Szabo I.D

Az uterinális véráramlás színkódolt és pulzus Doppler
ultrahangvizsgálata normális és kóros terhességekben
Dr. Szabó István
Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar,

I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika
Program- és témavezető: Dr. Papp Zoltán egytemi tanár
Budapest, 2002
1
Tartalomjegyzék
1. Bevezetés…..…………………………………………………...…………… 4
2. Irodalmi háttér, kutatási előzmények………………………………….….. 5
3. Célkitűzések…….……………………...…………………………………… 9
4. Vizsgált terhesek, vizsgáló eljárások, alkalmazott statisztikai
módszerek…………………………………………………………………. 10
5. Eredmények
5.1. Az uterinális keringés vizsgálata koraterhességben……………...…….….. 23
5.2. Az uterus vérkeringésének jellemzői méhen kívüli terhességben…………. 32
5.3. Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességei a normális terhesség második
felében……………………………………………...………………….…… 38
5.4. Az uterus vérkeringésének jellemzői kétoldali arteria hypogastrica lekötését
követően sikeresen kiviselt terhességben………………………………….. 45
5.6. Az arteria uterina pulzatilitási indexe (PI) hypertoniával és intrauterin magzati
retardatióval szövődött terhességekben…………………………………….. 48
5.7. Az uterinális keringés vizsgálata preeclampsiában………………..…….…. 50
6. Megbeszélés
6.1. Koraterhesség…………………………………………………………..….. 57
6.2. Méhenkívüli terhesség……………………………………………………… 60
6.3. Normális terhesség második fele…………………………………………… 64
6.4. Arteria hypogastrica lekötését követően sikeresen kiviselt terhesség……… 69
6.5. Hypertoniával és intrauterin retardatióval szövődött terhesség…………….. 71
6.6. Praeeclampsia..……...………………………………………………..…….. 74
7. Az értekezés eredményeinek összefoglalása. Új megállapítások és azok
gyakorlati jelentősége…...……………….…………………………….….. 80
8. Köszönetnyilvánítás…...…………………..…………………………….…84
9. Irodalomjegyzék…………………………………………………..………. 85
2
Az értekezésben használt rövidítések
2D kétdimenziós
ACOG American College of Obstetricians Gynecologists
C az ultrahang terjedési sebessége
CDI color Doppler imaging, színes Doppler képalkotás
CW Doppler continous wave vagy folyamatos hullámú Doppler
fA a transducerből kilépő ultrahang frekvenciája
fD Doppler-shift frekvencia
hCG human chorialis gonadotropin
IUGR intrauterin retardatio
KDM koradiastolés mélypont (early diastolic „notch”)
MD mean difference (átlagos különbség)
Min Dias végdiastolés sebesség (végdiastolés Doppler-shift frekvencia)
n esetszám
Peak Sys systolés csúscsebesség (csúcssystolés Doppler-shift frekvencia)
PI pulzatilitási index
PRF pulzusrepetíciós frekvencia
PW Doppler pulsed wave vagy impulzus hullámú Doppler, pulzus Doppler
RI rezisztencia index
S/D arány a systolés és diastolés frekvencia shift hányadosa
SD standard deviáció (szórás)
TA Peak átlagsebesség (a csúcssebesség egy szívciklusban mért időbeni átlaga)
TAS transabdominalis ultrahangvizsgálat
TVCD transvaginalis color Doppler
TVS transvaginalis ultrahangvizsgálat
V a vér áramlási sebessége
V(átl) átlagsebesség (a csúcssebesség egy szívciklusban mért időbeni átlaga)
V(diast) végdiastolés sebesség (végdiastolés Doppler-shift frekvencia)
V(max) systolés csúscsebesség (csúcssystolés Doppler-shift frekvencia)
θ az ultrahang-nyaláb és az értengely által bezárt théta szög
3
1. Bevezetés
Az utóbbi évtizedekben végbement látványos fejlődés eredményeként az

ultrahangvizsgálat a szülészeti-nőgyógyászati diagnosztika egyik legfontosabb
eszközévé vált. Napjainkban nemcsak részletes morfológiai áttekintésre, de a
véráramlás jellegzetességeinek meghatározására is alkalmas. A folyamatos hullámú
(CW) Doppler bevezetése (Fitzgerald és Drumm, 1977) volt az első lépés, amely
lehetőséget teremtett a különböző erekben végbemenő keringési változások
nyomonkövetésére és ezek alapján funkcionális következtetések levonására. Az
ultrahangdiagnosztika fejlődésének legújabb állomása az 1980-as évek végétől elterjedő
színkódolt és pulzus Doppler technika együttes alkalmazása. A color Doppler
képalkotás (CDI) színekkel jeleníti meg véráramlást a hagyományos kétdimenziós
képben, és így minden korábbi nem invazív módszernél jobban alkalmas a kiválasztott
terület ereződésének megítélésére. A véráramlás vizsgálata még olyan kis érképletekben
is lehetővé vált, amelyek a hagyományos ultrahangtechnikával nem is azonosíthatók.
A color és duplex metodika együttese korábban szinte elképzelhetetlen
távlatokat nyitott a terhesség során bekövetkező keringésátalakulás élőben történő
tanulmányozására. A beágyazódáskor meginduló folyamatok jelentős változást
eredményeznek a méh perfusiójában, és számottevő átrendeződést indukálnak az anyai
keringésben. A megfelelő uterinális vérszolgáltatás igazodik a fejlődő embryo majd
magzat igényeihez, képes biztosítani annak nutritionalis és respiratoricus ellátását. A
uterinális véráramlás alapvető jelentőségű a terhesség kimenetele szempontjából.
A színkódolt Doppler ultrahangtechnikát szülészeti és nőgyógyászati
vizsgálatokra Magyarországon elsőként Klinikánk alkalmazta 1991-ben. Ekkor kezdtem
e metodikával tanulmányozni az uterinális véráramlást normális és kóros
terhességekben. Disszertációmban a vizsgálatok során szerzett tapasztalataimat kívánom
összefoglalni.
4
2. Irodalmi háttér, kutatási előzmények
Egy évszázaddal ezelőtt az érhálózat és a vérkeringés vizsgálata kizárólag

invazív állatkísérletek révén történhetett. Az állatkísérletek eredményei azonban csak
bizonyos fenntartásokkal vonatkoztathatók élő humán viszonyokra. A röntgentechnika
orvosi alkalmazásának elterjedésével párhuzamosan, röntgen kontrasztanyagok
alkalmazásával kezdték vizsgálni a női kismedence érhálózatát. Borell és mtsai 101
szülészeti és nőgyógyászati beteg percutan retrograd angiográfiás viszgálatáról
számoltak be, amelyek során a kontrasztanyagot az arteria iliacába juttatták (1).
Ferntsröm nagy monográfiájában („Arteriography of the uterine artery”) leírta az
uterinális és ovariális artériák, továbbá ágrendszerük normális anatómiai variációit (2).
Beszámolt az extrauterin terhességekben arteriográfiával észlehető elváltozásokról és
leírta a lepény elhelyezkedésének angiográfiával történő meghatározását intrauterin
terhességekben. Az angiográfia azonban jelentős röntgenterheléssel járó invazív
beavatkozás, amelynek során morfológiai információk nyerhetők. Más metodikák, mint
az elektromagnetikus flowmetria vagy az elsősorban állatkísérletekben alkalmazott
radioaktív centrosomákkal történő vizsgálat már inkább alkalmas volt haemodynamicai
elemzésre (3-5). Ám a klinikai gyakorlatban, különösen terhesség alatt nem kerültek
alkalmazásra a radioaktív sugárterhelés, továbbá a felmerülő technikai problémák miatt.
Az izotóp placentográfiát már többen használták a lepényi keringés vizsgálatára
(6-10). Lunell és mtsai intrauterin retardatióval szövődött terhességekben szignifikánsan
alacsonyabbnak találták a placentáris vérátáramlást, mint normális terhességekben (7).
Browne és Kaar hypertensioval szövődött terhességekben észlelt alacsonyabb lepényi
perfusiót (8,9). Kaupilla és mtsai az intervillosus tér átáramlásának csökkenését írták le
háton fekvő helyzetben (10). Az izotóp diagnosztikával nyerhető információk
kétségtelenül bővítették tudásunkat a terhesség során bekövetkező keringési
változásokról, de a radioaktív sugárterhelés miatt az izotóptechnika terhesség alatti
alkalmazása nem elfogadható, továbbá sorozatvizsgálatokra alkalmatlan.
A teletermográfia volt az első sugárterheléssel nem járó, így terhességben is
igénybe vehető metodika, amely már sorozatvizsgálatokra is felhasználható (11,12). A
használata során viszont kiderült, hogy csak a terhesek egy részében alkalmazható és
csupán közelítő információkkal szolgál a placentáris keringési viszonyokról (13,14).
5
A terhességben is alkalmazható, nem invazív vizsgálómódszerek fejlődésében új
fejezetet nyitott az ultrahangtechnika megjelenése. 1958-ban Donald és mtsai
használtak először ultrahangot szülészeti és nőgyógyászati vizsgálatokra (15).
Kratochwill vezette be a hüvelyi vizsgálófejet 1969-ben (16). A transvaginalis és a
transabdominalis vizsgálati mód együttese alkalmas arra, hogy a terhesség bármely
időszakában kielégítő felbontású kétdimenziós mozgóképet (2D real time) kapjunk a
belső női nemi szervekről és a fejlődő magzatról. E metodika azonban az
ultrahangmorfológia megítélésére szolgál, alkalmazása során véráramlásra vonatkozó
információk nem nyerhetők.
A keringésdinamika tanulmányozásában a Doppler technika megjelenése
jelentette a fordulópontot. 1959-ben Satomura vizsgálta először a felszínes érképletek
véráramlását Doppler ultrahanggal (17). A szülészeti alkalmazás Fitzgerald és Drumm
munkásságával kezdődött, akik elsőként elemezték a köldökzsinór véráramlását CW
Dopplerrel 1977-ben (18). 1978-ban Mc Callum és mtsai már PW Dopplerrel
tanulmányozták az umbilicális áramlást (19). Campbell és mtsai vizsgálták első ízben az
uterinális keringést Doppler technikával 1983-ban (20). Ezt követően többen kezdték
kutatni a méh véráramlását normális és szövődményes terhességekben, ámde eltérő
metodikát alkalmaztak. Pearce hasonlóan Campbellhez duplex berendezést használt és a
lateralis uterus falban futó arcuált artériák áramlását vizsgálta (21). Schulman és mtsai
folyamatos hullámú CW Dopplert alkalmaztak és a fő uterinális artériák keringését
vizsgálták az uterus alsó lateralis segmentumában (22). Trudinger és Hanretty a
subplacentáris erekből nyert hullámformákat elemezte (23-25). Magyarországon, 1986-
ban elsőként Pál számolt be az arteria arcuaták PW Dopplerrel történő véráramlás
vizsgálatáról (26). Szűrővizsgálatként a szövődmények előjelzésére Campbell és
Arduini alkalmazta először az uterinális artériák transabdominalis Doppler-vizsgálatát
(27,28).
Ezen elemzések minden korábbi, más metodikával végzett vizsgálódásnál több
információval szolgáltak az uterinális keringésben terhesség során bekövetező
változásokról. A különböző tanulmányokban számos olyan megállapítás látott
napvilágot, amely a mai napig helytálló. Kimutatták, hogy a megfelelő uterinális
véráramlás alapvető jelentőségű a terhesség sikeres kiviselése szempontjából. Felhívták
a figyelmet arra, hogy az uteroplacentáris hálózat különböző érképleteiben
6
meghatározott áramlási mutatók jelentősen eltérhetnek a normális és a szövődményes
terhességekben. Ugyanakkor a különböző tanulmányok heterogenitása (eltérő
érszakaszok változó metodikával történő vizsgálata) rámutatott a duplex technika
korlátaira is. Mivel a 2D mozgóképen a méh érhálózata nem ábrázolódik, a Doppler
vizsgálat „vakon” történik. A vizsgálófej elhelyezéséből és a nyert hullámformából
lehet visszakövetkeztetni a vizsgált érképletre. Ilyen feltételek mellett nem csoda, hogy
számos ellentmondó eredmény született, mind a normális és kóros értéktartományok
kijelölésében, mind a vizsgálat értékének (szenzitivitás, specificitás, pozitív prediktív
érték) meghatározásában.
A vizsgálómódszerek fejlődésében a következő előrelépést a színkódolt Doppler
technika megszületése jelentette. A CDI rendszert Japánban Namekawa és mtsai
fejlesztették ki 1982-ben (29). 1985-ben, 8 évvel a Doppler technika első szülészeti
alkalmazását követően Taylor és mtsai leírták a belső női nemi szervek ereinek
véráramlási jellegzetességeit (30). A transvaginalis color Doppler szülészeti és
nőgyógyászati alkalmazásáról Kurjak és mtsai számoltak be elsőként 1988-ban (31).
Hazánkban Juhász és mtsai vizsgáltak először nőgyógyászati daganatokat transvaginalis
color Dopplerrel 1990-ben (32). 1989-ben Bewley és mtsai ajánlottak olyan színkódolt
Doppler technikával könnyen azonosítható területet, amely egységesített mérési
pontként szolgálhat az arteria uterinák transabdominalis véráramlás vizsgálatára a
terhesség alatt (33).
A színkódolt és pulzus Doppler együttes alkalmazása minden eddig ismert
módszernél több lehetőséget kínál a haemodynamikai történések élőben történő
tanulmányozására. Az uterinális keringésben bekövetkező változások a terhesség egész
időtartama alatt nyomonkövethetők és a különböző érképletek véráramlási jellemzői
izoláltan vizsgálhatók. Egységesített mérési pontok jelölhetők ki, amelyek révén a
különböző tanulmányok eredményei összehasonlíthatók. A normális értéktartományok
meghatározása alapot teremt a szövődményes terhességekkel történő
összehasonlításhoz, és kiindulásul szolgál annak megítélésére, hogy a véráramlás
vizsgálata mennyiben segítheti a kórállapotok felismerését, illetve előjelzését a klinikai
gyakorlatban.
7
A színkódolt Doppler technika szülészeti és nőgyógyászati alkalmazása
Klinikánkon kezdődött 1991-ben. Magyarországon az uterinális keringés
jellegzetességeit e metodikával vizsgáló tanulmány korábban nem született.
8
3. Célkitűzések
Egy olyan vizsgálómódszer birtokában, amely a terhesség egész időtartama alatt,

fogantatástól a szülésig kínál lehetőséget a méh érhálózatának vizsgálatára és a
különböző erek véráramlási jellegzetességeinek meghatározására, az egymást követő és
egymásra épülő vizsgálatsorozatokban a következő kérdések megválaszolását tűztem ki
célul:
1. Hogyan változik az uterinális véráramlás koraterhességben és milyen

jellegzetességek azonosíthatók a méh érhálózatában?
2. Milyen jellemzők észlelhetők méhen kívüli terhességben színkódolt Doppler
ultrahangvizsgálattal? Hogyan befolyásolja a rendellenes beágyazódás a méh
vérkeringését?
3. Milyen sajátosságok azonosíthatók az arteria uterinák véráramlásában a normális
terhességek második felében? Hogyan alakul az RI, PI értékek, továbbá a sebesség
mutatók normál referencia tartománya? Milyen összefüggések lelhetők fel a
rezisztencia indexek és a sebesség jellemzők között?
4. Hogyan változik az uterus vérkeringése egy előzetes kétoldali arteria hypogastrica
lekötést követően sikeresen kiviselt terhességben?
5. Hogyan alakul az arteria uterinák PI értéke a terhességi hypertonia különböző
formáiban és normális vérnyomás mellett intrauterin retardatióval szövődött
terhességekben?
6. Milyen véráramlási jellemzők észlelhetők az arteria uterinákban súlyos
preeclampsiával szövődött terhességekben? Kimutathatók-e jellegzetes eltérések a
normális terhességekhez képest?
9
4. Vizsgált terhesek, vizsgáló eljárások, alkalmazott statisztikai módszerek
4. 1. Vizsgált terhesek és jellemző adataik
Vizsgálataimat a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati

Klinika ambulanciájára beutalt betegeknél kóros koraterhességekben, nőgyógyászati
vizsgálatra jelentkezőknél, nem orvosi javallat alapján terhességmegszakítást kérőknél
normális koraterhességekben, továbbá a terhesambulancián gondozott
szövődménymentes, illetőleg a terhespatológiai osztályra beutalt kóros terhességekben
végeztem a klinika Etikai Bizottságának előzetes engedélye alapján. A vizsgálat
megkezdése előtt mindenkit részletesen tájékoztattunk a vizsgálat céljáról és annak
körülményeiről. A vizsgálatot csak azoknál végeztem el, akik a felvilágosítás birtokában
a vizsgálatra irányuló kérésünket elfogadták, és beleegyezésüket kinyilvánították.
Az 1991 júliusa és 2000 decembere között folytatott vizsgálatsorozatokban 651
beteg 857 alkalommal végzett vizsgálatának eredményeit dolgoztam fel. Az egyes
vizsgálatsorozatokba bevont terhesek illetve nem terhes, fertilis korú nők fontosabb
adatait az 1. táblázatban foglaltam össze.
A terhesség korát az utolsó menstruáció első napjától betöltött hetekben és
napokban számoltam, a Naegele–féle terhességi időszámítást használva. A szülés
várható időpontját, illetve az adott időpontban számított terhességi kort akkor
tekintettem biztosnak, ha az utolsó menstruáció időpontja pontosan tisztázható volt,
továbbá ha az utolsó rendes havivérzés első napjától számított, és a koraterhességben
végzett első ultrahangvizsgálat során meghatározott terminus egybeesett, illetve ha a két
érték hét napnál nagyobb eltérést nem mutatott.
A normális standardok meghatározásakor azon terhességek adatait vettem
figyelembe, ahol a terminus biztos volt, akiknél fejlődési rendellenesség és/vagy
kromoszómaaberráció sem a terhesség alatt, sem a megszületést követően nem volt
igazolható, akiknél ismételt ultrahang-biometriával arányos intrauterin fejlődést
találtunk és az újszülöttek súlya a 10-90 percentilis értékhatáron belül volt. A vizsgálati
protokollba csak olyan egészséges terheseket vettem be, akik anamnézisében krónikus
betegség nem szerepelt, a terhesség során szénhidrát anyagcserezavar nem alakult ki, és
10
intrauterin infekcióra utaló elváltozást a terhesség alatt nem találtunk, illetve az
újszülöttben igazolni nem tudtunk.
Esetszám Életkor Vérzéskimaradás Terhességi kor

tartomány tartomány tartomány
(év) (nap) (hét)
Nem terhes, fertilis korú nők 104 17 – 41

Normális koraterhesség 53 17 – 39 5 – 14
Méhen kívüli terhesség 49 17 – 36 32 – 71
Normális terhesség 247 18 – 39 19 – 40
Előzetes kétoldali a. hypogastrica
lekötését követő terhesség 1 21 12 – 34
Krónikus hypertonia 11 23 – 35 26 – 40
Intrauterin retardatio normotoniás
terhességben 38 18 – 41 26 – 40
Praeeclampsia 148 15 – 44 25 – 37
1. táblázat. A vizsgálatsorozatokba bevont terhesek illetve nem terhes, fertilis korú nők
fontosabb adatai
A koraterhességi vizsgálatsorozatban transvaginalis color és pulzus Doppler

(TVCD) technikával vizsgáltam 53 nem orvosi javallat alapján terhességmegszakítást
kérő terhest, közvetlenül a beavatkozás előtt. Olyan klinikailag panasz- és tünetmentes
koraterhességeket tanulmányoztam, ahol ultrahangvizsgálattal minden esetben
normális anatómiájú uterus és adnexum volt fellehető. A 32 primigravida és 21
multigravida átlagéletkora 27 év (17-39 év közötti) volt.
Kontrollcsoportnak 104 egészséges, fertilis korú (átlagéletkor 31 év, 17-41 év
közötti), nem terhes nőt tekintettem. Ezen csoportban a szabályos menstruációs ciklus
mellett szintén normális anatómiai viszonyokat találtam a TVCD vizsgálat során.
Ezt követően szintén TVCD-t alkalmazva vizsgáltam 49 laparoscopiával vagy
laparotomiával megoldott, szövettani vizsgálattal igazolt, a petevezetékben
elhelyezkedő méhen kívüli terhességben szenvedő beteget közvetlenül az invazív
beavatkozást megelőzően. A 16 primigravida és 33 multigravida átlagéletkora 29 év
(17-36 év közötti) volt. A vérzéskimaradás átlagos időtartama, a betegek által
11
szabályosnak mondott utolsó menstruatio első napjától számított 50 ± 9.9 nap (32-71
nap közötti), és a minden esetben elvégzett serum- βhCG szint meghatározás (Delphia)
átlagértéke 6234 mIU/ml (242-20 500 mIU/ml közötti) volt.
Az uterinális véráramlás normális terhesség második felében történő
tanulmányozása során transabdominalis color és pulzus Doppler (TACD) technikát
alkalmazva vizsgáltam a fő uterinális artériák keringési jellegzetességeit a terhesség 19-
40. hete között, 231 normális singularis terhességben összesen 403 alkalommal. A
vizsgált terhesek adatait, az újszülöttek jellemzőit valamint a fontosabb perinatális
mutatókat az alábbi 2. táblázatban foglaltam össze.
2. táblázat.
Az uterinális véráramlás normális terhesség második felében történő tanulmányozása
során vizsgált terhesek adatai, az újszülöttek jellemzői valamint a fontosabb perinatalis
mutatók
Terhesek
Terhes (n) 231

Pulzatilis és color Doppler vizsgálat (n) 403
Vizsgálat/terhes 1,74
Átlagéletkor (év) 27,25 (18 – 39 év között)
Graviditas 2,37 (± 1,49)
Paritas 1,79 (± 1,16)
Primipara (n) 111 (48,05 %)
Átlagos terhességi kor szüléskor (hét) 38,4 (± 2,5)
Újszülöttek
Súly (gramm) 3116,9 (± 670,3)

Hossz (cm) 52,3 (± 4,3)
Fejkörfogat (cm) 33,9 (± 2,1)
Apgar 1 perc 8,60
Apgar 5 perc 9,57
Percentil 51,82 (± 27,47)
Placenta súlya (gramm) 499,5 (± 104,7)
12
Perinatalis mutatók
Koraszülés (< 37 hét) 37 (15,58 %)

Kis súlyú újszülött (< 2500 gramm) 32 (13,85 %)
Fetalis distress 76 (32,90 %)
Császármetszés 82 (35,49 %)
Intrauterin elhalás 0
Neonatalis mortalitás 4 (1,73 %)
Perinatalis mortalitás 4 (1,73 %)
Neonatológiai intenzív kezelés 23 (9,95 %)
Az áramlásvizsgálatokkal egy időben meghatároztam a lepény helyzetét is.

