Fordította:

Red Ruby
 1. fejezet

Hallom az ajtón lévő kis csengők csilingelését, amint egy vásárló besétál,
de nem tudok megfordulni, hogy megnézzem, ki az. Kapaszkodom a
létrába, próbálom leszedni a falról a padlótól-plafonig érő Prince
dedikálásomat. Talán túlzásba estem ezzel a hatalmas montázzsal annak
férfinak a kedvéért, aki összetörte a szívem, amikor elhunyt múlt évben.
– Egy másodperc és ott vagyok! – kiabálom, fél kézzel a létra szélébe
kapaszkodva, ahogy óvatosan eltávolítom a bíborba öltözött Prince-
posztert a lemezbolt faláról.
– Semmi gond – egy mély bariton morajlik keresztül rajtam, felkavarva
az érdeklődésemet és felébresztve a lelkem. – Csak az utolsó Twilight
Sins albumot keresem, megvan nektek, srácok?
És ez volt a vége.
– Twilight Sins? – Lelépek a létráról, úgy hordozva a Prince-posztert,
mint az amerikai zászlót, óvatosan távol tartva a földtől, ahogy leugrom
az alsó fokról. Esküszöm, annyira elegem van belőle, hogy erről a
bandáról halljak. Amióta bejelentették, hogy tartanak egy szülővárosi
showt, mindenki csak erről képes beszélni. – Nem, mi csak jó zenét
árulunk itt. Nagyszerű zenét valójában. – Megpördülök, és az állam szó
szerint leesik, miközben az arcomat elönti a pír. – Seth?
– Aucs! – tetovált kezét a bőrdzsekije fölött tartja, eljátszva, hogy
szíven lőttem. – Ez nagyon kíméletlen, Raine – tündöklő kék szemei
ragyognak.
– Oh, én nem úgy értettem, hogy te nem vagy jó – úgy érzem, mintha a
nyelvem pamutból lenne, ahogy próbálom megakadályozni, hogy a
hangom reszkessen. – Ez csak. Nos… Basszus. - Érzem, ahogy az arcom
élénkvörössé válik, ahogy a kifogásaim kipukkadnak.
– Na, ne aggódj emiatt. Tudom, hogy téged nehéz lenyűgözni –
mosolyog, de ez nem az a tágra nyílt szemű ártatlan mosoly, amit még
középiskolában szokott rám vetni. Akkoriban, amikor rám nézett, az
maga volt a jámbor kutyuska-rajongás definíciója. Természetesen a
fogszabályozója sem segített. Sem a bilifazonú frizurája. Vagy a tény,
hogy ő volt a legjobb barátom kisöccse.
Most a mosolya fülledt, magabiztosság árad belőle, és vonz hozzá.
Persze a tetoválások, amik az egész mellkasán és a karjain elterülnek,
szintén segítenek.
– Oh, igen? – válaszolom végül, realizálva, hogy szégyentelenül
bámulom őt. Hirtelen félénkséget érzek, és betűröm hosszú hajam a
fülem mögé, ahogy lenézek.
– Igen, ezért nem foglalkoztál velem soha – nevet megint, és én
próbálok nem elolvadni.
Nos, ha tudtam volna, hogy felnőve így fog kinézni, foglalkoztam volna
vele. Megtartom magamnak a gondolatot. Elég kínossá tettem ezt így is.
Megköszörülöm a torkom, és próbálom összeszedni magam, ahogy
feltekerem a Prince posztert, amit épp megcsodáltam. Ez az előtt volt,
hogy tudtam volna, hogy a valódi herceg1 fog besétálni ide.
– Szóval, te most Mr. Pattersonnak dolgozol? Nem változtatott ezen a
helyen egy kicsit sem – körbenéz a régi hanglemezbolton, ami a hatvanas
évek óta a város stabil pontja.
– Valójában nem. Megvettem tőle. – Egy gumit csúsztatok a poszterre,
és újra a szemébe nézek.
– Valóban? Ez menő – körbenéz, magába szívva a retro bolt
hangulatát. – Pontosan ugyanúgy néz ki – csodálkozik.

1 Prince – magyarul herceg

 – Igen, Mr. Patterson még mindig időről időre idejön, leginkább, hogy
megbizonyosodjon róla, nem változtattam a helyet valami hipszter
eszpresszó bárrá, vagy ilyesmivé – nevetek. – Szeretem így, ahogy van,
egyébként. Ismersz engem és a 80-as évekbeli zenéimet. – Ránézek, és
eltűnődöm, vajon látja-e, hogy a szívem hevesen ver a mellkasomban.
– Oh, tudom – átfuttatja kezét vad, sötét haján, le egészen enyhén
borostás álláig. Amikor érettségiztem a középiskolában, és Seth
másodéves volt, épp csak tudott pajeszt növeszteni. Ahogy mondtam,
felnőtt.
