DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

A ZSINAGÓGAÉPÍTÉSZET TÉRSZERKESZTÉSI ÉS STÍLUSBELI

JELLEGZETESSÉGEI BAUMHORN LIPÓT (1860-1932) ÉLETMŰVÉBEN.

DEÁKNÉ OSZKÓ ÁGNES IVETT

2019
Eötvös Loránd Tudományegyetem
Bölcsészettudományi Kar

DOKTORI DISSZERTÁCIÓ

DEÁKNÉ OSZKÓ ÁGNES IVETT

A ZSINAGÓGAÉPÍTÉSZET TÉRSZERKESZTÉSI ÉS STÍLUSBELI

JELLEGZETESSÉGEI BAUMHORN LIPÓT (1860-1932) ÉLETMŰVÉBEN.

Filozófiatudományi Doktori Iskola

Dr. Ullmann Tamás a Doktori Iskola vezetője
Művészettörténet Doktori Program
Dr. Rényi András a program vezetője

A Bizottság tagjai:
Elnök: Rényi András PhD, egyetemi tanár
Bírálók: Faludy Judit PhD
Sisa József, az MTA doktora, Dr. habil
Titkár: Gosztonyi Ferenc PhD egyetemi adjunktus
Tagok: Rozsnyai József PhD egyetemi adjunktus
Ordasi Zsuzsa PhD egyetemi tanár (póttag)
Katona Júlia PhD (póttag)

Témavezetők: Klein Rudolf, építész, az MTA doktora, egyetemi tanár

Gerő András, történész, az MTA doktora, egyetemi tanár

Budapest, 2019
 Tartalomjegyzék

Előszó……………………………………………………………………………………... 7.
I. A historizmus korának zsinagógaépítészete ………………………………………….10.
I.1. A zsinagógaépület általános jellemzői …………………………..………………...10.
I.2. A zsidó emancipáció építőművészeti kifejeződése………………………………...13.
I.3. A jeruzsálemi templom rekonstrukciói és ezek hatása a 19. századi zsinagógákra.. 15.
I.4. A bizánci templom típusú zsinagóga……………………………………………….22.
I.5. A szakrális tér és építészeti forma változásai a hazai zsinagógaépítészetben……... 26.
I.6. Díszítés a zsinagógában. Műfaji áttekintés……………………………………….. 32.
II. Baumhorn Lipót építész……………………………………………………….…….. 37.
II.1. Kutatástörténet…………………………………………………………………….37.
II.2. Életrajz……………………………………………………………………………. 38.
II.3. Önvallomás …………………………………………………………………….…42.
II.4. Hagyaték…………………………………………………………………………. 43.
II.5. Az építész monografikus kiállítása (1999)………………………………….……. 44.
III. Zsinagógák………………………………………………………………………….. 47.
III.1. Baumhorn Lipót zsinagógái…………………………………………………….. 47.
III.1.1. Esztergom (1886–1888)……………………………………………………. 48.
III.1.2 Nagybecskerek (1894–1897)………………………………………………. 52.
III.1.3. Temesvár-Gyárváros (1897–1899)…………………………………………. 56.
III.1.4. Szolnok (1897–1898)………………………………………………………. 62.
III.1.5. Brassó (1899–1901)………………………………………………………... 68.
III.1.6. Szeged (1899–1903)………………………………………………………...73.
III.1.7. Fiume (1902–1903)………………………………………………………….102.
III.1.8. Cegléd (1904–1906)………………………………………………………... 107.
III.1.9. Szatmárnémeti (1904–1905?)……………………………………………….112.
III.1.10. Liptószentmiklós, újjáépítés (1904–1906)………………………………... 117.
III.1.11. Budapest, Lipótváros terv (1905, 1897–1899)…………………………….121.
III.1.12. Újvidék (1905–1909)……………………………………………………….128.
III.1.13. Muraszombat (1907–1908)………………………………………………...136.
III.1.14. Makó (1907–1914)……………………………………………………….. 140.
III.1.15. Budapest, Dózsa György út (1907–1908)………………………………….145.

4
 III.1.16. Nyitra (1910–1911)……………………………………………………….. 150.
III.1.17. Eger (1911–1913)………………………………………………………….152.
III.1.18. Trencsén, terv (1911)……………………………………………………….155.
III.1.19. Budapest, Páva utca (1921–1924)………………………………………... 157.
III.1.20. Nyíregyháza (1918, 1923–1932)…………………………………………..163.
III.1.21. Losonc (1924?–1926)……………………………………………………...167.
III.1.22. Budapest, Hegedűs Gyula utca (1925–1927)……………………………...171.
III.1.23. Zsolna (1928)……………………………………………………………... 174.
III.1.24. Budapest, Váli út (1928)…………………………………………………. 178.
III.1.25. Gyöngyös (1929–1931)………………………………………………….. 180.
III.1.26. Budapest, Bethlen tér, bővítés (1930–1932)………………………………190.
III.2. Zsinagógabővítések, zsinagógarekonstrukciók…………………………………. 193.
III.3. Ravatalozó és síremlékek ………………………………………………………..196.
IV. Középületek és polgári megrendelések……………………………………………..198.
IV.1. Budapest………………………………………………………………………….199.
IV.2. Szeged…………………………………………………………………………….206.
IV.3. Temesvár………………………………………………………………………… 213.
IV.4. Újvidék………………………………………………………………………….. 219.
V. A tipológiai rendszerezés lehetőségei Baumhorn zsinagógái esetében..........……… 228.
V.1. Szakirodalmi előzmények: kronológia, földrajzi elhelyezkedés, építészeti kérdések
V.1.1. Történeti összefoglalások a 20. században...............................……………... 229.
V.1.2. Klein-tipológia..............................................................…………………… .. 231.
V.1.2.1. Stílus vs. építészeti nyelv.......................................….…………………. 231.
V.1.2.2. A komplex tipológia (I. tábla)..................................………………….. 232.
V.1.2.3. A komplex tipológia értékelése................................………………….. 234.
V.1.3. A Klein-tipológia építészeti kategóriáinak viszonya a korábbi és kortárs
szakirodalmi osztályozásokhoz....................................................………….236.
V.2. Baumhorn zsinagógáinak elemzése .............................................………………. 240.
V.2.1 Kronológia (II. tábla)........................................................…………………… 240.
V.2.2. A földrajzi elhelyezkedés összefüggései (III. tábla)...........…......…………...243.
V.2.3. Baumhorn Lipót zsinagógáinak osztályozása a Klein-tipológia szerint
(IV-V. tábla)..................................................................…………………...245.
V.2.4. Térszervezés (VI. tábla) ..............................................…...…....…………….250.
V.2.5. Stílusváltozatok (VII. tábla) ....................................................……………… 255.

5
VI. Baumhorn Lipót ornamentikahasználata………………………………………….260.
VI.1. Baumhorn alkotásainak áttekintése (VIII. tábla)…………………………………262.
VI.2. Esettanulmány: Szeged, zsinagógadekoráció…………………………………….266.
VI.2.1. A szegedi zsinagógadekoráció értékelése egy kortárs épület tükrében…… 270.
VII. Baumhorn Lipót alkotói korszakai, a zsinagógák építészeti párhuzamai
és a kortárs kontextus………..…………………………………………………………..273.
VII.1. Az építész alkotói korszakainak felülvizsgálata a tipológiai rendszerezés
eredményeinek tükrében……………………………………………………….……. 273.
VII.1.1. I. korszak: Keleties zsinagógák (1886–1896)…………………………….. 275.
VII.1.2. II. korszak: Historizáló zsinagógák (1897–1902)………………………….277.
VII.1.3. III. korszak: Historizáló és magyaros szecesszió (1900–1905)…………….279.
VII.1.4. IV. korszak: Geometrikus szecesszió és protomodern (1905–1914)..……..283.
VII.1.5. V. korszak: Historizáló modern (1918–1932)…………………………….. 286.
VII.2. Baumhorn és kortársai………………………………………………………….. 289.
VII.3. Baumhorn Lipót az utókor és a kortársak szemében…………………………….294.
VII.4. Zárszó: Baumhorn Lipót helye a századforduló építészetében………………..…298.
Rövidítésjegyzék…………………………………………………………………………..300.
Irodalomjegyzék…………………………………………………………………………..301.
Folyóiratok………………………………………………………………………………...309.
Képjegyzék………………………………………………………………………………...310.
Baumhorn Lipót épületeinek listája……………………………………………………..329.
Függelék
Tipológia táblázatok (I-VII.)
Ornamentika-táblázat (VIII.)
Képek

6
 II. Baumhorn Lipót építész
II.1. Kutatástörténet

Baumhorn Lipót munkássága zsinagógáiból és polgári épületeiből tevődik össze. A

kutatás eddig túlnyomóan az építész zsinagógáit dolgozta fel, mivel ebben a műfajban volt
igazán kiemelkedő. Az európai és magyarországi zsinagógaépítészettel foglalkozó
szakemberek84 átfogó köteteikben ill. tanulmányaikban előkelő helyet szántak Baumhornnak,
helyét stílustörténeti szempontból is keresték, az egyes zsinagógák leírásánál pedig kitértek
műveinek lehetséges előképeire, formai párhuzamaira. Nagyobb, hazai építészettörténeti
munkák az említés szintjén kitértek Baumhorn Lipótra, mint zsinagóga-specialistára. Az
ismeretterjesztő műfajban is jelentek meg alapos feldolgozások egy-egy híresebb épületről,
így pl. dr. Somorjai Ferenc részletes leírása a szegedi új zsinagógáról a Tájak-Korok-
Múzeumok sorozatában.85
Baumhorn jelentőségére legkorábban a Heller Imre–Vajda Zsigmond által
összeállított, rövid stílustörténeti összefoglalással ellátott képes album (1968) hívta fel a
figyelmet.86 Szerzői részletesen kitérnek Baumhorn munkásságára, és művei közül a szegedi
zsinagóga bemutatását adják, egyedülálló módon a héber feliratok magyar fordításaival
együtt. A tervező jelentőségét monumentális, áhítatot keltő kupolás zsinagógáinak és ezek
nagy számának tudják be.
Az első, az egész életművet összefoglaló rövid írás 1979–1980-ban jelent meg a
Magyar Izraeliták Országos Képviselete évkönyvében Gerle János és Baumhorn veje –

84
Rachel Wischnitzer, Harold Hammer-Schenk, Carol Herselle Krinsky, Hannelore Künzl,
Gazda Anikó, Gábor Eszter, Gerő László, Klein Rudolf, P. Brestyánszky Ilona, Podonyi
Hedvig, Sisa József stb.
85
SOMORJAI Ferenc: Szeged – Új zsinagóga. Budapest, 2001, Tájak-Korok-Múzeumok.
86
HELLER Imre–VAJDA Zsigmond: A magyarországi zsinagógák albuma. New York 1968, Magyarországi
Zsidók Világszövetsége

37
egyben egykori munkatársa – Somogyi György tollából. A cikk mind életrajzi, mind szakmai
eseményekről beszámol röviden, és bár a címe „Baumhorn Lipót zsinagógái”, a világi
középületek felsorolása és megemlítése sem marad ki. Szerzők itt fogalmazták meg elsőként,
hogy a historizáló, összművészeti szegedi zsinagóga mellett Baumhorn életművének másik
csúcsát a fővárosban épült Dózsa György úti zsinagóga képezi. Ezt azzal a puritán szerkezeti
jelleget tükröző oromfaltípussal indokolták, ami a lipótvárosi zsinagógapályázaton tűnt fel
először, és a Dózsa György úton realizálódott. Ennek kiegészítéseként hozzáteszik, hogy „a
különböző geometriai elemek összetalálkozásánál kiadódó, felületeket kitöltő növényi díszítő
motívumok igen finoman illeszkednek a homlokzatok nagyvonalú koncepciójába.”87 A növényi
ornamentikának a geometriai elemek közé illesztése valóban jellemző volt Baumhorn
alkotásaira, műfajtól függetlenül.
Gerle János, Kovács Attila és Makovecz Imre a századforduló magyar építészetét
taglaló műve (1990) Baumhorn Lipótnak is szentel egy fejezetet, melyben a művek
felsorolása mellett archív és általuk készített felvételeket is közölnek. Ezek, valamint a könyv
függelékében városonként felosztott, pontos címmel megjelölt épület-felsorolások
elengedhetetlenek a művek azonosításához.
E két munka után 1999-ben a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár a Magyar Építészeti
Múzeummal karöltve monografikus kiállítást szervezett az építész munkásságát bemutatandó,
s ennek keretében rövid katalógus is megjelent Ruth Ellen Gruber, Szegő György, Hadik
András és Toronyi Zsuzsanna írásaival. Szegő György, a kiállítás kurátora, ebben átfogó
képet ad Baumhorn korának politikai és kultúrtörténeti hátteréről, valamint az építész
zsinagógáiról. Ezt kiegészíti az immár külön kezelt világi építészetről szóló fejezet Hadik
András művészettörténész tollából, valamint Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és
Levéltár vezetőjének cikke a Pesti Izraelita Hitközség építkezéseiről. A katalógus jó
válogatást ad a fellelhető tervanyag, dokumentáció és korabeli folyóiratok anyagából.
Mindezen szakirodalom elégséges alapul szolgált az egyes művek beható
építészettörténeti vizsgálatához és elemzéséhez – a teljesség igénye nélkül. 2008-ban
elkészült szakdolgozatomban (Baumhorn Lipót építészete. A zsinagóga-specialista alkotói
korszakai szakrális és világi művei tükrében. 2008, Pázmány Péter Katolikus Egyetem,
Bölcsészettudományi Kar) az életmű rendszerező bemutatására vállalkoztam. A korabeli
folyóiratokban megjelent számtalan, eddig feldolgozatlan tudósítás tisztázása éppúgy részét
képezte munkámnak, mint a tényfeltáró levéltári alapkutatás. A szakdolgozat világi

87
SOMOGYI–GERLE 1979–1980: 363.

38
építészetre vonatkozó része összefoglaló tanulmányban megjelent 2015-ben, a Terc
kiadásában, egy a Pázmányos Építészettörténészek Klubja által írt és szerkesztett kötetben.

II.2. Életrajz

Baumhorn Lipót 1860. december 28-án egy zsidó tanító, Baumhorn Mór fiaként látta
meg a napvilágot Kisbéren, Komárom megyében (édesanyjának csak keresztneve ismert:
Mari). A győri főreáliskola elvégzése után a bécsi Technische Hochschule Építész osztályán –
Bauschule – folytatta tanulmányait 1878–1883 között.88 Az első három évben összesen hat
vizsgát tett le, a további kettőben egyet sem. Így az első államvizsga letételére sem volt
jogosult, a képzés második szakaszának kurzusait pedig nem látogathatta. 89 Hat abszolvált
vizsgája közül négy a rajz (Zeichnen) területét érintette: Építészeti rajz és
kompozíciógyakorlat (Architektonische Zeichnungs- und Compositionsübungen, Karl König,
két sikeres vizsga), Alakrajz (Figurenzeichnen, Wenzel O. Noltsch, egy sikeres vizsga),
Ornamentika (Ornamentzeichnen, Oswald Gruber), további kettő pedig az Általános és
műszaki fizika (Allgemeine und technische Physik, Leander Ditscheiner) és Bevezetés az
építőművészetbe (Propädeutik der Baukunst, Karl König) volt. Heinrich Ferstel, Wilhelm
Doderer és R. Weyr, akiket a szakirodalom még professzoraként tart számon, 90 a harmadik,
negyedik és ötödik évben tartott órákat a Bauschulé-n. König (1841–1915) és Ferstel (1828–
1883) a korabeli Bécs nagy hatású historizáló építészei voltak, König nevéhez egy zsinagóga
építése is fűződik,91 Doderer (1825–1900) pedig a bécsi Arzenál építésekor Eduard van der
Nüll és August Sicard von Sicardsburg mellett tevékenykedett. 92 Mind a neoreneszánsz, mind
az Arzenál által képviselt keleties formavilág fontos szerepet játszott kezdeti alkotói
szakaszában, s ez véleményem szerint bécsi tanultságából is levezethető.

88
TUWA Archiv, Hauptkatalog für das Studienjahr 1878/79; 1879/80; 1880/81; 1881/82; 1882/83, Baumhorn
Leopold néven bejegyezve
89
Dr. Paulus Ebner, a TUWA vezetője szíves közlése.
90
SOMOGYI–GERLE 1979–1980: 355.
91
Bécs 15. kerület (Fünfhaus), Turnergasse, 1870–1871. Lerombolták.
92
Az 1850-es években felépült Arzenál stílusát tekintve középkori itáliai erődítmények
formavilágáról valamint bizánci-mór hatásról árulkodik. A fent nevezett vezető építészek
mellett Ludwig Förster és Theofil Hansen is részt vett az építkezésben, az a két építész,
akik az iszlám-mór formaelemek alkalmazói voltak Bécsben (Förster a bécsi
Tempelgasse-i zsinagóga (185358) és a pesti Dohány utcai zsinagóga (185459), Hansen
a Fleischmarkt-on álló görögkeleti templom (185861) tervezésénél fordult keleti források
felé).

39
 Tanulmányai befejeztével Baumhorn hazatért Magyarországra és Lechner Ödön
Pártos Gyulával közösen vezetett tervezőépítészi irodájában helyezkedett el, ahol 1883-tól
kezdve tizenkét évet töltött.93 Erre az időszakra tehető a lechneri nemzeti stíluskereséssel való
találkozása. E tizenkét év számos megbízása közül egyelőre az Iparművészeti Múzeum
(1893–1896) tervein való közös munka ismert.94 A magyar népi motívumokat felhasználó
irányzat látszólag kevéssé befolyásolta Baumhornt, aki – saját bevallása szerint – inkább a
nagy történeti stílusok mellett maradt, 95 ám számos olyan részletforma fellelhető
építészetében, melyek egyértelműen a Lechner-irodában eltöltött évek hatásáról tanúskodnak.
Még az építészirodában eltöltött évek alatt tervezte első önálló épületét esténként, a hivatalos
munkák befejezése után:96 az esztergomi zsinagógát (1888). 1894-ben nyitotta meg irodáját
Budapesten a VII. kerület Király u. 43-45. szám alatt. Az első keleties zsinagóga után a
kilencvenes években gazdagodik, differenciálódik eszköztára, ami minden bizonnyal két
itáliai tanulmányútja számlájára is írható (1893 és 1899). 97 Székhelyét 1907-ben áttette a
lakásába, a budapesti XIV. kerületi Izsó u. 8. szám alá.98 Az épület 1916-os eladásától
függetlenül Baumhorn feltehetően élete végéig itt dolgozott – 1931-ben a pecsétjén ugyanez a
cím szerepel. A Magyar Mérnök és Építész Egylet tagja volt 1896-tól 1909-ig, 99 a Magyar
Építőművészek Szövetségének, mely 1902-ben alakult, 1904-től 1911-ig tagja (számvizsgáló
bizottsági tag, előadó, majd pénztáros). 100 A Temesvári Hírlap tudósítása szerint 1905-ben
Baumhorn a pesti izraelita hitközség képviselő-testületi tagjaként, a küldöttség részeként
látogatott Szegedre, hogy meghallgassa dr. Lőw Immánuel főrabbi beszédét. 101 A hitközségen
belül betöltött szerepének pontos időszakát, illetve az építész funkcióját nem ismerjük, arról
93
Az adat első szakirodalmi előfordulása: SOMOGYI–GERLE 1979–1980: 355-365. Szegő
György szerint nagy jelentőséggel bír Baumhorn döntése, mikor külföldről hazatérve nem
a „birodalmi historizmusban gondolkodó építészek valamelyikét, hanem Lechner irodáját
választja”. Ebben az építésznek a magyar nemzethez való tartozás melletti döntését látja
megtestesülni. GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 9. Lechnerről továbbá ld.
KISMARTY-LECHNER Jenő: Lechner Ödön. Budapest, Képzőművészeti Alap
Kiadóvállalata, 1961. (Magyar Mesterek-sorozat); GERLE János (szerk.): Lechner Ödön.
Budapest 2003, Terc (= Az építészet mesterei. Szerk.: Gerle János).
94
NÁDAI Pál: Huszonkét magyar zsinagóga. Beszélgetés Baumhorn Lipóttal, a nagyhírű
templomépítő művésszel. In: Egyenlőség 50. évf. (1927. augusztus 27.) 7-8. sz. 8.
95
NÁDAI, 1927. 8.
96
GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 11.
97
GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 12.
98
BFL XV.17.d.329/32778 sz. dokumentuma, valamint az építész pecsétje alapján.
99
ÉI XX. évf. 16-1006. sz. (1896. április 15.) 127.; XXIV. évf. 2-1201. sz. (1900. január 11.)
12.; XXIX. évf. 3. sz. (1905. január 15.) 25.; XXX. évf. 5. sz. (1906. február 4.) 45.; XXXIII.
évf. 10. sz. (1909. március 7.) 92.;
100
ÉI XXVIII. évf. 20. sz. (1904. május 15.) 155.; XXXIII. 22. sz. (1909. május 30.) 202.;
XXXIV. évf. 24-3193. sz. (1910. június 12.) 250.; Vállalkozók Közlönye (1908. június 3.) 4.

40
igazolható adatot nem találtam.102 A századelőn Kovács Károly építész-építőmesterrel
dolgozott együtt, erre utalnak az épületterveken megjelenő aláírások. Kovácsnak az iroda
működésében betöltött szerepe egyelőre nem teljesen tisztázott. Szerepére később kitérek.
Huszonötödik zsinagógája felavatása alkalmából, mely a korabeli számítás szerint a Bethlen
téri épület volt, ünnepséget rendeztek számára 1932 januárjában a Pesti Izraelita Hitközség, a
VII. kerületi templomkörzet és a Liget Klub tagjai.103
Az építész magánéletéről keveset tudunk. Felesége szül. Schiller Blanka volt –
Schiller Zsigmond és Stein Anna lánya. 104 1893. október 15-én kötöttek házasságot
Budapesten, Lipót 33 éves és Anna 19 éves korában. Első gyermekük, Baumhorn Margit
1894. augusztus 13-án született, s 1917. december 11-én kötött házasságot Kozma Imrével
(1891 Szeged, Klein Sándor és Schwarz Júlia gyermeke). Az esküvőt lakásukon tartották, az
akkori VII. kerület Izsó utca 8. szám alatt, Baumhorn Lipót villájában. Gyermekeik Kozma
Éva Julianna (született 1920. július 29-én Budapesten) és Kozma Péter Gábor (született 1926.
április 13-án Budapesten). Margit családja később Németországba, majd Amerikába
költözött. Baumhorn Lipót általam fellelt egyedüli leszármazottja Katharina Kozma-Klöhn
építészmérnök, Kozma Péter Gábor leánya, Baumhorn Margit unokája jelenleg Berlinben él.
1900. december 11-én született Baumhorn Kornélia, Baumhorn Lipót második leánya.
Somogyi György építésszel kötött házasságot 1926. október 24-én. Férje 1893-1980-ig élt,
Székesfehérváron született Singer József és Friedler Hermin fiaként. A házasságkötéskor 33
éves építész 1925-től fogva együtt dolgozott későbbi apósával. Somogyi Györgyné Baumhorn
Kornélia neve szerepel a második világháborút túlélő zsidók 1946-ban kiadott listájában. E
szerint édesanyja Schiller Blanka volt, s a VI. kerület Jókai utca 16. számot adta meg
tartózkodási helyéül.105

101
Temesvári Hírlap 1905. február 12. III/35. 5. Lőw Immánuelt felkérték, hogy foglalja el a
pesti közösség főrabbiszékét, ill. tartson – több meghívottal együtt – próbaprédikációt. Lőw e
célból nem utazott föl Budapestre, így a pesti hitközség küldöttsége utazott Szegedre, hogy
meghallgassa őt.
102
A Magyar Izraelita Levéltár hitközségi jegyzőkönyveit átnézve nem találtam az építész
nevét a közösség képviselő-testületi tagjai között. MILEV B11/3 Pesti Izraelita Hitközség
jegyzőkönyvek, Választmányi ülések (1896, 1904–1913, 1916–1918.); MILEV B11/2 Pesti
Izraelita Hitközségi jegyzőkönyvek, Elöljárósági jegyzőkönyvek (1904–1908); MILEV B11/5
Pesti Izraelita Hitközség jegyzőkönyvei, Elöljárósági és választmányi ülések (1924–1925)
103
Egyenlőség, 1932. január 23. 10.
104
http://www.centropa.org/hu/photo/schiller-jozsef-judit-nagymamajanak-batyja
105
Az építész családjára vonatkozó adatokat köszönöm a MILEV Családkutató intézete
dolgozóinak, valamint Katharina Kozma-Klöhn-nek!

41
 E helyütt tartom megjegyzendőnek, hogy a korábban általam Baumhorn lányaként
megnevezett106 Baumhorn Olgát tévesen tartottam az építész gyermekének. Az 1896-ban
született, s 1912–1919 között a Magyar Képzőművészeti Egyetem hallgatójaként bejegyzett
Olga Baumhorn Ármin leánya volt. A festőnőtől ismert azonban egy portré, melyet az
építészről készített, s 1938-ban a Magyar Zsidó Múzeumnak ajándékozott.107
Az építész 71 évesen, 1932. július 8-án halt meg Budapesten. Sírja a budapesti Kozma
utcai temetőben áll (3 jobb A, 77. sor, 21. sír), sírkövét Somogyi György tervezte, a sírvers
pedig Lőw Immánuel szerzeménye. 108 A síron héberül feltüntetett név, az építész héber neve
Júda Ben Mirjam Halévi volt. Síremlékének avatásáról a Pesti Izraelita Hitközség 1936. évi
közgyűlésén emlékezett meg.109

II.3. Önvallomás

Az építész gyakorlatilag nem hagyott hátra elméleti írást, vagy legalábbis nem
ismerünk tőle ilyet. Műleírást készített több alkalommal is, így feltehetően Lőw Immánuellel
közösen írhatták a szegedi zsinagóga avatása alkalmából, név nélkül megjelent bemutató
füzetet;110 a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár rövid, nyomtatott elemzését, 111 az Újhely-
síremlék B. monogrammal szignált folyóiratcikkét 112 és a temesvári Lloyd Társulat
székházának részletes leírását.113 Ebben a fejezetben két, az életút végéről származó
önvallomást közlök, melyek építőművészetéről, felfogásáról, látásmódjáról tanúskodnak.
Nádai Pál 1927-ben interjút készített a 67 éves építésszel, melyben ő így nyilatkozott:
„Hát igen, […] engem úgy fog elkönyvelni a magyar építészet krónikása, mint aki a
zsinagógaépítészet szerelmese vagyok. Ez igaz is. De azért a profán-építészetet nemcsak

106
Téves közlésem: OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót (1860–1932). A historizáló szecesszió
(zsinagóga)építésze. – In: ROZSNYAI József (szerk.): Építőművészek Ybl és Lechner korában. Budapest 2015,
Terc. 196-229. 196-197.
107
Baumhorn Olga: Baumhorn Lipót. Olaj, vászon, 65x55 cm, évszám nélkül, aláírás Szécsi
Baumhorn. MILEV, 64.2098 sz. http://collections.milev.hu/items/show/28585. (2019.02.10.)
[Szécsi Pál volt a festőnő férje.]
108
Nekrológ: LYKA Károly: Baumhorn Lipót. In: Magyar Művészet VIII. évf. (1932) 257-
258.
109
MILEV B11/5 PIH Jegyzőkönyvek, Közgyűlési beszédek 1936.
110
LÖW-BAUMHORN 1903
111
MILEV XIX-27. Baumhorn-mappában
112
ÉI XXXI. évf. 44-1608. sz. (1907. november 3.) 421-423.
113
ÉI XXXV. évf. 46. sz. (1911. november 12.) 471.

