A nőcsábász - Enjoying the Chase

III összesen Szívek testőre

Kirsty Moseley
Könyvmolyképző (2022 jún)

Címke: erotikus, romantikus, regény

erotikusttt romantikusttt regényttt

Nate-et még soha senki nem pattintotta le…

Nate Peters igazi playboyéletet él. Jó fej haverok veszik körül, szereti a
munkáját, lazán, felelősségmentesen telnek a napjai. A csajozás terén
lekörözhetetlen. Soha egy lány kegyeiért sem kell küzdenie… amíg meg
nem ismeri Rosie-t.

Így aztán elhatározza, hogy meghódítja ennek a barna hajú lánynak a

szívét. Kiderül azonban, hogy Rosie olyan meglepetéssel szolgál számára,
ami az élvhajhász életvitelét alapjaiban forgatja fel.

Még a végén a nagy nőcsábász lesz elcsábítva?

Kirsty Moseley Nothing left to Lose – Nincs vesztenivalóm című

regényének társkötete.

Vesd bele magad!

KIRSTY MOSELEY
A nőcsábász
 A könyvet húgomnak, Toninak ajánlom, akinek a neve feltűnik a
könyvben.
Ennek az az oka, hogy Rosie-t is szerettem volna megajándékozni egy
olyan nagyszerű testvérrel, mint amilyen nekem van!

Szeretlek, Frodo! X
 1. FEJEZET
Vibrálást éreztem a lábamnál. A parancsnokra pillantottam, és azon
tűnődtem, mit tenne velem, ha előhúznám a mobilomat, és megnézném,
kitől jött üzenetem. Rendesen kiakadna, ha észrevenné, hogy nem a holnapi
rajtaütésünk eligazítására összpontosítok.
De képtelen voltam megállni, hogy megnézzem, Sarah írt-e. Vagy Sasha,
vagy tudom is én, hogy hívják a csajt, akivel estére randit beszéltem meg.
Előhúztam a telefont, és az asztal alatt lopva ránéztem. Azért abban biztos
voltam, hogy ha rajtakapnak is, nem zárnak ki a holnapi rajtaütésből. Én
voltam a legjobb lövész a csapatban, és emiatt a parancsnok valamivel
elnézőbben bánt velem.
Nem az esti randitársam írt. A legjobb barátomtól, Ashton Taylortól jött
két képüzenet. Megnyitottam az elsőt. Egy gyűrött arcú kisbaba képe
fogadott. Kikerekedett a szemem, a lélegzetem is elakadt. Úgy kezdtem
vigyorogni, mint egy dilinyós, és már pörgettem is a következő üzenetre.
Ashton felesége, Anna mosolygott rám büszkén, kezében a babával. A kép
alatt ez az üzenet állt:
Anna és Cameron baba is jól van.
– Ez az! – szakadt ki belőlem az izgatott kiáltás.
Megfeledkezve arról, hol vagyok, felpattantam a székről, és örömömben
a levegőbe bokszoltam.
– Nate Peters! Maga meg mi az ördögöt művel? Hogy merészeli
félbeszakítani az eligazítást? – csattant fel Elder parancsnok, mire minden
szempár rám szegeződött.
Nyeltem egyet, egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat.
– Ashtonnak és Annának megszületett a gyereke! – jelentettem be, és
büszkén a magasba emeltem a telefonomat, hogy megmutassam a csapatnak
a bizonyítékul szolgáló fényképet.
– Igazán? És mi lett? Fiú, lány? – kérdezte Elder parancsnok ellágyult
arccal.
Mindig is bírta Ashtont. Persze, az egész világ lélegzet-visszafojtva várta
a gyerkőc születésének hírét, ugyanis az, hogy Anna édesapja fontos
embernek számított, enyhe kifejezés. Tom Spencer már a második elnöki
ciklusát töltötte az Egyesült Államok élén. Az elnök lányaként Annát is
ismerte mindenki. A sajtó Anna és Ashton minden egyes szavát leste, és
úgy tűnt, az egész ország „Annaton”-lázban ég már öt teljes éve, amióta
először jelent meg róluk közös kép.
– Fiú! – feleltem.
– Nos, ez nagyszerű hír! Minden rendben, ugye? Annabelle hogy van? –
érdeklődött tovább Elder parancsnok.
Bólintottam, majd gyorsan hozzátettem:
– Jól.
– Remek! Akkor üljön vissza, hogy befejezhessem az eligazítást,
megértette?
– Igen, uram! Bocsánat, uram!
Lehuppantam a székemre. Próbáltam bűnbánó képet vágni, de kicsit se
ment. Büszke mosoly terült szét az arcomon, és letörölhetetlenül ott is
ragadt. Ashtonra már nagyon ráfért mindez! Még soha nem láttam olyan
boldognak, mint amilyenné a felesége tette. Anna tényleg klassz ember.
Szinte már irigykedtem is Ashtonra, amiért ő futott össze vele előbb, nem
én! Gyönyörű, okos, jópofa, egyszóval minden megvolt benne, amire én is
vágytam egy csajban.
Az eligazítás hátralévő részét nem igazán tudtam követni. Már alig
vártam, hogy végre bemehessek Annáékhoz a kórházba, és megnézhessem
magamnak a Taylor család legifjabb tagját. Amikor végre elengedtek
minket, meglódultam. Még azelőtt ki akartam húzni a teremből, hogy Elder
kapitány kiszúrna, és amiért félbeszakítottam, büntetésképpen úgy fenékbe
rúgna, hogy egészen az iktatóig repülnék. De mázlim volt, simán kiértem,
még csak utánam se szólt.
Amint kijutottam az épületből, már hívtam is a kórházat, hogy
kiderítsem, mikor van látogatás a szülészeten. Fél nyolc előtt nem lehet
bemenni, így várnom kellett néhány órát. Gondoltam, legalább marad időm
ajándékot venni a kicsinek.

Ahogy beléptem az ajtón, éreztem, hogy ingoványos talajra tévedtem.

Huszonöt éves fejemmel totál éretlen voltam ahhoz, hogy egy bababoltban
vásároljak. Körbenéztem. Mindenfelé gyerekholmik: hálózsákok, atléták,
normál kinézetű ruhák, előkék, takarók… Halvány gőzöm sem volt, mit
vegyek. Miután tíz percen át csak reménytelenül nézgelődtem, kiszúrtam
egy fiatal kis szőke eladólányt a pult mögött.
Azonnal bedobtam a becserkészős mosolyomat. Megindultam a lány felé,
és a pultra hajoltam.
 – Elnézést, hölgyem, tudna nekem segíteni? Cserébe meghívnám
vacsorázni! – szólítottam meg kaján vigyorral, mire a csaj elpirult, és
halkan felnevetett.
– Természetesen, tiszt úr! Mit óhajt? – szólt, majd ujjával az egyik
hajtincsét csavargatva közelebb hajolt hozzám.
Ó, nem kell ide vacsora! Anélkül is hagyni fogja magát!
Azért igyekeztem nem megfeledkezni arról, miért is vagyok itt.
Hátraléptem egyet, és kétségbeesetten körbemutattam az üzletben.
– A legjobb barátomnak most született fia, neki szeretnék valami
ajándékot venni. Mit szokás ilyenkor ajándékozni?
A lány elmosolyodott, majd eltolta magát a pulttól, és a csípőjét ringatva
megindult. Nem bírtam megállni, hogy ne hesszeljem a fenekét!
A csaj random leakasztott egy kék-fehér kis ruhát a fogasról, még csak
oda sem nézett.
– Ez hogy tetszik? – kérdezte. – Vagy esetleg megmutassam, milyen
kollekciók vannak hátul? – tette hozzá sejtelmesen, és felhúzta az egyik
szemöldökét.
Elvigyorodtam. Könnyű préda a kiscsaj, én meg hülye lennék
visszautasítani egy kis raktárakciót! Persze, azért azt vágtam, minek van
ekkora vonzereje – az egyenruhámnak. A spinék odavannak a SWAT-
szerkómért. Na, jó, azért ehhez az is hozzájárult, hogy egész jóképű pasas
vagyok, még ha ezt én mondom magamról, akkor is. Belőtt, szőke séró,
ragyogó kék szempár, kigyúrt test – persze, csak a munkám miatt –, naná,
hogy nem tudnak ellenállni nekem a csajok!
– Elmondani se tudom, mennyire kíváncsi vagyok arra a hátsó
kollekcióra! – vágtam rá.

A gyors numera után kimentettem magam, és anélkül, hogy bármit is

vettem volna, kijöttem az üzletből. Túlságosan tapadt az eladócsaj – amúgy
Carlynak hívták –, és azzal nyúzott, mikor találkozunk újra. Nem volt más
választásom, amilyen gyorsan csak tudtam, elhúztam onnan a csíkot.
Hangosan felnyögtem, amikor az órámra pillantva láttam, hogy már
háromnegyed hét. Nem volt már időm arra, hogy másik üzletet keressek.
Nincs mese, üres kézzel kell most mennem.
A kórházba menet azért beugrottam egy kisboltba, és legalább Taylornak
megvettem a legnagyobb, legkövérebb szivart, amit kapni lehetett.
Vigyorogva vágtam zsebre. Taylor még a szagát sem bírja a bagónak. De
eldöntöttem, ráveszem, hogy szívja el. Majd azt mondom neki, hogy
ilyenkor ez a szokás.
A kórházban megkérdeztem, merre találom a szülészetet. Az ötödik
emeletre irányítottak. Bevallom, úgy izgultam, hogy remegett a gyomrom!
Megnyomtam a csengőt a külső ajtón, és vártam, hogy az osztályos nővér
beengedjen.
Miután elmagyaráztam, hogy ki vagyok, és végignéztem, ahogyan
kikeresi a nevemet az engedélyezett látogatók listáján, az előcsarnok felé
mutatott. Elnéztem abba az irányba, és a folyosón ki is szúrtam Ricket,
Anna testőrét. A hármas számú kórterem előtt ült.
– Csá, öregem! Mi a pálya? – üdvözöltem, és lehuppantam a mellette
lévő székre.
– Minden oké, Nate – felelte mosolyogva, és kezével beletúrt a hajába. –
Te hogy vagy?
– Frankón! – vágtam rá, majd Anna szobája felé biccentettem. – Láttad
már az utódot?
– Igen. Néhány órája. Aranyos kis kölyök!
– Sokáig tartott a szülés? – kérdeztem őszinte kíváncsisággal. Rick erre
összerezzent, és a foga között beszívta a levegőt.
– Meghiszem azt! Én voltam Anna mellett, amíg Ashton ide nem ért.
Haver, soha többet! Rohadtul fájhatott neki! Ahogy kiabált…! – mesélte, és
megrázta a fejét, mint aki így akar megszabadulni az emlékektől.
– Nyolc körül kezdődött reggel, kettő felé jöttünk be. Addigra már Anna
rendesen szenvedett, tisztán látszott rajta!
Ennek hallatán ráncba húzódott a homlokom. Anna egész nap vajúdott?
Jó tudni! Akkor ma visszaveszek a poénkodásból!
– Nem semmi! Akkor megyek, megnézem, mire volt ez a nagy felhajtás!
– viccelődtem.
Széles vigyorral a képemen benyomtam a szoba ajtaját. Annyira vártam
már, hogy lássam a kiskölyköt, hogy szinte már fájt az arcom a
mosolygástól. Ashton olyan volt nekem, mintha a testvérem lenne, így a kis
jövevényt is családtagnak tekintettem.
Anna és Ashton az ágyon ült, amikor beléptem. Ashton az ajtónyitásra
felkapta a fejét – sosem bírt kibújni a védelmező testőrszerepből. De aztán
elmosolyodott, felkelt az ágyról, és odajött hozzám. Átkaroltam, és büszkén
megveregettem a hátát.
 – El sem hiszem, öregem! Szülők lettetek! – lelkesedtem. – Gyerünk,
Ashton, húzz innen, hadd csábítsam el a csajodat! – poénkodtam, és
eltoltam az utamból a legjobb barátomat.
Lehajoltam Annához, puszit nyomtam az arcára, mire ő fáradtan rám
mosolygott. Látszott rajta, hogy pihenésre vágyik, de nem is szándékoztam
sokáig maradni.
– Szép volt! – gratuláltam neki. – És hol van? Megnézhetem?
– Íme! – felelte Anna ragyogva, és az ágya melletti műanyag kiságy felé
mutatott.
Szuper! De azért előtte az újdonsült apuka kap tőlem egy kis cinket!
Megszorítottam Ashton vállát, kihúztam a szivart a zsebemből, és a képe
elé tartottam.
Ashton zavartan felnevetett, ösztönösen felhúzta az orrát az undortól.
– Szivar?
– Ez a szokás! – helyeseltem bólogatva, és igyekeztem komoly képet
vágni.
Már alig vártam, hogy lássam, ahogy elszívja! Tuti, hogy öklendezni fog
tőle!
– Tesó, tudod jól, hogy ki nem állhatom a bagót! És te sem bírod!
A kétségbeesett ábrázatáról tudtam, hogy megérte a hét dolcsi, amibe
került.
– Ugyan már, Taylor, minden filmben ezt látni! Az apának és a legjobb
haverjának el kell szívnia egy szivart, hogy ezzel köszöntse az újszülöttet a
világban! Aztán a pici egészségére még be is kell, hogy rúgassalak!
Elvigyorodtam, majd megfordultam, és az ágyat megkerülve a babához
léptem.
– Ha a filmekben ez van, akkor tutira igaz! – motyogta Ashton gúnyosan.
Anna elmosolyodott.
– Én is láttam! Nate-nek igaza van! Tényleg ez a szokás, szépfiú! A
kiságyhoz érve lenéztem az alvó picúrra.
– Jó ég, mennyire kicsi! – álmélkodtam.
Nem bírtam levenni róla a szemem. Egyszerűen tökéletes volt! Korábban
sosem néztem meg egyetlen újszülöttet sem. Többnyire az jutott róluk
eszembe, mennyi felelősséggel és költséggel jár egy gyerek. De ő
aranyosnak tűnt.
– Milyen szép! Örülök, hogy rád hasonlít, Anna, nem az apjára! –
élcelődtem, és közben viccesen fintorogva Ashton felé böktem.
 Anna kuncogott, és a fejét csóválta.
– Felveszed?
– Hogy a viharba ne! De ideteszed a kezembe? – kérdeztem
összerezzenve, mert fogalmam sem volt, hogyan kell felvenni egy kisbabát.
Annyit tudtam, hogy meg kell támasztani a fejét. Anna egy pillanat alatt
Cameron kis teste alá csúsztatta a két kezét, könnyedén felemelte, és felém
nyújtotta. A pici még csak meg se moccant, ahogy a karomba vettem.
Lemosolyogtam rá, megdobbant a szívem. Elöntöttek az érzelmek. Ez a
kisgyerek sosem fog hiányt szenvedni semmiben, azt én garantálom!
Ashton visszaült az ágy szélére.
– Figyelj csak, Anna és én szeretnénk megkérni téged valamire: lennél
Cameron keresztapja? – kérdezte vigyorogva, és oldalra billentette a fejét.
Leesett az állam, annyira meglepődtem.
– Hogy én? – ámultam. – Ez most komoly?
Azt hittem, viccelnek, hiszen minden voltam, csak épp nem egy
gyereknek való példakép.
Anna bólintott.
– Igen, te, Nate bácsi!
Ezt meghallva elnevettem magam. Nate bácsi – nem is hangzott rosszul!
– Naná, hogy vállalom! Srácok, kösz szépen! Ez tényleg sokat jelent
nekem!
Ismét lenéztem a karomban szendergő babára.
– Helló, Cameron, Nate bácsikád vagyok! Ha már nagyobb leszel,
megtanítalak csajozni, oké? – szóltam hozzá halkan, remélve, hogy Anna
nem hallja.
Amikor Anna felé pillantottam, láttam, hogy Ashtonnal úgy
mosolyognak egymásra, hogy már-már azt gondoltam, útban vagyok. Soha
nem éreztem indíttatást arra, hogy lehorgonyozzak valaki mellett, de őket
látva, így, kezemben egy kisbabával, engem is elkapott az érzés. Hirtelen
arra vágytam, hogy rám is ilyen átható tekintettel nézzen valaki, akinek
megszólalnia sem kell ahhoz, hogy elmondja, mit gondol!
Ekkor nyílt az ajtó mögöttem. Kíváncsian hátrafordultam. Egy
elképesztően dögös csaj lépett be. Vörösesbarna haját laza kontyban viselte,
csinos kis pofiját néhány kósza hajtincs keretezte. Nagy barna szeme és
bombasztikus teste volt! Úgy simult rá a farmernadrág, hogy megfeszültek
a hasizmaim, és ösztönösen is kihúztam a mellkasomat. Képtelen voltam
levenni róla a szemem. Odalépett az ágyhoz, megpuszilta, megölelte Annát
és Ashtont, és gratulált nekik.
Vajon ki lehet ő? Járt az agyam. Nyilvánvalóan valaki közeli ismerősük,
merthogy szerepel a látogatók listáján. De tutira nem találkoztam még vele
– arra emlékeznék!
Amikor felém fordult, gyönyörű mosolyra húzódott a szája.
Persze, csak Cameron miatt. A karját nyújtotta érte.
– Szia! Nehogy kisajátítsd ám a babát! – szólt oda nekem viccesen
zsörtölődve, és olyan búgó hangon, ami csak fokozta az iránta fellángolt
érdeklődésemet.
– Ki vagy te, és hogyhogy nincs meg nekem a telefonszámod? –
kérdeztem vissza önelégült mosollyal, várva, hogy felnevessen és
elpiruljon.
De nem így lett. Helyette a szemét forgatta, és sóhajtott.
– Ó-ó, ribancriadó! – vágta rá gúnyosan.
Meghőköltem. Meglepett, ahogy reagált. Ilyen se fordult elő velem még!
Engem nem szoktak lepattintani a csajok – főleg akkor nem, amikor
egyenruhában vagyok. Felvontam az egyik szemöldökömet, csak hogy
elővegyem azt a menő szexi nézésemet, amire igazán beindul minden női
egyed.
– Már megbocsáss, te elképesztően dögös hölgy, de ez sértő rám nézve!
Még csak nem is ismersz! Bejössz ide, és az alapján ítélsz meg, amit
mondok? – kérdeztem játszva a megbántottat.
A lány incselkedve elmosolyodott.
– Egész jól meg tudom ítélni elsőre, ki milyen! Az ösztöneim pedig azt
súgták rólad, hogy igazi nőcsábász vagy! Ha tévedtem, bocs! De
visszatérve a lényegre, megfoghatom végre a legjobb barátnőm pici
babáját?
Közelebb lépett hozzám, és ismét Cameronért nyújtotta a karját.
A francba, már megint letarolt! Nate Peters, mi van veled? Hova lett a
sármod? Vagy most csak álmodom? A csaj még csak rám se nézett,
kizárólag a karomban tartott babára fókuszált. Csalódottságomban a
homlokomat ráncoltam. Kicsit meghökkentem azon, mennyire semmibe
vesz. Ahogy közelebb lépett felém, körbelengett a parfümje édes illata.
– Egy randiért cserébe megkapod! – vigyorogtam, remélve, hogy ezzel
meggyőzöm és meghódítom.
Ekkor emelte fel először a tekintetét Cameronról, és nézett rám.
 – Áll az alku! Február 30. megfelel? Akkor ráérek!
Csak bámultam rá, emésztgettem a szavait. A visszautasítása okozta
sokkból felocsúdva rájöttem, még tetszik is, hogy lepattintott. Ebben
határozottan ő volt az első.
Anélkül, hogy megvárta volna, amíg beleegyezem, Cameron teste alá
csúsztatta a két kezét, és könnyedén átvette. Elnevettem magam, bár még
mindig a hatása alatt voltam annak, hogy mennyire nem hatom meg.
– Vicces is vagy, dögös is vagy. Tetszik! – ismertem be.
Nem válaszolt rá semmit, csak lenézett a karjaiban tartott aranyos kis
csomagra. Ellágyult az arca, összehúzta a szemöldökét, a szemében könny
csillant. Lebiggyesztett szájjal sóhajtott.
– Szia, picúr! – suttogta, és az ujjával megsimogatta Cameron arcát. –
Jaj, de gyönyörű ez a baba!
Ámulattal csóválta a fejét, majd leült az ágy szélére, és csak rajongva
nézte az újszülöttet.
– Nekem is kell egy ilyen! – nevetett fel lélegzet-visszafojtva.
Úgy döntöttem, bevetem a jófiústílust. Az mindig bejön. A lányok
imádják az önfeláldozós dumát.
– Ha akarod, én szívesen kisegítelek! – ajánlkoztam fel. Felnézett rám, és
elvigyorodott.
– Hát, persze! Talán lopsz egyet nekem a bölcsődéből?
– Szívesen! Fiút vagy lányt akarsz?
Finoman végigsiklott rajta a tekintetem.
– Szóval, hogy lehet, hogy mi még nem találkoztunk? Különben is, ki
vagy te?
Mielőtt a szexi csaj válaszra nyithatta volna a száját, Anna megelőzte.
– Ő Rosie, a legjobb barátnőm. A főiskolán ismertük meg egymást.
Rosie, ő itt Nate Peters – mutatott be minket Anna egymásnak, meglengetve
közöttünk a kezét.
Ó, már értem! Bólintottam. Rosie-ról már hallottam. Még a suliban
haverkodtak össze. De nem sűrűn tudnak találkozni, mivel Rosie néhány
órányira lakik innen. Ha tudtam volna, hogy ennyire jó a csaj, jobban
figyeltem volna, amikor Anna róla mesélt!
Ezután már a babára terelődött a szó, és arra, honnan kapta a nevét.
Amikor Anna és Rosie a szülésről kezdett beszélgetni, már oda se
figyeltem. Még véletlenül sem akartam hallani a részleteket. Mialatt a két
lány csicsergett egymással, én lopva Anna barátnőjét stíröltem. Figyeltem,
ahogy beszél, ahogy nevet. Kis idő múlva Anna elnyomott egy ásítást, bár a
kezét a szája elé téve próbálta leplezni. Tudtam, most kell magára hagyni.
Nem volt könnyű napja, és valószínűleg pihenésre vágyik, nem arra, hogy
velünk társalogjon.
– Na, srácok, én lépek, béke veletek!
Felálltam, és Rosie-ra néztem.
– Bevágsz velem valami flamót? Rosie rám mosolygott, és ő is felállt.
– Nem bánom! Ami azt illeti, éhes is vagyok!
Lehajolt, megölelte Annát és Ashtont, majd odahajolt az én kis
keresztfiacskámhoz, és megpuszilta.
Amikor Rosie arrébb lépett tőlük, büszkén Ashtonra néztem, és kezet
ráztam vele, majd nyomtam egy puszit Anna arcára. Visszafordultam Rosie
felé, mire ő elmosolyodott, és kilépett az ajtón. Buzgón utánaeredtem, le
sem véve a szememet az előttem ringó hátsójáról.
Ez ám a kerek popó! Nincs mese, meg kell paskolnom!
 2. FEJEZET
Az ajtón kilépve láttam, hogy Rick pontosan ugyanott ül, ahol korábban
hagytam.
– Hát te még itt? – kérdeztem tőle, és összeráncoltam a szemöldökömet.
– Elvileg már egy órája végeztem volna.
– Remek! Hívd már fel az éjszakás őrt, és kérdezd meg, hol kever!
– javasoltam. – Biztos, hogy nem tudsz eljönni Seth születésnapjára
szombat este?
Válaszként megrázta a fejét.
– Családi programom van. De a legközelebbit nem hagyom ki!
Erre bólintottam, de már nem is igazán figyeltem rá. Rosie-t kerestem a
tekintetemmel. Homlokráncolva kotorászott a táskájában.
– Kitartás, Rick, majd találkozunk! – szóltam oda az őrnek, majd
odaléptem Rosie-hoz, és a válla fölött figyeltem, ahogy kikotor négy dollárt
a táskájából.
– Mehetünk? – kérdeztem.
Ahogy megugrott és felpillantott rám, kisimult a homloka, és kacér
mosoly jelent meg az arcán.
– Igazából nem. Most jutott eszembe, hogy haza kell mennem hajat
mosni. Bocs!
Negyedik számú lepattintás. Mi a fenéért csinálja ezt velem?
– Bébi, ma szexelni fogok veled, szóval ott kell lenned neked is!
Rámosolyogtam, és próbáltam elővenni a magabiztos nézésemet, amivel azt
sugallom felé, hogy én aztán meg tudom mutatni neki, hogyan kell jól
éreznie magát. Mert emiatt még senki nem panaszkodott.
Rosie elnevette magát, megrázta a fejét, és a nemtetszését kinyilvánítva
felráncolta az orrát.
– Ez a rész biztosan kimarad, már bocs! De azért kösz az ajánlatot!
Örülök, hogy találkoztunk!
Megfordult és elsétált, a sportcipője nyikorgott a fényes padlón.
Ledermedve álltam ott, csak néztem utána. Ötször pattintott le. Kicsit
aggasztott a dolog, de inkább az volt a bosszantó, hogy ugyanakkor meg be
is jött. Korábban még soha nem kellett kaparnom egyetlen csaj után sem.
De Rosie közönye tulajdonképpen még szórakoztatott is. A legtöbb srác
folyton amiatt rinyál, hogy futniuk kell a csajok után, én meg már azt
untam, hogy az összes bige tálcán kínálja fel magát nekem. Teljesen új volt
számomra ez az elutasítás, de határozottan élveztem.
Mosolyt is csalt az arcomra. Futásnak eredtem, utol akartam érni Rosie-t.
Nehogy már így lerázzon!
Amikor mellé értem, még csak rám se hederített. Előreszegeztem hát a
tekintetemet, és szándékosan közelebb húzódtam hozzá menet közben, de
nem értem hozzá. Próbáltam úgy tenni, mint aki tudomást se vesz róla. Alig
bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak, amikor láttam, hogy röpke
pillantásokat dob felém. Nyilvánvaló, hogy nem értette, mi a francért
lépdelek szorosan mellette szó nélkül. Így mentünk folyosóról folyosóra a
kijárat felé. Minden második másodpercben félénken rám sandított. Látszott
rajta, hogy kissé aggódik.
– Merre mész? – kérdezte végül, ahogy homlokráncolva megállt, és egy
kicsit arrébb lépett tőlem.
Kétségkívül belemásztam az aurájába, és ettől kényelmetlenül érezte
magát.
Gondolkodást tettetve lebiggyesztettem a számat.
– Még nem tudom pontosan, de ha megvan, szólok!
Haragos tekintetet vetett rám, és ahogy megindult, szorosabban magához
húzta a táskáját. Elvigyorodtam, és ismét felvettem a tempóját. Már
majdnem elértünk a kijárathoz. Rosie belépett az ajtóba, és intett, hogy
először én menjek át rajta.
– Hölgyeké az elsőbbség! – ráztam meg a fejemet, majd benyomtam az
ajtót, és udvarias mosollyal a képemen álltam ott, amíg Rosie sóhajtott
egyet, és átment rajta.
Az utcára kiérve jobbra fordult. Gyorsan utánairamodtam, és ezúttal is
egy kicsit túl közel kezdtem lépdelni mellette.
Erre megállt, és mérgesen rám nézett.
– Mi a francot művelsz? Lazán megvontam a vállam.
– Követlek.
Halvány mosoly bujkált a szája szegletében, a tekintete finoman
ellágyult.
– És ez bejön neked? Felhúztam az orromat.
– Az igazat megvallva egy kicsit unalmas! Szerinted hogyan lehetne
érdekesebbé tenni? – faggattam komolyságot színlelve.
Erre már nevetésben tört ki, mire büszkén elmosolyodtam.
– Békén hagysz végre? – kérdezte, amikor valamelyest lenyugodott.
 – Addig nem, amíg nem kajálsz velem! Felsóhajtott, a fejét rázta.
– Tényleg nem tudok!
– Ugyan már, Rosie, hiszen meg kell ünnepelnem, hogy a legjobb
haveromnak épp most született gyereke! Nehogy már egyedül kelljen!
Meghívlak! Ha akarod, kiválaszthatod az étlap legdrágább ételét, csak hogy
bosszants vele! – ajánlottam fel.
Gyerünk, mondj igent! Csak egyetlen szó: I-G-E-N! Mondd ki! Nem tűnt
úgy, mint aki belemegy, így aztán úgy döntöttem, akkor majd
kikényszerítem belőle, hogy beleegyezzen.
A kórház bejáratánál dohányoztak és beszélgettek néhányan. Mit sem
törődve a közönséggel, fogtam magam, térdre borultam, megragadtam
Rosie kezét, és még mielőtt esélye lett volna arra, hogy bármit reagáljon,
hangosan jajongani kezdtem.
– Kérlek szépen, gyere! Könyörgöm! Ne csináld ezt velem, itt mindenki
előtt! – könyörögtem színpadiasan, komplett idiótának beállítva magamat a
tekintetüket rám szegező emberek előtt.
Rosie elpirult.
– Kérlek, Rosie! Könyörgök, adj esélyt! Már aludni sem bírok, mert
folyton rád gondolok! Egy falat se megy le a torkomon! Soha többet nem
nézek rá más lányra, csakis rád! Hát nem látod, hogy ebbe belepusztulok? –
folytattam egyre hangosabban.
A minket bámuló ledöbbent, középkorú nő felé fordultam.
– Maga szerint kapok tőle esélyt? Már tíz éve szerelmes vagyok belé, de
még csak rám se hederít! Miért, Rosie? Miért? – siránkoztam drámaian, és
igyekeztem közben nem szétvigyorogni magam.
A gyönyörűséges kis barna már paprikavörös volt, és próbálta
kiszabadítani a kezét a markomból.
A minket bámuló nő a szívére tette a kezét.
– Jaj, kedvesem, hát adjon neki egy esélyt! Ha egy ilyen jóképű férfi
nekem könyörögne, habozás nélkül igent mondanék neki! – áradozott
buzgón bólogatva.
Rosie leszegett fejjel toporgott kínjában.
– Kelj fel! – sziszegte.
Kérdőn felvontam a szemöldökömet.
– Nem, nem! Addig folytatom, amíg nem egyezel bele abba, hogy velem
vacsorázz! – súgtam oda neki, majd hangosan könyörögni kezdtem. –
Kérlek, Rosie, KÉRLEK!
 Rosie összerezzent, és rémült arckifejezéssel gyorsan körbenézett.
– Jól van, csak kelj fel!
Diadalittas mosollyal felpattantam.
– Látod, nem is volt annyira nehéz! – szóltam kárörvendőn.
A jelenetet döbbent és derűs ábrázattal figyelő emberek felé fordultam, és
örömömben a levegőbe bokszoltam.
– Igent mondott! – kiáltottam fel izgatottan a tömeg előtt. Néhányan
ujjongtak, voltak, akik tapsolni kezdtek.
Elmosolyodtam, és egy kicsit meghajoltam, miközben Rosie
gyakorlatilag futva menekült a parkoló irányába.
Könnyedén utolértem, de meghőköltem, amikor hasba vágott a
táskájával.
– Annyira ciki volt! – morgott, és óvatosan hátrapillantott a válla fölött,
hogy megnézze, még mindig minket figyelnek-e.
Átkaroltam a vállát.
– Ó, hiszen imádtad!
– Seggfej! – dünnyögte. – Most már biztos, hogy homárt fogok rendelni!
– Én is! – viccelődtem, és amikor felpillantott rám, kacsintottam egyet.
Mosolygós tekintetéből ítélve nem volt rám annyira kiakadva, amiért
jelenetet rendeztem. Amikor a könyökét figyelmeztetőn a bordáimba
nyomta, lecsúsztattam a karomat a válláról, és vigyorogtam.
– Bírom, ha valaki durva! – incselkedtem az oldalamat dörzsölve, mire
Rosie a szemét forgatta.
Hosszú ideje nem szórakoztam ilyen jól egy lánnyal sem! Rosie egy
kicsit Annára emlékeztetett – belevaló volt, és még vicces is.
– Most próbálsz megfélemlíteni? – kérdezte, és figyelmeztetőn felvonta
az egyik szemöldökét.
– Hogyan is tennék ilyet! Már alig várom, hogy az étteremben is zavarba
hozzalak! – hecceltem.
Lehunyta a szemét, erre kézen fogtam, és az autóm felé húztam. Úton az
étteremhez alig szólt hozzám. Szándékosan elegáns helyet választottam,
hogy legyen lehetősége jól lefogyasztani a hitelkártyámat, amire
kétségkívül készült is a kórház előtti kis jelenet megtorlásaként.
– Szóval, hol laksz? Anna említette, hogy néhány órányira innen –
kíváncsiskodtam, miközben az étlapot böngésztük.
– Barstow-ban, San Bernardinóban – felelte. – De jövő héten költözöm
L. A.-be, itt kaptam munkát.
 – Igazán? Mivel foglalkozol?
– Tanítok. Azaz tanítani fogok, amikor ideköltözöm. Jelenleg három
munkahelyen dolgozom, hogy kifizessem a lakbért – mondta, és lazán
megvonta a vállát.
Tanító? Hát ott, ahova én jártam, nem így néztek ki a tanárok!
– Tanító leszel? És hányadikosokat fogsz tanítani?
– Másodikosokat – felelte újabb vállvonással.
– Az jó! Szegény kölykök! Már épp kezdtem sajnálni a diákjaidat, amiért
egy ilyen dögös tancinénire kell majd koncentrálniuk! De a másodikosok
még nem ábrándoznak arról, hogy milyen színű bugyit viselsz, ahelyett,
hogy figyelnének az órán!
Magabiztosan mosolyogtam, mire Rosie elnevette magát, és a fejét
csóválta.
– Te tényleg flörtbajnok vagy! Tízből tízet kapsz a próbálkozásért, de ha
arra nyomulsz, hogy lefeküdjek veled, el kell, hogy keserítselek!
Kihívó pillantást vetett rám, majd hátradőlt a székén.
– Ja, már értem! Leszbikus vagy! – vágtam rá erre, és próbáltam
komolyan nézni.
Erre megtört a kemény páncélja, és nevetésben tört ki.
– Szerinted az egyetlen oka annak, ha egy lány visszautasít, csakis az
lehet, hogy leszbi?
– Így van! Engem nem szoktak kikosarazni a csajok! – válaszoltam, és
csak félig-meddig viccesen, mivel tényleg ő volt az első, aki nem dőlt be
nekem.
Kicsit reménykedtem is, hogy tényleg leszbi, mert akkor legalább
megnyugszom afelől, hogy a sármom továbbra is megkérdőjelezhetetlen.
– Nem vagyok leszbikus, és hidd el, ellen tudok állni neked! Nem vagy
az esetem! – közölte velem, és közömbös pillantást vetett rám.
– Nem vagyok az eseted? Ez meg mit jelent? Mi a baj velem? –
hüledeztem, és őszintén kíváncsi voltam, mit mond erre.
– Nekem nem jönnek be a beképzelt, túl magabiztos fiúk, akiknek jobban
számít az, hogyan néznek ki, mint az, hogy meg tudnak-e szólalni
értelmesen! Az ilyen szoknyapecérek nálam nem rúgnak labdába! – közölte
velem, majd megvonta a vállát, kortyolt egyet a vizéből.
Közben le sem vette rólam a derűs tekintetét.
– Én tudok értelmesen beszélni! – védekeztem. Előrehajolt a székén.
– Igazán? Hallgatlak!
 Basszus! Most mit mondjak? Összeráncoltam a homlokomat, és
próbáltam kitalálni, vajon mi hangozna érdekesnek Rosie számára. Valami
olyasmit kellene mondanom, amivel le tudnám nyűgözni. Az idegességtől
remegni kezdett a gyomrom, mert semmi nem jutott eszembe. Ekkor
szerencsére megjelent a pincér, felvette a rendelésünket, így nyertem
néhány percet. Meglepő módon Rosie nem rendelt drága ételt, pedig arra
számítottam.
Amikor a pincér elment, elmosolyodtam, és úgy döntöttem, témát váltok.
– Ugye, milyen aranyos Cameron? Rosie elmosolyodott.
– Ügyes terelés! Igen, hihetetlenül édes! De ilyen szülőkkel, mint Anna
és Ashton, biztos, hogy jóképű sráccá cseperedik majd!
– Igen, jó géneket örökölt! – értettem egyet vele. – A mi gyerekünk is
szép lenne!
Ahogy ezt kimondtam, már meg is bántam. Újabb utalás arra, hogy le
kéne feküdnünk egymással! Pedig még csak célozni se akartam rá, és egy
újabb visszautasításra sem vágytam.
– Nem tudsz leállni, ugye? – jegyezte meg Rosie a szemét forgatva.
– Nem, ha rólad van szó! Szóval, mi az a három meló, amit csinálsz? –
kérdeztem rá, ismét témát váltva.
– Ebédidőben egy étteremben felszolgálok. Mellette takarítok, és
szobalány vagyok egy szállodában – válaszolt egy vállrándítás és egy
orrfelhúzás kíséretében.
A „szobalány” szó hallatán felkaptam a fejemet.
– Tényleg? Akkor neked is van olyan kis franciás szobalányruhád? –
kérdeztem, és elvigyorodtam, mert már láttam is lelki szemeim előtt.
Sóhajtott, halvány mosoly jelent meg a szája sarkában.
– Nem, Nate, nekem nincs olyan szexruhám!
– Ó! Mindegy, majd kölcsönadom az enyémet! – élcelődtem.
Felkacagott.
– Hű, de vicces valaki!
Elmosolyodtam a megjegyzésén, félig bóknak vettem.
– Hogy lehet, hogy mi még nem találkoztunk? Anna és Ashton esküvőjén
nem voltál ott, abban biztos vagyok.
A haveromék négy évvel ezelőtt házasodtak össze a Maldív-szigeteken.
Mindannyian odautaztunk, hogy részt vegyünk a tengerparti esküvőjükön.
Csak a közeli barátokat és családtagokat hívták meg, de ha Rosie Anna
legjobb barátnője, biztosan őt kérte volna fel koszorúslánynak.
 Rosie összevonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.
– Nem, nem tudtam elmenni az esküvőre.
– Hogyhogy? – értetlenkedtem.
Nagy levegőt fújt ki, és lenézett az asztalra.
– Akkoriban sok minden történt, ami miatt nem mehettem.
Sajnálom, hogy lemaradtam róla, mert láttam a fotókon, hogy nagyon
szép volt!
– Igen, klassz helyen tartották. Mi volt veled akkoriban?
– Nem vagy egy kicsit túl kíváncsi?
Úgy döntöttem, témát váltok, mert azonnal vágtam, hogy nem akar
beszélni róla. Előrehajoltam, és kajánul elvigyorodtam.
– Szóval, hogyan hozzalak zavarba itt az étteremben? – cukkoltam.
Hirtelen lefagyott a mosoly az arcáról.
– Sehogy!
– Mit szólnál ahhoz, ha letérdelnék, és megkérném a kezed, de közben
úgy tennék, mint aki elveszítette a gyűrűt? – javasoltam.
Kínosan felnevetett.
– Ha megteszed, én nemet fogok mondani, és közlöm mindenkivel, hogy
lefeküdtem a bátyáddal, aki tízszer jobb nálad az ágyban!
– Oké. Ez két dolog miatt is sántít. Először is, nincs fiútesóm, másodszor
pedig, nálam senki nem jobb az ágyban!
Rosie hirtelen elkomorodott.
– Nate, kérlek szépen, ne hozz zavarba! Utálok a középpontban lenni!
Kérlelő tekintettel nézett rám, olyan édes kölyökkutya-ábrázattal, amilyet
még nem láttam. Basszus! Azt mondtam magamban, hogy édesen néz ki egy
csaj? Úgy értem, szexin! Igen, a szexi sokkal jobb! Hű, kezdek nyámnyila
lenni!
– Jól van, nem foglak… Feltéve, ha beismered, hogy azért neked is
bejövök! – ajánlottam fel.
– Meg kell zsarolnod a lányokat, hogy ezt kimondasd velük? Mert akkor
sajnállak! – felelte erre színlelt szánakozással.
– Oké, békén hagylak. De fogadni mernék húsz dolcsiba, hogy ma este
velem jössz haza! – jelentettem ki magabiztosan, és keresztbe fontam a
karomat magam előtt.
Rosie felnevetett, és megrázta a fejét.
– Tartsd meg a pénzed, nekem nem kell! De csak hogy abbahagyd végre
ezt a nyomulást, elmondom neked, hogy már van egy férfi az életemben,
aki a mindenem!
Boldogan elmosolyodott, az arckifejezése ellágyult. Nem is értem, miért,
de féltékenységet éreztem. Rosie vicces, gyönyörű és kihívást jelentő nő
volt. Szívesen találkoztam volna máskor is vele, de ő határozottan úgy tűnt,
hogy nem akarja megcsalni a pasiját. Így esélyem sem volt nála.
– Ó! – motyogtam, és próbáltam palástolni a csalódottságomat.
– Bocs! Már vacsora előtt mondtam, hogy nem érdekelsz – folytatta
mentegetőző tekintettel.
A bennem lakozó harcos azonban még korántsem akarta feladni.
– Semmi gond! Attól még vacsorázhatunk egy jót! Lehet, hogy mire
végzünk, már a barátod nevére sem fogsz emlékezni!

Jól szórakoztam a vacsora alatt. Annyit nevettünk, hogy egyszer Rosie

majdnem kiköpte az italt a szájából. Én csak nyomtam neki a sódert, tettem
neki a szépet, de nem igazán hatotta meg. Minél többször pattintott le, annál
frusztráltabb lettem, de egyúttal még jobban felcsigázta az érdeklődésemet.
Furcsa érzés volt ez: tetszett is, és közben utáltam is. Rosie klassz ember.
Már értettem, miért ő Anna legjobb barátnője.
Én fizettem a vacsorát. Rosie hálás mosolyt dobott felém, amikor
kisétáltunk az étteremből.
– Köszönöm! Tényleg jó kis hely ez! – mondta, és a válla mögött az
étterem felé biccentett, ahogy megindultunk az utcán az autóm felé.
– Igen, és ne aggódj, legközelebb is én fizetek! – viccelődtem vele.
Amikor fázósan maga köré fonta a karját, kibújtam a bőrdzsekimből, és a
vállára tettem.
Hálásan elmosolyodott, és szorosabban maga köré húzta.
– Köszi!
Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Olyan szép volt a
mosolya! Az alsó ajka kicsit dúsabb volt, mint a felső. Szívem szerint ott
helyben megcsókoltam volna. Alig tudtam visszafogni magam, hogy ne
ragadjam meg, döntsem neki a legközelebbi épület falának, és tapasszam a
számat a szájára.
– Igazán nincs mit! Mikor megy a vonatod? Megiszunk még egy italt
valahol? – kérdeztem reménykedve.
– Nem fér bele. Haza kell mennem.
Azért úgy tűnt, szívesen meginna velem egy italt, bár az is lehet, hogy
csak én akartam ezt hinni, miután már a sárba tiporta az egómat.
 – Oké, akkor kiviszlek az állomásra – ajánlottam fel kissé
lehangoltabban.
Amikor odaértünk az autómhoz, a vezető felőli oldalra caplattam, és
bevágódtam a volán mögé. Abban a pillanatban már szidtam is magamat,
amiért nem nyitottam ki neki az ajtót. Szörnyű voltam ebben, de tényleg!
Nem voltam hozzászokva az ilyen udvariassági körökhöz, mert a csajok
ekkorra már maguktól a karomba borultak. Hol érdekelte őket, hogy
kinyitom-e nekik az ajtót vagy sem! Szóval, fogalmam se volt, hogyan kell
„gentleman” módjára viselkedni.
Az állomás felé menet nem sokat szóltunk. Amikor leálltam az út szélére,
Rosie levette a dzsekimet a válláról, és felém nyújtotta. Mielőtt elvettem
tőle, a szélvédőre meredtem összevont szemöldökkel. Nem örültem a
gondolatnak, hogy úgy száll ki a kocsiból és hagyom itt, hogy azt se tudom,
biztonságban felszállt-e a vonatra. Koromsötét volt odakint. Visszatoltam
felé a dzsekimet.
– Bekísérlek!
Válaszra sem várva kiszálltam az autóból, és az ő oldala felé indultam.
Hálásan elmosolyodott, amikor kiszállt. Visszacsúsztatta a dzsekimet a
vállára, mialatt a megfelelő peronhoz lépdeltünk. Szerencsére már bent állt
a vonata, így nem kellett sokat várnia.
A vonat ajtajában lecsúsztatta magáról a dzsekimet, és mosolyogva felém
nyújtotta.
– Köszönöm a vacsorát, Nate! Jól szórakoztam!
– Én is! – helyeseltem.
Megköszörültem a torkomat, még egy próbát akartam tenni.
– Szóval, tényleg nem kapom meg a számodat? Elnevette magát, a fejét
rázta.
– Sajnálom!
– Oké, semmi gond! De nem tudod, miről maradsz le! – élcelődtem.
– Ó, el tudom képzelni! Biztos vagyok benne, hogy egy eget rengetően jó
szexről, utána meg éktelen szívfájdalomról! – vágta rá megvonva a vállát. –
Mindenesetre kösz a mai estét! Cameron keresztelőjén biztosan
találkozunk!
Beljebb lépett a vonatban intett egyet felém, majd megindult, hogy
keressen egy ülőhelyet. Hosszan felsóhajtottam, amikor eltűnt a
látómezőmből. Eddigi életem során még soha nem jártam pórul egyetlenegy
lánnyal sem. Sípszó hallatszott, jelezve, hogy az ajtók záródnak. Aztán
ösztönből cselekedtem. Kitártam a karomat, megállítottam az ajtó két
szárnyát, majd kinyitottam. Anélkül, hogy átgondoltam volna, mit teszek,
felugrottam a vonatra, majd elengedtem az ajtót, és hagytam, hogy
becsukódjon mögöttem.
A döbbenettől tágra nyílt szemmel néztem vissza az ajtóra.
Basszus, ezt meg most miért csinálom? Az ég szerelmére, hisz ő is csak
egy lány a sok közül! Nagyot sóhajtottam, ahogy a vonat elhagyta az
állomást. Már nem lehetett leszállni. Úgy tűnt, a hülye rögtönzésem miatt
álmatlan éjszakának nézek elébe. Rosie azt mondta, kétórányira lakik, így
ez azt jelentette, hogy lesz egy négyórás vonatozásom. Legközelebb
gondold át, mielőtt felugrasz egy vonatra, csak azért, hogy elnyerd egy csaj
figyelmét, seggfej! Nagyot sóhajtottam. Legalább most meggyőződhetek
arról, hogy Rosie tényleg biztonságban hazaér. Ráadásul lesz még két órám,
hogy az ágyamba dumáljam őt!
Végignéztem a kocsin. Rosie középtájt ült csukott szemmel, fejét a
támlának döntve. Elvigyorodtam, és megindultam felé. Megálltam mellette.
– Bocsásson meg, ha tévedek, de véletlenül nem Claire-nek hívják? –
szólítottam meg.
Kipattant a szeme. Rám nézett, látszott rajta a döbbenet. Leültem a
mellette lévő ülésre.
– Te mi a francot csinálsz itt? – kérdezte, és úgy nézett rám, mintha nem
lenne ki mind a négy kerekem.
Megvontam a vállam. Igazából fogalmam sincs.
– Hát milyen zaklató lenne belőlem, ha azt sem deríteném ki, hol laksz?
Nem igaz?
 3. FEJEZET
Végigdumáltuk az utat. Rosie mesélt a suliról, ahol dolgozni fog, arról,
hogy hiába végzett főiskolát, nem talált tanári állást a szülővárosában, ezért
kell L. A.-be költöznie. Nagyon úgy jött le, hogy nincs oda Los Angelesért,
és hiányozni fog neki az édesanyja, aki szintén Barstow-ban lakik. Ennek
ellenére izgatottan várta az álommelót, és annak is örül, hogy közelebb lesz
a húgához és Annához.
Néhány szót az én munkámról is beszéltünk, és arról, én hol lakom.
Továbbra is nyomultam rá, ő pedig továbbra is ellenállt. Rosie hihetetlenül
szórakoztató, okos lány volt, és csak kapkodtam a fejem, ahogy sorra
lepattintott. A kétórás út alatt be nem állt a szánk. Pedig amikor csajjal
vagyok, egy idő után ki szoktam fogyni a mondanivalóból – ami, persze,
sosem volt baj, mert a nyelvemet utána már a szájuk felderítésére
használtam. De Rosie teljesen lekötötte a figyelmemet.
Apró dolgokat is megfigyeltem rajta. Mosolyogtam, ahogy a kezével
hadonászott, amikor nagy hévvel beszélt, ahogy az alsó ajkába harapott,
amikor koncentrált. Folyton eltűrögette az arcát keretező rövidebb
hajtincseket, amik azonnal vissza is hullottak az arcába. A barna szeme még
a fejünk fölül érkező halovány világításban is ragyogott.
Amikor beértünk az állomására, elmosolyodott, és felállt.
– Köszi, hogy ügyeltél arra, hogy biztonságban hazaérjek!
Én is felálltam. Szívem szerint egészen a lakásáig kísértem volna, csak
hogy tényleg lássam, rendben hazaér. Jócskán éjfél után járt, nem volt
tanácsos egyedül sétálgatnia az utcákon.
– Megnézem, mikor megy vissza vonat L. A.-be! – motyogtam, majd
lekísértem a vonatról, és megálltam a menetrend alatt.
Ahogy néztem, a következő vonat öt perc múlva indult, és egy óra múlva
ment a következő.
– Milyen messze laksz? – kérdeztem, és végignéztem az üres állomáson.
Rosie elmosolyodott, és a vállára tette a táskáját.
– Csak tíz perc innen. Köszi a vacsorát és a társaságot!
– Én kösz!
Levettem a dzsekimet, és a vállára terítettem. Diszkréten a karomat is ott
hagytam, és megindultam vele együtt a főbejárat felé.
Rosie megállt, és homlokráncolva felnézett rám.
– Komolyan, Nate, ülj vissza szépen a vonatra, mielőtt nélküled indul el!
 – Majd megyek a következővel! Hazakísérlek! – feleltem egy laza
vállvonással.
Szorosabban átkaroltam a vállát, és jeleztem, hogy mehetünk.
– Biztos vagy benne? Mert innen már tényleg haza tudok menni egyedül
is!
– Tutira biztos! Elkísérlek!
Mivel nem rázta le magáról a karomat, elmosolyodtam, és a vállán
hagytam. Rosie apró termete pont tökéletesen bepasszolt a karom alá.
– Hát, jól van! Köszi!
Hálásan elmosolyodott, szorosabbra húzta magán a dzsekimet a szélben.
– Mikor kell kezdened reggel? – érdeklődött, mialatt egy sötét, gyéren
megvilágított utcán lépdeltünk.
– Ötkor – grimaszoltam. Elakadt a lélegzete.
– Hajnali ötkor? Aludni sem lesz időd! A korábbi vonattal kéne menned!
Akkor legalább tudnál néhány órát pihenni munka előtt! – tiltakozott
homlokráncolva, és megtorpant.
Szigorú arckifejezése és nyilvánvaló aggodalma láttán majdnem
elmosolyodtam.
– Gyere, menjünk tovább, Rosie! Késő van és sötét, mindenféle furcsa
alakok mászkálhatnak ilyenkor ezeken a sötét utcákon, arra várva, hogy egy
ilyen jóképű fazont, amilyen én vagyok, kihasználjanak! – viccelődtem
rémült arcot vágva.
Elnevette magát, a fejét csóválta.
– Nyugi, bébi, majd én megvédelek!
– Kösz! – vigyorodtam el, majd újra megindultunk.
Tényleg közel lakott. Amikor megérkeztünk, felkísértem a harmadik
emeletre, és megálltam az ajtaja előtt. Rosie felnézett rám, a kulcsaival
babrálva zavartan toporgott.
– Bocs, de nem hívhatlak be.
Elmosolyodtam, megráztam a fejemet. Nem is számítottam rá.
– Semmi gond! Akkor majd összefutunk L. A.-ben, miután odaköltöztél?
– érdeklődtem, és kétségbeesetten próbáltam megálljt parancsolni
magamnak, hogy ne hajoljak előre, és csókoljam meg.
Olyan hívogató volt az alsó ajka, főleg, ahogyan harapdálta! Szívem
szerint hozzásimultam volna, a falhoz szegeztem volna, letéptem volna róla
a ruhát, és a nyelvemmel felfedeztem volna minden porcikáját. De ehelyett
csak beletúrtam a hajamba, és igyekeztem nem kimutatni, mennyire
kívánom.
– Nem hiszem, Nate – felelte szinte mentegetőzve.
– Mert már van egy pasi az életedben? – érdeklődtem, és a tekintetemmel
végigpásztáztam az arcát, hátha észreveszem rajta a bizonytalanság
bármilyen jelét.
Talán ha megcsókolnám, visszacsókolna… De az is lehet, hogy lekeverne
egy pofont. Úgy döntöttem, nem teszem meg. Egyértelmű, hogy nem jövök
be neki, és ennek tudatában alig bírtam megfékezni magamban az egyre
csak fokozódó féltékenységet. Az elmúlt néhány órában rájöttem, mennyire
nagyszerű lány is ő. Mázlista a barátja! Csak remélni tudtam, hogy tisztában
is van vele a srác!
– Igen – suttogta, és bólintott.
– Rendben. Akkor örülök, hogy megismertelek, és néhány órát
zaklathattalak! Kösz a szórakoztató társaságodat! Az első zaklató levelet
néhány napon belül megkapod! – cukkoltam vigyorogva, miközben
próbáltam palástolni, mennyire csalódott vagyok.
Rosie kuncogott, és visszaadta a dzsekimet.
– Hű, de várom!
Belebújtam a dzsekibe, éreztem még rajta Rosie melegét. Vetettem rá
még egy utolsó pillantást, majd sarkon fordultam, és elindultam az állomás
felé, hogy megvárjam a vonatomat. Ahogy az állomáson ültem, és valami
förtelmes kávét kortyolgattam papírpohárból, folyton csak az járt a
fejemben, hogy vajon ez a lány-e az én Annám. Az én oldalbordám. Nem
mintha bármit is számított volna, mit gondolok, hiszen Rosie-t még
véletlenül sem hatottam meg.
El is fáradtam rendesen, mire visszaértem L. A.-be. Majdnem hajnali
négy óra volt már. Égett a szemem. Még egy óra, és mennem kell melózni.
Hazaérve, vettem egy jó forró fürdőt, próbáltam egy kicsit felébreszteni az
izmaimat. Tiszta egyenruhát húztam, majd a kelleténél korábban indultam
el a munkahelyemre. Úgy döntöttem, átböngészem az aznapi művelet
eligazításának részleteit.
A tízfős csapatomat egy belvárosi épületbe vezényelték, ahol egy
drogkereskedőt kell lekapcsolnunk. A bűnbandába beépült az egyik zsaru,
tőle kaptuk a drótot, hogy ma reggel hétkor akarnak nyélbe ütni egy
nagyobb ügyletet. Én a mesterlövészeket irányítottam – négyen voltunk
összesen. A tervek szerint az utca túloldalán helyezkedünk lőállásba. A
csapatom hat másik tagja behatol az épületbe, és biztosítani fogja a
célpontokat, miután azok lebonyolították az ügyletet. Egy technikai csapat
korábban kamerákat és mozgásérzékelőket helyezett el az épületben, hogy
már azelőtt figyelemmel kísérjük az ügyletet, hogy lecsapunk rájuk. Átlagos
rajtaütésnek tűnt az egész művelet, kivéve azt, hogy a beépült rendőrre
vigyáznunk kellett. Megnéztem a fényképét, hogy felismerjem majd.
Miután átolvastam mindent, a karomra hajtottam a fejemet, és vártam,
hogy a többiek is megérkezzenek. Tuti, hogy elaludtam, mert egy
tarkócsapásra riadtam fel. Russelltől kaptam, az egyik csapattársamtól.
Gonoszul felröhögött, szemmel láthatóan büszke volt magára.
– Seggfej! – morogtam rá fáradtan, amikor ledobta magát a mellettem
lévő székre.
– Már megint valami csaj nem hagyott aludni? – kérdezte a fejét
csóválva.
Russell nős volt. A csajozós sztorijaimat hallgatva folyton rosszallóan
vélekedett.
Elmosolyodtam. Igaza volt, bár nem úgy, ahogy gondolta.
– Ja. Egy szemhunyásnyit sem aludtam. De megérte! – jelentettem ki
őszintén.
A szemét forgatta.
– Mikor fogsz felnőni végre, és véget vetni ennek az örökös csajozásnak?
Hátradőltem a székemen, az egyik kezemmel megdörzsöltem az arcomat,
hogy egy kicsit felébredjek.
– Majd ha a farkam összemegy és leszárad! – poénkodtam.
Mielőtt válaszolhatott volna, a parancsnok lépett be a szobába. Mindenki
elcsendesült. Végighallgattuk a végső instrukciókat, majd beszálltunk a két
furgonba, és elindultunk a célpont felé.
Két órával később már hason fekve néztem bele a puskám keresőjébe. A
szemközti épületben öt fickó mászkált egy bőrönd körül. Egyikük a beépült
rendőr volt. Rajtuk kívül még négy férfi tartózkodott az épületben
szétszóródva. Őrködtek, amíg az ügyletet lebonyolították. Nekem nem
kellett velük foglalkoznom, őket majd a földi egység fogja kivinni, mielőtt
lecsapnak a drogkereskedőkre.
Recsegve megszólalt az adóvevőm.
– Behatolunk! Rádiócsend!
 Ez azt jelentette, hogy mi hallani fogjuk, mi folyik ott, de ők nem
hallanak minket, hacsak nem szólunk rájuk, hogy valamire felhívjuk a
figyelmüket. Így nem buktatjuk le őket.
Russellre pillantottam. Úgy húszlábnyira feküdt tőlem ugyanolyan
pozícióban, amilyenben én, és ő is az épületet vette célba.
– Enyém a jobb oldali kettő – szólaltam meg, jelezve a kezemmel.
– Rendben, akkor fogom a bal oldalt! – felelte egy fejbólintással, majd
visszanézett a keresőbe.
Ismét recsegett az adóvevőm.
– Bemegyek – szólt bele halkan Kurt, a csapatom egyik vakmerő tagja.
– Várj, Kurt! Még nem állunk készen! Várj a jelre! – felelte erre Neil.
– Hallom, hogy jön valaki. Be kell mennem!
– Nem! Maradj! Fogd, akit fognod kell, és várj a jelzésre! Van bent egy
ügynökünk! – utasította Neil szigorúan.
Összeráncoltam a homlokomat, és a fogamat összeszorítva hallgattam a
beszélgetést. Kurt mindig ilyen volt. Az a kibaszott seggfej sosem volt
képes teljesíteni a parancsot!
A keresőmön keresztül figyeltem a szobát, amikor egyszer csak kiabálás
és lövöldözés hangja hallatszott a fülesemben. Kurt a parancs ellenére
egymaga behatolt. Megfeszültem, és a Kurthoz legközelebb álló fazonra
céloztam, készen állva arra, hogy ha kell, kiiktassam. A három férfi
döbbenten nézett körbe. Ők voltak a dílerek. Helyettük mások végezték a
fegyveres munkát, így ők csak feltett kézzel álltak ártatlanul. A beépült
zsaru oldalra lépett, de ő is a magasba emelte a kezét. A szerepét játszotta
egészen addig, amíg őt is letartóztatják. Nem fedhette fel magát, hátha nem
sikerül a rajtaütés. Az ötödik férfi ekkor hirtelen megmozdult, és Kurtöt a
falhoz csapta, amitől Kurt pisztolya kiesett a kezéből.
– Nate? – kiáltott Russell, arra várva, hogy szóljak, kilőhetjük.
– Még ne! – kiáltottam, és körbenéztem, hogy felmérjem, tudnánk-e úgy
lőni, hogy Kurtnek ne essen baja.
A fickók a földön hemperegve dulakodtak, túl gyorsan mozogtak.
Lövés nem dördült el.
A három üzletember az aktatáskát felkapva, nyomukban a beépített
ügynökkel kiszaladt a szobából. Hallottam, hogy Neil pozícióváltást rendel
el, hogy a földi egység tudjon lecsapni rájuk. A Kurttel dulakodó alak
valahogyan felülkerekedett, és felvette a pisztolyt a földről. Abban a
pillanatban állt fel, amikor Kurt is, és rászegezte a fegyvert. A fülesemen
keresztül hallottam, miről beszélnek. Kurt háttal állt nekem, elállva az utat,
hogy rálőjek a férfira.
– Rohadék! – fröcsögött a fickó.
– Nyugodjon le! Az épületben mindenhol ügynökök tartózkodnak. Ha
engem le is lő, akkor sem tud élve kijutni innen! – magyarázta neki Kurt,
feltartva a kezét, jelezve, hogy megadja magát.
A férfi körbenézett a szobában, kiutat keresett.
– Tudsz lőni? – kiáltott oda hozzám Russell.
– Nem. Kurt benn áll az útban.
Megnyomtam az adóvevő gombját, és beleszóltam a két másik
lövésznek, akik három emelettel alattunk tartózkodtak.
– Steve, Cody, van célpontotok? – kérdeztem reménykedve.
Ha én lövök, akkor egyenesen homlokon találom a fickót. Ha lehet, testre
próbálunk lőni mindig. Inkább megsebesítünk, mint megölünk valakit.
– Nem, semmi! – felelték mindketten.
Bassza meg!
– Neked? – kérdezett vissza Steve. Nyeltem egyet.
– Csak halálos lövésem van.
Gyerünk már, Kurt, mozdulj már egy kicsit jobbra! Csak lépj arrébb
egyet! Tudod, hogy figyelünk! Told már arrébb azt a kibaszott seggedet! De
Kurt továbbra is azon volt, hogy a fickót lecsillapítsa, bár az percről percre
feszültebbnek tűnt.
– Gyerünk, menjünk együtt! Adja ide a pisztolyt, higgye el, úgy jobban
jár! – noszogatta Kurt a pasast.
– Nem, én nem megyek be oda megint! – kiabálta a férfi, és újból
felemelte a fegyvert.
Láttam, hogy eltűnik az arcáról a bizonytalanság, és elhatározta magát,
hogy lőni fog. A vonásai megkeményedtek, az álla megfeszült. Ekkor
minden tétovázás nélkül fogtam magam, és meghúztam a ravaszt. A golyó
betörte a szemközti épület ablakát, üvegszilánkok szóródtak szanaszét. Az
üveg egy másodperccel korábban hullott a földre, mint ahogy a férfi holtan
összerogyott.
Kurt sarkon fordult, és hálás tekintettel felénk pillantott. Sápadt arccal
beletúrt a hajába. Összeszorítottam a fogamat, éreztem, hogy felmegy
bennem a pumpa. Kurt mindig ezt csinálta. Az ő hülyesége miatt már több
embert kinyírtam, mint kellett volna, és ez nagyon nem tetszett. Utáltam,
hogy valakinek miattam lett vége az életének. Olyankor nem bírtam
szabadulni az érzéstől – persze, erről senki nem tudott, mivel soha senkinek
nem meséltem róla. Végtére is ez volt a munkám. Amit ráadásul veszettül
jól végeztem. Én voltam a legjobb hosszú távú lövész, ezért is választottak
vezetőnek. Annak, aki meghozza a döntéseket. Tudtam, hogy
mesterlövészként a helyes célért dolgozom, de mélyen legbelül tisztában
voltam vele, hogy ha Kurt nem mozdul be korábban, az egység többi tagja
fedezni tudta volna. És akkor az a fickó aznap nem hal meg.
– Szép lövés! – gratulált Russell a vállamat megpaskolva, amikor
pakoltam össze a puskámat, miután a földi egység jelezte, hogy tiszta a
terep.
– Kösz! – feleltem egy fejbólintással, és próbáltam palástolni az
érzéseimet.
Italra volt szükségem. Arra, hogy valakivel egy jót keféljek, hogy közben
ne kelljen gondolkodnom. Hogy jól berúgjak, és ne azt lássam magam előtt,
ahogyan az a fickó a földre rogyik.
A fegyvertáskámat a vállamra csúsztattam, és lassan megindultam lefelé.
Tudtam, hogy be kell számolnom a történtekről. Halálos lövés esetén
mindig kivizsgálást folytattak. Az egyik oldalon Kurt állt odalent.
Dohányzott, és úgy nevetgélt az egyik csapattárssal, mintha mi sem történt
volna. Lehet, hogy ő büszke volt magára, de én nagyon dühösnek éreztem
magamat. Ledobtam a táskámat, megragadtam elöl a taktikai mellényét, és
durván odalöktem a kocsi oldalához, ami mellett ácsorgott.
– Te idióta faszfej! Miért nem tudod az életben legalább egyszer azt
csinálni, amit parancsolnak? – csattantam fel, mire ő a csuklómhoz kapott,
és próbált leszedni magáról.
– Mi a szar bajod van? Hiszen minden jól sült el végül! – felelte levegő
után kapkodva.
– Te vagy a bajom! Mindig ilyen rohadt helyzetbe kerülsz! Baromira fel
kell nőnöd, különben előbb-utóbb ki fogod nyíratni magad! – fröcsögtem az
arcához hajolva, de legszívesebben lenyúltam volna a torkán, és kitéptem
volna a szívét.
Erőtlenül elmosolyodott.
– Nem fogom, Nate! Hiszen te majd megvédesz!
Hátraléptem, ellöktem magamtól, és néztem, ahogy botladozik, és
fenékre esik a járdán.
– Legközelebb nem biztos, hogy lövök! Akkor majd te kapod a fejlövést,
úgy, mint most az a pasas! – vágtam oda erre, majd megfordultam, és
felvettem a fegyvertáskámat.
Erőt kellett vennem magamon, hogy ellépjek a közeléből, nehogy a
végén még valami hülyeséget csináljak.
A nap hátralévő része lassan telt. Egy vagonnyi nyomtatványt kellett
kitöltenem, jelentéseket írtam, amikben közöltem, hogy nem volt más
választásom, csak a halálos lövés. Russellt és Kurtöt is kihallgatták. Úgy
kétórányi kihallgatás után végül korábban hazaengedtek. Miután minden
bizonyítékot összegyűjtenek, hoznak majd döntést. Tudtam, hogy nem
kerülök bajba a történtek miatt, csak be kellett tartaniuk a formalitást. Azt
az idegőrlő, bosszantó formalitást, ami sajnos túl gyakran volt része a
munkámnak.
Ebédidőre járt. Úgy döntöttem, hazamegyek, és alszom néhány órát,
hogy aztán este kirúghassak a hámból. Nagyon rám fért, hogy kikapcsoljak,
de ahhoz nem volt energiám, hogy bármi fizikai erőfeszítést tegyek. Amikor
elkaptak ezek az érzések, úgy védekeztem ellenük, hogy felszedtem valami
csajt, és keféltem vele. De ezúttal még ehhez sem volt kedvem. Fogtam
magam, inkább hazamentem, és anélkül, hogy levettem volna az
egyenruhámat, bezuhantam az ágyba.
Ilyenkor kapott el az, milyen jó lenne egy barátnő. Aki megkérdezi, mi a
baj, és hagyja, hogy rázúdítsam az érzéseimet. Aki átölel, és bármi másra
gondolhatok mellette, és nem azt a képet látom magam előtt, ahogy a
keresőben üres lett a tér, és az alak a földre omlott. Olyan csajra vágytam,
aki csakis miattam akar velem lenni, és nem azért, ahogy kinézek, vagy,
mert egyenruhát viselek.
Félálomban Rosie jutott eszembe. Lehunytam a szemem a délutáni
fényben, és magam elé képzeltem, mennyire jó is lenne, ha itt feküdne
mellettem, átölelne, és azt súgná, minden rendben azzal, hogy bűntudatot
érzek legbelül, és azt mondaná, helyesen cselekedtem. Lassan megszűnt
bennem a harag és bűntudat érzése, és halvány mosollyal az arcomon
álomba zuhantam.
 4. FEJEZET
Elrepült a hét. Kurtöt két hétre irodai munkára tették büntetésképpen a
kis kaszkadőrmutatványáért. Ettől kicsit jobban éreztem magam, bár a
dolgok lényegén sokat nem változtatott. Ezúttal egy figyelmeztetés is
bekerült az aktájába, ami azzal járt, hogy ha legközelebb bekavar,
áthelyezik, és nem olyan földi egységbe, mint a miénk. Éreztem, hogy még
mindig forrongok miatta, így nem is bántam, hogy egy kis időre eltűnik a
szemem elől. Szombat van, Seth születésnapja. Megyünk, és
megünnepeljük.
Már nagyon vártam, mert egész héten keményen melóztam, és most
végre kiengedhetem a gőzt. És legnagyobb meglepetésemre Ashton is jön.
Miután Cameron megszületett, lemondta a bulit, de később felhívott, és
elmondta, hogy Anna biztatására mégiscsak közénk tolja a képét. Anna a
háta mögött leszervezett egy ügynököt, aki éjszaka vigyázni fog rá, bár úgy
tűnt, Ashton ennek annyira nem örül.
A lakásuk előtt álltam, és figyeltem, ahogy Ashton búcsúcsókot ad
Annának, és olyanokat súg neki, amitől Anna elmosolyodott. Hangosan
megköszörültem a torkomat.
– Nem tudnátok legalább addig várni, amikor már leléptem?
Tudjátok, mennyire hányok az ilyentől!
Drámaian köhögni kezdtem, úgy tettem, mint aki mindjárt megfullad.
Piára vágytam, nem arra, hogy azt bámuljam, úgy viselkednek, mint két
szerelmes kölyökkutya.
Anna elnevette magát, és eltolta magától Ashtont.
– Nehogy ide hányjon a szőnyegre! – viccelődött.
Egyetértően bólintottam, és összekulcsoltam a karomat a mellkasom
előtt.
– Ashton, kapd össze magad! A nőd egyedül akar maradni ma éjszaka!
Nekünk meg már rég innunk kéne! – szóltam.
Ashton felmordult, majd levette rólam a tekintetét, és Bradley ügynökre
nézett. Őt szervezték be ma éjszakára, hogy vigyázzon Annára és
Cameronra.
– Nincs túl nagy kedvem menni! – dünnyögte.
Anna felsóhajtott, és kölyökkutyaszemmel ránézett. Tudtam jól, hogy
ezzel betalál Ashtonnál. Anna mindig elérte, amit akart. Ashtont teljesen az
ujja köré csavarta, és ezzel mindketten tisztában is voltak. Anna közelebb
lépett Ashtonhoz, megragadta elöl a pólóját, és kacéran végighúzta az ujját
a póló nyakkivágása mentén.
– Te csak menj nyugodtan a srácokkal! Cam és én megleszünk, neked
pedig nem árt egy kis szórakozás. Túlságosan feszült vagy, Ashton!
Anna felém fordult, elmosolyodott.
– Ügyelj arra, hogy jól érezze magát, oké?
– Jól berúgatom! – ígértem meg, mit sem törődve Ashton ellenkezésével.
Anna a nyitott ajtó felé mutatott.
– És most, fiúk, húzzatok innen kifelé, és addig haza se gyertek, amíg
nem érzitek kellőképpen jól és részegnek magatokat!
Kellett még néhány perc, mire Ashton nagy nehezen megindult, és a
másik őr gondos felügyeletére hagyta a feleségét és az újszülött fiát.
Figyeltem, ahogyan szigorúan osztja Bradley-nek, mit tegyen
vészhelyzetben, és magamban azon tűnődtem, vajon én el fogok-e érni
egyszer oda, hogy valakinek a biztonságáért annyira aggódjak, hogy az ő
boldogsága még az enyémnél is fontosabb legyen. Bevallom, nem sok
reményt fűztem ehhez, hiszen még egy olyan elképesztően jó fej csajt, mint
Anna, nem hord a hátán a föld. Ekkor ismét Rosie jutott eszembe –
mostanában elég sűrűn megesett ez, és már kezdett az agyamra menni. De
ma este csakis kizárólag két dologra fogok gondolni: az alkoholra és a
szexre. Nem engedem, hogy Rosie és az ő gyönyörű mosolya beférkőzzön
az álmaimba, mint ahogy az történt velem minden egyedül töltött
éjszakámon.
Mire odaértünk a bárba, Seth már totál be volt állva. A bárpultra dőlve
tolta magába a rövidet két barátunk, Wayne és Ryan társaságában. Ahogy
feléjük közeledtünk, kikértem nyolc tequilát. Ashton összevonta a
szemöldökét, és nagyot sóhajtott.
– Anna megparancsolta, itassalak le, hogy aztán jól kihasználhasson! –
nevettem.
Ashton megvonta a vállát.
– Ezt amúgy is megteszi velem, ha részeg vagyok, ha nem!
– Na ja, de azt mondta, hogy ha tényleg bepiáltatlak, engem is ki fog
használni! Szóval annyira berúgatlak, hogy haza kell kísérjelek, és akkor
szépen majd én fogok mókázni egy kicsit a feleségeddel! – fejtettem ki
élcelődve, mire Ashton elnevette magát.
Tudta jól, hogy cukkolom, hiszen már a gondolat is nevetséges volt, hogy
Anna bárki mással legyen. Amikor kikaptuk az italokat, egyet a másik négy
srác felé toltam, kettőt-kettőt pedig lestoppoltam Ashton és én előttem.
– Utol kell érnünk őket! – magyaráztam Ashton szörnyülködő képét
látva. – Háromra!

Néhány pohár után már együtt dumáltunk és röhögtünk mindannyian.

Éreztem, hogy a fejembe szállt a pia, de nem voltam berúgva. Amikor egy
csapat lány haladt el mellettünk, Ashton kinyújtotta a karját, megragadta az
egyikük kezét, és megállította.
A csaj gyorsan megfordult.
– Hékás! – kiáltott mérgesen, kirángatva a kezét Ashton szorításából.
Elakadt a lélegzetem, ahogy megláttam. Ő volt az. A lány, akire az elmúlt
öt napban mindvégig gondoltam. Az egyetlen, aki visszautasított. Az
arcvonásai azonnal ellágyultak, ahogy felnézett a legjobb haveromra.
– Ó, Ashton! Bocs, nem tudtam, hogy te vagy az! Előrelépett, és
kedvesen átölelte Ashtont.
– Szia, Rosie! Hát te? Mit keresel itt? Azt hittem, ma este a húgoddal
mész vacsorázni! – Ashton átnézett Rosie válla fölött, és rámosolygott a
lányokra, akikkel Rosie jött.
– Így is volt. Elmentünk vacsizni, de aztán el akartak jönni táncolni.
Rosie egy pillantást vetett rám, de mintha fel sem ismert volna.
Meghökkentem. Nem ismer fel engem? Akkor még annál is kisebb
benyomást tettem rá, mint hittem!
– És DJ? Ő hol van ma este? – érdeklődött Ashton.
Rose tekintete ellágyult a pasas neve hallatán. Sértette is az önérzetemet!
Szóval DJ az a srác, akivel jár? Akibe szerelmes?
– Még Barstow-ban. Kedden jön, miután mindent elrendeztem –
magyarázta Rosie boldog mosollyal.
Miközben beszélt, végigpásztáztam a szememmel. Ma este is
elképesztően jól nézett ki. Mondjuk, már a kórházban farmerosan,
edzőcipősen is gyönyörűnek találtam. De most irtó dögösen volt felöltözve!
Egyszerűen simogatni való volt a lába a combközépig érő fekete kis
szoknyában! Vállvillantó sötétkék felsőt viselt, ami lazán omlott le ugyan,
de azért sejtette, mi van alatta. Összefolyt a nyál a számban, ahogy
végigsiklott a tekintetem a testén, és már azon járt az agyam, mit
mondhatnék neki, hogy végre becserkésszem. Elhatároztam, ma este teszek
még egy próbát, hogy kiverjem a fejéből azt a fickót.
 – Milyen az új hely? Anna mondta, hogy sikerült rendben átköltöznöd –
érdeklődött Ashton.
Már át is költözött? Hmm, ez aztán a hír! De Anna és Ashton miért nem
szólt erről nekem?
– Egész jó, bár még szoknom kell az ittlétet. De már nagyon várom a
hétfői munkakezdést! – felelte Rosie.
Ekkor az egyik barátnője megérintette a karját, és hallottam, hogy azt
mondja neki, táncolni szeretne. A csaj félénken Ashtonra pillantott.
Végigsiklott rajta a tekintete, az ajkába harapott, de Ashton szokás szerint
ebből semmit sem vett észre. Amióta Anna van neki, más lányok nem
léteznek a földön.
– Akkor holnap találkozunk. Átjössz hozzánk vacsorázni, ugye? –
kérdezte Ashton kíváncsian.
Rosie náluk fog vacsorázni holnap? Ez egészen jól hangzik! Lehet, hogy
nekem is meg kellene hívatnom magam…
– Mindenképpen! – válaszolta Rosie, majd előrehajolt, és átölelte
Ashtont. – Akkor holnap!
Megfordult, hogy elinduljon, de ekkor Ashton a nevén szólította, így egy
pillanatra megállt.
– Ha bármi zűr lenne ma este, egy darabig még itt vagyok! Utána meg
nyugodtan gyere a haverjaimhoz, oké? – szólt szigorú hangon.
Rosie ismét rám pillantott, nekem pedig pont volt annyi időm, hogy
elmosolyodjak, mielőtt arrébb néz.
– Az az érzésem, hogy pont a haverjaid miatt lehet zűröm! – kacsintott rá
Ashtonra, majd elindult a tömeg felé.
Döbbenten meredtem utána.
Száz százalék, hogy elvesztettem a vonzerőmet! Vagy csak rá nem hatok?
Elhatároztam, hogy végzek egy gyorstesztet. A hozzám legközelebb álló
csaj felé fordultam, és csábítón rámosolyogtam.
– Szia! Én vagyok a nagy Ő az életedben! Hallom, már nagyon vártál! –
közöltem vele magabiztosan.
A lány elnevette magát, elpirult, és oldalba bökte a barátnőjét. A
reakcióját látva megkönnyebbültem. Ezek szerint csak Rosie-ra nem hatok.
És ebből ismét arra jutottam, hogy ennek csakis az lehet az oka, hogy a
lányokat szereti.
A csaj, akinek elnyomtam a hódítós dumámat, csak mondta és mondta
nekem a magáét, de nem érdekelt. Túlságosan lefoglalt, hogy
végigpásztázzam a tömeget, és megpillantsam Rosie formás kis fenekét,
ahogy tánc közben rázza. Felnyögtem, és Ashton felé fordultam, ügyet sem
vetve a csajra, aki nagyon próbálta felhívni magára a figyelmemet.
– Mi van vele? Rám se hederít! – keseregtem.
Ashton elnevette magát, megfogta a vállamat, és finoman rászorított.
– Nate, Rosie nem neked való lány. Engedd el!
A bárpult felé tolt ismét, és a fejét csóválta.
– De miért nem? Pedig nagyon bejön! – vágtam rá, és keresztbe fontam a
karomat magam előtt.
Az a lány komolyan piszkálta az egómat.
– Nate, Rosie Anna legjobb barátnője, és nagyon rendes csaj. Nem azt
érdemelné, hogy csak szórakozz vele, és kihasználd! Hagyd őt békén! –
felelte.
Sóhajtottam, összeráncoltam a homlokomat. Persze, értettem, hogy
Ashton nem akarja, hogy megbántsam Anna barátnőjét, de azért az
rettentően bosszantott, hogy még csak nem is nyomulhatok rá.
Pedig reménytelenül vágytam arra, hogy ágyba bújjak vele! Nem is
tudom, miért, de azt éreztem, szükségem van rá. Valami gyötrelmes érzés
azt súgta, hogy nem fogom tudni kiverni őt a fejemből, ha nem teszek még
egy próbát nála. Nem csak képzelődni akartam arról, milyen lenne
végigcsókolni a testét – meg is akartam tenni. Mert akkor lehet, hogy
rájönnék, hogy mégsem annyira jó, mint gondoltam. Csakis azért akartam
őt, mert ő nem akart engem, legalábbis reménykedtem, hogy ez az oka
annak, amiért ennyire vágyom rá. Persze, ez azért meg is rémisztett kicsit.
Hisz én csajozós típus voltam, akinek az ösztönei azt súgták, hogy ragadja
meg a legközelebbi lányt, és szórakozzon vele egy kicsit… Ennek ellenére
le sem tudtam venni a szememet Rosie-ról a tömegben.
Erőt kellett vennem magamon, hogy visszanézzek Ashtonra.
– Szóval azt mondod, ne menjek oda, és táncoljak vele?
– Igen, azt. Keress magadnak valaki mást, és hagyd békén Anna
barátnőjét!
Akkor farok behúz, a fenébe is! Vonakodva bólintottam.
Az ivóverseny nem sokkal azután indult, hogy Ashton letiltott Anna
barátnőjéről. Végig, amíg ott álldogáltunk, azon küzdöttem, hogy ne nézzek
Rosie felé, de persze, nem jött össze. Néhány percenként csak-csak
odapillantottam, és néztem, ahogy táncol és nevetgél a barátnőivel. Amikor
nevetett, még imádnivalóbban nézett ki! Felráncolta az orrát, és csak úgy
ragyogott a szeme!
Egy újabb óra elteltével Ashton szólt, hogy hazamegy. Már így is tovább
maradt, mint amire tőle számítottam.
– Lépek. További jó bulizást, srácok, és még egyszer boldog
születésnapot neked, Seth! – szólalt meg mosolyogva, mentegetőző
arckifejezéssel.
– De egy puhány vagy te, Taylor! – korholta Seth fejcsóválva. Ashton
minden szégyenérzet nélkül megvonta a vállát.
– Meglehet! De ha téged is egy dögös nő vár majd otthon, meg egy
kisbaba, akiről tudod, hogy kora hajnalban ébred, te is puhány leszel!
Felém fordult, és adott egy gyors pasiölelést.
– A héten találkozunk, oké?
– Naná, tesó! Lehet, hogy már holnap beugrom hozzátok! Nem
dolgozom, gondoltam, lóghatnánk együtt egy kicsit! – javasoltam, és
próbáltam ártatlanul nézni, hogy Ashton ne vágja le rögtön, hogy igazából
Rosie-t szeretném látni.
Persze, azonnal átlátott rajtam. Mindentudó mosollyal nézett rám, és a
szemét forgatta.
– Jól van, akkor holnap találkozunk!
Alighogy kilépett, Rosie keresésére indultam, bár próbáltam megállni.
Tudtam, hogy Ashtonnak igaza van. Anna barátnőjéről volt szó, és mivel
nagy eséllyel gyakran összefutnék vele Ashtonéknál, nem lett volna jó ötlet
tönkrevágni mindent, és feszengve érezni magunkat, ha egy helyen
tartózkodunk.
Néhány ital után azonban már teljesen megfeledkeztem az érvelésről,
miért is kellene távol tartanom magamat Rosie-tól. Amikor elsétált
mellettem az egyik barátnőjével, a bárpulthoz lépett, ráhajolt a pultra, és
várta, hogy kiszolgálják, elvigyorodtam, és megindultam. A tekintetem a
hátsójára tapadt.
Mellé hajoltam a pultra.
– Helló, bébi! – üdvözöltem. Elmosolyodott.
– Nate! Hát ismét összefutottunk!
– Akkor megengeded, hogy meghívjalak egy italra?
A barátnője végigmért. Látszott rajta, hogy őt seperc alatt megkaphattam
volna. Csak az volt az egészben a bosszantó, hogy nem őt akartam. Akire
vágytam, az úgy mosolygott vissza rám a szexi kis szoknyájában, hogy alig
bírtam visszafogni magamat, hogy ne karoljam át, és húzzam magamhoz.
– Miért is? Hogy tegyél egy kis altatót a pohárba, hogy a múltkori
nyomulásodnak végre meglegyen az eredménye? – vágta rá Rosie pajkosan,
és játékosan oldalba bökött.
– Úgy tűnik, ez az egyetlen módja annak, hogy bebújj mellém az ágyba!
– vettem a lapot.
Megállt a pultos Rosie előtt, és amíg Rosie elhadarta a rendelését, jól
végigstírölte. De Rosie még csak észre sem vette, hogy a pultos srácnak is
bejött. Kihúztam magam, mert örömmel nyugtáztam, hogy nem csak az én
nyomulásomra immunis.
– Szóval akkor átköltöztél? – kérdeztem, megpróbálva a lehető legtovább
szóval tartani.
Felráncolta az orrát, és bólintott.
– Igen. Nem volt egyszerű menet, de végre túl vagyok rajta. Most
megyek, odaviszem ezeket az italokat a lányoknak.
A tálca felé nyúlt, amit a pultos fiú tett elé. Csalódottságot éreztem,
amiért nem tudtam tovább beszéltetni.
– Segítsek? – ajánlottam fel, és már nyúltam is a tálcáért.
Elmosolyodott, megrázta a fejét, és viccesen rácsapott a kézfejemre.
– Ha azt hiszed, hogy az italom közelébe engedlek, nagyon tévedsz! –
viccelődött, majd rám kacsintott, felkapta a tálcát, és szó nélkül elsétált.
Elnevettem magam, és néztem, ahogy távolodik. Még csak hátra sem
nézett rám a válla fölött.
– Basszus! – morogtam.
Hogyan tudnám felkelteni az érdeklődését? Odaléptem Sethhez, aki
értetlenül figyelt.
– Mi az, lepattintottak? – kérdezte, hangjában tisztán hallható
megdöbbenéssel, amikor megálltam mellette.
– Ja! – vakkantottam.
Leesett az álla, majd tágra nyílt szemmel Rosie felé pillantott.
– Ez komoly? De mit mondott? Megvontam a vállam.
– Már találkoztunk. És ez már vagy a huszadik alkalom volt, hogy
lerázott!
Seth felhúzta az egyik szemöldökét, határozottan felcsillant a szeme az
érdeklődéstől.
– Akkor teszek én is egy próbát!
 Ahogy magabiztos léptekkel elsétált mellettem, alig bírtam megálljt
parancsolni magamnak, hogy ne ragadjam meg, és vágjam képen.
Figyeltem, ahogy megállt Rosie mellett. Légyszi, ne állj meg a haveromnak!
Légyszi, légyszi! Seth elővette a csajozós arcát, átkarolta Rosie vállát, és
csábító mosolyt dobott felé. Láttam, hogy mond valamit neki, de azt nem
hallottam, mivel traktálja. Miután Seth befejezte a mondókáját, Rosie
válaszolt neki valamit, amitől Seth elemelte a karját a válláról, és ártatlanul
feltartotta a két kezét. Egy lépést hátralépett, és a fejét rázva mondott
valamit még. Megkönnyebbültem!
A barátom homlokráncolva lépdelt vissza hozzám.
– Leszbi a csaj! – közölte velem, majd felkapta a sörét, és gyorsan
lehúzta.
Hangos röhögésben törtem ki.
– Én is ezt mondtam!
Kis idő múlva, amikor Ryan a mosdóból jött vissza, kaján vigyor terült
szét az arcán.
– Nate, a csajod nem is a lányokat szereti! Hallottam, hogy beszélgetett a
barátnőivel. Azzal győzködték, hogy adjon végre esélyt valakinek ma este.
Addig nyúzták, míg végül beadta a derekát, és azt mondta nekik, hogy
fogják be végre, és a tizedik sráccal táncolni fog, aki megkörnyékezi. Úgy
tűnik, eddig négy srác próbálkozott be nála! – számolt be.
Tíz srác? Az órámra pillantottam, majdnem éjfél volt már. Valószínűleg
azért mondta ezt, mert tudta jól, hogy nem nyomul rá még hat srác, mielőtt
elmegy innen! Okos, mondhatom! Na, jól van, akkor használjuk ki ezt az
előnyömre! Csak öt srácra lesz szükségem ahhoz, hogy biztosan én legyek a
tizedik nála!
– Igazán? Szuper! Akkor nyomulj rá, Ryan! – biccentettem Rosie felé.
Ryan meghökkent, összevonta a szemöldökét. Ő nem az a típus volt, aki
csak úgy odasétál egy lányhoz, és leszólítja.
– Mi van? Az kizárt! – kiabálta határozott fejrázással.
– Ugyan már! Te leszel az ötödik! Wayne a hatodik, és akkor már csak
három srácot kell szereznem, hogy én lehessek a tizedik, aki kikezd vele!
Ryan homlokráncolva csóválta a fejét. Egyáltalán nem volt ínyére az
ötletem.
– Megmondom, mit mondj neki! Csak annyit kell elérned, hogy
lepattintson, és akkor én leszek a tízes számú. Légy szíves, tedd meg! –
kérleltem izgatottan.
 Ryan megadóan sóhajtott egyet, lehunyta a szemét.
– Jól van, lökd a sódert! – dünnyögte.
Elmosolyodtam, és törni kezdtem a fejemet azon, hogy mit mondjon
Rosie-nak. Nem akartam olyat adni a szájába, ami túl jól hangzana. Végtére
is nem az volt a célom, hogy Rosie-nak Ryan jöjjön be.
– Mit szólsz ehhez? Nem bánod, ha itt leszek, amíg vissza tudok menni
oda, ahol fingottam? – poénkodtam, tudván, hogy soha nem mondana ilyet
egy lánynak.
Értetlenül is nézett rám! Seth és Wayne röhögésben törtek ki. Én
elvigyorodtam, és a fejemet csóválva csodálkoztam azon, mennyire
hiszékeny tud lenni néhány pohár pia után.
– Csak ökörködtem! Oké, szóval mondd neki azt, hogy te már ilyen
dögösen is születtél? Régi duma, de bejön! – mondtam, és megvontam a
vállamat.
Bármilyen hihetetlen is, de ez az elcsépelt mondat nálam már többször
működött!
Ryan felsóhajtott, majd idegesen Rosie felé pillantott.
– Le fog pattintani!
– Pont ez a lényeg! Én akarom megszerezni! A szemét forgatta.
– Sokba fog ez kerülni neked, Nate! Megfordult, és elsétált.
Figyeltük, ahogy Rosie elneveti magát, majd megrázza a fejét.
Nem telt el egy perc, és Ryan már vissza is ért.
Seth már bepróbálkozott, így Wayne-t küldtem következőnek. Addig
elindultam, hogy keressek még három másik srácot. Egy öttagú csapaton
akadt meg a tekintetem. Odaléptem hozzájuk.
– Hé, skacok! Kérhetek egy szívességet tőletek? – szólítottam meg őket,
bár nem voltam biztos abban, hogyan rukkoljak elő a tervemmel.
Kíváncsian néztek rám.
– Milyen szívességet?
– Szükségem lenne hármótokra. Oda kéne mennetek ahhoz a lányhoz, és
hagyni, hogy visszautasítson titeket. Fogadtam vele, hogy ma este tízen oda
fognak menni hozzá, hogy befűzzék. Nagyon szeretném megnyerni!
Mindannyian felnevettek, az egyikük átnézett a vállam fölött.
– Melyik az a csaj?
Megfordultam, és Rosie-ra mutattam.
– Az a dögös kék felsős!
– Jó cucc! – vágta rá a srác azonnal.
 Magamban azt kívántam, bárcsak valaki mást kértem volna meg!
Úgy tűnt, riválisom akadt a srác személyében!
– Szóval három srác kéne még, aki odamegy hozzá, megpróbálja
felszedni, és akkor megnyerem a fogadást. Benne vagytok? – kérdeztem
reménykedve, és egyikről a másikra pillantottam.
– És ez miért lesz nekünk jó? – kérdezte ugyanaz a fickó.
– Nem tudom. Mondjuk, mit szóltok ötven dolcsihoz? – ajánlottam fel.
– Ötven dolcsi hármunknak? – kérdezett vissza. – Te mennyibe fogadtál?
– Csak a büszkeségbe és a dicsekvésbe – válaszoltam egy vállvonással.
– Oké, én benne vagyok! – szólt erre a srác, és szórakozottan a fejét
csóválta.
Elvigyorodtam, elővettem a pénztárcámat, és kivettem belőle a dugi
ötvenesemet, amit vészhelyzetre tartogattam magamnál. Úgy éreztem, ez
most határozottan olyan helyzet volt!
Hagytam, hadd döntsék el, melyikük lesz az a három, aki bepróbálkozik
Rosie-nál, és visszamentem a haverjaimhoz. Az italomat kortyolgattam, és
figyeltem, ahogy Rosie szép sorjában elküldi mindegyiküket. Látszott rajta,
hogy egyre inkább meglepi ez a figyelem. Én meg kezdtem ideges lenni.
Annyira akartam, hogy bejöjjön a tervem, és enyém legyen az a tánc! Izzadt
a tenyerem, beletöröltem a farmeromba. Miután Rosie az utolsó srácot is
kikosarazta, magamra parancsoltam, hogy higgadjak le szépen, és vettem
néhány mély levegőt. Hiszen ő is csak egy lány a sok közül, akivel
szórakozhatok ma éjjel. Reggelre meg már el is felejtem az egészet.
– Kívánj nekem szerencsét! – mormogtam, majd a kézfejemmel hasba
vágtam Sethet, ahogy elhaladtam előtte.
Ahogy Rosie mellé léptem, a kezéért nyúltam, és megfogtam.
Homlokráncolva nézett fel rám.
Boldogan elmosolyodtam.
– Helló-belló, van egy kis meló! – somolyogtam rá. – Nézd már! Én
lettem a tizedik! Tartozol nekem egy tánccal!
Rosie a szemét forgatta.
– Már megint te vagy, szoknyapecér? Most már tényleg fel kéne adnod,
mert komolyan mondom, hogy nem jön be!
Önelégülten elmosolyodtam.
– Félreértesz! Én vagyok a tizedik! – Ryanre mutattam. – Ő volt az
ötödik, aki bepróbálkozott nálad. A mellette álló srác a hatodik, az a három
pedig a hetedik, a nyolcadik és a kilencedik. Ez azt jelenti, hogy jössz
nekem egy tánccal, szivi!
A barátnői mind minket figyeltek kikerekedett szemmel, széles vigyorral.
Rosie arcáról lefagyott a mosoly, ahogy rájött, miről beszélek.
– Ne már! – motyogta. – De hogyan…? Ez most komoly? Az kizárt,
hogy te vagy a tizedik, mivel te a harmadik voltál!
Tudhattam volna, hogy valamivel elő fog rukkolni, csak hogy kihúzza
magát ebből a helyzetből is! Oké, ha játszani akar, ám legyen!
– Oké, szépségem, te akartad! Ismerem azt a fickót, aki leállíthatja a
zenét. Amikor felemelem a kezemet, le fog állni a zene, és itt, mindenki
előtt fogom megkérni a kezed! Van egy gyűrűd, amit kölcsön tudsz adni?
Vagy anélkül nyomjam le a számot? – kérdeztem, és próbáltam komoly
képet vágni hozzá.
– Azt már nem! – jelentette ki erre határozottan.
Megvontam a vállam. Már elmondta, mennyire nem szeret a
középpontban lenni, ez a húzás tökéletesen be fog válni!
– Te akartad, bébi!
Hátrafordultam, hogy a DJ-re nézzek, és emelni kezdtem a kezemet.
Közben azon imádkoztam magamban, hogy jöjjön be a tervem, különben
jól fel fogok sülni. De Rosie-nak elakadt a lélegzete, szinte azonnal
belecsimpaszkodott a csuklómba, és lefelé rángatta.
– Jézusom, Nate, ne legyél már ennyire bosszantó! – sziszegte imádni
való tekintettel.
– Kösz, bébi!
A táncparkettre húztam, mire ő becsukta a szemét, és láthatóan értetlenül
csóválta a fejét. A táncparketten megfordultam, megfogtam a kezét, a karját
a nyakam köré fontam, majd átkaroltam a derekát, és közel húztam
magamhoz. Jó érzés volt a karjaimban tartani!
– Ugye tudod, hogy ez nem egy lassú szám? – kérdezte, ahogy táncolni
kezdtem vele.
Bólintottam. Nem igazán érdekelt, mi szól, bár valóban gyors ütemre
dübörgött a zene. Őszintén szólva jobban örültem volna egy lassú számnak.
Rosie rám vigyorodott, aztán rendesen elkezdett táncolni, tökéletes
ritmusban rázva azt a kis kerek fenekét. Minden mozdulatára reagált a
testem. Éreztem, ahogy elkap a hév – kezdett szűk lenni a nadrágom! Tánc
közben végig az arcát néztem. Tetszett, mennyire nyugodtan állja a
tekintetemet.
 Amikor elmosolyodott, én visszamosolyogtam rá. A testem reagált a
közelségére. Előrehajoltam, homlokomat az övéhez nyomtam, és
belenéztem a nagy barna szemébe. Közben az egyik kezemet felcsúsztattam
a tarkójára, ujjaimmal beletúrtam a hajába. Határozottan felgyorsult a
légzése, karjaival szorosabban átfogta a nyakamat, ahogy hozzám simult.
Egyikünk sem szólt semmit, de nem is kellett. Furcsa érzés volt a
karjaimban tartani őt. Még soha nem éreztem ilyet. Kiélveztem minden
pillanatát, hátha nem lesz rá több alkalmam. Amikor vége lett a számnak,
Rosie finoman hátrébb lépett. Csábító mozdulattal lassan lecsúsztatta a
kezét a nyakamról, végig a vállamon, le a mellkasomra. Szó szerint bele
kellett harapnom a nyelvembe, nehogy felnyögjek a vágytól.
– Köszi a táncot! – motyogta.
Oldalra billentettem a fejemet, mert mintha valamiféle csalódást véltem
volna felfedezni a hangjában.
– Még egyet?
Rosie bocsánatkérőn elmosolyodott.
– Bocs, de abban egyeztem meg a barátnőimmel, hogy egyetlenegy
táncot vállalok be a tizedikkel. Betartottam az ígéretemet! – felelte egy
vállvonással, bár még nem lépett el tőlem.
Ezt jó jelnek vettem. Elengedtem a derekát.
– Rendben van. Ez a tánc totálisan megért ötven dolcsit, nem is hinném,
hogy még egyet ki tudnék perkálni! – viccelődtem, és idegesen beletúrtam a
hajamba.
Mi a jó fenétől vagyok ennyire ideges? Az ég szerelmére, Nate, szedd már
össze magad!
Rosie összeráncolta a homlokát.
– Ötven dolcsit?
Meghökkentem. Rájöttem, hogy nem kellett volna kiböknöm. De már
mindegy, nem szívhattam vissza.
– Igen. Fizetnem kellett azoknak a srácoknak, hogy idejöjjenek hozzád,
és én lehessek a tizedik, és velem táncolj! – vallottam be, és megvontam a
vállamat.
A döbbenettől tátva maradt a szája.
– Hát most úgy érzem magam kicsit, mint egy ribanc – felelte erre.
Nevetésben törtem ki, amikor ezt hirtelen kimondta.
– Ribanc? Akkor ez azt jelenti, hogy hazajössz velem, és szexelünk?
Közelebb lépett hozzám, felvonta az egyik szemöldökét.
 – Szerinted mi a válasz erre a kérdésre?
Pislogtam néhányat. Még soha egyetlen lány sem viselkedett így velem.
Általában mihelyt rájuk nyomultam, le sem szálltak rólam, itták a
szavaimat, vagy felfaltak a szemükkel. Üdítő volt végre egy olyan lánnyal
összeakadni, aki ellen tud állni nekem.
Úgy döntöttem, őszinte választ adok neki.
– Az a gyanúm, hogy csak a gondolataimban leszel velem, és csak egy
kis síkosító meg egy csomag papír zsebkendő lesz a társam az ágyban.
Nevetésben tört ki, a fejét csóválta, és játékosan a mellkasomra csapott.
– Minél többet beszélgetünk, te annál nyersebb leszel!
Meghajoltam, mert ezt bóknak vettem, amitől még jobban kacagott.
– Egyébként, csak hogy témát váltsunk, miért neveztek el a szüleid
Rosie-nak, amikor a vezetékneved Right? Mert azért ez kissé kegyetlen,
nem gondolod? – faggattam komoly képet vágva.
Rám nézett, mint aki nem igazán vágja, miről van szó.
– Az én nevem nem Rosie Right. Rosie York vagyok. Megrezzentem,
eljátszva, hogy tisztára ledöbbentem.
– Ez most komoly? Azt a mindenit! Pedig megesküdtem volna, hogy te
vagy Miss Right!
Leesett neki, a szemét forgatta.
– Szép volt! Nem vágtam elsőre, szóval ott a pont!
– Tetszik? Itt helyben találtam ki, csakis neked!
Egy fickó az ügyetlen táncolása közben véletlenül meglökte Rosie-t
hátulról, mire a csípőjére tettem a kezem, és közelebb húztam magamhoz,
nehogy magával ragadja a fickó tánc közben, ami inkább tűnt valami őrült
kirohanásnak. Rosie a mellkasomon tartotta a kezét, és felnézett rám.
Ahogy összeért a tekintetünk, úgy éreztem, pokoli hőség lett a bárban.
Annyira kívántam őt, hogy az már szinte fájt.
– Ügyes, Nate! Bevallom, le vagyok nyűgözve! – veregette meg a
mellkasomat huncutul.
Közelebb hajoltam az arcához, az orrommal megsimogattam az arcát.
Felgyorsult a légzése, és éreztem, hogy lúdbőrös lesz, amikor a számat a
füléhez nyomtam.
– Mit szólnál még egy tánchoz, csak hogy lássam, mennyire tudtalak
lenyűgözni? – súgtam.
Nagyot nyelt, amiből tudtam, hogy bejött a dolog. Kezdett összeomlani a
védekezése, ahogy hozzám simult.
 – Mintha azt mondtad volna, hogy több tánc nem fér bele a büdzsédbe!
Sóhajtottam. Tudtam, hogy ismét páncélt húzott maga köré. Pedig
néhány másodpercig úgy tűnt, fontolóra veszi, de ahogy elmúlt a pillanat,
úgy szálltak el az én esélyeim is. Elengedtem a derekát, és semmi mást nem
éreztem, csak azt, hogy csalódott vagyok, és csúnyán kikosaraztak. És ez az
érzés kinyírt. Valahol meg szórakoztatott is a helyzet. Rosie volt
szórakoztató, de már semmi más ötlet nem ugrott be, mivel tudnám jobbá
tenni a dolgot. Vesztésre álltam, és ez elképesztően idegesített.
Azt éreztem, sürgősen le kell lépnem onnan. Még egy visszautasítást nem
viseltem volna el aznap este. Az egóm teljes vereséget szenvedett.
– Semmi baj! Megyek, és nyalogatom a sebeimet! – poénkodtam,
remélve, hogy nem látszik a keserűségem.
Amolyan ódivatú stílusban megfogtam Rosie kezét, az arcomhoz
emeltem, és lágy csókot leheltem a kézfejére.
– Örülök, hogy ismét találkoztunk! – mondtam őszintén.
– Én is! – felelte rá.
Miután gyors pillantást vetett a vállam mögé, elmosolyodott.
– Ahogy látom, amúgy is megyünk már!
Megfordultam, és láttam, hogy a barátnői megitták az italaikat, és minket
figyelve álldogálnak.
– Vigyázz magadra hazafelé, oké?
Haza kéne kísérnem talán?, tűnődtem magamban. Már nyitottam is a
számat, de ő megelőzött.
– Oké! Candice autóval jött, mindenkit hazavisz – mondta édes
mosollyal. – Akkor hát, szia, Nate!
Figyeltem, ahogy az összes csaj azonnal körbeveszi. Félénken
hátrapillantott rám. Pletykára áhítoztak, lerítt róluk. De Rosie csak
megvonta a vállát, megrázta a fejét, amitől valami miatt még inkább
elutasítottnak éreztem magam. Még azt sem mondta el a barátnőinek, hogy
nem jövök be neki.
Visszaoldalogtam a haverokhoz. Egy csaj iszogatott és nevetgélt a
társaságukban. Elmosolyodtam, amikor megláttam, ki ő. Emma volt. Egy
időben kavartunk. Szerette a szexet, így amikor úgy tartotta a kedve,
mindenféle kötöttség nélkül jól éreztük egymást. Egyikünk sem akart többet
afféle barátság extrákkal kapcsolatnál, így ez tökéletesen működött is
közöttünk. Emma éppolyan nagy játékos volt, mint én, így tudtam jól, hogy
ha valaki, ő képes lesz elterelni a gondolataimat arról, mennyire fáj,
ahogyan Rosie lekoptatott.
– Helló, Emma! Rég láttalak! – vigyorogtam rá.
Csábító mosoly terült szét az arcán, mellém lépett.
– Nate Peters, bizony, határozottan régen!
Körbenézett, mint aki keres valamit, majd visszafordult felém.
– Egyedül vagy? – kérdezte, és felvonta az egyik szemöldökét.
Bólintottam, mire mosoly jelent meg a szája szegletében.
– Én is! Gyerünk!
Becsúsztatta a kezét a kezembe, majd egy kicsit meglökött, hogy
induljunk meg a bár hátsó részében lévő mosdók felé.
Ezt már szeretem!
Ahogy behúzott a női mosdóba, és ránk zárta az ajtót, gyorsan
végignéztem az összes fülkét, hogy egyedül vagyunk-e. Amikor Emma
ismét felém fordult, megragadtam őt, és megcsókoltam. A falhoz nyomtam,
mire a keze már nyúlt is a farmernadrágom gombja után. Emma nem sokat
vacakolt, rögtön a lényegre tért. Becsúsztattam a nyelvemet a szájába, és
minden erőmmel azon voltam, hogy kiverjem a fejemből Rosie-t. De nem
ment. Semmi másra nem bírtam gondolni, csak arra az átkozott csajra!
Emma becsúsztatta a kezét a bokszeralsómba, és gyengéden simogatott,
miközben én is tapiztam őt, hogy végre ráhangolódjak a dologra. Eltelt
néhány perc, és ő még mindig simogatott és a golyóimmal játszadozott – de
semmi. Elhúzta magát a számtól, és apró csókokat nyomott a nyakamra.
Valami nem stimmelt. Nem értettem, miért érzem azt, hogy ez így nem
okés. Nem akartam ott lenni, ahol voltam. Semmire nem vágytam jobban,
csak arra, hogy hazakísérjem Rosie-t, és halljam még a hangját.
Emma hátrébb húzódott, és kíváncsi tekintettel nézett rám.
– Minden oké? – kérdezte zihálva.
Bólintottam, és nagyot nyeltem. Mi a jó fene bajom van? Még soha
életemben nem éreztem magam ekkora csődtömegnek! Amikor be akartam
keményedni, mindig azonnal sikerült is. Soha nem kellett dolgoznia rajtam
egy csajnak sem.
– Szeretnéd, ha bekapnám? – ajánlotta fel Emma homlokráncolva, mert
értetlenül fogadta, hogy a dákóm még mindig puha a kezében.
Megrémisztett az őszinte válasz, amit erre a kérdésre feleltem volna. Nem
kívántam őt, és ilyet még soha nem éreztem. Az ördögbe is, Nate, szedd már
össze magad, és kefélj egy jót ezzel a csinos csajjal! Tudod jól, mennyire
érti a dolgát!
– Nate? Azt kérdeztem, hogy… – szólt újra Emma, mire én
közbevágtam.
– Hallottam, mit mondtál. Bocs, de ma este nem megy. Nem érzem túl jól
magam. Biztos kerülget valami – füllentettem, majd hátraléptem tőle, és
sietősen begomboltam a farmeromat.
Értetlen tekintetét együttérzés váltotta fel.
– Jaj, hát beteg vagy? Kell a kis betegnek egy odaadó nővérke? –
kacérkodott, majd lebiggyesztett szájjal közelebb lépett hozzám.
Elnyomtam magamban egy sóhajt. Nem bírtam rávenni magamat arra,
hogy csak úgy szexeljek Emmával a bár hátsó felében, miközben nem
tudok másra gondolni, csak Rosie-ra. Ha megkapnám őt, akkor biztosan
visszatérne a játékos énem, és minden menne a régiben. Ez csak egy kis
kibillenés, amit könnyen helyre lehet hozni, csak ahhoz az kell, hogy
leteperhessem Rosie-t, és aztán minden jó és pöpec lesz ismét. Ebben
reménykedtem.
– Nem. Emma, ne haragudj, de tényleg! Ma nem megy. Haza kell
mennem – motyogtam.
Láthatóan csalódott lett, de bólintott, és megigazította magán a falatnyi
felsőjét.
– Oké. Akkor majd legközelebb! Remélem, hamar jobban leszel!
Megvonta a vállát, elfordította a mosdó ajtaján a zárat, kisétált és
otthagyott. Én meg csak álltam egyedül a női mosdó kellős közepén.
Odaléptem a tükörhöz, és belenéztem. Semmi furcsát nem láttam magamon,
pedig azt hittem, fogok. Lenéztem az ágyékomra, és mérgesen összevontam
a szemöldökömet.
– Jól cserben hagytál, haver! Mi a fene van veled? – dünnyögtem.
Na tessék, most meg a farkamhoz beszélek! Ez már a vég!
Sóhajtottam, és kimentem a mosdóból. Elég volt. Hazamegyek, és Rosie-
ra gondolok, amikor egy csomag papír zsebkendő társaságában bebújok az
ágyba, ahogy azt korábban mondtam is.
Holnap új nap lesz. Holnap ismét visszatér belém a kakasvér, és ha
meghívtak, ha nem, én is elmegyek Ashtonékhoz vacsorázni. A kitartás a
kulcs, és én soha semmit nem adtam fel eddigi életem során.
 5. FEJEZET
Belenéztem a tükörbe, és még néhány percen át igazgattam a hajamat,
hogy amennyire csak lehet, jól nézzek ki, mielőtt megindulok Ashtonékhoz.
Ma mindent bele kell adnom. Amikor végre elégedett voltam a látvánnyal,
sóhajtottam egyet, és végignéztem magamon. Farmernadrág és egy sima
fehér póló volt rajtam. Nem akartam kiöltözni, nehogy annyira nyilvánvaló
legyen, hogy már alig várom, hogy újra láthassam Rosie-t.
– Játszmára fel, Nate! – dünnyögtem, majd belebújtam az edzőcipőmbe,
és megindultam a legjobb barátomék lakása felé, hogy eleget tegyek a
vacsorameghívásuknak.
Nos, a „meghívás” azért nem egészen pontosan nevezhető annak, mivel
ma reggel felhívtam őket, és addig nyavalyogtam Annának, hogy már az
idejét sem tudom, mikor ettem normális kaját, és hogy milyen kemény
hetem volt, sikerült rávennem, hogy engem is áthívjon. Elhitte a mesémet,
bár nagy eséllyel pontosan tudta, miért ragaszkodom ahhoz, hogy én is ott
legyek ma.
Odafelé menet megálltam egy benzinkútnál, és vettem egy üveg bort,
Annának meg egy csokor virágot. Mire odaértem a lakásukhoz, tiszta ideg
voltam. Ha ma este nem jön össze, amit akarok, be kell látnom, hogy
vesztettem. Ha Rosie annyira odavan a pasijáért, akkor semmi jogom nincs
ahhoz, hogy egy egyéjszakás kaland miatt szétszedjem őket.
Miután beengedtem magam a bejárati kapun a kártyával, amit kaptam
tőlük, kopogtam az ajtajukon. Amíg ott várakoztam, gyorsan kisimítottam a
pólómat, végigfuttattam a nyelvemet a fogamon, hogy meggyőződjek, nem
ragadt rá semmi. Ashton nyitott ajtót. Valamin nagyon röhögött. Intett, majd
visszalépett a konyhába, ahol Anna és Rosie már nagyban nevetgéltek.
– Lemaradtam valamiről? – érdeklődtem hármukra nézve. Rosie
elmosolyodott, és Anna felé biccentett.
– Ezek itt ketten hangosan enyelegnek! Már hallgatni sem bírom őket,
úgyhogy örülök, hogy itt vagy végre, mert akkor talán abbahagyják!
– Én már abba is hagytam! – kuncogott Anna. Ashton Anna mellé lépett.
– Nem kapott rá engedélyt, Mrs. Taylor! – mormogta játékosan, és
átkarolta a derekát.
Anna elmosolyodott, megfogta Ashton pólóját elöl, magához húzta, és
úgy nézett rá. Nem szerelmesen, hanem valami más ragyogott a szemében.
Mintha Ashton lett volna a világ közepe. Zavarba ejtő volt, és túl sok is
számomra, hiszen nekem senkim nem volt, aki így nézne rám.
Hatásosan megköszörültem a torkomat, mire Anna felsóhajtott, és
elhúzódott a férjétől. Levette róla a tekintetét, és rám nézett.
– Nate, ugye, tudod, hogy visszavonhatom a meghívást! – hordott le
Anna mókázva.
– Akkor ezt a virágot Rosie-nak adom! – vontam meg a vállam, majd
letettem a csokrot a konyhapultra a borral együtt, amit hoztam.
Anna felvette őket, és hálásan mosolygott.
– Kösz, Nate, csodaszép!
Átölelt, és keresett egy vázát, amibe beletette.
A pillantásom Rosie-ra tévedt, aki meglepetten nézett rám.
– Mi az? Nem nézted ki belőlem, hogy ilyen rendes fazon vagyok?
– kérdeztem.
Bocsánatkérő mosoly jelent meg az arcán.
– Nem, csak… Nem is tudom – vonta meg a vállát, majd Annához
fordult, hogy segítsen neki beletenni a virágot a vázába.
Ashton sokatmondóan nézett rám, ahogy mellém lépett.
– Tudom jól, miért vagy itt, ezért még egyszer elmondom: ne bántsd
meg! Ha csak szexet akarsz tőle, mondd meg neki kerek perec! Ne hülyítsd!
– osztott szigorú, védelmező stílusban.
Ártatlanul bólintottam.
– Nyugi van, tesó, amúgy sem jövök be neki. Már megmondta, hogy van
pasi az életében, így esélyem sincs nála.
Ashton összeráncolta a homlokát, oldalra billentette a fejét.
– Ezt mondta?
– Igen. Valami DJ nevű pacák – feleltem egy vállrándítással.
Nem igazán volt ínyemre, hogy arról a mázlistáról beszélgessek, aki
minden este ágyba bújik ezzel a jó nővel. Ashton biztosan ismeri a pasast,
mert előző este a bárban felőle kérdezett.
Ashton arcán cinkos mosoly suhant át. Bólintott.
– Igen, van egy DJ nevű pasas az életében, mégpedig…
Úgy tűnt, még mondana valamit, de Anna megfordult, és átkarolta a férje
derekát, aki persze már másra sem tudott figyelni, csak rá.
– Együnk, farkaséhes vagyok! – javasolta Anna. – Te önts bort, én hozom
a kaját! Ó, és mielőtt megkérdeznéd, Nate, igen, én magam készítettem a
lasagnét!
 Kinyújtotta a nyelvét rám, mire én vidáman elvigyorodtam. Anna
remekül főzött. Bíztam benne, hogy nem fogy el az összes lasagne, és akkor
elvihetem magammal a maradékot, hogy ne csak melegszendvicset és
mikrós kaját egyek, mint mindig.
– Édesem! – szóltam oda Rosie-nak, és átkarolva a derekát az asztalhoz
vezettem. – Cukorfalat, ha mellém ülsz, megmenthetjük egymást attól, hogy
végig kelljen néznünk, ahogy ezek itt ketten flörtölnek egymással vacsora
közben! – javasoltam, és kihúztam neki a széket, mert ezúttal igazi
úriemberként akartam viselkedni.
Rosie elnevette magát, és leült.
– És engem ki fog megmenteni a te flörtölésedtől vacsora közben?
– Hmm, igazad van! Ne is reménykedj, hogy azt megúszod! – feleltem
egy vállrándítással, majd becsúsztam a mellette lévő székre.
Az este további részében is folytatódott, amit elkezdtünk. Jól
szórakoztam, mint mindig, amikor Ashtonnal és Annával lógtam, de most
Rosie jelenléte csak emelt a hangulaton. Egész este nevetgéltünk. Rosie
határozottan bejött nekem. Igyekeztem minél jobban visszafogni magam a
flörtölésben, helyette inkább intelligens és érdekes társalgást próbáltam
folytatni vele. Meglepő módon sok közös volt bennünk. Minél többet
beszélgettünk, annál jobban feltűnt ez – filmek, zene, sőt, még a kedvenc
könyve is ugyanaz volt, mint az enyém. Rosie egyre jobban megrémült.
Amikor már későre járt, úgy döntöttem, lépek, hogy az újdonsült szülőket
magukra hagyjam. Reménykedve Rosie-ra mosolyogtam. Tényleg klasszul
telt az este, jól megértettük egymást. Titokban azon tűnődtem, mi lenne, ha
ismét bepróbálkoznék nála. Vajon nemet mondana, és hazamenne a
pasijához? Úgy döntöttem, teszek még egy utolsó próbát, aztán ha nem jön
be, tényleg feladom.
– Hazavigyelek? – ajánlottam fel, ahogy felálltam. Hálásan rám
mosolygott.
– Megtennéd? Nem gond?
– Dehogyis!
Rosie boldogan elmosolyodott, felállt, elköszönt Annától és Ashtontól,
majd követett a bejárati ajtó felé. Útközben szándékosan megálltam az
előszobai tükör előtt, és bevártam. Belebújt a cipőjébe, és elmosolyodott.
– Gyere csak ide egy pillanatra! – ragadtam meg a kezét, közelebb
húztam magamhoz, és mutattam, hova álljon.
 Közelebb léptem hozzá, karját a derekamra tettem, én pedig átkaroltam a
vállát. Így böktem a tükör felé.
– Határozottan jól állsz nekem! – élcelődtem, bár igazából nem viccnek
szántam, mert még ha én mondtam is ki, valóban dögösen mutattunk együtt.
Rosie-nak elakadt a lélegzete, elhúzódott tőlem.
– Ha nem hagyod abba a flörtölést, vérző orr lesz a vége! – fenyegetett
derűsen, kezét a hátamra téve, majd kilökött a lakásból.
Anna gyorsan utánam kiáltott, kezében egy edényt tartott, amibe a
maradék lasagnét pakolta.
– De kérem vissza az edényemet, és ezúttal elmosva! – kérlelt finoman
grimaszolva.
Megöleltem, és köszönetként puszit nyomtam az arcára.
– Te vagy a legjobb!
– Kösz a vacsit, isteni volt! – mosolygott Rosie.
– Sok szerencsét a holnapi munkakezdéshez! Hívj, hogy ment! – mondta
neki Anna, és gyorsan átölelte.
Ahogy az autómhoz lépdeltünk, lopva Rosie-ra pillantottam.
– Eddig hogy tetszik L. A.? – próbáltam beszélgetést kezdeményezni.
Megvonta a vállát.
– Egész klassz. Bár nekem kicsit túl nagy város, de ha megszokom, már
jobb lesz. Mondjuk, az emberek itt elég udvariatlannak tűnnek. Vásárlás
közben véletlenül nekimentem egy nőnek az egyik boltban. Azt hittem,
kinyír! – magyarázta borzongva.
Barstow egyáltalán nem hasonlított L. A.-re, az biztos. Rosie-nak hozzá
kell szoknia az ilyen dolgokhoz, mert ez messze volt attól, amit ő
„normálisnak” nevezett.
– Majd hozzászoksz. Csak próbáld meg távol tartani magad a
furcsaságoktól, vagy te is legyél furcsa, és akkor tőled fogják mások távol
tartani magukat! – javasoltam.
Amikor odaértünk az autómhoz, előresiettem, és kinyitottam neki az
ajtót. Elmosolyodott.
– Jó ég, micsoda gentleman vagy ma, Nate! Kihúzod nekem a széket,
kinyitod az ajtót. Mi lesz a következő? Én is kapok virágot? – cukkolt.
– Ha elhívhatlak randizni, mindenképpen! – kacsintottam rá, majd
becsuktam az ajtaját, és reményteli mosollyal a képemen átsétáltam a
vezető felőli oldalra.
 Egész jól megy a dolog! A legjobb formámat hozom, ráadásul Rosie ivott
egy keveset, így talán rám köszön a szerencse!
Elnavigált a lakásához. Ki-kinéztem oldalra, ahogy az utcájában
haladtunk. Hát nem éppen L. A. legszebb utcájába költözött!
– Ez az – mutatott egy graffitivel telerajzolt viharvert épületre.
Egyetlenegy dolog szólt a hely mellett, mégpedig az, hogy senki nem
ácsorgott előtte. Lehúzódtam az út szélére, leállítottam a motort, és úgy
döntöttem, kiszállok, és kinyitom neki az ajtót, hátha.
– Bekísérlek – szóltam, és már pattantam is ki, mielőtt ellenkezhetett
volna.
Egy szempillantás alatt a kocsi másik oldalánál teremtem. Rosie hálásan
rám mosolygott, miközben a kulcsát kereste a táskájában.
– Igazán nem szükséges! – győzködött, majd megindult a bejárat felé, és
benyomta a kapukódot.
– Ragaszkodom hozzá, bébi! – feleltem rá egy vállrándítással.
A szemét forgatta, majd benyomta az ajtót. Örömmel láttam, hogy belül
sokkal szebbnek látszott a hely, mint kívülről. Az előtér tiszta volt, sehol
egy graffiti.
Követtem őt a második emeletre, ahol megállt az ajtaja előtt.
– Bejössz egy kávéra vagy valamire? – kérdezte.
Szívem szerint győzelmi táncot jártam volna, mert végre nem akart
megszabadulni tőlem, ami azt jelentette, jó úton vagyok!
– A „vagy valami” jó lesz! – feleltem sokatmondó tekintettel, mire ő
felsóhajtott.
– Ebbe jól belesétáltam, mi?
Átfogtam a vállát, és szomorúan bólintottam.
– Bele, bébi!
Elnevette magát, majd kinyitotta az ajtót, és tartotta, amíg beléptem
utána. Buzgón követtem őt, majd körbenéztem. Az átlagos kinézetű
lakásban mindenfelé félig kicsomagolt dobozok sorakoztak.
– Kávét? – kérdezte Rosie, és a zsúfolt kis konyhája felé indult.
– Kérek!
Követtem őt, figyeltem, ahogy elkészíti a kávét. Nem bírtam levenni a
szememet a fenekéről! Akárhányszor forgolódott, szinte viszketett a
tenyerem, annyira megmarkoltam volna a popsiját! Úgyhogy inkább zsebre
vágtam, hogy ellen tudjak állni a kísértésnek.
 – Látom, majdnem végeztél is a beköltözéssel! – állapítottam meg,
megpróbálva elvonni a figyelmemet arról, hogy a testét bámuljam.
Rosie sóhajtott, bólintott, homlokráncolva ránézett a sarokban álló két
dobozra, amiken az állt: konyhai eszközök.
– Igen. Jó ég, mennyire utálok költözködni! Púp a hátamon! Az ember
addig rá sem jön, mennyi vackot képes felhalmozni, amíg nem kell
bedobozolni őket! – dünnyögött, és a kezembe nyomott egy csésze kávét,
majd a cukortartó felé biccentett, hogy szolgáljam ki magam.
Elmosolyodtam, és a fejemet csóváltam.
– Már így is elég édes vagyok!
– Hát persze, hogy is felejthettem el! Magának két kanál cukrot tett.
– Neked nyilvánvalóan több édesítőre van szükséged ahhoz, hogy kibújj
a páncélod mögül! – jegyeztem meg.
Elnevette magát, a szemét forgatta.
– Na, gyere, flörtbajnok, üljünk le!
A nappali felé indult, és lehuppant a kétszemélyes kanapéra. Én ülhettem
volna az egyik székre, de úgy döntöttem, bepróbálkozok, így a kanapé
másik felét választottam. Erre Rosie kicsit arrébb csúszott, kissé felém
fordult, és maga alá húzta a lábát.
– Szóval, múltkor sikerült időben beérned a munkahelyedre?
Elérted a vonatod, ugye? – érdeklődött a kávéját kortyolgatva, miközben
le sem vette a szemét rólam.
– Igen. De elég rossz napom volt, talán jobb is lett volna, ha lekésem! –
ismertem be.
Kíváncsian felkapta a fejét.
– Igazán? Miért, mi történt?
– Megöltem valakit – feleltem, és figyeltem, mit reagál erre.
Elakadt a lélegzete. Az asztalra tette a bögréjét, és rám szegezte a
tekintetét.
– Tényleg? De hogyan?
– Hosszú történet. Nem akarlak untatni vele – mondtam, és megvontam a
vállamat.
Fészkelődött.
– Bocs, valószínűleg nem akarsz beszélni róla. Nem is értem, miért
kérdeztem rá. Csak úgy látszott, feszült lettél tőle… – magyarázkodott, és
bocsánatkérőn összerezzent.
 Aggódó tekintetét látva még imádni valóbbnak tartottam. Még soha
senkim nem volt, aki meg akarta hallgatni, mi történt velem aznap.
– Nem arról van szó, hogy nem akarok beszélni róla – nyugtattam meg. –
Csak nem szeretném, hogy azt hidd, a munkám miatt rossz ember vagyok.
Figyeltem a reakcióját.
Összeráncolta a homlokát, és megrázta a fejét.
– Nate, nem hiszem azt, hogy rossz ember vagy. Valakinek ezt a munkát
is el kell végezni, és te pont olyan ember vagy, akinek van gyomra és
elszántsága ahhoz, hogy ilyen szörnyű dolgokat lásson, és vigyen véghez
nap mint nap. Én soha nem tekintettem ezt rossz dolognak. Az emberek
miattatok érezhetik nagyobb biztonságban magukat az utcákon. Hogyan is
gondolhatná ezt bárki rossznak? – kérdezte, le sem véve rólam a tekintetét.
Hálásan elmosolyodtam. Hihetetlen ez a lány! Teljesen más, mint azok,
akikkel eddig találkoztam!
– Nem rossz dolog, de néha mégis azt érzem.
– Azért, mert meg kell ölnöd valakit?
– Igen. Most is azért kellett megtennem, mert különben a fickó nyírta
volna ki az egyik társamat. De ettől még nem tudom kitörölni a fejemből.
Nehéz, mert a pasas drogdíler volt, egy bűnöző, de nekem kellett elvennem
az életét, és emiatt az egyik felem nagyon rosszul érzi magát. Ez a munkám
legpocsékabb része.
A bögrémre néztem homlokráncolva.
Rosie lassan végighúzta a kezét a kanapén, és megfogta a kezemet.
Váratlan érintésétől nagyot dobbant a szívem. Ez volt az első alkalom, hogy
magától ért hozzám. Furcsa érzés áradt szét bennem.
– Nate, nem mindenki képes olyan munkát végezni, mint amilyen a tiéd.
A legtöbben nem vagyunk elég erősek ehhez. Nem tudom, mit mondhatnék,
amitől jobban éreznéd magad, talán nem is kell semmit. De az biztos, hogy
helyesen cselekedtél. Lehet, hogy a munkádnak azt az oldalát nem szereted,
de nem is lennél emberből, ha nem éreznél bűntudatot emiatt. De sose
feledd azt, hogy te a jófiúk oldalán állsz. Elvettél egy életet, de közben
minimum egyet meg is mentettél. Ki tudja, az a férfi hány embert ölt volna
még meg életében, már csak azzal, hogy drogot árul? Mindig az legyen a
fejedben, hogy fontos munkát végzel! Az olyan emberek, mint én, nagyobb
biztonságban érzik magukat az olyanok miatt, mint te – győzködött.
Szavai hallatán elszállt a bűntudatom, és jobb lett a kedvem.
Ennél szebbet nem is mondhatott volna!
 – Kösz, Rose!
Látszott, hogy elakad a lélegzete, ahogy rám néz, én pedig annyira, de
annyira szerettem volna előrehajolni, és megcsókolni, csak hogy lássam,
mit tenne! Vajon eltolna magától, rám kiabálna, és elküldene a fenébe?
Vagy visszacsókolna, most, hogy már egy kicsit megismert? Csak nézett
rám, én meg rá. Egyikünk sem szólt, és nem akartam én lenni az, aki
megtöri a csendet. Szinte éreztem, ahogy szikrázik a levegő. Felállt a szőr a
tarkómon, egész testemmel arra vágyódtam, hogy előrenyúljak, és
megérintsem őt.
Úgy tűnt, egy örökkévalóság óta ültünk ott csendben, de valószínűleg
csak néhány másodperc telt el. Rosie idegesen megköszörülte a torkát, majd
elkapta rólam a pillantását.
– Későre jár, indulnod kéne. Köszönöm, hogy hazahoztál! Jól éreztem
magam ma este! – mondta halkan, és felkelt a kanapéról.
Bólintottam, én is felálltam. Még időm se volt meginni a kávémat,
amikor megkért, hogy menjek el. Az volt az érzésem, hogy az után a nehéz
beszélgetés után beállt csend miatt kezdte kényelmetlenül érezni magát.
Nem akartam tovább rontani a helyzeten.
– És hogyan fogod megünnepelni az első munkanapodat holnap? Elmész
valakivel valahova? – kérdeztem, és magamban azon drukkoltam, hogy azt
mondja, nem.
Most utoljára fogom randira hívni. Több elutasítást nem bírok elviselni
ettől a lánytól.
Megrázta a fejét.
– Nem. Nem sok embert ismerek itt. Annának most ott van Cameron, így
őt nem kérhetem meg. A húgom is elfoglalt, szóval… – hagyta félbe a
mondatot, és megvonta a vállát.
Azonnal fellelkesültem.
– Nagyszerű! Akkor holnap fél nyolckor itt vagyok érted!
Ledöbbent arccal rám nézett, aztán gúnyos mosoly terült szét az arcán,
mint aki azt hiszi, viccelek.
– Hát persze, nagy játékos! Akkor holnap! – vágta rá.
– Igazán? Klassz!
Erre már lefagyott a mosolya, összeráncolta a homlokát. Még mielőtt
visszautasította volna az ajánlatomat, az ajtóhoz trappoltam.
– Várj, Nate, ez csak vicc volt, ugye? – szólt utánam, ahogy nyúltam a
kilincsért.
 – Nem, nem, bébi, most már beleegyeztél! Pontban fél nyolcra itt
vagyok! – jelentettem ki, és vigyorogva hátrapillantottam rá a vállam fölött.
– Nate, nem lehet!
Mozdult a szája, hogy folytassa, de egy hang sem jött ki a torkán.
– Dehogynem! Hisz azt mondtad, nincs senki, akivel holnap
kimozdulhatnál! Az első munkanapodat márpedig meg kell ünnepelned! A
pasid még Barstow-ban van, egyedül akarsz vacsorázni? Amúgy én is
egyedül ennék, miért ne mehetnénk hát akkor együtt? Pusztán baráti alapon,
ha akarod! – győzködtem egy vállrándítással, kölyökkutyaszemmel nézve,
amiért a csajok általában meg szoktak őrülni, így nem sokszor vetem be.
De hát nem voltam hozzászokva ahhoz, hogy ne tudjam elérni, amit
akarok. Rosie sóhajtott, fájdalmas tekintettel nézett, majd beleegyezően
bólintott.
– Oké, legyen. Mégsem hagyhatom, hogy egyedül egyél, nem igaz?
De csakis mint két barát! Randiról szó sincs!
Elnyomtam magamban egy győzelmi kiáltást. Szívem szerint ököllel a
levegőbe csaptam volna, és azt énekeltem volna, hogy igent mondott, de
ellenálltam a kísértésnek. Azt mondta, nem randi lesz, de reményeim szerint
holnap estére meg fogom győzni, hogy de, ez mégiscsak egy randi, és nem
csak egy baráti vacsora.
– Látod, nem is volt ez annyira nehéz! Még zavarba se kellett, hogy
hozzalak ahhoz, hogy beleegyezz! Alakulunk szépen! – élcelődtem, és
rákacsintottam.
Kinyitottam az ajtót, és amilyen gyorsan csak tudtam, el akartam húzni a
csíkot, még mielőtt meggondolja magát. Nevetni kezdett, nekidőlt az
ajtókeretnek, nekinyomta a homlokát, és becsukta a szemét.
– Hmm, akkor viszlát holnap!
– Próbálj meg nem csak rólam álmodni az éjjel, rendben? Nem
szeretném, hogy holnap tanítás közben folyton csak a piszkos kis álmaidra
tudj gondolni! – mosolyogtam rá, mire ő felnevetett, és a fejét rázta.
– Megpróbálom, de nem lesz egyszerű! – felelte gúnyosan.
– Tudom, sosem az! Mindenki ezt mondja! Felnyögött.
– Na, tűnés, mielőtt meggondolom magam! Akkor aztán eheted egyedül
a felmelegített lasagnédat!
Szó szerint bepattantam az autómba. Amióta megismertem Rosie-t, most
először éreztem azt, hogy úgy igazán megnyugodtam. Fel sem tűnt,
mennyire feszült voltam egész héten. Már alig vártam a holnap estét! Végre
megadta magát, legalábbis félig-meddig, mivel még mindig ragaszkodik
ehhez a „legyünk barátok” hülyeséghez. De lesz egy egész éjszakám, hogy
kitaláljam, mivel vegyem le a lábáról holnap – legalább már a halvány
reménysugár megcsillant, hogy holnap este kicsit megpuhíthatom. Ha
megkapom őt, biztosan vissza fog térni az életem a megszokott
kerékvágásba, és végre minden ugyanúgy lesz, mint előtte. Magabiztosan
sóhajtottam, és hazafelé menet levakarni sem lehetett a mosolyt az
arcomról.
 6. FEJEZET
Egész álló nap rá gondoltam. Már szinte bosszantott, hogy ennyire jól
néz ki, és ennyire elérhetetlen. Mindig is azt akartam megszerezni, ami nem
lehetett az enyém.
Folyton visszakanyarodtak a gondolataim Rosie-hoz, és különös izgalom
tört rám. Persze, képben voltam azzal, hogy csak egy baráti vacsora lesz, de
tényleg abban bíztam, hogy mégis le fogom tudni venni a lábáról, és úgy
végződik az este, hogy meggondolja magát.
Már mindent elrendeztem. Foglaltam asztalt egy egész klassz,
romantikus étteremben, vettem virágot, csokoládét – felkészültem. Minden
áron vissza akartam nyerni a játékos énemet, mielőtt találkozunk, hogy
ágyba tudjam csábítani.
Ütést éreztem a vállamon, összerezzentem. Felnéztem, és azt láttam,
hogy Russell áll ott összevont szemöldökkel. Annyira belemerültem a
Rosie-val kapcsolatos gondolataimba megint, hogy totál megfeledkeztem
arról, hogy épp az egyik csapattársammal folytatott bokszedzés kellős
közepén vagyok. Megráztam a fejemet, hogy kitisztuljon, és ismét
feltartottam a kezemet, hogy védjem az arcomat. Egy monokli rontana az
esélyeimen Rosie elcsábításában.
Ahogy Russell ökle ismét felém csapott, hátraugrottam, és ráförmedtem.
– Ne az arcomat, te állat! Randim van este!
– Neked mikor nincs randid? – cukkolt Russell, és még egy ütésemet
hárította.
Ezen elmosolyodtam.
– Igaz, de ez most tényleg fontos! Elképesztő a csaj, látnod kéne! Már
alig várom, hogy megkóstoljam! – kacsintottam rá, majd a rosszalló nézését
látva elnevettem magam.
Leengedte a kezét, a fejét csóválta.
– Meg kell végre tanulnod tisztelni a nőket, Nate! Sosem fogsz így
barátnőt találni magadnak, ha csak szextárgynak tekinted a nőket!
– Nem is akarok barátnőt!
Ahogy kimondtam ezt, újra Rosie jutott eszembe. Megjelent előttem,
ahogy a tükörben láttam, mennyire összepasszolunk, ahogy megfogta a
kezemet, amikor a munkám árnyoldaláról beszéltem neki. Valami miatt
jólesett rá gondolni.
 Russell sóhajtott, leengedte az öklét, levette a bokszkesztyűt, és bedobta
a sarokban tornyosuló kupacba.
– Meglátod, lassan benő a fejed lágya! Már alig várom, hogy egy csaj
végre lehiggasszon! Mekkora döbbenet lesz, ha találkozol valakivel, aki
elcsavarja a fejedet! Még nem tudod, mi vár majd rád! De öröm lesz nézni!
Három órával később megálltam Rosie lakása előtt. Felkaptam a virágot
és a csokoládét az utasülésről, majd kiszálltam. A kapuhoz léptem, és
megnyomtam a csengőt.
– Igen? – recsegett Rosie hangja a kaputelefonban.
– Helló, tökmag, én vagyok!
Búgott az ajtó, hallottam, hogy kattan a zár. Benyomtam, és szinte csak
úgy futottam fel az ajtajához, hogy végre láthassam. Tudatosan készültem
az estére, ezért is húztam fekete nadrágot és egy kék rövid ujjú inget.
Amikor Rosie ajtót nyitott, majdnem leesett az állam. Annyira dögösen
nézett ki, hogy összefutott a nyál a számban, a dákóm pedig örömtáncot
járt.
Csipkés, ujjatlan, combközépig érő fekete ruha volt rajta, ami tökéletesen
kiemelte remek alakját. Levegőt alig kaptam! Már nem is volt kedvem
bárhova menni. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy kihámozzam a
ruhájából, mert az volt az érzésem, hogy sokkal jobban mutatna a földön
egy kupacban.
– Azt a mindenit! Hűha! Új értelmet nyert az ehető szó! – bukott ki
belőlem, még mielőtt észbe kaptam volna.
Végigpásztáztam a szememmel a testét, mohón szívtam magamba a
látványt.
Halvány pír jelent meg az arcán.
– Kérsz még néhány percet, hogy teljes legyen a fantáziálásod, vagy akár
mehetünk is? – kérdezte, és az ajtófélfának dőlt.
– Nem, mehetünk! Majd később folytatom a fantáziálást, amikor már
mindketten élvezzük is! – vigyorogtam rá, mire a szemét forgatta.
– Ó, igazán? Biztos vagy abban, hogy én is élvezném? Nem lehet, hogy
kicsit túlértékeled a képességeidet?
Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magamat azon, mennyire
hűvös és nyugodt tud lenni.
– Hagyom, hogy személyesen ítéld meg! – vágtam rá, és játékosan
kacsintottam.
 Elmosolyodott, a fejét csóválta, majd sarkon fordult és elindult. Ahogy
távolodott tőlem, lesiklott a tekintetem a hátsójára. Halk nyögés szakadt fel
belőlem. Hátulról épp annyira jó volt a látvány, mint elölről. Rosie felkapta
a táskáját, én pedig magamban gratuláltam a jóistennek, amiért ilyen
elképesztően lélegzetelállító teremtést alkotott. Ennyire még soha
életemben nem vágytam senki után. Rosie gyönyörű nő volt!
– Hova is megyünk ma este? Nem vagyok túlöltözve? – kérdezte, és
végignézett magán.
Idegesen végigsimított a szoknyáján.
Hűha! Ezt a labdát most lecsapom!
– De, nagyon is túl vagy öltözve. Szabadulj is meg ettől a bombázó kis
ruhától, menj be a hálószobába, aztán már közelebb is leszünk ahhoz, amit
ma estére terveztem! – válaszoltam erre.
– Jesszusom! Még csak két perce vagy itt, de már most megbántam, hogy
beleegyeztem a mai találkába!
Elengedtem a fülem mellett a megjegyzését. Előrehúztam a hátam mögül
a kezemet, amiben a virágot és a csokoládét tartottam.
Azonnal ellágyult az arca. Az alsó ajkába harapott, és felnézett rám a
szempillái alól. Nem tudtam eldönteni, hogy most szexi próbál-e lenni, de
nekem nagyon bejött.
– Virágot hoztál nekem? – suttogta hálás, egyben ledöbbent arccal.
Elvette a kezemből, az orrához emelte, hogy megszimatolja.
Összeráncoltam a szemöldökömet, és azon tűnődtem, miért hálás ennyire
egy hülye kis csokor miatt. A pasija nem szokott kedveskedni neki?
Megvontam a vállam.
– Mondtam, hogy kapsz tőlem virágot, ha eljössz velem randizni!
Szerencsére nem akadt fenn a randi szón.
– Köszönöm, Nate, ez gyönyörű! Nagyon aranyos tőled! – motyogta, és
megérintette a csokor közepén lévő rózsaszín rózsa szirmait.
– Szívesen! Ez is a tiéd!
Átadtam neki a csokoládét is. Hálásan elmosolyodott, majd halkan
felnevetett.
– Köszi! Nagyon igyekszel, hogy barátok legyünk! – élcelődött, majd a
konyha felé fordult.
Barátok. Jaj!
Megdobbant a szívem. Ezek szerint esze ágában sincs esélyt adni nekem
ma este. Igazából nem tudtam, miért számítottam erre, végtére is van
kapcsolata, amit beismert nekem. Többször mondta azt is, hogy csak
barátság lehet közöttünk, ennek ellenére meg akartam hódítani. Tényleg
nem volt jogom ahhoz, hogy egy szenvedélyes éjszaka miatt elcsábítsam a
hapsijától, de egyszerűen nem bírtam megálljt parancsolni magamnak, hogy
ne nyomuljak.
Követtem őt a konyhába, figyeltem, ahogy vizet enged egy vázába, és
beleteszi a virágokat. A szemem a fenekére tapadt.
– Egész éjjel ébren fogok forgolódni, mert nem fogom tudni kiverni a
fejemből, milyen szép is a feneked! A francba! – vallottam be, és
beleharaptam a számba.
Elnevette magát, megfordult.
– Figyelj, Nate, tényleg nem kell folyton dicsérgetned. Mi lenne, ha
megállapodnánk abban, hogy ma este nem flörtölsz, és nem nyomod a
sódert nekem?
Akkor úgy tűnik, a sziporkázó személyemmel kell lenyűgöznöm!
– Rendben, én benne vagyok! Elmosolyodott, és megindult a bejárat felé.
– Akkor gyerünk enni, éhes vagyok! – szólt hátra a válla fölött, és még
vissza sem nézett, hogy követem-e.
Egyszerűen csak csodáltam, mennyire magabiztos. Én is az akartam
lenni!
– Ahogy parancsolja, szépségem!
Elmosolyodtam, és követtem őt kifelé az épületből. Az autóm felé
biccentettem, ami ott állt a közelben. Ezúttal nem felejtettem el kinyitni
neki az ajtót. Elmosolyodott, és az ajkát harapdálta.
– Igazi úriember vagy ma este! Vagy mindig így adod elő? Mosolyogni
kezdtem, és úgy döntöttem, őszinte leszek.
– Ami azt illeti, nem, szóval használd ki! Mindent megteszek, hogy
lenyűgözzelek! Eddig bevált?
Mosoly bujkált a szája szegletében, ahogy becsúszott az ülésre.
– Egy parányit!
Boldogan vigyorogtam, becsuktam az ajtaját, majd átmentem az én
oldalamra. Amikor elindítottam az autót, rámosolyogtam.
– Egy olasz étteremben foglaltam asztalt. Megfelel?
– Jól hangzik! Bármit megeszek, nem vagyok válogatós.
– Akkor könnyű dolgom van veled!
– Ha azt hiszed, nagyon tévedsz! – viccelődött mosolyogva, megvillantva
a hófehér, tökéletes fogsorát.
 Jó ég, miért kell mindennek ilyen tökéletesnek lennie ezen a lányon?
Miért nincs rajta valami olyan, amitől végre nem vágyódnék ennyire rá?
– Milyen volt az első napod? – érdeklődtem, csak hogy témát váltsak, és
eltereljem a figyelmemet arról, hogy a ruhája felcsúszott, amikor beült a
kocsiba.
– Elképesztően jól sikerült! A gyerekek nagyon aranyosak. Bár kicsit
meg voltam keveredve. Legalább ötször eltévedtem a suliban, annyival
nagyobb annál, mint ahogy képzeltem. De azt hiszem, jól fogom érezni
magam ott! Az osztálytermem nagyon cuki! Van benne egy kis olvasósarok
is.
Hirtelen abbahagyta, és homlokráncolva bocsánatkérően rám nézett.
– Bocs, csak mondom és mondom a magamét!
Elnevettem magam, annyira imádni való volt! Rosie teljesen meg tudott
feledkezni magáról, amikor valamiről szenvedélyesen mesélt. És ez nagyon
aranyos volt.
– Szeretem hallgatni, ahogy mesélsz! Szóval csak mondd a magadét,
nyuszika!
Előrehajolt, megrázta a fejét.
– Nyuszika? Kérlek, ne nevezz így!
– Megértettem! – feleltem rá.
Elmosolyodott, hátradőlt, egy kicsit felhangosította a zenét, és dúdolni
kezdett.
– A legtöbb csaj nem bírja azt a zenét, amit szeretek – jegyeztem meg
hangosan.
Ő erre megvonta a vállát.
– Én nem vagyok olyan, mint a legtöbb csaj.
– Azt látom!
Amikor odaértünk az étteremhez, egy szép asztalhoz vezettek minket. A
pincérnő szinte azonnal felvette az italrendelésünket. Mialatt rendeltünk,
Rosie derűsen mosolygott, majd amikor elment tőlünk a pincérnő, elnevette
magát.
Értetlenül összevontam a szemöldökömet.
– Min mulatsz ilyen jól? Vidáman megrázta a fejét.
– Ezt szándékosan csinálod?
– Mit?
– Hogy minden csajt elvarázsolsz – magyarázta, és néhány asztallal
arrébb biccentett.
 Elnéztem abba az irányba, és láttam, hogy két lány susmorog, és felém
pillantgat.
Már mindent értettem. Annyiszor váltottam ki ilyen reakciót, hogy már
fel sem tűnt. A figyelmemet ismét Rosie-ra irányítottam, és úgy döntöttem,
őszinte leszek hozzá.
– Ha valamit szándékosan teszek most, az csakis az, hogy téged
elvarázsoljalak – szóltam, és közelebb hajoltam hozzá.
Figyeltem, hogyan reagál erre. De semmi. Most már biztos, hogy kőből
van!
Ekkor a szívéhez kapott, és úgy tett, mint aki sokkot kap.
– Jaj, ne haragudj! Hogy próbálsz elvarázsolni? Hát ez az?
Kitört belőlem a nevetés, a szememet forgattam.
– Ha nem elég nyilvánvaló, akkor kénytelen leszek elővenni a csajozós
dumámat!
– Azt bírod, mi? Sokszor bejött már? – kérdezte, és belekortyolt a borába,
amit a pincérnő az asztalra tett.
Válaszként bólintottam.
– Többnyire igen. De te tényleg csak csorbítod az egómat, cukorfalat!
Egy kicsit vehetnéd már lazábbra!
– Hmm, nem hiszem. Abban mi lenne a poén? Hiszen bejön neked, hogy
visszautasítalak!
Játékosan összehúzta a szemét, ahogy hátradőlt a székén, és az étlapot
kezdte tanulmányozni.
Azt a mindenit, de jól csinálja! Honnan tudja, hogy ez még be is jön
nekem?
Percek múltán már jött is a pincérnő a rendelésünkkel. Rosie halkan
felnevetett, ahogy a nő próbált flörtölni velem. De én nem voltam olyan
hangulatban, hogy reagáljak rá – maximum a velem szemben ülő kis
barnának tenném a szépet.
– Szóval, milyen érzés a legszebbnek lenni az egész étteremben? Mindig
is kíváncsi voltam erre! – kérdeztem, mihelyt eltűnt a pincérnő.
Rosie halványan elmosolyodott.
– Figyelj, Nate, tudom, hogy tényleg nagyon igyekszel, és bevallom,
igazán értékelem, de nálam nem mész vele semmire. Nem fekszem le egy
fiúval sem, akibe nem vagyok szerelmes, szóval kár a gőzért, ha arra
nyomulsz, hogy ágyba vigyél. Jobb, ha ezt tisztázzuk, és akkor talán
maradhatnánk annál, hogy barátok legyünk. Mit szólsz? – ajánlotta fel
bizakodón.
Pislogtam egyet, ahogy eljutottak az agyamig a szavai. Nem fekszik le
senkivel, akibe nem szerelmes? Biztosan csak szórakozik velem. Kizárt,
hogy ez igaz legyen. Csak próbál elijeszteni magától.
Bólintottam, belekortyoltam az italomba, igyekeztem lazának
mutatkozni.
– Oké, vágom. Szóval, mialatt elérem azt, hogy belém szeress, szerinted
azért kapok némi előnyt?
– Azt hiszed, beléd fogok habarodni? Magabiztosan bólintottam.
– Már félúton jársz, úgy gondolom.
Lebiggyesztette az ajkát, és szándékosan lassan végignézett rajtam.
– Hmm, lehet, hogy igazad van. Tényleg jól áll neked a kék! –
viccelődött, és kacsintott egyet.
Elnevettem magam. Úgy tűnt, Rosie-ban végre megtaláltam a másik
felemet. Határozottan kihívást jelentett nekem, és ez csak még inkább
felcsigázott.
– Minden lány ezt mondja – feleltem erre, és megvontam a vállamat.
Gondolatban visszakanyarodtam ahhoz a mondatához, hogy csak azzal
fekszik le, akibe bele is szeret.
– Van itt valami, ami tutira csak poén. Azt mondtad, bele kell zúgnod a
srácba, hogy eljussatok az ágyig – folytattam homlokráncolva, miközben
figyeltem az arcát, hátha észreveszek rajta valami árulkodó jelet.
Nem örültem, hogy ennyire komolyan is értette. Ha nem tudom ágyba
csábítani, hogy a fenébe fogom túltenni magam a rögeszmén, ami kezdett
egyre jobban behúzni?
A fejét csóválta.
– Miért lenne csak poén?
– Mert ha igaz, akkor tényleg abba kell hagynom a nyomulást.
Rosie ivott még egy kortyot a borból, de a szemét le se vette rólam.
– Abba fogod hagyni a nyomulást?
Nagyot dobbant a szívem. Nem volt jó hallani, hogy tényleg ebben
reménykedik. Ezek szerint nem is érzi jól magát velem? Nem. Biztosan csak
tesztel, jutottam végül erre. Kétségbeesetten át akartam menni azon a
teszten!
– Esély sincs rá, hogy abbahagyjam! Amúgy hadd kérdezzem meg: DJ-
nek mennyi idő kellett ahhoz, hogy belészeress?
 Rosie egész testtartása megváltozott, amikor kimondtam a fickó nevét.
Fészkelődni kezdett a székén. Bárcsak ne kérdeztem volna rá! Rosie
zavartan összeráncolta a homlokát, és nagyot nyelt, mielőtt válaszra nyitotta
volna a száját. Ám ekkor megérkezett a pincérnő a rendelésünkkel.
– Kizárt, hogy azt mind meg tudod enni! – bólintottam vigyorogva a
hatalmas tányér cannellonira.
Rosie erre felhúzta a szemöldökét, és felvette az evőeszközeit.
– Fogadjunk, hogy meg tudom! Rengeteget eszem!
Levágott egy darabot, és bekapta. Nem bírtam levenni a szememet róla!
Annyira szexi volt, ahogyan evett! Azelőtt még soha nem figyeltem meg
egy csajt sem evés közben, de ez most nagyon lekötött. Mitől más ez a lány,
mint a többi? Nem tudtam a választ.
Kényszerítenem kellett magamat, hogy másfelé nézzek. A tányérra
szegeztem a tekintetemet. Legszívesebben jó nagyot behúztam volna
magamnak, hogy végre normálisan viselkedjek, ne úgy, mint egy
rögeszmés, sóvárgó kis kölyökkutya. Rosie előtt azt gondoltam, mindent
tudok a lányokról, amit tudnom kell, de ő teljesen összezavart mindent
bennem.
– Hogy ízlik az ételed? – kérdeztem, ismét ráemelve a tekintetemet, és
közben azon imádkoztam, bárcsak ne lenne a villája a szájában.
Elmosolyodott.
– Finom! A tiéd milyen?
A fejemet csóválva elnevettem magam.
– Fogalmam sincs! Annyira jó nézni, ahogy eszel! Még senkit nem
láttam ennyire szexin enni!
Hátradőltem a székemen, és csak figyeltem őt.
– Ó, de édes vagy! – jegyezte meg viccelődve.
– Már másodszor mondod ezt. Jobb szót nem tudsz használni rám, csak
azt, hogy édes? Az olyan nőies! – jelentettem ki, és próbáltam komolyan
nézni, de nem igazán jött össze.
– Most akkor te tényleg nem vagy homokos? – tetette a megdöbbentet.
– Haha, nagyon vicces valaki! Na, erről ennyit, ismét az ismerkedős
dumánál tartunk!
– Jaj, ne, csak azt ne! – kiáltott fel színlelt rémülettel.
– Pedig de! Rengeteg fajta van a tarsolyomban! Csak bejön az egyik! –
erősítettem meg, és igyekeztem magabiztosabbnak látszani annál, ahogyan
éreztem magam.
 Eddig semmi nem jött be Rosie-nál, így fogalmam sem volt, merre
tovább.
– Nate, őszintén mondom, hogy tényleg nem jönnek be nekem a
magadfajta srácok. Csak az idődet fecséreled – szólt erre homlokráncolva,
mindenféle érzelem kimutatása nélkül.
Oldalra biccentettem a fejem, és azon tűnődtem, ez az egész vajon egy
furcsa tesztelés része-e, csak én nem értem. Azt akarja, hogy szálljak le
róla? Megvontam a vállam. Ma este biztosan nem lesz így. Jobb is, ha
bevetek minden tőlem telhetőt!
– Meglátjuk! Még soha nem jártam pórul, ez lesz az első nálam.
Szóval, fájt?
– Micsoda?
– Amikor lepottyantál a mennyből – magyaráztam egy laza vállvonással.
Rosie a szemét forgatta, de közben fel is nevetett.
– Jesszus, ez nagyon gáz volt!
– Most nyálas dumát fogok nyomni. Ha az nem jön be, akkor pajzánra
váltok – jelentettem ki, és sejtelmesen felvontam néhányszor a
szemöldökömet.
Rosie nevetett.
– Már most szólok, hogy a nyálas duma biztosan nem fog tetszeni,
úgyhogy ugorhatsz a pajzánra! – javasolta, majd előredőlt, és a könyökét az
asztalra támasztotta.
Erre én is előrehajoltam. Belenéztem a nagy, barna szemébe.
Legszívesebben kinyújtottam volna a karomat, hogy eltűrjem az arcából a
hajtincsét, és végigsimítsak az arcán! Körüllengett a parfümje illata –
egyszerűen ennivaló volt a csaj! Másra sem tudtam gondolni, csak arra,
hogy behúzom a mosdóba, és addig döngetem, amíg bírom szusszal!
– A pajzán nem szokott bejönni. Nem bírják a csajok – legyintettem
lemondóan, és közben le sem vettem róla a szemem.
Mosoly húzódott a szája szegletében.
– Mondtam már neked, hogy én nem vagyok egy átlagos csaj!
Sóhajtottam, a fejemet csóváltam. Beláttam, hogy fel kell adnom.
Még bedobhattam volna néhány csibészmondatot, de tudtam, hogy
semmire nem mennék velük.
– Hogy te milyen önző vagy, tökmag! Te egész életedben megtarthatod
magadnak ezt a testet, tőlem meg egyetlenegy éjszakára is sajnálod!
 – Na, ez már annál is több mint amit a magadfajta fiúkból kinézek!
Szemtelen vagy, túlzottan magabiztos, és folyton a szexre célozgatsz! De
csak folytasd, tetszik!
A mosolyát látva felbátorodtam.
– Ezek a domborodó vonalak, sehol egy törés!
– Ügyes! Van még? – kérdezte kissé elpirulva, ami meglepő módon még
jól is állt neki.
Sosem bírtam a pirongó csajokat, de Rosie még ezzel is levett a lábamról.
– Az első már nem lehetsz nálam, de a következő igen – vágtam rá
azonnal, és már löktem is a következőt, anélkül, hogy megvártam volna az
erre irányuló ösztönzését.
Kihalásztam egy félig olvadt jégkockát az italomból. Letettem az
asztalra, majd ökölbe szorított kézzel rácsaptam, mit sem törődve a többi
asztal felől érkező rosszalló pillantásokkal.
– Szóval, cukorfalat, most, hogy megtörtem a jeget, ágyba bújsz végre
velem? – kérdeztem, és igyekeztem komoly képet vágni hozzá.
Rosie erre nevetésben tört ki, mire én büszkén elvigyorodtam.
– Látod, mondtam én, hogy a pajzán duma nem jön be!
Ezek után már csak lazán dumálgattunk. Beszélgettünk Rosie
munkájáról, az enyémről, Cameronról, arról, hogy L. A.-be költözött, és
hogy melyikünk mivel szereti tölteni a szabadidejét. Jól éreztem magam
vele, mondhatni, életem legjobb randija volt. Bár még csak igazi randinak
sem lehetett nevezni, inkább csak két jóbarát nevetgélt és dumálgatott
mindenféléről. Rosie nem a pasit látta bennem, ennek ellenére minél jobban
megismertem őt, annál jobban megkedveltem. És már tudtam: komoly
bajban leszek ezzel a lánnyal.
A desszert és a kávé után hazavittem, bár nem szívesen tettem. Minden
egyes másodperccel nőtt bennem a csalódottság. Nem akartam, hogy már
vége legyen az estének. Tisztában voltam azzal, hogy nem tudtam
meghódítani Rosie-t, bármennyire próbálkoztam is. Ahogy megálltam a
háza előtt, rámosolyogtam, és arra gondoltam, remélem, a pasija tudja,
micsoda mázlista. Közben pedig majdnem megevett a féltékenység.
Kiszálltam az autóból.
– Felkísérlek – jelentettem ki, és becsuktam a kocsi ajtaját mögötte.
Hálásan elmosolyodott, a kapuhoz lépett, és beütötte a kódot. Szó nélkül
követtem, miközben azon hadakoztam magamban, hogy lopjak-e tőle egy
búcsúcsókot, és ha igen, mit fog szólni hozzá.
Miután kinyitotta a lakása bejárati ajtaját, és belépett a küszöbön, nyitva
hagyta az ajtót, és kíváncsi tekintettel rám nézett.
– Nem akarsz bejönni véletlenül valamire? – kérdezte pajkos mosollyal.
Az én képemről erre viszont azonnal eltűnt a laza mosoly, a szívem pedig
vadul kalapálni kezdett. Szexre invitál? Hát mégiscsak meggyőztem? Már a
gondolattól is, hogy kiszabadítom abból a dögös fekete kis ruhájából,
összefutott a nyál a számban.
Buzgón bólogattam, és már mozdultam is. Ahogy átléptem a küszöböt,
Rosie elém tette a kezét, és megállított.
– Csak vicceltem! Örülök, hogy ennyire lelkes vagy, de nem vagyok híve
az egyéjszakás buliknak. Bocs!
Csalódottságomban nagyot nyeltem. Pedig már annyira közel volt!
– És a kétéjszakásoknak? – javasoltam. Rosie elnevette magát, és a fejét
csóválta.
– A három? A négy? Mit szólnál egy egész héthez? – faggattam tovább,
miközben szörnyen kétségbeesettnek éreztem magam.
– Ne haragudj, de nem. Ha szeretnél inni egy kávét, szívesen látlak, de
mindössze ennyit tudok felajánlani – szólt erre Rosie, majd keresztbe tette a
lábát, és nekidőlt az ajtófélfának.
Nagyot sóhajtottam, és a két kezemet színpadiasan a magasba emelve
beléptem a lakásba.
– De nagyon finom legyen ám az a kávé!
Becaplattam a konyhába, anélkül, hogy bevártam volna őt.
Hallottam a hátam mögött, hogy kuncog.
– Érezd magad otthon! – cukkolt, ahogy bekapcsoltam a kávéfőzőt.
– Rendben!
Amikor megfordultam, láttam, hogy mögöttem áll. Elmosolyodtam, a
csípőjére tettem a két kezem, és felemeltem a konyhapultra. Szexi kis sikoly
hagyta el a száját meglepetésében, még el is pirult. Amíg azzal
foglalatoskodott, hogy megigazgassa magán a ruhát, én kivettem két csészét
a konyhaszekrényből. Emlékeztem, honnan szedte ki őket legutóbb.
Kávéval a kezünkben megindultunk a nappaliba. Rosie mellém ült a
kanapén, nem a két szabad szék egyikébe. Ezt jó jelnek vettem. Ha most rá
tudom venni arra, hogy legközelebb is eljöjjön velem valahova, akkor talán
már tényleg lesz esélyem nála. Csak ki kell várnom még néhány randit,
amíg végleg beadja a derekát. Mindössze türelmesnek kell lennem. Nos, bár
még soha nem próbáltam ki, milyen az, most egészen biztosan éreztem,
hogy menni fog ez nekem.
Könnyed beszélgetést folytattunk filmekről, amiket nemrégiben láttunk,
és olyan dolgokról, amiket Rosie szeretne látni. Valami csöpögős
romantikus filmről áradozott, amit szeretne megnézni. Olyan igazi
csajoknak való sztori volt, ami kész rémálomnak tűnt számomra.
Miután kivégeztem a kávémat, azon gondolkodtam, hogy ideje lenne
indulnom, hadd menjen aludni Rosie. Másnap munkanap volt
mindkettőnknek.
– Jobb, ha megyek, nehogy miattam ne tudd kialudni magad! Nem
mintha a szépséged miatt lenne szükséged alvásra!
Rosie felállt, és kikísért az ajtóig.
– Köszönöm a vacsorát! Bár most hagynod kellett volna, hogy én
fizessek, mivel múltkor is te hívtál meg engem – szólt, és hálásan rám
mosolygott.
Oké, Nate, tegyél még egy utolsó próbát! Mindent bele! Kezdtem ideges
lenni megint. Nyeltem egy nagyot, nehogy a hangom cserben hagyjon, és
ne tudjak megszólalni.
– Lenne kedved megnézni velem azt a csajos filmet? Elmehetnénk végre
egy igazi randira! Utána meg beülnénk valahova vacsorázni. Mit szólsz? –
rukkoltam elő reménykedve.
Gyerünk, Rosie, légy szíves, mondj igent rá! Kérlek, csak mondd, hogy
igen! Ne törődj a pasiddal! Meg sem fogja tudni, hacsak te nem mondod
meg neki! Reménykedni kezdtem, mert Rosie nem vágta rá azonnal, hogy
semmi esély rá.
– Ha akarod, akár már holnap…
Az alsó ajkát harapdálta, és megrázta a fejét.
– Bocs, Nate, de hétköznap nem igazán jó nekem.
Várjunk csak… hisz ez nem egy „nem” volt! A hétköznapok nem jók neki
– de akkor ez azt jelenti, hogy a hétvége igen!
– Akkor mit szólsz a hétvégéhez?
Lebiggyesztette az ajkát, összehúzta a szemöldökét. Én meg csak álltam
ott, és azon rimánkodtam magamban, hogy egyezzen bele. És amikor már
azt hittem, kinyír a nagy csend, Rosie megszólalt, és kiemelt a szánalomból.
– Oké, legyen péntek vagy szombat! – motyogta, és bólintott egyet, bár
úgy tűnt, nem teljesen biztos a dolgában.
 Győzelem! Elvigyorodtam, alig bírtam visszatartani magam attól, hogy
ne tépjem le magamról az inget, és pörgessem meg diadalittasan a fejem
fölött.
– Mi lenne, ha pénteken és szombaton is randiznánk? – erősködtem.
Hitetlenkedve felnevetett.
– Honnan veszed, hogy mindkét este látni akarlak? Lehet, hogy olyan
unalmas lesz a randink, hogy inkább te fogod lemondani a következőt!
Közelebb léptem hozzá, mire eltűnt a pajkos mosoly az arcáról.
– Nem lesz unalmas, abban teljesen biztos vagyok – feleltem őszintén.
Valami oknál fogva tudtam, hogy nem fogok unatkozni mellette.
És ezt nemcsak a nézése tette, hanem az egész lénye.
– Jól van, akkor legyen mindkét este! De egyezzünk meg valamiben: ha a
pénteki találkánk nem sikerül jól, bármelyikünk lemondhatja a szombatit.
Áll az alku? – javasolta, és egy kicsit hátrébb húzódott, mert túlságosan
benyomultam a személyes aurájába.
Tovább tartott, mint reméltem, de végül csak beleegyezett, hogy eljön
velem randizni!
– Áll az alku. Akkor megadod a telefonszámodat? Elővettem a
mobilomat a zsebemből, és a kezébe nyomtam. Bepötyögte a számát, majd
visszanyújtotta felém.
– Akkor viszlát pénteken!
Az ajkába harapott, ahogy nyitotta az ajtót, és várta, hogy lépjek.
Nyeltem egyet, mert még egy kicsit húzni akartam a dolgot.
– Mielőtt elmegyek, csak szeretném tudni, benne lennél-e egy kis
fogadásban? – kérdeztem rá felvont szemöldökkel.
A szemét forgatva nevetett.
– Abban nem fogadok, hogyan fog végződni az a randi, ha erre szeretnél
kilyukadni!
– Nem. Igazából arra fogadnék veled húsz dolcsiban, hogy meg tudnálak-
e úgy csókolni, hogy nem használom hozzá a számat.
Még az orra is felráncolódott, ahogy összevonta a homlokát.
– Az lehetetlen! Nem csókolhatsz meg valakit úgy, hogy ne érj hozzá a
száddal! – vágta rá.
Vártam, hadd gondolkodjon rajta egy kicsit, és közben azon imádkoztam
magamban, nehogy rájöjjön a cselre.
– Jól van, fogadjunk! – döntött hirtelen, és magabiztos mosolyra húzódott
a szája.
 Még egy lépést közelebb húzódtam hozzá, mire ő abban a pillanatban
hátrébb lépett, nekikoccanva a mögötte lévő falnak. Elmosolyodtam a
tekintete láttán, ami arról árulkodott, hogy úgy érzi magát, akár egy őz, akit
szembevilágítanak reflektorral. Nagyot dobbant a szívem a sebezhetőségén,
az aranyos félszeg nézésén. Képtelen voltam letörölni a képemről a
mosolyt, ahogy lassan felé mozdítottam a fejemet. A légzése szapora lett,
de le sem vette a szemét a szememről. Ahogy az ajkam az ajkához ért, alig
bírtam magammal, hogy ne nyögjek fel, annyira puha volt a szája! Szinte
bizsergett az egész testem, mert szívem szerint magamhoz húztam volna, és
csak csókoltam, csókoltam volna, és azt hallgattam volna, ahogy a nevemet
nyögdécseli. De abban a pillanatban rá is döbbentem, hogy nem szabadott
volna megcsókolnom, mert így aztán végképp nem leszek képes elhúzni a
lakásából.
Néhány másodperc elteltével erőt vettem magamon, és hátrébb
húzódtam.
– Vesztettem – súgtam oda neki.
Láttam rajta, mennyire megdöbbent. Aztán nevetésben tört ki.
– A francba is! Hogy voltam képes bevenni ezt?
– Mert mélyen legbelül te is meg akartál csókolni engem! Gonosz kis
mosoly suhant át az arcán.
– Ha meg akartalak volna csókolni, akkor ezt tettem volna!
Belemarkolt a pólóm elejébe, és lábujjhegyre állva közelebb húzott
magához. Ajkait a számra tapasztotta. Felnyögtem, meglepett a vagánysága.
Amikor nem húzódott el tőlem, halk nyögés tört fel a torkomból, átkaroltam
a derekát, és szorosan magamhoz húztam. Karját a nyakam köré fonta, én
meg a falhoz szorítottam. Ennél közelebb nem is kerülhettünk volna
egymáshoz.
Annyira vágytam rá, hogy elmélyüljön a csókunk!
De nem akartam túl messzire menni, nehogy azt higgye, hogy pénteken
másra sem fogok vágyni, mint szexre. Amikor abbahagytuk a csókot,
összeérintettem a homlokunkat.
Nem bírtam megállni, hogy ne mosolyodjak el, amikor láttam, hogy kell
néhány másodperc neki ahhoz, hogy ismét kinyissa a szemét. Apró mosoly
bujkált a szája szegletében, mintha csak fejben ismét lejátszotta volna a
csókot, ízlelgetve azt.
– Jobb, ha megyek – súgtam oda, és az orrommal megsimogattam az
orrát, amire egy kicsit szorosabbra fűzte a karját a nyakam körül.
 Majd elengedett, és zavartan mosolyogva hátrébb lépett.
– Akkor viszlát pénteken! – búcsúzott mosolyogva, és az ajkába harapott.
Benyúltam a zsebembe, és kihúztam belőle egy húszdolcsist. Felé
tartottam, mire ő nevetésben tört ki.
– Már megint úgy bánsz velem, mint egy utcalánnyal! Ügyes!
Én is elnevettem magam. Ha pénzért árulta volna azokat a veszett jó
csókokat, már rég adósságba vertem volna magam. A helyzet az, hogy
kezdtem függővé válni a csókjai iránt, holott eddig még csak kettőt kaptam
tőle.
– A fogadás az fogadás! – vontam meg a vállam, és ismét felé nyújtottam
a pénzt.
Rosie kivette a kezemből, közelebb lépett hozzám, átkarolt, és közben
becsúsztatta a hátsó zsebembe. Utána finoman megveregette a hátsómat.
– Tartsd meg! A ház ajándéka!
– Az a gond az ilyen ajándékokkal, hogy az ember még többre vágyik
belőlük!
– Inkább menj most, mielőtt tönkreteszel mindent! Úgy hangzik, mintha
ezt a kis beszélgetést valami nyers, szexuális töltetű célozgatássá szeretnéd
tenni! Vigyázz, még meggondolhatom magam a péntekkel kapcsolatban! –
köhögött színpadiasan. – Hoppá, a végén még megbetegszem… lehet, hogy
addigra már egyáltalán nem leszek jól!
Ismét köhintett, és közben figyelmeztető pillantást lövellt felém.
Ártatlanul a magasba emeltem a kezem.
– Már itt sem vagyok! Vegyél be egy kis köhögés elleni szirupot, nehogy
le kelljen mondanod a randinkat, cukorfalat!
Rosie erre elnevette magát, majd az orrom előtt becsukta az ajtót. Én meg
mint egy hülye, csak álltam ott. Elnevettem magam, majd a lépcső felé
fordultam, és le se lehetett volna vakarni a vigyort a képemről. Úgy
ugrottam le az utolsó négy lépcsőfokon, mint egy kisgyerek. Ahogy
kiléptem az épületből, elővettem a mobilomat, megnyitottam az üzeneteket,
és úgy döntöttem, hogy azonnal küldök is neki egyet.
Szólj, ha nem múlik el a köhögésed péntekig. Van orvosos szerkóm, át
tudom hozni! ;)
Ahogy becsusszantam a volán mögé, már pittyent is a telefonom.
 Úgy tűnik, azonnal abbamaradt a köhögésem, mihelyt becsuktam az
ajtót. Lehet, hogy a csajozós dumára vagyok allergiás? :S
Elnevettem magam, a fejemet csóváltam, és már nyomtam is neki a
választ. Olyan messzinek tűnt a péntek, én meg már annyira izgatottan
vártam!

