Az első ipari forradalom (1780 k.-1850 k.) - ami Angliából indult, és terjedt el Európa és az USA irányába - korában a közlekedés minőségi átalakulása figyelhető meg. A gőz erejével működtetett közlekedési eszközök megjelenésével (1807: Fulton, gőzhajó; 1825: Stephenson, gőzmozdony) a szállítható árutömeg és a szállítási sebesség megnőtt, így a földrajzi távolságok összezsugorodtak. A rohamos gyorsai-ággal kiépülő vasúthálózat a nyersanyaglelőhelyek, a rájuk települő ipari központok és a felvevőpiac (nagyvárosok, kikötők) körzetére koncentrálódott, és ez fokozta a termelés, a feldolgozás és a fogyasztás kölcsönhatását. A szállítási idő csökkenése és a földrajzi perifériák könnyebb elérésének nyomán a kontinentális és világkereskedelem nagyméretű piacbővülése is megfigyelhető, melyet a vasút mellett a gőzhajó megjelenése is serkentett. A szállítási kapacitás, a piac és a vasút-, illetve a csatornahálózat bővülése valószínűleg egymást feltételezte.