42
nagyrabecsülöm, hanem egész erőmmel csináltam is. Tévedés volna azt hinni, hogy én mást
sem csináltam, mint zsidó-templomokat. Kivált Szegeden és más vidéki városokban van
számos banképületem, bérpalotám, s ezekben is mindig a célszerűség és modernség
gondolatát igyekeztem megvalósítani. Az is bizonyos azonban, hogy az első önálló munkám is
már zsinagóga volt.” […] „Én már csak megmaradtam a nagy történeti stílusok mellett.
Templomaimon s profán épületeimen is mindig egy hagyományos építőgondolatból indultam
ki. De sohasem voltam szolgalelkű másoló. Mindig individuálisan fogtam fel a feladatomat. S
adtam bele a magam egyéniségéből is, meg a korból is, melynek gyermeke vagyok”. [Nádai:]
„Baumhorn elmondja, hogy a templom-építésben ő is a nagy egyszerűsbödés felé törekszik.
Ami felesleges dísz, cikornya, járulékos részlet volt a régebbi architektúrájában, azt elhagyta.
[...] Újabban szívesen teszi középre az almemort, ami nemcsak konzervatív hagyományoknak
kedvez, de a templom centrális elrendezésével egyesülve teszi az áttekintést is.” […] [B.L.:]
„Én talán kapocs vagyok a múlt és jelen közt és építészeti munkáim alkotják azt a frontot,
mely a tradicionális zsinagógastílustól egy új, magyaros irányhoz vezet...” 114
A Váli úti zsinagógaegyüttes 1929-es eszmei tervpályázatának leírásában Baumhorn
röviden kifejtette nézeteit, elvi meggyőződéseit:
„A mai zsidó templom legyen idejének építészeti dokumentuma. Indokolatlan az exotikus
keleti formák gépies utánzata, az ilyen templomok kellemetlenül tünnek fel, mert a
helyzetképhez nem találnak csatlakozást.
A zsidótemplom, mint minden más középület egy városrész exponensévé válhat, ne zavarja
tehát a városkép egységét, hanem annak jellegéhez alkalmazkodjék és lehetőleg
hozzásimuljon környéke építészeti formáihoz. Az idézett exotikus stilusban tartott
zsidótemplom a mai épitkezések közvetlen környezetében – mint a jelen exponált helyzetben –
kirivó corpus separatumnak, egy idegen szigetnek tartható és ellentmondásokba kerül a
magyar zsidóság nemzeti assimiláló törekvésének. E kifejtett nézete és véleménye
magyarázza és indokolja tervezőnek a templomnál alkalmazott architektúráját.”115

II.4. Hagyaték (1-4. kép)

114
NÁDAI, 1927. 8.
115
MILEV XIX-27 Baumhorn Lipót mappa, a Váli úti zsinagóga tervpályázatához beadott
magyarázat, sz. n., 1928. november, szignó nélkül , „Hiram” jeligére

43
 Baumhorn Lipót hagyatéka nem maradt egyben. A Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár
gyűjteményében egy dobozt őriznek csupán, melyben gyermekkori iskolai füzetek mellett
fellelhetőek tervtöredékek, így a Váli úti zsinagóga helyszínrajza, valamint a szegedi
zsinagóga levelezéséből és dokumentációiból valamennyi. 116 Családjára, irodája működésére,
gazdasági- és társadalmi tevékenységére vonatkozóan azonban nincs ismert, egyben maradt
adat, csupán a korabeli sajtóorgánumok híradásaiból és a vidéki levéltárakban ill.
intézményeknél szórványosan megőrzött tervekből/dokumentumokból alkothatunk képet
munkásságáról.117 Somogyi György, Baumhorn Kornélia férje, egyben az építész időskori
munkatársa Baumhorn halálakor megkezdte az életmű dokumentálását, és levélben fordult a
zsinagógákat fenntartó hitközségekhez, hogy fényképet kérjen tőlük.118 Tudomásom szerint az
általa összegyűjtött anyagból végül életében nem született kiállítás. 1999-ben, a Magyar
Építészeti Múzeum és a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár közös szervezésében
életműkiállítást rendeztek az építésznek, melyen több, azóta lappangó eredeti terv szerepelt.
Ezek egy részét 2008-ban a levéltárban magam is láttam, a két intézmény költözése óta
azonban ezek a dokumentumok nem fellelhetők. (A kiállításról a II.5. fejezetben részletesen
lesz szó.)
2015-ben, a Rozsnyai József szerkesztette Építőművészek Ybl és Lechner korában c.
tanulmánykötet megjelenése után felkeresett engem egy úr, aki az idős Somogyi Györggyel,
Baumhorn vejével állt anno eltartási szerződésben. Somogyi – halála előtt nem sokkal –
rábízott néhány tervet ill. személyes tárgyat, így az építész körzőjét, pecsétjeit,
szabadkőműves jelvényét (Eötvös páholy) és egy Baumhorn Margit nevével ellátott medált.
Ezeket a tárgyakat az úr nekem ajándékozta, én pedig eljuttattam őket az építész egyetlen,
általam ismert leszármazottjához, Katharina Kozma-Klöhn-höz. A műtárgyak listája a
következő:
 szeksztáns (15,5x1,2 cm)
 körző (14,5x2cm)
 réz pecsétnyomó tükörírással „Baumhorn Lipót műépítész” (30x14x4mm)
 réz pecsétnyomó tükörírással „Baumhorn Lipót műépítész Budapest. VII. Izsó utca 8.”
(40x20x4mm)
 réz pecsétnyomó, kerek tükörírással „Baumhorn Lipót műépítész Budapest”
(28x3mm)

116
MILEV XIX-27. Baumhorn Lipót mappa
117
Ezen intézményekre és anyagokra a zsinagógák és világi épületek bemutatásakor utalok.
118
A levelekre érkező válaszok megtalálhatók: MILEV XIX-27. Baumhorn Lipót mappa

44
 réz viasznyomó felirat nélkül (8x3,3cm)
 réz pecsétnyomó fa nyéllel tükörírással„S.Gy.” (21x18x86mm)
 réz pecsétnyomó, fa nyele hiányzik tükörírással „I.K.” (19x21x47mm)
 ovális bross, kalapos hölgyet ábrázol, hátulján felirat „Baumhorn Margit” (52x65mm)
 kitűző, „Nemzetközi Asszonyhét, Mrs. B. Baumhorn” (55x35mm)
 kitűző „MÉSZ”, volutás oszlopfő-logó (16x16x50mm)
 szabadkőműves medál sárga-zöld szalagon, „5/1 877 „Eötvös” Budapest Kel”
(41x3mm).

II.5. Az építész monografikus kiállítása (1999)

Baumhorn Lipót a zsinagógaépítő (1860–1932) címmel rendezték meg 1999. január

25. - április 30. között az építész életmű-kiállítását a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltárban, a
Magyar Építészeti Múzeum közreműködésével. Szegő György építész, Hadik András
művészettörténész és B. Turán Róbert voltak a rendezvény kurátorai. A Magyarországi Zsidó
Hitközségek Szövetsége pályázatot is benyújtott, melynek segítségével egy virtuális
zsinagógát szerettek volna készíttetni. (A pályázat részletei nem ismertek, csupán a kiállítási
dokumentációban maradt meg egy levéltervezet, mely erről beszámol. Rendelkezésemre
bocsátásáért köszönet illeti a MILEV dolgozóit!) Az eseményről kevés adatunk van,
mindenesetre a levéltár honlapján elérhető három fotó, mely a kiállítási termekről készült.
Ezen jól látható, hogy a kiállítótérben zsinagógapadok is elhelyezésre kerültek, továbbá a
korabeli sajtó lapjai is kiegészítették a főként a falakra függesztett archív felvételeket és
eredeti/másolt tervlapokat. A feliratok listája szintén hozzáférhető volt a levéltárban, így
ebből képet kaphatunk arról a gazdag anyagról, melyet a szervezők összeválogattak az építész
életművének illusztrálására. Mivel a korábban az MILEV-ben őrzött eredeti tervanyag holléte
– feltehetően az intézmény költöztetése miatt – jelenleg ismeretlen, így a lista az építész
hagyatékának bizonyítékául is szolgál. Mindenesetre nagyban elősegítené a további kutatást
és örvendetes lenne, ha előkerülne ez a rendkívül nagy dokumentációs anyag!
Addig is elmondható, hogy a kiállításon – sorszámozva – a következő épületek
szerepeltek, korszakonkénti felosztásban (lábjegyzetben közlöm a megadott tervek jelenlegi
fellelhetőségét):
1888–1913:
I. Esztergomi zsinagóga, 1888 – feltehetően archív felvételen;

45
II. Fiumei zsinagóga, 1895 [sic!] – a fiumei levéltár eredeti terveiről készült fénymásolatok:
főhomlokzat, északi homlokzat, keresztmetszet, hosszmetszet, földszinti alaprajz; 119
III. Nagybecskereki zsinagóga, 1896 – feltehetően archív felvételen;
IV. Temesvári zsinagóga, 1899 – korabeli képeslapok archív felvételein;
V. Szolnoki zsinagóga, 1898 – archív fotók, 1968-as felmérési tervek: főhomlokzat, földszinti
alaprajz, keresztmetszet;120
VI. Szegedi új zsinagóga, 1903 – archív fotók, földszinti alaprajz, hosszmetszet,
keresztmetszet;121
VII. Budapest, Lipótvárosi zsinagóga tervei 1899-es és 1906-os dátummal, továbbá Scheer
Izidor–Pollák Manó, Foerk Ernő pályázati tervei;122
VIII. Brassói zsinagóga, 1900–1901 – a brassói levéltár eredeti terveiről készült
fénymásolatok: keresztmetszet, főhomlokzat, alaprajz;123
IX. Kaposvári zsinagóga bővítés, 1905–1906 – feltehetően archív felvételeken;
XIII. Szegedi régi zsinagóga átalakítási tervei, 1906;124
XIV. Ceglédi zsinagóga, 1905 – archív felvételeken;
XV. Makói zsinagóga, 1907, Kovács Károllyal – földszinti, emeleti alaprajzok,
oldalhomlokzat a makói József Attila Múzeumból;
XVII. Újvidéki zsinagóga, 1906–1909 – feltehetően archív felvételen;
XVIII. Muraszombati zsinagóga, 1907 – feltehetően archív felvételen;
XXI. Újpesti zsinagóga átalakítás, 1906 – formátum és forrás nincs megadva;
XXII. Budapest Aréna úti zsinagóga, 1908–1909 – feltehetően archív felvételen;
XXIII. Nyitrai zsinagóga, 1910 – főhomlokzat terve és belső részletek, MILEV;
XXIV. Kecskeméti zsinagóga renoválás, bővítés, 1911–1913 – átalakítási tervek a MNL
Bács-Kiskun Megyei Levéltárából, Kecskemét: fő- és oldalhomlokzat, metszetek, alaprajz;
XXV. Egri új zsinagóga, 1911–1913 – a MNL HML Eger-ben található, 1959-es felmérési
tervek: kereszt- és hosszmetszet, emeleti alaprajz;125
XXVII. Aszód, Schossberger Mauzóleum, 1913 – 1991-es felújítási terv, Jánosi János
(Kvadrum Építészeti Kft.);
XXVIII. Trencséni zsinagóga, 1913 – feltehetően archív felvételen.
119
Az épület tervei ma is megtalálhatóak Fiuméban, l. III.1.7. fejezet!
120
A felmérési tervek megtalálhatóak a MNL JNSzML-ban, l. III.1.4. fejezet!
121
A tervek lappanganak.
122
Mindezekről fotódokumentáció maradt fenn a levéltár fotóarchívumában.
123
Az épület tervei ma is megtalálhatóak Brassóban, l. III.1.5. fejezet!
124
A MILEV és a MNL CsML tulajdonában. Utóbbiban még nem kerestem a terveket.
125
Az épület tervei ma is megtalálhatóak Egerben, l. III.1.17. fejezet!

46
1918–1932:
XXIX. Nyíregyházi zsinagóga, 1918–1932 – eredeti tervek a MNL SzSzBML-ből, 1923: fő-,
hátsó- és oldalhomlokzat, hossz- és keresztmetszet, földszinti és emeleti alaprajz; 126
XXX. Budapest, Páva utcai zsinagóga, 1923 – eredeti tervek a Fővárosi Önkormányzat,
Központi Mérnöki Nyilvántartó Iroda Tervtárából: főhomlokzat, kereszt- és hosszmetszet,
földszinti és emeleti alaprajz;127
XXXII. Losonci zsinagóga, 1924–1926 – eredeti tervek Dobroczky György tulajdonából:
főhomlokzat, alapozás, keleti homlokzat; 1989-es felmérési tervek: homlokzatok, metszetek,
alaprajz;128
XXXIII. Budapest, Csáky utcai zsinagóga, udvarbeépítés terve, 1927 – eredeti tervek a
Fővárosi Önkormányzat, Központi Mérnöki Nyilvántartó Iroda Tervtárából: földszinti és
emeleti alaprajz, metszet;129
XXXIV. Nagykanizsai zsinagóga, átalakítás, 1928 – feltehetően archív felvételen;
XXXV. Zsolnai zsinagóga, pályázati terv 1928 – forrásmegjelölés nélkül;
XXXVI. Budapest, Váli úti zsinagóga, 1929 – pályázati tervek a MILEV tulajdonából:
földszinti és emeleti alaprajz, alaprajz-változat, főhomlokzat, metszet, látkép; 130
XXXVIII. Gyöngyösi zsinagóga, 1929–1930 – tervek és üvegablaktervek a MILEV
tulajdonából;131
XXXIX. Budapest, Bethlen téri zsinagóga, 1931–1932 – feltehetően archív felvételeken.
A továbbiakban tartalmazza a lista mindazon világi épületeket (sorszámozás nélkül),
melyek tervei és archív felvételei szerepeltek a kiállításon. Ezek felsorolásától eltekintek,
mivel nem kapcsolódnak szorosan a disszertáció témájához, ugyanakkor az V. fejezetben, a
polgári- és középületek tárgyalásánál kitérek a kiállított anyagra és a jelenlegi fellelhetőségre.
A kiállításról ismertető jelent meg Szegő György 132 tollából, hozzáférhető Dávid
Ferencnek a megnyitón elhangzott beszéde, 133 valamint elkészült az építész addigi

126
A tervek hiányoznak a levéltárból. L. III.1.20. fejezet!
127
Általam 2008-ban a Magyar Építészeti Múzeumban dokumentált tervek, azóta
lappanganak. L. III.1.19. fejezet!
128
A tulajdonossal többszöri próbálkozásra sem sikerült felvennem a kapcsolatot, a tervek
holléte ismeretlen. L. III.1.21. fejezet!
129
A tervek BFL-ből hiányoznak, l. III.1.22. fejezet!
130
A tervek lappanganak, 2008-ban még fotóztam őket, az anyag fotója megtalálható a MILEV
fotóarchívumában. L. III.1.24. fejezet!
131
Lappanganak. L. III.1 25. fejezet!
132
SZEGŐ György: Baumhorn Lipót – a templomépítő. – In: Gerjepart 1999/9. 9-17.
133
DÁVID Ferenc: Baumhorn Lipót építész 1860-1932. Kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban. - In:
Műemlékvédelmi Szemle (szerk. F. Mentényi Klára) 1998/2. Bp. 1998, az Országos Műemléki Felügyelőség
tájékoztatója. 203-212.

47
legteljesebb, elemző fejezetekkel, a korabeli sajtó idézeteivel és forrásközlésekkel ellátott
életmű-katalógusa.134 Jelen kutatómunka kezdetekor ennek adatait vettem alapul az egyes
épületek felkutatásához, s disszertációmban továbbra is forrásmunkaként kezelem azt.

III. Zsinagógák
III.1. Baumhorn Lipót zsinagógái

Az építész zsinagógáinak számbavételekor nem minden esetben könnyű eldönteni,

hogy hány épületet tekintsünk önálló tervezésűnek, ill. mely épületek azok, ahol nem kisebb
bővítésről, rekonstrukcióról, átalakításról van szó, hanem saját invenciójú alkotásról. A
dolgozat ezen fejezetében mélyrehatóbb elemzésre huszonhat épületet választottam ki,
melyek között huszonegy önállóan/munkatársaival közösen tervezett épület van, egy tűzeset
utáni teljes belső rekonstrukció (Liptószentmiklós) és négy tervpályázati anyag (Budapest
Lipótváros, Trencsén, Zsolna, Budapest Váli út). Ezen épületekre jellemző, hogy – főként a
pálya elején – szabadon álló, a tervező útkeresését, prototípusának kidolgozását és
alkalmazását reprezentáló, monumentális hatású zsinagógák, vagy pedig, az életút vége felé
haladva, a szűkebben szabott körülményekhez alkalmazkodó, de mégis messzemenően
Baumhorn kézjegyét hordozó alkotások. Az alkotói szakaszok során változó térszervezés és
művészi eszköztár jól leolvasható róluk. Így kapnak helyet az elemzésben a tervpályázatra
készült, de nem kivitelezett zsinagógák, és az átalakítások közül egy, melynél oly mértékű
volt a pusztulás, hogy a tűzeset után a teljes belső tér Baumhorn elképzelése szerint került
újjáépítésre. A tárgyalás során igyekeztem az épületek ismert adatainak felsorolásszerű
megadására, valamint a fejezeteket az adott település hitközségének rövid, vázlatos
bemutatásával kezdem, s csak utána térek rá a zsinagógák építéstörténetére és leírására. Egyes
esetekben (pl. Szeged, Újvidék, Gyöngyös, stb.) rövid értékeléssel zárom az elemzést, de
összefoglaló jelleggel a VII. fejezetben fogom az életmű alkotásait a korszak és a műfaj
kontextusába helyezni.
A korábbi legteljesebb szakirodalmi listában a fent nevezettek közül szerepelt az
összes zsinagóga, továbbá a Budapest XIII. kerület Hollán Ernő utca 21. szám alatti, 1929–

134
GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999

48
felújították. Léptéke kisebb, kiképzése egyszerűbb, tömbösebb, mint a budapesti síremlék,
keleties, protomodern pártázata és félgömb-kupolája dominál. A kovácsoltvas kerítéssel
körülvett építményhez lépcsősor vezet, lóhereíves kapuja fölötti felirat: „Báró Tornyay-
Schosberger Rezsőné; ez előtt özv. Marosváradjai Glück Samuné szül. Deutsch Ilona
családja.” A kapu felülvilágítójában Dávid-csillagot mintázó színes üvegablak van,
egyszerűsége okán feltételezhetjük, hogy utólagosan üvegezve. A négyzetes alaprajzú
mauzóleum sarkainál vaskos körpillérek emelkednek, a bejárattal szemközti oldalon pedig
négyzetes, alacsonyabb toldalék emelkedik ki az épülettömegből. Az oldalhomlokzatokon a
kapuval megegyező vak faltükör van, lóhereíves felülvilágítóval.

IV. Középületek és polgári megrendelések

Baumhorn Lipót életművében mind számszerűleg, mind jelentőségüket tekintve

meghatározóak voltak a polgári megrendelésre tervezett, – kivitelezett vagy tervlapon maradt
– épületek. Az építész irodájában negyvenöt világi épület terve látott napvilágot, valamint
további hét tervezési meghívásról és a fővárosi hatóságok által jóváhagyott, de ismeretlen
tervről van tudomásom. Mindezek közül harminc köz- vagy magánépület fel is épült, a
további tizenöt pedig tervpályázatra beadott, de nem kivitelezett alkotás. Általam azonosított
épületek Baumhorn Lipót villája (1906–1907, Budapest, XIV. Izsó u. 8.), a Baross téri
székesfővárosi bérház (1910, Baross tér 7-8.) és az újvidéki Schwarz-ház, melyet eddig
elbontottnak hittek (1910–1911, Novi Sad, Trg. Pozorišni 7.; egykor Rákóczi út 13.). Az
épületlistát kiegészítettem továbbá hat, az Építő Ipar folyóiratban szereplő jóváhagyott
lakóháztervvel ill. átalakítással, melyek azonosítása még nem történt meg, 656 és a
balassagyarmati törvénykező épület tervpályázatával 1908-ból. (Mindezeket szerepeltetem a
dolgozat mellékleteként csatolt épületlistában.)
A világi épületek bemutatásánál eltérek a kronológiától, és városokra bontva
tárgyalom a munkákat. Az életmű alkotói korszakok szerinti tárgyalását már megtettem az
építészről 2015-ben megjelent terjedelmes tanulmányomban, 657 így disszertációm keretei
656
Budapest, Maglódi út 7. 1904; Budapest, Kartács u. 1534. hrsz. 1911; Budapest, Batthyány
u. 3334. hrsz. 1912; Budapest V. Korall u. 5. 1922; Budapest II. Hidász u. 11603 hrsz. 1927;
Budapest VI. Izabella u 91. 1927. A csupán híradásból ismert épületek azonosításához
további levéltári kutatás szükséges.
657
OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót (1860-1932). A historizáló szecesszió
(zsinagóga-)építésze. - In: Rozsnyai József (szerk.): Építőművészek Ybl és Lechner
korában. Budapest 2015, Terc. 196-227.

203
között élek az eltérő csoportosítás lehetőségével. A tárgyalás során röviden kitérek a
tervpályázatokra beadott anyagokra is. Baumhorn világi/polgári tervezései főként négy
városra koncentrálódtak: Budapest mellett Szegedre, Temesvárra és Újvidékre tervezte köz-
és lakóépületei zömét. Mielőtt azonban ezek bemutatásába kezdenék, első csoportban sorra
veszem a kivételeket.
Az 1895-től önállósult építész már a Lechner-Pártos-irodában töltött évek alatt is
vállalt tervezést, így az esztergomi zsinagógáét 1888-ban, két évvel később pedig a
komáromi Grünfeld-ház658 és a Győri Királyi Tábla épülete (elbontva)659 készült el tervei
szerint. A Grünfeld-házról ismert archív képeslap alapján az épület háromszintes, két
saroktornyos volt, neobarokkos homlokzatai középtengelyében oromzattal. Hagymakupolás
saroktornyai körül áttört, indás attika helyezkedett el, ami később az építész kézjegyévé is
vált. A Salgótarjáni Öblösüveggyár tervezésével 1893-1895 között foglalkozott (Huta u. 1.),
ezt mára többszörösen átalakították. Kivételt képeznek még az 1903-as keltezésű
hódmezővásári bank-terv, egy lugosi bank- és bérházterv (1906, ismeretlen),660 az
Egyesült Óbecsei Takarékpénztár székháza (1907, II. díj),661 szintén Lugoson egy II. díjat
elért kórházterv 1908-ból,662 a balassagyarmati törvénykező épület tervpályázata (1908)663
és a Győri Takarékpénztár 1909-es pályázati anyaga.

IV.1. Budapest
(220-235. kép)

658
A Hungaricana adatbázisában szerepel egy képeslap a Zempléni Múzeumból, mely a
komáromi megyeházát és a Grünfeld-bérházat ábrázolja.
https://gallery.hungaricana.hu/hu/SzerencsKepeslap/54973/?
list=eyJxdWVyeSI6ICJHclx1MDBmY25mZWxkIGJcdTAwZTlyaFx1MDBlMXoifQ&i
mg=0 (2018. 09.19.). A Magyar Nemzeti Levéltár Komárom-Esztergom Megyei Levéltára
nem tartalmaz a házra vonatkozó anyagot, a Nyitrai Állami Levéltár Komáromi
Fióklevéltára (Státny Archív v Nitre, Pobocka Komárno) pedig nem válaszolt
megkeresésemre.
659
VL 1890. szeptember 30. 2.
660
VL 1906. április 25.
661
A pályázati kiírás olvasható: Magyar Pályázatok 1907. V. évf. 6. sz., elérhető:
http://kolibri.omikk.bme.hu/digit/index.php?page=article&id=14976 (2012. 07. 15.) L.
még: Magyar Építőművészet 1907/9. 23.; Művészet 1907. 268.
662
ÉI 1908. április 26. 184.; Művészet 1908. 204. ; Vállalkozók Közlönye 1908. április 22. 5.
663
ÉI XXXII. évf. 45. sz. (1908. november 8.) 424.

204
 Baumhorn Lipót első alkotói korszakát az esztergomi zsinagóga tervezésétől
számíthatjuk, s nagyjából a szegedi zsinagóga tervezésének kezdetéig datálható. Ez alatt a bő
évtized alatt az építész tervei szerint négy zsinagóga és hét polgári funkciójú épület került
kivitelezésre, továbbá három tervpályázatra nyújtott be pályamunkát. Ez a sokszínű kép a
kezdő építész vállalkozó kedvéről és piackereséséről árulkodik. Az épülettípusok között már
ebben a szakaszban túlsúlyba kerülnek a zsinagógák, ez azonban korántsem jelent egységes
formanyelvet. A műfaji sokszínűség mellett ugyanis a formakincs gazdagsága is jellemzi az
első alkotói korszakot: keleties formavilág, neoreneszánsz és neobarokk. 1890-től Baumhorn
egyre több világi megbízást kapott – talán az 1888-as esztergomi épület sikerének hatására is.
A meghatározó formavilág számára ekkor alapvetően a neoreneszánsz és neobarokk, és
polgári épületein is fel-feltűnik a keleties íz.
Baumhorn első ismert budapesti terve a Lipótvárosi Kaszinó tervpályázatára készült
1893-ban.664 A kaszinót – a Nemzeti Kaszinó és az Országos Kaszinó után – Budapesten
harmadikként alapították 1883-ban. A főként a zsidó polgárság tagjait tömörítő közéleti klub
alakuló gyűlése 1883. március 26-án volt az Európa szálló dísztermében. Első elnökük, aki 18
évig töltötte be posztját, Falk Miksa lett. A növekvő taglétszám miatt Lipótvárosi Casinó-
épület Részvénytársaság néven vállalatot alapítottak, hogy ezzel megalapozzák épülő
palotájuk finanszírozási- és szervezési feladatait. A Nádor- és Zrínyi utcák sarkán álló telket
1893-ban vásárolták meg e célra, s tervpályázatot hirdettek. A később tervező Freund Vilmos
(„1896”), Habicht Károly, Kann Gyula és Vidor Emil, Korb Flóris és Giergl Kálmán, Meinig
Artúr, Pollák Manó, Quittner Zsigmond, Sterk Izidor és Strasser Urich mellett 665 Baumhorn is
pályázott „Clubhouse” jeligével, és díjazott lett. 666 A négyszintes, U-alaprajzú, kis belső
udvart körülölelő épület utcai frontjai két traktusosak lettek volna, s Zrínyi utcai
homlokzatának földszintjén vendéglő kapott volna helyet. E fölött fogadóterem, a második és
harmadik emeleteket pedig a nagyterem foglalta volna el. Zrínyi utcai homlokzata 1+6+1
nyíláskiosztású, melyekből a rizalitként kiugró szélsők a földszinten kapuk, az emeleteken
pedig hármas osztású ablaksorok változó – háromkaréjos, egyenes és félköríves – lezárással.
664
A testület történetének irodalma: Novák Béla: Fővárosi kaszinók a 19. században. - In:
Budapesti Negyed 46. 2004/4. http://epa.oszk.hu/00000/00003/00033/novak.html#fnt34
(2018. 09. 18.)
665
A pályázók névsorának forrása: BERZA László: Budapest története képekben 1493-1980 -
Képkatalógus 3/1. kötet (53883–55620. tétel), 1988; 54374. tétel.
https://library.hungaricana.hu/en/view/BPTortBiblio_Ikonografia_3_1/?
pg=27&layout=s&query=Lip%C3%B3tv%C3%A1rosi%20Kaszin%C3%B3 (2018. 09.
18.)
666
A pályatervek reprodukciói megtalálhatók: VL 1894. április 3. 3. ; Fővárosi Szabó Ervin
Könyvtár Budapest Gyűjtemény 624/52. sz., címoldal nélküli kötet.

205
A középső hat szakaszban kaptak volna helyet a földszinti étterem kosárívvel záródó nagy
kirakatablakai, majd az első emelet fogadóhelyiségének mellvédes ikerablakai. A nagyterem
ablakait a második emeleten félkörívesre tervezte az építész, felettük körablakokat helyezett
el. A Nádor utcai homlokzat némileg visszafogottabb, nyíláskiosztása 1+3+1, s lényegében
megismétli a főhomlokzat rizalitjainak ablakrendjét. A rizalitokat az egész épület esetében
páros óriásoszlopok és a párkányszinten túlnyúló oromzatok emelték volna ki, az
épületsarokra pedig kis, hagymakupolás tornyot tervezett az építész. Az ablakkiosztás
nagyban hasonlít Baumhorn Budapest VI. Szív utca 66. szám alatti, 5 évvel később tervezett
lakóépületének nyíláskiosztásához, ám a közéleti funkciót itt hangsúlyozzák az oszloppárok,
oromzatok, torony és a nagyvonalú barokkos kiképzés. A kaszinóépület a meg nem valósult
tervek szerint neobarokk eszköztárral volt kidolgozva, ami az első alkotói korszakot jellemző
historizálásba illeszkedik.
Első megvalósult fővárosi munkájaként Baumhorn 1896-ban tervezte a Millenniumi
Kiállítás Papír- és Sokszorosítóipari csarnokát (Budapest Városliget, elbontva), 667 ami
neoreneszánsz és keleties motívumokat vegyítő ipari bemutatóterem volt. A faszerkezetes
kiállítóteret 34 méter magas kupola fedte. Neoreneszánsz homlokzatú volt az a lakóház is,
melyet 1897–1898-ban valószínűleg Baumhorn alakított át kórházzá, Gróf Szapáry István
megbízásából (Budapest VII. Hársfa utca 13-15.; Szövetség utca 14.). 668 Két telek
egyesítésével épült ki ez a szanatórium, melyet az 1906-os levéltári dokumentumok a
Szapáry-vezette Poliklinika Egyesület kórházaként tartanak számon.669
1898–1899-ben megépültek első lakó- és bérházai, melyek homlokzatainak egyikén
már felismerhető a majdani kiforrott építész jellegzetes kézjegye. A két lakóház terveit nem
ismervén nem elemezhető a lakáseloszlás ill. szobaszám, a városon belüli elhelyezkedésük
alapján pedig csak feltételezhetjük, hogy a polgári – kispolgári réteg számára készülhettek,

667
Alaprajz és látkép: BÁLINT Zoltán: Die Architektur der Millenniums-Ausstellung. Bécs,
Anton Schroll Verlag, 1897. 27., 40., 28. képtábla. A Baumhorn-kiállításon távlati képe,
alaprajza és metszete szerepelt, forrásmegjelölés nélkül.
668
A Baumhorn-katalógus tanulmánya a Szapáry-szanatóriumot az építész œuvre-jébe
sorolja. GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 26.L. még: VL 1897. március 30.; 1898.
november 30.
669
Forrás: BFL XV.17.d.329/33641. Mind a korábbi (1883-92), mind a későbbi (1906-65)
tervanyag megvan, csupán az 1898-as építkezésre vonatkozóak hiányoznak. (Ezek
szerepeltek a Baumhorn-kiállításon, Fővárosi Önkormányzat, Központi Mérnöki Nyilvántartó Iroda
Tervtára forrásmegjelöléssel.) Egyedül gróf Szapáry István lakhatási engedélykérelme maradt
fenn 1898. szeptemberéből (836105/1898-III. iktatószámon), az 1897/19164-15899-III.
sz. engedély alapján újonnan épült egyemeletes kórház épületére. Az építész nincs
megnevezve (Baumhorn?), az erre az építkezésre vonatkozó tervek hiányoznak.