Majd kitalálok rá valami kúrát, ne aggódj, cukorfalat! Holnap üzenek!

Pusszantás
 7. FEJEZET
A következő néhány napot nem bírtam ki anélkül, hogy ne üzengessek
Rosie-nak. Szerencsémre nem gondolta azt, hogy túlságosan nyomulnék,
mert minden egyes üzenetemre válaszolt, sőt, még a pénteket se mondta le.
Egész héten róla ábrándoztam, mihelyt akadt egy kis szabadidőm. Még
tévénézés közben is azon kaptam magam, hogy eszembe jutott valami, amit
mondott vagy üzent, és megnevettetett.
Annyira zsúfolt volt a hetem a tizenkét órás műszakokkal, hogy mire
hazaértem, másra nem is vágytam, csak arra, hogy egyek, aludjak és Rosie-
val üzengessek.
Csütörtök este felhívtam, hogy megbeszéljük, mikor találkozunk másnap.
Hétfő óta első ízben beszéltünk. Már a hangja hallatán is vigyorra húzódott
a szám. Végül egy egész órán át beszélgettünk telefonon. Általában nem
szoktam ennyit dumálni csajokkal, de úgy tűnt, nagyon élveztem Rosie
társaságát és személyiségét.
Amikor végül letettük a telefont, homlokráncolva néztem a készüléket, és
úgy döntöttem, a másnapi randinkig nem fogok beszélni vele, vagy üzenni
neki. Kezdtem már valami ragadós sráccá alakulni, aki csüng a csaj minden
szaván. Oldalra fordultam, bedobtam a mobilomat az éjjeliszekrényem
fiókjába, és jól rá is csaptam az ajtaját. Tudtam, hogy vissza kell vennem,
mert még a végén ráfaragok. Ez a lány a rögeszmémmé vált. Egyre csak
erősödött bennem az érzés.
De nem sokkal azután, hogy becsuktam a fiókot, hallottam, hogy pittyent
a telefon. Új üzenetem érkezett. Összeszorult a mellkasom az izgatottságtól.
Már nyúltam is a fiók felé, gyorsan kihúztam, és kotortam benne, hogy
megtaláljam a mobilomat, mert azt hittem, Rosie üzent. De ahogy
megnyitottam az üzeneteket, láttam, hogy csak az egyik haverom az. Nem
is tűnt fel, mennyire csalódottnak éreztem magam. Sóhajtottam, gyorsan
válaszoltam neki, majd a telefont ledobtam az ágyra. A fejemet csóváltam.
– Hagyd ezt abba, Nate! Hisz csak egy dögös csaj! A testét akarod,
semmi mást! Legyél már túl rajta, mert kezdesz teljesen úgy viselkedni,
mint egy picsogó lány!
Ahogy kimondtam ezeket a szavakat, már tudtam is, hogy nincs igazam.
Nem csak a testére vágytam. Nem amiatt akartam ismét rátelefonálni, holott
alig három perce tettük le. Korábban még soha nem volt igazi barátnőm,
legalábbis olyan nem, aki iránt éreztem is valamit. Azon kezdtem tűnődni,
milyen érzés lehet, ha van melletted egy lány, aki mindenkinél jobban
érdekel, akihez minden este haza akarsz menni, akivel mindent meg akarsz
beszélni, ahelyett, hogy a haverokkal elmennél valahova. Lehet, hogy
valami ilyesmit éreztem akkor – elégedett, boldog érzés volt.
A homlokomat ráncoltam, mert amióta megismertem Rosie-t, már vagy
ezredszer gondolkodtam el azon, mi a francért is van barátja. Ő volt az
egyedüli lány, aki ilyen érzéseket váltott ki belőlem, erre meg már foglalt.
De már vagy százszor azon is elmerengtem, hogy tényleg van-e valakije.
Hiszen beleegyezett abba, hogy eljön velem randizni, és nyilvánvalóan
flörtölt velem az üzenetekben is sokszor, ahogyan most a telefonban is. Ha
lenne pasija, aki ideköltözött vele Barstow-ból, hogyhogy nem ült ott
mellette, miközben egy órán át velem cseverészett? Hogyhogy nem tűnt fel
neki az a nevetségesen sok üzenetküldözgetés? Hogyhogy nem kérdezett rá,
kinek írogat ennyit?
Végül a következőre jutottam: Rosie csak kitalálta, hogy van pasija,
hátha úgy békén hagyom. De akkor is ott van az a DJ-kérdés. Ashton
megkérdezte Rosie-t, hol van DJ, szóval mégiscsak igazi ember lehet, nem
egy kitalált személy. Lehet, hogy ő a pasija, én meg csak azzal hülyítem
magam, hogy szinglinek képzelem Rosie-t, csak mert azt akarom hinni.
Semmi okát nem találtam annak, miért hazudna nekem erről. Azt mondta,
van valakije, így valószínűleg van is. Annyira féltékeny voltam az illetőre,
és arra, ami annak a pasinak jár, nekem meg nem, hogy feltört belőlem a
keserűség!
Felnyögtem. Nem akartam már erre gondolni. Megfordultam, a fejemre
húztam a párnát. De nem használt. Mint mindig, ezúttal is úgy aludtam el,
hogy Rosie járt a fejemben.
Vánszorgott az idő másnap. Olyan nevetségesen lassan, hogy úgy
éreztem, minden perc egy óra. Már alig vártam, hogy este nyolc legyen.
Nem akartam rossz benyomást tenni Rosie-ra, így gondosan öt perccel
korábban értem oda hozzá.
Szerencsére valaki éppen kijött az épületből, amikor odaértem, így
megtartottam a kaput, és beengedtem magam. Felmentem a második
emeletre, Rosie lakásához. Ahogy ott álltam az ajtaja előtt, észrevettem,
hogy már megint izzad a tenyerem. Hú, mennyire bosszantott, hogy miatta
vagyok ideges! Hiszen ez alapból egyáltalán nem volt jellemző rám.
Emeltem a kezem, hogy kopogjak, de elbizonytalanodtam. Négy napja nem
találkoztam vele. Mi van, ha ez idő alatt csak az emlékeimben szépítettem
meg őt, és már korántsem fogom olyan vonzónak találni, mint ahogyan
emlékeztem rá? Nagy, barna szem, hibátlan arc: gyönyörű nőként jelent
meg a lelki szemeim előtt. Mi lesz, ha kinyitja az ajtót, és csalódok? Nem
lehet, hogy megszépítettem őt a képzeletemben?
Igazából abban bízom, hogy így van. Remélem, hogy ma este szörnyen
fog kinézni, és akkor végre megszabadulok ettől az iránta érzett
rögeszmémtől! Ha így lesz, akkor talán visszatér minden a régi
kerékvágásba, és végre nem azon fogok folyton agyalni, milyen jó is lenne,
ha vele lehetnék. Lélegzet-visszafojtva kopogtam az ajtón.
Amikor Rosie kinyitotta, azt sem tudtam, sírjak-e vagy nevessek.
Elképesztően jól nézett ki! Pontosan úgy, ahogy az egész heti
ábrándozásaimban és a gondolataimban megjelent. Ma este nem dögösen
volt felöltözve, mint múlt héten abban a kis fekete ruhájában, de hogy
őszinte legyek, legalább olyan jól festett ebben a szettben is, ha nem jobban.
Világoskék szűk farmernadrágot viselt, magas szárú fekete bőrcsizmával,
és egy laza szűk kötött pulóverrel, amiből ínycsiklandóan kilátszott az egyik
válla, megvillantva az alatta lévő piros melltartó pántját is. Elképesztően
nézett ki, és amikor megcsillantotta azt a szexi mosolyát, éreztem, hogy
minden idegességem elszáll, és a helyét az izgalom, no meg persze, a vágy
veszi át.
– Szia! Már itt is vagy? – csiripelte, és az ajtófélfának dőlt.
Feltűnt, hogy le se veszi a szemét a szememről, még egy pillanatra sem.
– Igen. Ha korábban érünk oda a moziba, olcsóbb lesz a jegy! –
poénkodtam egy vállvonással, ahogy invitálás nélkül beléptem a lakásba.
– Hát akkor tényleg sietnünk kell! Már hozom is a kabátomat, nehogy
még rá is kelljen fizetnünk arra a csajos filmre!
Direkt megnyomta a hangsúlyt az utolsó két szónál. Nem is bírtam
megállni, hogy ne nevessem el magam. Előző este a telefonbeszélgetésünk
során bevallottam neki, hogy ki nem állom az ilyen filmeket. Erre megint
azt mondta rám, milyen édes vagyok, mert még akkor is elmegyek vele
moziba, ha szét fogom unni a fejem.
Ahogy elindult a kabátjáért, megfogtam a kezét, és közelebb léptem
hozzá. Felgyorsult a légzése a túlzott közelségemtől. Körbelengett az édes
parfümillat, és semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy előrehajoljak, és
arcomat a nyakába fúrjam. A meglepődéstől tágra nyílt a szeme, látszott
rajta, mennyire nem tud mit kezdeni a helyzettel. Már az is furcsa volt neki,
hogy közelebb léptem hozzá, hisz majdnem összeért a mellkasunk.
– Elképesztően jól nézel ki! – dünnyögtem, és a kezem elindult felfelé a
karján.
Halvány pír jelent meg az arcán. Elmosolyodtam. Büszkeség töltött el,
amiért miattam pirul el. Így még gyönyörűbbnek láttam. Szívem szerint a
kanapéra döntöttem volna, és jól a magamévá tettem volna. Nem lépett
hátra, ezt jó jelnek vettem. Úgy döntöttem, nyomulok még egy kicsit.
– Szóval, gondolkodtam. Nem szeretném, ha azon agyalnánk mindketten,
hogyan alakul a ma esténk. Arra jutottam, hogy legjobb, ha most azonnal,
még indulás előtt elvetjük a csók gondolatát, és akkor mindketten
megnyugszunk egy kicsit.
Rosie megtorpant. Belül felnyögtem, mert azt hittem, most fog eltolni
magától. De nem tette. Inkább játékosan felvonta az egyik szemöldökét,
mire a farkam azonnal felébredt, és mocorogni kezdett.
– Igazán? Talán félsz attól, hogy megcsókolj? Vettem a lapot, és
bólintottam.
– Szörnyen be vagyok parázva!
Tekintete egy röpke pillanatra a számra esett. Majdnem megölt a
várakozás.
– Nos, még véletlenül sem szeretnélek megrémiszteni. Nem foglak
bántani, ne aggódj! Szóval, ha úgy érzed, arra van szükséged, hogy
elvessük a gondolatot, hát legyen!
Bamba vigyorra húzódott a szám.
Kész, vége, tovább már nem bírtam előadni a menő stílust, ami általában
bejött a csajoknál. Átkaroltam Rosie derekát, hogy ne tudjon elhúzódni
tőlem. Kezét felcsúsztatta a mellkasomon, átkarolta a nyakamat, de le sem
vette a szemét a szememről. Úgy éreztem, hogy még levegőt sem vesz.
Látszott, hogy ő is ideges, amitől azért kicsit megnyugodtam.
Ahogy a szám immáron harmadszor az ajkához ért, végigfutott rajtam a
bizsergés. A szája tökéletesen passzolt az enyémhez. Semmi másra nem
bírtam gondolni, csak arra, hogy minél szorosabban magamhoz húzzam őt.
De bármennyire vágytam is arra, hogy elmélyüljön a csókunk, hátrébb
húzódtam. Annyira közel volt az ajkunk egymáshoz, hogy éreztem finom
leheletét. Rosie nem nyitotta ki a szemét, úgy rajzolt valami mintát a
tarkómra. Elfojtottam magamban a feltörni akaró vágyat, hogy
megcsókoljam őt. Elmosolyodtam. Látszott Rosie-n, hogy ő is elveszett. A
szeme még mindig csukva volt, a szája sóvárgó mosolyra húzódott.
Ó, igen, most már biztos, hogy felengedett!
– Menjünk, mielőtt megpróbálsz kihasználni! – hecceltem, és elengedtem
a derekát.
Erre kipattant a szeme, a pupillái azonnal összehúzódtak a fényben.
Látszott rajta, hogy kicsit össze van zavarodva.
– Igen, menjünk! Jó ötlet! – nevetett, majd hátralépett, és tekintetét a
földre szegezte. – Hozom a kabátomat.
Bólintottam, majd benyúltam a belső zsebembe, és kivettem az
ajándékot, amit ma ebédidőben vettem Rosie-nak. Az a könyv volt, amiről
előző este telefonon beszéltünk.
– Nem akartam megint virágot hozni, mert az túl nyálas lenne, szóval ezt
vettem neked helyette. Tegnap este mondtad, hogy szeretnéd elolvasni –
jegyeztem meg, majd megvontam a vállamat, és felé nyújtottam az Ízek,
imák, szerelmek című könyvet.
Lenézett. Én nem olvastam a könyvet, de beszélgettünk a belőle készült
filmről, és Rosie akkor említette, hogy nagyon szeretné elolvasni. Csak
bámulta, és nem szólt. Nem tudtam mire vélni. Lehet, hogy mégsem tetszik
neki?
– Nem kell elolvasnod, ha nem akarod. Én csak azt hittem, hogy…
tudod… szóval… – hebegtem idegesen.
A francba is, Nate, hagyd már ezt abba! Ne légy már ennyire töketlen!
Rosie végre rám emelte a tekintetét.
– Hogy te milyen figyelmes vagy! Nagyon-nagyon köszönöm! Ellágyult
tekintetét látva a szívem vadul kalapált.
– Ugyan, semmiség! – motyogtam.
Most meg már motyogok is! Eddig brillírozok a randinkon, úgy érzem!
Rosie elvette a könyvet, végigsimított a borítóján, majd olyan elképedve
nézett vissza rám, mintha nem is egy könyvet, hanem valami sokkal
értékesebbet vettem volna neki. Halványan elmosolyodtam, egyik lábamról
a másikra helyeztem a testsúlyomat, és próbáltam valami olyasmit kitalálni,
ami nem hangzik idiótán. Ahogy Rosie rám emelte a tekintetét, olyan
dolgok után kezdtem el sóvárogni, amik után még soha életemben nem.
Olyan szavak jutottak eszembe, hogy barátnő, meg exkluzív, meg enyém.
Tényleg gondban vagyok ezzel a lánnyal! A csajozós énem ilyen esetben
csakis arra tudott volna koncentrálni, hogy milyen színű fehérneműt visel,
és igencsak megrémült volna ettől a lánytól, meg attól, amilyen gyengéd
pillantással néz rám! A csajozós énem azt sürgette volna, hogy a lehető
leggyorsabban húzzak el ebből a kecóból, keressem meg a legközelebbi
bárt, és szedjek fel ott valami kis forró bigét, aki majd hazáig kényeztet. A
csajozós énem egyáltalán nem bírta Rosie-t. De a másik énem annál is
jobban.
– Mehetünk? – kérdeztem, hogy megtörjem a fülsiketítő csendet.
Rosie megrezzent, mint aki épp akkor ébred fel valami álomból.
Pislogott néhányat, majd bólintott.
– Igen.
Felkapta a dzsekijét és a táskáját, majd letette a könyvet az asztalra,
miközben végig úgy nézett rám továbbra is, mintha legalább három méter
magas lennék.
Amikor odaértünk a moziba, közölték velünk, hogy a film csak egy óra
múlva kezdődik. Rosie erre azt javasolta, hogy együnk előbb, mert ő már
amúgy is éhes.
– Hova szeretnél menni? – kérdeztem, s közben azon agyaltam, hol
tudnék ilyen hirtelen asztalt foglalni, ahonnan kaja után egy órán belül még
vissza is tudunk érni arra a kicsit sem nyálas filmre, amit Rosie meg akar
nézni.
Megvonta a vállát.
– Mi lenne, ha elmennénk egy McDonald’sba? Felhorkantam, és
felvontam az egyik szemöldökömet.
– McDonald’sba, tényleg?
Rosie reményteli tekintettel bólintott.
– Igen! Nem sűrűn eszem ilyen kajákat, pedig nagyon szeretem! Vagy te
nem szeretnél odamenni? – kérdezte, majd az alsó ajkát harapdálva ideges
pillantást vetett rám.
– Két dolgot gyorsan meg kell tanulnod rólam, kis cukorfalat! Az egyik:
fiúból vagyok, és a fiúk mindenevők. A másik, amit tudnod kell rólam, az,
hogy ha így harapdálod a szád szélét, azzal teljesen felhúzol!
Rámosolyogtam, ahogy felkacagott, és játékosan megpaskolta a karomat.
– Hát persze! A csudába is, micsoda szexfüggő alak vagy te!
– Nem is vagyok az, csak te teszel azzá! Miattad és a nőies bájaid miatt
leszek ilyen! – cukkoltam, és rákacsintottam.
Visszamosolygott rám.
 – Ha azt hiszed, hogy a szájharapdálás az én nőies bájam, akkor az hogy
le fog nyűgözni, amikor úgy igazán beindulok!
Azt a mindenit! Ha ez még a nem beindult verzió, akkor végem!
– Tényleg? És van rá esély, hogy ezt ma este még be is mutatod nekem?
– érdeklődtem reménykedve.
Összehúzta a szemét, és lebiggyesztette az ajkát.
– Attól függ! Megengeded, hogy lopjak a sült krumplidból, és megigyam
a turmixod alját?
Elvigyorodtam, a fejemet csóváltam.
– Kizárt!
Drámaian felsóhajtott.
– Akkor ma este biztosan nem fogok beindulni! – közölte, majd kiöltötte
rám a nyelvét.
Erre én nevetve átkaroltam a derekát, és a mozi kijárata felé tessékeltem.
– Bébi, te az akaratod ellenére is beindítasz engem! Nem vagyok biztos
abban, hogy jót tudnék-e állni magamért, ha ezt még szándékosan is tennéd!
Nagy eséllyel szívrohamot kapnék a sokktól! És, ugye, nem szeretnéd, ha te
lennél érte a felelős?
Elnevette magát, a fejét rázta.
– Annyira vicces vagy!
Elmosolyodtam. Eddig úgy tűnik, ez életem legjobb randija. Tisztán
látszik, hogy Rosie nekem való lány. Gyönyörű, okos, vicces, és még
kacérkodni is tud. Még soha nem találkoztam olyan csajjal, aki ennyire
ellen tudott állni nekem.
Evés közben is dumáltunk. Minél több időt töltöttem vele, annál jobban
megkedveltem. Határozottan úgy éreztem, hogy többet akarok tőle, és hogy
egyetlen randi nem lesz elég. Látni szerettem volna, hogyan alakulnak a
dolgok közöttünk, lesz-e ennél több, olyan, amiről képzelegtem. Úgy
éreztem, valami nagyszerű dolgot hagyok ki, ha nem tudom rábírni, hogy
adjon nekem egy esélyt.
Tisztán láttam magamat, ahogy kezdek beleszeretni. Túlságosan hamar
meg tudott hódítani, és átvenni az irányítást az agyam felett.
Épp amikor megitta a turmixom alját, pittyent a mobilja, üzenete
érkezett. Bocsánatkérő tekintetet dobott felém.
– Bocs, nem baj, ha megnézem?
Megráztam a fejem, és intettem, hogy csak nyugodtan. Figyeltem az
arcát, ahogy előveszi a telefonját a táskájából, és elolvassa az üzenetet.
Finom ránc jelent meg a homlokán, az álla megfeszült. Gyorsan válaszolt,
majd visszatette a mobilt a táskájába, és ismét felnézett rám.
– Ne haragudj, Nate, de élnem kell a lemondási jogommal a holnapot
illetően.
Szomorúnak tűnt, ahogy ezt mondta.
Hogy micsoda? Ne már! Annyira csalódott lettem, hogy kedvem lett
volna a hároméves gyerekek stílusában toporzékolni.
– Hogyhogy? – tettem fel a kérdést, és próbáltam leplezni a
csalódottságomat.
Rosie összeráncolta a homlokát, és kínosan feszengeni kezdett a széken.
– Közbejött valami. Azt hittem, rá fogok érni, de kiderült, mégsem.
Sajnálom!
Csalódott ábrázatát látva egy kicsit jobban éreztem magam. Látszott
rajta, hogy nem örül annak, amiért le kell mondania a holnapi találkánkat.
És ez számomra bátorító jel volt arra nézve, hogy ő is jól érzi magát velem
a mostani randinkon.
– A holnap este nem jó? Mert akkor korábban is találkozhatunk! –
javasoltam reménykedve. – Elmehetnénk ebédelni is akár!
Mélyen legbelül azon tűnődtem, vajon észrevette-e, mennyire
elvarázsolt. Biztos tudta, hogy már szinte szánalmasan vágyom arra, hogy
figyeljen rám, mert ha nem, akkor vak!
Felragyogott az arca.
– Igazán? Az ebéd jó lenne!
Elmondani nem tudom, milyen boldogság áradt szét bennem!
Már-már nevetségesnek éreztem magamat miatta!
– Szuper! – feleltem rá.
Mire végeztünk az evéssel, sietnünk is kellett, hogy odaérjünk a moziba.
Kézen fogtam Rosie-t, és nevetve szaladtunk végig a folyosón. Alighogy
lehuppantunk a székre a vetítőteremben, már kezdődött is a film.
– Kérsz pattogatott kukoricát, vagy valamit? – érdeklődtem, remélve,
hogy igent mond rá, mert akkor legalább néhány percet megúszok a
csöpögős filmből.
– Jó ötlet! – válaszolta, majd lehúzta a dzsekijét, és a mellette lévő üres
székre dobta.
– Hozok! Még valamit? – kérdeztem, és már keltem is fel a helyemről.
Rosie felkapta a táskáját, és belekotort.
– Mindegy, de én fizetem. Eddig még semmit nem engedtél kifizetni.
 Elővett egy húszdollárost, és felém nyújtotta. Annyira imádni való!
Elmosolyodtam.
– Értem. De tedd el azt a pénzt, én próbállak lenyűgözni téged! –
suttogtam, és még véletlenül sem vicceltem.
Már lekapcsolták a fényeket, így senki nem látott minket. Meg is
ragadtam az alkalmat, előrehajoltam, és lágy csókot nyomtam a szájára.
Amikor hátrébb húzódtam, elmosolyodtam a döbbent arca láttán.
– Mindjárt visszajövök! Nagyon figyeld a filmet, mert el kell mondanod,
miről maradtam le! – élcelődtem, majd felkeltem, és kimentem a teremből.
Vettem pattogatott kukoricát, egy üdítőt és egy csomag kemény cukorkát,
amit szerettem.
Visszamentem, visszaültem Rosie mellé, és átadtam neki a popcornt meg
a cukrot.
– Ébressz fel, amikor vége lesz! – viccelődtem, majd elhelyezkedtem a
széken, hátrahajtottam a fejemet, eljátszva, hogy kényelembe helyezem
magam.
Felém dobott egy pattogatott kukoricát. Elnevettem magam, és a széke
támlájára tettem a kezemet. Próbáltam nagyon koncentrálni a filmre, de
hogy őszinte legyek, a végére már azt sem tudtam, miről szól. Azt viszont
igen, hogy Rosie-nak nem ízlik a lime-ízű cukor, mert egyetlenegy zöld
színűt sem evett meg a zacskóból. Azt is, hogy a haját az óramutatóval
ellentétes irányban csavargatta, amikor belemerült a filmbe, és hogy a
romantikus részeknél pityergett. Le sem tudtam venni róla a szemem. Ez
volt a legjobb film, amit valaha láttam!
Amikor vége lett, az ajkába harapott, és bocsánatkérő pillantást vetett
felém.
– Nem tetszett, ugye?
Csak diplomatikusan megvontam a vállam.
– Pont annyira volt szívás, mint gondoltam.
– De akkor miért mondtad, hogy nézzük meg? – kérdezte Rosie,
miközben a kabátját húzva felállt.
– Mert te meg akartad nézni.
Erre elmosolyodott, és még a gyér világításban is láttam, hogy elpirul.
– Hát ez annyira… – kezdett bele a mondatba, de nem fejezte be.
– Édes, tudom! – jegyeztem meg a szememet forgatva.
Kézen fogtam, és hatalmas mosollyal a képemen büszkén végigvezettem
a folyosón. Sokkal jobb rzés volt fogni a kezét, mint gondoltam.
Természetesnek tűnt.
Mire a lakásához értünk, és bementünk, én már annyira izgatott voltam,
hogy levegőt alig kaptam. Vajon mindent megtettem ahhoz, hogy
beengedjen az ágyába? Nagyon reméltem, mert csakis rá tudtam gondolni,
és annyira szerettem volna a következő szintre jutni vele!
Azóta, hogy a kezem a testéhez ért, két dolognak volt esélye: vagy
kikeveredek abból a rögeszméből, amibe kezdek igencsak gyorsan
belesüllyedni, és utána az életem végre visszatér a normál kerékvágásba,
vagy még többet fogok akarni Rosie-ból. Pillanatnyilag még azt sem tudtam
biztosan, melyikre vágynék jobban. A ma esti randi előtt az első opcióban
bíztam, mert nem akartam változtatni az eddigi életemen. De miután ilyen
hihetetlenül klasszul sikerült az este Rosie-val, igazából már abban
reménykedtem, hogy folytatódik a történetünk. Reméltem, hogy miután
megtörténik, aminek meg kell történnie, még mindig vele akarok lenni,
hiszen annyira káprázatos lány.
A kanapén ültünk, és lazán dumálgattunk. Rosie-val még ez is olyan
könnyen ment. Nem éreztem azt, hogy meg kellene játszanom magam. Úgy
tűnt, elfogad minden kritika nélkül, és hogy tényleg én érdeklem. Tetszett,
hogy a személyem iránt érdeklődött – ez korábban a többi csajjal nem így
volt.
Beszélgetés közben Rosie néhány hajtincse az arcába hullott. Mielőtt
megálljt tudtam volna parancsolni magamnak, előrenyúltam, és a füle mögé
tűrtem őket, hogy a szemébe tudjak nézni továbbra is a beszélgetés alatt.
Rosie lélegzete elakadt, és ahogy az ajkába harapott, annyira begőzöltem,
hogy azt elmondani se tudom. Már két hete nem szexeltem senkivel, és úgy
éreztem, ha most sem fogok, tutira belehalok. Jól van, azért ez kissé túlzás,
de a magamfajtáknál azért ez valóban hosszú időnek számított.
Meg akartam csókolni Rosie-t. Már attól összefutott a nyál a számban,
hogy elképzeltem. Előrehajtottam a fejemet, és közelről figyeltem, ad-e
olyan jelet, hogy nem akarja. De csak a szenvedélyt és a vágyat láttam rajta
is. Az izgalma láttán megmoccant valami az ágyékomnál, és alig bírtam ki,
hogy ne nyögjek fel hangosan.
Finoman rátapasztottam a számat a szájára, megadva az esélyt neki, ha
netán visszakozna. De nem tette. Helyette átkarolta a nyakamat, és
visszacsókolt. Az egyik kezemet a derekára helyeztem, és közelebb húztam
magamhoz. A másikkal megfogtam az arcát, és az ujjaim hegyével
végigsimítottam a bőrén. Amikor hátrahúzódott, és vágyakozó tekintettel
rám nézett, nagyot nyeltem, és a hüvelykujjammal végigsimítottam az alsó
ajkát. Annyira kívántam! Szívem szerint az ajkát a számba fogtam volna,
szívtam, harapdáltam volna! Alig bírtam fékezni magam. Előrehajoltam,
ismét a szájára tapasztottam a számat. Nagyon jólesett, ahogyan a kezét a
tarkómra szorította!
Amikor gyengéden ráharaptam az alsó ajkára, Rosie-nak még a lélegzete
is elakadt. Az alkalmat gyorsan kihasználva végre úgy igazán
megcsókoltam. Amikor nyelvem a nyelvéhez ért, felnyögött. Menten
felébredt a férfiasságom, de annyira, hogy majdnem kibökte a farmeromat.
Mély csókot váltottunk, felfedeztem a szája minden szegletét. Jól
emlékezetembe akartam vésni az érzést.
Még ennél is többre vágytam. Kezemet lecsúsztattam Rosie hátán, és úgy
fordultam, hogy a kanapé háttámlájának döntöttem. Könnyedén követtem a
mozdulatát, fölé helyezkedtem, és a szája minden zugát felfedeztem. Le
sem vettem a számat a szájáról. Annyira felizgultam, hogy a szerszámom
már lüktetett.
A számmal felfedezőútra indultam az arcán. Megharapdáltam az álla ívét,
majd oldalt a nyakát csókolgattam, és szívogattam a krémszínű bőrét.
Amikor egy halk, szexi nyögés hagyta el a száját, elmosolyodtam, mert
tudtam, hogy még sok ilyen nyögés vár majd rá a kezem között.
Amikor a kezemet becsúsztattam a pulóvere alá, és megindultam a
mellkasa felé, a csípőjéhez nyomtam az ágyékomat, ami már szinte
könyörgött egy kis megkönnyebbülésért. Rosie-nak elakadt a lélegzete,
ujjait a vállamba nyomta.
– Nate, állj le… a francba, le kell… állnod! – motyogta zihálva, és
finoman eltolta a vállamat magától.
Leállni? Ez most komoly? Kíváncsian rápillantottam, és próbáltam
rájönni, mi rosszat tettem. Azt sejtettem, hogy a második randinkon még
nem fogja megadni magát nekem. De abban azért reménykedtem, hogy
némi tapizás azért jöhet. Csalódottság áradt szét bennem. A sajgó ágyékom
arra noszogatott, hogy könyörögjek neki, hogy vessem magam a lába elé, és
rimánkodjak még egy éjszakáért.
– Ne haragudj, de ez túl gyors nekem! – motyogta, még mindig kicsit
lihegve.
– Az volt? – kérdeztem vissza olyan vágyódással a hangomban, ami már
szinte cikinek tűnt. Még mindig rajta feküdtem, szorosan hozzápréselődve,
és ez korántsem segített abban, hogy lehiggadjak. Annyira jó volt érezni őt,
hogy ebben a helyzetben az égvilágon semmi nem segített volna rajtam.
– Igen. Mondtam neked, hogy nem fekszem le senkivel, akibe nem
vagyok szerelmes. Ez pedig… túl sok volt így nekem hirtelen. Sajnálom!
Bocsánatkérő szemekkel nézett rám, és lazított a korábbi halálosan
szoros ölelésén a nyakam körül. Ebből tudtam: lőttek a pillanatnak.
Felsültem, összetörtem, megégettem magam, és azután, hogy siettem, már
biztosan nem is akar találkozni velem másnap.
– Tényleg nem akarsz szerelem nélkül keverni senkivel? – faggattam.
Mennyi idő múlva lesz szerelmes egy lány? Néhány hét? Egy hónap?
Tudok annyit várni rá?
Megrázta a fejét.
– Nem. Nézd, nagyon sajnálom, ha azt hiszed, hülyítelek, és hogy csak az
idődet pocsékoltad rám, de én tényleg komolyan mondtam, amit mondtam.
A közeljövőben biztosan nem fogok ezen változtatni.
Ahogy beszélt, le sem vette rólam a nagy, barna szemét.
Nem igazán tudtam, mit tegyek vagy mondjak. Akartam őt. De korábban
soha nem vártam egy csajra sem. Rá vajon érdemes lenne?
Végigpásztáztam az arcát, miközben próbáltam dűlőre jutni magamban. A
nőcsábász Nate már húzott is volna ki a lakásból, és vissza se nézett volna.
De valami miatt nem keltem fel a kanapéról. Nem húzódtam arrébb Rosie-
tól egy centiméternyit sem. Tudtam, hogy minél több időt töltök vele, annál
jobban megkedvelem. De tényleg feladnám a könnyű életemet egy
barátnőért?
– Megkérdezhetem, miért? – tettem fel a kérdést, és kíváncsi szemmel
ránéztem.
Az egyik felem azt remélte, hogy ez valami tesztelés csak, hogy Rosie
lássa, még néhány randi erejéig a közelében maradok-e.
Összeráncolta a homlokát.
– Egyszer csúnyán megégettem magam. Többé nem akarok átélni ilyet.
Az a srác is olyan szoknyapecér volt, mint te. Bár már nem is igazán számít,
mit csinált, de akkor elhatároztam: ha egy srác képes rám várni, akkor talán
kisebb az esélye annak, hogy megcsal, és fájdalmat okoz. Ha nem tud várni
rám, akkor meg, úgy gondolom, semmiről nem maradok le.
Annyira sebezhetőnek tűnt! Látszott a szemén, hogy nagyon fájnak neki
ezek az emlékek. Szívem szerint jól elkaptam volna azt a fickót, amiért
bántotta Rosie-t, és addig ütöttem volna, amíg levegőt kap.
 – Az a nőcsábász megcsalt? – kérdeztem, és finoman arrébb mozdultam,
hogy el tudjam tűrni a haját az arcából.
Miért tenne ilyet bárki is, ha ilyen klassz csaja van, mint Rosie?
– Igen. És soha többet nem fogom hagyni, hogy ugyanígy járjak. Ma már
erősebb vagyok, mint akkor voltam, és már nem lehet mindent megtenni
velem. Szóval, jobb is, ha most elmész, mert nem fogod megkapni, amit
akarsz. Rengeteg lány hajlandó arra, hogy beleszeressen a külsődbe és a
magabiztosságodba, Nate. Keress magadnak valakit közülük, mert velem
tényleg csak az idődet pazarolod!
Határozottan mondta ki ezeket a szavakat, de éreztem, hogy
megszorította a pólómat a hátamon. Nem akarta, hogy elmenjek.
Azt akarta, hogy maradjak, és megvárjam, amíg készen áll.
Képes leszek addig várni?
Egyet biztosan tudtam. Azt, hogy nem akarok távolabb húzódni tőle. A
testem odaszegeződött, az agyamban cikáztak a gondolatok. Akartam várni
Rosie-ra, de nem voltam biztos abban, vajon fizikailag menni fog-e. Már
hosszú ideje ahhoz voltam szokva, hogy azonnali kielégüléshez jutok. A
várakozás azt jelentette, hogy mindent hanyagolok, ami számomra
természetes, és valami új dologba kezdek.
Arcomat a nyaka oldalához nyomtam, és beszippantottam mámorító
illatát. Találkozni akartam vele máskor is, ezt már tudtam. Még ha nem is
kaptam meg ma este, amire vágytam, akkor is el akartam vinni ebédelni
holnap. Annyira jól éreztem magam ma vele, hogy még többet akartam
belőle.
Gyengéden megcsókoltam oldalt a nyakát, majd feltoltam magam.
Négykézlábra emelkedtem fölé, már nem értem hozzá.
– Rendben, cukorfalat. Holnap tizenegy harmincra itt vagyok érted.
Kikerekedett a szeme, a szája aranyosan kinyílt. Elmosolyodtam a
döbbenete láttán. Arra számított, hogy az engedélye után azonnal
elszaladok, ez tisztán látszott rajta. Nevettem, az egyik ujjammal az állához
nyúltam, és becsuktam a száját. Majd lehajoltam, és egy röpke csókot
nyomtam a szájára. Amikor visszahúzódtam, rákacsintottam, majd talpra
álltam, és a kezét megfogva felsegítettem őt is.
– Kísérj ki, úgy illik! – incselkedtem vele.
Halkan megköszörülte a torkát.
– Nate, de komolyan. Hallottad, amit mondtam? Őszinte voltam veled
abban, hogy a közeljövőben nem fogok lefeküdni veled.
 Összeráncolta a homlokát, és védekezőn még a karját is összefonta a
mellkasa előtt.
– Igen, hallottam. Meg is értettem. Az a seggfej bántott, ezért biztosra
akarsz menni. Megértem. Csalódott vagyok, hogy egy darabig nem foglak
meztelenül látni, de megértem. Kiváló a képzelőerőm, szóval egyedül is
fogok tudni szexelni veled! – élcelődtem a végén vele a szemöldökömet fel-
felvonogatva, amitől elnevette magát, és játékosan beleütött a karomba.
Megfogtam mindkét kezét, összefontam az ujjainkat, és közelebb húztam
magamhoz. Ijedtnek tűnt, mint egy megrémült kis állat. Nem akartam, hogy
miattam érezzen így, és nem is akartam megbántani vagy megcsalni. Persze,
ez nem lesz egyszerű nekem, de kellőképpen biztos voltam abban, hogy
megéri. Már most az ujja köré csavart a személyiségével, és alig vártam,
hogy fizikailag is ezt tegye velem.
– Ne nézz már ilyen idegesen, cukorfalat, majd meglátjuk, mi lesz!
Bízom benne, hogy hamar belém fogsz szeretni!
Magamhoz húztam az elpirult arcát, és finoman újra megcsókoltam a
száját. Persze, ismét felébredt bennem a férfierő, de próbáltam nem arra
figyelni. Addig húztam a csókot, amíg már egy kicsit bele is szédültem.
Aztán homlokomat az övéhez érintettem.
Rosie sóhajtott egyet, majd behunyta a szemét, és finoman megszorította
a kezemet.
– Oké, jobb, ha most megyek. Holnap délelőtt érted jövök! Ó, és csak
mert ma ilyen csajos vackot kellett néznünk, holnap egy jó adag
tesztoszteronra vágyom ám! Én választok programot, rendben? – kérdeztem
reménykedve.
Rosie elnevette magát, a szemét forgatta.
– Sztriptízbárba megyünk? Megdöbbenést színleltem.
– Hogy feltételezhetsz rólam ilyet?
– Na, tűnés innen, nőcsábász! – vágta rá mosolyogva, és az ajtó felé
mutatott.
Búcsúzóul gyengéd csókot nyomtam a szájára. Sóhajtottam egyet,
amikor becsukta mögöttem az ajtót. Nehéz dolgom lesz, de tudtam, hogy
megéri. Ha néhány randi után már nem fog érdekelni, akkor meg
egyszerűen csak befejezzük, és kész. Nem nagy ügy. Eszembe jutott, milyen
jól mutattunk Ashtonék tükre előtt, és milyen érzés volt, amikor kéz a
kézben sétáltunk ki a moziból. Majdnem teljesen biztos voltam abban, hogy
továbbra is érdekelni fog ez a lány!
 8. FEJEZET
Alig aludtam az éjjel. Folyton Rosie járt a fejemben, meg az, amit
mondott. Hogy korábban megégette már magát egy nőcsábász miatt. De ha
azt mondta nekem, hogy szeretné, ha várnék rá, akkor az azt jelenti, hogy
nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy valamikor ágyba bújjon velem.
Vagyis még van esélyem nála. És ha ez így van, akkor biztosan nincs pasija,
hiszen hogyan lenne nála esélyem, ha mással járna? Rosie nem tűnt olyan
lánynak, aki képes lenne megcsalni a párját, és fájdalmat okozni neki azzal.
De akkor még mindig itt van ez a DJ-kérdés. Tudtam, hogy létezik az
illető, hiszen Ashton felőle kérdezett Rosie-tól. De le merném fogadni,
hogy nem a pasija. Tulajdonképpen soha nem mondta, hogy van barátja, és
még csak magát a szót sem ejtette ki a száján. Ebből aztán arra a
következtetésre jutottam, hogy csak el akart ijeszteni magától, mert fél a
nőcsábászoktól.
Mivel Rosie lemondta az esti randinkat, felhívtam Seth barátomat, hogy
megkérdezzem, mit csinál. Nem volt kedvem otthon ülni szombat este. Az
nem rám vallott. Seth azt mondta, a srácokkal beülnek valahova, így úgy
döntöttem, velük tartok néhány óra erejéig. Jut időm Rosie-ra is, és a
srácokat sem hanyagolom el. Tökéletes!
Amikor megálltam Rosie lakása előtt, aggodalom fogott el. Lehet, hogy
mégsem döntöttem jól. Lehet, hogy amit én találtam ki mára, nem is fog
neki tetszeni. De eredeti és emlékezetes dologgal akartam előrukkolni.
Mindenesetre reméltem, hogy Rosie ötletesnek fogja tartani a programot, és
nem úgy marad meg az emlékezetében, mint a legrosszabb randik egyike.
Széles mosollyal az arcomon elindultam a lakása felé. Már annyira
vártam, hogy láthassam újra! Egész délelőtt faggatott az üzeneteiben arról,
hogy hova megyünk, csak hogy annak megfelelően öltözzön. A sokadik
üzenet után végül sikerült meggyőznöm arról, hogy nem sztriptízbárba
viszem.
Amikor ajtót nyitott, összeszorult a mellkasom. Tényleg egyre dögösebb
lesz, akárhányszor találkozunk? Farmert és egy pántos felsőt viselt, rajta
egy kék kardigánnal, de a látványtól összefutott a nyál a számban.
– Szia! – üdvözölt boldog mosollyal, amikor ajtót nyitott, és beengedett.
– Szia, drága! Jaj, leesett valami, amikor megláttalak! – néztem körbe a
földön.
Rosie is lenézett.
 – Mi? – kérdezte kíváncsian, és összeráncolta a homlokát, mert semmit
nem látott a földön.
– Az állam! – feleltem erre egy vállvonással.
Nevetésben tört ki, belemarkolt a pólóm elejébe, és behúzott a lakásába.
– Jaj, már megint ez a nyálas duma! – cukkolt csillogó szemmel.
– Édesem, ez nem csak duma! – ellenkeztem, és köré fontam a karomat,
hogy ne tudjon elhúzódni mellőlem. – Szóval, megcsókolsz, vagy
hazudnom kell majd a naplómnak?
Arcommal lassan az arca felé közelítettem, elég időt hagyva neki ahhoz,
hogy ha akar, visszautasíthasson.
Elmosolyodott, a szemét forgatta, majd lábujjhegyre állt, és néhány
másodpercre finoman a számra tapasztotta a száját.
– Nos, hova is megyünk? Most már megtudhatom, vagy még mindig
titok? – kíváncsiskodott.
Kétségbeesetten küzdöttem az ellen, hogy ne arra gondoljak, mennyire
cuki! Egyszerűen ki nem állhattam, hogy ilyen gondolatokat ébreszt
bennem! Végtére is, igazi férfinak tartom magam, és egy igazi férfi nem
gondol ilyenre, hogy egy csaj cuki!
– Nem vagy tériszonyos? – érdeklődtem, remélve, hogy nem az.
Összehúzta a szemét.
– Umm… azt hiszem, nem.
– Nagyszerű! Mert sziklamászni megyünk!
Elmosolyodtam, amikor megláttam, hogy a meglepetéstől leesik az álla,
kikerekedik a szeme, és lefagy a mosoly az arcáról, ahogy felfogta a
szavaimat.
– Sziklamászni? Mondd, hogy csak viccelsz!
– De nem ám! Hisz a mai programot én választhattam. Bár ha nem vagy
elég kemény hozzá… – hagytam félbe a mondatot, csak hogy élcelődjek
vele egy kicsit.
– Ez most komoly? Ezt találtad ki mára? Hegyet mászatsz velem?
– Miért, megijedtél? – hecceltem tovább, és gyengéden eltűrtem a haját,
majd végigsimítottam az arcán.
Elmosolyodtam, és előrehajoltam, hogy egy puszit nyomjak az elpirult
orcájára. Nagyot nyelt, szaporán vette a levegőt. Nem tudtam eldönteni,
vajon a sziklamászás gondolata teszi, vagy az én közelségem.
– Majd én vigyázok rád, napsugaram, ne aggódj! – súgtam.
 Felnyögött, és fejét a mellkasomhoz simította. Boldogan elvigyorodtam,
és szorosabbra fogtam az ölelésemet. Természetes érzés volt átölelni Rosie-
t, könnyű és kényelmes érzés.
– És ha azt mondom, hogy nem akarok menni, akkor folyton ezzel fogsz
cukkolni? – motyogta a mellkasomnak.
– Valószínűleg. De ha tényleg nem akarod, akkor csinálhatunk mást is –
ajánlottam fel neki, de azért titokban reménykedtem, hogy nem fog ágálni
ellene.
A sziklamászás volt az egyik kedvenc időtöltésem. Már láttam is magam
előtt, mennyire ennivalóan szexin fog állni rajta a hám.
Sóhajtott, eltolta magát tőlem. Még mindig nem tűnt úgy, mint akit
sikerült meggyőznöm.
– Jól van – egyezett bele. – De ha kitöröm a nyakam, visszajövök
kísértetként, és még a zuhany alatt is kísérteni foglak!
– Ha szeretnél látni zuhanyozás közben, tökmag, csak szólj! Azért nem
kell kísértened!
Összehúzta a szemét, és drámaian köhögni kezdett.
– Jaj, ne! Úgy tűnik, engem is elkapott az influenza, ami a suliban terjed!
– jelentette ki, és ismét köhögést színlelt.
– Szerzek neked útközben egy kis köhögéscsillapítót!
Rákacsintottam, majd felkaptam a táskáját az előszobapadról, a kezébe
nyomtam, és az ajtó felé biccentettem.
– Indulhatunk, cukorborsó?
Rosie a foga között beszívta a levegőt, majd színpadiasan kifújta.
– Akkor hát tudjuk le, hogy végre ehessünk! – dünnyögte.
Nem bírtam megállni nevetés nélkül, ahogy kisétált a lakásából, és
hagyta, hogy én zárjam be az ajtót magunk mögött.
A zenéimet kapcsolgatta útközben, amíg elautóztunk a beltéri
mászófalhoz. Nem először másztam falat, meglehetősen tapasztalt
mászónak számítottam. A beltéri mászófal még kezdők számára sem volt
nehéz, így tudtam, hogy Rosie-nak sem fog gondot okozni.
– Szóval, hogy aludtál, kiscica? Forró álmaid voltak rólam, amiket
szeretnél is megosztani velem? – faggattam a rövid autóút alatt.
– Nem fogytál még ki az állatnevekből, amikkel becézgetsz? – vágta rá,
nyilvánvalóan rá se hederítve a kérdésemre.
– Nem ám! Még vagy egy tonnányi van belőlük a tarsolyomban!
Legalább egyévnyi randira elegendő! – élcelődtem.
 – Mindegy, csak hülyének ne szólíts, és akkor rendben leszünk!
– Nevezhetlek nyuszikának is, ha a kiscicát nem bírod – ajánlottam fel.
Összehúzta magát.
– Na, csak azt ne!
Elmosolyodtam, és próbáltam erősen az útra figyelni, nehogy még a
végén amiatt nyírjam ki magunkat, mert nem oda néztem, ahova kell.
Amikor a parkolóba értünk, Rosie idegesnek tűnt.
– Tényleg ezt fogjuk csinálni? – kérdezte.
Elnevettem magam, és kiszálltam az autóból. Már attól szép lesz a
napom, ha látom, hogy rászíjazzák a hámot, még ha úgy dönt is, hogy nem
mászik. Átmentem az ő oldalához, kinyitottam neki az ajtót.
Homlokráncolva, összefont karral ült, és még csak rám se nézett. Látszott,
hogy küzd, nehogy elmosolyogja magát.
– Azért bejössz, édes? – kérdeztem, és felé nyújtottam a kezemet, hogy
kisegítsem a kocsiból.
– Azon gondolkodom, nem tudnánk-e átugrani a mászást, és inkább
rögtön elmennénk ebédelni – válaszolta erre, és lazán megvonta a vállát.
– Ó, igazán? Gyáva vagy? – cukkoltam, és leguggoltam mellé, hogy
jobban lásson.
Felnyögött, a fejét rázta.
– Nem vagyok az. Csak nem rajongok az ötletért, hogy felmásszak a
magasba, és az egyetlen dolog köztem és a biztos halál között egy darab
kötél legyen.
– Gyere, nem hagyom, hogy bajod essen! Bízz bennem! Mit szólsz
ahhoz, ha először csak körbenéznénk? Ha nem akarod kipróbálni, nem
muszáj! De azért azt se feledd, hogy én képes voltam végigülni két órát
miattad tegnap este! Sőt, még a turmixom alját is megihattad!
Rosie lecsukta a szemét néhány másodpercre.
– Oké. Megnézem. De ha nem akarok mászni, csak nézlek téged,
rendben? Áll az alku?
Bólintottam, megfogtam a kezét, és kihúztam az autóból, még mielőtt
meggondolja magát.
– Áll az alku!
Fél órával később végre sikerült rávennem, hogy próbálja ki a mászást.
Addig csak ácsorogtunk a teremben, és figyeltük a többieket. Nem, mintha
bántam volna. Jó volt átölelni őt, államat a vállán pihentetni, miközben
mutogattam neki, melyik a könnyű pálya, és milyen technikákat lehet
alkalmazni. Jólesett átkarolni, és még ha a mászást ki sem akarta volna
próbálni, már így is nagyszerűen éreztem magam vele.
Amikor végre mi kerültünk sorra, felé nyújtottam egy hámot, letérdeltem,
és kinyitottam, hogy bele tudjon lépni. Ahogy felcsúsztattam a lábán,
gondosan ügyeltem arra, hogy jó lassan csináljam, és teljesen véletlenül
hozzá-hozzáérjek a combjához.
Rászorított a kezével a vállamra, amikor a belső combjánál
megszorítottam a szíjat. Nyeltem egyet, és igyekeztem elhessegetni az
egyre csak erősödő vágyat bennem.
– Szorosabbra! – kérlelt, és lenézett a szíjra, amikor én már felálltam, és
ellenőriztem, hogy elöl be van-e kapcsolva a hám.
Megmarkoltam az első szíjat, és egy kicsit meghúztam.
Tökéletesen rászorult a formás kis fenekére és a derekára.
– Jó lesz – biztosítottam, és megmutattam neki, hogy még a kezemet sem
tudom becsúsztatni a hám és a csípője közé.
– Légyszi, azért csak még egy kicsit húzd szorosabbra! – hajtogatta
kérlelő tekintettel.
– Rose, hidd el, hogy elég szoros! Bízz bennem, nem hagyom, hogy
bántódásod essen!
Lehajoltam, és finom, puha csókot leheltem a szájára.
Amikor felegyenesedtem, Rosie megrázta a fejét, és a nyakam köré fonta
a karját.
– Ha meghalok, akkor az utolsó emlékem legyen valami szuper jó dolog!
Szóval, tedd emlékezetessé! – motyogta, és határozottan visszahúzott a
szájához.
Elmosolyodtam az ajkai között, és szenvedélyesen megcsókoltam,
végigsimítva a nyelvemmel az alsó ajkát. Lehetetlenül közel húzódott
hozzám, szorosan nekem tolta a mellkasát, és belenyögött a számba. Én
felmordulva egyik kezemet a tarkójára csúsztattam. Semmi másra nem
vágytam, csak arra, hogy csókoljam őt, és érezzem mindenét.
Amikor már kifogytam a szuszból, megtörtem a csókot.
Előrehajtottam a fejemet, és beleharaptam a fülcimpájába. Hallottam,
hogy piheg.
– Ez igencsak forró volt! – súgtam, és a nyelvemmel végigsimítottam a
füle peremén.
Megborzongott, majd bólintott.
 – Pontosan ilyenre gondoltam!
– Akkor hát, készen állunk, vagy még nem volt elég szuper jó? –
incselkedtem vele, és egy parányit hátrébb húzódtam.
Nekem határozottan szuper jó volt, és ha most meghalnék, boldogan
halnék meg – persze, akkor még boldogabban, ha mindez úgy történt volna
meg, hogy meztelenek vagyunk, és épp benne lennék. De ez még várat
magára.
– Jól van, gyerünk! – szólt kissé fájdalmas ábrázattal, ahogy elengedtem.
Miután én is gyorsan belebújtam a hámba, a fal aljához vezettem Rosie-t.
Végignéztem, hogy az oktató is leellenőrizte a hámját. Rosie kissé elsápadt,
amikor nagy szemekkel felpillantott a falra.
Mászás közben hozzá igazítottam a tempómat, és mutattam neki, hova
tegye a kezét és a lábát. Nagy meglepetésemre még jól is érezte magát.
Nevetgéltünk, és oda-vissza küldözgettük egymásnak az élcelődő
mondatokat. Amikor felértünk a tetejére, mellé lavíroztam.
– Látod, mondtam, hogy meg tudod csinálni! Csak úgy ragyogott a
büszkeségtől.
– Igazából még tetszett is! Kösz, hogy nem hagytad annyiban!
– Örülök, hogy tetszik! Akkor máskor is csinálhatjuk együtt! – feleltem
rá egy vállvonással.
Az az igazság, hogy még soha nem élveztem ennyire a mászást, ami azért
elég furcsa volt, mivel a kedvenc időtöltéseim közé tartozott.
– Csak nem megint túl magabiztos valaki a képességeit illetően? –
jegyezte meg Rosie, és sejtelmesen fel-le vonogatta a szemöldökét.
Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam, amikor rájöttem, mit
mondott. Ismét egy burkolt célzásomra utalt.
Lehajtottam a fejemet, és csókot loptam tőle. Nagyon szerettem vele
lenni. Olyan volt, mint amikor a srácokkal lógok, csak annál még jobb,
mivel vele kapcsolatban még vágyódást is éreztem, és flörtölhettem vele.
– És most elindulunk lefelé – közöltem vele, és azon tűnődtem, vajon
ebben is érti-e a burkolt célzást.
Persze hogy értette. Elnevette magát, válaszként a szemét forgatta.
– Jól van. Lefelé haladni már könnyű lesz. Dőlj hátra a köteledre, és
engedd rá a testsúlyodat! Utána pedig csak simán sétálj le! – magyaráztam,
és meg is mutattam, hogyan dőlök rá a kötélre a hámban ülve.
Rosie összevonta a szemöldökét, és a fejét rázta.
 – Ez nekem nem fog menni. Inkább lemászok! – közölte, majd
bizonytalanul próbálta beigazítani a lábait.
Felvontam az egyik szemöldökömet. Lefelé mászni sokkal nehezebb
volt, mint felfelé.
– Cukorfalat, ne hülyéskedj, hidd el, hogy menni fog! Csak dőlj rá a
köteledre! Így!
A kötelem felé mutattam, ami engem fenntartott.
– Aztán csak lépegess a falon!
Arrébb mozdultam, és néhány mozdulattal lejjebb haladtam. Ahogy
felfelé néztem, megláttam azt a csodaszép, kerek, hámba bújtatott kis
fenekét. Mit mondjak, bombasztikus volt!
Ez. Életem. Legjobb. Randija.
Rosie nyögött egyet, a fejét csóválta.
– Nem tudom megcsinálni! El fog szakadni a kötelem!
Próbáltam nem elnevetni magamat, mert az semmiképpen nem segített
volna a helyzeten.
– Dehogy fog elszakadni!
Lépdeltem lefelé néhányat, és közben igyekeztem nem a fenekét stírölni
– persze, nem ment.
Már félúton jártam, de Rosie még meg sem moccant. Csak kapaszkodott
legfelül.
– Rose, most komolyan, gyere le a kötéllel! – szóltam oda neki.
Próbálta beletenni a lábát a falon lévő műanyag kapaszkodók egyikébe.
Kajánul vigyorogni kezdtem, néhány percig csak néztem, ahogy
esetlenkedik. Alig jutott lefelé valamit.
– Szeretnéd, ha felmennék, és együtt lemásznánk? – kiáltottam fel,
amikor megállt, és úgy ölelte a falat, mintha az élete múlna rajta.
– Megtennéd?
Elmosolyodtam, és megindultam felfelé. Megálltam mellette, kezemet a
derekára tettem. Éreztem, hogy remeg.
– Minden rendben. Esküszöm!
– Nem tetszik ez a lefelé menet rész! Nem lehetne úgy csinálni, hogy
felmászunk a tetejére, leülünk, és aztán hoznának egy létrát nekünk?
– Nincs létrájuk, tökmag! – nevettem el magam, majd nyomtam egy
puszit az arcára. – Gyere, együtt leereszkedünk! Melletted maradok végig!
Finoman megfogtam a kezét, és elhúztam az ujjait a műanyag
kapaszkodótól. Felsikoltott.
 – Nate, mi a fenét művelsz? – kiáltotta nagyra nyílt szemmel, és próbált
ismét megkapaszkodni a falban.
Nyugodt mosolyt küldtem felé, megszorítottam a kezét, és a nyakam köré
fűztem.
– Bízz bennem, jó? – kérleltem, és belenéztem a rémült szemébe.
Remegett a szája, láttam rajta a határozatlanságot, de bólintott, és
megszorította a nyakamat. Elmosolyodtam, közelebb csúsztam hozzá, és
szorosan magamhoz húztam. Felnyögött, megigazította a lábát, a másik
kezével pedig annyira kapaszkodott a falba, hogy elfehéredtek az ujjpercei.
– Jól van, csak ülj hátra! Érezni fogod, hogy megfeszül a kötél a csípőd
és a formás kis popód körül – adtam ki neki az utasítást, s közben szorosan
átfogtam a derekát.
Belém csimpaszkodott.
– Hát most a flörtölés nem segít! – csattant fel elakadó lélegzettel, ahogy
a vállamba vájta az ujjait.
Amikor a kötélre nehezedett a testsúlya, úgy tűnt, kicsit megnyugodott.
– Azt hiszem, már jól vagyok.
Elmosolyodtam, de továbbra is szorosan átkarolt, és úgy kezdtünk lassan
lépegetni lefelé. Egész úton az arcomra szegezte a tekintetét, a kezével
olyan szorosan fogta át a nyakamat, hogy nem voltam benne biztos, hogy
másnapra nem kékül-e be. De meg se nyikkantam.
Mivel Rosie nem követte az eseményeket, azt sem vette észre, hogy
leértünk. Amikor a földre tettem a lábam, úgy döntöttem, egy kicsit
megtréfálom. Vetettem egy gyors pillantást a kötelére, és elakadó hangon
megszólaltam.
– Basszus, a köteled kirojtosodott! – sziszegtem.
Rosie felsikoltott, és olyan gyorsan rám dobta magát, hogy a mozdulatot
nem is láttam, csak éreztem. A derekam köré fonta a lábát, két karjával a
nyakamba csimpaszkodott. Hangos nevetés tört fel belőlem, ahogy
próbáltam egyensúlyban maradni, amikor a nyakamba temette az arcát, és
majdnem kipréselte belőlem a szuszt.
– Jaj, istenem, Nate, vigyél le minket! – sikított a nyakamba. Elnevettem
magam, a hátáról a fenekére csúsztattam a kezem.
– Lent vagyunk! – kacagtam fulladozva.
Nem mozdult. Szorosan markolta a pólómat a hátamon.
– Rose, lent vagyunk, kinyithatod a szemed.
 Lassan elhúzódott a nyakamtól, és körbenézett. Először a homloka lett
ráncos, majd megfeszült az álla, és hátralépett.
– Hülye seggfej! Nem volt vicces! A rohadt életbe, ez nagyon kegyetlen
volt! – kiáltotta, de közben nevetni is kezdett a megkönnyebbüléstől. –
Hagyd abba a röhögést, annyira piszok vagy!
Ahogy levette a lábát a derekamról, mérgesen összevonta a szemöldökét,
majd megfordult, és erőteljes léptekkel megindult. Arra nem számított
azonban, hogy még mindig a hámhoz van kötve. Tett négy lépést, és a kötél
visszahúzta.
Mérges ábrázatát látva megint nevetnem kellett. Annyira imádni való volt
dühösen! Mosolyogva mellé léptem, és figyeltem, ahogy próbálja
lekapcsolni magáról a köteleket, hogy aztán összejöjjön a korábban
tervezett drámai kivonulás.
– Hadd segítsek! – ajánlottam fel.
Finoman eltoltam a kezét a kötelektől, majd elé léptem.
Megragadtam a csípőjét, közelebb húztam magamhoz, és azt színleltem,
hogy a kapcsokkal bíbelődöm. Pedig igazából a csípőjét és a hasát
tapogattam. Lehajtottam a fejemet az ő feje magasságába, és belenéztem a
szemébe.
– Ne haragudj! Önző és érzéketlen voltam! Meg tudsz bocsátani? –
kérdeztem kölyökkutyaszemekkel.
Összevonta a szemöldökét, és megrázta a fejét.
– Megijedtem!
– Tudom, és bocsánat! – suttogtam, majd egy kicsit arrébb mozdítottam a
fejemet, finoman megpusziltam az arcát, miközben átöleltem a derekát. –
Többet nem teszek ilyet!
Megcsókoltam a füle mellett, és gyengéden beleharaptam a fülcimpájába.
– Kérlek, mondd, hogy megbocsátasz!
A befeszült izmai egymás után lazultak el szépen. Elakadt a lélegzete,
ahogy a füle alatt megszívtam az érzékeny bőrt. Felnyögtem, ahogy
megízleltem. Még soha egy lányért sem voltam ennyire oda. Szinte
megvadított.
– Nem voltál vicces, ugye, tudod? – suttogta a pólómba kapaszkodva,
ahogy folytattam a nyaka puszilgatását.
– Tudom. Seggfej vagyok – erősítettem meg a nyakába mosolyogva,
miközben arra gondoltam, milyen lenne, ha rám vetné magát, és azt
sikongatná, hogy tegyem magamévá.
 Teste tökéletesen passzolt az enyémhez, egyszerűen elképesztő érzés volt
átölelni őt. Hátrahúzódtam, homlokomat a homlokához érintettem, a
szemébe néztem, hogy lássam, megbocsát-e nekem a kis tréfám miatt.
Mosoly bujkált a szája szegletében, amiből tudtam, teljesen nem szúrtam el
a helyzetemet.
– Még egy kört esetleg? – poénkodtam, és a mászófal felé biccenttem.
– Ó, mindenképpen! Másra sem vágyom! – vágott vissza gúnyosan.
Pajkosan elmosolyodtam, majd benyúltam a zsebembe a mobilomért. Ha
most sikerült először és utoljára elcsábítanom ide, legalább legyen
fényképes bizonyítékom róla. Kihúztam a telefonomat a zsebemből,
hátraléptem néhány lépést, gyorsan a kamerafunkcióra léptem, és
készítettem egy fotót a hámba bújtatott hátsójáról.
Elnevette magát, majd elpirulva gyorsan elfordult.
– Most meg mit csinálsz? – vont kérdőre még mindig nevetve.
Szégyentelenül csak megvontam a vállamat.
– Jó lesz későbbre, amikor majd az ágyban rád gondolok! Azonnal
megpróbálta megkaparintani a telefont a kezemből.
– Ne már, Nate! Töröld ki! – ellenkezett nevetve, ahogy kinyújtottam a
karomat, kezemben a mobilommal, majd átkaroltam a derekát, ahogyan
próbálta megkaparintani tőlem.
– Azt akarod, hogy inkább másra gondoljak? – élcelődtem. Felsikoltott, a
pír ismét megjelent az arcán.
– Hogy te mekkora perverz vagy!
– Jaj, ne mondd már, hogy te nem rám fogsz gondolni legközelebb,
amikor magányos vagy, és kényeztetésre vágysz! Kérsz egy fotót az én
fenekemről? – vágtam vissza.
Végtére a lányoknak is szükségük van egy kis önkényeztetésre, ebben
biztos vagyok!
Rosie a fülére tette a kezét, és a fejét rázta.
– Hallani sem akarok ilyenek mocskos dolgokat!
Elmosolyodtam, kibújtam a hámból, és az asztalra dobtam. Majd csak
utána kapcsoltam ki az ő hámját, és hagytam, hogy a földre pottyanjon,
miközben őt a karomba zártam.
– Jaj, szegénykém! Csak nem sérti az ártatlan kis fülecskédet, amit ez a
csúnya nőcsábász mond? – cukkoltam, és megpusziltam az orra hegyét.
Mivel túlságosan is jólesett, hogy a karjaimban tartom, úgy döntöttem,
megragadom a csípőjénél fogva, felkapom, és finoman a vállamra emelem.
 Rosie sikított, gyorsan átkarolta a derekamat, miközben az arcát a hátam
közepébe nyomta.
– Tegyél le!
Válasz nélkül megindultam a kijárat felé. Nevetve hallgattam a
nyavalygását, a tiltakozását, miközben ide-oda ficeregve próbált
kiszabadulni.
– Nate, tegyél le! – kacagott, és finoman belecsípett a hátsómba.
– Még, még, abba ne hagyd! Ez tetszik! – viccelődtem, amitől még
jobban nevetni kezdett. Ügyet sem vetettem a körülöttünk lévőkre az
épületben, miközben Rosie úgy hahotázott, mint akinek elmentek otthonról.
Amikor kiértünk a parkolóba, a karjaim közé húztam, és mint a
menyasszonyokat szokás, úgy cipeltem.
Kipirult az arca.
– Ez annyira, de annyira ciki volt! – sziszegte még mindig halkan
kuncogva, és a nyakamba fúrta a fejét.
– Ó, nekem nagyon tetszett!
Amikor odaértünk a kocsihoz, óvatosan talpra állítottam. Ahogy ott állt,
láttam, hogy a farmernadrágja egy kicsit letűrődött a derekánál a nagy
dulakodás közepette. Odakukucskáltam, és láttam, hogy pink és fehér
csíkos bugyit visel.
Elakadt a lélegzetem. Képes lettem volna puszta kézzel kinyírni valakit,
csak hogy láthassam Rosie-t abban a csíkos bugyiban! Kajánul
vigyorogtam, amikor kitaláltam, mi lesz a tökéletes beceneve.
A csípőjére tettem a kezemet, közelebb húztam magamhoz, az ujjammal
kitapogattam a bugyi vékony pántját.
– Tetszik a bugyid! Azt hiszem, mostantól fogva csíkosnak foglak
nevezni! – élcelődtem, és fel-felvontam a szemöldökömet.
Rosie lélegzete abban a pillanatban elakadt. Kezét azonnal a farmerje
derekához kapta, és durván felrántotta. Közben igyekezett a mellkasomba
fúrni az arcát, hogy elrejtőzzön.
– Ne! Jaj, istenem, ez mennyire kínos! Nate, nehogy így szólíts! –
kiáltozott a fejét rázva, és szorosan átkarolta a derekamat.
Elmosolyodtam, és nyomtam egy puszit a feje búbjára.
– Jól van, Csíkos, ahogy szeretnéd, úgy lesz!
Ebédre pizzát vettünk, és nála ettük meg. Majdnem két óra volt már,
amire visszaértünk hozzá. Evés közben laza kis beszélgetést folytattunk,
majd utána a kanapé felé vettük az irányt. Ahogy egymásba gabalyodva
feküdtünk a kényelmetlen kanapéján, úgy gondoltam, lassan mennem kell.
A csókig már legalább eljutottunk, de már ahhoz is nagyon közel éreztem
magam, hogy térdre borulok előtte, és könyörgök neki, szexeljen velem –
persze, nem akartam tönkretenni mindazt a jót, amit már eddig elértem nála.
– Mikor vihetlek el megint valahova? – érdeklődtem, és félig-meddig
fölé helyezkedtem.
– Azok után, hogy falat mászattál velem, aztán hülyét csináltál belőlem
azzal a kirojtosodottkötél-akcióddal, szerinted bárhova el akarnék menni
veled?
Elnevettem magam. Eszembe jutott, hogyan vetette rám magát.
– Naná! – vágtam rá magabiztosan.
Rosie szorosan hozzám simulva feküdt mellettem, közben a hajamat
piszkálta a tarkómon. Kizárt, hogy ne akarna találkozni velem többet.
Mélyet sóhajtott, végigsimította a bőrömet a pólóm nyakkivágása
mentén, amitől még jobban bekeményedett a szerszámom. Totál fel tudott
húzni a csaj! És ez nagyon nem volt fair.
– Talán bepréselhetlek a jövő hétvégére – jegyezte meg egy vállvonással,
miközben próbált lazának és távolságtartónak mutatkozni.
A hétvégén? Egy egész héten át ne lássam? De az szívás!
– Igazán? És mit szólsz a holnaphoz? – kérdeztem reménykedve. Rosie
bocsánatkérőn rám nézett.
– Holnap nem lesz jó – felelte. – És hétköznap sem, mert annyi melóm
van meg minden, hogy… – félbehagyta a mondatot, látszott, hogy
kényelmetlenül érzi magát.
Próbáltam leplezni a csalódottságomat, amiért csak a következő hétvégén
láthatom újra. De nem akartam elijeszteni azzal, hogy túlságosan
nyomulok, sem azzal, hogy kimutatom, mennyire kedvelem őt.
– És munka után? – kérdeztem, és igyekeztem lazának tűnni. Összevonta
a szemöldökét, és megrázta a fejét.
– Bocs, de nem megy. De a péntek már jó lehet, ha akarod! – ajánlotta
fel.
Nehéz volt nem észrevenni a reménykedést a hangjában. Elmosolyodtam,
és azon tűnődtem, vajon arra gondolt-e, hogy le fogom passzolni őt.
Fogalma sem volt arról, hogy erre semmi, de semmi esély.
– A péntek jó nekem.
 Lenyeltem a csalódottságomat, hogy hat napot kell várnom, amíg újra
megcsókolhatom.
– Jobb, ha indulok. Ma este a srácokkal leszek, ha te már lemondtál.
Incselkedve elmosolyodott.
– Igazán? Sztriptízbárba mentek?
– Persze! – vettem a lapot. – Miért, zavar?
Elmosolyodott, megfogta a nyakamat a tarkómnál, és orrát az orromhoz
dörgölte.
– Dehogy zavar, nőcsábászkám! Érezzétek jól magatokat! Sőt, még járj
egy öltáncot is helyettem! Ismerek néhány csajt, aki kapható rá!
– viccelődött.
Elnevettem magam, fölé gördültem, így csapdába került alattam.
– Csíkos, az egyetlen bugyi, amibe pénzt csúsztatnék, az a tiéd! –
feleltem erre őszintén.
Furcsa, de kicsit elszontyolodtam, amiért nem volt féltékeny. Egyértelmű
volt, hogy én többet érzek iránta, mint ő irántam. Lehajtottam a fejemet, és
gyengéden megcsókoltam. Majd a homlokához nyomtam a homlokomat, és
próbáltam kikapcsolni az agyamból, mennyire sajognak a golyóim, amiért
már ennyi ideje nem kaptak kielégülést.
– Jobb, ha indulok. A héten hívlak!
Rosie elmosolyodott, bólintott. Én feltoltam magam, lábra álltam, aminek
következtében tisztán látszott a merevedésem, mert már nem takarta el a
pólóm.
– Oké, hát kösz a mai napot! Jól éreztem magam! – szólt Rosie, ahogy az
ajtóhoz lépdeltünk.
– Igazán? Akkor jövő héten is mehetünk? – viccelődtem. Bedobta azt a
szexi kis nevetését.
– Nem, azért annyira nem volt élvezetes! – állapította meg.
Kinyitottam a bejárati ajtót, majd távozás előtt még egyszer
megcsókoltam gyengéden.
– Hé, Nate, várj! – kiáltott utánam, ahogy kiléptem a folyosóra.
Visszafordultam, mire Rosie felkapta az előszobapadról a telefonját, és
nyomott egy fotót a hátsómról.
– Későbbre! – mondta kacér vigyorral, és megvonta a vállát.
Nevetés tört fel belőlem. Rosie rám kacsintott, majd becsukta az ajtót
előttem. Hallottam, hogy odabent ő is nevet. Vigyorogva lépdeltem ki az
épületből. Minden megvolt ebben a csajban, ami menő, amitől beindulok!
Már eszem ágában sem volt hadakozni az érzés ellen. A csapdájába estem,
és tudtam, hogy nem kell sok ahhoz, hogy oda meg vissza legyek érte.
 9. FEJEZET
A következő héten minden áldott nap beszéltünk telefonon, legalább egy
órán át. Mintha nem tudtam volna betelni a hangjával. Továbbra is tartottam
a haverokkal a kapcsolatot ugyanúgy, de a körülöttem legyeskedő lányokat
már észre se vettem. Amikor Seth mutatott egy lányt, én Rosie-hoz
hasonlítottam őt, akihez egyikük sem ért fel. Még csak esélyük sem volt.
A barátaim jót szórakoztak azon, mennyire sóvárgok egy csaj után. Még
Russell is kiröhögött a munkahelyen, mert szerinte végre kezd „benőni a
fejem lágya”, ahogy mondta. Szerinte vicces, ahogy Rosie várat a szexszel.
Azt mondta, visszaüt a karmám, és jól beleharap a hátsómba.
Végre kezdtem megérteni egy kicsit, mit érezhet Ashton Anna iránt,
amiért mindannyian szétcinkeltük. De az az igazság, hogy egyáltalán nem
érdekelt, mennyire savaznak a srácok engem is. Csak mosolyogtam,
megvontam a vállam, és másra sem vágytam, csak hogy Rosie-val tudjak
beszélni elalvás előtt.
Izgatottan vártam a pénteket, hogy újra láthassam őt. Előző éjjel alig
aludtam. Olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki várja a Télapót. Amikor
odaértem Rosie lakása elé, éreztem, hogy ellazulnak az izmaim. Az
utasülésről felkaptam a virágot és a CD-t, amit vettem neki, kiszálltam az
autóból, vettem néhány mély levegőt, hogy lehiggadjak, és azért mégse
viselkedjek úgy, mint egy szeretetéhes kölyökkutya.
Rosie azzal a gyönyörű mosollyal az arcán nyitott ajtót nekem. Menten
nevetnem kellett, annyira boldognak éreztem magam. Elképesztően jól
nézett ki! Lassan végigpásztáztam a testét, belevéstem minden ívet és
domborulatot a retinámba, és próbáltam hang nélkül elismerően
felsóhajtani.
– Helló, Csíkos! – üdvözöltem, és visszaerőltettem a szememet az arcára.
– Még mindig nem hagytad el ezt? Pedig ma nem is az van rajtam!
Elvigyorodtam, a szabad karommal átkaroltam, és magamhoz húztam.
– Tényleg? Akkor ma minek nevezhetlek? Csipkésnek?
Pöttyösnek? – viccelődtem, és felvontam az egyik szemöldökömet.
Játékosan összehúzta a szemét.
– Lehet, hogy nincs is rajtam semmilyen!
Basszus! Felnyögtem magamban, ahogy hirtelen beindult a fantáziám, és
elképzeltem őt meztelenül. Már tudtam, az agyamnak sok hasznát nem
fogom venni a randinkon.
 – Ó, remek! Akkor kommandó lesz a neved! Nem annyira szexi ugyan,
de ma estére megteszi! – szóltam egy vállvonással, s közben utáltam, hogy
a sóvárgásom a hangomon is hallatszódik.
Rosie kuncogni kezdett, majd megfogta az ingem gallérját, és azzal
rántott magához finoman, amivel elképesztően közel kerültem hozzá.
Elmosolyodtam, a számat az ajkaira nyomtam, és lágyan, ízlelgetve
megcsókoltam. Jobban hiányzott ez, mint hittem!
Egy perc múlva hátrébb húzódtam, majd felé nyújtottam a csokor virágot
és egy Bruno Mars CD-t. A héten róla beszéltünk, és azt mondta, szereti.
– A tiéd!
Rájuk nézett, és egy halk „Ó!” hagyta el a száját. A tekintetében
egyszerre tükröződött zavartság és hála.
– Nate, ez nagyon kedves tőled! De igazán nem kellett volna! Tényleg
nincs rá szükség, hogy ajándékokkal halmozz el! – szólt hálásan
mosolyogva, majd az arcához emelte a rózsaszín rózsákat, és
beleszippantott a csokorba.
A szememet forgattam.
– Most már mindegy! Szóval, azt mondod, mostantól fogva ne vegyek
neked semmit? A CD-t is vigyem vissza? – hecceltem, és már nyúltam is
felé.
Erre gyorsan a háta mögé rejtette.
– Nem azt mondom, hogy nem hozhatsz, csak azt, hogy nem szeretném,
ha úgy éreznéd, muszáj – magyarázkodott, és egy kicsit hátrébb lépett.
Bólintottam, hogy megértettem.
– Akkor ezt fejben tartom holnap estére! Feltéve, ha holnap este is akarsz
látni engem! – érdeklődtem kíváncsian.
Még nem beszéltünk meg semmit a holnap estével kapcsolatban, de én
reménykedtem, hogy találkozhatunk. Nem akartam megint egy hetet várni,
hogy ismét láthassam Rosie-t.
– Attól függ. Ma estére is sziklamászást terveztél? – kérdezte.
– Nem, ma estére nem.
– Akkor van rá esély, hogy holnap is szívesen randizom veled!
Lábujjhegyre emelkedett, és megcsókolta a szám szegletét.
– Köszönöm a virágot és a CD-t! Annyira édes vagy, ugye, tudod?
– Tudom, tudom. Mi más lennék, mint… édes – jegyeztem meg
gúnyosan.
 Rosie elnevette magát, majd megindult a konyha felé, hogy a virágokat
beletegye egy vázába. Ahogy elindult, a pillantásom azonnal a fenekére
vándorolt. Rögtön arról kezdtem képzelegni, milyen fehérneműt visel vajon
a fekete kis bokanadrágja alatt.
Egész úton az étteremig le sem tudtam venni róla a szememet. Még csak
három hete ismertem, de úgy tűnt, mintha az egész életemet vele töltöttem
volna. Egyetlen pillanatig sem állt be közöttünk kínos csend, mivel annyi
minden közös volt bennünk.
Hálás voltam, hogy végre önmagamat adhatom. A csajok társaságában
általában arra nyomultam csak, hogy minél hamarabb ágyba vihessem őket.
De mivel Rosie kijelentette, hogy ez vele mostanában nem fog megtörténni,
le is ment rólam a nyomás, és arra tudtam koncentrálni, hogy megismerjem
őt.
Az étteremben hoztuk a szokásos hülyülésünket, és oda-vissza
flörtölgettünk, amíg vártunk az ételünkre. Egyszer csak megszólalt a
telefonja.
Bocsánatkérő pillantást vetett rám, és elővette a mobilját a táskájából.
– Ne haragudj, de ezt muszáj felvennem – motyogta, ahogy a képernyőre
nézett.
– Persze, nyugodtan! – szóltam erre, és megvontam a vállam.
A füléhez tette a telefont, és összeráncolta a homlokát egy kicsit.
– Szia! Mi újság?
Elmélyült a ránc a homlokán. Felpattant a székéről, és a táskájáért nyúlt.
– Micsoda? Mikor? És jól van? – szólt bele levegő után kapkodva. –
Máris indulok!
Bontotta is a hívást, és sietősen becsúsztatta a mobilját a táskájába.
– Ne haragudj, de el kell mennem!
Anélkül, hogy megvárta volna a válaszomat, sarkon fordult, és szó
szerint végigszaladt az éttermen. Én meg csak ültem ott ledöbbenve, és nem
értettem, mi történik.
Aztán én is felálltam, elővettem a pénztárcámat, és az asztalra tettem
annyi pénzt, ami biztosan elég a még meg sem kapott vacsoránkra. Rosie
után futottam, és közben odaszóltam a pincérnek, hogy elnézést kérjek.
Rosie az étterem előtt álldogált a járda szélén, és kétségbeesetten próbált
leinteni egy taxit. Szerencsémre egy sem állt meg. Megfogtam a kezét,
majd felém fordítottam az elsápadt, rémült arcát. Potyogtak a könnyei.
Összeszorult a mellkasom.
 – Mi történt? – kérdeztem értetlenül.
Rosie nyelt egy nagyot, majd ismét egy taxi felé intett.
– A kórházba kell mennem! – felelte gyorsan. – A fenébe! – kiáltotta, és
idegességében rácsapott a lábára, amikor a taxi elhúzott mellette, és nem
állt meg.
Összerezzentem a kórház szó hallatán.
– Odaviszlek! Gyere!
Gyengéden meglöktem, és elindultam vele az étterem mögötti parkoló
irányába.
Hálásan rám mosolygott, és reszkető kézzel letörölte a könnycseppeket
az arcáról.
– Ó, te jó ég, köszönöm!
– Ugyan már!
Kinyitottam neki az ajtót, majd beültem a volán mögé, és sietősen
indítottam. Úton a kórház felé egy szót sem szóltunk. Rosie alig bírt
megülni egy helyben, és idegességében végig a kezét tördelte. Fogalmam
sem volt, mit mondjak neki, amitől jobban érezte volna magát. Látszott
rajta, hogy nem akar beszélgetni, csak a szája szélét harapdálta, így nem is
kérdeztem tőle semmit. Megrendítő érzés volt látni, mennyire aggódik és
ideges.
Amikor a kórház parkolójához értünk, kipattant a kocsiból, még mielőtt
behúztam volna a kéziféket.
– Kösz, Nate! Majd hívlak, rendben?
Ezúttal sem várta meg a válaszomat, csak becsapta az ajtót, és már
szaladt is a főbejárat felé.
Nem akartam ott hagyni ilyen állapotban. Gyorsan kiszálltam én is, és
utánaeredtem. Több volt, mint furcsa ez az egész. Lehet, hogy valakit
baleset ért. Ott akartam lenni mellette, ha netán szüksége lenne rám. Meg
akartam vigasztalni, azt akartam, hogy rajtam sírja ki magát, ha aggódik.
Nem örültem annak, hogy magyarázat nélkül elrohant.
Amikor beléptem a sürgősségi ajtaján, láttam, hogy a recepciós pultnál
topog. Alig bírt megmaradni egy helyben, amíg várta, hogy a recepciós
befejezze a telefonálást. Odaléptem hozzá, néhány lépéssel mögötte
megálltam, és hallgattam, amit mond.
– Jó estét! Damon Yorkot keresem! Azt mondták, ide hozták be
nemrégiben!
 – Damon York? – ismételte meg a recepciós hölgy, majd nyomkodni
kezdte a monitorját. Aztán felpillantott Rosie-ra, és a bal oldali folyosó felé
mutatott.
– A négyes sürgősségi kórteremben van.
– Köszönöm! – felelte Rosie, és már sarkon is fordult.
Ekkor pillantott meg engem. Meglepődött, mintha nem számított volna
arra, hogy utánajövök. Együttérzőn elmosolyodtam, és intettem, hogy
induljunk meg a folyosón. Most már értettem, miért pánikolt be annyira.
Akit behoztak a kórházba, ugyanazt a vezetéknevet viselte, mint ő.
Valószínűleg az apja vagy a fiútestvére volt az illető.
Rosie nagyot nyelt.
Szó nélkül trappoltunk végig a folyosón, és megálltunk a négyes számú
kórterem előtt. Rosie rám pillantott, és szinte bocsánatkérőn tolta be az
ajtót.
A kórteremben egy négy-ötéves kisfiú ült az ágyon, és kétségbeesetten
sírt. Mellette egy magas, sötét hajú férfi állt tehetetlenül. Mindketten
felpillantottak, amikor nyílt az ajtó. Megtorpantam, és azon tűnődtem, vajon
kik lehetnek ők, és milyen rokoni kapcsolatban állnak Rosie-val.
A választ azonnal megkaptam, mihelyt a kisfiú Rosie-ra szegezte a
tekintetét.
– Mami, annyira fáj! – jajveszékelt a kicsi, és maga köré fonta a karját.
Rosie tétovázás nélkül odalépett az ágyhoz, szorosan megölelte a kisfiút,
és puszit nyomott a fejére. Én meg csak álltam ott, mint akit leforráztak.
Úgy bámulhattam, mint akinek elmentek otthonról. Rosie édesanya? Van
egy kisfia? Hogy a csudába nem tudtam én erről? És miért nem mondta ezt
el nekem?
A döbbenet hamar haraggá lett bennem. Miért nem mesélt nekem a
gyerekről? A tekintetem az ágy mellett ácsorgó férfira vándorolt. A férfi
előrelépett, és megsimogatta Rosie hátát, ahogy a kisfiút csitítgatta. Néztem
őket, és összeszorítottam a fogsoromat. Igazi családnak tűntek ők együtt!
Erre Rosie meg velem találkozgat! Úgy látszik, nagyon benéztem ezt a nőt!
Tomboltak bennem az indulatok, alig kaptam levegőt. Fájt ránézni
hármójukra. Rosie-nak ezek szerint családja van? Én meg valami kis
afférnak kellettem neki? Jobban fájt mindez, mint amennyire be mertem
vallani magamnak.
Rosie még csak felém sem fordult. Csak az ágyban fekvő kisfiúval volt
elfoglalva. Nem bírtam tovább szemtanúja lenni mindennek. Megfordultam,
kinyitottam az ajtót, és kimentem. Beletúrtam a hajamba, végigsétáltam a
folyosón, és távoztam a kijáraton.
Egész végig félrevezetett. Hagyta, hogy kezdjem megkedvelni őt,
miközben komoly kapcsolatban él, és gyereke van? Ahogy az autó felé
lépdeltem, egyre nőtt bennem a késztetés, hogy minden utamba kerülő
tárgyba belerúgjak. Észre kellett volna vennem, hogy túl jó ahhoz, hogy
igaz legyen. Tudnom kellett volna, hogy csak megjátssza magát. Egy lány
se ilyen tökéletes!
Beszálltam a kocsimba, és szorosan megmarkoltam a kormányt.
Próbáltam lehiggadni, de ekkor még valami eszembe jutott. Anna és Ashton
erről biztosan tudott. Lehet, hogy ezért mondták, hogy tartsam magam távol
Rosie-tól.
Rácsaptam a kormányra, forrt bennem a düh.
– A rohadt életbe!
Azt sem tudtam pontosan, mi miatt vagyok pipa. Hisz még csak három
hete, hogy ismerem, de már arról fantáziáltam, hogy beviharzok oda, és
letépem a fickó fejét, csak hogy Rosie az enyém lehessen!
Minden bizonnyal szándékosan tette. Lehet, hogy még élvezte is, hogy az
orromnál fogva vezet, és aztán bombaként rám dobja mindezt? Sőt, nem
elég, hogy bombaként rám dobta mindezt, mindennek a tetejébe az egészet
teljesen véletlenül tudtam meg! Egyáltalán el akarta mondani nekem?
Meddig akarta elhitetni velem, hogy ő a megtestesült tökéletesség és
szépség? Közben mindvégig csak játszott velem!
Csikorgattam a fogamat, annyira forrongtam. Éreztem, hogy muszáj
valamivel elterelni a gondolataimat. Beindítottam az autót, és elhatároztam,
hogy elhajtok a legközelebbi bárhoz, és felszedek egy csajt. Már három hete
megvontam magamtól a szexet, csak mert Rosie-ra vártam. A fenébe is! Ha
ő így kiszúrt velem, én egy percet sem várok! Megyek, felcsípek valami
bigét, és addig kefélem, amíg csak bírom!
 10. FEJEZET
Megálltam a legközelebbi bárnál, bementem. Inni akartam. Kóválygott a
fejem a gondolatoktól. Nem akartam arra gondolni, hogy az a pasas Rosie
hátára tette a kezét, vagy hogy mennyire tökéletesen néztek ki ők hárman.
Nem akartam arra gondolni, hogy a kisfiúnak az ágyban pont olyan
vörösesbarna haja van, mint Rosie-nak.
Majdnem szétvetett a düh. Minden annyira tökéletes volt az elmúlt három
hétben! Jellemző, hogy valaminek mindig közbe kell jönnie, és mindent
tönkre kell vágnia! Végre egy lány, akit kezdtem igazán megkedvelni, erre
meg kiderül, hogy egy hazug, csalfa némber! Az más volt, amikor azt
hittem, hogy egy barátját csalja meg, mert az olyan mindennapos dolog, így
nem is éreztem annyira a súlyát. De hányni tudtam volna, ha belegondoltam
abba, hogy házas és gyereke van, és engem csak arra használt, hogy némi
izgalom legyen az egyhangú életében! Kiborított a tudat, hogy ha tovább
folytatjuk, azzal egy családot, egy otthont tettem volna tönkre!
És az egészben az volt a legrosszabb, hogy szívem szerint fel is
borítottam volna a családi békéjét. Én akartam lenni az a fickó, aki mellette
áll, és a hátát simogatja, amíg ő a síró kisfiút vigasztalja. Én akartam az
lenni, akihez támaszért fordul.
A gondolataim a kisfiúra irányultak. Miért került be a kórházba?
Vajon súlyosan megsérült? Aggódni kezdtem. Minden porcikám azt
kívánta, hogy menjek vissza az autómhoz, vissza Rosie-hoz, és kérjek tőle
magyarázatot. Azt akartam hallani tőle, hogy minden rendben van, hogy a
kisfiú csak a szomszéd kisgyerek, a fickó pedig a bátyja, vagy valami más
rokona.
– Helló, mit hozhatok?
Megugrottam kicsit, amikor a pultos hozzám szólt. Túlságosan
lefoglaltak a saját szavaim ahhoz, hogy észrevegyem, már a bárpultnál
ácsorgok. Összeráncoltam a homlokomat, és a fejemet ráztam, hogy
kitisztuljon.
– Egy üveg sört és egy whiskyt – feleltem, és elővettem a tárcámat.
– Jöhet rögtön duplán! – szóltam utána, amikor elfordult, hogy
összekészítse a rendelésemet.
Együttérzőn hátramosolygott a válla felett. Amikor letette elém a whiskyt
a pultra, felkaptam a poharamat, és két kortyra felhajtottam. Jólesett az
égető érzés, ahogy az ital lecsúszott a torkomon. Visszatoltam a pultos felé
az üres poharat.
– Még egy duplát, légy szíves!
A negyedik ital után csak még inkább fokozódott bennem a harag. Rosie
kihasznált engem. Engem, a nagy csábítót, aki ő maga szokta kihasználni a
lányokat, és játszani a saját játszmáját! Igaza volt Russellnek. Pofán vágott
a karma, jól megszorongatta a tökeimet. Ez volt valószínűleg a fizetség
azért, hogy a sok év alatt csak arra kellettek a lányok, hogy megkettyintsem
őket, aztán helló.
Egy szőke hajú, zöld szemű csaj lépett oda hozzám mosolyogva. Én is
magamra erőltettem egy mosolyt, és végigmértem. A rövid szoknyáját és a
szűk blúzát elnézve eléggé könnyűvérűnek tűnt. Legalább vele nem kell
annyit bajlódni, mint Rosie-val!
A fenébe is, Nate, ne gondolj már rá!, korholtam magamat.
A lány felé fordultam, és elővettem a csajozós mosolyomat. Ma estére ez
a spiné is megteszi! Reméltem, hogy ha egy kicsit szórakozok, akkor majd
enyhül bennem a fájdalom.
– Helló-belló! De jó, hogy erre jártál! Kezdett beállni a nyakam, amiért
lopva figyeltelek, amikor nem erre néztél! – tettem neki a szépet.
A csaj elmosolyodott, és elém csúsztatta az üres poharát.
– Meghívsz egy italra?
Megrezzentem, ahogy meghallottam a rikácsoló hangját. Már korántsem
tűnt olyan jó ötletnek vele vigasztalódni – mert ugye, milyen lesz már, ha a
nevemet ezen a hangon sikongatja? Bezzeg Rosie-nak igazán szexi hangja
van, olyan szexi, amilyet még soha nem hallottam! És azok a kis nyögései!
Már azoktól megborzongtam! Komolyan, Nate, már megint? Ne gondolj
már rá!
– Naná! Mit iszol? – kérdeztem, és félretettem az eredeti tervemet. A
szex mindig segített abban, hogy kitisztuljon a fejem. Amikor magam alatt
voltam, vagy valakit le kellett lőnöm a munkám során, szexszel tereltem el
a figyelmemet. Csak reménykedtem, hogy ezúttal is sikerülni fog. Hogy ha
végre megakasztok valakit, azzal azt is elfelejtem, hogy valaha hallottam
arról a csábos mosolyú, aranyos nevetésű dögös vörösről.
– Minden oké? – érdeklődött a lány, és a karomra tette a kezét. A
homlokomat ráncoltam, de mosolyt erőltettem magamra.
– Hát persze, hogy minden oké! Hisz a bár legdögösebb csajával
dumálok!
 A lány a szája szélébe harapott, és a pilláin át pislogott rám.
– Akkor tényleg meghívsz egy italra? – kérdezte, és a pultos felé
biccentett, aki kérdő tekintettel nézett rám.
Ó, a francba! Meddig álltam itt, és jártak a gondolataim Rosie-n?
Visszanéztem a lányra.
– Bocs, mit is kértél? Elnevette magát.
– Vodkát és egy kólát, ahogy már mondtam! Ezek szerint már kérdeztem
tőle?
Hogyhogy nem hallottam meg ezt a rikácsoló hangot? Pedig szerintem
még kint is meghallanám, annyira éles. Elmosolyodtam, és bólintottam
egyet a pultos srác felé.
– Vodkát és kólát a hölgynek, nekem meg azt, amit eddig! – szóltam, és
az üres poharam felé böktem a fejemmel, majd lehúztam a maradék
sörömet.
A lány közelebb lépett hozzám.
– Szóval, min gondolkodtál el ennyire, hogy észre sem vettél?
Miért beszélgetek még mindig ezzel a csajjal? Biztos van más is itt!
Valaki, akinek nem olyan a hangja, mint egy rikácsoló Minnie egérnek!
Megráztam a fejemet.
– Nem akarok beszélni róla – mondtam, de ennek ellenére sem hagytam
abba. – Vagyis hát… én csak… ez a lány… szóval… három hete, hogy… ó,
a fenébe is, felejtsd el az egészet!
Felnyögtem kínomban. Szedd már össze magad, Nate! Csípd fel ezt a
csajt végre! Elővettem ismét a bájmosolyomat.
– Minden fantasztikus! Én is, te is! Rohadtul fantasztikusak vagyunk! –
énekeltem.
Próbáltam lelkesnek hangzani, de valószínűleg túltoltam, mert a csaj
összevonta a szemöldökét, és úgy nézett rám, mint aki azon aggódik, vajon
megvan-e még a józan eszem.
A pultos fiú végül megjelent, és letette elénk az italokat. Gyorsan
kifizettem, majd felvettem a poharamat, és letoltam a rövidet.
– Még egy kört hozz nekem, haver! – szóltam oda neki.
Persze, tudtam, hogy másnapos leszek, de még mindig Rosie hajának
illatát éreztem, így tisztában voltam azzal is, hogy még nem ittam eleget.
A pultos a homlokát ráncolta.
– Bölcs dolog ez, tesó?
 Erre csak nevetni tudtam. Hogy bölcs dolog-e? Nem! Az lett volna a
bölcs dolog, ha hallgatok a legjobb barátomra, és távol tartom magam attól
a férjes, csalfa nőtől!
– Az hát! Ha meg kidőlök, csak dobj be egy taxiba, oké? – poénkodtam.
A srác elnevette magát, a szemét forgatta, és töltött nekem még egy italt.
Visszafordultam a csajhoz, akit ma ágyba viszek.
– Még egyszer, hogy is hívnak? Várj, kitalálom! Szerintem, Candy a
neved, mert annyira enni való vagy! – füllentettem.
Elnevettem magam a saját poénomon, a csaj pedig elpirult. Rosie tuti
visszavágott volna valamivel, nem csak elpirult volna. Flörtölt, incselkedett
volna velem.
– Vicky vagyok! – felelte a lány, majd belekortyolt az italába, de le sem
vette rólam a szemét.
– Akkor hát, Vicky, örülök, hogy megismertelek! Az én nevem Nate!

Egy órával később már rendesen be voltam állva. A bárpultot

támasztottam.
– Nem tudtam, mit tegyek, így hát eljöttem. Miért nem mondta el, hogy
férjnél van? Hogy gyereke van? Mert ha van egy gyereked, arról azért
beszélsz, nem igaz? Várj csak, neked van gyereked? – motyogtam, és
zavaros szemmel a szőkére néztem.
Mi is a neve?, tűnődtem. Victoria, Verity, Veronica? A fenébe is, én csak
Minnie-nek fogom szólítani, aztán majd meglátjuk, feltűnik-e neki!
A lány összevonta a szemöldökét, a fejét csóválta. Látszott rajta, hogy
unja magát.
– Figyu, Nate, rendes srácnak tűnsz, de úgy tűnik, komoly gondjaid
vannak ezzel a Rosie-val. Totál egyértelmű, hogy még mindig bele vagy
zúgva, szóval jobban teszed, ha szépen hazamész és kijózanodsz! Holnap
reggel meg felhívod! – javasolta, enyhén csalódott tekintettel.
Hívjam fel reggel? Dehogy hívom! Az az ostoba nő eljátszotta az egyetlen
és utolsó esélyét nálam! Összeráncoltam a homlokomat.
– Amúgy meg miért beszélsz még mindig róla? Azt hittem, tíz perccel
ezelőtt megegyeztünk, hogy ejtjük a témát! – motyogtam vádlón.
Miért kellett ismét felhoznia?
A csaj elnevette magát, és a fejét csóválta.
– Nate, a munkámról beszéltünk, aztán te fogtad magad, és elkezdted,
hogy „Rosie tanár”! Újra és újra ugyanazokat hajtogatod, már legalább fél
órája.
Szúrós pillantást vetett rám, és keresztbe fonta a karját maga előtt. Ekkor
jöttem rá, hogy még mindig nem ittam eleget, mert még csak rá se
pillantottam a dekoltázsára. Rosie előtt azonnal sasoltam, amikor egy csaj
keresztbe fonta a karját, mert attól a melle még dögösebben kidomborodott.
Erőt kellett venni magamon, hogy ezúttal is a mellére szegezzem a
tekintetemet, ahogy azt a régi énem is tette.
De nem mozgatott meg. Még csak nem is akartam lefektetni a csajt.
Pedig meg kell tennem. Muszáj kikeverednem ebből, mert szó szerint
émelygek miatta. De várjunk csak – ha émelygek, az azt jelenti, hogy
hányni is fogok? Néhány másodpercig elméláztam ezen – kicsit szédelgett a
fejem, de annyira nem volt gáz a helyzet. Nem. Minden oké. Még nem
fogok hányni.
– Bocs, Minnie, az én hibám. Most már nem beszélek róla többet, szóval
nem kell ismét felhoznod őt! – vádoltam szegény csajt, és újra a pultos srác
felé intettem.
A lány elnevette magát, és kérdőn felvonta a szemöldökét.
– Minnie?
Basszus, feltűnt neki, hogy a sipákolós rajzfilmfigurához hasonlítottam!
Próbáltam kitalálni valami olyan mentséget, aminek semmi köze ahhoz,
hogy ha ez a csaj megszólal, L. A. összes macskája felül, és körbenéz, hol
bujkál a következő zsákmánya.
Hirtelen támadt egy ötletem.
– Igen, Minnie! A kisegér! – erősítettem meg. – Mert annyira cuki vagy,
hogy szívem szerint felkapnálak, zsebre tennélek, és egész nap magammal
cipelnélek!
Megvontam a vállam, belenevettem a poharamba, amitől a whiskey
kifröccsent a pultra.
– Jaj, de édes! Még soha senki nem hívott így! – lelkendezett a csaj
boldogan, amitől engem csak még jobban elkapott a röhögés.
A lány csábító mosolyt dobott felém.
– Szóval, arra gondoltam, hogy… ez a lány megbántott téged, ugye? –
kérdezte, és közelebb lépett hozzám.
Nehezen, de meg bírtam állni, hogy ne lépjek egyet hátrébb, mert a
buksza a személyes terembe férkőzött. Szívem szerint fogtam volna
magam, megindultam volna, bekucorodtam volna az ágyamba, és kialudtam
volna a piát magamból, mert már nem igazán tartott meg a lábam.
 Felhorkantam, és összevontam a szemöldökömet. Dehogy bántott meg
engem Rosie! Az azt jelentené, hogy törődöm vele! Pedig egyáltalán nem.
Azon tűnődtem, hogy ha folyton ezt hajtogatom magamnak, akkor talán el
is fogom hinni, ahelyett, hogy összevissza fűzném a szavakat egymás után.
Amikor nem szóltam erre semmit, a csaj folytatta.
– Mit szólnál ahhoz, ha eljönnél hozzám? Majd én elterelem róla a
figyelmedet!
Végighúzta a kezét a mellkasomon, egészen a derékszíjam kapcsáig.
– Majd én kiverném a fejedből ezt a… Rosie-t! – ejtette ki a nevét úgy,
mintha valami trágár szó lenne.
Az egyik ujját becsúsztatta a farmernadrágomba, közelebb lépett, és
hozzám simult.
Gyerünk, Nate, légy férfi! Mondj igent neki, az ég szerelmére, és vidd
haza!
– Milyen Rosie-t? – suttogtam, majd átkaroltam a szőke derekát, és még
közelebb húztam magamhoz.
Számat a szájára tapasztottam, és durván megcsókoltam. Közben a
kezemmel a hátát simogattam, és az ujjaimra csavartam a haját.
Legszívesebben jó nagyot lekevertem volna magamnak, mert rögtön az tűnt
fel, hogy mennyivel rövidebb a haja Rosie-énál, és még csak nem is olyan
selymes tapintású.
Hiába. Nem ment. Egyszerűen képtelen voltam kiverni őt a fejemből.
Úgy látszik, határozottabban kell megpróbálnom. Nem lesz könnyű, de el
kell felejtenem azt is, hogy egyáltalán létezik az az elképesztően gyönyörű,
tüzes lány.
Amikor a nyelvemmel a csaj nyelvéhez értem, azonnal abba is akartam
hagyni, amibe belekezdtem. Nem ízlett a csókja. Alkoholszagú volt, és még
csak nem is csókolt jól. Túl sokat nyelvezett, túlságosan nyomult.
Aztán egy percre hátrébb húzódott tőlem, és boldogan elmosolyodott.
– Szóval? Szeretnéd, ha segítenék elterelni a figyelmedet? – rikácsolta.
Hálásan bólintottam.
Hogyne akarnám, a rohadt életbe! Mert minél többet iszom, annál inkább
be akarok majd menni a munkahelyemre, hogy magamhoz vegyem a
fegyveremet, és szétlőjem azt a mázlista szarházit, aki az én csajomat
feleségül vette!
A lány elvigyorodott, felhajtotta a maradék italát, majd kézen fogott, és
finoman az ajtó felé húzott. Közben úgy vinnyogott, mint egy egér.
 Csak megcsinálom, és már húzok is haza, gondoltam. Eszem ágában sem
volt egész éjjel ezzel a csajjal lenni. Reggel, másnaposan megőrülnék a
rikácsoló hangjától, az biztos!
Leintettem egy taxit, közben a spiné a hátamat simogatta, és becsúsztatta
a kezét hátul a nadrágomba. Ahogy ott álltam, az jutott eszembe, hogy
felhívom Rosie-t, hogy halljam, milyen mentséget hoz fel. Még nem volt
késő ahhoz, hogy lepattintsam a bigét magam mellől, és megmondjam neki,
hiba volt az egész. De most tényleg hívjam fel Rosie-t, és könyörögjek neki,
hogy találkozzon velem? Menjek el taxival a lakásához, és verjem szét a
pasiját? Ilyenek jártak a fejemben. Vagy üzenjek neki? Igen, lehet, hogy azt
kellene. De aztán azt az ötletet is elvetettem, mivel fogalmam sem volt, mit
írjak neki. Nem tudtam szavakba önteni, mit érzek iránta, már csak azért
sem, mert én magam sem tudtam pontosan.
Felnyögtem, amikor a csaj csókolgatni kezdte oldalt a nyakamat, és a
körmét végighúzta a derekamon. Nem tudom, miért, de egyáltalán nem
esett jól. Pedig szabad ember voltam. A pokolba is, Rosie és én még nem is
beszéltünk arról, hogy mi van közöttünk! Még csak nem is jött ilyen szóba,
de ennek ellenére is azt éreztem, hogy ezzel megcsalom őt – ami persze,
nevetségesen hangzott, tudva, hogy kettőnk közül ő a házas!
A kezem is remegett, annyira dühös voltam. Lecsuktam a szemem. Nem
bírtam elviselni, hogy ilyen érzéseket vált ki belőlem. Miért kellett
megismernem őt? Miért nem hallgattam Ashtonra, és tartottam magamat
távol tőle? Mennyivel könnyebb lenne most az életem! Akkor most nem
állnék úgy itt, hogy azt érzem, valaki ellopott tőlem valamit, ami nagy
eséllyel a legjobb dolog lehetett volna az életemben!
Az meg aztán totálisan kiborított, hogy rájöttem, egyszerűen képtelen
vagyok utálni Rosie-t. Pedig nagyon akartam, de nem ment.
Lenéztem a szőkére. Csábítóan mosolygott, nekem meg elegem volt
abból, hogy csak kattog az agyam. A nőcsábász Nate nem gondolkodik,
hanem cselekszik. Most is ezt fogom tenni. Visszatérek ahhoz, amihez a
legjobban értek. Ez voltam én. Ahhoz volt tehetségem, hogy csajozzak. Azt
is fogom tenni. Lehajtottam a fejemet, megcsókoltam a csajt, és rá se
hederítettem az énem azon kicsi részére, amelyik még mindig el akart
szaladni.
Mire a lakásához értünk, már le se szállt rólam a csaj. Ahogy átértünk a
bejárati ajtaján, már tépte is le magáról a felsőjét. Az arcomba dobta, és
hisztérikusan felnevetett. Én halványan elmosolyodtam, és megcsókoltam,
ahogy a hálószobába vezetett, s közben kigombolta az ingemet. Mosolygott,
elismerően az ajkába harapott, ahogy lépdelt, aztán az ölembe helyezkedett.
– Szegény kicsikémet bántották! Megpuszilgassalak, hogy jobban érezd
magad? – súgta, és végigcsókolgatta a nyakamat, miközben a hátamra
fektetett.
Kikapcsolta a derékszíjamat, ahogy haladt lefelé a szájával, majd
kigombolta a nadrágomat is. Közben egyre lejjebb csókolgatta a
mellkasomat és a hasamat.
Becsuktam a szemem. Nem esett jól a kényeztetése. Mi a jó fene van
velem!? Már három hete nem volt részem ilyenben, és ez a csaj tálcán
kínálja fel magát! Szedd már össze magad, Nate! A lány lehúzta a
combomig a nadrágomat, és rámarkolt a dákómra. Felhörögtem, és durván
belekapaszkodtam a hajamba, mert folyton csak Rosie ugrott be – a
nevetése, a parfümje illata.
Amikor a csaj forró szája dolgozni kezdett a farkamon, hogy megpróbálja
felébreszteni és akcióra hívni, összeszorítottam a fogamat.
Valami nem stimmelt velem. Nem történt semmi. Pedig csinos a lány,
félig már pucér, és a szájával próbál jót tenni nekem, én meg még csak be
sem keményedek. Persze, mélyen legbelül pontosan tudtam, miért van ez.
Nem ezt a lányt akartam, és nem itt kellene lennem.
– Hagyd abba, nem megy! – szólaltam meg rekedten. A lány arrébb
húzódott, és zavartan felnézett rám.
– Álljak le?
Gyorsan bólintottam, letoltam magamról, és felhúztam a farmeromat.
– Bocs, de nem kéne itt lennem. Én…
Azt sem tudtam, mit akarok mondani, csak ráztam a fejemet, és
félbehagytam a mondatot. Lehajoltam a földre dobott pólómért.
Ahogy elléptem a lánytól, a kezem után nyúlt.
– Nate, az a lány nem éri meg a bajlódást! Nem akar téged! Nem fogja
elhagyni a férjét miattad, akit mindössze három hete ismer! Nézz szembe a
ténnyel: csak arra kellettél neki, hogy egy darabig izgalmasabbá tegye az
életét! Persze, jó nagy hülye, aki pont téged nem akar, de muszáj neked is
azt mutatnod felé, hogy te sem akarod őt!
Összerezzentem. Fájtak a szavak, így más szájából hallva. Sóhajtottam.
Már elegem volt a gondolkodásból, elegem volt a túlanalizálásból, elegem
volt mindenből.
 Igaza volt a csajnak. Rosie nem akar engem. El kell felejtenem. És ez a
lány segíthet benne, legalábbis ideig-óráig. Aztán amikor ismét visszatér a
fájdalom bennem, majd keresek egy másik lányt, és vele is jól érzem
magam. Azon tűnődtem, hány partnerre lesz szükségem ahhoz, hogy végre
majd ne mindegyiket Rosie-hoz hasonlítsam.
A szőke az ágy végéhez csúszott, a kezembe kapaszkodott, és közelebb
húzott magához.
– Meg kell mutatnod neki, miről maradt le! – győzködött. – Az ő
vesztesége ez, nem a tiéd! – suttogta, én pedig a feneke alá nyúltam, és
magamhoz emeltem.
– Nos, az ő vesztesége a te nyereséged! – jelentettem ki magabiztosan, és
rávigyorogtam.
Erre ő felkacagott, izgatottan beleharapott a szájába, én meg sietősen
nekiálltam, hogy lefejtsem róla a ruhát. Kétségbeesetten kerestem valamit,
amivel kiűzhetem magamból a zavarodottságot és a fájdalmat.

