Furcsa felhő

Furcsa felhő, micsoda kincs --

Az égen jelenés --
Kék köpenyen
Szürke agancs --
Lehajol, földet ér
Ezután kihúzza magát --
Pazar, ahogy vonul --
Pompásabban, mint egy királynő
A márvány folyosón
Fűri Mária

Furcsa Felhőt ért meg az Ég

Furcsa Felhőt ért meg az Ég,

Agancsos lepedőt;
Kékség: lepel —
Szarv: Szürkeség —
Szint’ a fűig lenőtt.
Magasztosan merülve el —
Uszályt terítve szét,
Szatén Királynői palást
Nem oly fenséges Ék.
Israel Efraim

Galambom, bár nem érti mért 48

Galambom, bár nem érti mért

Szárnyakat újranyit
Úrnője egyre hajtogatja
Baljós kérdéseit --
Galambom az úszó ablakhoz
Háromszor visszatért
Pátriárka madara merész vagy!
Tán mégis földet érsz
Fűri Mária

Girland a királynőnek -- 34

Girland a királynőnek --
A kard vagy a lélek
Mesterének babér.
De mindig emlékezzek --
De mindig emlékezz --
A természet önzetlen --
A természet irgalmas --
A természet igazságos --
Ez egy felszentelt rózsa!
Fűri Mária

Görcsöktől eltorzul 71

Görcsöktől eltorzul --
A mellkas zihál --
Szétválás -- extázis
A neve -- Halál
Kín, mikor elhangzik --
Csendesül a test --
Tudtam, szabad a jel --
Megy -- övéihez
Fűri Mária

Gyakran a fa rózsaszín 6

Gyakran a fa rózsaszín
Földbarna gyakran
Gyakran vetkőzik a hegy
Várostól takartan
Gyakran nem láttam át
Tarajos fejen --
Gyakran viszont rés nyílt
S látni engedett--
S itt a Föld -- azt mondják --
Fordult tengelyén --
És pont tizenkétszer
Változott a szín!
Fűri Mária

Gyöngybe vájt kelyhekből iszom

Gyöngybe vájt kelyhekből iszom

Sosem párolt italt,
Rajna minden borkádja sem
Csordít ily alkoholt.
A szél az, mely fejembe szállt,
A harmat részegít,
Olvadt kékség kocsmáiban
Tántorgok nyáron át.
Már kidobja a beszeszelt
Méhet a liliom,
A lepke is torkig nyakalt,
De én még, még iszom!
Szeráfok hósipkája int
S ablakban mind a szent,
Hogy lássák a kis korhelyt
A Napnak dőlni lent.
Tótfalusi István

Gyűlölködésre nincs időm

Gyűlölködésre nincs
Időm
A Sír nem engedi
Az életem meg túl
Rövid
Hogy befejezzem itt
S bár szerelemre sincs
Időm
De mert működni kell
Egy kis szerelmi tény-
Kedés
Nekem pont megfelel
Fűri Mária

Ha a vetett magok 40

Ha a vetett magok
Megszámolhatóak --
Nyílnak egyre-másra --
Ha a nyugvó népek
Akik lenn feküsznek
Felkelnek hívásra --
Ha elhiszem a kertet
Amely holtaké --
Hit által szirmait
És nem csíp a méh --
Adom ezt a nyarat, lehet bárkié
Fűri Mária

Ha azt a szót hallom (Magyar)

A „szökés” szót nem hallhatom,
Mert forr bennem a vér,
És máris várok valamit,
Szárnyatáró madár!
Oly „börtön”-ről sem hallhatok
Mit szétvernek bakák,
De rácsom rázom gyermekül
S mindig összerogyok!
A vers 1859-ben keletkezett.
Israel Efraim

Ha azt a szót hallom, szökés 77

Ha azt a szót hallom, szökés

Azonnal zubog a vér
És előáll a készenlét
Repülni ösztökél
Nem hallottam még, katona
Börtönt rombolna kint
De én rángatom rácsaim
S bukom, bukom megint
Fűri Mária

Ha egy Szívet megmenthetek

Ha egy Szívet megmenthetek tán

Nem éltem céltalan
Ha csak egy Kínt csökkenthetek tán,
Vagy enyhe van
Beteg Csíznek kezemben
S Fészkébe viszem én,
Nem éltem céltalan.
(A vers lapos, falvédőre való. Nagy költő még ezt is megengedheti magának...)
Israel Efraim

Ha ez hervadás, 120

Ha ez hervadás,
Hervadjak máris el!
Ha ez haldoklás,
Boríts be rőt lepel!
Ha ez alvás,
Jöhet az éjszaka,
Fenséges álom ez!
Jó éjt, szelíd Emberfiak!
A Pávakakas halni kész!
Fűri Mária
Ha felkészít a kín, 63

Ha felkészít a kín,
Amit úgy vártunk -- ím --
Jöhetsz 'Aranykor'!
Ha télből tavaszok,
Tán az anemónák
Megszámolhatók?
Ha szilárd tömb az éj,
S harcra buzdít a dél,
Biz csoda kél --
Immár ezer égből
Mindent látó szemünkön
Izzik a dél.
Fűri Mária

Ha látsz nyári eget

Ha látsz nyári eget

Költészet az, ámbár könyvekben nem leled --
De vers -- kergetheted
Fűri Mária

Ha már nem élnék, mikor 182

Ha már nem élnék, mikor

Jő a vörösbegy,
Kapjon emlék-morzsát
A vörös mellényes!
Ha nem köszönhetem meg,
Mert én alszom majd,
Tudnod kell, hogy próbálom
Gránit ajkammal!
Fűri Mária

Ha meg kellene halnom, 54

Ha meg kellene halnom,

És élned kellene --
Az idő meg csak folyna --
S a reggel fénylene --
Ahogy szokása, hevét
Ontaná ránk a dél --
Madarak köröznének,
És sürögne a méh --
De az eltávozó előtt
Lebeghet másik kép!
Édes tudni, van tőzsde,
Míg mi a fű alatt --
Láthatsz Kereskedelmet --
Buzgólkodó Ipart --
Mily békés így a válás,
S milyen nyugodt a szív --
Hogy energikus urak
Igazgatják a színt!
Fűri Mária

Ha megszűnnék rózsát hozni 56

Ha megszűnnék rózsát hozni

Egy ily ünnepnapon
Azért lesz -- nemcsak a rózsa,
Én is elhívatom --
Hogy rózsabimbóm kit köszönt
Akkor marad titok --
Ha a halálnak ujja
Ajakimon lakat!
Fűri Mária

Ha nem kellesz — nincs tény csak ez

Ha nem kellesz — nincs tény csak ez

Amit észbe veszel —
Akaratod — béna Manó —
Ha Eged elhal — el —
S a Föld csak laposan forog —
Nincs Fénye sem Helye —
Bölcsesség volt-e — a Vigasz —
E Házunk-tolvaja?
Israel Efraim

Ha nem volna irón

Ha nem volna irón,

Itt az enyém —
Kopott — és — finom:
Sokat írt neked.
Nem akadna szó?
Gyopár is lehet,
Épp akkora mint én,
Mikor leszakított.
..............................
A vers érthetetlen, mivel magán”használatra” íródott; abban a magán-kontextusban
tökéletesen érthető
sőt egyszerű volt: egy barátjának küldte Emily egy ceruzacsonkhoz mellékelve, és ezt jelenti
az egész:
’ Ha nincs ceruzája, azért nem ír nekem, tessék, itt az enyém; noha egészen elkopott a sok
levélírástól, finom (sweet, édes). Ha nem volna mit írnia, válasz gyanánt rajzoljon legalább
egy virágot (ered.: százszorszépet ), akkorát, amekkora én voltam, amikor leszakított. ’ Nem
tudható, szerelmes volt-e az illetőbe Emily Dickinson vagy egyszerűen barátság volt közöttük,
és ha szerelmes volt, akkor sem tudható, vajon a „leszakított” azt a bizonyos aktust jelenti-e
(v.ö. „liliomtiprás”) vagy pusztán azt, hogy
„az illető meghódította E.D. szívét”.
Más Emily Dickinson-versek érthetetlenségének is lehet hasonló magyarázata, sőt az egész
életműnek, t.i. így: mivel a verseit nem szánta „közhasználatra” – kiadásra –, nemigen gondolt
vele, hogy kulcsokat adjon a megértésükhöz.
Nem hiszem, hogy jót tett a versnek, hogy megmagyaráztam: bizonyos fokú érthetetlenség,
homályosság, titokzatosság gyakran az esztétikai hatás egyik eleme a művészetben. A
tökéletes érthetőség követelése éppolyan naív dilettantizmusra vall, mint számos botcsinálta
költő azon ellenkező
irányú modern hiedelme, hogy ha összehordunk hetet-havat, követhetetlen, zavaros
halandzsákat rövid sorokba írva, az mindjárt költészet lesz... (Sajnos a Magyarul Bábelben is
tele van mind óvodába való primitív prózai gügyögésekkel, mind érthetelen, nagyképű
álintellektuális halandzsákkal, ) Ezek után a vers egyetlen furcsasága az, hogy ugyanahhoz a
személyhez hol harmadik, hol második személyben beszél. Ráadásul a hamadik személyben a
„he” (ő) szó helyett az „it” (= "az", nem személyekre vonatkoztatva) névmást használja. Nem
tudom, hogyan kell ezt érteni; találgatni lehet, jó dolog a találgatás.
Israel Efraim

Ha ő lenne a Fagyöngy 44

Ha ő lenne a Fagyöngy
S a rózsa jómagam --
Bársony-éltem asztalodra
Helyezve csukva van --
De mert Druida* vagyok,
Ő meg a harmaté --
Ékesítem a gomblyukat --
S lesz a rózsa -- tiéd
*A druidák különös tisztelettel illették a fagyöngyöt.
Fűri Mária

Ha ősszel jönnél, hogyha jössz

Ha ősszel jönnél, hogyha jössz,
Nyaram úgy szállna el
Mint futó mosoly — mint a légy:
Csak legyinteni kell.
Ha év múltán — fiókba mind
Tenném a hónapot
Gombolyaggá tekerve fel:
Lessék idejük' ott.
Ha századok telnének el,
Számolnák ujjaim,
Van Diemen-földig fogyva el,
Mert odahullna mind.
S ha biztos, hogy éltem után
Tehozzád költözök,
Eldobom mint gyümölcs haját,
S eszem, ami örök.
De így, hogy titok az idő
S jötte bizonytalan,
Csak izgat mint a méhkobold:
Fullánkja rejtve van.
..................................................
Van Diemen-föld: Tasmania régi neve. Tehát: Az „ellenlábasokig”, a föld túlsó feléig, a világ
végéig.
Nem tudom, miért hullanának E. D. ujjai a füld túlsó felére attól, hogy a századok múlását
számlálják rajtuk. Talán csak nem vág le minden ujjat, miután elmúlt a neki megfelelő
évszázad? Ez áll az eredetiben szó szerint: "A kezemen számolnám őket, mindig kivonva,
egészen addig, amíg az ujjaim le nem esnének a Van Diemen-földig." Mivel az ujjait az
évszázadokkal hozta analogikus kapcsolatba, annyira egybegyúrja őket, hogy a soron
következő évszázad világ-végére-tűnésével együtt az illető ujj is a világ végére repül... Aki
ennél bizarabb képet talál ki, az csal. És mindez egy szentimentális szerelmes versben! Hát
olyan ez, mint egy teasütemény??? (amint azt költő barátom mondta E. D. verseiről).
Méhkobold vagy koboldméh. Emily Dickinson találmánya: láthatatlan méh. Bizarr
hasonlat: a kedvesével való, annyira várt találkozást méhszúráshoz hasonlítja.
Israel Efraim

Ha összetört szivet segítek

Ha összetört szivet segítek

Nem élek hiába
Ha kíntól szenved, s én írt lelek
Fájdalmára
Vagy sérült cinkét viszek
Vissza odujába
Nem élek hiába
Fűri Mária
Ha rajonghatsz a percért

Ha rajonghatsz a percért
Az ára gyötrelem
Tűhegynyi pontos arányban
Mit révület terem.
Imádott óra megy
Évek nyomora jön —
Kikönyörgött fityingek —
S Páncélszekrénynyi Könny!
Israel Efraim

Habár az én sorsom Daróc – 163

Habár az én sorsom Daróc --

Övé finom damaszt --
Bár az ő köténye ezüst --
Az enyém pórias --
Mégis, cigányos létem
Én jobban kedvelem,
S napbarnította keblem a
Hókeblei helyett,
Mert, míg a Fagy pontos ujja
Elfekszik homlokán,
Dr Holland, Te és Én
Virágzunk örökkön!
Az állhatatos föld, a nyár
Őrzi majd e rózsát,
Ősz karmester kart nem emel --
És Arató sem vár !
Fűri Mária

Hagyta játékait

Megértette az elvárást,
Hagyta játékait.
Munkára cserélte, hisz asszony,
Azért jár tisztelet --
Az új életben elmulaszt
Ha kell, esélyeket;
Lemond nagyságról, csillogásról,
Elnyűtt lesz és kopott.
De észrevétlen -- mint a tenger
Nevel gyöngyöt, gyomot
Magának -- ami elvisel
Mázsás víztömeget.
Fűri Mária

Halál volt? – hiszen felálltam

Halál volt? – hiszen felálltam

S a holtak fekszenek
Éj volt? – a déli harangok
Nyújtottak nyelveket
Fagy volt? az én húsomban
Sirokkó melege
Tűz volt? márvány lábaimon
A szentély hidege
Vagy mindez együtt. Alakok
Akik jöttek felém
Sorjában a temetésre –
Ilyen lesz az enyém
Kimetszették, berámázták
– Az ám – az életem
Kulcs kellett a lélegzéshez
S éjfélkor mintha nem
Ütött volna egy óra sem
S csak Űr körös-körül
Reggel fagyott, nem érezte
Szívverését a Föld
Csak hűlt a káosz, sehol egy
Árbóc, semmi esély
Vagy egy földi igazolás –
Ez – kétségbeesés
Fűri Mária

Halál volt? Nem: felkeltem én

Halál volt? Nem: felkeltem én,

S ki Holt, fel nem kel itt —
Éj volt? Nem: ami szólt Harang,
Szólt a Nyelve Delet.
Fagy volt? Nem, hisz járt Bőrömön
Egy Sirokkó-sereg —
Tűz volt? Nem: lett minden tagom
Mint Szentély oly hideg.
S mégis, ízlelni tudtam én,
Mint Kiket láttam ott,
Ott, kiterítve, mereven:
Ön-temetésemet —
Életem lekopasztva
Mint tokba zárva lőn,
Kulcs nélkül fulladoztam is,
Mint holmi Éjfelen —
És megszűnt minden ketyegés —
A Tér bámulni fog —
Vagy Gyilkos fagy — az Ősz jele —
S Talaj már nem dobog —
De mint a Káosz-Fagy örök —
Nincs Árboc, nincs Kiút —
És Földnek Híre sincs —
Mi igazol — Borút
Az utolsó sort nem értem (ered. szó szerint: “Mi igazol — Reménytelenséget/kétségbesést”).
Éppen ellenkezőleg azt várnánk, hogy mindez éppenséggel igazolja a reménytelenséget . Be
sincs fejezve a mondat. Lehet, hogy a Despair (Reménytelenség, ford.: Ború) szó nem is tárgya
a justify (igazol) szónak, hanem csak úgy magában áll (ha ez igaz, akkor nem azt kellene írni,
hogy Borút , hanem csak: Ború).
De az is lehet, hogy a vers éppen ellenkezőleg visszájára fordítja saját magát: azt mondja,
hogy a Borút azaz a Reménytelenséget, azaz a halál közelségét, semmi sem igazolja. Eszerint
szegény életre ítélt költőnk még a halál kellemes közelségétől is meg van fosztva... Hej de
sajnálom, olyan szimpatikus lány, szerelmes vagyok belé!
Bármennyire eredeti gondolkozású költő is Emily Dickinson, azt kell hinnünk, hogy
halálvágya, a halállal való flörtölése — kordivat, legalábbis részben, ha nem mindenestül is.
Vegyük észre: manapság senki sem akar meghalni, mert nem divatos dolog a halál, még a
legiszonyúbb országokban, Észak-Koreában, Szíriában sem; sőt nem csak élni akarnak az
ottaniak, hanem JÓL élni, magas életszínvonalon... Nem a theokratikus Szaud-Arábiába
menekülnek, ahol az Iszlám, az Isteni Törvény az
állam törvénye, hanem a csúnya materialista Németországba, Norvégiába... Mert manapság
az érték —
az anyagi érték. Emily Dickinsonnak aligha hiányozhatott a magas életszínvonal, ez őt mint
költőt nem érdekli. Az ugyancsak költő József Attilát már nagyon is érdekelte ugyanez (is) —
miért? mert sokszor nem volt benne része: őt nagyon is érdekelte, hogy mások "egész fazékkal
esznek"...
De nem baj: ha van mit ennünk, magasabbra törekszünk. Nagyon is jól van ez így.
Israel Efraim

Halld csak a Nap hogyan kelt —

Halld csak a Nap hogyan kelt —

Csupa új Pántlika —
Ametiszt csorgott Tornyokon —
Mint Mókus, hír futott —
Hajadonfőtt a Dombok —
Szólalt a Seregély —
Azt gondoltam magamban —
„Ez volt nyilván a Nap!”
De hogy’ ment le — ki tudja —
Kerítés állt, vörös
És Sárgás gyermekecskék
Mászkáltak rajta át —
A túloldalra tartva ott.
Egy Pap, szürke Csuhás —
Betette az esti Kaput —
S a nyájat elvivé —
Israel Efraim

Hallottam – halva –
a Szobám Csendjén Légy zümmögött

Csendjén Légy zümmögött –

Akárha Csendek – Szünetek –
Széllökések között –
Kiszárított minden Szemet –
Gyűlt Sóhajok Hada
A végső Rohamra – mikor
A Király ért oda –
Eltestáltam Emlékeim –
S amit csak lehetett
Magamból – s akkor jött a Légy
És belezümmögött –
Zavaró – kékes Zümmögés
Köztem – s a Fény között –
És Ablak sem volt azután –
Sem szemem – sem Ködök –
……………………………..
Ha váratlanul kiderülne, hogy Emily Dickinson ezt a verset nem 1862-ben írta, hanem
hatvan-hetven évvel később, akkor minden bizonnyal azonnal beskatulyáznák az
expresszionizmus és/vagy a szürrealizmus címú skatulyába – és akkor Emiliy Dickinson
megfordulna a sírjában, mert a skatulyákat minden bizonnyal a költők átlagánál is jobban
utálta.
Gyűlt Sóhajok Hada – az eredetiben szó szerint: 'A lélegzetek erőteljesen gyülekeztek újra'; to
gather breath = visszanyerni a lélegzetünket, t.i. miután kifulladtunk. – Nem tudom, ki fulladt
ki és miért; talán azok, akik körülállják a haldoklót, és már belefáradtak a zokogásba. – A
"Végső roham" lehet a halál végső rohama, de ez sztereotip idea volna, és nem is úgy jelenik
meg a halál a versben, mint valami agresszív dolog. Talán az átszellemült meghalást zavaró
tényezők végső rohamáról van szó; eme tényezők egyike lehet a halottat körülállók lélegzete,
zihálása is (?).
Israel Efraim
…Halódva hallom, légy donog (465)

Halódva hallom, légy donog.

A szobában a csend,
Mint két viharlökés között
A lég, ha megpihent.
Körül szárazra gyúrt szemek,
S a lélegzet eláll,
Hogy az utolsó ostromon
Jelen lesz a király.
Hagyatkoztam, átadtam a
Részt, mi belőlem még
Átadható; és azután
Közénk repült a légy.
Bizonytalan kék zümmögés
Köztem s a fénysugár
Között; az ablak elborúlt,
S nem láttam látni már.
Károlyi Amy

Hányszor tántorodtak meg e lábak – 187

Hányszor tántorodtak meg e lábak --

Nem mondhatja el a leforrasztott száj --
Borzasztó szegecs -- mozdítható-e?
És mozdíthatók-e az acélbordák?
Most hideg, de volt forró e homlok --
Gyengéden cirógasd a petyhüdt hajat --
Érintsd meg gránitkemény ujjait --
Gyűszűt azok már többé nem hordanak --
Buta légy zümmög a kamraablakon --
Pettyezett üveg tábláján dől a nap --
Pókháló csüng le a mennyezetről --
Lusta háziasszony -- Margarét alatt!
Fűri Mária

Három nyúlfarknyi vers

Idegen Világban Idegenek

Kérték oltalmamat —
Tégy jót velük, nehogy az Égben
Menekült légy Magad.

***
Kiknek a Reggel Éjszaka,
Az Éjfél — mi lehet?

***
Nincs másom mint ezek —

Arc? Én szeplős vagyok —

Tán jobban kell Bársonyos Arc
Vagy mely mint Hó ragyog —
Helyettem — akarod?
Az első vers egy bibliai helyre látszik utalni (Máté 25:34 és köv.): aki befogadta az idegeneket,
az a mennyországba fog kerülni, aki pedig nem fogadta be, az örök gyötrelemre, vagyis a
pokolra. A vers azonban azt mondja, tégy jót az idegenekkel, nehogy az Égbe kerülj mint
Menekült. Tehát aki nem segíti a rászorulót, az is az égbe kerül, de csak mint menekült. Akkor
viszont így kell fordítani: Nehogy mint menekült kerülj az égbe. Menekültnek lenni az Égben
sem jó E.D. szerint... De könnyen meglehet, hogy valami még csavarosabb, még
dickinsonosabb gondolat rejlik itt. Pl. miért mondja azt, hogy „azok az idegenek”. Milyen
idegenek? És miért idegen világban? Nem elég jó a jócselekedet, ha a saját világomban teszek
jót idegenekkel? Miért kell még a világnak is idegennek lennie?
Tehát mondjuk: Itt állok én, Emily Dickinson, egy idegen világban, mint Lót, aki „idegen”-nek
találtatott a förtelem városában, Szodomában. Lót, Szodoma törvényeit áthágva, befogadta
az idegeneket (kiderült róluk, hogy angyalok), és emiatt elmenekülhetett a pusztulásra ítélt
városból, tehát
„menekült” lett. De a vers azt mondja, hogy épp akkor lesz valaki égbemenekült, ha nem
fogadja be az idegeneket. Nem érem fel ésszel költőnk gondolatát, pedig bizonyára nagyon
érdekes gondolat. Nem biztos, hogy Lótra céloz a vers, de eléggé kézenfekvő dolog Lótra
gondolni. Szodomában éppen azt
„vitték mennybe”, aki gonosz volt, és büntetendő dolog volt a jócselekedet. Tény, hogy a mi
nem-szodomai (nem egészen, nem következetesen szodomai...) világunknak is hajlama van rá,
hogy gazembereket, tömeggyilkosokat vigyen a mennybe, lásd: Napoleon, Lenin, Sztálin, Mao-
Ce-Tung, Arafat... és halálra ítéljen nem ilyeneket, pl. Szókratészt, Husz Jánost, Jeanne d’Arcot,
Nagy Imrét...
A harmadik verset először úgy értettem, hogy „Nincs semmim, csak ők”, valamilyen hölgyek,
mondjuk Emily barátnői: „Én magam szeplős [nő, esetleg: nőcske] vagyok — Azt gondoltam,
hogy Bársonyos Arcot választ[h]a[t]nál [inkább] Vagy Elefántcsontfehéret — Igen? [ilyet]
választanál — Helyettem?”
Ez elég pikáns: felajánlja egy férfinak, hogy válasszon közöttük, mint ahogyan Párisznak
kellett kiválasztania a legszebbet három istennő közül, de itt az egyik „istennő", Emily, nem
szép... (Legalábbis saját maga szerint.)

