1

„causa unionis, causa fidei, causa reformationis

in capite et membris”

Tanulmányok a konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából

2 3

„causa unionis,
causa fidei, causa
reformationis in
capite et membris”

Tanulmányok a konstanzi zsinat

600. évfordulója alk almából

Printart-Press Kft.
Debrecen, 2014
4 5
Szerkesztette: Bárány Attila
Pósán László
A mű szerzői jogilag védett. Minden jog, így különösen a sokszorosítás, terjesztés
és fordítás joga fenntartva. A mű a kiadó írásbeli hozzájárulása nélkül részeiben
sem reprodukálható, elektronikus rendszerek felhasználásával nem dolgozható fel,
azokban nem tárolható, azokkal nem sokszorosítható és nem terjeszthető.
ISBN 978-963-89963-3-6
Felelős kiadó: a Printart-Press Kft. ügyvezetője
Grafikai-nyomdai előkészítés: Szabó Balázs
Nyomdai munkálatok: Printart-Press Kft.
Tartalomjegyzék
Előszó ..................................................................................................................... 7
A konstanzi zsinat és Európa
Bárány Attila: A Luxemburg-ház nyugati (angol, francia, burgundi) kapcsolatai
1378 és 1416 között ................................................................................................ 10
Bubnó Hedvig: Kaszília küldöttsége a konstanzi zsinaton .................................. 36
Csukovits Enikő: A konstanzi zsinat, mint könyvvásár és tudományos fórum ......... 52
Györkös Attila: Francia egyházpolitikai törekvések a skizma idején
és a konstanzi zsinaton ...........................................................................................60
Kiss Gergely: Magyar követség a pisai zsinaton? XII. Gergely és Magyar-
ország kapcsolata 1408-1409-ben ......................................................................... 70
Kondor Márta: Magyar király a német trónon: Luxemburgi Zsigmond
birodalmi kancelláriája és a királyi tanács (1410–1419) ........................................ 83
E. Kovács Péter: Imperia az imperiumban ........................................................ 101
Maléth Ágnes: A schisma előidézői? Az avignoni pápaság megítélése
a modern magyar történetírásban ......................................................................... 117
Orosz István: Európa a konstanzi zsinat korában ............................................. 129
Pósán László: A Német Lovagrend, a lengyel és a litván állam közötti
konfliktus a konstanzi zsinaton ........................................................................... 144
Prajda Katalin: A Magyar Királyság és a Firenzei Köztársaság
diplomáciai kapcsolatai a Zsigmond-korban ........................................................ 161
Egyház-és jogtörténet
Érszegi Géza: „…az ország szabadságát a konstanzi egyetemes zsinaton esküvel
megerősítették, ahogy az a róla kiadott bullában világosan olvasható” ................ 176
Fedeles Tamás: A Camera Apostolica és a magyar egyházi javadalmak
a konciliarizmus időszakában .............................................................................. 189
F. Romhányi Beatrix: A konstanzi zsinat és a ferences obszervancia
megjelenése Magyarországon ............................................................................... 210
Tusor Péter: A konstanzi bulla „alkalmazása”. A magyar királyi főkegyúri
jog a 15–16. században ....................................................................................... 219
6 7
Magyarország a konstanzi zsinat idején
Gulyás László Szabolcs: Luxemburgi Zsigmond jobbágyköltözéssel
kapcsolatos rendelkezései ...................................................................................... 242
Gyöngyössy Márton: „Gazdag föld – szegény ország”: magyarországi
aranytermelés és aranypénzverés Luxemburgi Zsigmond korában ...................... 255
Kordé Zoltán: Hatalmi-politikai viszonyok Erdélyben
a konstanzi zsinat korában .................................................................................. 269
Sebők Ferenc: A konstanzi zsinat a modern magyar történetírás tükrében ....... 278
C. Tóth Norbert: A király helyettesítése a konstanzi zsinat idején ..................... 289
Bárók, főpapok, humanisták, címerek
Árvai Tünde: „Magnus comes de Hungaria” – Garai Miklós nádor
Nyugat-Európában .............................................................................................. 316
Bozzay Réka: Magyar diákok egyetemjárása a Luxemburgi Zsigmond
korában ................................................................................................................ 328
Gyulai Éva: A Magyar Királyság címere Anjou Renée heraldikai
reprezentációjában ............................................................................................... 341
Jékely Zsombor: Címerkönyvek és címereslevelek: magyar nemesi címerek a
konstanzi zsinat idején ........................................................................................ 355
Kiss Farkas Gábor: Konstanztól Budáig: Pier Paolo Vergerio
és a magyar humanizmus ..................................................................................... 371
Novák Ádám: A sasember fiai. Egy főúri család és familiája
Luxemburgi Zsigmond kíséretében ...................................................................... 385
Prezenszki Erzsébet: Bajoni István, egy XV. századi humanista
főpap életpályája .................................................................................................. 401
Véber János: Barius Miklós, egy humanista műveltségű főpap
a 15. század közepén ............................................................................................ 414
Hadtörténet, hadszervezet, haditechnika a konstanzi zsinat korában
Fodor Pál: Az oszmán hadszervezet a 15. század első felében ........................... 424
B. Szabó János: A huszita hadviselés hatása és adaptációja
Kelet-Közép-Európában ...................................................................................... 432
Veszprémy László: Zsigmond és a husziták küzdelmének első évei.
A hadvezér és diplomata konfliktusa .................................................................... 442
Előszó
„Causa unionis, causa fidei, causa reformationis in capite et membris”
A konstanzi zsinat 600. évfordulója alkalmából a Debreceni Egyetem Törté-
nelmi Intézetének munkatársai 2014. november 5-7. között tudományos konfe-
renciát szerveztek. Jelen kötetünk az ott elhangzott előadások többségének írott
változatát tartalmazza. A konferencia megrendezését lehetővé tevő pályázati
források rendkívül szűkre szabott elszámolási határideje miatt azonban néhány
előadás, mivel írott változata nem, vagy csak későn készült el, sajnos kimaradt a
kötetből. Az e fölötti szomorúságot viszont ellensúlyozza talán az a tény, hogy
ilyen nagyszámú tanulmányt magában foglaló kötet, alig pár héttel a konferenci-
át követően, még soha nem készült. Köszönjük minden előadónak és szerzőnek,
hogy együttműködő partnerek voltak ehhez a rendkívül gyors munkához.
