G6gos Gunar Gedeon K. LUKATS KATO RAJZAIVAL oSVARGA KATALIN Gégos / 4 Gunar \ yi Gedeon MORA FERENC KONYVKIADO.TY Ess, es6 . cnesetnene seman s 20) TARTALOM A kis kakas kertie oo... 29 A kis egér hidja 30 Kérbezkérbe ..........2eeseeeee St Voltél-e, Vilmam? t-T . 3 Elgurult az .0” betd mention 92 Mez6, mez6... 2-Z, 6-0, 6-0 4 =~ Abiivés gomba qos) 3) Mese t-R..... 5 Kiugrott a gomb6c ceveees 36 Mérem az almét... 6-E 6 —-Télilakoma ....... 38 Es6 esett ........ 6 — Cérna és cirmos .......--2224666. 40 Kertek alatt... k-K 6 A lOk6t6 roka .... «42 Natalia n-N .... 7 Vig lakoma, vig muzsika 25-28 .... 46 Uzés 6-U, 6-0. . 7 Akénya és a firjek ty-Ty 47 Bevonom én... b-B ... 7 Gyuri kakas és a gyik .. 48 | Viz, vie, 8 — Azokos kis nya 6s az oktond Ez itt , 9 pocok en - 51 Siit a mama x A kesztya 55 Barna teve baktatott ... A biivas bérany ceceeeeeees BB Cica-mica... o-C Teli torténet ly-Ly .......eeee2ee+ 60 Gangos gunaram... g-G A rossz-csont felhé és anap...... 62 A t6 szélén... se-Sz Zsiga 6s Csipet 66 Jakab, az okos varji j-J Cirmos és Cs6ri --. 70 Szalma-mese Zaza, a hid zsiréf - 72 Liba-bal Uti kaland . .74 Poros diton... p-P Vadmalacok . . 75 Gyéngyém... gy-Gy Gogds Ginar Gedeon _77 PYG, be faj! f-F are Jatékmackd at A barna macké kuckéja ..- Cserebere .... 83 Csalafinta kicsi csengé os-Cs Ahold ruhéja ss. 86 Mit Iétott Dalos Jéska? d-D Ment a szappan . 87 Anyil meg a képoszta ny-Ny .... 24 Szell6 és a bérényfelhok 89 Eziisterdé ........ ss 25 Erdei bal ..... eoheeaatne 92: Daru Tadé 26 Egy furcsa kirsndulés . - 94 Csigabiga-tarténet h-H .......... 28. Dinnyehazik6 - 95 Nogyvenegyedik kiadas Minden jog fenntartva, a kiadvany agészének vagy bérmely részének a kiadé irdsos engedéilye nélkill sokszorositasa és masolésa szigordan tilos! A kiadé konyveit megrendelheti webérundzunkban: www.mora.hu © Varga Katalin, 1979, 2008 (© Méra KOnyvkiad6, 1996, 2008 Méra Kiadé — Alapitva 1950-ben ‘Az 1795-ben alepitott Magyar Konyvkiad6k és Konyvterjeszt6k Egyesvlésének tagia ISBN 978 963 11 84891 A kiadasért folel Cs. Téth Jénos vezérigazgat6. Felelés szerkeszté: Merényi Agnes Képezerkeszt6: Kuruoz Déra, Miszaki vezet6: Diési Katalin Terjedelem: 12 (AVS) iv. IF 8012 Mora Ferenc Ifidsdgi KOnyvkiad6 Zr, Budapest, 2008 ce-malt; mora@mora.hu. Honlap: www.mora.hu Alfold! Nyomda Zrt. (2630.49.01), Debrecen. Felelds vezet6: Gyorgy Géza vezérigazgatsVoltal-e, Vilmam? Voltal-e, Vilmam, a to mellett, Vilmam? Most voltam, Ilmam. Mostam is, II mam. Mit mostal, Vilmam? A salamat, Ilmam. Mit lattal ott, Vilmam? Sima utat, Ilmam. Mi allt ott, Vilmam? Taltosl6, Ilmam. Utasa volt, Vilmam? Somlé Simi, Ilmam. Mit evett, Vilmam? Almat evett, Ilmam. Mit ivott, Vilmam? | Somlevet, Ilmam. S a taltosl6, Vilmam? Semmit sem, Ilmam. t-T7-7. Mez6, mez6... 6o—O Mez6, mezé illatos. Ott a viz is zamatos. Z£ Ott itatom lovamat. OG Sas Zoli is ott itat. Itato! Itato! Vizzel teli itato! 4 Zizz! 4+ +t Mi allt a to mellett? Vari Roza satra. Mi all ott, amott tul? Simi-sumi verme. ere Mi volt Simi-sumi? Lusta, v6rés 4llat. Ismerte 6t Roza? Ma este raismert. Termelt almat Vari Roza. Mast is termelt. Mit? Mit termelt a Simi-sumi? O semmit. Lerazta az almat, az illatos almat. Vitte s elvermelte. Latom, mast is. Mit? Tele lett a verme. Mivel lett tele? S mit tett Vari Réza? Elzavarta Simi- sumit, s a vermet lezarta. Ez mar valami! Ez az. Mese r—RMérem az almat... Es6 esett... Mérem az almat! Maris! Esé esett, st-st-su, Lesi Réz Eva. Var’is. Rard lovam saros. Ez az alma érett alma. Mor Vali is elesett. Ez az 6vé. Erzem, is saros mar most. illatos. Raré lovamat Eva este el is vitte. to vizével mostam. Erett alma volt az; Sird Valimat Zamatos. este elaltattam. Kertek alatt... Kertek alatt tarka kakukk, kettét kialt: kakukk! kakukk! Kis kert, kis kut, kék viola! Vizi sivel siklok tova. Kertek ald! az a kakukk kéveti az utam, kakukk! Kis kert, kis kit, kék viola véli, vele siklok tova. O, te kakukk, tarka kakukk,- itt kialtsal: kakukk! kakukk! Itt var ram ma Kasa Kata. Vele siklok a Marosra.Natalia E né Nemes Natalia. Lova neve Vanilia. Kék mente van Natalian. Eziistkantar Vanilian. Satorlakok. Este kelnek, és zenére menetelnek. Miért? — amul Rozalia. Elarulom! — kialt Nina. Milovarné Natalia. Kezes tarsa az 6 lova. Bevonom én... Uzés SGrd sasban kélt a veréb. Otét kélt ki. Ez nem kevés. Sebes sasom lesi dket. Sebes sasom tizi Sket. En ezt tovabb nem ttirom! Uz6 sasom eliizom! Sss! el innen, békebonto! Veréblakot orvul ronto! Bevonom én a bibor vitorlam. Kikéték ma a révben. Borbala var, a révnél ma var ram; ezt irta nékem levélben. O, a barka! Billen a barka! Kiborul, kiborul, be a vizbe beborul! Bukk!Viz, viz, viz... Viz, viz, viz! Ott a viz! Zizzen a sas, téviz villan, viz alatt a sull6 surran; néz ram tiz. Tiiz, ttiz, ttiz! Ott a tiiz a to mellett! Innen latom. Mellette iil Turzé Aron. Tz, tiz, tiiz! Méz, méz, méz! Izes méz! Ures a tal, teletdlt6m, illatozo mézzel télt6m: ez a méz!Ez itt... Ez itt a kék kannam. Ez a violam. Vizzel tolt6m kannamat. Ontézém violamat. Ez itt a kék talam. Ez a kakasom. Vizzel télt6m talamat. Itatom kakasomat.Siit a mama... Siit a mama, siit. Siit a mama, silt. Siit a mama, siit. Siit a mama, siit. Sarikanak, Turés rétest, Marikanak makos rétest siit a mama, siit. siit a mama, siit. Rétest ettem, kettét. Te is ettél, kettét. Kis Kelemen s Zakarias evett tizenkettét.Barna teve baktatott... Barna teve baktatott a kéves Uton. Rabukkant a kutra, és a vizét itta, itta. Akkora lett, mint a Akkora lett, mint a en * Akkora lett, mint a ’ om tt. Kitiriilt a kit, s a teve tovabb-baktato Leiilt a tarka rétre, s a tarka rétet eltakarta. Arra jétt a kis . A rétet nem talalta. — Itt volt a tarka rét, és most komor pill itt. Mi tértént? Miérg ndétt a rét ekkorara? Ult, iilt a kis%#“a berekben. Ulet, iilt a teve a réten. Mikor a teve az ilést elunta, asitott és tovabballt. Amult, bamult a kis é. Elment aM, és ismét itt all a tarka rét. Valoban 4) volt? Mivel a kis w sosem latott tevét, a tértén- tekbél semmit sem értett. an}SZ— Sz Cica-mica... Cica-mica, cirmos cica! Merre ment el Cirok Vica? Vacra ment, Tacra ment, cimbalmozni ment. Gangos gunaram... Gangos gunaram, gi-ga-g4, gagogva ment vilagga. Go6rég Gabor megleste, rabketrecbe betette. O, te Gabor, Gérég Gabor! Kivaltom 6t barmi aron. Van két garasom, guruld, valtsagaért az vald. A to szélén... A to szélén siirii sas. Lenge szellé lengeti. Szitak6té arra szall; azt a sasost