Nem mintha nem tudtam volna, hogy milyen szexivé vált. Úgy értem,
van szemem. Láttam őt az interneten. Láttam az albumborítót, még
akkor is, ha én nem tartom semmilyen cuccukat a boltomban. De a
fenébe is, egy dolog a szemébe bámulni a képen, és egy teljesen másik
érezni a pulzusodat egészen végig a lábujjadig, amikor ugyanazt a srácot
személyesen nézed.
– Fogadok, amit nem tudtál, hogy az egyetlen oka annak, hogy zenélni
kezdtem, a te összes újhullámos és nagyhajú bandák iránti szereteted –
hangja, mint egy mély basszusgitáré, vibrál a mellkasomban minden
szívdobbanással.
– Mi? Te nem is! – mosolygok, és várom, hogy nevessen a viccén, de az
arca komoly.
– De igen – feltartja három ujját. – Cserkész becsszó!
Leteszem a posztert magam mögött a pultra, tökéletesen figyelmen
kívül hagyva a saját szabályomat arról, hogy Prince nem kerülhet a
földre. – Hogy érted? – megkerülve a pultot az ő oldalára sétálok és
felnézek rá. Mind a 183 centijére. Egyértelműen nem volt ilyen magas
középiskolában. Vagy ilyen kigyúrt. Nyitott bőrdzsekije alatt látom, ahogy
a testhezálló fehér pólója gyakorlatilag a mellkasára van festve, és ahogy
szinte nyalogatja metszett hasizmait. Féltékenységet érzek a pólója iránt,
azt kívánva, bárcsak én nyalogathatnám a hasizmait helyette. Várjunk, én
nyáladzom. Nézz a szemébe! Mégis, nem tudom megállítani a
pillantásomat, hogy ne vándoroljon még inkább lefelé, megállapodva a
combjának feszülő dudoron.
Nos, szent szar!
Ezúttal felnézek, mint egy kölyök, akit épp rajtakaptak, hogy
megpróbál kicsenni egy kis aprót az anyja tárcájából. Az arckifejezése
mindent elárul.
Lebuktam.
Seth megköszörüli a torkát, de a csintalan szikra a szemében elárulja,
hogy nem voltam túl visszafogott a bámulásával. – Igen, emlékszem,
hogyan próbáltalak mindig lenyűgözni téged. Ez őrülten fog hangzani, de
mindegy, téged annyira érdekelt a zene, és nem érdekeltelek én, szóval
vettem néhány gitárleckét. Nagy álmaim voltak arról, hogy írok neked
egy erős balladát, vagy valami – grimaszol. – Mit mondhatnék, egy
nyálas kölyök voltam – néz le rám.
Ilyen közel állt hozzám egész idő alatt? Úgy érzem, mintha a
lábujjaimon állnék, és majdnem… tudnánk csókolózni. Félresöpröm a
gondolatot a fejemben.
– Nem hiszem, hogy ez nyálas. Ez hihetetlenül édes – válaszolom
őszintén.
– Nos, bárhogy is, jövök neked eggyel. Ha nem utasítottál volna el
olyan keményen középiskolában, sosem lettem volna inspirálva, hogy
rátaláljak a zenére. Hé – az arca felderül, és kezébe fogja az enyémet.
Örömteli borzongás fut végig a gerincemen, és a mellbimbóim kaviccsá
zsugorodnak az érintésétől. – Tudom, hogy a Twilight Sins nem a te
zenei műfajod… – mosolyog.
– Nem, nem az…
 Seth feltartja a kezét, és abbahagyom a tiltakozást. – Ez rendben van,
Raine. A koncertre mindegy jegy elkelt, de én tudok adni neked néhány
VIP jegyet, ha érdekel. Hozhatod magaddal néhány barátodat, ha akarod.
Ígérem, hogy játszom egy 80-as évekbeli dal átdolgozását is – leveszi a
kezét az enyémről, és dzsekijébe nyúl valamiért, de én csak arra tudok
gondolni, hogy milyen jó érzés volt fogni a kezét.
– Imádnám – válaszolom őszintén.
– Nagyszerű, oké, itt van három belépő. Ez az összes, amim van.
Nemsokára hangpróbám lesz, szóval indulnom kellene, de látlak ma este,
ugye? – Hátrafelé sétál az üzlet bejáratához, várva a válaszomra.
– Abszolút – mosolygok és feltartom a belépőket. – Nagyon köszi! –
kiáltom, ahogy eléri az ajtót.
– Nem, én köszönöm. És ezt komolyan mondom – kacsint, aztán
kisurran az ajtón a csengők halk csilingelése közepette.
Ha nem lenne három belépőjegy a kezemben épp most, azt hinném, az
egész dolgot csak álmodtam. Ez túl sok befogadni való. Épp ahogy a farka
is. A gondolat a fejemben suttog, amitől újra elpirulok. Nem akarom
megnyalni az ajkaimat. Nem akarom hagyni magam elképzelni, milyen
lenne többet is tenni annál, minthogy elmegyek a bandája showjára.