De aztán sajnos megtudtam, hogy a verset virágok kíséretében küldte el tanárának vagy
mesterének, a Bársonyos Arc meg a fehér arc tehát a virágok arca, tehát: „mivel én szeplős
vagyok, ezeket a virágokat ajánlom fel; azt gondoltam, hogy talán [inkább] azok közül
választanád valamelyiket énhelyettem’, bár nem egészen érthető, miért kell választania,
miért nem fogadhatja el az illető mindkét virágot... A vers így kevésbé pikáns, de azért még
így is eléggé, és meghatóan, de nem giccsesen — aranyos!
Israel Efraim

Hasonló reggelek 27

Hasonló reggelek
Hasonló delek
Verdesett néhányat
S elemelkedett
Sosem selypegte el -
Nem énértem volt -
Költözéstől némán
Ő - Én a kíntól
Majd - közelg az este
Függöny, takarás
Szárnyak suhogása
Volt-nincs a madár
Fűri Mária

Hasonlóképp vezet a szem

A 'komparatív anatómia'
A tudomány azon fia
A szakértő szerint
Mi által egy parányi csont
Amit megőriz kő vagy hant
Titkokra fényt derít
Hasonlóképp vezet a szem
Itt ez a virág, szinte gyom
De egy téli napon
Ha sugár aranyában áll
Rózsák virulnak, tulipán
És lepkék szállnak ott
Fűri Mária

Hazasétál az emberláb - 7

Hazasétál az emberláb -
Víg tarka saruja
Veti fejét a krókusz
A hó vazallusa
Halleluját gyakorol
Hosszú éveken át
A sok folyami hajós
S dalolva partra száll
Gyöngyök - búvár fityingje -
Tengertől megszerzett -
Szárnyak - a szeráf-kocsi -
Mint mi, jártak-keltek
Éjjel a reggel vászna
Tolvajlás - Hagyaték
Halál, de feszült figyelem -
Ez az időtlenség
Hallgatnak az enyéim -
Hol van az a vidék?
Kié az angyal-munkás?
Csillag-kanton - kié?
Elfátyolozott arcok -
A Klasszikusaim -
Hitem sötét rajongás,
Feltámadás ez, ím
Fűri Mária

Heves félelem -- pompa -- könny – 87

Heves félelem -- pompa -- könny --

S rájössz egy reggelen,
Hogy amiért felébredsz,
Más hajnalt lélegez.
Fűri Mária

Hitet veszíteni —

Hitet veszíteni —
Nagyobb az mint Vagyont —
Vagyon — pótolható
A hit — pokolra ment —
Élettel kapni meg —
Hitet — egyszer lehet —
Egy mondatot törölj ki csak—
S Koldussá lesz — a Lét —
Más fordítás:
Hited ha veszted el —
Rosszabb mint Birtokod —
Birtok — pótolható
Hitnek — vége szakad —
Élteddel kapni meg
Hited — egyszer lehet —
Egy cikkelykét törölj ki bár —
S a Lét — csak kéreget —
Israel Efraim

Hogy? -- a Mennyekbe? 79

Hogy? -- a Mennyekbe?
Tudnám, mikor --
Könyörgöm -- És hogy?
Megütköztem, valóban --
Mit is feleljek?
Méghogy a Mennyekbe?
Kissé homályos.
Így lesz. Nincs kétely.
A birkák is a Pásztorhoz bújnak,
Ha jön az éjjel.
Talán te is odajutsz!
Netán?
Egy kis helyet szoríts ám,
Ha te vagy a First One,
Azok mellé, kiket elvesztettem!
Elég a legkisebb Köntös --
S csak pici Korona!
Mit számít az öltözék --
Odahaza?
Örülök, hogy nem hiszem --
Leesne az állam!
És mert én vágyom még arra, hogy
E furcsa Földet lássam!
Örülök, hogy ők hitték,
Akiket én nem lelek,
Mivel egy őszi délután óta
Amott, földben fekszenek.
Fűri Mária

Hold- s csillaglámpás volt az Út

Hold- s csillaglámpás volt az Út —

Derűs némák a Fák —
Láttam a Fényben — valakit
Dombon haladni át —
Irreális meredeken —
Kit földi Súly maraszt —
Anonym tündöklése végletes —
De elvállalja azt —
Israel Efraim
Hold, csillagok az út felett

Hold, csillagok az út felett --

Fénylő fák közt a csend --
S én megláttam egy 'Utazót'
Kaptatni odafent --
Varázshegyen kapaszkodót --
Nagyon is földi lény
A cél ugyan bizonytalan --
Bogarat vonz a fény
Fűri Mária

Hópelyhek

Számoltam, hogy hány tánccipőt

Szór falunkra az ég,
Majd feljegyeztem volna,
De szálltak szanaszét.
Virgoncan sokasodtak,
Hagytam a számokat,
S tíz tisztelt lábamujja is
Mind közibük szaladt!
Egyike ama két-három versnek, amelyeknek a szerző címet adott, emennek feltehetőleg azért,
mert magából a versből nem derül ki, hogy hóesésről van szó.
Israel Efraim

Hozzámért, s már csak azt tudom

Hozzámért, s már csak azt tudom

Hogy szabad volt egy szép napon
Tallóznom mellkasán —
Némító hely volt az nekem,
Mint roppant tenger, végtelen,
Redőt csitít simán.
Másfajta lény lettem legott,
Mint ki eget lélegezett —
Vagy pucolt Koronát —
Lábam is, amely oda ment —
Cigány-arcom — most szinte szent —
Szelíd Nevet talált —
Ha elérném e Kikötőt,
Sem Jeruzsálem Rebekát
Nem ragadhatná jobban el —
Perzsa nő kit szentélye fed
Napjának ilyen szent jelet
Nem ajánlhatna fel.
....................................
Hogy úgy-ahogy meg lehessen közelíteni az eredeti ritmust és rímelést (bár szinte mindig
csak úgy-ahogy lehet), ezt a verset kénytelen voltam a szokásosnál jobban „átkölteni”. Íme a
szó szerinti, prózai fordítás; a jelen esetben megindítóbb, megrázóbb a verses fordításnál; 1. Ő
hozzám ért, így most én annak a tudatnak élek, Hogy ezen és ezen a napon [ szerintem such a
day itt azt jelenti, hogy such and such a day] megengedtetett nekem az ő mellkasán
tapogatóznom —
Határtalanul nagy hely volt az [ti. a mellkasa] nekem, És nem hagyott szóhoz jutni [t.i.
engem; így értelmezem a „silenced”-et; lehet máshogyan is], mint ahogyan a félelmetes[en
nagy?] tenger nyugtat el/helyez nyugovóra kisebb [jelentőségű?] áramlatokat. (Vagyis
megszűnteti őket...) (A tengerekben valóban vannak állandó áramlatok, mint pl. a Golf- vagy
a Labrador-áramlat, és kicsi áramlatok is.) 2. Most én más [ember] vagyok, mint
annakelőtte voltam, Mintha magasabbrendű levegőt lélegeztem volna be — Vagy Királyi
Köpenyt keféltem volna ki — Lábam is, mely így ment (? — lépdelt, stb.) Cigány[os] arcom
— most átszellemült — Szelídebb Hírnévre (ezt nem értem; talán ezt jelenti: ’Most, hogy
nem csak szellemi, hanem testi kapcsolatba is kerültem ezzel a csodálatos Valakivel [E.D.
életrajzkutatói bizonyára tudják, hogy’ hívták az illetőt], nem fog olyan mufurc nőszemélynek
tartani a környezetem’, tehát: Most szelídebb nőszemély hírébe kerültem) —
3. Ebbe a Kikötőbe ha beevezhetnék (= feltehetőleg: ’Ha ezé a csodálatos valakié lehetnék),
[Akkor]
még Rebeka (= 'bármely zsidó nő’) se fordulhatna Jeruzsálem felé ekkora elragadtatással —
Sem perzsa nő, szentélyébe terelve (?), nem emelhetne fel (ajánlhatna fel) [ekkora
elragadtatással] Kereszt-jelet (szimbólumot) császári Nap(korong)ja felé.

Mi zsidók Jeruzsálem felé fordulva imádkozunk. A perzsa eredetű Mithra-kultusz különféle el-
és szétágazásainak némelyikében Mithrát napistenként ábrázolták. A Mithra-kultusz
valamiféle bonyolult, szövevényes és gyakran ellentmondásos ideológiai és történelmi
kapcsolatban állt a kereszténységgel.
Az ugyancsak perzsa manicheizmusban is szerepel a kereszt, "Fény-Kereszt, a Fény Keresztje",
és az Jézussal is kapcsolatba van ott hozva. Talán tudható (de én nem tudom), mit hallott
vagy olvas(hat)ott mind erről Emily Dickinson, és mit képzelt hozzá (ez valószínűbb) a saját
kútfejéből. — Írhatta volna azt is, hogy "Keresztény nő sem fordulhatna a feszület felé
nagyobb elragadtatással", sőt könnyen meglehet, hogy tényleg ez volt a fejében. Ha kiadatta
volna a verseit, azt mondanák, hogy a cenzúra és a hagyománytisztelő közvélemény miatt
"perzsásította" a keresztény feszületet; így azt mondhatjuk, hogy a saját "belső" cenzúrája
miatt nem hasonlította, legalábbis nem egyértelműen, saját földi szerelmét a keresztény
vallási elragadtatáshoz.
Sorszáma (52) szerint ez E. D. közel 2000 verse közül a legkorábbiak közé tartozhat. Úgy
látszik, beleszeretett valakibe — egy hímnemű egyénbe — és akkor még elfogadta saját női
“másodlagosságát”, női “alacsonyabbrendűségét”, amit környezetének egyes hímnemű tagjai
még expressis verbis belé is sulykoltak. (Ez konkrétan, dokumentátan is tudható.) De később,
versei tanúsága szerint, mintha nem fogadta volna el, vagy mintha, tudatosan vagy nem
tudatosan, de felülemelkedett volna rajta. Mindenesetre nem a "hím" költőket utánozta,
hanem az egyik legeredetibb, leg-senkire-sem-hasonlítóbb költővé nőtt fel.
Israel Efraim

Illó ebéd a hír

Illó ebéd a hír

Egyszer csak itt terem
Mozgó fogás az
Asztalon
De másodszorra nem
A varjú belenéz
Csak krákog gúnyosan
Elröppen ő ezt
Nem eszi —
Az ember belehal
Israel Efraim

Ím a földből (Por, te foganj)

Por, te foganj
Rőt meg arany
Gumót hogy nőne föl —
Rejtve de jól, jártasan,
Fürge szem elől.
Báb kifakad
Lepke marad
Dombra felszalaszt,
Én a paraszt,
Ön a paraszt,
Megbámuljuk azt!
(Egy másik báb-vers, ugyancsak 1859-ből: (Egy Báb ki fél, egy Báb ki kel!) — (Cocoon above!
Cocoon below!))
Israel Efraim
...
…Ím a földből 66

Ím a földből
Arany és rőt
Mennyi gumó tör fel --
Magas neked nagyokos,
Cseles búvóhely!
Ím a bábból
A sok hernyó
Mikor felröppen,
Én a kertész
Te a kertész
Néz meghökkenten
Fűri Mária

…Iramlik, ömlik a tavasz

Iramlik, ömlik a tavasz

Minden lelket kitár
Eltüntet minden bérleményt
És körül csak víz áll
A lélek még bizonytalan
De ahol partra szállt
Sziget sehol. Nem lesi már
Nem sóvárog azért
..............................
A fenti szöveg inkább Emily Dickinson költeményétől inspirált eredeti vers, mintsem fordítás.
íme a vers szó szerinti fordítása:
A Tavasz (ki)áradása
Minden lelket kitágít [ t.i. hogy szabadabban lélegezhessen (?)] – ( vagy: kiszabadít [ mintegy
a börtönéből]) –
Elsöpri a lak(ó)helyet
De mint egészet ( vagy: a maga teljességében) hagyja meg a Vizet –
Amelyben a lélek először elidegenedik ( vagy: először elidegenedvén) –
Ernyedten keresi a partját
De hozzászokván (hozzáidomulván, akklimatizálódván) – nem sóvárog többé Az után a
Félsziget után –
Fűri Mária

Írj! Barátném, írj!

Ím varázs-vizen
Siklunk sebesen.
Hé, Kormányos!
Tudod, hol a part
Mit zaj nem zavart
S nem ismer vihart?
Nyugat nesztelen
Vitorla mind pihen —
A horgony vár —
Föld! Föld! Örök Rögök!
Veled ott kikötök —
Part végre már!
(Nem fontos megjegyzés: Azt hittem volna, hogy a „ho” szó rímel a shore-ral, roar-ral meg
o’er-ral, de úgy látszik, amerikai fül nem érzi rímnek az ilyet (az olyant, mint pl. more és so),
még „ferde rímnek”
(slant ryhme-nak, off-rhyme-nak) sem, pedig az a szóvégi „R” alig hallatszik, sőt még az angol
fül sem érzi rímnek, pedig Angliában aztán egyáltalán nem hallatszik a szóvégi „R”,
legalábbis a mi magyar fülünk nem hallja; az angol fül, úgy látszik, „odahallja”. Olyasmit,
mint door — there — Troubadour, legalább ferde rímnek tartanak, pedig ott a
magánhangzók még csak nem is hasonlítanak egymásra. Azt gondolom, hogy ez az íráskép
miatt lehet így: mivel az R mássalhangzó, és le van írva, hiánya angol anyanyelvűek fülében
kizárja olyan szóval való rímelésének érzetét, amelynek a végén nincs leírva R
betű, akkor is, ha az a két szó szinte ugyanúgy hangzik. Olyan ez, mint „a szemnek szóló rím”
(eye rhyme) visszája: by (báj) — Philosophy (filoszofi) rímnek számít, pedig nem is csengenek
össze; lore és low nem számít rímnek, pedig majdnem ugyanúgy hangzanak. Magyar fül
számára furcsa mindez.) (MoRn — down és hasonlók rímnek számítanak: ott az R nem az
utolsó hang, pontosabban „nemhang"...)
(A vers az 1853-as évből való.)
Israel Efraim

Írj, harcostárs, írj! 4

Ezen a tengeren
Hajózom csendesen -
Kormányos! Hahó!
Ismerős a part,
Nincs hullámmoraj,
Megszűnt a vihar?
E békés helyen
A vitorla pihen
Hajó horgonyt vet -
A békés nyugatra
Vezetlek, cimbora -
Üdv Földhorizont!
Fűri Mária

Ismert világot hagyni el

Ismert világot hagyni el

Csodás világ ha vár,
Az mint félős gyerek kinek
Egy domb a láthatár,
Boszorkány van a domb mögött
És minden idegen.
És megéri majd a titok
Az egyedül-mászást? S ha nem?
Israel Efraim
Isten küldi az Express 844 (Magyar)

Isten küldi az Express

Tavasz Szakaszt.
A többi évszakon
Csak átlapoz,
De márciust, áprilist az
Isten-csevej
Szívélyes áradása
Kavarja fel
Fűri Mária

Itt egy virág -- itt egy levél – 109

Itt egy virág -- itt egy levél --

S itt a szerelem --
Gyorshegesztés rögzíti a
Fenti szegecset --
Üllőm kapkod levegőért!
Ne törődj vele!
És ne bánd a kormos arcot --
Kovács műhelye!
Fűri Mária

Itta, ette a Szavakat —

Itta, ette a Szavakat —

A Szelleme kiforrt —
Már nem tudta hogy ő szegény
S földi hüvelye Por —
Táncolt a kopott Napokon —
S utána nem maradt
Csak egy Könyv — Szellem ha szabad
Mily Szabadságot ad —
Israel Efraim

Jártam a Mennyben (Magyar)

Jártam a Mennyben —
Városka volt —
Rubint — ad Fényt ott —
Pehelycsiszolt —
Halkabb — mint a rét
Ha Harmatos —
Mint nem-földi Festmény —
Takaros.
A Nép — mint fényre Moly —
Mecheleni — keret —
Vámok — mint Selyem száll —
És Pehely — nevek —
Ott — kis híján ott
Volna jó —
E Társaság —
Nekem való —
............................
A versben náhány sor mondattá össze nem álló szavakból áll (ahol mondattá állnak össze a
szavak, ott meg gondolatjelek szabdalják szét őket... jó, hogy magyarul „gondolat”jelnek
hívják az ilyet (németül is); Emily Dickinson verseiben gyakran azt a benyomást keltik, hogy
ki nem mondott, le nem írt gondolatok helyett állnak). Ezért ott a kontextus nem segít
megfejteni, melyik értelemben akarta használni a költő a „duty ” szót, az ugyanis jelenthet
kötelességet, megbizatást, vámot is és még egy-két dolgot. Károlyi Ami igen szuggesztívan
úgy értelmezi ezt a helyet, hogy „Pókháló a tett”; gossamer elsősorban ökörnyálat jelent, de
pókhálót is jelenthet. Az ökörnyál finom, légies, szinte anyagtalan dolog, de csúnya neve van
magyarul; sajnos a pókháló sem szuggerál fennkölt mennyei dolgot. De Emily Dickinson
versei gyakran groteszkek és önirónikusak, alighanem ez a vers is az, így belefér az ő
mennyországába a pókháló is. — Miért mondja azt, hogy „Az emberek — akár a moly ”?
Lehet, hogy azért, mert van olyan angol kifejezés, hogy like a moth to a flame, [jön] mint moly
a fényre, azaz magyarul mint lepke a fényre. Károlyi Ami annak is fordította, lepkének, az
szebb, mint a moly. Hogy mit akar azzal a Mechelennel (belgiumi város), az nem tudható;
lehet, hogy képkereteket is gyártottak Mechelenben. Károlyi Ami: „Mecheleni keretben Lepke
a nép.” Kézenfekvő elképzelés, hogy erre gondolt a költő, de az eredeti szöveg nem mondja,
hogy keretBEN , hanem csak: keretek.
Feltehető, hogy a szöveg vázlata csupán egy tervezett de ki nem dolgozott versnek, vagy hogy
csak ez a néhány sor maradt vázlatos. Ugyanígy a levegőben lóg a „pehely ” meg a „nevek ”
szó; esetleg
„pehelynevek”-re lehet gondolni, de akkor minek van közöttük gondolatjel? Emily Dickinson
nem publikálta a verseit, saját magának írta őket; valószínűleg azt gondolta, hogy ilyen
bizarr és szokatlan dolgokat senki sem volna hajlandó kiadni és elolvasni (ebben nagyot
tévedett).
Ez a vers talán ezt jelenti: ’Az én mennyországom olyan, mint egy félbolondnak a padlása,
ahová föl van hányva mindenféle szép és szubtilis limlom, ez éppen nekem való társaság
volna; ilyen mennyországban én kis híján (!) jól érezném magam’...

Israel Efraim

Játék közben halt meg

Halált ő játszva lelt,

Csak elszökellt,
S pöttyös órák vele;
Dőlt derűsen mint egy Török
A Virág-Ágyra le.
Szellemképe a domb fölött
Járt Tegnap is, Ma is,
Uszálya szín Ezüstgyapot
Arca permet, hamis.
3. sor, a verset másképpen értelmezve (l. alant):
S foltos órák vele.
A vers találós kérdés-szerű, akár gyerekekhez szóló is lehetne, ha nem kezdődnék mindjárt
halállal, bárha derűs halállal is. Ki kell találnunk, ki az aki ilyen vidáman szökdécselve
heveredik le egy VirágÁgyra, hogy meghaljon. Több megfejtése is lehet a versnek.
Valószínűleg egyik sem lesz összeegyeztethető a vers összes többi elemével, mert végülis
mégsem közönséges, egyértelműen megfejthető találós kérdés, nem olyan, mint pl. az, hogy
„Se ablaka, se ajtaja, mégis négyen laknak benne”, hanem KÖLTŐI találós kérdés, olyasfajta
különös sőt a groteszkségig menően különös, egyéni költői látásmóddal és képalkotással
teremtett, amilyenek még a huszadik században is ritkák; gyakran a szürrealizmusra is
emlékeztetnek, de a szürrealista verseknél sokkal mélyebbek.
A legkézenfekvőbb elképzelés az, hogy aki mintegy játék közben — „kisgyerekkorában” —
halt meg, az egy kislány (a she = ő névmás nőnemű). Bajos a második versszak, a dombfeletti
szellemképpel; az eredetiben a ghos t szó áll, ez elsősorban kísértetet, hazajáró lelket jelent,
de mást is, pl. utókép et: miután elvonult a szemünk előtt valamely fényes jelenség, egy
darabig még látjuk halvány utóképét.
Lehet arra gondolni, hogy az utókép az elhúnyt lény emléke . De miért a domb fölött? De
szerintem ez ennek ellenére sem lehetetlen megfejtés vagy olvasat: ' Az elhúnyt kislány
emléke a domb fölött sétál '; miért ne, ez nagyon szép és lenyűgöző, kevésbé szentimentális de
felemelőbb, magasztosabb, mint a
„Nevermore” — „Soha már” — Poe híres és százszor könnyebben érthető versében, „A holló”-
ban, mely egy ifjan halt leány emlékéről szól. Mit beszélek, nem kevésbé szentimentális,
hanem egyáltalán nem szentimentális, és ez külön jó benne. „Pöttyös órák ”: mondjuk, hogy
az a kislány pöttyös szoknyácskát hordott; halálával megszűntek a „pöttyös órák”...
Elképzelhető, hogy aki vagy ami meghalt, az a NAP . A nap minden nap meghal, ezért „tegnap
is, ma is”. A napra ugyan nem a she hanem az it névmással kellene utalni, de Emily Dickinson
szélsőségesen egyéni módon sőt nagyon gyakran önkényesen bánik az angol nyelvvel (nem
úgy, mint Byron, akiről T.S.
Eliot azt írja, hogy nem úgy használja az angol nyelvet, mint egy költő, vagyis alkotó, újító
módon, hanem csak úgy, mint valamely külföldi, aki nagyon jól megtanult angolul, vagyis
fórsriftosan és érdektelenül). — Ebben az esetben mi „a nap kísértete/szellemképe”? Mondjuk,
hogy a hold az. De a
vers továbbra is a nőnemű személyes névmást használja, és azt még Emily Dickinson-versben
is nehéz elképzelni, hogy ugyanaz a névmás nem ugyanarra vonatkozik, amire eddig
vonatkozott, ha nem jelent meg közben más főnév. Különben is mindegy hogy mire gondolt
Emily (nem EGÉSZEN mindegy, de nem is perdöntő, egyébként úgysem tudjuk, mire gondolt:
mi, az olvasók, nem gondolhatunk másra, mint arra, hogy az az uszály (ered.: ünnepélyes
öltözék) a nap uszálya, nem pedig a ghosté, azé a szellemé.
Miután lement a nap, az „uszálya” azaz egyre halványuló fénye még sokáig ott jár (ered.:
sétál, gyalogol) a domb fölött. — Pöttyös órák, spotted hours jelentheti azt is, hogy „foltos
órák ”, pontosabban: kibérelt foltos órái, még pontosabban: foltos-óra bérleménye (ha jól
értem, ami nem 100%-ig biztos): a foltok lehetnek a felhők "a foltos égen". Kibérelt órák:
mert nem akármeddig időzik a nap az égen, hanem csak annyi ideig, amennyit „kibérelt
magának”... A fordításba ez már sajnos nem fér bele. Különben nem is biztos, hiszen a felhők
éjszaka is látszanak, ha fent van a hold, nem kell hozzájuk nap. Lehet, hogy Emily Dickinson
hallott a napfoltokról? A napfoltokat több mint kétszáz évvel őelőtte fedezték fel; de hát az
effajta tudományos ismeretek nem szokták lenyűgözni Emily Dickinsont.
Lehet, hogy ő is felfedezte őket kormozott üvegen keresztül? Akkor az persze mindjárt sokkal
valóságosabb, mint ha csak az a fránya tudomány fedezi fel őket... Aranyos!
De lehet, hogy a nap „szellemképe ” mégis csak a hold, a fentiek ellenére: hiszen olyan, éppe
akkora, mint a nap, csak sokkal kevésbé fényes, és tényleg ezüst színű. Ezüstgyapot : silver
fleece. feltehetőleg az Aranygyapotra való utalás. Az Aranygyapot a görög mitológiában
szerepel, és nap-szimbólumnak tartják. Az Ezüstgyapot tehát lehet Emily Dickinson kitalálta
hold-szimbólum. — „Hamis”: nincs az eredetiben.
„Mint egy Török” (Turc). Van, ahol ehelyett „Turn” áll. Ha ez nem másolási hiba, hanem a vers
más kéziratában szerepel, tehát ha a költőtől származik, akkor nehezebb megérteni, mint az
ágy- és kényelemszerető törököt. Turn rengeteg mindent jelent, többek között kabarészámot
is, vagy olyan, rövid mutatványok között szereplő rövid mutatványt, amelyeket különböző
előadók adnak elő. Ebben a változatban a 4. sor fordítás ez lehetne:
S dőlt könnyedén mint színpadon
A vers 1859-ben keletkezett.
(Spray valóban jelent virágos ágat is, de ebben a versben aligha lehet a legcsekélyebb értelme
a virágos ágnak, kivéve, ha azt gondoljuk, hogy „A versek úgysem jelentenek semmit, tehát
teljesen mindegy, hogy mit hogyan fordítunk; úgy kell a költőnek, miért nem beszélt
világosan!” Vannak, akik ezt gondolják.)
Israel Efraim

Játékosan halt, 74

Játékosan halt,
Elszökellt
Oda a pettyezett órák
Vígan lesüllyedt, ahogy egy
Virágágyra egy Török
Hegyen átgördült szelleme
Tegnap, s ma ugyanúgy
Ezüst gyapjú ünneplőben
Orcája virágos ág
Válasz E.I.-nek
Az interneten fellelhető értelmezések szerint másról szól az első, másról a második
versszak. Az én versképem szerint a holdról van szó végig. A hold viszonylag gyorsan jár az
égen, amikor felhők mögül bújik elő, olyan, mintha szökellne. A pettyezett órák az éjjeli
órák a csillagokkal. De a spotted vonatkozhat a holdra is, hiszen foltosnak látjuk, nem
egyneműnek. A pirkadat perceiről van szó, amikor a hold eltűnőben. Ha egy virágágyra
süllyed az első versszak hasonlata szerint, miért ne lehetne az orcája virágos ág, ami bibliai
utalás is 'the light of thy countenance'. Fény helyett virágos ág, amelyek már derenghetnek,
és mert E.D. számára a természet hordozza a szakrális tartalmat. Mivel pirkadat, lehetne
harmat (permet) is, de miért lenne hamis?
Fűri Mária

Játszódjunk Tegnapot -- 728

Játszódjunk Tegnapot --
Én -- az Iskoláslány --
Te -- meg az Örökkévalóság -- az
Elmond(hat)atlan Mesét --
Éhségem könnyítésére
A Lexikon --
Logaritmus -- volt Italom --
Biz' száraz az a Bor --
Lennie kell -- valami másnak --
Álmok színezik az Alvást --
A Reggel ravasz Vörösei
Késztetik ugrásra -- a Vakot
Ez még a Tojás-lét --
A Héj karcolgatása --
Amikor bajlódtál az Ellipszissel --
És kiesett a Madár --
Az új Szabadnak -- mondják --
Homályos a bilincs --
Szabadság -- az a Megszokott --
Nekem -- sose lesz --
Ez volt az utolsó 'köszönöm',
Amikor aludtam -- éjjel --
Ez volt az első beengedett
Csoda -- a Fénnyel --
Visszaveheti-e a Pacsirta a Héjat? --
Könnyebb -- az Ég miatt --
Jobban vágnak-e a Kötelek,
Mint Tegnap?
A Börtönök rácsa* keservesebb
Annak, aki -- szabad --
Ha ízlelgette már egy ideig --
S elítélt lesz -- megint --
Te Bilincs Istene,
Szabadok Istene --
Ne vidd el a Szabadságom --
Ne vedd el --
*'frate' helyett a H.Johnson kiadásban 'grate' áll

Fűri Mária

Jézus! Felszegzésed 225

Jézus! Felszegzésed
Segít, felmérd, bár ez
Kisebb méret!
S a második arcod
Idézze fel Ott Fenn
A miénket!
Fűri Mária

Jó Alabástrom Rekeszekben

Jó Alabástrom Rekeszekben —
Hajnali Fényről
S Délről se tudón —
Húny a Feltámadás szelíd csapatja —
Szatén Gerenda,
És Kőplafon.
Kacag a szél
Fölöttük Vára Fokán —
Süket a Fül mibe zúg a Méh,
Dilettáns ritmust zeng a Madárhad, —
Mily nagy eszesség lett semmivé!
Tűnnek az évek a holdba fölöttük;
Világok íve, a menny csupa rom,
Dózsék leköszönnek hull Diadémjuk,
Némán mint pöttyök a szűz havon.