Amennyiben az ultrahangvizsgálat során az egyik vagy másik oldalra helyezettség
egyértelmûen látható volt, a lepényhez közelebb elhelyezkedő fő uterinális artériát
"placentáris oldal"-ként, az ellenoldalit "nem placentáris oldal"-ként jelöltem.
Egy előzetes kétoldali arteria hypogastrica lekötést követően sikeresen kiviselt
terhesség során TVCD és TACD sorozatvizsgálattal tanulmányoztam az uterus
vérkeringésének változását a 21 éves gravidánál.
A következő vizsgálatsorozatban 54, különböző terhességi hypertoniával és 38,
normál vérnyomás mellett intrauterin magzati retardatióval szövődött singularis
terhességben vizsgáltam az arteria uterinák véráramlását. A kontroll csoportot 16
normotoniás, eutroph singularis újszülöttet szült terhes képezte. A vizsgálataimat a 26.
és 40. terhességi hét között végeztem. A 108 terhes vizsgálata közvetlenül a szülés
megindulása előtt illetve a terhesség befejezése előtt történt. Az értékelésnél mindkét
oldali arteria uterina PI értékének az átlagát vettem figyelembe.
A különböző hypertonia megbetegedések klasszifikációját az ACOG (American
College of Obstetricians and Gynecologists 1972) beosztása alapján végeztük.
Hypertoniás terhesnek tekintettük azokat a gravidákat, akik vérnyomása legalább két
alkalommal meghaladta a 140/90 Hgmm-t, vagy a terhesség során a systolés vérnyomás
30 Hgmm-nél, a diastolés vérnyomás 15 Hgmm-nél magasabb emelkedést mutatott a
kezdeti értékekhez képest. Krónikus hypertoniás terhesnek azokat a gravidákat
tekintettük, akiknek terhességük előtt is ismert volt hypertoniája, vagy akiknél a
terhesség első felében, a 20. gestatiós hét előtt vált ismertté a hypertoniás állapot.
Praeeclampsiás csoportba soroltuk azokat a terheseket, akiknek a hypertoniája a
terhesség második felében jelentkezett és proteinuriájuk meghaladta a 300 mg/24 órás
13
értéket. Rárakódásos praeeclampsiás terhesnek tekintettük azokat a gravidákat, akik a
terhesség előtt vagy a 20. terhességi hetet megelőzően hypertoniások voltak és emellett
váltak proteinuriássá, vagy akiknek vesebetegsége talaján fejlődött ki a praeeclampsiás
állapot. A 10-es súlypercentil alatti születési súlyú újszülötteket tekintettük intrauterin
retardáltnak. Fejlődési rendellenesség, kromoszómaaberráció nem fordult elő sem
ebben, sem a következő vizsgálatban részt vett terhesek magzatai között.
Az utolsó vizsgálatsorozatban 105 olyan súlyos praeeclampsiával szövődött
singularis terhességben vizsgáltam az arteria uterinák véráramlását, amelyekben az
alapbetegség következtében anyai és/vagy magzati kizárólag profilaktikus javallat
alapján a terhesség császármetszés útján történő befejezésére kényszerültünk. A
gravidák vérnyomása minden esetben magasabb volt, mint 140/90 Hgmm és a
proteinuria mértéke meghaladta a 300 mg/24 óra értéket. Az újszülöttek között sem
fejlődési rendellenesség, sem kromoszómaaberráció nem fordult elő. Amennyiben a test
és a koponya mérete egyaránt arányosan kisebb volt a 10-es súlypercentil alatti súllyal
született újszülöttnél, proportionalt retardatiót, amennyiben a test mérete aránytalanul
kisebb volt, disproportionalt retardatiót állapítottam meg. A vizsgált terhesek és
újszülöttek adatait, valamint a fontosabb perinatalis és neonatalis mutatókat a 3. és 4.
táblázatban foglaltam össze. A terhességi kor és a születési súly szerinti megoszlást az
1. és 2. ábrán tüntettem fel.
24 Eseszám
20
16
12
25 27 29 31 33 35 37
Terhességi hét
1. ábra. Terhességi kor szerinti megoszlás a vizsgált betegcsoportban
14
Terhesek n vagy átlag ± SD min. max.
Terhes (n) 105

Színkódolt és pulzus Doppler ultrahangvizsgálat 124
Vizsgálat / terhes 1,18
Átlagéletkor (év) 27,3 ± 5,8 15 44
Graviditás 2,01 ± 1,32 1 7
Paritas 1,38 ± 0,85 1 6
Primipara (n) 81 (77,1 %)
Átlagos terhességi kor szüléskor (hét) 32,4 ± 2,6 25 37
Legmagasabb systolés vérnyomás (Hgmm) 181,6 ± 17,2 145 220
Legmagasabb diastolés vérnyomás (Hgmm) 117,3 ± 13,2 90 150
RR ≥ 140/90 Hgmm először a terhességben (hét) 28,8 ± 6,0 6 36
Kórelőzményben anyai vesebetegség (n) 18 (17,1 %)
Terhesség előtt ismert anyai hypertonia (n) 17 (16,2 %)
Klinikai felvételtől a szülésig eltelt idő (nap) 6,7 ± 10,6 0 51
3. táblázat. A vizsgált terhesek adatai
12 Esetszám
10
0 500 1000 1500 2000 2500 3000

Újszülött súly (g)
2. ábra. Az újszülöttek súlymegoszlása megoszlás a vizsgált betegcsoportban
15
Újszülöttek N vagy átlag ± SD min. max.
Súly (gramm) 1453,2 ± 456 520 2600

Hossz (cm) 41,3 ± 5,1 27 51
Apgar 1 perc 7,26
Apgar 5 perc 8,69
Perinatalis mutatók
Koraszülés (< 37. Hét) 103 (98 %)

Érett ( súly ≥ 2500 g) 2
Kis súlyú (1501 – 2500 g között) 41 (39 %)
Igen kis súlyú (1001 – 1500 g között) 46 (43,8 %)
Igen-igen kis súlyú (< 1000 g) 16 (15,2 %)
Érett újszülött – eutroph (n) 2
Koraszülött – eutroph (n) 48 (45,7 %)
Koraszülött – disproportionalt retardatio 35 (33,3 %)
Koraszülött – proportionalt retardatio 20 (19 %)
Neonatalis ápolás (nap) 18,3 ± 14,8 7 80
Neonatológiai intenzív kezelés (nap) 10,8 ± 15,4 0 80
Intrauterin elhalás 0
Neonatalis mortalitás 13 (12,38 %)
Neonatalis korban elhaltak súlya (g) 821 ± 212 520 1170
Neonatalis korban elhaltak (500-749 g között) 3
4. táblázat. Az újszülöttek jellemzői és a fontosabb neonatalis mutatók
A kontroll csoportot az a 231 normotoniás terhes képezte, akiknél az arteria

uterinák keringési jellegzetességeit a normális terhesség második felében vizsgáltam. E
korábbi vizsgálatsorozatban meghatározott véráramlási paramétereket tekintettem
normál tartománynak. (A terhesek adatait és a fontosabb perinatalis mutatókat a 2.
táblázatban foglaltam össze.)
16
4. 2. Vizsgálati metodikák
Vizsgálataimat a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati

Klinikáján 1991-ben rendszerbe állított ATL Ultramark 9 (Advanced Technology
Laboratories, Seattle, USA) típusú ultrahang berendezéssel végeztem, amely
kétdimenziós (2D), pulzus és color Doppler ultrahangvizsgálatok végzésére egyaránt
alkalmas. Ezzel a készülékkel egy bizonyos szövetmélységben egyidejűleg lehetséges a
véráramlás sebességére vonatkozó jellemzők [V(max), V(átl), V(diast)] meghatározása,
továbbá a mérési ponttól distalisan elhelyezkedő terület keringési ellenállásának
jellemzésére szolgáló paraméterek (RI, PI) számítása.
A pulzus Doppler működése során a transzducer meghatározott ütemben
„ultrahang csomagokat” bocsát a szövetekbe, majd a visszavert ultrahang hullámokat
felfogja és elemzi frekvencia tartalmuk szerint. A színkódolt és pulzus Doppler együttes
alkalmazásakor a colos Doppler üzemmódban kiválasztható a mintavételi kapu
elhelyezése, azaz meghatározható, hogy melyik érből illetve az érlumen mely részéből
nyerjünk Doppler mutatókat.
A Doppler készülék alkalmazása során a vizsgálófejből kibocsátott ultrahang
frekvenciája, az érben áramló vörösvértestek mozgásával arányosan megváltozik és a
visszaérkező ultrahang frekvencia (Doppler-shift) észlelése történik. A transducerből
kilépő ultrahang frekvenciája (fA), a vér áramlási sebessége (V), az ultrahang-nyaláb és
az értengely által bezárt théta szög (θ), továbbá az ultrahang terjedési sebessége (C)
meghatározza a visszaérkező Doppler-shift frekvenciát (fD). Az fD mérésével, a beesési
szög ismeretében a vér áramlási sebessége a következő képlet alapján számítható:
V = fD x C / 2fA x cos θ
A mérési ponttól distalisan elhelyezkedő terület keringési ellenállásának

jellemzésére szolgáló mutatók a beesési szögtől bizonyos mértékig függetlenek.
Számításuk a kapott Doppler görbe analízise alapján történi. Közülük leginkább három
paraméter használta terjedt el.
17
Rezisztencia index [Pourcelot 1974] (34)
RI = V(max) – V(diast) / V(max)
Pulzatilitási index [Gosling és King 1975] (35)

PI = V(max) – V(diast) / V(átl)
S/D arány [Stuart és mtsai 1980] (36)

S/D arány = V(max) / V(diast)
A transvaginalis vizsgálatokat 5,0 MHz-es convex elektronikus hüvelyi

transzducerrel végeztem nőgyógyászati betegeknél, illetve koraterhességekben a
terhesség 14. hetéig. A szonda látószöge 90 fokos. Color Doppler üzemmódban 2-123
mm-es mélységi tartományban jeleníthető meg a kétdimenziós real-time képben a
kiválasztott terület színkódolt véráramlási képe. A készülék a vizsgálófej felé történő
áramlást piros, a távolodó áramlást kék színnel mutatja. A lamináris áramlásokat a
homogén piros vagy kék szín reprezentálja, míg a turbulens áramlások sokszínű mozaik
formájában ábrázolódnak. Az érfalmozgásokból eredő zaj kiszűrésére 100 Hz-es szűrőt
(high pass filter), a pulzus Doppler vizsgálatokhoz 2 mm-es mintavételi kaput
használtam. Az 5 MHz-es szondafrekvencia mellett, a vizsgált képlet mélységétől
függően a pulzusrepeticiós frekvencia (PRF) 1500-12000 Hz közötti, amely 0,1-150
cm/sec mérési tartományban teszi lehetővé a véráramlás sebességének meghatározását.
A terhesség 15. hetétől vizsgálataimat 3,5 MHz-es elektronikus transabdominalis
vizsgálófejjel (76 mm-es curved array) végeztem. A vizsgálófej látószöge 60 fokos,
amelyen belül 10-215 mm-es mélység-tartományban jeleníthető meg a kiválasztott
terület színkódolt véráramlási képe. 3,5 MHz-es szondafrekvencia mellett, a PRF: 3000-
17000 Hz (a vizsgált érképlet mélységétől függően), amely 5-300 cm/sec
méréstartományban teszi lehetővé a véráramlás sebességének meghatározását. Hasi
ultrahangvizsgálatok esetén is 100 Hz-es szűrőt (high pass filter) használtam az érfal-
mozgásokból eredő zaj kiszűrésére.
A hagyományos real-time üzemmódban végzett morfológiai vizsgálatot
követően color Doppler üzemmódot használva választottam ki a vizsgálni kívánt
érterületeket, majd a mintavételi kapu megfelelő elhelyezése után pulzus Doppler
18
üzemmódban vizsgáltam a véráramlás jellegzetességeit. A nagyobb uterinális erek
vizsgálata során, az irodalomból ismert típusos mérési pontokat választva, úgy
állítottam be a szondát, hogy a mintavételi kapu és az értengely által bezárt szög mindig
60 fok alatti legyen, átlagosan 15-50 fok között. Ezen beállítás mellett szögkorrekcióval
elérhető, hogy a valós sebességértékeket nagymértékben megközelítő
sebességjellemzők meghatározása történjen meg.
Olyan kis érképletek esetében, ahol az értengely pontosan nem határozható meg
(corpus luteum áramlás, arcualt és radier arteriák, spiralis arteriolák, peritrophoblast
áramlás), a színes Doppler képen legvilágosabb színfoltként ábrázolt területre helyeztem
a mintavételi kaput. A szonda további finom mozgatásával kerestem meg azt a szöget,
amelynél a legnagyobb amplitúdójú Doppler görbe volt nyerhető. Szögkorrekciót ezen
esetekben nem végeztem. A PI és RI számítása mellett csak a V(max) értékeit
regisztráltam, mint a mintavételi kapuba eső sok apró, különböző irányba haladó
érképlet véráramlásának együttes eredőjeként észlelt systolés sebességcsúcsot.
A kapott pulzushullám (Doppler shift) pontos analízise érdekében a lehetséges
maximális (100 mm/sec) futtatási sebességet használtam a képernyőn. Csak olyan
Doppler-shiftet tekintettem értékelhetőnek, amelynél a pulzushullám határa éles és tiszta
volt. Négy-öt azonos qualitású, maximális intenzitású és jellemző hullámforma
érzékelése után, a véráramlás jellegzetességeit a pulzushullám (Doppler-shift)
frekvencia analízisével határoztam meg. Nagyerek esetében (arteria uterina, ramus
tubarius), a kimerevített színes Doppler képen utólagos szögkorrekciót végeztem az
analízis előtt, pontosan meghatározva a mintavételi kapu és az értengely által bezárt
szöget. Egy szívciklus alatt, a systole kezdetétől a diastole végéig cursorral követve a
pulzushullám változásait, a beépített számítógép azonnal kiszámította a rezisztencia és
pulzatilitási indexet (RI, PI), meghatározta a systolés csúcssebességet (Vmax) valamint
az átlagsebességet (Vátl) cm/sec mértékegységben. A pulzushullám quantitatív
jellemzése mellett vizsgáltam és regisztráltam a hullámforma alaki jellegzetességeinek
változását is.
A gyártó cég által megállapított paraméterek szerint a szonda biológiai
szempontból lényeges maximális energiakibocsátása (spatial peak temporal average
intensity) pulzus Doppler üzemmódban 88 mW/cm2, color Doppler üzemmódban 90
mW/cm2, amely alatta marad a terhességi vizsgálatokra alkalmazható, nemzetközileg
19
elfogadott értékhatároknak (37,38). Az ajánlásoknak megfelelően (39) vizsgálataimat a
még értékelhető legkisebb kimenő teljesítménnyel végeztem, és a színes technika
biztosította előnyök révén, az expozíciós időt és ezzel az energiaterhelést a lehetséges
minimumra korlátoztam. Dokumentációként minden egyes vizsgálatról videó- vagy
videoprint-felvételeket készítettem.
Transvaginalis color Doppler vizsgálatkor, az arteria uterina a cervixtől
laterálisan, a corpus mentén felfelé kanyargó értörzseként ábrázolható. A petevezetéket
részben ellátó ág (ramus tubarius) a petevezeték isthmicus szakaszához közel, az arteria
uterina felszálló, lateralis irányba forduló íveként hozható látótérbe. Az arcualt arteriák
típusos anatómiai helyükön, a myometrium állományán belül ábrázolódnak. A spirális
arteriolák mint terminális ágak egy magasan vascularizált terület formájában jelennek
meg, a petezsák hyperechogén területén belül illetve közvetlenül a kialakuló, később a
már kialakult placenta alatt. Tubaris beágyazódás (méhen kívüli terhesség) esetén az
endosalpinx átalakult, terminalis arteriái szintén magasan vascularizált terület
formájában ábrázolódnak a tágult petevezeték falában, gyakran körkörös elhelyezkedést
mutatva. A sárgatest érhálózata a petefészek állományában körülírt területen
elhelyezkedő, apró érképlet-halmaz formájában jelenik meg az ovulatiot követően,
illetve koraterhességben.
Transabdominalis color Doppler vizsgálattal történt a fő uterinális artériák
ábrázolása a terhesség 15. hete után (33). A vizsgálófejet az uterus alsó lateralis
quadransára helyezve (az inguinalis szalag felett kb. 2 cm-rel) és transversalis
helyzetből 45 fokkal sagittalis irányba forgatva, az arteria uterina közvetlenül az arteria
hypogastricából történő eredése után ábrázolódik, az arteria és vena iliaca externával
"kereszteződést" mutató vetülésben (3. ábra). A Doppler mintavételi kaput a
"kereszteződésben" vagy annak közvetlen környékén helyeztem el az arteria uterinán,
mint jól definiálható mérési ponton. 3-5 mm-es Doppler mintavételi kaput használva, a
teljes artéria lument átfogva végeztem a pulzus Doppler-vizsgálatokat.
Az áramlásvizsgálatokkal egy időben meghatároztam a lepény helyzetét is.
Amennyiben az ultrahangvizsgálat során az egyik vagy másik oldalra helyezettség
egyértelműen látható volt, a lepényhez közelebb elhelyezkedő fő uterinális artériát
"placentáris oldal"-ként, az ellenoldalit "nem placentáris oldal"-ként jelöltem.
20
3. ábra. A Doppler mintavételi pontként meghatározott arteria uterina és arteria
iliaca externa „kereszteződése” color Doppler felvételen
A feldolgozásban szereplő mérések mindegyikét magam végeztem, így az

„interobserver hiba” szintet nem kellett vizsgálnom. Az arteria uterinák tansabdominalis
vizsgálatakor, az átlagos „intraobserver hiba” meghatározására öt betegnél (mindenre
kiterjedő előzetes felvilágosítás és előzetes hozzájárulásuk elnyerése után) egymást
követő 5-5 alkalommal megismételem a vizsgálatokat. Az intraobserver variációs
koefficiens 9-11%-nak bizonyult a Vmax, 10-13,5%-nak a Vátl és 7-9 % az RI és PI
esetében.
21
4. 3. Alkalmazott statisztikai módszerek
A szülészeti adatbázis kezelésére és a vizsgálati adatok számítógépes

feldolgozására Statgraphics Vers. 4.0 (Statistical Graphics Corp. Rockville, USA,
1985-1989. Serial number: 3016187) és Statistica 6.0 (StatSoft Inc, Tulsa, USA, 1982-
2002. Serial number: AG2068008214AR) programcsomagokat használtam. (Minkét
program jogosult használója a Semmelweis Egyetem.)
Regresszió analízis segítségével vizsgáltam az index valamint a sebességértékek
terhesség idejével kapcsolatos változását. Két vizsgált paraméter közötti összefüggés
analízisekor kétmintás Student T próbát alkalmaztam, miután Bartlett-féle chi-négyzet
teszttel meggyőződtem arról, hogy mindkét csoport értékei (95%-os konfidencia
határon belül) homogén varianciát mutatnak. Több vizsgált paraméter esetén, a
jellemzők közötti összefüggések feltárására variancia-analízist használtam (40).
Szignifikánsnak tekintettem a különbséget a változók között, ha a próba során a
p értéke kisebb volt 0,05-nél.
22
5. Eredmények
5.1. Az uterinális keringés vizsgálata koraterhességben
A koraterhességi vizsgálatsorozatban nyert mérési eredményeket az alábbi, 5.

táblázatban foglaltam össze.
RI PI Vátl (cm/sec)
Nem terhes, fertilis korú nők
Átlagéletkor: 31 év (17 – 41)
Arteria uterina
Jobb (n: 104) 0,84 (± 0,07) 2,46 (± 0,70) 15,63 (± 6,56)
Bal (n: 104) 0,85 (± 0,07) 2,59 (± 0,76) 16,60 (± 6,49)
Együtt (n: 208) 0.84 (± 0,07) 2,53 (± 0,73) 16,17 (± 6,51)
Koraterhesség
Átlagéletkor: 27 év (17 - 39)
Átlagos terhességi kor: 8 hét + 4 nap
(4 hét + 6 nap –14 hét +5 nap között)
Arteria uterina
Jobb (n: 53) 0,80 (± 0,09) 2,29 (± 0,75) 21,96 (± 8,20)
Bal (n: 53) 0,81 (± 0,08) 2,27 (± 0,66) 21,43 (± 8,66)
Domináns oldal (n: 53) 26,12 (± 9,45)
Ellenkező oldal (n: 53) 19,36 (± 7,51)
Együtt (n: 106) 0,80 (± 0,08) 2,28 (± 0,70) 21,70 (± 8,38)
Arteria arcuata (n: 50) 0,66 (± 0,09) 1,26 (± 0,42)
Arteria spiralis (n: 50) 0,51 (± 0,07) 0,76 (± 0,17)
5. táblázat. Az uterinális keringésben mért különböző Doppler paraméterek átlag