szereti. Lent a stirtiben tarka réce latszik. Szines tollain sugar6z6n jatszik.Jakab, az okos varju Vermet asott a roka. Ne- szét vette a miiveletnek Jakab, az okos varju. —Ez nem jarja! Ver- met asni kar! —Miért volna_ kar? Elejtem a javorszarvast. »Abbél nem eszel!” Jakab, az okos varju, meg- varta a munka végét. Amikor a réka a rokalikba tért, megkereste a javorszarvast. — Ne menj ki a tisztasra! Vermet asott a roka. — Készéndm, baratom! — bégétt a javorszarvas, és jol elrejtézétt a siirti bokrok ala. — No, ez megvan! — ugralt vigan a varju. — Most jéjjén, aminek jénnie kell! — Azzal tollat kért a rigdtol, a szarkatol, a szajkétol és a bubos banka- tol. A tollakat sajat tollai kézé tiizte. Senki sem ismert ra. Még a roka sem. Nézte, nézte. Rettene- tes, ijeszté rémnek latta. Kikialtott: — Ki jarkal kinn? — A rékaver6é borembukk! — O, jaj ne bants! - bujt beljebb a rdka. — Bajj ki, réka! _ A réka azonban nem kijjebb, beljebb bujt. Ovatosan elktiszott a rdkalik masik kijarataig. Ott aztan rémiilten kiugrott és elinalt. Azt beszélik, senki sem latta t6bbé sem a tisz- tason, sem a berek tajékan. A kis allatok a vermet betemették. Senki sem esett bele. Ott legelészik a javorszarvas, ott siitkérezik Jakab, az okos varju azota is. 1314 Szalma-mese ey» Meseorszag szélén allt a szalmavisko. Szalma volt a teteje, ablaka, ajtaja. Benne lakott Szalma Jonas, Szal- ma Juli, Szalma Jani. Szombat este biivés magot talal- tak. A biivés magot eliiltették. Oriasi tok nétt beld- le. N6étt, nétt a tok. Akkora lett, mint a kerités. Akkora lett, mint a szalmavisko. Volt 6rém, vigassag! — $zaz forintot is megér! Ezret is! Tizezret is! — ug- raltak kérbe. Azutan leiiltek a tovibe. Tervezgettek. — Vesziink az arabdl eziistvarat. Jo! — Vesziink az arabél taltos lovat! Jd! — Vesziink az arabdl eziisttalat! — Miért talat? Eziistibriket vesziink! — Miért ibriket? Eziistkést vesziink! — Eziisttalat!... Eziistibriket!... Eziistkést!... Estig vitatkoztak. Akkor mérgiikben véletleniil megrugtak az oriasi t6k6t. Az oriasi ték meg, rissz!, ezer szeletre esett. Vége lett az oriasi toknek. Vége lett a tervez- getésnek. Szalma Jonas, Szalma Juli, Szalma Jani azéta is abban a szalmaviskéban lakik. Szalman iilnek. Szal- makasat eszegetnek. Kar volt nekik Gsszeveszni!Liba-bal Aj, aj, liba-bal, liba-bal! Kiskereki, kisbereki nevezetes liba-bal! Volt ott makos rétes, turdéval silt béles, liba-orrnak illatoz6 vanilias krémes. Liba-kukta talalt izes béka-silltet, kék gerlice tojasaval tdltétt béka-siiltet. No, és a sok j6 bor! Sok is volt a jobol! Allé este téltéttek a mori ezerjobdl. Aj, aj, liba-lab, liba-lab! Kerek réten tancot jaro, tancot lejté libalab!Elol jarta Boske Bobitas Elekkel, - utolsonak Kuka Berta Notas Kelemennel. Libbent-lobbant mar a bokrokon a barka — libi-libi-libuskaim! — a kiirt ezt jajongta. Aj, aj, liba-zaj, liba-baj! Kiskereki kisbereken stivolt6zé liba-jaj! Lesben allt a roka . a stiri szélében: — Ej, mi az az ékes moka ott kinn a mezében? K6rbe osont, amult, bokrok kézul bamule: sosem latott j6 lakoma volt, mi elé tarult.— Kerek liba-combok, ékes liba-labak! Otven liba Stven maja tdlti ma a talat! Aj, aj, roka-tanc, liba-baj! Kiskereki kisbereken sikoltoz6 liba-baj! Kiborult a sok siilt, kiborult a rétes, kiskereki barna sarba kiborult a béles. Surrant, osont Béske Bobitas Elekkel, menekiilt mar Kuka Berta Notas Kelemennel. Tarka tolli Malvin is menekiillt volna: mar annak a kurta labat a roka markolta. Aj, aj, liba-maj, liba-maj! Kiskereki réka-talon illatozé liba-maj!&Y- Poros Uuton... Poros Uton poroszkal a pejparipa. Rajta iil és négatja is Por Palika: Siessiink, ne poroszkaljunk! Porészkéig meg se Alljunk! Ott piroslik a paprika. Ott sziiretel Mér Marika. A paprikat a piacra kivissziik. Arabol a pajkos pulit megvessziik. Gydngyém... Gyéngyém, gyéngyom, gyémantgy6ngyém gyenge szalrol legurult, szétgurult. Gyere, Gyuri, gyijtsal langot! Készitsiink egy masik lancot! Gyiijtsiik dssze szétszort gyéngyém, szikraz6, szz gyémantgyéngyém reggelig. Pfui, be f4j! Megégettem az ujjamat. Pf, be faj! Fujom, fujom, egyre fajom. Mégis faj. Fagyos vizbe belemartom, Forré vizbe belemartom. [gy is faj. Ne félj semmit, gyerekem! Friss faggyuval bekenem! Igy is faj? Mar nem faj.A barna mack6é kuckdja A barna macké sok, erés fabél kuckét rakott, mert latta, nemsokara j6n a tél. Arra jétt a kékcinke. . — Kié ez az erés kucké? Méz Aroné, a mackdé? J6 lenne itt lakni nekem is! — Tessék! Tessék!—tessékelte be a barna macko. Most mar ketten voltak. Arra sétalt az dzike. — Nini! Kucké! Erés! Barna! Ki lakik itt? -A barna macko és én, a kékcinke — felelte a cinke. — Bar itt laknék én is — bég6tt az dzike -, nemsokara j6n a tél, és én félek téle! — Tessék! — tessékelte be a barna macko. Jétt a kis borz. — Barna kucké, erés kuck6é! Ki lakik itt? — A barna macko, a kékcinke és én — felelte az ézike. — Jo lenne itt laknom nekem is! — kialtott a kis borz. 19— Tessék! — terelte be 6t is a barna macko. Nemsokara arra futott két rémiilt béka. — Brekeke! Brekeke! Itt a tél! Jaj nekiink! — Ne sirjatok! — kialtott a kis borz. — Itt a kuc- k6! Bujjatok be! Bebijtak. Jétt a cincér, a kabéca, a tarka facan. Jétt a kis siin és a mezei pocok. Jétt a mokus és a ; Utoljara érkezett Rét Elek, a roka. A barna macké Oket is betessékelte a kuckéba. Jokor, mert mar kovette Sket a tél. A barna macké a kuckét be is zarta. . S ekkor érkezett a farkas. Uvéltézétt, kialto- Zott: . — Méz Aron! Te kécos Allat! Miért zartal ki ebbdl a j6 erdés kuckébél? En is itt akarok telelni. — A kucké mar tele van — felelte a barna macké. — Elférek a sarokban— iivltétte a farkas. — Ott a borz, a kis siin és a oe lakik. — Elférek az ajté eldtt. — Ott Rét Elek, a réka van. Y 20— Elférek az asztal alatt. — Ott a facan iilt le az dzikével. — Elférek az agy alatt. — Ott a kékcinke, a mezei pocok lakik és a két béka. — Elférek talan a falon is — felelte a farkas, mert mar erésen fazott. — Ott a cincér és a kabéca ill. — Barna macké! Jo Méz Aron! Baratom! — so- rolta a faz6 farkas. — Egy kis rést kérnék! —Nem! Nem! — razta fejét a barna macko. — Farkasnak nem raktam kuckét. A kis allatok ram biztak életiiket, és félnek a farkaskérméktdl. En 6r- zom téli almukat, 6rzém békéjiiket. Keress mas kuckot! Futott, futott a farkas a néma utakon, a zuz- maras fak kéz6tt, am kuckét nem talalt. Sokan lat- tak a barna macko kuckdja elétt tivéltézni. A kuckd néma volt. A kis allatoknak nem kellett félniiik a farkastél. Erdés, okos Allat, a j6 barna macko ovta életiiket. 