Professional Documents
Culture Documents
Barack Obama - Egy Ígéret Földje - Elnöki Memoár I
Barack Obama - Egy Ígéret Földje - Elnöki Memoár I
Order:
Köszönjük a vásárlást a szerző és a kiadó, valamint a terjesztő
nevében is. Vásárlásával támogatta, hogy Magyarországon az
elektronikus könyvkiadás fejlődni tudjon, a digitális
kereskedelemben kapható könyvek választéka egyre szélesebb
legyen. Köszönjük, és reméljük webáruházunkban hamarosan
viszontlátjuk.
Barack Obama
Elnöki memoár
A fordítás alapja:
Barack Obama: A Promised Land
This translation published by arrangement with the
Crown Publishing Group, a division of Penguin
Random House LLC.
Fordította:
1–12. fejezet © Pétersz Tamás, 2020
Előszó, 13–24. fejezet © Darnyik Judit, 2020
25–27. fejezet © Kenyeres Anna, 2020
Ne becsüld le az erőnket;
Mert a végtelennel
próbálkozunk.
2020. augusztus
ELSŐ RÉSZ
A TÉT
1
A RIGMUS, AMIT MÉG EDITH CHILDS indított útjára több mint egy évvel
korábban, nagy kalapjában, a dél-karolinai Greenwood kicsiny
rendezvénytermében, most már spontán módon harsant 40–50
ezer torokból, ahogy a tömegek az októberben szokatlan
meleggel dacolva futballpályákat és városi parkokat töltöttek
meg. „Fel vagytok pörögve? Mi az, hogy!” „Fel vagytok pörögve?
Mi az, hogy!” Felépítettünk valamit együtt; érezni lehetett az
energiát, mint valami fizikai erőt. Már csak néhány hét volt
hátra a választásig, és a kampányirodáink alig találtak helyet a
rengeteg embernek, aki jelentkezni akart önkéntesnek. Shepard
Fairey grafikusművész REMÉNY című posztere, amelyen
stilizált, piros, fehér és kék árnyalatú arcom réved a távolba,
hirtelen mintha mindenütt ott lett volna. Olyan érzés volt,
mintha a kampány túllépett volna a politikán, és átkerült volna
a popkultúra világába. „Te vagy az új divat” – ugratott Valerie.
Ez aggasztott. A kampányunk nyújtotta inspiráció, a
rengeteg fiatal látványa, akiknek mi tanítottuk meg, hogy
képesek változtatni, az amerikaiak faji és gazdasági-társadalmi
választóvonalakon túllépő egyesítése: mindannak a
megvalósulása volt ez, amit annak idején lehetségesnek
álmodtam a politikában, és ez büszkeséggel töltött el. Az
viszont, hogy folyamatosan jelképpé akartak emelni,
szembement a közösségszervezői ösztöneimmel, azzal a
felfogásommal, hogy a változáshoz „mi” kellünk, nem „én”. A
személyiségemet tekintve is zavaró volt, mert szünet nélkül oda
kellett figyelnem, nehogy beszippantson a nagy felhajtás, és
emlékeztetnem kellett magam a poszteren látható kép és a
gyarló, gyakran bizonytalan ember közötti távolságra.
Az a tudat is nyomasztott, hogy ha elnökké választanak,
nagy valószínűséggel képtelen leszek megfelelni a velem
szemben támasztott, immár túlzó elvárásoknak. Amióta
elnyertem a demokrata jelöltséget, döbbenten vettem észre,
hogy másképp olvasom az újságokat. Minden címben, minden
cikkben, minden sztoriban egy újabb problémát láttam,
amelyet meg kellett oldanom. És a problémák nagyon gyorsan
gyűltek. A pénzügyi rendszer a TARP elfogadása ellenére
továbbra is padlón volt. Az ingatlanpiac zuhanórepülése sem
állt meg. A munkahelyek megszűnésének üteme egyre nőtt, és
fennállt a veszélye, hogy rövid időn belül a három nagy
autógyártó is bajba kerül.
Nem a problémák megoldásának a felelőssége ijesztett meg.
Sőt örültem a feladatnak. De minden jel arra mutatott, hogy a
dolgok jelentősen rosszabbodni fognak, mielőtt javulásnak
indulnának. A gazdasági válság megoldása – két háború
lezárásáról, az egészségüggyel kapcsolatos ígéretek
teljesítéséről és a katasztrofális éghajlatváltozás
megakadályozásáról nem is beszélve – hosszú és nehéz
folyamatnak ígérkezett. Együttműködő kongresszusra,
készséges szövetségesekre és jól tájékozott, mozgósítható
polgárokra volt szükség hozzá, akik képesek nyomás alatt
tartani a rendszert. Nem magányos megmentő kellett ide.
Mi történik tehát, ha a változás nem következik be elég
gyorsan? Vajon hogyan viselik majd ezek az ujjongó tömegek az
elkerülhetetlen kudarcokat és kompromisszumokat? A csapattal
folyton ezen tréfálkoztunk:
– Biztos, hogy meg akarjuk nyerni ezt az izét? Még nem késő
bedobni a törülközőt!
Marty ugyanezt etnikai alapon fogalmazta meg:
– Kétszázharminckét évig vártak, aztán most, amikor az
ország a szétesés határán billeg, akkor adják oda a tesónak!
RENEGÁT
10
AZT HIHETNÉNK, hogy egy olyan párt számára, amely két egymást
követő ciklusban is súlyos vereséget szenvedett, a
republikánusok harcias, a teljes obstrukcióra épülő stratégiája
komoly veszélyt jelent. Ráadásul ezt a stratégiát egy valódi
válság idején semmiképpen sem nevezhettük felelősnek.
Ám ha McConnellhez és Boehnerhez hasonlóan valakinek az
a legfontosabb, hogy valahogyan visszakapaszkodjon a
hatalomba, akkor a közelmúlt történelme ismeretében egy ilyen
stratégiának mégiscsak volt értelme. Hiába hangoztatják
annyira az amerikai választók, hogy szeretnék, ha a politikusok
jól kijönnének egymással, valójában ritkán jutalmazzák az
ellenzéket a kormányzó párttal való együttműködésért. Az
1980-as években a demokraták részben úgy őrizhették meg
többségüket a képviselőházban (igaz, a szenátusban ez nem
sikerült) még jóval Ronald Reagan megválasztása és az ország
jobbra tolódása után is, hogy bizonyos „felelősen gondolkodó”
republikánus vezetők hajlandók voltak segíteni a kongresszus
működőképességének fenntartásában; a képviselőházban csak
azután fordult meg a helyzet, hogy a Gingrich vezette
Republikánus Párt kocsmai verekedéssé változtatta a
kongresszusi munkát. A demokraták szintén nem nyertek teret
a republikánusok uralta kongresszusban azzal, hogy segítettek
elfogadtatni Bush elnök adócsökkentéseit vagy a receptre
kapható gyógyszerekkel kapcsolatos tervét; akkor hódították
vissza a képviselőházat és a szenátust is, amikor a
társadalombiztosítás privatizációjától kezdve az iraki háborúig
minden ügyben elkezdtek szembeszállni az elnökkel és a
republikánus párt vezetőivel.
Ezek a leckék nem kerülték el McConnell és Boehner
figyelmét. Tisztában voltak vele, hogy minden segítség, amelyet
nekünk nyújtanak a válság elleni hatékony és kitartó
kormányzati küzdelemben, politikai értelemben az én
malmomra hajtja a vizet, valamint kormány- és
szabályozásellenes retorikájuk kudarcának közvetett
beismerését jelenti. Ha azonban utóvédharcot folytatnak,
vitákat robbantanak ki, és homokot szórnak a gépezetbe,
legalább esélyük nyílik rá, hogy felrázzák a saját bázisukat,
engem és a demokratákat pedig lelassítsanak egy olyan
időszakban, amikor az ország polgárai egészen biztosan
türelmetlenek.
Stratégiájuk végrehajtásában a republikánus vezetőket több
körülmény is segítette, így például a modern híradás jellege. A
szenátusban és a kampányolással töltött időszak során
megismertem a legtöbb országos politikai tudósítót, és
általánosságban okos, szorgalmas, etikus embereknek tartottam
őket, akik mindig igyekeztek korrekt tényeket közölni. A
konzervatívok ugyanakkor jogosan gondolták úgy, hogy a
tudósítók többsége személyes meggyőződését tekintve
valószínűleg inkább a politikai spektrum liberálisabb szélén
helyezkedik el.
Így ezek a riporterek józan számítás szerint aligha válhattak
McConnell és Boehner tettestársaivá terveik végrehajtásában.
Ám vagy attól való félelmükben, hogy esetleg részrehajlónak
tűnnek, vagy mert a konfliktust lehet a legjobban eladni, vagy
talán mert a szerkesztőik megkövetelték tőlük, esetleg mert így
lehetett a legkönnyebben tartani a huszonnégy órás internetes
hírciklus határidőit, washingtoni tudósításaik kollektív
módszere elkeserítően kiszámítható forgatókönyvet követett:
Számolj be arról, mit mond az egyik oldal (gyors bejátszás)!
Számolj be arról, mit mond a másik oldal (ismét gyors
bejátszás, minél sértőbb, annál jobb)!
Bízd a közvélemény-kutatásokra, kinek van igaza!
A munkatársaimmal idővel annyira beletörődtünk ebbe az
„egyik ezt mondta/a másik azt mondta” tudósítói stílusba, hogy
már élcelődni is tudtunk rajta. („Ma két párhuzamos
sajtótájékoztató keretében ismét fellángolt a Föld alakjáról folyó
vita; Obama elnökre – aki azt állítja, hogy bolygónk gömbölyű –
össztüzet zúdítottak a republikánusok, akik szerint a Fehér Ház
a Föld lapos mivoltát bizonyító dokumentumokat titkol el.”)
Abban az első néhány hétben azonban, amikor még a
kommunikációs stábunk is alig állt fel, még meg tudtunk
lepődni. Nemcsak azon, hogy a Republikánus Párt képes
féligazságokat vagy szemenszedett hazugságokat terjeszteni a
válságkezelési törvény tartalmáról (olyasmiket például, hogy
több milliót tervezünk elkölteni egy Las Vegas-i
Maffiamúzeumra, vagy hogy Nancy Pelosi 30 millió dollárt
irányzott elő egy veszélyeztetett egérfaj megmentésére), hanem
azon is, hogy a sajtó hajlandó hírként közvetíteni vagy közölni
ezeket az orbitális baromságokat.
Ha eleget zaklattuk valamelyik hírcsatornát vagy lapot, az
előbb-utóbb talán a tényekkel is összevetette a republikánusok
állításait, ám az igazságból ritkán csináltak akkora felhajtást,
mint az eredeti hírből. A legtöbb amerikainak – akikkel már
amúgy is elhitették, hogy a kormány pazarolja a pénzt – sem
ideje, sem kedve nem volt követni a törvényhozási folyamat
részleteit, vagy kiszűrni, hogy a tárgyalások során ki érvel
észszerűen és ki nem. Ők csak azt hallották, amit a washingtoni
sajtó feltálalt nekik: hogy a demokraták és a republikánusok
megint civakodnak, a politikusok két kézzel szórják a pénzt, a
Fehér Ház új lakója pedig a kisujját sem mozdítja, hogy
változtasson ezen.
A válságkezelési törvény aláásásának sikere természetesen
továbbra is azon múlt, mennyire képes a Republikánus Párt
fenntartani a belső fegyelmet. Azt mindenképpen biztosítaniuk
kellett, hogy a gazdaságélénkítő csomag ne kapjon elég
támogatást pártjuk eltévelygő tagjaitól ahhoz, hogy
„kétpártinak” lehessen nevezni, hiszen (mint McConnell később
elmagyarázta) „ha valamire ráaggatják a kétpárti címkét, az azt
a benyomást kelti, hogy a nézeteltéréseket sikerült elsimítani”.
Megkönnyítette a dolgukat, hogy a Republikánus Párt tagjainak
többsége olyan körzetekből vagy államokból jött, ahol stabil volt
a párt fölénye. A Fox News, a rádiós beszélgetőműsorok és
Sarah Palin beszédeinek szigorú diétáján tartott szavazóbázisuk
nem hajlott a kompromisszumra; sőt ezeknek a képviselőknek
az újraválasztási esélyeire valójában az jelentette a legnagyobb
veszélyt, ha az előválasztásokon egy kihívójuk esetleg
megvádolja őket, hogy titokban liberálisok. Rush Limbaugh már
így is ostorozta az olyan republikánusokat, mint McCain, akik
azt merték közölni, hogy most, a választások végeztével
remélik, hogy sikerrel járok. „Remélem, hogy Obama elbukik!” –
mennydörögte a rádiós műsorvezető. 2009 elején a legtöbb
választott republikánus tisztségviselő még nem tartotta bölcs
dolognak, hogy ilyen nyersen fogalmazzon a nyilvánosság előtt
(szűk körben persze, mint később kiderült, más volt a helyzet).
Ám még a Limbaugh véleményét nem osztó politikusok is
tudták, hogy ezzel az egyetlen kijelentésével szavazóik
tekintélyes hányadának nézeteit befolyásolja, és tereli a kívánt
irányba.
A nagy konzervatív adományozók is bedobták magukat. Az
olyan hagyományos üzleti szervezetek, mint a Kereskedelmi
Kamara, amelyek pánikba estek a gazdaság mélyrepülése és
annak tagjaik mérlegére gyakorolt hatása láttán, végül a
válságkezelési törvény mellé álltak. A Republikánus Pártra
gyakorolt befolyást tekintve azonban ekkor már kitúrták őket a
nyeregből a David és Charles Kochhoz hasonló milliárdos
ideológusok,[8] akik évtizedek alatt, több százmillió dollárból
szisztematikusan kiépítettek egy elemzőkből,
aktivistaszervezetekből, médiaszereplőkből és politikai
háttéremberekből álló hálózatot, amely egyetlen célt szolgált: a
modern jóléti állam utolsó szögig való felszámolását. Számukra
az adózás minden formája elkobzást jelentett, és a szocializmus
felé vezető utat egyengette; minden szabályozást a szabadpiaci
elvek és az amerikai életmód elárulásának tekintettek. A
győzelmemben halálos fenyegetést láttak, ezért nem sokkal a
beiktatásom után tanácskozásra hívták az ország leggazdagabb
konzervatívjait a kaliforniai Indian Wells fényűző
üdülőparadicsomába, hogy kidolgozzák az ellentámadás
stratégiáját. Kompromisszumról és konszenzusról szó sem
lehetett. Ők háborút akartak. És világossá tették, hogy az a
republikánus politikus, akinek nincs gyomra a velem szembeni
lankadatlan ellenálláshoz, az nemcsak a támogatásokról
mondhat le, de nagyon könnyen egy pénzzel jól kitömött
kihívóra is számíthat egy előválasztási kampány során.