Annak, hogy Debrecenben egy ilyen konferencia szervezésébe fogtunk, több
oka is volt. Egyrészt a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében már évek óta
folyik Luxemburgi Zsigmondnak és korának kutatása. 1997-ben nemzetközi
konferenciát tartottunk „Sigismund Tagung 1387-1997” címmel, ahol képvisel-
tette magát a német kutatás – Jörg K. Hoensch előadása a Zsigmond-kutatás
újabb útjait határozta meg („Schwerpunkte der Sigismund-Forschung nach
1945”) – illetve a magyar középkorkutatók közül Engel Pál és Kubinyi András
is. A közönség soraiban részt vett Bak János (Central European University),
illetve az amerikai medievisták közül a magyar történelem iránt talán leginkább
elkötelezett James Ross Sweeney (Penn State University) is. (A konferencia ide-
gen nyelvű tanulmánykötete néhány évvel később, 2000-ben jelent meg Gunst
Péter és Tilmann Schmidt szerkesztésében, Das Zeitalter König Sigmunds in
Ungarn und im Deutschen Reich címmel (Debrecen, 2000.) Az akkori előadók
közül többen – példának okáért Draskóczy István – a mostani, 2014. évi kon-
ferencián is szerepeltek. A konstanzi zsinat korának Európáját bemutató széles
körképű plenáris nyitó előadást Orosz István akadémikus, professor emeritus, a
Magyar Történelmi Társulat elnöke tartotta.
Másrészt a 600 éves évforduló alkalmából megrendezett tudományos kon-
ferenciával a Debreceni Egyetem egyúttal csatlakozni kívánt a német történet-
írás azon projektjéhez („Das Konziljubiläum 2014-2018. 600 Jahre Konstanzer
Konzil”, http://www.konstanzer-konzil.de), amellyel a konstanzi zsinat évfor-
dulójára emlékeznek. A Konzilstadt Konstanz program egészen 2018-ig tart, és
ezzel a kötettel – illetve ennek majd egy idegen nyelven kiadandó változatával
– a magyar kutatás legújabb eredményeit kívánjuk megismertetni Európában.
8 Előszó 9

Harmadrészt, a Debreceni Egyetem Történelmi Intézetében több éve műkö-

dik egy kutatócsoport, melynek tagjai – akik a jelen konferencia előadói között
is szerepeltek – a középkori Magyar Királyság Európában elfoglalt helyét és
kapcsolatrendszerét vizsgálják. Ez a több éve létező műhely 2014-től a Magyar
Tudományos Akadémia Lendület-pályázatát elnyerve alakította meg az MTA–
Debreceni Egyetem „Lendület” munkacsoportot, „Magyarország a Középkori
Európában” címmel. Ennek a kutatócsoportnak komoly szerepe volt a konferen-
cia megszervezésében, és a tanulmánykötet elkészítésében.
A konferencia szervezése során azt az elvet fogalmaztuk meg, hogy a konstanzi
zsinat időszakával és a Luxemburgi Zsigmond uralkodásával foglalkozó hazai A konstanzi zsinat és Európa
kutatás minél szélesebb palettája jelenhessen meg, ezért nagyobb témakörökhöz
igyekeztünk rendezni az előadásokat. A jelen kötet fejezetei is nagyrészt ezt a
tematikus struktúrát követik.
A konferencia dátumának választása tudatos volt: az akkor már harmincnégy
éve tartó nagy nyugati egyházszakadás felszámolására összehívott XVI. egye-
temes zsinatot 1414. november 5-én nyitotta meg Konstanzban XXIII. János
pápa. A schisma három pápája adta az ötletet, hogy a megnyitóbeszédek megtar-
tására - a Debreceni Egyetem rektora mellett - három felekezet képviselőjét kér-
jük fel. A zsinati konferenciát Bosák Nándor, a Debrecen-Nyíregyházi Római
Katolikus Egyházmegye püspöke, Kocsis Fülöp, a Hajdúdorogi Görögkatolikus
Egyházmegye püspöke, és Fekete Károly, a Debreceni Református Hittudomá-
nyi Egyetem rektora köszöntötte. A konferencián közel ötven előadás hangzott
el. Az előadók gyakorlatilag lefedték az ország összes tudományos központját
és felsőoktatási intézményét. A Debreceni Egyetemen kívül képviseltette magát
az Eötvös Loránd Tudományegyetem, a Károli Gáspár Református Egyetem, a
Miskolci Egyetem, a Nyíregyházi Főiskola, a Pázmány Péter Katolikus Egye-
tem, a Pécsi Tudományegyetem és a Szegedi Tudományegyetem. Jelen voltak az
MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet, a Had-
történelmi Intézet és Múzeum, a Budapesti Történeti Múzeum, a szentendrei
Feren-czy Múzeum, valamint a Honvédelmi Minisztérium kutatói, illetve kép-
viseltette magát több kutatócsoport is (MTA–Hadtörténelmi Intézet és Múze-
um–Szegedi Tudományegyetem–Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
Magyar Medievisztikai Kutatócsoport, továbbá a fent említett debreceni Len-
dület-munkacsoport mellett az MTA-PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kuta-
tócsoport és az MTA BTK TTI „Lendület” Szent Korona Kutatócsoport)

Bárány Attila – Pósán László

432
B. Szabó János
A huszita hadviselés hatása és adaptációja
Kelet-Közép-Európában
A huszita mozgalomhoz kapcsolódva a 15. század elején Csehországban egy
olyan sajátos színezetű, lokális harci kultúra jött létre, ami az addigiaktól eltérő
módon a lovasság helyett a védett helyen, szekerek között harcoló gyalogságot
és a tűzfegyverek használatára fókuszált.1
A husziták megdöbbentő harci sikersorozatának hatására a 15. század kö-
zépső harmadában a csehek lettek Kelet-Közép-Európa „svájciai”, akiknek há-
borús módszertana a 16. század elejéig meghatározó mintát adott a környező
közép-európai területek számára is: Brandenburg vagy Ausztria például már
a huszita háborúk alatt cseh mintára saját harci szekeres csapattesteket hozott
létre, s a huszita háborúk lezárása után a Csehországgal határos keleti német
területek uralkodói előszeretettel fogadtak fel cseh zsoldosokat is.2 Lengyel-
ország szintén tömegesen használt cseh zsoldosokat 15. századi háborúiban.3
Magyarországon viszont e század elején még nincs nyoma a huszita harci szekér
a saját adaptációjának, a huszita háborúkban edződött cseh hadinépet azonban
már Zsigmond király is felhasználta, mind itáliai útján, mind Magyarország
déli határainak védelmére 1437-ben.