21cs— Cs 22 Csalafinta kicsi csengd Volt a kiskecskének egy csilingelé kicsi csengdje. Megirigyelte a kismacska. — Kiskecske! A kicsi csen- got elveszem! Csilingeld kicsi cseng6 kell nekem! Korai volt a kismacska 6réme. A csalafinta kicsi csengé kicsalogatta a kertbél: — Csing-ling, csing- ling, kismacska! Vigyél ki a csalitba. Be is bujt a kismacska a siirti csalitba a kicsi cseng6vel. Neszét vette a nagy csilingelésnek az arra csavarg6 kisroka. Racsapott a macskara. — Kismacs- ka, a kicsi csengét elveszem! Csilingelé kicsi csengd kell nekem! A csalafinta kicsi csengé most mar a kisrékat csalogatta: — Csing-ling, csing-ling, kisroka! Bujjunk be egy barlangba! Bebujtak. Csilingelt, csilingelt a kicsi csengé, amig csak az alvé macké fel nem neszelt a szokatlan zajra: — Kisrdka, a kicsi csengét elveszem! Csilin- geld kicsi csengé kell nekem! Mit volt mit tenni? A kisréka a mackéval nem mert birokra kelni. A kicsi csengé a mackéé lett. Nem sokaig. Kicsalta a mackot a barlangbél. A bar- lang bejaratanal alld cserfa tetején iilt a kiscsdka. A csillogé-villog6 csengére lecsapott, kicsipte a macké mancsabdl, és mar repiilt is. A kicsi csengd vigan billegett a csdka csérében. — Csing-ling, csing- ling, kiscséka! Vigyél vissza az 6lba! Ott sir egyedill a kiskecském! Vigyél vissza, lelkecském! A joszivii csoka megsajnalta a siré-rivé kiskecs- két. Fogta a kicsi csengét, és visszavitte neki. Igy keriilt ssze ismét a két jo barat.Mit latott Dalos Joska? d—D Dalos Jéska kiinn a dombon kiilénés, tarka menetet latott. Kik mentek arra? Elol ment a x , utana az a . \ Utanuk a délceg Utana a Nadat vitt a e: darat vitt az wm. malnat vitt a délceg Zz meézet vitt a = 5 Kinek vitték? A kis siinnek. Miért vitték? Ajandékba. : Néma volt a &. bdgott am az wm , Dormégétt a délceg ey a ésa ? Zirri-zirri, zirrent ra. 2324 A nyul meg a kaposzta A szorgos kis siin kaposztat termesztett. Eppen négyet. Napkeltétél napnyugtaig kapalgatta, éntéz- gette. Estére nagyon elfaradt. Nyikkanni sem tudott. — Ki 6rzi éjjel a kaposztaimat? — En meg6rzém! — ajanlkozott a nyul. A’siin felfogadta a nyulat kaposzta-csésznek. rizte, 6rizte a nyul a kaposztat. Ejfél felé azonban egyre nyugtalanabbul szaglaszta. — Minek a siinnek ennyi kaposzta? Kiilénben is a felét nekem igérte. — Azzal leiilt az elsé kaposztafej mellé. Ette, ette, addig ette, amig elfogyott. Nemsokara a masodikat kezdte kérbeszimatol- gatni. — Ennek még a szaga is pompasabb! — Befalta azt is. - 6, szegény kis siin! — nyaldosta a szaja szélét jollakottan. — Fele kaposztaja odalett! Most mar igazan feleslegesen 6rzém a tdbbit. — Azzal megette a kévetkezé kaposztafejet is. Végiil nagy busan leiilt a negyedik mellé. — Mennyire sajnallak! Itt arvalkodsz maganyosan. — S mikézben siratta a megarvult, utolsé fej kaposztat, nagy banataban azt is befalatozta. Reggelre kelve a szegény kis siin csak az iires, letarolt kertet talalta. — Micsoda ocsmany csészt allitottam az én gyonyéréi kaposztasom érzésére! — nyOsz6régte szomortian. Kés6n jétt ra az igazsagra. A nyul mar til volt arkon-bokron. Feléje sem nézett a megcsiifolt kert- nek. Igaz, a kis siin sem fogadott fel tébbé nyulat kaposzta-csésznek.Eziisterd6 Eziisterd6, eziisterdé! Zizzené, szép, biivés erdé! Eziistfakon eziistlevél. Eziistfi kézt eziistut. Ut mellett az eziistto. Oda jar az eziisttollG kis madar. Oda jar az eziistkorméi 6zike. Mit keres az eziisttonal eziisttolli kis madar? Mit keres az eziisttonal eziistkérmé Szike? Inni jarnak? Enni jarnak? En tudom, nem azért jarnak. Tiindérek Sk mind a ketten. Mikor az est csendben leszall, leveti az eziisttollat az az elsé kis tiindér, és az 6zbért, eziistkérmét leveti a masodik. Tancolnak és énekelnek. Tiindérnétat énekelnek. Eziisterd6, tiindérerd6! Zizzené, szép, blivés erdé! Ember azt nem latta. Mesebeli taj az. De jé lenne felkeresni, s ott a kedves tiindérekkel tiindértancot jarni! 2526 Daru Tadé Dobot talalt Daru Tadé a z6ld dudva aljaban. Dérrel-durral sietett a — dén-débi dén-dén dib-dib-dib — béka-rejté nadasba. Arra ment a tarka réce tiz futkosé fiaval, amuldoztak: mit akar a a — ddn-d6bi dén-dén dib-dib-dib — daru itt a dobjaval? Unom mar a réti fiivet, bimbés zéldet, nadfejet, valami friss j6 falatot: WZ — d6n-débi dén-dén dib-dib-dib — békafélét keresek. wy Ww ~ - a WieBékafalka dob-notamra kitancol majd a rétre. Otvenkét j6 békacombot ; — dén-débi dén-dén dib-dib-dib — falatozom ebédre. Nadas6éblén békafalka fel is ijedt a zajra: , ltt a rablé! Fussunk, bujjunk — dén-ddbi dén-dén dib-dib-dib — t6 alatti lakunkba!”’ Elmaradt a dinom-danom a zdld dudva-erdében, iires dobként dérémbolt a — dén-ddbi dén-dén dib-dib-dib — Daru Tadé benddje. 2728 Csigabiga-torténet Julius volt. Siitétt a nap hajnal ota. Kiiilt hat a puha fiibe Csiga Oszkar. Arra repiilt Szitakété Béni. — Siitkérezel, Csiga Oszkar? — Siitkérezem. Azt olvastam az Ujsagban, a nap- sugar jot tesz a derékfajasnak. Siitkérezett tiirelmesen Csiga Oszkar. Csorgott rola a veriték, s feje szédiilt. — HG, de nehéz ez a haz! Leteszem cséppecskét! Le is tette a bokorba. — Haz nélkiil csak kellemesebb, levegésebb! — rikkantotta Csiga Oszkar. — Tornaszom kicsikét! Tornaszgatott, hajladozott Csiga Oszkar. Meglatta 6t a szomszédbdl Cincér Gaspar. — Nem jénnél at réplabdazni, kedves szomszéd? — Szivesen — sz6lt Csiga Oszkar. — Valamikor bajnok voltam, de régéta nem volt idém e mékara. Most raérek, kedves szomszéd. Roplabdazott Csiga Oszkar s Cincér Gaspar. Mikor azutan eluntak a szaladgalast, leiiltek a kerti padra. Cincérné malnaszérppel kinalta meg 6ket. Valédi szalmaszallal szivtak.Ess, esd... Ess, esd, ess! Harom hétig ess! Hullj a rétre, a vetésre, ess, esd, ess! A kis kakas kertje Akis kakas kertet eet, FOF Borsét vetett bele. BB Nétt a borsopalanta. Akis kakas Sntézte, oak kapalta. ont 2 A borsénak levele nétt, CBE? vv nétt. Siitétt a nap. A borso termése beért. a A kis kakas kosaraba tette, és a hazba vitte. Ott a borsét kifejtette. a Levest f6z6tt beldle. a / Jollakott a kis kakas. 