Általnos Relativitselmlet

See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.
net/publication/216022041
Általános Relativitáselmélet
Book · January 2011
CITATIONS READS
0 925
1 author:
Bela Valek
2 PUBLICATIONS 0 CITATIONS
SEE PROFILE
All content following this page was uploaded by Bela Valek on 31 May 2014.
The user has requested enhancement of the downloaded file.

Valek Béla
Modern Fizika
Kézikönyv I.
Általános
Relativitáselmélet
Valek Béla
Modern Fizika Kézikönyv I.
Általános Relativitáselmélet
A dokumentum bármely részét, vagy egészét tilos anyagi haszonszerzés céljából

sokszorosítani, amennyiben arról az író másként nem rendelkezik. A dokumentum egyébként
szabadon felhasználható, amennyiben ezt az oldalt tartalmazza és forrásként meg van jelölve.
© Valek Béla, 2010 – 2011

bvalek2@yahoo.com
A könyv a következő szabad szoftverek felhasználásával készült:
• OpenOffice.org 3.2.1
Copyright © 2000, 2010 Oracle és/vagy leányvállalatai.
A terméket az OpenOffice.org alapján készítette: FSF.hu Alapítvány.
• Maxima 5.22.1 using Lisp GNU Common Lisp (GCL) GCL 2.6.8 (a.k.a. GCL)
Distributed under the GNU Public License. Dedicated to the memory of William Schelter.
• Euphoria Interpreter 3.1.1 for 32-bit DOS

Copyright (c) Rapid Deployment Software 2007
Bevezetés
Bevezetés
Ez a sorozat példákon és levezetéseken keresztül mutatja be a modern fizikát. A témák

felépítése a hagyományos tudománytörténeti vonal helyett praktikus szempontokat követ. Először
felépítjük azokat a matematikai kereteket, melyeken belül az adott modellek mozognak, majd
hiánytalanul levezetjük a legfontosabb következményeket, és friss kísérleti eredményekkel vetjük
őket össze. A kötetek felhasználhatóak a szakterületükön referenciaanyagnak, illetve alkalmas
önálló tanulásra is az egyes témákban. Az egyetemi oktatásban gyakorlatok segédeszközeként
tehetnek hasznos szolgálatot.
Az első kötet az általános relativitáselmélettel foglalkozik. A megnevezésnek csupán
tudománytörténeti oka van, az elmúlt évszázadban egymás után nyertek kísérleti igazolást Einstein
elméletének következményei. Klasszikus területről van szó, ahol évszázados tudományfilozófiai
gondolatok nyertek matematikai megfogalmazást, majd kísérleti bizonyítást. Fontos megjegyezni,
hogy az a hagyományos mechanikai világkép, amiről sokszor azt állítjuk, hogy könnyebben
felfogható, valójában egy félkész szellemi termék. Az általános relativitáselmélet alapfeltevései
hétköznapi tapasztalatokból merítenek. A tér görbültségének belőlük következő felismerése
valójában a Föld gömbölyű alakjának a megértéséhez hasonló, és ha a matematikai alapokkal
tisztában vagyunk, nem is követel komoly képzelőerőt.
Az olvasóról feltételezek némi felsőfokú alapismeretet matematika, és a hagyományosabb
fizikai tárgyak körében, de csak annyi matematikai terjengősség van a könyvben, amennyi a
fizikához szükséges. A differenciálszámítás hagyományos jelöléseit használjuk, illetve indexes
mennyiségeket. A fizikai levezetésekben mindenhol az SI-mértékrendszert használjuk
Valek Béla
4
Bevezetés
Tartalomjegyzék
Bevezetés.........................................................................................................................................4
Ábrajegyzék.....................................................................................................................................8
Megfigyelések..................................................................................................................................9
Jelölések és állandók......................................................................................................................10
1. Alapok........................................................................................................................................12
1.1 Koordináta-rendszerek........................................................................................................12
1.2 Tenzorok..............................................................................................................................15
1.3 Egyenesek...........................................................................................................................17
1.4 Párhuzamos eltolás..............................................................................................................20
1.5 Konnexió és metrikus tenzor...............................................................................................23
1.6 Deriválás.............................................................................................................................25
1.7 Invariáns derivált.................................................................................................................26
1.8 Görbe menti derivált...........................................................................................................30
1.9 Görbület..............................................................................................................................32
1.10 Egyenesek elhajlása..........................................................................................................36
1.11 Integrálás...........................................................................................................................37
1.12 Variáció és hatáselv...........................................................................................................39
1.13 Runge-Kutta közelítés.......................................................................................................41
2. Példák.........................................................................................................................................43
2.1 Kétdimenziós felület görbülete...........................................................................................43
2.2 Sík.......................................................................................................................................45
2.3 Henger.................................................................................................................................46
2.4 Kúp......................................................................................................................................47
2.5 Gömb...................................................................................................................................48
2.6 Paraboloid...........................................................................................................................51
2.7 Hiperboloid.........................................................................................................................53
2.8 Bolyai sík............................................................................................................................54
2.9 Katenoid..............................................................................................................................56
2.10 Helikoid.............................................................................................................................58
2.11 Hiperbolikus paraboloid....................................................................................................59
2.12 Tórusz................................................................................................................................61
3. Sík és általános téridő................................................................................................................64
3.1 Sajátidő................................................................................................................................64
3.2 Lorentz-transzformáció.......................................................................................................65
3.3 Sebesség és gyorsulás összeadása.......................................................................................71
3.4 A fény aberrációja...............................................................................................................74
3.5 Doppler-effektus..................................................................................................................75
3.6 Események sorrendje..........................................................................................................76
3.7 Energia és lendület..............................................................................................................78
3.8 Relativisztikus rakéta..........................................................................................................83
3.9 Fénynél gyorsabb részecskék..............................................................................................85
3.10 Körmozgás és Thomas precesszió....................................................................................87
3.11 Gravitációs vöröseltolódás................................................................................................89
4. Gömbszimmetrikus téridő..........................................................................................................90
4.1 Gömbszimmetrikus koordináta-rendszer............................................................................90
5
Tartalomjegyzék
4.2 Schwarzschild-koordináták.................................................................................................91
4.3 Geodetikus egyenletek......................................................................................................100
4.4 Gravitációs vöröseltolódás................................................................................................101
4.5 Féregjárat..........................................................................................................................102
4.6 Newtoni közelítés..............................................................................................................104
4.7 Kör alakú pálya.................................................................................................................110
4.8 Felszíni gyorsulás és lebegés.............................................................................................113
4.9 Geodetikus precesszió.......................................................................................................116
4.10 Körpályák stabilitása.......................................................................................................119
4.11 Napközelpont vándorlása................................................................................................121
4.12 Fényelhajlás....................................................................................................................124
4.13 Árapály............................................................................................................................129
4.14 Zuhanó pálya...................................................................................................................134
4.15 Izotróp koordináták.........................................................................................................138
4.16 Gaussi poláris koordináták..............................................................................................143
4.17 Forgó Schwarzschild-koordináták..................................................................................145
4.18 Kruskal-Szekeres koordináták........................................................................................149
4.19 Kruskal-Szekeres téridő..................................................................................................156
5. Forgó fekete lyuk térideje........................................................................................................158
5.1 Tengely-szimmetrikus téridő.............................................................................................158
5.2 Ernst-egyenlet...................................................................................................................162
5.3 A Kerr-megoldás levezetése..............................................................................................167
5.4 Koordinátaszingularitások................................................................................................174
5.5 Vöröseltolódás...................................................................................................................175
5.6 Téridő csavarodása............................................................................................................175
5.7 Egyenlítői körpálya...........................................................................................................177
5.8 Kerr-Schild metrikák.........................................................................................................179
5.9 Tomimatsu-Sato téridők....................................................................................................181
6. Anyagi közegek térideje...........................................................................................................185
6.1 Energia-impulzus tenzor...................................................................................................185
6.2 Einstein-egyenlet anyagi közegben...................................................................................186
6.3 Ideális folyadék.................................................................................................................188
6.4 Gömbszimmetrikus égitest................................................................................................189
6.5 Állandó sűrűségű gömb....................................................................................................195
6.6 Zuhanás a középpontba.....................................................................................................201
6.7 Relativisztikus por.............................................................................................................206
6.8 Összeomló gömb alakú porfelhő.......................................................................................207
6.9 Elektromágneses kölcsönhatás..........................................................................................212
6.10 Elektromágneses hullámok.............................................................................................216
6.11 Kölcsönhatások egyesítése..............................................................................................218
6.12 Klein-Gordon egyenlet....................................................................................................224
6.13 Proca egyenlet.................................................................................................................225
6.14 Dirac egyenlet.................................................................................................................226
6.15 Weyl egyenlet..................................................................................................................228
7. Gravitációs hullámok...............................................................................................................229
7.1 A metrikus tenzor felbontása.............................................................................................229
7.2 A metrika vizsgálata..........................................................................................................231
7.3 Síkhullám megoldások......................................................................................................234
6
Tartalomjegyzék
7.4 Másodrendű közelítés.......................................................................................................236

7.5 Példák................................................................................................................................239
8. Világegyetem térideje..............................................................................................................243
8.1 Feltételezések....................................................................................................................243
8.2 Pozitív görbület.................................................................................................................244
8.3 Negatív görbület................................................................................................................245
8.4 Nulla görbület...................................................................................................................246
8.5 Kozmológiai vöröseltolódás.............................................................................................246
8.6 Hubble törvény..................................................................................................................248
8.7 Síkbeli geometria..............................................................................................................249
8.8 Általános Friedmann-egyenletek......................................................................................251
8.9 Világmodellek...................................................................................................................255
Összefoglalás...............................................................................................................................259
Irodalomjegyzék..........................................................................................................................260
Tárgymutató.................................................................................................................................263
7
Tartalomjegyzék
Ábrajegyzék
Galilei, Clausius, Maxwell, Einstein, Kaluza.......................................................................................1
sík derékszögű koordinátákkal...........................................................................................................45
sík poláris koordinátákkal...................................................................................................................46
henger.................................................................................................................................................46
kúp poláris koordinátákkal.................................................................................................................47
kúp derékszögű koordinátákkal..........................................................................................................47
gömb poláris koordinátákkal..............................................................................................................48
gömb derékszögű koordinátákkal.......................................................................................................49
paraboloid poláris koordinátákkal......................................................................................................51
paraboloid derékszögű koordinátákkal...............................................................................................51
egypalástú hiperboloid........................................................................................................................53
kétpalástú hiperboloid poláris koordinátákkal....................................................................................54
kétpalástú hiperboloid derékszögű koordinátákkal............................................................................54
traktroid..............................................................................................................................................56
katenoid..............................................................................................................................................57
helikoid...............................................................................................................................................58
hiperbolikus paraboloid......................................................................................................................59
tórusz..................................................................................................................................................62
Minkowski koordináta-rendszer.........................................................................................................65
féregjárat poláris koordinátákkal......................................................................................................104
féregjárat derékszögű koordinátákkal...............................................................................................104
lebegő test gyorsulása.......................................................................................................................115
geometriai potenciál.........................................................................................................................121
gravitációs lencse..............................................................................................................................129
árapály - Nap hatása a Földre...........................................................................................................131
árapály - fekete lyuk hatása próbatestre...........................................................................................131
zuhanó test pályája sajátidőben........................................................................................................136
zuhanó test pályája koordináta időben.............................................................................................138
Kruskal-Szekeres koordináták..........................................................................................................152
teljes féregjárat poláris koordinátákban............................................................................................153
teljes féregjárat derékszögű koordinátákban....................................................................................153
Kruskal-Szekeres téridő....................................................................................................................157
forgó fekete-lyuk hosszmetszet........................................................................................................175
zuhanás égitest belsejében................................................................................................................205
gyorsulás égitest belsejében.............................................................................................................206
összeomló porfelhő...........................................................................................................................212
8
Megfigyelések
Megfigyelések
Lehet, hogy csak az érzékszerveink csapnak be minket, de nem érezzük, hogy a Föld közel
30 km/másodperces sebességgel száguld a Nap körül. Valójában, azt sem tudjuk megmondani egy
óceánjáró belsejében, hogy a kikötőben vagyunk-e még, vagy már a nyílt vízen szeli a habokat. Az
igazság az, hogy nemcsak mi nem tudjuk, (ideális esetben) a műszereink sem észlelik a
különbséget. Lehet, hogy csak pontatlanok, de az is lehet, hogy valami elvi dolog akadályoz meg
minket benne, hogy megállapítsuk az abszolút sebességünket. Ez a Galileo Galileitől származó
relativitási elv.
Az idő egy irányba történő haladása, vagyis az ok és következmény sorrendje annyira
magától értetődő, és természetes tapasztalatunk, hogy egész meglepő, ha ezt még ki is kell jelenteni.
Súlyos logikai problémák merülnének fel, ha nem így lenne, mégsem mondhatunk mást, mint hogy
eddig nem tapasztaltunk mást. Ennek a gondolatnak akkor lett nagy jelentősége, amikor Rudolf
Clausius felismerte az entrópiát, melynek a változása kijelöli az idő irányát. Vegyük azonban
figyelembe, hogy ezzel a tétellel semmit nem állítottunk az idő múlásának mértékéről, vagy
mértékének állandóságáról.
A fény érzékelhetetlenül gyorsan terjed a mi fogalmainkhoz képest. Azonban már ezer évvel
ezelőtt Ibn al-Haytham arab tudós felvetette, hogy egy terjedő jelenségről van szó, aminek ennél
fogva terjedési sebessége kell, hogy legyen. Csillagászati méretű jelenségek esetében vesszük csak
észre, illetve a mi szemünknél rövidebb reakcióidejű műszereink érzékelhetik. Igen fontos az, hogy
a sebessége vákuumban mindenkor egyfajta, és állandó, minden megfigyelő számára, függetlenül a
mozgásállapotuktól, aminek az elméleti megalapozását James Clerk Maxwell egyenletei adják.
Annyira megbízunk ebben a tapasztalatban, hogy a távolság egységének, a méter definíciójának az
alapjául választottuk SI egységekben. Ha ez nem így lenne, akkor például egy nagyon gyors jármű
lehagyhatná, és a fedélzeti műszerek már nem a megszokott értéket mérnék. Ezzel viszont
meghatározhatnánk az abszolút sebességünket, amiről úgy tudjuk, hogy lehetetlen.
Űrhajósjelöltek a parabolikus pályán zuhanó repülőgépben (a „hánytatógépben”) rövid időre
megtapasztalhatják a világűrbeli súlytalanságot. Vidámparki szimulátorok pedig hátradöntik a
látogatóikat, bár csak a saját súlyukat érzik, mégis azt hiszik, hogy gyorsulnak. Ha hirtelen
elindulna közben a teherautó, amire felszerelték a berendezést, a bent ülők nem tudnák
megállapítani, hogy tényleg gyorsulnak-e, vagy csak hanyatt fekszenek az ülésben. Ismét két
megkülönböztethetetlen jelenség, tehát jelentsük ki hogy megegyeznek, ez Albert Einstein
ekvivalencia-elve.
Elektromágneses hatásra gyorsuló testek úgy viselkednek, mintha gravitáció hatna rájuk,
hasonló tapasztalati törvény írja le a mozgásukat. Viszont ez az erő függ attól, hogy van-e eredő
töltésük, sőt nem csak vonzani, taszítani is képes. Ennek ellenére az általános elektromágneses és
gravitációs térben mozgó részecske pályáját le lehet írni tisztán geometriai eszközökkel, ahogy azt
Theodor Kaluza megmutatta. A megfogalmazott kijelentésünk lényegében azt fogja jelenti, hogy a
töltött műszer nem mér különbséget gravitációs, elektromos gyorsulás, vagy a súlytalanság állapota
között.
Az általános relativitáselmélet ezeken a megfigyeléseken alapszik, és a téridő viselkedését
írja le, illetve a kölcsönhatását a benne lévő anyaggal. Ezzel létrehoz egy keretet, amiben az összes
többi fizikai modell leírható.
9
Jelölések és állandók
A könyv folyamán végig az indexes jelölésmódot használjuk. Az indexek mindig

egybetűsek, és a következő táblázat összefoglalja, hogy hol és milyen jelentéssel használjuk őket:
terek szabad indexek összegzési indexek

3D-s vagy általános tér (1…N) i, j, k, l, m, n a, b, c, d, e, f
4D-s téridő (0…3) η, κ, μ, ν, ξ, σ α, β, γ, δ, ε, ζ
5D-s téridő (0…4) P, Q, R, S, T, U A, B, C, D, E, F
Az egyenletek két oldalán ugyanannyi szabad indexnek kell lennie, hiszen valójában annyi
egyenletünk van, amennyi a dimenziók száma szorozva a szabad indexek számával:
i i i 1 1 1
v =a⋅u b → v =a⋅u b , v 2 =a⋅u 2b 2 , v 3=a⋅u 3b3
Azokra a tagokra, amelyekben összegzési indexek vannak, összegzést kell érteni, mégpedig
annyiszor, amennyi a dimenziók száma:
N
s=v ⋅u a=∑ v a⋅u a =v 1⋅u 1v 2⋅u 2v 3⋅u3
a
a=1
A Kronecker-delta: {
ij = 1, i= j
0, i≠ j
A koordináta-rendszereket, amikben az egyes mennyiségek fel vannak írva, bal alsó sarokban lévő
indexszel jelezzük. Különböző pontokban felírt mennyiségeket különböző betűkkel jelöljük, ahol
lehet.
Kétindexű mátrix determinánsa kiszámítható a következő rekurzív képlettel:
∣M ij∣=−1a 1⋅M 1 a⋅∣M i≠1 j≠a∣
Kétszer kontravariáns metrikus tenzor komponenseinek kiszámítása kétszer kovariáns metrikus

tenzorból:
−1k l⋅∣g i≠k

kl j≠l ∣
g =
∣g ij∣
A Lambert-függvény deriváltja és integrálja:
dW
= W  x
1
dx e ⋅W  x1 
∫ W  x ⋅dx= x⋅ W  x W 1 x  −1  C
Természeti állandók:
10
8 m
fénysebesség: c=2,99792458⋅10
s
m3
gravitációs állandó: =6,67428⋅10−11
kg⋅s 2
Idő és távolságegységek:
Júlián év: 1 a=365,25 nap=3,15576⋅107 s
csillagászati egység: 1 AU =1,49597870691⋅1011 m
fényév: 1 fényév=9,4607304725808⋅1015 m
1 Pc=3,08567758128⋅1016 m
parsec: =2,06264806245⋅10 5 AU
=3,26156377695 fényév
11
1. Alapok
1. Alapok
Ebben a fejezetben bevezetjük azt a matematikai nyelvezetet, amit az általános

relativitáselmélet használ. A célunk az, hogy mérhető mennyiségeket találjunk, amikkel a
többdimenziós felületeket jellemezni tudjuk. Ezzel a problémával a differenciál-geometria
foglalkozik, és az alkalmazott módszerek hasonlóak azokhoz, amiket a földmérők használnak.
Maga a „geometria” szó is földmérést jelent, mely révén a témánk egy ősi tudományhoz
kapcsolódik, melyet már az antik világban is nagy szakértelemmel műveltek. Amíg a geodéták a
Föld görbült felszínét, mi a görbült téridőt fogjuk feltérképezni, de a céljaink pontosan ugyanazok:
tájékozódni, távolságokat mérni, vagy megkeresni a legrövidebb utat két pont között, és így tovább.
Látni fogjuk, hogy a térre vonatkozó naiv, földhöz ragadt feltételezésekből kiindulva
rendkívül általános, változatos tulajdonságokkal rendelkező geometriát lehet felépíteni, melyben az
összes fontos geometriai mennyiséget meg tudjuk határozni. Ebből levonhatjuk magunknak a
tanulságot, hogy amikor az „egyszerű” sík térről gondolkozunk, valójában számos ki nem mondott
megkötéssel és feltételezéssel élünk, melyek nem következnek automatikusan az kezdeti
feltételeinkből.
1.1 Koordináta-rendszerek
Képzeljünk el egy tetszőleges teret, melynek a pontjait egyedi számsorokkal, vektorokkal

különböztetjük meg, más szóval egy koordináta-rendszert veszünk fel benne. A koordinátákat
megállapodás szerint jobb felső indexszel jelöljük. Az x pont i.-ik koordinátája:
xi (1.1.1)
Ezek a számsorok természetesen nem kizárólagosak, tetszőlegesen újra lehet számozni a tér
pontjait. Ha más logika szerint osztjuk ki a sorszámokat, egy másik koordináta-rendszert veszünk
fel, amit egy 2-essel jelölünk a bal alsó sarokban, ahol a koordináták függenek az első koordináta-
rendszerben felvett koordinátáktól:
2xi = 2xi(1xj) (1.1.2)
A tér minden pontjához hozzárendelünk egy számot, vagy más néven skalárt. Egy skalármezőt a
pontok függvényében adunk meg, ennek az úgynevezett skalárfüggvénynek az értéke egy adott
pontban természetesen független a koordináta-rendszertől:
i i
 x i    2 x = 1 x  (1.1.3)
Tekintsük egy koordináta-rendszerben két különböző pontot:
xi yi (1.1.4)
A skalármező ezekben a pontokban felvett értékeinek különbsége nem függ attól, hogy milyen
koordináta-rendszert választottunk:
12
i i i i
  1 x −  1 y = 2 x −  2 y  (1.1.5)
Ez akkor is igaz, ha végtelenül kicsire csökkentjük a két pont közötti távolságot, ami a totális
derivált:
∂ a ∂ a
⋅ dx =
a 1
⋅ dx
a 2 (1.1.6)
1∂ x 2∂ x
Viszont a skalármező értékének koordinátánkénti változása függ attól, hogy milyen koordináta-
rendszert alkalmazunk. Tulajdonképpen azt vizsgáljuk, hogy a változás az egyik koordináta mentén
mekkorának látszik a másik koordináta-rendszer koordinátái mentén. Hogy kevésbé legyenek
zsúfoltak a képletek, a továbbiakban többnyire elhagyjuk az 1-es indexet:
∂  ∂ ∂ x a
A skalármező parciális deriváltjának transzformációja: i
= a⋅ i (1.1.7)
2∂ x ∂ x 2∂ x
i∂ xi
2
A koordináta-differenciál transzformációja: 2dx = a
⋅dx a (1.1.8)
∂x
A kettejük skalárszorzata koordináta-rendszertől független. Ezzel azt bizonyítjuk, hogy a

transzformációs képletek helyesek, hiszen az elvárt módon viselkednek:
b a
∂ a ∂ ∂ x 2∂ x ∂
⋅ dx = b⋅
a 2 a
⋅ c ⋅dx c = b⋅dx b (1.1.9)
2∂ x ∂ x 2∂ x ∂ x ∂x
Végtelenül kicsi elmozdulás esetén mindkét koordináta-rendszerben változnak a koordináták. A

változások kölcsönös arányai a két koordináta-rendszer között a transzformációs mátrixot alkotják:
∂ xi i
i 2 i 1∂ x
 j= j
≠ j = j (1.1.10)
1∂ x 2∂ x
Azokat a mennyiségeket, melyek úgy transzformálódnak, mint a skalármező parciális deriváltjai,

elnevezzük kovariáns vektoroknak, melyek a tér pontjait ugyanúgy beszámozzák, csak egy másik
logika szerint. Itt az index megállapodás szerint a jobb alsó sarokba kerül:
∂ ∂ ∂
i
= a⋅ i a vi = i
2∂ x ∂x ∂x
Kovariáns vektor: olyan v mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor úgy

transzformálódik, mint a skalármező parciális deriváltjai:
a
∂x
2v i =v a⋅ i
=v a⋅i a (1.1.11)
2∂ x
13
Azokat a mennyiségeket pedig, melyek úgy transzformálódnak mint a koordináta-differenciálok,

elnevezzük kontravariáns vektoroknak. Itt az index helyzete nem változik:
∂ xi
i 2
2dx = a
⋅dx a i
v =dx
i
∂x
Kontravariáns vektor: olyan v mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor úgy

transzformálódik, mint a koordináta-differenciálok:
∂ xi a
i 2
2v = a
⋅v =i a⋅v a (1.1.12)
∂x
Ha felcseréljük a koordináta-rendszereket, akkor a fordított transzformációs képletek:
i ∂ xi ∂ xa
v= ⋅ v a = ai⋅2v a
a 2 v i =2v a⋅ 2
=2v a⋅ ai (1.1.13)
2∂ x ∂ xi
A differenciál reciproka úgy transzformálódik mint egy kovariáns vektor:
1 1 1 ∂ xa 1 1
i
= i
⋅ a
= i
⋅ a = i a⋅ a (1.1.14)
2dx  a dx 2∂ x dx dx
A fentiekből következik, hogy a kovariáns és kontravariáns vektorok skalárszorzata is független

attól a koordináta-rendszertől, melyben felírtuk a komponenseiket, az eredmény egy skalár:
a b a c b
v ⋅ u =v b⋅a ⋅ c⋅u =v b⋅u
2 a 2 (1.1.15)
Kétszeres transzformációt végzünk, egy vektort felírunk egy másik koordináta-rendszerben, majd
visszatérünk az eredetibe:
i ∂ xi ∂ xi
v= ⋅ v a = ai⋅2v a
a 2
i
2v =v ⋅
a 2
a
=v a⋅i a
2∂ x ∂x
i i a b i a
v =b ⋅v ⋅ a= a⋅v
A transzformációs mátrixok skalárszorzata a Kronecker-delta:
a
i ∂ xi 2∂ x
a i
 a ⋅ j= = a
⋅ j j (1.1.16)
2∂ x ∂x
14
1.2 Tenzorok
1.2 Tenzorok
Azok a mennyiségek, melyeket vektorok szorzatából állítunk elő, a tenzorok közé tartoznak.
Ezek speciális tenzorok, mert csak n∙m számtól függenek, ahol m a vektorok száma, n pedig a
koordinátáké:
v i⋅u j⋅w k⋅⋅pl⋅q m⋅=T ijk lm  (1.2.1)
Viszont egy ilyen tenzort reprezentáló mátrixnak nm független komponense lehet, és ez az általános
tenzorra is igaz. Ebből levezethető a transzformációs szabály:
Tenzor: olyan T mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor a következőképpen

transzformálódik:
ijk  i j k abc  d e
2 T lm = a⋅ b⋅ c⋅⋅T ⋅l ⋅m⋅
de (1.2.2)
Jól látszik a fenti összefüggésen, hogy ha a tenzor összes komponense nulla, akkor ez így
marad bármilyen koordináta-transzformáció esetén. A tenzor rangja az indexek száma, egy skalár
nullad-rangú tenzor, a vektor elsőrangú, és így tovább. Általános tenzorok szorzata szintén tenzor,
például:
Aijk⋅Blm=T ijk lm (1.2.3)
Tenzorok összegét csak ugyanolyan rang esetén tudjuk értelmezni, például:

ij ij i j ab ab c
2 A k 2 B k = a⋅ b⋅ A c B c ⋅ k (1.2.4)
Szorozzunk össze egy tetszőleges tenzort olyan vektorokkal, amikkel mindegyik indexre összegzést
végzünk. A fentiek szerint egy invariáns skalárt kapunk:
abc  d e
T de ⋅v a⋅u b⋅w c  p ⋅q =s (1.2.5)
Ha nem ismerjük a többindexű mennyiség természetét, a fenti összefüggés alapján bebizonyítható,

hogy tenzor. Ugyanis ha felírjuk egy másik koordináta-rendszerben, a transzformációs mátrixok
csak akkor ejtik ki egymást, ha a többindexes mennyiség ugyanannyit vonultat fel belőlük, mint
amennyi a vektorokat transzformálja.
A Kronecker-delta értéke egyező indexek esetén egy, különböző indexeknél nulla. A fenti
összefüggés alapján tenzor, mégpedig egy speciális fajta, mivel a komponensei külön-külön is
invariánsak:
ab⋅v a⋅ub =v b⋅ub=s (1.2.6)
A kovariáns vektorokkal is be lehet számozni a tér pontjait, ezeket a számsorokat a

kovariáns koordináták alkotják:
xi (1.2.7)
15
1.2 Tenzorok
Tulajdonképpen ez is csak egy koordináta-rendszer a sok lehetséges közül, ezért minden bizonnyal
át lehet transzformálni egy pont kontravariáns koordinátáit kovariáns koordinátákká. Ezért legyen a
második koordináta-rendszer a kovariáns, így a koordináta-változások kölcsönös arányai egy gij
szimmetrikus mennyiséget alkotnak:
i
2∂x ∂ xi ∂xj
j → g ij = j
= i
=g ji (1.2.8)
1∂ x ∂x ∂x
i
∂x ∂x
2v =v ⋅
i
a
a 2
→ v i =v a⋅ ai =v a⋅g ia (1.2.9)
∂x ∂x
Fordított irányban:
1∂ xi ij∂ xi ∂xj
j → g = = =g ji (1.2.10)
2∂ x
∂xj ∂ xi
∂ xa ∂ xa
2v i =v a⋅ i → v i =v a⋅ =v a⋅g ai (1.2.11)
2∂ x
∂ xi
A vektor kontravariáns és kovariáns változatának skalárszorzata invariáns skalár – ami a vektor

hossza – tehát az új mennyiségünk tenzor-jellegű:
v a⋅v a =v a⋅v b⋅g ab=v b⋅v a⋅g ba (1.2.12)
A neve metrikus tenzor. Segítségével indexeket lehet emelni és süllyeszteni:

d e ai bj ck i j k
v a⋅u b⋅w c⋅⋅p ⋅q ⋅⋅g ⋅g ⋅g ⋅⋅g dl⋅g em⋅=v ⋅u ⋅w ⋅⋅pl⋅q m⋅
de ai bj ck ijk 
T abc  ⋅g ⋅g ⋅g ⋅⋅g dl⋅g em⋅=T lm (1.2.13)
Kétszeres transzformációt végzünk, egy kontravariáns vektort felírunk kovariáns alakban, majd
visszaírjuk kontravariánssá:
i a bi a i
v =v ⋅g ab⋅g =v ⋅a
A metrikus tenzorok skalárszorzata a Kronecker-delta:
∂ xi ∂ x a
g ia⋅g aj =ij = ⋅ (1.2.14)
∂xa ∂ x j
Ha minden indexre összegzünk, akkor az eredmény a dimenziószám:

ab b
g ab⋅g =b =N (1.2.15)
16
1.2 Tenzorok
Egy általános tenzort mindig fel lehet bontani egy szimmetrikus és egy antiszimmetrikus
tenzor összegére. Két index esetén az egymással szemben lévő tenzorkomponensek átlagolásával
szimmetrikus tenzor hozható létre:
1 1
sz T ij = ⋅T ij T ji = ⋅T ji T ij =sz T ji (1.2.16)
2 2
Az általános tenzorból kivonva az eredmény egy antiszimmetrikus tenzor:
1 1 1
an T ij =T ij − sz T ij =T ij − ⋅T ij T ji = ⋅T ij −T ji =− ⋅T ji −T ij =−anT ji (1.2.17)
2 2 2
1
A diagonális elemei nullák: an T ii = ⋅T ii −T ii =0 (1.2.18)
2
Az összegük visszaadja az eredeti tenzort:
1 1
sz T ij anT ij = ⋅T ij T ji  ⋅T ij −T ji =T ij (1.2.19)
2 2
Általános tenzor indexeinek megfordítása:
T ij =T ji 2⋅anT ij (1.2.20)
1.3 Egyenesek
Tetszőleges térben azt a görbét nevezzük egyenesnek, aminek az érintővektora állandó. A

koordináták változása egy invariáns mennyiség függvényében a következő:
∂ xi
u i= (1.3.1)
∂
Legyen ez az egyenes érintővektora. Felírjuk egy másik koordináta-rendszerben:
2∂ x i 2∂ x i ∂ x a ∂
= ⋅ / (1.3.2)
∂ ∂ x a ∂  ∂
Az összefüggés mely leírja, hogy nem változik, vagyis a deriváltja nulla, az egyenes egyenlete:
∂2 xi 2 i i
2 2∂ x ∂ x a ∂ x b 2∂ x ∂ 2 x a ∂xj
= ⋅ ⋅  ⋅ =0 /⋅
∂2 ∂ x a⋅∂ x b ∂  ∂ ∂ x a ∂2 i
2∂ x
i c :
17
1.3 Egyenesek
2 c c
∂ x j 2∂ x ∂ x a ∂ x b ∂ x j 2∂ x ∂ 2 x a
c
⋅ a b
⋅ ⋅  c
⋅ a
⋅ 2 =0
2 ∂ x ∂ x ⋅∂ x ∂ ∂ 2 ∂ x ∂ x ∂
j 2 c
j∂x ∂ x
Az első tagban bevezetjük a konnexiót:  ab= c
⋅ 2a b (1.3.3)
2∂ x ∂ x ⋅∂ x
j c
2 a 2 a 2 j
∂ x 2∂ x ∂ x j ∂ x ∂ x
A második tagban megváltozik az index: c
⋅ a
⋅ 2
= a⋅ 2
= 2
2∂ x ∂ x ∂ ∂ ∂
Az egyenes egyenlete:
∂2 x j j ∂ xa ∂ xb
 ⋅
ab ⋅ =0 (1.3.4)
∂ 2 ∂  ∂
Felírjuk az egyenes egyenletét két különböző koordináta-rendszerben:
∂2 x i
2 i a b a b
∂ x ∂ x ∂x 2∂ x 2∂ x
2
 i ab⋅ ⋅ =0 2 i
 2 ab⋅ ⋅ =0 (1.3.5)
∂ ∂ ∂  ∂ 2 ∂ ∂ 
Az első és a második invariáns szerinti derivált transzformációja:
2∂ x i 2∂ x i ∂ x a
= ⋅
∂ ∂ x a ∂ 
∂2 xi 2 i a b i 2 a
2 2∂ x ∂ x ∂ x 2∂ x ∂ x
= ⋅ ⋅  ⋅ (1.3.6)
∂2 ∂ x a⋅∂ x b ∂  ∂ ∂ x a ∂2
Behelyettesítjük őket az egyenes egyenletébe:
a c bd
    
2 c i d 2 c i c a d b
2 ∂ x∂ x ∂ x 2∂ x ∂ x i 2∂ x ∂x 2∂ x ∂ x
c d
⋅ ⋅  c
⋅ 2
 2  ⋅
ab c
⋅ ⋅ d
⋅ =0 (1.3.7)
∂ x ⋅∂ x ∂  ∂ ∂ x ∂ ∂ x ∂ ∂x ∂
Átrendezzük a képletet, és beszorzunk:
∂ x i ∂2 x c
 
2 i a b
2 2∂ x i 2∂ x 2∂ x ∂ xc ∂ xd ∂xj
c
⋅ 2
 c d
 2  ab⋅ c
⋅ d
⋅ ⋅ =0 /⋅ i
∂ x ∂ ∂ x ⋅∂ x ∂ x ∂x ∂  ∂ 2∂ x
i e
Az első tag átalakulását külön részletezzük:
18
1.3 Egyenesek
∂ x e ∂ x j ∂2 x c
2
2 c
j ∂ x ∂2 x j
⋅ ⋅ = c⋅ =
∂ x c 2∂ x e ∂ 2 ∂ 2 ∂ 2
Visszahelyettesítjük:
 
2 e a b
∂2 x j 2∂ x ∂xj e 2∂ x 2∂ x ∂ x j ∂ xc ∂ xd
 ⋅  2  ab⋅ ⋅ ⋅ ⋅ ⋅ =0 (1.3.8)
∂ 2 ∂ x c⋅∂ x d 2∂ x e ∂ x c ∂ x d 2∂ x e ∂  ∂ 
Az eredményünknek olyan alakja van, mint az egyenes egyenletének. Felismerhető benne a

konnexió, melyből a transzformációja:
c i d k
∂2 x e
j a b j
j 2 ∂x e 2∂ x 2∂ x ∂x
 ik = i k
⋅ e
2 ab⋅ i ⋅ k ⋅ e (1.3.9)
∂ x ⋅∂ x 2∂ x ∂ x ∂ x 2∂ x
A konnexió tehát nem tenzor-jellegű mennyiség. Az általános konnexió szimmetrikus része:
1
C k ij = ⋅  kij  k ji  (1.3.10)
2
Az általános konnexió antiszimmetrikus része a torzió:
1
S k ij = ⋅ kij − k ji  k k
 ij = ji 2⋅S
k
ij (1.3.11)
2
Behelyettesítjük a konnexió transzformációját:
 ∂2 x e ∂ x k
 
a b 2 e b a
1 2∂ x 2∂ x ∂xk 2∂ x ∂ xk 2∂ x 2∂ x ∂ xk
S k ij = ⋅ 2 i e e
⋅   ⋅ ⋅ ⋅ − ⋅   ⋅ ⋅ ⋅
2 ∂ x ⋅∂ x j 2∂ x e 2 ab ∂ x i ∂ x j 2∂ x e ∂ x j⋅∂ x i 2∂ x e
2 ba
∂ x j ∂ x i 2∂ x e
Egyszerűsítünk, a torzió transzformációja:
1 ∂ xa ∂ xb ∂ xk
S k ij = ⋅ 2 e ab−2 e ba ⋅2 i ⋅2 j ⋅ (1.3.12)
2 ∂ x ∂ x 2 ∂ xe
A torzió a transzformációs képlete alapján egy háromindexű tenzor:
S k ij =2 S kij⋅ai⋅b j⋅ e k (1.3.13)
A konnexió végtelenül kicsi különbségei úgy transzformálódnak mint a tenzorok:
19
1.3 Egyenesek
j j j
első koordináta-rendszer:   ik = ik  x − ik  x x 
j j j
második koordináta-rendszer: 2   ik =2 ik  2 x −2  ik  2 x 2 x  (1.3.14)
Az első képletbe behelyettesítjük a konnexió transzformációját:

j
  ik =
2 e a b 2 e a b
2∂ x ∂xj e 2∂ x 2∂ x ∂xj 2∂ x ∂xj e 2∂ x 2∂ x ∂xj
⋅  2  ab  x ⋅ ⋅ ⋅ − ⋅ − 2  ab  x x ⋅ ⋅ ⋅
∂ x i⋅∂ x k 2∂ x e ∂ x i ∂ x k 2∂ x e ∂ x i⋅∂ x k 2∂ x e ∂ x i ∂ x k 2∂ x e
∂ x a 2∂ x b ∂ x j a b
j e 2 e 2∂ x 2∂ x ∂xj
  ik =2 ab  x ⋅ i ⋅ k ⋅ e −2 ab  x x⋅ i ⋅ k ⋅ (1.3.15)
∂ x ∂ x 2∂ x ∂ x ∂ x 2∂ x e
A konnexió variációja tenzor-jellegű mennyiség:
a b
j ∂ x 2∂ x ∂ x j
j 2
  ik =2  ik⋅ i ⋅ k ⋅ e (1.3.16)
∂ x ∂ x 2∂ x
1.4 Párhuzamos eltolás
Felveszünk két végtelenül közeli pontot, ezekben a pontokban vektorokat, és két különböző
koordináta-rendszerben is felírjuk őket. A tévedések elkerülése érdekében összefoglaljuk egy
táblázatban a jelöléseket:
Első koordináta-rendszer Második koordináta-rendszer

Első pont xi 2xi
Második pont yi 2yi
Első pontbeli vektorok vi, wi 2vi
Második pontbeli vektorok ui, qi 2ui
Párhuzamosan eltolunk egy vektort az első pontból a másodikba, az egyik koordináta-rendszerben

az eredeti és az új vektor minden komponense megegyezik:
u i=vi (1.4.1)
A másik koordináta-rendszerben általánosan írjunk fel egy eltolást:

i i i
2 u = 2v  2dv (1.4.2)
A következőképpen számítjuk át a vektorok koordinátáit:
20
i i
∂x
i ∂y
⋅ va i
v= a 2
u= ⋅ ua
a 2 (1.4.3)
2∂ x 2∂ y
Behelyettesítjük az első koordináta-rendszerben felírt összefüggésbe:
∂ xi a ∂ yi
⋅
a 2
v = ⋅ ua
a 2 (1.4.4)
2∂ x 2∂ y
A két pont különbsége a totális derivált, ahol most a második koordináta-rendszer koordinátái
szerint deriválunk:
∂ xi ∂
y i= xi  ⋅ dx a
a 2
/ j
2∂ x 2∂ x
∂ yi ∂ xi ∂2 x i
j
= j
 j
⋅ dx a
a 2 (1.4.5)
2∂ y 2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x
Behelyettesítjük, majd felbontjuk a zárójeleket:
∂ xi
2∂ x
⋅
a 2
v a
=
∂ xi
2∂ x
b

 ∂2 x i
b
2∂ x ⋅2∂ x
a 2

⋅ dx a ⋅ 2v b2 dv b  (1.4.6)
∂ xi a ∂ xi b ∂ xi b ∂2 x i a b ∂2 x i
⋅v =
a 2
⋅v 
b 2
⋅ dv 
b 2 b
⋅ dx ⋅2 v 
a 2 b
⋅ dx a⋅2dv b
a 2
2∂ x 2∂ x 2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x
Egyszerűsítünk, és elhagyjuk az utolsó tagot, ahol a végtelenül kicsi mennyiségek magasabb

hatványon vannak:
∂ xi b ∂2 x i ∂xj
0= ⋅
b 2
dv  b
⋅ dx a⋅2v b
a 2
/⋅2 i
2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x ∂x
i c
∂ x j ∂ xc j
2 b 2∂ x ∂2 x c
c
⋅ ⋅
b 2
dv =− c
⋅ b
⋅ dx a⋅2v b
a 2 (1.4.7)
∂ x 2∂ x ∂ x 2∂ x ⋅2∂ x
Az egyenlet bal oldalán behelyettesítjük és alkalmazzuk a Kronecker-deltát, a jobb oldalán a

konnexiót helyettesítjük be:
2 c j
j∂x ∂ x
2
2  ba = c
⋅ b a (1.4.8)
∂ x 2∂ x ⋅2∂ x
j j a b
2 dv =−2 ba⋅2 dx ⋅2 v
21
Ezt visszahelyettesítjük a kontravariáns vektor eltolási képletébe, a koordináta-rendszert azonosító

számok nélkül. Az indexek minden további nélkül felcserélhetők, amit meg is teszünk, ugyanis
ekkor ugyanazt a konnexiót kapjuk meg, amit majd később más esetekben megint definiálunk:
i i i a b
u =v − ba⋅v ⋅dx (1.4.9)
Felveszünk az első pontban két vektort, és képezzük a skalárszorzatukat. Ha párhuzamosan eltoljuk

őket a másik pontba, a skalárszorzat nem változik:
a a
v ⋅w a =u ⋅qa (1.4.10)
A kontravariáns vektor eltolása:

i i i i i a b
u =v dv =v − ba⋅v ⋅dx (1.4.11)
A kovariáns vektor eltolása:
q i=widw i (1.4.12)
Behelyettesítjük a skalárszorzatba:
v a⋅w a = v a − adc⋅v c⋅dx d ⋅ wa dw a  (1.4.13)
v a⋅w a =v a⋅w av a⋅dwa − adc⋅v c⋅dx d⋅w a− adc⋅v c⋅dx d⋅dwa
Egyszerűsítünk, és elhagyjuk az utolsó tagot, ahol a végtelenül kicsi mennyiségek magasabb

hatványon vannak:
a b
dw i= bi⋅dx ⋅w a
Ezt visszahelyettesítjük a kovariáns vektor eltolási képletébe:
q i=wi abi⋅w a⋅dx b (1.4.14)
Ezek alapján tetszőleges tenzor eltolási képletét meg tudjuk határozni. Itt már nem használjuk a
táblázatba foglalt jelöléseket:
v i⋅u j⋅w k⋅⋅pl⋅q m⋅=T ijk lm 
Behelyettesítjük az eltolási képleteket, és elhanyagoljuk a végtelenül kicsi mennyiségek magasabb

hatványait tartalmazó tagokat. Így csak a vektorok szorzatai, illetve azok a tagok maradnak meg,
melyek csak egyszer tartalmazzák a konnexiót:
 v i − i ba⋅v a⋅dx b ⋅ u j− jba⋅ua⋅dx b ⋅ w k− kba⋅wa⋅dx b ⋅⋅ p l abl⋅p a⋅dx b ⋅ q m abm⋅qa⋅dx b ⋅=
T ijk lm− i ba⋅T ajk lm− jba⋅T iak lm− k ba⋅T ijalm− abl⋅T ijk am  abm⋅T ijk la⋅dx b
22
(1.4.15)
1.5 Konnexió és metrikus tenzor
Az előző fejezethez hasonlóan felveszünk az első pontban két vektort, és képezzük a

skalárszorzatukat. Ha párhuzamosan eltoljuk őket a másik pontba, a skalárszorzat nem változik:
a b a b
g ab  x⋅v ⋅w = g ab  y ⋅u ⋅q (1.5.1)
Itt az egyenlet bal oldalán az első pontban felvett vektorok közötti skalárszorzatot írtuk fel, a jobb
oldalon pedig a második pontban felvett vektorok közötti skalárszorzatot. Az egyik metrikus
tenzortól a végtelenül közeli másikhoz sorfejtéssel közelítünk:
2
∂ g  x 1 ∂ g  x
g ij  y =g ij  x  ij a ⋅dx a  ⋅ a ij b⋅dx a⋅dx b (1.5.2)
∂x 2 ∂ x ⋅∂ x
Behelyettesítjük a vektorok párhuzamos eltolásának képletét, és a metrikus tenzor sorfejtését,

elhanyagolva a végtelenül kicsi mennyiségek szorzatát tartalmazó tagokat:

g ab  x⋅v a⋅wb= g ab  x 
∂ g ab  x  c
∂x c 
⋅dx ⋅ v a− adc⋅v c⋅dx d ⋅ wb− bdc⋅wc⋅dx d  (1.5.3)
Az egyszerűsítésnél megint elhagyjuk a végtelenül kicsi mennyiségek magasabb hatványait

tartalmazó tagokat, majd lépésről lépésre, óvatosan átírjuk az összegzési indexeket szabad
indexekké, ügyelve arra, hogy melyik szorzóhoz melyik index tartozott:
∂ g ab 1
0= ⋅dx c⋅v a⋅wb− g ab⋅v a⋅ bdc⋅w c⋅dx d − g ab⋅ adc⋅v c⋅dx d⋅w b /⋅ k
c
∂x dx
∂ g ab 1
0= k
⋅v a⋅w b−g ab⋅v a⋅ bkc⋅w c −g ab⋅ akc⋅v c⋅wb /⋅ i
∂x v
∂ g ib b 1
0= k
⋅w −g ib⋅ bkc⋅wc − g ab⋅ aki⋅w b /⋅ j
∂x w
∂ g ij
g ia⋅ akjg aj⋅ aki = (1.5.4)
∂ xk
Ezt felhasználva felismerhető, hogy a metrikus tenzort a párhuzamos eltolás az eltolt pontban lévő
önmagába tolja át, visszakapjuk a sorfejtést:
∂ g ij  x b
g ij  y =g ij  x   abi⋅g aj  x  abj⋅g ia  x ⋅dx b =g ij  x  ⋅dx (1.5.5)
∂ xb
23
Permutáljuk az indexeket:
∂ g ij
(1) g ia⋅ akjg aj⋅ aki =
∂ xk
∂ g jk
(2) g ja⋅ aik  g ak⋅ aij =
∂ xi
∂ g ki
(3) g ka⋅ a ji  g ai⋅ a jk = j (1.5.6)
∂x
A következő módon összegezzük a három egyenletet: (1) + (2) – (3):
∂ g ij ∂ g jk ∂ g ki
g ia⋅ akjg aj⋅ aki g ja⋅ aik g ak⋅ aij − g ka⋅ a ji −g ai⋅ a jk = k
 i
− (1.5.7)
∂x ∂x ∂xj
A konnexiókat összerendezzük az alsó indexeik szerint:
∂ g ij ∂ g jk ∂ g ki 1
g ia⋅ akj − a jk  g aj⋅ aki  aik g ak⋅ aij − a ji = k
 i
− j
/⋅
∂x ∂x ∂x 2
Az antiszimmetrikus tagokat a jobb oldalra rendezzük:
g aj⋅C aki= ⋅
2 ∂x 
1 ∂ g ij ∂ g jk ∂ g ki
k

∂x i
−
∂x j 
− g ia⋅S akj −g ak⋅S aij /⋅g jb (1.5.8)
Alkalmazzuk a Kronecker-deltát a bal oldalon:
1
C jki = ⋅g jb⋅
2 ∂x
∂ g ib ∂ g bk ∂ g ki
k

∂x
i
∂x 
− b −g jb⋅g ia⋅S akb− g jb⋅g ak⋅S aib /S jki (1.5.9)
Az általános konnexió a szimmetrikus és az antiszimmetrikus részeinek összege:
1
 jki = ⋅g jb⋅
2 
∂ g ib ∂ g bk ∂ g ki
∂x k

∂x i
−
∂x b 
−g jb⋅g ia⋅S akb− g jb⋅g ak⋅S aib S jki (1.5.10)
Ha a kezdetektől szimmetrikus konnexiót használunk, akkor a képletünk megadja a konnexió és a

metrikus tenzor közötti összefüggést:
1
 jki = ⋅g ja⋅
2 ∂x
∂ g ia ∂ g ak ∂ g ki
k

∂x
i
− a
∂x  (1.5.11)
A tér minden pontjának közvetlen, végtelenül kicsi környezete közelíthető sík térrel, ahol felvehető
24
olyan koordináta-rendszer, melynél a metrikus tenzor parciális deriváltja nulla. Vagyis olyan
sorfejtéssel közelítjük, amiben az első derivált nulla, az összes többi tag nem. Ebben az esetben a
szimmetrikus konnexió minden tagja szintén nulla, a parciális deriváltjai azonban nem:
∂ g ij ∂2 g ij i ∂ i jk
=0 , ≠0 →  jk =0 , ≠0 (1.5.12)
∂ xk ∂ x l⋅∂ x k ∂ xl
1.6 Deriválás
Először a második parciális derivált transzformációjához deriváljuk mindkét oldalát a

skalárfüggvény parciális deriváltja transzformációs összefüggésének:
a
∂ ∂ ∂ x ∂
i
= a⋅ i / j
2∂ x ∂ x 2∂ x 2∂ x
∂2  ∂2  ∂ xa ∂  ∂2 x a
j i
= j a
⋅ i
 ⋅ (1.6.1)
2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x ⋅∂ x 2∂ x ∂ x a 2∂ x j⋅2∂ x i
A jobb oldal első tagjában transzformáljuk az egyik nevező differenciált a másodikból az első
koordináta-rendszerbe:
2 2 b a 2 a
∂  ∂  ∂x ∂x ∂ ∂ x
j i
= b a
⋅ j
⋅ i
 a⋅ j i (1.6.2)
2∂ x ⋅2∂ x ∂ x ⋅∂ x 2∂ x 2 ∂ x ∂ x 2∂ x ⋅2∂ x
A skalármező második parciális deriváltja, ami a kovariáns vektor parciális deriváltja, nem úgy
transzformálódik mint egy tenzor. Felírjuk és behelyettesítjük a fenti képletbe:
∂
vi = i
∂x
2 ∂ vi ∂v a ∂ x b ∂ x a ∂2 x a
j
= ⋅ ⋅ v a⋅ (1.6.3)
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i j i
2 ∂x 2∂ x ⋅2∂ x
2 ∂ vi ∂2 x a ∂ va ∂ xb ∂ xa
j
−v a⋅ j i
= b
⋅ j
⋅ i (1.6.4)
2 ∂x 2∂ x ⋅2∂ x ∂ x 2 ∂ x 2∂ x
Transzformáljuk a bal oldalon a vektort a második tagban, hogy ugyanabban a koordináta-

rendszerben legyen felírva, mint az első tagban a parciális derivált. Általános esetben a kovariáns
vektor deriváltjának transzformációja:
b
2∂ vi 2∂ x ∂2 x a ∂ va ∂ xb ∂ xa
j
− v
2 b⋅ ⋅ = ⋅ ⋅ (1.6.5)
2∂ x ∂ x a 2 ∂ x j⋅2∂ x i ∂ x b 2∂ x j 2∂ xi
25
1.6 Deriválás
Ez a mennyiség nem tenzorként transzformálódik. De ha megcseréljük benne az indexeket, és

kivonjuk az eredeti kifejezésből, tenzor-jellegű mennyiséget kapunk, a neve rotáció. Az összefüggés
jobb oldala:
∂ va ∂ xb ∂ xa ∂ vb ∂ x a ∂ xb
b
⋅ j
⋅ i
− a
⋅ i
⋅
∂ x 2∂ x 2∂ x ∂ x 2 ∂ x 2 ∂ x
j
=
∂ va ∂ vb ∂ xb ∂ xa
b
− a ⋅ j
⋅
∂ x ∂ x 2∂ x 2∂ x
i 
=T ab⋅ jb⋅i a

Az összefüggés bal oldala:
 ∂ xb
 
b
2 ∂v i 2∂2 x a 2∂ v j 2∂ x ∂2 x a ∂v ∂v
j
− 2 v ⋅
b a
⋅ j i
− i
− 2 v b⋅ a
⋅ i j
= 2 ij − 2 ij =2T ij
2∂ x ∂ x 2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x ∂ x 2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x 2∂ x
A rotáció transzformációs szabálya a másodrangú tenzorokénak felel meg:

b a
T ab⋅ j ⋅i =2T ij (1.6.6)
Ez a tenzor antiszimmetrikus:
T ij =−T ji =
∂v i
∂x j
−
∂v j
∂x i 
=−
∂v j
∂x i
−
∂ vi
∂ xj  (1.6.7)
∂ vi ∂ vi
A diagonális elemei pedig mindig nullák: T ii = i
− i
=0 (1.6.8)
∂x ∂x
Ha az antiszimmetrikus tenzor parciális deriváltjának az indexeit ciklikusan permutáljuk és

összeadjuk, az eredmény nulla, mert a vektorok második deriváltjai kiejtik egymást:
∂T ij
∂x
k

∂T jk
∂x
i
∂x

∂ ∂ vi ∂ v j
∂T ki
k j
∂x ∂ x ∂x
j
=− i  i

∂ ∂ v j ∂v k
∂x ∂x ∂x
k
− j  
 j
∂ ∂ vk ∂ vi
∂ x ∂x ∂x
i
− k =
   (1.6.9)
∂2 v i ∂2 v j ∂2 v j ∂2 v k ∂2 v k ∂2 v i
k j
− k i
 i k
− i j
 j i
− j k
=0
∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x
1.7 Invariáns derivált
Tegyük fel, hogy egy kovariáns vektormező konstans egy adott koordináta-rendszerben, a
parciális deriváltja mindenhol nulla:
∂ vi
=0 (1.7.1)
∂xj
Felírjuk ezt az összefüggést egy másik koordináta-rendszerben, felhasználva az előző fejezet
26
tapasztalatait:
b
∂ v a ∂ x b ∂ x a 2∂ v i 2∂ x ∂2 x a
⋅ ⋅ = − v
2 b⋅ ⋅ =0 (1.7.2)
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i 2 ∂ x j ∂ x a 2∂ x j⋅2∂ xi
A második tagban behelyettesítjük a konnexiót:
b ∂ xb 2 ∂2 x a
2  ji = ⋅ (1.7.3)
∂ x a 2∂ x j⋅2∂ x i
Ez az összefüggés tetszőleges koordináta-rendszerben leírja, hogy a vektormező parciális deriváltja

eltűnik az eredeti koordináta-rendszerben:
2 ∂ vi
j
− 2v b⋅2  b ji =0 (1.7.4)
2 ∂x
Definiáljuk a kovariáns vektor invariáns deriváltját:
∂ vi
∇ j vi = j
−v b⋅ b ji (1.7.5)
∂x
Konnexió: olyan Γ mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor biztosítja, hogy az

invariáns derivált úgy transzformálódjon mint egy tenzor:
∂ vi
∇ j vi = j
−v a⋅ a ji 2 ∇ j 2 v i=∇ b v a⋅ jb⋅ i a (1.7.6)
∂x
Az invariáns derivált transzformációja, behelyettesítjük a kovariáns vektor parciális deriváltjának,

és a konnexiónak a transzformációját:
2 ∂ vi
j
− 2v d⋅2 d ji =
2 ∂x
 
d d
∂ va ∂ xb ∂ xa ∂2 x a ∂ xc ∂2 x e 2∂ x e ∂ x b ∂ x a 2∂ x
⋅ ⋅ v a⋅ −v c⋅ ⋅ ⋅ e  ba⋅ ⋅ ⋅ e =
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i j i d j i j i
2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x ∂x 2∂ x 2∂ x ∂x
d d
∂ va ∂ xb ∂ xa ∂2 x a ∂ xc ∂2 x e 2∂ x ∂ xc e ∂ xb ∂ xa 2 ∂ x
⋅ ⋅ v a⋅ −v c⋅ ⋅ ⋅ −v c⋅ ⋅ ba⋅ ⋅ ⋅ =
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i j i d j i
∂ xe d j i
2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x 2 ∂ x ⋅2∂ x 2∂ x 2∂ x 2∂ x ∂ xe
A harmadik és a negyedik tagban felismerjük a Kronecker-deltát:
∂ va ∂ xb ∂ xa ∂2 x a c ∂2 x e c e ∂ xb ∂ xa
⋅ ⋅ v a⋅ −v c⋅ e⋅ −v c⋅ ⋅
e ba⋅ ⋅ i=
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i j i j i j
2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x ⋅2∂ x 2∂ x 2∂ x
27
A második és a harmadik tag kiejti egymást, kiemeljük a transzformációs mátrixokat az első és a

negyedik tagból:
∂ va ∂ xb ∂ xa
⋅ ⋅
∂ x b 2∂ x j 2∂ x i
−v ⋅
c
c
ba⋅
∂ xb ∂ xa
2∂ x
j
⋅
2∂ x
i
=
∂ va
∂ xb
−v c⋅ c
ba ⋅
2∂ x

∂ xb ∂ xa
j
⋅ i
2∂ x

∂ vi
 ∂ va

b a
2 ∂x ∂x
j
− 2v d⋅2 d ji = b
−v c⋅ c ba ⋅ j
⋅ i (1.7.7)
2 ∂x ∂x 2∂ x 2∂ x
Egy skalármező parciális deriváltja tenzor, ezért megegyezik az invariáns deriválttal:
∂
∇ i = (1.7.9)
∂ xi
Kovariáns és kontravariáns vektor skalárszorzatának az eredménye egy skalár:

a
a ∂u ⋅v a 
∇ i  u ⋅v a = i
(1.7.10)
∂x
∂u a ∂v
∇ i u a⋅v au a⋅∇ i v a = i
⋅v aua⋅ ai
∂x ∂x
∂v ∂u a ∂v
∇ i u a⋅v au a⋅ ai −u a⋅v b⋅ bia= i ⋅v aua⋅ ai
∂x ∂x ∂x
a
∂u 1
∇ i u a⋅v a= i
⋅v a u a⋅v b⋅ bia /⋅
∂x v a
A kontravariáns vektor invariáns deriváltja:
j
∂u
∇ i u j= i
u a⋅ jia (1.7.11)
∂x
Most már tetszőleges tenzor invariáns deriváltját meg tudjuk határozni, kontravariáns és kovariáns
vektorok szorzatának felhasználásával:
ijk  i j k
∇n T lm=∇ n v ⋅u ⋅w ⋅⋅p l⋅qm⋅
∇ n T ijk lm=∇ n v i⋅u j⋅w k⋅⋅pl⋅q m⋅v i⋅∇ n u j⋅wk⋅⋅p l⋅q m⋅
i
∂v j k
∇ n T ijk lm= n
⋅u ⋅w ⋅⋅p l⋅qm⋅v a⋅ i na⋅u j⋅w k⋅⋅pl⋅q m⋅
∂x
28
Összevonjuk a vektorokat a jobb oldalon:
∇ n T ijk lm=
∂T ijk lm
n
 i na⋅T ajk lm  jna⋅T iak lm  k na⋅T ijalm− anl⋅T ijk am − anm⋅T ijk la −
∂x
(1.7.12)
A konnexió szerepének olyan mennyiségek is megfelelhetnek, melyek nem írhatók fel úgy, mint a
korábban definiált változat, ezért foglalkoznunk kell az általános alak tulajdonságaival. Az invariáns
deriváltból képzett rotáció:
∂ vi ∂vj ∂v i ∂v j
∇ j v i −∇ i v j= j
− i
−v b⋅ b ji − bij = j
− i (1.7.13)
∂x ∂x ∂x ∂x
Ez az egyenlőség csak akkor teljesül, ha a konnexió szimmetrikus:

k k
 ij = ji (1.7.14)
Kronecker-delta invariáns deriváltja:
∂ij
∇ k ij = k
 iak⋅ aj− ajk⋅ia =0 ijk − ijk =0 (1.7.15)
∂x
A metrikus tenzor invariáns deriváltjának képlete ugyanaz, mint amit háromszor permutáltunk,
amikor levezettük a konnexió és a metrikus tenzor közötti kapcsolatot. Ennek a kifejezésnek az
értéke nulla:
∂ g ij
∇ k g ij = k
−g ia⋅ akj −g aj⋅ aki =0 (1.7.16)
∂x
A kétszer kontravariáns metrikus tenzor invariáns deriváltja:

ia i
∇ k  g ⋅g aj =∇ k  j=0
∇ k g ia⋅g aj g ia⋅∇ n g aj =0
ia ia
∇ k g ⋅g aj  g ⋅0=0
Mivel a kétszer kovariáns metrikus tenzor általános esetben nem nulla, a kétszer kontravariáns
metrikus tenzor invariáns deriváltjának kell nullának lennie:
∇ k g ij =0 (1.7.17)
29
1.8 Görbe menti derivált
Görbe mentén végtelenül kismértékben eltoljuk egy vektormező egy vektorát. A görbét egy
invariáns mennyiség paraméterezi:
A vektormező a görbe egy adott pontján: v i 

i
A vektormező a görbe egy végtelenül közeli pontján: v  
A vektor párhuzamosan eltolva a görbe mentén a második pontba:

i i i a b
w  =v − ba⋅v ⋅dx
Egy vektormező két végtelenül közeli pontjának különbsége a teljes differenciál:
dv i =v i  −v i  (1.8.1)
A görbe menti differenciál az eltolt vektor és a vektormező ottani eredeti vektorának a különbsége:
Dv i=v i  −w i   (1.8.2)
Dv i=v i  − v i − i ba⋅v a ⋅dx b 
1
Dv i=dv i  i ba⋅v a ⋅dx b /⋅
d
dx i i
Behelyettesítjük az érintővektort: =u
d
Amikor kontravariáns vektormező görbe menti deriváltja nulla, akkor ugyanolyan alakja van, mint
az érintővektorokkal felírt geodetikus egyenletnek:
i
dv
Đvi =  i ba⋅v a⋅u b (1.8.3)
d
Kovariáns vektormező esetében ugyanez az eljárás:
Dv i=v i  −w i   (1.8.4)
Dv i=v i  − v i  abi⋅v a ⋅dx b 
1
Dv i=dv i − abi⋅v a ⋅dx b /⋅
d
Kovariáns vektormező görbe menti deriváltja:
30
dv i
Đvi = − abi⋅v a⋅u b (1.8.5)
d
Tovább vizsgáljuk mindkét összefüggést. Mivel hasonló a szerkezetük, mindkettőn egyszerre

végezzük el a következő átalakítást. Bővítjük az első tagot, és átrendezzük:
dx b dv i a b dx b dv i
Đvi = b
⋅ − ⋅v
bi a⋅u = ⋅ b − abi⋅v a⋅ub
dx d  d  dx
dx b dv i dx a dv i
Đvi = i a b
b
⋅  ba⋅v ⋅u = ⋅ a  i ba⋅v a⋅u b (1.8.6)
dx d  d  dx
Behelyettesítjük az érintővektort:
dv
dx
dv
Đvi =u b⋅ bi − abi⋅v a⋅u b=ub⋅ bi − abi⋅v a
dx  
dv i dv i
Đvi =u b⋅ b  i ba⋅v a⋅u b=ub⋅ b i ba⋅v a
dx dx   (1.8.7)
A zárójeles mennyiségben felismerjük az invariáns deriváltat:
∂ vi a ∂uj
∇ i u = i u a⋅ jia
j
∇ j vi = j
−v a⋅ ji
∂x ∂x
A görbe menti és az invariáns derivált közötti összefüggés:
b i b j
Đvi =u ⋅∇ b v i Đv =u ⋅∇ b v (1.8.8)
Most már tetszőleges tenzor görbe menti deriváltját is ismerjük:

ijk  a ijk  a i j k
ĐT lm =u ⋅∇ a T =u ⋅∇ a v ⋅u ⋅w ⋅⋅pl⋅q m⋅
lm (1.8.9)
A görbe érintővektorának a görbe menti deriváltja nulla, mivel eltolva a görbe mentén, az új
helyén az ottani érintővektorral fog egybeesni. Ezért az érintővektor görbe menti deriváltja az
egyenes egyenlete:
i 2 j a b
du ∂ x ∂x ∂ x
Đui= i ba⋅u a⋅u b= 2
 jab⋅ ⋅ =0 (1.8.10)
d ∂ ∂ ∂
Ez a feltétel láthatóan csak akkor teljesül, ha a konnexió szimmetrikus. A görbe kovariáns