Milyen lenne egy privát show… meztelenül.
Megrázom a fejem és bedugom a jegyeket a zsebembe. Csak egy percbe
telik mielőtt felkapom a kabátom és a záráshoz a kulcsaim az ujjamon
fityegnek. Megfordítom az ablakban a táblát a „Zárva” feliratra, noha az
üzletnek még két órán át nyitva kellene tartania. A pokolba vele! Van egy
koncert, amire készülnöm kell. Most én vagyok az, aki szerelmes
tinédzsernek érzi magát, ahogy bezárom az üzletet, és gyakorlatilag
végigdübörgök az járdán, ahogy rohanok, hogy hazaérjek.
 2. fejezet

Végigsimítom a kezem a frissen mosott és egyenesített hajamon és

idegesen a VIP bejáratra pislantok. Megpördülve a sarkamon majdnem
Melodyba és Chrisbe ütközöm, akiket vendégként ma este magammal
hoztam.
– Váó. Mit csinálsz? – lép hátra Melody meglepetten.
– Én csak… – az ajkamba harapok –, biztos vagy benne, hogy elég jól
nézek ki ebben a ruhában? – biccentek le a rövid, kacér, ujjatlan darabra,
amit végül választottam. – Nem gondolod, hogy a sárga furán néz ki a
hajammal, ugye?
Melody a szemét forgatja bosszankodva. – Komolyan? Úgy nézel ki,
mint egy átkozott modell. Miért van az, hogy azoknak a lányoknak, akik
úgy néznek ki, mintha photoshoppolták volna őket, van a legkevesebb
önbizalmuk? Neked kellene, hogy legyen, kislány! Légy büszke arra, amit
anyádtól kaptál, a férfiak imádják! – a vőlegényére, Chrisre mosolyog, és
egy pillanatra elvesznek a saját ködös, szerelemittas világukban.
– Mint általában, igaza van – mondja Chris, rám se nézve. Chris
mindig úgy néz Melodyra, mintha ő lenne az egyetlen nő, akit valaha
látott. Mintha ő lenne az életre kelt legmélyebb fantáziája, és ő végtelenül
hálás lenne a lehetőségért, hogy vele lehet. Melyik nő nem akarja ezt?
Adnak egymásnak egy gyors csókot, aztán úgy tűnik, eszükbe jut, hogy
ott állok tőlük néhány centire, és visszanéznek rám.
– Hallgass ide, most utoljára, csodálatosan nézel ki. Te tudod, én
tudom, bárki akinek szeme van, tudja. Seth nagy farka szét akarja majd
szakítani a nadrágját, amikor meglát téged, oké? – Melody mosolyog, és
én nem tehetek róla, kuncogok a leírt képen.
 – Hé, honnan tudod, hogy nagy farka van? – Chris úgy tesz, mintha
megsértődött volna.
– Oh, mintha te nem vennéd észre, amikor egy lány elsétál hatalmas
mellekkel? Gyerünk már, láttalak, ahogy próbálod nem kitörni a nyakad,
hogy lecsekkold őket – néz rá Melody mindentudóan.
– Nem igaz, egyetlen pár cici van, ami érdekel. És egy gyönyörű fenék.
És egy káprázatos arc… - Chris lágyan megcsókolja, és én nem tudom,
hogy hányjak, vagy legyek féltékeny. Lehetséges mindkettőt egyszerre?
– Rendben, jussunk be oda – Melody megállítja Christ, mielőtt
smárolásba kezdene egy kelletlen bámészkodó figyelő tekintete mellett. –
Olyan boldog vagyok, hogy elhoztál minket, Raine, de soha nem fogjuk
látni a showt itt kint. Mars! – utasít, és én visszafordulva megteszem az
utat a különleges bejárathoz.
Feltartom a belépőt, amit Seth adott nekem néhány órával ezelőtt, és
egy hatalmas férfi, csillogó fekete bőrrel, olyan szűk pólót viselve, amit
talán ágytakarónak használhatnék, ellenőrzi a listáját.
– Raine – vastag ujja végigköveti a neveket a papírján lefelé, ahogy a
nevemet keresi a nyomtatott listán. Megfordítja a lapot, és látom, hogy
valamit kézírással még hozzátettek a lap alján. Megérinti a papírt, és
felnéz rám mélybarna szemével. – Ők ketten veled vannak? –
hüvelykujjával Melody és Chris irányába mutat.
– Igen, ők velem vannak – mosolygok, de ő nem viszonozza a
barátságos gesztust. Helyette felemeli a walkie-talkieját az övéről, és
háttal fordulva nekem, belemotyog. Hallom a távoli zörgést, akárkivel is
beszél a túloldalon, majd visszateszi az övére, hagyva, hogy a derekánál
lógjon. – Mindannyian kövessetek – nem magyaráz többet, vagy vár ránk
tovább.