206
átlag kettő-négyszobás lakásokkal ellátva.670 A Budapest VIII. József utca 38. számú
Strauss-ház vonatkozó levéltári dokumentumai lappanganak. 671 Neoreneszánsz tagozatait
szárnyas géniuszfejek, csüngők, szögletes voluták ékesítik, amelyek nem idegenek az
építésztől. Mégis talán a homlokzat kissé statikus ritmusa az, ami a leginkább baumhorni.
Szintúgy ismeretlenek a budapesti Szív utca 66. szám alatti ház készültének körülményei, 672
megépültét a Baumhorn-kiállítás katalógusa 1898–1899-re teszi. Ezt alátámasztja a
négyszintes ház statikus, klasszikus tagolóelemekben bővelkedő homlokzatkialakítása: a
főpárkány, az ablakközök pilasztereinek vakolatsávozása, a felső szint félköríves ikerablakai.
Baumhorn kézjegyének tekinthetők a koszorús, három lecsüngő szalaggal ellátott női fejek, az
első emelet ablakainak parapetjein elhelyezett csavarodó indák – ezek később általában a
megrendelő monogramját mintázzák majd – és a lépcsőházi folyosóajtók háromkaréjos
ablaknyílásai. A koszorús fejek és a monogramot formázó indák számos, a századforduló után
tervezett házon megjelentek, a háromkaréjos ív pedig a zsinagógák formakincséből szűrődött
át. Az összességében kései historizáló házhomlokzat az ekkor bimbózó szecesszió
dekorativitásához képest konzervatívnak hat Budapest utcáin; érdekes, hogy ugyanennek a
geometrikus növényi elemekkel továbbfejlesztett változata 1905 körül kifejezetten
szecessziósnak hat majd Újvidéken.
A századfordulón Baumhorn Lipót jelentős hitközségi és világi megbízásokat kapott,
és több presztízsértékű tervpályázaton vett részt, így a lipótvárosi zsinagógáén, 673 a Hold
utcai vásárcsarnokén (1899, III. díj)674 és az Osztrák-Magyar Bank budapesti székházáén.
A banképületre a társaság 1901-ben írt ki meghívásos pályázatot, melyen Baumhorn nyolc
osztrák és hét magyar társával együtt vett részt. 675 A banképület 1905-ben készült el Alpár
Ignác első díjas tervei alapján (Budapest V. Szabadság tér 8-9.).
670
A 19. századi bérházak osztályozásához ld. KÖRNER Zsuzsa: Városias beépítési formák,
bérház- és lakástípusok. Budapest, 2010, Terc
671
A Baumhorn-katalógus Hadik András által írt elemzése a házat az építész œuvre-jébe
sorolja. GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 26.; a Baumhorn-kiállításon pince
alaprajza, metszete és homlokzata szerepelt a Fővárosi Önkormányzat, Központi Mérnöki
Nyilvántartó Iroda Tervtárából, ezek ma a BFL-ben hiányoznak. BFL XV. 17.d.329/34973. 23793/1898:
Strauss Sándor és neje háztulajdonos kérvénye a József u. 6048 hrsz. telken az
1897/42858 sz. engedély alapján felépült háromemeletes bérház használati/lakhatási
engedélyére. Megadták 1898. július 30-án. A megfelelő tervek hiányoznak a levéltárból.
A fennmaradt dokumentációból kiderül, hogy a ház a II. világháborúban rommá lett, majd
az ’50- es évektől felújítási – átalakítási munkák következtek. L. még: VL 1898.
szeptember 8.
672
BFL anyagából hiányoznak
673
A pályázatról részletesen ld: GÁBOR Eszter: A lipótvárosi zsinagóga pályázata. – In:
Budapesti Negyed 18./19. évf. 1997/4 – 1998/1 sz. 5-44.
674
Baumhorn-katalógus: 26-27.; VL 1899. június 14. 6.

207
 A historizáló és századfordulós irányzatok ötvözete egy lakóház a századfordulóról,
egyben a tervező második alkotói korszakából. Az V. kerület Honvéd utca 8. - Kálmán
Imre utca 1. számú épület levéltári dokumentumai alapján 676 1900–1901-ben épült Pollák
Ignác és neje részére. A tervező Baumhorn Lipót, a kivitelező Pöltz Antal építőmester.
Eredetileg háromemeletes volt, kialakítása Baumhorn módosított tervei alapján valósult meg
– az eredeti tervekhez képest a bejárat és a lépcsőház központibb szerepet kapott. Az L-
alaprajzú, a telekhatárra rendezett belső udvarú, alápincézett bérház kéttraktusos elrendezésű,
földszintjét üzlethelyiségek foglalják el a hozzájuk tartozó raktárakkal, emeletein a
nagypolgárság ill. a módos középosztály igényeit kiszolgáló négy, ill. ötszobás luxuslakások
kaptak helyet. A levéltári anyagból hiányoznak az eredeti homlokzatrajzok ill. a metszetek,
csak a négy szint alaprajza látható. Az 1912-es emeletráépítés (tervező Fodor Gyula)
tervrajzain a homlokzat az alsó három szinten egységes, felette övpárkány, majd a harmadik-
negyedik-ötödik emeletek homlokzata egyszerűbb, statikusabb megformálású. A
koronázópárkány oromzatdísze baumhorni indacsokrokkal van ellátva, szintúgy a negyedik
emeleti ablakok fölötti mezők. Szembetűnő az övpárkány alatti és feletti rész különbözősége:
alul címerpajzsok, oroszlánfejek, szögletes maszkok és – eddig megfejtetlen – monogramos
kőindák, fent egyszerű sávos lizénák az ablakközökben. Feltételezem, hogy az alsó három
szint homlokzata Baumhorn terve szerint maradt meg, 677 a fenti szintek viszont Fodor Gyula
tervei alapján készültek, Baumhorn eszköztárának felhasználásával. Mára az alsó szintek
eredeti állapotban, a felsők durván lecsupaszítva láthatók. Az épület díszes, elegáns belsőt
rejt: kapubejárójának stukkói növényi ornamentikát formáznak, mennyezetét virágos
hálóminta borítja. A falak körben márványlapokkal vannak burkolva, a bejáró kétszárnyú
ajtaja fölött pedig egy női maszk hajfonatai kunkorodnak. (Ez utóbbi motívummal a
későbbiekben is találkozunk; pár évvel később pedig elmarad a maszk a csavarodó, szélfútta
indák közül.)
675
Magyar Szalon 1901. július, 344-348. Az osztrák pályázók között volt Otto Wagner, Karl
König, a Fellner és Hellmer építészpáros, Baumann és Freiherr von Kraus, hazai
meghívottak pedig Alpár Ignác, Lechner Ödön, Baumhorn Lipót, Kőrössi Albert, a Korb
és Giergl páros, Meinig Artúr, Schannen Ernő és Hubert József. A terveket Bécsben és a
Magyar Mérnök- és Építészegylet helyiségeiben is kiállították.
676
BFL XV.17.d.329/24886; építési eng. sz.: 44566/1900-III, használatbavételi eng.:
10268/900-I.IV; két dátummal a módosított tervek miatt:1900 december 31, 1901. május
31. Módosított tervszám: 52275/900-III. Emeletráépítés (két szint) Fodor Gyula építész
tervei szerint 1912-ben, 39286/1912-III. számon, használatbavételi eng.: 50758/1912,
1912. november 22. Mai állapot: BFL XV.17.f372. V. ker. IKV-tervei, Szövterv felmérési
és kiviteli tervek homlokzatfelújításról, vakolatpótlásról. Tervező: Páhy László, 1987-88.
677
Az alsó szintek lekerekített sarkú ablakformái egyértelműen Fodor Gyula egyéb budapesti
munkáit idézik, így elképzelhető, hogy ezeket ő alakította ki 1912-ben.

208
 1906–1907-ben épült fel Baumhorn Lipót háromszintes, szuterénes családi villája
a Budapest XIV. kerület (akkor VII. kerület) Izsó utca 8. - Abonyi utca 27. számú
saroktelken, mely egyben építészirodaként is szolgált. A Budapest Főváros Levéltárában
őrzött, 1906. augusztus 28-án készült terveken az építész és neje szerepel megrendelőként, a
tervező maga Baumhorn, a kivitelező pedig Szalka Jakab. 678 A tervezett állapot némileg eltér
az épület mai formájától: a kőlábazatú, mára teljesen vakolt homlokzatok a terveken több
kőborítású szakaszt tartalmaztak, így a szuterén feletti övpárkány fölé felfutóan és a
koronázópárkány alatt. Mára a tetőtér beépítésével módosult a tetőkialakítás és az épület
arányai is torzultak. A nyíláskiosztás azonban nem változott: az Izsó utcai főhomlokzaton
ritmusuk (1)+1+3+1+(1), melyből a szélsők a nyolcszög öt oldalára épülő tornyokként
kerültek kialakításra, az Abonyi utcain (1)+1+2+1. A szuterénben elhelyezett irodákba, a
magasföldszinti ill. első emeleti lakásokba az Abonyi utca felől volt bejárás, az utolsó
tengelyben elhelyezett ajtón és belső lépcsőházon át. A második emeletre külön bejáratú
lépcsőház vezetett az épület délkeleti oldalán. A belső kialakítás rendkívül igényes: a
földszinti előszobából ruhatár, hall és fürdőhelyiség nyílik, továbbá lejárat a három helyiséget
magában foglaló irodába és feljárat az első és második emeletekre. Az első emeleti, eredetileg
két lakásba osztott hét szobát egy 1907. szeptemberében beadott módosított terv szerint
egybenyitották – feltehetően ez a szint lehetett az építész otthona.
A lakóház díszítése visszafogott, rusztikus kőborításával enyhén vernakuláris jelleget
ölt – még ha szabályos tömegében hagyományos bérvillát formáz is. 679 Az ablakközök
faltükrein kívül a homlokzat ritmusát a középtengely hármas osztású, kosárívvel záródó
ablakai, s ezek emeleti kis tetővel történő lezárásai adják. Ugyanezen jellemzők az Abonyi
utcai homlokzatról is elmondhatók, bár ennek jobb szélső tengelyében a bejárat fölött három
üres címerpajzzsal díszített koszorúban az építész szabadkőműves emblémája látható:
derékszögű vonalzó és körző.
1909 körül Baumhorn Lipót áttette székhelyét a budapesti Király u. 43-45. szám alatti
irodájából az Izsó u. 8. alá, a lakásába. Az épületterveken látható szignók arra utalnak, hogy
678
BFL XV. 17.d.329/32778 anyagában 208037/1906-III. szám alatt. Az 1907. április 24-én
kelt műszaki leírás és statikai számítás, valamint az ehhez csatolt tervek a Hazai Vasbeton
Építési Vállalat pecsétjével vannak ellátva, s Mátrai, Gferer és Grossman rendszerű
vasbeton felhasználásáról szólnak. 1906. október 1-én engedélyezték az építkezést 208037
számmal. (ÉI XXX. évf. 40. sz. 1906. október 7. 368.) A 62139/1907-es, 1907. november
9-én kelt ügyirat a ház elkészültéről tudósít.
679
Az Izsó utca 5. sz. alatt álló, Lajta Béla-tervezte Malonyai-villa (1905–1906) már készen
állt ekkor, s elképzelhető, hogy Baumhorn a homlokzat több szakaszára tervezett rusztikus
kőborítással ennek sokkal szabadabb formáira „válaszol”. (Köszönet a párhuzamért Csáki
Tamásnak!)

209
Kovács Károly építész/építőmesterrel dolgozott együtt ezekben az években. Mellékesen
jegyzem meg, hogy Somogyi György és Gerle János 1980-ban írott tanulmányukban arra
utalnak, hogy az épület 1916-os eladására Baumhorn egyik munkatársának anyagi visszaélése
miatt került sor.680 Érdekes lenne tudni, vajon nem a tőle nagyjából a háború kitörése óta
különvált Kovács Károlyról van-e szó.
Harmadik alkotói korszakában Baumhorn még egy lakóházat tervezett Budapesten, a
Baross téren. Elbontották, homlokzata ismeretlen. Tervei lappanganak, 681 alaprajzát a Magyar
Építőművészet folyóirat lehozta, feltehetően a Székesfőváros egyik bérháza volt a VIII.
Baross tér 7-8. szám alatt.682 Az ikerházként kialakított franciaudvaros bérház egyik felét
Baumhorn, a másikat Kotál Henrik tervezte. A földszinten üzlethelyiségek, az emeleten 2-4
szobás lakások kaptak helyet. A Csata utcai iskolával temesvári leányiskolája után újfent
alkotott az iskolaműfajban (1910; Budapest XIII. Csata u. 20), bár itt protomodern
szellemben, az újvidéki zsinagógaegyütteshez hasonló geometrikus téglaraszterral
dolgozott.683 Az L-alaprajzú, négyszintes iskolaépület tervein a homlokzatokra a berlini
Judengstil által ihletett szögletes díszítmények és négyzetsorok kerültek, az 1912-ben
kivitelezett temesvári Lloyd-palota épületdekorációjának előfutárai. Leghíresebb tervsorozata
1910-ből „Delphin” jeligével a budapesti Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt.
székházának tervkiírására született, itt II. díjjal jutalmazták (az első díjat Kármán Aladár–
Ullmann Gyula „Danubius” jeligéjű tervezete kapta). 684 Pályatársainál (Jónás Dávid és
Zsigmond, Gerster Kálmán stb.) valamelyest konzervatívabb tervet nyújtott be, amennyiben
hatszintes épületének saroktornyos homlokzata a historizáló szecesszió kései, geometrikus
jellegét hordozza, klasszikus homlokzattagolás mellett.
Baumhorn két háború közötti lakóházairól szinte teljesen eltűntek a korábbi
formajegyek: modern, funkcionális, egyszerű alaprajz, homlokzatok és minimális dekoráció
jellemző. A budapesti Minerva u. 7. szám alatti villaépület (1930 körül, Klén Ferenc részére)

680
SOMOGYI–GERLE 1979–1980: 364.
681
A Baumhorn-kiállításon alaprajzaival szerepelt, forrásmegjelölés nélkül.
682
Magyar Építőművészet 1909. VII. évf. 8-9. sz. 26. Alaprajz.
683
BFL XV. 17.d. Budapest Székesfőváros Tanácsának iratai, 329/27464-65; 75289/1910-III.
Ügyiratszám alatti tervek jóváhagyva 1910. augusztus 24-én. Baumhorn Lipót pecsétje
mellett az aláírás Kovács Károlyé. A Baumhorn-kiállításon homlokzati- és alaprajzi
tervekkel szerepelt, BFL forrásmegjelöléssel.
684
ÉI 1910. április 24. 183.; A teljes bírálati jegyzőkönyv olvasható: Magyar Építőművészet
1910. VIII. évf. 7. sz. 1-29. A pályatervek beadási határideje 1910. április 11., a zsűri
tagjai Alpár Ignác, Berczik Gyula, Wellisch Alfréd, Zobel Lajos építészek voltaka
társaság igazgatósága mellett. A tervek (főhomlokzat és alaprajzok) szerepeltek a
Baumhorn-kiállításon, forrásmegjelölés nélkül.

210
levéltári dokumentumai hiányosak, csupán a nyolcvanas évek változtatásainak tervei
elérhetők.685 A négyzetes alaprajzú, egy tömbbe komponált, háromszintes lakóvilla utcai
főhomlokzatának középtengelyéből kétszintes zárterkély emelkedik ki, mely a második
emeleten erkéllyé nyílik. Ennek kovácsoltvas korlátja, együtt az első emeleti ablakok
szemöldökdíszeivel és erkélykorlátjaival, neobarokk formajegyeket kapott. A budapesti
Erzsébet királyné útja 41/a. alatti lakóházról már többet tudunk – azt is, hogy a tervező
Baumhorn és Somogyi György neve ugyan közösen van feltüntetve a Márkus Klára Róza és
Frank Náthánné Schnürmacher Ilona részére épített kétemeletes bérház terveinek pecsétjén, a
szignó viszont Somogyié.686 Az átadás – egyben halála – évében 71 éves Baumhorn
feltehetőleg már vejére bízta a tervezést.
Baumhorn Budapest Székesfőváros 1927. évi kislakás-építkezésében is részt vett
(Kárpát utcai-csoport; 1927, Schwartz és Horváth-építészpárossal és Wachtl Elemérrel
közösen), és többedmagával puritán hangvételű, a skandináv neoklasszicizmus formavilágát
idéző épületegyüttest tervezett.687 A lakások száma 132 egyszobás, 55 kétszobás és 8 üzlet
három épületben elosztva, hozzávetőleg 40 000 négyzetméteren.

IV.2. Szeged
(236-246. kép)

Szeged századfordulós építészetében egységes színfoltot jelent Baumhorn Lipót

épületcsokra. Stílusa a századforduló elkötelezett irányzataihoz képest visszafogott és
konzervatív volt, még a burjánzó, florális szecesszió virágkorában sem mellőzte a
historizmusban gyökerező eszköztárát. Legyen szó zsinagógáról vagy a nagypolgárság
bérházairól, épületei egytől-egyig pozitív visszhangra találtak a korabeli sajtóban és a városi
közfelfogásban.

685
BFL XV.17.f 358 FIMÜV-terv, IV/8. Hrsz: 5429/2. A korábbi szakirodalmak Minerva
utca 1. szám alatt közölték a házat, de a levéltári kutatás más eredményre vezetett.
Mindazonáltal lehetséges, hogy átszámozás történt.
686
31498/2 hrsz. tervtári anyaga: 190517/1931-III, 56927/1932-III. A használatbavételi
engedély 1932. június 2-án kelt, ügyiratszáma 33141/1932.
687
Szegő György ezt azonban Baumhorntól teljesen idegen karakterűnek tartja. GRUBER–
SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 21.; Forrás: Magyar Építőművészet XXVIII.évf. (1928) 3.
sz. 23. Metszete és 2. emeleti alaprajza szerepelt a Baumhorn-kiállításon, BFL
forrásmegjelöléssel.

211
ihlette stílusban.707 Baumhorn viszonylag egyedülálló módon vegyítette a kései historizmust
főként a bécsi szecesszióból eredeztethető motívumokkal és felfogásmóddal. A florális
szecesszió itt-ott ékszerdobozként megjelenő, figyelemfelkeltő képviselőivel szemben
századfordulós palotái belesimulnak a városképbe.
1910 körül közeledni látszanak egymáshoz a századfordulón még eltérő palettával
dolgozó építészek. A fent bemutatott, Baumhorn Lipót által jegyzett épületek sok
hasonlóságot mutatnak pl. Spiegel Frigyes és Márkus Géza Vajda-palotájával (1910, Stefánia
10.), a szomszédos Müller-házzal (1909–11, Müller Miksa, Kazinczy u. 2.) és Spiegel Prinz-
házával (1910-11, Arany János u. 1.). Raichl J. Ferenc továbbra is a magyaros szecessziót
képviseli (Móricz-ház, 1910, Szt. Mihály u. 9.; Raichl-palota, 1910, Szentháromság u. 2-4.).
Érdekes kivételt képez Erdélyi Mihály helyi mérnök, aki az 1880-as évektől kezdve számos
épület kivitelezését végezte, így 1903-ban a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárét is. 708 A
többnyire neoreneszánsz-tervező Erdélyi saját palotáját (1908, Deák F. u. 2.) – kis túlzással –
Baumhorn-stílusban álmodta meg, tehát szintúgy a „birodalmi szecesszió” eszköztárát
felhasználva.
Úgy tűnik, a századfordulón Szegeden a homlokzatot síkként kezelő szecessziós
irányzatok jelenthették a kitörési pontot zsidó gyökerű építészeink számára, egyesek – így
Baumhorn is – viszont a kevésbé progresszív, belesimuló taktikát választották.

IV.3. Temesvár
(247-252. kép)

Temesváron Baumhorn – Szegedhez hasonlóan – a zsinagógával kezdett (1897–1899,

Temesvár-Gyárváros), s ezt követték polgári épületei. 1900 és 1912 között négy középületet,
egy iskolát és egy bérházat tervezett a városba, itt tehát háttérbe szorultak a lakóépületek.
Székházai közül az 1901-ben tervezett Délvidéki Kaszinót nem kivitelezték (az akkori
Hunyadi út 3. szám alatt épült fel 1903–1905 között Tőry Emil tervei szerint, Baumhorn
tervei nem ismertek). Az Állami Felsőbb Leányiskola tervezésénél (1901–1903, Timişoara,
Bd. Constantin Diaconovici Loga 45.) valamivel hamarabb kapta a megbízást a Temes-Béga
Vízszabályozó Társulat székházának megépítésére (1900–1901, Timişoara, Bd. 16.
Decembrie 1989. 2., egykor Hunyadi út 1.), majd 1904 körül egy kis józsefvárosi lakóházat

707
Ld: GERLE János–KOVÁCS Attila–MAKOVECZ Imre: A századforduló magyar építészete. Bp. 1990.
vonatkozó részeit valamint a CsMÉE szegedi fejezetét.
708
Szegedi Napló XXVI. évf. (1903. febr. 20.) 44. sz. 9.; (1903. márc. 31.) 77. sz. 7.

219
tervezett, feltételezésem szerint a Vízszabályozó Társulat bérházát (Bd. 16. Decembrie 1989.
6., egykor Hunyadi út 5.). 1905-ben kezdődött a Temesvár-Belvárosi Izraelita Hitközség
székházának tervezése és építkezése (Timişoara, Str. Gheorghe Lazar 5., egykor Szerb-
Erzsébet utca sarok). A városban készült el legnagyobb szabású középülete, a Lloydtársulat
Palotája (1909–1912, Timişoara, Piaţa Victoriei 2., egykor Ferenc József út), melyről –
ismereteim szerint életművében egyedülálló módon – saját kezű leírást is megjelentetett.
Akad még egy kérdéses épület is Temesváron, ez pedig a Merkúr-palota (1908-1919, Pta
Traian 2., egykor Kossuth tér), mely stíluskritikai alapon a Baumhorn-iroda alkotásai közé
sorolható.
Az építész legkorábbi munkája a városban a Temes-Béga Vízszabályozó Társulat
székháza volt az akkori Hunyadi út 1. szám alatt (1900–1901). A társulat 1777-től számítja
létezését,709 1872. februárjában kezdett ezen a néven működni. Nagyszabású Béga-parti
palotájuk építési engedélyét 1900 augusztusában adták ki, 710 s egy év alatt felépült. Baumhorn
tervei szerint kétemeletesre épült, ám 1909-ben Arthur Tunner bővítési terve szerint
emeletráépítést hajtottak végre. Mai formájában háromszintes, reprezentatív saroképület,
szabálytalan négyzet alaprajzzal, a párkányszint fölé emelkedő íves oromzatokkal és
toronnyal. A főbejárat fölött két szintet átfogó kettős oszloppár jelenik meg, ez a középület
műfajához köthető.711 Egyéb részleteit tekintve a „Vízpalota” neobarokkos formakincsű,
középrésze a toronysisakkal együtt manzárdtetős, ablakformái klasszikus félkörívesek. A
homlokzattagoló pilaszterek vakolatsávval borítottak, fejezetüket csüngősorok és koszorúk
díszítik. Az emeleti homlokzatszakaszokon a szokásos levélcsokrok vannak, a tetőgerincen
pedig a korabeli képeslapok tanúsága szerint a leányiskoláéval megegyező bádogcsipke futott
végig. A funkciót összetett szimbólumrendszerrel érvényesítette Baumhorn, ebben az esetben
a vízhez köthető motívumokkal: kagylós fülkékben vízilényekkel, szárnyas halakat és
delfineket mintázó vakolatdíszekkel. Baumhorn kézjegyének számít a főkapu két oldalán
horgony-formába szerkesztett monogram (itt TBV-rövidítés). Az épület jól példázza az
építész késő-historizmusban gyökerező eklektikus komponálásmódját: a Lechner nemzeti
formanyelvéből származó dekoratív tetőgerinc és szecessziós indacsokrok harmonikusan
709
BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye:
Vízszabályozás és árvízvédelem. Forrás:
http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0024/8.html (2015. január 21.)
710
Építési engedély kelte 1900. augusztus 13., lakhatási engedély kelte 1901. augusztus 29. Építész: Baumhorn
Lipót, építőmester: Karl Hart; emeletráépítés 1909-ben: Arthur Tunner. Forrás: http://www.timisoara-
info.ro/en/sightseeing/historical-quarters/iosefin/tours/169-palatul-societatii-de-hidroameliorari.html. Utolsó
letöltés: 2015. január 21.
711
Ld. Alpár Ignác (1855-1928) középületeit, így pl. a Budapest V. Szabadság téri
Tőzsdepalota (kb. 1905) oszloppárait.

220
megférnek egymással a barokkos palotahomlokzaton.712 Alaprajzának leírásától az
átalakítások és a nehézkes bejutás miatt eltekintek.
Az 1903-ban elkészült Állami Felsőbb Leányiskola (1901–1903)713 H-alaprajzú,
kétemeletes épülete. Két fokozatban kiugró középrizalitja egy emelettel magasabb,
háromszögű oromzattal záródik, sarokpillérei tornyocskákban végződnek. Homlokzatai
fehérre vakoltak, díszítésként téglaszalagos ornamentika hálózza őket. A főhomlokzat
nyílásosztása 4+1+3+1+4 ritmusú, a középtengely emeletén helyt kapott díszes tanácsterem
festett ablakai – szamárhátívből származtatott – háromszögben záródnak és kőmérművel
vannak ellátva. Ugyanezt a záródást ismétlik az emeleti ablakok fölötti téglaszalagok, különös
eleganciát kölcsönözve az épületnek. A téglaszalagos ornamentika Lechner Ödön
művészetéből származtatható, az iskolaépületek műfajában pedig Baumgarten Sándor (1864–
1928) és Herczegh Zsigmond (1848–1914) építészek terjesztették el a századfordulón (pl.
Vakok Intézete, Budapest, Ajtósi Dürer sor 39., 1899–1904). Említésre érdemes a temesvári
iskola díszterme, melyet klasszikus tagozatokkal alakított ki az építész, a tetőgerincen
elhelyezett bádogcsipkézet valamint a főhomlokzat oromfalának egy részlete. A háromszögű
oromzat szélső mezőiben téglapontozás kapott helyet, ami ettől az épülettől ill. az ugyanekkor
tervezett Szeged-Csongrádi Takarékpénztártól kezdve a baumhorni eszköztár részévé vált.
Szimbolikájára lehetséges magyarázatot a takarékpénztár belső udvarán találhatunk
(elemzését ld. a Szeged-Csongrádi Takarékpénztárnál).
A Temesvár-Belvárosi Izraelita Hitközség székháza és bérháza az egykori Szerb-
és Erzsébet utcák sarkánál helyezkedik el, a tervek pedig 1905 márciusára készültek el (ma
Str. Gheorghe Lazar 5.).714 Sietős ütemben haladtak a munkák, hiszen az addigi ún.
„zsidóudvart” – annak szefárd imaházával egyetemben – április első napjaiban már bontani is
kezdték a kivitelezéssel megbízott Hart és Fogl építőmesterek. 715 Májusban arról döntött a

712
A korábbi szakirodalom egyértelműen Baumhornnak tulajdonítja az épületet, de a
homlokzat statikus kialakítása valamelyest Kovács Károly újvidéki Winkle-házához teszi
azt hasonlóvá. Mivel a teljes temesvári épületanyag levéltári dokumentációja lappang, ill.
információim szerint elveszett, ezért megmaradok én is a Baumhorn-tervezés mellett azzal
a kikötéssel, hogy a palota megépültekor Kovács már irodájának tagja volt s így a
rajzolásban lehetett némi szerepe.
713
Temesvár területi levéltárában (Arhivelor Nationala Directia Judeteana Timis) 2012-ben
egyetlen épület dokumentációját sem tudták rendelkezésemre bocsátani.
714
VL 1905. február 8. 7. „A Temesvár-belvárosi izr. Hitközség kétemeletes bérházat szándékozik építeni
mintegy 300.000 korona költségen. A bérház terveit Baumhorn Lipót fővárosi építész dolgozza ki és
remélhető, hogy az árlejtés kiírására még a tavaszon sor kerül.”
715
Temesvári Hírlap III. évf. (1905. március 15.) 61. sz. 4.; III. évf. (1905. március 17.) 63. sz. 6.; III. évf.
(1905. március 22.) 67. sz. 4.; III. évf. (1905. március 28.) 71. sz. 2.; III. évf. (1905. március 31.) 74. sz.;
VL 1905. március 29. 9.

221
hitközség, hogy Erzsébet-királyné emlékére Erzsébet-udvarnak nevezik majd épületüket. 716
Amilyen sűrűn cikkezett a helyi sajtó az előkészítés egyes fázisairól, olyan mélyen hallgat az
elkészülésről. Se 1905-ből, se a későbbi évekből nem találtam az avatásra vonatkozó
tudósítást.
A hitközségi székház impozáns saroképülete téglalap alaprajzú, belső udvarral és két
lépcsőházzal. A földszintet nagy belmagasságú üzlethelyiségek foglalják el, az első emeleten
székel a hitközség,717 a második emeleten feltehetően lakások voltak. Rendkívül impozáns az
udvari homlokzat is: a klinkertégla-szalagos raszterháló, az árkádos folyosók pillér- ill.
oszloppáros alátámasztása és a vasrácsok gyakorlatilag megegyeznek a Szeged-Csongrádi
Takarékpénztáréival. Külön említést érdemel a Gheorghe Lazar utcáról nyíló kocsibeállós
kapu, melyből a díszlépcsőházat a szintén a takarékpénztárból ismert kőoszlop-pár és TBIH-
monogramos rusztikus kőkorlát indítja. Ezen kívül a Baumhorntól megszokott késő
historizáló, eklektikusan variált, részben geometrikus formákká redukált homlokzatdíszítések
jelennek meg: szögletes voluták, maszkok, füzérek, korongok, barokkos oromzatok mezőiben
dúsan csavarodó levélcsokrok.
Az 1905 körül befejezett épületek közé tartozik még egy kis bérház a Vízszabályozó
Társulat palotája melletti második telken (1904 körül, Bd. 16. Decembrie 1989. 6.) . A sugárúti
kis lakóházról – a Temes-Béga Vízszabályozó Társulat bérháza? – levéltári anyag híján
egyelőre keveset tudunk: se az építtető, se az építés ideje nem ismert. 718 A lakóház
kapubejárójának falán elhelyezett díszítés azonban választ adhat a szegedi takarékpénztárról
már ismert, lefelé ívelő levélcsokor eredetére: lehetséges, hogy az a középre szerkesztett
koszorús női fej stilizált hajkoronája, visszakunkorodó levélvégeiben tárcsákkal. Akár így van,
akár nem – ez a motívum rendkívüli harmóniát kölcsönöz a háromszintes épület külsejének is,
ahol a szintek közti faltükrök és a szélső oromfalak dísze.

716
Temesvári Hírlap III. évf. (1905. május 17.) 112. sz. 4.
717
A hitközségi iroda előszobája egy a századfordulós építészet történetében egyedülálló
kincset rejt: a falon függő óriás festmény a hitközség igazgatósági testületét ábrázolja egy
hosszú asztal körül ülve, a kezekben terv-papírok. Középen az elnök mellett szakállas férfi
áll, Baumhorn Lipót. A kép felirata: „A Temesvári izraelita hitközség testületének – a
lerombolt régi székház üléstermében egybegyűlt – tagjai elhatározzák az új székháznak
építését 1905. évben.” A kép dokumentum-értékű, hiszen közelebbről megnézve nem
egyszerűen festményről van szó. A festett háttérbe a testületi tagok és az építész
fényképfelvételét montírozták bele, alulra pedig felírták a résztvevők nevét. A
századfordulós temesvári hitközség önreprezentációjának és büszkeségének szemléletes
bizonyítéka ez a kép, mely a testületet a híres gyárvárosi zsinagóga építészével, Baumhorn
Lipóttal ábrázolja – s nagy kincs, melyet a hitközség máig őriz.
718
GERLE-KOVÁCS-MAKOVECZ 1990: 273. Temesvár Város Levéltárában egyetlen épület
dokumentációját sem tudták rendelkezésemre bocsátani.