Rosie
Émelyegtem. DJ-n látszott, hogy fájdalmai vannak, és semmit nem
tehetek. Josh felé fordultam.
– Mi történt? – vontam kérdőre vádlón. Mérgesen összevonta a
szemöldökét.
– Ne engem hibáztass! Nem az én hibám volt! Az ágyon ugrált!
Mondtam neki, hogy ne csinálja, de nem fogadott szót, és leesett! – vágott
vissza hadonászva.
Felnyögtem. DJ valóban szeretett az ágyon ugrándozni. Már többször
szóltam rá én is, hogy ne tegye. Nem hibáztathattam ezért Josht.
– Jól van, bocs!
Josh arca erre ellágyult, és bocsánatkérőn rám nézett.
– Oké. Én bocs, amiért el kellett rángassalak a randidról!
Te szent ég, a randim! Villámgyorsan hátrafordultam Nate felé, mert
tudtam, hogy ebből az egészből semmit nem ért. Nem meséltem még neki
DJ-ről, és amikor meghallotta, hogy maminak szólít, biztosan nagyon
meglepődött! De láttam, hogy már nincs ott.
Kikerekedett a szemem. Meglátta DJ-t, meghallotta, hogy maminak hív,
aztán elment? Összeszorult a torkom. Persze, hogy így reagált rá. Hisz
tudtam jól, hogy semmit nem fog már akarni tőlem, ha elárulom neki, hogy
van egy fiam. Ezért is halogattam, hogy elmondjam neki. Mert jólesett a
figyelmessége. Még soha senkitől nem kaptam ennyi kedvességet! Még
senki nem akart ennyire velem lenni! Jó ég, hisz amióta három éve
szakítottunk Joshsal, senkivel nem is randiztam! Persze, hogy örültem,
amiért ilyen figyelmes velem! Persze, hogy nem akartam, hogy véget érjen!
Mélyen legbelül azonban tudtam, hogy önzőség volt részemről, amiért nem
vallottam neki színt. De csak élvezni akartam, hogy egy elképesztően
jóképű, ragyogó tekintetű fiú udvarol nekem. Amikor először
beleegyeztem, hogy találkozzunk, nem gondoltam, hogy ennyire meg
fogom kedvelni őt. Csak azt hittem, hogy lesz néhány kellemes kis randink,
jól érezzük magunkat, és végre kiszakadhatok kicsit az egyedülálló
anyaként élt életemből. Soha nem gondoltam volna, hogy ennél többre
vágyom tőle. Ha őszinte vagyok, nem hittem, hogy ennyire jó fej. A
nézéséből ítélve, nem hittem volna mást, csak azt, hogy egy igazi csajozós,
nagyképű srác. De tévedtem.
– Hova ment? – kérdezte Josh a válla felett hátrapillantva.
Megvontam a vállam, és úgy tettem, mint akit nem érdekel. De igazából
nagyon csalódott voltam. De a kisfiam jajgatásai azonnal kiverték a
fejemből a Nate-tel kapcsolatos gondolataimat.
Hat órával később végül DJ-t kiengedték a kórházból. Eltörte a csuklóját,
de szerencsére nem volt súlyos a sérülése, így nem kellett visszaigazítani,
csak begipszelték hat hétre. Adtak neki fájdalomcsillapítót, és most mélyen
aludt az autó hátsó ülésén.
Megálltunk a lakásom előtt. Josh ismét mentegetőző pillantást vetett
felém. Ma este már sokadszor, pedig tényleg nem az ő hibája volt.
– Felviszem – dünnyögte, majd kiszállt, a hátsó üléshez lépett, és
óvatosan felemelte DJ-t. Hálásan elmosolyodtam, és elindultam, hogy
kinyissam az ajtókat. Gyorsan megágyaztam, hogy Josh azonnal az ágyba
tudja fektetni DJ-t. Aggódva mögé kuporodtam. Nincs rosszabb annál, ha
egy anya azt látja, hogy szenved a gyereke, és nem tud segíteni rajta.
– Kösz, Josh! Ha át akarsz jönni holnap, hogy megnézd, hogy van, gyere
nyugodtan, itthon leszünk!
DJ ritkán látta az apját, mert Josh elég kiszámíthatatlanul kezelte a
láthatást, és sokszor az utolsó pillanatban mondta le. Utáltam elmagyarázni
DJ-nek, hogy az apukája nem tud érte jönni, hiába ígérte. A szívem szakadt,
amikor láttam rajta, mennyire csalódott. Szerencsére amióta L. A.-be
költöztünk, Joshnak egyszerűbb volt találkoznia a fiával, mert közelebb
laktunk egymáshoz, és nem kellett két órát autóznia. Eddig még egyetlen
láthatást sem mondott le.
– Igazán? Oké, az szuper! Amúgy is visszahozom a hétvégés dolgait –
suttogta, majd halkan becsukta maga mögött a hálószoba ajtaját.
– Igen, holnap estére már itt kell lennie annak a nyamvadt Woody
babának! – grimaszoltam.
DJ odavolt a Toy Storyért és minden Disney-rajzfilmért.
Josh az ajtó felé indult.
– Megyek, hagylak titeket aludni!
Most, hogy megemlítette az alvást, rögtön ásítanom kellett.
Hajnali három is elmúlt.
– Akkor szia, és kösz, hogy hazahoztál minket! – szóltam ásítva, majd
intettem felé.
Bezártam mögötte a bejárati ajtót, aztán anélkül, hogy levetkőztem volna,
a hálószoba felé vettem az irányt.
Azt hittem, gyorsan elalszom, de nem így lett. Jó fél órán át még ébren
voltam, és azon járt az agyam, hogy nagy eséllyel valaki olyat veszítettem
el most, aki fontos volt nekem. Azon tűnődtem, vajon mi történt volna, ha
korábban mesélek Nate-nek DJ-ről. Azt terveztem, hogy még néhány randi,
és mindenképpen elmondom neki. Biztos voltam benne, hogy mihelyt
meghallja, hanyatt-homlok menekülni fog tőlem. Tisztában voltam vele,
hogy a Nate-hez hasonlók nem akarnak egyedülálló anyákkal kezdeni, így
arra gondoltam, hogy a következő néhány randiból még kihozom a
legjobbat, mert jólesett, hogy végre valaki normális nőként bánik velem.
Felnyögtem, átfordultam, és összeszorítottam a szemem.
Próbáltam valami másra gondolni, hogy végre el tudjak aludni. Végül
visszafelé mondogattam az ábécét, egészen addig, amíg meguntam, és már
nem bírtam ébren maradni.
Reggel sírásra riadtam. Olyan hirtelen pattantam ki az ágyból, hogy picit
meg is szédültem. Kirohantam a szobámból, be DJ szobájába. Az ágyon ült
és zokogott. Leültem mellé, átkaroltam, és gyengéden ringatni kezdtem.
– Semmi baj, kicsikém! Fáj? – kérdeztem, és megsimogattam a haját.
Erre ő megrázta a fejét, és hangosan szipogott.
– Akkor miért sírsz? – kérdeztem aggódva.
– A papánál hagytam Woodyt! – nyafogta. Megkönnyebbülten nevettem
fel.
 – Egyedül kellett lennie, és biztosan félt nélkülem az éjjel! – magyarázta
a nagy, barna, könnyben úszó szemével.
Elmosolyodtam.
– Dehogy, kicsim, a papa vigyázott rá! Azt mondta, Woody ott alszik
vele, hogy ne hiányoljon téged annyira! – füllentettem, majd puszit
leheltem a homlokára, és megsimogattam kócos reggeli hajacskáját.
Halvány mosoly jelent meg a szája szegletében, majd az ép kezével
letörölte a könnyeit.
– Elmegyünk érte ma? – kérdezte, és kérlelőn lebiggyesztette a száját.
– A papi elhozza neked. Gyere, reggelizzünk valamit, jó?
Kiemeltem az ágyból, és szorosan az oldalamhoz fogva átcipeltem a
lakáson. Felültettem az asztalra. Ahogy ott ült, és gabonapelyhet majszolt,
csak figyeltem őt, és hálát adtam a jóistennek, amiért a kisfiam nem a
nyakát törte, csak a karját.
DJ homlokráncolva méregette a gipszét. Tudtam jól, mivel lehet
felvidítani.
– Figyelj csak, kicsim! Tudod, mi lenne nagyon menő? Megrázta a fejét,
és kíváncsian figyelt.
– Mi?
– Ha megkérnénk Anna nénit, hogy rajzoljon valamit a gipszedre!
Lefogadom, hogy irtó klasszul rá tudná rajzolni neked Woodyt, vagy
Buzzt! Mit szólsz hozzá? – javasoltam neki, tudva, hogy odalesz a
boldogságtól.
Felcsillant a szeme.
– Tényleg rá tudja rajzolni?
– Azt meghiszem! Később felhívhatod, és megkérheted rá! Ránéztem az
órára, és az jutott eszembe, vajon túl korai lenne-e, ha most telefonálnék
Nate-nek, hogy bocsánatot kérjek tőle.
Amikor DJ végzett a reggelijével, leültettem a DVD elé, én pedig
elindultam a konyhába, hogy onnan hívjam fel Nate-et. Sokáig kicsengett,
és amikor már éppen bontani akartam a vonalat, felvette. Azt hittem,
megállt bennem az ütő. Mit mondjak neki? Hogyan magyarázzam el, miért
nem szóltam erről korábban?
– Öö, szia, Nate! – motyogtam, és összeszorítottam a szememet.
– Mit akarsz, Rosie? – szólt bele a telefonba karcos hangon, mint aki
most ébredt fel.
 – Csak reméltem, hogy meghallgatod a magyarázatomat. Keserű nevetés
hallatszott a vonal másik végéből.
– Mit magyaráznál meg? Azt, hogy van egy fiad és egy pasid? Vagy talán
a férjed, ki tudja! Levetted a karikagyűrűdet, amikor velem randiztál? –
kérdezte gúnyosan.
Sóhajtottam. Megérdemeltem, amiért ilyen dühös rám.
– Nagyon sajnálom! Már el kellett volna mondanom neked, de én csak…
nem is tudom… Annyira jó volt érezni, ahogy rám néztél! Esküszöm, hogy
nem akartalak félrevezetni, de nagyon jólesett a figyelmességed! Biztos
voltam benne, mihelyt megtudod az igazat DJ-ről, messzire szaladsz tőlem.
Ne haragudj, Nate! Hidd el, hogy el akartam mondani! A jövő hétre
terveztem.
Az asztalra hajtottam a homlokomat. Legszívesebben sírva fakadtam
volna, de nem tehettem. Csak három hete ismertem Nate-et. Még semmi
komoly nem volt köztünk. Nem szabadna ennyire kiakadnom ezen.
– Szóval a férjed már nem bánik veled ilyen kedvesen, nem visz el
sehova, így aztán elhatároztad, hogy valami új fiúval szórakozol egy kicsit?
Átcseszed a fejét és a családodét is? – vágta hozzám Nate keserűen.
Átcseszem a családomat? Miről beszél? Hogy merészel ilyet feltételezni
rólam és a családomról?
– Nate, higgadj le! Tudom, hogy nem beszéltem neked DJ-ről, de ne
merészeld rólam azt hinni, hogy így bánok a családommal! Mindent
megteszek, hogy összetartsam a családomat! A fiamért képes lennék
meghalni, szóval nehogy azt merd mondani, hogy ártottam neki, mert ilyen
soha nem történt! – csattantam fel mérgesen.
– Egy gyanús kis afférért felrúgni a családodat azért mégis csak rossz
dolog, nem gondolod, Rosie? – kiabált.
Összeráncoltam a szemöldökömet, meglepődtem. Felrúgni a családomat?
Hát Nate azt hiszi, hogy még együtt vagyok Joshsal? Ezért mondogatja a
férj szót? Azt hitte, házas vagyok, és megcsalom a férjem?
– Nate, Josh és én már nem vagyunk együtt. Több mint három éve.
Csak én és DJ jelenti nekem a családot – jegyeztem meg halkan.
A magyarázatomat néhány másodpercnyi csend követte.
– De… te… Én… azt… – hebegett.
Nem szóltam. Meg kellett volna neki már mondanom. Nem volt fair a
részemről, hogy nem szóltam róla, de ha jól belegondolunk, mindketten
más miatt, de mégiscsak kihasználtuk a másikat. Nate egy teljes percen át
nem szólt bele a telefonba. Biztos voltam abban, hogy még a lélegzetét is
mindvégig visszatartotta. Összeszorult a gyomrom a reakciójától.
Magamban azt kívántam, bárcsak hallgattam volna az ösztöneimre, és úgy,
ahogy volt, távol tartottam volna magam tőle. Volt már benne
tapasztalatom, hogyan bánnak az ilyen srácok a lányokkal. Tudtam, hogy
csak bajt hoz rám, ennek ellenére nem voltam képes távol tartani magamat
tőle.
– Nem vagy együtt azzal a fickóval? – kérdezte végül.
– Nem. Josh és én már régen szakítottunk.
Mérgesen letöröltem egy legördülő könnycseppet az arcomról. A francba
is, miért sírok? Nőj már fel végre, te nő! Ne légy már ennyire szánalmas! Te
ennél erősebb vagy!
– Ak-kor csak én jutottam erre a következtetésre. De a kiskölyök az övé?
– Igen – feleltem. – Négyéves, a neve DJ. Vagyis a teljes neve Damon
Josh, de igazából senki nem nevezi így őt, csak rövidítve – motyogtam
összevissza.
Erőt vettem magamon, hogy ne beszéljek, még mielőtt komplett idiótát
csinálok magamból.
– Jól van? Miért került kórházba? – érdeklődött Nate. Kihallatszott a
hangjából az őszinte aggódás.
Szomorúan elmosolyodtam. Valami miatt könnyebb volt a beszélgetés
vele, amikor még mérges volt rám. Nate a fiam miatt aggódott, amitől még
nehezebb volt elfogadnom azt, hogy miről kell lemondanom.
– Most már jól van. Az ágyon ugrált, és leesett. Eltörte a karját.
Gipszet kapott, de szerencsére rendben van.
Felálltam, az ajtóhoz léptem, és kikukucskáltam rajta, hogy megnézzem,
DJ továbbra is elmélyülten nézi-e a Verdák DVD-t.
– Eltörte a karját? Hú, az kemény! Gyerekkoromban én is eltörtem, és jó
darabig fájt. Vigyél neki sok fagylaltot és édességet! Csakis azzal lehet
elmulasztani a fájdalmat. Személyes tapasztalatból tudom! – viccelődött.
Felnevettem.
– Rendben, gondoskodni fogok róla! Köszi a tanácsot!
– Nincs mit! Szeretnél találkozni velem, hogy tudjunk még többet
beszélgetni? – tette fel a kérdést, ami meglehetősen reménytelien hangzott.
Úristen! Hát mégsem szalad el?
Persze hogy szeretnék! Nem akartam én sem feladni a reményt, végül is,
ha tisztázunk mindent, legalább nem lesz annyira kínos egyikünknek sem,
amikor Cameron keresztelőjén újból összefutunk. Nagy a valószínűsége,
hogy már nem érdeklődik irántam… Vagy mégis?
Tudtam, hogy nemmel kell válaszolnom erre a kérdésre. Az elmúlt három
hétben csak ábrándoztam, egy fantáziavilágban éltem, ahol elkényeztettek.
Ahol nem kellett a megoldandó feladatokkal foglalkoznom, se a
bébiszitterrel, se a fektetéssel, se azzal, hogy kijövök-e a pénzből a hónap
végéig. Jó volt egy kicsit eljátszani Nate-tel azt, hogy vonzó vagyok, hogy
nem vagyok magányos, hogy valakinek szüksége van rám. Jó volt végre
nem alvásba sírni magamat, amiért nincs senkim, jó volt azt hinni, hogy van
valaki, aki átölelne, amikor aggódom vagy rémült vagyok. Jó volt elhinni,
hogy még ha csak egy ideig is, de van valakim.
– Umm, szeretnék, de nincs bébiszitterem. DJ elvileg az apjánál lett
volna a hétvégén, de a tegnap este miatt már itthon lesz.
– Akkor én átmehetek? – kérdezte Nate.
– Ne, azt ne! Ha DJ itt van, nem fogunk tudni beszélgetni. Úgy meg
semmi értelme nem lenne.
Persze, nemcsak ez volt az egyetlen oka ennek, hanem az is, hogy nem
szerettem volna, ha csak úgy a semmiből belecsöppen az életünkbe.
– Rendben. Igen, erre nem gondoltam. De néhány dolgot el akarok
mondani, és nem telefonban szeretném – felelte csüggedten.
Ekkor megszólalt a kaputelefonom. Ijedtemben felugrottam, és
elnyomtam egy káromkodást az orrom alatt.
– Nate, tartsd egy percet, kérlek, valaki csengetett.
Odaléptem gyorsan az ajtóhoz, és megnyomtam a kaputelefonon a
gombot.
– Halló?
– Én vagyok – szólt bele Josh.
Gyorsan beengedtem, és elfordítottam a zárban a kulcsot, hogy be tudjon
jönni. Meg voltam lepve attól, mennyire próbál megváltozni. Nem volt ez
annyira jellemző rá.
Visszatettem a mobilomat a fülemre.
– Nate, DJ apja jött meg. Le kell tennem, de beszélhetünk esetleg még
később? – kérdeztem, és magamban azért szorítottam, hogy egyezzen bele.
– Figyelj, mit szólnál ahhoz, hogy azután mennék át hozzád, hogy
letetted aludni DJ-t?
Jó ötletnek tűnt.
– Oké, persze! Gyere át nyolc felé, addigra már alszik.
 – Szuper! Akkor, viszlát este! Szia!
Bontottuk a vonalat, nagyot fújtam. Hosszú nap lesz a mai! A három óra
alvás nem volt igazán elég, ráadásul még egész nap azon is agyalni fogok,
hogy este Nate-tel találkozom, és hogy mit fog mondani.
Azért akartam találkozni vele, hogy normálisan bocsánatot tudjak kérni
tőle, de az egyik felem azért vonakodott egy kicsit amiatt, hogy újra lássam
őt, mert csak még jobban fog fájni a szívem amiatt, hogyan alakulhatott
volna az életem. Ha nem estem volna teherbe tizenkilenc évesen egy fiútól,
aki nem bírt megálljt parancsolni a farkának. Ha akkor találkoztam volna
Nate-tel, talán minden másként alakult volna. Lehet, hogy egy párhuzamos
univerzumban létezik egy másik Rosie, aki meg tudja tartani magának azt
az imádni való, megfontolt srácot, aki megmosolyogtatja, és aki mellett
ismét úgy érzi, hogy él. Remélem, neki sikerül, mert az élet egy kicsit
könnyebb volt vele.
Josh beengedte magát. Mosolyogva tartotta fel DJ hétvégi dolgait
tartalmazó táskáját.
– Szia, nyuszika! Mindent elhoztam! – üdvözölt vidáman. Megfeszült az
állam.
– Ne nevezz így! – csattantam fel fáradtan, ügyet sem vetve arra, hogy
még szórakoztatja is ez.
Megindultam a nappali felé.
– Bent van, ha látni akarod. Én készítek egy kávét – dünnyögtem, és a
konyha felé vettem az irányt, mert szükségem volt egy kis koffeinre.
 11. FEJEZET
Nate
Amint bontottuk a vonalat, az asztalra dobtam a telefonomat, a fejemet a
kezembe temettem.
A tegnapi következtetéseimnek ma meglesz az ára. Én tényleg azt hittem,
hogy Rosie együtt van azzal a pasassal! Annyira családnak tűntek ott a
kórházban! Mentségemre szolgáljon még az is, hogy pont Rosie mondta
nekem, hogy van valakije. Mit gondolhattam volna?
Erőteljesen kifújtam a levegőt, és hátradőltem a kanapén. Ezt jól
elcsesztem! Pedig Rosie hihetetlenül jó ember, én meg eljátszottam nála az
utolsó esélyemet is. Nem érdekelt, hogy van egy fia. Nem érdekelt, hogy
nem szólt még róla. Valószínűleg azt hitte, hogy elijeszt vele.
Soha, még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, hogy gyerekes
nővel fogok randizni. De most, hogy megtudtam, hogy Rosie-nak van egy
gyereke, még ez sem vette el a kedvemet. Én akartam az lenni Rosie
életében, akit hív, ha meg van ijedve, vagy szívességre van szüksége.
Egyszerűen akartam őt.
Szóval van egy gyereke. Új nekem ez, az igaz, bár nem annyira rossz
dolog. Inkább más. És ha más, az néha még jól is elsülhet – és abból, amit
eddig láttam Rosie-n, továbbra is úgy éreztem, hogy nagyon is megéri az
erőfeszítés.
Át kell beszélnem vele mindent. Talán meg tudom győzni, hogy adjon
még egy esélyt. De az is lehet, hogy látni sem akar… Már a gondolat is fájt.
Összeráncoltam a homlokomat, összeszorítottam a fogamat. Túlságosan
megkedveltem Rosie-t. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy
odamenjek hozzá, beszéljek vele, és lássam, mit tehetek azért, hogy vele
lehessek. A fiát is meg akartam ismerni! Biztosan ő is olyan imádni való,
mint az anyja!
Megnyikordult a hálószobaajtó, de nem tudtam rávenni magam arra,
hogy felnézzek. Utáltam magamat. Ha tegnap éjjel nem agyalom túl a
dolgot, és húzom fel magamat teljesen feleslegesen, akkor talán most nem
ülnék itt, és nem azon járna az eszem, hogy valami olyat fogok elveszíteni,
ami talán életem legjobb dolga lehetett volna.
– Már nem telefonálsz? Miért nem fekszel vissza? – búgta a csaj.
 Nyilvánvalóan próbált szexinek és csábítónak hangzani, de ettől csak
még vacakabbul éreztem magam. A hangja még csak meg sem közelítette
Rosie-ét. Semmi puhaság, selymesség nem volt benne. Magas hangon
rikácsolt, szinte csengett tőle a fülem.
Sóhajtottam, becsuktam a szememet.
– Nem. Figyelj, bocs, de mennem kell! – dünnyögtem, és próbáltam nem
foglalkozni a másnaposságommal, a szemem mögött egyre erősödő
fejfájással.
– Elmész? De azt mondtad, visszajössz!
Erőt kellett venni magamon, hogy ránézzek. Minden rendben lett volna,
ha tegnap este fogom magam, kisétálok, hazamegyek és kialszom magam,
ahelyett, hogy azt csinálom Minnie egérrel, amit csináltam.
A csaj még mindig bámult, várta, hogy szóljak. De én csak arra tudtam
gondolni, hogy a hülye pólómban flangál. Indulnom kellett, hogy otthon jól
lesikáljam magamat a zuhany alatt, és kitöröljem az emlékeimből a tegnap
estét. Megcsaltam Rosie-t, és még csak értelme sem volt. Csak azért
feküdtem le ezzel a lánnyal, hogy visszavágjak Rosie-nak, amiért van
valakije. Erre meg kiderült, hogy egyáltalán nem az a helyzet, ahogy hittem.
Felnyögtem, összeszorítottam a szememet. Annyira pipa voltam
magamra, hogy legszívesebben jól belecsaptam volna valamibe!
– Figyelj, öö… – nyökögtem, mert nem jutott eszembe a neve,
bármennyire erőltettem is az agyamat.
Verity? Vanessa? Minnie-nek mégsem nevezhetem megint, mert ha arra
ismét rikácsoló hangon reagál, tutira szétmegy a fejem.
Bosszúsan rám kapta a tekintetét.
– Vicky!
– Igen, Vicky. Szóval, hiba volt a tegnap este. Igazán sajnálom, de ennyi
volt. És ha most megkaphatnám a pólómat, az klassz lenne.
Nem éreztem jól magam amiatt, hogy ennyire kimért vagyok vele, de
tudta, mi a dörgés. Már korábban is tisztáztam vele, hogy csak egyéjszakás
kalandunk lesz, és amúgy is ő csalt fel magához.
A csaj a dühtől félig sikítva, félig morogva becsapta a hálószoba ajtaját.
Néhány perccel később a képembe dobta a pólómat, és rám meredt.
– Akkor húzz innen! Merülj el az önsajnálatba, amiért nem kellesz annak
a lánynak! Csak az idődet pazarolod vele! Van férje, szóval jól rácsesztél!
Sóhajtottam, gyorsan felkaptam a pólómat, bár szívem szerint kidobtam
volna a szemétbe, hogy ne is érezzem rajta a szexszagot.
 Mintha a saját szégyenembe bújtam volna vissza, és a szagtól csak még
rosszabbul éreztem magam.
Amikor kiléptem az épületből, nekidőltem a falnak, és mélyeket
lélegeztem. Igazi faszkalap vagyok! Hogyan lehettem ekkora barom?
Felnyögtem, az órámra néztem. Már nagyon vártam, hogy este nyolc
legyen. Összeszorult a szívem, amikor láttam, hogy még csak tizenegy lesz.
Órákat kell még várnom addig, amíg Rosie-hoz mehetek, és a bocsánatáért
esedezhetek.
Ha mázlim van, megbocsát. Végül is, még nem jártunk. Gyakorlatilag
így meg sem csaltam. Persze, telefonon sokat beszéltünk, de hivatalosan
még nem voltunk egy pár…
Sóhajtottam, és a fejemet csóváltam. Cikáztak bennem a gondolatok.
Próbáltam megmagyarázni magamnak, miért feküdtem le valakivel. Jól
hangzott az indok, de tudtam jól, hogy egyáltalán nincs rendjén. Nem
színlelhettem azt, hogy minden oké. Rosszat tettem, és vállalnom kell a
következményeket.
Nem akartam még kilenc órán át magamban nyavalyogni. Elhatároztam,
hogy összefutok valamelyik haverommal, hogy egy kicsit eltereljem a
gondolataimat. Ashton nem jöhetett szóba. Nem mehettem oda hozzá, és
vallhattam be pont neki, hogy Anna legjobb barátnőjét megcsaltam. Tőle
tutira nem kapnék együttérzést. A francba is, megmondta, hogy tartsam
távol magam Rosie-tól! Felnyögtem, a fejemet csóváltam. Seth. Elmegyek
Sethhez.
Fogtam egy taxit, elvitettem magam a bárhoz, beültem a saját kocsimba,
és hazavezettem. Jó hosszan álltam a zuhany alatt, hogy lemossam
magamról a szennyet. De nem segített. Nem is próbálkoztam azzal, hogy a
pólót kimossam, csak fogtam, és behajítottam a szemetesbe. Ne is
emlékeztessen arra, hogy mekkora seggfej vagyok, és hogy addig sem
bírtam a farkammal, hogy Rosie magyarázatot adjon.
Felöltöztem, és elindultam Sethhez. Az ajtó előtt álltam, és azon
gondolkodtam, hogy talán előtte ide kellett volna szólnom telefonon, mert
nagy az esélye, hogy nincs egyedül, ha az aktuális prédájával töltötte az
éjszakát. De azért bekopogtam, remélve, hogy otthon van.
Alsógatyában nyitott ajtót, látszott rajta, hogy most ébredt.
– Helló, tesó! Mi a pálya? – üdvözölt ásítva, majd a hajába túrva
megfordult, és anélkül, hogy intett volna nekem, hogy menjek be,
megindult befelé.
 Sóhajtottam, követtem. Reméltem, hogy tud nekem valami tanácsot adni,
bár azzal képben voltam, hogy Seth ilyenekben nem volt spíler.
– Tudom, hogy korán van még, de beszélnem kell veled valamiről. Oltári
nagy marhaságot csináltam, és most fogalmam sincs, hogyan hozhatnám
helyre.
Elakadt a lélegzete, kikerekedett a szeme, és rémülten fordult vissza
felém.
– Felcsináltál valakit?
Az ijedt tekintetét látva felvidultam egy kicsit. Seth legrosszabb
rémálmai között szerepelt az, hogy akaratán kívül apa lesz. Ő az a típus, aki
soha nem fog megállapodni egy lány mellett sem. Mondjuk, néhány héttel
ezelőtt még saját magamról is ezt hittem.
– Nem. Senki nem terhes.
Megkönnyebbülten sóhajtott, lecsukta a szemét, és lassan a fejét csóválta.
– Hála az égnek! Már azt hittem, elcseszted az életedet!
A szememet forgattam.
– Mindegy, hagyjuk is!
Seth felém dobott egy Gatorade izotóniás italt, a konyhapultra dőlt, és
vizslatni kezdett.
– Akkor meg mi történt?
Felnyögtem, hogy most még hangosan is ki kell mondanom.
– Tudod, mostanában kivel szoktam találkozgatni, ugye? Bólintott,
belekortyolt az italába, és várakozón figyelt.
– Szóval kiderült, hogy van egy gyereke. Egy négyéves fia.
Seth nagyot csuklott, és kiköpte az italt. Spriccelt mindenfelé, alig tudtam
arrébb ugrani.
– Mi a francot csinálsz? – kiáltottam fel, ahogy lefröcskölte az egész
konyhapultot, még a pólómra is ment.
Nekiálltam letisztogatni magamat.
Seth nem felelt, csak nézett rám kikerekedett szemmel, miközben a
kézfejével megtörölte az állát.
– Van gyereke? Mi a fene? Hogyan? Kitől? De… de… hogyan? –
habogott, és értetlenül nézett rám.
– Ha még nem tudod, hogyan lesz a gyerek, öregem, akkor bocs, én nem
tudok segíteni rajtad! Már rég képben kéne lenned!
Összeráncolta a homlokát, a fejét rázta.
– De most komolyan, Nate! Hogyan? Pontosan még én sem tudtam.
 – Gondolom, fiatalon teherbe esett valakitől. De már nincsenek együtt,
egyedül neveli a fiát.
– És te mit mondtál neki, amikor elmesélte? A francba is, haver, én tutira
elmenekültem volna tőle! Úgy porzott volna mögöttem a talaj, ahogy a
rajzfilmeken!
Felkapott egy konyharuhát, és elkezdte letakarítani a pultot. Közben
elmeséltem neki mindent. Arról, hogy az egészről a kórházban szereztem
tudomást, és hogy milyen következtetésekre jutottam. Hogy berúgtam, egy
híres Disney-figura lakásán kötöttem ki, meg hogy Rosie reggel felhívott,
és elmesélte, hogy egyedülálló anya.
Seth végig nyitott szájjal állt és hallgatott. Amikor befejeztem, kifújta a
levegőt, és beletúrt a hajába.
– Hűha! Szerintem szállj ki ebből az egészből! Még jó, hogy néhány hét
után kiderült, mielőtt teljesen rád csimpaszkodott volna a csaj!
Rám csimpaszkodott volna? Mit akar ez jelenti? Hát Seth nem hallja, mit
mondok?
– Seth, miről beszélsz? Én tényleg bírom a csajt! Nem érdekel, hogy van
gyereke. Persze, tegnap este ki voltam bukva, amiért nem mondta el nekem,
de azért ez nem akkora gáz.
Seth teljesen félreértett. Nem azért voltam kiakadva, mert Rosie-nak
gyereke van, hanem azért, mert elveszíthetem amiatt, amit tettem.
Seth megrázkódott, mint akit pofon vágtak.
– Mi? A? Fene?
Sóhajtottam. Kétségkívül nem Seth fog engem megérteni.
– Kedvelem őt, és szeretném, ha működne vele – magyaráztam. – De
tegnap este lefeküdtem egy csajjal, és ezért Rosie biztosan nem fog
megbocsátani. Azt mondta, nem tűri, hogy megcsalják, és hogy még
egyszer megcsinálják vele. És ha elmondom neki, mit tettem, már azelőtt
vége lesz a kapcsolatunknak, hogy igazán elkezdődött volna! Mekkora egy
idióta vagyok! – fakadtam ki.
Belekapaszkodtam a hajamba, és azt kívántam, bárcsak vissza tudnám
csinálni a történteket.
– Most ezt komolyan mondod? – kérdezte Seth, és értetlenül csóválta a
fejét. – El tudnád játszani az apaszerepet egy kölyöknél, aki nem a tiéd?
Azt se tudtam, mit akarok. Nem akartam apaszerepet játszani, én csak
Rosie-t akartam. És ha van gyereke, akkor vele együtt. Megvontam a
vállam. Túl sok minden kavargott a fejemben, és már nagyon nem akartam
ezen rágódni.
– Bírom Rosie-t, neki pedig van egy gyereke. Ha el kell játszanom az
apaszerepet, akkor eljátszom. A kiskölyök aranyosnak tűnt tegnap este, már
amennyit láttam belőle – jegyeztem meg halkan.
– Basszus, Nate! Mi a jó fene van veled? Haver, én komolyan mondom,
hogy le kéne koccolnod a csajt! Nem keverhetsz egy egyedülálló anyával!
Jesszus, ahelyett, hogy buliznál, berúgnál, inkább otthon akarsz ücsörögni
és pelenkát cserélni? – hüledezett.
Elnevettem magam. Seth annyira nem volt képben bizonyos dolgokkal!
– Egy négyéves már szobatiszta, Seth.
– Igen? Ó… Mindegy, nem ez a lényeg. Hanem az, hogy nem kavarhatsz
ilyen csajjal, mert ő már komoly dologra vágyik. Vele nem fogsz tudni
bulizni, berúgni és szórakozni! Ő egy anya! Majd ülhetsz a szoknyája
mellett, és unatkozhatsz! Nézd csak meg Ashtont! Alig jön velünk
valahova! Ha meg nagy nehezen sikerül kimozdítani, már rohanna is haza a
feleségéhez meg a gyerekéhez!
Összevontam a szemöldökömet, átgondoltam. Igaza volt Sethnek. Ha
Rosie-val jönnék össze, akkor fel kéne nőnöm. Abban meg nem vagyok
biztos, hogy elég érett vagyok. De nem hagyott nyugodni a gondolat.
Ashton is ilyen életben találta meg a boldogságát. Szeretett nős lenni,
szerette, hogy van gyereke. Még Seth is elismerte, hogy Anna a legjobb
dolog, ami Ashtonnal történhetett. Lehet, hogy velem is így lenne. Lehet,
hogy én is így érezném magam Rosie-val és DJ-vel. Én is azt az örömöt,
stabilitást érezném. Azt, hogy van mellettem egy társ. Lehet, hogy fel kell
nőnöm, és normális életet élnem?
Persze most könnyű az életem, tele van szórakozással. De nem igazán
elégít ki. Néha olyan üresnek érzem magam, amiért egyik lányról a másikra
vándorolok! Időnként elkap az érzés, hogy jó lenne valakit igazán átölelni,
megvédeni, a sajátomnak tekinteni. Amióta megismertem Rosie-t, nem
tudtam kiverni a fejemből. Magával ragadott teljesen, és tudtam, hogy a
legjobb formámat kell hoznom, mert különben bánni fogom.
– Igen, de Ashton is boldog Annával – érveltem.
Az órámra pillantottam, remélve, hogy valami varázslat folytán elrepült
az idő, és már mehetek is Rosie-hoz. De csalódottan láttam, hogy még csak
tizenkettő múlt.
Seth egyetértőn bólintott.
 – Igen. Ashton boldog. De Ashton más, mint te. Miből gondolod, hogy te
is attól lennél boldog, ha megállapodnál?
– Mert Rosie okos, vicces, kedves és gondoskodó – feleltem. – A
leggyönyörűbb lány, akit valaha láttam. Folyton rá gondolok.
Seth sóhajtott, rám nézett. Láttam a szemében, mi zajlik a fejében.
Próbált megérteni, és együttérezni velem, de kétségkívül továbbra is azt
gondolta, hogy elment az eszem.
– Szóval bírod a csajt, és el akarod játszani a faterszerepet?
Összeráncoltam a homlokomat, ahogy ismét megcsapott a helyzet
valóságossága.
– Nem hiszem, hogy így lesz. Ha megtudja, hogy tegnap este mit
csináltam, el fog hajtani – dünnyögtem keserűen.
– Akkor ne mondd el neki! – javasolta egy vállvonással, és nekiállt
szendvicseket gyártani.
Ne mondjam el neki? Hogyan tehetném azt? Ha nem mondanám el neki,
akkor nem veszíteném el, de akkor meg rögtön egy hazugsággal kezdjem a
kapcsolatot? Az egészen biztosan felemésztene.
– Azt nem tudnom megcsinálni… – hagytam félbe a mondatot, mert
belül azon hadakoztam, hogy etikus-e, ha egy kapcsolat megmentése
érdekében szemet hunyunk valami fölött.
Seth felvonta az egyik szemöldökét.
– Miért nem? Ha elmondod neki, akkor kizárt, hogy veled akarjon lenni.
Akkor elveszíted. Amiről meg nem tud, az nem fáj neki.
A szám szélét harapdáltam. Logikusnak tűnt, amit mond, és ez már
önmagában is aggasztó volt. Nem Seth Monteraryra kellene hallgatnom
párkapcsolati tanácsok terén. Nem szabadna elfogadnom, amit mond. Most
kéne sarkon fordulnom, és pont az ellenkezőjét tennem, mert nagyon úgy
éreztem, nem ez a helyes tanács. Nincs mese, színt kell vallanom Rosie
előtt.
– Képzeld el, mennyire lesz megbocsátó! Bár ami azt illeti, ő van rossz
helyzetben. Ő nem szólt neked arról, hogy van egy gyereke. Ő fog azon
erőlködni, hogy te bocsáss meg neki. Ha kussolsz arról, amit csináltál, csak
képzeld el, mit fog tenni, csak hogy elnyerje a bocsánatodat! – mondta Seth,
és sokatmondóan fel-felvonta a szemöldökét.
Nem szóltam erre semmit, így hát folytatta.
– Az a gyanúm, hogy fel fogja rúgni a saját szabályát, hogy nem fekszik
le senkivel, amíg nem szeret bele az illetőbe. Még a végén jól jöhetsz ki az
egészből, Nate!
Próbáltam erre nem is gondolni, tényleg nagyon próbáltam, de Sethnek
igaza volt. Ha nem szólok Rosie-nak arról, hogy egy csajjal töltöttem az
előző éjszakát, még Rosie fogja úgy érezni, hogy ő hibázott. Akkor lenne
nála még esélyem. Soha nem fog rájönni. Hogyan is jönne rá? Csak én
tudtam róla, meg Minnie, és most Seth.
Amiről nem tud, az nem fáj neki…
Legbelül azért tudtam, hogy ez így nincs rendjén. Nem kezdhetek bele
valamibe, ami akár még komolyra is fordulhat, úgy, hogy közben meg
tisztában vagyok azzal, hogy Rosie nem érdemelte meg azt, hogy hazudjak
neki. Meg kell mondanom neki, mert azt fogja hinni rólam, hogy egy remek
srác vagyok, más, mint az, aki megbántotta annak idején, közben pedig
hajszálnyit sem különbözöm tőle.
A testem üvöltve jelzett az agyamnak, hogy fogja végre be, és inkább
vállalja be a hazugságot, a színlelést, hagyja, hogy Rosie-nak legyen
bűntudata, és ő kérje az én bocsánatomat. Nem bírtam megállni, hogy ne
gondoljak arra, miként engesztelne ki. Már a gondolattól is felgyorsult a
szívverésem.
– Bár én még hasonló kibaszott helyzetbe sem keverném magam, mint
amiben te vagy, de én a helyedben kitörölném a fejemből az éjszaka
történteket. Hagynám, hogy a csaj a karjaimba vesse magát, és elmondja,
mennyire sajnálja. Hagynám, hadd könyörögjön, hogy próbáljuk meg újra.
Akkor majd látná, hogy ki viseli a nadrágot! – magyarázta Seth, és a
konyhapulton elém csúsztatott egy tányért, rajta egy szendviccsel.
Ezzel a kis beszédével azt érte el nálam, hogy döntésre jutottam.
Azt tartottam jónak, amit korábban gondoltam: bármit javasolt is Seth,
pontosan az ellenkezőjét kell tennem.
 12. FEJEZET
Vadul kalapált a szívem, amikor megálltam Rosie kapuja előtt, és
felemeltem a kezemet, hogy felcsengessek hozzá.
– Basszus, csak jöjjön össze! – suttogtam, és megdörzsöltem az arcomat,
hogy próbáljak egy kicsit lehiggadni.
Ismét rápillantottam az órámra. 19:54. Már nyolc perce ácsorogtam ott,
és gyűjtöttem a bátorságot, hogy megnyomjam a kapucsengőt, és végre
viszontlássam Rosie-t. Nagy nehezen rátettem az ujjamat a gombra, bár
még mindig erőt kellett venni magamon, hogy ne szaladjak el, és
rendezzem le ezt a beszélgetést inkább telefonon. Úgy legalább nem kellene
a szemébe néznem, amikor megtudja, hogy egy hazug, semmirekellő
csélcsap vagyok, pont, mint ahogy azt az elején gondolta rólam.
– Halló?
Kinyitottam a számat, de nem jött ki rajta hang. A pokolba is, Nate! A
homlokomra csaptam, összeszorítottam a szemem.
– Szia, Rosie, Nate vagyok! – motyogtam összeszűkült torokkal.
– Szia! Öö… Gyere be!
Amikor kattant a zár, benyomtam az ajtót, és felbotorkáltam a lépcsőn.
Egyik kezemből a másikba pakolgattam a virágot, amit vettem. Mire
felértem, már nyitott ajtóval várt. Felnyögtem, mert azt hittem, lesz még
néhány másodpercem, hogy összeszedjem magam, mielőtt bekopogok.
Rosie a szája szélét harapdálva állt ott idegesen, összeszűkült szemmel,
bocsánatkérő tekintettel. Most is gyönyörű volt, mint mindig.
Rádöbbentem, hogy totálisan odavagyok érte. Mintha elvarázsolt volna.
Helyre kell tennem a dolgokat, gondoltam, mindegy, milyen áron.
– Szia! – üdvözölt félig suttogva, ahogy megálltam előtte.
Bűntudat áradt a tekintetéből, amitől még vacakabbul éreztem magam.
Látszott rajta, hogy amiatt rágódik, mert nem mondta el nekem az igazat.
Bólintottam. Azt sem tudtam, mit mondjak. Mint egy komplett lúzer,
egyszerűen csak odanyújtottam neki a virágot. Lenézett rá, összevonta a
szemöldökét. Zavarodottság látszódott az arcán, ahogy a virágra pillantott,
majd vissza rám. Nyilvánvalóan arra számított, hogy mérges leszek rá DJ
miatt.
– Ezt mire fel kapom? – kérdezte, és értetlenül csóválta a fejét.
Összeszorítottam a fogam. Két oka van annak, amiért egy fiú virágot visz
egy lánynak… Vagy mert a bugyijába akar férkőzni, vagy mert bocsánatot
akar kérni.
– Megláttam, és gondoltam, hozok neked – füllentettem.
Valójában húszpercnyi kerülőt tettem a virágoshoz, mert ott árulnak
olyan rózsaszín rózsát, amit legutóbb hoztam, és tetszett neki.
Elmosolyodott.
– De gyönyörű! Köszönöm!
Hátranézett a válla fölött a lakás irányába.
– Bejössz, hogy beszélgessünk?
Buzgón bólogattam, és követtem őt. A konyha felé indult, beletette a
virágot egy vázába. Halkan felnevetett.
– Azt hiszem, be kell szereznem még vázát! Eddig egy bőven elég volt! –
viccelődött, és az előző esti virágcsokor felé bökött a fejével.
Körbenéztem a konyhában, hátha találok arra utaló jelet, hogy van egy
fia. Néhány műanyag pohár és mintás tányér száradt a mosogatónál, és egy
Toy Story-s tányéralátét volt az asztalon. A homlokomat ráncolva azon
tűnődtem, hogy ezek vajon akkor is itt voltak-e, amikor a legutóbb itt
jártam. Lehet, hogy annyira el voltam foglalva Rosie-val, hogy észre sem
vettem, hogy egy gyerek is lakik itt? Nagy az esélye, hogy így történt.
Rosie minden figyelmemet lekötötte.
– A kisfiad már alszik? – kérdeztem, és próbáltam normális hangon
szólni.
Bólintott, bocsánatkérőn elmosolyodott.
– Igen. Ma este egy kicsit korán tettem le aludni. Fáradt volt a kórház
után.
Most, hogy ezt szóba hozta, feltűnt, hogy ő is mennyire fáradtnak tűnik.
– Hogy van? – érdeklődtem, miközben a számat harapdáltam belül.
– Jól. A gyógyszer enyhíti a fájdalmát. És ahogy mondtad, adtam neki
egy csomó cukrot!
Feszengve elnevette magát, mire én is elmosolyodtam. Annyira gyönyörű
volt, amikor nevetett!
Oké, most kell elmondanom. Magamban már elkészítettem a beszédet,
hogy még nem járunk, és hogy össze voltam zavarodva. Csak reménykedni
tudtam abban, hogy minden eszembe fog jutni. Bíztam benne, hogy kapok
egy esélyt, mielőtt jól tökön rúg, és kiebrudal az ajtaján.
Rosie megfordult, hogy kávét készítsen, így közelebb léptem hozzá,
megfogtam a derekát. Reszketett az ujjaim alatt, de nem tettem róla
megjegyzést.
 – Rosie, tegnap este én… – kezdtem bele, de megrázta a fejét, és felém
fordult.
– Tudom, és ne haragudj! Nagyon sajnálom, de esküszöm, hogy el
akartam mondani! Csak azt gondoltam, hanyatt-homlok el fogsz menekülni,
amint megtudod. Én meg csak egyszerűen ki akartam élvezni, hogy kellek
valakinek, még ha csak egy kis ideig is – mondta, és kérlelő tekintettel
nézett rám.
Basszus, el kell mondanom! Bólintottam, elmosolyodtam. Abba kell
hagynia az önostorozást, hiszen csak annyi történt, hogy nem mondta el a
teljes igazságot. Megértettem, miért nem tette. Csak épp az éjszaka
utóhatása lesz az, ami mindkettőnket jól fenékbe fog billenteni.
– Nem szaladok el sehova – jelentettem ki határozottan.
Becsukta a szemét, megkönnyebbülten leengedte a vállát, és nagyot fújt.
– Nem zavar, hogy van egy négyéves kisfiam? – kérdezte nagyra nyílt
szemmel, az arcomat fürkészve, vajon igazat mondok-e.
Nyeltem egyet, megráztam a fejemet. Jaj, Nate, légy már férfi! Nyisd ki a
szádat, és mondd el végre! Rosie arcán megjelent az a szívszaggató
mosolya, előrelépett, és megragadta a pólómat. Alig volt időm felfogni,
mire készül: a száját a számra tapasztotta, és hevesen megcsókolt.
Felnyögtem, ahogy megéreztem az ajkát. Nem hittem, hogy újra
csókolózni fogok vele. Nem is így képzeltem el az estét. Persze, nem
panaszkodtam. Visszacsókoltam, közelebb húztam magamhoz, és a
nyelvemmel végigsimítottam az alsó ajkát.
Nem szabadna ezt tennem…
Rosie kinyitotta a száját, én becsúsztattam a nyelvemet, és odabent
ízlelgettem. A tarkómat simogatva beletúrt a hajamba, ahogy a
konyhapulthoz nyomtam, és még erőteljesebben csókoltam. Annyira jó
érzés volt, hogy beleszédültem. Anélkül, hogy átgondoltam volna, mit
teszek, lecsúsztattam a kezemet a csípőjére, erősen megfogtam, és a pultra
emeltem. A számba nyögött, a lábával ösztönösen átkarolt.
Sethnek igaza lett. Rosie határozottan sajnálta, amit tett. Az volt az
érzésem, hogy ha akarnám, ebből még többet kihozhatnék. Rosie átkarolta a
vállamat, az ujjait végighúzta a nyakam alsó felén, és csábítóan a pólóm
gombjaival játszott. Felállt a szőr a nyakamon, annyira belebizseregtem.
Nagyon nem kéne ezt tennem. Muszáj lenne megállnom…
Rosie megtörte a csókunkat, de csak ezért, hogy apró puszikat nyomjon
az államra és a nyakamra. Finoman harapdálta a bőrömet.
 – Tényleg nagyon sajnálom, hogy nem mondtam el neked – súgta.
Forró lehelete simogatta a nyakamon a bőrt. Átfutott rajtam a bizsergés,
annyira jó érzés volt!
Kényszeríteni kellett magamat, hogy megszólaljak, de Rosie az
ádámcsutkámat harapdálta, amitől teljesen kikapcsolt az agyam.
Rászorítottam a csípőjére, az ujjaimat a bőrébe mélyesztettem, de nem
panaszkodott miatta. Sőt, még szorosabban fűzte körém a lábát, amivel
hihetetlenül közel húzott magához.
– Rosie, tegnap este én… – kezdtem bele, de Rosie befogta a számat,
belém fojtva a vallomást.
Találkozott a tekintetünk. Úgy nézett rám, amitől az egész testemen
végigfutott a bizsergés. Gyengédség, hála, szenvedély, és legfőképp vágy
tükröződött a szemében. Olyan volt, akár egy nyitott könyv.
– Te tényleg hihetetlen vagy! Álmomban sem gondoltam volna, hogy
bármit is akarnál tőlem, miután megtudod, hogy gyerekem van! Még így is
szeretnél találkozni velem? – kérdezte halkan.
Teljes mértékben felfedte előttem, mennyire sebezhető. Egy pillanatra
eltűnt a magabiztos, merész lány, és végre megnyílt… És én egyáltalán nem
érdemeltem meg ezt.
– Igen, akarok találkozni veled, de… – hagytam félbe a mondatot.
Fel- és lecsúsztattam a kezemet a combján. A szűk nadrágja alatt éreztem
a testét.
Elmosolyodott, halkan felnevetett, és úgy nézett rám, mintha valami isten
lennék. A derekam köré fonta a lábát, az egyik kezét a mellkasomra tette, és
néhány lépésnyire eltolt magától. Figyeltem, ahogy leugrik a pultról, és
kézen fog.
– Nos, akkor ebben az esetben mit szólnál, ha egy kicsit később főznék
kávét? – javasolta, és csábító pillantást vetett rám.
Öregem, bajban vagy…!
A kezemnél fogva kicsit maga után húzott, kivezetett a konyhából.
Kétségbeesetten küzdöttem a nőcsábász énemmel, aminek igencsak jólesett
ez a megértés és figyelem. De nem engedhettem.
Amikor a kanapéhoz értünk, Rosie engem nyomott le először, majd
lovagló ülésben az ölembe ült, és a mellkasát az én mellkasomhoz préselte.
Minden porcikánk összeért, pont úgy, ahogyan álmodoztam róla. Sokkal
jobb érzés volt, mint hittem! A kezével belemarkolt hátul a hajamba,
egybeforrt a tekintetünk, aztán a szájával elindult a szám felé.
 Akkor jött el a pillanat, amikor döntenem kellett. Vagy úgy teszek, ahogy
Seth javasolta, és elfeledkezem a tegnap esti csajról, meg arról, ami történt.
Ha lehet, örökre. Vagy helyesen cselekszem, és elmondom neki, mennyire
egy felszínes, gyáva, haszontalan surmó vagyok. És akkor már csak
imádkozni tudok, hogy adjon még egy esélyt.
Amikor már majdnem csókban forrtunk össze, hátrahúztam a fejemet. A
szívem majdnem kiugrott a helyéről, úgy éreztem, megfagy bennem a vér.
Azon rimánkodtam magamban, hogy megértse az én oldalamról is a
történteket.
– Rosie, ne… – súgtam.
Láttam az arcán a csalódottságot. Azt hitte, vissza akarom utasítani őt.
– El kell mondanom valamit. Kérlek, hallgass meg! Hadd magyarázzak
el valamit! – kérleltem.
Kíváncsian nézett rám.
– Nem hangzik túl biztatóan!
Megráztam a fejemet, azt akartam, hogy megértsen.
– Tegnap, amikor a kórházban láttalak az exeddel, azt hittem, hogy együtt
vagytok. A hátadat simogatta. Azt gondoltam, ti és a kisgyerek egy igazi
család vagytok. Azt hittem, csak kihasználtál engem. Hogy csak egy
afférnak kellettem neked – mondtam, majd nagy levegőt vettem, és
folytattam. – Nem mondtad, hogy van egy gyereked, de azt igen, hogy van
egy pasas az életedben. Megláttam azt a fickót, és azt gondoltam, ő az, és
hogy gyereketek van.
Rosie bólintott, a homlokát ráncolta. Kihúzta a hajamból a kezét, és a
vállamra tette. Még mindig rajtam ült. Elkapott a késztetés, hogy ott,
helyben jól felnyársaljam, hogy még véletlenül se tudjon elmenekülni,
amikor elmondom neki a többit.
– Nagyon pipa lettem, mert azt éreztem, hogy csak szórakoztál velem,
hogy hülyítettél, pedig én már kezdtelek megszeretni téged – vallottam be.
– Annyira dühös voltam, hogy egyenesen a legközelebbi bárba vezetett az
utam, berúgtam, és én… én…
Basszus, Nate, mondd már ki azokat a rohadt szavakat!
Rosie lecsukta a szemét.
– Lefeküdtél valakivel – tippelte meg közömbös hangon, mintha csak az
időjárásról beszélgetnénk.
– Igen – feleltem rekedten, és kérlelő tekintetet vetettem rá. Bólintott,
megvonta a vállát.
 – Oké. Azt hiszem, gondolhattam volna, hogy ez lesz – mondta, szinte
magának.
– Rosie, teljesen össze voltam zavarodva. Annyira fájt, hogy azzal a
pasassal láttalak! És rossz következtetést vontam le! Maradnom kellett
volna, magyarázatot kérnem tőled, de ehelyett elmentem a bárba, és
próbáltam elfelejteni az egészet. Nagyon sajnálom! Kérlek, értsd meg!
Nagyon megbántottnak éreztem magam. Azt hittem, férjnél vagy.
Máskülönben nem tettem volna meg, esküszöm! – suttogtam.
Rosie sóhajtott, feltolta magát az ölemből, és nyugodt, szinte szigorú
tekintettel nézett rám.
– Megértem. Nem is vártam mást tőled. Hisz minden srác egyforma –
jelentette ki olyan kemény hangnemben, ami az érzelem cseppnyi jeléről
sem árulkodott. – Most menj el, Nate, szépen kérlek!
Micsoda? Addig nem megyek el, amíg nem tudom megmagyarázni!
Én is feltoltam magam a kanapén.
– Rosie, kérlek! Azt hittem, már esélyünk sem lesz arra, hogy együtt
legyünk! Azt hittem, gyerekes családanya vagy, aki csak egy kis kalandra
vágyott! Mérges voltam, és rosszul ítéltem meg a helyzetet! Hiba volt! Én
nem vagyok olyan, mint az a Josh, esküszöm!
Rosie csak megvonta a vállát, és elnézett másfelé.
– Tényleg semmi gond. Ne aggódj emiatt! Nem jártunk, vagy ilyesmi,
szóval tényleg semmi rosszat nem tettél. De ez nem fog működni kettőnk
között, szóval, ha most elmennél, az jó lenne.
Összevontam a szemöldökömet. Rosie még csak mérgesnek sem látszott.
Csalódott volt, és ettől még rosszabbnak tűnt a helyzet. Jobb lett volna, ha
kiabál vagy ordibál velem, ahelyett, hogy ilyen nyugodt és összeszedett
maradt. Nyilvánvalóan ilyesmire számított amúgy is. A megkeményedett
vonásaiból ítélve már túl is volt rajta. Rajtam. Ám a szeme apró rezzenése
azért elárulta nekem, hogy színleli a közömbösséget, és valójában nagyon is
bántja a dolog.
– Rosie, kérlek! Tudom, hogy hibáztam, és hogy nem számít, együtt
voltunk-e már. Nem lett volna szabad így viselkednem.
Bólintott.
– Igazad van. Nem lett volna szabad. De most már mindegy. Menj el,
légy szíves! Jobb, ha csak barátunk maradunk. Hiszen még csak el sem
kezdtünk semmit igazán. Szóval jobb, ha elfelejted, mi történt, már csak a
legjobb barátaink kedvéért is. Nem akarom, hogy nekik okozzunk ezzel
kínos perceket, amikor nagy ritkán összefutunk.
– Miért nem beszéljük át ezt az egészet? – erősködtem.
Képtelen voltam úgy elmenni Rosie lakásáról, hogy nem tisztázunk
mindent. Ha kell, egész éjjel kérlelni fogom, hogy beszéljük meg a dolgot.
– Mert én nem akarok beszélni róla. Nem akarom megint hallani, és
átélni, amit már egyszer átéltem. Nem akarok ismét ilyen fájdalmat
magamnak. Nem kellett volna beleegyeznem abba, hogy átgyere. Te mindig
is nőcsábász voltál, és én ezt pontosan tudtam. Szóval azt hiszem,
számítottam rá, hogy így lesz. Nem akarok férfit magam mellé, mert mind
csalfa. Nem bírnak a vérükkel! – vágott vissza haragos tekintettel, amiből
tudtam, hogy a szavainak súlya van.
– Mit tett veled az a Josh, Rosie? – kérdeztem bocsánatkérő pillantással,
mintha én valahogyan ki tudnám törölni a fejéből azt, amit az a másik pacák
tett vele.
– Nem tartozik rád. Csak hagyj békén, Nate! Kérlek, menj el! – kiáltott
hadonászva, és rám meredt.
– Nem.
Felálltam, de Rosie a mellkasomnál fogva lökött egyet rajtam,
megpróbálva az ajtó felé irányítani. Majdhogynem morgott is egyet, ahogy
a dühtől végiggördült egy könnycsepp az arcán. Nem bírtam megállni, hogy
ne nyúljak oda, és töröljem le. Erre felhorkant, és szúrós tekintetet vetve
rám elcsapta a kezemet az arcától.
– Hagyjál! – mordult rám, majd keresztbe fonta a karját maga előtt,
miután rájött, hogy nem fog tudni kitolni.
– Addig nem, amíg el nem meséled, mit csinált veled. Mérgében
felhörrent.
– Ugyanolyan csalfa gennyláda volt, mint amilyen te vagy! Amikor
megmondtam neki, hogy terhes lettem, elhagyott! Szó szerint lelépett!
Összeszedte a holmiját, és egy másik megyébe költözött! Magamra hagyott,
tizenkilenc évesen, állapotosan! Ezt tette! – vágta oda.
Az arcán a düh egy másodpercre fájdalommá vált, majd újra mérges
tekintetet öltött.
Nem találkoztam ugyan a fickóval, de már így is ki nem állhattam.
– Seggfej! – suttogtam. Rosie nyersen felnevetett.
– Az! De én még nagyobb seggfej vagyok, amiért négy hónap után
visszajött, könyörgött, hogy adjak neki még egy esélyt, bocsánatért
esedezett, én meg megbocsátottam neki! A karjaiba vetettem magam,
annyira hálás voltam, hogy nem kell egyedül lennem! Az sem érdekelt,
hogy elhagyott! Életem legnagyobb hibáját követtem el akkor!
Rosie szinte már reszketett a dühtől.
– Én, hülye! De nagyon meg voltam rémülve attól, hogy egyedül vagyok.
Így hát visszafogadtam, mire ő újra és újra megcsalt. Már az első naptól
kezdve, én meg még csak nem is törődtem vele. Hagytam, hogy átgázoljon
rajtam, csak hogy ne legyek egyedülálló tizenéves anya. Megcsalt,
hazudott. Ugyanolyan nőfaló, mint te, Nate!
– Ne hasonlíts hozzá! Én soha nem húznám ki magam a felelősség alól,
soha! Szeretném, ha adnánk magunknak még egy esélyt! Nem számít, hogy
van gyereked, Rosie, én így kedvellek téged… Hogyan lehetnék én
csélcsap, ha egyszer azt szeretném, hogy mi ketten egy pár legyünk? –
kérdeztem.
Közelebb léptem hozzá, mire védekezőn megfeszült a válla. A szemét
forgatta.
– Csak be akarsz férkőzni a bugyimba, mint minden srác, akivel
találkoztam. Nincs szükségem férfira. Nem bízom meg egyikükben sem.
Megtanultam, hogyan gondoskodjak magamról és a fiamról. Kemény volt,
de még egyszer nem fogom elkövetni ugyanazokat a hibákat!
– Én nem hiba vagyok. Bízz bennem! – suttogtam kérlelő tekintettel.
Felhorkant.
– Nem tudok megbízni benned. Egy férfiban sem bízok meg.
Mindegyiket csak a saját önzősége hajtja. Megszerzik, amire vágynak,
aztán eldobják. Csakis magukra gondolnak, és ezt utálom!
Kissé felbosszantott ez a kijelentése. Még csak nem is akarta az én
szemszögemből nézni a történteket. Még csak fel sem merült a gondolata
annak, hogy adjon nekem egy esélyt. Határozottan látszott, hogy egyedül
akarja élni az életét, nehogy még egyszer megégesse magát.
– Ha önző lennék, akkor már rég elmenekültem volna, mihelyt
megtudtam, hogy gyereked van. Erre nem gondoltál? Miért lennék akkor
most itt, és kérnék tőled még egy esélyt, ha olyan lennék, mint ő? Ő
elmenekült, én nem! – erősködtem.
– Igen, igazad van. Te nem futottál el. Te csak fogtad magam, és valami
ribanccal összefeküdtél! – csattant fel gúnyosan.
– Sajnálom! Mit szeretnél, mit tegyek? Ha kell, térden állva könyörgök!
Megteszem, esküszöm! Nagyon-nagyon sajnálom, Rosie! Kérlek, adj
magunknak még egy esélyt! Csak egy másodpercre próbáld meg az én
szemszögemből nézni ezt az egészet! Megláttalak egy kisgyerekkel, akiről
nem szóltál nekem, egy férfival, aki a hátadat simogatja, azok után, hogy
azt mondtad, van valakid! Mit kellett volna hinnem? Levontam a
következtetéseket, mert nagyon fájt látni ezt! Tudom, hogy hülye vagyok,
de eddig csak a szex volt az, amit ismertem! Csak az segített abban, hogy
ha valami rossz történt velem, kitöröljem a fejemből. Olyan ez, mint egy
rossz szokás, mondjuk, mint a körömrágás! – fakadtam ki.
Próbáltam megértetni Rosie-val, hogy ez nálam egyfajta elengedést,
megkönnyebbülést hozott, mert nem kellett gondolkodnom, nem kellett
szembenéznem egy helyzettel. Eltemettem magamban a fájdalmat az
örömérzettel – ezért cselekedtem így.
– Hát persze! Kefélés, körömrágás, látom a hasonlóságokat! – sziszegte
szarkasztikusan.
– Kérlek, Rosie, adj egy lehetőséget! Nem foglak megcsalni, ígérem! Azt
hiszed, hogy csak be akarok férkőzni a bugyidba, de nem erről van szó!
Tényleg kedvellek! És ki fogom bírni szex nélkül, amíg nem alakul ki
közöttünk szerelem!
Megtenném, érte mindenképpen!
– Naná, hogy kibírnád, mert addig valahol máshol bepótolnád! – kiáltotta
erre homlokráncolva, mintha valami hülyeséget mondtam volna.
Megráztam a fejemet, arcát a két kezem közé fogtam, és belenéztem a
nagy, barna szemébe, ahogy közelebb léptem hozzá.
– Nem fogok ilyet tenni. Csak adj nekem még egy esélyt! Csak ennyit
kérek. Ha pedig elcseszném, mit veszítenél?
Felsóhajtott, csüggedten összevonta a szemöldökét.
– A még megmaradt méltóságomat – felelte rá halkan.
– Kérlek, csak még egy esélyt! Nem foglak cserben hagyni! Nem foglak
megcsalni!
Végigsimítottam az arcán a hüvelykujjammal, és közelebb húzódtam
hozzá.
– Nincs rád szükségem. Nincs férfira szükségem! – jelentette ki egy
vállvonással, és elnézett másfelé.
Visszafordítottam az arcát felém.
– Lehet, hogy így gondolod, de tudom, hogy nem így van. Pont annyira
van szükséged rám, mint nekem rád – szólaltam meg halkan.
 Abban a pillanatban szörnyen sebezhetőnek éreztem magam. Még soha
nem nyíltam meg senki előtt ennyire. Inkább követtem a „haladjunk csak
tovább” felfogást, mert az könnyen ment. De ez, ez nehéz volt.
– Tévedsz. Már régóta egyedül vagyok, és nincs szükségem férfira
ahhoz, hogy teljes legyek. Nem fogom megint hagyni, hogy bolondot
csináljanak belőlem! Josh kitépte a szívemet azzal, amit művelt velem, és
még egyszer nem akarom ugyanazt átélni. Megértem, hogy megbántottnak
és zavartnak érzed magad, és még csak nem is vádollak, amiért lefeküdtél
valakivel. Elvégre nagy valószínűséggel az én hibám, hogy ezt tetted. De az
biztos, hogy én még egyszer nem akarom megégetni magam. Jól elvagyok
egyedül, és öt év után végre az életem is jól alakul. Már nincs szükségem
férfira ahhoz, hogy boldog legyek. Nincs. Rád. Szükségem – jelentette ki,
hangsúlyozva az utolsó mondat minden egyes szavát.
Tudtam, mire gondol. Elhatároztam, hogy mindent meg fogok tenni
annak érdekében, hogy ezen változtassak. De vajon át tudok jutni ezen a
hatalmas védőfalon, amit Rosie a szíve köré húzott? Vajon ismét kiteszi
magát annak, hogy sebezhető legyen? És vajon bízhatok-e annyira
magamban, hogy nem okozok neki fájdalmat? A másodperc töredékéig
megfordult a fejemben, hogy elmegyek, ahogy kérte, hátha valóban nem
vagyok alkalmas a feladatra. De nem akartam lelépni. Megkedveltem
Rosie-t, túlságosan is. Tudtam jól, hogy könnyen beleszerethetek, ráadásul
a fenébe is, hamarabb, mint ahogy ő beengedne a védőfala mögé. És azt
sem akartam, hogy a végén még nekem törjön össze a szívem.
– Nem szükséged van rám, hanem akarsz engem – suttogtam az arcához
közelebb húzódva, kérlelő szemmel, hogy adjon nekem még egy esélyt.
Ahogy ezt meghallotta, elakadt a lélegzete. Eluralkodott rajta a pánik,
küzdött, hogy összeszedett tudjon maradni.
Nem szólt egy szót sem, így hát folytattam.
– Azt akarod, hogy harcoljak érted. Hogy itt maradjak, és azt mondjam,
minden rendben lesz. Hogy megígérjem, soha nem foglak megbántani. Azt
akarod, hogy könyörögve kérjek tőled még egy esélyt.
Gyengéden megpusziltam a szája szegletét. Felnyögött, becsukta a
szemét, és teljes testével nekem feszült.
– Azt akarod, hogy bebizonyítsam, nem minden pasi hazug gennyláda.
Finoman megpusziltam az orrát.
– Azt akarod, hogy visszaállítsam a férfiakba vetett hitedet.
Megpusziltam a szája szegletét. Éreztem, hogy megremeg.
 – Azt akarod, hogy szükségem legyen rád… – suttogtam, és a szám ismét
a száját érintette.
Nem akartam megcsókolni. Azt akartam, hogy ő tegye meg. Azt akartam,
hogy vegye le az első téglát arról a falról, amit felhúzott. A többit pedig
majd én fogom. Csak ő tegye meg az első lépést, és adjon nekem esélyt.
– Nem jól gondolom? – suttogtam, és magamban azért rimánkodtam,
hogy mondjon igent rá.
Nem szólt egy szót sem. Nem nyitotta ki a szemét, de nem is húzódott el
tőlem. Jó jelnek vettem.
Nyeltem egyet, hogy legyőzzem az idegességemet, majd folytattam.
– Szükséged van rám, hogy nekem is szükségem legyen rád. Nem igaz,
Rosie? – suttogtam ismét.
Erre már kinyitotta a szemét. Olyan tekintettel nézett rám megint, mint
egy őz, amit az autó fényszórója elvakít. Megrémisztettem, ez tükröződött a
szemében. Az a Josh gyerek tényleg összetörte a szívét, és nem csak egy
alkalommal.
– Nem igaz? – ismételtem meg.
A szemébe néztem, és imádkoztam, hogy csak egy, egyetlenegy esélyt
adjon.
– De – szólalt meg rekedten, mégis szexi és búgó hangon.
Anélkül, hogy bármi mást mondott volna, száját a számra tapasztotta, és
halkan felnyögött. Összeszorult a szívem, ahogy átöleltem, szorosan
magamhoz húztam, és egyet előrelépve a falhoz szorítottam.
Elmosolyodtam az ajkai között, miközben a tarkómnál fogva közelebb
húzott magához, és már-már kétségbeesetten csókolt.
Édes, mégis forró volt az a csók. Belesajgott a testem, annyira jólesett!
Amikor abbahagytuk, összeérintettem a homlokunkat.
Lassan kinyitotta hatalmas, barna szemét, rám szegezte csillogó
tekintetét. Izgatottság és félelem vegyült benne. Nagyot nyeltem annak
láttán, amit a tekintete sugárzott. Egy hónappal ezelőtt még megrémültem
volna, ha ezt látom egy lányon. De most pont ellenkezőleg éreztem.
– Csak egyetlenegy esély – suttogta szorosan átkarolva a nyakamat.
Bólintottam, elmosolyodtam, lehajtottam a fejemet, és ismét
megcsókoltam. Ezúttal már mosolygott a csókom alatt. Az volt a pillanat,
amikor úgy érzetem, madarat lehetne fogatni velem. Kaptam tőle még egy
esélyt. És ezt semmiképpen sem fogom elpuskázni.
 13. FEJEZET
Rosie
Elgyengült a térdem, amikor Nate a számra tapasztotta a száját. Még
szerencse, hogy nekitolt a falnak, máskülönben biztosan a földön találtam
volna magam, mint egy rakás reszkető szerencsétlenség. A csókjától az
egész testem tűzben lángolt. Elég volt egyetlen pajkos mosoly tőle, és én
már ismét olyan kisiskolásnak éreztem magam, mint aki rossz fiúval
kokettál.
Amikor a nyelvével végigsimította az alsó ajkamat, nem tudtam nem
visszacsókolni. Mintha valami varázserő húzna hozzá. Nem volt meglepő
számomra, hogy annyi lány fordult meg már az életében, hiszen gyönyörű
férfi. Tudtam, hogy nem tetszene neki, ha ezt a jelzőt használnám rá,
merthogy nem elég férfias. Inkább azt mondta volna magára, hogy
„markánsan jóképű”. A természetes szőke haja tüskésen meredt felfelé,
mintha azt mondaná: „épp most keltem ki az ágyból”. Ahogy rám emelte
magabiztosságot sugárzó vakítóan kék szemét, úgy tűnt, pontosan tisztában
van azzal, mit vált ki belőlem. De ugyanakkor valamiféle félelem is
tükröződött a tekintetében. Lehet, hogy csak tőlem félt. Egészen biztos
voltam abban, hogy még sosem tette ki ilyennek magát, és valami furcsa
módon ettől éreztem különlegesnek magamat. Én voltam, aki miatt
lenyomta azt a kis beszédet, én voltam, akire úgy nézett, hogy azzal jelezte,
tudni szeretné az összes titkomat, én voltam, akit úgy csókolt meg, hogy
közben a lelkemet is akarta.
Ahelyett, hogy kinyitottam volna a számat, és szabad bejárást engedtem
volna neki, a fogaim közé szorítottam az alsó ajkát, és finoman, épp csak
egy kicsit beleharaptam. Ezzel azt értem el, hogy belemélyesztette az ujjait
a hátamba, miközben a csípőmnek nyomta az ágyékát. Nagyot nyeltem,
amikor megéreztem, mennyire készen áll már rám. A magányos felem, ami
már rég nem kapott törődést senkitől, szinte könyörgött azért, hogy tépje le
rólam a ruhát, és ajándékozzon meg a különleges Nate Peters-féle
kényeztetéssel. A testem kétségbeesetten vágyott arra, hogy a nevét
nyögdécselve elaléljak a karjaiban.
A gondolataim elkalandoztak, mit tudna velem tenni a kétségkívül
igencsak tapasztalt kezével. Levegőt alig kaptam. Néhány másodpercig még
az is eszembe villant, hogy engedélyezek magamnak egy tüzes éjszakát
vele. Jó lett volna érezni valakinek a közelségét! De aztán bepánikoltam,
mivel már olyan régóta nem voltam senkivel, hogy azt sem tudom, mit kell
csinálni. Elfelejtettem? Mert nem úgy tűnt, amikor csókolt, és a testem
önálló életre kelt… De lehet, hogy amióta utoljára szexeltem, már változtak
a dolgok.
A másik felem meg félt, hogy le kellene vetkőznöm előtte. Ki tudja,
hogyan néz rám, amikor először meglátja a testemet? Nyomot hagyott rajta
a szülés. A striák a hasamon már elhalványultak ugyan, de a bőröm
korántsem volt tökéletes. Vajon undorodni fog, amikor meglátja őket?
Elmegy majd tőlem a kedve? DJ születése óta csak Joshsal voltam együtt. Ő
ugyan nem tartotta a terhességi csíkjaimat visszatetszőnek, de a testem nem
hozta eléggé lázba.
Nyilvánvaló volt, hogy a nőcsábász Joshnak nem voltam elég jó nő.
Miből is gondoltam azt, hogy pont Nate-nek leszek majd az ideája?
Semmiből. Nem gondoltam, hogy elég jó vagyok, és ez volt a gond. Bár
azt mondtam Nate-nek, adok neki egy esélyt, a lelkemet mégiscsak védeni
akartam, mert tudtam, hogy úgyis le fog lépni, és akkor a probléma le lesz
tudva. Rosie és DJ lesz újra egy család. Vissza fogok szépen térni az
egyedülálló anyák nehéz, ám komplikációmentes életéhez. Ez azért nem azt
jelentette, hogy nem élvezhetem ki Nate társaságát és személyiségét addig,
amíg nem dönt úgy, hogy elmenekül mellőlem.
Végigsimítottam erős állán, beszívtam alsó ajkát, finoman
megharapdáltam, amitől elakadt a lélegzete, és felnyögött. Finom szőke
szálú borosta borította az állát. Bizseregtem, ahogy végighúztam rajta az
ujjamat. Vágytam rá, hogy pajzán dolgokat műveljek a testével. Olyanokat,
amikről az első találkozásunk óta fantáziálgatok. A csudába is, olyan
dolgokat, amikről már vagy öt éve ábrándozom, amióta megláttam az Anna
esküvőjén készült képeket, ahol Nate volt a tanú.
Emlékszem, azokon a fotókon krémszínű nadrágban, fehér ingben áll
Ashton mellett a tengerparton. Már akkor feltűnt a szexi mosolya. Tisztán
emlékszem, hogy megálltam az egyik képnél, és nagyot nyeltem, amikor
megakadt a szemem Nate arcán. Akkoriban Joshsal voltam együtt, nyolc
hónapos terhesen, de nem bírtam megállni, hogy ne fantáziálgassak arról,
hogy Nate ujjai a derekamat simogatják, aztán lejjebb és lejjebb siklanak…
Kirángattam magam a képzelgésből. Az a poén, hogy amikor évekkel
ezelőtt láttam azokat a fényképeket, már akkor a testére, az érintésére, a
csókjára vágytam. Most meg, ahogy itt áll előttem, szorosan hozzám simul,
és lassan, érzékien csókolgatja a nyakamat, azt akartam, hogy beszéljen.
Átfogtam a nyakát a tarkójánál, száját a számhoz húztam. Az agyam
túlságosan le volt zsibbadva ahhoz, hogy beszélgessünk. Nate szép lassan
elérte azt, hogy ne gondolkodjak, csak érezzek. Annyira fel voltam
pörögve, hogy még arra sem emlékszem, levegőt hogyan vettem. Mintha
Nate az összes érzékszervemet elbódította volna, és azt sem tudtam, hol
kezdődök én, és hol kezdődik ő.
Túl hamar, nagyon-nagyon hamar magával ragadott engem ez a srác!
Hevesen dobogott a szívem az oly régóta elfojtott szexuális túlfűtöttségtől,
ami végre kezdett felszabadulni bennem. Nate gyengéden rám nézett.
Halvány mosoly bujkált a szája szegletében – nem cinkos, hanem olyan
kedves mosoly. A szeméből szenvedély áradt, a tekintetünk perzselő
vágyban forrt egybe. Tetőtől talpig beleremegtem.
– Köszönöm! – suttogta.
Ó, te jó ég! Vajon meg tudok szólalni? Idiótának fogok tűnni…
– De csak egyetlenegy esély, Nate – ismételtem meg a korábbi szavaimat
búgó hangon.
Elmosolyodott, bólintott, megsimogatta az arcomat, és a fülem mögé tűrt
egy kósza hajtincset. Az az egyetlen gesztus, az az egyetlen kis puha
mozdulat még az előző csókunknál is érzékibb volt! Úgy éreztem,
felgyullad a testem.
Legyél erős, Rosie! Ne hagyd, hogy ez a nőcsábász elrabolja a szívedet!
Ne hagyd, hogy elrabolja a szívedet…
Nate az orrát az orromhoz dörgölve eszkimópuszit adott.
Akaratlanul is halk nyögés szakadt fel belőlem.
Ne hagyd, hogy elrabolja a szívedet…
– Szeretnéd, ha megnéznénk valami filmet? – kérdezte, és végigsimította
a karomat, majd összefűzte az ujjainkat.
Bólintottam. Nem bírtam megszólalni. Alighogy Nate arrébb lépett
tőlem, már hiányzott is a közelsége. Ó, a francba, bajban vagyok! Most
kéne elküldenem, mielőtt visszafordíthatatlanul megadom magam neki!
Finoman maga után húzott a kanapé felé, én pedig követtem.
– Vannak DVD-filmjeid? – kérdezte, és kíváncsian rám nézett.
A szám szélét harapdáltam.
– Nem igazán. Még mindig valamelyik dobozban hevernek –
válaszoltam, és homlokráncolva a dobozok felé pillantottam, amiket még
nem tudtam kipakolni.
– Három hete itt laktok, és még nem végeztél a kicsomagolással? –
élcelődött az ujjaimmal játszadozva, közben leült a kanapéra, és maga mellé
húzott.
Az arcára néztem. Annyira boldognak, elégedettnek és nyugodtnak tűnt,
hogy hiába akartam tartani magam, elmosolyodtam. Nagy bajban voltam,
az biztos. Nate meg fogja nehezíteni a dolgomat, pedig nem engedhetem
neki, hogy elrabolja a szívemet.
– Mit mondhatnék, lusta vagyok! – vágtam rá, és igyekeztem
magabiztosnak tűnni.
Elvigyorodott.
– Nekem tetszik, amit kihoztál ebből a helyből! A sarkokban tornyosuló
dobozok kellemesen otthonossá teszik a szobákat!
– Direkt tettem oda őket. A feng shuit követve. A design részei – vettem
a lapot továbbra is. Feltűnt, mennyire jólesően bizsergek a nevetése
hallatán.
– Látnod kellene az én lakásomat! – jegyezte meg.
– Milyen? – kérdeztem, ahogy hátradőltem a kanapén. Még többet
akartam hallani tőle.
Egy kicsit kényelmetlenül érezte magát, fészkelődni kezdett.
– Az a helyzet, hogy nem vagyok túl házias – vallotta be.
Elmosolyodtam.
Elképzeltem, ahogy mindenfelé ruhák és tányérok hevernek szanaszét. A
fürdőszobájába már bele se mertem gondolni.
– Ó, már értem, olyan lomha típus vagy! Elnevette magát, és megvonta a
vállát.
– Azt hiszem, igen! De majd mielőtt nálam alszol, összetakarítok, ne
aggódj!
Hű, de magabiztos valaki!
– Miből gondolod, hogy nálad fogok aludni?
Megnyalta a szája szélét. Próbáltam nem arra fókuszálni, ahogy a
nyelvével megérinti azt az imádni való alsó ajkát. Tisztában volt vele,
mennyire dögös ez az apró mozdulat? Gyanítom, hogy igen.
– Amikor meglátod, milyen lepukkant helyen lakom, könyörögni fogsz,
hadd aludjál ott! – viccelődött, és finoman megszorította a kezemet. – Bár
nem ez a jó szó! – tette hozzá elgondolkodva.
Egy kicsit értetlenül néztem rá.
 – Az alvás. Mert biztos vagyok benne, hogy nem fogunk aludni. Ha
beteszed a lakásomba azt a formás kis fenekedet, az alvás lesz az utolsó,
amire gondolni fogok!
Ahogy ezt kimondta, sóvárgó pillantással végigmért.
– Túlságosan magabiztos vagy ám! Én meg biztos vagyok benne, hogy
pont fordítva lesz! Te fogsz nekem könyörögni, hogy aludjak végre nálad! –
kacérkodtam vele, és miközben megsimogattam az orra hegyét, próbáltam
csábos pillantást dobni felé.
Az az igazság, hogy fogalmam sem volt, hogyan kell csábosan nézni.
Sosem tudtam, mivel lehet fenntartani egy srác érdeklődését. Csak
egyetlenegy kapcsolatom volt, aminek az lett a vége, hogy megkeseredett,
összetört szívű, egyedülálló anya lett belőlem. Azt sem tudtam, hogy jókat
mondok-e, és teszek-e Nate-tel.
– Ebben igazat kell, hogy adjak neked! – suttogta, majd közelebb húzott
magához, és gyengéden megcsókolt. – Kérdezhetek valamit?
– Kérdezned sem kell, már mondom is a választ: nem. Nem szeretem a
kötözős szexet – jelentettem ki pléhpofával.
Nate erre elnevette magát. Megcsillant a szeme, és csalódást tettetve a
lábára csapott.
– A francba!
Kuncognom kellett. Volt valami Nate-ben, amitől pimaszabb és lazább
lettem. Úgy tűnt, mellette minden gátlásom elillan.
– De komolyan, rendes kérdésem lenne.
Látszott, hogy egy kicsit feszeng, így bólintottam, hogy folytassa.
– Mesélnél még magadról? Szeretném tudni, milyen egyedül nevelni DJ-
t! Azt mondtad, meg voltál ijedve attól, hogy egyedül maradsz a kicsivel.
Szóval kíváncsi vagyok, mitől változott ez meg.
Nagy levegőt vettem. Nem igazán akartam erről beszélni, de valami
oknál fogva, ahogy Nate-re néztem, és láttam, hogy úgy tanulmányoz,
mintha én lennék a legérdekesebb dolog a világon, amiről valaha is hallott,
azon kaptam magam, hogy elmondom neki az igazat, amit azelőtt még soha
senkinek nem meséltem el.
– Amikor Josh és én újra összejöttünk, már hat hónapos terhes voltam.
Tudtam, hogy találkozgat más lányokkal. Eleinte titkolta, olyan ürügyeket
talált ki, hogy a haverjának kell segítenie, meg ilyesmi. Tudta, hogy tudom,
de mivel nem szóltam, egyre nyíltabban csajozott. Odáig fajult a dolog,
hogy a végén már a kanapén mellettem ülve üzengetett összevissza, és
szervezte le a randiját. Ha megkérdeztem, hova megy, annyit felelt csak,
hogy későn ér haza.
Mélyet sóhajtottam, a kezemet bámultam.
– A fia születéséről is lemaradt, mert épp csajozott. DJ születése után
huszonhat perccel ért be a kórházba. De én hülye, még ezt is
megbocsátottam neki.
Fogalmam sem volt, miért mondok el Nate-nek ilyen személyes
dolgokat. Szégyelltem a múltamat, azt, aki vagyok. A lány, akin egy fiú
átgázol, aki hagyja, hogy kihasználják, hogy bántsák, csak mert túl gyenge
ahhoz, hogy egyedül legyen.
Nate ujjai megfeszültek az ujjaimon, az állkapcsa is befeszült. De nem
szólt semmit, én pedig tovább meséltem.
– Hosszú ideig hagytam ezt, mert azt hittem, jobb vele, mint egyedül. Azt
hittem, az, hogy DJ-nek van apja, megéri, hogy éjszakánként úgy sírjam
álomba magam. DJ-ért tettem. Mindent megtennék a fiamért, és úgy
véltem, az a legjobb neki, ha Joshsal maradok – magyaráztam. – DJ első
születésnapján rendeztem egy kis esti zsúrt. Átjöttek a szüleim Barstow-ból,
a testvérem, Anna és Ashton, és Josh családja. Kis szendvicseket és
muffinokat készítettem, mindent úgy, ahogy DJ szereti. Órákat gürcöltem a
konyhában, hogy különlegessé tegyem az első szülinapját. Annyira
izgatottan készülődtem!
Keserűen elnevettem magam az emlék kapcsán. A fiam első
születésnapja. Sok szempontból is emlékezetes maradt, de egyik sem
pozitív értelemben. Persze, életem egyik legkülönlegesebb napjának kellett
volna lennie. Ha úgy nézem, az is volt, mivel akkor keményítettem be.
Akkor jöttem rá, mekkora idióta is vagyok.
– Ott volt mindenki. DJ a szülinapjára kapott játékaival játszott.
Emlékszem, ott ültem, és az órát lestem, mert vártam, hogy Josh végre
hazaérjen, és meggyújtsuk a gyertyát a születésnapi tortán. Csak ültem és
ültem, az idő meg csak ment. Már mindenki azt javasolta, hogy hívjam fel,
hogyhogy nem ért még haza. De én tudtam, hogy mi az oka. Tudtam, mit
művel. Végül aztán DJ elaludt, a meghívottak pedig hazaindultak. Még
mindig előttem van az arcuk, ahogy mennek ki az ajtón. Még mindig látom
magam előtt Josh szüleinek sajnálkozó tekintetét, az apám szemében a
haragot. Tudtam, hogy lépnem kell. Az csak egy dolog volt, hogy Josh
engem bánt, de hogy még a fia első születésnapján sem vesz részt…
 Égett az arcom a feltoluló emlékektől. Nate csendben hallgatott, olyan
egyenesen ült, mint a cövek, a szája vékony vonalba szorult, de csak nézett.
– Elpakoltam mindent, leültem a kanapéra, és megvártam Josht. Hajnali
egy óra is elmúlt, amikor beosont. Semmit nem szólt, de tudtuk mindketten,
hol járt. Még csak nem is mentegetőzött. Mosolygott, mintha mi sem történt
volna. Sőt, megkérdezte, miért vagyok fent még.
Elnevettem magam, mert még annyi idő után is a fejemben csengtek a
szavaim. Ahogyan elmondtam neki, hogy azért maradtam fent, hogy
megkóstolhassa a fiunk születésnapi tortáját. Aztán fogtam magam, és
amilyen erővel csak bírtam, felé hajítottam. Sajnos nem találtam el vele, a
torta a falon landolt. Erre meglepetten felnézett rám, mert furcsának találta,
hogy kiakadok a dolgai miatt. A terhességem alatt végig megcsalt, és utána
is egy egész éven át, amikor a fiunk már megvolt, ennek ellenére sem
értette, mitől szakadt el a cérna nálam. Összeszorítottam a fogamat.
– Akkor megmondtam neki, hogy elegem van. Addigra már
összepakoltam a holmiját, és odakészítettem őket a bejárati ajtóhoz. Mindig
azt gondoltam, hogy amit teszek, az a legjobb DJ-nek, de akkor ébredtem
rá, hogy tévedtem. Az nem jó DJ számára, ha az apja inkább csajozik, mint
hogy az első születésnapján lenne. Egészen addig nem jöttem rá erre, de
akkor tudtam, hogy jobb lesz nekünk külön. Hatalmas veszekedés robbant
ki közöttünk. Josh nem volt hajlandó elhagyni a lakást, Ashtont kellett
hívnom. Ashton szó szerint úgy dobta ki. Attól a naptól kezdve nem
hagytam, hogy egy férfi nekem vagy a fiamnak fájdalmat okozzon.
Letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról, amit a múlt felidézése
csalt elő. Azelőtt soha senkinek nem beszéltem erről. Annának elmondtam,
hogy Josh néhányszor megcsalt, de azt még ő sem tudta, mennyiszer.
Egyedül Nate előtt tártam fel a teljes igazságot. Felnéztem rá, vártam, mit
szól, de ő csak meredt rám még néhány percen át. Kínos csendben ültünk,
látszott rajta, hogy gondosan meg akarja válogatni a szavait.
Végül aztán összeszedte a gondolatait, és megszólalt.
– Nagyon sajnálom, amit veled tett, Csíkos! Nem lett volna szabad
átélned ilyeneket! Bárcsak ott lettem volna, amikor szükséged volt rá! De
köszönöm, hogy elmondtad nekem az igazat!
Lehajtotta a fejét, és adott egy puszit az arcomra. A szája melege sokáig
érződött a bőrömön.
Homlokát a homlokomhoz nyomta, nagyot dobbant a szívem. Régóta
nem éreztem már ilyet, nem is igazán tudtam, mit kezdeni vele. Ha
belegondoltam, már évek óta nem is csókolt meg senki, így mondhatom,
hogy az is az újdonság erejével hatott rám. Abban sem voltam biztos, hogy
egyáltalán csókoltak-e már meg ilyen szenvedélyesen, finoman,
csodálatosan. Mintha nem is én lettem volna, mintha valaki más életét
élném. Valakiét, aki mindent megkap, amire vágyik, akinek soha nem kell
éheznie, aki nem úgy sírja magát álomba az aggodalom vagy a magány
miatt. Ahogy Nate összeérintette a homlokunkat, úgy éreztem, bármire
képes vagyok.
Olyan régóta nem voltam magabiztos, és nem tartottam sokra magamat,
hogy már kezdett aggasztani. Persze, előadtam a magabiztos nőt, de
igazából senki nem tudta rólam, hogy legbelül egyáltalán nem vagyok az.
Úgy tűnt, Nate az egyetlen, aki a felszínen túl meglátta bennem azt a
rémült, fáradt lányt, aki arra vágyik, hogy átölelje valaki, és azt mondja
neki, hogy minden rendben lesz. Még magamnak sem vallottam be soha,
hogy tényleg szükségem lenne valakire, aki végre törődik velem.
Nate kék szemébe nézve tudtam, hogy igaza van abban, amit mondott –
valóban akartam őt. Azt akartam, hogy akarjon engem. Akartam, hogy úgy
nézzen rám, és olyan érzéseket váltson ki belőlem, amikről Josh óta még
álmodni sem mertem. De még mindig túlságosan féltem ahhoz, hogy
felengedjek, és teljesen megnyissam a szívemet. Nate Peters nem a hosszú
kapcsolatok embere volt. Biztos voltam benne, hogy csak idő kérdése, hogy
megun, és elfut tőlem. Azt meg nem engedhetem meg, hogy összetörje a
lelkemet. Óvatosnak kell lennem, mert ha nem figyelek magamra, elrabolja
a szívemet, aztán megint ott maradok védtelenül, megbántva. És azzal nem
tudnék megbirkózni. Legutóbb elviselhetetlen volt, és hosszú időbe telt,
míg eléggé megkeményedtem ahhoz, hogy egyedül is boldoguljak. Josh és
én az én döntésem miatt mentünk szét. Én voltam az, aki kimondta, hogy
elég. Amikor Nate szemébe néztem, az volt az érzésem mélyen legbelül,
hogy Nate esetében nem én fogok dönteni. És ha vége lesz, az
helyrehozhatatlanul szét fogja tépni a lelkemet.
De még ezekkel az érzésekkel a szívemben sem bírtam megállni, hogy ne
hajoljak felfelé, és tapasszam a számat Nate szájára. Ő azonnal reagált rá, és
hevesen megcsókolt. Éreztem a szenvedélyes csókjában, mennyire vágyik
rám. Dolgoztak a hormonjaim, és bár a szívem azt súgta, meneküljek ettől a
sráctól, ahogy csak lehet, a testem azt kívánta, hogy minél közelebb legyek
hozzá. Belekapaszkodtam a pólójába, megmozdultam, visszahelyezkedtem
a kanapéra, és magam fölé húztam Nate-et.
 Ahogy nyelvével a nyelvemet kereste, ahogy lecsúszott a keze a
csípőmre, ahogy a felhevült testétől egyszerre reszkettem és öntött el a
forróság, minden, amit tett velem, őrjítően hatott rám. Nem bírtam elég
gyorsan elég közel húzni magamhoz. Azt éreztem, fulladozom, és a fejemet
a víz fölött tartva az utolsó leheletembe kapaszkodom görcsösen.
Lassan végighúztam a kezemet a hátán, éreztem az ujjaim alatt, ahogy
megremeg. Amikor a pólója aljához értem, alácsúsztattam a kezemet, és
elindultam felfelé. Az izmai befeszültek a kezem alatt, amitől még inkább
elkapott az izgalom. Feljebb és feljebb haladtam, hogy áthúzzam a pólót a
fején. Ekkor meghallottam, hogy nyílik egy ajtó. Megfagyott bennem a vér.
Ne, kérlek, ne! Légy szíves, ne!
– Mami? – szólalt meg halkan DJ.
Gyorsan letoltam magamról Nate-et, ami annyira váratlanul érte, hogy
leesett a kanapéról. Nagyot huppant a földön, halkan nyekkent is egyet.
Még bocsánatot kérni sem volt időm. Nem hagyhattam, hogy DJ
meglásson, ahogy egy idegennel hancúrozom. Szerencsére a kanapé nem
abba az irányba nézett, ahonnan DJ megláthatott volna minket, így Nate
takarásban volt.
Felugrottam, és kinéztem a kanapé háttámlája mögül a hálószobák felé.
Próbáltam úgy tenni, mintha semmi nem történt volna, bár éreztem, hogy
elvörösödtem.
– Mi az, kicsim, miért keltél fel?
A szemem sarkából láttam, hogy Nate fel akar ülni. Ösztönösen
cselekedve rátettem Nate mellkasára a lábam, és a földhöz szegeztem.
Halkan felnevetett, én pedig megkockáztattam, hogy lepillantsak felé, mire
fogta magát, és úgy tett, mint aki cipzárt húz a szájára.
DJ a legjobb pityergős arcát öltötte magára, hogy még véletlenül se
kerüljön bajba, amiért kikelt az ágyból.
– Szomjas voltam, és fáj a karom!
Belesajgott a szívem, amiért a kicsi babámnak fájdalmai vannak. Nate
felé egy „ne mozdulj” mozdulatot tettem a kezemmel, majd gyorsan
megindultam DJ felé. Felkaptam, kivittem a konyhába, és adtam neki egy
kis vizet és gyógyszert. Amikor visszabújtattam az ágyába, gondosan
becsuktam az ajtaját, majd visszamentem Nate-hez a nappaliba.
Még mindig ugyanott volt, ahol hagytam. Annyira aranyos volt, ahogy a
karját párna gyanánt a feje alá téve feküdt a földön! Ahogy felemelte a
karját, a pólója feljebb húzódott egy kicsit, szabad belátást hagyva a hasára
a nadrágszíja fölött. Nagyot nyeltem, ahogy megláttam a köldöke körüli
szőrcsíkot.
Végignyalnám azt a csíkot!
Próbáltam palástolni az arcomon, milyen pajzán gondolataim támadtak.
Kinyújtottam a kezemet, lenyúltam felé, hogy felsegítsem. Belém
kapaszkodott, de ahogy én felfelé húztam őt, ő meg engem lefelé,
elveszítettem az egyensúlyomat, és ráborultam. Összeért a mellkasunk, az
orrunk. Levegő után kapkodtam. Az elégedett mosolyából arra
következtettem, hogy pontosan így is tervezte.
– Nem gondoltam, hogy bírod a durvulást! Fájt is, Csíkos! – élcelődött,
majd bebújtatta az ujjait a hajamba, és közelebb húzta az arcomat az
arcához.
– Bocs!
Sóhajtottam. Ostoba kis libának éreztem magam most már teljesen.
Máskor annyira összeszedett tudtam lenni, csak épp Nate-tel nem ment.
– Ne aggódj! Jól van DJ? – kérdezte, és a hüvelykujjával megsimogatta
az arcomat.
– Igen. Vissza fog aludni. De azon gondolkodom, hogy talán menned
kéne – válaszoltam, és bocsánatkérőn néztem rá.
Néhány másodpercig összefonódott a tekintetünk, aztán megszólalt.
– De rendben vagyunk, ugye? – kérdezte reménykedő szemmel.
– Rendben – nyugtattam meg mosolyogva. Elnevette magát.
– Akkor jó! – közölte, és megszorította a combomat.
– Na, tűnés! – cukkoltam.
Talpra álltam, és kinyújtottam mindkét kezemet, hogy felsegítsem.
Ezúttal jobban kitámasztottam, nehogy ismét visszahúzzon, de nem tette.
Kikísértem az ajtóhoz. Egyik kezemet az ajtógombon tartottam, és
amikor Nate újra közelebb lépett hozzám, nekidőltem a falnak.
– Rose?
A szó hallatán beleharaptam az ajkamba. Azelőtt senki nem szólított így.
Mindig csak Rosie-nak hívtak, de tetszett, ahogy Nate a selymes hangján
búgta.
– Igen?
– Azon tűnődtem… – kezdett bele, de nem fejezte be a mondatot.
Megdörzsölte hátul a nyakát, és összeráncolta a homlokát.
Kényelmetlenül érezte magát.
– Min tűnődtél? – segítettem, amikor elakadt.
 Sóhajtott, rám szegezte babakék szemét. Bizseregni kezdett a tarkóm,
annyira átható volt a tekintete.
– Azon, hogy járnál-e velem. Sokkolt a mondata.
Még csak eszembe sem jutott, hogy valaha ezzel fog elém állni. De a
reményteli tekintete pont az ellenkezőjéről árulkodott a pajkos, túlságosan
magabiztos sráchoz képest, akit néhány héttel ezelőtt megismertem a
kórházban.
Visszatartottam az előtörni akaró mosolyomat.
– Nem tudom biztosan. Még át kell gondolnom – feleltem, és a kilincs
felé nyúltam.
Nate hangosan nyelt.
– Öö… rendben… igen… hát persze… rendben.
Ezúttal egy kicsit erősebben dörzsölte meg a nyakát, majd kilépett az
ajtón.
– Holnap felhívhatlak?
Hirtelen olyannak tűnt, mint aki nem biztos magában.
Valószínűleg még sosem kosarazták ki.
Bólintottam, aztán megfordult és elindult. Két lépést tett, amikor
utánaszóltam.
– Peters tiszt! Megfordult, rám nézett.
– Átgondoltam! Szeretném, ha járnánk!
Mosolyra húzódott a szája, visszatért a pajkos arckifejezése.
Odalépett hozzám, és szorosan magához húzott.
– Naná, hogy szeretnéd! Nincs lány a földön, aki ellen tudna állni nekem!
Csak épp te vagy az egyetlen, akitől ezt kértem! – viccelődött, majd
megfogta az államat, és felemelte a fejemet. – De az az érzésem, hogy rád
megéri várni! És tudom, hogy rám is megéri várni! Szóval, jól fog működni
ez nálunk!
Szavai a fülemben csengtek. Az egész testem reagált rá. Tudom, hogy
rám is megéri várni! Összefutott a nyál a számban, és kezdtek ébredezni,
sajogni, figyelem után sóvárogni a testem azon részei, amik már oly régóta
el voltak hanyagolva. Egyet biztosan tudtam: Nate elképesztően jó lesz az
ágyban. Azt hiszem, ez valamikor ki is fog derülni – feltéve, ha tényleg
tartja a szavát, és vár rám.
– Most nyomás haza! És holnap hívj! – szóltam neki, előadva a
távolságtartót, holott majdnem kiugrottam a bőrömből.
 – Oké! Aludj jól! És ne nyögdécseld a nevemet, amikor nem vagyok itt!
– heccelt, majd nyomott egy puszit a homlokomra.
– Jó éjt!
Elmosolyodtam, és próbáltam elhessegetni a gondolatot, hogy nagy
eséllyel kénytelen leszek könnyíteni magamon elalvás előtt. A testem évek
óta nem volt ennyire felfűtve, és mindenre tudtam most gondolni, csak épp
alvásra nem.
– Jó éjt!
Nate rám mosolygott még egyszer, majd megfordult, és elindult lefelé.
Nem mentem be rögtön a lakásba, hanem az ajtófélfának dőltem, és
figyeltem, ahogy végigsétál a folyosón a lépcsőházig. A lépcsőnél
diadalittasan felemelte az egyik kezét, és egy néma „Igeeen!” kiáltással a
levegőbe öklözött néhányszor.
Kuncogtam, majd gyorsan bementem. Nate valószínűleg nem tudta, hogy
még mindig kint álltam, és szemtanúja voltam az előbbi jelenetnek. De
örültem, hogy láttam! Attól, hogy ő ilyen izgatott lett, amiért hivatalosan is
kimondtuk egymásnak, hogy járunk, én is fellelkesedtem. Mert ez talán azt
jelenti, hogy nem csak játszik velem.
 14. FEJEZET
Nate Amikor reggel felkeltem, az első gondolatom Rosie volt. Még
mielőtt kiszálltam volna az ágyból, üzentem rá, hogy este láthatom-e. Egy
darabig oda-vissza üzengettünk, majd végül abban maradtunk, hogy miután
DJ elaludt, átmegyek hozzá. Sóhajtottam. Le se lehetett törölni az elégedett
mosolyt a képemről! Bár még sok órának el kell telnie, mielőtt újra
láthatom Rosie-t. Vasárnap volt, nem dolgoztam, így egész napos
elfoglaltsággal kellett lekötnöm magamat estig.
Vonakodva toltam fel magam az ágyon, mert már akkor untam, hogy
semmi dolgom nem lesz. Aztán nagyszerű ötletem támadt. Már majdnem
egy hete nem láttam Cameront. Gondoltam, meglátogatom Taylorékat.
Gyorsan lezuhanyoztam, aztán rájuk telefonáltam, hogy átmehetek-e.
Ahogy kisétáltam a hálószobámból, összevontam a szemöldökömet, ahogy
megláttam a hatalmas rendetlenséget a lakásban. Rosie nagy eséllyel a fején
találta a szöget, amikor rendetlennek nevezett.
Tizennyolc voltam, amikor el kellett költöznöm a szüleimtől. Ashtonnal
osztoztam ezen a lakáson, de valahogy soha nem sikerült elsajátítanom a
takarítás művészetét. Amikor Ashton néhány évvel ezelőtt kiköltözött, csak
még rosszabb lett a helyzet. Amikor együtt laktunk itt, ő legalább egy kicsit
utánam is összerámolt, de most halmokban álltak egymáson a dolgok.
Mielőtt elindultam, elhatároztam, hogy azért teszek egy próbát. Soha
nem fogom tudni áthívni Rosie-t, ha ilyen állapotban hagyom a lakást.
Összeszedtem hát a bögréket és a tányérokat, betettem őket a mosogatóba,
majd fogtam egy szemeteszsákot, és kidobtam a régi újságokat, a felesleges
postát és magazinokat, amik csak úgy véletlenszerűen „kupacolódtak” a
földön.
Miután némileg javítottam az otthonomnak nevezett hely állapotán,
elindultam Ashtonékhoz. Tizenegy körül járt már az idő. Amikor Anna ajtót
nyitott, azonnal átöleltem, felkaptam és megpörgettem. Elnevette magát, a
vállamba csimpaszkodott, majd nyomtam egy puszit oldalt a fejére, és
visszatettem a földre.
– Hát ezt meg miért kaptam? – érdeklődött, és a fejét csóválva nézett
rám, mintha elment volna az eszem.
Elvigyorodtam, megvontam a vállam, majd becsuktam magam mögött az
ajtót.
 – Amiért neked van a legjobb barátnőd a világon! Anna felvonta a
szemöldökét.
– Rosie?
– Az ám, Rosie! Illetve, az új nevén: Nate barátnője! – helyesbítettem
buzgón.
Összeborzoltam Anna haját, és megindultam a nappali felé.
Anna levegő után kapott, majd megragadta a kezemet, és megállított,
hogy nézzek rá.
– Te és Rosie? Komoly? Elvigyorodtam.
– Naná!
Anna összeráncolta a homlokát.
– Nate, tudod, hogy imádlak, de…
Elmosolyodtam, feltartottam a kezemet, és félbeszakítottam, mielőtt
befejezhette volna.
– Anna, nézd, tudom, mit érzel irántam, és őszintén szólva, meg is
értelek. De az a helyzet, hogy a legjobb barátomhoz mentél hozzá, szóval
köztünk semmi sem lehet! – poénkodtam.
– Ha-ha! De vicces vagy!
– Tudom!
– De most komolyan, Nate! Ha megbántod a legjobb barátnőmet, hidd el,
teszek róla, hogy elveszítsd a nemzőképességedet! – figyelmeztetett.
Elnevettem magam, és próbáltam nem összerezzenni szigorú tekintete
láttán.
– Miért feltételezi mindenki rólam, hogy meg fogom őt bántani?
Lehet, hogy ő fog engem megbántani!
Anna összehúzta a szemét.
– Miben sántikálsz, Nate Peters?
Megbántottságot színlelve a szívemre tettem a kezemet.
– Annabelle Taylor, jobban ismersz te annál, hogy azt hidd, bármi ilyenre
képes lennék! – szidtam le játékosan.
Anna nyitotta a száját, hogy megszólaljon, de átkaroltam a vállát, és a
fejemet ráztam.
– Figyelj! Kedvelem Rosie-t. Nagyszerű csaj! Lassan haladunk előre.
Tegnap este kérdeztem meg tőle, hogy járna-e velem, és igent mondott rá.
Szóval ne nézz így rám, mint akin átment az úthenger!
Anna sóhajtott, és a derekamra tette a kezét.
 – Jól van. De csak hogy tudd: ha összetöröd a szívét, én fogom rád
küldeni a férjemet, hogy rúgja szét a feneked!
– Hiába próbálkozna! – élcelődtem, és kitoltam a mellkasomat, hogy
férfiasabbnak látszódjak.
Anna erre elnevette magát, a szemét forgatta, és behúzott a nappaliba.
– Főzöl valamit? – próbálkoztam be nála, remélve, hogy igennel fog
válaszolni.
Megsimogattam a hasamat, és olyan pillantást vetettem rá, amiről
tudtam, hogy megesik rajtam a szíve. Anyukám is erre a nézésemre szokta
megkezdeni a pitét, amikor hazalátogatok.
– Már az idejét se tudom, mikor ettem finomat! Lassan vérszegény
leszek, annyira nincs bennem tápanyag!
Anna a fejét csóválta.
– Az a helyzet, hogy én ma elmegyek itthonról, de Ashton majd készít
valamit neked – kacagott fel Anna.
Felnyögtem, és gyorsan megráztam a fejemet. Négy évig éltem egy fedél
alatt a sráccal. Semmit nem tudtam megenni, amit készített.
– Akkor inkább a vastabletta! – dünnyögtem.
Ekkor bukkant elő Ashton a semmiből, és behúzott egy akkorát a
felkaromba, hogy összerezzentem.
– Ne merészeld szidni a főztömet! – fenyegetett meg vigyorogva.
– Ne merészelj főzni, és akkor nem szidom!
Anna erre mindkét kezét feltartva csendre intett minket.
– Na, én megyek! Ti pedig figyeljetek oda az én picurkámra! Nincs
verekedős, se öldöklős videójáték a Play Stationön, amikor Cameron
veletek van a szobában, mert még a végén rémálmai lesznek! – jelentette ki
kellő szigorral.
– Hova mész? – érdeklődtem, és néztem, ahogy belekapaszkodik elöl
Ashton pólójába, és közelebb húzza magához a férjét.
Megcsókolta Ashtont, aki átkarolta őt, a kezét lecsúsztatta a fenekéig.
Mintha ott se lettem volna. Hangosan megköszörültem a torkomat.
– Ugye, nem baj, ha felveszem, és felteszem a YouTube-ra? Anna
elhúzódott Ashtontól, és elmosolyodott.
– A legjobb barátnőmet fogom meglátogatni, aki úgy tűnik, most már
Nate barátnője! – közölte, és Ashtonra kacsintott, akinek leesett az álla a
döbbenettől.
 Anna válaszán összeráncoltam a homlokomat. Ő napközben odamegy,
nekem meg még órákat kell várnom? Ez nem fair!
– Igazán? – vontam össze a szemöldökömet.
– Igen. DJ szeretné, ha rajzolnék a gipszére, és… – hirtelen félbehagyta a
mondatát, és kikerekedett a szeme.
– Mi van? – kérdeztem, és intettem, hogy folytassa.
– Ugye, tudsz már DJ-ről? – húzta össze magát.
– Igen. Tudok.
Nagy levegőt fújt ki.
– Hú, akkor jó! Tudom, hogy Rosie még várt azzal, hogy elmondja
neked. Szép lett volna, ha erre meg én kotyogom ki!
– Ne aggódj! Mindent tudok a kisöccséről, és arról, hogy eltörte a karját!
– mondtam erre pókerarccal.
Anna ijedt arcot vágott. Én meg röhögésben törtem ki.
– Láttad volna, milyen képet vágtál! Tudom, hogy a fia! Szúrós pillantást
vetett rám, és a táskájával mellbe csapott.
– Nem volt vicces! A fenébe is, Nate! – hordott le. Ártatlanul feltartottam
a kezemet.
– Miért kapok ma ennyit? Ez fizikai bántalmazás! Pedig én csak a
keresztfiamat akartam meglátogatni, erre kapok két maflást, ráadásul azzal
fenyegettek meg, hogy megmérgeztek!
Ashton felé vigyorogtam, amikor így folytattam:
– Nem beszélve arról, hogy egy lány is nekem esett! Tudjátok, ez már
tényleg túlmegy a legjobb barátotok látogatási kötelezettségein! Úgy
gondolom, ezt jelentenem is kell! – sipákoltam a fejemet csóválva.
Anna a szemét forgatta.
– Na, én megyek. Sziasztok!
Megcsókolta Ashtont, majd az ajtó felé fordult.
– Rick odalent vár. Szeretlek! – kiáltott utána Ashton, mire Anna sietve
intett neki, majd felkapta a rajztáskáját, és indult.
Visszafordultam Ashton felé. Szigorúan nézett rám.
– Nem ajánlom, hogy megbántsd Rosie-t, Nate! Nagyon rendes ember.
Van elég baja amúgy is, nincs szüksége még arra is, hogy kicsesszél vele!
Bólintottam.
– Tudom. Hallottam arról a Joshról.
Ashton felhorkant, halkan morgott egyet, amikor kimondtam Josh nevét.
 – Szóval akkor komolyak a szándékaid vele? – kérdezte, amikor
elindultam a sarokban lévő mózeskosár felé, amiben Cameron aludt.
– Igen. Nagyon bejön a csaj! – feleltem rá, majd hátranéztem Ashtonra. –
Felvehetem a fiadat?
Ashton bólintott, karját a feje mögé tette a kanapén ülve.
– Persze! De ha felsír, neked kell visszaaltatnod!
Kajánul elmosolyodott, én meg már korántsem voltam biztos abban,
hogy fel akarom venni a kicsit. Ashton elnevette magát.
– Na, vedd csak fel! Nem fog most felébredni! Majd csak egy óra múlva,
akkor kell ennie. Ez a kiskölyök úgy flamózik, mint én, és csak akkor ébred
fel, amikor már éhes!
Elmosolyodtam, és összehúztam magam, ahogy karjaimat a kisbaba alá
csúsztattam, és felvettem. Még csak meg sem moccant, amikor
eligazítottam a kezemben, hogy kényelmesen fogjam.
Ashton Cameron felé intett.
– Neked is kéne egy ilyen! Felhorkantam.
– Még ha akarnék, se mostanában lesz! Egy darabig még csak esélyem se
lesz rá – dünnyögtem homlokráncolva, miközben Cameron kis kezével
babráltam.
Ashton felült.
– Mit akar ez jelenteni?
Elmeséltem neki a sztorit arról, hogy Rosie nem akar senkivel lefeküdni,
míg nem lesz szerelmes belé. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy
megígértem neki, kivárom, Ashton röhögésben tört ki. Gyorsan
odacsúsztattam a kezemet Cameron füléhez, mert a hangra egy kicsit
összerezzent a karomban.
– Shh, hülye vagy? Fogalmam sincs, hogyan kell elaltatni! – sziszegtem
Ashtonra aggodalmasan, és azon imádkoztam, nehogy most ébredjen fel a
pici.
Persze, ettől Ashton még jobban nevetett.
– Peters, te nem fogsz tudni várni! – jelentette ki, és értetlenül csóválta a
fejét.
Összevontam a szemöldökömet.
Van valaki egyáltalán, aki hisz bennem?
– Pedig igen. Nem fogom megcsalni. Nem tarthat annyira hosszú ideig,
hogy valaki szerelmes legyen. Néhány hét szerintem. Nem?
 Ashton nyerített egyet válaszul, és bólintott. Basszus, azért ez nem
annyira kedvező válasz!
– Két hónap talán? Megvonta a vállát.
– Annának öt hónap kellett ahhoz, hogy rájöjjön, belém zúgott.
Öt hónap? Az nagyon hosszú idő szex nélkül! Engem ki fog nyírni! Ennek
ellenére is azt éreztem, hogy Rosie annyira csodálatos, nem akarom elszúrni
vele a dolgot. Öt hónap cölibátus hosszú távon megéri.
Újra a kanapé támlájának döntöttem a fejemet, és elképzeltem Rosie
arcát, a mosolyát, a csókja ízét. Mindenképpen érdemes rá várnom, ebben
biztos voltam.
– Ki fogom bírni – jelentettem ki határozottan. Ashton vállon veregetett,
és elmosolyodott.
– Ha tényleg bírod Rosie-t, akkor ennek nagyon örülök! Nagyszerű lány,
és hihetetlenül jó barátja Annának. DJ meg jópofa kis srác, ugye? – mondta
szeretetteljes mosollyal.
– Vele még nem találkoztam. A kórházban láttam, amikor eltörte a karját,
de csak egy pillanatra.
Összerezzentem, ahogy eszembe jutott, hogy elrohantam onnan,
egyenesen egy bárba, és…
Két órával később Ashton és én még mindig videójátékoztunk, amikor
Anna gyilkos tekintettel beviharzott, becsapva maga után az ajtót. Ahogy
rápillantottam, tudtam, hogy most jobb, ha befogom a számat, hátha nekem
szól a haragja. Ölni tudott volna a szemével.
– Mi a helyzet, Kicsilány? – kérdezte Ashton, ahogy Anna lehuppant
mellé.
– Ahh, már megint Josh! – kaffogott, és hevesen lendítette a karját is.
Josh? Rosie volt pasija?
– Mi van vele? – kérdeztem, mert érdekelt a dolog. Anna összeráncolta a
homlokát.
– Megjelent, amikor ott voltam náluk. Istenem, de utálom! – sziszegte
mérgesen. – De ahogy ő odaért, én már el is jöttem. Nem bírok egy levegőt
szívni vele!
Már kezdtem féltékenynek érezni magam, de gyorsan észbe kaptam, hisz
most nem rólam volt szó. Nem Rosie miatt ment oda, hanem a fiuk miatt.
– Ott volt? – érdeklődtem.
Igyekeztem palástolni, mennyire zavar, holott viszketett a tenyerem,
annyira felkaptam volna a mobilomat, hogy felhívjam Rosie-t, köszönjek
neki, és megtudjam, jól van-e.
Anna felhúzta az orrát, jelezve, mekkora ellenszenvet érez a fickó iránt.
– Igen. DJ-t látogatta meg. Akkora egy seggfej az az alak! Persze, most is
eljátszotta a jó fejet! Pedig hányinger az egész ember!
Bólintottam. Még nem találkoztam vele, ennek ellenére szét tudtam volna
verni, így teljes szívemből egyetértőn bólogattam.
– De legalább a gyerekét megnézte – ismertem el kelletlenül.
– Ja! És próbálja visszaédesgetni magát a barátnődhöz! – vágta rá erre
Anna mérgesen.
Erre már megfeszültem. Elővettem a mobilomat a zsebemből.
– Hogy érted ezt? – kérdeztem, és közben már kerestem is ki Rosie
számát.
Fogalmam sem volt amúgy, miért teszem ezt. Anna felhorkant.
– Josh nem bír magával, olyan típus. Mindig az kell neki, amit nem
kaphat meg. Amikor ott volt neki Rosie, még csak rá se hederített. De amint
megmondta neki, hogy elege van belőle, folyton próbálja visszaédesgetni
magát. És ez az elmúlt három évben folyamatosan így megy. De ne aggódj
emiatt, Rosie soha az életben nem fog visszamenni hozzá, még akkor sem,
ha te nem lennél a képben! – tette hozzá Anna megnyugtató mosollyal, és
megveregette a térdemet.
Összeráncoltam a homlokomat. Továbbra sem voltam oda a gondolattól,
hogy Rosie egyedül van azzal az alakkal, még akkor is, ha Rosie-t
egyáltalán nem érdekli már.
– Hát tényleg úgy hangzik, hogy ez a Josh egy igazi seggfej!
– Az is. Mondtam, nem is tud megváltozni. Épp olyan nőcsábász, mint te,
Nate, csak talán még rosszabb!
– Na, kösz szépen! – dünnyögtem.
Anna elvigyorodott, Ashtonhoz bújt, és kivette a távirányítót a kezéből.
– Hadd menjek én is egy kört! Annyira ki vagyok bukva, hogy muszáj
kinyírnom néhány zombit ahhoz, hogy végre lehiggadjak! – jelentette ki,
majd a képernyőre meredt, és csak úgy lődözgetett a sűrű levegőbe.
Kajánul elvigyorodtam.
– Miért nem főzöl inkább valamit nekünk? Az majd lehiggaszt! Tudod
jól, mennyire nem megy neked ez a játék! – cukkoltam, és kikerültem a
párnát, amit Anna felém hajított.
 Rosie lakása előtt álltam. Annyira izgultam, hogy alig bírtam egy
helyben maradni. Ha valaki ezt látta volna, azt hitte volna, hogy olyan
vagyok, mint valami metróaluljáróban csövező szakadt, perverz alak.
Rosie végre ajtót nyitott. Szűk, fekete farmert és egy V kivágású piros
felsőt viselt, ami sejtelmesen árulkodott arról, mi bújik meg alatta. A haját
feltűzte, és egy szexi, fekete keretes szemüveg volt rajta. Azta! Csak ez
jutott eszembe.
– Ez igen! Micsoda dögös barátnőm van nekem! – jegyeztem meg,
miközben tetőtől talpig szemügyre vettem.
Rosie az ajtófélfának dőlt, és keresztbe tette a kezét maga előtt, amitől a
melle összeért és még szebben kidomborodott. Már ettől a látványtól
összefutott a nyál a számban!
– Igazán? Magaddal hoztad őt is? – élcelődött.
Elnevettem magam, majd anélkül, hogy intett volna, kerüljek beljebb,
beléptem a lakásba. Átkaroltam a derekát, magamhoz húztam, lehajtottam a
fejemet, hogy összeérintsem az orrunkat. Egész testével hozzám simult,
ahogy mosolyogva felnézett rám.
– Tetszik a szemüveg! – súgtam, és finoman megfogtam a keretet. Erre
Rosie elpirult, és azonnal le is vette.
– Elfelejtettem, hogy rajtam van. Csak olvasáshoz hordom.
Korábban fájt a fejem, azért kaptam – magyarázta zavartan.
Kajánul rávigyorogtam.
– Nekem is fáj a fejem most, bár gyanítom, más miatt! – jegyeztem meg
sokatmondóan.
Elnevette magát, még jobban hozzám simult, a csípőjét az ágyékomhoz
nyomta. Korábban még sosem izgultam fel egy szemüvegtől, de Rosie még
ezt is képes volt kiváltani belőlem.
– Hmm, úgy tűnik, nem kicsit fáj a fejed! Lehet, hogy meg kellene
nézetned, nem? – javasolta.
– Már azt teszem! Veled nézetem meg!
Megcsókoltam. A torka mélyéről halk búgó hang tört fel, amitől aztán
végképp kiment a vér a fejemből, és egy lejjebb lévő testrészembe szállt.
Rosie megtörte a csókot, mire homlokomat a homlokára tettem, és
belenéztem abba a nagy, barna szemébe, amihez oly hamar hozzászoktam.
Elvettem a kezéből a szemüveget, majd óvatosan visszahelyeztem az arcára,
és elmosolyodtam. Úgy nézett ki vele, mint egy szexi titkárnő, akiről
minden srác fantáziálgat. Beszívtam a levegőt a fogam között, ahogy
végignéztem rajta. Rendkívüli módon gyönyörű és szexi volt!
– Hiányoztál ma! – ismertem be.
Elmosolyodott, bólintott.
– Tudtam, hogy sóvárogni fogsz utánam! – felelte.
– Semmi kétség efelől, de csakis utánad!
Próbáltam magabiztosnak tűnni, de az igazság az volt, hogy annyira
kívántam, hogy ha tudtam volna, hogy nem vágom el magamat Rosie előtt,
már ott azonnal a tettek mezejére léptem volna.
Elmosolyodott, majd megcsókolt, és kibújt a karomból. Levette újra a
szemüvegét, és az előszobaszekrényre tette.
– Na, hoztál DVD-t? – kérdezte, és várakozó tekintettel nézett rám.
Bólintottam, és elé nyújtottam, hogy jól lássa.
– Azt mondtad, megnézhetjük a kedvenc filmemet, igaz? Megvonta a
vállát.
– Persze!
– El sem hiszem, hogy nem bánod, ha pornót kell nézned velem!
Te vagy az első ilyen barátnőm! – poénkodtam.
Mosoly bujkált a szája szegletében.
– Feltéve, ha nem home videó! Nem szívesen néznélek meg egy másik
lánnyal! – vágott vissza, és lemondón legyintett.
Kétségkívül értette a poént… hacsak nem arról volt szó, hogy tényleg
nem bánta, ha pornófilmet nézünk. Titokban azon izgultam, hátha tényleg
nem viccelt. Elképesztő lenne ilyen filmet nézni egy csaj társaságában!
Elnevettem magam, Rosie elvette tőlem a filmeket.
– Kísértethistória? Ez a kedvenced? – szólalt meg szkeptikusan, és
felvonta az egyik szemöldökét.
Bólintottam, és rátettem a vállára a karomat.
– Igen! Bírom a régi filmeket! Elmosolyodott.
– Én is! Nincs is jobb, mint egy nyolcvanas évekbeli mozifilm!
– Ó, igazán? Én is szeretem őket! Mi a te kedvenced, Csíkos?
Lebiggyesztette az ajkát, és néhány másodpercig gondolkodott.
– Hát, a retró pornón kívül még szeretem a… – viccelődött.
– Szereted a…
– Szeretem a Kincsvadászokat, az Indiana Jonest, a Keresztapát,
ilyeneket! – válaszolta, majd kézen fogva behúzott a nappaliba.
 Elvigyorodtam. Nekem is ezek voltak a kedvenceim. Úgy tűnik, ez a lány
egyre csak jobb!
– És az Állj mellém! című filmet láttad? Azt szereted? – kérdeztem,
ahogy a DVD-t betette a lejátszóba.
– Nagyon! Kamaszkoromban bele voltam zúgva River Phoenixbe!
Corey Feldmant is nagyon bírom a filmben! És az a vámpíros filmje is
tetszik, a… – hagyta félbe a mondatot, majd homlokráncolva leült mellém,
látszott rajta, hogy a címén töpreng.
– Az elveszett fiúk? – segítettem. Elmosolyodott, rám mutatott.
– Igen! Az a film is klassz! Annyira jók benne a vámpírok! Kiefer
Sutherland meg egyszerűen zabálnivaló! Igen, Nate, attól tartok, a fiatal,
vérszívó Kiefer Sutherlanddel kell versengened a kegyeimért!
Játékosan rátette az ujját az orrom hegyére, mire elkaptam a kezét, és
megpusziltam az ujjait.
– Ó, már azt is hiszed, hogy te is vámpír vagy? – cukkolt, és közelebb
húzódott hozzám.
Megakadt a szemem az izgatott tekintetén.
– Harapni kell? – kérdeztem, és már hajoltam is előre, hogy rátapasszam
a számat a nyaka oldalára.
Rosie erre szorosabban átkarolta a vállamat, és ujjait belemélyesztette a
bőrömbe, ahogy finoman végighúztam a fogamat a bőrén.
– Ó, igen, határozottan odavagyok a harapásért! – motyogta elakadó
lélegzettel.
Megcsókoltam a nyakát, majd arrébb húzódtam, nehogy aztán
elfajuljanak a dolgok. Azt akarta, hogy lassan haladjunk, így nem szerettem
volna, hogy azt higgye, csak a testére vágyom. Őszintén szólva a
személyisége is teljesen magával ragadott, és azt akartam, hogy ezt tudja.
– Akkor majd később megharaplak! – poénkodtam, majd a képernyő felé
biccentettem, mert elindult a film.
Ekkor felpattant a kanapéról.
– Állítsd le, hozok pattogatott kukoricát! – szólt hátra a válla fölött.
Elmosolyodtam, leállítottam a filmet, majd visszakuporodtam a kanapéra,
és kényelembe helyeztem magam. Kicsit furcsa volt, mennyire otthon
érzem magam Rosie-nál.
Máskor, ha egy lánynál voltam, azonnal a hálószobában kötöttünk ki,
utána pedig húztam haza. De most más volt a helyzet. Jólesett ott ülni, és
várni, hogy visszajöjjön. Jót vigyorogtam magamban. Ha látná ezt anyám,
ugrálna örömében. Örökké azzal nyúz, hogy találjak már végre magamnak
egy „rendes lányt”. Erre meg tessék, itt ülök egy ilyen csaj nappalijában
boldogan, elégedetten.
Rosie néhány perc elteltével már vissza is jött. A kukoricát majszolva
mellém kuporodott. Egy kicsit felém fordult, mire én átkaroltam, kezemet a
csípőjére tettem, és így néztük a filmet.
A végéhez érve tudtam, hogy ideje mennem, mielőtt teljesen elveszítem
az önuralmamat, és könyörögni fogok neki, hogy hadd tegyem a
magamévá, miközben a nevemet nyögdécseli. Lágy csókot adtam neki.
Jólesett újra érezni a száját. Azonnal átkarolta a nyakamat, ujjaival beletúrt
hátul a hajamba. Magamban megjegyeztem, hogy ezentúl soha nem fogom
rövidre vágatni a hajamat, hogy mindig bele tudjon túrni, mert őrjítően jó
érzést váltott ki belőlem.
Ismét búgó nyögés hagyta el a száját, amitől azonnal beindultam.
Megmozdultam, hátradöntöttem a kanapén, hevesen megcsókoltam, és
fölé helyezkedtem.
Rosie mohón visszacsókolt, közelebb húzott magához, szinte már
belesajdult a testem. Megtörtem a csókot, már kezdtem szédülni. Rám
szegezte a tekintetét, halvány mosoly jelent meg az arcán. Erre nem bírtam
megállni, hogy ne hajoljak ismét vissza. Lenyűgözött a hibátlan, sugárzó
szépsége, a ragyogó arca, a csillogó szeme!
Basszus, mi van velem! Miket hordok itt össze? Hibátlan, sugárzó?
Kezdek úgy beszélni, mint a lányok!
– Láthatlak holnap este? – kérdeztem reménykedve.
Rosie az ajkába harapott, és lelkesen bólintott. Titokban bíztam benne,
hogy legalább annyira kedvel engem, mint amennyire én kezdem
megszeretni őt, máskülönben össze fogja törni a szívemet. Hogyan
hagyhattam, hogy ilyen érzések alakuljanak ki bennem? Hogyan történt
mindez ennyire gyorsan? Tudtam, hogy nem csak testi vágyat érzek iránta,
hiszen pont annyira jólesett hallgatni őt, mint fölé magasodni. Teljesen
belezúgtam!
– Persze! Át tudsz jönni, miután DJ elaludt? Rendelhetünk valami kaját,
ha gondolod!
– Jól hangzik!
Bólintottam, megcsókoltam ismét, majd csókjaimmal a nyakát
érintettem, mint aki meg akarja harapni őt, ahogy azt korábban ígértem.
Felkuncogott, fészkelődni kezdett alattam, én meg finoman belényomtam a
fogamat. Elvigyorodtam, ahogy próbált arrébb húzódni. Ó, szóval
csiklandós? Akkor játékra fel! Magamhoz szorítottam, megcsiklandoztam
az oldalát, és hallgattam a kacagását, a sikongatását.
– Hagyd abba! Be fogok pisilni! Nate, elég! – sikította, és próbált letolni
magáról.
Elnevettem magam, hátrébb húzódtam, hogy lássam, mennyire elpirult.
Fantasztikusan jól állt neki! Egészen biztos voltam abban, hogy ezt az arcot
fogom magam előtt látni, mielőtt este elalszom. Vagy azt a szexi
szemüveges titkárnőset. Még nem tudtam, melyiket.
Csak arról voltam meggyőződve, hogy elképesztő egy lány, és mindent
meg akarok tudni vele kapcsolatban. Így jutottam el DJ-hez.
– Arra gondoltam, hogy a hétvégén elmehetnénk együtt a parkba. Lenne
kedved piknikezni? – érdeklődtem, és eltűrtem a haját az arcából.
Park, piknik, mindez olyan gyerekes programnak tűnt nekem.
Rosie összevonta a szemöldökét, és bocsánatkérőn megrázta a fejét.
– Nem lesz jó ez a hétvége, Nate. Nálam lesz DJ. Ne haragudj!
Nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam. Miből gondolta,
hogy nem akartam, hogy DJ-t magunkkal vigyük?
– Tudom! Hármunkra gondoltam. Labdázhatnánk, meg ilyenek. Rosie
ekkor nem szólt. Éreztem, hogy befeszül.
– Nate, kérlek, ne rontsuk el ezt az egészet! Te tényleg jó fej srác vagy,
nagyon jól érzem magam veled, és nem akarlak megbántani… Nem
folytatta a mondatot. Az ajkába harapott, látszott rajta, hogy ideges. Kereste
a szavakat.
– Jól érzem, hogy most jön ide egy „de”? – dörmögtem, és egyszeriben
én is nyugtalan lettem.
– Igen, van egy „de” – felelte. – Nem szeretném, hogy találkozz DJ-vel –
motyogta, és bocsánatkérő pillantást vetett rám.
Összerezzentem. Akkor most csak kihasznál engem? Csak szórakozni
akar velem, de azt nem engedi, hogy az élete része legyek? Vagy úgy érzi,
nem vagyok elég jó ahhoz? Feltoltam magam, az arcát fürkésztem, vártam,
hogy folytassa. Sóhajtott, átkulcsolta a kezemet. Próbáltam nem arra
figyelni, hogy a keze pont beleillik az enyémbe, mintha csak mindig is
odatartozott volna.
– Nate, DJ a legfontosabb az életemben. Mindent megteszek, hogy
megvédjem. Nem hozhatok be hirtelen valakit az életébe. Mi van, ha
kettőnk között nem jön össze a dolog? Akkor ő is el fog veszíteni valakit, és
ez nem lenne igazságos rá nézve. Stabilitásra van szüksége. Nem akarok
majd magyarázkodni neki arról, mi romlott el, vagy hogy a srác, akivel
labdázott a parkban, elment. Már így is eleget kell magyarázkodnom neki
az apja miatt. Még egy férfit nem engedhetek be az életébe, hogy aztán
csalódjon, amikor ismét elhagynak minket – hadarta egy lélegzettel.
Nagyot nyeltem. Szóval azt hiszi, hogy nem fog működni kettőnk között
a dolog, és ezt DJ megsínyli. Soha nem gondoltam erre. De miért áll Rosie
már most ilyen negatívan a kapcsolatunkhoz? Miért feltételezi, hogy nem
lesz jó?
– Rose, te mindent arra alapozol, hogy kettőnk között nem jön össze a
dolog. És mi van, ha igen? – kérdeztem.
Sóhajtott, és lenézett a kezünkre.
– Nate. Én vagyok az anyukája. Nem veszélyeztethetem a boldogságát.
Csak még egy kicsit várni szeretnék, ennyi. Hogy biztos legyek. Alig három
hete ismerjük egymást, és csak tegnap este mondtuk ki, hogy innentől fogva
kapcsolatban vagyunk. Még annyi mindent nem tudunk egymásról! Mi van,
ha valamelyikünk rájön, hogy valami nem tetszik neki a másikban, vagy
úgy döntesz, nem tudsz várni rám, és összekeveredsz valami csajjal? A saját
lelkemet még csak kockára teszem, de a fiamét nem. Ne haragudj! –
magyarázta.
Emésztgettem a szavait.
Egyértelmű, hogy azt hiszi, meg fogom csalni, ahogyan Josh tette. Az
„összekeveredsz valami csajjal” megjegyzéssel pedig Minnie-re utalt.
Tudtam, hogy még meg fogom kapni. Rosie nem engedte el. Hát soha nem
fog megbízni bennem, nehogy megbántsam őt és DJ-t?
– Még mindig azt hiszed, hogy meg foglak csalni!
Bosszús voltam, de nem akartam rávetíteni. Szívem szerint a fejéhez
vágtam volna, hogy nem bízik bennem. De sajnos tettem olyat, amiről
simán azt gondolhatja rólam, hogy meg fogom csalni, így joggal vélekedett
rólam így.
Összevonta a szemöldökét.
– Ez csak példa volt. Bármi más lehet az oka, de az biztos, hogy három
hét még nem elég hosszú idő ahhoz, hogy megkockáztassam azt, hogy DJ
kiboruljon, ha kettőnk között nem jön össze a dolog. Mert mi van, ha
összeismerkedtek, elkezd ragaszkodni hozzád, aztán mi meg rájövünk, hogy
mégsem passzolunk egymáshoz, és szétmegyünk? Hiányozni fogsz neki, és
ez nem fair. Kérlek, próbáld ezt megérteni!
 Mély sóhaj tört fel belőlem. Szerettem volna megismerni a kis srácot, de
tudtam, hogy nem siettethetem Rosie-t. Nem azt mondta, hogy egyáltalán
nem akar bemutatni neki, csak azt, hogy azzal még várni szeretne.
Elhatároztam, hogy az egészet a kisfiú szemszögéből nézem. Rosie-nak
igaza van. A gyereknek stabilitásra van szüksége. Mindkettőjüknek. Túl
korai lenne megmondani, tényleg működni fog-e közöttünk a kapcsolat.
Nagyon reméltem, hogy igen, de Rosie jól látja. A remény nem elég ahhoz,
hogy egy négyévest is belerángassunk a történetbe.
Rosie arcát tanulmányoztam, hogy lássam, van-e más is még emögött.
– Csíkos, ugye, nem arról van szó, hogy nem jövök be neked?
Idegen volt számomra az a bizonytalanságérzés, amit a válaszára várva
éreztem. Korábban még soha nem tapasztaltam ilyet. Rosie váltotta ezt ki
belőlem először.
– Persze hogy nem! Kedvellek, tényleg! Csak a fiam miatt vagyok
óvatos. És csak egy darabig, rendben? – kérdezte, és az egyik karjával
átfogta a nyakamat.
Közelebb húzódtam hozzá, egy kicsit megkönnyebbültem. Valahol
örültem annak, hogy még nem kell megismernem Rosie kisfiát, mert
fogalmam sem volt, hogyan lehet egy négyévesre jó benyomást tenni. Azt
tudtam, hogyan kell bánni a nőkkel, de hogy a gyerekekkel? Arról
halványlila gőzöm se volt. Legbelül azért kissé csalódott voltam, mert még
mindig kirekesztettnek éreztem magam Rosie életének jelentős részéből.
Meg kell mutatnom neki, hogy sehova nem megyek!
– Jól van, megértettem. Rendben. Várunk, amíg nem érzed úgy, hogy
már bemutathatsz neki – nyugtáztam, és finoman megcsókoltam.
Rosie elmosolyodott, a számhoz ért, mire én hátrébb húzódtam, hogy a
szemébe nézhessek. Összeérintettük az orrunkat.
– Nagyon örülök annak, hogy szeretnéd megismerni a fiamat! – suttogta.
Csodálkozást és egyben csodálatot tükrözött a tekintete. Elmosolyodtam.
– Naná, Rose, hisz ő az életed legfontosabb része!
Sóhajtott, finoman a fejét csóválta, mintha próbálna megfejteni valamit.
– Nate Peters, te tényleg más vagy, mint hittem!
Rávigyorogtam.
– Te is, Rosie York, te is! – feleltem, és ismét megcsókoltam.
 15. FEJEZET
Egyre jobban telt a hetem, mert Rosie-val minden este együtt töltöttünk
néhány órát. Dumálgattunk mindenféléről. Még soha senki nem érdekelt
ennyire!
Eljött a péntek. Elhatároztuk, hogy elmegyünk egy klubba. Rosie
megkérte a húgát, hogy jöjjön át hozzá, és vigyázzon DJ-re, hogy egy kicsit
kimozdulhassunk. Már alig vártam, hogy végre nyilvánosan mutatkozzam a
barátnőmmel! Ez lesz az első alkalom, hogy igazi „párként” megyünk el
valahova!
Elég korai időpontot beszéltünk meg a randinkra, ezért úgy döntöttünk,
Ashtonéknál találkozunk. Rosie nem akarta, hogy elmenjek érte, mert DJ
még ébren volt, amikor elindult otthonról. Még mindig tartottam a
távolságot a kiskölyökkel, „hátha” nem jól alakulnak a dolgok Rosie és
köztem. Ennek szerencsére napról napra kisebb esélyét láttam. Megőrültem
Rosie-ért! Nem telt el úgy nap, hogy ne írtam volna rá.
Amikor bekopogtam Ashtonékhoz, kissé meglepődtem, hogy Rosie
nyitott ajtót.
– Szia! – csiripelte.
Végignéztem rajta, ahogy kinyögtem egy köszönést. Hogy a francba
fogom távol tartani magam tőle ma este? Fekete rövidnadrág volt rajta, ami
szépen megmutatta hosszú, izmos lábát. Rövid ujjú, laza, smaragdzöld
felsőt viselt. Szexi fekete csizmába bújt, aminek olyan magas volt a sarka,
hogy már most tudtam, hogy később tutira fájni fog benne a lába.
– Azta! Annyira… – kerestem a szavakat – jól nézel ki, hogy már sehova
sem akarok menni! – összegeztem, és elismerően bólogattam.
Rosie elnevette magát, az egyik ujját az állam alá helyezte, és felemelte a
fejemet, hogy az arcába nézzek.
– Kérsz egy képet, Nate?
Bólintottam, és előkaptam a mobilomat.
– Naná! Lökj be valami szexi pózt! – vágtam rá, és korántsem vicceltem.
Elnevette magát, kikapta a mobilomat a kezemből, előrébb lépett, hogy
mellém kerüljön. Szó nélkül lőtt egy képet kettőnkről.
– Tessék! Jó szórakozást hozzá! – heccelt, és visszaadta a telefonomat.
Végigcsúsztattam a kezemet a karján, le egészen a kezéig. Tényleg csak
huszonnégy óra telt el azóta, hogy utoljára találkoztunk? Mert számomra
egy örökkévalóságnak tűnt.
 – Milyen volt a napod? – kérdezte, és behúzott a lakásba, majd becsukta
mögöttem az ajtót.
Megvontam a vállamat.
– Unalmas. Semmi dolgom nem volt, csak edzettem és célba lőttem.
Szóval, semmi izgalmas.
Rosie összehúzta a szemét, lebiggyesztette az ajkát.
– Verítékben úsztál?
Felnyögtem. Imádtam, ahogy flörtöl velem! Még a szőr is felállt a
tarkómon!
– És piszokban! – vágtam rá bólogatva.
Felsóhajtott.
– Miről maradtam le!
Eddig bírtam. Lehajoltam, és lágyan megcsókoltam. Közben ösztönösen
átöleltem, és magamhoz húztam. Ahogy a hátára tettem a kezemet,
megdöbbentem, mert az ujjaim alatt a csupasz bőrét éreztem. Elakadt a
lélegzetem, megragadtam a csípőjét, megfordítottam, mert látni akartam. A
felsőjének nem volt hátulja, csak egy vékony pánt fogta össze az anyagot
felül és alul. Forogni kezdett velem a szoba, ahogy megláttam a hibátlan
bőrét és a gyönyörű ívben futó gerincvonalát!
– Jesszus, Rosie, ez aztán a dögös felső! – állapítottam meg, és
végighúztam az ujjamat a gerincén.
– Sejtettem, hogy értékelni fogod! – felelte elakadó lélegzettel, mert az
ujjam közben már a rövidnadrágja tetejénél járt.
Finoman kitapintottam a feneke felső domborulatát.
– Értékelni? Egyáltalán nem értékelem. Sőt, egy kicsit aggaszt, hány
emberbe botlok majd bele, csak mert nem fogom tudni levenni rólad a
szemem!
Elnevette magát, arccal felém fordult, és átkarolta a nyakamat.
– Szegénykém! Lehet, hogy előttem kellene menned, hogy ne vonjam el
a figyelmedet! – élcelődött éneklő hangon.
– Vagy inkább itt maradok!
Közelebb húztam magamhoz, olyan szorosan, ahogy csak bírtam, és a
karomba emeltem, mire ő azonnal a derekam köré fonta a lábát. A számhoz
érve nevetett, ahogy a konyhába vittem. A barátaink már ott gyülekeztek,
készen állva, hogy elinduljunk szórakozni.
 Amikor kiléptünk a taxiból a klub előtt, ahova bemenni készültünk, a
sorban álló emberek susmusolni kezdtek, Anna és Ashton felé mutogattak,
és fotókat nyomtak róluk a telefonjukkal. Megszokott eseménynek
számított már ez számukra, hozzászoktak. Elmosolyodtam, a fejemet
csóváltam. Igen, Anna az elnök lánya, de ugyanolyan, mint mindenki más,
és erről az emberek hajlamosak voltak megfeledkezni. Mondjuk, az igaz,
hogy Anna státuszának köszönhetően soha nem kellett sorban állnunk.
Azonnal bekísértek minket. Seth és Ryan már odabent volt, egy csapat lány
csicsergett körülöttük.
– Szóval, mit iszunk ma este, Csíkos? – kérdeztem Rosie-t, és mindketten
a bárpultnak dőltünk.
Lebiggyesztette az ajkát, gondolkodott.
– Ha berúgok, hazaviszel? Elmosolyodtam, közelebb léptem hozzá.
– Ki nem hagynám!
– Akkor én ma rumozni fogok! – felelte izgatottan, és összecsapta a
kezét, akár egy hároméves kislány.
Elnevettem magam, és leadtam a rendelést a pultosnál.
Rosie három körtől már becsiccsentett. Mosolyogva figyeltem, ahogy
Sethtel csacsog.
Amikor felém nézett, felemeltem a kezemet, és egy ujjal jeleztem felé,
hogy odahívjam. Azonnal széles vigyorra húzódott a szája, aminek láttán én
is elmosolyodtam. Amikor megállt mellettem, önelégülten elvigyorodtam.
– Hmm, egyetlenegy ujjam elég volt ahhoz, hogy ide gyere hozzám!
Képzeld csak el, mit tud a teljes kezem! – élcelődtem vele.
Azt hittem, el fog pirulni, de nem így lett.
Közelebb lépett hozzám, megfogta a kezemet, és anélkül, hogy levette
volna a tekintetét a szememről, szép lassan végignyalta az ujjamat. Ahogy
az ujjhegyemen izgató köröket írt le a nyelvével, éreztem, hogy megfeszül
az ágyékom, és kezd életre kelni a szerszámom a farmernadrágomban.
Ekkor Rosie hirtelen eltolta a kezemet, hozzám simult, és a fülemhez
érintette a száját. Elakadt a lélegzetem. Amikor pedig a csípőjét az
ágyékomhoz nyomta, már egyáltalán nem kaptam levegőt.
– A nyelvem hegyével bekeményítettelek. Képzeld csak el, mit tud a
szám! – súgta.
Ezután hátrébb húzódott, és kacéran mosolygott.
– Vesztettél!
 Megpöckölte az orrom hegyét, majd sarkon fordult, és arrébb állt. Én
meg csak kikerekedett szemmel, tátva maradt szájjal, álló farokkal néztem
utána. Kitört belőlem a nevetés, annyira meglepett Rosie. Utánaeredtem.
Megálltam mellette, és büszkén átfogtam a derekát.
– Nate?
Megfordultam, hogy megnézzem, ki szólt. Majdnem megállt bennem az
ütő. Minnie volt az. Nagyot nyeltem, mert a csaj megindult felém. Rosie-ra
pillantottam, mert fogalmam sem volt, hogy fog reagálni arra, ha
összetalálkozik a lánnyal, akivel lefeküdtem. Bassza meg, nehogy ez tegyen
tönkre mindent!
Minnie megállt előttem. Mérges mosoly ült az arcán, ahogy ránézett
Rosie-ra, akit átkaroltam.
– Szia! Hogy vagy? – rikácsolta.
Na, most segítsetek odafentről nekem!
– Öö…
Semmi mást nem tudtam kinyögni.
Rosie felváltva nézett rám és a lányra. Látszott rajta, hogy nem érti
igazán a helyzetet, de udvariasan mosolygott. Kérlelő tekintettel meredtem
Minnie-re, nehogy mindent tönkrevágjon most nekem.
A csaj arcán mosoly terült szét. Akkor már tudtam, hogy nekem annyi.
– Nem is mondasz semmit? – kérdezte, majd önelégült mosollyal egy
lépéssel közelebb lépett felém.
Borzadály. Tényleg képes voltam vele hazamenni? Ismét mocskosnak
éreztem magam, legszívesebben újra letusoltam volna.
Megvontam a vállam, még mindig nem tudtam semmi értelmeset
kinyögni.
– Nem igazán.
Csak húzzon már el, könyörögtem felé a szememmel. Minnie magas
hangja betöltötte a teret.
– Hát, ettől egy lány sem érzi magát különlegesnek! A nevemre azért
emlékszel? – kérdezte az egyik szemöldökét felvonva.
A helyzet másodpercről másodpercre rosszabbodott. Sethre és Ashtonra
néztem segítségkérő tekintettel, de ők is csak tátott szájjal bámultak.
Ashtonon látszott, hogy semmit nem ért az egészből. Seth viszont sejtett
valamit.
Veronica. Verity. Valami v betűs…
 – Szia, Vicky vagyok! – szólalt meg ekkor Minnie Rosie felé fordulva, és
a kezét nyújtotta neki.
Vicky, igen!
Rosie elmosolyodott, bólintott, és kezet fogott vele.
– Rosie.
Minnie szeme felcsillant, mihelyt meghallotta a nevét. Istenem, most
végezz velem!
– Tényleg? Nos, örülök, hogy megismerhetlek, Rosie! – szólalt meg
minden egyes szót túlhangsúlyozva, hogy azzal is jelezze felém, mekkora
bajban vagyok.
– Én is! Ti régi barátok vagytok, vagy…? – érdeklődött Rosie, és kérdőn
rám nézett.
Kinyitottam a számat, de hang nem jött ki rajta. Minnie azonnal
kihasználta az alkalmat.
– Nem igazán. Múlt héten akadtunk össze, de hogy őszinte legyek, nem
volt egy nagy szám! Még kielégíteni is alig bírt!
Most ölöm meg magam!
Rosie arcáról lehervadt a mosoly, ahogy összeállt a kép nála. A szívem
majdnem kiugrott a helyéről, izzadt a tenyerem, az egész testem jéghideg
lett. Most lesz vége. Négy hét volt vele, és mindjárt rám fogja borítani az
italát, és ordítani fog velem.
Rosie csettintett egyet, és Minnie-re mutatott, mintha hirtelen beugrott
volna neki valami.
– Jaj, már emlékszem! Bocs, nem ismertem meg a nevedet! Nate és én
csak úgy emlegetünk téged: „a beugró csaj”. Bocs, emlékeznem kellett
volna a nevedre, nagyon udvariatlan vagyok, hogy nem jutott eszembe! –
mondta bólogatva, és bocsánatkérőn nézett Minnie-re.
Minnie utálattal bámulta.
– Hülye kurva!
Finoman magam mögé húztam Rosie-t, hátha Minnie rátámad, de Rosie
csak nevetett és bólogatott.
– A-ha! De én legalább annak vagyok a kurvája, akit te magadnak
szeretnél! Szóval kár a gőzért, nem érdemes keverned! Nem hinném, hogy
érdeklődik irántad!
Megfordult, és az egyik szemöldökét felhúzva rám nézett.
– Vagy igen? – kérdezte némi aggodalommal a szemében, mintha hirtelen
kételkedne bennem.
 – Senki más nem kell nekem! – jelentettem ki őszintén.
Minnie hörgött, annyira dühös lett. Megfordult azon a hihetetlenül magas
sarkú cipőjén, és beviharzott a tömegbe. Rosie-ra néztem, és azon
imádkoztam magamban, hogy bocsásson meg nekem megint. De nem tűnt
haragosnak. Egy kicsit meg volt döbbenve, az igaz, de nem volt mérges.
– Annyira sajnálom!
Erre elmosolyodott, és hozzám simult.
– Ne aggódj, a múlt elmúlt.
Rám tapasztotta a száját, én meg majdnem felhörögtem a győzelemtől.
Amikor hátrébb húzódott, kacéran rám vigyorgott.
– Aggódnom kéne, hogy alig tudtál örömet szerezni neki? – kérdezte
játékosan.
Nevetésben törtem ki, a fejemet ráztam.
– Minden nehézség nélkül örömet fogok szerezni neked, ne aggódj! –
közöltem vele magabiztosan.
Nevetett, bólintott.
– Akkor jó!
Elmosolyodott, én meg hálásan rápillantottam. Azt hittem, a barátnők
mind őrülten féltékenyek, és még azt sem engedik, hogy az ember
hozzászóljon egy másik nőhöz. Határozottan sokat kell még tanulnom a
kapcsolatokról!
– Köszönöm, és tényleg nagyon sajnálom! – kértem ismét bocsánatot
tőle.
Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magam, amiért ezt tettem Rosie-
val. Tényleg nem érdemeltem meg őt!
– Te aztán belenyúltál, Nate, Hű, ez a rikácsoló hang! – viccelődött
Rosie, és összerezzent.
Nevetésben törtem ki, közelebb húztam magamhoz, és büszkén
átkaroltam. Seth rám vigyorgott, megtörölte a homlokát egy „de jó, hogy túl
vagyunk rajta” mozdulattal, mire én bólintottam, kifújtam a levegőt, és
hagytam, hogy végre leeresszek, és élvezzem az este további részét.
Gyorsan elrepült az idő, pedig alig ittam valamit. Rosie és Anna viszont
egyre jobban becsiccsentett. Vihorásztak, énekeltek – hozzáteszem, elég
hamisan. Rosie elképesztően flörtölős részeg volt. Olyan pillantásokat
küldött felém, hogy ha nem tudtam volna, hogy egy darabig nem fogok
kényeztetést kapni tőle, megesküdtem volna, hogy még az este élvezkedni
fogok vele.
 Rosie felém lendítette az üres poharát, és édes arccal lebiggyesztette az
ajkát. Függővé váltam ettől a nézésétől.
– Kérsz még italt? – kérdezte, és rám nehezedett, ahogy nekem dőlt.
– Ez most Ashton köre – feleltem, majd Ashton felé bólintottam, és
megráztam Rosie üres poharát.
Ashton rögtön mozdult is, közben pedig odaszólt Ricknek, hogy addig
tartsa a szemét Annán.
Megpusziltam Rosie orrát, és Ashton után eredtem a pulthoz, hogy
segítsek neki az italokkal. Elég sok időbe telt, mire kiszolgáltak minket,
mert rendkívül sokan voltak a klubban. Amikor végre a kezünkben tartottuk
az italokat, elindultunk vissza a csapatunkhoz.
Azonnal feltűnt, hogy Rosie nincs ott. Homlokráncolva pásztáztam végig
a tömeget, ahogy odaadtam Sethnek a sörét.
– Hova tűnt a csajom? – kérdeztem belekortyolva a kólámba, a másik
kezemben Rosie italát tartva.
Seth elmosolyodott, állával a táncparkett felé biccentett. Arra néztem, és
láttam, hogy Rosie Annával táncol. Rick, Anna titkosügynök testőre
mögöttük tornyosulva végezte a munkáját, mivel Ashton nem volt ott. Zord
tekintettel, a fenyegető veszélyeket felmérve figyelte az embereket
körülöttük.
Visszanéztem Rosie-ra, lassan végigmértem a testét. Még mindig nem
teltem el vele, hiába láttam és érintettem már meg annyiszor. Továbbra is
minden alkalommal meglepetést okozott nekem. Igazi bombasztikus csábító
volt, ahogy rázta a hátsóját, és csavarta a csípőjét!
Önelégült mosolyra húzódott a szám, amikor észrevettem, hogy több srác
is figyeli Rosie-t. Valami oknál fogva tetszett, hogy mások dögösnek látják
az én barátnőmet. Soha nem voltam birtokló típus, de örültem, hogy az a
fenekét rázó kiscsaj ott a táncparketten az én csajom. Jó gondolat! A srácok
bámulhatják, de csak amíg nem nyúlnak hozzá! Mert az már más történet!
Ashton mosolyogva figyelte Annát, ahogy táncol, s közben az italát
kortyolgatta.
– Biztos, hogy nem kérsz valami normális piát? – kérdezte tőlem, felém
emelve a röviditalát.
Megráztam a fejemet. Már ittam hármat, aztán kólára tértem át, mert
másnap reggel a szüleimhez készültem.
– Nem, teljesen jól elvagyok ezzel!
 A következő szám egy kicsit ütemesebb volt. Seth halkan elnevette
magát mögöttem.
– Na, itt tartunk már! – motyogta, és jókedvűen nevetett.
Homlokráncolva néztem rá egy „mi a fene?” ábrázattal, mire Seth
elvigyorodott, és Rosie és Anna felé mutatott. Belekortyoltam az italomba,
feléjük fordultam. Menten összeszorult a torkom, majdnem félre is nyeltem.
Anna és Rosie olyan szexi táncot lejtett, amilyet még életemben nem
láttam! Rosie felém fordulva állt, csípőjét a zene ritmusára ringatta, közben
pedig a csupasz combjain simított végig.
– Azt a rohadt! – nyögtem fel elakadt lélegzettel, még mindig fulladozva.
Nem bírtam levenni a szememet Rosie-ról. Seth kajánul röhögött,
megcsapkodta a hátamat, próbált segíteni nekem, hogy kapjak végre
levegőt.
Ashton szeme is kikerekedett, de ő jobban tartotta magát, mint én.
Remegő kézzel Seth mellkasához nyomtam a poharamat, és gyorsan
megindultam a táncparkett felé. Táncolnom kell a barátnőmmel, most
azonnal!
Ekkor valaki megragadta a karomat. Próbáltam lerázni magamról, mert
addig kellett odamennem Rosie-hoz, és átkarolnom őt, amíg így táncol.
Most épp kezét a feje fölé emelve tolta, a padló felé ringatózva haladt egyre
lejjebb és lejjebb. Jobb volt ez a tánc, mint bármelyik, amit
sztriptízklubokban láttam! A srácok tátva maradt szájjal bámulták, még
csak meg sem próbálták leplezni, hogy kocsányon lóg a szemük.
Visszanéztem Sethre, ismét megráztam a karomat, és odaszóltam neki,
hogy eresszen el.
– Seth, engedj már, táncolni megyek! – mordultam rá, homlokráncolva a
kezére pillantottam, amivel a karomat szorította.
Elvigyorodott, a fejét rázta.
– De hát neked játszik! – szólt, és újra nevetett.
Játszik? De hogyan játszik nekem?
– Mi van? – hümmögtem, a szememet le sem véve Rosie fenekéről, pőre
hátáról és hosszú lábairól.
Seth visszahúzott magához, és a kezembe nyomta az italomat.
– Verseny van! Anna ötlete volt! – magyarázta, és Ashton felé biccentett,
aki épp annyira értetlenül nézett, mint én. – Amikor ti ketten elmentetek az
italokért, Annának akadt ez a briliáns ötlete! Azt találta ki, hogy kíváncsi,
melyikőjük tudja előbb odacsalogatni a pasiját!
 Leesett az állam a döbbenettől. Ismét Rosie felé fordultam. Figyeltem,
ahogy száll a haja, és tökéletesen lejt a ritmusra. Engem tesztelt. Abban
fogadott Annával, hogy én fogok előbb odalépni. Elvettem Sethtől a piámat,
és keresztbe fontam a karomat. Nem fogok veszíteni. Kizárt. Nem hagyom,
hogy ilyen hatalommal bírjon fölöttem egy lány! Azért játszik velem, hogy
megnézze, úgy tud-e ugráltatni, mint egy kiskutyát!
– Rosie nem akarta, de Anna rávette. Az a szabály, hogy nem szabad
rátok nézniük, vagy odahívni titeket, de az nyer, amelyikük először oda
tudja csábítani a pasiját – magyarázta Seth, láthatóan jól szórakozva az
egészen.
Homlokráncolva Ashtonra néztem.
– A feleséged rémesen veszélyes egy nőszemély!
Elnevette magát, megvonta a vállát, mert ezzel ő már rég tisztában volt.
Alig bírtam visszafogni magamat, hogy ne menjek oda.
Hipnotizált Rosie vonagló teste, alig kaptam levegőt.
Legyél erős, Nate, nem mész oda!
A szám közepén már nem bírtam tovább.
Beletúrtam a hajamba, összeszorítottam az ujjaimat, ahogy tágra nyílt
szemmel figyeltem a barátnőmet. Szinte fájt végignézni, amit csinál.
Leszállt az összes vér az ágyékomba, oda akartam rohanni, még mielőtt
vége a számnak. Ashton halvány mosollyal az arcán figyelte a show-t. Ő
annyira összeszedett tudott maradni! Fogalmam sincs, hogyan volt képes rá.
Lehet, hogy Anna nem rázta úgy a fenekét, mint Rosie. Nem tudom, mert
én csakis kizárólag a csajomra ragasztottam a tekintetemet, Annára még
csak rá se pillantottam.
Felnyögtem.
– Nem bírom!
Ashton a fejét csóválta.
– Hajrá! Majdnem egy egész számon át bírtad! Nate Peters, akit
felismerhetetlenségig ostoroztak! – cukkolt.
– Nem vicces! Te ma este hazaviszed a feleségedet, és jót kefélsz vele!
De ha én nem megyek oda, és nem érezhetem, ahogy Rosie a fenekét
hozzám riszálja, meghalok! – nyafogtam drámaian.
Seth és Ashton is elnevette magát.
– Dehogy fogsz! Tarts ki! – erősködött Ashton, és az öklével viccesen
mellkason vágta magát.
 – Most fogok kipurcanni! Komolyan, már a saját levemben fuldoklom!
Fogalmatok sincs, mennyire fáj végignézni ezt, úgy, hogy közben tudod,
nem tehetsz semmit! Ez a nő ki fog nyírni engem! – sipákoltam, s közben
néztem, ahogy Rosie a hasán csúsztatja végig a kezét.
Lassan oldalra fordult, így láthattam az arcát, ahogy boldogan mosolyog,
és Annával beszélget.
– Akkor majd könnyítesz magadon! – javasolta Seth egy vállvonással.
– Azt csinálom, de nem használ! Ez a nő már halálra kínoz a
csábításával! Mindig azt hittem, hogy csak azok a srácok találták ki a mesét
a bekékült golyókról, aki nem akarnak maszturbálni! De rohadtul nem csak
mese! Az én tökeim is úgy fájnak, hogy az már elviselhetetlen!
Ashton nyerített, és a fejét csóválta.
– Emlékszem még én is arra az időre!
Megfogta a csuklómat, feltartotta a kezemet, és finoman ráütött a
kézfejemre.
– Mostantól ő az új haverod, no, meg a hidegzuhany! És akkor minden
rendben lesz! – jegyezte meg, és rám kacsintott.
Felnyögtem, és a fejemet csóváltam, ahogy az akaraterőm végleg elszállt.
– Vessetek meg, ha akartok, de én nem bírom ezt tovább nézni! –
sóhajtottam legyőzötten, majd megindultam Rosie felé.
Hátulról átkaroltam a derekát, mire felugrott, és megdöbbent ábrázattal
hátrafordította a fejét. Ahogy észrevett, ellágyult a tekintete.
– Szia! – búgta.
– Szia!
Visszanézett Annára, mindketten felnevettek, de ez engem kicsit sem
érdekelt.
– Hozok valami innivalót! – szólt oda Anna, megpróbálva túlkiabálni a
zenét.
Rick felé biccentett, majd mindketten kisétáltak a tömegből.
Rosie rátette a kezét a hasára csúsztatott kezemre, én pedig a hátához
préseltem a mellkasomat.
– Nem kellett volna idejönnöd – szólt hátrapillantva rám a válla fölött.
A szája izgatóan közel volt az én számhoz.
Egy pillanatra rátapadtam az ajkaira, mert már nem bírtam magammal.
Nagyot nyeltem. Annyira kívántam Rosie-t, hogy ha tehettem volna, ott
helyben magamévá teszem, és még az sem érdekelt volna, hogy mindenki
minket figyel. Elmosolyodott, a karomba fordult, és hozzám simulva táncolt
tovább bódultan. Bizsergett a testem a vágytól. Életemben még sosem volt
ilyen kéjes látványban részem! Sok mindent láttam már, de ez a tánc
magasan vitte a prímet. Rosie csillogó szemmel nézett rám. Vidámság és
olyan büszkeségféle tükröződött benne. Talán tetszett neki, hogy engem
előbb magához tudott csalogatni, mint Anna Ashtont.
– Te vagy a legdögösebb az egész klubban! – súgtam a fülébe.
Elmosolyodott, a szemét forgatta, és szorosabban átkarolta a nyakamat.
– Nate, hagyd már ezt a csajozós dumát, oké? Büszkén ránéztem.
– Pedig ez így van! Nem duma! Minden srác a te fenekedet bámulja! –
közöltem vele, majd felpillantottam, és el is kaptam némelyikük sóvárgó
pillantását körülöttünk.
– Azért tartod rajta a kezed? Hogy eltakard a látványt?
– Mmm hmm, csak a szemérmedet óvom!
Kis formát rajzolt az ujjával hátul a nyakamra.
– Hű, de úriember valaki megint! – tűnődött mosolyogva.
Mindketten elnevettük magunkat, majd szájával az enyémhez közelített.
Szenvedélyesen csókoltam meg. Dübörgött a zene körülöttünk, de én
semmi másra nem tudtam gondolni, csak a csók ízére, és hogy ez a lány az
enyém.
– Tudod, a mamám mindig az ilyen fiúktól óvott – heccelt, finoman
végighúzva a kezét a mellkasomon, ahogy abbahagytuk a csókolózást.
Elvigyorodtam, a fejemet ráztam.
– Én nem az a srác vagyok, akitől anyukád óva intett! Anyukádnak nincs
olyan képzelőereje! – viccelődtem, és rákacsintottam.
Nevetésben tört ki, közelebb húzott magához, és amikor újra megcsókolt,
még mindig kuncogott az ajkaim között.
Két órával később már teljesen elkészült. Teljes súllyal rám nehezedett, át
kellett fognom a derekát, hogy megtartsam. Amikor az ingem gombjaival
babrált, és fékezhetetlenül nevetett azon, amit mondtam, tudtam, hogy ideje
ágyba tennem.
Elmosolyodtam.
– Azt hiszem, most kell, hogy hazavigyelek, Csíkos!
Lebiggyesztette a száját, megrázta a fejét, amitől az arcába hullott a haja.
– Nem akarok hazamenni! Táncolni akarok! Eltűrtem a haját a füle
mögé.
– Legközelebb is táncolhatsz!
 Nyakamba dobta a karját, hozzám préselődött, és erőteljesen megcsókolt.
Belemosolyogtam a csókjába, és szinte én tartottam a teljes súlyát, mert már
alig bírt megállni a lábán. Másnap tutira bánni fogja, hogy ennyit ivott!
Nem szívesen ugyan, de megszakítottam a csókunkat, hátraléptem egy
kicsit, de továbbra is fogtam a derekánál fogva.
– Ideje mennünk! Már állni alig bírsz, nem hogy táncolni! Összevonta a
szemöldökét.
– A hülye cipő az oka! De leveszem, és akkor még tudunk táncolni! –
zagyválta.
Felemelte az egyik lábát, belekapaszkodott a cipőjébe, de elkezdett
hátrafelé dőlni, ahogy próbálta levenni.
– Hohó!
Gyorsan megragadtam, és visszahúztam egyenesbe, mielőtt felborul, és
megüti magát. A csapat nagy része nevetni kezdett mögöttünk.
– Hazaviszem Rosie-t! Sziasztok, srácok! – kiáltottam nekik oda a
harsogó zenében.
Mindannyian bólintottak, és elköszöntek tőlünk. Rosie elkezdte lecibálni
a másik cipőjét is. Mielőtt még lehúzta volna, felkaptam, mire felsikoltott,
és belecsimpaszkodott az ingembe.
– Nate! – tiltakozott, ahogy végigcipeltem a zsúfolt klubon.
– Megyünk haza, le kell feküdnöd – feleltem erre egy vállvonással.
Csábító mosolyt dobott felém, én meg belebizseregtem a szeméből áradó
vágyba.
– Tényleg? Te fogsz lefektetni? De akkor úriembernek kell lenned velem,
mert már több mint egy éve nem szexeltem senkivel! – duruzsolta, és
végighúzta az ujját az ingem gallérjánál.
Várjunk csak, több mint egy éve? Az ám a hosszú idő!
– Több mint egy éve nem voltál senkivel? – kérdezte, ahogy kiértünk.
Szerencsére sorban várakoztak a taxik a klub előtt, mert már közeledett a
záróra. Kinyitottam az egyik taxi ajtaját, és Rosie-val az ölemben
becsúsztam.
– Nem! – kuncogott. – Josh óta senkivel nem voltam. Újabb puszit
nyomott a nyakamra.
Összeráncoltam a homlokomat. Várjunk csak! Nem stimmel az idő.
– Azt hittem, Joshsal három éve mentetek szét. Hátrahúzódott,
undorodva felhúzta az orrát.
– Igaz, de… Kikerekedett a szemem.
 – Szóval miután szétmentetek, ismét összejöttetek? – kérdeztem, és
finoman eltoltam egy kicsit magamtól, ahogy próbált megcsókolni.
– Olyasmi. De csak egyszer. Ki voltam akadva, magányosnak éreztem
magam, és nagyon-nagyon berúgtam. Ő meg ott volt. De nem jelentett
semmit! Ha tudnám, visszacsinálnám! Alig emlékszem rá, szóval nem
lehetett valami nagy szám! – csicseregte.
Nem voltam biztos abban, hogy tetszik-e ez nekem. Anna biztosított róla,
hogy Rosie soha nem menne vissza Joshhoz, de egy évvel ezelőtt mégis
együtt volt vele. Bár az igaz, hogy Rosie nem tűnt különösképpen
boldognak attól, amit tett. Az arca egyértelműen arról árulkodott, hogy hiba
volt, és még egyszer nem akarja, hogy megtörténjen.
Elmosolyodott, felém hajolt, nekem nyomta a mellkasát.
– Szóval türelmesnek kell lenned, mert már elfelejtettem, mit kell
csinálni! – búgta csábítóan, ahogy ajka a számhoz ért.
Nem tehettem róla, muszáj volt visszacsókolnom. Egyre nagyobb hévvel
tapadtunk egymás szájára. Rosie addig manőverezett, amíg sikerült rám
ülnie. Abból ítélve, ahogyan a csípőjét mozgatta rajtam, úgy tűnt,
egyáltalán nem felejtette el, mit kell csinálni!
Túl hamar értünk a lakásához. Kifizettem a taxisnak a fuvart, és
megkértem, várjon meg, amíg visszajövök. Rosie homlokráncolva hallgatta.
– Mondd neki, hogy mehet! Nem akarsz nálam maradni? – szólt
lebiggyesztett szájjal.
– Itt maradnék, ha józanabb lennél, és ezt akkor mondanád! – feleltem
egy vállvonással, majd kiemeltem a kocsiból, és a csípőmmel benyomtam a
taxi ajtaját.
Rosie kuncogott, és szorosan belém csimpaszkodott.
– Egy igazi hős vagy, Peters tiszt! Sok lányt vittél így, vagy én vagyok
csak ilyen szerencsés? – kérdezte, miközben a fülcimpámat harapdálta.
Próbáltam elhessegetni a testemben a „Peters tiszt” hallatán szétáradó
izgalmat.
– Mi a kapukódod, Rose? – kérdeztem tőle, ahogy megálltam a
kaputelefon előtt.
– 8952 – motyogta ásítva.
Nagy nehezen beütöttem a kódot, és benyomtam az ajtót.
Figyeltem, nehogy beverje a fejét, ahogy felviszem a lépcsőházban.
– Vedd elő a kulcsaidat, Csíkos! Elnevette magát.
– Utálom ezt a becenevet!
 Beletúrt a táskájába, kivett belőle egy kulcscsomót.
– Ta-dam! – kiáltott fel győzedelmesen, majd ügyetlenül kotorászott a
kulcslyuknál, próbálta betenni a kulcsot a zárba.
Ahogy nevetgélt, és fejét a karomnak döntötte, én sem bírtam ki nevetés
nélkül. Imádni való részeg volt! Egy perc elteltével megrázta a fejét, és
homlokráncolva a kulcsokra nézett.
– Ezek az enyémek? Az én táskámban voltak, és úgy néznek ki, mint az
enyémek, mert ez az én kulcstartóm, de… – értetlenül csóválta a fejét –
nem lehet, hogy valaki kicserélte a záramat?
Erre már nevetésben törtem ki.
Ekkor kinyílt az ajtó. Rosie fiatalabb, talán egy kicsit szőkébb verziója
állt ott a szemét dörzsölve.
– Helló, valami gond van? – kérdezte.
– Csak egy parányi! A nővéred mindent megtett ma este, hogy a bár
teljes rumkészletét elfogyassza, szóval úgy tűnik, valaki másnak a kulcsai
kerültek hozzánk! – válaszoltam én a szememet forgatva.
Toni elnevette magát, oldalra lépett, és intett, hogy menjek be.
– Ő az én kishúgom! – hablatyolta Rosie, és úgy simogatta meg Toni
fejét, mintha egy kiskutya lenne. – Imádom őt, annyira szuper csaj! Toni, ő
itt Nate, Nate, ő pedig az én kishúgom! – mutatott be minket egymásnak.
– Szia! Örülök, hogy megismerlek! – üdvözölt Toni, és fáradt mosollyal
bólintott.
Már épp nyitottam a számat, hogy válaszoljak, mire Rosie közbeszólt.
– Ugye, megmondtam, hogy dögös a srác? És a haja! Egyszerűen
tökéletes!
Megsimogatta a hajamat, és ábrándozón sóhajtott. Nevettem, a szememet
forgattam.
– Kösz, Rose, de éppenséggel te sem panaszkodhatsz! Na, gyere,
beviszlek az ágyadba, jó? – javasoltam, és a folyosóról nyíló három ajtó
felé pillantottam. Fogalmam se volt, melyik Rosie hálószobájáé.
– Melyik ajtó?
Toni a bal oldalira mutatott. Hálásan elmosolyodtam, és elindultam abba
az irányba.
– DJ-vel minden oké volt? – kérdezte Rosie a testvérét, és azonnal a szája
elé tette az ujját, hogy mindenkit csendre intsen, holott egyedül ő zajongott.
– Persze! Simán elaludt. Akkor majd holnap folytatjuk! Én inkább a
kanapén alszom, mert úgy tűnik, reggel másnapos leszel!
 – Jól van, szívem, aludj jól, és köszi! Te vagy a legjobb tesó, tudod?
– hadarta Rosie.
Benyomtam a hálószobája ajtaját, és körbenéztem, hol az ágya. Átlagos
szoba volt, semmi extra, akárcsak a lakása többi része. Az ágyra fektettem,
és már léptem is hátra, amikor szorosan a nyakamba csimpaszkodott, és újra
a szájához húzott. Visszacsókoltam, de aztán elhúzódtam, még mielőtt túl
messzire mennénk. Különben is, be volt rúgva.
Elmosolyodtam. Elhajoltam tőle, az ujjammal végigsimítottam az arcán.
Tényleg maga volt a gyönyörűség, minden porcikájában hibátlan
tökéletesség! A keze lecsúszott a vállamról, megakadt az ingem
gombjaiban, miközben átfogott a lábával, és magára húzott.
Mennem kell, ennek így nem lesz jó vége. Részeg…
– Rose, holnap reggel felhívlak – dünnyögtem, ahogy elkezdte
kigombolni az ingemet.
– Nate! – nyögte, és még szorosabban kulcsolta rám a lábát. A szeméből
sugárzott a vágy.
Gyengéden megcsókoltam – búcsúzásképpen. Ám ekkor az egyik kezét
belefúrta a hajamba, és ott tartotta a fejemet. Nem tehettem mást, csak azt,
hogy a nyelvemet a szájába csúsztattam. Felnyögtem, ahogy a csók íze
kikezdte az akaraterőmet. Hátrahúzódtam Rosie-tól, homlokomat az övére
nyomtam, és belenézem izgalomtól parázsló szemébe.
– Nate, mondasz nekem mocskos szavakat? – suttogta, és már indult is
újra a keze, hogy levegye rólam az inget.
Mocskos szavakat mondjak neki…? Ez most egy vicc?
– Hogy mit? – motyogtam, bár a hangomat annyira átitatta a vágy, hogy
szinte csak valami morgásnak hangzott.
Rosie bátorítóan bólogatott.
– Mondd el azt, hogy mit akarsz tenni velem! – duruzsolta, és olyan
lángoló tekintettel nézett a szemembe, hogy tisztán láttam, mennyire fel van
izgulva.
A fenébe, ez a nő teljesen kinyír! Annyira rá voltam gerjedve, hogy még
magam is meglepődtem azon, hogyhogy nem élvezek el már maguktól a
mocskos gondolatoktól.
– Azt szeretnéd? – suttogtam, és megpusziltam a nyakát, finoman
megszívva a bőrét.
– Mmm hmm.
 Hátrébb húzódtam, hogy ránézzek. Ez most tényleg vicces lesz! Nem
tehettem róla, de azon tűnődtem, mi mindenben lehet benne, ha egy kis
trágár beszéd sincs ellenére.
– Nem vagy egy kicsit perverz, Rosie?
Kuncogni kezdett, az ajkába harapott, és rám nézett a szempilláin át.
– És te, Peters tiszt?
Nyeltem egyet. Megtaláltam a tökéletesen hozzám illő lányt!
Egyre forróbb lett a levegő a szobában – vagy csak az ereimben kezdett
forrni a vérem. Tudtam, hogy mennem kell, mielőtt a testem átveszi az
irányítást, és megteszem, amire Rosie kér.
– Jobb, ha megyek, még mielőtt ennél is pajkosabb leszel! – motyogtam,
és erőt vettem magamon, hogy felkeljek.
– Bizony, mert azt nem szeretném, hogy elfenekelj! – felelte erre, és
játékosan összehúzta a szemét.
Szent ég, most azonnal el kell húznom a csíkot!
Gyorsan feltoltam magam Rosie-tól.
– Mennem kell. Holnap reggel hívlak. Remélem, nem leszel nagyon
másnapos. Hétfőn találkozunk, oké?
Adtam egy puszit a homlokára, és anélkül, hogy hátranéztem volna rá,
kimentem a szobából. Ahogy kiléptem az ajtón, nekidőltem a falnak, és
vettem néhány mély lélegzetet. Nagy önuralom kellett hozzá, hogy ne
menjek vissza, és tegyem meg, amire Rosie kér. Amikor egy kicsit sikerült
lehiggadnom, begomboltam az ingemen a felső öt gombot, amit Rosie már
sikeresen kigombolt, aztán a nappali felé vettem az irányt. Toni a kanapén
ült, tévézett.
– Szia, megyek! Rosie eléggé be van csiccsentve, lehet, hogy nem ártana
bevinni egy vödröt az ágya mellé, hátha hányni fog! – mondtam, és már a
gondolattól is összehúztam magam.
Toni megrázta a fejét.
– Nem fog. Sosem hány az alkoholtól. Ezen elnevettem magam.
Hát persze, Rosie-nak minden bizonnyal olyan a gyomra, mint egy
szumósnak!
– Oké! Akkor hát, örülök, hogy megismertelek!
– Én is! Ó, és Nate! Ne bántsd meg őt, rendben? Nagyon törékeny!
Tudom, hogy keménynek mutatja magát, és olyannak, aki képes mindennel
megbirkózni, de belül olyan rémült, mint egy kiscica – tette hozzá kérlelő
tekintettel.
 Elmosolyodtam, bólintottam.
– Tudom – feleltem biztatóan. – Jó éjszakát!
Kiengedtem magam, és megindultam lefelé a taxihoz. Szerencsére
megvárt. Becsúsztam a hátsó ülésre, megadtam a címemet, majd mosollyal
a képemen a fejtámlának döntöttem a fejemet. „Mondj nekem mocskos
szavakat”, biztatott Rosie. Piszok jó lesz, ha tényleg megtörténik!
Amikor végre ágyba bújtam én is, elalvás előtt Rosie-ra gondoltam, és
„legjobb barátom” segítségével, ahogy Ashton nevezte, eljátszottam
magamban mindazt, amit Rosie-nak mondtam volna, ha nem lett volna
elázva.
 16. FEJEZET
Másnap reggel néhány órányi vezetés után a szüleim tengerparti
otthonához értem. Amikor rákanyarodtam a kocsifelhajtóra, ránéztem a
házra, és elmosolyodtam. Szerettem hazajönni. A levegő illata, a fehér
épület, amiben felnőttem, a fa, amiről a hálószobámból kimásztam, amikor
ki akartam lógni… mind-mind kedves emlékeket hozott elő bennem.
Elindultam befelé. Alighogy beértem, a mamám ölelő karjaiban találtam
magam. Nevettem, mert majdnem kipréselte belőlem a szuszt, annyira
szorított.
– Te fogytál! – kiáltott fel, és megveregette a hátamat meg az oldalamat.
Hátraléptem, a fejemet csóváltam. Mindig ez volt az első mondata, amit
aztán már követett is a…
– Kellene már találnod magadnak egy lányt, aki gondoskodik rólad, és
normálisan etet, Nathaniel!
– Hiányoztál! – szóltam erre őszintén, ügyet sem vetve arra, amit
mondott.
Már van egy kedves lány, és anyám ugrálni fog örömében, ha mesélek
neki Rosie-ról! De az még nem most lesz, hogy a családomat is beavatom,
hátha mégsem jön össze a dolog kettőnk között.
Anyám elmosolyodott, belém karolt, és a konyhába húzott, ahol már egy
egész lakodalomra elegendő ételt készített, tudva, hogy érkezem.
– Te is hiányoztál! Mi van veled, kisfiam? Jól vagy? – kérdezte aggódó
tekintettel.
– Teljesen!
Anyám semmit nem változott az idő előrehaladtával. Egérszürke haját
kócos kontyba fogta össze, világoskék szeme boldogságtól ragyogott. A
szokásos rövidnadrágos, laza felsős öltözéke volt ezúttal is rajta, ami
nemcsak kényelmes volt, de még csinosan is állt rajta. Már az ötvenötödik
évében járt, de még mindig nagyon szép volt.
A szemem sarkában mozgásra lettem figyelmes. A húgom, Lisa sétált be.
Buggyos farmernadrág, a kedvenc együttesét ábrázoló póló, túl erősen
kihúzott szem, fekete körömlakk – a szokásos külső jellemezte ezúttal is.
Kivéve, hogy a szőke hajában vastag fekete csíkok éktelenkedtek. Na, ezek
viszont újak voltak. Anyámra pillantottam, hogyhogy megenged neki ilyet,
de ő csak megvonta a vállát.
 Lisa felém biccentett a fejével, de ki sem vette a füléből a fülhallgatót,
amin valami heavy metalt hallgatott, és dúdolt közben. Megvártam, amíg
hátat fordít nekem, és a hűtőben matat, majd felkaptam, és megforgattam a
levegőben. Nagyokat sikított. Felmordult, amikor letettem.
– Bunkó! – sziszegte. Vigyorogva bólintottam.
– Az bizony! Kérsz egy ölelést? – kérdeztem, és kitártam a karomat, bár
már tudtam, mi lesz a reakciója.
Csak akkor jött oda hozzám, amikor akart valamit. Túl szigorú voltam
vele ahhoz, hogy kedveljen. A három lánytestvérem közül ő volt a
legfiatalabb, így aztán mindent elért, amit csak akart. Ki nem állhatta, ha a
bátyja egrecírozza.
– Hagyj már! – vakkantott oda, és visszafordult a hűtő felé.
– Mosd ki azt az ocsmányságot a hajadból, mire legközelebb jövök, értve
vagyok!? – hecceltem szigorú arcot vágva.
Elakadt a lélegzete, anyánkra nézett.
– Nem fogom azért kimosni, csak mert az aranyfiú azt mondja! Anya,
mondd meg neki, hogy hagyjon békén! Még csak öt perce van itthon, de
már cseszeget! – nyavalygott, és védekezőn keresztbe fonta a karját maga
előtt.
Elnevettem magam, felhúztam az egyik szemöldökömet. A kishugi egyre
morcosabb lett.
– Hagyd már abba a makacskodást! Van már barátod, akiről tudnom kell?
Mert még mielőtt visszamegyek, eltöröm a lábát!
Erre még nagyobbat mordult, majd kikapott egy doboz narancslét a
hűtőből, sarkon fordult, és pampogva kitrappolt a konyhából.
Elmosolyodtam. Lisa még csak a tizenhetet töltötte be. Ahogy elmúltak
azok az aranyos kislány évei, sok-sok fejfájást okozott – de így is imádtam
őt!
Anyám elnevette magát, a fejét csóválta, és tett még egy kis szalonnát a
serpenyőbe, hogy megsüsse.
– Hagyd már, Nathaniel!
Akkor nevezett csak így, amikor valami miatt lehordott.
– Igazából szereti ám, ha piszkálom! Na, de mesélj, mi újság itthon? –
kérdeztem, és felkaptam a kenyeret, amit anyám előtte vajazott meg.
– Minden rendben. De hadd gondolkodjam, mi is történt, amióta utoljára
beszéltem veled a héten…
 Félbehagyta a mondatot, és az ajkát lebiggyesztve gondolkodott a heti
eseményeken. Aztán felcsillant a szeme, rám nézett, mint akinek hirtelen
eszébe jutott.
– Anthony unokatestvéred megnősül!
Megnősül? De hisz még csak huszonegy! Elment az esze, hogy ennyire
fiatalon házasodni akar!
Valami oknál fogva ekkor Rosie ugrott be. Összeráncoltam a
homlokomat, fura módon topogni kezdtem, majd nekiláttam egy következő
szelet kenyérnek.
– Tényleg? – kérdeztem, úgy téve, mint akit érdekel.
Anyám bólintott, és ahogy hosszan rám nézett, már tudtam, mi
következik… „Te mikor állapodsz meg végre, Nate?”
De mielőtt meg tudott volna szólalni, én kezdtem faggatni.
– Hol van apa? Hannah? Paige?
Anyám elmosolyodott, tudta jól, miért váltottam témát.
– Hátul vannak. Reggelihez terítenek. Elvigyorodtam.
Egy ideje már nem láttam a húgaimat, főleg Paige-dzsel találkoztam
régen. Legutóbb, amikor itthon jártam, ő éppen elutazott a barátaival
hétvégére.
Vele jöttem ki a legjobban. Talán mert mi álltunk korban legközelebb
egymáshoz, azért volt vele más a kapcsolatom. Huszonhárom éves volt,
pont, mint Rosie.
– Lesz valami bátyféle kötelességem, most, hogy itt vagyok? Nem lógtak
a suliból mostanában? Nem loptak? Meg kell fenyegetnem valamelyik fiút
azzal, hogy kiherélem, ha körülöttük lebzsel? Vagy le kell futtatnom
valamilyen biztonsági ellenőrzést? – érdeklődtem.
Anyám sokatmondóan mosolygott, mire össze is ugrott a gyomrom.
Mondania sem kellett, hogy tudjam, mit jelent ez a mosoly: valamelyik
húgom bepasizott.
– Melyik? – követeltem a választ azonnal.
– Mielőtt még bármit is mondanál, rendes a fiú! Csak néhány hete
találkozgatnak, de már egy jó ideje tetszik neki a húgod.
Anyám elnevette magát, valószínűleg mert látta rajtam, hogy máris azon
kezdtem el aggódni, hogy a húgommal olyan fickó randizik, mint amilyen
én vagyok. Pontosan tudtam, milyen fiúk járkálnak a világban manapság.
Épp a magamfajtától óva intettem a húgaimat, olyanoktól, akik csak
kihasználják őket, akik csak szórakozni akarnak velük.
 – Melyik? – erősködtem, amikor anyám nem válaszolt.
– Hannah – bökte ki végül.
Bólintottam, megindultam az ajtó felé, hogy megtudjam, ki az a kis punk,
aki hozzáérni merészelt az én kishúgomhoz.
– Hannah! – kiáltottam, és kirobbantam az ajtón. A tesóm felnézett, és
lebiggyesztette a száját.
– Anya! Hát elmondtad neki Robertet? – nyafogott.
– Képzeld, elmondta! Miért csak most hallok először erről a gyerekről?
Hívd fel, és mondd meg neki, hogy itt reggelizik nálunk!
– parancsoltam.
Előkaptam a mobilomat a zsebemből, és felé tartottam. A szemét
forgatta.
– Nate, már majdnem huszonkettő vagyok! Nem mondhatod meg nekem,
mit csináljak! Szerinted ő az első pasim?
Megtorpantam.
– Nagyon remélem!
Sokatmondó pillantással összenéztek Paige-dzsel, aki szintén ott állt.
Ekkor esett le nekem, hogy valószínűleg már sok sráccal randiztak, akikről
én még csak nem is tudtam. Egy pillanatra eltűnődtem azon, hogy én mit
csináltam az ő korukban. Lisa korában. Rájöttem, hogy semmi jogom
elítélni őket bármiért is. De akárhogy is, ők az én kishúgaim, és mindig is
azok a copfos kislányok maradnak, akiket a parkba vittem, és órákon át
bújócskáztam velük. Nem volt egyszerű elengedni azt, hogy ne a nagy
tesójuk legyek, és hagyni, hogy felnőjenek, és főleg azt, hogy netán még a
lelkük is hadd sérüljön időnként.
Hannah elnevette magát.
– Pedig nem! – ismerte be. – Robert nagyon aranyos fiú, szóval
leszállhatsz róla!
A homlokomat ráncoltam. Akkor is látnom kell azt a punkot, nem
érdekel, mennyire „aranyos”! Tudnom kell, nem fogja-e megbántani a
húgomat, mert ha igen, duplán kapja vissza tőlem! Apámra néztem
erősítésként, de ő csak megvonta a vállát, és „engem hagyj ki ebből”
mozdulattal a fejét rázta. Sóhajtottam. A faterom mindig is laza volt.
Állítólag ezt tőle örököltem. Nem tudom. A kinézetemet biztosan. Kiköpött
mása voltam, ugyanolyan testfelépítéssel, ugyanolyan szőke hajjal, kék
szemmel. De ami az elszántságot illeti, biztosan az anyámra ütöttem. Amit
ő a fejébe vett, azt bármi áron elérte. Addig tett érte, amíg nem lett az övé.
Én is pontosan ilyen voltam.
– Jól van – morogtam. – De akkor is látni akarom, mielőtt indulok!
Ebben nem volt apelláta, így lesz, és kész.
Hannah kissé kelletlenül, de bólintott. Leengedtem a vállam. Megnézem
magamnak azt a fiút, és tudatosítom benne, hogy nem szórakozhat. Utána
már nyugodt leszek.
– Jól van, mondom neki, hogy jöjjön át este – egyezett bele Hannah.
Letette az evőeszközöket, amiket a kezében tartogatott, és közelebb lépett
hozzám.
– Most, hogy túl vagyunk az előadásodon, normális köszönést is kapok
végre tőled?
Elnevettem magam, és közelebb húztam egy ölelésre. Amikor
elengedtem, Paige kapaszkodott belém, és fűzte a kezét a derekam köré.
– Te fogytál! – szörnyülködött anyánkat utánozva, mire mindenkiből
kitört a nevetés.
Reggeli közben arra is sor került, hogy én beszámoljak a közelmúltban
történtekről, és Taylorék babájáról, Cameronról. Anyám odavolt Ashtonért.
Mivel Ashtonnak nem voltak szülei, ő töltötte be nála is az anyaszerepet,
amikor Ashton ellátogatott hozzájuk. Őt is és Annát is a saját gyerekeként
szerette.
– Van valami lány a láthatáron, Nate? – érdeklődött apám.
Mint egy idióta, elvigyorodtam, mert rögtön eszembe jutott Rosie.
– Ami azt illeti, van.
Anyámra néztem, aki kikerekedett szemmel, tátva maradt szájjal lesett.
Idegesen elnevettem magam. Hát ennyire sokkoló a hír, hogy lett egy
barátnőm? Még soha nem volt előtte olyan, akiről tudtak volna, a kósza
csajozásaimról meg nem számoltam be nekik. Tulajdonképpen Rosie az
első lány, akiről hallanak.
– V-van? – hebegte az anyám, miközben könnyek gyűltek a szemébe.
Ismét elnevettem magam, és megvontam a vállamat.
– Igen. Nagyon rendes lány! Kedvelem!
Hangos csörrenés vonta el anyám figyelmét rólam. Hannah csapta le a
kezét az asztalra, és mérgesen nézett rám.
– Neked barátnőd van, és mégis folyton bepörögsz, amikor
valamelyikünk egyáltalán beszélni mer egy sráccal? – csattant fel
hitetlenkedve.
Önelégülten rávigyorodtam.
– Ismered a mondást: Azt csináld, amit mondok, ne azt, amit csinálok!
– Néha akkora seggfej vagy! Kettős mérce működik, vagy mi? Ez nem
fair!
– Én vagyok a legidősebb, így hát hallgatnotok kell rám. Ráadásul én
vagyok az egyetlen fiú a családban apun kívül, szóval én mondom ki az
utolsó szót – közöltem vele.
Anyám megköszörülte a torkát a kijelentésem hallatán, ezért gyorsan
korrigáltam.
– Természetesen, anya után.
Hannah morgott valamit az orra alatt, Lisa le sem vette a fülhallgatóját,
úgy téve, mint aki ott sincs, de Paige elkapta a tekintetemet, és rám
vigyorgott.
Visszanéztem anyámra, aki még mindig sokkos állapotban volt.
– Hát ennyire sokkoló, hogy van barátnőm? – kérdeztem kíváncsian.
Anyám nyelt egyet, a fejét rázta, mintha próbálna rájönni valamire.
– Nem, csak… – nyelt egyet újra – még soha nem meséltél egy lányról
sem.
– Azért, mert még soha nem találkoztam egy hozzá foghatóval sem –
vallottam be.
A válaszom hallatán anyám halkan ujjongott, aztán csak úgy záporoztak
a kérdései. Majdnem meg is bántam, hogy beszéltem nekik Rosie-ról. Mi a
neve, hol találkoztunk, mióta ismerjük egymást, mivel foglalkozik. Amikor
megkérdezte, hogy néz ki, elővettem a mobilomat, és kikerestem az előző
este készült fotónkat. Átadtam neki a telefont, mert már tűkön ült, hogy
megnézhesse Rosie-t. Szinte úgy kapta ki a készüléket a kezemből.
– Ó! – sikoltott fel, ahogy meglátta a képet.
Majdnem elsírta magát.
– Milyen gyönyörű lány! És hogy ti mennyire összeilletek! Ó… hát ez…
ó…! – habogott, és a boldogság könnyeit törölgette az arcán.
Kínosan nevetni kezdtem.
– Igen. Nagyon klassz csaj! – motyogtam, és magamba tömtem a
reggelit, miközben kézről kézre járt a mobilom.
Amikor apám is megnézte a fotót, elismerően füttyentett.
– Jó választás, Nate! – gratulált, és büszkén megveregette a vállamat.
Anyám csak úgy ragyogott.
 – Mikor hozod el hozzánk? Miért nem jött el veled ma? Jaj, Nate, menj el
érte, hozd el! – kérlelt olyan könyörgő tekintettel, ahogyan apámra szokott
nézni.
Elnevettem magam, a fejemet ráztam. Szívesen megtenném, de Rosie
nagy valószínűséggel épp a másnaposságából próbál kilábalni. Ráadásul DJ
is vele van ezen a hétvégén.
– Nem lehet, nem ér rá – válaszoltam, megvontam a vállamat, és nem
foglalkoztam anyám csalódott ábrázatával.
– És holnap?
Bocsánatkérőn elmosolyodtam.
– Nem lehet, mert Rosie… elfoglalt – feleltem feszengve. Próbáltam egy
szóval összegezni, hogy gyereke van.
– Nem dobhat félre mindent, és jöhet ide, csak mert azt szeretnénk.
– Elfoglalt? – kérdezett rá Paige.
Mély levegőt vettem. Nem tudtam, hogyan fognak reagálni a szüleim
arra, hogy Rosie-nak van egy fia.
– Van egy fia az előző kapcsolatából – szólaltam meg halkan, remélve,
hogy meg se hallják.
Persze meghallották.
Apám nevetésben tört ki, ahogyan Paige is. Hannah-nak tátva maradt a
szája a döbbenettől, Lisa meg továbbra is csak a fülhallgatójából dübörgő
zene ritmusára mozgatta a fejét. Anyám, nos, az ő reakciója mindenkiét
lekörözte.
– Akkor van egy unokám? – kiáltott fel, összecsapta a kezét, és izgatottan
sikongatva felpattant a székéről.
Összerezzentem a reakcióján, mire Paige és apám csak még jobban
nevetett.
– Hát, azért nem… Azért ezt még korai így kimondani! – motyogtam,
mert azt sem tudtam, mit válaszoljak erre.
– Nate! Egy gyerek! Ó, istenem, már alig várom, hogy elmeséljem ezt a
lányoknak a bowlingklubban! Margaret úgyis folyton az orrom alá dörgöli,
hogy már lehetne unokám! Kíváncsi leszek az ábrázatára, amikor hétfőn
elmondom neki! – csiripelte anyám eszelős vigyorral az arcán.
Nevetni kezdtem ezen. Anyám és Margaret között egy életen át tartó
versengés folyik. Margaret az, aki mindig mindent jobban csinál másoknál,
aki mindig jobb mindenkinél – legalábbis saját maga szerint –, így az, hogy
Margaretnek már van unokája, olyan előny volt, amivel szemben anyám
nem tudott labdába rúgni.
– Nézd, anyu, azért még korai ezt így kimondani, jó? Rosie-t még csak
rövid ideje ismerem, szóval ne rohanjunk annyira előre! – javasoltam neki
fejcsóválva, még mindig nevetve.
– Azt mondtad, fiúcska? Hány éves? Mi a neve? Menj haza szépen, és
hozd el őket! – kiáltott anyám izgatottan. – Már alig várom, hogy lássam
őket! Egy unoka! Ó, kíváncsi vagyok, hogy fog majd nevezni!
Nagymamának? Nem, az túl öreges. Nagyinak? Ó, igen, ez tetszik! –
ötletelt anyám ragyogó arccal, és ismét a könnyeit törölgette.
– Bolondnak fog szólítani, ha így folytatod! – poénkodtam.
– És hogy néz ki a kisfiú? Nate, mesélj róla, kérlek szépen! – könyörgött
anyám, ahogy újra leült, és várakozón rám nézett.
Apámra néztem, hogy segítsen, de ő csak megvonta a vállát, jelezve,
tudhattam volna, hogy ez lesz. Felnyögtem, felkaptam az üres tányéromat,
mert egy kicsit el akartam menekülni ebből az őrületből.
– Mindjárt jövök – motyogtam.
Ahogy távolodtam, hallottam, hogy apám próbálja lehűteni anyámat.
Hálás pillantást vetettem rá a vállam fölött. Tányéromat a mosogatóba
tettem, és vettem néhány mély levegőt. Túl sok volt ez nekem. Igazából arra
számítottam, hogy magyarázkodnom kell egy kicsit amiatt, hogy a
barátnőm egyedülálló anya. Ehelyett anyám már Rosie gyerekéről
áradozott, holott én még nem is találkoztam vele.
Ismét Rosie-ra terelődtek a gondolataim. Mosolyra húzódott a szám,
ahogy eszembe jutott, mit szenvedhet az előző esti rumozás miatt.
Előhúztam a mobilomat a zsebemből. Összeráncoltam a homlokomat, mert
láttam, hogy kezd lemerülni, a töltőmet pedig elfelejtettem magammal
hozni.
Gyorsan kikerestem Rosie számát, és a lélegzetemet visszatartva vártam,
hogy felvegye.
– Hellóka! – szólt bele néhány csengetés után.
Elmosolyodtam, ahogy meghallottam a hangját. Határozottan érződött
rajta, hogy szenved. Olyan halkan beszélt, mint aki nem akar kiabálni, és fáj
a feje.
– Szia, Csíkos! Hogy vagy?
– Pocsékul! Miért ittam annyit tegnap este? Most úgy érzem magam,
mint egy rakás… ócskaság – felelte, gyorsan megtalálva a helyes szót, amit
DJ füle hallatára is kimondhat.
– Hát, az igaz, hogy tegnap majdnem egyedül kiittad a bár rumkészletét!
Hallottam, hogy a pultosnak újabb rendelést kellett leadnia, mert, ahogy
mondta, az a lármás kis részeg barna jócskán hozott neki a kasszába!
Rosie halkan felnevetett.
– Lármás kis részeg barna? Ezek véletlenül nem a te szavaid?
– Dehogy! Én azt mondanám, hogy az a dögös, lármás kis részeg barna!
– közöltem vele.
Elnevette magát, majd vékony gyerekhang hallatszott a vonal másik
végéből.
– Mami, Toni néni itt maradhat ebédre? – kérdezte DJ.
Tompán hallatszott a beszélgetésük. Rosie mondta neki, hogy ha akar,
maradhat, és hogy utána elmennek a parkba. Elmosolyodtam, amikor
meghallottam, milyen gyengéden beszél a fiával. Igazi anyukaként.
Mázlista az a kisgyerek!
Rosie egy perc elteltével visszatért hozzám a vonalba.
– Bocs, már itt vagyok. Szóval, milyen otthon, a szüleidnél? Hirtelen
nem tudtam, mit válaszoljak.
– Minden oké! Épp most reggeliztünk, és szerintem lemegyünk a partra
egy kicsit – válaszoltam végül megvonva a vállamat.
Nem hoztam szóba anyám „Van egy unokám!” hisztériáját.
– Jól hangzik! Akkor te… – kezdett bele Rosie, ám ekkor valaki kikapta
a telefont a kezemből.
Megugrottam, körbenéztem, erre anyám már tette is a fülére a
mobilomat.
– Anyu! Mi a fene? – kiáltottam, és próbáltam visszavenni tőle a
készüléket, de anyám oldalra fordult, és úgy kezdett beszélni.
– Halló? Rosie? – szólt bele olyan vigyorral, mint akinek elmentek
otthonról.
Basszus! Ugye ez csak egy rossz álom? Ugye anyám a valóságban nem
kapta ki a telefonomat a kezemből, hogy beszéljen a barátnőmmel, akivel
még csak nem is találkozott?
A hajamba túrtam, miközben beszélt.
– Dawn vagyok, Nate anyja! Én is örülök, hogy beszélhetek veled,
kedvesem! Ó, igen, rendesen viselkedik! – csacsogott anyám a telefonba, és
felém mutatta a felfelé tartott hüvelykujját.
 Azt kívántam, nyíljon meg alattam a föld, és nyeljen el. Anyám nevetett
valamin, amit Rosie mondott neki.
– Szóval, ti ketten néhány hete vagytok együtt, jól értettem, amit Nate
mondott? Hogy én mennyire örülök ennek! Ó, és ha valamit nem csinál jól,
csak szólj nekem, majd adok neki egy pofont!
Anyám ismét nevetett, a szeme csak úgy ragyogott.
– Ó, igazán? Bárcsak el tudtál volna jönni vele te is ma! Persze, akkor
majd máskor! Ahh, én annyira boldog vagyok, hogy végre talált magának
valakit, akiért odavan!
Na, ebből elég. Kinyújtottam a karomat, anyámra meredtem.
– Elég! Köszönj el tőle, hadd beszéljek vele én! Anyám a szemét
forgatta.
– Rendben, nekem most mennem kell. Nate szúrós szemmel néz rám,
hogy adjam már vissza neki a telefonját.
Ismét felnevetett, hallottam, hogy a vonal másik végén Rosie is nevet.
– Majd beszélünk, és hamarosan találkozunk, jó? Persze! Már alig
várom! Viszlát, kedveském! – dalolta anyám boldog vigyorral az arcán.
Visszatette a telefont a kezembe, én meg a mellkasomhoz szorítottam,
hogy Rosie ne hallja.
– Mi a fene volt ez, anya? – suttogtam mérgesen.
Anyám elvigyorodott, megpaskolta a mellkasomat, majd kisétált a
konyhából, vissza a hátsó teraszra, miközben odakiabálta apámnak:
– Ó, Evan, ez a kislány annyira édes!
Felnyögtem, és magamat picire összehúzva visszatettem a fülemre a
telefont.
– Rose, annyira sajnálom! Egyszerűen csak kikapta a telefont a
kezemből, még mielőtt felfogtam volna, mit tesz! Olyan, mint egy ninjanő!
Azt sem hallottam, hogy bejött! – magyarázkodtam összeszorított szemmel.
Totál cikin éreztem magam.
Rosie annyira nevetett, hogy egy percig csak arra vártam, hogy
lecsillapodjon, és újra beszélni tudjon.
– Szúrós szemmel néz rám! – ismételte anyám szavait, és újra nevetésben
tört ki.
Sóhajtottam, kezembe temettem a fejemet. Miért bolond ennyire az én
drága anyám?
 Három órával később az egész család a szüleim birtokának végén húzódó
partszakaszon lazult. Imádtam az óceánpartot! Ott nőttem fel, és arról
álmodtam, hogy egy nap majd újra ilyen helyen fogok élni. Elmosolyodtam,
ahogy a törülközőn feküdtem, napoztam, mert az jutott eszembe, mennyire
tetszene ez DJ-nek is.
Minden bizonnyal elaludtam, mert arra ébredtem, hogy valaki a karomat
bökdösi. Résnyire kinyitottam a szememet, és láttam, hogy a három húgom
vigyorog rám. Ásítottam, megdörzsöltem a szememet, mire mindannyian
kuncogni kezdtek.
Összeráncoltam a homlokomat.
Várjunk csak! Mi folyik itt? Jaj, remélem, nem valami perverz álmom
volt, és felállt a cerkám!
Pánikba estem, egy kicsit felültem, hogy az ágyékomhoz kapjak, de
szerencsére nem történt ilyen baleset.
– Mi ütött belétek? – fordultam a húgaimhoz. – Úgy néztek, mint a
három boszorkány a Macbeth nyitójelenetében!
Sokatmondó pillantásokat vetettek egymásra, de nem szóltak, csak
tovább vihogtak. Apám sétált arra, hozott még egy hűtőtáskát, tele itallal.
Rám nézett, és ő is nevetni kezdett. Adott egy ötöst Paige-nek, ahogy
elhaladt mellette, majd leült anyám mellé, és még mindig kacagott.
Jól van, mi a fene folyik itt?
– Miben sántikáltok ti hárman? – faggattam a húgaimat, és
felkönyököltem.
Hannah ártatlan tekintettel a fejét rázta. Lisa majdnem megfulladt,
annyira röhögött, és elfordult. Ahogy megmozdultam, valami fekete foltra
lettem figyelmes rajtam. Összeráncoltam a homlokomat. Az egész
mellkasom össze volt firkálva fekete filccel.
Egy felirat állt rajta: „Rosie csicskája”. Egy nyíl mutatott a
rövidnadrágom derékpántja felé. „Ha elveszik, juttassák vissza a helyi
sztriptízbárba!” és „Anyám kiskatonája” – ezek a mondatok is ott
díszelegtek valami elképesztően nyers rajzokkal a mellkasomon és a
hasamon. Egy nagy „P, H & L tulajdona”, meg egy óriási smiley-arc
éktelenkedett a felkaromon.
Azt a rohadt…
– Mi a fene? – kiáltottam zavartan.
– Vigyázz a szádra, Nate! – dorgált meg anyám, és jót kuncogott
magában.
 A három csaj felállt, megfordult, és hárman háromfele szaladtak.
Nevetésben törtem ki.
Hát, így jár, aki elalszik három Peters lány mellett! Tudhattam volna!
– Fussatok is! – kiáltottam rájuk, és utánuk eredtem. El akartam kapni
őket szép sorjában, hogy aztán megtorlásként minden teketória nélkül
bedobjam őket a tengerbe.
Mire eljött az este, a sok nevetéstől már fájt az oldalam. Apám a kertben
grillezett, és úgy döntöttünk, kint vacsorázunk.
Ismét felnyögtem, mert még mindig a hasamat dörzsölgettem
szórakozottan.
– Nem hiszem el, hogy előtte nem nézted meg, Lisa! – zsörtölődtem már
vagy századszor.
A húgom megvonta a vállát, és bocsánatkérőn rám nézett.
– Mondtam már, hogy bocs! Sóhajtottam.
– De a másik kettőhöz lemosható filcet használtunk! Ha hétfőre nem jön
le…
Mint kiderült, a három imádni való, édes húgocskám csak úgy random
felkapott egy-egy filctollat, mihelyt elaludtam. Lisa rajzolta fel rám a
„Rosie csicskája” feliratot az ágyékom felé mutató nyíllal. Sajnos ő
alkoholos filccel. A srácok szét fognak zrikálni hétfőn a melóban, ha ez a
firka addigra nem tűnik el rólam.
Összeszűkült szemmel, vádlón néztem rá. Később még számolok vele
ezért. Amikor majd már alszanak, mindegyiküket elkapom! Már össze is
állt a terv a fejemben, csak még ki kell várnom, hogy ne számítsanak rá.
Paige felnyögött, a hasához nyúlt.
– Légyszi, ne beszéljünk már róla, mert nem bírok többet nevetni,
annyira fáj mindenem! – panaszkodott még mindig nevetve.
Kihúztam egy salátalevelet a hamburgeremből, és mérgesen összevont
szemöldökkel felé hajítottam.
– Neked, mint a legidősebb lánytestvéremnek, kellett volna figyelni arra,
milyen tollat használtok!
Erre még jobban nevetni kezdett, és a fejét csóválta.