( ± SD ) értékei normális menstruációs ciklusokban és normális koraterhességekben
23
Az arteria uterinák mindkét csoportban, minden esetben tisztán azonosíthatók
voltak és a jellemző pulzushullám érzékelése különösebb nehézséget nem jelentett (4.
ábra). Az áramlás lamináris, a Doppler görbe bifázisos. A végdiastolés sebesség a
systolés csúcssebességhez képest relatíve alacsony. A gyors systolés
sebességnövekedést és a magas systolés sebességcsúcsot mély dicrot hullám követi
(KDM), amely nem terhes állapotban és koraterhességben egyaránt megfigyelhető.
4. ábra. Fő uterinális arteriából származó Doppler-görbe 7. hetes terhességben
Az áramlási paraméterekben szignifikáns oldalkülönbséget sem terhes, sem nem

terhes állapotban nem észleltem. Koraterhességben az arteria uterinákban szignifikánsan
alacsonyabb impedancia index értékeket találtam, és szignifikánsan magasabb
átlagsebességeket mértem, mint nem terhes állapotban (5. táblázat). Ha a statisztikai
átlagot tekintem, az arteria uterinákban oldalkülönbség az áramlási paraméterekben nem
igazolható, bár vizsgálataim során gyakran észleltem az egyik oldalon magasabb
sebességértékeket, mint az ellenoldalon.
A terhesség idejének előrehaladtával, az impedancia indexérték arányos
csökkenése (5. és 6. ábra) és az átlagsebesség arányos növekedése (7. ábra) volt
kimutatható.
24
1 RI Arteria uterina
0.88
0.76
0.64
0.52
0.4
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
5. ábra. Az RI változása az arteria uterinakban koraterhességben
Korreláció analízis; átlag ± SD (slope: -0,023, constans: 0,983, correlatios coefficiens: -0,44, p: < 0.001)
PI
4 Arteria uterina
0
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
6. ábra. A PI változása az arteria uterinakban koraterhességben
25
50 V átl. (cm/sec) Arteria uterina
40
30
20
10
0
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
7. ábra. Az átlagsebesség változása az arteria uterinákban koraterhességben
Korreláció analízis; átlag ± SD (slope: 2,393, constans: 2,098, correlatios coefficiens: 0,58, p: < 0.001)
Az arcualt artériák és a spirális arteriolák minden esetben tisztán ábrázolhatók
voltak, értékelhető áramlási képet 50 esetben (94%) sikerült nyernem.
8. ábra. Arcualt artériából származó Doppler-görbe 15 hetes terhességben
26
Az arcualt artériákban az áramlás mérsékelten turbulens, a Doppler spektrum
kiszélesedett, de a maximális sebességprofil tisztán követhető az egész szívciklus során.
A Doppler görbe kis ellenállású erekre jellemző lefutást mutat: lassú systolés emelkedés
után nem túl magas systolés sebességcsúcs, amelyet diastoléban fokozatos csökkenés
követ magas végdiastolés áramlással (8. ábra).
Az arcualt artériákban is a terhesség idejével arányos impedancia csökkenést
lehetett kimutatni (9. és 10. ábra).
1
RI Arteria arcuata
0.88
0.76
0.64
0.52
0.4
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
9. ábra. RI változása az arteria arcuatákban koraterhességben
27
PI
4 Arteria arcuata
3.33
2.66
1.33
0.66
0
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
10. ábra PI változása az arteria arcuatákban koraterhességben
Az arcualt artériákban a rezisztencia és pulzatilitási indexek átlagértéke
szignifikánsan alacsonyabb volt, mint a fő uterinális ágakban (5. táblázat, 14. ábra).
11. ábra. Spiralis arteriolából származó Doppler-görbe 15 hetes terhességben
28
Az uterinális érhálózat terminális ágaiban, a spirális arteriolákban igen kifejezett
turbulencia jellemzi az áramlást (11 .ábra). A Doppler spektrum teljesen kitöltött, a
sebességprofil körvonala "tüskés". A systolés csúcshoz képest nagyon magas
végdiastolés áramlás (alacsony pulzatilitás), igen alacsony vascularis rezisztenciájú
érterületre utal. A terhesség előrehaladtával a Doppler görbe "tüskés" jellege
valamelyest csökken, de egyéb jellegzetességei nem változnak.
A rezisztencia és pulzatilitási indexek átlagértékeit szignifikánsan
alacsonyabbnak találtam, mint az arcualt artériákban (5. táblázat, 14. ábra).
A terhesség idejének előrehaladtával arányos impedancia csökkenés a spiralis
arteriolákban is kimutatható volt (12. és 13. ábra).
1 RI
Spiralis arteriolák
0.82
0.65
0.47
0.3
Terhességi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
12. ábra. RI változása a spiralis arteriolákban koraterhességben

29
4 PI
Spiralis arteriolák
0
Terheségi hét
4 6.2 8.4 10.6 12.8 15
13. ábra. A PI változása a spiralis arteriolákban koraterhességben
1 RI n: 50 n: 50 n: 50
0.86
0.72
0.58
0.44
Arteria uterina Arteria arcuata Spiralis arteriola

0.3
14. ábra RI értékek az utrerinális ágrendszerben, koraterhességben

(Az egyes dobozok az átlag ± 2SD értékeket jelölik, 90%-os konfidencia határ mellett)
30
Az intrauterinális véráramlási rendszer egészét tekintve a keringési ellenállás
szignifikáns esését észleltem koraterhességben, a fő uterinális arteriák felől a spiralis
arteriolák felé haladva (14. ábra).
31
5.2. Az uterus vérkeringésének jellemzői méhen kívüli terhességben
A keringésvizsgálatot megelőző 2D TVS vizsgálatok eredményeit a 6.

táblázatban foglaltam össze. Az elváltozások ultrahangmorfológiai besorolásakor a
Rottem által ajánlott csoportosítást használtam (41).
Méhen kívüli terhesség n: 49
Tágult tubában élő embryo n: 6

Tágult tubában életjelenségeket nem mutató embryo n: 8
Tágult tubában petezsák és benne szikhólyag n: 13
Tágult tubában üres petezsák n: 9
Tubát és ovariumot magába foglaló conglomeratum n: 13
6. táblázat. A méhen kívüli terhességek ultrahangmorfológiai megjelenése a vizsgált

betegcsoportban
A méhen kívüli terhességet magába foglaló petevezeték átlagos tágassága 11.5 ±

7.9 mm (9.1 – 38 mm közötti) volt. A tágult tubában kimutatható legkisebb petezsák
átmérője 5.3 mm volt. 49 esetből 18 alkalommal észleltem szabad folyadék
megjelenését a Douglas térben.
A keringésvizsgálatok során nyert mérési eredményeket a 7. táblázatban
foglaltam össze. Domináns oldalnak a kórállapot által érintett, elváltozást hordozó
oldalt tekintettem, míg a másik, ép oldal jelölésére az ellenoldal megnevezést
használtam.
Az arteria uterinák minden alkalommal könnyen ábrázolhatók voltak típusos
megjelenési helyükön. Szignifikáns oldalkülönbséget találtam a méhen kívüli
terhességet hordozó oldal (domináns oldal) és az ép oldal (ellenoldal) véráramlási
mutatói között. Azon oldalon, ahol a méhen kívüli terhesség elhelyezkedett,
alacsonyabb rezisztencia értékeket (RI, PI), és magasabb sebességeket [V(max), V(átl)]
mértem (7. táblázat). Az oldalkülönbség idősebb, de még intakt tubaris terhességek
esetén volt a legnagyobb.
32
Véráramlási mutató Arteria uterina
p
Domináns oldal Ellenoldal
N: 49 N: 49
RI 0.79 ± 0.07 < 0.05 0.88 ± 0.06
PI 1.96 ± 0.56 < 0.05 2.78 ± 0.61
V(max) cm/sec 63.6 ± 21.5 < 0.05 50.0 ± 13.9
V(átl) cm/sec 25.4 ± 12.4 < 0.05 17.0 ± 5.9
Ramus tubarius
Domináns olda Ellenoldal
N: 47 N: 38
RI 0.67 ± 0.11 < 0.05 0.91 ± 0.08
PI 1.29 ± 0.53 < 0.05 3.14 ± 1.13
V(max) 47.5 ± 19.2 < 0.05 32.0 ± 18.9
V(átl) 25.7 ± 11.3 < 0.05 12.7 ± 6.7
Trophoblast áramlás Corpus luteum

N: 46 áramlás
N: 46
RI 0.43 ± 0.06 < 0.05 0.56 ± 0.06
PI 0.59 ± 0.11 < 0.05 0.90 ± 0.19
V(max) 45.0 ± 20.2 < 0.05 26.9 ± 9.0
7. táblázat. Az uterinális keringésben és a sárgatestben mért különböző Doppler

mutatók átlag ( ± SD ) értékei méhen kívüli terhességben
A véráramlási mutatók és a terhesség idejének kapcsolatát regresszió analízis

segítségével vizsgáltam. A terhesség idejének előrehaladtával csak jelzett változások
voltak észlelhetők az arteria uterinák véráramlásában. A keringési értékekben igazolható
oldalkülönbség gyakorlatilag függetlennek bizonyult a terhesség idejétől (15. ábra).
33
5 PI Arteria uterina
Domináns oldal
Ellenoldal
32 42 52 62 72
Terhességi kor (nap)
15. ábra. A PI változása az arteria uterinákban méhen kívüli terhességben, domináns és ellenoldal
jelöléssel (Regresszió analízis; domináns oldali átlag; slope: -0.002, constans: 2.070, p < 0.05. Ellenoldali
átlag; slope: -0.003, constans: 2.937, p< 0.05.)
Az arteria uterinák petevezetékeket ellátó ágai (ramus tubarius) a méhen kívüli

terhességet hordozó oldalon 49-ből 47 esetben, míg az ellenoldalon 49-ből 38 esetben
voltak izoláltan ábrázolhatók. Pulzus Doppler vizsgálattal az uterinális ágakra jellemző
mérsékelt keringési ellenállásra utaló, kétfázisú Doppler görbe volt nyerhető (28. ábra)
A domináns oldalon szignifikánsan magasabb perfusióra utaló véráramlási
mutatókat (alacsonyabb rezisztencia index értékeket és magasabb sebességeket)
mértem, mint az ellenoldalon (7. táblázat). A véráramlási mutatókban kimutatható
oldalkülönbség a domináns és az ellenoldal között sokkal kifejezettebb volt, mint az
uterinális főágakban mért oldalkülönbség (8. táblázat)
34
a, b,
16. ábra. Ramus tubariusokból származó Doppler görbe méhen kívüli terhességben
(a, - „domináns oldal”, - b, – „ellenoldal”)
Véráramlási Arteria uterina Ramus tubarius

mutató Átlagos különbség a domináns Átlagos különbség a domináns
és az ellenoldal között és az ellenoldal között
RI 0.09 0.23
PI 0.81 1.85
V(max) (cm/sec) 13.57 15.45
V(átl) (cm/sec) 8.32 13.02
8. táblázat. A véráramlási mutatókban kimutatható átlagos oldalkülönbség az arteria

uterinákban és a ramus tubariusokban méhen kívüli terhességben
A méhen kívüli terhesség korával összefüggő változás a ramus tubariusokban

mért véráramlási jellemzőkben sem volt kimutatható. A keringési értékekben igazolható
oldalkülönbség itt is, mint az arteria uterinákban, függetlennek mutatkozott a terhesség
idejétől (17. ábra).
35
6 PI Ramus tubarius
Domináns oldal
Ellenoldal
32 42 52 62 72
17. ábra. A PI változása a ramus tubariusokban méhen kívüli terhességben, domináns és ellenoldal
jelöléssel (Regresszió analízis; domináns oldali átlag; slope: -0.005, constans: 2.897, p < 0.05. Ellenoldali
átlag; slope: -0.007, constans: 1.680, p< 0.05.)
49 esetből 46 alkalommal találtam trophoblast áramlásra utaló, a megvastagodott

tuba falában gyakran körkörös színfoltot adó területet, amelyben alacsony
rezisztenciájú, turbulens áramlás volt észlelhető (18. ábra).
a, b,
18. ábra. Color és pulzus Doppler ultrahangvizsgálat méhen kívüli terhességben
Trophoblast áramlásra utaló színfolt a megvastagodott tubafalban (a,), melyből alacsony
impedanciájú turbulens áramlás nyerhető (b,)
36
Vizsgálóberendezésünk color és pulzus Doppler érzékenysége mellett 862-1180
mIU/ml között volt a három legalacsonyabb serum-βhCG érték, amikor trophoblast
áramlás már kimutatható volt a petevezeték falában. A véráramlási mutatókban a méhen
kívüli terhesség idejével arányos változás nem volt igazolható (19. ábra).
1.6 PI
Trophoblast áramlás
Corpus luteum áramlás
1.4
1.2
0.8
0.6
0.4
32 42 52 62 72
19. ábra. A PI változása a trophoblast áramlásban és a corpus luteum keringésben méhen kívüli
terhességben (Regresszió analízis; trophoblast áramlás átlag; slope: 0.002, constans: 0.526, p > 0.05.
Corpus luteum keringés átlag; slope: -0.004, constans: 0.933, p> 0.05)
Corpus luteum érhálózatra utaló színfolt 49-ből 46 esetben volt észlehető a

petefészek állományában, e vizsgálatsorozatban minden alkalommal a méhen kívüli
terhességet hordozó oldalon. A szabálytalanul szétszórt apró érképletekben mért és
számított véráramlási mutatók a vérzéskimaradás idejétől függetlennek bizonyultak (19.
ábra). A sárgatest érképleteiben meghatározott véráramlási értékek szignifikáns eltérést
mutattak a trophoblast áramlás mutatóitól. Az RI és PI értékei szignifikánsan
magasabbak, a V(max) értékek szignifikánsan alacsonyabb voltak a corpus luteum
érképleteiben, mint az endosalpinx transzformált arterioláiban (7. táblázat).
37
5.3. Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességei a normális terhesség második
felében
Színkódolt Doppler-vizsgálattal a mérési pontként definiált uterina-iliaca

"kereszteződés" minden esetben, mindkét oldalon ábrázolható volt és a pulzus Doppler-
vizsgálat során 100%-ban sikerült értékelhető Doppler shiftet nyerni mindkét oldali
arteria uterinából.
Normális terhesség második felében a fő uterinális ágban detektálható
pulzushullám alakját, a systolés sebességcsúcsot közvetlenül követő diastolés
sebességplató jellemzi (20. ábra). A nem terhes állapotban és a koraterhességben
egyaránt kimutatható koradiastolés mélypont (KDM) eltűnik, a systole leszálló ága
"kimélyülés" nélkül folytatódik a relatíve magas végsebességet mutató diastolés fázisba.
A placentáris oldalon a terhesség 23-24. hetét követően, a nem placentáris oldalon a
terhesség 25-26. hetét követően már egyetlen alkalommal sem találtam koradiastolés
"kimélyülést".
20. ábra. Arteria uterinából származó Doppler-shift normális 20 hetes

terhességben. A systolés sebességcsúcsot közvetlenül követi a diastoles sebességplató,
relatíve magas végdiastolés sebesség
A mindkét arteria uterinaban meghatározott Doppler paramétereket, valamint a

két oldal együttes átlagértékeit a 9. és a 10. táblázatban foglaltam össze.
38
9. táblázat. A rezisztencia- és pulzatilitási indexek átlagértékei
Terhességi RI RI RI PI PI PI
hét
Két oldal Placentáris Ellenoldal Két oldal Placentáris Ellenoldal
együtt oldal együtt oldal
Átlag ± SD átlag ± SD Átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD
19-20. 0,68 ± 0,06 0,57 ± 0,10 0,71 ± 0,04 1,27 ± 0,15 0,93 ± 0,06 1,53 ± 0,42
21-22. 0,62 ± 0,11 0,59 ± 0,11 0,67 ± 0,11 1,14 ± 0,48 1,02 ± 0,44 1,37 ± 0,56
23-24. 0,61 ± 011 0,57 ± 0,11 0,66 ± 0,10 1,13 ± 0,55 0,96 ± 0,40 1,31 ± 0,74
25-26. 0,61 ± 0,09 0,56 ± 0,11 0,65 ± 0,10 1,12 ± 0,32 0,89 ± 0,31 1,30 ± 0,39
27-28. 0,60 ± 0,12 0,59 ± 0,11 0,66 ± 0,14 1,07 ± 0,34 0,90 ± 0,33 1,26 ± 0,36
29-30. 0,60 ± 0,12 0,56 ± 0,12 0,64 ± 0,10 1,01 ± 0,40 0,76 ± 0,22 1,13 ± 0,48
31-32. 0,59 ± 0,07 0,55 ± 0,07 0,62 ± 0,12 1,00 ± 0,30 0,87 ± 0,28 1,20 ± 0,41
33-34. 0,58 ± 0,09 0,53 ± 0,10 0,62 ± 0,12 0,96 ± 0,17 0,85 ± 0,18 1,07 ± 0,19
35-36. 0,57 ± 0,11 0,50 ± 0,10 0,60 ± 0,11 0,93 ± 0,32 0,82 ± 0,34 1,08 ± 0,37
37-38. 0,54 ± 0,06 0,50 ± 0,06 0,57 ± 0,08 0,86 ± 0,25 0,78 ± 0,20 1,07 ± 0,36
39-40. 0,51 ± 0,08 0,48 ± 0,08 0,55 ± 0,07 0,82 ± 0,24 0,75 ± 0,27 0,95 ± 0,25
10. táblázat. A sytolés csúcssebességek és az átlagsebességek átlagértékei
Terhességi V(max) V(max) V(max) V(átl) V(átl) V(átl)

hét (cm/s) (cm/s) (cm/s) (cm/s) (cm/s) (cm/s)
Két oldal Placentáris Ellenoldal Két oldal Placentáris Ellenoldal
együtt oldal együtt oldal
Átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD átlag ± SD
19-20. 112 ± 25 137 ± 45 87 ± 25 60 ± 11 81 ± 24 40 ± 15

21-22. 107 ± 31 121 ± 36 92 ± 29 63 ± 17 73 ± 19 54 ± 16
23-24. 107 ± 17 116 ± 22 97 ± 14 63 ± 11 81 ± 22 52 ± 9
25-26. 120 ± 29 137 ± 23 116 ± 32 66 ± 14 86 ± 21 57 ± 15
27-28. 125 ± 11 151 ± 13 99 ± 17 67 ± 17 81 ± 22 53 ± 16
29-30. 127 ± 18 143 ± 25 112 ± 25 75 ± 15 89 ± 21 60 ± 20
31-32. 134 ± 48 160 ± 75 108 ± 38 76 ± 20 86 ± 24 59 ± 22
33-34. 139 ± 40 160 ± 50 120 ± 35 82 ± 29 96 ± 34 69 ± 26
35-36. 139 ± 20 154 ± 26 123 ± 23 86 ± 20 100 ± 26 69 ± 21
37-38. 147 ± 24 163 ± 23 131 ± 35 90 ± 20 102 ± 20 77 ± 23
39-40. 154 ± 27 175 ± 32 132 ± 28 97 ± 27 116 ± 40 79 ± 20
39
Az impedancia indexek (PI, RI) és a sebességértékek (Vmax, Vátl) jellegzetes
változást mutattak a terhesség idejével (21-24. ábra). Az impedancia index értékekben
szignifikáns csökkenés, a sebességparaméterekben szignifikáns növekedés volt
kimutatható a terhesség idejének előrehaladtával.
PI
1.8
1.6
1.4
1.2
0.8
0.6
0.4
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
(slope: -0,037, constans: 2,202, correlatios coefficiens: -0,556, p< 0,005)
Terhességi hét
21. ábra. Az arteria uterina PI változása normális terhességben.
(mindkét oldal együttes átlaga ± SD)
RI
0.8
0.7
0.6
0.5
0.4
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
(slope: -0,007, constans: 0,819, correlatios coefficiens: -0,432, p< 0,005)
Terhességi hét
22. ábra. Az arteria uterina RI változása normális terhességben
40
cm/sec
190
170
150
130
110
90
70
50
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
(slope: 2,432, constans: 60,081, correlatios coefficiens: 0,447, p< 0,001) Terhességi hét
23. ábra. Az arteria uterina V(max) változása normális terhességben
cm/sec
140
120
100
80
60
40
20
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
(slope: 1,860, constans: 21,756, correlatios coefficiens: 0,456, p< 0,001)
Terhességi hét
24. ábra. Az arteria uterina V(átl) változása normális terhességben
Ha a jobb és a bal oldalról nyert Doppler paraméterek statisztikai átlagát

hasonlítottam össze, szignifikáns oldalkülönbség egyik vagy másik oldal javára nem
volt igazolható. De ha a lepény elhelyezkedése szerint különbséget tettem a lepényhez
közelebb eső fő uterinális ág (placentáris oldal) és az ellenoldali ág (nem placentáris
oldal) között, akkor szignifikáns oldalkülönbség volt kimutatható (25-28. ábra).
41
A placentáris oldalon szignifikánsan alacsonyabb impedancia index értékeket
[ RI - mean difference (MD) = -0,0861; t = 6,807; p < 0,0001; PI - MD = -0,334; t =
6,653; p < 0,0001], és szignifikánsan magasabb sebességparamétereket [V(max) - MD =
37,88; t = 7,402; p < 0,0001; V˙(átl) - MD = 27,38; t = 8,190; p < 0,001] találtam, mint
a nem placentáris oldalon.
PI
1.9
NP
1.4
0.9
0.4
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
( P - lepényi oldal, NP - ellenoldal) Terhességi hét
25. ábra. A PI változása a lepényi oldalon és az ellenoldalon (átlag ± SD)
RI
0.9
0.8
NP
0.7
P
0.6
0.5
0.4
0.3
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
( P - lepényi oldal, NP- ellenoldal) Terhességi hét
26. ábra. Az RI változása a lepényi oldalon és az ellenoldalon (átlag ± SD)
42
cm/sec
250
200
150
P
100 NP
50
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
(P - lepényi oldal, NP - ellenoldal) Terhességi hét
27. ábra. A V(max) változása a lepényi oldalon és az ellenoldalon (átlag ± SD)
cm/sec
160
140
120
100
80 P
60
NP
40
20
20 22 24 26 28 30 32 34 36 38 40
( P - lepényi oldal, NP - ellenoldal ) Terhességi hét
28. ábra. A V(max) változása a lepényi oldalon és az ellenoldalon (átlag ± SD)
Igen szoros összefüggést találtam az impedancia indexek és az átlagsebesség

között (29. ábra). Az impedancia csökkenésével párhuzamosan az átlagsebesség
arányos növekedése volt megfigyelhető (RI - korrelációs koefficiens: 0,573; p < 0,0001;
PI - korrelációs koefficiens: 0,586; p < 0,0001).
43
cm/sec
100
90
80
70
60
50
40
0.68 0.62 0.61 0.61 0.60 0.59 0.58 0.57 0.65 0.54 0.51
(slope: 1,112, constans: 4,821, correlatios coefficiens: 0,573, p< 0,0001) RI
29. ábra. A V(átl) változása az RI változás függvényében az arteria uterinákban
normális terhességben
44
5.4. Az uterus vérkeringésének jellemzői kétoldali arteria hypogastrica lekötését
követően sikeresen kiviselt terhességben
Esetismertetés
A 21 éves primigravidánál a 12. terhességi héten terhességmegszakítás történt

szociális indikáció alapján az egyik városi kórházban. Ezt követően visszatérő vérzés
miatt további két alkalommal végeztek frakcionált abrasiót. A szövettani vizsgálat
negatív eredményt adott, retenciót nem igazolt. Két héttel később, ismételten jelentkező
bő vérzés miatt klinikánkra utalták. A vérzés megállítását célzó konzervatív kezelés
(cervicalis öltések felhelyezése, hüvely tamponálás) nem járt eredménnyel.
A sürgős laparotomia során a belső nemi szerveken sérülés nem volt észlelhető.
Az arteria hypogastricák mindkét oldalon történő lekötését követően a vérzés megszűnt.
Zavartalan postoperatív időszakot követően a 7. napon távozott, majd hat héttel a műtét
után szabályos mentruáció jelentkezett. Két évvel később ismételten teherbe esett.
A terhesség lényegében eseménytelenül telt. A fejlődés ellenőrzése és az
uterinális keringés változásának követése 2D, color és pulzus Doppler
ultrahangvizsgálatokkal történt a terhesség 12. és 34. hete között.
30. ábra. Transvaginalis color Doppler ultrahangvizsgálat a 12. terhességi héten.