Azoknál a republikánusoknál pedig, akik esetleg a
választókörzetük, a támogatóik és a konzervatív média
tiltakozása ellenére még mindig kísértést éreztek volna a velem
való együttműködésre, a közvetlen nyomásgyakorlás klasszikus
formája megtette a hatását. Az átmeneti időszakban leültem
beszélgetni egy Judd Gregg nevű tehetséges és tisztességes New
Hampshire-i republikánus szenátorral, és felajánlottam neki,
hogy – a kétpárti kormányzásra tett ígéretem beváltásának
jegyében – legyen a kereskedelmi miniszterem. Ő örömmel
elfogadta a felkérést, és február elején be is jelentettük a
jelölését. Ám a republikánusok válságkezelési törvénnyel való
szembenállása napról napra erősödött, és McConnell meg a
pártvezetőség többi tagja a frakcióértekezleteken és a
szenátusban is alaposan megdolgozták őt, sőt állítólag Barbara
Bush volt first lady is közbelépett, hogy eltántorítsa a
szándékától, így Judd Gregg végül nem bírta idegekkel. Egy
héttel azután, hogy bejelentettük a jelölését, felhívott, hogy
visszalép.
Azért nem minden republikánus követte pártja gyorsan
változó hangulatát. Azon a napon, amikor a szenátusban
szavaztak a válságkezelési törvényről, éppen a floridai Fort
Myersben vettem részt egy nyilvános gyűlésen, amelyet azért
rendeztünk, hogy növeljem a törvényjavaslat támogatottságát,
és válaszoljak a választópolgárok gazdaságra vonatkozó
kérdéseire. Ott volt velem a mérsékelt republikánus Charlie
Crist floridai kormányzó is. Barátságos, választékos modorával
és megnyerő külsejével – napbarnított bőr, ezüstös haj, villogó
fehér fogak – mintha egyenesen egy főszereplő-válogatásról
érkezett volna. Crist akkoriban nagyon népszerű volt;
kivételesen ügyelt rá, hogy olyan politikusként tűnjön fel, aki
képes átlépni a pártok közötti választóvonalakat, kerülte a
megosztó társadalmi kérdéseket, és inkább az üzlet és a
turizmus fellendítésén dolgozott. Emellett azzal is tisztában
volt, hogy állama nagy bajban van: a másodrendű hitelezés és
az ingatlanbuborék egyik melegágyának számító Florida
gazdasága és állami költségvetése szabadesésben zuhant, és
óriási szüksége volt a szövetségi segítségre.
Crist tehát személyiségéből és szükségéből fakadóan is
beleegyezett, hogy megjelenik velem a városházán, és
nyilvánosan támogatja a gazdaságélénkítő törvényjavaslatot.
Annak ellenére, hogy az ingatlanárak Fort Myersben körülbelül
67 százalékkal zuhantak (és a lakások 12 százalékát már
lefoglalták a bankok), a tömeg harsány és lelkes volt aznap;
főleg demokrata szavazók jöttek el, és az emberek még mindig a
Sarah Palin által később „reménykedős-változtatósnak”
nevezett hangulatban voltak. Miután Crist észszerű és kissé
óvatos magyarázatot adott arra, miért támogatja a
válságkezelési törvényt, rámutatott, az milyen előnyökkel jár
Floridára nézve, és felhívta a figyelmet, hogy a választott
tisztségviselőknek az embereket a pártpolitika elé kell
helyezniük, megkapta tőlem a szokásos „tesóölelésemet”: jobbal
kézfogás, a ballal átölelés és hátba veregetés, elismerő pillantás,
fülbe súgott köszönöm.
Szegény Charlie. Honnan tudhattam volna, hogy ez a két
másodperces gesztus politikai halálcsókot jelent a számára? A
jobboldali híradások napokon belül tele voltak az „ölelésről”
készült felvételekkel, és Crist fejét követelték. Republikánus
sztárból néhány hónap alatt páriává lett. A megbékélés
reklámarcának nevezték, gerinctelen, opportunista RINO-nak,
akivel példát kell statuálni. Azért idő kellett hozzá, mire az
egész dolog kifutott: a 2010-es szenátusi választásokon Crist
kénytelen volt független jelöltként elindulni, és alaposan
kikapott konzervatív riválisától, a felkapaszkodott Marco
Rubiótól. Cristnek végül csak úgy sikerült politikailag talpra
állnia, hogy oldalt váltott, és a Demokrata Párt színeiben
bejutott Floridából a kongresszusba. A kongresszusi
republikánusok mindenesetre leszűrték az eset közvetlen
tanulságát.
Az Obama-adminisztrációval mindenki csak a saját
felelősségére működhet együtt.
És ha valamiért mégis kezet kell rázniuk velem, nagyon
ügyeljenek rá, hogy látszódjon, nem szívesen teszik.
Tisztelettel:
Nicole Brandon
(Virginiából)
A JÓ ÜGY
14
ILYEN A VILÁG
18
TALÁN NEM IS GATES DOLGA VOLT, HOGY ILYESMIKEN TÖRJE A FEJÉT, hanem
az enyém. Ezért szeptember közepétől november közepéig
kilenc, egyenként két-három órás megbeszélést vezettem le a
Válságteremben McChrystal tervének értékelésére. Már a
döntési folyamat puszta hossza is különlegességszámba ment
Washingtonban, és bár a Gatesszel és Mullennel folytatott
beszélgetésem leállította a tábornokok nyilatkozatait, a sajtóban
továbbra is jelentek meg kiszivárogtatott hírek, névtelen
vélemények és spekulációk. Minden tőlem telhetőt megtettem,
hogy kizárjam a külvilág zaját. Ebben segített, hogy tisztában
voltam vele: a leghangosabb kritikusaim épp az annak idején az
elhamarkodott iraki inváziót is lelkesen támogató újságírók és
önjelölt szakértők.
McChrystal terve mellett egyébként az volt az egyik legfőbb
érv, hogy hasonlít a Petraeus által az iraki invázióhoz használt
COIN-stratégiára. Általánosságban véve volt ráció abban, hogy
Petraeus a helyi haderő kiképzésére, a helyi kormány
fejlesztésére és a helyi népesség védelmére helyezte a hangsúlyt
ahelyett, hogy a területszerzésre és minél több lázadó
megölésére koncentrált volna. De Afganisztánban 2009-ben
nem ugyanaz volt a helyzet, mint Irakban 2006-ban. A két
országban eltérőek voltak a körülmények, és ezért eltérő
megoldásra is volt szükség. A Válságteremben folytatott minden
megbeszéléssel világosabbá vált, hogy a McChrystal által
Afganisztánba megálmodott COIN nemcsak az al-Káida
elpusztításához szükséges lépéseken, hanem a saját hivatali
időmön is bőven túlmutatna – már ha egyáltalán valaha is
megvalósítható volna.
John Brennan újra hangsúlyozta, hogy az iraki al-Káidával
ellentétben, a tálibok túlságosan beépültek az afgán társadalom
szövetébe ahhoz, hogy ki lehessen őket gyomlálni – és bár
szimpatizálnak az al-Káidával, semmilyen jel nem mutat
Afganisztánon kívüli, az Egyesült Államok vagy a szövetségesei
ellen irányuló merényletek tervezésére. Kabuli nagykövetünk,
Karl Eikenberry, egykori tábornok, kételkedett a Karzaj-
kormány megreformálásának lehetőségében, és attól tartott,
hogy egy nagyobb csapatkivezénylés és a háború további
„amerikanizálása” miatt Karzaj végleg elkényelmesedne.
McChrystal hosszúra nyúló csapatkivezénylési és -kivonási
menetrendje kevésbé tűnt iraki stílusú inváziónak, mint inkább
hosszú távú megszállásnak. Ennek következtében Bidenben
felmerült a kérdés, hogy – miközben az al-Káida Pakisztánban
építette ki a főhadiszállását, és képes volt onnan
dróntámadásokat indítani – van-e értelme százezer katonát
kivezényelni a vele szomszédos ország újjáépítésére.
McChrystal és a többi tábornok, szemtől szemben legalábbis,
kötelességtudóan – többé-kevésbé meggyőzően – válaszolgatott
mindegyik felvetésemre. Türelmük és udvariasságuk ellenére is
nehezen tudták azonban palástolni frusztrációjukat, amiért
egyenruhát világéletükben nem viselők vonják kétségbe a
szakmai ítéletüket. (McChrystal szeme elkeskenyedett, amikor
Biden több ízben is elkezdte magyarázni neki a sikeres
terrorelhárításhoz szükséges lépéseket.) A Fehér Ház és a
Pentagon munkatársai között fokozódott a feszültség: az NSC-
munkatársak falakba ütköztek, amikor időben információhoz
akartak jutni, Gates pedig csendben füstölgött amiatt, hogy az
NSC állandóan beleszólt a legapróbb dolgokba is. A feszültség
még a minisztériumokon belül is átragadt az emberekre. Az
Egyesített Vezérkar alelnöke, James „Hoss” Cartwright és
Douglas Lute altábornagy – az NSC egyik vezetőhelyettese és a
Bush-kormány utolsó két évének „háborús cárja”, akit
maradásra kértem – ázsiója azonnal csökkent a Pentagonon
belül, amikor beleegyeztek, hogy segítenek Bidennek a
McChrystal-tervhez képest kisebb csapatlétszámot követelő,
terrorizmusellenes feladatokra koncentráló alternatíva
kidolgozásában. Hillary közben függelemsértéssel határos
esetnek ítélte meg azt, hogy Eikenberry megkerülte a hivatalos
külügyminisztériumi csatornákat, és le akarta váltani.
Nem túlzok, ha azt mondom, hogy mire harmadjára vagy
negyedjére végigmentünk a PowerPoint-prezentációkon, csaták
helyszínét ábrázoló térképeken és szemcsés videókon a
neonfényben úszó, levegőtlen teremben ülve és rossz kávét
kortyolva, már mindenkinek elege volt Afganisztánból, a
megbeszélésekből és a többiekből. Ami engem illet, nagyobb
súllyal nehezedett rám a hivatalom terhe, mint beiktatásom óta
bármikor. Próbáltam megőrizni a hidegvéremet, és semleges
kifejezéseket használni, miközben kérdéseket tettem fel,
jegyzeteltem, és alkalmanként rajzolgattam az elém kitett
jegyzettömb szélére (legtöbbször absztrakt mintákat, néha
emberi arcokat vagy tengerparti tájakat – pálmafa fölött húzó
sirályt és az óceán hullámait). De időnként elhatalmasodott
rajtam a frusztráció, különösen, ha azt hallottam, hogy egy
nehéz kérdésre válaszul megint azzal jön valaki, hogy nagyobb
haderő kivezénylésével kell „elszántságot” sugároznunk.
– Pontosan mit ért ezalatt? – kérdeztem ilyenkor, néha kissé
ingerülten. Azt akarják, hogy rátegyünk még egy lapáttal a rossz
döntéseinkre? Tényleg van, aki azt képzeli, hogy további tíz év
afganisztáni huzavonával lenyűgözzük a szövetségeseinket, és
megfélemlítjük az ellenségeinket?
Később elárultam Denisnek, hogy az a gyerekvers jutott
eszembe, amelyikben egy öreg hölgy lenyelt egy legyet, majd
utána egy pókot is lenyelt, hátha a pók elkapja a legyet.[3]
– A végén pedig még egy lovat is lenyelt – tettem hozzá.
– És természetesen belehalt – mondta Denis.
Néha a maratoni megbeszélések után elsétáltam az Ovális
Iroda melletti kis fürdőházba, hogy elszívjak egy cigarettát, és
kiáztassam magam a csendben. Éreztem a hátamban, a
vállamban, a nyakamban a túl sok üléstől és az
idegfeszültségtől kialakult izomcsomókat. Bár tényleg csak
elszántság, akaraterő, tűz és vas kérdése lenne az afganisztáni
döntés – gondoltam. Ez volt a helyzet Lincoln korában, amikor
megpróbálta megmenteni az Uniót, Franklin D. Roosevelt
korában Pearl Harbor után, amikor az Egyesült Államok és a
világ többi országa világuralomra törő hatalmak halálos
fenyegetésével nézett szembe. Ilyen körülmények között az
ember mindent bevet a hazája védelme érdekében. De itt és
most valós, ugyanakkor nem egzisztenciális fenyegetéssel
szembesültünk – veszélyes, de hazátlan terroristahálózatokkal,
máskülönben gyenge, de tömegpusztító fegyvereket beszerző
lator államokkal –, ezért az elszántság körültekintés nélkül
nemcsak felesleges, de még ártalmas is lehet. Emiatt
bonyolódtunk átgondolatlan háborúskodásba, és hoztuk
magunkat kényelmetlen helyzetekbe. Emiatt váltunk ellenséges
területek felügyelőivé, és emiatt lett több ellenségünk, mint
amennyit megöltünk. A páratlan hatalmából fakadóan az
Egyesült Államoknak lehetősége van eldönteni, hogy milyen
harcokat vív meg, mikor és hogyan. Más szóval, ha a
biztonságunk és a világban elfoglalt pozíciónk fenntartása
érdekében minden adandó alkalommal minden erőnket
bevetve, körömszakadtáig harcolunk, azzal elhárítjuk az
erkölcsi felelősséget, és kényelmes hazugságba ringatjuk
magunkat.
2009. OKTÓBER 9-ÉN REGGEL 6 KÖRÜL a Fehér Ház telefonközpontosa
ébresztett azzal, hogy Robert Gibbs van a vonalban. Ritkán
fordult elő, hogy a munkatársaim ilyen korán felhívtak, ezért
megállt bennem az ütő. Mi lehet? Terrortámadás? Természeti
katasztrófa?
– Neked ítélték a Nobel-békedíjat – árulta el Gibbs.
– Hogy érted?
– Pár perce tették közzé.
– Miért?
Gibbs diplomatikusan úgy tett, mintha nem hallaná a
kérdést. Azt mondta, hogy Favs az Ovális Iroda előtt vár, hogy
elkészítsük a közleményt ezzel kapcsolatban. Miután bontottam
a vonalat, Michelle megkérdezte, miért hívtak.
– Nekem ítélték a Nobel-békedíjat.
– Ez csodálatos, drágám – mondta, miközben a másik
oldalára fordult.
Másfél órával később Malia és Sasha beugrott hozzám az
étkezőbe, ahol éppen reggeliztem.
– Szuper hír, apa! Te nyerted el a Nobel-díjat… és ma van Bo
szülinapja! – mondta Malia, miközben felvette a hátára az
iskolatáskát.
– Ráadásul háromnapos hétvége jön – tette hozzá Sasha, kis
kezével a levegőbe öklözve. Mindketten megpusziltak, mielőtt
elindultak az iskolába.
A Rózsakertben azt mondtam az összegyűlt riportereknek,
hogy mivel még alig egy éve vagyok elnök, nem érzem úgy,
hogy felérnék a múltban ezzel a díjjal kitüntetett,
történelemformáló személyiségekhez. Ehelyett tettekre buzdító
felhívásnak tekintem a díjat, a Nobel-díj-bizottság eszközének
arra, hogy lendületet adjon az Egyesült Államok vezető szerepét
követelő ügyekhez: az atomfenyegetés és a klímaváltozás
mérsékléséhez, a gazdasági egyenlőtlenségek csökkentéséhez,
az emberi jogok biztosításához, valamint a konfliktusok
táptalajául szolgáló faji, etnikai és vallási szakadékok
áthidalásához. Azt mondtam, úgy gondolom, hogy a díjat meg
kellene osztani mindazokkal a világon, akik gyakran elismerés
nélkül, keményen dolgoznak az igazságért, a békéért és az
emberi méltóságért.