A férfi keresztülvezet minket a bejáraton, végig a folyosón, ami látom,
hogy a színpadhoz vezet. Ahelyett, hogy lefordulnánk, és a stadion elejébe
vinne minket, keresztülvezet a folyosók labirintusán, amíg egy ajtóhoz
érünk. Kopogtat az ajtón hatalmas bütykeivel, én vetek egy pillantást
Chrisre és Melodyra, mindannyiunk szemében ugyanaz a kérdés
tükröződik, ahogy várunk.
Az ajtó kinyílik, és a szívem száguld, ahogy meglátom bent az egész
bandát.
– Seth vendégei megérkeztek – jelenti be a férfi, és meglátom, hogy
Seth feláll a szoba hátsó sarkában, és gyorsan megteszi az útját felénk. –
Raine! Gyertek be – vezet minket be. – Köszi, Tim – mosolyog a férfira,
aki idevezetett minket, és becsukja az ajtót mögöttünk.
– Oh, istenem, ez az öltözőtök? – sikkantja Melody, és úgy néz ki,
mintha a szeme mindjárt kiesne a fejéből, ahogy körbeforog, magába
szívva a környezetet.
– Igen, itt lógunk a show előtt – von vállat Seth, mintha az italokkal
teli asztal és a plüss szófák nem volnának lenyűgözőek. A szemközti fal
mentén egy hatalmas televízió van és alatta egy másik asztal, tele a
legkülönbözőbb tál ételekkel. Minden van rajta a sült tavaszi tekercstől
egy rózsaszín pillecukorral teli tányérig.
Seth követi a pillantásomat a furcsa ételsoron át – Oh, vegyetek
nyugodtan, ha éhesek vagytok. Ez mindenféle cucc, amit a banda tetetett
a szerződésbe, szóval talán akartok csipegetni és választani. Nem
mindenki szereti a kelkáposztát – mondja hangosan a válla fölött, egy
homokszőke hajú férfinak, akiben felismerem a basszusgitárosát.
– Haver, ez az egyensúlyról szól – kiáltja a basszusgitáros nekünk, és
bedob egy dupla whiskeyt.
– Kik a barátaid? – lép közelebb Seth hozzám, és én érzem, ahogy a
belőle áradó hő melegít engem.
 Visszanézek Melodyra és Chrisre, akikről majdnem elfelejtettem, hogy
velem vannak. – Oh, uh, ez itt Melody – mutatok rá – Ő imád titeket,
srácok.
– Imádlak titeket, srácok! Ti vagytok az egyik kedvenc bandám! –
visszhangozza a kijelentésemet.
– És ez a vőlegénye, Chris – fejezem be a bemutatást.
– Hé, ember, ismerősnek tűnsz – mosolyog Seth melegen, de én alig
fordítok rá figyelmet, mert a keze hirtelen megcirógatja az enyémet, és
olyan, mintha körülöttünk lévő tér elfolyna. Csak a kezét érzem, ami
épphogy hozzáér az enyémhez. A nyakam hátulján lévő apró hajszálak
égnek merednek a közöttünk szikrázó elektromosságtól.
– Jó a memóriád, ember – válaszolja Chris –, néhány tudományos
órára együtt jártunk középiskolában.
– Klassz, nos, jó újra látni téged – Seth annyira nincs elszállva és olyan
édes. Jó látni, hogy a hírneve és a rajongói nem változtatták meg őt. –
Nos, igyatok is nyugodtan, nem akarom, hogy Tommy túlzottan elázzon,
mielőtt mennünk kell – biccent a basszer felé, aki épp egy újabb rövidet
iszik.
– Nagyszerű, köszi! – Melody az italokkal teli asztalhoz vezeti Christ,
de az én lábaim a földbe gyökerezve tartanak egyhelyben. Úgy érzem,
mintha a testem mágnes vonzaná, vagy valami erősebb, mondjuk, mint
egy röppálya. Nem vagyok benne biztos, hogy el tudnék mozdulni
Sethtől, ha megpróbálnám.
– Úgy örülök, hogy eljöttél – lép hozzám, lenézve az ajkaimra és a
szívverésem vadul dübörög a fülemben.
– Én örülök, hogy meghívtál – válaszolom őszintén, felnézve rá a
szempilláim alól.
 – Csodásan nézel ki, bár ez mindig így van – húzza keresztül az ujját a
homlokomon, összegyűjtve egy laza tincset, ami kiszabadult a helyéről, és
betűri a fülem mögé.
– Köszönöm – nem tudom, mi mást mondjak. Úgy gondolom, hogy a
bennem kivirágzó hőség, ami rózsaszínbe borítja az arcom és szétterül a
combom között, elmond mindent.