Az arteria uterina a normál anatómiai helyén ábrázolódik
45
31. ábra. Transabdominalis color Doppler ultrahangvizsgálat a 34. terhességi
héten. Az arteria uterina és arteria iliaca externa normális megjelenése,
„kereszteződése”
Normális magzati morfológia és arányos intrauterin növekedés vált észlelhető. A

korábban elvégzett kétoldali arteria iliaca interna lekötés ellenére, az arteria uterinák
normál anatómiai helyükön ábrázolódtak a terhesség egész időtartama alatt (30-31.
ábra).
32. ábra. Arteria uterinából származó Doppler-shift a 34. terhességi héten.
Szabályos hullámforma, a systolés sebességcsúcsot közvetlenül követi a diastoles

sebességplató. Normális tartományban lévő impedancia index (RI, PI) értékek és
sebességparaméterek (Peak Sys, Min Dias, TA Peak)
46
Az arteria uterinákból nyert pulzushullám alakja a normális terhességekre
jellemző formát mutatott, a „koradiastolés kimélyülés” a 24. hét után mindkét oldalon
eltűnt. A számított impedancia index értékek és mért sebességparaméterek az általunk
korábban meghatározott normális tartományba estek és kielégítő uterinális perfusióra
utaltak (32. ábra).
A terhesség 39. hetében érett, egészséges 3500 gramm súlyú leány újszülöttet
segítettünk világra természetes úton.
47
5.5. Az arteria uterina pulzatilitási indexe (PI) hypertoniával és intrauterin
magzati retardatióval szövődött terhességekben
A vizsgálatsorozat eredményeit a 11. táblázatban foglaltam össze.
Praeeclapmsia Rárakódásos Krónikus Intrauterin retardatió Normális

praeeclampsia hypertónia (normotóniás terhesség) kontroll
Esetszám
(n: 108) 14 29 11 38 16
PI 1,48 ± 0,39 1,57 ± 0,47 1,19 ± 0,45 1,62 ± 0,60 0,82 ± 0,15
P< 0,0001 0,0001 NS 0,0001
Születési súly 1649 ± 787 1524 ± 665 2577 ± 636 1425 ± 503 3344 ± 346
(g)
Terhességi hét 33,1 ± 3,7 32,4 ± 3.1 36,5 ± 2,5 33,7 ± 2,9 39,7 ± 0,8
(szüléskor)
11. táblázat. Az arteria uterina pulzatilitási indexe (átlag ± SD) a vizsgált

betegcsoportokban
A praeeclampsiás, rárakódásos praeeclampsiás és magzati retardatioval szövődött

normotoniás csoportok PI átlagértéke szignifikánsan magasabbnak adódott a
normotoniás kontroll csoporthoz képest. A krónikus hypertoniás csoport PI átlagértéke
bár magasabb volt, mint a normotoniás kontrollcsoporté, a különbség nem volt
szignifikáns.
A vizsgált csoportokban a legmagasabb PI átlagértéket (1,62 ± 0,60) az intrauterin

magzati retardatioval szövődött normotoniás terhességeknél észlelem. A praeeclampsiás
és rárakódásos praeeclampsiás terhességekben valamivel alacsonyabb átlagértékek
voltak megfigyelhetők (1,48 ± 0,39 és 1,57 ± 0,47), azonban szignifikáns különbség a
három csoport között nem volt kimutatható. A krónikus hypertoniás csoport PI
átlagértéke az előzőeknél alacsonyabb (1,19 ± 0,45) volt. Az arteria uterinák PI
48
átlagértéke a legalacsonyabbnak a normotoniás, szövődménymentes terhességekben
bizonyult (0,82 ± 0,15).
A születési átlagsúly a normotoniás, magzati retardatioval szövődött
terhességekben, a praeeclampsiás és rárakódásos praeeclampsiás csoportokban mutatta
a legalacsonyabb átlagértéket, megközelítőleg 1500 g körül. A krónikus hypertoniás
terhesek magzatainak születési átlagsúlya meghaladta a 2500 g-ot, míg a normotoniás
kontrollcsoportban a születési átlagsúly 3300 g felett volt
A vizsgált praeeclampsiás, rárakódásos praeeclampsiás terhesek, valamint a
normotoniás, magzati retardatioval szövődött esetek szülései közel azonos gestatios
korban zajlottak le (33,1 ± 3,7 hét, 32,4 ± 3,1 hét és 33,7 ± 2,9 hét). A krónikus
hypertoniás gravidáknál a terhesség tartama közel 3 héttel hosszabb volt (36,5 ± 2,5
hét).
49
5.6. Az uterinális keringés vizsgálata preeclampsiában
A színkódolt Doppler-technikával mérési pontként definiált uterina-iliaca

"kereszteződés" minden esetben, mindkét oldalon ábrázolható volt és pulzus Doppler-
vizsgálattal 100%-ban sikerült értékelhető Doppler shiftet nyerni mindkét oldali arteria
uterinából.
Normotoniás, szövődménymentes terhességek második felében a fő uterinális
ágban észlelhető pulzushullám alakját a systoles sebességcsúcsot közvetlenül követő
diastolés sebességplató jellemzi (33. ábra). A nem terhes állapotban és
koraterhességben egyaránt kimutatható koradiastolés mélypont (KDM) eltűnik, a
systole leszálló ága "kimélyülés" nélkül folytatódik a relatíve magas végsebességet
mutató diastolés fázisba. Normális terhességben a placentáris oldalon a terhesség 23-24.
hetét követően, a nem placentáris oldalon a terhesség 25-26. hetét követően, már
egyetlen alkalommal sem találtam koradiastolés "kimélyülést".
33. ábra. Arteria uterinából származó Doppler görbe normális terhesség 30.
hetében
Praeeclampsiában az arteria uterinából származó pulzushullám alakja eltérhet

(34. ábra). A systolés sebességcsúcsot közvetlenül követi egy, a koradiastole elején
jelentkező mélypont („koradiatolés kimélyülés” – KDM vagy early diastolic „notch”),
50
majd ebből folytatódik a relatíve alacsonyabb végsebességet mutató diastoles
sebességplató.
34. ábra. Arteria uterina Doppler shift preeclampsiában a 31. terhességi héten
A Doppler shiftek qualitatív elemzése során 98 esetben (93,3 %) találtam a

legmagasabb diastolés frekvenciához képest 50 Hz-et meghaladó kimélyülést (KDM) a
systolés hullámot követően. 81 esetben (77,1 %) mindkét oldalon volt, 17 esetben (16,2
%) csak az egyik oldalon volt, 7 alkalommal (6,7%) pedig egyik oldalon sem volt
észlelhető KDM. A Doppler görbék quantitatív vizsgálatával nyert paramétereket a 12.
táblázatban foglaltam össze.
Normális terhesség (n: 231) Praeeclampsia (n: 105)

Átlag ± SD min. Max. p átlag ± SD min. Max.
PI 1,07 0,36 0,5 2,7 <0,001 1,43 0,43 0,78 2,57
RI 0,58 0,09 0,36 0,85 <0,001 0,69 0,09 0,51 0,89
V(max) cm/sec 134 30,1 61,6 198 <0,01 123 25,9 70 178
V(átl) cm/sec 78,4 22,3 34,3 146 <0,001 60,7 17,1 26,9 96,2
12. táblázat. Praeeclampsiában és normális terhességekben, mint kontroll csoportban

meghatározott Doppler paraméterek
51
Praeelampsiában szignifikánsan magasabb impendancia értékeket (RI, PI) és
alacsonyabb sebesség paramétereket [V(max), V(átl)] találtam, mint a normális kontroll
csoportban (12. táblázat). A praeeclampsiás csoport Doppler paramétereinek terhességi
kor szerinti megoszlását vizsgálva kitűnt, hogy praeeclampsiában is kimutatható a
sebesség paraméterek terhességi korral arányos növekedése, és az impedancia (RI, PI)
terhességi korral arányos csökkenése (35-38. ábra). Másrészt kitűnt, hogy az RI és a PI
értékek egy része ugyan a normális csoport átlagértékei felett, de a normál tartományon
belül helyezkedett el (35. és 36. ábra). Az eclampsiás csoportban mért átlagsebességek
a normális csoport átlagértékei alatt voltak, de egy részük szintén a normál tartományba
esett (37. ábra). A V(max) esetében csaknem minden érték a normális tartományon
belül helyezkedett el (38. ábra).
3 Arteria uterina PI Praeeclampsia (n: 105)
2.4
1.8
normál tartomány
1.2 átlag +/- SD
0.6
25 27 29 31 33 35 37
Terhességi hét
35. ábra. Arteria uterina PI megoszlása a praeeclampsiás csoportban
52
0.91 Arteria uterina RI Praeeclampsia (n: 105)
0.76
normál tartomány
átlag +/- SD
0.61
0.46
0.31
25 27 29 31 33 35 37
Terhességi hét
36. ábra. Arteria uterina RI megoszlása a praeeclampsiás csoportban
150 Arteria uterina V(átl) - cm/sec Praecelampsia (n: 105)
12,5
normál tartomány
75
átlag +/- SD
37.5
25 27 29 31 33 35 37
Terhességi hét
37. ábra. Arteria uterina V(átl) megoszlása a praeeclampsiás csoportban
53
210 Arteria uterina V(max) - cm/sec Praeeclampsia (n: 105)
185
160
135
normál tartomány
átlag +/- SD
110
85
60
25 27 29 31 33 35 37
Terhességi hét
38. ábra. Arteria uterina V(max) megoszlása a praeeclampsiás csoportban
A normotoniás kontroll csoportban a terhesség viselésének átlagos időtartama

38,4 ± 2,5 hét volt, míg praeeclampsiában ugyanez 32 ± 2,6 hét volt. A praeeclampsiás
csoportba tartozók 6 héttel rövidebb ideig viselték terhességüket és ebből adódóan
lényegesen rosszabb perinatalis és neonatalis mutatókat lehetett észlelni, mint a
normális kontroll csoportban (2. és 4. táblázat). A születési átlagsúly praeeclampsiában
szintén lényegesen alacsonyabb volt (1459 ± 456 g), mint a normális kontroll
csoportban (3116 ± 670g). Az intrauterin retardált koraszülöttek aránya elérte az 52,3
%-ot, amelyen belül a disproportionalt retardatio 33,3 %-ot, a proprotionált retardatio
19 %-ot tett ki.
A praeeclapsiás csoportban szoros összefüggés volt kimutatható az arteria
uterinákban meghatározott impedancia (PI, RI) és átlagsebesség értékek valamint az
újszülöttek súlya között. Magasabb PI és alacsonyabb V(átl) érték mellett alacsonyabb
születési súly volt észlelhető, azaz a rezisztencia fordítottan, az átlagsebesség pedig
egyenesen aránylott a születési súlyhoz (39. és 40. ábra).
54
3000 Újszülött súly (g)
Praeeclapmpsia (n: 105)
2500
2000
1500
1000
500
0.7 1.1 1.5 1.9 2.3 2.7

Arteria uterina PI
39. ábra. Korreláció analízis, összefüggés az arteria uterina PI és a születési súly között
praeeclampsiában (slope: -635.1, constans: 2362, correlatios coefficiens:-0,60, p < 0,005)
3000 Újszülött súly (g) Praeeclampsia (n: 105)
2500
2000
1500
1000
500
26 46 66 86 106
Arteria uterina V(átl) - cm/sec
40. ábra. Korreláció analízis, összefüggés az arteria uterina V(átl) és a születési súly között
praeeclampsiában (slope: 12.67, constans: 683, correlatios coefficiens: 0,47, p < 0,005)
55
Az anyai vérnyomás, mint a praeeclampsia súlyosságának egyik jellemzője, és
az uterinális Doppler mutatók között összefüggés nem volt kimutatható (41-42. ábra).
RR / systolés max. Praeeclampsia (n: 105)

220
200
180
160
140
0.7 1.1 1.5 1.9 2.3 2.7

Arteria uterina PI
41. ábra. A legmagasabb anyai systolés vérnyomásértékek viszonya az arteria

uterina PI értékekhez
RR / Diastolés max. Praeeclampsia (n: 105)

150
140
130
120
110
100
90
0.7 1.1 1.5 1.9 2.3 2.7

Arteria uterina PI
42. ábra. A legmagasabb anyai diatolés vérnyomás értékek viszonya az arteria

uterina PI értékekhez
56
6. Megbeszélés
6.1. Koraterhesség
A transvaginalis color Doppler technika bevezetése lehetővé tette a

koraterhességben kialakuló keringési változások vizsgálatát az uterinális ágrendszer
egész területén. Segítségével könnyen azonosíthatók a fő uterinális ágak, az arcualt
artériák és a spirális arteriolák, melyek mindegyikében egymástól eltérő, de az adott
érszakaszra jellemző áramlási jellegzetességek mutathatók ki.
Vizsgálatsorozatomban az irodalmi adatokkal megegyező arányban, az esetek
több mint 90%-ában sikerült értékelhető áramlási képet nyerni, és az impedancia
indexeket a teljes ágrendszerben meghatározni (42,43). A fő uterinális ágakban, az
impedancia szignifikáns csökkenése és átlagsebesség növekedése volt igazolható
koraterhességben a nem terhes kontrollcsoporthoz képest. A terhesség idejével
arányosan a vascularis rezisztencia csökken és a véráramlás átlagsebessége nő. Ezen
haemodynamicai változások indirekt bizonyítékot szolgáltatnak arra, hogy már
koraterhességben megindul a fejlődő embryo igényeihez igazodó anyai vérellátás az
uterinális ágrendszerben.
Az arteria uterinákban mért átlagsebességekben időnként észlehető
oldalkülönbség feltételezésem szerint azt a minimális keringésdinamikai oldaleltolódást
jelölheti, amely a beágyazódás helyétől függően alakul ki. Erre vonatkozó utalások
egyéb közleményekben is fellelhetők (42,44). Az alapvető összefüggések szempontjából
jelentősége alárendelt.
Egészséges, nem terhes nők TVCD vizsgálata során, az arcualt artériák és a
spirális arteriolák ábrázolhatósága az alkalmazott vizsgálóberendezés color
szenzitivitásának függvénye (45-49). Saját anyagunkban az arcualt arteriák mindössze
négy esetben voltak megjeleníthetők (3,8%), míg a spirális arteriolák nem ábrázolódtak.
Terhességben a trophoblast invázió eredményeként a spirális arteriolák lényeges
anatómiai változáson mennek át. Érfalszerkezetük felbomlik és olyan alacsony
rezisztenciájú, az arterio-venosus anastomosisokhoz hasonló "uteroplacentalis"
arteriolákká alakulnak, amelyek vérátbocsátó képessége a nem transzformált
arteriolákénak többszöröse (50-52). Ezen konvertálódott, minimális keringési
57
ellenállású arteriolákban az áramlás igen turbulens. Még kis mintavételi kaput
használva is nehéz úgy észlelni az áramlást, hogy csak egyetlen izolált érszakaszból
nyerjünk Doppler jelet. Ez a hullámforma kanyargós lefutású, igen kis érképletekre
utal. A Doppler vizsgálati lelet jól egyezik a spirális arteriolák koraterhességben leírt
anatómiai megjelenésével (42,53,54). Ezen konvertálódott arteriolák haemodynamicai
szempontból ún. "rezisztencia" erek, ami azt jelenti, hogy a morfológiai átalakulásuk
képezné az egyik alapját az egész uterinális ágrendszerben kialakuló vascularis
rezisztencia csökkenésnek. Ezt a feltételezést, valamint hormonális tényezők indukálta
vasodilatatio szerepét támasztja alá a terhesség előrehaladtával kimutatható gyors
impedancia csökkenés is (42,43). A fő uterinális ágaktól, az arcualt arteriákon át a
spirális arteriolákig terjedő progresszív rezisztencia esés hátterében az ereződés
fokozódásának és az érkaliber növekedésének szerepe feltételezhető (55).
Az arteria uterinákban az első trimeszterben kimutatható impedancia
csökkenésről már korábbi közlemények is beszámoltak, amikor a vizsgálatokat
folyamatos hullámú vagy pulzus Doppler technikával végezték (56-59). E
tanulmányokban az eredmények igen nagy szórást mutattak. Ennek hátterében a
hagyományos Doppler technika korlátai miatt, az uterinális artériák pontatlan
azonosítása illetve a környező érképletektől történő nehézkes elkülönítése állhatott. A
color Doppler metodika reális lehetőséget kínál az értengely és a pulzus Doppler nyaláb
közötti beesési szög pontos megítélésére. Amennyiben a vizsgálat során a beesési szög
10 fok alattira csökkenthető, a szögeltérésből eredő sebességmérési hiba kiküszöbölhető
és így a valós sebességértékeket megközelítő paraméterek határozhatók meg (45). A
standard mérési pontok felvétele révén a különböző tanulmányokban meghatározott
impedancia és sebesség paraméterek reálisan összehasonlíthatók (55).
A hagyományos Doppler technikával végzett korábbi tanulmányok szerint a 18-
22. hét körül, az uteroplacentáris keringésben észlelt magas vascularis rezisztencia
előjelző értékű lehet a később kialakuló praeeclampsia és/vagy intrauterin retardatio
szempontjából (60-62). A prediktív érték meghatározásakor az uterinális impedancia
mellett, a Doppler görbe jellegzetességeinek vizsgálatát is fontosnak ítélik (61,62).
A transvaginalis color Doppler technika koraterhességben, már a trophoblast
invázió idején lehetőséget kínál az uterinális keringés vizsgálatára. Arduini és mtsai
viszont elég pesszimisták a koraterhességi keringésvizsgálatok előjelző értékének
58
megítélésében (63). Szerintük e korai időszak még nem alkalmas a terhesség
kimenetelének előjelzésére. A kérdés még korántsem tekinthető lezártnak. Világszerte
számos intézményben tanulmányozzák a normális és kóros koraterhességekben
kialakuló embryonalis és uteroplacentáris keringési viszonyokat (55). Emelkedő számú
prospektív tanulmánytól várható a koraterhességi TVCD szerepének tisztázása a szoros
monitorizálást igénylő terhességek korai kiszűrésében.
A méh vérkeringésének koraterhességi TVCD vizsgálatával szerzett

tapasztalataim összefoglaló értékeléseként, a következők állapíthatók meg (64-66):
1. Koraterhességben TVCD technikával a fő uterinális artériák és ágrendszerük

ábrázolható, és a különböző erekben az áramlás izoláltan vizsgálható.
2. Az arteria uterina és az intrauterinális ágak eltérő véráramlási jellegzetességeket
mutatnak.
3. Szignifikánsan alacsonyabb rezisztencia és magasabb véráramlási sebesség
észlehető az arteria uterinákban koraterhességben, mint nem terhes állapotban.
Oldalkülönbség egyik állapotban sem igazolható.
4. Az uterinális ágrendszerben meghatározott Doppler mutatók a terhesség idejével
arányosan változnak. A rezisztencia indexek arányos csökkenése észlelhető a
terhesség idejének előrehaladtával.
5. Az intrauterinális ágrendszerben progresszív keringési ellenállásesés mutatható ki a
fő uterinális artériától a spirális arteriolák felé haladva.
59
6.2. Méhenkívüli terhesség
A belső női nemi szervekben méhen kívüli terhességben kialakuló keringési