222
 Az ötszakaszos utcai homlokzat páratlan tengelyeit sávozott lizénákkal emelte ki az
építész, s a tetőszintbe nyúló íves oromfalakkal koronázta. A középső tengelyben kapott helyet
a főkapu, az első emeleten zárt-, a másodikon pedig nyitott erkéllyel. A földszintet
üzlethelyiségek foglalták el, s Bellai József korabeli kalauzából tudjuk: itt élt és működött
Dulácska György hentes és Hetyei Gyula építész-építőmester. 719 Az emeleti ablakok páros ill
hármas osztásúak, egyenes lezárással. Ez az egyszerűséget jól ellensúlyozza a szinteket
elválasztó faltükrökben és az oromzatokon burjánzó indás növényi ornamentika, s a főpárkány
alatti pajzsos ill. szárnyas géniuszos vakolatdísz. A géniuszfejek mellett kígyók tekerednek,
fejük fölött pedig kötélmotívum látható: e két minta alapján következtetek arra, hogy a
Vízszabályozó Székháztól három telekre elhelyezkedő épület a társaság bérháza lehet.
Az udvari elrendezés alapján leolvasható, hogy L-alaprajzú az épület, aszimmetrikusan
elhelyezett, köríves alaprajzú lépcsőházzal, az udvaron kétszintes melléképülettel. (Ez utóbbi
valószínűleg később épült.)
Szegedi társaihoz hasonlóan szintúgy saroktelken áll Baumhorn legtekintélyesebb
polgári épülete, a Lloyd-társulat temesvári palotája (más néven Tőzsdepalota, ma
Politechnikum, 1909–1912, Piaţa Victoriei 2.).720 Frekventált helyen, a kulturális főtéren
kapott helyet, léptékében messze meghaladja nemcsak Baumhorn Lipót többi alkotását, de a
környező épületeket is.
Az eredeti elrendezés szerint az ötszög alaprajzú épület több funkciónak megfelelő
kialakítást kapott: a társulat közgazdasági tevékenységének megfelelően tőzsdehelyiségek,
klubterem és bérhelyiségek kaptak helyet a négyszintes, alagsorral ellátott palotában. A
központi előcsarnokból háromkarú lépcső vezetett a félemeleten elhelyezkedő, hármas
osztású nagy ablakkal ellátott tőzsdeteremhez, majd fel az első emeletre, amelyet egymástól
szeparáltan a Lloyd klubhelyiségei és a tőzsdebíróság foglaltak el. A főlépcsőházban tovább
haladva a második és harmadik emeleteken úri bérlakásokhoz jutott a korabeli látogató. Az
emeleti lakások megközelítésére két melléklépcsőházat is tervezett az építész az
épületszárnyak végeire; mindhárom lépcsőházban volt lift.
A 2+1+3+1+2 szakaszos főhomlokzat homorlatokból és ívekből szerkesztett
orommezejében „Temesvári Lloydtársulat”-felirat volt olvasható, – ma ennek helyére
719
BELLAI József: Temesvár és Délmagyarország kalauza. Temesvár 1914, Moravetz Testvérek. 38-39.
720
VL XXX. évf. (1909. február 24.) 8. sz. 13.; XXX. évf. (1909. december 22.); XXXI. évf.
(1910. június 1.) 22. sz. 18.; ÉI XXXV. évf. (1911. november 5.) 45-3266. sz. 461-463.
tervek; XXXV. évf. (1911 november 12.) 46-3267. sz. 471-473. Az épület földszinti
alaprajza és oldalhomlokzata eredeti terveinek fénymásolata szerepelt a Baumhorn-
kiállításon Temesvári Levéltár forrásmegjelöléssel. Ottjártamkor, 2012-ben, a levéltárban
egyetlen városi épületről se tudtak tervanyagot mutatni.

223
„Politehnica” került –, a tetőzet fölé magasodó földgömb viszont a régi. Az épület hangsúlyos
középtengelyében hármas kapuzat nyílik, majd felette a tőzsdeterem ablakait szögletes
volutával záródó, két emeleten át magasodó háromnegyedoszlopok keretezik. A harmadik
emeleti kő erkélykorlátok mintájában kis jóindulattal a TL-betűk ismerhetők fel. A pártafalon
elszórtan geometrikus maszkok őrzik a palota nyugalmát, továbbá vertikálisan sorolt
négyzetdíszítés tűnik fel. A homlokzatformáló elemek nagyfokú hasonlóságot mutatnak a
budapesti Zeneakadémia Korb Flóris és Giergl Kálmán tervezte épületével (1904–1907, VI.
Liszt Ferenc tér 8.).
Elegáns, díszes motívumokban az épületbelső sem szűkölködik. A kazettás
mennyezetű, árkádívekkel tagolt, aranyozott díszű előcsarnok után a lépcsőn felhaladva ovális
ablakokkal megnyitott, márványfestésű pillérekkel és négyzetsoros árkádívekkel
megtámasztott lépcsőházba ér a látogató, majd innen ráfordulva a folyosókra négyzetsorokkal
díszített, lekerekített sarkú ajtók és ablakok, valamint egyéni tervezésű, szecessziós kilincsek
következnek. Az ajtóüvegeket geometrikus vasrács védi, és elegáns kialakítású a lépcsőkorlát
is. A délkeleti szárny földszintjén működő (korabeli) kávéház berendezésének meghatározó
eleme a szögletes meander díszítés, ami az egyedi tervezésű lámpáktól kezdve a fal intarziás
faburkolatán át az óriás, fa tükörkeretekig mindenhol megjelenik. Baumhorn Lipót profán
városi alkotásai közül ezt a palotát tartom csúcsművének. Mind a külső, mind a belső terek
rendkívül harmonikusak és a századforduló kései historizmust és szecessziót ötvöző
szellemében születtek.
A fejezet végén röviden megemlítem azt az épületet, melyet a szakirodalom
kérdőjellel Baumhorn-nak attribuált.721 Az egykori Kossuth téren elhelyezkedő, Merkúr-
palotaként ismert kereskedőház (ma Piaţa Traian 2.) 1908–1909 között épült Fiatska Béla
részére a Gyárváros főterén.722 Építésze ismeretlen. A háromszintes, szélső tengelyeiben íves
oromzattal díszített palota nyílásainak statikus ritmikussága, s a nyílásközök burjánzó
szecessziós növényi ornamentikája leginkább a Baumhornnal közösen dolgozó Kovács
Károly újvidéki Winkle-palotájával mutat hasonlóságot, bár a Temes-Béga Vízszabályozó
székházával is rokon. Árulkodóak az első emeleti ablakok fölött elhelyezett lefelé hajló
levélcsokrok, továbbá az oromzatokban elhelyezett maszkok, pajzsok, és az ablakközök
indákkal befuttatott tárcsái is. Gerle János, kollégáival közösen valószínűleg stíluskritikai
alapon sorolták az épületet a Baumhorn-oeuvre-be, amit az egyes formajegyek elemzése

721
GERLE-KOVÁCS-MAKOVECZ 1990: 273.
722
Temesvári Hírlap VI. évf. (1908. május 6.) 104. sz. 4.;
http://www.timisoara-info.ro/en/sightseeing/historical-quarters/fabric/tours/162-palatul-mercur.html (2015.
január 21.)

224
abszolút indokolttá tesz. Levéltári vagy egyéb írásos bizonyítéka azonban továbbra sincs
annak, hogy valóban a zsinagógatervező irodájában készültek volna a tervek, s ha igen,
Baumhorn vagy Kovács invencióját dicsérik.
Temesvár századfordulós építészetével kapcsolatban nem végeztem olyan mélységű
kutatást, mint Szeged esetében, azonban annyi elmondható, hogy a magyaros szecesszió
fővárosi képviselőiként a Komor-Jakab építészpáros tervezte a Kereskedelmi Bank épületét
(1908, Losonczy tér/Hunyadi utca), Kőrössy Albert Kálmán pedig a ligeti Béga-hidat
készítette Mihailich Győző mérnökkel közösen (1908). A helyi tervezők közül szecessziós
épületeikkel kitűnnek még Székely László (1903–1922 között a város főépítésze), Merbl
Arnold és Gemeinhardt Márton. Baumhorn mindenesetre fővárosi irodája dacára a bánsági
városban is nagyszámú alkotással van jelen.

IV.4. Újvidék
(253-258. kép)

Baumhorn Lipót változatos épületcsoportot hagyott hátra Újvidéken, melyeket Bela

Duranci az átlagos, a kor építészetét felül nem múló helyi épületek közül kiemel szabad,
fantáziadús homlokzataik okán.723 Újvidéki munkássága 1904-ben kezdődött az Újvidéki
Takarékpénztár épületével (Trg. Slobode 7.), majd 1908–1909-ben épült a Menráth-palota
(Kralja Aleksandra 14.). Ezzel szemközt helyezkedik el a Winkle-udvar, mely 1906–1907-
ben épült a Baumhorn-iroda tagjaként önállóan is dolgozó Kovács Károly tervezésében.
Szintén Kovácshoz köthető a takarékpénztár szomszédságában álló Vasember-ház (Njegoseva
2.). Két további lakóépületet tervezett a városba Baumhorn: az egyiket a külvárosba,
rendkívül izgalmas téglaszalagos homlokzattal (Tomin-palota, Trg. Marije Trandafil 12.), a
másikat pedig a város szívébe Schwarz Lipót borkereskedő részére (Trg. Pozorišni 7.)
Túlsúlyban vannak tehát polgári magánmegrendelésű alkotásai ebben a városban, bár
a legjelentősebb kétségkívül a zsinagógából, iskolából és hitközségi épületekből álló
együttese. Eddigi kutatásaim alapján Újvidék az az egyetlen város, melyben Kovács mintha
Baumhorn „jobbkezeként”, képviselőjeként vagy művezetőjeként jelenne meg, s jelenléte
nemcsak a fővállalkozónak, hanem saját magának is további megrendeléseket hozott.724

723
DURANCI, Bela: A vajdasági építészeti szecesszió. Újvidék, Forum Kiadó, 1983. 69.
724
Önálló tervezésű világi épületek Kovács Károly pecsétjével és szignójával ellátott tervanyagával eddig csak
Újvidéken találkoztam; továbbá a szatmárnémeti ill. makói zsinagógák általam csak részben ismert
tervanyagán van még Kovács-pecsét.

225
kombináció eredménye, addig Szabadkán a térbe magába van „beoltva” a zsidóság, leginkább
a sivatagi sátor zsinagógába való transzformálásának eszközével, s a korábbi építészeti- és
dekorációs gyakorlat részbeni elutasításával.
Szegeden is „beszél” az építészet: Jákin és Boáz oszlopai toronnyá nőnek, a teremtés
égboltja áttetsző kupolává terebélyesedik, a falakat a közösség által is könnyen olvasható,
képi szimbólumok sokaságával operáló ablaknyílások törik át, a központi boltív pedig
magyarul szólal meg: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Ugyanakkor el is bújik a
mondanivaló, utalva a kereszténység előtti, ősi, az európai kultúrát ugyanakkor meghatározó
rítusokra és gondolkodásra: héberül ragyogó vallási alapvetések és imák töltik ki a tektonikai
elemek középpontjait, a bordűrök sorait. Levelek, virágok, indák, tájak és tárgyak
szimbolikus képei mögé rejtőzik a zsidó történelem. A kombináció részként pedig nem
hagyható figyelmen kívül a zsinagógát övező, főrabbi által tervezett biblikus kert sem, mely
számos növényfajával kifejezte egyrészt a közösség magyar identitását, másrészt a
Szentföldet idézte – a hazai flórába való szerves beágyazódással. (A kert leírását l. a III.2.6.
fejezetben!)

VII. Baumhorn Lipót alkotói korszakai, a zsinagógák építészeti párhuzamai

és a kortárs kontextus

VII.1. Az építész alkotói korszakainak felülvizsgálata

a tipológiai rendszerezés eredményeinek tükrében

2008-ban elkészült szakdolgozatomban, melynek címe Baumhorn Lipót építészete. A

zsinagóga-specialista alkotói korszakai szakrális és világi művei tükrében,812 arra törekedtem,
hogy az általam választott művek alapján alkotói korszakokat különítsek el az életműben.
Ehhez nemcsak zsinagógáit, de világi épületeit is alapul vettem, s négy nagyobb, időben
egymásra épülő fázist különböztettem meg. Elsőként az 1888–1899 közötti évtizedet „stílusok
kavargó üstje”-ként jellemeztem, mivel ide tartoztak a keleties zsinagógáktól kezdve a
neoreneszánsz lakóházakon át a középkorias formákat mutató, összetett tömegű zsinagógák,

812
2008, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Művészettörténet Tanszék, témavezető:
Rozsnyai József

279
nem beszélve arról, hogy ebben az időszakban Baumhorn még a Lechner-Pártos irodában is
tevékenykedett. Az 1900–1907 közötti időszak a századfordulós irányzatok jegyében telt. A
lipótvárosi zsinagógapályázattal és a szegedi zsinagógával indító korszakba Temesvár és
Szeged világi épületeit is besoroltam. A harmadik korszakot „1910 körüli évek” jelzővel
illettem, s az újvidéki zsinagógaegyüttestől az első világháborúig számítottam bele a szakrális
és világi épületeket. 1918-tól 1932-vel bezárólag háború utáni művekről írtam, és a Somogyi
Györggyel való együttműködésről. Négy nagyobb korszakra bontottam tehát az életművet,
melyeket csak részben tudtam stilárisan egységesen jellemezni.
Az építész világi műveiről szóló, 2015-ben megjelent tanulmányomban 813 tartottam
magam ehhez a felosztáshoz, kiegészítve a négy korszakot az arra leginkább jellemző
stílusfogalmakkal. Ez a tartalmi bővülés leginkább annak volt köszönhető, hogy a
szakdolgozat óta eltelt években igyekeztem a fellelhető összes világi épületet megismerni és
elvégezni a levéltári alapkutatást. Még ha a szakdolgozatban tárgyaltakhoz képest jelentősen
több épület is került így a látóterembe, természetesen a teljesség igényével nem élhettem –
ahogyan ez a disszertáció világi épületeket tárgyaló fejezetében (IV.) sem sikerült. Addigi
kutatásaim alapján tehát az első, 1888–1899 közötti korszaknak a „kései historizmus
Baumhorn korai éveiben” nevet adtam, a másodiknak „századfordulós irányzatok vagy
historizáló szecesszió?”-t, az 1907–1914 közötti szűk évtizedet a „klasszicizáló és
geometrikus tendenciák”-kal jellemeztem, míg a háború utáni időszakot „historizmus és
modernizmus határá”-ra tettem.
Ez a felosztás relevánsnak tűnik, ha az időbeli megoszlást nézzük, de a
zsinagógaépületek teljes körű feldolgozása – vagyis a disszertáció előkészítése és írása –
során tovább differenciálódott számomra az emlékanyag, különösen ami a formakincset illeti.
Ennek része elsősorban a külső és belső építészeti nyelv, ami azonban nem független a
térszerkezettől és az építés módjától sem. A stíluskereső első alkotói korszakban jól
elkülönülnek egymástól az orientalizáló és a historizáló zsinagógák, így ezt a közel tíz éves
időszakot két részre osztottam 1888–1896 és 1897–1899 közé, utóbbit pedig átfedésben a
következő stílusszakasszal 1902-ig kitoltam. Az 1900–1905 között tervezett zsinagógák
főként historizáló vagy magyaros szecessziós jegyekkel kerültek kialakításra, az 1906-tól
kezdve az első világháborúig tervezett alkotások pedig geometrikusabbak, a magyaros
szecesszió letisztultabb, protomodern változatai. Ötödik szakaszként viszonylag egységesnek
tűnik az 1918-tól 1929-ig terjedő időszak, ami historizáló, klasszicizáló és egyben modern –

813
OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót (1860–1932). A historizáló szecesszió (zsinagóga)építésze. – In:
ROZSNYAI József (szerk.): Építőművészek Ybl és Lechner korában. Budapest 2015, Terc. 196-229.

280
leginkább ami a vasbeton szerkezetiséget illeti, a gyöngyösi zsinagógával pedig újfent
beköszönt az orientalizálás, az első korszaktól jelentősen eltérő, modern megfogalmazásban.
Mindezen közben vannak „kakukktojások”, olyan, a korszak általánosan megfogalmazható
építészeti nyelvébe nem illő alkotások, melyek átlépik a szorosan vett korszakhatárokat, s így
átfedéseket generálnak azok között (pl. Fiume, Muraszombat, Gyöngyös). A következőkben
röviden összefoglalom mindazon jellegzetességeket, melyek az egyes épületek elemzése és
tipológiai rendszerezése során letisztultak bennem. Ehhez fontosnak tartom megjegyezni,
hogy elsősorban a zsinagógatermésre vonatkoznak megállapításaim, azonban a világi
épületek gyakran mozgatórugói, ötletgazdái, vagy akár kísérleti terepei voltak Baumhornnak
az újabb és újabb formanyelv szakrális építészetbe való átültetéséhez, így röviden ezekről is
szót ejtek.
Összesítve az életmű különböző műfajú alkotásait elmondható, hogy elemzésem
Baumhorn – időnként munkatársaival együtt készített – huszonkét zsinagógájára vonatkozik,
és négy, nem kivitelezett pályatervére. Ezt kiegészíti három, a síremlékművészet műfajába
tartozó alkotása, nyolc kisebb léptékű vagy kérdéses szerzőségű
zsinagógabővítése/átalakítása, harminc megépült, világi megrendelésű köz- és magánépülete
és tizenöt tervpályázata. Utóbbiakat említés szintjén érintem a korszakok bemutatásánál,
hiszen mind a műfaji eloszlás, mind a stiláris jegyek között összefüggés mutatható ki.
További hét olyan meghívásról vagy jóváhagyott tervről van még tudomásom Baumhorn
munkásságában, melyeket felvettem az épületlistába (l. a Függelékben!), de egyelőre
ismeretlenek, kutatásuk még várat magára, így a következő fejezeteknek nem képezik részét.
Az alkotói korszakok ismertetése egyben disszertációm összefoglalása is. Érintem
mindazon kérdéseket, melyeket a dolgozat célkitűzéseként megfogalmaztam, így elsősorban
azt, hogy mely forrásokból táplálkozhatott Baumhorn a zsinagógák térszerkezete és stiláris
jellemzői kialakításakor, ill. hogy építészete milyen viszonyban állt korának tendenciáival. A
további alfejezetekben vizsgálom a kortárs, főként német nyelvterületen álló (vagy egykor
állt) zsinagógaépületeket és építészeik munkásságát, valamint a Történelmi Magyarország
területén felépült alkotásokat. Mivel Baumhorn tevékenysége lefedte az ország nagy részének
a századfordulón született zsinagógáit (legalábbis ami a 400-1500 fős méretet illeti), s az ő
termékenységéhez mérhető hazai zsinagógaépítész nem volt, így röviden szót ejtek azon
tervpályázatokról is, melyek jó keresztmetszetét adják a korszakban működő építészeknek a
műfajhoz való viszonyáról. Reményeim szerint ezen kérdések megválaszolása hozzájárul
ahhoz, hogy Baumhorn Lipót munkásságát a helyén tudjuk értékelni.

281
 VII.1.1.
I. korszak: Keleties zsinagógák (1886–1896; 5-11. kép)

Baumhorn Lipót első alkotói korszakát az esztergomi zsinagóga tervezésétől a

nagybecskereki zsinagóga elkészültéig számíthatjuk, 1886–1896 közé. Ez alatt a nyolc év
alatt az építész tervei szerint két zsinagóga, egy középület (Győr, Királyi tábla), egy lakóház
(Komárom, Grünfeld-ház), egy gyár (Salgótarjáni Öblösüveggyár), a Millenniumi Kiállítás
Sokszorosítóipari csarnoka került kivitelezésre és két tervpályázatra nyújtott be pályamunkát
(Szombathely, evangélikus templom és Lipótvárosi Kaszinó). Ez a sokszínű kép a kezdő
építész vállalkozó kedvéről és piackereséséről árulkodik. Az épülettípusok között ebben a
szakaszban még nem kerültek túlsúlyba a zsinagógák, s egységes formanyelv sem
jelentkezett. A műfaji sokszínűség mellett ugyanis a formakincs gazdagsága is jellemzi az
első alkotói korszakot: keleties zsinagógák és főként neoreneszánsz világi épületek.
A megbízások és kivitelük módja minden bizonnyal szorosan kötődtek Lechner Ödön
Pártos Gyulával közösen működtetett irodájához, ahol Baumhorn 1894-ben megalapított
önálló irodájának létrehozásáig dolgozott. Belépésekor az iroda tevékenysége a neobarokk
szegedi Városháza (1882–1883) és a Magyar Államvasutak francia neoreneszánsz
formavilágú Nyugdíjintézeti bérházának kivitelezésére koncentrálódott (1883–1884), majd a
szintén neobarokk nagybecskereki Városháza (1885–1886) következett. 1888–1889-ben a
Thonet-ház tervezése és kivitele folyt – ez az alkotás homlokzati csempedekorációjával már
némiképp orientalizáló hatást mutat a franciás neoreneszánsz oromzati formák mellett. A
szekszárdi „Szegzárd szálló és vendéglő” (1889–1893) alaprajzi elrendezésében és
saroktornyos, oromzatos kialakításával tér majd vissza Baumhorn munkásságában 1903 körül
(Temes-Béga Vízszabályozó Társulat székháza, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár székháza),
az Iparművészeti Múzeum (1893–1896) és a kecskeméti Városháza (1893–1897) pedig több
szempontból is iránymutatóak lesznek az életmű során (összetett ablakok és lóhereíves
nyílások a későbbi zsinagógákon, bádog vagy kerámia tetőgerinc világi épületek esetében,
téglaszalagos homlokzatornamentika műfaji határok nélkül.) A neobarokk motívumkincs,
mely Baumhorn polgári megrendelésre készült épületeinek visszatérő jellemzője (de a
trencséni zsinagógaterven is visszaköszön 1911-ben), szintén a Lechner-irodában eltöltött
időszak gyümölcse lehet, így a nagybecskereki Városháza ívesen formált, áttört mellvédjei, az
ovális ablakformák, hullámzó oromzatok és a füzéres-csüngős stukkódíszek.
A korszak nevét adó orinentalizálás főként Baumhorn zsinagógaépítészetére volt
jellemző, bár a kiállítási csarnokon is fellelhetőek elemei. Az 1850-es években induló,

282
Ludwig Förster bécsi építész által propagált tervezési gyakorlat a zsidó identitás építészeti
kifejezőeszközei keresésének jegyében iszlám-mór elemeket választ a zsinagógaépületek
meg(re)formálásához, s teszi ezt egyfelől a granadai Alhambra részleteinek felhasználásával,
másfelől Salamon jeruzsálemi templomának rekonstrukciójára törekedve. (Bővebben l. az I.3.
fejezetet!) Esztergom és Nagybecskerek zsinagógái egyértelmű kapcsolatot mutatnak
Förster bécsi, Tempelgasse-i (1853–1858, elpusztult) és budapesti Dohány utcai (1854–1859)
zsinagógáival még akkor is, ha bizonyos részletmegoldások eltérőek. További előképként
felhozhatók az esztergomi épület esetében távolabbról Toledó középkori zsinagógája, a Santa
Maria la Blanca (1205 körül) patkóíves nyílásai, J. Opfermann 1844-es mainz-i terve a
homlokzati középtengely hátratolása okán, továbbá a firenzei zsinagóga (1874–1882, Mariano
Falcini, Vincente Micheli, Marco Treves), melynek homlokzati sávozása, ablak- és
árkádformái szintén visszaköszönnek Esztergomban. Nagybecskerek tömege és kupolái hűen
követik P. Hoffmann wiesbadeni Michelsberg zsinagógájának (1869) formáit amellett, hogy
ennek is Förster munkássága lehetett az egyik forrása. Pozsony Milch Dezső tervezte
reformzsinagógája (1893–1895) is hatást gyakorolhatott Baumhornra, bár tervezésük és
elkészültük közel egy időre esett. Ugyanígy Wilhelm Stiassny-ról is elmondható, hogy
egyidős zsinagógái hasonló, orientalizáló formavilággal készültek, s egy-egy
részletmotívumot elleshettek egymástól – már amennyiben ismerték egymás, ekkor még
főként kisebb településekre készült zsinagógáit. (Malacka, jelenleg Szlovákia, 1887; Jablonec
nad Nisou, Csehország, 1891–1892; Bécs, Leopoldgasse, 1892–1893). Jacob Gärtner bécsi
zsinagógaépítész (1861–1921) Opava-i (1892–1896) és Olmütz-i zsinagógája, mely 1895–
1897 között épült, kortárs párhuzam Nagybecskerek zsinagógájához, hiszen négyzetes
főtömegük, egyenes, a főhomlokzaton oromzatos párkánylezárásuk, a középkupola és a
sávozott polikróm homlokzat gyakorlatilag megegyeznek.

VII.1.2.
II. korszak: Historizáló zsinagógák (1897–1902; 12-30. kép)

A második alkotói korszak zsinagógái az orientalizáló első építményekhez képest más

szellemben készültek: neoromán-neogótikus, ill. neoreneszánsz eszköztárral kísérletezett az
építész – nem előzmények nélkül. A Temesvár-gyárvárosi (1897–1899), szolnoki (1897–
1899), brassói (1899–1901) és fiumei (1902–1903) épületek tervezésekor Baumhorn már
beépíthette 1893-as itáliai útjának tapasztalatait, de a német zsinagógaépítészet két remeke, az

283
Edwin Oels Oppler által tervezett hannoveri (1866–1870) és wrocławi (1866–1872),
középkori katedrálisokat idéző épületek kupolái és összetett tömege még nagyobb hatással
lehetett a fiatal építészre. A két korszaknyitó zsinagóga tervéből aztán típusterv is lett:
centrális alaprajzi rendszerük, kupolás-kéttornyos tömegformálásuk és egyes
részletmegoldásaik végig visszaköszönnek az életműben (a Klein-tipológia szerinti bizánci
templom típusú zsinagógákként). A brassói a bazilikális elrendezés első – és lényegében
egyetlen – példája (Jeruzsálemi templom típus), Fiuméban pedig a tájolás különlegessége
okozta a prototípus módosulását. A formanyelv tekintetében tovább kísérletezett az építész:
Szolnokon a historizáló neoromán, Temesváron ugyanennek a neoreneszánsszal való
ötvözése figyelhető meg, Brassóban a neogótika keleties, Fiuméban pedig velenceies vonulata
jelentkezett. A Lechner-irodában eltöltött munkaóráknak az ablakformákat köszönhetik ezek
a korai zsinagógák: a szolnoki háromkaréjosan záródó ablakai megfelelnek a pár évvel
korábban tervezett kecskeméti Városháza emeleti, középrizalitban nyíló ablakainak (1893–
1897), az Iparművészeti Múzeum (1893–1896) központi, hatosztatú nyílása pedig a
századfordulón tervezett fiumei és a későbbi nyitrai zsinagógákon tér vissza ugyanilyen,
háromszögben záródó formában. Ennek az ablaktípusnak a módosulásaként, variációjaként
tekintek az életműben előforduló, összetett, mérműves ablakokra, melyeket Baumhorn a
rózsaablakok komplementer párjaként variált a zsinagógák megvilágításakor, a homlokzatok
középtengelyeiben.
A középkorias formák, főként a vízszintes homlokzatosztás áttételes forrásaiként az
orvietoi (1290) és sienai dómok (1263) hozhatók fel, konkrét előzményként pedig Oppler két
zsinagógája. A hannoveri zsinagóga homlokzati középtengelyei egy az egyben
visszaköszönnek Szolnokon és Temesváron, ami a háromszögű, árkádos párkányzatú
oromfalat, az alatta ívmezőben elhelyezett rózsaablakot, s a hármas földszinti kapuzat fölötti
íves vakárkádsort illeti. A kupolaforma és a nyolcszögű dob e két városban konkrét másolata
a hannoverinek. A belső tér a német zsinagógák esetében sokkal inkább gótikus katedrálist
idézett, mint Baumhornéi, ugyanakkor a fogrovatolt árkádívek és a szentélyrekesztő korlát
lóhereíves nyílásai hasonlóságként nevezhetők meg, a kupolás tóraszekrény-felépítménnyel
együtt. Kortárs párhuzamként Stiassny valamivel korábbi prágai zsinagógája kínálkozik
(Prága, Královské Vinohrady, 1894–1896), ahol az élete végéig keleties stílusban tervező
építész neoreneszánsz vendramin-ablakos, román korias rózsaablakos és oromzatos
zsinagógát tervezett – igaz, hogy bazilikális rendszerrel, kéttornyos, zárt sorú utcai
homlokzattal. A tóraszekrény azonban hasonlít a Baumhorn által tervezettekhez: háromszögű,
törvénytáblákkal koronázott oromzata kettős oszlopokon nyugszik. Jacob Gärtner bécsi

284
zsinagógái is közeli párhuzamként értelmezhetőek, hiszen a Humboldtgasse 27. szám alatt,
saroktelken álló zsinagóga 1896-ban épült a temesvári és szolnoki zsinagógáéval megegyező
alaprajzzal, neoromán párkányzattal, oromzatos középtengelyekkel és középkupolával. (Az
elbontott zsinagóga keleti kiképzése csak virtuális rekonstrukciók alapján ismert, 814
mindenesetre zárt sorban állt az épület, így ezen az oldalon valószínűleg eltérő az alaprajz.) A
Bécs-Brigittenau-ban álló (Kluckygasse 11., 1898) és a Bécs-Simmering-i (Braunhubergasse
7., 1898) templomok zárt sorú beépítésbe kerültek, ennek megfelelően felépítményük eltérő,
az alaprajzban pedig Gärtner jobban kedvelte a keresztformát. Román korias jegyeik viszont
megmaradtak. Marosvásárhely nagyzsinagógája (1899–1900), melyet a szakirodalom újabban
szintén Gärtnernek tulajdonít,815 centrális felépítményével, rózsaablakával és kupolájával
nagyon közeli rokonságot mutat Szolnokkal és Temesvár-Gyárvárossal. A kupola kiképzése
azonos, viszont az utcafronti láthatóság miatt a kupola Marosvásárhelyen elhagyta a
középteret, és az előcsarnok fölött emelkedik (német mintára, pl. Berlin, Oranienburger utca,
Eduard Knoblauch, 1866).
Röviden értékelve a korszak világi épületeit, 1890-től Baumhorn egyre több megbízást
kapott: három budapesti bérháza épült meg, egy temesvári és egy szegedi székház, továbbá
Temesváron egy iskola köthető még nevéhez 1902-vel bezárólag. A meghatározó stílus
számára eleinte a neoreneszánsz (Budapest VIII. József u. 38.; Budapest VI. Szív utca 66.),
melyen fel-feltűnik a keleties íz. A korai polgári épületeken tehát egybeforrt a zsinagógák
esetében oly eltérő két formavilág. 1900 után – a historizmus jegyében – a Temes-Béga
Vízszabályozó Társulat neobarokk palotáját alkotta még meg.