érintővektorának görbe menti deriváltja:
31
du i
Đui= − abi⋅ua⋅u b=0
d
A második tagban a kovariáns vektort átírjuk kontravariánssá a metrikus tenzor segítségével:
du i
Đu i= −g ac⋅ abi⋅uc⋅u b=0 (1.8.11)
d
du i 1
Đu i= − ⋅ g ⋅ a g ab⋅ aci ⋅u c⋅ub =0
d  2 ac bi
Ha a konnexió szimmetrikus, akkor a második tagban a zárójeles mennyiségben felismerjük a

metrikus tenzor invariáns deriváltját:
∂ g ij
∇ k g ij = k
−g ia⋅ akj− g aj⋅ aki =0
∂x
∂ g ij
k
=g ia⋅ akj g aj⋅ aki
∂x
Behelyettesítjük:
du i 1 ∂ g bc c b
Đui= − ⋅ ⋅u ⋅u =0 (1.8.12)
d  2 ∂ xi
Ha a kétszer kovariáns metrikus tenzor parciális deriváltja nulla, akkor az egyenesek kovariáns
érintővektora az adott koordináta irányában nem változik:
∂ g ij du k
k
=0 → =0 (1.8.13)
∂x d
1.9 Görbület
A felületek olyan globális tulajdonságait vizsgáljuk, melyek természetüknél fogva

függetlenek a felvett koordináta-rendszertől. Fontos követelmény az, hogy a felület szerkezetéről
minél több adatot meghatározhassunk belülről mérhető mennyiségekkel. Ennek az a gyakorlati
jelentősége, hogy a téridő alakját a benne lévő fizikai történések, és folyamatok alapján kell
meghatároznunk, nincs lehetőségünk valahonnan kívülről szemlélni őket.
A kontravariáns vektor invariáns deriváltjának kommutátora:
i i
∇ k ∇ j v −∇ j ∇ k v (1.9.1)
Az invariáns derivált definíció szerint tenzor-jellegű mennyiség:
32
1.9 Görbület
∂ vi
∇ j vi = j
v a⋅i ja =T i j (1.9.2)
∂x
Felírjuk az ismételt invariáns deriválást:
i ∂T i j
i
∇ k ∇ j v =∇ k T j = k
i kb⋅T b j− bkj⋅T i b (1.9.3)
∂x
És behelyettesítjük a vektor invariáns deriváltját:
       
i i b i
∂v ∂ ∂v ∂v ∂v
∇k j
v a⋅ i ja = k j
v a⋅i ja i kb⋅ j
v a⋅ b ja − bkj⋅ b
v a⋅ i ba
∂x ∂ x ∂x ∂x ∂x
Felbontjuk a zárójeleket:
2 i a i b i
∂ v ∂v a ∂  ja ∂v ∂v
∇ k ∇ j v i= i i i a b b
k j
 k
⋅ ja v ⋅ k
 kb⋅ j
 kb⋅v ⋅ ja − kj⋅ b
− bkj⋅v a⋅ i ba
∂ x ⋅∂ x ∂ x ∂x ∂x ∂x
Ugyanezt elvégezzük fordított sorrendű indexekkel:

i
∂2 v i ∂ va i a ∂  ka ∂ vb ∂ vi
∇ j ∇ k v i= i i a b b
j k
 j
⋅ ka v ⋅ j
 jb⋅ k
 ⋅v
jb ⋅ ka − jk⋅ b
− b jk⋅v a⋅ i ba
∂ x ⋅∂ x ∂ x ∂x ∂x ∂x
Kivonjuk az egyiket a másikból:
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i=
 ∂ i ja
∂x
k
−
∂ i ka
∂x
j
 i
kb⋅ b
ja − i
jb⋅ b
ka 2⋅S b
jk⋅ i
ba ⋅v a
2⋅S b
jk⋅
∂ vi
∂x
b
(1.9.4)
Ahol az antiszimmetrikus kifejezések helyére behelyettesítettük a torzió tenzort:
1
S b jk = ⋅ b jk − bkj  (1.9.5)
2
i i
∂ ja ∂  ka
Behelyettesítjük a görbületi tenzort: Ri jak = k
− j
 i kb⋅ b ja − i jb⋅ bka (1.9.6)
∂x ∂x
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i=Ri jak⋅v a2⋅S b jk⋅

 ∂v i
∂x b 
 i ba⋅v a =Ri jak⋅v a 2⋅S b jk⋅∇ b v i
Ha a konnexió szimmetrikus, akkor a kontravariáns vektor invariáns deriváltjának kommutátora a

görbületi tenzor, ahol a tenzor-jelleg felismerhető a kifejezés alakjából:
33
1.9 Görbület
i i i a
∇ k ∇ j v −∇ j ∇ k v =R ⋅v
jak (1.9.7)
A kovariáns vektor invariáns deriváltjának kommutátorát ugyanezekkel a lépésekkel számítjuk ki:
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i (1.9.8)
Az invariáns derivált tenzor-jellegű mennyiség:
∂ vi
∇ j vi = j
−v a⋅ a ji =T ij (1.9.9)
∂x
Felírjuk az ismételt invariáns deriválást:
∂ T ij
∇ k T ij = k
− akj⋅T ia − aki⋅T aj (1.9.10)
∂x
És behelyettesítjük a vektor invariáns deriváltját:
∇k
 ∂ vi
∂x
j
−v a⋅ a ji =
  ∂ ∂ vi
k
∂x ∂ x
j
−v a⋅ a
ji − b
kj⋅
∂x 
∂ vi
b
−v a⋅ a
bi − b
ki⋅
∂v b
∂x
j 
−v a⋅ a jb

Felbontjuk a zárójeleket:
∂2 v i ∂ va a ∂  a ji ∂v ∂v
∇ k ∇ j v i= k j
− k⋅ ji −v a⋅ k
− bkj⋅ ib  bkj⋅v a⋅ abi − bki⋅ bj  bki⋅v a⋅ a jb
∂ x ⋅∂ x ∂ x ∂x ∂x ∂x
Ugyanezt elvégezzük fordított sorrendű indexekkel:
∂2 v i ∂ va a ∂  aki ∂v ∂v
∇ j ∇ k v i= j k
− j
⋅ ki −v a⋅ j
− b jk⋅ bi b jk⋅v a⋅ abi − b ji⋅ bk b ji⋅v a⋅ akb
∂ x ⋅∂ x ∂ x ∂x ∂x ∂x
Kivonjuk az egyiket a másikból:
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i=
 ∂ aki
∂x
j
−
∂  a ji
∂x
k  ∂v
 bki⋅ a jb −b ji⋅ akb −2⋅S b jk⋅ abi ⋅v a 2⋅S b jk⋅ ib
∂x
(1.9.11)
Ahol az antiszimmetrikus kifejezések helyére itt is behelyettesítettük a torzió tenzort:
b 1 b b
S jk = ⋅ jk − kj  (1.9.12)
2
a ∂  aki ∂  a ji
Behelyettesítjük a görbületi tenzort: R kij = j
− k
 bki⋅ a jb −b ji⋅ akb (1.9.13)
∂x ∂x
34
1.9 Görbület
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i=R akij⋅v a 2⋅S b jk⋅

 ∂ vi
∂x b 
− abi⋅v a =R akij⋅v a 2⋅S b jk⋅∇ b v i
Ha a konnexió szimmetrikus, akkor a kovariáns vektor invariáns deriváltjának kommutátora szintén

a görbületi tenzor:
a
∇ k ∇ j v i−∇ j ∇ k v i=R kij⋅v a (1.9.14)
Egy pont közvetlen környezetében felvett koordináta-rendszerben, ahol a metrikus tenzor parciális
deriváltjai és a konnexió nullák, a görbületi tenzor nem biztos hogy eltűnik, hiszen a konnexió
parciális deriváltjai nem szükségszerűen nullák:
∂  i jk ∂  i lk
Ri jkl = − (1.9.15)
∂ xl ∂xj
Az invariáns derivált:
∇ m Ri jkl =∇ m
 ∂  i jk
∂x
l
−
∂  i lk
∂x
j  (1.9.16)
Permutáljuk az első és a harmadik alsó indexet, illetve az invariáns deriválás indexét:

i i
i ∂ jk ∂ lk
(1) ∇ m R jkl =∇ m l
−∇ m j
∂x ∂x
∂  i lk ∂  i mk
(2) ∇ j Ri lkm=∇ j −∇ j
∂ xm ∂ xl
∂  i mk ∂ i jk
(3) ∇ l Ri mkj =∇ l −∇ l (1.9.17)
∂xj ∂ xm
Összeadjuk a három egyenletet:
∇ m Ri jkl ∇ j Ri lkm∇ l R i mkj=

∂ i jk ∂ i lk ∂ i lk ∂ i mk ∂  i mk ∂ i jk (1.9.18)
∇m −∇ m ∇ j −∇ j ∇ l −∇ l
∂ xl ∂xj ∂ xm ∂ xl ∂xj ∂ xm
Mivel a konnexiótagok nullák ebben a koordináta-rendszerben, az invariáns deriváltakból csak

parciális deriváltak maradnak, melyek kiejtik egymást:
35
1.9 Görbület
∇ m Ri jkl ∇ j Ri lkm∇ l R i mkj=

∂2  i jk ∂ 2  i lk ∂2  i lk ∂ 2  i mk ∂2  i mk ∂2  i jk
−  −  −
∂ x l⋅∂ x m ∂ x m⋅∂ x j ∂ x j⋅∂ x m ∂ x j⋅∂ x l ∂ x l⋅∂ x j ∂ x l⋅∂ x m
Az alábbi Bianchi-azonosság minden koordináta-rendszerben érvényes:
∇ m Ri jkl ∇ j Ri lkm∇ l R i mkj=0 (1.9.19)
A görbületi tenzor antiszimmetrikus az első és a harmadik alsó indexében:
l ∂  l ki ∂  l ji ∂ l ji ∂  l ki
 bki⋅ l jb −b ji⋅ l kb l
R kij = j
− k
R jik = k
− j
 b ji⋅ l kb− bki⋅ l jb
∂x ∂x ∂x ∂x
l l
R kij =−R jik (1.9.20)
Amennyiben a konnexió szimmetrikus, a görbületi tenzor alsó indexeinek ciklikus permutációinak

összege nulla:
l ∂  l ij ∂  l kj ∂  l jk ∂  l ik
 bij⋅l kb − bkj⋅ l ib l
R ijk = k
− i
R jki= i
− j
 b jk⋅ l ib − bik⋅ l jb
∂x ∂x ∂x ∂x
l l l
R kij R ijk R jki =0 (1.9.21)
1.10 Egyenesek elhajlása
Bármely y pont közvetlen környezetében felvehető olyan derékszögű koordináta-rendszer,

amiben a konnexió nulla. Így a rajta keresztülhaladó egyenes egyenlete leegyszerűsödik:
∂2 y i
=0 (1.10.1)
∂2
Ez azonban csak az origóban igaz. A pont közvetlen környezetében az egyenesek általános

egyenlete továbbra is érvényes:
∂2 x i i ∂ xa ∂ xb
 ⋅
ab ⋅ =0 (1.10.2)
∂ 2 ∂ ∂ 
A szomszédos x pontok konnexióját sorfejtéssel közelítjük az eredeti pont konnexiójából:

i 2 i
i ∂  jk  y a 1 ∂  jk  y  a b
i
 jk  x = jk  y a
⋅dx  ⋅ a ⋅dx ⋅dx  (1.10.3)
∂x 2 ∂ x ⋅∂ x b
36
1.10 Egyenesek elhajlása
Behelyettesítjük a környékbeli egyenesek egyenletébe. Mivel az origóban a konnexió nulla, ezért az

egyenletben csak az első derivált jelenik meg, a magasabb rendű deriváltakat pedig elhanyagoljuk:
i
∂ 2 x i ∂  ab c ∂ x a ∂ x b
 ⋅dx ⋅ ⋅ =0 (1.10.4)
∂ 2 ∂ xc ∂ ∂ 
Az origótól való távolságvektor egyik komponense legyen nulla, így csak egy altérben mozgunk az
eredeti egyenes körül. Ezért a konnexió eszerint a koordináta szerinti első deriváltja is nulla lesz:
i 1 N ∂ i jk
dx =0 dx  dx  → =0 (1.10.5)
∂ x0
Az érintővektor pedig merőleges erre az altérre, tehát az origón áthaladó egyenes merőlegesen döfi
át az alteret:
∂ xi
∂
=
∂ x0
∂  0 0   (1.10.6)
A környékbeli egyenesek egyenlete tovább egyszerűsödik:
2 i i 0 0
∂ x ∂  00 c ∂ x ∂ x
 ⋅dx ⋅ ⋅ =0 (1.10.7)
∂ 2 ∂ xc ∂ ∂
Kibővítjük a konnexióderiváltat egy olyan társával, melyről tudjuk, hogy nulla, ezzel a görbületi
tenzort állíthatjuk elő:
∂2 x i

∂ i 00 ∂ i c0
 ∂ i 00 ∂  i l0
0 0
c ∂x ∂x
2
 c
− 0
⋅dx ⋅ ⋅ =0 Ri 00l = −
∂ ∂x ∂x ∂  ∂ ∂ xl ∂ x0
2 i 0 0
∂ x ∂x ∂x
2
 Ri 00c⋅dx c⋅ ⋅ =0 (1.10.8)
∂ ∂ ∂
Ez a képlet általánosan érvényes, nincs rá semmi okunk, hogy a számmal jelölt indexekre
korlátozzuk. Így egy egyenes közvetlen környezetében lévő más egyenesek elhajlása:
∂2 x i a b
i c ∂x ∂x
 R abc⋅dx ⋅ ⋅ =0 (1.10.9)
∂ 2 ∂ ∂
1.11 Integrálás
A térben minden koordináta-változó szerint integrálunk, ezért bevezetünk egy rövidített

jelölést a differenciálok szorzatára:
37
1.11 Integrálás
N
dx N =∏ dx n (1.11.1)
n =1
A skalárfüggvény egyszerű többváltozós integrálja általában nem invariáns, mivel a differenciálok

szorzata az adott koordináta-rendszertől függ:
∫ A⋅dx N ≠∫ A⋅2 dx N (1.11.2)
Amikor egyik koordináta-rendszerről a másikra térünk át, akkor a differenciálok szorzata a

transzformációs mátrix determinánsával transzformálódik:
dx = N
2∂ x
∣ ∣
∂ xi
⋅ dx N =∣ ji∣⋅2dx N
j 2 (1.11.3)
Ezt beillesztjük az integrálba:
∣ ∣
i
∫ A⋅dx N =∫ A⋅ ∂∂ xx j ⋅2 dx N =∫ A⋅∣ ji∣⋅2 dx N (1.11.4)
2
A következő kifejezés invariáns, amennyiben a transzformációs mátrix determinánsát beépítjük az

integrál alatti kifejezésbe:
∫ A⋅dx N =∫ 2 A⋅2dx N (1.11.5)
Azok a mennyiségek, melyek a következőképpen transzformálódnak, a skalársűrűségek:
2

A = 
A⋅
∣ ∣
∂ xi
2∂ x
j
 ⋅∣ ji∣
=A (1.11.6)
Vizsgáljuk meg a metrikus tenzor transzformációját:

a b
2 g ij =i ⋅ j ⋅g ab (1.11.7)
Mivel mátrixok szorzásánál a determinánsok is összeszorzódnak:

a b
2 g =∣i ∣⋅∣ j ∣⋅g (1.11.8)
A metrikus tenzor determinánsának gyöke úgy transzformálódik, mint a skalársűrűség, melyből az

is látszik, hogy ennek a determinánsnak az előjele független a koordináta-rendszertől:
 2 g =∣ ji∣⋅ g (1.11.9)
Ezért a következő integrál invariáns:
38
1.11 Integrálás
∫ A⋅ g⋅dx N =∫ A⋅ 2 g⋅2 dx N (1.11.10)
1.12 Variáció és hatáselv
Skalárfüggvény integrálja, mely eltűnik a határfelületeken, és az integráljának szélsőértéke

van, vagyis kismértékben eltolva a bemenő paramétereket, az integrál értéke nem változik:
S=∫ s  x i ⋅ g⋅dx N  S =0 (1.12.1)
A hatáselv alkalmazásához választanunk egy skalárt, ami jellemzi a teret. Ehhez a görbületi
tenzorból indulunk ki, melynek a kontraháltja a Ricci-tenzor:
∂  aki ∂ aai
Rki =R akia= a
− k
 bki⋅ aab− bai⋅ akb (1.12.2)
∂x ∂x
A Ricci-tenzor nyoma a görbületi skalár, mely a legegyszerűbb invariáns skalár a térben:

ab
R= g ⋅Rab (1.12.3)
Ezt használjuk fel skalárfüggvénynek:
S=∫ R⋅ g⋅dx N (1.12.4)
A variációja:
 S = ∫ R⋅ g⋅dx N =∫   R⋅ g R⋅  g ⋅dx N =0 (1.12.5)
∫    g ab⋅Rab ⋅ g R⋅  g ⋅dx N =∫   g ab⋅Rab g ab⋅ Rab ⋅ gR⋅  g ⋅dx N =0
Megvizsgáljuk a belső zárójel második tagját egy olyan koordináta-rendszerben, ahol a konnexió
nulla:
∂  cab ∂  ccb ∂ ∂v c
g ab⋅ R ab=g ab⋅
∂ xc
−g ab
⋅ =
∂ xa ∂ xc
 g ab
⋅  c
ab − g cb
⋅  a
ab =
∂ xc
(1.12.6)
ahol: v i =g ab⋅  i ab−g ib⋅  aab
Tehát a zárójelben lévő kifejezés vektorként transzformálódik. A parciális deriváltat átírjuk

invariánssá, így minden koordináta-rendszer érvényes lesz:
∫ ∇ c v c⋅ g⋅dx N =∮ v i⋅ g⋅dx N −1=0 (1.12.7)
39
Az integrált a Gauss-tétel segítségével átírjuk felületi integrállá, azonban a kezdő kikötésünk az

volt, hogy a skalárunk a határon nulla, így ezt a tagot sikeresen eltüntettük:
∫   g ab⋅Rab⋅ g R⋅  g ⋅dx N =0 (1.12.8)
Differenciálási szabályok felhasználásával átírjuk a metrikus tenzor determináns gyökének

variációját (Ahol M az algebrai minor):
g⋅ ij=M k ≠a , l≠i⋅g aj
k ≠a , l≠i
dg =M ⋅dg ai
 g=g⋅g ab⋅ g ab
1 ab
  g=− ⋅ g⋅g ab⋅ g (1.12.9)
2
Behelyettesítjük:
∫ 1

 g ab⋅Rab⋅ g−R⋅ ⋅ g⋅g ab⋅ g ab ⋅dx N =0
2
∫ 1

Rab− ⋅R⋅g ab ⋅ g ab⋅ g⋅dx N =0
2
(1.12.10)
Ez a kifejezés csak akkor nulla, ha a zárójelben lévő mennyiség nulla, ez az Einstein-egyenlet:
1
Rij − ⋅R⋅g ij =0 (1.12.11)
2
Az Einstein-egyenlet invariáns deriváltja:
 1
 1
∇ k Rij − ⋅R⋅g ij =∇ k Rij − ⋅R⋅∇ k g ij =∇ k Rij
2 2
(1.12.12)
A metrikus tenzor invariáns deriváltjáról már tudjuk, hogy nulla. A Ricci-tenzor invariáns deriváltját
meghatározhatjuk a Bianchi-azonosság felhasználásával:
1
∇ k Rij = ⋅∇ k Raija ∇ i Raajk ∇ a Rakji =0 (1.12.13)
3
Így az eredmény:
 1
∇ k Rij − ⋅R⋅g ij =0
2  (1.12.14)
40
1.13 Runge-Kutta közelítés
Ismert geometriájú felületeken tetszőleges egyeneseket numerikus módszerekkel tudunk

megvizsgálni. Az egyenest egyértelműen meghatározza egy rajtalévő pont koordinátái, és abban a
pontban az érintővektora. Ebből a két adatból kis lépésekkel ki lehet számolni az egyenest alkotó
többi pont koordinátáit is, minél kisebb lépésekkel, annál pontosabban.
A Runge-Kutta közelítés alkalmazásával jelentősen kevesebb iterációs lépéssel nagy
pontosságú pályaszámításokat végezhetünk, ha ismerjük az n.-ik lépésnél a következő változókat:
koordináták: n xi
koordinátasebességek: n vi
i i
konnexió egy adott pontban:  jk x 
invariáns paraméter változása: d (1.13.1)
Fontos, hogy az invariáns paraméter monoton növekvő vagy csökkenő mennyiség legyen, mert csak
így vezet végig az egyenesen. A paraméter változásának nagysága határozza meg a lépésközt, ami a
legegyszerűbb esetben egy kényelmesen választott szám is lehet.
A mozgó test pályáját négy egyenes szakasszal közelítjük, meghatározzuk a koordináta- és
koordinátasebesség-változásokat a szakaszok mentén, ezeket végül átlagoljuk:
1 a i=− i ab  n x i ⋅nv a⋅n vb
1  v i=1 ai⋅d  1
i
 x = nv ⋅d 
i
(1.13.2)
   
i a b
i i i x
1 v v
2 a =− ab nx  ⋅ n v a 1 ⋅ nv b  1
2 2 2
2
i
 v =2a ⋅d 
i
2 x = n v 
 vi
2
i

⋅d  i 1
 (1.13.3)
   
i a b
i i i x
2 v v
3 a =− ab nx  ⋅ n v a 2 ⋅ nv b  2
2 2 2
i
3 v = 3a ⋅d 
i i i
3 x = n v 
2
  vi
2 ⋅d  (1.13.4)
4 ai =− i ab  n x i 3 x i ⋅ n v a3 v a ⋅ n v b3 v b 
4
i
 v =4 a ⋅d 
i
4  x i = nv i 3 v i ⋅d  (1.13.5)
41
1.13 Runge-Kutta közelítés
Az eredményül kapott koordináta- és koordinátasebesség-változásokat súlyozva összeadjuk, ezzel

megkapjuk a pálya következő pontján a mozgást jellemző változókat. Az eljárással számolt értékek
az ötödik rendben térnek el a valóságostól, mely igen jó közelítésnek mondható:
i i 1  x i 2 xi 3 x i 4 x i
n1 x = n x     
6 3 3 6
i i  v i 2 v i 3  v i 4  v i
1
n1v = nv      (1.13.6)
6 3 3 6
42
2. Példák
2. Példák
Ebben a fejezetben könnyen kezelhető példákkal szemléltetjük az előző fejezetben levezetett

mennyiségeket. Különféle kétdimenziós felületeket vizsgálunk meg, és számszerűen meghatározzuk
rajtuk a metrikus tenzort és deriváltjait, a konnexiót és deriváltjait, a Ricci-tenzort illetve a Ricci-
skalárt. Ezzel bemutatjuk a szemléletes geometriai jelentésüket, és felkészülünk az alkalmazásukra
a valódi, négydimenziós téridőben.
2.1 Kétdimenziós felület görbülete
Egy tetszőleges kétdimenziós felület görbületét egy adott pontban egyértelműen jellemzi a
felülethez illesztett két, egymásra merőleges síkú kör sugarának szorzatának reciproka:
1
K= (2.1.1)
r⋅q
A pontot egy olyan felülettel közelítjük, aminek a paraméteres egyenletét derékszögű

koordinátákkal írjuk fel, és felhasználjuk a görbületi sugarakat:
2 2 2 2
x y x y
z=  z=  (2.1.2)
2⋅r 2⋅q 2⋅r 2⋅q
Ezt behelyettesítjük a háromdimenziós térbeli távolságnégyzetbe:
ds 2=dx 2dy 2dz 2 (2.1.3)
Az ívelem-négyzet a felületen:
ds 2= 1
   x2
r 2
⋅dx 2
 1
y2
q 2
⋅dy 2
2⋅x⋅y
r⋅q
⋅dx⋅dy (2.1.4)
Ebből leolvasható a kétszer kovariáns metrikus tenzor:
 
x2 x⋅y
1
r2 r⋅q
g ij = (2.1.5)
x⋅y y2
1 2
r⋅q q
A metrikus tenzor determinánsa:
r 2⋅y 2q 2⋅x 2r 2⋅q2

∣g ij∣=g 11⋅g 22−g 12⋅g 21= (2.1.6)
r 2⋅q 2
43
A kétszer kontravariáns metrikus tenzor:
g ij =
1
⋅ 
r 2⋅y 2r 2⋅q 2 −r⋅q⋅x⋅y
2
r 2⋅y 2q2⋅x 2r 2⋅q 2 −r⋅q⋅x⋅y q ⋅x r ⋅q
2 2 2  (2.1.7)
A metrikus tenzor parciális deriváltjai:
∂ g xx 2⋅x ∂ g xy ∂ g yx y
= 2 = =
∂x r ∂x ∂ x r⋅q
∂ g xy ∂ g yx x ∂ g yy 2⋅y
= = = 2 (2.1.8)
∂y ∂ y r⋅q ∂y q
A konnexió kiszámítása:
1
 jki = ⋅g ja⋅
2 
∂ g ia ∂ g ak ∂ g ki
 −
∂ xk ∂ xi ∂ xa 
q 2⋅x  x yy=
r⋅q⋅x
 x xx=
r ⋅y q2⋅x 2r 2⋅q 2
2 2
r 2⋅y 2q 2⋅x 2r 2⋅q 2
r 2⋅y
 y yy= (2.1.9)
r 2⋅y 2q2⋅x 2r 2⋅q 2
A konnexió parciális deriváltjai, kiemeljük egy változóba a közös szorzót:
1 4 4 4 4 4 4 4 2 2 2 4 2 2 2 2 2
=r ⋅y q ⋅x r ⋅q 2⋅r ⋅q ⋅y 2⋅r ⋅q ⋅x 2⋅r ⋅q ⋅x ⋅y
a
∂ x xx ∂ x yy
=a⋅q 2⋅r 2⋅y 2−q 2⋅x 2r 2⋅q 2 =a⋅r⋅q⋅r 2⋅y 2−q 2⋅x 2 r 2⋅q 2
∂x ∂x
y x x
∂ yy ∂  xx ∂ yy
= =−a⋅2⋅r 2⋅q2⋅x⋅y =−a⋅2⋅r 3⋅q⋅x⋅y
∂x ∂y ∂y
∂ y yy
=−a⋅r 2⋅ r 2⋅y 2 −q 2⋅x 2−r 2⋅q2  (2.1.10)
∂y
A Ricci-tenzor:
a a
a ∂  ij ∂ aj
Rij =R ija = a
− i
bij⋅ aab−baj⋅ aib
∂x ∂x
44
Rij =a⋅r⋅q⋅
 q 2⋅x 2 r 2⋅q 2
r⋅q⋅x⋅y
2
r⋅q⋅x⋅y
2 2 2
r ⋅y r ⋅q  (2.1.11)
A Ricci-skalár:
ab 3 3
R= g ⋅Rab=a⋅2⋅r ⋅q
2⋅r 3⋅q3
R= (2.1.12)
r 4⋅y 4 q 4⋅x 4 r 4⋅q 42⋅r 4⋅q2⋅y 2 2⋅r 2⋅q 4⋅x 22⋅r 2⋅q 2⋅x 2⋅y 2
A vizsgált pontban van a koordináta-rendszer origója, ahol a koordináták nullák:
x=y=0
2⋅r 3⋅q3 2
R= 4 4
= =2⋅K (2.1.13)
r ⋅q r⋅q
2.2 Sík
A síkon derékszögű koordinátákban az

ívelem-négyzet és a metrikus tenzor:
ds 2=dx 2dy 2
 
g ij = g ij =
1 0
0 1
(2.2.1)
A metrikus tenzorban nincsenek változók, így

minden deriváltja, illetve belőle képezhető
mennyiség nulla.
45
2.2 Sík
Az ívelem-négyzet poláris koordinátákban,

valamint a többi mennyiség:
2 2 2 2
ds =dr r ⋅d 
 
1 0
g ij =
1 0
0 r2   ij
g =
0
1
r2
∂ g  ∂ g  2
=r =− 3
∂r ∂r r
(2.2.2)
r r r ∂ r  1 ∂ r  ∂  r 1
  =−  r  = r= =− = =
2 2 ∂r 2 ∂r ∂r 2
(2.2.3)
A Ricci-tenzor, és így a Ricci skalár is nulla.
2.3 Henger
A felszínét derékszögű koordináta-

rendszerrel fedjük le, az ívelem-négyzet függ a
henger konstans sugarától:
ds 2=2c⋅d  2dz 2
 
1
2 0
g ij = c
0 1   ij
g = 2c
0
0
(2.3.1)
A metrikus tenzorban ismét nincsenek változók, így minden deriváltja, illetve belőle képezhető
mennyiség nulla.
Érdemes megemlíteni, hogy létezhet olyan kétdimenziós, nulla görbületű felület, melyet
nem lehet beágyazni háromdimenziós euklidészi térbe. A megalkotásához képzeljük el az előző
hengert, azzal a változtatással, hogy deformáljuk a teret, amibe beágyazzuk. Ahogy a henger
koordináta-rendszere annyiban különbözik a sík derékszögűtől, hogy egyik koordinátája ciklikus,
ugyanezt meg lehet tenni három dimenzióban is. Amíg x és y koordináták végtelen kiterjedésűek, a
z koordináta önmagába visszatér, hossza egy, a negyedik dimenzióban lévő kör kerülete. Mivel a
46
2.3 Henger
többi koordináta menti görbületi sugár végtelen, könnyen megállapítható, hogy a terünk nulla
görbületű. Ha ezen a sokaságon értelmezzük az előbbi hengert, ugyanolyan orientációval, és
feltesszük, hogy a henger magassága megegyezik a térbeli z koordináta hosszával, akkor azt
vesszük észre, hogy a henger két alapköre összeér. A megalkotott felület véges és homogén,
mindkét koordinátája ciklikus, nem ágyazható be a normál háromdimenziós térbe, mégis nulla
görbületű (viszont nem izotrop, a felületet különböző irányban körbejárva a megtett út különbözik):
2 2 2 2 2
ds =c⋅d  c⋅dz
 
1
0
  2c
2
c 0 ij
g ij = g = (2.3.2)
0 2c 0
1
2c
2.4 Kúp
A kúp szintén egy nulla görbületű felület, mivel síkban kiteríthető. Derékszögű és
szögfüggvény koordinátákban:
Néhány lehetséges paraméteres egyenlete:
x=r⋅sin ⋅cos  y=r⋅sin ⋅sin z =r⋅¿sin 
x2 y2 z2
 − =0
a2 b2 c2
h−u h−u
x= ⋅r⋅cos y= ⋅r⋅sin  z =u (2.4.1)
h h
Az utolsó egyenletekből az ívelem-négyzet és a többi mennyiség:
47
2.4 Kúp
2
 
ds = 1 2 ⋅du r ⋅
hc 2
hc
r 2c
hc −u2
⋅d  2 2 2
c
   
r 2c h 2c
1 2
0 2 2
0
hc ij h c r c
g ij = g =
2h c −u2 h2c
0 r⋅
c 0
h2c r 2c⋅h c −u2
∂ g  h −u ∂g

2⋅h2c
=−2⋅r 2c⋅ c 2 = 2 (2.4.2)
∂u hc ∂u r c⋅ hc −u
3
2
r h −u
 u = c2⋅ c 2   1
hc r  u = u =−
1 c2 h c −u
hc
u 2
∂  rc
=− 
∂ u  ∂  u 1

 
∂u r2
= =− (2.4.3)
h 2c⋅ 1 c
2
∂u ∂u h c −u
2
hc
A Ricci-tenzor, és így a Ricci skalár is nulla, a kúpfelület is kiteríthető síkban.
2.5 Gömb
A gömbön a földrajzihoz hasonló,

szélességi és hosszúsági koordinátákat veszünk
fel, és végigszámoljuk a geometriai
mennyiségeket az ívelem-négyzettől a
görbületig:
2 2 2 2 2 2
ds =r c⋅d  r c⋅sin  ⋅d 
g ij =
 r 2c 0
0 r c⋅sin 2 
2

48
2.5 Gömb
 
1
0
ij r 2c
g =
1
0
r ⋅sin 2 
2
c
∂ g  2 ∂ g  2⋅cos 
=2⋅r c⋅cos ⋅sin =− 2 (2.5.1)
∂ ∂ r c⋅sin 3 
  =−cos ⋅sin   =  =cot 
∂  ∂  ∂   cos2 

=sin2  −cos2  = =− 2 −1 (2.5.2)
∂ ∂ ∂ sin 
Rij =
 1 0
2
0 sin   R=2⋅K =
2
r 2c
(2.5.3)
A gömb felszíne kiszámolható, ha integráljuk az infinitezimális felületelemeket:
dA=r c⋅d ⋅r c⋅sin ⋅d 
 2⋅
A=∫ r c⋅d ⋅∫ r c⋅sin ⋅d =r 2c⋅4⋅ (2.5.4)
0 0
A gömböt merőleges vetített

koordinátákkal is lefedhetjük. Ezzel a
módszerrel egyértelműen csak a gömb egyik
fele jellemezhető, tehát ugyanúgy nem lehet
egy koordináta-rendszerrel lefedni az egész
felületet, mint a szögkoordináták esetén, ahol a
pólusok maradtak ki. A paraméteres egyenlet:
z =± r 2c − x 2− y 2
x⋅dx y⋅dy
dz =− (2.5.5)
 r2c − x 2− y 2
A felületet jellemző mennyiségek az ívelem-négyzettől a görbületig:
1
2 
ds 2= 2 2
⋅  r 2c − y 2 ⋅dx 2  r 2c − x 2⋅dy 22⋅x⋅y⋅dx⋅dy 
r −x −y
c
49
2.5 Gömb
r 2c − y 2 x⋅y
  
2 2
1 1 r − x −x⋅y
g ij = ⋅ g ij = 2⋅ c
r 2c − x 2− y 2 x⋅y r 2c −x 2 r c −x⋅y r 2c − y 2
r 2c
∣g ij∣=
r 2c − x 2− y 2
∂ g   2⋅x⋅ r 2c − y 2 ∂ g   2⋅y⋅r 2c −x 2 
= =
∂  r 2c −x 2 − y 22 ∂   r 2c − x 2− y 2 2
∂ g 
∂
= 2 2
2⋅x
⋅

r 2c −x 2
r c −x − y 2 r 2c −x 2− y 2
−1
 ∂ g 2⋅y r 2− y 2
= 2 2 2⋅ 2 c 2 2 −1
∂  rc− x − y rc− x − y  
∂ g   ∂ g 
∂
=
x
= 2 2
∂  r c −x − y 2
⋅ 1
2⋅y 2

r 2c −x 2 − y 2  ∂ g   ∂ g 
∂
=
∂
= 2 2
y
r c −x − y 2
⋅ 1

2⋅x 2
r 2c −x 2 − y 2 
∂ g 2⋅x ∂ g   ∂ g  y ∂ g   ∂ g  x ∂ g  2⋅y
=− 2 = =− 2 = =− 2 =− 2
∂ rc ∂ ∂ rc ∂ ∂ rc ∂ rc
(2.5.6)
2 2 2 2
x⋅r − y  y⋅r − y 
= 2 2 c 2 = 2 2 c 2
 
  2
  2
r c⋅r c −x − y  r c⋅r c −x − y 
x⋅r 2c −x 2  y⋅r 2c −x 2 
  =   =
r 2c⋅ r 2c − x 2− y 2  r 2c⋅ r 2c − x 2− y 2 
x 2⋅y x⋅y 2
  =  =   =  =
r 2c⋅r 2c −x 2 − y 2 r 2c⋅r 2c −x 2 − y 2
 4 2 2 2 2 2 2 4  4 2 2 2 2 2 2 4
∂   y − x ⋅y 2⋅r c⋅y r c⋅x r c ∂  x −x ⋅y −2⋅r c⋅x r c⋅y r c
= 2 2 2 2 2
= 2 2 2 2 2
∂ r c⋅r c −x − y  ∂ r c⋅r c −x − y 
∂   ∂   ∂   2⋅x⋅y⋅r 2c − y 2  ∂  ∂   ∂   2⋅x⋅y⋅ r 2c − x 2 

= = = 2 2 2 = = = 2 2 2 22
∂ ∂ ∂ r c⋅r c −x − y 22 ∂ ∂ ∂ r c⋅r c − x − y 
∂  x 43⋅x 2⋅y 2−2⋅r 2c⋅x 2−r 2c⋅y 2r 4c ∂   y 43⋅x 2⋅y 2−2⋅r 2c⋅y 2 −r 2c⋅x 2r 4c
= =
∂ r 2c⋅ r 2c − x 2− y 2 2 ∂ r 2c⋅ r 2c − x 2− y 2 2
∂   ∂   y 2⋅r 2c x 2 − y 2 ∂   ∂   x 2⋅r 2c −x 2 y 2 

= = 2 2 2 22 = = 2 2 2 22
∂ ∂ r c⋅ r c − x − y  ∂ ∂ r c⋅ r c − x − y 
50
2.5 Gömb
 3  3
∂  2⋅x⋅y ∂   2⋅x ⋅y
= 2 2 2 2 2
= 2 2 2 22 (2.5.7)
∂ r c⋅r c −x − y  ∂ r c⋅r c −x − y 
 
2 2
1 r −y x⋅y 2
Rij =−g ij =− 2 2 ⋅ c R=2⋅K = (2.5.8)
r c −x − y 2
x⋅y r −x 2
2
c
r 2c
Az eredményünk természetesen megegyezik a szögkoordináta-rendszerben számolttal.
2.6 Paraboloid
Szögfüggvény és derékszögű koordinátákkal:
Az egyenlete:
z =b⋅ x 2 y 2 
A paraméteres egyenletek:
x=a c⋅
 u
hc
⋅cos  y=ac⋅
 u
hc
⋅sin z =u (2.6.1)
A felület geometriai mennyiségei az ívelem-négyzettől a görbületig:
2

ds = 1
a 2c
4⋅h c⋅u
2
⋅du 

a 2c⋅u
hc
⋅d  2
51
2.6 Paraboloid
   
a 2c 4⋅hc⋅u
1 0 0
4⋅h c⋅u ij 4⋅h c⋅ua 2c
g ij = g =
a2c⋅u hc
0 0 2
hc a c⋅u
uu 2
2 ∂g ac
∂ g uu a = 2
c ∂u
∂u
=−
4⋅hc⋅u 2 4⋅h c⋅u ⋅ 1
a 2c
2
4⋅hc⋅u 
∂ g   a 2c ∂ g  h
= =− 2 c 2 (2.6.2)
∂u hc ∂u a c⋅u
u a 2c u a 2c
 uu =−  =− 1
   
  
a 2c a 2c  u = u =
2
4⋅hc⋅u ⋅ 1 2⋅h c⋅ 1 2⋅u
4⋅h c⋅u 4⋅hc⋅u
 
∂ uuu a 2c 1 a2c
= ⋅ −
∂u
4⋅hc⋅u ⋅ 1
a 2c
2
4⋅h c⋅u   u 2
2⋅h c⋅u ⋅ 1 
a 2c
4⋅h c⋅u 
 
2
∂ u a2c
=−2⋅ ∂ u  ∂  u 1
∂u

2
a = =− (2.6.3)
4⋅hc⋅u⋅ 1 c
∂u ∂u 2⋅u 2
4⋅hc⋅u
   
2
1 1 ac ac ac
Ruu= − R = ⋅ 1−
4⋅u u
     
2 2 2 2
a c a c ac
4⋅h c⋅u⋅ 1 4⋅h c⋅u⋅ 1 4⋅hc⋅u⋅ 1
4⋅hc⋅u 4⋅hc⋅u 4⋅hc⋅u
4⋅h c
R=2⋅K = 2 (2.6.4)
a 4⋅hc⋅u
c
Nagy távolságtól a paraboloid csúcsától, a felület görbülete nullához közelít:
4⋅hc
lim =0 (2.6.5)
u∞ a 2c 4⋅h c⋅u
52
2.7 Hiperboloid
2.7 Hiperboloid
Az egypalástú hiperboloid paraméteres egyenlete:
x=a c⋅ u21⋅cos  y=ac⋅ u 21⋅sin z =bc⋅u
x 2 y 2 z 2
2
− 2 =1 (2.7.1)
ac bc
Az ívelem-négyzettől a görbületig:
ds 2=
 a 2c⋅u 2
2
u 1 
b 2c ⋅du 2a 2c⋅u 21⋅d 2
 
2 2
a c⋅u 2
b c 0
g ij = u 21
2 2
0 a c⋅u 1
 
u 21
0
ij  a2c b2c ⋅u 2b 2c
g =
1
0
a ⋅u 21
2
c
∂ g uu 2⋅a 2c⋅u
∂u
= 2
u 1
⋅ 1− 2
u
u 1   ∂ g 
∂u
2
=2⋅a c⋅u
∂ g uu 2⋅a 2c⋅u ∂g

2⋅u
=− 2 2 2 =− 2 2 (2.7.2)
∂u u ⋅a c bc b2c 2 ∂u a c⋅ u 12
u a 2c⋅u u a 2c⋅u⋅u 21

 uu= 2 2 2 2   =−
 a c⋅u b c⋅ u 1⋅ u21 a 2c⋅u 2b 2c⋅u 21
  u
 u = u = 2
u 1
∂ uuu a 2c⋅a 2c⋅u 2⋅3⋅u2 1b2c⋅3⋅u 42⋅u2 −1

=−
∂u a 2c⋅u 2b2c⋅u 21⋅u 212
∂ u a 2⋅a 2⋅u2⋅u 2−1b 2⋅ u2 12 

=− c c 2 2 2 2 c 2
∂u a c⋅u bc⋅u 1
53
2.7 Hiperboloid
∂ u  ∂  u u 2−1
= =− 2 (2.7.3)
∂u ∂u u 12
 
1
2 2
0
bc u 1
Rij =− ⋅
a 2c⋅u 2b ⋅ u2 1
2
a 2c⋅u 21
c
0
a 2c⋅u 2b2c⋅u 21
2
2⋅bc
R=2⋅K =− 2 2 2 2 2 (2.7.4)
a c⋅u bc⋅u 1
2.8 Bolyai sík
A bolyai-sík egy végtelen kiterjedésű, állandó negatív görbületű felület, melyet nem lehet a
pozitív ívelem-négyzetű három-dimenziós térbe beágyazni. A levezetés során a hiperboloidból
indulunk ki. Szögfüggvény és derékszögű koordinátákkal:
A felület egyenlete:
z = a 2c x 2  y 2 (2.8.1)
A hiperboloidon alapuló koordináta-rendszerrel látjuk el a három-dimenziós teret:
x=r⋅sinh ⋅cos  y=r⋅sinh ⋅sin z =r⋅cosh  (2.8.2)
Behelyettesítjük a felület egyenletébe, amiből jól látszik, hogy a hiperboloid a koordináta-

rendszerben egy koordináta-felületet alkot:
54
2.8 Bolyai sík
r⋅cosh  = a 2c r⋅sinh ⋅cos 2 r⋅sinh ⋅sin 2
r =a c (2.8.3)
A pszeudo-euklidészi három-dimenziós tér ívelem-négyzete, amibe beágyazzuk a hiperboloidot:
ds 2=dx 2dy 2−dz 2
Koordináta változások a beágyazott hiperboloidon:
dr =0
dx=r⋅cosh ⋅cos ⋅d −r⋅sinh ⋅sin⋅d 
dy=r⋅cosh ⋅sin ⋅d −r⋅sinh ⋅cos ⋅d 
dz =r⋅sinh⋅d  (2.8.4)
Az ívelem-négyzet a beágyazott hiperboloidon, valamint a többi geometriai mennyiség:
ds 2=r 2c⋅d 2r 2c⋅sinh 2 ⋅d  2
 
1
0
  r 2c
2
r c 0 ij
g ij = g =
0 r c⋅sinh 2 
2
0
1
r ⋅sinh 2 
2
c
∂ g  ∂ g  2⋅cosh 
=2⋅r 2c⋅cosh  ⋅sinh  =− 2 (2.8.5)
∂ ∂ r c⋅sinh 3 
  =−cosh ⋅sinh   =   =coth 
∂  ∂  ∂   cosh 2 

=−sinh 2 −cosh 2  = =1− (2.8.6)
∂ ∂ ∂ sinh2 

Rij =
−1 0
0 −sinh2    R=2⋅K =−
2
r 2c
(2.8.7)
A Bolyai-sík végtelen kiterjedésű.

Létezik olyan, a sík háromdimenziós térbe ágyazható negatív görbületű, kétdimenziós
felület, mely ugyan nem rendelkezik olyan szimmetriával, mint az előbbi Bolyai-sík, de benne
ugyanannyi, és állandó a görbület, ez a traktroid. A felületet a traktrix körbeforgatásával hozzuk
létre:
55
2.8 Bolyai sík
a
z =a⋅arcosh  − a 2− 2=a⋅ln

a a 2−2
 
− a 2 −2  (2.8.8)
Az ívelem-négyzet és a görbület:
ds 2=d 22⋅d 2 dz 2
a2c
ds 2= 2
d 2 2⋅d  2

 
2
 
a 2c 0
0 ij a 2c
g ij = 2
g =
1
0  2 0
2
∂ g  2⋅a 2c ∂ g  2⋅ ∂ g  ∂ g  2
=− 3 = 2 =2⋅ =− 3
∂  ∂ ac ∂ ∂ 
(2.8.9)
3
1   =−
 1
  =−   = =
 a 2c 
∂   1 ∂  3⋅2 ∂  ∂  1

= 2 =− 2 = =− 2 (2.8.10)
∂  ∂ ac ∂ ∂ 
 
1
− 0
2 2
Rij = 2
R=2⋅K =− (2.8.11)
 a 2c
0 − 2
ac
2.9 Katenoid
A katenoid Gauss-görbülete ugyan nem konstans, de ez egy minimális felület, ami azt
jelenti, hogy az átlaggörbülete nulla, akárcsak a síknak. A paraméteres egyenlete:
x=a c⋅cosh
 
v
ac
⋅cos u x=a c⋅cosh
  v
ac
⋅sin u z =v (2.9.1)
56
2.9 Katenoid
ds 2=cosh 2
  v
ac
⋅dv 2cosh 2
v
ac
⋅du 2
 
  

v
cosh 0
ac
g ij =
0 cosh
  v
ac
 
1
0
g ij =
cosh
v
ac  
1
0
cosh
 
v
ac
∂ g vv ∂ g uu
2⋅cosh
   
v
ac
⋅sinh
v
ac ∂g vv
=
∂g uu
=−
2⋅sinh
  v
ac
(2.9.2)
∂v
=
∂v
=
ac
∂v ∂v
a c⋅cosh
v
ac
3
 
1
 v vv= uvu= uuv = ⋅coth
ac
v
ac   1
 v uu=− ⋅coth
ac  
v
ac
v u u v
∂ vv ∂  vu ∂  uv 1 ∂ uu 1
= = = =−
∂v ∂v ∂v
a 2c⋅cosh 2
  v
ac
∂v
a 2c⋅cosh 2
  v
ac
(2.9.3)
 
1
− 0
2
a ⋅cosh
c
v
ac
2
  R=2⋅K =−
2
Rij =
0 −
1 a 2c⋅cosh 4
 
v
ac
2
a ⋅cosh
c
v
ac
2
 
(2.9.4)
Nagy távolságra a katenoid jellegzetes tölcsérétől, a felület görbülete nullához közelít:
57
2.9 Katenoid
  
2
lim − =0
v ∞ 2 4 v (2.9.5)
a ⋅cosh
c
ac
2.10 Helikoid
A helikoid szintén egy minimális felület, és a katenoiddal izometrikusak egymásra, vagyis

az egyik felület torzítás nélkül átalakítható a másikká, úgy, ahogy a hengerfelület is torzulás nélkül
kiteríthető síkba. A paraméteres egyenletei:
x=v⋅cos  y=v⋅sin z =a c⋅v
y=x⋅tan
  z
ac
(2.10.1)
ds 2=dv 2a 2c v 2⋅du2
g ij =
 1 0
0 a c v 2
2

 
1 0
ij
g = 1
0
a c v 2
2
∂ g uu ∂ g uu 2⋅v
=2⋅v =− 2 2 2 (2.10.2)
∂v ∂v  ac v 
v
 v uu=−v  uvu = uuv =
a v 2
2
c
∂ v uu ∂ uvu ∂  uuv a 2c −v 2
=−1 = = 2 22 (2.10.3)
∂v ∂v ∂v  a c v 
 
a 2c
− 0
a 2c v 22 2⋅a 2c
Rij = R=2⋅K =− (2.10.4)
v2 a 2c v 2 2
0 2 2
−1
a c v
58
2.10 Helikoid
2.11 Hiperbolikus paraboloid
A negatív görbületű felület paraméteres

egyenlete az egyik koordináta-rendszerben:
x=u y=v
z =x⋅y (2.11.1)
2 2 2 2 2
ds =1v ⋅du 1u ⋅dv 2⋅u⋅v⋅du⋅dv
g ij =  1v 2 u⋅v
u⋅v 1u
2  g ij =
1
2 2
⋅
1u v −u⋅v 1v
1u 2 −u⋅v
2 
2 2
∣g ij∣=1u v
∂ g uv ∂ g vu ∂ g uv ∂ g vu ∂ g vv ∂ g uu
= =v = =u =2⋅u =2⋅v
∂u ∂u ∂v ∂v ∂u ∂v
uu 2 vv 2
∂g 2⋅u⋅v ∂g 2⋅u ⋅v
= =
∂ u 1u 2v 22 ∂ v 1u 2v 2 2
∂ g uv ∂ g vu v⋅1−u 2v 2 ∂ g uv ∂ g vu u⋅1−u2v 2 

= =− = =−
∂u ∂u 1u2 v 2 2 ∂v ∂v 1u 2v 22
∂ g vv 2⋅u⋅1v 2  ∂ g uu 2⋅v⋅1u 2 
=− =− (2.11.2)
∂u 1u 2v 22 ∂v 1u 2v 2 2
v u
 uuv = uvu =  v uv = v vu =
1u 2v 2 1u 2v 2
∂ uuv ∂  uvu ∂  vuv ∂ v vu 2⋅u⋅v

= = = =−
∂u ∂u ∂v ∂v 1u 2v 2 2
v 2 v
2 u u 2 2
∂ uv ∂  vu 1−u v ∂ uv ∂  vu 1−u −v
= = 2 2 2
= = 2 2 2 (2.11.3)
∂u ∂u 1u v  ∂v ∂v 1u v 
59
Rij =−
1
2 2 2
1u v 
⋅

1u 2 u⋅v
u⋅v 1v
2  R=2⋅K =−
2
1u2 v 2 2
(2.11.4)
Nagy távolságra a hiperbolikus paraboloid nyergétől a felület görbülete nullához közelít:
lim
u  ∞ , v ∞  −
2
2 2 2
1u v  =0 (2.11.5)
Paraméteres egyenlet egy másik lehetséges koordináta-rendszerben:
y2 x2
z= − (2.11.6)
b 2c a 2c
2
ds = 4
ac 
4⋅u 2 2
1 ⋅du 
4⋅v 2
4
bc   8⋅u⋅v

1 ⋅dv 2− 2 2 ⋅du⋅dv
a c⋅b c
 
4⋅u 2 4⋅u⋅v
1 − 2 2
  
4
ac a c⋅bc 4⋅u 2 4⋅v 2 16⋅u 2⋅v 2
g ij = ∣g ij∣= 1 ⋅ 1 −
4⋅u⋅v 4⋅v 2 a 4c b4c a 4c⋅b 4c
− 2 2 1
a c⋅b c b4c
g ij =
1

⋅
a 4c⋅b 4c 4⋅v 2 4⋅a 2c⋅b 2c⋅u⋅v
a 4c⋅b 4c 4⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2 4⋅a 2c⋅b2c⋅u⋅v b4c⋅a 4c 4⋅u2  
∂ g uu 8⋅u ∂ g vv 8⋅v
= 4 = 4
∂u ac ∂v bc
∂ g uv ∂ g vu 4⋅v ∂ g uv ∂ g vu 4⋅u
= =− 2 2 = =− 2 2
∂u ∂u a c⋅bc ∂v ∂v a c⋅bc
∂ g uu 8⋅a 4c⋅b4c⋅u⋅b 4c 4⋅v 2  ∂ g vv 8⋅a 4c⋅b 4c⋅v⋅ ac44⋅u 2 

=− 4 4 =− 4 4
∂u  ac⋅b c 4⋅v 2 4⋅b4c⋅u2 2 ∂v  a c⋅ bc 4⋅v 2 4⋅b4c⋅u 22
∂ g vv 32⋅a 4c⋅b 4c⋅u⋅v 2 ∂ g uu 32⋅a 4c⋅b 4c⋅u 2⋅v

= =
∂ u a 4c⋅b4c 4⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2 2 ∂v a 4c⋅b4c 4⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 22
2 2 4 4 2 4 2
∂ g uv ∂ g vu 4⋅a c⋅b c⋅v⋅a c⋅bc 4⋅v −4⋅b c⋅u 
= =
∂u ∂u  a 4c⋅b4c 4⋅v 2 4⋅b4c⋅u 22
60
uv vu 2 2 4 4 2 4 2
∂g ∂g 4⋅a c⋅b c⋅u⋅b c⋅a c 4⋅u −4⋅a c⋅v 
= = 4 4 2 4 2 2 (2.11.7)
∂v ∂v a c⋅b c 4⋅v 4⋅b c⋅u 
4 2 2
4⋅b ⋅u 4⋅a ⋅b ⋅u
 uuu=  uvv=−
a c⋅b c 4⋅v 24⋅b 4c⋅u 2
4 4
a c⋅bc 4⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2
4 4
v 4⋅b 4⋅v v 4⋅a 2⋅b 2⋅v

 vv = 4 4 2 4 2
 uu=− 4 4 2 4 2
a c⋅b c 4⋅v 4⋅bc⋅u a c⋅bc 4⋅v 4⋅b c⋅u
∂ uuu 4⋅b4c⋅a 4c⋅b 4c 4⋅v 2−4⋅b 4c⋅u 2  ∂ v vv 4⋅a 4c⋅b4c⋅ ac44⋅u 2 −4⋅a 4c⋅v 2
= =
∂u a 4c⋅b 4c 4⋅v 24⋅b 4c⋅u 2 2 ∂v a 4c⋅bc44⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2 2
∂ v uu 32⋅a 2c⋅b 6c⋅u⋅v ∂ uvv 32⋅a 6c⋅b 2c⋅u⋅v

= 4 4 = 4 4
∂u a c⋅b c 4⋅v 24⋅b4c⋅u2 2 ∂v  a c⋅b c 4⋅v 2 4⋅b4c⋅u 22
∂ uvv 4⋅a 2c⋅b 2c⋅ a 4c⋅ 4⋅v 2−b 4c 4⋅b4⋅u 2 ∂ v uu 4⋅a 2c⋅b 2c⋅ ac4⋅ 4⋅v 2−b 4c −4⋅b4⋅u2 
= =
∂u a 4c⋅bc44⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2 2 ∂v a 4c⋅b4c 4⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 2 2
∂ v vv ∂  uuu 32⋅a 4c⋅b 4c⋅u⋅v

= =− 4 4 (2.11.8)
∂u ∂v a c⋅b c 4⋅v 24⋅b 4c⋅u 2 2
Rij = 4 4
4⋅a 2c⋅b2c
⋅

b4c⋅ 4⋅u 2a 4c  4⋅a 2c⋅b 2c⋅u⋅v
a c⋅bc 4⋅v 2 4⋅bc4⋅u 22 4⋅a 2c⋅b2c⋅u⋅v a 4c⋅4⋅v 2b 4c  
8⋅a 6c⋅b 6c
R=2⋅K =− (2.11.9)
a 4c⋅bc44⋅v 2 4⋅b 4c⋅u 22
2.12 Tórusz
Változó görbületű felület, ami a belső peremén negatív, a kerületén pedig pozitív. A
paraméteres egyenlete, ahol a a fősugár, b a melléksugár:
x=a c b c⋅sin⋅cos  y=a c b c⋅sin ⋅sin  z =bc⋅cos 

(2.12.1)
61
2.12 Tórusz
2 2 2 2 2
ds =bc⋅d  a c b c⋅sin  ⋅d 
g ij =
 b 2c 0
0 a c b c⋅sin 2 
 
1
0
ij b2c
g =
1
0
a c bc⋅sin 2
∂ g 
=2⋅cos ⋅sin ⋅2⋅b2c⋅sin 2 3⋅a c⋅bc⋅sin a2c 
∂
∂ g 
∂
=−
2⋅cos 
⋅
1

 bc
a c bc⋅sin 2⋅sin 2   sin  a c bc⋅sin   (2.12.2)
 a c bc⋅sin sin 2 

  =− ac bc⋅sin ⋅cos ⋅sin ⋅
b2c
a b ⋅sin ⋅1sin 

  =  =cos ⋅ c c
a c b c⋅sin ⋅sin
∂
2
bc
⋅
2

∂  ac bc⋅sin  sin 2 −cos 2 ⋅ a cbc⋅sin 
=
bc
sin 2 −4⋅cos2  ⋅sin 

−cos ⋅sin  
∂   ∂   a 2c 3⋅a c⋅bc⋅sin 2⋅bc a 2c 2⋅ac⋅b c⋅sin ⋅cot 2 

= = (2.12.3)
∂ ∂ a 2c b 2c⋅sin 2 2
 
a c 2⋅b c⋅sin ⋅sin −2⋅bc⋅cos 2 
0
Rij = a c b c⋅sin⋅sin
0 R 
3⋅a c 2⋅bc⋅sin ⋅b c⋅sin 2 a 2c −2⋅b 2c⋅cos2 ⋅sin −2⋅a c⋅bc⋅cos 2 
R = ⋅sin 
b 2c
2
2  a 2⋅bc⋅sin ⋅sin −2⋅bc⋅cos 
R=2⋅K = 2⋅ c (2.12.4)
bc a c bc⋅sin ⋅sin 
62
2.12 Tórusz
A tórusz felülete:
dA=bc⋅d ⋅ a cbc⋅sin ⋅d 
2⋅ 2⋅
A= ∫ b c⋅d ⋅∫ a c b c⋅sin ⋅d =4⋅a c⋅bc⋅2 (2.12.5)
0 0
63
3. Sík és általános téridő
3. Sík és általános téridő
Az Einstein-egyenletek legegyszerűbb négydimenziós megoldása az anyagmentes sík téridő.

