble Townshipben
Miközben a Panhandle kavicsbánya legénysége néhány nappal ezelőtt a
"nyugati" kavicsbányában dolgozott, egy szörnyeteg csontvázát tárták fel. A leletet
a földfelszíntől körülbelül két lábnyira találták meg, a hatalmas csontváz hirtelen
és váratlanul került a látómezőbe a part beomlása miatt. A hirtelen felbukkanás
még a szívósabbakat is megrémítette, és állítólag néhány fiú a parton futva
menekült a rájuk ugrani készülő lény elől. Az ijedtségükből gyorsan magához
térve megvizsgálták a maradványokat, és egy gigantikus méretű csontvázat
találtak. Az őskori óriásfőnök hátborzongató maradványa majdnem két méter
hosszú volt. Életében az az egyén, akihez ezek a csontok tartoztak, valóságos óriás
lehetett. A csontváz nem maradt meg épségben, a csontok szétszóródtak a laza
kavicsban, de néhány kíváncsibb bányász a fogak és kisebb csontok formájában
biztosította a lelet maradványait.
Ezt a leletet a Noble Townshipben lévő, különösen a régi Driscol helyként ismert
farmon lévő új gödörben találták. A körzet legrégebbi lakosainak emlékezete nem
nyúlik vissza olyan időkre, amikor bárki is ott lett volna eltemetve, és a
maradványok kétségtelenül egy régen elhunyt indián törzsfőnökéi, aki a maga
idejében nagyhatalom lehetett társai között.
123
The Elwood Free Press (Elwood, Indiana) 1899. április 6. Óriási csontvázakat
tártak fel
Wabash, Ind., március 29. - A Pan-Handle vasút kavicsvonatának munkásai a
Cass megyei Noble községben lévő gödörben egy emberi óriásnak tűnő csontvázat
tártak fel. Két láb mélyen a föld felszíne alatt találták meg, és a csontok egymástól
leváltak, azonban mindegyikük elképesztő méretű volt. Életében az óriás, a
vázmaradványokból ítélve, több mint két méter magas lehetett.
Clark megye
Washington Post, 1912. október 27.

50 nefilim óriás sírjait fedezték fel Jeffersonville-ben, Indiana államban Úgy
gondolják, hogy királyok sírjai voltak.
St. Louis Globe-Democrat - A másik temetőben 50 halott király csontjait őrzik.
A sírok durván faragott kőből készültek, és a bennük nyugvók mind férfiak voltak,
akik közül egy sem volt alacsonyabb hat és fél lábnál. Ülő helyzetben temették el
őket, arcukat a felkelő nap felé fordítva, és a fegyvereiket is velük együtt
temethették el, nyilvánvalóan az ölükbe helyezve. Különös egybeesés azonban,
hogy mindegyikük bal halántékát valamilyen tompa eszközzel zúzták be. Hogy ez
vallási szertartás volt-e, vagy az élve eltemetésük elleni óvintézkedés, az csak
feltételezés kérdése. Az író, aki az egyik sírt Green professzorral, a kiváló
geológussal, egykor Indiana állam geológusával együtt nyitotta fel, úgy véli, hogy
ez vallási rítus volt. Kentucky iskolatörténete szerint, amikor az első fehér
telepesek megérkeztek Louisville-be, emberi csontvázak halmait találták a Corn
Islanden, és néhányat még ma is ott találunk. A korai telepesek számára úgy tűnt,
hogy egy nagy csatát vívtak, és az egyik törzset teljesen kiirtották. A csontvázak
mindegyike a következő népek csontvázai voltak.
124
közepes termetűek voltak, kivéve egyet, egy férfit, és ő bizonyára két méter magas
lehetett. A vízesés partján a mai napig több ezer indián nyílvesszőt és lándzsafejet
találunk, és néha egy-egy csatabárdot, és egyszer találtak egy kőbaglyot is, amelyet
valószínűleg az őskori emberek egyike készített.
Ez a leírás a konkrét tényeket képviseli, és megerősítő bizonyítéka annak a
különös történetnek, amelyet Kelly asszony és ősei meséltek misztikus énekükben
egy különös népfaj eltűnéséről. A történetet jobb, ha az asszony saját szavaival
adja vissza e beszámoló írója.
Valentine Kelly, aki spiritiszta volt, elmesélte az írónak, hogy egyszer a királyi
sírok közelében egy fészerben állt, amikor egy óriási, sárga hajú fehér ember
nézett be az ablakon. Azt mondta, hogy látta őt, a lehető legtisztábban, hiszen
fényes nappal volt, és nem tévedhetett. Kelly úr azonban szilárdan hitt a
kísértetekben és a koboldokban, és lehet, hogy valójában nem látta Sárgahajat, de
haláláig azt hitte, hogy látta. Megengedte Green professzornak és az írónak, hogy
felnyissanak két sírt a farmján, de a további ásatásokat leállította, mivel azt
mondta, hogy a tudós hamarosan felásná a farmja legjobb részét, ha megengedné
nekik. A sírokból azonban eredetileg 50 volt, és mostanra több mint 40 maradt
meg. A magas víz néhányat elmosta, kettőt pedig ember nyitotta fel.
Indiana egyik legismertebb régésze, Dr. W. F. Work, az indianai
Charlestownból hét hasonló kősírt talált 13 mérföldre a helyszíntől, és észrevette,
hogy mindegyik halott bal halántéka be volt törve, és a csontok óriási termetű
emberek csontjai voltak. Dr. Work sok időt töltött az arizonai sziklák lakói
lakóhelyének feltárásával, és sokat írt a témáról. Úgy véli, hogy Sárgahaj népe a
mandan indiánok voltak. Orlando Hobbs, aki szintén indianai régészeti
szaktekintély, és aki széles körben ismert a tudományosságáról és kutatásairól,
szintén ezen a véleményen van.
Clay megye
Clay megye története, Indiana
A Sandy Knoll, az Eel folyótól mintegy egy mérföldre nyugatra, a Coffee és
Howesville közötti vonaltól keletre, mint ilyen, nagyobb figyelmet keltett, mint
bármely más, vagy talán az összes többi pont a megyében. A felfedezett
csontvázak mindegyike gigantikus méretű volt, körülbelül két méter magas, ülő
testtartásban, combcsonttörésekkel, vagyis combcsontokkal, ami
megmagyarázhatatlan jelenség. John B. Poe, az egyik korai úttörő, aki maga is 180
cm magas és arányosan fejlett volt, aki ásatásokat és vizsgálatokat végzett, a
sípcsontot (az alsó lábszár csontját) minden esetben egy-két hüvelykkel
hosszabbnak találta, mint a sajátját, és a felső állkapocscsontot (alsó
állkapocscsontot) húsával együtt a sajátja fölé tudta helyezni.
125
Dearborn megye
Egy nagy csontvázat tártak fel az úgynevezett

Nowlin Moundban, Dearborn megyében.
Dearborn és Ohio megyék története, Indiana, 1885

Allen úr földjén van egy nagy halom, körülbelül húsz láb magas, az alján hatvan
láb átmérőjű, amely nagyobb arányban tartalmaz csontokat, mint bármi, amit
valaha is vizsgáltam, mivel szinte minden lapátnyi földben több emberi csontváz
darabja található. Amikor Whitewaterben jártam, több lakos segítségét is igénybe
vettem, hogy alaposan megvizsgáljam az ország ősi népesség eme emlékműveinek
belső szerkezetét. Tizenöt-húsz darabot vizsgáltunk meg. Néhányban, amelyek
magassága tíz és tizenöt láb között volt, négy-öt csontváznál többet nem találtunk.
Egyikben sem találtuk az emberi csontok legkisebb jelét sem. Mások olyannyira
tele voltak csontokkal, hogy az a meggyőződésünk támadt, hogy eredetileg
legalább 100 különböző korú gyermek és felnőtt gyermek holttestét tartalmazták,
és úgy tűnt, mintha a holttesteket össze-vissza halmozták volna. Számos koponyát,
láb- és combcsontot találtunk, amelyek egyértelműen jelezték, hogy birtokosaik
óriási termetű emberek voltak. Az egyik csontváz koponyája egy negyed hüvelyk
vastag volt; a fogak pedig feltűnően egyenletesek, épek és szépek voltak, és mind
szilárdan álltak. Az elülső fogak nagyon mélyek voltak, és nem olyan szélesek,
mint a fehér emberek többségének. Valójában úgy tűnt, hogy a fogak formája
minden halomban nagyfokú szabályosságot mutat."
Decatur megye
Az Indiana Gazetteer, 1849
Decatur megye, Indiana

A Big Flat Rock alján, Decatur megye északnyugati sarkában található egy
körülbelül nyolcvan láb átmérőjű és nyolc láb magas halom, amelyet eredetileg fák
borítottak, akárcsak a környező erdőt. Néhány évvel ezelőtt ásatást végeztek
benne. Először föld, homok és kavics keveréke volt egy lábnyira, majd sötét színű.
126
Delaware megye
föld, faszénmész és égetett kavicsok úgy voltak összecementálva, hogy nehezen
lehetett behatolni; ezután egy faszénnel kevert, laza homokból és kavicsból álló
ágy következett; ezután egy fekvő helyzetben lévő emberi lény csontjait találták
meg, a mell fölött egy lapos kővel, a koponya alatt pedig egy másikkal. A csontok
többsége már majdnem teljesen elporladt, de néhányuk és a fogak egy része még
teljesen ép volt. A csontváz megmaradt csontjainak méretéből ítélve a csontváz
egykor óriási méretű lehetett. Ettől a halomtól nem messze található egy kisebb
halom, amely nagyszámú csontvázat tartalmaz.
DeKalb megye
A sírhalomtól nem messze található ez a kör alakú földsánc. "A nefilim krónikák: A
Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley. "
Smithsonian éves jelentés, 1874 Dekalb megye, Indiana
Ezután elmentünk Henry Gonzer farmjára Fairfield Townshipben, ahol egy
domb egy kis tó fölött állt, amely fokozatosan feltöltődik a környező dombok
vízmosásából. A dombot mostanra szinte teljesen eltüntette a földművelés. Gonzer
úrtól megtudtuk, hogy körülbelül húsz évvel ezelőtt nyitották fel, amikor
megtalálták a csontvázat, amelynek combcsontja olyan hosszú volt, mint a lába, a
koponya pedig akkora, mint egy fél bokornyi mérő. Kicsit a felszín alá ástunk, és
találtunk néhány csontot, amelyek között volt egy törött, közönséges méretű
combcsont is.
127
Delaware megyében két ősi naptemplom vagy henge található, amelyeket az óriás faj
épített. Az egyik még mindig látható Yorktown közelében.
Indiana Geológiai Felmérés 1881 Delaware megye, Indiana

Az indiánok számos dombot temetkezési helyként használtak; olyan csontokat
találtak, amelyek méretükből ítélve egy óriásokból álló fajhoz tartoztak.
Negyedéves folyóirat Most és Akkor, 1888

A Muncie Daily Times egy-két évvel ezelőtt azt írta, hogy "az egyik ilyen
dombot, amely három mérföldre van Muncie-től, nemrég nyitották fel, és egy
sírhalomnak találták, és egy olyan ember csontvázát tartalmazta, aki életében óriás
lehetett, legalább kilenc láb magas." Ezt a "nagy indián történetet" nehéz lenne
elhinni, ha nem léteztek volna a közelmúltban hasonlóan nagy termetű óriások.
Evening Star, 1897. szeptember 14,

M. G. Mock, Muncie Ind. államból, akinek nagy gyűjteménye van indián és
mound építők ereklyéiből és kuriózumaiból, tegnap a Smithsonian Intézetben járt.
Mock úr gyűjteményében valószínűleg 10 000 tárgy van, amelyeket egyszerűen
azért gyűjtött össze, hogy kielégítse saját ízlését e tekintetben. Tizenhárom éve
készíti a gyűjteményt, és rendkívül büszke a szerzeményeire. Amikor Mock úr
Washingtonban tartózkodik, ellátogat a Smithsonian Intézetbe, hogy
elbeszélgessen az őskori antropológiai osztály vezetőivel, összehasonlítsa velük
jegyzeteit, és megvizsgálja azokat az új, érdekes tárgyakat, amelyeket az
intézmény az előző látogatása óta szerzett be. Mock úr számos államban járt már
halmokban, ahol a halottaikat eltemető, majd a halmokat emlékműként felhúzó
titokzatos faj maradványai után kutatott. Minél kiemelkedőbb személyekről van
szó, annál több relikviát találnak körülöttük. Gyakran találnak kerámiát
128
Delaware megye
a halmok, de általában tökéletlen állapotban van. A halmokban talált csontvázak
némelyike gigantikus méretű, hét láb vagy annál is magasabb ember csontváza
volt." Mock úr a Vörös Emberek Rendjének egyik prominens tagja, és
Washingtonon átutazóban volt, hogy részt vegyen a philadelphiai kongresszuson.
a. Ms
: 14 / iy *
' 8r --^T-
fj| ;
\J
.'X
-f0 ■■ 1--
1 ot 1
3?-
^■1 I3
Nr
__ //.
■ 1 4 1A Si 5
6
11
1 1 M I 1 \*\
- fl
- -
SY-I
1
I
A
Az alábbi történetben említett földmű a Perry Township 2. szelvényében lévő, ezen a
térképen látható földműre utal. A földművet kör alakúnak írták le, belső árokkal.
Delaware megye története, Indiana, 1924 Gigantikus csontvázat találtak

Muncie-től másfél mérföldre délre, Center Townshipben található egy másik
osztályba sorolható földvár - egy jelentős méretű domb, amelyet állítólag
néhányan ástak ki, hogy maradványokat keressenek. Az ásatás során azonban
kiderült, hogy ereklyék helyett emberi csontokat tartalmazott. "Az egyik ilyen
csontváz óriási méretű volt. Az állkapocs és a combcsontok jó állapotban voltak,
és majdnem teljesek. Az állkapocscsont olyan nagy volt, hogy könnyen át lehetett
csúsztatni a társaság legnagyobb emberének - egy magas, nagy csontozatú,
kétméteres embernek - az állkapcsán, és a csontváz combcsontja három hüvelykkel
hosszabb volt, mint az övé." E számos csont felfedezése meghatározta azt az
osztályt, amelybe ezt a példányt sorolni kell - a sírbolt -, és azt a feltételezést is
igazolja, hogy nem messze tőle más osztályokból is voltak példányok, bár a
vizsgálat nem fejtette ki ezt a tényt.
129
Fayette megye
Sunday Vindicator, 1897. szeptember 12., vasárnap Kilenc láb magas

Ez volt az a férfi, akinek a csontvázát Indianában találták meg?
Connersville, IND., szeptember 11. - Miközben Charles Rieman szekus egy sírt
ásott a városi temetőben, rábukkant egy szörnyeteg ember csontvázára, amelyet
ülő helyzetben temettek el, arccal kelet felé, és körülbelül három láb mélyen volt a
felszín alatt. A maradványok arra utalnak, hogy az a lény, amelynek egykor ez is
része volt, valóságos óriás volt, valószínűleg kilenc láb magas. A combcsont
körülbelül egy méter hosszú, és a masszív alsó állkapocs sokkal nagyobb, mint egy
átlagos emberé. Feltételezések szerint a csontok egy indián vagy halomépítő
csontjai.
Fulton megye
Logansport Pharos-Trubune 1898. augusztus 16.

Egy óriási indián csontvázát szántották fel, miután két hatalmas követ
távolítottak el egy Kewanna melletti mezőn. A hely az indián relikviákról volt
nevezetes.
Grant megye
A három halom közül kettő még mindig látható a Grant megyei I.O.O. F temetőben.
A nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz
130
Grant megye, Indiana kombinált atlasz térképe, 1877

A megye különböző részein több jelentős méretű halmot találtak. Ezek közül
hatot találtak Marion jelenlegi határain belül, de csak egy maradt meg, a Buchanon
és fia márványüzlet mögött, a Harmadik utcában.
Az első bírósági épületet egy dombra építették, amely a jelenlegi bírósági
épülettől keletre állt. Ennek átmérője körülbelül hatvan láb volt, magassága pedig
tíz láb, ami a megyében található legnagyobbak közé tartozott, az átlagos átmérője
tíz és tizenöt láb között volt. Az udvaron lévő halom szolgáltatta az anyagot,
amelyből a jelenlegi bírósági épület tégláit készítették.
A halmok feltárása azt mutatja, hogy kavics és homok váltakozó rétegéből
álltak. A környező talaj felszínével egy szinten vagy közvetlenül a felszín alatt sok
esetben emberi csontvázakat hantoltak ki. Úgy tűnt, hogy ezeket ülő helyzetben
temették el, és némelyikük termete elérte a két métert. A feltárt csontok erősen
elkorhadtnak tűnnek, a legkisebb érintésre is szétmorzsolódnak.
Kerámiaedényeket, kőbaltákat, pipákat és különféle eszközöket találtak, és ezekből
az ókori relikviákból érdekes gyűjteményeket hoztak létre.
Az Uplandtől két mérföldre délre és egy mérföldre nyugatra fekvő 5 halomból álló
csoportból csak egy maradt fenn. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient
Ruins in the Ohio Valley. "
Indiana Department of Geology and Natural History, 1883 Grant County, Indiana
Grant megyében a legnagyobb halom az Uplandtől két mérföldre délre és egy
mérföldre nyugatra, Jefferson Townshipben található. Körülbelül negyven évvel
ezelőtt a halom öt-hat rúd átmérőjű és körülbelül ötven láb magas volt. Abban az
időben mindenféle fával volt borítva.
Miután az emberek elkezdtek letelepedni a halom közelében, elkezdték
eltakarítani a
131
faanyag. A földet körülbelül negyed mérföldön át hordták. A közelben van egy

medence, meglehetősen mély, és abban az időben fákkal volt borítva, ugyanúgy,
mint a domb. A régi telepesek feltételezése szerint a földet a dombon onnan
hordták, ahol most a medence van.
A domb tulajdonosa engedélyt adott az embereknek, hogy ássanak benne, egy
nap két férfi kapott engedélyt az ásásra. Északra és délre egy körülbelül két méter
mély árkot ástak. Az ásás után egy férfi csontvázának egy részét találták meg, a
combcsontot, a gömbcsontot és sok apró csontot. Amikor a kis csontokat a
levegőnek kitették, azonnal szétmorzsolódtak. A gömbcsontot és a combcsontokat
elvitték egy uplandi orvoshoz, aki úgy becsülte, hogy a csontok egy legalább
kilenc láb magas, legalább háromszáz kilónál nem kevesebbet nyomó férfié voltak,
és a férfi nem volt húsos.
Hamilton megye
A stratowni henge még mindig látható Hamilton megyében. Egy temetkezési domb
ezen a helyen olyan csontvázakat tartalmazott, amelyek küllős vagy napkerék
helyzetben voltak. "Útikalauz. "
Lima News, (Lima, Ohio) 1933. december 28.

Noblesville, Ind., dec. 28. - (AP) - Négy férfi csontvázát tárták fel útépítők,
akikről úgy vélik, hogy őskori halomépítők lehettek, az egyikük hat láb hat
hüvelyk hosszú, hat hüvelyk.
132
Henry megye
Az Indiana állambeli Henry megyében található Sun Temple komplexum. Két

további henge-komplexum található Wayne és Madison megyékben. Ezeket a
naptemplomokat vagy Henge-eket az óriások ősi faja építette, amit a közelükben
talált nagyméretű emberi maradványok száma is bizonyít.
A Henry megyei henge komplexumban lévő, árokkal és földvárral körülvett

temetkezési halom érintetlenül maradt egészen a 196-as évekig, amikor a Ball State
University régészei lerombolták.
Indiana Geological Survey, 1862 Henry megye, Indiana

New Castle-től mintegy hét-nyolc mérföldre nyugatra számos indián csontvázat
temettek ki a kanyarodóút építése során, és a várostól délre ugyanilyen távolságra
néhány figyelemre méltó emberi csontot és óriási méretű csontvázat ástak ki az
útépítés során, más relikviákkal együtt.
Henry megye életrajzi emlékei Indianából, 1902

William H. Albright fiatalkorában az otthoni farmon maradt, és a környékbeli
általános iskolákban szerzett megfelelő képzettséget. Nagy érdeklődést tanúsított a
nevezetes halmok vizsgálata iránt, az egyiket, amelyet felnyitott, egy óriási emberi
lény csontvázát tartalmazta. Az alsó állkapocs elég nagy volt ahhoz, hogy egy
átlagos ember fején is elférjen, míg a többi csontot
133
arányos méretben. A koponya fél hüvelyk vastagságú volt, és alatta tizenkét

kovaköves nyílhegyet találtak.
Az Indiana állambeli New Castle déli oldalán található egy kis henge, amely a nyári
napforduló napfelkeltéjéhez igazodik. "A nefilim krónikák: A Travel Guide to the
Ancient Ruins in the Ohio Valley. "
Eltűnt fajok kézművesei és tárgyai, Theophilus Dickerson,

1915
PECULIAR GRAVEL MOUND IN HENRY COUNTY, INDIANA A természetnek
ez az elszigetelt emlékműve egy korai időszakban Vízzel körülvéve - két út.
NYOLC LÁB MAGAS EMBERI CSONTVÁZAT TIZENKÉT LÁB MÉLYEN A
FELSZÍN ALATT TÁRTAK FEL - NYOLCVANNÉGY ELEFÁNTCSONT
GYÖNGYÖT TALÁLTAK AZ ÓRIÁS MELLKASÁN LÉVŐ ELEFÁNTCSONT
CSÉSZEALJBAN.
Kennerdtől néhány mérföldre északra, az Indiana állambeli Henry megyében
található egy figyelemre méltó domb, amely öt hektárnyi területet foglal el. Az
Indianában és más államokban található más halmoktól eltérően ez elsősorban
homokból és kavicsból áll, és egy évszázados őshonos fákból álló erdő borítja.
Hat-nyolc mérföldes körzetben nincs más homok- vagy kavicslelőhely.
A környező vidék síkság. Ez a homok- és kavicshalom, mint fentebb említettük, öt
hektárnyi területet foglal el, és kúp alakú. Amikor a fehér ember először
megismerte, egy jól körülhatárolt árok vette körül, és két, egy szekér számára elég
széles út vezetett, az egyik északról, a másik délről.
A gazdálkodók és útépítők, akiknek kavicsra és homokra volt szükségük, úgy
találták, hogy ezek a gleccsersziták jól jönnek a közutak építésénél, és a föld
tulajdonosának fizetett köbméterenkénti kis árért sokkal kényelmesebbnek találták,
mintha Springportba vagy Mount Summitba mentek volna, ami messze van a
közutaktól.
134
nyolc mérföldet.
Miután ezt a lelőhelyet a halom tetejétől 12 láb mélyen feltárták, egy emberi
csontvázat tártak fel, amelynek váza közel két méter magas volt. A koponyája egy
nagydarab ember fejére illett volna; állkapcsa masszív volt, fogai pedig tökéletes
állapotban maradtak meg. E nagydarab törzsfő mellkasán egy csészealj alakú,
körülbelül hat hüvelyk átmérőjű elefántcsont edény volt, amely 84 elefántcsont
gyöngyöt tartalmazott, és amelyet minden bizonnyal egy masztodon agyarából
készítettek.
Megpróbáltuk pénzzel rábeszélni az öreg gazdát, hogy megszerezzük az
elefántcsont példányokat, de ő legyőzhetetlen volt. Nem vágytunk arra, hogy
emberi csontok birtokába kerüljünk.
ÓRIÁSOK CSONTJAIT ÁSSA KI.

Indiana Farmer talált férfi csontvázA nyolc
láb magas.
The Journal Gazette, 1924. december 5.

Lagrange, Ind., december 26. - Solomon Hedrick farmján egy őskori temetőt
tártak fel. Számos csontvázat találtak, mindegyik több mint két méter magas. A
lelet egy 30 láb magas halomban volt. Amikor a halomból 12 lábnyi részt
eltávolítottak, a csontvázakat feltárták. Az állkapcsok és a fogak jól megmaradtak.
A sírokban csecsebecsék, elefántcsont gyöngyök és egy csontból készült pajzs
volt.
Huntington megye
Huntington megyében egyetlen halom található. Ez a sírhalom hasonló az

Ohio-völgyben találhatóakhoz, és egy enyhe árok vagy földsánc veszi körül.
135
The News Boy (Benton, Missouri) 1896. augusztus 22.

Dr. J. M. Shutt 14-én az indianai Huntington megyében, Marion Thompson
farmján egy indián domb feltárása során számos indián csontvázat tárt fel, a
legnagyobb egy nyolc láb két hüvelyk hosszú indián óriásé volt. A koponya
ötnyolcad hüvelyk vastagságú.
Jay megye
Jay megyében még mindig látható egy háromból álló halom. A halom egy ősi tó
partján épült, a távolban látható a szemközti partvonal. A nefilim krónikák:
Randolph megye története, Indiana, 1885 Jay megye

A Green Township északkeleti részén, a Powers Stationtől délre fekvő Green
Townshipben egy Joseph Stevens által ásott árokból, amely egy tó lecsapolására
szolgált, nagyszámú emberi csont került elő, sok közülük szokatlan méretű. Az
állkapocscsontok tele voltak fogakkal. Találtak még egy kisgyermekhez hasonló,
összezsugorodott kéznek látszó tárgyat is.
Jennings megye
Indianapolis News, 1875. november 11.
Jennings megye Indiana
"Eltűnt óriások maradványait találták meg az államban"
Az egyik legfurcsább, valaha kézhez kapott írás arról szól, hogy a mai Indiana
területén, jóval az államiság és még az indiánok idejövetele előtt, egy titokzatos,
óriási halomépítő faj létezett, amelynek emberei több mint kilenc láb magasak
voltak.
Mi több, a furcsa információ közlője, Helen W. Ochs a
136
Columbus, Ind., azt írta, hogy egykori itteni létezésüknek még mindig vannak
bizonyítékai a Jennings megyei Brewersville közelében.
W.W. Borden sok évvel ezelőtti, Jennings megyéről szóló geológiai jelentéséből
idézett, amely szerint a Sand Creek fölött 75-100 láb magasan, Sand Creek
Townshipben lévő sziklaszirteken láthatók e halomépítők legnagyobb művének
maradványai. A jelentés hozzátette:
"Ez egy 71 láb átmérőjű kőhalom, amely jelenleg három-öt láb magasságban van a
környező felszín felett. A külső falak úgy tűnik, hogy élére állított kövekből
készültek, de a középső rész nem mutatta a kövek szabályos elrendezését"
Ochs asszony elmondta, hogy az emberi csontváz maradványait először 1865-ben
fedezték fel a dombon, amikor egy gazda, aki egy forrásházhoz keresett követ,
"egyfajta sírba" ásott, amelyben egy kisgyermek csontvázát találta.
Idézte George M. Robison fiát, aki szerint a domb teteje legalább 30 láb
magasan volt a környező talaj szintje felett. Hozzátette:
"Jól emlékszem, hogy több nagy erdei fa nőtt a tetején. Az egyik egy fehér tölgy
volt, amelynek az átmérője a tövénél nem volt kevesebb, mint három láb."
A gyermek csontvázának felfedezése nagy kíváncsiságot keltett, ami több
embert arra késztetett, hogy ássanak a halom tetején, és ennek eredményeképpen
több más csontvázat is találtak. Mrs. Ochs hozzátette:
"Néhányukat tökéletesen megmaradt cédrusfa szalagokkal kötötték a mellkasuk
köré, míg másokat elszenesítettek, talán valamilyen vallási rítus szerint. A
csontvázaknál talált fegyverek nem hasonlítottak az indiánok által használtakhoz."
Idézte továbbá Robisont, aki szerint 1879-ig, azaz 14 évvel a halom felfedezése
után nem folyt ott semmilyen értelmes kutatómunka. Így folytatta:
"Az állami geológus idehívott néhány embert, egyet Cincinnatiból, egyet New
Yorkból, és Dr. Charles Green North Vernon-i geológussal együtt elég alapos
vizsgálatot végeztek. Többek között megtalálták egy ember csontvázát, ép volt,
vagy inkább úgy mondhatnám, hogy a csontok nem voltak szétszóródva. A mérete
kilenc láb és nyolc hüvelyk volt.
"Volt egyfajta csillám nyaklánc, amely a nyakán és a mellkasán végigfutott. A
lábánál egyfajta "kép" állt, amely égetett agyagból készült, és amelybe
kovakődarabok voltak beágyazva."
Robison megtartotta ezt a képet és a csontok egy részét. Mrs. Ochs elmondta,
hogy még 1937-ben is ennek az óriásnak a csontjai egy kosárban voltak a Kellar
Mill irodájában a Sand Creek mentén, körülbelül egy mérfölddel a halom helye
alatt:
''Kenneth Kellar, Robison unokája emlékszik arra a kosár csontra. Azt mondta,
hogy a csontok elvesztek, amikor az 1937-es árvíz elmosta az irodát."
Robinson, aki elmondta, hogy látta a hatalmas csontvázat exhumálva, hozzátette,
hogy a tudomány emberei szerint, akik ott voltak, egy fehér faj maradványai
voltak, amely a vörös ember megjelenése előtt lakta az országnak ezt a részét. Azt
mondta, hogy
137
nem volt nyoma semmiféle fazekasságnak, semmiféle fémmegmunkálásnak,

egyszerűen csak egy "halott és eltűnt emberi faj csontjai, amelyről ma
gyakorlatilag semmit sem tudunk. Nem tudjuk, honnan jöttek, vagy hová mentek."
Mrs. Ochs szerint az óriásszerű faj keményen dolgozott azon, hogy eltemesse
halottait. A sziklákat a halomban egymás mellé helyezték, anélkül, hogy
megpróbálták volna őket egymáshoz ragasztani vagy lezárni. Folytatta:
"A nyomok, hogy ezt a dombot beásták, kimosódtak, míg az egykori sírok most
sima bemélyedések a lombokkal borított talajban."
Elmondta, hogy Edith Hale, egy nyugdíjas tanárnő; Beulah Kellar Lowe, az
unokája és Kenneth Kellar, Robison unokája emlékezett a Robison által leírt
csontokra és képre.
"Úgy érzem, ez alátámasztja a tárgyalt megállapításokat" - zárta Ochs asszony.
Nevada State Journal (Reno, Nevada) december 30,1923 Indiana államban talált
barlangban találták meg az ősrégi fajra utaló nyomokat Óriási csontvázakat és
Amerikának idegen fémet láttak az ősi sírkamrában.
Vak kígyókat találtak
A Bottomless Pit átmenetileg leállítja a feltárást, hogy később folytathassa azt
Lloyd Bollett, International New Service Staff Corespondent Indianapolis,
december 29. - A Dél-Indiana dombvidékének egymástól távol eső helységeiben a
közelmúltban felfedezett élőlények várhatóan hozzáadnak valamit a
természettudományos ismeretek általános tárházához. Indiana domborzata érdekes
a Michigan-tó partján elterülő homokdűnéktől a déli részét elfoglaló dombokig.
Nagy kíváncsiságot váltott ki egy ősi sírkamra felnyitása, amelyet az amerikai
indiánok előtti, és valószínűleg a halomépítőkkel nem rokon emberfajta épített. Ez
Jennings megyében történt, North Vernontól 10 mérföldre, egy kis patak
kanyarulatában, ahol egy emberi kéz által épített, 100 láb magas és körülbelül
ugyanekkora átmérőjű halmon végeztek ásatásokat.
Őrzött testek
Hatalmas kőlapokkal védve három férfi csontvázát találták meg, amelyek közül a
leghosszabb jóval nagyobb volt, mint a modern embereké. Látszott rajtuk, hogy
végtelen gondot fordítottak arra, hogy a maradványokat megőrizzék az elemek
pusztításától. Észak-Amerikában nem gyakori fémeket is találtak.
Bár a település több mint 100 éve lakott, az állam legdélebbi, délnyugati részén
fekvő Folsomville közelében lakók egészen a közelmúltig nem tudták, hogy a
közelben egy mamut méretű barlang található. A felfedezést egy vadász tette, aki
véletlenül belebotlott a bejáratba. A barlangban olyan dolgok kerültek napvilágra,
amelyek könnyedén felülmúlják az "Arab lovagok" szerzőjének és a
138
talán a nagyobb hitelesség előnye is megvan.

A felfedezést Earl J. Nester, egy boonville-i postás tette. A legérdekesebb lelet
egy vak kígyófaj volt, amely olyan hangosan sziszeg, hogy a föld legbelsőbb
zugainak homálya még ocsmányabbá válik. Nesternek és néhány barátjának
sikerült két példányt élve befognia, és azokat a washingtoni Smithsonian Intézetbe
küldték.
Miután Nester és csapata 1500 lábnyi távolságot tett meg, egy olyan gödörre
bukkantak, amelynek láthatóan nem volt alja. 2500 láb mélységig szondázták. A
barlang egyik rekesze meleg és kényelmes volt, a másik pedig rendkívül fagyos,
állapította meg Nester.
Nestrer elmondta, hogy szerinte egy őskori emberfajta tudott a barlang
jelenlétéről, és otthont adott neki, és hozzátette, hogy a barlang mérete miatt több
ezer ember is elférne benne. Számos olyan dolgot talált, amely emberi lakhelyre
utal, köztük nyílhegyeket és kőeszközöket.
A gödör Nester és csapata nem tudta áthidalni, és a további feltárást leállították.
Egy későbbi időpontban a barlangot alaposan feltárják.
Knox megye
Knox és Daviess megye története, 1886

Az indiánok és a halomépítők számos emléke található ebben a községben,
különösen Gray's pond közelében. Az oaktowni Dr. Pughnak van néhány szép
példánya, amelyeket egy régi temetőben találtak. Ezek között van három nyitott,
mosdótálhoz hasonló, nagyon tökéletes edény, három palack alakú, nyakkal
ellátott edény, két köszörűkő, egy kép, egy mozsár, több nyílhegy, kőbalta,
nagyszámú emberi csont. Egy nagy csontvázat találtak ülő testtartásban, amely
rangra utaló jeleket viselt.
139
Kosciusko megye
Kosciusko megyében található sírhalom, amely megegyezik az Ohio-völgyben

találtakkal. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio
Valley" (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz)."
Cincinnati Commercial, 1888. október 7. EGY INDIAI ÓRIÁS CSONTJAI

A Logan Grays, a logansporti katonai szervezet egyik tagja, amely idén a Varsó
melletti Eagle-tónál tartotta táborozását, a táborból hazafelé tartva megállt ebben a
városban, és a következő történetet mesélte el: A. M. Jones a tó délnyugati
sarkához közeli kis szigetre evezett, és elkezdett férgek után ásni.
Egy fa mellett felfordított egy nagy, lapos követ, és alatta egy kis lyuk volt,
amely egy barlang bejárata volt. Jones felhívatta a fiúkat, és elkezdtük a barlang
feltárását, amely huszonöt láb hosszúnak, tizenöt láb szélesnek és nyolc láb
mélynek bizonyult. A falak természetes kőből készültek, és középen elágazódtak,
így két termet alkottak.
Az első szobában egy két méter kilenc centi hosszú férfi csontváza állt. A
csontok nagyon nagyok voltak, ami nagy erőre utalt. A barlang egyik oldala
mentén egy kis vízfolyás futott végig, amely olyan tiszta volt, mint a kristály. Elöl
egy kis medence képez. Ebben számos csont volt.
Lagrange megye
Lagrange és Noble megyék történetei, Indiana, 1882 Lagrange megye
Néhány évvel ezelőtt Milford Township 13. szekciójában vontatóhalmokat
nyitottak. Az egyikből rengeteg omladozó emberi csontot hoztak ki, köztük egy
elég jól megőrződött koponyát. Néhány foga majdnem olyan ép volt, mint
amilyenek valaha is voltak, és az állkapocs alatt egy masszív fog különösen jól
megmaradt. A másik halomban két-három négyzetméternyi földre kiterjedő hamu-
és szénréteget találtak. Kétségtelenül ez volt az a halom, ahol a halomépítők
istenségének áldozatokat mutattak be, és ahol temetkezési szertartásokat végeztek.
140
Laporte megye
Alig 100 év története, I. kötet, 1938 Laporte megye, Indiana
A Kankakee és a Little Kankakee összefolyása közelében, Wm. Flannigan
farmján, közvetlenül az elvi halom majmai alatt, egy körülbelül egy-másfél
méteres síkban három csontvázat találtak félig fekvő helyzetben, északkeleti
irányban. A középső egy teljesen kifejlett férfié volt, aki jóval nagyobb volt, mint
az átlagos angolszászok mai méretei és arányai.
Jobbra tőle volt egy kifejezetten nőies, sokkal kisebb és fiatalabb, balra pedig egy
alig leírható, de a csontok körvonalaiból és szerkezetükből ítélve szintén fiatal és
nem olyan nagy, mint a központi alak.
The Ottawa Free Trader (Ottawa, Illinois) 1888. június 2.

Miközben szombaton a Kankakee melletti Van Meter's Bendben homokot ástak,
hat ember holttestét tárták fel, akikről feltételezik, hogy egy kihalt óriásfajtához
tartoznak. A csontok sokkal nagyobbak, mint a maiak. A halomból számos
csontvázat és sok érdekes relikviát hoztak elő.
Lawrence megye
Az Indiana-i Földtani Szemle ötödik éves jelentése, 1873 Lawrence megye, Indiana
geológiája
Az egykori megyeszékhely, Palesztina helyén egy boltozatos sírbolt állt, amely
nem kevesebb, mint 6 V2 láb hosszúságú személyek csontvázait tartalmazta.
Kalapácsolt réz fülkarikákat és egy gömb alakú "hadisíp"-ot is találtak.
Indiana Progress, 1921. november 9. Hatalmas csontvázat tártak fel

Indiana előállította a csontok ember hitték, hogy volt Mound építők
Indianapolis, Ind., - Indiana egyik legrégebbi lakójának teljes csontvázát, amely
Dr. W. N. Logan állami geológus szerint egy halomépítőé, az állami múzeumban
helyezték el.
A több mint két méter magas csontvázat a bloomingtoni T. C. Heistant és a
bedfordi Dick Guernsey találták egy őskori halom feltárásakor a White River
keleti ága mellett, Lawrence megyében. Logan doktor szerint nem lehet
meghatározni, hogy a halomépítők mikor lakták Indianát, de az biztos, hogy
hosszú idővel az indiánok előtt.
A halom, ahonnan a holttestet elvitték, négyzet alakú volt, mészkőből épített
boltozatos rendszerrel. A csontváz úgy feküdt, ahogyan eltemették, néhány
törékenyebb rész kivételével minden része ép volt, és a helyén volt.
141
Madison megye
Fénykép az Indiana állambeli Andersonban található Mounds State Parkban lévő
Nap-templom belső árkáról és külső szerpentinjéről. Az árok a heves esőzések után
vizet tart fel, és valószínűleg vízzel volt tele, amikor eredetileg építették, i. e. 200
körül: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz. "
The Plymouth Weekly Democrat (Plymouth, Indiana) 1867. november 7.

ÁLLAMI TÉTELEK:
Vigo megyében rosszindulatú fluxus uralkodik Valparaiso három virágzó
tanszemináriummal rendelkezik.
Egy Dooley nevű lafayette-i személyt 75 dolláros pénzbírsággal sújtottak
garázdaságért.
Egy indiai óriás csontvázát fedezték fel Anderson közelében.
142
Lima Daily News, (Lima Ohio) 1892. július 27.

Lehet vásárolni a Mounds
A kongresszus megvásárolja az őskori műveket
(Anderson, Indiana., levél)
A fényképezőgép nem tud igazságot tenni az indianai dombok felett. Nem olyan
nagy földhalmok, amelyek jól mutatnak a fényképen, mint az ohióiak és a
Mississippi mentén lévők, és még csak nem is olyan vonzóak, mint az illinois-iak
és az északnyugatiak, amelyek a kígyók és vadállatok körvonalát követik, de jól
meghatározott és pontos körvonalakkal rendelkeznek A tudósok meg vannak
győződve arról, hogy építőik az egyiptomi és ázsiai ősök tehetségéből sokat
birtokoltak. A többi halomhoz hasonlóan ezeket is erdő borítja, ami azt mutatja,
hogy évszázadok teltek el azóta, hogy építőik elfoglalták őket.
A modern földmérők precizitása és a tizenkilencedik századi építők módszerei
ötvöződtek az indián domboknál, és az eredmény nem egy durva halom, hanem
egy műalkotás. Ha tudnánk, hogy az építők távcsövön keresztül felmérték a
Szaturnuszt, és látták a belső földgömb körüli köröket, azt lehetne állítani, hogy a
bolygót és annak övét használták mintaként a földművek építéséhez. Az öt nagy
halom a várostól keletre fekszik. Az öt közül a legnagyobbnak a külső köre
mindössze tíz láb magas, de elég széles ahhoz, hogy a csapatok át tudjanak haladni
a tetején. Átmérője 180 láb, és bármelyik pontból mérve ugyanolyan távolságra
van a halom középpontjától. E külső gerincek pontossága olyan szép, hogy
143
azonnal felhívják magukra a figyelmet. A gerinc kecses ívben, körülbelül 120

fokos szögben lejt egy nagy árokba, amely tizenöt láb széles és körülbelül tizenöt
láb mély. A gerinchez hasonlóan tökéletes kör alakú. Az árokból emelkedik ki a
belső, a nagy domb. Az emelkedés olyan szépen lekerekített és kiegyenlített,
mintha csak most fejezték volna be. Ennek a dombnak a közepén, amely teljesen
100 láb széles, van egy kiemelkedés, és ez öt láb magasan van a külső kör alakú
gerinc fölött, és húsz láb magasabban, mint a belső árok. Innen egy elég széles
ösvény vezet a külső gerincre, ahol egy nyílás van. Ez hidat képez az árok felett.
Minden kisebb és nagyobb halom ugyanúgy épült, mint ez a minta, az összes
nyílás északra van, és a középső halomtól a Sarkcsillaghoz vezető egyenes
vonalban. Ezeket a nyílásokat sokat tanulmányozták, de irányuk jelentőségét nem
sikerült meghatározni. A későbbiekben ismertetett legújabb felfedezések mind arra
engednek következtetni, hogy e halmok mindegyike mélyen a jelenlegi felszín
alatt van eltemetve, és valószínűleg az alluviális lerakódások kialakulása előtt
épült a palából álló rétegekre.
Az indiáncsoport nagy halmai mind a Bronnenburg családé, amely a megye
leggazdagabb és legismertebb családjai közé tartozik. A Bronnenbergek, bár
vállalkozó szellemű földművesek, nemigen sejtik, hogy milyen segítséget
nyújthatnának a tudománynak azzal, ha engedélyeznék a halmok feltárását.
Kitartóan elutasították, hogy bármelyik halomban ásatásokat végezzenek, de
nemrégiben egy éjféli csoportot szerveztek, amely a középső halom közepén ásott.
Bár az emberek húsz láb mélyre hatoltak, nem találtak mást, csak laza
hordalékföldet, amelyet nyilvánvalóan nem használtak fel a halmok építéséhez,
hanem később halmozódott fel. Ez megerősíti azt az elméletet, hogy az
ősművészet valódi alkotásai jóval a jelenlegi földfelszín alatt fekszenek, és a
mögöttes palarétegekre épültek.
Dora Biddle Anderson régiséggyűjtőnek van egy koponyája, és egy másik itt
van kiállítva, amelyet közvetlenül a fülek felett vágtak le, oly módon, hogy a
fejkoronát eltávolították, és az agyat csupaszra tették. Ezeket a koponyákat más
koponyákkal együtt olyan körülmények között találták meg, amelyek arra utalnak,
hogy a halomépítőkéi voltak. Ezek nagyon nagyok, intellektuálisan kifejezettek, és
a mai koponyáktól, illetve az indiánok koponyáitól eltérően egy ötödik
koponyacsont található rajtuk a fej hátsó részén.
Daily News, Goshen, Indiana, 1892. november 26., szombat Óriási csontokat
találtak.
Anderson, Ind., nov. 36.- John Beal, a megye északi részén élő farmer pénteken
egy gödör ásása közben óriási emberi csontvázakat talált a földjén. Fél tucatnyi
óriási méretű koponya volt. A csontvázak olyan emberek csontvázai voltak, akik
életükben legalább 3 méter magasak lehettek.
144
Ritka fotó a Mounds State Parkban található barlangról a sziklafal alján. Bár a
barlang részben beomlott, a korai felfedezők úgy vélték, hogy a barlang felfelé, a
sziklafal tetején lévő földvárakig terjed.
New York Times, 1895. november 18. ABORIGINEK CSELETONJA EGY

BARLANBAN Indiana államban ásatásokat végző munkások által felfedezett
barlangban
Anderson, Indiana november 17. - Tegnap este munkások ásatás közben egy
barlangot nyitottak ki a város nyugati részén.
Tizenkét őslakos sírjának bizonyult. A tizenkét csontváz ülő helyzetben volt,
arcukkal a fal felé fordítva.
A csontok a mai indiánoknál nagyobb emberfajtára utaltak. A barlang a híres
indián dombok közelében található.
Bluffton, Indiana Chronicle, 1903. augusztus 22.-18 méter magas csontokat

találtak.
Az Indiana állambeli Andersonban egy kavicsbányában végzett ásatás során a
munkások fél tucat csontvázat tártak fel, amelyek többsége nyolc láb magas vagy
annál magasabb volt. Az egyik különösen egy óriási termetű emberé volt, és
mindegyik messze meghaladta a magas emberek magasságát. A csontvázak közül
kettő nőé volt. A sírokban olyan kerámiadarabokat találtak, amelyeket az indiánok
nem ismertek, ami arra enged következtetni, hogy a csontok egy őskori fajhoz
tartozó emberekéi. Két holttestet találtak egy ősi halom közelében.
The Crawfordsville Review (Crawfordsville, Indiana) 1920. június 15. Kavicsbánya

munkások csontvázakat találtak Anderson közelében
Anderson, Ind., június 19. Frank Jackson, a William Bowman farmon, Anderson
keleti szélén lévő kavicsbánya munkagépének vezetője ma ásatás közben egy férfi,
egy gyermek és egy kutya csontvázát tárták fel, amelyről úgy vélik, hogy egy
őskori faj, valószínűleg indiánok vagy halomépítők maradványai. A három
csontvázat együtt temették el egy halomra emlékeztető földszerkezetben. A város
korai lakói szerint a csontok lelőhelyén egykor egy indián falu állt. A férfi
csontváza arra utalt, hogy kivételesen nagy termetű volt.
145
A csontokat ma az egész városban szétosztották a kíváncsiskodók, akik a

kavicsbányába látogattak, hogy megnézzék a csontvázakat.
Monroe megye
Greenfield Daily Reporter (Greenfield, Indiana) 1912. december 26. Barlangban
talált csontok
Tegnap egy Bloomington melletti barlang feltárása közben egy csapat
fiatalember egy nagydarab férfi csontvázát találta meg a barlang egyik termében.
A csontokról úgy vélik, hogy egy őskori emberéi. A barlang egyik termében
ujjlenyomatokat találtak a falon és a "John Byers 1870" nevet. A földterület
tulajdonosa nem tudott a barlang létezéséről.
Montgomery megye
Ohio Democrat 1892. november 24. A GIANTS TEMETÉSI HELYE
Egy ősi faj csontvázai kerültek elő IndianábanHagyományok, amelyeket a felfedezés
hozott elő - Bizonyítékok a nagyon nagy amerikaiakról
Gazdag régészeti leletet tártak fel nemrégiben Crawfordsville-től két mérföldre
nyugatra egy kavicsbányában a Sugar patak magas sziklái mentén. Eddig huszonöt
brodingnagiai termetű csontvázat exhumáltak, és e mamutcsontok feltárása még
mindig tart. Ezt a régmúlt idők nekropoliszát szinte folyamatosan megtöltik a
kuriózumokra vadászók és a Wabash College tudományos diákjai, és amint
kiveszik a kavicsból, zörgő csontjaikat elviszik, hogy a városszerte alakuló
régészeti tanszékek részeivé váljanak.
Az utolsó csontváz, amelyet a temetkezési helyről hoztak ki, egy gigantikus, két
méter hosszú csontváz volt. Már a combcsont is bizonyítja, hogy a csontváz egy
óriásé volt, a medencecsontok pedig kétszer akkorák, mint egy átlagos emberé. Az
óriás vigyorgó koponyáján tökéletes fogsor volt, egyetlen egy sem volt repedezett
vagy romlott, és a fogzománc olyan gyönyörű volt, mint a csiszolt márvány. A
csontok minden részletükben tökéletesek voltak, annak ellenére, hogy évszázadok
óta temetkezhettek itt. A csontozat megmaradását a talajban lévő növényi anyagok
teljes hiánya és a tökéletes vízelvezetés magyarázza.
Az eddig megtalált csontvázak közül mindössze kettő jelzi az éretlen fejlődést, a
többi egy nyilvánvalóan évszázadok óta kihalt emberfajta vázát képviseli. Minden
bizonnyal ez az első olyan csontvázlelet, amelyen megfigyelhető az óriások
jellegzetes fejlődése. A helyi tudósok úgy vélik, hogy ezek a csontok egy őslakos
törzshöz tartoznak, de ezt az elméletet a csontváz anyagi felépítése nem tudja teljes
mértékben alátámasztani.
Bár a csontokkal együtt eltemetett eszközök vagy dísztárgyak nem kerültek elő,
a csontok közvetlen közelében számos harci eszközt és háztartási eszközt találtak.
Ezek többnyire kőből készültek, bár némelyik rézből és egy
146
néhány kagyló és csont. A kőeszközök kovaköves lándzsák és nyílhegyek, és úgy

tűnik, hogy rendkívül nagy szakértelemmel megmunkálták őket. A kerámia nagy
mennyiségben található. Sok éven át ezen edények példányait tárták fel ezen a
vidéken, különösen a patak partján.
E csontvázak egyike sem volt különálló sírban, a legtöbbjüket egy
konglomerátumba halmozták. Tízet találtak egy helyen, szorosan egymás mellett, a
lenyugvó nap felé fordulva, ülő helyzetben. A parttól lejjebb talált csontok közül
sok, a talajban, ahol több növényi anyag volt, a légkör hatására porrá omlottak, és
az egyes csontok szimmetriáját nem lehetett megkülönböztetni.
A felfedezés óta számos hagyomány került elő. Egy régi telepes felidézte, hogy
ötven évvel ezelőtt ugyanezen a helyen kitéptek egy fát, amely három gigantikus
méretű csontvázat hozott napvilágra, és mivel a fák alatt voltak, a fa jóval a
holttestek eltemetése után keletkezhetett.
Lew Wallace tábornok azt mondja, hogy emlékszik egy idegen szakaszaira, aki
néhány évvel ezelőtt hónapokig ásott a Sugar patak partján egy aranykanál után
kutatva, amelyet állítólag réges-régen temettek el, amikor az országnak ezt a részét
még vad törzsek lakták, és annak a földnek a tulajdonosa, amelyen ezeket a
maradványokat találták, felidézi a nagyapja által gyakran mesélt hagyományt,
hogy egy spanyol kincset temettek el itt réges-régen, amikor az ország még vadon
volt, Chicago pedig egy áthatolhatatlan mocsarakból álló kopár pusztaság.
Az ásatásokat folytatják, és úgy gondolják, hogy gazdag fejleményekre van
kilátás, mert nincs egy talpalatnyi föld, amely ne tartalmazna valamilyen ereklyét
vagy vigyorgó koponyát.
Noble megye
Elkhart Township 2. szekciójában található sírhalom. Két kisebb halom is látható

ezen a helyen. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio
Valley. "
147
Whitley és Noble megyék története, Indiana, 1882 Noble megye

Elkhart Township 2. szekciójában, a Sanford's Point nevű területen több halom
található, amelyek közül az egyiket nyolc-tíz évvel ezelőtt nyitották fel a
szomszédok, akik értékes csecsebecséket vártak. Elég sok csontot találtak, és
ezeket szétszórták a föld felszínén, ahol hagyták őket. Csecsebecséket nem
találtak, egy talált alsó állkapocscsont állítólag feltűnően nagy és ép volt.
Ez a sírhalom az utolsó sírhalomtól keletre található, amely a Tamarack-tó körül

elterülő nagy temetkezési csoport része volt. A nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-
völgy ősi romjaihoz
Alvord története Noble megye, Indiana Egy nagy indián

A Dr. Egles birtokában lévő érdekes gyűjteményből a legkiemelkedőbb a Noble
megye egyik őskori halmából exhumált csontváz teljes koponyája, hát- és
ágyékcsigolyája, medencecsontjai, bal combcsontja és alkarja volt, amely Jeremiah
Noel farmján, Elkhart Township 1. szekciójában található. Néhány mérést
végeztek, amelyeket az alábbiakban közlünk, a mért részek közismert nevével
együtt: koponya, az orrtól az orr tövétől a fejtetőn át a nyakszirt tövéig, 11,5
hüvelyk: a koponya körül, a4 homlok közepétől, 15,74 hüvelyk: a fejtetőn át, fültől
fülig, 10,75 hüvelyk. A combcsont 18 hüvelyk hosszú, nagy, és az izomkötegek
méreténél fogva nagy szilárdságot és izomerősséget mutat. Alkar, 12 hüvelyk,
nagy és erős. Ez a koponya méretét és arányait tekintve sok fehér ember
koponyáját felülmúlta; a medence, a gerinc és a combcsont pedig mind azt mutatta,
hogy az alak, amikor húsba öltözött és az élő szellem által megelevenedett, a
férfiasság nemes példánya lehetett. A koponya fejlettsége a magas fokú szellemi
műveltség képességét mutatta.
Az imént leírt csontvázat egy nagy halomban találták a Noels-tanyán, ahogyan
148
fent említett, huszonhét másik részével együtt, a Balty és társai, a Lagrange és

Noble megyék története című kiadványt megjelentető Balty és társai érdekében
végzett felfedezésekkel. E halom és más, ugyanabban a körzetben lévő halmok
feltárásának leírásakor a történet fő szerzője megjegyzi, hogy a csontvázak
testtartása megegyezik az indián temetkezések ismert módjával; és utalva egy
"feltűnően nagy és ép állkapocscsont" tényére, amely viszonylag friss
temetkezésre utal, hozzáteszi. "Az olvasónak nem szabad elfelejtenie, hogy ezek a
csontok a halomépítők csontjai, nem pedig indiánoké".
Journal Gazette, 1912. július 16. MOUND BUILDERS BONES (HALOMÉPÍTŐK

CSONTJAI)
Egy óriás csontvázát tárták fel munkások Indianában
Noble megyében egy őskorból származó relikviák kerülnek napvilágra.
A lelet York településen található, ahol a közút építéséhez végzett munkások egy
korabeli lakos csontvázára bukkantak.
A csontok alapján az illető teljesen 9 láb magas lehetett. A csontok szokatlanul
nagyok, és a csontváz elhelyezkedése a megtaláláskor arra utalt, hogy a testet ülő
helyzetben temették el. A feltételezések szerint a maradványok egy halomépítőéi.
Más, ugyanezen a környéken talált leletek arra utalnak, hogy York township már
évekkel azelőtt lakott volt, hogy a vörös ember betette volna a lábát Hoosier
földjére. Noble megyében vélhetően számos halomépítő temetkezési helye volt.
Theophilus L. Dickerson: Eltűnt fajok kézművesei és műtárgyai

1915
Néhány munkás egy dombos erdőben ásás közben egy különös alakú kőre
bukkant, amely körülbelül négy láb mélyen a felszín alá nyúlt, és furcsa
hieroglifikus írásjeleket tartalmazott.
A kíváncsiság arra késztette a munkásokat, hogy eltávolítsák ezt a kőburkolatot
a boltozatról, amelyről kiderült, hogy kör alakú. A kőburkolat vastagsága hat
hüvelyk volt.
A kősírban egy óriás termetéhez közelítő csontváz maradványai feküdtek, és az
őskorban kétségtelenül előkelő helyet foglalt el, a kősír építésére fordított
gondosságból, valamint az őskori emberi csontváz körül talált fém- és kődíszekből
ítélve.
A rézdíszek ezen az őslakos óriáson szinte elfedték a csontvázat. A kőborításon
lévő írásjelek hasonlítanak a mexikói, közép-amerikai és yucatani azték romok
kövén található fonetikus vagy furcsa hieroglifikus jelekre. Ez a sírbolt hasonló
volt a mi modern ciszternáinkhoz, korsó alakú, tetején a kőfedéllel.
149
Pike megye
A Petersburg melletti dombban nyugszik / /történelem
jl -
£ V7 it'' ^:V-■■■
-
*?H
L ■SI■.B.
lfLC'i I'lL'i ED.
Pike és Dubois megye története Indiana államban 1885
John Stuckey, Mr. Oborn és néhányan mások, akiknek a nevét elfelejtettük, a
Siple's melletti domb tetején egy sírt ástak, és körülbelül három láb mélységbe
érve három ember maradványaira bukkantak. Az első egy hatalmas lény volt, az
alsó állkapocs elég nagy volt ahhoz, hogy átmenjen egy élő emberén, húsával
együtt. Stuckey úr azt állítja továbbá, hogy a combcsont több hüvelykkel hosszabb
volt, mint egy átlagos emberé. Sajnos ezeket a maradványokat elhanyagolták és
elvesztették. A másik két maradvány közül az egyik nőnek, a másik gyermeknek
tűnt. A nő csontváza a hatalmas férfi lábai között feküdt, a gyermek pedig a nő
lábai között. Más csontvázakat általában úgy találtak, hogy egy kő pihent a fej
alatt, egy pedig a szíven. Sajnos soha nem végeztek átfogó, tudományos
vizsgálatot ezeken a halmokon. Kétségtelen, hogy gazdagon meghálálnák a
régésznek a fáradozását.
Porter megye
Temetkezési halmok Boone Grove-ban,

Porter megyében, Indiana államban.
Maysville, Kentucky Herald, 1895. június 3. Óriáscsontváz került elő

Valparaiso, Indiana, Míg a gőzlapátok a Knickerbocker Sandon
150
Co. a Michigan-tó partján lévő Dune Parkban homokot rakodtak, amikor egy jól
megőrzött, két méter két hüvelyk hosszú csontvázat tártak fel, amely feltehetően
egy korai indián törzs egyik tagjáé volt. A csontvázat közel harminc láb mélyen a
föld alatt találták meg.
Pulaski megye
Indiana Geological Report 16th Annual, 1885 Pulaski County, Indiana

Indian Creek Townshipben, Pulaski Mills-szel szemben, a Tippecanoe
"fenekén" vagy alluviális területén egy nagy halom található, amelynek átmérője
az aljánál körülbelül száz láb, és amely a felszántás előtt tizenkét láb magas volt.
Sok évvel ezelőtt egy akkoriban a környéken tartózkodó lelkész ásatást végzett
ebben a dombban, amelynek eredményeképpen több omladozó emberi csontvázat
tártak fel. A csontok állítólag nagyon nagyok és erősek voltak, de a levegő
hatására megadták magukat, és porrá omlottak.
Randolph megye
MMIIHI Ntvir Wlnilwir.
A helyiek szerint egy 7 láb magas női csontvázat távolítottak el a sírhalomból, amely
a sírkert falain belül található.
151
Randolph megye története, Indiana, írta: E. Tucker 1882

Randolph megyében sok régiség van, halmok, dombok, földsáncok stb.,
amelyek közül néhányat leírtunk. Az egyik legismertebb (részben) a Winchestertől
északnyugatra fekvő vásártéren látható. Ez egy negyvenhárom hektáros, pontosan
négyzet alakú sánc. A gát hét és tíz láb közötti szélességű volt, valamint a terület
közepén egy tizenöt láb magas domb is volt. Az egész területet és a töltést is,
amikor az első telepesek megtalálták, nagy erdei fák borították, pontosan úgy, mint
a szomszédos területeket. A keleti nyílás védtelen volt, a nyugati pedig kívülről
egy lópatkó alakú, a kapu felé nyitott gát vette körül, amely északi oldalán
csatlakozott a gáthoz, de a kapu déli oldalán nyitva maradt a külső területre való
átjárás számára A gátat a művelés, az országutak áthaladása stb. miatt a
kiterjedésének nagyobb részén jelentősen lecsökkentették, de még mindig több láb
magas, és nagyon jól nyomon követhető az egész kiterjedése mentén. A déli
oldalon, a délkeleti sarok felé a part egy része még mindig úgy áll, ahogyan az
ország első településén állt. Ez a rész most körülbelül hat láb magas, és talán
huszonöt láb széles. A keleti part nagy részét a közelmúltban téglagyártás céljából
kiásták, és állítólag faszén található elszórtan a töltésen található agyagtömegben.
A patak nem túl távoli oldalán nagy mennyiségű emberi csontot tartalmazó
kavicspadok voltak, amelyeket állítólag szekérhordásokkal vontattak el. Ezek a
csontvázak közül sokan nagyok voltak, de a csontok erősen elkorhadtak, és
könnyen szétmorzsolódtak, amikor megzavarták őket és a levegőre hozták.
Randolph megye története, Indiana, 1885

A Fehér folyó nyugati partján, a Zion-hegyi templomtól nyugatra, Nathan Butts
közelében egy kavicságyban több csontvázat találtak; és úgy tűnik, hogy majdnem
mindegyikbe tűzszéneket dobtak. Ezek három vagy négy láb mélyen voltak a
felszín alatt, vízszintesen feküdtek, és többnyire nagyok voltak. A fogak tömörek
voltak, bár némelyik kopott.
Rush megye
Rush megye százéves története, Indiana 1921

Negyven évvel ezelőtt egy ilyen halmot tártak fel a régi Gary-farmon, szintén
Posey Townshipben, és abban számos cserépdarabot, jelentős mennyiségű,
változatos gyöngyöt és egy óriási ember csontvázát találták meg.
152
Shelby megye
The Anderson Intelligencer, 1885. szeptember 06. Óriás csontvázak

Shelbyville, Indiana - Aug 19. - George Arnold, a várostól mintegy 15
mérföldre nyugatra élő Franklin Boots alkalmazásában álló mezőgazdasági
munkás olyan felfedezést tett, amely széles körű érdeklődést váltott ki a
megyében. Az érdeklődés tárgya egy egykor hatalmas méretű ember csontváza,
amelyet Boot úr farmján egy kavicsbányában tártak fel. A csontvázat ülő
helyzetben találták meg, kelet felé fordulva, és körülbelül hat láb mélyen a felszín
alatt. A csontok egy része a part beomlása miatt csúnyán összetört, de a koponya
és néhány nagyobb csont épségben került elő, és ezekből könnyen fel lehet fogni
annak a lénynek a gigantikus termetét, akinek egykor támasztékul szolgáltak. A
koponya elölről hátrafelé történő mérése, a szemgödrön át a tarkóig tartó
vonalzóval, azt mutatja, hogy a koponya körülbelül tizenhat hüvelyk volt, míg az
alsó állkapocs szélessége nyolc és fél hüvelyk, ami azt mutatja, hogy az agynak
négy és fél-öt fontot kellett nyomnia. A többi csont gondos mérései igazolják azt a
tényt, hogy a férfi élve nem volt kevesebb, mint kilenc láb magas és nagy termetű.
A fogak megjelenése alapján, amelyek nagyon nagyok, és a rothadás
legcsekélyebb jelét sem mutatják, bár szinte az állkapocs csontjáig kopottak.
St. Johns Herald (St. Johns, Arizona) 1892. november 24.

Az indianai Sugar Creekben egy újabb, kétméteres őslakos óriás csontvázát
tárták fel. A vigyorgó koponya fogai tökéletesek.
St. Joseph megye
Indiana History Bulletin, III. évfolyam, 1925. október, III. kötet

A South Bend Tribune október 4-i számában fontos őskori maradványok
felfedezését jelentették be St. Joseph megyében. Ezt a bejelentést John D. Hibberd,
az Észak-Indiana Történelmi Társaság titkára levélben erősíti meg. A körülmények
a következők:
Carl Lichtfield Teegardenből és Jesse Lichtfield, aki Teegardentől északra él,
nemrégiben feltárt egy halmot Grove Vossburg farmján, Walkertontól mintegy
három mérföldre északra. A halom állítólag nagy múltú, és ezt a tanya emlékei is
megerősíteni látszanak.
A domb egykor 25 láb magas volt, de az utóbbi években csökkent a magassága.
Litchfieldék 12 láb mélységben nyolc csontvázat találtak, amelyek egy kerék
küllőkhöz hasonló elrendezésben voltak eltemetve, a fejükkel a közepük felé. Az
egyik nagyméretűnek mondott csontváz koponyájába egy finom kovakőből készült
nyílvessző volt beágyazva. Ugyanezen csontvázaknál több rézdarabot is találtak.
Az ásatás során számos egyéb tárgyat, szalagokat, gyöngyöket stb. és két pipatálat
is napvilágra hoztak, az egyik sima, a másik pedig díszesen faragott.
153
Starke megye
Crawfordsville Star, (Crawfordsville, Indiana) 1875. november 9.

A Starke County Ledger szerint egy Knox melletti dombon, amelyet nemrégiben
nyitottak fel, több, egykor nagy termetű emberi csontvázat találtak. Becslések
szerint, amikor még éltek, körülbelül hét vagy nyolc láb magasak lehettek. A
felfedezett egyéb érdekességek között több réz nyílhegyet is találtak.
Vermillion megye
Park és Vermillion megye története, Indiana, 1913 Vermillion megye

1880 márciusában, amikor egy kavicsútépítő munkáscsapat kavicsot kotort a
Newport Fairgrounds délnyugati sarkán lévő hegygerincen lévő partról, öt emberi
csontvázat találtak... A vasút melletti kavicságyban, a Vásártér délkeleti sarkánál
egy másik csontvázat is találtak. A csontok mellett nem találtak harci eszközöket,
de hamu volt érzékelhető... Egy tucatnyi csontvázból álló gyűjtemény a talált
combcsontok mérései alapján azt mutatja, hogy a harcosok, köztük néhány nő,
átlagosan több mint két méter és két hüvelyk magasak voltak... az izmok rögzítését
alkotó trochanterek azt mutatják, hogy nemcsak óriási termetű, hanem több mint
óriási erejű faj volt.
Vigo megye
Davenport Morning Tribune 1889. február 5., február 5.

Egy kihalt indián faj számos csontvázát tárták fel Indianában
Whitlock, Ind., febr. 4.- A közelmúltban hatalmas kavicsbányát nyitottak itt.
Nem sokkal az ásatás megkezdése után találtak egy csontvázat, és ahogy a gödör
tágult, újabb csontvázakat találtak, míg végül harminc sírt nyitottak fel, és számos
csontvázat hoztak napvilágra, amelyek nyilvánvalóan egy indián törzs -
valószínűleg a shawnee-k - maradványai, akiknek falvai voltak ezen a vidéken. Az
egyik csontvázat egy nagy tuskó alatt találták meg, tegnap pedig egy másikat
tizenkét láb mélyen a föld alatt. A sírok szabályos sorrendben helyezkednek el, és
a bennük nyugvókat ülő helyzetben temették el. Az egyik sírban három csontvázat
találtak, feltehetően egy nő és két gyermek csontvázát. Tegnap a legnagyobb
példányt tárták fel, egy olyan személy testét, aki életében óriás lehetett. A
csontvázak különlegessége, hogy a fogak szinte mind tökéletes állapotban vannak.
Az egyik sírban az emberi csontvázak mellett egy kutya csontváza, egy réz
lándzsahegy, egy agyagedény és számos gyöngy volt, ami azt bizonyítja, hogy
valamilyen fontos személyiséget helyeztek itt végső nyugalomra. A halottak
városa kétségtelenül 150 éves.
154
Wayne megye
Nap-templomok vagy Henges, amelyek Cambridge Citytől északra, Wayne

megyében találhatók, és a nyári napforduló és napéjegyenlőség napfelkeltéjéhez
igazodnak.
Perrysburg Journal, 1892. december 24.
John Beal az Indiana állambeli Richmondban ásatás közben egy emberi
koponyákat és csontokat tartalmazó sírba hatolt be. A koponyák gigantikus
méretűek, és a mérések alapján úgy gondolják, hogy 8 láb magas emberekhez
tartoztak.
Janesville Daily Gazette, (Janesville, Wisconsin) november 4,1902 Unearth Big

Skeleton (Nagy csontváz)
Dublin, Ind., november 4. - Andre Keesling Cadiz melletti farmján a munkások
tuskók robbantása közben egy hatalmas ember csontvázát tárták fel. A tuskón lévő
gyűrűk alapján a kora 200 év lehetett, de nyilvánvalónak tűnik, hogy a csontokat
ennél hosszabb ideje temették el.
Annak ellenére, hogy évek óta szántják, a Wayne

megyei henge még mindig látható.
155
Nyugat-Virginia
Korai kép a nyugat-virginiai Moundsville-ben található sírhalomról. Balra a

halom feltárásából származó árok látható. A halmot eredetileg árok és földvár
vette körül.
Barbour megye
Fort Wayne Journal Gazette, 1933. április 5. GIANTS SKELETON

Egy folyóparton találták - Tomahawk az oldalán
Browntown, Nyugat-Virginia április 5. - Figyelemre méltó felfedezést tett
Harry Berry, egy rakodómunkás a rakpart közelében. A nemrégiben levonult árvíz
elmosta a part egy részét, és egy csontvázat tett láthatóvá, amely a partból kiásva
hatalmas méretűnek bizonyult. A csontváz nyilvánvalóan egy indiáné volt. Egy
pipát és egy tomahawkot találtak mellette. A csontváz jó állapotban van, és 14 láb
hosszú. A vörös ember koponyája, állkapcsa és fogai jól megmaradtak.
Brooke megye
A Pan Handle története, Nyugat-Virginia 1879 Egy ősi sírkamra

1834 nyarán Samuel Cummings, egy vállalkozó kedvű kőműves az ohiói
Stuebenville-ből egy napon átkelt a folyón, hogy a nyugat-virginiai oldalon a
dombokat szegélyező sziklapárkány mentén megfelelő helyet keressen a
kőfejtéshez.
156
kő. Körülnézve felfedezett egy hatalmas sziklát, amely a világ valamelyik korábbi
korszakában lezuhant a fölötte magasodó sziklákról. Miközben a kőfejtés céljából
megvizsgálta, felfedezett egy ősi kőfalat, amelyet az egyik oldalához építettek, de
szinte eltakarta a szem elől az idők során felhalmozott szemét. Kíváncsisága arra
késztette, hogy ledöntse ezt a falat, amikor néhány méterre tőle egy nyílás jelent
meg a sziklában, amely egy nagy barlangot vagy boltozatot tárt fel, amelyet a
szikla aljából vájtak ki, és amelyet közelebbről megvizsgálva úgy találta, hogy
nagyszámú emberi csontvázat tartalmaz, tökéletes rendszerességgel egymásra
pakolva. A látogatók 75-100-ra becsülték a számukat.
A felfedezés idején a föld tulajdonosa - Nathaniel Wells ezredes - több
mérföldre lakott, és napokig nem hallott róla. Eközben, mivel nem volt senki,
akinek hatalma lett volna megvédeni a helyet, a látogatók százával özönlöttek oda,
és mindegyikük a maradványok kiemelkedő darabjait vitte el, míg azok
úgyszólván szétszóródtak a szélben. Így egy őskori faj halottainak maradványait
rángatták ki az idők hosszú nyugalmából, és kíméletlenül elpusztították, hogy
kielégítsék a tudatlanok és meggondolatlanok üres kíváncsiságát.
A páncélterem az Ohio folyó nyugat-virginiai oldalán található, majdnem
szemben a Steubenville-i South Street-tel, körülbelül 100 rúddal Mr. Wells
kompkikötője alatt, és néhány lépéssel keletre a Pittsburgh, Wheeling és Kentucky
vasútvonaltól.
Cabell megye
ÓRIÁS AZ ŐSI HALOMBAN.

Az őskor különös relikviái Az őskor különös relikviái
Washington Post: Óriás az ősi sírhalomban

Érdekes őskori relikviákat találtak a sírban
Huntington Nyugat-Virginia - június 22. - Az innen négy mérföldre nyugatra
fekvő Central City önkormányzata három héttel ezelőtt elrendelte egy őskori domb
eltávolítását a Tizenharmadik utcából. Ma tizenkét méterrel a halom alapja felett
egy gigantikus emberi csontvázat fedeztek fel. Majdnem két méter hosszú, és
masszív méretekkel rendelkezik.
Durva csecsebecsék tömkelege vette körül. Nyolc hatalmas rézkarkötőt találtak.
Így, amikor megpörkölték, bebizonyosodott, hogy a legtisztább vert rézből
készültek, és tökéletes állapotban maradtak fenn. A csontvázzal együtt durva
kőedényeket, fejszéket és nyílhegyeket is találtak.
A csontváz fejénél egy különös feliratos totemet találtak. A felfedezésről
értesítik a Smithsonian Intézetet.
157
Doddridge megye
Charleston Gazette, 1930. június 15.
Salemi professzor hatalmas csontvázakat fedezett fel a halmokban
Dr. Sutton szerint egykor óriások törzse lakta Doddridge megyét
Szekció; a felfedezéssel kapcsolatos adatok a Smithsonian Intézethez kerülnek.
SALEM, június 14. - A Doddridge megyei Morganville közelében, innen
mintegy 11 mérföldre nyugatra fekvő két halom feltárása során Ernest Sutton
professzor, a salemi főiskola történelmi tanszékének vezetője szerint értékes
bizonyítékot találtak arra, hogy az óriások egy olyan fajhoz tartoztak, amely több
mint 1000 évvel ezelőtt lakta Nyugat-Virginiának ezt a részét.
Sutton professzor ma este felfedte, hogy az elmúlt néhány hónapban ásatásokat
végzett a két halomban. Négy halomépítő csontvázát tárták fel, amelyek hét és
kilenc láb közötti magasságra utalnak. Sutton professzor úgy véli, hogy az
antropológiában sziú indiánok néven ismert faj tagjai voltak.
A legjobb állapotban fennmaradt csontvázat egy agyagöntvénybe zárva találták
meg. A koponya kivételével minden csigolya és egyéb csont ép volt. A példány
gondos mérése azt mutatta, hogy egy hét és fél láb magas emberről van szó.
Kanawha megye
Térkép a nyugat-virginiai Charleston

tájképét egykor uraló számos halom és
földvár egy részlete.
158
Charleston volt az Allegewi óriások fővárosa. Az egykor több száz halomból ma is

csak néhányat lehet megtekinteni a város környékén. A nefilim krónikák: Útikalauz
az Ohio-völgy ősi romjaihoz. "
Két naptemplom Charlestonban, amelyek a nyári és a téli napforduló

napfelkeltéjéhez igazodtak. Mindkét kör kerülete 666 láb volt. Középen volt a nagy
Smith-domb.
Kanawha megye története, Nyugat-Virginia 1876
Ebben a faluban három pincét ástak ki a polgárok, és minden esetben egy teljes
emberi csontvázat exhumáltak. Úgy tűnik, hogy a falunak a folyó felé eső részén
egy körülbelül tíz hektárnyi területű négyzetet jelöltek ki temetőnek. Minden pince
és kút, sőt még minden oszlopgödör feltárásakor is több-kevesebb emberi csontot
találtak. Kiváló minőségű agyagedényeket ástak ki; csontnyakláncokat, faragott
kagylókat, csontos horgokat és egy kőbe faragott képet is találtak a felszín alól.
159
ez a gyönyörű kis falu. Mr. Marshall Hansford néhány évvel ezelőtt, amikor az
udvarán egy oszlopgödröt ásott, körülbelül tizennyolc hüvelykkel a felszín alatt
kilenc darab, több négyzetcentiméteres, nagyon vékonyra hengerelt rézlemezt
talált. Pincéjének ásásakor egy nagydarab ember csontvázát, valamint sokféle
madár-, medve- és egyéb vadállat csontját találta. Annak bizonyítékául, hogy ezek
a csontvázak, ereklyék és hasonlók egy ősi faj maradványai voltak, csak arról kell
tájékoztatnom az olvasót, hogy nem sokkal e felfedezések előtt a fölöttük lévő
földet szó szerint erős platánok borították, amelyek Hansford úr tájékoztatása
szerint teljesen ötszáz évesek voltak.
A Smith- vagy Criel-domb még mindig látható Dél-Charlestonban. A nefilim

krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley (Útikalauz az
Ohio-völgy ősi romjaihoz)
A Smithsonian Intézet Amerikai Etnológiai Hivatalának tizenkettedik éves

jelentése, 1894
A Charleston közelében, B. H. Smith ezredes farmján található nagy halom
kúp alakú, átmérője az aljánál körülbelül 175 láb, magassága pedig 35 láb. Úgy
tűnik, hogy kettős, azaz két, egymásra épült halomból áll, az alsó vagy eredeti 20
láb, a felső 15 láb magas.
A feltárás úgy történt, hogy egy, a tetején 12 láb négyzet alakú, alul
fokozatosan 6 láb négyzet alakúra szűkülő aknát süllyesztettek le az építmény
közepén keresztül a talaj eredeti felszínéig, majd egy kis távolságban alatta.
Miután eltávolítottak egy kis földréteget, egy szabálytalan, nagy, durva, lapos
homokkőtömegre bukkantak, amelyet nyilvánvalóan a fél mérfölddel távolabbi
sziklákról hoztak. E homokkövek némelyike két átlagos ember számára is jó terhet
jelentett.
E kövek egy szekérnyi rakományának eltávolítása egy 7 láb hosszú és 4 láb
mély kőkamrát hozott napvilágra, amelynek alján egy nagy és erősen elkorhadt
emberi csontvázat találtak, de hiányzott a fej, amit a leggondosabb vizsgálat sem
tudott felfedezni. Egyetlen durva lándzsahegy volt az egyetlen kísérő tárgy,
amelyet ebben a sírboltban találtak. 6 láb mélyen, a földhöz hasonló földben, a
következő helyen
160
hogy a halom tövében találtak egy második, szintén erősen elkorhadt csontvázat,
egy átlagos méretű felnőtt emberét. 9 láb magasságban egy harmadik csontvázra
bukkantak, egy laza, száraz földtömegben, amelyet egy kéregkoporsó maradványai
vettek körül. Ez sokkal jobb állapotban volt, mint a másik kettő. A koponya, amely
megmaradt, összenyomott vagy "lapos fejű" típusú.
Ez alatt a föld mintegy 3 vagy 4 láb mélyen hamuval keveredett. Norris ezredes
lefelé haladva ebben a mélységben kezdett találkozni annak a maradványaival,
amelyről a további ásatás során kiderült, hogy egy körülbelül 12 láb négyzet alakú
és 7 vagy 8 láb magas fából készült boltozat volt. Abból az állapotból, amelyben a
fedél maradványait találták, arra a következtetésre jutott, hogy ez tető alakú
lehetett, és miután elkorhadt, a halomhoz épített toldalék súlya nyomta be. E
boltozat néhány diófa faanyagának átmérője elérte a 12 hüvelyket.
Ebben a sírboltban öt csontvázat találtak, egyet a földön fekve, a halom
tetejétől 19 láb mélyen, és négy másikat, amelyekről a helyzetük alapján
feltételezték, hogy a négy sarokban állva helyezték el őket. Ezek közül az elsőt 14
láb mélységben találták meg a föld és a korhadó fakéreg és faanyagok
keverékében, majdnem felegyenesedve, a falnak támaszkodva, és egy
kéregkoporsó maradványaival körülvéve. A bal alkar csontjainak kivételével az
összes csont túlságosan elkorhadt ahhoz, hogy meg lehessen menteni; ezeket két
nehéz rézkarperec őrizte meg, amelyek még mindig körülvették őket.
A boltozat padlójának közepén fekvő csontváz szokatlanul nagy méretű volt, "7
láb 6 hüvelyk hosszú és 19 hüvelyk a vállak között". A holttestet egy fakéregből
készült burkolatba vagy koporsóba zárták, amelynek maradványai még mindig jól
láthatóak voltak. A hátán feküdt, a feje keletre, a lábai együtt, a karjai pedig az
oldalán. Mindkét csuklóján hat súlyos karkötő volt; a fej alatt négy másik karkötőt
találtak, amelyeket egy fekete kovakőből készült lándzsaheggyel együtt egy
habarcsszerű anyagba burkoltak, amelyet nyilvánvalóan valamilyen textilszövetbe
tekertek. A mellkason egy rézből készült gorget volt (21. ábra). Mindkét kezében
három fekete kovakőből készült lándzsahegy volt, a fején, térdén és lábán pedig
továbbiak. A jobb kéz közelében két hematitzsellér volt, a vállon pedig három
nagy és vastag csillámlemez. A vállak, a derék és a combok körül számos apró
lyukacsos kagyló és kagylógyöngy volt.
161
A dunbari temetkezési dombot a Smithsonian Intézet a 31. számú dombnak nevezte

el. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley. "
A Smithsonian Intézet Amerikai Etnológiai Irodájának tizenkettedik éves jelentése,

1894
A 31-es halom kerülete 318 láb, magassága 25 láb, lapos teteje pedig 40 láb.
[...] Egy 10 láb hosszú, kör alakú aknát süllyesztettek a tetejéről, és oldalról
árkokat fúrtak be. A felső réteg 2 lábnyi talajból állt, közvetlenül alatta 1 lábnyi
vegyes agyag és hamu volt. Ez alatt, az aljáig, a halom földből állt, amely
nyilvánvalóan nagyrészt hamuval kevert, és amelyet hosszú idő alatt apró
lerakódásokban helyeztek el. A teteje alatt három láb mélyen két csontváz volt,
egymás fölött, teljes hosszában kinyújtva, egymással szemben és szorosan egymás
mellett.
A fejek fölött, de a fejek közelében egy pipa, egy öv, és néhány nyíl- vagy
lándzsahegy volt. Tíz lábnyira ezek alatt két igen nagy csontváz volt ülő
helyzetben, egymással szemben, kinyújtott lábaik térdig össze voltak fogva.
Kinyújtott és kissé megemelt kezüket egy félgömb alakú, üreges, durva szemcséjű,
vörösre és törékennyé égett homokkőnek támasztották. Ez körülbelül két láb széles
volt, és az üreget vagy mélyedést fehér hamu töltötte ki, amely szinte parázzsá
égett csontdarabokat tartalmazott. Felette egy valamivel szélesebb, 3 hüvelyk
vastagságú mészkőlap volt elhelyezve.
162
Etnológiai Hivatal, 5. éves jelentés 1883-84 South Charleston, Nyugat-Virginia

A 7-es számú kút közepe alatt (lásd a lemezt), az eredeti földbe süllyesztve, egy
körülbelül 8 láb hosszú, 3 láb széles és 3 láb mély boltozat volt. Ennek alján, egy
kéregkoporsó korhadt darabjai között, a hátán feküdt egy teljesen elkorhadt emberi
csontváz, teljesen 7 láb hosszú, nyugati fejjel. Tűzre utaló nyomokat nem lehetett
látni, és kőeszközöket sem találtak, de a csípő fölött kör alakban ötven kör alakú,
fehér, lyukacsos kagylódarab feküdt, mindegyik körülbelül 1 hüvelyk átmérőjű és
egy nyolcad hüvelyk vastag.

jelentése, 1894 Kanawha, megye
A 11-es számú építmény alapterületén 35 x 40 láb, magassága pedig 4 láb. A
közepén 3 láb mélyen a felszín alatt egy 8 láb hosszú és 3 láb széles boltozat volt.
Ennek alján, az elkorhadt kéregburkolat darabjai között, egy teljes hosszában
hátul, nyugati irányban kinyújtott, hét láb hosszú csontváz feküdt. A csípő fölött
kör alakban ötvenkét lyukas kagylókorong feküdt, amelyek átmérője körülbelül
egy hüvelyk, vastagsága pedig egy nyolcad hüvelyk volt.

jelentése, 1894 Kanawha megye
A 19. halom, amely keletre van a legtávolabb, 60 láb átmérőjű és 5 láb magas.
Egy durva, szögletes kövekből álló boltozatot találtak benne, némelyiket két ember
is fel tudta emelni. Ez a természetes felszínre épült, 8 láb hosszú, 4 láb széles és 3
láb magas volt, de csak egy nagy csontváz oszló darabjait és néhány cserépdarabot
tartalmazott.

jelentése, 1894 Kanawha megye, Nyugat-Virginia
A 14 láb mélységben egy meglehetősen nagyméretű emberi csontvázat
találtak, amely részben függőleges helyzetben volt, a hátát egy kemény
agyagfalnak támasztva. Minden csontja erősen elkorhadt, kivéve a bal csukló
csontjait, amelyeket két nehéz rézkarperec őrzött meg. Tizenkilenc lábnyira a
tetejétől elértük a törmelék alját, ahol egy kéregkoporsó maradványaiban egy 7 és
fél láb hosszú és 19 hüvelyk átmérőjű csontvázat fedeztek fel. Mindkét csuklót hat
nehéz rézkarperec övezte.
163
Springfield Globe Republic, febr. 21886 KÉT EMBERI LELKET TALÁLTAK

Charleston, Nyugat-Virginia, február 2. - A Putnam megyei Winfieledből most
kaptuk a hírt, hogy vasárnap két emberi csontvázat találtak a Kanawha folyóban, a
Red House Shoals közelében, egy úszó jégtáblán. A csontvázak jó állapotban
voltak, és nyilvánvalóan nagydarab emberek váza volt. A csontokat néhány
ruhadarab vette körül, de semmi sem utalt az elhunytak személyazonosságára vagy
a helységre, ahonnan a jégen úsztak.
Nyugat-Virginiai Földtani Intézet, Kanawha megye, 1914

"A 7-es számú (lásd a lemezt) középpontja alatt, az eredeti földbe süllyesztve, egy
körülbelül 8 láb hosszú, 3 láb széles és 3 láb mély boltozat volt. Ennek alján, egy
kéregkoporsó rothadó darabjai között, a hátán kinyújtózva feküdt egy teljesen
elkorhadt emberi csontváz, teljesen 7 láb hosszú, nyugati fejjel. Are nyomát nem
lehetett látni, és kőeszközöket sem találtak, de a csípő fölött kör alakban ötven kör
alakú, fehér, lyukacsos kagylódarab feküdt, mindegyik körülbelül 1 hüvelyk
átmérőjű és egy nyolcad hüvelyk vastag. A bal kar csontjai a test mellett feküdtek,
de a jobb kar csontjai, mint az egyik korábban említett halomban, a testre
merőlegesen, egy kis kemencés boltozathoz nyúltak, amelynek habarcs- vagy
cementtetője még mindig ép volt. Ennek a kis, kör alakú boltozatnak a
befogadóképessége valószínűleg két bokor volt, és a benne lévő sötét színű
lerakódás sajátos megjelenése, valamint egyéb jelek arra engedtek következtetni,
hogy a boltozatot füles kukoricával (kukoricával) töltötték meg. A fegyverek
hiánya arra utal, hogy az itt eltemetett személy nem harcos volt, bár bizonyos
jelentőséggel bírt.
Nyugat-Virginia Történelmi Magazin, 2. kötet-1902 Giant's Ax (Óriásbalta)

Charleston, Nyugat-Virginia., 1902. március 17.
Kedves Mr. Ladley,
Néhány évvel ezelőtt, amikor Norris professzor, a Smithsonian Intézet
munkatársa felnyitotta Ben Smith ezredes dombját, egy óriás csontvázát találta,
amely hét láb nyolc hüvelyk hosszú volt.
Ez körülbelül tizenöt évvel ezelőtt történt. Most jön a folytatás. Néhány nappal
ezelőtt
164
Joe Fister a domb közelében szántott, és egy kőbaltát tárt fel. A balta gránitból
készült, szépen megmunkált és jól megőrzött. A súlya hét font nyolc uncia. A
legnagyobb, amit itt valaha találtak.
Dr. J. N. Mahan hozta ezt a fejszét, és a birtokában van. Lehet, hogy ez volt az
óriás fejszéje?
Nem tudná rávenni valamelyik levelezőjét, hogy írjon egy cikket az indián
baltákról és hasonlókról,
Robert Douglas Roller
A WPA Nyugat-Virginia útikalauz 1935
A Staunton Parkban, a város nyugati végéhez közeli háromszög alakú parkban
található egy kúp alakú indián domb, amelynek az alapszíne 175 láb körüli, és 30
láb magas. Díszek, kőfegyverek, kerámiatöredékek és 14 emberi csontváz - az
egyik több mint két méter hosszú - került elő, amikor a halmot a szövetségi
kormány 1883-ban megnyitotta.
Lincoln megye
Arizona Republican, 1892. február 27.Voltak óriások azokban a napokban.

Wheeling, W. Va., -A Lincoln megyei Trace Forkon néhány nappal ezelőtt egy
sír kiásása közben egy gigantikus termetű és arányú emberi lény csontjait
exhumálták. A csontváz jó állapotban van, és a váz körvonalai kellően
kirajzolódtak ahhoz, hogy megállapíthassuk, az illető termete kilenc vagy tíz láb
lehetett. A koponya és más csontok is elképesztő méreteket mutatnak. A sírról
vagy annak lakójáról senki sem tud, és minden jel arra utal, hogy a sír a
masztodonokkal egykorú, őskori óriások valamelyik fajához tartozik, amelynek
fosszilis maradványait az ország számos részén megtalálták.
Marion megye
Marion megye története és fejlődése, Nyugat-Virginia, 1880

Néhány évvel ezelőtt néhány munkás, amikor a Paw Paw patakot átszelő híd
építésére készültek Rivesville falu felső végénél, három csontvázat tártak fel,
amelyek óriásokéi voltak, mindegyik több mint két méter hosszú.
Raleigh Herald, 1916. december 15.
A múlt kedden a Fairmont & Wyatt vasútvonal számára végzett földmunka
során a Marion megyei Pine Bluff közelében lévő B. W. Shian farmon egy régi
idők óriásának tűnő csontvázra bukkantak. A csontvázat B. W. Bogges
lakóházával szemben lévő dombon találták. A koponya és több nagyobb csont jó
állapotban volt. A koponya közel akkora volt, mint egy két gallon vödör, alacsony
homlokkal és hosszú alsó állkapoccsal. A bordák, amennyire meg lehet állapítani,
körülbelül háromszor akkorák voltak, mint egy átlagos mai emberé. Az egyik
combcsont, amely jól megmaradt, négy és fél méteres.
165
másfél méter hosszú, ami azt mutatja, hogy ez a személy nagy magasságú volt.
A kis csontok, amelyek a kéz és az ujjak csontjainak tűnnek, hatalmas méretű
kezekre utalnak. A lábak arányosnak tűnnek a test többi részével.
Elég sokan találgatták, hogy mit rejt az a régi domb, de egészen addig, amíg a
vasút meg nem kezdte felnyitni, senkinek sem volt bátorsága felnyitni. Néhányan a
szakasz polgárai közül azt állították, hogy ez csak egy közönséges halom, amilyen
Ohio, Indiana és számos más államban oly sok helyen található, és amit a
halomépítők építettek, de most, hogy a halmot felnyitották, és egyetlen csontvázon
kívül semmit sem találtak, mindenki arra a következtetésre jutott, hogy a halom
nem más, mint az óriás sírja, aki a törzsének királya lehetett. A felfedezésről
értesítik a Smithsonian Intézetet.
Most és régen, Marion megye története, Nyugat-Virginia, 1969

E titokzatos nép története, amely a mi völgyünkben igen ritka, csak bizonyos
műveik maradványaiból, egy kő- és kagylóút töredékeiből ismert, amelyet a
legtávolabbi időkben (talán 2000 évvel ezelőtt) alakítottak ki, és bizonyos
"földnyomokból", amelyek lehetővé tették az első ismert civilizált látogatók
számára, hogy lássák és megvizsgálják, hol volt egykor egy különös erődítmény.
Ezeknek az ősöknek a bizonyítékait részben megsemmisítette a telepesek "siető
szántása"; mégis, minden bizonnyal megmaradt néhány bizonyíték ezekre a
munkálatokra.....
Az őskori események legfontosabb helyszínei a mai Marion megye területén a
Hoult melletti ősi földvár és a kőkagylóhéj út helye a Monongahela keleti partján,
a Tygart Valley folyó torkolata és a Little Creek között, Catawba-nál. Itt, a
Monongahela partján, a nagy síkságokon és a magas dombokon, mintegy ezer
évvel ezelőtt és azelőtt is jelentős tevékenység központja lehetett... Az ősi erőd itt,
a legnagyobb síkságon, állítólag mintegy hét hektárt foglalt el; alatta, a folyó
mentén húzódott az út, amely állítólag körülbelül kilenc láb széles és tizennégy
hüvelyk vastag volt, és zúzott kagylóhéjból készült habarcsba zúzott kőből állt. Az
erőd és ez az út nem a nép képzelet szüleménye volt. Valóban nem! A létezésükre
vonatkozó bizonyítékok megalapozottak.
166
Az ősi erőd leírása

"A síkságon volt egy körülbelül tíz láb magas töltés. Felhalmozódva lehetett
volna másfél méterrel magasabb is, mert jól látható volt, hogy leülepedett.
Oldalnézetből olyan alakú volt, mint egy emberi fej, és körülbelül hét hektárt zárt
körül. A helyei nyitottak voltak benne, mintha eleve alagutat vájtak volna ki
belőle. Egy kő sem volt benne, hallottam. A föld körülbelül hat hüvelyknyi fekete,
majd körülbelül hat hüvelyknyi természetes színű réteg volt. Az alján és végig
kagylóhéjak nagy üledéke volt, ahol gyöngyöket és nyílhegyeket és jó sok emberi
csontot találtak.
Az erődben lévő halmok leírása
W.B. Price elmondta Henry Morgan tiszteletesnek, hogy sok emberrel beszélt,
akik emlékeztek az erőd belsejében lévő halmokra. Egyikük, Stephen Morgan
mesélt neki róluk - mondta. Három volt belőlük, körülbelül tíz láb magasak és
húsz láb szélesek voltak az aljuknál, és egy csúcsra futottak fel. Emberi csontokat
találtak bennük, és ott temették el őket, ahol most a Hoult temető van. Úgy írta le a
halmokat, hogy "csak földet halmoztak fel kagylóhéjakra".
Az út leírása
Price emlékezett, hogy látta az őskori út "darabjait", és azt mondta, hogy apró
törött kövekből és kagylóhéjhabarcsból készült. "Néhány helyen elég szilárd volt"
- mondta - "de többnyire szétesett, amikor feltárták és esett rá az eső. Az utat
nagyjából tönkretették, amikor az F.M. és P. vasútvonalhoz készítették a
földmunkákat".
John Prickets beszámolója az útról: "Ott hagyta el a folyót, ahol most az ösvény
elhagyja, és átjött a hídra, majd lement a folyón Newportba (Catawba), ahol véget
ért. A kőkagylós útról mindig azt mondták, hogy Little Creeknél ér véget. A
megkérdezett 23 ember véleménye az volt, hogy közvetlenül a Tygart Valley folyó
torkolata alatt kezdődött, és Little Creeknél végződött; és hogy a Pricket-földön
lévő körülbelül fél mérföldet leszámítva a folyó keleti partját követte, nagyon
közel a vízhez, elejétől a végéig, és hogy szinte az egész, ami nem pusztult el,
amikor az F. M. és P. vasút megépült, víz alá került, amikor az első zsilipeket
megépítették.
Óriás csontvázakat tártak fel az út és az erőd közelében

Shearer asszony elmondta Adam O Hecknek, hogy John Beall iskolamester
nagyon régen telepedett le itt, és tisztán emlékezett rá, és hogy amikor először jött
ide lakni, négy emberi csontvázat talált ott, ahol most Palatine áll, amelyeket - az
emberek feltételezése szerint - az árvíz sodort ki a sírjukból, mivel a sírok a folyó
közelében voltak. Elmondta, hogy hallotta, hogy ezek a csontvázak egyenként
nyolc láb hosszúak voltak, és hogy John Beall megmérte őket, mielőtt kiásta a sírt
és újratemette őket.
Azt is elmondta, hogy sok évvel később három ilyen csontvázat találtak a Paw
Paw Creek torkolatánál. Jim Dean és néhány ember egy híd alapozásához ásott, és
ezeket a csontokat a régi bölényfészek alsó végénél találták meg.
167
Azt hitte, hogy a fairmont-i Dr. Kidwell volt az, aki megvizsgálta őket, és azt
mondta, hogy nagyon régiek, talán több ezer évesek. Squire Satterfield a Jolliffe
temetőben (Rivesville) temette el őket. Azt mondta, hogy mindegyik csontvázat
megmérték, és nyolc láb hosszúnak találták.
Marshall megye
The Daily Times (New Philadelphia, Ohio) 1909. november 29. SZELETONOK
FELSZÍNEZETTEN
Harminckét ember maradványait találták meg kutyáikkal Nyugat-Virginiában.
Wheeling, W. Va., november 29. - A közeli Warwoodban egy utca földmunkásai
harminckét indián vagy valamilyen őskori fajhoz tartozó személy csontvázát tárták
fel. George S. Dorsch, annak a földterületnek a korábbi tulajdonosa, amelyen a
csontokat találták, néhány évvel ezelőtt eltávolított egy halmot, és hat csontvázat
tárt fel.
A megtaláltak félkörben feküdtek a halom oldala körül. Mindegyiket úgy
temették el, hogy melléjük egy ásást is végeztek, majd kagylóhéjakkal és néhány
nyílheggyel vették körül őket. A mérések azt mutatják, hogy az összes csontváz
legalább két méter magas emberé volt.
A közelmúltban készült fénykép az Ohio-völgyben, a nyugat-virginiai Moundsville-

ben található Grave Creekben található temetkezési halmok közül a legnagyobbról.
A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley. "
Charleston Daily Mail, 1922. október 22. "Csontvázak a dombon"

Az öt állami park közül az egyik legérdekesebb a Moundsville-i Mound Park,
amelyről a város a nevét kapta. Valószínűleg nincs még egy olyan őskori eredetű
emlék, amely olyan széleskörű tanulmányokat váltott volna ki a régészek körében,
mint a Grave
168
Creeks domb, amely az ősök csontvázait adta ki, akik építették.

A mamuthalmon kívül, amely maga 69 láb magas és 900 láb kerületű, eredetileg
nem kevesebb mint hét halom volt a pont széles síkságán. Egyik sem volt közel
azonos a most állóval, és a kisebbek többségének a helyét néhány kivételével ma
már nem ismerjük.
A dombot néhány évvel ezelőtt vizsgáló régészek kiástak egy csontvázat,
amelyről a csontok formája alapján azt mondták, hogy egy nőé lehetett. A
csontváz két méter négy hüvelyk magas volt, és az állkapocscsontja könnyedén
elférne egy 160 kilós férfi arcán.
Azt, hogy az ősi idők asszonyai nem különböztek a mai nőktől, ami az öltözködést
illeti, bizonyítják azok a tárgyak, amelyeket az évszázadokkal ezelőtt "flapper"-
nek nevezett nő csontváza mellett találtak. Tizenhétszáz elefántcsontgyöngyöt, 500
darab, egy elefántcsontból készült kagylót és öt rézkarkötőt találtak a
páncélteremben. A gyöngyök és a kagylók a csontváz nyakán és mellén, míg a
karkötők a karján voltak.
A halomból egy két méter magas férfi csontvázát is kiemelték.
Nem voltak mellette díszek. Ezeket a csontvázakat a washingtoni Smithsonian
Intézetbe küldték.
"Emberi csontokat találtak"

A halom közelében számos helyen találtak nagyméretű emberi csontokat, és
nagyszámú és változatos relikviákat is gyűjtöttek. Sok, a közelben talált gyöngy
porcelánszerű anyagból készült, és találtak egy kőképet, amely egy görcsösen ülő
emberi alakot ábrázolt, arccal és szemekkel felfelé előreugróan, a haj pedig a
tarkóján összecsomózva. Az alak vonásai, különösen az orr, határozottan rómaiak
voltak. Úgy gondolják, hogy ez egy isten lehetett. A figura eltűnt, és holléte mára
ismeretlen, de az elmúlt évekig a hatalmas halom belsejében lévő
halommúzeumban lévő ereklyék között volt, amelyet néhány évvel ezelőtt a falak
pusztulása miatt megszüntettek.
Az ásatás egyik érdekessége a halmot alkotó talaj kialakulása volt. Hasonlított a
környező talajra, és homokos volt, egészen körülbelül nyolc láb mélységig, amikor
kék foltokat észleltek. Ezek a középponthoz közeledve egyre szaporodtak, mígnem
olyan sűrűn helyezkedtek el, hogy a talaj felhősnek tűnt. A vizsgálat kimutatta,
hogy a foltok csontdarabokat és hamut tartalmaznak, ami arra a meggyőződésre
vezette a nyomozókat, hogy az egész halom elhamvasztott testekből épült,
amelyeket az építők a főnök és királynője sírboltja köré és fölé halmoztak. Mások
azt állítják, hogy a halom egy főnök és királynője temetkezési helye volt, és hogy a
halmot a halomtól nem túl nagy távolságra lévő nagy és szabályos alakú
medencéből vett földből építették, amelyet egyszerre egy lapátnyira halmoztak fel.
169
Mason megye
Point Pleasant a nyugat-virginiai Mason megyében található, és a Mothman ismert

otthona. Az amerikai őslakosok Piasunak nevezték el ezt a vörös szemű szárnyas
lényt, amely nagyon hasonlít a sumér démonhoz, Pazuzuhoz. A Kanawha folyó
torkolata szintén Point Pleasantben van, ezt a folyót a shawnee-k "a gonosz
szellemek folyójának" nevezték.
12th Az Etnológiai Hivatal éves jelentése 1890- 91 Mason megye
Egy régi művelt szántóföldön patak kagylóhéjakkal, egy nagy és több kisebb
halom. Mindegyikben, amelyet feltártunk, a természetes felszínen egy
csontvázréteg volt, és két, vagy néha három másik réteg volt fölötte 5 láb
magasságig. A halmok megjelenése igazolta Counch úr és mások állítását,
miszerint legalább még egy réteget eltávolítottak az ötvenéves folyamatos művelés
során. A csontvázak jól megmaradtak, sok közülük nagyméretű, fekvő helyzetben,
különösebb elrendezés nélkül.
12th Az Etnológiai Hivatal éves jelentése 1890- 91 McCulloch domb
Öt mérfölddel a Kanawha torkolata felett, a déli oldalon, Charles E. McCulloch
farmján található a legnagyobb halom ebben a szakaszban. A legtöbb nagy
halomtól eltérően ez nem a folyó fenekén, hanem egy közel száz láb magasan
fekvő lejtős teraszon található, és hosszú művelés után is 20 láb magas és közel
300 láb kerületű. Egy 11 láb átmérőjű, kör alakú aknát fúrtak le a közepén
keresztül az alapkőzetig, egy lábnyival a halom alapja alatt. A tetején egy
sziklakupacot alakítottak ki egy mélyedésben, amelyet nyilvánvalóan egy boltozat
beomlása okozott. Ezt a sziklahalmot feldúlták a felek, akik egy igen nagy
csontvázat találtak néhány kőfegyverrel együtt. Alatta olyan nehéz homokkőlapok
voltak szétszórva az aknában, amilyeneket egy ember fel tudott volna emelni, és
alul annyi állt és feküdt belőlük minden szögben, hogy elborították a boltozatot, és
úgy tűnt, hogy a tető beomlása dobta őket. A külső burkolatot és a
170
3 vagy 4 lábnyi talaj volt az alján, mint az említett kövek körül, az egész halom
hamuból állt, többnyire tisztán, de néhány helyen kissé földdel keverve, mind
nagyon könnyű és könnyen lapátolható. A kissé lejtős, természetes felszínt egy
agyagréteggel kiegyenlítették, majd fakéregpadlót fektettek le, és ezt tiszta
hamuréteggel fedték be egy, a sírbolt területénél nagyobb területen, amely
majdnem négyzet alakú lehetett, körülbelül 12 lábnyira mindkét oldalon, és átlósan
a kardinális pontok felé helyezkedett el. A hamuban legalább 6 felnőtt és néhány
gyermek maradványai feküdtek, párhuzamosan, fejjel kelet felé. Mivel a halom
alja nagyon nedves volt, a csontok annyira elkorhadtak, hogy lehetetlen volt
megállapítani, hány embert temettek ide. A maradványok mellett egyetlen ereklyét
sem találtak.
Monongalia megye
Kúp alakú kőhalmok még

mindig találhatók Nyugat-
Virginiában. Fotó: Yoly Molina.
Staunton Spectator (Staunton, Virginia) 1889. február 6.

Egy Morgantownból, W. VA.-ból érkező csoport érdekes eredményekkel
nyitotta meg a W. Va.-i Cheat Neck közelében lévő halmok egyikét. A domb
részben kövekből épült, kúp alakban emelkedett, és mohával és vadvirágokkal
borított. Jelentős munka után a domb közepén egy bejáratot nyitottak, ahol két
csontvázat találtak, amelyek jó állapotban voltak, mindkettő óriási termetű és
testalkatú volt. Teljes életkorukban legalább két méter magasak lehettek, és
hatalmas erővel rendelkeztek, amint azt a csontok mérete is mutatja. A hatalmas
koponyák kivételével, amelyek részben szétmorzsolódtak és elkorhadtak, a
csontvázak tökéletes állapotban maradtak fenn."
171
Most és régen, Marion megye története, Nyugat-Virginia, 1969

Smithtown közelében, John C. Malone földjén, egy indián temetkezési hely
található egy kiálló szikla alatt, közel a White Day Creekhez. Dr. Kramer és mások
számos csontot és csontvázat vettek ki ebből az ősi temetőből.
1882 szeptemberében egy nagy csontvázat tárt fel a kerületben F.M.
Fetty és felesége. Ülő helyzetben volt, egy laza kövekkel befalazott sziklasírban.
1883 nyarán James Faulkner és mások egy szokatlanul nagy csontvázat találtak a
körzetben. Állítólag egy olyan emberé volt, akinek termete nem volt kevesebb,
mint két méter, és aki nyilvánvalóan az őskorból származott. (dr.
Kramer megmérte a csontvázat, és úgy találta, hogy a csontváz hét láb négy
hüvelyk hosszú volt, és feltételezte, hogy tulajdonosa, amikor még élt, majdnem
két méter magas lehetett.
Ohio megye
The New York Times, 1852. november 22.
A nyugat-virginiai Wheelingben néhány nappal ezelőtt kiásták egy indián
csontvázának maradványait. A koponya, a combcsontok és az emberi test egyéb
részeinek hatalmas mérete alapján úgy gondolják, hogy nem lehetett kevesebb,
mint két méter magas. A maradványok nagy része a levegőre kerülve darabokra
omlott.
The Western Literary Messenger, Volume 27,1857 Egy óriás csontvázát találták
meg
Egy-két nappal ezelőtt egy munkás, aki Wickham seriff kelet-wheelingi
szőlőskertjében a földek szennyeződésének eltávolításán dolgozott, egy emberi
csontvázra bukkant. Bár a csontok, amelyek nem tartozhattak máshoz, mint egy
emberi testhez, eredeti helyükre helyezve azonosítani tudták. Magáról a
csontvázról készült lenyomatot a seriff és egy kézműves helybeli testvér
megmérte, és mindketten készek voltak megesküdni, hogy a csontváz hossza 10
láb 9 hüvelyk. Állkapcsa és fogai majdnem akkorák voltak, mint egy lóé. A
csontok megtekinthetők a seriff hivatalában - Wheeling Times.
The Ogden Standard Examiner 1930. november 9.

Egyébként a Pennsylvaniai Egyetem geológusainak egy csoportja nemrégiben
érdekes felfedezést tett egy óriás emberről egy nyugat-virginiai halomban. Ez a
lelet különösen jelentős. A csontvázat ugyanis amellett, hogy nyers ékszerek,
kőeszközök és minden bizonnyal szőtt takarók vették körül, megfejthetetlen
feliratú réz- és bronzérmékkel együtt temették el.
172
Pleasants megye
Temetkezési halom a nyugat-virginiai Pleasant megyében lévő St. Mary's-ben. A

nefilim krónikák: Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz
Ogden Standard-Examiner, 1930. november 09., vasárnap

Egyébként a Pennsylvania Egyetem geológusainak egy csoportja nemrégiben
érdekes felfedezést tett egy óriási emberi csontvázakra egy nyugat-virginiai
halomban. A lelet különösen jelentős. Az óriási csontvázat ugyanis amellett, hogy
nyers ékszerek, kőeszközök és minden bizonnyal szőtt takarók vették körül,
megfejthetetlen feliratú réz- és bronzérmékkel együtt temették el.
Az Ohio-völgy halmai bizonyították, hogy "óriások voltak azokban az
időkben". Mindezen tények közül, amelyek némelyike zavarba ejtő, némelyike
megvilágosító, egy pont látszik kiemelkedni: hogy a faj a legerősebb agyúak
fajához került. A nagy dinoszauruszok alulmaradtak a kis oposszumok éles eszével
szemben. A hatalmas emberi óriások eltűntek, és helyükre kisebb testalkatú, de
egyre nagyobb agyi erővel rendelkező emberek emelkedtek.
Preston megye
Preston megye története, Nyugat-Virginia, 1882
Hogy nagyok voltak, azt csontjaik bizonyítják; hogy óriások voltak közöttük,
azt a dombok között elszórtan talált csodálatos nagy csontok bizonyítják, amelyek
azt mutatják, hogy néhányuk körülbelül két méter magas volt, míg a többségük öt
láb nyolc hüvelyk és hat láb magas volt.
173
Oswego Times and Express, 1883. november 12.

Egy óriás csontváza - Kingwood, W. Va.,- Itt egy emberi koponyát tártak fel,
amely a homlok körül 40 centiméteres. A csontváz feltehetően 14 láb magas
lehetett.
Wood megye
The Evening Star, 1898. július 16.

12 LÁB HOSSZÚ CSONTVÁZAKAT FEDEZTEK FEL A NYUGAT-VIRGINIAI
KŐHALOMBAN
"Egy figyelemre méltó barlangot fedeztek fel a W. Va-i Parkersburg
közelében. A bejárat egyszerre csak egy embernek engedi meg, hogy bemenjen, és
tíz-tizenöt lábnyi haladás után egy nagy, húsz láb négyzetméteres, tömör kőből
készült teremmel találkozunk. A falakra 1598-ig visszamenőleg dátumokat véstek.
A szoba egyik sarkában egy nagy acélpántokon lengő kőajtó vezet kőlépcsőkhöz,
amelyeken a felfedezők egy szobába jutottak, ahol számos emberi csontvázat
találtak. Egy kötél segítségével le lehet ereszkedni egy másik, a csontvázkamra
alatt húsz méterrel lévő helyiségbe, ahol egy tóban százával találhatók halak,
amelyek a közönséges sügérre hasonlítanak. A barlang különböző részeiben több
száz kőhalat találunk. Ezeket az emberek ereklyeként viszik el. A barlang B. A.
Price farmján található.
A Kanawha folyó mellékfolyói mentén számos dombtetőn kőhalmokat írtak

le.
Evening Star, 1898. július 16.

Érdekes felfedezések Parkersburg és Cheat Neck West Virginia környékén
Morgantownból, W. VA., megnyitotta a Cheat Neck, W. VA. közelében lévő
halmok egyikét, érdekes eredményekkel. A domb részben kövekből épült, kúp
alakban emelkedett, mohával és vadvirágokkal borított. Jelentős munka után a
domb közepén egy bejáratot nyitottak, ahol két csontvázat találtak, amelyek jó
állapotban voltak, mindkettő óriási termetű és testalkatú volt. Teljes életkorukban
legalább tizenkét magasak lehettek, és hatalmas erővel rendelkeztek, amint azt a
csontok mérete is mutatja.
A hatalmas koponyák kivételével, amelyek részben szétmorzsolódtak és
elkorhadtak, a csontvázak tökéletes állapotban voltak."
174
Kentucky
Nagy temetkezési domb Kentuckyban.
Allen megye
Collins Historical Sketches of Kentucky V. II, History of Kentucky,
1874
A keskeny hágó nyugati oldalán, közvetlenül a hágó végénél egy, a keletihez
hasonló domb található. Itt egy negyven láb kerületű és négy láb magas kis domb
látható. E halom egyik oldalának feltárásakor egy két és fél láb hosszú, egy láb
széles és egy láb mély, kőből készült koporsót ástak ki, amely kőből volt kirakva -
a koporsó teteje egy hüvelykkel állt túl az oldalain. A koporsó kinyitásakor egy
csecsemő kar- és combcsontjait találták meg. Miután ezt a koporsót eltávolították,
további, nagyobb méretű koporsókat fedeztek fel, de azokat nem távolították el.
Sok igen nagy emberi csontot hantoltak ki a megye halmaiból - néhány combcsont
nyolc-tíz hüvelykkel hosszabb volt, mint az országot jelenleg lakó embereké.
Adair megye
The Newberry Herald (Newberry, S.C.), 1876. február 16.

A Ky. állambeli Columbia közelében egy másik mamutbarlangot fedeztek fel,
amely nagyságában vetekszik az eredeti mamutéval. Ebben harmincegy gigantikus
méretű emberi csontvázat találtak. A barlangban rengeteg járat és a cseppkövek és
cseppkövek sokféle változata található.
175
Barren megye
Canton Daily News, november 20,1927 Hatalmas emberi csontvázat találtak

Glasgow, Kentucky, november 19. - A furcsa történetet, miszerint négy férfi egy
8 láb magas embercsontvázat talált egy barlang mélyedésében, itt a kvartett barátai
garantálják, és azt mondják, nincs okuk kételkedni az érintettek
feddhetetlenségében.
John Nelson és három fia a Harlan-barlangot kutatták, amikor egy csontvázra
bukkantak, amely Nelson szerint több mint két méter hosszú volt. Nelson azt
mondta, hogy szerinte egy indián csontjairól van szó. Nyilakat, tűzköveket és
csecsebecséket találtak a holttest mellett.
A környéken élő öreg indiánok szerint a törzsek szokása volt, hogy a gyógyító
embereket és a törzsfőnököket egyedül temették el. Úgy vélik, hogy a csontváz
egy ősi törzs nagy emberének csontváza.
Bell megye
Xenia Daily Gazette november 10,1896
EGY ÓRIÁSI INDIAI MÚMIA
Kiásva egy pincéből az Elkwell Creek-en, Kentuckyban

Lexington, Ky., november 9. - John Winter, Bell megyéből, a múlt héten,
miközben pincét ásott otthonában, az Elkwell Creek-en, egy óriási múmiát tárt fel,
amely egy nyolc láb magas emberé volt, és egy tekervényes bőrruhába volt
burkolva. A múmia egy kenuszerű koporsóban volt elhelyezve, és a levegőn
szétmorzsolódott. Az óriás fejénél egy kőbalta és néhány főzőeszköz, egy nagy
üreges kő volt, amely feltehetően élelmet tartalmazott. A lábánál egy bőrpajzs volt,
amely szintén porrá omlott.
Butler megye
1874
Butler megye domb és barlang
T.C. Carson bíró farmján, 7 mérföldre Morgantown alatt több halom található -
az egyik 8 vagy 10 láb magas, és negyed és fél hektárnyi földet borít. Csontokat
nem találtak benne; de egy kisebbről számos, egy óriás fajhoz tartozó csontot
vittek el, olyan állkapocscsontokat, amelyek a
176
az egész állát, és a fogai is ennek megfelelően nagyok voltak; a fogak épek

maradtak, de a többi csont a levegőn szétmorzsolódott. A Saltpeter-barlangban, a
Green River kis kanyarulatában számos ilyen csontot találtak.
Boone megye
The Weekly Wisconsin (Milwaukee) 1886. július 10. Egy óriás csontvázát találták
meg
Cincinnati, Ohio, július 7. - Petersburgban, Ky. államban, huszonöt mérföldre
innen, egy új épület építéséhez végzett ásatás során különös leletre derült fény: egy
furcsa kinézetű indián sírra, amelynek edénye kőből és agyagból készült, egyfajta
cementté formált, körülbelül három láb magas és egy méter hosszú. A csontok
mind nagyméretűek voltak, és a szörnyű koponya, tökéletes és ép fogakkal, több
mint fél hüvelyk vastag volt a tövénél. A bomló csontok mellett számos,
nyilvánvalóan dísznek viselt rézdarabot, egy kőpipát és számos nyílhegyet találtak.
Alig jutott el a levegő az edénybe, amikor a csontok összetörtek és porrá omlottak.
Boyd megye
Hat halom az ashlandi Central Parkban. A nefilim

krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the
Ohio Valley. "
The Courier Journal (Louisville, Kentucky) 1883. május 14.

Morgan Sowards úr, Big Sandyből, egy emberi csontvázat talált a kertjében egy
heves esőzés után. Az alkar hat hüvelykkel hosszabb volt, mint egy átlagos
emberé, a koponya masszív, az állkapocscsont pedig hatalmas. A nyakán számos
indián csecsebecse volt.
177
Bracken megye
The Bourbon News, 1921. június 10. Ősi temetkezési hely (Augusta. Chronicle)
Sok bölcs és tapasztalt ember úgy véli, hogy évszázadokkal az indiánok
előtt egy náluk művészetekben és tudásban sokkal magasabb rendű nép élt itt.
Nem lehet kétséges, hogy egy ilyen emberfajta valamikor Kentucky egyes részeit
is elfoglalta. Csak találgatni tudunk az őskori emberekről, akik egy íratlan korszak
csendes évszázadaiban mesék és rejtélyek között éltek itt. Az azonban bizonyos,
hogy Augusta kisvárosunknak különös történelmi értéke van, mivel ezeknek az
ősöknek egy nagy temetkezési helyén fekszik. A Locust és a Bracken patakok
torkolatai között mindenütt nagy méretű és nagyszámú csontvázakat találtak.
Amikor John Payne tábornok kiásta a pincéjét, 110 csontváz került elő 60x70
lábnyi területen. A csontvázak mindenféle méretűek voltak, a hét láb hosszútól a
csecsemőkig.
Sok nyílhegyet találtak, valamint agyagból és döngölt mulcsból készült
agyagedényeket. Az erdő legnagyobb fái közül néhányan ezeken a
maradványokon nőttek, amikor 1792-ben a földet kiirtották. Az indiánoknak nem
volt hagyományuk ezekről az emberekről. Elveszünk a találgatásokban, hogy kik
voltak ők és hogyan haltak ki.
Kentucky történeti vázlatai Lewis Collins tollából, 1878

A fenék, amelyen Augusta fekszik, az ősök nagy temetkezési helye... A
Bracken és a Locust patakok torkolata között, mintegy másfél mérföldes
távolságban, mindenütt nagy számban és mindenféle méretben találtak ilyeneket.
A lakásom alatti, 60 x 70 láb nagyságú pincéből több mint száztizenkét csontvázat
hoztak ki. A koponyák alapján mértem le őket, és talán még többen lehettek,
akiknek a koponyája porrá omlott... A csontvázak mindenféle méretűek voltak, a
kétméterestől a csecsemőig.
David Kilgour (aki egy magas és nagyon nagydarab ember volt) éppen akkor
ment el a falunk mellett, amikor én a pincém kiásását végeztem, és lehoztuk, és
egy combcsontot illesztettünk az övéhez. A férfi, ha jó arányú volt, 10-12
hüvelykkel lehetett magasabb Kilgournál, és az alsó állkapocscsont rácsúszott az
övére, bőrrel együtt. Kik voltak ezek? Hogy kerültek ide a csontjaik?
Carroll megye

1874
Carroll megyei régiségek
A megyében számos halom található, de általában kis méretűek. 1837-ben
megvizsgáltak egyet, amelyben egy igen nagy testalkatú ember koponyáját és
combcsontjait találták meg, valamint egy csecsemőcipő alakú ezüst
szippantódobozt. Egy magaslaton, a Kentuckytól nem messze lévő dombon
178
folyón, egy kőbánya feltárásakor állkapocscsontot és nagyszámú emberi fogat

találtak; a hegygerincek csúcsain pedig általában hasonló felfedezésekre
bukkantak. Carrolltontól körülbelül négy mérföldre, a White Run iszapos
elágazásánál, a patak medrében, egy mészkősziklán egy ülő helyzetben lévő
emberi lény alakja látható, a közelben pedig egy háton fekvő, körülbelül hat láb
hosszú, jól kivehető jelekkel ellátott emberé.
Kendallville Standard, 1894. március 16.

Néhány nappal ezelőtt egy halmot fedeztek fel a Kentucky folyónál Carrollton
alatt. Egy csapat ember feltárta, és tíz láb mélyre leásva meglepődve találtak
három óriási méretű emberi csontvázat. Két hamuréteg között voltak, fejüket a
lenyugvó nap felé nyújtották. A csontok monstre méretűek voltak, és az eltemetés
módjából ítélve kétségtelenül a halomépítők maradványai voltak, annak az ősi
fajnak, amely évezredekkel ezelőtt lakta a kontinenst. A karokat és a lábakat szó
szerint különös formájú gyöngyök borították, amelyekből a barlangot felfedező
csoport egyik tagja ki is mutatott néhányat. A gyöngyök úgy tűnik, hogy
valamilyen állat fogaiból készültek, és tökéletes állapotban vannak.
Clark megye
A domb a Pretty Run Creekre néző magaslaton áll, és körülbelül V2 mérföldre van
az úttól, de könnyen látható. A Nephilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient
Ruins in the Ohio Valley (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz)
179
SÍRKAMRA FELTÁRVA
A prehiitorikus
óriások csontvázait tartalmazza.
Newark Advocate 1911. november 27. csontokat tartalmazó hatalmas sír Óriások
őskori faját tárták fel Pine Grove Kentucky közelében 12 láb hosszú volt.
Pine Grove, Ky. Nov. 27.- Egy őskori faj nyomaira bukkant Hugh Yates, az
ország egyik jómódú földbirtokosának farmján, innen néhány mérföldre nyugatra.
Miközben ásatásokat végzett egy magas szikla alatt a birtokán, Yates úr egy
hatalmas sírra bukkant, amelyben egy emberi csontváz volt. A váz óriási méreteket
öltött.
Kíváncsiságát felkeltve Yates úr hívott néhány szomszédot, akik csákányokkal
felfegyverkezve beásták magukat a sziklafal oldalába, és egy ősi sírkamrát találtak,
amely tele volt emberi csontvázakkal, némelyik nagyobb volt, mint az első. Az
egyik váz 12 láb hosszú volt.
A csontvázak mellett furcsán megmunkált ékszereket és különös díszeket találtak,
míg a főzőedények és furcsa kialakítású hangszerek nagy mennyiségben kerültek
elő. Az ásatók még mindig dolgoznak, és további fontos leletekre számítanak.
Clay megye
Fredericksburg Star, 1900. július 7. A kora ellenére megnőtt

Indián dombon talált kukorica ültetve és termőnek bizonyult
Floyd Tully az ohiói Stoutból egy Clay megyei, Kentucky állambeli barátjától
kapott egy kukoricafülkét, amelynek története van. Egy indián dombból kiásott
magból termett abban a megyében - írja a Cincinnati Commercial Tribune. A mag,
amely 60 láb mélyen volt a föld alatt, egy lezárt edényben volt, és közel volt egy
csontvázhoz, amely 8 és fél láb magas volt.
A kukoricát elültették, és jó terméshozamúnak bizonyult, és a Tully úrnak
bemutatott fül is a termés része volt. Tully úr szétosztotta a magokat barátai között,
akik idén elültetik.
180
Fayette megye
A Fayette megyében található Henge vagy Nap-templom kapuja a napéjegyenlőségi

napfelkeltéhez igazodott. A Nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins
in the Ohio Valley (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz).
A Történelmi Magazin
Régiségek. Amerika története és életrajza, V. kötet 1869.
Kivonat Benjamin Harding, Esq. 1831. március 16-án Missouriban kelt, Mitchell
doktornak írt leveléből.
"Tisztelt Uram: Engedje meg, hogy egy természetes amerikai " ókori relikviáról
beszélgessek Önnel. Ez az emberi faj egy "egyedének csontváza, amely közel tíz
láb hosszú, és amelyet ebben a nyugati országban fedeztem fel." Ha úgy gondolja,
hogy " méltó arra, hogy a " föld ritkaságai között helyet kapjon, legyen szíves
tájékoztatni engem, Miután olvastam " a tavalyi évben az egyik tudós társaság (azt
hiszem, a párizsi földrajzi társaság) négyszáz frankos ajánlatát " az "amerikai ókor
legnagyobb maradványáért, sok "úriember úgy gondolja, hogy ez a tárgy jogosult
lenne rá. "Az Ön véleménye a témában nagyon " kívánatos lenne.
"Az Öné, nagyrabecsüléssel,
"Benjamin Harding."
Ezt valószínűleg a St. Louisban oly jól ismert kiváló orvosnak címezték.
További információkat hozhat felszínre a csontváz végső rendeltetési helyéről, és
kiegészítheti egy elveszett faj történetének azon láncszemeit, amelyeket oly
gyakran találnak Kentucky barlangjaiban, olyan hatalmas csontvázak és koponyák
formájában, amelyekbe egy modern koponya is könnyedén beilleszthető. Egy
gigantikus női csontváz felfedezésének apró feljegyzése maradt fenn (a bőr a
csontokhoz száradt és teljes egészében) a Mammut-barlang egyik kősírjában, ahol
a légkör az egyiptomi sírokhoz hasonlóan megőrzi a testet. Ennek a nősténynek a
ruházatának részletei is fennmaradtak.
Mansfield Tracy Walworth. Edoartown, 1824. november 30.
181
The Hartford Republican (Hartford, Ky.) 1891. december 18.

Egy nyolc láb magas indián óriás csontvázát találták meg Fayette megyében.
Greenup megye
Mély árokkal vagy henge-árokkal körülvett temetkezési domb, amely

az ohiói Portsmouth-i szertartásos földvárkomplexum kiterjesztése.
Bluffton Chronicle, Bluffton, Indiana, 1894. október 3.Egy óriás maradványait

találták meg. Portsmouth, Ohio
Egy két méter magas férfi csontvázát találták meg egy öreg tölgyfa alatt Pete
Thompson birtokán, néhány mérfölddel e város alatt, Kentuckyban. A csontváz
nyilvánvalóan ahhoz az őskori fajhoz tartozott, amely a még ma is látható
földvárat emelte, amelyet "régi erőd" néven ismerünk. A fejet vert sterling ezüst
korona övezte, és számos más bizonyíték is tanúskodott az "elhunyt" fejedelmi
mivoltáról. A leletet nagyszerűnek tartják, mivel a csontváz elhelyezkedése a fa
alatt azt bizonyítja, hogy sok száz évvel ezelőtt temethették el. Egy régészekből
álló kutatócsoport a helyszínen tartózkodik, és a felfedezés részleteit elküldik a
Smithsonian Intézetnek."
San Francisco Morning Call, 1894. október 1. Egy emberi óriás csontváza.
Portsmouth, Ohio, szeptember 30. - Egy őskori óriás csontvázát exhumálták
Kentuckyban, tizenkét mérfölddel e város alatt. A csontváz 8 láb magas és 4 láb
széles a vállán".
182
Harlan megye

1874
Harlan megyei régiségek
Harlan megye első bírósági épületét egy Mount Pleasant-i dombra építették -
amelyen 1808-ban a legnagyobb erdei fák nőttek. 1838 augusztusában egy új
bírósági épületet emeltek ugyanezen a dombon, ami mélyebb alapozást és több
ásást igényelt - ezekkel a felfedezésekkel együtt; emberi csontok, némelyik kisebb,
mások nagyon nagyok, ami arra utal, hogy a testeket ülő helyzetben temették el;
több koponya, a legtöbb foggal a fogazatukban, és tökéletesek; egy női koponya,
gyöngyökkel és más díszekkel, amelyek nyilvánvalóan a nyakán lógtak. A
nagyobb csontok mellett egy fél gallonnyi edény volt, amely tartósságában
felülmúlta a modern edényeket; agyagból és porított gyöngyházfűzérből készült,
belülről mázas, kívülről pedig kis durva csomókkal borított, közel egy hüvelyk
hosszúságú. A halom egyik oldalát kiásva egy két és fél láb hosszú, egy láb széles
és egy láb mély kőkoporsót ástak ki, amelynek tetejét egy kő fedte, amely egy
hüvelykkel túlnyúlt az oldalain. A koporsó kinyitásakor egy csecsemő karját és
combcsontját találták benne. Miután a koporsót eltávolították, további, nagyobb
méretű koporsókat kellett volna felfedezni, de azokat nem távolították el. Sok igen
nagyméretű emberi csontot távolítottak el a megye területén lévő halmokból -
néhány combcsont nyolc-tíz hüvelykkel hosszabb volt, mint a megyében jelenleg
élő faj.
Jefferson megye
New York Times, 1876. február 8. A korai amerikai óriás
A közvéleményt kellemetlenül emlékezteti az őskori amerikaiaknak erre a jövő
iránti érzéketlen közömbösségére az, hogy Kentuckyban nemrégiben három
szokatlanul szép csontvázat találtak. Egy louisville-i újság azt állítja, hogy két férfi
nemrégiben egy barlang feltárására vállalkozott, amelyet véletlenül fedeztek fel
nem messze a várostól. A barlang bejárata kicsi volt, de a felfedezők hamarosan
egy pompás, drága és divatos cseppkövekkel gazdagon berendezett lakásban
találták magukat. Ennek a teremnek az egyik sarkában egy nagy családi kőkamra
állt, amelyet a két férfi azonnal felfeszített. Ebben három csontvázat találtak,
mindegyik majdnem kilenc láb magas volt. Úgy tűnik, a csontvázak némileg
megijesztették a fiatalembereket, mert a csontok ilyen kiterjedt gyűjteménye láttán
azonnal eldobták a fáklyájukat, és ezt követően harminchat órán át bolyongtak a
sötétben, mielőtt visszataláltak a napfényre és a szódavízhez.
183
Nyilvánvaló, hogy ezek a gigantikus csontvázak a mai emberektől nagyon

különböző emberekhez tartoztak. Egy nyolc láb és tíz hüvelyk magas csontváz
még egy vékony húsruhába öltözve is kilenc láb magas lenne. Egy vándorcirkusz
legmagasabb, kilenc láb magas óriása magánéletben és csizma nélkül ritkán
magasabb hat láb négy hüvelyknél, és még az ilyen minőségűek is ritkák és
drágák. Kentucky három valódi kilenc láb magas embere egy mára teljesen kihalt
fajhoz tartozhatott, és ezért nagyon érdekes lenne, ha megtudhatnánk, kik és mik
voltak ők.
Kenton megye
Egy gigantikus csontvázat tártak fel

Cincinnati, augusztus 16. - Jacob Burk, a Ky. állambeli Bromelyből, Cincinnati
külvárosából, ma munka közben a Bromley melletti homokbányában egy
gigantikus méretű ember csontvázát tárta fel. A további ásatások során még két
hasonló méretű csontvázat fedeztek fel.
A csontváz kiváló állapotban volt. Átlagosan két méter magasak voltak.
Lawrence megye
Kentucky története, 1. kötet,1922

A Big Point Creek torkolata fölött a Louisa folyó feneke körülbelül egy
mérföldnyire húzódik felfelé. Nagy fákkal borított halmok vannak ott, amikor a
fehér emberek először látták. A Big Sandy folyón felfelé vezető eredeti közút a
második halom északi oldalán húzódott. A közútnak való megfelelés során a
dombon homokot vágtak, és egy nagydarab ember csontvázát találták meg. A
holttestet egyfajta durva dobozba zárták, amelyet lapos, vékony folyami köveket
helyeztek köré és fölé.
Lyon megye
Kentucky New Era, 1902. október 17. HUGE JAWBONE

Az Eddyville-i börtön új cellaházai alatt találták meg
A szentírásban azt olvassuk, hogy azokban a napokban óriások éltek. Ezek
közül az óriások közül néhányan nyilvánvalóan Kentuckyba kerültek és itt haltak
meg - írja a Grayson Gazette.
W. E. Cummings seriff egy olyan ember alsó állkapocscsontját mutatta be
nekünk, aki rendkívüli méretű lehetett. Az állkapocscsontot nemrégiben küldte
neki Charles A. Nelson Eddyville-ből. Munkások találták ott, miközben
184
az Edyville-i büntetés-végrehajtási intézet új cellaházának kőbányászatához, és a

Quante malmokkal kapcsolatban találták a földet. Fölötte három láb átmérőjű fák
nőttek a földön.
A csont nagyon nagy, és a legnagyobb ember állkapocscsontján is átcsúszik,
akit ebben az országban találunk. Egyesek úgy vélik, hogy egy nagy termetű
indiáné volt, vagy valamilyen óriásé, aki valamikor a történelem előtti korban élt,
mozgott és létezett.
Madison megye
A Kentucky állambeli Richmondtól délre

található két naptemplom, a legnagyobb 666
láb kerületű volt.
The Perrysburg Journal (Perrysburg, Ohio) 1872. május 2.

A minap délután néhány úriember, miközben szén után kutattak a Kentucky
állambeli Rockporttól egy mérföldnyire, egy gigantikus méretű emberi test teljes
csontvázára bukkantak. Körülbelül hat láb mélyen a föld felszíne alatt találták
meg. Az alkarcsont a könyöktől a csuklóig negyvenkét hüvelyk, a combcsont
pedig a csípőtől a térdig negyvenkét hüvelyk volt. Az alsó állkapocscsont teljesen
elfedte egy átlagos méretű emberi arc teljes alsó részét.
A Richmondtól délre található két naptemplomtól rövid távolságra lévő temetkezési

domb. A nefilim krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley"
(Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz)."
185

1874
Madison megye
Ősi temető- Óriások faja öt magaslaton Caldwell Campbell farmján, valamint a
szomszédos Samual és Walker Madison farmján, Richmondtól 8 mérföldre
délnyugatra, Richmondtól 8 mérföldre délnyugatra, az őskori lakosok temetkezési
helye - összesen 3 hektárnyi területen. Az egyik részen, mintegy másfél hektáron,
óriások csontvázait fedezték fel - a combcsont, a sípcsont, a koponya és az alsó
állkapocscsontok olyan nagyok, ha összehasonlítjuk a néhai John Campbell
méretével (ő maga 6 láb 4 hüvelyk magas), hogy 7-8 láb magas fajra utalnak. John
Campbell az egyik alsó állkapocscsontját teljesen a sajátja fölé csúsztatta, húsával
együtt.
The Richmond Climax (Richmond, Kentucky) 1921. augusztus 6.

Amikor őseink 130 évvel ezelőtt Kentuckyba érkeztek, számos földhalmot
találtak szétszórtan a határban. Az indiánok, akik akkoriban Kentuckyban
vadásztak, azt mondták a fehéreknek, hogy semmit sem tudnak arról, hogy kik
építették ezeket a földhalmokat, vagy kik építették őket.
Az indiánok elmondták, hogy apáik azt mondták nekik, hogy egy, az indiánoktól
eltérő, sápadt faj építette őket, akikkel az indiánok harcoltak, és akik felett végül
győzedelmeskedtek. Mivel ezek a halmok voltak az egyetlen biztos bizonyítékai
ennek az egykori fajnak, ezeket az embereket halomépítőknek nevezték, és ezen a
néven ismertük őket a következő években.
Wacótól két mérföldre délre, egy magas hegygerincen, amely állítólag Madison
megye legmagasabb pontja a hegyi sarkantyúkon kívül, John Moberly úr birtokán
egy kilencven láb átmérőjű halmot találtam, és bár a felszínén húsz-harminc éve
folyt a művelés, még mindig tizenkét láb magas volt. Ezt a halmot Moberly úr
kedvesen beleegyezett, hogy lerombolhassam. Ő maga néhány évvel ezelőtt
mintegy három-négy láb mélyen beleásta magát, de nem talált semmi érdemlegeset
- néhány nyílhegy volt az egyetlen lelet.
Először egy három láb mély árkot fúrtam a dombon keresztül, észak és dél felé.
A halom tetejétől, az északi oldalon, egy sajátos, a közvetlen környéken nem
ismert fehér agyag fedett le egy körülbelül hét láb hosszú és két vagy három láb
széles területet; ez az agyag a tetejétől az aljáig a
186
halom. Miután egészen a környező talaj felszínével egy szintig követtük, egy jó
állapotban lévő csontvázat fedeztünk fel. A körülötte lévő körülményekből ítélve a
test egy tekintélyes és híres emberé lehetett. A halom aljától a tetejéig használt
fehér agyagoszlop arra utalt, hogy a test, amely fölé azt betömték, a szokásosnál
nagyobb jelentőségű lehetett, és a csontok, amelyeket a továbbiakban ismertetni
fogunk, azt mutatták, hogy a férfi hatalmas termetű ember volt, és sokkal nagyobb
volt, mint azok a többi személy, akiknek maradványait ebben a halomban temették
el.
Mivel nem voltam jártas az anatómiában, a csontokat Coomes, Cecil és mások
doktoroknak mutattam be, és mindannyian egyetértettek velem abban, hogy egy
olyan ember csontjait tártam fel, aki életében nagyon magas és nagyon nagydarab
lehetett, és legalább a jelzett magasságú. Mind a felső, mind az alsó fogak erősen
kopottak voltak, és az is nyilvánvaló volt, hogy amikor ezt az óriást eltemették,
hosszú életet élt.
Montgomery megye
A Kentucky állambeli Mt. Sterlingben található sírhalom. A nefilim

krónikák: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the Ohio Valley
(Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz)
New York Times 1872. április 2. Gigantikus emberi maradványokat találtak.

A Louisville Courier Journal azonban egy nagyobb történetet mesél el így: "A
Kentucky állambeli Jeffersonville-ben az új tűzoltó ciszternában dolgozó
munkások a felszíntől tizenkét láb mélyen exhumálták egy legalább tizenkét láb
magas óriás csontvázának egy részét. A koponyát a munkások csúnyán
összetörték, de az állkapocs és az arccsontok közül elegendő maradt meg ahhoz,
hogy kiderüljön, hogy egy monstre méretű emberi lény maradványairól van szó."
Egy sípcsontot is kiástak, amely közel három láb magas volt.""
187
Ohio megye
The Perrysburg Journal (Perrysburg, Ohio) 1872. május 2.

A minap délután néhány úriember, miközben szén után kutattak a Kentucky
állambeli Rockporttól egy mérföldnyire, egy gigantikus méretű emberi test teljes
csontvázára bukkantak. Körülbelül hat láb mélyen a föld felszíne alatt találták
meg. Az alkarcsont a könyöktől a csuklóig negyvenkét hüvelyk, a combcsont
pedig a csípőtől a térdig negyvenkét hüvelyk volt. Az alsó állkapocscsont teljesen
elfedte egy átlagos méretű emberi arc teljes alsó részét.
Collins Historical Sketches of Kentucky, Lewis Collins, 1874 Ohio County

Egy óriás - 1872-ben Ohio megyében, Rockporttól mintegy egy mérföldre,
szén után kutatva, egy gigantikus méretű emberi test teljes csontvázát találták meg,
6 láb mélyen a felszín alatt. Az alsó állkapocscsont, amikor a felfedezők
csoportjában az ember arcának alsó részére illesztették, teljesen befedte azt; a
combcsont a csípőcsonttól a térdig 42 hüvelyk hosszú volt, a mellső karcsont
pedig a csuklótól a könyökig 22 hüvelyk hosszú. Ez egy több mint 3 méter magas
óriásra utalna.
Ohio megye, Kentucky, a régi időkben - Harrison D. Taylor, 1926

A néhai idősebb Robert Render, egy sok erényéről ismert és nagyra becsült
úriember, mesélte, hogy Green River közelében talált egy dombot vagy sírt,
amelyben hatalmas méretű csontok voltak: egy emberi lábcsont, amikor a földön
állt a lába mellett, amikor leült, a térde tetejéig ért, és egy állkapocscsont, amely
lazán illeszkedett az alsó állkapocsra. Render úr jóval középmagasnál magasabb
férfi volt, több mint két métert mért, és nagy csontokkal és arccal rendelkezett.
Becslések szerint az öreg csontok egy harmadával nagyobb emberhez tartoztak,
mint Render úr, aki az ország legnagyobb emberei közé tartozott. Most már
sajnálatos, hogy ezt a sírt nem vizsgálták meg alaposan a tudósok, és nem
szereztek be egy teljes csontvázat erről a félóriás fajról.
Pike megye
Marietta Daily Leader (Marietta, Ohio) 1897. április 21.

Cynthiana, Ky., április 20. - John Hill, az ország egyik ismert földművese kedden,
miközben egy tejesházat ásott, egy két méter magas csontvázat talált. A helység
idősebb lakói azt állítják, hogy a maradványok egy indián törzsfőnökéi voltak,
mivel számos indián csecsebecsét találtak a sziklával befalazott sírban.
188
Simpson megye

1874
Simpson megyei régiségek - Egy óriás
A Franklin közelében lévő Eden Burrowes farmján lévő halomból 1841
májusában több mint 12 láb mélyen több emberi csontvázat exhumáltak, az egyik
rendkívüli méretű volt, és két, fából készült falapra borított rönk között találták
meg. A csontok közül sok egészben volt. Az alsó állkapocscsont elég nagy volt
ahhoz, hogy bármelyik mai átlagember állkapcsára ráférjen, húsával együtt. A
combcsontok hat hüvelykkel hosszabbak voltak, mint bármely Simpson megyei
emberé. A fogak, a karok, a bordák és minden egyéb egy korábbi faj óriásáról
tanúskodtak. A nyakán egy rézgyöngysor és egy tiszta ezüst gyöngy volt, mind
tökéletesen megmaradt. Egy másik, kisebb méretű csontváz nyaka körül egy
gyöngysor volt, körülbelül 100 darab. A gyöngyöket tartó zsinór még mindig
látszott, bár az idő tönkretette az állagát.
Todd megye
Todd és Christian Kentucky megyék, Történelmi és életrajzi, 1872

Todd megyében számos halom található, de hogy ezek közül melyik osztályba
sorolhatók, azt nehéz meghatározni a róluk szóló csekély adatok alapján. Egyet-
kettőt azonban megvizsgáltak, és ezeket nem kellő gondossággal. Rendkívüli
méretű csontvázakat találtak, amelyek koponyája egy nagydarab ember fején
átment, és könnyedén a vállán pihent.
189
Az ősi törpék és tündérek; Spirituális

Birodalmak
A régészek által "fantáziadúsnak" nevezett pipa egy ősi ohiói törpe művészi
ábrázolása lehetett. A pipát Ohio egyik legnagyobb sírhalmán fedezték fel, az ohiói
Chillicothe-ban.
A vallásos szövegek szerint sötét és baljós árnyak vetülnek az Ohio-völgy
halomépítőinek földjére. Ez a szellemek és gonosz szellemek démoni világa,
amelyet az egykor e vidéket benépesítő óriás- és törpefajták örökítenek tovább.
Énok könyve szerint mindkét faj a Bukott Angyaloktól eredeztethető. Az Énok
könyvében az óriás- és törpefajtákról ez áll: "A gonosz szellemek a testükből
indulnak ki, mert felülről teremtettek, és a Szent Figyelőktől van a kezdetük és az
ősi eredetük, gonosz szellemek lesznek a földön, és gonosz szellemeknek fogják
őket nevezni". Az Ohio-völgy sok földsírjának nagy nekropoliszát szemlélni nem
tévesztendő össze a temető mai fogalmával. Ez egy olyan föld, ahol a szellemek
még mindig laknak. A halomépítők hittek az ősök imádatában, ahol a sírhalmokba
helyezett halottakat nem egyéneknek tekintették, hanem a szellemek
kollektívájának részeként, amely a jövőt irányíthatta. A sírhalmok a halomépítők
vallási kánonjának részét képezték, és tisztelt kultuszhelyek voltak. Maga a
halomsánc olyan csatornaként és kapuként működött, amely összekötötte az élőket
a holtakkal. Ennek a koncepciónak az a jelentősége, hogy a szellemek nem azért
hagyták el földi birodalmukat, hogy felemelkedjenek egy "mennyországba",
"Valhallába" vagy "boldog vadászterületre".
190
Földalatti kőmunkák az Indiana állambeli Wabash megyében, ahol

tündéreknek hitt kis entitásokról számoltak be.
Az Észak-Amerika és a Brit-szigetek számos sírhalmával kapcsolatban,

amelyek óriáscsontvázak maradványait tartalmazták, az Énok könyve ezt mondja:
"A test által nemzett óriások és szellemek gonosz szellemeknek fognak neveztetni
a földön, és a föld lesz a lakóhelyük". Ez a Genezis 6 : 4 spirituális kidolgozása:
"Voltak óriások a földön azokban a napokban; és azután is, amikor Isten fiai az
emberek leányaihoz mentek, és azok gyermeket szültek nekik, azok is hatalmas
emberekké lettek, akik régen voltak, híres emberekké." Ez a könyv az 1Mózes 6 :
4 spirituális kidolgozása. A bukott angyalokkal és az óriásokkal analógok a
Tündérek, a Természetszellemek és a Törpék fajról szóló írások, ahol feltűnő
hasonlóságok vannak. A "tündérek" szó etimológiai gyökere "sors", így az
óriásokhoz köti őket, mint a jövő szellemi irányítóit.
A skót legendák szerint (ahol számos óriás maradványait találták meg a

sírhalmokon belül) a "tündérországokba" a sírhalmokon keresztül lehetett bejutni.
191
Az Énok könyve szerint a tündérek bukott angyalok, akik hűségesek voltak

Luciferhez. Egyszerre kasztrálta ki őket a mennyből és küldte őket Isten a
pokolba. Isten azonban megkímélte a tündéreket a leszármazás közepén, és arra
ítélte őket, hogy a földön éljenek. A földre hullott tündérekből törpék, szellemek
és gonosz szellemek lettek, az erdőbe hullottakból erdei szellemek és vademberek,
(Nagyláb?), a tavakba és folyókba hullottakból pedig víziszellemek.
Az óriásokhoz hasonlóan az őslakos amerikai őslakosok körében is bővelkednek
egy ősi törpe faj legendái, akiknek a történelmük során halomépítőként működtek,
beleértve a sziú és a cseroki törzseket is. A sziú indiánok, akik a "Hopewell"
szövetséghez tartoztak, úgy vélték, hogy a törpéknek mágikus erejük van, ami
nagyon hasonlít a skót legendákhoz. A sziúk úgy hitték, hogy a törpe faj volt az
igazi tulajdonosa minden épített Napkunyhónak. Azt is hitték, hogy a naptánc
rituálét a törpék és a tündérek szellemei figyelik, és hogy ők képesek meghatározni
a táncosok őszinteségét, és szellemi betekintést nyújtani azoknak, akiket
"méltónak" ítéltek. A Naptánc nagyon emlékeztet a brit történetekre a tündérekről,
akiket esténként körbe-körbe táncolni lehetett látni, kerek lenyomatot hagyva a
fűben.
A skóciai tyúkólak és kőkörök közül sokat "tündérgyűrűként" azonosítottak. A
skóciai tyúkólak megegyeznek az Ohio-völgyben találhatóakkal. A sziú
naptánchoz hasonlóan a henge-ket is a napéjegyenlőség, a napfordulók, valamint a
május elsejei és október harmincegyedikei napfelkelte és napnyugta tiszteletére
építették. Úgy tartották, hogy május elsején vagy október harmincegyedikén este a
tündérgyűrűbe való belépés különösen veszélyes. A skót legendák szerint, ha az
ember háromszor körbesétálja a közismert "Tündérgyűrű" néven ismert kőkört, és
kíván valamit, az valóra válik.
Henge a fő csoporttól északra, az Indiana állambeli Andersonban található Mounds

State Parkban, amely a május 1-jei napfelkeltéhez és az október 31-i napnyugtához
igazodik. A kék köntöst viselő tündéreket számos alkalommal látták már e henge
közelében. Az Ohio állambeli Newarkban található henge ugyanígy igazodik.
192
Egy másik hasonlóság az ősi skótok és a sziúk között az a hit, hogy a tündérek a
halmokban laknak. Lewis és Clark arról számolt be, hogy amikor Dél-Dakotában a
sziú népekkel együtt jártak, elutaztak a Vermillion és a Missouri folyók
találkozásához, hogy megnézzék a "kis emberek hegyét". Lewis azt írta a
naplójában, hogy a Kis Emberek "ördögök" voltak, és hogy az omaha és az oto
sziúk nem mentek a hely közelébe.
Énok könyve és a Biblia az Ohio-völgyben és a Brit-szigeteken élő óriás- és
törpefajtákat a bukott angyalokkal hozza összefüggésbe. Ezek a szellemi
megnyilvánulások megkerülhetetlenül összekapcsolódnak az e régiókban található
sírhalmokkal és körökkel. Ezek a legendák ma is élnek a sziúknál, akikről
dokumentálták, hogy az Ohio-völgyben a halmok és földvárak építésével egy
időben tartózkodtak.
Az alábbi beszámoló egy törpe vagy törpe faj tömegsírjáról szól, amelyet az
Ohio állambeli Coshocton megyében fedeztek fel. Ugyanebben a megyében, nem
messze tőle óriás emberi maradványokat fedeztek fel. Szintén ebben a megyében
egy kör alakú alkotásról számoltak be, amelyet egy vörös kőből készült ösvény
kötött össze egy tisztelt forrással. A forrásokat az alvilággal hozták összefüggésbe,
és könnyen a tündérek panteonjához és föld alatti lakóhelyükhöz köthetők.
Az Ohio állambeli Coshoctontól délre található nagy temetkezési halom. A

háttérben lévő hegygerincen a törpesírok látványa. Vajon véletlen, hogy a
"Tündérországok" eme kapuja fölött temették el őket? A nefilim krónikák: Az
Ohio-völgy ősi romjaihoz vezető útikalauz

Zeisberger misszionárius százharminchárom évvel ezelőtt egy ősi faj számos
jelét észlelte itt. Különösen a Coshoctontól három mérföldre délre lévő domb
közelében lévő, több ezer sírt tartalmazó temetőre utalt.
193
A meszes hamuvá redukált csontvázak három-négy és fél láb hosszúak voltak,

kisebbek, mint az indián vagy a halomcsontvázak. Ezek a pigmeusok sok
találgatásra adtak okot. Eddig egyetlen, a holtak ősi városáról szóló feljegyzésben
sem szerepel határozott következtetés.
A koponyák leírása szerint "háromszög alakúak, oldalukon és hátul sokkal
laposabbak, bár nem olyan ferde szemöldökkel, mint a nyugaton élő laposfejű
indiánoké. A fej hátsó részét egy lyuk szúrta át. A csontok elmozdultak, a
koponyát a medencével együtt találták meg, amiből arra következtetnek, hogy a
testet temetés előtt feldarabolták.
A Coshoctonban élő törpe faj sírjainak hosszú sorai rendszeresen nyugat felé
fordultak, ami arra engedett következtetni, hogy ezek az emberek napimádók
voltak, akik a napisten napi közeledtét figyelték a keleti hegyek fölött. Ebben a
tekintetben azonban semmi hasonlóság nincs a mi halmainkban talált csontvázak
különböző helyzeteivel. A Hildreth által említett vasszögek, amelyeket ebben az
ősi temetőben találtak, még érdekesebbé válnak, ha figyelembe vesszük a
Cincinnati melletti dombon történt felfedezést, amelyről F. W. Putnam, a Peabody
Múzeum kurátora számolt be. Egy oltáron meteorvas tömegeket találtak,
vasrudakkal és más fémből készült tárgyakkal együtt.
A több ezer sír csak arra enged következtetni, hogy a környező vidék
nagyszámú népességnek volt a székhelye. Lehetséges, hogy egy olyan országban,
ahol a halottakat imádták, és ahol kapukat építettek a kijutásukhoz, más szellemi
ajtók is megnyíltak? Ezért van Ohioban több paranormális tevékenység, mint
bárhol máshol Észak-Amerikában? Az Énok könyvében szereplő törpe- és
óriásfajták, a skót legendák és az amerikai őslakosok hagyományai közötti
kapcsolatokat nem lehet elvetni. Több mint 700 halom- és földvárhelyre tett
utazásaim során személyesen voltam tanúja egy testetlen hangnak halomhelyen, és
láttam árnyékembereket több ohiói dombtetős földvárnál. Kiderült, hogy a skót
legendák szerint a dombtetőn lévő földművek a tündérek kedvenc helye volt. A
zsidó Talmud szerint, ha óriást vagy tündérszellemet látsz, ismételd,: "Áldott
legyen az Isten, aki megváltoztatja az embert."
Pennsylvania
The Charlotte Democrat (Charlotte, Észak-Karolina) 1896. május 21. Ősi malacok
versenye
Több mint húsz csontváz figyelemre méltó felfedezése
Waynesboro, Pennsylvania, május 14. - John Lapping felszántott egy csomó
csontot a farmján,
194
három mérföldre délkeletre innen, tavaly és idén tavasszal is. A csontvázak

akkorák voltak, mint egy gyermek. L. W. Sayres cipőkereskedő azt az elméletet
állította fel, hogy a sír nem gyermeké, hanem egy malacfajtához tartozó ember
maradványait tartalmazza. Sikerült felkeltenie a Waynesburg College Waycroff
professzorának érdeklődését: W. L. Allison, Edward Stout, Norval Zook, Hayes
Rinehart, Thomas Finch és B. C. Sayres fényképész. Az említett urakkal együtt
Sayres úr 20 sírt nyitott fel a Lapping úr háza előtti dombon. A sírokat egy közel
400 láb átmérőjű kör alakban rendezték el.
Ezek ellipszis alakú, a földbe vájt lyukak voltak, amelyeket sima homokkőlapok
fedtek.
A födémek alatti üregek 9 vagy 10 hüvelyk mélyek voltak. A födémeket
egységesen 10 hüvelykkel a felszín alatt találták. A csontvázakat falazat nélkül
helyezték el a sírokban. A fejet a mellkas fölé hajították, a végtagokat pedig
felhúzták. A testet nyilvánvalóan részben a jobb oldalára helyezték, és az arc
minden esetben kelet felé fordult. A csontvázak átlagos hossza 18 hüvelyk volt; a
fej hossza 6 hüvelyk; a gerincoszlop 9 hüvelyk, az alkar 3 V4 hüvelyk. Az egyik
sírban egy szarvasbőrbe kötött kötetet találtak, amelyre a következőket írták:
"John T. Kent, Született 1749, 1796. október 17.th napján, én, John Kent,
miközben az új tisztáson egy gödröt ástam egy almafa ültetése céljából, egy
körülbelül három láb hosszú emberi csontvázat fedeztem fel. Hittem a test és a fiú
végső feltámadásában. Gondosan visszahelyeztem a sír fölé a követ, és elültettem
a fát a sír fejénél. Nyugodjatok békében, ti ősi idők emberei. Ti, az erdő földjének
egykori őrzői. Csontjaidat el kell vinni.
Ohio

Zeisberger misszionárius százharminchárom évvel ezelőtt egy ősi faj számos jelét
észlelte itt. Különösen a Coshoctontól három mérföldre délre lévő domb közelében
lévő, több ezer sírt tartalmazó temetőre utalt.
A meszes hamuvá redukált csontvázak három-négy és fél láb hosszúak voltak,
kisebbek, mint az indián vagy a halomcsontvázak. Ezek a pigmeusok sok
sem szerepel határozott következtetés.
A koponyák leírása szerint "háromszög alakúak, oldalukon és hátul sokkal
laposabbak, bár nem olyan ferde szemöldökkel, mint a nyugaton élő laposfejű
indiánoké. A fej hátsó részét egy lyuk szúrta át. A csontok elmozdultak, a
koponyát a medencével együtt találták meg, amiből arra következtetnek, hogy a
testet temetés előtt feldarabolták.
195
A Coshoctonban élő törpe faj sírjainak hosszú sorait rendszeresen nyugat felé
fordították, ami arra engedett következtetni, hogy ezek az emberek napimádók
voltak, akik a napisten napi közeledtét figyelték a keleti hegyek fölött. Ebben a
tekintetben azonban semmi hasonlóság nincs a mi halmainkban talált csontvázak
különböző helyzeteivel.
A Hildreth által említett vasszögek, amelyeket ebben az ősi temetőben találtak,
még érdekesebbé válnak, ha figyelembe vesszük a Cincinnati melletti dombon
talált felfedezést, amelyről F. W. Putnam, a Peabody Múzeum kurátora számolt
be. Egy oltáron meteorvas tömegeket találtak, vasrudakkal és más fémből készült
tárgyakkal együtt.
A több ezer sír csak arra enged következtetni, hogy a környező vidék nagyszámú
népességnek volt a székhelye.

Howes's Historical Collections, Institution, idézi Dr. Hildreth leírását a Sillmans
Journalban, 1835. Ez is említ egy ősi pigmeus temetőt St. Louis közelében. Ott a
csontvázakat kősírokban találták, míg az ohiói Coshoctonban fakoporsókban
voltak.
Coshocton megye százéves története, Ohio, 1. kötet,1909

W. K. Moorehead, az Ohio Állami Régészeti és Történelmi Társaság kurátora,
aki egy tucat évvel ezelőtt beszámolt a dombon lévő körnél tett látogatásáról, a
következőképpen írta le: "mintegy két hektár kiterjedésű, a töltés alacsony és
széles; ahol a fák megőrizték, úgy tűnik, eredetileg öt láb magas lehetett". A kör
leírását folytatva a jelentés említi, hogy "a völgyből egy hosszú átjáró vezet fel
hozzá, és ebben a tekintetben a hely sajátos. Az átjáró átlagosan mintegy tizenöt
láb széles, és mindkét oldalán természetes párkányok falazzák. Úgy gondoljuk,
hogy a burkolat megérdemli a jövőbeni vizsgálatot".
A meszes hamuvá züllött csontvázak három láb és négy és fél láb hosszúak
voltak, kisebbek, mint az indián vagy halomcsontvázak. Ezek a pigmeusok sok
sem szerepel határozott következtetés. Az ohiói földvárak bibliográfiája, amelyet a
Smithsonian ' Institution számára készítettek, tartalmazza a Howe's Historical
Collections-ben található közleményt, amelyet Dr. Hildreth leírásából idéznek a
Silliman's Journal, 1835-ben. Ez is említ egy ősi pigmeus temetőt St. Louis
közelében. Ott a csontvázakat kősírokban találták, míg az ittenieket, úgy tűnik,
fakoporsókban. A Keene-Bethlehem község határán található pigmeus sírok
felfedezése J. C. Mulligan nevéhez fűződik.
A Coshoctonban a törpe faj hosszú sírsorai rendszeresen nyugat felé fordultak,
ami arra engedett következtetni, hogy a törpék sírjainak hosszú sorai a nyugati
196
irányba néznek.
197
ezek az emberek napimádók voltak, akik a napisten mindennapos közeledtét

figyelték a keleti hegyek fölött. Ebben a tekintetben azonban semmi hasonlóság
nincs a mi halmainkban talált csontvázak különböző helyzeteivel. A napimádat
feltételezésének elfogadása nem feltétlenül jelenti azt a következtetést, hogy ez a
törpe faj a hindosztáni vagy egyiptomi folyóemberektől származhatott. Az
ősember, bárhol is találták, úgy tűnik, napimádó volt.
Hildreth elmeséli, hogy az egyik Coshocton-sírban egy másfél méter hosszú
csontvázat találtak, amelyhez elkorhadt tölgyfa- és vasszögek tartoztak. A
koponya háromszög alakú volt, oldalról és hátulról jócskán lelapult, bár nem a
nyugaton látott laposfejű indiánok ferde szemöldökével. A koponya hátsó részét
egy lyuk szúrta át. A csontok eltolódtak, a koponyát a medencével együtt találták
meg, amiből arra lehet következtetni, hogy a testet temetés előtt feldarabolták. A
St. Louis-i temetőben a pigmeusok között találtak egy csontvázat, amely
meglehetősen nagyra nőtt, bár nem volt magasabb a többinél. A lábakat a térdnél
levágták, és a combcsontok mellé helyezték.
Coshocton megye, Ohio, százéves története 1911

Az általunk ismert tények szerint ez a temetkezési hely körülbelül tíz hektárt
foglalt magában, és mielőtt a földművelés megzavarta volna, a tíz hektár majdnem
teljes felületét kis halmok szabályos sorai borították, mint amilyenek a mai sírokat
jelzik, hogy a feltáráskor emberi csontokat találtak, amelyek a megfelelő helyen
feküdtek, lábakkal kelet felé, és körülbelül négy-négy és fél láb hosszúságú
területet fedtek le, hogy a levegőnek való kitételkor a csontok azonnal
széthullottak, hogy egy-két esetben a testeken látszott, hogy vasszögekkel
rögzítették őket.
Nyugat-Virginia
A nyugat-virginiai határháború krónikái, 1895

Ebben az államban is találtak olyan temetkezési helyeket, amelyekben a
csontvázak mind malacok csontvázai voltak: a sírok, amelyekben a testeket
elhelyezték, ritkán három láb hosszúak voltak; a koponyákban lévő fogak mégis
azt bizonyítják, hogy érett korú emberek testeiről van szó. Mindent összevetve
nem sok kétség férhet ahhoz, hogy Amerikát egykor olyan nép lakta, amely a mai
indiánokkal nem állt másképp rokonságban, mint hogy annak a népnek a
leszármazottai voltak, amelytől az egész emberi család származik.
Fayette megye története, Nyugat-Virginia 1926

Brownstown faluban, tíz mérfölddel Charleston fölött és közvetlenül Charleston
alatt.
198
a Lens patak torkolatánál egy másik ilyen temetkezési hely. Nemrégiben két
csontvázat találtak itt együtt, az egyik egy hatalmas, körülbelül két méter
hosszúságú kerettagé, a másik pedig egy torz törpéé, aki körülbelül két méter
hosszú volt.
Illinois
St. Louis Republic, 1903. november 29. Egy óriás csontváza
Harrisburg, Ill. Miközben néhány napja kutat ásott a régi Inmann gyár
telkén, Shawnee város közelében, Sanford K. Jenkins több csontvázat és régi
indián relikviákat tárt fel. Egy 8 láb négyzetméteres területen Jenkins
tizennégy csontvázat és hat különböző méretű edényt hozott ki. A csontvázak
egyik különös és figyelemre méltó tulajdonsága a méretük volt. Az egyik
csontváz egy óriásé volt, amely teljesen 8 láb magas volt, míg közvetlenül
mellette egy felnőtt koponyáját találták meg, amely nem volt nagyobb egy 4
éves gyermeknél, és talán egy malac maradványa volt. Bár a föld a régi indián
domb közelében van, és feltételezhetően az indiánok temetkezési helye volt a
korai időkben, néhány idősebb polgár úgy véli, hogy több mint ezer évvel
ezelőtt temették el őket, mielőtt az indiánok benépesítették volna ezt az
országot.
Tennessee
Tennessee természeti és őslakos története, 1823
Egy egész fejezetet szentelhetnék az "ősi pigmeusok" vizsgálatának. A

következőkben összefoglalom az általa e témával kapcsolatban elmondott
tényeket: - A Tennessee állambeli Spartától néhány mérföldre, White
megyében, White megyében számos kis csontvázat fedeztek fel, amelyekről
egy bizonyos Lane úr számolt be. A sírok körülbelül két láb hosszúak,
tizennégy hüvelyk szélesek és tizenhat hüvelyk mélyek voltak. Ezek a sírok
nagy számban elterjedtek Lane úr farmján és egy nagy és szorosan
összefüggő temetkezési helyen a közelben; Sparta-tól négy mérföldre délre
ugyanilyenek voltak, és azt mondják, hogy több száz ilyet lehet találni a
településen. E sírok miatt a föld felszínén nem látható emelkedés, és úgy
találták meg őket, hogy egy vasrudat süllyesztettek a földbe, amíg az a
koporsók fedőkövéhez nem ért. Ezek a sírok általában olyan apró emberi
csontvázakat tartalmaztak, amelyek annyira elkorhadtak, hogy nem lehetett
őket eltávolítani anélkül, hogy darabokra ne törtek volna, vagy porrá ne
omlottak volna. Találtak bennük kerámia- és kagylómaradványokat,
valamint állatcsontokat is. Az egyikben a csontváz a hátán feküdt, a lábát
felhúzva, úgy, hogy
199
hogy a térd körülbelül négy hüvelykkel a sír alja fölé emelkedjen; a fejet is úgy
emelték meg, hogy az áll a mellkasra feküdjön. A csontváz, amelyet gondosan
megmértek, ahogy feküdt, a bokacsontoktól a koponya tetejéig két láb tíz hüvelyk
hosszúságúnak bizonyult, figyelembe véve a lábak hajlását és a fej dőlését. Az
egész sorozatból egy sír azonban "nagyobb méretű és más formájú volt,
koporsószerűen épült, a fejnél tizennégy hüvelyk széles, a könyöknél huszonkét
hüvelyk, a lábnál pedig tíz hüvelyk; az oldala és a végei ugyanolyan
zászlóskövekből voltak, mint a kis síroké.
Ebben a sírban egy öt láb öt hüvelyk hosszú csontváz feküdt, a feje nyugatra, a
lába keletre nézett. Ezt a csontvázat gondosan feltárták anélkül, hogy bármelyik
csontot elmozdították volna, amíg az egészet ki nem mutatták. Szája szélesre nyílt,
és teljes fogsor volt benne, a karok oldalt feküdtek, a bordák szélesek és laposak
voltak, és több mint kétszer akkorák, mint a malacoké. A fej is nagyobb volt, a
szemek távolabb helyezkedtek el egymástól, a homlok pedig magasabb, mint a
kisebb sírokban lévőké. A koponya tökéletes volt, kivéve egy törést a jobb
arccsonton; és rengeteg finom, egyenes haj tapadt hozzá, amely világos szürke
színű volt. E csontváz mellett nem találtak edényeket vagy csecsebecséket, és a fej
alakjának, valamint a csontok méretének és formájának nagyfokú eltérése alapján
úgy tűnt, hogy a kisebb sírok csontvázaitól eltérő törzshöz tartozik. Az itt talált kis
sírok nagy számából - mondja Mr. Lane -, amelyek mind ugyanolyan leírásúak, és
amelyek közül egy kivételével egy nagy méretű volt, úgy tűnik, hogy az ókorban
egy olyan népcsoport létezett, amelynek magassága két láb tíz és három láb között
volt. Amilyen öregnek tűnt a nagyméretű csontváz szőrzete, egyik állkapocsban
sem volt egyetlen elveszett vagy ép fog sem, de az egyik malacfej felső
állkapcsában volt egy szuvas fog, amiből arra következtettek, hogy az a személy,
akihez ez a csontváz tartozott, idősebb volt az előbbinél. E sírok tartalmának
mintáit elküldték a nashville-i orvos uraknak, és különböző vélemények születtek
a kisebb csontvázak érettségét vagy gyermekkorát illetően. A legelterjedtebbnek
az tűnt, hogy ezek a csontvázak felnőtt, kis termetű személyekhez tartoztak,
valamint hogy a talált csontok egy része állatok csontja volt - Tennessee
természeti és őslénytani története.
Antropológiai Intézet, folyóirat, 6:100,1876.
Hatalmas méretű ősi temetőt találtak Kávé megyében. Hasonló azokhoz,
amelyeket White megyében és Tennessee középső részén találtak, de sokkal
kiterjedtebb, és azt mutatja, hogy a pigmeusok egykoron igen nagy számban éltek
ezen a vidéken. A
ugyanazok a helyzeti sajátosságok, amelyeket a Fehér megyei sírokban
megfigyeltek, itt is megtalálhatók. A levél írója azt írja: "Néhány jelentős
200
izgalom és kíváncsiság történt néhány napja Hillsboro közelében,

Kávé megye, James Brown farmján. Egy férfi szántott egy sok éve művelt mezőn,
és felszántotta egy férfi koponyáját és más csontokat. Miután további vizsgálatokat
végeztek, megállapították, hogy a temetőben körülbelül hat holdnyi terület volt.
Ülő vagy álló helyzetben voltak eltemetve. A csontok azt mutatják, hogy törpe
törzs volt, körülbelül három láb magasak. Becslések szerint körülbelül 75 000 és
100 000 között lehetett ott eltemetve.
Ez azt mutatja, hogy ez az ország már több száz évvel ezelőtt is lakott volt."
Queens County Sentinel, 1893. augusztus 3. DWARF AMERICANS

Kelet-Tennessee-ben találtak sírokat és csontvázakat egy majdnem elfeledett népről
A Smithsonian Intézet sajátos munkát végzett ezen a helyen. A világ eme
emberei, akik hosszabb látogatásokat tettek a Kelet-Tennessee néven ismert
dombos vidéken, mindig is lenyűgözte őket a hegyek magasztossága és szépsége,
a lakosok egyszerűsége és babonássága, valamint a mindent körülvevő álmos
titokzatosság általános légköre. Ha megkérdezzük az ilyen embereket, hogy hol
várnák leginkább, hogy törpék vagy óriások faját találják, a válasz: "Kelet-
Tennesseeben". És a közelmúlt fejleményei igazolni látszanak, hiszen az utóbbi
néhány évben három lábnál alacsonyabb emberek maradványait fedezték fel ebben
az országban.
A Great Smoky-hegység egyik csúcsának keleti lejtőjén, ahol a reggeli nap
első sugarai megcsapnak, van egy ősi temetkezési hely, és ilyen más temetkezési
helyet nem is lehetne találni, hiába keresnénk a világon, mert egyetlen sír sem
hosszabb három lábnál. A sírok három láb mélyen vannak a felszín alatt,
cementből és lapos kövekből vannak kialakítva, és dacolnak az idő pusztításával,
hogy elpusztuljanak. A legtöbb vizsgált sírban egy váza, néhány gyöngy és emberi
csontváz volt, amely sosem volt 36 hüvelyknél hosszabb, és egy kifejlett emberé
volt.
A helyről a bennszülöttek gyönyörű legendát mesélnek, és azt mondják, hogy a
gyerekeken kívül senki sem temetkezett ide, míg a természetkutatók azt állítják,
hogy a koponyák már elérték a teljes kifejlettséget. A legérdekesebb beszámoló
azonban a vörös embereké, akik ezt a vidéket birtokolták, amikor a fehérek először
telepedtek le itt. Azt állítják, hogy amikor az országnak erre a részére érkeztek, azt
egy kis termetű, vad, vörös hajú emberekből álló faj lakta; hogy ezek a törpék
hosszú és véres háborút vívtak az indiánokkal, de végül mindannyiukat megölték;
hogy ezt a temetkezési helyet már jóval azelőtt használták, hogy ők az országba
jöttek volna.
201
Missouri
The Cook County, Herald, Oct. 24,1903 Őskori temető
A King-hegyet, az északnyugati Missouri egyik régi nevezetességét, amelyet
St. Joseph lakott külvárossá kívánnak átalakítani, teraszos munkások egy őskori
temetőt tártak fel. A King-hegy csúcsán egy törpékből álló faj maradványai
nyugszanak, amelyek nem tartoznak egyetlen olyan törzshöz sem, amelyről ismert,
hogy lakta volna ezt a területet, és amelyekről az indián legendák nem tudnak.
Önmagában is figyelemre méltó, és a csúcson talált őskori ember törpe
maradványaival összefüggésben különösen markáns vonás, hogy emberi csontokat
találtak, amelyek nyilvánvalóan egy óriáséi voltak, valószínűleg több mint két
méternél magasabbak és nagy csontozatúak. Alacsony, lapos fej, kis intelligencia
és kifejezett állati hajlam jellemezte ezt az embert. Nehéz állkapcsok és erős, jól
megőrződött fogak viszik tovább életük feljegyzéseit. Brutális, emberi, de
embertelen, önállótlan, a ma ismertnél alacsonyabb rendű vademberek. Mégis
tisztelték halottaikat. A sírokba olyan kagylókat helyeztek el, amilyenek sok
belvízi patak partján találhatók, bőségesen akadtak a Missouri homokbuckáin,
amelyek fölött a Király-hegy áll, és a szokatlan színű, a mai kereskedelmi
áruházakban értéktelen köveket, a gyermekek játékszereiket.
Dél-Dakota
Los Angeles Times, 1907. augusztus 4. Találd meg az őskori temetőt!

Vasúti gréderek vágtak bele az ősi pigmeus faj temetőjébe Nyolclábú óriásokat
fedeztek fel
Ocacoma (S.D.) Aug. 3 - {Exkluzív küldés} Egy figyelemre méltó őskori
temetkezési helyet vágtak be a vasúti sínek Oacomától keletre, és egy törpe fajnak
tűnő maradványokat fedeztek fel. A régi temetkezési hely most egy nagy
kavicslerakódás, és ebben találták meg a holttesteket.
Eddig körülbelül ötven csontvázat tártak fel. Ezek mind egy körülbelül két méter
magas törpékből álló fajhoz tartoznak, és az orvosok szerint nem gyermekek,
hanem felnőttek maradványai. A temetkezések úgy történtek, hogy a testek álltak
vagy ültek, nem pedig feküdtek.
Az egyik csontváz egy több mint két méter magas óriásé. Az óriás csontváza
mellett számos rézből készült eszközt, valamint csontból készült eszközöket
találtak. Az egyik sírban két, körülbelül nyolc hüvelyk magas rézbálvány volt. A
Dél-Dakotai Egyetem várhatóan régészeket küld a lelet vizsgálatára.
202
A dél-dakotai vidéken, 1922

A Missourin felfelé vezető útjuk során Lewis és Clark kapitányok tíz emberrel
megálltak a mai Clay megyében, Dél-Dakota államban, hogy meglátogassanak egy
dombot a sík préri közepén. Ez a halom körülbelül kilencszáz láb hosszú, több
mint száznyolcvan láb széles és hetven láb magas volt, a teteje pedig olyan sima és
egyenletes, mint a síkság, amelyből a halom kiemelkedett. Az indiánok a Kis
Emberek Hegyének vagy Kis Szellemek Hegyének nevezték. A Lewis és Clark
naplója szerint : "Az indiánok úgy vélik, hogy ez az emberi alakú gonosz
szellemek lakhelye, akik körülbelül tizennyolc hüvelyk magasak, fejük pedig igen
nagy; éles nyilakkal vannak felfegyverkezve, amelyekkel nagyon ügyesen bánnak,
és mindig résen vannak, hogy megöljék azokat, akiknek van merszük
megközelíteni a lakóhelyüket. A hagyomány szerint sokan szenvedtek már ezektől
a kis gonosz szellemektől, és többek között három maha (omaha) indián is
áldozatot hozott nekik néhány évvel ezelőtt. Ez olyan rettegéssel töltötte el az
összes szomszédos népet, hogy semmilyen megfontolás nem tudta őket arra
csábítani, hogy meglátogassák a dombot. Mi nem láttunk semmit ezekből a gonosz
kis szellemekből, sem helyet számukra, kivéve néhány apró lyukat, amelyek
elszórtan vannak a hegy tetején.
Idaho
The Spokesman Review, június 5,1902 Ősi pigmeus fajt fedeztek fel Idahóban
Huszonöt mérföldre Payette-től a Big Willow-fennsíkon az emberi csontvázakra
hasonlító kis csontvázak igen különös lelőhelye található - írja a Boise Statesman
tudósítója. A fogak ugyanolyanok, a gerinc ugyanolyan. Az ereklyék bőségesen
vannak, de épeket találni nehéz. A fogak és a hátcsont részei számosak. Éppen az
ősi vízvonal környékén vannak, és a megkövesedett lazaccsontok kiterjedt
lerakódásainak közelében találhatók. Sorozatos megkövesedések s történtek,
amelyek a növényi és állati életet kővé redukálták, és vegetációs képeket festettek
a sziklákra. A körzet sziklás és járatlan. A föld színéről eltörölt kisemberek nem
voltak nagyobbak a majmoknál, és utolsó nyughelyüket a kuriózumgyűjtők vagy a
tudósok számára érdekesnek találják.
203
Új-Mexikó
The Colonist, LTV kötet, 1912. október 21. TIZENNYOLCSZÖGŰ MUMMIA

Az új-mexikói Silver City közelében, a Felső-Gila folyó sziklaházainál találtak
egy tizennyolc hüvelyk magas, jó állapotban lévő ősi múmiát, és utasítást kaptak,
hogy továbbítsák a washingtoni Smithsonian Intézetbe. A gondos vizsgálat
megerősíti sok tudós azon elképzelését, hogy a régi sziklaemberek törpe faj voltak.
Lakóhelyeik legszembetűnőbb jellemzői a nagyon kicsi ajtónyílások és a rendkívül
alacsony mennyezetek voltak.
Spokane Daily Chronicle, 1936. január 9.

Egy rég elpusztult város omladozó romjait, ahol mumifikálódott emberi alakok
árulkodtak arról, hogy a jelek szerint kétméteres óriások és háromméteres
pigmeusok éltek együtt, Paxson C. Hayes etnológus találta meg, aki az elmúlt hét
évben Észak-Mexikó hegyvidéki pusztaságait kutatta. Az építészet olyan típusú,
korábban soha nem felfedezett, a sziklalakásokéhoz hasonló, de határozott mongol
vonásokkal rendelkező. A furcsa civilizációról úgy vélik, hogy a majáké előttről
származik. Hayes expedíciót tervez a Hermosillo várostól 400 mérföldre fekvő
Sonorában található hatalmas barlangok alapos átkutatására.
204
Arizona
Coconino Sun (Flagstaff, Arizona) 1915. december 31. Valószínűleg egy ősi
cowboy
Hans, Augustus és James Hansen, valamint Leo Ellsworth hétfőn tértek vissza
White Riverből, ahol az elmúlt hat hétben fát szállítottak az Indian Agency
számára. Jelentették, hogy egy szarvas ember csontvázát találták meg. A csontváz
három láb magas volt, és a halánték közelében jól kivehető, körülbelül két hüvelyk
hosszú szarvakkal. A csontvázat a Whiteriver keleti folyásának közelében találták
meg, egy nagy barlang közelében. Teljesen kifejlett ember volt, és néhány napig ki
volt állítva Whitewaterben, mielőtt elküldték volna egy washingtoni múzeumba. -
Snowflake Herald.
The Border Cities Star, 1923. március 20. A sziklafal lakójának csontvázát
pigmeusnak nyilvánították.
Nem tűnik nagyobbnak, mint a gyermek csontjai, mégis tökéletesen fejlettek a
fogai; a koponya nem mutatja az éretlenség jeleit.
Prescott, Arizona, március 20. - Azokat a tudósokat, akik jövő nyáron
Prescottba látogatnak, hogy megpróbálják megfejteni a Verde-folyónál lévő ősi
sziklaépület rejtélyét, arra kérik, hogy szenteljék figyelmüket egy csontváznak,
amelyet nemrég találtak Morris és Howell Payne, a várostól néhány mérföldre
északra élő farmerek.
Bár a csontváz látszólag nem nagyobb, mint egy négy-öt éves gyermeké, a
koponya teljesen kifejlett fogsorral rendelkezik. A Payne testvérek a csontvázat
ásatás közben tárták fel...
Az apró ajtónyílások és az alacsony mennyezetek alátámasztani látszanak azt az
elméletet, hogy az ott élő emberek alacsony termetűek voltak, de a törpe csontváz
olyannyira kisebb, mint a mai emberé, hogy ez egy újabb olyan régészeti
problémát vetett fel, amelynek megoldása a National Geographic Society célja.
Lehetséges, hogy jövő nyáron egy expedíciósorozat keretében a gránitdellákban,
egy Prescott melletti hatalmas gránitképződményben vezető útra. Óvatosan ásva,
gyakorlatilag az összes csontot ki tudták hozni anélkül, hogy összetörték volna
őket.
A csontváz élénk érdeklődést váltott ki a fogak és a koponyacsontok mérete és
érettsége miatt, amelyek az egyik orvos szerint nem mutatták a csecsemők
koponyájának éretlenségére utaló jeleket.
A köveket összetartó sárszerű habarcsban még mindig láthatók a Montezuma
váraként ismert, jól megőrződött őskori lakóház építőinek kézlenyomatai, amelyek
arra utalnak, hogy a lakók nagyon kis kezű emberek voltak.
Az apró ajtónyílások és az alacsony mennyezetek alátámasztani látszanak azt az
elméletet, hogy az ott élő emberek alacsony termetűek voltak, de a törpe csontváz
olyannyira kisebb, mint a mai emberé, hogy ez egy újabb olyan régészeti
problémát vetett fel, amelynek megoldása a nemzeti földrajzi társaság célja.
205
Lehetséges, hogy jövő nyáron egy expedíciósorozat keretében.
206
Az óriás neandervölgyi hibridek eredete
1953-ban a tudomány egy új, fontos felfedezéssel állt elő. A. A. Formozov a

Bakhchisarai melletti Staroselye-barlangban egy egy-két éves gyermek
temetkezését találta meg a Mouster korszakból. A csontváz közvetlen közelében
egy kézi fejszét, kaparóeszközöket, egy hegyet, valamint egy vadszamár, egy ökör
és egy medve csontjait fedezte fel.
A csontvázat antropológusok tanulmányozták, és megállapították, hogy a
modern típushoz tartozik, de számos olyan tulajdonsága van, amely a
neandervölgyi típushoz közelíti: nagy fogak, súlyos arccsontok stb. A Staroselye-
csontváz egyike azon kevés leletnek, amely a neandervölgyi ember és a cro-
magnoni ember között köztes helyet elfoglaló ősi ember képviselőinek
maradványait tartalmazza.
A szibériai Denisovan-barlangban nemrégiben talált további leletek
bizonyították, hogy léteztek neandervölgyi hibrid populációk. Az elmúlt
évtizedben az új genetikai adatok megváltoztatták a jégkorszak embereiről alkotott
képünket. A DNS-vizsgálatok kimutatták, hogy a nem afrikai populációk három-öt
százalékban neandervölgyi DNS-t tartalmaznak. Ez eltér az antropológusok által
az elmúlt ötven évben támogatott "helyettesítési elmélettől", amely szerint a
neandervölgyieket az észak felé vándorló cro-magnoni népek pusztították el.
A zömök és erős neandervölgyiek és a magas cro-magnoniak kereszteződése
eredményezte az emberi óriásokat. Az ebben a fejezetben leírt, kiálló
szemöldökkel és ferde homlokkal rendelkező óriások egy teljesen új, az
antropológusok által még nem ismert hominidafaj bizonyítékai lehetnek.
207
Koponya a szovjet antropológusok 1936-37-es ásatásából, amely egy neolitikus

temetkezési helyről származik az Onega-tó északnyugati részén, a Transonega-
félsziget közelében lévő Dél-Oleny-szigeten. A halottakat a partról vitték a szigetre,
ahol vörös okkersárgával festették, majd sekély gödrökbe temették őket. A
halottakat csont szigonyok, skizitbalták és kések kísérték.
Ennek a koponyának a jelentősége, ahol nyilvánvaló, hogy nincs homlok és
kiálló szemöldökgerinc, a Mentális Előretoltó helyzete. A DNS Tanácsadók blogja,
idézi: "A nefilim krónikák: Bukott angyalok az Ohio-völgyben" című cikket, ahol
kimutattam, hogy az Oleny-szigeti koponya mentális előmunkás helyzete
megegyezik a neandervölgyivel, az első zápfog alatt helyezkedik el. "Frank
L'Engle Williams és Gail E. Krovitz, "Ontogenetic Migration of the Mental
Foramen in Neanderthals and Modern Humans", Journal of Human Evolution
47/4 (2004. okt.) 190-219. A mentális foramen (szó szerint "az elme kis lyuka") a
neandervölgyiekben nagyon kifejezett anatómiai jellegzetesség, egy kis gödröcske
a koponya alsó állkapcsán a fogak, vagyis az állkapocs alatt. Az embernél
szórványosan fordul elő, ahol az archaikus kategóriába sorolják. A helyek, ahol
azonosították, többek között az Oleny-szigetek és a Baltikum régiója,
Északnyugat-Oroszország Cro- magnon, mint Europoid és Mongoloid típusok,
valamint a "nagy és masszív" torus occipitalis vagy anatóliai dudorok (Alexander
Mongait, 1959; Marija Gimbutas, 1956); Bakhehisarai a Krímben (Alexander
Mongait, 1959); a japán Joman vagy Ainu (Carleton Stevens Coon, 1962); és az
"óriások fajtája", amelyet folyamatosan feltárnak a nyugati parton, az Ohio-
völgyben és New Englandben.
208
régészeti lelőhelyek, barlangok és halmok."

A bizonyítékok azt mutatják, hogy ez a hibrid keverék az északi szélességi
körökben volt a legelterjedtebb a tengeri archaikus néppel. Őket a modern
emberek közé sorolják, de még mindig archaikus típusú koponyájuk volt, amely
inkább a neandervölgyihez hasonlított. A tengerparti genetikai eredetűek a Cro-
Magnon maradványokkal együtt kerültek elő, amelyeket a legnagyobb számban
Franciaországban találtak. E faj néhány embere nagyon magas volt - a Mentone-
barlangokból származó egyik csontváz egy 6 láb 9 hüvelyk magas férfié.
A Mentone csontvázat "gigantikusnak"

nevezték a leletet feltáró tudósok.
A cro-magnoniak koponyája vastagabb volt, mint a modern emberé, de a

neandervölgyi emberek homloka nem volt olyan vastag, mint a neandervölgyieké.
A nagyméretű cro-magnoni csontvázak nem korlátozódtak Franciaországra,
magas, archaikus típusú koponyával rendelkező cro-magnoni maradványokat
találtak más helyeken is Algériától a Brit-szigetekig.
Solutreai óriások
Új bizonyítékokat fedeztek fel, amelyek átírják az amerikai történelmet. Észak-

Amerika északkeleti partvidékén 21 000 éves leleteket találtak, amelyek
megegyeznek a franciaországi solutreaiakéval. A solutreai hipotézis szerint a
jégkorszaki Európában élő solutreai kultúrához tartozó emberek Észak-Amerikába
vándoroltak, magukkal vitték a kőszerszámkészítés módszereit, és ez szolgáltatta
az alapját a későbbi Clovis technológiának, amely egész Észak-Amerikában
elterjedt. A hipotézis az európai solutreai és a korai amerikai pre-klovis és clovis
209
kőeszköz-technológiák közötti javasolt hasonlóságokon alapul.
210
The Washington Post, 2012. február 29.
Az első amerikaiakról szóló radikális elmélet szerint a kőkorszaki európaiak 20 000

évvel ezelőtt érkeztek Delmarvára. Brian Vastag
"Készítői valószínűleg Európából eveztek, és több ezer évvel a nyugati

népvándorlás előtt érkeztek Amerikába, így ők voltak az első amerikaiak - állítja
Dennis Stanford, a Smithsonian Intézet antropológusa.
"Szerintem ez megvalósítható" - mondta Tom Dillehay, a Vanderbilt Egyetem
neves régésze. "A bizonyítékok egyre gyűlnek, és mindenképpen megérdemli a
vitát."
"Stanford szerint az utolsó jégkorszak tetőpontján egy titokzatos kőkorszaki

európai nép, a solutreaiak, az Atlanti-óceán északi részébe nyúló jégsapka mentén
eveztek. Úgy éltek, mint az inuitok, fókákat és tengeri madarakat zsákmányoltak."
"A solutreaiak végül elterjedtek Észak-Amerikában, Stanford szerint, magukkal

vitték jellegzetes pengéiket, és megalapozták a későbbi Clovis-kultúrát, amely
mintegy 13 000 évvel ezelőtt alakult ki."
"A solutreaiak egy magas tengeri nép voltak, amelynek gigantikus maradványait
Franciaország-szerte és egész Észak-Európában megtalálták. Ők a későbbi tengeri
népek valószínű elődei, akik a következő 15 000 évben tovább vándoroltak nyugat
felé Észak-Amerikába."
News, (Frederick Maryland) 1924. január 31. Régi sírok megtalálása

Óriásharcosok csontvázait tárták fel Franciaországban
A 25.000 évvel ezelőtt élt emberek a feltételezések szerint harc közben haltak meg...
Nyílvesszőt találtak egy ember fejében.
Három őskori harcos jól megőrződött csontvázát tartalmazó, 25 ezer éves
sírokat fedeztek fel Solutre, egy kis faluban, a... [...] megyében, amely széles
körben ismert az őskori maradványairól.
Az elmúlt 60 évben Solutre-ban figyelemre méltó őskori maradványokat
találtak, és nemrégiben a lyoni tudományos kar úgy döntött, hogy a saját nevében
módszertani és tudományos kutatásokat végez a környéken. Az első kutatás
meglehetősen kiábrándítónak bizonyult, de a munkát idegek nélkül, energikusan
folytatták, és az expedíciót vezető tudós 20 napos türelmes szedést követően
három olyan embert talált, akik az utóbbi paleolitikum vagy aurignacien
korszakban, 20 000 és 25 000 évvel ezelőtt éltek.
A három csontvázat ugyanabban a helyzetben, három láb mélyen temették el.
211
hét hüvelyk, öt láb és hat láb, illetve a felkelő nap felé néző fejek. A csontvázak a
hátukon feküdtek, a térdek kissé felhúzva, a kezek a hasuk fölött összekulcsolva, a
csontvázak hamuágyon pihentek. A fej két oldalán két durván faragott, "kromlech"
alakú kő volt, amelyekről úgy vélik, hogy a test pontos helyét jelzik.
A csontvázak nyilvánvalóan rendkívül erős férfiakhoz tartoztak, mivel a három
közül a legkisebb két méter két hüvelyk, míg a legmagasabb két méter kilenc
hüvelyk volt. A koponya alakja figyelemre méltó, a homlok meglehetősen
alacsony. A szemgödrök szögletesek és nagyméretűek; az állkapocscsontok
kiemelkedőek, az állkapcsok erőteljesek, és még mindig jól megőrződött fogakat
tartalmaznak.
Oakland Tribune, 1909. május 30.

CORREZE KOPONYA AZ EGYIK NAGY FAJ ŐSÖK
Valószínűleg egy nyugat-európai barlanglakóé volt - tulajdonosának volt
Nincs kupola.
Koponya Eléggé teljes
Boule professzor bemutatta nekem a csodálatos koponyát, és a kezembe nyomta.
Nagy szakértelemmel kezelte, hogy a csontot szilárddá és keménnyé tegye, míg a
levált részeket a helyére illesztette, így a csont meglehetősen teljes. Emlékeztetni
kell arra, hogy ezt a koponyát két lelkes helyi régész találta meg ugyanannak az
egyénnek a csontvázának nagy részével együtt, olyan mélyen és olyan helyen
eltemetve a Chapelle-aux Saints néven ismert barlangban, hogy nem hagy kétséget
afelől, hogy a mamut és a szőrös orrszarvúakkal egykorú emberfajtához tartozik -
egy olyan fajhoz, amely a nagy jégkorszakban lakta Európát -, amely nem lehet
kevesebb, mint százezer évvel mögöttünk, sőt valószínűleg több is. A koponya
legfőbb jelentősége abban rejlik, hogy nagyon sajátos alakjában megegyezik a
Neander-völgyi koponyával (Bonnból), a Spy-koponyával (Belgium) és a
gibraltári koponyával. Valójában megerősíti azt a következtetést, hogy ebben az
időszakban Nyugat-Európa barlangjait egy sajátos koponyával rendelkező
emberfajta lakta.
Mintegy négy hónappal ezelőtt jelent meg az a tény, hogy az új Correzo-
koponya megegyezik a neandervölgyi ember híres koponyatetőjével a homlok
visszahúzódásának rendkívüli sekélységében vagy hiányában, a vastag,
kiemelkedő szemöldökgerincekben, valamint a hátsó régió túlzott "mélységében"
vagy emelkedettségének hiányában. Az új koponya további tanulmányozása
azonban lehetővé tette Boule professzor számára, hogy kimutassa, hogy az új
koponya körvonalai felülről nézve pontosan egybeesnek a neandervölgyi
koponyáéval - a szemöldöktől a nyakszirtig ugyanaz a nagy hosszúság és a nagy
szélesség a megfelelő régiók sorában.
Mindkettő óriási méretű
A különös az, hogy mindkét koponya hatalmas méretű - hosszában és
szélességében jóval nagyobb, mint a modern európai koponyák, és nem olyan kicsi
és majomszerű, bár sokkal sekélyebbek (azaz kevésbé magasak a kupolában), mint
212
a modern európai koponyák.
213
élő emberek koponyáját. Az ősi neandervölgyi emberek agya nem volt kisebb,
hanem valójában egy kicsit nagyobb, mint a modern európaiaké, nagyobb volt
azokban a régiókban, ahol a modern európaiaké kicsi, és kisebb, ahol az nagy.
Freeport Journal Standard, 1933. április 15.

Hatalmas csontvázakat találtak Párizsban
Párizs (UP) - Az itteni külvárosban egy neolitikus kori sírban olyan csontokat
találtak, amelyek állítólag egy két méter magas emberhez tartoztak. Az
északnyugati külvárosban dolgozó régészek felfedezéseiről a Sorbonne-on adtak
most jelentést.
Paul Lemoine, a párizsi Természettudományi Múzeum igazgatója, M. Lantier, a
Saint-Germain-en-Laye-i régészeti múzeum kurátora, Rivet professzor és más
tudósok meglátogatták a sírt, és egyetértettek abban, hogy az elég érdekes ahhoz,
hogy az ásatásokat újult erővel folytassák.
Nyolc kétméteres csontváz került napvilágra egy hatalmas, több mint négy
tonnás monolit alatt.
A csontok egy része elégett volt, ami arra utal, hogy a testeket temetés előtt
elégették, és körülöttük kevés mindent találtak, kivéve néhány kovaköves nyilat és
lándzsafejet, amelyek azt a meggyőződést erősítik, hogy az eltemetett személyek
nem tartoztak nagyon magas kasztba.
A Sorbonne-on tett felfedezésről szóló jelentést a Societe Prehistorique de
France előtt olvasták fel.
The Evening Tribune, 1935. augusztus 16.

Óriás csontvázak
Felfedezés Dél-Franciaországban
Tizennégy hatalmas, őskorból származó pala koporsót tártak fel itt egy új út
építésén dolgozó emberek,- írja a londoni "Daily Mail" tudósítója Grenable-ben
(Dél-Franciaország).A koporsókat 12 láb mélyen találták, és amikor nagy gonddal
kinyitották, 14 óriási termetű férfi csontváza került elő. A fejek minden esetben
hatalmas méretűek voltak, hatalmas állkapocscsontokkal.
The Milwaukee Journal, 1935. augusztus 4. Őskori óriássírokat találtak.

Párizs, Franciaország- (UP) - Kilenc őskori óriás sírjára bukkantak a Hautes-
Alpes fővárosa, Gap városa alatt utat építő munkások - a Petit Parisien című
lapban megjelent cikk szerint. Az óriásokat lapos kövekből épített szarkofágokban
temették el, de szerszámok és szerszámok nélkül.
214
Az életkorukra utaló fegyvereket is találtak. Úgy vélték, hogy valamilyen

ismeretlen fajhoz tartoztak.
Oelwein Register, 1894. november 8.
Egy őskori temetőben, amelyet a közelmúltban tártak fel a franciaországi
Montpellier-ben, amikor a munkások egy vízmű víztározójának feltárása közben
28, 31 és 32 hüvelykes emberi koponyákat találtak. A munkások által felfedezett
csontok szintén gigantikus méretűek voltak. A felfedezéseket tanulmányozás
céljából a párizsi akadémiára küldték. A csontvázak vizsgálatával megbízott egyik
tudós szerint a csontvázak egy olyan emberfajtához tartoztak, amely 10 és 15 láb
közötti magasságú volt.
Leader Post, 1946. március 22.
Óriási emberi csontvázakat ástak a foglyok
Párizs, március 33. - Három emberi csontvázat, amelyek mindegyike több mint
két méter és hét hüvelyk hosszúságú, és 2000 évesek, kőből készült koporsókban
tártak fel a dél-franciaországi Avignon közelében dolgozó német hadifoglyok -
jelentették tegnap este.
Kr. e. 7000 körül Észak-Amerikába rendkívüli termetű emberek érkeztek, akik
hasonló anyagi kultúrával rendelkeztek, amely szárnyas zászlósköveket, csiszolt
vésőket, csiszolópálcákat, adzseket, keltákat, pala nyílvesszőket és lándzsákat,
meredélyeket, csontból készült vésőket, müllereket és sekély mozsarat
tartalmazott. A felszín alatti sírgödrökben történő hamvasztás vagy ülő vagy küllős
helyzetben elhelyezett csontvázak voltak a leggyakoribb temetkezési típusok, néha
kutyák is kísérték a halottakat.
Az Észak-Amerikában talált nagyméretű csontvázak eredete Észak-Európa és
Ázsia északi szélességein található, ahol azonos leletek, temetkezési típusok és
csontváz típusok találhatók. Az elsöprő bizonyítékok ellenére ezt az akadémiai
körök elutasították, mert ellentmond a Berengia-elméletüknek, amely szerint
Észak-Amerika benépesítésére csak a szárazföldön élőkből került sor, akik az
utolsó jégkorszak végén, i.e. 10 000 körül keltek át a befagyott jéghídon.
Az Észak-Európában talált, ugyanebből az időszakból származó koponyák a
felső paleolitikumból származó cro-magnoniak összes archaikus koponya
jellegzetességével rendelkeztek. Az antropológusok azt állították, hogy a cro-
magnoniak 10 000 körül kihaltak. Az alábbi jelentés ellentmond ennek az
elméletnek, de bizonyítékot szolgáltat arra, hogy Észak-Európa tengeri régióiban
archaikus koponyatípusokkal rendelkező embereket fedeztek fel, sokkal később,
mint az állítólagos Cro-Magnon korszak vége.
215
Glaciális Kame VedBaeknél, Dánia, ahol archaikus koponyatípusokat tártak fel.

Azonos koponyatípusokat fedeztek fel Észak-Amerika Nagy-tavak vidékén található
glaciális Kame-okban.
Egy mezolitikus temető ásatásai VedBaek-ben, Dánia, 1975

"A szén 14-es kormeghatározás szerint ez a hely i.e. 4100 volt. A temetkezések
kelet-nyugati tájolásban voltak elrendezve, a temetkezéseken belül kéregkoporsók,
vörös okkersárga bizonyítékait találták. a legérdekesebb a koponyák leírása volt:
"A koponyák kiemelkedő arccsontokkal és homlokgerincekkel rendelkeztek, és
több esetben vastag falakkal. A legtöbb bogebakkeni koponya, mind a férfiak,
mind a nők esetében, kiemelkedő homlokgerinceket tartalmaz, amit a régészek úgy
véltek, hogy ez a népesség faji jellemzője volt. A súlyos arcvonások, a kiemelkedő
homlokgerincek és a viszonylag alacsonyan elhelyezkedő szemgödrök a cro-
magnoni fajra jellemzőek, így a bogebakkeni népesség a cro-magnoni ember távoli
rokonainak tekinthető".
Hasonló leleteket találtak Svédországban a Kr. e. 4500-3800 közötti időszakból
származó sírhalmokban, ahol hamvasztásokat, ülő helyzetben történő
temetkezéseket, egy karnális ház faszerkezetű szerkezeteit tárták fel. Az ezekben a
halmokban eltemetett gyermekek között kutyák is voltak, amelyekről úgy
gondolták, hogy a túlvilágon is megvédik őket, ahogyan ebben a világban is tették.
Marija Gimbuta 1959-ben "Kelet-Európa őstörténete" című könyvében írta:
"Tágabb értelemben az északkelet-európai kultúra a vadászati és halászati
szakaszban az eurázsiai kultúra megfelelője, amely Észak-Európa és Ázsia egész
erdős övezetén át Észak-Amerikáig terjed. Észak-Skandinávia, Északkelet-Európa
és Nyugat-, Közép-, sőt Szibéria is rokon vonásokat mutat. A skandináv sarkvidéki
kultúra közös vonásokat mutat a kelet-baltikumi és az észak-oroszországi
kultúrával. Másrészt az Urálon túli terület Ázsiában ugyanilyen egyértelmű
rokonságot mutat Északkelet-Európával, és valójában az egész cirkumpoláris világ
rendelkezett rokon kulturális jellemzőkkel.
A palából és kvarcból készült tárgyak, beleértve a nagyméretű celtákat és
216
vájatokat, a hálós merítők [merítők], kaparók... jellemzőek az északkeleti balti és

északnyugati területeken.
217
Oroszország és különösen Karélia."

Az eszközök és a temetkezési szokások hasonlóságát F. Ridley kristályosította
ki, aki felismerte, hogy Északnyugat-Európa és Északkelet-Amerika népei
azonosak.
Az ősember transzatlanti kapcsolatai, Kelet-Kanada és Északnyugat-Oroszország,
F. Ridley. "Már több éve felismerték a hasonlóságokat az északkelet-észak-
amerikai Szent Lőrinc-völgy archaikus eszközkomplexuma és az északnyugat-
európai atlanti és sarkvidéki kultúrák között. Az atlanti kultúra a Kr. e. 5.000 és
Kr. e. 2.500 közötti időszakra datált, az észak-amerikai archaikus pedig a Kr. e.
3.000 és 1.000 közötti időszakra datált, csiszolt vésőt, csiszolt keltát, csiszolt pala
késeket és csiszolt pala lövedékhegyeket használtak általánosan. A skandináviai
sarkvidéki kultúra , amely az atlanti kultúrát követte, folytatta ezeknek az
eszközöknek a használatát, és kiegészült azzal a halotti szokással, hogy a testet
vörös festékkel fedték be, ami az északkelet-észak-amerikai archaikus kultúrákban
is elterjedt szokás volt.
Megállapították, hogy ezek a primitív koponyák azonos eredetűek. A bal

oldali koponyát a New Jersey állambeli Trentonban fedezték fel. A középső
koponyát a Maryland állambeli Burlingtonban találták, a jobb oldali koponya
pedig a németországi Brémából származik.
A korai emberre utaló vagy annak tulajdonított csontvázmaradványok Észak-

Amerikában: 1907
A Burlington megyei és a Riverview temetői koponyák faji rokonsága Az
elkerülhetetlen következtetés az, hogy a Burlington megyei koponya és a trentoni
Riverview temetőből származó koponya teljesen más típusú, mint a lenape, vagy
bármely más keleti vagy más indián koponya, amelyről eddig ismereteink vannak.
Ezek egy másik fajhoz tartozó emberek koponyái, akikkel ebben az országban
még nem sikerült további ismeretséget kötni. Hogy mi volt ez a faj, azt az író a
jelentés 1902-es megjelenésekor még nem tudta kimutatni. Akkoriban két
lehetőség merült fel: Az egyik, hogy a koponyák valamilyen nem indián népet
képviselnek, amely Trenton környékén megelőzte a lenape népet; a másik, hogy
ezek a koponyák a régióba később behatolók - vagy bevándorlók - koponyái
lehetnek. Az előbbi
218
Az elméletet további bizonyítékok nélkül nem lehetett elfogadni, és a bevándorlók

ötlete aligha tűnt hihetőnek, mivel a Delaware-völgyet nagyrészt svédek
népesítették be, akiknek koponyatípusa gyökeresen különbözik. Összességében
nagyon kevés olyan helység ismert Európában vagy máshol, ahol általában nagyon
alacsony koponyákat figyeltek meg.
A fenti beszámolók, amelyeket úgy tűnik, hogy nem követtek további fontos
megfigyelések hasonló anyagon, megállapítják egy olyan koponyatípus jelenlétét
Északnyugat-Németország és Hollandia egyes részein a közelmúltban vagy
egészen a közelmúltig, amelyet pontosan az a tulajdonság jellemez, amely a
Burlington megyéből és a Riverview temetőből származó koponyákat olyan
rendkívülivé teszi, nevezetesen a nagyon alacsony magasság. Az európai
kaméleonok koponyaindexe és kapacitása széles skálát mutat, amely könnyen
magában foglalja a trentoni példányok azonos jellemzőit is. A német jelentésekből
hiányoznak az arcméretek, de Gildemeister keskeny arcról beszél, ami a két New
Jersey-ből származó koponyán is megfigyelhető; és az utóbbiak közül az egyik,
mint emlékezetes, a bazális depresszió nyomát mutatja, mint amilyet Virchow
néhány alacsony koponyáján még kifejezettebb mértékben észlelt. Az európai
kaméleonok ábrái figyelemre méltó általános hasonlóságot mutatnak a két trentoni
koponyával - az elülső és a hátsó sík lekerekített körvonalai, a sagitális
kiemelkedés nélkül, a felső sík hasonló alakja és az arc hasonló megjelenése
megegyezik. A két forma rokonságához nem férhet kétség, és most már csak azt
kell megmagyarázni, hogy miért fordulnak elő azonos formák egymástól ilyen
távol eső területeken. Azt, hogy a koponyamorfológia bármely két normális,
fontos, szélsőséges és ismétlődő formájának ilyen kifejezett hasonlósága véletlen
eredetű lehet, soha nem sikerült bizonyítani, és valójában elképzelhetetlen.
Ez a típus, bár még nem ismert minden kívánatos részletességgel, legalább egy
fontos jellegzetességében különbözik a többi fehértől, egyrészt, és minden
jellegzetességében az összes indiántól, akikről van tudomásunk, másrészt. E
tények ismeretében elkerülhetetlen a következtetés, hogy az európai és a New
Jersey-i példányok között szoros rokonság áll fenn."
219
Neandervölgyi hibridek Észak-Amerikában
Neandervölgyi koponya jellegzetességeket fedeztek fel.
Kalifornia
wmw
Kaliforniai szilvák vagy bűbájos kövek.
Wisconsin Rapids Daily Tribune, november 26,1937 Találd meg a faj nyomát, amely
megelőzte az ősi indiánokat.
Berkely, Kalifornia - november 26. - (AP) - A Kaliforniai Egyetem
antropológusai ma bejelentették, hogy olyan emberek megkövesedett csontjait
tárták fel, akik az arany állam eredeti őslakos fiai lehettek. A tudósok úgy vélik,
hogy a bogárszemöldökű, buldogállú koponyák és robusztus csontvázak egy olyan
primitív emberi fajéi, amely jóval az indiánok előtt benépesítette a tengerparti
síkságot. Egy esetben ilyen csontokat találtak egy későbbi faj sírhalmai alatt,
amelyből a mai miwok és maidu indiánok származnak. Egy mélyreható
220
a geológiai változás, amely teljesen betemette a korábbi embereket, falvaikat és

sírhalmaikat, elválasztotta őket a későbbi fajtól.
A csontok és számos fegyver és használati tárgy azonban nem olyan régi, mint a
kontinens más részein találtak - mondta a tudós. A maradványokat véletlenül
fedezték fel árokásás közben a 60 mérföldre keletre fekvő Lodinál. A Sacramento
Junior College antropológusai nem voltak hajlandók megbecsülni a csontok korát,
de azt mondták, hogy "több ezer évesek". A halmokban talált leletek között voltak
abalone-kagylóhéjakból készült bűvös kövek, számos kvarckristály, hamuzsír
tárgyak, néhány pala ceruzára emlékeztető alkotás, kagylógyöngyök, tüske nélküli
csonthegyek, kőből lecsiszolt hegyek és kőcsiszoló mozsarak.
Decatur Weekly Republican, április 9, 1923 Új láncszemet találtak az ember

történelmében a nyugati parton Santa Barbara dombja a neandervölgyinél idősebb
emberek maradványait szolgáltatja.
SANTA BARBARA, Kalifornia, október 27. - Dr. Harrington, aki néhány
hónapja a Smithsonian Intézet dél-kaliforniai régészeti munkáit irányítja, biztos
benne, hogy az elmúlt napok ásatásai révén az antropológiai lánc egy új láncszemét
sikerült véglegesen létrehozni. A Burton Moundon feltárt gorillaszerű koponyák
további vizsgálata - állítja - egyértelműen bebizonyította, hogy a Santa Barbara-i
ember a neandervölgyi ember korszakánál jóval korábbi időszakban létezett.
Nemcsak ez, hanem olyan kultúrával rendelkezett, amely messze meghaladta a
neandervölgyi emberét.
Eszközök találhatók
A koponyákat feladó kemény serpenyőben talált leletek azt mutatták, hogy a
Santa Barbara-i ember olyan szerszámokat és eszközöket használt, amelyek bár
kezdetlegesek voltak, de nagymértékben megelőzték azokat, amelyeket a
neandervölgyi ember feltételezhetően a hajnalban alkalmazott.
221
a világ civilizációja. A védő meszes talajba ágyazott, cséphadarókra emlékeztető

eszközök, nyers horog nélküli horgok és más relikviák szinte félreérthetetlenül erre
a következtetésre utalnak - mondta ma este Dr. Harrington.
A Santa Barbara-i férfiak koponyáját ma gondosan megtisztították, hogy minél
alaposabb vizsgálatot végezhessenek. Ez vezetett annak felfedezéséhez, hogy a
csontvázmaradványok ősi tulajdonosának nagyobb szája volt, mint bármelyik
modern vagy ókori embernek. Az egyik koponya szája szélesre volt nyitva, mintha
az ősember nagy fájdalomban vagy félelemben halt volna meg. Az állkapcsok
közel hét hüvelyket mértek. Mindkét koponyán ugyanaz a kifejezett suborbitális
gerinc volt jelen, ugyanolyan homlokhiánnyal és a primitív lét egyéb tudományos
bizonyítékaival.
Koponyák Vastag
A koponyák vastagsága kétszer akkora, mint a temetkezési helyeken talált
indiánoké, akikről tudjuk, hogy 1000 évesek vagy annál is idősebbek. Az egyes
koponyák átlagos vastagsága körülbelül háromnegyed hüvelyk. Dr. Jesse Walter
Fewkes, a Smithsonian Intézet vezető kurátora ma táviratozott Dr. Harringtonnak,
hogy teljes jelentést készítsen az itt tett felfedezésekről. Egy hiteles és hivatalos
Dr. Harrington a Burton-halomban ás, kezében egy "primitív"

koponyával.
közleményt küldtek neki.
Decatur Weekly Republican, 1923. április 9.

Új kapcsolatot találtak az ember történetében a nyugati parton
Santa Barbara domb hozta maradványai emberek idősebb, mint
Neandervölgyi
Santa Barbara, Kalifornia, október 27. - A múlt héten feltárt "Santa Barbara-i
ember" koponyáinak a közép-európai neandervölgyi emberhez képest nagyobb
korát illetően minden kétség eloszlott a Santa Barbara óceánpartján lévő Burton-
dombon végzett ásatásokat végző tudósok fejében, J.P. szerint.
222
Harrington, a Smithsonian Intézet munkatársa ma esti hivatalos nyilatkozatában.

Dr. Harrington, aki néhány hónapja a Smithsonian Intézet dél-kaliforniai
régészeti munkáit irányítja, biztos benne, hogy az elmúlt napok ásatásai révén az
antropológiai lánc egy új láncszemét sikerült véglegesen létrehozni. A Burton
Moundban feltárt gorillaszerű koponyák további vizsgálata - állítja - egyértelműen
bebizonyította, hogy a Santa Barbara-i ember a neandervölgyi ember korszakánál
jóval korábbi időszakban létezett. Nemcsak, hogy olyan kultúrával rendelkezett,
amely messze meghaladta a neandervölgyi emberét.
A koponyák vastagsága kétszer akkora, mint a temetkezési helyeken talált
indiánoké, akikről tudjuk, hogy legalább 1000 évesek. Az egyes koponyák átlagos
vastagsága körülbelül háromnegyed hüvelyk.
Washington Post 1923. október 25. Két ősember csontvázát találták meg
Gyönyörű lándzsahegy mellett gorillaszerű koponyák Kaliforniában
Santa Barbara, Kalifornia, október 24. - A Smithsonian Intézményt képviselő
ásatók ma két csontvázat tártak fel a Burton Moundnál ebben a városban, amelyek
az ásatásokat vezető JP Harrington véleménye szerint az emberi feljegyzések
messze túlmutatnak a történelem hajnalán ezen a kontinensen.
A csontvázak körülbelül 4 láb mélyen voltak az ősi földfelszín alatt. A testek
csontjai szinte teljesen szétmállottak, de a koponyák jól megmaradtak. Ezek egy
majdnem gorillarendű embertípust mutatnak... Az arcok hosszúak, az állkapcsok
masszívak, a koponyacsontok pedig a legmasszívabbak voltak. A szemöldök
fölötti bordák kiálltak, a homlok pedig hátrafelé dőlt. Az első csontváz mellett egy
gyönyörű fekete obszidián lándzsahegy volt négy és fél hüvelyk hosszú . A
szakértők szerint a csontok egy olyan fajéi voltak, amely a spanyolok érkezésekor
a környéken élő őslakos törzseknél jóval korábbi volt. A csontok egy kemény tál
formáción voltak, és a felette lévő talajrétegek nem mutatták zavarás nyomait.
223
The Archaeological Bulletin, 4. kötet, 1955 California Shell Mounds by R. E. Dodge

A kaliforniai otthonom közelében, körülbelül öt mérföldre Santa Cruz városa
felett,
Santa Cruz megyében, és közvetlenül a parton van az egyik legnagyobb
kagylóhalom, amit valaha láttam. Körülbelül 270 láb hosszú és 90 láb széles. Hogy
milyen magas volt, azt már nem lehet megmondani, mivel a nagy részét a
baromfiak eltávolították, akik szekérrakományonként vitték el. Ezt a gyakorlatot a
tulajdonos már abbahagyta, de néhányan még mindig elszállítják.
Körülbelül tíz évvel ezelőtt az itt áthaladó út egyengetése közben egy csontvázat
fedeztek fel egy kagylóhalomban; egy kicsit mélyebben még több, összesen
körülbelül 35 csontvázat tártak fel. Ezek erősen elkorhadtak, és sokuk darabokra
esett szét, amikor feltárták őket. Van egy koponya a birtokomban ebből a
csoportból, amely első osztályú állapotban van; alacsony, visszahúzódó homloka
van, és a fogai nagyon kopottak.
Ettől a helytől körülbelül egy mérföldre, egy vasútépítési munkálatok során négy
óriás csontvázára bukkantak, akiket ülő helyzetben, arccal nyugat felé fordítva
temettek el. Soha nem tudtam ellenőrizni ezt a jelentést, kivéve, hogy láttam az
egyik koponyát egy Santa Cruzban élő férfi birtokában, és ez valóban egy óriás,
mivel kétszer akkora, mint bármelyik koponya, amit valaha láttam, és kár, hogy az
egész csontváz, amely állítólag több mint két méter magas volt, nem maradt fenn.
Los Angeles Times 1910. március 15.
A múlt héten felfedezők két olyan személy csontvázát találták meg, akik egy
olyan fajhoz tartoztak, amely már az indiánok megjelenése előtt is lakta El Dorado
megyét, akik már az első fehér ember megjelenésekor is itt voltak. Cool közelében
hatalmas mészkő lelőhelyek találhatók, és ebben a képződményben nagy
kiterjedésű és szépségű természetes barlangok találhatók. A terület tulajdonosai
nemrégiben engedélyt adtak Dr. Hawyer és másoknak Auburnből, hogy ezeket a
barlangokat kuriózumok után kutatva feltárják, és Henry Rose Auburnből és
Eugene Flint Coolból elvállalta a feltárást. Az egyik barlangban jelentős távolságig
behatolva egyik teremből a másikba jutottak, és az egyikben emberi tartózkodásra
utaló nyomokat találtak. Két csontváz maradványait találtuk meg, alacsony
homlokú koponyával és masszív állkapcsokkal,amelyek teljesen különböznek a
jelenlegi fehér faj vagy indiánokéitól, akik az arany felfedezése előtti időkben
Kaliforniában éltek. A talált tárgyak között díszek és durva eszközök is voltak. A
barlang egyik részében egy tavat találtak, amelynek kiterjedését és mélységét még
nem sikerült meghatározni. A feltárást folytatják, és érdekes fejlemények
várhatóak. Úgy vélik, hogy ez a szakasz a Sacramento és Sierra vasútvonal
elkészültével a turisták kedvelt üdülőhelyévé válik.
224
Korai fénykép az emeryville-i Shell Moundról.
Oakland Tribune, 1896. augusztus 24. HETEDIK SZELETONOK

Figyelemre méltó felfedezés a Shell Mound Parkban A KULLÁK A PÁMÁKRA
EMLÉKEZNEK
Érdekes felfedezés történt a Shell Mound Parkban, ahol egy őskori indián faj
csontvázát tárták fel. Ezek a csontvázak egy jelenleg ismeretlen fajhoz tartoznak,
és kétségtelenül nagy ősiségűek.
A versenypálya nyugati oldalán egy kagylóhalomban találták meg őket. A halom a
szokásos, kagylókból álló, körülbelül tíz láb magas és 100 méter hosszú. Férfiak
ástak a földben, hogy megvizsgálják a talajt, amikor az ásójuk csontokra ütközött.
Egy koponya volt csupaszon. A koponya a legszokatlanabb formájú és
megjelenésű volt. John Merriam professzorért az Állami Egyetemről azonnal
küldtek, és megérkezéséig felfüggesztették a munkát.
Merriam professzor maga is munkához látott, és nagyon gondosan kiásta a
maradványokat. Rövid időn belül három csontvázat találtak. A csontvázak átlagos
méretűek, és a legkülönlegesebb jellemzőjük a koponyák alakja. Inkább
hasonlítanak majmok koponyájára, mint emberi lényekére, és az indiánok egy
szokatlanul elfajzott és romlott fajának típusát mutatják be. A homlok kevés vagy
egyáltalán nincs homlok, és a koponya alsó része a majoméhoz hasonlóan van
kialakítva.
Merriam professzor kijelentette, hogy még soha nem látott ilyen koponyákat, bár
nagyon hasonlítanak a Flat Head indiánok, az északabbra fekvő partvidék egykori
lakosainak fejéhez.
A csontvázak kétségtelenül nagyon régiek, mivel alapos vizsgálatuk azt mutatja,
hogy több száz éve fekszenek a halom alatt. Maga a halom más kagylóhalmokhoz
hasonlóan alakult ki. Az indiánok sajátos faja, akik a part mentén éltek, és
közvetlenül az óceán partján vertek tábort, elsősorban kagylókból éltek. Amint
felfalták a halakat, a kagylókat valószínűleg a tábortűz mellé dobták. Idővel ezek a
halmok különböző magasságú kis halmokká nőttek.
225
A nemrégiben feltárt halom legalább tíz láb magas, és egykor valószínűleg közel
állt az óceán hullámaihoz.
A csontvázak már a halom építése előtt is ott voltak, ami a vizsgálat során
bebizonyosodott. A maradványokat a koponyák alatt és a hamurétegek alatt
találták. A hamu érintetlen volt, és a csontok felett két hüvelyk vastagságú
fedőréteget képezett.
Felmerül a kérdés, hogyan került oda a hamu? A holttesteket valószínűleg két-
három hüvelykkel a felszín alá helyezték, föléjük pedig egy hamutakarót tettek,
amely további védelmet nyújtott a levegő ellen, de az is lehet, hogy a hamu
teljesen véletlenül, egy tábortűz eredményeként került oda. Az a tény azonban,
hogy a hamvak ott voltak, azt bizonyítja, hogy az ereklyék ősiek. Hét-nyolc
csontvázat hoztak ki, de ezek állapota rosszul megromlott. Ezek Merriam
professzor birtokában vannak.
Eltűnt fajok kézművesei és leletei, 1915 csontok mutatják az évekkel ezelőtti

óriásembert
A Kaliforniában talált maradványok a halomépítők előttre datálhatók
Los Angeles - Frank S. Daggert, a Történelmi, Tudományos és Művészeti
Múzeum igazgatójának személyi irányítása alatt dolgozó férfiak ásatásokat
végeznek a Le Brea ranchon, és felfedezték, amit kerestek - egy ember csontjait.
Az agyagrétegekből több, egy hatalmas ember csontjaira emlékeztető csontot
ástak ki, amelyeket gondosan őriznek, amíg a csontváz minden részét meg nem
találják. Ha a lelet, mint remélik, valódi, az egész világon megdöbbenti a
tudósokat, és bebizonyítja, hogy Amerikában, amelyet a halomépítők kora előtt
sokáig ember nélküli kontinensnek tekintettek, már évezredekkel ezen építők
megjelenése előtt is élt egy faj.
"Aligha kétséges - mondta egy, a munkát jól ismerő férfi -, hogy a csontok egy
ember csontjai. A kérdés, amit meg kell határozni, az az, hogy milyen régen járt a
földön. Ezt a geológusoknak kell feltárniuk. A csontok kialakulása arra utal, hogy
nem a primitív emberéi, lehetséges, hogy egykor egy olyan fajhoz tartozott, amely
a pliocén korban lakta ezt a földet".
A Kaliforniai Egyetem antropológusai úgy vélik, hogy a felfedezést újabb
bizonyítéknak tekintik majd arra az állításukra, hogy Észak-Amerika és Európa
egykoron egybeépült, és hogy ennek a félszigetnek a gerincét az Aleut-szigetek
alkotják. A tudósok úgy vélik, hogy a kétujjú lovak maradványai, amelyeknek
maradványait Nevadában találták meg, Nyugat-Európából jutottak át a földnyakon.
Ha a Lad Breas gödörből most kivett csontok nagy hasonlóságot mutatnak
Európa korai fosszilis maradványaival, akkor bebizonyosodik, hogy az ember már
évezredekkel Kolumbusz születése előtt is használta a két kontinens közötti utat.
226
Primitív koponya, amely egy Catalina-szigeten feltárt csontvázról készült.

Boston Globe, 1922. június 25. Óriássírok Kaliforniában
Új emberfajt ástak ki, minden eddigitől eltérő kőeszközökkel
A csontvázak némelyike nem kevesebb, mint kétméteres, de talán még annál is
nagyobb férfi csontváza. Az egyetemre már elküldött combcsontok hossza 21
hüvelyk." "A csontvázak egy egészen elképesztő emberfajt képviselnek, akik
valószínűleg több ezer évvel ezelőtt lakták ezt az országot" - mondta Steinberger
úr. "A koponyák némelyike nagy, magas homlokkal és jól lekerekített, míg mások
majomszerűek, a homlokcsont fölött egy hüvelykkel visszahúzódnak, a fej teteje
lapos, és csak kevés hely marad az agyműködés számára. A kaliforniai Catalina-
szigeten 64 gyermek maradványait tartalmazó sír alatt egy 7 láb 8 hüvelyk magas
férfi csontváza nyugszik.
Utah
The Salt Lake Tribune 1933. szeptember 3. Ősi koponyasapkát találtak a Utah-tavi
iszapban
A tudósok létfontosságúnak nyilvánították a felfedezést
Provo- Egy emberi koponyasapka, amelyet idén nyáron találtak a Utah-i tóban,
és amely most a Brigham Young Egyetem geológiai és antropológiai tanszékének
laboratóriumában van, az utóbbi idők egyik legemlékezetesebb leletének
bizonyulhat az antropológia területén Dr. George H. Hansen, a Brigham Young
geológiai és antropológiai tanszékének vezetője szerint.
Ez a koponyasapka, ha az egykor ezen a vidéken élt faj hiteles típusa, az első
bizonyíték a Sziklás-hegység vidékén élő ősi lakosokra, amelyet valaha is találtak.
Dr. Hansen szerint Kaliforniában emberi koponyákat és csontokat találtak,
amelyekről az antropológusok azt állítják, hogy egy olyan korszakhoz tartoznak,
amely jóval megelőzte a modern amerikai indián korszakot, de a Sziklás-hegység
térségében eddig még soha nem találtak ilyen jellegű bizonyítékot.
227
Fiatalok találták
A koponyasapkát három fiatal, Arlo és Wayne Nutall, James Nutall, az Emery
körzet iskolafelügyelőjének fiai, valamint Elvin Bunnell Lakeviewból találták meg
a Utah-tó mocsarában. A fiúk úszni indultak a tóba, és a Provo folyó torkolatától
mintegy egy mérföldre északra, a parttól nem messze a mocsárba merültek, és a
koponyát a mocsár alján, az alatta lévő kemény pala felszínén találták meg. Les
Bunnell, a Bunnell fiú apja, a régi indián ereklyék ismert gyűjtője azonnal
értesítette Dr. Hansent, amikor a fiúk visszatértek a lelettel. A Dr. Hansen
vizsgálatai által feltárt bizonyítékok eléggé meggyőzően igazolták annak az
egyénnek az emberszerű jellegzetességét, akinek a koponyája oly sokáig feküdt a
Utah-tó alatt. Természetesen - mutat rá Dr. Hansen - fennáll annak a lehetősége,
hogy ez a bizonyos koponya egy modern indián törzs hibridje vagy egy abnormális
egyed lehet.
Szokatlanul nagy
Feltételezve azonban, hogy egy faji típus tipikus mintájáról van szó, a Utah-tavi
koponya rendkívül érdekes és nagy jelentőségű következtetéseket vet fel az
antropológusok számára.
A nagyon keskeny és meglehetősen hosszú koponya masszív szerkezetű. A
méretéből ítélve lehet, hogy egy éretlen egyedé, de a tömegessége mégis
határozottan megkülönbözteti a modern indiánokétól.
Dr. Hansen három nagyon lényeges pontra mutat rá ennek és a modern indiai
koponyának összehasonlító tanulmányában.
Először is, a Utah-tavi koponya rendkívül dolicephalikus (hosszú fejű) típusú,
nyilvánvalóan keskeny agytáskával. A modern amerikai indiánok koponyái
brachiocephalikusak (széles fejűek), az agyhártya nagyvonalúan teljes
kifejlődésével.
Ridge eltérések
Másodszor, az Utah-tavi koponyán a szemgödör feletti gerinc rendkívül magasan
fejlett, és ezen a ponton majdnem negyed hüvelykkel túlnyúlik a homlok szintjén.
Ez a kiemelkedés annyiban markánsabb és jellegzetesebb, hogy egy töretlen
vonalban folytatódik a homlokon keresztül. A modern indián koponyán bármilyen
kiemelkedésből álló enyhe gerinc ritkán fordul elő, és egyik sem hasonlítható
ehhez a mostani lelethez.
3000 évvel ezelőtt élt
A mostani Utah-tó-lelet tehát, ha a kaliforniai leletekkel azonos korúnak
tekintjük, egy olyan személy koponyája, aki valamikor a korai maja civilizáció
korában vagy a 3000 és 4000 évvel ezelőtti késő archaikus horizont korszakában
élt.
228
Ohio
COSHOCTON MEGYE TÖRTÉNETE.
Az Ohio középső részén található sírhalmokban felfedezett szilvóriumok az Ohio-

völgybe vándorló neandervölgyi óriásokról tanúskodnak.
Clermont megye története, Ohio, 1880

Ezzel kapcsolatban talán nem árt megjegyezni, hogy a megyében több őskori
temető is található. A legjelentősebbek a Miami Township temető közelében, a
Cincinnati Turnpike mellett, Oliver Perin farmján, Union Townshipben, és Moses
Eltsun, Esq. farmján, ugyanebben a községben találhatók. Mindegyikben találtak
eszközöket a csontvázakkal együtt. A Moses Elstun, Esq. farmján található a "Sand
Ridge"-nek nevezett területen található, amely derékszögben fut a keleti
elágazással. Ebben a temetőben a csontvázak körülbelül két láb mélyen a felszín
alatt, egy ládában találhatók. Daniel Turner farmján, a Dry Run torkolatánál
található egy temető, amely a benne talált csontvázak számát tekintve a
legnagyobb a megyében eddig találtak közül. A dombtetőn található, amely a
keleti elágazás völgyére néz, kétszáz láb magasan a völgy fölött. Ez a terület
körülbelül negyven láb négyzet alakú, és lapos kövekkel van körülvéve. Úgy tűnik,
hogy ez a temető egy nagy árok, amelyben a holttesteket egymás fölé temették, öt
láb mélyre, és amely fölött egy két láb vastag földréteg van A homlok alacsony, és
a felső állkapocscsontok szokatlanul nagyok, akárcsak a combcsontok, amelyek
arányaiban egy nyolc láb magas embert tesznek ki. Az egyik legnagyobb
csontvázat, amelyet az író megfigyelt, a Sand Ridge temetőben találták. A koponya
a fogakkal együtt jó állapotban volt; az összes többi csont bomlott volt, kivéve a
combcsontot, amely szokatlanul nagy volt. A koponya stb. jelenleg a cincinnati
Ohio Medical College birtokában van.
229
The Democratic Standard (Coshocton, Ohio) 1896. május 22. RELIKCIÓK

KERESÉSE
Az egyik őskori faj - Fontos leletekkel gazdagodott
A feltárt csontvázak egy erős, alacsony rendű fajra utalnak.
Intellektualitás
Warren K. Moorehead, az Ohiói Régészeti Társaság kurátora és W.C. O'Kane,
ugyanezen társaság képviselője a múlt hét több napját és e hét hétfőjét töltötte a
környéken, a Mound-builderek néven ismert őskori faj emlékeinek felkutatásával.
Ezek az urak a Muskingum folyó és mellékfolyóinak völgyeiben számos halmot
nyitottak fel, és számos fontos leletről számoltak be.
A Rock Run közelében, a Porteus-farmon lévő nagy halomnál végzett ásatások
kevés érdekességet tartogattak, mindössze egy kis mennyiségű szenet és egy
csontot találtak, amely feltehetően egy lábujj ízülete volt. A várostól mintegy
három és fél mérföldre délre fekvő John Porteus farmján lévő kisebb halom
feltárásakor a kutatók sikeresebbek voltak.
Itt öt csontvázat találtak. A tudósok nagy jelentőséget tulajdonítanak ennek a
leletnek, mivel a feltárt csontvázak jelzik e különös nép típusát. Azt mutatják, hogy
ezek az emberek alacsonyabb termetűek voltak, és nehezebb, izmosabb
testalkatúak, mint a mai átlagemberek. A koponyacsontok még a négerekénél is
vastagabbak, alacsony arccsontok, kiemelkedő állkapocs, pompás fogazat, de
nagyon kicsi agykapacitás.
A Walhounding közelében egy kis, de két láb magas halmot nyitottak fel, és itt
egy férfi csontvázát találták meg, aki feltehetően törzsének nyílvesszőkészítője
volt, mivel közvetlenül fölötte, a földben hatvan-hetven nyílhegyet találtak,
tűzkőből készült, művészien megmunkált és jól megformált, körülbelül fele
akkora, mint az ember keze.
Nem messze innen, egy kavicsbányában az ásatók egy gyermek csontvázát
tárták fel, amelyet izomhéjak és más durva játékeszközök vettek körül, amelyek
kedvesek voltak az akkori faj és kor gyermeki szívének.
Moorhead úr befejezte itteni munkáját, legalábbis egyelőre, és kedden távozott.
Montgomery megye
The Daily Telegraph, 1899. január 21.
GIGANTIKUS HOLTTESTET TALÁLTAK
Az ohiói Miami-völgyben egy olyan ember testét tárták fel, amely
gigantikusabb, mint amilyet az emberiség történetében valaha is feljegyeztek.
A csontváz a számítások szerint egy 8 láb 1,5 hüvelyk magas emberé lehetett.
Fél mérföldre Miamisburgtól találták egy olyan helyen, ahol a halomépítők számos
maradványa található. Edward W. Gebhart és Edward Kaufman fedezte fel,
miközben egy kavicsbányában dolgoztak. Kauffman a csákányával ütötte meg a
kemény anyagot, és amikor megvizsgálta, kiderült, hogy az egy koponya. Amikor
kiásták az egész csontvázat, és végül felismerték a méretét, megdöbbentek. A
csontváz őskori korú, mivel megkövesedett. Gigantikus méretei
230
rejtélyes problémát jelentenek a régészek számára.

Egyértelműen férfi, méghozzá egy nagyon jól megformált és jó arányú
végtagokkal rendelkező férfi. Koponyája rendkívül alacsony rendű, csak egy
árnyalattal magasabb, mint a Dr. Dubois által Javában talált Pithecanthorpos
Erectusé. Messze alatta van a legalacsonyabb rendű élő típusnak. Az őskori
óriásnak olyan feje lehetett, amely alig különbözött a gorillákétól.
Az ohiói Williams megyében, a Nettles-tó déli végén található egy 5 halomból álló
csoport. "The Nephilim Chronicles: A Travel Guide to the Ancient Ruins in the
Ohio Valley" (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz).
Williams megye Ohio, 1905

Brady Township 10. szelvényének északnyugati negyedének déli felén, a ma
James F. Smith tulajdonában lévő földterületen egy magányos, jelentős méretű
halom állt. Felnyitásakor hat kifejlett csontvázat találtak, valamint egy nyolc-tíz év
körüli gyermek csontvázát. Egy körben feküdtek, a fejükkel a közepén, egymáshoz
közel. Dr. Frank O. Hart, West Unityből, aki már elhunyt, biztosította a
koponyákat ebből a halomból, és egy írásos cikkben a következőképpen írta le
őket:
"Nagyon vastagok voltak. A szemöldökgerinc nagyon kiemelkedő. Az orbitális
nyúlványok mélyen kirajzolódtak. A homlokcsont halántékgerincei közötti átlagos
távolság három és fél hüvelyk; a homlokcsont halántékgerincétől a
nyakszirtízületig kilenc hüvelyk; a homlokcsont kezdetétől a nyakszirtízületig
tizenkét hüvelyk; a nyakszirtízülettől a foramen magnumig három hüvelyk.
231
Koponya kiálló homlokkal egy sírhalomból az Ohio

állambeli Clark megyében.
Springfield és Clark megye 20. századi története, Ohio, 1908

Altick és Cusick úr a domb tetején kezdte meg az ásatásokat, ahol egy
merőleges aknát süllyesztettek nyolc láb négyzetméteresre, és a felszíntől egy
méterre a fekete levélformában egy teljes csontvázat találtak, amely arccal lefelé,
vízszintes helyzetben feküdt ; a csontok azonban szétmorzsolódtak, amikor
kiemelték őket a földből. Újabb hat hüvelyknyit ástak, óvatosan eltávolítva a
homokot és a kavicsot, hogy ne sérüljön meg semmilyen lelőhely, amit esetleg
találnak ; az eltávolított anyagot szitázták, hogy az apró tárgyak ne kerüljék el a
figyelmüket, és itt egy másik csontvázra bukkantak, amely arccal felfelé feküdt, és
csak hat hüvelyk választotta el őket egymástól. Ez egy homokos keverékben
feküdt, és jobb állapotban volt, mint az első csontváz, és bár kellő
elővigyázatossággal távolították el, a csontok szétmorzsolódtak, ahogy kezelték
őket. Az aknát ezután tizennyolc hüvelykkel mélyebbre süllyesztették, amikor
további három csontvázat tártak fel; ezek kiváló állapotban voltak, a csontok
szilárdak és kemények voltak, ami annak köszönhető, hogy nagyobb mélységben
találták meg őket. Az egyik egy nő csontváza volt, egy gyermeké, a másik pedig
egy gigantikus termetű férfié. Összehasonlításképpen Altick a férfi csontváz
combcsontját Cusick lábánál fogva felemelte, és az nyolc hüvelykkel a térde alá
nyúlt; a férfi két méter magas. Ennek a csontváznak a bordái szürkés palaszínűre
kövesedtek, de egyik sem bírta a levegővel való érintkezést. Amikor az akna ezen a
dombon három láb mély volt, a két amatőr régész kibővítette azt egy oldalsó,
északi irányú küllővel, és találtak egy koponyát, amelyen keresztül egy szilfa
gyökere hatolt át ; az átmérője egy hüvelyk volt, és a finom gyökerek ebben a
csontos zárványban matt és csavarodott volt.
A magas arccsontok és az alacsony, visszahúzódó homlok nagyon hangsúlyosak
voltak; a csontváz álló testtartásban volt, míg a többiek mind vízszintes helyzetben
voltak. Az összes exhumált csontvázban a legtökéletesebben megőrzött részek a
fogak voltak; az őslakosok sajátossága volt, hogy fogaik szinte az állcsontokig le
voltak kopva, mégis figyelemre méltó volt a kiváló állapotuk. Nem találtak szuvas
fogakat, és mégis idősebb emberek fogai voltak, amint azt kopott állapotuk is jelzi.
Más csontvázak, amelyeket ezen az oldalsó részen találtak, kisgyermekek csontjai
voltak, amint azt a csontok mérete és a koponyák vastagsága jelzi; néhány csont
nagyobb termetű személyektől származott; ezen a ponton a temetkezés mélysége
egy és egynegyed métertől négy lábig terjedt.
232
Nyugat-Virginia
Nyugat-Virginiában talált szilváskövek vagy bűbájos kövek.

The Daily Mail, Hagerstown, Maryland, 1908. december 3.
ÓRIÁSOK CSONTJAI
A halomépítőknek különös fejük volt
Friendly W. Va., dec. 2. - E. L. élénk és J. L. Williamson professzorok
vizsgálatot végeztek a város közelében játszó gyerekek által talált
óriáscsontvázakon. A combcsontok és a csigolyák figyelemre méltó állapotban
találtak, és azt mutatták, hogy az illetők hatalmas termetűek voltak.
A csontvázak 7 láb 6 hüvelyktől 6 láb 7 hüvelykig terjedtek. A talált koponyák
sajátos kialakításúak. A talált koponyák sajátos formációjúak. A homlok alacsony
és fokozatosan hátrafelé dől, míg a tarkó nagyon kiemelkedő, sokkal inkább, mint
a mai emberek koponyája. A lábak rendkívül hosszúak, a csontok pedig
szokatlanul nagyok.
A csontvázak megtalálása nagy érdeklődést váltott ki, és az általános vélekedés
szerint a csontok azoknak az embereknek a maradványai, akik a halmokat
építették, amelyek közül a legnagyobb az országban a Marshall megyei
Moundsville-ben található.
Pittsburgh Daily Post, 1916. november 26. Őskori óriás csontvázát tárták fel
Clarksburg, W. Va., november 25. - A Fairmont & Wyatt vasútvonal
földmunkálatai során B. W. Shinn farmján, Pine Bluff közelében a munkások egy
emberi óriás csontvázát tárták fel, amelyről úgy vélik, hogy a történelem előtti
korban élt. A koponya és több nagy csontja kiváló állapotban van. A koponya
közel akkora, mint egy két gallonos vödör, homlok nélküli, és egy nagy állkapocs
alatti rész van rajta. A bordák körülbelül háromszor akkorák, mint a mai
átlagemberé. Az egyik jól megőrzött combcsont négy és fél láb hosszú.
A csontvázat egy halomban találták meg, és sokáig találgatták, hogy mit rejt a
halom, de mindenki félt felnyitni. A csontvázat a New York-i múzeumba szállítják.
233
Indiana
Indiana-i temetkezési
halmokban talált szilvák
Északkelet-Indiana története,
1920
Néhány évvel ezelőtt M.F. Owen feltárt egy dombot, amely egy erdős részen, az
első "Nyugati-tó" keleti partján, a régi országút északi oldalán található. Ezen a
dombon egy nagy fehér tölgyfa nőtt, amely, miután kivágták, 300-400 éves korát
mutatta. A fa gyökerei között egy nyugatnak néző, ülő helyzetben lévő csontvázat
tártak fel, amelynek csontjai a levegőn gyorsan szétmorzsolódtak. Találtak és
megőriztek egy gyökeret, amely nyilvánvalóan a koponya fülnyílásába nőtt, majd a
szemen keresztül jött ki, és ehhez szilárdan hozzákapcsolódott a homlokcsont egy
jól megőrződött darabja, amely a szemek felett nagy fejlődést mutat.".
Ft. Wayne, Daily Gazette, 1872. július 26.
Az Indiana állambeli LaPorte közelében lévő halmok feltárása során nemrégiben
felfedezett fosszilis maradványokról szóló beszámoló
Azokat, akik érdeklődést éreznek a neandervölgyi koponya iránt, amelyet nemrég
a Harper's Weeklyben illusztráltak és ismertettek, valamint azokat, akik a fajokkal
kapcsolatos témát alaposabb kutatásnak vetették alá, érdekelheti, hogy egy olyan
faj lakta korábban Indianát és a szomszédos országokat, amelynek koponyája
nagyjából ugyanezt a sajátos szerkezetet mutatja, és amelynek a civilizációs
művészetekben való fejlődésének teljes ismerete arra késztetheti frenológusainkat,
hogy bizonyos mértékben módosítsák elméleteiket.
A Laporte megyei Union Millsnél található egy figyelemre méltó halomcsoport,
234
szám szerint tizenöt, vagy inkább hat kettős halom, három egyedül állóval, mind
egy területen belül.
235
Körülbelül egy negyed mérföld átmérőjű kör, amely többnyire a völgyre néző,
magasan fekvő táblás földdarabok homlokán épült. Valószínűleg ez volt a falujuk
helye, egy gyönyörű hely, és mivel a Mill Creek keresztülfut rajta, az egyik
oldalon a Kankakee mocsár, a másik oldalon pedig a nem messze lévő Michigan-
tó, jól számított, hogy nagyszámú lakosságot tartson el, akik valószínűleg főként
halászatból, vadászatból és bizonyos mértékig mezőgazdasági tevékenységből
éltek.Múlt kedden az egyik ilyen sírhalomból két csontváz darabjait exhumáltam,
az egyik férfi, a másik pedig valószínűleg egy nő volt.
Ülő helyzetben helyezték el őket a föld eredeti felszínén, és egy földdombot
emeltek föléjük, amely sok évszázad elteltével talán még mindig nyolc láb magas
volt, és az alapja körülbelül ötven-hatvan láb magas. Hogy ülő helyzetben temették
el őket, az abból a tényből is kitűnik, hogy az összes csont és koponya egy kupacba
esett, kivéve a lábcsontokat, amelyek a kupacból ellentétes irányba nyúltak ki. A
koponyákat és a csontokat a felette fekvő föld összezúzta, és sokat bomlottak, így
nagy részük puha volt, és ugyanolyan könnyen morzsolódott, mint a környező föld.
Elegendő maradt meg azonban ahhoz, hogy bebizonyítsák, hogy egy, a modern
indiánoktól teljesen különböző fajhoz tartoztak, és szinte az emberiség és kevésbé
kedvelt testvére, a majom közötti összekötő kapocshoz közeledtek. A néhai Foster
ezredes azt mondja: "A neandervölgyi koponya nyújtja az eddig megfigyelt
legközelebbi megközelítést annak a szakadéknak a határaihoz, amely az embert az
emberszabásúaktól elválasztja". De a Laporte-koponya, ha helyesen tudunk ítélni a
tényleges és az ábrázolt koponyák között, segít áthidalni a szakadékot, mert míg az
egyikben a szupercilliáris gerinc kevésbé kiemelkedő, mint a Neander-völgyi
koponyában, a másikban pedig szinte hiányzik, a szemük egy, a teknősök
koponyájánál valamivel magasabban fekvő, és ahhoz némi hasonlóságot mutató
homloklemez alól nézett ki.
Egyetlen halom még mindig megtalálható az Indiana állambeli Warsaw

temetőjében, a tó fölött. A következő leletet a tó túlpartján, a kép hátterében lévő
túlsó parton találták. A fotó a "The Nephilim Chronicles: A Travel Guide to the
Ancient Ruins in the Ohio Valley (Útikalauz az Ohio-völgy ősi romjaihoz).
236
Northern Indianian, 1881. április

E hét keddjén és szerdáján O.P. Jacquest úr több munkást foglalkoztatott
azzal, hogy a földet eltávolítsák a tulajdonában lévő, a C.W. és az A.M. között
fekvő földsávról, R.R. és a Goshen wagon road között, a város [Warsaw]
északkeleti részén.Kedden, miközben így foglalkoztak, négy emberi csontvázat
találtak, amelyeket nyilvánvalóan egy árokba temettek, a testük fekvő helyzetben
volt, és miután körülbelül egy lábnyi földdel betakarták őket, egy másik testet
temettek rá, amely ülő helyzetben volt.
Nem sokkal később egy másik árkot tártak fel, amelyben 13 holttestet temettek
el, ezeket nyilvánvalóan szabályosan fektették le. Minden korosztályból és
mindkét nemből voltak.
Szerdán két további holttestet találtak egymás mellett fekve, egyiknek az arcát
egy csillámdarab (vagy izinglasz) fedte. Egy körülbelül hat hüvelyk hosszú és négy
hüvelyk széles darabot épségben megőriztek, és most Dr. Moro birtokában van.
Egy kovaköves nyílhegyet és egy körülbelül három hüvelyk hosszú, másfél
hüvelyk széles és közel fél hüvelyk vastag követ, amelynek közepén lyukat fúrtak,
szintén találtak ugyanannál a csontváznál.
Az árkokban tűzre utaló nyomok vannak, és két kisebb darabot találtak, ami
nyilvánvalóan egy emberi koponya volt, és szénre emlékeztető anyaggá égett. Úgy
tűnik, hogy a hamvasztást már régen is gyakorolták.
Kik voltak ezek az emberek? A nyílhegy és a sajátos formájú kő gyakori volt az
indiánoknál, és gyakran megtalálhatók az indián sírokban; de e csontvázak fejei
figyelemre méltóak, mivel ellentétben állnak az indiánokéval, a fehérekéval vagy
bármely ismert fajéval.
Egy öregember koponyája az értelmi képességek némi nyomát mutatja; a
homlok közel fél hüvelykkel emelkedik a szemöldök fölé, de keresztirányban
nagyon keskeny. A fej hátsó része és a fülek közötti szélesség hatalmas. Egy fiatal
nő koponyáján egyáltalán nincs homlok. Amikor még élt, egy egyenes pálca a
fejére fektetve megérintette volna a szemöldökét és a fejkoronáját. A férfi
koponyája, hogy a csillámlemez az arca felett körülbelül félúton van, ami az
intelligenciát illeti, a kettő között. Különös dolog a csillámlapon, hogy úgy tűnik,
mintha egy vaskeretbe helyezték volna. Mivel az egész kerületét vastag
vasrozsdabevonat borítja. Moro professzor elemzést végzett az anyagról, hogy
biztosra menjen vele kapcsolatban, és félreérthetetlenül vasról van szó.
Egy másik figyelemre méltó dolog e csontvázak koponyájával kapcsolatban a
csodálatos vastagságuk. A felnőtt koponyák mindegyike legalább egy negyed
hüvelyk vastagságú, némelyiküké még ennél is vastagabb. Egy olyan combcsontot
találtak, ami
237
azt mutatja, hogy a tulajdonosa legalább két méter magas volt.

A helyet, ahol eltemették őket, három egymáshoz közel álló kis halom jelezte,
és évek óta gyakran szóba került a projekt, hogy ássák ki őket és vitassák meg
tartalmukat.
Az Indiana állambeli Noble megyében a Grannis birtokon lévő három halom még
mindig látható. Fotó a "The Nephilim Chronicles: A Travel Guide to the Ancient
Ruins in the Ohio Valley".
Whitley és Noble megyék Indiana államban, 1882
A történészcsapat egyik tagja felnyitott egy halmot a Washington Township-i
Salem Church temetőben, de a jelentős mennyiségű faszénen kívül semmit sem
talált. Denny úr két halmot nyitott fel Samuel Myers farmján, Orange
Townshipben, de mindkettő csak szenet tartalmazott; Otis Grannis farmján három
másik halmot is nyitott, az egyik nyolc láb magas volt, és az aljánál körülbelül
nyolcvan méter átmérőjű. A halomból három meglehetősen jól megőrződött
csontvázat vettek ki, az egyik koponya majdnem teljes egészében, és az átlagosnál
sokkal jobban fejlett homlokkal rendelkezett.
Indianapolis News, 1921. november 5.
Portland, Ind., nov. 5. - A Jay megyében sok látnivalónak számító Twin Hills
elhaladtával, amelyet most a benne található értékes kavics miatt szinteznek le, sok
érdekes felfedezés történik.
E csontvázak csontjait nemrégiben találták meg, és azok, akik valamit tudnak az
emberi fajról, azt mondják, hogy a koponyák úgy néznek ki, mintha az indiánok
vagy a korai telepesek által ismert távolabbi fajok egyikétől származnának.
238
Néhányan, akik tanulmányozták a témát, úgy vélik, hogy a várostól

északnyugatra fekvő Twin Hills volt Godfrey törzsfőnök és indián követőinek
temetkezési helye ebben a körzetben. Az elmúlt hetekben több mint huszonöt
csontvázat tártak fel. A csontvázak közül sokat ülő helyzetben, egymással szemben
találtak meg, és tüzet is találtak, ami sokak szerint arra utal, hogy ez a nép
áldozatokat égetett isteneiknek. Elszenesedett csontokat találtak a sírok között.
Úgy gondolják, hogy ezek állatok.
Egyesek úgy vélik, hogy a csontvázak a halomépítők csontvázai. Úgy tűnik, hogy
a dombokról származó csontvázak különböznek a megye ezen részén talált
csontvázak többségétől. Nem találtak velük együtt eltemetett dísztárgyakat, sok
olyan csontvázat találtak, amelyről úgy vélték, hogy az indiánoké volt. Sok más
sírban kőpipákat és tomahawkokat találtak.
O.O. Clayton, a város mérnöke egy furcsa alakú koponyát állított ki a város
utcáin. A koponya nagy volt, de nem olyan nagy, mint sok más, amit az utóbbi
időben találtak a hegyekben - mondta. A fej elülső része szinte egyenesen hátrafelé
lejt. A fogak jó állapotban voltak , figyelembe véve az eltemetés idejét. A
megtalált csontvázak és csontok közül most sok van kiállítva a megyei földmérő
irodájában.
Michigan
Temetkezési domb Kalamazoo-ban, Michigan államban.

The American Antiquarian, 1905 Burial Mounds in Michigan (Kalamazoo)
E hely közelében találták meg egy ember csontvázát, amelyet egy bizonyos fajta
agyagba burkoltak, amelyhez hasonlót soha nem találtak ebben az országban; ezt
az agyagot elégették, miután a tárgyhoz igazították, a faszén egy része még mindig
a csontvázon maradt.
239
megmaradt. Az illető állítólag több mint két méter magas lehetett, nagy
csontozatú, nagyon széles állkapoccsal, a fej elülső része pedig annyira
hátrahúzódott, hogy homlok nélkül maradt. Egy körülbelül három láb magas,
égetett agyagvázát vagy urnát találtak, amelybe egy ember teljes csontvázát
belenyomták, és amelynek tetejét égetett agyag borította. Az urna külső oldalán
egy hasonló csontváz feküdt, amely feltehetően egy nőé volt.
Wisconsin
Két primitív kinézetű koponyát fedeztek fel

Wisconsinban.
Indianapolis News, 1912. május 4., 1912 SZAKÁLLAL ÁSSZOLTALÁBAN

VÉGEZETT HALMASZEREKET TALÁLTAK DÉL-WISCONSIN
DÉLNYUGATÁN. HASONLÓSÁG A MAJOMHOZ
MADISON, Wis., május 3.-A Delavan-tónál a héten egy halom feltárása során
felfedezett több szokatlan emberi csontváz nagy tudományos érdeklődésre tarthat
számot, és bizonyíthatja, hogy egy eddig ismeretlen faj lakta valaha Wisconsin déli
részét. A leletekről Maurice Morrissey, Delavan ügyvédje ma hozta az információt
Madisonba. Charles E. Brown, az állami történelmi múzeum kurátora vizsgálatot
fog végezni.
Az egyik nagy halom tavaly őszi feltárásakor tizennyolc csontvázat fedeztek fel.
A csontokra kevés figyelmet fordítottak, amelyek hamarosan szétmorzsolódtak.
Amikor azonban néhány nappal ezelőtt egy másik halmot nyitottak fel, az ásatókat
lenyűgözték a különös koponyaformák.
A fejek sokkal nagyobbak.
A fejek, feltehetően a férfiak fejei, sokkal nagyobbak, mint a mai embereké.
Közvetlenül a szemgödrök fölött a fej egyenesen hátrafelé dől, és az orrcsontok
messze az arccsontok fölé nyúlnak.
Az állkapocscsontok hosszúak és hegyesek, és nagyon hasonlítanak az
240
majom. Az állkapocs elülső részén lévő fogak hasonlítanak a mai emberek

szájában lévő őrlőfogakra.
A csontvázakat faszénbe ágyazták, és égetett agyagréteggel fedték be, hogy a
sírhelyből elvezessék a vizet. A felszín alatt négy és tíz láb között találták meg
őket.
New York Times, 1912. május 4. FURCSÁNT LELETONOKAT TALÁLTAK
Arra utaló jelek, hogy eddig ismeretlen törzs élt valaha Wisconsinban
Madison, Wisconsin, május 3. - A Delavan-tónál egy halom feltárása során
talált emberi csontvázak arra utalnak, hogy egy eddig ismeretlen emberfajta lakta
egykor Dél-Wisconsint. A felfedezésről Maurice Morrisey, Delavanból, aki a
republikánus állami központi bizottság ülésére érkezett, ma hozta az információt
Madisonba. Charles E. Brown, az Állami Történeti Múzeum kurátora néhány
napon belül megvizsgálja a felfedezést.
A Lake Lawn farmon egy nagy halom felnyitása során tizennyolc csontvázat
fedeztek fel a Phillips testvérek. A fejek, amelyek feltehetően emberekéi voltak,
sokkal nagyobbak, mint bármelyik ma Amerikában élő faj feje. Közvetlenül a
szemgödrök fölött a fej egyenesen hátrafelé dől, és az orrcsontok messze az
arccsontok fölé nyúlnak. Az állkapocscsontok hosszúak és hegyesek, és nagyon
hasonlítanak a majomfejhez. Az állkapocs elülső részén lévő fogak szabályos
őrlőfogak.
A halmokban találtak csontvázakat, feltehetően nők csontvázait, amelyeknek
kisebb volt a fejük, de arcvonásaik hasonlóak voltak. A csontvázakat faszénbe
ágyazták, és égetett agyagréteggel fedték be, hogy a sírból a vizet elvezessék.
Minnesota
New York Times, 1888. június 30. Egy korábbi faj csontvázai
Clear Water, Minn., június 29. - Charles Pinkerton, a 12 mérföldre lévő Cortna
városából, egy pince ásásakor hét ember jól megőrzött maradványaira bukkant.
Egyfajta halomban találták őket, fejjel lefelé eltemetve. Hét-nyolc láb magasak
voltak, és legalább 200 évvel ezelőtt kerülhettek oda, mivel a halom tetején egy
öreg szilfa két láb átmérőjű csonkja volt. A koponyák formájából ítélve
alacsonyabb rendű emberfajták lehettek. Az állkapocscsontok fogai többnyire épek
voltak, és nem hasonlítottak a mai emberfajták fogazatához.
241
A minnesotai őslakosok 1906

R. M. Van DeVoort úr tájékoztatást adott e csoport egyik halmának 1885 körül
történt feltárásáról. A csontok körülbelül 3 lábnyira voltak a felszíntől, és hat
csontvázból álltak, mindegyik csontváz körülbelül 18 hüvelykszer 30 hüvelykszer
30 hüvelyknyi helyet foglalt el. Az alsó állkapocscsont nagy volt, a fogak,
amennyire megtalálták, mind kettősek, a homlok jelentősen hátrahúzódott, a
combcsont 22 hüvelyk hosszú, a felkarcsont 14 hüvelyk hosszú. Ezeket a csontokat
a felfedezésük után öt évvel egy orvos Chicagóba vitte. Megállapították, hogy ezek
a primitív koponyák azonos eredetűek.
Evening Tribune (Albert Lea, Minnesota) 1931. szeptember 10. A felfedezés arra
enged következtetni, hogy az őskori halomépítők bandái egykor Észak-Minnesotában
éltek.
Deer River, Minn., szeptember 10. -
A csontvázakat Sam S. Strangeland farmján fedezték fel a Big Fork folyó
mentén, az Itasca megyei Gratan községben, amikor Mr. Strangelove elkezdett ásni
egy gyökérpincét a háza előtt található dombon.
A gyökérpince ásási munkálatai még nem haladtak nagyon messzire, amikor az
egyik
csontvázakat fedeztek fel. Ugyanezen a szinten további négyet fedeztek fel, egy
hatodikat pedig három méterrel mélyebben találtak.
Minden holttestet ülő helyzetben temettek el, a lábak aláhajtva, a fejet lefelé
hajtva. Koporsót nem használtak. Az egyik csontváznak kivételesen nagy volt az
állkapocscsontja, és a koponya homloka hirtelen visszahúzódott a szemek fölé. A
másik 5 csontváz kisebb arányú volt.
Illinois
Illinois-i hematit szilvák
Az Illinois-i Történelmi Társulat Közleményei, 1900

Mint köztudott, a halomépítő indiánok messzemenő kereskedelmi vagy
cserekereskedelmi rendszert tartottak fenn távoli törzsekkel. Az Illinois folyón lévő
sírhalmaikban - mint másutt is - a Mexikói-öbölből származó tengeri kagylók,
illetve
242
az óceánból; a réz a Felső-tóból; a Catiline Minnesota csőkőszirtjeiből; az

obszidián Új-Mexikóból vagy a Sziklás-hegységből; a csillám Észak-Karolinából,
a hematit és a galenit pedig Missouri délkeleti részéről vagy a Mississippi felső
folyásából. Az Illinois folyó "Altar" dombjai, amelyeket megvizsgáltak, minden
bizonnyal nagyon régiek voltak; de további vizsgálatokra lesz szükség ahhoz, hogy
meghatározzuk a Mississippi mentén és az állam más részein található más
dombrendszerekhez viszonyított relatív korukat. A halmok építői a felállításuk
idején még nem voltak a kerámiaművészet szakértői, az eredeti lerakódások mellett
talált kevés kerámiaedény durva, durva és díszítés nélküli volt. Az emberi
csontvázak az ősi temetkezések között. e halmokban - nagyon alacsony rendű
anatómiai jellemzőket mutattak. A koponyák brachycephalikusak voltak, e
tekintetben megfelelnek az amerikai indián típusnak általában - bár az illinois-i
halmokban az ősi indiánok koponyái a legkülönbözőbb formákban -
brachycephalikus, dolieocephalikus, orthocephalikus stb., és az arcszögek széles
variációjával találkozhatunk. E halmok építőinek alacsony, visszahúzódó homloka
volt, hatalmas szemöldökfeletti gerincekkel; prognatikus állkapcsok; a felkarcsont
perforációja; megnyúlt farokcsont és a sípcsontok platynemizmusa. Majomszerűek
és ocsmányak voltak, de rendkívül ügyes kézművesek.
Whiteside megye története, Illinois, 1877,

A Sinnissippi Mounds vizsgálata
1877 májusában Holbrook úr a katolikus temető felett, Sterling közelében több
halmot is megvizsgált, amelyek közül az egyik egy nagy halom volt, az egyik a
folyóval párhuzamos sorban lévő halmok közül. Az agyag elmozdításakor kiderült,
hogy ez a halom egy lapos, fosszilis mészkődarabokból épített dolmen-t tartalmaz.
A felhasznált kövek meglehetősen nagyok voltak.
A fal derékszögű, tizenkét láb hosszú és öt láb széles párhuzamos alakú volt, az
alapozás agyagra történt, a fal művészi módon épült, cementet nem használtak. A
belső felület sima és egyenletes volt, bár a kövek nem voltak faragva. A dolmen
belsejében nyolc csontváz töredékei kerültek elő, a csontok erősen bomlottak. Úgy
tűnik, hogy a testeket a sírkamrába szórványosan dobták be. A talált koponyák arra
utaltak, hogy ez a nép ismerte a "trepanálás" néven ismert műtéti osztályt - azaz a
koponyacsontok egyes részeinek vagy más csontok egyes részeinek eltávolítását.
Egy eltört combcsontot találtak pótolva és egyesítve, olyan módon, amely a mai
sebésznek is becsületére válna. A koponyákkal együtt találtak egy meredélyt, olyan
kövületeket, amelyek ezen a helyen nem fordulnak elő, finoman fekete csiszolt
kavicsokat és számos nagyméretű fogat. Egy másik halomban egy égetett kőből
készült oltárt találtak, ovális alakú, hosszú átmérője hat láb, rövid átmérője négy és
fél láb. Az oltár megkövesedett mészkőből készült. A halmok fölött egytől tíz lábig
terjedő növényzetet és egy körülbelül tizenkét hüvelyk átmérőjű, korhadt hikorifa
tuskót találtak. Az oltárokon és körülöttük általában faszén és emberi maradványok
elszenesedett maradványait találták meg, valamint nagy és folyamatos hőségre
utaló jeleket. Sterlingben a jelek arra utalnak, hogy a testet az agyagra helyezték,
és fekete fátyollal fedték be.
243
vályog, és az egészre nagy tűz rakódott. A tűz után a halmot megemelték. Erre
utalnak a talált vastag szén- és hamurétegek. A feltárt maradványok általában nem
kielégítő bizonyítékot szolgáltatnak. Nagyszámú tökéletes zápfogat exhumáltak,
ami azt igazolja, hogy az őskori ember nem ismerte a fogfájás kínjait. A Sterling
halmokban kőkaparókat találtak, de nagyon durva kialakítású és kivitelűeket.
Kerámiatöredékek is előkerültek, valamint a szarvas és a jávorszarvas agancsából
készült eszközök. Sterlingnél van egy mű, amelyet sok bíró erődítménynek
nyilvánít. A két töltés párhuzamos, egymástól négy rúdnyi távolságra, kelet és
nyugat irányban. A déli töltésnek két kapuja van. Az északi töltés tizenhat rúd
hosszú, és két kapuja van. Az építmény az iránytűk ismeretére utal. Ez a nép
nyilvánvalóan gyakorlati ismeretekkel rendelkezett a csillagászatról, mivel úgy
tűnik, hogy az északi csillag irányadó pont volt náluk.
A halomépítők ruhát viseltek és állatbőröket öltöztettek, durva díszeket faragtak
és írásjeleket véstek kőbe; agyagtálakból ettek, és a magas hegyeken és mély
völgyekben felállított oltároknál imádták őket. Bőséges okunk van feltételezni,
hogy az emberáldozat gyakori volt náluk. Gyakran találkozunk a feltáruló
halmoknál trepanált koponyákkal, ami arra utal, hogy a műveletet a halál előtt
végezték. A halomépítők babonája hasonlónak tűnik a mai déltengeri szigetlakók
és a vademberek törzseinek babonájához, akik szédülés, neuralgia stb. esetén
trepanálnak, mivel úgy vélik, hogy ezek a panaszok a fejben lévő démonok miatt
vannak, amelyeket ki kell engedni. A fémet tökéletlen módon dolgozták meg az
emberek. A galenit kiemelkedő dísz volt. J. M. Williamson úr, Ustickból, azt
mondja, hogy a megye északnyugati részén találtak ilyen bűbájt. Úgy tűnik, a réz
volt a fémek királya a halomépítők körében. Anatómiai szempontból a
halomépítők nem voltak nagyobbak és erősebbek, mint a mai emberek. A
koponyájuk nagyban különbözik az indiánokétól vagy a kaukázusiakétól, és ezt így
írták le: "A homlokcsont hátrébb húzódik egy kiemelkedő szupercilliáris gerinctől,
és nem hagy homlokot, vagy inkább a szem néz ki a homloklemez alól, ami nagyon
hasonlít a teknőspáncélhoz, és nem emelkedik meg jobban." A homlokcsontok nem
emelkednek meg. Állkapcsuk kiálló, kiemelkedő és széles volt . A bizonyítékok azt
mutatják, hogy a halomépítők félig civilizált földművelő nép volt, amely a
temetkezési módban és az életmódban markánsan különbözött az indiánoktól...".
The Daily Independent (Murphyboro, Illinois) 1930. szeptember 27. Őskori ember
csontvázát találták meg

Elgin, Ill, szept. 21. - (UP)- Kacsavadászok találták meg egy dél-elgin-i
kavicsbányában azt, ami egy őskori ember csontváza lehet. A Chicagói Egyetem
tudósai tanulmányozni fogják a leletet, hogy megpróbálják meghatározni a korát.
A homlokcsontoknak a szemgödrökből való éles visszahúzódása arra utal, hogy
egy ősember csontvázáról lehet szó.
244
American Antiquarian, 1878. április Mr. W.B. Gray, Highland Parkból, szintén
említést tesz egy koponya felfedezéséről az Illinois állambeli Lake megyei Fox
Lake közelében lévő dombon. A koponya kétségtelenül nagyon figyelemre méltó;
a homloklebeny vagy a homlokív teljesen hiányzik, a nagy, kiálló szemöldök, a
mélyen ülő szemgödrök, az alacsony, visszahúzódó homlok és a korona hosszú,
keskeny és lapos alakja nagyon állatias kinézetű koponyává tette. Ha ez nem egy
posztumusz deformáció, akkor mindenképpen figyelemre méltó koponya, és akár a
"hiányzó láncszemnek" is megfelelhetne. Egy hat láb mélyen a felszín alatt lévő
halomban találták meg, tizenhárom másik csontvázzal együtt. A csontvázakat úgy
találták, hogy a fejük középen feküdt, a lábuk pedig körbe volt rendezve e pont
körül.
Iowa
Ft. Wayne Gazette, 1873. augusztus 26. LÁTÁS A LÁTOGATÁSBAN
Egy ősi faj maradványait fedezték fel Északkelet-Iowában

Nagyon érdekes régészeti felfedezést tettek nemrég Floyd közelében, Waterloo
Ia. városától északra, a Cedar folyónál. Már egy ideje ismert volt, hogy a folyó
partján több ősi halom is elszórtan található, de bár folytak ásatások, Charles City
közelében kívül semmit sem találtak. Néhány nappal ezelőtt megkezdték a
Floydnál lévő halmok feltárását. A legnagyobb kör alakú volt, harminc láb
átmérőjű és körülbelül két láb magas. Egy mezőn helyezkedett el, és évek óta fel
volt szántva. Miután körülbelül négy láb mélyre leástak, öt ember csontjait találták
meg. Ülő helyzetben voltak, és észak felé néztek. A teljes körű vizsgálat kimutatta,
hogy az eredeti ásatás padlóját kavicsréteggel borították, amelyre a maradványokat
helyezték. Ezután a földet szorosan köréjük tömörítették, föléjük egy másik
kavicsréteget helyeztek, és erre helyezték a halmot.
A maradványok közül szinte valamennyi csont jó állapotban volt, még az ujjak és
lábujjak csontjai is épek voltak. A csontok nyilvánvalóan három férfitól, egy nőtől
és egy csecsemőtől származnak. Úgy tűnik, hogy az egyik férfi több mint két méter
magas volt. A nő csontváza azonban nagyobb érdeklődésre tartott számot abból a
szempontból, hogy a koponyaméretek azt mutatták, hogy az emberi család egyik
legalacsonyabb típusához tartozott, és tapasztalt régészek állítják, hogy a koponya
bizonyos tekintetben alacsonyabbnak tűnik a skálán, mint az ünnepelt
"neandervölgyi" példány. Az orrcsont alsó részétől a szemüregek felső széléig
mindössze négy centiméter a távolság, a szemgödrök közötti távolság pedig
mindössze két és háromnegyed centiméter.
A homlok nagyon alacsony, és a szemöldök belső részei meglehetősen
kiemelkedőek. Az egyik állkapocs több jól megőrződött fogat tartalmazott. A
245
A csecsemő fogai is megmaradtak, de nagyon kicsik voltak. A koponyája

meglehetősen vastag volt. Az egyik hím csontvázon a fogak nagyon
elhasználódtak, néhány esetben egészen az állkapocscsontig. A csontvázak körül a
földet olyan szorosan tömörítették, hogy csak nagy nehézségek árán lehetett
áthatolni rajta.
A környéken több más halom is található, amelyeket a tervek szerint
megnyitnak, és várhatóan a halomépítők további maradványait is megtalálják
majd. A Charles City melletti halmokban, amelyeket tavaly ősszel nyitottak meg,
csontokkal együtt kerámia maradványokat is találtak, de Floydban semmi ilyesmit
nem találtak.
The American Naturalist, 1889

Clement L. Webster röviden beszámol az iowai Floydban található ősi halmok
feltárásáról.6 A halmok száma három volt, és a Cedar folyó nyugati oldalán
helyezkedtek el. A legnagyobb ilyen halomban (amely kör alakú, és körülbelül 30
láb átmérőjű, de csak 2 láb magas) a felszíntől alig több mint 5 láb mélységben öt
holttest jól megőrzött maradványait találták meg. Ez a halom számos sajátosságot
mutatott, többek között egy hamuval kevert földréteget, amely valamivel a
holttestek fölött helyezkedett el, és a hamu fölött a megmaradt földből készült
sütést. Az egyik csontváz egy "átlagos méretű, középkorú nőé" volt, egy
csecsemőé, egy nagydarab, idős férfié, és két fiatal felnőtté, akiknek a nemét nem
lehetett meghatározni. A nő (?) csontjai "alacsony rendű emberre utaltak, a
szokatlan izomfejlődés nyomai erősen ki voltak mutatva". Ennek a személynek a
koponyája csodálatra méltó látványt nyújtott, amely felért, ha nem is vetekedett
bizonyos tekintetben, de alacsonyabb rendűségében a híres ' Neander-völgyi
koponyával'. A homlok (ha homloknak lehetett azt nevezni) nagyon alacsony,
alacsonyabb és állatiasabb, mint a ' Neander-völgyi' példánynál. Ez a koponya egy
felnőtt egyedhez képest meglehetősen kicsi.
American Naturalist, 1889

Webster úr beszámol a Little Cedar folyó nyugati oldalán, az iowai Old
Chickasaw közelében lévő halmokban végzett ásatásokról. Mindegyik halom "kör
alakú volt, ovális tetejű, átmérője 22 és 51 láb között változott, magassága pedig 1
és 5 láb között volt". Az első vizsgált halom közepén három emberi csontvázat
találtak. Fölöttük egy méternyi föld és hamu keveréke volt, amely nagyon kemény
volt, és néhány apró széndarabka volt benne szétszórva. A halmot alkotó
fennmaradó 31 lábnyi anyag sárga, agyagos föld volt, amely nem hasonlított
semmihez, amit a környéken a felszínen találtak. " Mindhárom egyed koponyája a
szellemi fejlettség rendkívül alacsony fokát mutatta ; a homlokok az egyik esetben
még alacsonyabbak voltak, mint a Floyd-dombon talált példányoké". " Az egyik
vizsgált koponya felső elülső része (a szemek hátsó része) meglehetősen keskeny
volt, de meglehetősen gyorsan terjeszkedett posztero-oldalirányban." A
homlokcsont " hirtelen hátrafelé lejt, a szemek mögött és fölött egy enyhén homorú
területet képezve." A három koponya közül a legnagyobb 6 x 5 hüvelyk (15,8 x
12,7 cm) méretű volt.6 "Az exhumált testeknél semmilyen leírás szerinti relikviát
nem találtak", beleértve a szomszédos halmokból származóakat is.
246
Capital City Courier., 1888. szeptember 08.

Csontvázak az iowai halmokban Az iowai Floyd megye lakói gyakran
találgatták, hogy mi lehet a John Serimger farmján található negyven furcsának
tűnő halomcsoport tartalma; de egyikük sem volt elég kíváncsi ahhoz, hogy
utánajárjon, amíg Webster professzor a maga részéről nem vette kézbe a munkát.
A Scrimger-farm Charles City csinos falujától északra fekszik, és az állam egyik
legszebb része. A farm keleti részén egy hosszú, alacsony hegygerinc húzódik,
amely közvetlenül észak és dél felé halad, és amelynek tetején mintegy negyven,
körülbelül három láb magas, tizenöt és huszonöt láb hosszúságú halom található.
Webster professzor eddig tizennégy ilyen halmot nyitott fel, és harminc ember
csontvázát találta meg, szerinte más nyomot hagyva, mint bármelyik, az országban
eddig feltárt őskori maradvány. Hogy pontosan mióta áll a gerinc és a halmok, azt
Scrimger úr nem tudja megmondani. Ahogy a legrégebbi telepes sem, és a
pottawatomie indiánok sok évszázadra visszanyúló hagyományai sem. Hogy mind
a gerincet, mind a halmot emberi kéz építette, az nyilvánvaló abból a matematikai
szabályosságból, amellyel elrendeződtek, és az őket alkotó talaj keménységéből,
amely szilárdan, kőhöz hasonlóan tömörül, míg a szomszédos szűz prérin.
A Webster professzor által talált csontvázak különböző állapotban vannak,
némelyik egészen szilárd, mások porrá omlottak, míg az egyik halomban csak
hamu volt. Valamennyi halottat megduplázott helyzetben temették el, a térdeket az
alsó állkapocsra szorították, és a fejüket gondosan kelet felé fektették. Míg a
combcsontok azt mutatják, hogy a legtöbb csontváz körülbelül 1,5 méter 7 hüvelyk
magas emberé, négy olyan is van, amelyiknek teljesen 1,5 méter magasnak kellett
lennie. A koponyák egy nagyon alacsonyabbrendű fajéi. A koponyák teteje
szokatlanul vastag, és a homlokcsontok hirtelen hátrafelé dőlnek a szemektől, míg
az alsó állkapocs előreugrik, úgy, hogy a felső fogak a felső fogakon kívülre
kerülnek. A koponyák általános kontúrjukat tekintve hasonlítanak az Indianában,
Ohioban és Wisconsinban talált őskori halomépítők koponyáira. A Webster
professzor által talált csontvázak többségén tűznyomok láthatók, mintha a húst a
csontokról az eltemetés előtt leégették volna. Egy másik furcsa dolog, hogy a keleti
halmokban általában megtalálható személyes csecsebecsék, harci vagy vadászati
eszközök teljesen hiányoznak. Az állatok csontjai is hiányoznak, ami azt mutatja,
hogy az elhunyt barátai temetési lakomával ünnepelték a temetést. A csontvázakon
kívül az egyetlen dolog, amit eddig az iowai halmokban feltártak, egy csomó
törött, durva kialakítású és készítésű kerámia, köztük egy majdnem egész,
archaikus kivitelű váza vagy urna, amely Webster professzor birtokában van.
Iowa története a legkorábbi időktől a huszadik század elejéig, 1902
Az, hogy milyen emberek voltak Iowa első lakói, olyan kérdés, amely mindig is
érdekes lehet. A régészek általánosan úgy vélik, hogy a Mississippi völgyében két
különböző őskori faj maradványait találták meg.
Az első felfedezett emberi koponyák hasonlítanak a gorillákéra, a szemek fölött
vastag barázdák vannak, és a homlok szinte teljesen hiányzik, ami alacsony
intelligenciafokot jelez. Hasonló koponyákat találtak a különböző
247
Európa országaiban, ami arra utal, hogy a föld első, a néprajztudósok által ismert
lakói alacsony szemöldökű, brutális, kis testű lények voltak, akik csak egy
fokozattal álltak az alacsonyabb rendű állatok fölött. Ilyen típusú koponyákat
találtak Illinoisban, Wisconsinban, valamint Iowa Johnson, Floyd, Chickasaw és
Dubuque megyéiben. Iowa és a Mississippi völgyének első olyan lakóit, akikről
bármilyen bizonyítékunk van, "halomépítőknek" nevezik. A talált kő- és
rézeszközök azt mutatják, hogy az intelligencia szintjén már előrehaladtak. Hogy
művelték-e a földet, emeltek-e kényelmes lakóházakat és építettek-e városokat,
nem tudjuk; de hogy ruhát készítettek, azt a halmokban talált minták bizonyítják,
amelyek furcsa módon megmaradtak az eltelt számtalan korszak alatt. E nép
száma, színe, szokásai, szokásai és kormányzási formái, valamint a halmaik
építésének módja, az a cél, amelyre ezek a különböző formájú, tartós földvárak
szolgáltak.
Nebraska
Washington Times, 1902. március 19.

KIÁSOTT ÓRIÁSI CSONTVÁZ
Az őskori ember csontjainak vélt csontok
Kansas City, március 18. - A Lansing melletti farmjukon Joseph és M. Concanon
sírásás közben egy sír kiásása közben egy ősember csontvázának tűnő tárgyat
tártak fel. Gyakorlatilag az összes csontot megtalálták, és egy átlagos termetű
emberrel összehasonlítva úgy tűnik, hogy a csontváz tulajdonosa körülbelül két
méter magas lehetett. A kar csuklónál lévő csontok átmérője két és fél hüvelyk.
248
A koponya sajátos alakú, nagyon magas és visszahúzódó homlokkal. Az

állkapocscsontban talált fogak hasonlítanak a kutyáéhoz.
Lincoln Daily Star, 1913. november 10.

Ritka gyűjtemény az orvosi egyetemre
Dr. Gilder három koponyát adott az egyetemi fióknak
A nebraskai halmokban talált ereklyék három faj típusait mutatták be

(Special to the Star) Omaha Neb.., Nov. 29. - Három őskori koponya sorozatát,
amelyek korát 100 évtől legalább 20 000 évesre becsülik, és amelyek az emberiség
három faját képviselik, amelyek a nagy Missouri völgyében éltek az emberi faj e
kontinensen való megjelenése óta, most mutatta be a Nebraskai Egyetem új orvosi
karának dr. R. F. Gilder, az omahai R. F. Gilder, az egyetem régésze, a három
különböző példány úgy mutatja be az emberi faj felfelé irányuló mozgását a
civilizáció felé vezető úton, mint valószínűleg egyetlen őskori gyűjteményük sem.
Mindegyik koponyát vadász- és harci eszközök kísérik, amelyeket a kortársak
gyártottak és használtak, bár nem azok az egyének, akiknek koponyáit Dr. Gilder
feltárta onnan, ahol azok évszázadok óta háborítatlanul hevertek. A 20 000 évvel
ezelőtti ember számára, akinek az intelligenciája a legalacsonyabb volt a skálán,
egy hatalmas kőből készült harci bunkósbotot találtak, amely olyan durván van
megmunkálva, hogy az avatatlan szem számára alig tűnik többnek egy durva
sziklatömbnél.
A 2000 évvel ezelőtti halomépítőnek, akinek koponyája határozottan magasabb
rendű, mint a "löszemberé", ott vannak a szépen csiszolt, tisztára vágott fejszék és
kalapácsok. A 100 évvel ezelőtti amerikai vörös ember számára pedig ott vannak
azok a szerszámok, amelyek a fehér ember mesteri elméjének varázslatos érintését
mutatják, akivel ez a bizonyos indián kapcsolatba került, amint azt az
üveggyöngyök és a csontos torkot még mindig körülölelő fémrojtok mutatják.
A legrégebbi koponyát szaknyelven "Nebraska Loess Man, No. 8." néven ismerik,
és ez a nyolcadik koponya, amelyet a "Long Mound" néven ismert temetkezési
halomból távolítottak el. ez a halom néhány mérfölddel Omaha felett található, és a
hatalmas sírból Dr. Gilder tizenkét koponyát távolított el, amelyek mind olyan
alacsony rendűek, hogy intelligenciájuk alig haladja meg a majomét. A tudós
gondos és aprólékos vizsgálatot végzett, és kijelentette, hogy ezt a koponyát soha
nem bolygatta meg az ember, hanem a természet rakta le, amikor a dombok
keletkeztek. A geológusok kijelentették, hogy ez legalább 20 000 évvel ezelőtt
történt, és hogy ennek az embernek a kora nem lehet kevesebb ennél az évszámnál.
A "Number 8"-nak szinte egyáltalán nem volt homloka. Mindkét szem fölött
egy-egy szupercilliáris gerinc van, amely olyan kifejezett, mint egy autókerék
pereme, míg e gerinc hátulján a koponya a fej hátsó része felé lejt. A természet
nem arra teremtette ezt az embert, hogy egy modern trösztvállalat vezetője legyen,
hanem olyan fejjel és koponyával látta el, amely úgy ontja magából a rakétákat,
mint kacsa hátán az esőcseppeket. Az e halomból származó koponyák a világ
minden táján nagy érdeklődésre tartottak számot a régészek körében, és
Franciaországból, Németországból és számos más országból érkező tudósok
249
beutazták az egész világot.
250
az Omahába vezető úton, hogy megnézze és tanulmányozza őket. A világ minden

tájáról egyetemek kértek öntvényeket és másolatokat.
Kansas
Fort Wayne Sentinel, (Fort Wayne, Indiana) 1897. november 28.Őskori csatateret
találtak az indián területen.
Több ezer koponya kiásva
Wichita, Kas. Nov. 29. - Az Egyesült Államokban eddig felfedezett legnagyobb
őskori csata- és temetkezési területet most találták meg Redlands kisváros
közelében. I. T. A terület a Choctaw indián rezervátum északi határán és az
Arkansas folyó közelében fekszik. Prof. Edwin Walters, a felfedező régész azt
állítja, hogy az általa végzett kiterjedt ásatások alapján úgy véli, hogy közel 100
000 harcos lelte halálát ezen a helyen, és hogy a csata 20 000 évvel ezelőtt zajlott.
Egy lépéssel tovább megy, és kijelenti, hogy a csatát a halomépítők és a maja
tolték faj között vívták, utóbbiak Yucatánból érkeztek, és a Mississippi völgyét
igyekeztek elragadni a halomépítőktől. A csatatér harminc hektárnyi területű, és
Walters professzor számos ásatással meggyőződött arról, hogy minden
négyzethektárra közel 3000 csontváz jut. Az őstörténeti konfliktus távoli voltára
vonatkozó becslését annak a formációnak a geológiai szerkezetét tanulmányozva
alakította ki, amelyben a csontvázakat találták. A csontok a mély homokrétegek
tetejének közelében vannak eltemetve, és először egyfajta vályoggal, egy
negyedidőszaki képződménnyel, majd alluviális felső talajjal fedettek be.
Vagonszámra ásták ki őket, és szinte minden koponyába egytől ötig terjedő
nyílhegyek szúródnak. Éles nyílhegyeket és dárdákat is találtak a test más
csontjaiba ágyazódva, és a kiásott harci eszközök nagy száma nem hagy kétséget
Walters professzorban afelől, hogy egykor szörnyű mészárlás színhelyét találta
meg.
A koponyáknak keskeny, visszahúzódó homloka és kiálló álla van, és a
csontvázak hossza nagyon eltérő, némelyik törpének, mások pedig óriás fajhoz
tartozónak tűnnek. A holttestek körben vannak eltemetve, a lábak a középpont felé
néznek, és a legtöbbjük ülő helyzetben van. Mindegyik mellett egy-egy
agyagedényt találunk, amelyet nyilvánvalóan élelemmel töltöttek meg, hogy az
elhunyt harcos lelke megmaradjon a szellemországba vezető úton.
Walters professzor évek óta tanulmányozza a Mississippi völgyében talált
őskori népek halmait és csatatereit, és kijelenti, hogy a halomépítők a nebahai
Omahától a Mexikói-öböltől délre védelmi vonalat hoztak létre, hogy visszaverjék
a tolték maják harcias fajának területükre való betörését.
251
Marion Daily Star, 1902. április 7. GLAKÁLIS FÉRFI CSONTJA

Fontos tudományos felfedezés egy kansasi farmon
Egy alagút ásása közben készült A régóta keresett bizonyíték arra, hogy Észak-
Amerikát a nagy jégkorszak alatt ember lakta, úgy vélik, hogy ez a lelet fogja
bizonyítani. Thepublicmuseum of
Kansas City gazdagodik egy őskori ember koponyájával és más töredékes
csontjaival, amelyeket néhány napja találtak mélyen egy kansasi farm
domboldalában, Lansingtól északkeleti irányban, mintegy két mérföldre,
északkeleti irányban - írja a Kansas City Star. A koponya és más csontok, valamint
azok geológiai környezete arra utal, hogy a csontváz a jégkorszak vagy a nagy
jégkorszak évszázadokkal ezelőtti ősemberé lehetett.
Azt, hogy az emberiség a jégkorszak alatt létezett, az európai felfedezések
megállapították, és bár feltételezték, hogy az ember ugyanebben az időben
Amerikában is élt, erre vonatkozóan eddig nem találtak kétségbevonhatatlan
bizonyítékot.
Amikor a koponyát megtalálták, nem gondolták, hogy tudományos értéke van.
Néhány nappal ezelőtt M. C. Long, a Kansas City-i közmúzeum kurátora és Edwin
Butts, a Metropolitan Street Railway társaság építőmérnöke, mindketten lelkes
régészek, elmentek a felfedezés helyszínére, és biztosították a csontváz darabjait,
majd Kansas Citybe hozták. Long úr és Butts úr is lelkesedik a felfedezés miatt. A
koponya megjelenése és a földben elfoglalt helye alapján meg vannak győződve
arról, hogy egy jégkorszaki emberé. Ha ez a tény bebizonyosodik, ez lesz az első
bizonyíték, amelyet az észak-amerikai kontinensen találtak. A koponyát rövid időn
belül kiállítják a közmúzeumban. A felfedezés tényét közölték a washingtoni
Smithsonian Intézettel.
A leletet Thomas és M. Cohncannon farmján találták. Éppen alagutat ástak a
farmjuk egyik nagy dombján azzal a céllal, hogy a feltárást alma és más
gyümölcsök tárolására használják. Közvetlenül a domb oldalába ástak. A koponyát
körülbelül hatvanöt láb mélyen találták meg. Mellette a csontváz többi csontja is
ott volt. Az egyik gazda egy csákánnyal átdöfte a koponyát.
252
a kőágyból való kioldásában, és később csontok estek rá, úgyhogy fél tucat
darabra tört, de Mr. Long össze cementálta. A koponya egy emberé, akinek alig
volt homloka. Közvetlenül a szemektől hátrébb húzódik a homlokcsont. A talált
szilánkok boltjában nagy állkapcsa volt. A koponya nagyon vastag és erős, a hátsó
része pedig széles és jól fejlett. A frenológusok elhárítják, hogy ez a hátsó
fejlettség rendellenes természetre utal. De nincs nemes kupola, nincs magas és
kerek homlok, ami az intelligencia fejlettségét mutatja.
A koponya gyakorlatilag ép, az alsó állkapocs egy része, egy combcsont egy
része és számos más töredék került elő. A csontok alapján a férfi nagydarab
lehetett. A fej kicsi. A szemgödrök közel vannak egymáshoz, és kivételesen
nagynak tűnnek. A szemgödrök felett jól fejlett barázdák vannak, amelyek
valószínűleg érzékelő képességeket jeleznek. A csontokat összezsúfolva találták.
Részben kemény tálba ágyazódva feküdtek. A közeli és kimerítő vizsgálat
kimutatta, hogy a különböző kőzet- és talajrétegeket és a "víznyomokat" soha nem
bolygatták meg függőlegesen, és a dombot oldalirányban sem bolygatták meg. A
csontváz nyilvánvalóan a felette és körülötte lévő nagy szikla- és talajtömeg előtt
rakódott le. Ha a halomépítők vagy az indiánok valaha is mélyen beleásták volna
magukat a dombba, nem kerülhették volna el, hogy ne hagyjanak nyomokat az
ásatásaikról.
"Amikor először hallottunk a leletről, úgy gondoltuk, hogy ez egy szokásos
"halomsír" története - mondta Long úr a minap. "Vizsgálataink minden kétséget
kizáróan azt mutatják, hogy egy jégkorszaki ember csontvázáról van szó. A
legkimerítőbb vizsgálat után Butts úr és én arra a következtetésre jutottunk, hogy a
csontváz a jégkorszak vagy a sodrás során került oda. Hogy a jégkorszak milyen
régen volt, nem tudjuk biztosan; talán 50 000 éve, talán sokkal régebben.
"A bizonyítékok nagyon meggyőzőek arra nézve, hogy ez nem temetkezés
vagy betolakodó lerakódás volt, mivel nem volt nyoma a föld megzavarásának. A
nagy mélység, amelyben a csontvázat megtalálták, kizárja a szokásos temetés
gondolatát, és a föld rétegződése a csontváz felett és alatt egyaránt azt mutatja,
hogy a csontok ott feküdtek, míg a földtömeg rájuk rakódott. A koponyához
egyfajta köves képződmény vagy cement kapcsolódik, amilyet általában a
masztodon csontjaihoz csatolva találunk, és egészen hasonló ahhoz a
képződményhez, amelyet a masztodon állkapcsában találtak a közmúzeumban."
Long úr szerint a talaj, amely körül a csontvázat találták, meggyőző bizonyítékot
mutat a gleccserképződésre. E koponya összehasonlítása a "Kém embere"
koponyájának fényképes illusztrációival, egy híres csontvázzal, amelyet egy
belgiumi barlangban találtak, azt mutatja, hogy gyakorlatilag egyformák.
253
Missouri
Harrisburgh Sunday Courier (Harrisburgh, Pennsylvania)

1925. november 8.
Találatok csontváza indián 7 láb magas
St. Joseph's, Mo., nov. 7. - A Mo. állambeli Fairfax közelében egy patakmeder
alatt találtak egy 7 láb, 2 hüvelyk hosszú csontvázat, amelyről úgy vélik, hogy az
ősi maja nép egyik tagjáé volt - jelentette be Frank Plumb antropológus hallgató.
Plumb úr szerint az alacsony, ferde koponya maja eredetre utal, mivel e nép
szokása volt, hogy csecsemőik homlokát laposra nyomta. A koponya belsejében
egy olyan körte alakú követ találtak, amilyet a dél-mexikói maja törzsek állítólag
halottaik szájába helyeztek.
Steelville csontváz
The Washington Citizen, június 91933

A CSONTVÁZ FELFEDEZÉSÉNEK TÖRTÉNETÉT NYOMTATÁSBAN
KÖZÖLNI FOGJA A LAP
A Steelville Ledger beszámolója: E. Puckett farmján, Steelville közelében lévő
barlangban talált csontváz feltárása, amelyről a Ledger május 11-i számában
számolt be, nagy figyelmet keltett. A Ledger írója által a PostDispatch-nek tett
jelentés révén a múlt héten külön képviselőt küldtek Steelville-be, aki Dr. R. C.
Parker irodájában Dr. Parker társaságában megtekintette a csontvázat, aki a
barlangba hajtott, és kikérdezte W. C. Harmont és 12 éves fiát, Billyt, akik a leletet
találták.
254
Levelet kaptunk a Post-Dispatch képviselőjétől, Guy Forshey úrtól, aki azt

mondja, hogy sikerült egy jó történetet írnia a hátborzongató leletről, és ez a
barlangban készült érdekes felvételekkel együtt a Post-Dispatch magazin rovatában
fog megjelenni június 11-én, vasárnap. Ha szeretnének egy példányt ebből a
számból, akkor az itteni ügynöknél, R. G. Beezley-nél kell leadniuk a rendelésüket.
Dr. Parker levelet kapott a washingtoni Smithsonian Intézettől, és arra kérték,
hogy küldje el a csontvázat Washingtonba, hogy a szakértők tanulmányozhassák,
mivel szerintük egy őskori óriásról van szó. Dr. Parker az első héten meg is tette a
szállítást, gondosan becsomagolva a csontokat és különösen a koponyát.
Steelville Ledger, 1933. június 15,
Egy fiú különös felfedezése, amelyet egy nyílhegyeket kereső fiú tett,
izgalmas rejtélyt ad a Missouri állambeli városnak. Az Ozarks csendes kis nyári
üdülővárosa most egy olyan lebilincselő rejtélyre bukkan, amelynek megoldására
még soha nem volt hivatott. Mindez Billy Harman néhány héttel ezelőtti
nyílhegyvadászatának eredményeként jött létre.
Az ifjú Harman a Meramec folyó egyik sziklafalában, a Puckett-barlangban
kutakodott, mintegy 10 mérföldre északkeletre innen, amikor egy lyukban a
földben valami fehér dolog után nyúlt, és hatalmas meglepetésére egy maréknyi
emberi csontot talált. A 16 éves fiú hangosan megrémülve letette őket, és hazafelé
rohant. Aztán miután összeszedte a bátorságát és némi erősítést, visszament, és
folytatta az ásást a felfedezés helyén. A hamu és mésztörmelék ősi
felhalmozódásából egy 8 láb magas óriás teljes csontvázát bukkant elő. A
hátborzongató leletet Dr. R. C. Parkerhez vitték, és hatalmas hosszában az irodája
folyosóján feszítették ki, ahol azóta is a legmegdöbbentőbb kiállítási tárgy, amelyet
Steelville valaha is közszemlére tett. Az emberek messziről és távolról érkeztek,
hogy megvizsgálják, és kérdések egész sorát intézzék a zaklatott orvoshoz.
Ki volt ez az óriás? Mikor élt? Milyen fajhoz tartozott? Egyszerűen csak egy
csodabogár volt a normális termetű emberek között, vagy esetleg a kőkorszaki
óriások kihalt fajához tartozott, akik az indiánok megjelenése előtt járták ezeket a
hegyeket? Hogyan halt meg? Természetes okok miatt érte a végzete, vagy a
csontok között talált magányos nyílhegy a saját erőszakos történetét meséli el?
Talán egy ozarki Góliát volt, akit a Missouri hegyvidékről származó Dávid győzött
le, aki íjat és nyilat használt paripa helyett?
Ha valaki választ tud adni ezekre a kérdésekre, az nagy valószínűséggel
szívélyes fogadtatásra talál Steelville-ben, különösen Dr. Parker kezei között. Az
antropológusok ritkák errefelé, és a doktor úr információforrása az ilyen dolgokról
már az első húsz percben kimerült. A washingtoni Nemzeti Múzeum
antropológusához, Dr. Ales Hrdlickához, a primitív fajok ünnepelt
szaktekintélyéhez intézett felhívás várhatóan segíteni fog. Dr. Parker írt neki, és
felajánlotta, hogy továbbítja a
255
koponya vagy a teljes csontváz, ha szükséges , tudományos vizsgálat céljából.

Eközben a spekuláció élénk ütemben folyik. A helyi vélemények szerint ezek a
hatalmas csontok egy indián maradványai - talán egy ozagé, mivel az ozagék egy
évszázaddal ezelőtt lakták ezt a vidéket -, de mindenesetre egy törzsfőnöké. Azt
állítják, hogy egy ilyen hatalmas termetű embernek minden primitív népnél
főnöknek kellett lennie. Maga a csontváz hét és fél láb hosszú, a porcrétegek
nélkül, amelyek egykor a csigolyákat elválasztották egymástól, és mivel a lábak
néhány csontja hiányzik, Dr. Parker úgy véli, hogy a férfi közel két méter magas
lehetett életében, de nyilvánvalóan karcsú testalkatú volt, mivel a csontok a
hosszúságot leszámítva nem rendkívüli méretűek. A karcsúságát legalábbis
látszólag a feje rendkívül kis mérete is hangsúlyozhatta. Minden pompás termete
ellenére ez a primitív törzsfőnök, ha törzsfőnök volt is, valóban olyan volt, mint
egy gombostűfej. A koponya kerülete mindössze 20 hüvelyk - ez még egy normál
magasságú ember esetében is elég kicsi koponya. A legtöbb átlagos testalkatú
ember feje 22 és 28 hüvelyk közötti kerületű. Egy nyolc láb magas óriás vállán ülő
20 hüvelykes kupola valóban aprónak tűnhetett. A homloka is minden volt, csak
nem nemes. A homlokmagasságot, amelyről egykor úgy vélték, hogy a magas
vagy alacsony intelligencia egyfajta ismertetőjegye, mára már nagyrészt
hiteltelenné tették mint ilyen mutatót, így ennek az ősembernek a ferde homloka
nem feltétlenül tekinthető az alacsony mentalitás bélyegének. De mindenesetre úgy
is fel lehet jegyezni, mint az egyik olyan koponyatulajdonságot, amely nagyon jól
beleillik az általános "tűfejű" képbe. Természetesen a szeme és a füle fölött jóval
több volt, mint az olyan rendkívül primitív típusoknak, mint a pekingi ember, a
Piltdown-ember és a neandervölgyiek.
De alacsony volt a homloka, és ami talán még fontosabb, nagyon keskeny. Az
állkapcsa is, bár nem volt a legősibb emberekre jellemző prognatikus típusú,
valamivel súlyosabb volt, mint a mai átlagemberé.
Ami a halála időpontjában betöltött életkorát illeti, csak a fogak állapota szolgál
indikátorként. Az a tény, hogy a legtöbbjük még mindig szolgálatot teljesített,
amellett szól, hogy nem érte el az előrehaladott kort, és az a tény, hogy a zápfogak
jelentősen kopottak, arra utal, hogy már nem volt csíkos gyermek.
A barlang, amelyben a csontváz napvilágra került, lényegében nem különbözik
az Ozark vidék mészkőszikláiban található több száz másik barlangtól, kivéve,
hogy mind felülről, mind alulról könnyen megközelíthető. Sok ilyen ozarki barlang
nem ilyen. A bejárat körülbelül 100 láb magasan van a folyóvölgy fölött, és alulról
meredek mászással, vagy felülről a sziklafal körül futó keskeny mészkőszegélyen
keresztül érhető el. John Pucket Steelville-ből, aki a környéken született és nőtt fel,
és aki a barlang tulajdonosa, azt mondja, hogy már 50 éve tudja, hogy a barlang
egykor lakott volt, mivel a bejáratnál a padlót két vagy három láb mélyen hamu és
faszén felhalmozódás borítja. Gyermekkorában indián ereklyékre vadászott a
helyen, és a későbbi években jószágok menedékhelyeként használta. Mivel a
barlang keletre néz, egy sziklafal és egy sűrű erdő mellett.
256
hogy megvédje a téli nyugati és északi szelektől, kiváló menedéket nyújt a

jószágoknak - és ugyanezen okból kifolyólag kiváló lakóhelyet biztosított a korai
emberi lények számára.
Az északi falban, közvetlenül a bejáraton belül egy sarokban alakították ki az
óriás sírját.
A holttestet nyilvánvalóan térdelő helyzetben helyezték el egy sekély sírba,
amelyet ebben a fülkében ástak, és körülbelül két lábnyi földdel és a barlang
padlójáról felkapart törmelékkel fedtek le. A koponya, amikor megtalálták, arccal
lefelé feküdt. Hogy a férfi életében lakta-e a barlangot, vagy csak halála után
költözött oda, az egy olyan kérdés, amelyre - mint sok más, vele kapcsolatos
kérdésre - nem sikerült kielégítő választ találni. Mindkét esetben nyilvánvaló, hogy
a barlang már jóval a temetése előtt is emberi lakóhelyül szolgált, mivel a csontváz
felett és alatt a hamu és a mészkő törmelékével keveredve számos nyers
agyagedény töredéke volt látható - talán több generáció edénytörmeléke. Úgy
tűnik, a barlanglakók nem törődtek olyan háztartási részletekkel, mint a törött
edények kisöprése.
A sírban a kerámiatöredékeken kívül más is volt. Hogy ezek a holttesttel együtt
kerültek-e oda, vagy csupán a barlangi törmelék részei voltak, amellyel a sírt
feltöltötték, az problematikus. De itt van a lista: két két-három hüvelyk hosszúságú
kőtőr vagy fúró; három kis madár nyílhegy, az egyik szépen fogazott; egy nagyobb
nyílhegy, amely valószínűleg az óriás halálát okozhatta; egy vékony, ovális,
nagyjából negyeddolláros méretű, csiszolt kagylódarab; egy nyolcad hüvelyk
átmérőjű és fél hüvelyk hosszú csontdarab, csiszolt és zsinórnak kivájt; és egy 2
V2 hüvelyk hosszú agyar vagy agyar töredéke, amely valószínűleg egy őskori
eredetű kardfogú tigris agyara lehetett. Enyhén ívelt, és a hegyétől talán egy
hüvelyknyire tört le. Ha ez egy kardfogú tigris agyara, a barlangban való jelenléte
természetesen nem feltétlenül jelenti azt, hogy az eltemetett barlanglakó ennek a
ma már rég kihalt állatnak a kortársa volt.
A csontváz korát illetően a becslések bizonytalanok és igen változóak. A
becslések 100 és 2000 év között mozognak. Jelenleg úgy tűnik, hogy az egyik
ember becslése ugyanolyan jó, mint a másiké, de a bizonyítékok súlya a magasabb
becslés mellett szól. A tudósok már jó néhány éve bizonyítékokat fedeznek fel arra
vonatkozóan, hogy az Ozark-vidéket egykoron barlanglakó vademberek primitív
faja lakta, jóval az indiánok előtt. Mészkősziklák barlangjaiban éltek - a Puckett-
barlanghoz hasonló barlangokban -, és úgy tűnik, szerény életet éltek.
Mintegy 13 évvel ezelőtt Gorard Fowke, a Smithsonian Intézet Etnológiai
Hivatalának terepkutatója több hónapot töltött a barlanglakók maradványainak
vizsgálatával. Több száz barlangot látogatott meg, és néhányban 1000-2000 éves
folyamatos lakottságra utaló bizonyítékokat talált, becslését elsősorban a
tábortüzekből származó hamu felhalmozódásának mélységére alapozva. Az egyik
legmegdöbbentőbb felfedezése annak a bizonyítéka volt, hogy ezek az őslakosok
kannibálok voltak, mivel az állatok csontjai mellett, amelyeket táplálékként
használtak, talált még
257
emberi csontok, amelyeket a bennük lévő csontvelő kivonása céljából feltörtek.

Ezek az emberek szerinte legalább 1000 évvel ezelőtt éltek.
Ezért okkal feltételezhető, hogy a Puckett-barlang óriása egyike lehetett ezeknek
az őskori sziklafal-lakóknak.
Isis Unveiled, 1877

Miközben ezt írjuk, az egyik amerikai újságban, a Kansas City Timesban
megjelenik egy beszámoló egy őskori óriásfaj maradványainak fontos
felfedezéséről, amely egyszerre támasztja alá a kabbalisták állításait és a bibliai
allegóriákat. Érdemes megőrizni, hogy E. P. West bíró a nyugat-misouri erdők
között végzett kutatásai során számos kúp alakú halmot fedezett fel, amelyek
felépítésükben hasonlítanak az ohiói és a kentucky-i halmokhoz. Ezek a halmok a
Missouri folyóra néző magas sziklákon találhatók, a legnagyobbak és
legjelentősebbek Tennessee, Mississippi és Louisiana államban. Körülbelül három
héttel ezelőttig nem gyanították, hogy a halomépítőknek ez a vidék volt az otthona
a történelem előtti időkben; most azonban kiderült, hogy ez a különös és kihalt faj
egykoron elfoglalta ezt a vidéket, és kiterjedt temetőt hagyott hátra a Clay megyei
sziklák magas dombjai között.
Eddig csak egy ilyen halmot nyitottak fel. West bíró körülbelül két héttel ezelőtt
talált egy csontvázat, és jelentést tett a társaság többi tagjának. Elkísérték a
halomhoz, és nem messze a felszíntől feltárták és elvitték két csontváz
maradványait. A csontok nagyon nagyok, sőt, ha egy közönséges, modern kori
csontvázhoz hasonlítjuk őket, úgy tűnik, mintha egy óriás részét képezték volna. A
fejcsontok, azok, amelyek nem rothadtak el, monstre méretűek. Az egyik csontváz
alsó állkapcsa jó állapotban van, és kétszer akkora, mint egy civilizált ember
állkapcsa. Az állkapocscsont fogai nagyok, és úgy tűnik, hogy a gyökerekkel és
húsevő táplálékkal való érintkezés miatt őrlődtek le és koptak el. Az
állkapocscsont hatalmas izomerőre utal. A combcsont, ha összehasonlítjuk egy
közönséges modern csontvázéval, úgy néz ki, mint egy lóé. Hossza, vastagsága és
izomzatának fejlettsége figyelemre méltó. A csontváz legkülönösebb része
azonban a homlokcsont. Nagyon alacsony, és gyökeresen különbözik minden
olyan csonttól, amelyet valaha is láttunk ebben a szelvényben. Egyetlen vastag,
körülbelül egy hüvelyk széles csontgerincet képez, amely a szemek fölött húzódik.
Ez egy keskeny, de meglehetősen nehéz csontgerinc, amely ahelyett, hogy felfelé
nyúlt volna, mint a civilizáció napjainkban, hátrébb húzódott a szemöldöktől, lapos
fejet alkotva, és így az emberiség nagyon alacsony rendűségére utal. A
felfedezéseket végző tudós urak véleménye szerint a csontok őskori emberek
maradványai.
258
Davenport Daily Republican, 1898. június 21. Egy nagy csata színhelye
Érdekes felfedezés egy farmon Kelet-Kansasban Egy őskori faj jelei
J.T. Williamson, egy farmer, aki Kansas Citytől 13 mérföldre nyugatra, a Union
Pacific vasútvonal mentén él, a birtokán egy ősi temetkezési helyet fedezett fel, és
a leletekre alapozza azt a meggyőződését, hogy a farmja egykor egy dühödt indián
csata színhelye volt. Nem ritka dolog, hogy a Kansas Cityvel szomszédos
megyékben a farmerek egy-két csontvázat ásnak ki, és nem gondolnak róla
semmit, de Williamson úr szokatlan leletet talált. Egy ideje addig ássa ki a
csontvázakat, míg becslése szerint körülbelül 30-at hozott ki csak a telkének egy
kis részéről. A csontok mellett számos indián relikvia került elő. A történelem nem
jegyez fel semmilyen nagy csatát ezen a környéken, de a fiú sok csontvázának
megtalálása bizonyíték arra, hogy valamiféle háború folyt errefelé régen. A
környéken senki sem emlékszik arra, hogy a környéken civilizált temetkezési
helyet találtak volna.
A talált indián csontokon kívül bizonyíték van arra, hogy a Williamson-farmon
egykor a történelem előtti halomépítő faj volt a helyszín. Williamson úr
gyümölcsösében, a háza közelében négy vagy öt halom található, amelyek a
gondos építkezés művészetéről tanúskodnak. Ezek közül az egyiket, amely sokkal
nagyobb, mint a többi, néhány évvel ezelőtt a Kansasi Állami Egyetem
ereklyevadászai felnyitották, és ritkaságokat találtak benne. A halomban egy ember
csontvázát találták meg. Az egyetem szakértői egy őskori faj csontjainak
nyilvánították. Az egyetemre vitték, ahol gondosan összerakták, és ma is ott van. A
fej formájából, ami valami tojásszerűségre emlékeztet, arra a következtetésre
jutottak, hogy a csontok egy őskori lényéi. Normál méretű koponya, de a
homlokán nyoma sincs a fejlődésnek. A szemgödrökből a fejkorona majdnem éles
csúcsig hátracsúszik, és a homlok semmiféle fejlettséget nem hagy maga után. A
csontok jó állapotban vannak. A halomban a csontváz mellett találtak egy tökéletes
kerámiapéldányt, amely a levegő hatására darabokra tört, Ezek mellett két
nagyméretű lándzsafejet is találtak.
A Williamson úr gyümölcsösében szétszórtan található többi halmot még soha
nem kutatták, de Williamson úr azt reméli, hogy egy nap majd feltárja őket. Nem
számít arra, hogy bármi értékeset talál, de kíváncsiságból fel fogja nyitni őket,
hogy megtudja, mit rejtenek. Az indiáncsontok felfedezése néhány évvel ezelőtt
kezdődött, amikor Williamson úr házának alapozásához végeztek ásatásokat.
Akkoriban 15 csontvázat távolítottak el a különböző épületek alapjainak ásása
során. Időről időre előkerült egy vagy több a szántás során, de a múlt héten újabb
nagyszabású száraz csontok kiásására került sor, amikor Williamson úr fia elkezdte
szántani a telkük egy részét. A házuktól 20 lábnyira 11 csontvázat találtak. A
csontokat nem sokkal több, mint 2 V2-es sáv alatt találták.
259
lábnyi földet. Néhány csontváz részben megkövesedett, és egészben vették fel, de

a legtöbb darabokra esett szét, amikor felszedték. Néhány csontváz porrá omlott,
amikor megérintették.
A csontvázak elrendezése azt mutatta, hogy a csontvázakat összevissza temették
el, míg mások sorban feküdtek, és gondos temetésről tanúskodtak. Két holttestet
arccal lefelé temettek el, egy pedig az oldalán feküdt. Kilenc holttestet egy sorban
találtak, és a fejüket kissé délkelet felé fordítva temették el. A csontvázakkal együtt
nyílhegyeket, tomahawkokat, kőpipákat, kőbaltákat és egy pár ezüst fülbevalót
találtak.
Néhány évvel ezelőtt Williamson úr feltárta egy valószínűleg "halom nagy

indián törzsfőnök" csontjait. Egy díszes temetési köntös egy része eléggé
megmaradt ahhoz, hogy megmutassa, hogy gazdag selyemből készült, művészien
hímzett. A köntösön ezüstszínű ezüstgombok voltak, és a nyakán
ezüstgyöngyökből álló zsinórt találtak.
Marietta Daily Leader. Marietta, Ohio, 1900. december 02., 1900: Óriásfajták
csontjait találják meg.
Őskori emberek tíz láb magas csontvázait ásták ki Missouriban.
Három emberi lény, nyilvánvalóan őskori óriások fosszíliáit találta meg a minap
C. H. Beecher farmer a Mo. állambeli Montessori közelében, 40 láb mélyen. A
koponyák mérete arra utal, hogy a testek legalább 3 méter magasak lehettek, és az
emberi csontvázra hasonlító csontok is ezt az elméletet látszanak alátámasztani. 10
láb magas.
Beecher elég nagy gyűjteménye van a fosszilis relikviákból, amelyeket
különböző időpontokban talált a környéken, amely élettel teli van tőlük. Biztos
benne, hogy felfedezte a hiányzó láncszemet, és szándékában áll, hogy leleteit a
Saint Louis-i Washington Egyetem professzorai elé tárja, hogy lássák,
alátámasztják-e elméletét. A környéken masztodonok és évszázadok óta kihalt
állatok fosszíliáit találták meg az emberek, akik szántottak vagy kutakat ástak. Úgy
tűnik, hogy 40 mérföldes körzetben rendszeres temetője az őskori csontoknak,
amelyek az egykor a földet bebarangoló állatok hatalmas méreteire utalnak.
Koponyák a Missouri barlangokból
260
Daily Northwestern, október 30,1923

Találd meg egy őskori civilizáció csontjait magasan a
Ragged Bluff az Ozark-hegységben
Richland, Mo. Július 20 ( By Associated Press) - Félúton az Ozarks egyik zord
szikláján, amely a Gasconada folyó fölé magasodik három mérföldre innen, egy
őskori civilizáció nyomaira bukkantak, ami felkeltette a Smithsonian Intézet
régészeinek érdeklődését, akik hamarosan megérkeznek ide, hogy megvizsgálják.
Körülbelül egy évvel ezelőtt egy nagy barlangban, amely a folyóra nyílik, A
Steckle, a tulajdonos, aki a barlangot bővítette, hogy turisták számára üdülőhelyet
hozzon létre, három emberi koponyát és számos csontot fedezett fel. A kerámiákon
és gyöngyökön kívül. A koponyák annyiban szokatlanok, hogy nem hasonlítanak
az indián koponyákra, hanem alacsonyan hátráló homlokuk és nagyon vastag
koponyacsontjaik vannak. A fogak nagyok, élesek és jól megőrződtek.
A csontokat egy hamuágyban fedezték fel, közvetlenül a kőmennyezeten lévő
nagy lyuk alatt, amelyet nyilvánvalóan a tűz okozhatott. Több mint egy lábnyi föld
borította a hamut. Mivel a föld, amely nyilvánvalóan csak bomlás útján kerülhetett
oda, úgy gondolják, hogy a faj 2000 évvel ezelőtt vagy még régebben élt.
Koponyák egy missouri
barlangból, ferde
homlokkal. Régészeti
vizsgálat
Felfedezések a Közép-Missouri Ozark régióban, 1923 Miller barlangja

Big Pineytől három mérföldre északkeletre található egy barlang, amely fekvése,
kialakulása és környezete miatt különösen alkalmas az állandó menedéket kereső
primitív emberek igényeinek kielégítésére. A barlang a Big Piney folyó bal partján
emelkedő sziklafalban található, 200 láb magasan a patak szintje felett, és fele
ekkora távolságban annak a hegynek a csúcsa alatt, amelynek a sziklafal az elejét
képezi. Három különböző földterületen fekszik, de a nagyobbik része Daniel S.
Miller farmján van, aki alig több mint fél mérföldre lakik tőle. Három generáció
óta széles körben "Miller barlangja" néven ismert. Délkelet felé nyílik, a folyó
ezen a ponton északkelet felé folyik, és így védelmet nyújt a téli hideg szelek ellen,
a legnagyobb mennyiségű fényt kapja egész nap, és a napsütés előnye is megvan
abban az időszakban, amikor erre a legnagyobb szükség van. A Big Piney, mint az
Ozark-vidék összes patakja, rendkívül nagy vízhozamú.
261
görbe, és medre hullámok és medencék, vagy ahogyan a helyiek nevezik,

örvények folyamatos egymásutánja. A barlang előtt az egyik ilyen medence közel
egy mérföld hosszú, és a legalacsonyabb szakaszokon helyenként 15 láb mély;
még most is bőségesen terem halak, teknősök, békák és kagylók, amelyek mind
fontosak az őslakosok étrendjében.
Az első sírhelyet a homlokzattól 46 lábra, a keleti faltól 14 lábra találták. Egy
nagyon idős ember összehajtogatott csontváza feküdt a jobb oldalon, fejjel keletre,
laza hamuban, egy nagy lapos sziklán, amelynek teteje 30 hüvelykkel a felszín
alatt volt. Ezt a követ nem ide helyezték, hanem a mennyezetről esett le;
valószínűleg nem is tudtak a létezéséről, amíg a sír kiásásakor fel nem fedezték. A
koponya részben még mindig megtartotta alakját, mivel a hamu tartotta a helyén,
de darabokra esett, amikor ezt a támasztékot eltávolították. Egy része eltűnt; két
darabot találtak, néhány méterrel arrébb, nem egymás közelében, az egyik a
koponyába illeszkedik, és a másik valószínűleg szintén hozzá tartozik. A
homlokcsont majdnem fél hüvelyk vastag; a varratok részben elmosódtak; a fogak
a nyakig lekopottak, némelyik majdnem a csontig; a homlok alacsony és
visszahúzódó. Egy helyreállítás látható a 20. a, b táblán. A koponya hiányzó
részein kívül a bordák nagy része, az alsó állkapocs fele és majdnem az összes
hátcsigolya hiányzott, valószínűleg a földikutya hurcolta el őket. A csontok mind
könnyűek és törékenyek. A koponya fölött, azzal érintkezve, de a hamuval
kétoldalt megtámasztva egy nagyméretű, kétoldalt kivájt mozsárdarab fele feküdt.
A csontváz fölött, és minden oldalon több lábnyi hosszan húzódott egy érintetlen,
középen 17 hüvelyk vastag, sűrűn tömörített hamuréteg, amely a csákány alatt
nagy rögökben tört le; ezek természetesen a holttest eltemetése után halmozódtak
fel.
Labrador
A beothuckok vagy vörös indiánok , 1915 Labrador
1888 körül a Twillingate-i George Hodder úr a Comfort-szigeten, az Exploits-
öbölben egy barlangban rábukkant néhány indián maradványra, amelyeket
megszerezett, és amelyeket megvásárolt a múzeum számára, ahol most vannak, az
egyik egy felnőtt ember majdnem teljes csontváza. Hodder úr a következő
részleteket közölte velem erről a leletről. Azt mondja, "a szigeten három vagy négy
barlang volt, ahol indiánokat temettek el, de a csontok többsége annyira elkorhadt,
hogy csak egy tökéletes koponyát talált. A többi töredékei közül némelyik nagyon
sokkal nagyobb volt, mint az egyik, amit elküldtünk. Volt egy olyan állkapocs,
amely egy hüvelykkel szélesebb volt, és olyan lábcsontok, amelyek 2 vagy 3
hüvelykkel hosszabbak voltak. Azt hiszem, azt mondja, hogy némelyikük 7 vagy 8
láb magas lehetett. Az önöknél lévő csontváz egy barlangban tizenöt-húsz láb
hosszú volt. Az indiánt ülő helyzetben temették el, az ülése alatt fűkötéllel, amely a
feje fölé nyúlt, és amelyet szarvasbőrrel borítottak. Ezután nyírfakéreggel fedték
be, és a barlangot kövekkel töltötték meg. Elég sok nyílvesszőt temetett el
magával, két darabra törve, továbbá elég sok gyöngyöt és csontdíszt, sok
madárfejet, egy darab vaspiritet stb. "Ez a csontváz, amely körülbelül öt láb nyolc
hüvelyk magas, és valószínűleg, amikor testben volt, teljesen hat láb magas volt,
számos figyelemre méltó tulajdonságot mutat.
262
A koponya nagy, különösen a nyakszirt tájékán, az arccsontok kiemelkedőek, a

homlokszög meglehetősen alacsony, a homlokán mélyedés van, közvetlenül az
orrnyergek alapja felett. Ez utóbbi nagyon sajátos, és a híd maradványaiból
megítélhető, hogy a végén jelentősen el kellett fordulnia, egyébként ilyen alakú.
Az alsó állkapocs vastag és masszív, a fogak, ami megmaradt belőlük, épek, és
mind a már említett kopott koronát mutatják. Összességében ez a csontváz nem
tesz kedvező benyomást az egyén intelligenciájára, különösen a koponya tűnik
meglehetősen vad, ha nem is brutális természetűnek. Ebben a tekintetben nagyban
különbözik az összes többi koponyától, amelyet a beothuckoktól láttam, amelyek
általában jól megformáltak, jó arcszögekkel, és meglehetősen intelligens és enyhe
természetű emberekre utalnak.
New York
New York-i szilvórium.
Piqua Daily Leader 1890. május 6.

ÉRDEKES LELET. Fontos felfedezések a Mounds közelében New York City. Az
inwoodi Alexander Crawford Chenowith, a Croton Aqueduct építőmérnöke és
amatőr régész a múlt tél közepe táján kezdett el vizsgálni több jól körülhatárolható
halmot a házával szemben lévő mezőkön, a King's Bridge úton, az Inwood utca
közelében. Talált két kovaköves nyílhegyet és néhány vékony, lapos követ,
amelyeket nyilvánvalóan emberi kéz vágott. Három héttel ezelőtt beleásta magát a
halomba, és három és fél méterrel a föld alatt egy csontvázra bukkant, amelyet
törött cserépdarabok vettek körül. Elküldte a domb, a csontváz és a kerámia
leírását F. W. Putnam professzornak, a Harvard régészeti tanszékének vezetőjének,
aki azonnal megírta neki, hogy felfedezése rendkívül fontos. Chenowith úr
folytatta az ásatásokat, és figyelemre méltó eredményeket ért el. A halomból hat
jól megőrződött csontvázat, majdnem fél bokornyi törött kerámiát és számos
különös kőeszközöket hozott ki. További tizenhét csontvázat tartalmazó sírokat is
talált, amelyeket a következő egy-két hétben fog feltárni. Mindegyik sír, amelyet
Chenowith úr feltárt, körülbelül három és fél láb mély, és legalább két láb mélyen
a sziklába vájt. Minden csontváz a hátán feküdt. A karok teljes hosszában ki voltak
nyújtva, a kezek pedig keresztbe voltak vetve. A legtöbb csontváz körülbelül két
méter magas. Az egyikük egy hatalmas, legalább két méter öt- vagy hatméteres
fickó volt. Chenowith úr szerint minden koponya alakja, valamint a vele együtt a
sírban talált tárgyak arra utalnak, hogy egy réges-régi indiáné lehetett. Tho
263
a homlok mindig alacsony, az áll domború, az orr pedig római. Alig egy fog
hiányzik bármelyik állkapocsból. A halom, ahonnan a csontvázakat vették,
körülbelül huszonöt láb magas és száz láb átmérőjű.-N. Y. Letter.
New Jersey
Cape May New Jersey története, 1897
Exhumáltak egy koponyát, amely nagy korú emberé lehetett, mivel a varratok
teljesen eltűntek, és a táblák szilárdan össze voltak ragasztva. A jól fejlett
szuperciliáris gerincektől a homlokcsont szinte egyenes vonalban visszahúzódott a
nyakszirti és a fali varratok helyére, nem hagyva homlokot, és úgy tűnt, mintha
mesterséges úton készült volna, ahogyan azt jelenleg a Columbia folyón a
laposfejűeknél gyakorolják. Egy hatalmas méretű állkapocscsontot is találtak,
amelyet a megfigyelő áhított; de a föld tulajdonosának babonája, amely szerint ez
szentségtörés, és hogy az ég jogos haragja fogja meglátogatni, ha hagyja, hogy
bármelyik fogát eltávolítsák, arra kényszerített bennünket, hogy visszatérjünk az
anyaföldre.
Maryland
The Salt Lake Herald, 1897. november 14. 7 láb magas csontváz, Marylandben Óriás
indiánok csontjai
A Marylandi Tudományos Akadémiára most érkezett meg egy hét láb magas
indián csontváza Tíz nappal ezelőtt fedezték fel Antietam közelében Az akadémián
most három erős indián csontváza van, akik egykor Maryland államban
kóboroltak, olyan eszközökkel felfegyverkezve, amilyeneket a természet adott
nekik, vagy amiket korlátozott képességeik megtanították őket készíteni. E
csontvázak közül kettő nyilvánvalóan gigantikus méretű egyénhez tartozott. A
lábak csontjai majdnem olyan vastagok, mint egy lóé, és a csontok hossza
kivételes. A koponyák szép arányúak, faluk mérsékelt vastagságú, de nagy
szilárdságú, és hátul erőteljes nyakszirtgerinccel helyezkednek el, A homlok ívei
mérsékeltek és nem visszahúzódóak, intelligenciára utalnak, és mérsékelten fejlett
állkapcsokhoz kapcsolódnak.
Pennsylvania
The American Anthropologist, 1921 Athens, Pennsylvania
A mai Fő utcában, közvetlenül a múzeum alatt, húsz évvel ezelőtt, a
vízvezetékek négy láb mélyen a föld alatt történő betonozásakor találtak néhány
igen nagyméretű csontvázat,
264
amelyek közül az egyiket alaposan megvizsgálták, és úgy jellemezték, hogy "egy

gigantikus méretű ember. A combcsontból ítélve, amely 21 hüvelyk hosszú volt,
két méter magas lehetett. A koponya a szokásosnál sokkal nagyobb volt, nagyon
vastag, a homlok szokatlanul visszahúzódott és a teteje lapos. Az állkapcsok
rendkívül erősek voltak, tele nagy, tökéletes fogakkal. Összességében úgy tűnt,
hogy a maradványok egy brutális, hatalmas óriáséi.
Florida Plummets
Florida
Miami News, 1934. szeptember 2.
Óriás faj csontjait találták meg a CCC ásói
ELTŰNT FAJ CSONTVÁZAIT TÁRTÁK FEL EZÜSTFORRÁSOK KÖZELÉBEN
Férfi (balra) és női (középen) koponya, amely az Amerika felfedezésekor Floridában

élő Timuca-nemzetségből származik. Figyeljük meg a kopott fogakat, amelyek
valószínűleg a kort jelzik, és a törést a férfi koponya tövénél: a nőnél pedig a jobb
fogakat, a magasabb homlokot és a szemgolyógerinc hiányát. Jobbra egy fiatal nő
csontváza, aki két méter magas és masszív testalkatú volt, és a floridai kolosszus
néven ismert titokzatos, őskori néphez tartozott.
265
Miami News, 1936. június 9.

Expedíció indul a csontváz elhozására a Florida-foktól
Négy homesteadi lakosból álló csoport indult ma reggel a Sable-foknál lévő
elszigetelt kulcsra, hogy további adatokat szerezzenek a hétvégén feltárt
csontvázról, amelyről úgy vélik, hogy egy nyolc láb magas őskori ember
csontvázát bizonyítja.
A csoportban ott volt John és Dave Barns, valamint Buster Roberts, akik
mindannyian ismerik a Cape Sable régiót, és akik egy kincskereső expedíció során
találták meg a csontvázat.
A koponya maradványait tegnap délután bevitték a Miami Egyetemre, de mivel
az iskolának nincsenek antropológusai, akik ismerik a Kolumbusz partraszállása
előtt Floridában élt fajokat, nem sikerült azonosítani.
Squires szerint a koponya, amely körülbelül háromnegyed hüvelyk vastag volt,
nagyon valószínű, hogy ilyen vastag lehetett, és még mindig az indiánok egyik
fajához tartozott, amikor Kolumbusz partra szállt a Bahamákon.
A lelet akkor került elő, amikor a társaság egyik tagja villával belekarcolt a
felszínbe. A csontok különös alakja azonnal figyelmet keltett, és a többi csontvázat
is kiásták. A korai floridaiak szemei és fülei szokatlanul magasan helyezkedtek el a
fejben, amelynek állát és homlokát elállónak találták.
New York Times, 1936. június 9. Találd meg a csontokat Halászok mesélnek
Floridában eltemetett 8 láb hosszú emberekről.
Miami, Florida. június 9. - a floridai szárazföld déli csücskétől délre fekvő
lakatlan kis sziget homokjába ágyazott, nyolc láb hosszú emberi csontvázak
meséjét hozta ide ma három halász.
Kiállítottak egy koponyadarabot, amely hat fogat tartalmazott. E. M. Miller, a
Miami Egyetem zoológusa szerint az állkapocs egy emberé volt, és valószínűleg
hétszáz éves lehetett.
"Teljesen valószínű, hogy ez a lelet fontos lehet" - jegyezte meg - "de nem
tudnék róla semmit mondani, ha nem rendelkeznék a mérésekkel vagy további
információkkal".
A férfiak szerint a koponyák szokatlanul vastagok voltak, az állkapocs kiállt, és a
szemgödrök magasan voltak a fejben.
Miami News, 1936. június 9.

Expedíció indul a csontváz elhozására a Florida-foktól
Négy homesteadi lakosból álló csoport indult ma reggel a Sable-foknál lévő
elszigetelt kulcsra, hogy további adatokat szerezzenek a hétvégén feltárt
csontvázról, amelyről úgy vélik, hogy egy nyolc láb magas őskori ember
csontvázát bizonyítja.
A csoportban ott volt John és Dave Barns, valamint Buster Roberts, akik
mindannyian ismerik a Cape Sable régiót, és akik egy kincskereső expedíció során
találták meg a csontvázat.
A koponya maradványait tegnap délután bevitték a Miami Egyetemre, de mivel
az iskolának nincsenek antropológusai, akik ismerik a Kolumbusz partraszállása
előtt Floridában élt fajokat, nem sikerült azonosítani.
266
Squires szerint a koponya, amely körülbelül háromnegyed hüvelyk vastag volt,

nagyon valószínű, hogy ilyen vastag lehetett, és még mindig az indiánok egyik
fajához tartozott, amikor Kolumbusz partra szállt a Bahamákon.
A lelet akkor került elő, amikor a társaság egyik tagja villával belekarcolt a
felszínbe. A csontok különös alakja azonnal figyelmet keltett, és a többi csontvázat
is kiásták. A korai floridaiak szemei és fülei szokatlanul magasan helyezkedtek el a
fejben, amelynek állát és homlokát elállónak találták.
Sarasota Herald, 1926. március 19., péntek Indián törzsfőnök holttestét találták
meg a Big Moundban

Újabb érdekes felfedezéseket tettek tegnap a kutatók, akik a néhány napja a
várostól délre, a Bee Ridge úton található Brookside-nál talált hatalmas indián
dombot kutatják. Dél körül tárták fel annak a csontvázát, akiről az indiánok
hiedelemvilágában jártasak azt állítják, hogy a törzs főnöke volt, akit megöltek és
eltemettek a dombban. A csontváz nyaka körül egy négyszögletes vörös követ
találtak, amelyet nyilvánvalóan egy pánttal erősítettek rá, mert a kő a mellkasán
feküdt. Vésett volt, és a betűk, amelyek a tegnap a leletet megtekintő több száz
ember közül néhányan azt mondták, hogy viselője a törzsfőnök volt.
Egy másik szokatlan lelet tegnap több csontváz volt a halom alján, körülbelül 10
láb mélyebben, mint ahol az elsőt felfedezték, amikor egy gőzkalapáttal elkezdték
az utca átsorolását. Becslések szerint legalább 150 holttest került a dombba,
amikor az indiánok elkezdték az eltakarítást a többé-kevésbé elkeseredett csata
után. A halom feltárásának munkálatait folyamatosan érkeznek az emberek, mióta
a Heraldban múlt vasárnap reggel bejelentették a leletet. A kivett csontokat
megőrzik, és remélik, hogy legalább egy csontvázat találnak olyan állapotban,
amely lehetővé teszi, hogy egészben megmentsék, de ennek esélyét a sok év
elteltével kevésnek tartják. Ed Cowles, a This Week in Sarasota szerkesztője és az
indiánok történetének nagy ismerője tegnap látogatást tett. Összegyűjtött egy
combcsontot és a hozzá tartozó ízületeket. "Ez az indián legalább két méter magas
lehetett, ebből a csontból ítélve" - ez volt a következtetése. Egy másik koponya,
amelyet körülbelül öt láb mélyen találtak, erősen alátámasztja a Dayton által
felállított elméletet,
Tenn., az újságokban nemrégiben, mert olyan volt, mint egy majomé.
267
Alabama
Archaikus koponyák ferde koponyával és kiálló homlokgerinccel egy

kagylóhalomból az alabamai partvidéken. Fényképezte a Néprajzi Hivatal.
Smithsonian Institutions' Bureau of Ethnology 44th Annual Report, 1926
Shell Heap, Colbert megye, Alabama
A patak és a folyó találkozásánál, Colbert megye legészakkeletibb sarkában
található egy nagy kagylóhalom vagy konyhai halom, amely teljes egészében
többféle kagyló- és kagylóhéjból áll, de mind olyan, mint amilyenek most a
folyóban találhatók....
A törmelék között elszórtan voltak a szokásos tárgyak, amelyeket az indián
falvak telepein találtak; nagyszámú tűzkő eszköz, több mint egy bokornyi,
többnyire kések vagy lándzsahegyek, többségük törött; főzőkövek bőségesen,
általában repedezettek vagy összetörtek, de némelyiken csak enyhe hőnyomok
látszottak; csészekövek, egyikben sem volt több mint öt-hat lenyomat; néhány
mozsár; kalapácsok használatának nyomait mutató kövek, mások nyilvánvalóan
törő- vagy dörzsölőkövek, szinte mind természetes formájukban használtak, vagy
csak enyhe nyomokat mutattak.
268
egy kötözőszerszám nyomai; több száz hegyes csonteszköz, amelyeket általában

"tűknek", "csákányoknak" vagy "lyukasztóknak" neveznek, köztük sok tüske nagy
harcsa- és dobhalak hátúszójából; számos agancsból készült pelyhesítő és egyéb
eszköz, amelyek közül néhánynak a végébe lyukakat fúrtak tűzkő vagy
csonthegyek beillesztésére; csak néhány cserépdarab; emlősök és madarak csontjai,
nagy túlsúlyban szarvasoké, apró darabokban, és különböző halfajoké™.
114 lábnál, a keleti parton, egy lábnyira a fenék fölött, két csecsemő töredékes
csontjai voltak, közel azonos méretűek, és egyikük sem volt két évnél idősebb,
valószínűleg kevesebb; a testek szorosan össze voltak hajtva, a fejek érintkeztek,
és a csontok összekeveredtek.
Ugyanebben a távolságban, az árok közepén egy 3 láb átmérőjű lyuk volt, egy
láb mélyen a talajba ásva. Az alján néhány durva, lapos szikla feküdt, amelyeken
egy átlagosnál jóval nagyobb ember szorosan összehajtogatott csontváza feküdt. A
jobb oldalon feküdt, fejjel dél felé. A fogak az ínyig le voltak kopva; némelyikről a
teljes zománc eltűnt. A csontok egy érintésre darabokra hullottak. A csontok között
több törött tűzkő és két félbehagyott tűzkő volt. A mélyedés szélén víz által
lekopott kvarcit sziklák sorakoztak, amelyek súlya 5 és 50 font között volt.
Összesen a sír alján és oldalán 13 ilyen nagy kő volt.
Louisiana
Louisiana Historical Society, Vol., 1,1901 The Mounds of Louisiana by Prof. George
Beyer A Latro Group
Fair Play Landingbe érkezésem reggelén elég sok szelíd ember állt készen arra,
hogy elkísérjen a halmokhoz. Ezek közel tíz mérföldre voltak, és a Larto-tó
lópatkó alakú partján helyezkedtek el.
A négy halomból álló csoportot közvetlenül a tó partján találtam. Három közülük
körülbelül egyforma méretű, míg a negyedik minden tekintetben kisebb a V2-nél.
A maradványok eltávolítása után folytattam az ásatást, és hirtelen hamuágyásra
bukkantam. Ez az ágy egy kis, körülbelül négy négyzetméteres területet fedett le,
és körülbelül másfél hüvelyk vastag volt. A hamu vizsgálata elszenesedett
harcsabordákat és harcsapikkelyeket mutatott, de azt, hogy ezek áldozati
szertartások vagy egy lakoma maradványai voltak-e, túlzás lenne feltételezni. A
hamuágy néhány nyomának eltávolítása közben egy másik csontvázra bukkantam,
és a legnagyobb óvatossággal haladva két másik csontvázat is felfedeztem,
amelyek a közelében feküdtek.
A fizikai színvonalukat tekintve elismerik, hogy a halomépítők általában véve
meglehetősen nagytestű nép voltak. Számos holttest maradványai alapján,
amelyeket a latroi halmoknál vizsgáltam, úgy ítélem meg, hogy a kifejlett férfiak
átlagosan két méter magasak lehettek. Elég nagy feltűnést keltett az a tény, hogy
egy koponya homlokcsontjának egy részét találták, amely 7/8 hüvelyk vastagságú
volt. További kutatások során ugyanannak a koponyának más, hasonló méretű
részeit is megtaláltam.
269
vastagság. Ugyanebben a rendellenességben találtak egy olyan koponyát,

amelyben a fogazat elérte a szokatlan negyven fogat, a növekedés nyolc további
metszőfogból állt. Figyelemre méltó a fogak figyelemre méltó megőrzése.
A latroi halmok koponyáinak kialakulása a többi helység koponyáihoz képest
rendkívül rendhagyó. Egy olyan koponyát illusztráltam, amely az arccsontok
kivételével majdnem tökéletes. A neandervölgyi koponyához való közeledés ebben
az esetben még közelebb áll, mint a Dr. Foster által összehasonlításképpen vázolt
koponya, amelyet a szerző szerint Dr. Campbell exhumált az Illinois állambeli
Dunleith-tel szemben lévő halomból. Mai indiánjaink olyan koponyaformációval
rendelkeznek, amely semmiképpen sem hasonlítható a vizsgált koponyákhoz.
A neandervölgyi
hibridek temetkezési típusai és leletei
Shell Mounds
Az óriáscsontvázak leleteiben leírt archaikus koponya jellegzetességek közé

tartozott a barázdált homlok, a ferde homlok és a masszív állkapocs, és sok
koponyafalat "vastagnak" írtak le. Az óriások csontvázainál talált további két
további jellegzetes vonás, amelyekről úgy vélik, hogy ugyanattól az embertől
származnak, ezek a leírások szerint az óriásoknak dupla fogsoruk volt, és a
koponyájukból kiálló csontos kiemelkedéssel vagy szarvakkal leírt koponyák.
Az óriáscsontvázakról szóló történeti beszámolók többségét a tudományos körök
elutasították. Azt szeretném megmutatni, hogy amikor ezeket a jellegzetes
archaikus koponyatípusokat feltérképezzük, egy földrajzi minta rajzolódik ki. Ez a
mintázat földrajzilag analóg a korai tengeri archaikus népekkel, akik csónakokkal
érkeztek Észak-Amerikába egyszerre Ázsiából és Észak-Európából Kr.e. 7000-től -
2,0 A tengerparti területekről a Nagy-tavak vidékére vándoroltak.
270
A floridai St. Petersburgban található kúpos kagylóhalom. Az Atlanti-óceán és a

Csendes-óceán partvidékén egyaránt találhatók kagylóhalmok, amelyek közül sok
nagyméretű csontvázakat tartalmazott, archaikus típusú koponyákkal, amelyeken
kiálló homlok és ferde homlok volt látható.
Az első és az amerikai kontinensen legelterjedtebb temetkezési típus a

kagylóhalmok. A kagylóhalmok használata a holtak temetésére már a
6,0 Kr. e., és az amerikai őslakosok a történelmi időkben is folytatták. A
kagylóhalmok kerámia előtti szintjein belül találtak meredélyeket, vésőket,
bálnafarkú botokat, egyenes és rovátkolt szárú lándzsahegyeket palából, tűzkőből
és rézből, valamint kődíszeket, agancs- és csontfésűket. Sokszor ezeket is
"összetörve" találják meg a sírban.
A kagylóhalmok Észak-Amerika egész területén megtalálhatók, az Atlanti-
óceántól a Mexikói-öböltől a Csendes-óceánig, és az első pánamerikai civilizációt
képviselik. A Csendes-óceán partvidékén találhatók kagylóhalmok, amelyekben
szintén találhatók pala lándzsák, meredélyek, nagy csontvázakkal, amelyeket
sokszor hamuágyon találtak, a sírban vörös okkerrel együtt, valamint olyan
leletekkel, amelyeket szándékosan törtek össze, mielőtt a temetkezésekhez
helyezték volna.
A csendes-óceáni partvidék kagylóhalmaiban talált leletek megegyeznek
azokkal, amelyeket elsősorban az északkeleti partvidéken találtak Labradortól
Maine-ig és az egész atlanti-óceáni partvidéken Floridáig. Ami megakadályoz
bennünket abban a következtetésben, hogy ezek a leletek a fizikai vándorlással
szemben a kulturális diffúzió eszközei, az a kagylóhalmokban talált csontvázak
mérete, valamint a testek küllős vagy napszúrásos helyzetben történő
elhelyezésének egyedülálló temetkezési joga.
Az észak-amerikai kagylóhalmok előzményei Európa-szerte megtalálhatók,
Dániától a Földközi-tenger partvidékéig,ahol azonos brutális koponyatípusokat
írtak le.
Coshocton, Ohio Tribune, 1929. január 9,
Algériában találták őseink csontjait
"A Beloit-Logan expedíció által feltárt csontokat hatalmas, apró
kagylóhalmokból ásták ki. A Gibralterben és Szicíliában eddig ismeretlen
premodern faj, Dr. Alfred Romer, a Chicagói Egyetem paleontológusa arról
271
számol be, hogy a kagylóhalmokban talált állati csontok hasonlóak az északi
272
Cro-Magnon lelőhelyek, és hogy a modern emberek nyilvánvalóan kis léptékben

vadászok voltak, aminek bizonyítéka az óriás ökör, a vad bika és az oroszlán
égetett csontjainak jelenléte a földben és a halmok héjában. Az észak-afrikai
emberek a szabadban éltek, a cro-magnoniak barlangokban.
Dr. Cole a csontvázak minden lehetséges jellemzőjének intenzív mérése után arra
a következtetésre jutott, hogy sokkal jobban hasonlítanak a modern európaiakra,
mint bármely más fajra. Az antropológiai mérések arra is utalnak, hogy ezek a
premodern koriak más fajokkal házasodtak, ami viszont arra utal, hogy a jelenlegi
dél-európai fajok egyike sem "tiszta" technikailag. Úgy véli, hogy e faj csontvázi
bizonyítékai keveredést mutatnak az ősi brutális, antropoid-szerű neandervölgyi
emberekkel, akik 50 000 évvel ezelőtt uralták a színteret". A tengeri archaikus a
legrégebbi halomépítő kultúra, amely kb.
6,0 A hopewelli halomépítők eredete az északkeleti tengerparti népeknél
található, a mai Labrador, Quebec és Kalifornia területéről, és egészen nyugatra, a
középső archaikusnak nevezett időszakban (Kr. e. 6.000-3.500), már Kr. e. 6.000-
től kezdődően. Tengerészek voltak, akik a nagytestű vadhalak, például a kardhal
mélytengeri halászatát használták étrendjük részeként, valamint a kikötői fókák, az
uhuk és más tengeri madarak halászatát. Az északkeleti tundrában karibura is
vadásztak. Eszközeik csiszolt pala- és csontlándzsák és -lándzsák, ulus, csontból
készült csörgő szigonyok, merőkarok és farkasok, valamint néhány nagyméretű és
levél alakú kőhegy. A csónakkészítés fontosságát jelzi, hogy a legtermékenyebb
leletek az adzsák, a vájók és a fejszék.
"Csonteszközök kagylóhalmokból a Maine állambeli Frenchman's Bay

környékén", Hadlock (1943,)
"A Robert Abbe Múzeum által feldolgozott összes kagylóhalomban számos
szinten találtak az úgynevezett Vörös Festék kultúrához hasonló leleteket. A
legtöbb esetben rossz állapotban voltak, és kiterjedt használatra utaló jeleket
mutattak. Ezeknek a leleteknek a jelenléte a kagylóhalmokban azt mutatja, hogy a
lakosok tisztában voltak a használatukkal és a készítésükkel, és ezek az eszközök
nem más kultúrához tartoznak, mint a keleti erdei indiánokéhoz".
Glacial Kame, belül a belső, a saját a kulturális előzmények a Tengeri Archaic a
keleti és nyugati parton. A tengeri típusú leletek és temetkezési rituálék az
archaikus népesség mindezen csoportjainál megtalálhatók. A régészeti
bizonyítékok, amelyek a legkorábbi, Kr. e. 5500-ra datált és a tengeri archaikus
kultúrához (Kr. e. 6000 - Kr. e. 1500) akkreditált L Anse Amour-i halmot a
későbbi Shell Mound kultúrákhoz (Kr. e. 3500 - 1500), valamint a Meadowood
(Kr. e. 1200 - Kr. e. 1200) Hopewell (Kr. e. 200 - Kr. e. 500) és a Hopewell (Kr. e.
200 - Kr. e. 500) kultúrákhoz kötik. Kr. u.) a temetkezési halmok, szilfák,
madárkövek, kő csőcsövek, csónakkövek, vörös okker, "pulykafaroknak" nevezett
lándzsafejek, palából készült nyilak és eszközök, csont szigonyok, a sírokban és
temetkezésekben lévő tűz vagy hamvasztás bizonyítékai, valamint a testek sírba
vagy temetkezési halomba való elhelyezése napszúrás vagy küllős helyzetbe
helyezése.
273
The Lost Red Paint People Of Maine, Walter Brown Smith, 1930.
A tengerészeket a "vörös festék népe" néven is emlegetik, mivel előszeretettel
borítják halottaikat vörös okkersárgával. A temetkezések többségét nem halom
fedte, hanem egyszerű sírgödrökben temették el őket. Felfedezték, hogy a
sírgödrök némelyikében tüzet raktak a temetkezési hely fölé, ami a Nagy-tavak
vidékétől délre található jégkori kame temetkezésekre emlékeztet. Sokszor a
temetkezési helyen belül faszén vagy tűzre utaló nyomok is jelen vannak, ami azt
bizonyítja, hogy a tengeriek napimádó kultusz voltak, sok kelet felé tájolt testtel
együtt. A tárgyakat szimbolikusan összetörték és a sírba helyezték, hogy azok is
újjászülessenek a túlvilágon. Egyes temetkezésekben kutyákat találtak, különösen
gyermekeknél, hogy a következő életben is megvédhessék gazdájukat, mint ebben.
A kagylóhalmok építői a tengerparti területekről a szárazföld belsejébe

költöztek, ahol számos édesvízi kagyló volt.
A bölcsőhalom-leletek közé tartoztak

rúdamulettek, csőcsövek és csontból készült
csüngőcsövek.
The Crib Mound, Edward Scheidegger, Central States Archaeological Journal,Vol.

9, No. 1 (January, 1962)
"A Crib Mound Huff Townshipben, Spencer megyében, Indianában, az Ohio

folyó északi partján található. A héjdombban temetkezéseket találtak az archaikus
és a Woodland-korszak között. "A szerkesztő megjegyzése - A szerző által
illusztrált számos úgynevezett lobogó kő és néhány csontból és agancsból készült
tárgy, némileg emlékeztet azokra a típusokra, amelyeket Clarence B. Moore talált
és illusztrált 1915-16-ban a Kentucky állambeli Ohio megyében található Indian-
Knoll lelőhelyen."
274
Kagylóhalmokat találtak a White River mentén Indianában, az East Fork mentén. A

White folyón számos Hopewell temetkezési halom és földvár található.
Kutya temetések
James B. Richardson III "Prehistoric Man on Martha's Vineyard" című

tanulmányában egy kutyáról számolt be egy gödörszerű temetkezésben, amely
kagylókkal volt tele, és Brewerton-pontokat is tartalmazott a szomszédos
kagylóhalmokban.
Los Angles Times, 1930. február 27.
Avalon (Catalina-sziget) február 26. - Huszonhét, korabeli kincsekkel megrakott

ládával körülvéve egy körülbelül 8 éves gyermek csontvázát fedezte fel Ralph
Glidden professzor régész, aki a sziget belsejét kutatja Chingicich, a napisten
templomát keresve. 3000 évvel ezelőtt temethették el. A lelet híre ma érkezett ide
Empire Landingből, az ásatások helyszínéről. A csontvázat az anya csontváza mellett
eltemetve találták meg, és a csontok körül körben dobozok voltak, amelyek
gyöngyöket, kagylónyakláncokat, faragott köveket, gyűrűket és más
csecsebecséket,valamint egy kvart wampumot tartalmaztak. Ez a huszonnyolcadik
csontváz, amelyet feltártak. Glidden professzor a sziget jelenlegi feltárása során.
A korábban a földből kiemelt csontvázak egyike egy olyan férfié, akiről úgy vélik,
hogy egy Catalina-szigeti törzsfőnök volt. A vele együtt eltemetett kerámiadarabok és
kőeszközök voltak. Az emberi temetkezési hely közelében a régészek huszonkét kutya
csontjait is felszínre hozták, mindegyik a maga kincseivel, ami Glidden professzor
szerint azt bizonyítja, hogy az ősi indiánok szentnek tartották a kutyákat.
275
A Croton-gáttól keletre található halmok lehetnek Michigan legrégebbi, i.e. 1000-ből

vagy korábbról származó halmai. A talált leletek között rézből készült
lándzsahegyek, csonttekercsek, kvarcitforgácsok, hódmetsző fogak, kőfúrók,
tűzkészlet és vörös okkersárga. A halomban találtak egy gyermektemetést egy
kutyával, amely a túlvilágon is megvédte a gyermeket, ahogyan ebben is tette.
Trapéz alakú medálok és barAmulettek

A kaliforniai San Franciscóban található Shell Moundból eltávolított plummets vagy
bűvös kövek, egy rúd amulett és egy trapéz alakú medál. Azonos leleteket találtak a
kontinens egész területén.
276
Temetkezési domb Közép-Indiana államban, ahol természetes dombokat használtak

temetkezésekhez az ember által épített dombok mellett. Ezen a koponyán feltűnően
kiálló homlok látható. A csontvázakhoz tartozó szerszámkészlet trapéz alakú
medálokat, csontból készült csákányokat és szerszámokat tartalmazott.
Robert Conserve írta a Glacial Kame indiánok, A Glacial Kame "fázis"
kapcsolatban vannak egy temetkezési kultusz, amely magában foglalja a két másik
kultúrák, A Red Ochre "fázis" (Wisconsin, Észak-Illinois, Észak-Indiana és az alsó
félsziget Michigan) és a Meadowood "fázis" (Nyugat New York és Dél-Ontario).
Vannak átfedési területek.
Mindhárom (Glacial Kame, Red Ochre és Meadowood) közös rézgyöngyök,
kagylógyöngyök, csőszerű csövek, madárkövek, trapéz alakú gorgettek, pattintott
szemű madárkövek és csontból és agancsból készült tárgyak" A bár amulettek
gyakran a késő archaikus Red Ochre kultúra átmeneti "Turkey Tail fázisához"
kapcsolódnak."
Az Egyesült Államok keleti részének régészete 1971
Egy ásatás Mound végeztek Ontario, hogy kiderült, "temetkezési vannak az eredeti
talajszint, amely már elkészült égetéssel bizonyos területeken. Az egyik esetben a
csontvázak a középpontból sugárirányban kifelé állnak, láthatóan elnyújtott
helyzetben. Máshol valószínűleg ugyanilyenek voltak, de az egyikben több részleges
temetkezés mellett egy egészet is találtak. Ebben a szerkezetben találtak néhány
csillámdarabot, egy durva kőből készült süllyesztőt, néhány kagylóhéjat, egy
nagyméretű palakést vagy vésőt, egy kis durva kőbaltát, egy trapéz alakú, egy
lyukasztással ellátott palakő gorgetet, valamint rovátkázatlan és háromszögletű
rovátkolt hegyeket".
277
Angolna gátak
Az Eel gát Laketonban, Indiana államban, a Wabash megyei Eel folyónál.
1986-ban R. Ferguson írt egy tanulmányt "Régészeti lelőhelyek a Kejimkujik

Nemzeti Parkban, Új-Skócia. Ms.,1986", amelyben azonosította az általa "Eel
Weir komplexumnak" nevezett, a Mersey folyó mentén található háromszög alakú,
kőből épített halgátak csoportját, amely Meadowood (irokéz) típusú pontokat
tartalmazott. Ezeket a duzzasztókat ősszel az angolna, tavasszal pedig a gázló
kifogására építették. A duzzasztómű i.e. 1200-ra datálható, ami a Meadowood
Irokéz legkorábbi ismert dátuma.
Pala leletek
A bal oldali palacsúcsok Maine államból származnak, és Walter Brown Smith 1930-
ban megjelent The Lost Red Paint People of Maine című könyvében illusztrálta őket.
A jobb oldalon az Indiana állambeli DeKalb megyében talált azonos palacsúcsokat
Cameron Parks fényképezte.
278
Északkelet-Indiánában két történelmi jelentés is született tengeri archaikus

leletekről. Mark Schurr, az Indiana Egyetemről régészeti felmérést végzett Lagrange
megyében, és arra a következtetésre jutott, hogy Kr. e. 1500 előtt a megye kulturális
hatása északkeletről származott, és néhány Red Paint People/Maritime Archaic
pontot is ábrázolt. "Slate Artifacts from Dekalb County, Indiana", amelyet Cameron
Parks, egy északkelet-indianai helyi leletgyűjtő nyújtott be az Indiana Historical
Society-hez. Parks lefényképezett néhány palahegyet, és rájött, hogy azok
megegyeznek az északkeleten található, a Maritime People-nél talált pontokkal.
Plummets vagy Charm kövek
A San Franciscóban található Emeryville-i kagylós halomból származó

csontkagylók, csőcsövek és merőkések olyan leletek, amelyek megegyeznek azokkal,
amelyeket az Atlanti-óceán és a Nagy-tavak vidékén, valamint az Ohio-völgyben
található későbbi Hopewell-dombok temetkezéseivel együtt találtak.
Bűbájkő, rúdamulett és madárkő egy

ohiói sírhalomból.
279
Az indiánok által az Egyesült Államokban és Kanadában használt kődíszek : egyes

bájkövek, gorgettek, csövek, madárkövek és problémás formák leírása, 1917
Ezek a különös, kerekded és kúpos kövek az Atlanti- és a Csendes-óceán
partvidékén, New Brunswickban és Új-Skóciában találhatók, de sok található
Floridában és néhány a Mexikói-öböl mentén is. A Parti hegység és a Mississippi
folyó völgye között hiányoznak (vagy ritkák). Kalifornián kívül úgy tűnik, hogy
Maine-ben, Massachusettsben, Connecticutban és Floridában több példány fordul
elő, mint máshol. Az Ohio-völgyben meglehetősen gyakoriak, de nem alkotnak
uralkodó típust ebben a régióban. Missouriban, Illinoisban, Indianában és Ohióban
sok közülük hematitból készült és erősen csiszolt. Ez kizárja a közönséges háló- és
vonalhúzóként való használatot. Egyetlen indián sem készítene fáradságos
munkával hálós merítőelemet hematitgumóból, majd csiszolná a tárgyat. Ráadásul
a legtöbb hematit merítőbottyún lévő hornyok túl keskenyek és sekélyek ahhoz,
hogy a legvékonyabb zsinórokat kivéve bármilyen más zsinórt is rögzíteni
lehessen.
Indiana őskori régiségei. Eli Lilly. Indiana Történelmi Társaság, Indianapolis,

1937.
A szilmetteket különböző kövekből, csontból, kagylóból, rézből és hematitból
készítették. Az ősi munkások a hematitban mutatták meg legnagyobb ügyességüket
e formák készítésében, és az ebből a különleges anyagból készültek nagy számban
találhatók Missouriban, Illinoisban, valamint (kisebb számban) Indianában és
Ohióban. A plumetták elterjedése azonban széles körben elterjedt az Egyesült
Államokban. Számos van belőlük Kaliforniában, Floridában és Új-Angliában, és
elszórtan a Mississippi völgyében is. A kaliforniai Sonoma megyében egy egykor
háromszáz hektáros tó kiszáradt medrében hatezer példányt találtak. Némelyiket
egy halomsírban lévő övhöz csatolták. Algonquin lelőhelyeken nem találhatók, de
gyakran társulnak hornyolatlan fejszékhez, vájatokhoz, széles nyílhegyekhez és
lándzsákhoz.
280
Pulykafarok
A Hornstone egy olyan tűzkőfajta volt, amelyet Dél-Indianában bányásztak. Számos

temetésben, ahol megtalálták, rituálisan "megölték". A hiedelem szerint így,
akárcsak a temetett lelke, újjászületik. Az egész kontinensen való felfedezése a
tengeri archaikus kor kontinentális elterjedésének bizonyítéka.
A Snake River nyugati részének őstörténete, i990, írta: Daniel S. Meatte.

Kr. e. 4500 és 4000 között, lehetséges kiterjesztésekkel Kr. e. 3500-ig. Az
azonosított kulturális jellemzők közé tartoznak a masszív pulykafarok- és cache-
pengék, cache-ek vagy obszidián üres előformák, nagyméretű, oldalt bevágott
lövedékhegyek, hajlított vagy félig hajlított temetkezések, lehetséges
hamvasztások és candid [kutya] koponyák elhelyezése. További jellemzők közé
tartozik a vörös okkersárga használata. Az emberi temetkezéseket jelöletlen
temetőkben helyezték el, előnyben részesítve a magas homokos dombokat a
folyóteraszok mentén.
281
Óriások dupla fogsorral
A térkép a dupla fogsorral rendelkező óriáscsontvázak helyét mutatja. A

leletek a tengerparti régiókból a Nagy-tavak és az Ohio-völgy felé tartó
tengeri archaikus vándorlásokkal korrelálnak.
A nagy, dupla fogsorral rendelkező csontvázak túlnyomórészt olyan

koponyákkal fordulnak elő, amelyeknek "archaikus" jellemzői a kiálló homlok és a
ferde homlok. E leletek lelőhelyei megfelelnek a tengeri archaikusoknak, akik
Amerika tengerparti régióiból származtak, majd a Nagy-tavak, a Mississippi és az
Ohio völgyébe költöztek, ahol később Hopewell halomépítők néven váltak
ismertté.
Érdemes megjegyezni, hogy ezt a fogászati rendellenességet "gyakori"
jellegzetességként jegyezték fel mind New York állam északi részén, a St.
Lawrence folyó mentén, mind pedig Észak-Michiganban. Az ohiói régészeti és
történelmi kiadványok leírásából kiderül, hogy ez egy visszatérő vonás volt,
amelyet az Ohio Történelmi Társaság által feltárt számos temetkezési dombon
találtak.
Jefferson megye története, N.Y., 1878
Ez a különös sajátosság, valamint a széles, lapos állkapocs, a homlok
visszahúzódása és a nyakszirt nagyfokú kiemelkedése, amely a legtöbb koponya
esetében közös volt, a későbbiekben talán némi támpontot adhat történelmükhöz.
282
Tanulmány a Michigan, Ohio és Indiana államban élő glaciális kame kultúráról.

1948 Wilbur M. Cunningham.
A Burch Site, Michigan
Burch úr ragaszkodott hozzá, hogy legalább az egyik felnőtt csontvázon két
fogsor volt! Úgy tűnik, hogy a nagy csontvázakról és a szokatlan fogazat
elrendezéséről szóló jelentések gyakoriak az ilyen jellegű leletekkel kapcsolatban.
Régészeti és történeti kiadványok, II. kötet. 1900

A halomépítők jóval meghaladták az átlagos méretet; a legtöbb csontvázon az
állkapocscsont könnyedén átcsúszik egy nagydarab ember arcán." Mivel az alsó
állkapocs kissé V alakú, az állnál a legkeskenyebb, az egyik nagyon könnyen
átcsúszhat egy ember arcán - ameddig csak lehet; de a kondolék hajlamos lesz
megállni az arcon, ahelyett, hogy visszamenne annak megfelelő részébe, amelyre
ráhelyezték. A megfelelő teszt az, ha fejjel lefelé fordítjuk, és az állkapocs alsó
részéhez helyezzük, amellyel összehasonlítjuk. Az eredmény valószínűleg meglepi
a kísérletezőt. Még ha valamivel nagyobbnak is bizonyulna, ez csak egy újabb
példája lehet annak a törvénynek, hogy "a használat elősegíti a növekedést", mivel
a durva vagy kemény táplálék hosszan tartó rágása a szükséges szervek nagyobb
mértékű fejlődését eredményezi. Az állkapocsról beszélve az ember természetesen
a fogakra gondol, és így eszébe jut néhány tévedés velük kapcsolatban.
Körös-körül kettős fogazatuk volt, ami megkülönbözteti őket minden más fajtól.
Az anatómusok szerencséjére a "dupla fogak" megmagyarázhatók anélkül, hogy az
összes osztályozási rendszert felborítanák. A halomépítők közül nagyon sokaknak
kiemelkedő álluk volt, ami miatt a metszőfogak egyenesen találkoztak. Ez azt
eredményezte, hogy a fogak laposan lekoptak, és végül az összes fog koronája
nagyjából egy szintre került.
Vermont
Windham megye
The Minneapolis Journal 1905. december 5. Rockingham város története, Vermont,

1907
Az alábbiakat jelentették: "Amikor a vízeséstől keletre lévő párkányok tetejéről
eltávolították a földet, egy figyelemre méltó emberi csontvázat találtak, amely
egyértelműen egy indiáné volt. Akik látták, elmondták az írónak, hogy az
állkapocscsont olyan méretű volt, hogy egy nagydarab ember könnyen át tudta
csúsztatni az arcán, és a fogak, amelyek mind kétsorosak és tökéletesek voltak Ezt
a csontvázat sok éven át a tér északi oldalán lévő kis épület padlásán tárolták. Ezt
az épületet akkoriban Dr. John H. Wells rendelője és gyógyszertára foglalta el, és
ott állt, ahol most az olasz gyümölcsbolt. Amikor az épületet egy évtizede vagy
még régebben átépítették, a csontok eltűntek.
283
New Hampshire
Merrimack megye
Boston Medical and Surgical Journal, Vol. 53 -1856
Indián sírok Concord New Hampshire-ben

A közelmúltban végzett ásatások során, írja a Congregational Journal, egy új
ház pincéjéhez, Richard Bradley Esq. A város északi végén kilenc indián
csontvázát exhumálták egy körülbelül tíz négyzetméteres területen. Ezek között
volt egy nagyon nagy, hat láb és három hüvelyk hosszúságú is. Ennek az óriásnak
a csontjai figyelemre méltó állapotban voltak. A koponya nagyon vastag, a fogak
mindkét állkapocsban teljesek, és mindegyikük dupla. A csontvázakat fakéregbe
zárva, ülő helyzetben találták meg, hosszú fekete hajuk egy része még megmaradt.
Dr. William Prescott, e városból, őrizte meg a legnagyobb csontvázat, amely a
szekrényében látható." New York Observer.
Massachusetts
Middlesex megye
Middlesex megye története, Massachusetts, 1880

Baptista templom Newton Mass. Öt indián csontvázra és több ősi rézérmére
bukkantak az épület pincéjét ásó munkások. Az egyiknek az állkapcsát, amely
tökéletes állapotban volt, teljes fogazattal és körös-körül dupla fogazattal,
beletették a dobozba, amelyet lezártak és a sarokkő alá helyeztek.
Dukes megye
A Smithsonian Intézet 1883. évi jelentése

Edgartownban, Martha's Vineyardban, az "Úszóhely" közelében, és Cape Cod
egy másik pontján nagyszámú szárazföldi csigaházat találtak kis halmokban a
kagylóhalom közepén, ami nem hagy kétséget afelől, hogy az indiánok nem
haboztak ezeket is megenni, amikor elég nagy számban tudták összegyűjteni őket.
Lehetséges, hogy azzal a céllal gyűjtötték őket, hogy kilyukasszák és felhúzzák
őket, mivel felhúzva jobb díszek lennének, mint a közönséges csigaházi csigák. A
South Wellfleetben lévő Indian Neckben Theophilus Rich úr néhány évvel ezelőtt
ásatás közben egy indián csontvázára bukkant, amely látszólag jól megőrződött,
amikor először feltárták, de hamarosan minden szétmorzsolódott, kivéve az
állkapocscsontot és a fogakat, valamint egy dupla sor közönséges periwinkle-t,
amely a csontok között lógott.
284
a nyakán és a mellkasán nyugodott. A fogak közel a tövükhöz le voltak kopva,

vagy, ahogy a felfedező megerősítette, "körös-körül kettősek voltak. "
Franklin megye
A Massachusetts állambeli Deerfield város története, 1895 Nyolclábú emberi

szörnyeteg
A Bars Long Hill lábánál, ott, ahol a réti kerítés keresztezte az utat, és ahol a
falunak nevet adó rácsokat helyezték el, egy padka felszántása során számos
csontvázat tártak fel, és rengeteg fegyvert és eszközt találtak. Az egyik ilyen
csontvázat Henry Mather, aki látta, úgy írta le nekem, hogy szörnyű méretű volt,
"a feje akkora, mint egy pekkosár, és mindenütt dupla fogakkal". A csontvázat Dr.
Stephen W. Williams megvizsgálta, aki szerint a tulajdonos közel két méter magas
lehetett. Az ebben a bekezdésben említett összes esetben a holttesteket ülő
helyzetben, kelet felé fordulva helyezték el.
Plymouth megye
A Massachusetts-i Middleborough város története 1906

Néhány évvel ezelőtt, amikor az autópályát egyenesítették és javították,
maradványokat találtak. Amikor Dr. Morill Robinson és mások megmérték a
csontvázát, megállapították, hogy a combcsontja négy hüvelykkel hosszabb, mint
egy átlagos emberé, és hogy mindkét állkapcsában dupla fogsor volt. A magassága
legalább két méter és nyolc hüvelyk lehetett.
New York
Onondaga megye
Onondaga: Emlékek a korábbi és későbbi időkből, 1849

A patak nyugati partja közelében egy kiterjedt indián temetkezési hely volt,
ahol gyakran temettek el csontvázakat, és időnként még a mai napig is
megtalálhatók - az elmúlt évben kettőt exhumáltak. Amikor 1819-ben Syracuse-
ban megépítették a vizes zsilipeket, több mint százat emeltek ki. A patak keleti
partján, a vörös malom számára épített csatorna kiásásakor több csontvázat is
találtak. 1843-ban egy rendkívüli méretű csontot ástak ki; az egyik alsó
lábszárcsontot egy magas ember végtagja mellé helyezték, amely messze a térde
fölé ért. A koponya viszonylag nagy volt, és az állkapcsokat egy teljes kettős
fogsor vette körül, mindenütt, Tökéletesen épek voltak, a legtökéletesebb
fehérségű, gyönyörű zománc borította őket.
285

Rodman északnyugati sarkának közelében, a kettes számú telken, Jared Freeman
farmján, egykor egy érdekes alkotás állt, amelynek nem maradt nyoma, csak egy
gneisz szikla, amelyet a csiszolás simára koptatott. Mielőtt a területet
megművelték volna, állítólag egy ovális kettős part volt, egy félhold alakú résszel,
és egy rövid parttal, amely egy enyhe lejtőn futott le egy kis patakhoz, a Stony
Creek egyik forrásához, amely a közelben folyik. Több száz bokor égetett
kukoricát fordítottak ki egy nyolcszor nyolc rúdnyi területen, ami azt mutatja,
hogy ez egy hatalmas élelmiszertároló lehetett. Jacob Heath farmján, a 25. számú
telken, Rodman nyugati határának közelében, és a North Sandy Creek északi
partján, röviddel a patak két fő ágának összefolyása fölött, korábban ugyanilyen
típusú kerítés állt. Körülbelül három hektár területet foglalt magába, sűrű fával volt
benőve, és a szántáskor belül és kívül is nagy mennyiségű és változatos terrakotta
darabokat, de nem fémmaradványokat tartalmazott. Egy nagy juharfa gyökerei alól
egy nagy termetű ember csontjait ásták ki, és egész sor kettős fogsorral látták el.

Az egyik legmeggyőzőbb bizonyítéka az ősi katonai megszállásnak és
összecsapásnak Rutlandben, Abner Tamblin lakóhelye közelében található, egy
mérföldre a város nyugati vonalától és két mérföldre a folyótól. Ez a hely a
Trenton mészkőterasz csúcsán található, amely egy merész meredélyt képez,
amely a folyó mentén húzódik, és áthalad Watertown déli részén. Itt egy enyhe
domboldal és egy szabálytalanul ovális árok található, több kapuval; és az árok
mentén több helyen nagyszámú csontvázat találtak, majdnem kizárólag férfiakat,
akik nagy zűrzavarban feküdtek, mintha az árok védelmében ölték volna meg őket.
E csontok között volt egy kolosszális méretű férfi csontja is, és a többiek
kilenctizedéhez hasonlóan mindkét állkapcsán egy-egy dupla fogsorral volt ellátva.
Ez a különös sajátosság, valamint a széles, lapos állkapocs, a homlok
visszahúzódása és a nyakszirt nagyfokú kiemelkedése, amely a legtöbb koponyára
jellemző volt, a későbbiekben talán némi támpontot adhat történelmükhöz.
Virginia
Hardy megye
Virginia történeti gyűjteményei 1845

A Wappatomakán számos indián relikviát találtak, köztük egy magasan
megmunkált pipát, amely egy kígyót ábrázolt, amely a tál köré tekeredett. Egy
emberi lény állkapocscsontját is megtalálták (mondja Keucheval).
286
hatalmas méretű, mindkét oldalon nyolc hatalmas méretű állkapocsfogat

tartalmazott; és ami még figyelemre méltóbb, a fogak keresztben álltak az
állkapocscsontban. Bármelyik ember arcán teljes könnyedséggel áthaladt volna.
Florida
Nassau megye
A Smithsonian Intézet rektori tanácsának éves jelentése 1874
Florida régiségei, írta Augustus Mitchell, Dr. Augustus Mitchell, St. Mary's,
Georgia államból. 1848 telén, amikor délen jártam, és az ornitológia
tanulmányozásával és mintagyűjtéssel foglalkoztam, a kíváncsiság késztetett arra,
hogy megvizsgáljak egy közepes méretű halmot, amely a floridai Amelia-sziget
déli részén található, és amelyet kedvesen színes bőrű munkásokkal láttam el, és
Dr. R. Harrison segített.
Ez a halom körülbelül 15 láb magas volt, és 30 láb átmérőjű az alapjánál, a
kopás miatt ellaposodott és elhasználódott az idők során; két tölgyfa nőtt rajta,
amint azt a hely egyik régi spanyol lakója állította. A halmot alkotó talaj könnyű
homokos, sárgás vályog volt.
A vizsgálatot úgy kezdtük meg, hogy egy 4 láb széles árkot vágtunk
közvetlenül a középponton keresztül, a csúcstól az alapig, majd egy másik árkot az
előbbire merőlegesen. Az ásatás során számos relikviát és a halomépítők
temetkezési módját tártuk fel. Minden bizonnyal azzal kezdték, hogy körülbelül 2
láb mélyen beásták a föld felszínét, majd az ásást részben osztrigahéjakkal
töltötték fel, és a halottaikat ülő helyzetben, lábukat maguk alá hajlítva, arcukat
kelet felé fordítva, karjukat a mellükön keresztbe fektetve rájuk helyezték, majd a
halottak fölé egy földréteget terítettek...
Úgy tűnik, hogy az e halomban talált koponyák megerősítése némileg eltér a
jelenlegi indiánokétól.
E halom számos koponyájának fogai kivétel nélkül tökéletes állapotban
maradtak fenn, e szervek üveges zománcai évszázadokig képesek voltak ellenállni
a kitettségnek. A halomban talált több száz fog között egyetlen szuvas fogat sem
találtak. Az alsó állkapocsban sok egész volt, az egész tömören és szilárdan állt.
Egyeseknél a második fogazat is megfigyelhető volt, míg az egyik állkapcson a
harmadik fogazat nyilvánvaló jelei mutatkoztak, egy nagyon régi állkapocs egyik
fogának nyaka alatt egy fogmagot lehetett látni.
Kutatásaimat folytatva, és a halom délkeleti oldala felé haladva tovább
ásattam, rábukkantam a legnagyobb méretű kőbaltára, amelyet valaha láttam, vagy
amelyet valaha is találtak az országnak ezen a részén. Közel volt hozzá a halom
legnagyobb és legtökéletesebb koponyája, amelyet nem zúzott össze a föld
nyomása,
287
formáját tekintve teljes, teljesen száraz, és nem volt homok az üregében... mellette
majdnem egy negyed liter vörös okkersárga, és ugyanannyi mennyiségű, porított
faszénnek látszó anyag, mint a háborús festékanyag. Tökéletes példányt vártam
ettől a koponyától, de csalódnom kellett, mert miután kivettem a földből, és úgy
állítottam fel, hogy megnézhessem ennek a gigantikus vadembernek a hús nélküli
arcát, két óra alatt apró daraboktól eltekintve darabokra omlott. A mérések szerint
csontvázának csontjai alapján a magassága egészen másfél méter lehetett.
A szén szabadon elterjedt az egész halmon, amely csak kevés kerámiát
tartalmazott. Két kőbaltát és egy kis kőbaltát találtak a leírt nagy baltán kívül. Ez
az eszköz nyilvánvaló tűznyomokat viselt.
Louisiana
A Larto Mounds-ból származó koponyán a homlokgerinc kiugró gerincét láthatjuk,
amely gyakoribb az archaikus Homo Sapiens-populációkban, amelyekről úgy vélik,
hogy i. e. 25 000 körül kihaltak.
Szintén érdekes a koponya hátsó részén található kiemelkedés, amelyet nyakszirti

zsemlének nevezünk. Ez a koponya jellegzetesség a neandervölgyi embernél volt a
legelterjedtebb, és némileg kihalt az archaikus Homo Sapiensnél.
288
Kiadványok Louisiana Historical Society Vol., 1 1901 Relics of Past Ages (Múlt
korok relikviái)
A louisianai dombok prof. George Beyer The Larto Group
Fair Play Landingbe érkezésem reggelén számos úriembert találtam, akik
készen álltak arra, hogy elkísérjenek a halmokhoz. Ezek közel tíz mérföldre voltak,
és a patkó alakú Larto-tó partján helyezkedtek el. Az út egy darabig a Black folyó
mentén vezetett, majd a tó fejéhez vezetett, de nem sokkal a halmok után véget
ért...
Az előző oldalakon némileg túlléptem a célon, és most folytatnom kell a
beszámolómat a halmok csoportjának elhelyezkedéséről és kialakulásáról, amely
nemcsak sok anyagot adott nekünk az elmélkedéshez és a spekulációhoz, hanem
szembesített bennünket a louisianai őslakosok tényeivel, amelyekről eddig csak
keveset tudtunk. A négy halomból álló csoportot közvetlenül a tó partján találtam.
Három közülük nagyjából egyforma méretű, míg a negyedik egy féllel kisebb -
minden tekintetben, kivéve a magasságát -, amely nagyjából megegyezik a
többiével, legalábbis jelenleg. A nagyobbik halom átmérője a tövénél 150 és 160
láb között mozog. A magassága most már csak hét és nyolc láb között van.
Eredeti magasságuk valószínűleg kétszer ekkora volt, de az emberek és a
szarvasmarhák folyamatos használata nemcsak a földet nyomta össze, hanem
anyagának jelentős részét el is koptatta. A halmok egymástól körülbelül 100 láb
távolságra vannak egymástól, és gerincek kötik össze őket, amelyek bizonyos
mértékig még mindig megmaradtak. Ezek a hegygerincek, úgy vélem, tíz-tizenöt
láb szélesek voltak az alapjuknál, de csak körülbelül három vagy egy méter
magasak. A halmokat és az összekötő gerinceket jól borította a növényzet;
majdnem mindegyiken meglehetősen nagy fák nőttek. Az egyik dombon egy
ültetvényes építette a lakóházát, egy másikon pedig a kukoricatárolóját; és az
áradások idején - tájékoztatott ez az úriember - mindkettő magasan és szárazon
maradt. Míg az első nagyobb, a Fekete-folyó irányából érkező...
Így gyakorlatilag csak két halom maradt az alapos feltáráshoz....Edig csak fekete
humuszban dolgoztam, de közvetlenül alatta sárga vályogrétegre bukkantam. Ez a
réteg majdnem egyforma vastagságúnak bizonyult, tizenkét vagy tizennégy
hüvelyk. Ebben az emberi maradványok minden jele eltűnt. Miután eltávolítottam
ezt a sárga agyagot tíz-tizenegy lábnyi, körülbelül hét-nyolc lábnyi szélességben,
ismét fekete földre bukkantam. Mivel azonban agyaggal volt keverve, lényegesen
keményebbnek bizonyult, mint a felszíni réteg. Ebben a rétegben csontvázakat
találtam, de az előzőtől eltérően sokkal jobb állapotban. Szinte az összes hosszú
csontot ki lehetett venni; eleinte nagyon törékenyek voltak, amíg a nedvesség
alaposan el nem párolgott.
289
A csontok szorosan egymás mellett feküdtek, és a testeket egymás mellé

temették el - fejjel dél felé, lábbal észak felé. A teljes koponyát vagy csontvázat
gyakorlatilag lehetetlen volt megszerezni, és minden egyes csontot késsel kellett
kivágni a kemény agyagból. Néhány koponya bal oldalán vázák vagy tálak
töredékeit találtam, néhány nyílhegyet is, és az egyik holttesttel együtt egy közepes
méretű fejszét is eltemettek.
A maradványok eltávolítása után folytattam az ásatást, és hirtelen egy
hamuágyra bukkantam. Ez az ágy egy kis, körülbelül négy négyzetméteres
területet fedett le, és körülbelül másfél hüvelyk vastag volt. A hamu vizsgálata
elszenesedett harcsabordákat és harcsapikkelyeket mutatott, de azt megmondani,
hogy ezek áldozati szertartások vagy egy lakoma maradványai voltak-e, túl nagy
feltételezés lenne... Miközben még eltávolítottam a hamuágy néhány nyomát, egy
másik csontvázra bukkantam, és a legnagyobb óvatossággal haladva felfedeztem
két másik csontvázat, amelyek a közelében feküdtek...
Ami a fizikai színvonalukat illeti, elismerik, hogy a halomépítők általában véve
meglehetősen nagytestű nép voltak, bár korántsem olyan gigantikus méretűek,
mint ahogyan azt egyes írók elhitetik velünk. Számos holttest maradványai
alapján, amelyeket a lartói halmoknál vizsgáltam, úgy ítélem meg, hogy a kifejlett
férfiak átlagosan közel két méter magasak lehettek. Elég nagy szenzációt keltett az
a tény, hogy a koponya egy részét (homlokcsont) találták, amely valójában 7/8
hüvelyk vastagságú volt. További kutatás során ugyanennek a koponyának más,
hasonló vastagságú részeit is megtaláltam. Ez azonban csak kivételes esetnek
bizonyult, mert a többi koponya többsége nem mutat ilyen rendellenes fejlődést;
de ha e tekintetben összehasonlítjuk őket más szelvényekből származó,
úgynevezett halomépítők koponyáival, feltűnik a túlzott vastagság.
Ugyanebben a rendellenességi sorban találtak egy koponyát, amelynek fogazata
elérte a szokatlan negyven fogat, a növekedés nyolc további metszőfogból állt .
Figyelemre méltó a fogak figyelemre méltó megőrzése...
A lartroi halmokban talált koponyák kialakulása a többi helyhez képest
rendkívül rendhagyó. Egy olyan koponyát illusztráltam, amely az arccsontok
kivételével majdnem tökéletes. A neandervölgyi koponyához való közeledés ebben
az esetben még közelebb áll, mint a Dr. Foster által összehasonlításképpen vázolt
koponya, amelyet a szerző szerint Dr. Campbell exhumált az Illinois állambeli
Dunleith-tel szemben lévő halomból.
....A mai indiánok olyan koponyaformációval rendelkeznek, amely
semmiképpen sem hasonlítható a vizsgáltakhoz.
290
Wisconsin
Grant megye
Wisconsin Decatur Republican (Decatur Iowa) 1870. január 13. Csodálatos

felfedezés
Egy óriás faj csontvázait találták Potosi közelében
A Dubuque Times január 5-i számából.
Úgy tűnik, hogy a bizonyítékok eléggé megalapozottak arra vonatkozóan, hogy ezt
az egész nyugati országot egykor óriási termetű lények népe lakta, akik nemcsak
szorgalmas, dolgos emberek voltak, hanem a képzőművészetekben is jártasak. Hogy
törvényeik, intézményeik és erkölcsi kódexük miből állt, soha nem fogjuk megtudni,
mivel akkoriban még alig volt nyomdagép és interjúkészítő riporter, de az országban
szétszórt számos halomból, amelyekről a tudósok ...olvashatatlan...azt mondják, hogy
a kezük munkája volt, könnyen feltételezhetjük, hogy nagy munkabírásúak voltak,
és nagy örömüket lelték az ásó és a lapát kezelésében. Hasznos fickók lennének a
vasutak és csatornák napjaiban, és sajnálatos, hogy a faj kihalt, mielőtt a belső
fejlesztések jelenlegi rendszere megkezdődött volna.
Időről időre egy ismeretlen faj csontvázait fedezték fel az említett különböző
halmokban, a Mississippi folyó mentén felfelé és lefelé; a legutóbbi ilyen jellegű
felfedezés a wisconsini Potosi közelében történt, alig több mint egy hete. Egy
Patterson nevű fiatalember, S. M. Langworthy, Esq. sógora, e városból, néhány
emberrel együtt egy fűrészmalom alapjának kiásásával volt elfoglalva a folyó partja
közelében. Ennek kiásása közben szükségessé vált az egyik ilyen halom vagy tumulus
eltávolítása. A munkások körülbelül hét láb mélyre ereszkedtek le, amikor két
emberi csontvázat tártak fel, amelyek csontjai majdnem teljesek voltak, és jó
állapotban voltak, amikor kivették őket, pontos méretet végeztek a csontvázakon,
amelyek közül az egyiket hét és fél láb hosszúnak, a másikat pedig nyolc láb
hosszúnak találták. Mindkettő állkapcsát dupla fogsor töltötte ki, míg az arccsontok
nagyon magasak és kiemelkedőek voltak. A csontok alatt nagy mennyiségű
nyílhegyet és furcsa játékokat találtak, amelyeket nyilvánvalóan velük együtt
temettek el.
Furcsa módon a munkás ahelyett, hogy megőrizte volna ezeket a csontokat, az útra
hordta őket, és félő, hogy a nagy többségük már elpusztult. Nagyon valószínű, hogy
más csontvázak is vannak a közelben.
Langworthy úr, úgy tudjuk, hamarosan felkeresi ezt a helyet, hogy megőrizze a
dombot.
291
Minnesota
Filmore megye
The New York Times , 1879. április 14. GYANÚS HITELES HITELEK.
Lanesboro, Fillmore megye, március 28. - A Pioneer-Press március 20-i száma
szerint Dr. Twitchell, Chatfieldből, átadta az Állami Történelmi Társaságnak Little
Crow csontvázának egy részét. A híres törzsfőnök koponyája most a legértékesebb
ereklye az indián gyűjteményemben. Egy nagyra becsült barátom, a Spring Valley-
i James Farmer úr ajándékozta nekem. Farmer úr több éven át rejtegette a házában,
egy léccel és vakolattal borított zugban. Most levelezésben állok Mr. Lamsonnal,
aki lelőtte Little Crow-t, és remélem, hamarosan birtokba vehetem a pisztolyt,
amellyel megölték. Little Crow gyilkosának nővére (Mrs. Frank Ide) négy
mérföldre lakik Lanesborótól. A koponya ott tört el, ahol a karót átszúrták, amikor
Hutchinson polgárai diadalmasan végighordozták a városon. Az alveoláris
processus (amely a fogakat tartotta) kettős, ami azt mutatja, hogy a törzsfőnöknek
kettős fogsorral kellett rendelkeznie a felső állkapocsban. Megvan a "Foltos Ló" és
a "Két Atya" koponyája. Továbbá számos relikvia az 1872-es sziú-pawnee-i
mészárlás helyszínéről a Republican folyónál, amelyeket még azelőtt gyűjtöttem
össze, hogy az indiánok mind meghaltak volna. D.F.Powell, orvos.
Goodhue megye
The Ohio Democrat, (Logan, Ohio) 1893. június 10. Minnesota

A minnesotai Vasa közelében egy kihalt emberi faj gigantikus maradványait
fedezték fel. Mindegyiküknek kettős fogazata volt mind az állkapocs elülső, mind
a hátsó részén.
292
Michigan
Branch megye
Tanulmány a Michigan, Ohio és Indiana államban élő glaciális kame kultúráról.

1948 Wilbur M. Cunningham.
A Burch Site, Michigan
Az 1905-ös vagy 1906-os év folyamán Clark Burch farmer, miközben kavicsot
ásott, hogy kitöltse a csűrjében lévő alacsony foltokat, öt emberi csontvázat tárt fel
a farmján, a michigani Branch megyei Coldwater Township közelében, kevesebb
mint húsz mérföldre az indianai államhatártól. Ezek a csontvázak egy olyan
kavicslelőhelyen voltak, amelyet gleccserkori vízmosásként határoztak meg, és
amely valószínűleg egy erős homokbucka maradványa.
A csontvázakat a tanyára vitték, ahol egy orvos megvizsgálta, lefényképezte és
megmérte őket, aki már régen meghalt, és akinek a feljegyzéseit nem lehet
megtalálni. Ezután egy kukoricatárolóba helyezték őket, és két koponya
kivételével, amelyek közül az egyiket egy fogorvostanhallgatónak adták kölcsön,
megsemmisültek, amikor az épület később leégett.
Az orvos, aki a csontokat megmérte, állítólag azt a kijelentést tette, hogy a
csontvázak közül kettő szokatlanul nagydarab ember volt. Clark Burch, a
csontvázak megtalálója még mindig ugyanazon a farmon él, és vallomása szerint a
temetettek kétségtelenül ülő helyzetben voltak, a legtöbb leletet "ölben" tartották.
A csontvázakkal együtt vagy azok közelében sok vörös festéket, szenet, néhány
két láb hosszú darabot és sok kagylókoronggyöngyöt talált; a gyöngyök olyan
sokan voltak, hogy ő és segítői nem vették a fáradságot, hogy mindet összeszedjék.
A csontokat nem borította vörös festék, mint egyes temetkezéseknél. A fogak
egyes csontvázaknál jó állapotban voltak, másoknál pedig erősen kopottak. Burch
úr ragaszkodott hozzá, hogy legalább az egyik felnőtt csontvázon két fogsor volt!
A nagy csontvázakról és a szokatlan fogazat elrendezéséről szóló beszámolók
gyakoriaknak tűnnek az ilyen jellegű leletekkel kapcsolatban.
Wayne megye
Perforált koponyák Michiganből,

American Antiquarian Vol., 12, no.1, Jan. 1890.
Az elmúlt évben a detroiti Isaac M. Bates úr érdekes felfedezést tett, és
kérésemre közölte velem a tényeket, amelyeket az alábbiakban ismertetek. Detroit
városhatárain belül található egy régi indián temetkezési hely.
Egyszerre mintegy negyven személy maradványait fedezték fel különböző
építkezések, csatornázás stb. céljából végzett ásatások során. Különféle relikviák is
előkerültek: keményréz kések, gyöngyök, cövekek, balták, réz üstök, csontos
horgok, tűk, kőbalták, kelták, kovaköves nyíl- és lándzsafejek, csövek stb...
293
Bates úr és két barátja ásatást végzett egy üres telken, amely a régi temető
területén található. Egy különös és érdekes temetkezési helyre bukkantak. Két láb
mélyen öt koponyát találtak, amelyek körben feküdtek, a középpont felé fordulva.
A körön belül hamu és faszén volt, ami tűzre utal; de a csontok nem mind égtek
el...
Ebből az öt koponyából három perforált volt, és nem egy lyukkal perforálták őket
mint amilyeneket Mr. Crillman talált, de három olyan, mint a Saginaw-tól a
amelyre az idézett szövegben utal. A három lyukat közvetlenül a tetejére fúrták
a koponya, háromszög alakban vannak elrendezve, és egy fél hüvelyk vagy így
külön-külön. Átmérőjük egyharmad és fél hüvelyk között mozog. A
a két nem perforált koponya kisebb és finomabb, mint ez a három.
és nyilvánvalóan fiatalok vagy nők koponyái voltak. A
perforált koponyák közül kettőnek elöl "dupla fogai" voltak. Mr. Bates szerint a
harmadik is lehetett volna. (Ő már nincs Detroitban és néhány
bizonytalanság áll fenn a kérdésben.) A másik két koponya fogazata normális.
American Antiquarian Vol. XII, No. 1, Jan. 1890 Perforált koponya Michiganből
(Wayne megye)
Bates úr és két barátja ásatást végzett egy üres telken, amely a régi temető
területén található. Egy különös és érdekes temetkezési helyre bukkantak, két láb
mélyen öt koponyát találtak, amelyek körben feküdtek, a középpont felé fordulva.
A körön belül hamu és faszén volt, - tűzre utaló jelek; de a csontok nem mind
elégtek. Az átlyuggatott koponyákon elöl "dupla fogak" voltak. Mr. Bates szerint
egy harmadiknak is lehetett.
Indiana
Cass megye
Logansport Pharos Tribune (Logansport, Indiana) 1932. június 18. NAGY INDIAI
KELETON TALÁLTAK
A Cicott-tó közelében tegnap homokszállítás közben Charles Milton, egy farmer
egy csontvázat fedezett fel, amelyről úgy gondolják, hogy egy indiáné. A
csontokat mélyen a homokban találták, és jól megmaradtak.
A csontváz sok tekintetben nagyon sajátos, mivel rendkívül sok tekintetben
rendkívül nagy. A karok és a combok csontjai olyan nagyok, hogy az egyed
legalább két és fél méter magas lehetett. Az állkapocscsont majdnem kétszer
akkora, mint egy átlagos emberé. Az állkapocs egyik különlegessége, hogy a fogak
elöl és hátul is kettősek.
A homokgödör, ahol a csontokat találták, feltehetően egy régi indián domb.
Több nyílhegyet és más kovakőből készült használati tárgyakat is találtak. Ezek
között volt egy különös formájú tárgy, amely feltehetően halpikkelyező lehetett. A
csontváz mellett körülbelül két-három véka szenet találtak.
294
Ohio
Hardin megye
Ősi temetkezési domb és annak tartalma, Hardin megye, Ohio,

John B. Matson. Dr. John Barr bírónak, Cleveland, 1869. december 10.
Kedves Uram, - 1856 őszén az ohiói Hardin megyében, a Bellefontaine és
Indiana vasútvonal közelében, Mt. Victory és Ridgeway között, megkezdtem egy
kavicságy eltávolítását a fent említett vasútvonal egy részének ballasztozása
céljából. Nem sokkal megérkezésem után megtudtam, hogy a part egy ősi
temetkezési hely. Ez az információ arra késztetett, hogy megvizsgáljam a talajt, és
feljegyezzem a felfedezéseket.
...A domb másfél hektárnyi területet fedett le; mivel a dombot
egy almafákból álló gyümölcsöskert, akkor még termő...A domb volt az, amit én
kettősnek neveznénk; a nagyobb és magasabb rész nyugaton. Körülbelül
kétharmada a
dombot öleltek át ezen a részen. A keleti rész, amely a
egy kisebb dombot a másikhoz nyomtak, így egy mélyedés maradt a dombok
között.
őket három vagy négy láb, a legmagasabb pontja alatt a kisebb és öt vagy hat
méterrel a nagyobbik megfelelő pontja alatt.
...A keleti rész északi oldalán, egy tölgyfacsonk alatt (a kinövések szerint 150
éves) a legnagyobb emberi csontok maradványai voltak, amelyeket valaha láttam.
A csigolyák ízületei olyan nagynak tűntek, mint egy lóé... A halomnak ebben a
részében legalább ötven, nyolc év alatti gyermek maradványait találtam;
néhányuknak a csontjai a következőek voltak
kettő, mások négy metszőfoggal; egyesek nyolc, mások pedig fogak nélkül.
Medina megye
Medina megye története Ohio 1881
A ház pincéjének ásásakor kilenc emberi csontvázat találtak, és hasonlóan az
ország más ősi halmokból származó hasonló példányokhoz.
Ezek azt mutatták, hogy a halomépítők nagy termetű emberek voltak.
A csontvázakat nem találták olyan módon fekve, ami arra utalna.
a testek bármilyen elrendezése a sírboltozás részeként. A oldalon
Albert Harris úr a sírhelyet leírva azt mondta: "Úgy nézett ki, mintha a testek
egy árokba dobták. Néhányat mélyebben temettek el, mint másokat, az
alacsonyabbak
az egyik körülbelül két méterrel a felszín alatt. Amikor a csontvázakat
megtalálták,
Harris úr húszéves volt, mégis azt állítja, hogy az egyik koponyát a fejére tudta
húzni, és a vállán hagyta nyugodni, miközben bundasapkát viselt. Megjegyezték az
összes csont nagy méretét, és a fogakat "mindenütt dupla fogaknak" nevezték.
295
Morrow megye
Morrow megye története, Ohio, 1911
"A Morrow megyében található halmok a következőképpen helyezkednek el:
Chesterville közelében három halom található. A földvárat, amely az ottani régi
iskolaépület közelében állt, sok évvel ezelőtt felszántották, és egy gödörbe
kaparták a közelében, ahonnan kétségtelenül feldobták. Amikor a szinthez képest
körülbelül két lábnyira megközelítették, rengeteg zsíros trágyát tártak fel,
amelynek erős szaga volt, de csontokat nem fedeztek fel, és relikviákat sem
találtak. 1829-ben, amikor Chesterville-ben szállodát építettek, a közelben egy
dombot emeltek, hogy téglához való anyagot szolgáltassanak. Ennek kiásásakor
egy nagyméretű emberi csontvázat találtak, de méréseket nem végeztek. A
beszámolók szerint az állkapocscsontot úgy találták, hogy könnyen ráillett a falu
egyik polgárának csontjára, aki nagy állkapcsával tűnt ki. A helyi orvosok
megvizsgálták a koponyát, és megállapították, hogy aránylag nagyobb, több
foggal, mint a mai fehér fajé. A csontvázat Mansfieldbe vitték, és azóta teljesen
szem elől tévesztették. A halomban találtak néhány csecsebecsét, de pontos leírást
nem lehet róla kapni. Az egyik tárgy valami mozsárhoz hasonló, körülbelül fél
pintet tartalmazó, kék agyagból készült mozsár volt. Ezt a szálloda bárszobájában
tartották kuriózumként, de már régóta szem elől tévesztették.
Lawrence megye
Ironton Register, 1892
Ahol most Proctorville áll, az egykor egy jól kikövezett város része volt, de azt
hiszem, a nagyobbik része most az Ohio folyóban van. Csak néhány halom volt
ott; az egyik a C. Wilgus kúria közelében volt, és egy nagyon nagy ember
csontvázát tartalmazta, minden foga dupla volt, és ép, egy olyan
állkapocscsontban, amely egy nagy ember állkapcsán átment volna a hússal együtt;
a közös temetkezési hely jól tele volt csontvázakkal, körülbelül 6 láb mélységben.
A burkolat egy része sziklakőből, másik része pedig jól megőrzött téglából volt.
Noble megye
Giant with Double Row of Teeth Uncovered in Noble County, Ohio Historical
Collections of Ohio, Vol., II 1885
Hatalmas csontvázak... Seneca townshipben (Noble megye, Ohio) 1872-ben
nyitották meg az egyiket a környéken található számos indián domb közül. Ezt a
különlegeset a helyiek "Bates" dombként ismerték. A feltáráskor kiderült, hogy
néhány törött agyagedényt, sok kovakőfejet és egy-két kőeszközöket, valamint
három csontváz maradványait tartalmazta, amelyek mérete azt mutatja, hogy
életükben legalább két méter magasak voltak. E maradványok figyelemre méltó
jellemzője az volt, hogy kettős fogazatuk volt elöl és hátul is, valamint a felső és az
alsó állkapocsban egyaránt. A légkörnek kitéve a csontvázak hamarosan
visszazuhantak az anyaföldbe.
296
Kentucky
Warren megye
The Daily Leger, Noblesville, Indiana - Aug., 161902 A GIANT

A Kentucky állambeli Bowling Greenben feltárt, kilenc láb hosszúságú, dupla
fogsorú, kilenc láb hosszúságú fogakból álló lelet.
Egy őskori óriás csontvázát exhumálta tegnap Bowling Green közelében egy
színes bőrű munkás, aki a lelet láttán megrémülve, lélegzetvisszafojtva rohant a
legközelebbi tanyára, és értesítette a környéket. A csontváz, ha úgy rakják össze,
ahogyan életében volt, majdnem kilenc láb hosszú volt. A koponya átmérője
majdnem 12 hüvelyk, és a masszív állkapocsban két különálló fogsor található. A
csontok jól megőrződtek, kivéve a medencecsontokat, amelyek jelentősen
elkorhadtak. A csontokról azt gondolták, hogy valamilyen indián óriás
maradványai, de a fej formája nem, a koponya alakja az indiánokra jellemző, és az
is kétséges, hogy az ember milyen korban élt.
A lábujjak és az ujjak csontjai figyelemre méltóan jól megőrződtek, és úgy
tűnik, hogy valami karomra emlékeztető csontok vannak rájuk erősítve. Az óriás
karjai több centivel nagyobbak, mint egy mai emberé, és ha az alsó végtagok nem
lennének ilyen hosszúak, a csontváz egy hatalmas gorillára hasonlítana. A
csontokon nem látszik seb, és könnyen elképzelhető, hogy az ember természetes
halállal halt meg.
Nyugat-Virginia
Hampshire megye
Hampshire megye története, Nyugat-Virginia 1897
Azt mondják, hogy Moorefield közelében felszántottak egy olyan

állkapocscsontot, amely egy közönséges ember alsó állkapcsának külseje fölött
haladna át; hogy mindkét oldalán nyolc állkapocsfog volt, és hogy ezek keresztben
ültek a fogazatukban. Egy ilyen méretű csont egy nyolc vagy kilenc láb magas
emberé lehetett. Az, hogy mindkét oldalon nyolc állkapocsfog volt, nyugodtan
tévedésnek tekinthető. Egy másik hatalmas méretű állkapocscsontot Martinsburg
közelében találtak. Állítólag egy óriás csontvázát ásták ki a Shannondale-források
közelében. A Shenandoah megyében található Flint run-nál egy óriás combcsontja
is szerepel a felfedezések között. Három láb hosszú volt. Ez azt jelzi, hogy a
tulajdonos életében teljesen kilenc láb magas volt. A nagy csontok katalógusát
szinte a végtelenségig lehetne folytatni, de nem érdemelnek helyet a
történelemben, mert a leírásukhoz túlzás is társul.
297
Mason megye
Köztársasági Compiler november 7,1821 Gettysburg Pennsylvania Rendkívüli

Egy úriember a Va. megyei Mason megyéből készségesen közölte a következő
tényeket:
"19-énth , négy igen nagy csontvázat találtak egy olyan mezőn, amelyet
huszonnégy éve kukoricával műveltek. Egy látszólag nagyon régi halomban lettek
lerakva. Az elsőt a mező tulajdonosa fedezte fel, miután felszántotta azt, ami
további vizsgálatokra késztette, amikor is három másikra bukkantak. A csontok
tökéletesen épek, és a szokásosnál jóval nagyobbak, különösen a koponyák,
amelyeket a legnagyobb ember fejére is nagyon könnyen rá lehet csúsztatni. A
felső állkapocscsonton egy sor kettős fog van körös-körül, az alsó állkapocsnak
pedig csak a bal oldalán két foga, és a csont többi részén semmilyen foglalatot nem
biztosított a természet több fog számára. A csontvázakkal együtt jelentős
mennyiségű törött edényedényt, bakszarvakat és csontokat, medvecsontot és
izomhéjat találtak, és az egészet két láb mélyen mészbe temették".
Iowa
Hardin megye
Clinton Mirror, 1900. április 28. Múlt korok ereklyéi

Az iowaiak érdekli a tudósokat, hogy csontvázat találtak az Iowa folyó partján
Az, hogy nemrégiben Joseph Booda és Elliot Charles Gaynes nemrég Hardin
megyében számtalan halomépítő maradványt fedezett fel, majd ezt követően más
felek egy őskori ember maradványait találták meg, nagy érdeklődést váltott ki az
ország különböző részein élő tudósokból, akik közül a legfontosabb Charles
Aldrich, az Állami Kertészeti Társaság kurátora volt.
Meggyőződve a különböző újságok beszámolóinak valóságtartalmáról, Aldrich
úr úgy intézkedett, hogy a jövő hónapban Eldorában lesz, és megkezdi a környék
néhány halmának gondos és szisztematikus feltárását, miután megkapta a
törvényes engedélyt. Eldorában egy nagy kirakatban már több napja ki van állítva
egy ember csontváza, amelyet az Iowa folyó partján találtak, Eagle City közelében,
hat mérföldre északra. Nagy érdeklődést és csodálkozást váltott ki. Bár a csontváz
jól megmaradt, a becslések szerint évszázados lehet. A koponya nagyon nagy és
vastag, teljes negyed hüvelyk. A majdnem kerek, kettős fogsor figyelemre méltóan
jól megmaradt. Sárgák a kortól, tökéletes alakúak, és úgy tűnik, hogy alul és felül
is kettősek voltak. A combcsontok nagyon hosszúak, ami egy óriás termetét
mutatja. Dr. N. C. Morse, egy neves orvos, aki megvizsgálta a csontvázat, úgy
ítélte meg, hogy a csontváz egy olyan személyé, akit nyilvánvalóan atlétikára
edzettek, mivel a végtagok nagyon jól fejlettek.
298
Kalifornia
Santa Barbara megye
Bennszülött fajok, IV. kötet. 1882 Hubert Howe Bancroft
"Taylor úr egy San Bonaventure-i lakostól hallotta, hogy " 1861-ben, amikor
nemrég a Santa Rosa-szigeten tartózkodott, gyakran találkozott indiánok egész
csontvázaival a barlangokban. Nagyon gyakoriak voltak a rancheriájuk jelei, és
nagyon gyakoriak voltak a metaták, mozsarak, agyagedények és egyéb használati
tárgyak, és egyéb használati eszközök maradványai. Kiterjedt barlangokkal
találkoztunk, amelyek úgy tűnt, hogy az indiánok temetkezési helyéül szolgáltak,
mivel egész csontvázak és számos koponya bőségesen elszórtan hevert
mélyedéseikben.". A jelentések szerint néhány nagyon csodálatos koponyát is
találtak a szigeteken, amelyek az állkapocs teljes hosszában kettős fogazattal
voltak ellátva.
Los Angeles megye
San Clemente sziget

The Scientific American, Vol. 6,1862
Nagy barlangok - koponyák dupla fogsorral. - Egy levelező, Alexander S. Taylor,
a következő érdekes információval járul hozzá a Kaliforniához: A Sierra
Nevadában, a Parti-hegységben, a Santa Barbara-szigeteken és a két Kalifornia
egyéb geológiai képződményeiben is léteznek gipsz- és egyéb mészkőből álló
barlangok. Ez utóbbi képződményekben a Carmelo hegységben és másutt,
valamint Alsó-Kaliforniában is találhatók vörös színű indián alakok. Festett
kőzetek találhatók az Estrella-völgy Tulare végében, nem messze keletre a San
Luis Obispo megyei San Miguel missziótól. A dupla fogsorral ellátott indián
koponyákat állítólag nemcsak a San Clemente-szigeti barlangokban találták meg
bőségesen, hanem gyakran még a szomszédos San Miguel Mand, a San Bernardo
vagy a Juan Rodriguez Cubrillo barlangjaiban is.
Új-Mexikó
Washington Bee, 1899. november 4., A VANISHED RACE (Eltűnt faj)

EGY ÉPÜLET, AMELY 6.000 KLIFFEN ÉLŐ EMBEREKET TARTOTT Egy
romos aboriginal város egy sziklán Ezer láb magasan Egy olyan nép koponyái,
amelynek mindenütt dupla fogai voltak Néhány figyelemre méltó relikvia.
Dr. George L. Cole tiszteletes a sziklalakók eltűnt fajának ereklyéivel
megrakodva tért vissza Délkelet-Colorado és Új-Mexikó romvárosaiba tett útjáról.
Értékes eredményekre jutottak az ásatások során egy ősi
299
Ez a legnagyobb pueblo, amelyet az Egyesült Államokban eddig felfedeztek, és

Dr. Cole volt gyakorlatilag az első, aki tudományos céllal felkereste. Rendkívül
ritka kőeszközöket és kerámiát talált, valamint egy olyan nép csontjait, amelynek
minden foga zápfog vagy őrlőfog volt. A mesa egyik sírhalmából kiásott csontok
között volt egy női combcsont, amely tizenkilenc hüvelyk hosszúságú volt, ami
arra utal, hogy ez az őslakos óriásnő legalább két és fél láb magas lehetett.
A szikla, amelyen a feltáratlan romok állnak, ezer láb magasan emelkedik a
környező vidék fölé. Az elszigetelt sziklatömeg egyik oldalán a Santa Fe folyó
völgye, a másikon a Santa Clara folyó völgye húzódik. A 600 láb magasságig egy
olyan polc húzódik, amely fészkelőhelyet biztosított a sziklák lakói számára senki
sem tudja, hány évszázaddal ezelőtt. A puha habkőbe barlangokat ástak a
családjuknak. Végül a sziklák eredeti menedékei hatalmas barlanggá nőtték ki
magukat. Szobát szobára vájtak ki, míg a sorok négy-öt mélységűek nem lettek. A
kiugró sziklák védelme alatt falakat építettek, amelyek meghosszabbították a
szobasorokat. A sziklák lakói védve voltak az esőtől és a vihartól, és otthonaik
ellenségeik számára megközelíthetetlenek voltak.
A sziklaüregekkel megelégedve a sziklafal lakói felfelé másztak, és a hegytetőn,
400 láb magasan a polc fölött, amelyen a barlangok nyíltak, közös lakóhelyet
építettek.
Ez a mesa körülbelül háromnegyed mérföld széles és másfél mérföld hosszú,
amely sziklák mindenütt sziklák és a legjobb lehetőségeket a védelemre. Peremén
egy gránitból épített őrtorony állt, amelynek magassága Dr. Cole szerint nem
kevesebb, mint hatvan láb volt. A tömböket fájdalmasan vitték fel az ezer láb
magas sziklán, mert a legközelebbi gránitlelőhelyek jelentős távolságra vannak. A
nagyobb biztonság kedvéért a mesa közepén egy falat építettek.
Ezen a sziklaplatformon, 1000 láb magasan a levegőben, ma két közösségi
lakóhely romjai állnak, amelyek közül az egyik nyilvánvalóan sokkal régebbi,
mint a másik. A régebbi lakás még érintetlen, és az a kis feltárás, amelyre Dr.
Cole-nak a modernebbikben volt ideje, csupán egy karcolás a felszínen.
Dr. Cole szerint a nagyobb épületben fénykorában nem kevesebb mint
tizenhatszáz szoba volt, valószínűleg kétezer. Az épület mérete 240x300 láb volt.
Hatszor hatszor hatszor tizenöt hüvelyk méretű kőtömbökből állt, amelyeket a lenti
sziklákról bányásztak ki, és a munkások hordták fel. A helyiségeket fával fedték
be, majd a falakat magasabbra vitték. Középen egy nagy udvar volt, a mindenki
számára közös konyha, amelyből rengeteg szoba indult ki. Az épület a közösség
növekedésével egyre terjedt, mígnem három emelet magas lett, és a szobák
tizenkét mélységben nyúltak el a központi udvartól, itt-ott kisebb udvarokkal. Dr.
Cole becslése szerint a lakosság átlagosan három fő jutott egy szobára, ami azt
jelenti, hogy a hatalmas pueblóban 4800-6000 ember lakott, azokon kívül, akik a
sziklabarlangokban éltek.
A közös lakás oldalsó helyiségei átlagosan körülbelül tizennégy méteresek
voltak. A felsőbb emeleteken többnyire kisebbek voltak, némelyik csak hétszer
tizennégy, mások hétszer huszonegy. Néhány szoba mérete elérte a tizennégyszer
huszonegy lábat.
Nyári felfedezéseinek trófeáit szétszórva maga körül, Dr. Cole antropológiai
múzeummá alakította a szalonját. Az egyik asztalon
300
vizes kancsók és füstölőcsövek, a kanapé alá rejtett kőbalták, mozsarak,

cséplőgépek, szövőszékek és fazekasság. Egy másik asztalt vigyorgó koponyák és
hatalmas keresztcsontok sora díszíti; alatta kényelmesen pihen egy csontváz
minden része, a lábujjcsontoktól a lapockákig, arra várva, hogy összedrótozzák
őket, és szanaszét hevernek íjak és nyilak, kosarak, szurokkal vízhatlanná tett,
összecsavart gallyakból készült korsók; modern indián kerámiák, fényképek sora
és egy megkövesedett facsonk. A koponyák különösen értékes tárgyak.
"Nézd azokat a fogakat - mondta Dr. Cole, gyengéden simogatva az óriásnő
koponyáját. "Elöl nincsenek metszőfogai, nincsenek vágófogai, mint az összes
többi fajnak, amelyről tudomásom van. Körös-körül őrlőfogai vannak, akárcsak a
többi koponyának. Ez azt mutatja, hogy inkább gabonaevők voltak, mint húsevők.
A homlokuk magas, és a koponya alakja intelligenciáról tanúskodik, de vegyük
észre, milyen furcsa módon hátul lapítottak." - Los Angeles Times.
301
Óriás emberek szarvakkal
A térkép a csontos kiemelkedésekkel vagy szarvakkal, valamint neandervölgyi

hibridekkel és dupla fogsorral leírt koponyák helyét mutatja. A szarvak
rendellenessége feltehetően a koponya deformációjához kapcsolódik, amelyet az
Adena Hopewell dombépítők gyakoroltak az Ohio-völgyben, ahogyan azt Nancy
Ossburg "The influence of artificial cranial deformation on discontinuous
morphological traits by Nancy Ossburg and published in the American Journal of
Physical Anthropology in November, 1970" című cikkében javasolta." E fizikai
rendellenességek koncentrációja az Ohio-völgyben bizonyíték arra, hogy a tengeri
archaikusok végül az Ohio-völgyben telepedtek le, ahol Hopewell dombépítőként
váltak ismertté.
Massachusetts
The Arizona Sentinel (Arizona City, Arizona) 1879. október 4. Ősi emberi
szarvakat találtak a massachusettsi Medfordban.
A Fronerizo beszámol arról, hogy a múlt héten egy különös koponyát találtak a
Wellington állomás közelében, 45 láb mélyen. Olyan, mint egy emberi koponya,
de két, körülbelül három hüvelyk hosszú szarva van, amelyek egy nagy és jól
fejlett homlok felé hajlanak. Még bebizonyosodhat, hogy a szarvakkal rendelkező
emberek nem voltak ritkák a történelem előtti időkben.
302
Az ókori óriás enciklopédiája Amerikában
Pennsylvania
New York Times 1916. július 14. Óriási csontok a földsáncban

A tudósok 700 évvel ezelőtt élt indiánok ereklyéit tárták fel
BINGHAMTON, július 13. - A. B. Skinner professzor az Amerikai Indián
Múzeumból, W. K. Morehead professzor a Phillips Andover Akadémiáról, és Dr.
George Donohue, Pennsylvania állam történésze, akik
a Susquehanna mentén végzett kutatások során egy indián dombot tártak fel Tioga
Pointnál, a Queen Eathers Flats felső részén, az úgynevezett Murray-farmon,
Sayre Penn-től nem messze, amely gazdag adalékokat ígér az indiánok
történetéhez.
A feltárt halomban hatvannyolc férfi csontjait találták meg, amelyeket
feltehetően 700 évvel ezelőtt temettek el. Ezeknek a férfiaknak az átlagos
magassága két méter volt, de sokan sokkal magasabbak voltak. A gigantikus
méretükre utaló további bizonyítékot találtak a kőből kifaragott és a sírban
eltemetett nagyméretű szeletekben vagy fejszékben. Néhány koponyán a
tökéletesen megformált homlok felett két hüvelykkel csontdudorok voltak. Az
expedíció tagjai szerint ez az első ilyen jellegű felfedezés, amelyet feljegyeztek, és
értékes hozzájárulás a korai fajok történetéhez.
Az egyik sírban talált koponyát és néhány csontot az Amerikai Indián
Múzeumba küldték.
Weird America, A Guide to Places of Mystery in the United States, Jim Brandon
Tioga Pointnál, az akkori Murray-farmon, Sayve városától délnyugatra, egy
őskori halom az amerikai régészet Fibber McGee szekrényének eddigi legfurcsább
csontvázait hozta felszínre. A hivatásos régészek egy kiváló csapata az 1880-as
években nyitotta fel a halmot. Jelen volt Dr. G. P. Donehoo, Pennsylvania állam
történésze és a presbiteriánus egyház prominens méltósága, A. B. Skinner
professzor az Amerikai Nyomozó Múzeumból és W. K. Morehead professzor a
Phillips Andover Akadémiáról.
A halom belsejében 68 férfi csontjait fedezték fel, akiket becsléseik szerint Kr. u.
1200 körül temethettek el. A csontvázak átlagos hossza két méter volt, de sokan
közülük sokkal magasabbak voltak. Néhány koponyán a homlok felett két centivel
csontos kiemelkedések voltak, nyilvánvalóan "szarvak" vagy szarvbimbók,
amelyek születésük óta ott voltak. A példányok egy részét a philadelphiai
Amerikai Nyomozó Múzeumba küldték, ahol a jelek szerint eltűntek a régészeti
"emlékezetbőr" csarnokában, mert ma már senki sem ismeri el, hogy bármit is
tudna róluk.
303
Nyugat-Virginia
Preston megye története, Nyugat-Virginia 1882

A Sandy Creek Mound a harmadik és egyben utolsó a megyében, és a régi
McGillfarmon található, Yellowsville-től három mérföldre keletre, a Little Sandy
elágazásai közötti hegygerincen. A 15 láb magas és 25 láb átmérőjű, kör alakú
halom, amelyet internáló dombként használtak.
A halomból az író egy különös koponyát szerzett ki a csontok legfelső rétegéből.
Lefelé ásva, az alsó rétegben több koponyára bukkantunk, de nem tudtuk kihúzni
őket, mert a kezünkben darabokra morzsolódtak; végül az egyiknek a tetejét
sikerült rögzíteni, és ahol a kaukázusi fej tetején a varratok találkoznak, ebben a
fejben egy kis, körülbelül egy hüvelyk hosszú és fél hüvelyk széles, különös alakú
csont akadályozta meg őket. Az összes többi koponyán is megtalálható volt ez a
különös csont. A koponya teteje biztosítva volt, és a többi szétmorzsolódott
koponya is azt mutatta, hogy a faj feje hosszú és keskeny volt, alacsony homlokkal
és hosszú, keskeny arccal.
Pittsburgh Dispatch, 1892. december 4. Az óriások versenye

Akik könyvek helyett földkupacokba írták történelmüket.
KIK VOLTAK A HALOMÉPÍTŐK?
A Nyugat-Virginiában végzett néhány feltárás során összegyűjtött tények Néhány
még megvizsgálandó hely
1881-ben feltárást végeztek ezen a halmon, és az alján egy csontréteget találtak,

melyben férfiak, nők és gyermekek voltak eltemetve ülő helyzetben, körben,
lábukat kinyújtva. A hamuban szétszórt faszéndarabok, valamint a csontok,
amelyeken kisebb-nagyobb mértékben a tűz hatása látszik, egyértelműen arról
árulkodnak, hogy a halottaikat elégették - hamvasztották. E réteg fölött néhány
méterrel egy második réteg található, amelyet ugyanúgy temettek el, mint az elsőt,
és közvetlenül fölötte, a tetején más maradványokat találtak.
Minden koponya, amelyet ebben a halomban találtak, tartalmazott wormiánus
csontokat, vagyis a koponyacsontok varrataiban található extra csontokat, amelyek
nevét Olaus Wormiusról kapták, aki állítólag először fedezte fel őket. Bár
általában a koponya tetején találhatók, meglehetősen ritkák.
Alkalmanként találnak olyan koponyát, amely egy vagy kettőt tartalmaz, de az
egyik ilyen koponyán öt ilyen extra csont volt a koponya tetején.
Nagyon sok koponyát találtak ebben a halomban, de ezek törékenyek,
kétségtelenül a tűz hatása miatt, nem lehetett őket úgy elvinni, hogy ne törjenek
darabokra. Minden koponya tetején a féregnyakúak voltak láthatók.
304
A koponyák hosszúak és keskenyek voltak, alacsony homlokkal és hosszú,

keskeny arcokkal. Az alsó rétegben elszórtan talált csodálatosan nagy csontok azt
mutatják, hogy voltak köztük legalább 7 láb magas óriások, míg a többség 5 láb 8
hüvelyk és 6 láb közötti magasságot jelezne.
Takoma Washington News, 1917. augusztus 15. Ez a csontváz szarvú

Úgy néz ki, mint a Sátán és kiássák a barlangból a fiúk Wheeling Nyugat-
Virginiában
Egy őskori ember vagy állat csontvázát, amely nagyon hasonlít az általában
ábrázolt Sátánra, itt, a Repman-hegyen tárták fel néhány fiúval.
A csontvázak koponyája nagyban hasonlít a mai emberi fajéhoz, kivéve két szarvat,
amelyek közvetlenül a halánték fölött állnak ki mindkét oldalon. Életében a lény
körülbelül két méter magas volt, hosszú farokkal.
Négy erős lába vagy karja van, amelyek mindegyikének négy ujja van. A mellkas
széles, és kétségtelenül erősen izmos volt a hús A csontvázat fiúk találták meg, akik
egy barlangot ástak. A fiúk megijedtek hátborzongató leletük látványától, és
"Megtaláltuk az ördögöt!" felkiáltással rohantak le a hegyről.
Több munkás elment a barlanghoz, és kihúzta a csontvázakat. Az őskori emlősökkel
foglalkozó helyi hatóságok Chicagóba küldték osztályozásra.
Ohio
Fort Wayne News, 1898. április 20. HÁROM ÓRIÁS TELETON.

A munkások figyelemre méltó felfedezést tesznek
TOLEDO, 0... április 20.- A Ferguson Construction vállalat alkalmazásában álló
munkások, akik az új Toledo és Ottawa Beach vasútvonal építéséhez végeztek
ásatásokat, egy kicsit a városhatáron túl, három csontvázat tártak fel, nyilvánvalóan
valamilyen nagy faj maradványait, mivel körülbelül két méter hosszúak voltak.
Éppen ott, ahol a füleknek a fejen kellene lenniük, különös csontos kiemelkedések
vannak, amelyek előre görbülnek. A leleteket a szilárd sárga napban találták,
körülbelül nyolc láb mélyen a felszín alatt. A vágás egy nagy halmon keresztül
vezetett, amelynek még a felét sem tépték fel. A helyszínen több nagyméretű kőből
készült tomahawkot is találtak.
305
Indianapolis Journal, 1899. december 21., MIKOR AZ EMBEREKNEK

SZARVUK VOLTAK
Munkások két őskori óriás csontvázát tárták fel.
Springfield, O. Dec. 20.- Miközben munkások kavicsot szedtek ki egy Enon
melletti gödörből, két emberi csontvázat tártak fel. Az egyik koponyán négy szarv
volt - a fej mindkét oldalán kettő. A szarvak egyforma méretűek és alig több mint
két hüvelyk hosszúak. Közvetlenül a fülek felett és alatt helyezkednek el. A
fölöttiek felfelé, az alatta lévők pedig lefelé fordulnak. A jobb oldalon egy csúnya
törés található, ami arra utal, hogy ezt a különös lényt valószínűleg valamilyen
éles eszközzel ölték meg. A koponya mérete alapján úgy gondolják, hogy egy
olyan emberé volt, aki valamilyen őskori faj óriása volt.
The Ogden Standard, 1906. február 23. Az ördög csontvázát tárták fel Ohióban.
A csontok, amelyek alatt ezt a tálat találták, a kavicsbányában a többi
csontvázaktól elkülönülten és különállóan helyezkedtek el. Így azt mondják, jelzi,
hogy a halott férfi megérdemelt némi megkülönböztetést,valószínűleg valamilyen
féltett bátorság miatt, amely megkülönböztette őt társaitól. Nagydarab ember volt,
és a koponya hátsó részén lévő kidudorodások sokkal szembetűnőbbek voltak,
mint a többi koponyán találtak, hogy az emberek azt hitték, egy szarvakkal
rendelkező embert találtak.
A történetet kibővítették, és ez elég nagy izgalmat keltett, mivel a
babonásabbak úgy vélték, hogy az ördög csontjait találták meg. A koponyát
alaposan megvizsgálták az orvosok, akik nem haboztak kijelenteni, hogy ezek a
csontok vagy a fülhöz visszanyúló dudorok sokkal markánsabbak és sokkal
hosszabbak voltak, mint a mai koponyáké.
Indiana
Indianapolis News, 1922. július 27. (Edinburg, Indiana)

"Az 1913-as árvíz idején" - mondta Porter úr - "a folyó a farmunkon keresztül
lőtt át egy darabon a mezőkre. Amikor a víz levonult, egy indián táborhelyet
fedeztek fel. Körülbelül húsz régi tűzrakóhelyet találtak, amelyeknek a
cserépköveit alig bolygatták meg. A cserépkövek között szén rakódott, mintha
előző este vadhúst szolgálhattak volna fel. A tűzrakóhelyek félkör alakban
helyezkedtek el a folyóparttól mintegy ötven lábnyira, amely fokozatosan lejt a víz
felé, és kényelmes partot biztosít a kenuk számára. A félkör vagy félhold mindkét
vége majdnem a folyóparton feküdt, és a félkör közepén volt a legnagyobb
tűzrakóhely - kétségtelen, hogy ott állt a főnök sátra.
A félhold mindkét szárnya mögött és talán ötven lábnyira hátul két másik szárny
volt.
306
tűzrakóhelyek, ahol nyilvánvalóan őrszemek álltak. Egy kis gödröt találtak a

többitől kissé távolabb, és ennek a kis gödörnek a közelében több csontvázat is
találtak. A víz levonulása után kerámiadarabokat, nyílhegyeket, egy-két fejszét és
egy pár malomkövet szedtünk fel."
Az 1913-as árvíz előtt Porter úr gátat épített a falu feltételezett helyének nyugati
szélén. A gát ásásakor és a földmunka során tíz csontvázat találtak. Egy rendkívüli
méretű koponyát is találtak. A halántékcsont ívének tövéből körülbelül fél
hüvelyknyire a koponyától egy kis csont állt ki, amely körülbelül akkora volt, mint
egy ember ujja, majd felfelé haladt, és a halántékcsont tövéhez csatlakozott. Ezt a
sajátos formájú koponyát eladták az indianai Newportban élő R. L. Stewartnak.
Tennessee
The Red Cloud Chief., 1921. szeptember 08. FÜLSZÖVEGI ÓRIÁS SZARVAKkal
Tennessee-i bányászok által talált megkövült test 180 centiméter hosszú.
Knoxville, Tenn. A Keene-Strunk szénvállalat munkásai a Scott megyei
Helenwoodban egy 6 láb 4 hüvelyk magas, megkövült óriást találtak a földbe
temetve. Az egykori húsba ágyazva a nyakán egy gyönyörű lánc van. Ujjai
tökéletesek, hosszú, kúpos körmökkel. A kezek keresztbe vannak hajtva a mellén.
Feje két oldalán két szarv van, mindegyik körülbelül négy hüvelyk hosszú. Súlya
körülbelül 450 font. Helenwoodban van kiállítva, ahol ezrek látogatják.
307
Óriás múmiák
A 19. század végénth és a 20. század elejénth több állítás is született óriási
emberi mumifikálódott maradványok felfedezéséről. Ezeket az óriásokról szóló
jelentéseket a Smithsonian Intézet hevesen üldözte azzal a szándékkal, hogy
lefoglalja a csontvázakat, hogy Washington D.C.-be vigye őket. A lefoglalásnál
fontosabb volt a Smithsonian tudósainak az a szándéka, hogy a leleteket
átverésként vagy csalásként utasítsák el.
Az egyik legkülönösebb eset, amikor a Smithsonian Intézet óriás emberi
maradványokat talált, Kaliforniából származik. Az első újságcikkben írtak az óriás
mumifikálódott maradványokról, amelyeket Thomas Wilson professzor, a
Smithsonian Intézet őskori antropológiai osztályának kurátora és más tudósok
elemeztek. Ebben az első beszámolóban nincs szó semmiféle átverésről.
Eltelt 13 év, és az óriásmúmia népszerű kiállítási tárggyá vált. Az Atlanti Kiállításon

mutatják be, ahol a Smithsonian ügynökei is jelen vannak. A Smithsonian tudósai
megvizsgálják a maradványokat, és 500 dollárért megvásárolják. Csak miután
visszaviszik Washingtonba, állítják, hogy egy átverés, amelyről azt állították, hogy
zselatinból készült.
308
Kalifornia
The World, 1895. október 7.
A VALAHA ISMERT LEGNAGYOBB ÓRIÁS
Kilenc láb magas és valószínűleg egy kaliforniai indián
Mérés jól hitelesített
A tények és mesék más nagydarab férfijai és nőalakjai, akik a gigantizmus híres
típusai
"A valaha élt legnagyobb ember holttestét ásták ki a kaliforniai San Diego
közelében. Mindenesetre sem az ókori, sem az újkori történelemben nem olvasható
kielégítően egyetlen közel ilyen magas emberről sem. A múmia - mert ilyen
állapotban találták meg a maradványokat - olyan emberé, aki életében körülbelül
két méter magas lehetett. Ez figyelembe veszi a zsugorodást, ami elég pontosan
kiszámítható.
A becslés pontossága nem lehet kérdéses, mivel a holttestet Thomas Wilson
professzor, a Smithsonian Intézet őskori antropológiai osztályának kurátora és más
tudósok gondosan megvizsgálták és lemérték. A szalagvonal még most is nyolc láb
négy hüvelyk hosszúságot regisztrál a sarkától a fejtetőig.
A múmia egy indiáné, és szinte biztosan őskori, bár korát nem lehet pontosan
meghatározni. Kalifornia azon részének történelmi feljegyzései, ahol megtalálták,
legalább 250 évre nyúlnak vissza, és nem tesznek említést óriási termetű emberről.
Hogy a test mennyivel lehetett idősebb, azt csak találgatni lehet. Megmaradása
nem meglepő, mivel ezen a száraz vidéken a légköri viszonyok olyanok, hogy egy
száraz évszakban eltemetett holttest az esőzések megérkezése előtt tökéletesen
kiszáradhat, és így tartósan védetté válik a bomlás ellen. A holttestet egy
barlangban találta meg egy csapat aranyásó. A fején egy bőrcsuklya maradványai
láthatók. A férfi jócskán előrehaladott korú volt, amit a fogak kopott állapota is
mutat.
Azt állították, hogy ez az ember magasságban minden olyan óriást felülmúlt,
akiről történelmi feljegyzések vannak. Ez kétségtelenül igaz, ami az elmúlt két
évszázadot illeti, és a régebbi időpontokra vonatkozó beszámolók nem eléggé
hitelesítettek. Sőt, az időbeli távolság növekedésével egyre apokrifebbé válnak."
The Salt Lake Tribune., 1908. június 07. The San Diego Giant.
A "valaha élt legmagasabb emberi óriás" múmiáját éppen az Atlanti Kiállításon
mutatták be, amikor a Smithsonian számos tudósa ott volt. Engedélyt kértek, hogy
megvizsgálhassák, és amikor megkapták a beleegyezést, felvették a szalagokat, és
megállapították, hogy a koronától 8 láb 4 hüvelyk hosszú volt.
309
a sarokba. Az óriást egy San Diego melletti barlangban találták meg. Kalifornia
államban, a kiállító szerint egy csapat aranyásó találta meg. A fején egy bőrcsuklya
maradványai voltak, amely úgy tűnt, hogy egy lepel része volt. A szájban kopott
fogak voltak láthatók, és a bőrön keresztül jól látszottak a bordák körvonalai. A
hosszúkás, megfogyatkozott test felegyenesedve állt egy nagy, keskeny, tíz láb
hosszú koporsóban. A kiállító beleegyezett, hogy 500 dollárért eladja a
Smithsonian Intézetnek, amely Lucas urat küldte a helyszínre W. J. McKee
professzorral. Az óriás kiszáradt bőréből eltávolítottak egy darabot, és a
Smithsonian kémiai laboratóriumában végzett vizsgálat során kiderült, hogy az
zselatin.
A múmiát "Prof. Thomas Wilson, a Smithsonian Intézet őskori antropológiai
osztályának kurátora és más tudósok" vizsgálják, és azt állítják, hogy hiteles. A
Smithsonian ügynökei az expón nyilvánvalóan úgy gondolták, hogy a múmia
hiteles, különben nem fizettek volna érte 500 dollárt. Csak azután válik átveréssé,
hogy a Smithsonian Intézetben karanténba helyezték.
A Martindale múmia
Az óriásmúmia nem egyedi lelet volt. 1885-ben a kaliforniai Yosemite-völgyben

egy bányászcsapat G. F. Martindale úr vezetésével egy sziklafalra lett figyelmes,
amely nem tűnt természetes eredetűnek. Miközben eltávolították a sziklafalat, egy
másik kőfalra bukkantak, amelyről azt írták, hogy valaki, aki ért a kőművességhez,
készítette. Leírták, hogy a kövek közötti fugák egyforma, 1/8 hüvelyk
vastagságúak voltak. "Olyan szép, mint bármelyik fal bármelyik épületen, amit
valaha láttam" - így jellemezte az egyik bányász. A kőfalú sírba belépve egy nagy
mumifikálódott holttestet fedeztek fel, amelyet a barlang egyik faragott párkányán
helyeztek el. A mumifikálódott maradványok egy nőé voltak, aki 6 láb 8 hüvelyk
hosszú volt. A holttestet állatbőrnek tűnő anyagba burkolták. A bányászok
eltávolították az állatbőrök egy részét, hogy megnézzék a holttestet, és
megállapították, hogy az egy nőé volt, aki egy gyermeket tartott a mellén.
310
Az ókori óriások enciklopédiája Amerikában
L. A. Times, 1916. szeptember 3.

ÓRIÁS CSONTJAIT TALÁLTÁK EGY CALIFIORNIAI BARLANGBAN
A Moonpark-i D. L. Gilliland és F. M. Puntenney által a nagy Pisgah Grando
Rancho egyik kanyonjában, a Ventura megyei határon túl található barlangban
felfedezett koponya, állkapocscsont és combcsont óriási méreteket öltött, és színt
ad annak a hitnek, amelyet a festői tájegység lakói régóta tartanak, hogy egy őskori
óriásfaj temetkezési helyét találták meg. A leletet különös körülmények között
találták meg, Gilliland és Puntenney urak, akik Moonparkban a törvény emberei,
két mexikói után kutattak, akiknek állítólag közük volt a Moonparkban és Santa
Susanában elkövetett rablásokhoz. Miután átfésülték a különböző kanyonokat, egy
széles barlangra bukkantak mélyen a bozótosban, amelyet egy sziklákból álló, zord
bástya rejtett el a szem elől.
Látta, hogy van egy nyílás, ahol a szökevények menedéket találhatnak,
Puntenney úr félrehúzta az aljnövényzetet, és bekukkantott a mélybe. Odabent
meglátta a hatalmas méretű, vigyorgó koponyát és a hatalmas combcsontot, amely
egy hatalmas óriás combcsontját képezhette. Ezen a hatalmas és csendes vidéken
ősi romok láthatók, amelyek még mindig néma tanúságtételként állnak arról, hogy
napsütötte Délvidékünk történelmének egy távoli korszakában óriások népe élt,
mozgott és létezett. És hogy ez a rég elfeledett faj ezekben a kis, de termékeny
völgyekben építette fel kezdetleges otthonait és gyakorolta az élet művészetét az ő
eredeti fényük szerint. A Gilliland és Puntenney urak által talált óriáscsontváz
koponyáját, állkapocscsontját és combcsontját Moonparkba szállították egy ottani
irodába, ahol Dr. Philo Hull megvizsgálta, és kétségtelenül emberi lénynek
nyilvánította. A csontokat konzerválják és kiállítják, nagy figyelmet keltenek.
Mexikó
The Washington Post, 1937. július 22.

A Smithsonian meglepődött a barlangokban felfedezett 6 ¥ lábú múmiákon
A látogatók a Smithsonian Intézetben beugrottak azzal az őskori temetkezési
köntössel és egy négylábú zsámollyal, amelyeket a mexikói Sonora északi részén,
egy temetkezési barlangban tártak fel.
A Smithsonian tisztviselői egyetértettek abban, hogy Hayes és Barnes találtak
valamit, de nem voltak biztosak benne, hogy mi az. A kaliforniaiak elmagyarázták,
hogy a barlang, amely egyike az általuk felfedezett 18-nak, egy olyan faj jól
megőrzött múmiáit tartalmazza, amelyek átlagosan több mint 2 ¥2 láb magasak. A
barlangok 450 négyzetmérföldes területen vannak elszórva.
Hayes, aki most tért vissza ötödik barlangi expedíciójáról, a mexikói yaki
indiánoktól hallott a barlangok létezéséről.
311
Kansas
Wichita Daily Eagle 1899. augusztus 25.
Az Aurell cipőbolt hátsó épületében egy kilenc láb magas skandináv
óriásmúmia van kiállítva. Valódi darab, és a legcsodálatosabb látványt nyújtja.
Kentucky
Daily Public Ledger (Maysville, Kentucky) 1896. november 9. INDIAI MUMMY
Egy Elkwell Creek-i pincéből kiásva, Kentucky, egy nyolc láb magas férfi csontváza
Lexington, Ky., november 9. - John Winter, Bell megyéből, a múlt héten,
miközben pincét ásott otthonában, az Elkwell patak partján, egy óriási múmiát tárt
fel. A múmia egy nyolc láb magas férfié volt, egy tekervényes, rongyszerű
koporsóba burkolva, és a levegőn szétmorzsolódott. Az óriás fejénél egy kőbalta és
néhány főzőeszköz, valamint egy nagy üreges kő volt, amely feltehetően élelmet
tartalmazott. A lábánál egy bőrpajzs volt, amely szintén porrá omlott.
A GIANT mm.
BALTÁT TALÁLTAK A.VCIEXT CORPSEOX
ELKWELL PATAKNÁL. KY.
A II (Mir, hogy a n Mam Nyolc Feel TnII-Inlerenting Relic* Nagy értékű ulno Inearthed - People Ilanilr
Engaged in Digging Vp the Vlclnltr.
L. A. Times, 1896. nov. 7. A GIANT MUMMY

Egy ősi holttest felfedezése az Elkwell Creek-en, Kentuckyban A test egy nyolc láb
magas emberé - Érdekes, nagy értékű és feltárt relikviák - Az emberek általában a
környék kiásásával foglalkoznak.
John Winter az Elkwell Creek közelében egy pince ásása közben egy óriás
múmiát ásott ki, és számos érdekes, nagy értékű relikviára bukkant. A lelet
izgalmat keltett itt, és tömegek özönlöttek a helyszínre. A múmia az a
312
egy nagy termetű, több mint két méter magas férfi. Bőrből készült tekervénybe
volt csomagolva, és gondosan lezárták egy kenu alakú koporsóba. A levegőnek
való kitétel után néhány perccel a múmia omladozni kezdett, de Winternek gondos
kezeléssel sikerült épségben megőrizni figyelemre méltó felfedezését. Ennek az
őskori óriásnak a fején egy hatalmas kőbalta volt, csak olyan, amilyet egy
csodálatos erejű ember forgathatott. Félelmetes kinézetű eszköz, és
feltételezhetően az óriás harci fegyverként használta. A koporsóban volt néhány
darab, főzőedénynek tűnő eszköz, és egy hatalmas kivájt kő, amely valószínűleg a
halottnak szánt élelmet tartalmazta. Tartott még egy nagy, nehéz lándzsa
kovakőhegyét és egy bőrből készült pajzsot is. Miután eltávolította a múmiát és a
koporsót, Winter folytatta a kutatást, és néhány centivel mélyebben egy szépen
faragott pipára, egy különös formájú fejszefejre és több törött edénydarabra
bukkant. Winter szomszédai közül sokan további érdekességek után kutatva
felássák a földet a halott testének megtalálási helye körül".
A nyugat-virginiai határháború krónikái, 1895
Az ország más részein felfedezett régiségek közül sok azt mutatja, hogy a
művészetek egykor olyan mértékben virágoztak, mint amilyen mértékben az
indiánoknál valaha is. A kentucky-i salétrombarlangban talált holttestet vászonból
készült takarókba burkolták, amelyeket a vadpulykák ízlésesen elrendezett
tollaival szőttek át. Sokkal kisebb volt, mint a mai hasonló korú személyek, és
sárgás haja volt. Tennessee államban sok helyen, olyan mélységben és olyan
körülmények között találtak burkolt kőfalakat, sőt, befalazott kutakat is, amelyek
kizárják, hogy ezeket a Kolumbusz felfedezése óta a fehérek készítették volna.
1815. AUGUSZTUS 24.

Rejtélyes vörös hajú múmiát fedeztek fel egy Kentucky-barlangban
Kedves Uram: Felajánlok Önnek néhány megfigyelést az amerikai régiség egy
különös darabjáról, amely most New Yorkban található. Ez egy emberi test:
Kentucky egyik mészkőbarlangjában találták. Tökéletesen kiszáradt; minden
folyadék kiszáradt. A bőr, a csontok és más szilárd testrészek teljes épségben
megmaradtak.
Azt hiszem, ez eléggé zavarba hozta Bryantet és az összes régészt. Ez volt
313
egy Glasgow környéki meszes barlangban találtak salétrom után kutatva.

Ezek a mélyedések, bár a föld alatt vannak, mégis elég szárazak ahhoz, hogy
vonzzák és visszatartsák a salétromsavat. A savanyú sósav mésszel és káliummal
egyesül; és valószínűleg e feltárások földes anyaga jó arányban tartalmaz
mészkarbonátot. Ezek között a szárító és fertőtlenítő összetevők között
elképzelhető, hogy a rothadás megáll, és a szilárd anyagokat megóvja a
rothadástól. A test külső burka szarvasbőr, amelyet valószínűleg a szokásos módon
szárítottak ki, és talán dörzsöléssel puhítottak meg a felhelyezés előtt. A következő
borítás egy szarvasbőr, amelynek szőrét egy éles, tésztakésre hasonlító eszközzel
vágták le. A szőrmaradvány és a bőrön lévő vágások majdnem olyanok, mint egy
hódbőr nyírt bundája. A következő csomagolópapír zsinegből készült,
megkettőzött és összecsavart kendő. De úgy tűnik, hogy a fonalat nem a kerék, a
szövőszövetet pedig nem a szövőszék formálta. Úgy tűnik, hogy a láncfonalat és a
tölteléket az északnyugati partvidék és a Sandwich-szigetek szöveteihez hasonló
művelettel keresztezték és csomózták. Egy olyan botanikus, mint az elhunyt
Muhlenbergh, meg tudta határozni, hogy melyik növény szolgáltatta a szálas
anyagot.
A legbelső ruhadarab az előzőhöz hasonló szövetből készült köpeny, de nagy
barna tollakkal van ellátva, amelyeket nagy művészettel rendeztek és formáztak,
hogy az élő viselőjét megvédjék a nedvességtől és a hidegtől. A tollazat határozott
és teljes, és az egész közel áll a tollas köpenyekhez, amelyeket ma Amerika
északnyugati partvidékének népei viselnek. Egy Wilson talán meg tudja mondani,
hogy melyik madártól származnak.
A test guggoló testhelyzetben van, a jobb kar előre dől, a kéz pedig a jobb lábat
öleli körül. A bal kar lefelé lóg, keze részben az ülés alá hajlik. Az illető, aki férfi
volt, halálakor valószínűleg nem haladta meg a tizennégy éves kort. A nyakszirt
közelében mély és kiterjedt koponyatörés látható, amely valószínűleg a halálát
okozta. A bőr kevés sérülést szenvedett; színe szürkés, de a természetes
színárnyalatot a jelenlegi megjelenés alapján nem lehet pontosan meghatározni. A
fejbőrt, kisebb kivételektől eltekintve, sörényes vagy rókaszerű szőrzet borítja. A
fogak fehérek és épek. A kezek és a lábak fonnyadt állapotukban karcsúak és
finomak. Mindez megérdemli, hogy éles eszű és éleslátó kollégánk, Dr. Holmes
megvizsgálja.
A testben vagy a test körül nincs semmi bitumenes vagy aromás anyag, mint az
egyiptomi múmiáknál, és nincs kötés sem egyik testrész körül sem. A többféle
borítást leszámítva a test teljesen meztelen. A has körül nincs nyoma varratnak
vagy bemetszésnek; ebből úgy tűnik, hogy a zsigereket nem távolították el.
Talán elvárható, hogy véleményt mondjak e különleges kivitelezés ősiségéről és
fajáról.
Először is, meggyőződtem arról, hogy nem tartozik a fehér emberek azon
osztályába, amelynek mi is tagjai vagyunk.
Másodszor. Nem hiszem, hogy a spanyol kalandorok csoportjaira kellene
hivatkozni, akik 1500 és 1600 között a Mississippin és mellékfolyóin vándoroltak
felfelé. De ebben a kérdésben szeretném megtudni tanult és bölcs barátom, Noah
Webster véleményét.
314
3. Ugyanígy kénytelen vagyok elutasítani azt a véleményt is, hogy a Kentuckyban

most vagy nemrégiben élő őslakosok bármelyik törzséhez tartozott volna.
4. A tollakból készült köpeny és a sodrott szálakból álló köpeny annyira hasonlít a
wakash és a csendes-óceáni szigetek őslakosainak szövetére, hogy ezt az egyént az
időnek ahhoz a korszakához és az embereknek ahhoz a nemzedékéhez sorolom,
amely megelőzte a Zöld-folyó indiánjait és azt a helyet, ahol ezeket a maradványokat
találták. Ezt a következtetést erősíti az a megfontolás, hogy az ilyen készítményeket
nem a napjainkban élő és itt élő vörös emberek készítik. Ha Clavigero abbé előtt ez
az eset állt volna, akkor azokra az emberekre gondolt volna, akik azokat az ősi
erődöket és halmokat építették, amelyeknek pontos történetét egyetlen élő ember sem
tudja megadni. De tartózkodom a bővebb kifejtéstől; szándékom csupán az, hogy
kifejezzem tiszteletemet a társaság iránt, amiért a tagjai közé vett fel, és hogy
felhívjam régiségtudósainak figyelmét egy ilyen különös témában való további
kutatásra.
Tisztelettel, továbbra is az Öné vagyok,
SAMUEL L. MITCHILL.
The American Antiquarian and Oriental Journal: 1878

A Kentucky állambeli Glasgow Junction város határában nemrégiben egy
csodálatos barlangot fedeztek fel. Ezt egy irányban közel huszonhárom mérföldes
távolságon át kutatták át, és számos bebalzsamozott vagy mumifikálódott testet
fedeztek fel, hasonlóan azokhoz, amelyeket néhány évvel ezelőtt az ugyanebben az
államban található Mammut- és Sós-barlangban találtak. E felfedezésekről szóló
beszámolók egyelőre mértékadóak, de fontos eredményekre számítanak. A
holttesteket durva kőkoporsókban helyezték el, amelyek minden jel szerint nagy
korúak voltak.
New York Times, 1874. október 30. ANYÁK ÉS SZÉPEK KENTUCKYban

A Lexington (Ky.) Gazette azt írja: "A katakombák, amelyek állítólag e város alatt
léteznek, és amelyeket az azokat 1806-ban vizsgáló angol utazó oly pontosan leírt, és
amelyekről egyébként soha nem hallottak azok az emberek, akik 1808-ban ebben a
városban éltek, és még mindig ebben a városban élnek, meglehetősen veszítenek
érdeklődésükből. Az említett múmiák természetesen soha nem léteztek, és a történet
elejétől a végéig egy koholmány. De a történet téves volta ellenére nem lehet kétséges,
hogy múmiákat és egy őskori, az indiánoknál sokkal civilizáltabb faj egyéb
bizonyítékait találták a korai telepesek Kentucky barlangjaiban. Collins Kentucky
nemrégiben megjelent történetében bőséges bizonyítékot szolgáltat a múmiák
létezésére több barlangban, és pontos leírást ad arról, hogyan balzsamozták be őket,
és milyen kötéseket használtak. Nemrégiben, Madison megyében tett látogatásunk
során figyelmünket e történelem előtti faj létezésének megdöbbentő bizonyítékaira
irányították a következő helyeken
315
Kentuckyban; és ami még csodálatosabb, megdönthetetlen bizonyítéknak tűnik,

hogy elődeink Kentucky földjén nem kevesebb, mint nyolc láb magasak voltak.
Collins hivatkozik néhány ilyen bizonyítékra a Madison megyéről szóló
fejezetében, és a vizsgálat során úgy találtuk, hogy mindazt, amit mond, teljes
mértékben alátámasztják az általa említett halmok szomszédságában ma fellelhető
bizonyítékok. Számos esetben olyan emberi csontokat ástak ki, amelyek a
közönséges méretű emberek csontjaival összehasonlítva vitathatatlanul
bizonyítják, hogy valóban léteztek "óriások azokban az időkben". Az a mód,
ahogyan ezeket az óriásokat eltemették, sajátos. Egy kúp alakú mélyedést építettek
ki, amely masszív szerkezetű, némileg hasonlít egy cukorsüvegre, de arányaiban
nem olyan magas. E kúp belsejében ül az óriás, térdét az álla alá szorítva. Úgy
véljük, hogy az összes eddig talált nagy csontvázat így temették el. Az őskori fajra
más bizonyítékok is léteznek, és olyanok is, amelyek arra utalnak, hogy elődeink
egy távoli országból érkeztek. A "halmok" közvetlen szomszédságában hat egymás
mellett fekvő kagylót szántottak fel nemrégiben, és olyan különös formációjú
kagylókat, amilyenek, úgy tudjuk, csak Kínában találhatók. Körülbelül nyolc
hüvelyk hosszúak és öt hüvelyk átmérőjűek. A nagy végük szinte lapos, és a
kagylótól megszokottal ellentétes irányba fordulnak. Soha nem láttunk még
hozzájuk hasonló kagylót, és amennyire megtudtuk, ebben az országban sem
láttunk még másikat.
Kentucky története 1874

A halomépítőnek sárga volt a haja? "A fejbőrt, kis kivételektől eltekintve" -
mondja Mitchell kissé homályosan - "sörény- vagy rókaszínű szőr borítja". "a haj
színe", mondja az író a II. kötet 159. oldalán, az Edmonson megye alatt,
"sötétvörös volt": Bradford pedig a Tennessee-ben, a Cumberland folyónál,
valamint Kentucky Mammoth-barlangjában és más barlangjaiban talált múmiákat
leírva azt mondja, hogy a haj "általában a barnától a sárgáig és a vörösig változó
színű volt". Ez a tanúvallomás meggyőzőnek tűnik az őslakosok hajának uralkodó
árnyalatát illetően, és sietve elfogadható annak az elméletnek a megerősítéseként,
amely a Mound-építőknek európai eredetet tulajdonít.
Smithsonian hozzájárulás a tudáshoz, 1890

Amikor Kentuckyt először fedezték fel, állítólag nagyszámú emberi holttestet
találtak megőrzött állapotban egy Lexington melletti barlangban. Mivel úgy tűnik,
az úttörők nem tulajdonítottak nagy jelentőséget a régiségeknek, ezeket a testeket
nem őrizték meg. A Kentuckyban található salétromos barlangban talált testek
állítólag jóval kisebbek voltak, mint korunk emberei; fogaik pedig hosszúak,
fehérek és élesek voltak, és jelentős távolságok választották el őket egymástól.
Caleb Atwater úr idézi a Kentucky állambeli Lexingtonban élő Clifford urat, aki
szerint a múmiákat általában háromféle borításba burkolva találták; az első
egyfajta durva vászonszövet volt, amely körülbelül olyan állagú és textúrájú, mint
a pamutzsák; a második pedig egy durva vászonszövet.
316
a második egyfajta durva fonalakból álló, nagyon apró, laza szemekből álló háló,
amelybe különböző madárfajok tollait rögzítették, amelyek mind egy irányban
feküdtek, hogy tökéletesen sima felületet alkossanak; a harmadik és külső burkolat
vagy az elsőhöz hasonló, vagy pedig egymáshoz varrt bőrökből állt.
Charles Wilkins úr 1817-ben a következő tényeket jegyezte fel a Kentucky
állambeli Warren megyében, egy salétromos barlangban talált holttestről: " A
barlang felszínétől mintegy tíz láb mélységben találták meg. agyagba ágyazva,
erősen nitróval átitatva, ülő helyzetben, a szélükön álló széles kövekbe burkolva,
az egészet egy lapos kővel fedve. Durva ruhákba burkolták, az egészet
szarvasbőrbe burkolták, amelynek szőrét az indiánok által a piacra való
előkészítéshez használt módon borotválták le. A kőkoporsóba zárva
munkaeszközök, gyöngyök, tollak és egyéb ruhadíszek voltak. Ez a megfigyelés
fontos, mert megalapozza azt a tényt, hogy az úgynevezett múmia esetében
alkalmazott temetkezési mód hasonló volt ahhoz, amelyet a Cumberland folyó és
Tennessee és Kentucky más folyóinak partjainál alkalmaztak; és joggal vonhatjuk
le azt a következtetést, hogy a kősírokban elhelyezett testeket hasonló ruhákba
öltöztették, mint amelyekbe a salétrombarlangokban feltárt testeket zárták. Az
utóbbiakat kétségtelenül a salétromsó és a mészsók, valamint a barlangok
szárazabb légköre óvta meg a bomlástól. Az általam felnyitott számos kősírban a
testeket eredetileg körülvevő ruházat nyomai csak a legtökéletesebben megépített
kőkoporsók közül egynél voltak felfedezhetők.
Mammut-barlang
Az Amerikai Természettudományi Múzeum Antropológiai Közleményei, 22. kötet,

1917.
"A Mamut-barlangban tett első látogatásom alkalmával, 1813-ban, láttam egy
olyan ókori emléket, amely aprólékos leírást igényel. Ez a leírás egy akkoriban a
barlangban készült feljegyzésből származik.
"A salétromföld ásásakor, a rövid barlangban egy lapos sziklával találkozott a
317
a munkások, egy kicsit a föld felszíne alatt a Barlangban; ez a kő meg volt emelve,
és körülbelül négy láb széles és ugyanannyi hosszú volt; alatta egy négyzet alakú
ásatás volt, körülbelül három láb mély és ugyanannyi hosszú és széles. Ebben a kis
alsó földalatti kamrában ünnepélyes csendben ült az emberi faj egyik tagja, egy
nőstény, melléje helyezett ruhatárával és díszeivel. A test tökéletes állapotban volt,
és felegyenesedve ült A karok össze voltak hajtva, a kezek pedig keresztbe voltak
fektetve a keblén; a két csukló köré egy kis zsinór volt tekerve, valószínűleg azért,
hogy abban a testhelyzetben tartsa őket, amelyben először elhelyezték; a test köré
és mellé két szarvasbőrt tekertek. Úgy tűnik, hogy ezeket a bőröket valamilyen
más módon öltöztették fel, mint ahogyan azt ma bármelyik általam ismert nép
gyakorolja. A bőrök szőrét a felszínhez közel vágták le. A bőröket szőlő és levelek
lenyomatai díszítették, amelyeket egy tökéletesen fehér anyaggal vontak be. A két
bőrön kívül egy nagy négyzet alakú lepedő volt, amelyet vagy szőttek, vagy
kötöttek. Ez az anyag egy fa belső kérge volt, amelyről a külsőségek alapján úgy
ítélem meg, hogy a faháncsfaé lehetett. Szerkezetét és megjelenését tekintve
hasonlított a déltengeri szigeteken használt szövetre vagy matracra; ez a lepedő az
egész testet és a fejet borította. A fej szőrzetét a bőrtől egy nyolcad hüvelyknyire
levágták, kivéve a nyaknál, ahol egy hüvelyk hosszú volt. A haj színe sötétvörös
volt; a fogak fehérek és tökéletesek. A testén nem fedeztem fel semmilyen hibát,
kivéve egy sebet két borda között, a hátcsont közelében; az egyik szeme is
megsérült. Az ujj- és lábujjkörmök tökéletesek és meglehetősen hosszúak voltak.
A vonások szabályosak voltak. Egy zsinórral megmértem az egyik karcsont
hosszát a könyöktől a csuklóízületig, és a csontok hossza megegyezett az
enyémmel, azaz: tíz és fél hüvelyk. Az egész testalkat vizsgálata alapján úgy
ítéltem meg, hogy a testalkat egy nagyon magas nőé, mondjuk öt láb tíz hüvelyk
magas. A test, amikor először felfedezték, csak tizennégy fontot nyomott, és
teljesen száraz volt; amikor a légkörnek kitették, a nedvesség felszívásával négy
fontot hízott. Sokan meglepődésüket fejezték ki, hogy egy ekkora méretű emberi
test ilyen keveset nyom, mivel sok emberi csontváz, amely csak csontokból áll,
meghaladja ezt a súlyt. Nemrégiben Párizsban végeztek néhány kísérletet, amelyek
bebizonyították, hogy az emberi test tíz fontra csökken, ha hosszú időn át
melegített légkörnek van kitéve. A bőr színe sötét volt, nem fekete; a hús kemény
és száraz volt a csontokon. A test mellett egy pár mokaszin, egy hátizsák és egy
nélkülözhetetlen vagy retikül feküdt. Ezeket abban a sorrendben fogom leírni,
ahogyan megneveztem őket. A mokaszinok szövött vagy kötött kéregből
készültek, mint az általam leírt köpeny. A tetején egy szegély volt, amely erősítette
és talán díszítésként szolgált. Ezek közepes méretűek voltak, kis méretű lábakat
jeleztek. A mokaszinok alakja alig különbözik az északi indiánok által viselt
szarvasbőr mokaszinoktól. A hátizsák fonott vagy kötött kéregből készült, mély,
erős szegéllyel a tetején, és körülbelül akkora volt, mint a katonák által használt
hátizsákok. A
318
A kivitelezés szép volt, és olyan, hogy az a mai gyártónak is dicsőségére válna,

mint szövet. A retikül szintén kötött vagy szövött kéregből készült. A formája
nagyjából olyan volt, mint egy lovas táskáé, és a tetején teljes hosszában kinyílt. A
nyílás oldalán és attól néhány hüvelyknyire két sor karika volt, mindkét oldalon
egy-egy sor. A retikül egyik végéhez a tetején két zsinórt erősítettek, amelyek az
egyik oldalon, majd a másik oldalon, teljes hosszában áthaladtak a hurokon,
amelyekkel összefűzték és rögzítették. A retikül tetejének szélei mély díszes
szegélyekkel voltak megerősítve. A hátizsákban és a retikülben található tárgyak
meglehetősen sokfélék voltak, és a következők: egy fejfedő, amely fonott vagy
kötött kéregből készült, mindenféle szegély nélkül, és a legegyszerűbb éjjeli sapka
alakú; hét fejdísz, amelyet nagy madarak tollából készítettek, és amelyet valahogy
úgy állítottak össze, ahogyan a toll legyezőt készítik, azzal a különbséggel, hogy a
tollak csövei nem egy pontba húzódtak, hanem egyenes vonalban szétterültek a
tetejével. Ezt úgy csinálták, hogy a tollak csövét két helyen kilyukasztották, és
ezeken a lyukakon keresztül két zsinórt vezettek, majd a tollak és a zsinór köré
finom cérnát tekertek, hogy minden egyes tollat a számára kijelölt helyen
rögzítsenek. Ezek a zsinórok mindkét oldalon némileg túlnyúltak a tollakon, így a
tollak felegyenesedve a fejre helyezésekor a zsinórokat a fej hátsó részén össze
lehetett kötni. Ez lehetővé tette, hogy a viselője gyönyörűen mutassa be a felálló, a
feje fölé magasodó és azt teljesen körülvevő tollakat. Ezek voltak a legpompásabb
fejdíszek, és a mai napig pompás díszei lennének egy nő fejének, - több száz
gyöngysor; ezek a gyöngyök a kendermagnál kisebb, nagyon kemény barna
magvakból álltak, amelyek mindegyikébe egy kis lyukat vájtak, és ezen a lyukon
keresztül egy kis, három zsinóros fonalat, amely kinézetre és szerkezetre
hasonlított a zsineghez; ezeket csomókba kötötték, mint ahogy a kereskedő a
korallgyöngyöket köti össze, amikor eladásra kínálja őket. Az őzbakok piros patái,
egy zsinórra fűzve, amelyet nyakláncként kellett a nyakban hordani. E paták száma
körülbelül húsz volt, és talán az Ártatlanságot jelképezték; a sas karma, amelybe
lyukat vágtak, amelyen keresztül egy zsinórt vezettek, hogy a nyakról lógva
lehessen viselni; a medve állkapcsa, amelyet a sas karmaihoz hasonlóan akartak
viselni, és amelyet egy zsinórral láttak el, hogy a nyakra lehessen akasztani; két
csörgőkígyóbőr, az egyiken tizennégy csörgő volt, ezek szépen össze voltak
hajtogatva; néhány növényi színű, levelekbe rendezve; egy kis csokor szarvasín,
amely macskabélre hasonlított; több csokor cérna és zsineg, két és három szál,
némelyik majdnem fehér volt; hét tű, ezek közül néhány szarvból, néhány csontból
volt, simák voltak, és úgy tűnt, hogy sokat használták őket. Ezeknek a tűknek a
tetején egy-egy gombbal vagy örvénylővel volt ellátva, a másik végén pedig egy
nagy vitorlatűhöz hasonló hegyre vezették őket. Nem volt szemük a fonal
befogadására. Az egyik ilyen tű teteje szépen recézett volt; egy szarvasbőrből
készült kézfej, amelyen lyuk volt a hüvelykujj számára, és valószínűleg a kéz
védelmét szolgálta a tű használatakor, ugyanúgy, ahogy ma a gyűszűket
használják; két síp, kb.
319
nyolc hüvelyk hosszúságú, nádból készült, és a hosszának körülbelül

egyharmadánál egy ízület van; az ízület felett egy-egy nyílás húzódik a síp
csövének mindkét oldalán; ezek a nyílások körülbelül háromnegyed hüvelyk
hosszúak és negyed hüvelyk szélesek voltak, és egy-egy lapos nádszál volt a
nyílásba helyezve. Ezeket a sípokat egy köréjük tekert zsinórral kötötték össze.
"Ilyen aprólékosan írtam le a más időkből származó néma tanút és a földes
házában elhelyezett tárgyakat. Arról, hogy milyen népfajhoz tartozott, amikor még
élt, semmit sem tudunk; ami pedig a találgatásokat illeti, az olvasó, aki e lapokból
ezt a beszámolót meríti, éppúgy meg tudja ítélni a dolgot, mint azok, akik látták a
halandóság maradványát a föld alatti kamrákban, amelyekben eltemették. Teste,
ruhája és díszei megőrzésének oka nem rejtély. A Barlang száraz légköre, a mész
nitrátjával, amellyel az ezen alvilági paloták alját borító föld oly erősen át van
itatva, megőrzi az állati húst, és az nem rothad és nem bomlik el, ha változatlan
hatásának van kitéve. A Barlangból hiányzik a hő és a nedvesség, és ez a két
tényező együttesen hat, ami mind az állati, mind a növényi bomlást és rothadást
előidézi.
"A letűnt korok e néma tanújának díszeiben stb. a régi időkről szóló
feljegyzéseket találunk, amelyekből írásos feljegyzések hiányában levonhatunk
néhány következtetést. A különböző tárgyakban, amelyek díszeit alkották, nem
voltak fémes anyagok. A ruhája készítésénél nincs bizonyíték arra, hogy a csont-
és szarvtűkön kívül más gépezetet használt volna. A gyöngyök olyan anyagból
készültek, amelynek ilyen célú használatáról nem tudunk beszámolni olyan
embereknél, akikről írásos feljegyzésekkel rendelkezünk. Nem volt harci fegyvere.
Hogy a fején lévő hajat milyen eljárással vágták rövidre, vagy milyen eljárással -
nyírták meg a szarvasbőröket, azt nem tudjuk megtippelni. Ezek a tárgyak
ugyanazt az értékelést nyújtják számunkra arról a népről, amelyhez tartozott, és a
művészetek terén elért fejlődésükről, mint amit a jövő nemzedékei kapnak majd,
ha exhumálják valamelyik modern sírkamránk lakóját, a halotti lepellel stb. együtt,
hasonló állapotban; azzal a különbséggel, hogy a földgolyó e részének jelenlegi
lakói csak kevés dísztárgyat helyeznek el a holttesttel együtt. Az emberi család
ezen ősi tagjának vonásai nagyon hasonlítottak egy magas, jóképű amerikai nő
vonásaihoz. A homlok magas volt, a fej pedig jól megformált.
"Ti, egy eltávozott faj rothadó maradványai, nevetek elenyészett, nyomotok sem
maradt."
320
Tennessee
Tennessee őslakosainak maradványainak feltárása, 1821
1815-ben Kentucky egyik mészkőbarlangjában találtak egy emberi holttestet.
A bőr, a csontok és más szilárd testrészek teljes épségben megmaradtak. A test
külső burka egy szarvasbőr volt, amelyet a szokásos módon öltöztettek be, és talán
később dörzsöléssel puhítottak meg, mielőtt felhasználták volna. A következő
borítás egy szarvasbőr volt, amelynek szőrét éles eszközzel vágták le. A
szőrmaradvány és a bőrön lévő vágások majdnem hasonlítottak a hód nyírt
nemezére. A következő burkolat vizeletből készült, megduplázott és összecsavart
rongy volt. A legbelső borítás az előzőhöz hasonló szövetből készült köpeny volt,
de nagy barna tollakkal díszítve, amelyeket nagy ügyességgel rendeztek és
rögzítettek, hogy az élő viselőjét megvédjék a nedvességtől és a hidegtől. A
tollazat határozott és teljes volt, és az egész közel állt az Amerika északnyugati
partvidékén élő bennszülöttek által viselt tollas köpenyekhez. A test guggoló
testhelyzetben volt, jobb karja előre hajlott, keze pedig a jobb lábát ölelte körül. A
bal kar lefelé lógott, keze részben a test alá nyúlt. Az egyed, aki férfi volt,
halálakor valószínűleg nem haladta meg a négy tizenéves kort. A koponyán a
nyakszirt közelében mély és kiterjedt törés volt, ami valószínűleg a halálát okozta.
A bőr alig sérült. Szürkés színű volt, de a természetes árnyalatot nem lehetett
pontosan meghatározni az akkori megjelenés alapján. A fejbőrt, kisebb
kivételektől eltekintve, sóska- és rókahaj borította. A fogak fehérek és épek voltak.
A kezek és a lábak karcsúnak és finomnak tűntek.
Smithsonian Institutes Bureau of Ethnology, 1890-1891

Tizenkét mérfölddel Carthage alatt, és körülbelül egy mérföldre a Cumberland
folyótól található egy barlang, amelyben mindenféle méretű emberi csontok
előfordultak. Az erődítmény közelében van egy temetkezési hely, amelyben
tizenöt évvel ezelőtt számos csontvázat fedeztek fel, és velük együtt földből
készült csöveket és vizesedényeket helyeztek el. E temető közelében egy mély
patak folyik a folyóba, amely hegyes szöget zár be a folyóval. Az összefolyástól
némi távolságra egy árok fut a patakból a folyóba, és egy parapet maradványai
találhatók. A bejárattal szemben, attól mintegy hat lábnyira egy belső fal látszik,
amely úgy van kialakítva, hogy a belépőket jobbra vagy balra fordítja. A belső
térben több halom volt. Daniel Williams kapitány, egy kétségtelenül igazmondó
ember, állítólag azt állította, hogy néhány évvel ezelőtt egy barlangban, öt vagy hat
mérföldre Carthage-től, a Cumberland folyónál, munkások földet gyűjtöttek a
sóbányához, és számos emberi csontvázat találtak, amelyek közül az egyik egy jól
megőrzött, sárga hajú, fonnyadt húsú nő volt. A dereka körül ezüst öv volt, betűkre
emlékeztető jelekkel. A holttestet visszahelyezték a barlangba, ahonnan elvitték.
321
Tennessee természeti és őslakos története, 1845, írta John Haywood

A Cumberland folyó déli oldalán, mintegy 22 mérföldre Cairo felett található
egy barlang. Ebben a teremben, nagyjából a közepéhez közel, három emberi testet
találtak nádból készült kosarakban ülve; a hús egészben volt, de kissé
összezsugorodott, de nem nagyon. A holttestek egy férfi, egy nő és egy
kisgyermek testei voltak. Mindegyikük arcbőre nagyon világos és fehér volt, a
rézszín mindenféle keveredése nélkül. A szemük kék volt, a hajuk vörösesbarna és
finom. A fogaik nagyon fehérek voltak, termetük finom, körülbelül akkora, mint a
mai fehéreké. A férfi 14 öltözött szarvasbőrbe volt burkolva. A 14 szarvasbőrt a
jelenlévők által takarónak nevezett anyagba csomagolták. Olyan kéregből
készültek, mint amilyeneket a Fehér megyei barlangban találtak. A kosarak
formája, amelyekbe a szőrméket zárták, piramis alakú volt, alul nagyobb, és a
csúcs felé csökkenő. A csontvázak feje a nyaktól kezdve a takarók csúcsai fölött
volt[10].
Tennessee természeti és őslakos története (1823)

Múmiák
Haywood leír egy barlangot, amelynek nyílásai nagyon kicsik voltak, Smith és
Wilson megyék határának közelében, a Cumberland folyó déli oldalán, mintegy
huszonkét mérfölddel Cairo fölött, a Smith's Fork vizénél. A bejárat melletti
lakásban ásó munkások, miután eltávolították a földet, egy másik kis nyíláshoz
értek ugyanazon a szinten, amelybe szintén beléptek, és egy huszonöt
négyzetméteres szobát találtak. Úgy tűnt, hogy ezt a helyiséget gondosan
megőrizték a halottak fogadására és eltemetésére. Ebben, közel a közepéhez,
három emberi testet találtak, amelyek nádból készült kosarakban ültek, a húsuk ép
volt, de kissé fonnyadt és kemény. A holttestek egy férfi, egy nő és egy
kisgyermek testét ábrázolták. A bőrük színe állítólag világos és fehér volt,
mindenféle rézszínű keverék nélkül; a hajuk vörösesbarna és finom szerkezetű. A
fogaik nagyon fehérek voltak; termetüket tekintve körülbelül olyanok voltak, mint
a mai fehérek. A férfit tizennégy beöltöztetett szarvasbőrbe burkolták, és erre
tekerték rá azt, amit a jelenlévők takarónak neveztek. Kéregből készültek, mint
amilyeneket a Fehér megyei barlangban találtak. A kosarak formája piramis alakú
volt, alul nagyobbak voltak, és a tetejük felé keskenyedtek. A csontvázak feje a
takarókon kívül volt.
Tennessee története 1883

A csontvázakat 1811-ben fedezték fel egy Warren megyei barlangban,
körülbelül húsz mérföldre McMinnville-től. Két emberi lényről volt szó, az egyik
férfi, a másik nő. Kosarakban temették el őket, amelyek felépítése jelentős
mechanikai szakértelemről tanúskodott Mindkét testet a csípőnél kizökkentették,
és felegyenesedve helyezték el a kosarakban, amelyek mindegyikét egy-egy
szépen illesztett nádfedéllel látták el. E személyek húsa egészben volt, nem
bomlott, száraz és barna színű. A nőstény köré, a teste mellé egy jól öltözött
szarvasbőrt helyeztek,
322
mellette pedig egy fakéregből és tollakból álló köpeny volt, a kéreg pedig apró, jól
összecsavart szálakból állt. A köpeny vagy rongy körülbelül hat láb hosszú és
három láb széles volt. A kezében egy legyezőt tartott, amelyet egy pulyka
faroktollaiból készített, és amely úgy készült, hogy tetszés szerint lehetett nyitni és
csukni. Mindkettőjük fején megmaradt haj teljes volt, és a nő fején, aki úgy tűnt,
hogy halálakor körülbelül tizennégy éves lehetett, a haj sárga színű és nagyon
finom szerkezetű volt. Ezért úgy vélték, hogy az egyedek európai vagy ázsiai
származásúak voltak.
323
312
A tengeri archaikum óriásai
Maine
Nagy kagylóhalom Maine partjainál a Damariscotta folyó

mentén.
Hancock megye
A Swan's Island története, Maine, 1898

A szigetnek azon a részén, amelyet "Északnak" neveznek, amikor az első
telepesek megérkeztek, öt különböző helyen jól látható volt, hogy az indiánok hol
vertek tanyát vagy falut. Volt egy másik a Middle Headnél, egy a keleti parthoz
közeli nádas mezőn, és több Old Harbor környékén. Ezekben az ősi
kagylóhalmokban a mai kor embere olyan kovaköves nyílhegyeket és baltákat
talált, amelyek elkészítéséhez nagy szakértelem és türelem kellett. Ezeket az
eszközöket a vadászatban és talán a hadviselésben is használták. A hegyfokot,
ahol a világítótorony áll, az Old Harbor bejáratának közelében, Hocomocknak
hívják, ezt a nevet az indiánok adták neki jóval a fehér emberek megjelenése előtt.
Talán ők nevezték így ezt a helyet. A Hocomock Head közelében van egy, a
kikötőbe benyúló földdarab, amelyet Burying Pointnak neveznek. Számos indián
csontvázat tártak fel az ekék. A legtöbbet a Middle Head és a "Carrying-Place"
közelében találták, ezek a helyek voltak a temetkezési helyeik. A csontvázakat
közvetlenül a gyep alatt találták, és nagy méretűek voltak, ami a mai indiánoknál
sokkal nagyobb termetű fajról tanúskodik. Ez a törzs a fehér telepesek érkezése
után sok éven át rendszertelenül látogatta a szigetet, de az utóbbi időben, mivel
számuk annyira lecsökkent, teljesen megszűntek.
325
Kennebec megye
Monmouth és Wales története, 1894

Bár a keleti őslakosok általában külön területeket tartottak fenn, ahol halott
harcosaik holttestét eltemették, egyáltalán nem ritka, hogy egy harcost
elszigeteltek társaitól - talán valamilyen vétség vagy bűntett miatt; talán a tisztelet
jeleként, mint egy törzsfőnöknek. Nem sok évvel ezelőtt egy masszív indián
csontvázat exhumáltak East Monmouthban, körülbelül félúton a most Frank Jones
úr tulajdonában lévő ház és az iskolaépület között. James Nichols volt a szerencsés
felfedező. Éppen homokot lapátolt az út melletti partról, amikor lapátjának lapátja
a csontváz kulcscsontjába ütközött. Óvatosan haladva a teljes vázat sikerült kiásni.
Kiderült, hogy egy óriásé volt, majdnem másfél méter magas. A koponya állítólag
akkora volt, mint egy közönséges vas teáskanna. A testet a felkelő nap felé
fordított lábbal temették el; és a mellette eltemetett harci eszközök teljes
felszerelése azt diktálta, hogy egy harcosé volt - talán egy ságié többé. A csontok
két-három évig maradtak a helyszínen.
Knox megye
Fort Wayne Journal, Sunday december 2,1922 Tudósok által megtekintett csontok
Maine-i professzor szerint a Pasadenában talált maradványok ősi eredetűek
A Pasadena-birtokon pénteken munkások által a kagylóhalmokban feltárt emberi
koponyákról és csontokról úgy vélik, hogy azok az indián törzsekből származnak,
amelyek több száz évvel Amerika fehér ember általi felfedezése előtt az országnak
ezen a részén barangoltak, véli Narman Wallace Lermond professzor, a
Thomastonban (Me.) található Knox Academy of Art and Science kurátora és
könyvtárosa, aki itt telel.
Giant Race
Lermon, aki egyben a havonta megjelenő Maine Naturalist Journal című
folyóirat szerkesztője is, szombaton késő délután megvizsgálta a csontokat a
Pasadena birtokok városi irodájában, és az előzetes vizsgálat során azt a
meggyőződést fejezte ki, hogy a Jack Taylor birtokában lévő két koponya közül az
egyik egy nyolc lábnál magasabb emberé.
A maine-i tudós a csontok további vizsgálatát fogja elvégezni, és úgy véli, hogy
a következő héten jelentős adatokat fog gyűjteni. A csontok kiváló állapotban
voltak. Olyan agyagszerű edénybe voltak zárva, amely érintésre morzsolódott. A
koponyák azonban szilárdak voltak. Az állkapcsok szögletesek és masszívak
voltak, a fogak épek és szuvasak. Az arccsontok magasak voltak.
326
Homlokok magasan
A homok több nagy kar- és lábcsontba is beledolgozta magát az idők során, az
egyik koponyát pedig súlyos penész bélelte ki. A homlokok magasan álltak, és
nem húzódtak vissza, ahogy az az ősrégi emberi maradványoktól elvárható lenne.
A kagylóhalmokat néger munkások bontották le, akik a kagylókat utak
burkolására használták. A leletektől megrémülve a négerek megtagadták a munka
folytatását, amikor a csontokat feltárták.
Lincoln megye
The Ellensburg Capital, 1896. november 14. Egy harcos csontváza

A Me. állambeli Muscongusban néhány nappal ezelőtt két férfi, akik pincét
ástak, egy legalább 1,80 méter magas indián harcos csontvázát találták meg. A
testet ülő helyzetben, kelet felé fordulva temették el, és körülötte vaseszközök,
valamint lándzsa- és nyílhegyek kerültek elő, míg a karcsontok körül különös
faragványokkal borított rézszalagok voltak.
Sagadahoc megye
Lewiston Evening Journal, 1907. július 25.
Valószínű, hogy a Tercentennial látogatói, akár Bathban, akár Pophamban,
abban a kiváltságban részesülhetnek, hogy a fizikai férfiasság két olyan csodálatos
példányának csontvázát láthatják, mint amilyenek az amerikai indiánok, a
Sebenio, Samoset, Nahada és Sansoa napjai valóban voltak. Amit úgy kell
értelmezni, hogy amikor James Perkins a Popham Beachen, a Riverside Hotel
mellett északra lévő dombon lévő házának pincéjét kiásta, olyan csontvázakat
tártak fel, akik életükben hat és hét láb magasak voltak, valójában óriások. Mr.
Perkins fogta az egyik ilyen indián állkapocscsontját, és a saját arcára helyezte.
Teljesen beburkolta az állkapcsát, és elég szép termetű ember lett belőle. Perkins
úr összeszedte e két csontváz összes csontját, és egy hordóba helyezte őket, és így
temette újra. Azt javasolják, hogy ássák ki a hordót, és a csontokat állítsák össze,
hogy illusztrálják, milyen lakosokat fedezett fel Weymouth és Popham a 17.
század legkorábbi éveiben, amikor Maine ezen szakaszába érkeztek.
Lewiston Evening Journal, 1919. július 25.

James Perkins a Popham Beachen, a Riverside Hotel északi oldalán lévő
dombon lévő háza pincéjében ásott, a feltárt csontvázak, akik életükben hat és hét
láb magasak voltak, valójában óriások. Mr. Perkins fogta az egyik ilyen indián
állkapocscsontját, és a saját arcára helyezte. Teljesen beburkolta az állkapcsát, és
elég szép termetű ember lett belőle. Perkins úr összeszedte e két csontváz összes
csontját, és egy hordóba helyezte őket, és így temette újra. Azt javasolják, hogy
ássák ki a hordót, és a csontokat állítsák össze, hogy illusztrálják, milyen
lakosokat fedezett fel Weymouth és Popham a legkorábbi években a
327
a 17. században, amikor megérkeztek Maine ezen részébe." Winter Harbor,

Islesford és Sabino." Perkins kiváló portréfotós is volt, és a Penobscot Múzeum
530 üveglemez-negatívot őriz a munkáiról. Perkins a beszámolók szerint élénken
érdeklődött Maine történelme iránt, és szerette a közösségét. 1935-ben hunyt el.
Számtalan múzeummal és történelmi társasággal vettem fel a kapcsolatot ennek a
rejtélynek a nyomában, de a valóság az, hogy a jelentések puszta mennyisége
miatt hosszú és fáradságos folyamat az ezekkel a leletekkel kapcsolatos
információk felkutatása. Felvettem a kapcsolatot a Penobscot Múzeummal, és
remélhetőleg többet tudok meg erről az ügyről. Feljegyzések, naplók és családi
beszámolók végül hozzáadódnak majd a bizonyítékokhoz, amelyek szükségesek
ahhoz, hogy kitöltsék a hézagokat egy olyan jelenséggel kapcsolatban, amelyet
riasztóan figyelmen kívül hagynak azok, akiknek az a dolguk, hogy az igazság
után kutassanak.
Vermont
Windham megye
Rockingham Vermont városának története, 1907
Amikor a vízeséstől keletre lévő párkányok tetejéről eltávolították a földet, egy

figyelemre méltó emberi csontvázat találtak, amely egyértelműen egy indiáné volt.
Azok, akik látták, elmondták az írónak, hogy az állkapocscsont olyan méretű volt,
hogy egy nagydarab ember is könnyedén átcsúsztathatta az arcán, és a fogak,
amelyek mindegyike dupla volt, tökéletesek voltak. Akkoriban azt feltételezték, és
ma is így tartják, hogy ez annak a Fülöp nevű magas indiánfőnöknek a csontváza,
akit John Kilburn 1755. augusztus 17-én, másfél mérfölddel lejjebb a folyónál
látott elesni a puskája előtt a nevezetes harc során. Ezt a csontvázat sok éven át a
tér északi oldalán lévő kis épület padlásán őrizték. Ezt az épületet akkoriban Dr.
John H. Wells irodája és gyógyszertára foglalta el, és ott állt, ahol most az olasz
328
gyümölcsbolt. Amikor az épületet egy évtizede vagy még régebben átépítették, a

csontok eltűntek.
329
New Hampshire
A Hegy Öregének nevezett természeti szobrokat szent helyeknek tekintették.
Carroll megye
Útikalauz a Fehér-hegységbe és a New Hampshire-i tóhoz, 1850
Ebben a városban mintegy 30 évvel ezelőtt exhumáltak egy csontvázat, amely
szinte mesés méreteket öltött. Homokos talajba temették, a tó partján, egy kis
folyó torkolatának közelében. Nyilvánvalóan egy nagyjából kétméteres ember
csontváza volt, az állkapocscsontok könnyedén átnyúltak egy nagydarab ember
arcán.
The New England Magazine, augusztus, 1900
Tuftonboro vonalában, a tó partján, a Melvin folyó torkolatánál, körülbelül
tizenöt éve találtak egy óriási csontvázat, amelyet homokos talajba temettek, és
amely nyilvánvalóan egy több mint két méter magas emberé volt - az
állkapocscsontok könnyen átmentek egy nagydarab ember arcán. Egy újonnan
letisztított földdarabon egy emberi sírhoz hasonló hosszúságú és megjelenésű,
szépen lekerekített, apró kövekkel kirakott tumultust fedeztek fel, amely az
országnak ezen a részén nem található; a kövek túlságosan szorosan helyezkednek
el egymás mellett ahhoz, hogy egy közönséges feszítővassal történő ütéssel szét
lehessen őket választani, és összetételükre utaló jeleket viselnek. Az Ossipee
indián törzs egykor ezen a környéken lakott, és néhány évvel ezelőtt
Moultonborough-ban állt egy fa, amelyre hieroglifákkal vésték fel a hadjáratuk
történetét."
330
Cheshire megye
Cheshire és Sullivan megyék története, New Hampshire 1886
A Cheshire-i vasútvonal építése során több emberi csontvázat exhumáltak,
amelyekről feltételezték, hogy indiánok voltak, és ezek között volt egy, egy lapos
kő alá temetett csontváz, amely hatalmas méreteivel megfelel a korábban Philipre
[az egyik ismert helyi indiánra, aki állítólag részt vett a Kilburn elleni támadásban]
adott leírásnak. Ezeket a csontokat egy bizonyos Dr. Robbins, Bellows Fallsból
szerezte be és drótozta össze, és most a családja birtokában vannak.
Merrimack megye
Azt állítják, hogy miközben néhány munkás egy pincét ásott ki Concord N.H.-
ban, kilenc csontvázat fedeztek fel egy tíz lábnyi területen belül. Feltételezések
szerint ezek az ősi Pennacookok maradványai, akik egykor a térségben éltek, és
körülbelül százötven évvel ezelőtt temethették el őket. A csontvázak közül hat
gyermekcsontváz volt, három pedig felnőtteké,akik közül az egyik óriási méretű
volt.
Massachusetts
Kőhalom Worcester megyében, Massachusettsben
Barnstable megye
A Smithsonian Intézet rektori tanácsának éves jelentése 1883
Az Oyster-sziget nyugati partján, a Cotuit-kikötőben egy nagyméretű indián
csontvázának egy részét találták meg, amely ülő helyzetben volt eltemetve, de a
part elcsúszása miatt, amely a csontvázat feltárta, nagyon megzavarodott.
331
New York Times 1891. július 5.
Buzzard's Bay Mass, július 4. - Joseph Jefferson, a színész megdöbbentő
felfedezést tett azon a nyári helyen, amelyet Cleveland exelnöktől vásárolt. A
terület kialakításakor és az átalakítások során szükségessé vált egy nagy méretű
homokdomb eltávolítása. A munkások ennek során találtak rá a csontvázra, amely
hatalmas mérete miatt megdöbbenéssel töltötte el őket. Amikor megpróbálták
felemelni a csontvázat, az a koponya kivételével teljesen szétmorzsolódott. Egy
munkás azonban lefeküdt mellé, és úgy becsülték, hogy egy legalább 1,5 vagy 2,5
méter magas emberé lehetett.
Dukes megye
The New England Magazine, Vol 16, 1897

A sziget első letelepedésének idején, Great Harborban, Martha's Vineyardban,
ahogy akkoriban nevezték, az indiánok nagyon sokan voltak. Az eredeti település a
jelenlegi bírósági épülettől mintegy fél mérföldre délre volt. Az a hely, ahol ma
Edgartown falu áll, akkoriban egy ősi indián temetkezési hely volt. A későbbi
években, amikor pincéket ástak, nagy mennyiségben találtak emberi csontokat.
Alkalmanként egy-egy óriás csontvázát is exhumálták. Egy esetben egy hatalmas
ember állkapocscsontját ásták ki a földből, amely nagyobb volt, mint bármelyik
mai emberé, olyan nagy, hogy egy átlagos ember arcához lehetett volna illeszteni,
és teljesen körülvette volna az állkapcsát.
Essex megye
Lynn története, beleértve Nahantot is, (Essex megye,) Massachusetts,
1844
Amikor néhány munkás idén a Liberty Street-en egy pincét ásott, egy indián
csontvázára bukkantak. Több mint két méter hosszú volt, a koponya pedig
szokatlanul vastag.
New York Times, 1891. december 21.

Boston, Massachusetts, december 20. - Indián sírhelyet tártak fel a "Fish
Marsh"-on, Saugusban. A sír körülbelül hét láb mélyen volt a felszín alatt, és egy
hatalmas termetű férfi csontvázát tartalmazta, amely a levegőn porba hullott. A
testet ülő helyzetben, kelet felé fordulva temették el. A csontváz mellett egy pipát,
egy tomahawk pengét, egy nyílhegyet, egy fejszét és egy henger alakú követ
találtak. A sír közelében egy földalatti járatot fedeztek fel. A járat feltárása céljából
ásatásokat végeznek. A felfedezéseket munkások tették, akik építési célú
ásatásokat végeztek.
332
New York Times 1891. július 5.
Buzzard's Bay Mass, július 4. - Joseph Jefferson, a színész megdöbbentő
felfedezést tett azon a nyári helyen, amelyet Cleveland exelnöktől vásárolt. A
terület kialakításakor és az átalakítások során szükségessé vált egy nagy méretű
homokdomb eltávolítása. A munkások ennek során találtak rá a csontvázra, amely
hatalmas mérete miatt megdöbbenéssel töltötte el őket. Amikor megpróbálták
felemelni a csontvázat, az a koponya kivételével teljesen szétmorzsolódott. Egy
munkás azonban lefeküdt mellé, és úgy becsülték, hogy egy legalább 1,5 vagy 2,5
méter magas emberé lehetett.
Gloucester városának története, Massachusetts, 1886

Ezen a földön keresztül folyik egy kis folyó, a Nipmuck. Ezek a törzsek a
Narragansetteknek voltak alárendelve Fülöp király és az angolok közötti háború
idejéig. E törzsek néhány maradványa még mindig megmaradt. A föld egyes részei
úgy tűntek, mintha beültették volna őket, sok fiatal fa nőtt, és mélyen a földben
golyókat találtak. A ma élő személyek emlékezetében egy emberi csontvázat
találtak több méterrel a föld felszíne alatt. Amikor a csontokat összerakták, a
csontok nyolc láb hosszúak voltak. Néhány indián nagyon magas volt. Amennyire
tudjuk, ezek az indián törzsek voltak az első bennszülött tulajdonosai ennek a
földnek, amely hatalmas vadászterületeik egy részét képezte.
The Times (Philadelphia, Pennsylvania) 1901. március 16.Talált csontvázak a
pincében
Gloucester City. Március 15. - Tegnap délután a King Street-en, a Market
közelében lévő két új lakóház pincéjének feltárása közben egy csapat munkás két
igen nagyméretű emberi csontvázat tárt fel. A csontok jó állapotban voltak. A hely,
ahol megtalálták őket, egykor metodista temető volt. A csontvázakat egy másik
helyen temették újra.
The Telegraph, 1932. július 18.
Találd meg a Seven Foot Indian csontvázát

Groveland, Massachusetts, július 18. (AP) - A Merrimack folyótól nem messze,
Earl Lovely kavicságyában szombaton feltárt csontvázmaradványokat ma Dr.
Edgar Bignall, e helyről, egy Indiana óriáséinak nyilvánította.
Bignall elmondta, hogy a koponya és más csontok vizsgálata meggyőzte arról,
hogy az indián valószínűleg közel két méter magas volt, amikor 250 évvel ezelőtt
élt.
Fred A. Luce, a Haverhill Historic Society régészeti osztályának munkatársa
segített Lovelynek feltárni a sekély sírt, amelyben a csontokat találták. A
csontvázra számos nehéz követ halmoztak a hagyományos indián szokás szerint.
333
Franklin megye
Nyugat-Massachusetts története. 1855

Hampden, Hampshire, Franklin és Berkshire megye
A dombot a mai napig "Fülöp-hegy" néven ismerik, és a csúcsán egy nagyon öreg
fenyőfa törzsén és gyökerein egy tábortűz nyomait viseli. Gill a szegény "Gondviselés
árvái" kedvenc otthona volt. A földművesek szántása gyakran felszínre hozza a
vadászok és harcosok hosszú pihenésükből az elmorzsolódott csontokat; és számos
indiánmaradványt találunk a folyók mentén és a patak mentén, amely a város
közepén kanyarog. Ezek az ereklyék nyílhegyek, kőtörők, durva kerámiatöredékek,
pipák, kőkapák, gyöngyök, halászlándzsák, tomahawkok, az íjhúrok barázdáiba
koptatott kövek, stb. stb. stb. J. D. Canning úr birtokában van egy törött pipa és egy
réz tomahawk, amelyeket néhány éve Horace Burrows úr és mások tártak fel egy
indián óriási csontvázával együtt, amikor a folyónegyedben az országutat javították.
A csontváz hamarosan összeomlott. A réz tomahawk kétségtelenül egy korában és
fajában híres harcosé volt, és valószínűleg a Felső-tó vidékéről származik.
Northfield város története, Massachusetts, 1875

1869. augusztus 17-én, amikor George M. Lee úr tuskókat ásott ki és a földet
egyengette a farmján, a meredek parttól mintegy négy rúdnyira, a pataktól
nyugatra, két barázda mélyen szántott, és egy laza, lapos kőre ütközött. Mivel
nyilvánvalóan nem oda tartozott, kíváncsisága felcsigázta, és amikor felemelte,
másokat is talált alatta. Egy ásó segítségével kiásott 3-4 bokornyi apró, lapos, lapos
követ, amelyek szabályos rendben, 18 hüvelyk vagy 2 láb átmérőjű körben
helyezkedtek el. A kövek alatt, 4 láb mélyen, egy nagyméretű csontváz maradványait
találta meg, ülő helyzetben, észak felé fordulva.1 A sírt nyilvánvalóan a teljes
mélységében merőlegesen ásták a déli oldalon, amelyhez a hátat támasztották, amint
azt a földön lévő lenyomatok mutatták ; de az aljától vízszintesen egy ásást végeztek,
amelybe a lábakat és a lábakat bedugták. A nagy csontok épek voltak, de a levegőn
hamarosan szétmorzsolódtak. [John Stebbins levele]. Ez valószínűleg egy magas
rangú törzsfőnök sírja volt.
A Massachusetts állambeli
Salemben talált szilvák.
334
Northfield városának története, Massachusetts, 1875
Peter ( vagy John ) Evens, aki 1741-ben költözött ide a Northfield utcából,
gyümölcsöst telepített erre a régi temetkezési helyre; és hogy az indiánok - az ezt
követő háborúk során - többször elpusztították a fákat. Ez azt mutatja, hogy az
őslakosok különös szentséget tulajdonítottak ennek a helynek ; a megemelt halmok és
a kihantolt holttest ülő testtartása pedig arra utal, hogy egy törzsfőnök családjának
temetkezési helyére.1 És érdekes, hogy az e farmon a földben talált indián relikviák
között a fegyverek és a dísztárgyak vannak túlsúlyban. Csak tavaly (1872-ben)
találtak itt egy szépen csiszolt kőfüggőt, amely valamilyen ácsolt szilfa alakú volt, és
körülbelül akkora, mint egy pulyatojás. Körülbelül 80 rúddal e halomcsoport alatt
található egy másik wigwam-hely. Amikor néhány évvel ezelőtt a vasútvonal építése
során a munkások egy vágást ástak, a föld beomlott, és 13, egymás mellett fekvő
csontvázat tárt fel. Egyikük egy 6 V2 láb magas emberre utalt.
Northfield város története, Massachusetts, 1875

Nawelets Land.- Coassocktól északra, egészen Wanasquatokig ( Broad patak), az
ország Nawelet törzsfőnöké volt. Birtokainak nagyságából és a maradványok
egyértelmű tanúságtételéből nyilvánvaló, hogy ezt a területet számos és erős törzs
lakta. Néhányan óriási termetűek voltak - egy 6 és fél láb hosszú csontvázat is
eltemettek.
Montague története, 1910

Az L utcában, a vízesés közelében 1873-ban indián csontvázakat exhumáltak. A
szemközti parton pedig Smith úr hét ülő helyzetben eltemetett csontvázat ásott ki,
amelyek mindegyike körülbelül két méter magas volt.
Hampshire megye
Gleason irodalmi kísérője, V. kötet, 1864

A közelmúltban egy hatalmas méretű indián csontvázat fedeztek fel három láb
mélyen a föld alatt a Massachusetts állambeli Hadleyben, a Fort folyó közelében. A
csontok olyan mértékben bomlottak, hogy a legtöbbjük a levegőn szétmorzsolódott.
Egyes orvosok úgy vélik, hogy az indián nem kevesebb, mint két méter magas és
százéves volt, amikor meghalt.
335
Middlesex megye
Middlesex megye története, 1884

Clinton városa , írta: William H. Buell ,[átírta Janece Streig] "Évekkel ezelőtt,
amikor az utakat dolgozták, az iskolás gyerekek néha egy-egy pintnyi ilyen gyöngyöt
szedtek fel. Feltételezik, hogy a pont egy indián csata színhelye lehetett, annyi
nyílvesszőt találtak itt. Temetkezési helyük keletebbre volt, közel ahhoz a helyhez,
ahol Mr. John Lewis háza áll, amelynek kéménye alatt állítólag egy óriási indián
csontváza van, akinek csontjait nem bolygatták meg, bár szabadon voltak. Az Indian
Hillen kétségtelenül sok más sír is található. Indián nyilakat stb. gyakran találnak. C.
Neff úrnak van egy szép gyűjteménye, amelyet az elmúlt két évben készítettek.
Chelmsford, Massachusetts története, 1917
A Lowell temető határain belül a fejlesztések során az elmúlt években számos
emberi csontot exhumáltak, ami arra utal, hogy ez az indiánok temetkezési helye
volt. A Concord folyó közelében egy nagy csontvázat, feltehetően egy indián
törzsfőnökét találták elásva, ami látszólag faszénbe volt temetve. Ülő helyzetben volt,
kelet felé nézett, és úgy tűnt, hogy a koponyát egy tomahawk ütése törte be. Egy
másik csontváz arra utalt, hogy a törzsfőnök mellé temették el az asszonyát. A
környéken számos, kövekből épített, kör alakú indián tűzrakóhelyet fedeztek fel,
négy-öt láb mélyen a földfelszín alatt, ami nagy régiségre utal.
Norfolk megye
Massachusetts Gazetteer, 1890

Az indiánok földtulajdonjogát 1665-ben Wampatuck, Chikataubut fia, Samuel
Bass, Thomas Faxon és másoknak szóló okirata törölte el. A város második
iskolaépületét 1697-ben emelték Penn's Hillen; az első püspöki templomot pedig 1725
körül építették. 1725-ben George W. Beale úr tanyája közelében egy régi erőd
maradványai álltak; 1819-ben pedig Squantum közelében két indián csontvázát
exhumálták, az egyik nagyméretű volt.
336
Rhode Island
Providence megye
BurittviUe, ahogy volt, és ahogy van, 1856
Néhány évvel ezelőtt egy polgárunk olyan felfedezést tett, amelyből kiderül, milyen
fizikai jellege volt azoknak, akikkel őseinknek meg kellett küzdeniük. 1836-ban
Samuel White kapitány, amikor faháza alatt ásatásokat végzett, egy emberi csontváz
maradványaira bukkant, amely arányaiban teljesen különbözött modern lakóinktól.
Több szomszédját hívta, hogy nézzék meg, köztük Dr. Levi Eddyt is. A test az
oldalán feküdt, karjai össze voltak hajtva, a feje előre hajlott, a térdei pedig felfelé
húzódtak. Exhumálták, a csontokat összerakták, és minden fél meglepődött
gigantikus magasságán. Miután egy ideig szemügyre vették, a doktor felkiáltott: "Ez
egy pattogó volt! Legalább két méter magas lehetett.
Rhode Island állam története illusztrációkkal, 1878
Azt mondják, hogy néhány évvel ezelőtt egy mamutcsontvázat exhumált Samuel
White kapitány egy pince feltárása során, és az emberi maradvány arányai az egész
környék csodálkozását kiváltották. A csontokat gondosan konzerválták és
összerakták, amikor kiderült, hogy rendkívüli magasságú és arányú volt. A
hagyomány nem közöl semmilyen feljegyzést erről az emberi maradványról. A
képzelet csak találgatni tud, hogy az erdő valamelyik óriása lehetett, aki a vadonban
kóborolt, talán jóval azelőtt, hogy a zarándok atyák partra szálltak volna
Plymouthban. Talán egy törzsfőnök, aki évszázadokkal ezelőtt a Nipmuck törzs felett
uralkodott, és elesett egy ellenséges törzzsel vívott ádáz harcban, miközben bátor
harcosait újabb erőfeszítésekre és végső győzelemre buzdította.
337
Connecticut
Kőkorszaki emberek csontvázai

Png fel Connecticutban
A muskátli állam őskori lakói
nagy erejű és hatalmas fogú laposfejűek voltak.
Fairfield megye
Newton Daily Republican (Newton, Kansas) 1897. szeptember 20. Egy

megkövesedett óriás
Trumbell, Conn., szept. 18. - A Trumbell-templom alatti ásatáson dolgozó
munkások tegnap egy nyolc láb magas és arányosan felépített megkövesedett óriást
tártak fel. A helyi szakértők szerint a múmia 150 éves lehetett. Egy
futóhomokágyban találták meg 20 láb mélyen a felszín alatt. A test jó állapotban van,
és úgy tűnik, hogy egy indiáné.
The Meriden Daily Journal, 1904. május 11.

ÓRIÁS CSONTVÁZAKAT TALÁLTAK
Négyet ásott ki a munkás Sheletonban
Shelton, Conn., május 11. - Négy indián csontvázat tártak fel ebben a városban a
Wilcox és Howe gyárban ásatásokat végző munkások. A munkások figyelmetlensége
miatt az első három nem maradt meg jól, de a ma reggel feltárt negyediket gondosan
kiemelték.
Hat láb nyolc hüvelyk magas volt, és valószínűleg körülbelül 300 éves lehetett.
Hartford megye
Connecticuti Történelmi Gyűjtemények, 22. évfolyam, 1865. december 16.

Rendkívüli méretű indián csontvázat találtak kedden Hartfordban egy ásatás
során.
The New Sentinel (Fort Wayne, Indiana) 1901. január 31.

ÓRIÁS CSONTVÁZA
Farmer feltárja a régi város relikviáit
Hartford, Conn., január 31. - Egy elpusztított indián falu számos maradványa
338
John A. Gray farmján találták meg, a megyei Shideler közelében.
Egy indián óriás teljes csontvázát ásták ki, sok más
emberi csonttal, különös réz- és kőeszközökkel, valamint durva díszekkel együtt.
Az óriás csontvázának combcsontja kétszer akkora, mint egy átlagos emberé. Az
ereklyéket egy kavicsbányában találták meg, húsz láb mélyen.
Az emberek nagy számban özönlenek a felfedezés helyszínére. Gray gazda úgy
véli, hogy hatalmas aranykincset találnak, és őrzi a birtokát.
Hartford, Connecticut Herald, november, 291911
Hugh Yates, e megye egyik jómódú földtulajdonosa egy őskori fajra utaló
nyomokat fedezett fel a farmján, néhány mérföldre nyugatra. Miközben a birtokán
egy magas szikla alatt ásott, Yates úr egy hatalmas sírra bukkant, amely egy emberi
csontvázat tartalmazott. A váz óriási méreteket öltött. Kíváncsiságát felkeltve Yates
úr hívott néhány szomszédot, akik csákányokkal felfegyverkezve beásták magukat a
sziklafal oldalába, és egy ősi sírkamrát találtak, tele emberi csontvázakkal, amelyek
közül néhány nagyobb volt, mint az először talált. Az egyik váz 12 láb hosszú volt. A
csontvázak mellett furcsán megmunkált ékszereket és különös díszeket találtak, míg
főzőedényeket és furcsa kialakítású hangszereket nagy mennyiségben tártak fel. Az
ásatók még mindig dolgoznak, és még több fontos leletre számítanak.
New Haven megye
New Haven gyarmatának története a Connecticuttal való egyesülés előtt és után,

1838
Az angolok letelepedésekor az indiánok a helység központjában az East River és a
Sound között fekvő Indian Pointba vonultak vissza. Itt volt egy temetkezési helyük,
amelynek nyomai ma is láthatók. Daniel Buckingham úr háza a temetkezési hely
egyik oldalán áll. A ház pincéjének ásásakor számos csontvázat hantoltak ki, amelyek
közül az egyik közel nyolc láb hosszú volt. Vízszintes helyzetben voltak eltemetve, és
úgy tűnt, hogy faszénágyra fektették őket, és azzal fedték le.
339
Laurel Beach
The Evening World., 1922. augusztus 19. Kőkorszaki emberek csontvázai

A Dug őskori lakói Muskátli Állam lapos fejűek voltak, nagy erővel és hatalmas
fogakkal.
BRIDGEPORT, Conn., augusztus 19. Két teljes csontvázat, amelyek feltehetően
a kőkorszakban élt földlakókhoz tartoztak, állítólag a Housntonic folyó közelében, a
Laurel Beach-en, a régészek egy csoportja tárt fel, Warren King Moorehcad
professzor vezetésével.
A professzor és segítői egy ideje ásatásokat végeznek ezen a részen, és azt
állítják, hogy számos jelet találtak arra, hogy a részt egykor egy elfeledett faj lakta.
Mindkét csontváz jól megőrzöttnek tűnik. A csontok érdesek, ami nagy
szilárdságra utal, a koponyák laposak, és mindkettő tökéletes, szokatlan méretű
fogsorral rendelkezik.
Prof. Moorelieud elmondta, hogy szerinte a testeket több ezer évvel ezelőtt sós
vízbe temették, ami magyarázatot ad a megőrzésükre. Annak a reményének is
hangot adott, hogy ő és segítői hamarosan megtalálják egy ősi faj egyik törzsének
temetkezési helyét.
New London megye
Norwich Connecticut története, 1874

A Billings kapitányéval nagyon közel egyidős házat az Alföld délnyugati oldalán
Ebenezer Whiting őrnagy építtette 1790 körül, és 179-ben adta el Daniel Dunham
kapitánynak. A földterület magában foglalta az ősi indián temetőt, valamint tizenhat
hold földet, amely a Lathrop's Mills szomszédságában húzódott, ahol Whiting
őrnagynak szeszfőzdéje volt. E ház alapozásának előkészítése során exhumáltak egy
hatalmas indián csontvázat, és számos durva kőszerszámot és nyílhegyet dobtak ki.
A helyet később Calvin Goddard vásárolta meg, és közel negyven évig a család
birtokában maradt.
340
The New York Times, 1889. augusztus 17. Egy nagy indián csontváza
New-London, Conn., augusztus 16. - Charles Bartogan, egy fiatalember
Norwichból, miközben tegnap egy felfedező expedíciót tett a Thamesville-i nagy
kavicsfennsíkon, a Temze folyó nyugati partján, a Temze folyó nyugati partján,
megtalálta egy indián óriás csontvázát, amely 3 láb 3 hüvelyk magas volt. A csontváz
kelet felé néző, ülő helyzetben volt, és egy mély vízmosás oldalában volt, amelyet a
közelmúltbeli folyamatos esőzések kimostak.
A csontok olyan fehérek voltak, mint az elefántcsont, de amikor a csontváz
láthatóvá vált, gyorsan omladozni kezdett. A fogak épek voltak, ami azt mutatja,
hogy az illető életének virágkorában volt, amikor eltemették, és a koponyacsúcs jobb
oldalán egy hasadék volt, mintha a férfit tomahawkkal ütötték volna. A csontváz
térdei között, egy kis földbe ásott tartályban egy fél halom indián nyíl- és
lándzsafejet tártak fel, amelyek kőből készültek és szépen megmaradtak. Ezek közül
néhány nagy méretű volt, és a keleti államokban ismeretlen sötét kőből készült. Volt
itt egy olyan kődaráló is, amelyet az indiánok a "Yokeag"-hoz használtak a gabona
összetöréséhez, és egy kődarab, amelyet úgy üregesítettek ki, mintha tálnak szántak
volna.
Windham megye
The Daily State Journal, 1873. május 06,

Utazó tudósítónk, Woodstock, Connecticut
Ezt a megyét eredetileg pennsylvaniai németek telepítették le, akik egyszerű és
szorgalmas emberek, takarékos földművesek voltak. A korai években sok
kegyetlenséget és megpróbáltatást szenvedtek el az indiánoktól és a franciáktól. Peter
Muhlenburg ezredes, aki később a forradalom tábornoka volt, lutheránus lelkész
volt, és bátorságával és hűvös vitézségével tűnt ki; egészen fiatalon telepedett le
Pennsylvaniából ebben a megyében. Ebben a megyében nagy termetű indián óriások
csontjait és csontvázait ásták ki, összehasonlítva azokat a Smith kapitány
történetében említettekkel.
341
New Jersey
New Jersey partjait egykor kagylóhalmok tarkították, ahol a tengeri archaikusok

gigantikus maradványait temették el.
Atlantic megye
The Washington Post, 1890. február 10. Indiánok hét láb magasan
Óriások fajának csontvázait hantolták ki Pleasantville-ben, N. J.-ben.
May's Landing, N. J., febr. 9. - Már több mint egy hete tömegek özönlenek a
Pleasantville-i Edgewater sugárút közelében feltárt indián temető helyszínére. Az
elsőként feltárt csontvázak körülbelül 1000 méterre voltak a városi postahivataltól,
és nyolc testet foglaltak magukba, szorosan egymás mellé fektetve egy mély
kamrában, teknős-, osztriga- és kagylóhéjakkal szorosan összezsúfolva. Az egyiket
közülük gyöngyökkel és kagylókkal díszítették, ami a rendkívüli magasságával
együtt arra utal, hogy a hatalmas öreg főnök, Kineawaugha lehetett, akinek
leszármazottai még ma is birtokolnak farmokat a part mentén.
Prof. C. H. Farrel Baltimore-ból: Charles K. Simpson, New Yorkból: John H.
Cooley, Jr., New Haven, Conn., és a Pennsylvaniai Egyetem több úriembere azonnal
a helyszínre ment. Risley és Farr urak, a föld tulajdonosai a Pennsylvaniai Egyetem
Régészeti Egyesületének adták a jogot, hogy a földjükön ereklyék után kutasson.
Ezeket a kutatásokat emberek ezrei figyelték nagy érdeklődéssel. A harci fegyverek
mellett vad harci díszek és számos értékes kagyló, kő &amp;c. mellett több
mint ötven csontvázat exhumáltak.
Dr. Charles R. Abbott, az egyesület kurátora folytatja a kutatást, és a
csontvázakat azonnal elszállítják az egyetemre. A csontvázak mérete a kisgyermektől
a két méteres magasságig terjed, és az egyik, amelyről feltételezik, hogy egy öreg
orvos, Wauneck lehetett, legalább két méter magas lehetett. Körülbelül ötven diák
volt ma reggel a helyszínen, és folytatták a keresést egészen addig, amíg
az eső megállította. A polgárok néma csodálkozással nézik egy olyan faj e
maradványait, amely egykoron uralta a földet. A part mentén hét mérföld hosszan
nagy kagyló- és osztrigahéjhalmok láthatók, amelyeket az indiánok hagytak itt, akik
százával gyűltek össze, hogy osztrigát bontsanak a téli táplálékhoz, és e
kagylóhalmok közelében találták meg a nagyszámú csontvázat. Néhány esetben
kőből és kovakőből készült harci fegyvereket találtak a rendkívül nagyméretű
csontvázak mellett. Az ereklyéket a philadelphiai egyetem múzeumában állítják ki.
Aboriginal Fishing Stations, Francis Jordan Jr., 1906

Az egyik csontváz több mint két méteres volt, és egy igazi óriásé. Egyértelműen
látszott, hogy a halált valamilyen tompa fegyver okozta koponyatörés okozta. A seb
nyomán megalvadt vér az évszázadok óta eltelt idő ellenére meglepően ragyogó volt.
Burlington megye
The Clay Record, 1896. július 10.

Az alföldet a Spring Lake-től kezdve a Bordertownig és azon túl a Terrace néven
ismert terület veszi körül. A Crockwicks patak völgyét alkotja, és negyven-ötven láb
magasan van a síkság felett. Ezen a teraszon egy vizsgálat kimutatta az őskori ember
nyomait. Volk úr beszámolt a cambridge-i Peabody Múzeum kurátorának erről az
új területről, aki azt a parancsot kapta, hogy alaposan vizsgálják meg.
Az utóbbi időben a munkálatokat teljes erőbedobással folytatják, különösen
azóta, hogy egy hat csontvázat tartalmazó sírt vagy árkot találtak. A csontvázak egy
három láb mélyen a felszín alatt lévő sírból kerültek elő. Figyelemre méltó
magasságúak, és az arccsontok nem magasak. A csontvázakat egy nyolc láb hosszú és
két láb széles árokban találták. A testeket egyenesen fektették le. A koponya a
legjobban megőrzött rész.
Camden megye
The Times (Philadelphia, Pennsylvania) 1901. március 16. Csontvázakat találtak a

pincében Különleges távirat a Times-nak
Gloucester City, március 15. - Tegnap délután a King utcában, a Market
közelében lévő két új lakóház pincéjének feltárása közben egy csapat munkás két
igen nagyméretű emberi csontvázat tárt fel. A csontok jó állapotban voltak. A hely,
ahol megtalálták őket, egykor metodista temető volt. A csontvázakat egy másik
helyen temették újra.
330
343
Harsimus megye
The Jeffersonian Republican., 1850. december 05. Egy óriás maradványai

Szokatlan méretű emberi csontvázat fedeztek fel a New Jersey állambeli Harsimus
megyében, amelyet hatalmas méretű osztrigahéjak közé temettek. Mikor
megtalálták, ülő testtartásban volt, és kétségtelenül egy régi időkből származó indián
váza. Nyolc láb magas lehetett. A koponya az orr tövétől a nyakszirtcsont tövén át a
nyakszirtcsont tövéig tizenöt hüvelyk hosszú, és két lábnyi a kerülete - benne egy
teljes fogsor, egyenletes, ép és fehér.
Hudson megye
The Lewisburg Chronicle (Lewisburg, Pennsylvania) 1850. május 22.
A közelmúltban egy hatalmas indián csontvázat ástak ki Harsimusnál, [Jersey
City] New Jerseyben, az osztrigakagyló rétegek között, a csontváz hossza nyolc láb
volt. A koponya kerülete két láb, a teteje pedig 15 hüvelyk.
Monmouth megye
Alton Evening Telegraph, 1934. május 3. Jersey Farmer felszántja az őskori óriás
fejszéjét.
JERSEYVILLE, május 3., (Különleges)
Az egyik legnagyobb, őskori eredetű fejszét, amelyre az itteni lakosok emlékeznek,
Louis Houseman fedezte fel a múlt héten azon a farmon, ahol lakik, Jerseyville-től
hét mérföldre északnyugatra.
A baltát a postahivatalban megmérték, és a 10 fontból csak néhány uncia
hiányzott. A mező, ahol a fejszét felfedezték, már évek óta művelés alatt állt, de
Housman híres arról, hogy több hüvelykkel mélyebben szánt, mint az átlagos
farmer, és az ő gyakorlatának köszönhető, hogy a fejsze a felszínre került. Houseman
nemrég kezdett gazdálkodni azon a helyen, ahol
a leletet megtalálták.
A fejszét egy korábbi alkalommal megkarcolta egy szántószekér, az egyik oldalán
lévő nyom mutatta. Az ereklyét Houseman hozta Jerseyville-be, és a South State
utcai Munsterman benzinkútnál hagyta. Több ajánlatot is kapott a leletéért, de
visszautasította őket.
Sok találgatás merült fel annak az embernek a testalkatával kapcsolatban, aki
ilyen nehéz fegyvert vagy eszközt hordott. Egy ilyen eszköz megfelel néhány
szokatlanul nagyméretű őskori ember csontvázának, amelyeket Jersey megye
nyugati és délnyugati részén tártak fel.
Ocean megye
Fotó a "Tuckerton's "Race of Giant Men" - An Historical Mystery, írta Steve

Dodson. Dodson kutatásai szerint ezeket a csontvázakat a Mystic Island mellett
található Tuckerton Shell Moundból távolították el. Az egyik csontvázat úgy írták le,
hogy magassága meghaladta a két métert.
Aboriginal Fishing Stations, Francis Jordan Jr., 1906 Leírás a New Jersey-i
Mystic-szigetről
Az egyik csontváz több mint két méteres volt, és egy igazi óriásé. Egyértelműen
látszott, hogy a halált valamilyen tompa fegyver okozta koponyatörés okozta. A seb
nyomán megalvadt vér az évszázadok óta eltelt idő ellenére meglepően ragyogó volt.
345
Maryland
Caroline megye
The Winfield Tribune (Winfield, Kansas) 1905. augusztus 25. Ezek az indiánok
óriások voltak.
Bizonyítékok, amelyek alátámasztják John Smith kapitány történetét a magas vörös
emberekről
Őskori indiánok gigantikus, közel két méter magas csontvázait fedezték fel a
Choptank folyó partján, ebben az államban, a Marylandi Tudományos Akadémia
munkatársai. A maradványok az akadémia Franklin Street-i épületében vannak,
ahol az akadémia szakértője, John Widgeon csuklósítja és restaurálja őket. Ősz
elején kerülnek nyilvános kiállításra.
A gyűjtemény nyolc csontvázat tartalmaz, amelyek közül néhány nő és gyermek.
Nem mindegyik teljes, de az összes nagyobb csontot megdöntötték, és legalább egy
felnőtt férfi teljes csontja is van. Az ásatások hónapokig folytak, és a felfedezést az
antropológia szempontjából az egyik legfontosabbnak tartják Marylandben az
elmúlt évek óta. A maradványok feltételezhetően legalább 1000 évesek. A sír helye
feletti talajképződés minden jel erre utal. Az ásatások során későbbi indiánok
táborainak maradványait tárták fel.
Frederick megye
The Morning Herald (Hagerstown, Maryland) 1956. május 14. Óriás indián
csontváza
Egy óriás indián csontvázát tárták fel, aki talán hét vagy kilenc láb magas lehetett,
és körülbelül akkor halt meg és temették el, amikor Krisztus született.
346
őskori temetkezési helyek a Potomac folyó mentén, Point of Rocks közelében.
Nicholas Yinger, aki az elmúlt években ásatásokat végzett ebben és más korai
indián falvakban a Potomac folyó mentén, néhány hete, április 28-án, szombaton
fedezte fel az óriás indián csontvázát a testtel együtt eltemetett leletekkel együtt.
Nicholas Yinger elmondta, hogy a férfi algonkin indián hatalmas mérete mellett a
következő legérdekesebb dolog a maradványokkal kapcsolatban az, hogy a testtel
együtt eltemették az íjat és az öt nyílvesszőből álló tegezét is.
Kansas City Journal (Kansas City, Kansas) 1897. november 28. Óriás őskori
emberek
Hét láb magas indián csontvázakat fedeztek fel Marylandben
A Marylandi Tudományos Akadémiára nemrég érkezett meg egy két méter magas
indián csontváza. Tíz nappal ezelőtt fedezték fel Antietam fülénél. Az akadémián
most három erős indián csontváza van, akik egykor vadságukban Maryland
államban kóboroltak, olyan eszközökkel felfegyverkezve, amelyeket a természet
adott nekik, vagy amelyeket korlátozott képességeik megtanították őket készíteni. E
csontvázak közül kettő nyilvánvalóan óriási méretű egyedekhez tartozott. A
csigolyák és a lábcsontok majdnem olyan vastagok, mint egy lóé, a hosszú csontok
hossza pedig kivételes. A koponyák szép arányúak, bőségesek, közepesen vastag
falúak, de nagy szilárdságúak, és hátul erőteljes nyakszirtcsontgerinccel
merevítettek. A homlok ívei mérsékeltek és nem visszahúzódóak,intelligenciára
utalnak, és mérsékelt fejlettségű állkapcsokhoz kapcsolódnak.
Washington megye
The Washington Post, 1896. december 21. Harcos csontvázak kerültek elő
A Potomacra néző nagy indián domb megnyitása
A Post különkiadása - Cooperstown, Md., december 20. - Harry Traver,
Downsville közelében, néhány nappal ezelőtt egy nagy indián dombot nyitott fel,
amelyet egy magas sziklaszirten talált a Potomac folyó mentén Washington
megyében. A halom öt indián csontvázát tartalmazta, akik közül az egyik egy több
mint két méter magas harcos volt. Az indiánokat arccal lefelé, a lábukkal a
középpont felé fordítva, körben temették el. A harcos nyaka körül egy karmokból
álló nyaklánc volt. Mindegyik koponyában egy-egy teljes, hibátlan fogsort találtak,
ami azt bizonyítja, hogy az indiánokat nem zavarta a rossz fogazat.
347
Mason megye
Virginia
Clarke megye
The New York Times, 1924. június 8.
INDIÁN SÍROKBÓL SHENANDOAH EREKLYÉK KERÜLTEK ELŐ
Árvíz Berryville közelében. Virginia államban egy ősi ember 7 és fél méteres
csontvázát tárták fel. Természetesen, amikor ez az ember, akihez a csontok
tartoztak, hús-vér testben élt, akkor inkább két méteres lehetett. 9 hüvelyk magas.
Emellett ez a csontváz, mint néhány más, ugyanazon a területen talált csontváz,
általában 2-3-szor nagyobb tömegű volt, mint a mai embereké. A sír, ahol a
csontvázat megtalálták, más sírok között központi helyen volt, ami talán arról
tanúskodik, hogy e csontok tulajdonosa egykor fontos társadalmi pozíciót töltött be.
Egy másik, az elsőnél sokkal nagyobb leletet Felix McManus farmján találtak,
Berryville közelében, Virginiában.Ez feltehetően egy régi indián temető, és a feltárást
az áradások végezték, amikor a Shenandoah folyó szokatlanul magasan állt.
Gyakorlatilag ugyanolyan relikviákat találtak, köztük egy tomahawkot is. A sírok
egy középső sír köré csoportosultak, amelyben a csontváz hét és fél láb hosszú volt.
Fairfax megye
The Daily State Journal (Alexandria, Virginia) 1873. május 6.

Ezt a megyét eredetileg pennsylvaniai németek telepítették le, akik egyszerű és
szorgalmas emberek, takarékos gazdák voltak. A korai években sok kegyetlenséget és
megpróbáltatást szenvedtek el az indiánoktól és a franciáktól. Peter Muhlenburg
ezredes lutheránus lelkész volt, és bátorságával és hűvös vitézségével tűnt ki; egészen
fiatalon telepedett le Pennsylvaniából ebben a megyében. Ebben a megyében
nagyméretű indián óriás csontjait és csontvázait ásták ki, összehasonlítva a Smith
kapitány történetében említettekkel.
Henrico megye
Paterson Daily Press, 1867. május 25.
Egy hatalmas emberi csontváz darabjait ásták ki pénteken Richmondban,
Virginia. A számítások szerint az egész csontváz két méteres lehetett, és talán
valamelyik híres indián vitézhez tartozott.
348
Republican Complier (Gettysburg, Pennsylvania)1821. november 7.Rendkívüli

Egy úriember a Va. megyei Mason megyéből készségesen közölte a következő
tényeket: "19-énth , négy nagyon nagy csontvázat találtak egy olyan mezőn, amelyet
huszonnégy éve kukoricával műveltek. Egy látszólag nagyon régi halomban voltak
lerakva. Az elsőt a szántóföld tulajdonosa fedezte fel, miután felszántotta azt, ami
további vizsgálatokra késztette, amikor is három másikra bukkantak. A csontok
tökéletesen épek, és a szokásosnál jóval nagyobbak, különösen a koponyák,
amelyeket a legnagyobb ember fejére is nagyon könnyen rá lehet csúsztatni. A felső
állkapocscsonton egy sor kettős fog van körös-körül, az alsó állkapocsnak pedig csak
a bal oldalán két foga, és a csont többi részén semmilyen foglalatot nem biztosított a
természet több fog számára. A csontvázakkal együtt jelentős mennyiségű törött
edényt, szarvakat és csontokat, medvecsontot és izomhéjat találtak, és az egészet két
láb mélyen mészbe temették.
Pulaski megye
New York Times, 1871. szeptember 8. TÖBB NAGY INDIAI TALÁLTAK

VIRGINIÁBAN
Hogy ne maradjon le Kanada mögött, Virginia egy halott indiánokkal teli barlang
birtoklására hivatkozik, és a Petersburg Index az alábbiakban idézett történetet
közli, olyan urak felhatalmazása alapján, akikről azt állítja, hogy a legmagasabb
jelleműek és hitelesek, akik saját szemükkel látták, saját kezükkel érintették és
vizsgálták a csodálatos tárgyakat, amelyekről a következőképpen számolnak be:
"A Weldon és Garrysburg között tervezett vasútvonal útjának megnyitásán
dolgozó munkás hétfőn, az előbbi helytől mintegy egy mérföldnyire, a folyó melletti
parton egy csontvázakból álló katakombára bukkant, amely feltételezhetően
indiánoké, egy távoli korból származó, elveszett és elfeledett fajé. Az exhumált testek
furcsa és figyelemre méltó formációjúak voltak. A koponyák majdnem egy hüvelyk
vastagságúak voltak; a fogak élesre voltak reszelve, mint a kannibáloké, a zománc
tökéletesen megmaradt; a csontok csodálatos hosszúságúak és erősek voltak - a
combcsont olyan hosszú volt, mint egy átlagos ember lába, a test termete pedig
valószínűleg elérte a nyolc vagy kilenc lábat. A fejük közelében éles kőnyilak,
kőmozsarak, amelyekbe a kukoricát tették, és pipák táljai voltak, amelyek
nyilvánvalóan puha szappanos kőből készültek. A csontvázak fogai állítólag akkorák
voltak, mint a lovaké. Az egyiket a városba hozták, és bemutatták a pétervári vasút
egyik tisztjének. A holttesteket szorosan egymás mellé rakva találták, úgy tűnt, hogy
sorban egymás mellé fektetve. A halomba nem lehetett észrevehetően be- vagy
kijutni.
349
Smyth megye
Virginia történeti gyűjteményei, írta Henry Howe, 1852
Rendkívüli méretű emberi csontokat - három láb hosszú combcsontokat és hét láb
hosszú csontvázakat - találtak Flint run-ban, ebben a megyében, Hawksbill pataknál,
Tuscaroroa pataknál és Hardy megyében. Smith kapitány "Általános történelem"
című művében (I. kötet, 120. o.) beszámol egy csodálatos óriás indián törzsről, a
susquesahanockokról, akikkel a Chesapeake-öböl partjánál találkozott. Ezt a
kapcsolatot hitelesnek utasították el, és Muchausen báró vagy Sinbaid történeteivel
tartották azonosnak; de ezek a bizonyítékok megerősíteni látszanak".
Stafford megye
Washington Post, 1937. június 24.

A valaha feljegyzett legnagyobb koponyát fedezték fel régészek a virginiai Stafford
megyében Egy primitív Egy primitív algonkin indián, aki 300 évvel ezelőtt a Potomac
mentén vadászott és halászott, és aki valószínűleg Pocahontas hercegnő barátja volt,
valószínűleg a legokosabb ember volt, akit a világ valaha látott.
Ennek az embernek a koponyáját, amely agykapacitásban messze meghaladja
bármely korábban feljegyzett koponyát, az Egyesült Államok bíróságának és
szabadalmi fellebbviteli bíróságának elnöke, W. J. Graham, egy kiemelkedő amatőr
régész találta meg Stafford megyében, Va államban. A felfedezést tegnap jelentette
be. Graham bíró körülbelül két héttel ezelőtt találta meg a koponyát. Több darabban
volt, és elküldte, ahogy más régészeti leleteit is elküldte a Smithsonian Intézetnek. Ott
összerakták, és a tisztviselők megdöbbenve tapasztalták, hogy agykapacitásában
meghaladja az eddigi rekordkoponyákat.
Graham bíró azt mondta, hogy amikor meglátta a koponyát a szerelés után,
megdöbbent. "Majdnem akkorának tűnt, mint egy görögdinnye" - mondta. Becslése
szerint a tulajdonosának jóval több mint nyolcas kalapmérete lehetett.
A koponya vizsgálata azt mutatja, hogy egészséges volt, és nem volt rendellenesség
- mondta Graham bíró. A szellemi óriás csontvázát megtalálták, de azt még nem
állították össze és nem mérték meg, így a tudósok nem tudják, hogy a koponya
hordozója is hatalmas termetű ember volt-e.
A Smithsonianban található 16 000 koponya közül minden fajból csak egy közelíti
meg Graham bíró felfedezésének befogadóképességét. Ez egy őskori amerikai
koponyája, amelyet Dr. Alex Hedlicka talált egy magányos Aleut-szigeten. Ennek
agykapacitása 2000 köbcentiméter. A Graham bíró által felfedezett koponya
kapacitása 2200 köbcentiméter. Az az ember, aki birtokolta, szellemi óriás lenne a
legtöbb mai emberhez képest, akiknek csak 600-800 köbcentiméternyi agytérrel
rendelkezik.
350
Tennessee
Temetkezési domb Chattanoogában, Tennessee-ben
Benton megye
The Belvidere Standard (Belvidere, Illinois) 1873. április 22.
Danville a Tennessee folyónál óriási csontvázak gyártására adta magát. A
folyóparton, ahol nemrégiben csúszás történt, mintegy negyven-ötven ember
csontvázát fedezték fel, némelyikük rendkívüli méretű. Majdnem mindegyikük több
mint két méter hosszú, és nyilvánvalóan egy olyan emberfajtához tartoztak, amely az
indiánok előtt lakta a vidéket. A csontvázbányákat azonban inkább érdekesnek,
mint hasznosnak tartjuk.
Cocke megye
Knoxville Weekly Chronicle, 1870. november 2.
Underwoood őrnagy tegnap megmutatott nekünk egy nagy darab wampumot,
amelyet a Cocke megyei Newport közelében lévő barlangban találtak cink után
kutatva, valamint az egyik őslakos csontvázát. A csontvázak óriási méretűek voltak,
és az elhelyezésükre fordított gondosságból ítélve az ismeretlen elhunyt a maga
idejében nagy tekintélynek örvendhetett. A maradványokat egy kiálló szikla alá
temették, ülő helyzetben, és az oldalát kővel befalazták. A durva kriptában
százötvennyolc darab wampumot találtak, amelyek mérete az ezüst tízcentestől, bár
jóval vastagabb, a mexikói dollárig terjedt, mindegyik darab egyik oldalán homorú,
szépen csiszolt és középen lyukacsos volt. Úgy tűnt, hogy a wampumot valamilyen
vastag páncélból készítették, amely valamilyen szörnyeteg teknős vagy szárazföldi
teknősbéka burkolata lehetett, amely egyidős a masztodonnal, és már régen kihalt.
351
Cumberland megye
Meridian Weekly Republican, 1892. május 19.

A múlt héten exhumálták a Tenn állambeli Trace Forkban egy jól megőrződött
férfi csontvázát, amely állítólag legalább három méter magas lehetett. A koponya és
más csontok nagyon nagyok. Feltehetően egy őskori ember csontvázáról van szó.
Davidson megye
Emberi csontokat ástak ki azon az ültetvényen, ahol Overton bíró jelenleg él,
Davidson megyében, Nashville-től négy mérföldre délnyugatra, egy pince
kialakításakor. Ezek a csontok rendkívüli méretűek voltak. Az egyik csontváz alsó
állkapocscsontja nagyon könnyen átcsúszott Childress úr állkapcsán, aki egy zömök,
telt húsú, nagyon robosztus és az átlagos méretet jelentősen meghaladó férfi volt.
Ezeket a csontokat ősi falak nyomai mellett ásták ki, egy két-háromszáz méter
hosszúságú négyzet alakjában, amely egy kiváló, soha nem szűnő, tiszta kútvízzel
rendelkező forrás közelében feküdt. A forrást a falak közé zárták. A kerítésen belül,
néhány méterrel a föld felszíne alatt nagyszámú csontvázat találtak. A külső oldalon
egy régi árok és bástya nyomai voltak, amelyet belülről felhúztak. Néhány kisebb
halom is volt a kerítésen belül.
The Antiquarian (Az antikvárius jegyzete) ix. kötet. 1884. január-június

Indiai óriás csontvázát tárták fel
Nashville, Tennessee, június 13. - Egy hét láb magas indián szinte tökéletesen
megformált csontvázát tárták fel ma itt, M. K. Kuhn asszony által, miközben
munkások egy ház építésén dolgoztak a birtokán, hét mérföldre a várostól. A
Smithsonian Intézet képviselői erőfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy a
helyszínt teljes körűen megvizsgálják, és ezzel alátámasszák Kuhn asszony
meggyőződését, miszerint több mint egy tucatnyi indiánóriás van itt eltemetve.
The New York Times, 1923. június 14. Indiai óriás csontvázát tárták fel
Nashville, Tennessee, június 13. - M. K. Kuhn asszony ma itt egy hét láb magas
indián majdnem tökéletesen megformált csontvázát tárták fel, miközben munkások
egy ház építésén dolgoztak a birtokán, hét mérföldre a várostól. A Smithsonian
Intézet képviselői igyekeznek a helyszín teljes körű vizsgálatát elvégezni, hogy
igazolni tudják Kuhn asszony meggyőződését, miszerint több mint egy tucatnyi
indiánóriás van itt eltemetve.
352
Franklin megye
Cleveland Herald, 1845. szeptember 10. Egy óriás elpusztult
A legmegbízhatóbb forrásból értesültünk arról, hogy a Tennessee állambeli
Franklin megyében néhány hete egy kút ásása közben egy emberi csontvázat találtak
ötven láb mélyen, amely tizennyolc láb hosszú volt. A hatalmas váz az egyik végtagot
érintő jelentéktelen kivételtől eltekintve teljes volt. A nashville-i orvosi kar több
vezető tagja is meglátogatta, és mindannyian egyértelműen egy hatalmas ember
csontvázának nyilvánították. A combcsont öt lábat mért; és kiszámították, hogy az
élő ember magassága, az izmok megfelelő figyelembevételével, legalább húsz láb
lehetett. A megtalálónak nyolcezer dollárt ajánlottak érte, de elhatározta, hogy nem
adja el semmilyen áron, amíg előbb ki nem állítják tizenkét hónapig. E célból most
drótoztatja össze a különböző részeket. Ezek az íratlan feljegyzések más korok
embereiről és állatairól, amelyeket időről időre kiásnak a föld gyomrából,
összezavarják a találgatásokat, és szinte felülmúlják magát a képzeletet." - Madison
Banner.
Giles megye
William Sheppard úr ültetvényén, Giles megyében, Pulaskitól hét és fél mérföldre
északra, a patak keleti oldalán található egy barlang, több helyiséggel. Az első 15 láb
széles és 27 hosszú, 4 láb mély; a felső rész szilárd és egyenletes szikla. Ebbe a
barlangba egy átjáró vezetett, amelyet olyan ügyesen takartak el, hogy egészen a
legutóbbi időkig nem fedezték fel. Egy három láb széles és négy láb hosszú lapos kő
pihent a földön, és a barlanghoz dőlve lezárta a száj egy részét. Ennek a végén, és a
száj nyitva hagyott oldalán egy másik kő gördült, amely ezt is kitöltve, lezárta az
egész szájat. Amikor ezeket a köveket eltávolították, és a barlangot kinyitották, a
barlang belsejében számos csontot találtak - egy gyermek állkapocscsontját, egy férfi
karcsontját, koponyáját és combcsontját. A barlang egész alját kékes árnyalatú,
szorosan egymáshoz kapcsolódó, különböző formájú és méretű lapos kövek
borították. Ezek alkották a barlang padlóját. A padlóra fektették a csontokat. Egbert
Sheppard úr kalapja, hét hüvelyk széles és nyolc hüvelyk hosszú, éppen csak
letakarta és rácsúszott az egyik koponyára.
Lauderdale megye
Logansport, Indiana Reporter, július 3,1903 Óriási csontokat találtak RIPLEY-nél
Indián domb Tennessee város közelében gigantikus emberek maradványai
Ripley, Tennessee, április 23. (AP) Három óriási ember csontvázát temették el egy
353
elfeledett fajra bukkant egy halász, aki egy régi indián dombon ásott a közelben. A
törzsi viselet, amelyben eltemették őket, épségben került elő. Az egyik csontvázon
elefántcsont gyöngyök és egy hosszú elefántcsont díszítés volt. A másikat
rézgyöngyökkel, valamint csont- és csillámmintákkal díszítették.
Kettőt találtak a felszín közelében. Lejjebb a legnagyobb csontvázat ülő
helyzetben, hamuszőnyegen találták meg. A közelben cserépedényeket találtak,
amelyek közül az egyik darab egy csecsemő csontjait tartalmazta. A cserépedények
jó állapotban voltak. Ezen a részen számos indiánhalom található, de eddig egyik
sem adott ki akkora csontvázat, mint amekkorát a halászok találtak. Ezeket
felajánlotta a nashville-i Tennessee Történelmi Társaságnak.
Roane megye
Az Etnológiai Iroda éves jelentése 1894
A kagylórétegek alatt a föld nagyon sötét volt, és úgy tűnt, hogy 1 láb mélységig
növényi penésszel keveredett. Ennek alján, a föld eredeti felszínén nyugodva, egy
nagyon nagy csontváz feküdt vízszintesen, teljes hosszában. Bár a csontok nagyon
puhák voltak, mégis elég jól kivehetőek voltak ahhoz, hogy alaposan meg lehessen
mérni őket, mielőtt megpróbálnánk eltávolítani őket. A koponyaalaptól a
lábujjcsontokig terjedő hosszát 7 láb 3 hüvelyknek találták. Valószínű tehát, hogy ez
az egyed élőben teljesen 7V2 láb magas volt.

Andrew Bryan úr látott egy sírt, amelyet Spártától négy mérföldre északra, a
Borjúgyilkos-ágon nyitottak ki. Fogott egy magas csontot, és felemelte a térdét; a
csont térdcsatlakozását a saját térdének szélső hosszához illesztette, és a csont felső
vége a teste teljes szélességéig kilógott mögüle. Lawrence úr körülbelül 5 láb 10
hüvelyk magas, Bryan úr pedig körülbelül 5 láb 9 centi. Mr. Sharp Whitney egy
barlangban volt a hely közelében, ahol Mr. Bryan látta, hogy a sírokat kinyitották.
Ebben sok ilyen csont volt. A koponyák bőségesen fekszenek benne, és az emberi test
minden más csontja is arányos, és szörnyű méretű.

Emberi csontokat szedtek ki a Tennessee folyónál, Kingston alatt egy halomból,
amelyet Brown úr látta, amint Simms úr megmérte. E csontvázak combcsontjai
Simms úr combjához alkalmazva másfél hüvelykkel hosszabbak voltak, mint az övé,
a csípőjétől a térdéig; feltételezve, hogy az egész váz ugyanilyen arányban volt, a test,
amelyhez tartozott, legalább két méter magas lehetett.
Memphis Daily Appeal, 1875. március 30.

A közelmúltban Kelet-Tennesseeben a magas vízállás sok helyen indiáncsontokat
tárt fel, és a Kingston Tennessean így beszél Roane megyében történt felfedezésekről:
354
Long Islanden egy csontvázat tártak fel, amelyről megállapították, hogy egy
körülbelül nyolc-tíz láb magas bátor ember volt, ami McElwee kapitány
halomépítőjét meglehetősen háttérbe szorítja. A várostól nem messze fekvő Center
ezredes fenekén, ahol korábban egy indián domb állt, szintén számos csontvázat
tártak fel, amelyek közelében számos, az indiánoknál gyakori tárgyat találtak,
például kőbaltákat, durva, kavicsokból készült, formátlan gyöngyöket, kovaköves
nyílhegyeket, pipákat, agyagedények részeit stb., amelyeket a hagyomány szerint a
halottakkal együtt szokás volt eltemetni, hogy a boldog vadászterületre érve
felhasználhassák őket. J. M. Denning úr összegyűjtött néhányat a múlt emlékeiből, és
sok látogatója volt, hogy megtekintse őket.
Sullivan megye
The Courier Journal (Louisville, Kentucky) 1883. március 23.

John W. Emmert úr, aki a washingtoni Smithsonian Intézet Etnológiai
Hivatalának munkatársa, nemrégiben feltárt egy dombot a Tenn állambeli Bristol
közelében, és érdekes és értékes indián relikviákat szerzett. A halomban többek
között egy óriási indián csontvázát találták meg.
Sumner megye

Cassady úr a Sumner megyei Bledsoe's Licknél lévő nagy halom közelében egy kis
halom alól ásott ki egy csontvázat, amely alig kevesebb mint két métert mért.
Van Buren megye
Esti Hírek, 1927. október 14.

A furcsa történetet, miszerint négy férfi egy barlang mélyedésében egy kétméteres
emberi csontvázat talált, itt a kvartett barátai tanúsítják, akik szerint nincs okuk
kételkedni az érintettek feddhetetlenségében. John Nelson és három fia a Harlan-
barlangot kutatták, amikor rábukkantak a csontvázra, amely Nelson szerint több
mint két méter hosszú. Nelson elmondta, hogy szerinte egy indián csontjairól van szó.
A test körül nyílvesszőket és csecsebecséket találtak. A környéken élő régi indiánok
elmondták, hogy a törzsek szokása volt, hogy a gyógyító embereket és a főnököket
egyedül temették el. Úgy vélik, hogy a csontváz egy ősi törzs nagy emberének
csontváza volt.
White megye
A Cherry Creek-en, White megyében, Spártától északnyugati irányban,
355
egy nagy város maradványai, Howard úr földjén több halom 12-14 láb magas és
magasabb, mondjuk 20 láb magas a föld felett, mielőtt megművelték volna. Ezek a
halmok belülről üregesek. Egy ló szántás közben beleesett az egyikbe, és néhány
közülük a föld megtisztítása óta egy medencébe süllyedt. Ezen a mezőn találtak egy
képet, vagy mellszobrot deréktól felfelé. A fej jól faragott volt, a száj, az orr, a
szemek és a többi vonás tökéletes szimmetrikus arányban. A csiszolás nagyon sima
volt. Az anyag, amelyből készült, belül fehér, csillogó, pöttyös, kívülről pedig szürkés
színű. Ugyanebből az anyagból készült tányérok is vannak, levesestányér formájú
indiai edényekkel, amelyeknek a szélei faragottak és szoborszerűek. Ettől a helytől
fél híján, a hegy lábánál van egy nagy barlang, tele emberi csontokkal, talán több
szekérnyi; némelyikük kicsi, mások nagyon nagyok. Némelyiknek az alsó állkapcsát
Howard úr az arca fölé tudta volna tenni, és ő hat láb magas. Azt mondja, sokkal
nagyobbak lehettek nála. Gyanítom, hogy ezek azoknak a gigantikus északi
embereknek a maradványai, akik lerohanták és elnéptelenítették Tennessee-t és
Kentuckyt, és részben kiűzték, részben pedig kiirtották az őslakosokat.
John Miller egyik farmján számos kisebb és nagyobb sírra is bukkantak. Úgy
tűnik, hogy a nagy csontok egy legalább két méter magas emberhez tartoztak.

1814 körül Lawrence úr Scarborough barlangjának egyik kis helyiségében sok,
szörnyű méretű emberi csontot talált. Fogott egy állkapocscsontot, és a saját arcához
illesztette, és amikor az álla hozzáért az állkapocscsont homorú részéhez, az
állkapocscsont hátulsó végei nem érintették az arcbőrét egyik oldalon sem. Fogott
egy combcsontot, és a felső végét a saját csípőízületéhez illesztette, az alsó vége pedig
négy hüvelykkel a térdízület alá ért.
Andrew Bryan úr látott egy sírt, amelyet Spártától négy mérföldre északra, a
Borjúgyilkos-ágon nyitottak meg. Fogott egy magas csontot, és felemelte a térdét; a
csont térdcsatlakozását a saját térdének szélső hosszához illesztette, és a csont felső
vége a teste teljes szélességéig kilógott mögüle. Lawrence úr körülbelül 5 láb 10
hüvelyk magas, Bryan úr pedig körülbelül 5 láb 9 centi. Mr. Sharp Whitney egy
barlangban volt a hely közelében, ahol Mr. Bryan látta, hogy a sírokat kinyitották.
Ebben sok ilyen csont volt. A koponyák bőségesen fekszenek benne, és az emberi test
minden más csontja is arányos, és szörnyű méretű.
356
A White megyei Spartától mintegy tíz mérföldre, White megyében nemrégiben egy
kúp alakú halmot nyitottak fel, amelynek közepén egy nyolc láb hosszú csontvázat
találtak. Mellette találtak egy kovakőből készült követ is.
Tennessee természeti és őslakos történelme, 1823

Fort Charlesban találtak egy elképesztő méretű emberi koponyát. A Natchez
melletti halomból egy állkapocscsontot vittek el, amelyet az urak, akik látták,
könnyedén az arcukra tudtak húzni; továbbá egy lábszárcsontot, amelyet a föld
három hüvelykkel a térd fölött ért el. Sok más példát is fel lehetne sorolni annak
alátámasztására, hogy a Cumberland folyón és vizein, a Tennessee folyón és vizein,
és ezek alatt a Mississippin, valamint a Cumberlandtól északra fekvő folyókon és
Virginia egyes részein egykor egy olyan emberi faj élt, amely sokkal nagyobb tömegű
volt, mint bármelyik mai Amerikában élő faj.
Tennessee természeti és őslakos történelme, 1823

Spártától mintegy négy mérföldre délnyugatra, a Cany Fork folyó vizén egy ősi
erődítmény maradványai találhatók, amely körülbelül öt hektárnyi területet foglal
magában, tökéletesen négyzet alakú, a falak teljes egészében földből állnak, amint az
a romok jelenlegi állapotából kitűnik. Ez egy nagyszerű temetkezési hely. Az itt
felfedezett emberi csontvázak óriási termetük miatt figyelemre méltóak. Mindazok
alapján, amiket most fel lehet fedezni, ez egy olyan emberfajta lehetett, amelynek
átlagosan legalább két méter magas volt a testmagassága. Valószínű, hogy ilyen
emberek soha nem nőttek a trópusi éghajlaton. A trópusok között nem emlékszünk
óriásokról. Néhányat a szkíták telepítettek Palesztinába, amikor egy nagyon távoli
korban Egyiptom határáig hatoltak, és felépítették Szkítopolisz városát. A most
tárgyalt csontvázak az ősi szkíták közül valók, akik a keresztény korszakba vetve
hatalmas tömegükkel rémületbe ejtették az általuk megszállt népeket.
Fort Wayne Daily Gazette, 1881. augusztus 10. Egy óriás csontváza
Egy küldemény a Tennessee állambeli Nashville-ből. John Park, White megye
békebírója, miközben nemrégiben egy mezőn dolgozott, egy sziklával szépen
befalazott sírra bukkant, és a kő eltávolításakor egy óriás maradványait találták
meg. Mr. Park gondosan megmérte a csontvázat, és megállapította, hogy a csontváz
kilenc láb hosszú, három láb széles a mellkasán, és körülbelül két láb széles ott, ahol
a combcsontok metszik a testet. A csontok közül csak néhány volt olyan állapotban,
hogy kézbe lehetett volna venni. Kivette, és most a házában tartja a lábszár, a kar és
a bordák csontjait, amelyek nagyon nagyok; és talált néhány fogat is, amelyek
viszonylag épek. A sír szépen be volt falazva kővel, és a teteje boltíves volt.
Belsejében nagy mennyiségű, kiváló állapotban lévő faszén volt, amely úgy tűnt, hogy
nyárfából égették ki. A szántóföldet, ahol a sírt találták, körülbelül nyolc-öt éve
művelik.
357
Journal Gazette, 1925. szeptember 15.
Egy óriás csontvázát fedezték fel Tennessee-ben
Nashville, június 25. - John Park, White megye békebírója tegnap egy mezőn
végzett munkája során egy sziklával szépen befalazott sírra bukkant, és a kő
eltávolításakor egy óriás maradványait találták meg. Park úr gondosan megmérte a
csontvázat, és megállapította, hogy a csontváz 9 láb hosszú, 3 láb átmérőjű a
mellkason, és körülbelül 2 láb átmérőjű ott, ahol a combcsontok metszik a testet. A
csontok közül csak néhány volt olyan állapotban, hogy kézbe lehetett volna venni.
Kivette, és most a házában tartja a lábak, a karok és a bordák csontjait, amelyek
nagyon nagyok, valamint néhány fogat is, amelyek viszonylag épek voltak. A sír
szépen be volt falazva kővel, és a teteje boltíves volt. Belsejében nagy mennyiségű,
kiváló állapotban lévő faszén volt, amely úgy tűnt, hogy nyárfából égett. A
szántóföldet, ahol a sírt találták, körülbelül 85 éve művelik.
The Goldsboro Headlight (Goldsboro, Észak-Karolina) 1892. március 24.

A minap exhumáltak a Tenn állambeli Trace Forkban egy jól megőrződött férfi
csontvázat, amely állítólag legalább három méter magas lehetett. A koponya és a
többi csont nagyon nagy. Feltehetően egy őskori ember csontváza.
Williamson megye
A Smithsonian Intézet éves jelentése, 1877

Franklintől három mérföldre délre, a Big Harpeth folyó egyik szikláján volt egy
másik tábor, amely tizenkét holdnyi földet foglalt el, és a földmű mindkét vége a
sziklára támaszkodott. Ezt a tábort fal és árok vette körül, és három halom volt a
kerítésen belül. Jones professzor 1867-ben három halmot vizsgált meg, amelynek
eredményét nem sikerült megszereznem. Találtam ott néhány elszigetelt sírt,
amelyekből egy nagyon tökéletes vázát szereztem be, amelyhez fülek tartoztak. Ez a
váza fordítva feküdt egy férfi csontváz nyakán, és volt néhány szarvascsont is. Egy
közeli sziklakupac, mint gondoltam, sírra utalt, de kiderült, hogy az egy kemence
volt, alul és oldalt sült agyaggal kibélelve, és lapos kövekkel fedve. Törött
cserépdarabok voltak benne. A három halom közül a legnagyobbon, körülbelül a
lejtő felénél egy sírra bukkantam, amelyben egy nagy csontváz volt. A szegycsontot
belülről egy apró, finoman megmunkált nyílhegy szúrta át, amely kétségtelenül az
eltemetett férfi halálának oka volt.
A leghíresebb temető, amelyet az ereklyevadászok leggyakrabban keresnek fel,
"Old Town", Franklintől hét mérföldre északnyugatra, Brown asszony farmján.
Korábban, más táborokhoz hasonlóan, fallal és árokkal volt körülvéve, de ezek már
eltűntek. Sok sír és halom volt szétszórva a sánc területén. E sírok többségét már rég
kiürítették, a halmokat pedig nagyrészt kiásták. Ennek ellenére szereztem itt néhány
nagyon érdekes ereklyét, köztük két gyönyörű elefántcsontdarabot, amelyeket olyan
precizitással faragtak, amilyet ritkán látni az indiánoknál. Valószínűleg a következő
állat agyarából készültek.
358
a masztodon. A nagyobbik egy szörnyeteg agyarából származhatott, mert ahhoz,
hogy egy ilyen gorgethez anyagot szolgáltasson, 12 hüvelyk átmérőjűnek kellett
lennie. Ezeknek a gorgettáknak a szélén két lyuk van, egymás közelében, és
valószínűleg a mellkasra függesztve viselték őket, és a hatalom jelképei lehettek. Az
egyik egy óriás sírjában volt, mert egy nagydarab ember az alsó állkapocscsontot az
arca körül tudta vezetni; a combcsont pedig négy hüvelykkel hosszabb volt, mint egy
hat láb két hüvelyk magas emberé.
Észak-Karolina
Nikawasi temetkezési domb Franklinben, Észak-Karolina Bertie megye
Fort Wayne Sentinel 1897. március 20.

Raleighben jelentős izgalom uralkodott. N.C.-ben, a 25-énth , a jelentés szerint
Bertie megyében, a tengerpart közelében, ebben az államban egy halomban több
óriási ember maradványait találták meg. A csontvázakat ülő helyzetben találták
meg, és magasságuk hét és kilenc láb között mozgott. Az állami geológus elment,
hogy megvizsgálja.
Caldwell megye
New Ulm Weekly Review. 1883. május 23,
Figyelemre méltó koponyák.
Észak-Karolina örül annak, hogy egy ősi halomban váratlanul ötvenhat
csontvázat találtak, némelyikük nagy méretű és "igen figyelemre méltó koponyával".
Ez érdekes. Eddig az ősi halmok, amelyeket feltehetően egy őskori faj emelt, semmi
figyelemre méltóbbat nem hoztak felszínre, mint kőbaltákat, kovaköves nyílhegyeket
és néhány olyan minőségű edényt, amelyek megszégyenítették volna a mi amerikai
"fazekasgyermekünket" annak leggyerekesebb korában. A koponyák azonban,
amikor figyelemre méltó terület általános érdeklődésre tartanak számot. Az emberi
koponyák gyűjteménye a legkorábbi időktől napjainkig, ha lenne, lehetővé tenné a
tudósok számára, hogy megírják az emberiség pontos történetét.
359
fejlődését, és valószínűleg azt, hogy felfedezzük, mi volt a "hiányzó láncszem".
Hogy az észak-karolinai koponyák milyen szempontból figyelemre méltóak, arról
nem szólnak a jelentések; de ha tulajdonosaik csak azt a fejlettségi fokot érték el,
amelyet a halomépítőkről feltételeznek, akkor a koponyáknak a legjelentősebb
méretűeknek kell lenniük.
Halifax megye
Lexington Gazette, 1906. május 23.
Richmond-i kapitalisták érdeklődnek egy projekt iránt, amely az észak-karolinai
Roanoke Rapids vízierő-fejlesztésére irányul. A múlt héten Bristol közelében egy
gigantikus méretű emberi lény csontvázát tárták fel, amelyről feltételezik, hogy egy
őskori emberé volt.
Georgia
Etowha Mounds
Bartow megye
The New York Times 1886. április 5. SZÖRNYÖK SKULLÁK ÉS CSONTOK

Cartersville, Ga., április 4. - A víz visszahúzódott az Etowha Mound Fieldről, és
több hektárnyi koponyát és csontot hagyott fedetlenül. Ezek némelyike óriási. Ha az
egész váz arányban áll a két talált combcsonttal, akkor gazdájuk 14 láb magas
lehetett. Sok furcsa kagylóból készült dísztárgy,
360
sárgaréz és kő került elő. A holttestek egy részét kőből épített kis sírboltokban
temették el. Az egész a régészeti gazdagság bányája. A Smithsonian Intézet
képviselője itt vizsgálja a különös relikviákat.
A grúzok és grúzok standard története, I. kötet, 1917

Néhány évvel ezelőtt egy indián dombot nyitott fel a gallországi Cartersville
közelében a Smithsonian Intézet tudósokból álló bizottsága. Miután a földet egy
bizonyos távolságra eltávolították, nagyméretű zászlóskövekből álló réteget találtak,
amelyeket nyilvánvalóan kézzel csiszoltak, ami azt mutatja, hogy a kőzetet bányászó
emberek értettek a szakmához. Ezeket a köveket eltávolították, és az alattuk lévő
páncélteremben megtalálták egy óriás csontvázát, amely hét láb és két hüvelyk
hosszú volt. Haja durva és koromfekete volt, derékig érő, homlokát rézkorona
díszítette. A csontváz figyelemre méltóan jó állapotban volt, és épségben hozták ki a
páncélszekrényből. A közelben több, különböző méretű gyermek holttestét találták
meg. Ez utóbbiak maradványait valamilyen csontból készült gyöngyök borították.
Ezeket eltávolítva kiderült, hogy a testeket szalmából vagy nádból font háló vette
körül, és ezek alatt valamilyen állat bőréből készült borítás volt. Valójában a testeket
a múmiákhoz hasonlóan készítették elő, és kétségkívül új megvilágításba helyezik a
halmokat emelő emberek történetét. A boltozatot borító kövekre feliratokat véstek,
és ha megfejtik őket, valószínűleg feloldják a fátylat, amely eddig az óriások fajának
történetét takarta, amely kétségtelenül lakta valamikor a kontinenst.
Clay megye
GEORGIA NAGYOT LÉPETT.

EGY ÁLLKAPOCSCS ONTOT, AMI BIZONYÍTJA, HOGY EZEK ÓRIÁSOK VOLTAK
AZOKBAN AZ IDŐKBEN.
New York Times február, 211893 Georgia's Big Mound (Nagy Domb)
Egy állkapocscsont, amely bizonyítja, hogy voltak óriások azokban az időkben
Fort Gaines, Ga., febr. 20. - Fort Gaines alatt, mintegy tizenkét mérföldre, a
Mercier Place néven ismert területen található egy domb, amely állítólag a
legnagyobb az Egyesült Államokban, és kétségtelenül az előző generációk
dombépítőinek munkája. Akár a legnagyobb, akár nem, nagyon nagy, és megérdemli
azt a kitüntetést, hogy Georgia főnökének számít.
Alapja több mint két hektárt fed le, és körülbelül 45 fokos szögben emelkedik
felfelé, körülbelül 100 láb magas. Oldalát nagy, több láb átmérőjű tölgyfák borítják,
amelyek a halom nagy koráról tanúskodnak.
361
Sok évvel ezelőtt egy úriember egy kis méretű kutat ásatott a tetejétől lefelé a halom
szívébe, és többek között egy ember állkapocscsontját találta meg, amely könnyen
átcsúszott volna egy mai nemzedék átlagos emberének fején. Az ő feltárásai igen
csekélyek voltak, és azóta semmi hasonló, szisztematikus kutatásra nem került sor.
A dombtól a patak irányába árkok indulnak, amelyek jelenleg több láb mélyek.
Ezeket nyilvánvalóan a halom építői használták titkos kijáratként támadás esetén.
Az ütemet érdemes alaposan és gondosan megfigyelni.
Glynn megye
The Wichita Daily Eagle (Wichita, Kansas) 1894. május 26.

A Georgia állambeli St. Simonban egy régi temetkezési helyen nemrég egy több
mint két méter hosszú harcos maradványait tárták fel.
Az alabamai Annistonban 1890-ben talált őskori emberi koponya kerülete a fülek
felett harmincnégy hüvelyk volt.
ProoF °a Óriások őskori faja

A régészek Wen I Mystified at ,t j-
\ Finding ' ... - , I Csontvázak
Kik voltak
Portsmouth (Ohio) Times, 1936. október 2.

A georgiai homokdűnék megdöbbentő bizonyítékot szolgáltatnak egy őskori
óriásfajtáról
A régészek értetlenül álltak a 7 láb magas férfiak csontvázainak megtalálása előtt
A napsütötte Arany-szigetek homokdombjain ásatásokat végezve a régészek egy
elképesztő' őskori óriásfaj különös feljegyzéseit vájták ki. A
362
A múlt kutatói csákányt és ásót ragadva ássák be magukat a felszín alá, Georgia
féltrópusi part menti szigeteinek pálmafás dűnéi alá, hogy egy eddig gyanútlan
emberiség rejtélyei közé ássák magukat. A kérdés, amely ma a leghangsúlyosabban
foglalkoztatja őket, a következő: Milyen emberek voltak azok, akiknek a törzsének
tagjai mindannyian átlagosan hat és fél és hét láb magasak voltak? Preston Holder
régész vezeti az ásatási munkálatokat, amelyeket a Smithsonian Intézet támogatott.
Lassan, aprólékosan Holder igyekszik összerakni azokat a vékonyka szálakat,
amelyek a múltba vezetnek. Annak a véleményének adott hangot, hogy a
Smithsonian Intézet fontos fényt fog vetni egy eddig fel nem jegyzett törzsre, és talán
egy új láncszemet fog létrehozni az emberiség észak-amerikai történetében.
Ebben a halomban a régész fontos felfedezést tett: egy fiatal férfi teljes csontvázát
fedezte fel, aki halálakor még tizenéves lehetett. A csúcsától a csúcsáig pontosan hat
és fél métert mért. A temetés minden részlete arra utalt, hogy a törzs fontos tagja
lehetett - valószínűleg törzsfőnök, vagy legalábbis egy törzsfőnök fia.
Egy idősebb férfi csontjait, amelyeket valószínűleg korábban temettek el, az

óriások meggondolatlanul megzavarták, amikor a fiatal törzsfőnököt temették el.
Ezeket a fiatalabb férfi csontjai fölé szórták vissza a sírba, a régészek szerint a
floridai indiánokra egyáltalán nem jellemző önfeledtséggel. Az első négy, ebben a
sírhalomban történt temetkezés közül mindegyik a teljesen behajlított, vagy az
állukhoz közel térddel összegömbölyödött típusba tartozott. Ezek közül kettő
gyermek volt, szorosan egymás mellé temetve, "kanál módra". A sírokat
hematitfestékkel, az indiánok által használt vörös színezékkel erősen beborították.
Az egyik csontvázon még mindig 225 olivella kagylógyöngyből szőtt kötény volt. A
halomból előkerült egyéb temetkezések mindegyike fekvő vagy teljesen elnyújtott
típusú volt. Ezekből hiányoztak a koponyák. A halom tartalmának általában zavart
állapota és a holttestek rendezetlenségének hiánya miatt az ásatók feltételezték, hogy
a temetkezések különböző időpontokban történtek - valószínűleg időről időre induló
halászati expedíciók alkalmával. A repülőtér alatti faluban Holden és munkásai
mintegy 4000 fazekaskorongot, azaz törzsi kerámia és főzőedények darabjait tárták
fel. Bár a kerámia nagy része egyszerű, figyelmeztető és általában elég nyers volt,
volt néhány darab, amely némileg díszített. A legtöbb erőfeszítése ugyanis a reptér
helyszínére összpontosult, a modern fejlődés nem várhatott sokáig arra, hogy a
tudósok nyugodtan kutakodjanak a múltban. Ma az idő pénz. És miközben a
régészek elfoglaltak, más lelkes munkások - azok, akik a repülőtér megépítésére
számítanak - a késedelem miatt fanyalognak. Holnap beton kifutópályák és
repülőgépmotorok zúgása jelzi majd az egykor az őskori faj által lakott alacsony
indián falu helyét.
363
Fort Worth Gazette 1892. szeptember 15.
Egy óriás csontvázát tárták fel Brunswickban, Ga-ban, amely közel kilenc láb
hosszú.
Hall megye
A Middlebury Kentucky News. 1930. december 30. Óriások szeletonjai

Egy kihalt faj figyelemre méltó relikviái kerültek elő Grúziában
J. B. Toomer úr levelet kapott Hazelton úrtól, aki Gainesville-ben tartózkodik. A
levél több csontból készült gyöngyöt tartalmazott, és érdekes beszámolót adott arról,
hogy a Smithsonian Intézet tudósokból álló bizottsága egy nagy indián dombot
nyitott fel a város közelében. Miután a földet egy kis távolságra eltávolították, egy
nagy zászlóskövekből álló réteget találtak, amelyet nyilvánvalóan kézzel csiszoltak, és
amelyből kiderült, hogy azok az emberek, akik ezt a kőzetet bányászták, értették a
dolgukat. Ezeket a köveket eltávolították, amikor egyfajta boltozatban, alattuk egy
kétméteres óriás csontvázát találták meg. Haja durva és koromfekete volt, derékig
érő, homlokát rézkorona díszítette. A csontváz figyelemre méltóan jó állapotban volt,
és épségben került elő a sírboltból. E csontváz közelében több, különböző méretű
gyermek holttestét találták meg. Ez utóbbiak maradványait valamilyen csontból
készült gyöngyök borították. Ezeket eltávolítva kiderült, hogy a testeket szalmából és
nádból készült hálóba zárták, amely alatt valamilyen állat bőréből készült borítás
volt. Valójában a testeket némileg a múmiákhoz hasonlóan készítették elő, és
kétségtelenül új fényt vetnek majd annak a népnek a történetére, amely ezeket a
halmokat emelte. A boltozatot borító kövekre feliratokat véstek, és ha megfejtik őket,
valószínűleg feloldják a fátylat, amely az óriások azon fajának történetét fedi, amely
kétségtelenül valamikor lakta ezt a kontinenst. Az összes ereklyét gondosan
becsomagolták és továbbították a Smithsonian Intézetbe, és azt mondják, hogy ez a
legérdekesebb gyűjtemény, amelyet valaha is találtak Amerikában.
364
Florida
Salt Lake, Florida temetkezési domb
Charlotte megye
New York Times 1925. február 15. Floridai óriáscsontok megtalálása
Közúti munkások egy 7 láb magas ember csontvázát tárták fel
Boca Grande, Florida, február 14. - Egy, a modern emberénél egynegyedével
nagyobb koponya felfedezése, valamint a nem kevesebb mint kétméteres magasságot
valószínűsítő csontok ma találgatásokhoz vezettek egy óriás fajról szóló elméletekkel
kapcsolatban, amelyről úgy vélik, hogy egykor Floridában élt.
A csontváz darabjait tegnap találták meg a Charlotte és Lee megye határának
közelében egy utat egyengető munkások. A csontokat, amelyekről úgy vélik, hogy egy
férfié, a Smithsonian Intézetbe szállítják.
Dade megye
Journal Gazette, 1922. június 9.
Emberi 8 láb magas óriások eltemetve Floridában
Halászok mesélnek a Floridában eltemetett 8 láb hosszú emberekről
Miami, Florida. június 9. - A floridai szárazföld déli csücskétől délre fekvő
lakatlan kis sziget homokjába ágyazott, nyolc láb hosszú emberi csontvázak meséjét
ma hozta ide három halász. Az egyik koponya egy darabját állították ki, amely hat
fogat tartalmazott. E. M. Miller, a Miami Egyetem zoológusa szerint az állkapocs egy
emberé volt, és valószínűleg hétszáz éves lehetett.
Teljesen valószínű, hogy ez a lelet fontos lehet" - jegyezte meg,
"de nem tudtam semmit sem mondani róla, hacsak nem rendelkeztem a mérésekkel
vagy további információkkal."
A férfiak szerint a koponyák szokatlanul vastagok voltak, az állkapocs kiállt, és a
szemgödrök magasan voltak a fejben.
365
Duvall megye
The News-Tribune 1929. május 5.

Alexander Xermus úr, Dunn's Lake-ből, az ültetvényén lévő halmokban egy letűnt
faj csontvázait találta, amelyek kilenc láb hosszúak voltak, és ami még fontosabb
Xermus úr számára, arany nyomaira is bukkant.
Hillsborough megye
Lawrence World Journal, 1927. augusztus 25. Óriás indián csontok

Tampa, Florida. (AP) - Óriás indiánok, akik 500 évig vagy még tovább
barangoltak a floridai mocsarakban, és kagylóhéjból készült ételeken éltek,
amelyeket fogaikkal törtek fel - ez a kép bontakozik ki a régészek által, akik egy
temetkezési helyet tártak fel az öböl egyik szigetén, nem messze innen.
A csontvázakat egy kis földdarabon fedezték fel, ahol évek óta egy magányos
halász él. A tudósok becslése szerint a csontok legalább 500 évesek, és egy karibi
néven ismert törzs, a Nyugat-Indiák őslakosainak maradványai. Úgy vélik, hogy a
spanyolok Floridába érkezése előtt lakták az államot és a szomszédos szigeteket.
A koponyák nagyobbak, mint a jelenkori történelemben, összevert és összetörtek,
törzsi harcokra utalnak. Az állkapocs és a fogak szokatlanul nagyok voltak.
Hasonlóképpen a testcsontok is, ami arra utal, hogy az elmúlt korok indiánjai
valóságos óriások voltak a maiakhoz képest.
Az államban gyakoriak a csontokhoz hasonló halmok, mint amilyenben a
csontokat feltárták. A csontokat a Smithsonian Intézetbe küldték további
vizsgálatra.
Indian River megye
Kagylóhalom a floridai New Smyrna

Beach-től délre található
366
Smyrna Daily News 1917. január 5.
Azt, hogy az észak-amerikai kontinensen több mint 125 000 évvel ezelőtt
emberek éltek, meggyőzően bizonyította egy nemrégiben ebben az államban tett
felfedezés, amelyet E. H. Sellards állami geológus és Oliver P. Hay professzor tettek,
akik tanulmányozták a fosszíliákat. Bár véleményükkel más tudósok nem teljesen
értenek egyet, biztosak abban, hogy kutatásaik alaposak voltak, és nincs helye
tévedésnek.
A felfedezésre néhány hónappal ezelőtt került sor, és bár a közelmúltig semmi
biztosat nem közöltek, most már hivatalosan is kijelentették, hogy emberi csontokat
találtak, amelyek keveredtek a masztodon, a kardfogú tigris és számos más,
korábban ezen a féltekén élő kihalt állat csontjaival. A lelőhelyet Vero közelében
találták.
Azt, hogy az emberek hatalmas méretűek voltak, a csontok bizonyítják.
Úgy gondolják, hogy némelyikük tíz vagy tizenkét láb magas volt. E gigantikus
emberek csontvázának néhány kiváló példányát találták meg, némelyikük hatalmas
állatok halálos ölelésébe zárva, különös csontfegyverekkel, amelyeket egy láb
hosszú csontvázkezek szorongattak.
Lee megye
Ocala Star-Banner, 1959. október 19.

Hét láb hosszú csontvázat találtak a sírdombban
Tampa (AP) - Egy hét láb hosszú csontvázat tartalmazó sírhalom felfedezéséről
számolt be ma egy tampai rendőr.
Richard Del Valle elmondta, hogy unokatestvére, a 16 éves Larry Lopez több
halmot is talált a Florida nyugati partjainál, Fort Meyerstől északra fekvő lakatlan
szigeten.
Del Valle szerint létezik egy legenda, miszerint egy magas emberekből álló faj
már az indiánok előtt is lakta Floridát. Lopez, aki Pine Island lakója volt, több
halmot talált egy közeli szigeten. Az egyik halom feltárásához kagylóhéjrétegen
ásott át, és megtalálta a csontvázat. Nem bolygatta fel a csontokat, mert azok
törékeny állapotban voltak.
De Valle elmondta, hogy a Floridai Egyetemet felkérik, hogy küldjön egy

antropológust, aki megvizsgálja a csontvázakat.
Marion megye
Popular Science - 1934. november 3.

A feltételezések szerint egy őskori amerikai óriásfaj maradványait fedezték fel
nemrég búvárok, akik leereszkedtek a mélybe...
Silver Springsből, a floridai Ocala közelében. A víz alá süllyesztett sírkamrában
talált emberi csontvázak olyan nagyok voltak, hogy az őket szemlélők azt a
meggyőződést fejezték ki, hogy az ősemberek magassága elérte a két métert. A
csontok mellett, amelyek állítólag 2500 évig háborítatlanul feküdtek, számos
szerszámot, fegyvert és dísztárgyat találtak. A leletek között voltak agyagedények és
bálványok, csonttűk, kovaköves nyílhegyek és ékszerdarabok.
Martin megye
The Palm Beach Post, 1934. október 2.

Az Atlanti-óceán folyamatos vízmosása, amely egy keskeny part menti szigetet
vág át a St. Lucie Inlet-től mintegy egy mérföldre délre, olyan emberek csontjait
hozta felszínre, akiket nyilvánvalóan több száz évvel ezelőtt helyeztek végső
nyugalomra - írja a Fort Pierce News-Tribune. Kilenc személy csontvázát fedezték
fel, némelyikük a tengeröböl sekély vizében, mások a közeli homok alatt. Mindegyik
férfi szokatlanul magas volt, és a maga idejében robusztus óriások lehettek. Az
egyik, a lelőhelyről származó állkapocscsont az állkapocs ízületétől a koponyán való
csuklóig nyolc és fél hüvelyk hosszúságú volt. Az egyik sípcsont majdnem kétszer
olyan hosszú volt, mint egy mai közönséges sípcsont.
Nassau megye
The Evening Sun (Hannover, Pennsylvania) 1936. július 29.

Florida szigetének homokja adott u[ nyolc láb magas csontvázak - nyilvánvalóan
az őskori mozi első sorokban ülő utasoké - Atlantic Constitution.
Palm Beach megye
New Smyrna Daily News (New Smyrna, Florida) augusztus 29, 1913 Hatalmas
méretű emberek maradványait fedezték fel a mocsarakban A talált combcsont arra
utal, hogy a mocsarak korai lakói csodálatos termetűek voltak.
Kik voltak azok a férfiak, akik olyan nagy termetűek voltak, hogy egy
combcsontjuk 38 hüvelyk hosszúságú volt? Akik egykor a floridai Evergladesben
barangoltak? És hány évvel ezelőtt haltak ki ekkora termetű emberek?
J.F. Carlisle és J.T. Brown, ebből a városból, a hét első napján a tisztáson
kószáltak, észrevették a szokatlanul száraz évszak hatását, és megpróbáltak egy
különleges földterületet felkutatni. Körülbelül nyolc mérföldre voltak
355
368
a várostól nyugatra és egy kicsit északra.
Hirtelen észrevették egy fenyőfán, amely körülbelül három lábnyira volt, hogy
egy láng jelét mutatja, és a vizsgálat kimutatta, hogy egy időben erősen és jól
körülhatárolt volt. De az idő nagy részét begyógyította, hogy kevesebb, mint két
hüvelyk maradt - és a magassága a fa tövétől szokatlan volt a leglassabb része
körülbelül nyolc lábra volt a földtől, a felső kezdete pedig tíz és tizenegy között -
ami azt mutatja, hogy egy csónakból keletkezhetett, amikor három vagy négy
lábnyi víz borította a helyet, egy személy által, aki valamilyen tárgyon állt, vagy egy
szokatlan méretű személy által.
Alighogy abbahagyták a csodálkozást a szinte elborított lángok láttán, a fa tövétől
nem messze megtalálták azt, ami minden jel szerint egy emberi combcsont volt -
kivéve, hogy a hossza rendellenes volt, a földön fekve 38 hüvelyk hosszúságot
mértek, de minden erőfeszítés, hogy megőrizzék, hiábavalónak bizonyult, minden
érintésre szétmorzsolódott. Brown úr és Carlisle úr is készek eskü alatt vallomást
tenni a hosszáról - és úgy vélik, hogy a combtól a térdig egy emberi láb csontja.
Pinellas megye
St. Petersburg Daily Times, 1914. március 17. Az óriás faj temetkezési halma
titkos combokat és koponyákat rejt, amelyeket a Smithsonianba küldtek.
Egy ősi temetkezési domb felfedezéséről a John's Pass közelében lévő egyik
kulcson John Bethel "A Pinellas-félsziget története" című művében a következő
szavakkal számol be:
"Amikor a háború előtt Anderson Wood társaságában a John's Pass egyik
kulcsánál vadászgattunk, rábukkantunk arra, ami valaha egy temetkezési domb
volt, de az idő, vagy talán az 1848-as orkán, amely a John's Pass-t csinálta,
lekoptatta, amikor a szigeteken végigsöpört.
"Észrevétlenül elmentünk volna mellette, mivel csak egy homok- és kagylóhátnak
tűnt, ha nem vettünk volna észre két emberi koponyát és néhány csontot. Arra a
következtetésre jutottunk, hogy indiánok vannak ott eltemetve, és hogy talán
néhány csecsebecsét is eltemették velük együtt. Így hát visszatértünk a
csónakunkhoz, és ásót és kapát vettünk, visszamentünk és ásni kezdtünk, csak
csontokat tártunk fel. Úgy tűnt, hogy nem voltak csecsebecsék velük. Amennyire
meg tudtuk állapítani, a holttestek három szint mélyen voltak eltemetve, észak felé
és dél felé nézve. Megpróbáltunk egy egész vázat összeszedni, hogy lássuk a méretét,
de a csontok annyira össze voltak mattulva és annyira elkorhadtak, hogy ezt nem
tudtuk megtenni."
Rendellenes méretű csontok
"A két legnagyobb csont, és az egyetlen két tökéletes csont, amit találtunk, egy
combcsont és egy állkapocscsont volt. Én és a társam egyenként két méter magasak
voltunk.
356
a combcsontot helyesen megmérve körülbelül két hüvelykkel hosszabb volt, mint a
miénk. A barátom, akinek az arca tele volt bajusszal, le tudta csúsztatni az
állkapocscsontot, méghozzá elég könnyen."
Journal Gazette, 1914. augusztus 13.
Hogy a kagylóhalmok a Seminole híd hozzá legközelebb eső végén. Petersburgnál,

ha kiásnák, egy olyan emberi törzs csontvázai kerülnének elő, amelyről keveset
tudunk - ez a véleménye J. H. Pratt professzornak, a Southland Seminary
munkatársának, aki tegnap meglátogatta a halmokat, és néhányat ki is ásott. A
férfiak egy része által néhány hete belőlük kivett koponyát és csontokat
megmutatták Pratt professzornak, és valószínű, hogy egy későbbi időpontban alapos
ásatásra kerül sor egy olyan népcsoport nyomai után kutatva, amelyről még keveset
hallottak.
A tegnapi napon a rossz ásatási lehetőségek miatt kevés ásatásra került sor, az
utazás elsősorban azért történt, hogy a professzor saját maga győződjön meg arról,
hogy érdemes-e belemenni az eszközökbe. Meggyőződése, hogy ahol a Bayou ezen
oldalán a hatalmas kagylóhalmok a Seminole-hidat fedték, ott egykoron valamilyen
méretű indián falu állt.
Nemrég, amikor az egyik halomról útépítési munkálatok miatt a héjat
eltávolították, két teljes csontvázat találtak számos különálló csont mellett. Az egyik
lábszárcsont két láb és néhány hüvelyk hosszú volt. Ha ezt a hosszúságot
összehasonlítjuk egy két méter magas ember lábcsontjának hosszával, akkor
megállapíthatjuk, hogy az indiánok azon faja, akik valószínűleg évezredekkel ezelőtt
ezen a vidéken éltek, óriások voltak, mivel egy embernek több mint két méter
magasnak kellett lennie ahhoz, hogy két méter hosszú lábcsontja legyen. Ez a tény,
valamint a kiásott koponyák némelyikének rendkívüli mérete azt a feltételezést veti
fel, hogy a félszigetet abnormálisan nagy emberek népe lakta.
A Pinellas-félszigeten számos kagylóhalmot nyitottak meg és
370
számos kincset tártak fel az indián időkből. Szentpétervár környékén számos ilyen
halom található, amelyek közül sokat már többször is felnyitottak.
The Palm Beach Post 1938. november 20.

Az egyik ilyen indián dombon, nem messze Jensen-től, közel 50 hétlábú férfi
csontváza került elő, és becslések szerint közel ezer holttestet temettek ide,
valószínűleg egy csata után, így bárki nyugodtan foglalkozhat a tanulmányozással, és
érdekesnek fogja találni.
Wakulla megye
The News-Tribune, 1923. augusztus 16.
Henry Gwaltney a floridai Wakulla közelében egy halomban ásott, és talált egy
koponyát, amely egy óriáshoz tartozhatott. Az alsó állkapocs különösen nagy volt,
kétszer akkora, mint egy átlagos emberé, és egyik fog sem hiányzott egyik
állkapocsból sem, és csak egy mutatta a szuvasodás jeleit.
Alabama
Calhoun megye
The Witchita Daily Eagle (Wichita, Kansas) 1894. május 26.

Az alabamai Annistonban 1890-ben talált őskori emberi koponya kerülete a fülek
felett harmincnégy hüvelyk volt.
371
Cherokee megye
lapított koponya a disznó-szigeti halomról
Smithsonian Institutions Bureau of Ethnology 44th Éves jelentés,

1925
A folyó partján, egy mérfölddel az imént leírt kagylóhalom alatt egy körülbelül 50
x 60 láb nagyságú földhalom található, amely északról és délről a leghosszabb. Mivel
a földet régóta művelik, valószínű, hogy az alakja némileg megváltozott; építéskor
kétségtelenül gyakorlatilag kör alakú volt.
A keleti oldalon, nagyrészt az árokban, de egy rövid szakaszon a külső fal alá
nyúlva, egy 8 V2 láb hosszú, 4 láb széles és 2 láb mélyen a természetes talajba ásott
sír volt. Ebben négy csontváz volt, kettő egymás mellett feküdt az alján, a másik
közvetlenül ezeken. A testek kinyújtva, fejjel északkelet felé voltak. Az egyik a
fenéken fekvők közül körülbelül 6 láb 4 hüvelyk hosszú volt, a csontok nagyon
nagyok, a sípcsontnak kifejezett elülső görbülete volt, míg a combcsontok
izomzatának rögzítési folyamata nagy és durva volt.
Etowha megye
Cleburn megye Új, 1886. május 1.
Az árvíz a közelmúltban a folyó partjainál számos helyen, de különösen a fenti
Green Foster háznál és Sam Henry ezredes házánál a Whorton-kanyarban az
egykori civilizáció számos maradványát hozta felszínre. James Henry úr, aki apja
birtokán megvizsgálta e kuriózumok némelyikét, elmondta, hogy a talált emberi
csontvázak némelyikének csontjai igen szokatlan arányúak, és nagyobb termetre
utalnak, mint amekkorát a homo nemzetség ma elér.
372
Gadsden Times, ( Gadsen, Alabama) 1886. július 16.
1886. április 12-én James R. Henry, az ezredes fia lement a farmra, és azt
tapasztalta, hogy az árvíz szinte az egész folyóparti földet elmosta. A felső talajt 3
vagy 4 láb mélységig elsöpörte a víz, és a 250 hektárnyi területből csak 40 vagy 50
hektár volt alkalmas termésre. Közelebbi vizsgálat után megdöbbentő felfedezést
tettek. Henry felfedezte, hogy a föld nagy részét egykor egy szokatlan népfaj
halottainak temetkezési helyéül használták. A temetkezési hely körülbelül 40 hektárt
foglalt el, és sok furcsa dolgot találtak, amelyeket a halottakkal együtt temettek el.
Minden sír fejénél egy-egy cserépedényt találtak, és sok helyen az elhunyt által
életében viselt díszeket és harci fegyvereket. Késeket, tomahawkokat, pipákat és más
tárgyakat talált és gyűjtött össze Henry,aki egy csontvázat is talált, amely a nap
legmegdöbbentőbb leletének bizonyult. A csontváz egy óriás csontvázának tűnt.
Henry könnyedén bele tudta helyezni a fejét a koponyájába, és a csont fél hüvelyk
vastag volt. A combcsont majdnem 22 hüvelyk hosszú volt, a csont pedig a válltól a
könyökig 20 hüvelyket mért. Amikor az összes csontot a megfelelő helyzetbe
helyezték, kiderült, hogy a tulajdonos a feje búbjától a talpáig közel két méter magas
lehetett. Két vagy három ilyen hatalmas csontvázat találtak ezen a különös
temetkezési helyen. Az itt eltemetett emberek közül sokan egy őskori fajhoz
tartoztak. Az itt talált koponyák tömör csontból voltak, felül lapos, varrat nélküli,
mint a modern embernél. Ez sokakat arra engedett következtetni, hogy Etowha
megyét egykor egy teljesen más emberfajta lakta. E temetkezési hely feltárása
jelentős izgalmat okozott. Henry számos ilyen leletet megőrzött, hogy az emberek
láthassák.
Hale megye
The Anniston Star, 1930. február 27.
Egyetem, Ala, február 27. - Mintegy 400 csontvázat, amelyek mérete a magzati
csecsemőtől a férfi felnőttekig terjed, és amelyek korát 1000 és 5000 év közöttire
becsülik, tárt fel Moundsville-ben az alabamai Természettudományi Múzeum.
Walter B. Jones, a múzeum igazgatója az Alabamai Egyetemen lévő irodájából
bejelentette, hogy az egyik csontváz magassága hét láb hat hüvelyk. Minden olyan
csontvázat, amelynek csontjai elég erősek voltak ahhoz, hogy megmaradjanak, a
múzeumba vittek. A legtöbb nagyméretű csontvázat a Mound G közelében találták,
Dr. Jones elmondta, hogy ezek többsége legalább hat láb magas volt.
373
Arkansas
Arkansas - Az ősi halmok feltárása. Frank Leslie's Illustrated Newspaper, 1883.

május 26.
374
Az Arkansas állambeli Ozark-hegységben található

barlangban talált óriási emberi koponyák.
The New Age Magazine, 181913. évf.

Óriás ősemberek koponyáit találták Arkansas barlangjában
Több mint három láb mélységben több óriási emberi csontváz maradványait
találta meg, köztük egy majdnem tökéletes koponyát, amely számos részletében
különbözött egy modern példánytól. A legnagyobb csontváz részben összeillesztve
majdnem tíz láb magas volt.
Arkansas megye
Evening Telegraph, 1870. szeptember 15,

Egy óriás faj - Az indián domb Chickasawba emberi csontvázak nyolc és tíz láb
magasak egy korábbi faj ereklyéi
Két mérföldre nyugatra Barfield Point-tól, Arkansas megyében, Ark. államban, a
Pemiscot folyónak nevezett szép patak keleti partján egy indián domb áll, amely
mintegy huszonöt láb magas és a tetején körülbelül egy hektárnyi területű. A domb
nevét Chickasawbáról, a shawnee törzs egyik főnökéről kapta, aki itt élt, halt meg és
temették el. Ez a törzsfőnök a vadászok egyik utolsó fajához tartozott, akik ezen a
gyönyörű vidéken éltek, és akik egykor sűrűn benépesítették azt...
Kitty Williams néni, aki most ott lakik, azt meséli, hogy Chickasawba gyakran
hozott be egyszerre akár húsz gallon tiszta mézet is eladásra a hátára akasztott
szarvasbőr zsákokban. Mindig a fehérek barátja volt, hatalmas termetű és herkulesi
erejű ember... A törzse temette el annak a dombnak a lábánál, amelyen élt, a törzse,
akiknek többsége a nemzethez távozott.
362
közvetlenül a temetési szertartás elvégzése után...
Chickasawba tökéletesen becsületes volt, és törzsének legjobban tájékozott
törzsfőnöke. Néhány évvel ezelőtt, amikor Chickasawba dombjának lábánál vagy
annak közelében ásatásokat végeztek, egy gigantikus emberi csontváz egy részét
találták meg. Az ásatáson dolgozó emberek érdeklődésükre a teljes csontvázat
kiásták, és a megbízható felek által megadott mérések alapján az ember, akihez a
csontváz tartozott, nem lehetett kevesebb, mint nyolc vagy kilenc láb magas. A
koponya alatt, amely könnyen átcsúszott informátorunk fején (aki, mint itt
megjegyezzük, az egyik legjobb polgárunk), egy különös formájú agyagedényt
találtak, amely semmiben sem hasonlított az általuk korábban látott indián
kerámiára. Pontosan olyan alakú volt, mint a kerek testű, hosszú nyakú kancsók
vagy vízkannák, amelyeknek egy példánya Gaston étkezőasztalán látható.
Idaho Daily Statesman, 1899. június 12. Élelem a hiszékenyeknek

Az Arkansasban talált óriások fajának maradványai - Nyolc és tíz láb magas emberi
csontvázak kerültek elő - Különös és ismeretlen kerámia - Egy korábbi korszak
emlékei.
(A Memphis Appeal című lapból)
Az állítások, amelyeket az alábbiakban teszünk, és a részletezett tények annyira
furcsák és szinte hihetetlenek, és annyira hasonlítanak a sok... olvashatatlan... és
álhírhez, amelyek időről időre megjelentek az európai és amerikai sajtóban, hogy
azzal a kijelentéssel bocsátjuk előre őket, hogy szigorúan igazak, és hogy egy
jottányit sem túloztuk el a látottakat. Ennyi előszóval folytatjuk történetünket: -
Chickasawba, két mérföldre nyugatra Battlefield Point-tól, Arkansasban, a
Pemiscott Bayou nevű szép patak keleti partján, amely a St. Francis folyó
mellékfolyója, áll egy indián domb, amely mintegy huszonöt láb magas és a tetején
körülbelül egy hektárnyi területű. Ezt a dombot Chickasawbának hívják, és a
körülötte elterülő, mintegy tizenkét négyzetmérföldnyi területű, magas és gyönyörű
vidék innen kapta a Chickasawba nevet. A domb a nevét Chickasawbáról, a shawnee
törzs egyik főnökéről kapta, aki itt élt, meghalt és eltemették. A törzsfőnök a
vadászok egyik utolsó fajához tartozott, akik ezen a gyönyörű vidéken éltek, és akik
egykor igen sűrűn benépesítették azt - mármint az indiánok. Ő és vadászai 1820 és
1831 között évente összegyűltek a... olvashatatlan... Pointban, amely akkor és most is
a környező vidék fő hajózási helye, és elcserélték szőrméiket, prémjeiket,
bölényruháikat és mézüket a fehér telepeseknek és a folyón közlekedő kereskedelmi
hajóknak, cserébe pedig puskaport, sörétet, ólomtakarókat... olvashatatlan. Kitty
Williams néni, aki most ott lakik, azt meséli, hogy Chickasawba gyakran hozott
eladásra egyszerre akár húsz gallon tiszta mézet is a hátára csatolt szarvasbőr
zsákokban. Mindig is a fehérek szilárd barátja volt.
376
óriási termetű és herkulesi erejű férfi. Tizenkilencedik évében fiatal feleséget vett
magához, akitől két gyermeke született. Az asszony 1831-ben meghalt, és az öreg
törzsfőnök nem sokáig élt utána, ugyanabban az évben, kilencvenhárom-négy éves
korában halt meg. W. Fitzgerald úr, aki 1822-ben költözött erre a vidékre, azt állítja,
hogy haláláig Chickasawba látta el vaddal. Törzse annak a dombnak a tövében
temette el, amelyen élt, a törzse pedig a temetési szertartás elvégzése után azonnal a
nemzetségbe távozott. Néhányan azonban egészen a késői időkig ott maradtak,
közülük az utolsó, úgy hisszük, John East volt, aki 1860-ban, a háború kitörésekor
csatlakozott Chaily Bowen kapitány századához, a néhai "úgynevezett", és
végigharcolta a háborút, olyan bátor "lázadóként", mint bármelyikük, majd 1865-
ben hazatért, hogy visszatérjen a béke művészetéhez. Chickasawba tökéletesen
becsületes, és törzsének legjobban informált főnöke volt. Kortársai voltak Hosszú
Kés, Napsugár, Kukoricaliszt, Holdfény (Mike Brennan), &amp;c. Mike
Brennan és Quill temette el. Volt egy fia, akit John Pennscottnak hívtak. Néhány
évvel ezelőtt Chickawba halmában vagy annak közelében végzett ásatás során egy
gigantikus emberi csontváz egy részét találták meg.
Az ásatásokat végző férfiak érdeklődésükre a teljes csontvázat kiásták, és a
megbízható felek által megadott mérések alapján a csontvázhoz tartozó férfi
testalkata nem lehetett kevesebb, mint nyolc vagy kilenc láb magas. A koponya alatt,
amely könnyen átcsúszott informátorunk (aki, itt leszögezzük, egyik legjobb
polgárunk) fején, semmiben sem hasonlított az általuk korábban látott indián
kerámiára. Pontosan olyan alakú volt, mint a kerek testű, hosszú nyakú kancsók
vagy vízkannák, amelyeknek egy példánya Gaston ebédlőasztalán látható. Az anyag,
amelyből ez a váza készült, egy különleges agyagfajta volt, és a kivitelezés nagyon
finom. A váza hasát vagy testét ábrák vagy hieroglifák díszítették, amelyek
egymással párhuzamos, nyitott, tenyérrel kifelé fordított, emberi kezek pontos
ábrázolásából álltak, és a vázán felfelé és lefelé futottak, a csuklótól a talpig, az ujjak
pedig a nyak felé. E kezek két oldalán sípcsontok vagy combcsontok helyezkedtek el,
amelyek szintén helyesen ábrázoltak, és a váza körül futottak. A csontvázzal együtt
más dolgokat is találtak, de informátorunk csak erre emlékszik. Azóta bárhol
végeztek ásatást a Chickasaba Countryban a halom szomszédságában.
Hasonló csontvázakat találtak, mindegyiknek a koponyája alatt hasonló
temetkezési vázákat találtak, szinte pontosan olyanokat, mint a leírtak. Most ebben a
városban több ilyen váza és a hatalmas csontvázak egy része is megtalálható. Az
Appeal egyik szerkesztője tegnap megmért egy combcsontot, amely teljesen három
láb hosszú. A comb- és lábszárcsontok a lábfej csontjaival együtt, megfelelő
helyzetben felállítva, egy orvosi rendelőben ebben a városban, öt láb magasak voltak,
és azt mutatják, hogy a test, amelyhez a láb tartozott, kilenc-tíz láb magas lehetett. A
Barfield melletti Beaufort's Landingnél egy mély árok ásásakor egy csontvázat ástak
ki,
377
a lábszára öt-hat láb hosszú volt, a többi csontja pedig ezzel arányos. Reméljük,
hogy néhány napon belül pontos méréseket és leírásokat tudunk olvasóink elé tárni a
most a városban található csontvázak részeiről és a sírokban talált tárgyakról.
Clark megye
Vermont Phoenix (Brattleboro, Vermont) 1877. április 27.

A Hot Springs-től 20 mérföldre délre fekvő Arkadelphiában (Arkansas) csodálatos
felfedezéseket tettek az őskori maradványokból, amelyek 800-1000 éves utakból, hét
láb magas ősóriások csontvázaiból stb. állnak, és mindezek egy olyan régészeti
bónuszt jelentenek, amelyet azonnal és alaposan fel kell dolgozni.
Hempstead megye
The Monroeville Breeze (Monroeville, Indiana) 1884. július 17.

Egy őskori óriás csontvázát ásták ki nemrég az Arkansas állambeli Washington
közelében.
Ouachita megye
The Salt Lake Tribune, 1931. január 25. Gyerekek találtak óriás csontvázat
Camden, Ark. (UP) - A közelmúltban egy közeli farmon egy több mint két méter
magasnak vélt férfi csontvázát tárták fel.
Több gyerek játszott otthonuk hátsó udvarán, és találták meg a csontvázat. A
csontok jól megmaradtak, és a koponya állítólag nagyobb volt, mint egy átlagos
emberé.
Úgy gondolták, hogy egy indián csontváza volt.
Pulaski megye
The World (New York, New York), 1898. január 4.
Egy óriás páncélba öltözött csontvázát tárták fel Little Rock, január 3- Ebben a
városban egy páncélba öltözött csontvázat tártak fel. Úgy vélik, hogy a csontok a
Mississippi egyik felfedezőjéhez tartoznak. Bárki is volt az illető, óriás volt.
A Marshall és a Nyugati Tizenharmadik utca sarkán egy régi épület hátsó
részében ásatásokat végző munkások kiástak egy hatalmas, durva tölgyfa ládát,
amely a csákányok ütései alatt összeroppant, és amely legnagyobb megdöbbenésükre
,
365
Azősi
Az ősióriások
óriások enciklopédiája
enciklopédiája Észak-Amerikában
Észak-Amerikában
egy egykor gigantikus csontváz jelentős részét feltárta. A kisebb csontok egy része
teljesen elkorhadt, de a vizsgálat során a durva koporsó oldalán és alján jól
látszottak az egykori óriás létezésének nyomai.
A vigyorgó koponyát egy nehéz harcos sisakba burkolta, míg a jobb kéz hús
nélküli ujjaiban
egy hosszú, rozsdás kard. A csontváz tetőtől talpig hét láb négy hüvelyk volt.
A csontok kiemelése a földből a legnagyobb gondossággal történt. A csontok úgy
morzsolódtak össze, mintha hamu lennének, és a legkisebb ujjnyomással könnyen
porrá váltak. A koponya egy részét sikeresen eltávolították, és átadták egy orvosnak.
Mississippi
Burial Mound, Tippah megye, Mississippi Coahoma
megye
The Daily Empire (Dayton, Ohio), 1867. május 13.

Néhány nappal ezelőtt egy indián óriás csontvázát tárták fel munkások W. D.
Boyd úr ültetvényén, a Mississippi állambeli Coahoma közelében. A test minden
csontja tökéletes volt, és a helyén volt, amikor felfedezték.
379
Jackson megye
The Polynesian (Honolulu, Hawaii) 1841. január 2. Romok és hagyományok

A Mississippi állambeli Jackson megyében, a Pascagoula-öböl keleti partján,
annak torkolatához közel, egy ősi erődítmény romjai állnak, amelyet nyilvánvalóan
évszázadokkal ezelőtt építettek. Úgy tűnik, hogy főként tengeri kagylókból építették.
A romok között, több méterrel a felszín alatt, elszenesedett parazsat és egy sajátos
agyagáru töredékeit találták, valamint számos emberi testet. Ezek között egy
gigantikus méretű emberi csontváz darabjait is felfedezték. A koponyarész felső
része állítólag elég nagy volt ahhoz, hogy lazán ráférjen a legnagyobb modern
fejekre. Az erőd eredetének minden történelmi nyoma régen eltűnt. A bennszülöttek
körében azonban még mindig él a hagyomány egy korábbi óriás fajról.
Louisiana
Cathoula község
The Lola Register (Lola, Kansas) 1933. június 21.Nagy csontokat találtak
A felfedezők 7 láb magas indiánok csontvázait tárták fel Natchez, Miss., június 21.
(AP) - Több mint két méternél magasabbra becsült indiánok csontvázait tárták fel a
Louisiana állambeli Catahoula község felfedezői. a Smithsonian Intézet tagjai által
tanulmányozandó helyszíneket keresve 15-20 csontvázat tártak fel az Arte-tónál lévő
dombon lévő sírban. A felfedezést Dr. E. A. Belthaupt és E. W. Knight tette, és úgy
tekintették, hogy az hozzájárul ahhoz az elmélethez, hogy egykor itt egy őskori
halomépítő élt.
380
Franklin község
ÓRIÁSOK CSONTVÁZAINAK MEGTALÁLÁSA

Az emeléskor átlagosan tizenkét láb magasak voltak
.
The News Sentinel, 1919. január 5. AZ ÓRIÁS SZELETONOK ÉLETE Életükben
átlagosan 12 magasak voltak.
Winnsboro, La., december 15. - Az átlagosan tizenkét láb magas óriások
csontvázait találták meg ma a közeli Crowville-ben egy vízelvezetési munkálatokon
dolgozó munkások.
A csontvázakból legalább több tucat van, és különböző pozíciókban fekszenek.
Úgy vélik, hogy egy őskori harcban ölték meg őket, és a holttestek ott feküdtek, ahol
elestek, amíg a Mississippi folyó áradása miatt az alluviális lerakódások el nem
fedték őket.
Semmiféle fegyvert nem találtak, és úgy vélik, hogy a titánok fából készült
botokkal küzdhettek. A koponyák tökéletes állapotban vannak, és az egyik
állkapocscsont elég nagy ahhoz, hogy egy gyermek teste körül elférjen.
Kelet-Kanada
The Starke County Democrat, (Canton, Ohio) 1874. május 14.

Dr. McHenry, Quebecből, aki a múlt nyarat Labradorban töltötte, azt írja az
Archaeological Weeklynek, hogy számos fontos bizonyítékot talált az északiak
jelenlétére ezen a félszigeten, a Molisie folyó partján és a Mentagnais és Nasquapee
indiánok által látogatott területen. Különösen az egyik sírhalmot, amelynek kövei
olyan nehezek voltak, hogy ellenálltak az indiánok vagy medvék támadásainak,
puskaporral feltörte, és egy óriási emberi koponyát talált benne, amelynek
mellvértje, bár erősen rozsdásodott, egy felirat vagy legenda jeleit viselte, és mivel
nem tudta megfejteni, elküldte Koppenhágába, hogy az ottani amerikai régészek
meg tudják-e fejteni.
Fort Wayne Journal Gazette, 1897. július 20. Óriáscsontvázat találtak Parkhillben
Munkások érdekes felfedezést tesznek a Sauble River kavicsbányában
Parkhill, július 19. - Tegnap a McTaggart kavicsbányában, a Leslie és Grieve
farmján, a Sauble-on végzett ásatás közben érdekes leletet találtak.
Egy óriási méretű emberi csontvázat tártak fel. A csontvázat ülő helyzetben találták
meg, közvetlenül egy több mint két láb átmérőjű juharfa tönkje alatt.
381
A feje fölé nőtt fa méretéből ítélve, az az ember, akinek a csontjai még
megmaradtak, legalább két-háromszáz éve halott lehetett.
Megmérték a mellső kar és a lábcsontok csontjait, és a hosszuk azt mutatta, hogy hét
és fél és nyolc láb magas lehetett.
A koponya, amely sokkal nagyobb volt, mint egy közönséges koponya, ép volt, és a
fogak tökéletesek voltak. Alapos kutatást végeztek, de nem találtak semmi mást. A
sírban egyetlen olyan tárgyat sem találtak, amelyet általában az őslakosok sírjaiban
szoktak elhelyezni, hogy a boldog vadászterületeken használhassák.
A koponyát D. Ross úr őrizte meg, és érdemes megnézni. Feltételezhető, hogy nem
harcos volt, mivel nem találtak nyílhegyeket, és semmi jel nem utalt arra, hogy a sírt
korábban felfedezték volna.
West Coast Times, 1924. szám, 1871. november 29,
"ÓRIÁSOK ELVESZETT VÁROSÁT FEDEZTÉK FEL A KANADAI
TORONTÓBAN.
Cayuga, augusztus 21. Múlt szerdán Nathaniel Wardel tiszteletes, Orin Wardell úr
Torontóból és Daniel Fredenburg úr ásott az utóbbi úr farmján, amely a Grand folyó
partján fekszik, Cayuga településen. Amikor öt vagy hat láb mélyre értek a felszín
alá, különös látvány fogadta őket. Rétegekben egymásra halmozva, egymáson
mintegy kétszáz, szinte tökéletes emberi csontvázat találtak - mindegyiknek a nyakán
egy-egy gyöngysor volt. Ebben a gödörben számos kőből készült baltát és
nyúzószerszámot is leraktak. Több csontváz állkapcsában nagy kőpipák voltak,
amelyek közül az egyiket O. Wardell úr egy-két nappal e Golgota feltárása után
magával vitte Torontóba. Ezek a csontvázak óriási termetű emberek csontvázai,
némelyikük kilenc láb magas volt, és csak nagyon kevesen voltak hét lábnál
alacsonyabbak. Néhány combcsontról kiderült, hogy legalább fél méterrel hosszabb,
mint a jelenleg ismertek, és az egyik koponya, amelyet megvizsgáltak, teljesen elfedte
egy átlagos ember fejét. Ezek a csontvázak feltehetően egy, az indiánoknál korábbi
népfajhoz tartoznak. A gödör és hátborzongató lakói mostantól megtekinthetők
mindazok számára, akik látogatást kívánnak tenni ott.
A legkevésbé sem kétséges, hogy egy elveszett város maradványai találhatók ezen
a farmon. Az elmúlt években többször is találtak már vályogházak maradványait
kéményekkel együtt; és a most feltárthoz hasonló, bár jóval kisebb gödrök tucatjai
vannak ezen a helyen, amelyeket már korábban is felfedeztek, bár ezt a tényt eddig
nem hozták nyilvánosságra. Néhány hónappal ezelőtt egy kovácsműhely
maradványai kerültek elő, amelyek két tonna szenet és különböző eszközöket
tartalmaztak. A 150 hektárból álló tanyát közel egy évszázada művelték, és sűrű
fenyőerdő borította, így a maradványok lerakása már évszázadokkal ezelőtt
történhetett. A csontvázak koponyái hatalmas méretűek és mindenféle formájúak. A
legtöbbjük fogai még mindig szinte tökéletes állapotban vannak, bár a levegőn
hamar kihullanak. Néhány nagyméretű kagyló, amelyeket feltehetően víztartásra
használtak, és amelyeket szintén találtak a gödörben, szinte megkövesedett.
A környéken nagy az izgalom, és naponta sok látogató keresi fel a farmot. Az
óriások koponyái és csontjai gyorsan eltűnnek, mert a kíváncsiságból vadászók
elviszik őket. Mr. Fredenburgh szándéka, hogy eltakarja
382
a gödörbe nagyon hamar. A koponyák kinézetéből úgy tűnik, hogy tulajdonosuk
erőszakos halált halt, mivel sok közülük törött és horpadt volt. A gyöngyök mind
kőből készültek, és mindenféle méretűek és formájúak. A pipák alakjukban nem
különböznek a cutty pipáktól, és többükre kutyafej van gravírozva. Nem vesztették
el füstölési erényüket. Egyesek azt vallják, hogy a Fredenburgh Farm nevű helység
egykor indián temetkezési hely volt, de a csontvázak hatalmas termete és az a tény,
hogy évszázados fenyők borították a helyet, messzemenően cáfolja ezt az
elképzelést".
1874 Pioneer Society of Michigan (Ontario Kanada)

Gyakran hallunk egy gigantikus faj csontvázainak felfedezéséről, és ezért annál
nagyobb fejtörést okoz számunkra, hogy megtudjuk, melyik fajhoz tartoztak a
halomépítők, mert bár minket új országnak neveznek, viszonylag véve mi lehetünk a
legősibbek. Néhány évvel ezelőtt a Toronto Telegraphban megjelent egy cikk, amely
szerint a Grand folyó menti Cayuga településen, Daniel Fredenburg farmján, öt-hat
láb mélyen a felszín alatt kétszáz, majdnem tökéletes csontvázat találtak,
mindegyiknek a nyakában gyöngysor volt, többük állkapcsában kőpipa, és sok
kőbalta és nyúzószerszám volt szétszórva a földben. A csontvázak óriásiak voltak,
némelyikük kilenc láb hosszú volt, és kevés volt köztük, amelyik hét lábnál kisebb.
Néhány combcsontjuk hat hüvelykkel hosszabb volt, mint bármelyik ma ismert. A
tanyát egy évszázada művelték, és eredetileg fenyőerdő borította. Az összezúzott
csontok arra utaltak, hogy csatát vívtak, és ezek a megöltek közül néhányan... Vajon
indiánok vagy más faj maradványai voltak ezek? Ki töltötte meg ezt a borzalmas
gödröt?
The Colfax Chronicle (Colfax, Louisiana) 1909. december 18.
A Minnesota északi részéről a Rainy folyóba ömlő Big Fork folyó torkolatától
negyven mérföldre számos olyan ősi halom található, amelyek eredete túlmutat az
ojibwayek hagyományain. Egészen a közelmúltig ezek a halmok érintetlenek voltak,
mivel vadregényes területen fekszenek, amelyet fehér ember alig látogatott, és csak
kenuval lehetett megközelíteni őket.
Egy nyáron azonban a Torontói Egyetem tudósainak egy csoportja kijött, hogy
felfedezze őket. Az egyik halomból, amelyen egy erős tölgy nőtt, egy nagyméretű,
tökéletesen megőrzött emberi csontvázat exhumáltak. Nem indiáné volt, és az
üregben, ahonnan előkerült, a történelem előtti civilizáció bizonyítékai voltak,
számos kerámiatárgy formájában, amelyek közül néhányat egyedi és gyönyörű
mintákkal bélyegeztek meg.
A csontváz nyaka körül egy hatalmas, tiszta rézből készült szalag volt, a keblén
pedig egy ugyanebből a fémből készült, furcsán megmunkált nyaklánc pihent,
amelybe kagylók és színes kövek voltak beleszövve. Ami a felfedező csapat figyelmét
felkeltette, az egy kő volt, amely a nyaklánc egyik medáljának közepén csillogott.
Először úgy vélték, hogy ez nem más, mint egy tiszta kvarcdarab, de alaposabb
vizsgálat és tesztelés bebizonyította, hogy gyémánt.
383
Bár féltucatnyi halmot nyitottak fel, mielőtt a csapat elhagyta a környéket, és
mindegyikben találtak rézdíszeket és kerámiát csontvázakkal együtt, több gyémántot
nem tártak fel.
Kifelé menet találkoztak egy ojibwayekből álló bandával, akiknek megmutatták a
halmokban talált tárgyakat, abban a reményben, hogy hagyományokat szereznek az
eredetükről. A rézről az indiánok nem tudtak semmit, de a kerámiát és a gyémántot
megvetően morgolódtak, amikor megmutatták nekik. Az előbbiből - mondták - szinte
bármilyen mennyiségben lehetett kapni példányokat egy ősi fazekasműhely
maradványaiból, amely egykor a Nagy-vízesés partján, néhány mérfölddel feljebb a
patak partján állt, míg ugyanezen a vidéken gyakran találtak olyan csillogó köveket,
amilyeneket a sápadtarcúak oly nagyra tartanak.
The Milwaukee Sentinel, 1934. október 21. Óriási csontvázakat fedeztek fel.
Simcoe, Ontario, október 20. - Nyolc láb hosszú csontvázakat tártak fel egy ősi
indián temetkezési helyen az Erie-tó partján, ami arra enged következtetni, hogy
egykor hatalmas indián törzs lakhatta a környéket.
New York
A New York-i Ontario-tó partja közelében található kőhalom. Kings megye

Evening Tribune, március 51908
EGY ÓRIÁS SÍPCSONTJA EGY SÍPCSONTBOTNAK.
Fiú játszott az őskori ereklyével - egy kétméteres ember darabja
New York, március 5. - A tizenkét éves Albert Chester, az Oak Street 42. szám alatt
lakik.
384
tegnap shinnyózott, amikor egy rendőr Naumanck megállt és csodálkozva
megkérdezte:
"Honnan szerezted azt a fényes botot, fiam?"
"Megtaláltam - mondta a sün.
Az állomáson McCarthy hadnagy, aki korábban az Anatómiai Múzeumban volt
demonstrátor, azt mondta, hogy a fényes bot egy olyan ember sípcsontja volt, aki
életében valószínűleg hét láb tíz hüvelyk magas volt.
A csontot elküldték a Bellevue-ba, hogy a szakértők megvizsgálják. Úgy vélik,
hogy az emberi faj őskori maradványainak valamilyen gyűjteményéből származik.
Livingston megye
Livingston megye története, New York 1870

Egy két-három holdas dombon, amelynek nyugati oldalán egy kis patak folyt, a
még élő emberek emlékezetében egy két-három láb magas gátak sora állt, amelyek a
fehérek megjelenésekor alacsony aljnövényzetű vadszilva-, mogyoró- és egyéb
bokrokkal, de nagy fákkal nem borítottak. A lakosokat ellátó szép forrást a korai
telepesek még sok éven át használták. John Bosley 1792-ben érkezett az országba.*
Ugyanebben az évben kukoricát és burgonyát ültetett erre a telekre. A jelenlegi
malmok helyén hamarosan őrlőmalmot emeltek. Az ehhez végzett ásatások során
tomahawkokat és fejszéket tártak fel, és a romok között más vasmaradványokat is
találtak a malom vasalásához elegendő mennyiségben. Jarvis Raymond, aki a farmot
elfoglalta, itt szedett fel egy rozsdásodó puskacsövet. Harmincöt évvel ezelőtt,
Olmsted malmának építése során egy combcsontot, amely két hüvelykkel hosszabb
volt, mint az akkori legmagasabb emberé, exhumáltak a sáncban, és egy sípcsontot is
találtak itt.
385
szokatlan méreteket is találtak. Nagyméretű zöld üveggyöngyöket, szénhamut és
égett csontokat, egy réz üstöt, egy vasedényt és nagy számban kovaköves
nyílhegyeket is találtak. Egy időben legalább kéttucatnyi koponyát találtak, és egy
majdnem két láb mély csonk alatt, amely a dombtető közelében állt, néhány évvel
ezelőtt egy csontvázat tártak fel. Groteszk díszek, elefántcsont vagy csont és
fémkeresztek és egy kecses formájú urna is előkerült e mű romjaiból.
Livingston megye története, New York Dansville, New York

A főutca keresztülvág az indián temetkezési területen, amely két-három hektárt
foglalt magában, beleértve az evangélikus templom helyét is. A környékbeli kutak
süllyesztésekor számos indián ereklyét és csontvázat hantoltak ki, és körülbelül
tizenhat évvel ezelőtt a temetkezési hely déli részének közelében egy pince ásásán
dolgozó munkások két óriás méretű indián csontvázára bukkantak, amelyek egymás
mellett feküdtek. Nyilvánvalóan régóta feküdtek ott, mivel a talaj valamilyen
kedvező eleme a szokásos határon túl is megőrizte őket.
Livingston megye története, New York, 1876

Néhány évvel ezelőtt egy óriás indián maradványait találták meg nem messze
Long Point-tól, a Conesus-tó Groveland felőli oldalán. A fej egy teknőspáncélban
feküdt, mellette pedig harci eszközöket és más, nevezetes temetkezésre utaló
nyomokat találtak."
A környékbeli kutak süllyesztésekor számos indián ereklyét és csontvázat
hantoltak ki, és körülbelül tizenhat évvel ezelőtt a munkások, akik egy pincét ástak, e
temetkezési hely déli részének közelében két óriás méretű indián csontvázára
bukkantak, amelyek egymás mellett feküdtek. Nyilvánvalóan régóta feküdtek ott,
mivel a talaj valamilyen kedvező eleme a szokásos határon túl is megőrizte őket.
Amikor Jesse Stanley 1811-ben Mount Morrisba érkezett, a néhai Mills tábornok
lakóhelyének helyén egy közel száz láb átmérőjű és 8-10 láb magas indián domb állt.
A dombot régóta egy nagy fa koronázta, amely nemrég dőlt ki a fejsze alatt, a
csonkja azonban megmaradt, bár az időjárás nagyon megviselte. Stanley
diakónusnak azt mondták, hogy frissen kivágva százharminc koncentrikus kört vagy
éves növekedést mutatott. 1820 körül a halmot eltávolították, és az eltávolítás során
nyílhegyeket, egy sárgaréz üstöt és késeket dobtak ki. A csontok között volt egy
hatalmas méretű emberi csontváz, amelynek állkapocscsontja olyan nagy volt, hogy
Holtsander Ádám maszkszerűen a saját állára és állkapcsára helyezte, noha ő volt a
település legnagyobb embere, és az arca arányban állt a teste többi részével.
386
Nassau megye
The Piqua Daily Call (Piqua, Ohio) 1890. május 6. Érdekes lelet
Az inwoodi Alexander Chenowith, a Croton-vízvezeték építőmérnöke és amatőr
régész a múlt tél közepe táján kezdte meg több, jól körülhatárolható halom feltárását
a Kings Bridge Roadon, az Inwood utca közelében lévő házával szemben lévő
mezőkön.
A halomból hat jól megőrzött csontvázat távolított el. További tizenhét csontvázat
tartalmazó sírokat is talált, amelyeket a következő egy-két héten fog felszedni.
Minden egyes sír, amelyet Chenowith úr feltárt, körülbelül három és fél láb mély, és
legalább két láb mélyen a sziklába vájt. Minden csontváz a hátán feküdt, a karok
teljes hosszukban ki voltak nyújtva, a kezek pedig keresztbe voltak vetve. A legtöbb
csontváz körülbelül két méter magas. Az egyik egy hatalmas termetű fickó volt,
legalább két méter öt vagy hat. Minden koponya alakja, valamint a sírban talált
tárgyak arra utalnak - véli Chenowith úr -, hogy egy réges-régi indiáné lehetett. A
homlok kivétel nélkül alacsony, az áll domború, az orr pedig római.
Narancs megye
Minneapolis Journal 1901. november 16.

A Pa. állambeli Susquehanna vadászai a New York állambeli Shohola's Glen
közelében vadászathoz végzett ásatások során egy barlangra bukkantak, amelyben
egy gigantikus méretű ember csontvázát találták meg. A csontvázat nyersbőrből
készült csapdákba burkolták, amelyek ülő testtartásban tartották. A csontváz mellett
több tál volt, amelyek vöröses agyagból készültek, de majdnem olyan kemények
voltak, mint a kovakő. A csontváz mellett egy durva kőtáblát találtak, amelyet
madarak és állatok durva képei borítottak, köztük egy félig állat, félig hüllő
szörnyeteg képével. A barlangban számos szerszámot is találtak, köztük egy
hatalmas kőből készült fejszét és szokatlan méretű kő dárdahegyeket.
Queens megye Staten Island

The New York Times, 1884. március 17. Staten Island
Tegnap megkezdődött a lepényhalászat: Gilway, a Staten Island-i Clifton veterán
halász a nap melegebb részében két sodróhálót indított, és a felső öbölben lévő
Robin's Reef-től a Narrows-on keresztül a Karantén-szigetekig sodródott. Több
lepényhalat, de nem fogtak süllőhalat.
Miközben néhányan szombaton a Staten Island-i South Beach-en lévő K Kettles
kapitány tulajdonában lévő halászcsárda pincéje alatt ástak, amely felgyulladt
387
a múlt héten egy kétméteres indián csontvázát tárták fel, néhány kő nyílheggyel és a
chippewasok egyéb relikviáival együtt, mivel feltételezhetően ez a törzs temette el
halottait a ma South Beach néven ismert partszakasz mentén.
Staten Island-i Természettudományi Egyesület 6. évfolyam, 1. szám, február

13,1987
Január 27-én, miután C. H. Leland úrtól megbízást kaptam, John Cochran úr
segítségével több ásatást végeztem a régi Hillop-birtokon, a Decker úr földjével
szomszédos területen. Az utolsó árokban, amelyet aznap ástunk, körülbelül fél láb
mélyen egy vastag, tömött osztrigahéj-ágyra bukkantunk, amely nyilvánvalóan egy
régi indián lakoma maradványa volt. Itt találtam emberi csontdarabokat, bordákat,
csigolyákat, fogakat, koponyarészeket stb. A csontok közül sok megégett volt, és
mind a főárkot bélelték tovább, és jóval mélyebben, vegyes homokban, a láb alsó
csontjait találták, beleértve a lábfejeket és a lábujjakat is, egymással párhuzamosan
fekve. Ezeket a végtagokat oldalt törött kagylóhéjakkal pakolták össze. Mivel
semmilyen eszközt nem találtam, arra a következtetésre jutottam, hogy mivel az
indián teste a térdétől felfelé megégett, tűzben lelte halálát. Ismét, a 3. inst. Mr.
Cochran és én egy indián tökéletes csontvázát találtuk meg. Először egy lábnyi
homokos agyagon ásva osztrigahéjra bukkantunk, majd fél lábnyi homokos
vályogot, és végül vegyes homokra bukkantunk. Körülbelül egy láb mélyen feküdt a
csontváz, a fej kelet felé, az arc észak felé nézett, az oldalán feküdt, a bordák a bal
oldal felé fordultak, a térdek felhúzva. a karok közel a testhez, a kezek az arc előtt, a
jobb kéz középső ujja a szájban, amelyen a fogak szorosan zárva voltak. A sávok
előtt homok volt, amely szarvascsontokat tartalmazott, a keleti oldalán egy
teknőspáncéllal szegélyezve Ez a csontváz 7 láb 4 hüvelyk hosszú volt. Néhány
kagylóhéjat találtak, amelyek némi távolságban feküdtek, és látszólag a csontváz felé
mutattak. Eszközöket nem találtak. A csontváz kiemelésekor, amit a legnagyobb
gondossággal végeztek, az darabokra esett és nagyon összetört, amint az a jelenlegi
állapotából is látható.
A Staten Island-i Természettudományi Társulat jegyzőkönyvei, 1897. február 13.

Mr. Cochran és én megtaláltuk egy indián tökéletes csontvázát. Először egy lábnyi
homokos agyagon ásva osztrigahéjra bukkantunk, majd fél lábnyi ilyen anyagon,
azután vegyes homokra bukkantunk. Körülbelül egy láb mélyen feküdt a csontváz, a
fej kelet felé, az arc észak felé nézett, az oldalán feküdt, a bordák a bal oldal felé
fordultak, a térd felhúzva, a kar közel a testhez, a kéz az arc előtt, a jobb kéz középső
ujja a szájban, amelyen a fogak szorosan összezárva voltak. A kezek előtt egy
szarvascsontokat magába foglaló homokgolyó volt, amelyet keleti oldalán egy
teknősbéka páncél szegélyezett. A csontváz mérete 7 láb 4 hüvelyk volt. Néhány
kagylóhéjat találtak némi távolságban, amelyek látszólag a csontváz felé mutattak.
Eszközöket nem találtak. A csontváz kiemelésekor, amit a legnagyobb gondossággal
végeztek el, az darabokra esett, és nagyon összetört, amint az a jelenlegi állapotából
is látszik.
388
Steuben megye
Evening Tribune, március 51908

EGY ÓRIÁS SÍPCSONTJA EGY SÍPCSONTBOTNAK.
Fiú játszott az őskori ereklyével - egy kétméteres ember darabja
New York, március 5. - A tizenkét éves Albert Chester az Oak Street 42-ből
tegnap épp shinnyózott, amikor egy rendőr Naumanck megállította, és csodálkozva
kérdezte:
"Honnan szerezted azt a fényes botot, fiam?"
"Megtaláltam - mondta a sün.
Az állomáson McCarthy hadnagy, aki korábban az Anatómiai Múzeumban volt
demonstrátor, azt mondta, hogy a fényes bot egy olyan ember sípcsontja volt, aki
életében valószínűleg hét láb tíz hüvelyk magas volt.
A csontot elküldték a Bellevue-ba, hogy a szakértők megvizsgálják. Úgy vélik,
hogy az emberi faj őskori maradványainak valamilyen gyűjteményéből származik.
Westchester megye
ÓRIÁSI INDIÁN* CSONTOKAT TALÁLNI.

Munkások a Harlem Roadon a
Tcckus törzs maradványait tárták fel.
New York Times, 1902. február 11. Óriás indián csontok megtalálása
Munkások a Harlemi úton a Teekus törzs ereklyéit tárták fel a New York Times
különkiadásában
Katonah, N. Y. , szeptember 6. - Miközben a New York-i és Harlemi Vasút
alkalmazásában álló emberek egy csoportja homokot szedett le egy hatalmas
dombról a Purdy's Station közelében, hogy feltárást végezzenek, több szokatlan
méretű csontvázat tártak fel.
A csontok feltehetően olyan indiánok csontjai, akik egykor ezen a környéken éltek,
és egy olyan törzshöz tartoztak, amelyet a nagy Teekus törzsfőnök vezetett, akiről a
ma a New York-i vízgyűjtő terület részét képező Titicus-völgy a nevét kapta. A
csontok megtalálása mellett a munkások több tucatnyi nyílhegyet, fejszét és rézből
készült eszközöket is exhumáltak. Úgy vélik, hogy a nagy halom, amelyben ezeket az
ereklyéket találták, egykor a Teekus indiánok temetkezési helye volt. Az utolsó
indiánokat nem sokkal a függetlenségi háború után látták a völgyben. A ma talált
csontokat Katonába hozták, és a helyi temetőben fogják újratemetni őket.
The Magazine of American History, 281892. évf.
A század közepe táján William P. Renssaler úr megvásárolta a Manursing-szigetet,
N.Y. Amikor a munkások a földet a kertek számára ásták ki, egy rendkívüli méretű
indián csontvázat találtak, amelyet ülő helyzetben temettek el.
389
The Archaeologist, 2. kötet, 1894, Auburn, N.Y., 1894. február 6., 1894. február 6.
A közép-new yorki lapokban az utóbbi időben sok vitát váltott ki, hogy
Branchportban (Yates Co., N.Y.), a Keuka-tó partján megtalálták Red Jacket, a Hat
Nemzet híres indián szónoka anyjának állítólagos csontvázát.
Ez a vita számos érdekes tényt hozott felszínre a szenecák területén talált hatalmas
csontvázakkal kapcsolatban. A fent említett csontváz rendkívüli méretű volt, és ez,
valamint az a tény, hogy Red Jacket anyja hatalmas termetű nő volt, az egyetlen
elmélet, amelyre ezek az állítások épülnek. Az a tény, hogy a csontváz gigantikus
méretű volt, az egyetlen jel az azonosságra, és nagyon sovány pont, amelyre ilyen
fontos következtetést lehet alapozni. Irving W. Coates, a Shortsville-i, N. Y. államban
élő, jól ismert antikvárius nyelvén szólva:
"Amennyire a helyi indián történelemmel kapcsolatos tanulmányaim és
megfigyeléseim kiterjednek, egy ilyen indián csontváz, akár férfi, akár nő, mint a
Branchportban exhumált, megtalálása nem furcsa vagy szokatlan esemény. A 98-as
telken Manchester városában, Ontario megyében, N.Y. államban, néhány évvel
ezelőtt közel két méter magas csontvázakat ástak ki, és a Genfből Canandaigua felé
vezető régi országúton is exhumáltak már igen nagy méretű csontvázakat. Két vagy
három évvel ezelőtt azonban az Ontario megyei Hopewell városában lévő Onnaghee
régi temetkezési helyén egy óriási szeneca harcos csontvázát exhumálták, amely a
helyszínen tartózkodó megfigyelők mérései szerint közel két méter magas volt, és
ennek megfelelően arányos, a maradványok mellett talált fegyverek pedig azt
bizonyították, hogy egy nagy fizikai erővel rendelkező személy csontváza volt.
Ezek a fegyverek, amelyek a primitív hadviselés hatalmas eszközei, jelenleg a
Hopewell, N. Y., Mr. Case, egy helyi antikvárius birtokában vannak." A New York
állambeli Genf közelében néhány évvel ezelőtt, amikor néhány munkás földmunkát
és ásatást végzett, nagy mennyiségű indián csontot és koponyát hoztak ki, amelyek
közül sok kiváló állapotban volt. Úgy tűnt, hogy ezek többsége egy nagyméretű törzs
felnőtt tagjaihoz tartozott, és egy-két esetben rendkívüli méretűek voltak. Húsz évvel
ezelőtt a Yates megyei Dresdenben (N.Y.) egy téglagyárban dolgozó munkások több
száz csontvázat tártak fel, harci eszközeikkel együtt, és néhány csontváz szokatlanul
nagy volt, egy pedig feltűnően nagy. Egy helyi orvos, amikor megnézte, azt mondta,
hogy egy emberé. Az általunk összegyűjthető információk alapján a szenecák
különösen a fizikai alak, az erő és a szépség tekintetében a nagy irokéz szövetséget
alkotó népek virágkorát élték.
390
Yates megye
Pennsylvania
Nagy csontvázat távolítottak el a Mkees Rock halomból
Allegheny megye
A konstruktív filozófia rózsakeresztes hírnöke, 1932. november,

A Pa. állambeli Elrama közelében táborozók olyan emberek csontvázait ásták ki,
akik több ezer évvel a vörös emberek előtt éltek Amerikában. Negyvenkilenc
holttestet tártak fel a pápai Pittsburgh közelében, az egyik egy közel két méter magas
óriásé. A holttesteket Finleyville-ben újra összerakják, és a harrisburgi Állami
Múzeumba szállítják. Néhányat a washingtoni Smithsonian Intézetbe küldenek.
391
Tensas Gazette, (Saint Joseph, Louisiana) 1915. június 11., SKELETONS OF

GIANTS FOUND (Óriások csontjai találtak)
Férfi és nő megkövült csontjait fedezték fel Pennsylvaniában
Pittsburgh, Pennsylvania - Két megkövesedett csontvázat - az egyik egy óriási
termetű férfi, a másik egy valamivel kisebb nő - találtak egy barlangban, amelyet
kőfejtők robbantottak ki a Hulston-hegység egyik hegyoldalában lévő tömör kék
sziklából. Egy hasadék vezetett egy körülbelül két méter magas és tizenöt
négyzetméteres barlangba. A geológusok szerint nyilvánvalóan egy őskorból
származnak.
Beaver megye
Pittsburgh Dispatch, 1892. augusztus 23. Két óriási emberi csontvázat találtak.
Beaver Falls, aug. 22. - Munkások, miközben ma az új lapátgyárból a folyóhoz
vezető árkot ásták Aliquippában, két csontváz maradványait tárták fel. A
csontvázak óriási méretűek, és feltehetően két indián maradványai. Már sok éve a
földben lehetnek, mivel csak a nagyobb csontok és a koponya maradt meg.
Bradford megye
1900-ban készült fénykép a Tioga Pointról.
Wellsboro Gazette, 1916. szeptember 21. Óriás csontjait tárták fel SAYRE
közelében
George Donhue tiszteletes Coudersportból, aki Pennsylvania állam történésze,
az Amerikai Indián Múzeum professzorával, A. R. Skinnerrel és prof. W.
392
AzAz
ősiősi
óriások Észak-Amerikában
K. Morehead a Phillips Andover Akadémiáról kutatócsoportot vezetett a
Fayette megye
Susquehanna völgyében. Egy indián dombot tártak fel Tioga Pointnál, a Queen
Esther síkság felső részén, Sayre-tól nem messze. A halomban 68 férfi holttestét
találták meg, akiket feltehetően 700 évvel ezelőtt temettek el. Ezeknek a férfiaknak
az átlagos magassága a csontvázak összeszerelésekor két méter volt, míg sokan
magasabbak voltak. Gigantikus méretük további bizonyítékait a sírban talált nagy
kőbalták jelentették.
Donahue tiszteletes és társa szerint ez az első ilyen jellegű felfedezés. A koponyát
és néhány csontot az Amerikai Indián Múzeumba szállították.
Grand Rapids Tribune, november 9,1916

Óriási temetőt tártak fel Tioga Pointban, Pennsylvania államban
A nebraskai Valentine városában a csatorna munkásai nemrégiben tíz láb
mélyen a felszín alatt egy indián harcos csontvázát tárták fel. A felette lévő rétegek
arra utaltak, hogy a csontok már több száz éve élettelenek voltak. Július 13-án
Skinner professzor, az Amerikai Indián Múzeum munkatársa a Pa. partja közelében
lévő Tiogo Pointnál lévő halom feltárásakor 68 férfi csontját tárta fel, amelyek
becslése szerint legalább hét-nyolcszáz éve voltak eltemetve. A csontvázak által
jelzett átlagos magasság hét láb volt, de sokan magasabbak voltak. A férfiak
gigantikus méretének bizonyítékai a csontok belsejében talált hatalmas fejszék
voltak - írja a Christian Herald.
Cumberland megye
Charleston Gazette, 1928. december 26. A csontváz megtalálása felkelti a város
büszkeségét.
New Cumberland, Pa. Egy óriás indián csontvázának felfedezése a Yellow
Breeches patak mentén, nem messze innen, "történelmi komplexust" alakított ki a
New Cumberland-i polgárok körében. A csontváz megtalálása a város számos
történelmi hagyományát idézte fel, és mozgalom indult a patak és a főutca
átnevezésére.
Delaware megye
The Wilkes -Barre Record (Wilkes Barre, Pennsylvania) 1904. november 3.
Feltárt óriás csontváza
Chester, Pa. November 2. - Egy óriás csontvázát tárták fel ma reggel a régi Szent
Pál temetőben, a Harmadik és a Welsh utca sarkán a munkások, akik ott javításokat
végeznek.
A csontokat a járdán találták, nem messze John Morton, a Függetlenségi
Nyilatkozat egyik aláírójának maradványaitól. A temető hosszú évek óta elhanyagolt
állapotban volt, de jelenleg is folyik a felújítása. Az első temetésre a területen nem
sokkal William Penn érkezése után, 222 évvel ezelőtt került sor. A csontokat
újratemették és megfelelően megjelölték.
380
The Morning Herald (Uniontown, Pennsylvania) 1908. szeptember 25.Ősemberek
csontjait ásták ki Brownsville-ben.
A.P. Cooper, Uniontownból, aki a Brownsville-i új iskola terveit készítette, és aki
tegnap tért vissza a városból, arról számolt be, hogy az épület alapjának kiásásánál
alkalmazott emberek hat hatalmas méretű emberi csontvázat találtak.
W.A. Hazlett, a vállalkozó birtokában vannak a csontok, amelyek feltehetően egy
őskori faj csontjai.
McKean megye
McKean, Elk és Forest Pennsylvania története, 1890

Már előttük is voltak itt emberek, akik az óriás természet korában éltek. A
Bradford melletti Fisher-farmon, a Tuna-völgyi síkságon, egy nagy faj évekkel
ezelőtt exhumált maradványai voltak. Úgy tűnik, hogy egy idős fát kivágtak és
kivágtak, hogy helyet csináljanak a fejlesztéseknek, és alatta nagy koponyákat
találtak, amelyek bármelyike bármelyik modern ember fejét magába foglalhatta
volna;
míg a combcsontok és a sípcsontok több centivel hosszabbak voltak, mint a mai
embereké. Kane közelében az őskor más emlékeit is megtaláljuk, más szakaszokon
pedig egy ismeretlen faj birtoklásának bizonyítékai sem hiányoznak.
McKean, Elk, Cameron és Potter megye története,

Pennsylvania, 1890
A freaty indiánok, akiknek az ősi földjére behatoltak, viszonylag modern
telepesek voltak. Már előttük is éltek itt emberek, akik az óriás természet korában
éltek. A Bradford melletti Fisher-tanyán, a Tuna-völgyi síkságon, egy nagy faj
évekkel ezelőtt exhumált maradványai voltak. Úgy tűnik, hogy egy nagy fát kivágtak
és kivágtak, hogy utat csináljanak a fejlesztéseknek, és alatta nagy koponyákat
találtak, amelyek bármelyike bármelyik modern ember fejét magába foglalhatta
volna; míg a combcsontok és a sípcsontok több hüvelykkel hosszabbak voltak, mint
a mai embereké.
Pike megye
Marshall Expounder (Marshall, Michigan) 1901. november 22. PREHISTORIC

Egy óriás csontvázát találták meg egy barlangban a durva művészet példányaival.
Middletown, New York, november 16. - A Pa. állambeli Susquehanna vadászai
Shohola Glen közelében vadászathoz való ásás közben egy c ave-t fedeztek fel,
amelyben egy óriási méretű ember csontvázát találták meg. Az állatot nyersbőrből
készült csapdákba burkolták, amelyek ülő testtartásban tartották, a térdeit a
kezéhez felhúzta, és csontos ölelésbe szorította húsnélküli karjaival. A csontváz
mellett több, vöröses agyagból készült tál volt, majdnem olyan kemény, mint a
kovakő. A csontváz oldalán egy kőtáblát találtak, amelyet madarak és állatok durva
képei borítottak, köztük egy félig állat, félig hüllő szörnyeteg képét. A barlangban
számos eszközt is találtak,m köztük egy hatalmas kőbaltát és szokatlan méretű kő
dárdahegyeket.
Fayette megye
381
York megye
KÉT NAGYON MAGAS CSONTVÁZ.
Az Uam&urg {Penn) Telegraphból.
The New York Times, 1880. augusztus 10. Két nagyon magas csontváz
Az alábbiakat szó szerint lemásoltam egy feljegyzésből, amelyet a néhai Atlee
bíró a zsebében lévő almanachjába tett: "1798. május 24-én, amikor Hannoverben
(York megye, Penn.) McKean főbíró, Bryan bíró, Beard úr és mások társaságában
Franklinbe tartottunk, és a város megtekintése után, McAllister úr és több más
tekintélyes lakos társaságában elmentünk Neese úr barnító udvarára, ahol
megmutattak nekünk egy helyet a currying house közelében, ahonnan (egy barnító
kád süllyesztése közben) néhány évvel ezelőtt két emberi test csontvázát vitték el.
Közel egymás mellett feküdtek, és 11 láb 8 hüvelyk hosszúak voltak; a csontok
épek voltak, de amikor felemelték őket, és kitették a levegőnek, hamarosan
szétmorzsolódtak és darabokra estek. Mr. McAllister és néhányan mások, valamint
ők megemlítették, hogy sokan mások is látták őket, és Mr. McAllister, aki magas
ember, körülbelül 6 láb 4 hüvelyk magas, megemlítette, hogy az egyikük lábának
fő csontja, a láb mellé helyezve, a bokájától jelentős mértékben felért a combjáig,
egy kis távolságban a csípőcsont alatt mutatva".
The News Comet (East Berlin, Pennsylvania) 1928. november 23. Indián csontvázat
találtak a York megyei talajban
Egy több mint két méter magas csontvázat, amelyről úgy vélik, hogy egy 18.
századi shawnee indiáné voltth és más régészeti emlékeket tártak fel pénteken a
Yellow Breeches patak mentén York megyében, New Cumberland közelében.
A korai sírban a bátor csontvázzal együtt egy kutya koponyája, több kőeszköz,
egy másik emberi csontváz több csontja és elszenesedett fadarabok voltak. Az
állami tisztviselők úgy vélik, hogy az eszközöket a kutya feláldozásához
használták,akinek a koponyáját megtalálták.
[A rituális kutyaáldozat nem, Shawnee, de a tengeri archaikus.]
396
Észak-Ohio
Észak-Ohióban található sírhalmokból eltávolított nagy koponyák, barázdált

homlokkal és ferde homlokkal.
Ashland megye
Ashland megye története, Ohio, 1880
Körülbelül harmincöt évvel ezelőtt, amikor a patak partján, a néhai Patrick Murray
lakóhelyétől keletre egy sziklafal kivágásán dolgoztak a már említett út javítása
céljából, számos emberi csontvázat tártak fel, amelyek között volt egy, amelyik
feltehetően több mint két méter magas volt, amikor felegyenesedett. A csontok jó
állapotban voltak. Ez az óriás úgy emelkedhetett ki őslakos rokonai közül, mint egy
kolosszus.
Ashland megye története, Ohio, 1880

Perry Township északi részén, az erődtől körülbelül egy mérföldre két halmot
találtak. Ezek egymástól körülbelül harminc lábnyira voltak egymástól, és egy patak
mellett, sík terepen helyezkedtek el. A nagyobbik körülbelül öt láb magas volt, és az
aljánál huszonöt láb átmérőjű. A kisebbik valószínűleg tizenkét láb átmérőjű volt az
alapnál, és három és fél láb magas. William Hamilton egy pince ásásakor kiirtotta a
397
nagyobbat; és körülbelül négy láb mélyen a természetes felszín alatt egy
háromszögletű faoszlopot és három emberi csontvázat talált, az egyik szokatlan
méretű, a homokba ágyazva.
398
Ashtabula megye
A nyugati rezervátum úttörői, 1883

A Conneaut falu keleti részén található bizonyítékokból - mint például ősi halmok,
mesterséges teraszok és magaslatok, amelyeken a földmérők 1796-os látogatása előtt
nagy és idős erdei fák nőttek - úgy tűnik, hogy ezt a helyet az emberi család egy
őskori faja lakta. Ennek a ténynek a bizonyítékai ellenállhatatlanok, és számos régész
elfogadta őket meggyőzőnek. Az 1800-as években e halmok némelyikének
feltárásakor óriási méretű emberi csontokat találtak olyan állapotban, hogy azokat
pontosan le lehetett írni és meg lehetett mérni. A koponyák üregei elég nagyok voltak
ahhoz, hogy egy mai kor emberének teljes fejét befogadják, és olyan könnyedén fel
lehetett tenni a fejre, mint egy kalapot vagy sapkát. Az állkapocscsontok elég nagyok
voltak ahhoz, hogy úgy lehessen őket elhelyezni, hogy egy modern ember arcához
illeszkedjenek, illetve illeszkedjenek kívülről. A többi csont, amennyire felfedezték, a
koponyával és az állkapocscsontokkal azonos arányúnak tűnt, amelyek közül többet
ereklyeként őriztek meg az antikváriusok szekrényeiben, ahol még mindig láthatók.
E csodával kapcsolatban a korai fehér telepesek olyan földterületeket fedeztek fel a
környéken, amelyeket bár sűrű erdő borított, mégis látszott rajtuk, hogy egykor
civilizált faj lakta őket, amely sok évszázaddal azelőtt tűnhetett el, hogy a történelem
megismerte volna a nagy tavak e kiterjedt vidékét. Hogy kik voltak és mik voltak, azt
csak a hátrahagyott jelek alapján lehet megsejteni. E csontok gigantikus méretei
megcáfolják azt a gondolatot, hogy a keleti kontinensen ismert európai fajok
valamelyikétől származnának, de arra utalnak, hogy a korai korokban óriások egy
olyan faja élt a földön, amely már régen kihalt, mint a masztodon, a szaurusz és sok
más, a távoli földtörténeti korszakokhoz tartozó hatalmas állat, amelyeknek ma már
csak a fosszilis maradványai jelentik az egyetlen bizonyítékot. Azt a tényt, hogy ezen
a kontinensen egykor óriási emberfajták éltek, igazolják a nyugati államokban és
másutt is gyakran felfedezett emberi csontok, amelyek sokkal nagyobbak, mint a
világ történelmi korszakaiban ismert emberi fajok csontvázai.
Auglaize megye
The Sun, (New York), 1890. május 18.
TALÁLTAK EGY ÓRIÁS CSONTJAIT

Cornelius Jones, az Allen megyei Spencerville ismert és gazdag földbirtokosa, aki
üzleti ügyben tartózkodik a városban, azt mondta. Egyébként a minap figyelemre
méltó őskori maradványokat fedeztek fel a városrészünkben. Az esetet én magam is
megfigyeltem. A múlt héten volt alkalmam meglátogatni J. Henly farmját, amely
Kossuth-tól mintegy két mérföldre nyugatra, a határ túloldalán, Auglaize megyében
található. Néhány munkás éppen egy kutat ásott, és 32 láb mélyre ereszkedtek le,
amikor egy kavicsbányára bukkantak, ahonnan egy hatalmas koponyát hantoltak ki,
38 méteres mélységben.
399
hüvelyk kerületű.
Lejjebb az óriás többi csontját is megtalálták. Nem lehet kétséges, hogy milyen
maradványokról van szó. A combcsontok 3 láb 2 hüvelyk hosszúságúak voltak, a
gerincoszlop pedig 4 láb 2 hüvelyk hosszú. Valamennyi csont kiváló állapotban volt,
és valószínűleg egy csatában elesett őskori harcosé lehetett, mivel a koponyát mintha
tompa eszközzel zúzták volna össze. Az egész csontváz 8 láb 11 hüvelyk magas volt,
és húsba öltözve egy rendkívül erős ember lehetett. A csontok mellett egy hatalmas,
27 font súlyú kőbaltát és egy 17 font súlyú kovaköves lándzsafejet találtak, amelyeket
az óriás kétségkívül a legnagyobb könnyedséggel lóbált. A csontok mellett egy
rézmedált is találtak, amelybe több furcsa írásjelet véstek.
American Antiquarian, Vol. 13,1890
Csontok egy kavicságyban - Az ohiói Auglaize megyében néhány munkás nemrég
emberi csontokra bukkant egy kavicságyban. Charles Jones úr, az Allen megyei
Spencerville közismert és gazdag földbirtokosa így nyilatkozott a felfedezésről:
A minap figyelemre méltó őskori maradványokat fedeztek fel a szakaszunkon. Az
esetet én magam is megfigyeltem. A múlt héten volt alkalmam meglátogatni I.
Hemely farmját, amely Kossuth-tól mintegy két mérföldre nyugatra, a határ
túloldalán, Auglaize megyében található. Néhány munkás éppen egy kutat ásott, és
32 láb mélyre ereszkedtek le, amikor egy kavicsbányába ütköztek, ahonnan egy 38
hüvelykes koponyát hantoltak ki. Lejjebb a többi csontot is megtalálták. Nem lehet
kétséges, hogy a maradványok fajtájáról van szó. A combcsont három láb, két
hüvelyk hosszú volt. Minden csont kiváló állapotban volt, és valószínűleg egy
csatában elesett őskori harcosé lehetett, mivel a koponyát mintha tompa eszközzel
zúzták volna össze. Az egész csontváz nyolc láb tizenegy és fél hüvelyk magas volt, és
húsba öltözve egy roppant erős ember lehetett. A csontok mellett egy hatalmas,
huszonhét font súlyú kőbaltát és egy tizenhét font súlyú kovaköves lándzsahegyet
találtak, amelyeket az óriás kétségkívül a legnagyobb könnyedséggel lóbált. A
csontok mellett egy rézmedált is találtak, amelybe több furcsa írásjelet véstek. Ez egy
megdöbbentő felfedezés. A felfedezés tudományos értéke is jelentős, és érdekes
fejleményekhez vezethet.
400
Defiance megye
Temetkezési domb az Auglaize folyóra néző sziklán az ohiói Defiance megyében.
A Maumee folyó medencéjének története, 1905 Defiance megye, Ohio

A Maumee folyó magas déli partján, a Defiance Township huszonhét szakaszának
északi és déli középső vonalától néhány rúddal nyugatra egy halmot találtak... Ez a
halom körülbelül négy láb magasan állt a környező földterület fölött, átmérője
körülbelül harminc láb volt. Brice, aki az írónak ezt az információt adta, 1824-ben
nyitotta meg ezt a dombot. Kis mennyiségű csonttöredéket találtak, amelyek a kézbe
vételkor könnyen szétmorzsolódtak az ujjak között. Emberi fogakat is találtak,
amelyek közül néhány nagyméretű volt.
Erie megye
Firelands Pioneers, 1858,
Vermillion Township, Erie megye, Ohio
A településen számos halom található, ahol az emberi faj csontjait, sőt néha az
egész csontvázat is megtalálták. A talált csontok és csontvázak nagyon nagyok, és a
lakosok egy része úgy gondolja, hogy egy olyan fajhoz tartoznak, amely sokkal
nagyobb méretű, mint az indiánok, akiket a telepesek találtak itt.
Erie megye története, Ohio, 1889

A legmagasabb pontokon és a patakparttól kissé távolabb, a könnyű, homokos
talaj és agyagos altalaj mezőin egytől három lábig terjedő mélységű, rendkívül fekete
földből álló kör alakú lerakódások találhatók, amelyekben egy "faj" - nem indiánok
- csontvázait találták meg. A koponya jól fejlett, homloka telt, széles, a fülek felett jó
magas, és minden tekintetben különbözik az indiánokétól. A felnőttek csontvázai
átlagon felüli méretűek, némelyikük óriási. Az író Dr. Charles Strouddal és T. L.
Williams úrral együtt számos példányt ásott ki különböző helyeken, és egy kivételtől
eltekintve mindig ugyanazzal az eredménnyel.
401
Erie megye falvainak és községeinek története, Ohio, Berlin Township, 1890
Ennek a pataknak van egy ága, a Nyugati ág. A két ág különböző időpontokban
több mint két tucat fűrészmalom épült a településen keresztül vezető útjuk mentén.
A Chapelle Vermilion településen torkollik a tóba. Henry Hoak farmján, a község
keleti részén van egy domb, amely egy nyolcad hektárt foglal el, és nagy fák nőnek
rajta; és amikor nemrégiben egy új ház számára pincét ástak egy olyan ház
közelében, amely a község első településén épült, egy nagy emberi csontvázat
találtak, ülő helyzetben. Ugyanezen a helyen találtak még másikat is, továbbá számos
nyílhegyet, kőbaltát és egyéb maradványt, ami azt bizonyítja, hogy a hely, amelyre
építettek, egy halom lehetett.
The Deseret News, 1893. november 11.
LÁTOGATÁS OHIÓBAN
Érdekes utazás Sanduskyba: Sok relikviát fedeztek fel a korai időkből
Sandusky, Ohio, 1893. november 9.th . - A Kirby gőzösön ma indulok Sanduskyból

a michigani Detroitba, hogy meglátogassam régi otthonom Pontiacban, Detroittól
mintegy 30 mérföldre. Hatvan évvel ezelőtt ott keresztelkedtem meg, és ott láttam
először Joseph Smith prófétát.
Miközben Sanduskyban látogattam meg barátaimat, nagyon érdekelt ennek az
országnak a története, különösen a korai időké, amikor egy őskori faj lakta a
szárazföldet, és a tóban bőven található szigetek, amelyek ma üdülőhelyek. Charles
N. Freeman sok időt áldozott arra, hogy az Erie-tó partjainak korai benépesítésével
kapcsolatos emlékek után kutasson. Azt mondja, hogy egy alkalommal 23 csontvázat
ástak ki. Sok másikat nem bolygattak meg, de a 23-at Dr. Charles Stroud és T. I.
Williams megvizsgálta, akik úgy döntöttek, hogy a koponyák az indiánoknál
magasabb rendű fajhoz tartoznak. Néhányan közülük nyolc láb magasak voltak,
mások hét láb magasak. Ezek a nagy csontvázak nem korlátozódtak az Erie-tó és az
Ontario-tó partjára, hanem Ohio egész államában megtalálták őket. Dr. Stroud úgy
döntött, hogy nem kétséges, hogy egykoron egy felsőbbrendű emberfajta lakta az
országot, de történetüket rejtély övezte.
Egy idős úriember arról tájékoztatott, hogy nemrég egy combcsontot szedett ki a
földből egy farmon, mintegy negyven mérföldre a Cumorah-hegytől; a számítások
szerint egy nyolc láb magas emberé lehetett. Éppen a minap találkoztam egy úrral a
City of Sandusky gőzhajón, aki a Putyin-Bay-szigetről érkezett, és arról
tájékoztatott, hogy ezen a 13 000 hektáros kis szigeten, Sanduskytól huszonöt
mérföldre, az Erie-tóban, egy ismeretlen faj csontvázait találták meg, amelyek több
mint nyolc láb hosszúak voltak. Ez egy nagyon kellemes beszélgetést nyitott,
amelyben elmondta, hogy nagyon érdekli a Krisztus előtti 2000 évvel ezelőtti Bábel
tornyából származó telepesekkel kapcsolatban. A Teremtés könyvének tizenegyedik
fejezete kijelenti, hogy az Úr
402
szétszórja a népet a toronyból az egész földre.
Kelly's Island az Erie-tó egyik gyöngyszeme, Sanduskytól tizenkét mérföldre
északnyugatra fekszik. Hét hektárnyi területen, egy kör alakú földvárban egy nagy
népcsoport csontjait találták meg.
Sandusky, Ohio története, 1909
A gyökerek alatt ásva, a föld felszínétől hét-nyolc lábnyira több nagy, lapos követ
találtam, amelyek több, különböző termetű indián csontvázát takarták, körülvéve
fával, hamuval és faszénnel. A felnőtt csontvázak igen nagy testű lényekre utaltak.
Sandusky, Ohio története, 1909

Williams úr lakóhelye közelében, nem messze tőle, egy ötven láb átmérőjű halmot
találtak, amely nagyon régi építmény lehetett. Williams úr elmondta, hogy 1820
körül segédkezett egy fehér tölgyfa kivágásában, amely a halom csúcsán állt, hogy
elkapjon egy méhrajot, amely már régóta a fán tartózkodott, és hogy ez a fa
akkoriban közel három láb átmérőjű volt, a halom magassága pedig nyolc láb volt a
környező földterület általános szintje felett. A dombot azután az e megyében élő
John Shannon és testvére nyitotta meg 1840 körül, és elmondása szerint a domb
jelentős megfigyeléseket és sok találgatást váltott ki a megfigyelők körében, hogy
vajon miért emelték, és mi lehet benne. A tölgyfa csonkja akkoriban már annyira
elkorhadt, hogy különösebb nehézség nélkül eltávolították. A föld eltávolításakor egy
jelentős helyről és valamivel a halom körüli felszín általános szintje alatt egy jó
állapotban lévő emberi fogakra bukkantak. A föld további óvatos eltávolításakor a
körülötte lévő földtől eltérő színű földben jól láthatóan egy óriási méretű ember
alakját találták.
Erie megye falvainak és községeinek története, Ohio, 1884 Berlin Township
Ezt a patakot nyugati ágnak nevezték el. A két ág különböző időszakokban több
mint két tucat fűrészmalom épült a két ág mentén a településen. A Chapelle
Vermillion településen torkollik a tóba. Henry Hoak farmján, a község keleti részén
van egy domb, amely egy-nyolcad hektárt tesz ki, és nagy fák nőnek rajta; és amikor
nemrégiben egy új ház számára pincét ástak egy olyan ház közelében, amely a község
első településén épült, egy nagy emberi csontvázat találtak ülő helyzetben. Ugyanezen
a helyen találtak még másikat is, továbbá számos nyílhegyet, kőbaltát és egyéb
maradványt, ami arra utal, hogy a hely, amelyre építettek, egy halom lehetett.
403
Hardin megye
Amerikai őslakosok tanácsának tölgyfája D.W. H. Howard földjén az ohiói Fulton

megyében. A temetkezési halmok a domb tetején, jobbra voltak. Az egyik halom egy
kis része látható a háttérben, a fenyőfa alatt.
Fulton megye története, Ohio, 1905
Az ebben a megyében vizsgált művek közül a legérdemesebbek a néhai D. W. H.
Howard farmján találhatók, Pike Township 9. szelvényében. Ezeket a halmokat 1892
nyarán tárták fel.Ezek a halmok egy tizenkét darabból álló csoportot alkotnak,
amelyek közül tizenegy egyértelműen azonos helyen található, és a tizenkettedik
helyét egyértelműen jelzik... A közúton fekvő, említett halom, mint fentebb
említettük, teljesen eltűnt, de egy korai napon Howard ezredes a közepén egy
körülbelül négy láb átmérőjű kövekből álló kört talált, amely a körön belül
körülbelül egy bokornyi szenet és hamut tartalmazott. A köveket "négerfejeknek"
nevezik." Handy bíró szinte az összes ilyen halmot felnyitotta és megvizsgálta, és két
halomról szóló jelentést a bíró saját nyelvén közöljük. Az egyikről, amelyet 7. számú
halomnak nevez, ezt írja: "Homokos talaj, világos sárga homok: a felszíntől
körülbelül tizennyolc hüvelyknyire találtuk az eddig felfedezett leghosszabb
combcsontokat. Tűznek nyoma sincs - a talaj itt nem sérült az elülső csontokig - a
legmagasabb halom - a közepéhez közel talált csontváz, fejjel észak felé, a hátán
feküdt, végtagjai kinyújtva - a szegély közelében talált 2. számú csontváz, fejjel kelet
felé, arccal feküdt. Mindkettő nagydarab férfi. A csoport egy másik halomjáról azt
írták: "A koponyának az orrcsontok feletti része jól megőrződött, és a szomszédos
halomban betemetve talált indián koponyájával összehasonlítva, határozottan más
embertípus volt.
404
Fulton megye
Hardin megye huszadik századi története, Ohio 1916
A legfontosabb bizonyítékok arra, hogy a halomépítők egykoron elfoglalták ezt a
vidéket, azok a halmok, amelyeket itt-ott hagytak a megyében. Az egyik legfontosabb
ezek közül Hale Townshipben fekszik, Mt. Victory és Ridgeway között, és ahonnan
több száz rakomány kavicsot vittek el a halmok építéséhez. Ez a halom körülbelül
másfél hektárnyi területet fedett le, és a megye e részének első telepesei azt mondták,
hogy amikor idejöttek, sűrű fásítás borította. Eleinte azt hitték, hogy az indiánok
temetkezési helyként használták, de az indiánok nem tudtak az ott eltemetett
holttestekről. 1856-ban, amikor a megye déli részén keresztül a Clevelandet és
Cincinnatit összekötő vasútvonal épült, ezt a dombot kíméletlenül darabokra tépték,
hogy ballasztot szolgáltassanak a sínekhez. A feltárás során több mint háromszáz
csontvázat ástak ki, amelyek többségét a kaviccsal együtt a vasúti sínekre dobták.
Néhány csontot sikerült megmenteni, némelyikük óriási méretű volt. A holttestek
közül sokat ülő helyzetben temettek el, és körülöttük mindenütt tűznyomok és
különböző tárgyak maradványai voltak. Mivel az indiánok semmit sem tudtak arról,
hogy kiket temettek el ott, biztosra vehető, hogy a holttesteket sok évvel azelőtt
helyezhették el ott, hogy a fehér ember bármit is tudott volna a vidékről.
A Glacial Kame Culture in Michigan, Ohio and Indiana 1948, Wilbur
Cunningham
Zimmerman oldal
Arthur Zimmerman farmján, McDonald Townshipben, Belle Centertől mintegy
három mérföldre északra, az ohiói Hardin megyei Logan megye határához közel, egy
hatalmas kavicskamra található. Ez a környék legmagasabb pontja, és a tetejéről
tizenkét-tizenöt mérföldes távolságba lehet látni.
1931 nyarán, amikor kavicsot vontattak ebből a gödörből, 148 emberi csontvázat
fedeztek fel a felszín alatt hat és huszonkét láb között; a felszíntől körülbelül három
és fél lábnyira erősen elkorhadt emberi csontokat tártak fel, de hat lábnál kisebb
mélységben nem találtak teljes csontvázat. Zimmerman úr kijelentette, hogy a 148
megszámolt csontvázon kívül még egy ismeretlen számú csontvázat távolítottak el a
távollétében.
Néhány csontvázat arccal lefelé temettek el. Másokat úgy tűnik, hogy "állva"
temettek el, és megint mások ülő helyzetben voltak. A legmélyebb sírban lévő
csontvázzal együtt 148 kagylólemezgyöngyöt találtak. A mélyebb temetkezésekben,
amelyekben réz volt jelen, a csontvázmaradványok nem maradtak meg jól.
A történet szerint két óriási méretű csontvázat találtak, egy férfit és egy nőt. Az
állítólagos nagy csontváz ellenére a nő koponyája nem volt nagyobb egy
gyermekénél.
405
Huron megye
Huron és Erie megye története, Ohio, 1879

Az erődök közelében halmok vagy dombok voltak, amelyekben emberi csontokat
találtak, amelyeket úgy dobáltak össze, mintha egyszerre sok holttestet temettek
volna el. Az egészben talált koponyacsontok átlagosan nagyobbnak bizonyultak, mint
a mai faj csontjai, és mindegyiken olyan nyomok voltak, amelyek arra utaltak, hogy
halálos küzdelemben vették el az életüket.
Vázlatok és történetek az Erie-tó szigeteiről, 1898
Az Egyesült Államok parti őrségének világítótornya közelében egy
mészkőhasadékban nagy mennyiségű emberi csontot fedeztek fel. Egy fekete
kőlapokból álló, a szigeten nem ismert formációjú, nyers síremléket találtak sok
évvel ezelőtt egy hatalmas fatörzs gyökerei alatt. Nyolc csontvázat találtak, az egyik
több mint két méteres volt.
The Evening Telegram, Norwalk Ohio, február 28, 1910 PRE-HISTORIC MAN IS
FOUND NEAR NORWALK Fitchville is Exited Over the Finding Of A Giant
Skeleton Witch Mased Over Eight Feet In Length.
Norwalk, O., febr. 25. - A fitchville-i temetőben egy őskori óriás csontvázát tárták
fel, amelyről úgy vélik, hogy egy őskori óriás csontváza. Egy másik emberi lény
csontvázát is feltárták, amelyet feltehetően ugyanebben az időben temettek el.
A csontokat Cornelius Springfield fedezte fel a fitchville-i temetőben, miközben John
Laughlin, egy idős fitchville-i úttörő lakos maradványainak sírját ásatta.
A Laughlin család temetkezési helye a Fitchville-i temetőben hetvenöt éve a
Laughlin család tulajdonában van, és a család számos tagját itt temették el. A temető
egy magas földdarabon található, és a Laughlin-parcella a temető legmagasabb
pontján, egyfajta dombon helyezkedik el.
Springfield körülbelül hat láb mélyre ásott, amikor az ásója valami kemény anyagba
ütközött. A földet lekaparva Springfield meglepődve tapasztalta, hogy egy emberi
csontváz egy részét tárta fel. Folytatta a munkát, és hamarosan az egész csontvázat
feltárta. A csontváz, amely ép volt és a
406
kiváló állapotban a hátán feküdt, mindkét karját a testére merőlegesen kinyújtva,
Lucas megye
ami azt mutatja, hogy soha nem volt koporsóba zárva. Ahhoz, hogy a karok, kezek és
lábak csontjait kiássák, a sír oldalát és egyik végét elég messzire kellett ásni.
Amikor a csontvázat végül teljesen feltárták, kiderült, hogy egy óriás ember
csontvázáról van szó, és amikor megmérték, kiderült, hogy körülbelül két méter
hosszú. Springfield egy átlagos magasságú ember, de a csontváz csípőcsontjairól
kiderült, hogy teljesen hat hüvelykkel hosszabbak nála. A csontváz többi csontja
arányosan hosszú volt. A fogak ép állapotban voltak. Az arccsontok szélesek voltak,
a koponya pedig csúcsosra keskenyedett, a homlok felfelé dőlt.
Miután az óriás csontvázát eltávolították a sírból, Springfield folytatta az ásást, és
még körülbelül nyolc hüvelyk mélységig jutott, amikor kiásta a földből
egy másik csontvázat, amely közvetlenül az első csontváz alatt feküdt. A második
csontváz nem volt olyan hosszú, mint az első, magassága öt és hat láb között volt.
Kétségtelen, hogy a két holttestet évekkel azelőtt temették el, hogy az ottani földet
modern temetőként kezdték használni, és az először kiásott csontvázak hatalmas
mérete és a koponya alakja alapján úgy gondolják, hogy a csontvázaknak őskori
emberekéinek kell lenniük.
Lorain megye
jg"&...
' ■' jHL i JVJ ;; JgHHHHK dfc IjL
■ yim ii^si ■■■ & *.-
Temetkezési domb Avon Centerben, az "Ancient Man In Northern Ohio" című

könyvből. C. Vietzen; 1941
Raymond
Lorain megye története, Ohio, 1879

A halmok létezésüket bizonyítják, mivel jellegük, valamint építésük helye és
módja intelligens lények keze munkáját bizonyítja, míg a csontok, harci fegyverek,
kőeszközök és nyílhegyek, amelyeket e földművekben találtak és találnak még ma is
eltemetve, még erősebb bizonyítékot szolgáltatnak egy őskori nép létezésére. Az első
telepesek szinte gigantikus méretű emberi lények csontvázmaradványait exhumálták
ősi temetőikből. Az indiánok, mivel nem tartották őket rokonoknak, nem tudtak
velük kapcsolatban semmilyen információval szolgálni.
407
Egyike a három patkó alakú
földvárnak, amelyek a Maumee folyó
mentén nyugatra, annak Fort Wayne-i
(Indiana) forrásvidékéig terjedtek.
American Antiquarian, Vol., 3, 1880

Az Ohio állambeli Toledo közelében egy halomban 20 csontvázat találtak, amelyek
ülő helyzetben voltak, kelet felé néztek, állkapcsukkal és fogakkal, "kétszer akkora
fogakkal, mint a mai embereké", és mindegyik mellett egy nagy tál volt "furcsán
megmunkált hieroglifikus ábrákkal".
Mahoning megye
Coshocton Tribune 1946. augusztus 25.
Indián relikviák felfedezése North Benton Mound North Bentonban

Május 6. - Észak-Bentonban két szövetséges férfi régészeti ásatásokat végez,
amelyek új megvilágításba helyezhetik a fehér ember 2000 évvel ezelőtti primitív
indiánokról szerzett ismereteit. A páros, Roy Saltman és Willis McGrath,
mindketten szövetségiek, a falutól nyugatra, a North Bentonra néző dombtetőn álló
indián dombon végeznek ásatásokat. A halomból csontvázak és ereklyék kerülnek
elő, amelyekről úgy vélik, hogy egy olyan őskori vörös ember törzséi, amelyet még
soha nem találtak ilyen messze északon.
408
AzAz
ősiősi
Találatok, amelyek közül a legszenzációsabb egy rendkívül nagy csontváz.
Lucas megye
Hétfőn Richard G. Morgan, állami régészeket hívnak a helyszínre. A Dr. Morgan
által végzett vizsgálatoknak igazolniuk vagy cáfolniuk kell a munka jelenlegi
szakaszában lévő várakozásokat, de a további ásatások további bizonyítékot
szolgáltathatnak arra, hogy a halom maradványai rendkívül jelentősek, a
legmeglepőbb lelet a tűzrakóhelytől vagy áldozati oltártól keletre található
nagyméretű csontvázak voltak. Úgy vélik, hogy ez a férfi volt a főnök.
Fizikai méretei szembetűnőek voltak. A legnagyobb gondossággal temették el, és a
legnagyobb értéket képviselő, fáradságos munkával készített tárgyak sokaságát
helyezték el mellette, amelyekről tudták, hogy a Boldog Vadászmezőn szüksége lesz
rájuk. A csontváz középső részét valamilyen földbe ásó állat elpusztította, és csak a
koponya és a felső lábszárak maradtak meg, de ezek pontos mérést tettek lehetővé,
ami azt mutatta, hogy a törzsfő közel két méter magas volt.
Marion megye
Marion megye története, Ohio, 1881

Időnként masztodonikus maradványokat ásnak ki, és időről időre az indián
települések maradványainak felfedezését jelzik a gigantikus csontvázak, a magas
arccsontokkal, az erőteljes állkapcsokkal és a masszív vázzal, amelyek a vörös
emberre jellemzőek, aki ezeket hagyta hátra, mint az egyetlen olyan adatot, amely
alapján eligazodhatunk az elmúlt korok történelmében.
Mercer megye
The Evening Bulletin (Maysville, Ky.) 1893. július 10. Sűrített hírek
Rövid cikkek az ország különböző részeiből Egy indián óriás csontvázát tárták fel az
ohiói Celina közelében.
Paulding megye
Perrysburg Journal (Perrysburg, Ohio) 1874. december 4.
Egy óriási méretű indián csontvázát találták meg a minap Paulding megyében.
Külseje alapján úgy vélték, hogy teljesen tíz láb magas lehetett. Két kést, egy
lándzsafejet és egy szépen faragott pipát is találtak.
409
Portage megye
Portage megye története, Ohio, 1885
Néhány évvel ezelőtt Logan megyében feltártak egy sírhalmot, amelyből három
csontvázat hoztak ki. Az egyiknek a váza kiváló állapotban volt, és a koponya
tetejétől a sarok alsó részéig közel két métert mértek. 1850-ben a Big Darby északi
partján, a Plain Citytől mintegy egy mérföldre északnyugatra, Union megyében
fekvő sírhalmot nyitották fel, és több masszív csontvázat vittek el onnan. Az alsó
állkapocscsontok, akárcsak a Conneaut-nál találtak, a húson kívül könnyen ráillettek
egy igen nagydarab ember állkapcsára. Ezek a csontok - és ezek általában nagyok,
bárhol is találják őket - azt jelzik, hogy a halomépítők gigantikus lények voltak, akik
méretükben teljesen megfelelnek a kolosszális maradványoknak, amelyeket
hátrahagytak.
Richland megye
The Mansfield Herald, 1873. január 16., 1873 EGY ELMÚLT RÉTEK
RÉTEGZŐDÉSEI
Harrison Whaley úr farmján, Mansfield közelében, ebben a megyében, található
egy erdőszegély, amelynek jellegzetességei igen érdekesek. Az egész terület felszíne
alatt körülbelül három hüvelyk mélyen számtalan csont található, amelyek
nyilvánvalóan az emberi faj egy kihalt fajának maradványai. Az erdőben több halom
is található, és az egyiket, amelyet részben feltártak, olyan koponyákat és csontokat
találtak, amelyek méretükből ítélve egy olyan fajhoz tartozhattak, amely sokkal
hatalmasabb volt, mint az a faj, amely ma a földet lakja. Ebben a halomban számos
agyagból készült használati tárgyat és szilárd kőzetből kivájt nyílhegyet, valamint
ugyanebből az anyagból készült csöveket is találtak.
Vajon a hely egykor csatatér volt, ahol az őslakosok harcoltak leendő törzseik
dicsőségének megőrzéséért? Vagy közös temetkezési hely volt? Az első tűnik a
hihetőbb elméletnek, mivel az egész, legalább tizenöt hektárnyi területet lefedő
területen emberi csontok sokasága található, csak néhány centiméterrel a felszín
alatt.
Nyilvánvaló, hogy soha nem voltak eltemetve, hanem eredetileg szabadon feküdtek,
amíg az idők során felhalmozódott lerakódások ki nem alakították az őket borító
fekete, gazdag talajt.
Mansfield Ohio Daily Shield, 1905. szeptember 7. Egy hatalmas állkapocscsont

Flora, az egyetem gondnoka ma reggel, amikor egy adag kavicsot pakolt ki,
megdöbbenve tapasztalta, hogy egy emberi lény alsó állkapocscsontját találta a
földben. Rendkívüli méretű volt, és egy kivételével az összes foga megvolt és jó
állapotban volt.
410
A kavicsot D. M. Neikirk farmjáról szerezték, a várostól keletre, és a csont
kétségtelenül egy nagyon nagy indiáné: Mr. Flora és E. T. Huddle a nap folyamán
elmentek a Neikirk-farmra, hogy ha lehetséges, megtalálják a csontváz
maradványait.
Seneca megye
Seneca megye története, Ohio, 1911
A Culver Place-en több halom van, amelyekből időről időre csontokat és ősi
edényeket szántottak ki. 1850-ben az egyik ilyen halmot felnyitották, és egy nagy
csontvázat találtak benne, teljes alakú koponyával. És többek között egy kőkorsót is
találtak benne, amely úgy tűnik, homokból és agyagból készült, valamint kisebb,
kagylóhéjjal töltött edényeket. Ezek ugyanolyan furcsának tűntek az indiánoknak,
mint a fehéreknek.
Csúcs megye
ŐSI REJTÉLY FELTÁRULT.

(BrariliinK uf a l*rr történelmi óriás
The Evening Times, 1899. szeptember 8.Akron, Ohio

A tudomány számára felbecsülhetetlen értékű leletet találtak egy kőbányában a
várostól három mérföldre északnyugatra. A lelet egy gigantikus ember csontvázából
áll, amelyről úgy vélik, hogy a történelem előtti időkben élt, és egy olyan korból való
maradvány, amikor a civilizáció még csak kezdett kialakulni. A kőfejtők a szemét
eltakarítása során találták meg a szinte teljes emberi csontvázat. A koponya teljes
volt, az alsó állkapocscsont pedig olyan arányú, hogy könnyen ráfért a legnagyobb
modern ember állkapcsának külső részére. Találtak bordákat, ujjakat és a nagyobb
medencecsontot is, amely kettétört. Úgy vélik, hogy az ember legalább három méter
magas lehetett. Az ember maradványain kívül szarvasagancsot, medvekarmokat,
sokféle fogat, rókák maradványait és több, farkaséra emlékeztető alsó
állkapocscsontot is találtak. Nagyon durva kerámiadarabok voltak szétszórva, és
találtak egy mozsarat és egy mozsártörőt is.
Sandusky Star Journal, 1929. augusztus 15.

Az Akrontól hét mérföldre északra fekvő Ira nevű kis vasútállomáson őrült
felfedezések azt mutatják, hogy a Cuyahoga-völgyet egykor egy óriási emberfajta
lakta, és hogy a halomépítők munkáját az államnak ezen a részén folytatták. Számos
bank található a
396
411
völgyben, amelyek közül az egyikben, egy finom formázó homok lerakódásban
történt az említett felfedezés. További feltárásokat fognak végezni, amelyek során a
többi partot is megnyitják a régmúlt idők emlékeinek megtalálása reményében. A
néhány nappal ezelőtti lelet egy olyan ember csontvázának egy részéből áll, aki
életében több mint két méter magas volt, az állkapocscsontja kétszer akkora, mint
egy átlagos emberé. A csontváz mellett találtak egy tizennégy font súlyú kőbaltát,
ritka rézgyöngyöket, réz ékekből készült finom példányokat és díszített kerámiát.
Számos alkalommal megnyilvánul az a hajlam, hogy Akron környékén kiássanak
valamit, hogy a város a közvélemény figyelmének középpontjában maradjon, és nem
ritkán előfordul, hogy Akron hozzájárul a tudás összegéhez és a történelem
lapjaihoz. A legújabb hozzájárulás értékesnek bizonyulhat, mivel időről időre
kiegészül a további kutatások eredményével.
Wayne megye
Ohio Democrat, (New Philadelphia, Ohio) 1870. január 14. Egy óriás csontvázának
állítólagos felfedezése az olajvidéken
A pénteki Oil City Times a következőkért felelős: Múlt kedden reggel, miközben
William Thompson úr Robert R. Smith segítségével ásatásokat végzett az előbbi háza
mellett, mintegy fél mérföldre északra West Hickorytól, egy fúrótorony felállítását
előkészítendő, egy hatalmas, rozsdától korrodált vassisakot tártak fel. További
ásatások során egy kilenc láb hosszú kardot hoztak napvilágra. A kíváncsiság arra
ösztönözte őket, hogy megnagyobbítsák a gödröt, és kis idő múlva két hatalmas láb
csontjaira bukkantak. A váratlanul talált "nyomot" követve néhány óra múlva egy
hatalmas óriás jól megőrzött csontvázát tárták fel, amely az emberfélék családjának
egy olyan fajához tartozott, amely valószínűleg a világnak ezt és más részeit is lakta
abban az időben, amelyről a Biblia így beszél: "És voltak óriások azokban a
napokban". A sisak állítólag olyan alakú, mint amilyeneket Ninive romjai között
találtak. A csontváz csontjai feltűnően fehérek. A fogak mind a helyükön vannak, és
mind rendkívüli méretűek. Ezeket az ereklyéket Tionestbe vitték, ahol naponta
nagyszámú ember látogatja őket. Amikor az óriás hajója hús-vér volt, nyolc láb
magas lehetett harisnyában. Ezeket a figyelemre méltó relikviákat a jövő hét elején
továbbítják New Yorkba. A csontváz ízületeit most ragasztják össze. Ezeket a
maradványokat körülbelül tizenkét láb mélyen találták meg a valószínűleg
évszázadokkal ezelőtt felvert halom felszíne alatt, amely nem volt több mint három
láb magasan a körülötte lévő talaj szintje felett. Itt egy újabb dió, amit a régészeknek
meg kell törniük.
Newark Daily Advocate, (Newark, Ohio) 1895. július 22.
Az Ohio állambeli Woosterben egy óriás csontvázát tárták fel egy régi temetőben.
Williams megye
Williams megye története, Ohio, 1905

A 12. szelvényben, Montpelier-től mintegy két mérföldre északra, két nagy halom,
amelyek magassága hat-hét láb, átmérője ötven-hatvan láb volt... két csontvázból, az
egyik nagyon nagy, a másik közönséges méretű.
Wood megye
Newark Daily Advocate, (Newark, Ohio) 1902. augusztus 14. Óriás csontváz
Északnyugat-Ohióban találták meg a homokágyban - a férfi nyolc láb magas volt
Bowling Green, O., augusztus 14. - Miközben Charles Whirmer farmján homokot
ástak az építkezéshez, Wm. Jones egy óriási ember csontvázát tárta fel. A csontváz jó
állapotban van, és meg is fogják őrizni, mivel úgy gondolják, hogy tudományos
értéke lehet. A csontvázat ülő helyzetben találták meg, és amikor a csontokat
vízszintes helyzetbe helyezték, azt mutatták, hogy az ember magassága életében több
mint két méter lehetett. A fej hatalmas méretű, átmérője 12 hüvelyk. Úgy vélik, hogy
ez egy őskori óriásfaj tagjának csontváza. További ásatásokat fognak végezni, hátha
találnak még más sírokat is.
Michigan
Ez a kereszttel díszített domb egyike annak a két dombnak, amely még mindig
látható White Cloudtól északra, Newaygo megyében. Az építők elhagyták ezt a két
halmot, mielőtt teljesen befedték volna őket földdel. Figyeljék meg a halom előtt lévő
enyhe mélyedést, amelybe a földet a felszín alatti sírgödör feltöltéséhez használták.
Fotó a "The Nephilim Chronicles" című könyvből: Útikalauz az Ohio-völgy ősi
romjaihoz".
413
Pioneer Society of Michigan, 1878
A Rabbit River Mounds and Circles by H.D. Posthumous
Meglátogattunk egy másik sírhalmot is a Nyúl folyó közelében, az északi
hármas körzet északi, tizenötös nyugati részének északkeleti negyedében, amely
húsz láb átmérőjű és három láb magas volt, de azt találtuk, hogy már felásták. Egy
igen nagy csontváz maradványai voltak a felszín közelében.
Bay megye
Bay megye története, Michigan 1883
A Rifle folyón, az északi huszonkettedik körzetben négy erődítmény is
található. Ezek egyenként háromtól hat hektárig terjedő területet foglalnak
magukban, és több nagyméretű halmot tartalmaznak. Ezek is a sziklaszirteken
helyezkednek el. A falak még mindig nyomon követhetők, három-négy láb
magasak és nyolc-tíz láb szélesek, és nagy fák nőnek rajtuk. Egy barátom
felnyitotta az egyik halmot, és egy átlagos embernél nagyobb méretű csontvázat
vett ki belőle. Azt mondja, több nagy halmot is látott az Au Sable folyónál.
Bay megye története, Michigan 1883

Bay megye egyik legmagasabb kiemelkedése a Lafayette Avenue híd keleti
hídfőjénél lévő domb vagy hegygerinc. 1905-ben ezen találjuk a Bay City
Brewing Company masszív épületeit, egy szállodát, egy lovardát, a tiszteletre
méltó régi Mc Cormick-tanyát, és az északi gerincen George D. Jackson volt
polgármester palotaszerű otthonát. A magaslat körülbelül két hektárnyi területet
foglal magában. A hatalmas sörfőzde építéséhez végzett ásatások során indián
csontvázakat találtak négy-öt láb mélyen a felszín alatt, míg öt láb mélyebben egy
másik, nyilvánvalóan régebbi faj csontvázait találták meg, furcsa formájú égetett
kerámiával és furcsa kő- és rézdíszekkel eltemetve. Néhány ilyen eszköz azt
mutatta, hogy ez a különös őskori nép értett a réz edzéséhez és a fémek
megmunkálásához. And utca 22. szám alatti, e halom északi végét átszelve, 11 láb
mélységben három igen nagy termetű csontvázat találtak, mindegyik szarkofág
fejénél nagyméretű agyagedényeket helyeztek el.
Berrien megye
Egy fél évszázad emlékei, 1886
A halmok felnyitásakor a legtöbb esetben a jelentésekből nem lehet
megállapítani, hogy a talált csontvázak eredeti vagy betolakodó temetkezésekhez
tartoznak-e. Egyes beszámolók szerint a csontvázak nagyon alacsony termetű fajra
utalnak; mások szerint óriások faját mutatják. Ezeknek az ősi relikviáknak a
rugalmassága, hogy az elbeszélő buzgalmához illeszkedjen, valóban csodálatos.
Egy alkalommal elkísértem egy régi úttörőt és érdemes bírót, hogy meglátogasson
több halmot Nyugat-Michiganban. Vezetőm komolyan tájékoztatott, hogy húsz
évvel ezelőtt az egyik ilyen halomból kiásott egy csontvázat, amely a gyepre
414
Allegan megye
fektetve a következő volt
415
tizenegy láb, nyolc és háromnegyed hüvelyk volt, és a koponyája teljesen ráillett a
bírói fejre.
Calhoun megye
The Inter Ocean (Chicago, Illinois) 1874. június 8.

Egy Battle Creek-i férfi néhány nappal ezelőtt szántás közben egy több mint két
méter magas csontvázat tárt fel, valamint egy jól megmunkált kőből készült
tomahawkot, egy nyilat és egy lándzsahegyet.
Cass megye
A legjobb állapotban fennmaradt halom a négy

közül, amelyek Summerville-en kívül, Cass
megyében, Michigan államban találhatók.
Cass megye története, Michigan, 1882

A megye legnagyobb halmai Joseph Walter farmján találhatók. Három
gyönyörű és szabályos halom található itt, kelet-nyugati irányban. Röviddel tőlük
délre egy jól körülhatárolt árok húzódik, amely tökéletes patkót alkot, hossza
százhat méter, szélessége száz méter. Az ásatásokkal kapcsolatban nincs nyoma
gátépítésnek. Hogy az ókori emberek milyen célból készítették a patkó alakú
burkolatot, azt természetesen csak találgatni lehet. Nem valószínű azonban, hogy
védelmi célokra tervezték, ahogyan azt sokan feltételezik.
Az említett három nagy halom közül az egyiket 1878 szeptemberében Dr. E.J.
Bonine, Nilesból, a Smithsonian Intézet égisze alatt végzett ásatásokat. Ez egy
körülbelül tizenhárom láb magas halom volt (eredetileg nagyobb magasságú
lehetett), és az alapjának átmérője körülbelül ötven láb volt. A domb tetején, a
telepesek emlékei között egy négy láb átmérőjű, valószínűleg háromszáz éves bojtos
tölgy állt. Az ásatók egy aknát fúrtak a halom közepébe, amelyről kiderült, hogy
teljes egészében ugyanabból a talajból áll, mint a környező síkságé -
416
gazdag fekete vályog. A halmok alatt talált emberi maradványok szinte kivétel
nélkül a föld természetes felszínén nyugszanak, a halmokat egyszerűen rájuk
halmozták, de ebben az esetben a temetkezés több méterrel az eredeti szint alatt
történt. Több csontvázat találtak, férfiak, nők és gyermekek csontvázát, számos
cseréptöredéket, egy különös csont- vagy elefántcsontdíszt, amely némi hasonlóságot
mutat egy rozmárfoggal, több lyukkal átszúrt amulettet, amelyeken egykor
kétségtelenül pántokat helyeztek el, hogy a személyhez rögzítsék őket, több
csonteszközöket és öt finom élű és jó formájú rézbaltát. A csontvázak egy része jó
állapotban volt. Az egyik férfi combcsontja, vagy combcsontja, amely most Dr.
Bonine birtokában van, nagy méretű, és arra utal, hogy a tulajdonos legalább két
méter magas lehetett.
Daily Public Ledger (Maysville, Kentucky) 1894. szeptember 27. Egy őskori óriás
Elkhart, Indiana, szeptember 27. - A Michigan állambeli Cassopolisból érkezett
tudósítás szerint egy Diamond Lake melletti halom szerdai felnyitásakor egy őskori
fajú óriást tártak fel. A csontvázak csontjai jól megőrződtek. Az alsó állkapocs
hatalmas. Egy közönséges állkapocscsont könnyedén elfér benne. A mérések szerint
a koponya tetejétől a combcsont felső végéig mért távolság öt láb öt hüvelyk. Egy
orvos, aki jelen volt, azt állította, hogy a férfi 11 láb magas lehetett. A halmot részben
egy három láb hat hüvelyk átmérőjű fenyőcsonk fedte, és a talajon nem látszott
nyoma annak, hogy valaha is megbolygatták volna. Egy agyagtáblát találtak,
amelyen különböző érthetetlen írásjelek voltak, valamint egyéb maradványokat.
National Labor Tribune, március 21899 Michigan régi óriásai

A Mich. állambeli Cass megyében, Pokagon Townshipben található halmok
vizsgálata során az egyik halom közepén talán 100 ember csontjait találták meg, és
ezek alatt, társaitól elkülönítve, egy olyan ember csontjai voltak, aki életében teljesen
kilenc láb magas lehetett, ülő helyzetben, lábait maga alatt tartva. Számos, két-
három hüvelyk hosszúságú rézbodkin vagy -tű került elő, valamint egy farkas
csontjából készült tűket is találtak. Számos, két élű és éles rézkalapácsot találtak,
amelyek közül az egyiket vászonruhába tekerték, amely textúrájában hasonlít a
maiakra.
Genesee megye
Genesee megye története, Michigan 1886
Egy másik eset a megye keleti részén, ahol számos csontvázat (szintén
nagyméretűeket) találtak egy körben eltemetve, közvetlenül a legidősebb korú, óriási
fenyőfa tönkje alatt; de mindkét esetben a csontok megtalálása teljesen véletlenszerű
volt, mivel nem volt domb vagy más felszíni jel, amely a temetkezés helyét jelezte
volna.
417
Ingham megye
Michigan; útikalauz a Rozsomák államba, 1941
North Leslie, Leslie település része. Nyugati szélén, a Rice's Creek mentén indián
dombok borítanak egy 15-20 hektáros területet. A feltárt csontok között volt egy
emberi koponya, amely olyan nagy volt, hogy Leslie-ben nem találtak hozzá illő
kalapot, és egy combcsont, amely három hüvelykkel hosszabb volt, mint a falu
legmagasabb emberének csontja. A közelben téglalap alakú földvárak találhatók, a
végükön bejáratokkal, amelyeket valószínűleg védelmi céllal emeltek a halomépítők
eltűnt népe.
Kalamazoo megye
Weekly Kansas Chief, 1874. október 29. Kalamazoo, Michigan

Tavaly ősszel, amikor egy bizonyos Cartwright úr egy új földdarabot szántott fel
a búza számára, és egy régi dombot szántott fel, az eke hét csontváz koponyáját
vágta le. Mr. Cartwrightot jelentősen megrémítette a hátborzongató látvány, hogy
tizenkét koponya egyszerre gurult a barázdába, de vizsgálatot folytatott, amikor
huszonkét csontvázat találtak, amelyek felegyenesedve, egymással szemben ültek egy
körben. A csontvázak mellett számos nyílhegyet, kőpipát és baltát találtak; továbbá
egy különös feliratokkal borított ezüst mellvédet. Ezt a tányért 10 dollárért eladták
egy fiatalembernek, aki azóta elköltözött, és régészeink most igyekeznek a nyomára
bukkanni, mert azt remélik, hogy valami érdekeset fognak felfedezni belőle.
A felfedezés legfigyelemreméltóbb része a csontvázak mérete volt. Óriások voltak,
és átlagosan hét-nyolc láb magasak. Bármelyikük alsó állkapcsa a legnagyobb
könnyedséggel illeszkedett volna egy ember arcára. A fogak tökéletesen
megmaradtak és nagyon nagyok voltak. A csontokat ismét C. úr temette el, egy
csapat antikvárius ebből a városból, amint a búza elfogy, meglátogatja a farmját, és
exhumálja őket, valamint egy másik, szomszédos, hasonló halmot is feltár. A régi
telepesek azt mondják, hogy amikor az országba jöttek, az indiánok, bár a közelben
volt temetkezési helyük, nem tudtak ezekről a régi halmokról, és azt mondták, hogy
az őseik emlékezete előtt épültek. A régészeket nagyon érdekli ez a fontos felfedezés,
és arra számítanak, hogy a csontvázak a halomépítők maradványai.
The Democratic Expounder (Marshall, Michigan) 1895. július 26.
Kalamazoo megye Galesburg melletti megyei farmján végzett ásatások során a
felek egy óriási csontvázat tártak fel, a kutatás során a szokásos pipát, egy kettős
kereszt alakú amulettet, több gyűrűt és egyéb csecsebecséket találtak. Egy cirmos
árnyalatú fájdalomcsomag ugyanolyan friss és elérhető volt, mint amikor eltemették.
A földet több mint hatvan éve művelik.
418
Kent megye
Temetkezési halmok Grand Rapidsban, Michigan államban

Fél évszázad emlékei (Michigan) 1885
A tudomásomra jutott halmok messze legszebb csoportja a Grand River
sávjainál található, három mérföldre Grand Rapids-tól délre. Még mindig
tökéletesek voltak, amikor az írónak 1874-ben volt szerencséje látni őket.
A kisebb halmok közül hatot nyitottak fel. Mindegyikben csontvázakat találtak,
általában csak egyet-egyet, és mindegyik annyira elkorhadt, hogy lehetetlen volt
megőrizni őket. A csontvázak átlagos méretűek voltak, kivéve egyet, amelyet
óriásinak nyilvánítottak, az arányok "hét lábnyi termetre utaltak". Mindegyik ülő
helyzetben volt, és különböző irányba nézett.
Indianapolis News október 18,1902 Indián törzsfőnök csontváza
Grand Rapids városában egy lezárt átjáróban eltemetve.
Grand Rapids, Mich., október 18. - A Grand River nyugati partján egy ház
alapozásához végzett ásatások során Charles Blonderdrink és fia, Will egy óriási
indiánfőnök csontvázát fedezte fel, valószínűleg Onecheuganét, a Honkdonk törzs
híres tagját és főnökét, aki hatvan évvel ezelőtt lakta ezt a vidéket, és mára kihalt.
A csontváz, amikor megtalálták, jó állapotban volt, és körülbelül kilenc láb mélyen
volt a földfelszín alatt, egy homokos talajban. A masszív váz nyakán egy korall
nyakláncot találtak, a bal csuklóján és a bokáján pedig masszív aranyszalagok
voltak.
A karszalagokon olyan karakterek voltak, amelyek látszólag teljesen bizonyítják a
személyazonosságot.
A Blonderdrinks két hete kezdte meg az ásatásokat. Nagy volt a meglepetés,
amikor miután körülbelül hét és fél láb mélyen a földbe hatoltak, egy hosszú, titkos
folyosóra bukkantak, amelyet nyilvánvalóan sok évvel ezelőtt lezártak. A folyosó
minden oldalról és mindkét végén be volt betonozva, és csak nagy nehézségek árán,
némi fúrással és robbantással tudtak behatolni. Amikor végre sikerült bejutni,
kiderült, hogy a járat két méter széles. A folyosó padlója egy különös összetételű,
majdnem olyan kemény, mint a kő, és nyilvánvalóan valamilyen ma már ismeretlen
módon égetett és szárított agyagból áll.
419
Lenawee megye
Weekly Expositor, (Brockway Centre, Michigan) 1884. december 11.
A Lenawee megyei Sleepy Hollowban lévő iskola
agigantikus indián csontvázakat kapott, amelyeket ülő helyzetben tártak fel Hudson
közelében.
The Evening Worlds (New York, New York) 1894. december 3. Egy őskori óriás
A Mich. állambeli Hudson közelében lévő farmon tegnap egy megkövült emberi
csontvázat tártak fel. Több mint két méter magas volt, és figyelemre méltóan jó
állapotban maradt fenn. Egyesek szerint valamilyen ősi fajhoz tartozhatott, és sok
száz éves lehetett. A lansingi állami egyetemre fogják küldeni.
MaComb County Gazeteer of Michigan, 1839
A Macomb megyei Bruce községben, a Clinton folyó északi elágazásánál több
erődítmény található. Ez utóbbiak többnyire egy szabálytalan, kívülről árokkal
övezett, két és tíz hektár közötti területet magába foglaló dombsáncból állnak,
bejáratokkal, amelyek nyilvánvalóan kapuk voltak, és egy-egy domb belső oldalán, a
bejáratokkal szemben. A közelben számos halom található.
A Clinton-folyó egyik szikláján, a St. Clair-tótól nyolc mérföldre több kisebb halmot
találtak. Egy misszionárius épületének pincéjének süllyesztésekor tizenhat kosárnyi
emberi csontot találtak, amelyek mérete figyelemre méltó.
Montcalm megye
Salt Lake Tribune, 1894. szeptember 14. TIZENEGY LÁBOM MAGAS

Őskori óriások csontvázai kerültek elő a michigani halmokban - Találtak
A Michigan állambeli Carson Cityben a Detroit News tudósítója azt írja, hogy a
közelmúltban egy elfeledett faj maradványait ásták ki a Montcalm megyei Crystal
Lake déli oldalán lévő halmokból. Az egyikben öt, a másikban három csontvázat
találtak. Az első halomban egy öt hüvelyk hosszú, négy széles és fél és fél hüvelyk
vastag agyagtábla volt. Négy negyedre volt osztva. Az egyikre különös betűk voltak
felírva. A csontvázak a halomhoz viszonyítva ugyanabban a relatív helyzetben voltak
elhelyezve.
A másik halomban egy tíz és fél hüvelyk hosszú és három és fél hüvelyk széles
agyagedény volt. A fedelén különböző feliratok voltak láthatóak. A táblán található
írásjelek a koporsón is feltűnőek voltak. A koporsó kinyitásakor egy kétcentes
nagyságú rézpénz került elő, valamint több kőtípus, a táblán lévő felirattal vagy
jelekkel együtt.
420
és a koporsó nyilvánvalóan elkészült.
A csontvázak némelyike jól megőrződött, ami azt mutatja, hogy a halottak
hatalmas termetű emberek lehettek. Az alsó állkapocs hatalmas. Egy közönséges
állkapocscsont könnyedén elfér benne. A mérések szerint a legnagyobb
csontvázaknál a koponya tetejétől a combcsont felső végéig terjedő távolság öt láb öt
hüvelyk volt. Egy orvos, aki jelen volt, azt állította, hogy a férfi legalább tizenegy láb
magas lehetett.
St. Clair megye
A Yale expozitor. (Yale, St. Clair megye, Mich.), 1906. december 21.
Voltak óriások
Két emberi csontvázat találtak árokásók Haley településen, amelyekről azt
állították, hogy "kilenc láb hosszúak". Egy olyan helyen találták meg őket, amelyet
sokáig indián dombnak tartottak. Az egyik csontváz alsó állkapcsa, a jelentések
szerint, négy és öt és nyolc hüvelyk átmérőjű. A másik fején egy majdnem tökéletes
fogsor található. A lelet közelében lévő halmokat fel fogják tárni.
Wayne megye
Michigan polgári története, 1895
A Huron folyónál, Detroittól harminc mérföldre és a St. Clair-tótól körülbelül
nyolc mérföldre számos kisebb halom található, amelyek a folyó melletti száraz
síkságon vagy sziklaszirteken helyezkednek el. Tizenhat kosárnyi, figyelemre méltó
méretű emberi csontot fedeztek fel a földben, amikor a misszionárius számára ezen a
síkságon egy pincét süllyesztettek. E folyó torkolatának közelében, a keleti parton ősi
erődítményeket találunk, amelyek földből emelt falakkal rendelkeznek, hasonlóan az
indianai és ohiói erődítményhez. A Belle-Fontaine-nél vagy Spring-Wellsnél, három
mérfölddel Detroit alatt, három kis domb vagy tumulus található, amelyek egyenes
vonalban, egymástól mintegy tíz rúdnyi távolságra állnak. Az egyik
421
miután ezeket felnyitották, rengeteg csontot, kőbaltát, nyílhegyet stb. találtak.
Körülbelül egy negyed mérfölddel ezek alatt még mindig láthatók egy ősi erődítmény
maradványai. A néhol három vagy négy láb magas mellvéd több hektárnyi szilárd
talajt övez egy kiterjedt mocsár közepén.
Wisconsin
Milwaukee külterületén, a Kletzch Parkban egy hatalmas koponyájú csontvázat

fedeztek fel. A kép a Milwaukee Journalból származik.
Barron megye
The Princeton Union (Princeton, Minnesota) 1893. június 15.
EGY ÖREG CSONTVÁZ
Cumberland, Wis., június 13. - A város közelében egy dombot tártak fel,
amelyben egy ülő helyzetben lévő férfi csontvázát találták meg. A csontok mérete és
hossza hatalmas termetű emberre utal. Az a tény, hogy több, két és három láb
átmérőjű fenyőfa áll a dombon, azt bizonyítja, hogy akár egy dombépítő, akár egy
indián csontváza, legalább 350 éve állhatott ott.
422
Calumet megye
Daily Northwestern, 1891. július 13. A BARLAN RÉGIÁI A Cliftonban feltárt

csontvázak valószínűleg a sírépítőkéi voltak.
A Winnebago-tó keleti partján felfedezett maradványok feltehetően egy őskori
fajhoz tartoznak - A bemutatott bizonyítékok - Egy régiségkutatót várnak a
Calumet's Big Mounds vizsgálatára.
A Cliftonban nemrégiben felfedezett csontvázak az egész államban nagy
érdeklődést váltottak ki. A Calumet megyei Harrison városában, a Winnebago-tó
keleti partján található egy földdarab, amelyen mintegy ötven halom található -
majdnem mindegyikük tökéletes, kinyújtott karú, de gigantikus méretű emberalak.
Számos hegygerinc fut keresztül ezen a birtokon, amelyekről ezek a halmok
lekerültek. A birtok egy része a milwaukee-i A. W. Miller tulajdonában van.
A halom hossza, amelyből ezt a csontvázat vették, 12 láb, a kinyújtott kar
szélessége pedig meghaladja az 5 lábat. A csontváznak hatalmas álla, magas
homloka, rendkívül nagy humorcsontja van. Egy nagyra becsült úriember szerint a
csontváz mindenben különbözik az indiánokétól. Az indiánoknak kiemelkedő
arccsontjaik vannak: ezeknek nincsenek. Az indián a vadászat eredményéből élt,
ennek a csontváznak a fején minden arról tanúskodik, hogy tulajdonosa vegetáriánus
volt. A megmaradt fogak szilárdan állnak. valószínű, hogy az ember, akiből csak
ezek az összemorzsolt csontok maradtak meg, közel két méter magas volt. Érdemes
tanulmányozni.
423
Crawford megye
The American Antiquarian, 1897
A megye (Crawford) déli és középső részén lévő halmokat, úgy gondolom, önök
már megvizsgálták, vagy legalábbis egy részüket, így nem szükséges, hogy
részletekbe menjek, csak annyit mondhatok, hogy néhány évvel ezelőtt ebben a
megyében, Lynxville-ben exhumáltak egy óriás csontvázat. Az 1864-es évben a
Mississippi keleti partján egy raktár alapozásához ásatásokat végeztek. A munkások
14 láb mélyen a felszín alatt egy óriás csontvázára bukkantak, amely tűrhető
állapotban volt, a csontváz 8 láb 2 hüvelyk hosszú volt, és 2 láb 2 hüvelyk hosszú volt
a medencecsonton, illetve a csípőízülettől a csípőízületig. Rengeteg medvekarmot,
nyilvánvalóan valamilyen más állat karmait találták, amelyeket nyakláncként
viseltek. Lyukakat fúrtak át rajtuk, és fel voltak fűzve. A csontvázak között találtak
egy finomra csiszolt és finom kidolgozású, obszidiánból készült pipatálat is.
Ar egy másik ponton, körülbelül hat mérfölddel lejjebb, ahol ezt a csontvázat
megtalálták a Sioux Coulee torkolatánál, a 18. Sec. 18 T. S, N. R. 6, W, a Smithsonian
Institution alkalmazottainak egyik ügynöke Washingtonban exhumálta egy másik
csontváz maradványait, amelynek méretét 9 láb hosszúnak számították. Ezzel együtt
néhány rézeszköz is előkerült, köztük egy réz melllemez és egy balta.
Dane megye
The Weekly Wisconsin (Milwaukee, Wisconsin) 1894. augusztus 11. NAGY

KELETONT TALÁLTAK
Egy indián harcos csontjai kerültek elő egy Madison melletti farmon
Madison, Wis., augusztus 4. - A város keleti részén egy domb kivágásán dolgozó
munkások egy-két nappal ezelőtt egy óriási csontvázat tártak fel, amely feltehetően
egy régi indián törzsfőnöké lehetett, aki talán évszázadokkal ezelőtt halt meg, és akit
a Mendota-tó fölött magasodó egyik dombon sírral tiszteltek meg. A csontjai olyan
régóta feküdtek ott, hogy szétesett. Az egyik legnagyobb munkás, egy kétméteres
ember, az egyik combcsontot a sajátja mellé fektette, és megállapította, hogy az négy
hüvelykkel hosszabb, ami azt jelezte, hogy a halott harcos közel két méter magas
lehetett. Tisztán mellette egy agyagból, fűből és kagylókból készült edény volt, amely
körülbelül három pintet tartalmazott. Dr. C. H. Hall, akinek már nagy gyűjteménye
van a környéken bőven fellelhető indián relikviákból, biztosította a csontvázat.
424
Fond du Lac megye
ÓRIÁS INDIÁN CSONTOK.

Diicovcry of an Extraordinary Slcel (-'ton Near Fond du Lac.
The Centralia Enterprise and Tribune, 1899. június 10. Óriás indián csontok
Egy rendkívüli csontváz felfedezése Fond du Lac közelében
Fond du Lac Wis., június 6. (Különleges)
Egy indián csontvázat ástak ki vasárnap Matt és Joseph Leon farmján, St.
Cloudtól egy mérföldre délre. Semmi különös nincs abban, ha egy indián csontvázat
találnak, de ez a csontváz óriási méretű volt, a váza két méteres. Népének tekintélyes
embere lehetett, mert egy nagy halomban temették el, tizenhat szép nyílvessző vette
körül a testét. A koponyát a városba hozták, és a Main Street egyik ablakában van
kiállítva. Huber kavicsbánya közelében az elmúlt években százával ástak ki
csontvázakat. A legtöbb holttest ülő helyzetben van, arccal kelet felé, a felkelő nap
felé.
The Middletown News, 1905. szeptember 1.

Két, egyenként több mint két méter hosszú csontvázat találtak egy
kavicsbányában a közeli Fond du Lacban. A koponyák akkorák, mint két átlagos
emberé, a combcsontok pedig majdnem hat hüvelykkel hosszabbak, mint egy
kétméteres emberé. A csontok jó állapotban vannak. Valószínűleg a csontvázakat,
amelyekről úgy gondolják, hogy valamilyen őskori faj maradványai, Milwaukee-ba
küldik majd vizsgálatra.
La Crosse megye
Janesville Gazette, 1860. július 6. NAGY EMBERI CSONTOK FELFEDEZÉSE
John Buck, a LaCrosse-tól hat mérföldre északra fekvő Driesbach Cityből a
következő beszámolót küldi a Winona Republican című lapnak nagy emberi
csontvázak felfedezéséről:A.L. Jenks, erről a helyről, az egyik olyan halomban
kutatva, amely oly gyakori a nyugati országban, öt vagy hat láb mélyen hét vagy
nyolc nagyon nagy méretű ember maradványait fedezte fel.
Az egyik combcsont három láb hosszú volt. Az alsó állkapocs egy hüvelykkel
szélesebb volt
425
mint bárki másé ebben a városban. Talált még kagylóhéjakat, elefántcsont- vagy
csontgyűrűk darabjait, földből és durva homokból készült üstök darabjait. Az egyik
ilyen csontváz nyakán két hüvelyk hosszú, fél-háromnegyed hüvelyk átmérőjű fogak
voltak, amelyeknek az oldalába lyukakat fúrtak, a vége pedig csiszolt, és körülötte
egy ránc volt. Továbbá egy öt hüvelyk hosszú és másfél centi széles nyílvessző, amely
a hátcsonton keresztül volt szúrva, és egy körülbelül nyolc hüvelyk hosszú nyílvessző,
amely a bal mellbe volt szúrva. Továbbá egy rézbalta pengéje, másfél hüvelyk széles
és két hüvelyk hosszú. Ezt a baltát ugyanennek a csontváznak a koponyájába szúrva
találták meg. A halom mintegy kétszáz lábnyira van a Mississippi felszíne fölött, és
közvetlenül a maradványok fölött két láb vastag agyagból áll; ezután egy agyagréteg
következik, majd egy másik, hat hüvelyk vastag agyagréteg, mindez szorosan
egymásra rakódott, úgyhogy csak nehezen lehetett behatolni. A maradványok felett
mintegy négy vagy öt különböző földréteg található. Ilyen agyagot sehol máshol nem
találtak a környéken.
Eau Claire Leader - Eau Claire, 1912. november 16. Öt ősi fajú holttest a
wisconsini La Crosse közelében
La Crosse, WI Ötven csontvázat, amelyekről úgy vélik, hogy egy őskori faj
titokzatos törzsének részei, tárt fel a La Crosse-i állami normáliskola végzőseinek
egy csoportja Alois White farmján, néhány mérföldre délre ettől a várostól. A
csontvázakat öt feltárt halomból vették ki. A diákok által tett jelentős felfedezések
között számos réz nyílhegy és két-három rézkés feltárása szerepelt. Ez, állításuk
szerint, el kell, hogy oszlassa azt a közhiedelmet, hogy a halomépítők a fehérek előtt
éltek. A csontvázak mérete, valamint a csontok súlya és vastagsága arra utal, hogy ez
a korai faj óriásokból állt. A legtöbb csontváz több mint két méter hosszú volt, és a
csontok sokkal nehezebbek, mint a modern fehér embereké.
Onieda megye
The New North, (Rhinelander) 1908. július 23. Óriás csontokat találtak
Hatalmas emberi csontok és indián ereklyék kerültek elő a Pelikán-tó közelében
Hogy az országnak ezen a részén már évszázadokkal ezelőtt is éltek hatalmas
méretű emberek, az múlt vasárnap bebizonyosodott, amikor a Pelican Lake
közelében egy indián hatalmas csontvázát tárták fel.
Az érdekes felfedezést Geo. Patton és L. H. Eaton, két chicagói turista, akik ott
töltik a nyarat. A férfiak az erdőben járva több napon át figyeltek fel egy halomra, és
végül a kíváncsiságtól vezérelve úgy döntöttek, hogy feltárják azt. Beszereztek
ásókat, és miután körülbelül négy láb mélyre leástak, meglepődve találták meg egy
nagy ember csontjait.
410
a földből kiálló láb. Tovább ásva fokozatosan feltárták egy óriás tökéletes vázát. A
csontváz közel két méter magas volt, a karok pedig néhány centivel a csípő alá
nyúltak. A csontokkal együtt számos kőfegyver és csecsebecse volt eltemetve. Volt
köztük különös kőbalta, egy rézkés, több furcsa rézgyűrű és egy nyaklánc, amely
valamilyen őskori állat agyarából készült. A csontváz kétségtelenül egy indiáné, aki
az államnak ezen a részén több mint ezer évvel ezelőtt bolyongó óriások törzséhez
tartozott.
Tavaly Monico közelében egy három méter hosszú emberi kar csontjait tárták
fel. Ez a korábbi felfedezés azt bizonyítja, hogy a Pelican Lake-i óriás nem volt
egyedül a földön. A chicagóiak a csontvázat valamelyik geológiai múzeumnak fogják
bemutatni.
Outagamie megye
Wisconsin asaroxrwD OPEBTBD.

Csontváz talált n MAU Over Wine LLltfli witli nuSknlL
The New York Times, 1897. december 20.

Egy több mint kilenc láb magas, hatalmas koponyájú férfi csontvázát találták meg
Maple Creek, Wisconsin, december 19. - A városban nemrég felfedezett három
halom közül az egyiket megnyitották. Egy óriási méretű ember csontvázát találták
meg benne. A csontok a fejtől a lábfejig több mint kilenc láb hosszúak voltak, és
meglehetősen jó állapotban voltak. A koponya akkora volt, mint egy fél bokornyi
mérő. A csontok mellett néhány finomra edzett rézrúd és más ereklyék hevertek. A
halom, ahonnan ezeket az ereklyéket elvitték, tíz láb magas és harminc hosszú,
szélessége pedig hat és nyolc láb között változik.
Racine megye
427
The Antiquities of Wisconsin as Surveyed and Described, 1853 Burial Mound Near
Racine, Wisconsin Tartalmazza Giant Skeletons (Óriás csontvázak)
Kenoshától észak felé haladva, a Michigan-tó nyugati partja mentén, az ősi
munka következő bizonyítékait Racine-nál találjuk, ami azt mutatja, hogy a vörös és
a fehér ember erkölcsi, társadalmi, politikai és egyéb körülményei közötti nagy
különbség ellenére általában ugyanazokat a pontokat választják kedvenc
lakóhelyüknek. A térkép megfelelő képet ad az olvasónak az e helyen található
érdekes munkacsoportokról. Ezek vizsgálatában és a térkép elkészítésében jelentős
segítséget nyújtott nekem Dr. P. R. Hoy, Racine-ból. A művek a Root folyó partján
lévő magaslatokat foglalják el, egy-két mérföldre a tó partjától, közvetlenül a város
határa mögött. Többnyire kör alakú, nem túl nagy méretű és magasságú
sírhalmokból állnak, egy kör alakú sánc és több kúpos hegygerinc mellett. Két félkör
alakú, a folyó felé a sziklafal szélén nyíló félkör alakú domb is van. Az alsó részen
található, igen nagyszámú és figyelemre méltó halmok csoportját némi
aprólékossággal vizsgáltuk meg, hogy megállapítsuk, milyen sorrendben épültek. Az
eredmény nagyon világosan mutatja, hogy semmilyen rendet vagy rendszert nem
alkalmaztak. Minden eltemetett személyt ott helyeztek el, ahol a rokonok vagy
barátok a véletlen folytán a helyet kiválasztották. Egyetlen három sírhalom sem
található ugyanazon az egyenes vonalon; sőt, úgy tűnik, mintha az építők szándéka
az lett volna, hogy elkerüljék a szabályosság minden látszatát. A nagy halmokat
kisebbek váltják egymást, a szimmetriára vagy az egymásutániságra való tekintet
nélkül.
Dr. Hoy nemrégiben felnyitotta az egyik ilyen halmot, és hét ember csontvázát
találta benne, akiket ülő helyzetben, kelet felé fordulva temettek el. (Lásd a 2. ábrát.)
A csontokat nem kísérték olyan díszek vagy tárgyak, amelyek ellenálltak volna az idő
pusztító hatásának. A felnőtt csontvázak fogai erősen kopottak, de épek és szilárdak
voltak. Megfigyelték, hogy az állkapocs izmai szokatlanul nagyok és erősek lehettek.
A koponya csontjai, egy esetet kivéve (valószínűleg egy nőstényé), feltűnően
vastagnak és szilárdnak bizonyultak. Ezek a csontvázak erősen elkorhadtak, és nem
lehetett őket helyreállítani. A feltárt halom hét láb magas és ötven láb átmérőjű volt,
a legnagyobb a csoportban. Az eredeti talajban egy medence alakú ásást végeztek,
körülbelül tizennyolc hüvelyk mélységben, amely a kavicsos altalajig ért, és amelyen
a csontvázak feküdtek.
412
egymás mellé helyezték, mind ugyanabba az irányba nézett. A vízszintesen lerakott
lábak megtartották eredeti helyzetüket; a koponyák és a csontok azonban a földnek a
testekre történő ráülepedése miatt, amelybe a testeket helyezték, összezsúfolódtak.
Tűzre utaló jelek nem voltak.
Egy másik, kisebb méretű halom, amelyet szemügyre vettem, csontok kusza
tömegét tartalmazta, amelyek szintén nagyon elkorhadtak, és a kavicson pihentek,
amely itt két láb mélyen az eredeti felszín alatt volt. Legalább három személy
csontjait fedeztük fel. Összevissza összekuszálódott állapotuk annak a még mindig
elterjedt szokásnak tulajdonítható, hogy az indiánok körében még mindig elterjedt
szokás, hogy a halottak vagy megöltek testét az otthonuktól távol, fákra helyezik,
ahol addig maradnak, amíg a puhább részek el nem bomlanak és el nem tűnnek,
amikor a csontokat összegyűjtik és eltemetik. Ebben a halomban nem találtak
semmilyen dísztárgyat vagy bármilyen tárgy maradványát; nem volt itt sem faszén,
sem égett agyag, sem más, tűzre utaló jel.
Ezek a halmok a felszíni talajból készültek, és nem lehetett felfedezni az ásatás
nyomát, vagy azt a helyet, ahonnan az anyagot elvitték. Nem valószínű, hogy a földet
néhány centiméternél mélyebbre hatolták volna, hogy a halmok kialakításához
szükséges mennyiséget megszerezzék, amelyek némelyike meglehetősen kicsi,
legfeljebb egy vagy két láb magasan van a talaj eredeti felszínétől. A halmok
különböző méretűek, átmérőjük öt és ötven láb közötti, magasságuk pedig egy és hét
láb közötti. Sokukat a szántó már majdnem teljesen elegyengette. A megművelt
földeken azonban még mindig felfedezhetők egy kis kiemelkedés vagy a talaj
színének enyhe különbsége alapján, Legalábbis egy esetben az eke felfordította a
csontokat alulról.
Rock megye
Public Ledger (Memphis, Tennessee) 1870. augusztus 25. WISCONSIN
Egy figyelemre méltó csontváz került elő
Janesville, augusztus 25. - Néhány nappal ezelőtt, amikor néhány munkás egy pajta
alapozását végezte Stanely úr telkén, Janesville városában, egy hatalmas méretű
emberi csontvázat tártak fel. Ülő helyzetben találták meg, és meglehetősen jó
állapotban van. A koponya kerülete harminckét és fél hüvelyk, a combcsontok pedig
negyvennégy és fél hüvelyk hosszúságúak voltak. Dr. Townsand nem sokkal a
kihantolás után megvizsgálta a maradványokat, és véleménye szerint a férfi, amikor
még élt, legalább tizenhárom láb magas lehetett. Azonnal eladták tízezer dollárért.
Rusk megye
New York Tribune, 1897. december 12. A HALOMÉPÍTŐK CSONTJAIT

TALÁLTÁK MEG
Szent Pál. December 11. (Különleges). - A Chippewa folyó partján, Észak-
Wisconsinban, közvetlenül a Maple és a Potato patakok között érdekes, őskori
emléket fedeztek fel. Egy vadászcsapat három halmot fedezett fel a
429
ezen a helyen, amelyek különös megjelenése és szimmetrikus felépítése azonnal
jelezte, hogy a halomépítők művei. A halom aljához közel egy emberi lény
koponyáját és lábcsontjait találták meg, amelyeket meglehetősen jó állapotban
hoztak ki. A koponya akkora volt, mint egy fél bokornyi mérőeszköz, és Dr.
McCormick az ember magasságát a lábcsontok alapján legalább kilenc láb és hat
hüvelykre becsülte. A másik csontváz mellett egy másik, az elsőnél jóval kisebb,
valószínűleg női koponyát és mellkast találtak.
Az ásatás során egy vékony rézrudat emeltek ki, amely finoman megformázott
volt, és olyan merev, mint egy acéldarab. A rúd körülbelül kétszer olyan vastag, mint
egy cipésztű, és közel tizenhárom hüvelyk hosszú. A réz olyan finoman edzett, hogy a
legerősebb ember sem tudná meghajlítani vagy eltörni.
Sheboygan megye
12th Az Etnológiai Hivatal éves jelentése a Smithsonian Intézet titkárának, 1890

Sheboygan megye
A Sheboygan-mocsarakat északról határoló dombok között van néhány
elszórt halom. Ezek általában elszigetelt, egyszerűen kúp alakú halmok, bár
némelyik szabálytalan csoportokban, magaslatokon található.
Az egyetlen nyitott (a többit már korábban feltárták), az aljánál kb. 50 láb
átmérőjű és 5 láb magas volt. Miután 18 hüvelyknyi felszíni talajon áthatoltak, a
központi tömegre bukkantak, amely úgy tűnt, hogy földből áll, amely tűzrakással,
faszénnel, hamuval és laza kövekkel keveredett. E tömeg középpontja közelében, a
halom alján egy nagyméretű, ülő helyzetben lévő emberi csontvázat fedeztek fel,
amely láthatóan egy nagyméretű, sajnos töredezett agyagedényt tartott a kezei és a
térdei között.
Trempealeau megye
The Grange Advance, 1873. október 15.

Néhány nappal ezelőtt a Green Bay és Winona vasútvonal ágyazatának építésén
dolgozó munkások Arcadia közelében egy indián dombra ütköztek. Már napok óta
szem előtt volt, és nem kevés találgatásnak adták át magukat, hogy vajon mi fog
kiderülni az ásatás során a vörös ember temetőjéből. A felfedezés felülmúlta a
várakozásokat. Egy indián csontvázát találták meg, amely olyan méretekkel
rendelkezett, amelyek arra utaltak, hogy a váz egy óriásé lehetett. Az állkapocscsont
könnyedén körülölelte a legnagyobb munkás arcát, akit a munkálatokon találtak. A
combcsontok inkább hasonlítottak egy ló, mint egy ember csontjaira, szőrösek
voltak, és feltűnően jól megőrződtek. A takaró darabjai, amelyekbe a testet
bebugyolálták, tűrhető állapotban kerültek elő. Számos mexikói érmét is találtak.
414
A csontváz szokatlan mérete jelentős érdeklődést váltott ki, és a kuriózumot
gondosan megőrzik a kiállításra.
Appleton Post Crescent, 1927. május 12. Munkások ássák ki a Blair Springsben
eltemetett csontvázat.
Neenah - Egy csontvázat tártak fel szerda délután a várostól nyugatra fekvő Blair
Spring ingatlanon a kavicsot rakodó munkások. A csontok egy rendkívül magas
ember csontjai voltak, aki feltehetően indián lehetett. A csontváz az oldalán feküdt,
mintegy négy lábnyi föld alatt.
Washington megye
Washington megye története, Wisconsin, múlt és jelen, 1912
Évekkel ezelőtt egy farmon, e különös földvárak közelében igazi óriások
temetkezési helyét találták meg. Néhány földműves éppen kavicsot rakott, hogy utat
építsen belőle, amikor egy homokrétegben emberi csontok tömegére bukkantak.
Megdöbbentek a méretükön, és összeraktak egy csontvázat, amely a koponya
tetejétől a sarokcsont aljáig nyolc láb hosszú volt. Élve a csontok tulajdonosa egy
igazi óriás lehetett. A koponya jól megmaradt, és az állkapcsokban olyan fogak
álltak, amelyek egy hüvelyk hosszúságúak voltak. Nem voltak rajta az indián
koponyák kiálló arccsontjai, ezért más emberfajtára utalt. A csontok a levegővel való
érintkezés után nem sokkal porrá omlottak, ami igazolja nagy korukat; egyedül a
koponya nem morzsolódott össze.
431
Minnesota
Indian Mounds Park St. Paulban, Minnesota államban
Anoka megye
The Washington Post, 1899. június 17. Óriási csontvázak egy barlangban
Érdekes felfedezés egy mexikói juhtenyésztőtől Minnesotában
St. Paul, Minn., június 16. - Jose Herrannda, a McLeod testvérek alkalmazásában
álló mexikói juhpásztor a minnesville-i Columbustól húsz mérföldre északra fekvő
Sweet Grass Hillsben lovakat terelgetve egy nagy barlangot fedezett fel, amelynek
nyílását a sűrű aljnövényzet eltakarta. A 70 láb hosszú, 35 láb széles és 10 láb magas
barlangot szilárd sziklából vágták ki.
Középen, egymás mellett öt ember jól megőrződött csontváza feküdt. Ezek a
csontvázak 7-7 V2 láb hosszúak voltak. A barlangban találtak még három,
nyilvánvalóan edzett rézből készült késpengét, két gránittömbből kivájt tálat, két
kőkalapácsfejet és néhány törött cseréptöredéket.
Benton megye
New York Times, 1868. december 25.
Hatalmas csontváz felfedezéséről számoltak be
Sauk Rapids, Minn., Sentinel, dec. 18. - Tegnapelőtt, amikor a Sauk Rapids
Water Power Company által alkalmazott kőfejtők a Mississippin átívelő gát
építéséhez szükséges kőzetet bányászták, az említett helyen a szilárd gránitsziklába
ágyazva egy hatalmas emberi maradványokat találtak.
432
óriás lényét körülbelül hét láb mélyen a földfelszín alatt és körülbelül másfél
méterrel a felső sziklaréteg alatt találták meg, a maradványokat a homokba ágyazva
találták meg, amelyet nyilvánvalóan abba a négyszögletes sírba helyeztek, amelyet a
szilárd sziklából ástak ki, hogy befogadja ennek az ősember előtti óriásnak az utolsó
maradványait. A sír tizenkét láb hosszú, négy láb széles és körülbelül három láb
mély volt, és ma legalább két láb mélyen van a folyó jelenlegi szintje alatt. A
maradványok teljesen megkövesedtek, és gigantikus méretűek. A fej masszív,
kerülete harmincegy és fél hüvelyk, de elöl alacsony, és a tetején nagyon lapos. A
combcsont huszonhat és negyed hüvelyk, a szárkapocscsont pedig huszonöt és fél
hüvelyk, míg a test arányaiban ugyanilyen hosszú. A fejkoronától a talpig a hossza
tíz láb kilenc és fél hüvelyk. A mellkas körmérete kilencvenkilenc és fél hüvelyk. Az
óriás legalább kilencszáz kilót nyomhatott, amikor húsba burkolózott. A
megkövesedett maradványok - és a csupasz csontokon kívül semmi sem maradt -
most 304 fontot nyomnak. A bal kéz hüvelykujja és ujjai, valamint a bal lábfej a
bokától a lábujjakig eltűnt; de az összes többi rész tökéletes. Az ismeretlen halott
sírja fölé egy nagy, lapos mészkősziklát helyeztek, amely tökéletesen elkülönül a
környező gránitsziklától.
The McIvor Times, 1884. szeptember 5. Gigantikus csontvázak

Egy michigani lap arról számol be, hogy a Sauk Rapids közelében egy
gigantikus emberre bukkantak egy sziklában. Azt írja: - "A fej hatalmas, 31 és fél
centiméteres, elöl alacsony, a tetején nagyon lapos. A combcsont 26 1/4 hüvelyk, a
szárkapocscsont 26 1/ 2 hüvelyk, míg a test arányaiban ugyanilyen hosszú. A
fejkoronától a talpig a hossza 10 láb 9 1/2 hüvelyk. A mellkas körmérete 59 1/2
hüvelyk, Ez az óriás legalább 900 fontot nyomhatott, ha megfelelő mennyiségű hús
fedte. A megkövesedett maradványok, amelyekből már csak a csupasz csontok
maradtak, most 304 fontot nyomnak. A bal kéz hüvelykujja és ujjai, valamint a bal
lábfej a bokától a lábujjakig eltűnt, de az összes többi rész tökéletes. Bizony, óriások
voltak azokban a napokban!
433
Itasca megye
Grand Mound Itasca megyében

St. Paul Press, 1897. július 29. Az Óriások temetője
Thomas McKinster, aki nemrégiben Itasca megyében, a Little Fork folyó
torkolatának közelében foglalt el egy farmot, minden korábbi leletet messze
felülmúló, történelmi értékű és érdekességű relikviákra bukkant. Farmjának egyik
sarkán egy domb állt, talán 150 méter átmérőjű, sűrű fenyvesekkel borított
domboldal. Ennek a dombnak a tetején egy hatalmas madár állt, vagy inkább annak
kőből készült körvonalai, amelyet eddig az állam egyetlen más helységében sem
találtak, amennyire ismert. A dombon végzett ásatások során kiderült, hogy a hely
egykor temető vagy egy őskori faj temetkezési helye volt.
Nagyméretű emberi csontokat találtak, és minden helyzet arra utalt, hogy eredeti
tulajdonosaikat ülő helyzetben temették el, nem pedig teljes hosszában kinyújtózva,
ahogyan az manapság szokás. Könnyű volt megkülönböztetni a férfi csontokat a női
csontoktól, mivel azok nagyobbak és masszívabbak voltak, és jobban megőrizték
alakjukat. Egyes esetekben a csontok a legkisebb érintésre is darabokra estek, és
porrá váltak, míg mások puhák és szivacsosak voltak, mivel a föld látszólag a
korábban a csontvelő által elfoglalt üregekbe került, és támasztékot nyújtott a
csonthéjaknak.
Az egyik sírban, ha egyáltalán sírnak lehetett nevezni, olyan emberek csontjait
találták meg, akik egykor valószínűleg apa, anya és gyermeke voltak. A férfi
hatalmas csontjai körülbelül egy lábnyira voltak a nő és a gyermek csontjaitól,
amelyek szorosan egymáshoz simultak, mintha az anya a csecsemőt a keblére vonta
volna, mielőtt a halál bekövetkezett. A nagyobb csontok egy olyan férfi csontjai
voltak, aki életében közel, ha nem is teljesen, de 9 láb magas lehetett, míg a nő
csontjai azt mutatták, hogy nem volt törpe, mivel a koponya tetejétől számított 8 láb
4 hüvelyk volt, amely nagyobb, laposabb és lényegesen nehezebb, mint a mai
emberek koponyája. A gyermek még nagyon fiatal lehetett, mert csontjai darabokra
hullottak, amint a levegőre kerültek, és finom fehér porral borították be az anya
csontjait. Megmérve
434
a gyermek csontjainak körvonalaiból kiderült, hogy a csecsemő közel két méter
magas volt, ami egy zsenge korú gyermektől valóban nem rossz. A nő koponyáján
egy nagy horpadás volt, a szemek között és kissé a szemek fölött, ami azt mutatja,
hogy erőszakos halál érte. A férfi mellett egy kőfegyver feküdt, amely valamilyen
tojás alakú volt, és az egyik végén egy mélyedés volt vágva, ahol egy zsinórt
csavarhattak. Ugyanolyan kő volt, mint a domb vagy domb tetején lévő madáré,
kemény, kék színű gránit, majdnem olyan finom szemcsés, mint az acél.
Koochiching megye
Grand vagy Smith domb

The Indianapolis News, 1905. szeptember 29.
A Minnesota északi részéről a Rainy folyóba ömlő Big Fork folyó torkolatától
negyven mérföldre számos ősi halom található, amelyek eredete túlmutat az
ojibwayek hagyományain. Egészen a közelmúltig ezek a halmok sérthetetlenek
voltak, mivel vadregényes területen fekszenek, de fehér ember alig látogatta őket, és
csak kenuval voltak megközelíthetőek.
Egy nyáron azonban a Torontói Egyetem tudósainak egy csoportja kijött, hogy
felfedezze a. Az egyik halomból, amelyen egy erős tölgy nőtt, egy nagyméretű,
tökéletesen megőrzött emberi csontvázat exhumáltak.
Nem indiáné volt, és az üregben, ahonnan kivették, a történelem előtti civilizáció
bizonyítékai voltak kerámiatárgyak formájában, némelyik egyedi és gyönyörű
mintákkal díszített. A csontváz nyaka körül egy masszív, tiszta rézből készült szalag
volt, a keblén pedig egy ugyanebből a fémből készült, különös módon megmunkált
nyaklánc pihent, amelybe kagylókat és színes köveket szőttek.
A felfedező csapat figyelmét azonban egy kő kötötte le, amely a nyaklánc egyik
medáljának közepéről csillogott. Először úgy ítélték meg, hogy ez nem más, mint egy
tiszta kvarcdarab, de közelebbi vizsgálat és tesztelés bebizonyította, hogy gyémántról
van szó.
Bár féltucatnyi halmot nyitottak fel, mielőtt a csapat elhagyta a területet, és
rézdíszeket és kerámiát találtak, mindegyikben csontvázakkal, több gyémántot nem
tártak fel.
435
Marshall megye
St. Paul Pioneer Press, 1883. május 23.
Tíz csontvázat "mindkét nemből és gigantikus méretben" vittek el a minnesotai
Warrenben található halomból.
Otter Tail megye
Grand Forks Daily Herald. (Grand Forks, N.D.) 1915. június 29., GIANT's
SKELETON AT FERGUS FALLS
Fergus Falls, Minn., június 29. - Egy óriási csontvázat tártak fel Thore Glende
megyei biztos farmján, Everts városában. Az állkapocscsontok és a fogak egy része g.
jó állapotban volt, és a fogak majdnem kétszer akkorák voltak, mint egy átlagos
ember fogai. Más csontok arra utaltak, hogy a férfi nyolc láb magas lehetett. A
Battle Lake-i turisták biztosították a csontokat, és elküldték az ottani tudósoknak.
Feltételezések szerint a maradványok egy őskori emberéi.
Star and Sentinel, augusztus 1,1915

Battle Lake, Minnesota - Miközben kavicsot szállítottak a Thore Glende farmról
északnyugatra, munkások egy hatalmas emberi csontvázat fedeztek fel. Az
állkapocscsontok jó állapotban voltak, és mamut méretűek. A fogak épek voltak, és
körülbelül kétszer akkorák, mint egy átlagos emberé. Néhány fog úgy nézett ki,
mintha cementtel tömték volna be őket, de minden valószínűség szerint a halál idején
épek voltak, és a zománc elkorhadt, így a sötétebb színű belső rész szabadon maradt.
Az állkapcsot L. D. Johnson vitte St. Louisba, aki jelen volt a csontváz
felfedezésekor, és valószínűleg az ottani szakértők tudnak némi fényt deríteni a
felfedezésre. Azok, akik látták a maradványokat, úgy becsülték, hogy a férfi élve
teljesen két méter magas lehetett.
The Pueblo Indicator - 1915. szeptember 11. EMBERI CSONTOT TALÁLTak

Munkások botlanak bele, miközben kavicsot ásnak Battle Lake Minnesota
közelében Battle Lake, Minnesota - Miközben kavicsot vontattak a Thore Glende
farmról északnyugatra, munkások egy hatalmas emberi csontvázat fedeztek fel. Az
állkapocscsontok jó állapotban voltak, és mamut méretűek voltak. A fogak épek
voltak, és körülbelül kétszer akkorák, mint egy átlagos emberé. Néhány fog úgy
nézett ki, mintha cementtel töltötték volna fel, de minden valószínűség szerint a halál
idején épek voltak, és a zománc elkorhadt, így a sötétebb színű belső rész szabadon
maradt. Az állkapcsot L. D. Johnson, aki jelen volt a csontváz felfedezésekor, St.
Louisba vitte, és valószínűleg az ottani szakértők tudnak némi fényt deríteni a
felfedezésre.
436
Azok, akik látták a maradványokat, úgy becsülték, hogy a férfi élőben két méter
magas lehetett.
Pine megye
St. Paul Globe, 1896. augusztus 12.

Egy hatalmas ember csontvázát tárták fel a minnesotai Korinig-tónál, a Beckley-
farmon. Moose Island és Pine City során más óriások csontjai is napvilágra kerültek.
The Aborigines of Minnesota, A Report Based on the Collections of Jacob V.

Brower. 1906 -1911
Mr. Upham azt mondja a Pine megyéről szóló geológiai jelentésében: "Pine
Cityben a pataki fűrészmalom fűrésztelepének területére egy kb. 12 láb magas
dombot terítettek le. A Snake folyótól mintegy 20 rúddal délre, a Cross-tótól negyed
mérföldre nyugatra, a folyó fölött 10 vagy 15 lábnyira lévő földön állt. Sod kapitány,
egy körülbelül 100 éves chippeway, azt mondja, hogy egy sziúkkal vívott csata után
néhányukat ebbe a dombba temették, az egyikük egy nagyon nagydarab férfi volt. Ez
egy betolakodó temetés volt, a dombot sokkal korábban építették. Eltávolításakor
több csontvázat exhumáltak, néhányat felegyenesedett helyzetben találtak, és egy
óriási méretű volt.
Polk megye
The New York Times, 1882. május 25. Egy óriás csontjait találták meg
St. Paul, Minn., május 24. - A Red River völgyében a halomépítők maradványai
között egy hősies méretű és különleges formájú koponyát fedeztek fel. A halom
átmérője 60 láb, magassága 12 láb volt. A középpont közelében mintegy tucatnyi
férfi és nő csontjait találták meg, különböző állatok csontjaival vegyesen. A szóban
forgó koponya volt az egyetlen tökéletes, és a közelében találtak néhány
abnormálisan nagy testcsontot. A koponyát viselő férfi nyilvánvalóan óriás volt. A
437
a halom és tartalmának alapos vizsgálatát a
Történelmi Társaság.
The Weekly Graphic (Kirksville, Missouri) 1882. június 2. Óriások a Vörös-folyó
völgyében
St. Paul, május 2. - A Vörös-folyó völgyében a halomépítők emlékeinek figyelemre
méltó leletéről számoltak be, amely az egyetlen eddig ismert lelőhelye a kihalt fajnak
ebben a régióban. Egy hatalmas méretű és különleges formájú koponyát adtak át
vizsgálatra a Történelmi Társaságnak. Ez egy tökéletes példány, és meggyőző
bizonyíték egy óriás természetű fajra.
Saint Louis megye
St. Paul Press, 1897. július 29.

Őskori óriás csontjait találták meg egy brobdingnagiai nép Észak-Minnesotában
Néhány figyelemre méltó felfedezés Itasca megyében
Finom kerámia és rézeszközök - nehézkes fegyverek - furcsa hieroglifák
A Globe Democrat különkiadása - Ely Minn., augusztus 1. - Az Ely környéki
vidék különösen gazdag a múlt emlékeiben, ítélve abból a sok leletből, amelyet a
különböző emberek találtak, mióta itt farmok nyíltak. Alig múlik el nap, hogy ne
történne valamilyen új felfedezés, és az emlékek különösen érdekesek azok számára,
akik valamilyen mértékben beleásták magukat az akkori dohos múlt feljegyzéseibe.
Bizonyíték van arra, hogy egykor hatalmas termetű emberek és olyan állatok lakták
ezt az országot, amelyekhez képest a mai cirkuszok elefántjai pigmeusoknak tűnnek.
Nincs bizonyíték arra, hogy az országot akkoriban uraló emberek nem pusztán
fakitermelők és vízhordók voltak, hanem többféle irányban is rendelkeztek
ügyességgel.
Winona megye
Winona megye története, Minnesota, 1883

A település különböző részein indián dombok és maradványok találhatók.
Nemrégiben, amikor néhány ember ásott a folyó fölött százötven láb magasan fekvő
Mineral bluffban, egy szokatlan méretű csontvázat tártak fel. A mérések során
megállapították, hogy az óriási csontváz tíz láb hosszú volt, és a többi része is
megfelelő arányban állt vele. A koponyában egy rézbaltát és egy kilenc hüvelyk
hosszú dárdát vagy nyílhegyet találtak. Egy másik, kilenc láb hosszú csontvázat
Dresbach faluban találtak, amikor néhány férfi utat vagy árkot ásott. Ezek a
csontvázak szokatlan méretűek voltak azokhoz képest, amelyeket általában az indián
kunhalmokból hoztak ki. Méretük, alakjuk
422
és szerkezete alapján a paleontológiában jártasak azt hihetik, hogy egy, az indiánok
előtti fajhoz tartoztak. Sok halomban rézbaltákat, vésőket, különféle tomahawkokat
és más harci fegyvereket is találtak; úgy tűnik, hogy ezek az ókori fajok a réz
keményítésére valamilyen, a modern eljárásokkal nem ismert eljárást alkalmaztak.
Hogy honnan jöttek, mikor éltek és hová tűntek, csak találgatások és spekulációk
tárgya. Hogy hatalmas, a hadviselés módjában jártas, a mechanikai művészetekhez
értő népek voltak, mindezekre meggyőző bizonyítékunk van. De a végükről semmit
sem tudunk. Hogy valamilyen halálos járvány söpörte-e el őket a földről, vagy
bélháborúkban pusztították-e el magukat, vagy a veleszületett gyengeség miatt
haltak meg, arról semmi sem tájékoztat bennünket.
Woods megye
Bemidji Daily Pioneer, október 3,1916

ŐSI EMBER CSONTJAIT TÁRTÁK FEL SPOONER KÖZELÉBEN;
ÓRIÁSI LEHETETT
Csontváz vezet az orvosok, hogy azt higgyék, hogy a lény volt a hét láb magas nő
Az esős tavak vidékének korai halomépítőivel kapcsolatos történelmi adatokhoz
tanulságos hozzájárulás volt egy őskori lény csontvázának megtalálása Spooner
közelében.
A csontvázat egy beomlott agyagpadon találták meg az esős folyó mellett. Jól
megőrződött, és úgy gondolják, hogy egy nőé. A csontokat Spoonerbe vitték és
kiállították.
A csontvázat vizsgáló orvosok kijelentik, hogy a csontváz a korai őskori emberek
egy olyan típusát képviseli, akik legalább két méter magasak voltak, és különösen
nagy alsó állkapoccsal rendelkeztek. Ezt a következtetést azért vonták le, mert a
talált csontváz egy igen nagy termetű emberé volt. Az állkapocscsont széles volt, és
azt mondják, hogy a természet különleges ajándékát adta a korai embernek, hogy
meg tudja rágni a durvább ételeket, amelyek akkoriban a megélhetését biztosították.
A koponya nagyon nagy. A jól lekerekített homlok a Rainy-tó területének korai
lakosai körében jelentős intelligenciafejlődésről tanúskodik. Az a tény, hogy a
csontvázat a halom tövében találták, megalapozta azt a tényt, hogy a lény egykor a
halomépítők egy fajához tartozott - állítják többen.
A halmot, amelynek tövében a csontvázat megtalálták, körülbelül három évvel
ezelőtt nyitották fel. Ekkor több cserépdarabot is találtak. A Spooner körzetben élő
emberek számára nem kérdéses, hogy a feltárt csontvázak intelligens, szorgalmas
halomlakókra utalnak, akik még a vörös emberek előtt éltek.
A csontvázat a Minnesotai Történelmi Társaságnak küldik el.
423
Illinois
Adams megye
Quincy, Illinois Mound Park

Most arra a felfedezésre utalunk, amelyet az Illinois állambeli Quincy közelében
lévő nagy kígyószoborral kapcsolatban tettünk. A kígyó egy masszív képmás, amely
teljes hosszában a sziklafalhoz simul. Ráncai nagyon erőteljesen kiemelkednek négy
kúp alakú temetkezési dombon, amelyek a gerinc közepe táján, a kígyó feje és farka
között félúton helyezkednek el. A halmok számos holttestet tartalmaznak, amelyek
közül egyik sem figyelemre méltó, kivéve azt az egyet, amelyet a halom tövében
hamvasztottak el. Ez egy nagy test volt. A hátán feküdt, és részben elégett. A csontok
azonban megmaradtak, és ami a legkülönösebb volt az ügyben, hogy a test közepén,
a titkos részek közelében egy kígyó csontváza volt feltekerve, mintha szándék lett
volna, hogy jelentőségteljes legyen. A kezek éppen e csontváz alatt voltak a test fölé
hajtva. A test lába kelet felé nézett, és az arca felfelé volt fordítva, mintha a nap felé
nézne.
440
Brown megye

1894
Annak a hegygerincnek a gerincén, amelyen a Brown megyei Welch-dombok
találhatók, és amely nagyjából félúton van ezek és a Pike megyei Chambersburg
között, található egy kör alakú dombcsoport, amely valószínűleg más nép munkája,
mint akik a képmásokat építették. Ezek főként W. A. Hume úr farmján találhatók,
aki nyolc ilyen halom feltárásában segédkezett, amelyek közül csak kettőt említünk
meg itt külön.
A másik, amely egy magasan fekvő sziklaszirt csúcsán állt, szintén kúp alakú volt,
átmérője 50 láb, magassága 8 láb. A külső réteg homokos talajból állt, 2 láb
vastagságban, amelyet enyhén bomlott csontvázakkal töltöttek meg, valószínűleg
betemetett indiánok. E halom fő részének földje nagyon finom, sárgás homok volt,
amely úgy lapátolódott, mint a hamu, és mindenütt, 2 és 4 láb mélységig, olyannyira
tele volt emberi csontvázakkal, amennyit jól el lehetett benne rejteni, akár két-három
szintig is. Ezek között számos olyan csont volt, amelyek nem csontvázként voltak
együtt, hanem összekeveredve, és valószínűleg állványokról vagy más helyekről
származtak. Egyet kivéve, amely több mint két méter hosszú volt, ezek a csontvázak
közepes méretűnek tűntek, és sok közülük erősen elkorhadt.
L. A. Times, 1906. november 18.

ŐSOROZATI ÓRIÁSZOK FELFELELŐTT Nyolc láb hosszú csontvázakat találtak
Az Illinois folyó egyik dombjának nevezett területen, körülbelül félúton
Cooperstown és a folyó között, nyolc mérföldre Mt. Sterlingtől, Brown megyében
(Ill.), az egyik leggazdagabb és talán a legcsodálatosabb őskori leletre bukkantak. A
helység egyik kíváncsi lakója nemrégiben csákánnyal és ásóval megtámadott egy ősi
dombot, amely szinte a közepén helyezkedik el M. Crabtree asszony, egy
özvegyasszony kis farmjának, és a feltárás eredményei máris örömtáncra perdítenék
a régészek szemét. Az első napi munkával a halom elkezdte kiadni az elmúlt korok
keze munkájának nyomait, és azoknak a csontjait, akik ezt a dombot megmunkálták,
és mások is azonnal csatlakoztak a még mindig tartó kutatáshoz. Eddig több
csontvázat, a tényleges mérések szerint nyolc láb hosszút és számos figyelemre méltó
kerámiadarabot, gyöngyöt és különös eszközt hoztak ki. A csontok szinte azonnal
csúnyán szétmorzsolódtak, amint a szabadba kerültek. Olyan sokan vannak, hogy
úgy vélik, egy olyan őskori temetkezési helyet találtak, amely nagyobb kiterjedésű és
tökéletesebben megőrződött, mint bármelyik eddig felfedezett. Az ősi halottak egy-
egy csontja alatt kerámiadarabokat találtak, néhány nagy váza alatt pedig
koponyatöredékeket. A legnagyobbak közül a legnagyobbakba könnyedén belefért
volna két gallon. Az egyik csontváz alatt egy különös tál volt, amelynek közepén egy
fatörzsön ülő király jól megformált alakja volt látható.
441
és úgy gondolják, hogy ezek a csontok a kontinensnek ezt a részét egykor uraló faj
nagy vezetőjének csontjai lehetnek.
Champaign megye
ÓRIÁSOK CSONTJAIT TALÁLTÁK A FÖLD ALATT URBANÁTÓL NYUGATRA

Urbana Democrat, Urbana Illinois Óriások csontjait találták a talaj alatt
Urbanától nyugatra
1914. szeptember 11. - Az Urbanától nyugatra lévő szennyvíztisztító telep
munkásai csütörtök délután két szokatlanul nagy méretű csontvázat tártak fel. Az
ásatási munkálatoknál alkalmazott gőzlapát beletépett a csontokba, és számos
darabot összetört, de találtak annyit, hogy a testekből elegendő darabot sikerült
kivágni ahhoz, hogy a váz eredeti birtokosai szokatlan testalkatúak voltak. A
csontokat a földfelszíntől körülbelül két lábnyira, a talaj és a kavics között,
közvetlenül a talaj alatt fedezték fel. Charles McDargh, az ilyen dolgok szakértője és
gyűjtője pénteken elment a helyszínre, és biztosította a csontokat, és össze fogja őket
rakni, hogy a lehető legközelebb álljon a teljes csontvázhoz. McDargh urat a
Democrat péntek reggel megkérdezte a csontok lehetséges eredetéről. Azt állította,
hogy egyetlen kivételtől eltekintve még soha nem látott ilyen masszív példányt, mint
amilyet biztosított. A chattanoogai múzeumban látta egy ember csontvázának a
Tennessee folyóból vett részeit, amelyek elég jól felértek a csütörtökön biztosított
csontvázéval. A déli példány állítólag körülbelül 7 és fél láb magas volt. Ezek egy
olyan fajhoz tartoznak, amelyről feltételezik, hogy halomépítők, mivel a halottaikat
nagyon közel temetik el a felszínhez. McDargh úr még nem döntötte el, hogy a
nemrég megszerzett példányok ebből az időszakból származnak-e, vagy valami
hatalmas indiáné. A fogak mind a helyükön vannak az állkapocscsontban, amely 5
hüvelyket mért és 7 hüvelyk hosszú. A fogak jó állapotban vannak, bár jelentősen
lekopottak, ami a birtokos korára utal. Az összes biztosított csont szokatlan méretű,
és a férfi kétségtelenül nagydarab fickó volt. Ha a Chattanoogában talált emberrel
azonos fajhoz tartozik, akkor valószínűleg három-négyezer évvel ezelőtt élt, mivel
megállapították, hogy a déli urak ennyi idősek voltak. Amint felfedezték a csontokat,
Faulkner seriffet felszólították, hogy vegye át az ügyet, de ő úgy érezte, hogy ez a
hatalom bitorlása lenne, és azt javasolta, hogy a település kuratóriuma a megfelelő,
hogy kézbe vegye az ügyet. M. B. Saxbe-t nem értesítették, de nem tettek semmilyen
intézkedést. Minden gondolatot elvetettek a közelmúltban történt temetésről, mivel a
csontok világosan mutatják a hosszú ideje tartó eltemetést.
442
a felszín alatt rejtőzködtek. Amikor először felfedezték, az üzem munkásai
özönlöttek a helyszínre, és mindenféle elméletet és feltételezést felállítottak, de végül
úgy döntöttek, hogy a csontok ősi és nem új keletűek.
Cook megye
New Ulm Review, 1900. szeptember 12.

A Rogers Parkban a minap egy óriás csontvázát fedezték fel, aki, amikor a
Michigan-tó partjain sétált, mokaszinlábaival hét láb és négy hüvelyk magas volt, és
a felfedezés egy egész délutáni csodálkozást váltott ki. Joseph és Charles Everett fiúk,
akik a Ridge Boulevardon, a Pratt Avenue közelében laknak, találták meg a leletet,
és jelentették a Rogers Park-i rendőrőrsön. Dr. John Klein, a kutatócsoport egyik
tagja kijelentette, hogy a csontváz egy indián törzsfőnöké. A további kutatás során
többek között egy rézkést, nyílhegyeket, rengeteg aranyat és egy mokaszint találtak.
A csontvázat a járőrkocsival a Rogers Park-i rendőrőrsre szállították. Később
átadták Klein doktornak. Az orvos a csontvázat össze fogja szerelni és elküldi a
lipcsei egyetemre.
Daviess megye
Daviess megye története, Illinois 1879

Az elmúlt két-három évben Louis A. Rowly, Esq., W. M. Snyder úr és John
Dowling úr, Sidney Hunkins és Dr. W. S. Crawford segítségével szinte az összes
dombot felnyitották. Ezek az urak nagy érdeklődést mutattak ezen őskori
építmények iránt, és nagyon alaposan megvizsgálták őket. Az ásatók az összes
felnyitott építmény közepén egy gödröt találtak, amelyet nyilvánvalóan körülbelül
két és fél lábbal a föld eredeti felszíne alá ástak, körülbelül hat láb hosszú és négy láb
széles, párhuzamos alakú. A gödör alja és oldalai kemény agyagból készültek. Az
ebben a gödörben található csontok egy óriási termetű fajra utalnak, akiket ülő
helyzetben temettek el a gödör oldalai körül, a lábak pedig a gödör közepe felé
nyúltak.
443
Fulton megye
Csontvázak a Fulton megyei Dickson dombokról
The Belvidere Standard (Belvidere, Illinois) 1886. december 29.

Nemrégiben az Ill. állambeli Liverpool közelében egy halmot nyitottak fel, és több,
igen nagydarab ember csontvázát találták meg. A koponyák olyan nagyok voltak,
hogy egy közönséges ember fején is túlnőttek volna, egészen a vállakig betakarva
azt. Találtak egy kis acél üllőt is, amely tökéletes formájú volt, és olyan kemény,
hogy egy fejsze alig hagyott nyomot rajta. Továbbá egy rézből és elefántcsontból
készült műfogsor, amely elég nagy volt egy óriáshoz, és kiválóan megmunkált.
Gallatin megye
The Inter Ocean (Chicago, Illinois) 1903. december 1. Óriási csontok, amelyeket
nem találtak meg
Munkások Talán 1000 éve halott személyek csontjait találták meg
Carbondale, Ill., november 30. Az Illinois állam legrégebbi városában,
Shawneetownban nemrégiben egy új épület építéséhez végzett ásatások során a
munkások tizennégy emberi csontvázat és nagy mennyiségű régi indián relikviát
tártak fel.
Egy négyzetméteres térben tizennégy csontvázat és hat nagyméretű agyagedényt
444
vettek elő. A csontvázak óriási méretűek, az egyikük egy
445
nyolc láb magas férfi, míg ennek közelében egy felnőtt ember koponyáját találták,
amely a fogai alapján nem volt nagyobb egy négyéves gyermekénél. Az itteni orvosok
szerint ez egy malac csontváza.
A felfedezések egy régi indián domb közelében történtek, és a tudósok úgy vélik,
hogy a csontvázak egy olyan nép csontvázai, amely teljesen 1000 éve eltemetve volt.
Hancock megye
Iowa State Reporter, 1891. szeptember 10. A GIANTUSOK SZELETONJAI

Több száz koponyát találtak - Érdekes felfedezések az Ill. állambeli Carthage
temetkezési dombjainál.
CARTHAGE, ILL., szeptember 4. - A diákok segítségével prof. Dysanger, Hail,
Segler és O' Hare, a Carthage College munkatársai szerdán megnyitották a Sweeney
temetkezési dombot Cyrus Felt farmján, e várostól északkeletre. Először
kőburkolattal találkoztak, amely mind vörös mészkőből készült. E kövek nagy része
eltávolításkor homokká morzsolódott. Alattuk hatalmas mennyiségű csontot, sok
koponyát és számos kovakődarabot találtak. Néhány olyan erősen elkorhadt és törött
cserépdarabot is találtak, hogy felismerhetetlenné váltak. Több koponyáról
méréseket végeztek. Egyikük 73 /4 hüvelyk volt a koponyacsonton, egy másik 6
hüvelyk. Három combcsontot találtak, amelyek 9 hüvelyk hosszúságúak voltak,
néhányat 17 V2 hüvelyk hosszúságúnak, másokat pedig 12-14 hüvelyk hosszúnak. Az
egyik a combcsont alsó végén 3 hüvelyk átmérőjű volt. Dr. Veatch szerint a csontok
arra utalnak, hogy a férfiak legalább 7-8 láb magasak lehettek. Biztosították az egyik
állkapocscsontot, amely egy tökéletes fogsort tartalmazott, amely nyilvánvalóan egy
középkorú emberé volt.
Néhány méterrel lejjebb ásva egy újabb sziklaréteget fedeztek fel, és miután
eltávolították őket, több tökéletes formájú csontváz feküdt egymáshoz simulva,
mintha csatában estek volna el. Néhány csontváz szinte teljes egészében megmaradt,
bár a legtöbb csont szétmorzsolódott, amikor a csontok a földre kerültek.
446
a levegőnek kitéve. Úgy vélik, hogy 500 holttestet temettek el itt, mivel kosárról
kosárra szedték ki a csontokat, miközben a halom szó szerint tele van velük. A
koponyákat mind egy sajátosan puha és nagyon fekete, a környező földtől eltérő
agyaggal töltötték meg.
Dodge City Times, 1891. szeptember 11.

Az Ill. állambeli Carthage közelében lévő Sweeney halmok további vizsgálatai
során több száz óriási méretű emberi csontvázat tártak fel.
Los Angeles Herald, 1891. november 4.

Az Ill. állambeli Carthage közelében egy farmon több őskori ember csontvázát
tartalmazó halmot fedeztek fel. A csontvázak minden elképzelhető helyzetben
feküdtek, és feltehetően harcban elesett harcosok csontvázai. Úgy vélik, hogy a farm
egy ősi csatatér helyszíne. A csontvázak szokatlan méretűek, és a koponyákban lévő
fogak nagyobbak, mint a közönséges embereké. A karthágói főiskola hatóságai
engedélyt kaptak a barlang feltárására, és egy neves régiségkutatót küldtek, hogy
segítsen a vizsgálatban.
Henry megye
Salina Daily Republican (Salina, Kansas) 1903. január 28. A GIANTUSOK
CSONTJAIT FELEMELIK
Egy illinois-i farmer őskori temetőt talált egy magas dombban
Egy őskori temetőt fedeztek fel Solomon Hedrick farmján, Henry megyében, Ill.
Számos emberi csontvázat találtak, és mindegyik legalább két méter magas. Egy 35
láb magas halmot építettek kavicsból vagy homokból. A domb tetejére egy 20 láb
széles út vezetett.
Amikor a halom majmának mintegy 12 lábnyi részét eltávolították, megtalálták a
csontvázakat. A csontok nagy ionméretűek, a fogak pedig erősen csiszoltak és jól
megőrződtek. A sírokban elefántcsont fejeket, csontból készült pajzsokat és egyéb
tárgyakat találtak. Hedrick az egész mezőt fel fogja ásni abban a reményben, hogy
értékes tárgyakat talál.
Jo Daviess megye
Az Etnológiai Hivatal 12. éves jelentése a Smithsonian Intézet titkárának, 1890-
1891 Dunleith Illinois
Az 5-ös számú, a csoport legnagyobb példányát alaposan megvizsgálták. Két
láb mélyen a felszín alatt, a csúcs közelében egy csontváz volt, amely kétségtelenül
indián temetkezés volt... Az eredeti felszín közelében, 10 vagy 12 lábra a
középponttól, az alsó oldalon, teljes hosszában a hátán feküdt az egyik legnagyobb
csontváz, amelyet az Iroda felfedezett....
447
ügynökök, a tényleges mérés által igazolt hossz 7 és 8 láb között van. Jól nyomon
követhető volt, de a kemény földből való kiemelés után azonnal darabokra esett szét,
amelybe be volt zárva.
Kankakee megye
The Pantagraph (Bloomington, Illinois) 1888. május 22.

Miközben szombaton a Kankakee melletti Van Meter's Bendben homokot ástak,
hat ember holttestét tárták fel, akikről azt feltételezik, hogy egy kihalt óriásfajtához
tartoznak. A csontok sokkal nagyobbak, mint a maiak. A halomból számos
csontvázat és sok érdekes relikviát hoztak elő.
Tó megye
Illinois történelmi enciklopédiája és Lake megye története, 1902

A korai története a régió, amely ma öleli Lake County, de kevés lehet írni. A
halomépítők elfoglalták, majd eltávoztak, és nem hagytak maguk után írott nyelvet.
Az ásatások egy hatalmas faj omladozó csontjait tárták fel. Samual Miller, aki 1835
óta lakik a megyében, tekintélyes szaktekintély, aki szerint az egyik csontváz,
amelynek feltárásában közreműködött, valamivel több mint nyolc láb hosszú volt, a
koponya pedig ennek megfelelően nagy, míg sok más csontváz legalább két métert
mért.
LaSalle megye
New Orleans Commercial Bulletin, 1852. május 7. Egy óriást exhumáltak

Egy-két nappal ezelőtt Frank McHarra, a shippingsporti malma közelében egy
feltételezhetően óriási indiai maradványait találta meg. A magas víz miatt a folyó
partja beomlott, és miközben a két malom közötti helyen ásott, a csontokra bukkant.
Gondosan eltávolíttatta őket, és a comb- és lábszárcsontok hosszából, valamint a
csontváz más, egymás mellé helyezett részeiből ítélve, egy több mint két méter magas
ember lehetett. A koponya hatalmas méretű volt, szokatlanul magas arccsontokkal -
ami egyértelműen az indián fajra utal. A csontok mellett találtak egy kagylóhéjakkal
díszített, antik stílusú, agyagedényből készült korsót is. Egy-két évvel ezelőtt
ugyanezen a környéken egy csomó emberi csontot találtak, és feltételezhető, hogy
egy-két évszázaddal ezelőtt a hely indián temetkezési hely volt.
448
Logan megye
Logan megye története, Illinois, 1886
Néha nehéz megkülönböztetni a halomépítők által emelt sírok helyét az
indiánok modern sírjaitól. Az előbbiek sírjai általában nagyobbak voltak, mint az
utóbbiaké, és nagyszámú holttest befogadására szolgáltak, valamint művészeti
emlékeket tartalmaztak, ami a civilizáció magasabb fokáról tanúskodik, mint amit
az indiánok elértek.
A halomépítők ősi földműveit az indiánok alkalmanként temetkezési helyként
használták, de az utóbbiak csontvázait nagyobb termetük alapján meg lehet
különböztetni az előbbiek csontmaradványaitól.
Madison megye
A Piasa képe a Mississippi folyó partján, az Illinois állambeli Altonban.
Daily Review, 1901. március 15. Egy óriás csontjai

Alton Ill., március 15. - A munkások, akik az east altoni Z.B. Job farmján ástak
tegnap egy óriási termetű ember csontvázát tárták fel. A csontok már évek óta a
földben voltak, és amikor a munkás megérintette őket, szétmorzsolódtak, de a
koponya épségben maradt, és Altonba hozták, hogy kiállítsák. A koponya nagyon
nagy, az állkapocscsont pedig szokatlan méretű. A földet, ahol a csontvázat
megtalálták, sok éve nem bolygatták, és a helyszínen egy halom állt, amelyet épp
kiegyenlítettek.
449
Monroe megye
The Sedalia Democrat (Sedlalia, Missouri) 1908. január 29. Óriási csontokat
találtak
Illinois-i indián dombról úgy vélik, hogy kincseket rejt magában
Hecker Ill., január 29. - A várostól öt mérföldre egy indián temetőt talált
nemrégiben egy vadászcsapat. Miután régi telepesektől hallották, hogy egy indián
törzsfőnököt temettek el a környéken, az egyik halmot, amely körülbelül 130 lábnyi
kerületű és körülbelül 3 láb magas volt, felnyitották, és egy hatalmas indián
csontvázát tárták fel, amelynek combcsontja 22 hüvelyket mért.
Arányaiban az indián teljesen hét láb és három hüvelyk magas lehetett. A holttest
mellett tomahawkot és más értékes ereklyéket találtak. A fennmaradó nyolc halmot
alaposan átvizsgálják, abban a reményben, hogy a törzsfőnök maradványait
megtalálják.
Peoria megye
Mifflin megye története, Ohio, 1880
Ettől délre, a Peoria-tó partján, az Illinois állambeli Peoria városának
közelében néhány évvel ezelőtt a Peoria Tudományos Egyesület egy igen nagy, ovális
halom tartalmát tárta fel, és három emberi csontvázat találtak benne, egy férfit, egy
nőt és egy fiút, mindhárman egyenesen egymás mellett feküdtek, a fiú a nő karján
aludt. A fiú csontváza körülbelül három láb hosszú volt, de a férfi és a nő termete hét
láb magas volt. A csontok a levegőn gyorsan bomlottak, kivéve a koponyákat,
amelyek keményebb szerkezetük miatt jobban ellenálltak az idő fogának. Bár ezek
az alakok hatalmas termetűek voltak, hatalmas koponyájuk teljes mértékben
arányban állt a testükkel, és hatalmas méretű, homlokzati fejlettségű gondolkodási
képességekkel rendelkeztek.

Áldozati halmok - ásatások Chillicothe-ban, Illinois államban
Egy korábbi feltárás során számos maradványt találtak, de három méterrel a
felszín alatt egy jól megőrződött csontvázat találtak, amely a hátán feküdt, a feje
délnyugat felé mutatott. A testalkat nagy volt, a hajszálak masszívak, a fogak pedig
tökéletesek. A lábaknál egy csecsemő csontjai feküdtek, és a csontváz, amikor még élt
, valószínűleg nőstény és anya volt.
450
Pike megye
A Smithsonian Intézet Etnológiai Hivatalának 12. éves jelentése 1890-1891 (Pike
megye, Illinois)
A 11-es szám most 35 x 40 láb az alapnál és 4 láb magas. Középen, 3 láb mélyen a
felszín alatt egy 8 láb hosszú és 3 láb széles boltozat volt. Ennek alján, a
kéregburkolat elkorhadt darabjai között, egy teljesen hét láb hosszú csontváz feküdt,
teljes hosszában a hátán, fejjel nyugat felé kinyújtva. A csípő fölött kör alakban
ötvenkét lyukas kagylókorong feküdt, amelyek átmérője körülbelül egy hüvelyk,
vastagsága pedig egy nyolcad hüvelyk volt.
St. Clair megye
The Utah County Democrat, 1908. november 28.Az óriások temetkezési helye.
East St. Louis, - Emberi csontokat találtak kedden East St. Louisban
munkások, akik egy ásatást végeztek, és úgy vélik, hogy tizenhat halomépítőéi voltak.
Az egyik csontvázat egy nyolc láb magas kősírba falazták be. Egy látszólag két méter
magas férfié volt. Amikor a köveket eltávolították, a csontváz két darabra esett szét.
Az ősi sír alapjának közelében, hét lábnyi föld alatt tizenöt férfi csontváza volt
eltemetve, mindannyian normál magasság felettiek, a sír körül körben ültek.
The Sedalia Democrat (Sedlalia, Missouri) 1908. január 29. Óriási csontokat találtak
Illinois-i indián dombról úgy vélik, hogy kincseket rejt magában
Hecker Ill., január 29. - A várostól öt mérföldre egy indián temetőt talált
nemrégiben egy vadászcsapat. Régi telepesektől hallották, hogy egy indián
451
törzsfőnököt a környéken temették el, az egyik halmot, amely körülbelül 30 méter
kerületű és körülbelül 3 láb magas volt, felnyitották, és egy hatalmas indián
csontvázát tárták fel, amelynek combcsontja 22 hüvelyket mért.
Arányaiban az indián teljesen hét láb és három hüvelyk magas lehetett. A holttest
mellett tomahawkot és más értékes ereklyéket találtak. A fennmaradó nyolc halmot
alaposan átvizsgálják, abban a reményben, hogy a törzsfőnök maradványait
megtalálják.
Iowa
The Nebraska Advertiser, 1897. november 19.

Hivatalos feljegyzés, hogy a tudósok egy iowai halom feltárásakor egy óriás
csontvázára bukkantak, aki a tényleges mérések alapján úgy tűnik, hogy életében két
méter hat hüvelyk magas lehetett. A csontok a levegőn porrá omlottak. A nyak körül
medvefogakból álló gallér volt, a combokon pedig tucatnyi apró rézgyöngy, amelyek
egykor vadászszoknyát díszíthettek. Ez utóbbiakat úgy alakították ki, hogy vékony,
drótszerű fémcsíkokat sodortak kis gyűrűkké. Egy alabamai halomból származó
koponya teljesen tele volt csigahéjakkal.
Egy másik iowai sírhalomban egy központi kamrát találtak, amelyben 11 csontváz
volt, amelyek kör alakban helyezkedtek el, hátukkal a falnak támaszkodva.
Közepükben egy nagy tengeri kagyló volt, amelyet ivópohárrá alakítottak át.
Ugyanebben a tumulusban lévő kisebb üregek finom rézszínű porral voltak

kitöltve, amely, amikor először feltárták, olyan émelyítő szagot árasztott, hogy a
műveleteknek
452
hogy egy időre felfüggesztik. A por feltehetően az elégetett hús hamuja volt - talán a
központi kamrában lévő személyeké. Az ősi időkben az indiánok számos törzsénél
bevett szokás volt, hogy a halottak csontjairól eltávolították a húst.
Black Hawk megye
Waterloo Iowa Courier, 1897. szeptember 22., 1897 MEGNYÍLTAK EGY
HALOMOT
Egy gigantikus őskori ember csontvázát hantolták ki az ereklyevadászok
Egy csapat ereklyevadász tegnap feltárást végzett az egyik halomban, amely a
Cedar mentén, Waterloo környékén elég sok van. A halom átmérője 40 láb volt, és a
közepén körülbelül öt láb magas. Négy és fél láb mélyen, a halom közepén egy óriási
emberi csontváz darabjait találták meg. Ezek egy combcsont és egy felkarcsont
részleteiből, valamint a koponyaalap egy részéből álltak. A csontok átmérőjéből
nyilvánvaló, hogy egy átlagosnál nagyobb méretű emberhez tartoztak, és mivel a
csontvázból megmaradt minden, ami egy szivaros dobozba csomagolható,
valószínűsíthető, hogy a testet sok évszázaddal ezelőtt helyezték el. Kőeszközök vagy
rézdíszek nem kerültek elő, de a csontok közelében több széndarabot találtak, a
közelben pedig cserépdarabokat és nyílhegyeket.
Boston Evening Transcript 1897. szeptember 25. Az ereklyevadászok egy óriást

találtak.
Eldora, Iowas, szeptember 25. - Egy ereklyevadászokból álló csoport, amely
Black Hawk megyében, a Cedar folyó mentén, innen keletre található számos halom
egyikét vizsgálta, az egyik sírban egy átlagosnál jóval nagyobb méretű őskori ember
csontvázát fedezte fel. A halomban kőeszközöket, kerámiát és nyílhegyeket találtak.
Dr. E. C. Gaines, Eldora városából kiterjedt kutatásokat tervez.
Davis megye
Iowa állam illusztrált története, 1875

Iowaville közelében volt egy nagy, zárt mező, amelyet már sok éve műveltek, és
miközben a földművesek a földet művelték, nem is álmodtak arról, hogy járnak, és
hogy a dús termés az elhunyt halottak sírjai felett hullámzik, és aligha gondoltak
arra, hogy saját fajukból sokan jártak azokon a földeken sok évvel ezelőtt Ez az
áradás olyan titokzatos információkat hozott nyilvánosságra, amelyeket korábban
nem ismertek. A víz őrült pályáján, természetes csatornájából felduzzadva, nagy
erővel rohant le
453
és erőszakot tett ezen a zárt mezőn, és mint más művelt földeken, az árvíz mély
ásatásokat mosott ki; földet mozgatott meg, amelyet emberi kéz ásott ki és pótolt; a
halottak nyughelyét alakította ki, azoknak a sírjait, akik a múltban ismeretlen
időkben éltek és haltak meg: és ahogy a víz levonult, ezekben az ásatásokban emberi
maradványokat találtak; csontokat, amelyeket a múltban húsba öltöztettek, egy
gigantikus faj csontvázait, csecsebecséket, díszeket és megkülönböztető jelvényeket.
Ezek a felfedezések akkoriban nagy figyelmet és sok találgatást váltottak ki. Dr.
Peter Walker, aki a közelben lakott, alaposan megvizsgálta e maradványok
némelyikét, és hatalmas méretűnek találta őket ; az egyiknek az általa vizsgált
csontjai alapján úgy ítélte meg, hogy az egyén, amikor még élt, nyolc és tizenkét láb
magas lehetett. Az állkapocscsont, amely tökéletes állapotban volt, olyan nagy volt,
hogy az orvos, bár maga is nagydarab ember volt, könnyen át tudta tenni a saját
arca fölé, és ebben a helyzetben a végtagok a saját füle fölé nyúltak, és néhány fog
egy és egynegyed hüvelyknyi átmérőjű volt az arcon. A kimosott csontok mellett
számos olyan tárgyat találtak, amelyek arról tanúskodtak, hogy az ott eltemetett
emberek rendelkeztek a civilizáció művészetével. A nagyméretű csontváz, amelyet
Dr. Walker különösen megvizsgált, valószínűleg a maga korában ismert személyiség
volt, nemcsak a mérete miatt, hanem kétségtelenül valamilyen fontos pozíciót töltött
be a népe körében, mert többek között több olyan tárgyat is találtak, amelyek
feltehetően kitüntető jelvények lehettek. A combja körül acélszalagok, a karján pedig
ezüst karkötők voltak, amelyek szépen megmunkáltak és közel két hüvelyk szélesek
voltak.
Des Moines megye
The Plymouth Weekly Democrat (Plymouth, Indiana) 1857. április 23.

Óriási csontvázak - A Burlington,Iowa State Gazette szerint, miközben néhány
munkás a kormányzó pincéjének feltárásán dolgozott. Grime új épületének pincéjén
dolgoztak a Main Street sarkán, egy körülbelül tíz négyzetméteres boltíves
boltozatra bukkantak, amelyet kinyitva kiderült, hogy óriási méretű emberi
csontvázak vannak benne.
A boltozat fala körülbelül tizennégy hüvelyk vastag volt, jól megrakva cementtel
vagy elpusztíthatatlan habarccsal. A boltozat az alaptól a boltívig hat láb hosszú.
A csontvázak jó állapotban vannak, és megkockáztatjuk azt mondani, hogy a
legnagyobb emberi maradványok, amelyeket találtunk, hiszen alig több mint két
méter hosszúak.
454
Dubuque megye
Fehér Felhő kansasi törzsfőnök 1871. augusztus 31.

Az iowai Dubuque-tól néhány mérföldre északnyugatra, harminc láb mélyen a
földfelszín alatt exhumáltak egy gigantikus méretű emberi koponyát. A felfedezést
Hetherington úr tette, miközben egy ólomkutató aknát süllyesztett. A múlt eme
relikviájáról a Times így ír:
A koponya nagyon nagy méretű, sokkal nagyobb, mint a ma növő koponyák - egy
nap, lapos a fej tetején, a szemek egykori helyének foglalata tökéletesen megmaradt,
a vonások világosan kirajzolódnak, míg az os frontis csont másfél hüvelyk
vastagságú. A fogak mind hiányoznak, és a belső üreget durva kaviccsal töltötték ki.
Ha a test egyáltalán arányos volt, akkor az a fickó, aki egykor ezt a koponyát viselte,
akkoriban nem lehetett kevesebb, mint tíz láb magas a harisnyájában. Hogy milyen
fajhoz tartozott, hogyan került oda, olyan kérdések, amelyekkel nem kívánunk
foglalkozni, hanem a közönségre bízzuk a saját következtetéseik levonását. A
koponya most Hetherington úr birtokában van, és bármikor kész arra, hogy a
kíváncsiak szemügyre vehessék.
New York Times, 1871. február 14. Egy dió a régészek számára
Amióta Arny kormányzó új-mexikói feltárásának eredményét nyilvánosságra
hozták, nem volt olyan felfedezés, amely jobban érdekelte volna az amerikai
régészeket, mint az a felfedezés, amelyet állítólag a közelmúltban Iowában, a
tervezett Dubuque és Minnesota vasútvonal vonalán tettek. A munkások, miközben
az út építéséhez szükséges ásatásokat végezték a mészkőben, egy sziklafal tövében,
állítólag egy lapos kőre bukkantak, amelyet furcsa írásjelek borítottak. Ezt
eltávolították, és így egy körülbelül négy láb széles és hat láb magas járat nyílt,
amely közvetlenül a sziklafal szívébe vezetett. A bejárattól mintegy ötven lábnyira
egy másik, az elsőhöz hasonló követ kellett eltávolítani, amikor egy nagy kamra
tárult fel a szilárd sziklából, amely körülbelül huszonöt láb négyzet alakú és húsz láb
magas volt. A padló kemény és sima volt, míg a falakat és a tetőt egyfajta basszo-
reliefben faragták ki, madarak, fák, csillagok, kígyók és szekerek alakjaival. A déli
falat "a Nap ábrázolása díszítette, közvetlenül alatta pedig egy csónakból kilépő férfi
alakja, aki egy galambot tart a kezében".
Eddig a kinyilatkoztatások nem sokban különböztek a nyugati országunkban
található hasonló barlangokban és sziklakamrákban történt sok korábbi
kinyilatkoztatástól. De a felfedezés legkülönösebb része még hátra volt, egy olyan
felfedezés, amely messzemenően alátámasztja sok tudós elméletét a fizikai
degenerációval kapcsolatban.
455
a verseny. A barlang padlójának egy lapos födémét felemelték, és alatta egy
szokatlan méretű csontvázakkal teli boltozatot tártak fel, a legnagyobb a tényleges
méretek szerint hét láb nyolc hüvelyk magas volt. Minden csontváz mellett egy kis
váza volt elhelyezve, amely sárga földdel volt megtöltve, alatta pedig állati csontok és
állati anyagdarabkák voltak. A csontvázak délnyugat felé félkör alakban voltak
elhelyezve.
A sziklakamra falán látható nap ábrázolása arra utal, hogy ezt a fényt imádták, a
csónakból kilépő galambot tartó ember ábrázolása pedig utalhat az özönvízről szóló
hagyományra, amelyet így vagy úgy, de minden őslakos népünk vallott.
A legnagyobb csontváz ujjaiban egy gyöngydíszt szorongattak, és a maradványok
lábainál ruhadarabok nyomait találták morzsolódva. Ami még ennél is fontosabb és
érdekesebb, számos rézeszköz került elő, ami azt mutatja, hogy a Felső-tó bányáit
már nagyon korán megművelték.
Telegraph Herald, 1998. január 3.

A régészek 26 halmot dokumentáltak a Gramercy Parkban, amelyek a Kr. u. 200
és 300 közötti időszakból származnak. Ezek egy 7-10 hektáros területen
helyezkednek el. Hopewell-dombok találhatók Dubuque északi oldalán és az iowai
Marquette városrészen kívül is. Körülbelül 10 000-et találtak a kontinens egész
területén, mondta Berryman.
A Gramercyben található 26 halom közül legalább kettő fejtörést okozott a
régészeknek. Az egyikben a dokumentumok szerint egy szokatlanul magas ember
csontváza volt. Valószínűleg férfi volt, az illető 7-8 láb magas.
456
Des Moines megye
The Grand River Times (Grand Haven, Michigan) 1856. május 21.Nyugati óriások
szunyókálásukban
A Burlington Iowa Gazette szerint, amikor a munkások a Main és a Valley Street
sarkán lévő Gov. Grimes új épületének pincéjének ásásán dolgoztak, rábukkantak
egy boltíves boltozatra, amely körülbelül tíz láb négyzetméteres, és amely, a
457
kinyitva nyolc gigantikus méretű emberi csontvázat találtak. A boltozat falai
körülbelül tizennégy hüvelyk vastagságúak voltak, és cementtel vagy
elpusztíthatatlan habarccsal jól megalapozottak. A boltozat az aljától a boltívig
körülbelül hat láb mély. A csontvázak jó állapotban vannak, és azt kell mondanunk,
hogy ezek a legnagyobb emberi maradványok, amelyeket valaha találtak, mivel több
mint nyolc láb hosszúak.
The Evening Times (Washington, D.C.) 1897. augusztus 17.

A MUNKÁSOK CSONTVÁZAKAT ÁSNAK KI
Egy indiai óriás és csecsemő bukkant fel Burlingtonban
Burlington, Iowa, augusztus 17. - Figyelemre méltó leletet találtak tegnap a
munkások, akik a North Main street-i sziklafal körüli út kiásásánál dolgoztak. Egy
indián és egy csecsemő teljes csontvázát tárták fel. Az előbbi óriás volt, legalább két
méter magas. A csontvázzal együtt találtak egy ezüst karperecet, egy lándzsafejet,
pipát, késeket, gyöngyöket, egy kantárszárat és rengeteg ezüst- és rézdíszt.
Fremont megye
Fremont megye története, Iowa 1881

1875-ben egy hatalmas sziú csontvázat tártak fel egy téglagyárban, Hamburgtól
mintegy egy mérföldre keletre, a földfelszíntől tizennégy láb mélységben. A csontok
nagyrészt előrehaladott állapotban voltak, de a fogak jól megmaradtak. A
maradványokról úgy vélik, hogy egy legalább két méter magas óriáséi. A fogak
csaknem az állkapocscsontig le voltak kopva, ami arra utalt, hogy a "hatalmas hírű
emberek" a Hamburg környékén korábban élt régi sziú indiánok által említett
időkben élhettek.
Hardin megye
The Leavenworth Times (Leavenworth, Kansas) 1897. szeptember
24.HITELVADÁSZOK egy hatalmas ember óriási csontvázát találták meg az iowai
dombon.
Eldora, Iowa, szeptember 23. - Egy csapat ereklyevadász, akik Black Hawk
megyében, a Cedar folyónál, innen keletre fekvő Black Hawk megye számos
halmának egyikét kutatták, az egyik sírban egy átlagosnál jóval nagyobb méretű
őskori ember csontvázára bukkantak. A halomban kőeszközöket, kerámiát és
nyílhegyeket találtak. Dr. E. C. Gaines Eldoradóból kiterjedt kutatásokat tervez.
Wapello megye
Wapello megye története, 1878
Az 1851-es árvíz után Ford úr 10 koponyát talált, amelyeket a víz kimosott a
területére,
és egy hordalékban rekedtek.
458
Felszedett egy állkapcsot és egy combcsontot, amelyek bizonyosan
459
egy olyan óriáshoz tartozott, aki akkora volt, mint a Szentírásban említettek egyike.
Az állkapocscsontját könnyedén át tudta csúsztatni a sajátján, a belseje nagyobb
volt, mint az állkapcsa külseje. A combcsontja a csípőtől a térdig három-négy
hüvelykkel hosszabb volt, mint egy átlagos nagydarab emberé.
Nebraska
Brown megye
Dakota Farmers Leader, 1899. október 27. Óriáscsontokat talált S.H. Elliot a Brown
megyei Brainard Townshipből nemrégiben felnyitott egy indián dombot a farmján,
és sok érdekes relikviát és indián maradványt talált. Eddig kilenc ember csontvázát
exhumálták, és a csontok méretéből ítélve néhányuk élve hét vagy nyolc láb magas
lehetett. Úgy tűnik, hogy a testeket hátrafelé fordították, amikor eltemették őket. A
csontok közelében több pipát és kovaköves nyílhegyet is találtak. Úgy tűnik, hogy a
földet, amelyből a halom áll, egy kis távolságra hordták.
Buffalo megye
The Saint Paul Globe (Saint Paul, Minnesota) 1899. augusztus 6. ÖKVEL TELJES
DIAMONÁKkal
Egy őskori óriás megkövült karja aranyat ér
Kearney, Neb., augusztus 5. - Egy őskori óriás megkövesedett karját tárták fel
nemrég J. R. Male farmján, a város közelében. A kéz szorosan össze volt szorítva.
Male úr egyik fiatal fia, miközben a kuriózummal játszott, letörte a kéz ujjait, és
kilenc nagy gyémánt, a legtisztább vízből és akkora, mint a limabab, hullott ki belőle.
Mr male exhumálja az óriás testének maradékát.
Dodge megye
Lincoln Evening News, 1911. november 8. KIK VOLTAK?

Gigantikus csontvázak rejtvényeinek megtalálása Junction City Farmers
John Noland farmján, e várostól több mérföldre északnyugatra egy etnológus
rejtélyére derült fény. Nolands úr búzaföldjének közepén egy domb állt, amelyet úgy
döntött, hogy elegyenget, és eközben több emberi koponyát, valamint nagyszámú
csontot és fogat fedezett fel - írja a Junction Citynek küldött közlemény a
460
Topeka State Journal.
Az egyik koponya és az egyik combcsont, amelyek nyilvánvalóan ugyanattól a
személytől származnak, óriási termetűek voltak. A nagy koponyát a hátán több apró
kerek lyuk szúrta át, nyilvánvalóan olyan lyukak, amelyeket egy sörétes puska apró
lövedékei okozhattak.
Azok, akik megvizsgálták a koponyákat, azt mondják, hogy nem hasonlítanak a
közönséges indián koponyákra, és az indián fegyverek és használati tárgyak hiánya
arra utal, hogy a csontok nem indiánokéi voltak. Bár alaposan átkutatták, nem
találtak indián relikviákat a sírhalomban, bár találtak egy barna porszerű anyagot,
amely fából lehetett. A legrégebbi telepesek azonban azt állítják, hogy nem
emlékeznek arra, hogy fehér embereket temettek volna oda. A kérdés most az, hogy
milyen fajúak voltak azok, akiket ott temettek el?
Kansas
Az óriás temetkezési gödröt Salina indián temetkezési gödre néven is ismerték. Sok
csontvázról azt jelentették, hogy hat és hét láb magas volt. A csontvázak 1936 és 1989
között turisztikai látványosságként szolgáltak a Kansas állambeli Salina közelében.
Az indián temetkezési gödröt az oklahomai Pawnee indiánok nyomására Kansas
állam 1990-ben betonnal fedte le és zárta le.
Geary megye
A Junction City Daily Union (Junction City, Kansas) 1916. május 17.
Élt itt ember régen?
A homokbányában lévő csontok emberi lények csontjai?
Salina - Több száz, sőt valószínűleg több ezer évvel ezelőtt is élt egy emberi faj
Saline megyében - vagy inkább a világnak ezen a részén, mert akkor még nem
létezett Saline megye?
J.F. Bates, a homokos ember, ismét csontokat talál a homokbánya alján.
461
ezúttal sok közülük emberi csontnak tűnik.
" Utasítottam az embereket, hogy mentsék meg ezeket a csontokat - mondta ma
Bates úr -, és a bánya irodáiban őrzik őket. Amint lehetőségem lesz rá, átadom őket
A. W. Jones professzornak, aki valószínűleg tud valamit mondani arról, hogy mik
ezek a csontok. Úgy tűnik, hogy különböznek az eddig talált csontoktól, és úgy vélem,
hogy emberi csontok."
Nemrég Mr. Bates egy emberi sírra bukkant, amelyről úgy vélte, hogy emberi sír.
A csontok annyira elkorhadtak, hogy úgy tűnt, mésszé váltak, és darabokra törtek,
de mielőtt megbolygatták volna, egy körülbelül két méter magas emberi csontváz
körvonalai látszottak.
Leavenworth megye
Philipsburgh Herald (Phillipsburg, Kansas) 1902. március 26.

Joseph és M. Conannon a Lansing melletti farmjukon egy barlang ásása közben
találtak rá arra, ami egy őskori ember csontvázának tűnik. A leletet a folyópart
vörös agyagjában találták, 65 láb mélyen a földfelszín alatt. Gyakorlatilag az összes
csontot megtalálták, és egy átlagos termetű emberrel összehasonlítva úgy tűnik, hogy
a csontváz tulajdonosa körülbelül két méter magas lehetett. A kar csuklónál lévő
csontok átmérője 2 V2 hüvelyk volt, és az egyik csont olyan hosszú, mint egy átlagos
kar.
Saline megye
Miami Daily News (Miami, Oklahoma) 1936. október 11.
Ősi temetkezési helyet találtak Kansasban
Salina, Kas., Október - (AP) - Felfedeztek egy indián közösségi temetkezési helyet,
amelyről úgy vélték, hogy egy olyan törzs maradványait tartalmazza, amely a
síkságokon barangolt a
462
Kansas középső részén több mint 5000 évvel ezelőtt, innen öt mérföldre keletre Guy
T. Whiteford rendőr-archeológus készített. Whiteford elmondta, hogy már 27
koponyát és három teljes csontvázat ásott ki, amelyek közül az egyik állítása szerint
két méter magas volt. A temetés helyzete és a maradványok közelében talált díszek
arra utaltak, hogy a holttest egy főnöké volt - mondta.
The Salinas Journal, 1972. június 11. A temető turistákat és tiltakozókat vonz
John Price és bátyja, a 73 éves Howard 1936 óta működteti a temetőt, mint
nyilvános látványosságot, amikor az első sírokat felfedezték a Salinától öt mérföldre
keletre fekvő sertéstelepükön.
Kiállítják az óriás indiánok maradványait, akikről úgy vélik, hogy 800 évvel
ezelőtt Kansasban szerettek. "Csak két-három olyan emberre emlékszem az elmúlt
37 évből, aki szerint nem ért meg 50 centet".
A sertéstenyésztő azonban elismerte, hogy az elmúlt hónapokban voltak panaszai.
"Az a Wounded Knee-i mazsoladomb tavaly ősszel megállt itt" - mondta Price. "Azt
állították, hogy megsértjük az indiánok jogait a csontok bemutatásával".
"Azt mondták, hogy a csontvázak csak 150 évesek. Megkérdezték, hogy tetszene
nekünk, ha a rokonainkat kiásnák, és az indiánok belépőt kérnek, hogy az emberek
láthassák őket."
A Price testvérek elmondták, hogy bemutatták az indiánoknak a Smithsonian
Institutiontól származó dokumentumokat, amelyek szerint a csontvázakon végzett
szén-14 vizsgálat azt mutatja, hogy a temetkezések Kr.u. 1200 körül történtek.
463
Missouri
Kőből készült sírkamra egy Missouri állambeli sírhalomból, a Smithsonian

Institution's Bureau of American Ethnology Bulletin 37. számában végzett
ásatásról.
Bates megye
Butler Weekly Times, 1883. október 10,

Egy óriási csontváz.
George Arnold, "a Franklin Boots alkalmazásában álló mezőgazdasági munkás,
aki e várostól mintegy tizenöt mérföldre nyugatra él, olyan felfedezést tett, amely
széles körű érdeklődést váltott ki az országban. Ennek az érdeklődésnek a tárgya egy
valaha volt óriási méretű ember csontváza, amelyet Boot úr farmján egy
kavicsbányában tártak fel. A csontvázat ülő helyzetben találták meg, kelet felé
fordulva, és körülbelül hat lábnyira a felszíntől. Néhány csontot csúnyán összetört a
part beomlása, de a koponya és néhány nagyobb csont épségben került elő, és
ezekből könnyen fel lehet fogni annak a lénynek a gigantikus szobrát, akinek egykor
a csontok adtak otthont. A koponya elölről hátrafelé történő mérése, a szemgödrön
át a fej hátsó részéig tartó vonalzóval, azt mutatja, hogy körülbelül tizenhat hüvelyk
volt, míg az alsó állkapocs belseje nyolc és fél hüvelyk, ami azt mutatja, hogy az
agynak másfél-öt fontot kellett nyomnia. A többi csont gondos mérései igazolják azt
a tényt, hogy a férfi életében nem volt kevesebb, mint kilenc láb magas és nagydarab.
A fogak megjelenése alapján, amelyek nagyon nagyok, és a rothadás legcsekélyebb
jelét sem mutatják, bár szinte az állkapocs csontjáig elkoptak, a férfi nem lehetett
volna
kevesebb mint 100 éves volt, amikor meghalt, és persze lehetett volna sokkal idősebb
is. Az alsó állkapocs csontjai nagyon nagyok és vastagok, ami e szerv erős
izomzatának olyan mértékű fejlődéséről tanúskodik, amely messze meghaladja a mai
korban megszokottat. Hogy az óriás testét milyen régen temették el ott, ahol
feltárták, vagy hogy milyen törzshöz vagy nemzethez tartozott, amikor ereje teljében
a földre lépett, azt lehetetlen megmondani, de ez már nagyon régen lehetett, mivel
minden jel arra mutat, hogy a föld, ahol a maradványokat megtalálták, nem volt
még a földben.
464
AzAz
ősiősi
sok generáción át zavart. Lépéseket tettek annak érdekében, hogy a csontokról
öntvényeket készíttessenek, és azokat vagy az állami gyűjteménybe, vagy más
főiskolai múzeumokba helyezzék el.
Boone megye
Boone megye története, Missouri 1882

A Roche Creek mentén, a Perche-templomtól indulva és a patakot követve
körülbelül két mérföldön át számos halom található, amelyek kétségtelenül a híres
halomépítők munkái. Ezek a halmok három és hat láb magasak, és átlagosan 100 és
200 yard közötti távolságra vannak egymástól. Körülbelül húsz jól körülhatárolt
példányuk van. Dr. Davis, Sturgeonból, és Wm. Powell megnyitotta az egyik ilyen
halmot az utóbbi farmján. A közepén egy tökéletes boltozatot találtak, amelynek
tetejét kövekkel borították. Ebben a boltozatban egy nagy csontváz feküdt. A
homlokán átmérője hét hüvelyk volt, és a többi csont mérete ezzel arányos volt.
Buchanan megye
A Missouri állambeli St. Joseph közelében feltárt óriáscsontváz szájában egy

Plummet találtak.
The Sedalia Democrat (Sedalia, Missouri) 1925. november 23. GIANT SKELETON
NOT OF A MAYA
Washington, november 3. - Dr. Sylvanus G. Morley, a Carnegie Intézet
munkatársa, a maja régészet szakértője szerint a Mo. állambeli St. Joseph közelében
talált óriási indián csontváz aligha lehet egy dél-mexikói vagy guatemalai majaé.
A mesterségesen lapított koponya szerinte nem feltétlenül utal maja eredetre, mert
az ország számos indián törzse lapította le gyermekei fejét, és a koponya szájában
talált körte alakú kő nem felel meg a maják egyetlen ismert temetkezési szokásának
sem.
465
Christian megye
The Waco Evening News (Waco, Texas) 1894. február 26. CELETON
TALÁLTAK EGY BARLANBAN
Feltehetően régen eltemetett delaware indiánok.
Ozark, Missouri, febr. 26. - Van egy kis barlang a Finley patak partján, Ozarktól
körülbelül két mérföldre északra, amelyet Bruce Accord éppen kitakarított egy
pincének. Egy mészkőréteg alatt és körülbelül hat hüvelyknyi föld alatt két embert
talált, az egyik 7 láb hosszú volt. A koponya óriási méretű és nagyon vastag volt. A
csontok mind a helyükön voltak, és láthatóan jól megmaradtak, bár a levegőn
hamar darabokra morzsolódtak.
A másik csontváz átlagos méretű volt, és a nagyobbik ágya mellett feküdt.
Feltételezhetően a csontvázak indián maradványok. A delaware indiánoknak nagy
temetkezési helyük volt a Finley pataknál, Ozarktól két mérföldre nyugatra, és ezen
a helyen sok csontot és egyéb maradványt találtak.
Kacsa megye
Dunklin megye története, Missouri 1896

Az e nép által épített halmok és más ősi földvárak bőségesen megtalálhatók
Délkelet-Missouriban. Némelyikük elég nagy, de a legtöbbjük kicsi és
feltűnésmentes.
Szinte minden olyan vízfolyás mentén, amely elég nagy ahhoz, hogy kenuval
hajózható legyen, szinte kivétel nélkül megtalálhatók a halmok, így amikor valaki
olyan helyzetbe kerül, hogy a legszebb folyami tájat szemlélje, szinte biztos, hogy
felfedezi, hogy az egyik ilyen ősi alagútban vagy annak közvetlen közelében áll. Az
indiánok koponyáitól eltérő koponyájú emberi csontvázakat, amelyeket ezekben a
halmokban találnak, általában kerámiák, valamint különféle díszek és használati
tárgyak kísérik, amelyek jelentős mechanikai készségről tanúskodnak.
A fejszéik kőből voltak, és a katonai munkáik olyanok voltak, mint amilyeneket
egy olyan nép emelt, amelyik éppen csak átváltott a pásztori társadalomba, és már
csak a vadászattól és halászattól függött. Kétségtelenül bálványimádók voltak, és
feltételezések szerint a Nap volt az imádatuk tárgya. A halmokat általában olyan
helyre építették, ahonnan a felkelő napra lehetett látni; amikor falakkal zárták őket,
a kapuk kelet felé mutattak, és végül találtak olyan érmeket, amelyek a
napsugarakat ábrázolták. Dunklin megye különösen gazdag terep a régészek
számára. C. V. Langdon farmján, Cotton Plantől egy mérföldre délre található a
megye egyik legnagyobb halma, a szomszédos kisebb halmok.
Az északi részen, sőt, szinte az egész megyében, viszonylag rövid távolságokra, ezek
a halmok nagyon feltűnőek. Számos ilyen halomból rendkívül nagyméretű emberi
csontokat, koponyákat, agyagedényeket, durva díszeket és különféle eszközöket
hantoltak ki.
466
Greene megye
Morning Herald, Uniontown, Pennsylvania december 27, 1934 Nyolc

óriáscsontvázat tártak fel
Springfield, Mo., december 26. - A nyolc óriási emberi csontváz felfedezése,
amelyek négy rétegben helyezkedtek el úgy, hogy mindegyik pár keresztet alkotott,
egy közeli sekély indián dombon, a jelek szerint új fényt vetett az Ozarks vidékét
egykor lakott őstörzsek vallási szokásaira.
E. P. Newberry tiszteletes, springfieldi régész "nagy valószínűséggel" úgy vélte,
hogy a csontvázak által alkotott keresztek vallási jelentőségűek.
"Az indiai kereszt - magyarázta - mindig is egy kultikus helyet jelzett, ebben a
konkrét esetben ésszerűnek tűnik a feltételezés, hogy a nyolc csontváz valamilyen
kultusz főpapjának és kísérőinek a csontváza.
"Egyes törzseknél az volt a szokás, hogy a pap halálakor feláldozták a pap kísérőit,
és vele együtt temették el őket, ahogy a halott ember lovát, kutyáját és ételét is vele
együtt temették el."
Az egyik csontváz karjának hajlatában egy ősi kőből készült áldozati tálat találtak,
amelynek jelzései pontosan olyanok voltak, mint a négy furcsa bálványé, amelyeket
Newberry úr nemrég fedezett fel a Springfieldtől északra fekvő Coleman-
barlangban.
Newberry úr szerint egyéb bizonyíték arra, hogy a környéken a történelem előtti
időkben művelt emberek egy faja élt, egy Odessa melletti farmon talált, magas
betonból készült sírbolt, valamint az általa feltárt más csontvázak fogazatán
található fogak, amelyeken fogászati munkákat találtak. Az amerikai indiánok,
magyarázta, soha nem készítettek nagyon jó betont, és soha nem végeztek fogászati
javításokat.
Santa Cruz Sentinel, (Santa Cruz, Kalifornia) 1935. január 13.

Nyolc óriási emberi csontvázat fedeztek fel négy rétegben egy sekély indián
dombon a mohácsi Springfield közelében. Az új leletek új megvilágításba
helyezhetik a térség őskori népének vallási szokásait.
Jefferson megye
ÓRIÁS FAJ CSONTJAIT TALÁLJA.

S k v Iv t o i i N a l * re l i l " l " rl c M en , Ten 1 -V et
Tu l l , D I S K L J " In Ml K MOt i ri
.
Marietta Daily Leader, (Marietta, Ohio) 1900. december 2.FIND BONES OF A

GIANT RACE (Egy óriás faj csontjai)
Tíz láb magas őskori emberek csontvázait ásták ki Missouriban
Három emberi lény, nyilvánvalóan őskori óriások fosszíliáit találta meg a minap a
Mo. állambeli Monteseno közelében C. H. Beehler farmer, 40 láb mélyen.
448
468
A koponyák mérete arra utal, hogy a testek legalább három méter magasak
lehettek, és az emberi csontvázhoz hasonló csontok is ezt az elméletet látszanak
alátámasztani.
Beehler elég nagy gyűjteménye van a kövületek maradványaiból, amelyeket
különböző időkben talált ezen a környéken, amely élettel teli van tőlük. Biztos
benne, hogy felfedezte a hiányzó láncszemet, és szándékában áll, hogy leletét a St.
Louis-i Washington Egyetem professzorai elé terjeszti, hogy lássák, alátámasztják-e
elméletét.
A környéken masztodonok és évszázadok óta kihalt állatok fosszíliáit találták a
szántó- és kútásó emberek. Úgy tűnik, hogy 40 mérföldes körzetben rendszeres
temetője az őskori csontoknak, amelyek az egykor a földet bebarangoló állatok
hatalmas méreteire utalnak.
Lafayette megye
Deseret News, 1877. június 28.

A Lexington, Mo., Press azt írja: "Egy nagyon figyelemre méltó csontvázat ástak
ki szerdán a földből, amely a Vásár Egyesülethez tartozik. A csontokat vizsgáló
szakértők a csontok hosszából arra következtetnek, hogy a férfi, akihez tartoztak,
tíz láb magas lehetett. A koponya csúnyán eltört, de az állkapocscsont megmaradt,
és a mai emberek szerint kétszer akkora, mint a szokásos állkapocscsont. Ebből
valószínűleg nem túl merész következtetés arra következtetni, hogy a csontváz egy
nőé; de a nemet, sajnos a koponya pusztulása miatt, nehéz megállapítani. Egy dolog
tűnik biztosnak, hogy a példány nem sok évszázados múltra tekint vissza".
Morgan megye
Saint Petersburg Times, 1934. november 18. A halom ősi lakosok holttestét tárja
fel
Versailles, Mo., nov. 17. - (AP) - Egy nagy halom, amely J. D. Crain kilátását
akadályozta otthona tornácáról, eltávolításakor kiderült, hogy az Ozark-hegység
őslakosainak sírboltja, egyikük egy óriás, legalább 3 méter 4 hüvelyk magas.
Mivel Crain és segítői nem tudták eldönteni, hogy mi legyen a csontokkal, végül
mély sírt ástak a ház tornácának közelében, a csontvázakat egy ládába helyezték, és
újratemették őket.
469
Nodaway megye
Galveston Daily News, 1883. augusztus 15. A GIANT'S SKELETON

J. H. Hainly, Barnard Mo. egyik jól ismert és megbízható polgára a Gazette-nek
írja egy óriási csontváz felfedezésének részleteit négy mérföldre délnyugatra ettől a
helytől. Egy John W. Haunon nevű farmer találta a csontokat egy szakadék partján,
amelyet az elmúlt évek esőzései vágtak be. Haunon úr több napon át dolgozott a
csontvázak kiásásán, amelyekről kiderült, hogy egy 12 láb magas emberéi. A fej a
halántékon keresztül 12 hüvelyk volt; a koponya alsó részétől a hátuljánál a tetejéig
15 hüvelyk. A bordák közel négy láb hosszúak voltak, 1 3/4 hüvelyk szélesek.
A combcsontok 30 hüvelyk hosszúak és nagyméretűek voltak. Amikor a földet
eltávolították, a bordák elég magasan álltak ahhoz, hogy egy ember bemászhasson
és felfedezze a csontváz belsejét, megforduljon és könnyedén kijöjjön.
A csontváz az arcán feküdt, húsz méterrel a föld felszíne alatt, a lábujjak a földbe
ágyazódtak, ami arra utal, hogy a test vagy leesett, vagy akkor került oda, amikor a
talaj még puha volt. A bal kar hátrafelé körbe volt vezetve, a fej a gerincoszlopon
nyugodott, míg a jobb kar előre és jobbra volt kinyújtva. A csontok egy része a
levegőn szétmorzsolódott, de sok jó példány megmaradt, és most Barnerdben van
kiállítva. Az orvosok nagy érdeklődést mutatnak. A csontvázat általában az őskori
faj értékes ereklyéjének nyilvánítják.
Pike megye

1894
A másik, amely egy magasan fekvő sziklaszirt csúcsán állt, szintén kúp alakú volt,
átmérője 50 láb, magassága 8 láb. A külső réteg homokos talajból állt, 2 láb
vastagságban, amelyet enyhén bomlott csontvázakkal töltöttek meg, valószínűleg
betemetett indiánok. E halom fő részének földje nagyon finom, sárgás homok volt,
amely úgy lapátolódott, mint a hamu, és mindenütt, 2 és 4 láb mélységig, olyannyira
tele volt emberi csontvázakkal, amennyit csak el lehetett benne tárolni, akár két és
három szintben is. Ezek között számos olyan csont volt, amelyek nem együtt voltak
csontvázak, hanem összekeveredve, és valószínűleg állványokról vagy más helyekről
származtak. Egyet kivéve, amely több mint két méter hosszú volt, ezek a csontvázak
közepes méretűnek tűntek, és sok közülük erősen elkorhadt.
470
Randolph megye
New York Times, 1885. április 9.
Missouri eltemetett városa - Különös felfedezés egy Moberly melletti szénbányában
St. Louis, Mo., április 8. - A Mo. állambeli Moberly városát egy csodálatos eltemetett
város felfedezése izgatja, amelyet egy 380 láb mély szénakna alján fedeztek fel,
amelyet a város közelében süllyesztettek le. Kemény és vastag lávaréteg boltozza be
az eltemetett várost, amelynek utcái szabályosan vannak kirakva és kőfalakkal
vannak körülvéve, amelyek meglehetősen jó, bár durva kőműves stílusban vannak
vágva és kikészítve. Felfedeztek egy 30 x 100 láb nagyságú csarnokot, amelyben
kőpadok és mindenféle mechanikai használatra szolgáló szerszámok voltak. További
kutatás során szobrokat és képeket fedeztek fel, amelyek bronzhoz nagyon hasonló
összetételűek, de csillogás nélküliek. Egy széles udvaron vagy utcában egy kőkutat
találtak, amelyből tökéletesen tiszta víz folyt, és amelyről kiderült, hogy erősen
mésszel van átitatva. Az alapzat mellett fekve egy emberi csontváz darabjait találták
meg. A láb csontjai a combcsont négy és fél lábat, a sípcsont négy láb és három
hüvelyk hosszúságú volt, ami azt mutatja, hogy élve háromszor akkora volt, mint egy
közönséges ember, és csodálatos izomerővel és gyorsasággal rendelkezett. A
fejcsontok két helyen szétváltak.
A talált eszközök között bronz és kovakő kések, kő- és gránitkalapácsok, durva

kidolgozású, de fémből készült fémfűrészek és más hasonló jellegű eszközök
találhatók; nem olyan magasan csiszoltak, és nem olyan pontosan készültek, mint
azok, amelyeket ma a legjobb gépészeink készítenek el, de a fejlett civilizáció
készségét és bizonyítékait mutatják, amelyek nagyon csodálatosak. A kutatócsoport
12 órát töltött a mélyben, és csak azért hagyták abba a kutatást, mert lámpáikban
fogytán volt az olaj. A felfedezés csodáinak nem volt vége. A fenti tényeket David
Coates úr, Moberly város jegyzője és George Keating úr, a város rendőrbírója, akik
a kutatócsoport tagjai voltak, tanúsítják. Egy-két napon belül további kiterjedt
kutatásra kerül sor.
St. Clair megye

San Francisco Chronicle, 1908. augusztus 25. ÓRIÁSOK CSONTJAIT
TALÁLTÁK ST. LOUIS-ban A munkások kihalt faj csontjait találták meg, akikről
úgy vélték, hogy halomépítők voltak.
Emberi csontokat találtak a közelmúltban a második és a St. Clair sugárút sarkán,
Kelet-St. Louisban, a munkások, akik a dombépítők csontjait vélték felfedezni.
471
ásás egy szénaraktárhoz.
az egyik csontvázat egy nyolc láb magas kősírba falazták be. Amikor egy nehéz
sziklatömböt levettek a tetejéről, a csontváz egyenesen állva látszott belülről.
Egy látszólag két méter magas férfié volt. Törekedtek arra, hogy a csontvázat
épségben eltávolítsák, de amikor más köveket távolítottak el, darabokra esett. Az ősi
sír alapjának közelében, 5 lábnyi föld alatt eltemetve, más férfiak csontvázai voltak,
mindannyian normál magasság felettiek. Körben álltak a sír körül, ahová főnöküket
befalazták. Ahogy a földet eltakarították, ezek a csontvázak is széthullottak. Három
koponya ép volt.
St. Charles megye

Fremont megye története, Iowa 1881
1875-ben egy hatalmas emberi csontvázat tártak fel egy téglagyárban,
Hamburgtól mintegy egy mérföldre keletre, a földfelszíntől tizennégy láb
mélységben. A csontok nagyrészt előrehaladott állapotban voltak, de a fogak jól
megmaradtak. A maradványokról úgy vélik, hogy egy legalább két méter magas
óriáséi. A fogak szinte az állkapocscsontig le voltak kopva, ami arra utalt, hogy a
"hatalmas hírű emberek" a Hamburg környékén korábban élt régi indiánok által
említett időkben élhettek. "Réges-régen - mondták - apáink itt lovagoltak át a
Missouri folyón pónilovakon, mert a víz nagyon sekély volt. A folyó keleti pereme
akkoriban a magas sziklafal (Hamburgnál) lábánál volt, és maga a folyó nagyon
széles volt. De akkoriban annyi rossz ember volt atyáink között, és annyi háborút
vívtak, hogy a Nagy Szellem megátkozta a folyó (a Missouri) vizét, és elérte, hogy
keskenyebb és mélyebb csatornában folyjon, hogy a törzsek ne tudjanak átkelni,
harcolni és egymást megölni. Ezután atyáink addig éltek, amíg a lábuk el nem kopott
a járástól, és a foguk el nem kopott az evéstől". Sok más kihalt óriásállat és ember
csontját is megtalálták ugyanazon a helyen, ahol az előbb leírt csontvázat leírták.
Webster megye
The Los Angeles Times, 1891. szeptember 28.
Őskori relikviák Mit találtak egy Missouri Mound megnyitásakor
Marshfeild, (Mo.,) Sept. 25 - [Levelezés] Egy ősi domb, amely William Rees
farmján áll, mintegy hét mérföldre nyugatra ettől a várostól, már régóta feltételezik,
hogy egy őskori faj maradványait tartalmazza, és sok találgatásnak adták át
magukat a domb lehetséges tartalmát illetően. Úgy tűnik, hogy az említett dombtól
délre több mérföldön át húzódik e dombok láncolata, de ez a domb a legnagyobb a
sok közül, és feltételezték, hogy tartalmaz valamit, ami arra utal, hogy ki építette. A
régészeti kutatások iránt érdeklődő emberek többször is próbálkoztak a domb
felnyitásával, de Rees úr mindig ellenezte, mivel a helyet a farmja szépségének
tekinti. A háza mögött van, és a háza mögött van.
472
jó megfigyelőhely, mivel az ország minden irányban több mérföldes körzetben
belátható.
Egy fiatalember, aki a nyarat ezen a környéken töltötte, különösen szerette volna
megnyitni a dombot, és mindenféle módon próbálta rávenni Reest, hogy adja
beleegyezését. A fiatalember Walter Horton, és elhatározta, hogy tesz még egy utolsó
kísérletet. Azt az ajánlatot tette, hogy oldalról felnyitja a halmot, középen pincét
épít, eltávolítja az összes földet, és semmiképpen sem rontja a halom megjelenését.
Levelezésben állt bizonyos bostoni tudós emberekkel, akik azt mondták neki, hogy
megadják neki a kutatás folytatásához szükséges pénzt. Rees meg volt győződve
arról, hogy a halomnak nem esik bántódása, és végül beleegyezett, hogy Horton
végezze el a munkát. Horton kikötötte, hogy minden esetlegesen talált régiség az övé
lesz, és cserébe beleegyezett, hogy egy jó kőfal épüljön belsejében, hogy
megakadályozza a halom beomlását.
A munkát körülbelül egy hónappal ezelőtt kezdték el, és most fejezték be.
Az eredmények teljes mértékben meghálálták Hortonnak az idejét, pénzét és
munkáját, és Reesnek egy jó pincéje van a háza mellett, míg a domb még mindig ott
van.
A munka kimutatta, hogy a halom nemcsak egy ősi faj maradványa, hanem
nyilvánvalóan egy neves ember sírja is volt közöttük.
A második napi munkától kezdve nyilvánvalóvá vált, hogy a felfedezők egy

relikviákban gazdag halomra érkeztek. Amikor egy gödröt tíz láb mélyre ástak, egy
átjárónak tűnő lyukat találtak. Sziklafalak voltak, oldalt, felül és alul, amelyek úgy
tűntek, mintha nagy rendszerességgel lettek volna lerakva, és amelyeket a
használatuk után feltöltöttek. A sziklák lapos táblák voltak, és a munka ezen a halom
építői által feltérképezett úton haladt. Amikor körülbelül húsz méteren belül
megtalálták az első bizonyítékot arra, hogy a halom sírkamra volt. A folyosó
mindkét oldalán valamilyen állat, nyilvánvalóan kutya csontvázát találták, amely a
bejárat felé fordított fejjel feküdt. A csontok porrá omlottak, amint a szabadba
értek. Ezek mögött egy csomó, nagyon durva készítésű cserépedényt találtak, és a
cserépedények közelében egy halom hamut.
A domb közepén a kőfal nagy, lapos sziklákhoz simult.
Először azt hitték, hogy ezzel a felfedezés véget ért, de amikor a sziklát
eltávolították, kiderült, hogy az egy üreg része, amelyben egy ősi törzsfő sírja volt.
A körülbelül két négyzetméteres tér délnyugati sarkában egy férfi csontváza ült.
Sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos mai ember, hiszen hét láb és két hüvelyk
hosszú volt. Kelet felé nézett, és a karját a mellén keresztbe hajtotta. A csontváz
lábainál egy cserépedény volt, amely hasonló volt a csontvázhoz.
473
a folyosón találtak, és jobb kéz felől egy kőbaltát találtak több nyílvesszővel és
lándzsafejjel. A lelet legfigyelemreméltóbb része egy sajátos készítésű rézkalapács
volt. Nagyon kemény volt, éles élű és tompa oldalú, középen lyukkal, amely
nyilvánvalóan a nyél befogadására szolgált. A csontváz lábánál egy másik kutya volt.
Az üreg többi része üres volt.
Nyugat-Kanada
The Starke County Democrat, (Canton, Ohio) 1874. május 14.

A Victoriától százharminc mérföldre északnyugatra fekvő Comox közelében 1872-
3-ban megvizsgáltak egy halomcsoportot, és megállapították, hogy tengeri homokból
és fekete penészből épült, némi kagylóval keverve. Körülbelül öt és ötven méter
között volt a kerületük. Az egyikben egy nagyon nagy koponya mellett egy
széndarabot helyeztek el; egy másikban pedig egy nagyon különös, lapos koponya
mellett egy gyermekfogat találtak. Mindkét koponyát állítólag égetett agyaggal
borították be, és most a montreali Természettudományi Társulat gyűjteményében
vannak. Az egyik halom a környéken ötven láb magas és ovális alakú. A közepén,
mindössze néhány méterrel a felszín alatt tizenkét évnél nem idősebb gyermekek
égett csontvázait találták, amelyeket úgy tűnik, hogy egy cédrusfa ládába zártak,
amelyből csak barna por maradt meg, és két lábnyi kővel és egy lábnyi kagylóval
borítottak. Ettől a halomtól mintegy ötven méterre van egy finom vizű forrás,
amelyből babonás okokból egyetlen indián sem iszik. Találtak egy téglalap alakú,
tízszer tizenkét láb nagyságú halomsírt, de még ebben is kör alakú volt a központi
edény. Az ebben a halomban talált holttest nem mutatta égés nyomait, a fej észak
felé mutatott, és az emberi maradványokkal együtt egy mindkét végén hegyes,
ceruza alakú követ helyeztek el.
Bancrofts Native Races, Antiquities of British Columbia, 1886

A Victoriától százharminc mérföldre északnyugatra fekvő Comox közelében 1872-
3-ban feltártak egy halomcsoportot, amely tengeri homokból és fekete penészből
épült, némi kagylóval keverve. Körméretük öt és ötven méter között volt. Az
egyikben egy nagyon nagy koponya mellett egy széndarabot helyeztek el; egy
másikban pedig egy nagyon különös, lapított koponya mellett egy gyermekfogat
találtak.
Warren Evening Mirror (Warren Pennsylvania) 1910. május 17. A korai harc
komor relikviái
Manitoba munkás csontvázakat talált közös sírban
Snowflake Minn., május 17. - A Charles Simms tanyáján lévő dombtetőn ásó
474
munkások 20 emberi lény csontvázát tárták fel, melyek
475
mindenféle helyzetben eltemették. A csontok olyan férfiak, nők és gyermekek
csontjai voltak, akiket az elmúlt időkben, nyilvánvalóan a vörösbőrűek harcoló
törzsei közötti csatában mészároltak le.
A hely nem lehetett békés indián temetkezési hely, mivel a holttestek mindenféle
helyzetben, némelyik a másik tetején hevert. A csontvázak alapján a férfiak óriási
termetűek voltak.
Az indiai nők számára a gyöngyök és egyéb díszek meglehetősen bőségesek voltak.
A hópehelyi Dr. Corbett érdeme a felfedezés.
KOPONYA ADOTT MÚZEUM

ArctiacclDjlst bemutatja Indiai
Relikviát SutitUsodl^n.
IX4imt!LD CHIEF CSONTJAI
i Li pi. i hi i i i l-dIuz. ai 5tn.lt Birturj, CtU Itar lA.-nof, l^rjddtd JILTH.J

AM at NjÎ:t *1 hiil of Lift Hu KefuiLi Tc-plin^ Obltr. fCr CL-fiA LH fit Ult t "4Sty Ytui
Journal Gazette, 1922. november 19.

Newton H. Chittenden kapitány a kaliforniai Santa Barbarából tegnap bemutatta a
Smithsonian Intézetnek egy őslakos óriás koponyáját, amelyet körülbelül egy hete
talált a Vancouver-sziget déli partján, B. C.-ben. A példányt, amely egy Flathead
indiáné, a tulajdonos nagy személyes kockázatot vállalva szerezte meg, és már régóta
felbecsülhetetlen értékűként őrzi. Nagy érdeklődés övezte a példányt látott európai
antropológusok körében, és sokan nagy összegeket ajánlottak fel, hogy Chittenden
kapitányt rávegyék, váljon meg tőle, de egészen tegnapig kitartóan visszautasította.
Winnipeg Tribune (Manitoba, Kanada) 1935. március 16. Winnipegbe szállítják,

hogy szakértők közelebbről megvizsgálják.
Egy ősi emberi lény bekerülését Manitoba gyorsan növekvő régiségcsaládjába
jelzi egy hat és hét láb közötti hosszúságú, szokatlanul nagy állkapocscsonttal
rendelkező emberi csontváz felfedezése egy kavicsbányában Arden közelében,
Neepawa-tól hét mérföldre északkeletre.
A felfedezést a gödröt üzemeltető munkás tette, aki megtalálta a csontvázat...
476
amikor a gödör egyik fala beomlott. A csontok a kavicsba ágyazódtak, körülbelül
négy láb mélyen a földfelszín alatt.
Méri több mint hat láb A csontváz úgy tűnik, hogy ép volt, miközben a földben
feküdt, de felbomlott, amikor a gödör fala beomlott. Újra összerakva, nagyjából két
méter hat hüvelyk volt a mérete. Hatalmas alsó állkapcsa volt, nagy fogakkal,
amelyek le voltak kopva. A csontok elég jól megmaradtak és elég könnyűek voltak.
A felfedezés hírét közölték a Manitobai Egyetemmel, de a részletek hiánya miatt J.
S. Delury professzor, a geológiai tanszék vezetője nem tudott más véleményt
mondani, mint hogy a csontváz valószínűleg több ezer éves lehet.
477
Kalifornia
Indián ereklyék feltárása Kaliforniában
>wnmx
m\
a felfedezés.
478
Alameda megye
Pittsburgh Press, 1916. december 23. Az óriás SKELTON-ját megtalálták

Oakland, Kalifornia, december 23. - A San Leandrótól másfél mérföldre nyugatra
fekvő Frank Wallace farmon kavicsot ásó munkások találtak egy csontvázat,
amelyről úgy vélik, hogy egy indián törzsfőnöké volt. A csontokat Robert Morgan
helyettes halottkém vette át, aki kijelentette, hogy a combcsont mérete alapján
nyilvánvaló, hogy a csontváz egy legalább két méter magas emberé. A csontvázat
elküldik a Kaliforniai Egyetem antropológiai osztályára.
Boston Herald, 1922. október 11. Óriáscsontokat találtak a földsírban.

Newton H. Chittenden kapitány felfedezi egy őskori ember csontvázát
Newton H. Chittenden kapitány, a felfedező és előadó a faj csontjainak
megtalálásával bizonyította azt az elméletet, amelyet egy ideig vallott, hogy a
környéken egykor óriások éltek. Chittenden kapitány nem hajlandó elárulni, hogy
hol van ennek az őskori embernek a temetkezési helye, de elismeri, hogy valahol
Nyugat-Berkeley egyik legrégebbi indiánhalmában van.
A Chittenden kapitány által talált csontok majdnem teljes csontvázat alkotnak, a
hiányzó részek egy része a csigolyák egy része. A combcsontok nagyok, és mai
mércével mérve azt mutatják, hogy tulajdonosuk legalább két méter magas ember
lehetett. A koponya fele eltűnt, de a megmaradt fele azt mutatja, hogy kétszer annyi
agya van, mint a mai embernek. Ez a koponya hasonlít egy olyanhoz, amelyet
néhány évvel ezelőtt találtak Nyugat-Berkeleyben, amikor egy épület alapozásához
végeztek ásatásokat.
" Nincs kétségem afelől - mondja Chittenden kapitány -, hogy réges-régen óriások
járták ezt az országot. Ez az ember nem olyan szörnyeteg volt, mint amilyenekkel
manapság időnként találkozunk, hanem egy tökéletesen megformált ember, aki
nagyszerű szellemi képességekkel rendelkezett. Szándékomban áll folytatni a
kutatást abban a reményben, hogy még több csontot találok őseinkről."
Chittenden kapitány átadja a csontvázat a Berkeley középiskolának.
Contra Costa megye
Mansfield News, Mansfield Ohio, 1911. július 25. Fontos történelmi lelet
Kaliforniában
A Port Costa-i vízszolgáltató vállalat alkalmazásában álló munkások által végzett
ásatáson számos nagy korú indián relikviát találtak, köztük a már említett nyers
kerámia darabjait és a csontvázát.
479
egy több mint két méter magas indiai óriás. A csontváz a Concord-i Dr. Neff
birtokában van, aki egy kiállításra készíti el. A cserépdarabok égetett agyagból
készült, orsó alakú bájitaltani kövekből állnak, amelyeket úgy lyuggattak ki, hogy
zsinórokkal a nyakukba akaszthatók. Ezenkívül nagyszámú obszidiánból készült kés
és nyílhegy is található.
The San Francisco Chronicle 1920. október 20.Nagy csontvázakat találtak

Martinezben Kincsvadászok özönlenek a helyszínre A rögtönzött rejtekhely
legendája újraéledt.
Martinez, október 19. - Újabb jeleket szolgáltattak ma arra, hogy Kaliforniát
egykor egy óriási indián faj lakta, amikor a Ferry és a Howard utcán, az üzleti
negyed szívében csatornaásók egy több mint kétméteres csontvázakkal teli indián
temetkezést tártak fel.
Több koponyát és egy jól megőrződött csontvázat átadnak a Kaliforniai Egyetem
antropológiai tanszékének kutatóinak. A koponyák és csontvázak tudományos
szempontból rendkívül fontosnak minősülnek.
A régi indián temetkezési hely felfedezése felelevenített egy régi indián legendát,
amely szerint egy óriási aranyrögökből álló kincset temettek el az ősi óriás indián
törzs egyik főnökének testével együtt. A lakosok annyira meg vannak győződve a
legenda igazságáról, hogy nagy tömegek tolongtak a csatornaásók körül,
nagymértékben akadályozva tevékenységüket, és több mint egy tucatnyi személy
jelentkezett az önkormányzatnál a városi csatornaásó csapatban való
elhelyezkedésre.
Az ősi indiai legenda szerint a hatalmas aranykincset a mai csontok előkerült
helyének közvetlen közelében ásták el.
Nyolc évvel ezelőtt William Altman, a San Franciscó-i Golden Gate Parkban
található múzeum kurátora kijelentette, hogy a Concord közelében feltárt
csontvázak a legértékesebb hozzájárulást jelentik az állam őskori indiánok
tudományos kutatásához.
Fresno megye
Arizona Republican., 1892. április 12. Nagy indián ő.
A megkövesedett ember, amely most a Central Hotelben van kiállítva,
kétségtelenül magasan a természet furcsaságai közé tartozik. 1890. december 12-én
fedezték fel, Fresnótól mintegy hatvan mérföldre,
Kalifornia. A mocsár, amelyben megtalálták, úgy tűnik, tele van megkövesedett
fával, kagylóhéjakkal, bálnacsonttal, és tulajdonképpen minden, ami
megkövesedhetett, úgy tűnik, varázslatos módon megérintette a megszilárduló elem.
Sok szakmai és tudományos ember alaposan megvizsgálta ezt a megkövesedett
embert, készült. Aprólékos vizsgálatot végzett az egész anatómiáján és általánosan
480
egyetért azzal, hogy ez nem az ember műve. Minden közvetett bizonyítékot
figyelmen kívül hagyva, a kövület önmagában is olyan abszolút szimmetrikus
anatómiai viszonyokat mutat, amelyeket a művészet egyáltalán nem tudna utánozni.
Bárki, aki ismeri a kövületeket és a megkövesedés törvényeit, ugyanezen törvények
és feltételek alapján a kőzetté vált szilárd testek, halak, kagylók és más állati és
növényi tárgyak eredetiségét kell megállapítania.
Los Angeles Times, 1911. szeptember 25. Halászok koponyát fedeztek fel.
Fresnói férfiak pisztrángra való öntés közben egy óriás maradványait találják a
patakban.
Fresno, szept. 24. - A San Joaquin folyó Helm's pasture ranch-i horgászata közben
ma C. A. Lane és H. G. Reed egy emberi lény koponyáját és karcsontját fedezte fel. A
hátborzongató leletet Fresnóba hozták, és átadták a hatóságoknak. Lane és Reed épp
horgászzsinórt vetettek ki a San Joaquin folyó tiszta vizében, amikor meglátták a
fehér homokba félig betemetett csontokat.
A koponya, amelynek minden szőrszála eltűnt, arccal felfelé feküdt, a koponya
mellett egy emberi kar egy része feküdt. A koponya és a kar nyilvánvalóan évekig
volt a vízben. A fogak még épek voltak. Land és Reed tovább kutatott, de nem
találtak további csontokat. A koponya és a karcsontok mérete arra utal, hogy a
részek egykor egy óriási termetű férfihez vagy nőhöz tartoztak.
Kern megye
L. A. Times, 1916. szeptember 3.
ÓRIÁS CSONTJAIT TALÁLTÁK EGY CALIFIORNIAI BARLANGBAN
A Moonpark-i D. L. Gilliland és F. M. Puntenney által a nagy Pisgah Grando
Rancho egyik kanyonjában, a Ventura megyei határon túl található barlangban
felfedezett koponya, állkapocscsont és combcsont óriási méreteket öltött, és színt ad
annak a hitnek, amelyet a festői tájegység lakói régóta tartanak, hogy egy őskori
óriásfaj temetkezési helyét találták meg. A leletet különös körülmények között
találták meg, Gilliland és Puntenney urak, akik Moonparkban a törvény emberei,
két mexikói után kutattak, akiknek állítólag közük volt a Moonparkban és Santa
Susanában elkövetett rablásokhoz. Miután átfésülték a különböző kanyonokat, egy
széles barlangra bukkantak mélyen a bozótosban, amelyet egy sziklákból álló, zord
bástya rejtett el a szem elől.
Látta, hogy van egy nyílás, ahol a szökevények menedéket találhatnak,
Puntenney úr félrehúzta az aljnövényzetet, és bekukkantott a mélybe. Odabent
meglátta a hatalmas méretű, vigyorgó koponyát és a hatalmas combcsontot, amely
egy hatalmas óriás combcsontját alkothatta. Ezen a hatalmas és csendes vidéken ősi
romok láthatók, amelyek még mindig néma tanúságtételként állnak arról, hogy
napsütötte Délvidékünk történelmének egy távoli korszakában óriások népe élt,
mozgott és létezett. És hogy ezekben a kis, de termékeny völgyekben ez a rég
elfeledett faj...
481
építették kezdetleges házaikat, és az élet művészetét az eredeti fényük szerint
gyakorolták. A Gilliland és Puntenney urak által talált óriáscsontváz koponyáját,
állkapocscsontját és combcsontját Moonparkba szállították egy ottani irodába, ahol
Dr. Philo Hull megvizsgálta, és kétségtelenül egy emberi lény csontvázának
nyilvánította. A csontokat konzerválják és kiállítják, nagy figyelmet keltenek.
New York Times 1872. április 2. Gigantikus emberi maradványokat találtak.

A kaliforniai Kern megyéből érkezett levél arról számol be, hogy nemrégiben a
Kern folyó régi partján egy sír kiásásakor találtak egy hét láb öt és fél hüvelyk
hosszú emberi csontvázat. A beszámoló szerint tizenegy kovakőből készült nyílhegyet
és lándzsafejet helyeztek el vele együtt, és a koponya jóval nagyobb volt, mint a
manapság mozgó koponyák szokásos mérete. Egy kifejlett ember helyezte a fejét a
koponya belsejébe.
Los Angeles megye
Egy Los Angeles megyében feltárt ősi

csontváz barázdált homloka.
Washington Times, 1908. július 13. Óriáscsontvázakat találtak a parton

Los Angeles Kalifornia, július 13. - William Derbyshire és Jack Stonebeberger
chicagói, valamint Robert Derbyshire Santa Monica-i vállalkozók egy gigantikus
őskori ember csontvázát tárták fel a Santa Monica-i strandon. A csontváz több mint
két méter magas volt. A kemény munka tizenhárom hasonló csontvázat tárt fel.
Három tökéletes példányt hoztak Santa Monicába kiállításra, és a tudósok, akik
megvizsgálták őket, azt mondják, hogy kétségtelenül több száz évesek.
A koponyák indianai fejet formálnak, magas arccsontokkal és más hangsúlyos
jellemzőkkel. A fogak minden esetben gyakorlatilag épek.
482
Williamsport Sun Gazette (Williamsport, Pennsylvania) 1908. augusztus 25.

Keresse Giant's Skeletons
A Malibu kanyon torkolatánál kempingezők tizennégy csontvázat tártak fel,
amelyek egy őskorban élt gigantikus emberfajt képviselhettek.
Los Angeles Herald, 1909. március 11.

OSZTÁLYOZÓ GÉP HATALMAS INDIAI CSONTVÁZÁT TÁRTA FEL
SAN PEDRO, - március 10. - Egy indián csontvázát tárták fel ma délután Whites
Pointnál egy gréderező gép segítségével.
A csontváz egy szokatlan termetű, szokatlanul nagy fejű és vastag koponyájú
férfié volt.
The San Francisco Call, 1908. július 9.

14 ŐSKORI INDIÁN CSONTVÁZÁT FEDEZTÉK FEL
Óriás faj maradványait találták meg Santa Monica Beach közelében
LOS ANGELES, július 8. - A Santa Monicától északra fekvő Malibu ranch
tengerparti homokjából most tizennégy olyan óriás indián csontvázát ásták ki,
akikről feltételezik, hogy évszázadokkal ezelőtt ezen a vidéken éltek. A legkisebb
csontváz kétméteres termetre utal, míg több indián legalább két méter magas
lehetett.
A felfedezést három Santa Monica-i férfi tette, akik a Malibu-kanyon
torkolatánál táboroztak. A koponya fogai és csontjai kiváló állapotban vannak.
Ugyanezen a helyen már számos kihalt faj maradványait találták meg, de ilyen
méretű csontvázat még soha nem tártak fel.
East Oregonian (Pendleton, Oregon) 1908. július 9. Az óriások versenye

Santa Monica, Kalifornia, július 9. - A tudósok ma próbálják meggyőzni Mrs.
Rindge-et, a malibui ranch tulajdonosát, hogy engedélyezze számukra egy óriás
indián faj csontvázainak exhumálását, amelynek temetőjét a ranchon fedezték fel.
Táborozók találták a csontokat feltárva. A csontvázak némelyike egy olyan
emberfajtához tartozott, amelynek átlagosan több mint két méteres testmagassága
volt. Néhányan közülük nyolc láb magasak voltak.
The Los Angeles Times, 1915. augusztus 2.

ÓRIÁSOK FAJA ITT RÉGEN?
Egy kétméteres csontvázát sodorta partra a tenger, amely a jelek szerint
évszázadokig a kanyon torkolatánál volt eltemetve, és feltehetően a vörösbőrűek első
korából származik.
Egy őskori ember csontvázát találták meg a Malibu Creek torkolatánál -
legalábbis úgy vélik -, aki életében több mint két méter magas lehetett.
462
Santa Monica közelében tegnap Silas Brady a tengerparti városból. Sok találgatásra
adott okot, hogy milyen faj lakta eredetileg a Délvidéket. A természettudósok és a
történészek egyetértenek abban, hogy a Tehachepitől délre először alacsony termetű
indiánok voltak a területükön, de Brady úr lelete talán megdönti a
következtetéseiket.
A csontvázat egy szokatlanul magas és kegyetlen árhullám hozta felszínre, amely
nagy árokat vágott a partvonalba. Hogy a csontok korábban nem voltak kitéve a
víznek, azt a szárazságuk bizonyítja; úgy tűnt, mintha soha nem érintkeztek volna a
levegővel vagy az elemekkel. Megkövesedett állapotukból adódóan az az elmélet
született, hogy a csontokat sok évszázaddal ezelőtt temették el, talán az óriásállatok
idején vagy még azelőtt, amelyek csontvázait a La Brea mezőn tárták fel.
Brady úr felfedezése talán nem lenne olyan rejtélyes vagy érdekes, ha sikerült
volna megtalálni a csontváz fejét vagy koponyáját. Csak a test nagyobb csontjait
sodorta partra a víz. A karcsontok sokkal nagyobbak, mint a modern emberé.
Egyébként lényegében azonosak velük.
Ha a hullámok elég homokot mosnak el, hogy a hiányzó fejet feltárják, akkor ennek
a lehetséges hiányzó láncszemnek a pontos jellege meghatározható lesz.
Valószínűbbnek tartják azonban, hogy a csontváz egy, a világnak ezen a részén ma

már ismeretlen indiánfajé, és hogy a számbelileg erősebb, de kisebb indiánok
irtották ki őket, akikről tudjuk, hogy a korai időkben elözönlötték Dél-Kaliforniát.
LOS ANGELES HOME ! <- A KORAI ÓRIÁSOKTÓL

Hét láb magasak voltak, a most készült Dis-1 cuveries szerint.
Spokane Daily Chronicle, 1922. június 14. LOS ANGELES A KORAI ÁGONOK
HÁZA
Hét láb magasak voltak a mostani felfedezések szerint.
Dél-Kalifornia eredeti lakói óriások voltak, hét láb magasak, a Kaliforniai Egyetem
antropológiai felfedezése szerint McFarland közelében, az olajmezők szívében.
"Magasra nőttek" is voltak, nagy, jól lekerekített fejjel. Halmokban éltek és kőből
készült eszközöket használtak. Az ásatásokat Arling Steinberger vezetésével végzik,
egy most már
484
száraz tó, ahol a talaj erősen lúgos sókkal és kőolajszivárgással átitatott. Ez a kémiai
kombináció ideális tartósítószerként hatott, így a csontvázakat kiváló állapotban
találták meg. Az első feltárt halom egy temetkezési helynek bizonyult, mivel a
csontvázakat kelet felé fordulva, fekve vagy ülve találták, ahogyan az a primitív
népek utolsó szertartásainál szokás volt. A csontvázakról úgy vélik, hogy Dél-
Kalifornia első lakóinak csontvázai.
Modesto Evening News 1924. március 28.
TUDÓSOK HATALMAS CSONTVÁZAT FEDEZTEK FEL A
SZENNYVÍZCSATORNÁBAN
Los Angeles, márc. 28. - A tudósok ma érdeklődéssel tanulmányoztak egy
hatalmas csontvázat, az ötödiket, amelyet a városi szennyvízelvezető csatorna
ásatásaiból hoztak ki. Tegnap fedezték fel, miután egy kagylós ásó egy nagy gödröt
ásott lefelé, ahol az első csontokat találták.
A csontvázat majdnem épségben, felegyenesedve találták meg, homokágyba
temetve. A combcsontok 18 V2 hüvelyk hosszúságúak, ami J. W. Lytle, a Délnyugati
Múzeum oszteológusa szerint két-három hüvelykkel hosszabb, mint egy mai
átlagemberé.
Los Angles Times, 1924. március 28.
Az óriás ember csontjai exhumálva
Hatalmas termetre utalnak a felfedezések
Egy ötödik csontváz felfedezése és a tudósok következtetése, miszerint a már
megtalált csontvázak egyike egy több mint két méter magas ember lehetett, tegnap
újraindította a tevékenységet a Ranch de la Cienaga gödörben, ahol a csatornaásók
nemrégiben emberi csontokat tártak fel, amelyekről úgy vélik, hogy őskori
eredetűek.
Az új csontvázat állítólag szinte épségben, felegyenesedve találták meg. Egy
homokrétegbe ágyazva találták meg. A kutatók ezt a tényt fontos bizonyítéknak
tartják annak az elméletnek az alátámasztására, hogy az ősemberek egy
futóhomokos mederbe süllyedtek, hogy aztán az évek során fokozatosan más
talajrétegek fedjék el.
A tudósok egy alkart és egy medencecsontot is felfedeztek, amely nyilvánvalóan
egy fiatal nőé volt a geológusok által pleisztocén korúnak nyilvánított több mint 200
méternyi csillámos agyag durva kiásása közben.
Zavarba ejtette őket, hogy a csontok nyugvóhelye fölött mintegy öt láb magasan
egy vörös gránit szikla volt, amely bomlásnak indult. Ennek a sziklának a
jelentőségét még nem sikerült meghatározni.
Eközben a Művészeti, Történelmi és Tudományos Múzeumban a már megtalált
több száz fosszilis csontot Dr. William Bryan igazgató segítségével megtisztítják,
előkészítve az osztályozást és az újbóli összerakást. A csontokat csillámos agyaggal,
mésszel és cementtel fedték be. Az öregedés miatt sötétebbek voltak.
Úgy vélik, hogy a tegnapi leletek után a Galena-gödörben folytatódnak az
ásatások, ahelyett, hogy a tervek szerint abbahagynák őket. A tudósok kijelentették,
hogy meg vannak győződve arról, hogy a fosszíliák 10.000 és 25.00 év közötti korúak.
485
Marin megye
San Francisco Chronicle 1907. január 5. Indián maradványokat szántottak fel
Nagy koponyájú csontvázakat tártak fel egy régi temetkezési helyen

Petaluma, január 4. - Néhány hete megkezdődött a régi Digger indián rancheria
temetkezési helyének eltávolítása a H. B. McNear farmon, a Marin megyei McNear's
Point közelében, és máris húsz csontvázat szántottak fel. Mindezen csontvázak
koponyája hatalmas méretű, és többnek a koponyáján teljes fehér elefántcsont fogsor
épségben megmaradt. Az egyik csontváz, amelyet a halom közepén találtak, több
mint két méteres volt. Ezt a különleges sírt számos durva eszközzel borították, és
talán valamelyik híres törzsfő nyugvóhelye lehetett. A halom csak kagylókból állt, és
bizonyára több száz év felhalmozódása volt.
San Francisco Call, 1913. szeptember 19.

Tegnap 25 őslakos csontjait ásták ki a San Anselmo melletti Yolandóban, James
J. Taylor régi farmjának területén, és a csontvázakkal együtt mozsarat is találtak,
amely jóval azelőttről származik, hogy az ásó indiánok Kaliforniába jöttek volna,
valamint több száz nyílhegyet.
A csontok mind jó állapotban voltak, és az egyik koponya összes foga ép volt. A
csontvázak megfigyelése alapján úgy véljük, hogy a férfiak nagy termetűek lehettek,
legalább két méter magasak.
Mendocino megye
Kansas City Journal 1899. január 21. Nyolc óriás szelettjei

San Francisico, január 20. - A Goat-szigeten kormányzati építési munkálatokon
foglalkoztatott vállalkozók ma nyolc csontvázat tártak fel. Rejtély, hogyan kerültek
ide, és több vad történet is kering. Az egyik szerint a Kecskesziget, amely ma
kormányzati rezervátum, kalózok törzshelye volt, és sok elásott kincset rejt a sziget.
Egy másik szerint a szigetet a spanyolok a korai időkben temetkezési helyként
használták. Több kísérletet is tettek már az elrejtett kincsek felkutatására, de
sikertelenül. A ma kiásott csontvázak hatalmas méretűek, csak kevesen vannak 6 láb
6 hüvelyknél kisebbek.
486
Narancs megye
East Oregonian (Pendleton, Oregon) 1909. május 27.Dig Up Skeleton (Csontváz

kiásása)
San Clemente, Kalifornia - Öt óriási indián csontvázát, amelyet egy indián
temetkezési helyen tártak fel e hely közelében, ma több száz kíváncsi néző tekintette
meg. A hatalmas csontállványok közül kettő körülbelül két méter hosszú, míg a többi
több mint hat és fél méteres.
A szokatlan mélységben, a timal indiánok temetkezési helye alatt találták, akik a
fehérek inváziója előtt lakták ezt a szakaszt. A csontvázak mellett egyedi mintázatú
csecsebecséket, díszeket találtak.
San Diego megye
Los Angeles Times 1895. július 21. A PREHISTORIC BIG FOOT Egy figyelemre
méltó fosszília lelet San Diego megyében
Húsz hüvelyk hosszú és "nagy arányú" emberi pata - a híres Calaveras-koponyával
egy szinten Mit mondanak a tudósok?
San Diego, július 18. - Különleges levelezés. a San Diego megyei Sweetwater
Valleyben nemrég tett felfedezés még szenzációt okozhat a tudósok körében, amikor
a fosszília teljes jelentőségét megismerik.
Egy kút ásása közben a munkások egy hatalmas emberi láb fosszíliájának tűnő
tárgyat tártak fel, amelyről külön a The Times számára készítettek fényképet.
Ez a láb húsz hüvelyk hosszú és rendkívül nagy méretű. Körülbelül negyven-
ötven láb mélyen a föld felszíne alatt találták meg, és ha lett volna eszköz a további
kutatásra, úgy gondolják, hogy egy gigantikus emberi csontváz más részeit is
megtalálták volna, amelynek ez a megkövesedett lábfej is része lehetett volna.
487
San Francisco megye
The Grape Belt, 1899. január 31. Hatalmas emberi csontok
Nyolc óriás maradványai, mind közel két méter magasak,
Unearthed közelében San Francisco
A San Franciscó-i Kecskeszigeten kormányzati építési munkálatokon dolgozó
vállalkozók nyolc csontvázat tártak fel. Rejtély, hogyan kerültek oda, és több vad
történet is kering. Az egyik szerint a Goat Island, amely ma kormányzati
rezervátum, kalózok törzshelye volt, és sok elásott kincset rejt a sziget.
Egy másik szerint a szigetet a spanyolok a korai időkben temetkezési helyként
használták. Több kísérletet is tettek az elrejtett kincsek felkutatására, de
sikertelenül. A feltárt csontvázak óriási méretűek, kevés volt, amelyik kevesebb volt
hat láb hat hüvelyknél.
The San Francisco Call 1912. december 17. A STANFORD U. közelében lévő
óriások csontjai.
Zoológia tudós több mint kétméteres csontvázakat talált falusi romokban
STANFORD UNIVERSITY, december 16. - A közelmúltban végzett ásatások arra
utalnak, hogy a San Franciscótól délre fekvő félszigetet egykor egy óriás termetű faj
lakta. Harold Heath professzor, a Stanford Egyetem zoológiai tanszékének
munkatársa mintegy két mérföldre délre innen embercsontvázakat tárt fel, amelyek
mindegyike több mint két méter hosszú. Heath professzor kutatásainak helyszíne egy
közel két hektáron elterülő őskori falu volt. A csoportja által talált kőkalapácsok,
csontkések és dísztárgyak arra utalnak, hogy tulajdonosaik jelentős fejlődésen
mentek keresztül a kézműves hajó és a civilizáció terén.
Santa Barbara megye
Bancroft's Native Races, 1882,

Az állam déli részének különböző pontjain a közömböstől a rosszig változó
hatósági adatok alapján a következő egyéb relikviákról számoltak be: 1819-ben egy
idős hölgy látott egy óriási csontvázat, amelyet katonák ástak ki Purisimánál, a
Lompock Ranchónál. A bennszülöttek istennek tartották, és a páter utasítására újra
elásták. A Taheechaypah-hágó és a San Buenaventura misszió más helyszínek, ahol
rendkívüli méretű csontvázakat találtak.
488
Santa Clara megye
Bisbee Daily Review (Bisbee, Arizona) 1906. január 16.
ÓRIÁS CSONTVÁZAKAT TALÁLTAK SAN JOSE-BAN
Egy őskori faj temetkezési helye a kaliforniai téglagyárban
Ujjcsontok a természetes méret háromszorosa és más maradványok arányosan
Stanford University diákok találja Made
San Jose, Kalifornia, január 16. - Gyalogos és lovas emberek, babakocsik és
szekerek, személygépkocsik és szekerek folyamatos emberáradatot képeztek ma azon
a kis keskeny földúton, amely a Keyes utcai útról a Remilliard téglagyár
agyagbányájához vezet, amelyben egy őskori faj mamut temetkezési helyét fedezték
fel.
Az egyetlen szisztematikus feltárást, amelyet engedélyeztek, egy csapat diák
építette W. H. Merill és E. Lamb, a Stanford Egyetem munkatársai vezetésével és
irányításával. Ezeknek az embereknek több óra elteltével sikerült egy óriási
csontvázat feltárniuk, amely a környezetéből és az elszigeteltségéből ítélve
nyilvánvalóan egy, a korabeli emberek között valamilyen rangú emberé volt. Mint az
összes többi feltárt csontváz esetében, ezt is apró kövekből álló takaró fedte be
mintegy hat hüvelyk mélységig. Ebben az esetben azonban a kövek világos
árnyalatúak voltak, fehér rózsaszínű és vöröses színű köveket válogattak ki a halott
főnök, vagy bárki is volt az, sírfedelének. A sír közepe fölött és az apró kövekből álló
borítás alatt egy nagy kőmozsár vagy lisztkorsó állt.
Gránitból készült, és kívül és belül is tökéletesen simára van csiszolva. Ehhez a

mozsárhoz nem találtak mozsártörőt, de a közelben találtak egy hosszú pengéjű
tűzköves kést, amelynek nyelét nyilvánvalóan nyersbőrrel vagy szarvasbőrből készült
szalaggal kötötték össze. A nyél jó állapotban volt.
A csontváz csontjai sokkal nagyobbak voltak, mint egy átlagos emberé, és arra
utaltak, hogy az illető életében valóságos óriás volt. Például az ujjak csontjai,
amelyeket jó állapotban találtak meg, majdnem háromszor akkorák voltak, mint egy
átlagos halandó csontjai.
489
San Bernardino megye
The San Francisco Call, 1908. június 17.
ÓRIÁS FAJ CSONTJAIT TALÁLTÁK MEG MUNKÁSOK
Ásók feltárták az őskori emberek rendkívüli ereklyéit
Státusz
San Bernardino, - június 16. - A város alsó D utcájában, az új házak sorának
ásása és földmunkái során a mai napon a munkások egy ismeretlen, gigantikus
termetű faj ősi temetkezési helyét tárták fel. Összesen hat teljes csontvázat tártak fel,
de a csontokat feldarabolták és külön-külön gyűjtötték össze. A földmesterek a
traktus egyik oldalán halmozták fel a csontokat. A hely sajátos talajképződésének
köszönhetően a csontok, amelyek valószínűleg már évek óta a földben voltak,
figyelemre méltóan jól megmaradtak, és méreteik alapján azt mutatták, hogy egy
őskori óriásfaj maradványai.
San Bernardino Giant Waits

Savants felmérése
Los Angeles Times, 1936. július 21.
A munka felfüggesztése egy Lytle Creek-i kavicsbányában, ahol szombaton egy ősi
óriás koponyáját tárták fel egy vállalkozó cég gőzlapátjával, ma a megye
hozzájárulását jelentette a tudományhoz. A gödörben addig nem lesz további ásás,
amíg a tudósoknak nem lesz lehetőségük megvizsgálni a kavicsot és pontosabban ásni
a Kalifornia korai lakóiról szóló esetleges további információkért.
Find On Exhibition Közben az óriás koponyája és néhány kisebb csont ma egy
rögtönzött asztalon pihent a megyei halottkémi hivatalban, miközben kíváncsiak
százai haladtak el mellette. A mai emberénél jóval nagyobb koponya olyan
tulajdonságokkal rendelkezik, amelyek a laikus számára úgy tűnik, hogy a mongol
fajhoz sorolják. A magas arccsontok, az erőteljes állkapocs és a fogak, amelyek egy
húsevő állatnak sem ártanának, azonnal feltűnést keltenek. A helyi amatőr tudósok
annak a véleményüknek adtak hangot, hogy ha a csontváz többi része a koponyának
megfelelő méretű lenne, könnyen elképzelhető lenne egy nyolc-kilenc láb magas
ember. Williams halottkém meg van győződve arról, hogy a kontinens korai életének
nyomaira bukkantak.
Megerősíti az elméletet Több csigolya, egy lábszárcsont és több ujjcsont támasztja
alá az állítását. Ezek ugyanolyan hatalmas méretűek, mint a koponya.
490
Az ősi óriások enciklopédiája
AzÉszak-Amerikában
ősi óriások enciklopédiája Észak-Amerikában
San
The Antonio Light,
Spokesman Review,1932. szeptember
1936. 19.
július 21. Gigantikus koponya problémát jelent
Hatalmas
San indiánKalifornia,
Bernardino, csontvázakat találtak
július 20. (AP) - E. P. Doyle helyettes halottkém ma
tudományos segítséget kért egy rejtélyes emberi koponya azonosításához, amely
másfélszer akkora, mint a mai emberé.
A koponyát a csontvázak más részeivel együtt egy kavicsbányában tárták fel,
amelyet egy gőzkalapátos kezelt itt. A koponyának hatalmas, előreugró állkapcsa,
magas arccsontjai és kiálló fogai vannak a felső állkapocsban.
"Én azt mondanám, hogy a koponya mongol alkatú, de ezt inkább a
paleontológusokra bíznám." mondta Doyle. Az ereklyék, amelyek között több
csigolya, egy lábszárcsont és három ujjcsont is volt, egy keményre tömörített
homokból és kőzetből álló rétegben voltak nyolc láb mélyen a föld alatt.
San Joaquin megye
Alsó-Kalifornia története
A jezsuita misszionárius, Rocha, 1765 körül, egy különös módon pontos és őszinte
ember, aki a San Ignacia do Kadakaman missziót vezette, a 28. szélességi fokon, a
Cedroa-szigettől mintegy 50 mérföldre délkeletre, a missziójának San Joaquin nevű
helységében, egy ember óriási csontvázát fedezte fel, amelyet kiásatott és feltárt, és
tulajdonképpen a teljes gerincoszlopot találta meg, és bár a csigolyák szét voltak
szakadva, volt velük együtt egy lábszárcsont, egy bordacsont és különböző fogak,
valamint egy koponyatöredék. A teljes csontvázat ki lehetett volna hozni, ha a
környék egyik áradása nem hordja el a földet, amelybe a csontok egy része be volt
ágyazva. A bordacsont, bár nem volt teljes, mégis teljes egészében két láb hosszúnak
bizonyult. A sípcsontot nem lehetett pontosan megmérni, mivel a kivételkor eltört.
Figyelembe véve a teljes csontváz által elfoglalt hely nagyságát, és összehasonlítva a
csigolyákat egy közönséges csontváz csigolyáival, könnyen hihető, hogy a három
csonton belüli ember körülbelül tizenegy láb magas volt.
Ugyanez a misszionárius beszámol néhány nagyon nagy barlangról is, amelyek
ugyanebben a körzetben találhatók, 50 láb hosszúak, 15 láb magasak és szélesek, és
amelyekben férfiak és nők életnagyságú, élénk színekkel festett alakjait ábrázolták,
valószínűleg a szomszédos Volcan de Virgenesről hozták őket. Ezek az alakok
tisztességes ruhákba voltak öltözve, és az indiánok egy teljesen más fajához
tartoztak, mint bármelyik, a spanyolok által Kalifornia felfedezése óta ismert indián,
és kétségtelenül egy másik és ősibb fajhoz vagy nemzethez tartoztak, bár nem tudjuk
megmondani, hogy milyen néphez tartoztak. Kaliforniai neofitáink azonban
egyöntetűen állítják, hogy északról érkezett óriási emberek voltak. Ez egy olyan
hagyomány, amelyet nem vitatjuk, hogy hitelesíteni kellene; mégsem lehet kétséges,
hogy a maiakhoz képest aránytalanul nagy emberi lények maradványait találták
meg, ahogyan Rolea atya mesélte.
491
STOCKTON, Kalifornia, szept. 24. - Három csontvázat, köztük egy kétméteres
csontvázat tárt fel Harry T. Sanford, a Csendes-óceáni Egyetem régésze és egy
csapat embere, akik egy indián temetkezési domb feltárásán dolgoztak a Garwood
Ferry híd közelében. Úgy vélik, hogy ezek a legnagyobb indián csontvázak,
amelyeket Kaliforniában valaha feltártak.
San Mateo megye

Boston Evening Transcript, 1912. december 17. Hatalmas emberi csontokat
találtak Kaliforniában A Stanford Egyetem professzora, Heath a civilizáció nyomait
találta az őskori faluban.
Stanford Egyetem, Kalifornia, december 17. - A közelmúltban végzett ásatások
arra utalnak, hogy a San Franciscótól délre fekvő félszigetet egykor egy óriás
termetű faj lakta. Harold Heath, a Stanford Egyetem zoológiai tanszékének
professzora a tegnap este kiadott közlemény szerint innen mintegy két mérföldre
délre több olyan ember csontvázát tárták fel, akik szokatlanul magasak voltak.
Heath professzor kutatásainak színhelye egy közel két hektáron elterülő őskori
falu volt. A csoportja által talált kőkalapácsok, csontpengék és dísztárgyak arra
utalnak, hogy a tulajdonosok jelentős fejlődést értek el a kézműves hajó és a
civilizáció terén.
Santa Monica megye
Williamsport Sun Gazette (Williamsport, Pennsylvania) 1908. augusztus 25.

MEGTALÁLNI AZ ÓRIÁS CSONTVÁZAIT
Szerző: Associated Press Santa Monica, Kalifornia, augusztus 25. - A Malibu
kanyon torkolatánál kempingezők tizennégy csontvázat tártak fel, amelyek egy
őskorhoz tartozó gigantikus emberfajt képviselhettek.
492
Siskiyou megye
J. C. Brown, aki 1904-ben a londoni Lord Cowdray Mining Company

alkalmazásában állt. Azért alkalmazták, hogy nemesfémek után kutasson ebben az
aranytartalmú régióban, és amikor itt járt, egy sziklafalban egy olyan sziklarészre
futott rá, amely nem illett a környező formációhoz. Miközben megvizsgálta a
különös követ, észrevette, hogy az elzárja egy barlangnak tűnő hely bejáratát. A
geológus Brown az egész jelenetet természetellenesnek találta, és elkezdte kiásni a
barlang száját, amely tele volt törmelékkel és növényzettel. Kezdte látni, hogy nem
egy kis barlangról van szó, és hosszas ásás után egy alagútban találta magát, amely
lefelé kanyarodott a hegyben. Lámpásokkal és bányászfelszerelésekkel felszerelkezve
elindult felfedezni.
Három mérföldre az alagút torkolatától egy aranytartalmú ércet tartalmazó

keresztmetszetre bukkantam, és még távolabb egy másik keresztmetszetre, ahol egy
ősi faj nyilvánvalóan rezet bányászott" - mondta később. Úgy vélte, hogy a többi
keresztmetszet a hegy egy másik részén bukkant fel. A lejtő körülbelül 11 mérfölddel
a hegy belsejében folytatódott, ahol megtalálta az általa "Falusi Bleteknek" nevezett
helyet, ahol számos helyiséget és kamrát talált.
A szobák szó szerint tele voltak különféle táblákkal, amelyek mindegyike szépen fel
volt írva. A falakat edzett rézzel bélelték, és aranyból készült pajzsokkal és
faliképekkel voltak kirakva. A talált aranylemezek némelyikére bizonyos rajzokat és
hieroglifákat véstek. A szobák más kamrákba nyíltak, amelyek közül az egyik úgy
tűnt, hogy istentiszteleti hely volt. Ezen kívül 13 rézből és aranyból készült szobor és
egy nagyméretű Nap-díszlet volt, amelyből aranypárnák álltak ki. Ahogy a tárgyak
szanaszét voltak szórva, az volt az érzése, hogy a földalatti falu lakói a pillanat
hevében távoztak. Aztán egy hátborzongató jelenetre bukkant - az egyik kamrában
27 csontvázat számolt meg, amelyek közül a legkisebb 180 centiméteres volt, a
legnagyobb pedig több mint 3 méteresre nyúlt. A testek közül kettő mumifikálódott
volt, mindkettő színes, díszes köntösbe öltözve. Brown sok napot töltött azzal.
493
felfedezte, tanulmányozta a hieroglifákat, és kitörölhetetlenül bevésődött az
elméjébe. Izgatott volt e nagyszerű régészeti lelet miatt, és úgy döntött, hogy az
alagutat és annak tartalmát pontosan úgy hagyja, ahogyan megtalálta. Vissza fog
térni, gondolta. De előbb ügyesen elrejtette az alagút bejáratát, és a térképén
pontosan bejelölte, hogy hol van a hegyen.
Ventura megye
Newark Daily Advocate, (Newark, Ohio) 1897. július 12. Irtózatos indián relikviák
Egy óriásverseny csontjai a San Nicolas-szigeten
A San Nicolas kopár szigetén való közel háromhetes tartózkodás után egy csapat
ereklyevadász megérkezett a kaliforniai Long Beachre, tele csontvázakkal,
koponyákkal, ősi kőeszközökkel és kagylókból készült díszekkel, az indián törzsek
maradványaival, amelyek az elmúlt korokban a ma már szinte sivatagos pusztaságot
lakták.
Tizenegyen voltak abban a társaságban, amely a San Clemente nevű benzinszállító
szkúnerrel indult Long Beachről a Santa Barbarától 65 mérföldre fekvő San Nicolas-
szigetre. A sűrű köd miatt négy napig tartott az út a szigetre, és miután a csapat
partra szállt, a szkúner visszatért Long Beachre, a felfedezők pedig a munkájukra
maradtak.
A csapat 87 koponyát talált a sziget homokjában elásva, de csak három egészet
tudtak biztosítani. Egy 20 láb négyzetméteres ásatást végeztek, amelyben kilenc
csontvázat találtak guggoló helyzetben, mintha élve temették volna el a férfiakat,
nőket és gyerekeket. Egy másik helyen több száz elégetett holttest maradványaira
bukkantak, és a csoport néhány tagja úgy véli, hogy a sziget ősi lakói a hamvasztást
gyakorolták.
Egyértelmű bizonyítékot találtak arra, hogy a szigetet a régmúltban két vagy több
különböző faj lakta, amelyek közül az egyik hatalmas termetű volt, és sajátos
jellemzője a gigantikus állkapocscsontok. Ez utóbbiak néhány, a csoport által hozott
példánya majdnem akkora, hogy egy átlagos ember feje fölé is átcsúszhat. Mr.
Longfellow, a társaság egyik tagja az utazásról szólva így nyilatkozott:
" Az egyik legérdekesebb ereklye, amit hoztunk, egy nagydarab ember
csontvázának egy része volt, amelynek csontjaiban egy hosszú lándzsahegy állt. Az
összetört koponyában egy nagy kerek kő volt, amelyet harci eszközként használtak.
A lándzsa a szív közelében és teljesen a lapockán keresztülhaladt. Biztos vagyok
benne, hogy két különböző faj harcolt és halt meg a szigeten, mivel a legtöbb holttest
közepes méretű volt, míg néhány szinte óriásinak tűnt. Az utóbbiak mindig
elszigetelt sírokban voltak. Sok kőből készült eszközt és fegyvert találtunk, de
mindegyik nagyon nyers volt, és szinte semmilyen díszítést nem mutatott."
494
The Dubuque Herald, 1900. december 5.
A CSATORNA-SZIGETEK
MÁR RÉGÓTA REJTÉLYES
Gazdag terep az antropológiai és régészeti kutatások számára Kalifornia partjainál
San Francisco, december 4. - Los Angelesben és Pasadenában tudományos
diákokból álló expedíciót állítottak össze, hogy a következő hat hónap során alaposan
feltárja a Csatorna-szigeteket Kalifornia partjainak Santa Barbara és San
Buenaventura megyéknek azon részénél, amelyet Santa Barbara és San
Buenaventura megyének neveznek. Az expedíciót nagyrészt a Stanford Egyetem,
kisebb részben pedig több dél-kaliforniai felekezeti főiskola fogja támogatni. Az
antropológus és régészhallgatók, akik egyenként több hetet töltöttek ezeken a
szigeteken, azt mondják, hogy ezek a csendes-óceáni partvidék egyik leggazdagabb
munkaterülete az ismereteknek ezen a területén. A Csatorna-szigetek alkotják
Kalifornia egyetlen szigetcsoportját, talán a sziklás és ritkás Farrallone-szigetek
kivételével.
Ameddig a szem ellát, kopár szintek vannak, számtalan kör alakú mélyedéssel,
amelyek azt mutatják, hogy itt egykor primitív lakóhelyek álltak. A rancheriák
építéséhez használt anyagokból semmi sem maradt meg. Több száz kagylóhalom van
szétszórva, amelyek elképesztő mennyiségű puhatestűből állnak, a csatornákban
talált minden halfaj csontjait, állatok csontvázait használta az a törzs, amely egykor
ezeken a határain élt.
Néhány sírhalom vizsgálata során mindenféle furcsa használati tárgyat, kőből
készült főzőedényeket, mozsarat, mozsártörőt, vésőt, fúrót, csonttűt és halhorgot,
kagylógyöngyöket, bűvös köveket, pipákat, csészéket és néhány csontból készült
nyílhegyet, lándzsahegyet és kardot fedeztek fel.
E különös sziget legborzalmasabb látványossága a Korallkikötőben lévő kínai
tábortól délre fekvő széles fennsíkon található. Itt több hektárnyi csupasz homok van
tele szétszedett csontvázak százaival, és az emberiség alaprajzának leggondatlanabb
illusztrációját nyújtja, amit a képzelet el tud képzelni. A comb-, láb- és karcsontokról
több tudós is méréseket végzett, és szó szerint bokroknyi koponyát és az emberi váz
egyéb részeit hozták Los Angelesbe a Szent Miklós-szigetekről vizsgálatra. Az
általános vélemény az, hogy a szigeteken hemzsegő indián faj sokkal nagyobb volt,
mint bármelyik mai civilizált faj, és hogy néhány ember két méter három hüvelyk
magas lehetett. E kihalt törzs koponyái gyakran több hüvelykkel nagyobbak, mint
néhány mai legnagyobb koponya. Sok, a szigeten talált koponya arról tanúskodik,
hogy tulajdonosaik bizonyára bunkósbottal vagy tompa csatabárddal szenvedtek
halált.
495
Bruce Herald, XXXVII. kötet, 69. szám, 1901. szeptember 3.
A Csendes-óceán elhagyott Csatorna-szigeteken Charles Frederick Holden
professzor végre alapos kutatásokat végzett, és ennek eredményeként sok
érdekességet fedezett fel e bájos szigetek kihalt lakóiról. Meglátogatta San Nicolast,
Santa Catalinát és San Clementét, és számos ásatást és gazdag leletet tett. Valamikor
óriások éltek a csodásan szép Csatorna-szigeteken, mert sok, hét lábnál magasabb
csontvázat találtak ott. A hagyomány szerint az Aleut-szigetek harcias törzsei több
mint egy évszázaddal ezelőtt csónakokon jöttek le, és gyakorlatilag kiirtották a
Csatorna-szigetek lakóit. Bizonyos, hogy a legtöbb szerencsétlen szerencsétlen
erőszakos halált halt, mivel szinte az összes megtalált koponyát tompa eszközök
ütései zúzták össze. Az aleuti vademberek fegyvere a bunkósbot,és ez úgy tűnik, illik
a hagyományhoz.
Oakland Tribune, 1912. június 10. Óriás csontjait találták meg délen
Kihalt törzs legjobban megőrzött csontvázát emelték ki a csatornából
San Francisco, június 10- Háromszáz évvel ezelőtt még egy óriási indián faj lakta
Kalifornia partvidékét. Maradványaikra a Santa Barbara-csatorna szigetein
bukkantak. William Altmannak, a Golden Gate Park Múzeum segédkurátorának
jutott az a megtiszteltetés, hogy felfedezte e kihalt törzs egyik legmagasabb és legjobb
állapotban fennmaradt csontvázát A megtalált óriáscsontváz tíz láb magasan volt a
felszíntől, körülötte pedig nagyszámú mozsár és cséphadaró, bűvös kő és obszidián
nyílhegy volt. Az egyik csontváz mérete hét láb négy hüvelyk volt."
A nagyméretű csontvázmaradványok közül sokat a Csatorna-szigeteken vagy a
partok közelében találtak.
496
A Jobbra
TV* SkrUtvi. a(
* Kl" Wh* ™ T fNt t Instill R "JJU "*I- BeliW tin Tallin Whir* th* Utmiini "" " CtLldr.n Wer* 7 "uh^.
UurifLj; 'ii* uijjntLLion tJ'.S belsejébePjoffl*** ! 1GVddmcolEnctwi .
Urjett t.i talált wii cl egy férfi, £

Kflt
tim tkeUtwiis o£ 3,? 3v Incillti. , Tne
Felnőttek, akik nagy termetűek, avei-
2 indiánok talL rracttcaib minden lb* rrustc
vendéglők seb 7 fsot Ln magassága
The Ogden Standard-Examiner, 1929. november 10.

A San Diego Union című lapban most megjelent beszámoló részleteket közöl
Ralph Glidden professzor, a Catalina Múzeum kurátora bejelentéséről. Azt állítja,
hogy elsöprő bizonyítéka van annak, hogy egy világos bőrű, világos hajú, magas
intelligenciájú, nagy termetű faj élt Catalina-szigeten, Kalifornia délnyugati
partjainál, talán háromezer évvel ezelőtt, és hogy a csontvázakból, háztartási
eszközökből, urnákból, wampumból stb. álló hatalmas lelőhely feltárása teljesen
kilóg az indián felfedezések szokásos osztályából.
Egy fiatal, nyilvánvalóan magas rangú lány csontvázát egy nagy temetkezési
urnában hatvannégy gyermek csontváza vette körül, és a sziget különböző részein
több mint háromezer másik csontvázat találtak, gyakorlatilag az összes férfi
átlagosan körülbelül két méter magas volt, az egyik a fejtetőtől a bokáig hét láb
nyolc hüvelyk, egy másik pedig 9 láb 2 hüvelyk magas.
497
Dr. Furstenan és az eredeti amerikai koponya.
The Day Book (Chicago, Illinois) 1913. július 19.

Denver, Col., július 19. - Hat évszázadon át ült egy indián szfinx a homokba
temetve a Kalifornia partjainál fekvő Catalina-sziget partjainál. A tenger felé
nézett, és egy eltűnt faj titkát őrizte. Ezt a titokzatos alakot Dr. A. W. Furstenan,
világjáró és neves természettudós hozta napvilágra, és titkára most fény derül.
"Ő volt a tökéletes amerikai" - mondja a tudós - "és valószínűleg ő volt az utolsó
a fajából".
Dr. Furstenan denveri laboratóriumában és múzeumában, amely tele van az
állatvilág különös példányaival és az ókori ember távoli földekről és távoli korokból
származó relikviáival, ott vannak azok az anyagi maradványok, amelyekből a
doktor nyitott könyvként olvassa fel az öreg indiánok történetét, és elmondja,
milyen életet éltek, és hogy mi, modern amerikaiak milyen kicsinyesek és
dekadensek vagyunk hozzájuk képest.
Mióta elhagyta a berlini egyetemet, Dr. Furstenans a legtöbb időt azzal töltötte,
hogy ásóval és csákánnyal ásott. Egy kaliforniai látogatása során egy öreg mexikói
indián mesélt neki egy ősi és nemes törzsről, amely Catalina-szigeten élt, jóval a
fehér emberek érkezése előtt, és amely törzs nyom nélkül eltűnt.
A tudós úgy döntött, hogy valamilyen nyomuknak léteznie KELL. Ezért elment a
szigetre, és ásni kezdett az Avalon-öböl mentén. A fekete, kemény homok égés
nyomait mutatta. Mélyebbre ásva, rájött, hogy ez egy ősi szent tűz helye volt,
amelyet éjjel-nappal, évről évre életben tartottak, talán egy faj, amely ott
498
imádkozott és
499
máglyának használták, hogy elégessék a megtisztelt halottaikat.
A csákánya egy emberi koponyába ütközött, amelyen egy furcsa kúp alakú kagyló
pihent. Körbe és alá ásott, és egy óriás csontvázát hozta felszínre, aki guggolva,
kincseit az ölében tartotta.
Ezek voltak nyíl- és lándzsafejek, furcsa, faragott halcsigolyákból készült
wampum, durva kések és tűk, mozsarak, cséplőgépek és faragott kagylók, és mind
különbözött a közönséges indián ereklyéktől, valamint furcsa, ismeretlen
szimbólumokkal ellátott lapos kő, amely talán egy naptár lehetett.
Ahogy a levegő megérintette a rég eltemetett csontokat, a legtöbbjük porrá omlott.
Megmaradt a koponya, az állkapocscsont, a fogak és az egyik láb csontjai, bizonyítva
a férfi méretét és erejét.
Gettysburg Times, 1928. szeptember 3.

Egy 134 font súlyú kőurnában, amelyet olyan ügyesen formáztak meg, mintha nem
primitív eszközökkel, hanem modern szerszámokkal készítettek volna, egy öt és hét
év közötti indián lány csontvázát találták meg. Kezei nyilvánvalóan az urna peremét
szorongatták, amelynek gazdag wampum díszítése királyi származásáról árulkodik.
Ralph Glidden professzor, a Csatorna-szigeti indiánok katalinai múzeumának
kurátora megszámolta 64 gyermek csontvázát, akiket az urnával a középpontban
négy rétegben temettek el, egymáshoz érő kis fejekkel.
Alattuk egy kétméteres ember csontváza volt. Egy lándzsapenge még mindig a
bordáiban volt rögzítve.
A temetési urnában lévő homok olyan volt, mint az őrölt kristály, az indián királyi
családok temetésénél használt szent homok - és messze különbözött attól, ami a többi
gyermek sírja felett szitált.
"Valószínű - mondta Glidden -, hogy az urnába temetett furcsa gyermek és az azt
körülvevők egy magas rangú kislány természetes halála és vele együtt 64 kísérője és
játszótársa meggyilkolása következtében jöttek létre. Vagy pedig valamilyen vallási
szertartás keretében ölték meg őket. Még az is lehetséges, hogy a hercegnő
500
kapott valami bájitalt, és élve eltemették. Ahogy a kis kezek a tál külső peremét
szorongatták, ez is lehetséges."
Teozófiai Ösvény Magazin, 1930. január

A San Diego Union című lapban most megjelent beszámoló részleteket közöl
Ralph Glidden professzor, a Catalina Múzeum kurátora bejelentéséről. Azt állítja,
hogy elsöprő bizonyíték van arra, hogy egy világos bőrű, világos hajú, magas
intelligenciájú, nagy termetű faj élt a Kalifornia délnyugati partjainál fekvő
Catalina-szigeten, talán háromezer évvel ezelőtt.
Egy fiatal, nyilvánvalóan magas rangú lány csontvázát egy nagy temetkezési
urnában hatvannégy gyermek csontváza vette körül, és a sziget különböző részein
több mint háromezer másik csontvázat találtak, gyakorlatilag az összes férfi
átlagosan körülbelül két méter magas volt, az egyik a fejtetőtől a bokáig hét láb
nyolc hüvelyk, egy másik pedig kilenc láb két hüvelyk magas.
Gyermekcsontvázakat tártak fel Catalina-szigeten
Indian Valley Record, 1937. május 13. Óriások Holttestet találtak Avalonban
Avalon (Santa Catalina-sziget) - Avalon főutcáján egy csővezeték kiépítéséhez ásó
munkások egy hét láb és három hüvelyk hosszúságú óriás csontvázát tárták fel. A
hosszú csontokkal együtt, amelyekről úgy vélik, hogy évszázadok óta ott hevertek,
egy tökéletes tál és egy pestis volt.
Ralph Glidden, a Catalina-szigeti indiánmúzeum kurátora szerint a férfi egyike
volt azoknak a "fehér indiánoknak", akik már jóval azelőtt lakják a szigetet, hogy
Cabrillo elérte volna a csendes-óceáni partokat.
501
Los Angeles Times, 1930. január 5. Óriás indián exhumálva
Aboriginal csontváza becslések szerint egy körülbelül két méter magas emberé,
Fillmore-ban kiásva
Fillmore, Jan. . - Pharos Le Bard a Le Bard-tanyán, innen hét mérföldre keletre,
Pharos Le Bard ma feltárta egy feltehetően majdnem két méter magas indián
csontvázának maradványait. Éppen ásatás folyt a házától nem messze lévő
domboldalban, amikor a csontokat felfedezték. A feltárás során kiderült, hogy azok
egy olyan emberéi, aki körülbelül 100 évvel ezelőtt ezen a helyen halt meg vagy
temették el, egy talán 60-70 éves férfié. Az ásatók az emberi test nagyjából minden
reprezentatív csontjából legalább egyet összegyűjtöttek, többek között a koponya egy
részét, a fogakat tartalmazó alsó állkapocscsontot, a gerincízületeket, a bordákat, a
csípőcsontokat és az alsó lábszárat.
A rosszul felbomlott állapotban lévő csontváz jó szilárdságú, de ha porózus jellegű
is, a szokásos porrá válás helyett inkább a megőrzéséhez vezető talajba temetve.
Dr. W. R. Manning Filmore-ból, amikor megmutatta az állkapocscsontot és a
fogakat, kijelentette, hogy azok egy idős emberre utalnak, mivel olyan
nagymértékben lekopottak, hogy némelyiken alig maradt zománc. A halál óta eltelt
időt is körülbelül 100 évre becsülte, és miután megnézte a láb- és karcsontokat, a
férfi magasságát rendkívül magasnak ítélte.
Oregon
Oregonban feltárt ősi koponyák "archaikus" jellegzetességekkel: ferde homlok és

masszív állkapocs.
502
Clackamas megye
INDIAI CSONTVÁZAK KERÜLNEK ELŐ A MODERN KONVE KCIÓ5 IRÁ NTI IG ÉNY
FELTÁRJA A SÍRKAMRÁT
EGY ELTŰN T TÖRZSNEK
GLADSTONE EGYKORI TEMETKEZÉSI HELY

A halott nem volt sírkövön, de
a Progreaa menetelése kiderítette
a fűtést.
Reggeli Enterprise. 1912. június 14.

Csütörtökön Gladstone-ban - Gladstone, az a város, amelyet gyakorlatilag H. E.
Cross alkotott, aki sok évvel ezelőtt a legjobb baseball elkapó volt az egész
környéken, és ma az egyik legjobb baseball elkapó.
a legjobb itteni ügyvédek, egy majdnem kiirtott faj csontjait tárták fel. Éppen árkot
ástak a jó Gladstone városában, hogy vízvezetékeket fektessenek le, mert Gladstone
hamarosan modern vízvezetékrendszerrel fog rendelkezni, amikor rábukkantak
azoknak a férfiaknak és nőknek a csontjaira, akiknek egykor ez az ország a
tulajdonában volt. Gladstone valójában a Clackamas indiánok temetője volt egykor.
O. E. Freytag elmondta a Morning Enterprise riporterének, hogy az Arlington utca
és a Chicago sugárút sarkán lévő háza egykor egy nagy indián temető része volt.
Elmondta, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a kerthez szántotta a földet, számos
régmúltbeli vitéz csontvázát találta meg. Talált ritka kenyereket és a földet birtokló
törzsek sok más csecsebecséjét is.
A csütörtökön a vízműhöz ásó férfiak egy óriás csontvázára bukkantak.
A férfi több mint két méter magas lehetett. De meghalt. Aztán megtalálták a nők és
gyerekek csontvázait. Mindannyian ugyanabban a platóban feküdtek, és
mindannyian voltak valaha valami. Azonban nem voltak sírkövek vagy ilyesmi, és
ezek az őslakosok, akik meghaltak, azt hitték, hogy sokáig fognak aludni. Kétséges,
hogy gondolták-e, hogy a csontjaikat megzavarják. Mindenesetre nem állítottak
sírköveket, hogy rámutassanak rájuk.
503
Klamath megye
Skeletons of Giant ]
Indiánok találtak
KLAMATH FALLS, Ore, október 21.
Eugene Register Guard, 1924. október 21. Óriás indiánok csontvázait találták meg
Klamath Falls, Oregon, október 21. - 12 óriás indián csontvázát, az őskorból
származó relikviákat tártak fel útépítő munkások Klamath-földön - vált ma ismertté.
Az egyik állkapocscsont különösen hatalmas méretű volt.
Itt megoszlanak a vélemények arról, hogy ez egy régi indián temetkezési hely volt-
e, vagy egy csatatér, ahol az indiánok ott temették el az elesetteket, ahol elestek.
Számos indián relikviát tártak fel.
Linn megye
The Evening Independent, 1923. március 22.
FARMER ŐSI FAJ SÍRJAIT TALÁLTA MEG OREGONBAN
Albany, Oregon, március 22. - Közvetlenül a folyóval szemben, Albanyval szemben
Clyde Peacock, egy farmer egy olyan temetkezési helyet tárt fel, amelyről azt állítják,
hogy egy ősi halomépítő csoporté volt. Peacock úr egy évek óta művelés alatt álló
mezőn szántás közben tette a felfedezést. Az ekeolló megakadt egy sziklán, amelyről
a vizsgálat kiderítette, hogy egy mozsárkő szép példánya.
Tovább ásva Peaccok koponyákat, késeket, csontvázakat és még több mozsarat és
cséphadarót tárt fel. Egy körülbelül 50 láb hosszú és körülbelül 20 láb széles területet
tártak fel fél és 2 és fél láb közötti mélységig.
J. C. Crawford, az őskori példányok helyi szaktekintélye azt az elméletet vallotta,
hogy a csontvázakat nem sokkal i. e. 500 után temették el, mert szerinte nagyjából
ebben az időben egy buddhista pap látogatta meg ezt a várat, és miután visszatért
Kínába, hogy újabb misszionáriusokat szerezzen, visszatért és tanította az itt élőket.
Crawford úr azt mondja, hogy a pestiseket és mozsarat a halottaikkal együtt
temették el a halomépítők.
A legjobb csontok közül néhányat megvizsgálva Crawford úr kijelentette, hogy a faj
nagy termetű és erős volt.
504
Marion megye
Hammond, Indiana Times, 1939. június 30. FELFEDEZTEK INDIAI RÉGIÁKAT A
FARMON
Salem, O., - Az ősi csontvázak és felbecsülhetetlen értékű relikviák felfedezése egy
indián dombon North Bentonban, Salemtől északnyugatra, két Alliance, O. postás
által, látogatók százait vonzotta a helyszínre, és felkeltette a régészeti szakértők
figyelmét.
Két amatőr régész, Roy Saltman és Willis Magrath végezte az ásatást John
Malmsberry farmján.
A halom megvizsgálása után Richard G. Morgan állami régész kijelentette, hogy a
két szövetséges férfi munkája az utóbbi évek legfontosabb régészeti felfedezése az
állam ezen részén.
Morgan szerint a maradványok a hopewell indiánokéi voltak, akik állítólag jóval a
fehér ember megjelenése előtt vándoroltak át a Bering-szoroson. A leletek korát több
mint 2000 évesre becsülte.
Az egyik feltárt csontváz egy férfié volt, nyilvánvalóan egy főnöké, aki a becslések
szerint közel két méter magas lehetett. A koponyája 25 hüvelyk körméretű volt.
További leletek között voltak kovaköves nyilak, három áldozati oltár kövei,
lándzsahegyek, pelyhes kések és gyönyörűen megmunkált rézből készült tárgyak.
Washington
Benton megye
The Salt Lake Tribune 1934. január 9.
Ősember csontváza került elő a robbanás során
Kennewick, Wash., január 8. (AP) - 35 lábnyi kavics és szikla alá temetve, talán
évszázadok óta, az őskori ember csontvázát robbantották ki...
505
Benton megye kavics, zúzóbrigád a múlt héten.
A csontváznak nem esett baja a robbanástól, és Crosserhez vitték. Több mint két
méter magas, hatalmas, hófehér csontjai épek voltak, és egy ember öklének megfelelő
méretű csigolyákat viselt. A koponyában, amely egyik oldalán összezúzódott, olyan
elülső fogak voltak, mint a legtöbb ember zápfogai, ami arra engedett következtetni,
hogy a férfi akkor halhatott meg, amikor a barlang teteje megadta magát.
Sziget megye
The Evening Statesman. (Walla Walla, Wash.), 1904. április 16.
TACOMA, április 16. M. Hunt, Oak Harbor városából, amely hét mérföldre
fekszik az öböl túloldalán, amikor egy óriási fenyőfa csonkját ásatta ki, talált egy
emberi csontváz a fa közepe alatti gyökerekbe ágyazódva. Hunt úgy véli, hogy a fa
körülbelül 300 éves lehetett, amikor kivágták, és körülbelül huszonöt éve vágták ki.
A csontváz kétségtelenül egy indiáné. Amikor először kiemelték a földből, a
csontok puhák és kásásak voltak. Miután néhány órán át a levegőn voltak,
megkeményedtek és törékennyé váltak. A koponya körül barbár fejdíszeket találtak,
amelyek vadállatok fogaiból és csontokból készült fogaskerekekből álltak, ami arra
utal, hogy az indiánt a harci festék és a vad pompa teljes díszében temették el.
Hunt úgy véli, hogy az indián eltemetésének ideje olyan távoli volt, hogy a
Soundnak nagyon közel kellett áramolnia ahhoz a koromhoz, ahol a csontvázat
megtalálták, de valamilyen szeizmikus zavar vagy az óceán lassú természetes
zsugorodása miatt a temetkezési hely messze a magas dagályvonal fölött maradt. A
csontváz helyén talált kagylókagylók inkább alátámasztják azt az elméletet, hogy az
indiánt a dagályvonal fölött temették el.
King megye
Spokane Daily Chronicle, 1908. június 22. Egy óriás csontvázát találták.
Charles Christman a minap egy oszlopgödör ásása közben a Vashon-szigeti
Burtonban lévő S.S. Heath telephelyén egy óriás csontvázára bukkant - állítja egy
nyugati oldalról érkező jelentés. A csont 7 láb 6 hüvelyk magas volt, és minden
csontja a hosszához képest nagy, ami azt mutatja, hogy az illető egy nagy súlyú
ember lehetett. A koponya keresztirányú átmérője 7 V2 hüvelyk, kerülete pedig 21
hüvelyk. A csontváz mindössze 18 hüvelykkel volt a felszín alatt, és nyilvánvalóan
hosszú évekig feküdt a földben. Heath és Christman azt javasolják, hogy adják el a
csontvázat. A csontok mindegyike jó állapotban van. A telepesek tanácstalanok a
csontvázakkal kapcsolatban.
506
Lewis megye
Aberdeen Herald (Aberdeen, Washington) 1901. március 14. Csodálatos barlangot
fedeztek fel
Bővelkedik érdekességekben és őskori fajok maradványait tartalmazza.
Tacoma, március 9. - Chealis városa izgatott, mert a chicagói H. F. Forest egy
hatalmas barlang felfedezéséről számolt be Lewis megye keleti részén. A feltárások
öt mérföldes távolságban történtek, különös és csodálatos látványt tárva fel. Miután
beléptek egy alsó folyosóra
A fő barlang alatt a felfedező egy földalatti tóhoz érkezett. A kavicsos parton ősi és
furcsa csónakokat találtak, némelyikük megkövült, mások részben megkövültek. Az
első barlang egyik kis termében két emberi lény maradványait találták meg,
mindketten óriási méretűek voltak, a férfi 7 láb 10 hüvelyk magas, a nő néhány
hüvelykkel alacsonyabb. Mindkét testet vagy merevre fagyottnak, vagy
mumifikálódottnak találták. Rézből készült kalapácsokat és fúrókat találtak. Az
aprólékos munka sok évet vehetett igénybe, és nyilvánvalóan egy őskori faj végezte
őket évszázadokkal ezelőtt.
The Evening Statesman. (Walla Walla, Wash.), 1904. április 16.

TACOMA, április 16. M. Hunt, a Tacomától hét mérföldre fekvő Oak Harbor
városából, miközben egy óriási fenyőfa tuskóját ásatta ki, a fa közepe alatt, a
gyökerekbe ágyazva egy emberi csontvázat talált. Hunt úgy véli, hogy a fa körülbelül
300 éves lehetett, amikor kivágták, és körülbelül huszonöt éve vágták ki.
A csontváz kétségtelenül egy indiáné. Amikor először kiemelték a földből, a
csontok puhák és kásásak voltak. Miután néhány órán át a levegőn voltak,
megkeményedtek és törékennyé váltak. A koponya körül barbár fejdíszeket találtak,
amelyek vadállatok fogaiból és csontokból készült fogaskerekekből álltak, ami arra
utal, hogy az indiánt a harci festék és a vad pompa teljes díszében temették el.
Hunt úgy véli, hogy az indián eltemetésének ideje olyan távoli volt, hogy a
Soundnak nagyon közel kellett áramolnia ahhoz a koromhoz, ahol a csontvázat
megtalálták, de valamilyen szeizmikus zavar vagy az óceán lassú természetes
zsugorodása miatt a temetkezési hely messze a magas dagályvonal fölött maradt. A
csontváz helyén talált kagylókagylók inkább alátámasztják azt az elméletet, hogy az
indiánt a dagályvonal fölött temették el.
507
Walla Walla megye
Daily Capital Journal, 1908. január 4. Hét láb magas csontváz
Figyelemre méltó lelet egy indián sírkertben Walla Walla közelében
A várostól mintegy öt mérföldre délnyugatra fekvő régi katolikus temetkezési
helyet tegnap meglátogatta George és Hennessey úr, két fiatalember ebből a
városból, akiket érdekelnek az indián ereklyék - írja a Walla Walla Union.
A két férfi kora reggel kiment, felkészülve arra, hogy alapos vizsgálatot végezzenek
a régi sírok körül, de mivel a telken lakó férfi idegenkedett a vizsgálattól, nem sok
mindent értek el.
Megfigyeléseik alapján megállapítják, hogy az ott eltemetett holttestek három évvel
ezelőttig szinte tökéletes állapotban voltak. Egy-kettő közülük, amelyeket fel tudtak
fedezni, szinte teljesen természetes volt, némi kárt okozott a föld öntözése, amelyet
körülbelül három évvel ezelőtt kezdtek el. A holttestek most nagyon gyorsan
bomlanak.
A két holttest közül, amelyet találtak, az egyik több mint két méter hosszú volt, a
másik pedig hasonlóan nagy, ami egy nagy és erős faj néma bizonyítéka volt. A
sírokban nem találtak semmi értékeset.
Alaszka
Alaszkában található kőhalom
The San Francisco Call, 1900. november 18.

ÓRIÁSOK CSONTVÁZAI ALASZKÁBAN
Ősi temetőt tártak fel az Atlin Gold Districtben.
Különleges küldemény a The Call-hoz. VANCOUVER, november 17. - James L.
Perkinson, egy amerikai bányász Atlinból ma érkezett ide azzal a hírrel, hogy számos
csontvázat találtak egy ősi indián temetőben északon, ami megdöbbentő, de nem csak
az indiánok számára.
508
tudományos érdeklődés.
Perkinson a Yellow Jacket egyik tulajdonosa, egy gazdag állítás. amely állítólag a
Pine, az Atlin körzet fő patakjának forrása. Két hete folytak az első ásatások egy új
alagút építéséhez, és feltártak egy régi indián temetkezési helyet.
Öt, majdnem teljes csontvázat exhumáltak, és mindegyik csontkészlet egy-egy
őskori óriáshoz tartozott. Az egyik csontváz több mint két méter hosszú, tehát az
ember jóval magasabb lehetett ennél.
Aztán volt még két másik, akik egy centiméteren belül voltak a két méteresnél, a
maradék kettő pedig több mint két méter hosszú volt, és a férfiak gigantikus
testalkatúak voltak.
A tengerszint feletti magasság és a talaj félig fagyott volt, így a csontok szinte
sértetlenül maradtak meg Perkinson azt mondja, hogy ha tovább folytatták volna az
ásást, akkor valószínűleg sokkal többet találtak volna, mivel ezek viszonylag közel
feküdtek egymáshoz.
Az ujjak és a lábujjak csontjai szétmorzsolódtak, de az egyik csontvázkéz gyűrűje
elég erős volt ahhoz, hogy egy gyűrűt tartson, amely ólomnak vagy valami hasonló
nem nemes fémnek tűnt. A csontvázak szokatlanul jól megformáltak voltak, de az
egyik egyedi jellemzőjük az volt, hogy a karok néhány centivel rövidebbek voltak,
mint ahogyan az általában megjelenik, míg az alkar csontjainak mérete a szokásos
modellekhez képest óriási volt, Két csontváz mellett lándzsák álltak, durván
megformázva, puha fémből, éles kövekkel hegyezve. A lándzsák csak körülbelül
három láb hosszúak és öt' hüvelyk vastagok voltak a tetejükön. az alsó végén
elvékonyodtak. A tetejükön egy foglalat volt, amelybe valószínűleg egy fa nyelvet
helyeztek, hogy a nagy fémdarabot forgatni lehessen. Más kő és faragott
fémdarabokat is találtak... A csontvázak általános fizikai megjelenése a bányászok
felületes vizsgálata szerint hasonló volt a mai indiánokéhoz. Minden bizonnyal a
Flathead típusú törzsekhez tartoztak. Azt, hogy a temetkezési hely ősi eredetű,
bizonyítja az a tény, hogy az indiánok szerint egyetlen törzsbelijük sem élt a hely
ötven mérföldes körzetében, amennyire a történetek fennmaradtak.
Az új bányaalagút közelében, amelyet most bővítenek, több, feltehetően az indiánok
által épített halom található.
MEGTALÁLNI A MARADVÁNYOKAT
Taffl.mCTCKT ro at TBH-J, of amir ■pir'T.Kri -
EGY ÓRIÁSI FAJ
Spokane Press., 1908. november 16.

Fairbanks, Alaszka, november 16. - Óriások őskori faja lakta Alaszka vadonjait a
masztodon és más szörnyek idején, évszázadokkal azelőtt, hogy az emberi élet
feltételezhetően létezett volna a Földön?
509
Ez a kérdés azáltal merült fel, hogy A. R. Simpson, egy Fairbanks közelében
dolgozó bányász felfedezett egy nagy lábszárcsontot, amelyet megkövesedés őriz, és
amely a fairbanki orvosok véleménye szerint kétségtelenül egy őskori óriás csontja.
A csontot Mr. Simpson találta meg nemrégiben 52 láb mélyen a föld alatt, amikor
a Toelner patak partján lévő földjén ásott. Abban az időben a jégkorszak előtti és az
árvíz idején keletkezett törmelék között kutatott arany után.
A hatalmas megkövesedett csont felkeltette a bányász érdeklődését, és a felszínre

hozta. Felesége, aki művelt nő, és fiatal korában Herbert Spencer és Thomas Carlyle
barátja volt, felvette a munkát, hogy megismerje a lelet jelentőségét.
Dr. W.R. Cassels Fairbanksből kijelentette, hogy a csont kétségtelenül egy őskori
óriás lábából származik, és mások, akik látták, egyetértenek vele.
A már megtalált csontot és a többi megtalált csontot átadják a Smithsonian

Intézetnek, abban a reményben, hogy a kormány további vizsgálatot folytat.
Bizonyíték a több
ezer
évvel ezelőtti
északnyugati felsőbbrendű fajról
Az ember legmagasabb típusa*

jty Valaha létezett
Északon
The San Francisco call., 1909. augusztus 24. A PREHISTORIKUS KORSZAKOK

HITELÉNEK MEGFELELŐKET Találnak
Bizonyíték a felsőbbrendű fajra északnyugaton több ezer évvel ezelőtt Az emberiség
legmagasabb típusa egykor északon létezett
PORT TOWNSEND. Wash., Aug.;23.- Az Egyesült Államok Tahoma nevű
adóhajója, amely ma érte el a Puget Soundot, miután Baltimore-ból körbejárta a
világot, azt a hírt hozta, hogy
510
egy antropológuscsoport, amelyet Dr. Waldemar Jochelson, egy neves orosz
felfedező vezetett, és az Aleut-szigeteken, Attu szigeténél találkozott, olyan
maradványokat és óriási csontvázakat fedezett fel, amelyek megalapozhatják
Északnyugat-Észak-Amerika őskori lakosságának adatait.
A Tahoma Quinan kapitányának adott nyilatkozatában Dr. Yochelson elmondta,
hogy a szigeteken a jelenlegi civilizációtól való eltérések, amelyeket a feltárt relikviák
teljesen megalapozzák azt a meggyőződést, hogy évezredekkel ezelőtt az újvilágban
létező legmagasabb szintű emberiség az északon létezett.
A párt kutatását a Királyi Orosz Földrajzi Társaság irányítja, és több évig
folytatódik, mielőtt hivatalos jelentés készülne St.
Petersburg. A jelentés azt is elhozza, hogy a Bering-tengerben lévő Bogoszláv-
szigetek, a vulkánkitörések által okozott számos változás mezeje, most további
jelentős átalakulásokon megy keresztül.
Rochester Journal 1936. október 5. A Smithsonian hatalmas indián koponyát kap

Washington. Október 5. - Az Aleut-szigeteken szimatolva töltött nyár után Dr.
Alex Hrdlicka nagy fejjel tér haza. A koponya ugyanis, amelyet a Smithsonian
Intézet antropológusa szedett fel, egykor a nyugati félteke legnagyobb emberi agyát
tartalmazta, amelyet a nyugati félteke tudósai szerint az intézmény feljegyeztek.
A koponya, amelyről úgy vélik, hogy egy több száz évvel ezelőtt élt aleuthoz
tartozott, 2,00 köbcentiméteres agykapacitással rendelkezett. Egy átlagos férfinak
körülbelül 1450 köbcentimétere van, egy átlagos nőnek pedig 1300.
A Dr. Hrdlicka által készített koponya teljesen normális. Életében bizonyára tele
volt tömve normális agyvelővel. A különböző kóros állapotok, amelyek néha a
koponya rendellenes fejlődésének okozói, ebben az esetben egyáltalán nem jöhetnek
számításba. A férfi nem a hidrokefália vagy az agyra rakódott víz áldozata
volt,amely megnagyobbodik,de ugyanakkor nyilvánvaló koponyaformációs
rendellenességeket okoz. Nem volt oka a gigantizmus semmilyen formája sem, amely
a koponya megvastagodását okozza.
Washington Post 1944. szeptember 16. Az őrnagy megtalálta az óriás Aleutian
sírját.
Egy fejlett aleutiai bázis (U.P.) Egy őskori óriás különös temetkezési helyét fedezte
fel nemrég egy aleutiai szigeten egy őrnagy. E. E. Chittenden, Kearney Neb. Az ősi
aleut, aki legalább két méter magas lehetett, már
511
egy alacsony, az óceánra néző hegygerincen temették el, és vele egy sekély sírban öt
nő csontváza feküdt, geometrikus mintát alkotva.
Chittenden őrnagy egy katonai létesítmény ásatásai közben talált rá a temetkezési

helyre, és azt állítja, hogy a hat csontvázat a fejükkel együtt helyezték el, úgy, hogy a
törzs és a lábcsontok úgy nyúltak kifelé, mint a kerék küllői. A szokatlan sírban
faragott elefántcsont díszek és csiszolt palából készült fegyverek voltak.
ALASKAN
MUMMIES
A válás által feltárt létezés
INDIÁNOK ŐRZIK
Washington Post, 1946. július 20. Indiánok őrzik az alaszkai múmiákat

Tacoma, július 20, TACOMA Egy szigeten a Prince William Sound, Alaszka, egy
csodálatos barlang, tartalmazzák a maradványait egy őskori faj alaszkai indiánok. A
barlangot a szigeten élő indián törzs őrzi. És amennyire tudjuk, fehér emberek két-
három csapat kivételével még soha nem léptek be oda.
A benne lévő testeket az ókori egyiptomiak által alkalmazott módon mumifikálják.
Ezeket a testeket ruhákba és szárított fűbe csomagolták, hogy teljesen megőrizzék
őket.
Két évvel ezelőtt egy kutatócsoport belépett a barlangba, és számos holttestet
fedezett fel a sziklában lévő résekben. A csoport azzal a szándékkal jött ki, hogy egy
másik napon tovább kutatnak, de az indiánok közölték velük, hogy nem mehetnek
be. A kutatók kijelentették, hogy a mumifikálódott indiánok sokkal nagyobbak
voltak, mint bármelyik élő emberfajta, hiszen hét-nyolc láb magasak voltak.
512
ŐRNAGY SÍRHELYET FEDEZETT FEL

. vagy GIANT ALEUT ÉS
nvE nők
Az Aleut-szigetek egyik szigetén felfedezték egy őskori óriás
atrangi temetkezési helyét*.
Indiana Evening Gazette 1950. április 4. Aleutiai csontvázat találtak

State College, Pa., április 4. - Egy ősi aleutiai nő csontvázát, amelyet a hadsereg
légierejének egyik lelkésze tárt fel az Aleut-szigetekhez tartozó Architka szigetén, a
Pennsylvania State College-nak ajándékozták.
Cecil C. Cowder százados, a Clearfield megyei Biglerből, elmondta, hogy

november 9-én ásatta ki a csontvázat, amikor a Shenya légibázison állomásozott. A
holttestet egy ősi "konyhai kesztyűben", egy szemétkupacban temették el, öt láb
mélyen. Mellette számos csontos szigony, több csontos halszár, kőkések, egy madár,
egy hal és számos kemény csont és durva kődarab volt, amelyeket valószínűleg a
későbbi életben való felhasználásra szántak. A szigonyokat szándékosan törték el,
majd óvatosan a holttest tetejére helyezték".
Hawaii
Honolulu Star Bulletin, 1913. december 22.

A beszámoló a következő: "A Hawaii-szigeteken, Waimeában néhány napja feltárt
három óriási csontváz heves érdeklődést váltott ki azok körében, akik hallottak a
szokatlan eseményről. A csontvázak hatalmas mérete megerősíti a hawaii
legendákban szereplő történeteket a régi idők embereinek nagy termetéről és
hatalmas erejéről... John H. Wise, aki Waimea tanyanegyedében dolgozik azon a
tanyaprojekten, amelyben ő és több más helyi lakos érdekelt, kezeskedik az
információ helyességéért, mivel személyesen vizsgálta meg a csontvázakat, és néhány
csonton durva, de gyakorlatias méréseket végzett. "Kétségtelen, hogy az itt élő
emberek jóval több mint két méter magasak voltak.
513
magas." - mondta ma Wise. "A lábszárcsontok például sokkal hosszabbak voltak,
mint bármelyik mai hawaii emberé, amennyire tudjuk. Én valamivel több mint 180
centi magas vagyok, és a lábszárcsontom a lábfejemtől a térdemig félúton volt a
térdem és a combom között. A csontok hatalmas méretűek voltak. A koponyák is
hatalmas méretűek voltak... A tudományos kutatás szempontjából talán
szerencsétlen módon az úton-útfélen dolgozó hawaiiak nem engedték, hogy a
csontvázakat elvigyék, és újra eltemették őket. Wise szerint azonban valószínűleg
biztosítani lehet őket arra az esetre, ha a Bishop Múzeum számára kívánatosak
lennének. Szerinte az etnológusok nagy érdeklődésre találnának a nyilvánvalóan
fizikai óriások tanulmányozásában... A hagyomány szerint a Maui király testőrsége
hét lábnál magasabb harcosokból állt, és a hagyomány szerint ezek közül az óriások
közül mindegyik elpusztult a csatában, és a hagyomány szerint nagyjából ott, ahol
most a csontvázakat megtalálták, a pont, ahol a testőrség elpusztult, mielőtt a király
és követői elmenekültek." A csontvázakról a hagyomány szerint a csontvázak is ott
vannak.
Jóval több mint két méter, hatalmas csontok, óriási erő és hatalmas koponya, ami
ismét arra utal, hogy még a mai értelemben vett óriás esetében is messze a normális
tartományon kívül van. Úgy tűnik, hogy ezek a jelentések mindig ugyanazokat a
beszédtémákat használják, mintha ön vagy én óriási csontvázakat fedeznénk fel. A
csontokat a saját csontjainkhoz mérjük, a dolgokat kontextusba helyezzük, és olyan
dolgokat mondunk, mintha nem lenne kérdéses. Messze hosszabb és jóval több,
mind-mind annak a jele, hogy valaki gondoskodik arról, hogy az igazságot, amit
mond, pontosan képviselje. Ez a beszámoló pontosan egybevágott a hawaii őslakosok
szájhagyományával is, egészen a temetkezési hely hely meghatározásáig.
Idaho
Blaine megye
The Marion Star (Marion, Indiana) 1883. január 11. Egy különös felfedezés
Foley Abbott a minap elhagyta az idahói Beaver Gulchban lévő zarándokbányát,
hogy felfedezze a szemközti meredek hegyet, és a hegy oldalában egy nyílásra
bukkant, amelyet megvizsgált. Fenyőfáklyát készített, bement a helyiségbe, és
miután egy hosszú, keskeny folyosón keresztülment, egy nagy, sima padlójú,
tökéletesen száraz kamrában találta magát, amelyet egy ragyogó láng világított meg
a szoba közepén. Óvatosan közeledett a fényhez, és határtalan csodálkozására
megállapította, hogy a láng egy ezüstnek tűnő, durván megformált emberkép
szájából ered. Abbot úr azt gyanította, hogy e nyers szentély munkásai gázsugarat
fedeztek fel a kőzetben, és hogy a sziklatestben lefelé olyan összeköttetés van,
amelyen keresztül a gáz állandóan áramlik, ami arra utal, hogy a hegy alatt bőséges
kőolajkészlet van. A falakon néhány hieroglifát találtak, amelyeket Abbot úr nem
tudott megfejteni,
492
és az egyik sarokban egy nagyon nagy emberi csontváz, mellette egy kőből készült
tomahawkkal és mozsárral.
Clark megye
The Post Register (Idaho Falls, Idaho) 1947. augusztus 10.

Dubois-ban nyolc évvel ezelőtt Henninger úr egy óriási kőbaltát fedezett fel öt láb
mélyen a föld alatt. Azt állítja, hogy már régóta meg van győződve arról, hogy
egykor óriások népe lakta az itteni vidéket. Ez az extra finom kidolgozású eszköz
tizennégy font és négy uncia súlyú, és két jól bevésett barázdára volt szükség ahhoz,
hogy a dupla szélességű nyéllel forgatni lehessen, ami arra utal, hogy tulajdonosa
körülbelül négyszer olyan erős volt, mint a mai ember. A Henninger választék egyik
legnagyobb, korábban nagynak tartott fejszéje négy fontot nyom.
Lincoln megye
Newport Miner, 1910. március 17. PREHISTORIKUS CSONTOKAT TALÁLTAK

Tíz láb hosszú csontvázat fedeztek fel a dél-idahói barlangban
BOISE, Idaho, március 14. - Több száz éve mozdulatlanul, láthatatlanul és
érintetlenül rejtőzik egy mély barlang mélyén, 25 mérföldre északra Shoshone-tól,
Lincoln megyében, Dél-Idahóban, egy tíz láb magas, nyilvánvalóan őskori eredetű
óriás csontváza. Nemrégiben fedezte fel egy e városból érkező vadászcsapat.
Megerősített bizonyítékot a tagok most kiállítják a rozsdás és kopott tűzkő zár
csövét, ami úgy tűnik, hogy egy ősi fegyver súlya 25 30 font között, hasonlít egy
puska. Ezt, állításuk szerint, a csontváz mellett szedték fel.
Ezeket a csontokat a lehető leghamarabb kiveszik a barlangból, és gondosan
továbbítják a Smithsonian Intézetbe.
Nez Perce megye
New York Times, 1924. március 17. Óriás csontját megtalálni

Idaho Road Men Dig Up csontok őskori növényevő nő
Lewiston, Idaho, március 16. (Associated Press) - Egy hatalmas csontvázat
fedezett fel a Salmon folyó vidékén, innen délre az állami autópálya-ügyi hivatal két
munkatársa, akik a városba hozták a leletet.
Az alsó állkapcsot és a csigolyákat elküldik a washingtoni Smithsonian Intézetbe,
hogy elemezzék a lehetséges elemzést a valószínűsíthető létezési időpontra
vonatkozóan.
515
A csontokat egy sziklafal oldalában találták meg, becslések szerint ötven láb mélyen.
Majdnem a teljes csontvázat megtalálták.
A több mint két méter magas és számos furcsa vonással rendelkező csontvázak
széles körű érdeklődést váltottak ki. Három orvos megállapította, hogy egy nőé volt.
Az állkapocs és a fogak sajátos kialakulása miatt azt hitték, hogy az illető növényevő
fajhoz tartozik. Mind a felső, mind az alsó állkapocsnak csak tíz foga van, és
mindegyik ép.
Montana
Ősi kőhalom Cascade megyében, Montana államban.
The Indianapolis Journal, 1889. július 24.

Egy őskori baseballütőt találtak egy montanai barlangban, amely egy kilenc láb
hosszú csontváz mellett feküdt. Egy kilenc láb hosszú ember egy hozzá illő ütővel
elérhette a labdát, és úgy átküldhette a kerítésen, hogy az manapság degeneráltan
szerencsét hozhatott.
Beaverhead megye
Adams County News (Ritzville, Washington) 1903. április 15.

George W. Finch nemrégiben egy Dillon melletti mezőn szántás közben egy óriás
csontjaira bukkant. Mindkét lába eltűnt, nyilvánvalóan levágták, mielőtt a testet
eltemették volna. A csontvázak nyakán egy kiválóan megmunkált gyöngyös
nyaklánc, a derekán pedig egy hasonló anyagból készült öv volt. A férfi életében
körülbelül két méter magas lehetett.
516
Flathead megye
The Alto Star, 1937. május 1.
ÓRIÁS EMBERI FAJ
Őskori relikviák kerültek elő Montanában
A montanai Fish Creek vidékén Marchus S. Farr professzor és a princetoni
főiskola diákjainak egy csoportja csodálatos kövületeket és őskori állatok csontjait
találta meg. Egy kőkorszaki város maradványait találták meg, amelyekben hatalmas
méretű állatok csontjai, valamint mindenféle kőeszközök találhatók, amelyek közül
sok drágakövekkel van díszítve. Egy patak melletti halomban egy ember majdnem
teljes csontvázát találták meg. A csontokból kiderült, hogy a férfi, amikor még élt,
közel két méter magas volt, és erőteljes testalkatú. A közelben egy nő csontváza volt,
amely valamivel kisebb volt. Kik voltak ezek az óriási emberek? A lábánál egy állat
csontváza volt, amely hasonlított a mai kutyára, kivéve, hogy az állat akkora
lehetett, mint egy kis ló.
Sweet Grass megye
The Hocking Sentinel, 1903. július 9. A Princeton Egyetem tudósai jelentették - 9 láb
hosszú emberi csontváz Montanában
A montanai Big Timberből érkezett különkiadás szerint: M. S. Farr professzor és
a Princeton Egyetem diákjainak egy csoportja csodálatos felfedezéseket tett Fish
Creek megyében az őskori emberek és állatok kövületeiből és csontjaiból. Egy
kőkorszakhoz tartozó város maradványaiban Prof. Farr hatalmas méretű állatok
csontjait és számos nyers eszközt talált, amelyek közül sok drágakövekkel volt
díszítve. A patak mellett találták meg egy kilenc láb magas férfi majdnem teljes
csontvázát, és a közelben találtak egy másik, valamivel kisebb csontvázat, amely
valószínűleg egy nőé volt. Olyan csontokat is találtak, amelyekről úgy vélték, hogy
egy ló nagyságú kutyához tartoztak.
Gallipolis Journal (Gallipolis, Ohio) 1874. január 1.

Egy montanai újság szemléletes beszámolót közöl egy barlang felfedezéséről,
amelyben egy óriás megkövült maradványait találták meg, de túlzásba viszi a
hitelességünket, amikor hozzáteszi, hogy egy nagy rézpajzs állt mellette, és hogy a
barlang falán három árbocos hajó vésete látható.
517
Nevada
Lovelock óriás koponyája
Lovelock, Nevada óriás koponyája archaikus jegyekkel Clark megye
The Salem News (Salem, Ohio) március 51925
Ásók találnak elveszett város Óriások építettek Nevada
Átlagosan kétméteres csontvázakat tártak fel a körösfői városban

St. Thomas, Nevada, március 6.-Pueblo Grande, Nevada, rég elveszett város,
amelyről úgy tartják, hogy egy óriási termetű ősember székhelye volt, aki
évszázadokkal ezelőtt Amerika nyugati részét uralta, ma fokozatosan helyreállították
az ásatók, akik M. R. Harrington, az Amerikai Indián Múzeum igazgatója
vezetésével dolgoztak. A feltárás már hónapok óta folyik, de Harrington szerint csak
nemrég kerültek elő szinte megdönthetetlen bizonyítékok arra, hogy az egykor
elveszett város a nyugati félteke legnagyobb őskori romvárosának bizonyul. Nagy,
masszív, kerek vályogépületeket tártak fel, némelyikben 20 helyiséget is tartalmazott,
kemény mázas padlóval. A kör alakú udvarok alatt egy eltűnt faj sírjai találhatók, a
csontvázak átlagosan több mint két méter magasak. Az egyik kör alakú temetkezési
helyen egy tolltakaróba burkolt nőt találtak, akivel egy pár újszülött ikreket
temettek el. Harrington gyönyörű kagyló ékszereket, művészien vágott gyöngyöket és
fantáziadús mintájú, díszített kerámiákat talált, emellett rengeteg nyers vadászati
eszközt és egyéb primitív szerszámot. Néhány tökéletesen formázott kockakészletet,
némelyiknek a sarkai lekerekítettek.
518
agyagurnákban találtak. A Pueblo Grande által átfogott terület nyolc mérföld széles,
és 150 kiemelkedéssel 35 mérföldön át szakaszosan húzódik a Muddy és a Virgin
folyó völgyében.
Helena Independent, 1925. december 6.
Nevada Egykor az óriások törzsének otthona
Hatalmas csontvázakat találtak az "elveszett város" sírhalmaiban
Reno - A Haye Alapítvány bejelentése, miszerint 25 000 eurót szán Nevadában az
"elveszett város" alapos vizsgálatára, széles körű érdeklődést váltott ki egy eltűnt
nép eltemetett metropolisza iránt. Az Arizona, Kalifornia és a hatalmas Colorado
folyó által alkotott háromszögben fekvő romokat már eléggé feltárták ahhoz, hogy
bizonyítsák egy távoli város létezését, évszázadokkal azelőtt, hogy Kolumbusz az
Újvilágba hajózott.
Óriások fajára utalnak A felfedezők kincseket találtak kerámiákban, indián
ékszerekben, ősi fegyverekben és a háztartási élet eszközeiben. A több mint két méter
hosszú csontvázak arra utalnak, hogy egykor egy óriás faj uralkodott a délnyugati
részen. A fegyverek, gyöngyfűzések, kerámiák és egyéb tárgyak magas szintű
kultúrára utalnak.
Humboldt megye
The Standard (Albert Lea, Minnesota) 1882. november 11.
Voltak óriások, vagy legalábbis voltak óriások akkoriban, amikor a Nevadában
nemrég felfedezett, tizenkilenc hüvelyk hosszú és hat hüvelyk széles lábnyomot
találták. Mivel a szélein sörték nyomai voltak, nem mindenki hiszi, hogy emberi
szörnyeteg lépett oda, de hogy miféle lény volt az, az még mindig kétséges.
The Saint Paul Globe., 1904. január 24.

Egy tizenegy láb magas emberi csontváz csontjait ásták ki Nevadában Lehet, hogy a
bíborosi óriáshoz köze van
WINNEMUCA, Nev,. Jan 23.-Az itteni kavicsásáson dolgozó munkások ma
körülbelül tizenkét láb mélységben egy csomó csontot tártak fel, egy óriási emberi
lény csontvázának egy részét. Tizenegy láb magas. Dr. Samuels megvizsgálta őket, és
megállapította, hogy egy olyan ember csontjai, aki közel tizenegy láb magas lehetett.
A kézközépcsontok négy és fél hüvelyk hosszúak és aránylag nagyok. A singcsont
egy részét megtalálták, és teljes formájában tizenhét és tizennyolc centiméter közötti
hosszúságú lehetett. A csontváz többi részét még keresik.
519
Pershing megye
Nevada State Journal, 1936. október 3.

Néhány évvel ezelőtt egy Lovelock közelében, a sivatagi hegységben található
barlangban felfedeztek egy múmiát, amelyet "Lovelocki óriás" néven ismertek. Sok
történet szerint az őskori indián óriás 11 láb magas volt. Az igazság az, hogy a még
vöröses hajjal a koponyáján lévő alak 9 és fél láb hosszú volt. A múmia ma a
washingtoni Smithsonian Intézetben található, és ez a valaha felfedezett legnagyobb
emberi példány.
Reno Evening Gazette, 1953. február 20. Lovelock óriások

A Lovelock-barlangokat 1911 körül fedezte fel két férfi, amikor a Lahontan-tó régi
partvonalának közelében, Lovelocktól mintegy 26 mérföldre délre guanó
lerakódásokat kutattak. A tényleges feltárás 1911 és 1924 között zajlott.
A barlangok állítólag egy óriás indián fajnak adtak otthont, amely a kőkorszakból,
vagyis i. e. 2000-ből származik.Beatty asszony beszámol majd az óriások
csontvázainak felfedezéséről a barlangokban, kő- és csonteszközökkel együtt.
Utah
Salt Lake City, megye

Muskingum megye története, Ohio 1882
A. Potter úr által a nevadai Eureka Sentinelben közölt, a Western Review of

Science and Industry által másolt érdekes beszámoló bizonyos Utah állambeli
halmokról. A következő kivonatokat közlöm:
A halmok az úgynevezett Paysm-farmon találhatók, szám szerint hat darab, és
körülbelül húsz hektárnyi területet foglalnak el. Tíz és tizennyolc között vannak.
520
láb magas, és ötszáztól ezer lábig terjedő kerületű.
A feltárások eddig nem hoztak felszínre rejtett kincseket, de bebizonyították
számunkra, hogy egykor kétségtelenül létezett itt egy felvilágosultabb emberi faj,
mint az indiánoké, akik ezt az országot lakták, és akiknek feljegyzéseit több száz
évre visszamenőleg nyomon követhetjük.
Miközben az egyik nagyobb halom feltárásán dolgoztunk, egy nagy csontváz lábát
fedeztük fel, és óvatosan eltávolítva a megkeményedett földet, amely beágyazódott,
sikerült egy nagy csontvázat feltárnunk, sérülés nélkül. Az emberi vázszerkezet hat
láb hat hüvelyk hosszú volt, és a külsőségek alapján kétségtelenül egy férfié. A jobb
kezében egy nagyméretű vas- vagy acélfegyver volt, amelyet a testtel együtt temettek
el, de amely a kézbe vételkor darabokra tört. A csontváz közelében
cédrusfadarabokat is találtak, különböző fantasztikus formákra vágva, tökéletes
állapotban; a faragás azt mutatja, hogy ennek az ismeretlen fajnak az emberei
ismerték a szerszámok használatát. Találtunk egy nagy kőpipát is, amelynek a szára
a csontváz fogai közé volt dugva. A pipa torkolata öt unciát nyom, homokkőből
készült, és a dohány számára kialakított nyílást mintha kifúrták volna.
A fent említett csontváz közelében találtunk egy másik csontvázat, amely nem volt
olyan nagy, és bizonyára egy nőé lehetett.E csontváz feje mellett egy szépen faragott
sírkő volt. A közelben a padlót kemény cement borította, minden jel szerint a szilárd
szikla egy része, amelyet türelmes és kimerítő munka után sikerült áttörnünk, és
kiderült, hogy egy hasonlóan épített láda sarka volt, amelyben körülbelül három pint
búzaszemet találtunk, amelynek nagy része a levegővel érintkezve feloldódott. A
halom közepén talált néhány szem fényesnek tűnt, és a feltáráskor is megőrizte
frissességét. Ezeket gondosan megőriztük, és tavaly tavasszal elültettük, és szépen
fejlődtek. Négy és fél font fejet neveltünk ezekből a szemekből. a búza nem hasonlít
az ebben az országban termesztett többihez, és nagy termést hoz. Ez az elab fajta; a
fejek nagyon hosszúak, és nagyon nagy szemeket tartalmaznak.
521
A Utah állambeli Salt Lake City 1891-es térképe, balra a Jordán folyó látható.
New York Sun, 1891. augusztus 27.

"A múlt héten Salt Lake City mellett, a Jordán folyó mellett találták meg egy
ember gigantikus, 1,8 méter 6 hüvelyk magas csontvázát. A leletet egy munkás
találta, aki egy öntözőárkot ásott. A koponyát a földfelszíntől nyolc láb mélyen tárták
fel, és a csontváz merőlegesen állt. A munkásoknak kilenc láb mélyre kellett leásniuk,
hogy kiássák. A csontok nagyon elkorhadtak, és a legkisebb érintésre is
szétmorzsolódtak. A csontvázat nagy gondossággal összerakták, és megállapították,
hogy a csontváz magassága 8 láb 6 hüvelyk, a koponya átmérője 11 hüvelyk, a lábak
hossza pedig 19 hüvelyk. A csontváz nyaka körül egy rézláncot találtak, amelyhez
három különös hieroglifákkal borított medál volt erősítve, és a csontváz közelében
egy kőkalapácsot, néhány cserépdarabot, egy nyílhegyet és néhány rézérmet találtak.
A régészek úgy vélik, hogy a csontváz eredeti tulajdonosa a halomépítők népéhez
tartozott".
Indiana Progress, (Indiana, Pennsylvania) 1891. október 14. The

Egy nyolc láb hat hüvelyk magas férfi gigantikus csontvázát ásták ki nemrégiben
munkások a Jordán folyó mellett, a Utah állambeli Salt Lake City mellett.
Észak-Dakota
Cass megye
The Minneapolis Journal, 1903. január 23. HÉT LÁB MAGAS
Egy feltételezett őskori ember csontjai kerültek elő egy Cass megyei kavicsbányában
Semmi sem utal arra, hogy a helyet az indiánok temetkezési helyként használták
volna.
Fargo, N.D., január 23. - Frank Canier ebben a megyében, Chafee közelében egy
kavicsbányában ásott, és egy majdnem kétméteres csontvázat tárt fel.
522
A csontokról úgy gondolják, hogy valamilyen őskori ember csontjai, mivel semmi
sem utalt arra, hogy a hely valaha indián temetkezési hely lett volna. A fogak mind
épek voltak, kivéve az elülső fogakat, amelyek kissé kopottak voltak. A csontváz
Chafee-ban van kiállítva.
Morton megye
Scientific American, 1883 Az óriások hagyománya
Mandantól két mérföldre, a Hart és a Missouri folyók találkozásánál lévő
sziklaszirteken található egy 100 hektáros régi temető, amely tele van egy óriási faj
csontjaival. A halottak e hatalmas városa a Lincoln úttól keletre fekszik. A talaj
olyan, mintha ember- és állathullákkal teli árkokból lett volna felhalmozva. És több
lábnyi földdel borítva. Sok helyen 8-10 láb magas halmok, némelyikük 100 láb vagy
annál is hosszabb, csontokkal és törött kerámiával, különböző élénk színű
tűzkövekből és achátokból készült vázákkal vannak tele. A fazekasság sötét anyagból
készült, gyönyörűen díszített, finom kidolgozású és könnyű, mint a fa, ami a
művészetekben jártas és a civilizáció magas fokával rendelkező emberek munkáját
mutatja. Ez nyilvánvalóan nagyszerű csatatér volt, ahol emberek és lovak ezrei estek
el. Semmi szisztematikus vagy intelligens feltárásra nem került sor, mivel egyes
halmokban csak két vagy három láb mély lyukakat ástak, de az ásatásokra tett
gyenge erőfeszítések során sok emberi és állati csontot, gyönyörű törött kerámia
darabokat és egyéb érdekességeket találtak. Megkérdeztünk egy idős indiánt, mit
tud a népe ezekről az ősi temetőkről. Ő így válaszolt: "Én semmit sem tudok róluk.
Már a vörös ember előtt itt voltak."
The Minneapolis Journal, 1903. január 23. HÉT LÁB MAGAS

Egy feltételezett őskori ember csontjai kerültek elő egy Cass megyei kavicsbányában
Semmi sem utal arra, hogy a helyet az indiánok temetkezési helyként használták
volna.
Fargo, N.D., január 23. - Frank Canier ebben a megyében, Chafee közelében egy
kavicsbányában ásott, és egy majdnem kétméteres csontvázat tárt fel. A csontokról
úgy gondolják, hogy valamilyen őskori emberéi, mivel semmi sem utalt arra, hogy a
hely valaha indián temetkezési hely lett volna. A fogak mind épek voltak, kivéve az
elülső fogakat, amelyek kissé kopottak voltak. A csontváz Chafee-ban van kiállítva.
523
Dél-Dakota
Brown megye
Dakota Farmer's Leader, 1899. október 27. Talált óriás csontvázak

S.H. Elliot a Brown megyei Brainard Townshipből nemrégiben felnyitott egy
indián dombot a farmján, és sok nagyon érdekes relikviát és indián maradványt
talált. Kilenc személy csontvázát exhumálták így, és a csontok méretéből ítélve
némelyikük élve hét vagy nyolc láb magas lehetett, a testek pedig úgy tűnik, hogy
eltemetésükkor hátrafelé duplázódtak. A csontok közelében több pipát és kovaköves
nyílhegyet találtak. Úgy tűnik, hogy a földet, amelyből a halom áll, egy kis távolságra
hordták.
Moody megye
St. Paul Daily Globe, 1894. június 13.

A dél-dakotai Egan közelében felfedeztek egy földalatti sírt, amelyben egy mára
kihalt óriásfaj maradványai vannak. A csontvázak arra utalnak, hogy a jelek szerint
volt idő, amikor a dél-dakotaiak a törvény megsértése nélkül emelkedhettek fel.
Dakota Farmer's Leader, 1899. október 27. Talált óriás csontvázak

S.H. Elliot a Brown megyei Brainard Townshipből nemrégiben felnyitott egy
indián dombot a farmján, és sok nagyon érdekes relikviát és indián maradványt
talált. Kilenc személy csontvázát exhumálták így, és a csontok méretéből ítélve
némelyikük élve hét vagy nyolc láb magas lehetett, a testek pedig úgy tűnik, hogy
eltemetésükkor hátrafelé duplázódtak. A csontok közelében több pipát és kovaköves
nyílhegyet találtak. Úgy tűnik, hogy a földet, amelyből a halom áll, egy kis távolságra
hordták.
524
Oklahoma
Le Flore megye
Statesville Landmark, (Statesville, Észak-Karolina) 1934. augusztus 31. INDIAI
LELETONOKAT TALÁLTAK OKLAHOMA MOUND ALATT
Braden, Okla, augusztus 25. (AP) - Indián relikviákat - amelyek becslések szerint
600 és 2000 év közötti korúak lehetnek, és amelyek között egy óriásbátor
combcsontja is volt - nagy számban visznek el egy hatalmas sírhalomból 41/ 2
mérföldre délnyugatra innen.
A hat arkansasi és oklahomai férfiból álló Pocola Bányavállalat vezeti a tavaly
februárban megkezdett ásatásokat.
Bár magánvállalkozásról van szó, minden egyes, a halomból származó tárgyat
katalogizálnak és lefényképeznek, és gondos nyilvántartást vezetnek a leletek,
emberi csontok, fa- és kőgyöngyök, gyöngyök és nagy kagylók elhelyezéséről.
Az Arkansas-folyó melletti mező közepén található domb körülbelül 100 láb
hosszú és a csúcsán 40 láb magas. Homokból áll, ami viszonylag könnyűvé teszi az
ásást. Körülbelül 20 láb mély ásatásokat végeztek.
A kincset érő leletek között van egy nagy combcsont, amely arra utal, hogy
tulajdonosa körülbelül két méter magas lehetett. Más emberi lények csontjai és
csontvázai normál méretűek.
Elszenesedett maradványokat találtak, némelyiken még mindig húsmaradványok
tapadtak, ami arra utal, hogy a sok évszázaddal ezelőtti rézbőrűek elhamvasztották
halottaik egy részét.
Értékes gyöngyöket fedeztek fel - több közülük akkora volt, mint egy ember
hüvelykujja -, hogy aztán a napvilágra kerülve szétmorzsolódtak. Közel 400 magvas
gyöngyöt találtak, összetört kagylókkal egy kupacba halmozva. Ezeket tartósítás
céljából felfűzték. A halomban talált nyílhegyek kivételesen finom kidolgozásúak.
Egy gyűjtő 1100 nyílhegyet vásárolt.
Garvin megye
Reading Eagle, 1937. május 24. Indiánok csontvázai több mint két méter magasak.
Norman, Oklahoma, május 24. (U.P.) - Egy különös indián törzs hat, több mint két
méter magas óriási csontvázát tárták fel a Washita folyó partján, Dél-Közép-
Oklahomában. Dr. Forrest E. Clements, az Oklahomai Egyetem antropológiai
tanszékének vezetője ma hozta nyilvánosságra.
525
A csontvázakat, amelyek mind jól megőrződtek, Dr. Clements és csoportjának
tagjai találták meg tegnap. Úgy vélte, hogy a lelet egy olyan indián faj felfedezéséhez
vezethet, amelynek létezése eddig ismeretlen volt az antropológusok előtt.
Becslése szerint a faj 750 évvel ezelőtt létezett. A csontvázak közül négy felnőtteké,
kettő pedig gyermekeké volt. A Washita folyó partjának egy szakaszának 10 nappal
ezelőtti beomlása vezetett a felfedezéshez. Egy farmer talált egy koponyát, és
értesítette a hatóságokat.
Miami Daily Record (Miami, Oklahoma) 1937. június 24. Indian Mounds Being
Excavated in State (Indián dombok feltárása az államban)
Oklahoma City, június 24. - (AP) - A segélymunkások által az egykori indián
lelőhelyeken végzett ásatások négy új sírhalmot, 25 rejtekhelyet és 53 egyéni sírt
hoztak felszínre három oklahomai megyében - közölték ma a WPA tisztviselői.
A WPA húsz ügyfele Delaware megyében, Grove közelében tárta fel a halmokat. A
rejtekhelyeken kerámiák, harci, vadászati és mezőgazdasági eszközök voltak. A
Washita folyó partján, Garvin megyében, Wynnewood közelében 19 WPA-munkást
foglalkoztatnak.
A közelmúltban kezdték meg az ásatásokat, amikor egy kétméteres ember
csontvázát tárták fel. Egy temetkezési helyet és egy falut fedeztek fel 11 láb mélyen.
Hat másik csontvázat is kiemeltek a földből. Ezen kívül bölény, szarvas, medve, hód
és pulyka csontjai kerültek elő, valamint sírok .
Az 53 sírt LeFlore megyében, Spiro közelében fedezték fel, ahol 86 WPA-ügyfél
ásott.
Oklahoma megye
The Indian Journal, 1914. július 31.
Óriási emberi csontvázat tártak fel sírásók az Oklahoma megyei Lutherben. A
csontvázat nagyjából három láb mélyen találták meg, egy szilárd sziklaréteg alatt. A
jól megőrződött koponya kétszer akkora volt, mint egy átlagos ember feje, a többi
csont pedig arra utalt, hogy az óriás lény több mint két méter magas lehetett. A
leletet jelentették az állami geológusoknak Normannál.
The Seattle Star (Seattle, Washington) 1914. június 12. 8 LÁB LELETON FOLUND
A SÍROKBAN
Guthrie, Oklahoma, június 12. - Egy óriási emberi csontvázat tártak fel ma
sírásók a Ford temetőben Lutherben, Oklahoma államban. A csontváz körülbelül
három láb mélyen volt a föld alatt egy szilárd sziklaréteg alatt. A koponya, amely
sokkal nagyobb volt, mint egy átlagos ember feje, és más csontok arra utaltak, hogy
az óriás ember nyolc láb magas lehetett. A leletet várhatóan az állami geológusok
Normanban veszik számba.
526
The Washington Post 1934. augusztus 26.
Oklahomai indián ereklyék kerültek elő
Egy 9 - láb magas férfi combcsontját találták meg a halomban
Baden, Oklahoma, augusztus 25. (AP). - Indián relikviákat - becslések szerint 600
és 2000 év közötti korúakat, köztük egy óriásbátor combcsontját - nagy
mennyiségben viszik el egy hatalmas sírhalomból, amely 4 V2 mérföldre délnyugatra
van innen.
Az Arkansas-folyó melletti mező közepén lévő domb 100 láb hosszú és 40 láb
magas, homokból van, így viszonylag könnyű az ásás. Körülbelül 20 láb mély
ásatásokat végeztek.
A kincset érő leletek között van egy nagy combcsont, amely arra utal, hogy
tulajdonosa körülbelül két méter magas lehetett. Más emberi lények csontjai és
csontvázai normál méretűek.
Texas
WPA KOPONYA-DUCCÉRIA DÉL-TEXASBAN
<*-
TEXASIAK, 38.050-BEN I.E. 38.050-BEN. NAGY FEJEK. WPA VICTORIA
CO. RÉGÉSZETI FAJTA MUTATJA. A Morris# dombról ásva. A nagyobb
koponya abnormális mérete látható .a normál koponyával összehasonlítva.
Baylor megye
The Courier Gazette (McKinney, Texas) 1919. május 30.
Emberi óriás csontjait találták olajkutat fúrva

Seymour, Texas, május 30. - A városka teljesen fel van dobva, mert nemrég
felfedezték egy állítólag őskori óriás maradványait. A csontokat a seymouri W.C.
McKinney ásatta ki azon a területen, amelyen a wichita-kansasi Harry Van Ness Oil
Syndicate egy 3000 láb hosszú kutat fúr, öt mérföldre délnyugatra a várostól. A
527
geológusok azt állítják, hogy a csontok egy legalább három méter magas és
arányosan széles ember csontjai.
528
Ez a lelet majdnem akkora izgalmat váltott ki a városban, mint a környéken
jelenleg folyó fúrási munkálatok. A maradványok most a helyi olajbörzén láthatók.
Cameron megye
LaCross Tribune, 1935. augusztus 2.
Texas öntözési projekt óriási csontvázakat tárt fel

Harlingen, Texas, július ( AP). - Harlingen közelében több mint 20 csontvázat
találtak, amelyekről úgy vélik, hogy az államnak ezen a részén egykor élt, óriási
fűhajtásokat evő, orankai indiánok egyik fajához tartoznak.
A csontvázakat egy öntözési projekt építése során tárták fel, és azt mutatják, hogy
a férfiak négy-hat centivel magasabbak voltak, mint a mai átlagemberek.
Állítólag a carankawayek is tenger gyümölcsein éltek, de úgy tartják, hogy a

bozótosban bolyongtak, mint az állatok, és semmiféle menedéket nem építettek.
Cooke megye
New York Times, 1891. április 11. FURCSÁNT FELFEDEZÉSEK TEXAS-ban
Gainesville, Texas, április 10. - Néhány héttel ezelőtt különös felfedezésekről
számoltak be a Cook megyei Era közelében. A dallasi Tally ezredes, egy angol
tudományos társaság képviseletében több napja ott tartózkodik, hogy vizsgálatot
folytasson. Most egy óriási nő maradványaira bukkant, akinek a haja alatt egy nagy,
aranyba foglalt, ókori mintájú fésű volt. Ez hasonló jellegű más felfedezésekhez,
amelyeket néhány héttel ezelőtt egy illinois-i csoport tett ott, és amelyek Tally ezredes
vizsgálatához vezettek. Azt mondja, hogy a teológiai hallgatók és a történészek,
valamint a tudományos világ számára is tartogat valamit. A felfedezés helye a Clear
Creek-i katakombák néven ismert.
Fort Worth Daily Gazette június 18,1891 Egy pre-Adamita

Valami gigantikus emberi állat csontvázát találták meg
Gainsville, Cooke megye, Texas, június 17. - Munkások a Pecan Creek partjáról
ma földet távolítottak el a Missouri, Kansas és Texas depó közelében, ebben a
városban, és egy nagyon nagy emberi csontvázat fedeztek fel hat láb mélyen a felszín
alatt. Sem ruházatnak, sem temetkezési ládának nem volt nyoma, és az a vélemény
uralkodik, hogy a csontváz valami gigantikus őslakosé lehet. A csontok sokkal
nagyobbak, mint a legnagyobb mai emberé, és külsejükből ítélve már évtizedek óta a
földben lehetnek. A legrégebbi lakosok nem emlékeznek arra, hogy valaha is
temettek volna el valakit ezen a helyen.
529
Harris megye
The Hearne Democrat (Hearne, Texas) 1937. január 8. Érdekes relikviák egy indián
dombról
E. F. Pohl, Houstonból, aki a Georgetowntól 8 mérföldre északra fekvő Cobb
Springsben egy indián domb feltárását végzi, 7 indián csontvázat jelentett, amelyeket
a dombról tártak fel. Pohl elmondta, hogy a két méter magas csontvázak közül
néhányat elküldtek a Smithsonian Intézetbe, és az ottani szakértők 700-800 évesre
becsülték őket.
A halomból feltárt harci és háztartási eszközök között hosszú lándzsafejek,
skalpoló kések, lándzsák, kapák, ásók, kalapácsok, fúrók - mind kovakőből vagy
kőből készültek.
Narancs megye
Fort Worth Gazette (Fort Worth, Texas) 1893. december 9.

Az Orange melletti folyóparton töltés közben a munkások húsz emberi csontvázat
exhumáltak. Nyilvánvalóan óriási termetű emberek voltak. Néhány csont, az alkar
majdnem olyan hosszú volt, mint egy átlagos ember teljes karja.
Tyler megye
Gettysburg Compiler (Gettysburg, Pennsylvania) 1893. február 21.

Egy gigantikus csontváz Munkások, akik a Yellow Pine Lumber Company
mezőgazdasági útjának meghosszabbításához szükséges utat tisztították a texasi
Colmesniel közelében, kiástak egy hatalmas bükkfa rönköt, amely alatt egy emberi
csontvázat találtak, amelynek csontjai csak részben bomlottak el. A csontváz egy
hatalmas testalkatú emberé volt, a koponyát mintha tomahawkkal hasították volna
fel, és számos kovaköves nyílhegyet találtak a csontváz mellett. A hely, ahol a
felfedezést tették, hat mérföldre van Colmesniel-től, a Trinity folyón, annak
közvetlen közelében, ahol a történelem szerint La Salle-t, a nagy felfedezőt néhány
követőjével együtt megölték, amikor az Illinois folyó felé tartott. A csontokat és az
ereklyéket gondosan megőrizték, és alapos vizsgálatot fognak végezni, hogy ha
lehetséges, megállapítsák, hogy a csontok LaSalle egyik indián harcosának csontjai-e
- Chicago Herald
530
Victoria megye
Óriáskoponya - A Texas Egyetem antropológusai a közelmúltban tárták fel

Victoria megyében a jobb oldali képen látható emberi koponyát, amely
valószínűleg a legnagyobb, amit a világon találtak. A másik kettő normális méretű.
San Antonio Express, 1940. január 7.

A WPA munkásai által Victoria közelében feltárt tengerparti óriás koponya a
világon valaha talált legnagyobbnak vélt; normális fejet is találtak
Hogy Texasban "volt egy óriás a tengerparton" a régmúltban, azt valószínűsíti a
Victoria megyében egy dombon nemrégiben feltárt hatalmas koponya, amelyről úgy
vélik, hogy a legnagyobb emberi koponya, amelyet valaha is találtak az Egyesült
Államokban és valószínűleg a világon. A töredékeket, amelyek kétszer akkorák, mint
egy normális ember koponyája, W. Duffen régész ásták ki, aki egy, a Texasi Egyetem
által támogatott WPA-projekt keretében ásatásokat végez a Victoria megyei
dombon. Ugyanebben a halomban és ugyanezen a szinten egy normál méretű
koponyát találtak. A halomból vett darabokat a WPA laboratóriumában fizikai
antropológusok felügyelete mellett rekonstruálták. Vizsgálatot végeznek annak
megállapítására, hogy a hatalmas koponya egy rendkívüli termetű emberek
törzséhez tartozó emberé volt-e, vagy pedig egy törzs abnormális tagjának
koponyája, egy gigantizmusban szenvedő emberé. A helyszínen több nagyméretű
emberi csontot is feltártak. Marcus B. Goldstein fizikai antropológus, aki a WPA-
projektben dolgozott, korábban Alen Horliken, a Nemzeti Fizikai Antropológiai
Múzeum kurátorának segédje volt. A texasi ásatások során előkerült leletek
kezdenek súlyt adni annak az elméletnek, hogy az ember 40 000 évvel ezelőtt élt
Texasban - mondják.
531
The Victoria Advocate - 1940. február 4.
Indián temetkezési domb a közelben a régészeti ismeretek tárházának bizonyul
W A. Duffen, az ásatás vezetője, leírja a felfedezéseket

Az átlagos laikus számára az indián temetkezési domb, amelyen most fejeződtek be
az ásatási munkálatok, és amely a várostól mintegy hat mérföldre délkeletre
található, csak egy újabb "rézbőrű temető", vagy talán legfeljebb egy legendás
domb, amelyről egy nagypapa sok mesét mondott.
W. A. Duffen, az ásatási munkálatokat vezető régész számára azonban a halom a

tudás tárházának bizonyult, eltűnt kultúrák, máig ismeretlen titkok tudásának
tárházának.
A halom több mint érdekesnek bizonyult Duffen úr, valamint a világ régészeti
körei számára is, mivel a Victoria megyei halomból került elő a valaha feljegyzett
legnagyobb emberi koponya, valamint egy másik koponya is, amely a legalacsonyabb
koponyaindexszel rendelkezett, mivel rendkívül keskeny volt. Egy normál
koponyához képest a nagy koponya egy "óriás" koponyája volt - egy óriási dolog,
amely nyilvánvalóan egy hatalmas emberhez tartozott.
Ha a halomban nem találtak volna más felfedezést, akkor ez a két koponya

indokolta volna a 15 hónapos ásatási munkát. Ennyire fontosak az ilyen dolgok a
régészek számára. De más dolgokat is feltártak, sőt, összesen mintegy 250 csontvázat
ástak ki, mintegy 5300 lelettel együtt.
A lelőhely valójában egy természetes dombon nyugvó nagy halomsír. A "halom"

kifejezést azonban a hosszú használat miatt továbbra is használjuk. A halom a
Guadalupe folyó keleti partján található. Az árvíz idején hat vagy hét láb magas víz
veszi körül, ami a korai emberek lakóhelyeként "természetes". Körülbelül 500 láb
hosszú, 350 láb széles és 20 láb magas. Súlyos fával borított, és magasságát
leszámítva a folyófenék nagy részéhez hasonlít.
Williamson megye
The Eagle (Bryan, Texas) 1907. február 27.

Egy nagyméretű emberi csontvázat tártak fel a texasi Georgetown közelében.
532
The Spokesman Review, 1936. december 24.GIANT INDIAN ONCE IN TEXAS
Az ásatások az 1000 évvel ezelőtti hétlábú harcosok bizonyítékait hozták felszínre
Austin, Texas. Dec. 23. (UP) - Egy óriás harcos indián fajra utaló bizonyítékokat
találtak E. F. Pohl régészek a Georgetown melletti Cobb Springnél végzett ásatások
során, amely közel 1000 évvel ezelőtt Texas dombjait és síkságait járta.
Pohl, aki 20 évet töltött a délnyugati őslakosok titkainak feltárásával, azt mondja,
hogy 67 test csontvázmaradványát találta meg, amelyek közül sokan hét láb magasak
voltak.
Néhányan egy közös sírgödörben voltak, olyan rendezetlen állapotban, mintha egy
győztes ellenség dobta volna bele, miután Pohl szerint több mint nyolc évszázaddal
ezelőtt megvédték a forrást.
Pohl, a felesége és a munkásokból álló csapat nagyszámú nyílhegyet,
lándzsahegyet, kapát, kalapácsot, fúrót, békepipát és agyagedényt is feltárt. Az egyik
cserépedény 53 hüvelyk átmérőjű.
Arizona
Cochise megye
Oshcosh Daily Northwestern (Oshkosh, Wisconsin) 1931. november 27.
Ma tíz éve -
Az arizonai Douglas közelében fekvő Reddington közelében a közelmúltban
lezajlott heves esőzések egy olyan óriásemberekből álló faj temetkezési helyét tárták
fel, akikről úgy gondolják, hogy több ezer évvel ezelőtt éltek. A megtalált csontvázak
alapján a faj termete körülbelül kétszerese lehetett a mai átlagos méretű emberének.
Gila megye
Los Angeles Times, 1925. június 4.
Ősi indián csontvázakat találtak Arizonában
Miami (Ariz.) június 3. - Huszonegy őskori indián csontvázát tárták fel Eric H.
Schmidt, a New York-i Természettudományi Múzeum régésze által a Miami-
Superior autópályán lévő Iron's ranch közelében.
533
William Boyce Thompson asszony alkalmazta, aki jelenleg Superior Arizonában
tartózkodik, hogy megvizsgáljon néhány arizonai őskori romot. A csontvázak szerint
néhány indián több mint két méter magas volt. A feltárt 120 helyiségből ötvenben
mintegy 2000 indián relikviát is találtak.
Greenlee megye
The Courier Gazette, (McKinney, Texas) 1923. november 10. Régészek masztodon
csontokat, ereklyéket és óriás emberi nefilimeket ásnak ki.
TUCSON, Arizonában, december 1.-Az Arizonai Egyetem régészei ma újabb, az
ősi életre utaló nyomot tártak fel, amelyet az Arizonai Egyetem régészei tártak fel,
miután felfedezték a délnyugaton egykoron élt hatalmas nefilim emberek
maradványait. Az arizonai Duncan közelében lévő ősi pueblo romjaihoz visszatérve.
Dr. Bryan Cummlngs és asszisztense azt mondta, hogy sikerült mozgatni egy másik
részét nemrég felfedezett masztodon.
J. E. Cokor, bányamérnök a mexikói Sonorából, Gayopából érkezett ide azzal az
információval, hogy óriási emberi csontvázakat találtak egy temetőben egy közeli
farmon. A masztodont apránként tárják fel, és amikor a csontváz végül összeáll,
várhatóan legalább 12 láb magas lesz. A pueblo az őskori falvak csoportjának
közepén található, mintegy 35 mérföldre nyugatra innen.
A leírt nefilim csontvázakat a földek tisztítása során fedezték fel, sokan közülük.
Átlagosan nyolc láb hosszúak és a fejek szokatlanul nagyok.
A holttesteket egymásra temették, mellettük pedig durva kőeszközök pihentek.
Maricopa megye
The St. Johns Herald, 1887. május 12.
A Phoenix Herald azt írja, hogy a közelmúltban egy farmer a farmján egy furcsa
ereklyére bukkant kútásás közben. Körülbelül kilenc láb mélyen a felszín alatt egy
ember csontvázára bukkant, amelynek csontjai azonban darabokra estek, amikor
megpróbálta megmozdítani őket. Kétsége sincs afelől, hogy ez az őslakos óriás volt,
mivel a combcsontok közel négy láb hosszúak voltak, a lábak pedig nagyobbak, mint
a közmondásos chicagói lányé. A test alatt egy nagy és nehéz harci bunkósbot volt
tökéletes állapotban.
534
The Coconino (Flagstaff, Arizona) 1892. március 17. Egy csodálatos boltozat
Egy aranyásó azt állítja, hogy a Phoenix melletti hegyekben egy figyelemre méltó
páncélteremre bukkant, amelynek padlóját - mint a Heraldnak elmondta - nagy
emberi csontvázak és egy őskori faj maradványai borítják. Az egyik oldalon egy
bronz ajtó volt, és amikor ezt felfeszíti, további csodákat vár felfedezni. Nagyon
gondosan őrzi a titkát. Ha a fele, amit állít, igaz, a lelet régészeti szempontból is
csodálatos lesz, ha másból nem is.
Pima megye
The Miami News, 1921. november 25.

Óriások temetkezési helyét fedte fel az esőzés
Douglas, Arizona, november 25. - A közelmúlt heves esőzései a közeli Reddington
környékén egy olyan óriásemberekből álló faj temetkezési helyeit tárták fel, akikről
úgy gondolják, hogy több ezer évvel ezelőtt éltek - közölte August Enley bányász, aki
a Reddington körzetben dolgozott.
Ealey leírta a temetőből előkerült csontvázak egyes részeit, és kijelentette, hogy a
faj termete kétszer akkora lehetett, mint a mai átlagemberé. Az egyik koponya
körülbelül egy hüvelyk vastagságot mutatott. Ali szerint, és tökéletes állapotban volt.
Az esőzések során feltárt cserépdarabok, fülbevalók, széntűz maradványai és más
bizonyítékok arra késztették Ealeyt, hogy jelentse a felfedezést az állami egyetemnek,
abban a reményben, hogy a temetkezési hely alaposabb vizsgálatát elvégzik.
Yavapai megye
The St. Johns Herald 1911. augusztus 5.

ÓRIÁS CSONTVÁZAT TALÁLTAK EGY ARIZONAI FARMON
Prescott, Ariz. Aug. 5. - Egy
ma élő embernél kétszer nagyobb emberi lény csontvázát
találta Peter Mars a farmján, innen északnyugatra.
A csontváz tökéletes. A csontok nem hasonlítanak a Verde és az ország más
völgyeiben talált ősi s csontokra.
Weekly Journal-Miner, 1911. július 26,

Az őskori élet egyik legcsodálatosabb felfedezését, amelyet Arizonában valaha is
tettek, tegnap jelentette Peter Marx, Juniperből, és megerősítette E. S. Clark ügyvéd,
aki egy olyan emberfajta létezését tárta fel, amelyet általában nem az őskornak
tulajdonítanak, a hatalmas méretű csontváz, amely most Marx úr birtokában van.
Részletezve
535
amit puszta véletlen folytán fedezett fel a farmján a hét elején, Marx úr a következő
érdekes beszámolót adta a felfedezésről. "Ennek a szörnyeteg embernek a csontjai
egy emberfajt vagy egyetlen egyedet képviselhettek. Mindenesetre a birtokomban
lévő ember csontváza eléggé teljes ahhoz, hogy a méretek, amelyek elképesztőek,
pontosan megállapíthatók legyenek, és amennyire a jelenlegi nemzedéknek
tekinthetjük abból, amit megtudtam, nem lehet összehasonlítást tenni. Először is a
koponya olyan abnormális méretű, hogy ha a mai átlagember a feje fölé helyezné,
még mindig találna helyet, hogy könnyedén mozgatni tudja előre-hátra, fel-le,
anélkül, hogy természetes helyzetét megzavarná. A koponyán végzett mérések
alapján egy 10-es számú kalapra lenne szükség ahhoz, hogy illeszkedjen rá. A fogak,
amelyek közül több még mindig az állkapocscsontba ágyazva van, alátámasztják a
fej hatalmas méretét. Ami a csontokat illeti, nem vitatható, hogy a tulajdonos
szimmetrikusan megformált, hatalmas méretű és herkulesi erejű volt. A comb és az
alsó végtagok a mai átlagember méretének legalább kétszeresére utalnak.
Prescott Journal Miner, 1913. február 11.

A megtalált csontvázak arra utalnak, hogy egykor óriások egy faja élt a Sycamore
Creek partjainál.
Egy őskori temetőt tártak fel a Sycamore Creek-en, ahol a Verde vasútvonal
szintje áthalad, egy csapat munkás C.W. Corbin kalauz vezetésével, aki bizonyos
fejlesztéseket végez az úttesten.
Kiderült egy nagyon érdekes helyzet, amely valamikor vagy valamikor uralkodott,
egy faj fizikai felépítése egy óriási emberiségtípus, amely zavarba e generáció tagjai
számára zavarba ejtő. Egy ember koponyája van Corbin úr birtokában a váz egy
részével együtt, ami olyan emberre utal, akinek életében legalább két méteres
magasságot kellett elérnie.
The Eastern Arizona Courier, 1930. december 10. FÓRUM

Prescott Arizona 1930. december 10. Szerkesztő The Courier Kedves Uram!
Az elmúlt héten szinte minden újságban volt valami hír arról, hogy egy expedíció
Mexikóba indul, hogy egy óriásfaj csontjai után kutasson. Miért mennek Mexikóba?
Néhány évvel ezelőtt Bill Singleton, az autópálya egyik főnöke elmondta nekem, hogy
a Chino-völgyön átvezető úton végzett munkálatok során kiástak néhány emberi
csontot, amelyek a mai átlagemberek csontjaival összehasonlítva azt mutatták, hogy
egy olyan emberfajtához tartoztak, akik kilenc és tíz láb magasak voltak. Jess Kiple a
Pruchman's-nál megerősíti ezt az állítást.
Egy másik érdekes lelet ebben a részben egy több évvel ezelőtti, a következő között
készült
536
Dewey és Humboldt egy régi temetkezési helyre vágott új út. Del Daves, aki már
halott, ásatásokat végzett ott, és két egymás mellett fekvő csontvázat talált,
mindkettő körülbelül 4 láb hosszú volt, és mindkettőnek hatalmas feje volt. Beth
Gray, egy bányász ezen a részen, aki látta a koponyákat, azt mondta, hogy olyan
nagyok voltak, hogy egy kilences számú kalap kellett volna hozzájuk.
Őszinte tisztelettel,
William Crocker
Új-Mexikó
Bernalillo megye
■pm: ti.in iji kiL-ji k UAii.v < ni/.i-N

M I ►M 1 ,1 ^ , .1 A M ■ ■ \ |> V 27, 1 :i "2
A GTANT SKELETON
Ez lesz Re-fi'ovetf to Lai Vtjja*.
Most Mixko.
The Albequerque, Daily Citizen, hétfő, január 27,1902 Az óriás csontváz

Az új-mexikói Las Vegasba szállítják.
Don Gregario Varela és Marcelino Martinez lementek El Nervóba. Kimennek a
Mesa Ricára, és megpróbálják megvásárolni az emberi óriás csontvázát, amelyet a
múlt héten Lucianno Quintana tárt fel.
Az óriás fizetne, ha idehoznák. A Smithsonian emberei büszkék lennének egy ilyen
méretű óriásra.
Egy láb jól megmaradt. Jól megmaradt. Nyolc láb hosszú. A csontváz a bíróság
udvarán lesz kiállítva, és az antropológusokat külön meghívják, hogy megvizsgálják.
537
Guadalupe megye
ÓRIÁSI CSONTVÁZAKAT TALÁLTAK.

i
Régészek expedíciót küldenek Új-Mexikó temetőinek feltárásáraAhol
testeket találtak.
Specie! la The AVrr York Times.
The Journal, 1929. február 10.

Régész expedíciót indít az új-mexikói temetők feltárására
Ahol holttesteket tártak fel

A New York Times különkiadása
Los Angeles, Kalifornia, február 10. -Az N. M. állambeli Guadalupe-ban felfedezett
óriások maradványainak felfedezése nyomán régészek és régészek további expedíciót
készítenek elő a régió feltárására. Ez az elhatározás azon az izgalmon alapul, amely a
Las Vegastól mintegy 200 mérföldre délkeletre fekvő Mesa Rico közelében lévő vidék
egy részén él az emberek között, ahol egy régi temetkezési helyet fedeztek fel, amely
hatalmas méretű csontvázakat hozott ki.
Luciana Quintana, akinek a tanyáján az ősi temetkezési hely található, két különös
feliratot viselő követ fedezett fel, és ezek alatt sekély ásatásokban egy olyan váz
csontjait találták meg, amely nem lehetett kevesebb, mint 12 láb hosszú. A sírt
felnyitó férfiak azt állították, hogy az alkar 4 láb hosszú volt, és hogy egy jól
megőrződött állkapocsban az alsó fogak mérete a hikoridiótól a legnagyobb dióéig
terjedt. A lény mellkasa a beszámolók szerint hét lábnyi kerületű volt.
Quintanaq, aki számos más temetkezési helyet is feltárt, annak a véleményének ad
hangot, hogy talán egy rég kihalt óriásfaj több ezer csontvázát találják meg. Ez a
feltételezés a korai spanyol invázióból átörökített hagyományokon alapul, amelyek
részletes ismeretekkel rendelkeznek egy óriásokból álló faj létezéséről, amely a mai
Új-Mexikó keleti részének síkságain élt. Az ugyanezen a szakaszon található indián
legendák és faragványok szintén egy ilyen faj létezésére utalnak.
538
539

The Encyclopedia of Ancient Giants in North America FORDÍTÁS

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

The Encyclopedia of Ancient Giants in North America FORDÍTÁS

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Az

Marcia Moore művei

Borítótervezés: Alicia Shipley

Indián legendák egy ősi óriásfajtáról28

Az Ohio-völgy óriásai ..................................................................................................... 55

Az ősi törpék és tündérek...............................................................................................185

Nyugat-Virginia .................................................................................................................................... 192

Arizona .................................................................................................................................................... 199

Az óriás neandervölgyi hibridek eredete .......................................................................201

Óriás neandervölgyi hibridek Észak-Amerikában .......................................................211

Alabama .................................................................................................................................................. 257

A neandervölgyi hibridek temetkezési típusai és leletei .............................................. 259

Shell Mounds ......................................................................................................................................... 259

Kutya temetések .................................................................................................................................... 263

Trapéz alakú medálok és rúd amulettek........................................................................................ 264

Angolna gátak ....................................................................................................................................... 266

Pala leletek............................................................................................................................................. 267

Pulykafarok pontok.............................................................................................................................. 269

Óriások dupla fogsorral ............................................................................................... 270

Óriás emberek szarvakkal ............................................................................................ 290

A tengeri archaikum óriásai ........................................................................................ 313

Maine ....................................................................................................................................................... 313

Vermont ................................................................................................................................................... 316

New Hampshire .................................................................................................................................... 317

Rhode Island .......................................................................................................................................... 324

New Jersey.............................................................................................................................................. 329

Tennessee ................................................................................................................................................ 338

Észak-Karolina ..................................................................................................................................... 346

Florida ..................................................................................................................................................... 352

Alabama .................................................................................................................................................. 358

Arkansas .................................................................................................................................................. 361

Mississippi .............................................................................................................................................. 366

Louisiana ................................................................................................................................................ 367

New York ................................................................................................................................................. 371

Pennsylvania .......................................................................................................................................... 378

Észak-Ohio ............................................................................................................................................. 383

Michigan. ................................................................................................................................................ 398

Wisconsin ................................................................................................................................................ 406

Minnesota ............................................................................................................................................... 416

Illinois ...................................................................................................................................................... 424

Iowa .......................................................................................................................................................... 435

Nebraska ................................................................................................................................................. 441

Nyugat-Kanada ..................................................................................................................................... 454

Oregon ..................................................................................................................................................... 480

Alaszka ..................................................................................................................................................... 486

Idaho ........................................................................................................................................................ 492

Montana .................................................................................................................................................. 494

Nevada ..................................................................................................................................................... 496

Utah .......................................................................................................................................................... 498

Dél-Dakota ............................................................................................................................................. 502

Texas ........................................................................................................................................................ 505

Arizona .................................................................................................................................................... 510

Előre LA. Marzulli

"Tartozom Fritz Zimmermannak, mivel a Nephilim Chronlicles című könyve,

Mediterrán amorit rézkereskedők az

Korai bronzkori rézkereskedelem

A Superior-tóban található Isle St. Royal a világ egyik leggazdagabb tiszta

5720 fontos rézrögöt emeltek ki egy

Ezen az egymás melletti képen a Michiganben és Wisconsinban talált, a korai és

A New Yorkban talált nagy csontvázakkal együtt talált hüvelyes lándzsafejek. A

New York története, az "Ősembertől" 1888 Brockville, New York

A New Yorkban felfedezett középső bronzkori öntött réz foglalatos balták a

New York állam őslakosainak emlékművei, 1849

A Brit-szigeteken egészen Kr. e. 1500-ig folytatták a kőkörök építését. Az Ohio-