VII.1.3.
III. korszak: Historizáló és magyaros szecesszió (1900–1905; 31-91. kép)

A századfordulón Baumhorn Lipót jelentős hitközségi és világi megbízásokat kapott,

és több presztízsértékű tervpályázaton vesz részt: az Osztrák-Magyar Bank budapesti
814
A Bécsi Műszaki Egyetem (Technische Universität Wien) 3D/Virtual Reconstruction of Destroyed
Synagogues (Lerombolt zsinagógák virtuális/3D rekonstrukciója) elnevezésű programja Bob Martens
vezetésével célul tűzte ki, hogy hozzáférhetővé tegyék azon épületek részleteit, melyeket az 1938. november
9-10-i „kristályéjszaka” miatt már nincs módunk tanulmányozni, s archív felvételek is csak szórványosan
elérhetőek. https://www.tuwien.ac.at/en/news/news_detail/article/7343/ (2019.01.04.). Ehhez hasonlóan
működik a Darmstadti Műszaki Egyetem virtuális rekonstrukciós prorgramja is (Synagogues in Germany: A
Virtual Reconstruction, TU Darmstadt).
https://www.tu-darmstadt.de/universitaet/selbstverstaendnis/profil_geschichte/verantwortung/
thema_verantwortung_k04.en.jsp (2019.01.04.)
815
KLEIN 2011: 324, 21. lj,

285
székházáén, a temesvári Délvidéki Kaszinóén és egy hódmezővásári bankpályázaton. Bécsies
vonásokat mutató historizáló szecessziós (köz)épületek fémjelezték nevét főként két vidéki
nagyvárosban: Temesváron és Szegeden, de első újvidéki munkája, a Takarékpénztár is ekkor
épült. Nyitásként historizáló szecessziós lakóházat tervezett Budapest V. kerületébe (Honvéd
u. 8.–Kálmán Imre u. 1. 1900–1901), majd a Szegedi Izraelita Hitközség székházát és a
Temesvári Állami Felsőbb Leányiskolát nagyon hasonló modorban, a magyaros szecesszió
téglaszalagos ornamentikájával. Itt az ablakformákkal is megidézte a Lechner-iroda
jellegzetességeit. A Szeged-Csongrádi Takarékpénztár székházát, az itteni Wágner-palotát, a
Temesvár-Belvárosi Izraelita Hitközség székházát és ugyanitt egy kis bérpalotát historizáló
szecessziós homlokzatdekorációval látott el, ugyanakkor az udvari falfelületek téglaszalagos
ornamentikával készültek.
Profán épületei ebben az alkotói korszakban a századfordulón alkalmazott, elsősorban
neorenesznász formakincs radikális gazdagodásáról tanúskodnak. A kései historizmus
jegyében megjelentek a neoreneszánsz és neobarokk szerkesztésmód fellazított jegyei, mint a
klasszikus faltagoló elemek valamint az ovális ablakokkal áttört hullámzó oromzatsorok.
Ezek azonban kiegészültek a bécsi Secession-épület (1897–1898, Joseph Maria Olbrich) és a
Wiener Werkstätte művészei szerkesztésmódjának mintájára geometrikus keretbe foglalt
növényi ornamentikával, továbbá a koszorús fejekkel és szalagokkal. Ez a kombináció a
századforduló éveitől kezdve egyéni ízt adott Baumhorn épületeinek. Ennek a sajátos, mégis a
Monarchia területén egy időben, több művésznél is felbukkanó motívumkincsnek a
kategorizálására Moravánszky Ákos a birodalmi szecesszió fogalmát javasolta – így utalva a
historizáló alapformák szecessziós kibővülésére.816 Baumhorn esetében ez a formai bővülés
felveti azt a kérdést, hogy mennyiben figyelhető meg nála a századfordulós irányzatok
szellemiségének, az épület és homlokzat egészére vonatkozó úttörő felfogásnak a recepciója,
ill. mennyiben inkább „csak” formai átvétel, idézet. Az építész világi épületei többségén úgy
nyúlt a szecesszióhoz, ahogyan pl. a reneszánszhoz is: egyes elemek, motívumok átvételével,
ám nem a szerkezet vagy a homlokzat egészére ható eszmeként. Ez a historizáló
megközelítésmód indokolja a Baumhorn építészeti nyelvezetét ebben a III. alkotói korszakban
legtalálóbban leíró kifejezést: historizáló szecesszió.
A szegedi új zsinagóga (1899–1903) a műfaj fő műve a korszakban, egyrészt azért,
mert ez Baumhorn legmonumentálisabb épülete, másrészt a harmonikus, összetett, sokrétű
formanyelv és az eszmei tartalom szimbolikus kifejezése okán. Ez az az épület, melynek

816
MORAVÁNSZKY Ákos: Versengő látomások. Esztétikai újítás és társadalmi program az Osztrák-Magyar
Monarchia építészetében 1867-1918. Budapest, Vince, 1998. 106.

286
stíluskritikai besorolása a korabeli és későbbi szakirodalomban „középkorias irányzat”-tól
(Löw), neoromán-gótizálón (P. Brestyánszky), keleties és eklektikuson át (Szegő) a
szecessziósig terjed (Pamer, Szegő, Klein). Alaprajzában, az összetett, oldottabb külső tömeg
miatt némileg a görögkereszthez közelít, ám ez csak abból adódik, hogy az oldalhomlokzatok
középtengelyei is enyhén kiugranak a síkból. Tipológiáját tekintve ez is bizánci templom
típusú zsinagóga, a négy saroktornyos, pentirygion-változat. A Temesvár-gyárvárosi
prototípushoz képest újítás még a nyugati lépcsőházaknak az épülettömegből való kiemelése,
ezek nyaktagos csatlakoztatása, és az eltérő, lépcsőzetesen futó párkánymagasság. Főként ez
az a trükk, amivel az óriási zsinagóga mégsem hat monstrumnak, mivel megmozgatott
falfelületei a változatosság ezernyi lehetőségét rejtik. (Az is igaz ugyanakkor, hogy tömege a
hatalmas méretek miatt az utcaszintről nem átlátható.) A külső nagykupola és a lépcsőtornyok
sisakjai annyiban módosították a hannoveri előképet, hogy bordás kiképzésűek, integrálva
ezzel a magyar zsinagógaépítészetbe Knoblauch berlini zsinagógájának bordás kupolatípusát.
A csegelyekre ültetett belső kupola bizáncias vonás, amennyiben többek között a Hagia
Sophia (537) belső terét idézi, bár ez is német közvetítéssel érkezett el hazánkba. Az 1878-
ban felavatott nagyváradi Ción-templom, mely a csegelyes kupolás kialakítás egyik
legkorábbi hazai példája, a nürnbergi zsinagógát követte (1869–1874). 817 Baumhorn Szegeden
alkalmazta először a csegelyes típust a nagy beltér áthidalására, és a karzati
teknőboltozatokkal is a nagyváradi példa nyomán haladt. Nem hozott újat a részletformák
terén: lóhereíves, összetett, mérműves ablakainak lechneri forrását a II. alkotói korszaknál
tárgyaltam, vimpergás, háromszögű oromzatai szintén a Lechner-irodában tervezett franciás
neoreneszánsz épületekkel mutatnak rokonságot, ahogyan a belső tér fogrovatolt árkádívei is
egyaránt gyökereznek az Iparművészeti Múzeum árkádíveiben és az orientalizáló 19. századi
zsinagógák gyakorlatában. Saját, pár évvel korábban kidolgozott prototípusát variálta tehát
tovább, s egészítette ki helyspecifikus elemekkel.
Az újdonság tömegkompozíció szempontjából maga a méret, melynek megoldásakor
mind a külső, mind a belső kiképzésben új eszközökhöz nyúlt az építész, s ezen eszközöket az
eddig általa alkalmazott összes stiláris vonás alkalmazásával dolgozta ki – kezdve a keleties
elemekkel egészen a historizáló szecesszióval bezárólag. További előrelépés Szeged esetében
a zsidóság vallási alapvetését és mondanivalóját kifejező belső kifestés, mely szimbolikus
formákba öntötte a konkrét, ám a hagyományból eredően emberi ábrázolást kerülő
történeti/ószövetségi eseményeket és mindennapi rituálékat. Ez a program magában foglalta
az ólomüveg ablakok aprólékos tervezésű kifestését éppúgy, mint az épület köré telepített
817
KLEIN 2011: 319.

287
„bibliai” kertet, és nem jött volna létre Löw Immánuel szegedi főrabbi megtermékenyítő
hozzájárulása nélkül. A szegedi hitközség anyagi ereje és a város társadalmán belül betöltött
szerepe természetesen szintúgy hozzájárult ennek a (nemcsak a városképből) kiemelkedő
alkotásnak a megszületéséhez. Érdekes ugyanakkor, hogy – feltehetően a ritka
együttállásoknak köszönhetően – a zsinagóga ebben a formában nem talált követőkre. Kisebb
léptékű zsinagógák születtek ekkoriban – s ez után is! – az ország területén, melyek másfajta
részletmegoldásokat igényeltek a városképbe való betagozódásukhoz. Ezek egy részét
egyébként maga Baumhorn építette fel. Egyedülálló tehát a szegedi zsinagóga abból a
szempontból is, hogy a Budapest-Lipótvárosban ugyanezekben az években tervezett,
befogadóképességében jóval nagyobb zsinagóga felépüléséhez nem voltak adottak a
feltételek; más, ilyen léptékű (1300 fősnél nagyobb) zsinagógára pedig nem mutatkozott
igény.
A III. alkotói korszak következő, a szegedivel erős kontrasztot alkotó zsinagógája
Ceglédre készült (1904–1906). Elsőként ennél a zsinagógaépületnél találjuk a homlokzati
téglaszalagok alkalmazását. Mind ez a Lechner Ödön által kedvelt, a zsinagógaépítészetbe a
Komor-Jakab építészpáros által Szabadkán átültetett téglaszalagos ornamentika, mind az
archív felvételeken a homlokzat felső zónájában látszó téglapontozás Baumhorn világi
épületeinek hatásáról árulkodik. A századfordulón ezek leginkább belső udvarok díszítésére
szolgáltak nála pl. a Szeged-Csongrádi Takarékpénztár és a Temesvári Izraelita Hitközség
bérháza esetében, bár a temesvári iskola és a szegedi hitközségi székháznál domináns,
utcafrionti nyíláskeretelésként is megjelentek. Cegléden központi szerephez jutnak, előidézve
ezzel a historizáló eszköztár szűkülését a részben magyaros szecessziós formák, részben a
következő, egy évvel később induló, protomodern alkotói korszak raszterhálói javára.
Nemcsak a homlokzatképzés adja azonban a ceglédi épület úttörő jellegét, hanem a méretnek,
s az ebből fakadó kihívásoknak a szegedi zsinagógáéval éppen ellentétes iránya. A
prototípushoz képest a ceglédi zsinagógáról elmaradt a középkupola, és helyét sátortető vette
át, ahogyan a nyugati lépcsőtornyok is sátortetősek. Az épület tömbszerűbb, a falsíkból
csupán a nyugati középtengely lép ki enyhén, s a historizáló tagozatok helyét téglaszalagok
veszik át a síkban tartott, vakolt homlokzatokon. Az ablakformák is alkalmazkodtak a
tömeghez: nincs se rózsaablak, se nagy, összetett felületű karzatablak, hanem kisebb léptékű
mérműves nyílások vannak a karzatszinten, szecessziós vakolatornamentikával keretezve. A
Klein-tipológia az álbizánci templom típusú zsinagógák közé sorolja, hiszen alaprajzi
rendszerében és tömegképzésében a bizánci templom típusba tartozik, de kupola és tornyok
nélkül. Hasonlít ebben a kortárs ungvári zsinagógához (Papp Gyula/Szabó Ferenc, 1904–

288
1910, ma Ukrajna), mely azonban erőteljesen orientalizál. Az 1910-ben épült aszódi
zsinagóga (Román Miklós) szintén sátortetős volt, bár ebben az esetben az építész a
toronysüvegeket és magát a kupolát alakította át nagy dőlésszöggel.
Baumhorn Szatmárnémetibe készült zsinagógájáról (1904–1905?) keveset tudunk.
Épülettömege újra a szolnoki zsinagógáét hozza, kupolaformája is megfelel annak,
ablakformáit viszont a szegedi zsinagógától kölcsönözte. Homlokzatai a ceglédit követik:
téglaszalagosak pontozással. Ez a korábbi jellegzetességeket vegyesen reprezentáló
szerkesztésmód stílusgyakorlat-jelleget kölcsönöz az épületnek, ami annál is inkább érdekes,
mert a Vállalkozók Lapja tudósítása szerint az épületet az 1902 óta Baumhornnal közösen
dolgozó Kovács Károly építész-építőmester tervezte.818
Teljes körű belső megújulása okán az önálló tervezésű zsinagógák közé soroltam
Liptószentmiklós zsinagógáját is (1842–1846, 1878, 1904–1906), melynek kiégett
klasszicista, ill. a későbbi átalakítás miatt romantikus belső terét Baumhorn historizáló
szecessziós stílusban alkotta meg. Az adott, hosszanti háromhajós térbe a szegedi
zsinagógából ismert csegelyes-belső-kupolás rendszert integrálta, a részletformák terén pedig
élt a külsőtől független tervezés szabadságával. Zsinagógái közül egyedülálló módon ennek
beltere kapcsolódik leginkább a polgári megrendelések esetében alkalmazott bécsies,
historizáló szecesszióhoz szögletes volutáival, neobarokkos csüngőivel, tárcsáival.
Érdekes, hogy míg a világi épületeken is ez a liptószentmiklósi belsőt jellemző
historizáló felfogás érvényesül, addig a téglaszalagos zsinagógák hozzák a kortárs síkszerű
homlokzatalakítást, s elmaradnak a historizmusban gyökerező homlokzattagoló elemek
(pilaszter, szemöldök, stb.). A lechneri téglaornamentikától leginkább a népies motívumok,
ívek elmaradása különbözteti meg Baumhorn téglaszalagjait, melyek kialakításukkal inkább a
mérnöki építészetet idézik s ezzel a modern irányzat előfutáraiként is értelmezhetők. 819
A következő alkotói korszak stílusiránya felé mutat a lipótvárosi
zsinagógapályázatra beadott terv, melynek elkészülte a harmadik, meghívásos forduló
idejére tehető, 1904–1905-re. Ha megépül, ez lett volna hazánk legnagyobb, csaknem 3000
főt befogadó zsinagógája. Monumentális méreteit Baumhorn a szegedi zsinagóga
tömegkompozíciójával kívánta megoldani, de a két terv között eltelt évek nyomai jól
látszanak: boglyaívet megközelítő, ablakkoszorúját támívekkel kiegészített kupola és
818
VL XXV. évf. (1904. július 13.) 28. sz. 6. A zsinagóga és hitközségi épület terveit a cikk szerint a Budapest
VII. Király u. 49. szám alatt, Kovács Károly tervezőnél lehet megtekinteni. Baumhorn irodája ekkor két
házzal odébb, a Király u. 43-45. alatt volt, s munkakapcsolatuk 1902-re nyúlik vissza, amikor a fiumei
zsinagóga statikai számítását Kovács szignálta, (1902.11.06.), Baumhorn pecsétje alatt. Forrás: DAR JU-
51 100/1902. dokumentumszám.
819
VÁMOSSY Ferenc: A Modern Mozgalom és a későmodern. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, 2002. 28.

289
lekerekített csúcsú háromszögű oromzatok jellemezték. Mindezen, a formák egyszerűsödése
és letisztultsága felé tartó vonások az újvidéki zsinagógán jelentkeztek először, majd a Dózsa
György úti épületen teljesedtek ki a következő években.

VII.1.4.
IV. korszak: Geometrikus szecesszió és protomodern (1905–1914; 92-140. kép)

Baumhorn 1905 után egyszerűbb tömegű és többnyire téglaszalagos homlokzatú

zsinagógákat tervezett: az újvidékit, makóit, muraszombatit (ez az egyedüli teljesen vakolt),
a budapesti Dózsa György útit, a nyitrait és egrit, valamint Trencsénbe terveket készített
(1911). Hat zsinagógája épült tehát fel ebben a korszakban, melyek a muraszombati és
trencséni épületek kivételével – ez formakincse okán a II., historizáló szakaszba tartozna
inkább – a téglaszalagos, magyaros szecessziós homlokzatornamentika geometrikus
változatában kerültek kivitelezésre.
Világi építészetének is ez volt a legtermékenyebb korszaka: 1904-től újvidéki
megbízásokat kapott, és a zsinagóga/iskola/kultúrház együttese mellett négy polgári
megrendelésnek tett eleget. Szegeden négy bérpalotával folytatta a munkát, valamint
Temesvárra is visszatért, és megtervezte világi funkciójú épületei közül a
legmonumentálisabbat: a Lloyd-társulat tőzsdepalotáját. Vidéki épületei ezen kívül Lugoson
egy bank és bérház (1906, egyelőre ismeretlen), valamint Budapesten saját villája (Izsó utca
8.), egy lakóház a Baross téren (székesfővárosi bérház, VIII. Baross tér 7-8. szám, elbontva).
A Csata utcai iskolával újfent alkotott a műfajban (1910).
A korszak tervpályázatai közül haton vett részt: az Egyesült Óbecsei Takarékpénztár
székházpályázatán, a lugosi kórház, az újvidéki Matica Srpska árvaház, a győri
takarékpénztár majd a szegedi zeneiskola- és hangversenyterem pályázatán. Leghíresebb
tervsorozata „Delphin” jeligével a budapesti Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Rt.
székházának tervkiírására született, ahol II. díjjal jutalmazták.
1909 körül, a korszak derekán Baumhorn Lipót áttette székhelyét a budapesti Király u.
43-45. szám alatti irodájából az Izsó u. 8. alá, a lakásába. Az épületterveken látható szignók
arra utalnak, hogy Kovács Károly építész/építőmesterrel dolgozott együtt ezekben az
években, 1901–1912 között. Eddig négy olyan épületről van tudomásom, melyek tervlapjain
Kovács aláírása Baumhorn pecsétje mellett szerepel: a fiumei zsinagóga statikai számításán,
az újvidéki zsinagóga, az általam nemrég azonosított újvidéki Schwarz-ház valamint a Csata

290
utcai iskola tervein. Egyes esetekben, így az újvidéki épületeken Kovács művezetői
szerepkört tölthetett be a fővárosban tartózkodó építész képviseletében. Ismertek azonban
olyan, teljes mértékben Baumhorn stílusába illeszkedő tervek is – így a szatmárnémeti és a
makói zsinagógák – melyeken meglepő módon nemcsak Kovács aláírása, hanem az ő saját
pecsétje is látható, igaz, hogy Baumhorn irodájának, egyben lakásának a címén. Ugyanígy
fest Újvidéken a Winkle-palota is, mely levéltári dokumentumai alapján Kovács Károlynak
attribuálható, egyes motívumai viszont zavarba ejtően baumhorniak.
Műfajtól függetlenül formai változás figyelhető meg az életműben. Baumhorn
szakrális és világi épületei követik a tízes évek általános tendenciáit, ami főként a zsinagógák
esetében egyszerűsödést, a historizáló formakincs visszaszorulását jelenti egy átlátható, a
szerkezetiséget hangsúlyozó téglaszalagos raszterháló javára. A középületek formavilága a
tízes évek elejére szintén leegyszerűsödött. Otto Wagner és Josef Hoffmann hatása
változatlanul érvényesül – értem ezen a geometrikusan megrajzolt motívumok túlsúlyát és a
jellegzetes, egymás mellé sorolt négyzetek megjelenését, ám Baumhorn továbbra is a
historizáló szecesszió szellemében kombinálta a neobarokk oromzatot a csempenégyzetekkel.
Újvidék zsinagóga-együttese (1905–1909) úttörő volt mind a funkció komplexitása
(templom, székház, lakások, iskola), mind a Temesvár-Gyárvárossal induló prototipikus
épülettömeg szerkezeti leegyszerűsítése és geometrikus szecessziós kivitele okán. A
középkupolás-kéttornyos tömegképzésen és a centrális, de hosszanti hangsúlyú alaprajzi
rendszeren nem változtatott, sőt, még a rózsaablak és hármas kapuzat is változatlan. Az eltérő
feladatot ellátó épülettömegek viszont világosan leolvashatóak a homlokzatokról, s a fehérre
vakolt, síkszerű falfelületek találkozási pontjainál és a nyílásoknál futó téglaszalagok még ki
is hangsúlyozzák ezt. A nyerstégla-szalagokból és vakolt falfelületekből komponált
homlokzati rendszer összeköti ezt az együttest mind Lechner Ödön, mind egyes követői
munkáival. A szögletes oromzati formák csúcsait lekerekítette az építész, ami a boglya-, vagy
parabolaív irányába való elmozdulásnak tekinthető. Mint ilyen, egyrészt a finn nemzeti
romantika inspiráló alakja, Eliel Saarinen munkásságában gyökerezik (1900. évi Párizsi
Világkiállítás finn pavilonja, Helsinki Főpályaudvar (1904; 1910–1914),820 másrészt
gyakorlatilag megegyezik Lajta Béla ugyanezekben az években készült Malonyai-villájának
egyes nyílásformáival (Budapest XIV. Izsó utca 5., 1905–1906), ill. a Vakok Intézete
kapuívével (Wechselmann Ignác és neje Neuschloss Zsófia Vakok Tanintézete, Budapest

820
CSÁKI Tamás: Lajta Béla életútja. – In: GERLE János–CSÁKI Tamás (szerk.): Lajta Béla. Budapest 2018,
Holnap Kiadó, 9-21. 16.; KLEIN Rudolf: Lajta építészete és a zsidó szellem (2013). – In: GERLE János–
CSÁKI Tamás (szerk.): Lajta Béla. Budapest 2018, Holnap Kiadó, 41-56,, 44.

291
XIV. Mexikói út 60., 1905–1908).821 A téglapontozásra, melyek a kísérőépületek
homlokzatait is meghatározzák, Otto Wagner két bécsi épülete hozható fel példaként
(Postatakarékpénztár, 1904–1906 és Steinhof-i templom, 1907), Budapesten pedig a Vágó-
testvérek tervezte Árkád-bazár (1908). A kupolaforma megreformálása fűződik még ehhez az
épülethez, amennyiben a nyolcszögű dob aljától Baumhorn támíveket vezetett föl a
kupolához. Ez a szerkezeti megerősítés meglátásom szerint a barokk templomok volutás
támíveivel hozható kapcsolatba (pl. B. Longhena: Velence, Sta Maria della Salute templom,
1631–1660), de az általam talált első hazai megjelenése szintúgy Lajta Bélához köthető, aki a
lipótvárosi zsinagógapályázatra készült kupolás tervén megrajzolta. (Majd pár évvel későbbi,
szintén erre a pályázatra készült meghívásos tervén ezt Baumhorn is átvette.)
Muraszombat zsinagógája (1907) a ceglédi, kompakt tömeg újabb példája,
formanyelve, kváderrajzolatos vakolatképzése pedig tovább variálta a középkorias
nyelvezetet. Leginkább tömege és elkészültének ideje köti ehhez az alkotói korszakhoz,
hiszen formanyelve okán visszalépés a historizmus középkorias és neoreneszánsz vonulatába.
A makói zsinagóga (1907–1914) kis túlzással az újvidéki ikertestvére, ahol újfent felmerül a
szerzőség kérdése, hiszen Kovács pecsétjével maradtak fenn tervlapok a levéltárban, igaz
hiányosan. Kupolaformája nem ismétli az újvidékit, a téglaszalagok vonalában pedig néhol
eltér az eddig ismert, Baumhorn által kedvelt ívektől. Bár időben távolabb állnak egymástól,
az egri zsinagóga (1911–1913) sorolható még az újvidékivel azonos felfogásba, bár itt a
rózsaablakok helyett az összetett ablakformákat alkalmazta Baumhorn.
A Dózsa György úti zsinagóga (1907–1908) a korszak másik úttörő alkotása,
leginkább az egész épülethomlokzatot átfogó, lekerekített sarkú oromzati vonal okán. Ezzel
Baumhorn még tovább egyszerűsítette a ceglédi, egybefogott épülettömeget, és a főváros
külvárosban álló zsinagógájához illő módon elhagyta a tornyokat és kupolát. Téglapontozásos
felületeivel és téglaszalagok határolta épülettömbjeivel tovább vitte a szerkezetiség
hangsúlyozását, a boglyaívvel rokon oromformával pedig illeszkedett a sajátosan századeleji,
magyaros hagyományba.822 A belsőben geometrikus mintasorokból építette fel a

821
A boglyaív itthon a Kossuth-mauzóleum tervpályázatára készült négy alkotás esetében tűnt
fel: Foerk Ernő, Spiegel Frigyes/Márkus Géza, Komor Marcell/Jakab Dezső és Lajta Béla
modelljei hozták a sátorkupolára hasonlító ívet, mely nevét a szénaboglyákról és a
boglyakemencéről kapta. GERLE János: Boglyakupola, boglyaív. – In: Sub Minervae Nationis
Praesidio. Tanulmányok a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989.
170-179.
822
Gerle János szakdolgozatom bírálatakor felhívta a figyelmemet rá, hogy a Baumhorn-
zsinagógák lekerekített sarkú oromzata nem a klasszikus boglyaív. Tanulmányából kiviláglik,
hogy inkább a finn nemzeti romantika által használt ív az, amit Baumhorn is alkalmazott.
GERLE János: Boglyakupola, boglyaív. – In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok a nemzeti

292
faldekorációt, mellyel megelőlegezte a Löffler-testvérek Kazinczy utcai zsinagógájának
enteriőrjét (1911–1913).
Nyitra zsinagógája (1910–1911) átmenetet képezett a korai és kortárs felfogás között,
hiszen ablakformáival megidézte egyrészt az Iparművészeti Múzeumot, mérműveivel
neogótikus érzetet keltett, sátortetővé redukálódó kupolájával ugyanakkor lépést tartott a
háborút megelőző időszak általános tendenciáival. Ez utóbbi tekintetében Román Miklós
aszódi (1910) és Schöntheil Richárd kőbányai (1907–1910) zsinagógájával jár fej-fej mellett,
követve az európai trendeket (pl. Eliel Saarinen: az 1900. Párizsi Világkiállítás finn
pavilonja). A trencséni terv (1911) hasonlóképpen kísérleti fázist dokumentál: az újvidéki
támpilléres kupolát itt klasszicizáló neobarokk eszköztárral kidolgozott összetett
épülettömegre helyezte az építész, melynek lépcsőtornyait manzárdos sátortető fedte volna.
Az a tény, hogy a városba 1912–1913-ban végül a berlini, a német modern zsinagógákat
(Essen, Frankfurt) idéző Richard Scheibner tervezte zsinagógát építették fel, jelzi, hogy a
Baumhorn által alkalmazott, 1911-ben már kissé elmaradott formavilág ekkor már
leáldozóban volt.

VII.1.5.
V. korszak: Historizáló modern (1918–1932; 141-199. kép)

Az első világháború kezdetével és a háborús állapotok beálltával az építészeti

megbízásoknak vége szakadt. A nagyszabású megrendelések megritkultak, s így Baumhorn
utolsó alkotói korszakában, az 1922–1932 közötti évtizedben három, kisebb léptékű lakóház-
építkezésről tudunk biztosan, és egy, a fővárosi kislakásépítkezés részeként megvalósuló
társtervezésről. A trianoni kényszerdiktátumot követően főleg zsinagógákat tervezett és
épített át, 1926-tól, a zsolnai zsinagóga tervpályázatától már vejével, Somogyi György
építésszel közösen.
A korszak korai alkotásait, a nyíregyházi (1918–1932) és a Páva utcai (1921–1924)
zsinagógákat puritán hangvétel és leegyszerűsödött formakincs jellemzi. A hitközségek
háború utáni valláskulturális reformja a korábbi reprezentációs igény visszaszorulásával járt,
helyét a közösség erősítése és megújulása vette át. Ennek megfelelően a két zsinagóga
tetőzete kupola nélküli, a nyíregyházié nyereg-, a pestié sátortetős. Főkapujuk belső udvarra
néz, a szentélyrész az utca felé; ennek oka elsősorban a tájolás, azonban a közösség befelé
forduló törekvése is kifejezést nyer általa. A külső megformálásában nagy szerep jut a

kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989. 170-179.

293
historizáló, klasszikus eszköztárnak: a nyílások közeiben lizénák, a földszinti és
karzatablakok között faltükrök vannak, a főhomlokzat pedig az egész falszakaszt lezáró
timpanont kapott. A szinte díszítetlen homlokzatokon jól érvényesülnek a szamárhátíves,
nagy, osztott ablakok, Nyíregyházán félkörívesekkel váltakozásban. A vasbeton alkalmazása
leginkább a laposdonga belső térlefedésben érhető tetten. A nyíregyházi és Páva utcai
zsinagógákhoz hasonló, klasszicizáló lett volna a Váli úti zsinagógakomplexum is (1929),
mely nagyszabású mivolta és bekerülési költségei miatt már nem valósult meg.
A losonci zsinagóga (1924–1926) sátortetővel és modern kupolaformával készült,
melyet tövénél pártázat koszorúz, homlokzatai viszont a historizmusban gyökereznek. A két
évvel későbbi zsolnai zsinagógaterv (1928) a losonci egy változatának tekinthető, hiszen
nyílásformáik és tömegük gyakorlatilag megegyezik. Zsolnán még utoljára felidézte
Baumhorn a magyaros szecesszió téglaszalagos ornamentikáját és a századforduló
protomodern, támíves kupoláját, de itt már Peter Behrens vitte el a pálmát modern
szellemiségű, lépcsőzetes, német „kockazsinagógájával”.
Budapesten a Hegedűs Gyula utcában (1925–1927) és a Bethlen téren (1930–1932)
két bravúros beépítést tervezett Baumhorn és Somogyi. A vasbeton szerkezet lehetővé tette
előbbiben a laposdonga üveg felülvilágítóval való térlefedést, a Bethlen téri Siketnémák
Intézetében pedig az utólag egy épületszárnyba beékelt zsinagógatér síklefedését. A fővárosi
hitközségeknek ebben az időszakban már se anyagi erejük, se szándékuk nem volt szabadon
álló zsinagógát emelni, és a társadalmi támogatottságnak is híján voltak. 823 Közösségeik
számára megfeleltek a klasszikus formanyelvbe öltöztetett, központi bimás zsinagógaterek,
melyeket Baumhorn megfelelő intimitással és eleganciával ruházott fel.
Baumhorn Lipót – és bizonyos tekintetben a hazai zsinagógaépítészet – hattyúdala a
gyöngyösi zsinagóga volt (1929–1931). Ezer főt meghaladó méretével, figyelemfelkeltő, a
szomszédos klasszicista ózsinagógától eltérő modern-keleties formavilágával, a hitközségi
büdzsét további évekre megterhelő költségeivel utoljára megidézte a századfordulós, magas
asszimilációs fokra ért zsidóság büszke szellemét. Lépcsőzetesen felépített épülettömege,
középkupolás, négytornyos kialakítása, alaprajza mind megfeleltek Baumhorn harminc évvel
korábban kidolgozott prototípusának. Vasbeton födémmel és kupolákkal épült, lapos
tetőmegoldását is ez tette lehetővé, s leginkább ezen jellemzői kötik a modern építészethez.
„Szecessziós” üvegablak-programja szintúgy a századfordulós felekezeti virágzásra utal. Van
azonban egy olyan vonása, mégpedig a keleties formák sajátos megidézése, mely eddig

823
TORONYI Zsuzsa: A pesti hitközség a templomépítkezések idején. – In: GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI
1999: 30-37.