– Jaj, Nate, bárcsak gyakrabban jönnél!
Ekkor a szemem sarkából észrevettem, hogy Hanna abbahagyja a
nevetést, és kihúzza magát a székén. A hátam mögött figyelt valamit, majd
rám szegezte a tekintetét.
 – Légyszi, ne piszkáld, jó? – kérlelt. Kit ne piszkáljak?
Megfordultam a széken, és arra néztem, amerre Hannah meredt. Egy
húszas éveiben járó srác közeledett kissé ijedt ábrázattal. Átlagos
testfelépítésű volt, kócos, barna hajjal. Ekkor esett le, ki is ő. A kis
punkgyerek, aki randizni mer a kishúgommal!
Amikor a srác odaért az asztalhoz, Hannah felállt, biztatóan a srácra
mosolygott, és kézen fogta.
– Szia, Robert! – üdvözölte kissé feszült hangon.
– Szia, Han! – felelte a fiú, és érzelmesen rámosolygott.
Han? Mi a fene? Hát az meg milyen név? Idióta! A kölyök már készült,
hogy megcsókolja a húgomat, így aztán gyorsan felpattantam, és drámaian
megköszörültem a torkomat. A fiú azonnal visszahőkölt. Paige és Lisa
ismét nevetni kezdett, ahogy figyelték a jelenetet.
– Te vagy Robert? – kérdeztem, lassan végigmértem, a sportcipőjétől a
gyűrött ingéig.
Kínosan nyelt egyet.
– Igen. Te pedig Nate, ugye? Már sokat hallottam rólad.
– Aha.
Hannah megköszörülte a torkát.
– Eszel, Robert? Éhes vagy? – kérdezte, nyilvánvalóan próbálta enyhíteni
a feszültséget.
A gyerek hálásan bólintott. Figyeltem, ahogy Hannah a grillsütőhöz
húzza. Ott susmorogtak, Hannah pedig apró kis szemvillanásokkal jelezte
felém, hogy viselkedjek. Egész este a srácon tartottam a szememet. Végig
Hannah-ra mosolygott, fogta a kezét, megnevettette, Hannah még el is
pirult. Látszott rajtuk, hogy sok a közös bennük. A srác főiskolás. Már hat
hónapja barátok, csak egyikük sem akarta megtenni az első lépést a másik
felé.
Néhány órányi poénkodás és információszerzés után a szüleim felálltak.
– Jól van, gyerekek, mi nyugovóra térünk – szólt apám, mire anyám
rámosolygott.
Ahogy kéz a kézben elsétáltak, úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy
elővegyem a kis punkot, és aztán felhívjam a barátnőmet.
– Robert, segítenél nekem? Kéne hoznunk még egy kis fát a tűzre –
szóltam oda neki, és a kertben álló grillsütő irányába biccentettem a
fejemmel.
Hannah hevesen rázta a fejét.
 – Még rengeteg fa van itt! – sziszegte, és az asztal melletti megrakott
kosárra mutatott.
Önelégült mosolyt dobtam felé. Akár tetszik, akár nem, megyünk fáért.
– Hozunk még a fatároló mögül. Így legalább nem apunak kell pótolnia
holnap. Gyere, Robert!
Felálltam, és az egyik szemöldökömet felvonva ránéztem.
Robert bólintott, ő is felállt. Elsápadt. Lépéseimet az ő tempójához
igazítottam, ahogy a műhely felé haladtunk. Amikor beléptünk az ajtón,
Robert megállt, és kíváncsian rám nézett.
– Szóval, hol tároljátok a fát? – kérdezte udvariasan, amikor nem szóltam
semmit.
– Hagyjuk! Mindketten tudjuk, hogy nem a fa miatt jöttünk ide, igazam
van? – szólaltam meg a fejemet oldalra billentve, majd felültem a
munkaasztal tetejére.
Robert bólintott, és az ajtó felé pillantott.
– Igen. De mielőtt bármit is mondanál, szeretném, ha tudnád, hogy
nagyon kedvelem a húgodat. Már régóta. Meglátjuk, hogyan jövünk ki
egymással. Nem kell aggódnod!
– Én mindig aggódni fogok. Ő az én kishúgom, akire rá akarod tenni a
kezed. Vagy már rá is tetted – célozgattam rá.
Meghőkölt, a fejét rázta.
– N-nem – habogott, és a kijelentése inkább kérdésnek hangzott. A
válaszát igennek vettem. Szóval már szexelt a kishúgommal.
– Na, jól van – dünnyögtem gúnyosan.
Robert egyik lábáról a másikra toporgott, ahogy közelebb léptem felé.
– Jól van, Robert. Rendes gyereknek tűnsz. Nem bánom, továbbra is
járhatsz a húgommal! – közöltem vele, lassan bólintva.
Figyeltem, ahogy ellazul a megnyúlt ábrázata.
– De – tettem hozzá –, mondok valamit. Szeretném, ha jól átgondolnád.
A kiképzésemnek köszönhetően képes vagyok több száz méter távolságból
halálos lövést leadni valakire. Ha megpróbálsz eliszkolni, akárhol vagy is,
megtalállak. Megvannak hozzá az erőforrásaim. Ha megbántod a húgomat,
esküszöm, levadászlak, darabokra szedlek, és végignézem, ahogy elvérzel.
Azt akartam, hogy drámaian hangozzon a mondandóm. Tudnia kellett a
kölyöknek, hogy komolyan is gondolom.
Megrándult a szeme, miközben ismét topogott. Fel kellett mérnem, hogy
el fog-e menekülni. Ha a fenyegetőzésem után is kell neki a húgom, akkor
talán megérdemli.
– Én tényleg bírom a húgodat, Nate!
Megfogtam a vállát, elmosolyodtam.
– Az jó, mert a holttestelrejtés nem az erősségem. Idegesen felnevetett.
– Oké. Tudod, te és Hannah ugyanolyan humorérzékkel rendelkeztek!
– Igen. Mindannyian. Jobb, ha hozzászoksz! Az ajtó felé intettem.
– Gyerünk, menjünk vissza! Ha tovább tartalak itt, Hanna rikácsolni
kezd, amitől kiszakad a dobhártyám.
Robert elnevette magát, és megindultunk vissza a többiekhez. A sarokra
érve láttam, hogy a lányok kíváncsian figyelnek minket. Ott jutott eszembe,
hogy valami fontosat elfelejtettem. Elmosolyodtam, közelebb hajoltam
Roberthez.
– Ó, és Robert, ha felcsinálod a húgomat, letépem a golyóidat, és letolom
őket a torkodon!
Hannah-ra mosolyogtam, hogy ne sejtse, éppen fenyegetem a pasiját. A
srác elsápadt, de bólintott, hogy megértette. Megveregettem a hátát.
– Nagyszerű! Örülök, hogy értjük egymást!
Amikor visszaértünk a lányokhoz, Robert egyenesen Hannah-hoz lépett.
A húgom reményteli tekintettel nézett fel rám, én pedig jóváhagyón
bólintottam felé.
– Most, hogy letudtam a kötelességemet mint báty, elteszem magam!
Holnap találkozunk! – kiáltottam, majd abban a pillanatban már fordultam
is a ház felé, mert már alig vártam, hogy végre beszélhessek Rosie-val.
Mire a szobámhoz értem, elbizonytalanodtam, nincs-e már túl késő
ahhoz, hogy felhívjam. Elmúlt éjfél. Leültem az ágyam szélére, és azon
tipródtam, hogy csörögjek-e neki, vagy sem. Nagyon jó lett volna hallani a
hangját újra, mert reggel óta nem beszéltünk, és csak kétszer üzentem neki,
így aztán már egy kissé csajmegvonásos tüneteim voltak.
Úgy döntöttem, legjobb, ha ráírok, hogy megnézzem, ébren van-e még.
Gyorsan írtam neki egy rövid üzenetet, és elküldtem.
Ébren vagy még, Csíkos? Felhívhatlak?
Lecsuktam a szemem, remélve, hogy még nem alszik. Ám ahelyett, hogy
üzenetet kaptam volna tőle, felhívott.
– Nate, tudod, mennyi az idő? – kérdezte álmos hangon, ahogy felvettem.
Rápillantottam az ébresztőórára. Már kezdtem bűntudatot érezni, de azért
Rosie hangja nem tűnt mérgesnek.
 – Igen, 12:11. Bocs, tényleg csak jó éjszakát akartam kívánni. Halkan
felnevetett.
– Akkor jó éjt, Nate! – felelte viccesen, és úgy tett, mint aki bontja is a
vonalat.
– Szeretnéd, ha letennénk, és hagynálak aludni? – kérdeztem, titokban
abban bízva, hogy nemet mond rá, és néhány percig azért tudunk beszélni.
– Nem, dehogy! Most már felébredtem.
– De jó!
Oké, akkor itt az ideje egy kis mókázásnak!
– Szóval – halkabbra vettem, próbáltam szexinek hallatszódni –, mi van
rajtad?
Elnevette magát.
– Mivel alvásból ébresztettél fel, nem kérdés! Pizsamában vagyok.
– És már ágyban vagy, szóval tökéletes az időzítés! – hecceltem, és
próbáltam palástolni, mennyire felhergelt. – Rosie?
– Igen?
– Mondanál nekem mocskos szavakat?
Igyekeztem komolynak tűnni, ahogy az ő előző esti szavait ismételtem.
Csend volt a vonal másik végén. Lehervadt a mosoly a képemről.
Túltoltam. Tegnap részeg volt, amikor ezt mondta, így nem is emlékszik rá.
Ami azt jelenti, hogy egy perverz állatnak hisz most engem. Vagy csak arról
van szó, hogy nem bírja az ilyet, és épp most ijesztettem el.
Mérgesen a homlokomra csaptam, összeszorítottam a fogamat. Gyorsan
vissza kell csinálnom ezt! Bocsánatot kérek, és megkérdezem, el tudjuk-e
játszani, mintha semmit nem mondtam volna. Felültem, nagyot nyeltem.
Kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Már nyitottam a számat, hogy
bocsánatért esedezzem, amikor Rosie megszólalt.
– Most? A telefonban?
Eltűnt a hangjából az álmosság, sőt, még izgatottnak is tűnt inkább.
Azt. A. Rohadt. Mindenit.
Kizárt. Ez nem lehet. Most ez komoly? Vagy már alszok és álmodok?
Vagy a barátnőm komolyan telefonszexelni akar velem? Hátradobtam
magam az ágyon, becsuktam a szememet, és azonnal ezerféle kép ugrott be.
– Naná! Ha akarod! – motyogtam, és keresztbe tett ujjakkal szurkoltam
azon, hogy beleegyezzen.
– Nos, mivel elég nagy a forróság ma este, egy rózsaszín kis csipkés
bugyiban és egy szűk, rózsaszín pántos felsőben bújtam ágyba. És te, Nate?
Rajtad mi van? – duruzsolta olyan csábító hangon, hogy már attól készen
voltam.
Hát választhattam volna ennél szerencsésebben egy ilyen szenvedélyes
kis perverz csajt? A plafonra szegeztem a tekintetemet, némán rebegtem
egy köszönömöt, mert az biztos, hogy valaki odafentről figyelt engem.
Oké, akkor gyerünk, Nate! Kezdődjön a játék! Koncentrálj!
– Ha úgy gondolod, nagy a forróság, akkor csak várj még néhány percet,
amíg beindulunk. Nemsokára kicsalogatlak a bugyidból! – búgtam
sóvárgón.
Már el is képzeltem magam előtt. Mindig is jól működött a fantáziám,
szóval a magamfajtának ez volt maga a tökély.
Rosie kuncogott.
– Ó, igazán? Most, hogy megemlítetted, tényleg egyre melegebb van itt!
Lehet, hogy le is veszem a…
Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Összeráncoltam a homlokomat.
– Leveszed a…? – ismételtem. Csend.
– Rose, minden oké? Még több csend.
Értetlenül a mobilomra néztem. Sötét volt a képernyője. Néhányszor
rákoppintottam, de semmi. Kikerekedett a szemem a rémülettől.
Lemerült. A lehető legrosszabbkor!
– Neeeeeeee! Ne, ne, ne, ne, ne! – kiáltoztam.
Felültem, benyomtam a bekapcsoló gombot rajta, hogy ismét életre
keltsem. Ne már! Pont most? Pont ebben a pillanatban? A francba! Hát,
nem lehet végre egy kis boldogságom? Úgy utálom a karmát!
Félredobtam a telefonomat, kipattantam az ágyból, átszáguldottam a
szobámon, és kicsaptam az ajtót.
– Anya, apa, kell nekem egy telefon! Vészhelyzet van! – kiáltottam, mit
se törődve azzal, hogy felébresztem az egész házat.
 17. FEJEZET
Pechemre jól megfeledkeztem arról, ahogyan az őseim titkos kis mosolyt
küldözgettek egymás felé, mielőtt nyugovóra tértek, így fogalmam sem
volt, hogy amikor berontottam hozzájuk ordibálva, hogy kell nekem egy
mobil, mert vészhelyzet van, éppen valaminek a kellős közepén tartottak,
amit úgy írnék le, hogy „életem legborzasztóbb jelenete” volt. Egy
gyereknek sem szabadna látnia a szüleit szexelni! Soha! Beleégett a kép a
retinámba, és egyszerűen nem tudtam kiverni a fejemből. Még két órával
később is folyton előbukkant bennem, és állandóan összerezzentem tőle.
Annyira ciki volt! Ott álltam, és azt kiabáltam, hogy „Bocs!” újra és újra,
a szemem elé kaptam a kezemet, ők meg közben próbálták eltakarni
magukat az ágyneművel. Életem legkínosabb pillanata volt! Ha akkor
becsapott volna egy villám, és pont engem talál el, még hálás is lettem
volna érte.
Apám felém dobta anyám mobilját, és rám parancsolt, hogy húzás kifelé.
Én meg, ahogy ott álltam, próbáltam nem rögzíteni az agyammal, hogy mit
láttam, nehogy öklendezni kezdjek. Erre fel pedig, amikor visszahívtam
Rosie-t, hogy elmagyarázzam neki, mi történt, a következő fél órát azzal
töltöttük, hogy ezen nevettünk, így a saját telefonszexemről még csak szó
sem esett. Azt viszont elrendeztem, hogy lerövidítem a hétvégémet, és
másnap délután már hazaindulok, hogy a csajommal élőben is legyen egy
kis testi kontaktusom. Az majd jókedvre fog deríteni!
„Vacak szar!” – dünnyögtem már vagy századszor, ahogy ránéztem az
éjjeliszekrényemre hajított telefonomra. Mi értelme volt drága pénzért
megvenni, ha pont egy élet-halál helyzetben nem működik? Vélhetően
életem legklasszabb telefonhívásáról maradtam le emiatt a hülye műanyag
és üveg kütyü miatt! Helyette viszont szereztem magamnak egy életre szóló
lelki traumát, és már soha többé nem fogok tudni belenézni anyám
szemébe!
Az órára pillantottam. Már hajnali kettő is elmúlt. Az utolsó húgom is
úgy fél órával ezelőtt elment aludni. Meg kellett győződnöm arról, hogy
már mindannyian az igazak álmát alusszák, amikor revansot veszek a
firkálásukért. Mosolyogva felültem az ágyon, és leosontam a konyhába.
Végigkotortam a fiókokat, de megtaláltam, amit kerestem: apa digitális
karóráját. Amikor visszaértem a biztonságos szobámba, mosolygós
ábrázattal feküdtem vissza. Fáradt voltam, persze, de megérte!
 Végül aztán, amikor már úgy gondoltam, mindegyikük alszik, felkaptam
a fogkrémet a fürdőszobából, kihúztam az ébresztőórát a konnektorból, és
mindent levittem a nappaliba. Azon tűnődtem, melyikükkel kezdjek.
Hannah-ra esett a választásom. Ő és Paige egy kicsivel lájtosabb verziót fog
kapni, mint Lisa, tekintve, hogy ők lemosható filctollat használtak.
Halkan besurrantam Hannah szobájába. Elvigyorodtam, próbáltam nem
elröhögni magam. Hannah és Paige ugyanazt fogja kapni. Felkaptam
Hannah hajhabját az éjjeliszekrényről, és amilyen halkan csak bírtam,
nyomtam a kezembe belőle, majd a feje búbján összeragasztottam vele a
haját úgy, hogy felfelé álljon. Némán röhögtem a művemen, majd minden
ujjára nyomtam egy kis fogkrémet. Ezután egy papír zsebkendővel
megcsiklandoztam az orrát és az arcát. Az egészet felvettem bizonyítékul a
mobiljával, majd elküldtem magamnak, hogy nekem is meglegyen.
Lenéztem rá, ahogy aludt. A fogkrémmel összemaszatolt arcát, orrát,
homlokát, nyakát látva elvigyorodtam. Tökéletes! Elindultam Lisához, mert
az ő szobája volt Hannah-é mellett. Mielőtt azonban tőle kisettenkedtem,
elővettem a fekete filcet a zsebemből, átosontom az ágya másik felére, és
önelégült vigyorral a képemen felírtam hátra a nyakára, hogy Itt járt Nate.
Aztán leengedtem a haját, és némán gratuláltam magamnak, amiért ilyen
fantasztikusan kiötöltem mindezt. Mind a három húgomnak hosszú haja
volt, és általában leengedve hordták. A nyakuk hátsó felére írtam, így nem
fogják látni a tükörben. Napok kellenek, mire észre fogják venni!
Felkaptam a készletemet, és megindultam Lisa szobájába. Miután az ő
haja is megkapta a habos kényeztetést, úgy döntöttem, nála kihagyom a
fogkrémes részt, hátha tönkreteszi azt a másik dolgot, amire készültem.
Elvigyorodtam, amikor megtaláltam a mobilját. Beállítottam 3:30-ra,
majd 5:30-ra is. Az ébresztőóráját hajnali 4 órára, majd az én
ébresztőórámat bedugtam a konnektorba, és azt pedig 4:30-ra. Az ágy alá
rejtettem, hogy ki kelljen kelnie, és meg kelljen keresnie. Utoljára jött apám
digitális karórája, amit hajnali 5-re állítottam be, és Lisa párnája alá
csúsztattam.
– A bosszú csicskája, Lisa! – suttogtam, majd nevetve kisurrantam a
szobájából.
Paige következett.
Amikor be akartam tolni az ajtaját, nem nyílott. Összeráncoltam a
homlokomat, ismét rányitottam. Elfordult a gomb, de az ajtó nem nyílt ki.
Ez a kis sunyi talán elbarikádozta, mert készült arra, hogy megtorlom a
tettüket? Halkan felnevettem, mert Paige-ből kinéztem, hogy ezt teszi! Ő
hasonlított leginkább rám. Akkor a ma éjszakát ő nyerte! Holnap reggel
majd megkapja a magáét! Addigra kitalálok valami mást.
Vigyorogva bújtam vissza az ágyamba, miután egy székkel
kitámasztottam az ajtómat, mert tudtam, hogy Lisa le fog locsolni vízzel
néhány órán belül, amikor az ébresztők elkezdik sorban félóránként
ébresztgetni. Elégedetten sóhajtottam, és nyugodt álomba szenderültem a
barátnőmre gondolva.
Néhány óra elteltével hangos dörömbölésre riadtam. Lisa ordított, mert
nem találta meg az utolsó ébresztőt, és úgy tűnt, már teljesen kiborult
miatta. Diadalittasan mosolyogtam, fejemre húztam a párnámat, és
vigyorgó képpel ismét elaludtam.
Reggel korán lementem a földszintre. Valamivel elő kellett rukkolnom
gyorsan, hogy Paige is megkapja a magáét. Hirtelen csak az jutott eszembe,
hogy mérget keverek a kávéjába. Tudtam, hogy sok cukorral issza, így
aztán a cukrot beleöntöttem egy tálba, és sót tettem a helyére. Unalmas kis
megtorlás, de több a semminél.
Tíz perccel később valaki bejött a konyhába mögöttem. Elmosolyodtam,
remélve, hogy az egyik húgom az. De az anyám volt. A földre szegeztem a
tekintetemet, és próbáltam elhessegetni a tegnap esti jelenet látványát.
– Jó reggelt, Nate! – csiripelte a túlságosan is lelkes reggeli hangján.
Mindig is reggel pörgött a legjobban, ahogyan én is.
– Öö, szia! – dünnyögtem, és azt kívántam, bárcsak megnyílna a föld, és
elnyelne. Mi a fenét mondjak most? Bocs, hogy rátok törtem tegnap este, és
hogy megzavartalak titeket a… Jaj, be sem fejezem, mert már a gondolattól
is felkavarodik a gyomrom!
– Bocs a tegnap estéért – böktem ki. Legyintett egyet.
– Ugyan már! Hisz már mindannyian felnőttek vagyunk!
– Tegnap estig én is azt hittem!
Lenyeltem a torkomban képződő gombócot, és összerezzentem, ahogy a
gondolataim ismét arra terelődtek. Megcsapkodtam a homlokomat a
kézfejemmel, hogy megpróbáljam kiverni a fejemből a képet. A másik
kezemmel végigcsúsztattam anyám mobilját a konyhapulton, hogy gyorsan
témát váltsak.
– Kösz a kölcsöntelót!
– Nincs mit! Mi volt az a vészhelyzet? – kérdezte kávéfőzés közben.
 Amikor a cukorért nyúlt, villámgyorsan átgondoltam, hogy hagyjam-e őt
is sót tenni a kávéjába a tegnap esti szörnyűséges látvány miatt, aminek ki
lettem téve, de aztán úgy döntöttem, anyámmal azért mégsem tehetem ezt.
A cukortartóra tettem a kezemet, megráztam a fejemet.
– Talán jobb lesz, ha ma anélkül iszod.
– Revans?
– Revans – erősítettem meg.
– Ne légy már annyira gonosz a húgaiddal, Nathaniel! – szidott le, de
közben azért mosolygott.
– Ugyan már, megérdemlik! Ma reggel is sikáltam a feliratot, de még
mindig nem jött le! – nyafogtam a hasamat dörzsölve.
Anyám kuncogott, de aztán abbahagyta, és rám meredt.
– Jól van, ez nem vicces – jelentette ki, és próbálta megállni, hogy ne
mosolyogjon. – Szóval, mi volt az a vészhelyzet a telefonnal?
Telefonszex. Mocskos, pajzán telefonszex.
– Lemerült a telefonom, és muszáj volt beszélnem Rosie-val. De aztán,
ugye, nem lett semmi a dologból, így amit akartam, nem történt meg –
mormogtam homlokráncolva, miközben kanalamat a gabonapehelybe
döfködtem.
Anyám szeme felcsillant, ahogy felkapta a telefonját a pultról.
– Akkor már nekem is megvan Rosie száma?
Elnevettem magam, a szememet forgattam. Számítottam anyám
reakciójára, így már kitöröltem a telefonjából Rosie számát.
– Nem találom – szólt anyám, miközben görgette a listát a telefonjában.
– Mert kitöröltem. Nem hagyom, hogy felhívd, és elmeséld neki az
összes titkomat. Még a végén elijesztenéd a hülyeségeiddel! – jegyeztem
meg, és felé legyintettem.
Lebiggyesztett szájjal nézett rám, és letette a telefonját.
– Ahh, csak érdekel az első barátnőd! És persze, már alig várom, hogy
megismerjem a kisfiával együtt! – ömlengett.
– Ahogy már mondtam, még nagyon az elején vagyunk.
– De tényleg kedveled őt? Hallottam a reményt a hangjában.
Sóhajtottam.
– Ja.
– Odavagy érte?
– Igen, anyám. Odavagyok érte! – ismételtem.
 Anyám erre felsikoltott, és összecsapta a két kezét, mint egy
tinédzserlány.
– Akkor legalább már lélekben tényleg nagyi leszek! Már várom, hogy
hivatalosan is kinevezz annak!
A szememet forgattam, és megettem a gabonapelyhemet, miközben
próbáltam nem meghallani anyám fontoskodását arról, hogyan fogja várni a
kisfiút játékokkal, amikor majd idelátogatnak. Minél jobban ráizgult a
témára, annál jobban bepörögtem én is. Az járt a fejemben, vajon mennyi
idő alatt fog eljutni Rosie oda, hogy tényleg beengedjen az életükbe.
Fél órával később Paige is megjelent a lépcsőn. Kajánul rám vigyorgott,
kétségkívül meg volt elégedve magával, amiért sikerült megúsznia a tegnap
esti megtorlásomat.
– Jó reggelt! – üdvözölt. – Hogy van a hasad?
Összevont szemöldökkel rápillantottam, felhúztam a pólómat, hogy
megmutassam neki a továbbra is ott éktelenkedő firkát.
– El sem hiszem, hogy Lisa ezt tette! – morogtam. – De tegnap este
megkapta érte a magáét!
Némán nevettem, mert eszembe jutott, hogyan dörömbölt az ajtómon
éjjel.
Paige gonoszul kuncogott.
– Hallottam, hogy ordibált veled. Ébresztőórahegyek a hálószobában?
– És hab a hajban.
– Szép!
Feltartotta a kezét, hogy adjak neki egy ötöst.
Anya öntött neki kávét, és elé tett egy pirítóst. Elégedett mosollyal
figyeltem, ahogy a húgom három kanál sót tesz a kávéjába. Sóhajtottam,
hátradőltem a székemen, és vártam a műsort. Ez a karma-dolog nem is
annyira rossz, ha nem velem packázik!
Aznap este Rosie lakása felé vettem az irányt. Amire felszökkentem a
lépcsőkön hozzá, már nyitott ajtóval várt a félfának dőlve.
Két napja nem láttam, és már nevetségesen hosszú időnek éreztem.
Egyenesen hozzáléptem, megfogtam, és felkaptam a vállamra. Nevettem,
ahogy sikkantott.
– Nate! Mit művelsz? – kiabálta elakadó lélegzettel, ahogy bementem a
lakásába, és becsuktam az ajtót magam mögött.
Elvigyorodtam, és finoman megpaskoltam a hátsóját.
 – Annyira hiányoztál, hogy úgy gondoltam, átugorhatnánk az
udvariassági köröket, és egyenesen a… – félbehagytam a mondatot, és
óvatosan lecsúsztattam a kanapéra.
Az izgatott arcát látva elmosolyodtam.
– A…? – várta, hogy befejezzem, amit mondani kezdtem. Sóhajtottam,
leültem mellé a kanapéra, megfogtam a kezét, előrehajoltam, és puszit
nyomtam az arcára.
– A filmre? – sugalltam, és igyekeztem ártatlan tekintettel nézni.
– Én meg azt hittem, hogy valami forró, igazi ősember stílusú légyottról
beszélsz! Kicsit csalódott lettem!
Rosie felállt, mire én megragadtam a kezét, és finoman az ölembe
húztam.
– Miattam sose légy csalódott! – feleltem erre, közelebb húzva a számat
az ő szájához, átkarolva, nehogy el tudjon menekülni.
A hátára fordítottam, és fölé magasodtam. Kizárt, hogy így csalódást
okozok neki, emiatt határozottan nem kell aggódnia. Rengeteg
tapasztalatom volt e téren. Abban, hogy mit szeretnek a nők és mit nem.
Ezeket az infókat fogom felhasználni és az előnyömre fordítani, amikor
végre ágyba bújhatok vele.
Rosie lebiggyesztette a száját, úgy csinált, mint aki gondolkodik.
– Szerintem adnék neked három kísérletet. Ha a harmadikra sem leszek
teljesen elégedett, pénzvisszatérítést követelek! – viccelődött, és
megsimogatta az arcomat.
– Oké, áll az alku! – vágtam rá, és lágyan megcsókoltam.
Addig húztam a csókunkat, amíg bírtam. Rosie az ajkába harapott,
amikor kissé idegesen felnézett rám.
– Én, öö, csak szeretném megköszönni a múltkori estét – motyogta. –
Toni mesélte, hogy hallotta, ahogyan könyörgök neked, hogy maradj, és
mondj nekem mocskos szavakat. Valami fenekelésről is szó volt, ha minden
igaz. És hát én, ugye, csak arra emlékszem halványan, hogy próbáltam
leszedni rólad a ruhát…
Nem fejezte be a mondandóját, összerezzent, és elpirult. Elnevettem
magam, bólintottam.
– Igen, begerjedt kis tanító néni voltál! – ismertem be, majd kifújtam a
levegőt, ahogy eszembe jutott, mikre kért.
– Ne haragudj! – nevette el magát. – Csak meg akartam köszönni, hogy
nem tetted meg! Nagyon hálás vagyok, és tudom, hogy valószínűleg nehéz
lehetett elsétálnod úgy, hogy rád vetettem magam.
Maflán mosolyogtam. Fogalma sincs, mennyire nehéz volt!
– Bizony, nem könnyítetted meg a dolgomat!
– El tudom képzelni! – kuncogott halkan, majd komoly ábrázattal rám
nézett. – Ez pedig azt jelenti, hogy valóban tisztelsz engem. A legtöbb srác
ebben a helyzetben… – hagyta félbe a mondatot homlokráncolva, miközben
a pólóm nyakkivágásába csúsztatta az ujját. – Szóval, köszönöm!
Megvontam a vállam.
– Csak mert részeg voltál. Ha józanul kérlelsz, nem fogok elsétálni!
Feltoltam magam róla, és nem kis büszkeség töltött el, amiért ellen
tudtam állni a nyomulásának. Biztos, hogy ezt értékeli. Még a végén
tisztességes partner lesz belőlem!
– Megnézzünk egy filmet? Hozassunk valami kaját?
A film végére már teljesen rajta feküdtem. A kanapéhoz szegeztem,
ahogy hanyatt feküdt, szorosan egymáshoz simultunk, és mélyen
csókoltam. Annyira fel voltam izgulva, hogy már azon aggódtam, hogy
bármelyik pillanatban eldurranhatok.
Rosie a hátamat simogatta, az ujjait belenyomta a bőrömbe, és
lehetetlenül közel húzott magához. Nagyon kívántam őt. A testemnek
szexre volt szüksége. Megkönnyebbülésre. Fájdalmas volt a várakozás. Úgy
éreztem magam, mint valami megvonásban szenvedő szexfüggő. A múlt
heti katasztrofális minnie-s élménytől eltekintve már öt hete nem szexeltem
senkivel. Az igazat megvallva meg is voltam lepődve kicsit, hogy nem
remegek és verítékezek a megvonástól. Tizenhét éves korom óta nem
voltam ilyen hosszú ideig szex nélkül.
Rosie megfogta a pólóm alját, és elkezdte felfelé húzni. Nem ment
egyszerűen, mert rajta feküdtem. A térdemre magasodtam, a csípőjére
helyezkedtem lovagló ülésben, feltoltam magam, majd áthúztam a fejemen
a pólót, és a földre hajítottam.
Rosie-nak elakadt a lélegzete, majd kuncogni kezdett. Eltakarta a száját,
annyira rázta a nevetés.
Összevontam a szemöldökömet, nem értettem, mi van. A csajok
általában nem így szoktak reagálni a testem láttán. Elalélnak, felnyögnek,
de nem kuncognak…
– Mi az? – kérdeztem.
Ragyogott a szeme, ahogy megrázta a fejét, és alig kapott levegőt.
– Mi az, Rose?
 – Ez… meg mi a… fene? – fulladozott a nevetéstől, és a hasamra
mutatott.
Leesett a tantusz. A kishúgom művészi testfestését látta meg Rosie.
Lecsuktam a szemem, a sarkamra ültem, és azt kívántam, bárcsak
megnyílna alattam a föld, és elnyelne, csak hogy eltöröljem ezt a fájdalmas,
kínos pillanatot.
– Csúcs, ugye? Gondoltam, mielőtt magamra tetováltatom, megnézem,
milyen! – feleltem.
Igyekeztem kihozni valami jót az egész kínos szituból.
Rosie erre már majd’ megszakadt a röhögéstől. Előrenyúlt, és
végigsimított a betűkön. Az ajkába harapott.
– Nate, komolyan, mi a csuda ez? Drámaian sóhajtottam.
– Annak az eredménye, hogy a húgaim társaságában aludtam el a parton.
Rosie felhorkant, majd újabb kuncogóroham kapta el.
– Nagyon viccesek a húgaid!
– Ó, igen, rendkívül! Holnap már korántsem lesz ez annyira vicces,
amikor tíz másik SWAT-os srác fogja meglátni a „Rosie csicskája” feliratot
a hasizmomon! – jelentettem ki, és utálattal néztem a hasamra.
Rosie szinte már sírt a nevetéstől.
– Hagyd abba, Nate! Jaj, istenem, ez annyira vicces!
Lefotózhatom?
Eltolta a mellkasomat, próbált felülni alólam, hogy a kisszekrényen lévő
mobiljáért nyúljon.
Összevontam a szemöldökömet, megfogtam a kezét.
– Dehogyis! Lebiggyesztette a száját.
– Na, csak egyet! Cserébe te is készíthetsz rólam egyet! – javasolta, és
kacéran felvonta az egyik szemöldökét.
Ó, igen, ez a beszéd!
– Rendben! – egyeztem bele. – De topless képet kérek! A szemét
forgatta.
– Mi másra is számíthattam volna!
– Készítsük el majd később azokat a fotókat! – súgtam neki.
Visszahúztam magamhoz, és újra megcsókoltam. Az ajkamba
mosolygott, és azonnal visszacsókolt. Egyik kezével a hajamba túrt hátul,
miközben ismét hozzásimultam.
A hátamon felfedezőútra indult a keze. Az ujjhegyével minden
porcikámat végigsimogatta. Úgy megmerevedtem tőle, mint a cövek. Nem
tudtam, mennyit enged, így tétován felfelé csúsztattam a kezemet a felsőjén.
Mélyen csókoltam, miközben a tenyeremmel megérintettem a melleit.
Finoman a kezembe vettem őket. Éreztem a bőrömön a melltartója
csipkéjét. Vártam, hogy Rosie megállítson. De nem tette. Ahelyett, hogy
letolt volna magáról, amire számítottam, a fenekembe markolt, és közelebb
húzott magához. Körbevett az illata, amitől bódult izgalomba jöttem.
Ennivalóan jó illata volt! Amikor a hátamra fordított, alig fértünk el a
kanapén. Úgy döntöttem, hogy a földön folytatjuk. Leereszkedtem,
magammal húztam őt is, és közben végig csókoltam.
Rosie elmosolyodott, hátrébb húzódott, és felült rám lovagló ülésben.
Belülről a számba haraptam, hogy megálljt parancsoljak azoknak az illetlen
dolgoknak, amik akkor a fejemben cikáztak – olyan mocskos megjegyzések
jutottak eszembe, hogy lovagoljon meg, vagy, hogy kell neki vennem egy
cowboykalapot.
Egy pillanatra sem vette le rólam a szemét, ahogy végigsimított a
mellkasomon, le a hasamon, és az egyik ujját végighúzta a fekete betűkön.
Játékos mosoly bujkált a szája szegletében.
– Hmm, nekem tetszik ez a felirat! Ez vagy nekem, Nate? A csicskám?
– Az leszek neked, amit csak akarsz! – motyogtam, és sóvárogva nagyot
nyeltem.
Elmosolyodott, majd feljebb csúszott, előrehajolt, a könyökét a fejem két
oldalára tette. A szánk majdnem összeért.
– Mi van, ha azt akarom, hogy Peters tiszt legyél, a kemény SWAT-pasi,
aki megbünteti a rossz kislányokat? – duruzsolta.
Azt a jó mindenit!
Még soha életemben nem voltam ennyire felizgulva.
– Ismersz ilyen rossz kislányt? – kérdeztem a vágytól fátyolos hangon.
Végighúzta az orrát az orrom oldalán, mire megemeltem a fejemet, hogy
megcsókoljam. Egyszer csak eltűnt Rosie arcáról a vágyakozó tekintet.
Hátrahúzódott, és felült a hasamon.
– Ne haragudj, Nate, de jobb, ha most elmész, mielőtt olyat teszek, amit
holnap bánni fogok!
Nagyot dobbant a szívem. Nem akartam itt hagyni, hisz alig láttam az
elmúlt napokban.
– Nem maradhatok itt éjszakára? Nem kell semmit csinálnunk! –
próbálkoztam, és igyekeztem palástolni a hangomban a csalódottságot.
Nem akartam hazamenni, és egyedül lenni. Nem akartam kisétálni Rosie
lakásából, és búcsúcsókkal elköszönni tőle.
Rosie összevonta a szemöldökét, tekintete a folyosóra esett, ahonnan a
hálószobák nyíltak.
Látszott rajta, hogy hezitál. Tudtam, hogy ennek DJ-hez is köze van. Így
folytattam:
– Holnap korán kell kelnem, mert megyek dolgozni. Mielőtt felébred, én
már eltűnök.
Rosie nagy levegőt fújt ki, és visszaborult rám. Megpuszilta oldalt a
nyakamat, és kényelembe helyezkedett rajtam. Ahogy megsimogatta az
ádámcsutkámat, átkaroltam. Akkor tűnt fel nekem, mennyire furcsa, hogy
nagyon jó érzés átölelni őt.
– Ha nagyon őszinte akarok lenni, nem akarom, hogy maradj – motyogta
olyan halkan, hogy alig hallottam.
– Miért? – kérdeztem rekedt hangon, és szorosan átkaroltam, mint akit
birtokolni akarok.
Sóhajtott, újra puszit nyomott a nyakamra.
– Nem hiszem, hogy csak úgy simán tudnék melletted feküdni – ismerte
be. – Azzal meg nem szeretnék elrontani semmit, hogy elsietem a dolgokat.
Nagyon kedvellek, de elképesztően gyorsan zajlik közöttünk minden. Ez
kicsit megijeszt. DJ-re kell gondolnom. Arra, hogyan érezné magát, ha itt
találna téged. Érted? – magyarázta, majd megmozdult, állát a mellkasomra
tette, és úgy nézett rám, mint aki arra számít, hogy felbosszant ezzel.
Elmosolyodtam, elsimítottam a haját a homlokából.
– Értem – mosolyogtam rá megnyugtatóan. – Túl jól nézek ki ahhoz,
hogy bírj magaddal! – tettem hozzá, hogy egy kicsit enyhítsek a hangulaton.
Rosie bólintott, lágy puszit nyomott a mellkasomra. Elindult az ujjával
lefelé rajta, és megcsiklandozta a hasam alján lévő kis szőrt.
– Elképesztően jó tested van! Ilyennek is képzeltem!
Erre megragadtam, gyorsan a hátára gördítettem. Felsikított a
meglepetéstől.
– Várj! Hadd tisztázzam ezt a… Szóval te elképzeltél már engem
meztelenül? – élcelődtem vele.
– Igen. Valamelyik éjszaka rémálmok gyötörtek!
– Ha tudnád, nekem mennyi rémálmom volt már rólad! Bár a végén
mindegyik jól sült el!
 – Ne már, erről ne beszélj nekem! – motyogta a fejét rázva, de közben
nevetett.
Elmosolyodtam, tudtam, hogy most tényleg mennem kell. Egyértelműen
eldöntötte, hogy nem maradhatok, így nem is akartam tovább forszírozni
ezt.
– Jobb, ha most lépek. Holnap este találkozhatunk? – kérdeztem
reménykedve.
– Nyolckor?
Ez volt a szokásos időpontunk, ami azt jelentette, hogy csak néhány
óránk lesz, amit együtt tölthetünk, de legalább láthatom őt.
– Mindenképpen! Figyelj csak! Mit gondolsz, tudsz szerezni bébiszittert
péntek estére? Szívesen elvinnélek valahova! Nyílik egy új étterem,
gondoltam, elmehetnénk – javasoltam.
Rosie lelkesen bólogatott.
– DJ az apjánál lesz a hétvégén, így péntektől egészen vasárnap este hétig
szabad leszek. Feltéve, ha nem hívják be megint dolgozni – tette hozzá
homlokráncolva.
Boldogan elmosolyodtam.
– Szuper! Akkor írj be engem a határidőnaplódba péntektől vasárnap
estig, jó?
– De nem lesz sziklamászás, ugye? Megráztam a fejemet, és nevettem.
– Az nem. Csak bungee jumping! – vágtam rá élcelődve, ahogy feltoltam
magam róla, majd kézen fogva őt is lábra segítettem.
Nem válaszolt, csak kinyújtotta rám a nyelvét, és lehajolt, hogy felvegye
a földről a pólómat. Amíg nem figyelt, gyorsan eligazgattam magam a
farmernadrágomban – nem mintha nem érezte volna már addig is az
erekciómat, de azért próbáltam nem olyan égbekiáltóan egyértelművé tenni.
Rosie a kezembe nyomta a pólót. Belebújtam, majd gyengéden
megpusziltam Rosie fejét mindkét oldalon. Néhány másodperccel tovább
tartottam a számat a száján, csak hogy érezzem az ajkait. Nem akartam
elindulni.
– Holnap találkozunk, Csíkos! – súgtam, és erőt vettem magamon, hogy
ellépjek tőle. Felhúztam az edzőcipőmet, majd megindultam a bejárati ajtó
felé. Már csak három másodpercre voltam attól, hogy elkezdjek könyörögni
neki, hadd maradjak nála éjszakára. Nem akartam tőle semmi mást, csak
szerettem volna tovább ölelni.
– Szia, Nate!
 Nem is néztem vissza, ahogy az autómhoz lépdeltem. Egyre nehezebb
volt távol lennem ettől a lánytól.
Ahogy beléptem a lakásom ajtaján, hallottam, hogy pittyen a telefonom.
Üzenet érkezett. Azonnal megnyitottam, gondoltam, Rosie küldött jó éjt
üzenetet. Elakadt a lélegzetem, amikor elolvastam. Képüzenetem jött.
Megremegett a kezem, amikor megláttam. Rosie magát fotózta le. Egy szál
fekete csipkés melltartóban. Csak bámultam a fényképet, minden apró
részletét beégettem a retinámba. Irtó szép melle volt, már a látványától
ismét bekeményedtem! Ezt írta a kép alá:
Bárcsak itt lennél?
Nevetésben törtem ki, amikor elolvastam, mit írt. A bárcsak ott lennék
igencsak visszafogott kijelentés volt! A fotón akartam lenni!
Bezártam az ajtómat, lehúztam a pólómat, nyomtam egy képet az
összefirkált testemről, és elküldtem Rosie-nak. Végtére is, az alku az alku!
 18. FEJEZET
Ahogy számítottam is rá, a munkatársaim szétröhögték magukat a frissen
szerzett testfestésemen. Még így, négy nappal később is ugrattak miatta.
Csütörtökön riasztottak minket. Útközben kaptuk meg az eligazítást.
Nyolc férfi akart kirabolni egy bankot, de a rablás fuccsba ment, mivel az
egyik alkalmazottnak sikerült megnyomnia a vészjelzőt. Tizenhét túsz
tartózkodott odabent, és folytak a tárgyalások a kijuttatásukról. A helyszíni
parancsnok erősítést kért, ebből arra következtettem, hogy nem sokra
mentek az egyezkedéssel.
A furgon szélén ültem szemben a bankkal, és hallgattam, ahogy a tisztek
arról tárgyalnak, mi lenne a legjobb megoldás, hogy a túszokat sértetlenül
kiengedjék. A túszejtők vezetője mondott néhány dolgot, amiből arra
következtettek, hogy nem áll szándékukban az összes túszt élve elengedni.
Az egyiküket már lelőtték, ami arra utalt, hogy nem a levegőbe beszélnek.
Azzal fenyegetőztek, hogy még eggyel végeznek, ha nem lesz ott értük a
helikopter fél órán belül.
Richardson parancsnok, a művelet vezetője a fejét csóválta.
– A kommandósokat kell beküldenünk. A helikopter nem ér ide ennyi
időn belül. Próbáltam több időt kérni, de nem hajlandók engedni belőle. Ha
nem kapják meg, amit akarnak – az órájára nézett – huszonhárom perc
múlva, még egy tússzal végezni fognak.
Elder parancsnok bólintott, majd homlokráncolva újból a bank tervrajzát
kezdte tanulmányozni.
– Úgy tűnik, nincs olyan bejutási útvonal, ahol nem vennének észre
minket. A térfigyelő kamerákon látszik, hogy az épület összes bejáratát
őrzik. Nem tudunk bejutni észrevétlenül.
Ismét ránéztem a bankra.
Kell, hogy legyen valami lehetőség.
– Mi a helyzet a tetővel? – javasoltam. – Nem lehet kijutni a tetőre az
épületből?
A két parancsnok felém fordult, rám nézett, majd mindketten
visszanéztek a tervrajzra, és addig lapoztak, amíg a felső szinthez nem
értek.
– Igaza van, Peters! Van ott egy biztonsági nyílás. Azon keresztül be
tudnánk jutni az épületbe. Jó eséllyel nem tűnt fel nekik ez a tetőnyílás.
 Bólintottam. Már az is nagy előny lenne, ha csak néhány műszakist
beküldenének, hogy szereljenek fel kamerákat. Mert az adott pillanatban
semmit nem tudtunk. Eltorlaszolták az ablakokat, nem láttunk be. A
lövészcsapatom így használhatatlan volt, mivel nem tudtak volna mire lőni.
Három srácot a bankkal szemközti két épületben állítottam figyelőállásba,
hogy fedezzék a két kijáratot, ha a rablók esetleg ki akarnának törni.
Máshol viszont mi nem tudtunk segíteni, minden a földi egységeken és a
túsztárgyalón múlott.
Figyeltem, ahogy elkezdték megtervezni a legjobb megközelítést.
Beküldenek egy földi egységet a tetőnyíláson át, kamerákat szerelnek fel
a hírszerzésnek, közben pedig kihasználják az időt, amit kaptak.
Remélhetőleg jutnak valamire a határidő lejárta előtt, nehogy még egy
tússzal végezzenek.
Miután mindent elrendeztek, odaléptem Elder parancsnokhoz.
Segíteni akartam, mert nem bírtam az oldalvonalon várakozást.
– Én is bemehetek, uram? Fedezném a csapatot szükség esetén –
javasoltam.
Ez nem a megszokott munka lett volna a részemről, de végeztem már
ilyet olyankor, amikor odabent jobb volt a látószög.
– Be akar menni? – kérdezte.
Bólintottam, mire ő megveregette a vállamat.
– Nate, nem fogok hazudni. Sokat segítene, ha megtenné. Bevezethetné a
csapatot. A maga tapasztalata csakis a hasznára válhat az egységnek. Ketté
tudjuk választani a kommandós egységet, maga vezetné az egyik felét,
Jacob a másikat.
– Értem, uram!
Jacob Granger felé indultam, aki már a csapatával állította össze a tervet,
és a műszakisokat utasította. Csatlakoztam hozzájuk, és izgatottan vártam,
hogy három nap után végre legyen valami akció az életemben.
Tíz perccel később sikerült észrevétlenül átjutnunk a tetőn. Felemeltem a
fegyveremet, feltartottam a kezemet a pár fős kommandós egységem előtt,
jelezve nekik, hogy álljanak meg mögöttem. Amikor úgy tapasztaltam,
hogy tiszta a terep, rájuk mutattam, ki hova álljon, hogy még több teret
fedezhessünk. Négy ember volt velem, és a másik csapatban is négy. Egy
újabb csapat a főbejáratnál fog betörni, miután mi elfoglaltuk a pozíciónkat.
Egyszerre fogunk akcióba lépni rajtaütésszerűen.
 Néma csendben haladtunk végig az épületen, hogy meglepetésszerűen
csaphassunk le rájuk. A tervrajzot követve megtaláltuk a szellőzőrendszert.
A műszakis és én eltávolítottuk a fémfedelet, majd bemásztunk. Ha harminc
métert haladunk benne, közvetlenül az alattunk lévő páncélterem fölé
jutunk. Az utolsó információ szerint ott voltak a túszok.
Megtettük a megbecsült távolságot, megálltunk.
– Engedd be a kamerát! – suttogtam.
Bólintott, elővett egy kis méretű kézi fúrót, és belefúrt a cserépbe.
Leengedett egy kis kameradrótot, majd odatartotta hozzám, hogy
belenézzek. Néhány másodperc elteltével éles lett a kép. Fogtam a drótot,
körbeforgattam a kamerát, hogy körbenézzek az alattunk lévő helyiségben.
A túszok az északi felében ültek szorosan egymás mellett. A félautomata
pisztolyt tartó férfi előttük járkált. Idegesnek tűnt, látszott rajta, hogy izgul,
miközben folyton oldalra pillantgatott. A kamerát egy kicsit lejjebb
engedtem, és abba az irányba fordítottam, amerre a pasas nézett. Az
igazgató íróasztala mögött egy férfi ült. Azonnal tudtam, hogy ő a
vezetőjük. Keresztbe tett lábát az asztalra dobva terpeszkedett. Túl
nyugodtnak tűnt.
A kamerát forgatva végigpásztáztam a helyiséget. Hét ellenséges
személyt láttam, közöttük a vezetőt is, és ez azt jelentette, hogy van még
egy emberük valahol. Értesülésünk szerint összesen nyolcan voltak.
Megnyomtam az adóvevőm gombját, a másik csapat vezetőjét hívtam.
– Összesen hét ellenséges személyt látok. Három a keleti oldalon, kettő a
nyugatin. Egy az északi oldalon őrzi a túszokat, a főnök pedig hátul az
igazgatói íróasztalnál ül. A nyolcadik ellenség nincs a látómezőben.
Ismétlem: a nyolcadik ellenséges személy helye ismeretlen. Úgy tűnik, a
túszok jól vannak, egyikükön sem látom sebesülés nyomát. Figyelem: két
gyerek is van közöttük!
– Értem. A keleti oldalon indulunk, és lecsapunk a háromra. A kinti
egység a nyugati oldalt vegye célba. Te bevállalod a vezetőt, és rendezed a
túszokat? – kérdezte Jacob a kis fülhallgatómon át.
– Igen. Megindulok – erősítettem meg. Hátrafordultam a műszakis
kollégához.
– Maga maradjon itt, figyeljen, és ha bármi változást tapasztal, azonnal
szóljon Jacobnak és nekem!
– Igen, uram! – vágta rá suttogva.
 Végigkúsztam a járatban, vissza az egységemhez. Elmondtam nekik a
tervet. Miután mindenki számára világos volt, csendben megindultunk
lefelé, és párokba rendeződve elfoglaltuk a megfelelő állásunkat. A tükröm
segítségével megnéztem, mi a helyzet a sarkon túl. Úgy láttam, semmi sem
változott. Szerencsére mindegyikük pontosan ott tartózkodott, ahol előtte,
amikor a kamerával figyeltem meg őket. Hallottam, hogy a túszok sírnak,
hüppögnek. A két gyerek az anyjukba kapaszkodott, akik a testükkel
próbálták védelmezni őket.
Elléptem a faltól, megnyomtam az adóvevőmön a kettes csatorna
gombját, amelyiken a kinti egység tisztjeit lehetett elérni.
– Egyes egység. Pozíciót felvettük, készen állunk a rajtaütésre.
Indulhatunk? – suttogtam.
Néhány másodperc csendet követően Jacob jelentkezett be.
– Kettes egység, készen állunk!
Újabb csend, majd a kinti egység is beleszólt.
– Hármas egység készen áll! Parancsra várunk, és behatolunk!
Bólintottam a csapatom felé, jeleztem a kezemmel, hogy készüljenek.
Ránéztem a pisztolyomra. Furcsa érzés volt, hogy csak ilyen könnyű
lőfegyver van nálam. Általában egy tizenhárom kilós fémmel a kezemben
szoktam hasalni.
– Számolj, Jacob! – adtam ki az utasítást, és a térdemet behajlítva
készültem, hogy kilépek a fal mögötti búvóhelyemről.
Az első célpontom a túszok előtt álló alak volt. Először őt kellett
kiiktatnom.
– Háromra! Egy! Kettő… – adta ki Jacob a parancsot.
Háromra az épület bejárati ajtaján kipattantak a helyükről a zsanérok.
Ahogy elárasztott mindent a por és a szemét, elindult a lármázás. Az
ellenséges személyek pánikszerűen utasítgatták egymást. Kiléptem a sarok
mögül, és a túszok előtt álló fegyveres férfira szegeztem a pisztolyomat.
Még csak nem is próbáltam figyelmeztetni, mert nem állt jogában megadni
magát a bankban lévő ártatlan emberek csoportja közelében.
Combon lőttem. A fájdalomtól felüvöltött, és térdre rogyott.
Körbenézett a teremben, nem értette, mi folyik ott. Újabb ügynök rontott
be, aki azon nyomban a földre teperte, és elrúgta tőle a fegyverét. A
második célpontom felé fordultam – a vezetőjük felé. Az embereinek
kiabált, fel-lebukott az oldalára billentett íróasztal mögül, a felfelé tartott
pisztolyával vaktában lövöldözött a teremben.
 Hátraléptem a fal mellé. Hatástalanítanom kellett, mielőtt valakit eltalál.
Céloztam, benéztem, hova lőjek. Meghúztam a ravaszt, és a kézfejére
lőttem egy sort, amitől fájdalmasan felüvöltött, és elejtette a fegyvert.
Ismét körbenéztem a teremben. Már több ügynök tette a dolgát, úgy tűnt,
bírnak vele. A fegyveremet készenlétbe emelve előreléptem, hogy
lekapcsoljam a vezért. Ahogy közelebb léptem, megragadta a pisztolyát, és
rám emelte. Megdobbant a szívem, mert tudtam, meg kell ölnöm. Utáltam,
hogy életet kell kioltanom, de tele volt a terem ártatlan emberekkel, és
tisztában voltam azzal, hogy ebben a helyzetben az „aki először lő, az
kérdez később” szabály uralkodik. Ahogy mellkason lőttem, felhörgött.
Olyan hangosan, hogy még a kiabálás és a dulakodás hangjain túl is
hallottam.
Összeráncoltam a homlokomat, és hátrafordultam a csapatom felé. Az
egyikük jelezte, hogy az összes célpont le lett terítve. A túszokhoz léptem,
hogy megnézzem, nem sérültek-e meg. Ahogy közeledtem feléjük, gyors
fejszámolást végeztem. Tizenheten voltak összesen. Megtorpantam. Nem
arról volt szó, hogy eredetileg voltak tizenheten, de az egyiküket lelőtték?
Láttam, hogy oldalt egy egyenruhás banki alkalmazott nő holtteste hevert.
Akkor csak tizenhatan kellene, hogy itt legyenek.
Ismét megszámoltam őket. Nem tévedtem. Oldalra fordultam,
benyomtam az adóvevőmet, és Richardson parancsnokot hívtam.
– Hány túsz van összesen? – kérdeztem, és ismét a túszok csoportja felé
néztem.
– Tizenhétről kaptunk jelentést, mínusz egy – felelte.
Gyorsan felemeltem a pisztolyomat, és végigpásztáztam a csoportot,
hátha észreveszem valamelyiken, hogy nem közéjük tartozik. Egy fickót
szúrtam ki, aki fészkelődött, és nem nézett rám. Látszott rajta, hogy
feszeng. Próbált elvegyülni, de olyan buggyos zsebes katonai nadrág volt
rajta, amiben egy fegyver is elfért. Ő a nyolcadik, hiányzó tag?
Úgy döntöttem, hogy ráijesztek a csoportra, hogy megnézzem, melyikük
nem tartozik közéjük.
– Mindannyiukat bevisszük, ujjlenyomatot veszünk, és ellenőrizni fogjuk
a hátterüket! Maradjanak ülve, amíg szólunk! Egyesével megbilincseljük
magukat, és bevisszük a rendőrőrsre! – füllentettem, és közben árgus
szemmel figyeltem valamennyi túszt.
Erre a fickó felkapta a fejét, és a kijárat felé pillantott, ami kétségkívül
nem volt átlagos reakció. Rászegeztem a pisztolyomat, és közelebb léptem.
 – Álljon fel! – parancsoltam rá.
– Mit csinálsz, Nate? – sziszegett Jacob a fülembe.
Nem magyarázhattam el neki, hogy a túszok között rejtőzik egy rohadék
bűnöző, és próbálja magát ártatlannak beállítani.
– Maga ott, katonai nadrágban, fekete pólóban! Álljon fel! – ismételtem
meg, és a szabad kezemmel felé böktem, hogy tudja, hozzá szólok.
Hirtelen mindenki rám pillantott a túszok közül. Rémülten döbbentek rá,
hogy még nincs vége a megpróbáltatásaiknak. A fickó a mellette ülő lányra
pillantott. Mielőtt bármit tehettem volna, a lány mögé ugrott, átkarolta a
torkánál fogva, és a fejéhez szorította a pisztolyt.
Bassza meg!
Felrángatta a lányt, mögé állt, hogy pajzsként használja.
– Hátra! Ha nem teszed le a pisztolyt, kinyírom! – ordított, és még
erősebben szorította a fegyvert a lány fejéhez. Az felsikoltott, és segítségért
könyörgött.
– Kuss legyen! – vakkantott rá.
– Nyugalom, haver! Minden rendben! Csak tedd le a pisztolyt, és akkor
nem végzek veled.
– Hátra! Hol van az a rohadt helikopter? – ordította fröcsögve, ahogy
hátrarángatta a lányt, hogy megpróbáljon elmenekülni.
A lány belecsimpaszkodott a karjába, az arca lassan kezdett elvörösödni,
mint aki nem kap rendesen levegőt. Tágra nyitott szemmel, halálra rémülten
könyörgött némán segítségért.
– Utoljára szólok! – figyelmeztettem. Becsuktam az egyik szememet, és
céloztam.
– Engedd el a lányt! Most!
Dühödten felhörgött, a karját még szorosabbra fűzte a lány nyaka körül,
aki fuldokló hangot adott ki magából.
A hang hallatán meghúztam a ravaszt.
A golyó a szemébe fúródott. Vér fröccsent szét a lány arcán. A lövés
erejétől a férfi hátrahőkölt, magával rántva a nőt is, aki élesen felsikoltott,
mire én továbbra is felemelt pisztollyal meglódultam előre. Csapkodott,
próbálta letolni magáról a férfi karját. Ránéztem a pasasra. Annyira
klasszikus lövést kapott, hogy esély sem volt arra, hogy életben marad.
Előrenyújtottam a kezemet, megragadtam a lány karját, és talpra
állítottam. Azonnal a nyakamba ugrott, majdnem megfojtott, annyira
szorított. Hisztérikusan zokogott, megpróbált köszönetet mondani.
 – Jól van, hölgyem, most már biztonságban van. Minden rendben!
– vigasztaltam, megsimogattam a hátát, miközben arrébb húztam a
holttesttől.
Nem bírt járni, így átfogtam, hogy megtartsam.
– Jacob, figyelj a túszokra, amíg őt odakísérem az orvoshoz! –
utasítottam a társamat, majd felkaptam a nőt, és kivittem az épületből.
– Köszönöm! Ó, te jó ég, köszönöm! – zokogott.
– Jól van, most már minden rendben! Itt majd megvizsgálják, de most
már biztonságban van – szóltam oda neki halkan, ahogy átadtam a
mentősöknek, akik felültették egy hordágyra.
– Megmentette az életemet! – zihálta, és hálásan rám nézett.
Elmosolyodtam, és hátra akartam húzódni, de a nő megragadta a
kezemet.
– Ne hagyjon itt!
Sóhajtottam, bólintottam, és beültem a mentőbe, amíg megvizsgálták. Tíz
perc elteltével már lecsillapodott, és felült. A kórházba szállítják,
megfigyelik, milyen mértékű sokkot kapott, mint ahogy a hozzá hasonló
feszültséget átélt túszokkal általában teszik. Lenyugodott, és már nem sírt.
Úgy nézett rám, mint egy istenre.
– Köszönöm önnek… – hagyta félbe a mondatot, és kérdőn rám nézett.
– Peters.
Már menni akartam.
Nekem is szükségem volt öt percre ahhoz, hogy feldolgozzam, mi történt.
Megöltem két embert, és kicsit ki kellett fújnom magamat néhány percre.
Elmosolyodott.
– Christina vagyok.
– Örülök, Christina! Bocsásson meg, de most mennem kell. Jelentések
sora vár rám, amiket ki kell töltenem a történtek miatt – mentettem ki
magamat, és felálltam.
Christina összevonta a szemöldökét.
– Mit gondol, találkozhatnánk valamikor? Meghívhatom egy italra vagy
egy vacsorára? Szeretném megköszönni önnek! – javasolta reményteljes
tekintettel.
Basszus! Hogyhogy nem vettem észre?
Kötődési zavar.
Rákattansz a rendőrre, aki megmentett. Tipikus.
 – Nem kell semmit megköszönnie, hölgyem! Ez a munkám –
válaszoltam, és már léptem arrébb.
Az egyenruha, határozottan az egyenruha tette ezt a nőkkel!
– Akkor csak azért hadd hívjam meg egy italra, mert én szeretném! –
ajánlotta fel.
Feszengve elmosolyodtam.
– Sajnálom, hölgyem, de van barátnőm. Nem fogadhatom el a
meghívását.
A lány összevonta a szemöldökét, csalódottan nézett. Eszembe jutott, mit
léptem volna, ha nem ismerem meg Rosie-t.
– Szerencsés lány! – jegyezte meg halkan. Megráztam a fejemet.
– Nem, én vagyok szerencsés – feleltem rá őszintén. – Vigyázzon
magára, hölgyem!
Megfordultam, mielőtt tovább folytathatta volna a flörtölést, és
megindultam az ügynökök felé, akik az épületből vezették ki az elkövetőket
az ott várakozó páncélozott rendőrautókhoz, amelyekben a rendőrőrsre
szállítják őket.
Elder parancsnok megragadta a vállamat.
– Szép munka volt, Peters! Kitűnő mentés!
Halványan elmosolyodtam, palástolva, hogy legbelül egy rakás
szemétnek éreztem magam. Azért gratulált nekem, amiért életeket oltottam
ki. Persze, szükséges volt, de mégiscsak két ember halt meg a kezemtől.
– Köszönöm, uram! Visszamehetek, hogy kitöltsem a jelentéseket?
– kérdeztem, és reménykedve az autó felé néztem.
Nagyon el akartam már húzni a csíkot onnan. Nem akartam ott lenni,
amikor kihozzák a két hullát az épületből. Utáltam a hullazsákok látványát.
– Igen, mint mindig, Nate. Töltse ki a jelentéseket, aztán menjen haza,
pihenjen! – válaszolt egy fejbólintással.
A legközelebbi járőrkocsi felé indultam, hogy visszavitessem magamat a
rendőrőrsre. Egy órába telt, mire végigelemeztük a történteket, aláírtam a
jelentéseket, és leadtam a pisztolyomat ellenőrzésre. Ez volt a hivatalos
ügymenet. Holnap visszamegyek dolgozni, és kapok egy hátba veregetést,
amiért jó munkát végeztem. Ez mind-mind a hülye papírmunka része volt.
Mihelyt iktattak minden jelentést, az öltöző felé indultam. Ahogy
egyedül lettem, újra eszembe jutottak a történések. Leültem a padra,
kezembe tettem a fejemet, és újra és újra lepörgettem magamban az
eseményeket.
 Vajon jól döntöttem? Lehetett volna máshogy is lőni a halálos lövés
helyett? Vajon valaki más jobb helyzetben volt, mint én? Várhattam volna
addig, amíg valaki más jobb pozícióba kerülve úgy tud rálőni a férfira, hogy
ne kelljen megölni?
A fejemben lassított felvételként játszottam le az eseményeket. Újra
láttam, ahogy a golyó a szemébe fúródik, ahogy a vér szétfröccsen a túsz
arcán, aki sikítani és sírni kezd, ahogy az élettelen test a földre zuhan.
Semmit nem vettem észre, amit rosszul csináltam volna. Semmit nem
lehetett volna másként tenni, és nem volt lehetőség arra, hogy megmentsem
azokat az életeket, amiket ma kioltottam. Nem az én hibám volt.
Még akkor is, ha így gondoltam, nem tudtam meggyőzni magamat.
Bűntudat emésztett. Le kellett állnom, hogy ne ezen rágódjak. Kellett
valami, ami segít kiverni a fejemből. Nagyon vágytam arra, hogy
beszélhessek Rosie-val. Amikor valakit meg kellett ölnöm, az első dolgom
az volt, hogy berúgtam vagy megkeféltem egy csajt, vagy mindkettőt, ilyen-
olyan sorrendben. De aznap semmi ilyenre nem vágytam. Csak Rosie
hangjára.
Russell lépett ki ekkor a zuhany alól, törülközővel a derekán.
Elmosolyodott, én is magamra erőltettem valami mosolyfélét, majd
felálltam, fogtam egy törülközőt, és beléptem a tus alá. Csak álltam ott,
hagytam, hogy folyjon a vállamra a víz. Közben Rosie arcát képzeltem
magam elé, és próbáltam elűzni a szemem elől a célpont megvadult
ábrázatát, ahogy a kijáratot kereste a tekintetével. Rosie nevetésére
gondoltam, és igyekeztem elhessegetni a segítségért könyörgő túsz
sikolyait.
Fogalmam sem volt, mennyi ideig álltam ott, de Russell, immáron
felöltözve, bedugta a fejét a zuhanyzóba, szóval nagy eséllyel jó darabig
dekkolhattam odabent.
– Nate! Iszunk egy sört? Megráztam a fejemet.
– Nem, kösz, Rus! Mennyi az idő? – kérdeztem, és leöblítettem a fejemet
a tus alatt.
– Kettő húsz.
Rosie egy óra és tíz perc múlva végez.
– Oké, kösz! Holnap találkozunk! – kiáltottam ki, majd hátat fordítottam,
mert már nem akartam vele beszélgetni.
Amikor hallottam, hogy becsukódik a zuhanyrészleg ajtaja, elzártam a
csapot, és kiléptem.
 A lakásomba visszaérve sóhajtottam egyet, ledobtam magam a kanapéra,
és az órára meredtem. Bárcsak gyorsabban telne az idő! Akkor végre
felhívhatom Rosie-t, és egy kicsit jobb lesz a kedvem. Kétségbeesetten
szükségem volt rá. Arra vágytam, hogy átöleljen, és azt mondja, minden
rendben, helyesen cselekedtem. De ez még egy darabig nem fog
bekövetkezni. Ott van neki DJ, így most még be kell érnem egy hívással.
Aztán este majd megkapom az ölelést. Nyolckor. Egy örökkévalóságnak
tűnt a várakozás.
 19. FEJEZET
Rosie Bruno Mars Runaway Baby című száma szólt a táskámban.
Elmosolyodtam, tudtam, hogy Nate az. Hozzá állítottam be ezt a számot
csengőhangnak. Megfogtam a mobilomat, és azon tűnődtem, hogyhogy
ilyenkor hív? Még csak négy óra lesz húsz perc múlva.
– Szia! Mi történt, hogy ilyen korán hívsz? Nem kéne dolgoznod még? –
kérdeztem, ahogy megálltam az út szélén a zebránál.
DJ-re mosolyogtam, az átkelőnél nyomkodta a gombokat.
– Szia, Rose! Igen, még ott kéne lennem, de korábban hazaengedtek –
felelte Nate.
Belebizseregtem, amikor Rose-nak hívott.
– Igen? Miért? – érdeklődtem, miközben DJ mellettem szökdelt, előre-
hátra lengetve a kezemet.
– Öö, csak formalitásból. Mindig így van, amikor… – hirtelen
abbahagyta. – Semmiség, nem is számít! Csak köszönni akartam neked.
Milyen volt ma a suli? – váltott témát gyorsan.
Feltűnt, hogy máshogy beszél. Nem viccelődött, nem dobott be piszkos
kis megjegyzéseket, nem flörtölt, nem becézett különféle állatnevekkel –
valami nem stimmelt vele.
– Milyen formalitásból? – Az ajkamba haraptam, vártam a válaszát.
Sóhajtott, néhány másodpercig nem szólt.
– Ma két embert öltem meg. Amíg tart a nyomozás, hazaküldenek.
Elakadt a szavam.
Persze, korábban már mesélt arról, hogy ez a munkája legrosszabb része.
Fogalmam sem volt, hogyan tudnám felvidítani. Lenéztem DJ-re. Muszáj
volt találkoznom Nate-tel, hogy lássam, jól van-e. Nem hagyhattam, hogy
egymagában szomorkodjon. Utáltam, amit tennem kellett, de nem volt más
választásom.
– Sajnálom, Nate! – motyogtam őszintén.
– Semmi baj!
Kínosan felnevetett, amitől csak még rosszabbul éreztem magam.
Összeszorult a torkom. Tudtam, hogy életemben most az egyszer
kockáztatnom kell. Nate Petersért megéri.
– Mit szólnál, ha ma átjönnél vacsorázni? – ajánlottam fel. – Talán egy
kicsit elterelődne a figyelmed.
 Az egyik felem azt remélte, hogy nemet mond rá. Mert ha így lesz, akkor
még nem kell beengednem DJ életébe. Még mindig korainak tűnt nekem, és
főleg DJ-nek. Alig öt hete találkozgattam Nate-tel, még simán megvolt az
esélye annak, hogy nem fog működni köztünk a dolog. De nem hagyhattam,
hogy egyedül legyen most. Meg kellett próbálnom segíteni neki, ha
szomorú.
– Tényleg? Miért, DJ hol lesz? Josh elviszi? – érdeklődött.
– Umm, nem. DJ is otthon lesz.
Összeszorítottam a fogam, remélve, hogy ennek hallatán nem menekül el
tőlem hanyatt-homlok. Persze, már kérte, hogy találkozhasson a fiammal,
de azért mégiscsak bennem bujkált a gondolat, nem azért kérdezi-e, mert
tudta, hogy úgyis nemet mondok rá, csak jó pontot akart nálam szerezni
vele.
Nate mély levegőt vett, megállt a szívem. Most fog kidobni. Öt hét
boldogság ezzel a jóképű, édes, vicces fiúval, ennyi járt nekem. És most
mindennek azért lesz vége, mert túlságosan nyomultam. Büszke lehetsz
magadra, Rosie!
– Szent ég, komolyan mondod? Megismerhetem DJ-t? Nem bánod?
Lenéztem DJ-re, ő boldogan felmosolygott rám, és tovább szökdécselt
mellettem. Visszamosolyogtam, próbáltam palástolni az idegességemet.
– Igen, ha te is szeretnéd! – feleltem, bár még én sem voltam biztos
abban, jó ötlet-e.
– Rose, nagyon szeretném! – vágta rá olyan boldogan, hogy a szívem
vadul kalapálni kezdett.
Nem menekül el tőlem! Legalábbis még nem.
– Chicken nugget és sült krumpli lesz csak, semmi izgalmas! – jegyeztem
meg az orromat ráncolva.
Jellemző, hogy pont azon a napon történik mindez, amikor
egyetlenegyszer végre megengedtem DJ-nek, hogy ilyen kaját együnk!
– Jól hangzik! Mikorra menjek?
– Most sétálunk haza. Négy előtt már otthon leszünk, szóval utána
bármikor jöhetsz.
– Négy után öt perccel ott vagyok! – vágta rá Nate. Elnevettem magam a
buzgóságán.
– Annyira azért nem kell rohannod! Legyen inkább negyed öt, mert
addigra át tudom öltöztetni.
 Mondjuk nem ez volt az igazi ok. Én akartam egy kicsit összekapni
magamat, ha már egyszer ő mindig úgy néz ki, mint egy férfimodell.
– Rendben. Vigyek valamit? – kérdezte.
– Csak magadat!
– Szuper! Akkor nemsokára találkozunk! Kösz, Csíkos!
– Nincs mit! Szia!
Bontottam a hívást, és azon imádkoztam magamban, nehogy életem
legrosszabb döntése legyen az, hogy Nate-et DJ életébe is bevonom.
DJ felmosolygott rám. Elolvadt a szívem, annyira cuki volt!
– Átjön hozzánk vacsorára az egyik barátom – meséltem neki.
Igyekeztem nem mutatni előtte, mennyire ideges és rémült vagyok.
Mi van, ha DJ nem fogja kedvelni Nate-et? Mi van, ha utálni fogja, én
meg arra kényszerülök, hogy szakítsak vele, mert a fiam nem fogadja el?
Mi van, ha Nate-nek nem lesz szimpatikus DJ? Jaj, istenem, miért mentem
bele ebbe!
– Anna néni jön át? – kérdezte DJ izgatottan. Bocsánatkérő tekintettel
megráztam a fejemet.
– Nem, kicsim. Egy másik barátom. Nate-nek hívják.
DJ összevonta a szemöldökét, látszott rajta, hogy csalódott.
– Ó! Oké – motyogta lebiggyesztett szájjal.
– Ha szeretnéd, jövő héten meglátogatjuk Annát – javasoltam neki, mert
azt akartam, hogy jókedve legyen vacsoraidőre.
Erre már buzgón bólogatott, mire én figyelmeztető pillantást vetettem rá.
– De akkor rendesen fogsz viselkedni vacsora közben, ugye? Szépen
eszel? Nem akarjuk, hogy Nate azt higgye, kismalacok vagyunk, igaz? –
viccelődtem enyhe célozgatással, és finoman megszorítottam a kezét.
Amire hazaértünk, már annyira ijedt és nyugtalan voltam, hogy szinte
émelyegtem. A hálószobámba rohantam, átfésültem a hajamat, gyorsan
kispiráloztam a szempillámat, és kentem egy kis szájfényt a számra. Halkan
nyögtem egyet, mert tudtam, hogy sokkal jobban kell kinéznem, ha el
akarom nyerni Nate figyelmét. Az a srác olyan elképesztően jóképű, hogy
nem is értem, mit eszik rajtam. Gyerek nélküli fürdőruhamodell lányokkal
kellene randiznia, nem egy egyedülálló anyával.
Épp annyi időm maradt, hogy DJ-t kibujtassam a festékes óvodai játszós
ruhájából, és már megszólalt a kaputelefon. Úgy szökkentem az ajtóhoz, s
közben esdeklő pillantást vetettem DJ felé. Megnyomtam a kaputelefon
gombját, hogy beengedjem Nate-et.
 – DJ, legyél jó kisfiú az én kedvemért, rendben?
– Az leszek, mami! – felelte, le sem véve a szemét a tévéről.
Meghúztam befelé az ajtót, és kihajtottam a zár reteszét, hogy ne zárjam
ki magamat a folyosóra. Kiléptem. Amikor Nate felért, majdnem elájultam.
Farmernadrág, fekete póló volt rajta, de mintha ráöntötték volna! Az arcán
elterülő gyönyörű mosolyától pedig nagyot dobbant a szívem.
Megállt előttem, felemelte a kezét, megérintette vele a nyakamat,
miközben a hüvelykujjával végigsimított az arcomon.
– Szia! – suttogtam levegő után kapkodva.
Szájával a számhoz közelített. Legszívesebben rávetettem volna
magamat, átkaroltam volna a nyakát, és hozzápréselődve ájulásig csókoltam
volna. Ehelyett csak álltam ott mozdulatlanul, ahogy egy pillanatra
megérintette a számat, majd hátrébb húzódott, és mintha csak tudta volna,
mi jár a fejemben, szexin, kajánul vigyorgott.
– Szia!
Elmosolyodott, gyengéd puszit lehelt a homlokomra, majd kíváncsian
rám nézett.
– Biztos, hogy így akarod? Nekem nem baj, ha úgy érzed, több időre van
szükséged. De nagyon jólesett, hogy elhívtál! – szólt halkan, és kérdőn
nézett rám azzal a kék szemével.
– Biztos – feleltem magabiztosságot mutatva.
Most, hogy már itt volt, úgy éreztem, ez így helyes. Csak az idő dönti
majd el, hiba volt-e. Semmit nem tehetek már, csak imádkozhatok, hogy
Nate ne törje össze se az én, se a kisfiam szívét. A mosolya még jobban
szétterült, ahogy elengedte a nyakamat, és elindult a karomon le, a kezemig.
Összefűzte az ujjainkat, majd felhúzta a kezünket, és gyengéd puszit lehelt
az ujjaimra. Majdnem kiugrott a szívem a helyéről.
– Nate, azt mondtam DJ-nek, hogy barátok vagyunk. Csak mert nem
akarom, hogy kibukjon rád. Remélem, nem baj. Nem szeretnék egyszerre
túl sok mindent rázúdítani – szóltam bocsánatkérő tekintettel.
– Ahogy jónak látod!
Elengedte a kezemet, de az arcáról még nem tűnt el a mosoly.
Én is elmosolyodtam, előreléptem, és néhány pillanatra rátapasztottam a
számat a szájára. Majd gyorsan, amíg még képes voltam rá, elhúzódtam
tőle. Függővé tett a csókja. Ha nem láttam Nate-et egy darabig, mindig
hiányérzet támadt bennem.
 – Jól vagy? Szomorúnak tűntél a telefonban – suttogtam, és
megsimogattam a mellkasát.
– Most már igen, hogy itt vagyok! Kösz a meghívást! – felelte, és olyan
hálás tekintettel nézett rám, hogy attól megborzongtam izgalmamban.
– Szívesen! Gyere be, és okosan viselkedj ám! – cukkoltam, majd
elindultam befelé.
Ahogy beléptünk a nappaliba, hátranéztem rá. Valami miatt igencsak
idegesnek látszott. Meg akartam fogni a kezét, hogy megnyugtassam, de a
fiam érdekeit kellett előtérbe helyeznem. Nate már nagyfiú, tud vigyázni
magára. Egy darabig még eljátsszuk, hogy barátok vagyunk, így egymást is
jobban megismerjük, és hosszú távon jobb lesz DJ-nek.
A kisfiam ugyanúgy nézte a tévét, ahogy hagytam.
– DJ? – szóltam neki, majd megvártam, amíg rám néz. – Ő itt a barátom,
Nate, aki ma velünk fog vacsorázni.
Összeszorított foggal vártam, hogyan fog reagálni. Kérlek szépen, ne
kezdj el hisztizni! Nekem nagyon fontos Nate! A mamit boldoggá teszi!
Kérlek, kisfiam, kedveld meg őt!
– Szia! – szólalt meg DJ mosolyogva, ahogy Nate-re nézett. – Ma a
kedvenc vacsimat fogjuk enni!
Ragyogott a boldogságtól.
Nate, a szokásosnál feszesebb testtartással előrébb lépett. Még a
megszokott önelégült lazasága is eltűnt.
– Igazán? És mit fogunk enni? – kérdezte oldalra biccentett fejjel,
mosolyogva.
– Nuggetet és sült kumpit! – csiripelte DJ.
Elmosolyodtam. Még mindig nem tudta kimondani jól a szót. Nate-nek
elakadt a lélegzete.
– Ez a kedvenced? De hiszen nekem is! – felelte izgatottan, mire DJ
szeme kikerekedett. – És a csokoládét is szereted?
DJ bólintott, az ajkába harapott.
– Az jó, mert hoztam süteményt desszertnek, így legalább lesz kivel
megenni!
Lepillantottam a kezére. Tényleg egy szatyrot tartogatott. A nagy
sóvárgásomban, hogy megcsókoljam, észre sem vettem.
– Csokitortát hoztál? – kiáltott DJ, és izgalmában felpattant a kanapén.
– Azt ám! Tudom, hogy a mami nem szereti annyira a csokoládét, ezért
neki nem olyat hoztam, csak valami sima kis sütit! – folytatta Nate tettetett
undorral az orrát felhúzva.
Belenyúlt a szatyorba, és kihúzott belőle egy gyerekújságot.
– A boltban megláttam ezt. Gondoltam, tetszeni fog!
DJ felé tartotta az újságot. A kisfiam gyakorlatilag kikapta a kezéből, és
izgatottan huhogott a meglepetés láttán.
Én csak álltam ott, és összeszorult torokkal figyeltem a jelenetet. A
fenébe is, hol találtam rá erre az elképesztő fiúra? A
túlszéphogyigazlegyen.com-on?
DJ felállt, föl-le ugrált a kanapén, és felém lengette a Disney-magazint.
– Nézd, mami! Woody könyve! – kiáltott izgatottan.
– Kicsim, ne ugrálj! – szóltam rá gyorsan, bár a hangom korántsem tűnt
túl szigorúnak, mert majdhogynem csak suttogni tudtam.
Nate hihetetlenül figyelmes! Még Josh sem volt ilyen figyelmes DJ-vel!
Elöntöttek az érzelmek, ahogy kettejüket figyeltem.
– Kicsim, mit mondasz Nate-nek? – kérdeztem, bár levegőt alig kaptam.
– Köszi, Nate! – kiabálta DJ azonnal, majd lehuppant a kanapéra, és
széles vigyorral az arcán lapozgatni kezdte az újságot.
Ki kellett mennem a szobából. Megtelt könnyel a szemem. Az egy dolog,
hogy Nate velem ilyen jól bánt, de hogy a fiammal is, az a világot jelentette
nekem. Kinyújtottam a karomat, hogy elvegyem a szatyrot. Kiváló ürügy
lesz, ha kiviszem a süteményt a konyhába, és összeszedem magam egy
kicsit. Elhalványult Nate mosolya, ahogy mentegetőzve rám nézett, és
átadta a szatyrot.
– Mindjárt visszajövök, csak kiviszem ezt – motyogtam, és megindultam
a konyha felé.
A szatyrot a pultra tettem, becsuktam a szememet, és próbáltam
egyenletesen lélegezni. Hevesen vert a szívem. Hogyan lehet ennyire
figyelmes és imádni való?
Ekkor érintést éreztem a vállamon. Megugrottam ijedtemben, de aztán
gyorsan ráébredtem, hogy Nate az. Átkarolta a derekamat, mellkasát a
hátamhoz nyomta, az állát pedig a vállamra tette.
– Ne haragudj, meg kellett volna kérdeznem tőled előtte. Nem
gondoltam, hogy baj lesz, ha veszek neki egyet. Csak megláttam, és mivel
mondtad, mennyire odavan a Disney-figurákért, megvettem. Tudom, hogy
átléptem vele azt a bizonyos határt! – mentegetőzött, és szorosabban
átölelte a derekamat.
 Azt hiszi, kiakadtam, amiért vett DJ-nek egy magazint? Megfordultam,
szembekerültem vele, találkozott a tekintetünk. Igyekeztem nem elsírni
magamat, mert úgy éreztem, túlságosan is jó hozzám.
– Nem vagyok kiakadva – szólaltam meg, és a fejemet ráztam. – Le
vagyok döbbenve. Nem számítottam erre tőled. Nagyon édes vagy, Nate!
Annyira figyelmes! Köszönöm!
Látszott az arcán, hogy megkönnyebbül. Mosoly jelent meg a szája
szegletében, mire én átkaroltam a nyakát, és amennyire csak bírtam,
magamhoz húztam. Belekapaszkodtam a tarkójába, hogy még véletlenül se
tudjon elhúzódni tőlem.
– Ó, akkor jó. Csak már aggódtam.
Az arcomat fürkészte, majd az egyik kezével végigsimított a hátamon, és
gyengéden megérintette hátul a nyakamat, miközben a másikkal még
szorosabban átfogta a derekamat, és magához préselt.
Libabőrös lettem, elakadt a lélegzetem. Már attól, ahogy Nate rám nézett,
különlegesnek éreztem magam, olyannak, akit kívánnak, aki szép. Nem
tudom igazán, mit látott bennem, de magamban azon imádkoztam, hogy
maradjon ez így, és mindig így nézzen rám.
Elmosolyodtam, lábujjhegyre álltam, egy pillanatra a szájára
tapasztottam a számat. Aztán gyorsan el is húzódtam tőle, mivel DJ
száguldott be a konyhába, és izgatottan kiabálta, hogy Némó és Szenilla is
szerepel a könyvben. Nate hátrébb lépett, és kissé távolabb a pultra
támaszkodott. Úgy somolygott, hogy már a látványától bizseregtem.
Nate
Csigavér, Nate! Jól csinálod! Vegyél mély levegőt! Ez a kölyök nem bánt,
hiszen csak egy kisgyerek! Titokban beletöröltem az izzadt tenyeremet a
farmernadrágom szárába, amikor DJ beszaladt a konyhába a magazint
lengetve, amit vettem neki. Széles vigyor terült el az arcán.
– Mami! Szenilla is benne van a könyvben! És lehet benne színezni, meg
itt egy labirintus is! – lelkesedett kiabálva.
Halkan elnevettem magam, hogy egy ilyen aprósággal is örömet lehet
okozni egy gyereknek. Végül is, az volt a célom, hogy megkedveljen!
Figyeltem, ahogy Rosie-nak mutatja az oldalakat, be nem áll a szája, Rosie
pedig mosolyog közben, bólogat, és nagyszerűen tetteti, hogy ő is ugyanúgy
lelkesedik.
Szép kisgyerek volt. Persze, egy ilyen gyönyörű anyukával, mint Rosie,
milyen lehetne! Ugyanolyan vörösesbarna haja volt, mint Rosie-nak, és
nagy, barna szeme. Más formájú volt az arca, a bőre is egy kicsit sötétebb,
természetesen napbarnított árnyalatú. Rosie-nak fehér bőre volt, a kisfiú
vélhetően az apja bőrszínét örökölte.
DJ mosolyogva felém fordult. Összeszorult a mellkasom. Nem
számítottam rá, hogy már ma megismerem, így még társalgási témával sem
készültem. Ha tudtam volna előre, hogy találkozunk, megkértem volna
Ashtont, hogy tanítson nekem néhány dolgot arról, hogyan kell
kisgyerekekkel kommunikálni.
Törtem a fejemet, miket is mondott Rosie a kisfiáról. Azt tudtam, hogy
szeret beszélni, odavan mindenféle disney-s dologért, szereti az állatokat, és
imád a parkba menni. A Toy Storyért pedig egyenesen rajong.
A pillantásom a karján lévő gipszre esett. Anna rárajzolta Buzzt és
Woodyt, de még milyen jól!
– Azta, DJ, nagyon szép tetoválásod van! Anna készítette? – kérdeztem
tőle.
Próbáltam leplezni a hangomon, mennyire félek tőle. Igazából persze
nem tőle féltem, hisz csak egy kisgyerek volt, hanem attól, hogy elszúrom
az ismerkedést. Mi van, ha valami olyat mondok, amivel kiakasztom a
kisfiút vagy Rosie-t? Vagy ha csak egyszerűen nem bír engem? Akkor azt a
nőt is elveszítem, akibe napról napra egyre jobban beleszeretek.
DJ büszkén mutatta a gipszét.
– Igen, Anna néni rajzolta rá! Te szereted a Toy Storyt? – kérdezte.
Anna néni – jópofán hangzott! Azonnal az ugrott be erről, hogy vajon én
meg Nate bácsi leszek?
– Nagyon bírom! A kedvencem az új rész, a Toy Story 3!
Csak nyugodj le szépen, Nate! Igazi hülyének fogod beállítani magad, ha
így folytatod! Röpke pillantást vetettem Rosie-ra, hogy lássam, jól
csinálom-e. Rosie biztatóan mosolygott. Látszott rajta, hogy csak ámul, és
meg van illetődve, én meg azt se tudtam, vajon ez most jó vagy rossz jel.
DJ az ajkát lebiggyesztve vonta össze a szemöldökét.
– Azt én még nem láttam. De a második részt igen! Megnézzük vacsi
után? – kérdezte felvillanyozódva.
Rosie felnyögött.
– Már megint? Nem lehetne valami mást nézni? – kérlelte.
– Az a helyzet, DJ, hogy én is azt szeretném megnézni! – vágtam közbe
gyorsan, és Rosie-ra vigyorogtam.
Mérges tekintettel nézett rám.
 DJ elmosolyodott, lelkesen bólogatott. Rosie a szemét forgatta.
– Na, kicsim, menj és olvasd a magazinodat! Én meg elkészítem a
vacsorát!
Rosie az ajtó felé intett, jelezve a fiának, hogy mehet. DJ elmosolyodott,
és a magazint lóbálva kiugrándozott.
– Kérsz inni valamit? – kérdezte Rosie.
– Igen, köszi! – feleltem egy vállvonással, majd kinyitottam a
konyhaszekrényt, és kivettem két poharat.
Rosie elmosolyodott, a fagyasztóhoz lépett, és kivett belőle néhány
zacskót.
– Bocs, hogy ilyet kell enned! Egy héten csak egyszer ehet ilyen jellegű
kaját! Pont abba a napba kellett belenyúlnod, amikor nem rendes vacsorát
főzök? – viccelődött.
– Szeretem a sült kumpit! – poénkodtam, úgy ejtve a szót, ahogyan DJ
mondta.
Rosie elnevette magát, és megdobott a mirelit étellel.
Nem telt el sok idő, és már mind a hárman az asztalnál ültünk. Alig
tudtam lenyomni a kaját a torkomon. Ideges voltam a kiskölyök
jelenlétében. Diszkréten letöröltem a homlokomon gyöngyöző
izzadságcseppeket, és próbáltam nyugodtan lélegezni.
DJ engem bámult. Azóta egyfolytában, hogy leültünk az asztalhoz. Nem
bírtam megmaradni, annyira merev tekintettel figyelt. Megdörzsöltem hátul
a nyakamat, a széken mocorogtam, és idegesen mosolyogtam. Mondanom
kellett valamit, amivel megtöröm a jeget. DJ láthatóan kíváncsi volt rám és
arra, ki vagyok. Megköszörültem a torkomat, Rosie pedig halkan kuncogott
magában, láthatóan azon, ahogyan feszengek.
– Szóval, öö, mit csináltál ma? Történt valami jó? – kérdeztem DJ-t, és
próbáltam nem törődni azzal, hogy krákogó hangon szólaltam meg.
DJ elmosolyodott, bólintott.
– Mary elvitt minket a parkba, és láttam egy nyuszit!
– Tényleg? Milyen volt az a nyuszi? – kérdeztem, még mielőtt
gondolkodtam volna.
Milyen volt az a nyuszi? A fenébe is, mi bajom van már? Na, vajon
milyen lehetett az a hülye nyúl, te seggfej!
DJ leejtette a villáját, és megmutatta, mekkora nyulat látott.
 – Nagy volt, barna, és ette a füvet! Aztán beszaladt a fák közé. Utána
akartam futni, de Mary nem engedett. Aztán a nyuszi eltűnt!
– magyarázta kissé lebiggyesztett szájjal.
Elmosolyodtam. A kissrác ugyanúgy hadart, mint az anyukája.
Édesen. Rosie felé fordult.
– Mami, kaphatok egy nyuszit?
Rosie majdnem félrenyelte az ételt, annyira határozottan rázta a fejét.
– Nem lehet, kicsim. Nem tarthatunk állatot itt. De a papát majd
megkérdezheted! – felelte fanyar mosollyal.
DJ bólintott, majd egy egész csirke nuggetet betolt a szájába.
Küzdött is vele, hogy elrágja. Nem bírtam ki nevetés nélkül.
– Holnap megkérdezem tőle – dünnyögte teli szájjal. Rosie összerezzent.
– Kicsim, nem beszélünk teli szájjal, tudod! Megegyeztünk, hogy Nate
előtt szépen fogsz enni, emlékszel?
Elmosolyodtam Rosie megjegyzése hallatán. Azt hitte, le kell nyűgöznie?
Mert hogy őszinte legyek, én hittem azt, hogy nekem kell lenyűgöznöm a
kisfiát!
DJ a szája elé tette a kezét, bárgyún elmosolyodott, ahogy tovább
nyammogott a hatalmas falaton, amit bekapott. Én is magamba erőltettem
egy kevés kis kaját, és próbáltam nem idiótát csinálni magamból, amiért a
szemük láttára kezdek el fuldokolni. Rosie az asztal alatt megsimogatta a
lábával a lábamat, és átfonta a bokámat. Ettől a meghitt gesztusától
szerencsére sikerült lenyugodnom.
– Mit fogsz csinálni a papáddal a hétvégén? – kérdeztem, és kíváncsian
DJ-re néztem.
Én már nagyon vártam a hétvégét. Holnap este elviszem Rosie-t
vacsorázni, és reméltem, meg tudom győzni arról, hogy velem töltse a
másnapot is.
DJ bólintott, és szinte úgy ugrott fel a helyéről.
– A papa elvisz az állatkertbe! Azt mondta, meg fogja kérdezni, hogy
etethetem-e a pingeket! Ők a kedvenceim! – csicseregte.
A pingek? Kíváncsian Rosie-ra pillantottam.
– Pingvinek – magyarázta, és DJ felé bólintott. Elmosolyodtam, ahogy
világossá vált, miről van szó.
– Tényleg? De jól hangzik! Bárcsak én is elmehetnék az állatkertbe!
– Eljöhetsz velünk! A papa a mamit már megkérdezte, de ő nem jön. De
te gyere velünk, jó? A papa is örülni fog neki! – mondta, és bizakodón rám
nézett.
Nyeltem egyet, nem tudtam, mit mondjak erre. Egészen biztos voltam
abban, hogy az apja minden bizonnyal nem örülne nekem.
– Öö, nagyszerűen hangzik, DJ, de sajnos nem érek rá a hétvégén –
feleltem.
Összevonta a szemöldökét.
– Ó!
– De máskor elmehetnénk! Persze, csak ha a mami is úgy akarja – tettem
hozzá gyorsan.
Nem akartam átlépni a határt. Már így is nagy fegyvertény volt Rosie-tól,
hogy találkozhattam a fiával. Erre meg már családi kirándulást javaslok,
anélkül, hogy beleegyezett volna? Jaj, de ostoba vagyok!
Rosie-nak kikerekedett a szeme a meglepetéstől.
– Umm, hogyne! – motyogta, bár inkább kérdésnek hangzott, mint
kijelentésnek.
Jól be tudtam volna húzni egyet magamnak, amiért ilyen helyzetbe
hoztam! Le kell állnom, mert el fogom riasztani azzal, ha nagyon
nyomulok.
– Juliet nagyi is megy az állatkertbe? – érdeklődött Rosie, és pirongva
elkapta rólam a tekintetét.
DJ a fejét rázta.
– Nem, csak én és a papa. Azt mondta, téged akar rávenni, hogy gyere
velünk. Azt mondta, hiányzol neki, de te nem akarod őt látni, mert már nem
szereted – magyarázta DJ lazán.
Rosie szeme összeszűkült, az egész teste befeszült.
– A papa ezt mondta? Rászorított a villájára.
DJ bólogatott, majd tovább evett. Nyilván fel sem tűnt neki, hogy az
anyja hangulata megváltozott.
– A-ha!
Rosie elfehéredett.
– A papának nem szabadna ilyeneket mondania. Mindig is szeretni
fogom őt, mert tőle kaptalak téged! – szólt halkan. – Csak épp a papa és a
mami nem tud úgy együtt lenni már, mint egy pár – magyarázta.
DJ felkapta a fejét.
– Miért nem?
Rosie szeme villant egyet, én meg nem tudtam, mit csináljak. Úgy
éreztem magam, mint aki belépett a magánszférájukba.
 – A papa és én nem jövünk ki jól egymással, ha együtt élünk.
Boldogabbak vagyunk külön-külön.
DJ nem szólt semmit erre, folytatta az evést. Rosie sóhajtott, felvette a
tányérját. Látszott rajta, hogy nagyon kínosan érzi magát, amiért a társalgás
ilyen irányba fordult. A mosogatóhoz lépett, háttal állt nekünk. Próbált
lehiggadni.
– És még mit csináltál ma? – kérdeztem DJ-t, csak hogy gyorsan
eltereljem a témát.
Elvigyorodott. Az apjával kapcsolatos gondolatainak már híre-hamva
sem volt.
Vacsora után a nappaliba mentünk, hogy megnézzünk egy DVD-t. Rosie
felnyögött, vádló pillantást küldött felém, amikor DJ kiválasztotta a Toy
Story második részét. Miután betette a lejátszóba, leült a kettes kanapéra
mellém, tisztes távolságot kihagyva kettőnk között. DJ a földre kuporodott,
és a képernyőre meredve várta, hogy kezdődjön a film. Tíz perc elteltével
felpattant, és a szobájába szaladt. Kíváncsian figyeltem. Tényleg nem
voltam hozzászokva ilyen kisgyerekhez. Annyira gyorsan mozgott ide-oda,
hogy az már kissé nyugtalanító volt.
Woody és Buzz figuráival szaladt vissza hozzánk. Rosie felsikoltott a
meglepetéstől, amikor az ölébe ugrott. Finoman eligazgatta a fiát, hogy
kényelmesen üljenek, majd tovább nézték a filmet, mintha mi sem történt
volna. Sokat nem láttam a filmből, sokkal inkább azzal voltam elfoglalva,
hogy Rosie-t és DJ-t figyeltem a szemem sarkából. DJ a játékaival eljátszott
néhány filmbeli jelenetet, és velük együtt mondta halkan a szövegüket.
Időnként bárgyún elvigyorodtam, de nem bírtam megállni. A barátnőm és a
gyereke elképesztően imádni valóak voltak!
– Akarsz Buzz lenni? – szegezte nekem a kérdést DJ, majd felém
nyújtotta a figurát, le sem véve a szemét a tévéről.
Elnevettem magam, kicsit zavarba is jöttem. Fogalmam se volt, hogyan
kell egy gyerekkel „játszani”.
– Naná, Kölyök! – motyogtam, és tétován elvettem tőle a játék figurát.
Rosie rám mosolygott, nyilván látta rajtam, mennyire feszengek. DJ-t
utánozva én is megreptettem Buzzt, amikor kellett, de főleg csak figyeltem,
ahogy Woody beszél, és jókat nevettem a kissrác színészkedésén.
Rosie végig ledöbbent, zavart tekintettel figyelt minket. Csak remélni
tudtam, hogy helyesen cselekszem! Mert ha nem, remélhetőleg szól majd,
hol rontottam el valamit, hogy legközelebb ne forduljon elő ismét.
– Kicsim, szeretnél még játszani Nate-tel? – kérdezte Rosie, miután vége
lett a filmnek.
– Igen!
A kisfiú lelkesen vigyorgott, felugrott, és a sarokban álló piros műanyag
dobozhoz szaladt. Felkapta, és a tartalmát a földre borította. Izgatottan
elmosolyodtam. Gyerekkoromban imádtam legózni!
– Játszhatok? – kérdeztem, remélve, hogy DJ igent mond rá.
Bólintott, és felém nyújtotta a lapos legóalapot, hogy kezdjek építeni rá.
Derűsen elmosolyodtam, és már le is ültem Rosie lába elé. Nem sokkal
azután, hogy játszani kezdtünk, DJ félbehagyta a saját építményét, és
nekem segített a robot építésében. Ámulattal figyelt, miközben
viccelődtünk és együtt munkálkodtunk. Amikor elkészült a robot, neki is
készítettünk egy pontosan ugyanolyat, aztán mindkettőt szétszedtük egy
óriási robotcsatában.
Hét óra előtt Rosie felállt.
– Ideje ágyba bújni, kicsim!
Sokatmondóan felvontam az egyik szemöldökömet, szó nélkül kérdezve,
vajon ezt a kérdést nekem szegezte-e. Elnevette magát, és játékosan
meglegyintette a tarkómat. DJ felé nyújtotta a kezét, aki lebiggyesztett
szájjal, keresztbe tett karral állt.
– Nem akarok menni! Korán akarok lefeküdni! Szeretnék még játszani
Nate-tel! – mondta homlokráncolva, és kérlelő szemmel nézett rám.
Büszkén elmosolyodtam. Úgy tűnt, a kissrác kezd elfogadni!
– Mármint későn lefeküdni? – szólt Rosie.
– Igen! Szabad, mami?
Olyan könyörgő arccal nézett rá, hogy Rosie feszengeni kezdett, ahogy
ott állt. DJ felém fordult.
– Nate, megkéred a mamit, hogy még fent maradhassak? Akkor be
tudnánk fejezni a csatát! – nyafogott felém is kérlelő arccal.
Kikerekedett a szemem. Annyira aranyosan nézett! Nem akartam nemet
mondani neki. Rosie-ra pillantottam, mert nem tudtam, mit feleljek.
– Öö… Szerintem a mami azt mondta, le kell feküdnöd, Kölyök. De
máskor még játszunk, jó? – ajánlottam fel neki, remélve, hogy nem fog
tovább könyörögni nekem.
Ha az én gyerekem lenne, már rég beadtam volna a derekamat.
Kétségkívül tudta a kissrác, hogyan hasson az érzelmekre!
 – Gyerünk, kicsim! – ismételte meg Rosie, mire DJ sóhajtott, feltolta
magát a padlóról, és közben még dobott egy szeretetteljes pillantást a
legóira.
Rosie rám mosolygott.
– Néhány perc, és jövök! Érezd magad otthon, rendben? DJ
elmosolyodott.
– Szép álmokat, Nate! Kinyújtottam az egyik kezemet.
– Adj egy ötöst, Kölyök! – szóltam oda, és a kezem felé böktem a
fejemmel.
DJ elvigyorodott, belecsapott a tenyerembe, majd kiszökdécselt a
fürdőszoba felé. Ahogy Rosie elsétált mellettem, végighúzta az ujját a
vállamon, amitől felállt a szőr a nyakamon.
Amíg Rosie ágyba bújtatta a kisfiát, visszapakoltam az összes legót a
dobozba, majd leültem a kanapéra. Alig tudtam elhinni, mekkora változás
állt be a hangulatomban néhány óra leforgása alatt. Amikor eljöttem a
melóból, a munkámmal járó nehézségeken rágódtam. Most meg a világ
tetején éreztem magam, mert a barátnőm és a kisfia jókedvre derített.
Nyugodtan, lazán, kezemet a fejem mögé téve üldögéltem abban a
nappaliban. A számomra tökéletes helyen. Elmosolyodtam, elégedetten
becsuktam a szememet, és vártam, hogy a barátnőm visszajöjjön hozzám.
Tíz perc elteltével Rosie kijött a hálószobából, és lehuppant mellém a
kanapéra. Nagy levegőt fújt ki. Aggódó pillantást vetettem rá.
– Jól csináltam? – kérdeztem, és vártam, mit mond rá. Lecsukta a szemét,
bólintott.
– Nagyon! – suttogta.
Megkönnyebbülten lazultak el az izmaim, de amikor Rosie kinyitotta a
szemét, észrevettem, hogy könnyben úszik a tekintete. Feszengve elnézett
másfelé, majd felállt.
– Kérsz valamit inni? – kínált.
Várjunk csak, most sír? Mit tettem? DJ mondott neki valamit a
hálószobában? Valamit arról, hogy nem bír engem?
Mielőtt eliszkolt volna, megfogtam a kezét, és visszahúztam a kanapéra.
– Rose?
– Csak hozok valamit inni – motyogta, és lopva megtörölte az arcát,
valószínűleg azt gondolva, hogy nem vettem észre.
– Rám néznél? – kérleltem. – Rose, mit csináltam rosszul? Mondj
valamit, mit nem kellett volna csinálnom!
 Hevesen megrázta a fejét, majd megfordult, a szemembe nézett.
Fátyolos volt a szeme, könnycsepp csordult végig az arcán.
– Nem! Mindent jól csináltál, Nate, teljesen jól! És ez nagyon sokat
jelentett nekem, szóval köszönöm! – mondta halkan, és újra letörölte az
arcát.
Sokat jelentett neki. Akkor ezek most örömkönnyek?
– Akkor… azért sírsz, mert boldog vagy? – kérdeztem megerősítést várva
azzal kapcsolatban, hogy pont az ellenkezőjét feltételeztem annak, ami van.
Rosie elmosolyodott, bólintott, majd el is pirult.
– Igen. Bocs! Szánalmas, igaz?
Elmosolyodtam, a fejemet ráztam. Előrehajoltam, és puszit nyomtam a
szempillájáról legördülő két könnycseppre.
– Szerintem imádni való.
Sóhajtott, szorosan átkarolta a nyakamat.
– Köszi, hogy mindig ennyire megértő, figyelmes és édes vagy! Soha
nem hittem volna, hogy ez megtörténik, és… ezért jelent nekem nagyon
sokat.
Szorosabban öleltem át, közelebb húztam magamhoz, be akartam
lélegezni őt. Ahogy gondoltam, képes volt elfeledtetni velem minden
rosszat, ami aznap történt velem. Öröm és elégedettség áradt szét bennem
helyette. Nagyszerű barátnőm van, és a kisfia is szuper. Irtó szerencsés
vagyok!
– Nekem is sokat jelentett – ismertem be a szemébe nézve.
A tekintetéből sebezhetőség áradt, de örültem, hogy felvállalja.
Tényleg kezdett beengedni a téglafal mögé, amit felépített!
– Kösz, hogy áthívtál, még ha szívás is volt a vacsora! – viccelődtem.
– Legközelebb olyan napot válassz, amikor nem gyorskaja lesz!
Elmosolyodtam, gyengéd csókot nyomtam a homlokára, ízlelgettem őt a
karjaimban. Jó érzés volt tudni, hogy hozzám tartozik!
– Akkor hívj majd meg egy olyan napon, amikor nem mirelitkaja lesz,
oké? – javasoltam, és mókásan rávigyorogtam.
Közben persze azon rimánkodtam magamban, hogy tényleg meg is
hívjon hamarosan.
Rosie megsimogatta az orrával az orrom oldalát.
– Mit szólsz a hétfőhöz?
Becsuktam a szememet, megnyugodtam. Akkor tényleg nem szúrtam el
mindent. Nagyon büszke voltam magamra!
 – A hétfő jó! – feleltem érzelemtől túlfűtött hangon.
Rosie elmosolyodott, úgy tűnt, ő is megkönnyebbült, mintha csak attól
félt volna, hogy nemet mondok rá. Az ölembe csusszant, lovagló ülésben
rám ült, és közben a tarkómon lévő hajjal játszott.
– Akkor sikerült jókedvre derítenünk?
– Fogalmad sincs, mennyire, Csíkos! Köszönöm!
Rosie puha csókot nyomott a számra, és úgy hozzám simult, hogy a
testem azonnal feléledt. Végtére is még mindig pasiból voltam, egy
elképesztően dögös barátnővel!
– Nem szeretem, ha szomorú vagy! Akarsz beszélni róla?
A fejét oldalra billentette, ahogy a kíváncsi kiskutyák szokták.
Sóhajtottam. Tényleg ki akartam adni magamból, ami nyomta a lelkemet.
Belekezdtem hát a sztorimba, és elmeséltem Rosie-nak mindent, kezdve
attól, hogyan hatoltunk be az épületbe, egészen odáig, hogy kisétáltam azzal
a lánnyal a karomban. A lány italfelajánlását kihagytam. Nem hinném, hogy
Rosie túlságosan értékelte volna. Az ölemben kuporogva hallgatott végig.
Hagyta, hogy beszéljek, kezét a vállamon tartotta, szemét le sem vette a
szememről. Még soha senkivel nem éreztem magamat ilyen jól! Ekkor
belém csapott a felismerés: totálisan belezúgtam ebbe az egyedülálló
anyába. Aztán rögtön azt kívántam, bárcsak ne tudatosult volna bennem ez,
mert hirtelen zavarba is jöttem miatta.
Ahogy befejeztem a beszámolómat, Rosie nagyot fújt. Csodálattal nézett
rám, a fejét csóválta.
– Nate, nekem ebből az egészből az jött le, hogy te ma hős voltál.
Ártatlan embereket mentettél meg. Kitűnő munkát végeztél, szerencsések
azok a túszok, hogy ott voltál! Semmilyen rossz érzésed ne legyen amiatt,
hogy tetted a dolgodat! Nem volt más választásod, nem? – kérdezte, és
megfogta a pólómat.
Megráztam a fejemet. Tudtam, hogy nem volt. Már elégszer
végigjátszottam a fejemben.
– Nem volt más lövési pozíció – mondtam.
– Akkor kiiktattál két olyan sötét alakot, akik ki tudja, hány embert
bántottak vagy öltek volna meg! Helyesen cselekedtél.
Legyél büszke magadra! – jelentette ki határozottan. – Én büszke vagyok
rád! – súgta.
Pontosan ezt akartam hallani.
 Számat a szájára tapasztottam, mire én elengedtem minden problémámat.
Rosie-val minden jobb lett! Eltűnt a bűntudat, és csak ő meg én maradtunk,
no és az az aranyos kissrác a szobájában. Azon kaptam magam, hogy azt
kívánom, bárcsak ez lenne az életem, ők lennének a családom, és hogy
minden este ez a közelség, őszinteség és intimitás venne körül! Nagyon
bíztam benne, hogy Rosie belém fog szeretni!
A csók egyre tüzesebbé vált, ahogy a kezemet felcsúsztattam a blúzán, és
az ujjaim hegyével végigsimítottam a hátán. Úgy mozdultam, hogy Rosie-t
hanyatt döntöttem a kanapén, én fölé magasodtam, és csodálattal néztem rá.
Elmosolyodott.
– Szóval, ma akadt egy szerencsés nő, akit megmentettél! Egy SWAT-
egyenruhás rendőrtiszt menti meg az életedet, és hoz ki az épületből… Ez
ám az izgató! – áradozott, mélyen beszívta a levegőt, és izgatottan rám
nézett.
Elmosolyodtam a sóvárgó tekintetét látva. Ó, igen, Rosie határozottan
perverz egy kicsit! Már láttam is magam előtt a szerepjátékot, amiről
képzelgett.
– Csak nem egy fantáziabankban játszódik mindez? – cukkoltam.
Bólintott, le sem vette rólam a szemét. Még csak nem is jött zavarba.
– Ott ám! – erősítette meg, és az ajkába harapott.
Halkan felnevetettem, és az ujjam hegyével húztam ki az ajkát a foga
közül.
– Mondtam már, Rose, ne harapdáld a szád szélét! Az az én dolgom! –
mormogtam, majd előrehajoltam, és a számba vettem az alsó ajkát, hogy
finoman kóstolgassam.
Hátamba mélyesztette az ujjait, még közelebb húzott magához.
A következő néhány órában beszélgettünk, a hétvégénket tervezgettük,
nevetgéltünk. Egyszerűen csak jól éreztük magunkat a kanapén heverve. A
mellkasomon pihentette a fejét, én átkaroltam az egyik karommal, a másik a
fejem alatt volt behajlítva. Két lábon járó könnyedségnek éreztem magam.
Tizenegy után Rosie ásított egyet, majd bocsánatkérőn rám pillantott.
– Menned kéne, Nate! Nem hatkor kezdesz holnap? – kérdezte, és
végigsimította a hasamat, azokat az izmokat, amikért annyit edzem.
Összevontam a szemöldökömet.
– Nem maradhatok még egy kicsit?
Elmosolyodott, közelebb fészkelte magát hozzám, arcát a nyakamba
fúrta.
 – Rendben, de ha elalszom, ne engem hibáztass! DJ miatt korán keltem –
mondta, és ismét ásított.
Szorosabban átkaroltam, már-már hihetetlenül közel húztam magamhoz.
– Mikor keltetek?
– Hat ötvenkor – dünnyögte.
A hangjától berezonált a nyakamon a bőröm, finoman csiklandozott.
Becsuktam a szemem az érzéstől.
– Ugyan már, az nincs is korán! Én mindennap fél ötkor kelek, amikor
délelőttös vagyok – cukkoltam, és kezemet lecsúsztattam a hátán, hogy a
tenyerembe fogjam a fenekét.
Halkan felnevetett.
– Az a te bajod! Imádok aludni, nálam a hat ötven korainak számít!
Ott feküdtem még egy darabig Rosie-val a karjaimban, aztán láttam,
hogy elaludt.
Még néhány percig öleltem, majd felkeltem a kanapéról, óvatosan,
nehogy felébresszem. Ahogy talpra álltam, Rosie alá csúsztattam a karomat.
Halkan mormogott álmában, ahogy felemeltem, és bevittem a hálószobába.
Gyengéden letettem az ágyra. Ekkor rögtön eszembe jutott, amikor
legutóbb ugyanezt tettem, csak épp be volt csiccsentve. Halkan felnevettem,
majd felhajtottam a takarót, és bebugyoláltam Rosie-t.
Felálltam, és csak néztem. A retinámba véstem az arca minden szegletét.
Éreztem, hogy változás lesz az életemben. Éreztem, hogy más dolgok
kerülnek előtérbe, és minden a helyére kerül. Sínen lesz végre az életem. Az
volt a vicces az egészben, hogy korábban rá sem jöttem, hogy ő az a lány,
akire vártam, és akit annyi éven át kerestem. És mindvégig a
környezetemben tartózkodott, csak épp most jött el az ideje, hogy
megismerjük egymást. Lehet, hogy a sors keze volt benne, lehet, hogy csak
a véletlennek volt köszönhető, vagy éppen a vakszerencsének. Bármi volt
is, hálásnak éreztem magam.
Találtam egy darab papírt és egy tollat Rosie éjjeliszekrényén, gyorsan
írtam rá néhány sort.
Szia, Csíkos!
Elképesztően dögös vagy álmodban! Ne aggódj, nem próbáltalak
(annyira) molesztálni, amíg öntudatlan állapotban voltál!
Köszönöm, hogy megismerhettem DJ-t. Pont olyan csodálatos, mint az
anyukája!
 Jó munkát neked holnapra, érted jövök hétre, és elviszlek vacsorázni!
Valami szexi ruha legyen ám rajtad! (Ó, és csak hogy tudd, igen, ebben a
pillanatban pajzán gondolatok járnak a fejemben!)
Kösz még egyszer a meghívást!
Nate Xx
Az ágya mellé tettem a cetlit, hogy amikor felkel, meglássa, aztán széles
mosollyal a képemen kiosontam a lakásából.
 20. FEJEZET
Ahogy sejtettem, másnap a melóhelyen mindenkitől vállveregetést
kaptam, amiért előző nap jól végeztem a dolgomat. A szokásoshoz képest
ezúttal jobban viseltem, valószínűleg azért, mert összességében jobb
hangulatban voltam. Már mosolyogva is ébredtem, hiszen az enyém volt a
világ legklasszabb nője, akinek a kisfia, úgy tűnt, bír engem.
Most már csak az kellett, hogy még néhány alkalommal találkozzon
velem, és utána elmondhatjuk neki, hogy az anyukájával nem csak barátok
vagyunk. DJ az apjánál lesz hétvégén, én pedig mindent elrendeztem, hogy
a legtöbbet kihozzam a Rosie-val töltött időből. Meg kellett mozgatnom
néhány szálat, hogy sikerüljön asztalt foglalnom az étteremben, de Rosie-ért
megérte a fáradozás.
Négy óra után a kantinban ücsörögtünk a srácokkal. Akkor értünk vissza
egy műveletből, de mi, mesterlövészek ezúttal valóban csak a háttérben
működtünk közre. Kihúztam a mobilomat a zsebemből, és láttam, hogy
Rosie üzent, még ebéd előtt. Bárgyú vigyor terült el a képemen.
Russell rögtön észre is vette.
– Mi van veled, Peters? Valami pornóvideót kaptál? – cukkolt nevetve.
Megvontam a vállamat.
– Nem, ma nem. Rosie üzent – feleltem, majd belekortyoltam a kávémba,
és megnyitottam az üzenetet.
Nate, ne haragudj, de nem lesz jó a ma este. Josh lemondta DJ-t. Később
beszélünk! Sajnálom! X
A homlokomat ráncoltam. Tartottam tőle, hogy ezek szerint nem látom
Rosie-t este. Rohadék Josh! Miatta nem tudok találkozni a barátnőmmel, és
valószínűleg az egész hétvége kimarad! Hacsak Rosie nem engedi meg
nekem, hogy átmenjek hozzájuk, és ismét velük legyek.
– Rossz hír? Kitette a szűrödet, mert rájött, mennyi csajjal kavartál már?
– heccelt Russell, és finoman beleütött a karomba.
– A gyereke apja megint bekavart. Nem tudom elvinni Rosie-t vacsorázni
ma este – morogtam.
Annyira kiakadtam, hogy legszívesebben megkerestem volna azt a Josh
gyereket, és szétvertem volna a képét.
 – Tényleg ennyire bejön neked ez a csaj? Sóhajtottam, nem tudtam, mit
tegyek.
– Igen. Elképesztő nő! Tegnap a fiát is megismertem, ő is jó fej.
Kikerestem Rosie számát a mobilomban. Nem akartam túlságosan
nyomulni, de tényleg látni akartam őt. Russellre néztem, adjon nekem
tanácsot. Elvégre ő bölcs is, nős is, neki aztán tényleg értenie kell a nők
nyelvén…
– Rus, szerinted nem leszek nyomulós, ha megkérdem, találkozhatnék-e
velük ma este? Nem akarok rájuk telepedni.
Russell a homlokát ráncolta, látszott rajta, hogy töpreng.
– Szerintem értékelné, hogy szeretnéd megismerni jobban a gyerekét. Az
fogja megalapozni a legjobban a kapcsolatotokat, ahogyan a gyerekével
bánsz. Nálad a kinézet és a szex a fontos, ő meg azt nézi, milyen apja
lehetnél a gyerekének – fejtette ki a vállát vonogatva.
Összerezzentem az „apa” szó hallatán, hisz még a „Nate bácsit” is csak
most kezdtem szokni.
Úgy döntöttem, felhívom Rosie-t, és puhatolózok nála egy kicsit. A többi
srác az asztalnál engem figyelt, amitől egy kicsit zavarba jöttem.
– Szia, te kis dögös barátnőm! – köszöntem be a telefonba, amikor Rosie
felvette.
Próbáltam nem elnevetni magamat, mert annyira nevetséges érzések
kavarogtak bennem. Hogy volt képes ez a kicsi nő így elvarázsolni engem?
Engem, Nate Peterst, a nőcsábászt, akinek esze ágában sem volt
megállapodni! Aki most meg ennek a lánynak a kegyeit keresi! Semmi
másra nem vágytam, csak arra, hogy vele és a fiával lehessek. Ráadásul
úgy, hogy még a szerszámomat sem használtam! Komolyan új volt nekem
ez a helyzet!
– Szia! Megkaptad az üzenetemet? Nagyon sajnálom, de nem tudok
menni ma este! Josh dolgozik, így nem tudja elvinni DJ-t. Hívtam a
húgomat, de nem ér rá. A bébiszitter, akit ajánlottak, már elígérkezett
máshová. Anna ma randizni megy Ashtonnal. A szüleim kétórányi
vonatozásra laknak, az állandó bébiszitterünk pedig vacsorázni megy az új
barátjával. Szóval mindenkinél próbálkoztam, de senkit nem találtam, aki
vigyázna DJ-re – mentegetőzött hadarva, majd vett egy nagy levegőt a
végén.
Elmosolyodtam a pörgését hallva. Annyira imádtam, amikor ezt csinálta!
Mintha nem győzne elég gyorsan beszélni ahhoz, hogy mindent
belepréseljen egy párbeszédbe!
– Jól van, semmi gond, majd megyünk máskor! Szóval, Josh az egész
hétvégét lemondta? – kérdeztem, és közben azon imádkoztam, hogy
nemleges választ kapjak.
Azt terveztük ugyanis, hogy együtt töltjük a következő napot, és az estét
is.
Sóhajtott.
– Nem tudom. Ma este dolgozik, és lehet, hogy holnap is, de soha nem
közli velem időben. Majd holnap reggel fog hívni. DJ-nek még nem is
említettem semmit a „zoo”-ról – mondta, hogy a kisfiú ne tudja, miről
beszél. – Csak remélni tudom, hogy azt nem fogja lemondani Josh, mert
valaki nagyon össze lesz törve.
Keserű nevetés hagyta el a száját. Sokévnyi bosszúságról és szenvedésről
árulkodott, amit ez a seggfej pasi okozott neki. Összeharaptam belül a
számat, hogy ne kezdjem el hangosan szidni a pasast.
– Oké. Akkor átmehetek hozzád, miután letetted DJ-t? Vagy, ha neked jó
úgy, akár korábban is. Viszek valami vacsorát, jó?
Képzeletben keresztbe tettem a két ujjamat, hogy az utóbbi mellett
döntsön Rosie, mert akkor néhány órával többet tölthetek vele. Talán DJ-vel
is folytathatnánk az előző este megkezdett robotharcot.
– Umm… Oké! Amelyik neked jó! Elmosolyodtam.
– Rosie, ha már dönthetek, akkor korábban szeretnék menni.
Viszek pizzát, ha DJ is ehet azt!
– Komolyan? De nem vagy mérges amiatt, hogy le kellett mondanom az
estét?
– Akkor lennék mérges, ha egyáltalán nem láthatnálak – vágtam rá,
féligmeddig viccesen.
Elnevette magát.
– Azt nem hagyhatjuk!
Néhány másodperc csend következett, kétségkívül átgondolta a
lehetőségeket.
– Mindketten szeretjük a pizzát! – mondta ki végül.
A telefont a fülem és a vállam közé szorítottam, és a két szabad
kezemmel izgatottan dobolni kezdtem az asztalon.
– Oké, nagyszerű! Akkor egy órán belül ott vagyok, jó? Pepperónis pizza
jöhet? – kérdeztem.
 Igyekeztem lazának és távolságtartónak tűnni, de mellettem a srácoktól
jövő nevetés és ostorcsapásszerű hangok egyértelműen arról tanúskodtak,
hogy nem ez jött le a beszédemből.
– Hogyne! Akkor nemsokára találkozunk! – köszönt el Rosie, és letette a
telefont.
Russell felé néztem önelégült vigyorral a képemen, és még az sem
érdekelt, hogy ő és a többiek szét fognak cinkelni.
Gyakorlatilag úgy rohantam el az öltözőhöz. Életem legkapkodósabb
tusolását hajtottam végre, majd villámtempóban felöltöztem, és az
autómhoz futottam. Még csöpögött a hajamból a víz, foltos lett tőle a pólóm
hátulja. Muszáj volt sietnem, mert nem akartam elkésni.
Amikor végre már Rosie ajtaja előtt álltam, ismét rám tört az idegesség.
Rosie fekete, magas derekú ceruzaszoknyában és betűrt fehér blúzban
nyitott ajtót.
Nagyot nyeltem, ahogy végignéztem rajta.
Ebben ment ma dolgozni? Anyám! Nekem kellene járnom abba a suliba!
Mekkora mázlisták azok a kölykök, hogy egész nap gyönyörködhetnek
benne!
– És a szexi szemüveg hol maradt? – kérdeztem heccből az egyik
szemöldökömet felvonva.
– Nem hinném, hogy a szoknya mellett még azzal is bírnál! – vágta rá,
majd pajkosan mosolyogva, bokáját keresztbe téve az ajtófélfának dőlt.
Bólintottam.
– Valószínűleg igazad van. Úgy értem, ha még ennél is dögösebb lennél,
lehet, hogy nem bírnék magammal, és a fiad szeme láttára kellene, hogy
leteperjelek!
– Nekem pedig hagynom kellene, ha még ennél is édesebb leszel!
– válaszolta erre mosolyogva, és az ajkába harapott.
Határozottan tetszett az irány, amerre a társalgásunk haladt! Az egyik
ujjammal felé intve magamhoz csalogattam, olyan közel, hogy meg tudjam
csókolni. A nyelvemmel mámorítóan lassan végigsimítottam az alsó ajkát,
ahogy közelebb lépett. Az egyik kezemben a pizzát és a bevásárlószatyrot
tartogattam, a másikkal átkaroltam Rosie derekát, és magamhoz
szorítottam. A mellkasunk szorosan összeért, a kezét a csípőmre tette. Alig
ért hozzám, mégis felhevült tőle a bőröm, mintha csak lángok égettek
volna. A szabad kezemmel végigsimítottam a hátán, felfelé, egészen a
hajáig. Az arcomat arra fordítottam, hogy a szám súrolja a száját. Éreztem a
forró, édes leheletét az ajkamon, amitől akaratlanul is szétnyitottam a
számat.
– Megőrjítesz! – súgtam neki.
Ahogy beszéltem, összeért a szánk. Rosie keze megfeszült a pólómon.
– Mmm, hmm, de te ezt bírod! – duruzsolta, és megrebegtette a becsukott
szemét.
Mint egy álom, olyan volt mindez: karjaimban egy csodálatosan szép
lánnyal, aki teljes odaadással várta, hogy megcsókoljam. Annyira
sebezhetőnek tűnt, annyira megnyílt előttem, hogy a szívem nagyot
dobbant. Már-már büszke voltam magamra, amiért elértem nála, hogy így
érezzen irántam, de leginkább azért, hogy a barátnőmnek nevezhettem.
– De még mennyire! – ismertem be olyan hangon, ami inkább hörgéshez
hasonlított.
Az egész testem égett a vágytól. Kezdett szűk lenni ágyékban a
farmernadrágom, egyre jobban felizgultam. Szinte már kínos volt, amilyen
hatást Rosie kiváltott belőlem. Épphogy hozzáértem, de már attól ott
tartottam, hogy szexért könyörgök nála. Teljesen biztos voltam abban, hogy
más lány nem váltott volna ki belőlem ilyen hatást ennyire gyorsan.
Rosie olyan hangot adott ki magából, ami a nyögés és a sóhaj között volt
valahol. Nem bírtam tovább magammal. Ajkára tapasztottam a számat, és
hevesen megcsókoltam, mint aki birtokolja a száját. Ezzel a csókkal
akartam megmutatni neki, hogy én vagyok a pasija, és ezt soha ne felejtse
el. A számra tapadva nyögött, ahogy finoman a falhoz nyomtam, és
szorosan hozzásimultam. Nem is tudom, hogyan tudtam mindeközben még
az ételt és a bevásárlószatyrot is tartani. Semmi másra nem voltam képes
fókuszálni, csakis a szájára és a nyelve ízére.
Mindketten pihegtünk, amire elhúzódtam tőle, és homlokomat a
homlokához nyomtam. Mosoly bujkált a szája szegletében, összeforrt a
tekintetünk. Látszott Rosie-n, hogy ő is beindult, és hogy fogalma sincs, mi
zajlik körülöttünk.
– Ez a csók még azt is elfeledtette veled, hogy hívnak! Vagy folytassam?
– súgtam oda kaján vigyorral.
– Annyit tudok, hogy R-rel kezdődik – vette a lapot. – Lehet, hogy egy
kicsit később még dolgoznod kellene az ügyön!
Elakadt lélegzettel felnyögtem.
– Feltétlenül! De most együnk, mert farkaséhes vagyok!
 Eltoltam magam tőle, és figyeltem, hogy vesz néhány nagy levegőt,
megigazítja a blúzát, és a füle mögé tűri a haját, mint aki így próbálja
lehiggasztani magát.
Követtem a lakásba, egyenesen a nappaliba mentünk. DJ a földön hasalt
egy halom játék autó és oldalt egy kis szerelőműhely között. Felcsillant a
szeme, amikor észrevett.
– Nate! Megmentettem neked a pirosat! A mami szerette volna, de én
mondtam neki, hogy az a tiéd.
– Tényleg? De jó! A piros a kedvenc színem! – mondtam erre, és Rosie
kezébe nyomtam a pizzát, hogy elvegyem az autót, amit DJ nekem nyújtott.
Elmosolyodtam, Rosie-ra pillantottam, aki hitetlenül, csodálkozva állt
ott.
– Mi az? – kérdeztem kíváncsian.
Rosie becsukta a száját, alig láthatóan megrázta a fejét, mintha el akarna
hessegetni egy gondolatot.
– Én… én csak… Semmi, semmi. Veszek ki tányérokat! – habogott, majd
DJ felé fordult. – Nate hozott pizzát vacsorára!
A kisfiú a levegőbe öklözött, és azt motyogta: „Ez aaaaz!” Nem bírtam ki
nevetés nélkül. Annyira könnyű örömet okozni a gyerekeknek!
Elmosolyodtam, kivettem a jégkrémet a szatyorból, amit hoztam, és
átadtam Rosie-nak. Olyan jégkrémeket vettem, amiket Rosie a
kedvenceiként emlegetett.
Lenézett a csomagra, és egy hálás „Ó!” hagyta el a száját.
– Köszi! Azt, ugye, tudod, hogy nem fogok osztozni rajta veletek?
Sajnos, fiúk, nektek nem jut belőle! Mert ez az enyém! – viccelődött, és úgy
tett, mint aki elrejti a jégkrémet DJ kikerekedett tekintete elől.
Ezután következett DJ. Átadtam neki a szatyrot, amiben a neki szánt
ajándékom volt. Kíváncsian elvette tőlem, belenézett, és szó szerint
felsikoltott örömében, amitől én is és Rosie is megugrottunk.
– A TOY STORY 3! – kiabálta, majd izgatottságában fel-le kezdett
ugrálni.
Kivette a szatyorból a DVD-t, és diadalittasan meglengette a levegőben.
Rosie a homlokát ráncolta.
– Vettél neki egy DVD-t? – kérdezte egy kicsit bizonytalanul.
Bólintottam.
– Azt hittem, már eleged van a másik két részből. Azt mondtad, látni se
bírod már őket, mert megőrjítenek. Ráadásul még DJ is mondta, hogy ezt
nem látta – magyaráztam vállvonogatva.
– De tényleg nem kell mindig venned neki valamit! – felelte erre Rosie,
még mindig sokkhatás alatt. – Semmi szükség rá, Nate. Ugye, tudod?
– Tudom. Csak gondoltam, megveszem, mert ezt mindenkinek látnia
kell, legalább egyszer az életében.
Elmosolyodtam, próbáltam oldani a helyzetet.
Ekkor azt éreztem, hogy valami a lábamhoz verődik. Hátrabotladoztam
egy lépést, majdnem elestem. Lenéztem, és megdöbbenve láttam, hogy DJ
csimpaszkodik rám, és úgy vigyorog, mint aki megivott két liter Coca-
Colát, és hozzá még egy nagy tál cukrot is lenyomott.
Feszengve elnevettem magam, nem igazán tudtam, mit tegyek. Finoman
megveregettem a hátát, közben pedig majd elolvadtam, amiért ekkora
figyelmet kaptam tőle. Nagyon felvillanyozott, hogy csíp engem a kölyök!
Lehajoltam hozzá, átfogtam a derekát, felemeltem, lefelé fordítottam, mire
ő nagyokat nevetett és sikított.
Rosie nem mozdult, csak résnyire nyitott szájjal, könnyes szemmel nézett
minket.
– Úgy tűnik, a mami elfeledkezett a tányérokról! – jegyeztem meg DJ-
nek, és megcsiklandoztam az oldalát, amitől kacagni kezdett.
Rosie elmosolyodott, és olyan gyengéden nézett, hogy összeszorult tőle a
gyomrom.
– Nate Peters, tényleg nem térek magamhoz veled kapcsolatban! –
jegyezte meg halkan.
– Ahogy én sem veled kapcsolatban! – feleltem rá vigyorogva.
Erre az ő szája is mosolyra húzódott, és a fejét csóválva megindult a
konyha felé. Letettem a földre a kacagó DJ-t, mire ő átadta nekem a filmet.
– Elindítod? Nekem nem szabad hozzányúlni a lejátszóhoz, mert az
előzőt összetöriztem – vallotta be.
– „Összetörizted”? – kérdeztem vissza mosolyogva.
Bólintott, és ártatlan szemmel nézett rám. Majd előrehajolt, és intett,
hogy tegyem én is azt. Leguggoltam, mire a két kis kezét a fülemhez
szorította, és közben leste, hogy Rosie nincs-e a közelben.
Felém hajolt, és suttogni kezdett a fülembe.
– Beletettem az egyik játékomat, és beragadt. De ne mondd meg a
maminak, jó? Azt mondtam neki, hogy nem én csináltam!
A számba haraptam, nehogy elnevessem magam. Próbáltam nagyon
komoly képet vágni, ahogy hátrébb húzódtam.
 – Nem fogom elmondani neki! De többet ne csinálj ilyet, jó?
Összeborzoltam a haját, és felálltam.
– Csíkos, nem baj, ha betesszük a filmet? – kiáltottam a konyha felé.
– Nem! – jött a válasz Rosie-tól, aki közben a tányérokkal visszaért, és
letette őket a dohányzóasztalra.
Beraktam a DVD-t a lejátszóba, DJ pedig leült az asztalhoz, és a pizzát
tömve nézte a tévét. Rosie közben hozott még innivalót, majd ő is
letelepedett a kanapéra, és megpaskolta a mellette lévő helyet, hogy üljek
oda.
Leültem, mire Rosie azonnal úgy helyezkedett, hogy hozzám
simulhasson. Elégedetten sóhajtottam, majd nekiálltam én is a pizzának.
Tökéletes péntek este volt, még így is, hogy nem mentünk sehová! De
legalább velük lehettem!
DJ le sem vette a szemét a tévéről, amíg ment a film. Annyira rá volt
kattanva, mintha csak arról lett volna szó benne, hol szerezhet be élete
végéig elegendő adag cukorkát. Még Rosie-nak is tetszett a történet, az
izgalmas részeknél a lábamba mélyesztette az ujjait, és tágra nyílt szemmel
figyelte a tévét idegesen.
Amikor vége lett a filmnek, DJ felpattant, és felém nyújtotta a
távirányítót.
– Elindítod újra? – kérdezte.
Elmosolyodtam, és már szót is fogadtam volna neki, de Rosie
megköszörülte a torkát, mire én ránéztem.
– Szerintem DJ-nek ideje ágyba bújnia! – javasolta, és sokatmondóan a
kisfiára pillantott. –Tudod jól, kicsim, hogy most már nincs időd megint
megnézni.
DJ könyörgő szemmel nézett az anyjára.
– De mamiiiiiiiiii! – nyafogta egy helyben toporogva.
Nagyon profin tudta az anyját manipulálni! Felmászott az ölébe, és
szorosan átölelte.
– Mami, még egyszer meg akarom nézni, mielőtt Nate hazaviszi!
Úgyis hétvége van, nem maradhatok fent egy kicsit még?
Elmosolyodtam.
– Neked vettem, Kölyök, a tiéd! Akár holnap is meg tudod nézni! –
javasoltam neki, és megvontam a vállamat.
Kikerekedett a szeme.
– Az enyém? Örökkére? – kérdezte egy kicsit megdöbbenve.
 – Naná! – erősítettem meg.
Felragyogott az arca. Vigyorogva felé nyújtottam a kezemet, mire ő
azonnal belecsapott, anélkül, hogy mondtam volna neki, adjon egy ötöst.
– Gyerünk, kicsim, alvás! Mondd szépen Nate-nek: Jó éjszakát! –
utasította Rosie, és a csípőjére csúsztatta DJ-t, ahogy felállt.
Lemosolygott rám, amitől melegség áradt szét bennem.
– Jó éjszakát! – csiripelte DJ az anyja válla fölött, ahogy Rosie a
fürdőszobába vitte átöltöztetni.
Intettem neki, majd a konyhába indultam, hogy készítsek egy kis kávét,
mire Rosie is visszaér.
Lefektette DJ-t, majd jött, és újra az ölembe ült. Átkarolta a nyakamat,
megcsókolt. Én visszacsókoltam, és kissé meg is lepődtem azon, milyen
hevesen nyomul rám. Mintha egész este erre készült volna már, és most
végre szabadon megteheti. Mindent, amit érzett, amit mondani akart, abba a
csókba sűrítette. Kimondhatatlanul jólesett!
Amikor abbahagytuk a csókolózást, egy kicsit beszélgettünk. Rosie végig
az ölemben ült, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga. Egy idő
után a kanapéra kuporodtunk, elnyújtóztunk, és ölelkezve beszélgettünk.
Minden alkalommal meglepődtem, mennyire jól érzem magam, amikor a
karjaimban tartom. Még mindig nem tudtam hozzászokni ehhez az új
érzéshez. Nagyon élveztem, hogy Rosie mellett teljesen ellazulhatok.
Tudtam jól, hogy teljesen belezúgtam, hiszen nemcsak azt képzeltem el,
milyen lehet meztelenül, hanem az is érdekelt, amit mond.
Úgy egy órányi dumálgatás és poénkodás után úgy éreztem, eljött az
ideje, hogy rátérjek a Josht és a mi közös hétvégénket érintő témára.
– Mit gondolsz, Josh elviszi holnap DJ-t az állatkertbe? – kérdeztem.
Rosie sóhajtott egyet, behunyta a szemét. Az egész testtartása arról
árulkodott, hogy nem nagyon hiszi. A fejét csóválta.
– Nem. Holnap fel fog hívni valami kitalált ürüggyel, hogy miért nem
tudja elvinni DJ-t. Ha a pénteket lemondja, akkor a szombat se lesz jó neki.
Összeszorítottam a fogamat, annyira mérges lettem. DJ jó fej kissrác,
Josh meg csak úgy passzolja az alkalmat, amikor végre az egy szem
gyerekével lehetne? Hát milyen apa az ilyen? Sóhajtottam, közelebb
húztam magamhoz Rosie-t, és megsimogattam a nyakát. Egyikük sem
érdemelte meg ezt a bánásmódot.
– Ha lemondja, akkor szervezhetnénk magunknak valami közös
programot! Mi lenne, ha kimennénk a parkba? – javasoltam, miközben a
selymes hajával játszottam.
Rosie hátrébb húzódott, állát a mellkasomra tette, és egy percig szó
nélkül csak nézett.
– Mitől vagy ilyen, Nate? DJ-nek ajándékokat hozol, játszol vele,
felajánlod, hogy menjünk el a parkba, és még azért sem vagy bosszús, hogy
le kellett mondanom a ma esti programunkat – kérdezte kissé értetlen
tekintettel, de látszott rajta, hogy kíváncsi, mit válaszolok.
Megfogtam a karját, feljebb húztam magamon, hogy az arcunk egy
szinten legyen.
– Neked van egy fiad. Teljesen más a helyzet, hiszen ti már egy kis
család vagytok. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy így lesz, de
nagyon megkedveltelek. DJ-t is, hiszen remek kiskölyök. Szeretek veletek
lenni! – feleltem, és megvontam a vállamat, mert nem igazán tudtam,
hogyan magyarázhatnám el ezt az egészet.
Rosie arca ellágyult, rajongással telt tekintettel rám nézett, és
megsimogatta az arcomat.
De akkor mindezt azonnal tönkre kellett tennem…
– És már annyira szeretnélek ágyba vinni, mert a farkam már szinte
sajog! – tettem hozzá.
Erre Rosie nevetésben tört ki. A fejét rázta.
– Már el is felejtettem, hogy nagy játékos vagy!
– Elfelejtetted? Akkor gyakrabban kellene emlékeztesselek rá! –
sugalltam, és kajánul vigyorogtam.
Elmosolyodott, de aztán le is hervadt a könnyed, vidám mosolya, és
megfeszült a teste.
– Figyelj, Nate, ha csak szexre akarsz használni, megmondhatod! Jobb,
ha tudom, mintsem továbbgondolom a dolgot, a fiam is elkezd megszeretni,
én meg még jobban… – félbehagyta a mondatot, összevonta a szemöldökét.
Szorosabban magamhoz húztam, óvatosan átfordítottam, hogy én legyek
felül. Hozzápréselődtem, az egyik kezemmel átfogtam az arcát, és a
hüvelykujjammal végigsimítottam az arccsontján.
– Nem csak szexre kellesz nekem.
Rosie az ajkába harapott, és átkarolta a nyakamat.
– Mert azzal sincs semmi baj. Ha akarod, akár most is szexelhetünk. Nem
hazudok, és nem csak a szám jár, mert nem akarlak feleslegesen hülyíteni.
Megfeszültem. Szexelhetnék Rosie-val ma este? Most, itt a kanapén?
Vagy a konyhapulton, vagy az ágyában? Akár mind a három helyen…
 De aztán eszembe jutott, hogy nem csak a testéért szeretem őt.
Nem azt szeretem benne a legjobban. Nem tudtam száz százalékig, mit
kedvelek benne a legjobban. Talán az aranyos kis nevetését, vagy, ahogy
mindig kóstolgat. Vagy, ahogy az orrát ráncolja, amikor valamin nagyon
gondolkodik. Vagy a szenvedélyes hadarását. Mélyen legbelül tudtam, hogy
azt szeretem benne a leginkább, amilyen mellette lettem: hogy
hozzátartoztam, hogy valami elképesztően jó dolog része lettem, hogy óvni
akartam, és boldoggá tenni.
Az orrommal végigsimítottam oldalt az orrát. Elakadt a lélegzete.
– „Feleslegesen hülyíteni”, tetszik, ahogy megfogalmaztad! –
poénkodtam, és belenéztem a magával ragadó barna szemébe. – De én
ennél többet szeretnék. Szóval ne aggódj amiatt, hogy el fogok szaladni
tőled!
Éreztem, hogy ellazul a teste alattam. Becsukta a szemét, szorosabban
fogta a vállamat, és még közelebb húzódott hozzám.
– Sosem hittem, hogy találkozom majd valakivel, aki elfogadja DJ-t.
Igazából Josh után még csak ismerkedni sem akartam – vallotta be. – De
örülök, hogy veled összetalálkoztam! – súgta, és odanyomta az arcát a
nyakamhoz.
A szavai jobban eltaláltak, mint hittem. Ébredezni kezdett a testem,
ahogy forrósodott a levegő.
– Én is örülök!
Lehajtottam a fejemet, és megpusziltam a válla csúcsát.
– Tudod, min gondolkodtam ma? – kérdeztem, majd legördültem róla,
mellé feküdtem, megfogtam a kezét, és egymásba fontam az ujjainkat.
Rosie elmosolyodott, felém fordult, így mindketten oldalt feküdtünk. Az
arca olyan közel volt az enyémhez, hogy láttam, ahogy a pupillái
összeszűkülnek a fényviszonyok változására. Végignéztem rajta.
Egyszerűen tökéletes volt!
– Mire gondoltál?
– Arra, hogy hamarabb is találkozhattunk volna. Ha Anna és Ashton
néhány hónappal korábban házasodik össze, akkor el tudtál volna jönni az
esküvőjükre, és négy évvel ezelőtt megismerkedhettünk volna. Akkor
láttam volna DJ első lépéseit, meg azt, hogy kibújik az első foga. Szívesen
lettem volna részese ennek! – mondtam, és ismét elképzeltem mindezt.
Rosie kissé megdöbbent arccal nézett rám, és a fejét csóválta.
 – De akkoriban Joshsal voltam. Biztosan nem jöttünk volna össze, még
ha az esküvőn találkozunk, akkor se.
Elmosolyodtam, kacéran felvontam az egyik szemöldökömet.
– Azt akarod mondani ezzel, hogy én, Nate Peters, nem keltettem volna
fel annyira az érdeklődésedet, hogy miattam elhagyd a pasidat?
– Nem hinném! – ismerte be, majd összerezzent, és gyorsan
magyarázkodásba kezdett, mielőtt még félreértem.
– Nem azért, mert nem vagy jó pasi, vagy mert nem vagy édes, vicces,
csak akkor még más voltam. Nem lett volna merszem elhagyni Josht egy
másik fiú kedvéért, főleg nem úgy, hogy gyereket vártam tőle.
Kajánul rávigyorogtam.
– Dehogyisnem, Csíkos! Én sosem hátrálok meg a kihívások elől! Nincs
olyan lány, akit ne tudnék megszerezni! Ha a tengerparton találkoztam
volna veled, még akkor is, ha másnak a gyerekét hordtad a szíved alatt,
elértem volna, hogy a nyaralás végére úgy kiabáld a nevemet, mintha csak
valami szitokszó lenne! – jelentettem ki határozottan.
– Nem vagy egy kicsit túl beképzelt? Mondjuk, el tudom képzelni, hogy
bedobtál volna apait-anyait! Az összes csajozós dumádat! És addig le sem
álltál volna, amíg a lábaimat a derekad köré fűzve nem fürdünk a
tengerben! – cukkolt, majd az egyik lábával átkulcsolta a lábamat, és még
közelebb csúszott hozzám.
Lecsuktam a szemem, eljátszadoztam a gondolattal. Valószínűleg így
történt volna, és nincs kétség afelől, mennyire eget rengető is lett volna.
Lélegzet-visszafojtva simítottam végig lassan a combján. Jó volt érezni a
csupasz lábát az ujjam alatt, a puha bőrét, az érintésemtől összehúzódó
izmait. Amikor a térdéhez értem, és a szoknyája szélét érintettem meg,
tétován toltam be alá a kezemet, hogy még feljebb haladjak. Nagyot nyelt,
becsukta a szemét, a fejét hátrahajtotta, és halkan felnyögött. Az öröm
hangja volt ez, amit egy puszta érintés váltott ki belőle – én meg majdnem a
bokszeralsómba élveztem tőle.
Mintha sose lett volna vége a lábának, egyre feljebb és feljebb haladtam.
Vártam, hogy megállítson, hogy eltolja a kezemet, és szóljon, hogy túl
messzire mentünk.
De nem szólt. Kezét lassan lejjebb csúsztatta a mellkasomon, amitől
egyre jobban bekeményedtem. Kétségbeesetten tombolt bennem a vágy.
Semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy szeretném, hogy belém
szeressen. Akkor lehámozhatom róla a ruhát, és végigcsókolgathatom
testének minden egyes porcikáját.
Kezem végül elérte a kívánt célpontot: a fenekét. Megfeszült a testem,
ahogy ujjaim a csipkés bugyijához értek. Végigsimítottam a peremén, majd
a tenyerembe vettem a popsiját, és közelebb húztam magamhoz. Rosie a
számra tapasztotta a száját, én pedig szenvedélyesen visszacsókoltam,
kiélvezve dús szája puhaságát.
Csók közben végigsimítottam a punciján. Felnyögtem, ahogy
megéreztem, hogy benedvesedett a bugyija. Elakadt a lélegzete, a kezemhez
simult. Beleharapott az alsó ajkamba, mialatt én finoman simogattam a
bugyiján keresztül.
Kezével kitapogatta a farmeromban dudorodó ágyékomat.
Elmondhatatlanul vágytam rá, hogy kigombolja a nadrágomat, hogy ne
szorítson annyira, de tudtam, hogy nem sokat segítene. Csak a kezem alatt
lévő testrésze hozna megkönnyebbülést. Megtörtem a csókunkat, a fejemet
ráztam.
– Vidd el onnan a kezed, Rosie! Be akarom bizonyítani neked, hogy
tudok várni! – közöltem vele, majd a szabad kezemmel megfogtam a
csuklóját, és a feje fölé tettem a karját. Ugyanezt megcsináltam a másik
kezével is, és egy kézben tartottam mindkét kezét.
Felnyögött, ahogy megállítottam. Meglepetten nézett rám, de a
tekintetében megcsillant az izgalom is.
– Komolyan? – kérdezte pihegve.
Rászorítottam a két csuklójára, oldalra húztam a bugyiját, és az egyik
ujjammal megérintettem a bejáratát. Sajgott érte a testem, azt üzenve,
mekkora hülye vagyok, hiszen Rosie könnyített volna az egyre csak
gyülemlő örömteli fájdalmamon. De tudtam jól, hogy érdemes várni, főleg
rá.
– A ma este csakis a tiéd. Csak feküdj, és élvezd! – súgtam neki.
Megcsókoltam, elnyelve a jóérzéstől felszakadó nyögését, majd óvatosan
belécsúsztattam az ujjamat. Megéreztem a nedves, meleg nyílást, mire én is
felnyögtem, és már azon gondolkodtam, miért nem hagytam, hogy ő is
kielégítsen engem. Végigcsókolgattam, egészen a füléig.
Ideje megnézni, tényleg szeret-e pajzánul beszélni!
– Milyen szűk vagy, Rose! Már alig várom, hogy benned legyen a
farkam, és a nevemet nyögdécseld! – súgtam a fülébe.
 Ölét a kezemhez nyomta, ahogy beszéltem. Felgyorsult a légzése, ebből
tudtam, hogy még folytathatom. Rosie York kétségkívül beizgult az ilyen
szexdumától! Büszke mosoly terült szét az arcomon, amiért ilyen forróvérű
barátnőm van. Tényleg mázlistának érezhettem magam, mert úgy tűnt, nem
egy pironkodó, csak a hátán fekvő lánnyal kerültem össze.
A teste csodálatosan reagált a szavaimra, így elhatároztam, hogy még egy
kicsit húzom, mert tudni akartam, mennyire lehet vele pajzánkodni.
– Amint belém szeretsz, minden szögből meg foglak kefélni. Keményen,
gyorsan, és amikor már úgy érzed, mindjárt elélvezel, kiveszem a farkamat
belőled, és végigcsókolom a tested. A nyelvemmel akarom érezni, ahogy a
csúcsra érsz, érezni akarom, ahogy a combjaid a vállamon remegnek,
amikor elérnek a gyönyör hullámai.
Rosie kétségkívül nem rettent vissza. Levegő után kapott, és megpróbálta
kiszabadítani a kezét. De én még szorosabban tartottam, és közben lassan
beljebb toltam az ujjamat benne, majd visszahúztam, és még egy ujjal
benyúltam. Lassan járt a kezem, amitől nagyon felhergelhettem, legalábbis
a tekintete és az elégedett, halk kis nyögései arra utaltak, hogy tetszik neki,
amit művelek vele.
Hozzám préselte az ölét, nedvesek lettek az ujjaim, ahogy lassan
kínoztam. Ahogy ki-be mozgattam a kezemet, megkerestem a
gyönyörpontját a belső falán – szerettem volna jó barátságba kerülni vele.
Tudtam, mikor találtam meg, mert Rosie megfeszítette a hátát, újabb szexi
hörgés tört fel belőle, a körmét pedig belemélyesztette a kezembe,
amelyikkel a csuklójánál fogva tartottam a kezét. Minden
ujjmozdulatommal arra a bizonyos pontjára koncentráltam.
– Ó, istenem, Nate! – nyögdécselte, és felemelte a fejét, hogy a számra
tapassza a száját. – Kérlek, engedd el a kezemet, hadd érintselek meg én is
téged!
Megráztam a fejemet.
– Én várni akarok, de szeretném, ha te elélveznél. Megteszed nekem,
Rosie? – kérdeztem, és finoman a száját harapdáltam.
Összeszorította a szemét, és bólintott.
– Ha így folytatod, mindjárt sikerül is! – nyögött fel hangosan.
Néztem őt, figyeltem, ahogy szétárad benne a gyönyör. Figyeltem az
élvezettől mámoros arcát, ahogy összevonja a szemöldökét, ahogy alsó
ajkát a szájába húzza. Elbódított a hullámzó mellkasa, az egyre hangosabb
nyögdécselése, miközben fokozatosan gyorsítottam a tempón, figyelve arra,
hogy még ne legyen olyan gyors, amennyire szeretné. Húzni akartam még
az időt, azt akartam, hogy könyörögjön nekem, hogy elélvezzen, látni
akartam az arcát, amikor már nem bírja tovább, és elönti a mámor.
Elvarázsolt a látvány. Legalább olyan jólesett, mintha szexeltem volna.
Rám nem jutott most a figyelméből, de nem is volt szükségem rá. Már az,
hogy néztem, ahogyan a barátnőm a kanapén vonaglik, és a haja egyre
kócosabb, úgy felhúzott, hogy még ilyet soha életemben nem éreztem.
– Mondd, melyik a kedvenc pózod, Csíkos! – súgtam neki, ahogy
megcsókoltam a nyaka tövét, és végigharapdáltam a kulcscsontjánál a bőrét.
– Amit csak szeretnél! – vágta rá szinte azonnal rekedten. A fejemet
csóváltam.
– Nem ezt akartam hallani, Rose. Hanem azt, hogy te melyik pózt
szereted – szóltam határozottan, majd beszívtam a bőrt a füle alatt, amitől
megemelte a csípőjét, és az ujjaim még mélyebbre csúsztak benne.
– Én… én… ó, istenem! – pihegett. – Állva, és… a hasamra fektetve,
vagy hátulról!
Ennek hallatán még jobban felizgultam.
Amikor Rosie hangosabban nyögdécselt, hirtelen beugrott, hogy DJ a
másik szobában van. Feljebb csúsztam, számat a szájára tapasztottam,
lenyelve a nyögdécselését, s közben a nyelvemmel az ajkai között
kalandoztam. Annyira szenvedélyesen csókolóztunk, mintha azzal akartam
volna magamévá tenni őt – legalább olyan birtoklást éreztem benne. Még
soha senkit nem csókoltam, és nem is akartam megcsókolni így.
Elhúzódtam Rosie szájától, homlokához érintettem a homlokomat.
– Megteszek mindent neked, amit csak szeretnél, Rosie! Teljesítem
minden vágyadat, és olyan örömöt fogok okozni neked, amilyenről még
csak nem is álmodtál. És amikor már azt hiszed, hogy végeztem,
megfordítalak, és újból kezdem. Amire végzek veled, már járni sem fogsz
tudni! – hörögtem, és végighúztam az orra oldalán az orromat, hogy
beszippantsam őt. Éreztem, ahogy elkapja a vágy, és ez majdnem engem is
magával ragadott. A farkam szinte már szétdurrant a farmeromban,
akárhányszor izgattam az ujjaimmal Rosie-t.
Lábát a derekam köré fűzte szorosan, és sóvárgó pillantást vetett rám.
– Kérlek, Nate! – suttogta, és szenvedélyesen megcsókolt.
– Mondd, mit szeretnél, Csíkos! – hergeltem, és majdnem teljesen
kihúztam az ujjaimat belőle, amitől felnyögött, mire én gyors mozdulattal
visszacsúsztattam őket.
 – Nate, halálra akarsz élveztetni? – kérdezte lihegve.
– Mondd, mit szeretnél, Csíkos! – ismételtem meg, csókokat lehelve az
ajkára, miközben beszélt.
– Gyorsabban csináld, kérlek! Tudod jól, mit akarok! Kérlek, Nate,
hagyd abba a hergelést! Engedd meg, hogy én is megérintselek! –
könyörgött.
Tekintetéből sugárzott, hogy eszeveszetten vadul vágyik már a
megkönnyebbülésre. Elakadt a lélegzete.
Elmosolyodtam, lassan a fejemet csóváltam.
– Ma este nem – feleltem. – De te elélvezel!
Ahogy kimondtam ezt, gyorsabb tempóra váltottam az ujjaimmal,
felvettem a ritmust, amire vágyott. Becsukta a szemét, ismét rászorította a
lábát a derekamra, a csípőjét pedig minden mozdulatomnál megmozdította.
Amikor éreztem, hogy a belső izmai rászorulnak az ujjaimra, elfordítottam
a csuklómat, és a hüvelykujjammal kitapintottam az érzékeny pontját, amit
kerestem. Mihelyt megérintettem ott, hangosan felnyögött, és
megrázkódott.
Büszkén elmosolyodtam, figyeltem az arcán tükröződő mámort. A teste
megremegett, az egész törzsével elemelkedett a kanapéról, ahogy átsöpört
rajta az orgazmus. A számmal rátapadtam a szájára, ő a nevemet
nyögdécselte, én pedig lassan simogattam odabent, közben az érzékeny
pontját dörzsölgettem. Megrándultak az izmai az ujjaim körül,
összeszorultak, majd úgy befeszültek, mintha el sem akarnák engedni a
kezemet.
Elengedtem a csuklóját, amivel a feje fölé szegeztem a két karját.
Elsimítottam a haját a verítékcseppes homlokáról. Csukva volt a szeme,
levegőért kapkodott, a belső izmai még mindig rángatóztak az ujjaim körül.
Elképzeltem, hogyan fonják majd körbe a farkamat, és mennyire jó érzés
lesz. Elviselhetetlenül vágytam rá, de be akartam bizonyítani Rosie-nak,
hogy képes vagyok várni.
Keze ellazult a markom alatt, amit kezdettől fogva szorított. Lassan a
teste is elernyedt. Kicsúsztattam belőle a kezemet, elmosolyodtam, ahogy
nyögdécselt, majd ujjaimat a számba vettem, és lassan lenyaltam róluk a
nedvét.
Figyelt. Nézte a számat, ahogyan ízlelem őt. Végigsimította a nyelvével
az alsó ajkát, amitől még szűkebb lett a farmer rajtam. Elképzeltem,
ahogyan valami mást tesz azok közé az édes ajkai közé. Amikor lenyaltam
az ujjaimat, nagyot cuppantva kivettem a számból őket.
Rosie pislogott egyet, mint aki valami kábulatból ébredt.
Előrehajoltam, újra megcsókoltam hevesen. Szenvedélyesen akartam
birtokolni őt. Imádtam, ahogyan idomult hozzám, mint aki végre beismerte,
hogy ő az enyém, a teste pedig követi minden kimondatlan kérésemet.
Kétségbeesetten vágytam arra, hogy folytatódjon mindez, hogy
kihámozzam a ruhájából, és újra a nevemet nyögdécselje. Átfutott az
agyamon, milyen lesz először meztelenül látni őt. Le is akadtam ott, hogyan
nézhet ki, és mennyire gyönyörű látványt nyújthat az ágyon elterülve.
De össze kellett szednem magam, mert nem akartam ennél tovább menni.
Megtörtem a csókot, homlokunkat összeérintettem, és csak néztem őt.
Elvarázsoltan figyeltem a homlokán húzódó finom verítékréteget, amit az
örömszerzés során okoztam neki.
Végigsimítottam a testén, megfogtam a szoknyája alját, és
megigazítottam, mintha mi sem történt volna. Mintha meg sem rengette
volna a világomat az, hogy élvezés közben a nevemet pihegi. Elképesztő
élmény volt ez számomra is, még így is, hogy nem engedtem hozzám
nyúlni. Be akartam bizonyítani neki, hogy kibírom szex nélkül. Persze, ez
nem azt jelentette, hogy később, amikor már egyedül leszek, nem fogom
végigjátszani a fejemben újra az egész jelenetet.
Fáradtan elmosolyodott.
– Hát ez…
A fejét csóválta. Csodálattal és még mindig kipirult arccal nézett rám.
Hálásnak, elégedettnek tűnt, engem pedig büszkeség töltött el ettől. Ahogy
rám nézett, még jobban felerősödött bennem az iránta érzett vonzalmam.
– Tudom.
Mondania se kellett. Láttam. Tudtam, mennyire élvezte.
Legördültem róla, az oldalamhoz húztam, és szorosan átkaroltam.
– Szóval, holnap elmegyünk piknikezni a parkba? – váltottam témát.
Elmosolyodott, közelebb fészkelte magát hozzám, fejét a mellkasomra
tette. Nem is kellett beszélnünk arról, ami történt, vagy, hogy miért történt.
Eksztázisban éreztem magam, amiért közelebb engedett magához.
Most már csak azt kellett elérnem nála, hogy belém is szeressen.
 21. FEJEZET
Reggel Rosie felhívott, hogy elmondja, Josh ma sem ér rá, és egész
hétvégén nem fogja tudni elvinni magához DJ-t. Rosie viszont már felhívta
Annát, aki felajánlotta, hogy DJ náluk töltheti az éjszakát. Így legalább este
el tudunk menni valahova. Napközben pedig piknikezünk a parkban DJ-vel.
Tíz után indultam hozzájuk. Ahogy Rosie kinyitotta az ajtót, már láttam
rajta, mennyire ki van bukva. Próbálta palástolni előttem, de az egész
testtartása erről árulkodott. Rettentően csalódott volt, és hallhattam is,
miért. DJ ugyanis a szobában zokogott.
Felhorkantam, a tenyerembe fogtam Rosie arcát. Nem volt fair egy ilyen
különleges emberrel szemben, hogy újra és újra csalódjon. Egy ilyen
nagyszerű kiskölyökkel szemben sem volt igazságos az, hogy az apja
folyton lepasszolja.
– Jól vagy? – kérdeztem, bár igazából tudtam, hogy nincs jól. Rosie
magára erőltetett valami mosolyfélét, és bólintott.
– Igen. Gyere csak be! – tessékelt be, majd becsukta mögöttem az ajtót.
Szomorú volt a hangja, de próbálta leplezni. Nem volt jó érzés, hogy úgy
gondolta, meg kell játszania magát előttem.
– Ki van akadva, hallom – dünnyögtem a nyilvánvalót.
Rosie álla megfeszült. Harag áradt a tekintetéből, de a bánat még azon is
felülkerekedett. Úgy tűnt, nem tudja, hogy sírva fakadjon, vagy inkább jól
tökön rúgja Josht.
– Nemsokára megnyugszik. Csak most még csalódott. Nagyon várta az
állatkertet – magyarázta Rosie, majd megvonta a vállát, és a földre nézett.
Kézen fogtam, és behúztam magam után a nappaliba. DJ a kanapén
feküdt Woody babáját szorongatva. Arcát egy párnába temette, és az egész
teste rázkódott, annyira sírt. Összeráncoltam a homlokomat, mert szó
szerint fájt ennyire feldúltnak látni. Még nem láttam sírni, mindig boldog
kisgyerek volt. Fel is húztam magam, mert DJ nem érdemelte meg, hogy
cserben hagyják!
– Szia, Kölyök! Elmenjünk a parkba labdázni? Vihetnénk egy kis
kenyeret, és megetethetnénk a kacsákat. Mit szólsz? – javasoltam finoman.
DJ szipogott, felemelte a fejét a párnáról. Vörös lett a szeme a sok
sírástól, foltok éktelenkedtek a homlokán és az arcán.
– Nem akarok! – krákogta a fejét rázva.
 Rosie sóhajtott, és elhúzott onnan, mielőtt szólhattam volna DJ-nek, és
meggyőzhettem vagy lekenyerezhettem volna azzal, hogy megvesszük a
legeslegnagyobb jégkrémet, amit a lenti kávézóban találunk. Rosie a
konyhába vezetett, átkarolta a derekamat, arcát a mellkasomba nyomta.
– Nagyon sajnálom, hogy megint törölnünk kell a programunkat!
Megértem, ha mérges vagy rám! Alighogy megismerkedtünk, én már
keresztül is húzom az összes tervet, amivel készültél. Joggal haragszol rám!
Elmosolyodtam, mert nem igazán vágtam, hogyan működik ennek a
lánynak az agya. Hiszen egyik sem az ő hibájából történt! Elsimítottam a
frufruját az arcából, a füle mögé tűrtem, és elmosolyodtam, ahogy azon
nyomban vissza is ugrott, mert nem volt elég hosszú ahhoz, hogy ott
maradjon.
– Miért lennék mérges rád? Ez hülyeség! – suttogtam, és gyengéden
megcsókoltam.
Ő visszacsókolt, majd elhúzódott, és alig láthatóan a fejét csóválta.
– Nate, fogalmam sincs, mit keresel mellettem. Tudod jól, hogy ez újra és
újra megtörténik majd. Esélyes, hogy mindig az utolsó percben fogom
meghiúsítani a terveinket. DJ lesz mindig is az első az életemben. Olyan
lányt kellene keresned, akinél te vagy az első, aki nem variál folyton.
Remegett a szája, ahogy beszélt. Megnyugtatóan elmosolyodtam.
– Csíkos, légy szíves, hagyd ezt abba! Én veled akarok lenni, és
megértettem, hogy van egy fiad. Képben voltam ezzel, amikor azt szerettem
volna, hogy egy pár legyünk. Tudom, hogy mindig is lesz olyan, hogy DJ
miatt kell változtatni a dolgokon. De ezzel semmi baj sincs! – győzködtem,
és puszit leheltem a homlokára.
Sóhajtott egyet, és a fejét csóválva nézett rám.
– Te túlságosan… – kezdett bele a mondatába, de nem tudta befejezni,
mert félbeszakítottam.
– Édes vagyok, tudom! – vágtam közbe, és a szememet forgattam.
Elmosolyodott, behunyta a szemét, és szorosan hozzám bújt.
– Pontosan! – suttogta, az arcát a nyakamhoz nyomta, amitől lúdbőrös
lettem.
Ekkor támadt egy remek ötletem. A kölyök állatkertbe akar menni. Miért
nem visszük el oda mi? Nagy eséllyel Josh majd kiakad azon, hogy
közbeléptem, és olyat tettem, amit ő akart a fiával, de hát ő passzolta le a
gyerekét, és ahogy látom, már nem először. Szabad volt az egész napunk,
így park helyett akár az állatkertbe is mehetnénk!
 – Miért nem megyünk el az állatkertbe? – javasoltam, és megvontam a
vállam.
Rosie kihúzta a fejét a nyakam tövéből, és összeráncolta a homlokát.
– Azt nem tehetjük. Én… – hagyta félbe a mondatot feszengve.
Ránéztem, vártam, hogy folytassa, és elmagyarázza, miért nem vihetjük
el mi oda a fiát.
– Mi az? Nem igazán értem, miért ne tehetnénk meg.
Újra a fejét rázta, ellépett tőlem, kerülte a szemkontaktust.
– Csak menjünk el a parkba, ahogyan mondtuk is. DJ mihelyt felül a
csúszdára, már meg is fog békélni – szólt nyersen, ami meg is lepett.
Megfogtam a könyökét, finoman magamhoz húztam, és arcát az
enyémhez húztam. Az egyik ujjamat az álla alá csúsztattam, a fejét úgy
emeltem, hogy a szemembe kelljen néznie.
– Halljam, mi van emögött valójában? – kérdeztem finoman.
– Az, hogy nagyon drága, és én… én nem… – motyogta. – A parkba
megyünk – tette hozzá suttogó hangon.
Várjunk csak! Rosie a pénz miatt aggódik? Hát erről van szó? Tisztában
voltam azzal, hogy nincs tele pénzzel, végtére is egyedül nevelte a gyerekét.
– Menjünk az állatkertbe, Csíkos! DJ oda szeretne menni – javasoltam, és
a szememet forgattam, amiért ilyen hülye helyzetbe kerültünk.
– Nate, nem! Az… lehetetlen!
Haragos tekintetét a földre szegezte. Látszott rajta, hogy bosszantja,
amiért nem engedheti meg, hogy elvigye a gyerekét kirándulni egy napra.
Sóhajtottam egyet, hátraléptem, nem hagytam magam eltántorítani. A
konyhaajtó felé fordultam.
– DJ, húzd a cipődet, Kölyök! A mami és én elviszünk az állatkertbe! –
kiáltottam.
Rosie belekapaszkodott a kezembe.
– Ne! Ezt nem teheted! Mármint én nem tehetem! Biztos vagyok benne,
hogy neked van spórolt pénzed, de nekem nincs! Nem ígérgethetsz DJ-nek
fűt-fát, ez nem fair! – csattant fel, a fejét rázta mérgesen, befeszült állal.
DJ örömében ugrálni kezdett a nappaliban. Hallottam, hogy a szobájába
szalad, és nekivágja az ajtót a falnak, annyira sietősen nyitotta ki, hogy
minél hamarabb belebújjon a cipőjébe. A szememet forgattam, kitártam a
karomat Rosie felé, és magamhoz húztam.
– Rose, én most elviszem a barátnőmet és a kisfiát az állatkertbe. Nem
kell semmit fizetned. És elég legyen az örökös aggodalmaskodásból! A mai
nap a jókedvről szól! – jelentettem ki, és megpusziltam az orra hegyét.
Zavartan nézett rám, mire felfogta, mit mondtam, de csak tovább csóválta
a fejét.
– Nate, az ilyen helyeken minden nagyon drága, és én nem hagyhatom,
hogy te fizess! Az kizárt! – ellenkezett, eltolta magát tőlem, de közben úgy
nézett rám, hogy a tekintete elárulta, engem tart a világ legédesebb
pasijának.
Elmosolyodtam.
Imádtam, amikor így nézett rám!
– Jaj, halkabban! Megfájdult a fejem! – füllentettem, és legyintettem.
Közben az ajtó felé fordítottam a fejemet.
– Mi a helyzet azzal a cipővel, Kölyök? Már várnak ám a pingvinek!
Rosie felnyögött, arcát a mellkasomba fúrta.
– Nate, én egyáltalán nem értelek téged! Mi a célod ezzel? – kérdezte a
pólómnak dünnyögve.
Hátrahúzódott, könnyben úszott a szeme.
– Nem érdemellek meg téged, az biztos! – suttogta.
El akartam magyarázni neki, hogy egyedül az a célom mindezzel, hogy
őt és a fiát boldognak lássam, de úgy éreztem, nem menne anélkül, hogy ne
hangozzon nyálasan romantikusnak, így inkább nem szóltam semmit. Már a
lágy, gyengéd tekintetétől is megsajdult a szívem. Russellnek igaza van:
egy anya szívéhez tényleg a gyerekén keresztül vezet az út.
Ajkamat az ajkára tapasztottam, gyengéd csókot leheltem rá. Ő épp olyan
gyengéden visszacsókolt, és belekapaszkodott a pólómba. A csók után
összeérintettem a homlokunkat, belenéztem a szemébe, és azon tűnődtem,
milyen is volt az életem, mielőtt megismertem ezt a lányt. Hogy is
gondolhattam akkoriban azt, hogy boldog és elégedett vagyok azzal, amim
van? Akkor még fogalmam sem volt, mit hagytam volna ki, ha nem találok
Rosie-ra.
– Készítesz nekünk szendvicseket? – kérdeztem, és felfelé csúsztattam a
kezemet a hátán, hogy közelebb húzzam magamhoz.
Rosie sóhajtott, a számon éreztem a leheletét, amitől tetőtől talpig
bizseregtem.
– Vissza fogom fizetni, ígérem!
– Természetben is visszafizetheted ám! Csókokkal, ölelésekkel, és a
személyes kedvencemmel, szexuális kényeztetésekkel!
 A szemét forgatta, rám vigyorgott, majd megcsókolt. Ám gyorsan vissza
is húzódott, mert DJ beviharzott a konyhába, és úgy lengette a cipőjét a feje
fölött, akár egy lasszót. Elvigyorodtam, felkaptam a kissrácot, a pultra
ültettem, kivettem a cipőt a kezéből, és ráadtam. Nem tudtam megállni,
hogy ne mosolyodjak el azon, mennyire ragyog. Még mindig vörös volt a
szeme, és csillogott a könnyei nyoma, de már teli szájjal nevetett.
– Fá-háj a lábam! – nyavalygott DJ.
– Fáj a lábad? Akkor talán mennünk kéne, nem? – cukkolta Rosie, és
játékosan összekócolta a haját.
DJ levegőért kapott, a fejét rázta.
– Meg akarom nézni az orrszarvúkat, de annyira messze vannak! Az én
lábam rövidebb, mint a tiétek! Nekem többet kell mennem, mint nektek! –
nyöszörgött, és lebiggyesztett szájjal nézett ránk.
Már órák óta sétáltunk egyik állattól a másikig, ami nem kis teljesítmény
volt egy négyévestől.
Elmosolyodtam, kinyújtottam felé a két kezemet.
– Majd én viszlek, oké? – ajánlottam fel.
DJ ujjongott, és felém emelte a karját, várva, hogy felvegyem. Csibész
vigyor ült az arcára, amiért nem kell gyalogolnia. Elnevettem magam,
megfordítottam, majd a hónalja alá nyúltam, és a vállamra emeltem. Furcsa
érzés volt, főleg, amikor karját a homlokom köré fonta, és állát a fejem
tetejére tette. Furcsa, de jólesően furcsa volt.
– Szóval, merre is vannak azok az orrszarvúak? Onnan fentről látod őket,
Kölyök? – viccelődtem, majd Rosie felé fordultam.
Rosie azonban megtorpant, és kikerekedett szemmel nézett rám.
– Jól vagy? – kérdeztem kissé aggódva, amiért úgy nézett rám, mint
akinek még egy feje nőtt.
Alig láthatóan megrázta a fejét, mint aki el akar hessegetni egy
gondolatot, majd mellém lépett.
– Igen, igen. Jól. Az orrszarvúakhoz erre kell menni a tábla szerint.
Bólintottam, és elindultunk abba az irányba, amerre mutatott. Nem
tehettem róla, de elmosolyodtam, ahogyan a derekamra tette a kezét, majd
belecsúsztatta a farmerom hátsó zsebébe, és finoman rászorított a
fenekemre.
– Nem vagy egy kicsit szemtelen, Rose? – poénkodtam vele, bár
próbáltam komoly hangon szólni.
 – Mi az, hogy szem… szemlen…? Mit mondtál, Nate? – kíváncsiskodott
DJ, a kezét lejjebb csúsztatva, félig eltakarva vele a szememet.
– Így nem látom, merre kell menni, Kölyök! Neki fogunk menni egy
fának! – mondtam neki, és megráztam a fejemet, hogy megpróbáljam
arrébb tenni a kezét a szemem elől.
Erre ő is elnevette magát.
– Majd én vezetlek, és mondom, merre menj! – ajánlotta fel, és
kétségkívül megörült a kis tervének.
Még szorosabban eltakarta a szememet, de mivel kicsi volt a keze,
szerencsére kiláttam mögüle.
– Jól van, de ha megsérülök, a mamidnak kell majd velünk orvososdit
játszania! – javasoltam kaján vigyorral.
Rosie kuncogott.
– Ha továbbra is így játszod ki a lapjaidat, esélyes, hogy anélkül is ilyen
játékot terveznék! – közölte velem.
Ó, hogy az a! Igencsak jól hangzik!
– Így fogom kijátszani a lapjaimat, bízz bennem! – feleltem felé
vigyorogva.
– Mit játszotok? – kíváncsiskodott DJ, amitől Rosie és én is elnevettük
magunkat.
Kicsivel később végre odaértünk az orrszarvúakhoz. Nekigyalogoltam
egy fának, egy kerítésnek, és majdnem bementem a majomketrecbe,
mindezt DJ „vezetésének” köszönhetően. A kissrác nagyon jól mulatott, és
annyira kacagott, amikor azt mondta, hogy menjek neki egy ketrec
üvegfalának, hogy majdnem lepottyant a vállamról.
Amikor leemeltem a vállamról, hogy megnézhesse az orrszarvúakat,
Rosie ismét ugyanazzal a pillantással nézett rám, amit egész nap lövellt
felém. Vagy elszúrtam valamit, vagy bosszantotta valami, vagy épphogy
nagyon jól csináltam valamit, és nehezen tudott mit kezdeni vele.
Reméltem, hogy az utóbbi az igaz. Nagyon reméltem!
DJ-re kapta a tekintetét, aki torkaszakadtából kiabálta lelkesen, hogy
„Erre gyere, pici orrszarvú! DJ vagyok, a barátod!”, majd közelebb lépett,
és odabújt hozzám. Rám emelte a szemét, mosoly bujkált a szája
szegletében. Megfogta a pólómat. Éreztem az államon, a számon a
leheletét. Összefutott a nyál a számban.
– Nate Peters, igazán megérdemelsz egy jó éjszakát! – duruzsolta olyan
szexi hangon, hogy azonnal felébredt a dákóm, és ennek érezhető jelét is
adta.
Jó éjszakám lesz? Nyeltem egyet, mielőtt megszólaltam.
– Tényleg? Akkor orvososdit fogunk játszani?
– Vagy rablósdit! – vágta rá Rosie, le sem véve rólam a szemét. Fel
kellett nyögnöm, ahogy ezt meghallottam.
– Büntetéssel? – súgtam oda neki, figyelve, ahogy izgatottan felcsillan a
szeme.
Bólintott.
– Ha szükségét érzed, igen! De az is lehet, hogy jó magaviseletért
jutalom jár!
Kacéran rám mosolygott, mielőtt DJ felé fordult, engem meg ott hagyott
kidudorodó nadrággal. Úgy néztem ki, mintha magammal hoztam volna a
pisztolyomat az állatkertbe. Hű, micsoda incselkedés!
– DJ, ne nyúlj a kerítéshez! Látod azt ott? Áram fut benne. Ugye nem
akarod, hogy megrázzon? – kérdezte.
Mögé guggolt, átkarolta, és a kerítésnél lévő elektromos huzalra mutatott.
– Attól felállna a szőr a karodon, Kölyök! – tettem hozzá viccesen, majd
Rosie mögé húzódtam, hogy mások is láthassák az állatokat.
Rosie hátrafordította a fejét, majd nevetni kezdett, nyilván mert
észrevette, hogy az arca pont az ágyékommal került egy magasságba.
Rávigyorogtam.
– Ha már arra jársz… – hagytam félbe a mondatot, és sokatmondóan
felvontam a szemöldökömet.
Megrázta a fejét, nevetve állt fel.
– Később! Ezt mondta.
Egy pillanatra megfordult velem a világ. Ez most vajon ígéret volt, vagy
csak hergelés? Csak reménykedni tudtam, de úgy éreztem, egy lépéssel
közelebb jutottam ahhoz, hogy belém szeressen.
Még egy órán át nézelődtünk az állatkertben. Fagyiztunk, és benéztünk
az ajándékboltba is. Adtam DJ-nek tíz dollárt. Figyeltem, ahogy ragyogó
szemmel körbenéz, vajon mire is költse el a pénzét. Rosie rám mosolygott,
sóhajtott, majd közelebb lépett hozzám, átfogta a derekamat, és hozzám
bújt.
– Köszönöm a mai napot! Soha nem tudok ennyi mindent megadni neki!
Minden percét imádtam ennek az együtt töltött időnek! – szólt, és rám
szegezte a tekintetét.
 Elsimítottam a haját az arcából, egy másodpercig elidőztem ott. Nem
örültem annak, mennyit kell küszködnie a pénzért, és hogy Josh alig segíti.
Rosie kétségkívül keményen dolgozott annak érdekében, hogy boldoguljon.
Az állatkert-látogatás olyan luxusnak számított, amit nem túl gyakran
engedhetett meg maguknak.
– Én is fantasztikusan éreztem magam – ismertem el, majd felé
billentettem a fejemet, de nem csókoltam meg.
Nem akartam túltolni DJ előtt. Végül is, még mindig úgy tudja, hogy a
mamája és én barátok vagyunk. Nagyszerűen éreztem magam velük, és nem
szerettem volna, ha a kissrác a nap végén kiakad, mert az anyjának új pasija
van.
Rosie vagy nem gondolt DJ-re, vagy úgy döntött, hogy ideje megtudnia,
de a számhoz nyomta a száját, és szenvedélyesen megcsókolt. Szorosabban
átkarolt, belém kapaszkodott.
Repdestem a boldogságtól. Arcát a tenyerembe fogtam, ahogy éppolyan
szenvedéllyel viszonoztam a csókját. Amikor elhúzódott, eszement vigyor
terült szét az arcomon, hiszen Rosie ezzel óriási lépést tett. Felvállalta a
kisfia előtt, hogy több van közöttünk barátságnál. Nagyon jólesett!
– Öööö! Te megcsókoltad a mamit?
Ó, basszus!
Összeugrott a gyomrom. Lenéztem.
DJ kissé értetlenül állt ott, undor ült ki az arcára. Egyikünkre, majd
másikunkra nézett. Fogalmam sem volt, mint mondjak. Kiszáradt a szám,
hevesen vert a szívem.
Rosie ellépett mellőlem, és mély levegőt vett. Erős késztetés kapott el,
hogy visszahúzzam magam mellé, és őt használjam fel pajzsként a kisfia
reakciójával szemben. Hozzá voltam szokva durva helyzetekhez, de hogy
egy kiskölyök nézett így rám, attól halálra rémültem. Nem tudtam, mit érez.
Meghökkentem azon, mennyire felkészületlenül ért a dolog.
Összehúztam magam, Rosie-ra néztem. Ő velem szemben elképesztően
nyugodtnak és összeszedettnek látszott. Leguggolt DJ-hez, és
megnyugtatóan rámosolygott. Éreztem, hogy megszorítják a kezemet.
Lepillantottam. Rosie kapaszkodott a kezembe, összekulcsolta az ujjainkat.
Vagy támaszként használt, vagy érezte, hogy beparáztam, és próbált
megnyugtatni. Nem tudom, melyik volt igaz, talán mindkettő.
– Igen, mi csókolóztunk. Nate és én, szóval mi egy pár vagyunk –
magyarázta szelíden.
 DJ összevonta a szemöldökét.
– Úgy, mint te és a papa? Rosie befeszült, a fejét rázta.
– Nem, kicsim. A papa és én már csak barátok vagyunk.
DJ bólintott. Látszott rajta, hogy töpreng. Mindketten feszülten figyeltük,
vártuk, hogyan reagál.
Jaj, istenem! Add, hogy ne utáljon! Nehogy elszakítson az anyjától!
Életem leghosszabb perce következett. DJ grimaszolva rám emelte a
tekintetét.
– Akkor neked most lánybacijaid lettek, Nate! – állapította meg
komolyan.
Rosie-ból kitört a nevetés, én meg csak bámultam döbbenten. DJ egy
pingvin plüssállatot tartott felém.
– Van elég pénzikém rá? – kérdezte kölyökkutya-ábrázattal.
Nem érdekelt, mennyibe kerül az a plüss. Bólintottam, mert tudtam,
megveszem neki, kerül, amibe kerül.
– Igen, Kölyök, van elég pénzed rá!
A hangom tompán szólt, vélhetően attól, hogy sokkolt, mennyire gyorsan
elfogadott engem DJ.
Rosie ragyogott. Felállt, ismét megszorította a kezemet.
– Hazafelé veszünk gyógyszert a bacik ellen, jó, Nate? Szóval, ne
aggódj! – cukkolt.
Elvigyorodtam, átkaroltam a derekát, és magamhoz húztam, hogy ne
tudjon elmenekülni.
– Mivel már úgyis megfertőződtem, kaphatnék még belőle a kúra előtt? –
poénkodtam, és lenéztem a szájára.
Elmosolyodott, lábujjhegyre állt, és a számra tapasztotta a száját.
Belenevettem a csókjába, ahogy DJ-t meghallottam.
– Ciki ám lányokkal csókolózni! – jelentette ki a kissrác.
Elhúzódtam Rosie-tól, felkaptam DJ-t, és mintha tűzoltóemelővel
emelném, a nyakamba vettem.
– Az ám! Ugye, Kölyök, te nem akarsz lányokat csókolgatni? Mert
mindenféle bajba kerülsz, ugye, tudod? A legjobb, ha még jó darabig
kerülöd őket! – cukkoltam, majd kézen fogtam Rosie-t, és a kassza felé
húztam, hogy fizessek.
DJ-t a pultra ültettem, az eladó beütötte a pingvin árát. DJ felsikított, és
kivett egy cukorka nyakláncot egy tálból, ami a pulton állt. Kikerekedett
szemmel nézte. Elmosolyodtam, és az eladó felé bólintottam.
 – Kettőt kérnénk abból! – szóltam neki udvariasan.
Rosie kíváncsian rám nézett, látszott rajta, hogy nem érti, miért veszek
kettőt. Kivettem egyet a tálból, kihúztam, és Rosie-ra akasztottam.
Elnevette magát.
– Ugye azt érezted, hogy téged kihagylak, és csak a fiadnak veszek
ékszert?
A hátsó zsebembe csúsztatta a kezét.
– Talán még egy kicsit korai, hogy ékszert vegyél nekem!
Megráztam a fejemet, előrehajoltam, nyomtam egy puszit oldalt a
nyakára. Majdnem leharaptam a nyaklánc egyik cukorkaszemét.
– Igazából nem is neked vettem, hanem magamnak – vigyorogtam, és
odamutattam neki a cukorkát a nyelvemen.
 22. FEJEZET
Az állatkertből egyenesen Ashton és Anna lakásához mentünk. DJ ugrált
örömében, amiért náluk aludhat. Folyamatosan arról áradozott, hogy
Ashton megengedi, hogy játsszon a „púterén”. Rosie próbálta csitítani, és
elmondta neki, hogy nem hangoskodhat náluk Cameron miatt. Én csak
mosolyogtam egész végig útközben, és hallgattam a csevegésüket. Valami
oknál fogva olyan meghitt, kellemes és természetes volt minden.
Én vittem be DJ ottalvós táskáját.
– Megnyomhatom én? – kérdezte DJ, ahogy a lifthez értünk.
Bólintottam, és felemeltem, hogy elérje a gombot. Ekkor szólalt meg
Rosie.
– De csak Annáék emeletének a gombját!
Már késő volt. A kiskölyök minden gombot megnyomott, egymás után
villantak fel.
– Jaj, DJ! – morgott Rosie.
Nevetésben törtem ki, adtam DJ-nek egy ötöst.
– Ugye tudod, hogy akkor kell ezt csinálnod, amikor kiszálltál a liftből?
Nem amikor bent vagy. Akkor csináld, amikor kiszálltál, és a bent lévő
emberek minden emeleten megállnak majd! – mondtam neki kacsintva.
DJ nevetett magában, amikor megálltunk az első emeleten, kinyílt az
ajtó, de senki nem várt ott. Rosie kissé idegesen összeráncolta a homlokát,
és nekidőlt a falnak, mint aki már nem először éli ezt át, és már ki van
borulva miatta. A hatodikon egy nő szállt be a liftbe. Láttam rajta, hogy
egyre bosszúsabb lesz, ahogy a lift megállt minden emeleten.
A nő mérges pillantást vetett DJ-re, így aztán kézen fogtam a kiskölyköt,
és közelebb húztam magamhoz. Szomorú tekintettel a nőre pillantottam.
– Ráférne erre a liftre egy kis karbantartás! Egy vagyonba kerülnek itt a
lakások, erre még a lift sem működik rendesen! Felháborító! – jelentettem
ki, és rosszallóan csóváltam a fejemet.
Rosie halkan felnevetett mögöttem, arcát a hátamhoz nyomta, közben
pedig a nő egyre erősebben ráncolta a homlokát.
– Mmm, meglehetősen! – zsörtölődött.
Amikor kinyílt az ajtó, kiszállt, holott az öt emelettel feljebbi gombot
nyomta be.
Elmosolyodtam, intettem neki finoman, ahogy hátranézett ránk.
– Örülök, hogy találkoztunk! Lehet, hogy lefelé is szerencsénk lesz!
 Nevetésben törtem ki, ahogy Rosie játékosan oldalba csípett, és még
mindig úgy kuncogott, mint egy tinilány. DJ rám vigyorgott, kezében
szorongatta a tőlem kapott pingvinjét.
Amikor végre felértünk Annáék emeletére, Rosie kiszállt, DJ pedig
követte őt. Ekkor megfogtam a kezét, megráztam a fejemet, és újból a
gombokra mutattam.
– Most kell csinálnod, Kölyök! – utasítottam.
Rosie felhorkant, a fejét csóválta, de közben mosolygott is. Tudtam, hogy
nem vétettem. DJ azonnal végignyomkodta a gombokat, amiket elért, én
pedig azokat, amiket már nem. Ahogy becsukódott a liftajtó, kézen fogtam,
és kihúztam.
DJ nevetve elszaladt. Rosie sóhajtott, és az egyik szemöldökét felvonva
rám nézett.
– Mi az? – kérdeztem ártatlan tekintettel, majd kézen fogtam, és
végighúztam a folyosón a fiacskája után.
– Butaságokra tanítod! – dorgált meg játékosan. Megráztam a fejemet,
mint aki teljesen ártatlan.
– Nem is! Pont hogy korrigáltam a műveletet! Soha nem akkor nyomjuk
meg a gombokat, amikor bent vagyunk a liftben! Ez óriási hiba! Így kellett
volna megtanítanod rá. Én csak segítek a gyereknek felcseperedni!
Amikor az ajtóhoz értünk, Anna fogadott minket. DJ átkarolta a lábát.
– Anna néni! – üdvözölte, szinte sikítva.
Anna elnevette magát, visszaölelte, és puszit nyomott a feje búbjára.
– Szia, DJ! Na, hogy van a karod? – kérdezte, és a gipsz felé biccentett a
fejével.
– Királyul! – közölte vele DJ vigyorogva, majd megindult befelé,
anélkül, hogy behívták volna.
Ez is közös volt bennünk!
– Királyul? – ismételte meg Anna nevetve, és Rosie-ra nézett, aki csak
megvonta a vállát.
– Ki tudja, honnan szedi az ilyeneket! – tűnődött Rosie, és szórakozottan
csóválta a fejét.
Anna beinvitált minket, én pedig magamhoz húztam egy ölelésre.
– Helló, barátom felesége! – üdvözöltem, és adtam neki egy puszit az
arcára.
– Helló, barátnőm pasija! – felelte, majd Rosie-ra kacsintott, aki zavarba
jött ettől egy kicsit, és elpirulva elsétált.
 DJ beszaladt a nappaliba. Ashton azonnal felkapta, és átölelte.
– Helló, öcsisajt! De rég nem láttalak! Hogy vagy, kispofám? – üdvözölte
Ashton.
DJ vigyorogva csimpaszkodott bele.
– Elmentünk az állatkejtbe, és kaptam egy plüsspinget! És láttam, hogy
etetik a zojoszlánokat, és még vonatoztunk is! – hadarta egy szuszra.
Aztán Ashton füléhez hajolt, hátranézett rám és Rosie-ra, hogy
ellenőrizze, halljuk-e őt.
– Képzeld, mit csinált a mami és Nate! – súgta oda Ashtonnak, bár elég
hangosan ahhoz, hogy mindenki hallja.
Ashton sokatmondóan felvonta a szemöldökét, rám nézett.
– Mit csinált a mami és Nate? – kérdezte szórakozottan.
– Csókolóztak! – közölte vele DJ.
Ashtonnak elakadt a lélegzete, rémült arcot vágott.
– Ne már! Akkor Nate-nek is vannak lánybacijai? – kérdezte, és
szomorúságot tettetve csóválta a fejét.
Rosie, Anna és én is nevetésben törtünk ki, de Ashton továbbra is
eljátszotta a komolyat, ahogy DJ nagy szemmel bólintott.
– Hát nem szóltál neki, hogy nem szabad megcsókolni lányokat, mert
elkapja a nyavalyát?
DJ drámaian sóhajtott, és megrázta a fejét.
– Már késő. Többször is csinálták. Most már biztosan elkapta!
Bánatos szemmel rám pillantott, Ashton pedig kinyújtott a nyelvét, és a
fejét csóválta. Ekkor DJ hirtelen felvillanyozódott, és visszafordult Ashton
felé.
– Figyelj! Ha Nate-nek is ugyanaz a baja, mint neked, akkor neki és a
maminak is lesz ugyanúgy gyereke, mint neked és Anna néninek? –
kérdezte széles mosollyal.
Túl sok levegőt szippanthattam be, mert köhögésroham kapott el DJ
kérdése hallatán. Rosie-nak leesett az álla, Anna és Ashton pedig
nevetésben tört ki – valószínűleg rajtam röhögtek, és azon, hogy
patetikusan próbáltam ismét működésre bírni a tüdőmet.
Ashton a fejét csóválta.
– Szerintem Nate és a mamád még nem kezdtek azon gondolkodni, hogy
gyerekük legyen!
Rosie bocsánatkérőn rám nézett, én pedig megvontam a vállamat,
köhögtem még néhányat, és igyekeztem érett felnőttként viselkedni. De
szörnyen kudarcot vallottam.
Ashton letette DJ-t, aki azonnal felpattant a kanapéra, és kérdőn Ashtonra
nézett.
– Nézhetünk tévét?
A következő néhány percben Rosie megbeszélte Annával DJ
lefekvésének menetét, közben DJ, Ashton és én a tévécsatornákat
kapcsolgattuk, míg találtunk valami olyan mesét, ami tetszett a
kiskölyöknek. Egy kéz simított végig a hátamon, megfordultam. Rosie
mosolygott rám. Elköszöntünk mindenkitől, Rosie még egyszer utoljára
megbeszélte DJ-vel, hogy jól kell viselkednie, vigyázzon Cameronra, aztán
eljöttünk.
Megálltunk a liftnél, Rosie elnevette magát.
– Lépcső? – javasolta, amikor meglátta, hogy a lift elakadt a 34. és a 35.
szint között.
Elvigyorodtam, bólintottam, és kéz a kézben elindultunk lefelé.
– Arra gondoltam, megkérdezlek most, mielőtt azt fogod mondani, hogy
túl részeg vagyok ahhoz, hogy tudjam, mit mondok – kezdett bele Rosie
pironkodva.
Kíváncsian ránéztem, mert nem tudtam, mi a csodáról beszél.
– Mit kérdezel meg? Idegesen elmosolyodott.
– Ma egyedül vagyok. Szeretnél átjönni, és velem tölteni az estét?
Alig bírtam ellenállni a késztetésnek, hogy a vállamra kapjam, és
amilyen gyorsan csak bírok, elrohanjak vele a lakásába. A számba
haraptam, próbáltam nyugodtnak tűnni, és kétségbeesetten küzdöttem, hogy
ne az járjon a fejemben, hogy vele aludhatok, és a karomban tarthatom az
éjjel. Már hetek óta erről álmodom!
– Szívesen! Ha félsz egyedül!
– Ó, igen! Határozottan egy csúnya, rossz SWAT-ügynökre van
szükségem, aki majd megvéd!
Elvigyorodtam, megpusziltam a feje búbját.
– Akkor átmegyek! Persze, munka lesz ez számomra, de megteszem, ha
ettől neked jobb lesz! – élcelődtem vele. – Elmenjünk vacsorázni valahova?
Utána megihatnánk néhány pohárkával is akár!
– Igen, az jól hangzik!
Rosie összeráncolta a homlokát, és végignézett magán.
– De előtte nem ártana átöltöznöm. Nagyon slampos vagyok így!
Végignéztem rajta.
 Fekete bokanadrágot viselt, ami szépen kidomborította a fenekét, pántos
szandált, és egy piros, ujjatlan V nyakú felsőt, ami kellőképpen szűk volt
ahhoz, hogy akárhányszor ránéztem, megemelkedjen a pulzusom.
Határozottan csinos volt, én úgy láttam!
– Felesleges. Hihetetlenül nézel ki ebben is! Meghökkenve rázta a fejét.
– Hihetetlenül?
Úgy tettem, mint aki le van döbbenve.
– Azt mondtam, hogy hihetetlenül? Ne haragudj, durva volt ez tőlem!
Úgy értettem, hogy zabálnivalóan nézel ki!
Közelebb lépett hozzám.
– Te magad is meglehetősen zabálnivaló vagy! Elmosolyodtam,
megcsókoltam.
– Akkor ezt megbeszéltük! Együnk, aztán igyunk! De már most mondom
neked, hogy ezúttal is le foglak itatni, mert bizony, a részeg Rosie nagyon
tud ám flörtölni!
Vacsora után egy bárba mentünk. Fantasztikusan éreztem magam!
Valójában az egész nap elképesztően jól sikerült, és hogy Rosie korábbi
szavait idézzem, minden percét imádtam. Ki gondolta volna, hogy ilyen jól
érezheti magát az ember egy nő és a fia társaságában?
Fájt az arcom és a hasam, annyit mosolyogtam és nevettem Rosie-val.
Hasonmás játékot játszottunk: próbáltunk olyan embereket találni, akik
celebekre hasonlítanak, aztán egytől tízig pontoztuk, mennyire jó a találat.
Nyerésre álltam Nicole Richie hasonmásával, ami a tízből egy tisztességes
nyolc és felet hozott nekem.
Rosie hirtelen befeszült. Összehúzta a szemét, vádló tekintettel nézett
valamit mögöttem.
– Ez rohadtul nem lehet igaz! – morgott, majd megindult abba az irányba,
amerre bámult. Megfordultam, nem értettem, mi történik, és mitől lett
ennyire mérges.
Figyeltem, ahogy odaviharzik egy csapat fiúhoz. Az egyiküket pofon
vágta, amitől annak kilöttyent az itala. A fiú megfordult, látszott rajta, hogy
azonnal begurult. Ám amikor meglátta, ki tette ezt vele, megnyúlt a képe, és
úgy nézett, mint egy rémült nyúl, ami felé egy autó közeledik felkapcsolt
reflektorral.
Rosie harciasan mellkason vágta, amitől a pasas hátrabotladozott
néhányat.
 – Mi van, Josh, korábban végeztél? – vágta oda hozzá.
Várjunk csak! Az ott Josh? A haverjaival piál, közben azt mondta, hogy
nem ér rá a fiára? Kibaszott seggfej!
Még a szája is tátva maradt, amikor Rosie rácsapott a karjára.
– Te tapintatlan, ostoba, semmirekellő! – kiabált mérgesen, felkeltve a
körülöttük állók figyelmét.– Miért csináltad ezt megint? Miért teszed ezt
vele folyton? És velem is!
A pasas rávigyorgott, alaposan végigmérte Rosie-t. Megfeszült a hátam.
Kinyírom ezt a szemétládát!
– Szexi, amikor mérges vagy! – állapította meg a fazon, és kortyolt egyet
az italából.
– Akkor mindig szexi vagyok, mert te állandóan felidegesítesz! – vágta
rá Rosie, és ismét rávert a mellkasára.
– Jaj, nyuszika, igen, az vagy! – flörtölt vele, és rákacsintott.
Nyuszika? Hát ezért mondta nekem Rosie egyszer, hogy ne nevezzem
így! Mert ez a seggfej így hívta!
– Nőj már fel végre, Josh! Most milyen ürüggyel jössz? Hisz ma elvileg
dolgozol, nem igaz? Tűzriadó volt, és mindenkinek el kellett hagynia a
munkahelyet? Vagy bomba robbant az épületben? Kolera ütötte fel a fejét,
és hazaküldtek, hátha elkaptad? – dobálta hozzá a kérdéseket gúnyosan,
keserű hangnemben.
A pasas lemosolygott rá. A féloldalas somolygása arról árulkodott, hogy
már egy ideje itt van, és félig-meddig sikerült is berúgnia.
– Hogy te milyen vicces vagy! – felelte erre a pasas, és ismét végigmérte.
– Te meg egy igazi bunkó! – vágta rá Rosie, és keresztbe tette a karját
maga előtt, hogy takarja magát a férfi tekintete elől.
Most már biztos, hogy ki fogom nyírni ezt a görényt! Miért nincs nálam
ilyenkor a fegyverem?
Josh felsóhajtott.
– Egész nap dolgoztam. Elvileg tízig bent kellett volna maradnom, de
korábban elengedtek. Egy órával ezelőtt végeztem, de úgy gondoltam, már
túl késő lenne elhozni DJ-t – válaszolta, és megvonta a vállát, mintha nem
nagy ügy lenne ez az egész.
Rosie kíváncsian rászegezte a tekintetét.
– Tényleg dolgoztál?
Bólintott, lehajolt, hogy az arca egy magasságban legyen Rosie arcával.
– Hát persze, nyuszika! Hisz mondtam!
 Fejét oldalra billentette, és ugyanolyan ártatlan szemmel nézett Rosie-ra,
mint ahogy DJ is szokott. A kiskölyöknek jól állt, ellenben Josht ezért
legszívesebben képen tudtam volna vágni.
– Ne nevezz így, Josh, mert semmi jogod hozzá! – csattant fel Rosie.
A fickó elnevette magát, a szemét forgatta.
– Ahogy akarod… nyuszika!
Áthelyeztem a testsúlyomat az egyik lábamról a másikra. Szinte éreztem
a számban a keserű haragot. Ez a férfi bántotta az én barátnőmet. Miatta sírt
reggel a fia, mert cserben hagyta.
Ekkor rám szegezte a tekintetét. Megmerevedett, arcvonásai
megkeményedtek.
– Ki ez? – kérdezte felém biccentve a válla fölött, le sem véve rólam a
szemét.
Rosie felém fordult, és bocsánatkérőn elmosolyodott.
– Josh, ő Nate Peters. Nate, ő itt DJ apja, Josh Brody – mutatott be
minket egymásnak, a kezével mutatva ránk.
Megfeszült a pasas állkapcsa, ahogy átfogtam Rosie derekát, és felé
nyújtottam a másik kezemet. Kezet rázott velem, rám szegezte a tekintetét.
Látszott rajta, hogy legszívesebben letépte volna a karomat, ahogyan én is
az övét.
Josh teljes mértékben az ellentétem volt. Sötét, majdnem fekete haj,
mélybarna szem, napbarnított bőr. Jókötésűnek tűnt, majdnem olyan magas
volt, mint én, úgy száznyolcvanas. Azt el kellett ismernem, hogy jóképű
pasas volt.
– Helló! Már sokat hallottam rólad! – üdvözöltem egy laza vállvonással.
Nem bírtam megállni, hogy ne küldjek felé egy önelégült mosolyt.
Gyakorlatilag csak rosszakat hallottam róla, ennek ellenére még mindig hitt
abban, hogy esélye van Rosie-nál. Pedig már labdába sem rúghatott nála.
Josh nem tűnt túl lelkesnek, amikor végre levette rólam a tekintetét. Úgy
mért végig, mintha azt mérlegelné, fenyegetés vagyok-e rá nézve, vagy
sem. Be tudtam volna húzni neki egyet, amiért olyan gúnyosan mosolygott.
– Szívesen elmondanám ugyanezt én is rólad, de egyikük sem említett.
Megvonta a vállát, látszott, hogy elégedett, amiért belém rúgott egyet.
Rosie felé fordult, és elmosolyodott.
– Ez az új játékfiúd? – biccentett felém.
– Ő nem játékfiú! – csattant fel Rosie, és rámeredt. A férfi elnevette
magát.
 – Akkor meg kefélő partner! Mindegy!
Legyintett a kezével, majd ismét gúnyos mosolyt dobott felém. Látszott
rajta, hogy bosszantani akar ezzel a macsó előadással. De az a helyzet, hogy
csak nevetni tudtam rajta. Persze, legszívesebben a szuszt is kitapostam
volna belőle, de csak azért viselkedett így, mert féltékeny volt, amiért Rosie
velem van, és nem vele. Anna mondta, hogy ez az alak mindig azt akarta
megkapni, amit nem lehetett. Úgy tűnt, ezúttal is ez van.
– Josh, csak… – morgott Rosie mérgesen, majd folytatta. – Csak totál fel
tudsz bosszantani! – kiabálta a magasba emelve a kezét.
Josh elmosolyodott, játszotta az ártatlant.
– Sajnálom, nyuszika! Abbahagyom, jó? Meghívhatlak egy italra?
– kérdezte, és kíváncsian nézett rá, majd kaján vigyorral a képén felém
fordult. – Játékfiú, te is kérsz inni valamit?
Nevetve kérdezte, amikor Rosie ismét belebokszolt a karjába. Rosie a
fejét csóválva figyelte.
– Látom, hogy jól érzed magam ma este, Josh! Akkor ez azt jelenti, hogy
a havi gyerektartással sem fogsz késni most, ugye? – szegezte neki a
kérdést, és látszott rajta, hogy még mindig ki van akadva rá.
– Persze hogy nem! – ígérgette, és szívére tette a kezét. – De várj csak!
Ha te most itt vagy, akkor ki vigyáz DJ-re?
Rosie keserűen felnevetett.
– Hogy te milyen jó apa tudsz lenni néha! – jegyezte meg, majd
megfogta a kezemet, és megnézte a karórámat. – Kemény négy perc kellett
hozzá, hogy rájöjj, nincs velem a fiad!
Gúnyosan tapsolt hozzá.
– Büszke lehetsz magadra! Josh elmosolyodott.
– Hogy te milyen szexi vagy, amikor haragszol! Rosie lemondóan
sóhajtott.
– DJ Annáéknál van.
Josh erre homlokráncolva bólintott egyet.
– Tayloréknál. Remek! – dünnyögte, és alig láthatóan elhúzta a száját.
Rögtön lejött, hogy nem kedveli Annát és Ashtont – valószínűleg azért,
amiért Anna meg merte mondani neki a véleményét, Ashton pedig kitette a
szűrét a lakásából.
– Mit érdekel ez téged! – felelte rá Rosie a szemét forgatva.
Josh sóhajtott, és ismét lehajolt, hogy a volt felesége arcába beszéljen.
– Tényleg dolgoztam, nyuszika. Esküszöm! Ne légy pipa, jó?
 Utálom, ha mérges vagy rám!
Előrenyúlt, megérintette Rosie csípőjét, én meg alig bírtam megállni,
hogy ne ragadjam meg a kezét, és törjem darabokra az összes ujját, amiért a
csajomhoz ért.
Rosie bólintott.
– Rendben. De ne szegd meg folyton az ígé… – kezdett bele, de abban a
pillanatban Josh társaságából az egyik fiút meglökték, és a kezében
tartogatott söre Rosie karjára és oldalára fröccsent.
Rosie erre felsikított, és megugrott.
– Mi a franc? – kiáltott meglepetten.
Josh elnevette magát, a haverja bocsánatkérőn nézett Rosie-ra.
– Bocs, drága! – kért elnézést tőle a srác, aki már beszélni is alig tudott,
annyira be volt állva.
Rosie homlokráncolva a kezét rázta, csöpögött a sör az ujjai végéről.
Rám nézett.
– Megyek, lemosom magamról ezt. Mindjárt visszajövök, jó?
Bólintottam, lehajoltam hozzá, megcsókoltam, mire ő azonnal
visszacsókolt.
Hátrahúzódtam, és elmosolyodtam.
– Itt várlak! – feleltem rá egy könnyed vállvonással.
Rosie elmosolyodott, és a tömegen keresztül a bár hátulja felé indult.
Amikor visszafordultam, és ránéztem Joshra, rájöttem, hogy mind az öten –
én, Josh és a három haverja is – Rosie fenekét nézzük, ahogy ellépdelt.
Josh rám emelte a tekintetét.
– Szóval te vagy a hónap embere? – kérdezte, és végigmért.
Nem is próbálta elrejteni az irántam érzett utálatát most, hogy Rosie nem
volt ott.
Felnevettem.
– A hónap embere? Ez vicces! Igen, azt hiszem, én vagyok! – közöltem
vele bólogatva.
Tudtam jól, hogy kóstolgat, és csak fel akar hergelni.
– Meg fog unni, és keres magának egy másikat! Mindig ezt csinálja! Az
ilyen seggfejeket, mint te, néhány hét után lapátra teszi!
– figyelmeztetett.
Felvontam az egyik szemöldökömet. Tényleg azt hiszi, hogy ezt elhiszem
Rosie-ról? Hát ennyire hülyének néz?
 – Az jó, Josh. Bár én azt tervezem, hogy maradok, szóval, az lenne az
igazi, ha jól kijönnénk egymással, nem? – ajánlottam fel neki, megpróbálva
baráti módon közeledni felé, és az okosabb lenni, mit sem törődve azzal,
hogy leseggfejezett.
Közelebb lépett hozzám, tekintetén tisztán látszott, hogy bosszús és
féltékeny.
– Vissza fog jönni hozzám, mihelyt elege lett belőled!
Nagyon vissza kellett fognom magamat, hogy ne húzzak be egyet a
képébe.
– Kizárt, hogy így lesz! – feleltem erre, és igyekeztem palástolni, hogy
kezd felhúzni. – Ti ketten már sosem lesztek együtt!
– Mi mindig együtt leszünk! – vágott vissza, és kitágult orrlyukkal
meredt rám.
– Még akkor sem lesz ez így, ha az élete múlna rajta! – közöltem vele
keményebb hangnemben, fenyegetőbben, mint terveztem.
Erre önelégülten elmosolyodott.
– Mi az, játékfiú, félsz egy kis versengéstől?
Játékfiú? Hát tényleg nem bír leállni a kóstolgatással? Faszkalap!
– Nincs itt semmiféle versengés! – vágtam rá szinte morogva, és már
viszketett a tenyerem, hogy kiverjem belőle még a szart is.
– Na, látod, ebben tévedsz, játékfiú! Rosie és én mindig egymáshoz
fogunk tartozni! Közös múltunk van, és ezen semmit nem változtathatsz!
Nemsokára térden csúszva fogja visszakönyörögni magát hozzám!
Mosolyt erőltettem magamra, bólintottam.
– Igazad van. Nektek tényleg múltatok van. De Rosie-nak és nekem meg
jövőnk.
– Majd meglátjuk! Mérkőzés indul, játékfiú! Mérkőzés indul! Elnevette
magát, és az egyik haverja poharához koccintotta a sajátját. Majd
