Pozitív és negatív attitűd

Mindennapi cselekvéseink hatékonyságát növeli, hogy a szocializáció során sok hétköznapi

tudást sajátítottunk el. Ez teszi lehetővé például, hogy egy egyszerű kézmosás előtt nem kell
mérlegelnünk, hogy vajon a víz és a szappan használata alkalmas eszköz-e a piszok
eltávolítására. Az ehhez hasonló visszatérő helyzetekben rutinszerűen végezzük
cselekvéseinket, és nem kételkedünk helyességükben. Ezt a viselkedésirányítást a lélektan
beállítódásnak nevezi. Rögzülnek az emberekben ismeretek és vélekedések másokkal, és a
társas helyzetekkel kapcsolatban is. A beállítódásnak ezt a típusát attitűdnek nevezzük.
Például ugyanazon a hangversenyen Mari a többiek ruháját, Juli a jóképű karmestert, Zsuzsa
pedig a zenét figyeli. Az attitűd tehát olyan beállítódás, viszonyulás, amely meghatározza,
hogy mit észlelünk a környezetünk jelenségeiből, és hogyan értelmezzük azokat. Aki
mondjuk nagyon szerelmes, a partner esetleges negatív tulajdonságaira nem figyel, mert az
attitűdje aktuálisan a vonzalomról szól. A legtöbb attitűd mögött értékek állnak, például a
reklámok is attitűdünk változtatására törekednek, hogy ezt vagy azt a terméket válasszuk.
Céljuk, hogy viszonyunk, beállítódásunk pozitívan alakuljon az adott, reklámozott termékhez.
Attitűdjeink kialakulhatnak saját tapasztalataink alapján, de sokszor a vonatkoztatási
csoportjainkból (család, baráti kör) uralkodó, kész attitűdöket kapunk, és veszünk át. Az
attitűdök csoporthoz tartozásunk feltételei is lehetnek (motorosok, kutyatartók stb.).
Beállítódásaink többnyire jó támpontot adnak ahhoz, hogy megfelelően viselkedjünk, de
előfordulhat, hogy megtévesztenek. Negatív attitűdök például a sztereotípia, az előítélet.
Pozitív attitűd a nemzeti identitás, és erőszakmentes problémamegoldás.
A magatartás fogalma, a legtipikusabb magatartásformák
A magatartás az embert általánosan jellemzi. A személyiségjegyeket és a helyzethez való
alkalmazkodást mutatja meg. A magatartás megnyilvánulásait viselkedésnek nevezzük. Ez
külső szemlélő által is leírható, de belső folyamatok irányítják, módosítják, alakítják. Az
iskolában a tanulók közösségben való magatartását és az iskolai rendhez való
alkalmazkodását, a fegyelemhez való viszonyát érdemjeggyel is értékelik. A közösségekben
fontos az együttműködő magatartás, ezért a továbbtanulásnál szempont a viselkedés
minősítésének értéke. Akinek a magatartása „változó”, nem túl előnyös a helyzete egy
felvételi eljárásban. A megnyilvánulásaink a konfliktuskezelésekben megmutatják
viselkedésünk mozgatórugóit.

Önmagunk és környezetünk elfogadása vagy el nem fogadása négy viselkedési alapszituációt

eredményez, ezeket a magatartás sémáinak nevezzük:
Asszertív
Passzív
Agresszív
Manipulatív
Az asszertív magatartás jellemzőiről már beszéltünk. Önmaga és környezete elfogadása a
jellemző.

A passzív magatartás jellemzői:

 önbizalomhiány, alacsony önértékelés
 negatív érzések (leértékelés) önmaga iránt
 kisebbségi érzés, komplexus
 lelkiismeret-furdalás
 motiválatlanság
 gyakori önvád
 önelfogadás hiánya
Erre a magatartássémára jellemző, hogy minden nehézségért önmagát hibáztatja, semmi jót
és szépet nem lát magában, bátortalan a társas kapcsolatokban. Az a személy, akire ez
jellemző, nem tudja szeretni és elfogadni saját magát. Önmaguk el nem fogadása helyett
környezetük elfogadása a jellemző.
Az agresszív magatartás jellemzőiről szintén már beszéltünk. Önmaguk elfogadása mellett
környezetük el nem fogadása a jellemző.

A manipulatív magatartás jellemzői:

 önbizalom hiánya, alacsony önértékelés
 mások és önmaga elfogadásának hiánya
 gyanakvás  őszinteség hiánya
 mások önértékelését is aláássa
 depresszió, motiválatlanság
Erre a magatartás sémára jellemző, hogy nagyon bizalmatlan másokkal, nem bízik a társaiban
és a környezetében sem. Társas kapcsolataiban nagyon zárkózott és rejtőzködő. Az ilyen
emberre szoktuk mondani, hogy „magának való”. Önmaga és környezete el nem fogadása a
jellemző.