294
egyetlen Baumhorn-zsinagógát sem hatott át ennyire elemi módon. Ez pedig egy az ókorba
visszanyúló idézet, mely leginkább a síremlékművészet sajátja. Lajta Béla szertartási épülete
a Salgótarjáni úti zsidó temetőben (1906–1908) nem sokkal korábbi kortárs példa, ahogyan
maga Baumhorn Schossberger-mauzóleuma (Aszód, 1913) is ennek az egy tömbből
„faragott”, pártázatos párkánnyal koronázott típusnak a reprezentánsa. Az 1907-ben tervezett
Újhely-síremlék – valószínűleg Baumhorn Lipóttól származó – leírásában a szerző
párhuzamot vont a föníciai megazil-nak nevezett sírépítményekkel, így okkal feltételezhetjük,
hogy az építész nemcsak a 19. század közepi orientalizálással volt tisztában, hanem az ókori
Perzsia, Mezopotámia, Fönícia világával is. Ezt az ókori világot idézte meg az építész
Gyöngyös főterének szomszédságában, minden bizonnyal a hitközség egyetértésével, hiszen
az eredetileg pályanyertes mű klasszicizáló kialakítású lett volna. A Salamon jeruzsálemi
templomának közel száz évvel korábbi rekonstrukcióihoz is kapcsolódó, a városi lakosság
körében heves vitákat kiváltó zsinagóga mintha a közösség azon sóhajának is hangot adott
volna, melyben hazájukat újfent a távolban kell keresniük, hiszen a befogadó közegben egyre
kevésbé érezhetik magukat otthon.

VII.2. Baumhorn és kortársai

(269-334. kép)

A hazai építészeti közegben 1890–1930 között Baumhorn Lipót tekinthető a

zsinagógaépítésznek. Zsidó kortársai, akiket szintén foglalkoztatott a műfaj – vagyis a
hitközségek – egy-egy megvalósult épülettel büszkélkedhettek csupán. A következőkben,
időrendben haladva, számba veszem a korszak legfontosabb zsinagógáit tekintettel mind a
térszerkezetre és a stílusra, mind ezek hatására. Vázlatosan érintem a 19. század második
felének alkotásait is, melyek tagadhatatlanul nagy befolyást gyakoroltak a későbbi évtizedek
gyakorlatára is.
Baumhorn korának zsinagógaépítészetére legnagyobb hatással a disszertációban már
többször emlegetett, kultikus alkotások voltak: Ludwig Förster bécsi (Leopoldstadt,
Templegasse, 1853–1858; 283-284. kép)824 és pesti zsinagógái (Dohány utca, 1854–1859;

824
Terveit az építész publikálta az általa kiadott szakfolyóiratban: Allgemeine Bauzeitung XXIII.
(1858), 14–16.

295
285-286. kép), Eduard Knoblauch berlini (Oranienburger Str. 1866; 288-289. kép), Edwin O.
Oppler hannoveri (1866–1870; 292-293. kép) és boroszlói zsinagógája (Wrocław, 1866–
1872; 294. kép), Otto Wagner Rumbach Sebestyén utcai zsinagógája (1870–1872; 296. kép),
továbbá a győri zsinagóga (1866–1870, Benkó Károly; 290-291. kép). Ezek előzményei
részben Kasselben, részben Drezdában, részben a század közepi német salamoni templom-
rekonstrukciókban keresendők. (Az I. fejezetben ezeket már tárgyaltam, s e helyütt túlságosan
messze vezetne részletesebb leírásuk.) Ezen egymástól eltérő típusok mindegyikének akadtak
követői, de az 1860–1880-as években a bécsi Förster-zsinagóga másolatai, reminiszcenciái
voltak a legelterjedtebbek Magyarországon (Zágráb 1866–1867, Vác 1864, Szentes 1868–
1872, Székesfehérvár ortodox 1870k., Nyíregyháza ortodox zsinagógái 1880, stb.). Elvétve
még 1900 körül is születtek egész pontos hasonmásai, így pl. a szekszárdi zsinagóga (1897,
Hans Petschnigg), a középtornyos, vagy módosított középtengelyű változatokra pedig
Kecskemét (1864–1871, ifj. Zitterbarth János; 211-212. kép) és Pécs zsinagógái a
legjellemzőbb példák (1864–1870, Gerster és Frey; 200-201. kép). Ezek mind a Jeruzsálemi
templom típusú zsinagógák sorába tartoztak, és hol pontosabb, hol jelzésértékű másolatai
voltak a Tempelgassé-nak. A kéttornyos, a Klein-tipológia szerinti katolikus templom típusú
Dohány utcai zsinagóga is előképként szolgált, s követőiként már 1864-ben felépült a
székesfehérvári neológ zsinagóga (Commetter Bernát), majd a szombathelyi (1880–1881,
Ludwig Schöne) és az újpesti következett (1885–1886, J. Gärtner?), hogy aztán a
századfordulón Jacob Gärtner nagyszombati (1897; 303. kép), Wilhelm Stiassny malackai
(1900; 302. kép) és Stern József zalaegerszegi zsinagógája (1903; 322. kép) is még a
kéttornyos, hagymakupolás kivitelben készüljön. Valószínűleg a típusban rejlő nagyobb méret
és reprezentatívabb megformálás tette ezt még a századfordulón is alkalmassá arra, hogy az
építtető közösség szándékait kifejezze általa. Stilárisan többnyire mindkét försteri típus
követői megtartották a keleties formanyelvet, időnként historizáló neoromán (Zalaegerszeg),
neoreneszánsz (Székesfehérvár neológ zsinagóga), vagy akár – a legkésőbbi példán,
Kunszentmártonban (1912, Dobovszky József; 326. kép) – magyaros szecessziós stílussal
ötvözve.
A 19. század utolsó harmadában elterjedt bizánci templom típusú zsinagógák sorába
az előzmények közül leginkább az Oppler-zsinagógák és a győri zsinagóga tartoznak a
centrális alaprajz, a központi kupola és a saroktornyok miatt. (A típus részletes leírását l. az
I.4. fejezetben!) A századfordulóhoz közeledve az emancipált zsidóság felfedezte magának
ezt a típust, mint a társadalmi státuszuknak leginkább megfelelő építészeti formát. Ebben a
folyamatban megerősítésként hatott az 1895-ös recepciós törvény is (XLII. tc. 1-4.§), mely a

296
zsidó vallást törvényesen bevett vallásnak nyilvánította. Baumhorn ezt a hullámot lovagolta
meg jó (üzleti) érzékkel, illetve feltehetően a kezdeti sikerek arra ösztönözték, hogy ennek a
zsinagógatípusnak a variációit dolgozza ki a hitközségek számára. Zsinagógákra
specializálódott kortársai – elsősorban Jacob Gärtner és Wilhelm Stiassny bécsi építészek – is
vagy a jeruzsálemi templom típusú zsinagógákat, vagy a bizánci templom típusúakat
részesítették előnyben a Monarchia területén, ez is megerősítésül szolgálhatott.
Gärtner (1861–1921; 303-310. kép) egyik első épülete, a nagyszombati zsinagóga
(Trnava, Szlovákia, 1891) egyértelműen a Dohány utcai zsinagóga nyomdokain haladt
kéttornyos, polikróm homlokzatával, majd az opavai templom (Csehország, 1892–1896) már
keleties, gótizáló ablakformákkal, középkupolával és centrális felépítménnyel került
kivitelezésre. Baumhorn nagybecskereki zsinagógájának keleti tornyokat mellőző
alaptömege, melyet két évvel később kezdett tervezni, ám szintén 1896-ban avattak, szoros
közelséget mutat ezzel az Opavá-ba készült Gärtner-zsinagógával. Az építész a jelenlegi
országhatárainkon belülre két, erőteljesen keleties hatású épületet tervezett: az újpesti
(Berzeviczy utca 6. 1885–1886) és a debreceni zsinagógákat (neológ, Deák Ferenc utca,
1897). Ez utóbbi az orientalizáló bizánci templom típusú zsinagógák közé tartozik, annak
monumentális hatású, hagymasisakos példája, még ha a középkupola tömege arányaiban
túlméretezett is az épületegészhez képest. A következő években fokozatosan teret nyertek
Gärtner életművében a középkorias formák, mint a rózsaablak, nyolcszögű, csúcsos tornyok,
neoromán párkányzat. Keleties hagymasisakok és sztalaktitos párkány azért a későbbiekben is
előfordult épületein, de a rózsaablak és háromszögű/íves oromzat ekkor sem maradt el
(Marosvásárhely/Targu Mures, Románia, 1899–1900, szerzősége kérdéses!; 825 Bécs-
Margareten, Siebenbrunnengasse 1., 1907–1908). Még 1910-ben elkészült utolsó
zsinagógájánál is (Kromeriz, Csehország, 1908–1910) a középkorias formanyelvet
alkalmazta, középkupolás, két nyugati tornyos felépítménnyel, kereszt alaprajzzal, melynek
szárai közé a lépcsőházakat helyezte, a homlokzatok közepén pedig hangsúlyos rózsaablakot
nyitott. Gärtner munkásságát azért is érdemes összevetni Baumhornéval, mert a maga 16
zsinagógájával életműve a zsinagógák számát tekintve Baumhorné után a második helyen áll.
A dobogós, harmadik helyet Wilhelm Stiassny (1842–1910) foglalja el a maga
tizenegy zsinagógájával 301-302. kép). Teplicé-be készült első zsinagógája (1881–1882) a
pentirygion típusba tartozik, és a keleties formanyelvet még neoreneszánsszal vegyíti. A
továbbiakban főként orientalizáló épületeket tervezett, még a századforduló után is, 1910-ben

825
Vitatott, hogy a marosvásárhelyi zsinagóga Gärtner műve-e. KLEIN 2011: 87. neki
tulajdonítja.

297
bekövetkezett haláláig. (pl. Malacka/Malacky, Szlovákia, 1887; Bécs, Leopoldsgasse 29.
1892–1893; Časlav, 1896–1899; Prága, Jeruzsálem utca, 1904–1906).
A zsinagógaműfajban termékeny alkotók közül még két német építészt tartok
fontosnak megemlíteni, akik Baumhorn kortársaként működtek. Ludwig Levy (1854–1907)
1882–1907 között nyolc zsinagógát tervezett (311-312. kép), az 1880-as években keleties
(Kaiserslautern, 1882–1886), a századforduló környékén historizáló neoromán stílusban
(Strassburg, 1895–1898; Bingen, 1903–1905), középkupolás, két- vagy négytornyos
tömeggel, többnyire görögkereszt-alaprajzzal. Richard Wolffenstein (1846–1919) Wilhelm
Cremer-rel közösen is historizáló neoromán stílusban építette összetett tömegű, katedrálisokat
idéző hét zsinagógáját (313-314. kép) még a századforduló után is (Königsberg, 1893–1896;
Poznań 1906–1907; Dessau 1907).
A hazai közegben a két- vagy négytornyos, középkupolás típus elterjedése
gyakorlatilag Baumhorn nevéhez fűződik.826 A kéttornyos kivitel keleties-középkorias
formakincsű példája a marosváráshelyi zsinagóga (1899–1900), mely az előcsarnok fölé
emelt kupola egyedülálló hazai adaptációja, a berlini Knoblauch-zsinagóga mintájára. A
szegedi zsinagóga 1898–1899-ben zajló tervpályázatára érkezett pályaművek közül két,
négytornyos változat is kivitelezésre került, így a szegedi Baumhorn-zsinagóga és Komor
Marcell Jakab Dezsővel közösen tervezett, szerkezetileg és magyaros formanyelvében
egyedülálló, úttörő zsinagógája Szabadkán (1900–1903).827 Az építészpáros még Marcaliba
tervezett egy kéttornyos, manzárdtetős zsinagógát (1906), mely a szabadkainál
visszafogottabb téglaszalagos külsőt és konzervatívabb belső kialakítást nyert (ezt
lerombolták).
Szintén 1898–1899-ben volt a lipótvárosi zsinagóga pályázata, amin a résztvevők
többsége a bizánci templom típusú zsinagóga tömegformálásával kívánta megoldani a
kihívásokkal teli feladatot. (A pályázat és a pályaművek ismertetését l. a III.1.11.
alfejezetben!) Ha megépült volna, ez a zsinagóga léptékében kétszerese lett volna a
szegedinek 3000 férőhelyével és hat telket elfoglaló alapterületével. Ennek megvalósításához
a legtöbben a középkupolás, saroktornyos felépítményt választották, így Foerk Ernő Schömer
Ferenccel közös, I. díjas pályatervükön (neogótikus), Bálint Zoltán Jámbor Lajossal készített
II. díjas tervén (magyaros szecesszió, bizantinizálás), Schickedanz Albert és Herzog Fülöp

826
KLEIN 2011: 327.
827
Részletformáit tekintve természetesen összetettebb az épület, megtalálható rajta a velencei
Szent Márk székesegyház lanternaformájától kezdve a parasztbarokk oromíven át a népművészeti ihletésű
dekoráció. Részletes ismertetését l. VÁRALLYAI Réka: Komor Marcell–Jakab Dezső. Budapest 2006, Holnap
Kiadó.; KLEIN 2011 7. fejezet.

298
középkori és reneszánsz itáliai dómokat idéző, továbbá a Vágó-testvérek Scheer Izidorral
közös, gótizáló tervén. Henri Evers holland építész pályaterve szintúgy az összetett alaprajz
és lefedés jegyében készült, ahogyan Baumhorn variánsa is. Lajta Béla egyedülálló módon
kombinálta a hatszögű, Dávid-csillagot formázó, bizáncias imateret a velencei gótika
szellemében tervezett négyszögletű előcsarnokkal.
A század fordulóját átlépve a geometrikus szecesszió jegyei tűntek fel néhány
épületen: így Baumhorn újvidéki, Dózsa György úti, nyitrai zsinagógáin, valamint Pancsován
(1907–1910, Fenyves Károly; 323. kép), Aszódon (1910, Román Miklós; 324. kép) és
Kunszentmártonban (1912, Dobovszky József; 326. kép). Trencsénben már modern
szellemben, német mintára, de továbbra is pentirygion szerkezettel épült fel a Berlinben
tevékeny Richard Scheibner Pál Hugóval közösen alkotott zsinagógája (1912–1913; 328-329.
kép). Korszakalkotó, egyben egyedülálló volt a Löffler-testvérek Kazinczy utcai ortodox
zsinagógája a budapesti zsidónegyedben (1911–1913; 327. kép), látható vasbeton
szerkezetével, az eldugott, szűk utcához alkalmazkodó karakterével és a Lajta Béláéhoz
hasonló, modern, keleties, egyben magyaros architektúrával.
Nemzetközi, főként német példákat tekintve oromzatos-gömbkupolás zsinagóga épült
Frankfurtban (Jürgensen és Bachmann, Friedberger Anlage, 1907), s a frankfurti Westend-en
álló épület is kubusos kialakítású, ívesen hajló oromzattal és kupolával (Röckle, 1910). Pollák
Manó építész a magyarországi zsinagógákról szóló elméleti írásában 828 ezt a templomot vette
alapul még az 1930-as évek zsinagógaépítészete szempontjából is, mint irányadó, követendő
példa! Az esseni zsinagóga (Körner, 1911–1913; 315. kép) a protomodern német alkotások
egyik legnagyobb hatású képviselője volt háromszögű oromfalával, kupoláival, nyers
kőburkolatával, ugyanakkor tömbszerű, átlátható szerkezetével. A századforduló környéki
német zsinagógákról általánosságban elmondható, hogy formanyelvtől függetlenül robusztus,
várszerű felépítménnyel kerültek kialakításra, ami a hazai zsinagógák karakterétől idegen.
Németországban is a Baumhorn által adaptált pentirygion-típus volt a legelterjedtebb 1880–
1910 között, nem beszélve a háború előtti, lépcsőzetesen felépített tömegű (előcsarnok,
imatér, tornyok, kupola), az utcavonalról nézve talán túlzottan is monumentális hatású
zsinagógákról (pl. Posen, 1907, Wolffenstein/Cremer; Bamberg, új zsinagóga, 1910). Az első
világháborút követően különösebb formai változás az 1930-as évekhez közeledve érhető
tetten, amikor a Bauhaus szellemében, modern szerkezetekkel megépült „kockaépületek”
születtek (pl. Plauen, Landauer 1930; Hamburg Oberstr. 1931, Friedmann/Ascher). 829
Hazánkban ennek az évtizednek a nagy vállalkozása a Dohány-templom melletti telek
828
MILEV HU HJA XIX-28. L1_C3_24 Pollák Manó hagyaték, 84.82.

299
kultúrházzal és az első világháborúban elesett hősöknek ajánlott templomával való beépítése
volt, melyre tervpályázatot is kiírtak (1930–1931; 331. kép). A beérkezett munkák
összesítésével, egyben a kiviteli tervek elkészítésével a Pesti Izraelita Hitközség Vágó
Lászlót, Faragó Ferencet és Deli Lajost bízta meg, akik a kultúrházat, mely ma a múzeumnak
és levéltárnak ad otthont, a zsinagóga stílusában kivitelezték, míg a Hősök templomát modern
szellemben, Salamon templomának felidézésével képezték ki. A travertinnel burkolt
négyzetes templomtest fölött félgömb kupola ül, a körbefutó art deco pártázat pedig
kapcsolatot teremt a nagyzsinagóga keleties elemeivel.830
A korabeli kontextus összefoglalásaként elmondható, hogy Baumhorn Lipót
munkássága, még ha mutat is rokonságot a kortárs tendenciákkal és épületekkel, alapvetően
zárt egységet képez. Ebben helyet kapnak az európai trendek és főbb irányvonalak – így
megjelennek a 19. század általános európai, keleties zsinagógaépítészeti tendenciái; a
skandináv nemzeti romantikában gyökerező tömbszerű szerkesztésmód, torony- és
nyílásformák; valamint a német Jugendstil-hez és korai modern építészethez kötődő
geometrikus látásmód – ugyanakkor még a háború utáni zsinagógák is a megszokott, Lechner-
irodában készséggé gyakorolt összetett ablakformákkal kerültek kialakításra, s Baumhorn
mindvégig megtartotta historizáló eszköztárát is, nem beszélve a szecessziós
üvegablakprogramokról. Külföldön tehát elsősorban inspirációt szerzett. Kísérletezett a Bécs
közvetítésével érkező keleties formavilággal; Itáliában első kézből látta a középkori dómokat;
Németországból pedig az ötkupolás, centrális épülettömeget, a középkorias formanyelvet és a
kupolaformákat hozta haza. Ezekből itthon, a kezdeti (stílus- és tér)kísérleti alkotások és a
szerkezeti prototípus kidolgozása után sajátosan magyar, a magyaros szecessziós,
téglaszalagos ornamentikán alapuló zsinagógatípust teremtett. Ebbe az első világháború előtt
leegyszerűsített, geometrikus kubusokká redukált épülettömegeket öltöztetett. A hazai
stílusváltozatok nagy hatást gyakoroltak rá: így a Baumhornnál a századelőn megjelenő
protomodern vonások szempontjából leginkább a Lajta Béla közvetítésével átvett, lekerekített
nyílás- és oromzati formákat emelném ki (boglyaív hatása). Utolsó alkotói korszakában –
szintúgy az országos és nemzetközi tendenciáknak megfelelően – visszatért a klasszicizáló
formanyelvhez, melyet a vasbeton szerkezeti újításaival ötvözött. Klein Rudolf kiemelte,
hogy hazánk zsinagógaépítészete még akkor is viszonylag konzervatív és hagyományhű
maradt, amikor pl. Németországban vagy Franciaországban már szinte kizárólag modern

829
A német zsinagógákról l. HAMMER-SCHENK 1981. IV-VI. vonatkozó fejezeteit; továbbá
COHEN-MUSHLIN–THIES 2008.
830
Az épületről részletesen l. KLEIN 2011 6. fejezet.

300
zsinagógák épültek az 1920-as, 1930-as években. Ezt egyrészről a numerus clausus okán is
fokozódó közösségi befelé fordulás számlájára írta, másrészről a hazai rabbik óvatosságának,
„ortodoxiájának” tudta be,831 még akkor is, ha elméleti írásaikban a kor zsidó építészei a
modern német zsinagógákat nevezték meg az új, modern architektúra követendő példáiként. 832

VII.3. Baumhorn Lipót az utókor és a kortársak szemében

Érdekes kérdés, hogy milyen hatása volt Baumhornnak az utókorra. Mivel életműve
gyakorlatilag lefedi azt az időszakot, amikor hazánk fővárosában és vidéki központjaiban az
emancipált zsidóság felépítette reprezentatív templomait, így halála után, tehát az 1930-as
években már nem voltak követői. Egy-két esetben rámutathatunk, hogy az általa propagált
tömegalkotás vagy stílus hathatott kortársaira, így például a kőbányai zsinagóga kéttornyos,
középkupolás, oromfalas oldalhomlokzatú kialakítása (1910, Schöntheil Richárd), vagy a
zalaegerszegi, 1903-ban Stern József által tervezett zsinagóga középkorias formanyelve és
hosszanti, kéttornyos szerkezete ellenére alkalmazott oldalhomlokzati kiképzése esetében.
Baumhorn közvetlen, konkrét formai átvételekkel együtt járó hatása azonban kevéssé
mutatható ki más építészek munkáin, elsősorban ez utóbbiak igen csekély száma miatt,
valamint Baumhorn zárt, következetes, típusterv-rendszerű oeuvre-je okán. Kivételt képeznek
Varannó (építés ideje ismeretlen, az esztergomi Baumhorn-zsinagóga tömegét ismétli),
Szerencs (1909) és Szikszó (1914) zsinagógái, melyek közül utóbbiak tömege és rózsaablakos
főhomlokzata a Temesvár-gyárvárosi zsinagóga erőteljes hatását mutatja (332-334. kép). 833
Egy időben, vagy pár év eltéréssel futó projektek tervezésekor természetesen kivédhetetlen
lehetett az egymás munkáival való szembesülés, ezek hatásiránya azonban nem
konkretizálható, így leginkább formai párhuzamokként beszélhetünk a zsinagógaelemző
fejezetekben, a VII. táblázatban és az alkotói korszakok ismertetésekor (VII.1.) felsorolt
alkotásokról.834

831
KLEIN 2011: 107-108.
832
POLLÁK Manó: Zsidó templomépítés Magyarországon a XIX. századtól a mai napig. Gépelt kézirat, MILEV
HU HJA XIX-28. L1_C3_24 Pollák Manó hagyaték, 84.82.
833
HELLER–VAJDA 1968: X. tábla; „Baumhorn Lipót és követőinek stílusa” c. felsorolás. Ide
sorolják még Aszód (1910), Nagyszőlős, Torda, Nagyszentmiklós (1911), Tiszafüred (1912),
Színérváralja (1904), Komádi, Ipolyság, Salgótarján zsinagógáit, ezek Baumhorn-hatását
azonban nem látom alátámasztottnak.
834
Érdekes adat az épületek kivitelezésével kapcsolatban, hogy Rákos Manó kőszobrász az Izraelita Hitközség
és Szentegylet részére számos kőfaragómunkát végzett, így a Lajta Béla tervezte Szeretetház és Vakok
Intézete, a Hősök temploma, a Kazinczy utcai ortodox zsinagóga, a gyöngyösi zsinagóga és a Bethlen téri

301
 Baumhornnak leginkább az ország összképére volt hatása, a tervezésében megvalósuló
huszonkét zsinagóga révén. Az építészeti nyelv tekintetében szintúgy kérdésként merül föl,
hogy mit fejeztek ki az éppen adott zsinagóga formai sajátosságai a konkrét társadalmi
közegben? Ennek a kérdésnek a megválaszolására az épületelemző fejezetekben tettem
kísérletet, leginkább Szeged és Újvidék esetében. Nagy jelentősége van ebből a szempontból a
világi épületeknek, hiszen míg zsinagógából városonként egyet alkotott, addig azokon a
településeken, ahol számos világi megrendelés is követte a zsinagógamegbízást, pontosabban
mérhető az építész által alkalmazott stílus elfogadottsága, kedveltsége. A kései historizmus és
a századforduló idején az egyes stílusirányzatokhoz – neoromán, neogótikus, neoreneszánsz,
stb. – kapcsolt konkrét eszmei tartalom már nem bírt olyan jelentőséggel, mint a Magyar
Tudományos Akadémia (1860) vagy az Országház tervpályázatai (1882) esetében. A
lipótvárosi zsinagógapályázat során a sajtóban megjelent elemzések kitértek ugyan egyes
formai jegyek mondanivalójára, de Baumhornnal kapcsolatban se ekkor, se a későbbiekben
nem merült fel, hogy az általa használt középkorias formavilág utalás lenne akár a
kereszténységre, akár a német középkorra. Mindezek alapján azt a konklúziót vontam le, hogy
a zsinagógák formanyelvére vonatkozóan a hitközségek szabad kezet adtak Baumhornnak,
kéréseik többnyire a funkcióval kapcsolatos gyakorlati részletekre korlátozódtak. Baumhorn
pedig, bizonyos szempontból a kortárs áramlatoktól függetlenül és akár a városi kontextus
figyelmen kívül hagyásával építette meg típusterveinek egyik-másik változatát. A zsinagógák
avatásáról a helyi sajtó általában szuperlatívuszokban beszélt, s részletesen felsorolták az
írások szerzői a résztvevő városi vagy akár országos előkelőségeket is. A Szegedi Napló négy
oldalas cikkben foglalkozott az avatással, ugyanakkor többnemzetiségű városokban, pl.
Brassóban a német lapok szót sem ejtettek a zsinagógaépítésről, míg a magyar sajtó az
avatáson lengedező nemzeti színű zászlókat ecsetelte. Az épületek későbbi sorsát viszont
meghatározta, hogy mennyire illeszkedett az alkotás a város szövetébe, léptékében hogyan
viszonyult a környező templomokhoz, középületekhez, lakóházakhoz. Míg Újvidék főtértől
kivezető utcáján helye volt a reprezentatív zsidó komplexumnak, addig pl. Makó és Eger
hasonló kialakítású zsinagógái túlzónak, hivalkodónak, modern szellemükkel együtt is
idegennek bizonyultak a második világháborút követően, s többek között ez is vezetett
lebontásukhoz. A Dózsa György úti zsinagóga a főváros léptékéhez mérve „elfért” a külváros
torkolatánál, s megtalálta új, bár a műfajhoz méltatlan funkcióját; és a ferencvárosi Páva
utcában is belesimul(t) a rejtett bejáratú épület az utcavonalba. Gyöngyösön viszont, ahol már
az épület elhelyezése is vitás volt a városközpont közelében, egyelőre nem sikerült megfelelő

imaterem munkálatai is nevéhez fűződnek. Forrás: Egyenlőség 1931. november 7. 8.

302
felhasználást találni a tágas téren elhelyezkedő, figyelemfelkeltő és gondosan kidolgozott
épületnek.
A korabeli sajtóorgánumokban nem specifikálták Baumhorn sikereinek mibenlétét,
hanem egyszerűen az egyik legjelentősebb zsidó építészként utaltak rá. „Jelentős értékkel
gazdagitotta Baumhorn a magyar architekturát, kivált egyházi téren Budapest és nagyszámu
vidéki város utcáin és terein.”835 „A legnagyobb magyar épitőművészek egyike volt, akinek
emelkedett stilusa, gondos képzése és áhitatos építészeti formái egyedülálló helyen álltak a
magyar épitőművészetben.. […] Uttörő volt a maga nemében.”836 Dr. Venetianer Lajos rabbi
és történetíró (1867–1922) A zsidóság szerepe az emberiség kulturájában című
tanulmányfolyamában az építőművészet bemutatásakor (XV. rész) első helyre tette Baumhorn
Lipótot, akit követ Lajta Béla, Fellner Sándor, Freund Vilmos, Quittner Zsigmond és Wellisch
Alfréd, majd az osztrák Wilhelm Stiassny.837 Egyes épületek avatása kapcsán, főleg a korai
alkotásoknál, hozzárendelték a stílust is (mórstylű – Nagybecskerek; román stílben tartott
templom, mór eredetű motívumaival – Temesvár-Gyárváros; imponáló magyaros stylus –
Muraszombat), sőt Nagybecskerek kapcsán még azt is megjegyezte a Vállalkozók Lapja
cikkírója, hogy „A templom centrális elrendezésü, oly praktikus beosztással, hogy valósággal
typust képezhet nagyobb vidéki zsinagógákhoz.”838 „Az uj [temesvári] templom központi
elrendezésű vasszerkezettel és higienikus berendezése a modern vívmányok felhasználásával
van felszerelve és így bátran mondhatjuk, hogy az idő szerint az ország legtökéletesebb
zsinagógái közé tartozik.”839 A Szegedi Napló 1903-ban, a zsinagóga avatásakor így írt: „Az
épitő müvészet remek látványossága ez, amely mindenkit meg fog lepni és messze földre hire
megy a nagyszerüségének.” Általában a szegedi zsinagóga építészeként mutatták őt be, ez volt
tehát a hitközségek számára a legjobb ajánlás. 840 Az idő előrehaladtával, amikor a
stíluskategóriák kevésbé voltak megfoghatóak a kortárs laikusok számára, épületei világos és
levegős kialakítását dicsérték (Páva utca).
Az 1930-as évek környékén, a német modern zsinagógák térnyerése kapcsán aztán
többen is megfogalmazták a zsinagógák szerkezetére és stílusára vonatkozó véleményüket, 841 s

835
Egyenlőség, 1932. január 23. 10. Dr. Hajdu Marcell, a PIH alelnöke így méltatta őt 25. zsinagógája (Bethlen
tér) felavatása alkalmából.
836
Egyenlőség 1932. július 23. 11. Részlet Baumhorn nekrológjából.
837
Egyenlőség 1910. augusztus 21. 18.
838
VL 1896. szeptember 1. 2.
839
VL 1899. szeptember 13. 4.
840
Pl. Egyenlőség 1921. július 16. 10.
841
POLLÁK Manó: Zsidó templomépítés Magyarországon a XIX. századtól a mai napig . Gépelt kézirat, MILEV
HU HJA XIX-28. L1_C3_24 Pollák Manó hagyaték, 84.82.; BÖHM Viktor: Templomok modern architektúrája. -
In: Múlt és Jövő, 1932. melléklet.