Az Ovális Irodába tartva megkértem Katie-t, hogy tartsa a
frontot a telefonon gratulálókkal szemben, és egy pár percig
eltűnődtem az elnökségemmel kapcsolatos elvárások és a
valóság között tátongó, egyre mélyülő szakadékon. Hat nappal
korábban háromszáz afgán milicista lerohant egy kis amerikai
előőrsöt a Hindukus hegységben. A támadásban nyolc katonánk
életét vesztette, és további huszonheten megsebesültek. Ez az
október lett a leghalálosabb hónap az Afganisztánban
állomásozó amerikai csapatok számára a háború nyolcéves
történetében, és tudtam, hogy a béke új korszakának
megteremtése helyett hamarosan további katonákat küldök a
frontra.
MIVEL AZ 1960–70-ES ÉVEKBEN NŐTTEM FEL, elég idős voltam már, hogy
emlékezzem a külkapcsolatokat egykor meghatározó valóságra,
az Európát két részre osztó, nukleáris fegyverkezési versenyt
gerjesztő és világszerte helyi konfliktusokat kirobbantó
hidegháborúra. Ez alakította a gyermeki képzeletemet: a
tankönyvekben, a napilapokban, a kémregényekben és a
mozifilmekben egyaránt a Szovjetunió volt a rettegett ellenség a
szabadság és zsarnokság közötti harcban.
Ugyanakkor a vietnámi háború utáni nemzedék tagja is
voltam. Generációnk megtanulta megkérdőjelezni a saját
kormánya döntéseit, és felismerte, hogy a hidegháborús eszmék
gyakran saját ideáljainak megcsúfolására késztették az Egyesült
Államokat – amint az megfigyelhető volt például a
mccarthyzmus kibontakozása vagy a dél-afrikai apartheid
rezsim támogatása kapcsán. Ennek ellenére hittem abban, hogy
meg kell akadályoznunk a marxista totalitarizmus terjedését.
Ugyanakkor elbizonytalanodtam, hogy tényleg mi állunk-e a jó
oldalon és ők a rosszon, vagy hogy Tolsztoj és Csajkovszkij népe
tényleg alapvetően különbözik-e tőlünk. A szovjet rendszer
borzalmai inkább az emberiség általánosabb tragédiájának
egyik formáját szimbolizálták számomra: azt, hogy az elvont
eszmék és a vakhit elnyomáshoz vezethetnek. Hogy milyen
készségesen ideologizáljuk meg a kegyetlenséget és mondunk le
a szabadságunkról. Hogy a hatalom milyen könnyen megrontja,
a félelem megalkuvóvá teszi az embert, és a szavakat
értéktelenné lehet silányítani. Nem hittem azt, hogy bármelyik
ezek közül csak a szovjetekre vagy a kommunistákra lenne
jellemző – hanem igazából mindannyiunkra. És úgy éreztem,
hogy a vasfüggöny mögötti bátor ellenzékiek küzdelme nem
elszigetelt csata, hanem része az emberi méltóságért a világ
más tájain – mások mellett az Egyesült Államokban – vívott
harcnak.
Amikor az 1980-as évek közepén Mihail Gorbacsov lett a
kommunista párt főtitkára, és a peresztrojkának és
glasznosztynak nevezett óvatos liberalizálásba kezdett,
alaposan tanulmányoztam, azon töprengve, vajon egy új kor
kezdetének lehetek-e a tanúja. És amikor néhány évvel később
leomlott a berlini fal, és az orosz demokrata aktivisták Borisz
Jelcint juttatták hatalomra, a régi kommunista rendet
félresöpörték, a Szovjetunió pedig széthullott, mindezt a Nyugat
győzelmén túl bizonyítéknak is tekintettem, hogy a mozgósított
állampolgárokban hatalmas erő rejlik, valamint komoly
figyelmeztetés is volt ez a világ diktátorai számára. Bár az
Oroszországban az 1990-es években megfigyelhető kilengések –
gazdasági összeomlás, mérhetetlen korrupció, jobboldali
populizmus, oligarchák – aggodalomra adtak okot, én továbbra
is reménykedtem. Tudtam, hogy a szabadpiacon és a
népképviseleten alapuló kormányzás kialakulása
elkerülhetetlenül nehéz szülés, ugyanakkor bíztam benne, hogy
igazságosabb, virágzóbb és szabadabb Oroszországot hoz
világra.
Mire elnök lettem, nagyrészt kigyógyultam ebből az
optimizmusomból. Igaz, hogy Jelcin utódja, az 1999-ben
hatalomra lépett Vlagyimir Putyin nem érdeklődött az általa
egy ízben „tévedésnek” is nevezett marxizmus–leninizmus
visszaállítása iránt. Sikeresen stabilizálta az ország gazdaságát,
nagyrészt az emelkedő olajárakból származó hatalmas
haszonnak köszönhetően. A választásokat ekkor már az orosz
alkotmánnyal összhangban tartották, az országban hemzsegtek
a kapitalisták, az orosz átlagemberek is utazhattak külföldre, és
a demokráciapárti aktivisták, például Garri Kaszparov
sakknagymester a Gulagra tett kiruccanás kockázata nélkül
kritizálhatta a kormányt.
Mégis, miközben Putyin hatalmon volt, az új Oroszország
évről évre egyre inkább hasonlított a régihez. Nyilvánvalóvá
vált, hogy a piacgazdaság és a rendszeres választások ellenére is
ki tud bontakozni a hatalmat Putyin kezében összpontosító és
az ellenvélemény lehetőségét beszűkítő „puha diktatúra”. A
Putyinnal együttműködő oligarchák a világ leggazdagabb
emberei közé emelkedtek. Aki viszont szakított vele, az könnyen
büntetőbíróság előtt találta magát, vagyonától megfosztva – és
Kaszparov végül mégiscsak börtönbe került néhány napra egy
Putyin-ellenes demonstráció vezetéséért. Putyin kegyenceinek
irányítása alá kerültek az ország főbb médiumai, a többi pedig
kénytelen volt ugyanúgy dicsőíteni, mint annak idején az állami
média a kommunista vezetőket. A független újságírók és polgári
aktivisták a Szövetségi Biztonsági Szolgálat (Federalnaja szlusba
bezopasznosztyi Rosszijszkoj federacii, FSZB, a KGB modern
változata) megfigyelése alá – vagy bizonyos esetekben a föld alá
– kerültek.
Ráadásul Putyin hatalma nem pusztán az erőszakra épült.
Valódi népszerűségre tett szert (támogatottsága ritkán csökkent
60 százalék alá a hazájában). Ez egyfajta ódivatú
nacionalizmusból fakadt – Putyin azt ígérte, hogy visszaállítja
Oroszország Anyácska egykori fényét, és megszabadítja a
honfitársait az elmúlt két évtizedben olyannyira nyomasztó
zavar és megalázottság érzésétől.
Putyin azért tudta eladni ezt az álmot, mert ő maga is átélte
ezt a zavarodottságot. Családi összeköttetések és kiváltságok
híján önerőből kellett megmásznia a szovjet ranglétrát –
tartalékosnak képezték ki a Vörös Hadseregben, jogásznak
tanult a Leningrádi Állami Egyetemen, az Állambiztonsági
Bizottságban (Komityet goszudarsztvennoj bezopasznosztyi,
KGB) kezdte a pályafutását. Miután éveken át szolgálta
hűségesen és hatékonyan a hazáját, egy szerény megélhetést és
megbecsülést nyújtó pozícióra tudott csak szert tenni – erre a
berlini fal 1989-es ledöntésekor azt látta, hogy egyik napról a
másikra összeomlik a rendszer, amelynek az életét szentelte.
(Akkoriban a KGB kelet-németországi, drezdai irodájában
dolgozott, és állítólag a következő néhány nap során aktákat
semmisített meg, és a hivatalban őrködött, hogy távol tartsa az
esetleges fosztogatókat.) Gyors pálfordulással igazodott a
kialakulóban lévő, posztszovjet valósághoz, és csatlakozott
Anatolij Szobcsak demokrata reformerhez, jogi egyetemi
mentorához, aki Szentpétervár polgármestere lett. Putyin
országos politikai karrierje szélsebesen ívelt felfelé a Jelcin-
kormányban, és a hatalmát számtalan pozícióban – többek
között az FSZB igazgatójaként – szövetségesek és előnyök
megszerzésére, titkok gyűjtésére és vetélytársai kijátszására
használta. Jelcin 1999 augusztusában nevezte ki Putyint
miniszterelnöknek, majd négy hónappal később – korrupciós
botrányok, rossz egészségi állapota, legendás
alkoholproblémája és katasztrofális gazdasági húzásai miatt –
mindenki meglepetésére lemondott hivataláról, így az akkor
negyvenhét éves Putyin ült be ideiglenesen Oroszország elnöki
székébe. Ezzel hatalmas előnyre tett szert, aminek
köszönhetően három hónappal később a következő teljes elnöki
ciklusra is megválasztották. (Putyin egyik első intézkedéseként
fátylat borított Jelcin minden bűnére.)
A durva és könyörtelen vezetők számára a káosz ajándéknak
bizonyul. Ugyanakkor Putyin – ösztönösen vagy hideg fejjel, ki
tudja – azt is megértette, hogy az orosz nép rendre vágyik. Bár
kevesen sírták vissza a termelőszövetkezetek és az üresen
tátongó üzletek korát, de elfáradtak, és tartottak azoktól, akik –
bel- és külföldön egyaránt – kihasználták Jelcin gyengeségét.
Erőskezű irányításra vágytak – Putyin pedig boldogan
teljesítette ezt a kívánságukat.
Visszaállította az orosz uralmat a nagyrészt muzulmán
Csecsenföldön, és a szeparatista lázadók kegyetlen terrorista
merényleteit lelkifurdalás nélkül katonai hadműveletekkel
torolta meg. Felélesztette a szovjet stílusú megfigyelési
rendszert azzal az ürüggyel, hogy az emberek biztonságáról
akar gondoskodni. Amikor demokrata aktivisták
megkérdőjelezték Putyin önkényuralmi intézkedéseit, a nyugati
világ bábjainak nevezte őket. Visszaállította a kommunizmus
előtti, sőt a kommunista jelképek használatát, és támogatta a
régóta elnyomott orosz ortodox egyházat. A látványos projektek
iránti rajongásában méregdrága eseményeket szponzorált,
például pályázott a téli olimpia megrendezésére Szocsi
üdülővárosában. Instagramozó kamasz módjára árasztotta el a
világot a magáról készült fotókkal, amelyek a férfierő szinte
szatirikus imázsát sugározzák (Putyin félmeztelenül lovagol,
Putyin jégkorongozik), miközben soviniszta és homofób
megjegyzéseket ejtett el, és azt bizonygatta, hogy az orosz
értékeket megfertőzik az idegen elemek. Minden mozdulatával
azt a képet erősítette, hogy az ő határozott, atyai útmutatása
alatt Oroszország visszanyerte egykori sármos identitását.
Putyinnak csak egy gondja volt: hogy Oroszország már nem
volt szuperhatalom. Bár a nukleáris arzenáljánál az amerikain
kívül nem létezett nagyobb a világon, de Oroszország nem
rendelkezett szövetségesek és támaszpontok olyan hatalmas
hálózatával, amilyen az Egyesült Államokat segítette, hogy az
egész Földre kiterjeszthesse a haderejét. Oroszország gazdasága
lemaradt Olaszországé, Kanadáé és Brazíliáé mögött is, szinte
kizárólag a kőolajtól, a földgáztól, az ásványkincsektől és a
fegyverkereskedelemtől függött. Moszkva csillogó
bevásárlónegyedei láttán úgy tűnt, az ország az állami
működtetésű tervgazdálkodásról sikeresen áttért az egyre több
milliárdossal büszkélkedő piacgazdaságra, ugyanakkor az orosz
átlagemberek életszínvonala alapján ebből a mérhetetlen
gazdagságból kevés jutott a hétköznapi halandóknak. Számos
nemzetközi index szerint az oroszországi korrupció és
gazdasági és társadalmi egyenlőtlenség mértéke vetekedett a
fejlődő világban tapasztalhatóval, és 2009-ben Oroszországban
alacsonyabb volt a férfiak várható életkora, mint Bangladesben.
Afrikai, ázsiai vagy latin-amerikai fiatalok nemigen tekintették
Oroszországot példaképüknek a társadalom megreformálásáért
vívott küzdelmükben, nem érezték úgy, hogy orosz filmek vagy
zenék indítanák be a fantáziájukat, és nem álmodoztak arról,
hogy oda menjenek egyetemre, arról meg pláne nem, hogy
bevándoroljanak Oroszországba. Az ideológiai alapjaitól és az
egykor vonzó ígérettől megfosztva, amely szerint a munkások
egyesülhetnek és megszabadulhatnak láncaiktól, Putyin
Oroszországa elszigeteltnek és gyanúsnak tűnt a külföldiek
szemében – talán tartottak tőle, de semmiképp sem akarták
utánozni.
Szakadék tátongott a modern Oroszország valósága és
Putyin azon kényszerképzete között, hogy országa még mindig
szuperhatalom, és úgy gondoltam, ebből fakad egyre
harciasabb külpolitikája. A haragja nagyrészt ránk irányult:
Putyin nyilvános nyilatkozataiban élesen bírálta az amerikai
politikát. Amikor az Egyesült Államok által támogatott
kezdeményezések kerültek napirendre az ENSZ Biztonsági
Tanácsa előtt, Oroszország holtbiztosan megvétózta ezeket –
különösen, ha emberi jogokról volt szó. Még súlyosabb
következményekkel jártak Putyin egyre intenzívebb
erőfeszítései, hogy megfékezze a szovjet blokk ma már
független egykori országainak kitörési próbálkozásait. A
diplomatáinkhoz menetrendszerűen érkeztek a panaszok
Oroszország szomszédaitól: fenyegetés, gazdasági nyomás,
félretájékoztatási kampányok, a választások meghamisítása,
oroszpárti politikai jelöltek támogatása, sőt vesztegetés is
előfordult. Ukrajnában rejtélyes módon megmérgeztek egy
Moszkvának nem tetsző, korábban reformpárti aktivistaként
tevékenykedő elnököt, Viktor Juscsenkót. És ott volt
természetesen Grúzia lerohanása is 2008 nyarán.