Átnézek Chrisre és Melodyra az italos asztalnál. Mindketten Stella
Artoist kortyolgatnak és Melody feltűnően néz engem, ahogy anyukám
szokta nézni a kedvenc szappanoperáját, miközben lassan hajtogatja a
mosott ruhákat.
Az ajtó hirtelen kinyílik, és egy ritkás ősz hajú férfi dugja be kerek fejét
– Húsz perc, amíg ti jöttök, srácok. A vendégeknek menniük kell! –
határozott hangja parancsol.
– Vettük – Seth összeszorítja az állkapcsát, és addig bámul a férfira,
amíg az el nem tűnik a szobából.
– Azt hiszem, mennünk kell – jelentem ki a nyilvánvalót, de túl kuka
vagyok bármi mást tenni. Mit kellene mondanom? Soha nem jöttem rá,
mennyire hiányzol, amíg be nem sétáltál a boltomba délután? Nem
tudom elhinni, milyen csodálatosnak bizonyulsz? Kéz és lábtörést? Jobb,
ha hagyjuk, hogy ez a beszélgetésünk testbeszéddel történjen meg. A hő a
lábam között intenzívebbé válik, és a puncim benedvesedik, ahogy
hagyom magam elképzelni, hogy mennyivel többet mondhatnék a
testemmel, ha csak mi volnánk a szobában.
Még azt sem láttam, hogy Chris és Melody visszajöttek ide. – Azt
hiszem, valaki várja, hogy elfoglaljuk a helyünket – szól közbe Melody, és
tér vissza a látómezőmbe.
– Oh, oké – valahogy sikerül hátralépnem Sethtől és követem Melodyt
az ajtóhoz. – Alig várom, hogy lássalak a színpadon – mosolygok vissza
Sethre.
 Ő megragadja a kezem, és olyan keményen húz vissza magához, hogy
erős mellkasába botlom. Aztán kezét a hátam aljához téve szorít
magához. Mielőtt túlgondolhatnám, ajkai befedik az enyémet egy lassú,
étvágygerjesztő csókkal, amitől úgy érzem magam, mintha lassított
felvételben úsznék a víz alatt.
Amikor visszahúzódik, egy másodpercbe telik újra kinyitnom a
szemem. Seth rám mosolyog – Szükségem volt erre, hogy szerencsét
hozzon – vigyorog, és szégyenlősen átfuttatja kezét a haján. – Kint majd
látlak – biccent a mögöttem lévő ajtó felé, és ez elég indíték, hogy
elinduljak az ajtóban rám váró barátaim felé.
– Erre hölgyeim és uram – üvölti a türelmetlen, ránk váró férfi, és
végigvezet minket a folyosón. Elvezet a férfitól, akiről nem jöttem rá,
hogy mindvégig az álmom volt. A férfitól, akit hallgatni fogok énekelni a
következő két órában. A szívem épp olyan könnyű, mint a lábam, ami
gyakorlatilag odalebeg az ülésünkhöz, ami épp a színpad előtt van.
Izgatott vagyok a show miatt, ne érts félre, de éppen most, azután a csók
után, az afterparty ötlete az, amit igazán várok.
Olyan, mintha épp csak elhelyezkedtünk volna a helyünkön, amikor a
fények elsötétülnek, és a többezres tömeg éljenezni kezd.
– San Diego! Üdvözöljük a Twilight Sinst a színpadon!
 3. fejezet

Tüzijátékok sisteregnek a színpad körül, és a füstös homályon keresztül

látom, ahogy Seth és a többi srác megjelenik. A tömeg olyan hangosan
sikoltozik, mintha egy zajból álló fal lenne mögöttem. Megfordulok, hogy
vessek egy pillantást a stadionra, ami telve van magukat delíriumba
visító, főként nőkből és lányokból álló rajongókkal. Hitetetlen lehet
érezni az épületet rázkódni a visszhangzó nevedtől. Alázatosnak éreztem
magam tőle, bár semmi közöm nem volt hozzá.
Visszafordulok és felnézek a színpadra, és látom, hogy Seth engem
figyel. Csak engem. Nem tereli el a figyelmét a nők hullámzó tömege, akik
szó szerint megölnének engem, ha ez azt jelentené, hogy az övék lenne ez
a mosoly. Utálok arra gondolni, mit meg nem tennének azért, hogy
osztozzanak egy csókon vele… vagy többön.
Féltékenység kavarog a belsőmben, de félretolom. Ez nem róluk szól.
Ez nem az ő heves rajongóiról, vagy bármi ilyesmiről szól.
Ez rólunk szól.
Egy kacsintással, amitől kissé elolvadok, Seth a levegőbe ugrik, és
életre kelti a gitárját, ahogy megnyitja a showt a pillanatnyilag
legnagyobb slágerükkel – Drowning Without You2.
Be kell vallanom, fülbemászó. Mindig azt mondtam, hogy nincs olyan
zene, amit érdemes meghallgatni a korai kilencvenes évek óta, de
nyilvánvalóan tévedtem. A banda megtölti a levegőt zenével, ami
könnyedén felvehetné a versenyt bármely általam imádott énekessel a
nagy hajak és még nagyobb dallamok korszakából.