Benne a próbatestek által keltett gravitációt elhanyagolhatjuk, és a geodetikusok, melyek mentén
mozognak egyszerű, parciális deriváltakkal leírható hétköznapi egyenesekké válnak. Ezzel a
megoldással a speciális relativitáselmélet foglalkozik, melyet Albert Einstein 1905-ben írt le, még
az általános relativitáselmélet létrejötte előtt.
A Kaluza-modellben az elektromágnesesség is geometriai eredetű, nem az anyageloszlás
része, vele kiegészítve az elmélet ötdimenziós téridőt ír le. Azonban tapasztalataink szerint a
gravitációs kölcsönhatás sokkal általánosabb, mint az elektromos. Így például létezik gravitációs
kölcsönhatás önmagában, de elektromágneses mező nem képzelhető el gravitáció nélkül, hiszen az
elektromágneses energia jelenléte máris térgörbítő hatású, tehát gravitációs vonzás is fellép az
elektromágneses vonzás és taszítás mellett. Ennek köszönhetően a tisztán gravitációs kölcsönhatást
vizsgálhatjuk négy dimenzióban anélkül, hogy bármit elhanyagolnánk.
A lezajló események megértéséhez fontos végig észben tartani, hogy a mozgás a teljes
négydimenziós téridőben történik. Az idő ugyanúgy egy mozgásirány, mely felé távolságot
mérhetünk, mint a tér bármelyik három iránya.
3.1 Sajátidő
Sík térben derékszögű koordinátákat használhatunk, és a következőképpen írjuk fel az

ívelemnégyzetet:
2 2 2 2 2 2
ds =c ⋅dt −dx −dy −dz t: időkoordináta
x, y, z: térkoordináták
c: fénysebesség (3.1.1)
A metrikus tenzornak hagyományosan sajátos jelölése van:
 
1 0 0 0
 = = 0 −1 0 0
(3.1.2)
0 0 −1 0
0 0 0 −1
Erről könnyen látható, hogy megoldása az Einstein-egyenletnek négy dimenzióban:
1
R − ⋅R⋅ =0 (3.1.3)
2
A következő ábrán a két szaggatott egyenes jelzi azokat az utakat, melyeken az origóban
lévő eseményből, vagy eseménybe tartó fénysugarak befuthatnak. A fénykúp által elválasztott
téridő-tartományoknak más és más a jelentősége. Az alsó kúppaláston belüli tartományban
helyezkednek el azok az események, melyek befolyásolhatják az origóban elhelyezkedő
megfigyelőt, ezért ezek alkotják számára az időszerű múltat. A felső kúppaláston belüli
64
3.1 Sajátidő
eseményekre az origó hatással lehet, ezért ezek alkotják az időszerű jövőt. Mivel a fénynél
gyorsabban információ nem terjedhet, a fénykúpon kívüli tartomány mindezeken kívül esik, ezért
ott a jövő, vagy múlt fogalma nem értelmezhető. A koordináta-rendszert úgy ábrázoljuk, hogy
elhagyjuk az y és z koordinátákat:
c∙t
A téridőben két különböző koordináta-rendszerben az ívelem-négyzet ugyanannyi, invariáns

mennyiség. Az egyenlet bal oldalán az ívelemet egy olyan koordináta-rendszerben írjuk fel, amiben
az időkoordinátával párhuzamosan helyezkedik el, a jobb oldalán pedig egy általános koordináta-
rendszerben:
2 2 2 2 2
c ⋅d  =c ⋅dt −dl (3.1.4)
Ahol a jobb oldalon összevontuk a térbeli koordináta-differenciálokat:

2 2 2 2
dl =dx dy dz (3.1.5)
A térbeli sebességnégyzet:
dl 2
v 2 t = (3.1.6)
dt 2
Ebből a sajátidő:
 v t2

2
dl
d =dt⋅ 1− 2 2 =dt⋅ 1− 2 (3.1.7)
c ⋅dt c
3.2 Lorentz-transzformáció
A relativitási elv szerint az egyenesvonalú egyenletes mozgást végző vonatkoztatási
65
rendszerek egyenértékűek. Megkeressük a köztük történő átváltásnak megfelelő transzformációs

mátrixot:
   
2t a b c d t
i
∂x 2x e f g h x
x i = 2 a ⋅x a =i a⋅x a = ⋅ (3.2.1)
2
∂x 2y i j k l y
2z
m n o p z
Lineáris transzformációk mindig felírhatók mátrixokkal, és mátrixok mindig lineáris

transzformációt állítanak elő. A transzformációs mátrixok csoportot alkotnak, mert megfelelnek a
következő szabályoknak:
Egységelem:  1  1⋅x = x
Zártság: 3  2⋅ 2  1⋅x = 3 1⋅x
Asszociativitás:  4  3⋅ 3  2⋅ 2  1 ⋅x = 4  3⋅3  2 ⋅2 1⋅x
−1
Inverzelem: 2 1⋅x=1  2⋅x (3.2.2)
Először megvizsgáljuk az egységelemet, egy olyan transzformációval közelítjük, ami csak

kismértékben változtatja meg a vektort:
   
t a b c d t
x = e f g h⋅x
(3.2.3)
y i j k l y
z  m n o p z
Részletesen kiírjuk a mátrix-műveletet:
t=a⋅tb⋅xc⋅yd⋅z = a−1⋅tb⋅x c⋅yd⋅z
x=e⋅t f⋅xg⋅yh⋅z =e⋅t f −1⋅xg⋅y h⋅z
y=i⋅t j⋅xk⋅y l⋅z =i⋅t j⋅x k −1⋅y l⋅z
z =m⋅tn⋅xo⋅y p⋅z =m⋅tn⋅x o⋅y  p−1⋅z (3.2.4)
Ha a kis eltérés nullához tart, a transzformációs mátrix az egységmátrixhoz tart:
  
a b c d 1 0 0 0
e f g h 0 1 0 0
 0 →  (3.2.5)
i j k l 0 0 1 0
m n o p 0 0 0 1
66
Mivel a transzformáció lineáris, a nagymértékű eltolások is ilyen alakúak lesznek. A kismértékű

eltérés egy kontravariáns vektor, a nagymértékűt viszont a kovariáns érintővektorral írjuk fel:
  v
 = ⋅u  u = ⋅t (3.2.6)
c
Megvizsgáljuk az egységvektorok transzformációját, elsőként az időszerű irányban. Elhagyjuk a

fénysebességet a képletekben, nehogy összekeverjük az egyik mátrixelemet jelző változóval:
      
tt
 ⋅ut u t a b c d  v t⋅t=a⋅
xx
 ⋅u x −v x⋅t=e⋅
= e
−u x f g h⋅0
= (3.2.7)
 yy⋅u y −u y i j k l 0 −v y⋅t=i⋅
zz
 ⋅u z −u z m n o p 0 −v z⋅t =m⋅
Ebből a mátrixelemek alakja:
t v v v
1v t⋅ =a − x ⋅ a−1=e − y⋅a−1=i − z⋅a−1=m (3.2.8)
 vt vt vt
Az x-irányú egységvektor:
   
ut a b c d 0 v t⋅t=b⋅x
x−u x x−v x⋅t= f⋅x
= e f g h⋅x
(3.2.9)
−u y i j k l 0 −v y⋅t= j⋅x
−u z m n o p 0 −v z⋅t=n⋅x
A mátrixelemek alakja:
t v v v
v t⋅ =b 1− x⋅b= f − y⋅b= j − z⋅b=n (3.2.10)
x vt vt vt
A téridő minden irányban ugyanolyan, ezért a másik két térszerű irányban is hasonló alakot várunk
el:
t v vy v
v t⋅ =c − x⋅c=g 1− ⋅c=k − z⋅c=o (3.2.11)
y vt vt vt
t v v v
v t⋅ =d − x⋅d =h − y⋅d =l 1− z⋅d = p (3.2.12)
z vt vt vt
A diagonálisan átellenes mátrixelemek alakja hasonló, és mivel az egységvektorok hosszúsága

ugyanakkora, ezért megegyeznek:
67
t t
v t⋅ =b ↔ v t⋅ =e → e=b
x 
v v v
− x ⋅ a−1=e=b − z⋅a−1=i=c − z⋅a−1=m=d (3.2.13)
vt vt vt
Tehát a mátrix szimmetrikus:
  
a b c d a b c d
e f g h = b f g h
(3.2.14)
i j k l c g k l
m n o p d h l p
A térbeli sebességnégyzet:
 ⋅v ⋅v =v 2t −v 2x −v 2y −v 2z → v 2t =v 2x v 2y v 2z=v 2 (3.2.15)
Ezek után a mátrixelemek alakja:
t t t t
1v t⋅ =a v t⋅ =b v t⋅ =c v t⋅ =d
 x y z
2
v v v x⋅v y v x⋅v z
− x ⋅ a−1=b 1 x2⋅a−1= f ⋅a−1= g ⋅ a−1=h
vt v v2 v2
v v y⋅v x v 2y v y⋅v z
− y⋅a−1=c 2
⋅a−1= g 1 2⋅a−1=k 2
⋅a−1=l
vt v v v
2
v v z⋅v x v z⋅v y v
− z⋅a−1=d ⋅ a−1=h ⋅a−1=l 1 2z⋅a−1= p
vt v2 v2 v
(3.2.16)
Az álló koordináta-rendszer origójának koordinátái a mozgó koordináta-rendszerben:
   
t a b c d  =a

−v x⋅t
= b f g h⋅0 −v x⋅a=b (3.2.17)
−v y⋅t c g k l 0
−v y⋅a=c
−v z⋅t d h l p 0
−v z⋅a=d
Az ellenkező irányú transzformáció:
68
  
 a −v x⋅a −v y⋅a −v z⋅a t
0 = −v ⋅a f g h v ⋅t
x
⋅ x (3.2.18)
0 −v y⋅a g k l v y⋅t
0 −v z⋅a h l p v z⋅t
Meghatározzuk a „0,0” mátrixelemet:
=a⋅t⋅1−v 2
0= f −a⋅v x g⋅v y h⋅v z 1
→ a= (3.2.19)
0=g⋅v x k −a⋅v y l⋅v z  1−v 2
0=h⋅v x l⋅v y  p−a ⋅v z
A Lorentz-transzformáció mátrixa, SI mértékegységekkel:
 
v v v
a − x ⋅a − y⋅a − z⋅a
c c c
2
v v v x⋅v y v x⋅v z
− x⋅a 1 x2⋅a−1 ⋅a−1 ⋅a−1 1
c v v 2
v2 a=
=
vy
− ⋅a
c
v y⋅v x
v 2
v 2y
⋅a−1 1 2⋅a−1
v
v y⋅v z
v2
⋅a−1  1−
v2
c2
(3.2.20)
vz v z⋅v x v z⋅v y v 2z
− ⋅a ⋅a−1 ⋅ a−1 1 2⋅a−1
c v2 v2 v
Megvizsgáljuk a transzformációt az x-tengely mentén:
   
c⋅2t a b c d c⋅t
x = b f g h⋅ x
2
(3.2.21)
0 c g k l 0
0 d h l p 0
Az átváltási képletek:
v
t− 2x⋅x
b⋅x 1 v 1 x c
2 t =a⋅t = ⋅t− x⋅ ⋅ = (3.2.22)
c c c
 v2
 
2
v v2
1− 1− 2 1− 2
c2 c c
69
  
vx 1 v 2x 1 x−v x⋅t
2 x =b⋅c⋅t f ⋅x=− ⋅ ⋅c⋅t 1 2
⋅ −1 ⋅x=
c
 
v2 v v2 v2 (3.2.23)
1− 1− 1−
c2 c2 c2
A fordított irányú átváltáshoz csak a sebesség előjelét kell megváltoztatni. Behelyettesítjük őket a
négyestávolságba, mely az ívelem-négyzet véges változata:
s 2=c 2⋅t 2− x 2− y 2− z 2 (3.2.24)
   
2
v
t− 2x⋅x 2

2 2 2 2 c x−v x⋅t
c ⋅2t − 2 x =c ⋅ −
v2 v2
1− 2 1−
c c2
 
2
1 v
c 2⋅2t 2− 2 x 2= 2
⋅ c2⋅t 2 −2⋅t⋅v x⋅x 2x⋅x 2 −x 22⋅x⋅v x⋅t−v 2x⋅t 2
v c
1− 2
c
2 2
c ⋅2t − 2 x =
1
v
1− 2
2
2 2 2 2 v 2x
⋅ c ⋅t −x ⋅ 1− 2
c  
c
2 2 2 2 2 2
c ⋅2t − 2 x =c ⋅t −x (3.2.25)
A koordináta-transzformáció tehát helyes, mert megőrzi az invariáns négyestávolságot. A teljes

négyestávolság felírásával megállapítható, hogy az y és z irányban nem történik transzformáció:
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
c ⋅2t − 2 x −2 y −2 z =c ⋅t −x − y −z
2 2 2 2
2 y  2 z = y z
2 y= y 2 z =z (3.2.26)
Hosszirányban mozgó rúd hosszcsökkenése; a rúd két végpontja az egyes koordináta-

rendszerekben legyen x és y:
x−v x⋅t y−v x⋅t

2 x− 2 y= −
 1−
v2
c
2
 1−
v2
c
2
70
x− y
2 x− 2 y=
 1−
v2
c
2
A rúd hossza: l=x− y
v2
l=2l⋅ 1− 2
c  (3.2.27)
3.3 Sebesség és gyorsulás összeadása
Egyenletes sebességgel mozgó test sebességét mekkorának mérjük egy másik, mozgó
vonatkoztatási rendszerben? Az egyik koordináta-rendszer mozogjon a másikhoz képest x irányban,
és legyen Vx a koordináta-rendszerek kölcsönös sebessége, a bennük mozgó test szintén x irányban
halad, és a sebessége az egyes koordináta-rendszerekben:
dx dx
v x= v =2
2 x (3.3.1)
dt 2 dt
A koordináta-változás transzformációja:
 x B− x A −V x⋅t B−t A  dx −V x⋅dt

2 dx =2 x B−2 x A = =
 V2
1− 2
c
V2
1− 2
c (3.3.2)
Behelyettesítjük:
dx 2dx dt dx−V x⋅dt 1 dt v −V x dt

2 x v =2 = ⋅ = ⋅ ⋅ = x ⋅
2 dt dt 2dt dt 2 dt V 2dt
  (3.3.3)
2 2
V
1− 2 1− 2
c c
Az idő változásának transzformációja:
Vx Vx
t B −t A − ⋅ x B−x A  dt− ⋅dx
c2 c2
2 dt = 2t B− 2t A= = (3.3.4)
 
2
V V2
1− 2 1− 2
c c
Az időváltozások aránya:
71
Vx V ⋅v
dt− 2
⋅dx 1− x 2 x
2 dt c 1 c
= ⋅ = (3.3.5)
dt dt
 
2 2
V V
1− 2 1− 2
c c
Visszahelyettesítjük:
2v x =
v x −V x dt
⋅ = x
V 2 2 dt
v −V x
⋅
V2
c2
V x⋅v x
 1−

1− 2
c
V2
c 
1− 2 1− 2
c
Az x-irányú sebesség transzformációs képlete:
v x −V x
2 x v =
V ⋅v (3.3.6)
1− x 2 x
c
Mindig található olyan koordináta-rendszer amiben a mozgó test sebessége nulla, ez az együtt
mozgó koordináta-rendszer, ahol:
V x =v x (3.3.7)
A merőleges irányú sebességkomponensek is transzformálódnak:
dy 2dy dt dy dt dt
2 v y= 2 = ⋅ = ⋅ =v y⋅
2 dt dt 2 dt dt 2 dt 2 dt
v
2 y =v y⋅
V2
c
V ⋅v
2
 1−
(3.3.8)
1− x 2 x
c
dz 2dz dt dz dt dt
2 z v =2 = ⋅ = ⋅ =v z⋅
2 dt dt 2dt dt 2dt 2dt
2v z =v z⋅
V2
c
V ⋅v
2
 1−
(3.3.9)
1− x 2 x
c
Az ellenkező irányú transzformációs képletekhez csak a két koordináta-rendszer relatív
72
sebességének az előjelét kell megfordítani. Felírjuk a sebességváltozás transzformációját:
V2
1−
 
v x −V x c2
2 dv x =d = 2
⋅dv x (3.3.10)
V x⋅v x
1− 2
c
1− 2
c
V x⋅v x

Elosztjuk az időváltozással:
V x⋅v x
1−
c2
2dt = ⋅dt

2
V
1−
c2
Az x-irányú gyorsulás transzformációja:
2 a x= 2
dv x
=
 
V2
1− 2
c
2
⋅a x (3.3.11)
2dt
3
 V ⋅v
1− x 2 x
c 
Megvizsgáljuk az egyenletes gyorsulású test egy pillanatnyi állapotát. Ekkor a saját vonatkoztatási
rendszerében a sebessége nulla, és a két koordináta-rendszer egymáshoz viszonyított sebessége
megegyezik a test másik vonatkoztatási rendszerben mért sebességével.
1 d v
a 0= ⋅a= ⋅
2 3 dt
 1−
v
c 2
2
 1−
v2
c2
(3.3.12)
Elvégezzük az integrálást:
a 0⋅t
v=

2
(3.3.13)
a
 
1 0⋅t
c
További integrálással megkapjuk a test helyzetének függését az eltelt koordináta-időtől.
 
2
c2 a0
x= ⋅ 1 ⋅t −1 x 0
a0 c   (3.3.14)
Bevezetjük a kontravariáns négyessebességet, mely a koordináta-változás sajátidő szerinti
73
deriváltja. Az időszerű komponens kiszámítása:
dx 0 c⋅dt c
V 0= = =
d
 
2
v v2 (3.3.15)
dt⋅ 1− 1−
c2 c2
Meghatározzuk a négyessebesség térszerű komponenseit is, a hétköznapi hármassebességből:
i
i
dx dx dt
i
vi
V= = ⋅ =
d  dt d 
 1−
v2
c
2
(3.3.16)
A fordított irányú összefüggés:
Vi
v i =c⋅ 0 (3.3.17)
V
A négyessebesség vektor, ezért a négyzete egy invariáns skalár:
dx  dx  ds 2
V 2 = ⋅ ⋅ = 2 =c 2 (3.3.18)
d d  d 
A négyesgyorsulás a négyessebesség sajátidő szerinti deriváltja:
dV 
A = (3.3.19)
d
Mozdulatlan részecske négyesgyorsulásának minden komponense nulla:
dV  c 0 0 0
A = =d =0 0 0 0 (3.3.20)
d d
Ebben az esetben a két vektor belső szorzata egyszerűen írható fel. Ez azonban egy invariáns
összefüggés, ezért igaz bármilyen mozgó test esetében:
V ⋅A=0 (3.3.21)
3.4 A fény aberrációja
Egy tárgy mozgása két különböző koordináta-rendszerben a következő

sebességkomponensekkel jellemezhető:
v x =v⋅cos v y =v⋅sin 
74
3.4 A fény aberrációja
v =2 v⋅cos  2 
2 x 2 v y =2v⋅sin  2  (3.4.1)
Az egyik koordináta-rendszer x irányban Vx sebességgel halad a másikhoz képest. Az x és y irányú

sebességtranszformációs képletek a fenti szögkoordinátákat tartalmazó sebességekkel:
v x −V x v⋅cos−V x
v =
2 x = 2v⋅cos 2 =
V x⋅v x V x⋅v⋅cos (3.4.2)
1− 2 1−
c c2
v
2 y =v y⋅ V2
c2
1−
V ⋅v 2
= v⋅sin 2 =v⋅sin ⋅
1−
V2
c2
V ⋅v⋅cos 
 (3.4.3)
1− x 2 x 1− x
c c2
Elosztjuk őket egymással, és megkapjuk a mozgó tárgy pályájának irányszögének a

transzformációját:
v⋅cos −V x
cot  2 =

v⋅sin ⋅ 1−
V2
c2
(3.4.4)
A fény esetében a v sebesség a c fénysebességgel egyenlő, ezzel megkapjuk a fény aberrációját:
Vx
cos −
c
cot  2 = (3.4.5)
 V2
sin⋅ 1− 2
c
3.5 Doppler-effektus
Mivel a hosszúság, és az eltelt idő is koordinátafüggő mennyiség, ezért, bár a fény sebessége
állandó, a fény frekvenciáját különböző megfigyelők különbözőnek tapasztalják. A fényforrásból
távozó, egymástól λ hullámhosszúságnyi távolságra lévő hullámfrontok a mozdulatlan fényforrás
szemszögéből a következő időközzel érik utol a v sebességgel távozó észlelőt:

t= (3.5.1)
c−v
Ugyanez kifejezhető a frekvencia felhasználásával:
75
3.5 Doppler-effektus
1
t= c
 v
1− ⋅
c
=

A távozó objektum sajátidejében a következőképpen számolható ki az eltelt idő:


v v2
1− 1

2
v c 1 c2 (3.5.2)
2t =t⋅ 1− 2 = = ⋅
v 
c v
1− ⋅
c  
1−
c
Ebből a mért frekvencia:

v
1−
1 c (3.5.3)
2 = = ⋅
2t v
1
c
Ha a fényforrás és a megfigyelő elhaladnak egymás mellett, egy rövid ideig a távolságuk nem
változik, az őket összekötő egyenes mentén a relatív sebességük nulla. A fényforrás szemszögéből a
megfigyelőt érő, egymástól λ hullámhosszúságnyi távolságra lévő hullámfrontok a következő
időközzel érik el az észlelőt:
 1
t= = (3.5.4)
c 
Az észlelő sajátideje azonban eltér a fényforrásétól, ez miatt eltérő időközökben tapasztalja a

hullámfrontok beérkezését:

2t =t⋅ 1−
v
c
2
2
=  1−

v2
c
2
(3.5.5)
A frekvencia keresztirányú doppler-eltolódása:
2  =
1−
v2
c
2
⋅ (3.5.6)
3.6 Események sorrendje
Az ok és következmény sorrendje akkor biztosítható, ha minden lehetséges vonatkoztatási

rendszerből megfigyelve, a következmény bekövetkezésének időpontja későbbi az oknál.
76
Megvizsgáljuk, hogy egymáshoz képest milyen sebességgel mozgó koordináta-rendszerekben

teljesül ez a feltétel. Az időpontok különbsége a következőképpen transzformálódik az egyes
koordináta-rendszerek között:
Vx V x −x 
t B−t A− 2
⋅ x B− x A 1− 2x ⋅ B A
c c t B−t A 
t − 2 t A=
2 B =t B−t A ⋅ (3.6.1)
 V2
1− 2
c  1− 2
V2
c
Itt vx az a sebesség, amivel az információ terjed az A eseményből (az okból) a B eseménybe (a

következménybe):
 x B −x A
v x= (3.6.2)
t B −t A 
Behelyettesítjük a transzformációs képletbe:
V ⋅v
1− x 2 x
c
2t B − 2t A=t B−t A ⋅ (3.6.3)

2
V
1− 2
c
A feltételünkből következik, hogy az időkülönbségeknek pozitívnak kell lennie:
t −2t A0
2 B t B −t A 0 (3.6.4)
Ez a következő egyenlőtlenségre vezet:
V x⋅v x
1− 2
0
c
2
c V x⋅v x (3.6.5)
Amennyiben vx = c, tehát a második eseményt kiváltó információ az elsőből a lehető legnagyobb

sebességgel, a fénysebességgel közlekedik, akkor a vonatkoztatási rendszerek kölcsönös sebessége
nem haladhatja meg a fénysebességet:
cV x (3.6.6)
Visszatérve az eredeti transzformációs képlethez, itt is megvizsgáljuk, hogy milyen hatásai vannak
annak a követelménynek, hogy az időkülönbségek pozitívak legyenek:
77
Vx
t B−t A− 2
⋅ x B− x A
c
t − 2t A=
2 B

2
V
1− 2
c
t −2t A0
2 B
Vx ∣V∣
t B −t A − ⋅ x B−x A 0 0
c2 c
c⋅t B−t A − x B −x A0 (3.6.7)
A tagok négyzetre emelése az egyenlőtlenségen nem változtat:
2 2 2
c ⋅t B −t A  − x B −x A  0 (3.6.8)
Tehát a két esemény közötti négyestávolság mindig nagyobb nullánál, vagyis időszerű.
3.7 Energia és lendület
Képzeljünk el egy üres dobozt súlytalanul lebegni. A doboz egyik belső fala kibocsát egy
fotont, ami később elnyelődik a szemben lévő falban. A lendületmegmaradás miatt a doboz
kismértékben elmozdul ellenkező irányban, majd megáll, amikor a foton elnyelődik. A fotonnak
nincs nyugalmi tömege, de van lendülete:
E0
p f= (3.7.1)
c
A doboz lendületét fel tudjuk írni a tömegével és a sebességével:
p d =M⋅v (3.7.2)
A foton Δt idő alatt éri el a doboz másik oldalát, eközben a doboz Δx távolságra mozdul el, ez a
doboz sebessége:
x
v= (3.7.3)
t
A lendületmegmaradás miatt a foton és a doboz lendületének nagysága a tömegközépponti

vonatkoztatási rendszerben megegyezik:
 x E0
M⋅ = (3.7.4)
t c
78
Ha ismerjük a doboz l szélességét, és a foton sebességét mely a fénysebesség, felírhatjuk velük az

eltelt időt ami alatt ezt az utat megteszi:
l
 t= (3.7.5)
c
Behelyettesítjük a lendületmegmaradás képletébe:
E 0⋅l
M⋅ x= (3.7.6)
c2
Ahhoz hogy meghatározzuk a doboz tömegközépponthoz képest történő mozgását, felírjuk a

tömegközéppont helyzetét úgy, mintha egy, a dobozban mozgó, tömeggel rendelkező részecske
okozta volna az elmozdulását, melynek a tömegét a foton effektív m tömegének hívjuk:
M⋅x d m⋅x f
x= (3.7.7)
M m
A tömegközéppont helyzete a foton kibocsátásakor és elnyelődésekor egyaránt ugyanaz:
M ⋅x d m⋅x f M ⋅ x d − x m⋅l d
= (3.7.8)
M m M m
Ha a foton (xf = 0), és a doboz (xd = 0) kezdőhelyzetét egyformán nullának tekintjük, jelentősen
egyszerűsíthetünk a fenti összefüggésen:
m⋅l d =M ⋅ x (3.7.9)
Behelyettesítjük a lendületmegmaradás képletét:
E 0⋅l d
m⋅l d = 2
c
Ebből kifejezhető a nyugalmi energia és tömeg ekvivalenciájának összefüggése:
2
E 0=m⋅c (3.7.10)
Állandó erő hatására gyorsuló tömeg mozgásegyenlete:
dp
F =m⋅a= (3.7.11)
dt
Vizsgáljuk az eseményeket egy adott pillanatban, amikor az egyik koordináta-rendszerben a mozgó

test sebessége nulla, ekkor a másikból nézve a sebessége megegyezik a két koordináta-rendszer
relatív sebességével:
79
v =V (3.7.12)
Kifejezzük a gyorsulását:
3
2a x =
  V2
1− 2
c
2
⋅a x =
1
⋅a x =
1 dv d
⋅ = ⋅
v
(3.7.13)
3 2 3 2 3 dt dt
 V⋅v
1− 2
c      1−
v
c 2
2
1−
v
c 2
2
 v2
1− 2
c
Behelyettesítjük a mozgásegyenletbe:
d m⋅v d
F =m⋅a= ⋅ = ⋅p
dt dt

2
v (3.7.14)
1− 2
c
Ebből leolvasható a relativisztikus lendület:
m⋅v
p=
 v2
1− 2
c
(3.7.15)
Az erő a potenciális energia negatív gradiense, ezt átalakítjuk:
dE
F =−
dx
dE dx dE
F⋅v=− ⋅ =− (3.7.16)
dx dt dt
Behelyettesítjük a lendületet, és a gyorsulás kifejezésének egyik változatát:

2
dp d m⋅v m⋅v dv d m⋅c
v⋅F=v⋅ =v⋅ ⋅ = 3
⋅ = ⋅
dt dt v 2 dt dt
   
2 2 2
v v (3.7.17)
1− 2 1− 2 1− 2
c c c
Ebből a relativisztikus energia:
m⋅c 2
E=
 1−
v2
c2
(3.7.18)
Az energia és a lendület közti összefüggés:
80
p⋅c 2
E= (3.7.19)
v
Az energia és a lendület viszonyához megvizsgáljuk a kontravariáns sebességet. Elosztjuk a

koordináta-változást a sajátidővel:
dx  =c⋅dt dx dy dz  d =dt⋅ 1−
 v2
c
2
 
dx   c vx vy vz
=v =
d
  
v2 v2 v2 v2 (3.7.20)
1− 1− 1− 1−
c2 c2 c2 c2
Ha megszorozzuk a tömeggel, megkapjuk a kontravariáns energia-impulzus négyesvektort:
   
m⋅c m⋅v x m⋅v y m⋅v z E
px py pz

m⋅v = =
c
  
v 2
v 2
v 2
v 2
(3.7.21)
1− 2 1− 2 1− 2 1− 2
c c c c
Koordináta-rendszerek közötti átváltáskor a négyesvektorok Lorentz-transzformálódnak:
∂ xi a
i 2
2x = a
⋅x =i a⋅x a
∂x
Egyenes mentén történő mozgás esetén a transzformáció képlete:
    
E 2 E
a b c d
c c
= b f g h⋅
2 px
px
c g k l
0 d h l p 0
0 0
1 v 1 E−v x⋅p x
2 E =a⋅Eb⋅p x⋅c= ⋅E− x⋅ ⋅p x⋅c=
c
 1−
v2
c
2
 1−
v2
c
2
 1−
v2
c
2
(3.7.22)
v
p x − 2x⋅E
  
2
E v 1 E v 1 c
p x =b⋅  f⋅p x =− x ⋅ x
2 ⋅  1 ⋅ −1 ⋅p x = 2 (3.7.23)
c c v c
 
2 v v2 v2
1− 2 1− 2 1− 2
c c c
81
Az ívelem-négyzet felhasználásával ismét megállapítjuk, hogy az y és z-irányú komponensek

ilyenkor változatlanok maradnak:
E2
s 2= 2
− p 2x − p 2y − p 2z
c
2 E2 2 E2
2
− p
2 x = 2
− p2x
c c
2 p y= p y 2 p z= p z (3.7.24)
Behelyettesítjük a nyugalmi energia és a lendület transzformációját egymásba:
v
E−v x⋅p x p x − 2x⋅E
2 E= c
p x=
 1−
v2
c
2
2
 1−
v2
c2
p x =2 p x⋅ 1−
 v2 vx
 ⋅E
c2 c2
2 E = E⋅ 1−
 v2
c2
−v x⋅2 p x (3.7.25)
Ha a részecske fénysebességgel közlekedik (az előjel a sebesség irányát mutatja):
2 E 0=−c⋅2 p x (3.7.26)
Elosztjuk az ívelem-négyzetet az infinitezimális időváltozással:
2 2 2 2 2 2 1
ds =c ⋅dt −dx −dy −dz /⋅
dt
ds 2 2 2 2 2
=c −v x −v y −v z (3.7.27)
dt 2
Az egyszerűség kedvéért egy dimenzióban számolunk. Előbb felírunk egy nyilvánvaló azonosságot,
amit átalakítunk:
2 2 2 2
c −v =c −v
82
c 2−v 2 2
=c
v2
1− 2
c
2 2
    
c v
= c 2
2 2
v v
1− 1−
c2 c2
   
2
c v
= c 2 /⋅m⋅c
2 2
v v
1− 1−
c2 c2
   
2
m⋅c 2 m⋅v
= ⋅c 2m2⋅c 4
2 2
v v
1− 1−
c2 c2
Behelyettesítjük az energiát és a lendületet, a mozgó test teljes energiája:
E=  p2⋅c 2m2⋅c 4 (3.7.28)
Ha a tömege nulla:
E 0= p⋅c (3.7.29)
m⋅c 2 m⋅v
= ⋅c
 
2
v v2
1− 2 1− 2
c c
A nulla tömegű testek minden vonatkoztatási rendszerben fénysebességgel mozognak.
v=c (3.7.30)
3.8 Relativisztikus rakéta
A rakéta egy olyan összetett rendszer, mely folyamatos gyorsulás közben tömeget veszít.
Két meghatározó összetevője a hasznos teher és a hajtóanyag, mely a rakétához képest állandó
sebességgel áramlik ki a fúvókákon. A relativisztikus rakétaegyenlet a következő mennyiségek
között teremt kapcsolatot:
M: a rakéta kezdeti tömege
83
dm: a hajtóanyag tömege, amit infinitezimálisan kicsi időtartam alatt kibocsát

w: hajtóanyag konstans kiáramlási sebessége a rakétához képest
U: a rakéta sebessége a tömegközépponti rendszerben
u: a kiáramló hajtóanyag sebessége a tömegközépponti rendszerben
A rakéta mozgása során érvényesül a lendületmegmaradás törvénye, bal oldalon a rakéta

lendületváltozása, jobb oldalon a kibocsátott hajtóanyagé:
 
M dm
d ⋅U =u⋅

2
U u2 (3.8.1)
1− 1−
c2 c2
Valamint az energiamegmaradás törvénye:
 
M dm
d ⋅c2 =− ⋅c 2

2 2
U u (3.8.2)
1− 1−
c2 c2
A tömegközépponti rendszerből szemlélve a rakéta hajtóanyagának sebessége a rakétához képest

mért, és a rakéta sebességének az összegzése:
w−U
u=
U⋅w
1− 2
c
Behelyettesítjük a lendületmegmaradás egyenletébe:
   
M U −w M
d ⋅U = ⋅d
U2 U⋅w U2 (3.8.3)
1− 1− 2 1−
c2 c c2
Átalakítjuk gyökös nevező differenciálját:
 
1 U⋅dU
d =

2
U U2
1−  c2 −U 2⋅ 1−
c2 c2
Behelyettesítjük:
2
M⋅dU U⋅dM 
M⋅U ⋅dU
2
c −U
2
=
U −w
U⋅w
1− 2
M⋅U⋅dU
⋅ dM  2
c −U
2  
c
84
    
U −w M⋅U U −w
U− ⋅dM =− M  2 2
⋅ U− ⋅dU
U⋅w c −U U⋅w
1− 2 1− 2
c c
Egyszerűsítünk:
dM dU
=−
M
 
U2
w⋅ 1− 2
c
(3.8.4)
Behelyettesítjük a logaritmus differenciálját:
dx
d log  x =
x
 
U
1
log
 M
M kezdeti  =−
c
2⋅w
⋅log
1−
c
U
c
A relativisztikus rakétaegyenlet hagyományos alakja:
 
U −
2⋅w
1
c
M =M kezdeti⋅ (3.8.5)
U
1−
c
A hajtóanyag maximális kiáramlási sebessége:
w= e⋅2−e⋅c (3.8.6)
3.9 Fénynél gyorsabb részecskék
Azokat az elméletileg feltételezett részecskéket, melyek a fénysebességnél gyorsabban

mozognak, tachionoknak nevezzük. Ha kiszámoljuk a relativisztikus energiájukat, képzetes értéket
kapunk:
m⋅c 2 m⋅c 2
E= =−i⋅
 
v2 v2 vc (3.9.1)
1− 2 −1
c c2
Ezért a tömegüket definiáljuk képzetesnek, így az energia és a lendület valós szám lesz. Kísérleti
85
szempontból ezt azért tehetjük meg, mert nem létezik a fénynél gyorsabb inerciarendszer, amiben a
tachion nyugodhatna, ezért nem is lehet mérhető tömege.
m=i⋅m ' m ' =−i⋅m
m'⋅c2 m'⋅v
E= p =
  v2 (3.9.2)
2
v −1
−1
c2 c2
Leolvasható, hogy tachionoknál az energianövekedés sebességcsökkenéssel jár, az energialeadás

pedig sebességnövekedéssel. Megváltozik a lendület négyesvektor négyzetének előjele:
E2
2
− p 2=−m' 2⋅c 2 (3.9.3)
c
Fénysebességnél lassabb test lehetséges energiája és lendülete, az energia a nyugalmi energia és a

végtelen között mozoghat, a lendület bármilyen értéket felvehet:
0≤vc m⋅c2 ≤E∞ 0≤ p∞ (3.9.4)
Fénysebességnél gyorsabb test lehetséges energiája és lendülete, az energia bármilyen értéket

felvehet, a lendület azonban nem lehet egy bizonyos értéknél kevesebb, a tachionok nem tudnak
lelassulni:
cv≤∞ 0≤E∞ m '⋅c≤ p∞ (3.9.5)
Megvizsgáljuk a tachionok esetében a sebesség-összeadást:
v x −V x
v =
2 x
V x⋅v x (3.9.6)
1− 2
c
Mindig található olyan vonatkoztatási rendszer, amiben a fénysebességnél gyorsabb test sebessége
végtelen:
V x⋅v x
2
=1
c
2
c
V x= (mivel v x c , ezért mindig igaz hogy V x c 
vx
Ebből visszahelyettesítéssel meghatározható a sebesség-összeadási képlet határértéke, amikor a

benne szereplő sebesség a végtelenhez tart:
86
v x −V x c
2
lim =
v ∞ V x⋅v x V x (3.9.7)
1− 2
x
3.10 Körmozgás és Thomas precesszió
Meghatározzuk az egyenletes körmozgást végző test sajátgyorsulását, melyet ő maga mér a

sajátidejében, és a koordináta-gyorsulását, amit a mozdulatlan megfigyelő mér koordinátaidőben.
Felírjuk a sík téridőben a hengerkoordináta-rendszer ívelem-négyzetét, metrikus tenzorát és
deriváltját, valamit a konnexiót:
2 2 2 2 2 2 2
ds =c ⋅dt −dr −r ⋅d  −dz (3.10.1)
 
1 0 0 0
 
1 0 0 0
0 −1 0 0
0 −1 0 0
g  = g  = 1 (3.10.2)
0 0 −r 2 0 0 0 − 2 0
r
0 0 0 −1
0 0 0 −1
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r = 3 (3.10.3)
∂r ∂r r
1
 r  =−r  r  = r= (3.10.4)
r
 
∂ r  ∂ r  ∂  r 1
=−1 = =− 2 (3.10.5)
∂r ∂r ∂r r
Ezeket az értékeket behelyettesítjük a geodetikus egyenletbe, ahol egyszer a sajátidő, másszor a

koordinátaidő szerint deriválunk parciálisan (amit azért tehetünk meg, mert mindkét érték monoton
növekszik):
2 j a b 2 j a b
∂ x ∂x ∂x ∂ x ∂x ∂x
2
 jab⋅ ⋅ =0 2
 jab⋅ ⋅ =0 (3.10.6)
∂ ∂ ∂  ∂t ∂t ∂ t
A képletek ugyanolyan alakúak mindkét esetben, ezért általánosan, a változók fölé írt pontokkal
jelöljük, hogy hányadik deriváltak:
c⋅ẗ=0
r̈  r ⋅̇ 2=r̈ −r⋅̇2 =0
87
2
̈ r ⋅ṙ⋅̇  r⋅̇⋅ṙ=̈ ⋅ṙ⋅̇=0
r
z̈ =0 (3.10.7)
Az egyenletes körmozgást végző testre a következő koordinátafeltételek vonatkoznak:
ṫ=0 ṙ =0 ̇=áll. ż =0 (3.10.8)
Ebből a centripetális gyorsulás:
2
r̈ =r⋅̇ (3.10.9)
Meghatározzuk a sajátidő és a koordinátaidő szerinti szögsebességek közötti összefüggést:

2 2
∂2 r ∂2 r
∂ 2
=r⋅
∂
∂  ∂t 2  
=r⋅
∂
∂t
(3.10.10)
Behelyettesítjük a sajátidőt a sugárirányú koordináta második deriváltjába:
d =dt⋅ 1−
 v2
c2
2 2
∂ r 1
∂t 2
⋅
v
1− 2
2
=r⋅
∂
∂   (3.10.11)
c
Átrendezzük, és egyenlővé tesszük a koordinátaidővel felírt képlettel:

2
∂2 r
∂t 2
=r⋅
∂
∂  
⋅ 1−
v2
c2
    
2 2
∂ ∂ v2
r⋅ =r⋅ ⋅ 1− 2 (3.10.12)
∂t ∂ c
A koordinátaidővel és a sajátidővel felírt szögsebességek közötti összefüggés:
∂ ∂ 1
= ⋅
∂ ∂t
 1−
v2
c2
(3.10.13)
A két mennyiség különbsége azt jelzi, hogy a körpályán mozgó nemforgó test egy kör megtétele
után nem ugyanabba az irányba fog orientálódni, mint amikor a kör megtételét megkezdte, ez a
jelenség a Thomas-precesszió:
88
 
∂ ∂ 1 ∂
= − = −1 ⋅
∂ ∂t v2 ∂t (3.10.14)
1− 2
c
3.11 Gravitációs vöröseltolódás
A koordináta-rendszerhez képest nyugvó próbatest világvonalán csak a koordinátaidő

változik. Az összefüggés a sajátidővel meghatározható a négyestávolságból:
2 2 2 2
c ⋅ =c ⋅g tt⋅t (3.11.1)
Két különböző próbatest sajátideje:
1 =  1 g tt⋅t 2  = 2 g tt⋅t (3.11.2)
A metrikus tenzor tt komponensének pozitívnak kell lennie, hogy a sajátidő, és a koordinátaidő

iránya egybeessen, és a második feltevés, vagyis az ok-okozat sorrendjének elve ne sérüljön. A
koordinátaidő behelyettesítésével meghatározhatjuk a sajátidők közötti összefüggést:
1 =
 1 g tt
2 g tt
⋅2 (3.11.3)
A fény, vagy bármilyen periódusos jelenség frekvenciája:
1
= (3.11.4)

A gravitációs vöröseltolódás:
1 =
 2 g tt
1 g tt
⋅2 (3.11.5)
89
4. Gömbszimmetrikus téridő
4. Gömbszimmetrikus téridő
Az Einstein-egyenletek legáltalánosabb gömbszimmetrikus megoldását Karl Schwarzschild

1916-ban vezette le, nem sokkal az egyenletek megszületése után. Ennek az anyagmentes
változatával foglalkozik ez a fejezet. Feltérképezzük a Schwarzschild-megoldás téridejét több
különféle koordináta-rendszerrel, megvizsgáljuk a benne mozgó testek pályáját. Az eredményeket a
Naprendszerben végzett megfigyelésekkel ellenőrizzük.
Számos jól ismert jelenség új értelmezést nyer ha geometriai eszközökkel nyúlunk hozzájuk,
valamint teljesen új hatások is fellépnek. Mivel minden jelenség a távolságok és bezárt szögek
összjátékának eredménye, ezeknek a megvariálása sok, korábban nem ismert hatással van az
égitestek pályájára.
4.1 Gömbszimmetrikus koordináta-rendszer
Sík téridőben felveszünk egy gömbszimmetrikus koordináta-rendszert, amit kiindulási

alapnak használunk a későbbi, általános levezetéshez. Az ívelem-négyzetet úgy hozzuk létre, hogy
kiegészítjük a gömbfelület ívelem-négyzetét a sugárirányú és az időkoordinátával:
ds 2=c 2⋅dt 2−dr 2−r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d 2  (4.1.1)
Meghatározzuk a metrikus tenzort, a konnexiót, és deriváltjaikat:
 
1 0 0 0
 
1 0 0 0 0 −1 0 0
0 −1 0 0 1
g  = 2 g  = 0 0 − 2 0
0 0 −r 0 r
0 −r ⋅sin 2 
2
0 0 1
0 0 0 −
r ⋅sin2  
2
(4.1.2)
∂ g  ∂g 2

=−2⋅r = 3
∂r ∂r r
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r⋅sin 2  = 3
∂r ∂r r ⋅sin 2  
∂ g  ∂ g   2⋅cos 
=−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 (4.1.3)
∂ ∂ r ⋅sin3  
 r  =−r 
r
 =−r⋅sin  
2
90
4.1 Gömbszimmetrikus koordináta-rendszer
1
 r  = r = r =  r = 

=−cos ⋅sin 
r 
 
  =  =cot  (4.1.4)
r r r
∂   ∂  ∂ 
=−1 =−sin 2  =−2⋅r⋅cos ⋅sin 
∂r ∂r ∂
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 1 ∂ 
= = = =− 2 =sin2  −cos 2 
∂r ∂r ∂r ∂r r ∂
∂   ∂  
= =−cot 2 −1 (4.1.5)
∂ ∂
A görbületi tenzor minden komponense nulla, hiszen a téridő sík. Felírjuk a geodetikus
egyenleteket:
c⋅ẗ=0
r̈  r  ⋅̇2  r ⋅̇2= r̈−r⋅̇2−r⋅sin 2 ⋅̇ 2=0
2
̈ r ⋅ṙ⋅̇ r⋅̇⋅ṙ  ⋅̇ 2=̈ ⋅ṙ⋅̇−cos ⋅sin ⋅̇ 2=0
r
2
̈2⋅ r ⋅ṙ⋅̇2⋅  ⋅̇⋅̇=̈ ⋅ṙ⋅̇2⋅cot ⋅̇⋅̇=0 (4.1.6)
r
4.2 Schwarzschild-koordináták
Az Einstein-egyenletből indulunk ki, amit még tovább lehet egyszerűsíteni:
1
R − ⋅R⋅g  =0 /⋅g 
2
1
R− ⋅R⋅4=0
2
R=0 (4.2.1)
Ezt visszahelyettesítve megkapjuk, hogy vákuumban a Ricci-tenzor nulla:
R =0 (4.2.2)
A kialakult téridő alakjáról feltételezzük, hogy nagy távolságban a gravitáció forrásától a sík
91
téridőhöz közelít. Mivel egyik koordináta sem változik a másik függvényében, nincsenek vegyes
koordinátaderivált szorzatok. Ezért gömbszimmetrikus koordinátákkal írjuk fel az ívelem-négyzet
kiszámítását, amelyet kibővítünk ismeretlen függvényekkel, melyek csak a középponttól mért
távolságtól, és az eltelt időtől függnek:
2 2 2 2 2 2 2 2 2
ds = Ar , t⋅c ⋅dt −B r ,t ⋅dr −C  r , t ⋅r ⋅d  − Dr , t⋅r ⋅sin ⋅d  (4.2.3)
A koordináta-rendszer tengelyének helyzete tetszőleges lehet, a beállításával máris kevesebb

függvényünk maradt:
C  r , t = Dr , t (4.2.4)
Felírunk egy ennél is általánosabb alakot, amiben megengedjük, hogy az idő és a sugárirányú
koordináta keveredjen:
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
ds = f ⋅c ⋅# dt 2⋅ f ⋅g⋅c⋅dt⋅dr −h ⋅dr −C⋅r ⋅d  sin ⋅d   (4.2.5)
Ezt azonban a következő visszahelyettesítésekkel, melyekben újra skáláztuk az időkoordinátát,

vissza lehet vezetni a diagonális alakra:
A⋅c 2⋅dt 2= f ⋅c⋅# dt g⋅dr 2 B=g 2h2
2 2 2 2 2 2 2 2
ds = Ar , t⋅c ⋅dt −B r ,t ⋅dr −C  r , t ⋅r ⋅d  sin ⋅d   (4.2.6)
Mivel a sugárirányú koordináta is tetszőlegesen átskálázható, tetszőleges kapcsolatok teljesíthetőek

a megmaradt függvények között:
Schwarzschild-koordináták: C  r , t =1
torzulás nélkül jelenítik meg a sugárirányra merőleges távolságokat
Izotróp koordináták: B r ,t =C r , t

torzulás nélkül jeleníti meg az irányokat
Gaussi poláris koordináták: B r ,t =1

torzulás nélkül jeleníti meg a sugárirányú távolságokat
Együttmozgó koordináták: A r ,t =1

sugárirányban zuhanó testek koordinátái állandóak (4.2.7)
Az ívelem-négyzet Schwarzschild-koordinátákban, meghatározzuk a felületet jellemző geometriai

mennyiségeket, a metrikus tenzortól a Ricci-tenzorig:
2 2 2 2 2 2 2 2 2
ds = Ar , t⋅c ⋅dt −B r ,t ⋅dr −r ⋅d  −r ⋅sin ⋅d  (4.2.8)
92
 
Ar , t 0 0 0
0 −B r , t 0 0
g  = 2
0 0 −r 0
0 −r ⋅sin2  
2
0 0
 
1
0 0 0
Ar ,t 
1
0 − 0 0
 B r ,t 
g = (4.2.9)
1
0 0 − 0
r2
1
0 0 0 −
r ⋅sin2 
2
Felső ponttal jelöljük az idő szerinti, vesszővel a sugárirányú koordináta szerint deriválást:
∂ g tt ∂ g tt Ȧ
= Ȧ =− 2
∂t ∂t A
∂ g rr ∂ g rr Ḃ
=−Ḃ = 2
∂t ∂t B
tt
∂ g tt ∂g A'
= A' =− 2
∂r ∂r A
rr
∂ g rr ∂g B'
=−B ' = 2
∂r ∂r B
∂ g  ∂ g 2
=−2⋅r = 3
∂r ∂r r
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r⋅sin 2  = 3
∂r ∂r r ⋅sin 2  
∂ g  ∂ g   2⋅cos
=−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 (4.2.10)
∂ ∂ r ⋅sin3  
Ȧ A' Ḃ
 t tt =  t tr = t rt = t
 rr =
2⋅A 2⋅A 2⋅A
A' Ḃ B'
 r tt = r r
 tr = rt =  r rr =
2⋅B 2⋅B 2⋅B
93
 r   =−
r r r⋅sin 2 
  =−
B B
    1 
 r = r = r = r =  =−cos ⋅sin 
r 
  =  =cot  (4.2.11)
t t t t
∂ tt A⋅Ä− Ȧ2 ∂ tr ∂ rt ∂  tt A⋅Ȧ' − Ȧ⋅A'
= 2
= = = 2
∂t 2⋅A ∂t ∂t ∂r 2⋅A
∂ t rr A⋅B̈− Ȧ⋅Ḃ ∂ r tt B⋅Ȧ'− A'⋅Ḃ

= =
∂t 2⋅A2 ∂t 2⋅B2
∂ r tr ∂ rrt B⋅B̈− Ḃ 2 ∂ r rr ∂  rtr ∂  r rt B⋅Ḃ '− Ḃ⋅B '

= = = = =
∂t ∂t 2⋅B2 ∂t ∂r ∂r 2⋅B 2
r r
∂   r⋅Ḃ ∂  r⋅Ḃ⋅sin2 
= 2 = 2
∂t B ∂t B
∂ t tr ∂ t rt A⋅A' '− A' 2 ∂ t rr A⋅Ḃ ' −A '⋅Ḃ

= = =
∂r ∂r 2⋅A2 ∂r 2⋅A2
r r
∂ tt B⋅A' '− A'⋅B ' ∂ rr B⋅B' '−B ' 2
= 2
= 2
∂r 2⋅B ∂r 2⋅B
∂ r   r⋅B '−B ∂ r  r⋅B '−B⋅sin 2 

= 2
= 2
∂r B ∂r B
∂ r  2⋅r ∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 1
=− ⋅cos  ⋅sin  = = = =− 2
∂ B ∂r ∂r ∂r ∂r r
  
∂  ∂   ∂   
=sin2  −cos2  = =−cot 2 −1 (4.2.12)
∂ ∂ ∂
B̈−A' ' Ḃ2− A'⋅B ' A' 2− Ȧ⋅Ḃ

Rt rtr =−Rt rrt = − 
2⋅A 4⋅A⋅B 4⋅A2
t t r⋅A' r⋅Ḃ
R t =−R  t =− Rt  r =−Rt  r =−
2⋅A⋅B 2⋅A⋅B
t t r⋅A' 2 t t r⋅Ḃ 2
R t  =−R  t =− ⋅sin  R r  =−R  r =− ⋅sin  
2⋅A⋅B 2⋅A⋅B
94
2 2
r B̈− A' ' Ḃ − A'⋅B ' A ' − Ȧ⋅Ḃ
r
R ttr =−R trt = − 2

2⋅B 4⋅B 4⋅A⋅B
r⋅Ḃ r⋅B '

Rr  t =−Rr  t = Rr  r =−Rr  r =
2⋅B 2 2⋅B2
r⋅Ḃ r⋅B'
Rr t =−R r t= 2
⋅sin 2  Rr r  =−R r r = 2
⋅sin 2 
2⋅B 2⋅B
A' B'
Rr r =−Rr  r =Rr r  =−Rr  r=−
   
R tt  =−R t t =R =−R
tt  tt =−
2⋅r⋅B 2⋅r⋅B
        Ḃ
R tr  =−R tr =R rt =−R r t =R t r =−R t r =R r t =−R r t =−
2⋅r⋅B
R  =−R  = 1−   1

B
⋅sin 2  R =−R = 1−
  1
B
(4.2.13)
Rtt =
Ḃ
  
Ḃ Ȧ
⋅  −
4⋅B B A
A ' B' A'
⋅
4⋅B B

A

A' ' − B̈ A'
2⋅B

r⋅B 
Rrr =−
Ḃ
  
Ḃ Ȧ
⋅  
A' B' A'
4⋅A B A 4⋅A B
⋅ 
A
−
A ' ' − B̈ B '
2⋅A

r⋅B 
r⋅B ' r⋅A' 1
R  = − − −1
2⋅B
2
2⋅A⋅B B
R =
 r⋅B'
−
r⋅A'
2⋅B 2⋅A⋅B B
2
1
− −1 ⋅sin 2 

Ḃ
Rtr =Rrt = (4.2.14)
r⋅B
Az Einstein-egyenletből levezettük, hogy vákuumban a Ricci-tenzor nulla. A nemdiagonális tagból

kiderül, hogy a B függvény idő szerinti deriváltja nulla:
Ḃ
Rtr =Rrt = =0
r⋅B
Ḃ=0 (4.2.15)
Ezt visszahelyettesítjük a Ricci-tenzor tt és rr komponensébe. Egyszerűsítjük a tt komponenst:
Rtt =−
A' B' A'
⋅
4⋅B B

A 

A' ' A '

2⋅B r⋅B
=0  /⋅B
95
− ⋅
4 B
 
A' B ' A'
A

A' ' A '
2
 =0
r  (4.2.16)
Egyszerűsítjük az rr komponenst is:
Rrr = ⋅
4⋅A B 
A' B ' A'

A
−
A'' B'

2⋅A r⋅B 
=0 /⋅A
A' B' A'

⋅
4 B

A−
A' ' B '⋅A
2

r⋅B
=0
 (4.2.17)
Összeadjuk a két egyenletet:
B'⋅A A'
 =0
r⋅B r
B' A'
 =0 (4.2.18)
B A
Az eredményt visszahelyettesítjük a tt komponensből származó egyenletbe, amiben immár csak az

A függvény deriváltjai szerepelnek. Behelyettesítéssel csökkentjük a deriváltak fokát:
A' ' A'

 =0 f r = A' (4.2.19)
2 r
df 2⋅ f
 =0
dr r
df dr
∫ f
=−2⋅∫
r
log  f =−2⋅log r ⋅c 1=log


c1
r2
Természetes hatványra emeljük az egyenlet mindkét oldalát, és visszahelyettesítjük az eredeti

függvényt:
c1 dA
f= 2
= A' = (4.2.20)
r dr
c
∫ r 12⋅dr=∫ dA
Tehát az A függvény sem függ az időtől:
96
c1
− c 2= A (4.2.21)
r
Megvizsgáljuk a formulát, amit akkor kaptunk, amikor a Ricci-tenzor komponenseiből kapott két
egyenletet összeadtunk:
B' A'
 =0
B A
Kis átalakítással megállapítható, hogy a két ismeretlen függvény szorzata konstans:
F ' = A⋅B '  A'⋅B=0 → F =A⋅B=c3 (4.2.22)
Ebből a másik ismeretlen függvény:
 
1
B=c 3⋅
c1
c 2−
r
Az ismeretlen állandókat átértelmezhetjük úgy is, hogy a harmadikat beleértsük az első kettőbe, így
a két ismeretlen függvény egymás reciprokai:
1
c B=
A=c 2− 1 c1 c 3=1 (4.2.23)
r c 2−
r
Az első állandó a gömbszimmetrikus téridőre jellemző mennyiség, a Schwarzschild-sugár. Ebben a

távolságban a középponttól a koordináta-rendszerben koordinátaszingularitás található, és fizikai
jelentése newtoni közelítéssel határozható meg:
r g =c 1 (4.2.24)
A második állandó értékét megkapjuk abból a feltételből, hogy a Schwarzschild-megoldás nagy

távolságban közelítsen a sík téridőhöz, vagyis az ívelem-négyzetben A és B közelítsen 1-hez:
c1
lim A=c 2 −lim =c 2−0=1 (4.2.25)
r ∞ r ∞ r
A metrika időfüggetlensége miatt ha egy égitest sugárirányú változásokat szenved, de nem nyer
vagy veszít tömeget, akkor a körülötte lévő téridő geometriája nem változik meg. Például egy
gömbszimmetrikusan pulzáló csillag nem hoz létre gravitációs sugárzást, ahogy egy szimmetrikus
szupernóvarobbanás, vagy fekete lyukká összeomló égitest sem. A Nap lassú forgásának, és a
bolygók minimális hozzájárulásának köszönhetően a Naprendszer térideje is jó közelítéssel
Schwarzschild. Az ívelem-négyzet és a többi geometriai mennyiség Schwarzschild metrikában:
97
2
 
rg 2 2
ds = 1− ⋅c ⋅dt −
r
dr 2
r
1− g
−r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d 2 
(4.2.26)
r
 
rg
1− 0 0 0
r
1
0 − 0 0
g  = r
1− g
r
0 0 −r 2 0
0 −r ⋅sin2  
2
0 0
 
1
0 0 0
rg
1−
r

g =
0 − 1−  rg
r
0 0
(4.2.27)
1
0 0 − 2
0
r
1
0 0 0 − 2
r ⋅sin2  
∂ g rr ∂ g tt rg
∂ g tt ∂g
rr
r =− = 2
= g2 ∂r ∂r
∂r
=−
∂r r
 
r
r ⋅ 1− g
2
r
∂ g  ∂ g 2
=−2⋅r = 3
∂r ∂r r
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r⋅sin 2  = 3
∂r ∂r r ⋅sin 2  
∂ g  ∂ g   2⋅cos
=−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 (4.2.28)
∂ ∂ r ⋅sin3  
rg r g⋅r −r g 
 t tr = t rt =− r rr =  r tt =
2⋅r⋅r −r g  2⋅r 3
 r   =−r −r g   r  =− r−r g ⋅sin2 
98
1
 r  = r = r =  r = 

=−cos ⋅sin 
r 
 
  =  =cot  (4.2.29)
t t r
∂ tr ∂ rt ∂ rr r ⋅ 2⋅r −r g 
= =− =− g 2 2
∂r ∂r ∂r 2⋅r ⋅r −r g 
∂ r tt r ⋅2⋅r −3⋅r g  ∂  
r r
∂ 
=− g =−1 =−sin 2 
∂r 2⋅r 4 ∂r ∂r
   
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 1
= = = =− 2
∂r ∂r ∂r ∂r r
∂ r  ∂ 
=−2⋅r −r g ⋅cos  ⋅sin  =sin2  −cos 2 
∂ ∂
∂   ∂  
= =−cot 2 −1 (4.2.30)
∂ ∂
t t rg
R rtr =−R rrt = 2
r ⋅ r−r g 
rg
Rt  t =−Rt  t =Rr  r =−Rr  r =−
2⋅r
rg
Rt t =−Rt  t= Rr r  =−Rr  r =− ⋅sin 2 
2⋅r
r g⋅r −r g 
Rr trt =−Rr ttr =
r4
r g⋅r −r g 
Rt  t =−R t t =Rt  t=−Rt t =
2⋅r 4
rg
Rr r =−Rr r =Rr  r =−Rr r  =− 2
2⋅r ⋅r −r g 
r
R  =−R = g⋅sin2  
r
rg
R =−R  = (4.2.31)
r
99
Ez a téridő a hat dimenziós, (+ + – – – –) szignatúrájú sík pszeudo-euklidészi térnek egy

hiperfelülete. A paraméteres alakja:

r
x 1= 1− g⋅cos c⋅t
r  r
x 2= 1− g⋅sin c⋅t
r
x 3=∫
 rg r

⋅ g 3 1 ⋅dr
r −r g 4⋅r  x 4 =r⋅sin ⋅cos 
x 5=r⋅sin ⋅sin x 6=r⋅cos  (4.2.32)
4.3 Geodetikus egyenletek
Behelyettesítjük a geodetikus egyenletbe a Schwarzswchild-megoldás konnexiójának

komponenseit:
t
c⋅ẗ2⋅ tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ=0
rg
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ=0 (4.3.1)
r⋅r −r g 
r 2 2 r 2 r 2 r 2
r̈  tt⋅c ⋅ṫ  rr⋅ṙ  ⋅̇ 
 ⋅̇ =0

r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2−r −r g ⋅̇2−r −r g ⋅sin2  ⋅̇2=0 (4.3.2)
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
  2
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇ ⋅̇ =0

2 2
̈ ⋅ṙ ̇−cos ⋅sin ⋅̇ =0 (4.3.3)
r
 
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇2⋅ ⋅̇⋅̇=0

2
̈ ⋅ṙ ̇2⋅cot ⋅̇⋅̇=0 (4.3.4)
r
Megvizsgáljuk a harmadik egyenletet. Ha úgy orientáljuk a koordináta-rendszert, hogy a próbatest a

koordináta-rendszer egyenlítői síkjában van, és a mozgásiránya ebbe a síkba esik, akkor benne is
marad. Behelyettesítjük a hosszúsági fokát, és a pillanatnyi nulla szögsebességét ezen koordináta
mentén, a harmadik geodetikus egyenletbe:

= ̇=0
2
100
4.3 Geodetikus egyenletek
2 2
̈ ⋅ṙ ̇−cos ⋅sin ⋅̇ 2=̈ ⋅ṙ 0−0⋅1⋅̇2 =0
r r
A hosszúsági szöggyorsulás nulla, a próbatest az egyenlítő síkjában marad:
̈=0 (4.3.5)
Behelyettesítünk a többi geodetikus egyenletbe is:
rg
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ=0 (4.3.6)
r⋅r −r g 
r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2−r −r g ⋅̇ 2=0 (4.3.7)
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
̈=0 (4.3.8)
2
̈ ⋅ṙ ̇=0 (4.3.9)
r
A jelenség egyike az általános relativitáselmélet klasszikus bizonyítékainak. Einstein már

1907-ben leírta az ekvivalencia-elv alapján, de eleinte nem tartotta valószínűnek, hogy lehetséges
kísérletileg kimutatni. Végül 1959-ben végezte el a méréseket földi körülmények között az Egyesült
Államokban, a Harward egyetem laboratóriumában R. V. Pound és G. A. Rebka. A radioaktív
vasatomból származó, az alacsonyabb helyről a 22,5 méterrel magasabb felé irányított gamma-
sugár vöröseltolódása 10%-os hibahatáron belül igazolta Einstein feltevését. Később ezt az értéket
1% alá sikerült csökkenteni, hidrogén mézerekkel végzett kísérletekkel.
A korábbi képletbe behelyettesítjük a Schwarzschild metrikus tenzor tagjait:

rg
1−
1 =

2 g tt
1 g tt
⋅2=
1−
2r
1r
⋅
rg 2
(4.4.1)
Ha a fényforrás közelebb van a gravitációs mező forrásához, mint a megfigyelő, akkor:
1 r ≥2r → 1  ≤2 (4.4.2)
Tehát a megfigyelt frekvencia nagyobb, mint a kibocsátott, a látható fény tartományába eső
elektromágneses sugárzás a vörös szín felé tolódik el, innen ered a jelenség neve. Egy nagy
távolságú megfigyelő által észlelt vöröseltolódás, amikor a fényforrás r távolságra van a gravitációs
101
középponttól (például egy csillag felszíne):
1
z= −1
 r
1− g
r
(4.4.3)
4.5 Féregjárat
A téridő alakjának érzékeltetéséhez megvizsgáljuk a tulajdonságait egy

koordinátafelületnek. A felület paraméterei:

t=áll. =
2
dt=0 d =0 (4.5.1)
Behelyettesítünk a Schwarzschild ívelem-négyzetbe:
  rg 2 2 2
ds 2= 1−
r
⋅c ⋅0 −
dr
r
1− g
−r 2⋅ 0 2sin 2

2
⋅d  2   
r
dr 2
−ds 2=dl 2 = r 2⋅d 2
rg (4.5.2)
1−
r
A felületet jellemző geometriai mennyiségek:
   
1 rg
0 1− 0
r ij r
g ij = 1− g g = (4.5.3)
r 1
0
0 r2 r2
∂ g rr rg
=− 2 ∂g
rr
r
∂r = g2
 
r 2⋅ 1−
rg
r
∂r r
∂ g  ∂g

2
=2⋅r =− 3 (4.5.4)
∂r ∂r r
rg 1
 r rr =−  r  =− r−r g   r  = r= (4.5.5)
2⋅r⋅r −r g  r
102
4.5 Féregjárat
∂ r rr r g⋅2⋅r−r g  ∂ r  ∂ r  ∂  r 1
= =−1 = =− 2 (4.5.6)
∂r 2⋅r⋅r −r g 2 ∂r ∂r ∂r r
 
rg
− 2
0
Rij = 2⋅r ⋅ r−r g 
(4.5.7)
r
0 − g
2⋅r
rg
R=2⋅K =− 3 (4.5.8)
r
Ezt a koordinátafelületet be lehet ágyazni a sík háromdimenziós térbe, ezért könnyen ábrázolható.
Térbeli hengerkoordináta-rendszert veszünk fel, és benne feszítjük ki a felületet. Az ívelem-
négyzet:
dl 2=dr 2 r 2⋅d 2 dz 2
Egyenlővé tesszük a kétdimenziós felületen mért ívelem-négyzettel:
dr 2
dr 2r 2⋅d  2dz 2= r 2⋅d  2
rg
1−
r
dr 2
dr 2dz 2=
r (4.5.9)
1− g
r
Nem ismerjük azt az összefüggést, mely leírja a felület pontjainak z koordinátáit, ezért ismeretlen
függvényként behelyettesítjük, és mivel a felületünk körszimmetriát örökölt a Schwarzschild
metrikától, feltesszük, hogy csak a sugártól függ:
z = f r 
dz = f ' r ⋅dr
dr 2
1 f ' 2 r ⋅dr 2=
r
1− g
r
f ' r =
 rg
r −r g
(4.5.10)
Elvégezzük az integrálást. A féregjárat bejáratának alakja:
103
4.5 Féregjárat
f r =2⋅ r g⋅r−r g c (4.5.11)
A felület szögfüggvény és derékszögű koordinátákkal:
4.6 Newtoni közelítés
A korrespondencia-elv szerint az új fizikai törvények határértékben a régiekre kell, hogy

visszavezessenek, ez nincs másképp a relativitáselméletnél sem. Ebben az esetben a korábbi modell
a newtoni abszolút tér és idő, illetve a benne ható erők, és létrejövő potenciálok. Ahhoz hogy
megállapíthassuk a határeset létrejöttét, közös nyelven kell megfogalmazni a két gravitációs
elméletet. A klasszikus mechanika nem geometriai módszerekkel dolgozik, hanem változatos fizikai
fogalmakkal, mint az erő, és a belőle származtatott egyéb mennyiségek. Ezzel az eszköztárral csak a
tömegvonzási jelenségek egy szűkebb körét lehet leírni, viszont a saját korlátain belül helyes
eredményeket nyújt. Mivel ezt kísérletileg is bizonyítani lehet, a jóval általánosabb, geometriai
alapú elméletnek az említett határokon belül közelítenie kell a newtoni modellhez. Ez utóbbinak az
érvényessége azokra az esetekre korlátozódik, ahol a mozgások sokkal lassabbak a fénysebességnél,
és a sajátidő megegyezik a koordinátaidővel:
v ≪c d ≈dt (4.6.1)
A Lagrange-függvény a dinamikai rendszer tulajdonságait foglalja össze. Belőle a hatáselv

segítségével származtatni lehet a mozgásegyenleteket. A hatás-funkcionállal nem relativisztikus
esetben a következő összefüggés teljesül:
t2
S [ x t ]=∫ L x , ẋ , t ⋅dt (4.6.2)

t1
A hatáselv értelmében egy mechanikai rendszer fejlődését a következő funkcionál-egyenlet

megoldása jellemzi:
104
S
=0 (4.6.3)
 x t 
Legyen x(t) a rendszer lehetséges fejlődését leíró függvény. Ekkor ε(t) egy infinitezimálisan kicsi
variáció rajta, mely a kezdő és végponton nulla, ez a határfeltételünk:
 t 1 = t 2=0 (4.6.4)
Felhasználjuk a hatás-funkcionál variálásához, feltételezzük, hogy a Lagrange-függvény nem függ

az időtől:
t2
 S =∫  L x , ẋ̇− L x , ẋ⋅dt (4.6.5)

t1
A Lagrange-függvényt sorba fejtjük, és az elsőrendű tagokkal újra felírjuk a hatás-funkcionál

variálását:
∂L ∂L
L  x , ẋ̇ =L x , ẋ i⋅ i ̇i⋅ i
∂x ∂ ẋ
t2
t
∂L
∂x
1
 ∂L
 S i=∫ i⋅ i ̇ i⋅ i ⋅dt
∂ ẋ  (4.6.6)
Parciálisan integráljuk a második tagot:

t2 t2 t2
t 1
∂L
∂ ẋ
∂L
[
 S i=∫ ̇ i⋅ i⋅dt= i t⋅ i −∫  i⋅
∂ ẋ t t
d ∂L
dt ∂ ẋ i]⋅dt
1 1
Visszahelyettesítjük a variációs egyenletbe:
t2 t2
[ ∂L
∂ ẋ t t
∂L
∂x ] 
 S i= i t ⋅ i ∫ i⋅ i −i⋅
1
d ∂L
dt ∂ ẋ1
i
⋅dt
 (4.6.7)
A határfeltétel miatt az első tag nulla:

t2
 S i=∫  i⋅
t1
 ∂ L d ∂L
−
∂ x i dt ∂ ẋ i 
⋅dt=0
A hatáselv értelmében a hatás-funkcionál variációja nulla. Ez akkor teljesül, ha a zárójelben lévő

összefüggés nulla, mely az általános mozgásegyenlet:
d ∂ L ∂L
− =0 (4.6.8)
dt ∂ ẋ i ∂ xi
105
Nem-relativisztikus konzervatív erőtérben a Lagrange-függvény a mozgási és a helyzeti energia

különbsége:
L=E k −E p (4.6.9)
A mozgó test teljes energiája:

2
m⋅c
E=

2
v
1− 2
c
A mozgási energia a nyugalmi energián felüli rész:
 
1
E k =m⋅c2⋅ −1
2
v (4.6.10)
1−
c2
A zárójelben lévő mennyiséget binomiális sorfejtéssel írjuk fel:

n
n! n⋅ n−1 n−2 2
abn =∑ ⋅a n −i⋅bi=a nn⋅an −1⋅b ⋅a ⋅b 
i=0 n−i!⋅i! 2!
 v2 1 v2 3 v4
−
2
1− 2 =1 ⋅ 2  ⋅ 4  (4.6.11)
c 2 c 8 c
Visszahelyettesítjük a mozgási energia képletébe:
1 v2 3 v4
2

E k =m⋅c ⋅ ⋅ 2  ⋅ 4 
2 c 8 c 
A fénysebességhez képest kis sebességeknél a mozgási energia közelítőleg a következő alakú:
1
E k ≈ ⋅m⋅v 2 (4.6.12)
2
Centrális erőtérben a helyzeti energia csak a próbatest tömegétől és a középponttól való távolságtól
függ:
E p =m⋅r  (4.6.13)
A newtoni mechanikában a tér sík. Háromdimenziós gömbi koordináta-rendszerben írjuk fel a

Lagrange-függvényt. A sebességnégyzetet az ívelem-négyzetből számoljuk ki:
106
1
ds 2=dr 2 r 2⋅ d 2 sin2  ⋅d 2  /⋅ 2
∂t
v 2 =ṙ 2r 2⋅ ̇ 2sin2 ⋅̇2  (4.6.14)
A Lagrange-függvény:
1

L=E k −E p =m⋅ ⋅ ṙ 2r 2⋅ ̇ 2sin 2 ⋅̇2 − r 
2  (4.6.15)
Behelyettesítjük a mozgásegyenletbe és leosztunk a tömeggel:
d ∂ L ∂L 1
− i =0 /⋅
dt ∂ ẋ ∂ x
i
m
Az első tag a sugárirányú koordináta szerint:

2

d ∂ 1 2 2 2
dt ∂ ṙ 2
⋅ ṙ r ⋅ ̇ sin2 ⋅̇2 −r  = ⋅ 
1 d ∂ ṙ
2 dt ∂ ṙ
=r̈
A második tag a sugárirányú koordináta szerint:
−∂
∂r 2 
1 2 2 2