belehúzott, és szórakozottan figyelt a pohár pereme fölül.
Összeugrott a gyomrom a szavai hallatán, de ügyeltem arra, hogy ne
vegye észre, mennyire kiakadtam. Josh az én csajomra hajt?
 23. FEJEZET
Ökölbe szorult a kezem. Ki akartam nyírni. Kizárt, hogy ismét a
barátnőm közelébe férkőzzön! Még véletlenül sem hagyom, hogy egy ilyen
tróger miatt elveszítsem Rosie-t! Megfeszült az állam, de semmi olyat nem
akartam mondani, amivel Rosie előtt rossz színben tűnnék fel. Ha
megölném a fia apját, azzal a kapcsolatunknak is annyi lenne.
Josh önelégülten vigyorgott, látta rajtam, hogyan hatottak rám a szavai.
Két lehetőségem volt. Az egyik az, hogy elmosolyodok, bólintok, és sok
szerencsét kívánok neki, aztán minden erőmmel azon leszek, hogy
megnyerjem a „versenyt”. A másik az, hogy hazaviszem Rosie-t, követem a
fickót a lakásáig, zsákot húzok a fejére, elviszem valami kietlen helyre, és
végzek vele. De akkor még azon is agyalhatok, hogy hova ásom el.
Mindkét lehetőségnek megvoltak a maga hátrányai és előnyei.
Amíg ezeket latolgattam, Josh megszólalt.
– Szóval, Neil, azt ajánlom, húzz el messzire, és keress magadnak valami
egyszerűbb esetet! Majd én vigyázok nyuszikára! Ügyelni fogok arra is,
hogy ágyba kerüljön!
Ki nem álltam, hogy egy állatnévvel illeti Rosie-t, és még csak ügyet sem
vet arra, hogy ő ezt mennyire nem szereti.
– Nate a nevem. És kösz az ajánlatot, de a barátnőmet én fogom
hazavinni, és én fogok gondoskodni arról, hogy ágyba kerüljön.
Összeszűkült a szeme, ahogy végighallgatta, amit mondok.
Nyilvánvalóan nem bírta elviselni, hogy Rosie mással van. Valószínűleg
megszokta, hogy egyedül él. Egy ilyen alak, mint Josh, nagy eséllyel azt
hiszi, hogy Rosie végül beadja a derekát, és vissza fog hozzá térni, még
annak ellenére is, hogy ez a pasas kikezdett mindennel, ami él és mozog.
– Hátrébb az agyarakkal! – figyelmeztetett, és haragos tekintettel
közelebb lépett hozzám.
A testem ösztönösen reagált volna rá. Legszívesebben felkaptam volna a
hozzám legközelebb lévő széket, és jól a fejébe húztam volna.
Nyitottam a számat, hogy mondjak rá valamit, de ekkor a szemem
sarkából észrevettem, hogy Rosie közelít. Aggodalmasan figyelt.
Megnyugtató mosolyt küldtem felé, hátraléptem, hogy Josh és én közöttem
legyen egy bizonyos távolság, majd úgy tettem, mintha minden a
legnagyobb rendben lenne.
 – Szia, Csíkos! – üdvözöltem magamra erőltetett mosollyal, amikor
odalépett mellém.
Még mindig sörszag áradt a ruhájából. Nem is bírtam megállni, hogy ne
nevessem el magam.
– Micsoda illatod van! – élcelődtem vele.
Elnevette magát, összeráncolta az orrát, és hozzám bújt.
– Tudom, hogy minden pasas arról álmodik, bárcsak sörszag áradna a
csajából! – vette a lapot.
Lehajoltam hozzá.
– Én is erről álmodom! – mondtam félig-meddig viccesen.
Elmosolyodott, meglökött a csípőjével, majd visszafordult Josh felé.
Elégedetten konstatáltam, hogy a pasas már leplezni sem tudja a
féltékenységét. Rám bámult, a testtartása is elárulta, hogy rettentő pipa.
Önelégült vigyort dobtam felé, majd Rosie-t még közelebb húztam
magamhoz.
Ezt neked, te kis rohadék!
– Hogy van anyukád? Már egy ideje nem láttam. Minden rendben vele? –
kérdezte tőle Rosie könnyed, barátságos hangon.
Úgy tűnt, Josh anyját kedveli. Josh elmosolyodott.
– Jól van. Folyton rólad kérdez.
– Majd rácsörgök, és elhívom kávézni. Úgyis kell valami új recept.
DJ-vel már unjuk, hogy mindig ugyanazokat főzöm!
Josh felvonta az egyik szemöldökét.
– Akkor gyertek át holnap ebédre! Reggel felhívom anyámat, és mondom
neki, hogy plusz két főre készítsen kaját! Örülne neki!
Az állam megfeszült, ahogy ezt meghallottam. Kétségkívül volt mögötte
hátsó szándék. Josh csak több időt akart tölteni Rosie-val, hogy addig se
velem legyen. Rohadék! Titokban reméltem, hogy Rosie visszautasítja az
ajánlatot, hogy együtt töltsék a következő napot. Anna ragaszkodott hozzá,
hogy három előtt ne is menjünk DJ-ért, így majdnem egész nap kettesben
lehetnénk.
Rosie elmosolyodott, a fejét rázta.
– Holnapra már van programom. Különben is, arról volt szó, hogy
dolgozol – felelte, és közben figyelte, mert várta, hogy beismeri, hazudott
neki.
Erre Josh a homlokára csapott.
 – Jaj, el is felejtettem. Délben kezdek! Ó, ez a hülye műszakos beosztás!
Ki nem állom ezt az új rendszert! Bármikor behívhatnak!
Megvonta a vállát. Úgy tűnt, mint aki nem örül neki, de valami miatt
nem hittem neki. Rosie felém fordult.
– Josh anyukája remekül főz. Félig olasz, és esküszöm, hogy ő készíti a
világ legjobb spagettiszószát! – magyarázta kedves mosollyal. – Engem is
megpróbált megtanítani rá, de az enyém meg sem közelíti azt az ízt.
Bólintottam. Szép volt Rosie-tól, hogy valakit ennyire kedvel Josh
családjából, de valami oknál fogva féltékennyé tett. Rosie még nem
találkozott az én anyámmal!
– Táncoljunk? – kérdeztem a táncparkett felé intve a fejemmel.
Szerettem volna, ha végre nem Josh közelében tartózkodik. Az a
ragadozótekintet, amit az ürge felé lövellt már kezdett felbosszantani, és
nem voltam biztos benne, hogy sokáig tudom magam türtőztetni.
Rosie bólintott.
– Naná! Majd beszélünk a héten, Josh!
– Még ma beszéljünk! Megihatnánk egy italt, vagy táncolhatnánk! Alig
jutunk el valahova együtt, ahol felnőtt ember módjára viselkedhetünk!
Rosie válaszul csak megvonta a vállát, és kissé feszengve felém
pillantott. Aztán kézen fogott, és a táncparkettre húzott. Én birtoklón
áröleltem a derekát. Semmi másra nem vágytam, csak arra, hogy húzzunk
már el innen. Ugyanakkor azt sem akartam, hogy Josh szemében úgy
tűnjön, elszaladok a hülye versengése elől. Nem mintha bármiféle
versengésről beszélhettünk volna. Elvégre Rosie az enyém, és pont.
Egy órával később már rég el is felejtettem, hogy pipa voltam. Rosie-val
táncoltunk, ittunk néhány pohárral, viccelődtünk, nevetgéltünk. Aztán Josh
újra feltűnt, Rosie mellé telepedett a bárpultnál. Mindent bedobott, hogy
levegye a lábáról, még az sem érdekelte, hogy velem van.
Nevetgéltek, a múltat emlegették, olyan rokonokról és barátokról
beszélgettek, akiket én nem ismerek, olyan helyeket emlegettek, ahol jártak.
Bár kényelmetlenül éreztem magam, és szívem szerint elvonszoltam volna
onnan Rosie-t, ő mindenbe bevont engem is. A sztorikhoz magyarázatot
fűzött, és mindenkiről elmesélte, kicsoda. Közben végig a kezemet fogta, az
ujjaimmal játszott, vagy épp nekem dőlt. Idegesített Josh jelenléte, ennek
ellenére nem éreztem, hogy bármiféle veszélyt jelentene rám nézve.
Rihanna Complicated című száma szólalt meg. Josh nevetni kezdett, és
közelebb hajolt Rosie-hoz.
 – Ez a mi dalunk, azt szoktad mondani! Emlékszel? – kérdezte részeg
hangon.
Rosie kissé összevonta a szemöldökét, és bólintott.
– Emlékszem.
Erre Josh a táncparkett felé biccentett.
– Táncolunk?
Rosie elnevette magát, a fejét rázta.
– Kihagyom, kösz!
Megkönnyebbültem, amikor lepattintotta Josht. Nem vagyok benne
biztos, hogy engedtem volna, így örültem, hogy ő utasította vissza, és nem
kellett szembesülnöm azzal, mennyire nem akarom elengedni magam
mellől. Valószínűleg nem venné jól ki magát, ha megtiltanám neki, hogy
mással táncoljon. Ilyet nem tehet egy barát, abban biztos voltam. Tényleg
utána kell néznem, milyen íratlan szabályai vannak egy párkapcsolatnak,
mert azt se tudom igazán, mit szabad és mit nem, ha az embernek barátnője
van. Teljesen új volt ez nekem!
Josh közelebb lépett Rosie-hoz, amitől ismét befeszültem.
– Na, nyuszika! Majd éneklem is neked! – kérlelte mosolyogva, és
megsimogatta a kezét.
Féltékenység kapott el. Alig bírtam megfékezni magamat, hogy ne
fogjam meg Rosie-t, és húzzam a hátam mögé, miközben odavakkantom
Joshnak, hogy „Ő az enyém!”.
Rosie megrázta a fejét, halványan elmosolyodott, ezért Josh tovább
nyúzta.
– Ugyan már! Én éneklem a szép részeket neked, és ha akarod, te meg a
csúnya részeket nekem! – győzködte.
Rosie elvigyorodott, de nemet intett a fejével.
– Például azt a sort, hogy „Képen akarlak törölni?” – vágta rá.
– Azt! Tudom, hogy mindig az volt a kedvenced!
Rákacsintott, én meg egyik lábamról a másikra helyeztem a testsúlyomat,
és semmi másra nem vágytam jobban, mint hogy átkaroljam Rosie-t, és
ősember módjára felkapva hazavigyem.
– Nem énekelek! – tiltakozott Rosie, és összefonta a karját maga előtt.
Nyilvánvalóan fogalma sem volt, ezzel milyen hatást vált ki egy pasiból.
Josh tekintete azonnal a dekoltázsára esett, mire én halkan felhörögtem,
még mielőtt észbe kaptam volna.
Josh még egyet közelebb is lépett Rosie felé. Sokatmondóan vigyorgott.
 – Tudjuk mindketten, hogy ez nem igaz. Ahogy emlékszem, gyönyörűen
énekled a nevemet! – élcelődött vele.
Megköszörültem a torkomat, mert már nagyon véget akartam vetni ennek
a kínos párbeszédnek. De sajnos a fickó nem állt le.
– Emlékszel, miket szoktunk csinálni, amikor ez a szám szólt, Rosie?
Emlékszel, milyen feladat elé állítottál?
Rosie nyelt egyet, idegesen fészkelődött, majd rám pillantott.
– Josh, azt hiszem, vissza kellene menned a barátaidhoz. Már biztosan
keresnek – szólt neki, és a haverjai felé biccentett a fejével, akik egy csapat
lány körül legyeskedtek.
Josh még csak arra se nézett, legyintett.
– Emlékszel, amikor fogadtál velem, hogy nem foglak tudni elélveztetni
a szám végéig? – duruzsolta, és még közelebb hajolt Rosie-hoz.
Kiborultam.
Egyáltalán nem tetszett már ez a duma! De most megmondhatom neki,
hogy húzzon a fenébe? Mi a fenét szoktak ilyenkor a kapcsolatban lévő
pasik tenni?
– Fogd már be, Josh! – vágta oda neki Rosie. A fejét csóválta, és a
szemét forgatta.
Eddig bírtam.
– Igen, Josh, fogd már be! – szóltam közbe figyelmeztetőn.
Rosie oldalról rám pillantott, bár nem tűnt túlságosan bosszúsnak. Ezek
szerint nem léptem túl egy láthatatlan vonalat, ami a megfontolt, édes
barátból egy birtokló szemétládává változtatott volna a szemében.
Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, és belekortyoltam az italomba.
Próbáltam lehiggadni.
Sajnos Josh nem vett komolyan.
– Szeretném a fenekedet paskolni a ritmusra! – közölte lazán, és
felcsillant a szeme, ahogy sokatmondóan Rosie-ra nézett.
Ennek hallatán félrenyeltem az italomat. Az este folyamán már
másodszor kapott el a köhögés. Majdnem mindent telefröcsköltem.
Rosie-t még csak fel sem idegesítette, amit Josh mondott. El sem pirult
miatta. Egyenesen a szemébe nézett.
– Te ezzel a szájjal puszilod meg az anyukádat, Josh? – vágta oda neki
hergelőn, de könnyedén.
Én még mindig azzal küzdöttem, hogy levegőt kapjak, közben Rosie a
hátamat veregette, de nem nézett felém. Ha nem fulladoztam volna, azt
hittem volna, hogy ez az a pillanat, amikor Josht el kell küldenem a jó
büdös francba.
Josh elnevette magát, a fejét rázta.
– Nem! Viszont a gyerekem anyját boldogan megpuszilgatnám vele!
Rosie-nak elakadt a lélegzete, kezét a szívéhez kapta, és meglepettséget
színlelve így szólt:
– Neked van még egy gyereked? DJ-nek van egy testvére? Erőtlenül
elmosolyodtam, kezdtem újra levegőt kapni.
– Nyuszika, tudod jól, hogy csakis veled osztom meg a testnedveimet! –
válaszolta erre Josh egy vállvonással.
Rosie felhorkant ennek hallatán.
– Ha ez igaz lenne, akkor talán nem váltak volna el az útjaink! – mondta
a szemét forgatva.
– Akkor még túl fiatal és hülye voltam. Mindketten tudjuk, hogy mindig
is én voltam a te páncélos lovagod! – folytatta Josh, és a bárpultra
támaszkodott.
– Páncélos lovag? Inkább valami alufóliás pöcs! – jelentette ki
határozottan.
Nevetésben törtem ki. Anyám! Ez aztán a visszavágás!
– Szép volt! – jegyeztem meg, és feltartottam a kezemet, hogy
belecsapjon.
Rosie elvigyorodott, és adott egy ötöst.
– Gondoltam, hogy tetszeni fog! – felelte rám kacsintva, majd elnevette
magát, a fejét rázta, majd visszafordult Josh felé.
– Totál be vagy rúgva! Menj haza! – szólt oda, és lekotorta magáról a
kezét, ahogy Josh próbálta átfogni a csuklóját.
– Velem jössz? – kérdezte csábító mosollyal. Rosie kifújta a levegőt.
– Szeretnék…
Megfeszültem, birtoklón köré fontam a karomat. Nincs mese, most már
tényleg ki kell nyírnom ezt a fickót. Kizárt dolog, hogy elvigye a csajomat!
Josh féloldalasan somolygott.
– Igazán?
Rosie bólintott, és csücsörített.
– Persze! Csak tudod, nem bírom az antibiotikumot! Josh mérgesen
összevonta a szemöldökét.
– Nem vagyok nemi beteg!
Rosie kikerekedett szemmel, levegő után kapva ránézett.
 – Hát már kigyógyultál belőle? Ó, Josh, nagyon büszke vagyok rád! –
kiáltott színlelt lelkesedéssel.
Josh homlokán elmélyültek a barázdák.
– Az csak egyetlenegyszer volt, Rosie! Meddig fogod ezt még a fejemhez
vágni?
A fejét csóválta, ezúttal tényleg bosszús volt.
– Terhes voltam, Josh! És ezt mindig a fejedhez fogom vágni,
akárhányszor azzal jössz, hogy feküdjek le veled! – csattant fel Rosie, és
elcsapta Josh kezét, aki próbálta megfogni az ő kezét.
Megdöbbenve hallgattam mindezt. Ez a gennyláda megfertőzte Rosie-t,
amikor terhes volt? Mekkora felelőtlenség volt ez ettől a rohadéktól? Most
már tényleg ki akartam préselni belőle az életet! Rosie-ra nézem
reménykedve, megengedi-e, hogy végezzek ezzel a tetűvel.
Josh sóhajtott, Rosie szemébe nézett. Látszott rajta, hogy nem törődik
azzal, hogy Rose a tekintetével meg tudná ölni.
– Sajnálom, amit akkor tettem, nyuszika! Bárcsak meg tudnál bocsátani
miatta! Hányszor kell még bocsánatot kérnem? Tudod, hogy szeretlek! –
mondta bánatosan, majd lenézett a földre, ahogy azt DJ is tette.
Elmosolyodtam. Jó volt látni, hogy vereséget szenvedett! Jól tökön lett
rúgva, ráadásul az exe új barátja szeme láttára!
– Te csak akkor szeretsz engem, amikor részeg vagy! – dünnyögte Rosie.
Erre Josh felnézett rá.
– Még mindig szeretlek! Te akartad, hogy elhagyjalak, nem én! – vágott
vissza homlokráncolva.
Rosie nagy levegőt vett.
– Ebbe most nem megyek bele megint. Menj haza, és józanodj ki!
Folyton ez van, ha iszol! – szólt most már mérgesen, mint akinek elege lett
a beszélgetésből.
Josh reménykedve ránézett.
– Oké, hazamegyek. De légyszi, gyere velem! Hagyd itt a játékfiúdat, és
velem gyere haza! – kérlelte. – Megteszem neked, amit szeretsz!
Sokatmondóan felvonta az egyik szemöldökét. Várjunk csak! Mit tesz
meg? Mi ez az egész?
– Kösz, de nem! Van barátom, aki majd megteszi nekem! Josh
felnevetett, számomra túlságosan is önelégülten.
– Nem hinném, hogy neki megengeded! Tudod jól, hogy azt csakis én
csinálom veled! – hencegett, és vágytól csillogó tekintettel magabiztosan
Rosie-ra nézett.
Rosie sóhajtott, és bólintott.
– Igazad van. Nate-tel azt nem fogom csinálni – erősítette meg.
Összeugrott a gyomrom. Volt valami, amit ez a pasas megtehetett, én meg
nem. Az aggályom azonban azonnal elszállt, ahogy Rosie folytatta.
– Nem menne, mivel az ő farka nagyobb, mint a tiéd. Lehetetlen lenne! –
állapította meg halálosan komoly arccal.
Mosolyra húzódott a szám. Ezzel tényleg végső csapást mért Joshra!
Nincs annál rosszabb, mint amikor egy pasi farka méretét fikázzák, főleg
egy másik férfi előtt!
Rosie ezután felém fordult, elmosolyodott, csillogott a szeme, annyira jól
mulatott.
– Táncolunk?
Meg sem várta a válaszomat, csak megfordult, és kézen fogva finoman
magával húzott a táncparkett felé.
Mielőtt megindultam, Josh mellé léptem.
– Jaj, ez fájt az egódnak, mi? Azt hiszem, egy null a javamra! De csak
próbálkozz tovább nyugodtan! Jól szórakozom, miközben hallgatom,
ahogyan a csajom lealáz téged! – jegyeztem meg nevetve, majd követtem
Rosie-t a táncparkettre.
Magamhoz húztam, és büszkén néztem rá.
– Kösz! – súgtam neki, és lágyan megcsókoltam.
– Mit? – kérdezte mosolyogva, ahogyan a számat érintette.
– Hogy azt mondtad, az én farkam nagyobb, mint az övé!
A tenyerembe fogtam a fenekét, és közelebb húztam magamhoz, hogy
szorosan hozzám tudjon simulni.
Rosie csücsörített.
– Bocs, hogy nem hagy békén minket! Menjünk? – javasolta,
végigsimított a mellkasomon, és átkarolta a nyakamat.
Bólintottam, megcsókoltam. Éreztem, hogy elgyengül a lába, így hát még
jobban magamhoz szorítottam, hogy megtartsam. Amikor abbahagytuk a
csókot, elmosolyodott.
– Akkor gyere, Nate, vigyél haza! Zárjuk le jól az estét! Megmondtam:
gondoskodni fogok róla, hogy legyen egy jó éjszakád!
– duruzsolta csábítón, és rám szegezte a tekintetét.
– Olyat tehetek veled, amit szeretsz? – kérdeztem, majd megpusziltam
oldalt a nyakát, és leharaptam néhány cukorkát a nyakláncáról.
 Belemélyesztette az ujját a vállamba, úgy kacagott.
– Egyszer talán igen! Sosem tudni! Lehet, hogy nem is tetszene! Miért
ajánlkozol fel olyanra, amiről nem is tudod, mi az? – kérdezte, és felhúzta
az egyik szemöldökét.
Megvontam a vállam.
– Mindent megteszek, amit csak akarsz. Engem nem lehet könnyen
elijeszteni!
– Mmm. Már majdnem elfelejtettem, hogy egy félelmet nem ismerő
fenevad SWAT-ügynökkel állok szemben! Nem gondoltam, hogy olyan srác
vagy, aki szereti, ha játékszereket tesznek a…
Félbehagyta a mondatot, összevont szemöldökkel töprengett.
Elborzadva rezzentem össze.
Erre Rosie nevetésben tört ki, és a fejét csóválva nézett rám.
– Nate, hát ez nem volt semmi! Ezt az arcot! Le kellett volna fotóznom!
Kiengedtem a levegőt, mert addig fel sem tűnt, hogy elakadt bennem a
szusz. Határozottan olyan dologgal poénkodott, amiről még csak viccelődni
sem akartam!
– Ugye csak poénkodsz? – kérdeztem rá idegesen.
– Hát persze! – nyugtatott meg, még mindig nevetve.
Megkönnyebbülten kifújtam a levegőt, ahogy végigsimított a vállamon,
le a karomon, majd megfogta a kezemet. Összefűzte az ujjainkat, és
finoman meglökött, hogy induljunk meg a kijárat felé.
Arra böktem az állammal, ahol Josht hagytuk.
– Nem akarsz elköszönni az exedtől? Rosie elmosolyodott, a fejét rázta.
– Á, dehogy! Más dolgokon jár az eszem.
Végigmért. Már pusztán a nézésétől is kezdett felállni a szerszámom.
A rövid taxiút alatt nem akartam Joshról beszélni. Közelebb húztam
magamhoz Rosie-t, megsimogattam az arcát, gyönyörködtem benne.
Imádkoztam, hogy ő is így érezzen irántam, ahogyan én őiránta. Kell, hogy
már érezzen valamit, valami szerelemféleséget irántam! Mit tudnék még
tenni ezért, mielőtt az a szemétláda Josh visszaédesgeti magához? Igaza
volt annak az alaknak: olyan kapocs van köztük, ami nekem nincs Rosie-
val. Ott van nekik DJ.
Azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak az én gyerekem lenne
DJ. Furcsa volt a gondolat, tekintve, hogy nőcsábász lévén korábban még
csak barátnőm sem volt. Nem is értettem, honnan jött ez az érzés, de
bennem volt. Ha DJ az én gyerekem lenne, semmi miatt nem kellene
aggódnom most. Lenne egy fantasztikus barátnőm, egy fantasztikus fiam,
és senki nem tudná elvenni tőlem őket. De úgy tűnt, Joshnak törvényileg
több joga volt hozzájuk, mint nekem. Ha Rosie úgy döntene, hogy ad neki
egy újabb esélyt, akkor én le leszek írva. Egy srác leszek csak, aki hét hétig
randizott vele, valaki, akivel még csak „azt” sem csinálta.
Miért nem én találkoztam vele előbb, hanem az a pacák?
– Min gondolkodsz ennyire? – kérdezte, s közben az orrával
végigsimította az állam oldalát. Beleremegett a testem. Ez a szexnélküliség
már kezdett nagyon megviselni. Minden apró mozdulatra egyre
kétségbeesettebben reagált a testem, és bármit tettem is, már semmi nem
nyújtott enyhülést. Úgy tűnt, a bekékült golyók életem permanens részévé
váltak.
Sóhajtottam, és úgy döntöttem, előrukkolok. Csak imádkozni tudtam
azon, hogy Rosie ne bántódjon meg miatta.
– Nem tetszik, ahogy Josh veled flörtölget – böktem ki.
Rosie összevonta a szemöldökét, de nem húzódott el tőlem, és ezt jó
jelnek vettem.
– Valószínűleg hozzá kell szoknod. Ilyen a természete. Ő Josh.
Mindenkivel flörtöl – felelte, és megvonta a vállát.
A szám belsejébe haraptam, mert szívem szerint azt is megtiltottam volna
Rosie-nak, hogy egyáltalán találkozzon azzal az alakkal. De le kellett
higgadnom. Muszáj kikérdeznem valakit arról, mit szabad és mit nem
szabad tenni pasiként egy párkapcsolatban. Meg is fogom kérdezni Ashtont.
Bólintottam, nem igazán tudtam, mit feleljek erre. Rosie még csak egy
kicsit sem reagált Josh flörtölésére, visszapattintotta az összes
felajánlkozását, sőt, még szívatta is velük. Tényleg nem az ő hibája volt,
hogy a fickó egy flörtgép.
Amikor odaértünk a lakása elé, Rosie egy kicsit idegesnek tűnt.
Rámosolyogtam, és azon tűnődtem, mitől lett ilyen. Aztán egyszeriben
beugrott: arra gondolt, hogy mi ma este szexelni fogunk? Emiatt aggódott?
Valami oknál fogva remélni kezdtem, hogy tényleg emiatt aggódik. Ha
szexelni akar, az csak egy újabb lépés a helyes irányba, és azt jelenti, hogy
komolyan gondolja velem. De én még mindig várni akartam addig, amíg
tényleg belém szeret. Nem szerettem volna, hogy csak a testiség miatt
tegye. Azt akartam, hogy a szíve is ott legyen, így pontosan tisztában
voltam azzal, hogy ma este vissza kell utasítanom őt. Arra vágytam, hogy
reggel mellette ébredjek. Ezért lett volna jó nála maradni, semmi mást nem
akartam. Vagyis hát, semmi olyanra, ami még pluszban jó lenne, bár
határozottan benne lettem volna abban, hogy ugyanúgy kiabálja a nevemet,
ahogyan azt előző este tette.
A másik felem ezzel szemben irtóra vágyott már arra, hogy szexeljek
Rosie-val. Akkor ez egy újabb kapcsolódási pont lenne közöttünk. Meg
akartam mutatni neki, hogy ő az enyém, és hogy soha többé még csak
gondolnia sem kell Joshra.
Kézen fogva vezetett fel a lépcsőházban. Már szinte fájt, annyira
vágytam rá! Nehezen viseltem. Utáltam, hogy ilyen sóvárgó, kétségbeesett
és sebezhető alak lettem miatta, ugyanakkor tetszett, hogy ilyen hatalommal
bír fölöttem. Még soha egy lány sem ért el nálam ilyet. Még soha életemben
nem éreztem ennél jobb kihívást, mint azt, hogy Rosie belém szeressen.
Ahogy bementünk a lakásába, felém fordult, az alsó ajkát harapdálta.
Annyira szexi volt, hogy egyszerűen alig hittem el, hogy nekem ilyen
barátnőm van! Elképesztően szép nő, akinek csodálatos a természete is,
ráadásul vág az esze! Teljesen belehabarodtam!
Megragadta a pólómat, és közelebb húzott magához. Nyögés tört fel a
torkom mélyéről, a számat az övére tapasztottam, és szorosan átöleltem,
hogy kiszabadulni se tudjon a karjaimból. Elindult hátrafelé a nappali
irányába, és húzott magával. Közben végig csókolt, így ültünk le a kanapéra
is. Le sem vettem róla a kezemet. Annyira tüzes volt, hogy már szinte
kinyírt vele.
Hozzásimultam, végigsimítottam a testén, felfedezve minden
domborulatát. Rosie-nak bomba teste volt! Küzdött is bennem a „kis Nate”,
hogy adjam be a derekamat, és tegyem végre jól magamévá.
Annyira intenzíven simultunk egymáshoz, hogy semmi másra nem
bírtam gondolni, csak rá. Minden érzékszervemet elragadott a lénye, uralt
az íze, az érintése. Szinte egybeolvadtunk, annyira közel voltunk
egymáshoz!
Megmozdult, a lábát a derekam köré akasztotta, ám ekkor hirtelen
felkiáltott. Megemelte a hátát, és benyúlt alá.
– A csudába! – nyögött fel.
Hátrébb húzódtam, hogy megnézzem, jól van-e. De csak egy kis játékot
húzott elő maga mögül nevetve. Elvettem tőle.
– Jaj, bocs! Már mindenhol kerestem, de sehol sem találtam! –
poénkodtam, amitől elnevette magát, én pedig a játékot átdobtam a kanapé
karfáján.
 Elmosolyodtam, és megpusziltam oldalt a nyakát. Nevetni kezdtem
magamban, mert még mindig bűzlött a sörtől, amivel Josh haverja leöntötte.
– Még mindig sörszagú vagy! – dünnyögtem, és végignyaltam a felkarját,
hogy tényleg az-e.
Egy kicsit, feljebb húzott maga felé, hogy az arcunk egy magasságban
legyen.
– Ez ám a sármőr duma!
– Tudom! És mindig bejön! – vettem a lapot.
Hátrahúzódtam, leemelkedtem róla, mert ha nem lesz közöttünk némi
távolság, biztosan elhagy az akaraterőm, és nem fogom tudni megvárni azt,
hogy belém szeressen.
– Szerintem zuhanyozz le, hogy ne bűzölögjön sörszagtól az ágyad! –
javasoltam.
– Meg akarod mosni a hátamat?
Tisztán látszott az arcán, mennyire beparázott a gondolattól.
Már a nyelvem hegyén volt egy „Naná!”, de helyette megráztam a
fejemet.
– Ma este nem. Menj csak, én itt várlak! – feleltem, majd felültem, és őt
is felhúztam.
Rosie visszahőkölt, és kissé aggodalmasan nézett. Zavarban volt.
Elmosolyodtam, odahajoltam hozzá, és gyengéden megcsókoltam, majd
feltoltam a kanapéról, és fejemmel a fürdőszoba felé böktem.
– Um… Oké. Akkor érezd magad otthon! Mindjárt jövök! – szólt halkan,
és megindult a folyosó vége felé.
Bólintottam, felkaptam a tévéirányítót. Annyira szorítottam, hogy még
magam is meglepődtem, hogyhogy nem tört el. Rosie mindjárt meztelenül
lesz a lakásban, és azt sugallta nekem, hogy… Én meg visszautasítottam?
Mi a franc? Hát tényleg elment az eszem? A nőcsábász Nate ordított velem,
és elmondott minden lúzernek. Azt kiabálta, kapjam össze magam, és
menjek be Rosie után a fürdőszobába. Tegyem magamévá úgy a csajt, hogy
egy életre kiverje a fejéből a Josh nevet. Összeszorítottam a szememet,
amikor meghallottam, hogy Rosie megeresztette a zuhanyt. Nem bírtam
nem elképzelni, ahogy a víz végigcsurog a testén, mindenhol simogatva őt!
– Ó, te, jó ég! Szedd már össze magad, Nate! – szidtam le magamat, és
beletúrtam a hajamba. Homlokomat a térdemhez húztam, és próbáltam
valami másra gondolni, csak nem Rosie meztelen testére, csábító
tekintetére, amit akkor vetett rám, amikor azt mondta, mossam meg a hátát.
Nem bírtam egy helyben ülni, a lábam ide-oda mozgott, közben pedig
kétségbeesetten koncentráltam arra, miért kell erősnek maradnom és
várnom.
Első ok: mert Rosie-t korábban már megbántották.
Második: mert nem bízik a férfiakban. Harmadik: mert ezt akarja.
És végül a negyedik: mert már egyszer cserben hagytam, és be akarom
bizonyítani neki, hogy komolyan gondolom vele és DJ-vel.
Ahogy mindezt felsoroltam magamban, egyre inkább úgy tűnt, hogy
egyik érv sem számít már. A farmeromat majdnem kilyukasztotta a dákóm,
próbáltam úgy ülni, hogy egy kicsit enyhüljön a nyomás. Nyögtem egyet,
hátrahúzódtam, és ösztönösen is rátettem a kezemet az ágyékomra. Hátha
így nem fog annyira sajogni, de semmi nem segített. Próbáltam sportokra
gondolni. Elképzeltem az én ráncos öreg angoltanáromat meztelenül. Még
Minnie-t is elképzeltem, csak hogy elmúljon végre ez a rohadt érzés, de úgy
tűnt, semmi sem használ. Csakis kizárólag Rosie-ra tudtam koncentrálni.
Amikor végre végzett, hallottam, hogy kijött a fürdőből, de nem tudtam
megfordulni.
– Nate! – szólt oda hozzám.
A hangja egyszerre volt csábító és ideges.
Jaj, istenem!
– Igen? – feleltem rekedten, de nem néztem felé. Halkan felnevetett.
– Öö… akkor jössz lefeküdni, vagy…?
Megfordultam, és csak úgy hussant ki belőlem a levegő. Rosie fekete
pántos felsőt húzott, fekete kis sortot hozzá, amiben tökéletesen
kirajzolódott az alakja. Szemet gyönyörködtető látványt nyújtott! Az ajkába
harapott, aggódva nézett rám, közben végigsimított a haján, és kibontotta a
laza kontyát. Ez a lány maga volt a tökély! És akkor már tudtam, hogy még
hatökrös szekérrel sem tudnának engem elrángatni ebből a lakásból.
Felálltam, bólintottam, és azon drukkoltam, ne látszódjon, mennyire
bekeményedtem. Bár túlságosan nem kellett aggódnom emiatt, mert Rosie
le sem vette a szemét a szememről, miközben felé lépdeltem. Amikor
odaértem hozzá, kézen fogtam, és gyengéden megcsókoltam.
– Ha most meghalnék, akkor is elképesztően boldog lennék, mert olyan
csodálatos látvány tárul a szemem elé, amiről álmodni se mertem volna! –
suttogtam.
Rosie lélegzete elakadt. Közelebb lépett, hozzám simult. Szinte hallottam
a szívverését.
 – Ennél édesebbet még sosem hallottam! – szólt halkan.
Elmosolyodtam, a fejemet csóváltam, és a homlokunkat összeérintve a
nagy, barna szemébe néztem.
– És ez most nem csajozós duma. Őszintén mondtam.
Hátralépett, elindult a hálószobája felé, s közben le sem vette rólam a
szemét. Meghúzta a kezemet, hogy kövessem, én pedig hozzá igazítottam a
lépteimet, szót fogadtam neki. Izzott a levegő a vágytól.
Erősnek kell maradnom. Nemet kell mondanom. Csak a karomban fogom
tartani, ahogyan elterveztem. Ellen fogsz állni, Nate, meg tudod csinálni!
Rosie becsukta mögöttem az ajtót, közelebb lépett, megfogta a pólóm
alját, és áthúzta a fejemen. Elmosolyodott, végigsimított a hasamon.
– Hiányzik az a Rosie csicskája felirat! – cukkolt.
Elnevettem magam, és gyengéden megcsókoltam. Az éjjeli lámpa
halovány fényében ránéztem. Megérdemlek egyáltalán egy ilyen különleges
lányt? Mindig is tudtam magamról, hogy jóképű pasi vagyok, és bármelyik
csajt megszerezhetem, akit csak akarok, de egy ilyen Rosie-féle lányról
még álmodni sem mertem. Ő túl elérhetetlen volt számomra. Előbb-utóbb
úgyis rádöbben, hogy nem vagyok elég jó neki, és kirúg. Már a gondolata is
fájt, mert elképzelni sem tudtam nélküle az életemet.
Csókolózni kezdtünk. Keze lecsúszott a derékszíjamhoz. Elkezdte
kicsatolni. Olyan közel volt a keze az ágyékomhoz, hogy már azt éreztem,
menten eldurranok. Annyira vágytam rá! De várni fogok. Várnom kell!
Erősnek kell lennem.
Úgy tűnt Rosie türelmetlenül kotor a szíjamnál, így megfogtam a kezét,
eltoltam, és én csatoltam ki az övemet. Közben gyorsan ki is gomboltam a
sliccemet. Ismét csókot nyomtam Rosie szájára, az ágy felé léptettem
hátramenetben, és megálltam, amikor a térde hátul elérte az ágy szélét.
Felnyögött, én meg majdnem megőrültem.
Lefeküdt az ágyon, én hátrahúzódtam, és kissé elfordultam, hogy
lehúzzam a farmernadrágomat. Közben próbáltam elrendezni a dolgaimat,
hogy ne legyen annyira feltűnő. A nadrágomat az ágy melletti székre
dobtam, majd visszafordultam Rosie felé.
Addigra már felhajtotta a takarót, és bebújt az ágyba. Várakozón nézett
rám, várta, hogy bebújjak mellé. Elmosolyodtam, becsusszantam az ágy
üres felére.
– Szóval, ez most az én felem, ugye, Csíkos? – kérdeztem, és úgy
vigyorogtam, mint egy bolond, ahogy belegondoltam, hogy Rosie ágyában
vagyok.
Elnevette magát, megvonta a vállát.
– Úgy tűnik!
Elégedetten sóhajtottam, amikor hozzám bújt. Éreztem, ahogy az idomait
odapréseli hozzám. Már ettől megindult a nyáltermelésem. Oldalra
fordultam, és elképesztően közel húztam magamhoz. A tekintetemet
rászegeztem, és megszólaltam.
– Ezt a felét kérem! És soha senki mást nem fogok ideengedni! –
jelentettem ki.
Próbáltam viccesnek tűnni, de a Josh-féle helyzet után sokkal
komolyabbnak hangzott, amit mondtam, mint terveztem.
Rosie elmosolyodott, végigsimított a mellkasomon, finoman megkarmolt,
majd az egyik kezével beletúrt hátul a hajamba.
– Senki mást? Még DJ-t sem? – cukkolt.
Hozzápréselődtem, és nem bírtam ellenállni annak, hogy az erekciómat
ne dörzsöljem a csípőjéhez. Ahogy Rosie megérezte, elakadt a lélegzete, és
kikerekedett szemmel rám nézett.
– DJ-nek szabad, da rajta kívül csak én feküdhetek ide!
Rosie bólintott, és vad, felizgult tekintettel az ajkába harapott.
– Bírom, amikor ilyen határozott vagy! Teljesen más arcodat mutatod
ilyenkor, Peters tiszt! – suttogta, és finoman meghúzta a hajamat, amivel
még közelebb húzott magához.
A szánk majdnem összeért.
Peters tiszt. Miért hangzik ez ennyire érzékien az ő szájából?
– Nekem pedig ez a falatnyi öltözet jön be nagyon, York kisasszony! –
duruzsoltam, majd fölé gördültem, számmal az ajkait súrolva beszéltem.
Erősen vágytam rá, hogy közel kerüljek hozzá. Kifulladásig akartam
csókolni, de nem voltam biztos abban, vajon mennyi enyelgést bír még el a
testem. Meddig tudom húzni még úgy, hogy ez a szexuális frusztráció ne
öljön meg? Vajon én lennék az első férfi a világon, aki ebbe hal bele?
Rosie elmosolyodott.
– Pedig ami azt illeti, nekem annyira nem tetszik ez a pizsama.
Lehet, hogy le kellene venned rólam!
Ó, te jó ég! Erős vagy, Nate! Használd a belső erődet! Nem voltam
biztos abban, hogy elég belső erővel rendelkezem-e ezzel a lánnyal
szemben. A hátamra gördültem, Rosie-t magamra húztam, aki a
meglepetéstől felsikoltott, majd izgatottan kacagott.
 Már nyitottam a számat, hogy megszólaljak, de ekkor Rosie felült, az
erekciómhoz nyomta a szeméremdombját, amitől csendben felnyögtem. Ez
ám a kínzás! Rosie pimaszul vigyorgott.
– Valaki egy kicsit felizgult! – közölte kissé elpirulva, majd a csípőjét
ringatva mozgott rajtam.
– Az „egy kicsit” enyhe kifejezés! – vallottam be a sóvárgástól fátyolos
hangon.
Elvigyorodott, megmozdult, előrehajolt, és elővett valamit az
éjjeliszekrényéből. Ismét visszaült az ágyékomra, én meg majdnem
megőrültem a nyomástól. Az egyik ujjával lóbálni kezdte a kis cukorka
nyakláncot.
– Terveim vannak ezzel!
Végighúzta a mellkasomon, a csiklandozó érzéstől felnyögtem. Miért is
ne akarnám ezt? Kétségbeesetten kerestem az okokat, amiért várnom kell.
Négy is volt belőlük. Korábban már összeszedtem őket, csak hogy
meggyőzzem magamat.
Gondolkodj, Nate, gondolkodj!
– Csíkos, én még soha nem kívántam egy lányt se ennyire, mint téged! –
vallottam be. – De tegnap este megmondtam, hogy várni akarok.
Az egy dolog volt, hogy mit mondtam, az meg egy másik, hogy a testem
ennek pont az ellenkezőjéről árulkodott.
Mit művelek? Rosie egy bombasztikus kézimunkát ajánl fel nekem,
cukorka nyaklánccal, én meg ellenkezem? Valami tényleg nem stimmel
velem!
Rosie a fejét rázta.
– Nate, én szeretném! – suttogta, és rám szegezte a tekintetét.
Erőteljesen megcsókoltam, ahogy visszafeküdtem, magammal húzva őt
is, majd átgördültem, és fölé magasodtam. Elhúzódtam a csóktól, és Rosie-
ra néztem. Láttam a szemében a tiszta vágyat. Nem hazudott, tényleg akart
engem úgy. De ez nekem még nem volt elég, én többre vágytam.
– De én várni akarok, és bebizonyítom neked, hogy nem vagyok olyan
seggfej, mint az exed. Ki akarok tartani amellett, amiben megegyeztünk –
jelentettem ki határozottan.
Rosie lebiggyesztette a száját, a csalódott ábrázatát látva nem bírtam
megállni, hogy ne nevessem el magam.
– Szerinted nem érek annyit, akire érdemes várni? – cukkoltam.
Csücsörített, úgy tett, mint aki gondolkodik.
 – Hát, az igaz, hogy eddig nem sokan csapták nekem a szelet, de úgy
tűnik, te eddig átmentél a vizsgán! – felelte végül.
Bólintottam.
– Naná! Minden teszten kitűnő eredményt érek el! – feleltem, majd
megcsókoltam a nyakát, és nyelvemmel a kulcscsontját becézgettem.
Felgyorsult a légzése.
– Ki mondta, hogy kitűnő eredményt értél el? Alig lett hármas! –
poénkodott kuncogva, amiért figyelmeztetőn beleharaptam a nyakába. – Na,
jó, négyes!
Megráztam a fejemet, hátrahúzódtam, és rávigyorogtam.
– Mondd, hogy nem fordítottam a feje tetejére a világodat! De legyél ám
meggyőző! Tudni fogom, hogy hazudsz! – kóstolgattam.
Nyitotta a száját, hogy szóljon, én meg vártam, hogy valami frappáns
mondat hagyja el a száját. De csak nézett, és nem szólt semmit.
– Jó – suttogta. – Nate, te nem csak a feje tetejére fordítottad a világomat.
Alapjaiban ráztad meg.
A hangjából eltűnt minden pajkosság és magabiztosság.
Nem szóltam a szavai hallatán. Tudtuk mindketten, hogy nem csak testi
dolgokról beszélünk. Végigsimítottam az arcán, és még a gyér világításban
is láttam, hogy elpirult.
Gyerünk, Nate, mondj te is valami szépet! Mondd neki, hogy megőrülsz
érte, hogy nem győzöl betelni vele! Hogy totálisan belezúgtál…
Ilyeneket mondtam neki? Nem. Nem ilyeneket mondtam.
– Hát az szuper! Mert akkor hamarosan belém szeretsz, és akkor nem kell
többet a fényképedet nézve könnyítenem magamon!
Mi a franc? Hogy én mekkora egy idióta vagyok! A homlokomra
csaptam, mire Rosie nevetésben tört ki, én meg csak értetlenül csóváltam a
fejemet. Mi a jó fenének nem tudok semmi romantikusat kitalálni? Ő azt
mondja nekem, hogy alapjaiban ráztam meg a világát, erre én meg a
rejszolásról hablatyolok? Ekkora egy hülyét!
– Bocs! – mormogtam.
Rosie még mindig nevetett alattam.
– Nate, annyira vicces vagy! Esküszöm, hogy még soha nem nevettem
ennyit egy sráccal sem! – mondta a fejét csóválva. – Igazából nem is tudom,
egyáltalán nevettem-e valaha sráccal.
Bocsánatkérőn néztem rá, valójában nem értettem őt. Úgy tűnt,
elfogadott úgy, ahogy vagyok, még ezt a perverz, idióta oldalamat is.
Érzelmi fogyatékos voltam! Fogalmam sem volt, mit kell csinálnom, mit
kell mondanom egy lánynak. Fogalmam sem volt, mit kell tenni egy
párkapcsolatban, és azt sem tudtam, mivel lehet egy lánynál elérni, hogy
különlegesnek, megbecsültnek érezze magát. De Rosie mindezek ellenére
csak mosolygott, és úgy nézett rám, mintha egy kibaszott Superman lennék.
Jól van, Nate, fuss neki még egyszer! Mondj valami romantikusat! Valami
olyat, hogy ilyen nagyszerű lánnyal még soha nem találkoztam, hogy
bearanyozza a napomat, vagy hogy egész nap rá gondolok, amikor nem
együtt vagyunk…
Mondtam valami ilyet is? Dehogy!
– Az a helyzet, hogy még egy lánnyal sem éreztem magam ilyen jól, akit
nem döngettem meg – szólaltam meg.
Rosie-t erre ismét elkapta a nevetés. Akkor döbbentem rá, mit mondtam.
Hangosan felhördültem.
– Vehetjük úgy, hogy a „jól” szó után nem mondtam semmi? Vagyis csak
annyit mondtam, hogy még egy lánnyal sem éreztem magam ilyen jól? –
kérdeztem reménykedve.
Felvonta az egyik szemöldökét, még mindig vigyorgott.
– Ne is mondj semmit, csak csókolj meg! – javasolta, majd szorosabban
átkarolta a nyakamat, amitől még jobban hozzápréselődtem.
Elégedetten sóhajtottam, és a szánk összeforrt. Izzott körülöttünk a
levegő, ahogy egymást nyaltuk-faltuk jó félórán keresztül. Aztán csak
feküdtünk egymás mellett, a mellkasunk szorosan összeért, miközben
hajnalig dumáltunk mindenféléről. Amikor Rosie ásított, közelebb húztam
magamhoz, ő befészkelte magát a mellkasomhoz, rám fonta a lábát, én
pedig átkaroltam.
Megpusziltam a feje búbját, és boldog mosollyal az arcomon elaludtam.
Életem legjobb napja és éjszakája volt!
 24. FEJEZET
Arra ébredtem, hogy Britney Spears dübörög a fülemben.
Összerezzentem, és hátrébb húzódtam a hangtól. Rosie hangosan
felnyögött, arrébb csúszott, arcát a nyakamba nyomta. A kezével vakon
csapdosott az éjjeliszekrénye tetején, keresett valamit. Elmosolyodtam, nem
igazán értettem, mi van, de aztán rájöttem, hogy a mobilját próbálja
megtalálni. Elnevettem magamat, amikor leesett, hogy Britney Womanizer
című száma szól hangosan ilyen kora reggel.
Rosie nagy nehezen megkaparintotta a telefonját. Anélkül, hogy elhúzta
volna az arcát a nyakamból, a fülére tette a készüléket. Még csak bele sem
köszönt.
– Nagyon fontos legyen, különben szétrúgom a hátsódat! – morgott bele
a telefonba álmos hangon.
Elnevettem magam, szorosan átkaroltam, és megpusziltam a feje búbját.
Pislogtam, próbáltam kinyitni a szememet a szobába bevilágító fényben.
– Igen! Felébresztettél! Amúgy hány óra van? – kérdezte, majd ismét
felnyögött. – Josh, nemrég kerültem ágyba egy elképesztően dögös sráccal,
erre te képes vagy hét harminckor felébreszteni? Komolyan, ismersz te
engem egyáltalán?
Az izmaim ösztönösen befeszültek Josh nevének hallatán. Lecsuktam a
szememet, arrébb húzódtam Rosie-tól, majd felültem, és megdörzsöltem az
arcomat.
– Igen, itt van. Miért érdekel? Nem hiszem, hogy ágyról ágyra járna, de
ha gondolod, megkérdezem tőle! – hergelte, majd elnevette magát Josh
válaszán.
Hirtelen összeráncolta a homlokát, és kissé meglepődött azon, amit a
pasas mondott neki.
– Mi van? Ne! Mondtam neked, hogy nem érek rá ma! Nem, nem tudom
átszervezni! Figyelj, hívd vissza anyukádat, és mondd meg neki, hogy egy
idióta a fia, aki annyira bepiált, hogy még arra sem emlékszik, miben
maradtunk tegnap este! Nem! Azt mondtam, majd elhívom egy kávéra!
Josh, elvileg te ma dolgozol, nem? – horkant fel Rosie valamin, amit az a
semmirekellő mondott.
– Ő meg amúgy is egész nap Annáéknál van, szóval nem. Ha ma látni
akarod, akkor tegnap szólnod kellett volna nekem, és akkor elrendeztem
volna. Ó, nehogy már engem okolj ezért! Nem én mondtam le a hétvégét,
emlékszel?
Egy darabig csendben volt, hallgatta a fickót, majd sóhajtott, és
megvonta a vállát.
– Figyelj, nem érdekel, oké? Csak hagyj békén! Ha jövő hétvégén
szeretnéd látni, nem bánom. Hívj a héten, és megbeszéljük! Oké, ha péntek
este melózol, akkor majd szombat reggel elviszed. Igen, az úgy jó. Nem, ő
is szeretne látni téged, de ne mondd le megint! – kérlelte csukott szemmel, a
száját harapdálva.
– Tudom, csak nem bírom látni a kis arcát, amikor ezt teszed vele.
Tudom, hogy dolgoznod kell. Állj! Nem azt mondtam, hogy te tehetsz róla,
csak azt, amit ebből ő lát!
Mentegetőző pillantást vetett rám, én mosolyt erőltettem az arcomra,
rátettem a kezemet a térdére, és hüvelykujjammal köröket írtam a puha
bőrére. Még egy percig beszélt Joshsal, aztán bontotta a hívást, visszadobta
a telefont az éjjeliszekrényre, közben rápillantott az órára. Mérgesen
csóválta a fejét.
– Utálom a reggeleket! – dünnyögte, és visszakuporodott mellém.
Állát a mellkasomra tette, majd felnézett rám azzal a gyönyörű barna
szemével.
– Ne haragudj! Szerintem még mindig piás volt! Azt kérdezte, mikor
megyek át ma az anyukájához DJ-vel ebédelni.
Megsimogattam a fejét. Kócos volt a haja, de még így is fantasztikusan
nézett ki.
– Meglehet, ahhoz is túl piás volt tegnap, hogy emlékezzen arra, hogy azt
mondtad neki, el vagy foglalva az új játékfiúddal! – poénkodtam.
Elmosolyodott, előrehajtotta a fejét, és gyengéd puszit nyomott a
mellkasomra.
– Játékfiú. Legalább annyira tetszik, mint a Rosie csicskája!
– Hát már sosem fogom levakarni magamról?
Megmozdult, összefonta a lábainkat, és fölém magasodott.
Játékosan, csábítóan pillantott rám.
– Nem hiszem! Az a fekete tintás felirat beleégett a retinámba!
A szememet forgattam, és a beszélgetést azzal szüntettem be, hogy
megcsókoltam.
 Egész nap lógtunk, beszélgettünk, poénkodtunk. Elmentünk sétálni a
parkba – gondoltam, az biztos romantikus. Kiderült, jól sejtettem, mert egy
fa tövénél kötöttünk ki, és hosszan enyelegtünk. Aztán leültünk egy plédre,
és csak úgy nézelődtünk. Megfigyeltük az embereket, vicces sztorikat
találtunk ki arról, hogy ki mit csinál. Próbáltuk egymást felülmúlni, ki tudja
jobban megnevettetni a másikat. Az volt a benyomásom, hogy Rosie
viccesnek tart engem. Egyszer még az italt is kiköpte, amikor szőttem egy
sztorit arról, miért visel ballonkabátot az egyik férfi, holott egyáltalán nem
volt annyira hideg.
Megebédeltünk, majd úgy két óra után értünk Taylorékhoz. Beléptünk a
liftbe, Rosie-ra vigyorogtam, és úgy csináltam, mintha benyomtam volna az
összes gombot. Amikor Ashtonék emeletéhez értünk, megszólalt a
mobilom. Bocsánatkérőn elmosolyodtam, elővettem a zsebemből. A
csengésből tudtam, hogy anyám az.
– Bocs, ez az anyám – motyogtam.
Rosie elmosolyodott, és megpaskolta a fenekemet, amikor kinyílt a
liftajtó.
– Titokban anyuci pici fia vagy, Peters tiszt? Minden szégyen nélkül
bólintottam.
– Naná! Ő mossa a szennyesemet! – viccelődtem. Felszökött Rosie
szemöldöke.
– Komolyan? Ő mos rád?
Megvontam a vállamat, tovább játszottam.
– Mit mondhatnék! Mindenben nem lehetek jó!
– Szóval, ha nekem kellene mosni rád… – kezdett bele, de félbehagyta a
mondatot, és kérdőn nézett rám.
Átkaroltam a derekát, és felemeltem a mellkasomhoz.
– Ha te mosnál rám, akkor tényleg a hasamra tetováltatnám, hogy Rosie
csicskája! – jelentettem ki komoly képet vágva.
Elnevette magát, végigsimított a hátamon, le a fenekemig, ahogy a
karjaimban tartva hátramenetben lépdeltem Ashtonék lakása felé.
A telefon kitartóan csengett a kezemben.
– Inkább a fenekedre! Milyen dögös lenne ott! – kacérkodott, majd
megpuszilta a nyakam tövét.
Elnevettem magam, a falhoz nyomtam, és gyengéden megcsókoltam.
Majd elhúzódtam tőle, és Ashtonék ajtaja felé biccentettem.
 – Menj csak be, mindjárt megyek én is! – javasoltam, és felemeltem a
mobilomat.
Elvigyorodott, bekopogott. Ashton szinte azonnal ajtót nyitott.
Intettem felé, majd felvettem a telefont.
– Szia, anyu!
– Jaj, Nathaniel, aggódtam, amiért ilyen sokáig nem vetted fel!
Már kezdtem rémeket látni! – hordott le.
Elmosolyodtam, a falnak dőltem.
– Bocs, csak épp a barátnőmmel enyelegtem! – feleltem erre, és
elvigyorodtam, amikor hallottam, hogy elakad a lélegzete, annyira
meglepődött.
– Nate, már alig várom, hogy megismerjem! Mikor hozod haza, és
mutatod be mindenkinek? – kérdezte olyan hangnemben, ahogyan beszélni
szokott, amikor valamit nagyon akar.
Óvatosan elnevettem magam.
– Majd amikor eljön az ideje! Még csak hét hete ismerjük egymást –
magyaráztam, és megvontam a vállamat.
Nem akartam még hazavinni Rosie-t. Nem azért, mert nem szerettem
volna a kapcsolatunkat ilyen mederbe terelni. Attól tartottam inkább, hogy
Rosie nem volt még felkészülve rá. Nem akartam elijeszteni azzal, hogy
túlságosan nyomulok.
– Hét hét már bőven elég ahhoz, hogy az ember tudja, hogyan érez valaki
iránt! – folytatta anyám bizakodó hangon. – Szóval, hogyan érzel iránta? Ő
az igazi?
Sóhajtottam, lehunytam a szememet.
– Anyám, nem beszélek veled ilyenekről. Drámaian sóhajtott.
– Nehogy azt hidd, hogy feladom! Meg akarom ismerni a kislányt, és a
kicsi fiát is! Ó, miért nem jöttök el szombaton Hannah szülinapi
grillpartijára? Akkor mindenki megismerhetné őket! Tökéletes lenne! Nate,
kérlek szépen! Kérlek! – könyörgött.
Folyton ezt csinálta, amióta meséltem neki Rosie-ról és DJ-ről. A héten
már azzal fenyegetőzött, hogy eljön L. A.-be, és addig kopog minden ajtón,
amíg rá nem talál Rosie-ra.
– Anyám, abbahagynád végre? Nem szeretném elriasztani Rosie-t!
– nyögtem fel, mert tudtam, hogy nem fog békén hagyni vele.
– Ugyan már, Nathaniel, ne butáskodj! Biztosan tudni szeretné az a
kislány, hogy komolyak a szándékaid, és szeretnéd, hogy megismerje a
családodat! – vágott vissza.
Sóhajtottam, homlokomat a falhoz nyomtam. Egyre csak nőtt a
borzalom.
Csettintett a nyelvével.
– Ha nem hívod meg hozzánk, telefonálok Ashtonnak! Ő majd megadja
nekem a kislány számát! És akkor majd én magam fogom meghívni! –
fenyegetőzött.
Felhorkantam. Tudtam, hogy anyám képes is erre.
– Nate, szeretném megismerni a lányt, aki így elvarázsolta a fiamat!
Szinte láttam magam előtt az arcát, ahogy lebiggyeszti a száját.
Sóhajtottam, bólintottam.
Előbb-utóbb meg kell tennem, csak abban bíztam, hogy Rosie-nak nem
lesz túl korai még.
– Oké, rendben, megkérdezem. De ha rá is ér, akkor is csak Rosie-t
viszem. DJ nem tud jönni, mert az apjánál lesz a hétvégén. Szombat reggel
jön érte – magyaráztam neki, és a szememet forgattam.
Ha az a seggfej ezúttal képes lesz tartani az időt, és nem fogja lemondani
az utolsó pillanatban!
Anyám felsikoltott örömében, és a lelkesedését hallva már én is
elnevettem magamat. Tudtam, hogy odalesz a barátnőmért. Rosie ugyanúgy
el fogja varázsolni a családomat, ahogyan azt velem is tette.
– Jaj, Nate, már alig várom! Annyira izgatott vagyok! Nem tudnátok
esetleg megkérni a kisfiú apját, hogy a következő hétvégén vigye el
magához? Mert így találkozhatna az új nagyijával! – kérlelt.
– Anyu, az nem megy! Nem fogom senkinek keresztülhúzni a terveit,
érted, mire gondolok, ugye?
Sóhajtott.
– Igen, értem, édesem!
– Oké. De ha összejön ez a találkozó, akkor be kell tartanunk néhány
szabályt – közöltem vele. – Először is, nem hívhatsz „édesemnek”!
Másodszor, nem mutogathatod meg neki a meztelen babaképeimet!
Harmadszor, nehogy elmondd neki, hogy féltem a bohócoktól! Negyedszer
pedig, nyugodj le, légy szíves! – soroltam, és közben számoltam az
ujjamon, azon töprengve, nehogy valamit kihagyjak.
Anyám elnevette magát.
– Még valami?
Összevontam a szemöldökömet, becsuktam a szememet.
 – Azt hiszem, ennyi. De ha még eszembe jut valami, üzenek! Csak ígérd
meg, hogy jól viselkedsz, rendben?
– Rendben!
Ekkor kinyílt az ajtó, egy barna fej bukkant elő, és a másodperc töredéke
alatt ott termett valami a lábamnál, majdnem fellökött. Elnevettem magam,
és lenéztem DJ-re.
– Nate! Megnyomjuk a liftgombokat? Utána meg eszünk fagyit? –
kiabálta izgatott vigyorral.
Elmosolyodtam, megsimogattam a fejét.
– Persze, Kölyök! Csak befejezem anyukámmal a telefonálást, jó? Rose
ekkor lépett ki az előszobából. Lehámozta DJ-t a lábamról, gyors puszit
nyomott az arcomra, majd kézen fogta DJ-t.
– Anna kérdezi, kérsz-e valamit inni? – súgta nekem.
– Persze! Mindjárt jövök! – feleltem, majd intettem, hogy menjenek csak
be.
Becsuktam az ajtót, és összerezzentem, amikor megláttam, milyen riadt
szemmel néz rám Rosie. Visszatettem a telefont a fülemre, és becsuktam a
szememet.
– Mennem kell, anyu. A héten még beszélünk!
– Jól van, legyen szép heted! Vigyázz magadra!
– Mindig vigyázok. De most tényleg mennem kell, mert DJ fagyit kér.
Nemsokára találkozunk!
Bontottam a hívást, és beengedtem magam a lakásba. Elvigyorodtam,
ahogy DJ felém szaladt, és a kezét tartotta, hogy adjon egy ötöst.
– Helló, Kölyök! Jó voltál?
Felnéztem, és még pont elkaptam, ahogy Rosie sokatmondóan Annára
pillant. Fogalmam sem volt, miért. Mintha valami néma párbeszédet
folytattak volna egymással.
DJ lelkesen bólogatott.
– Igen! Végigaludtam az éjszakát, és nem ébresztetem fel Cameront!
Délelőtt Ashton bácsival lemostuk az autóját! Megesziztem az ebédemet, és
még mosogatni is segítettem!
Elvigyorodtam, összekócoltam a haját, és Ashtonra néztem.
– Nagyon úgy hangzik, hogy gyerekmunka zajlott itt! Meg kellene
kérdezned Ashtont, ad-e érte valami fizetséget neked! – javasoltam, és
rákacsintottam.
 DJ felvonta a szemöldökét, és Ashtonra nézett, aki ártatlanul felemelte a
kezét.
– Te akartál segíteni nekem, senki nem kényszerített rá! – tiltakozott.
Lehajoltam DJ-hez, a szemébe néztem. Igyekeztem komoly képet vágni.
– Ha nekem segítenél autót mosni és elmosogatni az összes edényt,
legalább öt dolcsit fizetnék neked érte! Szerintem Ashton bácsi csóri!
DJ kissé értetlenül nézett rám homlokráncolva.
– Mi az, hogy csóri? Olyan, mint a kori? – kérdezte, majd hirtelen
felragyogott az arca, kikerekedett a szeme, és széles vigyorra húzódott a
szája.
– Görkorizni akarok! Mehetünk görkorizni, mami? – énekelte, és
izgatottan pillantott Rosie-ra.
Rosie-nak tátva maradt a szája. Vádló tekintettel nézett rám, mintha én
adtam volna az ötletet.
– Kicsim, én nem tudok görkorizni! Amikor legutóbb próbáltam, jól
fenékre pottyantam, emlékszel?
Ashton erre hatalmas nevetésben tört ki, majd bólintott.
– Jaj, az nagyon vicces volt! Megint látni kéne! Csúcs egy produkciót
nyomtál le! – ecsetelte.
– Hát én nem úgy éreztem! Napokig ülni se tudtam! – morgott Rosie, és
játékosan DJ-re nézett lebiggyesztett szájjal.
DJ kézen fogta az anyját, és ugrálni kezdett.
– De menjünk, mami! Légysziiiii! – nyafogott irtó aranyos ábrázattal.
Rosie felnyögött, a fejét rázta.
– Még egyszer nem megyek! Kérd meg a papát, lehet, hogy hajlandó lesz
rá jövő hétvégén!
– Majd én elviszem! – buggyant ki belőlem, mielőtt átgondoltam volna,
mit mondok.
Alábbhagyott a nevetés, mindenki rám nézett. Anna és Ashton
megdöbbenve figyelt, Rosie pedig úgy nézett, mint aki azt hiszi, csak
poénkodok. DJ pedig, nos, ő úgy meredt rám, mint amikor azt mondtam
neki, hogy kap tőlem egy igazi pingvint.
Rosie nyitotta a száját, hogy megszólaljon, de aztán vissza is csukta.
Látszott rajta, hogy nem találja a szavakat. Annára nézett újra, és megint
úgy tűnt, néma párbeszédet folytatnak egymással. Bárcsak engem is
beavattak volna! Jó lett volna tudni, mi jár a fejükben!
Rosie visszanézett rám, az ajkába harapott.
 – Tényleg?
Bólintottam, megvontam a vállamat, és magamban abban reménykedtem,
hogy mondjon rá igent, mert az azt jelentené, a mindenét bízza rám.
– Persze! Pénteken munka után elmehetünk! – javasoltam.
DJ egy „yesss” sziszegéssel a levegőbe szökkent. Rosie-ra néztem,
vártam, hogy mondjon valamit. De ő csak odalépett hozzám gyorsan,
megragadta elöl a pólómat, és szenvedélyesen megcsókolt.
– Jujjj! – kiáltott DJ.
Elmosolyodtam, és színlelt rémülettel elhúzódtam Rosie-tól, és
rámeredtem.
– Igen, jujjj! Lánybacik!
Megtöröltem a számat a kézfejemmel, mire Rosie nevetésben tört ki, és
ellágyult tekintettel nézett rám. Büszkén mosolyogtam, amiért így nézett.
Még soha egy lány sem nézett így rám, mindig mindegyik csak sóvárogva
falt fel a szemével. Rosie tekintetében az tükröződött, hogy én vagyok az
egyetlen férfi a bolygón. Nagyon tetszett ez a nézés!
A tarkójához tettem a kezemet, a hajába fűztem az ujjaimat, és közelebb
húztam a száját az enyémhez. Összetalálkozott a tekintetünk.
– Akkor ez egy igen? – suttogtam, és ajkam az ajkát érintette.
Éreztem a számon a lélegzetét. Összefutott a nyál a számban, az egész
testem belesajdult, annyira vágytam rá, hogy szorosan magamhoz húzzam,
és el se engedjem.
– Ha tényleg nem bánod – felelte a megszokottnál gyengébb hangon.
Ismét megpusziltam a száját, és szívem szerint ott helyben nekitoltam
volna a legközelebbi falhoz, és addig csókoltam volna, amíg bírjuk
szusszal. Vagyis hát, nem csak ezt tettem volna vele ott a falnál, de
igyekeztem nem elkalandozni messzebbre, mert attól még inkább
megnehezítettem volna a saját dolgomat.
Hátrébb húzódtam, DJ-re néztem, aki örömében egy helyben
ugrándozott.
– Akkor megyünk, Kölyök! Pénteken végzek a munkával, és viszlek!
Rendben?
– Igen! – kiáltotta, amitől a másik szobában Cameron is felriadt. –
Bocsánat! – rezzent össze, és Annára nézett.
Anna elmosolyodott, a fejét rázta.
– Semmi baj! Úgyis ideje, hogy felébredjen, és elköszönjön a kis
játszótársától!
 – Bemehetek hozzá? – kérdeztem, és már indultam is a szoba felé,
anélkül, hogy megvártam volna a választ.
Az elmúlt hetekben alig láttam a kis keresztfiamat, annyira lekötött, hogy
Rosie szívébe és bugyijába férkőzzek. Bementem a szobájába, a kiságya
fölé hajoltam. Befúrta magát a takarójába, és nagy, kerek szemmel nézett
rám, amikor rámosolyogtam. Nagyon aranyos kisbaba volt, bírtam a kis
fejét!
– Helló, Cam! – üdvözöltem, majd felemeltem.
Közelről szemügyre vettem. Néhány hete kezdett sötétedni a szeme, és
már nem olyan kék volt, mint az újszülött babáké általában lenni szokott.
Világosbarna lett, és ahogyan Ashtonnak, neki is zöld pettyek sorakoztak a
pupillája körül.
Valaki megköszörülte a torkát mögöttem. Megfordultam. Ashton állt az
ajtófélfának dőlve.
– Neked is kell egy ilyen? – kérdezte, és Cameron felé biccentett, aki épp
a pólóm gallérjába kapaszkodott, és közben a másik öklét majszolta.
Elnevettem magam. Nem is tudtam, mit válaszoljak erre. Ha hét hete
tette volna fel ezt a kérdést, mielőtt Rosie-t megismertem, a képébe
röhögtem volna, és tettem volna valami hülye megjegyzést arról, hogy én
ugyan nem fogom elkötelezni magam, és inkább csajozok. De most, hogy
Rosie már van nekem, hazudnék, ha nem jutott volna eszembe, hogy a mi
gyerekünknek vajon kék szeme lenne-e, vagy barna, mint Rosie-é.
Korábban soha nem értettem, miért mondja Ashton, hogy ő azt szeretné, ha
a kicsi Annára hasonlítana. De most, hogy Rosie-val vagyok, már értem.
Neki van a leggyönyörűbb csokibarna szeme! És milyen jól mutatna ez egy
kisbabán is!
– Csak ha nem kell tisztába tennem! – feleltem egy vállvonással.
Ezzel válaszoltam, és gondoltam, nem is kérdezget tovább olyanokat,
amikre nem tudom a választ. Leültem a kis kanapéra, ami a szobában állt,
és az ölembe vettem Cameront.
– Kérdezhetek valamit?
Ashton bólintott, és leült mellém.
– Mondjad, tesó!
Összeráncoltam a homlokomat, mert nem igazán tudtam, hogyan
fogalmazzak.
– Szóval, van valamilyen szabály? Mármint, valami szabálykönyv, amit
áttanulmányozhatnék, csak hogy könnyebben boldoguljak? – kérdeztem
reménykedve.
– Mi a fenéről zagyválsz, Peters? Kifújtam a levegőt.
– Annyira nehéz párkapcsolatban lenni! Honnan tudjam, hogy jót teszek-
e, jót mondok-e? Tegnap olyan szépet mondott nekem, én meg a rejszolást
kezdtem emlegetni! Hogyan kell udvarolni?
A szememet forgattam, mert eszembe jutott a tegnap esti párbeszédünk.
Ashton hangosan felnevetett, hátradőlt, rám nézett, mintha én lennék a
legviccesebb dolog, amit mostanában látott.
– Rejszolásról? – ismételte meg röhögve. Behúztam egyet a karjába.
– Taylor, húzd már ki a seggedből a fejedet! Valami tanácsot adj inkább,
mielőtt elcseszem!
Ashton összekapta magát, de még mindig széles vigyor terült el az arcán.
Beletúrt a hajába.
– Oké. Első számú szabály: ne beszélj rejszolásról! – mondta halk
nevetéssel. – Amúgy meg add önmagadat, és ne vezesd meg! Ha nincsenek
érzéseid iránta, előbb-utóbb úgyis vége lesz köztetek. De Rosie nem
érdemli meg azt, hogy megbántsák, és DJ sem. Eleget kaptak már az élettől!
– Tegnap este megismertem az exét – jegyeztem meg mogorván, ahogy
eszembe jutott az a szemétláda.
Ashton elnyomott egy káromkodást a foga között, megfeszült az álla.
– És mit gondolsz róla? Gúnyosan elmosolyodtam.
– Mázlija volt, hogy nem toltam le az öklömet a torkán! – dünnyögtem,
majd becsuktam a szememet, próbáltam higgadt maradni, és nem arra a
szarházira gondolni. – Volt képe azt mondani nekem, hogy vissza fogja
szerezni magának Rosie-t! Azt mondta: „Mérkőzés indul!”
Ashton felhorkant, ahogy ezt meghallotta.
– Mindig is ilyen pökhendi, arrogáns szarcsimbók volt! Hogy én
mennyire utálom! Fogalmam sincs, Rosie mit látott benne!
– Nekem sincs! – feleltem erre, majd arrébb mozdítottam Cameront az
ölemben, és elmosolyodtam, amikor megfogta a kezemet, a szájához húzta,
és rágni kezdte az ujjpercemet. – Szóval, mi a helyzet azzal a szabályzattal?
– tértem vissza a kérdésemre, és felvontam az egyik szemöldökömet,
remélve, hogy létezik valami útmutató fiúknak, ami alapján meghódíthatják
a választottjuk szívét.
Ashton elmosolyodott, megveregette a vállamat.
– Nincs szükséged szabályzatra!
 Sokatmondóan rám nézett, mire ismét felvontam az egyik
szemöldökömet, és vártam, hogy folytassa. Erre elnevette magát.
– Nem megyek bele ebbe, mert nem akarom megsérteni a házastársi
szabályzatot! De azért hallottam egy s mást.
Elakadt a lélegzetem. Egy s mást? Azonnal tudni akarom, mit!
– Például?
Ashton elvigyorodott.
– Csajos beszélgetéseket. Abból, amit tudok, úgy gondolom, nincs
szükséged szabályzatra. Csak folytasd, amit elkezdtél! Úgy látszik,
működik a Nate Peters-féle sárm! – nyugtatott meg Ashton, és büszkén rám
kacsintott.
– Igen? Sokat beszél Annának rólam? – faggattam, és elképzeltem, ahogy
Rosie a legjobb barátnőjével rólam pletykál.
Úgy, ahogy én is szoktam Ashtonnal.
A barátom elnevette magát, és a kezével megálljt mutatott.
– Semmi mást nem mondok! Csak annyit tudok, hogy ha bármit is
elkottyantok neked, akkor egy hétig semmi jóra nem számíthatok!
– Ashton, te olyan vagy nekem, mint a testvérem! Ennél több mindent el
kell árulnod! Mi jön be Rosie-nak abból, amit teszek? Légy szíves már! –
kérleltem.
Ha tudnám, mit csinálok jól, akkor arra ráerősítenék!
Ashton visszanézett az ajtó felé, majd közelebb csúszott mellém a
kanapén.
– De ha ez visszajut a fülükbe, te is és én is bajban leszünk! –
figyelmeztetett.
Drámaian sóhajtottam.
– Mintha Anna kibírná egy hétig!
– Nem erről van szó. Nem akarom, hogy pletykás vénasszonynak
nevezzenek! – tiltakozott.
Gúnyos pillantást vetettem rá, és vártam, hogy végre valami jótanácsot is
adjon.
– Na, jó. Rosie viccesnek tart téged, dögösnek, és nagyon figyelmesnek.
És ahogy most elnéztem, azt is elmondhatom, hogy tetszik neki, ahogyan
DJ-vel bánsz, szóval ez óriási plusz! Úgyhogy csak csinálj mindent
ugyanúgy, mint eddig, és akkor okés lesz a dolog!
Megkönnyebbülten sóhajtottam. Azzal nem lesz gond, mert nem
játszottam meg magam eddig sem. Önmagamat adtam. DJ pedig jó fej kis
kölyök, vele is szívesen vagyok.
– Kösz, Taylor! – motyogtam megkönnyebbülve. Ashton felállt, és az
ajtó felé indult.
– Ó, és ha lefogod a kanapén, miközben perverz dolgokat mondasz, az is
bejön neki!
Elnevette magát, és gyakorlatilag kiszaladt a szobából, mielőtt bármit is
felelhettem volna rá.
Rosie elmesélte ezt Annának? Nem kicsit voltam büszke magamra!
Felnevettem, és Cameronnal a kezemben kisétáltam a nappaliba.
Önelégülten vigyorogtam Rosie-ra, majd amikor senki nem figyelt,
végigsimítottam a fenekén. Még egy félórát maradtunk. Figyeltem, ahogyan
Rosie felveszi Cameront. A haja a picúr arcába hullt, mire ő fintorgott.
Rosie elnevette magát. Néztem, ahogy ellágyult tekintettel Cameronra néz.
El kellett ismernem, dögös volt kisbabával a kezében! Közben a
keresztelőről beszélgettünk. Három hét múlva tartják, mert Anna apjának
időbeosztásához kellett igazodni.
Rosie lakása felé menet megálltunk, és vettünk fagylaltot. Ahogy ott
ültem, boldogan figyeltem, hogy a barátnőm a kisfiával nevetgél,
viccelődik.
DJ-nek már takarodót fújtak, mire hazaértünk. Elhelyezkedtem a
kanapén, és vártam. Rosie rögtön mellém kuporodott, ahogy lefektette DJ-t,
és visszajött a nappaliba. Lábát áttette az enyémen, és a Veszélyes éj című
filmre kapcsolt a tévében.
Nem bírtam a filmre figyelni. Az járt a fejemben, hogy elő kell
rukkolnom a hétvégi családlátogatással. Lecsuktam a szememet, vettem egy
nagy levegőt, és belevágtam. Csak azt nem tudtam, hogyan.
– Mm, Rose?
Közelebb húzódott hozzám.
– Mmm?
– Én, öö… szóval, tudod, ma beszéltem anyámmal. És hát ő…
Ez igen! Na, elég legyen a dadogásból! Bökd már ki végre!
– Szóval, azt mondta, hogy a hétvégén barbecue-parti lesz otthon, mert a
jövő héten lesz a húgom születésnapja. Azt szeretném kérdezni, hogy,
szóval, arra gondoltam, lenne-e kedved eljönni velem? – nyögtem ki végre,
majd összehúztam magam kicsire, és vártam a válaszát.
Rosie megfeszült, kihúzta magát a karjaim közül, összevonta a
szemöldökét. Az alsó ajkába harapott. Látszott rajta, hogy ideges lett.
 – Mármint azt szeretnéd, hogy találkozzam a családoddal? – tisztázta, a
szokásosnál erőtlenebb hangon.
Bólintottam. Ekkor mosoly jelent meg a szája szegletében.
– Azt akarod, hogy veled menjek? De ez nagy lépés ám! Átkaroltam, és
az ölembe húztam.
– Nagy lépés? Mint az, hogy találkozhattam a fiaddal? Szerinted az nem
volt nagyobb lépés? – faggattam, és oldalra billentettem a fejemet, figyelve
a reakcióit.
Mély levegőt vett, lassan kiengedte, majd bólintott.
– De. Igazad van. Jól van. Szívesen megismerkedem a szüleiddel és a
lányokkal, akik jól kiszúrtak Nate Petersszel!
Boldogan elvigyorodtam, és ügyet sem vetettem a húgaimmal
kapcsolatos megjegyzésére. Anyám odalesz, ha meghallja.
– És ha Josh lemondja a hétvégét, akkor anyám ragaszkodik ahhoz, hogy
DJ-t is vigyük – tettem hozzá, anyám lelkesedését kissé elbagatellizálva.
Rosie összerezzent.
– Hát, azért reménykedjünk, hogy Josh ezúttal nem tesz ilyet. Úgy értem,
a szüleidet biztosan nyugtalanítja kicsit az, hogy egy gyerekes nővel jársz.
Szerintem jobb lenne, ha egy kicsit még barátkozhatnának a gondolattal,
mielőtt odacipelek egy négyévest a nyakukra.
Elmosolyodtam, mert nem tudtam igazán, mit válaszoljak. Nem akartam
bevallani, hogy anyám szíve szerint az unokájaként mutatná be DJ-t a
bowlingklubban.
– Csíkos, a szüleim egyáltalán nem nyugtalanok emiatt. Sőt, szeretnék is
megismerni DJ-t.
Azta! Ez volt ám az évszázad kijelentése! Ideges mosoly jelent meg
Rosie szája szélén.
– Tényleg?
– Tényleg – erősítettem meg. – Ha Josh lemondja, DJ-t is magunkkal
visszük. Tetszeni fog neki ott! Játszhatunk a tengerparton, még medence is
van a kertben! Anyám meg fel fogja vásárolni a létező összes ízű jégkrémet
neki, abban biztos vagyok!
Próbáltam viccesre venni a figurát, de már elképzeltem, ahogyan anyám
sürög-forog a házban, és mindenkit noszogat, hogy készüljön fel lélekben
egy gyerek fogadására. Olyan parancsokat osztogatna, hogy „Evan, te menj
el bevásárolni, és vegyél annyi cukorkát, ahány kiló vagy!”; „Paige, te
pedig elmész szépen a játékboltba, és mindent felvásárolsz! Legyen mivel
játszania ennek a kisfiúnak!”. Kész felfordulás lesz otthon!
– Oké. És hány órakor megyünk? – kérdezte a nyakamat átkarolva, a
mellkasával nekem dőlve.
Megvontam a vállam.
– Nem tudom. Azt mondtad, Josh tíz körül jön DJ-ért. Előtte átjönnék
hozzátok, aztán amikor elvitte DJ-t, mi is indulhatnánk! – javasoltam
könnyed stílusban, de közben nagyon itt akartam lenni, amikor az a seggfej
feltűnik a barátnőmnél, hogy még esélye se legyen lecsapni rá.
Rosie töprengőn lebiggyesztette a száját.
– De azért pénteken amúgy is találkozunk, ugye? – kérdezte, és
végighúzta az ujjait a hajamban.
Bólintottam.
– Naná! Hiszen randim van egy négyévessel a görkoripályán! Rosie rám
nézett, és dobott felém egy „Olyan édes vagy!” mosolyt.
– Akkor hülyeség lenne péntek este hazamenned innen, hogy aztán
néhány óra múlva jöhess megint vissza. Itt aludhatsz, ha akarod! – javasolta
halkan, és az ajkába harapott.
Itt aludhatok? De hiszen DJ is itthon lesz! Akkor ez lenne az első
alkalom, hogy úgy maradnék náluk, hogy a kissrác is itthon van. Hűha!
Ami kis lépés egy embernek…
– Nem lenne gond? Rosie megvonta a vállát.
– Szerintem DJ nem bánja, ha itt vagy. Előtte megbeszélem vele azért, ha
nem baj, oké?
Végigsimítottam az arcán.
– Ha nem akarja, az sem probléma, Rose – szóltam, és puszit adtam az
orra hegyére.
Sóhajtott, és hozzám simult.
– Te vagy a legjobb srác, akivel valaha találkoztam! – suttogta, arcát a
nyakamhoz nyomta, és finoman megsimogatta a bőrömet az orrával.
Hmm, ideje egy kicsit tovább pörgetni a dolgokat!
– Ott aludjunk a szüleimnél szombat este? Sétálhatnánk a tengerparton,
úszhatnánk, ihatnánk egyet! – javasoltam, és éberen vártam a reakcióját.
Örültem, hogy még mindig a nyakamhoz bújt, és nem láttam az arcát.
– Egymás után két éjszaka egy SWAT-ügynökkel? Ki fogom bírni?
– cukkolt, majd hátrahúzódott, és kézfejét a homlokához tartotta, mintha
mindjárt elájulna.
 – Ne aggódj, Csíkos! Tudok elsősegélyt nyújtani! – poénkodtam. – De ha
nem akarod, nem alszunk ott.
– Szívesen maradok a szüleidnél, ha ők sem bánják. Úgy értem, biztos
vagy abban, hogy nincsenek fenntartásaik velem szemben DJ miatt? –
kérdezte még egyszer.
Bólintottam, és megnyugtatóan rámosolyogtam.
– Csíkos, a családom téged is és DJ-t is imádni fog!
Rosie erre sóhajtott, és úgy nézett rám megint, mintha én lennék
Superman.
– Jól van – egyezett bele, és újra a számat kereste.
Nehéz hetem volt a munkahelyen. Mindennap kivezényeltek minket.
Háromszor használnom is kellett a fegyveremet, egyszer közülük hullazsák
lett a vége. Fizikailag kimerültem, és szinte úgy estem haza. Ettem valamit,
beszéltem a barátnőmmel, aztán már zuhantam is az ágyba. Alig érte a
fejem a párnát, már aludtam is.
Péntekre már csak arra vágytam, hogy aludhassak egy jót. De nem
tehettem, hiszen megígértem DJ-nek, hogy elviszem görkorizni. Zúgott a
fejem, fájt minden porcikám, és égett a szemem, ráadásul még a
papírmunka is hegyekben zúdult rám, mert az egyik emberem megsebesült.
Miután összecsomagoltam az utazótáskámat hétvégére, és bekaptam
néhány fejfájás-csillapítót, elindultam Rosie lakása felé. Nála töltöm az
éjszakát. Odaértem, de még a kocsiból is alig tudtam kimászni. Ha bárki
mással lett volna valami programom az estére, azt biztosan lemondtam
volna. De DJ más volt. Nem akartam olyan seggfej módjára viselkedni vele
szemben, mint az apja.
Felmásztam az emeletre, úgy éreztem, ólomból van a lábam. Vettem
néhány mély levegőt, majd bekopogtam. Magamra erőltettem valami
mosolyfélét. DJ nyitott ajtót boldog vigyorral. Azonnal jókedvre derültem.
Kimerültnek éreztem magam továbbra is, és legszívesebben hétfő reggelig
aludtam volna, de a kiskölyök izgatottsága mindent feledtetett.
– DJ, ugye, nem szabad ajtót nyitnod? – dorgálta meg Rosie, majd kitárta
az ajtót, és bocsánatkérőn nézett rám.
– De tudtam, hogy Nate az, mami! – nyafogott.
Elmosolyodtam, végignéztem a barátnőmön. Fekete szűk farmert, fekete
pántos felsőt és egy laza flanelinget viselt. A haja kócos hullámokban
omlott lazán a hátára. Rosie az én szememben maga volt a tökély!
 Felnézett rám, és összeráncolta a homlokát.
– Nate, jól vagy?
Bólintottam, és mosolyogni próbáltam, hogy azt mutassam, minden oké.
– Persze! Már alig várom, hogy menjünk görkorizni! Lenéztem DJ-re.
– Még mindig akarod, ugye?
DJ bólintott, majd felsikoltott, amitől a fejfájás miatt csengett a fülem.
Azon imádkoztam, hogy végre hasson a gyógyszer, amit bevettem.
– Megyünk? – kérdezte, és izgatottan összecsapta a kezét. Megvontam a
vállamat, Rosie-ra néztem.
– Ha a mami azt mondja, akkor megyünk! Rosie összevont szemöldökkel
fürkészett.
– Kicsim, húzd fel a cipődet! – szólt oda a fiának, le sem véve rólam a
szemét.
DJ azonnal elszaladt, Rosie pedig közelebb lépett hozzám.
– Jól vagy? Talán… rossz napod volt? – faggatott, majd megfogta a
kezemet, és megnyugtatóan megszorította.
Sóhajtottam, közelebb húztam magamhoz, homlokunkat összeérintettem,
és becsuktam a szememet.
– Csak fáradt vagyok – súgtam neki, és gyengéden megcsókoltam.
Jólesett érezni végre a száját. Hiányzott, hiszen annyit melóztam a héten,
hogy nem is tudtunk találkozni. Tizenkét órás műszakokat nyomtam le, nem
jutott időm rá. Nem is gondoltam, mennyire hiányzott már az illata, a
simulása, a melegsége, ahogyan a haja simogatja az arcomat, amikor az
orrommal végigsimítok az álla ívén. Minden hiányzott, ami ő. DJ is
hiányzott, és a kisgyerekes cserfessége. Tényleg bajban voltam ezzel a két
személlyel! De még ha ez igazából baj is lett volna, olyan baj volt, amiből
eszem ágában sem volt kilábalni!
Rosie elhúzódott tőlem, a fejét csóválta.
– Ha fáradt vagy, akkor nem megyünk görkorizni. Megnézünk valami
filmet, tartunk egy tévénézős estét! – javasolta, és együttérzőn rám nézett,
majd megsimogatta az arcomat.
Elmosolyodtam, újból megcsókoltam.
– Menni akarok – jelentettem ki komoly arccal, hogy lássa, nem viccelek.
Kizárt dolog, hogy a kölyöknek csalódást okozzak.
– Eljössz velünk? Nézed? – kérdeztem, hogy egy kicsit témát váltsak, és
abbahagyja a fürkészésemet.
Elmosolyodott.
 – Mehetek? Nem rombolja le a macsó imidzset, ha látom, ahogy fenékre
esel?
Kidomborítottam a mellkasomat és összehúztam a szememet.
– Gyerekkoromban görkoribajnok voltam! Még kupát is nyertem!
Hogyan esnék ma fenékre? A görkorizást nem lehet elfelejteni! Olyan, mint
a biciklizés! Ha egyszer megtanulod, mindig tudni fogod, hogyan kell! –
kérkedtem.
– Görkoribajnok voltál? De hisz mikor volt az már! Azóta egy kicsit
megöregedtél, nem? Még a csípőcsontodat is eltörheted, ha felborulsz! –
nevetett, és oldalba bökött.
– Hogy én öreg? Huszonöt éves vagyok csak! – vágtam rá megdöbbenve,
kissé megbántva.
Rosie bólintott.
– Negyedszázados! Tehát: öreg! – cinkelt, kinyújtotta rám a nyelvét, és
elugrott, ahogy a földre dobtam a táskámat, és már nyúltam is Rosie után,
hogy elkapjam.
Megragadtam, a vállamra dobtam, és rácsaptam a fenekére. Ő sikítani
kezdett, és kacagott.
– Most szépen eljössz velünk, és megmutatom neked, micsoda tehetség
vagyok görkorizásban is! – jelentettem ki.
DJ szökdelve ért vissza, és nevetni kezdett, ahogy meglátott minket.
– Készen vagy, Kölyök? – kérdeztem.
Észre sem vettem, hogy elmúlt a fejfájásom.
Kiderült, hogy tényleg elfelejtettem görkorizni.
Nagyot nyögtem, ahogyan megmoccantam a kanapén. Már a legapróbb
mozdulatnál is fájt a hátsóm. Rosie kuncogni kezdett, és próbált mindenfelé
nézni, csak nem rám. Nagyot sóhajtottam.
– Abbahagynánk már a nevetést? Komolyan, most már az egóm is
megsérül, nem csak a fenekem!
Lebiggyesztettem a számat, a szememet forgattam, mire Rosie-ból kitört
a nevetés. Majd az ajkába harapott, és csillogó szemmel rám nézett.
– Ne haragudj! Csak nem megy ki a fejemből a látvány! Ahogy
belekapaszkodtál abba az öregemberbe, és lerántottad magaddal…
– hagyta félbe, és újabb röhögőgörcs jött rá.
Mosolyra húztam a számat, és eszembe jutott, hogyan kiabált rám a
fickó, akit DJ mellett szintén magammal rántottam. Mit mondjak, vicces
volt a szitu!
– Jól van, Csíkos! Legközelebb velünk jössz, és megmutatod, hogy kell
csinálni! Ne csak az oldalvonalról add az instrukciókat! – hecceltem, és
megpöcköltem az orrát.
Erre ő vigyorogni kezdett, és a fejét rázta.
– Fel sem tűnik, mit művelsz, mi? – kérdezte, és rám szegezte a
tekintetét.
Fogalmam sem volt, miről beszél. Mit művelek?
– Hullafáradt voltál munka után, Nate. De ennek ellenére is elvitted a
fiamat görkorizni. És ez egyszerűen… imádnivaló!
Elmosolyodott, a nyakam köré fűzte a karját, és belekapaszkodott hátul a
hajamba.
– Szeretnél lefeküdni?
A szó hallatán azonnal mocorogni kezdtek a golyóim. Mintha valami
pavlovi reflexre cselekednének. Megszólalt a csengő, a „lefeküdni” szóra
pedig bekeményedett a farkam. Lehet, hogy valami szexpestisben
szenvedek, csak épp nem tudtam róla.
Elmosolyodtam, közelebb húztam magamhoz Rosie-t.
– Naná, hogy lefekszem veled! De nem lesz kicsit kínos így, hogy egy
kisgyerek is van a lakásban? – élcelődtem, majd feltoltam magam a
kanapéról, magammal húztam Rosie-t, amitől a lélegzete is elakadt, és
gyorsan átkulcsolta a derekamat a lábával. Összerezzent.
– Ugye ezt nem mondod komolyan? Nate, DJ mindig itt lesz! És ez akkor
nálad azt jelenti, hogy soha nem akarsz majd…
Nem tudta abbahagyni, mert egy csókkal belefojtottam a szót. Kizárt,
hogy ilyen szabályhoz ragaszkodjak! DJ itt él, szóval meg kellett találnunk
a módját a dolgoknak. Majd csendben fogjuk csinálni. Rosie elnevette
magát.
– Már azt hittem, komolyan mondod! Elmosolyodtam.
– Vicceltem! De hogy őszinte legyek, sokra nem mennél velem ma este!
Fáj a hátsó felem! Az a vén fószer nehéz volt, amikor rám borult! –
viccelődtem.
Rosie ismét kuncogott egyet, én pedig a hálószobába cipeltem, és már
alig vártam, hogy elfoglaljam a helyemet az ágyában. Egész héten erről
fantáziáltam!
 25. FEJEZET
– Mami! – hallatszott halkan.
Hogy mi van?
– Mami!
Ekkor döbbentem rá, hogy Rosie lakásában vagyok. Rosie szó szerint
rajtam feküdt. Fejét a nyakamba nyomta, keze-lába rajta lógott – és milyen
kényelmes volt így vele!
Mereven tartva magát megmoccant, én pedig arra pillantottam, ahonnan a
hang jött. Alig láttam valamit az ébresztőóra halvány világításában, de azért
ki tudtam venni, hogy DJ áll az ágy mellett, a mellkasához szorítva Woodyt.
– Mi az, kicsim? – suttogta Rosie, és óvatosan lecsúszott rólam.
– Rosszat álmodtam! – felelte DJ hangosan szipogva.
– Sss, kicsim, Nate alszik! Miről álmodtál? – súgta neki Rosie, közben
pedig felült az ágy szélén, és megdörzsölte az arcát.
– Csúnya bácsik jöttek értünk! – válaszolt DJ, és sírni kezdett.
– Jól van, kicsikém, semmi baj! Nincsenek itt csúnya bácsik, ne aggódj!
Gyere, visszamegyünk az ágyadba! – suttogta Rosie, majd felállt, és kézen
fogta a kisfiát.
Én is felültem, hogy Rosie lássa, már nem kell csendben lennie, nehogy
felébresszen. Rám nézett a válla fölött, és bocsánatkérőn elmosolyodott. DJ
ekkor nyafogni kezdett, és belecsimpaszkodott az anyja lábába.
– Nem akarok egyedül aludni, mami! Félek! Itt aludhatok? – kérdezte
zokogva.
Felkapcsoltam az éjjeli lámpát, hogy Rosie jobban lásson. A kisfiú hátát
simogatta. Hogy mennyire dögös volt a kis sortjában és pántos felsőjében!
Elismerően elmosolyodtam. Imádnivalóan nézett ki, amikor felébredt!
Gyűrött volt a csinos kis arca, a szeme összeszűkült a fáradtságtól.
– Nem lehet, DJ. Nate itt van velünk ma éjjel. A saját ágyadban kell
aludnod! – magyarázta neki finoman.
DJ erre még szorosabban kapaszkodott belé, és levegő után kapkodott,
annyira zokogott.
– De én félek egyedül aludni, mami!
Nagyon hülyén éreztem magam. Miattam nem tud DJ itt aludni, és el
tudom képzelni, hogy Rosie most legszívesebben azt szeretné, bárcsak ne
hagyta volna, hogy itt éjszakázzak. Pontosan ezt a helyzetet akarta
elkerülni, ahogyan én is. Nem akartam kettejük közé állni, és azt sem, hogy
DJ úgy érezze, elveszem tőle az anyját. Megértettem és elfogadtam, hogy
mindig is ő lesz Rosie-nál az első. Én sem akartam volna ezt másként.
– Semmi baj, elmegyek. Reggel majd visszajövök! – javasoltam, és már
másztam is ki az ágyból.
Felkaptam a farmeromat, és gyorsan belebújtam.
Rosie felém fordult, rám nézett. Kétségbeesést, bizonytalanságot
tükrözött a tekintete. Elmosolyodtam, ahogy húztam a pólómat, csak hogy
lássa, minden rendben.
– Nate, maradj! Én majd DJ-vel alszom! – javasolta, és kérlelő szemmel
nézett rám.
Nyilván nem akarta, hogy hajnali kettőkor autókázzak végig a városon.
Tudta, mennyire kipurcantam a melóban.
Odaléptem mellé, és gyengéd puszit nyomtam a homlokára. Nem
akartam elmenni. Nem akartam itt hagyni, hiszen ez még csak a második
közös éjszakánk volt. De DJ volt a legfontosabb.
– Semmi baj, hidd el!
Elmosolyodtam, és kinyújtottam a kezemet DJ felé.
– Csapj bele, Kölyök!
A kissrác azonnal mozdult, hogy ad egy ötöst, de én gyorsan elhúztam a
kezemet, így nem talált bele.
– Túl lassú vagy, kispofám!
Nevettem, majd megborzoltam a haját, amitől már mosolygott a
könnyein át.
Ahogy az ajtó felé fordultam, Rosie megfogta a kezemet, és megállított.
Kérlelő tekintettel nézett rám.
– Ne menj el! – súgta, és igazi kölyökkutyaképpel szuggerált.
– Rose, semmi baj! Tudom, mi nálad a fontossági sorrend, és el is
fogadom. Tedd, amit tenned kell! Holnap kilenc felé itt vagyok!
Finoman megszorítottam a kezét, biztosítva arról, hogy tényleg nem
bánom a dolgot.
Visszanézett DJ-re, még mindig szorosan fogta a kezemet, nem engedett.
– DJ, mit szólsz ahhoz, ha velem és Nate-tel alszol egy ágyban? –
ajánlotta fel neki, és reménykedve nézett rá.
Basszus! Azt tudtam, hogy Rosie félti DJ-t, de ez már tényleg arra utalt,
hogy valóban kedvel engem. Elmondani sem tudom, milyen boldogság
áradt szét bennem!
 DJ összevonta a szemöldökét, és hevesen megrázta a fejét. Nagyot
dobbant a szívem. Rosie már elfogadott, és azt is tudtam, hogy DJ is kedvel.
De úgy tűnik, még meg kell dolgoznom azért, hogy teljesen elfogadjon.
Nem is volt ezzel semmi baj. Időm és türelmem, mint a tenger. Mindketten
megérik a fáradságot!
Rosie bocsánatkérőn rám pillantott, amikor DJ a fejét rázta.
– Nem!
– Nate rendőr, kicsim! – magyarázta neki Rosie.
Szinte büszkén ejtette ki ezt a száján. DJ szeme kikerekedett.
Amikor erre bólintottam, halvány mosoly jelent meg az arcán.
– Tudod, mi történne, ha egy csúnya bácsi bejönne ide, mint akiről
álmodtál? – kérdezte tőle Rosie, most már boldogan mosolyogva.
DJ a fejét rázta, és kíváncsian nézett az anyjára.
– Nate letartóztatná! – jelentette ki határozottan. DJ azonnal rám nézett.
– Tényleg? – kérdezte bizakodva.
Elmosolyodtam, a szívem ismét nagyot vert. Elképesztő ez a kisgyerek,
én pedig annyira vártam, hogy elfogadjon! Imádtam, ahogy rám nézett!
– Bizony! Az a feladatom, hogy megvédjelek téged és a mamit. Erre már
felragyogott az arca, és azonnal az ágyra ugrott.
– Akkor jó! Veled és a mamival alszom! – jelentette ki boldogan, majd
magára rántotta a takarót, és befészkelte magát Rosie párnájába.
Rosie felnevetett, majd rám mosolygott. Libabőrös lettem. Rose és a
kiskölyök befogadtak az életükbe. Nemcsak barátként, hanem annál
többként. És ez valószínűleg nagy dolog az ő életükben. Ahogyan az
enyémben is.
– Biztos, Rose? – kérdeztem, mert nem akartam, hogy csak azért tegye,
mert úgy érzi, ezt kell tennie.
– Naná, hogy biztos! Hacsak nem akarsz elmenni!
Kissé aggódó tekintettel nézett rám, hogy mit válaszolok erre.
Fogalma sem volt, mennyit jelentett nekem ez az egész.
– Szeretnék maradni! – erősítettem meg, bár ezek a szavak vajmi keveset
adtak vissza az igazi érzéseimből.
Rosie boldogan elmosolyodott, az ágy felé fordult, átmászott DJ-n, és
befeküdt az ágy közepére. DJ-re néztem.
– Biztos, hogy nem baj, ha itt maradok veletek? Mert ha szeretnéd,
elmegyek! Csak szólj! Ígérem, nem leszek mérges miatta!
Nem akartam siettetni. DJ bólintott.
 – Nem baj!
Megvonta a vállát, befészkelte magát az ágyba, és maga mellé tette
Woodyt a párnára.
Elvigyorodtam, levettem a pólómat, és visszamentem az ágy másik
oldalához. Rosie elégedett arckifejezéssel figyelt. Kigomboltam a
farmeromat, levettem, a székre dobtam, majd bebújtam az ágy üres felébe.
Rosie DJ felé fordult.
– Nincs horkolás, rendben? – viccelt vele.
– Nem is horkolok, mami! Te horkolsz! – vágta rá DJ. Lekapcsoltam a
lámpát.
– Az kizárt! Szerintem Nate horkol! – cukkolt Rosie, majd megfogta a
kezemet.
Átkaroltam, és mögé bújtam. Elmosolyodtam, amikor összefűztük az
ujjainkat.
Milyen az, amikor valaki szerelmes? Mint amikor megnyeri a lottóötöst?
Vajon én most szerelmes vagyok? Vagy mindketten azok vagyunk? Azt
sejtettem, hogy Rosie kezd belém szeretni, de én? Én már belészerettem?
Őszintén szólva fogalmam sem volt. Csak annyit tudtam, hogy furcsán
érzem magam, és ez rohadtul ijesztő is számomra. Megpusziltam hátul a
fejét, közelebb bújtam hozzá, mire ő becsúsztatta a lábát a lábamhoz.
Amikor reggel felébredtem, jobbra pillantottam, és láttam, hogy DJ és
Rosie még az igazak álmát alussza. A kiskölyök keresztben feküdt az
ágyon, a lába Rosie hátán volt. Úgy tűnt, Rosie-t ez nem igazán zavarja,
valószínűleg már hozzászokott. Ő viszont belém csimpaszkodva aludt.
Lábát az ágyékomba nyomta, amitől veszettül kanos lettem. Nem volt jó az
időzítés, mivel az ágy másik oldalán egy kisgyerek feküdt. Megfogtam
Rosie térdét, és feljebb csúsztattam, hogy egy kicsit lenyugodjak. Erre
álmában felsóhajtott, közelebb bújt hozzám, kezét a nyakam egyik felére
tette, az arcát pedig a másikba nyomta.
Az órára pillantottam. Hat múlt. A szememet forgattam. Sosem tudtam
normálisan aludni a reggeli műszakok után! Ott feküdtem, Rosie haját
simogattam, és néztem a gyönyörű arcát. Már vagy százszor megfigyeltem,
hogy az alsó ajka egy kicsit teltebb, mint a felső. Húsz perc múlva DJ
megmozdult, felemelte a fejét, és álmosan felnézett rám.
– Szia! – suttogtam, majd ujjamat a szám elé tartva jeleztem neki, hogy
ne ébressze fel az anyját.
 Felült az ágyon, megdörzsölte a szemét, mire én szorosabban átfogtam
Rosie-t, oldalra fordítottam, hogy ne rajtam feküdjön, hanem az ágyon.
Halkan kimásztam az ágyból. DJ közben engem figyelt, és nagyot ásított.
Felkaptam a farmeromat, magamra húztam, mert egy kicsit kényelmetlenül
éreztem magamat, hogy valaki másnak a lakásában egy szál alsógatyában
mászkáljak.
– Hagyjuk, hadd aludjon a mami! Hozunk neki ágyba reggelit? –
javasoltam, majd felé nyújtottam a kezemet.
Néhány másodpercig csendben nézett csak. Már majdnem leengedtem a
kezemet, amikor kinyúlt, és kis kezét a tenyerembe csúsztatta.
Elvigyorodtam. Lehajoltam, és felvettem Woodyt a földről, ami az
éjszaka folyamán leesett.
– Gyere te is, kiskomám! – suttogtam, és DJ-nek adtam.
DJ hálásan elmosolyodott, és megindultunk a nappali felé.
– Akarsz rajzosfilmet nézni velem? – kérdezte, és a kanapéra pattant.
– Naná! Imádom a rajzfilmeket! – feleltem mosolyogva, majd leültem
mellé, bekapcsoltam a tévét, és addig nyomkodtam a csatornákat, amíg nem
találtuk meg azt a Mickey egeres filmet, amit nézni akart.
– Tényleg rendőr vagy? – kérdezte. Bólintottam.
– Igen. SWAT-ügynök vagyok, ami olyan, mint a rendőr, csak nagyobb
fegyverem van – magyaráztam, és elmosolyodtam csodálkozó tekintetén.
– Van fegyvered? – kérdezte kikerekedett szemmel. Elnevettem magam,
bólintottam.
– Van ám! Meg bilincsem is!
– Megnézhetem őket?
– Persze! Legközelebb, amikor a mami áthív, elhozom magammal a
bilincset, és kipróbálhatod!
Elvigyorodtam a boldog ábrázatát látva. DJ visszakuporodott mellém a
kanapéra, és nézte a vacak rajzfilmeket.
Úgy fél óra múlva már nagyon untam. Kezdtem éhes is lenni.
– Kérsz reggelit, Kölyök? – kérdeztem, majd felálltam, és megindultam a
konyha felé, hogy megnézzem, mi van a szekrényben.
Pirítóst és epres sütit majszolgattunk. Kíváncsian DJ-re sandítottam, mert
nem tudtam, mivel kedveltethetném meg még jobban magamat vele.
Természetesen az ő kérésére ismét a Toy Story harmadik részét néztük. Fél
kilenckor lett vége, amikor úgy gondoltam, Rosie-nak is kelnie kellene,
mielőtt Josh megérkezik.
 – Gyere, készítsünk reggelit a maminak! Szerinted minek örülne?
Igazából fogalmam sem volt, mit szeret reggelizni Rosie, így csak abban
bízhattam, hogy DJ tudja.
– Tojást? – kérdeztem, mintsem kijelentettem. – Rántottát? Ha segítesz,
akkor azt el tudom készíteni.
Bólintott, mire fogtam és felültettem a konyhapultra. Mondtam neki,
hogy keverje össze a tojást. Majd megkente a pirítóst is, amit készítettem.
Amikor mindent a tányérra tettünk, egyáltalán nem tűnt étvágygerjesztőnek
az általunk készített reggeli. Ennek ellenére reméltem, hogy Rosie-nak
ízleni fog. Ha meg nem, akkor legfeljebb elmegyünk reggelizni valahova,
miután DJ-t elviszi az apja. Ha elviszi. Magamban abban bíztam, hogy nem
fogja, mert akkor mindkettőjüket elvihetem haza, és bemutathatom
anyámnak.
Tettünk egy csésze kávét is a tálcára, majd leemeltem DJ-t a pultról.
– Gyere, keltsük fel a mamit! – szóltam neki mosolyogva.
Ő is elvigyorodott, és szökkenve megindult a hálószoba felé, én meg
tálcával a kezemben követtem. Már alig vártam, hogy újra lássam Rosie-t!
Olyan jó érzés volt ezt tenni érte!
Hátraléptem, és hagytam, hogy DJ menjen oda az ágyhoz. Mosolyogtam,
amikor megfogta az anyja kezét, és az arcához hajolt. Rosie még aludt, a
haja szétterült a párnán. Lélegzetelállítóan gyönyörű volt!
Rosie – Mami! Ébresztő! – szólongatott DJ, és megszorította a kezemet.
Elvigyorodtam. Átkaroltam, behúztam az ágyba, magunkra húztam a
paplant, amitől kuncogott, és dobálta magát, ahogy csiklandoztam.
– Jó reggelt, kicsim! – szóltam ásítva, mire DJ visszaölelt.
– Csináltam neked reggelit, mami! – csiripelte vidáman. Elmosolyodtam.
– Igazán? És mit készítettél? Palacsintát? Szalonnát? – kérdeztem, és
játszásból már nyújtottam is a kezemet a képzelt ételért.
Elnevette magát, és lehúzta a fejéről a takarót.
– Nem! Tojást sütöttünk, és én sütöttem a pirítóst!
A tekintetem ekkor DJ mögé szegeződött. Megugrottam, ahogy
megláttam, hogy valaki áll az ajtóban. Még a szám is tátva maradt a
meglepetéstől. Totál elfelejtettem, hogy Nate nálunk töltötte az éjszakát!
Nem voltam hozzászokva, hogy kettőnkön kívül más is van a lakásban.
Nate elmosolyodott, valószínűleg azon, hogy látta, mennyire ledöbbentem.
Kínomban visszamosolyogtam rá. Persze, a szememnek nem bírtam
parancsolni: végignéztem a testén. Már attól összefutott a nyál a számban,
és viszketni kezdett a tenyerem, ahogy lazán lógott rajta a farmer,
megmutatva tökéletes izmait! Tekintetem lesiklott egészen a csípőjénél
húzódó V vonalig, ami diszkréten eltűnt a nadrág derékrésze alatt.
Oda-vissza voltam tőle, de nem mutattam. Nate-ért sóvárgott a testem.
Már olyan hosszú ideje nem voltam senkivel! Nate nagyon hamar előhozta
belőlem a szexéhes, kívánós némbert. Ami azt illeti, büszke voltam arra,
amiért meg tudtam állni, hogy a testi vágyak diktáljanak nekem. Pedig már
rég letepertem volna, és végkimerülésig csináltam volna vele! Hogy ez nem
történt még meg, az nem csak nekem volt köszönhető. Valójában Nate
utasított vissza folyton.
– Szia! – üdvözölt pajkos mosollyal, mintha tudta volna, min jár az
eszem.
Bár mit is csodálkozom ezen: biztosan tudta, hisz gyakorlatilag a
szememmel letepertem, és még csak nem is titkoltam.
– Neked is szia!
Elmosolyodtam, próbáltam szexin nézni, de azt hiszem, szörnyen
festhettem. Akkor ébredtem, az arcom nagy valószínűséggel felpuffadt, a
hajam kócos volt, semmi smink, csak az, ami nagy eséllyel már jól
szétkenődött a szemem alatt, és pandamackó-kinézetet kölcsönzött nekem.
Összerezzentem, amikor eszembe jutott, milyen lehet a reggeli leheletem.
Nate az éjjeliszekrény felé biccentett. Odanéztem. Egy tálca volt rajta,
azon egy tányéron tojásrántotta és pirítós. Szívem a torkomban dobogott.
– Készítettél nekem reggelit? – kérdeztem meglepetten, és Nate-re
néztem.
Az ő haja is kócosabb volt a szokásosnál, de a csudába is, még így is
csúcs jól nézett ki!
– Készítettünk – helyesbített, és DJ felé biccentett a fejével. DJ büszkén
mosolygott.
– Egyél, mami! – utasított DJ, és vidáman ugrált az ágyon.
Összeszorult a szívem, ahogy az ölembe húztam a tálcát. Nate képes volt
a fiammal felkelni, és reggelit készíteni nekem? Nem is tudtam hova tenni,
mennyire aranyos volt ez tőlük! Ilyen fokú cukisággal nem igazán
találkoztam még.
Felszedtem egy kis tojást, bekaptam, és közben igyekeztem nem arra
gondolni, hogy kezdek beleszeretni Nate-be. Pedig nem állt szándékomban.
Nem akartam ismét sebezhetővé válni. Mert biztos, hogy meg fog unni
néhány héten, néhány hónapon belül. Tudtam jól. Nem vagyok elég jó
ahhoz, hogy egy ilyen srácot hosszabb ideig magam mellett tartsak. Nem
fogom tudni fenntartani az érdeklődését, és csak idő kérdése, mikor jön rá
erre. Nate olyan lányt érdemel, aki mindent meg tud adni neki, akinél ő az
első. Nálam sosem lesz ez így, mert mindig lesz valami akadály.
– Mmm, nagyon finom, DJ! Te csináltad? – kérdeztem kikerekedett
szemmel, kicsit rájátszva.
Büszkén bólintott, mire Nate elnevette magát, és leült az ágy szélére.
Ismét a tökéletes testére siklott a tekintetem, és azon járt az agyam, hogy
inkább őt falnám föl reggelire.
Hálásan Nate-re mosolyogtam, és felé intettem az ujjammal, hogy jöjjön
közelebb. Elvigyorodott, előrehajolt, egy másodpercre a számra nyomta a
száját, majd hátrahúzódott, és gyengéden a fülem mögé tűrte a hajamat.
Perzselt a bőröm, ahol az ujjai hozzám értek.
– Köszi! – suttogtam.
Nem csak a reggelire gondoltam. Az egész előző esti görkorizásra, annak
ellenére, hogy fáradt volt, arra, hogy még úgy is maradt éjjel, hogy a fiam
felébresztett minket, hogy reggel vele kelt fel, reggelit készített nekem, és
hagyta, hogy kicsit tovább aludjak.
– Szívesen! – súgta, és ismét puha csókot lehelt a számra.
Aztán gyorsan visszahúzódott, ahogy DJ felmászott az ágyra, és beült
Nate ölébe. A lélegzetem is elakadt. Annyira vágytam arra, hogy legyen DJ
életében egy rendes férfi, olyan, akit megérdemel! Mert az igazi apja nem
vette komolyan ezt a szerepet. Nate DJ-re nézett, látszott rajta, hogy ő is
meglepődött. Majd mosoly jelent meg a szája sarkában, ellágyult a
tekintete, és az egyik karjával átkarolta DJ-t. Kinyújtotta a kezét, hogy DJ
belecsaphasson. Amikor a fiacskám már majdnem belecsapott, Nate
gyorsan elhúzta a kezét, amitől DJ nevetni kezdett, és megragadta Nate
csuklóját, hogy végre tényleg bele tudjon csapni a tenyerébe.
– Ötös! – kiáltotta nevetve DJ.
Nate is nevetett. Így kezdtek el szórakozni egymással. Az egyikük
mindig elhúzta a kezét az utolsó pillanatban, és közben hangosan adták a
ritmust.
Figyeltem őket. Annyira boldognak éreztem magam, hogy az már szinte
fájt! Látszott rajtuk, hogy mindketten élvezik a játékot. Nagyon jólesett,
hogy Nate ennyi figyelmet szentel DJ-nek! Úgy tűnt, még csak nem is
megterhelő ez a számára.
 Aztán elkapott a bűntudat. Mintha pofon vágtak volna. Ezt nem szabad
hagynom. Le kellene állni, még mielőtt túlságosan messze jutunk, és DJ és
én is megsérülünk. Felelőtlenség volt részemről beengedni az életünkbe egy
olyan embert, mint Nate Peters. Nem óvtam eléggé a gyerekem lelkét.
Önzőség tőlem, hogy szeretnék Nate-tel lenni? Úgy, hogy közben tudom
jól, nagyon nagy esélye van annak, hogy hamarosan el fog hagyni valakiért,
aki jobban megérdemli a figyelmét? Akartam őt, de tudtam, hogy ennek az
egésznek rossz vége lesz.
Harcolt bennem a két énem, és nem tudtam, melyikük fog nyerni.
Az egyik felem annyira akarta Nate-et, hogy bármit megtett volna érte,
szó szerint bármit. A másik felem meg ordított, hogy ez a nőcsábász össze
fogja törni a szívemet, annyira, hogy sosem fogom kiheverni. Nate
nagyszerű srác, de itt nem róla volt szó. Hanem rólam.
Ki kell tennem az életemből, még mielőtt fájni fog. De ugyanakkor azt is
tudtam, hogy nem vagyok elég erős ahhoz, hogy eltoljam magamtól. Ahogy
ránéztem, miközben játszott a fiammal azon a szombat reggelen, tudtam,
hogy nem fogom elhajtani. Tudtam, hogy már benne ragadtam, és már csak
idő kérdése, hogy darabokra törje a lelkemet. Egy parányi részem, amit
Joshnak nem sikerült elpusztítania, még mindig abban reménykedett,
„hátha”. Hátha Nate nem fog megbántani. Hátha tényleg annyira rendes
ember, mint amilyennek gondolom. Egyszerűen csak hátha…
– A maminak nem is ízlik a reggeli! – élcelődött velem Nate, és
játékosan megbökte DJ-t.
Nyeltem egyet, igyekeztem elhessegetni a gondolataimat.
– Dehogyisnem! – füllentettem, majd gyorsan belapátoltam még egy
adagot a számba, miközben tovább néztem a játékukat.
Megtelt könnyel a szemem. Igyekeztem visszatartani a sírást, ahogy azt
láttam, hogy életem értelme a pasim nyakán lóg, és eget rengetően kacag.
– Kértek? – kérdeztem, a tálcám felé bökve, mivel bűntudatom volt,
amiért én ettem, ők meg nem.
DJ már biztosan nagyon éhes, gondoltam, hiszen mindig korán eszik.
Nate a fejét rázta.
– Mi már néhány órával ezelőtt megreggeliztünk.
Elakadt a pirítós a számban, amikor meghallottam, hogy Nate már több
órája fenn van DJ-vel, és reggelit is készített neki. Egyre jobb ez a srác!
– Mikor keltetek? – faggattam, és gyorsan nyeltem egyet.
 – Nem tudom pontosan. Elég korán ahhoz, hogy megnézzük a Mickey
egeret, együnk epres sütit, és végignézzük a Toy Storyt!
– Akkor jó korán! – állapítottam meg elakadt lélegzettel. Nate bólintott,
elmosolyodott.
– Lezuhanyozhatok? – kérdezte, és reménykedve rám nézett.
– Persze! A szekrényben találsz törülközőt – feleltem, és nagyon
igyekeztem nem rákattanni a gondolatra, hogy meztelenül lesz a
lakásomban.
Elmosolyodott, DJ-t leemelte az öléből, az ágyra tette, összeborzolta a
haját, majd felém hajolt, és nyomott egy puszit a homlokomra. Becsuktam a
szememet, feltartottam a fejemet. Annyira jólesett! Már vártam, hogy
elinduljon a szám felé, de hátrahúzódott. Megmozdult a matrac, ahogy
felkelt az ágyról. Felnéztem, elmosolyodtam, és csak gyönyörködtem a
tökéletes fenekében, ahogy kisasszézott a szobából.
DJ felé fordultam.
– Jól érzed magad Nate-tel? – faggattam, és megettem a pirítós végét.
DJ elvigyorodott, és bólintott.
– Nate azt mondta, hogy legközelebb, amikor átjön, felpróbálhatom a
bilincsét!
Annyira izgatottnak tűnt, hogy elnevettem magam.
– Hű, micsoda mázlista vagy, DJ!
Nem bírtam megállni, hogy ne gondoljak arra, vajon Nate nekem
megengedné-e, hogy kipróbáljam a bilincset.
– Szerinted azt is megengedi, hogy lőjek a pisztolyával? – kérdezte nagy
szemmel.
Idegesen elnevettem magam, a fejemet ráztam.
– Azt nem hiszem, kicsim!
DJ erre összeráncolta a homlokát, majd hirtelen felragyogott az arca.
– Akkor én is rendőr leszek! És nekem is lesz puskám!
– Most akkor rendőr szeretnél lenni? – kérdeztem, és a szememet
forgattam.
Minden héten más és más foglalkozás volt a befutó: építész, festő, orvos,
szakács, attól függően, éppen mit csináltunk. De rendőr még soha.
Csücsörített, majd bekuckózott mellém az ágyba.
– Igen! És akkor én és Nate minden csúnya bácsit le fogunk tartóztatni!
Olyan társak leszünk, mint Buzz és Woody!
 Átkaroltam, megszorongattam, és azon imádkoztam magamban, hogy
Nate ne törje össze a szívünket. Nagyon erősen próbáltam kitartani a
parányi szócska mellett.
Hátha…
Egy óra múlva már felöltözve pakolásztam össze DJ hétvégi batyuját.
Nate és DJ a nappali padlóján feküdt elnyúlva, egy nagy doboznyi legó
között. Elmélyülten építettek valamit. DJ le sem vette a szemét Nate-ről.
Figyelte és utánozta minden mozdulatát. Ha Nate keresztbe tette a lábát,
vagy megvakarta a fejét, DJ is úgy tett. Lefogadtam volna, hogy Nate-nek
fel sem tűnt, hogy DJ utánozza.
Nem tudtam levenni róluk a szememet. Valószínűleg ilyen aranyos,
imádni való férfit még soha életemben nem láttam. Beleégett a retinámba,
ahogy akkor kinézett. Ahogy tökéletesen állt rajta a ruha, ahogy
megfeszültek az izmai, amikor megmozdult, hogy egy újabb legódarabot
tegyen a helyére. Látszott az arcán, hogy teljesen belefeledkezett a játékba,
és keresi az odaillő darabot. Az emlékezetembe véstem, ahogy nevet, ahogy
a fiam vállához koccantja a vállát, amiért DJ azt mondta, hogy amit épít,
olyan, mint egy ház, pedig autónak készült.
Aztán DJ-re néztem. Láttam, hogy néz Nate-re. Megőriztem a mosolyát,
a csillogást a szemében, amikor nevetett. A nevetésük tökéletesen
összecsengett! A gyerekkacajnál nincs is gyönyörűbb hang egy anya
számára. Borsózott a bőröm, és belesajdult a szívem, ahogy az én kicsikém
nevetése összefolyt Nate nevetésével. Josht soha nem láttam így a fiával.
Ha játszottak is, csak néhány percig tartott, aztán Josh velem kezdett el
beszélgetni, vagy épp flörtölni. Egy kicsit fájt is a szívem, amiért Josh ilyen
haszontalan apa. DJ határozottan jobbat érdemelne.
Elmosolyodtam, ahogy Nate-et és DJ-t néztem. Annyira különbözőek
voltak, ahogy ott feküdtek a földön, hogy az már szinte mókásnak tűnt!
Nate magas volt és szikár, és ínycsiklandóan tökéletesen mutatott azzal a
szőke hajával, a kék szemével és a krémszínű bőrével. DJ barna hajú volt, a
szemét tőlem, a bőrszínét viszont az apjától örökölte. Nate és DJ nagyon
mások voltak, de valami miatt mégis gyönyörűen mutattak együtt.
Vettem egy nagy levegőt, eltoltam magam a faltól, ahol néhány percen át
támaszkodtam, és legeltettem rajtuk a szememet, és erőt vettem magamon,
hogy ne gondoljak már ennyire bele mindig mindenbe. Ha nem leszek elég
óvatos, akkor még ezt a kevés Nate-tel töltött időt is elrontom azzal, hogy
azon aggódom, el fog hagyni.
Elindultam feléjük, elmosolyodtam, és leültem a kanapéra. Nate hátára
tettem a lábamat, és felcsúsztattam a pólója alatt. Hátranézett rám a válla
fölött, elmosolyodott, nekem pedig megremegett a gyomrom az
izgatottságtól.
Abban a pillanatban, hogy leültem, megszólalt a kaputelefon.
Felpattantam, beengedtem Josht az épületbe. Az ajtónál vártam, hogy
felérjen. Idegesen Nate-re pillantottam. Legutóbb, amikor találkoztak, Josh
a szokásos nyomulós dumáját hozta, Nate pedig bevallotta nekem, hogy
nagyon nem tetszett neki. Csak reménykedni tudtam, hogy DJ előtt nem
fognak annyira furcsán viselkedni egymással.
– Helló! – üdvözölt Josh mosolyogva, majd a szokásos stílusában úgy
lépett be a lakásba, mint aki itt lakik.
– Jó reggelt, Josh! Fáradj csak beljebb! – szólaltam meg gúnyosan.
Ahogy DJ meglátta az apját, felpattant, már szaladt is felé, és a karjába
ugrott.
– Szia, kishaver! – köszönt neki Josh vigyorogva, és szorosan átölelte.
Nate is felkelt. Összeszorított állkapcsából ítélve nem igazán volt
elragadtatva Joshtól.
Összerezzentem, és azon rimánkodtam magamban, nehogy DJ-nek
feltűnjön a kettejük közötti ellenszenv.
– Nate, emlékszel Joshra, ugye? Josh, ő a barátom, Nate – mondtam
halkan, és egyikük, majd másikuk felé intettem.
Nate bólintott, és Joshra szegezte azt a gyönyörűséges kék szemét. Úgy
tűnt, mintha valami néma párbeszédet folytatnának. Az egyik felem tudni
akarta, miről szól, a másik felem meg pont, hogy ki akart maradni belőle.
Volt anélkül is elég gondom, nem kellett hozzá még két tesztoszteronbajnok
is!
– Helló, Josh, hogy vagy? – kérdezte Nate feszült hangon. Hallatszott
rajta, hogy önuralmat gyakorol.
Elmosolyodtam, mert láttam, mennyire igyekszik. Tudtam, hogy csakis
miattam és DJ miatt teszi. Elképesztően nehéz lehetett neki, hogy a
barátnője exe folyton az arcában liheg – abban sem voltam biztos, hogy én
miként viselkednék, ha szembetalálkoznék valamelyik exével.
Josh felhorkant, mire felé fordultam. Láttam, hogy undorral néz Nate-re.
 – Remek! – morogta, és még csak ügyet sem vetett arra, hogy Nate
legalább próbál udvarias lenni vele.
DJ-re emelte a tekintetét, aki még mindig a karjaiban volt, és szerencsére
semmit nem vett észre abból, hogy pattanásig feszült a légkör.
– Készen vagy, kishaver?
DJ rám nézett, mint aki tőlem kérdezi, készen van-e. Bólintottam.
– Menj el még pisilni, kicsim, hogy a papának ne kelljen megállnia. A
táskád pedig ott van az ágyon, jó?
Mosolyt erőltettem magamra. Nem szerettem látni, hogy elmegy
otthonról. Nagyon tudott hiányozni, de nem akartam mutatni előtte, nehogy
amiatt legyen kiakadva, hogy én vagyok kiakadva.
Josh letette DJ-t, finomat lökött rajta, hogy induljon meg a szobája felé.
– Menj, fogadj szót a maminak!
Ahogy DJ hallótávolságon kívülre került, Josh felé fordultam.
– Elhoztad a pénzt a jegyre? – kérdeztem halkan. Összeráncolta a
homlokát, a fejét rázta.
– Nyuszika, nem tudom odaadni. Most nem megy, nincs zsém. Nagyot
dobbant a szívem.
– De megígérted, hogy kifizeted! Én meg már mondtam neki, hogy
mehet! Azt ígérted, megoldod!
Lehunytam a szememet, a sírás kerülgetett.
– Rosie, nincs pénzem! A héten lerobbant a kocsim, és ki kellett fizetnem
a javíttatást. Ha lenne lóvém, odaadnám! Amúgy mennyi is kell? – kérdezte
mentegetőző képpel.
– Ötven dolcsi, Josh. Már mondtam Mariának, hogy DJ is megy. Hétfőre
megszerzi a jegyeket. Légy szíves, oldd meg valahogy! DJ már annyira
várja! Ne csináld ezt vele, kérlek! – könyörögtem.
Én nem tudtam kifizetni. Már így is alig jöttünk ki a fizetésemből. Josh
megígérte, hogy kifizeti a jegyet, és DJ el tud menni a Disney a jégen
előadásra az egyik barátnőmmel és a gyerekeivel.
– Mi van azzal a százzal, amit két hete adtam? – kérdezte
homlokráncolva.
– Azt már elköltöttem – válaszoltam. Összevonta a szemöldökét.
– Mire?
– Cipőt és kabátot kellett vennem neki!
– Száz dolcsit elszórtál egy pár cipőre és egy dzsekire? – csattant fel, és
úgy nézett rám, mintha hülye lennék.
 Mérgesen összeráncoltam a homlokomat.
– Nem! Huszonhárom dollárba kerül a cipő és a kabát akciósan! A
maradékot az óvodára kellett befizetnem, és még elég sem volt a hétre! Ne
kezd már megint ezt a pénzpazarlásos szarságot! Van egyáltalán fogalmad
arról, mennyibe kerül egy gyerek? – kérdeztem dühösen, de próbáltam nem
felemelni a hangomat, nehogy DJ meghallja.
– Kurva sokba! Ezért nincs soha pénzem! – vágta rá, és mérgesen
méregetett.
Döbbenten néztem rá.
– Még azt hiszed, hogy neked nehéz? Az ég szerelmére, Josh, te havonta
megúszod százötven dollárral, ami még a kajájára sem elég!
Halvány gőze sem volt arról, mennyire nehéz egyedülálló szülőnek lenni,
látástól vakulásig dolgozni úgy, hogy közben tudod, a béred arra nem lesz
elég, hogy kifizesd a havi csekkeket. Ki nem állhattam, hogy másoktól
függök, főleg azt nem, hogy Joshtól. De nem volt más választásom. Ha nem
fizeti meg a gyerektartást, akkor DJ és én nem jövünk ki a pénzből. Ezért
kellett elviselnem ezt a semmit érő seggfejet!
Josh sóhajtott, a fejét csóválta.
– Ne menjünk bele ebbe a játékfiúd előtt! – közölte velem, és Nate felé
bökött az állával.
Bocsánatkérőn Nate-re pillantottam, de ő nem nézett rám. Josht figyelte
dühödt tekintettel, egész testében megfeszülve.
Hű, ha szemmel ölni lehetne…
Visszafordultam Josh felé.
– Oké, de akkor meg tudod szerezni a jegy árát? Tudsz kölcsönkérni
édesanyádtól? – kérleltem.
– Nem hiszem, nyuszika – felelte rá, és még csak nem is tűnt úgy, mint
akit zavarna.
Éreztem, hogy szorul össze a torkom a méregtől.
– Idióta seggfej vagy! Megígérted, hogy kifizeted! Én meg csakis azért
engedtem el DJ-t, mert azt mondtad, megoldod! És már tud róla, hogy
mehet, Josh! Miért hagytad, hogy elmondjam neki, ha egyszer tudtad, hogy
nem leszel képes előteremteni a pénzt? Tudod te, mennyire várja? –
kiabáltam idegesen.
A kezem ökölbe szorult, legszívesebben behúztam volna egyet abba a
sajnálkozó képébe.
 – Akkor még nem tudtam, hogy nem lesz rá lóvém! De majd túljut rajta,
nem a világ vége! Csak egy műsor! – közölte, és a szemét forgatta.
– Nem, neki nem az! Josh, néha annyira semmirekellő apa vagy! –
sziszegtem, és letöröltem a könnyet az arcomról.
– Vegyél vissza a stílusból, Rose! A gyerek túl fogja élni, hogy nem látja
azt a kibaszott Disney-show-t!
Felemelte a kezét, annyira felbosszantottam.
Ekkor DJ szökdelt vissza hozzánk mosolyogva, hátán a táskájával.
Gyorsan letöröltem az arcomat, majd felvettem, mosolyt erőltettem
magamra, mintha minden rendben lenne.
– Mami, miért sírsz? – kérdezte aggódó tekintettel. Elnevettem magam, a
szememet forgattam.
– Olyan butus vagyok! Csak azért, mert már most hiányzol! –
füllentettem.
Erre szorosan átölelt.
– Akkor nem megyek, ha szomorú vagy!
Elmosolyodtam, annyira édes volt! Megdörzsöltem a hátát.
– Jól vagyok, DJ. Menj csak, mert akkor meg a papa lesz szomorú!
És Juliet nagyi is, ha nem látogatod meg!
Elmosolyodott, de még mindig aggódó tekintettel figyelt.
– Igen, tudom. Majd hozok neked Juliet nagyi sütijéből, jó? – vigasztalt,
majd Josh felé fordult. – Sütit fogunk sütni a nagyinál, ugye, papa?
Josh bólintott.
– Meglehet, kishaver! A nagyi imád veled sütni!
Megpusziltam DJ-t, letettem a földre. Joshra még csak rá sem néztem,
nehogy megint beguruljak. DJ Nate-re mosolygott.
– Neked is hozok belőle, ha kérsz! Juliet nagyi süti a legisleg sütiket! –
lelkesedett.
Nate elnevette magát, és kedvesen rámosolygott DJ-re.
– Köszi, Kölyök!
Megköszörültem a torkomat, próbáltam normális hangon megszólalni, és
nem úgy, mint egy idegroncs, pedig pont úgy éreztem magam.
– Jól van. Tettem be egy váltás ruhát meg mindent, ami holnapra kell.
Van benne pótpizsama is. És persze, Woody. Holnap megeteted DJ-t,
mielőtt hazahozod? – kérdeztem, és végül mégiscsak Joshra néztem, bár az
idióta képét látva csak forrongtam magamban.
Bólintott.
 – Meg.
– Nagyszerű! Ne feledkezz meg arról, hogy hét harminckor ágyban a
helye, szóval, időben hozd haza! – hadartam el, és a szám szélét harapdálva
végigpörgettem a fejemben, nem hagytam-e ki valamit.
– Oké, hét harminc előtt itthon lesz. Megoldjuk, igaz, kishaver?
DJ felé nyújtotta a kezét, aki megfogta, vigyorgott, és az apjával együtt
bólogatott.
Sóhajtottam. Utáltam búcsúzkodni, még ha csak egy napról volt is szó.
– Jól van, akkor szia, kicsim! Érezd jól magad a papával! Ne egyél túl
sok cukrot, menj szépen időben lefeküdni, és nincs bolondozás, rendben?
Szeretlek!
Lehajoltam, szorosan átöleltem DJ-t, és ismét adtam neki egy puszit.
– Én is szeretlek! Szia, mami, szia, Nate! – csiripelte DJ boldogan.
Nate elmosolyodott, és odaintett neki, ahogy DJ Joshsal kézen fogva
kiment az ajtón.
– Holnap este találkozunk! – szóltam, és próbáltam leplezni az
érzéseimet, nehogy megrémisszem vele DJ-t.
– Josh, légy szíves, próbáld meg! – szóltam még utánuk kérlelőn. Josh
összeráncolta a homlokát, és bólintott.
– Megpróbálom, de nem ígérem!
Nem ígérem? Ez az idióta seggfej már így is megszegte az ígéretét! Nem
mindegy, hogy még eggyel több lesz? A fogamat csikorgattam, amiért nem
tudok odabökni neki semmi epés megjegyzést a fiunk előtt. Amikor
becsukódott az ajtó, megfogtam a legközelebbi párnát, és beleordítottam,
amíg szusszal bírtam. Aztán fogtam, és amilyen erővel csak bírtam,
nekicsaptam a bejárati ajtónak. Az a szemét tróger apja össze fogja törni az
én kicsikém szívét, és rohadtul semmit nem tehetek ellene!
Potyogni kezdtek a könnyeim, ahogyan már láttam is magam előtt DJ
ábrázatát, amikor megtudja, hogy nem mehet el a show-ra. És persze,
megint én leszek az, akinek el kell mondania neki! Josh tönkretesz mindent,
és nekem kell elmondanom a fiának a rossz hírt! Mindig ez van,
akárhányszor elcseszi az apja! Ekkor érintést éreztem a vállamon.
Megfordultam, és egyszer csak eszembe jutott, hogy Nate itt van.
Végignézte a kis dühkitörésemet, amit olyankor szoktam szabadjára
engedni, ha egyedül vagyok.
Aggodalmasan nézett rám, alig láthatóan a fejét csóválta.
 – Majd én kifizetem DJ jegyét! Ne legyél emiatt kiborulva! – mondta,
majd lehajolt az arcommal egy magasságba, és a hüvelykujjával letörölte a
könnyeimet.
Megdobbant a szívem, annyira megható volt tőle ez a gesztus.
Egyszerűen nem bírtam nem észrevenni, mekkora a különbség közte és a
seggfej exem között. Miért nem tudtam ilyen fazontól teherbe esni inkább?
Egy ilyen édes fiútól, mint amilyen Nate! Aki tudja, mit jelent a
felelősségvállalás! Ő biztosan gondoskodna róla, bármibe kerüljön is!
Jönne, amikor jönnie kell, és nem hagyná cserben a gyerekét folyton!
Átkaroltam a nyakát, és szorosan megöleltem. Nem engedhetem, hogy ő
fizesse ki DJ jegyét. Nem az ő feladata, és nem élhetek vissza azzal, hogy
felajánlotta. Bármennyire szerettem volna, ha nem kell látnom az én
kicsikém arcán a csalódottságot, nem hagyhattam, hogy Nate fizesse ki a
jegyet.
– Semmi gond, nem kell! – suttogtam, arcommal a nyakához bújtam, és
beszívtam a finom illatát.
– De én akarom, Rose!
Szipogtam egyet, hátrahúzódtam, megtöröltem az arcomat, és próbáltam
nem nekiállni zokogni, amit szívem szerint tettem volna. Már az is
meglepett, hogy Nate mi a csudának nem rohant el jó messzire, miután
meglátta ezt a kis jelenetet Josh és köztem. A kanapéhoz húztam, letoltam,
majd az ölébe ültem lovagló ülésben, és beletúrtam hátul a hajába. Rám
emelte azt a gyönyörű kék szemét, és lágy, odaadó tekintettel nézett.
– Nate, nagyon-nagyon édes vagy, hogy felajánlod, de nem fogadhatom
el. DJ az én felelősségem – utasítottam vissza. – De nagyon köszönöm,
hogy ezt mondtad!
Rátapadtam a szájára, némán jelezve neki, mennyire sokat jelent nekem
ez. Átkarolt, közelebb húzott magához. Összeért a mellkasunk, puha ajkát
az ajkamhoz igazította, és ettől teljesen beindultam. Többet akartam az
érintéséből, az ízéből, többet akartam belőle. Nem tudtam betelni vele.
– Hadd fizessem ki a jegyét! – suttogta a számat érintve.
Hátrahúzódtam, hogy a szemébe nézhessek. Próbáltam nem arra figyelni,
milyen édes, kérlelő kölyökkutyaszemekkel néz rám.
– Nem lehet, Nate. Köszönöm neked, de nem hagyhatom. Homlokunkat
összeérintettem, és becsuktam a szememet. Sóhajtott, éreztem, hogy
ráncolja a homlokát.
– Csíkos, én… – kezdte, de egy csókkal félbeszakítottam.
 Ő mohón visszacsókolt, és csak akkor húzódtam vissza, amikor már nem
kaptam levegőt.
– Ne mondj semmit! – szóltam neki kellő komolysággal, véget vetve a
párbeszédnek.
Újra megcsókoltam a száját, és igyekeztem nem figyelni arra, hogy
nyilvánvaló csalódottsága milyen hatással van rám. Valószínűleg arra
gondolhatott, hogy költenie kell DJ-re annak érdekében, hogy elfogadja őt.
De hogy őszinte legyek, én már tisztán láttam DJ-n, mennyire rajong Nate-
ért.
– Oké – mormogta, mosolyt erőltetett magára, és eltűrte a hajamat a
fülem mögé.
Úgy döntöttem, megpróbálom egy kicsit jókedvre deríteni. Nem akartam,
hogy egész nap csalódott legyen, és emiatt feszengjen. Elvégre ez a mi
napunk volt. Majd én gondoskodok arról, hogy mindketten jól érezzük
magunkat!
– Tudod, hogy miattad akar a fiam rendőr lenni? – kérdeztem, oldalra
billentettem a fejemet, és vádlón felvontam az egyik szemöldökömet.
– Igazán? Bólintottam.
– Igen! Tudni szeretné, hogyan kell lőni, hogy ketten aztán az összes
csúnya bácsit elkapjátok! Olyan társak lennétek, mint Buzz és Woody!
Nate nevetésben tört ki. Ragyogott a szeme a büszkeségtől.
Elmosolyodtam, ahogy ezt láttam rajta. Olyan gyönyörű volt a mosolya!
Felderült tőle az arca!
– Én Buzz leszek! Nekem nem kell az a vézna kis seriff-figura! –
poénkodott.
Felnevettem.
– Azt, ugye, tudod, hogy igazából nem is tud repülni? És hogy a lézere
csak egy villanykörte? – cukkoltam, és végigmondtam egy sort a filmből,
mert már kívülről fújtam.
Kikerekedett a szeme, és a fejét csóválva úgy tett, mint aki neheztel.
– Muszáj volt tönkretenned az álomvilágomat?
– Tönkretettem az álomvilágodat? Nem lehet, hogy azért vagy bosszús,
mert még nem váltottam valóra? – élcelődtem.
Próbáltam szexin nézni, ahogy felvontam az egyik szemöldökömet, és
olyan pajkos arcot vágtam, amilyet ő szokott folyton.
Szorosabban átölelt.
– Még?
 Bólintottam, közelebb hajoltam az arcához.
– Mmm hmm! Még a helyes szó, Peters tiszt! – súgtam oda neki, és
finoman az ajkába haraptam.
– A fenébe is, Csíkos, jobb, ha most elindulunk, különben egész napra
ideszegezlek az ölembe, és addig enyelgek veled, amíg már hangod sem
lesz! – nyafogott, és lassan végigmért.
Vágytól csillogott a szeme, amitől a testem megbizsergett azokon a
bizonyos részeken. De igaza volt, mennünk kellett.
Drámaian sóhajtottam, feltoltam magam az öléből, és elnevettem magam,
amikor viccből rávert a fenekemre.
– Na, gyerünk, ismerjük meg a szülőket! – javasoltam, és próbáltam
határozottabbnak tűnni, mint ahogy éreztem magam.
Nate elvigyorodott, felállt.
– Figyelmeztetlek: a családom nem igazán… normális – mondta, és egy
kicsit összehúzta magát.
Megrezzentem a szavai hallatán.
– Nem igazán normális? Megvonta a vállát.
– Majd meglátod.
Nem hangzott túl biztatóan!
 26. FEJEZET
Nate kézen fogott az ajtónál, és biztatásképpen finoman megszorított.
– Jól van, kössünk alkut! Ha nem bírod a családomat, akkor évente csak
négyszer fogunk idelátogatni. Születésnapokon és különleges alkalmakkor.
Összerezzentem a kijelentése hallatán. Miért ne bírnám a családját?
Gonoszak lesznek velem? Nem szeretnek, amiért van egy gyerekem? Vagy
a munkám nem tetszik nekik? Miért néz rám ilyen ábrázattal Nate?
– Nate, kezdesz komolyan megijeszteni. Talán a családod bezár majd egy
szekrénybe? Nem fognak hozzám szólni? Kiközösítenek majd? Vagy mi
lesz? – kérdeztem nyugtalanul.
– Dehogy! – felelte erre vigyorogva. – Hidd el nekem, eljutsz majd
odáig, hogy bárcsak így tennének!
– Miért? – hüledeztem, és sóvárgó pillantást vetettem hátra az autó felé.
Mi a fenének egyeztem bele, hogy eljövök? Ó, igen, talán azért, mert
kezdek beleszeretni ebbe a srácba, és ő azt akarta, hogy megismerjem a
családját! Szidtam magamat, amiért nem kérdeztem meg Annát, milyen
Nate családja. Akkor felkészülhettem volna lélekben rá!
– Készen állsz? – kérdezte Nate, és megfogta a kilincset.
– Nem! – morogtam.
Mentegetőző mosolyt dobott felém, de már nyomta is be az ajtót. Szinte
azonnal megjelent egy lány a folyosón. Hatalmas vigyorral az arcán Nate
karjaiba rohant. Nate nevetett, és megölelte.
– Helló, Paige! Már be vagy csiccsentve? De még csak dél van! – hordta
le játékosan.
A lány elvigyorodott, elhessegette magáról Nate kezét, ahogy a haját
próbálta összekócolni. Én a háttérben topogtam, nem tudtam, mit
mondhatnék. Nyújtsak neki kezet, és mutatkozzak be, vagy várjam meg,
hogy Nate bemutasson? Vagy forduljak meg, és fussak, ahogy bírok? Lehet,
hogy az lenne a legjobb…
– Paige, ő Rosie. Rosie, ő a húgom, Paige – mutatott be minket Nate,
büszkén mosolyogva.
Ennyit a menekülési tervemről!
Félszegen elmosolyodtam, és a lány felé nyújtottam a kezemet.
– Örülök, hogy megismerlek! – köszöntöttem.
– Én is! Már sokat hallottam rólad! – szólt, majd a lépcső felé fordult, és
kiáltott egyet. – Anya! Nate elhozta a barátnőjét!
 Összerezzentem, el sem akartam moccanni Nate mellől.
– Paige, de komolyan! Minél tovább halogatjuk, annál jobb! Nem tudtál
volna legalább addig várni, amíg bejövünk, mielőtt rázúdítod a zakkant
anyánkat? – panaszkodott Nate.
– Hallom ám, Nathaniel!
Felnéztem, és láttam, hogy egy csinos hölgy lépdel lefelé a lépcsőn.
Arcán széles mosoly ült, a szemét le sem vette rólam. Mögötte egy szőke
férfi. Hihetetlenül jóképű volt, Nate hasonmása, csak idősebb kiadásban. Az
egyik szemöldököm felhúzódott, annyira kellemesen meglepődtem.
– Jaj, mondjátok, hogy nem az csináltátok odafent…! Uh, nem folytatom,
beszélni sem akarok róla! Így is alig bírtam kitörölni az emlékezetemből! –
jelentette ki Nate mellettem, és megvonta a vállát.
Paige és én is nevetésben törtünk ki. Nate hasára csaptam, hogy ne
vágjon már olyan kétségbeesett „egyszer-láttam-a-szüleimet-szexelni”
arcot. Mégsem illett szétröhögnöm magam, de Nate ábrázata nem segített
abban, hogy vissza tudjam tartani a nevetést.
A mamája megállt előttem. Már nyitottam a számat, hogy üdvözöljem, de
ő a tenyerébe vette az arcomat, és összenyomta a számat.
– Ó, de gyönyörű lány! Nézd, Evan, hát nem szépséges? – áradozott tágra
nyílt szemmel.
Elpirultam, Nate-re kaptam a pillantásomat, aki tátva maradt szájjal állt
csak ott, és engem nézett. Rémület és bocsánatkérés tükröződött a
tekintetében.
– Annyira jó, hogy végre megismerhetünk, kedveském! Már sok jót
hallottam rólad! – hadarta Dawn, majd levegőt vett, és magához húzott,
hogy megöleljen.
Nos, nagyon úgy tűnik, találó a „zakkant” kifejezés!
– Szintúgy! – feleltem kissé ledöbbenve azon, mennyire közvetlen és
szeretetteljes.
Hátrahúzódott, és izgatottan körbenézett.
– Ő hol van? Nem hoztátok magatokkal? – csiripelte, és majdnem ugrált.
Kit nem hoztunk? Talán beleöntöttek valamit az italomba ma reggel, és
most egy különös utazáson veszek részt?
– Anyu, mondtam, hogy nem tud jönni! – felelte erre Nate, majd
megfogta a kezemet, és gyengéden megszorította. – Lennél szíves egy kicsit
lenyugodni? Jó ég, tisztára el fogod ijeszteni Rosie-t mellőlem ezzel a…
 Nem folytatta a mondatot, csak figyelmeztetőn a fejét rázta. Az anyja
lemondóan legyintett csak.
– Jaj, ugyan már! Udvariasan elmosolyodtam.
– Kiről van a szó? – kérdeztem kissé értetlenül, mert nem tudtam, miről
maradtam le.
– DJ-ről – magyarázta Nate, mire az anyja azonnal rávágta:
– Az unokámról!
Mi. A. Fene!
A testem előbb reagált, mielőtt felfogtam volna, mint mond Nate anyja.
A döbbenettől kinyílt a szám, még halkan cuppant is egyet. Értetlenül
ráncoltam össze a homlokomat, és próbáltam megfejteni ezt az őrült
szituációt, amibe belekeveredtem.
Nate felnyögött, rászorított a kezemre.
– Ennyi volt! Már itt se vagyunk! – jelentette ki, megfordult, és elkezdett
maga után vonszolni az ajtó felé, ami még tárva-nyitva állt.
Nem tudtam, mire véljem ezt az egészet. Nate anyja meg akarta ismerni
DJ-t? És máris az unokájának nevezi? Most komolyan, mi folyik itt? Nate-
re pillantottam, és azon tűnődtem, pontosan mit is mondhatott az anyjának a
kapcsolatunkról. Azt mondta neki talán, hogy nem is csak nyolc hete,
hanem már egy éve járunk? Az anyja azt hiszi, hogy DJ Nate gyereke? Mi
más magyarázhatná meg az izgalmát!?
– Ugyan már, csak érdeklődtem! – kiáltott Nate anyja.
Nate visszafordult felé, a fejét csóválta, és intett egyet.
– Hagyd abba ezt az őrültséget! Elég legyen belőle! – szólt szigorúan. –
Rosie és én most szépen bekopogunk, mint két normális ember, te pedig
ajtót nyitsz, mint egy normális szülő. Rendben? Kezdjük akkor újra!
Szó szerint kivonszolt a ház elé, becsapta az ajtót az anyja orra előtt.
Ismét odakint álltunk, az anyja pedig odabent, izgatottan kacagott.
Hallottam, ahogyan Nate apjának beszél.
– Jaj, Evan! Láttad, mennyire aranyos? Milyen édes pár! – ömlengett.
Visszanéztem Nate-re. Még mindig le voltam döbbenve, össze voltam
zavarodva, nem értettem, mi folyik itt. Nate anyja tényleg olyan volt, mint
egy forgószél! Mindenkit elsöpört a lelkesedésével.
Nate összerezzent, a számra tapasztotta a száját, és hevesen megcsókolt.
Amikor elhúzódott, mentegetőzve nézett rám.
– Csak négyszer egy évben. Ezután a látogatás után karácsonyig nem is
kell jönnünk! – suttogta.
 – Mi a fene volt ez? – kérdeztem, és a fejemet csóváltam, hogy felfogjam
a szituációt.
– Az anyám – fújta ki a levegőt.
Feszengve elnevettem magam, majd rémült arckifejezését látva a szám
szélébe haraptam.
– Csak… lelkes.
Kerestem a megfelelő szót, hogy mivel jellemezzem azt, aminek az imént
tanúja voltam.
Nate becsukta a szemét, bólintott.
– Készen állsz a szüleimre egy második körben? – kérdezte, majd emelte
a kezét, hogy kopogjon.
Bólintottam, megvontam a vállam. Nem voltam biztos abban, hogy
készen állok-e, de túl kellett esnünk rajta. Nate elmosolyodott, és kopogott
párszor az ajtón.
– Ki lehet az? – énekelte Dawn nevetve odabent a házban. – Nem vártam
senkit!
Nevetésben törtem ki, Nate oldalához bújtam. Már most nagyon bírtam
az anyját, akármennyire bolond volt is!
Dawn széles vigyorral nyitott ajtót.
Az „Ismerd meg a szülőket” csapó kettő határozottan jobban sikerült,
mint az előző. Udvariasan, majdhogynem normálisan zajlott minden.
Majdhogynem, mivel Nate anyja ezúttal is kipréselte belőlem még a szuszt
is, úgy megölelt, majd kézen fogott, és úgy vigyorgott rám, mintha én
lennék a világ közepe. De ezúttal legalább Nate nem rángatott ki megint a
házból. Az apja és a húga is nagyon kedvesek voltak velem. Elpirultam,
amikor megláttam, hogy Evan rácsap a fia vállára, és valami olyasmit súg a
fülébe, hogy „Fiam, telitalálat! Csak így tovább!”. Nate csak elnevette
magát ezen, majd büszkén rám nézett, és puszit nyomott oldalt a fejemre,
amitől az anyja ujjongott.
Megismertem Nate legkisebbik húgát, Lisát is. Ő csendesebb volt a
többieknél. Nate szétszekálta a haja miatt, és szóvá tette, hogy nem mosta ki
belőle a festéket, holott legutóbb megkérte rá. Lisa kedvesen rám
mosolygott, amikor oldalba böktem Nate-et, és rendre utasítottam, hogy
hagyja békén a húgát. Minden nagyszerűen alakult!
Hannah és a barátja még nem értek haza. Hannah születésnapja
alkalmából egy romantikus vacsorát követően egy szállodában töltötték az
éjszakát. Nate nem volt elragadtatva tőle, amikor megtudta.
 Még nem láttam Nate-nek ezt az oldalát: hogy mennyire figyelmes,
védelmező és érzelmes a húgait és az anyját illetően. Jó volt látni, ahogy
mindegyikük Nate körül sürgött-forgott, és azzal cukkolták, hogy nem
ártana, ha elmenne fodrászhoz, és többet enne. A pultra támaszkodva
figyeltem, ahogyan a családjával trécsel. Nate közben végig átfogta a
derekamat, és megnyugtatóan simogatta a csípőmet.
Mosolyogva hallgattam a beszélgetésüket. Eddig még bele se gondoltam,
hogyan viselkedhet Nate a családjával. Az én szememben ő valami miatt a
férfiak férfija volt, olyan, aki szeret inni egyet a haverokkal, macsó állása
van, sziklamászik, bungee jumpingol, lő, harcol. De mindezek mellett
tökéletesen otthon érezte magát a családja társaságában is. Sőt, úgy tűnt,
boldog is velük. Ahogy figyeltem őket, én is ilyenre vágytam. Ilyet akartam
magamnak és DJ-nek.
Már szinte elképzeltem magam Dawn helyében is. Néztem, ahogy Evan
megsimogatja a hátát, miközben a felesége beszél. Annyira cukik és imádni
valók voltak együtt! Nem bírtam megállni, hogy ne jusson eszembe, vajon
Nate és én is lehetnénk-e ilyenek az elkövetkezendő években. De az
ajkamba haraptam, és gyorsan visszatértem a valóságba. Hiszen még alig
nyolc hete ismerjük egymást. Nem szabadna olyan távoli álmokba
képzelnem magamat. Minek is gondolok olyanra, hogy DJ hazahozza a
barátnőjét bemutatni, és mindannyian a konyhában nevetgélünk! Nem kéne
azt képzelnem, hogy Nate ugyanúgy mosolyogna rám, ahogyan Evan
Dawnra. Nem hagyhatom, hogy ilyeneken járjon az agyam, mert így
biztosan darabokra fog törni a szívem. Nem engedhettem meg magamnak
az ilyen ábrándozásokat, mert az álmok és a remények semmi mást nem
hoztak nekem eddig, csak csalódást.
– Nate, segítesz nekem levinni a grillsütőt és a székeket a partra? –
kérdezte Evan, és az ajtó felé biccentett.
Dawn izgatottan összecsapta a kezét.
– Rosie meg itt marad velem! Lesz végre időnk egy kis csajos
beszélgetésre!
Jaj, ne! Kérlelőn Nate-re pillantottam, remélve, hogy előrukkol valami
kifogással, amiért vele együtt nekem is inkább székeket kellene pakolnom.
De ehelyett kajánul rám vigyorgott, és bólintott.
– Oké! Hisz mindketten pont erre vágytok! Összehúzott szemmel
ránéztem.
– Remekül hangzik! – füllentettem magamra erőltetett mosollyal.
 Nate erre elnevette magát, a mellkasához húzott, és lágyan megcsókolt.
– Ugye kibírod nélkülem egy darabig, Csíkos? A szememet forgattam.
– Próbálom!
Közelebb hajolt, és ismét finoman megcsókolt.
– Néhány perc, és visszajövök! – súgta a számat érintve.
Hálásan bólogattam, majd elmosolyodtam. Csillogó szemmel húzódott el
tőlem, mire én visszatartottam a vágyakozó sóhajt. Nate az anyja felé
fordult.
– Ugye emlékszel a telefonban megbeszélt szabályokra? Ha egyet is
megszegsz, már itt se vagyunk! – figyelmeztette, majd magunkra hagyott
minket.
Tétován Nate anyjára néztem, nem tudtam, mit mondhatnék.
– Nagyon szép ez a ház! Az idő pedig kiváló egy tengerparti
ünnepléshez! – próbálkoztam.
Jó ég! Az időjárásról zagyválok! Legszívesebben jól homlokon csaptam
volna magamat. Kiváló idő egy tengerparti ünnepléshez? Ennyi erővel
mondhattam volna azt is, hogy „Hát, kicsit furcsán érzem magam”.
Úgy tűnt, Dawn nem vette butaságnak, amit mondtam.
Elmosolyodott, és lelkesen bólintott.
– Bizony, csodaszép ez a nap! Már alig várom, hogy mindenkit
megismerj! Remek parti lesz, meglátod!
– Hányan jönnek? – érdeklődtem.
Nem akartam, hogy ellaposodjon a társalgásunk, és kínos csend
telepedjen ránk. Bár volt egy sejtésem, hogy e mellett az asszony mellett
lehetetlenség csendben maradni. Fecsegésben még engem is lekörözött!
Dawn lebiggyesztette a száját, látszott rajta, hogy számol. Gyorsan
kihasználtam az alkalmat, és jól megnéztem magamnak. Nagyon csinos
volt, az a fajta, akinek se kiöltöznie, se sminkelnie nem kell hozzá. Mindent
vitt a személyisége, amitől még aranyosabb és imádni valóbb lett. Sok
mindent örökölt tőle Nate, például azt is, ahogyan meg tudott másokat
nevettetni, mosolyogtatni. Az ember kényelmesen érezte magát az ilyen
típus mellett. Nate külsőre az apjára ütött, de jókedvre derítésben az anyja
jellemét örökölte – leszámítva a zakkantságot.
– Ha jól számolom, úgy negyvenen – szólalt meg. – A bátyám és a
húgom a gyerekeikkel, aztán az egyik nagybácsim, de ő nem marad sokáig.
Eszik, és már megy is. Néhány szomszéd is átlép koccintani egyet. És
jönnek Hanna barátai is a suliból.
 Magamban összerezzentem. Nate azt mondta, csak egy szűk családi
összejövetel lesz. Nem volt szó negyvenfős baráti és rokoni társaságról!
– De most inkább mesélj magadról, kedvesem! Mi a helyzet DJ-vel? Az
édesapjánál van most? – érdeklődött Dawn, és kíváncsi szemmel nézett
rám.
– Igen, nála van a hétvégén. Most éppen Juliet nagyihoz látogatnak, és
sütit fognak sütni – nevettem.
Dawn halkan felnyögött, ahogy némán kiejtette a „nagyi” szót.
– Jaj, de édes! A kisfiad sokszor találkozik az apukájával? – faggatott
tovább, és látszott rajta, hogy még mindig a Josh anyjáról hallottaknak örül.
Megvontam a vállamat.
– Amikor az apja ráér. Josh sokat dolgozik, így… Félbehagytam a
mondatot, nem tudtam, mit mondjak.
– Jól kijössz Joshsal?
Nagy levegőt vettem. Nem akartam hazudni ennek az asszonynak.
Valami oknál fogva megbíztam benne, és nem szégyelltem bevallani neki,
mennyire szörnyű a kapcsolatom a gyerekem apjával.
– DJ előtt igen, de amúgy nem igazán. Még mindig sok bennem a rossz
érzés vele szemben, hogy őszinte legyek – ismertem be.
– Benned? – kérdezte. Bólintottam.
– Igen. Három éve szétmentünk már, de a kapcsolatunk még most is elég
nyers.
Erre megpaskolta a pulton tartott kezemet.
– Nos, ha szeretnél beszélgetni erről valakivel, tudd, hogy itt vagyok! Az
összes lánykámat meghallgatom, és sosem ítélkezem! – jelentette ki
kedvesen mosolyogva.
Az összes lánykámat… Akkor ezek szerint engem is bevesz közéjük.
Hálásan rámosolyogtam. Ez az asszony ott helyben beszippantott.
Kizártnak tartottam, hogy bárki, aki Dawn Petersszel szóba elegyedik, ne
kedvelje meg őt!
– Köszönöm, Dawn, ez nagyon kedves! Elmosolyodott.
– És most beszéljünk DJ-ről! – közölte velem, és várakozón rám nézett.
Feszengve visszanéztem rá, vártam, hogy folytassa és kérdezzen.
– Nate mondta, hogy négyéves! – szólalt meg, mire én bólintottam.
– És mi érdekli?
– Minden, ami disney-s, és amivel építeni lehet. Legó, építőkockák, no
meg az autók. Tipikus fiú: szeret fára mászni, és rendetlenséget csinálni! Ő
és Nate jól összeillenek! – viccelődtem.
Dawn elnevette magát.
– Ez alapján zabálnivaló kisfiú lehet! Nate is imádott építeni az apjával!
És a Disney-filmeket is szerette! – felelte, és lelkesen bólogatott.
– Igazán? Fogadni mernék, hogy odavolt a Pán Péterért!
Elképzeltem, ahogy a kis Nate bálványozza Pán Pétert, amiért soha nem
kell felnőnie.
Dawn a fejét rázta.
– Nem, nem az volt a kedvence, hanem A kis hableány. Nekünk már a
könyökünkön jött ki, annyiszor megnézte!
Kacagásban törtem ki, ahogy lelki szemeim előtt láttam a kis Nate-et,
amint nézi a filmet! Meg kell vennem neki DVD-n, már csak poénból is!
– Imádni fogja, hogy az anyukája megosztotta ezt velem! Mindig annyira
próbál macsónak tűnni!
Dawn elmosolyodott, és lemondóan legyintett.
– Én tudom kezelni őt! Valójában egy aranyos kiscica! – jelentette ki
határozottan, amitől csak még jobban elkezdtem nevetni. – És DJ hogy néz
ki? Van róla fényképed?
Bólintottam, és előhúztam a fényképét a táskámból. Dawn elé tartottam.
Amikor meglátta, felsikoltott, kezét a szája elé kapta.
– Tökéletes! Ez a szempár! És ez az édes kis orr! Ó, Rosie, ő egy igazi
kincs! Már alig várom, hogy megismerjem! Megismerhetem? Elhozzátok
majd egyszer? Itt is aludhatnátok majd, te és Nate pedig elmehetnétek
valahova szórakozni! Mindig is szerettem kicsikre vigyázni, szóval csak
szólj, és itt vagyok!
Kínosan nevettem.
– Umm… Ez nagyon kedves! – bólintottam, mert nem igazán tudtam, mit
válaszoljak.
Esélyes, hogy Nate hamarosan megvilágosodik, és inkább egy olyan
lányt választ maga mellé, aki jobban illik hozzá. Mondjuk egy gyönyörű
modellt.
Dawn elmosolyodott, és magához szorította a fényképet.
– Megtarthatom? – kérdezte, és kérlelő szemmel nézett rám. Az én
fényképemet?
– Hát… igen? – feleltem rá, de ez inkább hangzott kérdésnek, mint
helyeslésnek.
 Ez a nő nem lehet ennyire kedves, mint amilyennek látszik! Kell hogy
legyen valami emögött!
Izgatottan felnevetett, és már rá is tette a fotót egy mágnessel a
hűtőszekrényre.
– Már alig várom, hogy megmutathassam a lányoknak a
bowlingklubban! Margaret folyton azzal henceg, hogy az ő lányának már
van gyereke! Egyfolytában az orrom alá dörgöli! Most legalább
visszavághatok neki én is, mert az én kis unokám aranyosabb, mint az övé!
– kiáltotta izgatottan, és ismét mosolyogva a képre nézett.
Ez most igaz? Én azon aggódom, vajon mit fognak szólni ahhoz, hogy
van egy gyerekem egy múltbeli kapcsolatomból, ő meg már vele akar
büszkélkedni a klubban? Az élet néha tényleg furcsa!
Kedvesen rám mosolygott, és belém karolt.
– Segítesz főzni?
– Persze! – feleltem, bár még mindig kicsit értetlenül álltam az egész
helyzettel szemben.
Nate-nek az én szüleimmel nem lenne ennyire könnyű dolga, ha
találkoznának. A papám Josh után senkiben nem bízott meg, ezért tudtam
jól, hogy ízekre szedné Nate-et már az első találkozáskor. Itt meg nekem
meglepően kedves fogadtatásban volt részem.
Dawn egy halom toastkenyeret pakolt elém, és bocsánatkérőn
elmosolyodott.
– Én szelem, te kened, jó? – javasolta, és bizakodóan rám nézett.
– Hogyne! – feleltem, majd fogtam egy kést, és lepattintottam a
konyhapulton lévő vajtartó tetejét.
Dawn arcán széles mosoly terült el, majd elővett egy deszkát, szelni
kezdte a kenyeret, és egy másik deszkára pakolta őket nekem szép sorjában.
Egy rövid ideig semmiségekről beszélgettünk, aztán az arca egy kicsit
elkomorodott, és közelebb hajolt hozzám.
– Mondhatok valamit? – kérdezte halkan.
– Umm, persze!
Elmosolyodott, látszott rajta, hogy tétovázik egy kicsit, aztán rájöttem,
hogy valami negatív dolgot fog mondani Nate-ről.
– Már azt hittem, hogy Nate… tudod – súgta oda nekem, és megbökött a
könyökével.
Az egyik szemöldökömet felvonva ránéztem. Fogalmam sem volt, miről
beszél.
 – Hogy Nate? – ismételtem meg.
Körbenézett, hogy kettesben vagyunk-e, majd előrehajolt, és furcsán rám
nézett.
– Tudod… meleg.
Meleg? Hogy mi van? Azt hitte, Nate homokos?
Nevetésben törtem ki. Annyira kacagtam, hogy már fájt az oldalam.
Hogy a legnagyobb nőcsábász homokos legyen? Ennyire vicces dolgot még
nem hallottam!
– De ezt… honnan vetted? – habogtam a nevetéstől, és már a könnyeim
is potyogtak.
Dawn az ajkába harapott, megvonta a vállát, és velem együtt kacagott.
– Nem is tudom! Bár semmi jelét nem mutatta, az igaz! Mondjuk, ott volt
az A kis hableány filmnézés, egy kicsit hiú is, meg a hajával is sokat
bíbelődik – magyarázta, és rám kacsintott.
Erre még jobban nevettem. Ha Nate sejtette volna, mit gondol az anyja,
dührohamot kap. Kétségkívül mindent megért volna az a pillanat! Dawn
megvonta a vállát, és egy kicsit komolyabb arcot vágott.
– Csak éppen eddig soha nem beszélt semmilyen barátnőről. Sosem
tudtam róla, hogy egyáltalán van-e neki valakije. Mármint, természetesen,
előtted – tette hozzá gyorsan. – Evan folyton azt mondta, hogy elment az
eszem, és próbált megnyugtatni, hogy Nate-nek nincsenek ilyen hajlamai,
de engem azért nem hagyott nyugodni a gondolat…
– Nate nem homokos! – erősítettem meg remegő hangon, annyira
nevettem.
Dawn sóhajtott, bólintott egyet.
– Hála az égnek! No, nem mintha homofób lennék, felőlem nyugodtan
választhat mindenki kénye-kedvére párt magának! Csak annyira akartam
unokákat!
Újra felsóhajtott.
– És ugye ő az egyetlen fiú a családban, neki kell továbbvinnie a Peters
nevet.
Beletemetkeztem a kenyérvajazásba, és nagyon koncentráltam, hogy ne
kapjon el ismét a röhögőgörcs.
– És te, kedveském, szeretnél még gyereket? – szegezte nekem a kérdést
Dawn az egyik szemöldökét felvonva, miután lehiggadtunk.
Hát ezen még nem gondolkodtam.
 – Igen – ismertem be. – Szeretek anya lenni! A legjobb érzés a világon,
amikor a gyermeked átölel, vagy rád mosolyog! Mindenképpen szeretnék
több gyereket!
Akkor valaki átkarolta a derekamat, én pedig valami keménynek
ütköztem.
– És ha én nem akarok egyet sem? – szólt bele Nate a beszélgetésünkbe.
Éreztem a leheletét a nyakamon.
Pimasz mosolyt dobtam felé a vállam fölött hátranézve.
– Akkor kiteszem a szűrödet!
Nate játékosan lebiggyesztette a száját.
– Igaz, hogy a nőknek megnő a mellük, amikor terhesek? – kérdezte, és a
mellemre pillantott.
Elnevettem magam, a szememet forgattam.
– Igaz, Nate! – erősítettem meg. Újra a hátamhoz simult szorosan.
– Akkor egy rakás gyereket akarok! – viccelődött, és a keze megindult az
oldalamnál a mellem felé.
Felsikítottam, és ellöktem a kezét. Dawn kinyújtotta a nyelvét.
– Hát, úgy tűnik, tévedtem! – jegyezte meg vidáman, majd folytatta a
kenyérszeletelést.
Kuncogni kezdtem, Nate meg csak nézett rám, mert semmit nem értett.
Megráztam a fejemet, adtam neki egy puszit, majd visszatértem én is a
vajazódeszkámhoz.
Két órával később már vártuk a vendégeket. Megérkezett a húga is, és
szinte már sajnáltam őt és a barátját, annyira csúnyán nézett rájuk Nate.
Egy műanyag nyugágyon heverésztünk a tengerparton, és napfürdőztünk,
mielőtt igazából elkezdődött a parti. Fürdőruha volt rajtam, bár a saját
megnyugtatásom kedvéért azért ráhúztam egy farmersortot meg egy pántos
felsőt. Nate viszont egy szál világoskék rövidnadrágban flangált, szabadon
mutogatva a világnak a mell- és hasizmait. Ahogy ott feküdtünk, hozzám
ért a felforrósodott bőrével. Megcsillant rajta a nap, a szél bele-belekapott a
hajába, amit reggel nem zselézett be. A látványa és a kókuszos napteje illata
mámorítóan hatott rám!
Oldalra gördültem, hogy szembekerüljek vele, és közelebb húzódtam
hozzá. Megpusziltam a nyaka tövét. Annyira jó illata volt, és annyira jól
nézett ki, hogy viszketett az összes ujjam és a szám: szerettem volna
megtudni, vajon olyan finom is, mint amilyennek látszik!?
 Vágyakozón felsóhajtottam.
– Milyen jó lenne, ha illegálissá tennék a ruhaviselést! – kacérkodtam,
ahogy az egyik ujjammal végigsimítottam a mellkasán, és egy kört
rajzoltam a mellbimbója köré. – Akkor egy szál semmiben sétálgathatnál!
– És te? Te miben lennél? – kérdezett vissza, végigsimítva a csípőmön a
sortom aljáig, alácsúsztatta a kezét, és az egyik ujjával végigsimított a
fenekem alján.
Ránéznem sem kellett ahhoz, hogy tudjam, kajánul vigyorog. Zavartan
felnevettem.
– Ha mindig így néznél rám, akkor folyton mosolyban lennék! Elnevette
magát, és úgy mozdult, hogy félig fölém magasodott.
Lehajtotta a fejét, és gyengéden megpuszilta oldalt a nyakamat. Elakadó
lélegzettel nyögtem fel. Nem volt szándékos, de a csókjai ilyen reakciót
váltottak ki belőlem, és még csak kontrollálni se tudtam.
Fogalmam sincs, hogy tudtam megállni, hogy ne fordítsam a hátára, és ne
teperjem le ott, helyben. Olyan szorosan simult hozzám, hogy éreztem,
készen is állna rá. Igencsak felizgult odalent, és ahogy hozzám préselte
magát, én is készen voltam. Alig bírtam magammal, hogy ne gondoljam
meg magam, és még a hétvégén szexeljek vele. Már olyan régen voltam
valakivel, hogy égetően hiányzott. Beleremegett a gyomrom, ha
belegondoltam, talán még azelőtt szakít velem, hogy igazán kiélvezhetném
a teljes körű Nate Peters által nyújtott élményt.
A számra tapasztotta a száját. Nem telt el két másodperc, és jéghideg víz
fröccsent a karomra, a lábamra. Nate-et is beborította. Összehúzta magát, és
ahogy hatalmas ordítás közepette négykézlábra emelkedett, vádló tekintettel
hátranézett a válla fölött.
– Lisa! Nagyon remélem, hogy a legutóbbi eset óta már megtanultál
villámgyorsan futni, mert most nagy szarban vagy! – hörögte, beletúrt hátul
a hajába, amiből csak úgy repültek a vízcseppek mindenfelé.
Elnevettem magam, és Lisára néztem, aki egy üres poharat tartogatott a
kezében.
– Csak le akartalak hűteni titeket, mert forr körülöttetek a levegő!
– magyarázkodott Lisa.
Nate egyik szemöldökét felvonva rápillantott.
– Nagy bajban vagy, hugicám! Lisa megrázta a fejét.
– Lehet, de nem most, mert pillanatnyilag képtelen vagy úgy leszállni a
barátnődről, hogy ne nyugtasd le a kis… barátodat! Szóval, ha én ezt most
rád borítanám – felkapott egy másik poharat, és édesen a bátyjára
mosolygott –, semmit nem tudnál tenni ellene!
– Eszedbe ne jusson, mert esküszöm, hogy akár van fekete csík a
hajadban, akár nincs, bele fogom dugni a fejedet a klotyóba! –
figyelmeztette.
Lisa könyörtelenül nevetett, és felénk lendítette a kezét. Alig volt időm,
hogy az arcomat eltakarjam, mielőtt újból ránk fröccsent a víz. Nem mintha
aggódnom kellett volna emiatt, mert Nate betakart a testével, hogy ne
engem érjen a víz. Összeszorított foggal felszisszent, ahogy a jégkockák
végigcsúsztak a hátán, rá a nyugágyra. Lisa meglódult a ház irányába.
Nate sóhajtott, a fejét rázta, majd ismét felém fordult.
– Úgy utálom a húgaimat!
Csábító mosolyt vetettem rá, felkaptam két jégkockát, ami a hátán
lecsúszott. Megnyaltam őket, majd végigsimítottam velük a mellkasán.
Néztem, ahogy elolvadnak, és vékony nedves csíkot hagynak maguk után.
Nate le sem vette a szemét a szememről, miközben én lejjebb indultam a
jégkockákkal a hasizmai mentén.
– Egy dologban igaza van. Egy kicsit tényleg… fel vagy hevülve –
duruzsoltam, és az ajkamba haraptam.
Nate szó nélkül visszatért a számhoz, és hevesen megcsókolt. Az ajkamat
harapdálta, én meg fogtam, és a két jégkockát becsúsztattam elöl a sortjába.
Felsikított, akár egy lány, majd felugrott, és az egyik lábáról a másikra
szökdelve, nagyokat szisszenve vicces táncot járt. Nevetésben törtem ki,
ahogy végignéztem a jelenetet. Felbecsülhetetlen volt az élmény!
Nate megkönnyebbülten sóhajtott, amikor a jégkockák kiestek a
nadrágjából.
– Először megbüntetem a húgomat, de aztán te jössz! – figyelmeztetett.
Elmosolyodtam.
– És hogyan? Elfenekelsz?
Nem is hangzott rosszul!
Elnevette magát, fölém hajolt ismét, de nem ért hozzám. Az ajkaink
majdnem összeértek.
– Lefogadom, hogy tetszene! – súgta.
Önkéntelenül bólintottam, megerősítve a sejtését. Azonnal vissza is tért a
cinkos mosoly az arcára!
– Nagyon rossz kislány vagy, Rosie York! – suttogta.
 Ajkát az ajkamhoz érintette, de szinte reagálni sem tudtam rá, mert már
húzódott is el, és megindult a ház felé.
– Mindjárt visszajövök! – kiáltott hátra a válla fölött, ahogy szaladni
kezdett abba az irányba, amerre a húga ment.
Ábrándozón sóhajtottam, majd visszaheveredtem a nyugágyra, és
becsuktam a szememet. Sütött rám a nap, meleg szellő fújt az óceán felől,
maga volt a paradicsom! DJ imádna itt! Elmosolyodtam, amikor
meghallottam a vidám sikongatást a ház felől. Meg tudnám szokni ezt az
életet!
 27. FEJEZET
Nate néhány perc múlva visszaért. Nevetve közeledett. Összeráncoltam
az orromat.
– Mondd, hogy nem dugtad be a fejét a vécébe! Ördögi mosoly jelent
meg az arcán.
– Nem. De citromos pite nem maradt desszertnek!
– Ez most komoly? Megvonta a vállát.
– Később még vissza fogja adni nekem, de ne aggódj, majd egy székkel
kitámasztom a kilincset éjszakára, hogy ne tudjon beosonni a szobánkba!
Rám kacsintott, mire én elnevettem magam, és becsuktam a szememet.
Hosszú lesz a hétvége! Nate visszamászott fölém, és négykézlábra
ereszkedett.
– Téged majd később büntetlek meg! – figyelmeztetett, és az orrával
végigsimította az orrom oldalát.
Elmosolyodtam, átkaroltam a nyakát.
– Ha én is süteménybe leszek belemártva, csak ne epres legyen, mert az
foltot hagy az ágyneműn! Hacsak nem nyalod le elég gyorsan! –
incselkedtem, és mosolyogtam, ahogy az ujjam alatt megfeszül a hátán az
izom.
– Már mondtam korábban, és biztos, hogy még fogom is, de nagyon
rossz kislány vagy, Csíkos! – szórakozott.
Elmosolyodtam, egyetértően bólintottam. Soha nem is szégyenkeztem
emiatt, de Nate sem tűnt úgy, mint akit megrémiszt a gondolat. Bíztam
benne, hogy benne is van egy kis kalandvágy, és ő is szeret kipróbálni új
dolgokat, mert tőlem nem állt távol egy kis csintalankodás!
Néhány vendég már megérkezett, Evan pedig begyújtott a grill alatt.
Rövid időn belül steak- és hamburgerillat szállt a levegőben. Hannah
bekapcsolta az iPodját, hogy szóljon egy kis háttérzene. Nate anyukája felé
néztem, aki épp azzal foglalatoskodott, hogy italt szolgáljon fel
mindenkinek.
– Gyere, segítsünk a mamádnak! – javasoltam.
Nate helyeselt, majd kézen fogott, és elindultunk a parton a ház felé.
Mire mindent elrendeztünk a házban, felállítottuk az italos asztalokat, és
kihoztunk minden grillételt, már javában ment a buli. Nate átfogta a
derekamat, mellkasát a hátamhoz préselte, így léptünk ki a házból. Egyszer
csak megtorpant, körém fonta a karját, és magához húzott. Átnéztem a válla
fölött, nem tudtam, mi a baj.
– Mi az? – kérdeztem aggódva. Sóhajtott, és lehunyta a szemét.
– Rose, nagyon sajnálom! Nem tudtam, hogy ők is jönnek!
– Kik?
Felnyögött, bűntudat tükröződött az arcán.
– Van itt néhány olyan vendég is, akikkel régen kavartam – motyogta.
Elnevettem magam, és megkönnyebbülten kifújtam a levegőt. Hát ezért
nézett így rám? Már azt hittem, tényleg valami szörnyűség történt!
– Mennyi?
Összeráncolta a homlokát, szorosan átkarolta a derekamat, mintha attól
félt volna, hogy mindjárt elmenekülök.
– Kettő – felelte, és a tekintetével a tömeget pásztázta. – Várj, nem!
Három – helyesbített. – És köztük van az is, akivel elvesztettem a
szüzességemet.
Az első lány az életében? Kíváncsivá tett.
– Tényleg? Melyik az? – faggattam, és körbenéztem.
Sok csinos lány álldogált a parton falatnyi bikiniben, mosolyogtak,
nevetgéltek. A buli jóval nagyobbra sikeredett ahhoz képest, hogy Dawn
úgy negyven főre tervezett. Tele volt vendéggel a partszakasz.
Nate egy tízfős lánycsapat felé mutatott, akik úgy hat méterre ácsorogtak
tőlünk, és nevetgéltek. Azonnal megakadt a szemem egy hosszú lábú
szőkén. Olyan parányi bikinit viselt, amilyet még életemben nem láttam!
Biztosan ő az; nagyon dögös volt, és olyan típus, akit simán el tudtam
képzelni Nate karjaiban.
– Azta! Még női szemmel se semmi! – állapítottam meg elismerően.
– Azt sem tudod, melyikük az! – cukkolt Nate, és finoman megharapta a
fülcimpámat.
– Szerintem ott az a szépségkirálynő! Amelyik tűsarkúban álldogál a
homokban!
Nate elnevette magát.
– Coraline? Csíkos, te inkább bejössz neki, mint én! Ugye, érted, mire
gondolok?
Visszanéztem a csajra. Leszbi?
– Hmm, akkor talán… – viccelődtem, és a vállam fölött Nate-re
kacsintottam.
Belemélyesztette az ujjait a derekamba, s közben halkan felnyögött.
 – Még fizetnék is érte, hogy nézhessem! – közölte velem, és biztatóan
bólintott egyet a lány felé.
Elnevettem magam, Nate felé fordultam, és rosszallást színlelve a
fejemet csóváltam.
– De hát én édesanya vagyok! Kinézed belőlem, hogy képes lennék részt
venni valami leszbi hancúrozásban, csak hogy nézhesd? – szidtam le, és
úgy tettem, mint aki megsértődött.
Zavartan elmosolyodott.
– Ugyan! De ha meggondolod magad, csak szólj! Az az egyetlen affér,
amit engednék, de csakis akkor, ha én is jelen lennék! – jelentette ki, és
lágyan megcsókolt.
Hátrahúzódtam, a szememet forgattam.
– Szóval, melyikük az? – kérdeztem, és a lányok felé biccentettem,
emlékeztetve arra, hogy még mindig nem vallott színt, melyikük vette el a
szüzességét.
Elmosolyodott, és ismét visszafordított.
– Az a fekete hajú szemüveges – súgta.
Összeráncoltam a homlokomat, és végignéztem a lányon. Rövid, fekete
haja volt, benne vörös csíkokkal. Csinos volt, bár nem ilyen típusra
számítottam. Nate mellé dögösebb csajt képzeltem.
– Úgy tűnik, bírod a szemüvegeseket! – élcelődtem, merthogy az én
olvasószemüvegem is bejött neki.
Elmosolyodott, a fejét rázta.
– Csak a tiéd! Ő még nem volt szemüveges, amikor kavartunk!
– És mikor kavartatok? – kérdeztem, ahogy felé fordultam, és átfogtam a
derekát.
Megvonta a vállát.
– Tizennégy voltam.
Kikerekedett a szemem, annyira meglepődtem.
– Te tizennégy évesen vesztetted el a szüzességedet? Hát tényleg nagy
kujon vagy! – állapítottam meg.
Elmosolyodott, lehajtotta a fejét, és az orrát végighúzta az orromon.
– Helyesbítek: nagy kujon voltam. Most már Rosie csicskája vagyok! –
súgta.
A fenekére csúsztattam a kezemet, és jól megszorítottam.
Elmosolyodtam.
– Remek válasz! – gratuláltam neki. Elvigyorodott.
 – Bizony ám! Az elmúlt időszakban mindent megteszek, hogy leálljak a
cikis csajozós dumával! De úgy látom, megéri! Mostanában nem mondtam
semmi olyat!
– Leszámítva azt, ami a kocsiban idefelé kicsusszant a szádon! Elnevette
magát, és a homlokára csapott.
– A fenébe is! Hát tényleg nem tudok leállni vele!
Már nyitottam válaszra a számat, amikor hangos sikítás szakított félbe a
hátam mögül.
– Naaaaaaaate!
Elhúzódtam Nate-től, amikor láttam, hogy udvariasan elmosolyodik.
– Helló, Coraline! Hogy vagy? Látom, még mindig szégyenlős vagy, és
nem mersz levetkőzni mások előtt! – cukkolta, és közben átkarolta a
vállam.
A szépségkirálynő odaszaladt hozzánk. Erős túlzás azt állítani, hogy
szaladt, mivel inkább tűnt botladozásnak, ahogyan a homokba besüppedő
magas sarkújában vergődött. Megállt, vidáman Nate-re vigyorgott, majd
elkomorodott, és összehúzott szemöldökkel behúzott egyet a karjába.
– Miért nem szóltál, hogy becsajoztál? A húgodtól kellett megtudnom
múlt héten! Ki voltam akadva, amiért nem számoltál be róla nekem!
Nate elmosolyodott, a karját dörzsölte.
– De hisz hónapok óta nem találkoztunk, Coraline! Lehetőségem se lett
volna rá!
A lány felhorkant, és a válla mögé dobta szőke hajzuhatagát.
Felém fordult, elmosolyodott, és a kezét nyújtotta.
– Akkor hát, szia! Mivel Nate ennyire bunkó, hogy be se mutat minket
egymásnak, hadd tegyem én meg! Coraline vagyok! A szomszédban lakom,
én vagyok Paige lb-je! – mondta, lerövidítve a „legjobb barátnő” szót.
Válaszul elmosolyodtam. Jópofának tűnt!
– Szia! Rosie vagyok.
Végigmért, úgy, ahogy egy férfi stíröl végig egy rövidnadrágos, pántos
felsőt viselő csajt.
– Örülök, hogy megismerhetlek, Rosie! Nate szorosabban fogta a
vállamat.
– Visszaszívom, nem osztozom rajtad senkivel! Megfordult a fejemben,
de mégsem! – motyogta oda, és birtoklón még közelebb húzott magához.
Kitört belőlem a nevetés, a szememet forgattam.
 – Túl késő visszaszívni! Már engedélyt adtál rá! – húztam, és
rákacsintottam.
– Engedélyt? Mire? – kíváncsiskodott Coraline. Elmosolyodtam.
– Leszbi hancúrozásra.
Azonnal felvonta az egyik szemöldökét.
– Paige-nek is szólhatunk! Ő mindig benne van egy jó kis hármasban! –
csicseregte.
Nate elképedve felhorkant.
– Hogy mi? Az én húgom? Ne már! Megfordult, tekintetével a partot
pásztázta.
– Paige Peters, azonnal gyere ide! – kiáltott oda neki, és maga elé
mutatott.
Coraline és én majd megpukkadtunk a nevetéstől.
– Jesszus, csak vicceltem! Nehogy még a végén becsinálj ettől, Nate! –
szívatta Coraline a fejét csóválva.
Nate a homlokát ráncolta.
– Szóval te és a húgom nem…
Nem is folytatta, csak oldalra billentette a fejét.
– Ugyan már! Paige azzal a sráccal hetyeg! – reagált rá Coraline.
Nate teljes testében megfeszült, azonnal abba az irányba kapta a fejét.
Coraline erre már szinte röhögőgörcsöt kapott.
– Ó, milyen hiszékeny valaki! Jaj, Nate, de jó lenne, ha még mindig itt
laknál!
Nate felnyögött, becsukta a szemét.
– Húzz innen, Coraline! Hogy én mindig is mennyire utáltalak! –
morogta.
– Azóta, hogy Paige-dzsel elloptuk tőled a Wham CD-det, és
megkarcoltuk, mi?
Majdnem megfulladtam, annyira kacagtam. Nate figyelmeztető pillantást
vetett Coraline-ra, majd rám nézett, mintha azt akarta volna kifejezni a
tekintetével a szomszéd lány felé, hogy ne csicseregjen már ilyenekről
előttem.
– Wham? Te szeretted őket? Nehogy ezután még az is kiderüljön rólad,
hogy odavoltál A kis hableányért! – cukkoltam, mert nem bírtam megállni,
hogy ne hozzam fel.
Nate bólintott.
 – Pedig de. Nagyon csípem azt a filmet! Ariel annyira dögös abban a
falatnyi bikiniben! Életem első rejszolása egy rajzfilmhableányhoz köthető!
– vallotta be.
Nagyon nem akartam elképzelni a jelenetet!
Az anyja meg még azt hitte róla, hogy a fiúkat szereti, csak mert lányos
filmet néz! Közben pedig csak rá volt gerjedve a sellőre! Hát ez a fiú
tényleg megéri a pénzét!
– Ezek után meg se lepődj azon, ha megkér, hogy bújj sellőlányjelmezbe,
és húzz vörös parókát! – nevetett Coraline.
Nate vigyorgott.
– Nem is rossz ötlet! – duruzsolta, és elnevette magát, ahogy meglátta a
döbbent és riadt ábrázatomat.
Értem én, hogy benne vagyok egy kis mókázásban, de hogy pont sellő
legyek? Az azért messze állt tőlem. Nate a fejét csóválta.
– Gondolom, annyira nem vagy rossz kislány! – súgta a fülembe.
Coraline megköszörülte a torkát.
– Nate, tudtad, hogy Stacia is itt van? – kérdezte, mire mindketten
ránéztünk.
Nate összeráncolta a homlokát, és bólintott.
– Igen. Megbékélt már? – kérdezte összehúzva magát.
Coraline elnevette magát, a fejét rázta. A kíváncsi tekintetemet látva Nate
vett egy mély levegőt.
– Stacia az, akivel először lefeküdtem – magyarázta. – Csak az volt a
gáz, hogy neki már elég régóta volt pasija. De azok után a srác szakított
vele, Stacia pedig engem hibáztat érte.
A homlokomat ráncoltam.
– De miért? Hiszen ő csalta meg a barátját! Amúgy meg tizennégy
évesen nem lehetett annyira komoly köztük a dolog! – jegyeztem meg, és
megvontam a vállamat, mert nem igazán értettem, mi is a csaj problémája.
Ha valaki hibázott, amiért megcsalta a párját, és rajtakapták, az pont ő,
nem pedig Nate.
– Csakhogy ő nem tizennégy volt. Hanem már tizenkilenc – szólalt meg
Nate.
Leesett az állam.
– Ez ám a vadmacska! – mormogtam, és hátranéztem a nőre.
Nate elnevette magát, és az orrával megsimogatta oldalt a nyakamat.
 – Igazából tényleg az én hibám volt, hogy a pasija kidobta. Másnap
minden haveromnak eldicsekedtem a történtekkel, és a srác fülébe is
eljutott. Szóval, értem, miért engem okol Stacia – súgta oda nekem.
Felnevettem, harapdálni kezdtem a szám szélét.
– Akkor is ő tehet róla leginkább! Bólintott.
– Én is ezt mondtam. De ha idejön, és tökön rúg, ugye, megvédesz?
– Juj, strandröplabda! – sikított fel ekkor Coraline, amivel gyorsan témát
is váltott.
Izgatottan összecsapta a kezét, és átnézett a vállam fölött.
– Peters kontra Cooper! – kiabálta. Értetlenül Nate-re néztem.
Elmosolyodott.
– Coraline vezetékneve Cooper, vagyis ők a szomszédaink. Minden
évben versenyt rendezünk, és megnézzük, ki nyer. Mondanom se kell,
minden alkalommal a Peters család diadalmaskodik! – hencegett önelégült
mosollyal.
Evan, Paige, Hannah, Robert, Dawn és Lisa már mindannyian a
röplabdahálónál álltak, mire mi is odaértünk. Volt ott még néhány ember,
feltételeztem, hogy ők Coraline családja. Hét Peters volt, és csak öt Cooper,
plusz én.
Nate kézen fogott, és maga mellé húzott.
– Csíkos a Peters családhoz tartozik! – dünnyögte.
Coraline is megfogta a kezemet, és visszahúzott az ő oldalukra.
– Az kizárt! Ti már így is többen vagytok! Nick és Jenny nincs itt, így
nem fair!
Nate ismét a kezem felé nyúlt, mire én elnevettem magam, ahogy
visszacibált maga mellé.
– Öö, az én barátnőm Peters! Majd Robert beáll hozzátok! – bökött a
fejével Hannah barátja felé.
Coraline a csípőjére tette a kezét, és a fejét rázta.
– Nem, még nem Peters, szóval hivatalosan én fogom örökbe fogadni!
– Csak mert még nem az én nevemet viseli, az nem jelenti azt, hogy
lélekben nem Peters! Igaz, Csíkos? – felelte rá Nate, és rám nézett.
Szóhoz se jutottam. „Még nem az én nevemet viseli.” Komolyan
mondja? Ezzel most tényleg arra utal, hogy megvan a halvány esély arra,
hogy egy nap az ő nevét fogom viselni? Vagy csak túl sokat képzelek bele
ebbe az egészbe?
 Dawn szerint nem – csak úgy ragyogott a tekintete, miután hallotta, Nate
mit mondott! Bár azért ennek tisztázása még váratott magára, végtére is egy
röplabdameccs nem épp a legjobb alkalom arra, hogy az ember a pasiját
ilyenről faggassa.
Körbenéztem, úgy éreztem, középen ragadtam. Gyorsan összeszámoltam,
hányan vesznek körbe. Coraline apjával és a két fiútestvérével együtt
összesen hat pasas és hat nő volt. Tökéletes.
– Miért nem játsszunk egy lányok a fiúk ellen meccset? Akkor nem lenne
ez a huzavona! – javasoltam.
Nate lebiggyesztette a száját.
– Oké, de attól még Robert veletek lesz, hisz ő amúgy is lányból van! –
nevetett, és játékosan felénk lökte Robertet.
Elnevettem magam, ahogy Robert morogva tiltakozott, de azért átállt
hozzánk. Az volt az érzésem, tart Nate-től, és nem mer visszaszólni neki.
Hannah átkarolta, és mindannyian összekapaszkodtunk, hogy megbeszéljük
a stratégiánkat. Kiderült, hogy Evan és Nate kitűnő játékosok, csakúgy,
mint Coraline papája. Így a három legjobb játékos egy csapatba került.
Valószínűleg ezért küldte át Nate Robertet hozzánk, hogy így próbáljon egy
kicsit ellensúlyozni ezen.
Hátranéztem a vállam fölött, és Nate-re mosolyogtam. Kíváncsian
figyelt, magabiztos mosoly bujkált a szája szegletében.
– Én majd elterelem Nate figyelmét! – javasoltam a csapatnak. Dawn
felvonta a szemöldökét.
– Eltereled a figyelmét? És hogyan, kedvesem? – kérdezte.
– Egyetlenegy dologgal tudom ezt megtenni! De miatta ne aggódjatok, ti
csak koncentráljatok a többi játékosra!
Coraline elmosolyodott.
– Beöltözöl sellőnek? – kérdezte, és fel-le vonogatta a szemöldökét. Még
jobban elkapott a nevetés.
Dawn összevonta a szemöldökét.
– Beöltöznél sellőnek?
Legyintettem egyet, mert nem akartam belemenni a magyarázkodásba.
Nate anyja azt gondolta, milyen édes, hogy a kicsi fia folyton A kis
hableányt nézte. Nem akartam tönkretenni az emléket azzal, hogy
elmondom neki, a fia valójában egy hal után epekedett.
– Na, csajok! Készek vagytok beismerni, hogy a pasik a királyok? –
cukkolt minket Evan kaján vigyorral.
 Elnevettem magam, hátranéztem Nate-re, és láttam, hogy az apjával
nevetve összecsapják a tenyerüket. Robert újra morgott egyet.
Szétszéledtünk, majd én odaléptem a hálóhoz, hogy beszéljek Nate-tel. Az
arca magabiztosságot tükrözött.
– Mi az, inkább átállsz a nagyfiúkhoz? – cukkolt, és a csapata felé intett.
A fejemet ráztam.
– Csak fogadni akarok veled! Benne vagy? – szóltam. Elvigyorodott.
– Hogy benne-e? Naná!
Elmosolyodtam, és körbenéztem, nehogy valaki hallja, amit mondok.
– Szóval, ha én nyerek, azt teszek veled ma éjjel, amit csak akarok!
Bármit! – kezdtem bele, és sejtelmes pillantást dobtam felé.
Nate topogni kezdett.
– De hiszen megbeszéltük, hogy nincs szex. Legyőzötten sóhajtottam,
becsuktam a szemem.
– Oké. Nincs szex. De levetkőzök meztelenre, és azt teszek veled, amit
csak akarok, te pedig nem tiltakozhatsz.
– Csíkos, én várni akarok, amíg készen nem állsz. Megmondtam.
Megvontam a vállam.
– Szóval azt hiszed, ti nyertek? – cukkoltam. Magabiztosan horkantott.
– Még szép!
– Akkor meg nincs miért aggódnod, nem igaz? – folytattam. – És ha a te
csapatod nyer, mit kérsz?
Lassan végighúzta a nyelvét a szája szélén. A lábam is beleremegett!
– Ha én nyerek, akkor elviszlek téged és DJ-t a családi napra, amit a
munkahelyem szervez néhány hét múlva. A mai napon pedig végig viselned
kell egy jelvényt, amin az áll: „A Peters csapat tagja”.
Úgy tűnt, könnyen megúszom.
– Áll az alku! – egyeztem bele. Elmosolyodtam.
– Jut eszembe, szerinted rendben van az úgy, hogy ha én vesztek, te azt
csinálhatsz velem, amit akarsz? Nem fordítva kellene lennie? Vagyis, ha
nyerek, akkor én kérhetem tőled azt, hogy érints meg, nem akkor, ha
veszítek? – cukkolt, majd a mellkasához húzott, és az orrával végigsimította
az orromat.
– De. Csak hogy te vagy a legfrigidebb játékos, akivel valaha
találkoztam. Valahogy fel kell hevítselek! – feleltem pimasz mosollyal, mire
mindketten elnevettük magunkat.
 Elmosolyodtam, számat a szájához préseltem, hevesen megcsókoltam, és
közben izgatóan végigsimítottam a mellkasán. Csípőmet az ágyékához
nyomtam, mire halk nyögés hagyta el a száját. Aztán elhúzódtam tőle, és
visszalépdeltem a csapatomhoz, ahol már vártak rám.
Dawn rám mosolygott.
– Lehet, hogy Evannél is be kéne vetnem ezt! – súgta oda nekem, mintha
valami összeesküvést szőnénk a fiúcsapat ellen.
– Tedd is meg a szünetben! – javasoltam, és rákacsintottam.
Visszafordultam Nate felé. Kocsányon lógó szemmel bámult!
Kacéran elmosolyodtam, majd megfogtam a trikóm alját, és lassan
áthúztam a fejemen. Cseles szabású fürdőruhát viseltem: nem is kétrészes,
de nem is egyrészes volt. A fekete bikinifelsőből egy anyagcsík futott lefelé
elöl a hasamon. A derekamat és a hátamat teljesen szabadon hagyta. Úgy
nézett ki a fürdőruha, mintha két részből állna, csak épp egy kicsit takarta a
hasamat. Nem bántam, mert így diszkréten fedte a terhességből megmaradt
nyomokat.
Nate felnyögött. Rárebegtettem a pilláimat, és finoman az ajkamba
haraptam. Erre kinyílt a szája, kikerekedett a szeme, és egész testében
megfeszült. Nem fog menni neki a játék ma, az már biztos, főleg, ha még
ugrok és szaladok is a labdáért! A gravitáció pont a segítségemre lesz
abban, hogy mást se bámuljon, csak a mellemet! A csapattársaimnak már
csak az ellenfél többi játékosával kell majd foglalkoznia.
– Kezdhetünk? – kérdezte Dawn szerválásra készen.
Jeleztük, hogy igen, így aztán feltartotta a labdát, és belecsapott. Átküldte
a háló fölött, a labda közvetlenül Nate fején landolt. Ő, persze, nem vette
észre, mert látszott rajta, hogy éppen arról fantáziál, mit rejt a fürdőruhám.
Mindenki elnevette magát, Nate meg a fejét tapogatta, és homlokráncolva
nézett az anyjára.
– Jaj, ne haragudj, édesem! Azt hittem, már készen álltok! – szólt oda
neki Dawn bocsánatkérőn.
Annyira nevettem, hogy már fulladoztam.
– Édesem! Visszakaphatjuk a labdánkat? – kiáltottam oda neki.
Csúcs ez a hétvége!
Nate szigorú pillantást küldött felém, felvonta az egyik szemöldökét.
Nem tűnt túl feldobottnak.
– Ne! – figyelmeztetett.
– Mit ne… „édesem”? – cukkoltam, és kinyújtottam rá a nyelvemet.
 Nate sóhajtott, megrázta a fejét, becsukta a szemét.
– Ez nem fair! Lefogadom, hogy ezt kiterveltétek ellenem! – nyavalygott,
a fejét csóválta.
– Szeretnél inkább te lenni a lányokkal, Nate? – kérdezte Robert vidám
vigyorral, és közben adott egy ötöst Hannah-nak.
Így zajlott le a játék. Nate használhatatlan volt. Ügyeltem arra, hogy
amennyit csak lehet, fussak és ugráljak a labdáért. Élcelődtünk, cikiztük
egymást oda-vissza a háló két oldalán. Nagyon jól szórakoztunk! És
természetesen, a lányok nyertek! Nem sokkal ugyan, de mi nyertünk. Ami
azt jelentette, hogy Peters tiszt le fog ma szépen vetkőzni előttem, én pedig
gondoskodni fogok róla, hogy ne ellenkezzen. Jó lenne felhergelni, hogy
végre elfeledkezzen arról a hülye „nincs szex” szabályunkról! Valahogy el
kellene érnem nála, hogy meggondolja magát!
Ahogy befejeztük a játékot, Nate magához húzott, és homlokráncolva
rám nézett.
– Ez nem volt fair! – elégedetlenkedett, és végigsimított a pőre
testrészeimen. – Eddig soha senki nem győzött le, neked meg sikerült
teljesen lealáznod! – nyavalygott, majd gyengéden megcsókolt.
Elmosolyodtam, a nyaka köré csúsztattam a karomat.
– Néha nem árt, ha veszít az ember. De ne aggódj, kárpótollak érte az
éjjel! – duruzsoltam, miközben az egyik ujjamat végighúztam a mellkasán,
becsúsztattam a rövidnadrágja dereka alá, és végigsimítottam a puha bőrén.
Már alig vártam az éjszakát!
– Ráadásul még egy fenekeléssel is jövök neked! – súgta Nate, és az
enyémre tapasztotta a száját.
Elvarázsolt a csókja, nem tudtam összeszedett maradni. A Josh után a
lelkemben felhúzott erős fal lassacskán kezdett leomlani Nate csókjaitól.
Úgy éreztem magam, mint egy kiskamasz, aki nem képes uralkodni magán.
Ez a fiú teljes mértékben a bűvkörébe vont! Amikor abbahagytuk a
csókolózást, Nate az asztalhoz vezetett, ahol a családja ült. A lányok – és
Robert – a győzelmükkel hencegtek, és újra kielemezték a meccset pontról
pontra. Elmosolyodtam, Nate ölébe kuporodtam, én is bele-beleszóltam a
beszélgetésbe, kikergetve vele a világból a barátomat. No, nem mintha
annyira törődött volna vele! A dekoltázsom jobban lekötötte a figyelmét,
így aztán bátran mondhattam, amit csak akartam, ő mindenre helyeselt.
Úgy egy óra elteltével felállt és elmosolyodott.
 – Kikeresem a számomat neked, és aztán elkezdünk táncolni! – közölte
velem egy kacsintással.
Körbenéztem, és idegesen felnevettem.
– De hát senki nem táncol.
– Ezért mondtam, hogy elkezdünk! – ismételte meg az utolsó szót
hangsúlyozva.
– De én nem táncolok, ha más nem táncol! – tiltakoztam a fejemet rázva.
– Ó, dehogynem, Csíkos! Mert ha nem táncolsz velem, vonyító hangon
fogok énekelni neked, csak hogy ciki helyzetbe hozzalak!
Pimaszul elmosolyodtam.
– Jól énekelsz?
Válaszként megrázta a fejét.
– Úgy, mint a kutyák! Úgyhogy csakis rajtad múlik, mibe keveredsz!
Elnevettem magam, és figyeltem, ahogy elsétál, kihúzza az iPodot az
erősítőből, és a saját iPhone-ját csatlakoztatja hozzá. Mosolyogtam, amikor
pörgette a számokat, hogy megtalálja, amit keres. Aztán rám vigyorgott, és
az egyik szemöldökét felvonva a part üres szakasza felé biccentett, ami
táncparkettként fog szolgálni. Elindult a szám. Halványan felismertem,
hogy Trey Songz Already Taken című dala szól. Elmosolyodtam a
választásán. Hát ez a nekem szóló zenéje?
Visszasétált hozzám, és a kezét nyújtotta.
– Táncolunk? – kérdezte, és oldalra billentette a fejét. Megráztam a
fejemet.
– Nem, köszi! – utasítottam vissza.
Normál körülmények között örömmel táncoltam volna vele, de így, hogy
az egész családja minket figyelne, és senki más nem táncol, nagyon kínos
lenne.
– Csíkos, nagggggyon botfülű vagyok! – figyelmeztetett.
Ismét megráztam a fejemet. Erre fogta magát, térdre rogyott előttem, és
elkezdte énekelni a szám egyik sorát: „Nem akarok többé már játszadozni!”
Magas hangon rikácsolt, ahogy csak bírt. Nagyon igaza volt, mert tényleg
szörnyen énekelt! Nevetésben törtem ki, elpirultam, de ő csak folytatta az
éneklést: „Még soha nem voltam szerelmes előtted! Miattad változott meg
bennem minden!”
Sikítottam, a szája elé tettem a kezemet, de addigra már mindenki minket
nézett.
 – Jól van! – sziszegtem, és gyorsan bólintottam. – Táncolok, csak hagyd
abba ezt a kornyikálást!
Kuncogtam, és próbáltam a nyakába temetni az arcomat.
Erre felnevetett, és felhúzott magához. Az arcomat még mindig a
nyakához szorítottam, igyekeztem elbújni mögötte, mert tudtam, hogy
mindenki ránk bámul. Átkarolta a derekamat, és magához szorított. Lassan
táncolni kezdtünk.
– Ez annyira ciki volt! – nyafogtam, és a bőréhez tapadva vigyorogtam.
– Jaj, ne hazudj! Élvezted, hogy hülyét csinálok magamból, csak hogy
gyere velem táncolni! Lefogadom, hogy különlegesnek érezted magad ettől!
– vágott vissza élcelődve.
Igaz. De még mennyire!
Finoman beleharaptam a vállába, majd szorosabban átkaroltam.
– Ugyan már! – mormogtam, majd lehúztam a számhoz a száját.
A csók közben úgy éreztem, megszűnt körülöttem a világ. Nate
felcsúsztatta a kezét a hátamon, beletúrt a hajamba. Tetőtől talpig
bizseregtem tőle. Mindig nagyon be tudott indítani! A csókjai varázserővel
bírtak, és egyre jobban estek.
Mire elhúzódott a számtól, és összeérintette a homlokunkat, teljesen
megfeledkeztem arról, hol is vagyunk. Már eszembe sem jutott, hogy
mindenki minket néz, és hogy csak mi táncolunk. Nate hozzám simult,
összeért a mellkasunk, éreztem a lábam alatt a meleg homokot. Minden
annyira tökéletes volt! Úgy tűnt, kettőnkön kívül nincs is más a földön!
– Szeretnéd, ha végigénekelném a dalt? – kérdezte suttogva, és orrával
végigsimított az orromon.
Elmosolyodtam, kíváncsian pillantottam rá.
– Miért ezt a számot választottad? – faggattam. Elmosolyodott, megvonta
a vállát.
– A szövege miatt. Mert mindent elmond arról, ahogyan irántad érzek.
Rólam szól. Nem akarok többé játszadozni. Mielőtt megismertelek, nem
gondoltam volna, hogy valaha is szeretnék megállapodni. Még soha nem
találkoztam ilyen lánnyal, mint te. Más vagy, mint a többi, és van benned
valami, ami másban nincs. Ezt a számot rólam írták! – magyarázta, és kissé
nyugtalanul nézett rám közben. – Ráadásul, a „te vagy a tökéletes”
dumámat már ellőttem, ezért gondoltam azt, hogy majd ez a zene jó lesz! –
poénkodott, és fel-le vonogatta a szemöldökét.
 Összeszorult a torkom. Ha így hallgattam ezt a számot, és így figyeltem a
szövegét, rájöttem, hogy furcsa R&B stílusban, de elképesztően
romantikus.
A hétvége eddig nem is lehetett volna fantasztikusabb. És még hátravan
az éjszaka! Varázslatos lesz, abban biztos voltam, főleg, hogy én nyertem
meg a fogadásunkat! Magamban azt kívántam, bárcsak DJ is itt lenne
velünk! Odalenne Nate bolondos családjáért. Titokban abban
reménykedtem, hogy egy napon ő is megismeri őket.
 28. FEJEZET
Nate Gyorsan eltelt a délután. Rosie-val csak úgy repült az idő! A
családom imádta őt. Nem csodálkoztam volna, ha Rosie már attól kifutott
volna a világból, ahogy anyám ránézett, de úgy tűnt, őt egyáltalán nem
zavarta, sőt, jól is esett neki. Vidáman csevegett vele, a húgaimmal is
elpoénkodott, mintha mindig is közénk tartozott volna.
Amikor véget ért a buli, a családom még a parton maradt. Tüzet raktunk,
körbeültük, és úgy ettük meg a maradék kaját, hogy ne vesszen kárba.
Rosie-t az ölembe húztam, ahogy ott ültünk a homokban a tűz körül. Nem
tudtam parancsolni a kezemnek, amikor a közelemben volt! Ahogy
végigsimítottam a lábán, elvarázsolt a puha bőre. Néhány órával ezelőtt
magára húzta a pólómat. Atyaég, mennyire dögös volt benne! Abban a
kivágott kis bikiniben is bomba jól nézett ki, de az én ruhámban! A poén
kedvéért tényleg készítettem neki egy „A Peters csapat tagja” feliratú cetlit,
és a fenekére ragasztottam, hogy minden srác jól lássa a buliban: ő az
enyém.
Belebújtam a nyakába. Bódító volt az egész aurája, nem hittem, hogy