2 Drowning without you – Fuldoklom nélküled

 Valahogyan sikerül elfordítanom a fejem a színpadtól – és színpad alatt
Sethet értem – elég sokáig ahhoz, hogy lássam Melodyt önfeledten
táncikálni. Chris a szerelmes férfi ostoba mosolyával nézi őt. Számára
egyértelmű, hogy az igazi show egyáltalán nem a színpadon van, hanem
Melody gondtalan szellemében, ahogy körbe kavarogva visítja a
dalszövegeket.
Én nem vagyok egy nagy táncos, de még én sem tudom megállni hogy
ringatózzak a dalokra, ahogy a banda egyiket a másik után játssza a
megvadult tömegnek. Egész idő alatt Seth engem figyel. Úgy érzem,
mintha egyedül nekem énekelne. Mintha a dalszövegek szerelmes levelek
lennének a szívéből az enyémnek, ahogy hangosan énekli a dalokat
románcról és szívfájdalomról.
Amint újabb dal ér véget, eltűnődöm, milyen régóta vagyunk itt. Az idő
egy jelentéstelen homály. Ha azt mondod nekem, hogy öt órája, vagy öt
perce vagyok itt, én bármelyiket elhinném. Seth megtörli a kezével a
szemöldökét, ahogy izzadtságcseppek csillannak a hajtövénél.
Forróságnak kell lennie azok alatt a színpadi lámpád alatt. Nem tehetek
róla, de megnyalom az ajkaimat, ahogy lehúzza a bőrdzsekijét és a
színpad szélére löki, felfedve fehér atlétáját és a tetoválásokkal teljesen
beborított, izmos karjait.
Természetesen a stadionban őrjöngés tör ki. Hallom, ahogy nők azt
sikoltozzák – A többit is vedd le! – és a homlokom ráncolom. Ő nem egy
darab hús! Mellesleg ha az volna, az enyém volna, és én nem osztozom.
Ha ez egyáltalán zavarja is Sethet, nem mutatja. Talán szórakoztatják a
névtelen imádók. – San Diego, köszönjük, hogy a turné utolsó állomását
a legcsodálatosabbá teszitek – mondja Seth a mikrofonba, és a taps és a
szeretet sikolyai megtöltik a stadiont.
– Vegyél feleségül! – hallom egy lány sikítását.
 – Én szűz vagyok! Azt akarom, hogy te legyél az elsőm! – visítja egy
másik.
Jézus, kezdem azt hinni, hogy talán teljes önáltatás azt hinni, hogy
Seth és köztem valami különleges van. Amikor nők gyakorlatilag csak a
füttyentésére várnak, miért érdeklődne irántam?
– Amikor a turnét terveztük - folytatja a színpadon, - fontos volt
számomra, hogy visszajöjjünk ide. Ez az a hely, ahol számunkra minden
elkezdődött. - Seth kezével hátramutat a bandatagokra. – Itt találkoztam
ezekkel a srácokkal, és mi játszottunk minden bulin ebben a városban,
mondjuk, tizennégyszer – nevet.
A tömeg lenyugszik egy kicsit, mindenki Seth szavain csüng.
Körbepillantok és az összes ragyogó szempár a színpadot bámulja.
– De mindezek előtt, mielőtt én egyáltalán találkoztam volna ezekkel a
srácokkal, volt valaki, aki elsőként inspirált engem, hogy a zenével
kezdjek foglalkozni. És nem is lehetnék boldogabb, hogy ő itt van ma
este. Én igazán akarok egy számot játszani neki, szóval fel fogom őt hozni
ide.
A szívem komolyan hirtelen meg fog állni. Az nem lehet, hogy ilyen
erősen ver, és nem lesz belőle szívroham, ugye? Seth átparádézik a
színpadon, és megáll épp előttem. Lehajol, kinyújtja a kezét. – Gyerünk,
tartalak! – vár rám és én megragadom tetovált kezét, ahogy megránt, és
felhúz a földről a színpadra.
– Mit csinálsz? – sziszegem, fájdalmasan tudatában annak, hogy az
összes nő irigykedve figyel engem épp most.
– Meglátod - vigyorog, aztán a karjába véve átvisz egy hangszóróhoz,
ahol gyengéden letesz. – Nyisd szét egy kicsit a lábaidat, tetszeni fog –
mosolyog, mielőtt visszafordul a bandához, és elkiáltja magát – Egy! Két!
Egy, két, há és!
 Nem tehetek róla, de kuncogok, ahogy Seth elkezdi énekelni a Pour
Some Sugar on Me3-t. Legalább egymilliószor játszottam le ezt a számot
tinédzserként. Melyik lány nem? Persze, amikor akkoriban játszottam le,
nem vibrált egy hatalmas színpadi hangszóró remegve a combjaim
között, kis lökéseket küldve egyenesen a sóvárgó csiklómhoz.
Oh, Istenem, ez hihetetlen érzés. Nézem, ahogy Seth énekel nekem
szexin hencegve, mialatt a hangszóró megérint engem a hangjával
pontosan azon a helyen, ahol a nyelvét szeretném érezni.
Előredőlök, szégyentelenül kiélvezve a bennem épülő érzést. Úgy
érzem, mintha Seth elérné, hogy elélvezzek, anélkül, hogy egyáltalán
hozzám érne. Érzem, hogy a bugyim teljesen átázott, ahogy énekli nekem
a híres dal szavait. Alig tudom nyitva tartani a szemeimet, a vibrálás túl
sok, remeg a csiklómon, a határra juttatva engem. Eltakarom a szám a
kezemmel, ahogy egy orgazmus borzong keresztül rajtam, és
összeszorítom a szemeimet.
Időm sincs, hogy átgondoljam, hogy épp elélveztem egy stadionnyi
ember előtt, mert Seth befejezte az éneklést. Eldobja a mikrofont és
felkap engem. Lábaimat a dereka köré fonom, és ő még vissza sem néz a
válla fölött az eszeveszetten többért üvöltöző nőkre, ahogy lesétál velem a
színpadról.

3 Def Lepard - Pour some sugar on me - Szórj rám egy kis cukrot
 4. fejezet

Ez egy rövid séta a folyosón, mielőtt Seth megrúg egy ajtót, hogy kinyissa,
és becipel engem. Ez nem ugyanaz a szoba, ahol ő és a bandája lógtak
korábban. Ez a kisebb szoba olyan, mint egy hely neki, hogy öltözhessen.
A csizmája sarkával becsapja az ajtót mögöttünk és egy puffanással a
falhoz szegez engem. Feszes teste az enyémhez préselődik, ahogy mélyen
megcsókol, és kemény farkát nedves bugyimhoz dörgöli.
– Ötleted sincs, milyen régóta akartam ezt csinálni – morogja, ahogy
beszívja a fülcimpámat a fogai között, és a nyelvével pöckölgeti.
– Úgy érzem, álmodom. Olyan tehetséges vagy – próbálok
kommunikálni sietős csókjaink között.
– Ha azt hiszed, tehetséges vagyok a zenélésben, csak várd ki, amíg
meglátod, mire vagyok képes a testeddel – a szeme ragyog, ahogy
egyhelyben tart engem a csípőjével, és letépi magáról a trikóját, még több
tetoválást felfedve.
– Már láttam – vallom be elpirulva. – Az a dal, a hangszórón...
elélveztem - harapok az ajkamba.
– Mmmm, ezért vagy olyan nedves? – ujjai átsiklanak a bugyimon.
Mielőtt válaszolhatnék, megragadja a kezével, és megcsavarja, amíg az
anyag leszakad a testemről, és a kezéről csüng.
Zihálok, ahogy a hűvös levegő megcsapja a csiklómat – Engedj le –
mormogom, és Seth összevonja a szemöldökét a kérésre.
– Mi? Miért?
– Mert a számban akarlak érezni – megnyalom az ajkaimat, ahogy
hátralép, hagyva engem lassan lecsúszni egész a padlóig a térdeimre,
mintha egy táncos rúd lenne.
 Az ujjaim reszketnek, ahogy kipattintom a felső gombját, és lehúzom a
cipzárját. Seth segít nekem lehúzni a farmerjét, amíg a farka előugrik, az
arcom előtt ringatózva. Vastagsága köré fonom az ujjaimat, és a számba
veszem, miközben ő hosszú hajamba fűzi az ujjait és felnyög.
Felnézek rá és ő lebámul rám álmodozó tekintettel a szemében, ahogy
beszívom az arcomat és a nagy farkát szopom. Tagjának érzékeny alját
izgatom a nyelvemmel, miközben centiről centire beveszem őt a szám
hátuljába, enyhéz öklendezve, ahogy eléri a torkomat.
Gyorsabban mozgatom a fejem most, ugyanazt az intenzív élvezetet
akarva adni neki, amit ő adott nekem a színpadon. A kezeimet olyan
ritmusban használom, ami összeillik a száméval, ahogy leszopom őt.
– Kelj fel – hangja reszelős, ahogy megragadja a vállaimat és a lábamra
húz. Ez nem egy kérés. Stabilizálom magam, és Seth megfordít, így a fal
felé nézek. – Meg kell, hogy basszalak, Raine. Nem tudok tovább várni –
lép a lábaim közé, és izgatja a bejáratomat lüktető farkával. – Szükségem
van óvszerre? – Mély hangjától egy reszketés fut végig a gerincemen.
– Nem, érezni akarlak, amikor elélvezel. Szedem a gyógyszert – a
hangom lihegős, és terpeszbe állok, hogy befogadjam őt.