⋅ ṙ r ⋅ ̇ sin 2 ⋅̇ 2 −r  =−r⋅̇2−r⋅sin 2 ⋅̇ 2
d r 
dr
A sugárirányú mozgásegyenlet a kettejük összegzése:
2 2 2 d  r 
r̈ −r⋅̇ −r⋅sin ⋅̇  =0 (4.6.16)
dr
A mozgásegyenlet első tagja a szélességi koordináta szerint:

d ∂ 1 2 2 2
dt ∂ ̇ 2
1 d

2 dt ∂ ̇
d
⋅ ṙ r ⋅ ̇ sin2  ⋅̇2 −r  = ⋅ ∂  r 2⋅̇2 = r 2⋅̇r 2⋅̈=2⋅r⋅ṙ⋅̇r 2⋅̈
dt
A második tag a szélességi koordináta szerint:
− ∂
∂ 2 
1 2 2 2

⋅ ṙ r ⋅ ̇ sin 2 ⋅̇ 2−r  =− ∂ r 2⋅sin2 ⋅̇2 =−r 2⋅cos ⋅sin ⋅̇2
∂
Összegzésükkel megkapjuk a szélességi koordináta irányú mozgásegyenletet:
2 2
̈ ⋅ṙ⋅̇−cos ⋅sin ⋅̇ =0 (4.6.17)
r
107
A mozgásegyenlet első tagja a hosszúsági koordináta szerint:
d ∂ 1 2 2 2
dt ∂ ̇ 2  1 d ∂
⋅ ṙ r ⋅ ̇ sin 2 ⋅̇ 2 −r  = ⋅
2 dt ∂ ̇ 
r 2⋅sin 2 ⋅̇2 =
d 2 d d
 r ⋅sin 2 ⋅̇= r 2⋅sin 2 ⋅̇r 2⋅ sin2 ⋅̇r 2⋅sin 2 ⋅̈=
dt dt dt
2⋅r⋅ṙ⋅sin 2 ⋅̇r 2⋅2⋅cos ⋅sin ⋅̇r 2⋅sin 2 ⋅̈
A második tag nulla, így az első tag átalakításával megkapjuk a hosszúsági koordináta irányú
mozgásegyenletet:
2
̈ ⋅ṙ⋅̇2⋅cot ⋅̇⋅̇=0 (4.6.18)
r
Sík térben, gömbi koordináta-rendszerben a sugárirányú geodetikus egyenlet:

r 2 r 2 2 2 2
r̈  ⋅̇ 
 ⋅̇ = r̈−r⋅̇ −r⋅sin ⋅̇ =0

Centrális gravitációs mező jelenlétében a sugárirányú mozgásegyenletben látunk eltérést:
d r 
r̈ −r⋅̇ 2−r⋅sin2 ⋅̇2  =0
dr
Egyedül az időbeli koordinátasebesség állandó, így az új tag egy pontosan meghatározható

konnexió komponens:
d c⋅dt c⋅dt
= r tt⋅ ⋅ =c 2⋅ r tt (4.6.19)
dr dt dt
Megkeressük azt a metrikát, amely olyan geodetikusokat eredményez, mint a newtoni

mozgásegyenletek. A konnexió kiszámítása a metrikából:
1
  = ⋅g ⋅
2 ∂ x


∂ g  ∂ g ∂ g
∂ x
−
∂ x 
1
 r tt = ⋅g r ⋅
2 ∂t 
∂ g t  ∂ g  t ∂ g tt

∂t
− 
∂x  (4.6.20)
Feltesszük, hogy a metrika nem időfüggő:
1
2
∂g
∂x
1 ∂g
 ∂g ∂g ∂g
 r tt =− ⋅g r ⋅ tt =− ⋅ g rt⋅ tt g rr⋅ tt g r ⋅ tt g r ⋅ tt
2 ∂t ∂r ∂ ∂ 
A gömbszimmetrikus téridőben a szögkoordinátáktól sem függ, így a képlet leegyszerűsödik:
108
1 ∂g
 r tt =− ⋅g rr⋅ tt (4.6.21)
2 ∂r
1 d r  1 ∂g
2
⋅ =− ⋅−1⋅ tt
c dr 2 ∂r
2 d r  ∂ g tt
⋅ =
c 2 dr ∂r
2
2
⋅r c 1=g tt (4.6.22)
c
A gravitáció forrásától nagy távolságra a tér alakja a síkhoz közelít, ezzel meghatározható az
integrációs állandó:
lim r =0

r ∞
2
lim g tt = lim 2
⋅ r c 1=0c 1=1 (4.6.23)
 r   0  r  0 c
A gravitáció newtoni elméletében a gravitációs potenciál alakja:
⋅M
r =− (4.6.24)
r
Ahol γ a gravitációs állandó, M a gravitációt okozó központi tömeg, r pedig a próbatest távolsága
tőle. Behelyettesítjük a metrikus tenzorkomponensbe, és felírjuk annak a téridőnek az ívelem-
négyzetét, ami pontosan olyan geodetikusokat eredményez, mint a newtoni mozgásegyenletek:
2⋅⋅M
g tt =1− (4.6.25)
r⋅c 2
ds 2= 1−
 2⋅⋅M
r⋅c 2 
⋅c 2⋅dt 2−dr 2 −r 2⋅ d 2 sin2  ⋅d  2  (4.6.26)
Összehasonlítjuk a Schwarzschild metrika megfelelő metrikus tenzorkomponensét és a most

megkapott newtoni határesetet, ezzel meghatározzuk a Schwarzschild levezetés másik integrációs
állandóját, mely a Schwarzschild-sugár:
2⋅⋅M r
g tt =1− 2
=1− g
r⋅c r
2⋅⋅M
r g= (4.6.27)
c2
109
A gravitációs állandó jelenleg elfogadott értéke:
−11 m3
=6,67428⋅10 2
s ⋅kg
Ez a legnehezebben mérhető természeti állandók egyike, és ez miatt égi mechanikai módszerekkel

ugyanilyen pontossággal határozható meg az égitestek tömege is. Pontos pályaszámításokhoz ezért
a két mennyiség szorzatát használják, ez a standard gravitációs paraméter. Használatával az
égitestek Schwarzschild-sugarát is nagy pontossággal meg lehet határozni. A Schwarzschild ívelem-
négyzet tisztán SI-egységekben:
2
ds 2= 1−
 2⋅⋅M
r⋅c 2 
⋅c 2⋅dt 2−
1−
dr
2⋅⋅M
−r 2⋅ d 2 sin2  ⋅d 2 
(4.6.28)
r⋅c 2
4.7 Kör alakú pálya
A rendszerben jelen lévő összes energia görbíti a téridőt, ezért egy olyan kicsi tömegű
próbatestet engedünk szabadjára benne, mely elhanyagolhatóan kismértékben befolyásolja az
eseményeket. Az egyszerűség kedvéért körpályán fog mozogni a gravitációs középpont körül, a
Schwarzschild-sugárnál jóval nagyobb távolságban, erőmentes helyi egyenes, egy geodetikus
mentén. A pályaelemek meghatározásához először a koordináta feltételeket írjuk fel, melyek a
körpálya tulajdonságaiból következnek:
∂t
t=t  =áll.
∂
2
∂r ∂ r
r =áll. dr =0 = =0
∂ ∂ 2

= d =0
2
∂
= =áll. (4.7.1)
∂
Ezek leegyszerűsítik az általános geodetikus egyenleteket:
rg
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ=0
r⋅r −r g 
ẗ=0 (4.7.2)
110
r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2−r −r g ⋅̇ 2=0
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
r g⋅ r−r g  2 2
3
⋅c ⋅ṫ − r−r g ⋅̇ 2=0 (4.7.3)
2⋅r
̈=0 (4.7.4)
2
̈ ⋅ṙ ̇=0
r
̈=0 (4.7.5)
Alkalmazzuk a koordinátafeltételeket az ívelem-négyzetre is:
ds 2= 1−  rg 2 2
r
⋅c ⋅dt −
02
r
1− g

−r 2⋅ 02 sin2

2
⋅d 2  
r
2
ds = 1−   rg 2 2 2
r
⋅c ⋅dt −r ⋅d 
2
(4.7.6)
Ez a végtelenül távoli megfigyelő nézőpontja. A pályán mozgó űrhajós viszont nem ezt látja. Ő
mozdulatlannak „érzi” magát, és lokálisan Minkowski ívelem-négyzetet lehet nála felírni. Ezt
egyenlővé tesszük a távoli megfigyelő által látott ívelem-négyzettel:
 
c 2⋅d  2= 1−
rg 2 2 2
r
⋅c ⋅dt −r ⋅d 2
d 2 = 1−  rg
r
r 2 d 2
− 2⋅ 2 ⋅dt 2
c dt  d
dt
=
Behelyettesítjük a pálya menti szögsebességet, és megkapjuk a sajátidő és a koordinátaidő közti

kapcsolatot:
d =
 1−
rg
r  r 2⋅ 2
− 2 ⋅dt
c
(4.7.7)
Mivel a két mennyiség aránya állandó, a koordinátaidő is garantáltan monoton növekszik a mozgás
során, így használható paraméterként a geodetikus egyenletrendszer megoldásánál. A sugárirányú
geodetikus egyenlet:
r g⋅ r−r g  2 ∂t 2 2
2⋅r 3
⋅c ⋅  
∂t
− r−r g ⋅
∂
∂t  
=0
111
r g⋅ r−r g  2
3
⋅c − r−r g ⋅ 2=0
2⋅r
rg
⋅c 2− 2=0
3
2⋅r
A körpályán keringő, elhanyagolható tömegű próbatest keringési körfrekvenciája:
=c⋅
 rg
2⋅r 3
(4.7.8)
A belőle kiszámolt keringési idő tetszőleges pályasugár esetén megegyezik a newtoni határesettel:
t k=
2⋅ 2⋅r 3
c
⋅
rg  (4.7.9)
A Föld közel kör alakú pályán kering, ezért jó példa az összefüggés bemutatásához. A Nap standard
gravitációs paramétere, és belőle a gravitációs sugara:
3
m 2⋅⋅M 3
⋅M =1,32712440018⋅1020 2 → r g= 2
=2,9532500765⋅10 m
s c
A földpálya fél nagytengelye:

11
r =1,49598261⋅10 m
Ezekből kiszámoljuk a keringési időt:

7
t k =3,15583195⋅10 s=365,258328 nap (4.7.10)
A Föld tényleges keringési ideje, és a számított érték eltérése:
t k2 =365,256363004 nap
tk
−1=5,37919714⋅10−6 (4.7.11)
t k2
Az eltérést a mért értéktől az okozza, hogy nem vettük figyelembe, hogy a földpálya eltér az ideális
körtől, a többi bolygó is befolyásolja a Föld mozgását, és a Nap forgása is hatással van a téridőre. A
keringési idők, és a körpálya sugarak aránya visszaadja Kepler III. törvényét:
2
t
1 k r3
2
=2 (4.7.12)
t
2 k 1 r3
112
A sajátidő és a koordinátaidő kapcsolatába behelyettesítjük a keringés körfrekvenciáját:

2
d =  
r 
1− g −
  r 2⋅ c⋅
rg
2⋅r 3
⋅dt
r c2
d = 1−
 3⋅r g
2⋅r
⋅dt (4.7.13)
Ha a sajátidő változása nulla, az fényszerű geodetikust jelent, tehát akkor a körpályán keringő
fényről van szó:
0= 1−
 3⋅r g
2⋅r
⋅dt
A pálya sugara:
3⋅r g
r= (4.7.14)
2
A fényénél kisebb sebességű testek csak ennél nagyobb távolságra képesek keringeni a középpont
körül. Az ezen a sugáron belüli, kör alakú geodetikusok mind térszerűek, ami abban nyilvánul meg,
hogy a gyök alatti szám negatív, tehát a sajátidő képzetes mennyiséggé válik.
4.8 Felszíni gyorsulás és lebegés
Ha a test mozdulatlan a Schwarzschild koordináta-rendszerben, például egy gömb alakú

bolygó felszínén helyezkedik el, akkor mekkora a gyorsulása? A számításokat a koordinátaidő
függvényében végezzük el. Egy hétköznapi méretű, szilárd felszínű bolygó esetében ez nem
jelentős eltérés. Ekkor a koordinátafeltételek:
∂t
t=t  =áll.
∂
r =áll. dr =0

=áll.= d =0
2
=áll. d =0 (4.8.1)
A sugárirányú gyorsulást keressük, az ennek megfelelő mozgásegyenletbe helyettesítünk be:
113
r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2−r −r g ⋅̇ 2=0
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
A felszíni gyorsulás a Schwarzschild-megoldásban, amikor a bolygó forgása elhanyagolható:
r g⋅r −r g  2 2
r̈ =− ⋅c ⋅ṫ (4.8.2)
2⋅r 3
Ha a bolygó forgását is figyelembe akarjuk venni, akkor a koordinátafeltételek bővülnek, a felszíni

megfigyelő egy szélességi kör mentén körmozgást végez. Továbbra is ugyanazzal a
mozgásegyenlettel foglalkozunk (a Schwarzschild-metrika használata miatt elhanyagoltuk a forgás
hatását a téridő szerkezetére, de kis perdület esetén ez jó közelítés):
∂t
t=t  =áll.
∂
r =áll. dr =0
=áll. d =0
d
=áll. =áll. (4.8.3)
d
A legáltalánosabb sugárirányú mozgásegyenletből indulunk ki:
r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2−r −r g ⋅̇2−r −r g ⋅sin2  ⋅̇2=0
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
A felszíni gyorsulás a Schwarzschild-megoldásban, amikor a bolygó forog:
r g⋅r −r g  2
r̈ =− 3
⋅c  r−r g ⋅sin2 ⋅2 (4.8.4)
2⋅r
A Föld standard gravitációs paramétere, és belőle a gravitációs sugara:

3
m 2⋅⋅M
⋅M =3,986004418⋅10 2 14
→ r g= 2
=8,870056078⋅10−3 m
s c
A Föld egyenlítői sugara és forgási körfrekvenciája:
2⋅ 1
r =6,3781366⋅10 m
6 = =7,292115⋅10−5
tk s
Felszíni gyorsulás a Föld egyenlítőjén = 2  :

114
m m m
r̈ =−9,7982867 2
0,0339157 2 =−9,764371 2 (4.8.5)
s s s
A Föld egyenlítőjén mért tényleges gyorsulás, és a számított érték eltérése:
m
r¨2=−9,780327 2
s
r¨2
−1=1,634105⋅10−3 (4.8.6)
r̈
Az eltérést a földrajzi értéktől az okozza, hogy a Föld nem pontosan gömb alakú, ez főleg a forgást
figyelembe vevő tag hozzájárulására van nagy hatással.
A lebegő testre ható gyorsulás a távolság függvényében, a végtelenül távoli megfigyelő
szempontjából:
r g⋅ r−r g  2
a=− ⋅c (4.8.7)
2⋅r 3
Az ábrán balról jobbra távolodunk a gravitációs középponttól, a függőleges tengelyen a lebegő test
koordinátagyorsulását ábrázoljuk, a szaggatott vonal az eseményhorizont helyét jelzi:
A gravitációs sugárhoz közelítve a koordinátagyorsulás nullához tart:
r g⋅r −r g 
a=lim − 3
⋅c 2=0 (4.8.8)
r r g 2⋅r
A sugárirányú koordináta szerinti derivált nulla a maximális gyorsulás helyén:
∂a 2⋅r −3⋅r g 2
=r g⋅ 3
⋅c =0
∂r 2⋅r
115
3
r = ⋅r g (4.8.9)
2
4.9 Geodetikus precesszió
1916-ban a holdpálya számításának relativisztikus korrekciójakor Willem de Sitter holland

matematikus hívta föl a figyelmet erre a jelenségre. Az Apolló-program során a holdfelszínen
elhelyezett prizmákról visszavert lézerfény elemzése révén a jelenséget 7 ezrelék pontossággal
igazolták. A NASA 2004-ben bocsátotta fel a Gravity Probe B műholdat, fedélzetén az ember által
készített legjobb mechanikus giroszkópokkal. A kísérlet eredményét, mely 1%-on belül igazolta a
relativitáselmélet helyességét, 2007 áprilisában hozták nyilvánosságra az Amerikai Fizikai Társulat
éves ülésén.
Talán az egyik legszemléletesebb bizonyíték a téridő görbültsége mellett a párhuzamos
eltolás, egy geodetikus, például egy körpálya mentén. A kiindulási pontba visszatérő vektor iránya
el fog térni az eredetitől. Párhuzamos eltolás egyenlete geodetikus mentén, ahol v a vektor az
eredeti helyén, u pedig már eltolva:
    
u =v − ⋅v ⋅dx
 (4.9.1)
A választott geodetikusunk a körpálya. Az infinitezimális eltolásvektor a pálya mentén:
dx =c⋅dt 0 0 d  (4.9.2)
A vektor a pályasíkban fekszik, ezért a nulladik és második komponensei az eltolás után is nullák
maradnak:
u =0 u r 0 u   v  =0 v r 0 v   (4.9.3)
A keringés az egyenlítői síkban történik:

= (4.9.4)
2
Behelyettesítjük a párhuzamos eltolás képletébe a Schwarzschild-megoldás konnexióját:
rg
u t=v t − t tr⋅v r⋅dt− t rt⋅v t⋅dr =v t − ⋅v r⋅dt (4.9.5)
2⋅r⋅r −r g 
r r r t r r r  r  r 
u =v − tt⋅v ⋅dt− rr⋅v ⋅dr− ⋅v ⋅d −
 ⋅v ⋅d =v r −r g ⋅v ⋅d 
 (4.9.6)
u =v − r ⋅v ⋅dr − r⋅v r⋅d − ⋅v ⋅d =0 (4.9.7)
116
1
u  =v  − r ⋅v ⋅dr −  r⋅v r⋅d −  ⋅v ⋅d − ⋅v ⋅d =v − ⋅v r⋅d  (4.9.8)
r
Átalakítjuk a második és a negyedik eltolási egyenletet, behelyettesítjük az eredeti és az eltolt

vektor különbségét, illetve a szögsebességet:
1
dv rr −r g ⋅v ⋅d =0 /⋅ 2 ← v  −u  =dv 
dt
r  d
v̈ r −r g ⋅v̇ ⋅=0 ← = (4.9.9)
dt
1 1
dv  − ⋅v r⋅d =0 /⋅
r dt
1
v̇  = ⋅v r⋅ (4.9.10)
r
Kifejezzük az eltolt vektor változását, és behelyettesítjük a sugárirányú eltolási egyenletbe:
r −r g 2 r
v̈ r ⋅ ⋅v =0 (4.9.11)
r
r −r g 2 r
v̈ r=− ⋅ ⋅v
r
Ez a harmonikus oszcillátor differenciálegyenlete, ami általános esetben a következőképpen néz ki:
d2
v r =sin ⋅t 2
sin⋅t =−2⋅sin ⋅t 
dt
Leolvasható a körfrekvenciája:
=
 r −r g
r
⋅ (4.9.12)
A geodetikus precesszió ennek, és a keringés körfrekvenciájának a különbsége:
=−= 1−    r −r g
r
⋅ (4.9.13)
Gyenge gravitációs mező esetén ez kicsi effektus, de több keringés alatt felhalmozódik. A Föld
körül 2004 és 2005 között 50 hétig 642 km magas körpályán keringő Gravity Probe B műhold
keringési ideje és körfrekvenciája:
r =7013000 m t k =5850 s=1 h 37 min 30 s
117
2⋅ 1
= =1,074⋅10−3
tk s
m3 2⋅⋅M −3
⋅M =3,986004418⋅1014 → r g= 2
=8,870056078⋅10 m
s2 c
Ezekből a geodetikus precesszió szögsebessége:
1
=6,792⋅10−13 (4.9.14)
s
Elfordulás egy év alatt:
 =⋅t év=2,143⋅10−5  rad =4,421 ' ' (4.9.15)
A de Sitter effektus a holdpálya precesszióját jelenti a Nap gravitációs terében. A Föld keringési
idejéből a körfrekvenciája:
2⋅ 1
t k =365,256363004 nap → = =1,99098659277⋅10−7
tk s
A levezetett képletbe a Nap gravitációs sugarát (a standard gravitációs paraméterből), és a földpálya

sugarát kell behelyettesíteni:
3
m 2⋅⋅M
⋅M =1,32712440018⋅1020 2 → r g= 2
=2,9532500765⋅103 m
s c
A földpálya fél nagytengelye:
r =1,49598261⋅1011 m
A holdpálya precessziójának szögsebessége:
1
=1,96522383⋅10−15 (4.9.16)
s
Elfordulás egy év alatt:

−8
 =⋅t év=6,20188278⋅10  rad =0,0127923015 ' ' (4.9.17)
118
4.10 Körpályák stabilitása
A Schwarzschild-megoldás téridejében a kör alakú pályák nyilvánvalóan geodetikusok, de

ez egy elméleti eset, a valóságos testek pályája kismértékben mindig eltér ettől. A kérdés az, hogy
ha lecsúsznak erről az ideális ívről, akkor a központi égitest hatására létrejött téridő-geometria
korrigálja-e a mozgásukat, és ezáltal stabil pályán mozoghatnak-e. Ellenkező esetben még jobban
felerősíti a pályazavart, kicsúsznak a kanyarban, és vagy végleg elhagyják a rendszert, vagy rossz
irányba mozdulnak el, és a központi égitest tömegét gyarapítják.
A kérdés tehát az, hogy adott körfrekvenciához mekkora pályasugár tartozik, illetve, hogy
ennek a környékén milyen irányba tereli a keringő testeket a geometriai potenciál. A gravitációs
középpont körül, egy síkban elhelyezkedő időszerű geodetikusokon az eltelt sajátidő kiszámolása
(rövidítésként a metrikus függvényeket használjuk):

= d =0
2
1
c 2⋅d  2=A⋅c 2⋅dt 2−B⋅dr 2−r 2⋅d  2 /⋅ 2 2 (4.10.1)
c ⋅d 
2 2 2 2
dt B dr r d
1= A⋅ 2 − 2⋅ 2 − 2⋅ 2
d c d  c d 
A kovariáns érintővektor komponenseit az ívelem-négyzetből határozzuk meg, mely időszerű,

illetve horizontális irányban a következő:
2 2 2 2 2 2 1
ds t = A⋅c ⋅dt ds =r ⋅d  /⋅
d
dt d 2
u t= A⋅c 2⋅ u  =r 2⋅ =r ⋅ (4.10.2)
d d
Ezek a mennyiségek mozgásállandók, mivel nem függ a metrikus tenzor azoktól a koordinátáktól,
amely irányokba mutatnak (lásd az első fejezetet). Behelyettesítjük az érintővektorok és a két
metrikus függvény kapcsolatát, és meghatározzuk a sugárirányú sebesség függését a választott
sebességvektoroktól a távolság függvényében:
1
B=
A
2 2 2
ut 1 dr u
1= 2
− 2
⋅ 2− 2  2 /⋅A⋅c 2
A⋅c A⋅c d  r ⋅c
dr 2
d
2
2
 
u 2 2
=u t − A⋅ 2 c
r
(4.10.3)
Behelyettesítjük a függvényt a Schwarzschild-megoldásból:
119
dr 2
d
2
2
 
r g u2 2
=u t − 1− ⋅ 2 c
r r  (4.10.4)
A jobb oldalon lévő második tag a geometriai potenciál:
  
2
r g u 2
U eff = 1− ⋅ 2 c (4.10.5)
r r
Ennek a függvénynek a viselkedését vizsgáljuk meg. Ahol a sugárirányú koordináta szerinti első
derivált nulla, ott a geometriai potenciál vízszintes, ami egy lehetséges pályát jelent a gravitációs
középpont körül:
  
2 2
dU eff r g u 2 r 2⋅u
= 2⋅ 2 c − 1− g ⋅ 3  =0
dr r r r r
r g⋅c 2⋅r 2−2⋅u 2⋅r3⋅u2⋅r g =0 (4.10.6)
Megoldjuk a másodfokú egyenletet, az általános alak és a megoldóképlet:
a⋅x 2 b⋅xc=0
−b±  b2−4⋅a⋅c
x 1,2=
2⋅a
Behelyettesítés a megoldóképletbe:
2⋅u2 ± 2⋅u2 2−4⋅r g⋅c 2⋅3⋅u 2⋅r g

r 1,2=
2⋅r g⋅c 2
A geometriai potenciál a következő távolságokban vízszintes, adott horizontális sebesség esetén a

lehetséges körpályák sugara:
u 2±u⋅ u 2−3⋅r 2g⋅c 2

r 1,2= (4.10.7)
r g⋅c 2
A geometriai potenciál számunkra érdekes részlete, logaritmikus skálájú grafikonon, a maximum, és

minimumhelyek bejelölésével:
120
log(Ueff)
r2
r1
log(r)
Körpályákat csak akkor kapunk, ha a gyök alatti mennyiség, a diszkrimináns nem negatív.
Ellenkező esetben nem alakul ki körpálya, hanem a próbatest keringés nélküli ereszkedő pályán
lezuhan, vagy az ellenkező irányban végleg eltávolodik. Ha a diszkrimináns nulla, akkor:
u 2=3⋅r 2g⋅c 2 (4.10.8)
Visszahelyettesítjük a gyökképletbe:
3⋅r 2g⋅c 2±  3⋅r 2g⋅c 2⋅ 0

r 1,2=
r g⋅c 2
r 1=r 2=3⋅r g (4.10.9)
Általános esetben r1 mindig nagyobb, r2 pedig mindig kisebb mint ez a két fajta körpályát elválasztó
határ. Mivel a Nap geometriai sugara messze meghaladja a határesetet, kizárólag az r1 pályák
fordulnak elő a Naprendszerben. A geometriai potenciál második deriváltjába behelyettesítve a két
értéket kiderül, hogy az r1 pályák stabil, az r2 pályák pedig instabil geodetikusok, ahogy ez a
grafikonról is leolvasható.
4.11 Napközelpont vándorlása
Urbain Le Verrier, miután az Uránusz pályájának vizsgálatával papíron felfedezte a

Neptunuszt, 1859-ben hasonló számításokat végzett a Merkúr mozgásával kapcsolatban is. Miután
minden bolygó hozzájárulását meghatározta, maradt egy, a hibahatárnál is nagyobb eltérés a
newtoni égi mechanikából számított, és a mért perihélium precesszió értéke között. A korabeli
magyarázatok mind kudarcot vallottak, míg végül 1915-ben Einstein az általános relativitáselmélet
segítségével könnyedén megmagyarázta ezt az anomáliát, ez az egyik klasszikus igazolása az
elméletének. Ekkor még az Einstein-egyenletek egyetlen egzakt megoldása sem volt ismert (a sík
téridőn kívül), ezért Einstein az itt bemutatottól eltérő módszert használt.
A körtől kismértékben eltérő alakú pályán keringő égitest mozgását vizsgáljuk. Amint az
121
kiderült a pálya stabilitásának vizsgálatakor, a keringési távolság egy középérték körül ingadozik
meghatározható periódusidővel: Tr, illetve a keringés miatt természetesen a középpont körüli helyzet
szöge is változik, a következő periódussal: Tφ. A megvalósuló pálya alakja legegyszerűbb esetben
közelít egy forgó ellipszishez, melynek a szögelfordulása a koordinátaidő függvényében:
 =et⋅T r −T = et⋅  2⋅ 2⋅

e
−
  

=2⋅⋅ 1− et
  (4.11.1)
A tetszőleges Nap körüli pályákat a következő, előbbiekben megismert összefüggés jellemzi:
dr 2 2
2
=u t −U eff (4.11.2)
d
Ha közelítjük a geometriai potenciált a második deriváltjával az egyensúlyi pont körül, akkor végső
soron a harmonikus oszcillátor differenciálegyenletével helyettesíthetjük, melyről leolvasható a
periodikus mozgás körfrekvenciája:
1 d2
U eff r ≈ ⋅ 2⋅U r  ⋅ r−r  2
2 dr
dr 2 2 1 d2
2
=u t − ⋅ 2⋅U r  ⋅ r−r  2 (4.11.3)
d 2 dr
Leolvasható az ellipszis szögelfordulásának körfrekvenciája, ezúttal a sajátidő függvényében:
U ' ' eff

 2e = (4.11.4)
2
Kiszámoljuk a geometriai potenciál második deriváltját:
d 2 U eff
dr
2
r
2⋅r g
r r 
u2
r g 2⋅u2 r g 2⋅u2
r r
2
r
r g 6⋅u 2
=− 3 ⋅ 2 c − 2⋅ 3 − 2⋅ 3  1− ⋅ 4
r r  
 
2
d U eff 2⋅r 6 12⋅r
2
=− 3 g⋅c2  4 − 5 g ⋅u 2 (4.11.5)
dr r r r
2 d 2
u  =r ⋅ ≈r ⋅
d
Meghatározzuk az ellipszis forgásának körfrekvenciáját, az első tagban felismerjük a körpályán

mozgó test keringésének a koordinátaidőben mért körfrekvenciáját, valamint behelyettesítjük a
horizontális sebesség körmozgás során érvényes alakját:
r 3 6⋅r

 2e =− g3⋅c 2 4 − 5 g ⋅u 2
r r r 
122
 2e =−2⋅ 2 3−  6⋅r g
r   6⋅r
⋅ 2= 1− g ⋅ 2
r  (4.11.6)
A koordinátaidőben és sajátidőben mért körfrekvencia közötti összefüggés meghatározható a

körpályán mért koordinátaidő és sajátidő kapcsolatából:
d = 1−
 3⋅r g
2⋅r
⋅dt
d d
=
d
 3⋅r
1− g⋅dt
2⋅r
 et
 e=
 1−
3⋅r g
2⋅r
→ 2
 et= 1− 3⋅r g
2⋅r  2
⋅e (4.11.7)
Olyan távoli pályákat vizsgálunk, ahol a Schwarzschild-sugár és a távolság aránya igen kicsi, ezért
megengedünk magunknak egy kis pontatlanságot, amivel mérési hibán belül maradunk, de
kényelmesebb alakra hozhatjuk a keresett összefüggést:

 2e = 1−
6⋅r g
r  
⋅ 2≈ 1−
3⋅r g
2⋅r 
⋅ 2

 et= 1−
3⋅r g
2⋅r 
⋅ (4.11.8)
Visszahelyettesítéssel megkapjuk a pályák napközelpontjának vándorlását:
 =2⋅⋅ 1−  et
  r
=3⋅⋅ g
r
(4.11.9)
Az általános relativitáselmélet híres igazolása a Merkúr napközelpont-vándorlásának magyarázata.

A Nap standard gravitációs paramétere, és belőle a gravitációs sugara:
m3 20
r g=
2⋅⋅M 3
=2,9532500765⋅10 m
⋅M =1,32712440018⋅10 2 → 2
s c
A Merkúr pályájának nagytengelyéből, és keringési idejéből a szögelfordulás egy keringés alatt,

illetve egy évszázad alatt:
r =5,79091⋅1010 m t k =7,60053024⋅106 s
123
7
 =4,80645⋅10 =0,0991402 ' '
 évszázad =1,99565⋅10−4 =41,1633 ' ' (4.11.10)
A Merkúr teljes mért napközelpont-vándorlása egy évszázad alatt 5599,7”, ebből 5028,83”
látszólagos koordinátaeffektus a tavaszpont precessziója miatt, 530”-et pedig a többi bolygó
gravitációs hatása okoz, valamint a Nap lapossága is okoz 0,0254”-et. A különbség:
  mért =40,8446' '
Ez alapján a különbségért valószínűleg nagyrészt a téridő görbültsége felelős.
4.12 Fényelhajlás
A fény newtoni részecskemodellje alapján Johann Georg von Soldner már 1801-ben
felvetette, hogy a fénysugarak eltérülnek a gravitáció hatására, és a fényrészecskéket egyszerűen
pályán mozgó testeknek tekintve, meghatározta az eltérülésüket a Nap közelében. Az eredmény
amit kapott, a valóságos érték fele volt. Einstein a relativitáselmélet alapján eleinte rosszul, majd
helyesen kiszámította a fényelhajlás helyes mértékét, amit 1919-ben az Arthur Eddington vezette
brit expedíció Brazíliában, és Egyenlítői Guineában egy napfogyatkozás megfigyelése során igazolt,
amikor ismert pozíciójú csillagok helyzetét állapították meg az elsötétült napkorong közelében.
Később, az 1960-as években rádiócsillagászati mérésekkel néhány tízezred rész pontossággal
igazolták a számítások helyességét.
Az itt bemutatott módszer eltér a hagyományostól, az eljárás lényege az, hogy megkeressük

egy, a négydimenziós téridőben geodetikus görbe alakját egy alterében. Esetünkben a =
2
koordinátafeltétel által meghatározott háromdimenziós téridőben a fénysugarak útja szintén
geodetikus, ahogy azt már láthattuk a geodetikusok általános felírásakor. Ez a magyarázata a
következő eljárás eredményességének.
Általános esetben megvizsgáljuk a fénysugarak útját a gravitációs mezőben. Ezek a
fotongömböt leszámítva nem lesznek zárt görbék, hanem vagy elkerülik ívelt pályán az égitestet,
vagy behullva átlépik az eseményhorizontot. Mivel a metrika gömbszimmetrikus, ezért nem
veszítünk semmit azzal, ha egy koordinátasíkra szorítkozunk. A Schwarzschild ívelem-négyzet:
  rg 2 2 2
dr
ds 2= 1− ⋅c ⋅dt − −r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d  2 
r r (4.12.1)
1− g
r
Fényszerű geodetikusok mentén az ívelem-négyzet nulla. A koordináta-rendszer egyenlítői síkjában

a koordináta feltételek:
2 
ds =0 = d =0 (4.12.2)
2
Behelyettesítünk az ívelem-négyzetbe. Átalakítással a sugárirányú koordináta és az eredeti
124
4.12 Fényelhajlás
vertikális szögkoordináta egy olyan kétdimenziós felületet ír le, melyen a koordinátaidő méri a
távolságot:
0= 1−   rg 2 2
r
⋅c ⋅dt −
dr 2
1−
rg
−r 2⋅d  2
r
2
2
c ⋅dt =
dr 2
2
2

r 2⋅d 2
rg
=
r
r−r g  
⋅dr 2

r3
r −r g
⋅d 2
r
1− g
r   1−
r
(4.12.3)
Ez a felület az eredeti téridő egy vetülete, mely azonban megőrizte a koordináták kölcsönös
függését. Ha a fenti összefüggést ívelem-négyzetnek tekintjük, akkor kiszámíthatjuk a szokásos
geometriai mennyiségeket a metrikus tenzortól a konnexióig:
   
2 2
g ij =
  r
r−r g
0
g = ij
  r−r g
r
0
(4.12.4)
r3 r −r g
0 0
r −r g r3
∂ g rr
  2⋅r −r g  r−r g
 
rr
2⋅r r ∂g
= ⋅ 1− = ⋅ 1−
∂ r r −r g 2 r −r g ∂r r
2
r
∂ g 
∂r
=
r2
r −r g
⋅ 3−
r

r−r g  ∂ g  1
∂r
= 3⋅ 1−
r r 
3⋅r −r g 
 (4.12.5)
rg 2⋅r −3⋅r g
 r rr =−  r  =−
r⋅ r−r g  2
2⋅r−3⋅r g
 r  = r= (4.12.6)
2⋅r⋅ r−r g 
A fénysugarak képei ezen a vetületen geodetikusok, melyeket a felületen érvényes távolsággal

paraméterezni lehet:
∂2 r ∂ r ∂r ∂  ∂
(1) 2
 r rr⋅ ⋅  r ⋅ ⋅ =0
∂t ∂ t ∂t ∂t ∂ t
2 2
∂2 r rg 2⋅r −3⋅r g ∂ 
∂t 2
= ⋅
∂r
r⋅r −r g  ∂ t
  
2
⋅
∂t   (4.12.7)
2
∂  ∂ r ∂
(2) 2
2⋅r ⋅ ⋅ =0
∂t ∂t ∂t
125
4.12 Fényelhajlás
∂2  2⋅r −3⋅r g ∂ r ∂ 
2
=−2⋅ ⋅ ⋅ (4.12.8)
∂t 2⋅r⋅r −r g  ∂t ∂t
Meghatározzuk a koordináta-változásokat, vagyis a sebességeket.
∂
v =
∂t
∂v  2⋅r −3⋅r g ∂r
=− ⋅ ⋅v
∂t r⋅ r−r g  ∂t 
1 2⋅r−3⋅r g
⋅dv  =− ⋅dr
v r⋅r −r g 
log  v  =log r −r g −3⋅log  r C
r −r
v  =C⋅ 3 g (4.12.9)
r
Az integrációs állandó meghatározható, ha átalakítjuk a felület ívelem-négyzetét, és meghatározzuk

a szögsebességet egy szélső helyzetben:
2
2
c ⋅dt =2
 
r
r −r g
⋅dr 2 
r3
r−r g
1
⋅d  2 /⋅ 2
dt
2 2 3 2
c 2=
 
r dr
⋅ 
r
⋅
d
r −r g dt 2 r−r g dt 2
(4.12.10)
Az égitestet ívben elkerülő pálya legközelebbi pontján a sugárirányú koordináta változása nulla:
dr 20
=0
dt 2
d
dt 
r −r
=v =c⋅ 0 3 g
r0
(4.12.11)
Behelyettesítjük ebben a szélső helyzetben mért szögsebességbe, és meghatározzuk az integrációs

állandót:
r −r r −r

v  =C⋅ 0 3 g =c⋅ 0 3 g
r0 r0
126
4.12 Fényelhajlás
C=c⋅

r 30
r 0−r g
(4.12.12)
A szögsebesség:
d
dt
=v  =c⋅ ⋅

r 30 r−r g
r 0−r g r 3
(4.12.13)
A sugárirányú sebesség is meghatározható, ha a fenti képletet behelyettesítjük az ívelem-négyzetbe:

2
2
c=
 
r dr 2
⋅ 2
r −r g dt
r 3 d 2
⋅
r−r g dt 2
dr r −r g
dt
=
r
⋅ c 2−
r 3 d 2
⋅
r −r g dt 2
dr
dt
=v r=c⋅
r−r g
r
⋅ 1− ⋅

r 30 r−r g
r 0−r g r 3
(4.12.14)
A két sebesség hányadosa határozza meg a szögkoordináta változását a távolság függvényében. Az

összefüggés integrálásával meghatározható a teljes szögelfordulás, amit a fénysugár tesz a gravitáló
égitest környezetében, a legközelebbi pont, és a végtelen között:

r 30
v d  1 r 0−r g
= = 2⋅
vr dr r r 30 r−r g
1− ⋅
r 0−r g r 3

r 30
∞
1 r 0−r g
=∫ 2⋅ ⋅dr (4.12.15)
r r r 30 r −r g
0
1− ⋅
r 0−r g r 3
Könnyebben kezelhető összefüggést kapunk, ha bevezetünk egy új paramétert, mely nulla és egy
között változik:
r0
=
r
127
4.12 Fényelhajlás
1
1 1
=∫ ⋅ ⋅d 
 1−2

0 r 1−3 (4.12.16)
1− g⋅
r 0 1−2
Ez az integrál nem írható fel zárt alakban, de az integrálandó függvény felbontható olyan tagok
összegére, melyek egyenként már kiszámolhatóak:
  
2 3
  
1
1 1 r g 1−3 3 r g 1−3 5 r g 1−3
=∫ ⋅ 1 ⋅ ⋅  ⋅ ⋅  ⋅ ⋅  ⋅d  (4.12.17)
0  1−
2 2 r 0 1− 2 8 r 0 1−2 16 r 0 1−2
Az első tag azt a fénysugarat jellemzi, mely a sík téridőben mozog:

1
1 
1=∫ ⋅d =arcsin 1−arcsin 0= (4.12.18)
0  1− 2 2
Gravitáció jelenlétében az ettől való eltérést nevezzük fényelhajlásnak. Először ezt a jelenséget
napfogyatkozások alkalmával sikerült megfigyelni, amikor ismert pozíciójú csillagok helyzetét
állapították meg az elsötétült napkorong közelében. Ezek a mérések olyan bizonytalanok, hogy a
képletben nem haladják meg a második tag figyelembe vételével számolt érték pontosságát:
1
1 1 r g 1−3
 2=∫ ⋅ ⋅ ⋅ ⋅d 
0 1−2 2 r 0 1− 2
∣
0 r
1 r
 2= ⋅ g⋅ −
2 r0
1−
1 
− 1−⋅1 = g
1
r0
(4.12.19)
Mivel ez az szög csak a perihéliumtól a végtelenig érvényes, a teljes elfordulás ennek a kétszerese:
r
 =2⋅ g (4.12.20)
r0
A többi tag kiértékelésével jóval pontosabb, rádiócsillagászati mérések által igazolt összefüggést
írhatunk fel a fényelhajlásra gravitációs mezőben:
2 3
r
 =2⋅ g 
r0
15
16  r
⋅−1 ⋅ g −
r0
15
16
⋅   
61 r g
⋅
12 r 0
   (4.12.21)
Kiszámoljuk a napfelszínt súroló fénysugarak elhajlását. Mivel a mérési pontosság nem haladja
meg az első tagét, ezért csak azt vesszük figyelembe. A Nap standard gravitációs paramétere, és
belőle a gravitációs sugara:
m3 2⋅⋅M
=2,9532500765⋅103 m
⋅M =1,32712440018⋅1020 → r g= 2
s2 c
128
4.12 Fényelhajlás
A Nap sugara:
r 0=6,955⋅108 m
A fénysugarak elhajlása a Nap mellett:
r
 =2⋅ g =8,492⋅10−6 =1,752' ' (4.12.22)
r0
Az egy irányból érkező fénysugarakat a Nap egy átellenes tartományba fókuszálja, vagyis úgy
viselkedik mint egy gravitációs lencse:
A függőleges szakasszal szimbolizált Nap felé tartó párhuzamos fénysugarak útja a túloldalon
egymáshoz közeledik, azonban az optikai lencsékkel ellentétben enyhén szóródnak, nem mind
egyetlen fókuszpontban találkoznak. Ennek ellenére fellép a lencse túloldalán lévő tárgyak képén
nagyítás, és fényesség növekedés. Ezt a jelenséget a csillagászok a gyakorlatban is ki tudják
használni. Az ábra egyébként erősen torzított, a Nap peremét érintő, a végtelenből párhuzamosan
beérkező fénysugarak a Naptól nagy távolságra találkoznak, ami a Nap gravitációs fókusztávolsága:
f =r 0⋅cot =8,19⋅1013 m (4.12.23)
4.13 Árapály
Galilei 1616-ban még babonás ötletnek tartotta, hogy Johannes Kepler szerint a Földön az
árapályt a Hold gravitációs vonzása okozza, de az utókor ez utóbbi tudósnak adott igazat. Már a
newtoni gravitáció-elméletben is Kepler sejtésének megfelelően a Hold és a Nap felelős a
dagálykúpok megjelenéséért. A relativitáselmélet a saját eszköztárával még pontosabban le tudja
írni ezt a jelenséget, mely az egyenesek elhajlása:
129
4.13 Árapály
2   
∂ x ∂x ∂x
2
R ⋅dx ⋅ ⋅ =0 (4.13.1)
∂ ∂ ∂
Alkalmazzuk a Schwarzschild koordináta-rendszerben. A kérdés az, hogy a középponti tömeg

milyen árapályt okoz a körülötte keringő, kiterjedt testekben? A körpálya egy pontján, ahol
választásunk szerint:
x  =0 x r x 0
∂ x
∂
= c⋅dt
d
0 0
d
dt 
= c⋅
dt
d
0 0   (4.13.2)
Behelyettesítünk az általános képletbe, és a koordinátaidőt használjuk paraméternek. Ilyen feltételek

mellett csak négy tagja játszik szerepet a görbületi tenzornak:
∂2 r ∂t ∂ t ∂ ∂
(1) 2
Rr ttr⋅dr⋅c⋅ ⋅c⋅  Rr r⋅dr⋅ ⋅ =0
∂t ∂t ∂ t ∂t ∂ t
∂ 2 r r g⋅r −r g  2 rg
2
− 4
⋅c ⋅dr  ⋅sin2  ⋅dr⋅ 2=0 (4.13.3)
∂t r 2⋅r
Az egyenlítői pályasíkban vagyunk, és behelyettesítjük a körfrekvenciát is:
=

2
=c⋅
 rg
2⋅r 3
∂ r r g⋅r −r g  2 r r
2
2
− 4
⋅c ⋅dr  g ⋅dr⋅c 2⋅ g 3 =0
∂t r 2⋅r 2⋅r
A pályasugárral egyirányú koordináta-gyorsulás mértéke:
∂ 2 r r g⋅ 4⋅r −5⋅r g  2

= ⋅c ⋅dr (4.13.4)
∂t2 4⋅r 4
∂2  ∂t ∂t ∂  ∂
(2) 2
Rtt ⋅d ⋅c⋅ ⋅c⋅ R  ⋅d ⋅ ⋅ =0
∂t ∂t ∂t ∂t ∂ t
∂  r g⋅r −r g  2 r
2
2
− 4
⋅c ⋅d − g⋅sin2 ⋅d ⋅2=0 (4.13.5)
∂t 2⋅r r
Elvégezzük ugyanazokat a behelyettesítéseket:
∂ 2  r g⋅r −r g  2 r r
2
− 4
⋅c ⋅d − g⋅d ⋅c 2⋅ g 3 =0
∂t 2⋅r r 2⋅r
130
4.13 Árapály
A pályasugárra merőleges koordináta-gyorsulás mértéke:
∂2  r g 2
= ⋅c ⋅d  (4.13.6)
∂t 2 2⋅r 3
A fenti két gyorsuláskomponens egy gömb alakú bolygót – például a Földet – eltorzítja, a bal oldali
ábrán látható, hogy a felület egyes pontjait milyen irányban gyorsítja az árapály. A Schwarzschild-
sugár nagyságrendjébe eső távolságnál hangsúlyosabb szerepet kap a gyorsulásképlet hétköznapi
körülmények között gyengébb tagja, ezáltal az ellipszis alakja megváltozik. A bezuhanó test
megnyúlása más néven a spagettizálódás. A jobb oldali ábrán egy 5 méter sugarú gömbfelszínt
torzító gyorsulásvektorok láthatóak, mely egy naptömegnyi fekete lyuk középpontjától 5000
méterre helyezkedik el, itt még lehetséges időszerű körpálya:
Mikor lesz olyan nagy az árapály, hogy megsemmisíti az égitestet? Akkor kezdenek anyagdarabok
leválni a felszínéről, amikor az árapályból eredő gyorsulás meghaladja a felszíni gyorsulást. Az
összehasonlításkor figyelembe kell vennünk, hogy a két képlet nem ugyanarra a téridőgörbületre
vonatkozik, az árapálygyorsulást a központi csillag, a felszíni gyorsulást a keringő bolygó
téridejében számoljuk ki. A közelítő eljárásnak két korlátja van: egyik, hogy az Einstein-egyenlet
nemlineáris, ezért a két test által okozott nehézségi gyorsulás csak bizonyos hibával adódik össze.
Másodsorban nem vettük figyelembe, hogy a vizsgált testek eltorzítják egymást, sem az alakjuk,
sem a gravitációs mezejük nem gömbszimmetrikus. Mivel a felszíni árapálygyorsulás egyenes
arányosan nő az objektum méretével (ha a tömege nem változik), ez a jelenség egy felső határt szab
a gravitációs források körül keringő égitestek méretére:
2 2
r g⋅ 4⋅r−5⋅r g  2 ∂ r ∂ br r ⋅ r − r 
4
⋅c ⋅br = 2 = 2 =− b g b 3b g ⋅c2
4⋅r ∂t ∂t 2⋅b r
r g⋅ 4⋅r−5⋅r g  r g⋅ br −br g 

4
=− b
2⋅r b r4
131
4.13 Árapály
r g⋅ 4⋅r−5⋅r g  4
4
⋅br −br g⋅b r b r 2g =0 (4.13.7)
2⋅r
Az a méret, ami felett az árapály „meghámozza” a keringő égitestet, a fenti negyedfokú egyenlet
megoldásával kapható meg. Előbb átalakítjuk:
2
4 rb g r r g⋅4⋅r−5⋅r g 
br − ⋅br  b g =0 Dr = 4 (4.13.8)
Dr Dr 2⋅r
Az általános negyedfokú egyenlet megoldásának első lépése a harmadfokú rezolvens egyenlet

felírása:
x 4 b⋅x3 c⋅x 2d⋅xe=0
y 3c⋅y 2b⋅d −4⋅e ⋅y4⋅c⋅e−d 2 −b2⋅e⋅d =0 (4.13.9)
Behelyettesítés:
3 3
y −4⋅e⋅y−d =0
3
3
y−
4⋅br 2g
Dr  
r
⋅y  b g =0
Dr
(4.13.10)
Második lépésben ezt az egyenletet kell megoldanunk. A harmadfokú egyenlet speciális alakja, és
megoldóképlete (a behelyettesítésnél figyeljünk az előjelekre):
3
y − p⋅y−q=0
q
 
3
y 1,2,3= − 
2
q2 p3 3 q
  − −
4 27 2
q2 p3

4 27   (4.13.11)
Végül az eredményt behelyettesítjük a következő kifejezésekbe, melyekből megkapjuk a

negyedfokú egyenlet megoldását:
R=
 b2
4
−c y
R=0 → D=
 3⋅b 2
4
−2⋅c±2⋅ y −4⋅e
2
R≠0 → D=

3⋅b2
4
2
−R −2⋅c±
b⋅c−8⋅d −b3
4⋅R
b R D
x 1,2 ,3,4 =− ± ± (4.13.12)
4 2 2
132
4.13 Árapály
Behelyettesítjük a Föld standard gravitációs paraméteréből a gravitációs sugarát:
m3 2⋅⋅M
=8,870056078⋅10−3 m
⋅M =3,986004418⋅1014 → r g= 2
s2 c
A holdpálya nagytengelyét:
r =3,84399⋅108 m
A Hold standard gravitációs paraméteréből a gravitációs sugarát:
r =1,091020268509284⋅10−4 m
b g
A negyedfokú egyenlet megoldásai közül az első valós eredménynek lehet fizikai realitása, ez tehát
az a lehetséges legnagyobb méret, amivel a Hold rendelkezhet. Ennél nagyobb sugárnál a Föld
jobban vonzza a felszínén lévő köveket, mint a Hold:
r =7,04273⋅107 m
b 1 r =1,09248⋅10−4 m
b 2
7 7 7 7
r =−3,52137⋅10 m−i⋅6,09918⋅10 m
b 3 r =−3,52137⋅10 mi⋅6,09918⋅10 m
b 4
(4.13.13)
Azt a központi égitesttől mért távolságot, aminél közelebb az általa okozott árapály szétszedi a
keringő testet, a központi égitest Roche-sugarának hívjuk, és a következő negyedfokú egyenlet
megoldása:
r g⋅ 4⋅r−5⋅r g  r g⋅ br −br g 

4
=− b
2⋅r b r4
r ⋅ b r −b r g  4
b g 5⋅r 2g
4
⋅r −2⋅r g⋅r  =0 (4.13.13)
b r 2
Átalakítjuk, és felírjuk a rezolvens egyenletet:
2⋅r g 5⋅r 2g r g⋅ br −br g 

4
r − ⋅r =0 Dr = b (4.13.14)
Dr 2⋅Dr b r4
y−310⋅r 2g
Dr
⋅y
2⋅r g
Dr  
=0 (4.13.15)
Az előzőekhez hasonlóan felírjuk a megoldóképleteket, behelyettesítjük a változókat, köztük a Hold

sugarát:
1,73814⋅107 m
133
4.13 Árapály
Meghatározzuk a negyedfokú egyenlet megoldásait, melyek közül szintén az első valós

eredménynek lehet fizikai realitása, ez tehát az a legkisebb távolság, amennyire a Hold
megközelítheti a Földet. Ennél közelebb a Föld jobban vonzza a felszínén lévő köveket, mint a
Hold:
r 1=9,48694⋅107 m r 2=0,0110876 m
r 3=−4,74347⋅107 m−i⋅8,21593⋅107 m 7 7
r 4=−4,74347⋅10 mi⋅8,21593⋅10 m
(4.13.16)
4.14 Zuhanó pálya
Amikor egy próbatest egyenesen belezuhan a fekete lyukba, akkor is geodetikus mentén
mozog, melyet a következő koordinátafeltételekkel tudunk jellemezni:
t=t  =t
r =r  r =r t

=áll.= d =0
2
=áll. d =0 (4.14.1)
A pálya mozgásegyenletei:
t
c⋅ẗ2⋅ tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ=0
rg
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ=0 (4.14.2)
r⋅r −r g 
r̈  r tt⋅c 2⋅ṫ 2  r rr⋅ṙ 2 r ⋅̇ 2 r ⋅̇ 2=0
r g⋅ r−r g  2 2 rg
r̈  3
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2=0 (4.14.3)
2⋅r 2⋅r⋅r −r g 
  2
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇ ⋅̇ =0
̈=0 (4.14.4)
 
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇2⋅ ⋅̇⋅̇=0

̈=0 (4.14.5)
134
4.14 Zuhanó pálya
Behelyettesítjük a koordinátafeltételeket az ívelem-négyzetbe:
ds 2= 1−   rg 2 2
r
⋅c ⋅dt −
dr 2
1−
rg
−r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d 2 
c 2⋅d  2= 1−   rg 2 2
r
⋅c ⋅dt −
dr 2
r
1− g
r
A sajátidő és a koordinátaidő kapcsolata sebességfüggő:

rg v 2r
d = 1− − ⋅dt dr
r vr= (4.14.6)
  r
c 2⋅ 1− g
r
dt
Időszerű behulló geodetikus mentén az ívelem-négyzetet egyenlővé tesszük az együtt mozgó

koordináta-rendszer ívelem-négyzetével, majd osztunk a sajátidő változásával, és az érintővektorok
segítségével írjuk fel az egyenletet:
dt 2 dr 2 c 2⋅d  2 2
A⋅c 2⋅ −B⋅ = =c
d 2 d 2 d 2
dt dr
u t= ur=
d d
2 t 2 r 2 2
A⋅c ⋅u  −B⋅ u  =c (4.14.7)
A matematikai bevezetőben levezettük, hogy ha a metrikus tenzor parciális deriváltja az egyik

koordináta szerint nulla, akkor a megfelelő kovariáns érintővektor mozgásállandó:
∂ g  ∂u t
=0 → =0 (4.14.8)
∂t ∂t
Indexsüllyesztéssel kiszámoljuk az időirányú kovariáns érintővektort a kontravariáns

érintővektorból:
u t= g t ⋅u= g tt⋅u t =A⋅u t (4.14.9)
Átalakítjuk az ívelem-négyzetet, és kifejezzük belőle az időirányú kovariáns érintővektor négyzetét:
c 2⋅u t 2=A2⋅c 2⋅u t 2= A⋅ c 2B⋅u r 2 
135
4.14 Zuhanó pálya
2 2 2 r 2 1
c ⋅u t  =A⋅c  u  mivel: B= (4.14.10)
A
A zuhanás kezdetén a sugárirányú sebesség nulla:
c 2⋅u t 2=A r 0 ⋅c 2 (4.14.11)
A két eredményt egyenlővé tesszük egymással, és kifejezzük a sugárirányú sebességet. Kiválasztjuk

a negatív gyököt, mert a sugárirányú koordináta számértékének csökkennie kell, a behulló
megoldásra vagyunk kíváncsiak. r0 a kiindulási pont sugárirányú koordinátája:
r
u =−c⋅ Ar 0− Ar 
dr
d
=−c⋅ g⋅ 0
r0 r 
r r −r
 
 r
1 r0
∫ d =− c ⋅ r ⋅∫ r r−r' ' ⋅dr '
0 g r 0 0
A zuhanás időfüggése:
1 r
  r 

= ⋅ 0⋅  r⋅ r 0−r  0⋅ arcsin 1−
c rg 2 2
2⋅r
r0   (4.14.12)
Az ábrán balról jobbra telik a sajátidő, a függőleges tengely a sugár. A vízszintes szaggatott vonal az
eseményhorizont. A zuhanó test pályája láthatóan úgy halad át rajta, mintha ott sem lenne:
A fekete lyukba zuhanó próbatest a sajátidejében mérve véges idő alatt eléri a középpontot:
136
4.14 Zuhanó pálya

 r r
max = ⋅ 0⋅ 0
2 rg c
(4.14.13)
Hogy fogalmat alkothassunk a nagyságrendekről, képzeljük el, hogy a Nap helyét egy fekete lyuk
foglalja el, melynek a tömege megegyezik a Napéval, és a Nap felszínének megfelelő távolságból
beleugrunk a mélységbe. A Nap sugara:
r 0=6,955⋅108 m
A zuhanó űrhajósok szemszögéből eltelt idő a becsapódásig:
max =29 min 28,5 s (4.14.14)
Kiszámoljuk a mozgást koordinátaidő függvényében:
dr dr d  dr 1
= ⋅ = ⋅ (4.14.15)
dt d  dt d  u t
A kontravariáns időirányú érintővektor változik a mozgás során, kovariáns társa azonban nem, ezért
behelyettesítjük az utóbbit:
dr dr A ut
= ⋅ u t= (4.14.16)
dt d  ut A
Behelyettesítjük az időirányú kovariáns érintővektort:
dr dr A
= ⋅ u t=  Ar 0 (4.14.17)
dt d   Ar 0
A teljes kifejezés nem integrálható zárt alakban:
  
1 r ⋅r r
dt= ⋅ 0 g⋅ 0⋅
c r0
r
⋅
r
r g r −r g r 0−r
⋅dr
 ∫ 
r
1 r 0⋅r g r' r'
t= ⋅ ⋅ ⋅ ⋅dr ' (4.14.18)
c r g r r ' −r g r 0−r '
0
Ez az integrál aszimptotikusan közelít az eseményhorizonthoz, de csak végtelen idő múlva éri el.
Hasonló a helyzet az eseményhorizonton belül, ott ha visszafelé követjük a geodetikusokat a
koordinátaidő függvényében, akkor is ugyanezt tapasztaljuk a Schwarzschild-sugárhoz közeledve.
Az említett bátor űrhajósoknak messziről szurkoló megfigyelő azt látja, hogy társai lassulva
közelednek a fekete lyukhoz, de soha, illetve csak végtelen idő múlva érik el azt.
Az ábrán balról jobbra telik a koordináta idő, a függőleges tengely a sugár. A vízszintes
szaggatott vonal az eseményhorizont. A zuhanó test pályája ezen az ábrán megszakad:
137
4.14 Zuhanó pálya
A test mozgását ábrázoló függvény mindkét oldalról aszimptotikusan közelít az

eseményhorizonthoz, de csak a végtelenben éri el.
4.15 Izotróp koordináták
A gömbszimmetrikus téridőt másfajta koordináta-rendszerrel is lefedhetjük. Újra elővesszük

az ívelem-négyzet általános képletét, és megváltoztatjuk a tetszőleges függvényeket:
2 2 2 2 2 2 2 2
ds = A I r ⋅c ⋅dt −B I r ⋅dr I r I⋅d  sin  ⋅d   (4.15.1)
Összehasonlítjuk a Schwarzschild koordináta-rendszerben felírt ívelem-négyzettel:
ds 2= AS r ⋅c2⋅dt 2−B S r ⋅dr 2S −r 2S⋅d 2 sin2  ⋅d 2  (4.15.2)
Az ívelem-négyzet invariáns mennyiség, ezért a kettő megegyezik. Ez akkor is így van, ha csak az
egyik koordináta mentén mérjük, melyeknek az iránya az egyes esetekben rendre megegyezik. Ezért
a következő egyenletek írhatók fel az időszerű, a sugárirányú, és a horizontális koordináta menti
ívelem-négyzetekkel:
A I =AS
2 2
B I⋅dr I =B S⋅dr S
B I⋅r 2I =r 2S (4.15.3)
Elosztjuk egymással a két egyenletet és gyököt vonunk:
dr I dr
=  B S⋅ S
rI rS
138
dr I 1
= ⋅dr S
rI r

r S⋅ 1− g
rS
Integrálunk, majd feloldjuk a logaritmust:
log  r I =log
 1−
rg
rS
1 −log
  1−
rg
rS
−1 C

r I =C⋅
 1−
rg
rS
1
 1−
rg
rS
−1

r I =C⋅ r S −
rg
2
 r S⋅r S −r g   (4.15.4)
Az ismeretlen szorzó meghatározható egy geometriai feltételből: a gravitációs középponttól

végtelenül távol, vagy a gravitációt megszüntetve, a két koordináta-rendszer essen egybe, ez
esetben az eseményhorizont kiterjedése nulla:
 0
r I =C⋅ r S −   r S⋅r S −0
2 
1
C= (4.15.5)
2
Kifejezzük a Schwarzschild koordináta-rendszer sugárirányú koordinátáját, és meghatározzuk vele

az izotróp koordináta-rendszer ívelem-négyzetének első ismeretlen függvényét:
2
r
r S =r I⋅ 1 g

4⋅r I  (4.15.6)
2
r
A I =AS =1− g =1−
rS
rg
2
=

4⋅r I −r g
4⋅r I r g 
r I⋅ 1
 rg
4⋅r I  (4.15.7)
A másik ismeretlen függvény:

2
2 
r
r I⋅ 1 g
4⋅r I  4
BI =
rS
r 2
I
=
r 2
I
=

4⋅r I r g
4⋅r I  (4.15.8)
139
A képletekben szereplő gravitációs sugarat továbbra is a Schwarzschild koordináta-rendszerben

mérjük, itt egy koordináta-rendszertől független állandó, a tömeget jellemző mennyiség. Az izotróp
koordináta-rendszerben az ívelem-négyzet:
2 4
ds =
4⋅r −r g
2
4⋅r r g 
⋅c 2⋅dt 2−

4⋅rr g
4⋅r  
⋅ dr 2r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d  2 (4.15.9)
A geometriai mennyiségek az metrikus tenzortól a görbületi tenzorig:
 
2
 4⋅r−r g
4⋅rr g  0
4
0 0
g ij =
0 −4⋅r r g
4⋅r  0
4
0
0 0 −4⋅r r g
4⋅r
⋅r 2  0
4
0 0 0 − 
4⋅rr g
4⋅r 
⋅r 2⋅sin 2 
 
2
 4⋅rr g
4⋅r−r g  0
4
0 0
ij
g =
0 −
 4⋅r
4⋅r r g  0
4
0
(4.15.10)
0 0 −
 4⋅r 1
⋅ 2
4⋅r r g r  0
4
0 0 0 −
 4⋅r
 ⋅ 2
1
4⋅r r g r ⋅sin2 
∂ g tt 16⋅r g⋅4⋅r −rg  3

∂ g rr r g⋅4⋅r r g 
= =
∂r  4⋅rr g 3 ∂r 64⋅r
5
    
3
∂ g  rg rg
=− 2⋅r⋅ 1 −r g ⋅ 1
∂r 4⋅r 4⋅r
    
3
∂ g  r r
=− 2⋅r⋅ g 1 −r g ⋅ g 1 ⋅sin 2 
∂r 4⋅r 4⋅r
140
∂ g  4⋅r r g 4
=− ⋅cos ⋅sin 
∂ 128⋅r 2
3
∂g
tt
16⋅r g⋅4⋅r r g  ∂g
rr
1024⋅r ⋅r g
=− 3 =−
∂r  4⋅r −r g  ∂r 4⋅r r g 
5
∂ g   512⋅r⋅ 4⋅r −r g  ∂ g   512⋅r⋅4⋅r −r g 

= =
∂r 4⋅r r g 5 ∂r  4⋅rr g 5⋅sin2  
∂ g  512⋅r 2⋅cos 

= (4.15.11)
∂  4⋅rr g 4⋅sin 3 
8⋅r g
 t tr = t rt =
16⋅r 2−r 2g
r 2048⋅r 4⋅r g⋅ 4⋅r−r g  2⋅r g

 tt =  r rr =−
 4⋅rr g 7 r⋅ 4⋅rr g 
r⋅ 4⋅r−r g  r⋅4⋅r −r g 

 r  =−  r  =− ⋅sin2 
4⋅r r g 4⋅rr g
4⋅r−r g
 r  = r = r =  r = 

 =−cos ⋅sin 
r⋅4⋅r r g 
 
  =  =cot  (4.15.12)
∂ t tr ∂ t rt 256⋅r⋅r g
= =−
∂r ∂r 16⋅r 2 −r 2g 2
r 3 2 2
∂ tt 8192⋅r ⋅r g⋅8⋅r −8⋅r⋅r g r g  ∂ r rr 2⋅r g⋅8⋅rr g 
= 8
= 2
∂r 4⋅r r g  ∂r r ⋅4⋅r r g 2
r 2 2 r 2 2
∂   16 r 8⋅r⋅r g −r g ∂   16 r 8⋅r⋅r g −r g
=− 2
=− 2
⋅sin2  
∂r  4⋅rr g  ∂r  4⋅rr g 
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 16⋅r 2−8⋅r⋅r g−r 2g

= = = =−
∂r ∂r ∂r ∂r r 2⋅ 4⋅r r g 2
∂ r  2⋅r⋅ 4⋅r−r g 
=− ⋅cos ⋅sin 
∂ 4⋅r r g
141
∂  ∂   ∂   1
=−cos 2⋅ = =− 2 (4.15.13)
∂ ∂ ∂ sin 
16⋅r g
Rt rtr =−Rt rrt =
r⋅ 4⋅rr g 2
8⋅r⋅r g
Rt  t =−Rt  t =Rr  r =−Rr  r =− 2
4⋅r r g 
8⋅r⋅r g
Rt t =−Rt  t= Rr r  =−Rr  r =− 2
⋅sin2  
4⋅rr g 
4096⋅r 3⋅r g⋅4⋅r −r g 2