valaha is be tudok telni vele.
Újabb félóra múlva a szüleim jelezték, hogy ők elfáradtak, mennek
aludni. Apám kajánul rám vigyorgott, amikor felállt.
– Aztán ne legyen vészhelyzet a következő félórában, megértetted?
Megrándultam, ahogy eszembe jutott a múltkori jelenet.
– Hagyd már békén az anyámat! Nem vagytok túl öregek az ilyen
dolgokhoz? – panaszkodtam, és megráztam magam.
Apám nevetett, és megveregette a vállamat.
– Ugyan már! Jó éjt, srácok! – köszönt el mindenkitől.
Hannah és Paige is felállt. Robert úgy egy órája már elment, Lisa pedig
már a szobájában hallgatott valami emós zenét.
– Mi is megyünk aludni. Tegyek még a tűzre? – kérdezte Paige a
pislákoló lángok felé biccentve.
Megráztam a fejemet, hogy nem szükséges. Még maradni akartam egy
kicsit a barátnőmmel a parton. Még nem akartam ágyba bújni. Úgy éreztem,
képtelen leszek nemet mondani már Rosie-nak. Miután elvesztettük a
röpimeccset, tudtam, hogy gondban leszek éjjel. Rám fogja magát vetni, és
még nem készültem fel lélekben arra, hogy a szobába érve ellen tudjak állni
a bájainak.
 – Nem kell, majd én elintézem! Jó éjt! – feleltem mosolyogva.
Néztem, ahogy távolodnak, majd Rosie felé fordultam ismét, aki még az
ölemben ült.
– Akarsz még egy kicsit táncolni velem? Egy kicsit oldalra fordult, és
elmosolyodott.
– Hogyne! De ugye nem fogsz énekelni? – heccelt, majd feltolta magát,
és lerázta a homokot a hátsójáról.
Elmosolyodtam, és megpaskoltam az ott díszelgő matricát. A Peters
csapat tagja. El kellett ismernem, hogy veszettül jól mutatott a fenekén!
– Hacsak nem könyörögsz érte! – poénkodtam, majd én is felálltam, és
elővettem a mobilomat.
Kerestem valami ócska romantikus zenét, rányomtam a lejátszás gombra,
majd a telefont visszacsúsztattam a zsebembe.
Rosie elmosolyodott, és hozzám simult.
– Ma este te fogsz nekem könyörögni, Nate! – közölte.
Erre én is mosolyogni kezdtem. Rosie néha-néha megcsillogtatta a kacér
oldalát is nekem!
– Dehogy fogok!
– Ó, dehogynem fogsz!
– Nate Peters soha nem könyörög semmiért! – jelentettem ki. A
karjaimba húztam Rosie-t, és andalogni kezdtünk a zenére.
– Könyörögni fogsz, hogy ne hagyjam abba! Garantálom! – súgta oda
nekem.
Lehelete az arcomat cirógatta, kezével elindult felfelé a mellkasomon.
Libabőrös lettem, de nem a hidegtől. Összeszorítottam a fogamat, amikor
ujjait a hajamba fűzte a tarkómon.
Tudtam, hogy nem mondtam neki igazat: ez a lány eléri nálam, hogy
könyörögjek neki, és efelől kétségem se volt.
– Na, majd meglátjuk!
Az ajkára tapasztottam a számat, és szenvedélyesen megcsókoltam,
miközben táncoltunk. Amikor abbahagytuk a csókolózást, Rosie a vállamra
hajtotta a fejét, arcát a nyakamba fúrta, és szorosabban átölelt. El sem
tudom mondani, milyen boldognak éreztem magam abban a pillanatban!
Még soha nem éreztem ilyet senki iránt, és minden annyira tökéletes volt!
Úgy tíz perc után Rosie elhúzódott.
Könnyek csillogtak a szemében. Összevontam a szemöldökömet, nem
értettem, mitől lett ideges. Talán nem jól csináltam valamit? Az arcához
nyúltam, és letöröltem a legördülő könnycseppet. Gyorsan elkapta a
tekintetét.
– Mi a baj, Rose?
Szipogott egyet, megrázta a fejét, és bocsánatkérőn elmosolyodott.
– Semmi. Csak olyan buta vagyok! Ne haragudj! Nem ezt a választ
vártam.
– Mondd el, kérlek! Elmosolyodott, kipirult az arca.
– Csak… csak az van, hogy még sosem történt velem ilyen romantikus
dolog! És azt hiszem… nem is tudom… csak egy kicsit elöntöttek az
érzelmek! – magyarázta feszengve, és megvonta a vállát.
Elmosolyodtam az őszinteségén. Tényleg egy kicsit romantikus volt:
kettesben a tengerparton, tűz, csillagok, érzelgős zene, tánc. Ha akartam, se
tudtam volna jobban eltervezni. Nem mintha lett volna sejtésem is arról,
hogyan kell romantikusnak lenni, de úgy tűnt, a helyzet hozta magával.
Visszahúztam magamhoz, és kajánul elmosolyodtam.
– Annyira csaj vagy!
Elnevette magát, a szemét forgatta.
– Jesszus, köszi!
Elsimítottam a haját az arcából, és a szemébe néztem. Már attól, ahogyan
visszanézett rám, izzadni kezdett a tenyerem.
– Nem akartalak megbántani. A lányoknál nincs jobb dolog a világon!
Elmosolyodott, és a tűz felé biccentett a fejével.
– Eloltod? Szeretnék ágyba bújni! Elég volt a várakozásból. Ki akarom
élvezni a röplabdás díjamat, mielőtt túlságosan befáradok!
– jelentette ki boldogan mosolyogva.
Halkan felnyögtem. A golyóim már a gondolattól is beindultak. Gyorsan
homokot rúgtam a tűzre, majd ellenőriztem, hogy tényleg elaludtak-e a
lángok. Ezután kézen fogtam Rosie-t, és a ház felé pillantottam.
– Akkor irány az ágy? Elvigyorodott.
– Már azt hittem, sosem kérdezed meg!
Elmosolyodtam, felvezettem a házhoz, és becsuktam a hátsó ajtót
magunk mögött. Odabent a falhoz nyomtam, és megcsókoltam. Meg is lepte
a dolog. Egész testtel hozzásimultam, kezemet lecsúsztattam a fenekére, és
felemeltem. Azonnal átfonta a lábával a derekamat, mintha mindig is
odatartozott volna. Csók közben felnyögtem, ahogy belegondoltam, hogy
egy ilyen káprázatos lányt tarthatok a karjaimban. Eltoltam magunkat az
ajtótól, és felvittem a hálószobámba. Közben végig csókoltam, Rosie pedig
a hátamat simogatta csiklandozón.
Ahogy beértünk a szobámba, betoltam az ajtót a lábammal, és az ágy felé
léptem. A hormonok átvették az irányítást fölöttem. Már az idejét se
tudtam, mikor történt ilyen velem, hogy már egy csóktól ennyire lázba
jöttem. Soha egy lány se váltotta ki belőlem ezt, még csak hasonlót sem.
Lefektettem Rosie-t az ágyra, és izgatottan elvigyorodtam, amikor
elkezdtük lehámozni egymásról a ruhát.
Lehúztam a fürdőruhája felső részét. Felnyögtem, amikor elém tárult a
melle. Kiszáradt a szám. Nem tudtam betelni a gyönyörű látványtól.
Végigsimítottam a bőrén, mire ő homorított a hátával, és még jobban a
kezemhez nyomta a mellét. Majdnem a rövidnadrágomba élveztem, amikor
duruzsoló hangot adott ki magából. Nyolc hete. Nyolc fantasztikus hete
vagyok együtt ezzel a lánnyal, de még mindig nem készültem fel erre a
pillanatra. Úgy éreztem magam, mint egy szűz kisfiú, aki először lát lányt.
Minden olyan újnak és izgatónak tűnt! Azt kívántam, soha ne érjen véget az
éjszaka!
Megcsókoltam, elkezdtem kihámozni a fürdőruhájából. A sortjától már
megszabadítottam, így már csak ez a parányi ruhadarab választott el attól,
hogy anyaszült meztelenül táruljon elém az én izgatóan dögös barátnőm.
Amikor le akartam húzni róla a fürdőruhát, Rosie megfogta a kezemet, és
a fejét rázta.
– Várj, várj, várj! – motyogta, és az ajkába harapott.
Azonnal leálltam. Fölé helyezkedtem, és aggódó tekintettel ránéztem.
– Mi a baj?
Becsukta a szemét, összehúzta magát.
– Félek – motyogta.
Elmosolyodtam, nem igazán értettem.
– Tőlem? – kérdeztem, mert gőzöm sem volt, mitől fél.
Attól, hogy kiteljesedjen végre a kapcsolatunk? Vagy attól, hogy
megtegye ezt a lépést? Vagy talán még mindig attól tartott, hogy csak
szexre kell nekem?
Kinyitotta a szemét, a fejét rázta.
– Nate, nekem gyerekem van.
– Igen, tudok róla. Találkoztam is vele, emlékszel? Halványan
elmosolyodott.
 – Nem erre gondolok… Hanem arra, hogy… az én testem már… Szóval
nekem… – hebegett, majd felnyögött, és ismét lecsukta a szemét. – A
hasamon megmaradtak a terhességi csíkok.
Elmosolyodtam, éreztem, hogy ellazulnak az izmaim. Szerencsére nem
azzal volt gond, hogy lerohantam, csak épp szégyelli a testét.
Ráereszkedtem, óvatosan, nehogy túl nehéz legyek neki.
– És azért aggódsz, hogy meglátom őket, és nem fognak tetszeni? Nyelt
egyet.
– Nem aggódom. Meg vagyok rémülve.
– Csíkos, mondtam már neked, mennyire csodállak? – kérdeztem, majd
oldalra billentettem a fejemet, és kíváncsian néztem rá.
Erre zavartan összeráncolta a homlokát, és a fejét rázta. Elmosolyodtam,
melléfeküdtem, a fejemet megtámasztottam a könyökömmel, és így néztem
rá.
– Imádom, hogy már szültél egy gyereket! Csodát tett a tested! DJ szuper
kissrác, szóval viseld büszkén a csíkjaidat, mert egy klassz gyereket hoztál
a világra!
Megtelt könnyel a szeme, és olyan ellágyult tekintettel nézett rám, hogy
nagyot dobbant a szívem.
– Nate, tudod, néha olyan aranyos dolgokat mondasz, amiket még sosem
hallottam! Tudom, hogy azt hiszed, nem vagy jó a kedveskedésben, de
elmondom, hogy nagyon is az vagy! Köszönöm!
– suttogta, majd előrehajolt, és ismét gyengéden megcsókolt.
Nem tudtam, mit válaszoljak erre, így aztán azt tettem, amiről azt
gondoltam, jobban fogja érezni magát. Megfogtam kétoldalt a bikinijét, és
egyetlen laza mozdulattal lehúztam róla, majd a padlóra dobtam.
Tekintetem végigsiklott a testén. Semmi olyan csúnya elváltozást nem
láttam rajta, ami miatt aggódnia kellett volna. A hasán észrevettem néhány
halvány csíkot, de ez még inkább hozzátett az amúgy is csodás lényéhez.
Mintha egy kis DJ-jelvény lett volna, egy jel, ami azt mutatta, mennyire
nagyszerű anya. Azok a csíkok nemhogy lehangoltak volna, de valami
oknál fogva még inkább felcsigáztak. Az jutott eszembe, milyen jó lenne,
ha az én gyerekem is ilyen jelet hagyna a testén egyszer a jövőben.
Visszanéztem az arcára. Annyira erősen harapdálta a szája szélét, hogy
már attól féltem, felhasítja.
– Gyönyörű! – suttogtam, majd a szájára tapasztottam a számat, és
hevesen megcsókoltam, hogy érezze, mennyire őszintén mondtam, amit
mondtam.
A csókunk közben felnyögött, átkarolta a nyakamat, és ismét magára
húzott. Le sem tudtam venni a kezemet a testéről. Elbódított, ahogy
hozzáértem a bőréhez, éreztem a nyelvét a nyelvemen, láttam, ahogy
hullámzik a mellkasa. A nyelve minden egyes simogatásával alábbhagyott
bennem az akaraterő. Még soha egy lányt sem kívántam ennyire. A
szemébe néztem. Izgalom áradt a tekintetéből, a szája szegletében mosoly
bujkált. A hüvelykujjammal végigsimítottam az ajkait, és elakadt a
lélegzetem, amikor a nyelvével hozzám ért.
Nagyot nyeltem. Elindultam lefelé a nyakán, végig a mellkasán.
Köröztem a mellbimbói körül, de nem értem hozzájuk. Elmosolyodtam,
ahogy homorított, és a kezemnek nyomta a mellkasát. De nem ez volt a
végső úti célom. Továbbindultak az ujjaim, egyre lejjebb, egészen a lába
közéig. Felnyögtem, ahogy megéreztem, mennyire készen áll már rám.
Beszívta a levegőt a foga között, amikor odalent simogatni kezdtem.
– Nate!
Már ahogyan kiejtette a nevemet a száján, attól bekeményedett a farkam,
és alig bírtam türtőztetni magam. Levettem róla a tekintetemet, mert
képtelen voltam tovább nézni Rosie vágyakozó arcát. Nem akartam beadni
a derekamat. A testem már rég megtette volna, és megadta volna Rosie-nak,
amire nyilvánvalóan vágyott. De még meg akartam várni, hogy kimondja
azt a bizonyos szót, és utána már semmi sem állíthat meg abban, hogy a
magamévá tegyem.
Megcsókoltam a nyakát, megszívogattam a kulcscsontján a bőrt, s
közben az ujjaimat mozgattam odalent. Rosie belemarkolt hátul a hajamba,
és finoman meghúzta, ahogy elakadt a lélegzete, és szexi búgó hangon a
nevemet nyögdécselve alattam vonaglott. Körmével finoman végigkarmolt,
amitől ösztönösen is hozzádörgölőztem. Amikor a keze elindult a
rövidnadrágom felé, egy kicsit visszahúzódtam, és a fejemet ráztam.
– Hadd fejezzem be, amit elkezdtem! – motyogtam, és megcsókoltam.
Osztatlan figyelemmel akartam felé fordulni. Tudtam, hogy ha lekerülne
a sortom, és Rosie rám tenné a kezét, nem tudnék koncentrálni. Előtte azt
akartam, hogy a nevemet nyögdécselje. Rosie az alsó ajkamba harapott,
mire én már két ujjal hatoltam belé. Felhörögtem az érzéstől, és
elképzeltem, hogyan szorulna rá a szerszámomra szeretkezés közben.
Elöntött a vágy.
 – Atyaég, Rosie, még soha nem voltam ennyire beindulva! – vallottam
be, és a nyakától indulva puszikat nyomtam a bőrére, a puha domborulatok
felé haladva, amik már szinte könyörögtek a figyelmemért.
– Én sem! – nyögött.
A csípője megfeszült, és összezárta a combjait. Beszorította a kezemet,
éreztem odabent az izmai hullámzását. Elmosolyodtam, ahogy a hasára
néztem, amit éppen a nyelvemmel simogattam. Finoman beleharaptam a
bőrébe, és behajlítottam az ujjaimat odabent, hogy végigsimogassam ott is.
A lába ettől enyhén megremegett, én pedig feltoltam magam az arcához,
hogy csókot adjak neki. Felnyögött közben, és olyan szorosan fogta át a
nyakamat, mintha félne elengedni.
A szájához tapadva mosolyogtam, majd lassan kihúztam belőle az
ujjaimat. Halkan felnyögött, és hevesebben megcsókolt. Lecsúsztatta a
kezét a hátamon, megfogta a rövidnadrágom derékrészét, és elkezdte lefelé
tolni. Erre fogtam, és lerúgtam a sortot magamról, közben le sem álltam a
csókokkal. Rosie az egyik kezével finoman végigsimított a fenekem ívén,
majd a combom külső felén. Tudtam, mi következik. Befeszültek a
combizmaim. Nagyot nyeltem, amikor végigcirógatta keresztben a
csípőmet, és megindult lefelé.
Most lesz végem! Kinyír ez a várakozás! Lehet, hogy most fogok
szívrohamot kapni, és akkor nem lesz többé alkalmam arra, hogy a
magamévá tegyem!
Becsuktam a szememet, ahogy az egyik ujjával körbesimogatta a dákóm
hegyét, mielőtt rászorított. Szinte kipréselődött belőlem a levegő, annyira
jólesett! De aztán hirtelen abbamaradt. Kipattant a szemem, és
homlokráncolva Rosie-ra pillantottam, aki a mellkasomnál fogva tolt le
magáról. Menten bepánikoltam, mert nem tudtam, mit csináltam rosszul.
– Ez meg micsoda, Nate? Neked piercinged van? – kiáltott fel
ledöbbenve, tekintetét az ágyékomra szegezve.
Ó, hogy az a…! Hát persze! Nem tudta! Honnan is tudhatta volna, hiszen
még nem ért hozzám! Lenéztem a dákóm alatt díszelgő kis piercingekre.
Három bőr alatt húzódó fémrudacska volt, a végükön egy-egy kis ezüst
golyóval.
– Öö, igen. Nem tetszik? – kérdeztem, és közben azon rimánkodtam
magamban, hogy ne mondja azt, hogy ki nem állhatja.
Rosie egy szót sem szólt, csak a hátamra döntött, és közelebb hajolt,
hogy szemügyre vegye őket. Elakadt a lélegzetem, amikor megérintette
mindegyik fémgolyót, és végigsimított a bőrömön, ami alatt érezni lehetett
a rudakat. A haja a hasamat simogatta, de gyorsan eltűrtem, hogy lássam az
arcát. Tudnom kellett, totálisan elrémisztettem-e vagy sem. Mert ha igen,
akkor kiveszem őket. Évekkel ezelőtt csináltattam, de már nem igazán
érdekelt. Ha Rosie azt mondaná, hogy nem tetszenek neki, fognám, és
kivenném őket.
De az arcán még csak megrökönyödés sem látszott. Sőt, inkább
izgatottan nézett. Lehet, hogy elképzelte, milyen érzés lehet – a nőknek
határozottan nagyobb élvezetet nyújtott, mint nekem.
– Tutira fájt, amikor betették! – szólalt meg halkan.
Elakadt a lélegzetem, amikor lehajolt, a szájába vette a legfelsőt, és
finoman megszívta.
– Basszus! – hörögtem fel, mert már képtelen voltam vigyázni arra, mit
mondok, annyira jólesett.
Rosie ekkor hátrahúzódott, rám emelte a tekintetét, majd mellém
csúszott.
– Tudom, hogy mindig rossz kislánynak nevezel, de te is rosszfiú vagy
ám, amiért az előbb azt tetted velem! Bagoly mondja verébnek! – heccelt,
felvonva az egyik szemöldökét.
Kajánul rávigyorogtam, az egyik kezemet becsúsztattam hátul a selymes
hajába, és közelebb húztam magamhoz. Annyira közel volt egymáshoz a
szánk, hogy éreztem a számon a leheletét. Eperízű volt, korábban azt evett.
– Akkor úgy tűnik, teljesen összepasszolunk! – közöltem vele, és
végigsimítottam a hátán, le egészen a feneke dombjáig.
Rosie bólintott, orrával megsimogatta az állam ívét, és csípőjét a
merevedő dákómhoz préselte.
– Én ezt már rég tudtam! – felelte pihegve, majd a számra tapadt.
Mohón visszacsókoltam, elvesztem a nyelvemmel a szájában. De még
mindig nem akartam engedni, így aztán végigsimítottam a karján, le a
kezéig. Elvettem az ágyékomtól, majd a hátára gördítettem, amitől
felsikoltott, én pedig elindultam le a mellei felé újra, mert velük még nem
végeztem. Számban ízlelgettem a mellbimbóit, közben a kezem újra
felfedezte a testét, hogy jól az emlékezetembe véssem, és megszeretgessem.
Többre vágyott a testem. Most láttam Rosie-t először meztelenül, és ez
csak tovább nehezítette a dolgomat, hogy türelmes maradjak, és várjak,
amíg belém szeret. Annyira kívántam őt, hogy az már szinte fájt.
Rosie a hátamra gördített, rám helyezkedett. Pihegett.
 – Van nálad óvszer, Nate? – duruzsolta, és hozzám dörgölőzött, amitől
bizsergés futott át rajtam.
Éreztem, mennyire nedves, és a vágy már szinte kinyírt.
Óvszer? De hiszen megállapodtunk, hogy várunk, amíg azt nem érzi,
hogy szerelmes belém! Várjunk csak! Akkor ez azt jelenti, hogy belém
szeretett? Döbbenten néztem rá. De az nem lehet. Vagy mégis? Nem
mondta ki, úgyhogy kizárt dolog, hogy szerelmes lenne belém!
– Miért? – kérdeztem ostobán.
Elnevette magát, és megharapdálta az államat.
– Mert vizet akarok tölteni bele, és azzal akarok verekedni veled!
Szerinted, miért?
Elnevettem magam.
– Ez jó ötlet!
Elvigyorodott, ismét megsimogatta a mellkasomat, elindult lefelé, majd
megállt az ágyékomnál. Szorosan átfogta a dákómat, amitől minden izmom
megfeszült. Felnyögtem, mert annyira jó volt érezni rajtam a kezét! Torka
mélyéről halk doromboló hang tört fel, ajkát a számra nyomta. Szorosan
átöleltem, és átgördültünk, hogy alám kerüljön. Ezután egy kicsit hátrébb
húzódtam, fölé magasodtam, és belenéztem a barna szempárba.
– Akkor… mondd ki! – vigyorogtam rá kajánul.
Annyira izgatottan vártam már, hogy kimondja a bűvös szót, hogy a
lélegzetemet is visszatartottam.
Rosie erre belemarkolt a fenekembe, újra magára húzott, és kíváncsian
nézett rám.
– Mit?
– Most nyilvánvalóan szerelmet fogsz vallani nekem. Abban állapodtunk
meg, hogy addig nem csináljuk, amíg nem szeretsz belém. Én meg arra
vártam, hogy kimondd! – élcelődtem vele, majd a könyökömre
támaszkodtam, és eltűrtem a haját a homlokából.
Rosie-nak elakadt a lélegzete, annyira meglepődött. Hoppá! Túl korai
volt a szerelemmel poénkodni? A francba, miért nem tudod befogni a
szádat, Nate! Miért nem tudod csak úgy egyszerűen teljesíteni a barátnőd
kérését?
– Nate, én…
Rosie a fejét rázta, aggódó tekintettel nézett rám.
– Pontosan. Azt hittem, erre várunk. Hogy kimondd. De látom, hogy még
nem tudod, szóval akkor várjunk még, jó?
 Megvontam a vállam, legördültem róla, és közelebb húztam magamhoz,
hogy átfogjam őt a lábammal, és a mellkasomhoz szorítsam. Már az is elég
volt nekem, hogy meztelenül feküdt mellettem, hogy megérinthettem.
Tudok várni.
– De én nem szeretnék tovább várni – suttogta erre Rosie, és megcsókolt.
Felnyögtem. Tálcán kínálta fel magát nekem. Ünnepelnem kellett volna,
a hátára dobni, és jól megkefélni! De hogy őszinte legyek, egy kicsit
csalódott voltam. Persze, még én sem tudtam kimondani neki azt a bizonyos
szót, de azért valahol reméltem, hogy ő kimondja. Bár én azelőtt még soha
senkinek nem mondtam, azt tudtam, hogy eszméletlenül jól fog hangzani az
ő lágy hangján. Megráztam a fejemet, Rosie pedig a számat érintve nyögött
egyet, amitől majdnem meggondoltam magam, és megadtam neki, amire
vágyik. Végtére is én is akartam, hiszen már két hónapja nem szexeltem, és
nagyon untam a jobb kezemet.
Rosie hátrébb húzódott, kölyökkutyaképpel rám nézett, aminek láttán
elmosolyodtam.
– Ne nézz így, Csíkos, ez nem fair! Várjunk, oké? Ha már ennyit
kibírtunk! Ezt akartad, tartsunk akkor ki ennél!
Drámaian sóhajtott, majd ismét a hátamra gördített, és hozzám préselte a
felsőtestét.
– Oké. Mit szólsz akkor a hatvannyolchoz? – javasolta, és felhúzta az
egyik szemöldökét.
Fogalmam sem volt, mi az, de már a neve is tetszett.
– Az meg micsoda? – kérdeztem kíváncsian, bár tudtam, bármi legyen is
az, csináljuk!
Mindig is bírtam az új dolgokat, szóval amit Rosie kér, azt én meg is
teszem.
– Én lemegyek, te pedig jössz nekem eggyel! – felelte.
Nevetésben törtem ki. Arcát a két tenyerem közé fogtam, és közelebb
húztam magamhoz.
– Nem szeretek tartozni! Mit szólnál, ha most meg is fizetném? –
válaszoltam.
Még a végén jó lesz az éjszaka! Elhúzódott a csókból, a fejét rázta.
– Érezni akarom a nyelvemmel. Eddig csak te dolgoztál. A csajok is
szeretik ám hallani, ahogy a pasik a nevüket nyögdécselik! – incselkedett.
Nem szóltam semmit, mire ő a mellkasomat végigcsókolgatva elindult
lefelé. Kinyújtotta a nyelvét, megnyalta a mellbimbómat. Felszisszentem.
Mosolyogva felpillantott rám, majd egyre lejjebb és lejjebb folytatta a
puszilgatást.
A mennyekben jártam! Rajtam egy veszettül dögös angyal, a testemet
csókolgatja, és a farkam felé kalandozik. Ez nem lehet valódi! Biztosan
csak álmodom! Rosie a lábaim közé telepedett, le-föl simogatta a
combomat, és ámulattal figyelte a merev szerszámomat.
Még mielőtt észbe kaptam volna, a szájába vette. Abban a pillanatban
befeszült a csípőm – valószínűleg ösztönösen, amiért már oly régóta nem
csinált velem ilyet egy lány sem. Minden bizonnyal ez volt a leghosszabb
idő, amit szex nélkül, egy csaj érintése nélkül töltöttem.
Beleharaptam a nyelvembe, és próbáltam nem káromkodni, mert nem
voltam biztos abban, hogy sokáig bírom a forró, nedves szájában. Rosie
elégedetten felnyögött, ahogy a nyelvét a hegyemen forgatta, és közben a
kis piercinggel játszott.
Végem lesz. Nem bírom. Három másodperce sem voltam a szájában, de
már azt éreztem, mindjárt eldurranok. És határozottan nem lesz tőle
elragadtatva, hogy ilyen gyorsan végzek.
Ekkor oltári nagy hülyeséget csináltam. Lenéztem, ahogy a farkam eltűnt
a szájában. Az a látvány, és ahogy a haja a csípőmön szétterült, miközben
egy kicsit hátratartotta a fejét, hogy erősebben tudjon dolgozni rajtam,
azonnal az élvezés csúcsára juttatott. De abban a pillanatban, amikor rám
emelte a tekintetét, és majdnem tövig bevette a dákómat, tudtam, hogy
készen vagyok. Le se vette rólam a szemét, úgy folytatta életem legjobb
kézimunkáját. Úgy tűnt, ő is élvezi; ízlelgetett, és úgy játszott a fém
piercinggel, mintha annál finomabb dolgot soha nem kóstolt volna.
Még soha ennyi ideig nem voltam az orgazmus szélén. Rosie
valószínűleg tudta, hogy már alig bírom visszatartani magam, ezért
elhúzódott, valami mást csinált, variált, a kezével pumpált, és a hegyemet
csókolgatta, vagy mélyen bekapta, és a golyóimmal játszadozott. Még
életemben nem volt ennyire érzéki szexuális élményem! Nem bírtam
megállni, hogy finoman ne tologassam be a szerszámomat a szájába. Ha
abban a pillanatban kinyiffantam volna, akkor is boldogan haltam volna
meg ezzel az élménnyel, amit az élet még utoljára felkínált nekem.
Amikor már nem bírtam tovább, összeszorítottam a szememet,
megfogtam a kezét, és finoman szóltam neki, hogy mozduljon arrébb.
– Rose, én… – de abba is hagytam, mert már nem tudtam befejezni a
mondatot.
 Ha nem akarja, hogy a szájába élvezzek, most azonnal el kell húzódnia.
De ehelyett megszorította a kezemet, és még mélyebben bekapta a
farkamat. Az egész torka a farkam köré simult, én meg felhörögtem, ahogy
az élvezés égető érzése megindult a hasamból, fel az ágyékomba. A
kezembe fogtam Rosie arcát, és néhányszor a szájába toltam magam,
amikor elöntött a gyönyör.
Szétáradt bennem az érzés, szinte már elviselhetetlenül jólesett. Éreztem,
hogy befeszülnek a hasizmaim, a vállam előregörnyedt, a kezem ökölbe
szorult.
– Bassza meg, Rosie, de szeretlek! – hörögtem a fogamat összeszorítva.
Rosie gyorsan hátrébb húzódott, pukkanó hangot adott ki a szája, ahogy
elengedte az ajka a farkamat. A szájához kapott, és durván megtörölte,
ahogyan pihegve nyelt egyet. Kipirult arcát vékony réteg veríték borította.
Kikerekedett szemmel mászott fel mellém, és ült az ágyra.
Te. Jó. Ég. Ne!
 29. FEJEZET
Nyitott szájjal feküdtem ott, miközben Rosie hatalmas szemmel meredt
rám. Tekintete elárulta, hogy nem tudja, mit mondjon, hogyan reagáljon a
hallottakra.
Nyeltem. Mi a fene ütött belém? Tényleg kimondtam? De mi a francnak
csináltam ezt? Miért, Nate, miért?
Kimondtam a bűvös szót, amit még soha egy lány sem hallott tőlem. Azt
mondtam az imént Rosie-nak, hogy szeretem.
Mi. A. Fene?
De most komolyan, hogyan fogom ezt jóvátenni? Gondolkodj, Nate,
találj már ki valamit! Szívd vissza! Tekerd vissza a szalagot! Ó, hogy
bassza meg!
– Én… Sajnálom… Én…
A rohadt életbe! Ha dadogsz, az nem segít!
Rosie egy kicsit hátrébb húzódott, leült mellém az ágyra, belemarkolt a
takaróba, és maga elé húzta. Látszott rajta, hogy meg van rémülve, szó
szerint lebénult.
Ó, istenem, most segíts!
– Rose, én… Én már olyan régóta nem voltam lánnyal, hogy csak… Én
csak… Öö… – habogtam.
Mit akarok ezzel a dadogással elérni? Felnyögtem, lecsuktam a szemem,
és azt kívántam, csapjon belém a villám.
– Csak kicsúszott a számon. Talán mert már olyan régóta nem voltam
senkivel, és most egyszerűen csak kimondtam!
Próbáltam magyarázkodni, remélve, hogy megérti, miért mondtam azt az
orgazmus csúcsán, amikor a farkam a torkában volt, hogy szeretem.
– Umm.
Összerezzent, látszott rajta, mennyire kínosan érzi magát.
Összeszorítottam a fogamat. Nem akartam, hogy vége legyen köztünk
mindennek. Azon aggódtam, hogy a ketyós anyám fogja elkergetni tőlem,
erre meg nekem sikerül egyetlenegy szóval! Legszívesebben hátba
veregettem volna magam gratulációként.
Felültem, nagy levegőt fújtam ki. Aggódó pillantást vetettem rá. Nem
gondoltam komolyan, amit mondtam, biztosan nem. Csak a pillanat
hevében jött ki! Nem mintha az orgazmus csúcsán valaha is mondtam volna
ilyet bárkinek, de biztosan csak amiatt csúszott ki a számon! Hiba volt,
semmi több! Újra és újra elismételtem magamban, amit akkor mondtam.
„Szeretlek, Rosie!”, pörgött az agyamban. Totál be voltam rezelve.
– Bocsánat, én csak… – kezdtem bele ismét, és kétségbeesetten kerestem
a szavakat, hogyan tudnám jóvátenni. – Nem gondoltam komolyan –
mondtam ki végül, a fejemet hevesen csóválva.
Ahogy kimondtam ezt a mondatot, észrevettem, mennyivel nehezebben
böktem ki, mint a „szeretlek” szót egy perccel korábban. Lehet, hogy
tényleg szeretem Rosie-t?
– Nem? – kérdezte, és hangosan nyelt.
Egyszerre látszott rajta a megkönnyebbülés és az aggodalom.
– Nem. Sajnálom! Csak kijött. Én csak… – ismét elakadtam, mert nem
tudtam, hogyan fejezzem be a mondatot.
– Hálás voltál? – kérdezte Rosie kíváncsi tekintettel.
Elmosolyodtam, bólintottam.
– Igen. Nagyon-nagyon hálás. Semmi más, csak ennyi. Bocsáss meg,
Csíkos! – erősködtem.
Az arcomat fürkészte. Az ajkába harapott, visszatartotta a levegőt.
– Nagyon kedvellek téged, Nate – suttogta. Halványan elmosolyodtam.
– Hát, ez azért nem ugyanaz a kijelentés, mint amit én tettem, de
köszönöm! – viccelődtem, hogy egy kicsit oldjam a ránk nehezedő
feszültséget.
Rosie erre felnevetett, és finoman rácsapott a vállamra.
– Fogd már be! – mondta, és a szemét forgatta.
Elvigyorodtam, átkaroltam, és őt is magammal húzva lefeküdtem az
ágyra. A mellkasomra emeltem. Éreztem, hogy hevesen dobog a szívem, de
kezdett múlni a pánikérzés. Rosie hátrahajtotta a fejét, és nyugtalan
tekintettel rám nézett.
– Tényleg kedves srác vagy, Nate, csak… Leállt, összerezzent.
Felnyögtem, a homlokomra csaptam, és halkan káromkodtam. Erre Rosie
kuncogni kezdett, megragadta a csuklómat, ami már mozdult újra, hogy
csapjon, mintha így tudnék egy kis észt juttatni a fejembe. Hogy én
mennyire elcsesztem! És pont azzal az egyetlenegy lánnyal, akit kedvelek,
és még csak nem is tudom normálisan elmondani neki! Valami tényleg nem
stimmel velem!
– Jól van, értem már. Kedves srác vagyok, csak épp te nem érzel ilyet.
Túl gyors ez neked, és most azt hiszed, hogy valami pszichopata vagyok, és
többé látni sem akarsz. Megértettem! – motyogtam csukott szemmel a
fejemet csóválva.
Rosie kacagni kezdett, és fölém magasodott. Kinyitottam a szememet, és
azt láttam, hogy mosolyogva néz le rám, mintha csak én lennék a világ
legaranyosabb lénye.
– Befejezted, amit mondani akartam? – cukkolt pimasz mosollyal.
Sóhajtottam, bólintottam. Igazából gőzöm se volt arról, pillanatnyilag mit
gondol. Tényleg semmit nem tudtam a csajokról, holott annyira azt hittem,
hogy igen.
– Azt kezdtem el mondani, hogy nagyon kedves srác vagy. Csak egy
kicsit megijedtem attól, amit hallottam. Még csak nyolc hete ismerjük
egymást, és amit mondtál, tényleg nagy dolog. Szóval, csak meglepett,
ennyi! – magyarázta, és a hasamra ült, kezét a mellkasomra tette. – Nem
vagyok még kész rá, és bár nagyon tetszik, hogy ezt mondtad, nekem még
idő kell hozzá. Nagyon kedvellek, de Josh annyira megbántott, hogy még
időre van szükségem. Nem baj?
Bólintottam.
– De ugye nem szívatsz? – kérdeztem reménykedve. A fejét rázta.
– Most éppen nem! – búgta.
Nevetésben törtem ki. Megragadtam, a mellkasomra húztam, és
megcsókoltam. Átgördültem, Rosie alám került. Szenvedélyesen csókoltam,
és csak akkor húzódtam hátrébb, amikor mondani akartam valamit neki.
– Csíkos, tudod, azt mondtam, hogy nem mondtam komolyan – kezdtem
bele.
Bólintott rá, és oldalra billentette a fejét.
– De azt hiszem, azért egy kicsit komolyan mondtam – ismertem be.
Elmosolyodott, és megsimogatta az arcomat.
– Ha én mondtam volna, azt hiszem, én is egy kicsit komolyan
gondoltam volna – felelte nyugtalanul. – De ez nem jelenti azt, hogy nem
hoztad rám vele a frászt!
– Saját magamra is! – vallottam be.
Elnevette magát, és a számra tapadt. Probléma megoldva. Fogalmam sem
volt, mi hozta ki belőlem azt a szót – mindenesetre azért jobban hangzott,
mint valami vacak csajozós duma.
Kizárt, hogy még egyszer ilyen történjen! Elhatároztam, hogy onnantól
fogva a számat a barátnőm testén tartom, és kiélvezem Rosie York
mámorító lényét.
 Reggel arra ébredtem, hogy Rosie fejét a mellkasomon pihentetve, karját
rajtam áttéve fekszik mellettem összegömbölyödve, meztelenül. Ez volt
addigi életem talán legszebb ébredése! Amikor az óra felé fordítottam a
fejemet, felnyögtem. Ebédidőre járt. Kelnünk kellett, hogy még egy kicsit
együtt lehessünk a családommal, mielőtt indulunk. Azelőtt kellett
hazaérnünk, hogy DJ-t visszahozza az apja, de azért bíztam benne, hogy
még belefér az időnkbe egy kis úszás.
– Csíkos? – suttogtam.
Rosie összeszorította a száját, közelebb kuckózott hozzám, és a
nyakamba fúrta az arcát, hogy eltakarja a szeme elől a fényt.
– Ha még nincs tíz óra, kiabálni fogok veled! – dünnyögte.
– 11:42.
Felnyögött.
– Mondd, hogy csak viccelsz! Én még álmos vagyok! – nyafogott.
– Maradjunk még egy órát ágyban? – javasoltam, és megpusziltam az
orra hegyét.
Akkor még aludhat egy keveset, maximum nem leszünk annyit a parton.
Úgy is jó lesz.
Rosie elmosolyodott, bólintott, kezét izgatóan végighúzta a
mellkasomon.
– Határozottan jó ötlet, ha ágyban maradunk! Már hallom is, hogy
könyörögsz! – suttogta, és lassan kinyitotta a szemét.
– Mindig ennyire pajzán vagy reggelente?
Elnevette magát, a hátára gördült, megvonta a vállát, és még azzal sem
vacakolt, hogy magára húzza a takarót. Mondjuk, nem is volt rá szükség,
mert az éjjel minden porcikáját alaposan megismertem. Rosie reggel is
gyönyörű volt. Hiába a kócos haja, a fáradt tekintete, pumpálni kezdett
bennem a vér – sajnos, csak lefelé indult meg, így logikus gondolkodásnak
még csak esélye sem volt nálam.
Nyújtózott, vidám kis mosoly bujkált a szája szegletében.
– Általában nem. Azt hiszem, ez az első olyan reggel már hosszú ideje,
amikor totálisan kielégülten ébredek! Büszke lehetsz magadra! – szólt, és
rám kacsintott.
– Az is vagyok! Főleg azért, mert még nem is rosszalkodtunk! – vágtam
rá, és közelebb húzódtam hozzá.
 Annyira hálás voltam, amiért a kis „Szeretlek” elszólásom miatt nem
akadt ki! Reméltem, hogy minden megy tovább a rendes kerékvágásban, és
előbb-utóbb oda is eljutunk egyszer, hogy őszintén kimondjuk a bűvös szót.
Még egy órát ágyban maradtunk. Viccelődtünk, enyelegtünk,
ölelkeztünk, beszélgettünk, aztán lementünk a földszintre. Anyám, mint
mindig, a konyhában sürgött-forgott, készítette a vasárnapi ebédet. Ránk
nézett, elvigyorodott, amikor beléptünk, és ahogy rám pillantott, benne volt
a tekintetében, hogy „Remélem, gyerekcsinálásban voltatok!”. Rá sem
hederítettem.
– Jó reggelt! – csicseregte Rosie lelkesen.
Ébredés óta levakarni sem lehetett volna a mosolyt az arcáról, láthatóan
boldoggá tette, ami köztünk történt a hálószobában.
– Inkább már jó délutánt! – helyesbített anyám, majd az izgatottságát alig
leplezve folytatta. – Jót lustálkodtatok?
Átfogtam a barátnőm derekát, és magamhoz húztam.
– Határozottan jót! – jelentettem ki, és puszit nyomtam Rosie homlokára.
Ő erre elnevette magát, sugárzó arccal rám nézett, és az ajkába harapott.
Meg tudott ezzel őrjíteni! Szinte álomszerű volt, amennyire vonzódtam
Rosie-hoz! Ilyen szexi lányt még soha életemben nem láttam!
A délután hátralévő részében a húgaimmal lógtunk a parton, és persze,
Roberttel, aki valahogy csak kiügyeskedett magának egy meghívást erre a
napra is.
– Induljunk, Csíkos? – kérdeztem az órámra nézve.
Majdnem négy óra volt már, DJ-t fél nyolcra hozzák haza. Nekünk kellett
előbb hazaérnünk.
Lebiggyesztette a száját, de ugyanakkor bólintott is.
– Igen. Nagyszerűen éreztem magam a családoddal! Igazán kedvesek!
Köszi, hogy elhoztál! – felelte boldogan.
Elvigyorodtam, feltápászkodtam a nyugágyról, amin heverésztünk, és őt
is felhúztam.
– Kösz, hogy eljöttél velem! Legközelebb DJ-t is magunkkal
hozhatnánk! Lefogadom, hogy tetszene neki, hogy a tengerben úszhat! –
javasoltam.
– Igen, az klassz lenne! De annyira még nem tud úszni – tette hozzá
homlokráncolva.
Karomat a vállára tettem, így mentünk vissza a házba. Azt kívántam,
bárcsak soha ne érne véget ez!
 – Nem tud még nagyon úszni? Rosie megrázta a fejét.
– Nem. Én nem tudok úszni, így nem tudtam megtanítani rá. Josh azt
mondta, majd ő megtanítja, de soha nem viszi el, így hát…
Nem fejezte be a mondatot, csak megvonta a vállát.
– Majd én megtanítalak titeket! – mondtam erre, ahogy beértünk a
szobámba.
Szkeptikus pillantást dobott felém, miközben bepakoltuk a ruháinkat a
táskákba.
– Komolyan? Bólintottam.
– Persze! Az úszás alapvető, életmentő képesség. Kizárt, hogy a fiam és a
barátnőm úgy éljék az életüket, hogy nem tudnak úszni!
Bedobtam az utolsó ruhadarabot is a táskába, majd visszanéztem Rosie-
ra. Lefagyva, tátva maradt szájjal, kikerekedett szemmel meredt rám.
– Mi az? – kérdeztem.
Nem értettem, miért néz így rám. Becsukta a száját, a fejét rázta.
– Semmi. Csak amit mondtál, az öö…
Összevonta a szemöldökét, és elkapta rólam a tekintetét. Elpirult, amitől
csak még édesebb lett a kinézete.
Mit mondtam, amire így reagált?
– Mit mondtam?
Gyorsan megrázta a fejét, majd visszafordult felém, és szenvedélyesen
megpuszilta az arcomat.
– Nate Peters, te vagy a legnagyszerűbb ember, akivel valaha
találkoztam! – suttogta.
Megfogta a kezemet, finoman az ajtó felé tolt, én meg hagytam, hogy
vezessen, és fogalmam sem volt, mi történt.
Amikor megszólalt a kaputelefon, Rosie még a hétvégi ruhákat válogatta
és pakolta ki.
– Felvegyem? – kiáltottam oda neki.
– Igen, köszi! Biztosan DJ és Josh az! – szólt vissza a hálószobából.
Beengedtem őket a kapun, kinyitottam a bejárati ajtót, és vártam, hogy
felérjenek. DJ szökdelve jött felfelé a lépcsőházban. Széles vigyor terült
szét az arcán, nyilvánvalóan jól érezte magát.
– Szia, Kölyök! – üdvözöltem. Örültem, hogy újra látom.
– Szia, Nate! – ragyogott fel az arca. – Nézd, ezt neked és a maminak
készítettem! – büszkélkedett, és elém tartott egy nejlonzacskót, benne két
cukros muffinnal.
Elnevettem magam a figyelmességén.
– Kösz, DJ! Beviszed a maminak? – kérdeztem.
Bólintott, és azonnal megindult ugrándozva a konyha felé.
Visszanéztem Joshra.
Megfeszített állal, szúrós szemmel figyelt.
– Válthatnánk pár szót? – kérdeztem tőle, és a folyosó felé biccentettem a
fejemmel.
Összevonta a szemöldökét, mögém nézett, valószínűleg Rosie-t kereste,
hogy segítse ki. Aztán egy szót sem szólt, csak sóhajtott, és visszalépett a
lépcsőházba. Ráfordítottam a zárat, kiléptem én is, és behúztam magam
mögött az ajtót, hogy Rosie ne hallja, amit beszélünk.
Josh keresztbe fonta a karját maga előtt, és a maga nagyképű seggfej
stílusában nézett. Legszívesebben jól behúztam volna egyet neki, de inkább
összeszorítottam a fogamat, és elhessegettem a gondolatot. Végtére is ő DJ
apja, és ezt muszáj tiszteletben tartanom.
– Sikerült megszerezned a pénzt DJ jegyére? – kérdeztem kíváncsian.
Megfeszült a teste, összeszűkült a szeme.
– Ha ő kért meg arra, hogy fenyegess meg, akkor jobb, ha lekopsz! Nincs
meg az a kibaszott pénz! Ha lenne pénzem, odaadnám neki! Az a hülye kis
kurva képes téged is belerángatni ebbe! Semmi közöd hozzá, hisz te csak a
játékfiúja vagy! Ne félj, nemsokára rájön, hogy jobb is jut neki, mint egy
zsaru, és kidob! – morogta, és úgy mért végig, mintha egy darab szar
lennék, amibe belelépett.
Viszketett a tenyerem. Szívem szerint torkon ragadtam volna, és
megfojtottam volna, amiért lekurvázta a barátnőmet. De nem tehettem.
Valóban nem kellene belefolynom ebbe, és Rosie nagy eséllyel kinyírna, ha
tudná, mit teszek.
Összeszorítottam a fogamat, elővettem a tárcámat a farzsebemből, és
kivettem belőle ötven dollárt. Josh felé nyújtottam. Eldöntöttem, hogy így
teszek, és még azután is kitartok emellett, hogy se engem, se a barátnőmet
nem tisztel. Továbbra is az lebegett a szemem előtt, hogy DJ el tudjon
menni arra az előadásra. Nem hagyhattam, hogy a kölyök csalódjon. Rosie
tőlem nem fogadná el a pénzt, így aztán úgy láttam, csak ez a lehetőség
maradt.
Persze, azt tudtam, hogy az úgynevezett „versengésünkben” ezzel
előnyhöz fog jutni ez az alak, és ha tényleg szeretnék én a befutó lenni
Rosie-nál, nem kellene most ezt csinálnom. De az volt a helyzet, hogy
túlságosan is kedveltem őket ahhoz, hogy belemenjek egy ilyen játékba
ezzel a szemétládával. DJ nagyon vágyott rá, hogy lássa a show-t, Rosie
nem tudta kifizetni a jegy árát, az én pénzemet nem fogadná el, de Joshét
igen, szóval nem volt más választás.
– Ez meg mi? – kérdezte homlokráncolva, és nem vette el a pénzt a
kezemből.
A mellkasához dobtam.
– Menj, és fizesd ki azt a jegyet! Legyél végre tökös! Vagy ismét
csalódást akarsz okozni a fiadnak? Még az sem érdekel, mennyire ki lesz
akadva, ha megtudja, hogy nem mehet el rá? – vágtam a fejéhez mérgesen.
– Csak egy kibaszott show! Túl fogja élni! – kiabálta.
– Nemcsak arról van szó, hogy túléli-e vagy sem, hanem arról is, hogy
megígértél valamit a gyerekednek és az anyjának, és nem tartottad be! Azt
mondtad, megszerzed azt a rohadt pénzt, szóval add oda nekik szépen!
Légy férfi, hagyd abba ezt a szarozást végre, mert nem ezt érdemlik!
Felhorkant, a fejét rázta.
– Mi van? Be akarsz engedni, hogy odaadjam a pénzt Rosie-nak? Aztán
meg amikor elmondod neki, hogy a te pénzed, engem nézzen faszkalapnak?
Hogy aztán te lehess a jófiú, én meg a szutyok apa, akinek az új kanja ad
kölcsön? – fröcsögött.
– A fiad miatt adom neked a pénzt, Josh. Menj be, fizesd ki a jegyet!
Semmiféle dicsőségre nem vágyom, és nem érdekel az a pénz. Csak nem
akarom, hogy a barátnőm vagy a fia emiatt legyen szomorú. Nem is kell
visszafizetned nekem ezt, csak innentől kezdve tartsd meg az ígéreteidet!
Nem hagyhatod őket cserben! – közöltem vele homlokráncolva.
– Mi a célod ezzel? – kérdezte, és az öklében összegyűrt pénz felé
bólintott.
Megvontam a vállamat.
– Rosie-t mosolyogni látom, amikor odaadod neki. Nem fog aggódni
amiatt, miként értesse meg DJ-vel, hogy nem mehet, és nem láthatja Buzzt
és Woodyt. Ennyi a célom ezzel!
Képtelen voltam tovább nézni az undormány képét. Megfordultam, és
visszamentem a lakásba. Hangok hallatszódtak ki a konyhából, így arra
indultam. DJ a pulton ült, és boldogan vigyorgott, miközben Rosie hatalmas
mosollyal az arcán serénykedett körülötte.
– Nézzük azt a sütit, Kölyök! – mosolyogtam, és melléhajoltam a pultra.
 DJ elvigyorodott, és felém nyújtott egy kék cukormázbevonatú,
ezüstforgáccsal megszórt muffint. Nem tűnt túl étvágygerjesztőnek! Azért
mosolyt erőltettem magamra, beleharaptam. Meglepő módon nem volt túl
rossz az íze.
– Azta! Te és Juliet nagyi tényleg isteni süteményt tudtok sütni! –
füllentettem, és kikerekedett szemmel ránéztem.
Büszkén elmosolyodott, ahogy betömtem a sütemény maradékát. Úgy
kellett leerőltetnem, mert helyenként kissé száraz volt. Ekkor Josh lépett be
mögöttem a konyhába. Rosie színlelt mosollyal nézett rá. Látszott, hogy
valóban eljátsszák DJ előtt, micsoda remek kapcsolatban vannak.
– Szia! Hogy viselkedett? – kérdezte Rosie Joshtól, és játékosan oldalba
bökte DJ-t, amitől a kissrác kuncogni kezdett.
– Jól, mint mindig! – felelte a pasas.
Rám villantotta a szemét, mielőtt belépett, és Rosie felé nyújtotta a pénzt.
– A jegyre – szólt halkan.
Rosie szeme kikerekedett, felsikoltott, és Josh nyakába ugrott.
– Köszönöm! – szólt némán Josh felém.
Elmosolyodtam, bólintottam. Remélhetőleg nem fogja többet cserben
hagyni őket. Nem csak a pénzről volt szó. Az ígérgetésről is, és arról, hogy
nem tartja be, aztán másra hagyja a magyarázkodást. És még csak azt sem
érti, hogy a fiának mennyire fontos a dolog.
Rosie elhúzódott, boldogan vigyorgott, a mellkasához szorította a pénzt,
mintha a világ legfontosabb dolga lenne. Nagyot sóhajtott örömében. Az a
derűs arc mindent megért!
– Jobb, ha megyek. Kösz, DJ, hogy vigyáztál rám a hétvégén! – viccelt
Josh a kissráccal, és összeborzolta a haját.
DJ nevetett, és elhúzta a fejét.
– Két hét múlva találkozunk! Jövő héten pedig hívlak! A mami talán
megengedi majd, hogy elmenjünk focizni néhány órára! Persze, ha nem
vagy nagyon elfoglalt…
Nem folytatta, csak Rosie-ra nézett bizakodóan. Rosie elmosolyodott,
bólintott.
– Persze! Hívj, és megbeszéljük!
– Klassz! Na, indulok. Akkor jövő héten, kishaver! – köszönt el a fiától,
nyomott egy puszit a feje búbjára, és szorosan átölelte.
– Szia, papa! – felelte rá DJ mosolyogva, és visszaölelte az apját. Josh
Rosie-ra nézett, őt is átölelte, és puszit nyomott az arcára.
 – Kösz, Josh! – suttogta Rosie ellágyult tekintettel.
Összeszorítottam a fogamat, és azon imádkoztam, nehogy emiatt még én
üssem meg a bokámat.
Josh feszengve bólintott, egy másodpercre rám pillantott, majd ismét
Rosie-ra nézett.
– Szívesen. Majd hívlak!
Azzal megfordult, és szó nélkül kiment a konyhából.
Neked is szia, seggfej!
Rosie széles vigyorral az arcán levette DJ-t a pultról, megpörgette.
A kisfiú az anyja vállába csimpaszkodva nevetett.
– Jól van, kicsim, fürdés, fekvés! – közölte vele, és letette a földre.
DJ kiugrándozott a konyhából. Rosie mellém lépett, megfogta a pólóm
gallérját, és lehúzta az arcomat az arcához. Csókot lehelt a számra, majd
elindult a fia után. A konyhaajtóban azért megfordult, és dobott felém egy
puszit. Büszkén elvigyorodtam. Nem volt szükségem semmiféle
elismerésre. Az a mosoly és az a puszi simán megért ötven dolcsit!
 30. FEJEZET
A következő két hét szó szerint elrepült. Folyton Rosie-val és DJ-vel
voltam. Nem tudtam betelni velük. A kölyök kezdett egyre jobban
megkedvelni. Sokat lógtunk együtt, nevetgéltünk, játszottunk, viccelődtünk,
mókáztunk.
Ugyan nem lett volna kötelező neki a következő hétvégén, de Josh,
miután odaadtam a pénzt, az ígéretét betartva valóban elvitte DJ-t néhány
órára a parkba focizni. Jó volt kettesben tölteni egy kis időt Rosie-val, de
mélyen legbelül nem örültem annak, hogy Josh próbálkozik. Tudtam jól,
hogy örülnöm kéne annak, hogy végre új fejezetet nyitott, de azért kíváncsi
voltam, vajon meddig fog tartani ez nála, és hosszú távon nem bántja-e meg
ismét Rosie-t és DJ-t. A kiskölyök pláne csalódott lenne, ha az apja hirtelen
megváltozna, nem hívná fel minden este, és nem jönne érte, amikorra
megbeszélték. Rosie kétségkívül hozzászokott már ehhez, hiszen jó ideje
külön voltak, de a kissrácnak összetörne a szíve. Látszott rajta, hogy jólesik
neki az apja figyelme. A másik felem viszont látni sem bírta Josht. Az a
felem, amelyik féltékeny volt, birtokolni akart, és arra vágyott, hogy Josh
húzzon el melegebb éghajlatra. Nem tudtam kiverni a fejemből, hogy
megpróbálja visszaszerezni őket, és csak a „versengés” része, hogy eljátssza
a szuper apát, ami persze hogy jó pontot jelent Rosie szemében. Ha ez is
volt a helyzet, akkor sem tudtam mást tenni, csak magamat adni, és
imádkozni, hogy Rosie engem válasszon hosszú távon, és ne dőljön be Josh
szánalmas visszahódítási kísérleteinek.
Elérkezett Cameron keresztelőjének a napja. Megbeszéltük, hogy
hazamegyek, aztán felveszem Rosie-t és DJ-t, és együtt megyünk.
Egyetlenegy dolog miatt viszont feszengtem: a szülei is velünk jönnek
autóval.
Anna és Ashton ismerte Rosie szüleit, így meghívták őket is az
ünneplésre. Reggel érkeztek vonattal Barstow-ból, és már Rosie-nál
vannak. Ott is alszanak este. Enyhe kifejezés, hogy be voltam parázva,
amiért találkoznom kell az apjával! Amiket hallottam, Rosie igazi apuci
kicsi lánya volt, a széltől is óvta az apja. A Joshsal történtek után
megértettem, miért ilyen, és nagyon bíztam abban, hogy a Nate Peters-féle
udvarias modoromat bevetve szimpatikus leszek neki. Csak arra kellett
figyelnem, hogy a szülők előtt ne tegyek semmiféle kétértelmű célozgatást
a barátnőmnek. Számomra ez azért nem volt annyira könnyű falat, mivel
többnyire ezzel indítottam Rosie-nál. Bíztam benne, hogy ma este kordában
tudom tartani a hormonjaimat, különben örökre elvágom magam az apjánál.
Ültem az autómban, aminek a kitakarításával, lemosásával, polírozásával
és porszívózásával fájdalmasan sok időt töltöttem tegnap, annak
reményében, hogy ezzel jó benyomást kelthetek, megigazítottam a
nyakkendőmet, és vettem néhány mély levegőt. Egyáltalán nem voltam
felkészülve erre a találkozásra!
Amire megtettem azt a rövid utat Rosie lakásáig, izzadt a tenyerem, és
egy kicsit émelyegtem is. Rosie persze nyugtatgatott, hogy minden rendben
lesz. Számított rá, hogy az apja nem könnyíti majd meg a dolgomat, de
ennek ellenére bízott abban, hogy el fogom nyerni a tetszését, merthogy –
az ő szavaival élve – hihetetlenül imádni való vagyok. Még mindig nem
volt hajlandó férfias jelzőkkel illetni engem!
Nem engedtem be magamat a kapun, ahogyan máskor szoktam, amikor
hozzájuk jöttem. Megnyomtam a kaputelefont, és megvártam, hogy Rosie
odafent beleszóljon.
– Halló?
– Szia, én vagyok! – feleltem, és becsuktam a szememet.
Vettem néhány mély levegőt, hogy rögtön ne rohanjak vissza az autóhoz
sírva, akár egy kislány.
Rosie nem szólt semmit. Búgni kezdett az ajtó, kattant a zár, és
benyitottam. Felfelé menet idegesen igazgattam magamon a zakómat.
Ne feledd, Nate, csak semmi mocskos poén! Semmi mocskos poén!
Leesett az állam, amikor Rosie ajtót nyitott. Halványkék ruhát viselt
fehér kardigánnal. Elmondhatatlanul gyönyörű volt! Becsavarta a haját,
lazán leengedve hagyta, a tincsek az arcát keretezték. Végignéztem rajta
tetőtől talpig; minden apró gyönyörűséges részletet, a kecses nyakától lefelé
haladva, egészen a nyitott orrú, kék, magas sarkújáig. Képzeletben azonnal
ki is hámoztam a ruhájából, és csak az a cipő maradt rajta.
Visszavonszoltam a tekintetemet az arcára, de abban sem voltam biztos,
ki tudok-e préselni valami értelmes szót a számon.
– Ez igen! Olyan dögös vagy, hogy már bizsereg is a gatyám! Hmm, nem
igazán ilyen nyitómondatra gondoltam azért… Kikerekedett a szeme, a
száját egy kicsit nyitva hagyta, ahogy ő is végigmért. Vártam, hogy
leszidjon a „perverz” megjegyzésem miatt – de csak bámult.
Néhány másodperc múlva már összeráncoltam a homlokomat, és
lenéztem.
 – Mi az? Rajtahagytam az árcédulát? – kérdeztem. Rosie nagy levegőt
fújt ki, és a fejét rázta.
– Te jó ég! Hogy neked milyen jól áll az öltöny! Komolyan, én csak… –
akadt el, és nyelt egy nagyot, mielőtt folytatta. – Igen, legközelebb, amikor
itt alszol, ebben gyere, oké?
Ragadozó mosoly jelent meg az arcomon, közelebb léptem hozzá.
– Szóval tetszem neked öltönyben? Akkor talán bedobhatunk egy kis
titkárnős fantáziálgatást! Én lehetnék a főnök, te pedig a titkárnőm!
Felvehetnéd azt a dögös kis szemüvegedet! Ja, és ezt a „dugj meg” cipőt!
Elakadt a lélegzetem, mert gondolatban már a játék részleteit elemeztem.
Kuncogott, oldalra fordította a lábát, és lenézett a cipőjére.
– Ez „dugj meg” cipő? – kérdezte, és igyekezett ártatlan szemmel nézni.
Szabad kezemmel átöleltem a derekát, és közelebb húztam magamhoz.
– Rajtad igen! – jelentettem ki. – Másnak lehet, hogy csak egy sima kék
cipő, de rajtad rögtön az jut róla eszembe, hogy le akarlak vetkőztetni, és
arra kérni, hogy úgy sétálgass nekem fel-alá, hogy csak ez a cipő van rajtad!
Végigsimított a zakóm elején, majd az ajkába harapott, és vágyakozó
pillantást vetett rám.
– Talán majd később – súgta, és egyetértőn bólintott. Vonakodva
bólintottam.
– Ma este társaságod lesz, ne feledd!
Felnyögött, fejét a mellkasomra ejtette, mert kiment a fejéből, hogy nála
fognak aludni a szülei.
– Ó, a fenébe is, elfelejtettem! Tényleg pont ma kell ennyire jól
kinézned? Templomba megyünk, nekem meg egész idő alatt mocskos
gondolatok járnak majd a fejemben rólad! Pokolra fogok jutni!
Elnevettem magam, nyomtam egy puszit a feje búbjára, óvatosan,
nehogy összekócoljam a tökéletesen beállított fürtjeit. Rosie és én testileg
teljes mértékben passzoltunk egymáshoz. Az elmúlt két hétben, amióta a
szüleimnél voltunk azon a tengerparti bulin, rengeteget bolondoztunk.
Rosie kifejezetten rossz kislány volt legbelül. Az elmúlt két hétben már
annyit volt meztelenül előttem, hogy minden porcikáját ismertem. Tudtam,
hogy pontosan huszonhárom apró szeplő van a testén. Tudtam, hogy jobb
oldalon a bordáinál elképesztően csiklandós. Tudtam, hogy amikor
végigsimogatom a nyelvemmel a gerince mentén, annyira kapaszkodik az
ágyneműbe, hogy elfehérednek az ujjpercei. Jó néhány kis szerepjátékot
kipróbáltunk már; mondjuk, az irodai jelenet még nem szerepelt közöttük.
Személy szerint már alig vártam!
Vonakodva arrébb húzódtam, előhúztam a hátam mögül a virágot, amit
vettem neki.
Hálásan elmosolyodott, és megszagolta.
– Hű, köszönöm! Nagyon szép!
– Mostanában semmit nem vettem neked. Ráadásul, gondoltam, azzal is
jó benyomást kelthetek a szüleidben, ha hozok neked virágot. Elvégre, igazi
romantikus barátnak akarok látszani! – magyaráztam bárgyú vigyorral a
képemen.
Rosie elnevette magát, és kézfejével a mellkasomra csapott.
– Már azelőtt is annak látszódtál, hidd el! – cukkolt, és játékosan a
szemét forgatta.
Kézen fogott, hátrabiccentett a fejével a lakása ajtaja felé, ami előtt
ácsorogtunk.
– Felkészültél?
Összerezzentem, a fejemet ráztam.
– Még nem.
Megrántottam a kezét, amitől megbotlott, és a mellkasomnak ütközött.
Lehajtottam a fejemet, megcsókoltam. Érezni akartam a száját. Ez a csók
mindent megért, bármit tesz is az apja velem a következő huszonnégy
órában.
– Most már készen állok! – jelentettem ki.
Elnevette magát, megindult a lakás felé, és biztatóan rám mosolygott,
ahogy becsuktam az ajtót magam után. Olyan hangosan vert a szívem, hogy
nem lepődtem volna meg, ha az egész épületben hallani lehet. Nem tudtam
ellazulni. Feszengve követtem Rosie-t a nappaliba, ahonnan a hangok
jöttek.
A szobába érve mosolyt erőltettem magamra. Rosie édesanyja a kanapén
ült. Hátul kis kontyban összefogott barna haja volt. Ugyanúgy nézett ki,
mint Rosie és a húga. DJ mellette ült, az egyik rajzát tanulmányozták
nagyon. DJ azt magyarázta, mi van rajta, mutogatott, Rosie anyja pedig
lelkesen mosolygott. Édesapja a fényképeket nézegette, amiket Rosie
kérésére feltettem a falra az elmúlt héten. Csípőre tett kézzel állt. Sehol egy
mosoly. Enyhe kifejezés, hogy tartottam ettől az embertől. Megvolt hozzá a
hatalma, hogy ellenem fordítsa Rosie-t és DJ-t, ha úgy akarja. Rosie nem
állt volna ki mellettem az apjával szemben, bár nem is szerettem volna,
hogy választania kelljen.
Rosie megköszörülte a torkát, hogy ráfigyeljenek. Legszívesebben a
szájára tapasztottam volna a kezemet, hogy elnémítsam, mert akkor lett
volna még néhány másodpercem arra, hogy összekapjam magam. De
addigra már három szempár meredt rám.
Rosie anyukája udvariasan elmosolyodott. Az apja lassan szemügyre
vett, mintha próbálná felmérni, elég jó leszek-e a lányának. És DJ, nos, DJ
ragyogó szemmel felpattant, és szó szerint átvetette magát a kanapé
háttámláján. Elkaptam, még mielőtt a földre pottyant volna.
Elnevettem magam, felemeltem, mire ő szorosan átölelt.
– Szia, Nate! Ma megyünk ám buliba! – énekelte izgatottan.
– Szia, Kölyök! Fel is vagy öltözve szépen? Indulhatunk? – kérdeztem,
és játékosan megigazgattam a nyakkendőjét.
Irtó aranyos volt a kis divatos ingében, amihez szürke nyakkendőt és
szürke mellényt viselt!
Rosie apja felhorkant, mormogott valamit az orra alatt, de nem is
próbáltam megérteni. Rosie elmosolyodott, kezét a derekamra tette, én
pedig a csípőmre ültettem DJ-t, és a bal karomban tartottam.
– Ő Nate Peters. Nate, ő a mamám, Tracy, és a papám, George – szólalt
meg Rosie, és a kezével intve bemutatott minket egymásnak.
Mosolyogva léptem egyet előre, próbáltam magabiztosnak mutatkozni.
Vajon az, hogy DJ rajtam lóg, segít a helyzetemen? George barátságtalan
arccal mért végig. Nos, úgy tűnik, nem.
– Örülök, hogy végre megismerhetem önöket! Sokat hallottam magukról
Rosie-tól és DJ-től – üdvözöltem, és az apja felé nyújtottam a kezemet.
Erre ő összevonta a szemöldökét. Látszott rajta, hogy esze ágában sincs
kezet rázni velem, de azért vonakodva megtette.
– Szintúgy. Rosie azt mondja, maga rendőr. Nem gondolja, hogy
veszélyes munka? – kérdezett rá lényegre törően.
Jól van. Egyenesen bele a piszkálódás közepébe.
– Öö… Azt hiszem, az. De én mindig óvatos vagyok. Igazából én nem
vagyok közvetlenül benne az akcióban – magyaráztam, és lepillantottam a
kezünkre, mert még mindig szorította.
Egyértelműen próbált megrémiszteni, valószínűleg így viselkedett
mindig. Rosie azt mondta, ne is törődjek vele.
Úgy tűnt, gondosan megválogatja a szavait.
 – Maga szerint az, hogy veszélyes munkát végez, jó példaként szolgál az
unokám előtt?
Magamban felhorkantam. Egyáltalán nem voltam felkészülve ilyenre!
– Úgy gondolom, azt fogja látni, hogy a munkámmal a törvény jó oldalán
állok. Ez alapján igen, jó példaként szolgálok neki – feleltem.
Szinte éreztem, ahogy a tekintetével belefúrja magát a fejembe, és
mindent, amit teszek vagy mondok, tüzetesen kielemez.
Ekkor azonban DJ megszólalt, és jól beledobott a kakiba.
– Nate megengedte nekem, hogy megfogjam a pisztolyát! És felvettem a
bilincsét is! – hencegett.
Basszus, Kölyök, ez szép volt! Összerezzentem, Rosie-ra néztem. Neki
sem tetszett, amikor ezt csináltam, de elmagyaráztam neki, hogy üres a tár,
és teljesen biztonságos. Még a belsejét is kiszedtem, hogy még véletlenül se
lehessen lőni vele. DJ igazából csak egy értéktelen fémdarabot tartogatott.
George felhorkant.
– Nagyon felelősségteljes! – jegyezte meg. Rosie előrébb lépett, és
átkarolta a derekamat.
– Igen, mindannyian megnéztük. Egy régi, használaton kívüli pisztoly
volt, lőni sem lehetne vele. Megkértem Nate-et, hogy hozza át, mert még
sosem láttunk közelről pisztolyt. Ugye, Nate? – füllentett Rosie, és rám
mosolygott, jelezve, hogy vegyem a lapot.
Bólintottam, és azon tűnődtem, vajon miért mondta ezt.
– Én továbbra is úgy vélem, hogy nem lenne szabad igazi pisztolyt fognia
– ellenkezett George.
Rosie megvonta a vállát.
– Nem a te döntésed volt, papa, hanem az enyém. Nate azt mondta,
biztonságos, és ez nekem elég volt.
Az anyja elé tartotta a virágot.
– Megyek, beteszem vízbe. Nate hozta nekem! Tracy kedvesen rám
mosolygott.
– Ó, de édes! – áradozott.
Nevettem. Hát innen jön az „édes” szó!
Felötlött bennem, vajon egykor George-ot is ezzel a jelzővel illették-e.
Visszanéztem rá. Még mindig úgy figyelt engem, mint aki karót nyelt.
Összehúztam magam egy kicsit. Ez a fazon maximum annyira édes, mint
egy citrom!
 Megköszörültem a torkomat, amikor Rosie kiment, és ott hagyott a pokol
kellős közepén. Úgy tartottam DJ-t, mint valami pajzsot magam előtt, hogy
védjen a felém érkező halálos pillantás elől.
– Milyen volt a vonatút? Mondtam Rosie-nak, hogy szívesen elmegyek
magukért, de ő azt felelte, nem bánják, ha vonattal jönnek – szóltam, és
megvontam a vállam.
Igyekeztem valahogy enyhíteni a feszültséget.
Ők is kínosan érezték magukat, vagy csak én? Nekik is melegük lett? Ki
kellene nyitni egy ablakot…
– Minden rendben volt az úton. Rosie említette nekünk, de felesleges lett
volna csak ezért odaautóznia, amikor vonattal is könnyen ide tudunk jönni.
Mindenesetre köszönjük, amiért felajánlotta! – válaszolt Tracy.
Az ő hangja kedvesen, szívélyesen szólt. Tisztán látszott, hogy George-ot
kell meggyőznöm.
– Nem lett volna gond – vontam meg ismét a vállamat.
DJ fészkelődött a karomon, a vállamat paskolta, hogy figyeljek rá.
Mosolyogva néztem le rá.
– Mi az, Kölyök?
– Amikor odaérünk a templomba, megengeded, hogy játsszak a
telefonoddal? – súgta oda nekem azzal a kölyökkutya-ábrázattal, aminek
nem tudtam ellenállni.
DJ nagyon rákattant a mobilomra az utóbbi időben; több volt már rajta a
játék, mint bármi más. Lassan kell majd vennem neki egyet, mert megtelik
a memóriám a sok rajzolós applikációval, dobfelszereléssel és dühös
madárral.
– Hát persze, Kölyök!
– Van neki rendes neve! – szólt közbe George.
Elmosolyodtam, bólintottam. Úgy tűnik, ma semmit nem csinálok jól.
– Igen. Valóban azt kellene használnom.
Néhány perc múlva Rosie jött vissza mosolyogva.
– Indulhatunk? A biztonsági ellenőrzés miatt kell majd egy kicsit
várnunk – szólt, majd megvonta a vállát, és felkapta a táskáját.
Bólintottam, letettem DJ-t a földre.
– Voltál a mosdóban, Kölyök? Ott nem lesz ám vécé! Egy csomó
fényképész előtt kellene pisilned a bokorban! Én egyszer úgy jártam, és
elmondom neked, nem volt vicces! – közöltem vele, és a folyosó vége felé
biccentettem a fejemmel.
 Rosie nevetésben tört ki, DJ pedig ugrándozva elindult. Rosie-ra
vigyorogtam, de aztán észrevettem, hogy az apja felvont szemöldökkel néz
rám. Látszott rajta, hogy ő korántsem találja ezt ilyen mulatságosnak.
– Csak vicceltem. Sosem csináltam ilyesmit – tettem hozzá gyorsan.
– Hmm – ennyit mondott, majd megindult az ajtó felé.
Tracy utánaeredt, én pedig Rosie felé fordultam, és kétségbeesetten
néztem rá.
– Nagyon nem megy jól! – keseregtem.
Megrázta a fejét, lábujjhegyre állt, és a számra tapasztotta a száját.
– Remekül csinálod! Egyetlenegy csajozós dumát vagy kéjsóvár
megjegyzést sem hallottam tőled! És ez nálad már rekordidő! – cukkolt.
Sóhajtottam, homlokához nyomtam a homlokomat, és azt kívántam,
bárcsak túl lennénk már ezen a napon! DJ visszaugrált a nappaliba. Az inge
ki volt tűrve, a kezéről csöpögött a víz. Elnevettem magam, Rosie pedig
lehajolt hozzá, hogy megigazítsa a ruháját.
– Pisilés után majd nekem is megcsinálod ezt? – kérdeztem, ahogy Rosie
DJ nadrágjába csúsztatva a kezét betűrte az ingét.
Rám kacsintott.
– Ha jó fiú leszel, igen!
– Nate mindig jó fiú! – szólt közbe DJ, amitől mindketten nevetésben
törtünk ki.
Egy örökkévalóságnak tűnt, amire a templomhoz értünk. Több ellenőrző
ponton is meg kellett állnunk. Lezártak néhány utat, a vendégeknek fel
kellett mutatniuk a személyi igazolványukat és a meghívójukat. Anna apja
miatt volt minderre szükség. A második ciklusát töltötte hivatalban; nem
csoda, hogy az Egyesült Államok elnökeként ennyire ügyeltek a
biztonságára.
Teljesen elcsüggedtem, mire a templom parkolójába értünk. George
útközben mindenbe belekötött. Nem elég nagy az autóm öt személynek, túl
gyorsan vezetek, miért nem indulok el már az egyik kereszteződésnél, és
különben is, mikor érünk már oda. Ha az volt a célja, hogy kiakasszon, hát
sikerült neki.
Megkönnyebbülten sóhajtottam, amikor végre kiszálltunk a kocsiból.
Vettem néhány mély levegőt. Mondjuk, nem tartott sokáig a nyugalmam,
mert Seth jött felém széles vigyorral a képén. Tudta, hogy ideges vagyok,
mert már meséltem neki, hogy találkozni fogok a szülőkkel. Biztos voltam
benne, hogy szeretné megnehezíteni a dolgomat, már abból láttam, ahogyan
néz. Figyelmeztető pillantást küldtem felé, amikor a többiek arrébb léptek
az autómtól.
Seth még nem találkozott DJ-vel. Persze, már beszéltem neki róla, de
most látta először. Nem tudtam igazán, hogyan fogja kezelni a helyzetet,
mert annyira nem volt oda a gyerekekért. Rám mosolygott.
– Ő a barátnőd porontya? – kérdezte, és DJ felé intett. Dj összevonta a
szemöldökét.
– Én nem vagyok ponty!
Elnevettem magam, megpaskoltam a fejét, közben pedig Seth már
nyújtotta felé a kezét, hogy bemutatkozzon.
– Hellóka! Én vagyok a te Seth bácsid! – mondta.
DJ kíváncsian rám nézett, Rosie nevetni kezdett. Seth ekkor felé fordult,
és elővette a csábos mosolyát.
– Miért kell neked mindennap ennyire jól kinézned? Nem tudnál egy kis
szünetet tartani, hogy végre másra is tudjak koncentrálni? – kérdezte tőle
kaján vigyorral.
– Még mindig próbálkozol? – vágta rá Rosie a szemét forgatva.
Feszengve megköszörültem a torkomat, nem bántam volna, ha Seth szépen
felszívódik.
– Seth, ha lehet, mára jegeld ezt a dumát, oké? – kértem, és diszkréten
Rosie szülei felé biccentettem a fejemmel, akik mellettem álltak.
Seth arcára hatalmas vigyor ült ki, amikor Tracyre nézett.
– Kizárt, hogy ön Rosie anyukája! Ötévesen adott neki életet?
Ki fogom nyírni ezt a hülyét!
Tracy pirongva nevetett, és kínos pillantást vetett a férjére. Kétségkívül
nem tudta olyan jól kezelni az ilyenfajta dumát, mint a lánya.
– Jaj, hogy maga milyen sármőr! – felelte. Látszott rajta, hogy zavarban
van.
– Be kéne mennünk! – javasoltam, és rápillantottam az öt titkosügynökre,
akik a templom bejáratánál álltak őrt.
Néhányukat felismertem, ők vigyáztak Annára, amikor Ashton nem volt
mellette. Kézen fogtam Rosie-t, a másik kezemet DJ vállára tettem, és a
biztonságiak felé irányítottam. Odabólintottam Patricknek, Anna egyik
őrének.
– Helló, Patrick! Figyelj csak, ott az a fickó azt állítja, hogy velünk van,
de én nem ismerem! – közöltem vele, és Seth felé biccentettem a fejemmel,
aki épp egy meghívott hölgyhöz ugrott oda, aki akkor szállt ki a kocsijából.
Patrick nem ismerte a srácot, mivel Seth nem lógott annyit Ashtonéknál,
mint én.
Patrick a homlokát ráncolta.
– Az a barna hajú?
Bólintottam, de közben azért átfutott az agyamon, nem megyek-e túl
messze ezzel a húzásommal. Elvégre Seth is meghívott, ez könnyen ki fog
derülni.
– Igen. Bemehetünk? Mindannyian rajta vagyunk a meghívottak listáján.
Ők itt Mr. és Mrs. York.
Rosie szülei felé intettem. Patrick bólintott, mi pedig bementünk a már
zsúfolt templomba.
Azonnal kiszúrtam az anyámat. Felállt a székéről, és izgatottan integetett.
A szemét le se vette DJ-ről. Szinte ellökött mindenkit maga elől. Apám
mögötte lépdelt, és elnézést kért azoktól, akiket anyám majdnem elsöpört,
annyira igyekezett, hogy végre megismerhesse az unokáját.
Megállt előttem, Rosie-t megölelte.
– Gyönyörű vagy, kedveském! Ez a ruha! Nagyon csinos! – áradozott
barátságos mosollyal.
Aztán felém fordult, és megcsípte az arcomat.
– Édesem, te pedig elképesztően jóképű vagy ebben az öltönyben! Rosie
kuncogott, de én még véletlenül sem néztem rá, mert tudtam, hogy szét fog
szekálni emiatt az „édesem” miatt. Biztatásul DJ vállára tettem a kezemet,
amikor anyám lehajolt hozzá, az ajkába harapott, egyik kezét a szívére tette,
és úgy gyönyörködött DJ-ben, mintha ő lenne a világ legtündéribb gyereke.
– Szervusz, DJ! – suttogta.
Én is leguggoltam melléjük, és biztatóan rámosolyogtam. Közben azon
tűnődtem, hogy ez a kiskölyök mennyire lesz kész az én kattant anyámtól.
– DJ, ő itt az anyukám, Dawn.
DJ rámosolygott, amitől anyám felnyögött.
– Te vagy Nate mamija? Nem is hasonlítasz Nate-re! – állapította meg
fejcsóválva.
Anyám felnevetett.
– Nate az apukájára hasonlít! – válaszolta erre, és leguggolt elé. –
Hoztam neked néhány ajándékot, bent vannak az autóban! Egy kisebbet
azért behoztam magammal! A többit majd odakint megkapod a keresztelő
után, jó?
 – Vesziztél nekem ajándékot? – lelkesedett DJ.
Anyám bólintott, a táskájába nyúlt, és kihúzott belőle néhány csomag Toy
Story-matricát, és egy matricaalbumot. DJ arca felderült, mihelyt
megpillantotta.
– Az enyém? – kiáltott fel boldogan.
Anyám bólintott, és átadta neki. DJ fülig érő szájjal vigyorgott, majd
felém fordult.
– Nate, neked nagyon aranyos ám a mamid! Nézd, mit veszizett nekem!
Feltartotta, hogy lássam, mire én elmosolyodtam, és nagyon lelkesnek
mutattam magam.
– Majd segítek beragasztgatni a matricákat, jó? – ajánlotta fel anyám.
DJ buzgón bólogatott, mire anyám vidáman felsóhajtott. Apám csak
figyelt, és vigyorgott, ahogy anyám őt is bemutatta DJ-nek. Kinyitották a
matricás csomagokat.
Ekkor lépett oda hozzánk Ashton, és kezet rázott George-dzsal. Őt
bezzeg kedves mosollyal üdvözölte az öreg! Nem tehettem róla, féltékeny
lettem. De aztán rájöttem, hogy mindez azért van, mert Ashtont nem tekinti
veszélyesnek, hisz ő nem akar Rosie-hoz férkőzni.
Hirtelen valami zűrzavar támadt az ajtónál. Heves vita lármájára lettem
figyelmes, majd néhány másodperc múlva Seth jelent meg két titkosügynök
kíséretében.
– Én is szerepelek a meghívottak listáján! Ashton barátja vagyok!
– morgott Seth.
Halkan felnevettem, majd Ashton odasietett, hogy elrendezze a dolgot.
Na, ebből majd megtanulod, hülye kis pöcs, hogy nem játszadozhatsz az én
jövendőbelimmel! DJ-re pillantottam bizakodva.
– Szerinted kaphatok egy matricát a készletedből, Kölyök? Majd veszek
egyet helyette, jó? – kérdeztem.
DJ bólintott, és adott egyet.
– Ebből amúgyban is kettő van! – mondta rá, és megvonta a vállát.
Elmosolyodtam, leszedtem a matricát a papírjáról, majd elindultam Ashton
és Seth felé, akik épp az ügynököknek magyarázták, hogy minden rendben.
Hátba vertem Sethet, ahogy odaértem hozzájuk.
– Folyton balhé van körülötted, nem veszed észre? Ez egy templom,
Seth, mutass némi tiszteletet! – hecceltem, és finoman megveregettem a
hátát.
 Elvigyorodtam, majd megfordultam, és megindultam vissza Rosie-ékhoz.
Ott hagytam Sethet, egy Lotso medvés matricával a hátán.
Kemény dolog a revans, drága barátom!
 31. FEJEZET
Ahogy visszaértem a kis csoportomhoz, hallottam, hogy Rosie a
szüleinket mutatja be egymásnak. Elképzelni se tudtam, vajon George mit
gondol az anyámról és a kattantságáról!
Rosie mellé léptem, épp akkor, amikor már mindenki mindenkivel kezet
fogott. Rosie felém fordult, elmosolyodott.
– Gonosz vagy vele! – súgta oda nekem, átkarolt, és Seth felé bólintott.
Elnevettem magam, a fejemet ráztam.
– Dehogy! Ráhajtott az anyádra! – feleltem.
Visszanéztem az én anyámra, aki még mindig DJ mellett guggolt, és úgy
bámulta, mintha a világ legnagyobb kincse lenne.
– Anyu, nehogy elijeszd a furcsaságaiddal! Anyám erre ragyogó
tekintettel nézett fel rám.
– Ugyan már, miért ijeszteném el? Hiszen csak matricákat ragasztgatunk!
Ugye, kis cukorborsó? – szólt, és finoman meglökte DJ-t.
A kissrác elmosolyodott, bólintott, és még több matricát leszedett.
Ashton Sethtel az oldalán jött vissza hozzánk. Próbáltam elnyomni a
röhögésemet, ahogy megláttam Seth mérges ábrázatát, amiért így bántak
vele a biztonságiak.
– Miért, mi történt? – kérdeztem, és az ajtó felé biccentettem. Seth
összevonta a szemöldökét, kihúzta magát az öltönyében.
– Halványlila gőzöm sincs! Panaszt fogok tenni! Láttad, hogy
megrángatták a karomat? Meghívott vendégként jelentem meg itt, erre meg
azt hiszik, hogy valami terrorista vagyok?
– Mindez azért történhetett, mert a maga barátja azt mondta nekik, hogy
nincs meghívva! – szólt ekkor közbe George, és felém biccentett.
Mekkora egy seggfej!
Seth vádló tekintettel azonnal rám nézett.
– Mi a pi…
– Piros! – vágott közbe Rosie hangosan, nehogy Seth káromkodjon DJ
előtt.
Seth még haragosabban nézett, mintha Rosie-nak elment volna az esze,
de Rosie DJ felé intett.
Akkor leesett neki a tantusz, és bólintott.
– Ja! Szóval, mi az a piros, amiről szó volt? Öregem, ez egyáltalán nem
volt vicces! Te egy igazi ba… barát vagy! – közölte velem, és próbált
káromkodásmentesen leszidni.
– Barát? – ismételtem.
– Tudod jól, mit akarok mondani! Nehogy arra kényszeríts, hogy a
poronty előtt kelljen! – folytatta, majd DJ-re nevetett, aki dobott felé egy
„Nem is vagyok ponty!” pillantást. A tekintetéből egyértelműen lejött, hogy
Sethet bolondnak tartja.
– Én csak poénkodtam odakint a srácokkal! Nem hittem, hogy komolyan
veszik! – füllentettem.
Ashton felé fordultam, csak hogy témát váltsak végre.
– Készen állsz? Ugye majd mondod, mit kell mondanom? Kell valami
beszédet mondanom, vagy… – hagytam félbe a mondatot, mert már a
gondolatától is kirázott a hideg.
Ashton elnevette magát, a fejét rázta.
– Dehogyis! Majd szól a pap, mikor kell előremennünk. Adnak neked
egy kártyát, amit fel kell olvasnod. Aztán a pap vizet önt Cameron fejére,
elénekelünk egy egyházi éneket, amit Anna választott, és ennyi. Utána
szabadon leihatod maga a hotelben, ahol a bulit tartjuk! – felelte.
Rosie rám nézett, tekintetén látszott, hogy kissé meg van ijedve.
Összeráncoltam a homlokomat, és megnyugtatásképpen átkaroltam a
derekát.
– Mi az, Csíkos? Összerezzent.
– Ugye te majd csak úgy csinálsz, mintha énekelnél?
– Miért mondod ezt? Hiszen elképesztően jó hangom van! – tiltakoztam
viccesen.
Ashton nevetésben tört ki.
– Haver! Repedtfazék-hangod van! – szólt, majd még mindig röhögve a
fejét csóválta.
George is nevetett, majd gratulációképpen megveregette Ashton vállát,
nyilván azért, mert tetszett neki, hogy engem cinkel. Bunkó!
DJ összevonta a szemöldökét.
– Mit jelent az, hogy repedt fazék? – kérdezte, és látszott rajta, hogy nem
érti.
Közben abba sem hagyta a matricák válogatását. Ashton rávigyorgott.
– Majd csak hallgasd meg, ahogy Nate énekel, és tudni fogod! – válaszolt
neki, rákacsintott, Sethnek pedig adott egy ötöst.
Felsóhajtottam, becsuktam a szememet.
 – Keresünk ülőhelyet, amíg van szabad? – javasoltam, mert már untam a
témát.
– Én foglaltam nektek néhány helyet, édesem! – szólalt meg ekkor az
anyám, majd felállt, és DJ-re mosolygott. – Szeretnél mellém ülni,
cukorborsó? – kérdezte tőle.
– Igen. Meg Tracy nagyi mellé! Ő is segít matricát ragasztani! Jó, nagyi?
– kérdezte DJ, és kedvesen Rosie anyjára mosolygott.
Tracy lelkesen bólogatott.
– Nagyi, meg akarod nézni a Toy Story harmadik részét? Otthon megvan
ám! Nate vette nekem! A buli után majd megnézzük?
George kíváncsi pillantást dobott felém, vártam, mibe fog belekötni
ezúttal. Megfeszült az állkapcsa, és inkább nem szólalt meg, csak elnézett
másfelé. Úgy tűnt, semmi nem segíthet abban, hogy ez az ember
megkedveljen! Örökre utálni fog! Nagyszerű!
– Hát persze hogy megnézzük, DJ! – felelte Tracy a kissrácnak. – De
lehet, hogy inkább holnap, mert nem fogunk időben hazaérni ma.
DJ összeráncolta a homlokát, és az anyámra nézett.
– Te is meg akarod nézni velünk? Közben eszünk pattogatott kukoricát! –
lelkendezett.
Anyám majdnem elolvadt, annyira boldog volt! A szívéhez kapott, és
tényleg úgy nézett ki, mint egy igazi nagyanyó, aki teljesen odavan az
unokájáért.
– Örömmel, cukorborsó, örömmel! De Evan bácsi és én egy kicsit
messzebb lakunk innen, nekünk a parti után haza kell még utaznunk, tudod?
De amikor majd eljössz hozzánk, elhozod magaddal, jó? – javasolta neki.
DJ lelkesen bólogatott, majd anyám odavezette a padhoz, ahol foglalt
nekünk helyet. Rosie és én a sor szélén ültünk, mert nekünk előre kell majd
mennünk a szertartás alatt. A szüleim és Rosie szülei beültek egymás mellé,
és könnyed társalgást folytattak arról, ki hova való, és milyen volt az ideút.
A szertartás gördülékenyen zajlott. Egy kis gyertyát a kezünkben tartva
álltunk elöl, fogadalmat tettünk, hogy gondját viseljük Cameronnak, és
segítő kezet nyújtunk neki az élete során. Szorosan fogtam Rosie kezét a
szövegmondás közben. Szép volt az egész szertartás! Büszke voltam, hogy
részese lehetek annak, ami a legjobb barátom életében fontos eseménynek
számít. Persze, a közös éneklés alatt csak tátogtam, ahogy mindig is
szoktam ilyen helyzetekben. Kevesen hallottak engem énekelni; csak
néhány barát és rokon.
A szertartás után mindenki beült az autójába, és elhajtottunk abba az
elegáns szállodába, ahol a partit tartották. George ismét kóstolgatott végig
az úton. Kezdett komolyan az agyamra menni. Amikor odaértünk, a hátsó
terembe mentünk. Mindkettőnk szülei úgy látták jónak, ha egy asztalhoz
ülünk mindannyian. Vonakodva szót fogadtam, és próbáltam ügyet sem
vetni George folyamatos rosszallására. Úgy nézett rám, mintha valami
szörnyűséget tettem volna. Magamban azt kívántam, bárcsak ne én lennék a
sofőr, akkor jól berúgnék, és kiosztanám végre.
Sóvárgó pillantást vetettem a bárpult felé.
– Ki mit iszik? – szóltam, majd felálltam, mert már nagyon el akartam
húzni onnan.
Leadta mindenki a rendelését, én pedig megindultam a bárpult felé.
Rádőltem, és homlokráncolva lefelé néztem.
Egy kéz érintette meg a vállamat. Felemeltem a fejemet, Anna volt az.
Együttérzőn mosolygott.
– Rendes ember ám! Ne írd le teljesen, oké? Csak Josh miatt ilyen
szigorú veled. Ne is törődj vele! – tanácsolta, és megdörgölte a hátamat.
– Ki nem állhat engem! – keseregtem.
Közben mások is odajöttek a pulthoz, így közelebb hajoltam Annához,
hogy csak ő hallja.
Elmosolyodott.
– Csak adj neki egy kis időt! Hidd el, szimpatikus leszel neki! Végtére is,
te vagy Nate Peters! Kit nem tudsz elvarázsolni, mondd?
– mosolygott rám biztatóan.
– Úgy tűnik, George Yorkot! – morogtam.
Visszapillantottam az asztalhoz, láttam, ahogyan anyám sorra adja DJ-
nek az ajándékokat. Minden volt már ott, ami Toy Story-s vagy disney-s.
Anyám felvásárolta az egész játékboltot! Annyi pénzt hagyhatott ott ezért a
töméntelen sok ajándékért, amiből az idei évüket tutira nyereséggel zárják.
DJ ugrándozott örömében, ahogy végignézte őket.
Ashton is odajött hozzánk.
– Lelkesítő beszéd? – kérdezte Annát, aki szomorúan bólintott. – Akkor
átveszem! – mondta neki, és kacsintott egyet felé.
Anna megveregette a hátamat.
 – Szakértő kezekben hagylak! Ashton profi a szülők elvarázsolásában! –
jegyezte meg viccesen, és ahogy távozott, rácsapott a férje hátsójára.
Ashton megfogta a vállamat, és bátorítón rászorított.
– Nem tudok tanácsot adni. Csak azt mondom, legyél önmagad, és ha ez
nem tetszik neki, az az ő baja lesz! – szólt, majd megvonta a vállát.
– Ez ám a nagy segítség! A feleséged legalább megpróbált jobb kedvre
deríteni! – zsörtölődtem, és odaintettem a pultost.
Ashton elnevette magát.
– Na, jól van, elmondom, amit én tudok az öregről, hátha hasznát veszed!
Buzgón bólogattam.
– Nagyon családcentrikus. Amikor Josh elhagyta Rosie-t, túlzottan is
óvta mindenkitől. Meg kell hát győznöd, hogy nem fogsz csalódást okozni a
lányának.
Szigorúan rám nézett, látni akarta, figyelek-e.
– Hatalmas Cubs-rajongó, szóval róluk vagy jót, vagy semmit!
Vízvezeték-szerelőként dolgozik, talán ezt is felhasználhatod majd,
mármint, ugye, a te apád meg építési vállalkozó…
Nem folytatta, csak összeráncolta a homlokát.
– Mondjuk, nem tudom, ezt hogyan lehetne felhasználni, de mindegy. Ez
minden, amit tudok róla.
– Ennél még Rosie is többet mesélt a faterjáról! Sokra mentem veled!
Ilyen egy igaz barát, mondhatom! – elégedetlenkedtem.
Odabiccentettem az asztal felé, ahol mindannyian nevetgéltek, és éppen
társasozni kezdtek DJ-vel.
– Tegyél már nekem egy óriási szívességet, menj oda hozzá, és mondd el,
neki, hogy rendes alak vagyok! – adtam ki Ashtonnak az ukázt.
Ashton elnevette magát, bólintott.
– Akkor rendelsz nekem egy sört?
Meg sem várta a válaszomat, csak megindult az asztal irányába.
Nagyon bíztam benne, hogy meg tudja törni a jeget a leendő apósomnál!
Sóhajtottam, és újra a pultra szegeztem morcos tekintetemet, várva, hogy
legyen már vége ennek a hétvégének.
Néhány órával később lassacskán a végéhez közeledett az ünneplés.
Rosie és én Annával és Ashtonnal beszélgettünk.
Seth lépett oda hozzánk fejcsóválva. Belekortyolt a sörébe.
 – Nem értem, miért röhög rajtam ma mindenki! – mondta
homlokráncolva, és Anna egyik rokona felé pillantott, aki Seth hátára
mutogatott, és nevetett.
Megvontam a vállamat, próbáltam ártatlan képet vágni. Ashton gonoszul
rávigyorgott.
– Fogalmam sincs, öregem! – hazudtam, holott tudtam, hogy minden a
hátára ragasztott matrica miatt van.
Ekkor hirtelen a kelleténél is erősebben belém könyökölt, hogy figyeljek
oda. Összevontam a szemöldökömet, megdörzsöltem a fájó karomat, és
ránéztem. Azt hittem, elmentek nála otthonról.
– Dögös macák négy óránál! – nyögte be, és a jobbom felé biccentett a
fejével.
Elnevettem magam, a fejemet ráztam.
– Dögös maca, tizenkét óránál! – feleltem erre Rosie felé bólintva, aki
Cameront ölelgetve állt előttem.
Seth drámaian sóhajtott.
– Hát jó! Jesszus, ti ketten hogy besavanyodtatok, amióta becsajoztatok?
Én vagyok az egyedüli, aki még józan fejjel képes gondolkodni! – morgott
felénk bólintva.
– Becsajoztunk? – ismételte meg Ashton, és a fejét csóválta. – Seth, most
komolyan, mi a fene ütött beléd? Nem dugtál meg senkit mostanában, az a
bajod? – kérdezte hitetlenkedve.
Sethnek még az álla is leesett a döbbenettől. Mint akit vérig sértettek,
úgy nézett.
– Dehogynem dugtam! Meg se kérdőjelezd a férfiasságomat! Csak azt
mondom, hogy veletek már sehova nem lehet elmenni szórakozni! Kivel
menjek?
Elvigyorodtam, Rick felé bólintottam, aki a bárpultnál állt. Anna testőre
volt, de mivel már öt éve dolgozott Anna mellett, őt is bevettük közénk.
– Ott van Rick! – jegyeztem meg nevetve, ahogy láttam, hogy Rick még
a sörét is elejtette, miközben egy csinos csajjal beszélgetett.
Fogalma sem volt arról, hogyan kell bánni a nőkkel! Látszott rajta, hogy
zavarban van!
– Legalább mellette jóképűnek tűnök! – ismerte el Seth egy vállvonással.
Rick felé fordult.
– Hé, Rick! Eljössz velem bandázni egyet? – kiáltott oda neki, és egy
háromfős lánycsapat felé biccentett.
 Rick bólintott, és abba az irányba nézett, ahol a lányok álltak. A lány,
akivel addig beszélgetett, le is lépett, mihelyt Rick elejtette a sört.
– Seth, te tényleg nem hagyod ezt abba? Már minden harminc év alatti
nőt megszólítottál a teremben! – nevetett Rosie, és a fejét csóválta.
Seth önelégült vigyorral Rosie-ra nézett.
– Egy dolgot tudnod kell rólam! – közölte vele. Rosie elvigyorodott.
– Azt, hogy ölelésre termettél? – vágott közbe, mielőtt még Seth
folytathatta volna.
Kitört belőlem a röhögés, mert tudtam, hogy a Toy Story harmadik
részéből idézett egy sort. Elégszer láttam már a filmet, hogy én is
megtanuljam kívülről.
Seth úgy nézett Rosie-ra, mint aki azt gondolja róla, hogy elment az esze.
Erre Rosie is nevetni kezdett.
– Mire termettem? – értetlenkedett Seth. Rosie gyorsan megrázta a fejét.
– Semmire! Ne is törődj velem, túl sok narancslét ittam! Azt hiszem,
valami erősebbre kell váltanom!
Az asztal felé pillantottam, ahol DJ a szüleimmel és Rosie szüleivel ült.
Nagyon el volt foglalva az egyik játékkal, amit anyám vett neki – igazából
mindannyian játszottak, még George is. Anyám DJ körül sertepertélt,
mindenen ujjongott, amit a kölyök tett, közben pedig vidáman csiripelt
Tracyvel. Úgy tűnt, apám is egész jól elvan George-dzsal. Ahogy láttam,
fociról beszélgettek éppen. Összeráncoltam a homlokomat. Bosszantott,
hogy George másokkal barátságos, nekem meg még csak esélyt sem ad.
Apámmal bezzeg úgy ült és csevegett ott, mintha ősrégi barátok lennének!
– Táncoljunk? – kérdeztem Rosie-t, és a táncparkett felé biccentettem,
ahol néhány pár táncolt.
Elmosolyodott, Cameront átadta Annának, és követett a táncparkettre. A
karjaim közé húztam, lassúzni kezdtünk. Nagyot sóhajtottam, és az
asztalunk felé pillantottam.
– Úgy bánom, hogy nem bír engem!
Rosie a fejét rázta, gondoskodó tekintettel nézett rám.
– Ha nem bír, az az ő problémája! – jelentette ki, és megvonta a vállát.
Halványan elmosolyodtam, mert tudtam, hogy azért ez nem egészen így
van. Ha Rosie apja nem kedvel, akkor az közös problémánk. Minden olyan
furcsa lesz, ha nem tudom meggyőzni az öreget. Lemondóan Rosie
homlokához érintettem a homlokomat, be akartam szívni az illatát. Ahogy
ezt tettem, megszűnt körülöttünk a világ, és semmi, de semmi nem
számított.
Ekkor valami gyenge lökést éreztem a lábamnál. Apró kis kezek értek
hozzánk. Hátrébb húzódtam, és elmosolyodtam. DJ volt az.
– Nagyapa mondta, hogy közétek kell állnom, mielőtt még elkezdenétek
csókolózni! – csiripelte, és az asztalunk felé bökött a fejével.
Elnevettem magam az őszinteségén.
– Ó, igazán? Akkor jobb, ha azt teszed, amit a nagyapa mond, Kölyök! –
viccelődtem, majd lehajoltam, és felkanalaztam a földről.
A csípőmre ültettem, és visszahúztam Rosie-t magamhoz. DJ átkarolta a
nyakunkat, és újra táncolni kezdtünk, immáron hármasban. Rosie rám
mosolygott, a tekintetén látszott, mennyire büszke. Úgy tűnt, valami jót
tettem, bár nem tudtam pontosan, mit.
– Tényleg nagyapa küldött ide? – kérdezte DJ-t, mire a kissrác
bólogatott. – George nagyapa?
DJ ismét bólintott, mire Rosie sóhajtott. Alig láthatóan összeráncolta a
homlokát, majd szorosabban átkarolta a derekamat.
– Szerintem nagyapa nem szeretné, hogy elkapd a lánybacikat – ötletelt
DJ, és bólintott egyet, mint aki kitalálta a tutit.
Nevetnem kellett. Egész biztos voltam abban, hogy valami más miatt
küldte DJ-t hozzánk az a seggfej, és annak semmi köze az én
egészségemhez. Az volt az érzésem, hogy a pasas kíváncsi, meddig bírom
cérnával. Muszáj lesz megtartanom a méltóságomat. Azt sem szabad
elfelejtenem, hogy kétórányi vonatútra laknak innen, szóval még gyakran
sem kell találkoznom vele. Rosie-nak én azt ajánlottam fel, hogy évente
négy alkalommal látogassunk el a szüleimhez; remélhetőleg ő is ezt fogja
javasolni az ő családjával kapcsolatban. Évente négyszer ki fogom bírni az
öreg kóstolgatását!
Végigtáncoltuk a számot, majd Rosie az órájára pillantott.
– Lassan mennünk kellene, DJ-nek le kell feküdnie. Mi és a szüleim
hazamegyünk taxival, te csak nyugodtan maradj itt még a srácokkal! –
ajánlotta fel.
Hálásan rámosolyogtam, de megráztam a fejemet.
– Én is megyek – feleltem.
Rosie erre elmosolyodott, és visszamentünk az asztalunkhoz. A szüleink
még mindig ott üldögéltek. Mihelyt odaértünk, anyám DJ felé nyújtotta a
karját. DJ elvigyorodott, és odament hozzá. Ettől aztán anyám arcáról sem
lehetett letörölni a vigyort!
– Fejezzük be a társast, jó, cukorborsó? – javasolta neki anyám, és az
asztalra kiterített játék felé biccentett.
– Most meg fogom javítani a lézeremet! – jelentette ki DJ.
Anyám leült, az ölébe vette a kiskölyköt, aki már húzta is maga felé a
játékot, és nekiállt.
– Jó kis tánc volt? – érdeklődött George, és gonosz vigyorral nézett rám.
– Az! – válaszoltam, jól megnyomva a szót.
Nem hagytam magam. Évente csak négy alkalom, haver, ennyit foglak
látni!
– Lassan indulnunk kellene – szólt közbe Rosie.
Anyám felnyögött, szorosan átölelte DJ-t, mint aki nem akarja elengedni.
– Dawn nagyi, elrontottad a lézeremet! – kiáltott fel DJ nyafogva, és
lebiggyesztette a száját.
Elvigyorodtam, megpaskoltam a fejét, közben anyám engedett a
szorításán.
– Jaj, ne haragudj, cukorborsó! Rakd össze még egyszer, jó? – javasolta
neki.
Odavolt a „nagyi” szótól! Büszkén nézett a kölyökre, és nyomott az
arcára egy nagy puszit.
Rosie vigyorgott, kezét a kezembe csúsztatta.
– Betesszük DJ játékait a kocsiba? – kérdezte, és a terem kijárata felé
bökött a fejével.
– Persze! – feleltem.
Felkaptam a játékokkal teli táskát. Azt a játékot hagytuk csak ott,
amelyikkel még játszottak. Kéz a kézben elindultunk kifelé. Mihelyt
kettesben voltunk, magamhoz húztam Rosie-t, és megcsókoltam. Éreztem,
hogy megborzong. Hátrébb léptem, levettem a zakómat, és a vállára tettem.
Hálásan elmosolyodott, és szorosabban magára húzta.
– Nate, időnként elképesztően romantikus tudsz lenni! Gyengéden
megpusziltam a homlokát.
– Az én barátnőm nem fázhat meg! – mondtam, és az orrommal
megsimítottam az orrát. – Te csak várj meg itt, én majd elviszek mindent az
autóhoz.
Megfordultam, elfutottam az autóhoz, mit sem törődve a hideg széllel.
Miután mindent bepakoltam, visszaszaladtam Rosie-hoz. Ott várt rám a
zakómban, ami akkora volt rajta, hogy majdnem elnyelte, de még abban is
gyönyörűen festett!
– Irtó jól áll neked a ruhám! Lehet, hogy a kis szerepjátékunkban neked
kellene lenned inkább a főnöknek! – mormogtam, és szorosan átöleltem,
mire ő kuncogni kezdett.
Összehúzta a szemét, belekapaszkodott a nyakkendőmbe, és közelebb
vont magához.
– Lehet, hogy nagyon szigorú főnök leszek! Egy rossz mozdulat, és
büntetést kapsz érte! – duruzsolta csábító hangon.
Elvigyorodtam, szenvedélyesen megcsókoltam, olyan hevesen, hogy
majdnem felborultunk.
Hangos, drámai torokköszörülés hallatszott ekkor. Azonnal
hátrahúzódtam, és elnéztem a vállam fölött. Már a nyelvem hegyén volt,
hogy le lehet kopni, amikor észrevettem, hogy Rosie apja az. Utánunk jött.
– Azt hittem, a holmikat pakoljátok be az autóba! Vagy csak az is egy
ürügy volt, hogy a lányomra tegye a kezét? – vont kérdőre.
Összerezzentem, azonnal elengedtem Rosie-t. Úgy éreztem magamat,
mint egy kisgyerek, akit rajtakaptak, hogy rájár a süteményre.
– Csak beszélgettünk! – hazudtam.
– Pont úgy nézett ki! – vakkant fel az öreg, és a fejét csóválta. Rosie-ra
nézett.
– Ez amolyan fizikai dolog?
– Fizikai dolog? – ismételte meg Rosie, látszott rajta, hogy nem érti.
Az apja keresztbe fonta a karját maga előtt, és összehúzta a szemét.
– Az! Mi mást látnál benne! Rosie összevonta a szemöldökét.
– Ami azt illeti, sok mindent! – vágta rá Rosie élesen, az apja stílusában.
Mint egy nyúl a rókalyukban, úgy éreztem magam. Vártam, hogy
darabokra szedjenek. Ennyi. Erre számítottam, semmi jóra.
– Nem a te típusod! – közölte vele George. Rosie egyetértőn bólintott.
– Igazad van. Egyáltalán nem az én típusom. Valójában teljesen az
ellentéte annak. Az én típusom ugyanis egy hazug szemétláda! – vágta rá
mérges tekintettel.
George szeme összeszűkült.
– Ha a kinézetre mész, legutóbb meg kellett volna tanulnod, hogy ne
ilyen fiút válassz! Ez itt nem elég jó hozzád, ahogyan az a másik tróger sem
volt az!
Rosie válla megfeszült, döbbenten nézett az apjára.
 – Miről beszélsz?
Megráztam a fejemet, a derekára tettem a kezemet, nem akartam, hogy
összetűzésbe kerüljön miattam a családjával. Az apjának joga volt a
véleménynyilvánításra.
– Minden rendben, Rosie.
De ő értetlenül felhorkant, befeszült az álla, annyira mérges volt.
– Hogy lenne már minden rendben? – csattant fel, és visszafordult az apja
felé.
Akkor láttam ilyennek, amikor Joshsal veszekedett DJ jegyéről.
– Semmit nem tudsz róla! Hogy vagy képes így ítélkezni? Az apja
felrántotta az egyik szemöldökét.
– Pökhendi, önző suhanc, aki lecsap a csinos lányokra!
Rosie szeme összeszűkült, én meg összerándultam a minősítésén. Igen,
három hónappal ezelőtt valóban ilyen voltam. De megváltoztam. Rosie
változtatott meg.
– Szerinted azért vagyok vele, mert jól néz ki? Hidd el, a kinézetnek
semmi köze ahhoz, miért vagyok oda Nate-ért, vagy az unokád miért rajong
érte! Tudni szeretnéd, miért kedveljük ennyire? – kiabált Rosie mérgesen.
Az apja bólintott, még csak meg sem hátrált.
– Alig várom!
– Azért, mert amikor azt mondja, hogy nyolc órára ott van, akkor tudom,
hogy öt perccel előtte meg is jelenik, nehogy elkéssen! Azért, mert nagyon
figyelmes! Egyszer például felhívott, én épp bevásároltam, és mire kiléptem
az üzletből, ő már ott várt rám, és hazavitt kocsival! Nem kértem rá, mégis
meglepett vele, mert eszébe jutott! Kedvelem, mert mindegy, mennyire
húzós volt a napja, mennyire fáradt el, órákon át képes a fiammal játszani!
Az én fiammal! Nem az övével, hanem az enyémmel! Ennek ellenére
megteszi, mert egy aranyos ember! Odavagyok érte, mert mellette
különlegesnek érzem magam! Elképesztően kedves és jólelkű, aki szeret
velem és a fiammal lenni!
Vett egy mély levegőt, a keze ökölbe szorult.
– Szóval ne ítélkezz felette néhány óra után! Ha azt mondod, hogy nem
elég jó hozzám, azzal csak azt bizonyítod, hogy egyáltalán nem ismered!
Ha ismernéd, egyenesen a szemébe néznél, és te is abban reménykednél,
bárcsak sose jutna arra a pontra, hogy rádöbbenjen, mennyivel jobb nálam!
Ha ismernéd, büszkén rámosolyognál, mert nem a külsejét néznéd, hanem
azt, hogy mennyire jó ember! Nem, papa, te egyáltalán nem ismered Nate-
et!
Én csak álltam ott döbbenten, Rosie-ra meredtem, mert az apjával szállt
szembe miattam. Épp most mondta el neki, hogy odavan értem, és kiáll
mellettem. Az egyik felem legszívesebben mutogatva odakiáltott volna
neki, hogy Na, tessék, öreg, ezt neked! A másik felem meg úgy
megszorította volna Rosie-t, hogy még levegőt is alig kapott volna. Annyira
jólestek a szavai! Én is totálisan odavoltam érte!
George szája szegletében mosoly bujkált. Megvonta a vállát, és így szólt:
– Csak lecsekkoltam.
– Mit akartál lecsekkolni? – hüledezett Rosie. Az apja elnevette magát.
– Csak azt, hogy tényleg komolyan gondolod-e vele. Úgy látszik,
anyádnak igaza volt.
Mi a fene? Most akkor csak tesztelt az öreg? Rosie-nak leesett az álla.
– Ez azt jelenti, hogy ki akartad mondatni velem ezeket Nate-ről, hogy
lásd, komolyan gondolom-e vele? De akkor miért nem kérdeztél meg,
ahelyett, hogy előtte kelljen kibuknom, és valószínűleg kész idiótának
tűnnöm? – kiabált dühösen.
Nagyot nyeltem, a fejemet csóváltam. Azt sem tudtam, mi van.
Rosie arcán halvány pír jelent meg, annyira szégyellte magát.
George csak mosolygott.
– Öt évvel ezelőtt, amikor arról a másik fickóról mondtam hasonló
rosszakat, kiálltál mellette? – kérdezte a lányát kíváncsi tekintettel.
Rosie a homlokát ráncolta.
– Nem, de Jo…
Erre az apja feltartotta a kezét, és még mielőtt Rosie kimondta volna a
nevét, félbeszakította. Drámaian sóhajtott.
– Rendben. Szóval az a fickó, akit nem emlegetünk – helyesbített a
szemét forgatva. – Minden úgy volt vele kapcsolatban, ahogy te mondtad.
Tudtam. Ezért nem is védtem meg.
Elmosolyodtam, végtelenül büszke voltam magamra, hogy Rosie
mellettem kiállt, Josh mellett meg nem. Néhány hónappal ezelőtt még azt
hitte rólam, hogy olyan vagyok, mint az exe, de most már megváltozott a
véleménye.
– Tökmag, te remekül meg tudod ítélni az embereket, nos, leszámítva azt
az egy alakot. Szóval ha te kedveled ezt a fiút, akkor az nekem elég. Csak
tudni akartam, valójában mit gondolsz róla. Persze, őt is le akartam
csekkolni, meddig bírja, mielőtt felcsattan. De kiderült, hogy végtelen a
türelme. Ez kell neked, mert te aztán kegyetlenül idegesítő tudsz lenni! –
magyarázta, és a lányára kacsintott.
– Én idegesítő? – tiltakozott Rosie.
Bólintottam.
– Igen, Csíkos, idegesítő – szóltam közbe.
Felém fordult, elnevette magát, és a kézfejével mellkasonba vágott.
– Jobb, ha nem értesz egyet vele! – vágott vissza, és színlelt sértettséggel
a fejét csóválta.
Kézen fogtam, magamhoz húztam.
– Egyetértek vele, ha ez azt jelenti, hogy végre nem fog megölni a
szemével!
George egy „nyazsgem” szót köhögött, mire már belőlem is kitört a
nevetés. Ez volt az első alkalom, hogy egyáltalán megpróbáltam jó színben
feltűnni egy lány családja előtt. Kiderült, egész jó munkát végeztem. Szinte
táncot járt a lelkem! Szívem szerint fogtam volna magam, lekaptam volna
az ingemet, és a fejem fölött forgatva rohangáltam volna fel-alá a parkban.
Rosie elvigyorodott, a számra tapasztotta a száját, és lágy csókot adott.
Az ajkaiba mosolyogtam, és szorosan a két karomba húztam. George ismét
hangosan megköszörülte a torkát.
– Nos, öt másodpercnél nem tarthat tovább a csók! Kezek derék fölött!
Mert hát kérem szépen, egy szülő is jelen van ám! – intett maga felé
nevetve.
Rosie kilépett az ölelésemből.
– Megnézem, anyukád elengedte-e már DJ-t! – szólt, majd rám
kacsintott, és visszasétált a kis előtérbe.
Magamra hagyott az apjával. Félszegen rámosolyogtam.
– Akkor ez csak teszt volt? – kérdeztem, és megdörzsöltem hátul a
nyakamat, hogy egy kicsit enyhítsek a nap folyamán bennem felgyülemlő
feszültségen.
Bólintott, jámboran elmosolyodott.
– Az. Bocsánat miatta! Felszisszentem.
– De azért átmentem, ugye? Nem csak azért mondta, mert Rosie is itt
volt?
Elmosolyodott, vállamra tette a kezét.
– Átmentél, Nate!
 Büszkeség töltött el. Hálásan rámosolyogtam. Ezzel egy komoly
kapcsolati akadályon jutottam át!
Egyszer csak elhalványult a mosolya, rám szegezte a tekintetét, és ebből
tudtam, hogy még nincs vége.
– Lehet, hogy átmentél a teszten, de még mindig tudni szeretném, nem
töröd-e össze a lányom és az unokám szívét. Mert ha igen, akkor véged! –
figyelmeztetett szúrós szemmel.
– Teljes mértékben megértem. Nem fogok csalódást okozni.
Mindkettőjüket nagyon szeretem! – biztosítottam, és le sem vettem a
szememet a szeméről, jelezve, hogy komolyan beszélek.
Bólintott.
– Akkor hát, még egyszer bocsánat, amiért nehéz perceket okoztam! De
azok után, amit az a tróger tett Rosie-val, nem akarom, hogy még egyszer
úgy járjon. Majd ha lesznek gyerekeid, megérted!
Egyetértőn bólintottam. George-nak még bocsánatot sem kellett volna
kérnie. Tudtam, hogy szereti a lányát, és csak óvni akarja.
– Nem vagyok olyan, mint Josh. Nem kell aggódnia! Elmosolyodott,
vállamra tette a kezét.
– Látom. Jó embernek tűnsz, és abból, amit Rosie mesélt rólad és a
kapcsolatotokról, nem hiszem, hogy pillanatnyilag aggódnom kellene.
Megszorította a vállamat.
– De ha még egyszer kiejted annak a szemétládának a nevét előttem, jól
képen foglak törölni!
– Az eszembe vésem! – vágtam rá ünnepélyesen.
– Helyes! És még valami mára. Tartsd féken magad, rendben? Néhány
évig nem szeretnék még egy unokát! – közölte velem az ágyékom felé
bökve a fejével. – Nem szeretném, ha le kéne vágnom a tökeidet!
Zavartan elnevettem magam. Idővel biztosan összebarátkozunk, majd
egyszer, amikor végre kiérdemlem a bizalmát.
– Nem kell aggódnia! Még ha sikerülne is becserkésznem a lompost,
gyorsan tudok futni! Nem hinném, hogy utolérne!
Biztonságban van a férfiasságom!
Érzelmesen a vállamra csapott, elvigyorodott.
– Lehet, hogy vén vagyok már, de jók a lábaim! Simán kihívnálak
bármelyik sportban! Esélyed se lenne ellenem! – hencegett a mellkasát
kidüllesztve.
 Éreztem a hangjában a kihívást. Átkaroltam a vállát, és úgy döntöttem,
szaván fogom.
– Ahogy gondolja, George! Kezdhetjük is? Mit szólna a golfhoz? –
kérdeztem, miközben megindultunk befelé.
– Jól hangzik!
– Remek! Holnap reggel magáért megyek! Tartunk egy fiús golfnapot!
Én, maga és DJ! Aki veszít, az fizeti az ebédet!
Egyetértőn bólintott, érzelmesen hátba veregetett, majd a lányok és DJ
keresésére indultunk. Most várt rám az igazán nehéz feladat: kiszedni DJ-t
anyám karmai közül. Mert biztos voltam benne, hogy nem fogja
egykönnyen elengedni.
 32. FEJEZET
– Biztos, hogy nem tudsz velem jönni? – kérdeztem már vagy századszor.
– Lélekben veled leszek! – felelte Rosie, és szomorúan megvonta a
vállát.
Drámaian sóhajtottam. Már megint Josh miatt volt ez az egész. Úgy volt,
hogy ezen a hétvégén elviszi DJ-t, de persze nem tudta, így fuccsba ment a
tervünk, hogy elmegyünk valahova egy kicsit szórakozni a barátainkkal.
Paige és a legjobb barátnője, Coraline L. A.-ben tölti a hétvégét, velük
akartunk találkozni, és meginni valamit együtt. De nem, Joshnak néhány
órával ezelőtt kellett lemondania arra hivatkozva, hogy „influenzás”.
Seggfej, nem pedig influenzás. Tudtuk jól mindketten, hogy hazudik, de
egyikünk sem szólt semmit.
Joshnál a jó útra tért apafigura mindössze öt hétig tartott, miután
odaadtam neki a pénzt DJ jegyére. Pontosan három héttel Cameron
keresztelője után „elfelejtett” jönni DJ-ért. Hagyta, hogy Rosie és DJ ott
üljön péntek este, és várja, hogy betoppanjon a gyerek apja. Akiben még
annyi sem volt, hogy telefonáljon, és magyarázatot adjon. Rosie egy óra
múlva azért rácsörrent, és mint kiderült, elutazott hétvégézni néhány
haverjával, csak épp nem szólt róla. Persze, hogy DJ kibukott amiatt is,
hogy egyszer csak nem hívogatta már az apja rendszeresen. Egy hét után
azért úgy tűnt, túljutott rajta a kiskölyök, de nyilvánvalóan lelki traumát
okozott neki ezzel az apja.
Zsigerből utáltam Josht, és az volt a sejtésem, kölcsönös az érzés. Ha egy
helyen tartózkodtunk, megpróbáltam visszafogni magam, hogy ne üssem
agyon.
Azért történt jó dolog is az életünkben: Rosie és én már négy és fél
hónapja együtt voltunk. Napról napra jobb lett a kapcsolatunk. Mintha
elvarázsolt volna, nem tudtam uralkodni magamon, amikor a közelemben
volt. Csakis rá és DJ-re gondoltam. Ők lettek számomra a legfontosabbak a
világon.
Férfimércével nézve Rosie maga volt a megtestesült szuperbarátnő.
Mindenben támogatott, meghallgatott, bátorított. Egy-egy vacak napom
után jókedvre derített, és még azért sem orrolt meg rám, ha a haverjaimmal
elmentem valahova. Korábban mindig azt hittem, hogy minden lányt őrült
birtoklási vágy keríti hatalmába, mihelyt elköteleződsz mellette, nem
mehetsz majd sehova nélkülük, nem szeretik, ha más nőkkel beszélgetsz, és
a nap huszonnégy órájában rajtad akarnak lógni. Hát ebben nagyon
tévedtem.
– Gondolom, este ne ide jöjjek, ugye? – kérdeztem, és összehúztam
magam, mert tudtam, hogy meg sem kellett volna kérdeznem.
Csak szerettem volna egy ágyban tölteni az éjszakát a csajommal.
Mostanra utáltam egyedül aludni, és ha lehetővé tette a műszakom, Rosie-
nál aludtam. Ha Josh abban a pillanatban ott állt volna előttem, szétrúgtam
volna a tökeit, már csak azért is, mert az éjszakát illetően is keresztülhúzta a
számításaimat. Rosie próbált egyeztetni a húgával, csak hogy el tudjunk
szabadulni, de ezúttal nem tudott kisegíteni minket.
Elmosolyodott, az orromra tette az ujját.
– Maradj csak a húgoddal és Coraline-nal a lakásodban! Elvégre te vagy
a házigazda!
Felnyögtem, fejemet a vállára ejtettem, és belefúrtam oldalt a nyakába.
Erre halk szexi hangot hallatott, mire azonnal beindultam. Finoman
megharapdáltam a kecses kis nyakát, ám ekkor valami az ölembe pottyant.
Felhörögtem, annyira meglepődtem, de aztán láttam, hogy csak DJ ugrott a
golyóimra. Arrébb húzódtam Rosie-tól, és összerezzentem.
– Óvatosan, Kölyök! Nem akarsz kistesót magadnak? – viccelődtem, és
eligazítottam az ölemben, hogy kényelmesebb legyen.
DJ összeráncolta a homlokát, és azzal az imádni valóan értetlen
ábrázatával nézett.
– Huh?
Elmosolyodtam, megráztam a fejemet, mert tudtam, hogy nem lett volna
szabad ezt mondanom DJ előtt. Rosie ezzel szemben láthatóan nem
haragudott a megjegyzésemre. Tisztán látszott, hogy egy cél felé haladunk
mindketten. Tudta, hogy megőrülök érte. A szüleim házában történt kis
incidens óta nem ejtettem ki még véletlenül sem azt a bizonyos szót a
számon, pedig annyiszor ott volt a nyelvem hegyén. Csak féltem a
fogadtatástól. Nem voltam benne biztos, hogy Rosie is ennyire belém
habarodott-e, így hagytam, hadd mondja ki ő először. Végtére is ő mondta,
hogy neki ez túl gyors, és időre van szüksége. Hagytam hát neki időt.
Persze, az én bölcs barátom azt mondta, jó nagy hülye vagyok, amiért
nem mondom el Rosie-nak, hogy belezúgtam, de nem volt hozzá merszem.
A menő külsőm alatt sokkal bizonytalanabbnak éreztem magam, mint
hittem.
Rosie felé fordultam ismét. Bánatosan mosolygott.
 – Miért nem mész el te a húgomékkal ma este? Majd én vigyázok DJ-re!
– ajánlottam fel már vagy századszor.
Mindenkit megkérdeztünk, tudna-e valaki vigyázni rá, de hirtelen senkit
nem tudtunk mozgósítani.
Rosie elmosolyodott, sóhajtott, és olyan lágy tekintettel nézett rám, hogy
borsózni kezdett a hátam. Imádtam, amikor így néz! Mintha csodálna
valamit, bár arról fogalmam se volt, miért tenné ezt pont velem.
– Majd legközelebb. Mondd meg Paige-nek, hogy holnap találkozom
vele, jó?
DJ elmosolyodott.
– Paige néni holnap játszik velem? – kérdezte.
Ez a kiskölyök legalább annyira megszerette a rokonaimat, mint ahogy
azok őt. Még Lisa is odavolt érte. DJ teljesen az ujja köré csavarta, szinte
azonnal. A keresztelő óta néhányszor már meglátogattuk a családomat.
– Lehet, Kölyök! De miért nem hívod fel holnap jó korán reggel? –
javasoltam, és pimaszul felnevettem.
Holnap ebéd után nekem dolgoznom kell, Paige pedig nagy eséllyel ki
akarja majd aludni a ma esti italozást.
DJ elvigyorodott, bólintott, és a nappali padlóján szanaszét heverő
vonatkészlet darabjaira mutatott.
– Vonatozunk? Lehetsz a pirossal! – ajánlotta fel, és bizakodva felhúzta
az egyik szemöldökét.
– Azzal én vagyok! – jelentette ki Rosie, majd felpattant a kanapéról, és a
piros vonat felé kúszott.
Drámaian sóhajtottam, azt színlelve, mennyire bosszús lettem.
– A mami szereti elcsenni a legjobb dolgokat!
– Ez már igaz! Téged is elloptalak, nem igaz? – felelte, és rám kacsintott.
Elnevettem magam, lecsúsztam a kanapéról, és DJ-vel az ölemben Rosie
mellé telepedtem a földre. Hármasban raktuk össze a pályát. Úgy, mint egy
igazi család.
– Háromra! – habogta Paige, és a kezében tartott felesre bökött a fejével.
A szememet forgattam. Már részeg volt, pedig még alig pár órája jöttünk.
Gyorsan be tudott rúgni, aztán kijózanodott, majd megint berúgott.
Általában jókat szoktam mulatni ezen, de ezen az estén valahogy nem
tetszett. Minden sráccal flörtölt a bárban, éreztem, hogy egyre jobban
bosszant a dolog. Ha még egy srác „meg akarlak csinálni!” tekintettel
bámulni meri a húgomat, belenyomom az ujjamat a szemgolyójába! Néha
annyira utáltam, hogy báty vagyok!
– Egy… kettő… – számolt Paige.
– Három! – szóltam bele, és egy húzással lenyomtam az én felesemet.
Eddig egész jól telt az este. Rég nem voltam már becsiccsentve.
Többnyire józan szoktam maradni, mert úgy tudtam a legtöbbet kihozni a
csajok ittas flörtöléséből. Határozottan jól éreztem magam ezen az estén.
Seth egy csomó lánnyal kikezdett, én meg csak Coraline vállán pihentettem
a kezemet. Nevetgéltünk, viccelődtünk. Dübörgött a zene, úgy kellett
kiabálni egymás fülébe.
Belekortyoltam az italomba, és felnevettem, amikor egy része melléfolyt,
végig az államon. Coraline is röhögött rajtam, majd a kezével letörölgetett.
Tudtam, hogy ha nem akarok okádni, le kell állnom. Már így is elég nagy
hülyét csináltam magamból az este folyamán – az ivós játék soha nem volt
a kedvencem. Nem tudtam igazán koncentrálni már, a részeg agyamnak
minden olyan mulatságosnak tűnt.
Coraline az arcomhoz nyomta az arcát, jól rám dőlt, amitől majdnem
megbotlottam.
– Kár, hogy Rosie nem tudott eljönni velünk! Annyira dögös a csaj! –
kiabálta a fülembe.
Büszkén elvigyorodtam, helyeslőn bólintottam.
– Az bizony!
Coraline kajánul felnevetett.
– Ha szakítotok, rá fogok mozdulni! Ha te egyszer faképnél hagysz egy
csajt, nem mész vissza hozzá!
Elnevettem magam a kijelentésén.
– Még csak ne is álmodj róla! Jobb, ha nem nyomulsz a csajomra! Egy
nap feleségül fogom venni! Nem szeretnék semmi leszbi kavarást! –
poénkodtam, majd megcsiklandoztam Coraline-t, amitől kacagni kezdett, és
ide-oda dobálta magát.
Coraline-t már ezer éve ismertem, olyan volt nekem, mintha a húgom
lenne.
– Nézzenek oda! Nate Peters házasságot emleget! Sosem hittem volna,
hogy egyszer ezt is megérjük! – csiripelte, majd szorosan átölelt, és
érzelgősen puszit nyomott az arcomra.
Egyet kellett értenem vele. Én magam se hittem, hogy így lesz, de Rosie
számomra különleges volt. Mihelyt kimondja a bűvös szót nekem, feleségül
veszem. Ez volt az én zseniális tervem. Várok, amíg kimondja, hogy szeret,
aztán térdre rogyok előtte, és megkérem a kezét. Ashton szerint borzasztó
ötlet, mert szerinte romantikusabban kellene előadnom – de én tudtam,
hogy Rosie-nak tetszeni fog. Bírta, amikor mamlaszkodtam, és nem tudom,
miért, de azt is szerette, hogy fogalmam sem volt, miként legyek
romantikus. Akárhányszor elterveztem valami romantikusat, mindig
másképp sült el a dolog, és az lett a vége, hogy egész este csak röhögtünk
rajta. Ebből is tudtam, hogy nekem való lány, mert úgy fogadott el, ahogy
vagyok.
Ashtont megeskettem, hogy tartsa a száját. Megígérte, hogy nem mondja
el Annának, mennyire belezúgtam Rosie-ba. Nem akartam, hogy
visszajusson Rosie fülébe. A tengerparti elszólásom, és az azt követő rémült
nézése után tudtam, hogy hagynom kell, ő tegye meg az első lépést.
Majdnem szívrohamot kaptam attól, ahogyan akkor nézett. Még egyszer
nem szeretném átélni.
– Nem kellene inkább meleg csajokkal szemezned, ahelyett, hogy hetero,
kapcsolatban lévőkre pályázol? – cukkoltam Coraline-t, majd
rákacsintottam, ahogy hátrahúzódott tőlem, és próbált megállni a lábán.
Szorosabban átkaroltam a vállát, nehogy elessen.
– De – helyeselt –, csak bírom a kihívásokat! Ezen nevetnem kellett.
– Igen, mondjuk nekem is bejött, hogy Rosie-t nem volt egyszerű
becserkésznem! – ismertem el.
– Na, például ő is egy ilyen kihívás! – közölte Coraline, és a válla mögé
biccentett.
Megfordultam, és láttam, hogy Emma sétál felém csábos mosollyal az
arcán. Üdvözlésként én is visszamosolyogtam rá.
Régen, még jó pár héttel Rosie előtt kevertünk, de megmaradt köztünk a
barátság.
Emma megállt mellettem, a derekam köré csúsztatta a kezét, és átölelt.
– Szia, Nate!
Keze lesiklott a fenekemre, belemarkolt, miközben sokatmondón
mosolygott rám.
Az agyam kicsit lassan működött, de annyit azért tudtam, hogy nem esik
jól az érintése. Hátrébb húzódtam, a fejemet ráztam.
– Már nős vagyok! – hadartam.
Emma erre elnevette magát, a homlokát ráncolta, és a kezemre szegezte a
tekintetét.
 – Nincs is gyűrű rajtad! – állapította meg.
Basszus! Elhagytam? Várjunk csak, nem is vagyok nős… még. De erős
késztetést éreztem, hogy beszálljak egy taxiba, és most azonnal
eljegyezzem Rosie-t. Az órámra pillantottam. 11:37. Vajon még ébren van?
Elnevettem magam, a homlokomra csaptam.
– Úgy értem, azon gondolkodom, hogy megnősülök! – helyesbítettem, és
megvontam a vállam.
Coraline kuncogni kezdett mellettem.
– Igen, ő már hivatalosan foglalt! Bocs, szexikém! Én viszont… Nem
folytatta, csak végigmérte Emmát. Kitört belőlem a röhögés.
Nagyon dögös volt látni, ahogy Coraline az orrom előtt flörtöl egy
csajjal!
Emma udvariasan elmosolyodott, és a fejét rázta.
– Sajnálom, én nem vagyok meleg. Coraline csettintett a nyelvével.
– Hát, azt én is sajnálom!
Arrébb húzódott, látszott rajta, hogy most aztán fogja magát, és keres egy
hozzá illőt. Emma közelebb lépett hozzám újra, hogy halljuk egymás
hangját a hangos zenében.
– Egy ideje nem láttalak! – kiabálta. Megvontam a vállam.
– Mert sokat lógok együtt egy lánnyal. Már találkoztatok, nem? Hosszú
lábú dögös csaj! – feleltem, és ahogy elképzeltem lelki szemeim előtt Rosie
lábát, felsóhajtottam.
– Ja, találkoztunk! – felelte Emma. – Akkor ez komoly kettőtök között?
Lelkesen bólogattam.
– Mint a vakbélgyulladás!
– Szép hasonlat, mondhatom! – jegyezte meg Emma, és a szemét
forgatta.
– És veled mi újság? Jársz valakivel? – kérdeztem. Lehervadt a mosolya,
a fejét rázta.
– Már nem. A múlt héten szakítottunk – válaszolta, és megremegett a
szája széle.
Felsóhajtottam, előrébb léptem, és az egyik kezemmel átkaroltam.
– Sajnálom, Emma! Az a srác egy igazi pöcs! Jobb lesz neked nélküle! –
nyugtatgattam.
Emma remek ember, jó volt vele az ágyban, idióta az a fiú, akinek nem
kell egy ilyen lány.
 Hátrahúzódott, egyik ujjával megtörölte a szemét, megigazgatta a
sminkjét.
– Én is azt hiszem.
– Szeretnél róla beszélni? – ajánlottam fel, bár reméltem, hogy nemet
mond rá.
Nem voltam oda az ilyen lelkizésekért. Tanácsot meg úgysem tudtam
volna adni neki. A tapasztalatom a kapcsolatok terén Rosie Yorkban
kimerült, és még csak azt sem tudtam igazán, Rosie mit eszik rajtam.
Emma hálásan elmosolyodott.
– Jó! – felelte, és egy újabb könnycsepp áztatta el a pilláját.
– Hátramegyünk? Vagy ki a bár elé? Nem igazán halljuk egymást
idebent! – javasoltam, és a bejárat felé biccentettem.
Emma bólintott, és követett a tömegen át. Pár méterre lehettünk a
bejárattól, amikor verekedés tört ki. Megragadtam a kezét, magam mögé
rántottam, nehogy baja essen. Az ajtónálló őrök azonnal ott termettek, és
rendet raktak, de beletelt néhány percbe, mire átjutottunk. Sóhajtottam, a
hátsó mosdók felé mutattam, és magam mögött húzva abba az irányba
indultam. Ott majd csendesebb lesz, tudunk beszélgetni.
Emma csak mondta és mondta a magáét. Sírt, kesergett a srác miatt,
akivel járt. Múlt héten csalta meg Emmát, aki nagyon kiakadt emiatt. Úgy
tűnt, megkedvelte azt a fickót. Egész idő alatt csak ültem ott, sután a hátát
veregettem, és közben azt kívántam magamban, bárcsak ne mondtam volna
neki, hogy meghallgatom. Fogalmam se volt, mit kéne tennem, és amikor
rám nézett, hogy mondjak valamit, csak annyit hajtogattam, hogy a srác
nem ért annyit, meg hogy Emma talál magának jobbat.
Amikor végre felszáradtak a könnyei, megkönnyebbülten sóhajtottam.
Na, pont emiatt nem akartam magamnak lánybarátokat! Nem bírtam én ezt
az érzelmi drámázást! Ezúttal sem tudtam mit kezdeni vele.
– Biztos, hogy nem vagy benne egy kis rosszalkodásban? Engem
jókedvre derítenél vele! – viccelődött Emma nevetve.
– Fogsz magadnak találni valakit, Emma, abban biztos vagyok! Most
csak menj, nézz meg néhány sírós filmet, és tömd magad tele jégkrémmel!
Ne gabalyodj össze a mosdóban mindenféle pasassal, azzal nem fogod
kiheverni a srácot! – tanácsoltam.
Szomorúan elmosolyodott.
– Rendes srác vagy, Nate!
 – A legrendesebb! – poénkodtam, mire elnevette magát, és a szemét
forgatta.
– Na, gyere! Menjünk, igyunk! Ettől most úgyis kijózanodtam egy kicsit!
– javasoltam, majd kinyújtottam felé a kezemet.
Elmosolyodott, belém karolt, majd elfordítottam a zárat az ajtón, és
megindultunk kifelé, hogy vegyek még egy kis piát, ami tutira még a reggel
előtt vissza fog köszönni.
Rosie Reggel, amikor felébredtem, összeszorítottam a szememet. Aludni
akartam még. Ezzel csak az volt a probléma, hogy valaki az ágy lábánál
ugrált, és énekelte a Hot dog ho tdog Hot-digeddy-dog dallamot, és esze
ágában sem volt tovább aludni még egy kicsit. Halkan felnyögtem, majd
elfordítottam a fejemet, hogy Nate csinos arca táruljon a szemem elé. De
azonnal csalódottság lett úrrá rajtam, mert üres volt az ő térfele az ágyon.
Sóhajtottam, hiszen eszembe jutott, hogy a barátaival és a húgával ment
szórakozni az este. Ma dolgoznia kell, így csak holnap fogom újra látni.
Felültem, DJ-re mosolyogtam.
– Jó reggelt, kicsim! – motyogtam ásítva.
Fáradt voltam, mert Nate még az éjszaka felhívott, be volt rúgva, és azt
énekelte nekem a telefonban, hogy én vagyok a világ legjobb barátnője, és
már alig várja, hogy találkozzunk. Aztán egy csomó mocskos dolgot
kezdett el sorolni, hogy mit tesz a testemmel legközelebb, amitől persze alig
bírtam visszaaludni, annyira felizgatott. De az a hívás azért megérte ezt a
kis fáradtságot. A kedvenc részem az volt, amikor arról kezdett el
lamentálni, vajon milyen lehet egy buborékfólián szexelni. Már azon
elmosolyodtam, ha csak Nate-re gondoltam. Tényleg bajban voltam! Ez a
nőcsábász teljesen magába bolondított! Az ujja köré csavart, és úgy tűnt,
erről még csak sejtése sincs.
– Éhes vagyok, mami! – nyafogott DJ a hasát simogatva, és
lebiggyesztette a száját.
– Akkor gyerünk, készítsünk reggelit!
Kiszálltam az ágyból, ő meg leugrott, és a fejét csóválta.
– Nem reggelit akarok enni! – mondta. – Hanem olyan cukrot, amit Nate
hozott este!
Elmosolyodtam.
– Igazán? Nos, én ettem meg őket, amikor te már lefeküdtél! Így hát be
kell érned gabonapehellyel! – viccelődtem, és kinyújtottam rá a nyelvemet.
 – Megetted a cukromat? Megmondalak Nate-nek! – hordott le
homlokráncolva.
Elmosolyodtam, és elképzeltem, vajon ezért Nate el fog-e fenekelni.
Mélyen legbelül azt reméltem, hogy igen!
Kezemet DJ vállára tettem, és kiirányítottam a hálószobámból.
– Nem is ettem ám meg! De te sem azt fogsz reggelizni! DJ dúlt-fúlt,
megfeszítette a vállát.
– Nate megengedné! Egyébként meg hol van? Átjön ma?
Már a gondolatától is felderült az arca. DJ imádta Nate-et, legalább
annyira, mint én. Ettől is volt Nate különlegesebb számomra. A négy és fél
hónap alatt teljesen megváltozott az életünk. Minden jobbnak, könnyebbnek
és vidámabbnak tűnt. Sosem gondoltam volna, hogy valaha is ennyire
boldog leszek. Azok után, amiket Josh tett, férfit még csak látni sem
akartam a közelemben. De most, hogy Nate itt volt nekem, el sem tudtam
volna képelni nélküle az életem.
– Nate ma dolgozik, kicsim. Holnap este jön majd át.
Elmosolyodtam, és a konyhába mentem, hogy készítsek DJ-nek egy kis
gabonapelyhet, és bekapcsoljam a kávéfőzőt. Éreztem, hogy szükségem
lesz néhány csésze kávéra, ha nem akarok elaludni napközben.
DJ sóhajtott, bólintott, látszott rajta, hogy neki is legalább annyira
hiányzik Nate, mint nekem. Amikor nem láttam Nate mosolyát, vagy nem
hallottam a nevetését, csak úgy vánszorgott az idő. Viszonylag gyorsan
alakultak a dolgok közöttünk. A nagybetűs szót ugyan még nem mondtuk ki
egymásnak, így nem is történt meg köztünk az, amire már annyira vágytam,
de ez nem jelentette azt, hogy nem voltam maximálisan kielégítve. Nate
valamiféle varázserővel bírt a testem felett, és csak a szememet forgattam
az eksztázistól, amikor a kezével és a nyelvével munkálkodott.
De nem csak a szex miatt vágytam rá. Már az is hiányzott, ha nem
tudtam átölelni, vagy megfogni a kezét. Hiányzott, ha nem éreztem a
nyakamban az egyenletes szuszogását, ha nem a mosolyára ébredtem.
Mindene hiányzott, ami maga volt Nate Peters, pedig alig telt el
negyvennyolc óra azóta, hogy utoljára láttam őt. Szánalmasnak éreztem
magam! Mint valami szeretetre éhes kölyökkutya, úgy viselkedtem! Én,
Rosie York, aki megfogadta, hogy soha többet nem hagyja egy férfinak
sem, hogy hatalma legyen fölötte, totálisan feloldotta a határait, és
beengedett egy nőcsábászt az életébe.
 DJ elé tettem egy tál gabonapelyhet, leültem vele szemben, és egy csésze
forró kávét szorongattam.
– Elmenjünk a parkba délelőtt? – ajánlottam fel, mert friss levegőre volt
szükségem, hogy felébredjek.
DJ buzgón bólogatott.
– Felhívhatom Paige nénit, hogy megkérdezzem tőle, eljön-e velünk a
parkba? – kérdezte DJ teli szájjal, még a tej is csöpögött az állán.
Grimaszoltam, és bólintottam.
– Persze, de nem beszélünk teli szájjal, jó? – szóltam, és figyeltem,
ahogy a pizsama ujjába törli a száját.
Zavartan elmosolyodott, majd tovább tömte magát, mint aki már hetek
óta nem evett. Vagy épp növekedésben volt – vagy gilisztás. Mostanában
rengeteget eszik, pedig már így is alig tudtam kijönni a konyhapénzből.
Ráadásul akkorát nőtt az elmúlt két hónapban, hogy új ruhákat kellett
vennem neki. Josh nem fizetett gyerektartást, így ebben a hónapban
igencsak bajban voltam. Már kértem kölcsön a szüleimtől, hogy valahogyan
kihúzzam addig, amíg Josh megkapja a „túlórapénzét”, de már majdnem két
hete az utolsó ötven dolláromból veszem a kaját.
Josh időnként tényleg semmire sem volt jó. De nem veszhettem vele
össze emiatt, még ha szerettem volna, akkor sem. Akkor még ennyit sem
adott volna, és szó szerint nem jöttem volna ki a pénzből. Már ott tartottam,
hogy másodállás után kell néznem. Ha Josh továbbra sem fizeti a
gyerektartást, DJ és én hamarosan az utcán találjuk magunkat, mert nem
tudom kifizetni az albérletet. Korábban két állásban dolgoztam. Nem volt
egyszerű, de másképp nem boldogultam. Már el is határoztam, hogy hétfőn
megkérdezem az igazgatót az iskolában, nincs-e szükségük még takarítóra.
Ha még egy órát tudnék dolgozni bent, már az is sokat segítene.
Nate előtt mindig eljátszottam, hogy minden rendben, mert nem akartam,
hogy tudja, alig jövök ki a pénzből. Ő segítene, tudom, de nem akartam
ezzel terhelni. Titokban nem is bántam, hogy Josh megint lemondta a
hétvégét, mert így nem kellett elmennem Nate-tel és a barátaival szórakozni
előző este. Nyakig úsztam az adósságban, a hitelkártyám is kezdett
lefogyni. Néha úgy éreztem, az én vállamra nehezedik a világ súlya. Úgy
tűnt, megszakadhatok a munkától, lehetek bármennyire szuper anya, mindig
akadt valami, ami miatt úgy éreztem, egy tíztonnás sziklát húzok magam
után hegyre felfelé menet.
DJ elmosolyodott, az asztal közepére tolta az üres tányért.
 – Még mindig éhes vagyok, mami! Kapok még? – kérdezte, és a
szekrényen álló dobozra nézett.
Sóhajtottam, lehunytam a szemem, majd mosolyt erőltettem az arcomra,
és megfogtam a dobozt.
– Persze, kicsim!
Mire felöltöztünk és elkészültünk, elmúlt tíz is. Megengedtem hát DJ-
nek, hogy felhívja Paige-et, és elhívja a parkba. Beszélt vele egy percet,
majd felderült az arca, és széles vigyorra húzódott a szája.
– Szia, Nate! – csicseregte.
Elmosolyodtam, levettem a kabátját a fogasról, és felé tartottam, hogy
belebújjon. Ott állt, csacsogott, és elmesélte Nate-nek, hogy a parkba
megyünk, és nem engedtem meg neki, hogy cukrot egyen reggelire. DJ
lebiggyesztette a száját, úgy nézett rám, amikor elmondta Nate-nek, hogy el
akarja vinni a motorját is a parkba, de én azt mondtam neki, hogy nem, mert
nem szeretném én cipelni egész úton, ha már megunja a motorozást. Nate
válaszait nem hallottam, de DJ csalódott arcából ítélve az én imádni való
pasim nekem adott igazat. Az ajkamba haraptam, és kinyújtottam a kezemet
a telefonért, hogy legalább a hangját halljam egy kicsit, mielőtt dolgozni
megy.
DJ elhúzta a száját.
– A mami akar téged! – motyogott, mert nem örült annak, hogy oda kell
adnia a telefont. – Nate azt mondta, vihetem a motoromat a parkba! –
közölte velem, és a kezembe nyomta a telefont.
Ahogy a fülemhez tettem, hallottam, hogy Nate nevet.
– Jó reggelt! Csak nem másnapos valaki? – kérdeztem vigyorogva.
– A mami akar engem, ugye? – mondta, és nem is válaszolt a
kérdésemre.
Álmodozón sóhajtottam. Igen, akartam! De még mennyire –
Határozottan! – közöltem vele.
– Akkor beírlak a határidőnaplómba, amikor hazaérek. Ha akarod, este
újra hívlak! – duruzsolta sokatmondóan.
Lecsuktam a szemem, ahogy belegondoltam. Nate tudott a legszexibben
beszélni az olyan dolgokról! Már csak a szavaival is olyat hozott ki
belőlem, amit Josh semmivel nem tudott elérni, bármit csinált is.
– Két egymást követő éjszakán át nem lennék képes rá! Biztos vagyok
benne, hogy elolvadnék! – mondtam őszintén.
 Sóhajtott.
– Én is! – ismerte be ő is. – Az a helyzet, hogy az én lusta húgocskám túl
fáradt ahhoz, hogy most a parkba menjen. Azt üzeni, később hív, és ha
akarod, vacsorára összefuthattok.
– Jó, oké! Mondd neki, hogy csörögjön, amikor kidobta az ágy! –
javasoltam.
Közben becipzáraztam DJ kabátját, a cipője már rajta volt.
A motorja az ajtónál hevert, mintha ki akarná csempészni a lakásból
anélkül, hogy észrevenném. Elmosolyodtam.
– Azt mondtad DJ-nek, hogy majd én leviszem a motorját a parkba? –
kérdeztem Nate-et.
– Nem. Miért?
Mosolyogva a fejemet csóváltam.
– Csak úgy. Leteszem, legyen jó napod a munkahelyen! Vigyázz
magadra, és ha lesz szüneted, hívj, jó? De ne hajnali négykor! – tettem
hozzá gyorsan, mert tudtam, hogy amikor végez a műszakban, úgyis hívni
fog.
– Rendben, Csíkos! Holnap találkozunk!
Összecsuktam a mobilomat, és az egyik szemöldökömet felvonva DJ-re
néztem.
– Nate azt mondta most, hogy le kell vinnem a motorodat a parkba.
Mázlid van, hogy ennyire rendes, ugye, tudod? – cukkoltam, és úgy
döntöttem, hogy hagyom, hadd jöjjön motorral.
Kikerekedett a szeme, izgatottan tapsikolt.
– Nagyon szeretem Nate-et! – kiabálta.
Néhányat pislogtam, ahogy meghallottam, mit mondott. Még soha nem
mondta ki ezt. És milyen édesen hangzott a szájából! Azon tűnődtem, vajon
Nate mit mondana, ha hallaná DJ-től ezeket a szavakat. Látszott rajta, hogy
komolyan is gondolja. Széles vigyorra húzódott a szája, és megragadta a
motor kormányát.
Nem is tudtam, hogyan reagáljak erre. Nem szóltam hát semmit, inkább
gyorsan témát váltottam.
– Gyere, kicsim! Menjünk, mielőtt túl sokan lesznek a parkban, és nem
tudsz motorozni! – javasoltam, majd felkaptam a táskámat meg a
kulcsaimat, és kinyitottam az ajtót.
 Aznap délután Anna átjött Cameronnal egy kis csajos csevegésre.
Kávézgattunk, közben DJ a kisautóit válogatta, és próbált keresni közöttük
olyat, aminek nincs laza eleme, hogy Cam is tudjon játszani vele. A
kanapén ültem, kezemben a világ legédesebb babájával, akit DJ
megszületése óta láttam. Gyönyörű picúr volt Cameron: nagy,
mogyoróbarna szemével mindent megfigyelt, ahogy rám nézett, és
mosolygott, amikor mókás arcokat vágtam.
– Szóval Ashton még mindig zúgolódik a miatt a hetekkel ezelőtt tartott
fiús golfnap miatt – mondta Anna nevetve, a fejét csóválta. – Már most
szólok, hogy visszavágót akar a közeljövőben. Mondd apukádnak és Nate-
nek, hogy számítsanak a hívására!
Elnevettem magam. Eredetileg a „fiús golfnapon” csak Nate, az apám és
DJ vett volna részt, de aztán fiúfesztivállá nőtte ki magát.
Ashton is meghívatta magát, mihelyt meghallotta, aztán meg Seth
nyafogott addig, amíg ő is mehetett. Akkor már Anna apja sem maradhatott
ki. Mire észbe kaptak, már tizenkettőre duzzadt a létszám. A golfban nem
igazán járatos Ashton ütött egyet, és jó egy mérfölddel elvétette a lyukat.
Hat héttel később még mindig nem dolgozta fel ezt az élményt. Mint
megtudtam, a tizennyolc lyukból egybe sem talált bele, a fiúk elnevezték
„nulla lyuknak” – persze, ezt Nate állította. Ashton sosem tudott veszíteni,
és nehezen dolgozta fel, ha valamiben nem volt ügyes.
– Ashton annyira vicces! – nevettem, közben megcsiklandoztam
Cameront.
Anna sóhajtott, és a kanapé háttámlájára hajtotta a fejét.
– Az, de néha úgy tud nyafogni, mint egy kislány! – mondta erre, és
széles vigyorra húzódott a szája.
Elmosolyodtam. Anna és Ashton annyira szerette egymást, hogy azt már
nézni is szinte émelyítő volt. A szám szélét harapdáltam, és azon tűnődtem,
vajon Nate fog-e egyszer úgy nézni rám, ahogy Ashton néz Annára. Tisztán
lejött, mennyire odavan a feleségéért. Ez már akkor is nyilvánvaló volt,
amikor a főiskolán, ahol megismerkedtünk, „eljátszották”, hogy ők egy pár.
A tekintete elárulta. De Nate-ről nehezebb volt bármit is megállapítani.
Annyira szerettem volna kikérni Anna véleményét, de féltem, hátha
valahogy visszajut Nate-hez, és akkor minden elromlik. Láttam, hogy Nate
és Ashton milyen pletykás. Olyanok tudtak lenni, mint két öregasszony,
akik a kerítés mellett állva mindenkit kibeszélnek.
 – Mindenkinek van valami hibája – viccelődtem, majd megvontam a
vállamat, és Cameront az ölembe csúsztattam, mert rágcsálni kezdte a
hajamat.
Anna bólintott.
– Az igaz, de az ő igazi hibája az, hogy horkol! Rosie, az égiekre
esküszöm, hogy múlt éjjel olyan hangosan horkolt, hogy saját magát
felébresztette vele! – mondta nevetve.
Belőlem is kitört a röhögés, és magamban hálát adtam, amiért Nate nem
horkol. Nem mintha hallottam volna, annyira mélyen tudtam aludni.
Éjszaka csak DJ-re ébredek fel. Ha róla volt szó, úgy működtem, mint
valami ultrahangradar, de másokkal nem.
– És hogy boldogulsz egy horkolóval? – kérdeztem, és csodálkozva
néztem rá.
Igazi szerelem volt az övék; úgy tűnt, Annát a legkevésbé sem zavarja.
Megvonta a vállát, meghatódva elmosolyodott.
– Tulajdonképpen még szeretem is! Ha hallom, tudom, hogy ott van
mellettem. Még akkor is jobban alszom, amikor a fülembe hortyog. Még
Cam is simán alszik tőle. Ashton nem hiszi el nekem, hogy horkol.
Esküszöm, azt képzeli, csak én találom ki. Amikor tegnap este
felébresztette magát, kérdőn rám nézett, én meg úgy tettem, mintha én
ébresztettem volna fel. Nem akartam, hogy csorbuljon a méltósága –
nevetett.
– Annyira jópofák vagytok! Ugye már lassan hat éve vagytok együtt? –
kérdeztem, majd felsikoltottam, amikor Cameron az ujjamat kezdte
harapdálni.
Anna bólintott.
– Igen – felelte ábrándozón, megnyomva a szót.
A szám szélét harapdálva úgy döntöttem, hogy felteszem a kérdést, ami
már hónapok óta nem hagyott nyugodni.
– Anna, hogy éred el Ashtonnál, hogy szerelmes maradjon beléd, ennyi
idő után is? Rettegek attól a naptól, amikor Nate már nem fog érdeklődni
irántam! Hogy csinálod, hogy Ashton ne tudjon betelni veled? – kérdeztem
halkan, s közben DJ-t figyeltem, aki még mindig az autóival babrált. Nem
akartam, hogy meghallja ezt a beszélgetést, nehogy azon kezdjen aggódni,
hogy Nate majd megun minket. Ha ez megtörténne, DJ le lenne sújtva.
Anna kedvesen elmosolyodott.
 – Rosie, Nate megőrül érted! Hagyd már abba a stresszelést! Ő nem
olyan, mint az a másik! – nyugtatgatott, és ki sem mondta Josh nevét,
nehogy DJ meghallja.
– Már régóta ismerem Nate-et, de még sosem láttam, hogy bárkire is így
nézett volna, mint ahogyan rád.
Anna szavai hallatán egy kicsit jobban éreztem magam. Tudtam, hogy
Nate-nek előttem még nem volt igazi barátnője, sem komoly kapcsolata, de
ettől még mindennap bepánikoltam, vajon mikor jut el oda, hogy jobbat
érdemel egy egyedülálló anyánál. Tudtam, hogy el fog jönni az a nap. Nem
én voltam az igazán hozzá illő nő, amire előbb-utóbb rá fog jönni. Most
még boldog voltam a figyelmétől, a csókjaitól, és ki akartam élvezni
minden pillanatát ennek, amíg lehetett.
Anna lecsúszott a kanapéról, és leült DJ mellé.
– Na, mit játsszunk? – kérdezte, és ő is el kezdett kotorni az autók között.
Elmosolyodtam, letoltam magam a kanapéról, és Cam babát Anna lábai
közé ültettem.
– Főzök még kávét! Kérsz valamit, kicsim?
– Csokis shake-et juharsziruppal! – kiáltotta.
Sóhajtottam, a fejemet ráztam, és elmosolyodtam magamban.
Nate tanította meg DJ-nek ezt az enyhén furcsa kombinációt néhány
héttel ezelőtt. Annyira hasonlítottak egymásra, hogy néha olyanok voltak,
mint apa és fia. Ahogy kivettem a tejet a hűtőszekrényből, megszólalt a
kaputelefon. Összevontam a szemöldökömet, és felhajtottam Nate
pulóverének az ujját, amit viseltem, hogy megnézzem, mennyi az idő. Még
csak negyed három volt. Paige még nagyon korán jönne, mert amúgy öt
körülre ígérkezett.
Az ajtó felé indultam, és megnyomtam a kaputelefon gombját.
– Halló?
– Szia, nyuszika!
Felhörrentem, amikor meghallottam Josh hangját. Hát erre aztán pont
nem volt szükségem! Anna és Josh egy szobában? Késsel lehet majd vágni
a feszültséget! Ráadásul szó sem volt arról, hogy ma megjelenik itt. Hiszen
azt mondta, beteg, ezért nem vitte el DJ-t hétvégére. Nem szóltam bele
semmit, csak megnyomtam a gombot, hogy beengedjem az épületbe.
A számba haraptam, és hátrapillantottam Annára, aki még mindig a
földön ült DJ-vel és Cameronnal.
 – DJ, jön a papa! – kiabáltam be, mert nem igazán szerettem volna látni
Anna arcát, amikor közlöm velük, ki érkezett.
Próbált mindig nagyon ügyelni arra, hogy ne üljön ki az undor az arcára,
amikor Josh a közelében volt, vagy én megemlítettem a nevét. De tudtam,
hogy legszívesebben behúzott volna neki egyet.
DJ felsikoltott, és már szaladt is mellém. Kinyitottam az ajtót,
rámosolyogtam Rickre, aki az ajtóm előtt várakozott Annát őrizve.
– Josh jön felfelé – szóltam oda neki, és megvontam a vállamat.
Rick válaszul bólintott. Szolgálatban még a barátokkal sem viccelődött.
Annyira másként viselkedett, amikor dolgozott, hogy az már szinte mókás
volt.
DJ türelmetlenül állt a nyitott ajtóban, és úgy meredt a lépcsők felé,
mintha magát a Mikulást várná. Kicsit émelyítő, egyben szívfájdító volt az
a rajongás, amit Josh a fiától kapott. A gyerekek könnyen megbocsátanak,
és könnyen felejtenek. Néha úgy szerettem volna gyerek lenni újra!
Josh feltrappolt a lépcsőn, és elmosolyodott, amikor DJ kiszaladt a
folyosóra, és azonnal a karjaiba ugrott. Sóhajtottam, felvontam az egyik
szemöldökömet, és halkan megkérdeztem tőle, mit keres itt minden
bejelentés nélkül, hívatlanul, kéretlenül.
– Jobban vagyol, papa? – kérdezte DJ tőle, és úgy csimpaszkodott belé,
mintha bármelyik pillanatban füstfelhővé változna és eltűnne. Josh
félszegen elmosolyodott, én pedig nagyon reméltem, hogy bűntudata van,
amiért előző este nem jött, annak ellenére, hogy meg volt beszélve. Lehet,
hogy ma este elviszi, és holnap hozza, gondoltam. Szombaton sosem
szokott beugrani, még akkor sem, ha lemondta a péntek estét, így hát teljes
mértékben váratlan volt a felbukkanása.
– Igen, kishaver, sokkal jobban vagyok! – felelte a fiának, majd
megpuszilta oldalt a fejét, de közben végig rajtam tartotta a tekintetét.
Persze, feltűnt, milyen kaján vigyorral stíröl. Önelégült alak!
– Szóval, mi a helyzet? – kérdeztem keresztbe tett kézzel, és úgy néztem
rá, hogy tudta, bajban van.
Bánatosan elmosolyodott, de azért látható volt, hogy csak megjátssza
magát.
– Beszélnem kell veled valami fontos dologról. Lenézett DJ-re,
elmosolyodott.
– Beszélnem kell a mamival, addig menj szépen be, és játssz a
szobádban, jó? – javasolta neki, és letette a földre.
 DJ lebiggyesztette a száját.
– De én Anna nénivel és Cameronnal játszom! Josh tekintete
kimerevedett.
– Igen, az ajtónálló betanított majomból gondoltam, hogy itt van! –
felelte nyers hangon.
– Mit akarsz, Josh? Nem várhat? – kérdeztem, és közben a nappali felé
pillantottam, mert láttam, hogy Anna elkezdte összeszedni Cameron
cókmókját.
Mérgesen összevontam a szemöldökömet, mert bosszantott, hogy Josh
elüldözi a barátnőmet.
– Nem lehet. Muszáj most beszélnünk! Személyesen! Ha esetleg
megkérnéd Miss Nagyon Fontost, hogy vigyázzon DJ-re, akkor
leugorhatnánk egy kávéra! – javasolta utálatosan.
Anna kijött az előszobába, undorral nyögött fel, amikor meglátta Josht.
– Miss Nagyon Fontos épp menni készül! – morgott oda szarkasztikusan,
majd felém fordult, és mosolyt erőltetett magára.
– Elvigyem DJ-t magamhoz néhány órára? Ashton majd visszahozza,
mielőtt Paige-dzsel vacsorázol – ajánlotta fel.
A homlokomat ráncoltam, visszanéztem Joshra. Ki nem állhattam, hogy
tönkreteszi a barátnőmmel töltött időmet! Hát nem volt elég neki a tegnap
este? Amikor Josh biztatón bólintott, a szám szélét harapdálva azon
tűnődtem, vajon mi lehet ennyire fontos.
Visszanéztem Annára, és hálásan rámosolyogtam.
– Nem baj?
– Dehogyis!
Lenézett DJ-re.
– Eljössz hozzánk játszani? Ashton játszik veled a Wiin!
DJ nem igazán tudta, mitévő legyen. Láttam az arcán, hogy felcsillant,
mihelyt meghallotta azt, hogy Wii, de ugyanakkor Joshra is szegezte a
tekintetét, mert szeretett volna vele is lenni.
Josh bólintott.
– Menj csak Annával, kishaver! Tényleg beszélnem kell a mamival! –
mondta neki.
DJ halványan elmosolyodott, de láttam rajta, hogy csalódott.
Legszívesebben felkaptam volna egy téglát, és jól képen vágtam volna vele
Josht. Felsegítette DJ-re a cipőjét, én meg az előszobaszekrényhez léptem,
és kivettem a pót gyerekülést, amit Nate vett az autójába. Anna egész idő
alatt rá se pillantott Joshra. Befeszült az álla, mert azt észrevette, hogy Josh
a fenekét vizslatja. Látszott rajta, hogy három másodperc választja el attól,
hogy jól tökön rúgja az exemet.
Miután Anna és Rick távozott, jó hosszan kifújtam a levegőt, becsuktam
az ajtót, és Josh felé fordultam. Magamban azon rimánkodtam, nehogy azt
mondja, hogy ezúttal sem tudja odaadni az e havi gyerektartást. Mert ha ez
a helyzet, akkor végem.
Josh szomorúan elmosolyodott, mihelyt egyedül maradtunk.
– Valamit el kell mondanom. Nem tudom, hogy fogod fogadni – kezdett
bele, és megvonta a vállát.
Valami okból kifolyólag éreztem, hogy rossz hírt akar közölni velem, bár
a testtartása pont ennek az ellenkezőjéről árulkodott: mint aki titokban
élvezi ezt az egészet. Bólintottam, hogy folytassa, én nem bírtam
megszólalni.
– Tegnap este elmentem egy kicsit szórakozni. Láttam, hogy a pasid más
csajokkal hetyegett. Az egyiket meg is kefélte a mosdóban. Aztán azt is
láttam, hogy egy másik csajjal csókolózik.
Jaj, istenem ne!
Megdobbant a szívem a szavai hallatán. Nate, a fiú, akinek esélyt adtam,
akiben teljes szívvel megbíztam, amióta megégettem magamat, akitől
derűsebbek lettek a napjaim, megcsalt.
De vajon ezt tette? Tényleg megtette? Nekem ígéretet tett, és már
annyiszor biztosított arról, hogy nem fog úgy megbántani, mint Josh!
Megbíztam Nate-ben. Sokkal jobban megbíztam benne, mint Joshban.
– Nem hiszek neked! – suttogtam, és hevesen ráztam a fejemet.
Bár megbíztam Nate-ben, Josh önelégült képét látva megrémültem.
Annyira magabiztosnak tűnt, annyira biztos volt a dolgában!
– Nem is hittem, hogy fogsz, nyuszika!
Bedugta a kezét a zsebébe, és kivette a mobilját. Gyorsan kikeresett
valamit rajta.
– Azt mondják, egy kép többet mond ezer szónál – tette hozzá.
Becsuktam a szememet, ahogy Josh felém nyújtotta a telefont.
Nem akartam megnézni.
 33. FEJEZET
Biztos, hogy valami tévedésről van szó. Nate nem tenne velem ilyet.
Folyton az járt a fejemben, hogy szakítani fogunk, de nem azért, mert
megcsal, hanem elege lesz belőlem, és jobbra vágyik. Mindig is azt
gondoltam, van benne annyi tisztesség, hogy előtte azért megmondja, vége.
Josh hazudik, azt akarja, hogy különmenjünk. Sosem kedvelte Nate-et, ez
lejött a vele szemben mutatott viselkedéséből, és valószínűleg így próbál
megingatni a barátom iránti érzéseimben.
De ha hazudik, akkor miért tartja elém a telefonját ezzel az önelégült
mosollyal a képén?
– Semmit nem kell megnéznem, bármit akarsz is mutatni! Nate nem
csalna meg engem! Ő nem olyan, mint te! – vágtam oda neki, megráztam a
fejemet, és azon imádkoztam, hogy igazam legyen.
Nem akartam kételkedni Nate-ben, de az emlékezetemben még mindig
tisztán élt, amit Josh művelt velem, és ettől folyton ott zizegett a
gondolataimban ez a lehetőség, hiába próbáltam magabiztos lenni.
– Nyuszika, láttam! Bele volt bújva ebbe a lányba! Aztán egy másikkal
bement a mosdóba, és jó sok idő eltelt, mire kijöttek! Szerinted mit csinált
vele odabent? Sminkelési tanácsokat osztottak meg egymással? – kérdezte
gúnyosan.
Az egész testem zsibbadni kezdett, sajgott a szívem. Magamban hálát
adtam Annának, amiért elvitte itthonról DJ-t, mert így nem kellett
megjátszanom magamat előtte.
– Tegnap éjjel beszéltem vele telefonon. Ő nem… ő nem csinál ilyet! –
kiabáltam, és erőteljesen ráztam a fejemet.
Josh gonoszul felnevetett.
– De hát én is fel szoktalak hívni, emlékszel? Veled beszéltem, miközben
épp felhúztam a nadrágom cipzárját, miután megcsináltam egy spinét!
Ugyanolyan, mint én! Csak te azt akarod hinni, hogy ő más!
Összerezzentem a szavai hallatán. Elképzeltem Nate-et, és ahogyan
őszinte tekintettel rám néz. Nem tudtam, mit higgyek.
– Mutasd meg azt a képet! – suttogtam.
Josh elvigyorodott, és felém nyújtotta a mobilját.
– Ezzel kefélt a mosdóban.
Istenem, add, hogy csak valami tévedés legyen!
 Lehunytam a szememet, kinyújtottam a kezemet, és azon imádkoztam,
hogy csak valami ártatlan dologról legyen szó. Ahogy Josh a kezembe
nyomta a telefont, ráébredtem, hogy ez a kis készülék mindent tönkretehet
most, amit négy és fél hónap alatt felépítettem. A fejlődést, amit elértem,
hogy valakit közel engedjek magamhoz. Ez a kütyü olyan hatalommal bír,
amivel darabokra tépheti a szívemet, és DJ szívét is. Rá sem akartam nézni.
De meg kellett tennem.
Lélegzet-visszafojtva néztem le rá. Azt sem tudtam, sírjak vagy
nevessek, amikor megláttam azt a két embert. Nate volt rajta, nem vitás.
Egy lány kezét fogta, és együtt mentek a női mosdó irányába. A lányt is
felismertem. Emma volt az. Nate beszélt korábban róla, hogy volt köztük
valami, de csak néha-néha kavartak, amikor épp egyiküknek sem volt
senkije. A fényképen mondjuk, semmit nem csinálnak. Nate mosolyog, de
nem azzal a kaján vigyorával, amivel rám szokott nézni, amikor próbál
meghódítani. A lány sem simult Nate-hez, sőt, még csak rá sem nézett. Ha
valaki megmutatta volna nekem ezt a képet, eszembe sem jutott volna azt
feltételezni, amire Josh próbált célozgatni.
Visszanéztem Joshra, a fejemet ráztam.
– Ez semmit nem bizonyít – közöltem vele nyersen.
Igen, Nate sokszor kevert azzal a lánnyal, de ez még nem jelenti azt,
hogy most is azért mentek a mosdóba. Vagy csak túlságosan megbízom
benne? Vak vagyok, mert nem akarok mást észrevenni? Ismét előjött
bennem a régi énem, aki inkább szemet huny bizonyos dolgok felett,
mintsem szembenézzen velük? Nem tudtam a választ.
Josh felhorkant.
– Több fényképem is van!
Kikapta a telefont a kezemből, mellém lépett, és végigpörgette a
galériáját, hogy mutasson még képeket Nate-ről és Emmáról. Beszélgettek,
közel álltak egymás mellett, Nate átkarolta Emma vállát. Egyre rosszabb
fotók kerültek elő, de még egy csók sem csattant el közöttük, ahogy azt
Josh állította.
– Azt mondtad, Nate megcsókolta a lányt! – suttogtam, és letöröltem az
arcomon legördülő könnycseppeket.
Azt éreztem, mindjárt kiborulok.
– Nem őt csókolta meg. Hanem egy szőke csajt! – felelte erre Josh, és
még mindig a képek között keresgélt, hogy még több felvételt mutasson
Nate-ről és Emmáról.
 Nyeltem egy nagyot, és azt kívántam, bárcsak ne történne meg mindez.
Meg akartam bízni Nate-ben, de kísértett a múltam. Egy nagy rakás
szemétnek éreztem magam, mint amikor annak idején Josh átgázolt rajtam.
De most már erősebb voltam. Túl kell jutnom rajta, gondoltam. Felnéztem
Joshra, aki még mindig a képeket mutogatta. Annyi fotót nyomott Nate-ről,
mint valami őrült zaklató. Vigyor ült a képére. Látszott rajta, hogy élvezi a
helyzetet. Ez is csak azt bizonyította nekem, mennyire más ő és Nate. Nate
soha nem büszkélkedne azzal, hogy megbánt valakit. Fordított helyzetben
Nate érezné magát rosszul, amiért fájdalmat okoz nekem. Ő nem
vigyorogna ilyen eszement módon, miközben összetöri a szívemet.
Arrébb léptem, a fejemet ráztam. Nem hittem neki. Ha választanom
kellett volna, melyikükben bízok jobban, nem volt kérdéses, kire voksolok.
– Ez semmit nem bizonyít. Te csak azt látod benne, amit látni akarsz,
mert nem kedveled Nate-et! – tiltakoztam, és rámeredtem.
– Nyuszika, abban teljesen igazad van, hogy nem bírom a fejét. Egy igazi
faszkalap! Elkábította a nőmet és a fiamat, erre nézd, mit csinál velük!
Elhiteti veled, hogy én hazudok, holott ő az, akire így kellene bámulnod,
nem én! – kiabálta, és a kezével hadonászott.
– Beszélnem kell Nate-tel – suttogtam erőtlenül.
Josh előrelépett, a derekamra csúsztatta a kezét, és a mellkasához húzott.
Vigasztalón simogatni kezdte a hátamat.
– Nyuszika, ne haragudj! De ő nem az, akinek hiszed! Egy nőcsábász, és
pontosan azt csinálja, amit én tettem évekkel ezelőtt. Összevissza kavar,
közben pedig te itthon vársz rá, és azt hiszed róla, hogy a világ legjobb
pasasa!
Becsuktam a szememet, és próbáltam nem elhinni mindezt. De Nate
részeg volt az éjjel, szóval lehet, hogy…
Felemeltem a kezemet, és eltoltam magamat Joshtól, amitől tett néhány
lépést hátrafelé, elengedve a derekamat.
– Melyik lányt csókolta meg? – kérdeztem feszült vállal. Még nem
akartam feladni.
– Valami dögös szőke spinét – felelte egy vállvonással. – Őt ölelgette
végig, aztán enyelegni kezdtek, és vele ment haza.
Dögös szőke. Vele ment haza. Fájtak ezek a szavak, újra és újra bennem
csengtek.
– Van róla képed? – kérdeztem, és a kezében tartogatott telefonjára
biccentem. – Miért nem azt fényképezted le, ha már tényleg csókolóztak?
 Felvontam az egyik szemöldökömet, kérdőn néztem rá.
Ha tényleg látta, hogy Nate a szőkével enyeleg, akkor miért nem készített
arról fényképet? Nate-ről és Emmáról egy halom fotót nyomott, holott
semmit nem csinálnak. Arról, ami valóban gyanús lenne, miért nincs kép?
Amivel tényleg bebizonyíthatná nekem, hogy Nate megcsalt?
Josh összevonta a szemöldökét.
– Arról nem csináltam fényképet, hogy csókolóznak, de szerintem a
többin a háttérben látszik a csaj – felelte erre.
Ismét pörgetni kezdte a fényképeit, majd újra felém tartotta, és rámutatott
a jobb oldalára az egyik fotónak, amelyiken Nate és Emma ölelkezik.
Lenéztem a fényképre, és azonnal elkapott a méreg.
– Ezzel a lánnyal láttad csókolózni? – csattantam fel durván, mert már
képtelen voltam uralkodni magamon.
– Rajta lógott végig! Szinte beterítette a csajt, annyira össze voltak
gabalyodva!
Vállamra tette a kezét, és biztatóan megszorította.
– Biztos vagy benne, hogy ez az a lány? – kérdeztem megfeszült állal.
Bólintott. Ekkor felemeltem a tekintetem a fényképről, és ismét
felnéztem Joshra, aki csak meredt rám a barna szemével. Meg tudtam volna
ütni!
– Ez a lány leszbikus, Josh! – csattantam fel, és a telefont a mellkasához
vágtam. – Szóval a pasim egy igazi csábítómester, mi? Még egy leszbit is
képes ágyba csalogatni szerinted, igaz?
Joshnak leesett az álla, a tekintete kimerevedett.
– Micsoda? Az nem lehet!
Keserűen felnevettem, a mobiljára mutattam.
– Az a lány a képen egy régi családi barát! Coraline Cooper a neve! És
hidd el, tényleg leszbikus! Még egy lány sem nézett rám úgy, ahogyan ő!
Nate nem az esete, te hazug, rohadék seggfej!
Josh a fejét rázta.
– Akkor lehet, hogy nem ő volt! Akadt a közelében néhány szőke! Lehet,
hogy az a másik volt, csak nem jól emlékszem! – habogott, és csak pörgette
a képeket a telefonján.
Helyeslőn bólintottam.
– Hát persze! Mutass csak egy fotót arról a másikról is, és majd
megmondom neked, ő kicsoda, ha még ezután is képes vagy azt állítani,
hogy Nate vele ölelkezett és csókolózott!
 Josh elém tartott egy fotót, de én már rég tudtam, kit fogok látni rajta.
Már az emmás képeken is láttam a háttérben. Diadalmas mosolyt dobtam
Josh felé.
– Ő Paige Peters. Nate húga! – tájékoztattam, és keresztbe fontam a
karomat magam előtt.
Dühödt hörgés szakadt fel Josh torkán.
– Jól van! Nem láttam senkivel csókolózni, de az biztos, hogy azzal a
barnával behúzott a mosdóba! Azt még fotók is bizonyítják, nehogy azt
mondd, hogy nem történt meg! Tegnap éjjel megcsalt téged! Csak nem
akarod elhinni!
Remegett a kezem a dühtől.
– Nem tudhatod, mit csinált vele odabent! Semmiféle bizonyítékod nincs
rá! Miért akarsz bántani? Még egy ilyen önző alakkal nem találkoztam,
mint te vagy! – fakadtam ki, és mellkason vágtam ismét.
– Nem tetszik, ha a családom körül legyeskedik valaki! Ez a gyerek egy
kibaszott köcsög, aki elveszi az életemet! Gyűlölöm őt! Azt akarom, hogy
tűnjön el, Rosie!
– Te tűnj el innen! – parancsoltam meg neki, és az ajtó felé mutattam.
A fejét rázta, közelebb lépett hozzám, és lehajolt, hogy a szemembe
nézzen.
– Vissza akarlak kapni, nyuszika! Megváltoztam! Annyira fiatal voltam,
amikor együtt voltunk, és nem álltam készen arra, hogy legyen barátnőm,
gyerekem! De már más vagyok! Kérlek szépen, hagyd el azt a seggfejet, és
adj nekem még esélyt! Annyira szeretlek! Igazi idióta voltam, amiért úgy
viselkedtem veled! Kérlek szépen! – könyörgött, és megfogta a kezemet.
Felhorkantam, kitéptem a kezemet a kezéből.
– Megváltoztál? Hát én ezt egyáltalán nem vettem észre! Még mindig
ugyanolyan hazug szemétláda vagy!
Elfordultam tőle. Becsuktam a szememet, és próbáltam lehiggadni.
Remegtem a dühtől. Ki tudtam volna nyírni, amiért hazudott nekem!
– Menj el!
– Bántani fog, meglátod! Tegnap éjjel már el is kezdte! Bevitt egy csajt a
mosdóba egy gyors numerára, velem is így kezdődött! Egyre rosszabb lesz,
meglátod! Az a fickó nem neked való! Csak adj nekem még egy esélyt! Ő
nem szeret úgy téged, ahogy én!
– Tudod, miből tudom, hogy nem igaz, amit mondtál? – kérdeztem tőle,
és visszanéztem rá.
 Oldalra billentettem a fejemet, és ügyet sem vetettem kérlelő tekintetére.
– Miből?
– Mert a te szádból jött, Josh. Soha nem voltál velem őszinte! Miért
hinnék neked? Mindig csak bántottál, és most ugyanezt teszed DJ-vel is!
Folyton cserben hagyod! Ezek után még bele tudsz nézni a szemembe, és
azt vagy képes mondani, hogy te jobb vagy nekünk, mint Nate?
A homlokát ráncolta.
– Igaz, én nem vagyok egy kibaszott SWAT-ügynök! Nekem nincs
szórnivaló pénzem! Nem tudok megvenni neked olyan dolgokat, amiket
szeretnék! És még olyan híres barátom sincs, mint neki! De mi egy család
vagyunk! Te és én! Van egy közös gyerekünk! Ez azért jelent valamit, nem?
Megráztam a fejemet.
– Csak annyit, hogy néhányszor óvszer nélkül csináltuk. És ha kíváncsi
vagy, én nem tartalak DJ apjának! Ha az lennél, akkor többet akarnád látni
őt, és eljönnél érte, amikor megígéred! Akkor nem hagynád, hogy sírjon
miattad! Szóval, erre ne legyél büszke!
Abbahagytam, mert már majdnem kimondtam, hogy Nate jobb apja DJ-
nek, mint ő. De nem akartam ennyire messzire menni. Úgy döntöttem, én
leszek az okosabb.
– De én dolgozom! – kiabált, és egy nagyot csapott az asztalra. Keserűen
felnevettem, mert mindig a munkára fogta.
– Akkor tegnap este miért nem jöttél el érte? – kérdeztem az egyik
szemöldökömet felvonva.
Tudta, hogy rajtakaptam. Nyelt egyet.
– Mert nem éreztem jól magam.
A kezében lévő mobiljára mutattam.
– Azok a fényképek maguktól készültek, mi? Vagy inkább nagyobb
kedved volt szórakozni menni, ahelyett, hogy elvitted volna a fiadat
hétvégére? Már megint fontosabbak voltak a haverok?
Önelégülten rámosolyogtam. Megfeszült az álla, látszott, hogy próbál
előállni valami értelmes kifogással, miért volt pont abban a bárban tegnap
este, ahol Nate, miközben azt hazudta, hogy influenzás.
– Ne legyél szemét!
Ezen elmosolyodtam. Gyorsan támadni kezdett, ha veszekedtünk.
Mindig ezt csinálta!
– Arra nincs pénzed, hogy odaadd a gyerektartást, bezzeg a haverjaiddal
el tudsz menni inni, holott elvileg hű de beteg vagy!
 – Mit akarsz hallani tőlem? Mivel győzhetnélek meg? Mit tegyek, hogy
bebizonyítsam, mennyire szeretlek? – kérdezte, és feltartotta a kezét.
– Nem kell semmit bizonyítanod! Megvolt rá a lehetőséged, százszor is!
De téged nem érdekelt! Nálam már eljátszottad az összes kártyádat! Olyan
imádni való fiúval járok, akinek a lábnyomába se érsz! Akivel én is és DJ is
jól kijövünk! Mellette nem érzem magam értéktelennek, mint ahogy
melletted éreztem! Nate még véletlenül sem hasonlít rád!
Az elmúlt három évben annyiszor éreztem azt, amit ezúttal is. Ránéztem
a velem szemben álló alakra, és azt kérdeztem magamtól: tényleg szerelmes
voltam belé?
– Minden pasas ugyanolyan, ezt te magad mondtad! Mindegyik hazug,
csalárd gennyláda. Meglátod, fel fog szállni a rózsaszín köd, és meg fogod
látni, milyen is ő! Ugyanolyan, mint mindegyikünk, egy fickó, aki ha
meglát egy szexi csajt, bűntudat nélkül lenyom vele egy numerát! – állította
magabiztosan.
Régen valóban ezt hittem a férfiakról. Két kivétellel találkoztam eddigi
életemben: apámmal és Ashtonnal. De most itt van már Nate is. Bíztam
benne, mert nagyszerű ember, és ha néhány hét, hónap vagy esetleg év
múlva úgy dönt, hogy nem vagyok elég jó neki, akkor mosolyogva fogom
megköszönni neki azt a csodálatos időszakot, amit együtt töltött velem.
Egyet tudtam biztosan: Joshnak el kell tűnnie a szemem elől mielőbb, mert
nem fogom tudni megállni, hogy ne vágjam bele az öklömet a képébe.
– Menj el, és soha többé ne gyere ide! – suttogtam, mert nem voltam
biztos abban, hogy rendes hangon meg tudnék szólalni.
– Nem! – kiabált, és a fejét rázta.
Nem bírtam már magamban tartani a haragomat. Csak gyűlt és gyűlt
bennem a fájdalom, amit a sok év alatt a hazugságaival és a megcsalásaival
okozott nekem. De az volt a legbosszantóbb, hogy három teljes percre
elhitette velem, hogy ne bízzak Nate-ben. Gyűlöltem ezért Josht. Abban a
három percben úgy éreztem magam, mint egy rémes barátnő. Nem lett
volna szabad, hogy akár egy másodpercre is meginogjon a Nate-be vetett
hitem.
– Húzz el innen a francba! – ordítottam, majd rávágtam a mellkasára, és
próbáltam az ajtó felé taszigálni.
Erre dühödten felmordult, és rám vetette magát. Kezébe vette az arcomat,
és erővel birtokba vette a számat. Alig kaptam levegőt, annyira
ledöbbentem, elrántottam tőle az arcomat. Ösztönösen mozdult a térdem, és
belerúgtam az ágyékába. Menten felhördült, elengedett, összegörnyedt, és a
golyóihoz nyúlt. Utálat áradt a szeméből, amikor rám nézett.
– Ha most azonnal nem takarodsz el a lakásomból, hívom Nate-et, és
vele vitetlek ki innen! Ma úgyis dolgozik, egészen biztos vagyok benne,
hogy felfegyverkezve jönne! – fenyegettem meg.
Josh levegő után kapkodva felnevetett, a fejét rázta.
– Még nem végeztünk!
Sóhajtottam, megfordultam, hogy elvegyem a szekrényről a telefonomat.
Azon imádkoztam magamban, hogy Nate bent legyen, ne terepen. Ha ő
nem tudja felvenni, nem tud idejönni, akkor szólok Ashtonnak. Kicsengett
néhányszor.
– Helló, dögös kis barátnőcském! – duruzsolta Nate.
Behunytam a szememet, ahogy meghallottam a hangját. Biztos, hogy
nem csinált semmit. Kell, hogy legyen valami magyarázata annak, miért
ment be azzal az Emmával a mosdóba!
– Nate, ki tudsz jönni hozzám? Most kellene! Fontos! Valamiben
segítened kell! – hadartam.
Még tompán hallottam, hogy beleszól, de aztán a telefon kirepült a
kezemből, mielőtt válaszolni tudtam volna. Megfordultam, és mérgesen
Joshra néztem. A fejét rázta, és dühödten bontotta a hívást. A kanapéra
hajította a telefont, mire azonnal megszólalt a Bruno Mars-szám. Tudtam,
hogy Nate hív vissza.
– Azt mondtam, még nem végeztünk! A rohadt életbe, mi ütött beléd?
Miért nem vagy képes még egy esélyt adni nekem? – csattant fel Josh, és
haragosan összevonta a szemöldökét.
– Mert nem érdemled meg! – kiabáltam. – Mi már végeztünk egymással!
Nincs miről beszélnünk a továbbiakban!
– Te hülye szuka! Csapdába csaltál egy kölyökkel sok évvel ezelőtt!
Tönkretetted az életemet! És mindez csakis az én hibám? – fröcskölt.
Egyre dühösebb lettem.
– Szerinted én le akartam ragadni melletted? Azt hiszed, szándékosan
estem teherbe? Tudtam jól, milyen vagy, amikor összejöttünk! Csak egy
kicsit szórakozni akartam egy rosszfiúval! Eszem ágában sem volt teherbe
esni! De így alakult! Hidd el, ha valakit is tőrbe akartam volna csalni, akkor
nálad jobbat keresek!
Azt akartam, hogy menjen el, mert éreztem, hogy nem állok jót
magamért. Ritkán gurultam be ennyire, de úgy tűnt, ezúttal Joshnak sikerült
átlépnie egy bizonyos határt.
– Na, ja! Eszem ágában sem volt, hogy húszévesen kölyköm szülessen!
El kellett volna vetetned, és akkor mindketten jól jártunk volna! – vágta rá
durván.
Mielőtt megálljt tudtam volna parancsolni magamnak, felkaptam a vázát,
amiben a Nate-től kapott virágok voltak, és teljes erőből Joshhoz vágtam.
Elakadt a lélegzete, lehúzta a fejét, így a váza virágostól elrepült a válla
fölött, és a falhoz csapódott. Szanaszét hullottak az üvegszilánkok. Szavai a
fülemben csengtek: El kellett volna vetetned, és akkor mindketten jól
jártunk volna!
Meg tudtam volna ölni, annyira feldúlt voltam. Darabokra tudtam volna
tépni!
– Húzz el az életünkből! – üvöltöttem, és amit csak értem a mellettem
lévő komódon, mindent elkezdtem felé hajítani: fényképtartókat,
porcelánfigurákat, tévéirányítót, egy gyertyát, egy tál illatosítót.
Minden a falon landolt. De nem bírtam leállni. Hörögve néztem az üres
komódra. Szerencséje, hogy már nem tudtam mit hozzávágni!
– Gyűlöllek! Elmondani sem tudom, mennyire gyűlöllek! Tűnj el az
életünkből, soha többet nem akarlak látni! Visszavonom a láthatási
engedélyedet! Többet nem fogod látni DJ-t, mert egy semmirekellő alak
vagy!
Elnevette magát, a szemét forgatta.
– Szükséged van rám!
Beleharaptam belül a számba, mert bármennyire utáltam is ezt, de igaza
volt. Valóban szükségem volt rá, de majd megoldom valahogy. Elég volt
már ebből! Nem hagyom többé, hogy ezt csinálja velem!
– Majd boldogulok!
Magabiztosan elmosolyodott, keresztbe fonta a karját maga előtt.
– Úgysem tudsz eltiltani! Jogaim vannak! Bármennyire szeretnéd is, nem
fog menni! – közölte.
Idegességemben felsóhajtottam. Tudtam, hogy így van.
– Egyáltalán miért akarod látni őt? Hiszen pont az előbb mondtad, hogy
meg kellett volna szabadulnom tőle, mert túl sok teher hárul rád miatta!
Most szabadon leléphetsz, Josh! Nem kell többet pénzt adnod! Menj
nyugodtan a haverjaiddal, amikor csak akarsz, nem lesz több felelősség a
válladon! Csak hagyj végre békén minket! – suttogtam.
Éreztem, hogy könnycseppek gördülnek végig az arcomon.
 Lehuppantam a kanapéra. Arcomat a kezembe temettem, és sírtam. Miért
történnek velem mindig ilyen dolgok? Miért bánik így velem az élet?
– Én nem azt akarom, nyuszika. Itt akarok lenni nektek! – erősködött
tovább Josh.
Leült mellém, a hátamat simogatta. Már arra sem volt energiám, hogy
lesöpörjem rólam a kezét. Csak ültem ott, zokogtam, és sajnáltam magam.
Már hosszú ideje nem bőgtem ennyire. Megszoktam, hogy esténként
álomba sírtam magam, de amióta Nate van nekem, nem volt rá szükségem.
– Rosie, csak adj még egy esélyt, kérlek! – könyörgött Josh.
Ekkor hallottam, hogy nyílik az ajtó. Megmozdultak körülötte az
üvegszilánkok.
– Mi a fene történt itt, Rosie?
Nate szó szerint kiabált, ahogy kikerekedett szemmel beszaladt, és
meglátta a rendetlenséget a földön.
Szipogtam egyet, felálltam, elléptem Joshtól. Nate mellé álltam,
belekapaszkodtam a kezébe.
Kérdő tekintetére nem válaszoltam, csak Josh felé fordultam ismét.
– Menj el! Most! – parancsoltam meg neki megfeszült állal.
Josh Nate-re meredt. Gyűlölet áradt a tekintetéből, ahogy felállt.
– Pont olyan, mint én, Rosie! Előbb-utóbb be fogod látni, és akkor úgy
fogsz térden csúszva visszajönni hozzám!
Nate teste megfeszült mellettem, majd közelebb lépett Joshhoz.
Fenyegetőn állt ott szemben vele, úgy, ahogy a képzeletemben megjelent a
SWAT-ügynök Nate képe. Egy kicsit félelmetesnek is látszott, ahogyan
Joshra meredt.
– Nem tudom, mi folyik itt, de jobb lesz, ha azt teszed, amire kér! –
szólalt meg Nate nyugodt hangon, és az ajtó felé intett a fejével.
Josh szeme megrándult Nate hangját hallva.
Néhány másodpercig még nem mozdult, majd megfordult, és kitrappolt
az ajtón. Becsapta maga mögött, erejétől még a zsanérok is megrezdültek.
Nate ekkor homlokráncolva felém fordult.
– Mi történt itt? Bántott? Ő csinálta ezt? Keserűen felnevettem,
megráztam a fejemet.
– Nem, én voltam! – ismertem be zavartan.
Nate ráncai elmélyültek a homlokán, átkarolt, és a mellkasához húzott.
Gyengéden megpuszilta a fejem búbját, én pedig hozzásimultam, lecsuktam
a szememet, és beszippantottam őt.
 – Csíkos, mi volt ez? Jól vagy? – suttogta, és próbált hátrébb húzódni.
Szorosabban átöleltem a derekát, nem engedtem. Arra volt szükségem,
hogy néhány másodpercig csak tartson ott, és csak aztán hagytam, hogy
elhúzódjon.
– Rosie, megrémisztesz! Mit keresett itt? Miért mondta, hogy olyan
vagyok, mint ő? Én… mi van? Semmit sem értek.
Szipogtam, hátrébb húzódtam. Nem akartam ezt tenni, de muszáj volt.
Ha nem törték volna össze a lelkemet sok évvel ezelőtt, akkor most teljes
mértékben megbíznék Nate-ben. De Josh után bele kellett néznem a
szemébe, és fel kellett tennem neki a kérdést. Nate összehúzta a szemét,
ahogy rám nézett aggódva, látszott rajta, hogy fogalma sincs, mibe
csöppent.
– Nate, tegnap este, amikor elmentél szórakozni – kezdtem bele, majd
hangosan nyeltem.
Ő biztatóan bólintott, tenyerébe fogta az arcomat, és hüvelykujjával
letörölte a könnyemet.
– Sajnálom, de meg kell kérdeznem. Valószínűleg azt fogod rólam
gondolni, hogy rémes egy barátnő vagyok, de muszáj megkérdeznem. De
megígérem, hogy hinni fogok neked, bármit mondasz is. Csak arra kérlek,
mondd el! – suttogtam.
– Rosie, micsodát? – faggatott Nate, és megrogyasztotta a térdét, hogy az
arcunk egy vonalban legyen, úgy szegezte rám kék szemét.
Annyira utáltam magamat, amiért fel kell tennem neki a kérdést!
– Megcsaltál azzal az Emmával?
Totális döbbenet tükröződött a tekintetében. Az arcomat fürkészte,
mintha azt gondolta volna, megbolondultam. A reakciója láttán azonnal
megnyugodtam. Még csak válaszolnia sem kellett. A ledöbbent, rémült
arckifejezése elég volt nekem. Semmit nem csinált. Tudnom kellett volna.
– Hogy micsoda? Honnan veszed ezt? Dehogyis! Persze hogy nem!
– kiáltott fel, és hevesen rázta a fejét.
Mentegetőzve elmosolyodtam.
– Ne haragudj, amiért meg kellett kérdeznem! Csak Josh azzal jött, hogy
tegnap látott téged. Mutatott egy képet rólad és Emmáról, ahogy épp a
mosdó felé mentek. Azt mondta, hogy ti ketten…
Nem fejeztem be a mondatot, a fejemet csóváltam.
– Az a rohadék, hazug szemétláda! Esküszöm neked, Rosie, hogy nem
csaltalak meg! Kérlek, higgy nekem! Nem tennék ilyet! – fogadkozott.
 Átkaroltam a derekát, és szorosan belecsimpaszkodtam.
– Hiszek neked. Nem is kellett volna megkérdeznem. Tudtam, hogy nem
teszel ilyet, de Josh csak mondta és mondta, azzal jött, hogy te sem vagy
különb nála. Egy pillanatra elbizonytalanított. Nagyon sajnálom! Sosem
fogom ezt megbocsátani magamnak, Nate!
– suttogtam.
Hatalmas könnyek gördültek végig az arcomon. Szörnyen éreztem
magam. Nem lett volna szabad megkérdőjeleznem a hűségét. De mégis
megtettem, és emiatt pocsék embernek tartottam magam.
Nate nagy levegőt fújt ki, becsukta a szemét.
– Nem kell bocsánatot kérned, tudom, miért kérdezted. Esküszöm, hogy
semmi nem történt. Emmát megcsalta a pasija, ki volt bukva. Csak
beszélgettünk, Rosie, esküszöm neked!
Nagyot nyeltem, arcomat Nate nyakába fúrtam. Mély levegőket vettem,
igyekeztem teleszippantani a tüdőmet Nate Peters illatával. Ettől úgy
éreztem, én vagyok a világ legszerencsésebb nője. Annyira gyűlöltem
Josht! Megvetettem, amiért úgy kihozott a sodromból azzal, amiket Nate-
ről összehordott, és amiért azt mondta, hogy el kellett volna vetetnem DJ-t.
Szavai a fejemben forogtak, émelyegtem.
– Köszönöm, hogy idejöttél! Nem lesz abból bajod, hogy eljöttél a
munkahelyedről? – kérdeztem, és lecsuktam a szememet, ahogy Nate oldalt
a fejemet puszilgatta.
– Nem. Ügyeletes vagyok. Ha kellek, hívnak. Különben is, persze, hogy
jöttem! Elvégre a barátnőmről volt szó!
Lágy csókot nyomott a homlokomra. Jó volt érezni az ajkait a bőrömön!
Halk nyögés hagyta el a számat.
Hátrébb húzódtam, hogy felnézzek rá. Felgyorsult a szívverésem, mint
mindig, amikor ott volt velem. Nate varázslatos reakciót váltott ki belőlem.
Úgy éreztem, mintha újból kislány lennék.
Időnként annyira gyengéden bánt velem, hogy már szinte nehéz volt
elfogadni tőle ezt a sok törődést.
Elmosolyodtam, lepillantottam a kezünkre. Ismét teljes boldogság áradt
szét bennem. Most, hogy remélhetőleg Josh távol fogja tartani magát
tőlünk, össze kell kapnom magam, és keresni még egy munkát. Ekkor tűnt
fel a fekete mellényszerűség. Összevont szemöldökkel pillantottam rá újra.
Nate mellkasán bal oldalon egy kis fehér hímzett felirat díszelgett. Peters
SWAT-tiszt. Kikerekedett a szemem. Nate egyenruhában jött hozzám! A
mellkasához simultam, éreztem, hogy beindul bennem valami bizsergés, és
már csak egy kis egyenruhás fantáziálgatásra tudok gondolni, semmi másra.
– Van még egy kis időd, vagy sietned kell vissza, Peters tiszt? –
duruzsoltam, és végighúztam az orrom hegyét az állán.
Ujjaimat beleakasztottam oldalt a mellényébe, és megmarkoltam a durva
anyagot. Abban a pillanatban minden rossz gondolatom elillant Joshról, az
összetört holmikról, a másodállásról! Egyetlenegy dolog járt a fejemben: az
én jóképű, egyenruhás pasim!
Nate elmosolyodott, és mint mindig, ezúttal is vette a lapot.
– Ó, még azért akad egy kevés időm!
 34. FEJEZET
Következő hétfőn megkerestem az iskolaigazgatót, és megkérdeztem,
lenne-e takarítói munkalehetőség számomra az iskolában. Az igazgató nem
igazán akarta, hogy takarítással foglalkozzam, mondván, „az mégsem illik
egy tanárhoz”. De szerencsére kaptam tőle feladatot: takarítás helyett
mindennap másfél órát bent kellett még maradnom a délutáni szakkörök
felügyelő tanáraként. A lehető legjobb volt ez így, mivel megengedte, hogy
DJ velem legyen, így nem kellett további gyerekfelügyeletről
gondoskodnom.
Minden ismét klassz volt! Josh az elmúlt két hétben nem hívott.
Ugyan nem tudtam, hogyan áll a helyzet, de abból, amit mondott, azt
szűrtem le, hogy továbbra is szeretné látni DJ-t. Péntek lévén elvileg az ő
hétvégéje következett. Kíváncsi voltam, megjelenik-e a fiáért. Nate nagyon
pikkelt rá, és ez enyhe kifejezés. Ragaszkodott ahhoz, hogy este nálam
legyen, ha mégiscsak betoppana Josh. Már láttam is magam előtt, hogyan
fenyegeti meg Josht, ha megpróbál ismét közénk állni.
– Mami! Nézd, mit csináltam a papának! – büszkélkedett DJ, és egy
csillogó festékkel kiszínezett papírlapra mutatott.
Mosolyt erőltettem az arcomra.
– Hű, de szép! Tetszeni fog neki!
– Felakasztod, hogy megszáradjon? Haza akarom vinni, és este oda
akarom adni Nate-nek!
Összeráncoltam a homlokomat.
– Nate-nek? Azt hittem, a papának készítetted!
Felvettem a maszatos festést, és rátettem a szárítóállványra. DJ zavartan
elmosolyodott.
– Hoppá! Nate-re gondoltam! – helyesbített, és boldogan bólogatott,
majd szökdelve megindult a mosogató felé, hogy kezet mosson.
Tátott szájjal figyeltem. Nagyot dobbant a szívem, ahogy meghallottam
az ártatlan kis nyelvbotlását. Titokban azt kívántam, bárcsak tényleg Nate
lenne DJ apja! Már többet tett érte, mint Josh, és ezt DJ is pontosan látta.
Sajnáltam ezért Josht, de csakis az ő hibája volt. Nate soha nem okozott
csalódást DJ-nek, mindig figyelt rá, és mindig érdeklődéssel hallgatta őt.
Cukik voltak együtt, és ahogy egymással beszélgettek! Teljesen elolvadtam!
Nate minden szempontból tökéletes ellentéte volt Joshnak.
 Amikor az utolsó gyerekért is eljöttek, DJ és én is készülődni kezdtünk.
Már nagyon vártam a hétvégét! Nate-tel kétféle programot állítottunk össze:
egyet DJ-vel, egyet pedig nélküle, ha Josh mégiscsak megjelenne, és
elvinné magával. Holnap mindenképpen elmegyünk a baseballstadionba,
vagy moziba, hogy megnézzük az akciófilmet, amit Nate választott.
Ahogy mentünk ki az iskolából, egy magányos, jóképű alakra lettem
figyelmes. Egy fának dőlve ácsorgott. Mosolyra húzódott a szám, amint
felismertem. DJ felsikoltott, elengedte a kezemet, és meglódult Nate felé,
aki elvigyorodott, felkapta őt, és nagyot nevetett, amikor DJ a szuszt is
kiszorította belőle, annyira ölelte. Összeért a tekintetünk, mire szexi, pajkos
mosoly jelent meg a szája szegletében, mintha tudta volna, mi jár a
fejemben.
– Szia! Hát te, mit keresel itt? – kérdeztem, előrehajoltam, és
megcsókoltam.
Azonnal beindult bennem a bizsergés, mint mindig, amikor
csókolóztunk.
– Dolgoznom kell este. Valaki beteget jelentett az éjszakai műszakosok
közül, és be kell ugranom helyette. Korábban elengedtek, hogy előtte tudjak
aludni egy keveset – magyarázta, majd megvonta a vállát, és mentegetőző
pillantást vetett rám.
– Akkor nem ágyban lenne a helyed, ha egész éjjel dolgozni fogsz?
– kérdeztem összevont szemöldökkel, mert valahogy nem állt össze a kép
a magyarázatát hallgatva.
Jámboran elmosolyodott.
– Nem vagyok fáradt. Arra gondoltam, hogy DJ-vel megint
gyakorolhatnánk a biciklizést. Elvisszük a parkba? – ajánlotta fel, és
szemöldökét felvonva DJ-re nézett, aki kikerekedett szemmel buzgón
bólogatott.
Nate az előző hétvégén elhatározta, hogy megtanítja DJ-t pótkerekek
nélkül kerékpározni. Annyira jó volt látni, ahogyan Nate DJ mögött
szaladva futkározik fel-alá, miközben nagyokat nevetnek! Soha nem láttam
azelőtt még ilyen édeset!
– Ez az! Mami, én szeretnék menni! Mehetek?
Válaszként megvontam a vállamat, és Nate-re pillantottam, hogy lássam,
tényleg benne van-e. Aludnia kellett volna, ha már egész éjjel dolgozni fog.
– Már el is hoztam a bringádat, Kölyök! Ha a mami nemet is mond a
parkra, legalább hazafelé biciklivel mehetünk!
 DJ kerékpárja felé biccentett a fejével, amit a fa törzsének támasztott.
DJ boldogan felsikoltott ismét, és addig fészkelődött Nate karjában, amíg
le nem tette. A kerékpárja felé viharzott, én pedig közelebb léptem Nate-
hez, átfogtam a nyakát, belemarkoltam a hajába a tarkójánál, és a szemébe
néztem. Még soha senkivel nem találkoztam, aki ennyire fantasztikus lenne!
Bíztam benne, hogy tisztában van vele, mennyire különleges.
Nem szóltam, csak előrehajoltam, és újra megcsókoltam. Ő rögtön
visszacsókolt, mire én a száját érintve mosolyogtam, mert az egyik kezével
belemarkolt a fenekembe.
– Nate, kész vagyok! – kiáltotta DJ türelmetlenül.
Nate ajka eltávolodott a számtól. Ahogy a fiamra mosolygott, összeugrott
a gyomrom az izgatottságtól. Már a nézésétől beindultam!
– Rendben, Kölyök! Csak még egy puszit adok a maminak, és utána
máris a tiéd vagyok! – válaszolta Nate, és rákacsintott.
Visszafordult felém, még egyszer gyorsan a számra tapadt, aztán már
ment is.
Néztem, ahogyan DJ fölé hajol, a biciklijét tartja, és mondja neki, hogy
állítsa a pedált, ha el akar indulni. Nagyot sóhajtottam, miközben figyeltem,
ahogy beszélgetnek, az apró mosolyokat, a csillogó szemüket, a belőlük
áradó érzéseket. Soha nem gondoltam, hogy ennyire boldog leszek!
Egy órát a parkban töltöttünk, majd hazafelé megálltunk egy
McDonald’snál. DJ jól elfáradt, mire hazaértünk. Ételfoltok és csillám
borította mindenét. Nate is csillámtól ragyogott, mert DJ evés közben átadta
neki a festményét.
DJ elment kezet és arcot mosni, Nate és én pedig lehuppantunk a
kanapéra.
– Beszéltél ma Joshsal? Jön? – kérdezte. Befeszült, amikor kimondta a
nevét.
Megvontam a vállamat, a fejemet ráztam.
– Nem beszéltem vele. De nem akarom felhívni, majd meglátjuk, jön-e.
Nate bólintott.
– Oké. Nekem kilenc körül kell elindulnom, hogy átöltözzek, és
bemenjek dolgozni. Holnap hatig nyomom, utána hazamegyek, és alszom
néhány órát. Ha jó úgy, akkor ebéd körül már itt leszek! Bár szívesebben
jönnék inkább ide! Van kulcsom, be tudok jönni! Aztán jól
felébresztenélek!
 Annyira szexin beszélt, hogy még a szőr is felállt a tarkómon! Egy
hónappal ezelőtt adtam Nate-nek kulcsot.
– Jól hangzik! De szerintem ne ide gyere, tudod, milyen lármás tud lenni
DJ. Folyton felébresztene.
Ha hazamegy, legalább nyugodtan tud aludni.
Nate sóhajtott, csalódottan összehúzta a szemöldökét.
– Igen, igaz – dünnyögte egyetértőn. – De veled is szeretnék ám azért
összebújni! – suttogta, és gyengéden megcsókolt.
Nagyot nyeltem a sóvárgástól.
– Csak a testemet akarod! – élcelődtem vele, persze, pontosan tudtam,
hogy ez egy kicsit sem igaz.
Nem is lehetett az, hiszen bármennyire próbálkoztam is nála,
bármennyire hergeltem is, akárhányszor kérleltem, még mindig nem történt
meg közöttünk az a dolog.
Elmosolyodott.
– Csak folyton hiányzol! – felelte.
Ekkor DJ ugrándozott vissza a szobába. Nate kedvesen rámosolygott.
– Hiányoztok! – tette hozzá, ahogy DJ az ölébe pattant.
– Holnap elmegyünk a stadionba? Azt mondtad, ugye? – kérdezte a
kissrác.
– Attól függ, a papa eljön-e érted hétvégén, Kölyök! DJ összevonta a
szemöldökét.
– Nem akarok a papához menni! Én veletek akarok a stadionba menni! –
nyafogott, és átkarolta Nate nyakát.
Nate arca egyből felderült, büszke mosoly húzódott végig rajta. Ahogy
elnéztem őket, azt kívántam, bárcsak Nate örökre velünk maradna! Azon
imádkoztam, hogy sose múljon ez el.