Az ő utóda, Habsburg Albert király halála után kirobbanó belháborúban ju-
tott nagy szerep a Felföldet megszálló cseh zsoldosoknak. Vezérük, Jan Giskra
1462-ben végül meghódolt az ifjú Mátyás előtt, megalapozva ezzel a király cse-
hekből, lengyelekből, németekből álló, jórészt a cseh korona országaiból szár-
mazó zsoldosseregét.4 Végső soron Magyarország és Lengyelország a nyugatitól
eltérő helyi feltételeknek és hagyományoknak megfelelően adaptálta az új cseh
metódust a saját lovas kultúrájához, és így a 15. század derekára megszületett a
térségben egy közös jellegzetességeket mutató hadviselési metódus.5
1
Jan Durdik: Husitské vojenství, Praha 1953.; Német kiadása: Jan Durdik: Hussitische Heerwesen. Berlin
1961.
2
Uwe Tresp: Der Einfluß Böhmens auf die Veränderungen im Kriegswesen während des 15. Jahrhunderts:
Ein Beispiel aus Bayern. Husitský Tábor Supplementum 3. (2007) 539–553.
3
Wojciech Iwańczak : Mercenary Warriors – an Example of the International Relations of Czech Lands.
Fasciculi Archaeologiae Historicae 7. (1994) 21–29.
4
Tóth Zoltán: Mátyás király idegen zsoldosserege (A fekete sereg) Budapest, 1925. 54–65.
5
Rázsó Gyula: Mátyás zsoldosseregének hadművészetéről. In Mátyás király, 1458-1490. Szerk. Barta Gá-
bor. Budapest, 1990. 80–102.; Pálosfalvi Tamás: Mátyás hadserege. In: Hunyadi Mátyás, a király. Ha-
gyomány és megújulás a királyi udvarban, 1458–1490. Szerk. Farbaky Péter –Spekner Enikő – Szende
A huszita hadviselés hatása és adaptációja Kelet-Közép-Európában 433
A német hadtörténetírás nagy alakja, Hans Delbrück a 20. század elején
mégis efemer, múló jelenségnek minősítette a huszita sikereket, ami nem tud-
ta érdemben megtörni a nehézlovasság primátusát a térségben, s az akkoriban
szokásos nacionalista buzgalommal utasítottak el ő és tanítványai minden olyan
gondolatot, hogy a németek igazából bármit tanulhattak volna a csehektől6 Vele
szemben – érthető módon – a cseh kutatás a múlt század derekán megjelenő
összefoglalásai a huszita szerkérharcászat sikereit és tartós használatát hangsú-
lyozta (pl. Otakar Frakenberger)7 Ugyanerről a korszakról írva a magyar Tóth
Zoltán is inkább a német Delbrück véleményhez csatlakozott, azt fejtegetve,
hogy már Mátyás profi, külországiakból álló zsoldosseregében is vajmi kevés
nyomát találni a huszita jellegzetességeknek, azaz inkább a régebbi típusú ne-
hézlovasság visszatérése figyelhető meg a cseh korona országainak hadinépen
belül is.8.
A csehekkel sokkal inkább szimpatizáló lengyel szerzők ugyan nem vitatták
a cseh irodalom állításait, de annak kései jelenségeit a lengyel hadtörténeti iro-
dalomban hajlamosak unikális lengyel sajátosságként interpretálni, holott úgy
tűnik, hogy ezek jó része például már az 1440-es években, a Hunyadi János és
Jagelló Ulászló király nevével fémjelzett közös magyar-lengyel oszmán-ellenes
expedíciókban is megmutatkozott.9 Sőt az ezt követő évtizedekből is számos
párhuzamot lehet felfedezni Hunyadi Mátyás magyar és cseh király magyaror-
szági és csehországi alakulatokból álló hadseregének taktikája és a 16–17. szá-
zadi lengyel taktika között.10 Ennek a sajátos harci kultúrának az egységességét
Katalin– Végh András. Budapest, 2008. 295–297.; B. Szabó János: Mátyás seregének gyalogsági pajzsai, a
pavézék . In: Hunyadi Mátyás, a király. Hagyomány és megújulás a királyi udvarban, 1458–1490. Szerk.
Farbaky Péter –Spekner Enikő – Szende Katalin– Végh András. Budapest, 2008. 298–299.
6
Hans Delbrück: Geschichte der Kriegskunst im Rahmen der politischen Geschichte, Dritter Teil: Der
Mittelalter. Berlin 1964. 682–691. ; Szerencsére az ilyen szintű ellentéteken már rég átlépett a német kuta-
tás, lásd Uwe Tresp idézett munkáit.
7
Otakar Frankenberger: Husitské válečnictví po Lipanech. Prague 1960.; újabban: Petr Klučina: Husitská
revoluce na pozadí dobových válek a vojenství. Husitský Tábor Supplementum 3 (2007) 523–537.
8
Tóth Z.: Mátyás király… i. m. 35–41. o.
9
Zdzislaw Zygulski Jr.: The Wagon Laager. Fasciculi Archaeologiae Historicae 7 (1994) 15–19.; John
Jefferson: The Holy Wars of King Wladislas and Sultan Murad: The Ottoman-Christian Conflict from
1438–1444. Leiden–Boston 2012. 200–215., 348–356.; Ha pedig felmerült a külső kapcsolatok lehetősége,
akkor a lengyel kutatók is szívesebben kerestek távolabbi párhuzamokat, lásd Bagi Zoltán: Világok harca:
császári-királyi hadsereg szervezete és nemzetiségi összetétele a tizenöt éves háború időszakába. Keletku-
tatás, 2011. ősz. 58–59.
10
Jan Wimmer: Jan Sobieski’s Art of War. In: Historia Militaris Polonica. Ed. Witold Biegański Vol. 2.
Warszawa 1977. 20–22.; v. ö. Gyalókay Jenő: A sziléziai hadjárat 1474. Hadtörténelmi Közlemények, 53.
(1940) 1–19.; Lengyel csatarend, 1634: Richard Brzezinski – Angus McBride: Polish Armies, 1569–1696. 2.
Oxford: 1988. 47.; v. ö. Rázsó Gyula rekonstrukcióját Corvin Mátyás 1487. évi csatarendjéről: Rázsó Gy.:
Mátyás zsoldosseregének … i. m. 103.
434 B. Szabó János
a 15–16. században a régió egyes országai között vándorló zsoldkompániák, a
cseh és magyar gyalogos- és lovascsapatok, vagy akár az Észak-Balkánról érke-
ző könnyűlovasok (a rácok vagy huszárok) is folyamatosan erősítettek.11
Ugyanakkor a balkáni területek meghódítása, illetve a magyar, lengyel és
cseh csapatokkal való kontaktus révén az Oszmán Birodalom hadseregére is
nagyon jelentős hatást gyakorolt ez a kelet-közép európai harci kultúra az ost-
romtüzérség, a tűzfegyverekkel felszerelt szekérvár, vagy a kopjás, pajzsos csa-
talovasság használata tekintetében is.12
A huszita hadviselés jellegzetességei – a szekerek harci alkalmazása13
A huszita hadsereg emblematikus szereplője a tűzfegyverekkel és gyalogsággal
megrakott harci szekér volt – nem véletlen, hogy a hadsereg legkisebb szerve-
zeti egységének is a szekér illetve annak legénysége számított. Egy hadiszekér
személyzete megközelítőleg 18-21 főből állt, amiből ketten szakállas puská-
val, hat számszeríjjal, négyen harci cséphadaróval, négyen dárdával és hosszú
kampóval, ketten pavézével és karddal voltak felfegyverezve. A személyzethez
tartozott továbbá két hajtó, akiknek egyedüli feladata a lovak irányítása és szük-
ség esetén gyors be- és kifogása volt. A legénység létszáma a kijelölt feladatnak
megfelelően változhatott. Tíz szekér alkotott egy magasabb szervezeti egységet
egy tizedes irányítása alatt, aki felelt azért, hogy az alárendelt szekerek szabá-
lyosan tartsák az alakzatot. A rangban eggyel felette álló vezér alá egy egész
szekéroszlop tartozott, míg a ranglétra legtetején állt a szekerek fővezére. 14
11
Jan Wimmer: Historia piechoty polskiej: do roku 1864. Warszawa 1978. 94.; Fedeles Tamás: A ki-
rály és a lázadó herceg. Az Újlaki Lőrinc és szövetségesei elleni királyi hadjárat (1491–1495) Szegedi
Középkortörténeti Könyvtár 27. (Szeged: Szegedi Középkorász Műhely, 2012) 56–61., 181., 187., 198.,
203., 207., 209.; B. Szabó János: A honfoglalóktól a huszárokig. A magyar könnyűlovasságról. Budapest
2010. 147–153., 220–221.; Marek Plewczyński: Söldnertruppen in Polen um die Wende des 15. und 16.
Jahrhunderts. In: From Crécy to Mohács. Warfare in the Late Middle. XXII. Kongreß der Internationalen
Kommission für Militärgeschichte Wien 1996. Wien, 1997. 358–360.
12
Fodor Pál: Ottoman Warfare, 1300–1453. In: The Cambridge History of Turkey. Volume I. Byzantium
to Turkey, 1071–1453. Ed. Kate Fleet. Cambridge, 2009. 192–226.; Đurđica Petrović : Fire-arms in the
Balkans on the eve of and after the Ottoman Conquests of the Fourteenth and Fifteenth Centuries.” In:
War, technology and society in the Middle East. Eds. V. J. Parry–M. E. Yapp . London, 1975. 164–194.;
Brian L. Davies: Guliai-gorod, Wagenburg, and Tabor Tactics in 16th-17th century Muscovy and Eastern
Europe. In: Warfare in Eastern Europe. Ed. Brian L. Davies. Leiden, 2012. 98–103.; B. Szabó J.: A hon-
foglalóktól… i. m. 136–153., 220–221.
13
A magyar irodalomban: Tóth Zoltán: A huszita eredetű szekérvár. Hadtörténelmi Közlemények, 1916.
265–311., Tóth Zoltán: A huszita szekérvár a magyar hadviselésben, Hadtörténelmi Közlemények, 1918.
1–32., 159–181. o.; újabban Tóth Dominik készített e tárgyban BA szakdolgozatot a Károli Gáspár refor-
mátus Egyetem történelem szakán „Hunyadi János felemelkedése az első huszita betöréstől kormányzóvá
válásáig (1428-1446) A huszita típusú szekérvár szerepe Hunyadi katonai-politikai pályafutása során a
tárgyalt időszakban” címmel.
14
Durdík: Husitské … i. m. 117–118.
A huszita hadviselés hatása és adaptációja Kelet-Közép-Európában 435
A szekerektől külön szolgáló gyalogosok szakaszokba (’roty’) voltak be-
osztva, ezek élén az egységek parancsnokaival (’rotymajstri’). Több szakaszból
álltak a mai századoknak megfeleltethető egységek (’houfy’), a századosoknak
megfeleltethető vezérekkel (’setníci’), akik felett már csak a gyalogság főpa-
rancsnoka foglalt helyet a ranglétrán. Ezekre a drabantoknak/darabontoknak
nevezett katonákra várt a legnagyobb ’karrier’ Kelet-Közép-Európában. 15
Mellettük a lovasság jóval kisebb létszámú seregtest volt, jellemzően könnyű
fegyverzettel ellátva. A szekerek mellett kitűnő támogató fegyvernemnek bizo-
nyult, bár jelentőségét rendszerint alábecsülik a cseh – és a külföldi – irodalom-
ban is, holott számos esetben kedvező vélemények hangzottak el a korszak cseh
lovasságáról, s Sameul Beňa új kutatási szerint az ő „kis háborús” tevékenysé-
gük nagyon is szerves kiegészítője volt a jellegzetes cseh szekérharcászatnak. 16
Ugyanis a szekérvár mozgás közben meglehetősen sebezhetőnek számított, így
a lovas elő-, utó- és oldalvédek feladata volt az esetlegesen lesből támadó csa-
patokat lehetőség szerinti feltartóztatása, amíg a szekérvár felvette négyzet ala-
kú formációját. Menetoszlopban is mindig egy lovas elővéd haladt legelöl. Azt
követte általában egy négyes oszlop, a két szélen a hadi-, belül pedig a málhás
szekerekkel, és ezek között haladt a gyalogság. Az oldalvédekkel is megerősített
menetoszlopot végül egy utóvéd zárta.