Seth feltolja a ruhám szegélyét, így elé tárul a csupasz fenekem, és
kezét a hajamba fűzve hátrahúzza a fejem, mialatt belém mártja vastag
farkát egy kíméletlen lökéssel.
– Ah! – ez minden, amit mondani tudok, ahogy a puncim helyet ad
lenyűgöző körfogatának. Érzem, ahogy a falaim körbeölelik őt, megfejve
merev tagját, ahogy belém temeti magát.
Tenyeremet a falra teszem, és a fenekemet hátrafelé ringatom. Egy
csípős csapással díjazza, miközben újra meghúzza a hajam, ahogy még
jobban belém mártózik.
Sosem éreztem ennyire kitöltve magam korábban. A fejemet
kontrollálja, miközben keményen dug engem hátulról. Érzem a farka
minden egyes centijét ki- és becsúszkálni bennem. A sóvárgás a
csiklómban újra épül, és még szélesebb terpeszbe lépek, a lehető
legmélyebb hozzáférést biztosítva neki a központomhoz. Nem tudom
visszatartani a nyögéseket, amik elhagyják az ajkaimat, ahogy a golyói a
puncimnak csapódnak, a határra sodorva engem.
– Mindig te voltál az egyetlen, akit akartam, az egyetlen, akiről
álmodtam, az egyetlen, akinek dalokat írtam. Mindig te voltál, Raine. –
Sethnek sikerül kizihálnia ezeket a szavat, ahogy dug engem. Teljesebben
kitöltve engem, mint ahogy valaha megtapasztaltam, minden egyes
csapódó döféssel.
– Oh. Én. Ahh! – A szemeim összeszorulnak, és a szavaim torokhangú
nyögéssé válnak, ahogy a puncim megszorítja őt, összehúzódik körülötte,
megfeji a farkát, miközben egy újabb orgazmus árasztja el a testem. Az
összes izmom megfeszül, és forró-fehér öröm sugárzik keresztül rajtam,
az élvezet egy olyan fokára emelve, amiről sosem tudtam, hogy
lehetséges.
– Oh, bassza meg, el fogok élvezni – morogja Seth, és mélyen megtölt
húsos farkával. Érzem az ondója spriccelését, ahogy kitör bennem, a
puncim falának fröccsen. A farka megrándul bennem, ahogy kiüríti a
magját.
Seth kissé kihúzódik, és egy kevés az összekeveredett nedveinkből
lecsorog a combom belső oldalán. A bőrömbe kenem, csillogó réteget
hagyva hátra.
Megfordulok, szembenézek vele, és Seth érzékien megcsókol. Mintha
kóstolgatna engem.
Felhúzza a nadrágját és megragadva a kezemet a kanapéhoz vezet.
Mindketten lefekszünk, az arcom megjelölt bőréhez nyomódik, és hallom
a szívét dörömbölni belül.
– Ez csodálatos volt – fésüli át ujjait hosszú tincseimen.
 – Nem tudnék jobban egyetérteni. Noha ez szívás – nem akartam
hálátlan lenni, vagy elkezdeni durcázni. Tudtam, amikor idejöttem ma
este, hogy ez csak múlandó lehet, ha egyáltalán bármi lehet.
– Miért? – pillantása találkozik az enyémmel újra, és én elkábulok
lelkes tekintetétől.
– Nemtom – egy kicsit zavarban érzem magam. – Nem tudlak téged
elképzelni a városban hosszú időre. Azt hiszem, csak azt mondom, hogy
hiányozni fogsz. Most azt kívánom, bárcsak adtam volna neked egy
lehetőséget középiskolában. Csak, akkoriban úgy tűnt, hogy a
korkülönbségünk hatalmas, tudod? Mintha néhány évet lehetetlen lett
volna áthidalni. – Követem a mellkasán lévő műalkotást, ahogy
magyarázkodom.
– Tudom. Mindenestre ez már mind a múlté – húz közelebb. – De, um,
nos, ez az utolsó megállója a turnénknak, szóval gondolkodtam rajta,
hogy itt ragadjak egy darabig. Nem tudom biztosan meddig, de biztos
vagyok benne, hogy el szeretnélek vinni randizni – ujjai lekúsznak a
hátamon.
– Imádnám – válaszolom őszintén. – Tényleg.
Fekszem a karja melegében, és hallgatom, ahogy a lélegzése elmélyül,
ahogy elalszik. Csak hihetetlen, hogy alakul az élet néha. Sethez bújok,
hagyom magam egy ködös emlékbe sodródni róla, amikor még
középiskolások voltunk. Édes mosolya fülledtté vált az évek alatt. Kék
szemei most egyhelyben tudnak tartani. Sosem gondoltam, hogy ő lenne
az a férfi, akiért a szívem dobogna, és most nem tudom elképzelni sehogy
másként.

VÉGE