Mint várható volt, Josh nem jelent meg. Úgy tűnt, ennek Nate még örült
is. Igazából én is. Én sem akartam látni Josht azok után, ahogy múltkor
beszélt, és kifejtette, mennyire elcsesztem DJ-vel az ő életét. Semmit nem
akartam már tőle, de gyakorlatilag nem volt jogom ahhoz, hogy
megtagadjam a gyerekláthatást – a legnagyobb csalódottságomra. DJ
kérésére Nate vitte őt aludni. Hallottam, hogy arról beszélgetnek, holnap
melyikük fog nyerni a labdadobó versenyben.
Végül aztán Nate becsukta a hálószobaajtót, és idióta vigyorral a képén
mögém sétált, amikor kávét főztem, átkarolta a derekamat, és a vállamra
tette az állát.
– Szenzációs kiskölyköd van!
Elmosolyodtam, bólintottam.
– Tudom. És szenzációs pasim! – tettem hozzá, és oldalra billentettem a
fejemet, ahogy Nate harapdálni kezdte a nyakamat.
– Bizony! Annyira, hogy akárhányszor belépek egy szobába,
főcímzenének kellene felcsendülnie! – poénkodott.
Vihogni kezdtem, a szememet forgattam, és forró vizet öntöttem a
bögrékbe.
Nate a blúzom alá csúsztatta a kezét, végigsimított a hasamon, s közben a
pulthoz szegezve a hátamnak nyomta a mellkasát. Becsuktam a szememet,
és csak élveztem a figyelmét, azt, ahogyan hozzám préselődik. Nagyon fog
hiányozni mellőlem az éjjel! A karjában úgy aludtam, akár egy kisbaba.
Egy ideig tévét néztünk, kapcsolgattuk a csatornákat, nem találtunk
semmi érdekeset. Nem is igazán bántam, hogy őszinte legyek, mert jólesett
csendben, kézen fogva üldögélni. Kilenc órakor drámaian felsóhajtott.
– Indulnom kell – morogta.
Az egyik kezével megfogta az arcomat, majd felnyögött, és elhúzódott.
– Nem szeretem az éjjeli műszakot!
Én sem!
– Tudod, mit? Holnap éjjel bepótoljuk a mait is, jó? – ígértem neki
sokatmondó tekintettel, és lassan körbenyaltam a szám szélét.
Megfeszült a teste, fogain át beszívta a levegőt.
– Egész éjjel piszkos gondolatok fognak a fejemben járni a szádról! –
nyavalygott, és le sem vette a szemét az ajkaimról.
Pimaszul rávigyorogtam. Ez volt a célom!
– Csak bátran, holnap este pedig valóra váltom őket! De egyvalamit
kérek cserébe! – élcelődtem vele, és a pólója nyakával játszadoztam.
Buzgón bólogatott. Arckifejezéséből ítélve úgy tűnt, bármit kérhetek.
– Hozd magaddal megint az egyenruhádat! – kértem, és az ajkamba
haraptam.
Kaján vigyor jelent meg az arcán.
– Kezd mindennapossá válni ez az egyenruhadolog, nem? Nincs neked
valami egyenruhafétised véletlenül? – heccelt, majd szorosabban átölelt, és
közelebb húzott magához.
Helyeslőn bólintottam.
 – Szerintem igazad lehet! A múltkor a főnökömről kezdtem el
fantáziálni… – füllentettem, majd be sem fejeztem a mondatot, mert Nate
gyakorlatilag rám vetette magát, és addig csiklandozott, amíg majdnem
szétszakadtam a nevetéstől.
Akkor hagyta csak abba, amikor már alig kaptam levegőt, annyira
visítottam.
Elvigyorodott, és finoman eltűrte a hajamat az arcomból.
– Úgy fogom túlélni ezt a hosszú, unalmas éjszakát, hogy ezt a kipirult,
pihegő arcocskát látom magam előtt, nem beszélve erről a piszkos
gondolatokkal teli kis fejecskéről!
Bánatosan elmosolyodtam, és megsimogattam az arcát.
– Menned kell. Nehogy elkéss! – súgtam.
Bólintott, de nem mozdult, csak nézett. Mint aki mondani akar valamit,
de az álla megfeszült, nehogy megszólaljon.
– Menj, Nate! – noszogattam, amikor még mindig nem szállt le rólam.
Drámaian sóhajtott, és feltolta magát.
– Akkor holnap találkozunk!
Kikísértem az ajtóhoz, lágyan megcsókoltam, és néztem, ahogyan
lemegy a lépcsőn. Magamban elmosolyodtam, és a számhoz érintve az
ujjamat, visszajátszottam a fejemben a csókjait. Amikor már eltűnt a
szemem elől, becsuktam az ajtót, visszamentem a nappaliba, és
kikapcsoltam a tévét. Semmi értelme nem volt egyedül fennmaradni.
Megnéztem, alszik-e DJ, majd a szobámba mentem, pizsamát húztam, és
bemásztam a hideg ágyamba. Nate párnáját magamhoz húztam, és azt
ölelve aludtam el.