Táborveréskor a szekerek négyszög alakba álltak fel; belül a málhás sze-
kerek alkottak egy második négyzetet. A négyzet sarkai illetve az egymással
átellenben lévő két kapu volt a legjobban őrizve. Ha tovább maradtak egy hely-
ben, a külső védvonalat árkokkal, töltésekkel, farkasvermekkel erősítették meg
– ilyenkor a kapuknál például akár felvonóhidakat is építettek. 17
A védelemben igen jelentős szerep jutott a különféle tűzfegyvereknek is.
Tóth Zoltán eleve úgy értékelte a huszita szekérvárat, mint a mozgó tábori tü-
zérség korai mintapéldáját.18 Hogy a tüzérség esetében valóban mintáról volt
szó, mi sem jelzi jobban, mint az,hogy a különféle űrméretű, funkciójú tűz-
fegyverek sokszor német eredetű elnevezései cseh közvetítéssel, vagy épp cseh
alakjukban honosodtak meg a magyar nyelvben, mint a máig élő puska, pisztoly
vagy a mára kiveszett elnevezések, mint a hoffnica, strubnica, tarasnica.19 (E je-
lenséget pedig aligha lehet elválasztani attól a ténytől, hogy a Magyarországon
15
Durdík.: Husitské … i. m. 118.
16
Samuel Beňa: The Small War in the Late Middle Ages: A Comparison of the English and Bohemian
Experience. MA Thesis in Medieval Studies. CEU Budapest, 2014.
17
Durdík: Husitské … i. m. 129–134.
18
Tóth Z.: A huszita eredetű … i. m. 286–287.; Tóth Z.: A huszita szekérvár … i. m. 172. o. 1. j.
19
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 3. kötet. Budapest, 1976, Akadémiai Kiadó. 216., 316. o.;
a késő-középkori magyarországi tüzérségi terminológiához: Fedeles T.: A király … 67–71.
436 B. Szabó János
a tüzérség épp Zsigmond király uralma alatt vált a hadsereg szerves részévé, aki
több évtizedes küzdelmet folytatott a tűzfegyverekkel mesterien bánó lázadó
cseh alattvalói ellen.20)
A huszita szekérharcászat legkifinomultabb formáját a manőverező szekér-
várak összecsapásai jelentették (mint például 1434-ben Lipannál a csata kezdeti
szakaszában), de ezek hiánya nem jelentett azt, hogy az álló, zárt szekérvár
vesztett volna jelentőségéből.21 Sőt! Ez a jelentős védelmi értékkel bíró alkal-
mazási forma igen nagy jelentőségre tett szert a lengyel hadseregben, ahol még
a 17. században is előszeretettel és sikerrel használták keleti határaikon a lovas-
sági túlerővel bíró ellenségeikkel – például a tatárokkal – szemben.22
A lengyelek saját módszereiket a korábban szerzett huszita harci tapasz-
talatokra támaszkodva alakították ki. A harc kezdő szakaszában a támadók
rendjét igyekeztek ágyú- és puskatűzzel minél jobban megbontani, és soraikat
összekuszálni. Azokat, akik mégis eljutottak a szekérvár közvetlen közelébe,
szálfegyverekkel tették harcképtelenné. Ha már ilyen módon megakasztották a
támadást, és kellőképp meggyengítették az ellenfél harci morálját, akkor meg-
bontották oldalt a szekérvár falát és lehetőség szerint mindkét oldalról szárny-
támadást intéztek a támadók ellen. Ez rendszerint el is érte a kívánt hatást;
az ellenfél harci kedve végképp megtört és megpróbált elmenekülni.23 (Mint
például 1531-ben a moldvaiak Obertynnél.24)
A magyarországi alkalmazás kérdése jóval kevésbé feldolgozott és proble-
matikusabb is. Hazánkban majdnem pontosan száz éve foglakozott utoljára ér-
demben a témával Tóth Zoltán A huszita szekérvár a magyar hadviselésben című
1918-ban megjelent tanulmányában – főleg Bonfini adatait értelmezve. 25 Ebből
az állapotból csak nemrégiben lépett tovább a kutatás egy amerikai szerzőnek,
John Jeffersonnak köszönhetően, aki a várnai csatára vonatkozó források tanul-
mányozása során felfedezte azt, hogy a források szerint csata első szakaszában a
harci szekerek nem zárt védelmi alakzatban voltak beépítve a magyar harcrend-
be, hanem az első vonalban tevékenykedő magyar lovasság hátvédjét képezték,
20
Veszprémy László: Haditechnikai újítások és kéziratok Zsigmond környezetében. In: Lovagvilág Ma-
gyarországon. Budapest, 2008. 187–202. ; Veszprémy László: Bombardes, arquebuses et manuscrits de
l’art militaire. L’apparition des armes à feu en Hongrie jusqu’en 1526 . In: Armes et cultures de guerre en
Europe centrale XVe siècle–XIXe siècle. Cahiers d’études et de recherches du musée de l’Armée. No. 6.
2005–2006. Paris, 2008. 139–154.
21
Tóth Z.: A huszita szekérvár … i. m. 308–09.
22
Zygulski: The Wagon Laager … i. m. 18–20.
23
Durdík: Husitské … i. m. 141–142.
24
Marek Plewczynski: Obertyn 1531 (Historyczne Bitwy), Warszawa 1994,
25
Tóth Z.: A huszita szekérvár … i. m.
A huszita hadviselés hatása és adaptációja Kelet-Közép-Európában 437
mintegy gyalogsággal és tüzérséggel megerősített második vonalként.26 Ennek
a csatának nem lehet eléggé hangsúlyozni a fontosságát, mert ekkor került elő-
ször oszmán kézre egy komplett szekérvár és ezután jelent meg az oszmán
taktikában a tabur cengi taktika. Ennek hatékonyságával maguk a magyarok is
kénytelenek voltak szembesülni már igen korán, 1448-ban Rigómezőnél, majd
pedig később, 1526-ban Mohácsnál is.27 Az oszmánok és mogul szövetségeseik
nagy sikerrel használték ezt a metódust például 1514-ben Iránban Csaldirannál
vagy 1526-ban az Indiában Panipatnál – világtörténelmet írva vele – de iráni
ellenségeik is viszonylag gyorsan eltanulták tőlük. 28
A kisebb kaliberű lőfegyverekkel ellátott szekerek harci használta a 16. szá-
zadi magyar hadszíntéren még alapos feldolgozásra vár: az azonban bizonyos,
hogy mind az oszmánok (pl. az 1551. évi szegedi csatában), mind a keresztény
erők (például az erdélyiek 1596-ban Temesvárnál a krími tatárokkal szemben)
még kifejezetten sikerrel használták azokat. Ezért is kerülhetett be egy róluk
szóló rész, Lazarus Freiherr von Schwendi, a jeles 16. századi német hadvezér
és hadtudós munkájába.29
A gyalogsági fegyverzet
A huszita típusú harci szekerek szerepe mellett azonban több más sajátosságra is
érdemes lenne felfigyelni! 14. század közepén a Csehországot uraló Luxemburg
dinasztia, és a Magyarországon uralkodó Anjouk itáliai hadjáratai révén igen
jelentős hadikulturális hatások érték mindkét országot, s ennek köszönhetően
honosodott meg az 1300-as évek végére bizonyos pajzsfajták elnevezéseként a
pavéze, illetve a magyar nyelvben az ebből eredeztethető a pajzs szó is.30
26
Jefferson: The Holy Wars … i. m. 472. o.
27
Emanuel Constantin Angtoche: Du tábor de Jan Zizka et de Jean Hunyadi au tâbur çengi des armées
ottomanes.” Turcica, 36. (2004) 91–124. ; B. Szabó János: A mohácsi csata. 3. kiad. Budapest 2013. 130–
131., 144–154. o.
28
Ágoston Gábor: A tűzfegyverek elterjedése a muszlim világban. In: Európa és az oszmán hódítás, Buda-
pest, 2014. 212–215.
29
Istvánffy Miklós magyarok dolgiról írt históriája Tállyai Pál XVII. századi fordításában. I/2. könyv. Bu-
dapest 2003. 177.; Somogyi Ambrus: História magyar- és Erdélyország dolgairól az 1490-es évtől 1606-ig.
2. k. Máriabesnyő 2013.54.: Klučina: Husitská revoluce … 535 17. j.
30
Vladimir Denkstein: Pavises of the Bohemian Type. Sborník Národního Muzea v Praze. XIX. (1965)
117–122. , 152. o.; Berrár Jolán–Károly Sándor szerk.: Régi magyar glosszárium. Budapest. 1984 559–560.
; A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára. 3. kötet. Budapest, 1976, Akadémiai Kiadó 61–62.; v. ö.
Kalmár János: Hunyadi János bécsi hadseregének pajzsai. Folia Archaeologia, 18. (1966/1967) 157.; A
hatás azonban feltehetően nem csupán egyirányú volt: a sienai Tommaso Fecini krónikájában azt olvas-
hatjuk, hogy Zsigmond király kíséretében lévő magyarok és németek 1432-ben több mint ezer lovassal és
600 puskással (iscoppettieri colle bonbardette) érkeztek Sienába. Állítólag ezen a vidéken először láttak ilyen
lőfegyvereket. (E. Kovács Péter szíves szóbeli közlése.)
438 B. Szabó János
Egyes vélemények szerint a nagyméretű állópajzsok itáliai hagyománya
Csehországban ötvöződött a „litván pavézének” nevezett kisebb, lovassági pajzs
– mint amilyen például Mátyás király Párizsban őrzött halotti pajzsa – szerke-
zeti megoldásával, s ennek köszönhetően jött volna létre a cseh pavézék jelleg-
zetes, enyhén íves, középen lefelé szélesedő kiugró gerinccel merevített formája.
(Amely számos rokon vonást mutat az Ázsiában már régóta használatos hasonló
méretű gyalogsági állópajzsokkal.)31
A cseh gyalogság körében hamar népszerűvé vált védőfegyverek – haszná-
lóikkal, a cseh zsoldosokkal együtt – pedig a 15. század első felében a huszita
háborúknak köszönhetően váltak majd egy évszázadra általánosan ismerté Kö-
zép-Európa szerte.32
És nem pusztán maga a tárgy volt az egyetlen kapcsolódási pont. Az 17.
század elején író Istvánffy Miklósig visszanyúló régebbi vélekedések szerint
Hunyadi Mátyás seregét az Oszmán Birodalom janicsárjainak mintájára szer-
vezett gyalogság alkotta volna, ám Tóth Zoltán már az 1920-as években kimu-
tatta, hogy valójában Mátyás külföldi zsoldosai között meglehetősen alárendelt
szerep jutott a gyalogságnak, így ő az oszmán minta követését sem tartotta
bizonyíthatónak.33 Az esetleges hasonlóság lehetőségét mégsem lehetséges ilyen
módon egyszerűen lesöpörni az asztalról, hiszen az oszmánoknál is a lovasság
számított a fő fegyvernemnek – amit Tóth ez esetben teljes mértékben figyel-
men kívül hagyott.
1481-ban Mátyás maga így foglalta össze a pavézével felszerelt gyalogsága
harctéri feladatát Veronai Gábor egri püspökhöz írt közismert levelében: „…
a gyalogság szinte egészét meg a puskásokat vértesek és pajzsosok veszik körül, ép-
pen úgy, mintha azok bástya mögött állnának. Mert az egymásnak vetett nagyobb
pajzsok kör alakban erődítmény képét mutatják és falhoz hasonlítanak, melyek vé-
delmében a gyalogosok s az összes középütt állók szinte bástyafalak vagy sáncok mö-
gül harcolnak, és adott alkalommal törnek elő onnét”34 E leírás szerint a gyalogság
31
Denkstein: Pavises … i. m. 159. o. 48. j. ; Günther Düriegl: Die Tartschen (Pavesen) In: Werhafte Stadt.
Das Wiener Bürgerliche Zeughaus im 15. und 16. Jahrhundert. Historische Museum der Stadt Wien 101.
Sonderaustellung 15. Mai bis 21. September 1986. Eingenverlag der Museum der Stadt Wien. Wien 1986.
24.; Helmut Nickel: The Mutual Influence of Europe and Asia int he Field of Arms and Armour. In: David
Nicolle ed.: A Companion to Medieval Arms and Armour. Woodbridge 2002,. 116. o.; Mátyás király
halotti pajzsa: Densktein, 1962, 226. és 51. kép
32
Uwe Treps.: Söldner aus Böhmen. Im Dienst deutscher Fürsten: Kriegsgeschäft und Heeresorganisation
im 15. Jahrhunder. Paderborn–München–Wien–Zürich 2004. 22–130.