Nehéz volt felbecsülni, Oroszország tervei milyen messzire
vezetnek ezen a veszélyes úton. Már nem Putyin volt
Oroszország elnöke: bár a népszerűségi indexeket ő vezette, úgy
döntött, hogy tiszteletben tartja az alkotmány rendelkezését,
amely szerint nem lehet három egymást követő ciklusban elnök
ugyanaz a személy. Így helyet cserélt Medvegyevvel, egykori
helyettesével, aki 2008-as megválasztását követően gyorsan ki is
nevezte Putyint miniszterelnökének. Az elemzők egyetértettek
abban, hogy Medvegyev csupán melegen tartotta az elnöki
széket 2012-ig, amikor Putyin újra indulhatott az
elnökválasztáson. Mindenesetre Putyin legalább a látszatra
adott a döntésével, hogy nem pusztán lemondott, hanem
ráadásul egy fiatalabb, viszonylag liberális, nyugatpárti
nézeteket valló jelöltet támogatott. Még az a lehetőség is
felcsillant, hogy Putyin végleg elbúcsúzik az elnöki széktől,
megbékél a pozícióosztó idős államférfi szerepével, és engedi,
hogy a vezetők új generációja visszavezesse Oroszországot a
modern, törvényes demokrácia útjára.
Mindez lehetséges volt – de nem valószínű. A történészek
megfigyelték, hogy a cárok kora óta Oroszország hajlamos nagy
csinnadrattával befogadni a legújabb európai eszméket – a
képviseleti demokrácia, a modern kormányzás, a szabadpiac
vagy a szocializmus eszméjét –, de ezeket az importált ideákat
aztán vagy elveti, vagy a társadalmi rend fenntartásának
régebbi, durvább módszereinek rendeli alá. Az Oroszország
identitásáért vívott harcban a félelem és a beletörődés
rendszerint felülírta a reményt és a változás iránti vágyat.
Érthető reakció volt ez egy olyan rideg és könyörtelen
országban, amelynek ezeréves történelme tatárjárás, bizánci
ármányok, pusztító éhínségek, megnyomorító szolgaság,
féktelen önkény, számtalan lázadás, véres forradalmak,
népességet megtizedelő háborúk, sokéves ostromok és
kegyetlen mészárlások sorából áll.
JÚLIUSBAN MOSZKVÁBA REPÜLTEM az első hivatalos, Oroszországba
tett elnöki látogatásomra Medvegyev áprilisi, a G20-as
csúcstalálkozón elhangzott meghívására. Arra gondoltam, hogy
folytathatnánk a kapcsolatok általunk javasolt „újraindítását” –
mindkét fél számára fontos területekre koncentrálva, miközben
elismerjük és kezeljük a nézetkülönbségeinket. Véget ért a
tanév, és elkezdődött a nyári szünet, így Michelle, Malia és
Sasha is tudott hozzám csatlakozni. Michelle az anyósomat és
jóbarátunkat, Kaye mamát is elhívta azzal az ürüggyel, hogy
segítségre van szüksége a lányok mellett (továbbá egy vatikáni
látogatás és egy pápai audiencia ígéretével, mivel még
Olaszországba is ellátogattunk egy G8-csúcstalálkozóra).
A lányaink mindig nagy utazók voltak, annak idején minden
évben vidáman viselték a kilencórás repülőútjainkat is
Chicagóból Hawaiira és vissza – soha nem nyafogtak, nem
hisztiztek és nem rugdosták az előttük lévő ülést, inkább a
Michelle által rendszeres időközönként, óraműpontossággal
elővarázsolt társasjátékokkal, kirakókkal és könyvekkel
szórakoztatták magukat. Egyértelmű előrelépés volt számukra,
hogy az elnöki különgéppel utazhattak, ahol filmek közül
választhattak, igazi ágyban alhattak, és a légikísérők
mindenféle finomságokkal traktálták őket. Az Egyesült Államok
elnökének kíséretében való tengerentúli utazás mégis egy sor
újfajta kihívást jelentett a számukra. Néhány órával elalvás
után felébresztették őket, hogy új ruhába és csinos cipőbe
bújjanak, a hajukat pedig kifésüljék, hogy szalonképes
állapotban léphessenek ki a repülőből leszállás után.
Mosolyogniuk kellett a kamerákba, miközben lementünk a
lépcsőn, majd udvariasan bemutatkozni egy egész sor ősz hajú
méltóságnak, akik a kifutópályán állva vártak – ügyelve, hogy
szemkontaktust létesítsenek és arra, hogy tisztán és érthetően
mondják a nevüket, ahogy az édesanyjuk tanította. Ráadásul
arra is oda kellett figyelniük, hogy ne vágjanak unott arcot,
amíg az apukájuk az elnöki autóba beszállás előtt a
vendéglátókkal cseveg. Már a kocsiban ültünk, és egy moszkvai
sugárúton robogtunk, amikor megkérdeztem Maliát, hogy bírja.
Úgy nézett ki, mint aki el van kábulva, nagy barna szeme egy
pontra révedt a vállam fölött.
– Szerintem soha életemben nem voltam még ilyen fáradt –
nyögte.
Végül egy délelőtti szundítás gyógyírt nyújtott a bajra. Voltak
olyan közös pillanataink Moszkvában, amelyekre úgy
emlékszem, mintha tegnap történtek volna: Sasha mellettem
lépdel a Kreml grandiózus, vörös szőnyeggel borított termeiben,
nyomában fölé tornyosuló orosz katonatisztek, kezét
ballonkabátja zsebébe süllyeszti, mint egy miniatűr titkos
ügynök. Vagy Malia próbálja leplezni a fintort, miután
vakmerően belekóstolt a kaviárba a Vörös térre néző
tetőteraszon lévő étteremben. (Sasha hozta a formáját: még
azon az áron is elutasította a kanalamon felé nyújtott nyálkás
fekete cuccot, hogy utána nem kaphat fagylaltot.)
De elnöki családként nem ugyanaz volt az utazás, mint a
kampány alatt, amikor Michelle-lel és a lányokkal együtt
lakókocsival jártuk a városokat, a felvonulásokat és a vásárokat.
Most nekem és nekik eltérő időbeosztást kellett követni – külön
személyzettel, eligazításokkal és hivatalos fényképésszel. Az
első moszkvai esténk végén, amikor végre újra együtt volt a
családunk a Ritz-Carltonban, és mind a négyen kidőltünk az
ágyon, Malia megkérdezte, hogy miért nem mentem velük
megnézni az orosz táncosokat és babakészítőket. Michelle
hozzá hajolt és suttogott, mint egy összeesküvő:
– Az apukádnak nem szabad szórakozni. Egész nap unalmas
értekezleteken kell ülnie.
– Szegény apa! – mondta Sasha, és megpaskolta a fejemet.
Medvegyev meglehetősen lenyűgöző helyszínt választott a
hivatalos találkozónk helyszínéül: a Kreml épületegyüttesének
egyik magas, cirádás mennyezetű, elegánsan berendezett, a cári
idők pompáját idéző palotáját. A beszélgetésünk szívélyes és
professzionális volt. Az ezt követő közös sajtótájékoztatón
mesterien kezeltük a Grúzia körüli feszültség és a
rakétavédelem témáját, és számos eredményt tudtunk
bejelenteni, többek között, hogy megállapodtunk az új stratégiai
fegyverkezési egyezmény létrehozásáról, amelynek keretében
mindkét országban akár egyharmadával csökkenni fog a
nukleáris robbanófejek és szállítórendszerek maximális száma.
Gibbset ennél is jobban lázba hozta, hogy Oroszország
beleegyezett bizonyos amerikai élő állatok
importkorlátozásainak feloldásába, ami több mint egymilliárd
dollár pluszt jelent az amerikai farmereknek és
állattenyésztőknek.
– Na, ez tényleg be fog jönni az otthoni népeknek – mondta
vigyorogva.
Aznap este Michelle-lel Medvegyev városközponttól néhány
kilométerre található dácsájába voltunk hivatalosak vacsorára.
Orosz regényélményeim alapján egy nagyobbacska, de
rusztikus, hagyományos vidéki otthont képzeltem magam elé.
Ezzel szemben egy magas fák mögött rejtőző, irdatlan nagy
birtokon találtuk magunkat. Medvegyev és felesége, Szvetlána –
egy mosolygós, szőke asszony, akivel Michelle és a lányok a nap
nagy részét töltötték – az ajtóban fogadott minket, és miután
körbevezettek, a kerten át egy nagy, fagerendás pavilonhoz
mentünk vacsorázni.
A beszélgetés során alig került szóba a politika. Medvegyevet
lenyűgözte az internet, és a Szilícium-völgyről kérdezgetett.
Elmesélte, hogy szeretné felfejleszteni az informatikai szektort
Oroszországban. Élénk érdeklődést mutatott az edzéstervem
iránt, és elmondta, hogy maga is napi harminc percet úszik.
Meséltünk egymásnak a jogi egyetemen szerzett
tapasztalatainkról, és bevallotta, hogy szereti a kemény rockot
játszó együtteseket, például a Deep Purple-t. Szvetlána pedig
elmondta, mennyire aggódik amiatt, hogyan fog tizenhárom
éves fiuk, Ilja megbirkózni a kamaszkorral, ha az elnök fiaként
folyamatosan reflektorfényben van – ez a probléma Michelle-
nek és nekem is ismerős volt. Medvegyev úgy vélte, hogy a
kissrác végül majd inkább külföldi egyetemet fog választani.
Röviddel a desszert után elbúcsúztunk a Medvegyev
házaspártól, ügyelve arra, nehogy valaki lemaradjon a
kisbuszról, mielőtt a konvojunk elhagyja a birtokot. Gibbset és
Marvint ugyanis a birtok más részein szórakoztatták
Medvegyev munkatársai vodkával és pálinkával, így elég vígan
kerültek elő – a másnap reggeli ébredésüket inkább ne is
firtassuk. Miközben Michelle elszunnyadt mellettem az autó
sötétjében, arra gondoltam, milyen átlagosan is telt ez az este.
Ha leszámítjuk a vacsora közben diszkréten mögöttünk helyet
foglaló tolmácsokat, akár egy jómódú amerikai külvárosi család
partiján is lehettünk volna. Medvegyevvel több közös vonásunk
is volt: annak idején mindketten jogtudományt hallgattunk és
oktattunk, pár évvel később megházasodtunk, gyerekünk
született, majd politikai pályára léptünk, miközben idősebb,
tapasztaltabb politikusok egyengették az utunkat. Kíváncsi
lettem volna, hogy a különbözőségeink milyen mértékben
erednek a jellemünk és hozzáállásunk különbségéből, és milyen
mértékben pusztán az eltérő körülményeinkből. Tőle eltérően
nekem olyan országba volt szerencsém születni, amelyben a
politikai sikerhez nem kell szemet hunyni több millió dolláros
csúszópénzek vagy politikai ellenfelek zsarolása fölött.
HORDÓBA ZÁRVA
22
Ki tesz tétet?
Pete Souza ült mellettem, velünk szemben pedig Marvin és
Reggie az Air Force One konferenciaasztalánál. Mindannyian
álmos szemmel néztük a kártyáinkat. Mumbaiba, a kilencnapos
ázsiai körutunk első állomására tartottunk. Első indiai
látogatásomon kívül az útitervbe belesűrítettünk egy jakartai
megállót, egy G20-csúcstalálkozót Szöulban és az Ázsiai és
Csendes-óceáni Gazdasági Együttműködés (Asia-Pacific
Economic Cooperation, APEC) összejövetelét Jokohamában. A
repülőn kezdetben lázas munka folyt: kollégáim a laptopjukon
dolgoztak, a politikai tanácsadók a program fölé görnyedtek.
Viszont tíz óra utazás és a németországi Ramstein
légitámaszponton beiktatott tankolás után szinte mindenkit
elnyomott az álom (beleértve Michelle-t is, aki az elülső
kabinban aludt; és Valerie-t, aki a tárgyaló előtti kanapéra dőlt
le; és számos vezető munkatársat, akik fura testhelyzetekben a
padlón terültek el). Mivel fel voltam pörögve, kihívtam szokásos
négyesünket egy parti Pikkre, a játszmák között pedig
próbáltam átolvasni a felkészüléshez kapott dokumentumot és
aláírni egy halom levelet. Valószínűleg a figyelmem megosztása
– és Reggie második gin-tonikja – miatt Marvin és Pete vezetett
hat kettőre a tízdolláros alapon játszott kártyajátékban.
– Te teszel tétet, elnök úr – mondta Marvin.
– Mid van, Reg? – kérdeztem.
– Talán egy ütésre futja – válaszolt Reggie.
– Akkor betlizünk – mondtam.
– Mi nyolcat vállalunk – licitált Pete.
Reggie csalódottan rázta a fejét.
– A következő játszmában paklit cserélünk. Ezeken a
lapokon átok ül – motyogta, és kortyolt még egyet az italából.