Szüntelen sípolásra riadtam fel. Annyira hangosan szólt, hogy megfájdult

tőle a fülem. Azonnal felültem, mert fogalmam sem volt, honnan jön a
hang. A szívem vadul dobogott, próbáltam rájönni, mi történik. DJ csinálja?
Nyeltem néhányat, és akkor egyszeriben beugrott, mi az a zaj. Levegőt
vettem, de azonnal köhögni is kezdtem, ahogy beszívtam a füstöt.
Tűz van.
Pánikszerűen ugrottam ki az ágyból. Egyetlenegy dologra tudtam
koncentrálni: DJ-re. A lábam magától mozdult, ahogyan feltéptem az ajtót.
Azonnal körbevett a füst. Nem tudtam tisztán gondolkodni. Minden
lángokban állt, égtek a falak, a padló. Néhány rémisztő másodpercen át
csak álltam ott, és bámultam. Testem nem engedelmeskedett az agyamnak,
ami azt ordította, ki kell jutnunk innen. Totális pánik uralkodott el rajtam, és
csak néztem, ahogy a sárga és narancssárga színű lángok elfoglalják az
otthonunkat.
Aztán egyszer, mint aki valami transzból tér vissza, kijózanodtam.
Csak DJ járt az agyamban. A szobája felé kezdtem szaladni, de valami
elém esett a mennyezetről, majdnem rám zuhant. Sikoltva megálltam, és
hátraugrottam, ahogy a lángok felcsaptak, és végigperzselték a szőrt a
karomon.
– DJ! Ébredj, kicsim! Kelj fel, tűz van! – ordítottam.
Hátamat a falnak préselve próbáltam átjutni az előttem tornyosuló,
mennyezetről lehullott kupacon. DJ szobája a lángoló halom másik oldalán
volt.
Ó, a francba!
– Istenem, segíts nekünk! – ordítottam.
DJ ajtaja kinyílt. Ijedten a tűzre pillantott, láttam az arcán a pánikot.
– Minden rendben, kicsim! Csak maradj ott, megyek érted! – utasítottam.
– Keress egy pólót, és tedd a szád elé!
Megindultam jobbra. Azt terveztem, hogy megkerülöm az égő
törmeléket.
– Mami! – kiabálta DJ, és nyújtotta értem a karját.
Kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Meg voltam rémülve. Csakis DJ
számított nekem, semmi más. Amióta először éreztem őt, ahogy
megmozdult a hasamban, tudtam, hogy ő lesz életem legfontosabb része.
Most úgy két és fél méterre álltam tőle, hallottam, ahogy sír, és egy halom
égő fa és vakolat választott el tőle. Még soha életemben nem voltam
ennyire megijedve.
– Shh, takard el a szádat valamivel, kicsim! Ne szívd be a füstöt! –
mondtam neki, és én is a szám elé tettem a kezemet, hogy egy kicsit
megszűrjem a levegőt.
Egyre melegebb lett a szobában. Éreztem, hogy perzseli a bőrömet,
ahogy közeledtem a tűzhöz, hogy átjussak rajta, és odaérjek a síró
kicsikémhez. Egy örökkévalóságnak tűnt, amíg a szobámból a tüzet
megkerülve végigmegyek a folyosón, és végre odaérek DJ szobájához.
Mintha megállt volna az idő, ahogy a fal mellett köhögve próbáltam átjutni
a lángokon, amik egyre magasabbra csaptak. Gyorsan terjedtek. A padló
nyikorgott a lábam alatt, ahogy végigbotladoztam rajta.
 Úgy háromméterre előttem lyuk tátongott a padlón. Alacsonyabbak
voltak ott a lángok, gondoltam, azokon át tudok ugrani. Aztán felkapom
DJ-t, majd visszaugrok vele erre az oldalra. DJ szobája a lakás legvégében
volt. Hirtelen nem jutott eszembe más megoldás, csak ez, hogy átugrom,
felkapom a fiamat, és kimenekülünk. DJ-re mosolyogtam, azt színleltem,
hogy minden rendben, holott valójában mozdulni is alig bírtam, annyira
reszketett a lábam a félelemtől.
– Jól van, kicsim! A mami megy érted! Te csak maradj ott! – kiáltottam
oda neki, majd próbáltam még egyet lépni előre.
Felnéztem, láttam a hatalmas lyukakat a mennyezeten, ahol a felső
emelet ránk szakadt. Égett a mezítlábas talpam, de nem éreztem a
fájdalmat; olyan voltam, mint aki lebénult. Csak DJ sírására tudtam
koncentrálni, minden egyéb másodlagosnak számított.
Egyméternyire voltam a lyuktól, amit terveim szerint át akartam ugrani,
amikor DJ ajtaja mellett a könyvszekrény nagy robajjal összedőlt, és
elbarikádozta az utat. DJ visszaugrott a szobájába. Köhögés rázott, ahogy a
fekete füst a tüdőmet égette. A könyvszekrény lángra kapott, a felkeveredett
égő hamu az arcomba hullott. Gyorsan lekotortam magamról, mert már a
bőrömet égette.
Azt éreztem, meg fogunk halni. Az épület minden részéből kiáltások
hallatszódtak, az utcáról beszűrődött a sziréna hangja, a tűzjelző hangosan
sípolt a lépcsőházban.
Kétségbeesetten próbáltam DJ-hez jutni. Olyan nincs, hogy nem tudok
odamenni hozzá! A romhalmaz másik oldalán rekedt. Annyira vakítottak a
lángok a szobában, hogy hunyorítanom kellett felé. DJ a szoba közepén állt,
a Woody babáját szorongatta. A szájához és az orrához nyomott egy pólót,
és hisztérikusan sírt. Tompán hallatszott a kis hangja, ahogy szólongat. A
szívem szakadt meg, amiért csak álltam ott tehetetlenül! Nem volt más
választásom: a tűzön keresztül tudok csak odamenni hozzá.
Megcsinálom, határoztam el. Vettem néhány mély levegőt, és
felkészültem, hogy átfutok a lángokon. Tudtam, hogy meg fogom égetni
magam, de nem érdekelt. Ki kell hoznom onnan a fiamat! Ekkor felpattant a
bejárati ajtó mögöttem, és két tűzoltó lépett be.
Megkönnyebbülten nyögtem fel. Köszönöm, drága jó istenem!
– Asszonyom, el kell hagynia a lakást! A lépcsőn még le lehet jutni,
jöjjön velünk! – szólt egyikük, és a karomnál fogva húzott hátrafelé, el a
lángoktól.
 Megráztam a fejemet, a szoba túloldalára mutattam, még mindig köhögve
a füsttől.
– A fiam! Kérem! Hozzák ki! Kérem! – fulladoztam, és zokogásban
törtem ki.
– Kihozzuk, asszonyom! – biztosított a másik tűzoltó, és bólintott.
Előrelépett, körbenézett, közben a társa egy kicsit hátrébb húzott.
A fejemet ráztam, és megvetettem a lábam a földön, amikor éreztem,
hogy ki akar vinni a bejárati ajtón át. Nem voltam hajlandó rá, amíg DJ
nincs a karomban.
Szörnyülködve néztem, ahogy a tűzoltó a lángok felé indul. Hallottam,
hogy DJ felé kiált, próbálja átverekedni magát, de folyton visszavetette a
tűz.
– Ted, ki kell mennünk az épületből! Nem stabil! – kiabálta a tűzoltó, aki
a karomnál fogva tartott.
Megremegett a szám, és rémülten ráztam a fejemet. Láttam, hogy a
másik tűzoltó mit sem törődve azzal, mit mond a társa, próbál átjutni a
lángokon a bent rekedt fiamért. De megbotlott, nekiesett az égő falnak,
majd hátraugrott. A vállát leeresztve nézett rám csüggedten. Még a vastag
maszkon át is látszódott a szomorúság és a sajnálat a szemében. Darabokra
tört a szívem, ahogy felfogtam, miért néz rám ilyen mentegetőző
arckifejezéssel. Nem tudja megmenteni az én kicsikémet, sugallta némán
felém.
– Nem! DJ! – ordítottam, és próbáltam kitépni magam a tűzoltó kezéből.
Kizárt, hogy ott hagyjam a fiamat! Nem érdekelt, hogy mindent lángok
borítanak, nekem oda kell mennem érte!
– Mami! – jajveszékelt DJ.
A füstön át összenéztünk. Tudtam, hogy soha nem fogom tudni kitörölni
az agyamból, ahogy rémülten mered rám a vörösre kisírt szemével. Rohanni
kezdtem felé, nem érdekelt, hogy minden ég, és még a falak is lángolnak.
Ki kellett mentenem a gyermekemet.
Három lépést tettem, mielőtt valaki szó szerint a földre terített.
Üvöltöttem, annyira kiborultam. Vergődtem, próbáltam felkelni.
– Szálljon le rólam! Bemegyek érte! Hagyjon! – kiabáltam, és közben
ütöttem, rúgtam a tűzoltót, aki lefogott.
A fejét rázta.
– Asszonyom, ki kell mennünk innen! Nem biztonságos az épület,
mindjárt beszakad alattunk az emelet! – magyarázta, és kétségbeesetten
nézett rám, ahogy a karomat a derekamhoz szorítva szorosan fogott.
Nem kaptam levegőt. Eluralkodott rajtam a pánik.
– Akkor menjen! Engem engedjen a fiamért! – kiabáltam könyörgő
tekintettel.
Elmondhatatlanul fájt a lelkem, ahogy ismét DJ felé pillantottam. A
szobája padlóján ült. Az otthonunk lángokban állt. Mögöttem az emberek a
folyosókon szaladtak lefelé. Valaki üvöltött, mert lángolt a karja. Élve
perzselődött. A tűzoltók egymásra néztek, és amelyik megpróbálta
megmenteni DJ-t, kiszaladt utána a folyosóra, és azt kiabálta, hogy
feküdjön a földre, és hemperegjen.
– Kérem, mentsék meg! – könyörögtem elhaló hangon.
Fájdalom járta át a testemet. Haldokolt a lelkem. Nem bírtam állni. Mint
amikor lassan megfullad az ember, a testem kezdett kikapcsolni. Nem
bírtam elviselni, hogy elveszíthetem a kicsikémet. Inkább én is meg
akartam halni, mert nélküle nem akartam élni. Anyaként nem bírtam volna
elviselni az elvesztését.
– Nem tudok odamenni hozzá, asszonyom! Ki kell mennünk, most! –
szólt rekedten. – Talán akkor ki tudjuk hozni, ha megfékezzük a tüzet, és a
másik egység is ideér az erősítéssel és a tömlőkkel.
Nem csengett túl biztatóan a hangja. Tudtam, hogy csak engem akar
nyugtatni. Reménytelen volt a helyzet, csak nem akarta kimondani.
Szorosabban fogott, és kivitt az ajtón. Úgy vonszolt kifelé, én meg csak
rugdalóztam és üvöltöttem, hogy kiszabaduljak a kezéből, és
visszamehessek a kisfiamhoz. Nem akartam egyedül hagyni ott. Csak hadd
öleljem magamhoz! Az sem érdekelt, hogy vissza már nem jutunk, de ott
akartam lenni mellette! „Mami!”, hallatszott DJ kiabálása. Csak ez
visszhangzott a fülemben, ahogy kétségbeesetten próbáltam kiszabadulni a
tűzoltó karjaiból. De túl erős volt hozzám képest, így esélyem sem volt.
Kudarcot vallottam.
Egyre csak nőtt a lárma, ahogy levonszolt a lépcsőn. Odalent mindenki
pánikolt, a tűzoltók kiabálva adtak utasítást egymásnak. A vízsugár zúgása
hallatszott mindenfelől. Lebénultam. Feladta a lábam. Csak DJ nevét
ordítottam, ahogy felfogtam, mi történik. A kicsikém halálra fog égni
odabent a szobájában, egyedül, és nekem ezzel kell tovább élnem. Nem fog
menni. Vele akartam lenni.
A hűvös friss levegő megcsapta a tüdőmet, de semmi másra nem bírtam
koncentrálni, csak arra, hogy az én kisfiam bent rekedt. Az utcán mindenki
fel-le szaladgált, pánikolva, ordítva keresték a szeretteiket. Az éjszaka
sötétjét megtörte a tűzoltók reflektora, árnyékok cikáztak mindenhol. A
tűzoltó biztonságos távolságba vitt, majd átadott egy mentősnek.
Rémülten néztem hátra az épületre. A lángok felcsaptak a tetőig, a hő
hatására néhány ablakból kitörött az üveg. Minden a lángok martaléka lett.
Nem bírtam megszólalni. Hallottam, hogy beszél hozzám a mentős, és az
autónak támasztott. Azt magyarázta, hogy el kell lásson, hogy le kell
nyugodjak, és hagyjam abba a kiabálást, különben nem kapok levegőt. De
nem tudtam lenyugodni. Soha nem is fogok tudni. Tragédia lett az életem.
Nem akartam tovább élni. Nem akartam, hogy rémálom legyen. Nem
bírtam elviselni a felismerést.
Ekkor valaki megfogta a vállamat. Éreztem, hogy megráz.
Lecsuktam a szememet, élettelenül forgattam a fejemet. Csakis DJ-re
tudtam gondolni, az én kisbabámra, az én drága kis angyalkámra.
– ROSE!
DJ halott. Az én életemnek is vége. Meghalt az egyik felem.
– ROSE!
Próbáltam a vállamra nehezedő nyomásra figyelni. Felnéztem, hogy
lássam, ki áll velem szemben.
Megremegett a térdem, amikor Nate tekintetével találkozott a szemem.
Magához húzott, és még szorosabban tartott.
– Az egyik haverom tűzoltó, ő hívott, és mondta, hogy kigyulladt a ház!
Jaj, istenem, de örülök, hogy jól vagy! Annyira megijedtem! Nagyon-
nagyon féltem! – motyogta a fejem oldalának, ahogy szorosan tartott a
karjaiban.
Remegett a teste, bár lehet, hogy az enyém volt az, nem tudtam biztosan.
Azt se tudtam, mit gondoljak, mit érezzek. Eluralkodott rajtam a fájdalom,
és nem akartam mást, csak meghalni, hogy többé már ne érezzem ezt.
– Rose, hol van DJ?
Összeszorítottam a szemem, ahogy meghallottam a nevét, majd ismét
hisztérikus zokogás kapott el.
– Rose? Hol… hol van? – ismételte Nate.
Megremegett a hangja, és olyan kétségbeesés áradt belőle, mintha nem is
az ő hangja lett volna. Nem bírtam megszólalni. Még rágondolni sem.
– Ő nem… – hagyta félbe a mondatot, ujját a felkaromba mélyesztette,
körmeivel valószínűleg felsértette a bőrömet, de ez fel sem ért azzal a
mérhetetlen fájdalommal, amiben akkor fuldokoltam.
 – A fia! Hol van a fia? – kiabált Nate, és a mellkasához húzott.
Hallottam, mennyire hevesen ver a szíve, miközben úgy vonszolt egy
lépéssel közelebb a mentőshöz.
– Van egy négyéves fia! Ő hol van? – kérdezte, ezúttal már
tekintélyparancsoló hangon.
– Azt mondták, nem tudták kimenteni.
Annyira messziről hallatszottak a szavak! Mintha az ájulás kerülgetett
volna, vagy mintha víz alatt lettem volna. Nate-be kapaszkodtam, és úgy
szorítottam a derekát, mintha ő meg tudna menteni ettől a fájdalomtól, ami
lassan már széttépte a szívemet.
– Bassza meg! – kiáltott fel Nate.
Arrébb toltak, Nate elhúzódott tőlem, tenyerébe fogta az arcomat.
Gyötrelmes tekintettel nézett rám azzal a kék szemével.
– Hol van? Melyik szobában? – kérdezte befeszült állal.
Nyitottam a számat, hogy megszólaljak, de nem jött ki rajta hang.
Megremegett az állam, és csak potyogtak a könnyeim.
– A szobájában volt, Rose? – faggatott tovább Nate, és úgy rázott, mint
egy rongybabát.
Gyorsan bólintottam, és már láttam is magam előtt, ahogy DJ a Woody
babáját átölelve a nevemet kiabálja. Otthagytam őt. Magára hagytam.
Gyűlöltem magamat. Gyűlöltem a tűzoltókat. Azt, hogy az épület lángol.
Mindent. Nate egy gyors puszit nyomott a homlokomra, majd elhúzódott, és
levette magáról a kapucnis felsőjét.
– Bemegyek érte! – közölte, majd megfordult, és elszaladt. Bemegyek
érte.
Nem értettem, mit mondott. De hogyan? Hogyan megy be érte? Hisz nem
tud! De már ott sem volt. A tekintetemmel követtem, ahogy az egyik
tűzoltó felé szalad a frontvonalban. A tömlőből kiáradó vízsugár elé futott,
a nyomás majdnem fellökte. A kapucnis pulóverét is a vízsugár elé tartotta.
Nagyot nyeltem. A megviselt, kimerült agyam nem fogta fel, mit csinál. A
tűzoltók rákiabáltak, hogy menjen onnan, ne zavarja őket a munkájukban.
Nate gyakorlatilag csuromvíz lett. Visszahúzta magára a pulóverét, és
feltette a kapucnit. Az anyag rátapadt a testére.
– Nate? – suttogtam.
Nem értettem, mi történik. Valaki lerántotta a földre, de egy mozdulattal
lerázta magáról az illetőt, és talpra ugrott.
Vissza se nézett felém, csak beszaladt az égő épületbe.
 Leesett az állam, amikor felfogtam, mi történik. A fájdalom azonnal
kétszer olyan erővel áradt szét bennem, amint Nate eltűnt a lángokban. A
tűzoltók egymásnak ordították, hogy próbálják oltani a lépcsőházat, Nate-
nek pedig kiabáltak, hogy jöjjön vissza, mert nem biztonságos, és a tető
bármelyik pillanatban beszakadhat. Térdre rogytam, és még hevesebben tört
rám a zokogás, ahogy rájöttem, Nate-et is elveszítem. Ő is meg fog halni.
Életem két legfontosabb embere a tűz martaléka lesz. Nate nem fogja tudni
megmenteni DJ-t. Ő is bent fog rekedni. Meghasadt a szívem, hogy már ő
sem lesz nekem! Addig nem tudod, mid van, amíg el nem veszíted. Igaz a
mondás. Senki másra nem lehetett volna igazabb, mint akkor rám.
Imádtam Nate-et. Legbelül tudtam jól, hogy szeretem őt, de ebben a
pillanatban ez az érzés teljesen letaglózott. És már késő. Soha nem fogom
tudni elmondani neki.
Elment az a két ember, aki a legfontosabb az életemben. Nem bírtam ezt
elviselni. Nem kaptam levegőt. Összeroskadtam a földön, és zokogtam,
amíg jött belőlem könny. Homlokomat a hideg betonhoz nyomtam, az
öklömmel a földet csapkodtam. Nem bírtam elviselni ezt a fájdalmat.
Elhalt a kiabálás zaja, a füst egyre sűrűbb lett, úgy tűnt, lelassul az idő.
Minden másodperc maga volt a gyötrelem. Amikor Joshsal szakítottam, azt
hittem, összetört a szívem. De nem. Most tört össze igazán.
Másodpercek, percek, lehet, hogy órák múltak el… de még mindig nem
jöttek. Egyedül maradtam a kínommal. Lehunytam a szememet, és a
halálért könyörögtem, csak hogy engem is vigyen magával, és velük
lehessek.
 35. FEJEZET
Nate Ahogy beléptem az ajtón, visszahőköltem a hőségtől. A falhoz
húzódtam, hunyorogtam, és próbáltam a szememmel megkeresni a vörös
dobozt, amiről tudtam, hogy a lépcsőház alján van. A fal mentén
botorkáltam végig, de szerencsére sikerült kitapogatnom a kiálló dobozt.
Csak legyen még érintetlen, rimánkodtam magamban.
– Gyerünk, légy szíves, gyerünk! – motyogtam, és köhögtem a tüdőmbe
áramló füsttől.
Végigtapogattam a doboz elejét, és kifújtam a levegőt, amit magamban
tartottam. Megkönnyebbültem, mert még nem volt betörve a doboz üvege.
Hátrahúztam a kezemet, és a könyökömmel rácsaptam. Aztán gyorsan
benyúltam, és kivettem belőle a kis méretű poroltót és a tűzálló takarót.
Magamban hálát adtam a képzésemért, mert annak köszönhettem, hogy
mindig memorizáltam a kijáratokhoz közeli dolgok helyét – köztük a
poroltóét is.
Hátamat végig a falhoz nyomva indultam felfelé lassan.
Számoltam a lépcsőket. Mindent lángok borítottak. Próbáltam a
feladatomra fókuszálni, és nem azzal törődni, hogy egy idős férfi
holttestébe botlottam, aki a Rosie-é melletti lakásban égett. Annyira nagy
volt a forróság, hogy a homlokomon a veríték azonnal el is párolgott. Úgy
éreztem, kisül a szemem, pislogni alig bírtam. De csakis DJ-re tudtam
gondolni. Vadul vert a szívem, a dobogása szinte túlharsogta a mindent
felemésztő tűz ropogását és sziszegését.
Amikor felértem a lépcsőn, tudtam, hogy harminc lépést kell megtennem
a bejárati ajtóig. Megkapaszkodtam a korlátban, és a nyitott ajtón tartva a
szememet átugrottam egy lyukat, amit a tűz égetett ki. Szorosan fogtam a
poroltót – az egyetlen reményünket. Fel kell kapnom majd DJ-t, és azon
imádkozni, hogy a lépcsőn még le lehessen jutni. Mert ha nem, akkor
bajban leszünk.
Nem vettem tudomást arról, mennyire remeg a gyomrom az idegtől. Csak
azon agyaltam, milyen látvány fogad odabent. Vajon későn érek oda?
Holtan fogom találni a kiskölyköt, akit annyira megszerettem? Még soha
életemben nem voltam annyira megrémülve, mint akkor. Nem tudtam, mi
fogad a lakásban. De félre kellett tennem a szorongató érzéseket, és
átverekedtem magam az ajtón.
 Ahogy beléptem, elakadt a lélegzetem. Ahogy elnéztem, a tűz leginkább
Rosie lakásában pusztított az épületben. Mindenfelé égésnyomok
látszódtak, a nappaliban gyakorlatilag nem volt mennyezet. A leomló
plafon a padló közepén égett.
– DJ? – kiáltottam kétségbeesetten.
Tudtam, hogy sok haszna nincs a szólongatásnak, mert nem sok az esélye
annak, hogy még él, ha odabent van. A szobája ajtajára néztem. Csukva
volt, de már az ajtókeret is lángolt. Nem kellett sok ahhoz, hogy
begyulladjon. Hatalmas, égő fahalom hevert előtte. Fogalmam sem volt,
hogyan jutok át rajta. Felhúztam a kapucnis felsőm cipzárját, és
imádkoztam, hogy a vizes ruha ne kapjon lángra rajtam.
– DJ? Kölyök? Jól vagy? – kiáltottam, és a lángok felé lódultam.
Megfogtam a tűzálló takarót, és azzal ütöttem a lángokat, hogy egy részét
megpróbáljam eloltani. A fogamat összeszorítva sziszegtem, mert egy
másodperc töredéke alatt megégettem a kezemet.
– Bassza meg! – kiáltottam fel.
Éreztem, hogy elkap a kétségbeesés. Nem veszíthetem el ezt a kissrácot!
Nem hagyhatom, hogy Rosie elveszítse a gyerekét! A sajátomként
szerettem, és megölt a tudat, hogy ott van az ajtó másik oldalán, és nem
tudok bejutni hozzá.
Ha ki tudná nyitni az ajtót, akkor talán át tudnék ugrani arra az oldalra.
De így, hogy csukva van az ajtó, csak nekicsapódok, és visszaesek a
lángokba.
– DJ? Nyisd ki az ajtót, Kölyök! Én vagyok, Nate! Gyorsan ki kell
nyitnod az ajtót!
Tovább csapkodtam a lángokat a takaróval, de sok értelme nem volt. Már
az is begyulladt.
– Nyisd ki az ajtót, DJ!
Vajon megsérült? Vagy már nem is él? Miért nem nyitja ki? A tűz beért a
szobába? Potyogni kezdett a könnyem a kétségbeeséstől, kezdett
felemészteni a fájdalom.
Idegességemben felhördültem.
– Damon Josh York, most azonnal nyisd ki az ajtót! – kiabáltam,
remélve, hogy a rosszfiú stílus majd hatásos lesz.
Köhögtem, fulladoztam a füstben, öklendeztem, ahogy égett a tüdőm. De
nem akartam feladni még. Lehet, hogy át tudom ugrani a lángokat. Lehet,
hogy ha bele tudok kapaszkodni a kilincsbe, akkor nem fogok visszaesni a
tűzben álló kupacba, ami úgy tűnt, Rosie könyvespolca volt.
Becsuktam a szemem, magam elé képzeltem Rosie arcát. Ugrásra
készültem. Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy feladjam. Vagy DJ-vel
megyek ki innen, vagy én sem megyek ki.
Kinyitottam a szememet, amennyire tudtam, hátraléptem, majd néhány
lépést futva tettem meg, és beleugrottam a lángokba. A másodperc töredéke
alatt felhevült a testem, majd az ajtóba csapódtam a túloldalon. De ahelyett,
hogy lepattantam volna, mint ahogyan számítottam rá, az ajtó leszakadt a
zsanérokról, és súlyos robajjal beborult a szobába. Furcsa helyzetben
landoltam oda, ahova nem is gondoltam, hogy bejutok. Forró fájdalom
hasított a karomba, a szememet összeszorítottam, émelygés kapott el, amit
azonnal egy még nagyobb fájdalom váltott fel, ezúttal a lábamban – égető,
perzselő fájdalom.
Ösztönösen felordítottam. Próbáltam átgördülni, és lekapni DJ
ágytakaróját. Az ép kezemmel a lábamra dobtam, gyorsan megpaskoltam,
és sziszegtem, mert éreztem, hogy megperzselődik és felhólyagosodik a
bőröm, ahogy a lángok a nadrágomba kapaszkodnak. Néhány másodperc
múlva felhúztam, hogy megnézzem, de már nem lángolt. Becsuktam a
szememet, nem mozdultam. Nem bírtam, annyira fájt a lábam. A karom
nagy valószínűséggel eltört. El akartam terülni, és meg akartam halni. De
nem tehettem, hiszen gondolnom kellett egy kiskölyökre.
Összeszorítottam az állkapcsomat, felültem, és próbáltam lélegezni a
szédülés közepette. Több oxigénre volt szükségem, a füsttől kábának,
kimerültnek éreztem magam.
– DJ? – kiáltottam erőtlenül.
Körbenéztem a szobában. Üres volt. Sehol nem láttam azt a barna hajú
kisfiút, aki ugyanúgy ellopta a szívemet, mint ahogy a mamája.
– DJ? – szóltam hangosabban.
Kimehetett a szobából? Rosie bólintott, amikor rákérdeztem, hogy DJ a
szobájában van-e. Kizárt dolog, hogy ő át tudta volna ugrani azt a nagy
tüzet, hiszen nekem is alig sikerült. Felnyögtem, amikor hátranéztem az
ajtaja előtt magasodó lángokra. A tekintetemmel végigpásztáztam a szobát,
látok-e valahol gyerekalakot. Nem akartam, de muszáj volt körbenéznem.
Ekkor halk sírásra lettem figyelmes. Fogalmam sincs, a lángok robaja, a
recsegés és az épület morajlása mellett miként voltam képes meghallani, de
nem is számított. Villámgyorsan körbeforogtam, kerestem, merre lehet. A
gardróbajtaja csukva volt. Próbáltam nem túlságosan beleélni magamat,
hogy ott van, de belekapaszkodtam, és a jó kezemmel felhúztam magam. A
gardróbhoz botladoztam, ügyet sem vetve a halálosan kínzó fájdalomra.
Feltéptem az ajtót. Megkönnyebbülés söpört végig rajtam.
DJ a földön ült. Szorosan átölelte Woodyt, és a hüvelykujját szopva
előre-hátra ringatta magát lassan. A SpongyaBob-os pizsamája fekete volt a
füsttől. Az arca koromtól maszatos. Csak két csík húzódott az arcán, ahol a
könnye lemosta a piszkot. Vörös, könnyben ázott szemmel nézett fel rám,
remegett az álla.
Egy másodpercre lehunytam a szememet, majd felemeltem a fejemet, és
magamban köszönetet mondtam az égieknek, amiért DJ jól volt.
– Nate?
– Kölyök?
Alig bírtam megszólalni, annyira magával ragadott az érzelem.
– Félek! – suttogta, és meg sem mozdult.
Darabokra törte a szívemet, ahogy ezt meghallottam. Bólintottam, és
magamra erőltettem a bátor arcomat.
– Tudom, Kölyök! De már itt vagyok, minden rendben!
Ismét felnyögött, majd felkelt, és átkarolta a derekamat. Felnyögtem,
mert a fájdalmam felerősödött, de akkor még az sem számított.
Elmosolyodtam, lehajoltam, és megpusziltam a feje búbját.
– Készen állsz, hogy kijussunk innen? – kérdeztem halkan.
Bólintott, majd hátrébb húzódott, és a kézfejével letörölte a könnyét.
Ahogy felnézett azzal a nagy, barna szemével, amit az anyukájától örökölt,
tudtam, hogy van remény. Az látszott rajta, hogy megkönnyebbült, mint aki
azt hiszi, túl vagyunk a veszélyen. Nem akartam kiábrándítani, hogy még
messze vagyunk attól.
– Oké. Megsérült a karom, segítened kell nekem! – mondtam, és térdre
borultam.
Az sem érdekelt, hogy sajog a lábam, ahogy a megégett bőröm a
szőnyeghez ért. Lehúztam a pulóverem cipzárját.
– Segítsd le rólam! – utasítottam DJ-t, és bátorítóan bólintottam.
Azonnal belekapaszkodott a kis kezével, és lehúzta a sérült karomról.
Megállt, amikor felordítottam a fájdalomtól, és bocsánatkérőn nézett rám.
Megráztam a fejemet, mosolyt erőltettem magamra. Tudtam, hogy le kell
vennem azt a pulóvert valahogyan.
– Jól van, csak csináld! Húzd le rólam! – buzdítottam.
 Utána már összeszorítottam a fogamat, hogy ne adjak ki magamból
hangot, pedig üvölteni tudtam volna, és jól belerúgni valamibe.
Amikor lekerült rólam a pulóver, kivettem DJ kezéből, és a kapucnit a
fejére húztam.
– Bújj bele! – mondtam neki, és fél kézzel próbáltam segíteni neki.
– De vizes! – ellenkezett a fejét rázva. – Meg fogok fázni! Mami mindig
azt mondja!
Elmosolyodtam, amikor az anyukáját emlegette. Ha kijutunk innen,
mihelyt kiengednek a kórházból, feleségül fogom venni! Kizárt, hogy még
több időt elpocsékolok azzal, hogy félek kimondani, mit érzek! Ha innen
kijutok, egy életen át velük akarok lenni!
– Nem lesz semmi gond, csak húzd fel gyorsan! – szóltam rá, és
összehúztam az elejét, hogy bele tudja dugni a karját az ujjába.
Engedelmesen belebújt. Hatalmas volt rajta, tudtam jól, hogy az lesz. Az
egész testét befedte így, ezért is vizeztem be teljesen.
Visszanéztem a DJ szobája előtti lángokra, amik már a szobába is
betörtek. Így, hogy már nem volt az ajtó a helyén, DJ szőnyege is pillanatok
alatt lángra kapott. Ha nem jutunk ki hamar, túl késő lesz. DJ szobáján nem
volt ablak, így csak a lángokon át tudtunk kimenni, arra, amerről bejöttem.
Fogalmam sem volt, sikerül-e, így, hogy a tűz továbbterjedt, és egy
négyévest is cipelnem kell. Belesajdult a szívem, de az eszem azt súgta,
nem adhatom fel.
Nagy nehezen lábra álltam, és felkaptam a földről a poroltót.
Fejben már mindent megterveztem. Gyorsan kell cselekednem.
Visszanéztem DJ-re, és elmosolyodtam.
– Jól van. Most le fogom fújni a tüzet, aztán felkaplak, és átugrunk a
nappaliba! Egy kézzel viszont nem foglak tudni nagyon tartani. Szorosan
belém kell csimpaszkodnod, jó? Nagyon-nagyon szorosan!
Fogd át erősen a nyakamat, a lábadat fűzd a derekam köré, és szoríts!
Menni fog? – kérdeztem bizakodó tekintettel.
Megsimogattam az arcát, letöröltem a könnyeit. Köhögött, és bólintott.
– Igen!
– Akkor most fújok! Csak egy esélyünk lesz, DJ! Ahogy felkaplak,
nagyon csimpaszkodj belém, és ne engedj el, bármi történjen is!
Megértetted? – szóltam határozottan.
Ismét bólintott, majd a tűz felé fordultam, és imádkoztam, hogy
sikerüljön a tervem. DJ nem ezt érdemelte. Nem hagyhatom, hogy bent
rekedjünk. Ki kell vinnem őt a mamijához.
Letéptem a poroltón a fület, és azonnal fújni kezdtem a fehér habot a
tűzre. Számat a sérült karommal takartam el. Mindenfelé füst gomolygott
körülöttünk. A palack gyorsan kifogyott, hamarabb, mint számítottam. A
lángok mindent felemésztettek. Eldobtam a palackot, DJ felé fordultam,
biztatóan rábólintottam, majd lehajoltam, és egy kézzel felkaptam. Ő
azonnal rám csimpaszkodott, ahogy mondtam neki. Arcát a nyakamhoz
nyomta, én pedig hátraléptem, amennyire csak tudtam, mert ezúttal jócskán
neki kellett futnom az ugráshoz.
– Tartsd vissza a lélegzeted! – suttogtam.
Annyira szorította a nyakamat, hogy majdnem megfojtott. Eltoltam
magam a faltól, nekifutottam, és beleugrottam a lángokba. Visszatartottam a
lélegzetem, és azért fohászkodtam, hogy DJ amilyen szorosan csak bír,
kapaszkodjon belém. Imádkoztam, hogy meg tudjuk csinálni.
Ahogy nekiestünk a falnak, kétszer olyan erővel hasított bele a fájdalom
a karomba. DJ is felsírt, mert neki is fájt, ahogy a falhoz préseltem.
Néhányat botladoztam, próbáltam talpon maradni, s közben az orrom alatt
káromkodtam. Amikor sikerült, megkönnyebbülten felnevettem, és
visszanéztem, mekkorát tudtunk ugrani. DJ egy kicsit arrébb csusszant
rajtam, de még mindig nagyon kapaszkodott.
– Jól vagy, Kölyök? – kérdeztem zihálva.
Bólintott. Elmosolyodtam, majd visszahúztam a fejére a kapucnit, hogy
védje. Ki kellett jutnunk onnan. A bejárati ajtó felé botladoztam. Alig
bírtam mozogni a hőségtől és a füsttől. Nem sok tartott vissza attól, hogy a
földre rogyjak, és feladjam. Úgy éreztem, mintha futóhomokban lépdelnék.
Az oxigénhiány miatt a szervezetem kezdte felmondani a szolgálatot.
Teljesen kimerültem, mire az ajtóhoz értünk. Csak az hajtott előre, hogy
DJ-t kijuttassam az anyjához. Hogy viszontlássam Rosie-t, újra
megcsókolhassam, és elmondhassam neki, hogy szeretem. Már csak azt a
tizenhárom lépést kellett megtennem, és kilépni a kapun. Már annyira közel
volt a cél, hogy szinte éreztem.
Ahogy kiléptem Rosie lakásának ajtaján, megtorpantam. Szívem a
torkomban dobogott. A tűz kiszabadult a szomszéd lakásból a folyosóra.
Minden lángokban állt. Egy fal sem maradt ép, mindenhol kilátszódtak a
parázsló gerendák, a vízvezetékek. Perzselt a tűz. Összehúztam magam, DJ
felszisszent, ahogy megcsapta a hőség. Éreztem a bőrömön, mennyire éget,
pedig még a közelébe sem értünk. A tűzlépcső a folyosó végében volt, oda
sem tudtam eljutni.
– Jesszus! – kiáltottam fel mérgesen, és a fejemet csóváltam, ahogy
visszaléptem a lakásba. Most merre menjek? Hogyan jutunk ki?
Végigpásztáztam a szobát, hátha találok egy poroltót, egy vödör vizet,
valamit.
De semmi. Semmi olyat, ami a segítségemre lehetne, ami csodával
határos módon megmentene minket. Lenéztem DJ-re. Tudtam, hogy
mindketten ideveszünk. És semmit nem tehetek ellene. Megpróbáltam, de
nem ment. Nem tudom megmenteni.
Lemosolyogtam rá. Könnyek csordultak ki a szememből, ahogy néztem
azt az aranyos kis arcát. Életem legszívszorítóbb pillanatát éltem át akkor.
DJ tudta jól, mi a helyzet, anélkül, hogy mondtam volna. Visszamosolygott,
szorosan átfogta a nyakamat, majd közelebb húzódva megpuszilta az
arcomat. Lecsuktam a szememet. Keserédes pillanat volt! Én is szorosabban
átöleltem, és azt kívántam, bárcsak kijutnánk valahogyan.
Még annyi mindent akartam volna mondani a mamijának! Annyi mindent
szerettem volna csinálni velük együtt! És erre már nem lesz lehetőségem.
Kinyitottam a szememet, bocsánatkérő pillantást vetettem rá, amiért nem
voltam elég, amiért nem tudtam megmenteni. Ekkor megakadt a szemem
valamin a nappali másik oldalán. Az ablak. Az épület homlokzatára nyílt,
ahol a tűzoltóautók álltak. Ahol Rosie is tartózkodik. Annyira közel volt,
mégis rettentően messze! Ha vissza tudnám adni neki a fiát… Én nem
számítok, csak a barátnőm kapja vissza a gyerekét!
Elhatározásra jutottam. Tudtam, hogy nincs más választásom. Ez DJ
egyetlen esélye.
– DJ, szeretném, ha megtennél nekem valamit! – néztem le rá
reményteljesen.
Bólintott.
– Mondj meg valamit a maminak helyettem, jó? Nagyon fontos.
Ha én nem tudom megmondani neki, szeretném, ha te elmondanád
helyettem – magyaráztam.
– Mit? Elmosolyodtam.
– Kérlek, mondd el neki, hogy Nate szereti őt, és téged is. Mindennél
jobban a világon. Megjegyzed, Kölyök? Mondd meg neki, hogy
mindkettőtöket mindennél jobban szeretlek!
 Homlokához érintettem a homlokomat. DJ szipogott, a szája
megremegett.
– Még a csokitortánál is jobban? Halkan felnevettem.
– Tízszer jobban! – erősítettem meg. Elmosolyodott.
– Én is jobban szeretlek téged, mint a csokitortát!
Elolvadtam e szavak hallatán. Nem is igazán tudtam felfogni, miért
jelentenek számomra ennyit. Szeretet áradt szét bennem.
Megpusziltam DJ homlokát, majd jobban ráhúztam a kapucnit az arcára,
és a nyakamhoz szorítottam a fejét. Nem mondtam meg neki, mire
készülök. Nem kellett tudnia.
– Kapaszkodj nagyon, és ne engedj el! – utasítottam, mire a kis kezek
ismét rászorítottak a nyakamra, én pedig elrugaszkodtam a faltól.
Amilyen gyorsan csak bírtam, nekilódultam. Szó szerint átfutottam a
tűzön, ami már mindent beterített. Összeszorítottam a fogamat, annyira
égett a lábam. Amint elég közel értem, felugrottam, és berúgtam az
ablaküveget, és úgy fordultam, hogy engem érjenek a szilánkok. Arra se
jutott időm, hogy érezzem, ahogy a bőrömbe fúródnak.
Aztán már zuhantunk.
Minden olyan lassan történt. Szorosan magamhoz fogtam DJ-t. Tudtam,
hogy nem fogom túlélni, ha kétemeletnyi magasságból becsapódok a
betonba. De el akartam juttatni DJ-t az anyjához, csak ez számított. Ha
egyetlenegy dologra lehetek büszke az életemben, akkor az legyen az, hogy
a gyereket, akit szeretek, visszajuttatom a nőhöz, akit szeretek.
 36. FEJEZET
Soha nem tapasztalt fájdalom hasított belém, ahogy a földbe csapódtam.
Próbáltam úgy fordulni, hogy amennyire csak lehet, védjem DJ-t. Tudtam,
hogy meg fog sérülni, de a körülmények között ennyit tehettem. Hála az
égnek, nem a nyakam ért földet először, hanem a lábam. Az egyik bokám
hatalmasat reccsent, berogyott a térdem, majd nagyot durrant.
Előreborultunk. Megijedtem, mert DJ a mellkasomon lógott. Agyon is
nyomhatom így akár, és a fejét is beütheti. Kezemet a feje hátsó részére
tettem, hogy tompítsam az esést, a könyökömet igyekeztem kifeszíteni,
hogy a testsúlyom egy részét levegyem róla.
Elviselhetetlen fájdalom áradt szét a már amúgy is sérült karomban.
Kiszakadt minden levegő a tüdőmből. Megfordultam, gördültem, a
következőben a vállam és a csípőm érte a hideg talajt. A fejem oldalt
nekivágódott a betonnak, amitől zavaros lett a látásom. Aztán éreztem,
hogy forróság önti el az alsó testemet.
Az emberek kiabáltak, sikoltoztak körülöttünk. Üvegszilánkok hullottak
ránk, amiből tudtam, hogy csupán másodpercek teltek el azóta, hogy
ugrottam. De egy örökkévalóságnak tűnt. A fájdalom és a borzalom
örökkévalóságának. DJ még mindig rajtam lógott, én pedig üvöltöttem, és a
lábamat dobáltam ide-oda, mert az égető érzés egyre csak erősödött.
Összeszorítottam a szememet, a hátamra gurultam, a fogamat csikorgattam,
és azt kívántam, haljak meg végre, mert ezt nem bírom elviselni. Elképzelni
se tudtam ilyen mértékű fájdalmat, még a legrosszabb rémálmomban sem.
Egyre közelebbről jöttek a kiáltozások, a hangok. Valamit ránk dobtak,
elkezdték ütögetni a lábamat, amitől csak fokozódott a fájdalom. Tudtam,
hogy forognom kellene, de nem bírtam megmozdulni, mert a fájdalomtól
lemerevedett az egész testem. DJ a mellkasomon sírt, és még mindig a
nyakamba csimpaszkodott, úgy, ahogy mondtam neki. Elképesztően büszke
voltam rá! Rettenetesen meg lehetett rémülve.
A jobb oldalam felől hallottam, hogy Rosie sikítja a nevemet, majd DJ
nevét. Távolabbról jött a hangja. Felé fordítottam a fejemet, és láttam, hogy
szó szerint két rendőrön próbálja átverekedni magát, azt kiabálva nekik,
hogy velünk van. Mosolyogni akartam, de nem ment, annyira fájt
mindenem. Rosie rám nézett, és abban a pillanatban megszűnt körülöttünk a
világ. Életemben még nem láttam olyan szépet, mint az a barna szempár!
Némán hálát adtam az égieknek, amiért még egyszer láthattam.
 DJ megmozdult rajtam. Ordított. Annyira szorította a nyakamat, hogy
sajgott tőle a fejem.
– Kisfiú, engedd el! Meg kell, hogy vizsgálják az orvosok! – szólt neki
szigorúan egy férfi, és próbálta leszedni rólam.
De DJ csak még jobban belefúrta az arcát a nyakamba. Éreztem a
könnyeit, ami még jól is esett, mivel annyira égett és feszült a bőröm.
– Nem! Nate azt mondta, hogy amíg ő nem szól, nem engedhetem el! –
kiáltotta erélyesen DJ.
Elmosolyodtam, lecsuktam a szememet.
Az én srácom! Nyeltem egyet nagy nehezen, beszippantottam a friss
levegőt, de köhögni kezdtem tőle, és már attól a kis mozdulattól is
gyötrelmesen sajgott mindenem. Felhördültem.
– Engedd el, gyorsan! – ismételte meg a fickó.
Éreztem, hogy DJ megmozdul, és küzd, hogy tovább kapaszkodjon
belém. A fickó nagy eséllyel próbálta lehámozni rólam.
– NEM! NATE! – sikított DJ.
Újra nyeltem egyet, próbáltam megszólalni.
– Jól van, Kölyök! Most már elengedhetsz! Menj szépen a doktor
bácsival! – krákogtam.
Erre már szót fogadott. Újból becsuktam a szememet. Nem is éreztem
pontosan, hol fáj, mert az egész testem sajgott, és annyi helyen, hogy
megszámolni sem tudtam. Zűrzavarra lettem figyelmes a jobbomon. Arra
fordítottam a fejemet, és láttam, hogy Rosie a karjába veszi DJ-t, és
zokogva öleli, puszilja. Összeszorított szemmel fúrta a fejét a hajába.
Elmosolyodtam, ahogy ezt néztem. Azt éreztem, megérte, és újból
megtenném, csak hogy láthassam őket így együtt újra!
Rosie kinyitotta a szemét, és egyenesen rám nézett. Abban a pillanatban
meg is indult, és ismét át akart jutni a rendőrökön, akik próbálták
feltartóztatni. Láttam, hogy mozog a szája, könyörgött, engedjék át. Az a
könyörgő arckifejezés csak még gyönyörűbbé tette! Nem csoda, hogy én
sem tudtam ellenállni neki! Egy mentős elvette tőle DJ-t, és hordágyra
ültette egy mentőautó mellé. Rosie a hajába túrt, kétségbeesetten nézett
rám, és tovább kérlelte a rendőrt. Az végre bólintott, mire Rosie odarohant
hozzám, és lerogyott a fejem mellé.
Lehajolt hozzám, végigfolytak a könnyek a gyönyörűséges arcán.
A szemembe nézett.
– Nate? Jaj, istenem, csak legyen minden rendben veled! – suttogta.
 Fölöttem tartotta a kezét, mint aki nem biztos abban, hogy hozzám érhet-
e. Rémült tekintettel nézett végig rajtam.
– Istenem, annyira meg voltam ijedve! Csak gyógyulj meg, Nate!
Előrehajolt, és lágyan megcsókolt. Könnyei az arcomra potyogtak.
Lehunytam a szememet, élveztem a csókja ízét, amiről azt hittem, soha
nem fogom már érezni többet.
– Jól vagyok – hazudtam, és bólintottam.
Közben próbáltam nem megrezzenni. Éreztem, hogy az alsó testemet
vették kezelésbe. Szétvágták a nadrágom szárát, a hideg széltől sajgott a
megégett bőröm. Rosie zokogott, egész testében remegett. Annyira
szerettem volna átölelni, de fogalmam sem volt, tudok-e egyáltalán
mozogni. Előrehajolt, megsimogatta az arcomat, tekintetében aggodalom
tükröződött. Láttam, hogy „te vagy Superman” arckifejezéssel néz rám.
Halványan elmosolyodtam.
– Kérem a következő csókot! – szólaltam meg rekedten, és köhögni
kezdtem.
Elmosolyodott, azonnal odahajolt hozzám, és megcsókolt. Puha ujjai az
arcomat simogatták. Majd hátrébb húzódott, homlokunkat összeérintette.
Éreztem a sajgó bőrömön a leheletét.
– Szeretlek, Nate! – súgta.
Megakadt a levegő a torkomban. Már annyiszor elképzeltem, ahogy ezt
kimondja nekem, de soha ennyire csodálatosan nem hangzott. Csak az volt
benne a szörnyű, hogy nem gondolta komolyan. A munkámból kifolyólag
tudtam jól, mi ez. A hős bálványozása. Még a tankönyvekben is szerepelt.
Ha valaki traumatikus eseményen megy át, kötődni kezd ahhoz, aki
megmenti őt vagy a szerettét. Rosie nem volt szerelmes belém. Csak hálás,
amiért megmentettem a fiát. És ezt az érzést keverte össze a szerelemmel.
Elmosolyodtam, nem akartam ebbe belemenni.
– Hol a kölyök? – kérdeztem erőtlenül, hogy témát váltsak.
Elmosolyodott, mögém biccentett.
– Vizsgálják – felelte.
Összenéztünk. Tekintetében mérhetetlen hála tükröződött.
– Köszönöm! Nagyon köszönöm, Nate! Köszönöm! – suttogta.
Könnycseppek gördültek le az arcán, de elmosolyodott, és ismét
megsimogatta az arcomat.
Én is mosolyogtam. Nem volt energiám már arra, hogy beszéljek.
– Vele kellene lenned! – erőltettem ki magamból köhögve.
 Ekkor odalépett az arcomhoz a mentős, és maszkot tett az orrom és a
szám elé. Rosie zavartnak tűnt, nem akart elmenni mellőlem. De
ugyanakkor ment volna a fiához is.
– Menj, nézd meg, jól van-e! Menj csak! – utasítottam, és bátorítón
bólintottam.
Nagyot nyelt. DJ felé pillantott, majd vissza rám.
– Jól van. Mindjárt visszajövök! – ígérte.
Lehajolt, finoman puszit nyomott a homlokomra, néhány másodpercet
elidőzött ott. Varázslatos másodpercek voltak ezek nekem!
– Nagyon szeretlek! – suttogta, megpuszilta az arcomat, majd feltolta
magát, és már szaladt vissza DJ-hez.
Mihelyt elment, már nem kellett előadnom a kemény fiút.
Levettem a maszkot az arcomról, hörögtem.
– Rohadtul fáj! A francba! – sziszegtem összeszorított foggal.
A mentős bólintott, elvette a maszkot a kezemből, és visszatette az
arcomra.
– Tudom, uram! Tartson ki, mindjárt hordágyra tesszük, és kórházba
visszük! – nyugtatgatott.
– Rossz a helyzet? – kérdeztem, bár nem igazán akartam tudni a választ.
Összeráncolta a homlokát.
– Néhány helyen megégett, de gyorsan eloltottuk a tüzet magán. Sokkos
állapotba került, és valószínűleg belső vérzései vannak – magyarázta, a
lábam felé mutatott, majd így folytatta: – Úgy tűnik, a bokája is eltört.
Ezt már sejtettem, éreztem, amikor nagyot reccsent.
– A karom is – mondtam neki, mire azonnal vizsgálni kezdte.
Rose egy percen belül újra ott volt mellettem. Látszott az arcán, hogy azt
sem tudja, melyikünkhöz rohanjon.
– Nate, DJ-t be akarják vinni a kórházba – szólt aggodalmas tekintettel.
– De jól van?
Bólintott, halványan elmosolyodott.
– Igen. Sok füstöt lélegzett be, ezért oxigént kap. Van rajta néhány vágás,
de szerencsére nem égett meg – magyarázta, és közben a lábamra pillantott.
– Az jó! – feleltem. – Akkor majd ott találkozunk!
– Nem akarlak magadra hagyni! – mondta rekedten, majd megfogta a
kezemet, és könnyek közt a fejét rázta.
Erőtlenül elmosolyodtam. DJ az első, és ez így van rendjén.
Mindketten tudtuk ezt, és ezt én sem akartam volna másként.
 – Csíkos, velem minden rendben! Majd a kórházban találkozunk!
Menj, vigyázz DJ-re, nehogy még jobban megrémüljön! Menj! –
utasítottam.
Szipogott, kézfejével letörölte a könnyeket az arcáról, majd lehajolt, és az
arcomhoz nyomta az arcát.
– Szeretlek! Te vagy a legfantasztikusabb ember, akivel valaha
találkoztam, Nate Peters! – súgta oda, és gyengéden megpuszilta az
arcomat.
Próbáltam kajánul vigyorogni rá, de nagy eséllyel nem igazán sikerült.
– Tudom! Tudom, hogy szuper vagyok! Rosie erre szárazon felnevetett.
– Az vagy, Nate! Az vagy! – ismételte. – Nemsokára találkozunk a
kórházban! – ígérte, majd feltolta magát, és visszament a mentőautóhoz,
amelyikben DJ tartózkodott.
Eltelt még néhány perc, mire meg tudtak mozdítani. Összeszorítottam a
fogamat, amikor ráemeltek a hordágyra. Úgy éreztem, tetőtől talpig ég a
testem. Mindenem fájt, azt sem éreztem, hol sérültem meg. A karomat és a
bokámat rögzítették, a lábamon a szénné égett bőrömre pedig műanyag
takarót tettek, hogy ne fertőződjön el. Bekötözték a kisebb vágások zömét,
amiket akkor szereztem, amikor kiugrottam az ablakon. Lassan hatni
kezdett a karomba adott fájdalomcsillapító. Szétterjedt a testemben, amitől
fáradtnak éreztem magamat, és elnehezültek a végtagjaim.
Koncentrálni sem bírtam már, mialatt a mentőből a kórházba szállítottak.
Egyik helyről a másikra toltak, gépből gépbe tettek, egyik orvos kezéből a
másikéba adtak, hogy megvizsgáljanak. Belső vérzésre gyanakodtak, de a
megkönnyebbült arckifejezésük láttán úgy sejtettem, biztonságban vagyok.
Folyt belém az infúzió, és a következő néhány órában megfigyelés alatt
tartottak. A legrosszabb rész az volt, amikor visszatették a térdemet a
helyére. Jobban fájt, mint a tűz és a törés együttesen. Bevésődött az
emlékeimbe az a fájdalom! Szerencsére azonban nem kellett
megoperálniuk, aminek borzasztóan örültem.
Rosie DJ-vel a gyerekosztályon tartózkodott, de a nővérek elmondták,
hogy folyton csak felőlem érdeklődik náluk. Ashton is megjelent. Nem
tudtam, ki szólt neki, de örültem, hogy nem kell egyedül lennem azzal a
bosszantó nővérrel, aki folyton beszélt hozzám, ahányszor csak próbáltam
elaludni.
Ashton megpróbált mindent megtenni annak érdekében, hogy elterelje a
figyelmemet a fájdalomról. Csak feküdtem ott, és hallgattam, ahogy beszél
és viccelődik. Arra nem volt energiám, hogy válaszoljak. Felhívta a
szüleimet, és elmesélte nekik, mi történt. Azonnal kocsiba ültek, néhány
órán belül várhatóan ide is érnek. Őszintén szólva anyám pánikolása
annyira nem hiányzott.
Miután Ashton már fél órája az „Egy férfi bement a bárba” vicceivel
fárasztott, és már ott tartottam, hogy inkább visszamegyek abba az égő
épületbe, bejött az orvos a röntgenfelvételeimmel. Több felvételt is
készítettek, miután meggyőződtek arról, hogy biztonságban mozdíthatnak.
Gyakorlatilag teljes teströntgen készült – legalábbis nekem úgy tűnt. Az
orvos megnyugtatóan mosolygott, amikor felrakta a felvételeket a falon
lévő megvilágított táblára.
– Jól van, Nate. Mint sejtettük, eltört a singcsontja, ezt be fogjuk
gipszelni. Szerencsére nem szilánkos a törés, így nem kell helyreigazítani –
magyarázta, és a karomra mutatott, ami ideiglenesen fel volt kötve.
Majd a következő felvételre mutatott, ami a lábamról készült.
– A jobb szárkapocscsont is két helyen eltört, be fogjuk gipszelni.
Levettem a maszkot az arcomról, hogy beszélni tudjak.
– Akkor ezek szerint le kell mondjak a hétvégi táncos programomról,
igaz? – viccelődtem, és feszengeni kezdtem az ágyon.
Az orvos halkan felnevetett.
– Az égési sérülések miatt most még nem tudjuk begipszelni a lábát.
Előtte a bőrének kell meggyógyulnia. Néhány napig rajta hagyjuk az
ideiglenes rögzítést, aztán meglátjuk. Attól tartok, pár napot bent kell
maradnia. Figyelnünk kell az égési sérüléseit, és két hétig antibiotikumkúrát
kap, hogy elkerüljük a fertőzéseket.
Összeráncoltam a homlokomat. Nem igazán akartam bent maradni,
utáltam a kórházakat.
– Az égési sérülések be fognak gyógyulni? Vagy…
Nem folytattam, csak eltűnődtem, milyen lesz a lábam. A jobb lábamon
volt vészesebb a helyzet, ott szinte a teljes lábszáram megégett.
Bólintott.
– Mihelyt elláttuk a többi sérülését, átvisszük az égési osztályra. Ott jobb
a felszereltség az ilyen sérülések ellátásához. Mindenesetre nagy
szerencséje volt! A vizes ruhájának és a tűzoltók gyors intézkedésének
köszönhetően nem szerzett annyira nagy fokú égési sérüléseket. Sokkal
rosszabb is lehetett volna! Nem hiszem, hogy bőrátültetésre szüksége lesz,
de erre majd az égési osztályon fognak tudni nálam pontosabban válaszolni
– magyarázta, és kedvesen mosolygott.
Bólintottam. Mindent megért az, hogy DJ életben maradt. Egyszer azt
mondtam Rosie-nak, legyen büszke arra, hogy terhességi csíkok vannak a
hasán. Most én is így éreztem magamat: már nekem is volt DJ-jel a
lábamon.
– Van még valami – tette hozzá az orvos, és kikapcsolta a fali világító
dobozt.
Kíváncsian néztem rá, mi lehet az. Annyira tele voltam gyógyszerrel,
hogy nem éreztem, még hol máshol sérülhettem meg.
– A csípőjéről és medencéjéről készült röntgenfelvételen látszik, hogy
nagy valószínűséggel eltört a farokcsontja is. Mivel nem állapítható meg
egyértelműen, újabb röntgent kell készítenünk arról a területről is – közölte
velem az orvos, és firkantott valamit egy jegyzettömbre.
Hallhatóan pukkant egyet a szám, ahogy leesett az állam a hír hallatán.
– Ne! Te jó ég! Ezért milyen cinket fogok kapni a srácoktól! – jajdultam
fel, és a fejemet csóváltam.
Nem lehet ennyire kegyetlen hozzám az élet!
Ashton nevetésben tört ki. Becsuktam a szememet, mert látni se akartam
a képét.
– Eltört a segged? Haver, ez ám a nem semmi! Már alig várom, hogy
elmondjam Sethnek! – hahotázott gonoszul.
– Ha bárkinek ki mered kotyogni, esküszöm, elmesélem mindenkinek, mi
történt, amikor elmentünk Long Beachre, és megkefélted azt a csajt! Tudod,
melyikről beszélek! Hogy is hívták?
– kérdeztem, és felvontam az egyik szemöldökömet.
Ashton szeme összeszűkült a fenyegetésem hallatán.
– Megígérted, hogy arról hallgatsz, mint a sír! – sziszegte, és hevesen
rázta a fejét.
Önelégült vigyort dobtam felé, mert már tudtam, hogy én nyertem.
Tizennyolc évesek voltunk, amikor történt. Tök részegre ittuk magunkat.
Ashton egy csaj mellett kötött ki – de aztán már nem voltunk biztosak
abban, hogy az a csaj tényleg csaj-e.
Akkor megígértette velem, hogy soha senkinek nem fogom elmondani.
Ez idáig be is tartottam a szavamat, de ha most neki eljár a szája, nekem is
el fog!
 – Eltört a seggem? – kérdeztem Ashtont zord arckifejezéssel. Megrázta a
fejét.
– Kizárt! Olyan csak a buzikkal történik! – felelte, és halkan nevetett.
Az orvos ránk nézett, nyilvánvalóan nem értette, miről beszélünk.
– Jól van, akkor holnapra elrendelek még egy röntgent, és meglátjuk!
Lehet, hogy csak a felvételen lett valami homályos folt – mondta, és
megvonta a vállát. – Küldök valakit, aki begipszeli a karját!
Kiment a kórteremből, Ashton újra rám nézett, és kínosan fészkelődött a
székén.
– Amúgy tuti csaj volt! – jelentette ki, és keresztbe tette a lábát.
Rávigyorogtam.
– Uh-huh! Bár rohadtul magasra nőtt! – tettem hozzá, és halkan
nevettem.
Undorral teli hörgés jött fel a torkán.
– Magas csaj volt, ennyi! – állapította meg, majd megrázkódott, és
becsukta a szemét.
Eltelt két óra. Hol bealudtam, hol felébredtem. Ashton hazament, hogy
egyen valamit, bár még csak hajnali öt múlt. Nem bántam, hogy egy kicsit
legalább szusszanhatok, mert elvitte magával a szüleimet is. Anyám az
őrületbe kergetett, annyira sürgött-forgott körülöttem. Sírt, jajgatott, hogy
kis híján egyetlen éjszaka alatt elveszített engem, Rosie-t és DJ-t is. Totál
kimerített!
Ekkor nyílt a kórterem ajtaja. Odanéztem, gondoltam, már vissza is értek.
De Rosie állt ott. Megfeszültek az izmaim, ahogy megláttam. Szebb volt,
mint valaha, hiába fedte korom és piszok. Csak állt ott az ajtóban, és olyan
ámulattal nézett rám, amilyet még soha nem láttam.
– Szia! – üdvözöltem rekedten, és lehúztam a maszkot.
Már órák óta oxigénen voltam, hogy szűnjön a mellkasszorításom, amit a
sok füst belégzése okozott.
Rosie elengedte az ajtót, az becsukódott mögötte. Belépett a kórterembe.
– Szia! Annyira sajnálom, hogy nem tudtam jönni előbb! DJ nem
engedett, még úgy sem, hogy vele volt a mamám. Annyira meg volt
rémülve, hogy meg kellett várnom, amíg elalszik. Ne haragudj, előbb
akartam jönni! Annyira aggódtam! – mentegetőzött, és gyorsan odalépett az
ágyhoz.
 Elmosolyodtam, a fejemet ráztam. Semmi szükség nem volt a
bocsánatkérésre.
– Jól van? Nem esett baja, amikor a földbe csapódtam?
– Minden rendben vele.
Tekintete végigsiklott a testemen, szeme megtelt könnyel.
– De veled nem igazán – tette hozzá remegő szájjal. – Istenem, Nate,
nézz csak magadra!
Megnyugtatóan elmosolyodtam.
– Jól vagyok! Bár lehet, hogy egy darabig szükségem lesz egy nővérkére,
aki ápol! Aki néhány hétig tolja a kerekesszékemet, és megfürdet
szivaccsal!
Nem nevetett rajta, pedig arra számítottam. Könnyes szemmel nézett a
szemembe.
– Nem tudom, hogyan köszönjem meg! Amit tettél, az… egyszerűen
felfoghatatlan! Köszönöm! – suttogta.
Egy könnycsepp csordult végig az arcán. Legszívesebben lecsókoltam
volna onnan!
Az ép kezemmel megveregettem az ágyat.
– Gyere, ülj ide!
Bólintott, és szót fogadott. Kivette a műanyag maszkot a kezemből, és
visszatette a szám elé. Elmosolyodtam. Rosszabb, mint az anyám, az már
biztos!
– Mit mondtak a dokik a kölyökről? – érdeklődtem.
Ashton és én már érdeklődtünk a nővéreknél, de mivel nem voltunk
„családtagok”, nem adhattak ki információt. Csak annyit tudtam, hogy jól
van.
Rosie sóhajtott, és az ujjai hátával végigsimított az arcomon, ahogy
beszélt.
– Azt mondták, bent tartják huszonnégy órás megfigyelésen. Köhög a
füsttől, de az állítólag hamarosan megszűnik. Van néhány seb rajta, de csak
párat kellett összevarrni. Szerzett egy-két horzsolást, kiment a bokája, de
ezeken kívül jól van… teljesen jól. Felőled érdeklődött.
Lehajolt, és lágyan megpuszilta a homlokomat. Behunytam a szememet,
és elmerültem a barátnőm törődésében.
– És te? Te jól vagy? – kérdeztem, és kíváncsian ránéztem, amikor arrébb
húzódott.
 Elmosolyodott, és feltartotta az egyik kezét. A tenyerén volt néhány
kisebb hólyag.
– Ezen kívül semmi bajom! – nyugtatott meg. – Melléd fekhetek?
Vagy az fájni fog neked?
– Te bármikor mellém fekhetsz! – feleltem.
Azonnal elhelyezkedett az ágyon, de úgy, hogy szinte hozzám sem ért.
Ellágyult tekintetét látva felgyorsult a szívverésem.
– Nem tudom elhinni, hogy ezt tetted! A saját életedet kockáztattad, csak
hogy megmentsd a fiamat! Bele is halhattál volna! Nate, én még ennyire
bámulatos emberrel soha nem találkoztam! – suttogta.
Megsimogatta a mellkasomat, ujjait végighúzta a kisebb sérülésekre tett
kötés szélén.
– Szeretlek! – duruzsolta.
A szemébe néztem, felsóhajtottam. Utáltam ezt a pillanatot. Egyáltalán
nem akartam erről beszélni vele. Megráztam a fejemet, és ismét levettem a
maszkot.
– Nem, nem szeretsz, Rosie.
A homlokát ráncolta. Zavart mosoly jelent meg a szája szegletében.
– De, szeretlek!
Lecsuktam a szememet, annyira jólesett hallani, ahogy kimondta ezt a
szót. Azt kívántam, bárcsak ne erről az ostoba traumás kötődésről lenne szó
a háttérben!
– Csíkos, csak össze vagy zavarodva. Ez teljesen természetes. Folyton ezt
tapasztalom. Egyfajta kötődési rendellenesség ez, sok emberrel megesik.
Amikor valaki megment téged vagy a szerettedet, nem tudsz különbséget
tenni a szeretet és a hála érzése között. Te is a történtek miatt vagy most
összezavarodva – magyaráztam.
Rosie elnevette magát, megmozdult mellettem. Kinyitottam a szememet,
és láttam, hogy fölém hajol, és az arcomhoz közelít. Ha felemeltem volna a
fejemet, meg is tudtam volna csókolni azt az édes kis száját. Mindennél
jobban vágytam rá abban a pillanatban!
– Nate, szerintem én pontosan tisztában vagyok az érzéseimmel – kezdett
bele, és játékosan felvonta az egyik szemöldökét.
Megráztam a fejemet, és már nyitottam a számat, hogy elmagyarázzam
neki, ez egy bizonyított, dokumentált tény, mire ő a számra tette a kezét,
hogy ne mondjak semmit.
 – Nem bírtam elviselni, hogy berohansz abba az épületbe. Már a
gondolata is fájt annak, hogy többé nem foglak látni, és többé nem fogom
hallani a mocskos kis megjegyzéseidet. Semmi köze ennek ahhoz a
rendellenességhez. Amikor beszaladtál abba az épületbe, olyan érzés volt,
mintha magaddal vitted volna a szívemet. Annyira féltem, hogy már soha
nem mondhatom el neked, mennyire szeretlek! Azt hittem, meghaltál.
Szóval, nincs itt semmiféle hálaérzetről szó. Már akkor tudtam, hogy
szeretlek, mielőtt te és DJ kijutottatok.
Szent ég! Hát tényleg szeret? Komolyan mondja?
– Igen? – kérdeztem, és újra hallani akartam. Elvigyorodott, egy kicsit el
is pirult, majd bólintott.
– Igen!
A világ legmázlistább fickójának éreztem magam! A lány, akibe
szerelmes vagyok, viszontszeret! Nem is lehetne jobb az élet! Vagyis csak
akkor, ha meztelenül lenne, tejszínhabbal befújva – akkor még ennél is
szebb lenne ez a pillanat!
Idióta vigyor terült el az arcomon.
– Én is szeretlek! – suttogtam.
Rosie láthatóan megkönnyebbült. Lehunyta a szemét, majd amikor
kinyitotta, rám szegezte a tekintetét. Belenéztem abba a nagy, barna
szempárba. Egyértelműen azt olvastam ki belőle, hogy szeret. Nem is
értem, hogyhogy nem vettem észre ezt már korábban! Valóra vált minden
álmom, amiről az elmúlt hónapokban ábrándoztam. Rosie York belém
szeretett. A fia pedig jobban szeret, mint a csokitortát. Hát lehet ennél
édesebb az élet?
Várjunk csak… Basszus!
– A francba, Rosie! Tényleg pont most kellett ezt kimondanod?
Ennél rosszabbul nem is időzíthettél volna!
Összehúzta a szemöldökét, nem értette.
– Huh?
Drámaian sóhajtottam.
– Két dolgot szerettem volna megtenni, mihelyt kimondod a bűvös szót.
És most egyiket sem tudom. Jól kiszúrtál velem, Csíkos! – zsörtölődtem, és
játékosan összevontam a szemöldökömet.
– És mi az a két dolog? – érdeklődött. – Az egyikre mondjuk, van tippem
– tette hozzá, majd oldalra hajtotta a fejét, és puszit nyomott az állam
szélére.
 Elnevettem magam.
– Nos, igen, erre a szóra vártunk, hogy végre leteperhesselek! Úgy tűnik,
ez most nem fog megtörténni – dünnyögtem, ahogy belegondoltam, hogy a
sérüléseim miatt váratni fog magára az esemény.
Már közölték velem ugyanis, hogy úgy négy hónap kell a teljes
felépülésemhez. A karma ismét kiszúrt velem! Még négy hónapot kell
várnom, hogy végre vadító dolgokat művelhessek a barátnőmmel!
A nyakamba bújva kuncogott.
– De azért a hátadon tudsz feküdni, nem? – cukkolt, és finoman
megharapta a fülcimpámat.
Felnyögtem, és igyekeztem nem felizgulni, de úgy tűnt, nem tudom
megakadályozni. Törött csontok ide, vágások, égések, zúzódások oda,
Rosie-nak még így is sikerült előhoznia belőlem a kandúrt. Remek
tehetsége volt hozzá! A szám szélébe haraptam, próbáltam elterelni a
figyelmemet. Rosie hátrébb húzódott, és rám mosolygott.
– Nem kell ám mindig önuralmat gyakorolnod! Akár vissza is élhetek
vele, hogy nem tudsz mozogni! Mihelyt kiengednek a kórházból, azt
hiszem, ki is használlak! – hergelt.
Ó, te jó ég!
– Játszhatunk majd orvososdit! – javasoltam sokatmondóan.
– Vagy a kórházi ágyon magatehetetlenül fekvő pasas és a forróvérű lány
történetét! – kacérkodott.
– Hű, ez tetszik!
Öröm volt ilyen párbeszédet folytatni! De aztán eszembe jutott a másik
dolog is, amit a bűvös szó elhangzása után tenni akartam.
– És hát van még valami, amit meg akartam tenni, miután kimondtad a
szót – folytattam, és éreztem, ahogy egyre idegesebb leszek.
Ami azt illeti, jobban féltem ettől, mint a gondolattól, hogy a tűzben
veszek.
– Mi az?
Mély levegőt vettem, igyekeztem nem összevissza hablatyolni.
– Mihelyt kimondod a bűvös szót, térdre borulok előtted, és megkérem a
kezedet! – hadartam el, mielőtt elhagyna a bátorságom. Rosie nem úgy
reagált, mint ahogy azt elképzeltem. Nem kapott levegő után, és nem nézett
rám döbbent szemmel. Helyette nevetésben tört ki, és a fejét csóválta.
– Hát ez jó! – felelte két kacagás között, és visszahelyezkedett mellém az
ágyra.
 Csendben maradtam, és vártam, hogy felfogja, nem viccelek. Lassan le is
esett neki. Abbamaradt a kuncogás, a mosoly lefagyott az arcáról,
kikerekedett a szeme.
– Ó, te jó ég! Ez most komoly? – kérdezte elakadó lélegzettel.
Bólintottam.
– Az. De az időzítésed ezt is tönkretette. Pillanatnyilag nem tudok térdre
borulni előtted, mert az egyik lábam megégett, a másik eltört, szóval
kidobhatom az ablakon a tervet.
Elnevettem magam a szóhasználatomon. Kidobhatom az ablakon – hát
igen, szó szerint ez történt.
– Nate, mi a…
Nem folytatta, csak éppen úgy nézett rám, mintha megbolondultam
volna.
– Biztosan jobban megütötted magad, mint ahogy gondolják! Azt
mondták, csak enyhe agyrázkódást szenvedtél.
Elmosolyodtam, megfogtam a mellkasomon lévő kezét. Tudtam, hogy
össze kell szednem magam, és meg kell szólalnom. Jó úton voltam, már
csak ki kell mondanom a szavakat, és imádkoznom, hogy igent mondjon.
Vagy esetleg azt kéri, hadd gondolkodjon még néhány hónapot, és akkor
később ismét meg fogom kérdezni.
– Csíkos, tudom, hogy nem olyan régóta ismerjük egymást. Öt rövid
hónapja, de ennek ellenére is tudom, hogyan érzek irántad. Őrülten
szerelmes vagyok beléd már jó ideje, csak arra vártam, hogy te is belém
szeress! Tudom, hogy nem én vagyok a világ legromantikusabb pasija,
hiszen elég, ha ezt a lánykérést nézzük! De esküszöm neked, hogy vigyázni
fogok rád és DJ-re, ha engeded! Szeretlek, és feleségül akarlak venni! De
ha neked még kell idő, rendben van, megértem.
Nagyot nyeltem, és figyeltem, ahogy kikerekedik a szeme. Mintha fejbe
kólintották volna.
– Jesszusom, totálisan elszúrtam! Nem így kellett volna! Ashtonnak
igaza volt, sokkal romantikusabban kellett volna előadnom! Virágok,
étterem, felírni az égre! Ennél bármi jobb lett volna! Még egy rohadt gyűrű
sincs nálam! Hogy én mekkora egy analfabéta vagyok az ilyen romantikus
dolgokban! – zsörtölődtem, és a fejemet csóváltam.
– Nate Peters, ez egy tökéletes lánykérés volt! Bár azért tehettél volna
valami pajzán kis megjegyzést is bele! – cukkolt Rosie.
Visszanéztem rá, és nem bírtam megállni, hogy ne nevessem el magam.
 – Látod, még a szexre utalásokat is kifelejtettem! – helyeseltem, és a
szememet forgattam játékosan.
Lágyan elmosolyodott, rám szegezte a tekintetét, amiből az áradt, hogy
én vagyok a legkülönlegesebb férfi a bolygón.
– Örömmel hozzád megyek! – suttogta.
Megrándultam, annyira meglepett. Reménykedni kezdtem.
– Hozzám jössz? – kérdeztem, mert biztos akartam lenni abban, hogy jól
hallottam-e, amit mondott.
Lehet, hogy tényleg jobban beütöttem a fejemet, mint a dokik gondolják!
– Egy feltétellel – alkudozott.
Önelégülten elvigyorodtam, mert már tudtam, mi következik. Az én
csajomnak komoly fétise van!
– Vigyem haza az egyenruhámat? – kérdeztem, és már emeltem is a
kezemet, hogy megfogjam az arcát.
Elnevette magát, bólintott.
– Havonta legalább egyszer! De ezenfelül is van még valami!
Bólintottam, hogy folytassa. Bármit megadtam volna neki! Az sem
érdekelt volna, ha egy olyan hosszú listát állít össze, mint a karom, csak
jöjjön hozzám feleségül!
– Sose változz meg! – suttogta komoly ábrázattal. Elmosolyodtam, erre
nem számítottam.
– Rendben!
Rosie előrehajolt, és szigorú tekintettel rám nézett.
– Komolyan mondom. Imádom, hogy nem jössz mindenféle romantikus
hülyeséggel! Imádom, hogy megnevettetsz a sok kéjsóvár kis
beszólásoddal! Mindent imádok veled kapcsolatban, Nate Peters! Szóval,
sose változz meg!
Elvigyorodtam. A bennem szétáradó boldogságtól legszívesebben
felugrottam volna az ágyról, és valami furcsa, bicegős táncot jártam volna
hangosan hurrázva.
– Feltétel elfogadva! – helyeseltem tiszta szívemből.
Rosie elnevette magát, előrehajolt, és a számhoz érintette a száját.
Összerezzentem, annyira jólesett! Visszacsókoltam, s közben az egyik
kezemet a hajába csúsztattam.
A tűz előtt már tudtam, hogy szeretem Rosie-t és DJ-t. De ahogy
megszólalt este a telefonom, és szóltak, hogy lángokban áll az épület, az is
tudatosult bennem, hogy a szeretet szó vissza se adja azt, amit irántuk
éreztem. Még soha életemben nem voltam annyira megrémülve, mint az
alatt a rövid, rohamtempóban megtett autóút alatt, amíg odaértem.
Rosie hátrébb húzódott, rám mosolygott, és csak nézett elégedetten.
Néma boldogság szállt ránk, egyikünk sem mozdult. Nem tudtam levenni a
szememet a lányról, aki már hivatalosan is beleegyezett abba, hogy az
enyém legyen. Legbelül azt kívántam, bárcsak már évekkel korábban
megismertük volna egymást! Ha öt évvel ezelőtt találkozunk, akkor DJ az
én vérem lenne. Ha négy évvel ezelőtt, akkor én lennék az, akiért Josht
elhagyta volna. Ha három évvel ezelőtt, akkor én szedtem volna össze a
romokban heverő lelke darabjait. Láthattam volna DJ első lépéseit,
hallhattam volna DJ első szavát. Lehet, hogy engem nevezne papának, és
nem Josht.
De most már mindez nem számít. A múltunkon nem változtathatunk, de a
jövőnkön igen.
Néhány perc elteltével elmosolyodtam, ahogy belegondoltam, mi vár
ránk az elkövetkező időszakban.
– Az az érzésem, elő kell vennem a porszívót, és fel kell takarítanom, ha
be fogtok költözni hozzám! – élcelődtem Rosie-val.
Tisztában voltam azzal, hogy a lakásom kész kupleráj.
– Azt akarod, hogy költözzünk össze?
– Nem. Én azt akarom, hogy házasodjunk össze, de külön lakásban
lakjunk – vágtam rá élcelődve. – Rosie, én nem szeretnék sokáig várni az
esküvővel! A történtek még inkább ráébresztettek arra, mik a fontos dolgok
az életben! Nem kéne pazarolnunk az időnket, hisz nem tudhatjuk, mennyi
van még hátra! Az este ezt megmutatta. Veled akarok élni, feleségül akarlak
venni, gyerekeket akarok tőled! Mindent! És rövid időn belül, mert nincs
értelme várni! – folytattam.
Úgy tűnt, a szavaim egyáltalán nem sokkolták Rosie-t. Helyeslőn
bólintott, mint aki pontosan érti, hogy az élet túl értékes ahhoz, hogy
természetesnek vegyük.
– Ahogy akarod! Csak szólj, és ott vagyok! De a porszívó miatt ne
aggódj: majd én használom, amíg te nem tudsz talpra állni! – heccelt, és a
törött bokám, térdem felé biccentett.
– Remek! Ha gondolod, veszek neked egy olyan szobalányruhát, hogy
abban takaríthass!
Elmosolyodott, szájával a számhoz ért, és gyengéden megpuszilt. Amikor
elhúzódott, összevontam a szemöldökömet, mert több minden is
megfogalmazódott bennem.
– És azt hiszem, ki kell töltenem egy-két nyomtatványt is. Abban is
segítenél, ha megkérlek? – folytattam az élcelődést, bár nem tudtam, Rosie
hogyan reagál majd rá.
A homlokát ráncolta.
– Nyomtatványt?
– Igen. Örökbefogadási nyomtatványt. Kikerekedett a szeme.
– Örökbe akarod fogadni DJ-t?
Bólintottam, és úgy néztem rá, mintha elment volna az esze. Hát nem
elmondtam mindent az előbb? Hát nem most egyezett bele, hogy hozzám
jön?
– Na, figyelj! Hogy nézne már az ki, ha belőled Peterst csinálok, DJ meg
nem ugyanazt a nevet viselné, amit mi! – hecceltem, és nem is értettem,
miért néz ilyen értetlenül.
Sóhajtott, lehunyta a szemét.
– Ez is azon pillanatok egyike, amikor fogalmad sincs arról, Nate,
mennyire különleges vagy!
Elnevettem magam, a szememet forgattam.
– Ha te mondod! Mindenesetre, azt hiszem, két emberrel beszélnem kell,
mielőtt még hivatalossá teszem a lánykérésemet – mondtam, és egy kicsi
összerezzentem.
Egyikükkel sem lesz egyszerű, de muszáj lesz megtennem.
– És kik azok?
– Nos, beszélnem kell az édesapáddal, hogy ellophatom-e tőle a kicsi
lányát.
Ez volt a könnyebbik fele.
– És beszélnem kell DJ-vel, hogy megtudjam, nem bánja-e, ha feleségül
veszem a mamiját! – Na, emiatt jobban aggódtam! Mi van, ha nemet mond?
Rosie hatalmasat sóhajtott.
– Szeretlek, Nate!
Boldogan elmosolyodtam. Még mindig nem szoktam meg, hogy ezt a
csodálatos szót hallom tőle.
– Én is szeretlek, Csíkos!
Elmosolyodott, egy pillanatra megpuszilta a számat, majd hátrébb
húzódott, visszapakolta az arcomra a maszkot. Közben kajánul vigyorgott,
jelezve, hogy Én vagyok a nővérke, te pedig azt teszed, amit mondok!
Bírtam ezt az arckifejezést! Már előre láttam, mennyit fogunk mókázni így
is!
 37. FEJEZET
Kis idő múlva Rosie kimentette magát, és visszament DJ-hez. A szüleim
és Ashton amúgy is szóval tartottak. Órák óta foglalatoskodtak már
körülöttem, de aztán ők is leléptek, így végre pihenhettem kicsit.
Amikor magamra maradtam, megpróbáltam aludni, de nem ment. Ha el
is bóbiskoltam, a tűzről álmodtam. Feltörtek bennem az emlékek: láttam
magam előtt, ahogy Rosie a mentőautó mellett állva reszket, és alig bírja
kinyögni a szavakat, amiket nem értettem jól. DJ jelent meg, és az, ahogyan
rám nézett, amikor megértette, meg fogunk halni. Szerencsére nagy volt a
nyüzsgés a kórházban, és folyton felébredtem a beszélgetések zajára vagy a
vizitekre. Legalább eltűntek a rémálmok, még mielőtt kiteljesedtek volna.
Délután, miután nagy nehezen letoltam a torkomon valamennyit abból a
kórházi kotyvalékból, amit ők „ételnek” neveztek, nyílt az ajtó, és az én
gyönyörűséges barátnőm állt ott széles mosollyal az arcán.
– Szia! – üdvözölt.
Elmosolyodtam, örültem, hogy újra látom.
– Hellóka!
Becsukta az ajtót maga mögött, és nekidőlt. Aggodalmas pillantást vetett
rám.
– Hoztam valakit, aki látni akar téged. Csak előtte meg akartam kérdezni,
fogadsz-e egy kis látogatót!
Kíváncsian felhúzta az egyik szemöldökét.
– DJ az?
Le sem lehetett vakarni a képemről a vigyort.
– Igen! De ha szeretnél még egy kicsit várni ezzel, akkor megmondom
neki, hogy nem tudunk bejönni hozzád! Nem szeretnék semmit rád
erőltetni.
Hevesen megráztam a fejemet.
– Hozd be! Én is szeretnék vele találkozni!
Rosie elmosolyodott, aggódva az ajkába harapott, majd megfordult, és
kinyitotta az ajtót. Már alig vártam, hogy lássam a kiskölyköt! Hallottam,
hogy Rosie elmagyarázza neki, hogy óvatosnak kell lennie, és nem szabad
eszetlenkednie nálam. Amikor Rosie visszalépett, követte DJ. Ideges
mosoly ült a kis arcán, mint aki félt attól, mit fog látni.
Imádnivalóan nézett ki! Apró sebek borították az arcát, a homlokát.
Kötések voltak itt-ott a két karján. Bicegve lépett be a kórterembe,
vélhetően a kificamodott bokája miatt. Összességében azért jól nézett ki.
Elképesztően nagy mázlija volt, hogy egy enyhébb füstmérgezéssel és
néhány karcolással megúszta! Új ruhát viselt, mert hiába tiltakozott Rosie,
anyám egy halom ruhát vett nekik reggel. Egy vadiúj Woody baba is lógott
a kezében.
Izgalom járta át a testemet, remegett a gyomrom. Utoljára abban a
szobában láttam DJ-t, ahol megmondtam neki, hogy szeretem.
Rápillantottam, és azon nyomban tudtam, hogy a hét bármely napján
beszaladnék egy égő épületbe érte, ahogy az anyukájáért is.
– Szia, Kölyök!
Végigpásztázta a testemet, szeme megtelt könnyel.
– Bibis lettél!
– De jól vagyok!
Nem akartam felkavarni, mert így is valószínűleg rosszabbnak tűnt a
helyzet, mint amilyen valójában volt.
A karomon lévő kötésre mutatott, elmosolyodott.
– A mami azt mondta, neked is eltört a karod és a lábad, mint ahogyan
nekem! Te is megkéred Annát, hogy rajzoljon rá? – kérdezte. – Ha akarod,
keresek neked képet! – ajánlotta fel.
Már láttam, ahogy pörögnek is az agykerekei, vajon mit lehetne rajzolni
az én gipszemre.
Elnevettem magam, bólintottam.
– Örülnék neki! Bár szerintem én nem kapok rá egy Buzzt vagy egy
Woodyt!
– Kung-Fu Panda jó lesz? – ötletelt segítőkészen. Rosie kuncogott
mellette, megszorította a vállát.
– Nate-nek szerintem jól állna A kis hableány! – jegyezte meg, és rám
kacsintott.
Elnevettem magam, mire DJ úgy nézett az anyjára, mintha annak nem
lenne ki az összes kereke.
– De hát az lányoknak való! – ellenkezett.
– Neked is tetszeni fog, ha idősebb leszel, Kölyök! – tettem hozzá
gyorsan, amitől Rosie még jobban nevetett.
DJ odabicegett az ágy széléhez, és már emelte a lábát, hogy felmásszon,
de Rosie megragadta, és erőteljesen megrázta a fejét.
– Nem, kicsim! Óvatosnak kell lenned Nate körül! Emlékszel, mit
mondtam, ugye? – figyelmeztette gyorsan, majd elhúzta onnan, és felvette.
 – Csak meg akartam ölelni! – biggyesztette le a száját DJ.
Elolvadtam e szavak hallatán.
– Gyere, adj egy ölelést, Kölyök! A mami túlságosan is óv!
Biztatóan az ágyra paskoltam. Rosie sóhajtott, látszott rajta, hogy nem
szívesen engedni, de aztán letette DJ-t az ágyra. A kissrác azon nyomban
odamászott hozzám, átkarolta a nyakamat, és szorosan átölelt. Még soha
nem éreztem ennyire biztosan, hol a helyem a világban, mint abban a
pillanatban!
Amikor elhúzódott, adott egy puszit.
– Nagyon fáj? – kérdezte, és aggódón összevonta a szemöldökét.
Elmosolyodtam, megpöccintettem az orrát.
– Jól vagyok, ne aggódj! Néhány nap még itt ebédelek, aztán már ki is
engednek! Nem nagy ügy! – nyugtatgattam.
DJ elmosolyodott, és lekuporodott mellém az ágyon. Felnéztem Rosie-ra,
aki ámulattal a szemében mosolygott le ránk.
– Válthatnék néhány szót kettesben DJ-vel? – kérdeztem reménykedve.
Beszélnem kellett vele, hogy tudjam, mit gondol arról, hogy én és a
mamija összeházasodunk. Azt akartam, hogy elmondhassa, ha nem
szeretné. Titkon persze azon imádkoztam, hogy örüljön neki.
Rosie az ajkába harapott, bólintott, majd egy pillanatra DJ-re nézett,
azután ismét rám.
– Egyedül szeretnéd? – kérdezte.
Határozottan bólintottam, mire ő kedvesen elmosolyodott.
– Oké! Visszapillantott DJ-re.
– Nagyon óvatosan, rendben? Itt leszek kint a nagymamival és a
nagypapival! – magyarázta neki, és komolyan ránézett.
– Jó leszek, mami! – fogadkozott DJ.
Mihelyt becsukódott az ajtó, lenéztem DJ-re, és idegesen rámosolyogtam.
– Igen. Van valami, amit szeretnék megbeszélni veled – kezdtem bele
bizonytalanul, mert nem is tudtam, miként fejezzem ki magam.
DJ kíváncsian nézett rám azzal a nagy, barna szemével, és várt.
– Szóval, tudod, mondtam neked, hogy szeretlek, és a mamit is szeretem,
emlékszel?
Bólintott, és mosoly jelent meg a szája szegletében.
– Igen! Elmondtam a maminak ám! Pontosan úgy, ahogy te mondtad!
Azt mondtam neki, hogy jobban szeretsz minket, mint a csokitortát! –
felelte, és büszkén nézett, amiért emlékezett a szavaimra.
 Elmosolyodtam.
– Ügyes vagy! Nos, mivel a csokitortánál is jobban szeretlek téged és a
mamit, azon gondolkodtam, mit szólnál ahhoz, ha a mami és én
összeházasodnánk. És… egy család lennénk.
Összehúztam magam, vártam, mit válaszol. Összevonta a szemöldökét.
– Összeházasodni? Mint Anna néni és Ashton bácsi?
– Igen! – erősítettem meg. – Tudom, hogy nem én vagyok az apukád, de
szeretnék én is olyan lenni neked, mint a papád! Ha nem bánod!
Kikerekedett a szeme, hevesen megrázta a fejét.
– Nem akarom, hogy olyan legyél, mint a papa!
Megdobbant a szívem. Valószínűleg túl sokat kérek tőle. Nem lett volna
szabad előrukkolnom ezzel, és azt várnom, hogy öt hónap után máris
elfogadjon a kölyök. Nagy eséllyel még hosszú utat kell megtennünk ahhoz,
hogy ezt megalapozzuk.
– Nem akarod? Rendben! – feleltem, és próbáltam palástolni a
csalódottságomat.
DJ hevesen megrázta a fejét.
– Nem akarom, hogy olyan legyél, mint a papa! Mert a papa soha nem
jön el értem! Soha nem játszik velem! És a mami mindig sír miatta! Nem
akarom, hogy olyan legyél te is, mint a papa! Én mindig látni akarlak téged,
mert ha nem látlak, akkor hiányzol! Ne legyél olyan, mint a papa! – kérlelt
könnyben úszó szemmel.
Várjunk csak! Azt hitte, hogy az „olyan akarok lenni”, mint az apja, azt
jelenti, hogy többet nem fogok vele törődni, és miattam is sírni fog az
anyja?
– DJ, nem úgy értettem! – mondtam gyorsan, és a fejemet ráztam.
Letöröltem az arcán legördülő könnycseppeket.
– Úgy értettem, hogy veletek szeretnék lakni, és vigyázni szeretnék rád
és a mamira, mint egy igazi apuka! Tudom, hogy nem én vagyok az igazi
papád, mert a te igazi papád Josh, de én olyan szeretnék lenni, amilyennek
egy apukának lennie kell! Együtt fogunk lakni hármasban, a mami és én
pedig összeházasodunk! És egyszer még kistesód is lehet!
Mosoly jelent meg a szája szegletében.
– Ha ti összeházasodtok, akkor veled fogunk lakni? Örökre?
– Igen! Olyan család leszünk, mint Anna, Ashton és Cameron!
Elvigyorodott, lelkesen bólogatni kezdett.
 – Ez az! Akkor mindig játszhatnánk építősdit, és akkor többször meg
tudnád mutatni, hogyan kell biciklizni! Meg ehetnék cukorkát reggelire!
Ezen elnevettem magam.
– Igen, kivéve a reggeli cukorkaevést!
Rákacsintottam, mire boldog vigyor jelent meg az arcán.
Megpöcköltem az orra hegyét.
– Petersnek kellett volna születned!
– De az én nevem nem Peter! Hanem DJ! – felelte erre, és a fejét rázta.
Elmosolyodtam.
– Igen, tudom! Még valamit szeretnék elmondani neked. Nagyon
szeretnélek örökbe fogadni. Mit szólsz ehhez? – kérdeztem, és ismét
összehúztam magam.
Rám nézett azzal a kíváncsi kölyökkutya-ábrázattal, oldalra billentette a
fejét.
– Mi az, hogy rökbe?
– Örökbe – javítottam ki, és elvigyorodtam. – Az egy papír, amin az áll,
hogy én leszek az apukád. Azt jelenti, hogy ugyanaz lehet a neved, mint az
enyém! – magyaráztam.
Próbáltam helyezkedni az ágyon, hogy kényelmesebb pózt vegyek fel.
Fájt a bordám, ahol DJ hozzám kucorodott.
Összeráncolta a homlokát.
– Akkor mindkettőnket Nate-nek hívnának? – kérdezte kétkedve. Kitört
belőlem a nevetés, a fejemet ráztam.
– Nem, Kölyök! A vezetékneved lehetne ugyanaz, mint az enyém! Téged
Damon Josh Yorknak hívnak, ugye? Nos, ha örökbe fogadnálak, akkor
Damon Josh Peters lenne a neved! Amikor a mami és én össze fogunk
házasodni, akkor ő is meg fogja változtatni a nevét. És akkor
mindhármunknak az lenne a vezetékneve, hogy Peters! – fejtettem ki.
– A te neved? – kérdezte, majd lenézett Woody babára. – Woody is Peters
lehetne? Mert ha nem, akkor azt hinné, hogy őt kihagytuk a családból!
Elvigyorodtam, nagyot dobbant a szívem.
– Hát persze, Woodyt is örökbe fogadom!
Erre már széles mosoly terült szét DJ arcán, és bólintott.
– Akkor király!
Megborzoltam a haját, rámosolyogtam. Beleegyezett, és még ha nem is
volt hivatalos, én lettem az apja. Megrémisztett, de közben büszkévé is tett
ez a cím, jobban, mint bármi más. Olyan érzelemhullám tört rám, hogy
szinte alig bírtam felfogni! Csak lenéztem DJ-re, előrehajoltam, és
nyomtam egy puszit oldalt a fejére. Az erre adott mosolya megmelengette a
szívemet.
Néhány percen át még ültünk az ágyon, és arról beszélgettünk, milyen
képeket fog Anna rajzolni a gipszeimre. Rosie ekkor bedugta a fejét az
ajtón. Kissé idegesnek tűnt, a szája szélét harapdálta. Amikor
megnyugtatóan rámosolyogtam, én intettem neki, hogy jöjjön be, láttam
rajta, hogy megkönnyebbülten sóhajt.
– Minden rendben veletek? – kérdezte, ahogy belépett. DJ elvigyorodott,
bólintott.
– Mami! Nate rökbe akar fogni engem és Woodyt! Azt akarja, hogy az
apukám legyen! – dicsekedett. – Új nevet kapizunk!
Rosie magában nevetett, és rám szegezte csillogó tekintetét.
– Mindkettőtöket örökbe akar fogadni? Hűha, Nate, milyen kedves ez
tőled! A Peters nagyon jó kis név! – lelkesedett Rosie elakadó lélegzettel,
majd előrehajolt, hogy az ágyra üljön mellénk.
Megfogta a kezemet, összefűzte az ujjainkat, és elvigyorodott.
– DJ-nek tetszik az ötlet, hogy mi ketten összeházasodunk! – mondtam
neki büszkén.
– Micsoda véletlen! Nekem is tetszik! – felelte rá elpirulva, majd
sóhajtott, és az ajtó felé bólintott. – A szüleim is szeretnének bejönni, és
elköszönni.
Bólintottam.
– Rendben. Akkor legalább őket is beavathatom a tervünkbe. Holnap
pedig már annak mondod el, akinek csak akarod! – helyeseltem.
Rosie szája szegletében mosoly jelent meg, majd előrehajolt, és
megcsókolt. Amikor visszahúzódott, szívem szerint megragadtam volna, és
magamhoz láncoltam volna, mert úgy éreztem, nem győzök betelni vele. De
mondanom se kellett, Rosie tudta, mire gondolok. „Szeretlek!”, ez volt
ráírva az arcára. Elmosolyodtam, ismét megcsókoltam, majd az ajtó felé
biccentettem.
– Engedd be őket, tegyük végre hivatalossá! – javasoltam.
Elvigyorodott, az ajkába harapott, majd felállt, és megindult az ajtó felé.
Kinyitotta, és intett a szüleinek. Ahogy beléptek a szobába, Tracy azonnal
odaszaladt hozzám, és óvatosan átölelt.
– Ó, istenem, Nate! Annyira bátor voltál, hogy megmentetted DJ-t!
Köszönöm! – áradozott könnyáztatta szemmel.
 Legyintettem, kellemetlenül érintett, hogy mindenki folyamatosan
hálálkodik nekem. Nem a dicsőségért tettem, amit tettem.
– Nem kell megköszönni. Bárki megtette volna! – motyogtam, és kínosan
feszengtem a mélyrehatoló nézésétől.
Rosie felhorkant.
– Nehogy azt hidd!
A szememet forgattam.
– Én is csak egy átlagos Superman vagyok! – viccelődtem. DJ rám
vigyorgott.
– Nem lehetsz te a Superman! – tiltakozott. Visszanézett Tracyre, és
elmosolyodott.
– Az én apukám olyan hős, mint a Batman, mert ő sem tud repülni!
Nevetésben törtem ki, aztán azonnal össze is rándultam, mert sajgott a
bordám. Levigyorogtam DJ-re, aki a saját poénján kuncogott.
– Szép volt! – gratuláltam, és kinyújtottam a kezemet, hogy adjon egy
ötöst.
Elvigyorodott, és a tenyerembe csapott.
Amikor Rosie-ra pillantottam, láttam, hogy a szája szélét harapdálja, a
kezét tördeli, és úgy néz ránk, mintha mi lennék a legédesebbek a világon.
Ekkor jutottak el DJ szavai az agyamig: Az én apukám olyan hős, mint a
Batman! Az apukám. DJ most először hívott így.
Bárgyú vigyor terült szét az arcomon a szóválasztás hallatán. Azt hiszem,
nagyon boldog volt, hogy örökbe fogadom!
George közelebb lépett, a kezét nyújtotta felém. Hálával telve ragyogott a
szeme. Kezet fogtam vele. Látszott, hogy keresi a szavakat.
– Mintha az oroszlán szájából rángattak volna ki! – szólalt meg végül
viccesen, majd Rosie-ra nézett. – Én nem tudom, mit látsz benne, tökmag!
Úgy néz ki, mint aki hetek óta nem mosakodott!
Nevetésben törtem ki, és egyetértőn bólintottam.
– Igen, valóban jobbat érdemelne! – helyeseltem, és Rosie-ra
vigyorogtam, aki válaszul csak a szemét forgatta.
– Nagyon viccesek vagytok! – hordott le minket fejcsóválva, bosszúságot
színlelve.
Lenézett DJ-re, és elmosolyodott.
– Kicsim, most már vissza kell mennünk a gyerekosztályra! – közölte
vele, és szinte bocsánatkérőn nézett.
 – De még nem vagyok készenben, mami! – nyafogott DJ. Édesanyja
megvonta a vállát.
– A nővérke azt mondta, hogy átjöhetsz köszönni, de aztán egykettőre
vissza kell menned! – magyarázta.
Felém biccentett a fejével.
– Elköszönsz Nate-től?
DJ visszafordult felém, majd szomorúan felsóhajtott.
– Meniznem kell! – dünnyögte. – De itt hagyom nálad Woodyt!
Majd ő vigyáz rád, amikor egyedül vagy, jó?
Felém nyújtotta a babáját. Ismét elérzékenyültem.
– Tartsd csak magadnál, Kölyök! Tudod, hogy nélküle nem tudsz aludni!
– ellenkeztem, és visszatoltam neki a babát.
Hevesen megrázta a fejét.
– A mami velem fog aludni ma éjjel, te meg egyedül leszel! Azt akarom,
hogy itt leszen nálad! Majd ő vigyáz rád! – ismételte meg, az ölembe tette a
babát, előrehajolt, és adott egy puszit.
– Holnapkor találkozunk! A mami azt mondta, hogy ma este itt kell
aludnom, de holnap már hazamehetek! Te is hazajössz velem? – kérdezte
reménykedve.
Elmosolyodtam, a fejemet ráztam.
– Nekem még itt kell maradnom néhány napig. De te és a mami majd az
én lakásomban fogtok bandázni, jó? Mit szólsz hozzá?
Lelkesen bólogatott, és már mosolygott.
– De most már tényleg menned kell. Köszi, hogy itt hagyod Woodyt!
Biztos, hogy nem viszed magaddal? – kérdeztem, és viccesen
megpaskoltam Woody fejét.
– Itt aludhat veled, holnap majd eljövök érte! Előrehajolt, és szorosan
átölelt.
– Jó éjszakát! Szeretlek! – súgta a fülembe. Lehunytam a szememet,
visszaöleltem.
– Én is szeretlek, DJ! – súgtam neki.
DJ hátrébb húzódott, elvigyorodott, és lemászott az ágyról. Rosie azonnal
elfoglalta a helyét, könnyezett a boldogságtól.
– Tényleg azt hittem, hogy én soha többet nem leszek szerelmes.
De nagyon tévedtem! – szólt halkan, hogy ne hallják a szülei.
Elmosolyodtam, megsimogattam oldalt az arcát.
– Ilyen ez a Nate Peters-féle varázslat! – poénkodtam, és rákacsintottam.
 Elnevette magát, egyetértőn bólintott.
– Indulnunk kell. Holnap reggel találkozunk, jó? Szükséged van
valamire? – kérdezte.
Látszott rajta, hogy nem akar elmenni.
– Teljesen jó minden! – nyugtattam meg.
Előrehajolt, lágyan megcsókolt, majd a fülembe súgott.
– Később még visszajövök, amikor DJ elaludt! Ha kellek, szólj a
nővérnek, ő majd feltelefonál a gyerekosztályra!
Szigorú tekintettel nézett rám, én meg egyetértőn bólogattam.
Aztán a szülei felé fordult.
– Akkor hát, indultok?
– Igen, még elérjük a vonatot. Holnap dél körül visszajövünk! –
válaszolta George, majd felém fordult, és elmosolyodott. – Örülök, hogy jól
vagy, Nate! Holnap találkozunk!
– George, lenne még rám néhány perce, ha megkérhetem?
Szeretnék önnel váltani néhány szót! – szóltam gyorsan.
George bólintott, így Tracy, Rosie és DJ elköszöntek tőlem újra, aztán
visszamentek a gyerekosztályra. Amikor kettesben maradtunk, George rám
mosolygott, mint aki már tud valamit.
– Azt hiszem, tudom, miről van szó!
– Nos, ha már tudja, akkor könnyebb lesz elmondanom, amit akarok.
Lehet, hogy egy rövidített változatot adok elő inkább – viccelődtem, és az
ágyam mellett álló szék felé biccentettem.
George nevetett, és leült.
– No, essünk túl rajta! … Tudom, hogy nem én vagyok a világ
legremekebb embere. Sosem fogok vagyonokat keresni, és nem fogom
megváltoztatni a világot. De ígérem, hogy boldoggá teszem őket! Szóval,
azt szeretném megkérdezni magától, hogy áldását adja-e arra, hogy
feleségül vegyem a lányát?
George egyáltalán nem döbbent le a mondandóm hallatán. Somolyogva
nézett rám, miközben hátradőlt a székén, és keresztbe tette a kezét maga
előtt. Ugyanaz a zord ábrázat ült az arcára, mint amikor először
találkoztunk, de már tudtam, hogy színészkedik. Láttam rajta, hogy kedvel,
szóval ez csak egy vicc lehet – legalábbis bíztam benne, hogy az,
máskülönben nagy bajban vagyok.
Vigyorogva tettem hozzá:
 – Mint látja, George, igyekszem követni a hagyományt, és megkérem
magától a lánya kezét. De ha nemet mond rá, akkor is feleségül fogom
venni.
Lehervadt a zord ábrázata, játékosan forgatta a szemét.
– Szóval, el akarod venni. Felcsináltad? – kérdezte, és kíváncsian
felvonta az egyik szemöldökét.
Határozottan megvontam a vállamat.
– Még nem, de remélem, úgy lesz! Elnevette magát, a fejét csóválta.
– Azt meghiszem! – felelte. – Most kéne levágnom, amíg nem tudsz
elfutni! – viccelődött, és az ágyékom felé bökött a fejével.
Nevettem, eszembe jutott a néhány héttel korábbi fenyegetőzése arról,
hogy le fog vadászni, és lenyisszantja a micsodámat, ha felkoppintom a
lányát.
Elmosolyodott, felnézett a plafonra, úgy tűnt, néhány másodpercig
gondolkodik. Majd visszanézett rám, és mielőtt megszólalt, nagyot fújtatott.
– Nate, te vagy valószínűleg az egyik legrendesebb ember, akivel valaha
találkoztam! Amit a lányomért és az unokámért tettél, bizonyította, milyen
vagy, és mire vagy képes értük. Mindig is azt reméltem, hogy egy nap
Rosie talál magának egy olyan fiút, aki szereti. De azt nem gondoltam,
hogy egy hozzád fogható férfiba botlik. Számomra lenne megtisztelő, ha a
vőmnek nevezhetnélek! – közölte velem érzelemmel teli hangon.
Elmerengett, miközben beszélt, és egy pillanatra azt hittem, hogy el is
fogja sírni magát. Teljesen bepánikoltam, nem tudok mihez kezdeni a
könnyekkel. Nálam az érzelmek a férfiak esetében kimerültek egy férfias
ölelésben vagy egy vállon öklözésben.
– Jól van, George, nyugodjon meg! Nem kell annyira elérzékenyülni,
rendben? Még a végén azt fogják hinni, hogy mi fogunk egybekelni! –
poénkodtam.
George felnevetett, összeszedte magát, amiért hálás voltam neki. Bírtam
az öreget, de nem szívesen ölelgettem volna, csak mert elsírta magát.
– Pökhendi kis pöcs vagy! – közölte velem, bár a vigyor a képén mindent
elárult arról, hogy ezt csupán kedves jelzőnek szánta.
– Majd hozzászokik! – feleltem, és rákacsintottam. Elnevette magát,
felállt, a fejét csóválta.
– Ebben biztos vagyok! – összegezte, és finoman megveregette a
vállamat. – Megyek, a vonatunk fél óra múlva indul. Szükséged van
valamire?
 – Mindenem megvan, ami csak kell – feleltem.
Elmosolyodtam, mert ez két értelemben is igaz volt. Valóban mindent
megkaptam, amire vágytam. Az élet egyszerűen így volt tökéletes!
 38. FEJEZET
– Rosie – Biztos, hogy egyenes? – kérdeztem, és homlokráncolva néztem
a házi készítésű „Üdv itthon!” feliratú táblát, ami a nappali falán lógott.
– Egyenes! Pont annyira, mint mielőtt felmásztál a székre, és igazgatni
kezdted! Abbahagynád a stresszelést? – cinkelt Anna nevetve.
Leugrottam a székről, és bólintottam. Vettem néhány mély levegőt. Már
két egész hete készültem erre a napra, amikor Nate végre hazajöhet a
kórházból. Már alig vártam, hogy itthon legyen, sürgölődhessek körülötte,
és hősként bánjak vele, hisz valóban az is volt. Kevésnek bizonyult a napi
egyórás látogatás, amennyi ideig láthattam.
– Mikor jönnek már? – kérdeztem, kábé századszorra pillantva az
órámra. Vánszorogtak a másodpercek!
Anna megvonta a vállát, és felkapott egy muffint a megpakolt
uzsonnaasztalról.
– Biztos nemsokára. Ashton azt mondta, üzen, amikor a földszinten
vannak.
Szórakozottan bólintottam, a kezemet tördeltem, és fejben mindent
ellenőriztem, hogy minden megvan-e a minipartihoz, amit DJ rendezni
akart. Nem igazán volt parti, csak Anna, Ashton és Cameron jött át néhány
szendvicsre és italra, de DJ ragaszkodott ahhoz, hogy legyen partipukkantó.
Ekkor Annának üzenete érkezett. Megnézte, majd vigyorogni kezdett.
– A földszinten vannak, most szállnak be a liftbe!
Kikerekedett a szemem, egyszeriben nagyon elkezdtem izgulni.
Aznap még nem is láttam Nate-et.
– Már jönnek felfelé! – mondta DJ.
Csillogó szemmel azonnal felkapott egy pukkantót az asztalon lévő
tálból. Elmosolyodtam, a szememet forgattam.
– Tudod, ne arcra célozz!
Bólintott. Délelőtt már gyakoroltunk néhányat, tudta, hogyan működik.
Visszatartottam a lélegzetemet, és buzgón néztem az ajtót. Képtelen
voltam megállni egy helyben. Amikor a kulcs becsúszott a zárba, zakatolni
kezdett a szívem. Kitárult az ajtó, Ashton betolta a kerekesszékben ülő
Nate-et a lakásba. Akkorra már azt éreztem, hogy menten megáll a szívem,
aztán ismét vad kalapálásba kezdett.
Amikor DJ eldurrantotta a pukkantót, Nate-nek kikerekedett a szeme,
majd széles vigyor terült szét az arcán.
 – Mi ez az egész? – kérdezte fejcsóválva, és Annára, DJ-re, majd rám
nézett, meg a sok-sok léggömbre, a batmanes tortára, amit DJ-vel
készítettünk.
– Üdv itthon! – üdvözölte DJ, és újabb pukkantókért nyúlt, hogy egymás
után eldurrantgassa őket, és persze, Cameront megríkassa vele.
– Kösz, Kölyök! – nevetett Nate, majd a tekintete rám siklott.
Még a szoba másik feléből is láttam a csillogást a szemében. Felemelte
az egyik kezét, és egy ujjal intett, hogy menjek oda hozzá. Mintha valami
álomban lennék, odaléptem mellé, lemosolyogtam rá, majd lehajoltam, és
megcsókoltam. Elégedetten sóhajtottam, mert végre itthon volt, mellettem,
és már nem kell igazodni a látogatási időhöz, ha át akarom ölelni.
Felnyújtotta az ép kezét, átfogta hátul a nyakamat, száját továbbra is az
enyémre tapasztotta. Elgyengült a testem, megremegett a térdem. Mindig
képes volt ilyen reakciót kiváltani belőlem!
Nate mögött Ashton köhögött fel szándékosan hangosan, majd
krahácsolva így szólt:
– Helyet kérünk!
Elnevettem magam, hátraléptem, az ajkamba haraptam, és ránéztem a
fiúra, akivel életem hátralévő részét akartam tölteni.
– Üdv itthon, Nate!
Bólintott, végighúzta az ujja hegyét a járomcsontomon.
– Kösz! Fogalmad sincs, mennyire hiányoztál!
– Meg én is! – szólt közbe DJ mellettem, majd Nate-re vigyorgott, és a
lábamba kapaszkodva húzott, hogy menjek el az útból.
DJ büszkeségtől ragyogó szemmel nézett rá. Bólintott, majd előrelépett,
és felemelte az egyik lábát, mintha Nate ölébe akarna mászni. Már
nyitottam a számat, hogy megdorgáljam, de Nate még jobban elvigyorodott,
az ép kezével óvatosan fölkanalazta a fiamat, és megrándult ugyan, de az
ölébe húzta.
– Nate! – hordtam le, és hitetlenkedve csóváltam a fejemet.
– Shh, asszony! – szólt vissza, és játékosan rám kacsintott, majd
megfogta a kezem, és szenvedélyesen megszorította.
– Sütöttem neked tortát! – közölte vele DJ. – A mamival reggel sütöttük!
Batman van rajta! A mami ötlete volt!
Nate nevetésben tört ki, szorosan magához ölelte DJ-t, majd mosolyogva
felnézett rám. Lágy tekintetétől az én szívem is teljesen megolvadt.
 Anna és Ashton nem maradt sokáig, csak amíg Ashton felfalta az összes
szendvics- és chipsmaradékot. Amikor Anna elkezdte összeszedni Cam
holmiját, DJ felpattant, és szó nélkül a szobájába ment, és az ottalvós
hátizsákjával a hátán jött vissza.
– Hát te hova készülsz? – csodálkozott Nate, ahogy DJ már a cipőjét is
húzta.
– Anna néniékhez! – felelte rá DJ, mintha mi sem lenne ennél
természetesebb. – A mami azt mondta, ott aludhatok!
Nate összehúzta a szemöldökét, és rám nézett.
– Hogyhogy?
Zavaromban elvörösödött a nyakam, a pír felkúszott az arcomig.
Reméltem, hogy senki nem veszi észre.
– Csak gondoltam, kettesben lehetnénk egy kicsit. Tudod, hogy így
segíthessek neked mindenben.
Nate válaszul felvonta az egyik szemöldökét, és vastag ajka szexi
vigyorrá ívelt. Már ettől megbizsergett a belsőm!
– Ó, igazán? Az mesés lesz! DJ oldalra billentette a fejét.
– Mese lesz? Hol lesz mese?
Mindenki nevetni kezdett, mire én felálltam, a szám szélét harapdáltam,
és próbáltam nem figyelni a vad szívverésemre. Már régóta vártam, hogy
eljöjjön az ideje, és ma este eljön.
Fájdalmasan sok időbe telt, mire összeszedelőzködtek, és végre
elmentek. Az ajtónál álltam és integettem, néztem, ahogy DJ Annával,
Ashtonnal és Cammel elsétál, de már alig bírtam egy helyben maradni.
Becsuktam az ajtót, megfordultam, erre azt láttam, hogy Nate próbálja
leszedni az asztalt; tányérral és szeméttel felpakolva sután egy kézzel tolja
ki magát a kerekesszékén a konyhába.
Nem bírtam megállni, hogy ne kezdjek el idiótán vigyorogni, ahogy a
vőlegényemre néztem! Sosem hittem, hogy valaha is képes leszek ennyire
szeretni egy férfit!
Beléptem a konyhába, nekidőltem az ajtófélfának, és figyeltem őt.
Mindent az emlékezetembe véstem, úgy, ahogy akkor ott, abban a
pillanatban láttam őt. Amikor már nem bírtam megállni, hogy ne érjek
hozzá, odamentem, elvettem tőle a tányérokat, amiket éppen a szemetes
fölött tisztogatott, és a pultra tettem őket.
– Majd én holnap reggel mindent összetakarítok. Most ágyba akarok
bújni!
 Ahogy ezt kimondtam, elkapott a vágy. Belemélyesztettem a fogamat az
ajkamba, mert már azon járt az eszem, mi fog történni.
– De még nyolc óra sincs! – válaszolta erre Nate, ahogy a faliórára
pillantott.
Elvigyorodtam, és anélkül, hogy bármit mondtam volna, megfogtam a
pulóverem alját, áthúztam a fejemen, és ledobtam a járólapra. Egy hosszú,
fekete, csipkés szélű kombiné maradt rajtam, ami épphogy eltakarta a
combom tövét. Nate szeme kikerekedett, majd kinyílt a szája, nyelvével
mámorító lassúsággal végignyalta az alsó ajkát. Tudtam, hogy mindketten
ugyanarra gondolunk.
– Ó, basszus! Naná, hogy részemről is ágyba bújhatunk! – sziszegte.
Elmosolyodtam, mellé léptem, és megfogtam a kerekesszék fogantyúját.
– Hadd segítsek! – súgtam neki oda.
Előrehajoltam, lágy csókot leheltem oldalt a nyakára. Magával ragadott
az illata, a bőre melegsége.
A hálószobánk felé toltam.
Mire beértünk, és az ágy mellé irányítottam a kerekesszéket, pihegtem.
Odamentem Nate-hez, hogy segítsek neki, de ő a fejét rázva előrehajolt.
– Menni fog! Nem szeretném, ha azt hinnéd rólam, hogy már nem
vagyok igazi férfi! – ellenkezett, és ügyetlenül kimanőverezte magát a
székből a megégett térdén és az eltört lábán. Bizonytalanul ugrált, majd
lehuppant az ágyra. Az ép kezével és a törött könyökével próbálta
feltornászni magát a matracon.
Az erőlködését látva elnevettem magam.
– Nem vagy igazi férfi? Nate, te vagy a legférfiasabb férfi, akit ismerek!
Hidd el, ha kisegítelek a székből, azzal még nem dől össze bennem a férfi
mivoltodról alkotott imidzsed!
Ez igaz is volt. Ami azt illeti, még jól is esett nekem, hogy egy kicsit
kiszolgálhatom, és megtehetek neki mindent, amit kér. Nevetséges, de úgy
éreztem, ezzel próbálom meghálálni neki azt, amit tett.
– A „legférfiasabb” szó sokkal jobban hangzik, mint az „édes”!
Nevettem, és oldalra toltam a széket.
– Attól még édes is vagy! – jegyeztem meg, majd mosolyogva
visszafordultam felé.
Tombolt bennem a vágy. Nate szeme kitágult, izgatottan nézett rám.
Beleakasztottam az ujjamat a harisnyámba, lehúztam magamról, majd
elrúgtam. Kacér pillantást dobtam Nate felé, és felvontam az egyik
szemöldökömet.
– És most te jössz! – biccentettem felé, mivel még teljesen fel volt
öltözve.
Anélkül, hogy még egyszer jeleznem kellett volna neki, a pólóját áthúzta
a fején, és a földre hajította, elém tárva elképesztően izmos testét. A
sietségét látva kuncogni kezdtem, majd megvártam, amíg teljes mértékben
rám figyel ismét.
Ekkor megfogtam a kombiném alját, és nagyon lassan felfelé húztam.
Centiről centire tárult fel a csupasz bőröm. Nate álla megfeszült, a szemét
elismerően összehúzta. A kombinét végül áthúztam a fejemen, mire Nate
beszívta az alsó ajkát, és halkan felnyögött.
Magamban elmosolyodtam. Úgy tűnt, megfelelő fehérneműt
választottam az első alkalmunkra. Kifejezetten erre az estére húztam fel:
egy pink és fehér csíkos szett volt, vajmi keveset hagyva a képzeletnek.
– Ó, ez tetszik! – jegyezte meg, és hol a melltartóra, hol a bugyira kapta a
pillantását, mint aki nem tudja eldönteni, melyik jön be neki jobban. –
Csíkos fehérnemű! Hát te tényleg mindenre gondoltál!
– Bizony! Már egy ideje ezen az éjszakán jár az eszem! – ismertem be, és
még csak nem is szégyelltem, hogy a fejemben már vagy több százszor
lejátszottam ezt az estét, amióta megismerkedtünk.
– Nekem is! – suttogta, mire én felmásztam az ágyra, de közben
odafigyeltem a sérüléseire.
Lovagló ülésben a csípőjére ültem, alkaromat a feje két oldalára
helyeztem. Egymáshoz préselődött a mellkasunk. Bőre melegét érezve
összefutott a nyál a számban. Lenéztem rá. Szó sincs rá, mit éreztem iránta.
Ő volt az én hősöm, a megmentőm, több értelemben is, az életem szerelme.
Vadul dobogott a szívem, amikor felcsúsztatta a kezét a hátamon, és
szájával az enyémhez közelített.
Eget rengető volt a csók. Szenvedélyes, izgató. Azt éreztem, a testem egy
idegköteg, érzékek, érzelmek tárháza. Kihámoztuk egymást a ruhából, majd
hátrébb húzódtam, lemosolyogtam Nate-re. Láttam a tekintetében a
vágyódást, a szerelmet. Az éjjeliszekrény fiókjához nyúltam, és kivettem
egy doboz óvszert, amit arra az estére vettem.
Kihúztam belőle egyet, mire halvány ránc jelent meg Nate arcán.
– Nem hiszem, hogy foglalkoznunk kell vele – szólt, miközben én már
téptem is szét a zacskót.
 Nyeltem egyet. Azon imádkoztam, nehogy azt mondja, hogy nem akarja
végigcsinálni velem ma este. Mert ha így dönt, akkor ott helyben lángra
gyúlok, és hamuvá égek.
– Miért? Nem akarod?
Elmosolyodott, feltolta magát ülő helyzetbe, majd az ölében tartva engem
elvette a zacskót a kezemből. Közben le sem vette rólam a szemét.
– Ó, dehogyisnem! – válaszolta, és végigsimított a hátamon, közelebb
húzott magához.
Annyira összepréselődtünk, hogy halk nyögés hagyta el a számat.
– Csak nem akarok óvszert húzni. Azt akarom, hogy mezítlábasan, nagy
pocakkal sürögj a konyhámban!
Elakadt a lélegzetem a szexista megjegyzése hallatán. Játékosan
behúztam egyet a vállába, aztán ráébredtem, mit is mondott. Lassan eltűnt a
mosoly az arcomról. Azt akarja, hogy máris próbálkozzunk a
családbővítéssel? Korábban megmondta, hogy nem szeretne várni, és hogy
minél hamarabb házasodjunk össze. De azt nem gondoltam, hogy a
családalapításnak is azonnal neki akar látni!
– Várj, ez most komoly? – kérdeztem, csak hogy tisztán lássak. Lassan
bólintott.
– Halálosan komoly. Száz kis Rosie-t és Nate-et szeretnék csinálni!
– Nem hinném, hogy egy Nate-nél többel elbírnék! – poénkodtam, mire
elnevette magát.
A szeme érzelemmel telve csillogott, várta, mit válaszolok. Ösztönösen is
elmosolyodtam. Az az igazság, hogy én is nagyon-nagyon szerettem volna
sok kicsi Nate-et.
– Oké, akkor csináljunk gyereket! – egyeztem bele. – De… – tettem
hozzá, mielőtt Nate túlzottan fellelkesedik –, csak miután
összeházasodtunk! Nem szeretnék kövér, csúnya menyasszony lenni az
esküvőnkön! Először csak hadd lopjam el a nevedet! Aztán a babával majd
a nászutunkon próbálkozzunk, jó?
Persze, őszintén szólva, benne lettem volna abban is, hogy már most
nekiálljunk a családbővítésnek, ha Nate-nek nem tetszett volna a
javaslatom, de jobb szerettem volna, ha minden a maga idejében történik.
Minden lány az esküvője napjáról álmodik; nem akartam, hogy a hormonok
és a nagy pocak miatt ne tudjam kiélvezni igazán azt a különleges napot.
Önfeledt mosoly terült szét az arcán. Bólintott.
– Áll az alku! De csak hogy tudd, nem kell ellopnod a nevemet!
 Szívesen adom!
Boldogan felsóhajtottam, rácuppantam a szájára, egyik kezemmel
megfogtam hátul a haját, miközben ő lefeküdt, és maga fölé húzott. A csók
után rám vigyorgott, és felém nyújtotta az óvszeres zacskót.
– Nyeregre fel, cowgirl! – viccelt, és játékosan rám kacsintott.
Először szeretkeztünk. Pont olyan különlegesnek éreztem, mint
amilyenre számítottam. Minden csók, minden érintés lágy, szerelmes,
törődést sugalló volt, és mégis tele szenvedéllyel. Kikapcsolt az agyam, a
belsőm lázban égett. Nate teljessé tett engem. Úgy szerelmeskedett velem,
hogy különlegesnek, megbecsültnek, fontosnak és szeretettnek éreztem
magam. Kezének érintése olyan fergeteges mámorba sodort, amitől
bizsergett mindenem. Csodás élményben volt részem!
Majd szorosan magához húzott, lihegtünk, levegő után kapkodtunk. Azt
súgta, nagyon szeret, és én vagyok a legjobb dolog az életében, ami valaha
is történt vele. Édes szavai hallatán kicsordult a könnyem, mire ő lecsókolta
őket az arcomról, és azzal az imádni való mosolyával mosolygott rám.
Minden maga volt a tökély! Sosem hittem, hogy ilyen boldog lehetek egy
férfival. Soha még csak álmodni sem mertem arról, hogy egyszer egy ilyen
irtó jóképű, vonzó, de közben piszkos fantáziájú srácban találom meg a
nekem tökéletes férfit. A világ legszerencsésebb nőjének éreztem magam!
 39. FEJEZET
Nate Egyáltalán nem voltam ideges. Még akkor sem, amikor Seth arról
kezdett el beszélni, hogy többé már sosem feküdhetek le más lánnyal.
Akkor sem, amikor azzal cukkolt, hogy a házasságok fele válással
végződik. Akkor sem, amikor azzal jött, hogy ha megnősülök, csak a
születésnapokon és az évfordulókon lesz szexben részem. Ám abban a
pillanatban, hogy átléptük a templom küszöbét, elgyengült a lábam, és úgy
összeszorult a torkom, hogy a nyelvemet kétszer nagyobbnak éreztem, mint
amekkora normális körülmények között volt.
Ma megnősülök. Már a gondolatától is megrémültem! No, nem azért,
mert nem akartam elvenni Rosie-t, hanem mert minden rokonom engem fog
bámulni, ahogy felállok, és a gyülekezet előtt elmondom a fogadalmamat.
Hallottam, hogy ilyenkor teljesen normális, ha be van parázva az ember, de
nem erről volt szó. Egyszerűen csak Rosie miatt féltem, nehogy mindent
elcsesszek. Végtére is ez lesz élete első és egyetlen esküvője, mert az kizárt,
hogy elszökjön tőlem, és bárki máshoz hozzámenjen! Mi van, ha
eltévesztem a fogadalmamat? Vagy ha rálépek a ruhájára? Mi van, ha
csuklani kezdek, vagy egyszerűen csak elesek, merthogy előző este az én
drága barátaimnak köszönhetően kegyetlen hosszúra sikeredett a
legénybúcsú? Mi van, ha odaadják a gyűrűt, hogy húzzam fel Rosie ujjára,
én meg leejtem, és begurul a vén tölgyfa padló repedésébe? Annyi esély
volt arra, hogy tönkretegyem Rosie nagy napját!
Ekkor egy kéz csapott a vállamra. Megfordultam, Ashton vigyorgott rám.
Felvonta az egyik szemöldökét, mint aki tudja, min pörög az agyam.
– Nem fogod elrontani a fogadalmadat! – nyugtatgatott. Nyelni alig
bírtam.
– Izzad a tenyerem! Mi van, ha leejtem a gyűrűt?
Rikácsoló hang jött ki a torkomon, annyira kiszáradt a szám.
Beletöröltem a kezemet a nadrágszáramba.
Ashton elvigyorodott, mindkét kezét a vállamra tette, és maga felé
fordított. A szemembe nézett. Úgy éreztem, nyugalmat árasztó tekintete
mintha egy kicsit hatott is volna. Ott álltam, és arra vártam, hogy valami
bölcs tanáccsal lásson el engem a legjobb barátom. Mondjon nekem
valamit, ami kiűzi belőlem a szorongást, és lelassítja a szívverésemet.
Végtére is Ashton állt előttem, aki már kilenc éve a legjobb barátom. A
fogadott tesóm. Ő majd biztosan segít! Ő tudja, mit kell mondania nekem,
hogy abbahagyjam a parázást!
Biztatóan megszorította a vállamat, úgy szólt hozzám.
– Peters! Úgy viselkedsz, mint egy lány! Hagyd abba ezt a szarságot,
különben el kell rohannom a boltba, és vennem kell neked egy doboz
tampont, meg tíz csokit, hogy teljes legyen az átalakulás! – közölte velem
gonosz vigyorral a képén.
Leráztam magamról a kezét.
– Öregem! Te aztán értesz a motivációs beszédekhez! – morogtam.
– Naná, hiszen minden hétvégén ezt csinálom! – heccelt, majd megfogta
a fejemet, és a keze elindult a hajam felé, hogy összekócolja.
– Hülye! A hajam! – kiabáltam kétségbeesetten, mert egy rakás időm
ráment, mire beállítottam, hogy tökéletes legyen a mai napon.
Ashton elnevette magát, és elengedett. Megkönnyebbülten fellélegeztem,
és megigazgattam a zakómat.
Meg tudom csinálni. Végig tudom csinálni a szertartást anélkül, hogy
elcseszném, vagy hogy valami hülyeség csúszna ki a számon. Ugye? Persze
hogy meg tudod csinálni, Nate Peters!
Mi egy kis esküvő ahhoz képest, amiket már láttál! Egy röpke óra, és lesz
egy kis feleséged, akit imádsz, és egy fiad, akiért rajongsz! Ezekkel a
gondolatokkal a fejemben mentem oda a templom elejébe, és üdvözöltem a
már ott várakozó vendégeket. Amikor az anyám elkezdett jajgatni, hogy
soha nem hitte volna, hogy megéri a napot, amikor megnősülök, gyorsan
bemenekültem a hátsó terembe. Már így is halálra voltam rémülve, semmi
szükségem nem volt arra, hogy azt hallgassam, ez életem legfontosabb
napja. Fejemet a kezembe temetve ültem a padon, és mondogattam a
fogadalmat, nehogy elfelejtsem vagy eltévesszem majd.
Húsz perccel később a lelkész kezdésre szólított minket. Ashton
megveregette a hátamat, majd kiléptünk, és akkor néztem meg először
igazán a templomot. Korábban, amikor odaértünk, annyira eluralkodott
rajtam a pánik, hogy még csak körbe sem néztem. Most viszont volt rá
időm. Elképesztően szép hely volt! Pontosan olyan, amilyen helyen Rosie
az álomesküvőjét elképzelte. Nagyon fog tetszeni neki! A sorok végét
virágok – fehér selyemmel és csipkével átkötött rózsaszín rózsák –
díszítették. Ugyanolyan selyem- és csipkeszalagok futottak végig a folyosó
mentén. A végén, ahol én álltam, a lépcsők előtt egy fehér fa boltív
magasodott, ami szintén körbe volt szőve masnikkal, virágokkal. Minden
gyönyörű volt!
Az ünnepi öltözéket viselő lelkész elöl állt, és Ashtonnal beszélgetett
halkan. Nem tudtam, miről, mert úgy éreztem, mintha valami álomban
lennék. Nate Peters, a srác, aki soha nem akart megállapodni, most itt áll a
templom elején, és várja, hogy megérkezzen a lány, akit feleségül vesz.
Soha életemben nem gondoltam volna, hogy valaha is így lesz!
Ekkor megreccsent hátul az ajtó. Elnémult a tömeg, a padokban
mindenki odafordult, hogy lássa őt. Megszólalt a zene, de én semmi mást
nem hallottam, csak azt, hogy a szívem bődületes iramban ver. A zenéből
csak a mély hangok jöttek át, ami túl hangos, túl gyors volt nekem – nagy
eséllyel a másnaposság is rátett erre.
Figyeltem, ahogy a koszorúslányok egyesével belibbennek. Mindegyikük
csinos halvány rózsaszín ruhát viselt, ami színben illett a Rosie által
választott virágokhoz. Nem bírtam megállni egy helyben, egyik lábamról a
másikra topogtam, csak hogy egy kicsit lehiggadjak, és ne ájuljak el. DJ
következett. Fülig érő szájjal vigyorgott, ahogy hozta a kis szaténpárnát,
rajta a gyűrűkkel. Ahogy lépdelt felém a folyosón, büszkén mosolygott, és
lelkesen odaintett anyámnak, amikor elhaladt mellette. Tüneményes volt a
kis szmokingjában, mintha csak ráöntötték volna, úgy állt rajta! Amikor
kiszúrt engem, az út fennmaradó részét gyakorlatilag futva tette meg, amíg
oda nem ért mellém.
– Láttál? Jól csináltam, nem beszélgettem, meg semmi! – dicsekedett.
Elmosolyodtam, megveregettem a vállát.
– Klassz voltál, Kölyök! Megnézed, ahogy a mami is bejön? –
kérdeztem, és felé nyújtottam a kezem.
Tudtam, hogy a koszorúslányokhoz kellene állnia, de valami oknál fogva
mégis úgy éreztem, az a helyes, ha őt is bevonjuk, és az anyukája
kettőnkhöz lépdel oda. Elvégre így voltunk egy család, hárman; a mai nap
nem csak rólam és Rosie-ról szólt. DJ megmarkolta a kezemet, és együtt
figyeltük az ajtót, hogy Rosie belépjen rajta. Néhány másodpercig nem
történt semmi. Megállt a szívem, mert egy pillanatra már azt hittem, Rosie
talán meggondolta magát.
Aztán megjelent. Abban a pillanatban, ahogy megláttam, elszállt minden
feszültség belőlem.
Lélegzetelállítóan szép volt! Nem tudom szavakba önteni, mennyire
csodásan nézett ki, ahogy az apja karjába kapaszkodva közeledett, és
idegesen rám mosolygott! Elegáns, mégis szexi ruhát viselt. Szűk, pánt
nélküli volt a felső, csipkének látszott. A derékrészt egy, a koszorúslányok
ruhájának színével megegyező rózsaszínű pánt díszítette, szépen kiemelve
Rosie vonzó alakját. A szoknyarész fodrokból, sok-sok réteg selyemből és
csipkéből állt, ennek ellenére mégsem nyomta el a ruha felső részét. Rosie
haja hátul össze volt fogva, arcát apró kis göndör fürtök keretezték.
Elbűvölően nézett ki! Úgy éreztem, meghaltam, és már a mennybe jutottam,
mert ilyen látványban csak ott részesülhet az ember.
Nem bírtam levenni róla a szemem, ahogy végiglépdelt a folyosón.
Finoman megszorítottam DJ kezét, és közben azon tűnődtem, hogy a
csudába lehetek ennyire szerencsés. Úgy tűnt, megállt az idő, ahogy
közeledett. Büszkén rámosolyogtam. Korábban még csak eszembe sem
jutott a házasság. De most megbizseregtem már a gondolattól is, hogy ezt
az elképesztően szép nőt Mrs. Rosie Petersnek fogják hívni. Már alig
vártam, hogy az ujjára húzzam a gyűrűt, és végre az enyém legyen!
A folyosó elejéhez érve Rosie megállt mellettem, és megpuszilta az apját.
George-nak könnyben úszott a szeme, de büszkén a lányára mosolygott,
majd felém fordult, sóhajtott, majd bólintott egyet, ismét áldását adva ránk
– bár ezt az előző este a legénybúcsún újra és újra megtette. Rosie nem
nézett rám, csak lehajolt, és megpuszilta DJ-t. Ettől DJ fészkelődni kezdett,
mert lassan már abba a korba ért, amikor a gyerekek nem szeretik, ha
mindenki előtt puszit kapnak a mamájuktól.
– Kösz, kicsim, nagyon ügyes voltál! Menj szépen oda a nagypapihoz,
jó? – utasította Rosie, és az apja felé mutatott.
DJ bólintott, és ugrándozva megindult, miután szó szerint úgy dobta oda
Ashtonnak a gyűrűpárnát.
Rosie felnézett rám. Elvarázsolt a szeméből felém áradó érzelem!
Kimondhatatlanul boldognak látszott, ragyogott az arca. Enyhe pír húzódott
az arcán, de tudtam, hogy azért, mert nem szeret középpontban lenni, és
utálja, ha nézik. Az ajkába harapott, és a pilláin át rám nézett. Szinte
éreztem, hogy szikrázik a levegő a köztünk lévő szexuális túlfűtöttségtől.
Rosie mindig is szexinek tartott szmokingban. Nem kellett
gondolatolvasónak lennem ahhoz, hogy tudjam, legszívesebben kihámozna
belőle, mint ahogyan én sem bírtam megállni, hogy ne arra gondoljak,
hogyan mutatna ez a csodás ruha egy éjjeli lámpa mellett a földre hajítva.
Fogalmam sem volt, mit mondjak. Még abban sem voltam biztos,
egyáltalán meg tudok-e szólalni.
 – Bassza meg, de dögös vagy! – súgtam a fülébe.
Cinkosul felnevetett, amitől viszketni kezdett a tenyerem, annyira
megsimogattam volna az arcát. Rosie nézése elárulta, hogy tisztában van
vele, milyen hatalommal bír fölöttem.
– Szép szóválasztás!
Hoppá! Nos, valóban nem túl romantikus!
– Bocsánat! Úgy értem, hű, de gyönyörű vagy! – helyesbítettem zavartan.
Elvigyorodott.
– Az előző verzió jobban bejött!
Közelebb léptem hozzá, megsimogattam a hátát, végigsiklott a kezem
alatt a selymes anyag. Már-már a fenekénél tartottam, amikor valaki
megköszörülte a torkát. Ekkor hirtelen beugrott, hol vagyunk. Egy
templomban, ahol az emberek állva figyelnek minket, én meg majdnem
belemarkoltam a jövendőbelim hátsójába.
A pokolra fogok jutni, az már biztos! Hátranéztem a lelkészre.
– Kezdhetünk? – kérdezte.
A hangja nem tűnt túl lelkesnek. Jámboran bólintottam.
– Igen. Bocsánatot kérek, a jövendőbelim nem tudja kordában tartani a
száját! – viccelődtem, mire Rosie elpirult, és jól oldalba könyökölt.
Felé fordultam, rámosolyogtam.
– Biztos, hogy hozzám akarsz jönni? – kérdeztem, csak hogy adjak neki
még egy esélyt, hátha keresne inkább magának valakit, akit jobban
megérdemelne.
Végigsimított a karomon, ahogy leért, megfogta a kezemet, és
összekulcsolta a kezünket.
– Még soha semmiben nem voltam ennyire biztos! – felelte.
– Szeretlek! – súgtam neki, és oldalra billentettem a fejemet, hogy
megcsókoljam.
A lelkész ekkor ismét megköszörülte a torkát, mire gyorsan
félbehagytam, amibe belekezdtem. Azt hiszem, a tradíciókat követve csak a
szertartás után csókolhatom meg a menyasszonyomat.
Rosie biccentett egyet a fejével.
– Vegyél el, és aztán egész éjjel azt csinálhatod!
Előrelépett egyet, és kézen fogva magával húzott. Ashton magában
nevetgélt a jobbomon, én meg próbáltam mindent megtenni, hogy
megőrizzem a nyugalmamat, és semmit ne rontsak el.
 A hosszú szertartás alatt alig bírtam koncentrálni, mert akárhányszor
megmozdult Rosie, megcsapott a parfümillata, máris összefutott a nyál a
számban. Akárhányszor hozzám ért a kezével, megbizseregtem. Semmi
mást nem akartam, csak azt, hogy legyünk már túl ezen az egészen,
meghalljam az „Ezennel férj és feleséggé nyilvánítlak benneteket!”
mondatot, és megcsókolhassam Rosie-t. Érezni akartam őt végre, mert már
előző nap ebédidő óta el voltam tiltva tőle.
Amikor le kellett térdelnünk, hogy megkapjuk az áldást, és imát
mondjunk, susmorgás és nevetés hallatszott a hátunk mögül. De nem vettem
tudomást róla, csak tettem a dolgomat, mert szilárdan elhatároztam, hogy
semmit nem fogok elcseszni.
Minden szavamra emlékeztem, nem keveredtem bele Rosie nevébe, és
még a gyűrűt sem ejtettem el, amitől annyira tartottam. A szertartás utolsó
fele egy szempillantás alatt lezajlott.
Végül, miután már óráknak tűnt az idő, ami alatt csak gyönyörködhettem
Rosie-ban, de nem csókolhattam meg, a lelkész kimondta, amire az elmúlt
félórában vártam. Házasok lettünk. Ahogy elkezdte mondani, hogy
„Megcsókolhatja a menyasszonyt”, én már rá is tapadtam Rosie szájára.
Ahogy megéreztem az ajka ízét, ahogy a nyakam köré fűzte a karját,
ahogyan hozzám simult, amikor közelebb húztam magamhoz, egyre
hevesebben vert a szívem. Megnősültem. Feleségül vettem a bolygó
legfigyelmesebb, legnagyszerűbb, legviccesebb, legokosabb és legszebb
lányát.
Magamhoz húztam, és úgy tűnt, megszűnt körülöttünk a világ. Csak a
nyelve íze és a hajamba markoló kezének szorítása számított. Amikor a
számhoz tapadva halkan felnyögött, azt éreztem, menten elveszek. Akartam
őt, és úgy éreztem, nem tudom már ennél közelebb húzni magamhoz.
Szorosan átöleltem, felemeltem a földről, és megpörgettem. Ő meg csak a
számhoz simulva kuncogott.
– Szeretlek, Mrs. Peters! – súgtam neki, és belenéztem a szemébe.
Láttam magam előtt a jövőmet. Nem számított, mi történik innentől
kezdve, úgy éreztem, amíg ezt a lányt nap mint nap a karjaim között
tarthatom, mindennel megbirkózom.
Rosie válasz helyett azonnal rám tapasztotta ismét a száját, és olyan
szenvedélyes csókban forrtunk össze ott mindenki szeme láttára a templom
előtt, hogy az már szinte illetlennek is tűnhetett. A lelkész szemében
mindenképpen.
 – Úgy látom, a vendégek kezdenek türelmetlenné válni! – jegyezte meg
nyersen.
Rosie azonnal megtörte a csókunkat, és megfeszült, mintha
megfeledkezett volna arról, hol van, és hogy nem vagyunk egyedül.
Elpirult, a nyakamba fúrta az arcát, hogy elbújjon, mire én szorosan
átkaroltam.
– Csak elkezdtük, amit folytatni szeretnénk! – viccelődtem, és a lelkészre
kacsintottam.
Rosie játékosan belecsípett a hasamba, közben pedig a nyakamba
kuncogott. Tipikus Nate és Rosie pillanat volt ez. Szerintem egy szimplán
gyönyörű esküvő nem is illett volna hozzánk. Lemosolyogtam Rosie-ra,
ismét adtam neki egy röpke csókot, majd megfordultunk, hogy
megtapsoljanak minket a vendégek.
Úgy tűnt, George nem igazán bírja visszatartani DJ-t, mert a kiskölyök
már mellettünk akart lenni. Elmosolyodtam, intettem neki, hogy jöjjön. A
nagyapja akkor elengedte, DJ pedig hatalmas vigyorral az arcán mellénk
szökdelt.
– Akkor most már mindannyian Petersek vagyunk? – kérdezte.
Bólintottam.
– Azok! Már hivatalosan is egy család vagyunk! – erősítettem meg, majd
lehajoltam, felvettem DJ-t, és mosolyogtam, ahogy mindenfelől
fényképeztek minket.
– Ha lennének szívesek aláírni az anyakönyvet! – szólalt meg mögöttünk
a lelkész.
Ashtonra és Annára mosolyogtam, akik a tanúink voltak. Anna fülig érő
mosollyal ugrott is oda.
– Hát nem megmondtam neked évekkel ezelőtt, hogy segítek neked
keresni egy csajt? – cinkelt, és nyomott egy puszit az arcomra.
Elnevettem magam, mert eszembe jutott, amikor Annával először
összefutottam a lakásom konyhájában, ahol éppen kávét főzött Ashtonnak.
Akkor valóban azt mondta, segít nekem találni egy csajt – persze, akkor
még csak egy éjszakára értette.
Bólintottam.
– Kár, hogy nem engedtél Rosie közelébe már évekkel ezelőtt! Anna a
fejét rázta.
– Évekkel ezelőtt még nem álltál készen rá. Hanyatt-homlok menekültél
volna az „elköteleződés” szó hallatán!
 Sosem fogom már megtudni, hogyan reagáltam volna Rosie-ra akkor.
Gyanítom, hogy ugyanígy elvarázsolt volna, mint ahogyan most. Meg volt
írva, hogy beléhabarodjak, őt szánták nekem az égiek – öt évvel ezelőtt
vagy ebben az évben, de mindenképpen egymás mellett kötöttünk volna ki.
Aláírtuk az anyakönyvet, amivel teljes mértékben hivatalos lett a
házasságkötésünk. Minden apró részletre ügyeltem, hogy rendben legyen.
Mire végeztünk, a vendégek a templom előtt várakoztak, hogy fotókat
készítsenek rólunk, és konfettivel szórjanak meg minket.
Ahogy kiléptünk a templom ajtaján, ujjongással fogadtak minket, és csak
úgy záporozott ránk a sok papír és rizs! Rosie nevetett, és olyan szerelmes
pillantást vetett rám, hogy ott helyben majdnem térdre borultam előtte.
Reméltem, hogy mindig így fog rám nézni! Az autóhoz vezettem, közben
folyamatosan szórták ránk a konfettit. Rosie beült az old timerbe, amit a
nagy napunkra választott, én pedig átmentem az én oldalamra. DJ George-
dzsal és Tracyvel utazott egy kocsiban. Mondták, hogy ne is aggódjunk
miatta, majd a két nagyszülőpár gondját viseli.
Amint magunkra maradtunk, Rosie rám nézett, és nem tudjuk, miért, de
mindketten nevetésben törtünk ki.
– Tuti, hogy több konfetti landolt a melltartómban, mint a földön!
– közölte, és próbálta kihalászni a papírfecniket a ruhájából.
Elmosolyodtam, előrehajoltam, és megszorítottam a kezét.
– Hagyd csak bent őket! Majd én később kiveszem! Remélem, hogy
néhány vendég ehető papírt szórt ránk! – pimaszkodtam, és az orrommal
végigsimítottam az állán.
Rosie erre átkarolta a nyakamat, és közelebb húzott magához.
– Elképesztően jól nézel ki, Csíkos! Még a szavam is elakad! Halkan
felnevetett.
– Nekem van szavam a szmokingos megjelenésedre! – felelte, és
végighúzta a kezét a hajtókámon.
Kíváncsian felvontam a szemöldökömet, hallani akartam, milyen szóra
gondolt.
– Az, hogy túlöltözött vagy! – súgta, majd a számra tapasztotta a száját,
és amit csak tudtunk, mindent kihoztunk a lesötétített ablakok és a
sofőrfülke mögött húzódó fal által nyújtott helyből, amíg a lakodalom
helyszínére nem értünk.
 A délután és az este gyorsan elrepült. Hogy őszinte legyek, néhány óra
teljesen kiesett. Sok emberrel beszélgettem, és az est végére már azt sem
tudtam, kinek köszöntem meg, hogy eljött, és kinek nem. A vacsora, a
köszöntők és az első tánc, mind-mind csak úgy elsuhant.
A parti végén már alig bírtam magammal. Fel akartam vinni végre a kis
feleségemet a szobába, hogy elhálhassuk a nászéjszakánkat. Ahogy az
emberek lassan hazaindultak, George odajött hozzám, karjában az álmos
DJ-vel.
– Indulunk. Még egyszer gratulálok! És vigyázz az én kislányomra,
hallod? – szólt szigorú tekintettel, és kezet rázott velem.
– Nem kell aggódnia, George! – feleltem, és határozottan bólintottam.
DJ felé nyúltam, aki azonnal átmanőverezte magát hozzám, és szorosan
átölelt.
– Találkozunk, miután hazaértünk a nászútról, jó? Legyél jó, és fogadj
szót a nagyiéknak! – súgtam oda neki, és puszit nyomtam a fejére.
DJ bólintott, és szorosabban átölelt.
– Jó! Hiányozni fogtok! De majd beszélünk telefonon, ugye? – kérdezte,
és lebiggyesztett szájjal hátrébb húzódott.
– Mindennap felhívunk, ígérem!
Rosie ekkor ért oda mellénk. Átvette DJ-t tőlem, és suttogott neki
valamit. DJ bólintott, majd átölelte az anyját és puszit adott neki.
– Indulnunk kell, Csíkos! – javasoltam, és a szinte már teljesen üres
csarnok felé biccentettem.
A takarítószemélyzet már nekiállt a rendrakásnak, épp a svédasztalos
vacsora maradékait szedték össze. Lemosolyogtam DJ-re.
– Szeretlek, Kölyök! – mondtam neki. Ásított.
– Szeretlek, apa!
Elmosolyodtam, nagyon tetszett az új titulusom!
A tűz óta eltelt tizenhárom hétben DJ hivatalosan is elnevezett „apának”.
Akárhányszor mondta, elolvadtam. Josht „Josh papaként” emlegette.
Tudom, hogy nem lett volna szabad somolyognom a lefokozáson, de nem
tehettem róla, nagyon büszke voltam miatta.
Ekkor George lépett közbe, átvette DJ-t. Még egy utolsó elköszönés és a
DJ-vel kapcsolatos rengeteg instrukció után végre kettesben maradtunk
Rosie-val.
– Rossz kislány volt, Mrs. Peters! Menjen a szobánkba! – utasítottam.
 Kuncogni kezdett, kézen fogott, és gyakorlatilag kivonszolt a
nagyteremből a lifthez.
Ahogy becsukódott az acélajtó, a falhoz nyomtam, mire izgatottan
felsikított, és a számat követelte. Amire felértünk az emeletünkre, már
lekerült rólam az ing, majd a derékszíj, és Rosie-n is meglazítottam félig a
ruhát. Úgy tűnt, egyikünk sem bír tovább várni.
Végigtámolyogtunk a nászutaslakosztályunk felé vezető folyosón, és
mindenbe belebotlottunk útközben, mert túlságosan el voltunk foglalva
egymással ahhoz, hogy figyeljük, merre megyünk. Amikor elértük a kívánt
célt, matatni kezdtem a kártyakulccsal, és próbáltam kinyitni azt a hülye
elektromos záras ajtót, miközben egymás száján csüngtünk.
Rosie elvette tőlem a kártyát, végighúzta a zárban, majd rányitott az
ajtóra.
– Remélem, más beillesztésével nem akadsz el! – cukkolt.
– Hidd el, azzal nem lesz probléma!
Mielőtt Rosie átlépte volna a küszöböt, megragadtam, és felkaptam.
Felsikoltott, annyira meglepődött. Elnevettem magam, megcsókoltam,
lábbal betoltam az ajtót, és bevittem a szobába. Annyira izgatott voltam,
hogy levegőt alig kaptam. Ezzel az éjszakával kezdődik életünk hátralévő
része, és nagyon szerettem volna emlékezetessé tenni.
Rosie mohón csókolt, ahogy az ágyhoz botladoztam. A matracra dobtam,
pattogott rajta néhányat. Nagyot nevetett. Lovagló ülésben ráültem a
csípőjére, és lenéztem rá. Izgatottságról árulkodott az arca, a mellkasa
hullámzott.
Álmodozó sóhaj tört fel belőle, körmeit végighúzta finoman a hátamon,
amitől majdnem szétdurrant a szerszámom. De úgy láttam, még túl sok ruha
van Rosie-n; cselekednem kellett annak érdekében, hogy megszabadítsam
tőlük. Elégedett nyögés hagyta el a számat, és úgy döntöttem, a tettek
mezejére lépek. Egy másodpercig sem bírtam tovább várni.
Sajnos Rosie-nak más ötlete támadt. Ahogy lehajolni készültem hozzá,
hogy megcsókoljam, megrázta a fejét, és a mellkasomhoz tartotta a kezét,
hogy megállítson. Hátrahúzódtam, kíváncsian néztem rá, és abban
reménykedtem, hogy ne legyen igaz, amit Seth mondott, miszerint ezentúl
már csak születésnapokon és évfordulókon fogok szexhez jutni.
– Van számodra egy esküvői meglepim! – szólalt meg mosolyogva Rosie.
– A táskában lapul! – tette hozzá, és a poggyászunk felé bökött a fejével.
 – Ó, basszus! Illett volna ajándékot vennem? Ki fogom nyírni Ashtont,
amiért erről nem szólt!
Rosie felnevetett, megragadta a vállamat, és a hátamra gördített.
Felült rám, és az egyik kezével a ruháját tartotta a mellkasa előtt.
– Semmit se kellett venned nekem, ne aggódj! Nincs ilyen hagyomány!
Én csak valamivel szerettelek volna meglepni ma este!
– nyugtatgatott, majd előrehajolt, és lágyan megcsókolt. Ahogy
visszahúzódott, ösztönösen rászorítottam a derekára. Nem akartam
elengedni. Azt éreztem, hogy nyűgös leszek nélküle. Kívántam őt, és nem
akartam, hogy leszálljon rólam, még akkor se, ha csak a háromlépésnyire
lévő táskából vesz ki valamit.
Elmosolyodott, letolta magáról a kezemet, és leszállt az ágyról. A
táskához ment. Amíg ott matatott, én megszabadultam a cipőmtől. Ahogy
vettem le, megakadt a szemem a talpán. Megfordítottam, és láttam, hogy
két hatalmas betű díszeleg rajta: L és P. Fehér filctollal írták rá a talprészre.
Zavartan összevontam a szemöldökömet. Felkaptam a másik cipőt,
megnéztem annak is a talpát. Azon pedig egy H és egy E betű állt. Hirtelen
világos lett minden. Már értettem, miért nevettek az emberek a
templomban, amikor letérdeltem, hogy elmondjam az imát az esküvőn.
Valamelyik seggfej ráírta a cipőtalpamra, hogy HELP, azaz segítség. A
vendégek mind észrevették, amikor letérdeltem. Elnevettem magam, a
fejemet csóváltam. A legjobb haverom időnként akkora bunkó tudott lenni!
De a világért se cseréltem volna le senkire őt!
– Mi ilyen vicces? – kérdezte Rosie.
Feltartottam a cipőt, és megmutattam neki.
– Ashton! – jegyeztem meg nevetve.
Bólintottam, oldalra dobtam a cipőt, és már nagyon vártam, hogy végre
kicsomagolhassam az ajándékomat: a feleségemet. Megrezzentem, amikor
megláttam Rosie kezében valami rudat. Fogalmam sem volt, mi lehet az.
– Ez az enyém? – kérdeztem, és merev tekintettel próbáltam rájönni, mi
az.
Rosie elmosolyodott, és felém tartotta.
– Igen! Remélem, tetszeni fog! – felelte.
Értetlen tekintettel elvettem tőle. Puha volt, úgy egy méter hosszú, és úgy
nézett ki, mint egy tekercs csomagolópapír. Leszedtem a csomagolást, de
továbbra sem volt ötletem. Egy biztos: Rosie buborékfóliába csomagolta be.
Lehúztam róla a maradék csomagolópapírt is, majd mielőtt eltéptem volna a
kötözőt rajta, és kitekertem volna, az jutott eszembe, hogy valami törékeny
dolog lehet. Amikor az egész tekercset kitekertem már, értetlen tekintettel
felnéztem Rosie-ra. Semmi nem volt a buborékfóliában.
– Csíkos, én ezt nem értem!
Sejtelmesen elmosolyodott.
– Egyszer az egyik telefonbeszélgetésünk során azt mondtad, milyen
vicces lenne buborékfólián szexelni!
Akkor esett le a tantusz! Maga a fólia volt az ajándék! Rosie ekkor
levette a ruháját, a drága selyem- és csipkeköltemény egy halomban omlott
a földre. A tekintetem menten a pánt nélküli fehérneműre siklott, és
belemarkoltam a buborékfóliába.
– Azt a mindenit, Rosie! Hogy én mennyire imádok nős lenni! –
hörögtem, majd megfogtam, és szó szerint rádobtam az ágyra.
Izgatottan kacagott.
– Akkor ne beszélj már, csak tedd a dolgod, hadd nyögdécseljem a
neved! – cukkolt, majd a lábával átfogta a derekamat, a hátamra gördültem,
és magamra húztam.
– Igenis, asszonyom! Nézzük csak, ehető konfettivel szórtak-e be minket!
– poénkodtam.
Rosie elhúzódott a csóktól, majd felült a mellkasomon, és vágyakozó
tekintettel lenézett rám.
– A buborékfólia a földön hatékonyabb lesz, nem gondolod? Elakadt a
lélegzete, amikor levettem róla a melltartót.
Végigsimítottam a karján. Megborzongott, abban a pillanatban az ajkába
harapott. Ezt látva még jobb dolgok jutottak eszembe, amiket azzal az
ügyes szájával csinálhat. Néhány színes papírkonfetti hullott a
mellkasomra, de még volt sok, ami Rosie pőre mellére ragadt. Elismerően
nyögtem a látványtól, majd arra kényszerítettem magam, hogy ismét Rosie
szemébe nézzek.
– A buborékfóliát majd később használjuk. Most úgy, ahogy vagy,
akarlak magamévá tenni! – mormogtam, és felcsúsztattam a kezemet az
oldalán, egészen addig, amíg a tenyerembe nem tudtam venni a melleit.
A hüvelykujjam és a mutatóujjam közé fogtam a mellbimbóját, és
finoman megszorítottam. Rosie ringatni kezdte a fenekét a már teljesen
felizgult ágyékomon.
A száját egy tipikus rosie-s duruzsolás hagyta el, majd a kezével
megindult a nadrágom felé, és gyorsan kicipzározta. Magamra húztam. A
kezem lesiklott a hátán, megragadta a fenekét. Mámorító érzés volt a csipke
tapintása!
Rosie ujjai a mellkasomon vándoroltak felfelé. Gyönyörködve nézte a
testemet a finoman leeresztett szemhéja alól. Szánk egy szenvedélyes
csókban forrt össze. Becsúsztattam a nyelvemet az ajkai közé, miközben
végigsimítottam a hátán, egészen le a fenekéig, amiről aztán letoltam a
csipkebugyit. Észrevettem, mennyire nedves már odalent. Körmömet
gyengéden bemélyesztettem a combja bőrébe. Rosie bírta, ha egy kicsit
durvábban, mocskosabban játszadozunk. Beleduruzsolt a számba, mire én
elveszítettem az önuralmamat. Megragadtam a csípőjét, lejjebb toltam
magamon, és egy gyengéd mozdulattal belécsúsztam. Ahogy megérezte,
hevesen az ajkába harapott, ujjait az oldalamba süllyesztette.
Hátravetette a fejét, becsukta a szemét, én pedig felhörögtem az érzéstől,
amit a teste váltott ki bennem. Eszméletlen jó volt Rosie-val szeretkezni!
Még soha egy lánnyal sem éreztem hasonlót! Rosie mindenkit lekörözött,
mert őt annyira szerettem, hogy az már-már ijesztő volt.
– Szeretlek, Nate! – suttogta, miközben a testét simogattam.
Rajongással telve időztem az intim részeinél, Rosie pedig ringatta magát
rajtam. Megőrjített az érzés, a látvány, a parfümillatával keveredett szex
illata.
Rosie légzése felgyorsult, összehúzta a szemét, ahogy ujjaimmal az
érzékeny gyönyörpontját dörzsöltem. Egyre gyorsabban lovagolt rajtam.
Éreztem a belső falán, hogy minden mozdulatra egyre jobban befeszül.
Közel állt ahhoz, hogy a csúcsra jusson. Ekkor megfogtam a csípőjét,
magamhoz szorítottam, és a hátára fordítottam.
Én akartam átvenni az irányítást. Miután kijöttem a kórházból, heteken át
ő végezte a nehezebb munkát, és úgy éreztem, még mindig kompenzálnom
kell érte.
Rávigyorogtam, a szeme kikerekedett az izgalomtól, mintha tudná, mi
következik. Megfogtam a derekát, és a hasára fordítottam. A lélegzete is
elakadt, vonaglani kezdett alattam, de én a kezénél fogva leszegeztem, és a
testemmel betakarva a testét végigcsókoltam a vállát.
– Ne húzz már tovább! – nyögdécselt, ahogy a hátát csókolgattam, és a
felhevült bőrét harapdáltam finoman.
Elmosolyodtam a türelmetlenségén, és rá se hederítve folytattam.
Szaggatottan vette a levegőt, amikor a nyelvemmel a feneke felső
domborulatát izgattam. Az egész teste megfeszült, megemelte a csípőjét, és
próbált tovább mozgatni, de én még mindig élvezkedő üzemmódban
voltam. Azt akartam, hogy könyörögjön, mert olyan szexi, élvezetes
könyörgést még életemben nem hallottam. Az irántam érzett vágyától
megfeszült a hasam, és izzadt a tenyerem.
Megcsókoltam a lábfejét, végigkóstoltam a lábujjait, amitől kuncogott, és
a párnát markolászta. Ide-oda ficánkolva próbált kiszabadulni.
– Nate Peters! – szidott le, majd felém fordult a felső testével, és a
párnával csapkodott.
– Rosie Peters! – hordtam le erre én is játékosan.
Ahogy így neveztem, azonnal elkapott a hév. Akkor tudatosult bennem
igazán, hogy ő már a feleségem. Megdobbant a szívem. Tudtam, hogy most
azonnal el kell érnem, hogy a nevemet nyögdécselje.
Kikaptam a párnát a kezéből, egyik kezemet a hasa alá csúsztattam, és
gyengéden felemeltem a matracról. Csípője alá toltam a párnát. Felfelé
húzódtam, és megcsókoltam, mielőtt ráfeküdtem, majd a hátához nyomtam
a mellkasomat, miközben a csípője hívogatóan még jobban felemelkedett.
Rámarkoltam a dákómra, a bejárata felé irányítottam, és betoltam.
Összeszorítottam a fogamat, ahogy a nedves forróság beburkolt.
– Basszus! – hörögtem, és gyorsabban, erősebben döftem.
A kezébe kapaszkodtam, miközben az arcát a matracba nyomta, és a
nevemet kiáltotta. Már csak percek választották el az orgazmustól.
Próbáltam nagyokat lélegezni, hogy még ne durranjak el. Hogy egy kicsit
másra koncentráljak, az aranygyűrűre szegeztem a tekintetem, amit néhány
órával korábban húztam az ujjára. Az én gyűrűmet. Az én feleségem ujjára.
Rosie zihált, én meg folytattam a tempót. Éreztem, hogy sokáig már nem
bírom. A hasa alá nyúltam, és négykézlábra emeltem. Én is feltérdeltem.
Gyöngyözött a homlokom, kezemet végighúztam a gerince mentén, és
megfogtam hátul a nyakát.
– Nyögdécselj nekem, Rosie! Azt akarom, hogy az egész hotel hallja,
mennyire élvezzük a házas létet! – duruzsoltam ráhajolva, és a vállát
harapdáltam.
Rosie felnyögött, és még keményebben rám tolatott, majd ahogy kértem,
a nevemet nyögdécselte újra és újra. Ahogy hozzácsapódtam, megrázkódott
a lába, majd ledőlt a könyökére, és újra csúcsra érve lihegett. Ekkor már én
sem bírtam tovább, nem volt megállás. Megragadtam a csípőjét,
megtartottam, hogy ne mozduljon, és löktem néhányat. Mint egy
gyorsvonat, száguldottam bele a gyönyörbe. Felhörögtem, Rosie-ra
hajoltam, megcsókoltam hátul a nyakát, a farkam meg elsült odabent.
– A. Leges. Legjobb! – hörögtem, és megharaptam a nyakát.
Megmozdulni is alig bírtam. Rosie bólintott, még mindig pihegett.
Elmosolyodtam magamban, átkaroltam, és magamhoz húzva az oldalára
fektettem. A hátához simultam, és még mindig benne voltam. Nem
akartam, hogy vége legyen ennek a szoros kapcsolódásunknak.
Rosie rám mosolygott a válla fölött, az én arcomra meg idióta vigyor
telepedett. Előrehajoltam, rátapadtam a szájára. Kezével beletúrt hátul a
hajamba, és szenvedélyesen visszacsókolt. A csók után a nyakába bújtam,
és élveztem a felhevült testéből kiáradó hőt.
Rosie az ujjainkat összefűzve háttal nekem dőlt, egyik lábával átkulcsolta
a lábamat. A nyakába mosolyogtam.
– Szeretlek, Mrs. Peters! – suttogtam, és gyengéden megcsókoltam.
Közelebb fészkelte magát hozzám, becsukta a szemét, és boldogan
mosolygott.
– Én is szeretlek!
A tekintetem ekkor az ágy másik felén lévő buborékfóliára siklott, amit
csak úgy ott hagytunk, amikor Rosie-t megragadtam. Ragadozó mosoly
terült szét az arcomon. Hihetetlen, de azt éreztem, máris készen állok egy
második menetre. Közelebb húzódtam hát Rosie-hoz, és izgatottan
felnevettem.
– Mit szólnál, ha kipróbálnánk a buborékfóliát? – kérdeztem
reménykedve.
Kipattant a szeme, kuncogni kezdett, és buzgón bólogatott.
Egyszerre nyúltunk érte.
 EPILÓGUS
Rázkódtam. Nem, nem úgy. Az ágy rázkódott. Vagy valaki engem rázott,
és ettől rázkódott az ágy is?
– Apa!
Résnyire kinyitottam a szememet. DJ ugrált az ágy végében hatalmas
vigyorral az arcán.
Felnyögtem, megdörzsöltem a szememet, és a könyökömmel feltoltam
magam.
– Hé, Kölyök! Mi van? – krákogtam.
– A mami azt mondta, keltselek fel! – felelte.
Felültem, próbáltam kidörgölni az álmot a szememből.
– De hol a mami? – kérdeztem ásítva, és körbenéztem a szobában.
Általában gyorsan kipattan a szemem reggelente, de nem akkor, amikor
egész héten tizenhat órás műszakban nyomtam mindennap.
DJ ragyogó arccal nézett rám.
– Elmegy venni egy új ruhát magának a ma esti bulira! Neked kell
vigyáznod rám!
A mosolya elárulta, hogy ezt kicsit sem bánja.
Ekkor beugrott, hogy Rosie valóban beszélt valami ruhavásárlásról.
– Nekem? Akkor talán csinálhatnánk valami vicceset, nem gondolod?
Mondjuk, elmehetnénk a parkba dobálni! – javasoltam, tudván, DJ ki akarja
próbálni az új baseballkesztyűjét, amit Tayloréktól kapott a születésnapjára.
Felcsillant a szeme, és azonnal folytatta az ugrálást az ágyon.
– Ez az!
– Fiúk! Anna mindjárt itt van értem, indulok! – kiáltott fel Rosie az
emeletre. – Nate, ébren vagy?
– Ébren van, mami! Apa elvisz engem a parkba! – kiabált le DJ, mielőtt
még ki tudtam volna nyitni a számat.

Klassz volt a nap DJ-vel! Elindultunk hazafelé. Ahogy megálltunk a

kocsifeljárón, DJ felsikított, ahogy meglátta a szüleim autóját. Szó szerint
kirohant a kocsiból, amikor fogadtunk, ki ér oda hozzájuk gyorsabban.
Persze, én egy kicsit lemaradtam, hadd nyerjen ő.
Amikor beléptünk a bejárati ajtón, életem szerelmén akadt meg a
pillantásom először. A konyhapultra dőlt, nevetett, és Paige-dzsel
beszélgetett valamiről. Elégedetten sóhajtottam, ahogy ránéztem. Tetszett,
ahogy a fenekére feszül a nadrág, ahogy ível a háta, ahogy hullámos barna
haja a vállára omlik. Maga volt a tökély, ahogy azt a nagy költők versbe
foglalták. Már majdnem egy éve voltunk házasok, de még mindig nem
tudtam betelni vele.
DJ-t annyira ölelgette anyám, hogy a szuszt is majdnem kipréselte belőle.
Kihasználtam hát az alkalmat, hogy egy kicsit ellopjam a nőmet.
Elindultam felé, két karomat a pult két oldalára tettem, hogy közrefogjam
Rosie-t. Mellkasomat a hátához nyomtam, és megpusziltam hátul a nyaka
tövét.
– Helló! Gyakran megfordulsz errefelé? – duruzsoltam a fülébe, és
kezemet végigcsúsztattam az oldalán, majd előrevittem, és megsimogattam
az öt hónapos babapocakot.
Rosie összefűzte az ujjainkat.
– Csak amilyen gyakran a férjem engedi! – felelte. Paige drámaian
felsóhajtott.
– Ha megint nekiálltok flörtölni egymással, én már itt sem vagyok! –
közölte, majd a fülére tett kézzel kiment a szobából.
Rosie és én is elnevettük magunkat. Kezemet levette a hasáról, és felém
fordult. Gonoszul elmosolyodtam.
– Bip, bip, bip! – poénkodtam, úgy sípolva, mint amikor a kamionok
tolatnak.
– Akkora azért nem vagyok! – kiáltott fel.
Elvigyorodtam, és magamhoz húztam, már amennyire a nagy pocakja
engedte.
– De akkora vagy! – feleseltem, és körkörös mozdulatokkal simogatni
kezdtem a pocakját. – De én bííííííírom a nagyot!
– A nagy is bír téged! – sóhajtott Rosie, és jobban hozzám simult.
– Hiányoztál a héten, Nate! Szerintem szólnod kéne nekik, hogy többet
nem vállalhatsz éjszakai műszakot, mert az megzavarja a feleséged
szexuális életét!
Elmosolyodtam, lágyan megcsókoltam.
– Szavadon foglak ám! – súgtam oda neki játékosan, a száját érintve.
Sóhajtott, a fejét rázta.
– Nem viccelek! Terhes vagyok, a terhes nők pedig figyelmet igényelnek.
Elhanyagolod a férji kötelességeidet! Nem érzem magam boldognak! Ugye
tudod, hogy majdnem rád telefonáltam, hogy gyere haza, csak hogy végre
leteperhesselek? – közölte, és a tekintete elárulta, hogy kicsit sem viccel.
 Elmosolyodtam a vallomása hallatán.
– És milyen ürüggyel rukkoltál volna elő? – hecceltem. – Mert a
„Szükségem van a férjemre, hogy kielégítse a testi igényeimet!” kifogás
nem igazán jött volna be a feletteseimnek!
Rosie megvonta a vállát.
– Családi ok, tudom is én! Valamit biztosan kitaláltam volna!
– Akkor meg miért nem hívtál fel? Hazajöttem volna, ha nagyon akarod!
Tudod, hogy nem az a férj vagyok, aki elhanyagolja a kis feleségét!
Ismét megvonta a vállát.
– Felkeltem a telefonért, de aztán úgy döntöttem, előtte iszom egy pohár
tejet. És akkor megláttam a hűtőben a karamellás tortát. A ma estére vett
desszertet – magyarázta, és jól bele is pirult.
Ennek hallatán felvontam az egyik szemöldökömet. Anyám imádta azt a
karamellás tortát, amit csak L. A.-ben készítenek. Rosie előtte küldött el a
cukrászdába, hogy vegyek belőle, mire anyámék jönnek.
– Ugye nem ettél belőle? – kérdeztem, és próbáltam visszatartani a
nevetést.
Összehúzta magát, bólintott.
– Az összeset megettem, a francba is! Anyukádnak pedig azt mondtam,
hogy elfelejtettem venni, és mindent rád fogtam! – nevetett.
– Hogy te milyen vagy!
– Régen még szexinek tartottad, hogy szeretek enni! – vágott vissza.
– Még mindig szexinek tartom, de hogy egy egész tortát, Rosie!
Ábrándozva sóhajtott.
– Annyira finom volt! Lehet, hogy kiszaladok, és hozok még egyet belőle
ma estére!
Hevesen ráztam a fejemet.
– Azt már nem! Ma este itthon leszek, nem lesz szükséged süteményre!
Felcsillant a szeme.
– Nate, kíváncsi lennék, mit szólsz az új ruhámhoz, amit a mai partira
vettem. Megnéznéd? – kérdezte, és sejtelmesen a hálószoba felé biccentett.
Azonnal mocorogni kezdett a szerszámom. Már majdnem öt napja nem
kapott kényeztetést Rosie-tól, éreztem, hogy egyre gyűlik bennem a
feszültség.
– Természetesen! – egyeztem bele gyorsan, és egy kicsit löktem rajta,
hogy már indulhatunk is.
– Apa!
 Némán felnyögtem. Pedig már annyira közel voltam a célhoz!
Megfordultam, és DJ-re mosolyogtam.
– Apa! Mondd meg nekik, hányszor kaptam el a labdát! – lelkendezett.
– Tizenkilencszer! Egyszer sem ejtette el!
Rose hátulról átkarolta a derekamat, a hátamhoz nyomva a nagy
pocakját. Elvigyorodtam, amikor éreztem, hogy rúg a baba. Imádtam Rosie-
t várandósan, annyira gyönyörű volt! Határozottan jól állt neki az áldott
állapot! Ha rajtam múlna, egy tucat gyerekünk lenne! Persze teljesen biztos
voltam abban, hogy ehhez Rosie-nak is lenne egy-két szava, hiszen annyira
nem volt oda attól, hogy „akkora, mint egy ház, és fel van puffadva”, hogy
az ő szavaival éljek.
– Nathaniel! Hát már egy köszönést sem kap a te édesanyád? – dorgált
meg anyám játékosan, majd elvigyorodott, és ölelésre tárta a karját.
Elmosolyodtam, és vonakodva elléptem Rosie-tól, anyám ölelő karjai
felé.
– Korán ideértetek! Azt hittem, csak hatra jöttök! – jegyeztem meg,
mivel még csak fél öt volt.
Apám felnevetett.
– Ismered anyádat! Ki nem hagyta volna, hogy plusz egy órát
legyeskedhessen DJ körül! – viccelődött.
DJ erre rábólintott.
– Nagyi egy igazi ölelőgép! – jelentette ki, majd kuncogott, ahogy anyám
megcsiklandozta.
– Azért nem szoktál panaszkodni miatta! – vágta rá anyám.
– Soha nem panaszkodik! – mondtam neki, és elmosolyodtam DJ
foghíjas vigyorát látva. – Még mindig úgy van, hogy magatokkal viszitek
hétvégére?
Azon imádkoztam magamban, hogy még mindig úgy legyen. Szükségem
volt egy kis felnőtt időre Rosie-val. Úgy tűnt, már ezer éve nem ültünk le és
beszélgettünk, annyit dolgoztam.
– Igen! A parti után úgy tíz körül indulunk! – felelte apám.
Tegnap volt Ashton születésnapja. Ma este Annával bulit rendeznek.
Csak barátokat és rokonokat hívtak, szóval jó móka lesz!
– Hallottam, hogy elfelejtettél nekem venni olyan isteni karamellás tortát,
Nate! – szólalt meg anyám vádlón.
Sokatmondóan elmosolyodtam, ahogy a feleségem elpirult, és kérlelő
szemmel rám nézett. Nem akarta, hogy bemártsam anyám előtt, amiért
megette az előző nap vett tortát. Elnevettem magam, annyira zavarban volt,
majd a vállára tettem a kezemet, és megpusziltam oldalt a fejét.
– Igen, az én bűnöm! – füllentettem. – De legközelebb hozok!
Rosie kerülte a tekintetemet, de én odahajoltam hozzá, és a fülébe
súgtam:
– Tartozol ám nekem ezért!
Amikor ösztönösen megborzongott, alig bírtam féken tartani a
férfiasságomat.
Rosie felnézett rám, a szeme játékosan ragyogott.
– Később törlesztek, ne aggódj! – duruzsolta.
A szám szélébe haraptam, ahogy ránéztem. Még mindig nem tudtam, mit
lát bennem. Még mindig ugyanaz a jó öreg Nate voltam, aki állandóan
poénkodik, és soha semmi romantikus dolgot nem képes végrehajtani
anélkül, hogy ne szúrna el valamit. Rosie ennek ellenére úgy nézett rám,
mintha én lennék Superman. Boldogan sóhajtottam, és néhány másodperc
erejéig megcsókoltam, majd visszafordultam az őrült családomhoz.

Vacsora után elegáns farmert és fekete gombos nyakú inget húztam, majd
kimentem a nappaliba, és tévéztem, amíg a többiek is elkészültek. Úgy
félóra elteltével kezdtem unni a várakozást. Rosie-n kívül már mindenki
előkerült. Csukott szemmel, fejemet a kanapé háttámlájának döntve
pihentem.
– Csíkos, induljunk! – kiáltottam, hogy egy kicsit siettessem. Abban a
pillanatban hallottam, hogy jön lefelé a lépcsőn.
Megfordultam. Elakadt a szavam. Rosie annyira gyönyörű volt, hogy
szinte már fájt ránézni! Mintha ráöntötték volna azt a ruhát!
Lassan végigmértem, minden porcikáját szemügyre véve.
Halványkék, vékony pántos ruhát viselt. Combközépig ért, a lába
elképesztően hosszúnak tűnt benne. Odavoltam a dekoltázsrészért, és
rajongva figyeltem, ahogy a pocakján kicsit feszül az anyag. Büszkén
elmosolyodtam. Ez a nő, aki megrengette a világomat, aki napról napra
szebb lett!
Feltoltam magam a kanapéról, képtelen voltam levenni róla a szememet.
Rosie összehúzta magát, és kérdőn nézett rám.
– Na, milyen? Nem vagyok benne egy nagy, kövér szörny? – kérdezte
halkan, ahogy mellé léptem.
 Elengedtem a fülem mellett a nagy, kövér szörnyes megjegyzését.
Helyette megcsókoltam, hogy megmutassam neki, mennyire csodálatosnak
találom, hogy elakad a lélegzetem, amikor meglátom. Arról is teljesen
megfeledkeztem, hogy nem vagyunk egyedül a szobában. Három
másodperc választott el attól, hogy ne pakoljam fel a konyhapultra.
– Akkor a ruhám elnyerte a férjem tetszését? – kérdezte, és pajkosan rám
mosolygott.
Csípőjével az ágyékomhoz dörgölőzött, amivel csak még inkább
felkorbácsolta bennem az érzelmeket, ahelyett, hogy segített volna
lecsillapítani a férfiasságomat.
– Ami azt illeti, nem! Menj a szobába, és azonnal szabadulj meg tőle! –
poénkodtam.
Ösztönösen rászorítottam a csípőjére, ahogy újra és újra hozzám
dörgölőzött. Egy nap még ki fog nyírni, annyira vágyom rá!
Rosie nem felelt, csak elnevette magát, elfordult, és a hűtőszekrény felé
lépett. Kivette a vacsorából megmaradt csirkét.
– Valaki eszik velem, mielőtt indulunk? – kérdezte, és már neki is látott.
Nevetnem kellett. Az én várandós feleségem valóban szeret enni!

A partit egy szálloda különtermében tartották. Mint mindig, ezúttal is

biztonsági őrök álltak az ajtóban, de mindegyiküket ismertem, így gyorsan
bemehettünk.
Ahogy beléptünk, rögtön kiszúrtam Ashtont. Anna családja vette körül.
Intett, amikor ő is észrevett minket, majd megütögette Anna apjának a
vállát, és felénk biccentett. Ahogy odaértünk hozzájuk, anyám azonnal
átölelte, és érzelmesen belecsípett az arcába.
– Ah, az én másik kisfiam mekkora már! – áradozott boldog vigyorral az
arcán.
– Helló, Dawn! Kösz, hogy eljöttetek! – felelte Ashton, és mosolyogva
viszonozta az ölelést.
Apámmal kezet fogott, bár az anyám még mindig rajta csüngött. Amikor
végre sikerült lehámoznia magáról, és az őseim Annához léptek, Ashton
felém fordult, a fejét csóválta, és halkan nevetett.
– Minden oké, tesó? Iszunk ma este? – kérdezte reménykedő tekintettel.
Lelkesen bólogattam.
– Naná! Ma este gyerekmentes övezet lesz nálunk! – közöltem vele, és
összedörzsöltem a tenyeremet.
 Rosie megköszörülte a torkát mellettem.
– Nehogy berúgj nekem, és megint frusztráltan kelljen felriadnom éjnek
évadján! Egész héten nem láttalak! Szükségem lesz rád ma éjjel!
Elvigyorodtam, és bólintottam. Semmiképpen nem fogom hagyni, hogy
feszült legyen ma éjjel!
– Ne aggódj, gondoskodni fogok rólad! – ígértem meg neki, majd
gyengéden megcsókoltam, rá se hederítve Ashtonra, aki mellettünk úgy tett,
mint aki fulladozik.
– Ajánlom is! – vágta rá Rosie, majd hátrébb húzódott, és elvigyorodott.
– Akkor én megyek, és megkeresem a barátnőmet!
Összedörzsöltem a két tenyeremet, visszafordultam Ashton felé, és
elmosolyodtam.
– Tequilázunk?
Buzgón bólogatott, majd megindultunk a bárpult felé, hogy rendeljünk
magunknak egy sört és egy tequilát. Anna és Rosie a sarokban kuncogtak;
odaintettem Annának.
Felkaptam a poharat, amit a pultos elém tett.
– Szülinapos ital, egy kicsit megkésve! Sok ilyen születésnapot még! –
jelentettem ki, és megemeltem a poharamat.
Ashton mormogott valamit az orra alatt, de koccintott velem. Néhány ital
után Anna jött oda Rosie-t maga után húzva.
– Nem mondtad el neki, ugye? – kérdezte Ashtont, aki válaszul a fejét
rázta, átkarolta Anna derekát, és büszkén mosolygott.
Kíváncsian felvontam a szemöldökömet, és azon tűnődtem, miről lehet
szó.
– Na, bökjétek már ki végre!
Rosie mellém lépett, és mindketten figyeltük, hogy Anna ugrálni kezdett.
Ashton elvigyorodott.
– Anna ismét terhes! A hetedik hétben van. Lesz még egy gyerekünk! –
magyarázta.
Leesett az állam.
– Mi a fene? Hát ez nagyszerű hír! – lelkendeztem.
Még egy Taylor baba. Rosie halkan felsikoltott. Annával azonnal
összeölelkeztek, és izgatottan csicseregtek. A legjobb barátom vigyorgó
arcát látva megdobbant a szívem.
– Gratulálok! Nagyon örülök, srácok! – mondtam derűsen.
 – Kösz! – felelte Ashton. – Még nem beszélünk róla, mert nagyon az
elején vagyunk, de nektek akartuk először elmondani.
– Erre iszunk még egyet! – nevettem, és magamhoz húztam Annát is egy
ölelésre.
Két órával később már kicsit be voltam rúgva, de azért még nem
vihorásztam. Rosie mosolyogva jött oda hozzám.
– Hát itt az én nőm! – duruzsoltam, és végigmértem tetőtől talpig.
– Gyere, táncolj velem!
Válla fölött a táncparkett felé intett, ahol csak három pár táncolt.
Elmosolyodtam, követtem őt, és miközben a karomba vettem, a haját
finoman eltűrtem az arcából. Amikor megcsókoltam, megfeszült a keze
hátul az ingemen. Elmosolyodott, hátrébb húzódott. Derű táncolt a
tekintetében.
– Eszembe jutott valami! A mi babánk és Annáéké szinte egyidősek
lesznek. Milyen édes, hogy együtt nőnek majd fel!
Elnevettem magam ezen.
– Ó te jó ég, remélem, nem fiaink lesznek! El tudod képzelni, mihez
kezdenek majd velük a suliban?
Ismét megcsókoltam, közelebb húztam magamhoz. Jó volt érezni a
babapocakja domborulatát. Hálás voltam, hogy anyám bevállalta DJ-t
éjszakára és a hétvégére – már alig vártam, hogy a változatosság kedvéért
kettesben tudjunk lenni egy kicsit. Egy percet sem akartam elpocsékolni a
feleségemmel együtt töltött időből! Ma éjjel annyit hangoskodhatunk,
amennyi jólesik!
Rosie ismét megtalálta a számat, karjával átfogta a nyakamat, és nem
engedett elhúzódni. Egyre mélyült a csókunk, aztán egyszer csak azt vettem
észre, hogy már senki nem táncol körülöttünk, és csak mi andalgunk a
parketten, és úgy enyelgünk, mint két beindult kamasz. A csípőjére
csúsztattam a kezemet, és ismét ringatni kezdtem a ritmusra, hogy legalább
próbáljunk táncolni is, miközben nyaljuk-faljuk egymást.
– Az lehet, hogy rosszabb lesz, ha az egyik fiú, a másik lány – tűnődött
Rosie, és a vállamra tette a fejét.
Finoman végigsimított a mellkasomon, az egyik inggombomat babrálta.
– Miért?
Elnevette magát, megragadta a galléromat, és közelebb húzott, hogy
puszit nyomjon a nyakam oldalára. Azonnal libabőrös lettem tőle.
 – Képzeld csak el! Nekünk lenne egy kisfiunk, Annáéknak meg egy
kislánya? Elszabadulna a pokol, abban biztos vagyok! A kis Peters fiú tuti,
hogy a kis Taylor lányt hajkurászná, csak hogy tőle lopjon csókot először!
Nem hinném, hogy ennek a túlságosan is védelmező Ashton mint lányos
apuka nagyon örülne! – szórakozott.
Még ha viccelt is Rosie, összeszorult a torkom a gondolattól.
– Basszus, Ashton kigolyózna!
Összerándult a hasam. Ennek valóban nem lenne jó vége. Rosie már
kacagott.
– Az biztos! – mondta, megnyomva a b betűt.
Belecsimpaszkodott hátul a nyakamba, lassan lefelé húzta a fejemet, és a
fülemhez hajolt.
– De előtte azért még én golyózok egy kicsit veled! – súgta. Megfordult,
és maga után húzva megindult a mosdó felé.
Vágyakozó arckifejezését látva elnevettem magam, és buzgón követtem.
Azonnal eltűnt a fejemből mindenféle babákról és lehetséges
randijelenetekről szóló gondolat. Egyetlenegy dologra tudtam csak
koncentrálni, mégpedig a tökéletes, dögös, veszettül forróvérű feleségemre!
 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS
Mint mindig, elsőként a borítótervezőnek szeretnék köszönetet mondani.
Ez a csodaszép terv Tash Drake és az Outlined Love Designs jóvoltából jött
létre. Tash, köszönöm, amiért ilyen tökéletes borítót készítettél Nate-nek és
Rosie-nak! Nagyon tetszik!
Másodszor pedig köszönettel tartozom Emily Rustonnak a Ruston
Huttontól, és Hannah-nak a szerkesztésért.
 Tartalom
1. FEJEZET
2. FEJEZET
3. FEJEZET
4. FEJEZET
5. FEJEZET
6. FEJEZET
7. FEJEZET
8. FEJEZET
9. FEJEZET
10. FEJEZET
11. FEJEZET
12. FEJEZET
13. FEJEZET
14. FEJEZET
15. FEJEZET
16. FEJEZET
17. FEJEZET
18. FEJEZET
19. FEJEZET
20. FEJEZET
21. FEJEZET
22. FEJEZET
23. FEJEZET
24. FEJEZET
25. FEJEZET
26. FEJEZET
27. FEJEZET
28. FEJEZET
29. FEJEZET
30. FEJEZET
31. FEJEZET
32. FEJEZET
33. FEJEZET
34. FEJEZET
35. FEJEZET
36. FEJEZET
37. FEJEZET
38. FEJEZET
39. FEJEZET
EPILÓGUS
KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS