Professional Documents
Culture Documents
Az Én Zenémet Legjobban A Gyerekek És Az Állatok Értik." Mozaikok Az Orosz Zeneszerző, Igor Fjodorovics Sztravinszkij Életéből - Ujkor - Hu
Az Én Zenémet Legjobban A Gyerekek És Az Állatok Értik." Mozaikok Az Orosz Zeneszerző, Igor Fjodorovics Sztravinszkij Életéből - Ujkor - Hu
A fiatal Sztravinszkij
Igor Fjodorovics Sztravinszkij egy zenész család harmadik gyermekeként látta meg a
napvilágot a Szentpétervár közelében fekvő Oranienbaumban, 1882. június 17-én.
Családtagjaihoz meglehetősen vegyes érzelmek fűzték, híres operaénekes apját alig látta,
erőszakos jellemű anyját, és két bátyját pedig nemigen szerette. Egyedül öccsével ápolt jó
viszonyt.
Bár abszolút hallása volt – elvileg képes volt hét különböző hangmagasságot
megkülönböztetni a repülő zúgásában –, nem számított csodagyereknek. Kilenc éves
korában szülei zenetanárt fogadtak fel mellé, ekkor kezdett el zongorázni és a
zenelmélettel ismerkedni. Zenei ambícióit azonban később sem támogatta családja,
ugyanis jogi pályára szánták. A Szentpétervári Egyetem Jogi Karán megkezdett
tanulmányait végül nem fejezte be, 1905-ben a Véres Vasárnapot (Кровавое
воскресенье) követően két hónapra bezárták az egyetemet, így utolsó vizsgáit már nem
tehette le.
Élt-halt a nyelvekért, négyet folyékonyan beszélt, hetet pedig értő módon felhasznált
műveiben. Szabadidejében gyakran ő maga intézte a bevásárlást, időnként eljárt
barátaival moziba – a nézők szerencsétlenségére, mivel minduntalan hangosan kritizálta
a filmeket – vagy étterembe, ahol kedvtelései közé tartozott a pincérek „ugráltatása” és a
csinos nők – drága – terítőre való lerajzolása.
Egész élete a komponálás körül forgott, de rendkívül fontos szerepet töltött be életében
az előadóművészet is. Életének középpontjában saját zenéje állt, meg volt győződve arról,
hogy darabjai egytől-egyig kiválóak, és ha arra kérték, hogy javasoljon egyet művei közül,
akkor mindig azt felelte, hogy az összeset ajánlja. Ha valaki a barátja akart lenni, akkor
neki is rajongania kellett Sztravinszkij zenéjéért, különben a mester tudomást sem vett
róla. Emellett rettenetesen dühbe tudott gurulni, ha bárki is kritikával illette műveit,
illetve, ha egy előadó nem ügyelt az általa megadott zenei utasításokra.
Sztravinszkij művészetek iránti érdeklődése azonban nem volt egysíkú. Nemcsak a zene
iránti szenvedélyéről volt ismert, tehetsége megmutatkozott az írásban és a festészetben
is. Egyik legismertebb írása a Zene költészete, melyben leírta az azóta szállóigévé vált
mondatát: a „zene önmagán kívül semmit sem képes kifejezni” (Стравинский 2012.
231.), tehát nem alkalmas az egyszerű hétköznapok forgatagában született érzelmek
kifejezésére.
„A zene mint jelenség arra az egyetlen célra adatott nekünk, hogy rendet
teremtsen a dolgok között, beleértve legelsősorban a rendet az ember és az
idő között. Hogy ez a rend létrejöhessen, ahhoz szükségszerűen és kizárólag
konstrukcióra van szükség. Ha a konstrukció megvan, és a rend létrejött,
mindent megtettünk.” (Stravinsky 1935. 63.)
Míg sok zeneszerző csiszolódó stílusa ugyanaz marad, vagy egyedivé, specifikussá válik az
évek alatt, Sztravinszkij alkotói tevékenységét, zenei nyelvét a legkevésbé sem
nevezhetjük monotonnak. Az operát leszámítva a legkülönfélébb műfajokban alkotott –
az operát nem szerette, mondván „a zene összeházasítható a gesztussal vagy a
szöveggel, de mindkettővel egyszerre bigámia nélkül nem” (Fodor 1876. 66.) –,
darabjainak célközönsége a gyerekektől egészen a felnőtt korosztályig terjedt, stílusa
pedig számtalanszor változott. Munkásságát öt korszakra oszthatjuk. Az elsőt – az
ifjúkori periódust, amely 1908-ig tartott – az orosz nemzeti romantikusok (Csajkovszkij,
Rimszkij-Korszakov) hatása fémjelezte. Ez idő tájt írta a Tűzijáték című zenekari
fantáziáját, melyet Szentpéterváron mutattak be. Ekkor figyelt fel rá Szergej Gyagileg, az
Orosz Balett impresszáriója.
Második alkotói korszakát már egyfajta forradalmi jelleg hatotta át. Sztravinszkij
szakított a romantikával, és a régi orosz mitikus vagy népmesei anyagokból merített.
Műveiben gyakorta jelent meg varázslat, ősi szertartás vagy egzotikus tánc. Gyagileg
ekkoriban három balettmű megkomponálásával bízta meg, így született meg a zeneszerző
számára világhírt hozó Tűzmadár (1910), valamint a Petruska (1911) és a Tavaszi
áldozat (1913), melyeket Párizsban mutattak be.
Amerika földjén
Új távlatok nyíltak előtte, miután exkluzív szerződést kötött a Bossey and Hawkes
kiadóval. 1951-ben megírta első teljes operáját, amely A kéjenc útja címet kapta. 1959-
ben elnyerte a Sonning-díjat, Dánia legnagyobb zenei kitüntetését (Carl Johan Sonning
/1879–1937/ dán szerkesztő és író végakaratának megfelelően alapították).
Hazatérés
Miután elhagyta hazáját, mindvégig honvágy gyötörte – noha sokszor nyilatkozott úgy,
hogy nem érzi magát különösképp orosznak. Régóta dédelgetett álma, hogy egyszer majd
visszatér szülőföldjére, végül 1962-ben valósult meg, amikor egy koncertsorozatra való
meghívásnak tett eleget. A Moszkvában és Leningrádban adott koncertek nagy sikert
arattak – Leningrádban elvileg 30 ezren álltak sorba jegyért. Útja során több híres orosz
zeneszerzővel is találkozott, köztük Dmitrij Sosztakoviccsal és Aram Hacsaturjánnal.
***
Bárdonicsek Dominika
Tájékoztató irodalom
Грезин, Иван: Семейный круг Стравинских/Le cercle familial des Stravinski. Наша
Газета. (Aвгуст 2011.) (= https://nashagazeta.ch/news/12141)
Hughes, Allen: Vera Stravinsky, widow of composer, dead at 93. New York Times. (Sept.
1982.) (= https://nyti.ms/29KiDUw)
Igor Stravinsky: The Composer’s Progress. The Washington Post. (May 1982.)
(= https://www.washingtonpost.com/archive/entertainment/books/1982/05/23/igor-
stravinsky-the-composers-progress/002d8b3c-b2a1-4f54-ba9f-576e8cef215a/)
Sacchi, Stéphane: Des racines à la matière : l’univers sonore des oeuvres pour guitare de
Maurice Ohana. 2019. (= https://core.ac.uk/download/pdf/231946748.pdf)
Ezt olvastad?