2930 A kis egér hidja A kis egér latogatoéba ment rokonaihoz. Kézben az esd megeredt. Mikor a kis egér hazaindult, rémiilten latta: az arok megtelt vizzel. — O, 6, miként keriildk a tulsé partra? — sir- dogalt. Odarepiilt a kis cinke. Odarepiilt a kis veréb. Odafutott a kis béka. — Ne sirj, egérke! Segitiink! — mondtak. Vastag faagat kerestek. A cinke és a veréb meg- fogta a faag két végét, a béka megfogta a kézepét. Az arok folé fektették. — Itt a pompas hid! — kialtottak. A kis egér boldogan futott at a faagbol régtén- zott hidon. A tUlso partrdl sokaig integetett kis baratainak. Azutan hazament.Korbe-kérbe Juliska a rétre ment. — Juliska ki a ki a rétre ment. A Bodri vele ment. A Bodri ki a ki a rétre ment. A Cirmos vele ment. A Cirmos ki a ki a rétre ment. A kakas vele ment. A kakas ki a ki a rétre ment. A baba vele ment. A baba ki a ki a rétre ment. A macké vele ment. A mackéo ki a ki a rétre ment. A labda vele ment. A labda ki a ki a rétre ment. A kosar vele ment. A kosar ki a ki a rétre ment. A bégre vele ment. A bogre kia ki a rétre ment. A kisparna vele ment. A kisparna ki a ki a rétre ment. Otthon maradt a kis Bence. 3132 Elgurult az ,,o” betiéi Elgurult az ,,o” betti a szék ala. Onnan pedig kigu- rult az udvarra. Meglatta a kis kakas. — Itt gurul az ,,o” betti! Hopp, hopp! Megfo- gom! — Ha megfognal, bekapnal! Nem varlak meg, kis kakas! — kialtott a fiirge ,,o”, s atgurult a kis kapun. Gurult, gurult a rétre, kerek réten a kuthoz. Ott megmosakodott és megtériilkézétt. Arra ment a csiga. Az ,,0” betii feliilt a csiga hatara. Kilovagolt az erdére. Hatalmas malnabokor- hoz ért. Az ,,o” betiéi falatozni kezdett. A malna- bokor tulsé oldalan a medve evett. — Brumma, brumma, megfoglak! — kialtott az 0” betdnek.— Prébalt engem megfogni a kakas is. O sem fogott meg. A medve sem fog meg! — rikkantott az 0” betii, s hopp, leugrott a siirtibe. Gurult, gurult az ,,o” betd. Kigurult az utra. Meglatta 6t a rdka. — Nini! Itt gurul az ,,o”! Hopp, hopp, megfo- gom! — Prébalt engem megfogni a kakas is, medve is. k sem fogtak meg. A roka sem fog meg! — nevetett az ,,0” betti, s fiirgén tovagurult. Hat amint ott gurult, gurult, a kis rigo elé gurult. A kis rigo felkapta. Itt a vége, fuss el véle! 3334 A biivés gomba Esett, esett az esd, s a flizfa alatt blivés gomba nétt. Piros kalapban iit a fiiben, s giling-galangozott, mint a harang. Meglatta a gombat a rdka. — Ez am az igazi moka! A btivés gombat leté- rém, sa kalapomra k6t6éz6m. Hadd harangozzon ott! Kacagott, harangozott a gomba, s meg sem mozdult, barmint is erélkédétt a rdka. De nemsokara arra jétt a farkas. — Ne basulj, roka! Majd én letérém. Kacagott, harangozott a gomba, s meg sem mozdult, barmint is erdlkédott a farkas és a rdka. A roka, a farkas iilt busan. Es akkor jétt a medve. — Mit busultok? A gombat letérém! Kacagott, harangozott a gomba, s meg sem mozdult, barmint is erdélkéd6tt a medve, a farkas és a réka.Nem akadt hat az erdén senki fia, ki a gomba- val elbirt volna. K6riiliilték az allatok, s hallgattak a gombat, ki harangozott és kacagott. Es akkor jétt a kis madar, az icipici kis madar, ki kisebb volt, mint a mokus okle, s a biivés gombat, hopp, letérte! Felrepiilt vele, fel a magas égre, a sugarzo, tiin- d6kIé égre. S a gomba ott is harangozott: Giling-galang, furfangos roka! Ez am az igazi mdka! Farkas és medve nem birt velem, az icipici madar elbirt velem. Giling-galang, elbirt velem. 35Kiugrott a gomboc... Kiugrott a gombéc a fazékbul, utana a molnar fazekastul. Stul-stul-stul, fazekastul. Elfutott a molnar fazekastul, == kévette 6t Béske néni sodréfastul, Stul-stul-stul, sodréfastul. W Futott Béske néni sodréfastul, utana meg Miska apo unokastul, Stul-stul-stul, unokastul. = os ry 36Futott Miska ap6é unokastul, kévette dt a kis hazuk ablakostul. Stul-stul-stul, ablakostul. Sietett a kis haz ablakostul, utanuk a kis kert eperfastul. Stul-stul-stul, eperfastul. Co UL Futott, loholt a kert eperfastul, utana meg cirmos cica kiscicastul. Stul-stul-stul, kiscicastul. Raugrott a cirmos a gombocra, s megetette kisfiaval lekvarostul. Stul-stul-stul, lekvarostul. 3738 Téli lakoma Tél lett. Vastag hotakaro boritotta a féldet. Az erdei allatok éheztek és faztak. Mit tett a kis siin? Tiizet rakott. Siitni vald tokot vett eld. A tékot felvagta, magvait kikaparta, husat kis darabokra vagta. A t6ékdarabokat megsii- tétte. A tokmagot megpérkdlte. Mit tett ezutan a kis siin? Hocipét huzott, bun- dat dltétt, és a fejét bekététte kockas saljaval. Az illatoz6 siiltt6k-darabokat talcara rakta, és kiiilt az oduja elé. — Itt a finom, forrd, mézizi eledel! — rikkan- totta.A vidam kinalgatasra odasereglettek az allatok: a roka, a farkas, a vadkan és a két fia, az 6z, a borz és a nyul. A hangos siirgés-forgasra felébredt barlangjaban | Medve Pal. —Brumma, brumma! Mi lehet ez? — indult a lakomazok felé. HG, de megoriilt a j6 ételnek! Hat darabot falt fel beléle. Mikor vége lett a lakomanak, 6rémében meghivta magahoz a kis siint téli vendégnek. A kis siin bekdlt6z6tt Medve Palhoz. Pipazgattak, dominéztak, és hozza pérkélt tok- magot ragtak. 39Cérna és cirmos Cirmos cica egy orsé piros cérnat talalt. — Guriga! Piros guriga! — driilt a pajkos kis cica, és guritgatni kezdte. Az ors cérna ide gurult, oda gurult, a sima adion_kérbegurult. S mikézben gurult, gurult az labara, Laz allolampara tekeredett. — Uj jaték ez! O de jo! - driilt a kis buta. — Ez am a biivos guriga! A vilagot még ma megkétézém, sa kis kuckomba hazahizom. a birs- almafat, : | : | 40Kifutott, ki az Utra, s a piros cérnat kérbehizta cheb ulevelen és a kilométer- a bokrokon, a viragon, a lap felébredt otthon a gazdaja. — Adta-teremtette! Az a pajkos cicaja vajon hol tekereg? A piros cérna a butorok kézt vajon miért tekereg? Cirmos, bujj el6 azonnal, kiilonben bundad kiporolom! Gondolom, e bunda-porolasra mar van is okom! mégiil a cirmos elébujt, s sebesen haza- futott. Cérnajabél a mi hazunkra mar nem jutott. Swe 4142 A l6k6té réka A kis siinnek volt két lova. A két I6 akkora volt, mint két makk, de erds, mint két taltos, Sebesen futottak picike labaikon, és a legnehezebb terhet is elhdztak. A kis siin tokbél épitett nekik icike-picike istallot. A kis siinnek valami dolga akadt az erdé tulsd végén. A két apro lovat bekététte az istalloba, és az istallo ajtajat lezarta. Ment, ment vigan a kis siin. Erre vart a réka! Az icike-picike istallét lovas- tul a hatara vette és hazavitte. — Ki vitte el icike-picike istallomat és két apré lovamat? — kérdezte a kis siin. — En nem — felelte a kis borz. - En nem — felelte a kis nyul. — En nem — felelte a mékus.— Ki tudja, ki vitte el icike-picike istallomat és két apro lovamat? — kérdezte a kis siin. — En nem — felelte a kis borz. — En nem — felelte a kis nyul. — De én tudom! — kialtott a mékus. — A roka vitte el. Lattam St az odum alatt elhaladni. A kis siin leiilt, és keservesen sirdogalt. Nemsokara arra j6tt a medve. — Mi tértént, kis siin? — O, kedves medvém, a roka ellopta icike-picike istallomat és két apré lovamat! — Miért nem kéred téle? — Mert félek — sirta a kis siin. — No, majd én segitek neked — felelte a medve. A medve és a kis siin sietett a rokahoz. A roka az titon kézeledé két barat lattara sebe- sen beosont a rékalukba. A bejaratot lezarta. 4344 — Roka, roka, hova bujtal? Eldliink el mért fu- tottal? — dérémbédlt a medve a rékaluk ajtajan. A roka sirni kezdett: — O, jaj nekem! Aztam-faztam, vérés bérémig elaztam. Most a tiiznél melegedek, mert kivert a laz s a hideg. A medve azonban tovabb dérémbélt az ajtén. — Roka, réka, mitél faztal? Kiinn az erdén miért aztal? Esé nem esett, harmat sem esett. Roka, réka, hova bujtal? Eléliink el mért futottal? A roka lelkendezve kialtozott:— Nem bijtam el. Lattam, jéttdk, s gondoltam: j6 levest f6z6k. Azzal varlak benneteket, biztosan megéheztetek. Varjatok hat keveset! — Nem varhatunk, vérés roka! Engedj be a rokalukba! Hadd nézzem meg: ott mit 6rz6l? — siir- gette Gt a medve. — Mit 6riznék, kedves medve? — sirankozott a réka. —Talan az icike-picike istallot és a két apro lovat. | — En nem 6rzém. — De te 6rzéd! — kialtott a kis siin. - A mokus latta, mikor erre hoztad. Erre a l6k6t6 réka mar nem tudott mit felelni. Ki is adta az icike-picike istallét a két apré loval a medvének és a kis siinnek. 4546 Vig lakoma, vig muzsika Az egyszeri szarka mit gondolt magaban? El kellene menni a messzi erdére! A messzi erdében pompas szarvast fogni! Azt a pompas szarvast meg kellene siitni! A jo baratokkal meg kellene enni! — Gyere, j6 pajtasom! — szdlt szalmafickénak. — Mire varsz itt, kedves? Menjiink az erdére! Gyiiltek a vendégek. Gytiltek, gyiilekeztek. Am a szarka nem jétt, szalmafické sem jétt. Az egyszeri szarka meg a szalmafické nem fog- tak meg aznap azt a pompas szarvast. Mert a szarvas igy szolt: — Adok neked, szarka, egy marcipan szarvast! Jobb lesz lakomad is, vigabb muzsikad is. igy tortént. Azt ették. Mégis jo! mulattak, vigan zsivajogtak. aA kanya és a fiirjek — Pity-palatty! Pity-palatty! Itt van mar a pity- mallat! — kész6nti a fiirjkakas a hajnalt, mint mindig. — Var! Var! Var a réna, var! — vagja ra a fiirj- tyuk, és hangos pity-pity-pityegéssel reggelizni hivja a kicsinyeit. Fut a tiz pettyes fiirjcsibe a tyuk utan. — Kurta, furcsa, suta tytk! — kialtja a matyas- madar. — Ne vidd ki csibéidet a fészekbél. Erre jar a kanya. — Pinty! Pinty! Pettyes csibe nagy kincs! — szo- litja a pintydke is. Alig hangzik el a figyelmeztetés, a fiirjtyuk maris latja a kanyat fent a magasban. — Sutty a fiibe, kicsinyeim! A pettyes aprésagok fiirgén lesuttyannak a fiibe, a pitypangok kézé. 4 . Hat a fiirjtyk mit csinal? O is elrejtézik? O, nem. Szarnyat leeresztve kibiceg az tra. — Béna tyuk, megfoglak! Hi-hi-hitty! — fiittyent a kanya. Lecsap. A fiirj persze nem varja be. Huss! Odébb repiil. Ismét bicegni kezd. — Hi-hi-hitty! — probalkozik ismét a kanya. Most sem jar szerencsé- vel. A tyuk ismét odébb repiil. Kézben megérkezik a kiscsibék atyja, a kakas. O is csalogatni kezdi a moho kanyat. — Hi-hi-hitty! — A kanya hol a tyukra, hol a kakasra csapna, am hiaba: azok nagy iigyesen mindig megszéknek. Csalogatjak, csalogatjak egyre messzebb. Amikor a kiscsibéket mar latni sem lehet, a fiirjmama és fiirjpapa berepiil a sGirdibe. A kanya csalédottan tovabball. . — Kurutty! Kurutty! Ugyes, munka volt! — var- tyogja a béka elismerden a latyakos nadas szélérél. 4748 Gyuri kakas és a gyik A gyik a napsiitétte kéveken siitkérezett. Meglatta 6t Gyuri kakas. — Kiil6nds allat! Hozza hasonlot még sohasem lattam. Kézelebb lopakodott, hogy jobban szemiigyre vehesse. — Négy laba van, mint a lonak, a tehénnek, a cicanak és az egérnek. De teljesen sima, sz6re nem nétt. Baromfi sem lehet, mert a baromfinak tolla van, és két laba. Vajon mi lehet? Torte, torte fejét Gyuri kakas, de nem tudta kitalalni, mit lat. — Nem vagy te béka? — kérdezte a gyiktdl. — Szoha életemben nem lattam ennel osztobabb kakaszt! — sziszegte a gyik. — Biztosan béka vagy. De miért beszélsz pészén? — Osztoba, osztoba kakasz! — hangzott a felelet. — Persze hogy béka vagy! — allapitotta meg Gyuri kakas. - A békanak van zéldesbarna bére éskét kidiilledt szeme. A labaid is oldalt néttek ki, nem alattad. Nini, neked hosszt farkad is van! Kitél kaptad? — Nem kaptam. Van. — Ha nem kaptad, akkor loptad. Békanak nem lehet hosszi farka. Nem az egérkétél loptad? — Vigyazz az utambol! — mordult ra a gyik. Gyuri kakas a gyik farka utan kapott, és az letorott. — Latod, hogy loptad? Oda volt ragasztva! — diadalmaskodott. A gyik mérges sziszegéssel eltiint a kovek k6- zott. Gyuri kakas pedig a gyikfarkot gondosan el- rejtette. Par nap milva a gyik ismét siitkérezett a kéve- ken. Gyuri kakas amulva latta, hogy ismét farkat visel. — Honnan van uj farkad? — Kinétt — felelte a gyik. — Ne beszélj szamarsagot! Ennyi id6 alatt még a toll se néhet ki — mérgelédott. Gyuri kakas. — Az én farkam kindtt. 4950 Nem hitte ezt Gyuri kakas. Egy Ovatlan pilla- natban ismét a gyik farka utan kapott, és az ismét letdréte. : Nem telt bele dt nap, s a gyik ott siitkérezett a kéveken. Vadonatuj farka z6lden villogott a napfényben. — Bamulatos! — kialtott fel Gyuri kakas. — Har- madszorra is lopott maganak Uj farkat ez a furfangos béka! — Nem béka az, kisfiam — felelte édesapja -, hanem gyik. _ — Gyik? Es a gyiknak van farka? — Van. Es valahanyszor letérik, mindig kind. —Sohasem hallottam ennél érdekesebbet — mondta Gyuri kakas, de attél kezdve nem bantotta a gyikot.Az okos kis nyul és az oktondi pocok A kis nydl és a pocok szomszédok voltak. Mind a ketté takaros kis kuckét épitett. A kuckéra erdés ajto keriilt, nehogy ragadozé torhessen be a kis la- kékhoz. A kis nyul még egy szelléztetd-nyilast is épitett a kucké bejarata folé. Nevette is érte a po- cok eleget. — Oktondi vagy, kis pocok! — oktatta ét a nyul. — Ez a szellézteté-nyilas biztositja szamomra a jo levegét még télen is. S ha valaki kopog, a nyilason keresztiil lathatom, ki az. — Mi sziikség van erre? — legyintett az oktondi pocok. — Ha valaki kopog, kinyitom az ajtot, és meg- nézem, ki az. —Es ha a réka vagy mas ragadozd kopogna? — O, dket azonnal megismerem a jarasukrdl és hangjukrol. Tértént pedig, hogy a rdka egy téli napon va- daszatra indult. Bejarta az erdét, a rétre is kime- részkedett, de egy arva bogarat sem talalt. Hosszas szimatolas utan ratalalt a nytlkuckéra. Bekopogott. 5152 — Ki van odakiinn? — kérdezte a kis nyul. A ravasz réka vékony, nyUlfidka-hangon sirni kezdett: “*— Esik a hé, bérig aztam, egész éjjel itt kiinn faztam. Szegény, vandor nyuszi vagyok, eressz be, mert majd megfagyok. — Ejnye, de furcsa hangod van! — gyanakodott a kis nyul a szokatlanul hosszt siras hallatan. A réka azonban tovabb sirt, tovabb jajveszékelt: Ao” — Meghiéiltem, jaj, faj a torkom, eS csipet mézem sincsen otthon. Kérlek, testvér, eressz be. Roka jar a sGirdiben. — Csizmat huzok, varj egy cséppet! — valaszolta az okos kis nyul, s 6vatosan felkapaszkodott a szel- lézteté-nyilashoz. Hat latja 4m a ravasz rokat, amint ott tancol kuckdja elétt. — Ne hazz csizmat, kis testvérem, siess értem, jo testvérem. Szegény, beteg nyuszi vagyok, ha nem sietsz, meg is halok.Az okos kis nyul jét nevetett a roka ravaszsa- gan, és igy kialtott ki a kuckébol: — Ejnye, ejnye, hazug roka! Kedved tamadt jé nyulhisra? Hiaba sirsz nyuszi médra, hiaba sirsz, felismerlek, a kuckémba nem eresztlek. A réka elkotrédott a nyulkucké eldl, s a pocok- nal prébalkozott. Halkan, finoman kopogtatott, s mint egy valésagos mezei pocok, cincogni kezdett. — Cin, cin, cin, cin, bérig aztam, esik a hd, jaj, atfaztam. Szegény, vandor pocok vagyok, eressz be, mert kiinn megfagyok. A pocok kicsit furcsallta ezt a hangos cincogast, és kikialtott: — Ejnye, de furcsa hangod van! A réka tovabb sirt, tovabb cincogott. 5354 — Meghiiltem, jaj, faj a torkom. Csipet mézem sincsen otthon. Kérlek, testvér, eressz be! Megfagyok a hidegben! A kis pocok azonban még mindig gyanakodott. — Csizmat hizok, varj egy cséppet! — hizta az idét. A réka a legszelidebb pocok-hangon kérlelte: — Ne huzz csizmat, kis testvérem! Siess értem, j6 testvérem. Roka van a siirtiben, tiistént megfog! Eressz be! »,No — gondolta az oktondi kis pocok -, ha ennyire fél a rokatol, akkor csak igazat mondhat.” Kinyitotta az ajtot. Ez kellett a rékanak: nya- kon csipte az oktondi pockot, és mar vitte is.A kesztyt Valaki az erdében elvesztett egy hatalmas, sz6r- mével bélelt bérkesztyiit. Ott fekiidt a galagonya- bokor aljaban. Barna szine teljesen egybeolvadt a kérnyezé avar szinével. A kis allatok mégis észrevették. A kesztyd meleg volt, tagas volt, kuckérakasra kivaltképpen alkalmas. Bekéltéztek hat a kesztytibe: a pocok a nagyujjaba, a béka a k6ézéps6 ujjaba, a szarvasbogar a gylirtisujjaba, s az Greg, révidlato hangya a kisujjaba. Ha bekéltéztek, be is rendezkedtek. Utana munkahoz lattak. Mindenki a sajat mesterségéhez. Hii, micsoda siirgés-forgas, micsoda kalapalas, kat- togas, csattogas hallatszott a kesztytibdl: 5556 ~ ~ a pocok cipét talpalt, =e a cinke ruhat varrt, a béka orat javitott, a szarvasbogar butort gyalult, s az Greg, rdvidlato hangya kétdégetett. De egyszer csak vége szakadt a munkanak. A kis allatok megéheztek. Hozzafogtak az ebéd- fézéshez. Fétt, rotyogott az ebéd a kesztytiben: es a nagyujjaban bableves, w a mutatoujjaban makos csik, ae a k6ézéps6 ujjaban téltétt kaposzta, a gydirtisujjaban sonkacsiilok, . a= sa kisujjaban tejbegriz. Se EE Délutan egy kicsit pihentek. Majd sajat mulat- sagara mindenki muzsikalt egy kicsit. Ez volt még csak az igazi zaj, ricsaj, zenebona! ") A pocok hegediilt, a cinke zongorazott, a béka szajharmonikazott, a szarvasbogar trombitalt, - s az Greg, rdvidlato hangya sirdogalt. =Estére eluntak a mékat. Vacsoraztak. Egy kicsit sétaltak a patakparton. Utana a kesztyii tagas tenye- rében klubnapot tartottak: a pocok és a béka sakkozott, a cinke televiziot nézett, a szarvasbogar Ujsagot olvasott, s az reg, révidlaté hangya énekelt és kotdgetett. Tiz érakor elbucsuztak egymastol. Aludni ment mindenki a kesztyti ujjaiba: a pocok a nagyujjaba, a cinke a mutatoujjaba, a béka a k6ézépsé ujjaba, a szarvasbogar a gyiir(isujjaba, s az Greg, révidlato hangya a kisujjaba. 5758 A biivés barany Volt a juhaszbojtarnak egy aranyszéréi baranya. Meg- irigyelte azt a kiraly kuktaja, és mikor senki sem latta, hopp, megfogta! Ha megfogta, hozza is ragadt, mert a barany biivés barany volt. Ugrandozott a kis barany. Vele ugrandozott a kukta. Meglatta Gket a szakacs. Nosza, elévette faka- nalat, s megiitotte vele a kis kuktat. Ha megiitétte, kanalastul hozza is ragadt. Ugrandozott a kis barany. Vele ugrandozott a kis kukta és a szakacs. Aki latta Sket, nem allta meg, hogy hozzajuk ne érjen. Aki hozzajuk ért, hozzajuk is ragadt.Ugrandozott a kis barany. Vele ugrandozott a kis kukta, a szakacs, a Regina, Pongrac, Bonifac kocogott, ment a girhes tyiikkal. Talalkozott egy vig siinnel, egy furfangos, képé siinnel, ki arra ment egy fényes tivel. Fényes ti fényére megallt Regina, Pongrac, Bonifac. — O, milyen fényes, gyényéré! Talan aranybél van e ti? Te siin, e kines nem elad — Fényes tiim bizony elad6! Girhes tyikért megkaphato! Tylakjat tre cserélte tehat Regina, Pongrac, Bonifac,Regina, Pongrac, Boniféc kocogott, ment a tiivel, a fényes, kedves, gyényé- rdvel. Hol Regina, hol meg Bonifac vite. Hol kocsira tette, hol kezibe vette. Ovta, vigyazta — el ne ejtse — Regina, Pongrac, Bonifac. Varatlanul leszallt az est. Regina tovabbmenni rest. Keresnek hat egy szal- makazlat, hol mindharman lenyugodhatnak. Regina, Pongrac lefekiidt, s Bonifacra bi — Vigyazz ra éjszaka, vigyazz te, testvér, Bonifac! Bonifac drizte a tiit, Fél éjszakat mellette iilt. Ugy éjféltajban csak megunta. Fogta, a kazalba szurta. — Jo helye lesz itt nagyon. Tudom, nyugodtan alhatom. Rablé ra nem talal- hat — szélt. S nyomban elaludt a mindig lusta Bonifac. Regina, Pongrac, Bonifac reggel a tiit sehol sem talalta. Turkalt, turkalt a szalma kézt, turkalt a réti fd kdzétt, de fényes téijét nem taldlta. Regina, Pongrac, Bonifac csereberéje véget ért. Ures kocsival hazatért, iires zsebével hazaért nagy busan s ostoban tehat: Regina, Pongrac, Bonifac. 