KÖTÉLTÁNC
25
Előszó
Abbász, Mahmúd
Abdalláh, II. (jordán király)
Abdal-Vahháb, Muhammad ibn
Abdel-Azíz ibn Szaúd
Abdelláh bin Abdel-Azíz esz-Szaúd
Abdul-Muttalib, Omar Fáruk („alsónadrágos robbantó”)
Abedin, Huma
abortusz
Abu-Greibben történt túlkapások
adócsökkentés
adósságplafon emelésének elutasítása
Afganisztán
afganisztáni háború
Af-Pak stratégia
Afrikai Nemzeti Kongresszus
afroamerikaiak
Demokrata Párt és ~
elnökválasztási kampány és ~
Harold Washington polgármesteri kampánya és ~
kettős tudat és ~
Martha’s Vineyard
Obama döntése az elnökjelöltségről és ~
rasszizmus a hadseregben és ~
szavazók diszkriminálása és ~
válságkezelési törvény és ~
zsidóság történelmi tapasztalata és ~
Ahmadínezsád, Mahmúd
AIG
AIPAC lásd Amerikai–Izraeli Közügyi Bizottság
Air Force One
Akihito
al-Dzsazíra
Algéria
Alinsky, Saul
Alito, Samuel
állami opció
Allen, Thad
„alsónadrágos robbantó”
Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény (General
Agreement on Tariffs and Trade, GATT)
Amerikaiak a Jólétért szervezet (Americans for Prosperity)
Amerikai–Izraeli Közügyi Bizottság (American Israel Public
Affairs Committee, AIPAC, zsidó lobbiszervezet)
Amerikai Orvosi Szövetség (American Medical Association)
amerikai politikai kultúra
Amos, James
Annan, Kofi
arab–izraeli konfliktus
~ háttere
Irán és az ~
Jeruzsálem és az ~
lásd még izraeli–palesztin konfliktus, hatnapos háború, jom
kippuri háború
Arab Liga
arab tavasz
lásd még egyiptomi forradalom (2011), Obama-kabinet
reakciója; líbiai katonai beavatkozás/polgárháború
(2011)
Arafat, Jasszer
ASEAN lásd Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége
Ásványkincsekért Felelős Hatóság (Minerals Management
Service, MMS)
el-Aszad, Bassár
el-Aszad, Háfez
atomsorompó-stratégiák
atomsorompó-szerződés (1970)
Atwater, Lee
autóipar
el-Avlaki, Anvar
Axelrod, David (Axe)
~ ideiglenes lemondása (2010)
2010-es félidős választások és ~
átmeneti időszak (2010) és ~
autóipari kezdeményezések és ~
beiktatás (2009) és ~
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és ~
Dodd–Frank-törvény és ~
egyiptomi látogatás (2009)
Elérhető Betegellátási Törvény és ~
Geithner megerősítése és ~
Holder és ~
kinevezések az első ciklusban és ~
klímaváltozási törvény és ~
kongresszusi beszéd (2009. február) és ~
obstrukciós stratégia és ~
válságkezelési törvény és ~
válság utáni gazdaság és ~
Wall Street-i kezdeményezések és ~
ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY:
~ Obama nyilvános beszédstílusáról
alelnökjelölt kiválasztása
dél-karolinai előválasztás
Demokrata Országos Konvenció
előválasztási viták
faji kérdések
indianai és észak-karolinai előválasztások
iowai Jefferson–Jackson-vacsora
New Hampshire-i előválasztás
Obama baklövései és ~
Palin jelölése
szövetségi üzemanyagadó ügye
viták McCainnel
Wright és ~
Ayers, Bill
Bachmann, Michele
Bachus, Spencer
Bahrein
Bair, Sheila
Baker, James
Balfour-nyilatkozat (1917)
bankok lásd Dodd–Frank-féle Wall Street-i Reform és
Fogyasztóvédelmi Törvény; pénzügyi válság (2008); TARP;
Obama-kabinet
bankok mentőprogramja lásd TARP
Bank of America
Barak, Ehud
Barnes, Melody
Barofsky, Neil
bársonyos forradalom
Baucus, Max
Bauer, Bob
Bayh, Evan
Beach, Dave
Bear Stearns
Beck, Glenn
Begin, Menahem
Bellow, Saul
Belpolitikai Tanács (Domestic Policy Council)
Berman, Jeff
Bernanke, Ben
Bernstein, Jared
Betegvédelmi és Elérhető Betegellátási Törvény, röviden:
Elérhető Betegellátási Törvény (Patient Protection and
Affordable Care Act) (2010)
lásd még egészségügyi törvény(javaslat); Obamacare
Bethesdai Haditengerészeti Kórház
bevándorlás
~i törvények
~i reformok
DREAM-törvény
kitoloncolás
Bevándorlási és Vámhivatal (Immigration and Customs
Enforcement)
Beyoncé
Bhutto, Benazír
Biden, Beau
Biden, Jill
Biden, Joe
~ személyisége
2008-as választás és ~
afganisztáni háborús stratégia és ~
beiktatás (2009) és ~
Bin Láden elleni akció és ~
Bush-adócsökkentésről szóló megállapodás és ~
egyiptomi forradalom (2011) és ~
Elérhető Betegellátási Törvény és ~
életének tragédiái
iraki háború és ~
kongresszusi vezetés és ~
pénzügyi válsággal kapcsolatos tervezés és ~
válságkezelési törvény és ~
Biden, Maisy
bin Ali, Zein el-Ábidín
bin Láden, Oszáma
lásd még al-Káida; Bin Láden-akció
Bin Láden-akció
csapat bemutatása
hivatalos bejelentése
időzítés
kivitelezése
közvélemény reakciója
Obama kampányígérete
szeptember 11. és a ~
végső döntés
„Black Hawk Down” akció
Blair, Dennis
Blair, Tony
Blanchard, Anita
Blankfein, Lloyd
Blinken, Tony
Bloom, Ron
Bloomberg, Michael
Bo (Obamáék kutyája)
Boccieri, John
Boehner, John
Bolten, Josh
Bond, Brian
Bond, Julian
Bork, Robert
Bosznia
Bowles, Erskine
Boxer, Barbara
BP lásd Deepwater Horizon olajkatasztrófája
Braun, Carol Moseley
Brazília
Bremer, Paul
Brennan, John
Bretton Woods
BRICS-államok (Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-
afrikai Köztársaság)
Bridges, Leon
Browner, Carol
Brown, Gordon
„Brown kontra Oktatási Bizottság” ügy
Brown, Lisa
Brown, Scott
Búazízi, Mohamed
Buber, Martin
Buchanan, Pat
buchenwaldi koncentrációs tábor
Buffett, Warren
Burns, Bill
Burr, Aaron
Bush, Barbara
Bush, George H. W.
Bush, George W.
Bush-kabinet
Bush, Laura
Byrd, Robert
Calderón, Felipe
Cameron, David
Camp David-i egyezmény (1978)
Cantor, Eric
Carney, Jay
Carson, Jon
Carter, Buddy
Carter, Jimmy
Cartwright, James „Hoss”
Carville, James
Casey, Bob
Cauley, Jim
CDC lásd Járványügyi és -megelőzési Hivatal
Central Park-i Ötök ügye
Cheney, Dick
Cheney, Liz
Chertoff, Michael
Chicago
Harold Washington polgármesteri kampánya
Michelle Obama gyökerei ~ban
Obama házasságának első évei ~ban
Obama illinois-i állami szenátori időszaka
Obama közösségszervezői tevékenysége ~ban
Childs, Edith
Chile
Chisholm, Shirley
Chrysler
Chu, Steven
CIA lásd Központi Hírszerző Ügynökség
cinizmus
Citigroup
Clinton, Bill
lásd még Clinton-kabinet
Clinton, Hillary
egészségügyi kezdeményezés
elnökség átadása és ~
iraki háború és ~
Katrina hurrikán és ~
nemi szerepek és ~
Obama ~ iránti csodálata
szexista sztereotípiák és ~
elnökválasztási/elnöki kampány (2008):
~ kitartása
adománygyűjtés
afroamerikaiak és ~
baklövések
Demokrata Országos Konvenció
iowai jelölőgyűlés
kampányfogások
konfliktusok az Obama-kampánnyal
Lewis támogatása
nevadai jelölőgyűlés
New Hampshire-i előválasztás
szövetségi üzemanyagadó ügye
Szuperkedd
viták
MINT KÜLÜGYMINISZTER:
~ kinevezése
afganisztáni háborús politika és ~
Bin Láden-akció és ~
egyiptomi forradalom (2011) és ~
hadsereg dominanciája a Bush-kabinet alatt és ~
iráni nukleáris program és ~
izraeli–palesztin konfliktus és ~
Kína és ~
klímaváltozási törvény és ~
líbiai katonai beavatkozás és ~
nemzetbiztonsági csoport és ~
Clinton-kabinet
Clyburn, Jim
Coakley, Martha
Coburn, Tom
COIN (felkelésellenes hadművelet)
Collins, Susan
Coltrane, John
Comerford, Cristeta
Cone, James
Cooper, Anderson
Cox, Chris
Crist, Charlie
Crocker, Ryan
Crowley, James
Családi és Egészségügyi Szabadságról Szóló Törvény (Family
and Medical Leave Act)
Csehország
Daley, Bill
Daley, Richard J.
Daley, Richard M.
Darfur
Daschle, Tom
Davis, Allison
Davis, Danny
Davis, Miles
Davis, Miner, Barnhill & Galland
Davis, Raymond Allen
Davis, Rick
Davis, Ron
Davis, Sammy, Jr.
Dean, Howard
Decker, Anita
Deepwater Horizon olajkatasztrófája (2010)
Deese, Brian
Dél-Afrika
Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast
Asian Nations, ASEAN)
Dél-kínai-tenger
DeMint, Jim
Demokrata Országos Konvenció
Demokrata Párt és demokraták
2010-es félidős választások és ~
afroamerikaiak és ~
bevándorlás és ~
Bill Clinton és ~
Bush-adócsökkentésről szóló megállapodás és ~
centristák
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és ~
déli államok
Dodd–Frank-törvény és ~
egészségügyi törvény(javaslat)
guantanámói foglyok és ~
iraki háború és ~
izraeli–palesztin konfliktus és ~
Kína és ~
klímaváltozási törvény és ~
pénzügyi válság és ~
progresszív elvárásai
válságkezelési törvény és ~
Wall Street-i kezdeményezések és ~
DeParle, Nancy-Ann
Dillard, Kirk
Dimon, Jamie
Ditka, Mike
„A dobos-ösztön” (Martin Luther King)
Dodd, Chris
Dodd–Frank-féle Wall Street-i Reform és Fogyasztóvédelmi
Törvény (Dodd–Frank Wall Street Reform and Consumer
Protection Act) (2010)
Dole, Bob
Donilon, Tom
Donovan, Shaun
Dosztojevszkij, Fjodor Mihajlovics
Dowd, Maureen
DREAM lásd Kiskorú Menekültek Fejlesztése, Segélyezése és
Oktatása törvény
Dreams from My Father (Obama)
Du Bois, W. E. B.
Dudley, Bob
Duncan, Arne
Dunham, Ann (Obama édesanyja)
Dunham, Madelyn Lee Payne „Toot” (Obama nagyanyja)
Dunham, Stanley Armour (Obama nagyapja)
Dunn, Anita
Durbin, Dick
Dylan, Bob
Earth, Wind & Fire
Ebola-vírus
Edwards, John
egészségügy
egybiztosítós modell
elnökválasztási kampány és az ~
katonai kórházban ápoltak és az ~
Ted Kennedy és az ~
történelmi háttere
válságkezelési törvény és az ~
egészségügyi reform(javaslat)
egészségügyi törvény(javaslat)
lásd még Betegvédelmi és Elérhető Betegellátási Törvény
Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO)
Egyesített Vezérkar
lásd még Mullen, Mike
Egyesült Autóipari Dolgozók (United Auto Workers)
Egyesült Királyság
Egyiptom
egyiptomi forradalom (2011), Obama-kabinet reakciója
Eikenberry, Karl
Eisen, Norm
Eisenhower, Dwight D.
el-Dzsubeir, Ádel
Elérhető Otthonátalakítási Program (Home Affordable
Modification Program)
Elérhető Otthonrefinanszírozási Program (Home Affordable
Refinance Program)
Ellison, Ralph
el nem kötelezett országok (Non-Aligned Movement)
Emanuel, Rahm
~ kinevezése
~ lemondása
afganisztáni háborús politika és ~
autóipari kezdeményezések és ~
Bin Láden-akció és ~
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és ~
Dodd–Frank-törvény és ~
egyiptomi látogatás (2009)
elnökség átadása és ~
Geithner megerősítése és ~
iraki háború és ~
Irán és ~
izraeli–palesztin konfliktus és ~
kinevezések az első ciklusban és ~
klímaváltozási törvény és ~
massachusettsi szenátorválasztás (2010) és ~
munka-magánélet feszültsége
New York-i mecsettel kapcsolatos botrány és ~
Oroszország és ~
pénzügyi válsággal kapcsolatos tervezés és ~
PR/sajtó és ~
terrorizmusellenes tevékenységek és ~
válságkezelési törvény és ~
Wall Street-i kezdeményezések és ~
Warren és ~
EGÉSZSÉGÜGYI TÖRVÉNY:
Clinton-kezdeményezés és ~
demokraták és ~
kongresszus két háza összevont ülésén elhangzó beszéd
politikai kockázatok
sajtóvisszhang
szenátus törvényjavaslatának elfogadása a
képviselőházban
tárgyalások a közös törvényjavaslatról
végső szavazás
emberi jogok
lásd még egyiptomi forradalom (2011), Obama-kabinet
reakciója; líbiai katonai beavatkozás/polgárháború
(2011)
Emerson, Ralph Waldo
Eminem
Emory, Luke
Emory, Nate
energiapolitika
klímaváltozási törvény és ~
olajfúrás és ~
válságkezelési törvény és ~
ENSZ
atomsorompó-stratégia és az ~
Bush-kabinet politikája és az ~
feszültségek a nemzetbiztonsági csapaton belül és az ~
idealizmus és az ~
klímaváltozási konferencia (Koppenhága)
klímaváltozási törvény és az ~
közgyűlés (UNGA)
Líbia és az ~
Pan Gimun vezetése
Erdoğan, Recep Tayyip
Erzsébet, II.
Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény (North
American Free Trade Agreement, NAFTA)
Észak-atlanti Szerződés Szervezete (North Atlantic Treaty
Organization, NATO)
észak-koreai nukleáris program
Északi-sarkvidéki vadvédelmi körzet
Európai Unió (EU)
Everett, Von
Exxon Valdez katasztrófája (1989)
„Fair Deal” gazdasági és szociális reformcsomag
Fairey, Shepard
faji kérdés
lásd még afroamerikaiak; Obama mint első afroamerikai
elnök; rasszizmus
Fannie Mae
Farrakhan, Louis
Fatah
Favreau, Jon (Favs)
Fed (az amerikai központi bank szerepét betöltő Szövetségi
Tartalékalap, Federal Reserve)
Fehér Ház
~ személyzete
Nyugati Oszlopsor
Ovális Iroda
Fehér Házi Tudósítók Vacsorája (2011)
fehér protestáns szavazók
Feinberg, Ken
Feinstein, Dianne
feketék lásd afroamerikaiak; faji kérdés
félidős választások (1994)
félidős választások (2006)
félidős választások (2010)
Fiat
Filipic, Anne
Fitzgerald, Mike
Fitzgerald, Peter
Flavin, Matt
„focilabda” (nukleáris csapásmérés kódjai)
Ford
Ford, Gerald / Ford-kabinet
Fort Hood-i lövöldözés (2009)
fosszilis üzemanyagok
lásd még Deepwater Horizon olajkatasztrófája
Fox News
„Föld-csúcstalálkozó” (1992)
Franciaország
Frank, Barney
Franken, Al
Freddie Mac
Fugate, Craig
Furman, Jason
G8
G20-csúcstalálkozó (London)
Galston, Marygrace
Gandhi, Indira
Gandhi, Mohandász Karamcsand
Gandhi, Radzsiv
Gandhi, Ráhul
Gandhi, Sonia
Gaspard, Patrick
Gates, Henry Louis
Gates, Robert (Bob)
~ kinevezése
~ lemondása
Bin Láden-akció és ~
egyiptomi forradalom (2011) és ~
európai rakétavédelmi rendszer és ~
guantánamói foglyok és ~
iraki háború és ~
kegyeleti szállítások és ~
kormányban betöltött szerepe
líbiai katonai beavatkozás és ~
Maersk Alabama eltérítése és ~
McChrystal Rolling Stone-interjúja és ~
„Ne kérdezd, ne mondd!” törvény és ~
nemzetbiztonsági csoport és ~
részvétnyilvánító levelek és ~
szövetségi kormány gépezete és ~
AFGANISZTÁNI HÁBORÚS POLITIKA:
csapatkivezénylési döntés (2009)
McChrystal kinevezése
McChrystal-jelentés
Pentagon és az Obama-kabinet viszonya és ~
terrorizmusellenes tevékenységek és ~
GATT lásd Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény
gazdasági problémák, pénzügyi válság utáni állapot
bevándorlás és ~
deficit
enyhülése
Európai Unió
görög hitelválság (2010)
klímaváltozási törvény és ~
massachusettsi szenátorválasztás (2010) és ~
munkanélküliség
Tea Party és ~
Gazdasági Tanácsadók Tanácsa (Council of Economic Advisers)
gazdasági válság
lásd még pénzügyi válság (2008)
gazdaságpolitika
adósságplafon emelésének elutasítása
Bush-kabinet ~ja
Obama álláspontjai az elnökválasztási kampány során
szövetségi költekezés korlátozására tett republikánus
javaslat
lásd még Obama-kabinet; TARP
gazdaságpolitika, Obama-kabinet
Bush-adócsökkentésről szóló megállapodás
gazdaságösztönző támogatások
ingatlanpiaci kezdeményezések
keynesi elvek és ~
kongresszusi beszéd (2009. február) a ~ról
tervezés az átmeneti csapattal
lásd még Válságkezelési és Refinanszírozási Törvény;
Obama-kabinet, adópolitika
Geithner, Tim
genfi egyezmény
Gershwin-díj
Gibbs, Robert
Gilbert, Jeff
Gingrich, Newt
Giuliani, Rudy
Glass–Steagall-törvény (1933)
globális felmelegedés
globális pénzügyi rendszer
globalizáció
lásd még globális pénzügyi rendszer
GM (General Motors)
GMAC (General Motors Acceptance Corporation)
Goldman Sachs
Goodwin, Doris Kearns
Goolsbee, Austan
Gorbacsov, Mihail
Gore, Al
görög hitelválság (2010)
Graham, Lindsey
Grassley, Chuck
Greenspan, Alan
Gregg, Judd
guantánamói katonai börtön
Gyermek-egészségbiztosítási Program (Children’s Health
Insurance Program)
gyógyszerlobbi
H1N1-vírus
Hadászati Fegyverkorlátozási Egyezmény (Strategic Arms
Reduction Treaty, START)
hadsereg lásd nemzetbiztonság, Obama-kabinet és ~
Hadviselési Törvény
Hagel, Chuck
Halliburton
Ham, Carter
Hamad bin Ísza bin Szulmán el-Kalifa (bahreini király)
Hamász
Hámenei, Ali ajatollah
Hamer, Fannie Lou
Hannity, Sean
Harkin, Tom
Harper, Stephen
Harstad, Paul
Harwell, Carol Anne
Hasan, Nidal
Hátami, Mohammed
Hatch, Orrin
hatnapos háború (1967)
Hatojama Jukio
Havel, Václav
Hayward, Tony
Haywood, George
Hayworth, John David
hazafiság
Helms, Jesse
hidegháború
Hildebrand, Steve
Hill, Anita
Hill, Baron
hírszerzői közösség
lásd még Központi Hírszerző Ügynökség
hitelválság
Hizbulláh
Holbrooke, Richard
Holder, Eric
„alsónadrágos robbantó” és ~
faji kérdés és ~
holokauszt
Homeini ajatollah
Hoover, Herbert
Hughes, Langston
Hu Csin-tao
Hull, Blair
Huszein, Szaddám
Hynes, Dan
IAEA lásd Nemzetközi Atomenergia Ügynökség
Igazgatási és Költségvetési Hivatal (Office of Management and
Budget)
Igazságügyi Minisztérium
lásd még Holder, Eric
„Igen, képesek vagyunk rá!” szlogen
IMF lásd Nemzetközi Valutaalap
India
Indonézia
IndyMac
információszabadságról szóló törvény (Freedom of Information
Act)
infrastruktúra
ingatlanpiac
Ingraham, Laura
Inouye, Dan
internet
iraki háború
Irak és Irán közti háború
Iraki Vizsgálati Csoport (Iraq Study Group) beszámolója (2006)
Irán
lásd még iráni nukleáris program
iráni nukleáris program
iszlám
lásd még muzulmán világ
Iszlám Dzsihád
Izrael
lásd még arab–izraeli konfliktus; izraeli–palesztin
konfliktus; Közel-Kelet
izraeli–palesztin konfliktus
Izraeli Védelmi Erők (Cva Hahagana Lejiszrael)
Jackson, Andrew
Jackson, Jesse
Jackson, Jesse, ifj.