33
Tóth Z.: Mátyás király .. i. m. 74–112.
34
Fraknói Vilmos szerk.: Mátyás király levelei. Külügyi osztály. Második kötet, 1480-1490. Budapest,
1895.107-108.; V. Kovács Sándor szerk: Magyar humanisták levelei. XV–XVI. század. Budapest, 1971,
269–270.
A huszita hadviselés hatása és adaptációja Kelet-Közép-Európában 439
szerepe, felosztása, taktikája tulajdonképpen megfelelt a kor itáliai zsoldosse-
regeiben uralkodó szokásoknak.35 A király által vázolt harcrendről a korszak
nemrégiben elhunyt kiváló hadtörténész kutatója, Rázsó Gyula úgy vélekedett,
hogy a pavézékből álló „fallal” körbevett centrum a csatarendben kifejezetten
magyar sajátosság lett volna.36 Érdemes azonban felhívni a figyelmet, hogy a
1487-ből leírt magyar csatarend összességében kifejezetten hasonlít a korban
szokásos oszmán csatarendre, melynek centrumában rendszerint a pavézékhez
hasonló, nagyméretű állópajzsokkal körülvett állásban a szultánok elitgyalog-
sága, a janicsárság kapott helyet.37
Tehát megállapítható, hogy – a cseh példa nyomán –a térségben nem csak
a tüzérségnek jutott nagy szerep, hanem a számszeríjakkal majd a 16. század
elejétől pedig már döntően kézi puskákkal felszerelt gyalogságnak is. (A 16.
század elejére már akár a gyalogság ¾-ed része rendelkezhetett lőfegyverrel!)
Ám a hadseregeknek ez a gyalogos komponense Csehországon kívül nem jutott
túlsúlyra a lovasság rovására: a gyalogság létszáma ugyanis Lengyelországban
és Magyarországon is csak ritkán haladta meg a seregek egy harmadát.38
A lovasságra gyakorolt hatás
A 15. század első felében a térség katonai viszonyait is taglaló francia Gilles
Le Bourier szerint Magyarország „gyakran áll nagy háborúban a szaracénok-
kal, kisméretű reflexíjaik és számszeríjaik vannak, melyekkel jól lőnek, jó lovaik
vannak, kevés és könnyű fegyverzetet viselnek, nagyon nem szívesen szállnak
le lovukról a harchoz.”39
Ennek a forrásnak a kapcsán feltétlenül fel kell hívni a figyelmet az Európa-
szerte népszerű lovas számszeríjászok magyarországi jelenlétére – ami eléggé
valószínűsíthető módon a cseh lovasság hatásának tudható be. A hazai források
35
Michael Mallett: Mercenaries and their Masters. Warfare in Renaissance Italy. London–Sydney–Toronto
1974. 153–157.; Peter Blastenbrei: Dis Sforza und ihr Heer. Studien zur Struktur-, Wirtschafts- und
Sozialgeschichte der Söldnerwesens in der italienisch Frührenaissance. Heidelberg 1987., 116–119.
36
Rázsó Gy.: Mátyás seregének … i. m. 90–91., 94–95.
37 Konstantin Mihajlović: Memoirs of a Janissary. (Transl. by Stolz, Benjamin.) Ann Harbor 1975., 165.;
Ennyiben tehát mégiscsak helytálló lehetett Istvánffy megállapítása, v. ö. Tóth Z.: Mátyás király … 98–
102.
38
Veszprémy László: Zsigmond, a katonai reformer? A haditechnikai írásbeliség és a technikai újítások kora.
Hadtörténelmi Közlemények, 111. (1998) 657–666.; B. Szabó János: A mohácsi csata és a hadügyi forrada-
lom. 1. rész. A magyar királyság hadserege 1526-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 117. (2004) 450–455.,
470–474.; Wimmer: Historia piechoty polskiej… i. m. 89–104.
39
Le Bourier leíársa: Csernus Sándor: A 15. századi francia útleírások Magyarország-képe. In: Monok István
szerk.: Régi és új peregrinációk. Magyarok külföldön és külföldiek Magyarországon. II. k. Budapest–Sze-
ged, 2003. 1013–1014.
440 B. Szabó János
ugyan alig-alig említik a lovas számszeríjászokat, egyelőre talán csak címerké-
pet lehetne hozzájuk rendelni.40 bár 1481-ben is akadt olyan magyar vitéz, aki
lovas számszeríjászként szolgált a nápolyi király seregében.41 Bonfini viszont
már Hunyadi János 1441-es és 1442-es csatái kapcsán említett történeti mű-
vében hippobalisták jelenlétét a magyar sereg szárnyain és a lovasság harmadik
vonalában, a nehézlovasság mögött – tehát jórészt azokon a helyeken, ahol a
cseh Cenovi Vlček munkája szerint a lovas számszeríjászok helye volt a csata-
rendben. (Egyéb részletesebb források híján egyelőre nehezen lenne eldönthető,
hogy ezek a leírások saját korának, vagy a fél évszázaddal korábbi időszaknak
a viszonyait tükrözik. 42) Az azonban bizonyos, hogy Tóth Zoltán elképzelése-
ivel szemben Mátyás zsoldosseregének idegen zsoldos lovasságát sem csak ne-
hézpáncélos lándzsások alkották, hanem számottevő részben könnyűlovasnak
számító lovas számszeríjászok is – akiknek szolgálatait már Zsigmond király
igénybe vette.43 Ez a csapatnem a késő középkorban a Cseh Királyság katona-
ságának meghatározó elemét jelentették: arányuk a lovasságon belül a kéthar-
madot, sőt a háromnegyedet is elérhette!44 A magyarok mellett ők is kiválóan
megállták a helyüket könnyűlovasként: a közhiedelemmel ellentétben Mátyás
király elhíresült 1474. évi sziléziai hadjáratának nem egy fontos haditette is
hozzájuk fűződik. 45
Taktikai következmények
A 16. század eleji velencei diplomáciai források szerint a Magyar Királyság
40
A gyanúba vehető, páncélba öltözött, kisméretű pavézével és számszeríjjal is rendelkező alak: Mátyás ki-
rály botfalvi Both Jakab fiainak, Szilveszternek és Jánosnak adományozott címere, 1460. február 1. (MOL,
DL 73414.)