változások alapját a rendellenes helyen történő beágyazódás és trophoblast-invázió
képezi. Korábbi szövettani vizsgálatok igazolták, hogy akár méhen belül, akár a
petevezetékben alakul ki terhesség, a beágyazódás mechanizmusa lényegében
megegyezik (67). A petevezetékek falának érszerkezete lényegesen eltér a
méhnyálkahártya érhálózatától, de a bekövetkező átalakulások azonosak. A trophoblast
aktivitás eredményeként az endosalpinx arterioláinak érfalszerkezete felbomlik, és
olyan alacsony keringési ellenállású, simaizom falat nem tartalmazó, arterio-venosus
anastomosisokhoz hasonló érképletek alakulnak ki, amelyek vérátbocsátó képessége a
nem transformált erekének közel tízszerese.
TVCD vizsgálatkor a transformált arteriolák véráramlása sokszínű mozaik
formájában jelenik meg a petezsák körül, a petevezeték falában, gyakran gyűrűszerű
alakzatot formálva. A Doppler-shift tüskés körvonala turbulens áramlásra, a magas
végdiastolés sebesség alacsony rezisztenciára utal (68,69). Korábbi tanulmányok szoros
összefüggést találtak a serum-βhCG szint és a trophoblast áramlás között mind méhen
belüli, mind méhen kívüli terhességben (70). Kurjak és mtsai (68) 1000 mIU/ml serum-
βhCG szint alatt, Tekay és mtsai (71) 800 mIU/ml serum-βhCG szint alatt nem tudtak
trophoblast áramlást kimutatni a méhen kívüli terhességet hordozó tubában.
Vizsgálatsorozatunkban 862 mIU/ml volt a legalacsonyabb serum-βhCG szint, amelynél
már észleltem trophoblast áramlást az érintett petevezetékben. Mivel a serum-βhCG
érzékeny jelzője a trophoblast aktivitásnak, feltételezhető, hogy az alacsony serum-
βhCG szint és a kimutatható trophoblast áramlás hiánya elhalt, inaktív terhességet jelez
(70-72).
A trophoblast áramlás átlagos RI értékét Taylor és mtsai 0.385±0.2-nek (70),
Kurjak és mtsai 0.36±0.02-nek (68), Tekay és mtsai 0.51±0.12-nek (71) találták. Saját
anyagunkban az RI átlagértéke 0.43±0.06 volt. A különböző centrumokban
meghatározott RI értékek viszonylag széles tartományban történő ingadozása a
vizsgálók közötti különbségekkel, továbbá a vizsgáló berendezésekben rejlő technikai
sokszínűséggel (eltérő color és Doppler érzékenység, különböző szoftverek használta,
stb.) magyarázható. Ezen vizsgálati eredmények tükrében nem valószínűsíthető olyan
60
általánosan használható rezisztencia érték meghatározás, ami önmagában
(diszkriminációs indexként) alkalmas lenne a méhen kívüli terhesség kizárására vagy
bizonyítására, mint arra Kurjak és mtsai javaslatot tettek (68).
Normális intrauterin terhességben a terhesség idejével arányos keringési
ellenállás csökkenés igazolható a spiralis arteriolákban, továbbá az arcualt és fő
uterinális arteriákban. A keringési ellenállás csökkenése a véráramlási sebesség
fokozódásával jár az arteria uterinakban. Ez a perfusio emelkedésére utal az uterinális
keringési rendszerben, indirekt bizonyítékul szolgálva a növekvő embryo igényeihez
igazodó fokozott vérellátásnak (66). Méhen kívüli terhességben a rendellenes
beágyazódás során kialakult környezet még segítheti, vagy már gátolhatja a terhesség
fejlődését, így a felismerés időpontjában progresszióra vagy degeneratióra utaló
véráramlási mutatók egyaránt megjelenhetnek. Ez magyarázhatja, hogy
vizsgálatsorozatunkban a trophoblast áramlás jellemzői [RI, PI, V(max)] a méhen kívüli
terhesség idejével arányos változást nem mutattak. Azonos megfigyelésről számoltak be
Jurkovic és mtsai is (72).
Vizsgálatsorozatunkban a corpus luteum véráramlását jelző színfolt mindig a
méhen kívüli terhességet hordozó oldali petefészekben volt kimutatható. Korábbi
tanulmányok (68,69,71,72) eredményeivel egybehangzóan szignifikánsan magasabb RI
és PI, továbbá szignifikánsan alacsonyabb V(max) értékeket mértünk a sárgatestben,
mint a trophoblast áramlásban. A corpus luteumban meghatározott véráramlási mutatók
a terhesség idejével nem változtak. E tapasztalatok részben segítséget jelenthetnek a
corpus luteum keringés és a trophoblast áramlás elkülönítésében adnex conglomeratum
esetén, részben alátámasztják a sárgatest véráramlásának eltérő vasoregulatiojára
vonatkozó hypothesist (73). A corpus luteum érhálózata neovascularizatio révén alakul
ki a luteinizatio során. Mivel ezen újdonképződött erek falai nem tartalmaznak
simaizom állományt és nincs autonom beidegzésük, így nem képesek további tágulásra
vagy összehúzódásra. A sárgatest endokrin funkciójának megfelelően kialakulásuktól
sorvadásukig maximális tágassággal vezetnek, függetlenül a terhesség idejétől (73,74).
Vizsgálataim szerint a petevezetékben beágyazódó terhesség jelentősen
befolyásolja az érintett oldali tuba vérellátását, így oldaleltolódást eredményez az
egyébként szimmetrikus vérellátású uterinális keringési rendszerben. Stefanovic és
mtsai 61-70 %–ban mértek alacsonyabb RI és PI értékeket a ramus tubariusokban a
61
tubaris terhességgel terhelt oldalon, mint az ellenoldalon, de az oldalkülönbség nem volt
szignifikáns (75). Tekay és mtsai ugyanezen erekben 37-47%-kal alacsonyabb
rezisztencia értékeket találtak a rendellenes beágyazódás oldalán, mint az ellenoldalon
(76). Kirchler és mtsai 102 esetben (23 méhen kívüli terhességben, 33 vetéléssel
végződő és 22 normálisan fejlődő intrauterin koraterhességben, továbbá 24 egészséges,
fertilis korú, gyógyszeres kezelésben nem részesülő nőben) vizsgálták a ramus
tubariusok véráramlását mindkét oldalon (77). Nem észleltek oldalkülönbséget normális
vagy kóros intrauterin koraterhességben, továbbá nem terhes állapotban. Viszont
szignifikánsan magasabb véráramlást találtak tubaris beágyazódás esetén a méhen kívüli
terhességet hordozó oldalon. Átlagosan 15.6%-kal alacsonyabb rezisztencia indexeket
mértek az érintett oldalon, mint az ellenoldalon. Az oldalkülönbség mértékét a
vérzéskimaradás idejétől függetlennek találták. E tanulmányok eredményei és saját
megfigyeléseink egyaránt arra utalnak, hogy a ramus tubariusok véráramlásának
vizsgálata további információval szolgálhat a méhen kívüli terhesség felismeréséhez.
Az arteria uterinák tubaris terhességben bekövetkező véráramlás változásával
kapcsolatban saját tapasztalataimnak részben ellentmondó megfigyelések találhatók
korábbi közleményekben. Jurkovics és mtsai nem találtak oldalkülönbséget (72). A
véráramlási mutatók a vérzéskimaradás idejével arányos változást nem mutattak és
alacsonyabb sebességértékeket mértek tubaris terhességben, mint intrauterin
terhességben. A tubaris beágyazódás esetén talált alacsonyabb uterinális perfusiót a
trophoblast aktivitás kisebb kiterjedésével és az érintett oldali petevezeték arteria
ovarica felőli magasabb vérellátásával magyarázták. Tekay és mtsai szintén nem találtak
oldalkülönbséget, de az általuk vizsgált betegcsoportban csak 50%-ban volt trophoblast
áramlás kimutatható az érintett oldali tubában (71).
Saját vizsgálatsorozatunkban szignifikáns oldalkülönbséget találtam az arteria
uterinák véráramlásában a domináns és ellenoldal között, amely idősebb, de még intakt
tubaris terhességek esetén volt a legkifejezettebb. Lehet, hogy korai tubaris beágyazódás
vagy regresszióban lévő folyamat esetén az uterinális keringést befolyásoló hormonális
tényezők még képesek ellensúlyozni a rendellenes beágyazódás hatását, és csak a
folyamat további progressziója során következik be eltolódás az egyébként
szimmetrikus uterinális vérszolgáltatásban. A korábbi tanulmányok eredményei és saját
62
megfigyeléseim alapján úgy tűnik, hogy az arteria uterinák véráramlás vizsgálatának
csak alárendelt szerepe van a méhen kívüli terhesség felismerésében.
A méhen kívüli terhesség ultrahangvizsgálata során egy dinamikusan változó
folyamatról készül „pillanatfelvétel”, amelyben progresszió vagy éppen degeneratio
lehet az adott vizsgálati időpontban. A keringési jellemzők meghatározása, növelheti a
diagnosztika hatékonyságát, segítséget jelenthet az invazív beavatkozást nem igénylő
esetek kiválasztásában, és szerves részét képezi az elváltozás gyógyszeres megoldását
kísérő komplex monitorizálásnak (78,79).
A méhen kívüli terhesség uterinális keringésre gyakorolt hatásának TVCD

vizsgálatával szerzett tapasztalataim összefoglaló értékeléseként a következők
állapíthatók meg (80-83):
1. TVCD technikával az arteria uterinák, a ramus tubariusok, a corpus luteum és a

transzformált endosalpinx arteriólák véráramlása izoláltan vizsgálható.
2. A trophoblast áramlás 800-1000 mIU/ml serum-βhCG szinttől jeleníthető meg. A
trophoblast áramlás az elhelyezkedése, megjelenése és véráramlási értékei alapján
különíthető el a corpus luteum áramlástól.
3. A petevezetékben beágyazódó terhesség jelentősen befolyásolja az érintett oldali
tuba vérellátását, így oldaleltolódást eredményez az egyébként szimmetrikus
vérellátású uterinális keringési rendszerben. Az oldalkülönbség a terhesség idejével
nem változik.
4. Az uternális keringés és a corpus luteum véráramlása a vérzéskimaradás idejével
arányos változást nem mutat.
63
6.3. Normális terhesség második fele
Vizsgálataim során az arteria uterinák keringési jellegzetességeinek

meghatározására kiválasztott mérési terület, színkódolt Doppler technikával minden
esetben ábrázolható volt és 100%-ban sikerült értékelhető Doppler shiftet nyerni
mindkét oldalról. Ezen tapasztalatok birtokában, az irodalmi adatokkal megegyezően az
uterina-iliaca "kereszteződést" jól használható standard mérési pontnak tekintjük a fő
uterinális ágak vizsgálatára (33,84-87).
A pulzushullám alaki jellegzetességeit vizsgálva, a terhesség 26. hete után
koradiastolés kimélyülést (KDM) már egyik oldalon sem tudtam kimutatni. Normális
placentatio esetén az uterinális Doppler shift ezen koraterhességben és nem terhes
állapotban egyaránt fellelhető jellegzetessége a terhesség 24-26. hetéig perzisztálhat,
majd eltűnik (62,85,88).
Vizsgálatsorozatomban az arteria uterinák véráramlásának quantitatív
jellemzésére négy Doppler mutatót [PI, RI, V(max), V(átl)] használtam, és
meghatároztam ezek normális értéktartományát a terhesség második felében.
Szignifikáns különbségeket találtam az értékekben a lepény elhelyezkedésétől függően.
Az impedancia indexek normális értéktartománya és a terhesség idejével arányos
változása jól összehasonlítható olyan korábban közölt tanulmányok eredményeivel, ahol
a szerzők ugyanezen mérési pontokban vizsgálták a fő uterinális ágak keringési
jellegzetességeit (33,85). Az átlagértékek csaknem azonos változása mellett az általunk
meghatározott standard deviáció (± SD) értéktartománya szűkebb.
Abban minden korábbi tanulmányt tekintve teljes az egyetértés, hogy az
uterinális ágrendszer bármely érszakaszán is történik a vizsgálat, az impedancia
indexekben szignifikáns csökkenés mutatható ki a terhesség idejének előrehaladtával
(20-22,25-27,33,85). A keringési ellenállás csökkenésében döntő tényező a spirális
arteriolák normális terhességben bekövetkező teljes konverziója "uteroplacentáris"
arteriolákká. Bár ez a folyamat csak a sprirális arteriólákra korlátozódik és a terhesség
26. hetéig befejeződik, az uterinális ágrendszerben az impedancia csökkenés a terhesség
későbbi időszakában is folytatódik. Ennek egyik lehetséges magyarázata az uterinális
arteriák falában ösztrogén hatásra bekövetkező elaszticitás változás és vasodilatatio
lehet (89,90).
64
Az uterinális ágrendszerben, az arteria uterináktól a spirális arteriolák felé
haladva a keringési ellenállás csökkenése igazolható a terhesség egész időtartam alatt
(66,91). Ennek a magyarázata valószínűleg abban rejlik, hogy a méh keringési rendszere
bonyolult kollaterális hálózatot alkot, ahol a lepényi ágyban bekövetkező impedancia
csökkenés áttevődik az egész keringési területre. A főág eredésétől kiindulva, az
érhálózat elágazódása során az érkeresztmetszet emelkedik és az intervillozus tér felé
haladva az impedancia fokozatosan csökken. Ebben a rendszerben tehát, a lepényi ágy
elhelyezkedésétől való távolság döntően meghatározza egy adott érszakaszban
detektálható impedancia értékeket (26,33,55,85).
Vizsgálataim során a lepényi ágyhoz közelebb elhelyezkedő arteria uterinában
(placentáris oldal) magam is szignifikánsan alacsonyabb impedancia értékeket találtam,
mint az ellenoldalon, és osztom azon korábbi tanulmányok véleményét, amelyek az
uterinális keringési rendszer korrekt vizsgálatához a lepény helyzetének meghatározását
nélkülözhetetlennek tarják (25,84).
A sebességparaméterek használati értékének megítélésében megoszlanak a
vélemények. Még a leggondosabb szögkorrekció mellett is csak a valós értékeket
megközelítő sebesség-paraméterekről beszélhetünk, bár "in vitro" körülmények között
egyértelmûen bizonyítható a color Doppler technika alkalmazhatósága a valós
véráramlási sebesség és az átáramló percvolumen vizsgálatára (92). Anyagomban más
tanulmányokkal összhangban a sebességértékek szignifikáns növekedését tapasztaltam a
terhesség idejének előrehaladtával (58,85). Az átlagsebesség növekedésében mind a
systolés mind a diastolés sebességkomponensnek szerepe volt
Az átlagsebesség meghatározása és az érátmérő mérése lehetőséget kínál az
érkeresztmetszeten időegység alatt átáramló vérmennyiség kiszámítására. A jelentős
mérési és számítási hibalehetőségek ellenére az uterinális perfusiót Doppler technikával
vizsgáló különböző tanulmányok, meglepően egyező percvolumen értékeket találtak a
terhesség különböző időszakaiban (58,85). Magam részéről, ezt a sok vitát kiváltó
metodikát nem alkalmaztam, de az átlagsebességet a lepényi ágy perfusiójára jellemző
paraméterként értékeltem. A terhesség második felében bekövetkező emelkedésében
ugyanazon tényezők (az uterinális és a perifériás keringési ellenállás esése, a
vérviszkozitás csökkenése valamint a percvolumen emelkedése) játszhatnak szerepet,
65
amelyek végső soron az uterinális perfusio fokozódásában is meghatározó jelentőségűek
(93).
Vizsgálataim során szoros összefüggést találtam az impedancia indexek és az
átlagsebesség között. A rezisztencia és pulzatilitási indexek csökkenésével arányos
átlagsebesség növekedést figyeltem meg, amely megegyezik Bower és munkatársainak
tapasztalataival (85). A keringési ellenállást és a perfusiót reprezentáló átlagsebesség
ilyen szoros összefüggése nem meglepő. Egyértelműnek tűnhet, hogy adott
nyomásviszonyok mellett az átáramlás = nyomás / rezisztencia képlet alapján a
rezisztencia csökkenés perfusio fokozódáshoz vezet. Ezen törvényszerűség azonban
csak merev falu csövekre és egyfázisú folyadékokra alkalmazható maradéktalanul, de
ettől az élő szervezet rugalmas falú artériáiban zajló véráramlás jelentősen eltér.
További kutatások szükségesek annak tisztázására, hogy milyen összefüggések
segítségével modellezhetők valósághűen az élő szervezet véráramlási
törvényszerűségei.
A korábbi években is számos invazív és nem invazív metodikával történt
próbálkozás az uterinális véráramlás vizsgálatára. Az izotóptechnika terhesség alatti
alkalmazása napjainkban nem elfogadható és sorozatvizsgálatokra alkalmatlan (6-10). A
teletermográfiás eljárás csak a terhesek egy részében alkalmazható és csak közelítő
információkkal szolgál a placentáris keringési viszonyokról (11-14).
A színkódolt és pulzus Doppler technika gyakorlatilag veszélytelen
sorozatvizsgálatokra is alkalmas módszer, amelynek segítségével az uteroplacentáris
keringés jellegzetességei nem invazív módon vizsgálhatók. Jelen formájában az
uterinális percvolumen mérésére nem alkalmas, de a keringési ellenállás (RI,PI)
valamint a véráramlás átlagsebességének meghatározása jól alkalmazható a lepényi ágy
és az uterinális ágrendszer perfusiójának megítélésére.
A vizsgálataim során megfigyelt jellegzetességek hozzájárulhatnak a terhesség
során bekövetkező keringési változások megértéséhez. A normális értéktartományok
meghatározása alapot teremt a szövődményes terhességekkel történő
összehasonlításhoz, és kiindulásul szolgál annak megítélésére, hogy az arteria uterinák
keringésvizsgálata mennyiben segítheti a különböző kórállapotok előrejelzését a klinikai
gyakorlatban.
66
Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességeinek normális terhességek második
felében történő transabdominalis color és pulzus Doppler vizsgálatával
kapcsolatban szerzett tapasztalataim összefoglaló értékeléseként, a
következők mondhatók (65,94):
1. TACD technikával az uterina-iliaca „kereszteződés” csaknem minden esetben

azonosítható és mindkét oldali arteria uterina pulzatilis Doppler
véráramlásvizsgálata nagy pontossággal elvégezhető. A definiált terület standard
mérési pontként történő alkalmazása javasolható.
2. A fő uterinális ágakban észlelhető pulzushullám jellegzetes alaki változást mutat a
normális terhesség második felében. A systolés csúcsot közvetlenül követi a
diastolés sebességplató. A nem terhes állapotban és koraterhességben egyaránt
kimutatható koradiastolés mélypont (KDM) legkésőbb a terhesség 26. hetéig
mindkét oldalon eltűnik.
3. Az arteria uterinákban mért Doppler mutatók a terhesség idejével arányosan
változnak. Az impedancia indexekben szignifikáns csökkenés, a sebesség
paraméterekben szignifikáns emelkedés igazolható a terhesség idejének
előrehaladtával.
4. A lepény helyzete jelentősen befolyásolja az arteria uterinákban meghatározott
véráramlási jellemzőket. A lepényi ágyhoz közelebb eső artériában szignifikánsan
alacsonyabb rezisztencia és magasabb véráramlási sebesség mérhető, mint az
ellenoldalon. Az uterinális véráramlás megítélésekor a lepény elhelyezkedésének
figyelembevétele javasolt. Az értékeléshez mindkét oldalon nyert keringési mutatók
átlagának használata is megfelelő.
5. Szoros (negatív) összefüggés található az arteria uterinákban mért rezisztencia
indexek és sebesség paraméterek között. Az impedancia csökkenésével
párhuzamosan arányos átlagsebesség fokozódás igazolható.
6. A keringési ellenállás (RI, PI) és a véráramlás átlagsebességének meghatározása jól
alkalmazható a lepényi ágy és az uterinális ágrendszer perfusiójának megítélésére.
7. A normális értéktartományok meghatározása alapot teremt a szövődményes
terhességekkel történő összehasonlításhoz, és kiindulásul szolgál annak
67
megítélésére, hogy az arteria uterinák keringésvizsgálata mennyiben segítheti a
kórállapotok előjelzését a klinikai gyakorlatban.
68
6.4. Arteria hypogastrica lekötését követően sikeresen kiviselt terhesség
Az arteria iliaca internák lekötése igen jelentős változást eredményez az

uterinális keringés artériás hálózatában. Ilyenkor az arteria hypogastrica ágai a
rendkívül gazdag collateralis rendszeren keresztül feltöltődnek, de az artériás
vérnyomás olyan jelentősen csökken, hogy az artériák distalis szakaszán az artériás és
vénás nyomás csaknem megegyezővé válik, és a profus vérzés a ligatura jóvoltából
mérséklődik. A beavatkozás a táplált szövetek vér- és oxigénellátásának veszélyeztetése
nélkül alkalmas az egyéb módon csillapíthatatlan kismedencei vérzések ellátására, és a
méheltávolítás elkerülésével a fertilitás megőrzésére (95-99).
Először Mangert és mtsai számoltak be az arteria hypogastricák lekötését
követően létrejött terhességről (100). Fernandez és mtsai kilenc esetben alkalmaztak
ligaturát súlyos postpartum vérzés kezelésére. Ismételt teherbeesés két alkalommal
fordult elő (101). Esetünkben két évvel a műtét után jött létre terhesség. Az uterinális
keringés color és pulzus Doppler technikával végzett sorozatvizsgálata arra utalt, hogy
az arteria uterinák terhesség során bekövetkező véráramlás változására semmiféle
hatással nincs a korábbi ligatura. A rendkívül gazdag collateralis hálózat képes
biztosítani a terhesség igényeihez igazodó megnövekedett vérellátást. Az arteria
uterinák color Doppler vizsgálattal igazolható szabályos anatómiai helyzete az arteria
hypogastrica ágainak a ligaturát követően a collateralis rendszeren keresztül történő
feltöltődésének, és később a normális artériás véráramlás helyreállásának indirekt
bizonyítéka. Wolcott és mtsai a mi tapasztalatainkkal egyező megfigyelésekről
számoltak be (102). Esetükben egy cervicalis terhességből eredő súlyos vérzés
ellátásakor alkalmaztak hypogastrica ligaturát, hysterotomiát és intracervicalis ballon
tamponálást. A következő terhesség eseménytelenül telt és a 36. héten egészséges
újszülöttet segítettek világra császármetszéssel. A terhesség alatt végzett color és pulzus
Doppler ultrahangvizsgálatok során az arteria uterinák normál anatómiai helyükön
ábrázolódtak és a pulzushullámok elemzésekor normális terhességre jellemző
véráramlási mutatókat találtak.
A szülészeti vagy nőgyógyászati eredetű, egyéb módon csillapíthatatlan
vérzések kezelésének másik módszere az angiográfiás artériás embolizáció (103).
Gondosan válogatott esetekben a ligaturához hasonlóan hatékony és biztonságos lehet.
69
Az uterinális keringésnek a beavatkozást követő változásával foglalkozó, vagy ismételt
terhesség létrejöttét bizonyító közleménnyel az általunk hozzáférhető irodalomban nem
találkoztunk.
Tekintettel az arteria hypogastrica lekötés viszonylag ritka alkalmazására és

különösen a ligaturát követően kialakult terhességek rendkívül alacsony számára, ezen
esetünk során nyert tapasztalataink is összefoglalásra érdemesek, amelyek a következők
(104):
1. Esetünkben a korábban elvégzett ligatura semmilyen hatást nem gyakorolt az arteria

uterinák véráramlására a terhesség során.
2. Az arteria uterinák color Doppler vizsgálattal kimutatható szabályos anatómiai
helyzete, az arteria hypogastrica ágainak a ligaturát követően a collateralis
rendszeren keresztül történő feltöltődésének, és később a normális artériás
véráramlás helyreállásának indirekt bizonyítéka.
3. Color és pulzus Doppler ultrahangvizsgálatokkal igazolható volt, hogy a collateralis
érhálózat nemcsak biztosítja az arteria uterinákban az artériás véráramlás
helyreállását, de képes fedezni a terhesség igényeihez igazodó megnövekedett
vérellátást is.
70
6.5. Hypertoniával és intrauterin retardatióval szövődött terhesség
Irodalmi adatok utalnak arra, hogy a lepény elhelyezkedése jelentősen

befolyásolja az arteria uterinák véráramlását. Mind normotoniás, mind hypertoniával
szövődött terhességekben a placenta tapadásának megfelelő oldalon alacsonyabb
rezisztencia index értékeket találtak az ellenoldalihoz képest (85,94,105). A két arteria
uterina részvételének mértéke az uteroplacentáris keringésben nem pontosan tisztázott.
Itskowitz és mtsai szerint a két arteria uterina kiterjedt anastomosis rendszere együttesen
biztosítja a terhes uterus vérellátását (106). Ramsey és mtsai viszont a lepényi oldalon
lévő arteria uterinának tulajdonítanak kiemelt szerepet az uteroplacentáris keringésben
(107). Tekintettel arra, hogy a placenta tapadás oldaliságának meghatározása és így a
lepényi ágy kiterjedésének pontos lokalizációja nem mindig egyértelmű, korábbi
javaslatunkkal összhangban vizsgálatsorozatunkban az arteria uterinák véráramlását az
egyes erek PI átlagértékével jellemeztük (94).
Számos korábbi tanulmányban vizsgálták az uterinális véráramlás
jellegzetességeit Doppler technikával terhesség indukálta hypertonia és/vagy intrauterin
retardatio eseteiben (23,27,28,62,108,109). Az eltérő vizsgálati metodikák (különböző
érképletek eltérő Doppler technikával történő vizsgálata) ellenére abban minden
tanulmány egyetértett, hogy szoros összefüggés igazolható az uterinális keringésben
mért impedancia mutatók és a fenn említett szövődmények között. Pirhonen angiotensin
II hatására bekövetkező 20 Hgmm-es diastolés vérnyomás emelkedés mellett az arteria
uterinák S/D arányának szignifikáns emelkedéséről számolt be, ami független volt a
placenta lokalizációjától (110). Leiberman és mtsai a III. trimesterben, az artériás
középnyomás és az arteria uterina rezisztencia index értéke között szignifikáns
korrelációt találtak, de az esetek 20%-ában az RI normális értéket mutatott (111).
Praeeclampsiában fokozott fehérjeürítés mellett magasabb RI értékeket találtak, ami
arra utal, hogy az arteria uterina impedanciája a toxaemia súlyosságával is mutathat
kapcsolatot. Saját vizsgálataink során a praeeclampsiás és a rárakódásos praeeclampsiás
terhesek csoportjában magasabb PI értékeket találtunk, mint a krónikus hypertoniás
csoportban, ami az előző feltételezést erősíti meg.
Preeclampsiában és/vagy intrauterin retardatióval szövődött terhességekben a
spirális artériák átalakulásának elmaradását vagy a konverzió kiterjedésének
71
mérséklődését, endometrium-myometrium határon történő elakadását igazolták
(112,113). Ennek következtében az uterinális ágrendszer keringési ellenállása nem
csökken megfelelő mértékben, így a méh vérátáramlás növekedése nem képes
biztosítani a fejlődő magzat igényeihez igazodó nutritionális és respiratoricus ellátást.
Számítógépes modellezéssel bizonyították, hogy az arteria uterinából nyerhető Doppler
spektrum tökéletesen tükrözi az uteroplacentáris vascularis rezisztenciát és jól korrelált
a lepényben bekövetkező morfológiai és funkcionális változásokkal (114,115).
Vizsgálatsorozatunkban a praeeclampsiás és a rárakódásos praeeclampsiás
terhesek, továbbá a normotoniás, de intrauterin magzati retardatióval szövődött terhesek
csoportjában találtunk elégtelen placentatióra utaló magas PI értékeket. A lepény
elégtelen működését támasztja alá az is, hogy e betegcsoportok szülései közel azonos
gestatios korban következtek be, illetve közel azonos gestatios korban kényszerültünk
anyai és/vagy magzati profilaktikus javallat alapján a terhesség befejezésére.
Feltételezhető, hogy a krónikus hypertoniás csoportban észlelt mérsékelt PI emelkedés a
hypertonia kiváltotta általános vascularis reakció része, és nem a placentatio zavarának
következménye. E csoportban a terhesség viselésének ideje közel három héttel volt
hosszabb, mint a többi pathologiás csoportban, és az újszülöttek súlypercentilis átlaga
10 felett volt
Az arteria uterina pulzatilitási indexe klinikai szempontból fontos keringési
paraméter. Emelkedett értéke rendellenes placentatióra és következményes
uteroplacentáris keringési zavarra utal, amelynek következményeként praeeclampsia
és/vagy intrauterin retardatio alakulhat ki. Magas pulzatilitási index esetében krónikus
hypoxia veszélye áll fenn, ami fokozott magzati ellenőrzést indokol.
Az arteria uterinák pulzatilitási index értékeinek elemzésekor szerzett

tapasztalataink összefoglaló értékeléseként a következők állapíthatók meg (116):
1. A praeeclampsiás, krónikus hypertoniás terhesekben, valamint intrauterin magzati

retardatióval szövődött normotoniás terhességekben magasabb PI értékek
észlelhetők, mint normális terhességekben.
72
2. A PI átlagértéke a praeeclampsiás, a rárakódásos praeeclampsiás és a rendellenes
placentatio miatt intrauterin retardatióval szövődött csoportokban szignifikánsan
magasabb volt, mint a normotoniás kontroll csoportban.
3. A praeeclampsiás, a rárakódásos praeeclampsiás és a normotoniás, de a rendellenes
placentatio miatt intrauterin retardatióval szövődött, csoportokban meghatározott PI
értékek között szignifinkáns eltérést nem találtunk.
4. A krónikus hypertoniás csoport PI átlagértéke bár magasabb volt, mint a
normotoniás kontrollcsoporté, a különbség nem szignifikáns.
73
6.6. Praeeclampsia
Az eltérő Doppler technikát alkalmazó és az uterinális ágrendszer különböző

területeit vizsgáló korábbi tanulmányok abban teljesen egyetértettek, hogy
preeclampsiában jellegzetes véráramlás változások figyelhetők meg a normális
terhességekhez képest (20-25,27,28,62,108,117,118). A vizsgálati metodikák
nagymértékű eltérése azonban teljesen kizárta a különböző eredmények
összehasonlíthatóságát. 1989-től, a színkódolt Doppler technika elterjedésével
párhuzamosan standardizált mérési pont vált nemzetközileg elfogadottá az arteria
uterinák vizsgálatára (33). Az innen nyert Doppler görbe alaki jellegzetességei és az
elemzés során meghatározott Doppler paraméterek az egész lepényi ágy és az uterinális
ágrendszer véráramlásának kvantitatív jellemzésére alkalmasak (84,85,94). A Doppler
spektrum tökéletesen tükrözi az uteroplacentáris vascularis rezisztenciát, és jól korrelál
a lepényben bekövetkező morfológiai és funkcionális változásokkal, mint azt szövettani
vizsgálatokkal (115), számítógépes modellezéssel (119) és állatkísérletek során (120)
egyaránt bizonyították.
Abban szinte minden uterinális véráramlás vizsgálattal foglalkozó tanulmány
egyetért, hogy az arteria uterinában perzisztáló koradiatolés kimélyülés (KDM –
„notch”) a praeeclampsiával és/vagy intrauterin retardatióval szövődött terhességekben
nagyon gyakran kimutatható elváltozás (vizsgálatsorozatunkban 93,3%-ban volt
észlelhető) és így alkalmas lehet a szövődmények előjelzésére, még a tünetek és
panaszok megjelenése előtt (121-135). A KDM előfordulását normál populációban 4,5-
38%-ban adják meg a terhesség 18-26. hete között (121,122). A különböző
tanulmányokban meghatározott prevalencia tükrözi azt a terhességi kort amelyben a
vizsgálatsorozat történt, mivel a KDM előfordulási gyakorisága a terhesség idejének
előrehaladtával csökkent (123,124).
A KDM meghatározása a Doppler görbe kvalitatív vizsgálata alapján történik.
Bár létezik pontos definíciója („ a legmagasabb diastolés frekvenciához képest 50 Hz-et
meghaladó kimélyülés a systolés hullámot követően”), megítélése bizonyos mértékig
szubjektív, ami az összehasonlító értékelésnél nehézséget okozhat (122). Több szerző
javasolta különböző indexek bevezetését a KDM számszerű értékelésére, de ezek a
nemzetközi gyakorlatban még nem terjedtek el (122,125,126). Bower és mtsai szerint a
74
KDM észlelése gyakorlott vizsgálónak legalább annyira nem jelent problémát, mint a PI
meghatározása (127). Farrell és mtsai két vizsgáló teljesítményét hasonlították össze a
KDM felismerésében 1371 beteg vizsgálata kapcsán (128). Tudományosan értékelhető
megfelelő egyezést, és a vizsgálók közötti csekély eltérést találtak a leletekben. Saját
gyakorlatunkban szintén elégségesnek és kielégítően hatékonynak tartottuk a KDM
meghatározásához a Doppler görbe egyszerű vizsgálatát.
Az összefoglaló tanulmányok egyre nagyobb hányada foglal állást amellett,
hogy a KDM észlelése, különösen ha mindkét oldalon kimutatható, jobb előjelzője a
praeeclampsiának és az ezzel kapcsolatos szövődményeknek, mint a PI vagy RI
meghatározás (127,129-134). Hofstaetter és mtsai 110 normális és 421 szövődményes
terhességben vizsgálták az arteria uterinák véráramlását a terhesség 18-42. hete között.
A szövődményes kimenetel előjelzésében a KDM prediktív értéke magasabb volt, mint
az emelkedett PI értékeké (129). Harrington és mtsai 1326 alacsony kockázatú terhest
vizsgáltak a 19-24. héten. A kétoldali KDM szenzitivitását 81,2%-nak találták a
praeeclampsia előjelzésére és 57,6%-nak az intrauterin retardatio (IUGR) előjelzésére
(130). Park és mtsai a III. trimeszterben vizsgáltak 2321 asszonyt. A szövődmények
előjelzésére az emelkedett impedancia pozitív prediktív értéke 47,5%, a KDM értéke
82,9% és a KDM és emelkedett impedancia együttes értéke 92,6% volt (131). Konchak
és mtsai 17-22. hét között végezték vizsgálataikat. Emelkedett RI esetén a
praeeclampsia kialakulásának relatív kockázatát 41,82-nek találták (95%-os konfidencia
határon belül), míg ugyanez KDM esetében 52,22 volt (132). Colemann és mtsai 114
magas kockázatú terhest vizsgáltak a 22-24. héten. Emelkedett RI esetén az esetek 58%-
ban alakult ki praeeclampsia és 67%-ban IUGR. Kétoldali KDM előfordulásakor 76%-
ban fejlődött ki praeeclampsia és 65%-ban IUGR. A szövődmények kialakulásának
relatív kockázatát kétoldali KDM és emelkedett RI esetén találták a legnagyobbnak. A
szövődményes terhességek 5%-ban viszont sem a KDM perzisztálását, sem az RI
emelkedését nem tapasztalták (134).
E tanulmányok eredményei jó egybeesést mutatnak saját, a 25-37. hét között
végzett megfigyeléseinkkel. A vizsgált, súlyos praeeclampsiával szövődött terhességek
77,1%-ban mindkét oldalon, 16,2%-ban csak az egyik oldalon észleltem perzisztáló
KDM-t, miközben az RI és PI értékek egy része ugyan a normális csoport átlagértékei
felett, de a normál tartományon belül helyezkedett el. Megerősíthető Bower és
75
Harrington azon véleménye, amely szerint a mindkét oldalon perzisztáló KDM jobb,
független indikátora a praeeclampsiának, mint bármely más Doppler paraméter
(127,130). Továbbá egyet lehet érteni Thaler és munkatársainak azon megállapításával,
hogy ha az emelkedett RI és/vagy PI értékekhez perzisztáló KDM társul akkor
súlyosabb szövődmények várhatók (135).
A praeeclampsia és a lepényi eredetű intrauterin retardatio együttes előfordulása
nem meglepő, hiszen kialakulásuk pathomechanizmusa közös. A rendellenes placentatio
és a következményes lepényi degeneráció a magzat nutríciónális és respiratorikus
ellátásának zavarát eredményezheti (136). Az általam vizsgált praeeclampsiás
betegcsoportban az intrauterin retardált koraszülöttek aránya elérte az 52,3 %-ot,
amelyen belül a disproportionalt retardatio 33,3 %-ot, a proprotionált retardatio 19 %-ot
tett ki. Szoros korreláció volt kimutatható a születési súly és az arteria uterinákban
meghatározott rezisztencia indexek (PI, RI) között.
Megfigyeléseimmel megegyezően számos korábbi tanulmány egyetért abban,
hogy az arteria uterinákban észlelhető rezisztencia fokozódás összefüggést mutat az
intrauterin retardatióval és az impedancia paraméterek vizsgálata lehetőséget kínál a
fejlődésben történő elmaradás előjelzésére (116,137-143). A 18-26. héten alacsony
kockázatú terhességekben végzett vizsgálatok során emelkedett uterinális rezisztencia
esetén 6,4-11 %-ban alakult ki IUGR, míg normális rezisztencia mellett 5,2-10 %-ban.
Magas kockázatú terhességekben emelkedett rezisztencia esetén 52-58 %-ban észlelték
IUGR kialakulását. A vizsgálat szenzitivitását 42,5-84 %-nak, specificitását 39-88 %-
nak, és pozitív prediktív értékét 29-53 %-nak határozták meg az IUGR előjelzése
szempontjából (137-143).
Az arteria uterinákban mérhető sebesség paraméterek vizsgálatával akár
normális, akár szövődményes terhességekben viszonylag kis számú tanulmány
foglalkozott (58,85,94,144). A sebességparaméterek használati értékének megítélésében
megoszlanak a vélemények. Még a leggondosabb szögkorrekció mellett is csak a valós
értékeket megközelítő sebesség-paraméterekről beszélhetünk, bár "in vitro"
körülmények között egyértelműen bizonyítható, a color Doppler technika
alkalmazhatósága a valós véráramlási sebesség és az átáramló percvolumen vizsgálatára
(92).
76
Percvolumen meghatározást sem normális, sem kóros terhességekben nem
végeztem, de az átlagsebességet a lepényi ágy perfusiójára jellemző paraméterként
értékeltem. Praecelampsiában szignifikánsan alacsonyabb átlagsebességeket mértem,
mint a normális kontroll csoportban, továbbá szoros összefüggést észleltem
átlagsebesség értékek és az újszülöttek súlya között. Alacsonyabb vérátáramlásra utaló
átlagsebesség mellett, alacsonyabb születési súly volt kimutatható. Harrington és mtsai
a 12-16 hét között vizsgálták az arteria uterinák véráramlását. Szignifikánsan
alacsonyabb átlagsebességeket és percvolument mértek azon esetekben, ahol később
praeeclampsia és/vagy intrauterin retardatio alakult ki, mint amikor a terhesség
kimenetele normális volt (144). Lehet, hogy az alacsonyabb uterinális perfusióra utaló
alacsonyabb átlagsebességek a praeeclampsiában kialakuló magasabb uterinális és
perifériás keringési ellenállással, továbbá a relatíve magasabb vérviszkozitással
hozhatók összefüggésbe.
Pirhonen angiotensin II hatására bekövetkező 20 Hgmm diastolés vérnyomás
emelkedés mellett az arteria uterinák S/D arányának szignifikáns emelkedéséről számolt
be, ami független volt a placenta lokalizációjától (110). Leiberman és mtsai a III.
trimesterben, az artériás középnyomás és az arteria uterina rezisztencia index értéke
között szignifikáns korrelációt találtak, de az esetek 20%-ában az RI normális értéket
mutatott (111). Ugyanezen munkacsoport praeeclampsiában fokozott fehérjeürítés
mellett magasabb RI értékeket talált, ami felvetette, hogy az arteria uterina
impedanciája a toxaemia súlyosságával is mutathat kapcsolatot (111).
Saját vizsgálataink során a praeeclampsiában mért legmagasabb anyai systolés és
diastolés vérnyomásértékek, valamint az uterinális Doppler paraméterek között
összefüggést nem találtam.
Számos korábbi tanulmány eredményével összhangban saját tapasztalataim is arra
utalnak, hogy az arteria uterinák színkódolt és pulzus Doppler technikával történő
véráramlás vizsgálata alkalmas az uterinális perfusio megítélésére és a prognózis
meghatározására a praeeclampsiával és/vagy intrauterin retardatióval szövődött
terhességekben. Olyan markáns változások azonosíthatók a normális terhességekhez
képest, amelyek lehetőséget kínálhatnak a szövődmények előjelzésére még a tünetek és
panaszok megjelenése előtt.
77
A szűrővizsgálatok kérdésében a vélemények eltérőek. Chien és mtsai 12 994
terhes vizsgálata alapján publikált 27 összefoglaló tanulmányt elemeztek statisztikai
módszerekkel (145). Analízisük alapján az uterinális keringés Doppler
szűrővizsgálatának diagnosztikus pontossága korlátozott a preaclampsia és/vagy IUGR
előjelzése szempontjából. Ugyanakkor elismerték, hogy a szűrővizsgálatok eltérő
időpontja, a vizsgálati metodikák és protokollok heterogenitása, továbbá a feldolgozás
elütő szempontjai miatt a különböző tanulmányok összehasonlítása rendkívül nehéz.
North és Irion szerint alacsony kockázatú terhességekben nem érdemes bevezetni az
arteria uterina keringésének szűrési célú vizsgálatát a szövődmények előjelzésére, a
teszt alacsony pozitív prediktív értéke miatt. Válogatott esetekben a szűrés indokolt
lehet (138,140). Más szerzők magas kockázatú terhességekben kifejezetten javasolják a
vizsgálatot a terhesség 18-26. hete között (134,135,137,139,142).
Az irodalmi adatok és saját tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy válogatott
esetekben, magas kockázatú terhességekben érdemes lenne prospektív szűrést szervezni,
a 24-26. terhességi héten az arteria uterinákban perzisztáló KDM kimutatására
koncentrálva. További vizsgálatoktól lenne várható annak eldöntése, hogy mennyiben
segítheti a szövődmények előjelzése a hatékonyabb kezelést a klinikai gyakorlatban.
Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességeinek praeeclampsiában történő

transabdominalis színkódolt és pulzus Doppler ultrahangvizsgálatával kapcsolatban
szerzett tapasztalataim összefoglaló értékeléseként a következők állapíthatók meg:
1. Az arteria uterinák véráramlás vizsgálata során markáns eltérések azonosíthatók

praeeclampsiában a normális terhességekhez képest. A fő uterinális ágakból
származó pulzushullám kvalitatív és kvantitatív jellemzői egyaránt eltérhetnek.
2. A perzisztáló koradiastolés kimélyülés (KDM), különösen ha mindkét oldalon
észlelhető, jobb független indikátora a preeclampsiának, mint bármely más Doppler
mutató.
3. A praeeclampsiában és a társuló intrauterin retardatióban észlelt szignifikáns
rezisztencia fokozódás és átlagsebesség csökkenés a lepényi ágy és az egész
uterinális ágrendszer perfusiójának csökkenésére utal.
78
4. Praeeclampsiában szoros negatív korreláció igazolható a születési súly és az arteria
uterinában meghatározott rezisztencia között. Az intrauterin retardatio és a normális
tartományon kívül eső impedancia (RI, PI) értékek közötti összefüggés alapján e
mutatók vizsgálata lehetőséget kínál a magzat fejlődésben történő elmaradásának
előjelzésére.
79
7. Az értekezés eredményeinek összefoglalása. Új megállapítások és azok
gyakorlati jelentősége
Értekezésemben, színkódolt és pulzus Doppler ultrahangtechnikával a terhesség

5. és 40. hete között végzett 857 vizsgálat több mint 7500 adatát elemeztem. A
színkódolt Doppler képalkotással megjeleníthető sajátosságokat, továbbá a pulzus
Doppler vizsgálattal nyerhető Doppler görbék kvalitatív és kvantitatív jellemzőit
analizáltam. A vizsgálatok során mérhető és számítható Doppler mutatók közül a
rezisztencia és pulzatilitási indexeket (RI, PI), továbbá a systolés csúcssebességet
[V(max)] és az átlagsebességet [V(átl)] használtam a véráramlás jellemzésére. Egymást
követő és egymásra épülő vizsgálatsorozatokban tanulmányoztam a méh ereződésében
és vérkeringésében bekövetkező változásokat normális és kóros terhességekben.
1. A méh vérkeringésének normális koraterhességekben történő vizsgálata

kapcsán azt tapasztaltam, hogy TVCD technikával a fő uterinális artériák és
ágrendszerük ábrázolható, és a különböző erekben az áramlás izoláltan vizsgálható. Az
arteria uterina és az intrauterinális ágak eltérő véráramlási jellegzetességeket mutatnak.
Szignifikánsan alacsonyabb rezisztencia és magasabb véráramlási sebesség észlehető az
arteria uterinákban koraterhességben, mint nem terhes állapotban. Oldalkülönbség egyik
állapotban sem bizonyítható, amely szimmetrikus vérellátásra utal. Az uterinális
ágrendszerben meghatározott Doppler mutatók a terhesség idejével arányosan
változnak. A rezisztencia indexek a terhesség idejével arányosan csökkennek. Az
intrauterinális ágrendszerben progresszív keringési ellenállásesés mutatható ki a fő
uterinális artériától a spirális arteriolák felé haladva.
2. Méhen kívüli terhességekben TVCD segítségével az arteria uterinák, a ramus

tubariusok, a corpus luteum és a transzformált endosalpinx arteriólák véráramlása
izoláltan vizsgálható. A trophoblast áramlás 800-1000 mIU/ml serum-βhCG szinttől
jeleníthető meg az alkalmazott vizsgálóberendezés color Doppler szenzitivitásától
függően. A trophoblast áramlás az elhelyezkedése, megjelenése és véráramlási értékei
alapján különíthető el a corpus luteum áramlástól. A petevezetékben beágyazódó
terhesség jelentősen befolyásolja az érintett oldali tuba vérellátását, így oldaleltolódást
80
eredményez az egyébként szimmetrikus vérellátású uterinális keringési rendszerben. Az
oldalkülönbség a terhesség idejével nem változik. Az uterinális keringés és a corpus
luteum véráramlása szintén független a vérzéskimaradás idejétől.
A méhen kívüli terhesség ultrahangvizsgálata során egy dinamikusan változó
folyamatról készül „pillanatfelvétel”, amelyben progresszió vagy éppen degeneratio
lehet az adott vizsgálati időpontban. A keringési jellemzők meghatározása növeli a
diagnosztika hatékonyságát, segítséget jelent az invazív beavatkozást nem igénylő
esetek kiválasztásában, és szerves részét képezi az elváltozás konzervatív vagy
szervmegtartó megoldását kísérő komplex ellenőrzésnek.
3. Számítógépen gyűjtött szülészeti adatbázis felhasználásával, megfelelő