303
egyikük, Nádai Pál művészeti író (1881–1945) Baumhorn Lipótot a „festői szemlélettel és
keleties érzésvilággal megtoldott zsinagógák tervezője”-ként mutatta be, miután kifejtette,
hogy a mór stílusú uniformizált középeurópai zsinagógák Európában igazából gyökértelenek,
hazátlanok és szorosan vett építészeti meggyőződésük sincs. 842 Baumhorn épületeit mint a
tradicionális imaházépítés egyre több és ünnepélyesebb zsinagógái-t jellemzi, amivel szemben
a Löffler-testvérek vagy Lajta Béla munkáit a német modernekhez hasonlítja, akiknek
egyszerű, monumentális zsinagógái a térképzés, a nyugodt áttekinthetőség és elsősorban a
célszerűség jegyében készülnek. Böhm Viktor hasonlóképpen fogalmazott: „A zsidó templom
fejlődésében levetette magáról a régi korok dekoratív jellegét, és az épület tiszta kubusaival,
formáinak dinamikus erejével jelenik meg.”843 Érdekes kontraszt, hogy míg Baumhorn
korábban nem foglalkozott elméletírással, 1928-ban, a Váli úti eszmei zsinagógapályázat
kapcsán hasonló szellemben nyilatkozott saját magáról, ill. a beadott terv jellemzőiről: „A mai
zsidó templom legyen idejének építészeti dokumentuma. Indokolatlan az exotikus keleti formák
gépies utánzata, az ilyen templomok kellemetlenül tünnek fel, mert a helyzetképhez nem
találnak csatlakozást. A zsidótemplom, mint minden más középület egy városrész exponensévé
válhat, ne zavarja tehát a városkép egységét, hanem annak jellegéhez alkalmazkodjék és
lehetőleg hozzásimuljon környéke építészeti formáihoz. Az idézett exotikus stilusban tartott
zsidótemplom a mai épitkezések közvetlen környezetében – mint a jelen exponált helyzetben –
kirivó corpus separatumnak, egy idegen szigetnek tartható és ellentmondásokba kerül a
magyar zsidóság nemzeti assimiláló törekvésének.”844 Ekkorra valóban jelentősen
visszafogottabb stíluspalettával alakította ki épületeit, még ha utolsó szabadon álló munkáján,
a gyöngyösi zsinagógán vissza is tér az orientalizálás. Az exotikus keleti formák gépies
utánzatá-tól ő a századfordulótól kezdve a historizmus és a szecesszió eszköztárának
alkalmazása útján tért el. A sajtó értékeléséből viszont gyakorlatilag kimaradt Baumhorn
negyedik és ötödik alkotói periódusának a historizmusból a modern felé mutató szakasza. A
kupolás, tornyos térszerkezet oly mértékben rányomta bélyegét munkásságára, hogy a
geometrizálódó téglaszalagos ornamentika jelentette protomodern vonás nem érvényesült
kellőképpen, s beleolvadt az építész középkorias-keleties-historizáló zsinagógáiról kialakult
képbe.

842
NÁDAI Pál: Van-e zsinagóga-stílus? –In: Zsidó évkönyv az 5689 bibliai évre. II. évf. Bp. 1928/29 162-166.,
165.
843
BÖHM Viktor: Templomok modern architektúrája. - In: Múlt és Jövő, 1932. melléklet.
844
MILEV XIX-27 Baumhorn Lipót mappa, a Váli úti zsinagóga tervpályázatához beadott
magyarázat, sz. n., 1928. november, szignó nélkül , „Hiram” jeligére

304
 VII.4. Zárszó: Baumhorn Lipót helye a századforduló építészetében

„Baumhorn nem volt igazán nagy építész, különösen a többi kortárssal – Lechner
Ödönnel vagy Lajta Bélával, Komor Marcellel vagy Jakab Dezsővel összevetve, akik a
magyar szecesszió és a népművészet által ihletett nemzeti stílus megteremtésének legnagyobb
alakjai. Ami Baumhorn életművét kiemeli az átlagból, az az a tény, hogy bár tervezett iskolát,
bankházat és bérházat is, de négy évtizedes pályájának nagy részét a zsinagógák tervezése és
építése tette ki. 1888 és 1932 között több mint tucatnyi zsinagógát tervezett – Carol Herselle
Krinsky szerint többet, mint bárki más egész Európában.”845
Ruth Ellen Gruber, az építész 1999-ben rendezett életmű-kiállítása egyik
létrehozójának értékelő szavai ezek, melyek méltatják Baumhorn kitartó munkáját a
zsinagógaépítésben, a korszak elsővonalas építészei mellett azonban mellékszereplőként
tüntetik fel. Igaz, hogy új stílust nem hozott létre, hazai századfordulós építészetünk
történetében azonban nem jelentéktelenek a kései historizmust a bécsi szecesszióval vegyítő –
avagy historizáló szecessziós – középületei még akkor sem, ha azok számukat és
ismertségüket tekintve nem érnek fel az élvonalbeli építészekéivel. Zsinagógáit és azok
megbízásait illetően pedig mintha védettséget élvezett volna az építész: sokszor nemzetközi
mezőnyt felvonultató, sikeres avagy sikertelen tervpályázatok után is őt kérték fel a
kivitelezésre kerülő tervek elkészítésével. Talán megbízható, ismert, a közízlésbe nem ütköző
eszköztára miatt esett rá a hitközségek választása? Megrendeléseinek száma ezt bizonyítja.
Baumhorn Lipótnak a kor építészetében betöltött szerepe két tényezőből tevődik
össze. Szakrális művei véleményem szerint kiemelkedők, nemcsak az épületek számát
tekintve, de önálló, sajátos megformálásuk miatt is. Az általa alkalmazott eszköztár kiválóan
megfelelt az építtető hitközségeknek, s így nyilván identitáskeresésük reprezentációs igényét
is kielégítette. Világi műveiről szólva maga az építész vallotta: „Hát igen, engem úgy fog
elkönyvelni a magyar építészet krónikása, mint aki a zsinagógaépítészet szerelmese vagyok.
Ez igaz is. De azért a profán építészetet nemcsak nagyrabecsülöm, hanem egész erőmmel
csináltam is”.846 Erről tanúskodnak fennmaradt székházai, bérpalotái, lakóházai – melyekkel
nyilván nem célozta meg a legújabb irányzatoknak való megfelelést, a maga módján azonban
megalkotta a kései historizmus és századfordulós áramlatok szintézisét. Művei jó képességű,
lelkiismeretes alkotó munkái, melyek a 20. század elejének másodvonalbeli világi
845
GRUBER–SZEGŐ–HADIK–TORONYI 1999: 5.
846
NÁDAI, 1927. 7.

305
építészetébe sorolhatók, míg zsinagógái számukat és művészi kivitelüket tekintve
egyedülállóak Európában.

Rövidítések jegyzéke

BFL = Budapest Főváros Levéltára

DAR = Drzavni Arhiv u Rijeci, Fiume
ÉI = Építő Ipar
MÉM MDK = Magyar Építészeti Múzeum és Műemlékvédelmi Dokumentációs Központ (az
egykori, 2011-ben megszüntetett Kulturális Örökségvédelmi Hivatal Tervtára, Fotótára és
Könyvtára jogutódja)
MNL = Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest
MNL JNSzML = Magyar Nemzeti Levéltár Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltára,
Szolnok
MNL CsML = Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltára, Szeged
MNL HML = Magyar Nemzeti Levéltár Heves Megyei Levéltára, Eger
MNL SzSzBML = Magyar Nemzeti Levéltár Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltára,
Nyíregyháza
MILEV = Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest
PIH = Pesti Izraelita Hitközség
ŠAB = Štátny Archív v Bytči ( Nagybiccsei Levéltár)
ŠAB, pobočka Liptovský Mikuláš = Nagybiccsei Levéltár Liptószentmiklósi kirendeltség
SzZsH BSK = Szegedi Zsidó Hitközség Birnfeld Sámuel Könyvtára
TUWA = Technische Universität Wien Archiv
VL= Vállalkozók Lapja

306
 II. TÁBLA
Baumhorn Lipót zsinagógáinak kronológiai táblázata

Helység Tervezés ideje Építés ideje Avatás ideje

Esztergom 1886? 1887? 1888
Nagybecskerek 1894. április 1. - 1897. augusztus 17.
1895. szeptember 15.
Temesvár- 1897. márciusra kész 1899. szeptember 3.
Gyárváros
Szolnok 1897. tavasz, 1898. március 1. - 1899. augusztus 29.
decemberre kész
Brassó ?-1899. december 1900. március - 1901. augusztus 20.
(4 tervváltozat) 1901. május 23.
Szeged 1899. március tervpályázat 1900. augusztus - 1903. május 19.
1900 február kiviteli terv 1903. április
Fiume 1902. nyár 1903. október 22.
Cegléd 1904 március előtt 1905. április 1. - 1906. szeptember 12.
Szatmárnémeti 1904. nyár 1905?
Liptószentmiklós 1904. nyár - 1906
1905. áprilisra kész
Budapest, 1905
Lipótváros terv (1897–1899)
Újvidék 1905. december 1906. nyár - 1909. szeptember 8.
Muraszombat 1907. márciusra kész 1907. május 21. - 1908. augusztus 31.
Makó 1907. márciusra kész 1911. október 5. - 1914. szeptember 2.
Bp. Dózsa Gy. út 1907. június 27. előtt 1908. szeptember 1.
(használatbavételi eng.)
Nyitra 1910. márciusra kész 1911
Eger 1911. júliusra kész 1913. szeptember
Trencsén, terv 1911
Bp. Páva utca 1921. októberre kész 1921. október 26. (alapkő) 1924. január 6.
1923 -
Nyíregyháza 1918. pályázat, 1923 1923, 1924–1932. 1932.
Losonc 1924? 1925. szeptember 8.
Bp. Hegedűs Gy. 1925 1927. szeptember 16.
utca (használatbavételi eng.)
Zsolna, terv 1928
Bp. Váli út, terv 1929
Gyöngyös 1929 tervpályázat 1930
Bp. Bethlen tér 1930. 1931-32? 1932. január
 VI. TÁBLA
Baumhorn Lipót zsinagógái: térszervezési és közösségi szempontok

Helység Építés ideje Vallási irányzat Alaprajz, lefedés Bima helye

Esztergom 1886?–1888 neológ? centrális négyzet, kupola ?
Nagybecskerek 1894–1897 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Temesvár- 1897–1899 status quo ante centrális négyzet, kupola kelet
Gyárváros
Szolnok 1897–1899 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Brassó 1899–1901 neológ 3 hajós, U karzat, donga kelet
Szeged 1899–1903 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Fiume 1902–1903 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Cegléd 1904–1906 neológ centrális négyzet, síklefedés kelet
Szatmárnémeti 1904–1905? status quo ante centrális négyzet, kupola ismeretlen
Liptószentmiklós 1904–1906 neológ? 3 hajós, U karzat, belső kupola kelet
Bp. Lipótváros (1897– neológ centrális négyzet, kupola kelet
terv 1899) 1905
Újvidék 1905–1909 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Muraszombat 1907–1908 neológ centrális négyzet, síklefedés kelet
Makó 1907–1914 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Bp. Dózsa Gy. út 1907–1908 status quo ante centrális négyzet, belső kupola középen
Nyitra 1910–1911 neológ centrális négyzet, kupola kelet
Trencsén, terv 1911 ? centrális négyzet, kupola ?
Eger 1911–1913 status quo ante centrális négyzet, kupola középen
Bp. Páva utca 1921–1924 status quo ante? centrális, ötszög, laposdonga középen
Nyíregyháza 1918–1932 ortodox centrális négyzet, laposdonga középen
Losonc 1924?–1925 neológ centrális négyzet, kupola középen
Bp. Hegedűs Gy. 1925–1927 status quo ante 3 hajós, U karzat, laposdonga középen
Zsolna, terv 1928 ? centrális négyzet, kupola ?
Bp. Váli út, terv 1929 ? centrális négyzet, kupola ?
Gyöngyös 1929–1930 status quo ante centrális négyzet, kupola középen
Bp. Bethlen tér 1930–1932. status quo ante 3 hajós, U karzat, laposdonga középen
 VII. TÁBLA

Baumhorn Lipót zsinagógái: stíluskritikai elemzés és alkotói korszakok

Helység, Alkotói korszak Korábbi értékelés Klein- Külső stílusa Belső stílusa Építészeti párhuzamok
építés ideje tipológia
Esztergom I. Keleties romantikus (Gazda) romantikus keleties ismeretlen Toledo: Sta Maria la Blanca (1205)
1886?–1888 keleties Opfermann: Mainz-terv (1844)
Förster: Bécs, Tempelg. (1853–58)
Falcini...: Firenze zsin. (1874–82)
Nagybecskerek I. Keleties keleties (Szegő) keleties keleties keleties Förster: Bécs, Tempelg. (1853–58)
1894–1897 eklektikus historizáló Ybl: Fót, tpl. (1851–55)
Kaiser: Frankfurt (1855–60)
Knoblauch: Berlin (1866)
Hoffmann: Wiesbaden (1869)
Wolff: Nürnberg (1874)
Milch: Pozsony (1893–95)
J. Gärtner: Olmütz (1895–97)
Temesvár- II. Historizáló „román styl” (VL) keleties neoromán neoromán Orvieto(1290), Siena dóm(1263) (Gazda)
Gyárváros neoreneszánsz eklektikus neogótikus neoreneszánsz Oppler: Hannover (1866–70)
1897–1899 (Brestyánszky) neoreneszánsz keleties Oppler: Wrocław (1866–72)
barokk, gótikus, keleties J. Gärtner bécsi zsinagógái (Gazda)
mór (Streja)
Szolnok II. Historizáló eklektikus keleties neoromán neoromán Orvieto(1290), Siena dóm(1263) (Gazda)
1897–1899 itáliai gótika eklektikus neogótikus neogótikus Oppler: Hannover (1866–70)
(Gazda) keleties keleties Oppler: Wrocław (1866–72)
J. Gärtner bécsi zsinagógái (Gazda)
Brassó II. Historizáló itáliai gótika hatása, neogótikus keleties keleties Siena dóm (1263) (Szegő)
1899–1901 keleties (Szegő) keleties neogótikus neogótikus Förster: Bécs, Tempelg. (1853–58)
mór, román, eklektikus neoreneszánsz neoreneszánsz
gótikus (Streja)
Szeged III. „középkori eklektikus neoromán neoromán Firenze (1294–1436), Pisa dómok (1063–
1899–1903 Századforduló: irányzat” (Lőw) szecessziós neogótikus neogótikus 1092) (Szegő)
szecessziós eklektika, neoreneszánsz neoreneszánsz Toledo: Sta Maria la Blanca (1205,
szecesszió (Pamer) keleties keleties Szegő)
neoromán, gótizáló (magyaros, szecessziós Knoblauch: Berlin (1866)
(Brestyánszky) historizáló) Oppler: Hannover (1866–70)
nemzeti szecessziós Oppler: Wrocław (1866–72)
formanyelv, Nagyvárad, Ción-templom (1878)
keleties,
reneszánsz, barokk,
szecessziós (Szegő)
Fiume II. Historizáló historizáló neogótikus neogótikus neogótikus Velence, Pal. Ducale (1340–1424)
1902–1903 (Brestyánszky) keleties (Velence) keleties Velence, Pal. Bernardo (14. sz.)
iszlám-mór, eklektikus keleties Velence, Szt. Márk Sz.egyh. oromzat
neoreneszánsz, Costa&Armanni: Róma zsin. (1901–04)
bizánci (Szegő)
eklektikus (Klein)
Cegléd III. Szecessziós gótizáló mérművek eklektikus historizáló neogótikus Papp Gy./Szabó F.: Ungvár (1904–10)
1904–1906 (Gazda) szecessziós szecessziós, keleties Román M.: Aszód (1910)

Szatmárnémeti III. Szecessziós eklektikus neogótikus ismeretlen Oppler: Hannover (1866–70)

1904–1905? szecessziós historizáló Oppler: Wrocław (1866–72)
szecessziós
Liptószentmiklós III. Szecessziós copf, szecesszió klasszicista klasszicista historizáló Pollack: Deák tér ev. tpl. (1799–1808)
1904–1906 (Klein) szecessziós szecessziós
Budapest, III. Szecessziós eklektikus historizáló historizáló Longhena: Velence, Sta Maria della
Lipótváros terv szecessziós szecessziós szecessziós Salute tpl. (1631–60); kupolatámívek
1905 (1897–
1899)
Újvidék IV. keleti íz (Szegő) szecessziós neoromán, neoromán, Longhena: Velence, Sta Maria della
1905–1909 Geometrikus, protomodern historizáló historizáló Salute tpl. (1631–60); Lajta: Lipótvárosi
 protomodern szecessziós, szecessziós, zsinagóga pályaterve (1898–99) -
protomodern keleties kupolatámívek
Lajta: Malonyai-villa (1905–06), Vakok
Intézete (1905–08)
Wagner: Bécs, Postatakarékpzt. (1904–
06)
Wagner: Steinhof tpl. (1907)
Vágó: Árkád-bazár (1908)
Muraszombat IV. „magyaros stylus” eklektikus neoromán, neogótikus
1907–1908 Geometrikus, (Msz. és Vid.) neogótikus keleties
protomodern palladiánus, egyiptizáló
szecessziós (Szegő)
Makó IV. „lechneri eklektikus neoromán ismeretlen
1907–1914 Geometrikus, téglavakolat protomodern szecessziós
protomodern architektúra”, protomodern
skandináv hatás
(Klein)
Bp. Dózsa Gy. út IV. szecessziós protomodern historizáló neoromán szecessziós Peter Behrens, Eliel Saarinen: íves
1907–1908 Geometrikus, (Brestyánszky) szecessziós, protomodern oromzat (Klein)
protomodern geometrikus, protomodern proto art deco Lajta: Malonyai-villa (1905–06), Vakok
„lechneriánus” Intézete (1905–08): oromzat
(Szegő) Löffler: Kazinczy utca (1911–13), festés
protomodern,
eklektika,
neoromán
szecesszió (Klein)
Nyitra IV. geometrikus, keleties neogótikus neoromán Schöntheil R.: Kőbánya (1907–10)
1910–1911 Geometrikus, „lechneriánus” eklektikus keleties keleties Román M.: Aszód (1910)
protomodern (Szegő) szecessziós szecessziósk szecessziós Dobovszky: Kunszentmárton (1911–12)
protomodern protomodern protomodern

Trencsén, terv IV. mór, szecessziós, eklektikus historizáló ismeretlen

1911 Geometrikus, klasszicizmus szecessziós,
protomodern (Szegő) protomodern
Eger IV. „lechneriánus”, eklektikus historizáló neoromán
1911–1913 Geometrikus, keleties (Szegő) szecessziós szecessziós, neogótikus
protomodern protomodern protomodern keleties
Bp. Páva utca V. Háború után: romanizáló festés eklektikus klasszicizáló neoromán Iszfahán, Bokhara, Khíva medresszei
1921–1924 klasszicizáló (Egyenlőség) protomodern keleties klasszicizáló (Szegő)
modern késő szecessziós, keleties Simonson: Lipcse (1855)
eklektikus, keleties, art deco Körner: Essen (1911–13)
neoromán
(Brestyánszky)
iszlám (Szegő)
Nyíregyháza V. Historizáló keleties, klasszicizáló neoromán
1918–1932 modern eklektikus keleties klasszicizáló
keleties
Losonc V. Historizáló mór, bizánci, keleties neoromán neoromán Román: Aszód (1907–08)
1924?–1925 modern szecessziós eklektikus klasszicizáló klasszicizáló Körner: Essen (1911–13)
(Borsky) keleties keleties Dobovszky: Kunszentmárton (1911–12)
modern
Bp. Hegedűs Gy. V. Historizáló eklektikus, eklektikus historizáló neobarokk
utca 1925–1927 modern neoromán protomodern szecesszió modern
(Brestyánszky)
szecessziós,
palladiánus,
neoreneszánsz,
neobarokk (Szegő)
Zsolna, terv V. Historizáló szecessziós neoromán ismeretlen
1928 modern protomodern szecessziós
protomodern
Bp. Váli út, terv V. Historizáló eklektikus klasszicizáló klasszicizáló
1929 modern protomodern modern modern
 keleties
Gyöngyös V. Historizáló középkorias, keleties neogótikus keleties Lajta: Salgótarjáni utcai zsidó temető
1929–1930 modern keleties (Szegő) protomodern keleties szecessziós szertartási épülete (1906–08)
modern
Bp. Bethlen tér V. Historizáló keleties neoreneszánsz neobarokk
1930–1932 modern eklektikus klasszicizáló
protomodern keleties
 Irodalomjegyzék

A szegedi zsidó népiskola értesítője 1907–1908. Szeged, 1908

A szegedi zsidó népiskola értesítője 1908–1909. Szeged, 1909
ANDEL, Anton: Grundzüge der ornamentalen Formenlehre. Wien, 1880, Waldheim Verlag
AUDSLEY, George Ashdown: Dekorative Wandmalerei des Mittelalters. Stuttgart, 1883, C.
Vogel.
BALÁZS János–PETKI Judit: Kő kövön Brassóban. Csíkszereda, 2005
BANGÓ Barbara: Jónás interpretációk az egyedüllét-együttlét motívumának tükrében –
Diplomamunka 2013. ELTE BTK
BAZSÓ Gábor–IVÁNYI János: Az újpesti zsinagóga.
BÁLINT Zoltán: Die Architektur der Millenniums-Ausstellung. Bécs, 1897, Anton Schroll
Verlag
BELLAI József: Temesvár és Délmagyarország kalauza. Temesvár 1914, Moravetz Testvérek.
BENKŐ Ágnes–WIRTH Péter: Ami megmaradt… Hegyaljai zsidó házak. Budapest 2015, Terc
BERZA László: Budapest története képekben 1493-1980 - Képkatalógus 3/1. kötet (53883–
55620. tétel), 1988
BOROVSZKY Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Torontál vármegye: Vízszabályozás
és árvízvédelem. Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/0024/8.html (2015. január 21.)
BORSKỲ, Maroš et.al: Slovenská cesta židovského kultúrneho dedičstva. The Slovak Jewish
Heritage Route. Bratislava, Jewish Heritage Fundation.
BORSKỲ, Maroš: Synagogue Architecture in Slovakia. Bratislava 2007, Jewish Heritage
Fundation
BÖHM Viktor: Templomok modern architektúrája. - In: Múlt és Jövő, 1932. melléklet.
P. BRESTYÁNSZKY Ilona: Budapest zsinagógái. Budapest 1999, Ciceró
COHEN-MUSHLIN, Aliza – THIES, Harmen, H. (Hg.): Synagogenarchitektur in Deutschland.
Pertersberg 2008, Michael Imhof Verlag-Bet Tfila
CSÁKI Tamás: A neoreneszánsz Budapest holland szemmel. Bevezető Henri Evers írásához. -
In: CSÁKI Tamás et. al. (szerk.): Budapest neoreneszánsz építészete. Tanulmányok a 2008.
november 18-án Budapest Főváros Levéltárában rendezett konferencia anyagából. Budapest
2009, Budapest Főváros Levéltára. 171-176. (Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/
BFLV_Sk_15_neorenesz/?pg=184&layout=s Utolsó letöltés: 2018.12.21.)
CSÁKI Tamás: Lajta Béla életútja. – In: GERLE János–CSÁKI Tamás (szerk.): Lajta Béla.
Budapest 2018, Holnap Kiadó, 9-21.
CSIRÁK Csaba: A szatmárnémeti zsidó hitközség megalakulása.
http://egyur.50webs.com/zsidohit.pdf (2018. 06. 14.)
CZÍMER Károly: A Szeged-Belvárosi Kaszinó százéves története (1829-1929). Szeged 1929.

308
D. ČOLIĆ, Dragoljub: Sinagoga u Zrenjaninu – In: Zbornik 4. Studije, arhivska i memoarska
građa o Jevrejima Jugoslavije. Jevrejski Istorijski Muzej. Beograd, 1979. 199–213.
DÁVID Ferenc: Baumhorn Lipót építész 1860-1932. Kiállítás a Magyar Zsidó Múzeumban. -
In: Műemlékvédelmi Szemle (szerk. F. Mentényi Klára) 1998/2. Bp. 1998, az Országos
Műemléki Felügyelőség tájékoztatója. 203-212.
DÁVID Ferenc: Löw Immánuel zsinagógaparkjának rekonstrukciója. Kézirat, a zsinagógapark
rekonstrukcióját megelőző kutatási beszámoló, 2016.
DÁVID Ferenc–SEDLMAYR János: A soproni ó-zsinagóga / A soproni ó-zsinagóga
helyreállítása; Magyar Izraeliták Országos Képviseleti Irodája, Bp., 1978 (A magyarországi
zsidó hitközségek monográfiái)
DEÁKNÉ OSZKÓ Ágnes: Baumhorn Lipót újvidéki épületei – egy szerteágazó életmű
keresztmetszete. In: „És az oszlopok tetején liliomok formáltattak vala” – Tanulmányok Bibó
István 70. születésnapjára. Bp. 2011. 245-250.
DURANCI, Bela: A vajdasági építészeti szecesszió. Újvidék 1983, Forum Kiadó
ĎURINÍKOVÁ, Anna: Neologická synagóga v Žiline. BA-szakdolgozat 2012, Masarykova
univerzita Filozofická fakulta, Seminář dějin umění
EHRENFELD Artúr (szerk.): Egri zsidók. Jeruzsálem 1975, Egri Zsidók Emlékbizottsága
Encyklopédia židovských náboženských obcí. (L-R) 2. zväzok. Jerusalem 2010, SNM-
Múzeum židovskej kultúry.
EVERS, Henri: Építészet Budapesten. - In: CSÁKI Tamás et. al. (szerk.): Budapest
neoreneszánsz építészete. Tanulmányok a 2008. november 18-án Budapest Főváros
Levéltárában rendezett konferencia anyagából. Budapest 2009, Budapest Főváros Levéltára.
177-188. (Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/BFLV_Sk_15_neorenesz/?
pg=184&layout=s Utolsó letöltés: 2018.12.21.)
FERENCZ Judit: A 19. századi zsinagógaépítészet Nagyváradon. A Cion-templom. 2005.
(ELTE, Művészettörténeti Intézet)
GAZDA Anikó: Zsinagógák és zsidó községek Magyarországon. Térképek, rajzok, adatok.
Budapest 1991, MTA Judaisztikai Kutatóintézet
GÁBOR Eszter: A lipótvárosi zsinagóga pályázata. – In: Budapesti Negyed 18./19.szám
(1997/4 – 1998/1), 5-44.
GERLE János: Boglyakupola, boglyaív. – In: Sub Minervae Nationis Praesidio. Tanulmányok
a nemzeti kultúra kérdésköréből Németh Lajos 60. születésnapjára. Budapest 1989. 170-179.
GERLE János (szerk.): Lechner Ödön. Budapest 2003, Terc (= Az építészet mesterei. Szerk.:
Gerle János).
GERLE János–CSÁKI Tamás (szerk.): Lajta Béla. Budapest 2018, Holnap Kiadó
GERLE János–KOVÁCS Attila–MAKOVECZ Imre: A századforduló magyar építészete. Budapest
1990, Szépirodalmi Könyvkiadó
GERŐ László (szerk.): Magyarországi zsinagógák. Budapest 1989, Műszaki Könyvkiadó

309
GRUBER, Ruth Ellen – SZEGŐ György – HADIK András – TORONYI Zsuzsa: Baumhorn Lipót
építész 1860-1932. Budapest 1999, a Magyar Zsidó Múzeum és az Építészeti Múzeum
katalógusa
GUSBETH, Edmund Dr.: Gesundheitswesen in Kronstadt in den Jahren 1899 und 1900.
Dreizehnter Bericht. Kronstadt 1901.
HABERMANN, Gusztáv: Személyi adattár a szegedi polgár-családok történetéhez. Szeged
1992, Csongrád Megyei Levéltár – Móra Ferenc Múzeum
HAMMER-SCHENK, Harold: Synagogen in Deutschland – Geschichte einer Baugattung im 19.
und 20. Jahrhundert. 2 vol., Hamburg 1981, Hans Christians Verlag
HARUMNÉ Jenifer: Az Újpesti zsinagóga. https://www.or-zse.hu/resp/harumne/harumne-
ujpestizsin2007.htm (2019.01.01.)
HELLER Imre–VAJDA Zsigmond: A magyarországi zsinagógák albuma. New York 1968,
Magyarországi Zsidók Világszövetsége
HERSELLE KRINSKY, Carol: Synagogues of Europe. Architecture, History, Meaning. Dover
Publication 1996
HORVÁTH László: Adatok a gyöngyösi zsidóság újkori történetéhez. - In: HORVÁTH László
(szerk.): Mátrai tanulmányok 1995. Gyöngyös 1995, Mátra Múzeum. 67-94.
JENEY András: Freund Vilmos (1846–1920). Az Andrássy úti neoreneszánsz mestere. – In:
ROZSNYAI József (szerk.): Építőművészek a historizmustól a modernizmusig. Budapest 2018,
Terc. 10-33.
KATONA Júlia: Az ékítményes formanyelv. Ékítménytan, mintakönyvhasználat, forma- és
stílusteremtési kísérletek. Doktori disszertáció 2017.
KLEIN Rudolf: Lajta építészete és a zsidó szellem (2013). – In: GERLE János–CSÁKI Tamás
(szerk.): Lajta Béla. Budapest 2018, Holnap Kiadó, 41-56.
KALMÁR MIKLÓS: Historizmus – Századforduló. A polgári építészet kialakulása. Budapest
2001, Nemzeti Tankönyvkiadó
KARÁDY Viktor: Az asszimiláció Szegeden. (Szociológiai kérdésvázlat) - In: A szegedi zsidó
polgárság emlékezete. Szerk. ZOMBORI István. Szeged 1990, Móra Ferenc Múzeum, 9-43.
KATONA Júlia: Historizmus és szecesszió határán. - In: FARBAKY Péter et al. (szerk.):
Mátyás-templom: a budavári Nagyboldogasszony-templom évszázadai 1246-2013. Kiállítási
katalógus. Budapest 2015. 442-450.
KATONA Júlia: Képek, előképek, koncepció. A Szépművészeti Múzeum Román Csarnokának
falfestése és épületszobrászati kialakítása. - In: Újranyitás hetven év után. A Szépművészeti
Múzeum Román Csarnokának története. Budapest 2018, Szépművészeti Múzeum. 64-101.
KATONA Júlia – GYÖRGY Judit: Díszítmények és ideák vonzásában. A Magyar
Képzőművészeti Egyetem Könyvtárának díszítőművészeti könyvritkasággyűjteménye.
Budapest 2010, Magyar Képzőművészeti Egyetem.
KEREKES Margit: Bőhm Henrik (1867–1936) és Hegedűs Ármin (1869–1945). A szecessziótól
a neobarokkon át az art decóig. – In: ROZSNYAI József (szerk.): Építőművészek Ybl és
Lechner korában. Budapest 2015, Terc. 292-317.