Rr ttr =−Rr trt =
4⋅rr g 8
    2048⋅r 3⋅r g⋅4⋅r −r g 2

R tt  =−R tt =R tt  =−R tt =−
4⋅r r g 8
8⋅r g
Rrr =−Rr r =Rrr  =−Rr  r =
r⋅4⋅r r g 2
16⋅r⋅r g 16⋅r⋅r g
R  =−R = 2
⋅sin2   R  =−R =− (4.15.14)
 4⋅rr g  4⋅r r g 2
Behelyettesítjük a geodetikus egyenletbe az izotróp koordináta-rendszer konnexiójának

komponenseit:
t
c⋅ẗ2⋅ tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ=0
16⋅r g
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ =0 (4.15.15)
16⋅r 2−r 2g
r̈  r tt⋅c 2⋅ṫ 2  r rr⋅ṙ 2 r ⋅̇ 2 r ⋅̇ 2=0
4
2048⋅r ⋅r g⋅4⋅r −r g  2 2 2⋅r g r⋅ 4⋅r−r g  2 r⋅4⋅r−r g 
r̈  7
⋅c ⋅ṫ − ⋅ṙ 2− ⋅̇ − ⋅sin2  ⋅̇2=0
 4⋅r r g  r⋅4⋅r r g  4⋅r r g 4⋅r r g
(4.15.16)
  2
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇  ⋅̇ =0
8⋅r −r g
̈ ⋅ṙ ̇−cos ⋅sin⋅̇ 2=0 (4.15.17)
r⋅4⋅r r g 
142
 
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇2⋅  ⋅̇⋅̇=0
8⋅r −r g
̈ ⋅ṙ ̇2⋅cot ⋅̇⋅̇=0 (4.15.18)
r⋅4⋅r r g 
Gravitációs vöröseltolódás izotróp koordinátákban:

2
 4⋅2 r −r g

 g 00 4⋅2 r r g 4⋅2r −r g
1 = 2
⋅2 = ⋅ = ⋅ (4.15.19)
2 2
1 g 00 4⋅1r −r g 2
 4⋅1r −r g
4⋅1r r g 
Ha a fényforrás közelebb van a gravitációs mező forrásához mint a megfigyelő, akkor a távolságok
és a frekvenciák arányai ugyanazok mint a Schwarzschild esetben:
1 r ≥2r → 1  ≤2 (4.15.20)
A körpályán keringő próbatest keringési frekvenciájához behelyettesítjük a Schwarzschild

koordinátákban kapott eredménybe a két koordináta-rendszer közötti átváltási képletet:
 I =c⋅
rg
2⋅r 3S 
=c⋅
2048⋅r 3I
r 5g  (4.15.21)
4.16 Gaussi poláris koordináták
Az ívelem-négyzet általános képletében további tetszőleges függvényeket próbálunk ki:
ds 2= AG  r ⋅c 2⋅dt 2−dr 2G −C G r ⋅r 2G⋅d  2sin2 ⋅d 2  (4.16.1)
Összehasonlítjuk a Schwarzschild koordináta-rendszerben felírt ívelem-négyzettel:

2 2 2 2 2 2 2 2
ds = AS r ⋅c ⋅dt −B S r ⋅dr S −r S⋅d  sin  ⋅d   (4.16.2)
Ívelem-négyzet az időszerű, sugárirányú és a horizontális koordináta mentén:
AG = AS
2 2
dr G= BS⋅dr S
2 2
C G⋅r G =r S (4.16.3)
143
A második és a harmadik egyenlet összefügg, elvégezzük az integrálást:
rS
r G=∫  B S⋅dr S =
CG
1 rS
r G=∫ ⋅dr S =
CG
 1−
rg
rS
Átváltás a Gaussi poláris és a Schwarzschild koordináta-rendszerek sugárirányú koordinátái között:
r
r G= g⋅ log
2   1−
rg
rS  
1 −log 1−
rg
rS   r
−1 r S⋅ 1− g K
rS
r g =0 →

r G=0r S⋅ 1−
0
rS
K → K =0
r G=
rg
2
⋅ log
  1−
rg
rS  
1 −log 1−
rg
rS   r
−1 r S⋅ 1− g
rS
(4.16.4)
A gaussi poláris koordinátákat az izotróp koordinátákkal is összehasonlítjuk

2 2 2 2 2 2 2 2
ds = AG  r ⋅c ⋅dt −dr G −C G r ⋅r G⋅d  sin ⋅d  
ds 2= A I r ⋅c 2⋅dt 2−B I r ⋅dr 2I r 2I⋅d 2 sin2  ⋅d 2  (4.16.6)
Ívelem-négyzet az időszerű, sugárirányú és a horizontális koordináta mentén:
AG = AI
dr 2G= B I⋅dr 2I
2 2
C G⋅r G =B I⋅r I (4.16.7)
Integráljuk a második összefüggést:
dr 2G= B I⋅dr 2I

4
dr G=  B I⋅dr I =
4⋅r I r g
4⋅r I ⋅dr I
144
2
r G=∫
 4⋅r I r g
4⋅r I ⋅dr I
r G=
rg
2  r
⋅ log r I − g r I C
8⋅r I 
r g =0 → r G=0r I C → C=0
Átváltás a Gaussi poláris és az izotróp koordináta-rendszerek sugárirányú koordinátái között:
r
 r
r G= g⋅ log r I − g r I
2 8⋅r I  (4.16.8)
Mindkét esetben transzcendens egyenletre jutunk, melyeknek nincs zárt alakú megoldása, ezért
megelégszünk a talált összefüggésekkel.
4.17 Forgó Schwarzschild-koordináták
Számos problémát hasznos forgó koordináta-rendszerben tárgyalni. A szokásos

Schwarzschild koordináta-rendszerből a következő módon váltunk át:
⋅t (4.17.1)
A következőképpen változik meg az ívelem-négyzet:
   
2
2 r⋅ 2 2 2 2 2
ds = Ar − ⋅sin  ⋅c ⋅dt −2⋅⋅r ⋅sin ⋅dt⋅d 
c (4.17.2)
2 2 2 2 2
−B r ⋅dr −r ⋅ d  sin ⋅d  
Az érvényességi köre arra a tartományra terjed ki, ameddig megőrzi az eredeti metrika
szignatúráját. Például az egyik metrikus tenzor tag előjele akkor vált át, amikor az értéke nulla:
2
A r −  r⋅
c
⋅sin 2 =0
2
rg
1− −
r
r⋅
c  
⋅sin2 =0
3 c2 r g⋅c 2
r − 2 ⋅r− 2 =0 (4.17.3)
 ⋅sin 2   ⋅sin2  
A harmadfokú egyenlet speciális alakja és megoldóképlete:
145
x 3− p⋅x−q=0
 
q
x 1,2,3= − 
2
q2 p3 3 q
  − −
4 27 2
q2 p3

4 27   (4.17.4)
Mivel a négyzetgyök alatt negatív szám van, a megoldóképlet alkalmazásakor a komplex számokra
vonatkozó műveleti szabályokat kell figyelembe venni. A harmadfokú egyenletnek mindig van
valós megoldása. Forgó koordináta-rendszert veszünk fel a Naprendszerben, melynek a
körfrekvenciája megegyezik a Földével:
2⋅ 1
t k2 =365,256363004 nap → = =1,99098659277⋅10−7
tk s
A Nap standard gravitációs paramétere, és belőle a gravitációs sugara:
m3 20
r g=
2⋅⋅M 3
=2,9532500765⋅10 m
⋅M =1,32712440018⋅10 2 → 2
s c
Az eredmény:
r =1,5057509⋅1015 m (4.17.5)
Ez egy olyan kör, melynek a kerülete 1 fényév. Ennél nagyobb távolságban a koordináta-rendszer
állandó koordinátájú pontjai a fénysebességnél is gyorsabban mozognak, ezért nem alkalmasak
időszerű mozgást végző testek pályájának leírására.
A megoldás érvényességének feltétele, hogy a négyzetgyök alatti érték negatív legyen. Ez
akkor szűnik meg, ha olyan naggyá válik a körfrekvencia, hogy az említett kifejezés nullává, vagy
pozitívvá válik:
2 3
q p
 ≥0
4 27
2
  
3
r g⋅c2
− 2
 ⋅sin 2 

−
c2
2⋅sin2 
≥0

4 27
r 2g c2
− ≥0
4 27⋅2⋅sin 2  
2⋅c
≥ (4.17.6)
 27⋅sin ⋅r g
A forgó Schwarzschild koordináta-rendszer kétszer kovariáns metrikus tenzora:
146
 
2
rg
1− −
r
r⋅
c  
⋅sin 2  0 0 −⋅r 2⋅sin 2 
1
0 − 0 0
g  = r (4.17.7)
1− g
r
0 0 −r 2 0
−⋅r ⋅sin 2 
2
−r ⋅sin 2 
2
0 0
A metrikus tenzornak vannak nullától különböző nemdiagonális tagjai. Felírunk azokból a sorokból
és oszlopokból egy részmátrixot, amikben ezek a tagok megjelennek:
 
2
rg
g ij =
1− −
r
r⋅
c  
2 2 2
⋅sin  −⋅r ⋅sin  
−⋅r 2⋅sin2   −r 2⋅sin2  
A részmátrix determinánsa:
g =g tt⋅g   −g t ⋅g  t
 
2
rg
g =− 1−
r
−
r⋅
c  
2 2 2 2 4 4
⋅sin  ⋅r ⋅sin − ⋅r ⋅sin  (4.17.8)
Ezek után a kétszer kontravariáns metrikus tenzor komponensei:
g  1
g tt = =
g
 
2
rg
1−
r
−
 
r⋅
c
⋅sin 2  −2⋅r 2⋅sin 2 
g t g 
g t = =g  t = t  =−
g g
 
2
rg
1−
r
−
r⋅
c  
⋅sin 2  −2⋅r 2⋅sin2  
2
rg
g  =
g tt
=
1− −
r
r⋅
c  
⋅sin 2 
g
 
2
rg
− 1− −
r
r⋅
c  
⋅sin 2  ⋅r 2⋅sin2  − 2⋅r 4⋅sin4 
g rr =
1
g rr
r
=− 1− g
r  
147
1 1
g  = =− 2 (4.17.9)
g  r
A metrikus tenzor deriváltjai és a konnexió:
∂ g tt 2⋅ 2⋅r⋅sin 2   r g ∂ g tt 2⋅ 2⋅r 2⋅cos  ⋅sin 

=− − 2 =− 2
∂r c2 r ∂ c
∂ gt  ∂ g t 2 ∂ g t  ∂ g t
= =−2⋅⋅r⋅sin  = =−2⋅⋅r 2⋅cos ⋅sin
∂r ∂r ∂ ∂
∂ g rr rg ∂ g
= =−2⋅r
∂ r r −r g 2 ∂r
∂ g  ∂ g 
=−2⋅r⋅sin 2  =−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  (4.17.10)
∂r ∂
2 2 3 2 2
2⋅ c −1⋅ ⋅r ⋅sin c ⋅r g
 t tr = t rt = 2 2 4 2 2
2⋅c −1⋅ ⋅r ⋅sin 2⋅c ⋅r⋅ r−r g 
c 2−1⋅2⋅r 3⋅cos ⋅sin 

 t t = t  t =
c 2−1⋅2⋅r 3⋅sin 2 c 2⋅ r−r g 
2 2 3 2
 c ⋅r g −2⋅ ⋅r ⋅sin ⋅r −r g 
 r tt = 2 3
 r t  = r t =−⋅r −r g ⋅sin2  
2⋅c ⋅r
rg
 r rr =−  r  =−r −r g   r  =− r−r g ⋅sin2 
2⋅r⋅r −r g 
2
 tt =− 2 ⋅cos ⋅sin  

t =

t =−⋅cos ⋅sin
c
1
 r  = r = r =  r = 

=−cos ⋅sin 
r 
c 2⋅⋅2⋅r−3⋅r g 
 tr =rt =
2⋅c 2−1⋅ 2⋅r 4⋅sin2 2⋅c 2⋅r⋅ r−r g 
  c 2⋅⋅r −r g 
 t = t = 2 ⋅cot 
c −1⋅ 2⋅r 3⋅sin 2 c 2⋅ r−r g 
 
  =  =cot  (4.17.11)
148
4.18 Kruskal-Szekeres koordináták
A zuhanó pálya vizsgálatakor kiderült, hogy a próbatest szemszögéből az eseményhorizont

nem jelent semmilyen akadályt. A célunk, hogy olyan koordináta-rendszerrel fedjük le a
Schwarzschild-féle fekete lyuk téridejét, mely értelmezhető az eseményhorizonton, és biztosan
lefedi a teljes téridőt. Ehhez megállapítjuk a behulló, és kifelé tartó fénysugarak pályáját.
Megszorozzuk az általános gömbszimmetrikus ívelem-négyzetet a zuhanó fényszerű geodetikuson
egy monoton változó paraméterrel:
2 2 2 1
A r ⋅c ⋅dt − Br ⋅dr =0 /⋅ 2
d
2 dt 2 dr 2
A r ⋅c ⋅ 2 −B r ⋅ 2 =0 (4.18.1)
d d
Behelyettesítjük az időirányú érintővektort és azt, hogy a második függvény az első reciproka:
2 dt 1
u t= A⋅c ⋅ B=
d A
u2t dr 2
− =0 /⋅A
A⋅c 2 A⋅d 2
ut dr
=± (4.18.2)
c d
Az egyenlet baloldala állandó, így a sebesség változása a monoton változó paraméterhez egyenesen
aránylik, így maga is monoton változó paraméter. Ezért akár a sugarat is választhatjuk
paraméternek:
ut
d ⋅± =dr d =±dr
c
ut dr
=± =±1 (4.18.3)
c d
Behelyettesítjük az érintővektorba és integrálunk:
ut dt
=A⋅c⋅ =±1
c dr
c⋅dt 1 1
=± =±
dr A r
1− g
r
149
1
c⋅t=±∫ ⋅dr
rg
1−
r
A logaritmus miatt két különböző esetet kell megkülönböztetnünk, a gravitációs sugáron kívüli és
belüli állapotot. A pozitív, illetve negatív előjel különbözteti meg a kifelé és a befelé tartó
fénysugarakat:
c⋅t=±r ±r g⋅log
 
r
rg
−1 C r r g
c⋅t=±r ±r g⋅log  r g −r K r r g (4.18.4)
Írjuk fel külön a két fényutat a gravitációs sugáron kívül, és válasszunk dimenzió nélküli integrációs
állandókat:
c⋅t=rr g⋅log
 
r
rg
−1 r g⋅u (4.18.5)
c⋅t=−r −r g⋅log
 
r
rg
−1 r g⋅v (4.18.6)
Az u és v paraméterek, a gömb alakú koordinátafelületeket leíró szögkoordinátákkal együtt,

alkalmasak a Schwarzschild-megoldás ábrázolására, és kiküszöbölik a koordinátaszingularitást.
Ezek az Eddington-Finkelstein koordináták u v  :
1

u= ⋅ c⋅t−r−r g⋅log
rg
r
rg
−1
  (4.18.7)
1

v = ⋅ c⋅tr r g⋅log
rg
r
rg
−1
  (4.18.8)
Ezek a koordináták egymásnak nem affin paraméterei, ez például azt is jelenti, hogy ha
végighaladunk u értékein -∞ és +∞ között, akkor nem fogjuk tudni felderíteni a v geodetikust teljes
hosszában:
u=v−2⋅
 r
rg
log
r
 
rg
−1 (4.18.9)
v =−u2⋅
 r
rg  
log
r
rg
−1 (4.18.10)
Ezért ezek a geodetikusok nem teljesek, az u és v koordinátasíkból kilépnek. Az Eddington-
150
Finkelstein koordináták ugyanazt a sokaságot fedik le, mint a Schwarzschild-koordináták. Ezek

szerint azonban ez nem az egész téridő, hiszen találtunk olyan geodetikusokat, melyek elhagyják az
általunk feltérképezett területet. Ahhoz, hogy a teljes térképet megkapjuk, olyan, fényszerű
geodetikusokat leíró koordinátákra van szükségünk, melyek affin paraméterei egymásnak.
Végezzük el a következő átalakítást:
u v r v u r
r
  r
 
− −
2r 2 2 2 r
U =e =e ⋅ −1 ⋅e g
V =e =e ⋅ −1 ⋅e g
(4.18.11)
rg rg
Behelyettesítéssel megkapjuk a Schwarzschild-koordinátáktól való függést, ezek a Kruskal-

Szekeres koordináták U V  :
r−c⋅t
U=
 r
rg
−1⋅e
2⋅r g
(4.18.12)
r c⋅t
V=
r
rg
−1⋅e
 2⋅r g
(4.18.13)
Mivel a sugárirányú koordináta monoton növekvő függvényei, melyről már korábban kiderült, hogy
affin paraméter, ezek a koordináták, az általuk ábrázolt fényszerű geodetikusok szempontjából
egymás affin paraméterei. A két koordináta kombinációi:
r c⋅t
U⋅V =
  r
rg
−1 ⋅e
r g V
U
=e
r g
(4.18.14)
A szorzatból kifejezzük a Schwarzschild sugárirányú koordinátát. Az exponenciális egyenletet

általános alakra hozzuk:
r
−
rg 1 r 1
e = ⋅ − (4.18.15)
U⋅V r g U⋅V
Az általános alak és a megoldóképlet, ahol W(x) a Lambert-függvény:
 
a⋅d
a⋅log  p b − c
W − ⋅p
p a⋅xb=c⋅x d c d
x=− −
a⋅log p c
Behelyettesítünk a megoldóképletbe:
r
rg
=W
U⋅V
e
1   r =r g⋅W   U⋅V
e
r g (4.18.16)
Ha r = 0, akkor U⋅V =−1, itt található a felület valódi szingularitása, mely koordináta-rendszer
választástól független. Az U⋅V −1 feltétel azonban nem csak akkor teljesül amikor például
151
mindkettő elég nagy pozitív szám, hanem akkor is amikor ugyanakkora nagyságrendű negatívak. A
Schwarzschild szingularitás téridejének egy új, ismeretlen részét fedeztük fel, mely eddig a
szerencsétlenül választott koordináta-rendszer miatt rejtve volt a szemünk előtt:
A hiperbolikus felületek a középponttól mért ugyanolyan távolságú, a lineáris felületek az

ugyanolyan időkoordinátájú pontokat kötik össze. Ezeknek a feltételeknek maguk a
koordinátatengelyek is megfelelnek, a -∞, illetve Schwarzschild-sugár távolságú, és a +∞ illetve -∞
idejű pontok alkotják őket. A fekete lyuknak ezek szerint két „bejárata” van, a bal alsó, és a jobb
felső negyedben, melyektől egy-egy eseményhorizont választja el. A belső tartományok a grafikon
bal felső, és jobb alsó negyedében találhatóak. Negatív r koordináták is értelmezhetőek (ne felejtsük
el, hogy r jelentése nem távolság, hanem koordináta), az általuk alkotott hiperbolák kitöltik a belső
tartományt.
Azok a koordináták, amelyek a féregjárat-felületet kifeszítették, itt is jelen vannak, az
időkoordináta mind az első, mind a harmadik koordinátanegyedben értelmezve van, a
szögkoordináták szerepe pedig nem változott. A felület görbülete, és ezáltal az alakja
koordinátafüggetlen mennyiség, így immár ábrázolható a teljes alakzat. A koordinátafelület
paraméterei:

t=áll. =
2
dt=0 d =0 (4.18.17)
152
Teljes féregjárat-felület poláris és derékszögű koordinátákban:
A féregjárat valódi jelentősége ezeken az ábrákon még inkább megfigyelhető, mely immár szemmel
láthatóan két, aszimptotikusan sík univerzumot köt össze. Azonban minden olyan világvonalnak,
mely az egyik oldalon indul ki, és a másikon folytatódik, mindig van egy térszerű szakasza, a
tölcsér nyakrészénél, ezért ez a féregjárat tömeggel rendelkező, eredetileg a fénysebességnél
lassabb testek számára nem átjárható.
Meghatározzuk az U⋅V −1 tartományban az ívelem-négyzetet. Mivel U és V fényszerű
geodetikusok, ezért gUU = 0 és gVV = 0. Szorzatuk azonban nem nulla, ezért várható, hogy gUV sem
lesz az:
ds 2=2⋅g UV⋅dU⋅dV −r 2⋅d  2sin 2 ⋅d 2  (4.18.18)
A metrikus tenzor ismeretlen tagja kiszámítható a Schwarzschild metrikus tenzor segítségével,

felhasználjuk a transzformációs képletet:
∂U ∂ V ∂ U ∂V
g UV = ⋅ ⋅g  ⋅ ⋅g (4.18.19)
∂t ∂t S tt ∂ r ∂ r S rr
Behelyettesítünk:
    
r −c⋅t r c⋅t
∂ r 2⋅r g ∂ r 2⋅r g rg
g UV = −1⋅e ⋅ −1⋅e ⋅ 1−
∂t rg ∂t rg r
   
r −c⋅t rc⋅t
∂ r 2⋅r g ∂ r 2⋅r g 1
− −1⋅e ⋅ −1⋅e ⋅
∂r rg ∂r rg r
1− g
r
153
r −c⋅t rc⋅t
g UV =−
c⋅
r

rg
−1⋅e
2⋅r g
2⋅r g
⋅
c⋅
r

rg
−1⋅e
2⋅r g
2⋅rg
⋅ 1−  rg
r
r−c⋅t r c⋅t
2⋅rg 2⋅r g
r⋅e r⋅e 1
− ⋅ ⋅
rg
2⋅r 2g⋅
r
rg
−1 2⋅r 2g⋅
r
rg
−1 1−
r 
r
2 3 2 2 3 2 2 2 2 rg
c ⋅r g⋅ r −4⋅r⋅r 6⋅r ⋅r g −4⋅r r ⋅c ⋅r −r ⋅e
g g g
g UV =−
4⋅r 4g⋅r −r g 2
2⋅r 3g − rr
g UV =− ⋅e g
(4.18.20)
r
A Kruskal-Szekeres koordináta-rendszer ívelem-négyzete:

3 r
2 4⋅r g − r
ds =− ⋅e ⋅dU⋅dV −r 2⋅d  2sin 2 ⋅d  2
g
(4.18.21)
r
Behelyettesítjük a Schwarzschild és a Kruskal-Szekeres koordináták közötti átváltás képletét az

ívelem-négyzetbe, melyből már ki lehet számolni a szokásos geometriai mennyiségeket:
2
4⋅r 2g  e 
U⋅V
U⋅V
   
−W −1
2
ds =− ⋅e ⋅dU⋅dV − r g⋅W r g ⋅d 2 sin2  ⋅d 2 
W
U⋅V
e   1
e
(4.18.23)
−W 
e 
2⋅r 2g
 
U⋅V
−1 U⋅V
g UV =g VU =− ⋅e W 1
W
e 
U⋅V
e 1
W
U⋅V
e
1   g UV =g VU =− 2
2⋅r g
⋅e
1
2 g  =−
   
g  =− r g⋅W
U⋅V
e
r g
   
r g⋅W
U⋅V
e
r g
2
1
2 g  =−
   
g  =− r g⋅W
U⋅V
e
r g ⋅sin 2 
   
r g⋅W
U⋅V
e
2
r g ⋅sin 2 
(4.18.24)
154
∂ g UV ∂ g VU
= =
2⋅r 2g⋅V⋅ W
   U⋅V
e
2
∂U ∂U  U⋅V
  2
  
2⋅ W 1
e U⋅V
e ⋅W 1
e
∂ g  2⋅r 2g⋅V ∂ g  2⋅r 2g⋅V

=− =− ⋅sin 2 
W 2 W 2
U ⋅V U⋅V
∂U ∂U
e e e e
∂ g UV ∂ g VU
= =
2⋅r 2g⋅U⋅ W
   U⋅V
e
2
∂V ∂V  U⋅V
  2
  
2⋅ W 1
e U⋅V
e ⋅W 1
e
∂ g  2⋅r 2g⋅U ∂ g  2⋅r 2g⋅U

=− =− ⋅sin 2 
∂V W
U ⋅V
2 ∂V W
U⋅V
2
e e e e
2
∂ g 
∂
=− r g⋅W   
U⋅V
e
r g ⋅cos ⋅sin  (4.18.25)
 UUU =−
V
⋅
 
W
U⋅V
e
2
2
 
U⋅V
  
U⋅V
W 1
e
e W 1
e
U
 U =− ⋅ W
2
U⋅V
e
1
   V
 V =− ⋅ W
2   
U⋅V
e
1
U
 U =− ⋅ W
2
U⋅V
e   
1 ⋅sin 2 
V
 V =− ⋅ W
2   
U⋅V
e
1 ⋅sin 2  
 VVV =−
U
⋅
 W
U⋅V
e
2
2
 
U⋅V
  U⋅V
W 1
e
e W 1
e
V
 U = U = U =  U = 2
 
U⋅V
  
W
e
1
U⋅V
e ⋅W 1
e
155
U
 V =  V = V = V = 2
 
U⋅V
  
W
e
1
U⋅V
e ⋅W 1
e
  =−cos ⋅sin    =  =cot  (4.18.26)
4.19 Kruskal-Szekeres téridő
Be lehet vezetni olyan koordinátákat, melyek közül egy időszerű, a többi három pedig
térszerű, hasonlóan a Schwarzschild-koordinátákhoz, viszont a szingularitás teljes téridejét lefedik.
Ez a Kruskal-Szekeres téridő c⋅T R   . Az átszámolási képletek:
c⋅T =r g⋅V −U  R=r g⋅V U 
1 1
U= ⋅ R−c⋅T  V= ⋅ Rc⋅T  (4.19.1)
2⋅r g 2⋅r g
A koordináták néhány hasznos kombinációja:
r U R−c⋅T
2 2 2
R −c ⋅T =4⋅r g⋅U⋅V =4⋅r g⋅r −r g ⋅e
rg = (4.19.2)
V Rc⋅T
Az elsőből kifejezzük a Schwarzschild sugárirányú koordinátát. Az exponenciális egyenletet

általános alakra hozzuk:
r
−
rg 4⋅r 2g
r 4⋅r 2g
e = 2 2 2
⋅ − 2 2 2
(4.19.3)
R −c ⋅T r g R −c ⋅T
Az általános alak és a megoldóképlet, ahol W(x) a Lambert-függvény:
 
a⋅d
a⋅log  p b − c
W − ⋅p
p a⋅xb=c⋅x d c d
x=− −
a⋅log p c
Behelyettesítünk a megoldóképletbe:
   
2 2 2 2 2 2
r R −c ⋅T R −c ⋅T
=W 2
1 r =r g⋅W 2
r g (4.19.4)
rg 4⋅e⋅r g 4⋅e⋅r g
156
4.19 Kruskal-Szekeres téridő
Ugyanaz az ábra, de a Kruskal-Szekeres téridő koordinátái szerint:
A Kruskal-Szekeres téridő ívelem-négyzete:
r g − rr 2
ds = ⋅e ⋅c ⋅dT 2−dR 2−r 2⋅d  2sin 2 ⋅d  2
2 g
(4.19.5)
r
Behelyettesítjük a Schwarzschild és a Kruskal-Szekeres téridő közötti átváltás képletét az ívelem-

négyzetbe:
 
2 2 2
R −c ⋅T
−W −1 2
   
4⋅e⋅r 2g
2 e R 2−c 2⋅T 2 2 2 2
ds = ⋅c ⋅dT −dR − r g⋅W 2
r g ⋅ d  2sin 2 ⋅d  2
 
4⋅e⋅r g
2 2 2
R −c ⋅T
W 2
1
4⋅e⋅r g
(4.19.6)
 
 
2 2 2
R −c ⋅T
−W −1 R2−c 2⋅T 2
e
4⋅e⋅r 2g W 2
1
g TT =−g RR= 4⋅e⋅r g
g TT =−g RR=
 
2 2 2
R −c ⋅T
 
2 2 2
W 1 −W
R −c ⋅T
−1
4⋅e⋅r 2g
2
4⋅e⋅r g
e
 1
2 g =−
 
g  =− r g⋅W
R 2−c 2⋅T 2
4⋅e⋅r 2g
r g
   r g⋅W
R2−c 2⋅T 2
4⋅e⋅r 2g
r g
 
2
1
2 g  =−
 
g  =− r g⋅W
R2−c2⋅T 2
2
4⋅e⋅r g
r g ⋅sin 2 
   
r g⋅W
R 2−c 2⋅T 2
2
4⋅e⋅r g
r g ⋅sin2 
 
2
(4.19.7)
157
5. Forgó fekete lyuk térideje
5. Forgó fekete lyuk térideje
Az égitestek nem csak az energiájukkal, hanem a forgásukkal is befolyásolják a téridőt. A

forgó fekete lyuk és a forgó anyagi test körüli téridő szerkezete nem egyezik meg, mint a
gömbszimmetrikus esetben. Azonban azok az effektusok, amelyek az egyszerűbb fekete lyuk
téridejében fellépnek, megjelennek a forgó égitest körül is, bár hatásuk kissé eltérő mértékben függ
a gravitációs forrás tömegétől, és perdületétől.
Új, a newtoni gravitációs elmélettől idegen jelenségekkel fogunk találkozni. A téridő kijelöl
egy tengelyt a térben, amivel megbontja a tengely körüli két keringési irány szimmetriáját, és a
tengely irányába mutató forgásokra is hatással van.
5.1 Tengely-szimmetrikus téridő
Az egyenletesen forgó testek körüli téridőt stacionáriusnak hívjuk. A metrika nem változik,
ezért nem függ az időtől, és forgatásra önmagába tér vissza, ezért a hosszúsági köröket leíró
szögkoordinátától sem. Általános esetben a tengely-szimmetrikus metrika ívelem-négyzete, ahol az
ismeretlen függvények csak x-től és y-tól függnek, melyek tetszőleges koordináták
t x y :
ds 2=e 2⋅⋅c 2⋅dt 2−e2⋅⋅d −⋅c⋅dt2−e 2⋅⋅dx 2−e 2⋅⋅dy 2 (5.1.1)
Megszoroztuk a koordinátákat négy ismeretlen függvénnyel, és alkalmaztuk a körfrekvenciát. A

metrikus tenzor:
 
2⋅ 2 2⋅ 2⋅
e − ⋅e 0 0 ⋅e
2⋅
0 −e 0 0
g  = 2⋅ (5.1.2)
0 0 −e 0
⋅e 2⋅ 0 0 −e 2⋅
A metrikus tenzornak vannak nullától különböző, nem diagonális tagjai. Felírunk azokból a
sorokból és oszlopokból egy részmátrixot, amikben ezek a tagok megjelennek:

g ij =
e 2⋅− 2⋅e 2⋅ ⋅e 2⋅
⋅e 2⋅ −e 2⋅  (5.1.3)
g =g 00⋅g  − g t ⋅g  t=e 2⋅− 2⋅e 2⋅ ⋅−e 2⋅ −⋅e 2⋅ ⋅⋅e 2⋅ =−e 2⋅− (5.1.4)
Invertáljuk a részmátrixot, és kiegészítjük vele a kétszer kontravariáns metrikus tenzort:
158
 
e−2⋅ 0 0 ⋅e−2⋅
 0 −e−2⋅ 0 0
g = −2⋅ (5.1.5)
0 0 −e 0
−e  2⋅e−2⋅
−2⋅ −2⋅
⋅e 0 0
Egyelőre tartsuk a körfrekvenciát konstans értéken, ezáltal pl. egy egyenlítői körpálya egyik
körüljárási irányára szorítkozunk. A geometriai mennyiségek végigszámolgatása után megkapjuk az
egyszerűsített Ricci-tenzor komponenseket:
∂  ∂ ∂ ∂  ∂  ∂ ∂  ∂
P= − − − Q= − − −
∂y ∂y ∂ y ∂ y ∂x ∂ x ∂ x ∂ x
Rtt =2⋅e 2⋅ −⋅

 ∂
∂y
∂2 
⋅P− 2  2⋅e 2⋅−⋅
∂y 
∂
∂x
∂2 
⋅Q− 2
∂x  
∂2  ∂ 
  
2
2⋅− ∂  ∂
e 2⋅−⋅ 2
− ⋅Q e ⋅ 2
− ⋅P
∂x ∂ x ∂y ∂y
Rt  =R t =⋅e 2⋅ −⋅

 ∂
∂y
∂2 
⋅P− 2 ⋅e 2⋅−⋅
∂y 
∂
∂x
∂2 
⋅Q− 2
∂x  
 
2 2 2
∂2  ∂ ∂2  ∂  ∂2  ∂  ∂2  ∂
R xx=e 2⋅ −
⋅
∂
∂y
⋅P− 2 
∂y
∂
∂x
−Q ⋅ − 2 −
∂x ∂x ∂x
−
∂x
2
−
∂x
− 2−
∂x ∂x       
  
2
∂  ∂  ∂2  ∂ 
R yy =e 2⋅−
⋅ Q ⋅ − −
∂ x ∂ x ∂ x2 ∂ x 
2 2 2
∂ ∂2  ∂  ∂2  ∂ ∂2  ∂ 
 
∂
∂y
−P ⋅ − 2 −
∂y ∂y  ∂y
− 2−
∂y ∂y
− 2−
∂y ∂y      
∂2  ∂2 
R xy=R yx=  ∂  ∂ ∂
 ⋅ 
∂ y ∂ y ∂x
  
∂ ∂  ∂ ∂ ∂
⋅ − ⋅ −
∂ ∂ 
− ⋅ −
∂ x ∂ x ∂ y ∂ x ∂ y ∂ x⋅∂ y ∂ x ∂ y ∂ x⋅∂ y 
   
2 2
∂ ∂  ∂ ∂ 
R =e 2⋅ −⋅ ⋅P− 2 e 2⋅−⋅ ⋅Q− (5.1.6)
∂y ∂y ∂x ∂x2
Az általános Ricci-tenzort illetve az Einstein-tenzort egyenlővé tesszük nullával, ezzel megkapjuk a

forgásszimmetrikus, stacionárius vákuummegoldásokat leíró egyenletrendszert:
   
2 2
−2⋅ ∂  ∂ ∂ ∂  ∂ ∂
e ⋅ 2
 ⋅ − e−2⋅⋅  ⋅ − =
∂x ∂x ∂x ∂ y2 ∂ y ∂ y
Rtt = 0:
    
2 2
1 2⋅− −2⋅ ∂ ∂
⋅e ⋅e ⋅ e −2⋅⋅
2 ∂x ∂y
159
 ∂2  ∂ ∂
  
2
−2⋅ ∂  ∂ ∂
e−2⋅⋅ 2
 ⋅ − e ⋅ 2
 ⋅ − =
∂x ∂x ∂x ∂y ∂y ∂y
Rφφ = 0:
    
2 2
1 ∂ ∂
− ⋅e 2⋅−⋅ e −2⋅⋅ e−2⋅⋅
2 ∂x ∂y
Rtφ = 0:
∂x  ∂x ∂y  
∂ e 3⋅−−⋅∂  ∂ e3⋅−−⋅∂  =0
∂y 
∂2 − ∂ ⋅∂  − ∂ ⋅∂  ∂⋅∂  ∂ ⋅∂ =
∂ x⋅∂ y ∂x ∂y ∂y ∂x ∂x ∂y ∂x ∂ y
Rxy = 0:
1 2⋅− ∂  ∂
⋅e ⋅ ⋅
2 ∂x ∂y
  
2 2
∂
⋅ ∂ 2  ∂  ⋅ ∂ −
−2⋅
e
∂y ∂y ∂y ∂y
Gxx = 0: e−2⋅⋅ 
∂ ∂
⋅ 
∂ x ∂x
∂ ∂
⋅
∂x ∂ x
= 
    
2 2
1 2⋅− −2⋅ ∂ ∂
⋅e ⋅e ⋅ −e −2⋅⋅
4 ∂x ∂y
  
2 2
∂
e−2⋅⋅ ∂ 2  ∂ ⋅ ∂ −
∂x ∂ x ∂ x ∂x
Gyy = 0: e−2⋅⋅ 
∂ ∂
⋅ 
∂ y ∂y
∂ ∂ 
⋅
∂y ∂y
=  (5.1.7)
    
2 2
1 2⋅ − −2⋅ ∂  ∂
⋅e ⋅e ⋅ −e−2⋅⋅
4 ∂x ∂y
Bevezetünk egy új jelölést, amivel szimmetrikus alakba tudjuk átírni az egyenleteket, és átírjuk a
Ricci-tenzor tt és φφ komponenseiből származó képleteket:
=
    
2 2
 ∂x ∂y   ∂y 2 
∂ e −⋅∂  ∂ e −⋅∂ = 1⋅e 3⋅−⋅ e−⋅ ∂ e −⋅ ∂
∂x ∂x ∂y
    
2 2
 ∂x ∂y   ∂y 2 
∂ e −⋅∂  ∂ e −⋅∂  =− 1⋅e 3⋅−⋅ e−⋅ ∂ e −⋅ ∂
∂x ∂x ∂y
(5.1.8)
Ezeknek és az Einstein tenzor komponenseknek az összegei és különbségei:
160
Rtt  R =G xxG yy= ∂ e −⋅

∂x
∂ e
∂x 
 ∂ e−⋅
∂y
∂ e
∂y  
=0 
    
2 2
3⋅− − ∂ ∂
Rtt − R =−e ⋅e ⋅ e−⋅
∂x ∂y
    
2 2
∂ ∂
G x −G yy =−e 2⋅−⋅ e−⋅ −e−⋅ (5.1.9)
∂x ∂y
A mértékszabadság miatt kijelölhető egy koordináta-feltétel:
e 2⋅−= x , y (5.1.10)
Átírjuk az ívelem-négyzetet új függvények behelyettesítésével:
=e 2⋅ −  = =e −
2 
 12 2 2
ds =e ⋅ ⋅c ⋅dt − d −⋅c⋅dt −

e 
 
⋅ dx 2⋅dy 2  (5.1.11)
Ezeket behelyettesítjük a Ricci-tenzorból származó egyenletekbe:
   
2 2 2 2
∂ e 3⋅−−⋅∂ −   ∂ e 3⋅−−⋅∂ −  =0 (5.1.12)
∂x ∂x ∂y ∂y
Tehát ω és 2− 2 ugyanazt az egyenletet elégíti ki. Ezáltal a tengely-szimmetrikus stacionárius

megoldásokból új megoldásokat lehet létrehozni. Például a konjugált metrikát – mely később fontos
lesz a Kerr-megoldás levezetésekor – a következő transzformációval:
t  i⋅ −i⋅t
Az ívelem-négyzet a behelyettesítéssel átalakul:
1
⋅c 2⋅dt 2− ⋅d −⋅c⋅dt 2 1 2 2 2⋅  2− 2
→ ⋅c ⋅dt  ⋅c⋅dt⋅d − ⋅d  2
   
(5.1.13)
Amit a következő transzformáció eredményeként is értelmezhetünk:
 2⋅dt 2− 1 ⋅d −⋅c⋅dt

⋅c  2

  
=
 = (5.1.14)
 − 2
2
 − 2
2
Egy megfelelő mérték választásával átírhatjuk az ívelem-négyzetet:
161
= =1
 1

ds 2=e ⋅ ⋅c 2⋅dt 2 − ⋅ d −⋅c⋅dt2 −e 2⋅⋅ dx 2dy 2

(5.1.15)
∂2 e 
Ennek következtében: =0 (5.1.16)
∂ x⋅∂ y
Elvégzünk egy koordináta-transzformációt, ahol az exponenciális kifejezést koordinátaként

használjuk fel:
e  =  x , y  , z 
∂ ∂ z ∂ ∂z
= =− (5.1.17)
∂x ∂ y ∂y ∂x
Behelyettesítjük az ívelem-négyzetbe, ahol az ismeretlen függvények immár ρ-tól és z-től függenek,

ez a Papapetrou metrika t  z :
 1

ds 2=⋅ ⋅c 2⋅dt 2− ⋅ d −⋅c⋅dt 2 −e 2⋅⋅ d  2dz 2

(5.1.18)
5.2 Ernst-egyenlet
Egyértelműbbé tehető a metrika anélkül, hogy veszítene az általános jellegéből, az

egyenletek pedig standard formára redukálhatók. Feltesszük, hogy a metrikában létezik egy
fényszerű felület, ez az első lényeges különbség a sík téridő, és a forgó fekete lyuk között. Gömbi
polárkoordinátákat vezetünk be t r   . Az eseményhorizont egyenlete:
N  x , y=N r , =0
A fényszerűség feltétele, hogy rajta a négyestávolság nulla:
∂N ∂N
g  ⋅  ⋅  =0 (5.2.1)
x x
A választott metrikában:
2 2
e 2⋅−
⋅
∂N
∂r  

∂N
∂
=0 (5.2.2)
Mértékválasztás, majd felhasználásával a felület egyenlete:
162
5.2 Ernst-egyenlet
e 2⋅−= r =0 (5.2.3)
A felületen az exponenciális kifejezésünk alakját általános esetben feltételezhetjük a következőnek:
e  = ⋅ f  r ,  =  ⋅ f =0 (5.2.4)
Mindezeket behelyettesítjük a Ricci-tenzor tt és φφ tagjának összegébe:
    
2 2
1 2⋅− −2⋅ ∂ ∂
⋅e ⋅e ⋅ e −2⋅⋅ =0
2 ∂x ∂y
∂
∂r   ⋅
∂
∂r
 ⋅ 
1 ∂2 f
f ∂ 2
=0 (5.2.5)
∂2 
Az egyenlet megoldásai: =2 f =sin 
∂ r2
2 2
Megoldás Δ-ra: =r −r g⋅r a (5.2.6)
Ahol a és rg integrálási állandók, és természetesen nem véletlenül ezeket a szimbólumokat

választottuk a jelölésükre. A következő kifejezések transzformációra invariánsak, itt p és q valós
állandók, ezeket az összefüggéseket később felhasználjuk:
 
2 2
2
2r g = ⋅
p
rg
2 −a 2
q
2a = ⋅
p
rg
2
−a 2 
r
2 g r
− 2a = g −a 2 2
p q =1 (5.2.7)
2 2
Visszatérünk Papapetrou metrikára, felírjuk a metrikus függvények megoldásait, és belőlük a

koordináták közötti átváltásokat:
e
−
=  =e = ⋅sin 
z = r−  rg
2
⋅cos  (5.2.8)
Új koordinátákat vezetünk be, és behelyettesítjük őket a Ricci-tenzor komponenseibe, és azok

kombinációiba t r  :
=cos  =1− 2=sin 2  
    
2 2
Rtt − R = ∂ ⋅
∂r
∂−
∂r 
 ∂ ⋅
∂  
∂−
∂
=−e 2⋅−⋅ ⋅
∂
∂r
⋅
∂
∂ 
163
5.2 Ernst-egyenlet
∂r 
Rt =R t = ∂ ⋅e 2⋅−⋅
∂
∂r  
 ∂ ⋅e 2⋅ −⋅
∂
∂
∂
=0
 (5.2.9)
Ugyanezek az egyenletek =e − behelyettesítésével:

2 2
⋅
∂
⋅
∂
   
Rtt − R = ∂ 
 ∂
⋅
∂r  ∂ r  
 ∂
 ∂
⋅
∂   ∂
=
∂r

2
∂
Rt =R t = ∂

 ∂
⋅
∂r  ∂r
2
 ∂
 
 ∂
⋅
∂ 2 ∂
=0
 (5.2.10)
Átrendezzük az egyenleteket:
               
2 2 2 2
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂
⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅ =⋅  ⋅ 
∂r ∂r ∂ ∂ ∂r ∂r ∂ ∂
     
⋅ ∂ ⋅
∂r
∂
∂r
 ∂ ⋅
∂
∂
∂ 
∂ ∂
=2⋅ ⋅ ⋅
∂r ∂r
∂  ∂
⋅ ⋅
∂ ∂
(5.2.11)
Ha elvégezzük ezeket a behelyettesítéseket, két szimmetrikus egyenletet kapunk:
X = Y =−
        
2 2
1 ∂X ∂X ∂X ∂X
⋅ X Y ⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅ =⋅ ⋅
2 ∂r ∂r ∂ ∂ ∂r ∂
        
2 2
1 ∂Y ∂Y ∂Y ∂Y
⋅ X Y ⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅ =⋅ ⋅ (5.2.12)
2 ∂r ∂r ∂ ∂ ∂r ∂
A következő egyenletek az (5.3.13)-as összefüggésnél segíteni fognak meghatározni μ-t és η-t:
rg
r−
 ∂
R xy=R yx =− ⋅
 ∂r


2 ∂
⋅
∂
=
2
2
⋅
∂ X ∂Y ∂ X ∂ Y
⋅ 
 X Y  ∂r ∂ ∂ ∂ r
⋅  
 r g ∂
G xx −G yy =2⋅ r−
2
⋅
∂r
2⋅⋅
∂
∂
=
r
r− g   
 2
(5.2.13)
4
 X Y 2⋅ ⋅
∂ X ∂Y
⋅
∂r ∂r
−⋅
∂ X ∂Y
⋅
∂ ∂
−3⋅ 2



164
5.2 Ernst-egyenlet
Ismét új koordinátákat vezetünk be, felhasználjuk a korábban bevezetett transzformációs

szabályokat t   :
rg
r−
2
  
2
= rg
= −a 2 ⋅2 −1 (5.2.14)

2
rg
2 −a 2
2
Felírjuk velük mind a négy előző egyenletet:
  
2 2
1
2
⋅ X Y ⋅ ∂  −1⋅
∂
2 ∂X
∂ ∂  2 ∂ X
 ∂ 1− ⋅
∂
2
= −1⋅  
∂X
∂
1− ⋅
2
 
∂X
∂
  
2 2
1
2
⋅ X Y ⋅ ∂  2−1⋅
∂
∂Y
∂  
 ∂ 1− 2 ⋅
∂
∂Y
∂
=2−1⋅
∂Y
∂
1− 2 ⋅
∂Y
∂    
(5.2.15)
−
 ∂
1− 2
⋅
∂ 
 ∂
 2 ⋅
 −1 ∂
=
2
2
⋅
∂ X ∂Y ∂ X ∂Y
⋅  ⋅
 X Y  ∂ ∂  ∂  ∂   
∂ ∂
2⋅⋅ 2⋅⋅ =
∂ ∂
(5.2.16)
4
 X Y  2  ∂ X ∂Y
⋅ 2−1⋅ ⋅ −1− 2 ⋅
∂r ∂r
∂ X ∂Y
⋅
∂ ∂
3
− 2 
1
 −1 1− 2
Az X-et és Y-t leíró egyenleteknek a következő transzformációk is megoldásai, ahol c tetszőleges
állandó, ez szintén a hasznunkra lesz később:
X Y
2 X= 2 Y= (5.2.17)
1c⋅X 1−c⋅Y
Új függvényeket fejezünk ki a régiekből, és behelyettesítjük őket a szimmetrikus egyenletekbe:
1F 1G
X= Y=
1−F 1−G
1− F⋅G F−G
= = (5.2.18)
1− F ⋅1−G  1−F ⋅1−G
     
2 2
1−F⋅G⋅ ∂ 2−1⋅
∂
∂F
∂ ∂  
 ∂ 1− 2 ⋅
∂F
∂
=−2⋅G⋅  2−1⋅   ∂F
∂
1− 2 ⋅
∂F
∂
     
2 2
1−F⋅G⋅ ∂ 2−1⋅
∂
∂G
∂ ∂  
 ∂ 1− 2⋅
∂G
∂
=−2⋅F⋅  −1⋅
∂G
2
∂  
1− 2 ⋅
∂G
∂
165
5.2 Ernst-egyenlet
(5.2.19)
Az egyenletek megoldásai, ahol p és q valós állandók:
F =− p⋅−q⋅ G=− p⋅q⋅ p 2−q2=1 (5.2.20)
A körfrekvencia levezethető egy koordinátapotenciálból, a következő módon:
Rt =R t = ∂

 ∂
⋅
∂ r 2 ∂ r  
 ∂
 ∂
⋅
∂ 2 ∂
=0

∂  ∂ ∂  ∂
= ⋅ = ⋅ (5.2.21)
∂ 2 ∂ ∂ 2 ∂ r
A potenciált a következő egyenlet határozza meg:
   
2 2
∂  ⋅∂  ∂  ⋅∂  =0 (5.2.22)
∂  ∂ ∂  ∂ 
A másik egyenlet is felírható potenciállal:

2 2
∂ 
Rtt − R = ∂ ⋅
∂log
∂
 ∂ ⋅
∂  
∂ log  2 ∂ 
∂
= ⋅
 ∂
 ⋅     
2 ∂ 
 ∂
(5.2.23)
Bevezetünk még egy potenciált, a felhasználásával olyan alakú egyenleteket írhatunk fel, mint az
(5.2.11)-es, itt Ψ felel meg χ-nek, Φ felel meg ω-nak, κ pedig r-nek:
= 
⋅

              
2 2 2 2
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂
⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅ =⋅  ⋅ 
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂
     
⋅ ∂ ⋅
∂
∂
∂
 ∂ ⋅
∂
∂
∂ 
∂ ∂ ∂ ∂
=2⋅ ⋅ ⋅ ⋅ ⋅
∂ ∂  ∂ ∂
(5.2.24)
Ha a potenciálokat egyetlen komplex mennyiség komponenseinek tekintjük, felírhatunk egy olyan

egyenletet mint (5.2.15):
Z =i⋅
        
2 2
∂Z ∂Z ∂Z ∂Z
ℜZ ⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅ =⋅ ⋅ (5.2.25)
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂
Egy, az előzővel azonos alakú transzformációs összefüggést itt is felírhatunk:
166
5.2 Ernst-egyenlet
Z
2 Z= (5.2.26)
1i⋅c⋅Z
Mivel ugyanolyan alakú az egyenlet, ugyanolyan alakú függvénybehelyettesítést alkalmazhatunk,

ezzel megkapjuk az Ernst-egyenletet:
1E
Z =−
1−E
           
2 2
∂E ∂E ∂E ∂E
1−E⋅E ⋅ ∂ ⋅  ∂ ⋅
∗ ∗
=−2⋅E ⋅ ⋅ ⋅ (5.2.27)
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ ∂
Konjugált potenciálok, a konjugált metrikus függvények felhasználásával:
  
=
 =
 − 2
2
 − 2
2
2 2
  ⋅ =e ⋅ − =e 2⋅− 2⋅e 2⋅
=
 
  ∂
∂  2 ∂
   
∂  ∂
  2 ∂
 
= 2⋅ = ⋅ =− 2⋅ =− ⋅
∂  ∂   ∂ ∂  ∂  ∂
1 E
Z =i⋅
 
=− (5.2.28)
1− E
Felírjuk a konjugált Ernst-egyenlet, és felismerünk még két összefüggést a konjugált potenciálok

között:
    
2 2
1− E⋅ ∗
∂      
∂

 E ⋅ ∂ ⋅∂ E  ∂ ⋅
∂
∂ E
∂
=−2⋅E∗⋅ ⋅
∂ E
∂
⋅
∂ E
∂
 E ∗
1− E⋅  E ∗
E−

=ℜ Z =− 
=ℑ  Z =−i⋅ (5.2.29)
 2
∣1− E∣  2
∣1− E∣
5.3 A Kerr-megoldás levezetése
Ha megvizsgáljuk az összes lehetséges szimmetriát a tengely-szimmetrikus vákuum

téridőben, eljutunk egyetlen analitikus összefüggéshez a metrikáról, melyet először Roy Kerr talált
meg 1963-ban. A konjugált Ernst-egyenlet hasonló alakú az (5.2.19)-hez, ezért elvégezhető a
következő megfeleltetés, és megkapjuk közvetlenül a megoldást:
167
F = E G= E ∗

E=− p⋅−i⋅q⋅ p 2q2=1 (5.3.1)
Kifejezzük a komplex potenciált:
  1− p⋅−i⋅q⋅
Z =i⋅=−
1 p⋅i⋅q⋅
2 2 2 2
 p ⋅ −1−q ⋅1−   2⋅q⋅
= = (5.3.2)
2 2
 p⋅1 q ⋅
2
 p⋅12q2⋅ 2
Visszatérünk az r koordinátára, és behelyettesítjük p-t és q-t, valamint bevezetjük ρ-t

t r  :

2
2⋅a
2
p= ⋅
rg
rg
2 
−a 2 q=
rg
2 =r 2a 2⋅ 2=r 2a 2⋅cos 2   (5.3.3)
Ezekkel felírjuk a két potenciált:

2
a⋅r g⋅
 −a2 ⋅
= 
= 2 (5.3.4)
 
Ismeretlen konjugált metrikus függvények meghatározása a potenciálokból:

∂ 2⋅a⋅r⋅r g⋅  2 ∂ 2 2
 = −a ⋅ ⋅∂ 

=− 4
= ⋅ 4
∂r   ∂  ⋅ ∂
 a⋅r g 2 2 2
∂  2 ∂
 −a 2⋅2 ∂ 
= 4 ⋅r −a ⋅ =− ⋅  =− 4
⋅ 
∂   ∂r  ⋅ ∂r
∂
 a⋅r g⋅ r 2−a 2⋅ 2 ⋅ ∂
 2⋅a⋅r⋅r g⋅⋅
=− =− (5.3.5)
∂r 2
−a ⋅
2
∂ −a2⋅2
A konjugált körfrekvencia, és belőle a körfrekvencia kiszámítása:
 a⋅r⋅r g⋅
=
 = (5.3.6)
 − −a 2⋅
2
2
2
2⋅ −a ⋅

=e ⋅2 −2 =e 2⋅− 2⋅e 2⋅ = 2

168
a⋅r⋅r g⋅ 2 a⋅r⋅r g⋅ −2⋅

= 2
⋅ −2 = 2
⋅e (5.3.7)
−a ⋅ 
Kombináljuk a két felső egyenletet és behelyettesítjük a két delta szorzatát:
e 2⋅ =⋅
−a 2⋅ 2⋅ 2⋅ 2 4⋅  4 2 2 2

2
⋅e =e − ⋅e = 4⋅⋅ −a ⋅r ⋅r g⋅ (5.3.8)
 
Felírunk néhány algebrai azonosságot, és bevezetünk még egy metrikus függvényt:
 r 2a 2∓a⋅ ⋅⋅  ±a⋅ =2⋅ ±a⋅r⋅r g⋅ 
2⋅−a 2⋅=4⋅−a 2⋅r 2⋅r 2g⋅
2 = r 2a 22−a 2⋅⋅ (5.3.9)
Ennek felhasználásával a metrikus függvények:
⋅ 2 a⋅r⋅r g
e 2⋅ = =
2 2
2⋅ 2 
e 2⋅=e 2⋅ −e 2⋅ =
2
=e −=
⋅
2 
(5.3.10)
Az azonosság felhasználásával kifejezhető X és Y, valamint a deriváltjaik:
X ==  a⋅ 
r a 2 a⋅ ⋅⋅ 
2
X =−= −a⋅ (5.3.11)

r a 2 −a⋅ ⋅⋅ 
2
∂ X ∂Y
= =
 
2⋅ r −
rg
2
−2⋅r⋅  a⋅ ⋅ 
2
∂r ∂r  r 2a 2a⋅ ⋅ ⋅ ⋅
2 2 2
∂ X ∂Y ⋅ ⋅r a a ⋅2⋅a⋅ ⋅
= = 2 (5.3.12)
∂ ∂  r a a⋅ ⋅ ⋅ 
2 2 3
A fenti eredményeket behelyettesítjük (5.2.13)-ba:
169
rg
r−
 ∂
− ⋅
 ∂r


2 ∂
⋅
∂
= 2

 ⋅⋅
r
⋅ r − g ⋅ 22⋅a 2⋅−2⋅r⋅
2   
2
r
r− g  
  r ∂
r− g ⋅
2 ∂r
⋅
∂
∂
=2−

2

r⋅r g
2
(5.3.13)
Az egyenletrendszer megoldása:
2
e = (5.3.14)

Az általunk választott jelölésrendszerben a metrikus függvények a következők:
2
e
−
= e 2⋅= e 2⋅ =2 (5.3.15)

Immár valamennyi metrikus függvényt kifejeztük, ezért nincs más hátra, mint behelyettesíteni őket
az eredeti ívelem-négyzetbe:
2
2 

2
ds = ⋅ 2⋅c 2⋅dt 2 − 2 ⋅ d −
2

a⋅r⋅r g
2
⋅c⋅dt

⋅sin 2
 −
2 2 2
 
⋅dr − ⋅d  2 (5.3.16)
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2
Ahol:  = r a  −a ⋅⋅=r a  −a ⋅r −r g⋅r a ⋅sin  
A fekete lyuk téridejét forgási ellipszoid koordinátákban írjuk fel:
x=  r 2a 2⋅sin ⋅cos 
y= r 2a 2⋅sin ⋅sin 
z =r⋅cos  (5.3.17)
A Kerr megoldás ívelem-négyzete Boyer-Lindquist koordinátákban:
ds 2= 1−  r⋅r g
 2  2⋅r⋅r g⋅a
⋅c2⋅dt 2
2
⋅sin 2
⋅d ⋅c⋅dt−
2 2 2

⋅dr − ⋅d  2
(5.3.18)
 r⋅r ⋅a

− r 2a2  g2 ⋅sin 2  ⋅sin 2  ⋅d  2

2 2
Ahol: =r −r g⋅r a 2 =r 2a 2⋅cos 2  
Ha a nullához tart, visszakapjuk a gömbszimmetrikus Schwarzschild megoldást, ezzel be is
170
azonosítottuk ezt a mennyiséget, a geometriai perdületet:
a=0 →  
ds 2= 1−
rg 2 2
r
⋅c ⋅dt −
dr 2
r
1− g
−r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d 2 
2⋅⋅M
Schwarzschild-sugár: r g= 2
c
J 2⋅⋅J
Kerr-perdület: a= = (5.3.19)
m⋅c c 3⋅r g
Ha a fekete lyuk tömege nullához tart, sík téridőben visszakapjuk a forgási ellipszoid koordináta-
rendszert:
2
ds 2=c 2⋅dt 2− 2 2⋅dr 2−2⋅d  2−r 2 a 2 ⋅sin 2  ⋅d  2 (5.3.18)
r a
A geometriai mennyiségek a metrikus tenzortól a konnexióig:
 
r⋅r a⋅r⋅r g⋅sin 2 
1− 2 g 0 0
 2
2
0 − 0 0
g  =  (5.3.19)
0 0 − 2 0
a⋅r⋅r g⋅sin 2 
 2
0 0
 r⋅r ⋅a
− r 2a 2 g2 ⋅sin 2  ⋅sin2 
 
A metrikus tenzornak vannak nullától különböző, nem diagonális tagjai. Felírunk azokból a
sorokból és oszlopokból egy részmátrixot, amikben ezek a tagok megjelennek:
 
2
r⋅r g a⋅r⋅r g⋅sin  
1− 2 2
 
g ij = 2 (5.3.20)
a⋅r⋅r g⋅sin 

2 
r⋅r ⋅a
− r 2a2  g2 ⋅sin 2  ⋅sin 2  
 
a⋅r⋅r g⋅2a−1⋅r⋅r g ⋅sin 2 r 2a 2⋅ 2⋅ 2−r 2⋅r g 

g =g tt⋅g  −g t ⋅g  t =− 4
⋅sin 2 

(5.3.21)
Invertáljuk a részmátrixot, és kiegészítjük vele a kétszer kontravariáns metrikus tenzort:
171
 
r 2a 22−a 2⋅⋅sin 2  a⋅r⋅r g
0 0
⋅2 ⋅2

0 − 0 0
 2
g = (5.3.22)
1
0 0 − 0
2
a⋅r⋅r g −a 2⋅sin2  
0 0 −
⋅2 ⋅ 2
∂ g tt r g⋅2⋅r 2−2  ∂ g t  ∂ g t a⋅r g⋅2⋅r 2−2  2

=− 2
= =− 2
⋅sin 
∂r  ∂r ∂r 
∂ g rr 2⋅r−r g ⋅2−2⋅⋅r ∂ g 
= =−2⋅r
∂r 2 ∂r
∂ g   a⋅r g⋅2⋅r 2− 2⋅sin 2 −2⋅r 2⋅4

= 2
⋅sin2 
∂r 
∂ g tt 2⋅a 2⋅r⋅r g
=− ⋅cos ⋅sin 
∂ 4
∂ g t  ∂ g  t 2⋅a⋅r⋅r g⋅a 2⋅sin 2 2

= = ⋅cos ⋅sin
∂ ∂ 4
∂ g rr 2⋅a 2 ∂ g 
= ⋅cos ⋅sin =2⋅a 2⋅cos ⋅sin 
∂  ∂
∂ g   2⋅a⋅r⋅r g⋅a 2⋅sin 2 −2⋅2 ⋅sin 2  −2⋅a 2r 2 ⋅4

= ⋅cos ⋅sin  (5.3.23)
∂ 4
2 2 2 2 2
r a  −a ⋅r⋅r g ⋅sin 
 t tr = t rt =r g⋅2⋅r 2−2 ⋅ 6
2⋅⋅
a 2⋅ r⋅r g ⋅sin r⋅r g⋅2−r 2a 2 2

 t t =t  t=a 2⋅r⋅r g⋅ ⋅cos ⋅sin 
⋅6
t t  2⋅r 2− 2⋅r 2a2 2−a⋅r⋅r g a⋅⋅sin2 2⋅r 2⋅4 2

 r  =  r=−a⋅r g⋅ ⋅sin 
2⋅⋅6
172
 t  = t  =−a⋅r⋅r g⋅cos ⋅sin ⋅

a 3⋅ r⋅r g a⋅⋅sin 4 a⋅2⋅r⋅r g a⋅⋅ 2−a⋅r 2 a 2 2⋅sin2 2⋅r 2a 2 ⋅ 2−r 2−a 2 
6
⋅
r ⋅r g⋅2⋅r 2−2  r r a⋅⋅r g⋅2−2⋅r 2  2

 tt = 6
 t  = t = 6
⋅sin 
2⋅ 2⋅
r r 2⋅r −r g r r a2 r
 rr = 2 −  r =  r =  =− 2⋅cos ⋅sin 
 2⋅ 
r r⋅ a⋅r ⋅2⋅r 2−2 ⋅sin 2 −2⋅r⋅4

  =−  r  =⋅ g ⋅sin 2 
2 2⋅ 6
 a 2⋅r⋅r g   a⋅r⋅r g⋅a 2⋅sin 2 2

 =− tt ⋅cos ⋅sin   t = t = ⋅cos ⋅sin 
6 6
a2 r
 rr = ⋅cos ⋅sin  r =  r =
⋅2 2
−a 2⋅sin 2 ⋅sin 2 r⋅r g

 tr =rt =a⋅r g⋅2⋅r 2−2⋅
2⋅⋅6
  a 2⋅a 2⋅sin 2  2−⋅sin 2 −r⋅r g −⋅2

 t = =a⋅r⋅r g⋅
t ⋅cos ⋅sin 
⋅6
a⋅r g⋅ a2⋅sin 2 −⋅sin 2 −a⋅r⋅r g ⋅2⋅r −2 2⋅r⋅4⋅−a 2⋅sin 2 
⋅sin 2 
 
 r = r = 6
2⋅⋅
cos ⋅sin  2

  = = 6
⋅ a ⋅r⋅r g⋅−a 3⋅sin6 a⋅−2⋅2 ⋅sin 4 r⋅r g⋅ 2
⋅ (5.3.24)
a⋅−a⋅ ⋅ r 2a 2r⋅r g⋅2⋅2⋅a 3⋅r⋅r g ⋅sin 2 4⋅⋅r 2a 2 
4
A konnexió parciális deriváltjai már igen bonyolultak, akár csak a többi, belőlük következő
mennyiség, ezért nem írjuk le mindet. A Kerr-megoldás geodetikusai:
c⋅ẗ2⋅ t tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ  t t ⋅c⋅ṫ⋅̇ t r ⋅ṙ⋅̇ t ⋅̇⋅̇=0
r̈  r tt⋅c 2⋅ṫ 2 r rr⋅ṙ 2 r  ⋅̇2  r ⋅̇ 22⋅ rt ⋅c⋅ṫ⋅̇ r r ⋅ṙ⋅̇=0
 2 2  2  
̈ tt⋅c ⋅ṫ  rr⋅ṙ 2⋅ t ⋅c⋅ṫ⋅̇ r ⋅ṙ⋅̇=0
t t t t
c⋅ẗ2⋅ tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ  t ⋅c⋅ṫ⋅̇ ⋅ṙ⋅̇
r  ⋅̇⋅̇=0 (5.3.25)
173
5.4 Koordinátaszingularitások
A Kerr-metrikában sokkal változatosabb szingularitásokkal találkozunk, mint

gömbszimmetrikus esetben. Megvizsgáljuk a metrikus tenzor tt komponensét:
r⋅r g
g tt =1− (5.4.1)
2
Ez a következő esetben válik értelmezhetetlenné:
r⋅r g = 2=r 2a 2⋅cos2 
2 2 2
r −r⋅r g a ⋅cos =0
A másodfokú egyenlet megoldása adja a végtelen vöröseltolódás helyét:
r 1,2=r g ±
r 2
g −4⋅a 2⋅cos 2 
(5.4.2)
2
A metrikus tenzor rr komponense:

2
g rr =−  (5.4.3)