létszámú egészséges terhes adata alapján meghatároztam az arteria uterinák egyes
Doppler mutatóira vonatkozó normál tartományokat a terhesség 19. és 40. hete között.
Vizsgálataimat olyan transabdominalis color Doppler technikával könnyen azonosítható
területen (uterina-iliaca „kereszteződés”) végeztem, amely nemzetközileg elfogadott,
standard mérési pontként szolgál.
Megállapítottam, hogy a fő uterinális ágakban észlelhető pulzushullám
jellegzetes alaki változást mutat a normális terhesség második felében. A systolés
csúcsot közvetlenül követi a diastolés sebességplató. A nem terhes állapotban és
koraterhességben egyaránt kimutatható koradiastolés mélypont (KDM) legkésőbb a
terhesség 26. hetéig mindkét oldalon eltűnik. Az arteria uterinákban mért Doppler
mutatók a terhesség idejével arányosan változnak. Az impedancia indexekben
szignifikáns csökkenés, a sebesség paraméterekben szignifikáns emelkedés igazolható a
terhesség idejének előrehaladtával. A lepény helyzete jelentősen befolyásolja az arteria
uterinákban meghatározott véráramlási jellemzőket. A lepényi ágyhoz közelebb eső
artériában alacsonyabb rezisztencia és magasabb véráramlási sebesség mérhető, mint az
ellenoldalon, ezért az uterinális véráramlás megítéléséhez a lepény elhelyezkedésének
figyelembevétele feltétlenül indokolt. Az értékeléshez mindkét oldalon nyert keringési
mutatók átlagának használata is megfelelő. Szoros (negatív) összefüggés mutatható ki
az arteria uterinákban mért rezisztencia indexek és sebesség mutatók között. A
rezisztencia csökkenésével párhuzamosan az átlagsebesség fokozódása észlelhető.
81
A keringési ellenállás (RI, PI) és a véráramlás átlagsebességének meghatározása
jól alkalmazható a lepényi ágy és az uterinális ágrendszer perfusiójának megítélésére. A
normális értéktartományok meghatározása alapot teremtett a szövődményes
terhességekkel történő összehasonlításhoz, és kiindulásul szolgált annak megítélésére,
hogy az arteria uterinák keringésvizsgálata mennyiben segítheti a kórállapotok
előjelzését a klinikai gyakorlatban.
4. Egy előzetes kétoldali arteria hypogastrica lekötés után sikeresen kiviselt

terhesség követése során megfigyeltem, hogy a korábban elvégzett ligatura semmilyen
hatást nem gyakorolt az arteria uterinák véráramlására a terhesség alatt. Az arteria
uterinák szabályos anatómiai helyzetükben ábrázolódtak, és pulzus Doppler
ultravizsgálatokkal igazolható volt, hogy a collateralis érhálózat nemcsak biztosítja az
arteria uterinákban az artériás véráramlás helyreállását, de képes fedezni a terhesség
igényeihez igazodó megnövekedett vérellátást is.
5. Szintén számítógépen gyűjtött szülészeti adatbázis felhasználásával

elemeztem az arteria uterinák véráramlás vizsgálatával kimutatható jellegzetességeket
praeeclampsiával, terhességi hypertoniával és normális vérnyomás mellett intrauterin
magzati retardatióval szövődött terhességekben. Megállapítottam, hogy
praeeclampsiában, krónikus hypertoniás terhesekben valamint intrauterin magzati
retardatióval szövődött normotoniás terhességekben magasabb PI értékek észlelhetők az
arteria uterinákban, mint normális terhességekben. A PI átlagértéke a praeeclampsiás, a
rárakódásos praeeclampsiás és a rendellenes placentatio miatt intrauterin magzati
retardatióval szövődött csoportokban szignifikánsan magasabb volt, mint a normotoniás
kontroll csoportban. A krónikus hypertoniás csoport PI átlagértéke bár magasabb volt,
mint a normotoniás kontrollcsoporté, a különbség nem volt szignifikáns. A
praeeclampsiás, a rárakódásos praeeclampsiás és a normotoniás, de a rendellenes
placentatio miatt intrauterin retardatioval szövődött, csoportokban meghatározott PI
értékek között szignifinkáns eltérés nem volt igazolható.
6. Az igen súlyos praeeclampsiával szövődött terhességek vizsgálata során

megállapítottam, hogy markáns eltérések azonosíthatók az arteria uterinák
82
véráramlásában a normális terhességekhez képest. A fő uterinális ágakból származó
pulzushullám kvalitatív és kvantitatív jellemzői egyaránt eltérhetnek. A perzisztáló
koradiastolés kimélyülés (KDM) különösen, ha mindkét oldalon észlelhető, jobb
független indikátora a praeeclampsiának, mint bármely más Doppler mutató.
A praeeclampsiában és a társuló intrauterin retardatióban észlelt szignifikáns
rezisztencia fokozódás és átlagsebesség csökkenés a lepényi ágy és az egész uterinális
ágrendszer perfusiójának csökkenésére utal. Praeeclampsiában szoros negatív korreláció
volt igazolható a születési súly és az arteria uterinában meghatározott rezisztencia
között. Az intrauterin retardatio és a normális tartományon kívül eső impedancia (RI,
PI) értékek közötti összefüggés alapján e mutatók vizsgálata lehetőséget kínál a magzat
intrauterin fejlődésben történő elmaradásának előjelzésére.
Vizsgálati eredményeim arra utalnak, hogy az arteria uterinák színkódolt és
pulzus Doppler technikával történő véráramlás vizsgálata alkalmas az uterinális perfusio
megítélésére és a prognózis meghatározására a praeeclampsiával és/vagy intrauterin
magzati retardatióval szövődött terhességekben. Olyan határozott változások
azonosíthatók a normális terhességekhez képest, amelyek lehetőséget kínálhatnak a
szövődmények előjelzésére még a tünetek és panaszok megjelenése előtt. Az irodalmi
adatok és saját tapasztalataim alapján úgy tűnik, hogy válogatott esetekben, magas
kockázatú terhességekben lenne érdemes szűrővizsgálatot végezni, a 24-26. terhességi
héten az arteria uterinákban perzisztáló KDM kimutatására koncentrálva. További
prospektív vizsgálatoktól várható annak eldöntése, hogy mennyiben segítheti a
szövődmények előjelzése a hatékonyabb kezelést a klinikai gyakorlatban.
Vizsgálatsorozataim tapasztalatai, amelyeket jelen összefoglalóban illetve a

disszertáció alapjául szolgáló tanulmányokban (64-66,80-83,94,104,116,146-148)
ismertettem, egyértelműen mutatják a színkódolt és pulzus Doppler ultrahangtechnika
lehetőségeit a méh vérkeringésének megítélésére normális és kóros terhességekben. Az
uterinális véráramlás vizsgálata méhen kívüli terhességben, praeeclampsiában és a
toxaemia kialakulása szempontjából magas kockázatú terhességekben kiemelkedő
jelentőségű, ugyanis ezen esetekben szolgáltat a klinikai ellátás szempontjából
leginkább meghatározó információkat.
83
Köszönetnyilvánítás
Köszönetemet fejezem ki elsősorban Dr. Papp Zoltán professzor úrnak, aki

lehetőséget biztosított számomra, hogy Magyarországon elsőként világszínvonalú
technikát alkalmazva végezzem vizsgálataimat. Hálás szívvel gondolok arra, ahogy
tevékenységemet folytonosan ösztönözte, ahogy munkámhoz megfelelő feltételeket
biztosított, és ahogy támogatott. Megtanított arra, hogyan kell tudományos
kutatómunkát végezni. Megtanított arra is, hogyan kell a megszerzett tapasztalatokat
értékelni, és szóban vagy írásban megfelelően kifejezni. Megtanított sok más egyébre is,
amelyeket tanítványi tisztelettel, még egyszer hálásan köszönök!
Köszönettel tartozom továbbá Dr. Beke Anna és Dr. Rigó János egyetemi
docenseknek a terhespathologiai és neonatológiai adatok feldolgozásában nyújtott
segítségükért.
Hálával gondolok Dr. Csapó Zsolt és Dr. Patkós Péter egyetemi docensekre,
továbbá Dr. Hidvégi János és Dr. Csabay László egyetemi adjunktusokra, akik
tanácsaikkal, észrevételeikkel segítették munkámat.
E helyen fejezem ki köszönetemet Pászkányné Jeney Katalin és Siposné
Radványi Zsuzsa szonográfusoknak az ultrahangvizsgálatok végzésében és a vizsgálati
leletek feldolgozásában nyújtott segítségükért, továbbá Dr. Szabó Györgyné
matematikusnak a számítógépes programok készítésében és az adatok számítógépes
feldolgozásában kifejtett tevékenységéért.
Hálás köszönettel tartozom családomnak, akik megértéssel elviselték gyakori
távolléteimet és gyengéd szeretettel vettek körül, amikor otthon dolgoztam estéken és
hétvégeken.
84
Irodalomjegyzék
1. Borell U, Fernström I, Lindblom K, Westman A.:

The diagnostic value of arteriography of the iliac artery in gynaecology and
obstetrics.
Acta Radiol 1952; 38: 247-263
2. Fernström I.:
Arteriography of the uterine artery. Its value in the diagnosis of uterine fibroma, tubal
pregnancy, adnexal tumour, and placental site localisation in cases of intra-uterine
pregnancy.
Acta Radiol 1955; suppl. 122.
3. Samnegard H, Carlens P.:

Effect of physical exercise on internal carotid artery blood flow after arterial
reconstruction.
Scand J Thorac Cardiovasc Surg 1975; 9: 220-228.
4. Bjellin L, Sjoquist PO, Carter AM.:

Uterine, maternal placental and ovarian blood flow throughout pregnancy in the
guinea pig.
Z Geburtshilfe Perinatol 1975; 179: 179-187.
5. Bruce NW.:
The effect on fetal development and utero-placental blood flow of ligating a uterine
artery in the rat near term.
Teratology 1977; 16: 327-331.
6. Rekonen A, Lutola H, Pitkaren M, Kuikka J, Pyorala T.:

Measurement of intervillous and myometrial blood flow by an intravenous Xe 133
method
J Obstet Gynaecol 1976; 82: 723-728.
7. Lunell NO, Sarby B, Lewander R, Nylund L.:

Comparison of uteroplacental blood flow in normal and in intrauterine growth-
retarded pregnancy. Measurements with Indium-113m and a computer-linked
gammacamera.
Gynecol Obstet Invest 1979; 10: 106-118.
8. Browne McClure JC, Veall N.:

The maternal placental blood flow in normotensive and hypertensive women.
J Obstet Gynaec Brit Emp 1953; 141-147.
9. Kaar K, Jouppila P, Kuikka J, Luotola H, Toivanen J, Rekonen A.:

Intervillous blood flow in normal and complicated late pregnancy measured by means
of an intravenous 133Xe method.
Acta Obstet Gynecol Scand 1980; 59: 7-10.
85
10. Kaupilla A, Koskinen M, Puolakka J, Tuimala R, Kuikka J.:
Decreased Intervillous and Unchanged Myometrial Blood Flow in Supine
Recumbency.
Obstet Gynec 1980; 55: 203-205.
11. Gershon Cohen J, Haberman Brueschke JD, Brueschke EE.:

Obstetric and gynecologic thermography.
Obstet-Gynecol 1965; 26: 842-847.
12. Kroger W.:

Thermographie.[Thermography]
Z Gesamte Inn Med 1968; 23: 532-344.
13. Paulin F, Csordás T, Irtó I, Berbik I, Csömör S.:

Telethermography: A non-invasive method for the estimation of the uteroplacental
perfusion
Acta Chirurg Acad Sci 1981; 22: 89-94.
14. Paulin F, Philipp K, Pateisky N.:

Die Wirkung einer kurzdaurenden Euphyllin-Infuison auf der uteroplacentaren
Blutpool
Zbl Gynäk 1985; 107: 348-356.
15. Donald J, MacVicar J, Brown TG.:

Investigations of abdominal masses by pulsed ultrasound.
Lancet 1958; i: 1188-1194.
16. Kratochwill A.:

Ein neues vaginales Schnittbildverfahren.
Geburtshilfe Frauenheik 1969; 29: 379-385.
17. Satomura A.:

Study of the flow pattern in peripheral arteries by ultrasonics.
J Acoustic Soc Japan 1959; 15: 151-158.
18. Fitzgerald DE, Drumm JE.:

Non invasive measurement of the fetal circulation using ultrasound.
Brit Med J 1977; 2: 1450-1451.
19. Mc Callum WD, William CS, Napel S, Daigle RE.:

Fetal blood velocity waveforms.
Am J Obstet Gynecol 1978; 85: 893-899.
20. Campbell S, Diaz-Tecasens J, Griffin DR, Cohen-Overbeek TE, Pearce JM, Willson
K, Teague MJ.:
New Doppler technique for assessing uteroplacental blood flow
Lancet 1983; 1: 675-677.
86
21. Pearce JM, Campbell S, Cohen-Overbeek TE, Hernandez J, Royston JP.:
Reference ranges and sources of variation for indices used to characterize flow
velocity waveforms obtained by duplex, pulsed Doppler ultrasound from the
uteroplacental and fetalcirculation
Br J Obstet Gynaecol 1988; 95: 248-256.
22. Schulman H, Fleischer A, Farmakides G, Bracero L, Rochelson B, Grunfeld l.:

Development of uterine artery compliance in pregnancy as detected by Doppler
ultrasound
23. Trudinger BJ, Giles WB, Cook CM.:

Uteroplacental blood flow velocity-time waweforms in normal and complicated
pregnancy

Flow velocity waweforms in the maternal uteroplacental and fetal umbilical
placental circulation
25. Hanretty KP, Primrose MH, Neilson JP, Whittle MJ.:

Pregnancy screening by Doppler uteroplacental and umbilical artery waveforms
26. Pál A.:

A méh és a magzat vérkeringésének vizsgálata impulzus üzemű ultrahang
rendszerrrel.
Kandidátusi értekezés, 1986; Budapest
27. Campbell S, Pearce JMF, Hacket G, Cohen-Overbeek TE, Hernandez CJ.:

Qualitative assessment of uteroplacental blood flow : an early screening for high risk
pregnancy.
Obstet Gynecol 1986; 68: 649-653.
28. Arduini D, Rizzo G, Romanini C, Mancuso S.:

Uteroplacental blood flow velocity waveforms as predictors of pregnancy-induced
hypertension.
Eur J Obstet Gynecol Reprod Biol 1987; 26: 335-341.
29. Namekawa K, Kasai C, Tsukamoto M, Koyano A.:

Imaging of blood flow using autocorrelation.
Ultrasound Med Biol 1982; 8: suppl 1, 138.
30. Taylor KJW, Burns PN, Wells PNT, Conway DI, Hull MGR.:
Ultrasound Doppler flow studies of the ovarian and uterine arteries.
Brit J Obstet Gynaecol 1985; 92: 240-246.
87
31. Kurjak A, Alfirevic Z, Miljan M.:
Conventional and color Doppler in the assessment of fetal and maternal circulation.
Ultrasound Med Biol 1988; 14: 337-346.
32. Juhász B, Kurjak A, Lampé L, Zalud I, Crvenkovic G, Hernádi Z.:

Nőgyógyászati daganatok in vivo szövetkarakterizációja transzvaginális color
Doppler ultraszonográfia segítségével.
Orvosképzés 1992; 67: 33-40.
33. Bewley S, Campbell S, Cooper D.:

Uteroplacental Doppler flow velocity waveforms in the second trimester. A complex
circulation.
34. Pourcelot L.:

Applications clinique de l’examen Doppler transcutane.
In: Velocimetric ulrasonore Doppler, Eds. Peronneau P. Inserm,
Paris; 1974: 213-240.
35. Gosling RG, King DH.:

Ultrasonic Angiology
In: Arteries and Veins, Eds. Harens AW, Adamson L. Churchill Livingstone,
Edinburg; 1975: 61-98.
36. Stuart B, Drumm J, Fitzgerald DE, Duignan NM.:

Fetal blood velocity waveforms in normal pregnancy
37. United States Department of Health and Human Services, Food and Drug
Administration, Guide for Measuring and Reporting Acoustic Output of Diagnostic
Ultrasound Devices,
510K. (1987).
38. CBRMD. Guidelines for the Safe Use of Ultrasound. 1. Medical and Paramedical
Applications. Safety Code 23.
Canadian Bureau of Radiation and Medical Devices.(Ottawa:Canadian Government
Publishing Centre, 1989.)
39. WFUMB Working Group. Geneva Report on Safety and Standardisation in Medical
Ultrasound: Issues and Recommendations Regarding Thermal Mechanisms for
Biological Effects of Ultrasound.
pp. 9-17.(Geneva:World Federation for Ultrasound in Medicine and Biology. 1990.)
40. Kuzma JW.

Basic Statistics for the Health Sciences.
Palo Alto, CA. Mayfield, 1984. pp.:180-182.
88
41. Rottem S, Thaler I, Timor-Tritsch IE.:
Classification of tubal gestations by transvaginal sonography.
Ultrasound Obstet Gynecol 1991; 1: 197-201.
42. Jurkovic D, Jauniaux E, Kurjak A, Hustin J, Campbell S, Nicolaides KH.:

Transvaginal color Doppler assessment of utero-placental circulation in early
pregnancy.
Obstet Gynecol 1991; 77: 1031-1036.
43. Jaffe R, Warsof SL.:

Transvaginal color Doppler imaging in the assessment of uteroplacental blood flow
in the normal first-trimester pregnancy.
44. Jauniaux D, Jurkovic D, Campbell S.:

In vivo investigations of the anatomy and physiology of early human placental
circulations.
45. Kurjak A, Jurkovic D, Alfirevic Z, Zalud I.:

Transvaginal color Doppler imaging.
J Clin Ultrasound 1990; 18: 227-234
46. Steer CV, Campbell S, Pampiglione JS,Kingsland CR, Mason BA, Collins WP.:
Transvaginal color flow imaging of the uterine arteries during the ovarian and
menstrual cycles.
Hum Reprod 1990; 4: 391-395.
47. Fleischer AC.:

Ultrasound imaging-2000: assessment of utero-ovarian blood flow with transvaginal
color Doppler sonography: potential clinical applications in infertility.
Fertil Steril 1991; 55: 684-691.
48. Bourne TH.:

Transvaginal color Doppler in gynecology.
49. Kurjak A, Zalud I, Jurkovic D, Alfirevic Z, Miljan M.:

Transvaginal color Doppler for the assessment of pelvic circulation
50. Robertson WB.:

Uteroplacental vasculature.
J Clin Pathol 1976; 29(Suppl.10): 9-17.
51. De Wolf FC, De Wolf-Peeters C, Brosens I.:

The human placental bed: electron microscopic study of trophoblastic invasion of
89
the spiral arteries.
52. Pijnenborg R, Bland JM, Robertson WB, Brosens I.:

Uteroplacental arterial changes related to interstitial trophoblast migration in early
human pregnancy.
Placenta 1983; 4. 397-414.
53. Hustin J, Schaaps JP.:

Echographic and anatomic studies of the maternotrophoblastic border during the
first trimester of pregnancy.
54. Hustin J, Schaaps JP, Lambotte R.:

Anatomical studies of the utero-placental vascularization in the first trimester of
pregnancy.
Trophoblast Res 1988; 3: 49-60.
55. Matijevic R, Kurjak A, Hafner T.:

Terminal parts of uteroplacental circulation in pregnancy: assessment by
color/pulsed Doppler ultrasound.
Ultrasound Rev Obstet Gynecol 2000; 1: 262-274.
56. Schulman H, Fleischer A, Farmakides G, Bracero L, Rochelson B, Grunfeld l.:

Development of uterine artery compliance in pregnancy as detected by Doppler
ultrasound
57. Deutinger J, Rudelstorfer R, Bernaschek G.:

Vaginosonographic velocimetry of both main uterine arteries by visual vessel
recognition and pulsed Doppler method during pregnancy.
Obstet Gynecol 1988; 159:1072-1076.
58. Thaler I, Manor D, Itskovitz J, Rottem S, Levit Timor-Trisch I, Brandes J.:

Changes in uterine blood flow during human pregnancy.
59. Griffin DR, Cohen-Overbeek TE, Campbell S.:

Fetal and uteroplacental blood flow.
Clin Obstet Gynecol 1983; 10: 565-602.

