Szombat esti beszélgetések 14.

– A japán kultúra sajátosságairól

(Összefoglaló jegyzet a tizennegyedik Szombat esti beszélgetésekhez, mely témáját a japán

kultúra sajátosságai adták.)

A japán kultúrával kapcsolatban elsőre általában a szamuráj-kultúra jut eszünkbe, ami

természetes, hiszen egyrészről a popkultúra részét képezi, másrészről egy sok száz éves, ma is
számtalan területen fellelhető téma. Azonban mi a beszélgetés során sokkal inkább szerettünk
volna azokra a kulturális elemekre koncentrálni, amelyek számunkra, akik nem Japánban
élünk és nem a japán kultúra szülöttei vagyunk, érdekes, tanulságos és akár a gyakorlati
életben is hasznos lehet. Éppen ezért azokra a fogalmakra és magyarázataikra fordítottuk a
figyelmünket, amik magukban hordozzák a japán kultúra és esztétika sajátosságait.

Mono no aware 物の哀れ „A dolgok pátosza”; „együttérzéssel fordulni a dolgok felé”; „a

mulandóság iránti érzékenység”. A dolgok mulandóságának tudata szépségük értékeléséhez
vezet, ami gyengéd szomorúság érzésével jár együtt. Ilyen élmény a virágzó cseresznyefák
szemlélése (Hanami 花見), amikor a virág szirmai még lehullásuk pillanatában is gyönyörűek
és élettel teliek. Ez a kép az élettel telt virágszirmok lehullásáról, a rövid, de jól élt életet
jelképezi.

Wabi-sabi 侘び寂び / わびさび A japán esztétika központi fogalma. A mulandóság, az

átmeneti jelleg, a tökéletlenség, a befejezetlenség természetben fellelhető megjelenésének
értékelése a tökéletesség hajszolásával szemben. A gyönyörűség a tökéletlenségből és
mulandóságból fakad.

Miyabi 雅, vagyis elegancia. Minden durva, vulgáris, nyers megszüntetése, kiküszöbölése a

legnagyobb áldás, kegyelem elérése érdekében. Egyik kifejeződése a szépség iránti
érzékenység. Szorosan kötődik a Mono no aware-hez, a dolgok mulandósága felett érzett
keserédes szomorúsághoz.

Shibui 渋い, vagyis „szigorú, finom, elegáns, visszafogott, egyszerű és csendes” – és még
számtalan jelentésárnyalattal bír. Fontos esztétikai fogalom, amely megjelenik a tárgyak
elkészítésének kultúrájában, vagy egy tér berendezésében. Az egyszerű, finom, nem feltűnő
szépség esztétikája. Finom határvonal az elegáns és durva, vagy a spontán és visszafogott
között.

Iki いき, 粋, az egyszerűség, kifinomultság, spontaneitás és eredetiség kifejezője. Nem túl

kifinomult, nem bonyolult, inkább egyértelmű, természetes és fesztelen. Esztétikailag vonzó
tulajdonságokra utalnak vele, ami mindig dicsérő. Nem a természetben található és többnyire
nem is a természetre vonatkozó esztétikai fogalom.

Johakyū 序破急, művészi modulációhoz és mozgáshoz köthető fogalom. Úgy lehetne

fordítani, hogy „kezdet, közép, befejezés”, vagy úgy értelmezhető, hogy „kezdés,
törés/szünet, sebes”, ami olyan tempóra utal, ami lassan kezdődik, gyorsul, majd gyorsan
véget ér. Ezt a koncepciót alkalmazzák a teaszertartásban, a harcművészetben, hagyományos
japán színházművészetben, sőt a költészetben is. (Lásd. renga, rengu – haikai no renga)
Yūgen 幽玄, vagyis „homályos, mély, titokzatos”. A szépség, a gyönyörűség érzékelése
azáltal, hogy finoman ráébredünk, hogy mindezek nem csupán a látottakból, hanem a
láthatatlan dolgokból is fakad.

Geidō 芸道, a „művészet útja” a hagyományos japán művészetekre utal, mint a kalligráfia
(shodō 書道), a virágkötészet (kadō 華道), a teaszertartás (sadō/chadō 茶道), a noh színház
(能), vagy éppen a japán fazekas művészet (yakimono 焼物). Ezek a művészetek esztétikai és
etikai jelentést is hordoznak, valamint megtanítanak az alkotás folyamatának értékelésére, a
fegyelem elsajátítására. Ezért kötődött össze a művelésük a harcosok életében a harci
technikák elsajátításával és gyakorlásával.