Jackson, Lisa
Jackson, Quincy
Jacobs, Denny
Jakes, Thomas Dexter
Japán
Jarrett, Valerie
Járványügyi és -megelőzési Hivatal (Centers for Disease Control,
CDC)
Jarvis, Kristen
Jay-Z
Jefferson, Thomas
Jelcin, Borisz
Jemen
Jindal, Bobby
Joe, a vízvezeték-szerelő
Johansson, Scarlett
Johnson, Katie
Johnson, Lyndon B.
jóléti állam lásd szociális háló
jom kippuri háború (1973)
Jones, Emil
Jones, Jim
Jordánia
JPMorgan Chase
Juscsenkó, Viktor
Kadhafi, Moammer
lásd még líbiai katonai beavatkozás / polgárháború (2011)
Kagan, Elena
al-Káida
lásd még bin Láden, Oszáma; Bin Láden-akció;
terrorelhárítás/terrorizmusellenes intézkedések
Kaine, Tim
Kanada
Karzaj, Hámed
Kass, Sam
Kaszparov, Garri
Katrina hurrikán
Kaur, Gursaran
Kavandi, Janet
Kajáni, Ásfák Parvez
Keehan, Carol
Kennedy, Caroline
Kennedy, John F.
Kennedy, Patrick
Kennedy, Ted
betegsége
bevándorlási politika és ~
Bo és ~
Dodd és ~
egészségügy és ~
halála
kétpártiság és ~
Obama döntése az elnökjelöltségről és ~
Obama támogatása és ~
Kennedy, Teddy, ifj.
Kennedy, Vicki
Kereskedelmi Kamara (Chamber of Commerce)
Kereskedelmi Világszervezet (World Trade Organization, WTO)
Kerry, John
Keyes, Alan
Keynes, John Maynard
keynesi közgazdaságtan/elvek
Khalidi, Rashid
Kína
~ vezetése
Egyesült Államok viszonya ~val a történelem során
G20-csúcstalálkozó és ~
iráni nukleáris program és ~
kereskedelmi praktikái
klímatörvény és ~
Obama ~ról alkotott nézetei
Obama látogatása (2009)
Tienanmen téri megtorlás
ujgurok és ~
King, B. B.
King, Martin Luther
kínvallatás/kínzás
~ betiltása
guantánamói foglyok és ~
kiotói jegyzőkönyv
Kirk, Ron
Kiskorú Menekültek Fejlesztése, Segélyezése és Oktatása
törvény (Development, Relief, and Education for Alien
Minors Act, DREAM)
Kissinger, Henry
Klain, Ron
Klaus, Václav
klímapolitika, Obama-kabinet
energiahatékonysági előírások
fix összkvótás kereskedési rendszer
kiotói jegyzőkönyv és ~
koppenhágai csúcstalálkozó és ~
pénzügyi válság és ~
szén-dioxid-kibocsátás korlátozása
Tájékoztatási és Szabályozásügyi Hivatal és ~
törvénnyel kapcsolatos tárgyalások
üzemanyag-fogyasztási határértékek
zöldenergia-kezdeményezések
klímaváltozás
Bush-kabinet és ~
elnöki kampány és ~
jelentősége
kiotói jegyzőkönyv
Mexikói-öböl és ~
Obama szenátusi időszaka és ~
párizsi egyezmény
lásd még klímapolitika, Obama-kabinet
Klitzka, Laura
Koch fivérek
kongresszus
átmeneti időszak (2010)
bevándorlási politika és ~
Dodd–Frank-törvény és ~
ellenzéki elnökségek és ~
kétpártiság hagyománya
massachusettsi szenátorválasztás (2010)
Obama beszéde az egészségügyi törvényről a ~ két házának
összevont ülésén
„szamárfülezés”
TARP-felügyelet és ~
irányítása
lásd még Demokrata Párt és demokraták; félidős
választások (2010); Republikánus Párt és
republikánusok; Válságkezelési és Refinanszírozási
Törvény
Kongresszusi Költségvetési Hivatal (Congressional Budget
Office)
konzervatívok ideológiája
~ a bevándorlási politikáról
~ a Dodd–Frank-törvényről
~ a gyermekétkezési törvényjavaslatról
~ a klímaváltozásról
~ a szeptember 11-ei összeesküvők peréről
~ a terrorizmusellenes eljárásokról
~ az egészségügyről
~ az ingatlanpiaci kezdeményezésekről
~ Henry Louis Gates letartóztatásáról
adósságplafon emelésének elutasítása és ~
Bill Clinton és a ~
elnökválasztási kampány és ~
Holder és a ~
iráni Zöld Mozgalom és a ~
Legfelsőbb Bíróság kinevezései és a ~
Obama kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélet
Palin és ~
rasszizmus és ~
lásd még politikai polarizáció; Tea Party
kormányzati támogatás lásd szociális háló
Korszerű Kutatási Projektek Ügynöksége – Energia (Advanced
Research Projects Agency – Energy)
kőolaj lásd Deepwater Horizon olajkatasztrófája; fosszilis
üzemanyagok
Környezetvédelmi Minisztérium (Environmental Protection
Agency)
környezetvédelmi ügyek
klímaváltozás és ~
Malia Obama és ~
Obama gyermekkora és ~
lásd még Deepwater Horizon olajkatasztrófája;
klímaváltozás
Környezetvédő Szavazók Ligája (League of Conservation Voters)
közegészségügy
Közel-Kelet
lásd még arab–izraeli konfliktus; egyiptomi forradalom
(2011), Obama-kabinet reakciója; izraeli–palesztin
konfliktus; muzulmán világ
közmunkaprogram (Works Progress Administration)
közösségi média
Központi Hírszerző Ügynökség (Central Intelligence Agency,
CIA)
iraki háború és ~
Bin Láden-akció és ~
iráni puccs (1951) és ~
kínvallatás és ~
napi elnöki tájékoztató és ~
Obama kinevezései az első ciklusban és ~
terrorelhárítás és ~
el-Kuvaiti, Abu-Ahmed
különleges műveletek
lásd még Bin Láden-akció
Különleges Műveletek Egyesített Parancsnoksága
külpolitika, Bush-kabinet
külpolitika, Obama-kabinet
amerikai hatás és ~
amerikai–ázsiai kereskedelmi szerződés
antidemokratikus trendek és ~ 174,
ASEAN
Bush-kabinet politikája és ~
Egyesült Államok nemzetközi megítélése és ~
elnökválasztási kampány és ~
európai és közel-keleti látogatások (2008)
feszültségek a tanácsadói csapatban
G20-csúcstalálkozó (London)
hangsúly a diplomácián
kairói beszéd (2009)
Kína
Közel-Kelet
Mexikó
muzulmán világ és ~
nemzetbiztonsági csoport és ~
nemzetközi csúcstalálkozók
Obama hazafiasságának kritikája és ~
Obama kinevezései az első ciklusban és ~
önkényuralom és ~
pénzügyi válság és ~
sikerek
lásd még afganisztáni háború; atomsorompó-stratégiák;
egyiptomi forradalom (2011), Obama-kabinet reakciója;
globális pénzügyi rendszer; iraki háború;
nemzetbiztonság, Obama-kabinet és ~; Obama
hivatalos nemzetközi útjai
Külügyminisztérium
lásd még Clinton, Hillary
Kupper, John
Kyl, Jon
LaHood, Ray
Lamb, Gary
Lambrew, Jeanne
Lander, Eric
Landrieu, Mary
Laskar-i-Tajjiba
Lavrov, Szergej
Lawrence, David Herbert
le Carré, John
Ledbetter, Lilly
Legend, John
Legfelsőbb Bíróság
Lehman Brothers
Lehrer, Jim
Leiter, Mike
Let’s Move! (Mozduljunk!) program
Lewis, John
Lew, Jack
Líbia
líbiai katonai beavatkozás/polgárháború (2011)
Liddy, Edward
Lieberman, Joe
Lilly Ledbetter Tisztességes Bérezési Törvény (2009) (Lilly
Ledbetter Fair Pay Act)
Limbaugh, Rush
Lincoln, Abraham
Lincoln-emlékmű
Link, Terry
Lippert, Mark
LMBTQ
lobbisták
Locke, Gary, kínai látogatás (2009)
Lopez, Jennifer
Love, Reggie
~ szerepe a Fehér Házban
ázsiai utazás (2010)
beiktatás (2009) és ~
Bin Láden-akció és ~
DREAM-törvény és ~
egyiptomi látogatás (2009) és ~
elnökség átadása és ~
elnökválasztási kampány és ~
kínai látogatás (2008)
koppenhágai csúcstalálkozó és ~
Sasha kosárcsapata és ~
Lowery, Joseph
Lu, Chris
Lugar, Dick
Lula da Silva, Luiz Inácio
Luntz, Frank
Lute, Douglas
Lyon, Norma
Madison, Dolley
Madison, James
Maersk Alabama eltérítése
Mailer, Norman
el-Máliki, Núri
Mandela, Nelson
„Marbury kontra Madison” legfelsőbb bírósági ügy
Marchionne, Sergio
Markey, Betsy
Markey, Ed
Marokkó
Marshall-terv
második intifáda
Massachusetts
egészségbiztosítási modell
szenátorválasztás (2010)
„Massachusetts állam kontra Környezetvédelmi
Minisztérium” per
Massey Energy
Mastromonaco, Alyssa
McCain, John
~ személyisége
~ véleménye az afganisztáni háborús politikáról
bevándorlási politika és ~
Bin Láden-akció és ~
DREAM-törvény és ~
guantánamói foglyok és ~
hazafiság és ~
klímaváltozási törvény és ~
„Ne kérdezd, ne mondd!” törvény és ~
olajfúrási javaslat
ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY (2008):
~ gratuláló hívása
Bin Láden és ~
életkor és ~
iraki háború és ~
Joe, a vízvezeték-szerelő
Lieberman támogatása
New Hampshire-i előválasztás
Obama előválasztás utáni választási stratégiája és ~
Obama jelölése és ~
Palin mint alelnökjelölt
pénzügyi válság és ~
republikánus jelölés
szövetségi üzemanyagadó ügye
viták Obamával
McCartney, Paul
McCaskill, Clare
McChrystal, Stanley
McClellan, Cornell
McConnell, Mitch
McDonough, Denis
McFaul, Michael
McKiernan, Dave
McRaven, William, szerepe a Bin Láden-akcióban
csapat bemutatása
időzítés
kivitelezés
rajtaütés tervezése
siker
végső döntés
média
lásd még közösségi média; sajtó
Medicaid
lásd még szociális háló
Medicare
lásd még szociális háló
Medvegyev, Dmitrij
Medvegyev, Szvetlána
megszorítások
Merkel, Angela
Merrill Lynch
Messina, Jim
Mexikó
Miami Dade Főiskola
Micsiko (japán császárné)
Milbank, Dana
Miller, Tom
Miranda, Lin-Manuel
Mitchell, George
Mitchell, John
MMS lásd Ásványkincsekért Felelős Hatóság
Mohamed, Háled Sejk
Morell, Mike
Morel Montes, Cecilia
Morgan Stanley
Morrison, Toni
Moses, Bob
Moss, Otis, ifj.
Mosteller, Brian
Motlanthe, Kgalema
Mubárak, Hoszni
Mueller, Robert
Fort Hood-i lövöldözés és ~
Mullen, Mike
munkanélküliség
Muñoz, Cecilia
Murdoch, Rupert
Murkowski, Lisa
Murphy, Patrick
Múszavi, Mír-Hoszein
Muszlim Testvériség (al-Ihván al-Muszlimún)
muzulmán világ
arab tavasz
iftárvacsora a Fehér Házban
iráni forradalom és ~
Obama kairói beszéde (2009)
terrorelhárítás és ~
lásd még iszlám; Közel-Kelet
Mianmar
NAFTA lásd Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezmény
„Nagyszerű Társadalom” (Great Society) -kampány
Nakba
napi elnöki tájékoztató (President’s Daily Brief)
Napolitano, Janet
NASA lásd Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal
Nash, Diane
Nasszer, Gamel Abden
nativizmus
lásd még rasszizmus
NATO lásd Észak-atlanti Szerződés Szervezete
Nehru, Dzsaváharlál
„Ne kérdezd, ne mondd!” (Don’t Ask, Don’t Tell) törvény
Nelson, Ben
nem lásd nők
Németország
nemzetbiztonság (Obama-kabinet) ~ és csapaton belüli
feszültségek
diplomácia és ~
erkölcsi felelősség és ~
európai rakétavédelmi rendszer
Gates szerepe
haderők bevetésének ütemterve
hadsereg dominanciája a Bush-kabinet alatt és ~
iraki csapatkivonás
Irán
kegyeleti szállítások
Maersk Alabama eltérítése (2009)
napi elnöki tájékoztató
nukleáris infrastruktúra modernizálása
„puha hatalmi eszközök”
lásd még afganisztáni háború; arab–izraeli konfliktus;
atomsorompó-stratégiák; izraeli–palesztin konfliktus;
külpolitika, Obama-kabinet; líbiai katonai
beavatkozás/polgárháború (2011);
terrorelhárítás/terrorizmusellenes intézkedések
Nemzetbiztonsági Ügynökség (National Security Agency)
Nemzetek Szövetsége
Nemzeti Repülési és Űrhajózási Hivatal (National Aeronautics
and Space Administration, NASA)
Nemzetközi Atomenergia Ügynökség (International Atomic
Energy Agency, IAEA)
Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF)
Neptunus Szigonya akció lásd Bin Láden-akció
Nesbitt, Marty
Netanjahu, Benjamin „Bibi”
New Deal
Nicholson, Marvin
Niebuhr, Reinhold
Nixon, Richard M.
Nobel-békedíj odaítélése Obamának (2009)
nők
munkakörülményei az Obama-kabinetben
nemi szerepek és ~
tisztességes bérezés
Nunn, Sam
Nunn–Lugar-törvény (Nunn–Lugar Act) (1991)
Obama, Auma (Obama féltestvére)
Obama, Barack, id. (Obama édesapja)
Obama, Barack H.
~ beiktatása (2009)
~ dohányzási szokásai
~ East View Park-i otthona
~ házassága első évei
~ illinois-i állami szenátori időszaka (1997–2004)
~ illinois-i állami szenátori kampánya (1995)
~ indonéziai gyermekévek
~ jogi praxisa
~ kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélet
~ Nobel-békedíja
~ nyilvános beszédeinek stílusa
~ szövetségi kongresszusi kampánya (2002)
~ tanulmányai
~ udvarlása
~ újraválasztási kampány bejelentése (2011)
hit és ~
kosárlabda és ~
KÖZÖSSÉGSZERVEZŐI TAPASZTALATA:
autóipari kezdeményezések és ~
DREAM-törvény és ~
elnökválasztási kampányszervezők és ~
illinois-i állami szenátori időszak és ~
környezetvédelmi ügyek és ~
politikai ambíció és ~
Saul Alinsky és ~
IDEALIZMUSA:
~ döntése a szenátorjelöltségről
~ döntése az elnökjelöltségről
egészségügyi törvényért folytatott kampány és ~
faji kérdés és ~
INTELLEKTUÁLIS FEJLŐDÉSE:
~ tinédzseréveiben
ENSZ és ~
Gandhi és ~
Harvard Jogi Kara és ~
hazafiság és ~
környezetvédelmi ügyek és ~
LMBTQ-csoporthoz tartozók és ~
társadalmi mozgalmak tanulmányozása és ~
társadalmi változás és ~
zsidók történelmi tapasztalata és ~
SZERTEÁGAZÓ GYÖKEREI:
~nek összeegyeztetése
elnökválasztási/elnöki kampány és ~
hite a közös amerikai értékekben és ~
külpolitika és ~
politikai ambíciói és ~
SZÜLŐI SZEREPE ÉS CSALÁDI ÉLETE:
elnöksége és ~
elnökválasztási kampány és ~
első évek
szenátori időszakok alatt
POLITIKAI AMBÍCIÓI:
döntése az elnökjelöltségről és ~
Harold Washington polgármesteri kampánya és ~
Harvard Jogi Kara és ~
illinois-i állami szenátori kampánya és ~
kételyek a ~val kapcsolatban
Michelle Obama a ~ról
munka és magánélet egyensúlya és ~
POLITIKAI MEGGYŐZŐDÉSE:
elnökválasztási kampánya és ~
kétpártiság
közös amerikai értékek/értékrend
polgárok bizalma
reform vagy forradalom és ~
Harold Washington polgármesteri kampánya és ~
lásd még idealizmusa (fent)
ELNÖKSÉGGEL KAPCSOLATOS TAPASZTALATOK:
Air Force One (elnöki különgép)
barátságok
beiktatás és ~
BlackBerry
családi utazás
családot támogató személyzet
döntéshozatal
első hetek
Fehér Ház személyzete és ~
Fehér Házi Tudósítók Vacsorája
felelősség
figyelem megosztása
főparancsnoki szerep
karácsonyi ünnepek és ~
katonai kórházban tett látogatások
kongresszusi beszéd (2009. február) és ~
közvélemény elvárásai és ~
Martha’s Vineyardon töltött nyaralás
menedékek
mindennapok tapasztalatai
napi elnöki tájékoztató
nemzetközi csúcstalálkozók és ~
névtelenség elvesztése
nukleáris csapásmérés elrendelése („focilabda”)
Ovális Iroda
Ovális Iroda ebédlője
önbizalomhiány
rendíthetetlenség
részvétnyilvánító levelek
rezidencia
sajtó és ~
sörfőzés
„a Szörny”
társasági élet
titkosszolgálati védelem
választói levelek
zene és ~
ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY (2007–2008):
~ jelentette stressz
adománygyűjtés
afroamerikaiak
alelnökjelölt kiválasztása
baklövések
Clinton–Obama-találkozó az előválasztás után
családi élet az ~ alatt
dél-karolinai előválasztás
Demokrata Országos Konvenció
előválasztási viták
előválasztás utáni választási stratégia
faji kérdések és ~
„Fel vagytok pörögve? Mi az, hogy!” szlogen
győzelmi előrejelzések
„Igen, képesek vagyunk rá!” szlogen
indianai és észak-karolinai előválasztások
iowai Jefferson–Jackson-vacsora
iowai jelölőgyűlés
iraki háború és ~
iraki–afganisztáni út (2008)
Izrael és ~
jelöltség bejelentése
Joe, a vízvezeték-szerelő és ~
konzervatív retorika és ~
közvélemény-kutatás/felmérés
McCain személyisége és ~
nevadai jelölőgyűlés
névtelenség elvesztése
New Hampshire-i előválasztás
nyilvános beszéd lásd beszédek (lent)
önkéntesek lásd elnökválasztási kampány szervezői (lent)
pennsylvaniai előválasztás
pénzügyi válság és ~
polgárjogi mozgalom és ~
Power és ~
részvétel
szerencsét hozó amulettek és rituálék
szervezet növekedése
szövetségi üzemanyagadó ügye
Szuperkedd
táskavivők
titkosszolgálati védelem
Toot halála és ~
„vakmerő remények” szlogen
választás napja
viták McCainnel
Wright-videó
lásd még elnökválasztási kampány szervezői (lent)
ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY SZERVEZŐI:
családiasság érzése és ~
dél-karolinai előválasztás és ~
Demokrata Országos Konvenció és ~
előválasztás utáni választási stratégia és ~
indianai és észak-karolinai előválasztások és ~
iowai művelet és ~
kampányműveletek és ~
Szuperkedd és ~
DÖNTÉS AZ ELNÖKJELÖLTSÉGRŐL:
afrikai út és ~
első fekete elnök szerepe és ~
félelem a győzelemtől
iowai látogatások és ~
Kennedyvel való konzultáció
más jelöltek és ~
Michelle Obama és ~
polgárjogi mozgalom és ~
Reiddel való konzultáció
Rouse-terv
vegyes érzelmek a stábban
BESZÉDEK:
beiktatás (2009)
Bin Láden likvidálásának bejelentése
egészségügyi törvényről (kongresszus két háza összevont
ülésén)
ENSZ-közgyűlésen
Favreau (Favs) és ~
Fehér Házi Tudósítók Vacsorája (2011)
gondolatok Toot haláláról
helyzetértékelő (2011)
iowai Jefferson–Jackson-vacsora
jelölést elfogadó beszéd a Demokrata Országos Konvención
(2004)
kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélettel
kapcsolatos sajtótájékoztató (2011)
kongresszusi beszéd (2009. február)
Miami Dade Főiskola diplomaosztója (2011)
muzulmán világról (kairói ~)
nemzetközi ~ „algoritmusa”
Nobel-békedíj átadásakor
nukleáris ügyekről (Prága)
rasszizmusról (2008)
Rhodes és ~
terrorizmusellenességről (2009)
vezérszónoki beszéd a Demokrata Országos Konvención
(2004)
SZÖVETSÉGI SZENÁTORI KAMPÁNY (2004):
2004 eleji lendület
döntés a jelöltségről
hit a közös amerikai értékekben és ~
iraki háború és ~
vezérszónoki beszéd a Demokrata Országos Konvención és
~
SZENÁTORI IDŐSZAK (2005–2008):
családi élet a ~ alatt
ingatlanbuborék és ~
iraki háború és ~
Katrina hurrikán és ~
klímaváltozás és ~
kollégák
névtelenség elvesztése
nukleáris ügyek és ~
republikánus fölény és ~
stáb
türelmetlenség
választói kapcsolatok
Obamacare
lásd még egészségügyi törvény(javaslat)
Obama hivatalos nemzetközi útjai
Ázsia (2009)
Ázsia (2010)
Brazília (2011)
buchenwaldi látogatás (2009)
Cseh Köztársaság (2009)
Drezda (2009)
Egyiptom (2009)
G20-csúcstalálkozó (London)
India (2010)
koppenhágai csúcstalálkozó
külpolitikai diplomáciára helyezett hangsúly és ~
lakossági fórumok és ~
NATO-csúcstalálkozó (Németország 2009) és ~
normandiai megemlékezés (2009)
oroszországi látogatás (2009)
Szaúd-Arábia (2009)
Törökország (2009)
Obama-kabinet
adópolitika
bevándorlási politika
döntéshozatali folyamat
elnökség átadása és ~ lásd még kinevezések az első
ciklusban (lent)
etikai szabályok
first lady szerepe lásd még Obama, Michelle Robinson
fluktuáció (2010)
Igazságügyi Minisztérium és a Fehér Ház elkülönítése és ~
„jó kormányzás” kezdeményezések
kereskedelempolitika
kétpárti céljai
kormány gépezete és ~
közegészségügyi törvény
közhangulat
munka-magánélet egyensúly hiánya
nehézségek (2010)
oktatáspolitika
sokszínűsége
„túl sokat akar” bírálat
lásd még az egyes szakterületeknél
PÉNZÜGYI VÁLSÁG KEZELÉSE:
autóipari kezdeményezések
ingatlanpiaci kezdeményezések
tervezés az átmeneti csapattal
lásd még Obama-kabinet; válságkezelési törvény
KINEVEZÉSEK AZ ELSŐ CIKLUSBAN:
gazdasági csapat
kétpárti célok és ~
nemzetbiztonsági csoport
stábfőnök
PENTAGON ÉS ~ VISZONYA:
afganisztáni háborús politika és ~
hadsereg dominanciája a Bush-kabinet alatt és ~
„Ne kérdezd, ne mondd!” törvény és ~
PR:
2010-es félidős választások és ~
Bush-adócsökkentésről szóló megállapodás és ~
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és ~
Dodd–Frank-törvény és ~
kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélet és ~
szeptember 11-ei összeesküvők pere és ~
válságkezelési törvény és ~
válság utáni gazdaság és ~
lásd még sajtó, média
Obama, Malia Ann
Obama, Michelle Robinson
~ a család biztonságáról
~ anyai szerepe és a családi élet
~ hatása („Michelle-hatás”)
~ házassága első évei
~ házassága kezdeti nehézségei
~ kertje a Déli Pázsiton
~ stábja
~ tanulmányai
~ véleménye a Tea Partyról
afrikai út (2006)
audiencia az angol királynőnél
Barack Obama döntése a szenátorjelöltségről és ~
Barack Obama döntése az elnökjelöltségről és ~
Barack Obama Nobel-békedíj-átadása és ~
Barack Obama szenátori időszaka és ~
Barack Obama szenátori kampánya és ~
Barack Obama vezérszónoki beszéde a Demokrata
Országos Konvención és ~
beiktatás (2009) és ~
Bin Láden-akció és ~
brazíliai körút (2011)
Cape Canaveral-i látogatás (2011)
East View Park-i otthona
elnökség átadása és ~
faji kérdések és ~
Fehér Ház személyzete és ~
illinois-i állami szenátori kampány és ~
indiai utazás (2010)
Joining Forces (Erők egyesítése), katonacsaládok programja
konzervatívok támadásai
Let’s Move! (Mozduljunk!) gyermekétkezési programja
munka és magánélet egyensúlya és ~
nemi szerepek és ~
névtelenség elvesztése és ~
szövetségi kongresszusi kampányról (2002)
Trump és ~
FIRST LADYKÉNT SZERZETT TAPASZTALATAI:
családi élet és ~
irányítás elvesztése
karácsonyi ünnepek
nemzetközi utazás
„Nép Háza” és ~
zene és ~
ELNÖKVÁLASZTÁSI KAMPÁNY:
afroamerikaiak és ~
Demokrata Országos Konvenció
faji kérdések
győzelmi előrejelzések
iowai Jefferson–Jackson-vacsora
jelöltség bejelentése
konzervatívok támadásai
nyilvános szereplései
szülőség és családi élet
választás napja
Obama mint első afroamerikai elnök
Obama, Natasha (Sasha)
Obama, Sarah Onyango (Obama mostoha nagyanyja)
Obey, Dave
obstrukció
Odierno, Ray
Oil Spill Liability Trust Fund
oktatáspolitika, Obama-kabinet
Olmert, Ehud
online
~ adományok/támogatások
~ kapcsolati hálók
~ piactér
„Only in America” (Brooks & Dunn)
Orme, Greg
Oroszország
Országos Gazdasági Tanács (National Economic Council)
Orszag, Peter
Ortiz, Marie
oslói megállapodás (1993)
Ovális Iroda
öbölháború
önkényuralom/diktatúra
Egyiptom
Havel az ~ról
Közel-Kelet
Oroszország
örmény népirtás
őssejtkutatás
ösztönzőcsomag lásd Válságkezelési és Refinanszírozási
Törvény
P5+1 csoport
Padrón, Eduardo
Pahlavi, Mohammed Reza (iráni sah)
Pakisztán
lásd még Bin Láden-akció
Palesztina/palesztinok
lásd még izraeli–palesztin konfliktus
Palesztinai Felszabadítási Szervezet, PFSZ (Munazzamat al-
Tahrír al-Filasztíníja)
Palesztin Hatóság (asz-Szulta al-Vataníja al-Filasztíníja)
Palin, Sarah
Palmer, Alice
Pan Am 103-as járata elleni merénylet (1988)
Panetta, Leon
Pan Gimun
Parcell, Emily
Parti Őrség
Patrick, Deval
PATRIOT-törvény
Paul, Ron
Paulson, Hank
Pawlenty, Tim
Payne, Charles (Obama nagyanyjának testvére)
Payne, Margaret Arlene (Obama nagyanyjának testvére)
Peck, Leo
Pelosi, Nancy
Pence, Mike
Penn, Sean
Pénzügyi Fogyasztóvédelmi Hivatal (Consumer Financial
Protection Bureau)
pénzügyi szektor
lásd még Dodd–Frank-féle Wall Street-i Reform és
Fogyasztóvédelmi Törvény; Obama-kabinet; TARP
pénzügyi válság (2008)
lásd még G20-csúcstalálkozó; gazdasági válság; TARP;
Válságkezelési és Refinanszírozási Törvény
Peresz, Simon
Perriello, Tom
Petraeus, David
Pfeiffer, Dan
Philip, Pate
Phillips, Richard
Piñera, Sebastián
piramisok
„Plessy kontra Ferguson” ügy
Plouffe, David
Podesta, John
polgárjogi törvény (1964)
polgárjogi mozgalom/menetek/aktivisták
politikai polarizáció
lásd még obstrukció
Pollard, Jonathan
Pomeroy, Earl
Posedel, Jeremiah
Powell, Colin
Power, Samantha
Pritzker, Penny
„A Problem from Hell”: America and the Age of Genocide (Power)
progresszív korszak
Project VOTE! (1992)
Putyin, Vlagyimir
Rabin, Jichak
rakétavédelmi rendszerek telepítésének tilalmáról (Anti-
Ballistic Missile Treaty, ABM) szóló egyezmény
Ramos, Mike
Rand, Ayn
Rasmussen, Anders
Rasmussen, Lars Løkke
rasszizmus
Rattner, Steve
Ray
Reagan, Ronald
Reed, Jack
Reid, Harry
Remsburg, Cory
Republikánus Párt és republikánusok
2010-es félidős választások és ~
bevándorlás és ~
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és ~
DREAM-törvény és ~
egészségügyi törvény és ~
energiapolitika és ~
ENSZ és ~
faji kérdések és ~
guantánamói foglyok és ~
izraeli–palesztin konfliktus
Kína és ~
klímaváltozási törvény és ~
költségvetési hiány és ~
„Ne kérdezd, ne mondd!” törvény és ~
Obama kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélet
pénzügyi válság és ~
politikai polarizáció és ~
szabályozás és ~
szövetségi költekezés korlátozására tett javaslat
TARP és ~
válságkezelési törvény és ~
lásd még Bush, George W.; McCain, John; politikai
polarizáció; obstrukció
Reynolds, Mel
Rhodes, Ben
Rice, Condoleezza
Rice, Susan
Riedel, Bruce
Riley, Bob
Roberts, John
Robinson, Craig (Obama sógora)
Robinson, Fraser C., III. (Obama apósa)
Robinson, Marian (Obama anyósa)
Rochon, Steve
„Roe kontra Wade” per
Rogers, Ray
Romer, Christina
Romney, Mitt
Roosevelt, Franklin D.
lásd még New Deal
Roosevelt, Theodore H.
Ross, Dennis
Roth, Philip
Rouse, Pete
Rousseff, Dilma
Rove, Karl
Rózsaszín Kód: Nők a Békéért (Code Pink: Women for Peace)
Ruanda
Rubin, Bob
Rubio, Marco
Rumsfeld, Donald
Rush, Bobby
Russert, Tim
Ryan, Jack
Ryan, Paul
sajtó
2010-es félidős választások és a ~
afganisztáni háborús politika és a ~
a massachusettsi szenátorválasztásról (2010)
Bush-adócsökkentésről szóló megállapodás és a ~
Deepwater Horizon olajkatasztrófája és a ~
deficitről
egészségügyi törvényért folytatott kampány és a ~
egyiptomi forradalom (2011) és a ~
elnökséggel kapcsolatos tapasztalatok és a ~
energiapolitika és a ~
Fehér Házi Tudósítók Vacsorája
G20-csúcstalálkozó és a ~
guantánamói foglyok és a ~
hadsereg dominanciája a Bush-kabinet alatt és a ~
Henry Gates letartóztatása és a ~
ingatlankezdeményezések és a ~
katonai kórházban tett látogatások és a ~
koppenhágai csúcstalálkozó és a ~
kormány nehézségei (2010) és a ~
Legfelsőbb Bíróság és a ~
Maersk Alabama eltérítése és a ~
Obama kenyai születéséről szóló összeesküvés-elmélet és a
~
politikai polarizáció és a ~
republikánus obstrukciós stratégia és a ~
Trump és a ~
válságkezelési törvény és a ~
Wall Street-i kezdeményezések és a ~
lásd még konzervatívok ideológiája
Salazar, Ken
Samore, Gary
Santelli, Rick
Sarkozy, Nicolas
Saron, Ariel
Scalia, Antonin
Schäuble, Wolfgang
Schiliro, Phil
Schumer, Chuck
Scowcroft, Brent
Sebelius, Kathleen
sertésinfluenza
sértettség narratívája
Shaheen, Billy
Shahzad, Faisal
Sharpton, Al
Sheehan, Michael
Shelby, Richard
Shomon, Dan
Shuttlesworth, Fred
Sidwell Friends (iskola)
Signator, Mike
Simas, David
Simon, Paul
Simon, Sheila
Simpson, Alan
Sinatra, Frank
Smith, Gayle
Smoot, Julianna
Snowe, Olympia
Soetoro-Ng, Maya (Obama féltestvére)
Solis, Hilda
Solyndra
Sorensen, Ted
Sotomayor, Sonia
Souter, David
Souza, Pete
„Sörcsúcs”
Spalding, Esperanza
spanyolnátha
Specter, Arlen
Sperling, Gene
START lásd Hadászati Fegyverkorlátozási Egyezmény
Stephanopoulos, George
Stern, Todd
Stevens, Chris
Stevens, John Paul
Stevens, Ted
Stewart, Mitch
Streep, Meryl
Stupak, Bart
Suleiman, Omar
Summers, Larry
Sunstein, Cass
Sutley, Nancy
Sutphen, Mona
Sutton, Sam
Svanberg, Carl-Henric
Swann, Barbara
Sweet, Lynn
szabályozás
lásd még Dodd–Frank-féle Wall Street-i Reform és
Fogyasztóvédelmi Törvény
Szadat, Anvar
Szádi
szakszervezetek
esz-Szaúd, Abdelláh bin Abdel-Azíz (Szaúd-Arábia királya)
Szaúd-Arábia
szeptember 11-ei terrortámadás
Szingapúr
Szingh, Manmóhan
Szíria
Szobcsak, Anatolij
szociális háló
lásd még New Deal
Szolzsenyicin, Alekszandr
Szomália
Szovjetunió
lásd még hidegháború
szövetségi üzemanyagadó ügye (2008)
Szuezi-csatorna
Tajvan
Tájékoztatási és Szabályozásügyi Hivatal (Office of Information
and Regulatory Affairs)
tálibok
lásd még afganisztáni háború
TARP (Pénzügyieszköz-mentő program, Troubled Asset Relief
Program)
társadalombiztosítás lásd szociális háló
Team of Rivals (Goodwin)
Tea Party
Teng Hsziao-ping
terhelési próba
terrorelhárítás/terrorizmusellenes intézkedések
~ Bush-kabinet alatt
~ Obama-kabinet alatt
lásd még afganisztáni háború; Bin Láden-akció;
guantánamói katonai börtön
terrorizmus
lásd még al-Káida; terrorelhárítás / terrorizmusellenes
intézkedések
Tewes, Paul
Thein Sein
The Two-Income Trap (Warren–Tyagi)
Thomas, Clarence
Thomas, Ed
Thompson, Bennie
Tienanmen téri megtorlás
Timberlake, Justin
„Tiszta Levegő” törvény (Clean Air Act) (1963)
Titcomb, Bobby
titkos megfigyelések
Tocqueville, Alexis de
Toot
lásd még Dunham, Madelyn Lee Payne
tornádók
Törökország
Trinity United Church of Christ (Chicago)
lásd még Wright, Jeremiah A., ifj.
Truman, Harry S.
Trump, Donald
Tunézia
Tutu, Desmond
tüntetések
Tyagi, Amelia
U2
Ukrajna
Upper Big Branch bányaszerencsétlenség (2010)
üzemanyag-fogyasztási határértékek
vahhábita fundamentalizmus
választás (2008) lásd Clinton, Hillary, elnökválasztási/elnöki
kampány; Obama, Barack H., elnökválasztási kampány
választókerületi határok meghúzása
Válságkezelési és Refinanszírozási Törvény (2009) (röviden:
válságkezelési törvény)
„Van egy álmom” (Martin Luther King)
Védelmi Minisztérium
lásd még Gates, Robert (Bob)
Ven Csia-pao
Világbank
Vilsack, Tom
Vivian, Cordy Tindell
Volcker-paragrafus
Volcker, Paul
Wagoner, Rick
Wall, Payton
Wall Street
lásd még Dodd–Frank-féle Wall Street-i Reform és
Fogyasztóvédelmi Törvény
Walsh, Larry
Walter Reed Hadikórház (Walter Reed Army Medical Center)
Warner, John
Warren, Elizabeth
Warren, Robert Penn
Washington, George
Washington, Harold
Washington Mutual
Waxman, Henry
Weather Underground
Webb, Brad
Weinstein, Jeremy
West, Cornel
West Point
Whitaker, Cheryl
Whitaker, Eric
WHO lásd Egészségügyi Világszervezet
Wiesel, Elie
Wilson, Joe
Wilson, Kaye (Kaye mama)
Wilson, Wellington
Winfrey, Oprah
Wisner, Frank
Wonder, Stevie
Wood, Diane
Woodward, Bob
Wright, Jeremiah A., ifj.
WTO lásd Kereskedelmi Világszervezet
Wurzelbacher, Joe (Joe, a vízvezeték-szerelő)
Wynton Marsalis Quintet
Young, Andrew
Zájid an-Nahaján, Mohamed bin
Zardári, Ászif Ali
ez-Zarkávi, Abu-Muszab
Zöld Klíma Alap (Green Climate Fund)
Zuma, Jacob
zsidók az Egyesült Államokban
Képmelléklet
Anyai nagyszüleim kansasiak voltak, és röviddel Pearl Harbor bombázása előtt
szöktek meg. Nagyapám Patton seregében szolgált, nagyanyám pedig egy
repülőgépgyártó üzem futószalagja mellett dolgozott.
Ha valaki Hawaiin nő fel, annak alanyi jogon járnak a hegyvidéki erdőkben tett
séták és a tengerparton, lustálkodással töltött napok; csak ki kell tennie a lábát a
házból.
Láthatóan nagyon büszke vagyok a lendítésemre.
Édesanyám, Ann Dunham lázadt a konvenciók ellen, ugyanakkor gyanakvással
tekintett a platformokra vagy a kizárólagosságra. „A világ nagyon bonyolult, Bar –
mondta nekem. – De éppen ezért olyan érdekes.”
Nagyanyám és én az édesanyámmal, aki aznap vette át a Hawaii Egyetemen
antropológusi diplomáját.
Apám, id. Barack Obama Kenyában nőtt fel, és közgazdaságtant tanult a Hawaii
Egyetemen – itt ismerkedett meg anyámmal –, majd pedig a Harvardon. Miután
elváltak, visszatért Afrikába.
Édesanyám a féltestvéreimmel, Maya Soetoro-Nggel (balra) és Auma Obamával.
A 2004-es választás utáni éjszaka. Még senki sem nyert ekkora különbséggel
Illinois szenátusi választásainak történetében. A lányokat a konfetti jobban
lenyűgözte.
2004. november 2-án választottak meg a szövetségi szenátusba.
Kevesebb mint egy hónappal az iowai jelölőgyűlés előtt rendezvényt tartottunk Des
Moines-ban. Oprah konferált fel engem, és elég sokan eljöttek.
2008. július 24-én beszédet mondtam a berlini Győzelmi oszlopnál, amelyben
kifejtettem, hogy az előttünk járó nemzedék lebontotta az Európát kettéosztó falat,
nekünk pedig az a feladatunk, hogy más, kevésbé látható falakat bontsunk le
osztályok, fajok és vallások között.
Michelle-lel mindig meg tudtuk nevettetni egymást, még a Fehér Házban töltött
első hónapok nehézségei közepette is. Nagyban megkönnyítette a dolgunkat, hogy
mellettünk volt jóbarátunk és vezető tanácsadóm, Valerie Jarrett.
Bo nagy lelkesedéssel fedezte fel a Fehér Házat. Ted és Vicki Kennedytől kaptuk
ajándékba a kiskutyát. Érkezése rögtön otthonosabbá varázsolta a helyet.
A gízai piramisoknál tett látogatás alázatra tanít, mert emlékeztet minket arra, hogy
az élet megy tovább – akkor is, amikor mi már sehol sem leszünk.
Gázai palesztinok a 2009. június 4-ei kairói beszédemet nézik a tévében.
Kampányom során ígéretet tettem rá, hogy meg fogom szólítani a világ
muzulmánjait. Hittem abban, hogy a békés egymás mellett élés első lépése a
nyugati és a muzulmán világ közötti feszültségek tudomásulvétele.
Nicolas Sarkozy francia elnökkel és Angela Merkel német kancellárral – két olyan
különböző jellem, mint a tűz és a víz – a 2009. júliusi G8-csúcstalálkozón.
Ben Rhodes a Nemzetbiztonsági Tanács szövegírójaként kezdte, és
nélkülözhetetlen segítőtársammá vált. Számíthattam rá, hogy nemcsak a
stílusomat, de a világnézetemet is tükröző beszédeket készít elő nekem.
Vlagyimir Putyin dácsájában vendéglátónk többek között hosszú monológgal
fogadott minket, amelynek során részletesen beszámolt az orosz nép által a
felfuvalkodott amerikaiaktól elszenvedett minden vélt vagy valós
igazságtalanságról, csalásról és megaláztatásról.
Mindig vidámabb volt az utazás, ha a lányok is velem tartottak. A képen a
nyolcéves Sasha úgy vonul át a Kreml folyosóin, mint egy miniatűr, ballonkabátos
titkos ügynök.
Nyolc éven át a Nyugati Oszlopsoron tett séta foglalta keretbe minden napomat –
a munkába járás egyperces gyaloglást jelentett.
Tartalom
Előszó
Köszönetnyilvánítás
A képek jegyzéke
Jegyzetek a magyar kiadáshoz
Név- és tárgymutató
Képmelléklet
Forgalmazza:
eKönyv Magyarország Kft.
www.ekonyv.hu
Felhasznált betűtípus
EB Garamond – SIL Open Font License
Noto Serif – Apache License 2.0
Roboto – Apache License 2.0