Uteroplacental blood flow velocity-time waweforms in normal and complicated
pregnancy
61. Campbell S, Pearce JMF, Hacket G, Cohen-Overbeek TE, Hernandez CJ.:

Qualitative assessment of uteroplacental blood flow : an early screening for high risk
90
pregnancy.
Obstet Gynecol 1986; 68: 649-653.
62. Fleischer A, Schulman H, Farmakides G, Bracero L, Grunfeld L, Rochelson B,

Koenigsberg M.:
Uterine artery Doppler velocimetry in pregnant women with hypertension
63. Arduini D, Rizzo G, Romanini C.:

Doppler ultrasonography in early pregnancy does not predict adverse pregnancy
outcome.
64. Szabó I., Csabay L., Német J., Papp Z.:

Transvaginalis színes Doppler-vizsgálat koraterhességben.
Lege Artis Medicinae 1993; 3, 716-724.
65. Szabó I, Papp Z.:

Doppler flowmetria
In: Klinikai Genetika, Szerk. Papp Z. Golden Book Kiadó,
Budapest; 1995: 277-287.
66. Szabó I., Csabay L., Németh J., Papp Z.:

Az uterus vérkeringésének transvaginalis színes Doppler ultrahangvizsgálata
koraterhességben.
67. Randall S, Buckley H, Fox H.:

Placentation in the Fallopian tube
Int J Gynecol Pathol 1987; 6: 132-139.
68. Kurjak A, Zalud I, Schulman H.:

Ectopic pregnancy: Transvaginal color Doppler of trophoblastic flow in
questionable adnexa.
Ulrasound Med 1991; 10: 685-689.
69. Taylor KJ, Meyer WR.:

New techniques in the diagnosis of ectopic pregnancy.
Obstet Gynecol Clin North Am 1991; 18: 39-54.
70. Taylor KJ, Ramos IM, Feyock AL, at al.:

Ectopic pregnancy: Duplex Doppler evaluation
Radiology 1989; 173: 93-97
71. Tekay A, Jouppila P.:

Color Doppler flow as an indicator of trophoblastic activity in tubal pregnancies
detected by transvaginal ultrasound.
Obstet Gynecol 1992; 80: 995-999.
91
72. Jurkovic D, Bourne TH, Jauniaux E, Campbell S, Collins WP.:
Transvaginal color Doppler study of blood flow in ectopic pregnancies.
Fertil-Steril 1992; 57: 68-73.
73. Witbank MC, Gallagher KP, Dysko R, Keyes PL.:

Regulation of blood flow to the rabbit corpus luteum: effects of estradiol and human
chorionic gonadotropin.
Endocrinology 1989; 124: 605-611.
74. Collins W, Jurkovic D, Bourne T, Kurjak A, Campbell S.:

Ovarian morphology, endocrine function and intra-follicular blood flow during the
peri-ovulatory period.
Hum Reprod 1991; 6: 319-324.
75. Stefanovic V, Cacciatore B, Ylostalo P.:

Tubal artery blood flow in evaluation of tubal pregnancy.
76. Tekay A, Martikainen H, Heikkinen H, Kivelä A, Jouppila P.:

Disappearance of the trophoblastic blood flow in tubal pregnancy after Methotrexate
injection
J Ultrasound Med 1993; 12: 615-618.
77. Kirchler HCh, Kölle D, Schwegel P.:

Changes in tubal blood flow in evaluating ectopic pregnancy.
Ultrasound Obstet Gynec 1992; 2: 283-288.
78. Bonilla-Musoles FM, Ballester MJ, Tarin JJ, Raga F, Osborne NG, Pellicer A.:
Does transvaginal color Doppler sonography differentiate between developing and
involuting ectopic pregnancies?
79. Atri M, Chow CM, Kintzen G, Gillett P, Aldis AA, Thibodeau M, Reinhold C, Bret
PM.:
Expectant treatment of ectopic pregnancies: clinical and sonographic predictors.
AJR Am J Roentgenol 2001; 176: 123-127.
80. Szabó I, Csabay L, Német J, Papp Z.:

Transvaginal color Doppler study of blood flow in ectopic pregnancies
2nd International Meeting of the European Society of Endosonography in
Gynaecology and Obstetrics (London)
Ultrasound Obstet Gynec 1993; 3, (Supplement 1): 43.
81. Szabó I, Csabay L, Német J, Papp Z.:

The assessment of pelvic blood flow by transvaginal color Doppler in ectopic and
intrauterine pregnancies
92
The Fourth World Congress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology (Budapest)
82. Szabó I, Csabay L, Belics Z, Fekete T, Papp Z.:

A méh vérkeringésének transvaginalis színes Doppler ultrahangvizsgálata méhen
kívüli terhességben
Magy Nőorv L 2000; 65: 259-265.
83. Szabó I, Csabay L, Belics Z, Fekete T, Papp Z.:

Assessment of uterine circulation in ectopic pregnancy by transvaginal color
Doppler
Eur J Obst Gyn Reprod Biol (Közlésre elfogadva 2002)
84. Bower S, Campbell S, Vyas S, McGirr C.:

Braxton-Hicks contractions can alter uteroplacental perfusion.
85. Bower S, Vyas S, Campbell S, Nicolaides KH.:

Color Doppler imaging of the uterine artery in pregnancy: normal ranges of
impedance to blood flow, mean velocity and volume of flow.
Ultrasound Obstet Gynaecol 1992; 2: 261-265.
86. Robel R, Ruckhaberle KE, Faber R, Viehweg B.:

Doppler sonographic examination of uteroplacental, fetoplacental and fetal
hemodynamics and their prognostic value in preterm labor.
J Perinat Med 1991; 19: 341-350
87. Iwata M, Matsuzaki N, Shimizu I, Mitsuda N, Nakayama M, Suehara N.:

Prenatal detection of ischemic changes in the placenta of the growth-retarded fetus
by Doppler flow velocimetry of the maternal uterine artery.
Obstet Gynecol 1993; 82: 494-499.
88. Bower S, Bewley S, Campbell S.:

Improved prediction of preeclampsia by two-stage screening of uterine arteries using
the early diastolic notch and color Doppler imaging.
Obstet Gynecol 1993; 82:78-83.
89. Lees MM, Taylor SH, Scott DB, Kerr Mg.:

A study of cardiac output at rest throughout pregnancy
J Obstet Gynaecol Br Commw 1967; 74: 319-324.
90. McLaughlin MK, Keve TM.:

Pregnancy induced changes in resistance blood vessels
91. Jauniaux E, Jurkovic D, Campbell S, Kurjak A, Hustin J.:

Investigation of placental circulation by color Doppler ultrasonography
93
92. Tamura T, Cobbold R, Johnston KW.:
Quantitative study of steady flow using color Doppler ultrasound.
93. Lees MM, Taylor SH, Scott DB, Kerr MG.:

A study of cardiac output at rest throughout pregnancy
J Obstet Gynaecol Br Commv 1967; 74: 319-323.
94. Szabó I, Paulin F, Rigó J.Jr, Német J, Csabay L, Papp Z.:

Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességei a normális terhesség második
felében.
Lege Artis Medicinae 1994; 4: 412-420.
95. Sack RA.:

Bilareral internal (hypogastric) artery ligation to control obstetric and gynecologic
hemorrhage. A ten year review at the community hospital level.
96. Evans S, McShane P.:

The efficacy of internal iliac artery ligation in obstetric hemorrhage.
Eur J Surg Gynecol Obstet 1985; 160: 250-253.
97. Thavarasah AS, Sivalingam N, Almohdzar SA.:

Internal iliac and ovarian artery ligation in the control of pelvic haemorrhage.
Aust NZ J Obstet Gynaecol 1989; 29: 22-25.
98. Paraskevaides E, Noelke L, Afrasiabi M.:

Internal iliac artery ligation in obstetrics and gynecology.
99. Papp Z, Szánthó A.:

Postpartum haemorrhage and hypogastric ligation.
In: Labor and Delivery, Eds.Weinstein D, and Gabbe S. Monduzzi Editore, Bologna;
1994: 75-81.
100. Mangert WF, Burchell RC, Blumsstein RW.:

Pregnancy after bilateral ligation of the internal iliac and ovarian arteries.
Obstet Gynecol 1969; 34: 664-670.
101. Fernandez H, Pons JC, Chambon G, Frydman R, Papiernik E.:

Internal iliac artery ligation in post-partum hemorrhage.
102. Wolcott HD, Kaunitz AM, Nuss RC, Benrubi GE.:

Successful pregnancy after previous conservative treatment of an advanced cervical
pregnancy.
Obstet Gynecol 1988; 71: 1023-1025.
94
103. Brown BJ, Heaston DK, Poulen AM, Gabert HA, Mineau DE, Miller FJ.:
Uncontrollable postpartum bleeding: a new approach to hemostasis through
angiographic arterial embolization.
Obstet Gynecol 1979; 54: 362-365.
104. Papp Z, Sztanyik L, Szabó I, Innovay J.:

Successful pregnancy after bilateral internal iliac artery ligation monitored by color
Doppler imaging.
105. Kofinas AD, Penry M, Greiss FC Jr, Meis PJ, Nelson LH.:
The effect of placental location on uterine artery flow velocity waveforms.
106. Itskowitz J, Lindenbaum ES, Brandes JM.:

Arterial anastomosis in the pregnant human uterus.
Obstet Gynec 1980; 55: 67-71.
107. Ramsey EM, Donner NW.:

Placental vasculature and circulation
Stuttgart: Georg Thieme. 1990.
108. Ducey J, Schulman H, Farmakides G, et al.: A classification of hypertension in

pregnancy based on Doppler velocimetry.
109. McCovan LM, Ritchie K, Mo LY, Bascom PA, Sherret H.:

Uterine artery flow velocity waveforms in normal and growth-retarded
pregnancies.
110. Pirhonen J.:

Effects of changes of maternal hemodynamics on uterine arterial and fetal
circulation measured with Doppler ultrasound.
111. Leiberman JR, Meizner l, Fraser D, Meril Z, Yohay D, and Glezerman M.:
The association between increased mean arterial pressure and abnormal uterine
artery resistance to blood flow during pregnancy.
Obstet Gynecol 1993; 82: 965-969.
112. Brosens I, Robertson WB, Dixon HG.:

The role of the spiral arteries in the pathogenesis of pre-eclampsia.
Obstet Gynecol Annu 1972; 1: 177-191.
95
113, Brosens I, Dixon HG, Robertson WB.:
Fetal growth retardation and the arteries of the placental bed.
114. Adamson SL, Morrow RJ, Bascom PA, Mo LY, Ritchie JW.:
Effect of placental resistance, arterial diameter, and blood pressure on the uterine
arterial velocity waveform: a computer modeling approach.
115. Hamel Desnos C, Allart JM, Leconte E, Levy G, Herlicoviez M.:

Pathologic Doppler flowmetry of the uterine artery and histologic changes of the
placenta.
Rev Fr Gynecol Obstet 1993; 88: 556-558.
116. Rigó J. Jr, Szabó I, Paulin F, Papp Z.:

Az arteria uterina pulzatilitási indexe (PI) hypertoniával szövődött terhességekben
Magyar Radiológia 1995; 69: 1-4.
117. Jacobson SL, Imhof R, Manning N, Mannion V, Little D, Rey E, et al.:

The value of Doppler assessment of the uteroplacental circulation in predicting
preeclampsia or intrauterine growth retardation.
118. Campbell S, Hernandez CJ, Cohen-Overbeek TE, Pearce JMF.:

Assessment of fetoplacental and uteroplacental blood flow using duplex pulsed
Doppler ultrasound in complicated pregnancies.
J Perinat Med 1984; 12: 262-265.
119. Adamson SL, Morrow RJ, Bascom PA, Mo LY, Ritchie JW.:
Effect of placental resistance, arterial diameter, and blood pressure on the uterine
arterial velocity waveform: a computer modeling approach.
120. Ochi H, Matsubara K, Kusanagi Y, Taniguchi H, Ito M.:

Significance of a diastolic notch in the uterine artery flow velocity waveform
induced by uterine embolisation in the pregnant ewe.
121. Mires GJ, Williams FLR, Leslie J, Howie PW.:

Assessment of uterine arterial notching as a screening test for adverse pregnancy
outcome.
122. Irion O, Masse J, Forest JC, Moutquin JM.:

Peak systolic over protodiastolic ratio as an objective substitute for the uterine
artery notch.
Br J Obstet Gynaecol 1996; 103: 993-998
96
123. Bower S, Schuchter K, Campbell S.:
Doppler ultrasound screening as part of routine antenatal scanning: prediction of
pre-eclampsia and intrauterine growth retardation.
124. Park YW, Cho JS, Choi HM, Kim TY, Lee SH, Yu JK, Kim JW.:
Clinical significance of early diastolic notch depth: uterine artery Doppler
velocimetry in the third trimester.
125. Sato-H.:
A study for predicting toxemia of pregnancy by the diastolic notch in pulsed
Doppler flow velocity waveforms of the uterine arteries--quantitative analysis of
the diastolic notch as uterine arterial index (UTAI)
Nippon Sanka Fujinka Gakkai Zasshi 1995; 47: 1055-1062.
126. Ohkuchi A, Minakami H, Sato I, Mori H, Nakano T, Tateno M.:

Predicting the risk of pre-eclampsia and small-for-gestational-age infant by
quantitative assessment of the diastolic notch in uterine artery flow velocity
waveforms in unselected women.
127. Bower S, Kingdom J, Campbell S.:

Objective and subjective assessment of abnormal uterine artery Doppler flow
velocity waveforms.
128. Farrell T, Chien PF, Mires GJ.:

The reliability of the detection of an early diastolic notch with uterine artery
Doppler velocimetry.
129. Hofstaetter C, Dubiel M, Gudmundsson S, Marsal K.:

Uterine artery color Doppler assisted velocimetry and perinatal outcome.
130. Harrington K, Cooper D, Lees C, Hecher K, Campbell S.:

Doppler ultrasound of the uterine arteries: the importance of bilateral notching in
the prediction of pre-eclampsia, placental abruption or delivery of a small-for-
gestational-age baby.
131. Park YW, Cho JS, Kim HS, Kim JS, Song CH.:
The clinical implications of early diastolic notch in third trimester Doppler
waveform analysis of the uterine artery.
97
132. Konchak PS, Bernstein IM, Capeless EL.:
Uterine artery Doppler velocimetry in the detection of adverse obstetric outcomes
in women with unexplained elevated maternal serum alpha-fetoprotein levels.
133. Park YW, Cho JS, Choi HM, Kim TY, Lee SH, Yu JK, Kim JW.:
Clinical significance of early diastolic notch depth: uterine artery Doppler
velocimetry in the third trimester.
134. Coleman MA, McCowan LM, North RA.:

Mid-trimester uterine artery Doppler screening as a predictor of adverse pregnancy
outcome in high-risk women.
135. Thaler I, Weiner Z, Itskovitz J.:

Systolic or diastolic notch in uterine artery blood flow velocity waveforms in
hypertensive pregnant patients: relationship to outcome.
Obstet Gynecol 1992; 80: 277-282.
136. Khong TY, DeWolf F; Robertson WB; Brosens I.:

Inadequate maternal vascular response to placentation in pregnancies complicated
by pre-eclampsia and by small-for-gestational-age infants.
BrJ Obstet Gynaecol 1996; 93: 1049-1059.
137. Ferrier C, North RA, Becker G, Cincotta R, Fairley K, Kincaid Smith P.:
Uterine artery waveform as a predictor of pregnancy outcome in women with
underlying renal disease.
Clin Nephrol 1994; 42: 362-368.
138. North RA, Ferrier C, Long D, Townend K, Kincaid Smith P.:

Uterine artery Doppler flow velocity waveforms in the second trimester for the
prediction of pre-eclampsia and fetal growth retardation.
Obstet Gynecol 1994; 83: 378-386.
139. Frusca T, Soregaroli M, Zanelli S, Danti L, Guandalini F, Valcamonico A.:

Role of uterine artery Doppler investigation in pregnant women with chronic
hypertension.
140. Irion O, Masse J, Forest JC, Moutquin JM.:

Prediction of pre eclampsia, low birthweight for gestation and prematurity by
uterine artery blood flow velocity waveforms analysis in low risk nulliparous
women.
141. Liberati M, Rotmensch S, Zannolli P, Perrino S, Celentano C, Tiboni GM, Bellati

U.:
98
Uterine artery Doppler velocimetry in pregnant women with lateral placentas.
J Perinat Med 1997; 25: 133-138.
142. Zimmermann P, Eirio V, Koskinen J, Kujansuu E, Ranta T.:

Doppler assessment of the uterine and uteroplacental circulation in the second
trimester in pregnancies at high risk for pre-eclampsia and/or intrauterine growth
retardation: comparison and correlation between different Doppler parameters.
143. Frusca T, Soregaroli M, Valcamonico A, Guandalini F, Danti L.:

Doppler velocimetry of the uterine arteries in nulliparous women.
Early Hum Dev 1997; 48: 177-185.
144. Harrington K, Goldfrad C, Carpenter RG, Campbell S.:

Transvaginal uterine and umbilical artery Doppler examination of 12-16 weeks and
the subsequent development of pre-eclampsia and intrauterine growth retardation.
145. Chien PF, Arnott N, Gordon A, Owen P, Khan KS.:

How useful is uterine artery Doppler flow velocimetry in the prediction of pre-
eclampsia, intrauterine growth retardation and perinatal death? An overview.
146. Paulin F, Szabó I, Rigó J.jr, Papp Z.:

Improved prediction of IUGR using ratios of blood flow parameters measured by
color Doppler equipment
In: Perinatal Medicine, Eds. Cosmi EV, Di Renzo GC.
Monduzzi Editore, Bologna; 1993: 943-946.
147. Szabó I, Csabay L.:

A Doppler keringésvizsgálatok jelentősége a szülészetben.
Háziorv Továbbképző Szle 1997; 4: 295-299.
148. Szabó I.:

A magzati és a lepényi keringés duplex ultrahangvizsgálata; A lepényi keringés
duplex ultrahangvizsgálata.
In: Hogyan vizsgáljunk ultrahanggal? Szerk. Harkányi Z.
Literatura Medica Kiadó, Budapest; 1997: 68-73, 84-97, 132-135.
99
A disszertáció készítése során felhasznált saját irodalom jegyzéke
I. Szabó I, Csabay L, Német J, Papp Z.:

Transvaginalis színes Doppler-vizsgálat koraterhességben.
II. Szabó I, Csabay L, Németh J, Papp Z.:

Az uterus vérkeringésének transvaginalis színes Doppler ultrahangvizsgálata
koraterhességben.
III. Szabó I, Csabay L, Német J, Papp Z.:

Transvaginal color Doppler study of blood flow in ectopic pregnancies
2nd International Meeting of the European Society of Endosonography in
Gynaecology and Obstetrics (London)
IV. Paulin F, Szabó I, Rigó J.jr, Papp Z.:

Improved prediction of IUGR using ratios of blood flow parameters measured
by color Doppler equipment
In: Perinatal Medicine, Eds. Cosmi EV, Di Renzo GC.
Monduzzi Editore, Bologna; 1993: 943-946.
V. Szabó I, Csabay L, Német J, Papp Z.:

The assessment of pelvic blood flow by transvaginal color Doppler in ectopic
and intrauterine pregnancies
The Fourth World Congress of Ultrasound in Obstetrics and Gynecology
(Budapest)
VI. Szabó I, Paulin F, Rigó J.Jr, Német J, Csabay L, Papp Z.:

Az arteria uterinák véráramlási jellegzetességei a normális terhesség második
felében.
Lege Artis Medicinae 1994; 4: 412-420.
VII. Szabó I, Papp Z.:

Doppler flowmetria
In: Klinikai Genetika, Szerk. Papp Z. Golden Book Kiadó,
Budapest; 1995: 277-287.
VIII. Rigó J. Jr, Szabó I, Paulin F, Papp Z.:

Az arteria uterina pulzatilitási indexe (PI) hypertoniával szövődött
terhességekben
Magyar Radiológia 1995; 69: 1-4.
IX. Papp Z, Sztanyik L, Szabó I, Innovay J.:

Successful pregnancy after bilateral internal iliac artery ligation monitored by
color Doppler imaging.
71
X. Szabó I, Csabay L.:

A Doppler keringésvizsgálatok jelentősége a szülészetben.
Háziorv Továbbképző Szle 1997; 4: 295-299.
XI. Szabó I.:

A magzati és a lepényi keringés duplex ultrahangvizsgálata; A lepényi keringés
duplex ultrahangvizsgálata.
In: Hogyan vizsgáljunk ultrahanggal? Szerk. Harkányi Z.
Literatura Medica Kiadó, Budapest; 1997: 68-73, 84-97, 132-135.
XII. Szabó I, Csabay L, Belics Z, Fekete T, Papp Z.:

A méh vérkeringésének transvaginalis színes Doppler ultrahangvizsgálata
méhen kívüli terhességben
Magy Nőorv L 2000; 65: 259-265.
XIII. Szabó I, Csabay L, Belics Z, Fekete T, Papp Z.:

Assessment of uterine circulation in ectopic pregnancy by transvaginal color
Doppler
Eur J Obst Gyn Reprod Biol (Közlésre elfogadva 2002)
101

Szabo I.D

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Szabo I.D

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Szabo I.D

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Az uterinális véráramlás színkódolt és pulzus Doppler

ultrahangvizsgálata normális és kóros terhességekben

Dr. Szabó István

Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Kar,

Program- és témavezető: Dr. Papp Zoltán egytemi tanár

Az utóbbi évtizedekben végbement látványos fejlődés eredményeként az

Egy évszázaddal ezelőtt az érhálózat és a vérkeringés vizsgálata kizárólag

Egy olyan vizsgálómódszer birtokában, amely a terhesség egész időtartama alatt,

1. Hogyan változik az uterinális véráramlás koraterhességben és milyen

4. 1. Vizsgált terhesek és jellemző adataik

Vizsgálataimat a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati

Esetszám Életkor Vérzéskimaradás Terhességi kor

Nem terhes, fertilis korú nők 104 17 – 41

A koraterhességi vizsgálatsorozatban transvaginalis color és pulzus Doppler

Terhes (n) 231

Súly (gramm) 3116,9 (± 670,3)

Koraszülés (< 37 hét) 37 (15,58 %)

Az áramlásvizsgálatokkal egy időben meghatároztam a lepény helyzetét is.

1. ábra. Terhességi kor szerinti megoszlás a vizsgált betegcsoportban

Terhes (n) 105

3. táblázat. A vizsgált terhesek adatai

0 500 1000 1500 2000 2500 3000

2. ábra. Az újszülöttek súlymegoszlása megoszlás a vizsgált betegcsoportban

Súly (gramm) 1453,2 ± 456 520 2600

Koraszülés (< 37. Hét) 103 (98 %)

4. táblázat. Az újszülöttek jellemzői és a fontosabb neonatalis mutatók

A kontroll csoportot az a 231 normotoniás terhes képezte, akiknél az arteria

Vizsgálataimat a Semmelweis Egyetem I. Sz. Szülészeti és Nőgyógyászati

A mérési ponttól distalisan elhelyezkedő terület keringési ellenállásának

Pulzatilitási index [Gosling és King 1975] (35)

S/D arány [Stuart és mtsai 1980] (36)

A transvaginalis vizsgálatokat 5,0 MHz-es convex elektronikus hüvelyi

A feldolgozásban szereplő mérések mindegyikét magam végeztem, így az

A szülészeti adatbázis kezelésére és a vizsgálati adatok számítógépes

5.1. Az uterinális keringés vizsgálata koraterhességben

A koraterhességi vizsgálatsorozatban nyert mérési eredményeket az alábbi, 5.

5. táblázat. Az uterinális keringésben mért különböző Doppler paraméterek átlag

4. ábra. Fő uterinális arteriából származó Doppler-görbe 7. hetes terhességben

Az áramlási paraméterekben szignifikáns oldalkülönbséget sem terhes, sem nem

4 6.2 8.4 10.6 12.8 15

5. ábra. Az RI változása az arteria uterinakban koraterhességben

4 6.2 8.4 10.6 12.8 15

6. ábra. A PI változása az arteria uterinakban koraterhességben

4 6.2 8.4 10.6 12.8 15

7. ábra. Az átlagsebesség változása az arteria uterinákban koraterhességben

Az arcualt artériák és a spirális arteriolák minden esetben tisztán ábrázolhatók

voltak, értékelhető áramlási képet 50 esetben (94%) sikerült nyernem.

8. ábra. Arcualt artériából származó Doppler-görbe 15 hetes terhességben

kiszélesedett, de a maximális sebességprofil tisztán követhető az egész szívciklus során.

követ magas végdiastolés áramlással (8. ábra).

Az arcualt artériákban is a terhesség idejével arányos impedancia csökkenést

lehetett kimutatni (9. és 10. ábra).

4 6.2 8.4 10.6 12.8 15

9. ábra. RI változása az arteria arcuatákban koraterhességben

4 6.2 8.4 10.6 12.8 15

10. ábra PI változása az arteria arcuatákban koraterhességben

Az arcualt artériákban a rezisztencia és pulzatilitási indexek átlagértéke

11. ábra. Spiralis arteriolából származó Doppler-görbe 15 hetes terhességben