310
KESSLER, Katrin: Ritus und Raum der Synagoge., Petersberg 2007, Michael Imhof Verlag-Bet
Tfila
KISMARTY-LECHNER Jenő: Lechner Ödön. Budapest 1961, Képzőművészeti Alap
Kiadóvállalata (Magyar Mesterek-sorozat)
KLEIN Rudolf: Zsinagógák Magyarországon 1789–1918. Fejlődéstörténet, tipológia és
építészeti jelentőség. Budapest 2011, Terc
KLEIN Rudolf: A magyarországi zsidóság és a magyar építészet. – In: Hágár országa. A
magyarországi zsidóság – történelem, közösség, kultúra. Szerk. SZALAI Anna. Budapest
2009, Kossuth Kiadó – Antall József Alapítvány, 165-171.
KLEIN Rudolf: A szecesszió: un goût juif? A szecessziós építészet és a zsidóság kapcsolata a
Monarchiában. In: Múlt és jövő, Új Folyam (2008) 4. sz. 5-33.
KLEIN Rudolf: Dohány utcai zsinagóga. Budapest 2008, Terc (= KLEIN 2008)
KLEIN Rudolf: Wall Paiting in the Prayer Hall of the Synagogue in Subotica.
Konferenciaelőadás, Synagogue Wall Paintings: Research, Preservation, Presentation.
International Workshop. Jeruzsálemi Héber Egyetem, Center for Jewish Art, 2016.
szeptember 13-14.
KOJIČIĆ, Bojan: A nagybecskereki zsinagóga. (Бојан Којичић: СИНАГОГАУ ВЕЛИКОМ
БЕЧКЕРЕКУ.) – In: Grada za Proviavanje Spomenika Kulture Voivodine. No. XXIV-XXV.
73
KOMORÓCZY Géza: A zsidók története Magyarországon I-II. Budapest 2012, Kalligram
KOVÁCS Dániel: A százéves trencséni zsinagóga. HG.hu, 2013. március 6.
http://hg.hu/cikkek/design/15476-szazeves-modernizmus-a-trencseni-zsinagoga (2018.12.22.)
KOVÁCS Sándor: A vasmegyei zsidó hitközségek. - In: BOROVSZKY Samu: Magyarország
vármegyéi és városai. Vas vármegye.
https://www.arcanum.hu/hu/online-kiadvanyok/Borovszky-borovszky-samu-magyarorszag-
varmegyei-es-varosai-1/vas-varmegye-1C4AE/a-vasmegyei-zsido-hitkozsegek-irta-kovacs-
sandor-atnezte-dr-sziklay-janos-1D39B/ (2018. 08. 03.)
KÖRNER Zsuzsa: Városias beépítési formák, bérház- és lakástípusok. Budapest 2010, Terc
KRČMAR, Filip: Lipót Baumhorn – Povodom 150 godina od rođeŋa. (Notes abouth the 150th
Anniversary of Birth.) – In: Rad Muzeja Voivodine, No. 52. Novi sad 2010. 295-307.
KÜNZL, Hannelore: Islamische Stilelemente im Synagogenbau des 19. und frühen 20.
Jahrhunderts. Frankfurt/M. 1984, Verlag Peter Lang ( = Judentum und Umwelt.
Hrsg.v.Prof.Dr.Dr.Johann Maier. Bd. 9.)
LADÁNYI Miksa (szerk.): Nyíregyháza és Szabolcsvármegye községei. [Magyar Városok
Monográfiája 8.] Budapest 1931.
LŐW Immánuel: Die Flora der Juden. I. kötet. Wien, Leipzig 1928, R. Löwit Verlag
(Elérhető: https://sammlungen.ub.uni-frankfurt.de/freimann/content/titleinfo/781127;
2018.05.29.)

311
LŐW Immánuel: Die Flora der Juden. II. kötet. Wien, Leipzig 1924, R. Löwit Verlag
(Elérhető: https://sammlungen.ub.uni-frankfurt.de/freimann/content/titleinfo/781127;
2018.05.29.)
LÖW Immánuel: Kétszáz beszéd 1919-1939. Szeged 1940.
LÖW Immánuel: Hetven beszéd (1914–1928). Szeged 1929
LŐW Immánuel–BAUMHORN Lipót: A szegedi új zsinagóga. Szeged 1903; Traub B. és Tsa.
[Megjelenés név nélkül]
LYKA Károly: Baumhorn Lipót. –In: Magyar Művészet VIII. (1932), 257-258.
Magyar Törvénytár. 1836–1868. Budapest 1896.
MATASSA, Lidia D.: Invention of the First-Century Synagogue. Atlanta 2018, SBL; 31.
(https://www.sbl-site.org/assets/pdfs/pubs/9780884143208_OA.pdf) 2019.02.10.
MEYER, Franz Sales: Ornamentale Formenlehre: eine systematische Zusammenstellung des
Wichtigsten aus dem Gebiete der Ornamentik zum Gebrauch für Schulen, Musterzeichner,
Architekten und Gewerbetreibende. Leipzig 1886.
KOLB, Hans: Glasmalereien des Mittelalters und der Renaissance. Stuttgart 1890.
MITROVIĆ, Vladimir: Arhitektura XX. veka u Vojvodini. Novi Sad 2010, Akademska Knjiga
MORAVÁNSZKY Ákos: Versengő látomások. Esztétikai újítás és társadalmi program az
Osztrák-Magyar Monarchia építészetében 1867-1918. Budapest 1998, Vince
MORAVČEK, Goran: Srušena riječka sinagoga. 2012.11.27. http://fluminensia.org/tag/zidovi-
u-rijeci (2018.05.04.)
MORGANI, Teodoro: Židovi Rijeke i Opatije (1441.-1945.). Rijeka 2006, Adamić d.o.o.,
Židovska općina Rijeka.
MUHI Sándor: Szatmári séták – A szatmári zsidóságról. Forrás:
http://www.frissujsag.ro/szatmari-setak-a-szatmari-zsidosagrol/ (2018. 06. 13.)
MÜLLER, Ines: A Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga. Budapest 1993, Löcker Verlag, Wien –
MTA Judaisztikai Kutatócsoport
N.N.: Szeged sz. kir. Város építkezési rendszabályai. Szeged 1880, Burger Gusztáv
NÁDAI Pál: Huszonkét magyar zsinagóga. Beszélgetés Baumhorn Lipóttal, a nagyhírű
templomépítő művésszel. –In: Egyenlőség, 1927. augusztus 27. 7-8.
NÁDAI Pál: Van-e zsinagóga-stílus? –In: Zsidó évkönyv az 5689 bibliai évre. II. évf. Bp.
1928/29 162-166.
NÉMETH Ferenc: Dr. Klein Mór, a nagybecskereki zsidó hitélet megújítója. – In: Létünk
2013/2. 28-41. https://www.scribd.com/document/211342283/Nemeth-Ferenc-Dr-Klein-Mor-
a-nagybecskereki-zsido-hitelet-megujitoja (2018. 02. 23.)
OLÁH János: Egy kicsi város (Liptószentmiklós) zsidó „nagyjai” a XIX. századból.
http://yerushaonline.com/content/?v=gi31pla05 (2018.12.21.)
OLÁH János: Liptószentmiklóson születettek a XIX. században. Előadás. Elhangzott a Magyar
Tudomány napja 2005 rendezvénysorozat, Méltatlanul elfeledve című előadásán a Szentírás-

312
és Talmudtudományi Tanszék rendezésében. (Budapest, 2005. november 29.) http://www.or-
zse.hu/resp/olah-mtud2005.htm (2018.12.21.)
ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes: Egri zsidó polgárok. Budapest 2005, VPP.
ORBÁNNÉ SZEGŐ Ágnes: A Heves megyei zsidóság története a XVIII. századtól a
Holocaustig. Tiszafüred 2001, Tiszafüredi Menóra Alapítvány
ORTUTAY András: Az Esztergom Szenttamási zsidó közösség a szabad királyi város és a
primácia árnyékában. - In: Város – mezőváros – városiasodás. MTA Konferencia, 1990.
Kézirat a MNL Komárom-Esztergom Megyei Levéltárban.
OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót (1860–1932). A historizáló szecesszió
(zsinagóga)építésze. – In: ROZSNYAI József (szerk.): Építőművészek Ybl és Lechner korában.
Budapest 2015, Terc. 196-229.
OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót és Kovács Károly budapesti építészek munkássága a
századfordulós Újvidéken. Újabb építéstörténeti eredmények. - In: Délvidéki Szemle. I. évf. 2.
sz. 2014. 26–42.
OSZKÓ Ágnes Ivett: Baumhorn Lipót és megbízói. A zsidó asszimiláció építészeti
megnyilvánulásai a századfordulós Szegeden. In: Als ich can. Tanulmányok Urbach Zsuzsa
80. születésnapjára. Szerk. SZÉKELY Miklós–GAYLHOFFER-KOVÁCS Gábor. Budapest 2013,
Centrart, 34–45
OSZKÓ Ágnes Ivett:: Baumhorn munkássága és az angyalföldi zsinagóga. In: Dr. RÓBERT
Péter: Zsinagóga Angyalföldön. Budapest 2009. [ = XIII. kerületi Helytörténeti Füzetek 15.]
18-20.
OSZKÓ Ágnes Ivett: Hagyomány és reform versengése. Adalékok az elbontott székesfehérvári
zsinagógák építéstörténetéhez. – In: Műemlékvédelem LXI. évf. 1-2. sz. 2017; 68-85
OSZKÓ Ágnes Ivett: Historizmus vagy szecesszió? Baumhorn Lipót és Kovács Károly épületei
a századfordulós Újvidéken. – In: ROZSNYAI József (szerk.): Ybl és Lechner vonzásában.
Budapest 2018, Terc, 176-195.
ÓZER Ágnes: Volt egyszer egy Újvidék. Újvidék, Forum, 2012. 51–52.; UŐ.: Háztörténetek:
Német sorsok a Duna mentén. A Donauschwäbisches Zentralmuseum, Ulm vendégkiállítása:
2002. október 25.–2003. február 25. Budapest 2002. 141–161.
ÓZER Ágnes: Jedna novosadska priča/Eine neusatzer Geschichte. Novi Sad 2008, Muzej
grada Novog Sada
PODONYI Hedvig: Zsinagógák Magyarországon. Budapest 2005, Viva Media Holding
POGÁNY Frigyes: Szobrászat és festészet az építőművészetben. Budapest 1959.
POLLÁK Manó: Zsidó templomépítés Magyarországon a XIX. századtól a mai napig. Gépelt
kézirat, MILEV HU HJA XIX-28. L1_C3_24 Pollák Manó hagyaték, 84.82.
PUNTIGÁN József: 71 év után újra megnyíltak a losonci neológ zsinagóga kapui. Körkép.sk,
2016. május 12. http://www.korkep.sk/cikkek/kultura/2016/05/12/71-ev-utan-ujra-
megnyiltak-a-losonci-neolog-zsinagoga-kapui (2018.12.22.)

313
PUNTIGÁN József: Megújult a losonci neológ zsinagóga. Körkép.sk, 2016. április 24.
http://www.korkep.sk/cikkek/mindennapjaink/2016/04/24/megujult-a-losonci-neolog-
zsinagoga (2018.12.22.)
RADÓ Imre–MAYOR József: A noviszádi zsidók története. Újvidék 1930, Uránia
REZNÁK Erzsébet: Képeslapok Ceglédről. Cegléd 2003, Gerjepart Kiadó
RICZU Zoltán: Zsidó épületek és emlékek Nyíregyházán. [NÉMETH Péter (szerk.) A Jósa
András Múzeum kiadványai 34.] Nyíregyháza 1992.
RODOV, Ilia: Hebrew Inscriptions in Jewish Art. - In: Allison, Dale C. et. al (ed.):
Encycklopedia of the Bible and its Reception. Vol. 11. Berlin, Boston 2015, De Gruyter, 624-
631
RODOV, Ilia: Synagogue Space, it's Dimmed Images, and their Elusive Meanings.
Konferenciaelőadás, Synagogue Wall Paintings: Research, Preservation, Presentation.
International Workshop. Jeruzsálemi Héber Egyetem, Center for Jewish Art, 2016.
szeptember 13-14.
ROŽMAN, Vesna– PALINIĆ, Nana: Arhitektura historicizma u Rijeci. Rijeka 2001, Muzej
modernei i suvremene umjetnosti Rijeka
ROZSNYAI József: Az építészet társművészetei. - In: SISA József (szerk.): A magyar művészet
a 19. században. Építészet és iparművészet. Budapest 2013, Osiris, 556-568.
SÁRMÁNY Ilona: Sorspárhuzamok a századfordulón (Otto Wagner és Lechner Ödön
pályarajza). In: Polgárosodás Közép-Európában. Tanulmányok Hanák Péter 70.
születésnapjára. Szerk. SOMOGYI Éva. Budapest, MTA Történettudományi Intézet, 1991.
SED-RAJNA, Gabrielle et.al (szerk.): Die jüdische Kunst. Freiburg 1997, Herder
SISA József (szerk.): A magyar művészet a 19. században. Építészet és iparművészet.
Budapest 2013, Osiris
SISA József–Dora WIEBENSON (szerk.): Magyarország építészetének története. Budapest
1998, Vince
SOMOGYI György–GERLE János: Baumhorn Lipót zsinagógái. – In: MIOK Évkönyv, 1979-
80. 355-365.
SOMORJAI Ferenc: Szeged, Új zsinagóga. 2001 TKM
ŠOSBERGER, Pavle: Novosadski jevreji. Novi Sad 2001.
ŠOSBERGER, Pavle: Sinagoge u Vojvodini. Novi Sad 1998.
STEINHERZ Jakab: A székesfehérvári zsidóság története visszaköltözésöktől a jelenig (1840-
1892). Budapest 1895, Athenaeum
STANČIĆ, Donka: Novi Sad od kuće do kuće. Novi Sad 2005, Zavod za zaštitu spomenika
kulture grada Novog Sada
STANČIĆ, Donka: Novosadska sinagoga. Sveske za istoriju Novog Sada 17. (1986) 153-156..
STANČIĆ, Donka.(szerk.): Umetnička topografia Novog Sada. Novi Sad 2014, Matica Srbska
STREJA, Aristide–SCHWARZ, Lucian: The Synagogue in Romania. Bucharest 2009, Hasefer

314
Súpis Pamiatok Na Slovensku. Zväzok druhý. K-P. Alovenský ústav Pamiatkovej
Starostlivosti a Ochrany Prírody. Bratislava 1968, Obzor
SZABÓ Imre: Volt egyszer egy makói zsinagóga. Délvilág Napilap, 2013. 11.21.
https://www.delmagyar.hu/mako_hirek/volt_egyszer_egy_makoi_zsinagoga/2358565/
(2018.12.28.)
SZEGŐ György: Baumhorn Lipót – a templomépítő. – In: Gerjepart 1999/9. 9-17.
SZŰCS Endre et. al.: A megfestett fény: díszüveges munkák a történelmi Magyarország
építészetében 1945-ig. Szentendre 2005, Geobook.
SZVOBODA DOMÁNSZKY Gabriella: A budapesti falképfestészet vázlatos áttekintése. (1863-
1903). - In: Művészettörténeti Értesítő, XXXV. 1986, 3-4. sz. 133-172.
TORKOS Róbert – OLÁH Tamás: A szegedi zsinagógák és a város zsidósága. Szeged 1998,
Szegedi Temetkezési Kft.
TORONYI Zsuzsa: A pesti hitközség a templomépítkezések idején. – In: GRUBER–SZEGŐ–
HADIK–TORONYI 1999: 30-37.
TÓTH Ferenc (szerk.): Csongrád megye építészeti emlékei. Szeged 2000, Csongrád Megyei
Önkormányzat
ÚJVÁRI Péter (szerk.): Zsidó lexikon. Budapest 1929.
VARGA Béla: A szolnoki zsidóság története. Szolnok 1994, Szolnoki Izraelita Hitközség,
Damjanich János Múzeum
VARGA László (szerk.): Zsidóság a dualizmus kori Magyarországon. Budapest 2005,
Pannonica-Habsburg Történeti Intézet
VÁMOS Ferenc: Lajta Béla. Budapest 1970, Akadémiai Kiadó
VÁMOSSY Ferenc: A Modern Mozgalom és a későmodern. Budapest 2002, Nemzeti
Tankönyvkiadó
VÁRALLYAI Réka: Komor Marcell–Jakab Dezső. Budapest 2006, Holnap Kiadó
WISCHNITZER, Rachel: The Architecture of the European Synagogue. Philadelphia 1964, The
Jewish Publication Society of America

315
 Folyóiratok
Allgemeine Bauzeitung
Brassói Lapok
Ceglédi Hírlap
Ceglédi Újság
Czegléd
Czegléd és Vidéke
Délvilág Napilap
Egri Újság
Illustrierte Zeitung
Egyenlőség
Építő Ipar
Kronstädter Tageblatt
Magyar Építőművészet
Magyar Pályázatok
Magyar Szalon
Makói Független Újság
Makói Újság
Múlt és Jövő
Muraszombat és Vidéke
Művészet
Nyírvidék
Pesti Napló
Szegedi Napló
Temesvári Hírlap
Torontál
Újvidéki Hírlap
Vas Vármegye
Vállalkozók és Iparosok Lapja
Vállalkozók Közlönye
Vállalkozók Lapja

316
 Függelék
Baumhorn Lipót épületeinek listája

1886–1888 Esztergom, zsinagóga; Imaház u. 2. (ma Technika Háza)

1890 Győr, Királyi Tábla épülete (ismeretlen)
1890 Komárom, Grünfeld-ház (ismeretlen)
1893 Szombathely, ev. templom pályázata Rauscher Miksával közösen (I. díj, nem
kivitelezték)
1893 Budapest, Lipótvárosi Kaszinó pályázata (díjazott, később Freund Vilmos terve alapján
kivitelezték)
1893–1895 Salgótarjáni Öblösüveggyár, Salgótarján, Huta u. 1. (átalakítva)
1894–1897 Nagybecskerek, neológ zsinagóga; Tempelgasse/Eötvös utca – Zsidó utca (ma
Zrenjanin, Srajlia u., Szerbia; elbontva)
1896 Millenniumi Kiállítás Sokszorosítóipari és nyomdászati csarnoka; Budapest Városliget
(elbontva)
1897–1898 Poliklinika Egyesület kórháza; Budapest VII. Hársfa utca 13-15. - Szövetség utca
14. (átalakítva)
1897–1899 Temesvár-gyárvárosi status quo ante zsinagóga; Timişoara-Fabric, Str. I. L.
Caragiale 2. Románia (pusztuló, elhanyagolt állapotban – 2012)
1897–1898 Szolnok, neológ zsinagóga; Templom út 2. (ma Szolnoki Galéria)
1897–1899, 1905 Budapest, Lipótvárosi zsinagóga tervpályázata (nem kivitelezték)
1897–1898 Strausz Sándor és neje bérháza; Budapest VIII. József u. 38.
1898–1899 Lakóház, Budapest VI. Szív utca 66.
1899 Budapest, Hold utcai Vásárcsarnok pályázata (III. díj, nem kivitelezték)
1899–1901 Brassó, neológ zsinagóga; Braşov, Str. Poarta Schei 29. Románia
1899–1903 Szeged, neológ zsinagóga; Jósika u. 6. (ma hitközségi használatban)
1900–1901 Pollák Ignác és neje bérháza; Budapest V. Honvéd u. 8. – Kálmán Imre u. 1.
1900–1901 Temesvár, Temes-Béga Vízszabályozó Társulat székháza; Timişoara, Bd. 16.
Decembrie 1989. 2. Románia (ma a Bánáti Vízművek székháza)
1901 Budapest, Osztrák-Magyar-Bank székház-pályázata

336
1901 Temesvár, Délvidéki Kaszinó tervpályázata (megvétel, nem kivitelezték)
1901–1902 Szeged, Izraelita Hitközség székháza; Gutenberg u. 20.
1901–1903 Temesvár, Állami Felsőbb Leányiskola és betegpavilon; Timişoara, Bd.
Constantin Diaconovici Loga 45., Románia (ma Liceul Pedagogic „Carmen Sylva” –
Pedagógusképző Intézet) Klein Jakab ipariskolai tanárral közösen
1902–1903 Fiume, neológ zsinagóga; Via Pomerio (ma Rijeka, Horvátország; elpusztult)
1903 Hódmezővásárhely, bankpályázat
1903–1905 Szeged, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár székháza; Széchenyi tér 7. (ma
bankszékház)
1903–1907 Szeged, Izraelita temető imaháza; Fonógyári út 9.
1904 Budapest, Maglódi út 7. (jóváhagyott terv, ÉI XXVIII. évf. 51. sz. (1904. december
12.) 382.
1904–1905 Szeged, Wagner-palota; Kárász u. 14. - Kölcsey u. 4.
1904–1905 Újvidék, Takarékpénztár; Novi Sad, Trg. Slobode 7., Szerbia
1904–1906 Cegléd, zsinagóga; Damjanich u. 3. (ma a Ceglédi Vasutas Sport Egyesület
gyakorlóterme)
1904–1905? Szatmárnémeti, status quo ante zsinagóga; Eötvös u. (ma Satu Mare, Románia;
a terveken Kovács Károly aláírása)
1904–1906 Liptószentmiklós, leégett zsinagóga újjáépítése (1842–1846); Liptovsky Mikuláš,
Hollého ulice, Szlovákia (ma kiállítóterem)
1905 Temesvár, Temesvár Belvárosi Izraelita Hitközség székháza és bérháza; Timişoara, Str.
Gheorghe Lazar 5. Románia
1905 Pécs, zsinagóga bővítése (1864, Gerster és Frey); Fürdő u. 1.
1905 körül Temesvár, lakóház; Timişoara, Bd. 16. Decembrie 1989. 6., Románia
1905–1906 Kaposvár, meglévő zsinagóga bővítése (1864); (1980-ban robbantással
lebontották)
1905–1909 Újvidék, neológ zsinagóga, hitközségi székház és iskola; Novi Sad, Jevrejska 7-
11., Szerbia (ma koncertteremnek felújítva)
1906 Szeged, régi zsinagóga átalakítása (1837–1843, Lipovszky Henrik és József); Hajnóczy
u. 12.
1906 Lugos, bérház és bank (ismeretlen)
1906–1907 Baumhorn Lipót villája; Budapest XIV. (egykor VII.) Izsó u. 8. - Abonyi u. 27.

337
1907–1908 Muraszombat, zsinagóga; Lendva utca, ma Szlovénia, Murska Sobota (elbontva)
1907–1914 Makó, neológ zsinagóga; Eötvös u. 1. (1965-ben elbontva)
1907–1908 Budapest, Dózsa György úti zsinagóga (egykori Aréna út); Budapest XIII. Dózsa
György út 55. (ma Honvéd Sportegyesület gyakorlóterme)
1907 Óbecse, Egyesült Óbecsei Takarékpénztár Kt. székháza, tervpályázat, II. díj
1907 Budapest, Újhely-síremlék; Kozma-utcai temető, Budapest X. Kozma u. 6.
1907 Újvidék, Matica Srbska árvaház tervpályázata
1908–1909 Újvidék, Menráth-palota; Novi Sad, Kralja Aleksandra 14., Szerbia
1908 Lugos, kórház pályázata, II. díj
1908 Arad, zsinagóga, meghívás a tervezésre
1908 Balassagyarmat, részvétel a törvénykező épület tervpályázatán (ÉI XXXII. évf. 45. sz.
(1908. november 8.) 424.)
1909 Győr, Győri Takarékpénztár pályázata
1909 Újpest, zsinagóga bővítése (1885, Jacob Gärtner?); Budapest IV. Berzeviczy u. 6.
(egykor Beniczky u. 8.)
1909 Újvidék, Tomin-palota; Novi Sad, Trg. Marije Trandafil 12., Szerbia
1909–1910 Szeged, Kölcsey-udvar; Fekete Sas u. 30.
1909–1912 Temesvár, Lloyd-palota és kávéház; Timişoara, Piaţa Victoriei 2., Románia (ma
Politechnikum és étterem)
1910 Szeged, zeneiskola és hangversenyterem pályázata, III. díj
1910 Budapest, Csata utcai iskola; Budapest XIII. Csata u. 20.
1910–1911 Nyitra, zsinagóga; Nitra, Pri synagóge 3., Szlovákia (ma koncertterem)
1910 Budapest, Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Kt. székházának tervpályázata,
II. díj
1910 Budapest, Baross tér 7-8., székesfővárosi bérház (elbontva, dokumentumai
lappanganak)
1910–1911 Szeged, Wagner-bérpalota; Fekete Sas u. 28.
1910–1911 Újvidék, Schwarz-ház; Novi Sad, Trg. Pozorišni 7. (egykor Rákóczi út 13.)
1911 Trencsén, zsinagógaterv; Trenčín, Hviezdová u. 3. (Štúrovo tér), Szlovákia
Megépült 1912–1913 között Richard Scheibner és Pál Hugó tervei alapján

338
1911 Budapest, Kartács u. 1534. hrsz. Háromemeletes ház jóváhagyva (ÉI XXXV. évf. 38.
sz. (1911. szeptember 17.) 395.)
1911–1912 Szeged, Forbáth-ház; Dugonics tér 11.
1911–1913 Kecskemét, zsinagóga renoválása és bővítése (1864, ifj. Zitterbarth János);
Rákóczi út 2.
1911–1913 Eger, új zsinagóga; Hibay Károly u. (elbontva)
1912 Budapest, Batthyány u. 3334. hrsz. átalakítása jóváhagyva (ÉI XXXVI. évf. 9. sz.
(1912. március 3.) 93-94.)
1912–1913 Szeged, Szeged-Csongrádi Takarékpénztár bérpalotája; Horváth Mihály u. 9.
(„Vasalóház”)
1913 Aszód, Schossberger-mauzóleum; Izraelita temető, Csengey u. - Régész u. (az 1990-es
években felújítva)
1921–1924 Budapest, Páva utcai zsinagóga; Budapest IX. Páva u. 39. (2004 óta a Holokauszt
Dokumentációs Központ és Emlékhely kiállítási tere, az eredeti állapotoknak megfelelően
felújítva)
1918; 1923–1932 Nyíregyháza, ortodox zsinagóga; Mártírok tere 6. (jelenleg is hitközségi
használatban)
1920 Budapest VIII. Nagyfuvaros utca 4. zsinagógabeépítés terve
1921–1922 A Pesti Izraelita Hitközség pászkasütödéje, cím ismeretlen (Egyenlőség 1927.
február 26. 13.)
1922 Budapest V. Korall u. 5. Fémkereskedelmi Rt. emeletráépítés (ÉI XLVI. évf. 1-2.sz.
(1922. január 1.) 6.)
1924?–1926 Losonc, zsinagóga; Lučenec, Adyho 4., Szlovákia
1925; 1927–1928 Győr, újvárosi zsinagóga bővítése, Baumhorn szerzősége kérdéses (1870,
Benkó Károly); Kossuth Lajos u. 5. (ma kulturális központ)
1925–1927 Budapest, Csáky utcai zsinagóga bővítése; Budapest VI. Hegedűs Gyula u. 3.
1927 Budapest II. Hidász u. 11603 hrsz. emeletes családi ház terve özv. Cohner Ferencné
részére, Somogyi Györggyel közösen (ÉI LI. évf 9-10. sz. (1927. március 1.) 38.)
1927 Budapest VI. Izabella u 91. emeletráépítés Somogyi Györggyel közösen (ÉI LI. évf. 41-
42. sz. (1927. november 1.) 166.)
1927 Budapest, Kárpát utcai csoport, Budapest székesfőváros 1927. évi kislakás-építkezése;
Budapest V., Kárpát-utca 13-15. (a Schwartz és Horváth-építészpárossal és Wachtl Elemérrel
közösen)

339
1928 Nagykanizsa, zsinagóga karzatbővítése, megvalósulása kérdéses (1807–1821); Fő u. 6.
1928 Zsolna, zsinagóga tervpályázata, Baumhorn Somogyi Györggyel közösen a II. díjat
kapja (megvalósult Peter Behrens tervei alapján)
1929 Budapest, Váli úti zsinagóga, iskola és bérház terve, Baumhorn Somogyi Györggyel
pályázott, megosztott II. díjat kaptak, az épület nem készült el
1929–1931 Gyöngyös, zsinagóga, Somogyi Györggyel közösen; Bartók Béla tér (legutóbb
bútoráruház, tervezik az emlékhellyé való átalakítást)
1930 körül Lakóház Klén Ferenc részére; Budapest I. Minerva u. 7.
1930–1932 Budapest, Bethlen téri status quo ante zsinagóga bővítése és átépítése Somogyi
Györggyel közösen (1876, Foch Antal, eredetileg az Izraelita Süketnémák Országos
Intézete); Budapest VII. István u. 15.
1931–1932 Lakóház Márkus Klára és Frank Náthánné részére; Budapest XIV. Erzsébet
királyné útja 41/a; aláírás: Somogyi György

340