2 2
=r −r g⋅r a =0
A másodfokú egyenlet megoldása az eseményhorizontok helye, ahol a metrika előjelet vált:
r 1,2=r g ±
r 2
g −4⋅a 2
(5.4.4)
2
Valós eredményhez a megoldóképlet diszkriminánsának nagyobbnak kell lennie nullánál, ami

feltételt szab a perdületre:
2 2
r g −4⋅a ≥0
r g ≥2⋅∣a∣
⋅M 2
≥J (5.4.5)
c
A példa kedvéért egy igen szélsőséges perdület – tömeg arányú forgó fekete lyuk hosszmetszetén
vizsgáljuk meg ezeket a felületeket:
174
5.4 Koordinátaszingularitások
a 84
=
r g 41
A fekete, változatos alakú felületeken alakul ki végtelen vöröseltolódás. A szürke,

gömbszimmetrikus felületek a külső és belső eseményhorizontok. A legkülső, szürke, befejezetlen
gömbfelület a Schwarzschild-sugár lenne, ha a fekete lyuk nem forogna. A külső vöröseltolódási
határ és a külső eseményhorizont közötti térrész az ergoszféra.
5.5 Vöröseltolódás
A korábbi képletbe ezúttal a Kerr metrikus tenzor tagjait helyettesítjük be:
 
r⋅r g r⋅r
1− 2 1− 2 22 g 2

2
2 g tt 2 2r a ⋅cos  2 
1 = ⋅2= ⋅2 = ⋅2 (5.5.1)
1 g tt 1r⋅r g 1 r⋅r g
1− 2 1− 2 2 2
1  1r a ⋅cos 1 
Ha a fényforrás közelebb van a gravitációs mező forrásához, mint a megfigyelő, akkor:
1 r ≥2r → 1  ≤2 (5.5.2)
Akkor is van eltérés, ha ugyanolyan távol helyezkedik el a forrás és az észlelő a gravitációs

vonzócentrumtól, de különböző szélességi körökön helyezkednek el:

1  ≤2 → 1  ≤2  (5.5.3)
2
5.6 Téridő csavarodása
A NASA 1976-ban és 1992-ben egy-egy LAGEOS (Laser Geodynamics Satellite) műholdat

bocsátott fel, melyek 60 cm-es 411 kg tömegű passzív fém gömbök, így gyakorlatilag nincs rájuk
175
hatással a Föld felső légköre. A felszínükre helyezett tükrökről visszaverődő lézerfény vizsgálatával
rendkívül szabályos pályájukat nagy pontossággal lehet bemérni. A Föld alakjának, és a
kőzetlemezek sebességének pontos meghatározására használják őket, valamint hosszútávon
relativisztikus hatások halmozódnak fel a pályaparamétereikben. Évtizedekig tartó megfigyelések
elemzésével sikerült a forgó Föld által megcsavart téridő hatásainak a kimutatása, 20%-os
pontossággal.
Nem-diagonális tenzor tagok léte érdekes következménnyel jár a kontravariáns és a
kovariáns sebesség kapcsolatára:
t t tt t
v =g ⋅v  =g ⋅c⋅v t g ⋅v  (5.6.1)
v  =g  ⋅v  =g t⋅v t g  ⋅v  (5.6.2)
Például a második esetben, ha a próbatestnek nulla a horizontális lendülete, mégis lehet nem-nulla
sebessége, és fordítva, illetve az első esetben lehetséges lendület nyugalmi energia nélkül. Továbbá
egy, végtelen távolságban nulla keringési sebességű próbatest a forgó fekete lyuk gravitációs
mezejébe sugárirányból behullva keringésre kényszerül, a következő körfrekvenciára tesz szert:
t 
v

g ⋅v g ⋅v
 f = t = tt t t   v  =0 (5.6.3)
v g ⋅v t g ⋅v 
A forgó fekete lyuk téridőtorzítása által okozott körfrekvencia:
g t c⋅a⋅r⋅r
f= tt
= 2 22 2 g 2 (5.6.4)
g r a  −a ⋅⋅sin 
A Föld téridejét a Kerr-metrikával közelítjük, a műszereink még nem elég pontosan ahhoz, hogy
különbséget tehessünk egy forgó test és egy forgó fekete lyuk gravitációs hatása között. A perdületet
a szögsebesség és a tehetetlenségi nyomaték szorzata alkotja:
J =⋅ (5.6.5)
A Földet egy mereven forgó gömbbel közelítjük:
2 2 2 ⋅R2
= ⋅M ⋅R → a= ⋅ (5.6.6)
5 5 c
A Föld sugarából, és forgásának körfrekvenciájából a geometriai perdülete:
−5 1
R=6,371⋅106 m t f =86164,1 s → =7,292115⋅10
s
a=3,949 m (5.6.7)
176
3
m 14 2⋅⋅M −3
⋅M =3,986004418⋅10 2 → r g= 2
=8,870056078⋅10 m
s c
A LAGEOS–1 műholdról az egyszerűség kedvéért feltételezzük, hogy egyenlítői pályán kering. A

pályájának nagytengelye, keringési ideje és a téridő-csavarodás:
r =1,227⋅107 m t k =3,758 h=13528,8 s
1
 f =5,685⋅10−15 (5.6.8)
s
A felhalmozódott elmozdulás a pálya mentén egy év alatt:
 év =0,037 ' ' →  s=2,201 m (5.6.9)
A LAGEOS–2 műholdról is ugyanazt feltételezzük. A pályájának nagytengelye, keringési ideje és a

téridő-csavarodás:
r =1,2163⋅10 m
7
t k =223 min=13380 s
1
 f =5,836⋅10−15 (5.6.10)
s
A felhalmozódott elmozdulás a pálya mentén egy év alatt:
 év =0,038' ' →  s=2,24 m (5.6.9)
5.7 Egyenlítői körpálya
A koordinátafeltételek megegyeznek a gömbszimmetrikus téridő esetével:
∂t
t=t  =áll.
∂
∂ r ∂2 r
r =áll. dr =0 = =0
∂ ∂ 2

= d =0
2
∂
= =áll. (5.7.1)
∂
A koordinátafeltételek miatt a geodetikusok leegyszerűsödnek:
177
r 2 2 r 2 r
 tt⋅c ⋅ṫ  ⋅̇ 2⋅ t ⋅c⋅ṫ⋅̇=0

 2 2 
 tt⋅c ⋅ṫ 2⋅ t ⋅c⋅ṫ⋅̇=0 (5.7.2)
Az ívelem-négyzet is leegyszerűsödik:
 
ds 2= 1−
r g 2 2 2⋅r g⋅a
r
⋅c ⋅dt 
r
r ⋅a

⋅d ⋅c⋅dt− r 2a 2 g ⋅d  2
r  (5.7.3)
Ez természetesen megegyezik a mozgó megfigyelő koordináta-rendszerében mért ívhosszal:
d
=
dt
c 2⋅d  2= 1−   r g 2 2⋅r g⋅a

r
⋅c 
r 
r ⋅a
⋅c⋅− r 2a 2  g ⋅ 2 ⋅dt 2
r  
A sajátidő és a koordinátaidő kapcsolata:
d =dt⋅ 1−
 rg
r
2⋅r g⋅a
c⋅r
1
 r ⋅a
⋅− 2⋅ r 2a 2 g ⋅ 2
c r  (5.7.4)
Ezt az egyenletet két különböző körfrekvencia is kielégíti, tehát két különböző körpályán is
érvényes.
Mivel a két mennyiség aránya állandó, a koordinátaidő is használható paraméterként a
geodetikus egyenletek felírásakor. Ebben az esetben meghatározhatóak az érintővektorok is, és
megoldható az egyenlet, meghatározhatók a lehetséges körfrekvenciák:
c⋅ṫ=c ̇=
 r ⋅ 22⋅ r t ⋅c⋅ r tt⋅c 2=0 (5.7.5)
Alkalmazzuk a másodfokú egyenlet megoldóképletét:
−b±  b2−4⋅a⋅c
x 1,2=
2⋅a
−2⋅ r t ⋅c± 2⋅ rt ⋅c2−4⋅ r⋅ r tt⋅c2

1,2 =
2⋅ r 
− rt ±  r t  2− r ⋅ rtt

1,2 =c⋅ (5.7.6)
 r
Két lehetséges keringési körfrekvenciát kaptunk, ezek az egyes keringési irányoknak felelnek meg.
178
Az érintett konnexiótagok a koordináta-feltételek miatt leegyszerűsödnek:
r ⋅r g⋅2⋅r 2−2 

 tt =
2⋅6
⋅r g
 r tt = 4 (5.7.7)
2⋅r
r ra⋅⋅r g⋅2−2⋅r 2  2
 t  = t = 6
⋅sin 
2⋅
a⋅⋅r g
 r t  = r t =− 4 (5.7.8)
2⋅r
a⋅r ⋅2⋅r 2−2 ⋅sin 2 −2⋅r⋅4

 r  =⋅ g 6
⋅sin 2 
2⋅
3
a⋅r −2⋅r
  =⋅ g 4
r
(5.7.9)
2⋅r
Behelyettesítés:

2 3
1,2 =c⋅
a⋅⋅r g
2⋅r 4
± −
a⋅⋅r g
2⋅r 4  a⋅r −2⋅r ⋅r
−⋅ g 4 ⋅ 4g
3
2⋅r 2⋅r
a⋅r −2⋅r
⋅ g 4
2⋅r
Egyenlítő körpályán két körfrekvencia lehetséges, a keringési iránytól függően:
a⋅r g ± a⋅r g 2 − a⋅r g −2⋅r 3 ⋅r g

1,2 =c⋅ (5.7.10)
a⋅r g −2⋅r 3
5.8 Kerr-Schild metrikák
Felírjuk az általános alakjukat. A Kerr-téridő is ebbe a csoportba tartozik, eredetileg Roy

Kerr is ebben a formában kereste a megoldást, itt ηηκ a sík téridő metrikus tenzora, lη pedig
fényszerű vektor:
g  = l ⋅l   

g = −l ⋅l
 
⋅l  =l  l ⋅l =0 (5.8.1)
179
Mivel a Schwarzschild téridő a Kerr speciális esete, ezért szintén ilyen alakú. Átrendezzük a Kerr
ívelem-négyzetet:
 sin 2   
ds 2= 2 2
2
⋅dt−a⋅sin ⋅d  − 2
⋅r 2a 2 ⋅d −a⋅dt 2 − 2⋅dr 2−2⋅d  2 (5.8.2)
  
Új koordinátákat vezetünk be, és behelyettesítjük őket:
r 2a 2 a
d =d − ⋅dr (5.8.3)
du=dt − ⋅dr
 
ds 2=
 2 2 sin 2 
2
⋅ du−a⋅sin  ⋅d  − 2
⋅r 2 a 2 ⋅d −a⋅du22⋅du−a⋅sin2 ⋅d ⋅dr −2⋅d  2
 
(5.8.4)
Átalakítunk, metrikus tenzor és ívelem-négyzet:
 
r⋅r g a⋅r⋅r g
1− 2
1 0 2
⋅sin 2 
 
1 0 0 −a⋅sin2  
g  =
0 0 −2 0
2
a⋅r⋅r g 
2
⋅sin 2  −a⋅sin 2  0 − 2 ⋅sin 2 
 
ds 2=dudr 2 −dr 2−2⋅d 2−r 2a 2 ⋅sin 2  ⋅d 2−2⋅a⋅sin 2 ⋅d ⋅dr
−r⋅r g 2 2 (5.8.5)
2
⋅du−a⋅sin ⋅d 

Felírjuk a fényszerű vektort és behelyettesítjük:
l =0 1 0 0 l =1 0 0 −a⋅sin 2  (5.8.6)
ds 2=dudr 2−dr 2− 2⋅d  2− r 2a 2 ⋅sin 2 ⋅d  2−2⋅a⋅sin 2 ⋅d ⋅dr
−r⋅r g (5.8.7)
2
⋅l ⋅l ⋅dx⋅dx 

Ebbe derékszögű koordinátákat helyettesítünk be:
t=ur x=r⋅cos a⋅sin⋅sin 
y=r⋅sin −a⋅cos ⋅sin  z =r⋅cos 
180
x 2 y 2= r 2a 2⋅sin 2  (5.8.8)
A Kerr által eredetileg felírt metrika:
ds 2 =c 2⋅dt 2−dx 2−dy 2−dz 2
r 3⋅r g 2
2
r a ⋅z
2
ds =ds − 4 2 2⋅ c⋅dt −


r⋅ x⋅dx y⋅dya⋅ x⋅dx− y⋅dy z⋅dz
r 2a 2
−
r  (5.8.9)
A sugárirányú koordinátát kifejező egyenlet:
r 4− x 2 y 2 z 2−a 2⋅r 2−a2⋅z 2=0 (5.8.10)
A kör alakú szingularitás a Kerr téridő valódi szingularitása:

2 2 2 2
x  y z =a z =0 (5.8.11)
Az új koordinátákat más előjellel is bevezethetjük:
r 2a 2 a
d =d  ⋅dr (5.8.12)
du=dt  ⋅dr
 
5.9 Tomimatsu-Sato téridők
A forgó testek tengely-szimmetrikus téridejének modelljei, ám nem fedik le az összes

lehetséges megoldást. Írjuk fel a komplex Ernst-potenciált a következő alakban:

= (5.9.1)

Ahol az α és β polinomok az x és y koordinátákban, és a következő tulajdonságokkal rendelkeznek:
∂ ∂
(a) mindig valós: ⋅ −⋅
∂x ∂x
∂ ∂
mindig képzetes: ⋅ −⋅ (5.9.2)
∂y ∂y
(b) az y páros hatványainak együtthatói valósak, páratlan hatványaié képzetesek.
(c) az α polinom fokszáma δ2, a β-é pedig δ2 – 1, ahol δ természetes szám, neve a
deformációparaméter.
(d) az α és β a p és q valós paraméterekben δ-fokú polinom, ahol:
181
p 2q2=1 (5.9.3)
(e) a q = 1 esetben legyen ξ a statikus Zipoy-Voorhees téridők potenciálja. Ezért q << 1-re, ami
lassú forgást jelent, a potenciál alakja:
 x1  x −1
= i⋅q⋅1  x , y  (5.9.4)
 x1 − x −1
Az Ernst-egyenletből kapjuk az első rendben kicsi tag alakját, ahol a P függvények az alsó indexben
jelzett fokszámú Legendre-polinomok:

1
1  x , y= ⋅∑ a  x ⋅P 2⋅l−1  x  (5.9.5)
 x1 − x−1 l =1 2⋅l−1

A δ = 1 érték a Kerr-téridőt határozza meg, a δ = 2 eset polinomjai:
= p2⋅x 4q 2⋅y 4 −1−2⋅i⋅p⋅q⋅x⋅y⋅ x 2− y 2 
=2⋅p⋅x⋅ x 2−1−2⋅i⋅q⋅y⋅1− y 2  (5.9.6)
Tetszőleges δ értékre a potenciál az
a
m= tömegű,
q
J =a⋅m impulzusmomentumú,
Q=m3⋅  2−1 2 2
3⋅ 2
⋅p q  kvadrupólnyomatékú (5.9.7)
test téridejét adja meg. Ezeknek az üres téridőknek a görbülete a forrástól távol lecsökken. A
görbületi szingularitások koncentrikus gyűrűk mentén helyezkednek el.
Bevezetjük a valós G, H és I függvényeket a következőképpen:
 ⋅ H i⋅I
= = = G=⋅
 ⋅ G
 −⋅
−1 − −⋅  −⋅
 ⋅ −⋅   A2⋅i⋅I
−⋅
E= = = = =
1   
⋅   B B
H 2 I 2= A⋅GG2 (5.9.8)
a bal oldal: H 2 I 2=∣∣2⋅∣∣2
a jobb oldal: −⋅

AG=⋅ ⋅

182
Újabb jelöléseket vezetünk be:
a= x 2−1 b= y 2−1 f r = p2⋅a rq2⋅br (5.9.9)
A δ-ik Tomimatsu-Sato ívelem a δ-ik Hankel-mátrix függvénye, amelynek a determinánsa:
∣ ∣
f  2 f 3 f 
f 1 
2 3 
f  2 f 3 f  4 f 1

2 3 4 1
M  a , b= f 3 f  4 f 5 f 2 (5.9.10)

3 4 5 2
    
f  f 1 f 2 f 2⋅−1

 1 2 2⋅−1
Ennek segítségével a metrikus függvények:
M  a , b
A= =F 
M  1,1
B=AGH
p
C=
2⋅q⋅b⋅
⋅ Q R− 
p⋅q
⋅A  (5.9.11)
A metrikus függvények együtthatói:
r−1!
c  , r =⋅ ⋅2 2⋅r−1
−r !⋅2⋅r !
2⋅r −2!
d r =−1r−1⋅ r −1
 2 ⋅r −1!2
e r =−2⋅d⋅r 1
ℜr ⋅c , r   t⋅d⋅t−r '−1⋅c  , r 

g  , r , r ' = ⋅∑
2 t=r ' r t−1
r⋅r '⋅e  r ⋅c  , r ⋅c  , r ' 

h  , r , r ' = (5.9.12)
 2⋅rr ' −1
Ezekből a metrikus függvények:
183

G=2⋅∑ c  , r ⋅F 2−r 
r=1
 
H =2⋅p⋅x⋅∑ d r ⋅a r −1⋅∑ c  , r '⋅F 2−r '
r=1 r ' =r
 
2⋅x
Q=− ⋅⋅∑ ∑ q2⋅a r⋅b 1− r '⋅g  , r , r ' ⋅F  2−1
q r =1 r '=1
 

R= ⋅∑ ∑  p 2⋅a r⋅b1−r ' −q 2⋅b r⋅a 1−r ' ⋅h  , r , r ' ⋅F  2−1 (5.9.13)
p⋅q r =1 r ' =1
A δ-ik Tomimatsu-Sato téridő ívelem-négyzete:
2
ds = 2  −2
B
 ⋅p ⋅a−b −1
2⋅
dy 2 dx 2
b
−
a
A
B
2

 ⋅dt 24⋅q⋅
b⋅C
B  b⋅D
⋅dt⋅d  2 ⋅d  2
 ⋅B
(5.9.14)
A D polinomot meghatározó egyenlet:
A⋅D− p 2⋅a⋅B 2−4⋅2⋅q2⋅b⋅C 2=0 (5.9.15)
Ezek a megoldások csak a forgó testeken kívüli téridőt írják le. Olyan távolságokban a középponttól
ahol már nem érvényesek, olyan gyűrűszingularitásokat találunk, melyeket nem takarnak
eseményhorizontok.
184
6. Anyagi közegek térideje
6. Anyagi közegek térideje
Az anyag jelenlétében felírt Einstein-egyenlet megmutatja, hogy az adott anyageloszlás

hogyan görbíti a téridőt, a mozgó testek pályáját pedig a geodetikus egyenletek jelölik ki. Így a
téridő és az anyag dinamikusan kölcsön hatnak egymással. Rá kell hogy mutassunk, hogy az
Einstein-egyenlet egy igen egyszerű eszköz, csak annyit tud, hogy tetszőlegesen megadott
tulajdonságú és eloszlású anyagra megadja az elméletileg általa okozott téridő geometriát. Arról
nem tud semmit sem mondani, hogy ennek az anyageloszlásnak van-e fizikai realitása.
Látni fogjuk, hogy nem tud tetszőlegesen sok anyag a tér egy adott térfogatában stabil
maradni, már egy véges mennyiség esetén is végtelenül nagy belső nyomás alakul ki, és az égitest
fekete lyukká omlik össze.
6.1 Energia-impulzus tenzor
Olyan térben vizsgáljuk a gravitációt, amit anyag tölt ki. Ebben az esetben az Einstein-
egyenlet alakja:
1
R − ⋅R⋅g  =−k⋅T   (6.1.1)
2
Az egyenlet jobb oldalán az energia-impulzus tenzor található, megszorozva egy egyelőre

ismeretlen állandóval. Ez a tenzor rendelkezik az anyag gravitációs hatásának leírásához szükséges
összes információval. Az általános relativitáselméletben akkor beszélünk anyag jelenlétéről, ha egy
adott pontban ennek a tenzornak az értéke nullától különböző, ez sugárzások és kölcsönható
erőterek esetén is megvalósul.
Az általános relativitáselméletben a konnexió szimmetrikus, ezért a Ricci-tenzor, és az
energia-impulzus tenzor is az lesz, tehát a fenti egyenletrendszer tíz ismeretlent tartalmaz. Általános
esetben Tηκ az energia-impulzus vektor η-ik elemének áramlását jelenti a κ-ik koordinátafelületen
keresztül. Az energia-impulzus vektor tagjainak jelentése:
E =  E
c
p p p  (6.1.2)
Ahol E az energia, a p-k pedig a lendület három térbeli komponensét jelenti. Tehát például egy
időszerű és három térszerű koordináta esetén T00 az energia átáramlását jelenti az állandó
időkoordinátájú hiperfelületen, ami azt jelenti, hogy az energiasűrűségről van szó:
2
T 00 =⋅c (6.1.3)
Ha az egyik index nem nulla, az a fentiek alapján vagy lendületsűrűséget jelent, vagy az energia
áramlását térkoordináták által meghatározott koordinátafelületeken keresztül, ami a tenzor
szimmetriája miatt ugyanazt jelenti:
T 0i =T i 0=i⋅c (6.1.4)
185
6.1 Energia-impulzus tenzor
Ha az indexek megegyeznek, és térszerűek, az a lendület áthaladását jelenti, azon a

koordinátafelületen, amelyre merőleges. Ez valójában a nyomás három komponense:
T ii = pi (6.1.5)
Ha a fent említett indexek különbözőek, akkor az egyik lendület komponens irányt vált, ez torzulást
jelent például a szilárd anyagban, melyet nyírásnak, stressznek hívunk. A tenzor szimmetriája itt is
jelentkezik:
T ij =T ji =sij =s ji (6.1.6)
Az általános energia-impulzus tenzor:
 
⋅c2 1⋅c 2⋅c 3⋅c
 ⋅c p 1 s 12 s 13
T  = 1 (6.1.7)
2⋅c s 21 p2 s 23
3⋅c s 31 s 32 p3
Az általános relativitáselmélet nagy gyakorlati haszna, hogy a fenti tenzor ismeretében

meghatározható a gravitációs mező, ám az anyag eredetére vonatkozó elméletek nem szükségesek
hozzá.
6.2 Einstein-egyenlet anyagi közegben
Általánosítsuk a newtoni gravitációs potenciált tetszőleges tömegeloszlásokra. Így nézett ki

a képlet egy gömbszimmetrikus tömegeloszlás környezetében:
m
 r =−⋅ (6.2.1)
r
Egy tetszőleges anyageloszlás tömege, és gravitációs potenciálja:
 r  3
m=∫  r ⋅dr 3 r =−⋅∫ ⋅dr (6.2.2)
r
Felírjuk a mozgásegyenletet és a mezőegyenletet a Gauss-tétel segítségével:
∂ ∂2 
ẍ i= =4⋅⋅⋅ (6.2.3)
∂ xi ∂ x i2
Mozgásegyenlet és mezőegyenlet az általános relativitáselméletben, átrendezzük az Einstein-

egyenletet:
186
x¨ =−  ⋅ẋ ⋅ẋ   1

R =k⋅ T   ⋅T⋅g  
2  (6.2.4)
Meghatározzuk az Einsteini modell fontosabb geometriai mennyiségeit a newtoni közelítésben. Ez

kis sebességeket jelent, ahol a gravitáció eredete döntően a testek nyugalmi tömege. A
koordinátaidő a sajátidőhöz közelít, a sebességek és a nem-lineáris hatások pedig elhanyagolhatóak:
ẋ  = c 0 0 0  d ≈dt
∂
ẍ i=− i 00⋅c 2≈− i (6.2.5)
∂x
A konnexió nem nulla tagjai:
1
 i 00= ⋅g ia⋅
2 
∂ g 0a ∂ g a0 ∂ g 00
 −
∂ x0 ∂ x0 ∂ xa 
2 ∂
2
∂g
 ∂g
⋅ i ≈ g ia⋅ − 00a ≈− 00i
c ∂x ∂x ∂x  (6.2.6)
Integrálással meghatározzuk a metrikus tenzor komponenst:
2⋅
g 00≈1− ≈1 (6.2.7)
c2
Behelyettesítjük az átcsoportosított Einstein-egyenletbe:
 1
R00=k⋅ T 00 ⋅T⋅g 00
2  (6.2.8)
Folytatjuk az egyenletben szereplő mennyiségek meghatározását. A felhasznált közelítések miatt az

energia-impulzus tenzor jelentősen leegyszerűsödik, a gravitáció eredete az anyageloszlás nyugalmi
tömege:
 
⋅c 2 0 0 0
T  = 0 0 0 0 (6.2.9)
0 0 0 0
0 0 0 0
Az energia-impulzus tenzor kontraháltja:
T = g  ⋅T  ≈ g 00⋅T 00≈⋅c 2 (6.2.10)
Felírjuk az egyenlet jobb oldalát:
187
 1
1
k⋅ T 00 ⋅T⋅g 00 = ⋅k⋅⋅c 2
2 2
(6.2.11)
És baloldalát:
∂  a00 ∂  aa0 ∂  a00 1 ∂2  4⋅⋅⋅

R00≈ − = ≈ ⋅ = (6.2.12)
∂ xa ∂ x0 ∂ x a c2 ∂ x i 2 c2
A kettőt egyenlővé téve kifejezzük a fizikai állandót:
1 4⋅⋅⋅
⋅k⋅⋅c 2=
2 c2
8⋅⋅
k= (6.2.13)
c4
Visszahelyettesítjük az Einstein-egyenletbe:
1 8⋅⋅
R − ⋅R⋅g  =− 4 ⋅T   (6.2.14)
2 c
A továbbiakban kétféle feltételezéssel fogunk élni az anyag szerkezetét illetően. Lehet folytonos,
például az elektromágneses mező, vagy alkothatják részecskék, mint az atomos anyagot. Ez utóbbi
kategóriába tartoznak a galaxisok is, melyeket csillagok alkotnak, vagy maga az Univerzum, melyet
galaxisok alkotnak, tehát diszkrét anyagszigetek.
6.3 Ideális folyadék
Az anyagot alkotó részecskék mozgása kvantummechanikai szabályoknak felel meg, a

relativitáselméletben viszont a pályák egyértelműen meghatározhatóak. Ezért a folyadékban egy
olyan kis térfogatot vizsgálunk, amely egyrészt elhanyagolható térfogatú az egész
anyagmennyiséghez képest, másrészt elég nagy ahhoz, hogy a kvantumeffektusok elenyészőek
legyenek benne, tehát elegendően sok részecske alkotja. Ezek a korlátok kijelölik a folytonos
folyadékmodell érvényességi határait, ezek egyben az általános relativitáselmélet érvényességi
határai is.
A modellként vizsgált közegben eltekintünk a belső súrlódástól, és a viszkozitástól. Ezzel
jelentősen egyszerűsíteni lehet az energia-impulzus tenzor alakját, mivel csak a sűrűség, és a
nyomás fogja azt meghatározni. Kis térfogatokon a közegünk homogén és izotróp, ezért a három
nyomáskomponens nagysága megegyezik. Lokális, a folyadék-részecskékkel együtt mozgó
koordináta-rendszerben az energia-impulzus tenzor és a négyessebesség alakja, az ideális
folyadékokkal szemben támasztott követelmények miatt:
188
6.3 Ideális folyadék
 
⋅c 2 0 0 0
T  = 0 p 0 0 u =c 0 0 0 (6.3.1)
0 0 p 0
0 0 0 p
Az energia-impulzus tenzor legáltalánosabb esetben a négyessebesség és a metrikus tenzor lineáris

kombinációja, megszorozva ismeretlen függvényekkel:
T  = A⋅u⋅u  B⋅g   (6.3.2)
Írjuk fel a lokális változat térszerű komponenseit indexes írásmódban, az általános formula
jelöléseivel, ilyenkor a négyessebesség térszerű komponensei nullák, és a sík téridő metrikus
tenzorát használjuk:
T ii =B⋅ii =−B (6.3.3)
Az általános képlettel összehasonlítva felismerjük a szorzó függvényt:
B=− p (6.3.4)
Az energia-impulzus tenzor tisztán időszerű komponense:

2 2
T 00= A⋅u 0⋅u 0B⋅00=A B= A⋅c − p=⋅c
p
A= 2 (6.3.5)
c
A relativisztikus ideális folyadék energia-impulzus tenzora általános esetben:
 
T  = 
p
c2
⋅u⋅u  p⋅g  (6.3.6)
6.4 Gömbszimmetrikus égitest
Megközelítőleg 500 km-es átmérő fölött az égitestek alakját már a molekuláris összetartó
erők helyett a saját, és a szomszédos testek által kifejtett gravitáció, illetve a forgásuk határozza
meg. A szomszédaitól biztonságos távolságra lévő, lassan forgó égitesteknek közel
gömbszimmetrikus az alakja, és a belső eloszlása. Ezeknek az objektumoknak a külső téridejét a
Schwarzschild-metrika nagy pontossággal írja le. A belsejükben érvényes téridő alakjának
meghatározásához az üres téridőben történt levezetést tovább kell vinni. Mint látni fogjuk, a Ricci
tenzor itt nem lesz nulla, hanem a teljes Einstein-egyenletet meg kell oldani. A gömbszimmetrikus
téridő ívelem-négyzetének általános alakja, Schwarzschild-koordinátákban:
ds 2= Ar ⋅c2⋅dt 2−B r ⋅dr 2−r 2⋅d  2−r 2⋅sin 2 ⋅d  2 (6.4.1)
189
Ezúttal olyan alakban érdemes felírni, ahol az ismeretlen függvények exponenciálisok:
ds 2=e 2⋅ r ⋅c 2⋅dt 2−e 2⋅ r ⋅dr 2 −r 2⋅d  2−r 2⋅sin2 ⋅d 2 (6.4.2)
Meghatározzuk a felületet jellemző geometriai mennyiségeket, a metrikus tenzortól a Ricci-

skalárig, hogy felírhassuk velük az Einstein-egyenleteteket. A sugárirányú koordináta szerinti
deriváltat vesszővel jelöljük:
 
1
0 0 0
e 2⋅
 
e 2⋅ 0 0 0 1
2⋅ 0 − 0 0
0 −e 0 0  e 2⋅ (6.4.3)
g  = 2
g =
0 0 −r 0 1
0 0 − 2 0
0 −r ⋅sin2 
2
0 0 r
1
0 0 0 −
r ⋅sin 2 
2
∂ g tt ∂ g tt
=2⋅e 2⋅⋅ ' =−2⋅e−2⋅⋅ '
∂r ∂r
∂ g rr ∂g
rr
=−2⋅e 2⋅⋅' =2⋅e−2⋅⋅'
∂r ∂r
∂ g  ∂ g 2
=−2⋅r = 3
∂r ∂r r
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r⋅sin 2  = 3
∂r ∂r r ⋅sin 2  
∂ g  ∂ g   2⋅cos
=−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 (6.4.4)
∂ ∂ r ⋅sin3  
 t tr =t rt = '  rtt =e 2⋅ −⋅ '
 r rr ='  r  =−r⋅e−2⋅
    1
 r  =−r⋅e−2⋅⋅sin 2   r = r = =
r r =
r
  =−cos ⋅sin    =  =cot  (6.4.5)
t t r
∂ tr ∂ rt ∂ tt 2⋅ −
= = ' ' =e ⋅ '⋅2⋅− ' ' 
∂r ∂r ∂r
190
∂ r rr ∂ r   −2⋅
=' ' =e ⋅2⋅r⋅' −1
∂r ∂r
∂ r  −2⋅ ∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 1
=e ⋅ 2⋅r⋅ ' −1⋅sin2   = = = =− 2
∂r ∂r ∂r ∂r ∂r r
r 
∂  ∂ 
=−2⋅r⋅e−2⋅⋅cos ⋅sin  =sin2  −cos 2 
∂ ∂
∂   ∂  
= =−cot 2 −1 (6.4.6)
∂ ∂
t t
Rt rtr =−Rt rrt = '⋅' − ' ' − ' 2 R t =−R  t =−r⋅e
−2⋅
⋅ '
Rt t =−Rt  t=−r⋅e −2⋅⋅ '⋅sin 2  Rr ttr =−Rr trt =e 2⋅ −⋅ '⋅'− ' '− ' 2
r r −2⋅ r r −2⋅ 2
R r =−R  r =r⋅e ⋅' R r  =−R  r =r⋅e ⋅ '⋅sin 
e 2⋅ −⋅ '

Rtt =−Rt  t=R tt  =−Rt t =−
r
'
Rrr =−Rr r =Rrr  =−Rr  r =−
r
R  =R = 1−e−2⋅ ⋅sin 2  R


  =R

  =1−e
−2⋅
(6.4.7)

Rtt =−e 2⋅− ⋅  '⋅'− ' '− ' 2 −
2⋅ '
r 
2⋅ '
Rrr = '⋅' − ' '− ' 2
r
R =e−2⋅⋅ r⋅ ' −' −11
−2⋅ 2
R =e ⋅r⋅ ' −' −11⋅sin  (6.4.8)
R=2⋅e −2⋅

⋅  '⋅' − ' ' − ' 
2⋅ '− '  e 2⋅ −1
r
2

r2  (6.4.9)
Az Einstein-egyenletek:
1 8⋅⋅
G = R − ⋅R⋅g  =− 4 ⋅T  (6.4.10)
2 c
191
Az Einstein-tenzor diagonális:
2⋅r⋅'e 2⋅ −1
Gtt =e 2⋅−⋅
r2
2⋅r⋅ ' −e 2⋅ 1

G rr=
r2
−2⋅ 2
G =−r⋅e ⋅r⋅ '1⋅' −r⋅ ' ' −r⋅ ' − ' 
G =−r⋅e−2⋅⋅ r⋅ '1⋅' −r⋅ ' ' −r⋅ ' 2− ' ⋅sin 2  (6.4.11)
Az ideális folyadékok energia-impulzus tenzorának diagonális változatával tesszük egyenlővé,

amiben a négyessebesség nulla, vagyis feltételezzük, hogy az égitest belső áramlásai
elhanyagolhatóak. A folyadék a Schwarzschild koordináta-rendszerben nyugszik, ezért az energia-
impulzus tenzor alakja:
( )
ρ⋅c 2⋅e−2⋅Φ(r) 0 0 0
0 − p⋅e−2⋅Λ(r ) 0 0
p
T η κ= 0 0 − 2 0 (6.4.12)
r
p
0 0 0 −
r ⋅sin 2 (ϑ)
2
Felírjuk a megoldandó egyenleteket:
2⋅r⋅'e 2⋅ −1 8⋅⋅

(1) e−2⋅⋅ 2
=− 2 ⋅ r 
r c
2⋅r⋅ ' −e 2⋅ 1 8⋅⋅

(2) e−2⋅⋅ = 4 ⋅p r 
r2 c
 
−e−2⋅⋅  ' 
1
r
⋅' − ' ' − ' 2−
'
r  8⋅⋅
= 4 ⋅p r 
c
(6.4.13)
Az égitest tömege ezúttal nem egy pontban értelmezett, hanem eloszlik a középponttól a felszínig. A
metrika figyelembe vételével integrálni kell az egész gömb alakú térfogatban az energiasűrűség
függvényt, tehát az égitest tömegét az azt alkotó anyag, és a gravitációs potenciális energia összege
adja:
R
M =4⋅⋅∫ A r ⋅ r ⋅r 2⋅dr (6.4.14)
0
192
Az első (1) megoldandó egyenlet átírható a következő alakúra:
∂ r
 
∂r e 2⋅
8⋅⋅
=1− 2 ⋅r 2⋅r 
c
r
1 2⋅
2⋅
=1− 2 ⋅4⋅⋅∫ r 2⋅ r ⋅dr
e c ⋅r 0
1
e 2⋅ =
2⋅⋅mr  (6.4.15)
1−
c 2⋅r
Kivonjuk a második (2) egyenletből az elsőt (1):
e
1
2⋅
⋅ 
2⋅ ' 2⋅'
r

r
8⋅⋅

p r 
= 2 ⋅  r − 2
c c  
 1−
2⋅⋅mr 
2
c ⋅r 
⋅ '  ' =
4⋅⋅
c 2
⋅r⋅  r − 2
c
p r 

 '=
1−
1
2⋅⋅mr 
⋅ 2 2 
c ⋅r 
⋅m r  4⋅⋅
c4
⋅r⋅p r 
 (6.4.16)
c 2⋅r
Átalakítjuk:
4⋅⋅r 3⋅p r 
1
⋅mr  c 4⋅mr 
 '= 2 2 ⋅
c ⋅r 2⋅⋅mr 
1−
c2⋅r
1 dp r 
 ' =− 2
⋅ (6.4.17)
p r  r ⋅c dr
Kifejezzük a metrikus függvényeket az Einstein-egyenletből:
−2⋅r⋅ ' = 1−
 8⋅⋅ 2
c 2 
⋅r ⋅ r  ⋅e2⋅ −1
2⋅r⋅ '= 1
 8⋅⋅ 2
c
4 
⋅r ⋅p r  ⋅e 2⋅ −1 (6.4.18)
A másodikat ismételten deriváljuk r szerint, majd beszorozzuk r-el:
193

2⋅r⋅ '2⋅r 2⋅ ' ' = 2⋅r⋅ '⋅ 1
 8⋅⋅⋅r 2
c
4
⋅p r  

16⋅⋅⋅r 2
c
4 
⋅ p r r⋅p ' r  ⋅e 2⋅
Kifejezzük a második deriváltat, és behelyettesítjük mindkét metrikus függvényt:
2⋅r 2⋅ ' ' =1

 16⋅⋅⋅r 2
c 4
⋅ p r r⋅p ' r  ⋅e 2⋅

  
2 2
8⋅⋅⋅r 8⋅⋅⋅r
− 1 4
⋅p r  ⋅ 1− 4
⋅p r  ⋅e 4⋅
c c
Négyzetre emeljük a második metrikus függvényt:

2
2
4⋅r ⋅ ' = 1 2
c 4 
8⋅⋅ 2
⋅r ⋅pr  ⋅e 4⋅−2⋅ 1
c 4
8⋅⋅ 2

⋅r ⋅p r  ⋅e 2⋅ 1

A fenti eredmények behelyettesítésével megkapjuk a szimmetrikus, izotróp, és gömb alakú
égitestben a hidrosztatikai egyensúlyt:
dp r 
=−

⋅  r 
p r 
c 2  p r 
⋅ mr 4⋅⋅r 3⋅ 2
c  (6.4.19)
dr

r 2⋅ 1−
2⋅⋅m r 
r⋅c 2 
Ez az egyenlet kielégíti a következő feltételeket:
m0=0
dmr 
=4⋅⋅r ⋅r 2 (6.4.20)
dr
Az égitest felszínén a nyomás nulla (elhanyagoljuk az esetleges légkört) és a metrika folytonosan

átmegy a vákuum Schwarzschild-megoldásba:
p  R=0
2⋅  R 2⋅⋅M
e =1− 2 (6.4.21)
r⋅c
Az égitest belsejében, anyagi közegben a hidrosztatikai egyenlet a következő általános metrikának

felel meg:
dr 2
ds 2=e 2⋅ r ⋅c 2⋅dt 2− −r 2⋅ d  2sin 2 ⋅d  2
2⋅⋅mr  (6.4.22)
1−
r⋅c2
194
6.5 Állandó sűrűségű gömb
A gömbszimmetrikus égitestekre felírt egyenletek analitikusan megoldhatóak, ha

feltételezzük, hogy az égitest térfogatában a sűrűség minden pontban ugyanannyi, ez jellemzi az
ideális, homogén folyadékokat. Ez egy erősen idealizált modell, bár nem áll messze a valóságtól
annyiban, hogy számos természetben előforduló objektum, például a Föld esetében a sűrűség sokkal
kevésbé változik a felszíntől a középpont felé haladva, mint a nyomás.
=áll. (6.5.1)
A tömegeloszlás függvénye máris könnyen felírható az égitest belsejében, illetve a teljes tömeg:
4⋅
m r = ⋅⋅r 3 r R
3
4⋅
M= ⋅⋅R3 r ≤R (6.5.2)
3
A kettő aránya:
m r3
= (6.5.3)
M R3
Ez felhasználható az égitest belsejében érvényes ívelem-négyzet meghatározásakor, ahol a

hosszmértékekre áttérés jegyében behelyettesítjük a gravitációs sugarat:
2⋅ 1 1 1
e = = =
2⋅⋅m r  r g mr  r g⋅r 2 (6.5.4)
1− 1− ⋅ 1− 3
c 2⋅r r M  R R
A hidrosztatikai egyensúly képletébe behelyettesítjük az állandó sűrűséget, és a tömegeloszlás

függvényét:
dp r 
=−

⋅ 
c
2
⋅

p r  4⋅
3
p r 
⋅⋅r 34⋅⋅r 3⋅ 2
c 
dr
 2⋅ 4⋅
r 2⋅ 1− 2⋅
r⋅c 3
⋅⋅r 3

dp r 
=−
4⋅⋅⋅ 
 c2 
p r   p r 
⋅  2 ⋅r
3 c  (6.5.5)
dr 8⋅⋅
1− 2
⋅⋅r 2
3⋅c
195
A differenciálegyenlet megoldása, a határfeltételek figyelembe vételével:
p=⋅  1−
r g⋅r 2
R 3
− 1−
 rg
R
r R (6.5.6)
 rg r g⋅r 2
3⋅ 1− − 1− 3
R R 
Nyomás a gömb alakú égitest középpontjában:
p c =⋅
1− 1−
 rg
R
r =0 (6.5.7)
r
3⋅ 1− g −1
R
A középponti nyomás végtelenné válik, ha a tört nevezője nulla:
 rg rg 8
3⋅ 1− =1 → = (6.5.8)
R R 9
Látható, hogy adott térfogat esetén létezik a tömegnek egy felső korláta, mely független az égitest
anyagától. A fekete lyukak kialakulásánál tehát nem merülhet fel, hogy ugyan a fehér törpék, és a
neutroncsillagok anyaga nem tudja megállítani az összeomlást, de talán van jobb teherbírású
ismeretlen anyag, amely időben megállítja az önmagába roskadó csillagot. A fenti eredmény
ismeretében biztosan tudjuk, hogy ilyen anyag nem létezik, a fenti határt megközelítve az égitest
menthetetlenül fekete lyukká változik.
Megvizsgáljuk a hang terjedési sebességét a gömbszimmetrikus állandó sűrűségű
égitestekben. Hangsebesség ideális gázokban, ahol α az adiabatikus index:
v = ⋅
 p

(6.5.9)
Ha behelyettesítjük a nyomásra kapott összefüggést, megkapjuk a hangsebesség függését a

mélységtől:
  
r g⋅r 2 rg
1− − 1−
R 3
R
v = ⋅ (6.5.10)
 
2
rg r ⋅r
3⋅ 1− − 1− g 3
R R
A mélység függése a hangsebességtől:
196
2 rg 2
 r g⋅r 2
3⋅v ⋅ 1− =v ⋅ 1− 3
R R 
   
2

3 2
R 3⋅v  r
r= ⋅ 1− 2
⋅ 1− g (6.5.11)
rg v  R
Annak a feltétele, hogy a kapott sugár valós szám legyen:
    
2
R3 3⋅v 2  rg
⋅ 1− ⋅ 1− ≥0
rg v 2 R
2
rg 8
≥ ≥1−
R 9
v 2
3⋅v 2   (6.5.12)
Az adiabatikus index értékétől függetlenül a gravitációs sugár és az égitest sugarának aránya mindig
nagyobb, mint a korábban megállapított végtelen központi nyomású határérték.
A másik metrikus függvény képletébe is behelyettesítjük a korábbi eredményt:
 '=
1−
1
2

⋅ 2 2⋅mr 
2⋅⋅mr  r ⋅c
4⋅⋅
c
4 
⋅r⋅p r 
 (6.5.13)
r⋅c
Szükségünk van a sűrűség és a Schwarzschild-sugár kapcsolatára, amivel meghatározzuk a tömeg

és a nyomás függését a geometriai mennyiségektől:
3⋅c 2⋅r g
= (6.5.14)
8⋅⋅⋅R3
2
c ⋅r g 3
m r = 3
⋅r r R (6.5.15)
2⋅⋅R
p=
2
3⋅c ⋅r g
3
⋅  1−
r g⋅r 2
R3
− 1−
 rg
R
r R (6.5.16)

8⋅⋅⋅R r g⋅r 2
rg
3⋅ 1− − 1− 3
R R
Ezeket behelyettesítjük a metrikus függvény r-szerinti deriváltjába, majd integrálunk:
r g⋅r
 '=
  
2 2
rg r ⋅r r ⋅r
3⋅ 1− − 1− g 3 ⋅ 1− g 3 ⋅R3
R R R
197
=log
 
1
2
r g⋅r 2
 
⋅ 1− 3 −3⋅ 1−
R
rg
R
(6.5.17)
2
1 r
 r ⋅r 2
e 2⋅= ⋅ 3⋅ 1− g − 1− g 3
4 R R   (6.5.18)
Az ívelem-négyzet a gömbszimmetrikus homogén égitest belsejében:
2
21
4
rg
R 
r g⋅r 2
R 
ds = ⋅ 3⋅ 1− − 1− 3 ⋅c 2⋅dt 2−  dr 2
r ⋅r
1− g 3
2
−r 2⋅d  2sin 2 ⋅2 
(6.5.19)
R
A teljes téridő mentes a szingularitásoktól. Az égitest középpontjában sem alakulnak ki, mert ekkor
a második metrikus függvény nevezője nem válik nullává. A második metrikus függvényben a
gyökvonások eredménye mindig valós szám lesz, a végtelen nyomásra korábban felírt feltételünk
miatt. Felírjuk a szokásos geometriai mennyiségeket a metrikus tenzortól az Einstein-tenzorig:
r
P= 1− g
R Q= 1−
 r g⋅r 2
R3
 
1
⋅3⋅P−Q2 0 0 0
4
1
g  = 0 − 0 0
Q2
0 0 −r 2 0
0 −r ⋅sin2  
2
0 0
 
4
0 0 0
3⋅P−Q2
2
0 −Q 0 0

g = 1 (6.5.20)
0 0 − 2 0
r
1
0 0 0 −
r ⋅sin 2 
2
∂ g tt r⋅r g⋅3⋅P−Q ∂ g tt 8⋅r⋅r g

= =−
∂r 2⋅Q⋅R3 ∂r 3⋅P−Q3⋅Q⋅R3
198
∂ g rr 2⋅r⋅r ∂g
rr
2⋅r⋅r g
=− 4 g3 = 3
∂r Q ⋅R ∂r R
∂ g  ∂ g 2
=−2⋅r = 3
∂r ∂r r
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅r⋅sin 2  = 3
∂r ∂r r ⋅sin 2  
∂ g  ∂g

2⋅cos 
=−2⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 3 (6.5.21)
∂ ∂ r ⋅sin  
r⋅r g
 t tr = t rt =
3⋅P −Q⋅Q⋅R3
r⋅r g⋅ 3⋅P−Q⋅Q r⋅r g

 r tt =  r rr =
R −r 2⋅r g
3 3
4⋅R
 r   =−r⋅ 1−
 r 2⋅r g
R
3   r  =−r⋅ 1−
 r 2⋅r g
R
3 
⋅sin 2 
    1 
 r = r = r = r =  =−cos ⋅sin 
r 
  =  =cot  (6.5.22)
 
t t 2 2
∂ tr ∂ rt rg r ⋅r g r ⋅r
= = 3
⋅ 1− 3
 2 g3
∂r ∂r 3⋅P−Q⋅Q⋅R 3⋅P−Q⋅Q⋅R Q ⋅R
∂ r tt
∂r
=
rg
2⋅R 3 
Q
⋅ 3⋅P−Q⋅ 
r 2⋅r g
−
2 2⋅Q⋅R3 Q⋅R3
r 2⋅r g
 
r 2⋅r g
2⋅R3  
∂ r rr
∂r
R3r 2⋅r
=r g⋅ 3 2 g 2
 R −r ⋅r g  ∂r 
∂ r  
=− 1−
3⋅r 2⋅r g
R
3 
∂ r 

3⋅r 2⋅r g

   
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r 1
=− 1− 3
⋅sin 2   = = = =− 2
∂r R ∂r ∂r ∂r ∂r r
∂ r 
∂
r 2⋅r g

=−2⋅r⋅ 1− 3 ⋅cos ⋅sin 
R 
199
  
∂  ∂   ∂   
=sin2  −cos2  = =−cot 2 −1 (6.5.23)
∂ ∂ ∂
rg r 2⋅r g⋅Q
Rt rtr =−Rt rrt =− 3 Rt  t =−Rt  t =−
3⋅P −Q⋅Q⋅R 3⋅P−Q⋅R3
r 2⋅r g⋅Q
Rt t =−Rt  t=− 3
⋅sin2  
3⋅P−Q⋅R
r g⋅3⋅P −Q⋅Q
Rr ttr =−Rr trt =Rtt =−Rt  t=Rtt  =−Rt t =−
4⋅R3
r r   r 2⋅r g
R r =−R  r =−R   =R   = 3
R
2
r ⋅r g
Rr r  =−R r r =R  =−R = 3
⋅sin2  
R
rg
Rrr =−Rr r =Rrr  =−Rr  r =− (6.5.24)
R −r 2⋅r g
3
3⋅r g⋅3⋅P −Q⋅Q rg

Rtt =
4⋅R
3
Rrr =
Q⋅R
3
⋅  2
−
1
Q 3⋅P−Q 
r 2⋅r g
R = 3 ⋅ 2−
R
Q
3⋅P−Q   R =
 
r 2⋅r g
R
3
⋅ 1−
Q
3⋅P−Q  
−Q 21 ⋅sin2  
(6.5.25)
r 2⋅r g⋅11⋅Q−15⋅P−3⋅P −Q⋅1−Q 2⋅R 3

Rricci = (6.5.26)
r 2⋅3⋅P−Q⋅R 3
1−Q 2⋅R 35⋅r 2⋅r g

2
Gtt =3⋅P−Q ⋅
8⋅r 2⋅R3
3⋅P−Q⋅1−Q 2⋅R3r 2⋅r g⋅3⋅P−5⋅Q

G rr=−
2⋅r 2⋅3⋅P−Q⋅Q2⋅R3
3⋅P−Q ⋅1−Q 2⋅R3 r 2⋅r g⋅3⋅P−5⋅Q

G =−
2⋅3⋅P−Q ⋅R3
3⋅P−Q⋅1−Q2 ⋅R3−r 2⋅r g⋅9⋅P−7⋅Q

G = (6.5.27)
2⋅3⋅P−Q⋅R 3
200
6.6 Zuhanás a középpontba
Az átlagos szabad úthossznál rövidebb úton mozgó részecskék, illetve a megfelelő alakú
alagútban zuhanó testek pályáját a következő geodetikus egyenletek írják le:
t
c⋅ẗ2⋅ tr⋅c⋅ṫ⋅ṙ=0
r⋅r g
ẗ 3
⋅ṫ⋅ṙ =0 (6.6.1)
3⋅P−Q⋅Q⋅R
r 2 2 r 2 r 2 r 2
r̈  tt⋅c ⋅ṫ  rr⋅ṙ  ⋅̇ 
 ⋅̇ =0
   
2 2
r⋅r g⋅3⋅P−Q⋅Q 2 2 r⋅r r ⋅r r ⋅r
r̈  3
⋅c ⋅ṫ  3 2g ⋅ṙ 2−r⋅ 1− 3 g ⋅̇ 2−r⋅ 1− 3 g ⋅sin2  ⋅̇ 2=0
4⋅R R −r ⋅r g R R
(6.6.2)
  2
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇  ⋅̇ =0
2
̈ ⋅ṙ ̇−cos ⋅sin ⋅̇ 2=0 (6.6.3)
r
 
̈2⋅ r ⋅ṙ ̇2⋅ ⋅̇⋅̇=0

2
̈ ⋅ṙ ̇2⋅cot ⋅̇⋅̇=0 (6.6.4)
r
Függőleges zuhanás esetén a koordinátafeltételek megegyeznek a vákuummegoldás esetével:
t=t  =t
r =r  r =r t

=áll.= d =0
2
=áll. d =0 (6.6.5)
Ezek behelyettesítésével a pálya mozgásegyenletei:
r⋅r g
ẗ ⋅ṫ⋅ṙ =0 (6.6.6)
3⋅P−Q⋅Q⋅R3
201
r⋅r g⋅3⋅P−Q⋅Q 2 2 r⋅r

r̈  3
⋅c ⋅ṫ  3 2g ⋅ṙ 2=0 (6.6.7)
4⋅R R −r ⋅r g
̈=0 (6.6.8)
̈=0 (6.6.9)
Behelyettesítjük a koordinátafeltételeket az ívelem-négyzetbe:

2
1
4
2 rg
R 
r g⋅r 2
ds = ⋅ 3⋅ 1− − 1− 3 ⋅c 2⋅dt 2−
R   dr 2
r ⋅r
1− g 3
2
−r 2⋅d  2sin 2 ⋅2 
R
2
2 2 1
4
rg
R 
r g⋅r 2
c ⋅d  = ⋅ 3⋅ 1− − 1− 3 ⋅c 2⋅dt 2−
R   dr 2
r g⋅r
1− 3
2
A sajátidő és a koordinátaidő kapcsolata sebességfüggő:

2
1 r
 
r ⋅r 2
d = ⋅ 3⋅ 1− g − 1− g 3 −  v 2r
⋅dt vr=
dr
(6.6.10)
4 R R 2

c ⋅ 1−
r g⋅r 2
R3  dt
Időszerű behulló geodetikus mentén az ívelem-négyzetet egyenlővé tesszük az együtt mozgó

koordináta-rendszer ívelem-négyzetével, majd osztunk a sajátidő változásával, és az érintővektorok
segítségével írjuk fel az egyenletet:
dt 2 dr 2 c 2⋅d  2 2
A⋅c 2⋅ −B⋅ = =c
d 2 d 2 d 2
dt dr
ur=
t
u=
d d
2 t 2 r 2 2
A⋅c ⋅u  −B⋅ u  =c (6.6.11)
A matematikai bevezetőben levezettük, hogy ha a metrikus tenzor parciális deriváltja az egyik

koordináta szerint nulla, akkor a megfelelő kovariáns érintővektor mozgásállandó:
∂ g  ∂u t
=0 → =0 (6.6.12)
∂t ∂t
Indexsüllyesztéssel kiszámoljuk az időirányú kovariáns érintővektort a kontravariáns

érintővektorból:
202
u t= g t ⋅u= g tt⋅u t =A⋅u t (6.6.13)
Átalakítjuk az ívelem-négyzetet, és kifejezzük belőle az időirányú kovariáns érintővektor négyzetét:

2 2 2 2 t 2 2 r 2
c ⋅u t  =A ⋅c ⋅u  = A⋅ c B⋅u  
A zuhanás kezdetén a sugárirányú sebesség nulla:

2 2 2
c ⋅u t  =A r 0 ⋅c (6.6.14)
A két eredményt egyenlővé tesszük egymással, és kifejezzük a sugárirányú sebességet. Kiválasztjuk

a negatív gyököt, mert a sugárirányú koordináta számértékének csökkennie kell, a behulló
megoldásra vagyunk kíváncsiak. r0 a kiindulási pont sugárirányú koordinátája:
2 r 2 2
A⋅c B⋅u  = Ar 0⋅c
  
2
r 1 A r 0 ⋅c
u= ⋅ −c 2
B A
  
2
dr
=
 1−
r g⋅r 2

 ⋅
 1
4 r
R
r ⋅r 2
⋅ 3⋅ 1− g − 1− g 3 0 ⋅c 2
R
−c 2
d 3 2
  
R
1 rg r g⋅r 2
⋅ 3⋅ 1− − 1− 3
4 R R
 rg r g⋅r 20
H = 3⋅ 1− − 1− 3
R R    K =3⋅ 1−
rg
R
A zuhanás időfüggése nem integrálható zárt alakban:
r
1 1
= ⋅∫ ⋅dr '
c r
  
2
 
0
r g⋅r ' H
1− 3
⋅ 2
−1 (6.6.15)
R
 
2
r g⋅r '
K − 1−
R3
Kiszámoljuk a mozgást koordinátaidő függvényében:
dr dr d  dr 1
= ⋅ = ⋅ (6.6.16)
dt d  dt d  u t
203
A kontravariáns időirányú érintővektor változik a mozgás során, kovariáns társa azonban nem, ezért
behelyettesítjük az utóbbit:
dr dr A ut
= ⋅ u t= (6.6.17)
dt d  ut A
Behelyettesítjük az időirányú kovariáns érintővektort:
dr dr A
= ⋅ u t=  Ar 0 (6.6.18)
dt d   Ar 0
  
2 2
dr
r ⋅r
=c⋅ 1− g 3 ⋅
2   rg
R
r g⋅r 20
3⋅ 1− − 1− 3
R   1
−1 ⋅ ⋅
  rg
R
r g⋅r 2
3⋅ 1− − 1− 3
R 
dt 2
2
   
R 2

r r ⋅r 2 r r ⋅r
3⋅ 1− g − 1− g 3 3⋅ 1− g − 1− g 3 0
R R R R
A teljes kifejezés nem integrálható zárt alakban:
=
2
⋅∫
r   K − 1−
r g⋅r ' 2
R3  ⋅dr '
c⋅ H r
  
2
(6.6.19)
 
0
r g⋅r ' H
1− ⋅ −1
R3 2

K − 1−
r g⋅r ' 2
R3 
204
Ezen az ábrán együtt ábrázoljuk a két függvényt. Balról jobbra telik az idő, mely a baloldali görbe
esetén sajátidőt, a jobboldali görbe esetén koordinátaidőt jelent, a függőleges tengely a sugár. A
felső szaggatott volna az égitest felszínét, a középső a gravitációs sugarát jelzi:
τ/t
Leolvasható az ábráról, hogy a zuhanó megfigyelő a saját órája szerint rövidebb idő alatt ér le a
gödör aljára, mint a végtelenül távoli megfigyelő órája szerint.
Az égitest belsejében nyugvó megfigyelőre ható gyorsulás kiszámolható a geodetikus
egyenletből:
   
2 2
r⋅r g⋅3⋅P−Q⋅Q 2 2 r⋅r r ⋅r r ⋅r
r̈  3
⋅c ⋅ṫ  3 2g ⋅ṙ 2−r⋅ 1− 3 g ⋅̇ 2−r⋅ 1− 3 g ⋅sin2  ⋅̇ 2=0
4⋅R R −r ⋅r g R R
(6.6.20)
r⋅r g⋅3⋅P−Q⋅Q
r̈ =− 3
⋅c2⋅ṫ 2
4⋅R
r
P= 1− g
R 
Q= 1−
r g⋅r 2
R3
r̈ =−
r⋅r g
4⋅R 3 rg

r g⋅r 2
⋅ 3⋅ 1− − 1− 3 ⋅ 1− 3 ⋅c ⋅ṫ
R R R 
r g⋅r 2 2 2
(6.6.21)
205
Az ábrán balról jobbra távolodunk a gravitációs középponttól, a függőleges tengelyen az égitest

belsejében lévő megfigyelő koordinátagyorsulását ábrázoljuk, a szaggatott vonal a gravitációs sugár
helyét jelzi:
Az ábrán jól látszik, hogy a barlangokban elhelyezkedő megfigyelők gyorsulása a középponthoz

közeledve fokozatosan nullára csökken.
6.7 Relativisztikus por
Pornak azt az anyagszerkezetet hívjuk, amit csak sűrűség jellemez, a belső nyomása nulla,
ez az ideális folyadék határesete. Ebben az esetben az energia-impulzus tenzort csak a sűrűség, és a
négyessebesség határozza meg:
T  =⋅u⋅u  (6.7.1)
Speciális esetben, ha a megfigyelő együtt mozog a porrészecskékkel, a négyessebesség

leegyszerűsödik, és az energia-impulzus tenzornak egyetlen nem nulla komponense marad:
u =c 0 0 0
 
⋅c 2 0 0 0
T  = 0 0 0 0 (6.7.2)
0 0 0 0
0 0 0 0
Általános esetben egy mozdulatlan megfigyelő szemszögéből a négyessebesség a következőképpen

transzformálódik:
206
6.7 Relativisztikus por
1
u = ⋅ c v x v y v z 
 v2
1− 2
c
(6.7.3)
Ekkor az általános energia-impulzus tenzor:
 
c2 v x⋅c v x⋅c v z⋅c
1 v x⋅c v x⋅v x v x⋅v y v x⋅v z
T  =⋅ (6.7.4)
v2 v y⋅c v y⋅v x v y⋅v y v y⋅v z
1− 2
c v z⋅c v z⋅v x v z⋅v y v z⋅v z
6.8 Összeomló gömb alakú porfelhő
Együttmozgó koordináta-rendszert veszünk fel, felírjuk az általános ívelem-négyzetet, és

kiszámítjuk a geometriai mennyiségeket:
2 2 2 2 2 2 2 2
ds =c ⋅dt −B r , t ⋅dr −C r ,t ⋅r ⋅ d  sin ⋅d   (6.8.1)
 
1 0 0 0
0 −B 0 0
g  = 2
0 0 −C⋅r 0
−C⋅r ⋅sin 2 
2
0 0 0
 
1 0 0 0
1
0 − 0 0
B
g  = 0 1 (6.8.2)
0 − 0
C⋅r 2
1
0 0 0 −
C⋅r ⋅sin 2 
2
∂ g rr ∂ g rr Ḃ
=−Ḃ = 2
∂t ∂t B
∂ g ∂ g Ċ
=−Ċ⋅r 2 = 2 2
∂t ∂t C ⋅r
∂ g  ∂ g  Ċ
=−Ċ⋅r 2⋅sin 2  = 2 2
∂t ∂t C ⋅r ⋅sin 2 
207
rr
∂ g rr ∂g B'
=−B ' = 2
∂r ∂r B
∂ g  ∂ g   C '⋅r2⋅C
=−C '⋅r 2⋅C⋅r =
∂r ∂r C 2⋅r 3
∂ g  ∂ g  C '⋅r 2⋅C
=−C '⋅r2⋅C ⋅r⋅sin 2   = 2 3
∂r ∂r C ⋅r ⋅sin 2 
∂ g  ∂g

2⋅cos 
=−2⋅C⋅r 2⋅cos ⋅sin  = 2 3 (6.8.3)
∂ ∂ C⋅r ⋅sin 
t Ḃ Ċ⋅r 2 Ċ⋅r 2
 rr =  t  =  t  = ⋅sin 2 
2 2 2
Ḃ B' C '⋅r 2⋅C

 r tr = rrt =  r rr =  r  =− ⋅r
2⋅B 2⋅B 2⋅B
r C '⋅r2⋅C 2
  =− ⋅r⋅sin  
2⋅B
Ċ C '⋅r2⋅C


t =

t =

t =

=  r = r = r =  r =
t
2⋅C 2⋅C⋅r
  
  =−cos⋅sin    =  =cot  (6.8.4)
∂ t rr B̈ ∂ t   C̈⋅r 2 ∂ t  C̈⋅r 2
= = = ⋅sin 2 
∂t 2 ∂t 2 ∂t 2
r r r r r
∂ tr ∂ rt B⋅B̈− Ḃ 2 ∂ rr ∂  tr ∂  rt B⋅Ḃ '−B '⋅Ḃ
= = 2
= = = 2
∂t ∂t 2⋅B ∂t ∂r ∂r 2⋅B
∂ r   2⋅ B⋅Ċ − Ḃ⋅C  B⋅Ċ ' − Ḃ⋅C ' ⋅r

=− ⋅r
∂t 2⋅B2
∂ r  2⋅ B⋅Ċ− Ḃ⋅C  B⋅Ċ ' − Ḃ⋅C ' ⋅r

=− ⋅r⋅sin 2 
∂t 2⋅B2
∂ t  ∂  t ∂ t  ∂ t C⋅C̈ −Ċ 2

= = = =
∂t ∂t ∂t ∂t 2⋅C 2
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r ∂  t  ∂  t ∂  t  ∂   t C⋅Ċ '−C '⋅Ċ

= = = = = = = =
∂t ∂t ∂t ∂t ∂r ∂r ∂r ∂r 2⋅C 2
208
t t t
∂ rr Ḃ ' ∂   2⋅ĊĊ '⋅r ∂  2⋅ĊĊ '⋅r
= = ⋅r = ⋅r⋅sin2  
∂r 2 ∂r 2 ∂r 2
∂ r rr B⋅B' '−B ' 2 ∂ r   B⋅C ' '⋅r 2 C '⋅r⋅4⋅B−B '⋅r 2⋅C⋅ B−B '⋅r 
= =−
∂r 2⋅B 2 ∂r 2⋅B2
∂ r  B⋅C ' '⋅r 2C '⋅r⋅ 4⋅B−B '⋅r 2⋅C⋅ B−B '⋅r 
=− 2
⋅sin 2 
∂r 2⋅B
   
∂ r  ∂   r ∂  r  ∂   r C⋅C ' '−C ' 2 ⋅r 22⋅C 2
= = = = 2 2
∂r ∂r ∂r ∂r 2⋅C ⋅r
∂ t  ∂ r  C '⋅r 2⋅C
=Ċ⋅r 2⋅cos ⋅sin  =− ⋅r⋅cos ⋅sin 
∂ ∂ B
∂  ∂   ∂  
=sin2  −cos2  = =−cot 2 −1 (6.8.5)
∂ ∂ ∂
2 2
C̈ Ċ B̈ Ḃ
Rtt =−  − 
C 2⋅C 2 2⋅B 4⋅B2
C' Ċ Ċ ' Ḃ⋅C ' Ḃ