Komorebi 木漏れ日, „a fák között átszűrődő napfény”.

Wa 和, „béke”. A társadalom természetes rendjére utalva, amikor a közösség tagjai

összhangban vannak.

Omotenashi お持て成し/ おもてなし, vagyis „vendégszeretet”. A teaszertartásokhoz

kötődő fogalom egy fontos társadalmi hozzáállás, amikor igyekszünk átgondoltak és
figyelmesek lenni másokkal, hogy már előre láthassuk az igényeiket, és annak megfelelően
alakítsuk ki a cselekedeteinket.

Metsu 面子, „arc, becsület, erény, jó-hír, tisztesség” és hasonló jelentésekkel bíró kifejezés,
ami szintén a japán társadalom működéséhez kötődik. Ez a gondolat szorosan kötődik az
emberi becsülethez, büszkeséghez és méltósághoz. Ezért, ha valaki kínos, szégyenteljes
helyzetbe kerül, akkor a körülötte lévők figyelmen kívül hagyják, vagy figyelmen kívül
hagyhatják a helyzetet, hogy a másik megőrizhesse méltóságát.

Giri 義理, vagyis „kötelesség, kötelezettség”, ami egy nagyon fontos társadalmilag elismert
érték a japán gondolkodásban. Amikor munkáról, szolgálatról van szó, akkor a „giri” az
„önfeláldozó odaadással való szolgálat”. A japán világnézetben ezzel a „társadalmi
kötelezettség” értékkel száll szembe a ninjō 人情, vagyis az „emberi érzelem”.
Értelmezésében benne rejlik az emberi együttérzés, nagylelkűség, a gyengék iránti szimpátia.
Egy olyan emberi érzés ez, ami elkerülhetetlenül szembe ütközik a kötelességgel. Pontosan
ilyen konfliktust ír le Shakespeare Rómeó és Júlia története.

Gaman 我慢, vagyis az „állóképesség, kitartás, tűrés, önkontroll” fogalma szintén egy
társadalmi érték, egy kulturális jellegzetesség megjelenítője. A saját komfortzónánkon túli
kellemetlenségek elviselése annak érdekében, hogy elkerüljük a „béke” (wa) megzavarását. A
zen buddhizmusban gyökerező fogalom lényege: az elviselhetetlennek tűnő dolgokat
(fájdalmat, kényelmetlenséget) türelemmel és méltósággal tűrni. Egyfajta hatalmas képesség a
sztoikus kitartásra.

Enryo 遠慮, rendkívül fontos társadalmi viselkedés. A szó jelentése „visszatart, tartózkodik
valamitől, tapintatos”, ami társadalmi értelemben úgy jelenik meg, hogy nem zavarunk
másokat a viselkedésünkkel. Jellemző japán példa, hogy nem beszélgetnek telefonon senkivel
tömegközlekedésen, vagy például, hogy közös tálból nem veszik el az utolsó falatot. Mindez
udvariasság és előzékenység.
Mottainai 勿体ない / もったいない, tartózkodni mindenféle pazarlástól. Ez a gondolat
kiterjed az élet legkülönfélébb területeire, mint például az étkezésre (az állati test minden
részének felhasználása; a zöldségek, gyümölcsök héjának megmentése), vagy éppen a régi
javak újraformálására (tárgyak átalakítása, ruhák újraszabása). A mottainai kifejezés egy
érzést is rejt magában, amikor sajnálattal tölt el minket, hogy valami, ami hasznos (étel, idő),
elvész, elpazarolják.

Isshokenmei / Ganbarimasu 一所懸命 / 頑張ります Az isshokenmei szó szerint azt jelenti,

hogy „az élet elkötelezése egy feladat végrehajtására”, a ganbarimasu pedig, hogy „mindent
megteszek”. A két gondolat általában együtt jár.

Ōbaitōri 桜梅桃李 Tulajdonképpen egy buddhizmusból eredő mondás, amely négy

gyümölcsfát sorol fel: cseresznye, japán kajszibarack, őszibarack és japán szilva. A négy fa,
amikor virágzik mind-mind csodálatosan virágba borul, és mind gyönyörű a maga
teljességében. A mondás arra utal, hogy mások és magunk összehasonlítgatása nélkül éljük az
életünket, saját értékeinkre koncentrálva, saját egyedi vonásainkat értékelve.

Intoku 陰徳, vagyis „titkos jótékonyság”. A kifejezés lényege: „titokban jót cselekedni” úgy,
hogy senki se tudja, hogy mi tettük azt, így tökéletesen hálát nem várva cselekedhetünk.