8586 A hold ruhaja A t6 mellékén élt Rak Aranka, a hires varréné, Meghallotta hirét a hold is. Gondolta, varrat nala 4j ruhat. ~— Unom mar ezta kifakule eziistruhat. Nem varrnal nekem egyet aranybél? ~ kérdezte a rakot, amikor felkereste. — Orémmel megvarrom. Am elébb mértéket kell rdlad vennem — szélt Rak Aranka a kévér holdhoz, {gy is lett. Rak Aranka elévette aranyolléjat, és kiszabta a ruhat, Utana eldvette arany- tGjét, aranycérndjat, sa ruhat megvarrta. Varta a holdat ruhat probalni. A hold meg is érkezett. ~ Furcsa dolog ~szemlélte munkajat a rak. — Pontos mértéket vettem rélad, a ruha mégis bé. — Ugy latszik, fogytam — valaszolta a hold. ~ Majd beveszek a ruha béségébél — mondta Rak Aranka. Felfejtette és ijra varrta az aranyruhat. A kévetkezé préban a ruha még mindig bé volt. A tiirelmes rak a ruhat is- mét atvarrta. Varta, varta a holdat. A hold megérkezett. Olyan vékony, olyan karest volt, mint egy kifli — Beteg vagy? Mi tortént veled, hogy ennyire fogysz? — aggodott Aranka. — Nines semmi bajom. Kitdnéen érzem magam — felelte a hold. Aranka a ruhat ismét felfejtette, atszabta és megyarrta. Varta, varta a hol- dat, de az nem jétt. Kitekintett az égre. A hold ott sem volt. Mikor a hold ismét megérkezett, Aranka csodalkozva latta, hogy meghizott. ~ Ki kell a ruhadbol engednem, mert most meg sziik - sohajtotta a rak. ~ Nem banom, de igyekezz megvarrni — felelte a hold ingeriilten. - Unom mar ezt az drdkés probat! Még sohasem lattam ilyen iigyetlen varrénét! A szegény kis rék ismét hozzafogott a varrashoz. Varrt, varrt szorgalmasan Gsillagokat is varrt a ruhara, hogy minél szebb legyen. Csillogott-villogott az aranyruha, mint egy csodalatos tiindérkéntés. — O, de gyényérii! Igazi, tokéletes munka! Tiindér Ilonanak sines szebb ru- haja! — amuldoztak a kis Allatok. A hold megérkezett. GémbélyG, kévér volt, mint egy jékora labda. - O, jaj nekem! — sirt Aranka. — Ilyen csodat még sohasem lattam. Hol so- vany vagy, hol meg kévér. Mi trtént mar ismét veled? Aruha persze teljesen hasznalhatatlan volt. A kévér teliholdra ra sem ment. — Mit tettél a gyényérd aranyszovetemmel? — toporzékolt a hold. — Ossze- szabdaltad, szétnyirbaltad. Most miben megyek a csillagok baljéra? A ruhan mar nem lehetett javitani. A hold mérgesen hazaballagott. Aranka, a rak pedig szégyenében lekdltézétt a to fenekére. Fel sem jatt tobbé. Ott lakik még ma is.Ment a szappan... Ment a szappan vandorittra. Kiszékétt a kocsiditra. Ralépett a kerek kére: a k6 meg is tisztult téle. Ralépett az Sreg hidra: hadd legyen a hid is tiszta. Mind a négyet megmosdatta, hatat végigesutakolta. Kicsurgatott harom felhét, mig megmosott harom erdét. Elpocsékolt harom tengert, s megflirdetett egy szal embert. Ment a szappan vandoritra. Ratalalt a mohos kiitra, Kat kavajat megmosdatta, védrét fényesre strolta. Nyakon csipett harom varjit meg egy mocskos vandorkandirrt. Felmaszott a hegytetére: le is mosta egykettére. Elkapta a teliholdat: — Greg lavér! Kistrollak! — Gurult tovabb az égboltra. Most is latszik fényes csikja. 8788 Ment a szappan vandoriitra, gurult, gurult a Tejutra. * Nekifogott, felsikalta; vége legyen, alig varta. Mire a munkaval kész lett, elkopott a kefekészlet. — Elvégeztem, valahara! Kirandulok messzi tajra! Feliilt a Géncélszekérre, s elment a vilag végére. Vilag végén semmi agon semmi csiz tilt, éppen harom. Semmi macska dket csalva, semmi szijat meg-megnyalta Semmi réten semmi héban egerészett semmi rka. Bejarhatok ét vilagot, ds — Ennyi semmit még ki latott? 6 s ennyi semmit nem talalok! =e — szélt a szappan. — Hopp! Megallok! Semmi szalmaszilat kért ott, s fijt egy szappanbuborékot. Beleiilt és hazahajtott. Vandoritja eddig tartott.Szellé és a baranyfelhék Szell6 kihajtotta a baranyfelhdket legelni. Fiit niivé. Szellé csakhamar megunta a munkat. A nadasban vadkacsat latott. Odare- pillt hozzajuk. Szaladgalt, fogécskazott vellik egész nap. részve kévette Sket minde- Mi tértént ezalatt a bérényfelhékkel? Ketté dsszeverekedett. A verekedésnek siras lett a vége. Harom lefutott a hegyi patakhoz flirédni Négy talalt egy szép héfelhdt, és belebuje. Ot kis felhé elcsavargott egészen az Grdk homezékig. Ott ratelepedett egy kicsi kunyhé tetejére. Hat pedig elment a fényes nap utan. Szellé abbahagyta a vadkacsa-kergetést. Szaladt a baranyfelhdket hazaterel- ni. Csupan egyetlen kis jészigot talalt. Szell6 elindult az elveszett bardnyfelhék utén. Ment, ment Szellé. Kocogott utina az arva baranyfelhé. Szép, kerek kertet lattak. A kert kézepén két sarga tulipin ringatézott. A sarga tulipanbél ének hallatszott: Felhék voltunk, sirni kezdtiink, zapor lettiink. Mi lettiink a két tulipan étele, mi lettiink a két tulipan itala, Kipp-kopp-kopp! Esé-kopp! 8990 Ment, ment tovabb Szellé. Vele ment az arva baranyfelhd. Odaért a csordogalé kis patakhoz, a patakon zakatolé vig malomhoz. Zi- gott a malom, susogott a patak: : . Felhék voltunk, patak lettiink. Csordogalunk, s malmot hajtunk. Forgatjuk a kereket. Dolgozhatunk eleget. Liccs-loccs-loces! Patak-loces! Hoesésbe jutottak. Szallt, énekelt sok hépihe: Felhék voltunk, hépihe lettiink. Csupasz féldre leesiink. Hipp-hopp-halihé! Mi védjiik meg a vetést, mint a meleg takaré. Hipp-hopp-hopp! Hopihe-hopp! Ment, ment Szell6. Vele ment az arva baranyfelhé, Odaértek az drdkés ho- mez6khéz. A kicsi kunyhén jégcsapok csiingtek és csilingeltek: Felhdk voltunk, iégesap lettiink. ‘Csengiink-bongunk, mint a csengé, iivegesengé: csing-cséng, cséng-csing; kacagunk. Csing-cséng-cséng! Jégcsap cséng! Ment, ment tovabb Szell8, Vele ment a megmaradt bardnyfelhd. Odaértek a fényes naphoz. S$ ott valami lathatatlan énekesek énekeltek:Felhék voltunk, lathatatlan para lettiink. Jon az éj és harmat lesziink. Faire, fara, szép viragra leesiink. Mi lesziink a kicsi madar itala. Mi lesziink a gyenge levél étele. Csepp-csepp-csepp! Harmat-csepp! ~ Csak te maradtal velem! — fordult Szellé az egyetlen megmaradt barény- felhéhdz. — A tébbiek hasznos munkaba 4lltak. Bacsdzzunk el téliik! Hazament Szellé s vele az arva baranyfelhd. Megvacsoraztak. Osszebijtak és elaludtak. Kicsi felhé almot létott. Azt almodta: esé lett, csordogalé patak lett, hépihe lett, csilingelé jégcsap lett, s lathatatlan para lett. 9192 Erdei bal Erdé mélyén nagy a larma. Fut, siet az Anna-balba Minden allat. Aki van, Ma még tancolni akar. Itt a bal! let a bal! Ez lesz 4m a csuda bal! Otven dong nagybégdje Brummog, drummog: drum-drum-drum, Otven szécske cimbalomja Peng, zeng, dzummog: dzum-dzum-dzum, Béka a vig klarinétos, Fajja, fajja: té-ri. Ezer tiicsdk hegeddje Cincog, cirpel: 6, mi j6! Eza bal Anna-bal! Ez lesz m a csuda bal! Nézd a karesti Réka Bercit, Hogy forgatja Bagoly Tercsit! Mint csénakban ringatéznak, Szellé szarnyan gy suhannak. Bagolyszoknya fodra lebben: Tiindérek se jarjak szebben! Itt a szajké nyakkendében, Mékus Dorka fejkendében, Vércse Janka félcipében, Nyil Viktor meg nyllcipében. Eljétt, itt van Medve Pal. Eza bal Anna-bal! Ez lesz még a csuda bal! Tippen-toppan, dirmeg-dérmég, Kurjongat, mint étszz érdég, Hujujuju! Guggol s ugrik, Terdét veri, forgolédik - Igy mulat j6 Medve Pal! Ez a bal csuda bal! Ez am az igazi bal!Facan Anna ott kézépen Szarnyat trja-csukja szépen, S pipiskedve kérbejar. Dobbant, koppant mind elétte Nagybajszi Borz Aladar. Eza bal Anna-bal! Ez am az igazi bal! Ez itten a Varjé Anka, Ez meg itt a Hollé Panka. let a kényes Szarka Ancsi Meg a girhes Gélya Pancsi. Mennyi Anna, mennyi lany! Ez a bal csuda bal! Ez am az igazi bal! Eljettek a vig legények, Csizmas, fokosos legények: Vadkan David és Sin Abris, Farkas Béni, Nyuszt Jonas Itt van Szarvas Elias, Meg a vén Oz Tobias. Ez a bal, eza bal! Ez 4m az igazi bal! Csizmasarkuk tippen-toppan, Csizmatalpuk dibben-dobban, Mind egyszerre jobbra s balra Cifra fokosat lerakja, Majd felkapja, megforgatja, Huj sizmajat csapja, Csapja véle szaporan! Eza bal csuda bal! Ez 4m az igazi bal! Jarja Berci, jarja Teresi, Mokus Dorka, Szajké Fercsi. Totyog, tancol egérsziile meg a péttém fiilemiile. Ide ugrik, oda ugrik a sok béka. Majd felugrik hegytetére Medve Pal. Hujujuju! - jékedvében totagast all mar a nyar. Eza bal, eza bal, ez Am az erdei bal! 9394 Egy furcsa kirandulas Légy uram és Méhe néne kirandulni ment. Kikocsizott a sziklacsticshoz, és hozzifogott a hegymaszashoz. Két hats6 labaval a sziklafokra allot, kettével botot fogott, kettével pedig kapaszkodott. A sziklacsticsra mar-mar mind a kett6 feljutott, amikor Méhe né- ne meglatott az egyik kiszégellésben egy pompis virdgot. ~ O, miért is nines hetedik labam, amivel a virdgot letépném?! — sirt Méhe néne. ~ Légy uram, e szép viragnak stir’ mézét de megenném, de szeretném! Am Légy uram nem szerette a mézet. [gy sz6lt tehat Méhe nénéhez: - 0, Méhe, Méhe! Lathatod, hogy nekem is csak hat lab jutott! Kettével a sziklaperemen Allok, kettével botot fogok, kettével pedig kapaszkodom. Ne ki- vand hat, hogy nyiljak érte, és miatta leessek a mélybe. Mivel az, hogy szérnyuk is van, esziikbe sem jutott, és hetedik labuk sajnos nem volt nekik, a sziklafalon civakodtak egészen estelig. Idejiik igy is letellett. Jott a kocsi, és menni kellett. igy tortent, hogy a siré Méhe néne és zsémbes Légy uram a sziklacsticsra fel nem jutott, és a csodas tajbél semmit sem lathatott.Dinnyehaziko Dél volt, mikor a bator kis veréb, no meg a félénk kis egér batyut kététt, s elindult vandorolni. — Hova, hova ilyen koran? — rikoltozott a kértefan a telhetetlen cinke. — Til arkon, bokron, dombokon, sarga rét all a homokon. Elmegyiink hat, és felkeressiik, mert kincset driznek ott a tileskok. — Kineset? Miféle kincset? Nem hiszem! ~ Elhiheted, cinke, hiszen hallhattad te is. A nya reggelig: Cirr-ciirr, cirr-cirr, csérren a kincs, a kincs! Cirr-ciirr, cirr-ciirr, a kines, a kines! éjben cirpelte mind vagy Ment, ment tehat a bator kis veréb, no mega félénk kis egér végig a kerten, kert mégétt, a kert mogétti fak kézétt. Ejfélre mar oda is értek. Eppakkor bijt elé a hold. Aranyos fénye mind lefolyt az éji téjra. Arany csil- lant a dombokon, a domb elétti homokon. Arany csurrant a fakra, — De szép!O, milyen csodas! Egérkém, draga, jer, no lasd, itt kell a kincset megkeresni! Kéza kézben osontak bokron at, lapuleveles siirdn at. A tiicsk6k énekeltek: Cirr-ciirr, tirr-cirr, csérren a kincs, a kines! Cirr-ciirr, cirr-ciirr, a kines, a kines! Dea két barat nem talale mast, csak egy sereg janosbogarkat. — Ne menjiink tovabb, kis veréb! — kérlelte tarsat az egér. — Jaj, félek, na- gyon félek! Y ~ Mitél félsz} mond, 6, kis bohd? Nincs erre héja, macska, se mohé bagoly vagy mérges kanya. Csak a bogarak élnek itt s a kineset rejt6 tlicskok, Futottak hat tovabb, tovabb, de kincset egyik sem talalt a tlicsdkzenés réten, 95— ©, mibél vesziink kalapot? Napernyét meg gombos botot? Nyakkendét néked és nekem szép, nyloncsipkés inget? —sirt, sirt a kedves kis egér, de a j- kedvdi kis veréb ismét csak megnyugtatta: : —Ne félj, mig engem latsz, szivem! E csodas‘réten nem hiszem, hogy ne akadna egy rézgaras se. Futottak hat tovabb, tovabb, és egyszerre csak egy 6ri leltek. ~ Mit mondtam? — szélt a kis veréb. Itt van a tiindérvarunk! Kiviil fénylé z6ld, beliil piros, egysz6val modern és csinos, bar ki kell tatarozni. A két j6 barat azonméd szorgos munkaba kezdett. Ajtdt firt, harom abla- kot, kéményt is rakott, j nagyot, és beliil a dinnyét kiragta kényelmesre. § milett a dinnye bélivel? Befaltak bizony sebtiben, mert kissé megéheztek. Bekéltézétt a két barat, bezirtdk a haz ajtajat, s a tilcskdk énekeltek. Pufok szellé a dombokon felébredt. Szallt a homokon at egyenesen a diny- nyehazhoz. Megtetszett néki, ott maradt, és légyan ringatni kezdte. — Erzed, egérkém? Mily csodas! Mint a legpuhabb hintaagy, oly kellemes a fészkiink! — driilt a bator kis veréb a szellé Majd esé jétt. A zéld tetdt dklézte, egyre mosta. — Hallod, aranyos egerem? Esé kopog az ereszen! A legjobb dob sem verne ki ennél vidamabb ritmust. Jer, tancoljunk egy kopogést, vagy jarjunk el egy to- pogést, ahogy a szél is jarja. Szélvész rikoltott mérgesen. Jégesé vert az ereszen. A két barat csak tancolt. ~ Diihéngé orkan jatt. O, rettenet! Kicsavarta a télgyeket a szemkézti erdé- ben! Majd a tiind&klé hazikét, a kedves dinnyehazikét szararél — hopp! — letér- te, sebes patakba lékte. — Mit bisultok a partokon? Fityiszt se féliink! Nem bizony! — kialtott ki a kis veréb a rémiilt sok tiicséknek. — Leiszunk mi a tengerig, hajékazunk ott reggelig, és meghivjuk a cépat vacsorazni. Becsukta a két ablakot, és vig matréznétaba fogott: gérégdinnyére Lices-loces, liccs-loces, ‘ Gszik a kines, a kincs! * Lices-loces, lices-loccs, miénk a kincs! Uszott, dszott a hazik6, a kedves dinnyehaziké, vele a bator kis veréb s a fé- lénk kis egérke.Abravuros irdi teljesitménnyel létrehozott Gégds Gunar Gedeon CesT ATW Col (=) (U1 asr40] 0] a SIM oI C0] =o) SIP ote (cL TC UG meg. A mesék, versek zGme szandékosan hianyos bettikészlet- tel irddott, azért, hogy mar azok az elsé osztalyosok is 6nalléan olvashassak, akik még nem ismerik az egész abécét. A tarta- eT te) eae ene ee ol tate) =) Uae eM oneUe Ce eUNecte ercomletc ee ube eiiera-t ro tceccen Ott, ahol ktil6n hangzot nem tiintettiink fel, az eddig megismer- Sela WTSI Calc Uo UL ole VAM oa TM Te NV oT Uc PemceeuncUllohe serach ire aera inert cierts jak majd a Gogos Gunar Gedeonnak ezt a valtozatat, mint a ko- rabbi kiadasok olvasdi. A kétetet K. Lukats Kato eredeti, szines EINE Mle) [0 a coy ag-3