Jó éjt, hiszen muszáj. 114

Jó éjt, hiszen muszáj.

A por. S van é szabály?
Mennék megtudni ó!
Inkognitó!
Ravasz, Ravasz Szeráf!
Rettentő cseles!
Atyám, mind hallga' csak;
Szólj már rá: 'beszélj!'
Fűri Mária

Jó találmány a „hit”
Jó találmány a „hit”, a vallás
Ha szemed lát noki!
De ha elsősegély kell
Mikroszkóp jobb neki!
.............................................
Mikroszkóp helyett írhatott volna a költő teleszkópot is, a vers szempontjából ez
többékevésbé mindegy, ezért a fordítás sem követne el árulást a vers ellen, ha teleszkópot írna
helyette: A Látcső jobb neki!
Ez még egy kicsit növelné is a vers iróniáját azáltal, hogy a látnokiság és a pontos látás
közötti ellentétet nyelvi, fonetikai szinten is kiemelné, meg még ezzel is: ’A vallás az egekbe
néz („kancsalul festett egekbe néz”, mint Emily Dickinson magyar kollégája írta, bár nem a
vallással kapcsolatban; itt a
„kancsalul” szó lehet a „néz” módhatározója is meg a „festett” szóé is: kancsalul festett
egekbe...) a teleszkóp pedig az égbe.’ A magyar költők az angol költőknél jobban szeretik
nyelvi, ún. „formai”
eszközökkel is alátámasztani, színesíteni gondolati konstrukcióikat. Ez a sokkal elvontabb
angol nyelvben sokkal nehezebb is; esetünkben például a lát (see) ige és a „látóeszköz”
(microscope vagy telescope) közötti összefüggés ill. ellentét nyelvi, fonetikai szinten való
meghallásához görög nyelvtudás kell, és alighanem még egy görögül kitűnően tudó angol
költő és versolvasó agyában sem jelenik meg az az ellentét olyan „kézzel”foghatóan, mint
magyar agyban a „látnoki” és a „látcső” közötti.
Pontosabban: az agyában megjelenik – az agyában jelenik meg –, de a fülében nem – nem
pedig a
fülében... Sőt az az ég, amelybe a vallás néz, az angolul jellemző módon inkább heaven,
amelybe pedig a távcső néz, az inkább sky, még akkor is, ha csak csekély különbség van
közöttük.
Ha „látcsövet” írunk, szövegünk jobb lesz mint magyar vers, de egy kissé eltávolodik az
eredetitől, éppen az által, hogy színesebb és egy kicsit kevésbé absztrakt. Minden esetben
külön el kell döntenünk, mi a fontosabb: a nagyobb fokú hűség-e vagy a hatásosabb,
szuggesztívabb forma. A hatásvadász cseh Nezválnál például habozás nélkül az utóbbi
megoldás mellett teszem le a garast, mélyebben szántó gondolkodású költők fordítása közben
inkább az első mellett, de azért ez sem abszolút szabály. – Ha ugyanezt a verset Nezval írta
volna (írhatta volna ő is), így fordítanám le: Jó dolog az a vallás
Ha szemed látnoki!
De ha elsősegély kell
Csak látcsövet neki!
Egyébként a „mélyen”, azaz inkább felszínesen formalista Nezvalnak, aki még kommunista is
lett sőt Sztálinhoz meg a kommunista párthoz írt verseket, sokkal könnyebb volna a valláson
ironizálnia mint a szigorú vallási – kálvinista – nevelést kapott Emily Dickinsonnak...
A versnek a vallásról "vallott" nézetével kapcsolatban érdekességként megemlítem, hogy
Maimonides (XII. század) azt írja – nem mint filozófus, hanem mint rabbi, mint az egyik
legnagyobb tekintélyű vallási törvényhozó –, hogy a beteg embernek tudnia kell, hogy nem az
orvos gyógyítja meg, hanem Isten, de [azért mégis] köteles orvoshoz menni... Egy rabbi
tollából ez természetesen nem irónia, nem humorizálás, de mai ember számára, még ha nem
atheista is, ez is paradoxon, ezen is ugyanúgy mosolyghat, mint Emily Dickinsonnak a hiten
meg a látnokiságon való viccelődésén.

Israel Efraim

Jobb érv nekem

A vallás doktrinái
Az okos uraké
Jobb érv nekem ha vész van
A mikroszkópomé
Fűri Mária

Jól elvolt a harmat

Jól elvolt a harmat --

Boldoggá tett egy levelet --
"Mily nagyszerű a sors!"
"Mily egyszerű az élet!"
A Nap dolgozni ment
A nap meg játszani
De a harmat soha
Nem lett már ugyanaz
Megrabolta a nap?
Nap által lett üres?
Míg haladt a Tenger felé?
Okokat ne keress
Tanulság e napig
Az extázis inog
A romlás pillanat
S kész a tragédia
Fűri Mária

Kanyargott szedres ösvény -- 9

Kanyargott szedres ösvény --

Volt erdő, volt csalit --
Magányos út mögöttük --
Lépdelt rabló-csapat --
Na és kíváncsi farkas --
Bagoly-szem, misztikus --
Kígyó is, lopva sikló,
A selyem-csusszanás --
Vihar lebbentett ruhát --
Csillant sok villám-tőr --
Visongott éhes keselyű
Ott fenn, a bércekről --
Szatírok ujja görbült --
Völgy azt mormolta "Jöjj" --
Volt cimborák --
Itt volt az út
Kis hazarebbenők!
Fűri Mária

Karnyújtáson belül! (Majdnem) 90

Karnyújtáson belül !
Megérinthettem volna !
Lett volna rá módom!
Puhán ballagott a falun át,
Milyen puhán !
Ahogy észrevétlen violák
Elrejtőznek a mezőn ;
Túl késő, mohó ujjak,
Nektek már nem elérhető.
Fűri Mária
1/1
2022. 08. 10. 20:55
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-18...
Kémiai törvény (Magyar)
Kémiai törvény, hogy
Nem veszhet el
Semmi. Így bízni te is
Képes leszel —
Ha az atomok arcát
Megláthatod
Mért ne akit szerettél
De már halott
Fűri Mária

Kérjük Isten kegyelmét,

Kérjük Isten kegyelmét,

Hogy megbocsássa végleg —
Ő állitólag tudja, mit —
Nekünk titok a Vétek —
Rab egész Életünk
Mágikus Tömlöcében
A Boldogságnak fricska jár:
Verseng — s az Éggel éppen.
Israel Efraim

Késik a győzelem —

Késik a győzelem —
S pici — hideg szájnak való —
Dermedt az ajk
Ízlelni azt —
De jó lett volna az —
Egy Csipet —
Hát Isten ilyen spórolós?
Asztala Nekünk túl magas —
Csak pipiskedve ehetünk —
Morzsát — kis szájunknak valót —
Madaraknak valót —
Az Arany Sasebéd torkukra megy —
Tartsa meg Isten mit Verebeknek igért —
Azoknak Morzsaszeretet elég —
Israel Efraim

Két Félből állt a Tudatom —

Két Félből állt a Tudatom —

Ketté vált szint’ Agyam —
Illesztgettem — Varratait —
Nem passzolt sehogyan.
Össze akartam gyúrni két
Fél volt-gondolatot,
De leszaladtak mint a Szem
S Pamut-Gombolyagok.
Israel Efraim

Két úszó küzd az árbocon 201

Két úszó küzd az árbocon

Egy korahajnalon.
Egyik mosolyog, végre föld!
De a másik, Uram!
Egy arcot láthat a vizen
Aki arra evez;
A meredt szem még esdekel,
S kérlelnek a kezek.
Fűri Mária

Kétségbeesés, félelem (305)

Kétségbeesés, félelem
Olyan különböző,
Mint hajót törő pillanat
S a roncsot előző.
A tudat meg se rebben,
Megbékélt, mint a szem
A szobor homlokán, ami
Tudja világtalan.
Károlyi Amy

Kezdtem korán — Vittem Kutyám —

Kezdtem korán — Vittem Kutyám —

A Tengerre menet —
A Pincében minden Szirén
Elébem sietett —
A Padláson meg — sok Fregatt
Nyújtott Kender-Kezet —
Gondolva, Én Egér vagyok —
Ki Zátonyon rekedt —
Nem vitt el Ember — s a Dagály
Cipőmet lepte be —
Kötényemet — és Övemet
És Fűzőmet — vele —
És mintha csak benyelne Ő —
A Harmatcsepp akár
Egy Gyermekláncfű Ujjait —
S aztán én is — ha már! —
És Ő — Ő jött Lábam nyomán —
Jött Ezüst Lépte s Ő —
Érezte Bokám — és Cipőm
Hogy elönt s Gyöngyöző —
S értünk a Szilárd Városig —
Ott Ő sosem honolt —
A Tenger nézett — meghajolt
Előttem — S elvonult —
..................................................
Az interneten több magyarázata is található a versnek. Freudról, elfojtott szexualitásról és
hasonló közhelyekről szavalnak bennfenteskedve. Lehet, hogy igazak azok a közhelyek —
elvégre vannak igaz közhelyek is —, de a vers megértéséhez nem visznek közelebb, mert a
vers nem közhelyszerű. Az
„elfojtott szexualitás” legfeljebb pszichikai — tudatos vagy nem tudatos — kiváltó oka
lehetett versnek, de nem a jelentése, vagy csak nagyon távolról derengő és megragadhatatlan
jelentése. A vers nem érthető (az „érthetőség” köznapi értelmében), de rengeteg érthetetlen
verssel ellentétben mégsem halandzsa. Lefordítása azzal az eshetőséggel „kecsegtet”, hogy a
fordító melléfog — annál is inkább, mert ez még egészen egyszerű és közérthető versek
fordítóival is gyakran megesik...
Israel Efraim

Ki arca ez? 82

Ki arca ez?
Mi rózsás arc
Vesztette el a pírt?
Erdőn leltem -- a kis "plejád"
S elvittem onnan őt
A robin a néphit szerint
Borít rá levelet
Melyik az arc?
S a szemfedő?
Becsap míg figyeled
Fűri Mária

Ki ez az arc?

Ki ez az arc?
Szép rózsa-szín
Volt — s nem rózsás ma, nem.
Erdőn — „Plejádok!” — leltem én
S nálam van, jó helyen.
Néphit szerint vörösbegy
Lep el levelekkel ilyet,
De mi az arc —
S mi a lepel,
Hát azt fürkészheted.
Israel Efraim

Ki sose vesztett, nincs még kész 73

Ki sose vesztett, nincs még kész

Hogy leljen Koronát!
Ki nem szomjazott
Kancsót -- benne Hűs Tamarind!
Ki hegyre fel nem kaptatott
Érinthet-e oly láb
Bíbor birodalmakat
Pizarro partján?
Hány légió győz, hány veszít --
Megszólal a császár?
Hány szín kerül elő a
Forradalom napján?
Ki hány golyót visel el?
Van -- Királyi sebed?
Bakahomlokra, Angyal,
Írd, "Előléptetett"!
Fűri Mária

Ki sose vesztett,nem talál

Ki sosem vesztett, nem talál

Sohasem Koronát!
Ki szomjas nem volt
Hűsítő Italt, jó Kupát!
Mely sosem mért mérföldeket —
Az a láb járni jó
Vöröses partokat
Miket járt Pizarro?
Hány Légiót győzött le ő —
Császár megmondja-e?
Hány Címert szakitott le
Forradalom heve?
Hány Golyó ment hasadba?
Hol a Királyi seb?
Írjátok, Angyalok
Homlokra: „Előléptetett!”
Israel Efraim

Kiglancolt főkötő 72

Kiglancolt főkötő
Kifestett ajak
Vörös rékli, szoknya
Hangot mégsem ad
Bárcsak virág lenne
A hegyoldalon
Melynek múlásáról
Nincsen semmi nyom
Csak az ér csobogna
Egyszer erre járt
És csak lépés, tétova
Keresné nyomát
Fűri Mária

Kinőjük a szerelmet is
Kinőjük a szerelmet is
Betesszük a fiókba
Míg divatba nem jön megint
Mint nagypapa kalapja
Fűri Mária

Kinőtt szerelmet lelkünk sufniba rak

Kinőtt szerelmet mint ruhát

Lelkünk sufniba rak —
Míg föltámad az Ódivat —
Mit hordtak Főurak.
Israel Efraim

Kis őrültséget tavasszal

Kis őrültséget tavasszal

A király is megtapasztal
De jajj neked, bohóc
Ki az óriás színt lesed
S azt gondolod, hogy a tied
E harsány, zöld lobonc
Fűri Mária

Kis sajka volt

Kis sajka volt, partok között

Csak úgy evezgetett
Tenger volt, gáláns -- jer velem! --
S az nem mondott nemet
Hullám volt, nagyétkű, mohó
A partról áradó --
Vitorlát sosem bonthatott
Eltűnt kicsiny hajóm
Fűri Mária

Kísérj ágyához, sekrestyés! -- 96

Kísérj ágyához, sekrestyés! --

A Mester alszik ott.
Építek madárfészket,
Vetek kora-magot --
S mikor a hó kikúszik
A kamraajtón túl --
Százszorszép vezet oda --
És a trubadúr.
Fűri Mária

Kísérthetnek — ha nem vagy is Szoba

Kísérthetnek — ha nem vagy is Szoba

Sem ó Ház, elhagyott —
Folyosóival az Agy lefőzhet
Bármely Helyet —
Egy Éjféli Találkozó
Kül-Szelleme
Nem oly riasztó mint a Háziúr
Jeges Szeme.
Sem Szellemlovon holt Apát,
Űző Kövek —
Mint ha magadba ütközöl
S nincs Fegyvered —
Ha lopózol magad után —
Vért az fagyaszt —
Egy Orgyilkos az Ágy alatt
Úgy nem ijeszt.
Pisztoly után szaladoz a Test —
Ajtót Reteszre zár —
S nem látja az iszonyúbb kísértetet —
Mi utána jár —

Kiszámolósdim (hogyha van):

Kiszámolósdim — hogyha van —

Egy: Költők — Két: a Nap —
Hár: Nyár — Aztán Négy: Isten Ege —
Aztán — más nem marad —
Ha jól megnézzük — benne van
Az "Egy"-ben az Egész —
A Többi már csak Ráadás —
"Egy"-gyel a Lista kész —
Évig — Nagy Évig — tart Nyaruk —
Nap-ra telik nekik
Kelet — extravagáns lehet —
S ha Jövendő Egük —
Oly szép mint tervezik
Hódolóiknak Azt —
Álmuk igazolása Kegy —
De jó nehéz lehet —
Israel Efraim
Kockázol, Lélek, megint? 139

Kockázol, Lélek, megint?

Hazárdjáték. Ezzel
Biz százak vesztek el --
De nyert százanként tíz --
Lélegzetvisszafojtva
Lesnek az Angyalok --
Licitál sok mohó
Démon a Lelkemért!
Fűri Mária

Kocsim éjjel ha fut 10

Kocsim éjjel ha fut

Küllőt nem látok én
De csöpög az a láb
S tudom hogy körbe jár
Lábam alatt az ár --
Nem mindennapi út --
De minden út --
Ez is -- tisztásra ér
Van aki abbahagy --
Van aki föld alatt
Kap egy állást
Van, hogy egy dicső láb
Királyi kapun át
Lép, s talányt visszadob
Reád és rám
Fűri Mária

Külsőt belső pingál

A külső méretét
A belső dönti el
Herceg vagy törpe lesz-e --
A belső állapot
A mozdulatlan tengely,
Kereket az vezérel --
S mi látszik? Felvert por
És küllő-perdület
Külsőt belső pingál
-- Kéz nélküli ecset --
A kép előáll, s őrzi
A belső védjegyet
Vérerekkel szőtt vásznon
Egy áll, talán szemöldök --
A csillag titka tóban --
Szem nem tudhatja meg
Fűri Mária

Lágy Ujjával a Fény Dobolt

Lágy Ujjával a Fény

Dobolt a Városon
S szólt “Nagy vagyok, nem várhatok
Mennék be már, be én!”
“Korán jöttél,” a Város így,
“Arcunkon álom ül —
De bejöhetsz, csak megfogadd,
Nem keltsz senkit se föl.”
Belement könnyen az
De hogy beljebb került
Arcáról a Lelkesedés
Felvert Szolgát-Urat
A Pocsolyalakó
Cigánykereket hányt
Bókolt hangosan s a Szunyog
Kért Serlegébe fényt.
…………………………
Az egész vers hihetetlenül bizarr, de hogy mit jelenthet az utolsó strófa, arról végképp
fogalmam sincs; először lefordítatlanul akartam hagyni, de aztán mégis lefordítottam,
remélhetőleg úgy, hogy attól a szerző nem forog a sírjában. Talán azt jelenti, hogy a
legalacsonyabbrendű lények jobban meg tudják becsülni a fény fantasztikus adományát, mint
mi civilizált emberek. — "A Pocsolyalakó” az eredetiben
“A Szomszéd vagy: A Felebarát a Pocsolyában” ; azt képzeltem, hogy ez valami vízipók lehet.
Ha ez így van, és a Neighbor szó valóban felebarátot jelent itt, akkor Emily Dickinson abban is
messze megelőzte korunkat, hogy az állatokat is felebarátainknak tartja (ha ugyan nem
puszta irónia a szóhasználata); és mi még csak az eszes állatoknál tartunk, a delfinnél,
majmoknál stb., hol vagyunk még a szúnyogokkal, muslicákkal érzett szolidaritástól! — Hogy
miért van a szúnyognak vagy annál is kisebb izének pohara vagy kelyhe, serlege (cup), illetve
mi lehet ennek az enigmatikus metaforának a megfejtése (ha tényleg metafora), azt sem
tudom, de így még jobban lenyűgöz, mintha tudnám. De lehet, hogy a szúnyog serlege maga a
pocsolya, hiszen abból iszik. Az eredetiben a szúnyog a poharát/serlegét "felemeli", "a
magasba emeli"...
A vers rímei egytől-egyig slant rhyme-ok, “félrímek”: csak másslhangzók csengenek össze,
magánhangzók nem.
Israel Efraim

Lámpa ég — s bent — olaj

Lámpa ég — s bent — olaj

Rabszolga önti bár —
Mit számít szorgalmas kanóc —
Sisteregnie kár!
A Rabszolga — nem önt —
A Lámpa — arany — ég —
Nem tudja hogy nincs már olaj —
És nincs Rabszolga rég —
..........................................
A második versszak alternatív fordítása:
A Rabszolga — nem önt
A Lámpa — duruzsol —
Nem tudja hogy nincs már olaj —
S Rabszolga sincs — sehol —
Israel Efraim

Látogató seregek 298

Egyedül -- veletek
Látogató seregek
Nevenincs gyülekezők
Kulcsot rejtők -- --
Nincsen se hírnevük
Se szabott lakhelyük
E lények otthon
Vannak mindenhol
Jelzik jövetelük
A belső hírnökök --
Távozásuk nem --
Mert sosem mennek el --
Fűri Mária

Látszólag fejet hajtani – 105

Látszólag fejet hajtani --

De aztán ott motoz,
Halhatatlan elménknek
Nem való ez a póz --
Mért ne vehetnél fel te is --
Ha az ügy csupa bolyh --
Pókháló attitűdöket
egy sima gézlapon?
Fűri Mária

Legalább imádkozni még – 502

Legalább imádkozni még --

Ó Jézus, körben itt --
Vajon melyik szoba tied --
Kopogok mindenütt --
Délen földrengést generálsz --
Örvényt a tengeren --
Elárulod, Názáreti --
Nyújtasz-e kart nekem ?
Fűri Mária

Legszebb a siker annak

Legszebb a siker annak,

Ki sosem éri el.
Tudni, hogy mi a nektár,
Ahhoz koplalni kell.
Ki a bíborló seregből
A zászlónál terem,
Nem tudja úgy leírni,
Mi az, hogy győzelem,
Mint a halálra sebzett,
Ha meglopott fülét
Távoli szép triumfus
Kínja repeszti szét.
Gergely Ágnes

Lejjebb hajol -- hajol -- a nap! 152

Lejjebb hajol -- hajol -- a nap!

Micsoda Akció!
Hozzá nyújtóznak a hegyek!
Higgadt Reakció!
Mélyebb és mélyebb már a folt
Az ablaküvegen --
És egyre vastagabb a talp
Mígnem az a Bíbor
Zsúfolt lesz Hadsereggel --
Tábornokok, bakák --
Hallom a harci zajt már --
Volt tán Szalagrózsám?
Roham a kéménysarokból --
Csak a Senki, lám, lám!
Fűri Mária

Lemérek minden Bánatot

Lemérek minden Bánatot

Vizsga szemekkel én —
Hogy Az vajon súlyosb-e vagy
Könnyebb mint az Enyém.
Hogy régóta nyögik-e Ők —
Vagy csak most született —
A Magamét azt nem tudom —
Az mindig ó s beteg —
Hogy fájdalmas-e élniük —
S választásuk van-e —
S ha van — az élet vagy pedig
A halál kellene —
Látom van Ki — elszenvedi —
S arcán újból — mosoly —
Olyan mint lámpában a Fény
Ha fogytán az Olaj —
Vajon ha látta sok-sok Év —
Mondjuk Ezer — a Kórt —
A korait — ily sok idő
Hozhat-e rájuk Írt —
Vagy továbbra is fájni fog
Idegszázadokon át —
Egy még nagyobb Kínt tárva fel —
Nem a Szerelemét —
Van — hallom — számos szenvedés —
Van rájuk számos Ok —
A Halál — az csak egyikük —
S mi az? — egyszer lezárt szemek —
Egy Kín a Kell — és egy a Tél —
S egy a „Reménytelen!” —
Nem érzel Szelet otthonit —
S nem Otthont lát a Szem —
S ha nem tudom is melyiket
Kell vígasztalnia —
Sajgó Vígasz az is, hogy ez
Múló Kálvária —
Felmérni mind ami Kereszt —
S hogy hogyan cipelik —
Lenyűgöző — mert azt hiszem
Enyém is némelyik —
Israel Efraim

Lepkének nem jár szimpátia

A lepkének nem jár

Semmi szimpátia
Bár kedveli a fajtát
A Rovarok Tana –
De mivel röpköd egyre
És tarkabarka lény
Esküsznek a gyanakvók
Hogy nincs benne erény –
Hordana szende címert
Mind felül mind alul
Mindjárt illően élne
És halhatatlanul –
.........................
Alternatív fordítás:
A lepke, a lepke
Szalonba nem való
Bár helyesli a létét
A Rovarhatározó –
De mivel szerte röpköd
És hull a hímpora,
Esküsznek a gyanakvók
Hogy léha, rossz ara –
Ha volna szende jelmez
Egész testét fedő
Jól bizonyítaná az
Hogy feddhetetlen ő –
Israel Efraim

Léptem oly óvatos

Léptem oly óvatos

Volt hajóm padlatán;
A fejem körül csillagok,
Lábamnál óceán.
Nem tudtam: még egy incs,
S az a végső lehet, —
Járásom ettől ingatag.
Hja, a tapasztalat!
Israel Efraim
Lesz-e „Hajnal”? Jön-e „Nappal”?

Lesz-e „Hajnal”? Jön-e „Nappal”?

Egyáltalán van-e? Van?
Láthatnám-e a hegyekről
Hegymagasan én magam?
Van-e lába mint Virágnak?
Tollas-e mint egy Madár?
Híres helyekről való-e,
Hol képzeletem se jár?
Hol egy Tudós, Tengerésznép,
Mennyből pottyant Bölcs? Ugyan
Mondjátok meg, az a szent hely —
Neve „Hajnal” — merre van?!
Alternatív fordítás:
Lesz valóban, lesz-e „Reggel”?
Létezik-e, van-e „Nap”?
Láthatnám-e a hegyekről,
Volnék hegynél magasabb?
Lábon áll mint Tavirózsa?
Madártoll van a Fején?
Híres földekről jön erre
Mikről nem hallottam én?
Ide Tudós! Ide Matróz!
Égből jött Bölcs Emberek!
Kérdezi egy kis Zarándok:
„Hajnalország” hol lehet?
Israel Efraim

Létem — mint Töltött Puska állt —

Létem — mint Töltött Puska állt —

Sutban — s eljött a Nap
Hát Gazdám — látta mi vagyok —
Jön oszt vállára kap —
Most járjuk Vadaskertjeit —
Most Őzre lődözünk —
És ha csak szólok Neki én
Egy Hegység válaszol —
Ha mosolygok, meleg sugár
Gyúl ki Völgyek között —
Akár egy Vezuv-szerű arc
Ha tör ki élvezet —
S Éjjel — jól végzett Nap után —
Testőr vagyok Neki —
Jobb ez mint Párnát, jó puhát
Vele megosztani —
Mellettem ellenség Vele
Egyszer lehet pimasz —
Rá Sárga Szemet szegezek —
És mozdul egy Ravasz —
Tovább élhetnék Nála — én
Ő tovább — élni — fog —
Mert én — mert én csak ölhetek,
De meg — nem halhatok —
Az első sor lehetséges változata:
Éltem [= Életem] — mint Töltött Puska állt —
Israel Efraim

Lökdös déli szél

Lökdös déli szél -
Jött virágra
Méh, iszik, de fél -
Száll el másra.
Ott ül pillangó
Szirmoknak ölében -
Néked szedni jó,
Vedd el szépen.
Szalki Bernáth Attila

Madár a Létezés 653

Madár a Létezés
Legjobban Lenn szeret
Felragadja egy könnyű Szél
És máris ott a Menny
Siklik -- suhan -- pörög --
Felhőkkel enyeleg
Egy könnyű, surrogó iram --
Ahogy a Madarak
De nekik Zene szól
A lábaik nyomán --
Ahogy a Lenn Extázisa
Dallamot generál --
Fűri Mária

Madár jött az úton (328)

Madár jött az úton —

Nem látta, figyelem —
Gilisztát ketté harapott,
Megette eleven.
Egy alkalmatos fűről
Harmatot ivott,
S hogy kikerüljön bogarat,
Falig oldalozott.
Rám villant gyors szeme
Kapkodva körbejárt,
Úgy véltem, rémült gyöngyszemek –
Majd feje bársonyát
Felkapta, mint veszélyben,
Morzsát dobtam neki,
Kiterjesztette szárnyát,
Mi simábban röpteti,
Mint evező oszt Oceánt,
– Min nem hagy karcolást –
Vagy nem csobbanó nyári dél,
Ha lepke ússza át.
Károlyi Amy

Magányosabb lehet... (405)

Magányosabb lehet
Magányosság híján.
Már úgy megszoktam végzetem,
Egy másik béke tán
Megtörné a homályt,
Kamrám rőfnyi tere
A szentséget, mi tőle jő
Nem fogadhatja be.
Szokatlan a remény,
Betolakodna és
Megszentségtelenítené
A szenvedés helyét.
Tán könnyebb, ha kihagy
Erőnk, parthoz közel,
Mint elérni kék szigetem,
Hol megöl a gyönyör.
Károlyi Amy

Már bágyadtak a reggelek (32)

Már bágyadtak a reggelek

Fűben dió lapul
A bogyók arca teltebb
A rózsa kint virul
Sárga sálat visel a hárs
Bíbor ruhát a rét
Ha nem lennék ódivatú
Ma bizsut hordanék
Fűri Mária

Más Vasárnap Templomba megy

Más Vasárnap Templomba megy —

Én Vasárnap haza —
A Kórusom a Seregély —
S egy Lugas a Kupola —
Más Stólát ölt e nap, Csuhát —
Nekem a Szárnyam is elég —
És hallgatom a Harang helyett
Kis Sekrestyésünk — énekét.
Isten tart Szentbeszédet, elsőrangú Pap —
Röviden és nem mond nagyot,
Bár így az Égbe nem jutok —
De azért elvagyok.
...................................
Az első versszak alternatív fordítása:
Vasárnapnak Templom dukál
Másnál — nálam az otthonom —
A Kórus — csupa Seregély —
És egy Lugas a Dóm
Israel Efraim

Megéri vajon a sírást? -- 189

Megéri vajon a sírást? --

Sóhajt, e semmiség? --
És mégis -- árucserével --
E méret, ez, a vég!
Alternatív fordítás:
Megéri vajon a sírást? --
Kis ügyek -- sóhajunk? --
És mégis -- árucserével --
Az ügy a -- meghalunk!
Fűri Mária

Megfejthető Talány
Megfejthető Talány
Csak Gyom csak Laboda —
Mi az mi a legavasabb —
A Tegnapi csoda —
Alternatív fordítás (az eredeti vers 2. sora szó szerint: Gyorsan/sebesen/sietve megúnjuk ):
Megfejthető Talányt
Dobj ki csapd oda —
Semmi sem lehet avasabb
Mint a kimúlt csoda —
...........................................
Ez megmagyarázza, miért olyan érthetetlen sok Emily Dickinson-vers (bár távolról sem
mindegyik). De azért egy érthető vers egyáltalán nem okvetlenül unalmas, még akkor sem, ha
„Nincsen benne semmi, ámde az legalább érthető”, t.i. nincsen benne semmi gondolat, semmi
prózában is megfogalmazható
„mondanivaló”. Hajdan a versek általában könnyen érthetők voltak, gyakran 100 %-ig,
mégsem untuk meg mindegyiket. De a nehezen-érthetőség gyakran megsokszorozza még
egyszerű közlések érdekességét is, és az esztétikai hatás egyik fontos eleme lehet.
Israel Efraim

Meghalsz! meghalsz éjszaka! 158

Meghalsz! Meghalsz éjszaka!

Lesz, aki a fényt hozza?
Hogy láthassam, merre megyek
Ha az örök hóba lépek?
Jézus, Jézus, merre jársz?
Azt mondják, Te mindig jössz --
Talán nem leli a Házat --
Jöjjön már a Jézus-járat!
Lépdelnek a nagy kapuhoz,
Nézd csak ki jön! Hisz Dolli az!
Lábdobogás föl a lépcsőn!
Ki fél, Halál? -- Dolli jön!
Fűri Mária

Meghalt -- a halál megesett. 150

Meghalt -- a halál megesett.

S mikor végsőt lehelt,
Egyszerű ruhát öltött,
S indult a nap fele.
Kis lényét észrevehették
Őrt álló Angyalok,
Mert azóta se láttam
A földi oldalon.
Fűri Mária

Megraboltam az erdőt (41)

Megraboltam az erdőt
A bízó erdőt
A gyanútlan fákat
Bogáncsaik, moháik kihoztam
Hogy ne unatkozzam
Megvizsgáltam e kis díszeket -- megragadtam -- elhurcoltam --
Vajon mit mond a joghű bürök?
És mit mond a tölgy?
Fűri Mária

Megteszi a homok 1291

Megteszi a homok
Ha a nagy sivatag
Nem sejt vizet
De meghal, ha hallja
Psszt, ha gyanítja
A Kaszpi tényt
Legtöbb -- mi az?
Bírni, nem bírni -- az
Hasonló mennyiség
Jön az álom-galopp
S először e lakot
Találja meg: Elég
Fűri Mária

Megtudom mért, ha itt az idő, 193

Megtudom mért, ha itt az idő,

S hogy mért, tovább nem kérdezem;
Krisztus a kínról szól, a színhely
Világos égi tanterem.
Elmondja majd, mit ígért Péter,
S tűnődve, ez mily fájdalom,
Nem lesz fontos már az a kín-csepp,
Mi forró most, mi forró most.
Fűri Mária

Melldöngetve hogy küzd a bátor, 126

Melldöngetve hogy küzd a bátor,

De vitézebbek ők,
Akik bánatcsapatot ütnek
A lelki harcmezőn.
Győzelmük nem éljenzi nép,
Bukásuk kit zavar,
Haldoklásukra nem figyel
A buzgó hazafi.
De az elszánt menet
Lép, mint az angyalok,
Hó uniformis, büszke láb,
Sorok mögött sorok.
Fűri Mária

Mellére gyöngy való, 84

Mellére gyöngy való,

Én nem voltam búvár --
Fejére korona,
Nincs nekem címerem;
A szíve otthonos --
Szerelmetes kócból
Én veréb, örökös
Fészkem ott építem
A vers szó szerinti fordítása:
A mellére gyöngyök illenek,
De én nem voltam búvár --
Homloka trónszékhez illik
De nekem nincs címerem.
A szíve otthon teremtésére való --
Én, veréb, ott építem
Édes ágakból és madzagból
Örökös fészkemet
Fűri Mária

Messze a Tengertől a Hold

Messze a Tengertől a Hold —

És mégis – hű Rokon –
Követi az Delejkezét –
Kijelölt Homokon –
Egy ívpercnyit sem késik ő –
Szót Holdszemnek fogad –
Ennyit megy – a Városhoz közel –
Épp ennyit leapad –
Uram, Tied Kéz és Delej –
S enyém – a messzi víz –
Szót fogad, bárhová terelj,
Szemed bárhova visz –
.................................
A Moon (hold) az óangolban hímnemű szó volt, tehát a he ("ő") szóval utaltak rá; később
idegen hatásra inkább a "she" (ő, nőnemű) névmással. Ma az angolban kivételes esetektől
eltekintve csak személyekkel kapcsolatban van nyelvtani jelentősége a nemnek. A versben a
hold "nőnemű" (she), a tenger pedig "hímnemű" (he). Ennek ellenére úgy rémlik, hogy a " He
never misses a Degree " ( Egy ívpercnyit sem késik ő ) a holdra is vonatkozhat: a szituációból
ugyan az következik, hogy a tengerre vonatkozik, hiszen az követi pontosan a hold "delejes
kezét" (hétköznapi nyelvre lefordítva: tömegvonzását), de hát azért talán mégsem ívpercnyi
pontossággal... Mondattanilag és a vers logikája szempontjából furcsa, de azért nem
lehetetlen az az elképzelés, hogy a sor a holdról mondja, hogy mozgása abszolút szabályos, és
a következő sorban a hold visszavedlik nőneművé (Her eye). Emily Dickinson a szokatlan
dolgok hol nőnemű, hol határozottan hímnemű embere...
hű Rokon – az eredetiben: "[őt, aki] engedelmes mint egy [kis] fiú".
Israel Efraim

Mi a különbség az Életforma és az Élet között?

„Életmód” s az Élet maga

Az éppen ugyanolyan
Mint Ital mely az Ajkadon
S mely a Korsódban van
Ez utóbbit — tartani jó —
De ami mennybe szalaszt
Az a dugótlan — még különb —
Én kipróbáltam ezt
...............................
Szó szerinti fordítás:
Az Életforma és az Élet között
A különbség olyan nagy
Mint az Ajkak között levő Ital
És a Korsóban levő Ital között
Az utóbbi — kitűnő, arra való, hogy [otthon (?)] tartsák—
De extatikus célokra
Magasabb rendű [jobb] a dugó nélküli —
Én tudom, mert kipróbáltam
Israel Efraim

Mi csak a Nappal tarthatunk —

Mi csak a Nappal tarthatunk —

Valahányszor lemegy
Félgömböt hagy hátra nekünk —
S az inkább — vele megy —
Nem járunk a Porral tovább
Csak a Porkapuig —
Megátjuk túlsó Oldalát —
S látásunk — megkopik.
Israel Efraim

Mi Svájc-lakók -- 80

Mi Svájc-lakók --
Halkhűvösek --
Mígnem egy furcsa nap
Függöny nélkül az Alpok,
S tekintetünk szabad!
A túloldalt Itália!
Közöttünk ott az őr --
Fennkölt Alpok --
Csalárd Alpok
Visszatart örökkön!
Fűri Mária

Mielőtt tó, folyó befagy

Mielőtt tó, folyó befagy

S kitör a korcsolyaláz,
Vagy alkony hoz egy orcát,
Mit a hó megaláz,
Mielőtt elpihen a rét,
S jön Karácsonyidő,
Csoda csoda hátán
Lesz elém növő!
Minek illetjük szegélyét
Egy szép nyári nap;
Ami messze nem jár,
Csak e híd alatt;
Annak, ki így dalol, szól,
Ha nincs itt senki sem, —
Ruhám, melyre sírtam,
Felel-e? Felvegyem?
..................................
A "Csoda csoda hátán" sort Góz Adrienn "Amíg a tó vize befagy" c. fordításából vettem át, az ő
beleegyezésével.
[A]minek illetjük szegélyét. — Ered.: "What we touch the hems of." To touch the hem of
someone's garment, 'valaki ruhájának szegélyét illetni', azt jelenti, hogy nagyon tisztelni
valakit. A kifejezés az Újszövetségből származik (Máté 9, 20). Károli-Biblia: „És ímé, egy
asszony, a ki tizenkét év óta vérfolyásban szenved vala, hozzájárulván hátulról, illeté az õ
ruhájának szegélyét.” A harmadik strófa az előző kettőnek a folytatása: ’Mielőtt eljönne a
karácsony, elém tárul egy csomó csoda, TUDNIILLIK
az, aminek (vagy akinek?) a ruhája szegélyét érintjük, és aki itt járkál a közelben. Ez a valaki
lehet Jézus, akinek a sírjához fölösleges elzarándokolni, mert itt jár az a közelben. De nem
biztos, hogy ez Jézus, vagy legalábbis nem az egyházak „hivatalos”, élettelenné merevített
Jézusa. „What” és”that”
vonatkozhat emberre is, de azért ha konkrétan és egyértelműen Jézus személyére akart volna
utalni, akkor inkább úgy írta volna, hogy „He whom we touch the hems of” (= He the hems of
whom — he whose hem — we touch). Az is lehet, sőt az még valószínűbb, hogy ez olyasmit
jelent, hogy:
’az a sok csoda, ami majd eljön hozzám még karácsony előtt, az az, aminek a szegélyét
szoktuk megérinteni (talán: mi nők, mert frock az elsősorban „női ruhá”-t jelent), tudniillik a
saját ruhánk.
Ugyanez a ruha „sétál” itt a közelben, ti. a legelső híd távolságában.' Ez talán azt sugallja,
hogy ’a saját ruhám fog szembejönni velem’, azaz saját magam, a saját énem.
Az utolsó versszakot vagy úgy kell, helyesebben úgy (is) lehet, érteni, hogy az is az előbbiek
folytatása, vagyis hogy az a csoda, ami vagy aki szembejön velem, az az, aki így dalol és
beszél, azaz én magam, vagy pedig úgy, hogy mondattanilag nem az előző versszak
folytatása, hanem így érthető: „Vajon annak, aki így dalol, így énekel, azaz nekem, azt fogja-e
válaszolni a ruhám, hogy vegyem magamra?”
Értsd: a saját énem, aki szembejön velem, egyesülni fog-e velem? Ehhez nekem nincs
szükségem
Jézusra — vagy még valószínűbben: ehhez nekem nincs szükségem a hivatalos, decemberi,
befagyott vizű karácsonyra, az egyházak "hivatalos" Jézusára —, én anélkül is belátok az
égbe, anélkülis látok csodákat, anélkül is megtalálom saját magamat.
Ezek az értelmezések nem egyértelműek, nem is biztos, hogy helyesek, bár valószínűleg
helyesek. Emily Dickinson nagyon gyakran mond hasonló dolgokat.
Israel Efraim

Míly lágy cherubi lények... (401)

Míly lágy cherubi lények

Ez úriasszonyok.
Éppúgy bánthatnánk plüsst avagy
Sérthetnénk csillagot.
Nyomott pamut hitelvek,
Borzasztó mind ami
Szeplős ember-természet.
S szégyen az isteni.
Egy halászember rangja
Oly köznapi dolog.
Megváltónk, kényes hölgyeim,
Pirúl miattatok.
Károlyi Amy

Milyen Csárda ez? 115

Milyen Csárda ez,

Ahova éjszakára
Különös Utazó jön?
Ki a Vendéglős?
Hol a személyzet?
Nézd, milyen furcsa, bizarr szobák!
Nincs rőt tűz a kandalló rácson --
Nincsenek színig töltött Kupák --
Szellemidéző! Vendéglős!
Kicsoda alant e társaság?
Fűri Mária

Milyen sok virág pusztul el 404

Milyen sok virág pusztul el

Domboldalon, mezőn
Anélkül, hogy tudna róla
Hogy milyen gyönyörű
Névtelen tokot hány repít --
A szellő felveszi --
Öntudatlan skarlát fuvar --
Más szemhez elviszi --
Fűri Mária

Milyen szégyenlős volt, 91

Milyen szégyenlős volt,

Rejtették levelek
Milyen félénk, csinos!
Rettegett, meglelik
Mikor megfordultam
És megragadtam őt
Ellenszegült -- lakhelye
Hátunk mögött maradt
Megraboltam a völgyet,
Elárultam -- kiért?
Kérdeznek majd erről sokan,
De ajkamon lakat
Fűri Mária
Mind Méhtől loptam el —

Mind Méhtől loptam el —

Neked — kell —
Méz per —
Felmentett! — Fel!
Újabb vázlatos és alig érthető Emily Dickinson-vers. Nem mondja meg, mit lopott el „egy”
méhecskétől; kézenfekvő azt gondolni, hogy a mézet lopta el, de méznek nem dukál többes
szám (them).
Talán virágot szedett, és az őszerinte olyan, mintha a méhek orra elől lopta volna el, mert a
virágok a méheknek lettek teremtve (?); de itt az áll, hogy „egy méhtől” lopta el.
Valószínűnek tartom, hogy virágot (= virágokat) szedett, miközben egy méhecske röpködött
eme virágok körül, és szegény méh emiatt a virágszedés miatt nem szedhette ki belőlük a
virágport, hoppon maradt. Ezzel az értelmezéssel esetleg az lehet a baj, hogy — kézenfekvő...
; mert a jó költők többnyire nem kézenfekvő dolgokat mondanak, és különösen nem a
csavaroseszű Emily Dickinson. Ámde ha a verse rejtvényszerű és meg kell fejteni, akkor adnia
kell valami fogódzót a megfejtéséhez, még akkor is, ha nem a nyilvánosságnak szánta a
verseit, és ez a fogódzó: logikus, értelmes, köznapi tapasztalatokon alapuló asszociációk
lehetősége. Ha saját magának írta a verset és a vers teljesen megfejthetetlen olyan kulcsok
nélkül, amelyek kizárólag az ő fejében léteznek, akkor az már nem is vers, hanem titkos
feljegyzés. Igaz, hogy vannak teljesen megfejthetetlen (pl. szürrealista, dadaista) versek is, de
azok nem is sugallják, hogy meg kell fejteni az értelmüket, éppen ellenkezőleg. Ez a vers azt
sugallja, hogy megfejthető jelentése van:
" Fejts meg! ".
Because — Thee — : Ennek csak akkor van értelme, ha betoldunk egy szócskát; egyáltalán
nem nehéz betoldani, mert odakívánkozik, szinte ordítja, hogy „ Toldj be! ” : Because of Thee
= Temiattad. Úgy látszik, valaki számára szedte, „lopta el” azokat a virágszálakat egy ott
röpködő méhtől. Miért hagyta ki az „of” szót? Azzal együtt jobban hangzanék az a sor,
szabályos volna a ritmusa, így pedig nem szabályos; még Emily Dickinson költészetének
kontextusában is jobb volna a sor ritmusa, ha egyénieskedő poétánk odabiggyesztette volna
azt a nyavalyás „of”-ot: túl rövid, de szabályos jambikus sor volna az a sor. A 3. sor sem
jambikus; két hangsúlyos szótag az egész. Ez is valamiféle befejezetlenséget, vázlatosságot
sugall.
Méz per: az eredetiben nem „Méz per” áll, hanem „Édes védőbeszéd, védelem” (jogi teminus).
(„Per”-t a rím kedvéért írtam, de nem vészes egyáltalán.) A „védőbeszéd” az feltehetőleg a
második sor: „ A viráglopás mentőkörülménye az, hogy egy szeretett lény számára lettek
»ellopva« a virágok. "
Hogy ki „mentette fel” a virágtolvaj költőnőt? Hát a perben ítélkező képzeletbeli bíró, vagy a
Jóisten, vagy maga a „károsult”, azaz a méhecske. Igaz, hogy méhecskének nem a „He” (= ő)
névmás dukál, hanem az „id” névmás, de költészetben nem ritka az ilyesmi, és ha ritka vagy
egyáltalán nemlétező
volna, a faramuci Emily Dickinsonnál az sem érvénytelenítene ilyetén való értelmezést.
Így megfejtve (ha megfejtésem helyes, márpedig az nem biztos) már nincs is a versben semmi
kézen-nem-fekvő, sőt inkább még egy kicsit falvédőszerű, giccses is ez a "mondanivaló", akár
Szabolcska Mihály is írhatta volna is. Csakhogy Szabolcska Mihály valahogy így írta volna
meg „ugyanezt”: Virágot loptam a mezőn:
Méhecskéknek volt az szánva.
De tenéked loptam én azt,
A Jóisten megbocsájtja!

Emily Dickinson versében éppen azért nem falvédőszerű ugyanez, mert nem szájbarágó:
mert fejtörés kell hozzá, meg kell fejteni...

Israel Efraim

Minden gondolatomra volt Szó

Minden gondolatomra volt
Szó — Egyre nem tudok —
Mint Kéz nem mutathatja meg
Szénrajzzal a Napot
Olyannak ki sötétben élt —
Mondd meg — hogyan lehet?
Fest-e Tüzet Kárminvörös —
Mazarinkék — Delet?
..........................................
A második strófa alternatív fordítása:
Olyannak ki sötétben élt —
Tenné a te Kezed?
Mazarinkék fest-e Delet —
Kárminvörös —Tüzet?
Israel Efraim

Minden tél oly rövid —

Minden tél oly rövid —

Bár nincs rá túl sok ok
Én Madarakat küldök el —
S fedél alá megyek —
Mert alig költözöm be —
Phoebes már megjelent —
S — én szedhetem szét Sátramat —
S Házam nyitom — megint —
Minden csak megszakítás —
Kifosztva áll — Nyaram —
Mert volt egy Tél is — valaha —
S éhezett — a Barom —
S volt még egy Vízözön —
S egy Világ mosva szét —
De Ararát — ma — csak Mese —
S már nem hiszik Noét —
...............................................
Phoebes már megjelent, ered.: The Phoebes have begun = már elkezdődött Phoebes. Ez úgy
hangzik, mintha Phoebes valami ünnep vagy az évnek egy szakasza lenne, de nincs
tudomásom róla, az interneten sem találtam ilyesmit, csak azt, hogy Phoebe a római Diana
istennő (hold-istennő) egyik neve — itt aligha lehet erről szó —, és hogy van ilyen nevű
madár. Ha itt a madárról van szó, akkor: Már rákezdték a Phoebe-k. Talán rákezdtek a
dalolásra, vagy a fészekrakásra, mert vége a télnek???
De miért lakik a versbeli beszélő sátorban pont télen és házban nyáron? Lehet, hogy a házat a
madaraknak nyitja ki, amkikor azok a tél elmúltával visszatérnek – ? A ház meg azért áll
kifosztva, mert ő télen az éhező jószággal etette meg a házban található élelmiszert?
Israel Efraim

Minden zászló enyém 22

Minden zászló enyém

Májusban vetem én --
Csoda --
Csak nőnek, sorra sor --
Majd újra szunnyadók --
Kápolnám, nézd csak -- a
Róna
Elvesztem -- hátha megtalálják --
Elvétem -- hátha meglelik --
Raboló nem rabolja
Brókernél nem veszít
Vígan épülő halmok
Ásóm bár kicsiny
Zugok a jácintnak
Onnan nárcisz int
Ismerjük te meg én
A krókusz titkát --
Énekeljük puhán --
"Több hó nincs már"
Megőrzöd az Orchis szívét? --
Nyáron rózsaszínű a láp
Fűri Mária

Mint a bor, a lehetetlen

Mint a bor, a lehetetlen

Vígságot generál
Kóstolja bárki; de a lehet
Ízetlen -- elegyítsd,
Csak némi kockázattal --
S más ízű lesz a korty --
Mint amit varázslat hat át --
Oly biztos, mint a sors
Fűri Mária

Mint bánat, észrevétlenül (1540)

Mint bánat, észrevétlenül

Elmúlt a nyár megint.
Oly érzékelhetetlenül,
Hűtlenségnek se tűnt.
Nyugalom áradt szét,
Mint rég jött alkonyon,
Vagy mint ha délután a táj
Magányosan borong.
Korai est köszönt be,
Idegen virradat,
Mint menni vágyó vendég,
Ki bánt, ha nem marad.
S így, bár hajó se vitte,
Nem röpítette szárny,
Nyarunk a szépség bűvkörébe
Átsiklott könnyedén.
Tábor Eszter

Mint egy Ó-divatú Csoda —

Mint egy Ó-divatú Csoda —

Hogyha elmúlt a Nyár —
S a Nyár emléke jár —
S mit Június igér
Mint Hagyomány mely nem szünő —
Ezüstön Patina —
Vagy mint Hamupipő-cipő —
Kékszakállnál Geléria —
Méhzümmögése nem valós —
Virágai mint Álmodás —
Vidítnak — hogy sírunk belé —
Nemlevése — Majdnem-Levés —
Emlékei — Nyom — Képzelet —
Mint nem zengő Zenék —
Tokba tett Hegedűvonó —
Süket Fül — süket Ég —
Israel Efraim
..
Mint gyermek mond vendégnek jó éjt

Mint gyermek mond vendégnek jó éjt,

És elfordul szendén,
Csukják szép ajkaik virágim,
Öltve éji leplet.
Mint gyermek ébred szökkenve,
Örül, itt a reggel,
Pattannak majd ki virágim
Száz ágyásban, szerte.
Varga Zsolt

Mint régimódi csoda 302

Mint régimódi csoda

Oda a nyáridő
De életre kelnek újra
Június ügyei
Mint végtelen történet
Mint a régi mesék
Hamupipőke lovai
S az ólomkatonák --
Elképzelt méhzümmögés
Sírásra hangoló
Mint egy álom, virágai --
Olyan valószerű
Emlékek, mintha dallamok --
Mint néma muzsikás --
Posztóba tekert hegedű --
Fül -- és menny -- zsibbadás
Fűri Mária

Mintha egy kicsiny sarki virág 180

Mintha egy kicsiny sarki virág

A sarkkörön túlról --
A szélességi fokokon
Elindulna lefelé --
Eltűnődne a nyáron --
A szikrázó egen --
Sok színpompás virágon --
Más madárnyelveken!
Én mondom, Mintha e kicsiny virág
Az Édenbe lépne be --
Micsoda? Semmi semmi,
Csak a fentiekből ez vezethető le!
Fűri Mária

Mit csináljak -- szörnyen vinnyog – 186

Mit csináljak -- szörnyen vinnyog --

Ez a kis Szív-kutya itt benn
Ugat nappal, ugat éjjel --
De indulni nem fog --
Eloldoznád őt, lennél én?
Abbahagyná a nyüszögést
A Hozzád továbbított!
Nem ráncigálna --
Csak állna a székednél --
Netán ha merne, térdedre mászna --
Körülötted szaladgálna --
Mikor szeretnéd?
Mikor menjen?
Carlo-nak mondd --
Szól nékem!
Fűri Mária

Mit kértem nagy talán —

Mit kértem nagy talán —

Nem kisebb mint egek —
Mert mi Föld, magtömör
Születésem helyén —
Kosaram — Égboltoknak való —
A karomon — lazán — lebeg,
De nyomja kis csomag.
Israel Efraim

Mit mondtam, áll.

Mit mondtam, áll.

Nem hívtak el.
Nem látott a halál.
Rózsám hozom.
Szavam adom,
S minden szent Méh kezes —
S minden Pitypang domb oldalán —
és Sármány útfelen.
Virágok, én —
Esküm, s övék! —
Bizton jövünk megin’.
A vers egyik interpretátora szerint a szituáció ez: Emily egy sírnál áll, hozott rá egy
rózsaszálat; szavát adta, hogy eljön, és el is tudott jönni, mivel őróla megfeledkezett a halál;
és most újból kötelezi magát, hogy újra el fog jönni (sírlátogatóként? vagy a temető végleges
lakójaként?), “tartozik” ezzel. Kezesei a méhek, minden méh, a százszorszép (a fordításban:
pitypang) stb. Mind a virág, mind ő maga megesküszik, hogy megint el fognak jönni (ez így,
hétköznapi nyelvre lefordítva, giccses, de a versben csak egy icipicit giccses). (Az persze nem
ugyanez a mostani virágszál lesz, ezért nem a flower
— virág — szó áll ott, hanem a “blossom”: ez nem vágott vagy letépett virágot jelent, hanem
valamely növénynek, fának a virágát vagy összes virágait általában, sőt “virágzás”-t. Tehát
mintegy “a virágok népe, nemzetsége” esküszik meg Emilyvel együtt, hogy majd képviseltetni
fogja magát egy másik virágszállal.)
Az interpretáció plauzibilis, igaznak látszik. E. D. életrajzírói bizonyára azt is tudják, hogy
név szerint ki feküdt abban a sírban, de ez az olvasó számára irreleváns, mert a vers nem
céloz rá.
Israel Efraim

Mondd ki -- oldalról közelítsd – 1129

Mondd ki -- oldalról közelítsd --

Siker lesz az Igaz
Túl fényes gyenge örömnek
Ha szemben éri azt
Villámlást nem fél a gyerek,
Ha tanítója bölcs
Lassan ömöljön az Igaz
Másképpen megvakulsz
Fűri Mária

Morfondíroztam valaha —

Morfondíroztam valaha —
Voltam én is Gyerek —
Hogy ha Atom is — lezuhan —
Az Ég miért— örök —
Hisz a legsúlyosabb az Ég —
Kék — s fent marad — magas —
Kampó se kell — ezt állitom —
Érti ki Óriás —
Felnőttem — s problemáim
Velem — és hogy megoldd
Az Algebra többet segít —
S maga az Égi Bolt —
És — aztán — hogy megértsek
Még gyötrőbb titkokat —
Hogy mért nem hullik szét mi Kék —
S rám miért nem szakad —
Mi Kék — az eredetiben szó szerint: "Hogy miért nem fogja magát az Ég és szakad — Kéken
(a maga kékségében) — rám —.
Úgy látszik, hogy az Ég és a Kéksége között valami rejtett kapcsolat van az emberi lélekben.
Azt lehetne hinni, hogy ez az Ég és a Kék szó hasonlósága miatt van; de mintha nem csak a
magyar tudat számára volna így. Egy egyszerű francia nő egyszer elcsodálkozott rajta, hogy
az eget más nyelvben nem "ciel"-
nek hívják. Megkérdezték tőle, miért gondolja, hogy éppen cielnek kell hívni. Azt mondta: "
Azért, mert kék "...
Hogy valójában miért kék az ég, az a tudomány számára sem könnyű kérdés. Vannak ugyan
tudományos válaszok, de az a benyomásom, hogy azok nem kielégítő magyarázatok: ha
másmilyen színű volna az ég, azt is ugyanolyan magabiztosan megmagyaráznák... Einstein
számára nem volt ilyen egyszerű a kérdés; foglalkozott vele, mert úgy találta, hogy az ismert
fizikai törvények alapján az égnek nem kéknek kellene lennie...
Israel Efraim

Működés (963)

Oszd el a levegőt
Vágd kétfele a fényt
- Találkoznak
Egy cseppben a kockák
Vagy a golyóbisok
- Illeszkednek
A függöny nem zárja
Ki a szagokat
- Visszatérnek
Halványsárga szárnya
Lebben és elűzi
Gyengeséged
Fűri Mária

Nagy Cézár! 102

Nagy Cézár!
Ereszkedj le a Margarétához,
S fogadd el, amit Kátó Leánya gyűjtött,
Felséges engedelmeddel!
Fűri Mária

Nagy fájdalmat kábult érzés követ (341)

Nagy fájdalmat kábult érzés követ –

Az Idegek ünnepi Sírkövek
A Szív azt kérdi, Ő volt, aki fájt,
Tegnap vajon vagy Századokon át?
A Láb gép módra lépeget –
Fásult uton –
Föld, Lég, Bármi lehet –
Mi benne nő,
Oly Egykedvűség, mint a kő.
Az Ólom-Óra ez
Mit éppúgy nem feledsz,
Mint a Havat a Fagyásnak kitett
Jég s Kin előbb – majd a Hagyjuk, Minek –
Hárs Jenő

Nagy Gyászmenet járta Agyamat

Nagy Gyászmenet járta Agyamat,

Egy temető Sereg
Tapodta — tapodta — amíg
Feszült Ér és Ideg —
Amikor mind leültek,
Szertartás — mint a Dob —
Csak pergett — pergett — döngve — hogy
Eszem már kihagyott —
Hallottam Ládaemelést,
S hogy lelkembe tapos
Megint a sok Ólom-Cipő,
S a Tér — harangzajos,
Hogy egyetlen Harang az Ég,
S egy Dobhártya magam,
S hogy Én, a Csend, s egy furcsa Faj
Mind Vesztébe rohan —
S reccsent Palló és Ráció,
S zuhantam — le — le — Én —
S mindig egy új Világon át,
S Tudatlan — azután —
......................................
Ezt alighanem úgy kell érteni – vagy legalábbis úgy is lehet érteni –, hogy a saját temetését
írja le E.
D., az ő fejében zajlott le. Más verseiben mint kívánatosabb dologról beszél a haláláról...
Ilyen versek olvastán azt sugdossa fülembe a Kisördög, hogy „Á, az ilyesmi csak fikció.” Van
úgy, hogy elhiszem neki, van úgy, hogy nem. Például a cseh Nezval esetében elhiszem, hogy a
verseiben érzékeltetett tapasztalatok és szituációk fikciók, pedig Nezval is nagyon jó költő;
talán azért, mert „túl”
bravúros, túl könnyen megy neki: mert nem Varázsló, hanem Bűvész, a kabátujjából ráz ki
mindent. De a fenti versben úgy érzem, téved Kisördögöm. Egyébként az authentikus élmény-
vagy-fikció kérdése nem igazán releváns kérdés, de mégis csak motoszkál az agyunkban.
A vers legutolsó ríme ún. slant rhyme: csak a rímszavak utolsó mássalhangzója azonos, a
magánhangzójuk nem; l. más Dickinson-fordításoknál. Ezért áll a fordításban Én — azután ,
annak ellenére, hogy a magyarban ez egyáltalán nem számít és nem érződik rímnek.
Israel Efraim

Nagy kín nyomában jár egy állapot

Nagy kín nyomában jár egy állapot —

Minden Ideg Sírkőmerev, papos —
Zsibbadt Szív kérdezi: Ő szenvedett?
Tegnapi-e a Kín, vagy Százados?
A Láb csak jár, jár mint a gép —
Fa-mereven
Földet, Leget, Izét —
Nem bánva nő,
Egy Kvarc-kellem, akár a kő —
Az Ólom-Óra ez —
Túlélted? Nem feledsz.
Mint Didergőnek emléke a Hó —
Fázik — alél — s a lába induló —
Izét. Az eredetiben: ought = 1. valami, akármi, 2. semmi, 3. muszáj, kellene. Sem a kontxtusból,
sem a mondatszerkezetből nem derül ki, melyiket jelenti itt; a legvalószínűbb az „akármi”. Az
egész második strófa érthetetlen, sőt az egész vers: mondattanilag laza, jelzésszerű. Kb. így
lehet érteni: Egy óriási fájdalom, szenvedés után jön egy formális (= menetrendszerű?
meghatározhatatlan?
egyénietlen, az egyéniséget elaltató, elzsibbasztó?) érzés — az idegek szertatásos, hieratikus,
merev pózban ülnek, mint a sírok (pl. a egyiptomi királysírok, a fáraók óriási ülőszobraival)
— A zsibbadt szív azt kérdezi, vajon Ő (= ?) volt-e az, aki elviselt[e azt a szenvedést], Tegnap-
e, Századokkal ezelőtt?
Ebben az állapotban a láb [és nyilván a többi tagok is] mechanikusan működnek tovább, és
jól „érzik”
magukat, mint a kő, ti. éppen azért, mert nem éreznek semmit, tehát azt az előbbi fájdalmat
sem.
A láb ilyenkor nehéz mint az ólom, és ha ezt az ember túléli, akkor soha többé el nem felejti,
mint ahogyan a hidegtől reszkető (vagy megfagyó) ember emlékszik a hóra — fázás —
elkábulás —
elindulás, ti. mechanikusan elindul a láb, l. fent.
A 3. sorbeli „Ő” lehet Jézus: az ő kínhalála az keresztény kultúrában minden emberi szenvedés
archetípusa. A szenvedő azt kérdezi, vajon Jézus volt-e az, aki elviselte ezt a szenvedést. Emily
Dickinson nem egy versének fényében ez irónikus kérdés is lehet: ’ Ha, mint a keresztény
vallás tanítja, J. magára veszi a világ bűneit és ezzel megvált bennünket, akkor miért kellett
szenvednem az imént ?’
De azért ez nem biztos. Mindenesetre a „századokkal ezelőtt” is azt sugallja, hogy az Ő = lehet
Jézus, mert ki másra lehetne gondolni még.
Israel Efraim

Nagy Őrület — isteni Ész

Nagy Őrület — isteni Ész

Ha vagynak Szemeid —
Nagy Ész nagy Őrület lesz —
Ez a többség esze
Egyik előnye ez —
Bólints — gyógyult leszel —
Ne tedd, — ez már Veszélyt okoz —
S Veszélyt Bilincs kezel —
Israel Efraim
1/1
2022. 08. 10. 21:20
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1...
Nagy Téboly — ez isteni Ész (Magyar)
Nagy Téboly — ez isteni Ész —
Hogyha éles a Szem —
Nagy Ész — Téboly, nagy vész —
Így lát sok idelenn —
Itt is az a szabály:
Bólints — s egészséges leszel —
A Kétkedés — veszélyt okoz —
S Kényszerzubbony visz el —
Israel Efraim

Ne kárhoztasd Virág a Méhet – 206

Ne kárhoztasd Virág a Méhet --

Keresi a boldogságot --
Ezért veri ajtód --
Inkább a vevay-i Lakájt
"Az Úrnő ma házon kívül" --
E szavakra neveld!
Fűri Mária

Ne törődjünk a kis virággal -- 81

Ne törődjünk a kis virággal --

S mi van, ha visszahoz
Egy kertet, amit elvesztettünk,
Erre a tisztásra most?
Szekfűje bólint, s illatoz
Mámoros méh kering
Ezüst lop ki száz fuvolát
Száz nyárfából megint
Nézze bárki e kis virágot --
S hit által észrevesz
Feketerigókat a trón körül
S arany pitypang fejet
Fűri Mária

Nem a megszokott bort hozom 132

Nem a megszokott bort hozom

A tikkadt, sóvár ajkakon
Szomj, mit úgy oltanék.
Esengnek láztól tüzesen,
Elfordítom fáradt szemem,
Majd újra figyelek.
Itt a késlekedő üveg
Fogja a kéz, de az ajak
Nem hűs, dermedt, jeges,
És már úgy melegíteném
A keblet, hol a fagy honol,
Humusz, korok felett.
Lehetnek még más szomjasok,
Kiknek bemutathatna ez,
Ha marad tanunak.
Ezért van nálam e kupa,
Az utazóknak itala,
Csepp, ha megszomjazik, --
Ha, véletlen mondják nekem,
"A kicsihez, ide, ide",
S ekkor felébredek.
Fűri Mária

Nem bízok, Enciánkék -- 20

Nem bízok, Enciánkék --

Amint elfordulok,
Te szószegő, pirongat
Libegő fodor --
Fáradtan az én -- -- -- -- --
Megyek, dalolok --
Nem érzek ónos esőt
Nem félek fagyot
Fantom mező menekül
Kifulladt méh elől --
Forrás a sivatagban
Haldokló fűre dől --
Perzselnek esti tornyok
Csukódó szemet --
Omlik a messzi ég --
S befed kezet
Fűri Mária

Nem embernek készült kis út

Nem embernek készült kis út

Szem látja-e vajon?
A méh, a lepke kocsija
Eldöcög-e azon?
Saját magán túl városa
Van-e, nem tudom én;
Csak sóhajtok -- nem visz végig
Rajta semmi szekér.
Fűri Mária

Nem fél éntőlem soha méh

Nem fél éntőlem soha méh,

Lepkét jól ismerek;
Az aranyos erdei nép
Befogad és szeret.
Jöttömre kis patak nevet,
A szellő felkacag.
Ezüst köd miért fed, szemem?
Miért, Ó, nyári nap?
Israel Efraim

Nem hagyhatom barátom itt

Nem hagyhatom barátom itt,

Mert — mert ha meghal itt nekem
Míg el vagyok — s későn jövök —
Szíve hiába várna rám —
Ha csalódnék bennem szeme
Mely látni akart — annyira —
S nem tudna lezáródni míg
Engem meg nem "pillantana" —
Ha ledöföm tűrő hitét
Mely biztos benne hogy megyek —
S fülel — s álomba merülve susog —
Késlekedő nevet —
Előbb hasadjon meg szivem —
Mert hogyha csak akkor hasad —
Hasztalan lesz a hasadás
Mint fagyhalálra — nap!
Israel Efraim

Nem Halál volt, mert álltam én

Nem Halál volt, mert álltam én,

És fekszik mind, ki Holt –
Nem Éj volt, mert minden Harang
Nyelvével Délre nyúlt.
Nem Fagy volt, mert mint Sirokkó –
Belepte – Húsomat –
Sem Tűz – mert Márványlábfejem
Szentélyt lehűthetett –
De íze volt, mint mindazok,
Sorjáztak tisztesen
A Temetési Figurák,
S eszembe tűnt: felém –
Mintha letarolt életem
Feszítené keret,
És fulladna, mert kulcsa nincs,
S Éjfél volna, kicsit –
Mikor mind – áll – mi ketyegett –
S Űr mered – szerteszét –
Vagy Pulzáló Földet veszejt
Őszreggel – Durva dér –
Leginkább Káosz – hűs – Mozog –
Nincs Árbóc, Kilátás –
Sem Föld Nyoma – nem indokol
Meg – Kétségbeesést.
Góz Adrienn

Nem jártam lápokon

Nem jártam lápokon,

Nem jártam tengeren;
Mi a hanga, mégis tudom,
S hogy a hullám milyen.
Velem nem szólt az Úr,
Mennyben sem jártam én;
De az a táj, vitatlanul,
S térképe – az enyém.
Góz Adrienn

Nem játszunk Sírokon

Nem játszunk Sírokon —

Nincs Hely — se nagy se kis —
És lejt a Sír — nem egyenes —
És jönnek is —
És hoznak Koszorút —
És lehorgad fejük —
Félünk, hogy meghasad Szivük —
És játékunk oda —
És visszavonulunk
Mint hódító Sereg
Csak lessük milyen messze van
Mivel — izé — Esetleg —
..............................
"Nem győzöm” újra meg újra hangsúlyozni, hogy az ilyesmi„ mint Sereg – Esetleg”, a
magyarban nem rím! Azért nem győzöm, mert tehetségtelen kollégáink
magyarulbábelbenbeli dilettáns fordításai hemzsegnek az ilyen nemrímektől, sőt nem csak a
tehetségtelenek fordításai. Azért nem rím, mert a
„Sereg” hímrím ( u — , egy rövid és egy hosszú szótag), az „Esetleg” pedig nőrím (— u ,
hosszú-rövid, és kivételesen azért írtam le mégis, mert az eredeti is ilyesfajta rímmel él (rövid-
hosszú helyett hangsúlyos-hangsúlytalan szótagokkal és fordítva), bár az angol költészetben
elfogadott, megfelelő rím az ilyen. — Az awey-Occasionally is teljesen szabályos sőt gyakori
rímfajta a közös Y betű miatt, noha a kiejtés szerint (kb. evéj és okkézsönel) nem cseng össze
a két szó.
Israel Efraim

Nem láttam én, de így a fáma -- 124

Nem láttam én, de így a fáma --

A halhatatlan Alpok lenéz --
A Fejfedője eget érint --
Szandálja a városig ér --
Mozdíthatatlan lábainál
Miriád Margaréta ül --
Melyik Ön Uram, melyik én,
Ha augusztusi nap hevül?
Fűri Mária
Nem lehetek magam —

Nem lehetek magam —

Látogatnak — Sokan —
Mind semmiből fogan —
És Kulcstalan —
Lepletlen — Névtelen —
Címtelen — Hontalan —
Mint Manó ha van
Jelen —
Mind bejelentve jön —
Hírnöke — benn —
Elmente — titok —
Mert nem megy el — Rokon —
Kulcstalan — nincs szükségük kulcsra ahhoz, hogy bejöjjenek. — Címtelen: nincs nemesi,
doktori stb.
címük.
Hírnöke benn — Emily mindig tudja előre, hogy megint be fog osonni valaki, ehhez nincs
szüksége külső jelre.
Mint Manó (Gnome) — mert a manók állandóan ott sürögnek-forognak a házban, mégis
láthatatlanok.
— Az eredetiben: " Nincs [különleges v. egyéniségüket kiemelő v. épp ellenkezőleg
elleplező]
Öltözékük, nincsenek Emlékkönyvekbe bejegyezve, nem tartoznak semmiféle Éghajlat (=
égtáj) alá (=
sehonnaiak), hanem csak afféle általános Házaik vannak. " Ez az "általános házak" talán azt
jelenti, hogy nincs speciális, saját lakhelyük, akárhol otthon vannak, vagy inkább sehol
sincsenek otthon, akármilyen házban csak úgy idegenül lézengenek.
Rokon — ezt a fordító költi bele, főleg a rím (slant rhyme) kedvéért, de ez olyasmit implikál,
ami nem idegen Emily Dickinson szűkszavú de megfejthető célzásaitól: ‘ezek a láthatatlan
sehonnai látogatók sohasem mennek el, mert Emily rokonai lesznek, azaz vele egyívásúak’.
“Én Senki vagyok”, írja egy másik versében E. D.
A vers egyik feltűnő “formai” sajátsága ugyanis a rímelése. (A formai szó azért áll idézőjelben,
mert versben — igazi, vers-szerű versben — nem csak a ritmus, a rímelés, a stilisztikai
eszköztár forma dolga, hanem minden, a téma meg az úgynevezett “mondanivaló” is. “Nálam
a proletárság is forma”, mondta vagy írta József Attila. Egy regényalak szájába adott filozófia
nem filozófia, hanem az alak jellemzésének egyik eszköze – így a filozófus Benedetto Croce.)
Az egyes strófákban az utolsóelőtti verssor kivételével mind a négy sor rímel (ez Dickinsonnál
is ritka dolog); az első strófában még közönséges, kézenfekvő és egyetlen magánhangzóra
szorítkozó a rím. A másik két strófában slant rhyme-ok, “ferde rímek” (v.ö. “kancsal rím”) is
vannak: csak az utolsó mássalhangzók azonosak, a magánhangzó nem. Ezt ugyan “tökéletlen
rímnek” vagy “félrímnek” is nevezik, mégis sokkal eredetibb és szuggesztívabb a tökéletes
rímnél, mert az angolban nagyon korlátozottak a rímlehetőségek, a legnagyobb költők
rímeinek többsége is sztereotip; nagyon kevés a váratlan, meglepő, szuggesztív rím.
A slant rhyme leginkább éppen Emily Dickinson verseinek sajátossága. (Az, hogy a
fordításban mind a három strófán végigvonul ugyanaz a kancsal rím – mindegyik N-betűvel
végződik –, az nem bravúr,
hanem kényszerűség, jobban szerettem volna elkerülni.)
Israel Efraim

Nem ők hívtak engem, de én 85

Nem ők hívtak engem, de én

Hívtam őket, igen --
Bátor, tört szívű tanúság
Hangzott el Betlehem!
Jézus kimondta azt,
Amit én nem merek --
Ó Úr, egy margaréta --
Nézd -- osztja szégyened!
"Nem ti választottatok engem,
hanem én választottalak titeket"
János 15:16
Fűri Mária

Nem ritka ha zöld a fa

Nem ritka ha zöld a fa —

Nem ritka ha rőt
Nem ritka ha domb pucér
Kis városom mögött.
Főn gyakran taréj áll
Láttam sok olyat —
Éppoly gyakran egy rést
Ott csak az maradt —
És a Föld — aszongyák —
Tengelyen forog!
Micsoda Kerengés!
Csak tucat-dolog!
Az eredeti vers természetesen kevésbé népdalszerű, már csak azért is, mert az amerikai vagy
angol olvasónak nem juttatja eszébe „Ritka búza, ritka árpa, ritka rozs” kezdetű hetyke
magyar népdalunkat.
De azért van benne valami a népdaloknak az egyszerű természeti jelenségekre való
keresetlen és szofisztikálatlan odafigyeléséből. Még keresetlenebb volna, ha a „gyakran”-t
mindjárt a germán eredetű „oft” szóval fejezte volna ki a latin eredetű „frequently” helyett
már az első három sorban is, nem csak az ötödik meg a hetedik sorban, bár azért nem
gondolnám, hogy a különbség eme szinoníma-pár esetében is olyan jelentős, mint egyébként
lenni szokott az angol nyelvben.
Szofisztikálatlan Emily Dickinson-vers? Érdekes módon ilyen is van... Megjegyzendő, hogy ezt
néhány évvel korábban írta a mi Bábelünkön szereplő, többnyire elképesztő verseinek
túlnyomó többségénél.
Az eredetiben „az erdők gyakran rózsaszínűek, gyakran barnák”. A fordításban a fa gyakran
(minden tavasszal és nyáron) zöld, gyakran (ősszel) rőt. A fordítás nem színes magazinbeli
fénykép, nem elkerülhetetlenül szükséges, hogy „színhelyes” legyen, ha egyszer nem lehet
színhelyes, bár jobb, ha minél több szempontból pontos. Fontosabb, hogy „ritmushelyes”
legyen, noha be kell vallani, hogy a ritmushelyesség sem érhető el igazán. A képlet ugyanaz
(pl. 1. sor: xX xxX xX ), de a ritmus nem ugyanaz, mivel a két nyelv fonetikája gyökeresen
különbözik. Mindazonáltal ha legalább a KÉPLET
ugyanaz, akkor a fordítás ritmusa mégis csak EMLÉKEZTET az eredeti vers ritmusára. Profi
fordítók, sőt olykor tehetséges, jó fülű amatőrök is, ezt tudják maguktól; dilettáns fordítók
soha sem fogják megérteni, magyarázhatod nekik évekig. (Én magam is magyaráztam,
sikertelenül.) — Az első négy sor jambikus, a többi trochaikus; az ilyesmit kerülni szokták
"profi" költők, de Emily Dickinson ebben is
"dilettáns". Csakhogy az ő "dilettantizmusa" nem ritmusérzék és stílusérzék hiánya,hanem
ereedetiség...
Verseinek első kiadásai hemzsegnek a belejavításoktól: nagyokosok fórsriftosabbá akarták
tenni őket...
Minthogy a verset Emily Dickinson írta, azonnal arra kezdtem gondolni, hogy az a taréj az
ostoba és felfuvalkodott kakas tarajára emlékeztető kakastoll-féleség lehet, mert hogy olyat
talán Amerikában is lehetett látni katonai vagy csendőrsisakokon, és hogy a „rés” ugyanazon
a helyen, azaz a fejtetőn, az nem más, mint a kutacs, a csecsemők koponyacsontján húzódó
nyílás, tehát hogy Emilynek megvan a véleménye ’azokról a pöffeteg kakastollasokról,
akiknek még felnőttkorukban sem nőtt be a fejük lágya’... De erről itt aligha lehet szó,
bármennyire dickinsonosan kacifántos, mert semmi köze a vers témájához. A vers témája:
bizonyos természeti jelenségek ciklikussága. E. Dickinson mindössze három ilyen jelenséget
említ, az egyik feltűnő és sztereotip dolog sztereotip módon kifejezve: az erdőknek 1 / 3
2022. 08. 10. 21:25
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-18...
évszakok szerinti színeváltozása, a másik egy kissé kevésbé sztereotip megfigyelés még
kevésbé sztereotip kifejezése: a dombok lemeztelenedése (undress, = levetkőznek), a harmadik
egyáltalán nem sztereotip „mikrojelenség”: úgy látszik, valamilyen madárnak a fején taraj
van bizonyos évszakokban, más évszakban meg csak egy vágatszerűség marad ugyanannak a
madárnak a fején (??). Nem tudom, igaz-e ez madártani szempontból, de ez nem is igazán
fontos. Azt is jelentheti ez a hely, hogy "Egy fej gyakran tarajos, amint azt látni szoktam volt,
és ugyanolyan gyakran egy hasadékot is [ t.i. szoktam volt látni], amelyben az [ a tarajos fej? ]
szokott volt lenni (tartózkodni)" ; a hasadék ezek szerint valamilyen üreg, feltehetőleg egy
fában van, és az volt a madár lakhelye az évnek bizonyos szakában, más évszakban pedig üres
ugyanaz a lakhely. Ez a legvalószínűbb értelmezése az 5-8. sornak.
A vers „konklúziója” a természet ciklikusságának oka: a föld tengelykörüli forgása (Rotation).
Ez nem éppen igaz, a ciklikusság oka nem a föld tengelykörüli forgása, hanem a Nap körüli
keringése (Revolution), de én azt hiszem, hogy a tudományos magyarázat nem is érdekli
Emilyt, inkább a nyelvét öltögeti rá, mit neki Hekuba. (They TELL me, ford. aszongyák. Azt
hiszem, tkp. úgy kellene mondani, hogy „They SAY me”; TELL inkább azt jelenti, hogy 1. azt
MESÉLIK , (azt akarják bemesélni nekem?) 2. „felszólít, hogy csináljak valamit”; a jelen
esetben kb.: ’azt mesélik", vagy: "azt mondják nekem, hogy én igenis gondoljam azt, hogy ezek
a csodálatos dolgok valami bamba mechanikus forgás miatt vannak’. Ezért teszi hozzá,
szerintem gúnyosan: „Ha ez így van, ti tökfejek, hát akkor forgásnak nagyon is csodálatos
forgás ez!”, és még ezt is: "Mindezt (a) tizenkettő hozza létre": nyilván a tizenkét hónap. De
ez a vers is tizenkét sorból áll... Azt jelenti-e ez, hogy ' én is tudok csodákat csinálni a
tizenkettes számmal' ??... Nincs kizárva.
Nos mi tudjuk, hogy a „tökfejeknek” — tökéletesen igazuk van...: ez a sok csoda, ami körülvesz
minket, ha nem is éppen a föld tengelykörüli forgásának köszönhető, hanem a nap körüli
keringésének, de mindegy: akkor is valami egyszerű, mechanikus és kiszámítható, számokkal,
egyenletekkel kifejezhető
mozgásnak. Engem személy szerint Kepler, Copernicus, Newton és társaik is éppenúgy
lenyűgöznek, mint a költők... De azért Emily Dickinsonnak is igaza van, ha fütyül a
tudományra (feltéve, hogy helyesen értelmeztem a verset, márpedig nem merném a fejemet
tenni rá). A kevésbé szofisztikált de nem kevésbé nagy Arany János is írt valami ilyesmit,
tulajdonképpen sokkal frappánsabban és nem rejtvényszerűen:
Arany János: A reggel
Természetrajz: Gáncsolják a költőket, hogy a természetet még mindig a régi tudatlan módon
írják le, nem úgy, mint a tudomány haladása kívánná. Ehol egy kísérlet. - A. J.
Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
Szőke világát már az egen terjeszti előre
A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
Fennlebegő párák ködszerű cseppjeiben;
És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.
Ez még nem nap - ihol szemmel nézhetni beléje;
Ám, ha derékszög alatt dől zenithemre a fény:
Égő gáztakarója körét meglátom a Napnak,
Mely a mi Földünknél (szám ide!)-szorta nagyobb;

Hogy kicsinek látszik, nagy távolléte okozza,

Oly keskeny szög alatt éri sugára szemem.
Már körül a gyárak kéményeiből viszi nagy fel
Könnyü korom-terhét a nekifűlt levegő.
Vas sinen a gőzgép nagy terhet vonva közelget,
Mert a súrlódás nem köti meg kerekét.
Mily szép most minden, kezdik kilehelni a fák is
Élenyöket, - s széngázt színi be lombjaikon.
A levegő-réteg, mely Földünket beborítja,
Kékszínű tömegén játszva eget mutogat.
Ah de mi ez? Hőség megritkította köröttem
A levegőt s felszáll, váltva rohanva hideg.
Képződnek szaporán s gyülekeznek vízi parányok
S összeverődve, legitt földre csapódnak alá.
Testem is a hőanyt likacsin már veszteni kezdi,
Adieu természet! Vissza lakomba megyek.
(1881)
(Éleny = oxigén. Hőany = ? Talán = hő, Arany tréfás és ironikus szóalkotása az éleny
mintájára.)
Israel Efraim

Nem szánandó ki vízbe fúl

Nem szánandó ki vízbe fúl

Csak mikor mászna fel
Háromszor, úgymond, felmerül,
Szemet égnek emel,
És csúszik végleg lefelé,
Rémlak vár rá, rideg,
Hol elválnak ő s a remény —
Mert Isten menti meg.
Teremtőnk arca lágy, meleg,
Barátságos varázs,
Mégis mindünket elriaszt,
Akár egy sorscsapás.
Israel Efraim

Nem tartanak tőlem a méhek 111

Nem tartanak tőlem a méhek

A lepkét ismerem
Az erdőben sok kedves ember
Bólint szívélyesen
A patak vígabban folyik
Szellő hátamba kap
Honnan, szemeim, az ezüst köd?
Honnan, egy nyári nap?
Fűri Mária

Nem várhattam be a Halált (712)

Nem várhattam be a Halált,

Bevárt hát szépen Ő,
Ketten voltunk csak kocsiján
S a méretlen Idő.
Kocogtunk csak — ráért, s mivel
Oly nyájas volt velem,
Feladtam mind, mi rég kötött:
Kényelmem s gondjaim.
Iskolát hagytunk el – szünetben
Kölykök birkóztak ott –,
Ránk bámuló búzamezőt,
Majd a nyugvó napot.
Vagy – Ő haladt tovább?
A harmat hullt, borzongva hűlt,
Ökörnyál volt a köntösöm,
A sálam könnyű tüll.
Megálltunk egy háznál: talaj-
Dudornak vélhető
Volt, a párkánya föld alatt
S csak sejlett a tető.
Hány százada már! ám a nap
Hosszabbnak tűnt, melyen
Láttam: az Öröklét felé
Fut a fogat velem.
Tótfalusi István

Nem volt ez meglepő -- 39

Nem volt ez meglepő --

Mondtam -- gondoltam --
Hogy fészket elfelejt
És majd szárnyat bont
Tágabb erdőt szel át --
Tarkább ágat vesz,
Modernebb Istenszót
Fülbe lélegez
Madárfióka volt --
Mi és ha -- talán
Mellemből egy darab
Volt, ami kivált?
Ez csak egy sztori volt --
Mi és ha így van
Koporsóféle volt
Belül a szívben?
Fűri Mária
1/1
2022. 08. 10. 21:27
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-18...
Nem volt gyűlölni időm — (Magyar)
Nem volt gyűlölni időm —
Mivel
Ott állt a Sír — a Gát —
Az Élet nem volt
Elég hogy
Megnyerjek egy — Csatát —
Nem volt szeretni időm —
De mert
Tenni ügyködni kell —
Szeretni nem nehéz —
Véltem
Majd azzal leszek el —
Israel Efraim
1/1
2022. 08. 10. 21:27
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-1...
Néma Koronázásod -- 151 (Magyar)
Néma Koronázásod --
Szelíd Éljenem;
Rejts el egy kis apródot
Hermelinedbe Uram,
Hogy elbújhasson ott;
S míg halad a díszmenet,
Elmormolhassa majd,
Mester, én vagyok --
Fűri Mária

Némi enyhe Tavaszi Téboly

Egy enyhe Téboly s a Tavasz,

A Királynak is jót tesz az,
De Isten és Bohóc —
Aki e rémdrámán mereng —
Az egész Zöld Kísérleten —
Pedig az neki nyóc!
.................................
Szó szerinti fordítás:
Egy kis tavaszi Téboly
Még a Királynak is üdvös dolog,
De Isten legyen azzal a Bohóccal —
Aki ezen a fenomenális jeleneten mereng —
Ezen az egész Zöld [= nyilván: tavaszi] Kísérleten —
Mintha a sajátja volna!
Israel Efraim
Nevezd meg -- a Szépség apad, 1700

Nevezd meg -- a Szépség apad,

A Bűbájt nem leled --
Van egy szótagtalan Tenger,
Az hordja, mint jegyet --
Küzdök hiába e szóért --
Cserébe id'adják
Örökségüket, a Mámort --
Introspektív Bányák --
Fűri Mária

Nincs Fregatt Könyvhöz fogható

Nincs Fregatt Könyvhöz fogható

A Távolba ragad
Röpíteni Költészetet
Csikónál jobb a Lap –
Felszállhat rá a koldus is
Még Vámot sem fizet –
Nem drága nem az a Fogat
Mely egy lelket vezet.
....................
Alternatív fordítás:
Nincs Fregatt Könyvhöz fogható
Mert messzire vihet
Paripánál jobb benne Lap
Vinni Költészetet –
Utazhat rajta koldus is
Még Vámot sem fizet –
Milyen olcsó az a Fogat
Amely lelket vezet.
Israel Efraim

Nincs könyvhöz hasonló fregatt

Nincs könyvhöz hasonló fregatt
Mi messzebb vinne el
Sem ló, prüszkölő poézist
Amelyik lehagy
Átkelhet így a nincstelen
Mert vám itt nem nyomaszt
Milyen takarékos hintó
Az a lélekfogat
Fűri Mária
Nincs más Titok -- a Por. 153

Nincs más Titok -- a Por.

Nincs más -- a Halál.
Nem tud róla semmit
'Szülővárosa'.
'Apját' ki ismeri? --
Fiú sose volt.
Játszótársai nincsenek,
Nincs 'Története' --
Szorgalmas! Szűkszavú!
Pontos és Nyugodt!
Vakmerő Briganti!
Halk Hajónaszád!
Madár, Fészke van! --
De Krisztus kilop
Onnan minden Vörösbegyet --
S mind pihenni fog!
Fűri Mária

Nincs más, csak Szerelem

Nincs más, csak Szerelem,

S nem tudni róla mást;
Elég ez; arányban legyen
Teher s kerékcsapás.
Góz Adrienn; Israel Efraim

Nincs más, mint Szerelem

Nincs más, mint Szerelem,

Nem is tudsz róla mást;
Ez elég; töltsön be kerék
S teher kerékcsapást.
További lehetséges fordítások (a három jambusból álló sorok négyes jambussá való
meghosszabbításával; az eredetiben csak a 3. sor áll négy verslábból): A Szeretet nem tudni
mi,
Csak hogy semmi sincs kívüle;
Ez elég, csak legyen szekér,
S a keréknyom fogadja be.
*
Szerelemről nem tudni mást,
Mint hogy tele a föld vele;
Ez elég; legyen társzekér
S keréknyom azt fogadja be.
*
Szeretetről nem tudni mást,
Mint hogy az az egész világ;
S ez elég is; legyen kerék,
Kerékvágás ölelje át.
*
Csak Szerelem van, semmi más,
S Róla más nem is tudható;
Ez elég; csak legyen kerék,
A kerékvágásba való.
...........................................
A 3-4. sor az eredetiben szó szerint: " Ez elég, a teher legyen arányban a kerékvágással ", ti. a
kerékvágás mélységével, ne mélyítse még mélyebbre, ne "lógjon ki" belőle. Ez elég furcsa kép,
nem vártuk volna Emily Dickinsontól; elvégre a kerékvágás elcsépelt rutint, az eredetiség
hiányát is jelenti, angolul még inkább, mint magyarul. Olyan eredeti költő, mint E. D. azt is
megengedheti magának, hogy a sztereotíp szerelmet — vagy szeretetet? e két fogalomra csak
magyarul van két külön szó — dicsőítse.
Esetleg láthatunk ebben iróniát is, az sem idegen Emilytől. De jelentheti ez azt is, hogy a
partnerek szerelmének, tehát "a két szerelemnek" megfelelő arányban kell állnia egymással,
egyik ne nyomja agyon a másikat. Lehet, hogy Emily nagyon szerelmes volt valakibe, és az
illető ezt nem tudta vagy nem akarta ugyanazzal az intenzitással viszonozni — vagy fordítva:
Emily nem érezte elég erősnek a saját szerelmét. (Nem szükséges, hogy a valóságos életrajzi
tények érdekeljenek bennünket. A lehetőségek —

értelmezési lehetőségek is — a fontosak, nem az irodalomtörténet.)

Israel Efraim

Nincs mindig gondolatra szód

Nincs mindig gondolatra szód

Csak egyszer mint ha szór
Ezoterikus jeleket
Áldozáson a Bor
Oly megszokott s hétköznapi
Ha ízleli a szád
Nem érted mért oly különös
És drága ritkaság
Israel Efraim

Ó, igen

A hírnév poszméh.
Van szitárja —
Van szuronya —
Ó igen, van szárnya.
Fűri Mária

Ó, papa fenn! 61
Ó, papa fenn!
Óvd az egeret
Kit leigáz a macska!
Legyen palotád zuga
Aranyhörcsög laka!
Hagyd angyali kamrákban
Majszolni napra nap
Míg mit sem sejtő korok
Fogatsora halad
A 'rat' a XIX. század második felében Angliában 'pet' volt.
Feltehetően Amerikában is, és más képzetek társultak hozzá, mint a mai magyar patkány
szóhoz. Ezért fordítottam
aranyhörcsögnek, ami nálunk is házikedvenc volt.
Fűri Mária

Old-e övet Harangvirág

A Méh kedvesnek?
Tiszteli-e szentként a Méh,
Ha egyszer enged?
S vajh az a -- meggyőzött -- "Éden"
Harmatos mélyt -- nyújt?
És az Éden Éden lesz-e,
S lesz Úr -- az az Úr?
Fűri Mária

Ólom-szitán szitál... (311)

Ólom-szitán szitál,
Erdőket púderez.
Az út redőit márvány
Vattával tölti meg.
A hegynek és a síknak
Egyforma arcot ad,
Kelettől újra keletig
Töretlen homlokot.
A kerítésig ér,
Beburkol rácsokat,
Amíg prémbe süllyednek el -
Mennyei fátylat oszt.
Csak csonk és rönk és szár
A nyár üres tere,
Csak ők tudják, hol volt szüret,
Különben nincsen jele.
A cölöpök csuklóján
Királynői fodor;
Művészei kísértet-hadát
Szétfújja. Nincs sehol.
Károlyi Amy

Olyan sok mennyei tűnt el innen

Olyan sok mennyei tűnt el innen

Hogy mennynek lennie kell
A szentek elhelyezése miatt is
Szükséges ügyvitel
A vakondot térítgetik —
Ha az eget hiszi
Van hely ahová folyamodhat —
De az én mentségem mi?
Hitet lerombol túl sok érv
Teknős nem is keres
Tán megpróbálja, ha ott hagyod —
Visszatérsz — hűlt helye
Fűri Mária

Orgonaszókat szólt a Dóm

Orgonaszókat szólt a Dóm,

Egy kis Oldalhajó,
Nem értettem mit mond nekem —
De belémforrt a Szó —
S fölkeltem — és elmentem én
De mint Zárdalakó —
És — nem tudom mit tett velem
Az ó Oldalhajó.
(A vers 1860 körül keletkezett.)
Israel Efraim
.
Óvakodjék a seborvos

Óvakodjék a seborvos
Mikor kést ragad!
A Tettes — az Élet bújik
Nyesése alatt!
(A vers keletkezésének éve 1859)
Israel Efraim
Óvatos legyen a felcser 108

Óvatos legyen a felcser

Ha veszi a kést!
Merthogy gondos bemetszése
Élet-gócot ér!
Fűri Mária

Óvatosan a Koldusnak 119

Óvatosan a Koldusnak
Potose-ról, bányákról!
Tisztelettel az Éhesnek
Ételről, borokról!
Az, aki szabadon jár-kel
Rabnak ne mantrázza azt!
Börtönben ne viccelődjön,
Mézet szól, halálosat!
Fűri Mária

Ő a sövényen túl lakik 14

Ő a sövényen túl lakik

A másik húg velem
Csak az egyik hivatalos
De mindkettő rokon
Egyik útja az én utam --
Levett ruhám övé --
A másik -- madár a fészkét --
Rakja szívünk közé
Másképp énekel, mint mi
Egy másik dallamot --
Átzümmögi a poszméh
Magának a nyarat
A gyerekkortól messze
Hegyről le hegyre fel
Egymást szorítja két kéz --
Enyém erősebben
Sok év. De még
A zümmögés
Pillangót hiteget
S szemében még
Ibolya súg
Málló emlékeket
Harmat -- vesszen
Reggel -- jöjjön
A választottam -- ő
Fenti, éji csillagokból --
Mindörökké -- Sue
Fűri Mária

Ő csak a Mennynek érdekes. 154

Ő csak a Mennynek érdekes.

Társai Angyalok.
Kivéve kóborló Méhet,
Nem számít senkinek.
Csak szélnek nem vidéki ő,
S ki látja? Lepkeszem;
Mert észrevétlen, mint a harmat
A szántóföldeken.
Fűnek kis Háziasszonya --
De ha bárki letép --
Oda az arc, amitől Otthon
Lehet a Létezés!
Fűri Mária

Ő gyenge, Én erős voltam – 190

Ő gyenge, Én erős voltam --

Engedte -- bevezessem --
Ő lett erős -- elgyengültem --
Hagytam -- hazavezessen.
Nem volt messze -- az ajtó --
Sötét sem volt -- Ő is jött --
Zaj sem volt -- mert megkukult --
Minek kéne tudni több.
Pirkadt -- el kell válnunk --
Senki sem erős -- most
Küzdött Ő -- küzdtem Én --
Mégsem tettük meg -- azt!
Fűri Mária

Ő tarka Söprűkkel söpör —

Ő tarka Söprűkkel söpör —

S otthagy sok Limlomot —
Jöjj vissza, Alkony Háziasszonya —
Porold le Tavamat!
Bíbor Szösszel szórtad tele —
Borostyán is akad —
Hánytál Keletre szemetet
Smaragd kacatokat!
Csak söpör pöttyös Söprüje,
A Kötény csak lobog.
A Seprő csillaggá fakul —
S én szépen lekopok —
(A Söprögető Háziasszony a tavon túl lenyugvó nap: színes foltokat "söpör" végig a víz
fodrozódó felszínén és szór még a túlsó láthatárra is. Korabeli költők, sőt még későbbiek is,
azt írták volna, hogy a nap színes valamiket FESTETT, HINTETT stb. a tóra, nem pedig azt,
hogy söpröget és még azt is rosszul, mert csak még több lesz a "szemét". Egyáltalán sokkal
kézenfekvőbb azt képzelni, hogy a nap hímnemű (a nőnemű jelenség pedig a hold), de ha már
egyszer nő, akkor inkább királynő vagy amazon, nem pedig slendrián asszonyság söprűvel a
kezében (még jó, hogy nem repül rajta...). Lehet humort is látni a versben, de azért nem
egyértelmű az, bár "leporolni egy tavat", az egyértelműen nevetséges. —
Ha megjelentette volna a verseit, alighanem dilettánsnak bélyegezték volna: nem tudja,
"hogyan kell"
verset írni...)
Israel Efraim

Ön-Hírnevem, Igazolás

Ön-Hírnevem, Igazolás,
Minden más Tapsvihar
Fölösleges — Tömjén csak az
És füstbe megy hamar —
Ön-Hírnevem, az se legyen —
Bár fő a Név — s enyém —
Ez a Dicsőség dicstelen —
Csak hiú Diadém —
Israel Efraim

Örökkévalóság — Magam mögött

Örökkévalóság — Magam mögött —

A Halhatatlanság — Magam előtt —
Én vagyok a Határ —
Halál ha nincs Keleten Szürkeség,
Mely szétfolyik és lesz a Hajnal-Ég,
Mielőtt a Nyugat beáll —
E Birodalmak vannak — odaát —
Mondják — nem szűnő Csúcsmonarchiák —
Uruk — Senki Fia —
Egymaga kezdetlen Királyi Ház —
Egymaga van és Királyt koronáz —
Mint Isten-Kópia —
Előttem áll hát ez a Csoda még —
S mögöttem áll — és Csoda a Közép —
Holdsarló Tengeren —
És Éjszakra van Tőle Éjfele —
És Délszakra van tőle Éjfele —
S Égen Örvénye — fenn —
Israel Efraim

Ősz van. A költő verset ír. 131

Ősz van. A költő verset ír.

Néhány prózai nap --
Hó van az egyik oldalon,
Köd lep el másikat.
Most néhány metsző Reggel --
Pár aszketikus Est --
A költők rózsái oda,
Kinn kévét ne keress.
De buzog még a forrás --
Leplombált illatok --
Varázsujj érint meg puhán
Manótündér szemet --
Egy mókus is marad talán --
Élményt megosztani --
Napfényes elmét adj, Uram! --
Zord időd bírja ki!
Fűri Mária

Összeszedtem minden Erőm —

Összeszedtem minden Erőm —

Világ nekedmegyek! —
Gyengébb Dávidénál Karom —
De én bátrabb vagyok —
Fogtam Parittyám — de csak én
Lettem az ki lerogy —
Túl nagy Falat — volt Góliát? —
Vagy én — egy őszi légy?
Utolsó sor, alternatív megoldások:
Vagy én — kis őszi légy?
Vagy én — csak őszi légy?
Vagy én — túl kicsi légy?
Israel Efraim
Összeszedtem minden erőm 540

Összeszedtem minden erőm

Veled szemben, világ
Kevesebb volt, mint Dávidé
De merszem volt elég
Megcéloztam kavicsommal --
Aki földre esett
Én magam voltam egyedül --
Túl nagy volt Góliát?
Fűri Mária

Pallóról pallóra

Pallóról pallóra --
Járásom óvatos;
Csillagsereg fejem körül,
Lábamnál óceán.
Sejtés csak -- ami jön,
Az utolsó szakasz, --
Léptem ezért bizonytalan;
Vélik -- tapasztalat
Fűri Mária
1/1
2022. 08. 10. 21:36
Firefox
https://www.magyarulbabelben.net/works/en/Dickinson%2C_Emily-18...
Párlat, egy billikom, 16 (Magyar)
Párlat, egy billikom,
Viszem, barátaim,
Igyatok rá, kit nem kelt már
Se csermely, se fenyér
Fűri Mária

Problémától leverten, 69
Problémától leverten,
Másik probléma jön --
Nagyobb és egyértelműbb --
Nagy összeg -- kárözön
Vizsgálom ceruzámat --
Számkatonák, az ám!
Tétovák vagytok, miért?
Zavart ujjaim
Fűri Mária
Prózába zártak ők

Prózába zártak ők —
Kislányként be, igen —
Egy kis szobába engem —
Hogy végre “csend” legyen —
Csend! Lestek volna be —
Agyamba — bárhova —
Bezárhattak vón’ egy Madarat
Lázdásért oda —
Israel Efraim

Reggel bolydul a Ház

Reggel bolydul a Ház

Mert ott járt a Halál
Az a legméltóbb ügyködés
Amit a Föld megél —
Szívnagytakaritás
Lom lettél Szeretet
Végérvényesen nem tudunk
Mit kezdeni veled
Az utolsó két sor pontosabb fordítása:
Végérvényesen nem fogunk
Használni tégedet
Végérvényesen: az eredetiben metafizikusabb stílusban és kevésbé egyértelműen az áll, hogy
until eternity, azaz ’az örökkévalóság végezetéig’ , sőt esetleg: ’míg csak el nem kezdődik
azaz el nem érkezik az örökkévalóság’, azaz ’az idők végezetéig’, vagyis: ha majd eljön –
vagy: ha majd véget ér (?) – az örökkévalóság, akkor újra lesz mit kezdeni veled, tehát ott
bújkál az a potenciális jelentéslehetőség, hogy a szeretet fölöslegessé válása talán mégsem
egészen végérvényes és visszavonhatatlan...
Ha ez igaz, akkor pontosabb volna így fordítani:
Időtlen időkig nem fogunk
Használni tégedet
értsd: de utána majd megint használni fogunk.
Még jobban megnyomva a tollat emez értelmezés irányában: Most már sokáig nem fogunk
Használni tégedet.
Bár igazság szerint ilyen kérdésekben inkább szkeptikus szokott lenni Emily Dickinson,
inkább elszakadni igyekszik a vallási optimizmustól, amelynek szellemében nevelték.
Israel Efraim

Reggeli túra

A tünékenység fordul ott,

Egy surrogó kerék -
A smaragd színével rezeg,
Iramlik bíbor ék -
Minden virág a bokron
Dúlt szirmát rendezi -
Levél Tuniszból? - nem hiszem;
Csak túra, reggeli.
-----------------------------
A magyar szöveg inkább szabad átköltés, vagy a nehezen értelmezhető angol költemény
inspirálta eredeti magyar vers, mintsem fordítás.
"Levél Tuniszból" - Shakespeare A vihar c. színdarabjának egy helyére való utalás:
"Ő? Tunisz királynője? Ő, ki egy
Életnyi messze él? Kit nápolyi
Hír el nem ér, ha nem a nap viszi...?"
(Shakespeare-Babits: A vihar, II. felvonás, 1.szín. A célzás értelme alighanem: valami
rendkívül távoli, áthidalhatatlan távolságban levő dolog.)
Fűri Mária

Repül madár, óra 89

Repül madár, óra

Poszméh köreit rója
Nem dalolok róla
Hegyek, szomorúság
Örökkévalóság
Csitt, ez maradósság
Szárnyalás, nyugalom
Nem magyarázhatom
Az eget -- hallgatok
Fűri Mária

Romlás el nem ragad —

Romlás el nem ragad —

A Lelkem — az Szabad —
Bár halandó e Csont
Bent tartósabb szorong —
Mit ki fűrész se kezd —
Kard át nem szúrja ezt —
Két Test — Egy jár ebül —
A Másik meg — repül —
Fészkét a Sas ha kell
Lomhábban hagyja el —
És száll az Ég felé
Mint azt Te teheted —
De Te — Éned lehet
Ön-Ellened —
A Fogság nem más — Öntudat —
A Szabadság is az.
A Fogság nem más — Öntudat. Szó szerint: A Fogság [ az maga a] Tudatosság. A lélek azért
van fogságban, mert tudja , hogy ő nem azonos azzal a testtel, amelybe be van zárva. — Ez a
gondolat, Emily Dickinson számos versének alapötletéhez képest, nem túl eredeti: a régi,
vallásos kötődésű
költészetben sztereotip téma volt a Lélek és a Test ellentéte, vitája, és ott is mindig a test
húzta a rövidebbet, én legalábbis ezzel ellentétes alapállású régi verssel nem találkoztam. Az
egyébként többnyire vidám Weöres Sándor is írt ilyesmit:
http://wsc.blogger.hu/2013/12/22/weores-sandor-nocturnum ; ő ezt aligha veszi komolyan,
számára ez szerepjátszás, maskara, mint a Psyché-versek meg egy sereg mindenféle egyéb.
Hogy Emily Dickinsonnak ez a verse halálosan komoly-e vagy pusztán
“stílusgyakorlat”-e az is, az nem egyértelmű; valószínűleg ez is, az is. A metaforák, a
mondatszerkezetek sem olyan szofisztikáltak, csavaroseszűek, mint ahogyan megszoktuk
tőle; csak a konklúzió, a két utolsó sor eredeti. Hummel azt írta az ifjonc Schumann-nak, hogy
kitűnő fantáziája van, de vigyázzon, ne csináljon öncélt az eredetiségből; úgy látszik,
Schumann meg is fogadta ezt a tanácsot, és jót tett neki. Ha egy művész excentrikus, az lehet
nagyon jó dolog, de ha az excentricitás sztereotípiává, verkliszerűvé degradálódik, az már
nem jó dolog. Én örülök neki, hogy ez az észveszejtő
Emily Dickinson írt nem-észveszejtő verseket is...
Israel Efraim

Segítség! Egy nap! Egy új nap! 42

Segítség! Egy nap! Egy új nap!

Halljam imád, ember!
Mert ily szimpla esemény is
Végződhet győzelemmel!
Egyszerű, pontos ügymenet,
S népek zászlaja leng.
Tarts ki -- lelkem: minden kérdés
Nyilad állásától függ
Fűri Mária

Síküveg volt az utca (1518)

Síküveg volt az utca, csúszós

A Fa, az Utazó
Csak állt a csillogó veszélyben
A Vakmerő Fiúk
Hajlékony deszkái röppenő
Puskagolyóbisok
Hangsúlyos - gyengülő dobogás –
Jön a Múltból a Most
Fűri Mária

Sodródik, sodródik, vigyázz! 30

Sodródik, sodródik, vigyázz!

És jön az éjszaka!
Ki vigyázza a kis hajót?
Lesz-e kalauza?
Tengerész meséli -- tegnap --
Ahogy sötétedett
Egy kicsi hajó bukdácsolt
Vesztve reményeket
Az angyal meg így szól -- tegnap --
Ahogy hajnalodott
Kis zilált vitorlás hajó
Fedélzetét rendbehozva
Örömlövést adott
Fűri Mária

Sohasem láttam Csúcsokra —

Sohasem láttam Csúcsokra —

„Kúsznál-e?” — mutatott.
Mondtam: „Soha” —
„Velem? — mondta — Velem?”
Titkok — Fészek, a Hajnalé —
Az Éjek Szíjja fenn —
S aztán: „Vendéged legyek-é?”
Nem mondhattam: „Igen” —
Majd életét eldobta Ő —
S dicső fény szállt rám fényesen,
Nagyobb, mert arcom elszökő —
S én mondhattam-e: „Nem”?
A Sue-nek küdött változat:
Tőle nem látott csúcsokat —
„Kúsznál-e?”, kérdtem én.
Mondta: „Soha.” —
„Velem?” — mondtam — Velem?
Titkok — Fészek — a Hajnalé —
Az Éjek Szíjja fenn —
S aztán: „Vendéged legyek-é?”
Nem mondhatta: „Igen” —
Majd életem eldobtam én —
S dicső fény szállt rá fényesen,
Nagyobb, mert arca elszökő —
S ő mondhatta-e, „Nem?”
A vers két változatban maradt fenn: az egyiket Sue nevű sógornőjének küldte el Emily;
nyilván a másikat sem szánta kiadásra, hiszen alig néhány verse jelent meg életében, azok is
az ő tudta és beleegyezése nélkül, de a sógornőnek küldött versnek mégis személyesebbnek
kell lennie. A két változat közötti különbség mindössze ennyi: A sógornőnek küldött
változatbeli „Én” a másik, „személytelenebb, általánosabb” változatban „Ő”-vé változik,
angolul He: ez hímnemű, és Emily nagybetűvel írja, ezért joggal lehet gondolni, hogy ez lehet
„Isten” vagy „Jézus”. A személyesebb változat „she”-je, = ő, nőnemben, „én” lesz a kevésbé
személyes változatban. Ez különféle okoskodásokra ad alkalmat, pl.
hogy Emily homoszexuális javaslatokat tesz sógornőjének, de szexuális vágyait magasabb
rendűvé szublimálja az általánosabb változatban: ott nem ő csábítgatja a sógornőjét, hanem
őt csábítgatja az Isten vagy Jézus. Lehetséges, hogy ebben van valami (l. Freud); de vannak a
versben más részletek is, és azok nemigen látszanak beleilleni ebbe az értelmezésbe, pl. Az
Éjek Szíjja fenn (ered.: „Az a Kötél,

amely keresztül volt fektetve az Éjszakán”, = fényes sáv, feltehetőleg: a Tejút vagy valami
haonló az éjszakai égen): mi köze lehet ennek a szexualitáshoz? Elvileg lehet, de ha a vers
nem ad semmi fogódzót, akkor nincs hozzá köze, vagy ha van, irodalmi szempontból az akkor
is irreleváns. Semmi kifogásom a szexualitás ellen, sőt ellenkezőleg, de mindenben
szexualitást látni, az nevetséges, gyermeteg modern mánia, mint Móricka mondja a viccben:
„Tanítónéni kérem, nekem mindenről a b...ás jut eszembe!”...
Szerintem abból, hogy két változat van, nem azt a következtetést kell levonni, hogy a
személytelenebb változat is személyesebben és szexuálisan értelmezendő, amint azt teszik
valakik az inerneten, hanem éppen ellenkezőleg. Más dolog az életrajz, és más dolog az
irodalom: csak az olvasni közismerten nem tudó fafejű irodalomtörténészek keverik össze a
kettőt, meg azok, akik hisznek nekik... (Aztán meg ottvannak a jószándékú dilettánsok, akik
egyáltalán nem értenek semmit, még a lapos közhelyértelmezéseket sem, nem tudnak angolul
és magyarul sem nagyon, de azt hiszik, hogy „intuitív képességeik” vannak, és ennek örvén
összehalandzsáznak hetet-havat.) Ami releváns itt, az a személytelenebb és senkinek
személyesen el nem küldött változat. Ebben Isten, vagy Jézus (?), hívta költőnket, de annak
nem akaródzott vele menni, amint az nem egy E. D.versből is egyértelműen kiderül.
Csakhogy ez nem olyan egyszerű, mint ahogyan manapság látszik, amikor „a múltat végképp
elsöpörni” akaró túlokos álentellektüelek még mindig a fejünkbe akarják manipulálni, hogy
„Csak anyag van!”, amint azt egy elvtárs harsogta a fülembe ötvenöt évvel ezelőtt a budapesti
(de inkább budai, Kútvölgyi úti) pártkórházban, közben ököllel verve az éjjeliszekrényt...
Bármilyen szarkasztikusan hadakozik is jó pár versében Emily a vallás hívása ellen, nem
olyan könnyű ellenállni annak, mint ahogyan a mindenre elszánt materialisták hiszik...
Israel Efraim

Sokszínű Seprűkkel seper -- 219

Sokszínű Seprűkkel seper --

Mögötte is marad --
Nyugat Est Háziasszonya --
Hintsd tele a Tavat! --
Lépj vissza, ejts bele bíbor,
Borostyán fonalat --
Hisz szórtál te Keleten is
Hamis smaragdokat!
Csak űzi foltos Seprűit
Tovább, s Kötényeit,
Míg Seprűi csillagsárgák --
És akkor elmegyek --
Fűri Mária

Sosem erjesztett szeszt nyelek

Sosem erjesztett szeszt nyelek —

Serlegem Gyöngybe-vájt —
Frankfurt minden szőlőszeme
Nem ad nedűt ilyet!
A lég részege vagyok én —
A Harmat Ittasa —
Kék kocsmákból — nyár-éjeken —
Tántorgok el — s tova —
Ha „Bár-Úr” méhet, részeget,
Gyűszűvirágból kihajít —
Pillangó ha már — nem vedel —
Hát én vedelek itt
Míg Angyal lenget kalapot
S ablakhoz Szent szalad
Kis Dülöngélőt látni
Kit támogat — a Nap!
..............................
Tótfalusi István "Rajná"-val helyettesítette be Frankfortot, a híres rajnamenti borokra
célozva. Prózai szöveg fordításában ez hiba volna, mert egyik németországi Frankfurt sem
fekszik a Rajna partján, de ebben a versben ennek természetesen semmi jelentősége sincs. Az
eredeti vers egyik változatában Rajna áll Frankfurt helyett.
Israel Efraim

…Sosem főtt italt ízlelek

Sosem főtt italt ízlelek,

A korsó gyöngybe vájt;
Ilyen alkoholt nem terem
Semmi rajnai kád!
Lég részege, s harmatnak én
A korhelye vagyok,
Ki olvadt kék kocsmáiból
Nyárhosszat tántorog.
Ittas méhet tárnicskapun
Hajít ki a tulaj,
S ivót hagy ott a lepkenép,
Csak én vagyok duhaj,
Míg leng angyali hókalap,
S ablakhoz fut a szent
Megnézni, hogy a semmiség
Napnak dől, részegen.
Góz Adrienn

Sosem láttam lapályt

Sosem láttam lapályt,

S tengereket soha,
Mégis tudom, a hanga mi,
S mi hullám taraja.
Isten sosem felel,
Nem mentem a mennybe sem,
Mégis tudom, hol érem el,
Térkép sem kell nekem.
...............................
Az első strófa változata:
Sosem láttam lapályt,
Sem a tengereket,
Mégis tudom, a hanga mi,
S hullám milyen lehet.
Israel Efraim

Sosem tudjuk meddig vagyunk

Sosem tudjuk meddig vagyunk

Csak szólítnak s növünk;
S ha tervhez híven tesszük ezt,
Éghez ér termetünk —
Hőssé-növésről jár a szánk
S ez volna a Szabály,
Ha nem rőföznénk le magunk’
Hogy ne legyünk Király —
Israel Efraim

Söröm hörpölő: 123

Söröm hörpölő:
Rajnát átszel ő.
Szivaromból szítt
Ó-Frank levegő.
Fűri Mária

Spanom üti spanom! 118

Spanom üti spanom!

Festői ütközet!
Én is katona leszek,
Ő ír egy szatírát!
Harcias lett e hely!
Kezeimhez, nagy puska!
Lelőném az emberi fajt --
Dicsfény e hőstett jussa!
Fűri Mária

Szegény kis Szív! 192

Szegény kis Szív!

Hogy elfeledve?
Ezt sose bánd! Ezt sose bánd!
Büszke kis Szív!
Hogy elhagyatva?
Ne törődj vele, rá se ránts!
Törékeny Szív!
Én majd megóvlak --
Elhiszed-e? Elhiszed-e?
Vidám kis Szív --
Hajnalkorona!
Szél és Nap -- felhelyezi!
Fűri Mária

Székesegyház, egy Orgona – 183

Székesegyház, egy Orgona --

Hallottam, hogy beszél,
S bár egy szavát sem értettem,
Zsibbadtan ültem én --
Végül -- egy már Bernardine lány
Állt fel, és távozott
Abból az ó Kápolnából --
Kérdve -- mi történt ott?
Fűri Mária

Szemem csurig -- nézd vázám -- 202

Szemem csurig -- nézd vázám --
A ő terhe -- csak Harmat --
Szemeimnél teltebb -- a Szívem --
Kelet-India -- lám -- kapd!
Fűri Mária

Szépségért éltem-haltam én

Szépségért éltem-haltam én,

S hogy a sír elnyele,
Egy igazságért halt halá
A szomszéd sírt tele.
Lágyan kérdé, miért halék?
Mondtam: „Szépségekért.”
„Én igazságért, — egykutya;
„Társak vagyunk” — felelt.
Hát egymásra lelt két rokon,
Tárgyalt kriptákon át,
Míg szánkat moha lepte be,
És két nevet benőtt.
Alternatív fordítás:
A szépségért haltam meg én,
S alig földeltek el,
Egy igazságért halt került
A szomszéd sírba le.
Lágyan kérdte: „Bukás? Miért?”
Mondtam: „Mi szép, azért.”
“Én igazságért, — ugyanaz;
“Társak vagyunk” — felelt.
Egymásra talált két rokon,
Beszélt kriptákon át,
Míg szánkat moha lepte be,
És két nevet benőtt.
Israel Efraim

…Szépségért haltam én

Szépségért haltam én — s alig

Feküdtem odalenn,
Igazságért haltat kapott
A szomszéd sírverem.
Átsúgott: "Ott mi volt a baj?"
Szám — "Szépség" — válaszolt.
"Nálam: Igazság — az se más;
Társak vagyunk" — felelt.
Így társalgott két új rokon
A két verem között,
Míg moha nőtte be a szánk
S elfedett két nevet.
...........................
Az eredetiben csupa slant rhyme; l. A Remény soktollú szerzet c. E. Dickinson-versnél. A
fordításban csak a második és a harmadik strófabeli az.
A vers bizarr mint E. D. számos verse, annyira, hogy már a komikum határát súrolja, és ebben
sem áll egyedül. Nem tartom kizárt dolognak, hogy a szerző intenciója is éppen ez volt, talán
némi önirónia is.
Israel Efraim

Szerény dolgokat kértem én —

Szerény dolgokat kértem én —

Csak Kényelmet — s a Mennyet —
Erre tellett nekem — az Élettel
Hogy kéz a kézbe’ menjek —
Mert minthogy Én s Életem egy —
Elég volt Imakönyvem
S igényem más nem is vala:
A Kegy ezt adja könnyen —
Imádkoztam tehát — eképp —
Nagy Szellem — Adj nekem
Mennyet — nem mint Tiéd nagyot,
Csak mi passzol — nekem —
Jehova arcán kélt mosoly —
Lekoptak Angyalok —
Sok Szent sírjából mászva ki
Mind énrám vigyorog —
E Helyről kitéptem magam —
Sutba, zord Imakönyv! —
Fölkapták a Békés Korok —
S kacsintott a Biró —
Éljen ki oly becsületes —
Hogy Mesénk elhiszi —
Hogy „Kérj akármit, öregem —
Megadja a — Piszi” —
De okosabb lettem — Eget
Gyanúsan nézni jó —
Mint becsapott Gyerek — gyanús
Neki minden — Csaló —
Így értelmeztem ezt a verset, egyáltalán nem biztos, hogy jól, bár valószínűnek tartom, hogy
többékevésbé úgy, ahogy' kell.
Israel Efraim
Széthullás — nem perc Műve az

Széthullás — nem perc Műve az

Alapos megszünés
Rozzanásos folyamatok
Több szerves korhadás
A Lelken Pókháló előbb
Porból Testtakaró
Fúró, Tengelyt lyukasztó —
Mélyoxidáció —
A formaromlás — Ördögi
Lassú s másodlagos —
Nem ingott — senki meg —
Botlunk? Az Ok — nyomós.
.............................
Az Ok — nyomós — Ered.: Az elcsúszás [tévelés] a szétzúzatás törvénye.
........................
Megjegyzés: Még a szó szerinti fordítás is szükségszerűen pontatlan és bizonytalan. Az
interneten találhatók versmagyarázatok, de csak azt „magyarázzák meg” azok
bennfenteskedve, ami anélkül is evidens és kézenfekvő; az interpretáció igazi nehézségeiről
bölcsen hallgatnak...
„A romlás formális” — ez ellentmond mind annak, amit eddig mondott a vers: hogy a romlás
alapvető, mélyreható, esszenciális, lassan de biztosan mélyreható. Ezért fel kell tételezni, hogy
inkább azt jelenti, hogy „A formális Romlás”, azaz a forma romlása, a külsőleg is látható,
pusztán másodlagos Romlás.
Devil's work Consecutive and slow — ez TALÁN azt jelenti, hogy pusztán csak a formális,
külsőleges, látható romlás az ördög műve, mert az igazi, mély, lényegi Romlás törvényszerű,
ahhoz nem kell Ördög, nem kell tévedés, botlás: ha senki sem hibázik, akkor is jön a széthullás,
a megsemmisülés. — Ez tudományos szempontból is igaznak látszik (bár ha nem volna igaz,
akkor is figyelemreméltó filozofikus kijelentés volna: ne felejtsük el, hogy a legnagyobb
filozófusok legzseniálisabb meglátásai is abszurdumok, egyáltalán nem állják meg a helyüket
az új tudományos eredmények fényében!).
Mi férfiak szeretjük azt mondani, hogy a nők felszínesek, földhözragadtak, nincs érzékük az
abszrakcióhoz, én is szeretem ezt mondani. De ez a nyeszlett kis nőci mindannyiunkat
(minden férfit) megszégyenít gondolatai elvontságával és eredetiségével, ELVONT
eredetiségével. Hogy versei
„teasütemémnyek” (mint egy magyar költő — igazi, nem botcsinálta költő — mondta
nekem)? Ugyan kérem! Épp ellenkezőleg! Kedves Igazi Magyar Költő, keves Barátom: gondolj
bele még egyszer!
Israel Efraim

Szív! Ma elfelejtjük! 47

Szív! Ma elfelejtjük!
Te és én -- ma még!
A melegséget te felejtsd --
Én felejtem a fényt!
Ha végeztél, szólj rögtön
Kezdeném újra már!
Gyors légy! Nehogy, míg késlekedsz
Emlékezzem rá!
Fűri Mária

Szivárvány sose mondja 97

Szivárvány sose mondja

Miatta van vihar
De mégis meggyőzőbb, mint
A filozófia
Egy virágom se szónok
De lényegre tapint
Cato meggyőzne tán ha
Madár röpködne itt
Fűri Mária

Találós kérdés

A távolságot elnyeli
Völgyet cuppogva nyal
A tartályoknál meg- megáll
Nekilódul, körül
Galoppozza a hegyeket
Benéz fölényesen
Útmenti házak ablakán
Majd sziklák közt oson
Szűk vájatban erőlködik
Fülsértő hangokat
Ad ki magából és zihál
Nyargalva leszalad
Felnyerít, büszke táltos
Csillag-pontosan ér
Szerényen és mindenhatón
Istállója elé
Fűri Mária

Talán vásárolnál virágot? 134

Talán vásárolnál virágot?

De én nem árulok.
Ha mégis szeretnéd kölcsön,
Amíg a nárciszok
Megoldják főkötőjük
Ott a falu alatt,
S lóheréről méhek szívják
Édes italukat,
Nos, addig kölcsönzöm neked,
De aztán -- visszaadd!
Fűri Mária

Talány, mit sejthetünk

Talányt, mit sejthetünk,
Gyorsan megvethetjük --
Semmi sem oly hosszan avas,
Mint elmúlt kérdésünk.
Szabados Tamás (Tamás Szabados )

Támadt ma egy Gondolatom —

Támadt ma egy Gondolatom —

Ugyanaz máskor is —
Félbemaradt — de hogy mikor —
Agy! Évet ne keress —
Sem hogy hová lett — és miért
Jött hozzám újra — Nem
Hogy mi volt Az egyáltalán
Meg azt sem mondhatom —
Ámde — Lelkemben — valahol —
Tudom már láttam én —
Csak épp beszólt — és semmi több —
Nem jött többé elém —
.......................................................
(A versben van talán némi irónia is, mindenesetre egy kicsit emlékeztet erre az enyhén
humoros magyar versre:
http://www.szozat.org/index.php/lira/tartalom/1720-weores-sandor-a-masnapos )
Israel Efraim

Télen ferdén vág a fény

Télen ferdén vág a fén

Délutánokon,
Mint katedrális ha zúg,
Súlya összenyom
Egek ártalma hull ránk;
Seb rajtunk sehol,
De már ott bent, mélyen
Más lényeg honol.
Nincs tanulság - semmi,
- Elvégeztetett -
Ez királyi rontás,
Fentről érkezett.
Hogyha jő, árnyék befullad,
Fenn figyel a táj;
Hogyha megy, kimért és hűvös,
Akár a halál.
Bittner Gábor

Téli délutánokon Ferde fény özöne

Téli délutánokon
Ferde fény özöne
Nyomasztón ránknehezül
Mint dómban zene.
Égi, ha sújt, csapása;
Seb-, heg-, jeltelen.
Bent változik valami:
A Jelentéseken.
Nem tanítják meg, mi az:
Bélyeg, mélyre szánt, —
Királyi letargia,
Föntről sújt le ránk.
Hogyha jön, a táj, az árnyék
Elfúl, félve vár;
Hogyha elmegy, haladék az,
Mit ád a halál.
Az utolsó két sor az eredetiben:
Amikor elmegy, olyan az, mint a távolság
A halál tekintetén.
Israel Efraim

Tenerife!

Visszavonuló Hegy!
Korok Bíbora -- 1 percnyi csend érted --
Napnyugta -- szemle a Zafírkék Regiment felett --
Egy nap -- mi rád ejti Vörös Búcsuját
Csend -- Jégpáncélba öltöztetett --
Gránit comb -- és izom -- Acél --
Mit számít -- ugyanaz -- pompa -- válás
Tenerife!
Én térdelek -- még --
Egyes legendák szerint a Kanári szigetek az Atlantisz maradványai. A legnagyobb közülük
Tenerife; óriás, magába omló vulkánjának története, a rajta élő szép, erős emberekkel, akik
legtovább voltak képesek ellenállni a hódítóknak, képzeletet megmozdító lehetett, amikor
nem volt még kedvelt turisztikai célpont. Internetes források szerint Sue-nak címzett.
A jégpáncélt jégpostának fordítottam először, aminek a vers mondandója szempontjából
volt értelme, de a szövegkörnyezetbe nem illett. Efraim Israel fordításmagyarázata (ld. a
fordításnál) után változtattam meg, miszerint a 'mail' itt páncélinget jelent: "francia „cotte
de maille” szó, azaz: páncél(ing)et, akkor is, ha a szónak ez a jelentése ma már nem szerepel
a kurrens szótárakban"
Fűri Mária

.
Tette mit a férfi akart —

Tette mit a férfi akart —

És megkomolyodott
Nőhöz méltó Munkát talált
Feleséghez valót —
Odahagy újólag ha kell
Minden Lenyűgözőt —
Mi ígéretes — Mi Arany
Fogdosva kopik el,
Parlagon hever — Tenger is
Gyöngyöt, Hínárt terem,
De csak magának — hasztalan
Tudni hogy végtelen —
Israel Efraim

A Világ – mondvacsinált Liget – (Írhatta volna Emily Dickinson)

–
Első Ítélet: Mondatott:
Legyen Fény – s a Meleg –
És lett velük Sötét – Hideg –
Magány – Hiány – a Falba Lyuk
Melyen nem látni át
S középütt lyukas régi Pénzdarabok –
A Nincs tudása – a Szó mindenható
Mondatoké mikkel mi van
Mi lett s mi nincs
Mind visszavonható –
Israel Efraim

Tiltott gyümölcs -- sajátos íz

Tiltott gyümölcs -- sajátos íz
Okos sosem szakaszt;
Hüvelyében édes borsó
Száz dolog zárja azt
Fűri Mária

Tim és én -- nem sír ám, 196

Tim és én -- nem sír ám,

Két nagyokos --
De ajtót reteszel --
Barát se most! --
Ezután bátor arcot
Kezébe rejt --
Tim és én -- nem sír ám --
De mellet ver --
Álmodik -- ő és én -- ?
S az álmuk mély?
Csak lecsukják szemük,
Milyen a vég --
Tim -- egy kis házra lel --
Jajj! Messze fönn!
Csak reszket -- Tim és én --
Könny! Ne ömölj! --
Tim -- zsolozsmát olvas --
Imádkozunk --
Tim és én -- keressük --
Hol az az út?
Lelkész mondja -- halsz, ha --
Itt az idő --
Tim is -- ha én -- igen
Én is -- ha ő
De hogy bonyolítsuk --
S ha -- félénk -- Tim?
Uram, vígy el együtt --
Én -- "Tim" -- és Engem!

Tiszteld a mindennapot, ami 57

Tiszteld a mindennapot, ami

Évszakról évszakra vezet,
De bármily fontos ez,
Egy apró tényt ne feledj,
Az úgynevezett halandóságot
Ezzel elvesztheted!
Fűri Mária

Tiszteletteljes pillantás -- 169

Tiszteletteljes pillantás --
Egy Ébenfa Doboz;
Letörölve a bársony port,
Nyarak szikráznak ott!
Nézzük csak ezt a levelet --
Sárga biz az ma már --
Részegítő, fakult szavak,
Mi mámort generált!
Lehet benne fonnyadt virág,
Ha fürkészünk tovább --
Egy gavallér szakította --
Hol van -- penészlepett a kéz ma már!
Egy homlokról egy hajfürt --
Vaj'h ki Állhatatos? --
Mit lelsz még -- egy régi bizsu --
Ma már nem divatos!
Kerüljön mind csendben vissza --
S ne törődjünk vele --
Tetessük, az Ébenfa Doboz
Szívünknek nem ügye!
Fűri Mária

Tollas kis jószág a remény

Tollas kis jószág a remény,

Lelkünk ágára ül,
Fújja szövegtelen dalát,
És sosem némul el,
S legjobban orkánban hallani:
S ugyan ádáz vihar,
Mit túl nem zeng e sokakat
Melengető madár.
Fagyos földön hallgattam őt
És távol tengeren,
De tőlem morzsát sose kért
Végínségébe sem.
Tótfalusi István

Tollas kis lény a remény

Tollas kis lény a remény

Lelkekben otthonos
Szavak nélkül csak dallamot
Dúdolgat folytonost
Csak akkor csendesedik el
Ha vihar közelít
Azzal nem bír el a madár
Ki minket melegít
Hallottam fagyott földeken
Különös tengeren
De a nyomorúságba' sem
Kívánta kenyerem
Fűri Mária

Töprengtem rajta valaha -- 600

Töprengtem rajta valaha --

Én is voltam gyerek --
Ha egy atom is leesik --
Mi tartja az eget --
Nehéz az ég és messze van --
Szilárdan áll a kék --
Támaszték nincs -- hogy mondjam, hogy --
Te óriás is értsd --
Sok év, sok kérdés, nehezebb --
Legtöbb megoldva már --
Néhány algebra tétel
Egy fenti kulcsra vár --
S megértem ott, mi gyötrőbb --
És rejtély most is még --
Hogy mért nem törik el az ég --
És zuhan rám a Kék --
Fűri Mária

Tudom, rövid a föld... (301)

Tudom, rövid a föld,

S a kín korláttalan,
A sebzett számtalan,
Mit bánom én -
Tudom, mind meghalunk,
Romlást nem győzhet az
Élet-akaratunk,
Mit bánom én -
Tudom, az égi honba
El lesz minden simítva,
Új egyensúly kiosztva,
Mit bánom én -
Károlyi Amy

Tűzhányók az Szicilia

Tűzhányók az Szicilia
S Amerika de Dél
Úgymond a Geográfia
Vannak Tűzhányók erre is
Lávaléptem oda oda
Felmászni híva hív
Hol Kráterbe néznék bele
Volna Házi Vezuv
Israel Efraim

Úgy becsüld, mint a méh

Úgy becsüld, mint a méh,

Szükség szerint.
A rózsa Szicíliában --
Vörös rubint

Úgy hangzott, mintha rohanna minden Út, 1397

Úgy hangzott, mintha rohanna minden Út,

Majd -- csend lett hirtelen --
Elsötétült -- nem láttunk többet ennél,
S szívünkben Balsejtelem.
A Bátrak egyenként hagyták el Búvóhelyük.
Megvan még? -- lesték az Időt --
A Természet Opál Kötényben
Kevert frissebb Levegőt.
Fűri Mária

Úgy ment el, mint a katonák, 147

Úgy ment el, mint a katonák,

Mellén a fegyvere --
Add meg Uram a rangját:
Mi 'legbátrabb' legyen!
Hogy megláthassam, engedd,
Vállapos fehérben --
Nem félném így a harcot,
Nem az ellenséget!
Fűri Mária

Új lábak járják kertemet

Új lábak járják kertemet,

Új kéz túr pázsitot;
Egy szilfán ülő trubadúr
A magányon tapod.
Új gyerekhad játszik füvön,
Új kertész szunnyadó;
S mégis megjön a bölcs tavasz,
S mégis pedáns a hó!
Israel Efraim

Uram, mikor e rózsák 32

Uram, mikor e rózsák

Már elvirítanak --
Az ünnepélyes poszméh raj
A Nap mögött halad --
S a kéz mely begyűjtötte
E nyárnak javait
Auburn*-ben pihen tétlen --
Vegye virágaim!
*temető Cambridge mellett
Fűri Mária

Üvegtér — Konfetti-Veszély

Üvegtér — Konfetti-Veszély
Riasztott Fát, Fejet.
Kockázatos vidám Kalandok
És Gyerekzajos Út.
Cikáztak patkós zsenge Szánkók
Növők s eltünők
A Múltból az italicusok
Törpítik Jelenünk —
Egy, Emily Dickinson költészetéről szóló tanulmány ezt a verset azok között a tipikus (!)
Dickinson-versek között említi, amelyeknek befejezése, látszólagos konklúziója teljesen
érthetetlen és még csak nincs is semmi köze ahhoz, amiről a vers szól, így nem is összegez
semmit. (Az érthetetlen sor(ok) olykor nem az utolsó hanem az kezdősor(ok).)
Hogy az utolsó két sor itt érthetetlen, főleg az „italic” szó miatt, azzal egyet értek. Ámde ha
érthetetlen, akkor honnan tudható, hogy van-e köze a vers többi részéhez vagy nincs?...
Van itt más is, ami érthetetlen. A második strófa szó szerinti fordításának — kísérlete: Az
ifjonti/virgonc/fürge Szánkók mintegy megpatkolt (?)/megvasalt (?)/csizmás(?) vibrációkat
lövöldöztek (?)
(Ki)hangsúlyoz(ód)tak és már ott se voltak
A Múlt legfőbb/fenségesebb italic-ja ez
A Jelen mellette középszerűvé zsugorodik
Italic — 1. közönséges nyomdai kifejezés, jelentése: dőlt betű(s).
2. Itáliai, az ókori Itáliából való. (Esetleg: italicus. A római hódítás előtt a félszigeten élt
népeket, az umbereket, oscusokat stb. italicus népeknek nevezik.) Mivel ez az “ italic ” a “ múlt
” szóval van összefüggésben, sokkal valószínűbb, hogy az ókori — esetleg középkori —
Itáliáról van szó, de azért a “ dőlt betű(s) ”-jelentés sem zárható ki, bármennyire abszurdnak
látszik is. Az előző sorban szereplő “ emphacized ” = “ hangsúlyoz, kiemel ” szó éppenséggel
valószínűvé teszi, hiszen a dőlt betűvel kiemelnek, aláhúznak szavakat, szövegeket.
A vers viszont vidám, harsány, farsangszerű népünnepélyről szól (l. tinsel = csillogó-villogó
szalagféle, pl. karácsonyfadísz); az ilyen tömeges, zajos utcai hejehujázás épp Olaszországra
jellemző a leginkább.
Nem tudom, járt-e Emily Dickinson Olaszországban, azt hiszem, nem járt, de olvashatott ilyen
népünnepélyről könyvben is, ezt valószínűsíti a “dőlt betű” jelentés.
Feltételezem, hogy mind a két jelentésre gondolhatott a szerző, illetve mindegy, hogy a szerző
gondolt-e rá vagy nem: az olvasó joggal gondolhat rá, mert a szöveg erre feljogosítja. Nem
“egyértelműen”, de feljogosítja. Az “italic” szónak mindkét értelemben való használatában
láthatunk egyszerű szójátékot is, de annál komolyabb képzettársítást is.

’Ezek mellett a múltból, nevezetesen Itália múltjából ránkmaradt [és ma már csak
kivételes alkalmakkor felbukkanó] harsány, felszabadult, féktelen népünnepélyek
mellett jelenünk sekélyes, kicsinyes.’
Az eredeti vers második sorában a „traveller” = utazó szó is szerepel (Tinsel, Tree and
Traveller; az alliteráció azt sugallja, hogy ennek a három dolognak valami mélyebb
kapcsolata van egymással): már Emily Dickinson korában is divat volt Olaszországban
túristáskodni. A túrista is a látványosság része; akkoriban még elárulta a ruhája, hogy melyik
országból jött az ember, tehát hogy nem helybeli hanem utazó, túrista. Ünnepélyes
alkalmakkor ma is aggatnak díszeket útszéli fákra. A fordításba nem fér bele az „utazó” szó.
Ha az eredetinél hosszabb sorokban fordítanám a verset (lehetne azt is), akkor azt írnám:
„Riasztott Fát és Fafejet” azaz fafejű bámészkodókat, akik úgy állnak [ ez a szó van az
eredetiben] ott, mint a fák .
„Patkós”: egyáltalán nem biztos, hogy a „Shod” szó ezt jelenti. Azt képzeltem, hogy a szánkók
lesiklanak a lejtőn, és valahol hirtelen irányt változtatnak, patkó alakban visszafordulnak,
így fékezik le őket a gyerekek. A „vibráció” szó sem fér oda, és mivel nem tudom, mit akart vele
Emily, nem is tudom behelyettesíteni valami hasonlóval.
Az „italic” szó kétértelműségével sincs mit kezdeni. Ha azt írnám a szánkókról, a verssor
meghosszabbításával, hogy „Mint dőlt betűk és eltünők” (mert a szánkó időnként oldalra
dőlni látszik), akkor az angolul tudó (jól tudó!!) olvasók kitalálhatnák, hogy ennek köze van
az italicusokhoz.
Csakhogy angolul jól tudó olvasó számára fölösleges lefordítani a verset... (Magyarul jól nem
tudó magyar olvasó számára is fölösleges... Egyáltalán, kinek számára fordít a fordító?
Angolul nem tudó de magyarul tudó angyalok számára... Az angyaloknak van idejük verseket
olvasni, bár ma már az sem biztos...)
Israel Efraim

Űzz szét Levegőt —

Űzz szét Levegőt —

Vagy Fényt ha van erőd —
Marad
Kockákat a Csepp
Galacsint ha kap
Befogad —
Bűzt Felszín se rejt —
Visszajön — se bajt
Ha Láng
Az mit szőkére löksz
Gyöngeséged fölé
Gőz leng.
Israel Efraim

Vad Éj – Sok Éj!

Vad Éj – sok Éj!

Lennél velem
Vad Éj volna
A kényelem!
A szívre szél
Ugyan mire jó
Ha révbe ért –
Meg tájoló!
Égbe hajózni –
Óceán!
S benned kötni ki –
Ez éjszakán!
Israel Efraim

Vajon az én bárkám az ott? 52

Vajon az én bárkám az ott

A viharos vízen?
A bűvös szigetnek az ő
Vitorlája üzen?
Milyen misztikus horgony
Köti most ide --
Küldönc a szem, utat keres
Öbölből kifele
Fűri Mária

Van ám egy másik ég

Van ám egy másik ég,

Mindig tetsző, derült,
És süt nap más odafenn,
Bár itt éj van, lehűlt;
Ne bánd a levélhullást, Austin,
Ne bánd a halk mezőt –
Van itt egy kicsi liget,
Benn’ örökzöld a szín;
S napsütöttebb a kert itt,
Nem volt dér ágain;
Nemhervadó virágon
Hallom, zümmög a méh:
Gyere, fivérem,
Az én kertem felé!
Israel Efraim

Van ám Magány másfajta is

Van ám Magány másfajta is,

Sok nem ismeri azt –
És oka nem baráthiány
Vagy az mit láta Lót
Hanem hol természet, hol gondolat
S kit megszáll gazdagabb az ám
Mintsem leírhatná a szó
S halandó számlaszám
....................
Nem biztos, hogy az első versszak végi Lot a bibliai Lótot jelenti, azt, aki kénytelen volt
elhagyni városát, nehogy vele együtt elpusztuljon, aki még csak vissza sem nézhetett rá
nosztalgiával, aki mellett menekülés közben meghalt a felesége, aki csak sivárságot láthatott
maga körül – noha mindez valóban lenyűgöző képe a magánynak. A sor jelentheti azt is, hogy
„vagy [valamiféle] sorssszerűség, végzetszerű (vagy éppen ellenkezőleg véletlenszerű)
körülmények”. Hogy a lot szó nagy betűvel van írva, az nem okvetlenül mond ellent ennek: a
Loneliness (magány, egyedüllét) szó is nagybetűvel van írva. De azért valószínűbbnek tartom,
hogy a biblial Lótról van szó, esetleg szándékosan kétértelmű ez a hely. A második értelem
szerint így festene a versnek ez a negyedik sora: Avagy sorsfordulat
Israel Efraim

Van ez a szó 8
Van ez a szó
Kardot bíró
Átszúr egy fegyverest -
Horgas szótagokat dob
Majd hallgat, szólni rest -
Ahová esik
Megemlékezik
A megmenekedett
A vállapos testvérről
Aki elesett
A kifulladt Nap bárhová rohan
Bárhová iramlik a nap
Annak zajtalan ostroma
Annak győzelme az;
A legélesebb szemű lövész
A legszofisztikáltabb vendéglátó
Az Idő célja egy -
Lélek, "elfeledett"
Fűri Mária

van másik ég, ami 2

van másik ég, ami

szépséges és nyugodt
van másik napsütés,
sötét is lehet ott -
ne bánd a fakó erdőt, Austin,
a mezőt, mely kihalt -
itt ez a kicsi erdő
csak örökzöld, mi hajt -
a kert csupa verőfény,
és sose gyötri fagy
virágjaiban a méh
döngicsél vígan
jöjj mielőbb, Bátyám,
kertem vendége vagy!
Fűri Mária

Van vajon egy forrás a szivedben, ahol 136

Van vajon egy forrás a szivedben, ahol

Félénk virágok nyílnak,
Elpiruló madarak jőnek inni,
És árnyékok ingnak?
Olyan csendes, nem tudja senki,
Hogy egy forrás van ott;
És mégis csöppnyi életed
Mindennap részeg ott.
Keresd fel a kis forrást márciusban,
Mikor árad a folyó
Eltűnhetnek a hidak és a
Hegyekből lefut a hó.
És később, augusztusban, mikor
Tikkadtan hever a rét,
Vigyázz, nehogy az életpatakot
Kiszárítsa az izzó dél!
Fűri Mária

Van valami ferde fény (258)

Van valami ferde fény

Téli délután,
Ránk nehezül mint a hang
Templom-orgonán.
Égi sérülést ad.
Sebhely nincs sehol,
Csak a lélek mélye
Tér el valahol.
Nincs hogy magyarázni
Jel, reménytelen,
Mennyei megbántás,
Légből megjelen.
Jöttére figyel az árnyék,
Lélegzet eláll.
Ha megy, mint a felfakadt űr
Láttodra: halál.
Károlyi Amy

Van, Kit a Halál Életre sújt

Van, Kit a Halál Életre sújt

Ki sohasem élt, mielőtt kimúlt.
Ha élt volna, hát belehal.
Most, hogy meghal, életre kel.
Israel Efraim

Végül azonosíttatunk, 174

Végül azonosíttatunk,
Mellettünk lámpák sora gyúl
Látni új Életet!
Éjen túl, Hajnalcsillagon,
Hány mérföld is húzódhat ott --
Lábunk meg a Nagy Nap között?
Fűri Mária

Végy mindent tőlem el, de hagyd rajonganom,

Végy mindent tőlem el, de hagyd rajonganom,

És módosabb leszek mint Emberársaim —
Betegre rémülök dúsgazdagságomon,
Hisz tőszomszédaim, kiknek áll a világ,
Sok toprongyos rokon —
Israel Efraim

Veled, a Sivatagban -- 209

Veled, a Sivatagban --
Veled a szomjúságban --
Veled a Tamarind erdőben --
Leopárd lélegzik -- végre!
Fűri Mária

Veszítünk -- mert nyerünk -- 21

Veszítünk -- mert nyerünk --

Szerencsejátékosok --
Kockáink összeszedjük
Újra, s újradobjuk

Világom — minap — elveszett!

Világom — minap — elveszett!

Valaki látta tán?
Ismertetőjele: Csillag-
Füzér van homlokán.
Ki Gazdag — észre sem veszi —
De — spórolós Szemem
Sok Pénznél többre tartja —
Keresse meg — Uram!
Israel Efraim

Virágok! -- Nos -- ha lesz, aki 137

Virágok! -- Nos -- ha lesz, aki

Tudja, mi az extázis --
Félig mámor -- félig baljós --
S ami embert megaláz:
Szökőkút, felfelé eső?
Ha lel, akárki legyen --
Leszedem neki az összes
Margarétát a hegyen.
Arcukon fennkölt érzelem
Emberi lénynek sok ez --
St. domingói pillangó
A bíbor sávon repes --
Mert a lepke-esztétika
Esetleg -- tökéletes?
Fűri Mária

Virít a rojtos Tárnics – 18

Virít a rojtos Tárnics --

S sző a Juhar vöröst --
Az én virágaim
Búcsuja -- halk hullás.
Rövid, türelmes kórság --
És kiteríttetett --
Valaki még reggel
Az angyalokhoz megy --
Ez nagyon gyorsan történt,
A tanú a Rigó --
Koros Méh szónokolt --
És szállt, szállt az ima --
Bízzunk -- belenyugodott --
S mi is -- ha kérni lehet.
Ó Nyár -- Nővér -- Szeráf!
Hadd mehessünk veled!
A Méh nevében --
A Pillangó nevében --
A Szellő nevében -- Ámen!
Fűri Mária

Virrasztók lesik Keletet, 121

Virrasztók lesik Keletet,

Koldusok ülnek ünnepet
De csak képzelt az asztal --
Források bugyognak valahol
Hallod, de nem leled sehol,
Nagy trükkös a Menny, megcsal.
Ugyanaz az őr, ha Kelet
Nyit majd Ametiszt fedelet
S beengedi a reggelt --
Megbecsült Vendég lesz a Koldus
Nektárral ajkán már nem szomjas
Igaz lehet, a Menny ez?
Fűri Mária

Viselte, míg lett az erek 144

Viselte, míg lett az erek

Rajzolata azúr --
Amíg szemét nem árnyalták
A bíbor ceruzák.
Jöttek-mentek a nárciszok,
Ki tudja, mennyi volt;
Egyszercsak nem bírta tovább --
S a Szentekkel leült.
Nincs a szelíd alak már,
Ha itt az alkonyat --
Ki lát a falu útján
Szégyenlős főkötőt --
Ehelyett Koronákat, és Udvaroncokat --
S közöttük ott gyönyörűn,
A már nem félénk, halhatatlan arc,
Akiről suttogunk?
Fűri Mária

Vízre, a szomj tanít

Vízre, a szomj tanít.

Földre — az Óceán.
Édenre — „Jaj” meg „Ó!” —
Békére — harci hír —
Szeretetre — a Sír —
Madárra, Hó.
Israel Efraim

Volt-nincs Remény

Volt-nincs Remény
Nem kelt zaja
Baj dúlt odabenn
Alattomos
És néma Lény
Hogy Tanú ne legyen
Nagy Teherre készült az Ész
Vészre terveztetett
Hajótörésre Tengeren
S szúr Szárazon szemet
El-nem-hivés hogy kór a seb
Míg akkorára nőtt
Hogy az én egész Életem
Tűnt el mélye mögött –
Egy lezárás egy héj szemen
Mely napot látni vél
Míg jön a Mester a szelíd
S nem-szemhéj Szemfedél –
Israel Efraim; Góz Adrienn

Zavarban -- csak egy-két napig – 17

Zavarban -- csak egy-két napig --

Feszengtem -- nem féltem --
Egy hajadon váratlanul
A kertembe lépve
Bólint, s az erdő elindul --
Biccent, s életre kel
Minden -- micsoda vidék --
Nem is hiszem!
Fűri Mária

Nem tartanak tőlem a méhek 111

Nem tartanak tőlem a méhek

A lepkét ismerem
Az erdőben sok kedves ember
Bólint szívélyesen
A patak vígabban folyik
Szellő hátamba kap
Honnan, szemeim, az ezüst köd?
Honnan, egy nyári nap?
Fűri Mária