41
Gábor „ballistero ad cavallo”: Nagy Iván–Nyáry Albert: Magyar diplomáciai emlékek Mátyás király ko-
rából, 1458–1490. 3. k. Budapest, 1877. 4., A magyarországi számszeríjászokra vonatkozó korai adatok
áttekintése: Veszprémy László: Anonymus Gestájának néhány hadtörténeti vonatkozása. Hadtörténelmi
Közlemények, 106. (1993). 12. 18. j.; II. Frigyes 1238-ban lovas számszeríjászokat kért IV. Bélától az itáliai
hadszíntérre. Peter Thorau: Der Krieg und das Geld. Ritter und Söldner in den Heeren Kaisers Friedrichs
II. Historische Zeitschrift, 268. (1999). 627.
42
Bonfini, Antonio: A magyar történelem tizedei. [Ford.: Kulcsár Péter.] Budapest, 1995. 593., 613.
43
Az 1430-as évek elején is voltak már cseh könnyűlovasok Zsigmond király itáliai kíséretében. ( E. Kovács
Péter szíves szóbeli közlése)
44
Az 1477-es hadjárat előtt összegyűlt seregben Bonfini kifejezetten megkülönböztette a cseheknél a lovas
és gyalogos számszeríjászokat (Bonfini, A.: A magyar történelem … i. m. 816.), ez a különbségtétel azonban
kissé elsikkadt Heltai magyar fordításában, amire Tóth Zoltán támaszkodott.; A lovas számszeríjászok
arányáról a 15. századi cseh zsoldos lovasságon belül: Tresp: Söldner aus Böhmen … i. m. 377–379.; Hagyo-
mányos jelentőségükről Szilézia térségében: Mateusz Goliński: Some Remarks on the Issue of the Tactical
Organiztion of Knight Forces (and addition to the Recent History of Poland.) In: Warfare int he Middle
Ages. (Acta Archaeologica Lodzinesia Nr. 47.) Łodz 2001. 67–70., Vö. Zarnóczk Attila: Fegyverzet, ka-
tonai felszerelés, hadsereg Magyarországon Hunyadi Mátyás korában. Hadtörténeti Közlemények 103.
(1990) 42.
45
V. ö. Gyalókay Jenő: A sziléziai hadjárat… i. m.
A huszita hadviselés hatása és adaptációja Kelet-Közép-Európában 441
40.000, a Lengyel Királyság 50.000, Csehország pedig 6.000, a mozgósítható
lovassal rendelkezett – ami azonban csak a „lovassági nagyhatalomnak” számí-
tó magyar és lengyel szomszédaihoz képest volt kevés Európában. (A magyar
kutatók szerint ugyanekkor az Oszmán Birodalomnak csak az európai fele több
mint 50.000 lovast tudott kiállítani.)46
Ennek megfelelően a térség hatalmai többnyire nem szorultak rá, hogy az
ellenfeleik lovasságával szemben védtelenebb gyalogságukat állítsák szembe,
így a kelet-közép európai gyalogság esetében nyugati kortársaikhoz képet óriási
tűzerő mellett, a nyugaton egyre népszerűbbé váló, ám a tűzerőt csökkentő pika
alkalmazása sokáig kevéssé szükséges lépésnek tűnhetett, ami jó ideig korlátoz-
ta az új svájci-német típusú gyalogság terjedését a térségben.47
Ahogyan a 15. század végén II. Ulászló magyar és cseh király hadvezére,
Cenovi Vlček megfogalmazta, a gyalogságot kísérő lovassággal szemben elért
fölény megpecsételi a legerősebb nyugati típusú, zárt rendben harcoló gyalogság
sorsát is: „Ha a svájciak vagy a németek zárt csatarendbe sorakoznak – hagyni
kell őket, hogy ezt tegyék, hiszen senkit nem fognak legyőzni, amíg állnak. Az
ellenség lovasságát kell megtámadnod [királyom], elválasztani őket a gyalog-
ságtól, és Isten segedelmével legyőzöd őket [az ellenség lovasait]. Ezután azt
tehetsz a gyalogsággal, amit jónak látsz, ágyúval tüzelve rájuk.”48
Bár a metódus Kelet-Közép-Európában csak ritkán került kipróbálásra,
a gondolatmenet helyessége felől aligha lehet kétségünk, mert a térség kivá-
ló harckézségű, a korabeli nyugat-európai zsoldos csapatoknál jól tűzerősebb
gyalogságának is ez okozta a vesztét. A cseh és lengyel nehézgyalogság kataszt-
rófája 1504-ben a schönbergi – más néven wenzenbachi – csatában, 1526-ban
pedig Mohácsnál, végső soron valóban az ellenfél lovassági sikereinek voltak
köszönhetőek.49
46
Balogh István: Velencei diplomaták Magyarországról, 1500–1526. Forrástanulmány. Szeged, 1929. II.
VIII–IX. , XVIII., XXXIII.; Andrzej Nadolski ed.: Uzbrojenie w Polsce średniowiecznej, 1350–1450 (Arms
and armour in medieval Poland 1350–1450). Łódź 1990. 475.; Dávid Géza–Fodor Pál: Az oszmán tímár-
birtokos haderő nagysága és összetétele a XVII. század második felében. Hadtörténelmi Közlemények
117. (2004) 499–505.; Fodor Pál – Szakály Ferenc: A kenyérmezei csata (1479. október 13.) Hadtörténelmi
Közlemények 111. (1998) 309–350.
47
Jan Wimmer: L’infanterie dans l’ armée polonaise aux XVe–XVIIIe siécles” In Histoire militaire de la
Pologne: problèmes choisis. Redacteurs: Witold Bieganski, Piotr Stawecki, Janusz Wojtasik. Varsavie 1970.
83.; A térség hadügyi viszonyainak további alakulásáról a 16–17. században: B. Szabó János: Bethlen Gábor,
az újjászervező. 1. rész. a kora újkori hadügyi fejlődés Kelet-Közép-Európában: az Erdélyi Fejedelemség
példája a XVII. század első felében. Hadtörténelmi Közlemények, 126. (2013) 963–988.
48
Frankenberger: Husitské válečnitcví… i. m. [Az idézett részlet Samuel Beňa angol fordításának magyarra
fordított verziója.]
49
Tresp: Söldner aus Böhmen … i. m. 74–75.; B. Szabó János: A mohácsi csata és a „hadügyi forradalom.” II.
rész. A magyar hadsereg a mohácsi csatában. Hadtörténelmi Közlemények, 118. (2005). 589–609.