Rtr = Rrt = 2
 −  
2⋅C C⋅r C 2⋅B⋅C B⋅r
Ḃ⋅Ċ C ' ' C ' 2 B '⋅C ' 2⋅C ' B̈ Ḃ 2 B'

Rrr = −  2
 −  − 
2⋅C C 2⋅C 2⋅B⋅C C⋅r 2 4⋅B B⋅r
C̈⋅r 2 Ḃ⋅Ċ⋅r 2 C ' '⋅r 2 B '⋅C '⋅r 2 2⋅C '⋅r B '⋅C⋅r C

R  =  −  −  − 1
2 4⋅B 2⋅B 4⋅B2 B 2⋅B 2 B
R =
 C̈⋅r 2 Ḃ⋅Ċ⋅r 2 C ' '⋅r 2 B '⋅C '⋅r 2 2⋅C '⋅r B'⋅C⋅r C
2

4⋅B
−
2⋅B

4⋅B
2
−
B

2⋅B
2
2
− 1 ⋅sin  
B 
(6.8.6)
Átcsoportosítjuk az Einstein-egyenletet:
R =−
8⋅⋅
c 4  1
⋅ T  − ⋅T⋅g 
2  (6.8.7)
A zárójelben lévő mennyiség nulla nyomású közegben:
209
 
1 0 0 0
1 1 0 B 0 0
T  − ⋅T⋅g  = ⋅⋅c 2⋅ (6.8.8)
2 2 0 0 C 0
0 0 0 C⋅sin2  
Behelyettesítünk az átcsoportosított Einstein-egyenletekbe, és felírjuk a megoldandó

egyenletrendszert:
C̈ Ċ 2 B̈ Ḃ 2 4⋅⋅
(1) −  2
−  2
=− ⋅
C 2⋅C 2⋅B 4⋅B c2
C' Ċ Ċ ' Ḃ⋅C ' Ḃ

(2) 2
 −   =0
2⋅C C⋅r C 2⋅B⋅C B⋅r
Ḃ⋅Ċ C ' ' C ' 2 B '⋅C ' 2⋅C ' B̈ Ḃ 2 B' 4⋅⋅
(3) −  2
 −  −  =− ⋅⋅B
2⋅C C 2⋅C 2⋅B⋅C C⋅r 2 4⋅B B⋅r c2
C̈⋅r 2 Ḃ⋅Ċ⋅r 2 C ' '⋅r 2 B '⋅C '⋅r 2 2⋅C '⋅r B '⋅C⋅r C 4⋅⋅
(4)  −  2
−  2
− 1=− ⋅⋅C
2 4⋅B 2⋅B 4⋅B B 2⋅B B c2
(6.8.9)
Feltételezzük, hogy az ismeretlen függvényeket szét lehet választani változók szerint, mégpedig a
következő alakban:
2 2
B r ,t =R t ⋅ f r  C  r , t =S t⋅g r  (6.8.10)
Behelyettesítjük őket a második (2) megoldandó egyenletbe:
Ṡ Ṙ
= → S=k⋅R (6.8.11)
S R
Úgy skálázzuk az r koordinátát, hogy a k konstans egységnyi legyen. A fennmaradó függvények

közül egyet szabadon választhatunk, így a két ismeretlen függvényünket a következő alakba
hozzuk:
B r ,t =R2 t ⋅ f r  C  r , t = R2 t⋅r 2 (6.8.12)
Behelyettesítjük (3)-ba és (4)-be, és szétválasztjuk a változókat. Mivel az egyenletek két oldala más
mennyiségtől függ, az értékük egy szeparációs állandó:
f' 4⋅⋅
− 2
= R̈⋅R2⋅Ṙ2− 2
⋅t ⋅R2
f ⋅r c
1 1 f' 2 4⋅⋅ 2
− 2
 2
− 2
= R̈⋅R2⋅Ṙ − 2
⋅t⋅R (6.8.13)
r f ⋅r 2⋅f ⋅r c
210
A két baloldal egymással, és az általunk választott alakú szeparációs állandóval egyenlő:
f' 4⋅⋅
− 2
= R̈⋅R2⋅Ṙ2− 2
⋅t ⋅R2=−2⋅k
f ⋅r c
1
f r = 2 (6.8.14)
1−k⋅r
A gömbszimmetrikus porfelhő téridejének ívelem-négyzete:
ds 2=c 2⋅dt 2−R 2 t⋅

 dr 2
1−k⋅r 2
r 2⋅ d 2sin 2 ⋅d  2 
 (6.8.15)
Behelyettesítjük a függvényeket és a szeparációs állandót az első (1) megoldandó egyenletbe:
4⋅⋅ 2
R̈⋅R=− 2
⋅ t⋅R
3⋅c
4⋅⋅ 4⋅⋅
−2⋅k =− 2
⋅t ⋅R22⋅Ṙ 2− 2
⋅t⋅R2 (6.8.16)
3⋅c c
Meghatározzuk a felhő össztömegét, és behelyettesítjük:
4⋅ 3
M= ⋅ t⋅R t  (6.8.17)
3
A szeparációs állandó:
2 2⋅⋅M 1 2 rg
Ṙ − 2
⋅ = Ṙ − =−k (6.8.18)
c R R
Megállapodás szerint R(t) a gömb alakú porfelhő időfüggő sugara, mértékegysége hosszúság, r-nek
és k-nak pedig nincs dimenziója. Vizsgáljunk egy összeomló porfelhőt, illetve elhanyagolható belső
nyomású összeomló csillagot. Az égitestet alkotó részecskék a kezdőpillanatban nyugszanak:
Ṙ=0
Ekkor a szeparációs állandó, illetve R változása:
rg 2 R0−Rt 
k= Ṙ =k⋅ (6.8.19)
R R t
Ennek a differenciálegyenletnek a megoldása ciklois görbe, aminek a paraméteres egyenletei:
R 0 R 0
c⋅t= ⋅sin R= ⋅sin  (6.8.20)
2⋅ k 2
211
c∙t
A gömbszimmetrikus anyageloszlás bármilyen sugárirányú változása mellett a külső légüres tér

térideje a Schwarzschild-megoldás. Ezért a csillag összeomlásának ideje megegyezik a felszín
magasságában zuhanó megfigyelő idejével.
6.9 Elektromágneses kölcsönhatás
Az általános relativitáselmélet görbült négydimenziós téridején a gravitáció tehetetlenségi

erő, mivel csak akkor jelenik meg, ha a vonatkoztatási rendszer nem egyenes vonalon mozog. Az
elektromágneses mező viszont valódi erőt fejt ki, mely a töltött testet eltéríti a geodetikusoktól, és
valamennyi vonatkoztatási rendszerben észlelhető (koordinátafüggetlen). Az elektromágneses mező
tulajdonságait egy négyesvektor alakú potenciál határozza meg:
A = A x A y Az  (6.9.1)
Sík téridőben a mozgást meghatározó hatás-funkcionál klasszikus alakja:

t2
S [ x t ]=∫ L x , ẋ , t⋅dt (6.9.2)

t1
Egy általános, konzervatív erőtörvény jelenlétében a függvény könnyen meghatározható, a

mozgástól függő tagból ki kell vonni a részecskék közötti kölcsönhatásra jellemző hozzájárulást:
L=E mozgási −E helyzeti (6.9.3)
A töltött részecske mozgását leíró hatás esetén az első tag a szabad mozgás, a másik az
elektromágneses mező hozzájárulása, ahol Q a részecske töltése:
Q
S=−∫ m⋅c⋅ds ⋅A⋅dx  (6.9.4)
c
212
A legkisebb hatás elve:
Q
 S =−∫ m⋅c⋅ dx ⋅dx  ⋅A⋅dx =0
c
dx ⋅ dx  Q Q
 S =−∫ m⋅c⋅   ⋅A⋅ dx  ⋅ A⋅dx =0 (6.9.5)
ds c c
Az utolsó tag nulla, ahol u a koordinátasebesség:
∫ Q
c
Q
c Q

m⋅c⋅du ⋅ x  ⋅dA⋅ x − ⋅ A⋅dx  − m⋅c⋅u  ⋅A ⋅dx =0
c
∂ A  ∂ A 
 A = ⋅ x dA = ⋅dx
∂x ∂ x
∂A ∂A
∫ m⋅c⋅du ⋅ x  Qc⋅∂ x ⋅dx ⋅ x  − Qc⋅ ∂ x ⋅ x⋅dx  =0 (6.9.6)
Behelyettesítés:
du
du = ⋅ds dx  =u ⋅ds
ds
∫  m⋅c⋅  − ⋅ 
du Q ∂ A ∂ A 
−
ds c ∂ x  ∂ x   
⋅u ⋅ x ⋅ds=0 (6.9.7)
Elektromágneses térben mozgó töltött részecske mozgásegyenlete:
m⋅c⋅ = ⋅ 
du Q ∂ A ∂ A  Q
−
ds c ∂ x  ∂ x  c
⋅u = ⋅F ⋅u  (6.9.8)
Ahol az elektromágneses tenzor alakja tetszőlegesen görbült téridőben is ilyen, mivel az invariáns
deriváltak konnexiói kiejtik egymást:
∂ A ∂ A
F  =∇  A −∇  A = − (6.9.9)
∂ x ∂ x 
Az Fη elektromágneses négyeserő tehát függ a Q töltéstől, az Fηκ elektromágneses tenzortól, és az u

négyessebességtől, vagy másképpen felírva az elektromágneses tenzortól és a j áramsűrűségtől:
Q 1
F = ⋅F ⋅v = ⋅F ⋅ j  (6.9.10)
c c
213
j =c⋅ jx jy jz
Ha a vektorpotenciálhoz hozzáadjuk egy tetszőleges skalárfüggvény parciális deriváltját, az nem

befolyásolja az eredményt, ez a mértékinvariancia:
∂
2 A = A  →

∇  A =0 (6.9.11)
∂ x
Az elektromágneses tenzor komponensei az E elektromos térerősség, és a B mágneses indukció:
 
1 1 1
0 ⋅E ⋅E ⋅E
c x c y c z
1
− ⋅E x 0 −B z By
F  = c (6.9.12)
1
− ⋅E y Bz 0 −B x
c
1
− ⋅E z −B y Bx 0
c
A Maxwell-egyenletek az elektromágneses kölcsönhatást írják le. Az egyik szerint az

elektromágneses tenzor forrása az áramsűrűség, a másik pedig egy egyszerű azonosság:
∂F

 ∂ F  ∂ F   ∂ F 
 = 0⋅j   =0 (6.9.13)
∂x ∂ x ∂ x ∂ x
Görbült téridőben a Maxwell-egyenletekben a parciális derivált invariáns deriváltra változik:


∇  F =0⋅j

∇  F  ∇  F  ∇  F  =0 (6.9.14)
A vákuumban érvényes Einstein-egyenletek olyan téridőkre lettek levezetve, ahol a testek a

geodetikus egyenletek által leírt pályákon mozognak. Tehát minden olyan jelenségnél, ahol a mozgó
testek eltérnek a geodetikusoktól, biztosak lehetünk benne, hogy jelen van egy energia-impulzus
tenzor, ami leírja annak az anyagnak a tulajdonságait, ami a próbatesteket eltérítette. Az
elektromágneses mezőnek is van energiája, tehát kifejt gravitációs hatást is. Az energia-impulzus
tenzort a definíciója alapján, a töltött részecske mozgásegyenletéből ki lehet fejezni.
Először tisztán az elektromágneses tenzorral írjuk fel az elektromágneses erőt. Ehhez az első
Maxwell-egyenleteket behelyettesítjük az elektromágneses erő képletébe:
1 1
F = ⋅F  ⋅j = ⋅F ⋅∇  F  
c c⋅0
c⋅0⋅F = F ⋅∇  F   (6.9.15)
Kibővítjük a jobboldali invariáns deriváltat a szorzat differenciálási szabályának felhasználásával:
214
 
c⋅0⋅F =∇   F ⋅F − F ⋅∇  F  (6.9.16)
A jobboldali tagba behelyettesítjük a második Maxwell-egyenletet:
1 1
F  ⋅∇  F  = ⋅F  ⋅∇  F   ⋅F ⋅∇  F  =
2 2
1  1  1 1
⋅F ⋅∇  F ∇  F  − ⋅F ⋅∇  F  =− ⋅∇   F  ⋅F   =− ⋅g ⋅∇   F ⋅F   
2 2 4 4
(6.9.17)
Visszahelyettesítjük az elektromágneses erőbe:
 1  
c⋅0⋅F =∇   F ⋅F  ⋅g ⋅∇   F ⋅F   
4
F =−
1
c⋅0  1

∇  F  ⋅F   ⋅g  ⋅F ⋅F   =∇  T 
4
(6.9.18)
Az elektromágneses energia-impulzus tenzor:
T  =−
1
c⋅0  1
⋅ F  ⋅F  ⋅g ⋅F  ⋅F  
4  (6.9.19)
mátrix alakban:
 
Sx Sy Sz
1
2  1
⋅  0⋅E 2  ⋅B2
 0
 c c c
Sx
− xx − xy − xz
T  = c (6.9.20)
Sy
− yx − yy − yz
c
Sz
− zx − zy − zz
c
Az elektromágneses hullám haladási irányát a Poynting-vektor mutatja:
 1
S = ⋅E×
B (6.9.21)
0
A térszerű tagokat alkotó Maxwell stressz-tenzor alakja sík téridőben:
 ij = 0⋅E i⋅E j 
1
0
1
 1
⋅Bi⋅B j− ⋅  0⋅E 2 ⋅B 2 ⋅ij
2 0  (6.9.22)
215
Az elektromágneses energia-impulzus tenzor divergenciája:
1
∇  T  =F  = ⋅F ⋅ j  (6.9.23)
c
6.10 Elektromágneses hullámok
Az elektromágneses hullámot leíró fázisegyenlet meghatározásához a Maxwell-

egyenletekből indulunk ki:
 
∇  F =0⋅j
∇   g  ⋅∇  A−g  ⋅∇  A =0⋅j 
        
−g ∇ ⋅∇  A  g ∇ ⋅∇  A =0⋅ j /g ∇ ⋅∇  A −g ∇ ⋅∇  A
      
−g ∇ ⋅∇  A  g  ∇ ⋅∇ −∇ ⋅∇   A g ∇ ⋅∇  A =0⋅j (6.10.1)
Az elektromágneses hullámok a forrásuktól elszakadva haladnak tovább a térben, ezért az

áramsűrűség nulla, valamint felírjuk a mértékinvarianciát:
j =0 ∇  A=0 (6.10.2)
Behelyettesítjük a Ricci-tenzort is, melyet az invariáns derivált kommutátorából, a görbületi

tenzorból állítunk elő indexkontrakcióval:
R =g  ⋅∇  ∇  −∇  ∇   (6.10.3)
Az eredmény az elektromágneses hullámok hullámegyenlete:
−g  ⋅∇  ∇  AR ⋅A=0 (6.10.4)
A hullámfüggvényt a következő alakban vizsgáljuk:
A =a ⋅e i⋅ (6.10.5)
Ahol a hullámfüggvény arányos a hullámszám-vektor és a helyzetvektor skalárszorzatával:
∝ k ⋅x
Ahol a hullámszám-vektor, és a fénysugár egyenlete:
k  =−
∂  dx 
k  x= (6.10.6)
∂ x d
216
Valamint a hullámfüggvény gyorsabban változik, mint a hullámszám-vektor, az amplitúdó, vagy a

metrikus tenzor. Ezek alkalmazásával az eredeti egyenlet leegyszerűsödik, ez az eikonál, vagy más
néven fázisegyenlet:
  ∂ ∂
g ⋅ ⋅  =0 (6.10.7)
∂x ∂x
Ebből látszik, hogy a hullámszám-vektor fényszerű, tehát bebizonyítottuk, hogy az elektromágneses

hullámok fényszerű irányokban mozognak:
g  ⋅k ⋅k =0 (6.10.8)
Megvizsgáljuk a skalárszorzat invariáns deriváltját:
∇  k ⋅k  =0
k ⋅∇  k k ⋅∇  k =0 (6.10.9)
Az első tagot úgy át lehet alakítani, hogy ugyanolyan lesz mint a második tag:
k ⋅∇  k =k ⋅∇   g  ⋅k  =k ⋅k ⋅∇  g  k ⋅g  ⋅∇  k 
A metrikus tenzor invariáns deriváltja nulla, valamint felhasználjuk a másik metrikus tenzort az
indexemeléshez:
k ⋅g  ⋅∇  k =k ⋅∇  k 
Visszahelyettesítjük az eredményt az eredeti egyenletbe:
2⋅k ⋅∇  k =0 (6.10.10)
Ha a konnexió szimmetrikus, akkor az invariáns deriválás és a hullámszám-vektor indexe

felcserélhető:
∂2   ∂2  
∇ k=   −k ⋅  =   −k ⋅   =∇  k  (α: szabad index)
∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x
Visszahelyettesítünk, aztán behelyettesítjük a fénysugár egyenletét a kontravariáns hullámszám-

vektor helyére:
2⋅k ⋅∇  k  =0 (6.10.11)
dx  d
2⋅ ⋅∇  k  =0 /⋅
d 2
Felismerjük az invariáns derivált és a görbe menti derivált közötti összefüggést. Amikor a görbe
217
menti derivált nulla, visszakapjuk a geodetikus egyenletet, tehát bebizonyítottuk, hogy a

fénysugarak geodetikusok mentén mozognak:
dx ⋅∇  k  =Đk  =0 (6.10.12)
6.11 Kölcsönhatások egyesítése
A makroszkopikus világban tapasztalataink szerint három elemi kölcsönhatás uralkodik: a

gravitáció, az elektromosság és a mágnesesség. A tudomány fejlődése során a jelenségek
kavalkádjában fokozatosan ismerték fel őket, és azt, hogy mögöttük is közös rendező elvek
húzódnak meg. A Kaluza-elmélet az általános relativitáselméletre épít, és a Maxwell-egyenletek
(melyek az elektromosságot és a mágnesességet egyesítik) Riemann-geometriában általánosított
formáját felhasználva egyesíti az összes makroszkopikus kölcsönhatást, és ezzel geometrizálja őket.
Az ötdimenziós Einstein-egyenlet vákuumban:
1
R PQ− ⋅R⋅g PQ=0 (6.11.1)
2
Ha nincs jelen elektromágneses mező, akkor abban a határesetben a négydimenziós téridő metrikája
független az ötödik koordinátától. Ez a feltételezés az alapja az általános metrika megválasztásának.
Theodor Kaluza eredeti választása az ötdimenziós metrikus tenzorra:
 
4
g  C⋅A
g PQ= (6.11.2)
C⋅A 2⋅
Itt Aη az elektromágneses négyespotenciál,  pedig egy ismeretlen állandó. A négy dimenzióban

értelmezett mennyiségek, és az ötdimenziós mennyiségek négy koordinátaindexig futó tagjai között
bal felső indexben jelölt dimenziószámmal teszünk különbséget. Egy másik lehetséges választás
Oscar Klein nevéhez fűződik, ezt felhasználva fogjuk kiszámolni a geometriai mennyiségeket. Az
általa felírt ívelem-négyzet és kétszer kovariáns metrikus tenzor:
ds 2= g  ⋅dx ⋅dx  2⋅C⋅A⋅dx dx 4 2
 
4
g  C 2⋅2⋅A⋅A C⋅ 2⋅A
g PQ= (6.11.3)
C⋅ 2⋅A 2
Látható, hogy itt a négydimenziós metrikus tenzor, és az ötdimenziós metrikus tenzor négy
koordinátaindexig futó tagjai már nem egyenlőek:
4
g  ≠5 g  (6.11.4)
Feltételt szabunk az új ötdimenziós metrikára, mégpedig azt, hogy a metrikus tenzor deriváltja az
ötödik irányban legyen nulla, ezért a konnexió megfelelő deriváltja is nulla lesz, ez a hengerfeltétel:
218
∂ g PQ ∂ QPR
=0 → =0 (6.11.5)
∂ x4 ∂ x4
A kétszer kontravariáns metrikus tenzor:
 
4
g  −C⋅A
g PQ= 1 (6.11.6)
−C⋅A 2
C 2⋅A2

A metrikus tenzor parciális deriváltja:
 
∂ 4 g 
∂ g PQ
R
= ∂x
R
C 2⋅2⋅
∂ A
∂x R 
∂A
⋅A A⋅ R
∂x  ∂A
C⋅ 2⋅ R
∂x
(6.11.7)
∂x ∂A
C⋅2⋅ R 0
∂x
A levezetés folyamán kihasználjuk, hogy az elektromágneses tenzor és a vektorpotenciál négy

dimenzióban is értelmezett mennyiségek, ezért a négydimenziós metrikus tenzorral is lehetséges
rajtuk indexműveleteket végezni. Öt dimenzióban a konnexió:
1
 QPR = ⋅g QA⋅
2 ∂ xP


∂ g RA ∂ g AP ∂ g PR
∂ xR
−
∂ xA  (6.11.8)
A különböző dimenziójú indexkombinációkat külön-külön határozzuk meg. Először az ötdimenziós

konnexió 0 – 3 koordinátaindexű tagjait:
5 1
 = ⋅g  A⋅
2 ∂x
 
∂ g  A ∂ g A ∂ 5 g  

∂x

−
∂x
A 
5 1
 = ⋅5 g  ⋅
2 ∂x
 
∂x

−
∂x

 ⋅g ⋅
2 ∂x


∂x

−

∂ 5g  ∂ 5g ∂ 5g  1  4 ∂ g 4 ∂ g 4 ∂ 5g 
∂x
4   (6.11.9)
Behelyettesítjük a metrikus tenzor tagokat. A második zárójelben az utolsó tag nulla a hengerfeltétel
miatt:
5 1
 = ⋅4 g ⋅
2 ∂x


∂x

−
∂x

− ⋅C ⋅ ⋅A ⋅
2 
∂ 5 g   ∂ 5 g   ∂ 5 g  1 2 2  ∂ A ∂ A

∂ x  ∂ x   (6.11.10)
Külön számoljuk ki az első zárójelben lévő mennyiséget, mert erre a részeredményre még egyszer
szükségünk lesz:
219
5 5 5 4
4
∂ g   ∂ g  ∂ g  ∂ g  
∂x


∂x

−
∂x

=
∂x
4
2
 C ⋅ ⋅
2 ∂ A
∂x  ⋅A A⋅
∂ A
∂ x  

∂ g
∂x
2
 C ⋅ ⋅
2 ∂ A
∂x
⋅A A⋅ 
∂ A ∂ g  
∂x
 −
∂x
2
 −C ⋅ ⋅
∂x 
2 ∂ A
⋅A A⋅
∂ A
∂x
  
Ebben a részszámításban α egy szabad index. Átrendezzük a képletet, és behelyettesítjük az
elektromágneses tenzort:
∂ 5 g   ∂ 5 g   ∂ 5 g  ∂ 4 g   ∂ 4 g   ∂ 4 g  
 − =  −
∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x
C 2⋅2⋅ A⋅
 
∂ A ∂ A
∂x 
∂x  A⋅
∂x  
∂ A ∂ A 
−
∂x   A⋅
∂ A  ∂ A
−
∂ x ∂ x   
∂ 5 g   ∂ 5 g   ∂ 5 g  ∂ 4 g  ∂ 4 g   ∂ 4 g  
∂x 

∂x 
−
∂x 
=
∂x 

∂x 
−
∂x 
C 2⋅2⋅ A⋅
∂ A ∂ A

∂ x ∂ x  
A⋅F  A⋅F  
 
(6.11.11)
Folytatjuk a levezetést, behelyettesítjük a részeredményt:
 
4 4 4
5  1 4   ∂ g   ∂ g   ∂ g 
  = ⋅g ⋅  −
2 ∂ x ∂ x ∂ x
1
 ⋅C 2⋅2⋅4 g  ⋅ A⋅
2
∂ A ∂ A

∂ x ∂ x   
A⋅F  A⋅F  

1
− ⋅C 2⋅ 2⋅A⋅
2 
∂ A ∂ A

∂ x ∂ x 
Az első tagban felismerjük a négydimenziós konnexiót, a második tagon elvégezzük az
indexemelést, ezzel egy olyan tagot nyerünk, ami a harmadik tagot kiejti, így az eredmény:
5  4  1 2 2  
(1)   =   ⋅C ⋅ ⋅ A⋅F   A⋅F  (6.11.12)
2
Másodszor a konnexió olyan koordinátaindexű tagjait határozzuk meg, ahol az egyik alsó index 4.
koordinátájú. Torzió hiányában a konnexió szimmetrikus, ezért elég csak az egyik esetre elvégezni:
1
 4 = ⋅g  A⋅
2 ∂x
4

∂x

∂ g A ∂ g A4 ∂ g4
−
∂x
A  (6.11.13)
A zárójelben lévő első tagról azonnal meg tudjuk állapítani, hogy a hengerfeltétel miatt nulla:
1
 4 = ⋅5 g  ⋅
2 ∂x

−
∂x
 ⋅g ⋅
2 ∂x
 
∂ g  4 ∂ g 4  1  4 ∂ g 44 ∂ g 4 
−
∂x
4  
220
A hengerfeltétel ismételt alkalmazása, behelyettesítés:
1
 ∂A ∂A
 4 = ⋅4 g ⋅ C⋅ 2⋅  −C⋅2⋅ 
2 ∂x ∂x 
Behelyettesítjük az elektromágneses tenzort, és indexet emelünk. Azt kaptuk, hogy az
elektromágneses tenzor konstans szorzók erejéig megegyezik az egyik ötdimenziós konnexiótaggal,
ez indokolja Oscar Klein választását a metrikus tenzor alakjára:
1
(2)  4 = 4= ⋅C⋅2⋅F  (6.11.14)
2
Harmadjára a 4. felső indexű konnexiótagok következnek:
 
5
4 1 4 A ∂ g A ∂ g A ∂ g 
 = ⋅g ⋅  − A
2 ∂x

∂x

∂x
   
5 5 5 5
1 ∂ g   ∂ g   ∂ g  1 44 ∂ g  4 ∂ g 4 ∂ g  
 4= ⋅g 4 ⋅  −  ⋅g ⋅  − 4 (6.11.15)
2 ∂x

∂x

∂x

2 ∂x

∂x

∂x
Az első zárójelbe behelyettesítjük a korábbi részszámítás eredményét, a másodikban alkalmazzuk a

hengerfeltételt, és szintén behelyettesítünk:
1 
 = ⋅ −C⋅A ⋅
4
2

∂x 
∂ 4 g   ∂ 4 g   ∂ 4 g 
 
∂x  −
∂x
2 2
 C ⋅ ⋅ A⋅
∂ A ∂ A

∂ x ∂ x   
 A⋅F   A⋅F   
1 1
 ∂A
 ∂A
 ⋅ 2 C 2⋅A2 ⋅ C⋅2⋅  C⋅2⋅ 
2  ∂x ∂x 
 
4
4 1  ∂ g  ∂ 4g ∂ 4g 
 =− ⋅C⋅A ⋅  −
2 ∂ x ∂ x ∂ x
1
− ⋅C 3⋅ 2⋅A⋅A⋅
2

∂ x ∂ x 
∂ A ∂ A 1 3 2 

− ⋅C ⋅ ⋅A ⋅ A⋅F   A⋅F  
2
1
 ⋅C⋅
2

∂ A ∂ A 1 3 2 2 ∂ A ∂ A
∂ x  ∂ x
 ⋅C ⋅ ⋅A ⋅
2  
∂ x ∂ x  
A második és az utolsó tag kiejti egymást:
(3)
   
4
∂ 4g ∂ 4g 

4
 =−
1
2
⋅C⋅ A
 ∂ g 
⋅
∂x  
∂x  −
∂x 
2 2 
C ⋅ ⋅A ⋅ A⋅F  A⋅F   −
∂ A ∂ A

∂ x ∂ x 
(6.11.16)
221
Negyedszerre a konnexió mindkét alsó indexe 4, a hengerfeltétel miatt számos tag azonnal kiesik,
végül a megmaradt tagról is kiderül, hogy nulla:
1
 44= ⋅g  A⋅
2 ∂ x4


∂ g 4 A ∂ g A 4 ∂ g 44
−
∂ x4 ∂ x A
=−
2 
1  A ∂ g 44
⋅g ⋅ A
∂x
1 ∂g 1 ∂g 1 ∂g
(4)  44=− ⋅g  ⋅ 44 − ⋅g  4⋅ 444 =− ⋅g ⋅ 44 =0 (6.11.17)
2 ∂x 2 ∂x 2 ∂x

Ötödiknek azokat a konnexiótagokat vizsgáljuk meg, ahol az egyik alsó, és a felső index 4. Ismét a
hengerfeltétellel kezdünk:
1
 44 = ⋅g 4 A⋅
2 ∂x
4

∂x
−
∂x
A
= ⋅g ⋅
2 ∂x 
∂ g A ∂ g A4 ∂ g4 1 4 A ∂ g A4 ∂ g 4

−
∂x
A  
1
 44 = ⋅g 4 ⋅
2
−
∂ x ∂ x   ⋅g ⋅
2  −
∂ x ∂ x4 
∂ g  4 ∂ g 4  1 44 ∂ g 44 ∂ g 4 
 (6.11.18)
Csak az első tag nem nulla, behelyettesítünk:
1 ∂A
 ∂A
 44 =− ⋅C⋅A⋅ C⋅ 2⋅  −C⋅ 2⋅ 
2 ∂x ∂x 
Kifejezzük az elektromágneses tenzort:
4 4 1 2 2 
(5)  4 = 4 =− ⋅C ⋅ ⋅A ⋅F   (6.11.19)
2
Hatodikként a minden indexében 4. konnexiótag a hengerfeltétel miatt nulla:
1
 444= ⋅g 4 A⋅
2 ∂x
4

∂x
∂ g 4 A ∂ g A 4 ∂ g 44
4
−
∂x
A
1
2  ∂g
=− ⋅g 4 A⋅ 44A
∂x
1 ∂g 1 ∂g
(6)  444=− ⋅g 4 ⋅ 44 − ⋅g 44⋅ 444 =0 (6.11.20)
2 ∂x 2 ∂x
Immár fel tudjuk írni az ötdimenziós geodetikus egyenletet. A részletesen kiírt tagok közül az utolsó
nulla:
∂2 x P P ∂ x A ∂ xB
2
 AB⋅ ⋅ =0
∂ ∂ ∂
222
2 P   4  4 4
∂ x ∂x ∂ x ∂x ∂ x ∂ x ∂x
2
 P ⋅ ⋅ 2⋅ P4 ⋅ ⋅  P44⋅ ⋅ =0 (6.11.21)
∂ ∂ ∂ ∂  ∂ ∂ ∂ 
Vetülete a négydimenziós téridőben:
∂2 x  5  ∂ x  ∂ x   ∂ x4 ∂ x
2
   ⋅ ⋅ 2⋅ 4 ⋅ ⋅ =0 (6.11.22)
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ 
Behelyettesítünk és átrendezzük a képletet:
∂2 x  4  4
∂ 2
  1 2 2
2
⋅C ⋅ ⋅ A ⋅F 
  A⋅F 
  ⋅
∂ x ∂ x 
⋅
∂ ∂ 
2⋅
1
2
⋅C⋅ 2
⋅F ⋅
 ∂x
⋅
∂ ∂
∂ x
=0
∂2 x  4  ∂ x  ∂ x   4
∂ x 
2 2  ∂x 2  ∂x ∂x
  ⋅ ⋅ C ⋅ ⋅A ⋅F ⋅ ⋅ C⋅ ⋅F ⋅ ⋅ =0
∂ 2 ∂ ∂ ∂  ∂ ∂ ∂ 
A gravitációs és az elektromágneses kölcsönhatás által befolyásolt töltött részecske általános

mozgásegyenlete:
∂2 x  4  ∂ x  ∂ x 

∂ x  ∂ x4


2  ∂x
2
  ⋅ ⋅ =−C⋅ ⋅ C⋅A ⋅  ⋅F ⋅ (6.11.23)
∂ ∂ ∂ ∂ ∂  ∂
A töltött részecske korábban levezetett mozgásegyenlete az elektromágneses mező hatására:
∂2 x  4  ∂ x  ∂ x  Q 
 ∂x
  ⋅ ⋅ = ⋅F ⋅ (6.11.24)
∂ 2 ∂  ∂  c⋅m  ∂
Összehasonlítjuk a levezetett egyenletünkkel:
Q
c⋅m
⋅F ⋅
∂ x
∂
=−C⋅2⋅ C⋅A⋅ 
∂ x ∂ x4
∂ ∂
⋅F ⋅
∂ x
∂ 
Q
c⋅m
2
=−C⋅ ⋅ C⋅A⋅
∂ x ∂ x4

∂  ∂  (6.11.25)
Ha a részecske töltése nulla, akkor csak az elektromágneses mező gravitációja hat rá:
−C⋅2⋅ C⋅A⋅ 
∂ x ∂ x4

∂ ∂
=0 
4 
∂x ∂x
=−C⋅A⋅ (6.11.26)
∂ ∂
A teljes elektromágneses mező a külső tér és a töltött részecske mezőjének az összege:
223
 4
∂x ∂x Q
−C⋅A⋅ = − (6.11.27)
∂  ∂ c⋅C⋅ 2⋅m
6.12 Klein-Gordon egyenlet
Az általános relativitáselmélet térideje színpadot biztosít az össze többi kölcsönhatást leíró

elmélet számára. Ezért érdemes összefoglalni azokat az egyenleteket, melyek az anyag
részecskéinek viselkedését leírják ezen a háttéren.
1925-ban Erwin Schrödinger eredetileg így írta fel a kvantummechanika róla elnevezett
híres alapegyenletét, figyelembe véve az akkor már 20 éves speciális relativitáselméletet. Azonban
nem sikerült értelmeznie vele a hidrogénatom spektrumának finomszerkezetét, ezért a nem-
relativisztikus, közismert formát választotta. Majd 1927-ben Oscar Klein és Walter Gordon
ugyanezt javasolta az elektron relativisztikus egyenletének, azonban az elektronspin miatt itt sem
vált be, viszont helyesen írja le a spin nélküli részecskéket, mint például a π-mezont.
Az energiamegmaradás egyenlete:
−E 2 p 2⋅c 2m2⋅c 4=0 (6.12.1)
Az első kvantálás folyamata a következő: behelyettesítjük a kvantummechanikai operátorokat, és

minden tagot operátornak tekintünk egy komplex függvényen. Az energia és a lendület
kvantummechanikai operátorai:

E=i⋅ℏ⋅ ∂ p i=−i⋅ℏ⋅ ∂ i
∂t ∂x
− E 2 c 2⋅ p2 m 2⋅c 4⋅=0 (6.12.2)

2 2
 ∂t  
− i⋅ℏ⋅ ∂ c 2⋅ −i⋅ℏ⋅ ∂ i m2⋅c 4⋅=0
∂x 
Összevonjuk az operátorokat:
ℏ 2⋅
 1 ∂2
⋅ − ∂2 m2⋅c2⋅=0
c 2 ∂t 2 ∂ x i 2  (6.12.3)
2 ∂2 
 2 2
ℏ ⋅ ⋅   m ⋅c ⋅=0
∂ x ⋅∂ x
Az általános összefüggést a görbült téridő geometriai mennyiségeinek behelyettesítésével kapjuk

meg:
 2 m2⋅c 2
g ⋅∇    2
⋅=0 (6.12.4)
ℏ
224
6.12 Klein-Gordon egyenlet
Az egyenlet megoldása szabad részecske esetén:

 a
 x  =e i⋅k ⋅x =ei⋅k ⋅x −⋅t

 a
(6.12.5)
Az energiaoperátor sajátérték-egyenlete:
E =E⋅
∂
i⋅ℏ⋅ =i⋅ℏ⋅ ∂ e
a a a
i⋅k ⋅x −⋅t i⋅k ⋅x −⋅t i⋅k ⋅x −⋅t
=i⋅ℏ⋅−i⋅⋅e
a
=ℏ⋅⋅e a a
∂t ∂t
E=ℏ⋅ (6.12.6)
A lendületoperátor sajátérték-egyenlete:
p i = pi⋅
∂
i⋅ℏ⋅ i =i⋅ℏ⋅ ∂ i e
a a a
i⋅k ⋅x −⋅t i⋅k ⋅x −⋅t i⋅k a⋅x −⋅t
=i⋅ℏ⋅−i⋅k i ⋅e
a a
=ℏ⋅k i⋅e
∂x ∂x
p i=ℏ⋅k i (6.12.7)
Visszahelyettesítjük a sajátértékeket a Klein-Gordon egyenletben az operátorok helyére:
− E c ⋅ p m ⋅c ⋅=0

2 2 2 2 4
2 2 2 2 4
−ℏ⋅ c ⋅ℏ⋅k i  m ⋅c ⋅=0 (6.12.8)
Az energia sajátértékek lehetnek negatívak is, ezeket pozitív energiájú antirészecskékként

értelmezzük:
ℏ⋅=±c⋅ℏ⋅k i  m ⋅c
2 2 2
(6.12.9)
6.13 Proca egyenlet
Hasonlít a Klein-Gordon egyenlethez, viszont egy skalár helyett egy négykomponensű

hullámfüggvényre vonatkozik. 1-es spinű részecskéket ír le, ilyenek a foton és a gyenge
kölcsönhatás közvetítői, a W+, W– és Z bozonok:
m2⋅c 2 
g  ⋅∇ 2    ⋅ =0 (6.13.1)
ℏ2
Ezt rendszerint kiegészítik egy folytonossági feltétellel:
225
6.13 Proca egyenlet
∂
 =0 (6.13.2)
∂x
A Maxwell-egyenletek a nulla tömegű határesetet képviselik, ez a korábban levezetett eikonál, vagy

más néven fázisegyenlet:
 2 
g ⋅∇    =0 (6.13.3)
6.14 Dirac egyenlet
Paul Adrien Maurice Dirac 1928-ban vezette be a róla elnevezett egyenletet, mely helyesen
írja le a relativisztikus, feles spinű részecskéket, mint például az elektron vagy a kvarkok. A Klein-
Gordon egyenlettel ellentétben ez egy elsőrendű differenciál-egyenlet. A Klein-Gordon egyenletből
indulunk ki:
∂2 
ℏ 2⋅ ⋅  2 2
 m ⋅c ⋅=0 (6.14.1)
∂ x ⋅∂ x
Ami tulajdonképpen egy másodrendű sajátérték-egyenlet:
∂2 
−ℏ2⋅  ⋅  2 2
 =m ⋅c ⋅ (6.14.2)
∂ x ⋅∂ x
Ez az egyenlet elsőrendűvé tehető, ha megfelelően választott algebrai tulajdonságokkal rendelkező

tényezőket vezetünk be. Gyököt vonunk mindkét oldalból:
∂
i⋅ℏ⋅⋅  =±m⋅c⋅ (6.14.3)
∂x
Ez az egyenlet akkor érvényes, ha teljesül a következő feltétel a közelebbről egyelőre ismeretlen γ-

kra:
⋅ ⋅ =2⋅  (6.14.4)
A feltétel teljesül, ha a γ-k például legalább négyszer négyes speciálisan megválasztott mátrixok:
   
00 01 02 03 1 0 0 0
10 11 12 13   = 0 1 0 0
=
  = 1=e
20 21 22 23 0 0 1 0
30 31 32 33 0 0 0 1
 ⋅   ⋅  =2⋅⋅1 (6.14.5)
226
6.14 Dirac egyenlet
Ezért a hullámfüggvény is négykomponensű lesz. Behelyettesítünk a sajátérték-egyenletbe:
∂ 
i⋅ℏ⋅  ⋅  =±m⋅c⋅e ⋅ (6.14.6)
∂x
Visszarendezzük és felírjuk a Dirac-egyenletet:
∂ 
i⋅ℏ⋅  ⋅  ±m⋅c⋅e  ⋅ =0 (6.14.7)
∂x
Mivel a γ-mátrixok komponenseire nincsen konkrét kikötés, ezért többféle alakban fel lehet írni
őket. A jelölés egyszerűsítéséhez bevezetjük a Pauli-mátrixokat:
 0=
1 0
0 1   1= 0 1
1 0 
 
 2 = 0 −i
i 0
 3= 1 0 
0 −1
(6.14.8)
A γ-mátrixok Dirac reprezentációja:
 
1 0
 0 = 
0 −1
 i =  0  i
− i 0  (6.14.9)
A γ-mátrixok Weyl reprezentációja:
0
 
0 1
 =  
1 0
i
 = 
0
i
− 0
 i
 (6.14.10)
A γ-mátrixok Majorana reprezentációja:
 0 =
 0  2

2
0   1=i⋅
  3 0
0 
3 
 2 = 0 − 2

2
0   3=−i⋅   1 0
0 
1  (6.14.11)
Töltött részecske teljes lendülete elektromágneses mezőben, ahol q a részecske töltése, Aη pedig a
külső mező négyespotenciálja:
q
p  ⋅A
c
Töltött részecske Dirac-egyenlete:
227
6.14 Dirac egyenlet
∂  q
i⋅ℏ⋅  ⋅    ⋅ ⋅A⋅  ±m⋅c⋅e ⋅ =0 (6.14.7)
∂x c
6.15 Weyl egyenlet
A Weyl egyenlet tömeg nélküli, fele spinű részecskéket ír le, mint a neutrínók:
b
 ∂
 ib  ⋅  =0 (6.15.1)
∂x
A hullámfüggvény a Pauli-mátrix miatt kétkomponensű.
228
7. Gravitációs hullámok
7. Gravitációs hullámok
Azok a változások az anyagban, melyek nem gömbszimmetrikus tágulások vagy

összehúzódások, tovaterjedő zavarokat okoznak a téridőben. Ezek a hullámok függetlenné válnak a
forrásuktól, és fénysebességgel terjednek. Távol a kibocsátó égitesttől valószínűleg rendkívül
gyengék, és jól közelíthetőek apró linearizált eltérésként a sík háttérmetrikától.
Albert Einstein 1918-ban vezette le először a róla elnevezett egyenletek hullámmegoldását.
Számos kérdés merült fel az eredményekkel kapcsolatban, sokáig tisztázatlan volt, hogy a hullámok
koordinátaeffektusok-e, vagy valódi fizikai jelenséggel van dolgunk. A kétségek eloszlatásában
jelentős szerepe volt Eddington brit csillagásznak, aki megfigyelésekkel igazolta a fényelhajlást a
híres 1919-es napfogyatkozás alkalmával. Megállapította, hogy a transzverzális hullám
fénysebességgel terjedő valóságos jelenség, míg – az ő szavaival élve – a „longitudinális gravitációs
hullámok a gondolat sebességével terjednek”. 1938-ban Einstein és Rosen a gravitációs hullámok
létét cáfoló cikket nyújtott be a Physical Review-nek, melyet azonban az anonim szakmai lektor
nem engedett át. Einstein ezen annyira megsértődött, hogy többet sosem publikált a folyóiratban,
pedig mint később kiderült, a lektornak volt igaza.
Bár a gravitációs hullám detektorok eddig közvetlenül nem észlelték a téridő hullámait,
indirekt módon sikerült igazolni a képletek helyességét. Az 1993.-ik évi fizikai Nobel-díjat Russel
Alan Hulse és Joseph Hooton Taylor Jr. kapták, a Sas csillagképben található PSR B1913+16
pulzárt tartalmazó kettős rendszer vizsgálatáért. Megfigyeléseikkel igazolni tudták a
relativitáselmélet több következményét, köztük a gravitációs hullámok által elszállított energia
mennyiségét is, a kettős rendszer keringési periódusának csökkenését mérve.
7.1 A metrikus tenzor felbontása
Első közelítésben felbontjuk a metrikus tenzort a háttér és a gravitációs hullámok

metrikájára:
g  = h ∣h ∣≪1

g = −h
 
(7.1.1)
Ahol a sík téridő metrikus tenzora:
 
1 0 0 0
0 −1 0 0
 = (7.1.2)
0 0 −1 0
0 0 0 −1
Tegyünk egy próbát velük:
g  ⋅g   = h  ⋅  −h  
229
    
g  ⋅g =⋅ − ⋅h h⋅ −h ⋅h
    
 = −h h −h ⋅h (7.1.3)
Mivel h-t rendkívül kicsinek választottuk, a négyzete még kisebb, és elhanyagolható. A metrikus
tenzor parciális deriváltjai:
∂ g   ∂ h  h 
=  =
∂ x ∂ x ∂ x ∂ x
   
∂g ∂ h h
 =  −  =− (7.1.4)
∂x ∂x ∂x ∂ x
Ezért a konnexió:
1
 = ⋅g ⋅
2
 −

∂ h  ∂ h  ∂ h 
∂ x ∂ x  ∂ x   (7.1.5)
A konnexióderiváltak:
∂  1 ∂
∂x 
= ⋅  g  ⋅
2 ∂x
 −
∂ x ∂ x ∂ x  
∂ h  ∂h   ∂h 

= ⋅ ⋅  −
∂ x  2 ∂ x ∂ x  ∂ x  ∂ x 

2
∂  1 ∂ h ∂ h  ∂ h  ∂ h 1  ∂ 2 h 
⋅g ⋅  

∂ 2 h 
 
∂x ∂x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x 
−
∂ 2 h 
  
(7.1.6)
A közelítésünkben feltesszük, hogy a téridő változásait egyszerűen szétbonthatjuk gyorsan és lassan

változó tagokra. Kiszámítjuk a görbületi tenzort, elhagyjuk a lassan változó tagokat, kizárólag a
második deriváltakat tartjuk meg:
 
 ∂   ∂   
R   = 
− 
∂x ∂x
1
R = ⋅g  ⋅
2
∂2 h 
 
−

∂ 2 h 
 
−
∂ 2 h 

∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x ∂x


∂ 2 h 
   (7.1.7)
Kiválasztunk egy esetet, és kiszámítjuk a teljesen kovariáns görbületi tenzort:

 
∂ tt ∂   t
Rtt = 
− t
∂x ∂x
230
 
2 2 2 2
1 ∂ h t ∂ h ∂ h ∂ h
Rtt = ⋅g  ⋅ t
−  tt  − t   t  t  t  (7.1.8)
2 
∂ x ∂ x ∂x ∂x ∂ x ∂x ∂ x ∂x
g  ⋅R 
tt 
1
2

= ⋅g ⋅g ⋅
∂2 h t
 t
∂2 htt ∂2 h 
−  − t t t 
∂ x ∂ x ∂x ∂ x ∂x ∂ x ∂ x ∂x
∂ 2 h t

 
2 2 2 2
1 ∂ ht ∂ h ∂ h ∂ h
R tt= ⋅ t
−  tt  − t  t  t  t  (7.1.9)
2 ∂ x ∂x ∂ x ∂ x ∂ x ∂x ∂ x ∂ x

Kiválasztjuk a gravitációs sugárzás metrikus tenzorának azt a részét, aminek a változása nem függ
egyik térbeli koordinátától sem, ez a transzverzális tag:
2
1 ∂ h
R tt=− ⋅  (7.1.10)
2 ∂ t2
Behelyettesítjük az egyenesek elhajlásának egyenletébe:
∂2 x  
  ∂x ∂ x
R  ⋅dx ⋅ ⋅ =0
∂ t2 ∂t ∂t
∂2 x  ∂ t ∂ x
g  ⋅ 2 =−g ⋅Rtt ⋅dt⋅ ⋅
∂t ∂ t ∂t
∂2 x 
2
=−R tt ⋅dx 
∂t
∂2 x  1 ∂ 2 h  
= ⋅ ⋅dx (7.1.11)
∂ t2 2 ∂ t2
A gyenge hullámok által keltett δxκ oszcillációk kicsik lesznek, ezért az origótól mért dxγ távolságot
tekinthetjük állandónak. Integrálás után a gravitációs hullámok által okozott kitérések:
1 
 x  = ⋅h ⋅dx (7.1.12)
2
7.2 A metrika vizsgálata
Meghatározzuk a gravitációs hullámok téridejét. A lineáris konnexió:
1
 = ⋅g ⋅
2


∂ h  ∂ h  ∂ h 
−
∂ x ∂ x  ∂ x  
231
 
 
 1 ∂ h ∂ h ∂ h 
  = ⋅  − (7.2.1)
2 ∂ x ∂ x ∂ x
Felírjuk a Ricci-tenzort lineális közelítésben, behelyettesítjük a konnexiót:
 ∂  ∂   
R =R   = −
∂ x ∂ x
   
   
1 ∂ ∂ h  ∂ h ∂ h  1 ∂ ∂ h  ∂h  ∂h  
R = ⋅   − − ⋅   −
2 ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x 2 ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x
 
2 2
1 ∂2 h ∂ h ∂2 h  ∂ h
R = ⋅ − −    (7.2.2)
2 ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x 
    
Bevezetünk egy új jelölést, a felülhúzás definíciója kétindexű tenzorok esetén:
1 
M  =M  − ⋅M ⋅ (7.2.3)
2
Kétszeres felülhúzással visszakapjuk az eredeti tenzort:
1 1
2  1
2
1
 
M  =M  − ⋅M ⋅ = M  − ⋅M ⋅  − ⋅ M − ⋅M ⋅  ⋅ 
2 2 
1 1 1
M  − ⋅M ⋅ − ⋅M ⋅  ⋅M ⋅⋅ =M  −M ⋅ M ⋅
2 2 4
M  =M  (7.2.4)
Itt felhasználtuk, hogy =4, ezért ez az összefüggés csak négy dimenzióban érvényes.
Behelyettesítjük a Ricci-tenzort az Einstein-egyenletbe, és megkapjuk a linearizált változatát:
1 8⋅⋅
R − ⋅R⋅  =− 4 ⋅T 
2 c
8⋅⋅
R =− ⋅T 
c4
1
⋅

∂2 h
−
∂2 h 
−
∂ 2 h

∂2 h 
2 ∂ x ⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x 
8⋅⋅
=− 4 ⋅T 
c  (7.2.5)
Megfelelő koordináta-rendszer választásával tovább egyszerűsíthető ez az egyenlet. Vizsgáljunk

meg egy tetszőleges koordinátatranszformációt leíró függvényt, mely nagyságrendje h-hoz áll
232
közel:
2 x  =x    x  
x  =2 x  −  2 x  (7.2.6)
A metrikus tenzor transzformációja:

 
     ∂x ∂x
2 g    2 x =g    x ⋅  ⋅ =g    x ⋅ 
⋅  (7.2.7)
2 ∂ x 2∂ x
Az első koordináta-rendszer metrikus tenzora:
∂ g  x 
g    x  = g   2 x −  =g   2 x  −⋅  2 (7.2.8)
2∂ x
A második metrikus tenzor felírható a transzformációs törvény, és az első metrikus tenzor

segítségével:
 



2 g    2 x =  −
∂ 


2∂ x



⋅  −
∂ 
2∂ x

  ∂ g 2x 
⋅ g    2 x − ⋅
2∂ x
 (7.2.9)
Ugyanez lineáris pontossággal:


  ∂   ∂    ∂ g   2 x 
2 g    2 x =g   2 x − 
⋅g 
 2 x − 
⋅g 
 2 x − ⋅ 
2∂ x 2∂ x 2∂ x
Elhagyjuk a koordináta-rendszer indexeket, és kettős keresztekkel jelöljük a keresett transzformált

mennyiségeket:

 ∂ 
  ∂    ∂ g   x 
# g   x =g    x − ⋅g    x − ⋅g   x − ⋅ (7.2.10)
∂ x ∂x ∂ x
# g  = # h
Lineáris pontossággal h a következőképpen határozható meg:
∂ ∂ 
# h =h  − −
∂ x  ∂ x
  ∂ 
# h =h −2⋅ (7.2.11)
∂ x
Alkalmazzuk rá a felülvonás szabályát:
233
1
h =# h − ⋅#h⋅ 
# 
2
# h =h −
∂ ∂  1 
− −
∂ x ∂ x 2
⋅ h 
 −2⋅
∂ 
⋅
∂ x   
∂  ∂ ∂ 
h =h −
#  −  ⋅  (7.2.12)
∂x ∂ x ∂ x
Parciális deriválás kovariáns koordináták szerint:
∂h  ∂2  ∂ ∂2 
− −  =0
∂ x  ∂ x ⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x 
∂h  ∂ 2 
− =0 (7.2.13)
∂ x  ∂ x ⋅∂ x 
Ez az egyenlet akkor teljesül biztosan, ha feltesszük, hogy az első tag mindig nulla, ez a
koordináták harmonikusságának feltétele:
∂h 
=0 (7.2.14)
∂ x
Ekkor a linearizált Einstein-egyenlet:
∂2 h 16⋅⋅
=− ⋅T  (7.2.15)
∂ x ⋅∂ x  c4
7.3 Síkhullám megoldások
Üres térben a linearizált Einstein-egyenlet:

2
∂ h
=0 (7.3.1)
∂ x ⋅∂ x 
Mely mindig a következő kombinációban tartalmazza a koordinátákat, ezzel egyszerűsíteni lehet:
z
u=t− (7.3.2)
c
Ennek a megoldását vizsgáljuk. A harmonikussági feltétel egyenletei teljesülnek:
234
d
 h h =0
du t  z 
h t  =h t=h z  =h z =0 (7.3.3)
Tehát csak transzverzális hullámok léteznek. Ezeknek a feltételeknek a következő általános ívelem-
négyzet felel meg:
ds 2=c 2⋅dt 2−1−a ⋅dx 2−1a ⋅dy 22⋅b⋅dx⋅dy−dz 2 (7.3.4)
Ahol a és b tetszőleges függvények, nagyságrendileg igen kicsik, és h-t alkotják:
a ≪1 b≪1
Metrikus tenzor, és nyom nélküli transzverzális h:
   
1 0 0 0 0 0 0 0
g  = 0 −1a b 0 h  = 0 a b 0
(7.3.5)
0 b −1−a 0 0 b −a 0
0 0 0 −1 0 0 0 0
A z irányba mozgó gravitációs hullám két komponense:
h =h xx =−h yy h × =h xy =h yx (7.3.6)
Konnexió, lineáris pontossággal:
1 ∂a
− t xx= t yy =− z xx = z yy=− xtx = yty=− x xz= y yz= ⋅
2⋅c ∂ u
t z x y x x y 1 ∂b
− xy =− xy =− ty=− tx =− tx = yz = xz = ⋅ (7.3.7)
2⋅c ∂ u
A teljesen kovariáns görbületi tenzor:
1 ∂2 a
−R txtx=R tyty=−R zxzx=R zyzy =Rtxzx =−Rtyzy= 2
⋅ 2
2⋅c ∂ u
1 ∂b
−R txty=−R zxzy=−R zxzx =Rtxzy =Rtyzx = ⋅ (7.3.8)
2⋅c 2 ∂ u 2
Erről már le tudjuk olvasni, hogy a gravitációs hullámok fénysebességgel terjednek. A

monokromatikus síkhullám speciális megoldások:
a u =A⋅cos k⋅z −⋅t 
b u=B⋅cos k⋅z −⋅t− (7.3.9)
235
Ahol A, B, φ állandók, a hullámszám-vektor pedig:

k= (7.3.10)
c
7.4 Másodrendű közelítés
Kiszámoljuk a gravitációs sugárzás által elszállított energiát. A gravitációs egyenleteket

második rendű közelítésben írjuk fel. A Ricci-tenzor másodrendig:
 
2 2 2 2
1   ∂ h 
2  ∂ h  ∂ h  ∂ h  1 ∂h   ∂h  
R = ⋅h ⋅
 − −   ⋅ ⋅
2 ∂ x ⋅∂ x ∂ x ⋅∂ x  ∂ x⋅∂ x  ∂ x ⋅∂ x  4 ∂ x ∂ x 
     
 
1 ∂ h ∂h  ∂ h  1 ∂h   ∂ h  ∂ h  ∂ h  1 ∂h  ∂h  ∂h  ∂ h
 ⋅ ⋅ ⋅  ⋅ ⋅ −  − ⋅ ⋅  −
2 ∂ x ∂ x ∂ x 2 ∂ x ∂ x ∂ x ∂ x 4 ∂ x  ∂ x  ∂ x ∂ x 
(7.4.1)
A sugárzás metrikus tenzora az elsőrendű, és a másodrendű tag összege:

1
h =h h2 (7.4.2)
Az Einstein-egyenletet vákuumban a következő feltétel korlátozza:

 2
G1  h 2
 G    h  =0
2
t  =G1 h =−G2 h   (7.4.3)
Gravitációs hullámok helyi energia-impulzus tenzora:
c4 ∂ h  ∂ h
t  = ⋅  ⋅  (7.4.4)
32⋅⋅ ∂ x ∂ x
Az energia ilyen megközelítése nem minden koordináta-rendszerben érvényes, de most meg fog
felelni:
E=∫ t 00⋅d 3 x (7.4.5)
A kvadrupól formula kiszámítása következik. Megoldjuk az Einstein-egyenletet, itt az S hiperfelület

az x pont múltbeli fénykúpja:
 T   x ' 
h   x= ⋅∫ ⋅dS  x '  R=∣x−x '∣ (7.4.6)
2⋅ S ∣x− x '∣
236
Térfogatelem a fénykúpon:
dS =r 2⋅dr⋅d  (7.4.7)
Feltesszük, hogy a forrás sebessége a fénysebességnél jóval kisebb, és a méretei a kibocsátott

sugárzás hullámhosszánál kisebbek, ez a dipólközelítés. Nagy távolságban a forrástól az R nevező
alig változik, ezért kivihető az integrál elé:
4 
h   x= ⋅ ⋅∫ T ⋅dV (7.4.8)
2⋅ R S  
A linearizált megmaradási törvénnyel átalakítjuk a megmaradt integrált:
∂T 

=0
∂x
∂T  ∂ T 0
(1)  − 0
=0
∂x ∂x
∂T 0  ∂ T 00
(2) − =0 (7.4.9)
∂ x ∂ x0
A középső egyenlet (1):
∂T   ∂T  0
 − 0
=0 /⋅x
∂x ∂x
Integráljuk a forrást és a jövőbeli fényszerű végtelent átmetsző hiperfelületre:
∂ ∂T  ∂ T ⋅x  ⋅dV − T ⋅dV

0 ∫ 0
T ⋅x ⋅dV =∫  ⋅x ⋅dV =∫ ∫ 
∂x ∂x ∂ x  
∫ T  ⋅dV =− 12⋅ ∂ 0 ∫ T 0 ⋅xT 0 ⋅x ⋅dV (7.4.10)

∂x
Az alsó egyenlet következik (2):
∂T 0  ∂ T 00
− =0 /⋅x ⋅x 
∂ x ∂x
0
∂
∂ x0
∫ T 00⋅x⋅x ⋅dV =−∫ T 0 ⋅xT 0 ⋅x ⋅dV (7.4.11)
A két egyenlet összevonása:
237
1
∫ T  ⋅dV =− 2⋅∂∂x 0 ∫ T 00⋅x ⋅x⋅dV (7.4.12)
Bevezetjük az energia és az idő jelöléseit, és behelyettesítünk az Einstein-egyenlet megoldásába

(7.4.6):
x0
T 00=m⋅c 2 t=
c
4⋅ ∂2
h   x , t = ⋅ ∫ x ⋅x ⋅dV (7.4.13)
c 4⋅R ∂ t 2
Bevezetjük a háromdimenziós kvadrupólmomentum tenzort:
Q ij =∫ ⋅x i⋅x j⋅d 3 x (7.4.14)
A forrástól nagy távolságban síkhullám, melynek csak a következő komponensei nem nullák:
2⋅
átlósan polarizált: h 23 = ⋅Q̈ 23
3⋅c 4⋅R
2⋅
keresztirányban polarizált: h 22 −h 33=− ⋅ Q̈22−Q̈ 33 (7.4.15)
3⋅c 4⋅R
Behelyettesítünk t-be (a helyi energia-impulzus tenzorba), és felírjuk az x-tengely mentén az

energiaáramot:
c⋅t 10=

5 2
36⋅⋅c ⋅R 4
1 

⋅ ⋅ Q  2  2
22 −Q 33   Q 23   (7.4.16)
A dΩ térszögbe jutó energiaáram: R2⋅c⋅t 10⋅d 
Bevezetjük az e polarizációs egységtenzort, és definiáljuk a tulajdonságait. Itt n a síkhullám

hármasvektora:
eij
eaa = 0 eia ∙ na = 0 eab ∙ eab = 1 (7.4.17)
Ezzel az adott polarizációjú sugárzás intenzitása:
  ab⋅e ab2⋅d 
dl = 3
⋅ Q (7.4.18)
75⋅⋅c
Átlagolunk az összes polarizációs irányra. Kifejezzük a polarizációs egységtenzort:
238
1
e ij⋅e kl = ⋅ n i⋅n j⋅n k⋅nl n i⋅n j⋅kl nk⋅nl⋅ij −ni⋅nk⋅ jl −n j⋅nk⋅il
4 (7.4.19)
−ni⋅nl⋅ jk −n j⋅nl⋅ik −ij⋅kl  ik⋅ jl  jk⋅ il 
Felhasználjuk az intenzitás kifejezéséhez a síkhullám hármasvektorát:
  ab⋅na⋅nb 2 Q
 ab 2−Q
 ab⋅Q
 ac⋅nb⋅nc ⋅d 
dl= 5
⋅ Q (7.4.20)
36⋅⋅c
dl
Az energiaáram a ⋅4⋅ irány menti átlaga, a kvadrupól formula:
d
dE   ab 2
− = ⋅ Q (7.4.21)
dt 45⋅c 3
A kvadrupólmomentum második időderiváltja közelítőleg a forrás nem-gömbszimmetrikus

mozgásainak mozgási energiája. A keltett hullámok amplitúdója:
 E
h= 4⋅ k (7.4.22)
c r
Kiszámoljuk a kvadrupól formulából az egységnyi térszögbe kisugárzott teljesítményt:
1   
L g = ⋅ 5⋅ Q
5 c  1  2
ab⋅Q ab − ⋅ Q
3  (7.4.23)
7.5 Példák
Rugóval összekötött tömegpontok kvadrupólmomentuma:
Q=m⋅l 2 (7.5.1)
A rugó hossza periodikusan változik:
l=l 0a⋅sin ⋅t (7.5.2)
Behelyettesítünk a kvadrupólmomentum képletébe:
Q=m⋅l 202⋅m⋅l 0⋅a⋅sin ⋅tm⋅a 2⋅sin2 ⋅t (7.5.3)
Kis eltérés esetén az utolsó tag elhanyagolható:

3

Q=−2⋅m⋅l 0⋅a⋅ ⋅cos ⋅t  (7.5.4)
239
7.5 Példák
Behelyettesítjük a luminozitás képletébe:
4  3 2
L g = ⋅ 5⋅m⋅l 0⋅a⋅ ⋅cos ⋅t  (7.5.5)
5 c
Számítsuk ki, hogy egy rezgő rúd mennyi gravitációs energiát bocsát ki másodpercenként. Az
egyszerűség kedvéért egységnyi, de azért reális méretekkel számolunk:
m=1 kg l 0=1 m
1
a=10−3 m =102
s
−49 J
L g =6,6488⋅10 (7.5.6)
s
Forgó rúd gravitációs luminozitása a kvadrupólmomentumából:
Q=  ⋅m⋅l 2⋅3⋅t 3
2
18
  2⋅m⋅l 2⋅ 3
Q=
3
2 
Lg= ⋅ 5⋅m⋅l 2⋅ 32 (7.5.7)
45 c
Legyen a forgó rúd mérete összevethető a Schwarzschild-sugarával:
2⋅⋅m
r= 2 v=⋅r
c
l v c
r= = ⋅ (7.5.8)
2 c r
Behelyettesítjük ezeket az értékeket a luminozitásba és kiértékeljük a lehetséges legnagyobb

luminozitást (legalábbis nagyságrendileg):
2 6
8 c5 r
L g = ⋅ ⋅r 4⋅ g ⋅
45  r
v
c   
52 J
L g =3,63⋅10 (7.5.9)
s
Ez az érték nagyjából megfelel az Világegyetem összes csillagának sugárzási összteljesítményével.
A kéttest-probléma:
240
7.5 Példák
m1⋅m2
redukált tömeg: =
m 1m2
relatív koordináták: z i =x i1−x i2
 i  i
abszolút koordináták:
i
x 1= ⋅z x i2= ⋅z (7.5.10)
m1 m2
A redukált kvadrupólmomentum:
Qij =⋅3⋅z i⋅z j−ij⋅∣z∣2  (7.5.11)
A körpálya paraméterei:
z 1=R⋅sin⋅t z 2 =R⋅cos ⋅t z3 = 0 (7.5.12)
Kvadrupólmomentum:
 ij⋅Q
Q  ij =18⋅2⋅ z 2⋅z 2 6⋅z⋅ż⋅ż 29⋅z 2⋅ż 2 (7.5.13)
Sugárzási teljesítmény:
dE 32⋅ 2 6 4
− = ⋅ ⋅ ⋅R (7.5.14)
dt 5⋅c 5
Behelyettesítés:
2 3
 ⋅R =m1m2 t k =2⋅⋅
 R3
⋅m1m2 
(Kepler-törvény) (7.5.15)
Körpálya esetén a kisugárzott teljesítmény:
4 2 2
dE 32⋅ m1⋅m2⋅m1m2
− = 5
⋅ 5
(7.5.16)
dt 5⋅c R
Ellipszispályán az E energia és az L perdület:
m1⋅m2
nagytengely: a=−⋅
2⋅E
2
2⋅E⋅L ⋅m1m2 
excentricitás: e 2=1 2 3 (7.5.17)
 ⋅m 1⋅m2 
Ellipszispálya esetén a kisugárzott teljesítmény:
241
7.5 Példák
2 2
dE 32⋅4 m1⋅m2⋅m1m2
−
dt
=
5⋅c 5
⋅ 
7
a 5⋅1−e 2 2
73
24
37
⋅ 1 ⋅e 2 ⋅e 4
96  (7.5.18)
A keringési idő változása:
ṫ k 3⋅ȧ 3⋅Ė
= =
t k 2⋅a 2⋅∣E∣
8
ṫ k 96⋅2 m1⋅m2
 tk
 
−
3 1 73 2 37 4
=− 5
⋅3 ⋅ ⋅ 7
⋅ 1 ⋅e  ⋅e (7.5.19)
tk 5⋅c  ⋅ m1 m2  2⋅ 24 96
1−e 2 2
242
8. Világegyetem térideje
8. Világegyetem térideje
A gravitáció makroszkopikus kölcsönhatásként az egész Univerzum szerkezetét, és jövőjét

befolyásolja. Bár a benne lévő csillagok és galaxisok igen változatos elrendezésűek, bizonyos
egyszerűsítéseket mégis megtehetünk. A kozmológiai elv szerint a Világegyetem ~108 fényév
léptékben már homogén és izotróp, illetve már ennél jóval kisebb térfogatokon a töltött részecskék
elektromágneses hatása kölcsönösen semlegesíti egymást, ezért a vizsgált mérettartományban már
nem befolyásolják a téridő szerkezetét.
8.1 Feltételezések
Jelenlegi ismereteink szerint a legáltalánosabb Einstein-egyenlet:
1 8⋅⋅
R − ⋅R⋅g  −⋅g  =− 4 ⋅T   (8.1.1)
2 c
Ahol Λ jelöli a kozmológiai állandót, mely feltételezéseink szerint az Univerzum gyorsuló

tágulásáért felelős, melyet először 1998-ban figyeltek meg. Ez az egyenlet a legáltalánosabb olyan
összefüggés, mely tartalmazza a metrikus tenzort, illetve az első és második deriváltjait, ezért a
kozmológiai állandó is a térgeometria része, és nem anyageloszlást ír le.
A homogenitást átlagolással biztosítjuk, mely fenntartásokkal kezelendő, mivel az
előforduló mennyiségek esetében például az átlagok szorzata nem egyezik meg a szorzat átlagával.
A Ricci-tenzor átlagolása:
∂  aij ∂  aaj b a b a ∂  aij ∂  aaj

Rij = a
− i
 ij⋅ ab− aj⋅ ib ≠ a
− i
 bij⋅ aab− baj⋅ aib (8.1.2)
∂x ∂x ∂x ∂x
Továbbá az átlagoláshoz a teret cellákra bontjuk fel, de ehhez pedig a pontos metrika ismerete lenne
szükséges. Az eljárás abban az esetben működik, ha az Univerzumban nem léteznek nagyobb
léptékű szerkezetek, mint ~108 fényév. Az izotrópia következménye az állandó görbület, ekkor a
háromdimenziós térbeli Riemann-tenzor kiszámítása a Schur-tétel miatt egyszerű:
1
Rijkl = ⋅R⋅ g ik⋅g jl − g il⋅g jk  (8.1.3)
2
Ezek a feltételek jelentősen lecsökkentik a lehetséges téridő-alakok számát. Ennek következtében a

háromdimenziós tér maximálisan szimmetrikus sokaság, melynek a skalárgörbülete lehet pozitív,
negatív, illetve nulla, és egy négydimenziós, görbület mentes sokaságba ágyazzuk be. Ez a három
eset meghatározza a körülöttünk lévő tér alakját, az anyag sűrűségét, és a Világegyetem jövőjét.
243
8.2 Pozitív görbület
Az első lehetőség a négydimenziós sík térbe ágyazott háromdimenziós felszínű gömb.

Derékszögű koordinátákkal a felület egyenlete:
2 2 2 2 2
x 1 x 2x 3 x 4=a
2 2 2 2 2
x 4 =a − x1 −x 2− x 3 (8.2.1)
Az ívelem-négyzet ezen a felületen:

2 2 2 2
dl=dx 1dx 2dx 3 dx 4
x 1⋅dx 1x 2⋅dx 2x 3⋅dx3

dx 4 =− (8.2.2)
x4
Polárkoordinátákat vezetünk be:
x 1=r⋅sin ⋅cos
2 2 2 2
r =x 1 x 2 x 3
x 2=r⋅sin ⋅sin  ↔
r⋅dr=x 1⋅dx 1 x 2⋅dx 2 x 3⋅dx 3
x 3=r⋅cos  (8.2.3)
Polárkoordinátákkal az ívelem-négyzet:
dr 2
2
dl = 2
r 2⋅ d 2sin 2 ⋅d  2 
r (8.2.4)
1− 2
a
Átskálázzuk az r koordinátát a gömb a sugarától függően:
r
r = (8.2.5)
a
Behelyettesítjük az ívelem-négyzetbe:
2
dl =a ⋅
2
 dr 2
1− r
2
2 2 2 2
 r ⋅d  sin ⋅d  
 (8.2.6)
Új koordinátát vezetünk be, így három dimenzióban mindegyikük szögkoordináta lesz:
r =a⋅sin 
dr =a⋅cos ⋅d  (8.2.7)
244
Behelyettesítjük az ívelem-négyzetbe:
dl 2=a 2⋅ d  2sin2 ⋅d 2 sin2  ⋅d 2  (8.2.8)
Az időkoordináta hozzáadásával felírjuk a négydimenziós ívelem-négyzetet. A Robertson-Walker

metrika pozitív görbület esetén, a sugár esetében megengedjük, hogy időfüggő legyen:
2 2 2 2 2 2 2 2 2
ds =c ⋅dt −a t⋅d  sin ⋅d  sin  ⋅d   (8.2.9)
A pozitív görbületű, zárt Világegyetemnek véges térfogata van:

  2⋅
V =a ⋅∫ ∫ ∫ sin 2 ⋅sin ⋅d ⋅d ⋅d =2⋅2⋅a 3
3
(8.2.10)
=0 =0 =0
Ebben a világegyetemben elhelyezkedő kétdimenziós felületű, r sugarú gömb felületének

kiszámolása:
A=4⋅⋅r 2⋅sin 2 =4⋅⋅r 2⋅sin 2


a
r
(8.2.11)
8.3 Negatív görbület
Ebben az esetben a sugár negatív:
a2 → – a2 (8.3.1)
Ez következményekkel jár a metrikában:
a → i∙a
χ → i∙χ
sin i⋅=sinh  (8.3.2)
A Robertson-Walker metrika negatív görbület esetén meghatározható a pozitív esetből az előbbiek

behelyettesítésével, a sugár szintén lehet időfüggő:
ds 2=c 2⋅dt 2−a 2 t⋅d  2sinh2 ⋅d 2 sin2  ⋅d  2  (8.3.3)
A negatív görbületű, nyitott Világegyetemnek végtelen nagy a térfogata:
245
8.3 Negatív görbület
∞  2⋅
V =a ⋅∫ ∫ ∫ sinh 2 ⋅sin ⋅d ⋅d ⋅d =∞
3
(8.3.4)
=0 =0 =0
Ebben a világegyetemben elhelyezkedő kétdimenziós felületű, r sugarú gömb felületének

kiszámolása:
A=4⋅⋅r 2⋅sinh 2 =4⋅⋅r 2⋅sinh 2 a

r
(8.3.5)
8.4 Nulla görbület
Ebben az esetben a mindössze skálázza a távolságokat az Világegyetemben, χ pedig

visszaváltozik távolságkoordinátává:
r
= (8.4.1)
a
Robertson-Walker metrika nulla görbület esetén, az időfüggés természetesen megmarad:
ds 2=c 2⋅dt 2−a 2 t⋅d  22⋅d 2 sin2  ⋅d 2  (8.4.2)
A nulla görbületű, nyitott Világegyetem térfogata szintén végtelen:

∞  2⋅
V =a ⋅∫ ∫ ∫  2⋅sin ⋅d ⋅d ⋅d =∞
3
(8.4.3)
=0 =0 =0
A kétdimenziós gömb felszínét pedig a hagyományos képlettel lehet kiszámolni:

2
A=4⋅⋅r (8.4.4)
8.5 Kozmológiai vöröseltolódás
Mindegyik lehetséges Világegyetemben előfordulhat, hogy az a paraméter időben változik.

Megfigyeléseink szerint a körülöttünk elhelyezkedő galaxisoknak minél kisebb a fényessége, annál
nagyobb a vöröseltolódása. Ezt a jelenséget képesek vagyunk értelmezni, mégpedig úgy, hogy a
Világegyetem tágul.
A megfigyelő a koordináta-rendszerünk origójában helyezkedik el. A fényforrás állandó
koordinátái:
1, 1, 1  (8.5.1)
A t1 pillanatban fényhullám maximuma indul ki a fényforrásból, t0 pillanatban megérkezik az
246
origóban lévő megfigyelőhöz:
t0 > t1 (8.5.2)
Az egyik koordináta mentén terjed, ezért a koordinátafeltételek:
=áll. =áll. (8.5.3)
Felírjuk az ívelem-négyzetet a fényszerű geodetikus mentén:
c 2⋅dt 2 −a 2 t ⋅d  2=0 (8.5.4)
Az eltelt idő:
a t⋅d 
dt=±
c
dt d
=±
a t c
t0 0

∫ adtt =± 1c⋅∫ d =± c1 (8.5.5)
t1 1
A következő fénymaximum:
indul: t 1 t 1
érkezik: t 0 t 0 (8.5.6)

t 0 t 0 t0
dt  dt
∫ = 1 =∫
a t  c t a t 
t 1 t 1 1
t0 t 0 t1 t0 t 0t 0 t0
dt dt dt dt dt
∫ = ∫ ∫
a t  t t a t  t a t 
 ∫ =∫
a t t a t
t1 t 1 1 1 1 t0 1
t1 t 0  t 0
dt dt
∫ a t
 ∫ a t 
=0 (8.5.7)
t 1 t 1 t0
Mivel a δt időváltozás kicsi, ezért ez alatt az idő alatt az időfüggő a(t) függvény lényegében nem
változik:
t1  t0
−  =0
a t 1  a t 0 
247
0 1  t 0 a t 1 
= = = (8.5.8)
1  0  t 1 a t 0 
A z paraméter jellemzi a tőlünk távolodó objektumok távolságainak arányát, az abszolút értelemben

vett távolság ismerete nélkül:
0 a t 0 
z= −1= −1 (8.5.9)
1 a t 1 
Tapasztalataink szerint ez az érték pozitív, ezt a Világegyetem tágulásaként értelmezzük.
8.6 Hubble törvény
Távolság az egyik koordináta mentén:
l t=a t⋅ (8.6.1)
Két változatlan koordinátájú égitest:
l t 1 l t l
= l t = ⋅a t  (8.6.2)
a t 1  at  a
Idő szerinti deriválással megvizsgáljuk, hogy milyen gyorsan változik a távolság a tágulás miatt:
ȧ ȧ
l̇= ⋅l=H⋅l H = ⋅c (8.6.3)
a a
Ahol H a Hubble-állandó jelenlegi értéke:
km 1 1
H 0=73,8±2,4 ⋅ =2,39⋅10−18 (8.6.4)
s MPc s
A Hubble-idő nagyjából a Világegyetem életkorának nagyságrendjébe esik:
1
tH = =4,18⋅1017 s=1,32⋅10 10 év (8.6.5)
H0
Közelítéssel a kozmikus vöröseltolódásból és a Hubble-állandóból meghatározható, hogy milyen

sokáig tartott, amíg a fény elért hozzánk. Sorfejtés a megfigyelő állapota körül:
∞ n
1 1 d 1
=∑ ⋅
n
⋅− t 
a t  0 n! dt n a t 
248
8.6 Hubble törvény
   
2 3
1 1 ȧ 1 2⋅ȧ ä 1 a 6⋅ȧ⋅ä 6⋅ȧ
≈  2⋅ t ⋅ 3 − 2 ⋅ t 2− ⋅ − 2  3 − 4 ⋅ t 3
a t a a 2 a a 6 a a a
a
a t
ȧ ȧ2
≈1 ⋅ t 2 −
a ä
a 2⋅a  
ȧ 3 ȧ⋅ä a
⋅ t 2 3 − 2   ⋅ t 3
a a 6⋅a  (8.6.6)
Behelyettesítjük a H Hubble-állandót, és a Q lassulási paramétert, és felírjuk velük a kozmológiai

vöröseltolódás sorfejtését:
H ȧ ä
= Q=
c a a
z=
a
a t 
H2 Q 2
 
H3 H
−1≈H⋅ t  2 − ⋅ t − 3 − ⋅Q
c 2 c c
a
6⋅a
3
⋅ t 
 (8.6.7)
A fényforrás távolsága kis z esetén:
H
l≈ ⋅c (8.6.8)
z
8.7 Síkbeli geometria
A megfigyelések szerint a Világegyetem tere nagy léptékben nem görbült. Meghatározzuk

azt a kritikus sűrűséget, ami ezt az univerzum-modellt jellemzi. A sík ívelem-négyzet felírásakor
Minkowski-koordinátákból indulunk ki, és kiegészítjük az időfüggő skálafaktorral:
ds 2=c 2⋅dt 2−a 2 t⋅dx 2dy 2dz 2 (8.7.1)
A geometriai mennyiségek, a metrikus tenzortól a Ricci-skalárig:
 
1 0 0 0
1
 
1 0 0 0 0 − 2 0 0
2 a
0 −a 0 0
g  = g  = 1 (8.7.2)
0 0 −a 2
0 0 0 − 0
a2
0 0 0 −a 2 1
0 0 0 −
a2
∂ g xx ∂ g yy ∂ g zz ∂ g xx ∂ g yy ∂ g zz 2⋅ȧ
= = =−2⋅a⋅ȧ = = = 3 (8.7.3)
∂t ∂t ∂t ∂t ∂t ∂t a
249
ȧ

t
xx =
t
yy
t
= zz =a⋅ȧ  xtx = xxt = yty = y yt = ztz = z zt = (8.7.4)
a
∂ t xx ∂  t yy ∂  t zz
= = =a⋅äȧ 2
∂t ∂t ∂t
x x y y z z
 tx  xt  ty  yt  tz  zt ä ȧ 2
= = = = = = − (8.7.5)
∂t ∂t ∂t ∂t ∂t ∂t a a 2
t t t t t t
R xtx =−R xxt =R yty =−R yyt =R ztz =−R zzt =a⋅ä
ä
R xttx=−R xtxt= R ytty=−R ytyt=R zttz =−R ztzt =
a
R x yxy =−R x yyx =R x zxz=−R xzzx =R y xyx=−R y xxy=R yzyz=−R yzzy=R z xzx =−R zxxz = Rz yzy =−R z yyz =ȧ 2
(8.7.6)
 
3⋅ä
− 0 0 0
a
R = 0 a⋅ä ȧ 2 0 0 (8.7.7)
2
0 0 a⋅äȧ 0
0 0 0 a⋅äȧ 2
a⋅äȧ 2
R=−6⋅ (8.7.8)
a2
Az energia-impulzus tenzor normalizált alakja:
 
⋅c 2 0 0 0
p
0 − 2 0 0
a
T  = p (8.7.9)
0 0 − 0
a2
p
0 0 0 −
a2
Behelyettesítjük őket az Einstein-egyenletekbe:
1 8⋅⋅
R − ⋅R⋅g  =− 4 ⋅T   (8.7.10)
2 c
Az időszerű komponens:
250
1 8⋅⋅
Rtt − ⋅R⋅g tt =− 4 ⋅T tt (8.7.11)
2 c
 
2
3⋅ä 1 a⋅ä ȧ 8⋅⋅
− − ⋅ −6⋅ 2
⋅1=− 4 ⋅⋅c 2
a 2 a c
ȧ 2 8⋅⋅
3⋅ 2 = 2 ⋅
a c
Az első Friedmann-egyenlet megadja a Világegyetem sűrűségét:
3⋅H 2
= (8.7.12)
8⋅⋅
Behelyettesítünk, és meghatározzuk a számszerű értéket:
kg
=1,02⋅10−26 3 (8.7.13)
m
Ez átlagosan 6,11 darab hidrogénatom köbméterenként.
8.8 Általános Friedmann-egyenletek
A három lehetséges esetet egyetlen képlettel fejezzük ki:
{
0
2 2
k⋅ x 1 x 2x 3 x 4=a
2 2 2
k 0 (8.8.1)
=0
Ahol k-val különböztetjük meg a pozitív, negatív görbületű, illetve sík megoldásokat. A térbeli
ívelem-négyzet:
dl 2=dx 21dx12dx 21k⋅dx 24 (8.8.2)
Átváltunk a megszokott koordináta-rendszerbe, és felírjuk az ívelem-négyzetet:
d
d =
 1−k⋅ 2
2 2
ds =c ⋅dt −a t ⋅
d 2
2
1−k⋅ 2
2

 2⋅d  2sin 2  ⋅d 2   (8.8.3)
A geometriai mennyiségek, a metrikus tenzortól a Ricci-skalárig:
251
 
01 0 0
2
a t 
0 − 0 0
g  = 1−k⋅ 2
2 2
0 0 −a t ⋅ 0
2 2 2
0 0 0 −a t ⋅ ⋅sin 
 
1 0 0 0
1−k⋅ 2
0 − 2 0 0
a t 
g  = 1 (8.8.4)
0 0 − 0
a t⋅ 2
2
1
0 0 0 −
a t ⋅ 2⋅sin 2 
2
∂ g  2⋅a⋅ȧ ∂ g  2⋅1−k⋅ 2⋅ȧ

=− =−
∂t 1−k⋅
2
∂t a3
∂ g  ∂ g   2⋅ȧ
=−2⋅ 2⋅a⋅ȧ = 2 3
∂t ∂t  ⋅a
∂ g  ∂ g  2⋅ȧ
=−2⋅ 2⋅a⋅ȧ⋅sin2   = 2 3
∂t ∂t  ⋅a ⋅sin 
∂ g  2⋅k⋅⋅a 2 ∂g

2⋅k⋅
=− = 2
∂ 1−k⋅ 22 ∂ a
∂ g  ∂ g 2
=−2⋅⋅a 2 =
∂ ∂   3⋅a 2
∂ g  ∂ g  2
=−2⋅⋅a 2⋅sin 2  = 3 2
∂ ∂  ⋅a ⋅sin 2 
∂ g  ∂g

2⋅cos 
=−2⋅ 2⋅a 2⋅cos ⋅sin = 2 2 (8.8.5)
∂ ∂  ⋅a ⋅sin3 
a⋅ȧ
 t  = 2  t  = 2⋅a⋅ȧ  t  = 2⋅a⋅ȧ⋅sin 2 
1−k⋅
      ȧ
 t = t = t = t = t = t =
a
252
k⋅
   = 2   =−⋅1−k⋅ 2    =−⋅1−k⋅ 2 ⋅sin 2 
1−k⋅
    1 
  =  =  =  =   =−cos ⋅sin 

  =  =cot  (8.8.6)
t
   a⋅äȧ 2 ∂ t   ∂ t 
= 2 = 2⋅ a⋅äȧ 2  = 2⋅a⋅ä ȧ 2⋅sin 2 
∂t 1−k⋅ ∂t ∂t
∂ t  ∂  t ∂ t  ∂   t ∂ t  ∂ t a⋅ä−ȧ 2

= = = = = =
∂t ∂t ∂t ∂t ∂t ∂t a2
∂ t   2⋅k⋅⋅a⋅ȧ t
∂   ∂ 
t
= =2⋅⋅a⋅ȧ =2⋅⋅a⋅ȧ⋅sin 2 
∂ 1−k⋅ 22 ∂ ∂

∂   k⋅1k⋅ 2  ∂  
= 2 2 =−1−3⋅k⋅ 2 
∂ 1−k⋅  ∂
∂  ∂   ∂    ∂   ∂   1

=−1−3⋅k⋅ 2 ⋅sin 2  = = = =− 2
∂ ∂ ∂ ∂ ∂ 
t 
∂  ∂ 
=2⋅ 2⋅a⋅ȧ⋅cos ⋅sin  =−2⋅⋅1−k⋅ 2 ⋅cos ⋅sin 
∂ ∂
∂  ∂   ∂   1
=sin2  −cos2  = =− 2 (8.8.7)
∂ ∂ ∂ sin 
a⋅ä
Rt  t  =−Rt  t = 2
1−k⋅
t t 2
R t =−R  t = ⋅a⋅ä
t t 2 2
R t  =−R  t = ⋅a⋅ä⋅sin  
ä
Rtt  =−Rt  t= Rtt =−R t t =Rtt  =−Rt t =
a
    2 2
R   =−R   =R   =−R  = ⋅ ȧ k 
R  =−R  =R   =−R = 2⋅ ȧ 2k ⋅sin 2 
253
2
    ȧ k
R   =−R =R
  =−R = 2 (8.8.8)
1−k⋅
 
3⋅ä
− 0 0 0
a
a⋅ä2⋅ ȧ 2k 
R = 0 0 0
1−k⋅ 2
0 0  2⋅a⋅ä2⋅ ȧ 2k  0
 ⋅a⋅ä2⋅ ȧ 2k ⋅sin 2  
2
0 0 0
(8.8.9)
6
R=− 2
⋅ a⋅äȧ 2k  (8.8.10)
a
Az energia-impulzus tenzor normalizált alakja:
 
2
⋅c 0 0 0
2
a t 
0 − ⋅p 0 0
T  = 1−k⋅ 2 (8.8.11)
0 0 −a 2 t ⋅ 2⋅p 0
−a t⋅ ⋅sin 2 ⋅p
2 2
0 0 0
Behelyettesítjük őket az Einstein-egyenletekbe:
1 8⋅⋅
R − ⋅R⋅g  −⋅g  =− 4 ⋅T   (8.8.12)
2 c
Az időszerű komponens:
1 8⋅⋅
Rtt − ⋅R⋅g tt −⋅g tt =− 4 ⋅T tt (8.8.13)
2 c
−
3⋅ä 1
a
6
 8⋅⋅
− ⋅ − 2⋅a⋅ä ȧ 2k  ⋅1−⋅1=− 4 ⋅⋅c2
2 a c 
ȧ 2⋅c 2 k⋅c 2 ⋅c 2 8⋅⋅
2
 2 − =− ⋅
a a 3 3
Az első általános Friedmann-egyenlet:
2 2
k⋅c ⋅c 8⋅⋅
H 2 2
− =− ⋅ (8.8.14)
a 3 3
254
A térszerű komponensek:
1 8⋅⋅
Rii − ⋅R⋅g ii −⋅g ii =− 4 ⋅T ii (8.8.15)
2 c
1 8⋅⋅
R  − ⋅R⋅g  −⋅g   =− 4 ⋅T  
2 c
a⋅ä2⋅ ȧ 2k  1
1−k⋅ 2
−
2
⋅
−
6
a2
⋅a⋅ä ȧ 2

k  ⋅ −
a2
 
1−k⋅ 2
−⋅ −
a2
1−k⋅ 2 
=−
8⋅⋅
c4
⋅ −
a2

1−k⋅ 2
⋅p

ä⋅c 2 ȧ 2⋅c 2 k⋅c 2 8⋅⋅
−2⋅ − 2 − 2 ⋅c 2= 2 ⋅p
a a a c
A másik két esetben is a második általános Friedmann-egyenletet kapjuk:
ä⋅c 2 k⋅c 2 8⋅⋅

−2⋅ −H 2− 2 ⋅c 2= ⋅p (8.8.16)
a a c2
8.9 Világmodellek
Felírjuk a sűrűség és a skálafaktor közötti összefüggést két elméleti esetben, az egyik az

anyagdominált világegyetemnek felel meg, a másikban az energia döntő részben sugárzás
formájában van jelen. Dimenzió nélküli mennyiségeket vezetünk be:
8⋅⋅
3
 m t⋅a t =áll. p=0 K m= 2
⋅m⋅a 3=áll.
3⋅c
⋅c2 8⋅⋅
4
 s t⋅a t=áll. p= K s= 2
⋅ s⋅a 4 =áll. (8.9.1)
3 3⋅c
Ezek felhasználásával felírjuk a Friedmann-mozgásegyenletet:
K m K s ⋅a 2
ȧ 2− − 2− =ȧ 2V a =−k (8.9.2)
a a 3
Ebben a Friedmann-potenciál:
K m K s ⋅a 2
V  a=− − 2− (8.9.3)
a a 3
A kozmológiai állandó elhanyagolása mellett a skálafaktor időfüggése:
255
8.9 Világmodellek
Km 3 Km 3
ȧ 2≈  a t ∝  t 2 ȧ 2≈  a t ≈  t 2 (8.9.4)
a a
Statikus Univerzumban a skálafaktor nem változik, idő szerinti deriváltjai nullák. A jelenlegi
állapotban a sugárzási eredetű energia elhanyagolható. Így a mozgásegyenletből meghatározható a
mozdulatlansághoz szükséges kozmológiai állandó:
2
−K m k⋅a
− =−1
a 3
3 3⋅K m
k = − 3 (8.9.5)
a2 a
Friedmann világmodellek:
k = –1 k=0 k=1
0 zárt, periodikus zárt, periodikus zárt, periodikus
=0 nyílt, táguló nyílt, aszimptotikus zárt, periodikus
0 k nyílt, táguló nyílt, táguló periodikus / nyílt
= k nyílt, táguló nyílt, táguló nyílt, statikus, instabil
 k nyílt, táguló nyílt, táguló nyílt, táguló
Bevezetjük a következő dimenzió nélküli változókat:
a t 
x = = H 0⋅t
a0
x  0=0 (8.9.6)
A jelenlegi állapot jellemzése:
K m ⋅a 2 c
2
ȧ 2− − =−k /⋅
a 3 H 20⋅a 20
m
ẋ 2− −⋅ẋ 2=k (8.9.7)
a
Ahol dimenzió nélküli állandók jellemzik a Világegyetem állapotát:
 m=
8⋅⋅ 
⋅ m= m ⋅c 2 k⋅c2
2  = k =−
3⋅H 0 k 3⋅H 20 H 20⋅a 20
256
8.9 Világmodellek
m k =1 (8.9.8)
Jelenlegi ismereteink szerint az értékeik:
m=0,273 =0,727 k ≈−0,023 (8.9.9)
Pont távolsága az origótól:


D=∫  g  ⋅d =R t⋅ (8.9.10)
0
A részecskehorizont távolsága:
t0 t0
c⋅dt
D0 =R0⋅∫ d =R0⋅∫ (8.9.11)
0 0
Rt
Kozmikus szökési sebesség:
d dR
v k=  R⋅= ⋅= H 0⋅R0⋅
dt dt
lim v k =∞ (8.9.12)
 ∞
A dimenzió nélküli idő kiszámítása:

x
dx
= H 0⋅t=∫
(8.9.13)
0
 m
x
⋅x 2 K
A Világegyetem életkora:
x=1 x=1
dx 1 dx 0,9897
t 0= ∫ = ⋅∫ = =4,14⋅10 17 s=1,31⋅1010 év
ẋ H 0 0 H0 (8.9.14)
0
 m
x
⋅x 2 K
A Világegyetem belátható tartományának sugara:

t0 x=1
c⋅dt c dx c
D0 =a 0⋅∫ = ⋅∫ = ⋅3,433
0
a t H 0 0  m⋅x⋅x  K⋅x H 0
4 2
D0 =4,475⋅10 26 m=4,73⋅10 10 fényév (8.9.15)
A belátható tartomány határának távolodási sebessége:
257
8.9 Világmodellek
t0 x=1
c⋅dt dx m
v  D0 =c⋅ȧ 0⋅∫ =H 0⋅D0 =c⋅∫ =3,433⋅[c ] (8.9.16)
0
a t  0  m⋅x⋅x  K⋅x
4 2 s
Ez az érték jóval meghaladja a fénysebességet. Ennek azonban a téridőben mozgó testek

szempontjából nincs jelentősége.
258
Összefoglalás
Összefoglalás
Bepillantottunk a determinisztikus fizika világába. Láthatóan sikerült geometrizálni a

tudomány ezen részét, azonban mindig szem előtt kell tartani, hogy mint minden modellnek, ennek
is korlátai vannak. Ezek egy része abból adódik, hogy már az elején kikötöttük, mely jelenségek
érdekelnek minket, és melyek nem; mások útközben jönnek elő, és van, hogy bizonyos
elvárásoknak nem tudtunk megfelelni; rosszabb esetben pedig kísérleti adatokkal cáfolhatóak a
megállapításaink.
Mindenek előtt, a XX. század elején pont került egy régi filozófiai vita végére: a világ
lényegileg indeterminisztikusan működik. Ami nem jelenti azt, hogy kiszámíthatatlan, mindössze
például annyit, hogy nem lehet tetszőleges pontossággal előre jelezni eseményeket. Nem arról van
szó, hogy nem elegendőek hozzá az ismereteink, mint ahogy eleinte sokan gondolták. Rejtett
változókat feltételeztek, melyeket mérni nem tudunk, de egyértelműen meghatározzák az
események alakulását. Kiderült, hogy ilyenek nem léteznek, a „bizonytalanság” elméleti és
gyakorlati úton is „bizonyítható”. Ezek a jelenségek egy bizonyos mérethatár alatt, illetve
energiasűrűség felett használhatatlanná teszik a könyvben ismertetett eredményeket.
Számos filozófiai elvárásnak nem felelnek meg a könyvben leírtak. Ezek közül az egyik
leghíresebb a homályosan megfogalmazott Mach-elv, mely miatt üres térben nem lehetne
megoldása az Einstein-egyenleteknek. További gondokat okoz, hogy spinnel rendelkező
részecskéket nem lehet tárgyalni az általános relativitáselmélet keretei között, ki kell bővíteni és
térgörbület mellett torzióval geometrizálni az erő, és forgatónyomaték fogalmát. Az így létrejött
modellben olyan járulékos effektusok is megjelennek, melyeket még nem sikerült kísérletileg
kimutatni. Ezeknél súlyosabb problémát jelent a csupasz szingularitások megjelenése, melyekkel a
modellben megjelenő komplex mennyiségek nem kielégítő fogalmi megalapozása miatt kell
vesződnünk.
Időről időre megkérdőjeleződik a modell helyessége, alternatív elméletek mást és mást
jósolnak különféle jelenségek esetén. Két dolgot azonban leszögezhetünk: a jelenlegi mérési
határokon belül, figyelembe véve a csillagászati ismereteink hiányosságait (és ha a kiszabott
érvényességi határokon belül maradunk), nincs olyan eredmény, mely ellent mondana az általános
relativitáselméletnek. Másrészt, azok a konkurens modellek, melyek nagy pontossággal jósolnak
néhány kérdéses területen (mint a sötét anyag problémája), súlyosan tévednek egészen hétköznapi
esetekben.
A Kaluza-elmélet annyiban általánosítása az általános relativitáselméletnek, mint az
általános relativitáselmélet a speciális relativitáselméletnek. Számos hézagot befed Einstein eredeti
elméletében, végleg leszámol az erő fogalmával, ezzel eltüntet olyan hiányosságokat, mint a
fénysebességnél nagyobb sebességre gyorsító erő lehetőségét, illetve számos, a valóságtól idegen,
ám a négydimenziós Einstein-egyenleteket maradéktalanul kielégítő megoldást. Az együttesükből
alkotott modell kizárólag matematikai módszerekkel kezelhetővé teszi a legteljesebb
determinisztikus határesetet.
259
Irodalomjegyzék
Irodalomjegyzék
• GALILEI, Galileo: Párbeszédek; Firenze, 1632

• EINSTEIN, Albert: Zur Elektrodynamik bewegter Körper; Bern, 1905
• EINSTEIN, Albert: Does the Inertia of a Body Depend upon its Energy-Content?; Annalen
der Physik. 18:639, 1905
• EINSTEIN, Albert: Die Feldgleichungen der Gravitation; Berlin, 1915
• EINSTEIN, Albert: Die Grundlage der allgemeinen Relativitätstheorie; Annalen der Physik,
1916
• EINSTEIN, Albert: Fundamental ideas and problems of the theory of relativity; Lecture
delivered to the Nordic Assembly of Naturalists at Gothenburg, 1923
• TOLMAN, Richard, C.: Relativity thermodynamics and cosmology; At The Clarendon
Press, Oxford, 1934
• SCHRÖDINGER, Erwin: Space-Time Structure – Cambridge Science Classics; Cambridge
University Press, Cambridge, 1950
• FINKELSTEIN, David: Past-Future Asymmetry of the Gravitational Field of a Point
Particle; Stevens Institute of Technology, Hoboken, és New York University, New York,
1958
• WITTEN, Louis: Gravitation: an introduction to current research; John Wiley & Sons, Inc.
New York, 1962
• EINSTEIN, Albert: A speciális és az általános relativitás elmélete; Gondolat kiadó Budapest,
1963
• FÉNYES Imre: Modern fizikai kisenciklopédia; Gondolat könyvkiadó Budapest, 1971
• WEINBERG, Steven: Gravitation and cosmology: principles and applications of the general
theory of relativity; John Wiley & Sons, Inc. New York, 1972
• HAWKING, S. W. – ELLIS G. F. R.: The large scale structure of space-time; Cambridge
University Press, Cambridge, 1973
• KILMISTER, C. W.: General theory of relativity; Pergamon Press, Oxford, 1973
• MISNER, Charles W. – THORNE Kip S. – WHEELER John Archibald: Gravitation; W. H.
Freeman and Company, San Francisco, 1973
• DIRAC, Paul Adrien Maurice: General Theory of Relativity; John Wiley & Sons, Inc.
Canada, 1975
• HEHL, Friedrich W. – HEYDE, Paul von der – KERLICK, G. David – NESTER, James M.:
General Relativity with Spin and Torsion: Foundations and Prospects; Reviews of Modern
Physics, Vol. 48, No. 3; American Physical Society, 1976
• HELD, A.: General relativity and gravitation – one hundred years after the birth of Einstein;
Plenum Press, New York, 1980
• CHANDRASEKHAR, Subrahmanyan: The Mathematical Theory of Black Holes; Oxford
University Press, USA, 1983
• STRAUMANN, Norbert: General relativity and relativistic astrophysics; Springer-Verlag,
Berlin, 1984
• WALD, Robert M.: General relativity; The University of Chicago Press, USA, 1984
• SCHUTZ, Bernard F.: A first course in general relativity; Cambridge University Press,
Cambridge, 1985
• CARTAN, Elie: On manifolds with an affine connection and the theory of general relativity;
260
Irodalomjegyzék
Bibliopolis, Nápoly, 1986

• de FELICE, F. – CLARKE, C. J. S.: Relativity on curved manifolds; Cambridge University
Press, Cambridge, 1990
• STEWART, John: Advanced general relativity; Cambridge University Press, Cambridge,
1991
• GOENNER, Hubert: Einführung in die spezielle und allgemeine Relativitätstheorie Teil 2;
Institut für Theoretische Physik der Universität Göttingen, 1992
• SAA, Alberto: Einstein-Cartan theory of gravity revisited; Instituto de Física, Universidade
de São Paulo, Brazil, September 1993
• HRASKÓ Péter: Elméleti Fizika I. Elméleti Mechanika; Pécsi Tudományegyetem
Természettudományi Kar, Pécs, 1995, 2002
• FORWARD, Robert L.: A transparent derivation of the relativistic rocket equation; 31st
AIAA/ASME/SAE/ASEE Joint Propulsion Conference and Exhibit, San Diego,1995
• HRASKÓ Péter: Elméleti Fizika II. Elektrodinamika; Janus Pannonius Tudományegyetem,
Pécs, 1996
• BONDI, Hermann – SAMUEL, Joseph: The Lense–Thirring Effect and Mach’s Principle;
Raman Research Institute, Bangalore, 1996
• SAILER Kornél: Relativitáselmélet – egyetemi előadás; Elméleti Fizika Tanszék, Kossuth
Lajos Tudományegyetem, Debrecen, 1997
• CARROL, Sean M.: Lecture Notes on General Relativity; Institute for Theoretical Physics,
University of California, 1997
• HOGG, David W. – Special Relativity; School of Natural Sciences, Institute for Advanced
Study, Princeton, 1997
• KENNEFICK, Daniel: Controversies in the History of the Radiation Reaction problem in
General Relativity; 1997
• NORBURY, John W.: General Relativity & Cosmology for Undergraduates; University of
Wisconsin-Milwaukee, Milwaukee, 1997
• TOWNSEND, P. K.: Black holes – lecture notes; University of Cambridge, 1997
• GREINER, Walter: Classical Electrodynamics; Springer-Verlag New York Inc., 1998
• LUMINET, Jean-Pierre: Black Holes: A General Introduction; Observatoire de Paris-
Meudon, D´epartement d’Astrophysique Relativiste et de Cosmologie, 1998
• WILL, Clifford M.: The confrontation between general relativity and experiment: a 1998
update; Department of Physics, Washington University, 1998
• SCOTT, Walter: The Non-Euclidean Style of Minkowskian Relativity; Université Nancy 2
and LPHS–Archives Henri Poincaré (CNRS). Published in J. Gray (ed.), The Symbolic
Universe, Oxford University Press, 1999
• O’RAIFEARTAIGH, Lochlain: Early History of Gauge Theories and Kaluza-Klein
Theories, with a Glance at Recent Developments; Dublin Institute for Advanced Studies,
1999
• SCUMACHER, Benjamin: Physics in spacetime – special relativity; 2000
• CARROL, Sean M.: A No-Nonsense Introduction to General Relativity; Enrico Fermi
Institute and Department of Physics, University of Chicago, 2001
• HOOFT, G. ’t: Introduction to General Relativity; Institute for Theoretical Physics Utrecht
University, Utrecht, 2002
• HRASKÓ Péter: Relativitáselmélet; Typotex kiadó Budapest, 2002
• POISSON, Eric: An advanced course in general relativity; Department of Physics,
261
Irodalomjegyzék
University of Guelph, 2002

• WÅHLIN, Lars: Einstein’s Special Relativity Theory and Mach’s Principle; AAAS annual
Meeting, Boston, 2002
• FALCKE, Heino – HEHL, Friedrich W.: The galactic black hole – lectures on general
relativity and astrophysics; Institute of Physics Publishing, Bristol és Philadephia, 2003
• HORVÁTH István: Előadások a relativitáselméletről – jegyzet; Budapest, 2003
• HÄGGBLAD, Jon: Kaluza-Klein Theory; Luleå University of Technology, 2003
• ROOS, Matts: Introduction to Cosmology, Third Edition; John Wiley & Sons Ltd., England,
2003
• GOENNER, Hubert: Spezielle Relativitätstheorie und die klassische Feldtheorie; Elsevier
GmbH, München, 2004
• BRONSTEJN, I. N. – SZEMENGYAJEV, K. A. – MUSIOL, G. – MÜHLIG, H.:
Matematikai kézikönyv; Typotex kiadó Budapest, 2004
• PÜTZFELD, Dirk: Introduction to general relativity and cosmology; Iowa State University,
2004
• LISI, A. Garrett: An Introduction to Kaluza-Klein Theory; Department of Physics,
University of California, 2004
• FLANAGAN, Éanna É. – HUGHES, Scott A.:The basics of gravitational wave theory;
Cornell University, Ithaca, és Massachusetts Institute
• of Technology, Cambridge, 2005
• HRASKÓ Péter: Általános relativitáselmélet és kozmológia; Tornóc kiadó Budapest, 2006
• PERJÉS Zoltán: Általános Relativitáselmélet; Akadémiai Kiadó, Budapest, 2006
• KORPA Csaba: Általános Relativitáselmélet előadás – jegyzet; Pécs, 2006
• McMAHON, David: Relativity Demistified; The McGraw-Hill Companies, U.S.A., 2006
• FLIEßBACH, Torsten: Allgemeine Relativitätstheorie; 5. kiadás, Elsevier GmbH, München,
2006
• BAEZ, John C. – BUNN, Emory F.: The Meaning of Einstein's Equation; University of
California és University of Richmond, 2006
• MOHR, Peter J. – TAYLOR, Barry N. – NEWELL, David B.: CODATA Recommended
Values of the Fundamental Physical Constants: 2006; National Institute of Standards and
Technology, Gaithersburg, Maryland 20899-8420, USA, 2007
• ANDERSSON, Nils – COMER Gregory L.: Relativistic Fluid Dynamics: Physics for Many
Different Scales; Living Reviews in Relativity, Potsdam, 2007
• CAMENZIND, Max: Relativistic Astrophysics; ZAH, Landessternwarte Königstuhl
Heidelberg, 2007
• HAWKING, Stephen: A stubbornly persistent illusion – the essential scientific works of
Albert Einstein; Running Press, Philadelphia, London, 2007
• HAMDAN, N. - HARIRI A. K. - LÓPEZ-BONILLA J.: Derivation of Einstein’s Equation,
E = mc2, from the Classical Force Laws; University of Aleppo, Syria, és Instituto
Politécnico Nacional, México, 2007
• HANSLMEIER, Arnold: Einführung in Astronomie und Astrophysik; 2. kiadás, Springer-
Verlag Berlin Heidelberg, 2007
• FAYNGOLD, Moses: Special Relativity and How it Works; WILEY-VCH Verlag GmbH &
Co. KGaA, Weinheim, 2008
• OLOFF, Rainer: Geometrie der Raumzeit; 4. kiadás, Friedr. Vieweg & Sohn Verlag,
Wiesbaden, 2008
262
Irodalomjegyzék
Tárgymutató
1616...............................................................129 centripetális gyorsulás......................................88
1801...............................................................124 csillagászati egység..........................................11
1859...............................................................121 dagálykúp.......................................................129
1907...............................................................101 determináns....10, 38, 40, 43, 147, 158, 171, 183
1915...............................................................121 determinisztikus fizika...................................259
1916..........................................................90, 116 diagonális......17, 26, 67, 92, 147, 158, 171, 176,
1918...............................................................229 192
1919.......................................................124, 229 differenciál reciproka.......................................14
1925...............................................................224 differenciál-geometria......................................12
1927...............................................................224 dimenzió nélküli állandók..............................256
1928...............................................................226 dipólközelítés.................................................237
1959...............................................................101 diszkrimináns.........................................121, 174
1963...............................................................167 Eddington-Finkelstein koordináták................150
1976...............................................................175 egyenes egyenlete.............................17p., 31, 36
1992...............................................................175 egyenesvonalú egyenletes mozgás...................65
1993...............................................................229 egyenletes körmozgás...................................87p.
1998...............................................................243 Egyenlítői Guinea..........................................124
2004.............................................................116p. egyenlítői sík..................................100, 116, 124
2005................................................................117 egységmátrix....................................................66
2007................................................................116 egységnyi térszögbe kisugárzott teljesítmény239
a Világegyetem tágul..............................246, 248 egységvektor....................................................67
adiabatikus index........................................196p. Együttmozgó koordináta-rendszer.................207
affin paraméter............................................150p. Együttmozgó koordináták................................92
alagútban zuhanó test.....................................201 Einstein. .4, 40, 64, 90p., 95, 101, 121, 124, 131,
Albert Einstein.....................................9, 64, 229 159p., 185pp., 198, 209p., 214, 218, 229, 232,
algebrai azonosság.........................................169 234, 236, 238, 243, 250, 254
algebrai minor..................................................40 Einstein-egyenlet.......40, 64, 90p., 95, 121, 131,
Amerikai Fizikai Társulat..............................116 185pp., 193, 209p., 214, 218, 232, 234, 236,
amplitúdó...............................................217, 239 238, 243, 250, 254, 259
antik világ........................................................12 ekvivalencia-elv.........................................9, 101
antiszimmetrikus.............17, 19, 24, 26, 33p., 36 elektromágneses energia-impulzus tenzor. .215p.
Apolló-program..............................................116 elektromágneses erő....................................214p.
áramsűrűség........................................213p., 216 elektromágneses hullám............................215pp.
árapálygyorsulás............................................131 elektromágneses kölcsönhatás.......212, 214, 223
Arthur Eddington...........................................124 elektromágneses mező....64, 188, 212, 214, 218,
átcsoportosított Einstein-egyenlet..........187, 210 223, 227
átlagolás...................................................17, 243 elektromágneses négyeserő............................213
átlagos szabad úthossz...................................201 elektromágneses négyespotenciál..................218
átlósan polarizált............................................238 elektromágneses tenzor..................213p., 219pp.
barlang...........................................................206 elektromos térerősség....................................214
belső súrlódás.................................................188 elektromosság................................................218
Bianchi-azonosság.....................................36, 40 elektron..................................................224, 226
Boyer-Lindquist koordináták.........................170 Ellipszispálya.................................................241
Brazília...........................................................124 első kvantálás.................................................224
Centrális erőtér...............................................106 energia-impulzus négyesvektor.......................81
263
Tárgymutató
energia-impulzus tenzor........185pp., 192, 206p., funkcionál-egyenlet.......................................104

214pp., 236, 238, 250, 254 G. A. Rebka....................................................101
energia-impulzus vektor.................................185 Galileo Galilei....................................................9
energiaáram.................................................238p. Gauss-tétel...............................................40, 186
energiamegmaradás..................................84, 224 geodéták...........................................................12
energiaoperátor..............................................225 geodetikus egyenlet..........30, 87, 91, 100p., 108,
energiasűrűség................................185, 192, 259 110p., 142, 178, 185, 201, 205, 214, 218, 222
entrópia..............................................................9 geometriai feltétel..........................................139
ergoszféra.......................................................175 geometriai perdület................................171, 176
érintővektor 17, 30pp., 37, 41, 67, 119, 135, 137, geometriai potenciál..................................119pp.
149, 178, 202pp. geometriai sugár.............................................121
Erwin Schrödinger.........................................224 gravitáció......9, 11, 64, 89, 91, 101, 104, 108pp.,
érzékszerv..........................................................9 112, 114p., 117pp., 123p., 128p., 131, 133,
eseményhorizont......115, 124, 136pp., 149, 152, 139p., 143, 146, 150, 158, 175p., 185pp., 189,
162, 174p., 184 192, 195, 197, 205p., 212, 214, 218, 223, 229,
fázisegyenlet.......................................216p., 226 231, 235p., 240, 243
fehér törpe......................................................196 gravitációs állandó................................11, 109p.
fekete lyuk....97, 131, 134, 136p., 149, 152, 158, gravitációs fókusztávolság.............................129
162, 170p., 174pp., 185, 196 gravitációs hullám detektor............................229
fél nagytengely.......................................112, 118 gravitációs lencse...........................................129
felszíni gyorsulás................................113p., 131 gravitációs potenciál......................109, 186, 192
fényév...............................................11, 146, 243 gravitációs sugár....................115, 150, 197, 206
fénykúp..............................................64p., 236p. Gravity Probe B..........................................116p.
fényszerű felület.............................................162 gyenge kölcsönhatás......................................225
fényszerű geodetikus.....113, 124, 149, 151, 153, gyorsuló tágulás.............................................243
247 gyűrűszingularitás..........................................184
féregjárat..........................................102p., 152p. hangsebesség..................................................196
finomszerkezet...............................................224 Hankel-mátrix................................................183
fizikai Nobel-díj.............................................229 harmadfokú egyenlet...........................132, 145p.
fókusz.............................................................129 harmadfokú rezolvens egyenlet.....................132
fókuszpont......................................................129 harmonikus oszcillátor...........................117, 122
folyamatos gyorsulás.......................................83 harmonikussági feltétel..................................234
folytonos folyadékmodell..............................188 Harward egyetem...........................................101
folytonossági feltétel......................................225 határfeltétel............................................105, 196
forgó ellipszis.................................................122 határfelület.......................................................39
forgó rúd........................................................240 hatás-funkcionál..................................104p., 212
foton..............................................78p., 124, 225 hatáselv.................................................39, 104p.
fotongömb......................................................124 helyzeti energia..............................................106
Föld.4, 9, 12, 112, 114p., 117p., 129, 131, 133p., hengerfeltétel............................................218pp.
146, 176, 195 hidrogén mézer..............................................101
földmérő...........................................................12 hidrosztatikai egyensúly.............................194p.
földpálya.................................................112, 118 hiperfelület..................................100, 185, 236p.
frekvencia..75p., 89, 101, 112pp., 117pp., 122p., hold................................116pp., 129, 133p., 177
130, 143, 146, 158p., 166, 168, 176, 178p. holdpálya........................................116, 118, 133
Friedmann világmodellek..............................256 homogén...........................47, 188, 195, 198, 243
Friedmann-egyenlet............................251, 254p. homogén folyadék..........................................195
Friedmann-mozgásegyenlet...........................255 homogenitás...................................................243
Friedmann-potenciál......................................255 Hubble-állandó............................................248p.
264
Tárgymutató
Hubble-idő.....................................................248 kontrahált.................................................39, 187

hullámegyenlet...............................................216 kontravariáns négyessebesség..........................73
hullámfüggvény.......................216p., 225, 227p. kontravariáns vektor. 14, 16, 22, 28, 30, 32p., 67
hullámszám-vektor..............................216p., 236 konzervatív erőtér..........................................106
Ibn al-Haytham..................................................9 konzervatív erőtörvény..................................212
ideális folyadék...........................188p., 192, 206 koordináta-feltétel..................................161, 179
ideális folyadékok..................................188, 192 koordináta-gyorsulás.............................87, 130p.
időfüggetlenség................................................97 koordinátaeffektus..................................124, 229
időszerű geodetikus........................................119 koordinátafeltétel.......88, 111, 113p., 124, 134p.,
időszerű irány...................................................67 177, 201p., 247
időszerű jövő....................................................65 koordinátafelület..............102p., 150, 152, 185p.
időszerű komponens................74, 189, 250, 254 koordinátagyorsulás...............................115, 206
időszerű mozgás.............................................146 koordinátaidő...87pp., 104, 111, 113, 122p., 125,
időszerű múlt....................................................64 130, 135, 137, 178, 187, 202p., 205
indeterminisztikus..........................................259 koordinátapotenciál........................................166
indexemelés...........................................217, 220 koordinátasík..........................................124, 150
indexes jelölés..................................................10 Koordinátaszingularitás...................97, 150, 174
indexkontrakció.............................................216 korrespondencia-elv.......................................104
Indexsüllyesztés.....................................135, 202 kovariáns vektor....13pp., 22, 25pp., 30, 32, 34p.
instabil geodetikus.........................................121 Kozmikus szökési sebesség...........................257
integrációs állandó.........................109, 126, 150 kozmológiai állandó............................243, 255p.
integrálási állandó..........................................163 kozmológiai elv..............................................243
invariáns mennyiség....................17, 30, 65, 138 körfrekvencia....112pp., 117pp., 122p., 130, 146,
invariáns paraméter..........................................41 158p., 166, 168, 176, 178p.
invariáns skalár.................................15p., 39, 74 Körpálya.....110, 112, 116, 121, 130p., 159, 177,
iteráció.............................................................41 241
izotróp............92, 138pp., 142pp., 188, 194, 243 kritikus sűrűség..............................................249
James Clerk Maxwell.........................................9 Kronecker-delta.............10, 14pp., 21, 24, 27, 29
jelenlegi állapot..............................................256 kvadrupól formula..................................236, 239
Johann Georg von Soldner.............................124 Kvadrupólmomentum...............................238pp.
Johannes Kepler.............................................129 kvadrupólmomentum tenzor..........................238
Joseph Hooton Taylor Jr.................................229 kvantummechanikai operátorok.....................224
Júlián év...........................................................11 kvark..............................................................226
Karl Schwarzschild..........................................90 LAGEOS................................................175, 177
Kepler III. törvény.........................................112 Lagrange-függvény...................................104pp.
keresztirányban polarizált..............................238 Lambert-függvény...........................10, 151, 156
keringési idő...........................................112, 242 lassulási paraméter.........................................249
keringési távolság..........................................122 Legendre-polinomok......................................182
kéttest-probléma.............................................240 legkisebb hatás elve.......................................213
kettős rendszer...............................................229 lendületmegmaradás...............................78p., 84
kommutátor.........................................32pp., 216 lendületoperátor.............................................225
komplex Ernst-potenciál................................181 lendületsűrűség..............................................185
komplex függvény.........................................224 lézer........................................................116, 176
komplex potenciál..........................................168 lineáris transzformáció.....................................66
konjugált Ernst-egyenlet................................167 linearizált megmaradási törvény....................237
konjugált metrika...........................................161 luminozitás.....................................................240
konjugált potenciál.........................................167 Mach-elv........................................................259
konnexió variációja..........................................20 mágneses indukció.........................................214
265
Tárgymutató
mágnesesség.............................................64, 218 ok és következmény sorrendje.....................9, 76

másodfokú egyenlet.......................120, 174, 178 Oscar Klein....................................218, 221, 224
matematikai nyelvezet.....................................12 oszcilláció......................................................231
maximális kiáramlási sebesség........................85 összegzési index.........................................10, 23
Maxwell stressz-tenzor..................................215 összeomló csillag...........................................211
Maxwell-egyenletek...............214, 216, 218, 226 összeomló porfelhő........................................211
mechanikus giroszkóp....................................116 ötdimenziós Einstein-egyenlet.......................218
megoldóképlet.120, 132p., 145p., 151, 156, 174, ötdimenziós geodetikus egyenlet...................222
178 ötdimenziós metrika.......................................218
Merkúr................................................121, 123p. ötdimenziós metrikus tenzor..........................218
mértékinvariancia...................................214, 216 ötdimenziós téridő............................................64
mértékszabadság............................................161 pályasík..................................................116, 130
Mértékválasztás.............................................162 Papapetrou metrika.....................................162p.
méter.9, 47, 49, 51, 53, 56, 58pp., 101, 110, 112, paraméteres egyenlet.........43, 47, 49, 51, 53, 56,
114, 118, 123, 128, 131, 133, 146, 149pp., 176, 58pp., 211
211, 241, 249, 251 parsec...............................................................11
metrikus függvény........163, 167pp., 183, 193p., Paul Adrien Maurice Dirac............................226
197p. Pauli-mátrixok...............................................227
mezőegyenlet.................................................186 perihélium..............................................121, 128
monokromatikus síkhullám............................235 perihélium precesszió....................................121
monoton változó paraméter...........................149 periodikus mozgás.........................................122
mozgásállandó................................119, 135, 202 periódusidő.....................................................122
mozgásegyenlet.79p., 104p., 107pp., 113p., 134, Permutál.........................................24, 26, 29, 35
186, 201, 213p., 223, 255p. poláris koordináták.........................46, 92, 143p.
mozgási energia.............................................106 polarizációs egységtenzor..............................238
nagytengely............112, 118, 123, 133, 177, 241 potenciális energia...................................80, 192
Nap.......9, 97, 112, 118, 121pp., 128p., 137, 146 Poynting-vektor.............................................215
napfogyatkozás..............................124, 128, 229 próbatest......64, 89, 100p., 106, 109p., 112, 121,
Naprendszer...............................90, 97, 121, 146 134, 136, 143, 149, 176, 214
NASA.....................................................116, 175 PSR B1913+16..............................................229
negatív gradiens...............................................80 R. V. Pound....................................................101
negyedfokú egyenlet.................................132pp. rádiócsillagászati mérések.....................124, 128
négyesgyorsulás...............................................74 rakéta lendületváltozása...................................84
négyespotenciál......................................218, 227 rakétaegyenlet............................................83, 85
négyessebesség..........73p., 188p., 192, 206, 213 redukált tömeg...............................................241
négyestávolság.............................70, 78, 89, 162 Rejtett változók..............................................259
Neptunusz......................................................121 relativisztikus energia................................80, 85
neutrínó..........................................................228 relativisztikus lendület.....................................80
neutroncsillag.................................................196 relativitási elv...............................................9, 65
newtoni határeset...................................109, 112 részecskehorizont...........................................257
newtoni közelítés.............................97, 104, 187 részmátrix.......................................147, 158, 171
newtoni modell..............................................104 rezgő rúd........................................................240
nulla tömegű határeset...................................226 Robertson-Walker metrika..........................245p.
numerikus módszer..........................................41 Roche-sugár...................................................133
nyírás..............................................................186 rotáció........................................................26, 29
nyomás...........185p., 188, 194pp., 206, 209, 211 Roy Kerr................................................167, 179
nyugalmi tömeg.......................................78, 187 Rudolf Clausius..................................................9
óceánjáró............................................................9 rugó................................................................239
266
Tárgymutató
Russel Alan Hulse..........................................229 térbeli sebességnégyzet..............................65, 68

sajátérték-egyenlet....................................225pp. természeti állandó....................................10, 110
sajátgyorsulás...................................................87 térszerű komponens.........................74, 189, 255
sajátidő64p., 73p., 81, 87pp., 104, 111, 113, 119, Theodor Kaluza..........................................9, 218
122p., 135p., 178, 187, 202, 205 torzió.......................................19, 33p., 220, 259
Sas csillagkép.................................................229 totális derivált............................................13, 21
Schur-tétel......................................................243 többindexes mennyiség....................................15
Schwarzschild-sugár....97, 109p., 123, 131, 137, töltés...........................................9, 213, 223, 227
152, 171, 175, 197 Töltött részecske.......................212pp., 223, 227
SI......................................................4, 9, 69, 110 tömegeloszlás.........................................186, 195
síkhullám hármasvektora...............................238 tömegközéppont......................................78p., 84
skálafaktor...........................................249, 255p. transzcendens egyenlet..................................145
skalármező........................................12p., 25, 28 transzformációs mátrix.............13pp., 28, 38, 66
skalársűrűség....................................................38 transzformációs szabály.....................15, 26, 165
sorfejtés.............................23, 25, 36, 106, 248p. transzverzális hullám.............................229, 235
spagettizálódás...............................................131 transzverzális tag............................................231
speciális relativitáselmélet...............64, 224, 259 Uránusz..........................................................121
standard gravitációs paraméter......110, 112, 114, Urbain Le Verrier...........................................121
118, 123, 128, 133, 146, 176 valódi erő.......................................................212
Statikus Univerzum........................................256 valóságos testek pályája.................................119
sugárirányú gyorsulás....................................113 véges térfogat.................................................245
sugárirányú változás................................97, 212 végtelen vöröseltolódás...............................174p.
sűrűség....38, 185, 188, 192, 195pp., 206, 213p., végtelenül kicsi mennyiségek.....................21pp.
216, 243, 249, 251, 255, 259 végtelenül távoli megfigyelő..........111, 115, 205
szabad index...............................10, 23, 217, 220 vektorpotenciál.......................................214, 219
szabad mozgás...............................................212 Világegyetem életkora...................................257
szabad részecske............................................225 Világegyetem sugara......................................257
szeparációs állandó.....................................210p. Világegyetem sűrűsége..................................251
szilárd felszínű bolygó...................................113 viszkozitás......................................................188
szingularitás....97, 150pp., 156, 174, 181p., 184, vonatkoztatási rendszer....65, 71, 73, 76, 83, 212
198, 259 Walter Gordon................................................224
szögelfordulás.....................................122p., 127 Willem de Sitter.............................................116
szupernóvarobbanás.........................................97 XX. század.....................................................259
tachion...........................................................85p. Zipoy-Voorhees téridők.................................182
távolodási sebesség........................................257 zuhanó repülőgép...............................................9
tehetetlenségi erő...........................................212 zuhanó űrhajós...............................................137
tenzor rangja....................................................15 γ-mátrixok......................................................227
tenzorok összege..............................................15 π-mezon.........................................................224
tenzorok szorzata.............................................15
267
Ez a sorozat példákon és levezetéseken keresztül mutatja be a modern fizikát. A témák
felépítése a hagyományos tudománytörténeti vonal helyett praktikus szempontokat követ. Először
felépítjük azokat a matematikai kereteket, melyeken belül az adott modellek mozognak, majd
hiánytalanul levezetjük a legfontosabb következményeket, és friss kísérleti eredményekkel vetjük
őket össze. A kötetek felhasználhatóak a szakterületükön referenciaanyagnak, illetve alkalmas
önálló tanulásra is az egyes témákban. Az egyetemi oktatásban gyakorlatok segédeszközeként
tehetnek hasznos szolgálatot.
Az első kötet az általános relativitáselmélettel foglalkozik. A megnevezésnek csupán
tudománytörténeti oka van, az elmúlt évszázadban egymás után nyertek kísérleti igazolást Einstein
elméletének következményei. Klasszikus területről van szó, ahol évszázados tudományfilozófiai
gondolatok nyertek matematikai megfogalmazást, majd kísérleti bizonyítást. Fontos megjegyezni,
hogy az a hagyományos mechanikai világkép, amiről sokszor azt állítjuk, hogy könnyebben
felfogható, valójában egy félkész szellemi termék. Az általános relativitáselmélet alapfeltevései
hétköznapi tapasztalatokból merítenek. A tér görbültségének belőlük következő felismerése
valójában a Föld gömbölyű alakjának a megértéséhez hasonló, és ha a matematikai alapokkal
tisztában vagyunk, nem is követel komoly képzelőerőt.
Az olvasóról feltételezek némi felsőfokú alapismeretet matematika, és a hagyományosabb
fizikai tárgyak körében, de csak annyi matematikai terjengősség van a könyvben, amennyi a
fizikához szükséges. A differenciálszámítás hagyományos jelöléseit használjuk, illetve indexes
mennyiségeket. A fizikai levezetésekben mindenhol az SI-mértékrendszert használjuk
View publication stats

Általnos Relativitselmlet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Általnos Relativitselmlet

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Általnos Relativitselmlet

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

See discussions, stats, and author profiles for this publication at: https://www.researchgate.

Book · January 2011

The user has requested enhancement of the downloaded file.

Modern Fizika Kézikönyv I.

A dokumentum bármely részét, vagy egészét tilos anyagi haszonszerzés céljából

© Valek Béla, 2010 – 2011

A könyv a következő szabad szoftverek felhasználásával készült:

• Euphoria Interpreter 3.1.1 for 32-bit DOS

Ez a sorozat példákon és levezetéseken keresztül mutatja be a modern fizikát. A témák

7.4 Másodrendű közelítés.......................................................................................................236

A könyv folyamán végig az indexes jelölésmódot használjuk. Az indexek mindig

terek szabad indexek összegzési indexek

∣M ij∣=−1a 1⋅M 1 a⋅∣M i≠1 j≠a∣

Kétszer kontravariáns metrikus tenzor komponenseinek kiszámítása kétszer kovariáns metrikus

−1k l⋅∣g i≠k

A Lambert-függvény deriváltja és integrálja:

Júlián év: 1 a=365,25 nap=3,15576⋅107 s

csillagászati egység: 1 AU =1,49597870691⋅1011 m

Ebben a fejezetben bevezetjük azt a matematikai nyelvezetet, amit az általános

Képzeljünk el egy tetszőleges teret, melynek a pontjait egyedi számsorokkal, vektorokkal

2xi = 2xi(1xj) (1.1.2)

Tekintsük egy koordináta-rendszerben két különböző pontot:

A kettejük skalárszorzata koordináta-rendszertől független. Ezzel azt bizonyítjuk, hogy a

Végtelenül kicsi elmozdulás esetén mindkét koordináta-rendszerben változnak a koordináták. A

Azokat a mennyiségeket, melyek úgy transzformálódnak, mint a skalármező parciális deriváltjai,

Kovariáns vektor: olyan v mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor úgy

Azokat a mennyiségeket pedig, melyek úgy transzformálódnak mint a koordináta-differenciálok,

Kontravariáns vektor: olyan v mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor úgy

Ha felcseréljük a koordináta-rendszereket, akkor a fordított transzformációs képletek:

A differenciál reciproka úgy transzformálódik mint egy kovariáns vektor:

A fentiekből következik, hogy a kovariáns és kontravariáns vektorok skalárszorzata is független

A transzformációs mátrixok skalárszorzata a Kronecker-delta:

v i⋅u j⋅w k⋅⋅pl⋅q m⋅=T ijk lm  (1.2.1)

Tenzor: olyan T mennyiség, mely koordináta-rendszerek közötti átváltáskor a következőképpen

Aijk⋅Blm=T ijk lm (1.2.3)

Tenzorok összegét csak ugyanolyan rang esetén tudjuk értelmezni, például:

Ha nem ismerjük a többindexű mennyiség természetét, a fenti összefüggés alapján bebizonyítható,

ab⋅v a⋅ub =v b⋅ub=s (1.2.6)

A kovariáns vektorokkal is be lehet számozni a tér pontjait, ezeket a számsorokat a

A vektor kontravariáns és kovariáns változatának skalárszorzata invariáns skalár – ami a vektor

v a⋅v a =v a⋅v b⋅g ab=v b⋅v a⋅g ba (1.2.12)

A neve metrikus tenzor. Segítségével indexeket lehet emelni és süllyeszteni:

A metrikus tenzorok skalárszorzata a Kronecker-delta:

Ha minden indexre összegzünk, akkor az eredmény a dimenziószám:

Az általános tenzorból kivonva az eredmény egy antiszimmetrikus tenzor:

Az összegük visszaadja az eredeti tenzort:

Általános tenzor indexeinek megfordítása:

Tetszőleges térben azt a görbét nevezzük egyenesnek, aminek az érintővektora állandó. A

Legyen ez az egyenes érintővektora. Felírjuk egy másik koordináta-rendszerben:

Felírjuk az egyenes egyenletét két különböző koordináta-rendszerben:

Az első és a második invariáns szerinti derivált transzformációja:

Behelyettesítjük őket az egyenes egyenletébe:

Átrendezzük a képletet, és beszorzunk:

Az első tag átalakulását külön részletezzük:

Az eredményünknek olyan alakja van, mint az egyenes egyenletének. Felismerhető benne a

A konnexió tehát nem tenzor-jellegű mennyiség. Az általános konnexió szimmetrikus része:

Az általános konnexió antiszimmetrikus része a torzió:

Behelyettesítjük a konnexió transzformációját: