ADRIANA

MOTTA
SWINGER
erotikus regény

KALLIOPÉ
KIADÓ
2016
Adriana Motta © 2016
facebook.com / Swingerkönyv
wwwswingerkonyv.hu | info@swingerkonyv.hu
ISBN 978–615–5378–13–3
ISSN 2416 2639
Kalliopé Kiadó, 2016 Veszprém
www kalliope.hu | info@kalliope.hu
Felelős kiadó: Zsiga Henrik
Korrektor: Friedrich Zoltán
Kiadói munkatárs: Bodogán Zsófia Flóra
Borítóterv, tördelés: Wéber Dávid | www.vangogh.hu
Borítófotő: shutterstock.com
Nyomdai munkák: OOK-Press Kft.
Felelős vezető: Szathmáry Attila ügyvezető

Kitalált történet, a szereplők nem valós személyek, bármilyen

hasonlóság a valósággal csak a véletlen műve.
 I. FEJEZET
MESSZIRŐL JÖTT FÉRFI

Viki az ügyfelek távozása után a másnapi szerződések

előkészítésével befejezi a papírmunkát is. Bekapcsolja a riasztót,
bezárja a megerősített ajtót, az irodaház liftje a mélygarázsba
viszi. Az időjárásról beszélget a biztonsági őrrel, alig törődik
vele, néhány perccel később, a kocsija kormánya mögött ülve
már arra sem emlékszik, volt-e rajta szemüveg, vagy viselt-e
bajuszt. A kijáratot lezáró sorompó felnyílását várja.
Új irodája Pest belvárosában gazdasági joggal foglalkozik,
gyorsasága és eredményessége miatt megbízói továbbadják a
nevét. Féléves, tűzpiros Mazdája első önálló beruházása, az
irodáját bérli, lakása vételárát polgári ügyekben bíráskodó apja
kiegészítette. A kocsiban a bőr és a műanyag kettőse
hamisíthatatlan „újautó"- illattal fogadja, bővülő ügyfélkörére, a
végeláthatatlan munkanapokra emlékezteti. A magánélet várja,
félreteheti ügyvédi szerepét, csajnak érzi magát, fiatal,
felszabadult nőnek. Szabadon elbújhat, beleveszhet a nagyváros
tömegének ismeretlenségébe vagy lakásának védelmező,
személyes terébe.
Még nincs vége a napnak. Találkozója lesz, Andrással és
Mártival együtt tanultak a szigorlataikra. A házaspár két
generációra visszatekintő ügyvédi praxist vett át a
megyeszékhelyen, polgári és büntetőügyeket is vállalnak.
Második gyermekük Márti gömbölyödő pocakjában növekszik.
Utoljára egy éve utaztak a fővárosba. A kétnapos bűnügyi
továbbképzés záróvacsoráján személyes ismeretségeket
kívánnak kötni. Nem gazdasági, sőt nem polgárjogi találkozóra
készülnek, büntetőeljárásra szakosodott kollégák körében
töltenek néhány órát. Viki ritkán jelenik meg rendezvényen,
magánbeszélgetésekkel építi kapcsolatait. A meghívás
elfogadásával Andrásék kérésének tesz eleget. Várja a
viszontlátást évfolyamtársaival, mesélhetnek a családjukról és a
szakmai előrejutásukról.
Büntetőperekben ítélkező bírók, ügyészek, védőügyvédek
vesznek részt a vacsorán. Andrásék mellett Petit ismeri; a
védőügyvéd két évvel előttük végzett az egyetemen. Viki az
asztaluknál ülő fővárosi ügyészekkel nem találkozott korábban.
Információkkal halmozzák el a fogadás vendégeiről, „ki kicsoda
a szomszéd asztaloknál" pletykákkal szórakoztatják. Hiba lett
volna András és Márti meghívását visszautasítani, humor és
intelligens irónia kovácsolja össze az asztaltársaságot. Az
ügyvédnők és a bírónők félhivatalos öltözetben, kiskosztümben
jöttek, míg a kollégák feleségei változatos eleganciával színesítik
az estét. Viki vendég a büntetőjogászok között, ezért koktélruha
mellett döntött. Nem válogatott a szekrényében, a második
darab, amit elővett: halványzöld, lágy esésű muszlinruha, dísze
a derekánál húzódó sötétzöld csipkebetét. Ma este annyi
figyelmet szentel az öltözetének, hogy elvesszen a teremben ülő
nők között. Mártiékra kíváncsi, nem idegen pasik tekintetére.
Zsolt két asztallal távolabbról nézi a nőt. Ki lehet? Sose látta
még. Nem ügyvéd, akkor ismerné, a koktélruha sem ezt
mutatja. Nem a mellette ülő ügyész barátnője, a másik oldalán
egy várandós kismama vacsorázik. Nincs kísérője. Spagetti-
pántos ruhájában mintha sétálni indult volna a parti helyett. A
gesztusait figyeli. A poharat ajkához emelő kéz érintését
kipróbálná saját borostás arcán. Milyen lehet? Lágyan cirógató
vagy vadul vágyakozó? Mandulavágású barna szemének
tekintete kedves, a szája határozott. Világosbarna haja az ombre
árnyalásnak köszönhetően szőke hullámokban omlik kétoldalt a
mellkasára. Ki ez a nő? El tudja képzelni gyerekek között
óvónőként, de a tárgyalóteremben talárban is.
Sziasztok, jó estét! – A férfi Petit baráti kézfogással üdvözli.
Az ügyészeket a bíróságról ismeri, nekik csak köszön. – Picit
vagy édesszájú – Vikit derűs közvetlenséggel szólítja meg. – Ha
édesszájú lennél, sütit választottál volna desszertnek.
Gyümölcsöt ennél, ha nem szeretnéd az édességet. – Laza
tolakodása nem bántó. A lány felnéz rá, a zavar morzsáját sem
látja a világoskék szemekben. – Elkísérhetlek táncolni?
Nem találkoztunk még, vagy rosszul emlékszem? – Vikit
meglepi, hogy felkéri a desszert befejezése előtt.
 Tárgyalásaim voltak, a délelőtti előadásokra nem mehettem
el.
Én sem voltam ott. – Nehezen mond le a parféról, két kanállal
eszik még.
A tánc után gyümölcs parféval pótold, ami megolvad!
Üdítőbb lesz, mint a tejszínesek. – Türelmesen vár, visszafogott,
mégis magabiztos. Viki fejében átsuhan a gondolat, valamilyen
kifogással ülve marad, de durván udvariatlan lenne nemet
mondani. – Valóban nem találkoztunk, Pápai Zsolt vagyok. – A
neve ismerős, valamelyik ügyfelével kapcsolatban futott bele,
személyesen nem ismeri. Kellemes magasságú, 180 centi körüli
férfi, alig idősebb a nőnél. Haja középbarna, szeme világoskék,
háromnapos borostája tegnap is háromnapos volt, és holnap is
ilyen lesz. Egy férfi a tömegből, Viki elmenne mellette az utcán.
Az öltönye személyre szabott, egyedi darab. – Én még nem
tudom a nevedet. – A szinte unalmas férfit a mosolya
megváltoztatja, érdeklődést ébreszt a nőben.
Viki, Vadnai Viki. – Kíváncsisággá válik az elutasítás, amit az
asztalnál érzett. Szívesen megtudna többet a férfiról.
Bőven van hely, quickstep után andalító, pihentető
popzenére táncolnak.
Nem találkoztunk még, Viki. Messziről jöttél? – A
magabiztossága alig illik a szürke, környezetbe simuló
megjelenéséhez.
Innen a szomszédból. – Nem vidékről utaztam fel.
Nem láttalak még.
Minden arcot megjegyzel?
Az ilyen szemeket igen. – Macsókártya, fut át Viki agyán. –
Mivel foglalkozol?
Ügyvéd vagyok.
Tehát kolléga vagy, nem kísérőként jöttél. Melyik irodában?
A sajátomban. – Miből gondolja, hogy alkalmazott vagyok? Viki
megbízóinak száma hónapról hónapra nő.
Hol?
Itt, Pesten.
Összefutottunk volna, ha védőügyvéd lennél.
Gazdasági ügyekben adok tanácsot.
 Azt mondtad, saját irodában dolgozol. Merre van a városban?
Király utca, mond valamit? – Azt hiszi, légypapírral fogom az
ügyfeleket.
Természetesen, metróval negyedóra alatt kiérsz.
Itt van a szomszédban. Nézz jobban körül, Zsolt, a Király
utcában! A te munkádban fontos a pontos információ! – Belváros,
te fakalap, nem kell metrózni!
Errefelé ismert irodák vannak, áruld el, kinél dolgozol! –
Lekezelő kérdései Viki kíváncsiságát bosszúsággá változtatják.
Hiszed, nem hiszed, nincs főnököm. – Fagyna a mosoly az
arcodra! – Te mit csinálsz, véded a rosszfiúkat, vagy bezárod
őket? – Viki mellőzi a vitát. Tánc közben a férfi válla, csípője is
mozdul a zenére, biztos kézzel, pontos ritmussal vezeti a lány
forgásait.
Ügyvéd vagyok, az a dolgom, hogy védjem az ügyfeleimet.
Hol bujkáltál eddig, hogyan kerültük el egymást?
Ez egy büntetős buli, nem fordulok elő ilyen helyeken.
Ma este meggondoltad magad?
Az egyetemi barátaimmal évek óta nem láttuk egymást,
miattuk jöttem.
Szerencsés este, így találkozhattunk. Merre praktizálnak a
barátaid?
Zalában és Vas megyében.
Szívesen adok nekik tanácsot, ha rád hivatkoznak. –
Megérkezett a baromi jó ügyvéd. Visszavehetne az arcából! Már
csak a baromi jó bankszámlám hiányzik. A férfi nyomulóssá
válik, Viki bezárkózik – Megvárunk egy nyugalmas dalt?
Még egyet. – Zsolt ezután nem közeledik, jól nevelten táncol,
mintha tánciskolában lennének.
Köszönöm a táncot. Kérsz egy pohár bort? – Megszűnik a
nyomulás, beszélgetni szeretne.
Kösz. – Megérdemli a tönkrement parfé helyett.
Mit kérsz?
Száraz vöröset. – Leülnek a bárpulthoz.
Zsolt lepattan a nőről, ezért nem próbál közelebb kerülni.
Semmitmondó társalgás után elbúcsúzik.
Az asztalnál ülők ismerik a férfit.
 Hallottál már Zsoltról? – András kérdezi.
Meséljetek! Mit lehet róla tudni?
Tudnod kell, hogy zűrös Casanova. A híre Zalába is eljutott.
Alfahím az ügyészek, védőügyvédek és nyomozók között.
Pár hónap után dobja a csajokat, aztán felszed egy újat. – Pesti
ügyész csatlakozik Andráshoz.
Ne túlozzatok, fiúk! Semmi különös nincs a pasiban. –
Vikinek az első benyomás jut eszébe.
Nem véletlenül botlott beléd. Nem jársz közénk, nem
találkoztatok. Pápai éles szemű vadászként látja meg az
ismeretlen arcokat. A bírónőkkel és az ügyésznőkkel nem kezd
ki, a kollégák feleségei is védettek tőle. Az összeférhetetlenséget
nem kockáztatja, a karrierje fontosabb a nőknél. Agilis
védőügyvéd, négy-öt éve nyitotta meg az irodáját, a
legkeresettebbek között van. Klánok figyeltek fel rá, elfogadja
ezeket a megbízásokat is.
Továbbra sincs benne semmi feltűnő. Van önbizalma, nagy az
arca, de melyik ügyvéd más? Próbálkozott kicsit, a lassú számok
alatt udvarias volt.
Ez az egyik titka, átmenetileg visszavonul, ha akadályba
ütközik. Nem adja fel, rád talál párszor.
Viki tartós kapcsolatot akar, távol tartja Zsoltot. – András
Viki pártjára áll.
Túlzásba estek egy tánc miatt! Keressetek más témát!
Oké, Viki, tudnod kell erről a pasiról! Hetente ad témát a
jogász- bulvárnak.
Gyümölcsöket hoz a pultról, leteszi maga elé a narancsot és
az ananászszeleteket. Zsolt két asztallal távolabb, szemben ül
vele. A közös táncuk óta figyeli. Viki nem veszi fel a
szemkontaktust, de a kitartó érdeklődés miatt nehezen kerüli a
tekintetét. A többiek látják a zavarát, központi témává válik az
asztaluknál.
Viki, mi mondtuk...
Hagyjátok már abba, a francba!
Rád szállt.
Mit tegyek?!
Amit eddig, ne vedd észre!
Egyre nehezebb félrenézni.
 Azt mondtad, érdektelen, most mit gondolsz? Rutinos hódító
a srác.
Mondjatok valami viccet, amin nevethetek, vagy elpirulok! –
A férfi tekintete mágnesként vonzza, alig bír ellenállni.
Megmentsünk, Viki? – Márti talán nem véletlenül önt
ásványvizet a ruhájára. Bocsánatkérések között kimennek a
mosdóba ruhát szárítani. Zsolt széke üres, amikor visszaülnek,
később sem tér vissza.
Zsolt Petivel az ügyészségen fut össze; Viki szakmai
programja iránt érdeklődik, mikor és hol találja a lányt.
Feleslegesen nyomulsz! Ez a lány nem áll veled szóba.
Hagyd meg nekem a döntést, milyen nőt keresek, és miért! –
Nem adja fel. Két helyet és időpontot kap a barátjától.
Vikinek a jogszabályváltozások miatt a szombatot a
munkájára kell szánnia. A konzultációra eljön a gazdasági
joggal foglalkozó ügyvédek krémje, ismer mindenkit. Az utolsó
szünetben csupán kávéra, sütire marad energiájuk a büfében.
Bocs, kérhetek cukrot? – A szomszéd asztalnál elfogyott a
cukor, közvetlenül Viki háta mögül kérik a segítséget.
Odafordul, hogy átadja a cukortartót, Pápai Zsolt áll mögötte.
Szia, Viki! – Zsolt úgy tesz, mintha most ismerné fel.
Szia! – Titkolja a meglepetését.
Zsolt, téged mióta érdekel a gazdasági jog? – A Viki mellett
ülő ügyvédnő kérdezi.
Az én szakterületem határtalan, amint tudjátok.
Persze, mióta vagy itt, egy órája? Annyi idő elég...
Dél óta vagyok. Miért?
Kizárt, hogy nem vettünk észre. Érdekesen futsz be a végére.
Ebéd után érkeztem. Kösz, Viki, a cukrot! Te mikor jöttél? –
Véget vet a vitának, Vikivel szeretne beszélni.
Reggel. Végig itt kell lenned, ha érdekelnek a törvényváltozás
részletei. – Bosszantja az átlátszó pasi, biztos benne, hogy esti
partnert keres.
Jó lett volna, de vidékről jövök. Hazafelé csúcsforgalom volt
az autópályán. – A lány távolságtartása miatt elköszön.
Sose láttam gazdasági képzésen, üres az ágya – kommentálja
a Viki mellett ülő kolléganő, a többiek egyetértően hallgatnak.
 Szürke, unalmas munkanapon három megbeszélést követően
Viki szerződéseket fogalmaz.
Dr. Pápai Zsolt egy közös ügyfél miatt van itt – Edit, a
titkárnője hívja az irodai vonalon.
Nincs közös ügyfelünk, mit szeretne pontosan?
Leendő közös ügyfélről van szó.
Nem volt időpontja, tizenöt perc várakozás után jöjjön!
Edit leteszi a telefont.
Tizenöt perc? – kérdezi Zsolt.
Milyen tizenöt perc?
Nem volt időpontom, ennyit szoktunk váratni – mosolyog.
Türelmet kérünk, majd szólok!
Addig megcsinálná a kávét, hogy kihasználjuk az időt?
Kevés tejjel, cukor nélkül legyen szíves!
Milyen kávét? – Editet bosszantja a férfi magabiztossága.
Amikor bemegyek, megkérdezi, mit kérek. Az udvarias kávé
is természetes az ügyvédek között, akárcsak a tizenöt perc.
Negyedóra múlva belép az irodába, bezárja az ajtót. Viki nem
mozdul az asztalától.
Leülhetek?
Természetesen! – Befejezi az oldalt, amit ír.
Az irodában közvetlenül az ajtó előtt tárgyalóasztal áll, balra
a beugróban kanapé és fotelek dohányzóasztallal. Bemutatkozó
látogatáson tárgyalóasztal mellett illik beszélgetni, Zsolt mégis a
kanapéhoz megy. Viki bezárja a laptopot. Megtartja magának a
véleményét, hogy Zsolt megszegi az íratlan szabályokat.
Miért jöttél? Nincs közös ügyfelünk. – Leül a távolabbi
fotelbe.
Még nincs, bármikor lehet. Egy vacsorameghívás miatt
vagyok itt, szeretném, ha nem utasítanád vissza.
Ne lopjuk egymás idejét!
Miért?
Pontosan tudod.
Mit kellene tudnom? Udvariatlan voltam? Tettem valami
bántót?
Végeláthatatlan listád van nőkből, lányokból.
A pletykák...
Más pasinak összesen van annyi, mint neked egy év alatt.
 Bármilyen személyes okot elfogadnék, te a híresztelésekkel
törődsz. Egy éttermi este nem szex.
Az előszobája.
Szerinted azért hívlak vacsizni, hogy utána lefektesselek? –
Viki állja a tekintetét. – Ahhoz nincs szükségem kajára, hogy
ágyba vigyek egy csajt
Ezt hogy érted?
Mondom másként. Nem etetem meg a lányokat szex előtt.
Kedves vagy – Viki gúnyos –, akkor miért gondoltál
vacsorára?
Beszélgetünk, és eldöntjük, megismételjük-e.
Ne raboljuk egymás idejét! Menj el szép szóra, Zsolt!
Tegyünk fel egy elméletet, pusztán egy elméletet! Ezzel
megcáfolnám, amit most gondolsz rólam. Előtte nézzünk egy
opcionális napot és éttermet!
Miért érzem úgy, hogy két ügyvéd beszélget?
Mert két ügyvéd beszélget, tárgyalni fontos dolgokról
szoktunk. Megmutatom, nekem nem kell vacsi a dugáshoz.
Akkor elhiszed, hogy beszélgetni, ismerkedni szeretnék?
Egyre szebb, bizonyításról beszélsz. Csütörtökön hétkor a La
Costában lehetnénk, de nem leszünk!
Ha bebizonyítom, hogy nem a szexről szól a meghívás, akkor
sem jössz el?
Hogy gondolod?
Ígérd meg, nem rúgsz ki két lábbal, amikor meghallod! Én is
érdeklődtem rólad, szavatartó ügyvédnő vagy. Azonnal
elmondom, miként nem kell vacsi a dugáshoz, ha te a szavadat
adod, nem kosarazol ki az elméletemért.
Nem mondok nemet, mert meghallgatlak. Kíváncsi vagyok,
mit találtál ki.
Megfektetlek, mielőtt kimegyek az ajtón. Ez elég
bizonyítéknak, hogy nem kell előtte étterem?
Te... – Viki alig találja a szavakat. – Van önbizalmad.
Másként esélytelen vagyok. Szeretnélek megismerni, de te a
szóbeszédnek hiszel. Ezután nem gondolhatod, hogy légyottra
hívlak.
Menj el, Zsolt! Elküldtelek már az első kérésed után.
Miért? Személyes gondod nem volt velem, nem tetszik a
hajam színe vagy valami hasonló. A pletyka miatt utasítasz el.
Cáfolom. Nem dugásért viszlek étterembe. – Viki elképedve
hallgatja. – Soha nem jövök vissza, bárhol találkozunk. Nem
ismerjük egymást, ha kevés leszek.
Jól értem? Próbálkozol. Ha összejön, csütörtökön hétkor vársz
rám, más esetben örökre békén hagysz?
Így lesz.
Zűrös vagy. Ha ezzel lezárjuk a látogatásaidat és elfelejtesz,
akkor tedd, amit akarsz! Legyen, ahogy mondtad! – El kellene
küldenie, ám a pasi kiverte a biztosítékot a magabiztosságával
és a szemtelenségével. Leckét ad kudarcból a nőcsábásznak.
A férfi beleönti a tejet a kávéjába, nem néz a nőre.
Szereted a hideg kávét?
Így élek. Kihűl a kávé, mire befejezem a megbeszéléseket. –
Lecsúszik az első korty. Zsolt felpillant, tűnődik valamin,
mozdulatlanul figyeli a nőt. Megszületik benne az elszántság.
Viki gyomrában kő gömbölyödik, remeg az idő, remeg a levegő
az irodában.
A férfi feláll, odamegy a fotelhez, leül a karfára. Viki
gyomrában a kő elnehezül. A férfi nem mozdul, percekig
egybefonódik a tekintetük.
Aztán megragadja a lány haját a tarkójánál, és a fejét oldalra
húzza a válláig. Nem fáj, de Viki tehetetlen. Erősen tartja, míg a
másik válláról letolja a blúzt. Nézi a feltáruló bőrt, közel hajol.
Viki nem kap levegőt. Megcsókolja a nyakam – suhan végig rajta a
gondolat. Zsolt alig érinti nyelve hegyével a bőrét, a vállától a
hajáig végignyalja. Bármi megtörténhet, ha folytatja. Viki gyomra
diónyira szűkül. Nem tudja, mi következik, ismét puha
nyelvével fogja érinteni, vagy megcsókolja. A férfi lágy ujjai a
füle mögött befejezik útjukat.
Váratlanul éri a lendületes ostrom, a tudatát is blokkolja az
erő, ahogy Zsolt belekapaszkodik a hajába. Nem fáj, de
mozdulatlanul nem állhat ellen a hódításnak.
Zsolt, engedj el! – Alig jönnek a szavak.
Azt ígértem, hogy megduglak! Fizikai kapcsolatra van
szükségem. – Hangosan, határozottan szól.
Menj a fenébe! – Viki hangja visszatér.
Nyugi, ne rángasd a fejed, mert fájhat! – Zsolt halk, mégis
határozott marad.
Megcsókolja a nyakát. Viki megpróbál az érzéséin uralkodni.
Dühös, de a teste reagál a közeledésre, a légzése felett elveszti az
irányítást. Zsolt elengedi a tarkóját. A lány haragosan néz rá,
Zsolt nyugodtan tekint vissza. Viki nehezen találja meg az
önuralmát.
Zsolt ugyanúgy, mint először, a hajába kapaszkodva hirtelen
félrehúzza a fejét. A lány gyomra megint összeszorul, a lába
megremeg. Vajon Zsolt a nyelvét fogja használni, vagy a száját?
A férfi hagyja bizonytalanságban őrlődni, Viki feladja, ellenállás
nélkül tehet vele, amit akar. Zsolt hátrafeszíti a fejét, nem
csupán oldalt csókolja a nyakát, elöl is magáévá teszi. Viki ez
ellen sem képes tenni semmit, a férfi lágyan érinti, izgatja a
nyelvével. Nincs erő a lábában, amikor Zsolt végre szabadon
engedi.
Zsolt visszaül a kanapéra, csendben nézi, ahogy a nő
megnyugszik.
Állj fel, nyisd ki az ajtót, és küldj el, ha így akarod! – Klassz
ötlet, csak rongylábaim vannak. Tuti összecsuklom, ha most felállók. –
Viki nem bír semmit tenni. Zsolt sem mozdul. Zűrzavar
uralkodik a nőben. Még ott a tekintetében az izgalom, amit az
elmúlt percekben átélt, és némi szégyen. A férfi vár. A lány
erőre kap, az ajtóhoz megy, alig nyitja ki, Zsolt rátenyerel, és
bezárja. – Azt nem mondtam, hogy elmegyek! – Viki a falhoz
szorul. A férfi közvetlenül az arca mellé teszi két tenyerét. Érzi
Zsolt testét. Nem ér hozzá, de annyira közel van, hogy a hatása
alatt tartja. Zsolt nézi a szemét, nem szól semmit.
Mit akarsz? – Vikit feszíti a csend.
Téged, vacsorázni veled. – Milliméterek választják el a
csóktól.
El kéne menned! – suttogja.
Megy ez hangosabban? – mosolyog. Francba, pontosan tudja,
hogy nem megy! Képtelen vagyok hangosan megszólalni! Lehunyja a
szemét. Ott lesz Zsolt névsorában, és tehetetlen ellene. A férfi
gyengéden ér az ajkához, most nyoma sincs az erőnek, amivel a
nyakát tartotta. Viki nem csókol vissza, de kívánja a száját. Zsolt
a falon tartja a tenyerét, a csípőjét szorosan a nőhöz nyomja.
Viki megérzi a kemény férfiasságot. Átszakad benne minden
gát, vadul visszacsókol. Zsolt a szoknyája alá nyúl. –
Harisnyatartót hordasz? – A csipkeszegélyt izgató lassúsággal
simítja körbe. Az ujját bedugja a harisnyába, a második kört így
teszi meg – Viki, ezt nem bírom sokáig! Ügyvédi kiskosztüm
alatt nem találkoztam harisnyatartóval. – A másik kezét a hajába
túrva húzza magához a nő ajkát.
Sok ügyvédnőt dugtál meg az irodájában?
Egyik sem tartogatott meglepetést a szoknyája alatt. Elölről
vagy hátulról szeretnéd? – Vikinek váratlan a tempó, hitetlenül
és kevés ellenállással néz Zsoltra. – Tenyeremben van a combod
csupasz bőre, gyorsító az égő házban!
A nő habozva megfordul, kezét a falra teszi, Zsolt felhajtja a
szoknyáját.
Kár lenne ezért a bugyiért – csupán félrehúzza. – Tartsd meg!
– Viki hátra nyúl, befogadja Zsoltot.
A francba! – Tömény a feszültség és az izgalom. A férfi nem
siet befejezni az együttlétet.
Ráérünk! Gyönyörű vagy! – Most is magabiztos, és amin Viki
meglepődik, megnyugtató. Átadja magát Zsolt játékának. –
Eddig bírtam! – Gyors ritmusba csapnak át a mozdulatok, Zsolt
élvez, a nőt is kielégülés csillapítja.
Zsolt visszaigazítja a csipkebugyit, arccal maga felé fordítja a
lányt.
Nézz rám! – A tekintete olyan, mint a hangja, kedves és
megnyugtató. A kanapéra fekteti a kimerült nőt, türelmesen vár
mellette a fotelben.
Mit műveltél? – Viki a saját homlokába kapaszkodik.
Mi a baj? – Nem múlik a mosolya. – El kell jönnöd
vacsorázni!
Később rendbe teszi az öltözékét. A tükörben nézik egymást.
Köszönöm – búcsúzik Zsolt halkan –, még sokat leszünk
együtt.
Csendben zárja be maga mögött az ajtót.

Két napja rémálomban él, a percek örökkévalóságnak tűnnek,

képtelen megszabadulni Pápai Zsolt emlékétől. Keresi a ruhát,
dögösen menne, hogy a vacsora után a pasinak hiányérzete
legyen, azonban a szívrabló hozzászokott a szexi és szexibb
áldozatokhoz. Jó lenne azt gondolni, pusztán gyanútlan volt,
valójában Zsolt legyőzte. Viki testére fogadtak, és a lány
vesztett. Nappal azt érzi, megerőszakolták, éjjel újraélné a
gyönyör pillanatait.
Olyan zavartan válogat a szekrényben, mint tinilány az első
szex előtt. A francba, túl vagyok rajta, nem előtte! Dühös magára és
a férfira, aki a tapasztalatával és a figyelmével hatalmat szerzett
felette. „Szavahihető ügyvédnő" – ezt mondta Zsolt. Valóban az,
ezért kell döntenie, mit vegyen fel. Nem teheti meg, hogy nem
megy el a La Costába.
Kiskosztümöt választ, egy kollégával fog találkozni. Pápai
pusztán egy másik ügyvéd, akit ma este lát utoljára.
Az étteremben a bejárattól jobbra és balra egyaránt vannak
asztalok. Nem látja Zsoltot, amikor belép. Menekülne, de nem
teheti. Lehet, hogy a hátsó félhomályban várakozik? Totál ciki,
keresni nem fogja, inkább elmegy.
Jó estét! Foglalt asztalt? – A pincér megmenti.
Egy ismerősömmel beszéltünk meg vacsorát, de nem látom. –
Lehet, Zsolt el sem jött? Van az étteremnek pincéje? Oda szeretne
süllyedni.
A fiatalúr, aki kétszemélyes asztalt foglalt, és negyedórája
érkezett? – Úr? A La Costa elegáns étterem, de ennyire...
Igen. – Zsolt lesz az. A nőcsábász figyel a külsőségekre.
Zsolt feláll, amikor meglátja a lányt. Apró, nem tolakodó
puszival köszönti.
Erőset kérsz vagy koktélt? – A pincér az italrendelést várja,
Zsolt előtt ásványvíz van.
Kocsival vagyok. – Lehúznék három erőset.
Zsolt Vikinek Shirley Temple koktélt, magának szatmári
szilvapálinkát választ. Viki idegességében majdnem feldönti a
poharat. Zsolt reflexei óvják meg az abroszt a koktéltól.
Nyugodj már meg, Viki! Nem farkasember vagyok. – Olyan,
mint türelmes apa a lányával. Hódító vagy győztes férfira
számított, ehelyett egy nyugalmat sugárzó barát beszélget
Vikivel. – Kiválasztottad, mit kérsz?
Még nem tudom – az étlapot nézi. – Nem fektetsz meg ma
este! – teszi hozzá.
Azt mondtam, egy vacsi. A desszert után megkérdezem, lesz-
e második. Nem vagy veszélyben ennyi ember előtt. Válaszd ki
az előételt! Fogásonként rendelve tovább beszélgethetünk. –
Zsolt türelmesen látja, hogy Vikit irányítani kell, különben
szétesik zavarában.
A lány főfogásként krémsajtos csirkemellet kér. Mire
elfogyasztja, felfedezi, hogy nemcsak humora van Zsoltnak,
hanem a csapodár felszín megfontolt mélységet rejt. Kevesebbet
várt a kényszervacsorától.
Látlak meg? – Zsolt búcsúzóul a kocsijához kíséri, óvatosan
megcsókolja. Viki bizonytalan, nem feledi a pletykákat. – Egy
újabb beszélgetős, szexmentes vacsora? – Viki bólint. – Holnap
hívlak. – Kinyitja a Mazda ajtaját, puszival kíván jó éjszakát.
A szombati ebednél ugyanaz a program. Fogásonként
rendelnek, Zsolt a kocsihoz kíséri, egy puha csókot, majd puszit
ad. Nem kérdezi, találkoznak e, tudják, hogy igen.

A lakása nyugalmában szappanoperákat néz vagy

slágerlisták végén kullogó dalokat hallgat. Sarah Jessica Parker
humora felüdíti a nap nyüzsgése után. Csengetnek. Ki a fene este
kilenckor? A látogatókat elküldi, mert kizökkentik a pihenésből.
Az ismeretlen nem a kapunál vár, valaki beengedte a kicsi,
nyolclakásos lépcsőházba, Viki ajtót nyit.
Szia! – Zsolt áll ott lazán. Csupa mosoly, egy üveg vörösbort
tart a Kezében.
Hát te? – A lány szúrós.
Bemehetek? Zavarok?
Gyere!
Mit nézel? – Észreveszi a kényszerűséget Viki hangjában.
Nem lép beljebb az előszobánál, hallja a tévét.
Szingli New York-i csajokat.
Elmenjek? – Mi a franc ez? Mi baja van Vikinek?
Bocs, de álmos vagyok.
Találkozunk holnap este?
Csak álmos vagyok. Holnap vacsizunk, ahogy megbeszéltük.
Zsolt átadja a bort, azután távozik.
Miért zavartam tegnap? – Másnap a vacsora végéig vár a
kérdéssel.
Szeretek este egyedül lenni.
Hogy telik egy napod, amikor nem találkozunk?
Munka, vásárlás után otthon pihenek, ahogy korábban is.
Elmegy az utolsó ügyfél, utána mit csinálsz? Beülsz a
kocsidba. Hova mész?
Kaját veszek, benézek valamelyik ruhaboltba, ahol frissítették
a kollekciót.
Vásárlással kapcsolódsz ki; csajos szokás, és csinos leszel.
Korán hazaérsz a szingliműsorodhoz.
A filmek alatt kitisztul a fejem. A szerződéskötéseken kívül
három-négy mediálásom van egy héten. Az ügyfelek csak a saját
érdekeiket látják. Végtelen türelem kell hozzájuk, amikor
vitatkoznak. Több óra koncentrálást és alkalmazkodást igényel,
egész nap viselkedem.
Per nélküli egyezségeket hozol össze, időt és pénzt kímélsz
meg mindenkinek. Hozzád fordulnak akkor is, ha nem te írtad a
szerződéseket. Tele a naptárad, a titkárnőd két hétre ad
időpontot.
Honnan tudod? Kérdezősködsz?
Nem én kérdezősködöm, annyi időm nincs.
Lenyomoztatod a csajaidat?
A csajaimat bulikról viszem haza, és nem fontos, hogy
összehozzam az első vacsora után a többit. Én szórakozni járok,
te viszont egyedül töltődsz fel. Jó ez?
Nem kell alkalmazkodnom. A munka után fárasztó lenne
bárkire figyelnem.
Tegnap kidobtál. Beszélgetni szerettem volna, nem szexért
mentem.
Nem dobtalak ki, csak álmos voltam.
Megvan Vikiben, amit a nőkben keres. Vonzó és intelligens,
izzik, de meglepően zárkózott. A visszafogottságát nehéz
összehangolni saját zajos életével. Zsolt időt ad kettőjüknek.

Hetente kétszer-háromszor együtt töltik az estét, és a hétvége

nem telhet el közös ebéd nélkül. A Zsoltról szóló híresztelések
ellenére az irodai szexet követő három hét alatt nem jutnak
tovább a csóknál.
 Mi a baj velünk? – Nem érti Zsoltot.
Baj van velünk?
Hetek óta randizunk, kapok néhány csókot, és ennyi.
Hihetetlen, hogy Pápai Zsolt mostanában mit nem tesz.
Nincs másik lány.
Rólad terjesztették a pletykákat? Az nem te voltál.
Azt ígértem meg az elején, hogy nem a szex miatt
vacsorázunk együtt.
Eltelt három hét, velem van baj?
Hülye vagy és türelmetlen. – Hallgat Viki kérdéséről az este
végéig.
A taxiból azonban Zsolt is kiszáll a lány lakásánál.
Miért hiszed, hogy nem kívánlak? – Az előszobában
vetkőznek, Viki ismét a falhoz szorul. – Robbanás lesz, Kicsim! –
Türelmetlenül behatol, néhány mozdulat után beteljesül, Viki
lázas testét is kielégülésbe sodorja. A tánccal töltött este, a hetek
óta hiányzó szex pótlása után megnyugodnak. – Gyönyörű
vagy, Kicsim, miközben élvezel! Kell lennie egy franciaágynak,
ahol kényelmesen elférünk.

Jó reggelt!
Korán keltél. – Viki ébredezik. Nincs rajtuk semmi, így aludtak.
Csók közben Zsolt tettre kész keménységéhez siklik a keze.
Baromi jó! – Izgatott és izgató. Viki tenyere körbefogja, Zsolt
gyengéden, de határozottan eltolja a kezét. – Ha az esti
robbanást akarod újra, akkor oké, ha mást, várj egy kicsit! – Az
együtt töltött idő nem csitítja több hét hiányát, hanem újabb és
újabb vágyat szül. Irodai együttlétük óta hiányzik az ágyban
töltött szex. A férfi kalandozó ujjai leheletnyire hozzáérve
simogatják a csiklóját. Pápai Zsolt múltja és tapasztalata, száz
érintése van. – Élvezd, Kicsim, merd élvezni! – Kéjbe csábít a
kezével. – Élvezd, Viki! – gyönyörködik az áhító pillantásokban.
Elfogynak a hangos sikolyok. A férfi oldalra fordul, magához
hajlítja a mellette fekvő nő két combját, térdét a saját csípőjére
támasztja. Viki halk sóhajokkal kuporodik hozzá. A
háromnapos borostának nem volt jelentősége, amikor először
látta, ám a heves pillanatokban serkenti a szexuális vonzalmat.
A profi csábító ismeri az apró részletek titkát. A korábbi pasijai
igyekeztek alkalmazkodni, Zsolt erővel tartja, Viki csupán azt
teheti, amit enged neki. A férfi irányítja az együttlétet,
összefonódásukat váltakozó ritmussal nyújtja. Viki két dologra
vágyik, a beteljesülésre és arra, hogy minél tovább kapja meg a
befogadás izgalmát. – Gyönyörű vagy, amikor csak vársz! – A
küszöbön várakozó mámor olyan izgalmas, mint maga a
kielégülés.
Zsolt a bulizást elcserélte a Vikivel töltött vacsorákra. A lány
a stabilitás reményét adja meg, suttogó sóvárgása átható erővel
vonzza.
Viki az ölelésbe gömbölyödik, felhúzott combokkal alulról
hívogató behatolást kér. Olyan, mint egy pihenő vadóc, aki
védelmet is keres a férfi figyelmében. Vad, betöretlen csikó,
szüksége van a tapasztalt erő útmutatására. Zsolt tenyere
ellenállást nem tűrően szorítja arcát, száját a sajátjához, úgy
ragadja magával testük örvényébe, ahogy az irodában tette.
Perzselő vagy, Vadócom! – Megnyugtató, hogy Vikit fogja
megkapni este és holnap reggel is. – A szex családtervezés vagy
játék, játék és öröm. Szégyenlős vagy, gátlásos. Engedd, hogy
együtt szabadok legyünk!
Mit mondtál más lányoknak, meddig leszel velük?
Azt mondtam, addig tart, amíg mindkettőnknek jó.
Felfedezés ágyban lenni veled. Rólad többet fogok tudni, mint
néhány hétvége. – A vacsorák során Viki társaságát kedvelte
meg, mozifilmről, gyermekkorukról vagy az ügyvédi kamaráról
esett szó, élvezetes hangulatban teltek a két-három órás
beszélgetések. Zsolt legtöbb kapcsolatában az üres fecsegés
miatt szakított. Első reggelükön nem csalódik, Viki szex után
sem csacsog.
Mire vártál hetekig? Az ágyamra? – A lány kimerült. Szeretne
bízni Zsoltban, aki még egyszer sem csapta be, de a közismert
csalfaság megbízhatatlan.
Rád vártam. Aludj nyugodtan! Nem lépek le, mire felébredsz.

Amikor magához tér, Zsolt nincs mellette, a konyhában

találja meg.
Mindjárt kész a reggeli – köszönti.
Hány óra van? Milyen rántottát csinálsz?
 Tíz elmúlt. Emlékszel, mi volt a hűtődben? Abból csinálom.
Azokat a kajákat ki lehet dobni! – mutat a konyhapultra.
Néhány kiszáradt sajt, töppedt gyümölcs és lejárt szavatosságú
joghurt van odarakva.
Rendet teszel a lányok hűtőjében? – Viccnek szánja. Zsolt
háttal áll a tűzhelynél, a tojást kavarja, hallgat, a konyha ezer
volttal töltődik fel. Viki megbánja, amit mondott. Megjegyzés
nélkül kellett volna tenni, amire Zsolt kérte.
Valakinek meg kell csinálni, ha te elfelejted! Ez a kukád! – A
konyha sarkából a lány elé teszi, a hangja ijesztően kimért. –
Ebbe valók a romlott ételek! Várok, amíg megcsinálod!
Bocs. – Mereven bámulja a szemetest.
Mozdulj már! Odaég a kaja, ha itt állok! – Viki kidobja, amit
Zsolt összegyűjtött. – Nem csak a tojás fogyott el, kevés lesz,
ami a hűtődben maradt.
Csendben, egy láthatatlan Viki teszi az asztalra a tányérokat,
az evőeszközöket. Az első falatok szó nélkül fogynak el az
ízletes rántottából.
Ne haragudj! Csak vicc volt, hogy főztél a lányoknak. – Nem
tudja, Zsolt miért dühösebb; mert feltételezte, hogy a kalandjai
során főzött a nőinél, vagy a lejárt ételekért.
Mások is kaptak reggelit; a csajnál ritkán, ha nálam
ébredtünk, mindig. Nem kellett volna bemennem a konyhádba.
Ne rontsuk el a kedvünket! A te konyhád a te dolgod. – Zsolt
töri meg a feszültséget. Szeptemberi napsütés melege járja be az
étkezőt. Közösen hívják vissza a bensőséges hangulatot.
A férfi félmeztelenül nézelődik az erkélyen, amikor a lány
zuhanyozás után kijön a fürdőszobából.
Napfényes környék. Hogy találtál erre a lakásra? – átkarolja a
lányt. Viki Pest tiszta levegőjű kertvárosában, családias
lakóparkban él.
A szüleim háza négy sarokra van innen, ők látták az „Eladó”
táblát.
A szigorú bíró apuka... Mi lesz, ha összefutunk vele a séta
alatt? – Viki a vacsoráikon mesélt apjáról, aki fojtogató
szeretettel óvja egyetlen lányát.
Lebukunk. Muszáj a háznak tudni, hogy pasi volt nálam éjjel?
Pólót vehettél volna!
 Muszáj.
Az erkélyen megcsókolja. Zsoltnak érzékien változatos a
szája, selymes és kemény, most aprókat harap Viki ajkába, vagy
nyelve a torkában jár. Mohón kívánja a nőt, erővel tartja a
tarkóját, nincs menekülés. Viki fellobbantott kéjjel tapad hozzá,
a férfi ujjai a gerincén sétálnak. A lány elveszti a kontrollt, Zsolt
bőrére vágyik, semmi másra. Nem számít az őt konszolidált
ügyvédnőként ismerő lakótársak nyilvánossága sem.
Hiányoztál. Mi volt ez a butaság tegnap este, hogy nem
vágyom rád? Folyamatosan dugnálak. – Kézen fogva hívja Vikit
a franciaágyra.

Zsolt a közeli kisboltokat kedveli, nem a szupermarketeket.

Az első közös bevásárláskor egy férfipóló és egy fogkefe is kerül
a kosárba. Ebéd után beájul az ágyba. Egész héten rohan,
elmerül a mocsokban vagy tárgyalásra készül, keresett fiatal
védőügyvédként építi a karrierjét. Ez az élete, így akarta.
Esténként bulizni jár, hétvégén megszokta a délutáni alvást.
Gyere, Kicsim! Bújj ide! Lebukás lett volna találkozni a
szüleiddel? – Az együtt töltött órák után Viki természetes
meztelenséggel siklik mellé. – Nem bízol bennem! Nem bántam
meg a múltamat, de adnod kell esélyt, hogy tiszta lappal
induljak! – Zsolt keze ismét és ismét végigsétál a testén, egyre
közelebb húzza, lejjebb kalandozik, a hasán halad lefelé, Viki
izgatott a cirógatástól. Zsoltot legyűrik a szokásai és a fáradtság,
átfogja a lány vállát, így szunnyadnak el.
Zsolt még alszik, amikor Viki felébred. Magára hagyná a
férfit, kibújna az ölelésből. Zsolt félálomban szorítja a vállát,
nem engedi el. Viki közelsége pihentető, nemcsak felizgatja,
hanem meg is nyugtatja. Viki vár, Zsolt időnként megmoccan,
simítja a karját vagy nyomja combját a lába közé, Viki beleremeg
a mozdulatokba. Jó lenne, ha Zsolt ébredne. Jó lenne vele lenni.
Nem aludtál. – Zsolt felébred.
De, egy kicsit. – Vikin végigfut a remegés.
Mióta vagy fent, fél órája? Hányszor reszkettél? – Nem kap
választ.
Viki, hányszor?
Nem tudom, hat-nyolc.
 Több volt, tíz-tizenkettő. Kívánsz, Kicsim? – Viki bólint,
tekintete válaszol. – Kívánsz engem, Viki? – Zsolt mosollyal
nyugtázza a hatását. – Fordulj! – Oldalra fordítja, háttal. – Húzd
tél a combod! Ne mozdulj, Kicsim! Ne mozdulj, Viki! – Bent is
van, játszik. Viki türelemmel, izgalommal várja Zsolt gyönyörét,
mozdulatlan testében gyűlik a feszültség.
Ügyes vagy, maradj még! Baromi jó ölelkezni veled! – Mi ez?
Zsolt kielégül, Viki csípője nem az ismert táncba kezd, csak nő
és nő a feszültség, végül Zsolttal együtt ellazul.
Mi történt? – meglepődik önmagán.
Megnyugodtál, ez a fontos. Alig élvezted még a szexet, az út
elején jársz. A hűtőbe tettük a szőlőt? – A konyhából édes fürtöt
hoz.
Egyél, Vadócom! – Nehezen kapja el a szájával, Zsolt elhúzza
előle, áthúzza a vizes fürtöt a mellén. Ismét a szája kell, ismét el
kell kapni egy gömbölyű szemet, miután az előzőt lenyeli. A
hasán játszik, a combjai között játszik, az egész testén játszik. A
férfi látja a rezdüléseket, tapasztalatlan a lány, de tüzes és
idomul. – Nyugodj meg, Kicsim! – Elfogyott a szőlő. A tenyerét
Viki hasán fektetve csitítja a vágyat. A nő értetlenül néz, nem
hiszi, amit hall. – Nyugi, Kicsim, nyugalom! – Lassan átragad
Zsolt akarata, segít a hangja, segítenek a szavai.
Félelmetes, amit teszel velem.
Mert nem mondom, hogy szeretlek? Ilyenkor a srácok erről
szoktak beszélni. Te sem szeretsz még, lobog az ágyunk, ennyi.
Nem mondtad a lányoknak. – Nem kérdezi, sejti, hogy így
volt.
Nem akarom, hogy a múltamról faggass. Nem törlöm ki az
életemből, de új lapot nyitnék. Üdítő veled vacsorázni, üdítő,
amikor a munkádról mesélsz. Naponta ütközöm ügyészekkel,
időnként a tárgyalótermen kívül is, te türelmesen közvetítesz
jogban járatlan ügyfelek között. Ne tedd keresztbe a lábad!
Mire gondolsz? – Nem érti Zsolt hirtelen mogorvaságát.
Az ágyamban ne legyen keresztben a lábad! Azt jelenti, hogy
elzárkózol. Egymás mellett szeretem a combjaidat. – Beszélgetés
közben Viki óvatlanul átkulcsolta a lábát.
Ne haragudj! – Vita helyett csitítja az ingerült férfit.
Zsolt ismét azt a nőt látja, aki megfogta az első táncuk alatt.
Pimasz provokációval sem zökkentette ki a nyugalmából, és
amikor lassú szám alatt magához ölelte, úgy simult hozzá,
mintha egy puha kabátba bújna bele. Együtt mozdult a férfival.

Reggel Zsolt két karjában ébred. Előző éjjel egymás mellett

aludtak, most a férfi álmában átöleli. A hétvége mámort,
kielégülést és nyugalmat hoz. Az ölelkezések alatt lehullanak a
visszafogott ügyvédnő gátlásai. Zsoltnak beszédesek a nők
fehérneműi, bekukkant a hálószobai szekrénybe, a selymek, a
csipkék érzékiségről árulkodnak. Viki Zsolt figyelmében fürdik,
és élvezettel adja meg, hogy kielégülés közben a férfi egy másik
világba kirándulhat.
Kicsim, mondanom kell valamit! – Zsolt naptárt vesz a
kezébe. Viki megijed a komolyságtól. – A hétvégét együtt
töltöttük – lapoz a naptárban négy hetet –, de várunk a
folytatással.
Miért? – Halk és döbbent. Leblokkol. Mi ez a hülyeség?
Vonzó vagy, és sok örömöt adtál. Most ez a kérésem.
Lezáratlan ügyed van?
Nincs.
Fogadalom a múltad miatt? Megtért a szoknyavadász, vagy
mi a fene történt?
Ilyesmi. Maradjunk annyiban, hogy fogadalom! – Viki
egyedül lép az erkélyre, Zsolt utánamegy, átkarolja. – Kérlek,
várj egy kicsit! – Megcsókolja a lányt.
Ne, most ne! Egy hónap szakítópróba? – Nem érti Zsolt
kérését.
Nem, biztosan nem. Veled leszek egy hónap múlva is,
mindennap találkozunk.
A múltaddal van valami?
Igen, de nincs lezáratlan ügyem. Légy türelemmel! Utána
bepótolunk mindent.
Közösen főzik az ebédet, a gíroszos, mascarponés rakott
krumplihoz Zsolt süti a húst, Viki előkészíti a krumplit és a
tojást, egyetértésben csempésznek friss ízeket a hagyományos
receptbe. Zsoltnak ebéd után indulnia kell, nem készült fel a
hétfői tárgyalására. Nem vezet, bármilyen keveset iszik, ezért
jöttek taxival pénteken. Viki viszi haza, útközben képtelen
elterelni figyelmét az előtte álló hetekről, a férfi kéréséről.
Zsolt gyors csókkal búcsúzik.
A csomagtartóban hagytam valamit. Gyere vissza, bocs! –
telefonon hívja a lányt. Mit hagyott a kocsiban? Alig volt nála
valami. Zsolt nem a csomagtartóhoz megy, hanem megkerüli a
kocsi elejét, mutatja Vikinek, engedje le az ablakot. – Négy hét
gyorsan eltelik. – Kezével inti közelebb, hosszan, forrón
csókolja. – Menj, különben holnap elveszítem a pert! Utána
hívlak.
Hétfő reggel két üzenet várja Vikit a telefonján, 2.40: „Már
biztos alszol, most fejeztem be a munkát. Jó éjt, Kicsim! Zs." 7.20:
„Jó reggelt! Zs." A jóéjt–, jóreggelt–üzeneteket naponta
megkapja, este találkoznak. Zsolt előtt alig hiányzott, hogy
odabújjon egy férfihoz, most karnyújtásnyira van, aki
elhalmozta kéjjel. Zsolt azonban megtartja cölibátusi
fogadalmát.
Két hét múlva Viki kéri, hogy menjenek táncolni.
Rendben, de utána nem megyek fel hozzád. Jó lesz az
nekünk? – A lány átgondolja. A tánc testközelsége után semmi...
Na, ezt nem, inkább mozi! Továbbra sem érti, mi történt azzal a
szenvedélyes pasival, akivel egy egész hétvégét töltött együtt.
De nem tehet mást, türelmetlenül vár.

Derűsen indul dolgozni, a sikerélmények lendületben tartják

a munkáját, és reggel Zsolt üzenetére ébredt. A férfi odafigyel,
hogy Viki a várakozás alatt is tudja, fontos számára a
kapcsolatuk.
Jó reggelt! Jól érezted magad a jótékonysági esten? – fogadja
Edit.
Milyen est?
Pénteken, a nyugdíjas rendőrök éves jótékonysági estje, –
Viki hallott az eseményről. Rendőrök, nyomozók, bűnügyi
jogászok a szórakozást összekötik az adományozással.
Döbbenten rogy le az előtérben lévő fotelbe. – Bocsánat, azt
hittem, ott voltál. – A titkárnője arcán őszinte a meglepetés.
Editen keresztül nem szivárog ki semmi az irodából, sem
hivatalos ügy, sem a magánélete. Edit diszkrét, de eljutnak
hozzá a titkárnőrádió hírei, ahogy az ügyvédek egymás között
nevezik a munkahelyi pletykákat.
Zsolt természetesen ott volt. Megtudnád, mit csinált? – Zsolt
múltját elfogadta, a jelenben nem tűri, ha átvágja. Most már érti,
miért szombat hajnali háromkor kapta a „Most végeztem. Jó éjt,
Kicsim! Zs." üzenetet.
Két óra múlva bekopog a titkárnő, úgy ül le Viki mellé, ahogy
a hivatalos ügyeket szokták megbeszélni.
Pápai Zsolt biztosan végig egyedül volt. Zsolt nem visz
barátnőt a fogadásokra, de általában hazakísér valakit, pénteken
azonban nem így tett. Még valami, Viki! Többeknek feltűnt,
hogy különböző kibúvókkal hetek óta visszautasítja a bulikra
szóló meghívásokat. Mostanában nincs pletyka róla. A
minisztériumi esemény volt az egyetlen, ahova elment.

Zsolt mindig korábban érkezik az esti találkozójukra, most

rögtön látja Viki dühét, amint belép az étterembe.
Milyen volt a hétvégéd? Pénteken sokáig dolgoztál, hajnalban
jött az üzeneted – ül le Viki Zsolttal szemben.
Szerencsésebb lett volna, ha előtte elmondom. Ebben igazad
van – magyarázza higgadtan. Összeáll a kép, Viki a péntek esti
programra gondol.
Jól szórakoztál?
Munka volt, nem szórakozás – nyugtatóan kulcsolja ujjait a
lány kezére. – Személyes kapcsolatok nélkül nem dolgozhatnék.
Erre a fogadásra el kellett mennem, több ügyben egyeztettem,
mint az irodámban egy hét alatt.
Szégyellsz?
Hogy érted? Mire gondolsz?
Zavartam volna a megbeszéléseket?
Nem, Kicsim! Ne gondolj ilyen butaságot! – Ráébred, hogy
Viki nem féltékeny, hanem azt hiszi, titkolja a kapcsolatukat. –
Tudsz a múltamról. Rosszindulatú pletykák kapnának szárnyra,
ha néhány hét után bemutatnálak. Szólhattam volna előtte, de
eldöntöttem, hogy várunk. Amikor együtt megyünk, kíváncsiak
lesznek, mióta ismerlek. Hazudni nem fogunk, ezért várjunk
még! – Habozás nélkül válaszol, nyílt és őszinte, nincs miért
kételkedni a szavaiban.
Rendeltél már? – Viki keze ellazul Zsolt tenyerében.
 Szerdán korábbi ügyfelei hívják. Viki emlékszik a fiatal párra,
ragaszkodtak egy szentendrei telekhez. Hónapok alatt találta
meg az ország különböző szegletében élő örökösöket, és tető alá
hozta az adásvételt. A fiatalok a házavatóra hívják az
ügyvédnőt, aki nélkül nem épülhetett volna fel a családi otthon.
Viki szívesen elfogadná a meghívást, de cikáznak a gondolatai;
mit fog szólni Zsolt?
Az ügyvéd gyanakvó az ismeretlen házban, ismeretlen
emberekkel töltött este miatt.
Büntetlen előéletű, kedves házaspár, nem keveredtek
semmibe. – Vikit meglepi az időhúzás.
Mennyibe került a telek? Ne válaszolj, de tudod a választ.
Azonnal felhúzták a pompás házat. A saját rutinoddal
gondolkodsz. Jó legyen a könyvelés, törvényszerűek a
szerződések. Nem kell a számlák mögé nézned. Az én területem
a számlák mögött kezdődik, péntekig ellenőrzöm őket. Tudni
akarom, kinek a házában leszünk. – Nem beszélhet szakmai
ügyekről. Viki először szembesül azzal, hogy a párja veszélyes,
idegen világban él.
 II. FEJEZET
HÉTVÉGE A MÚLT TITKÁT ŐRZŐ NYARALÓBAN

Pénteken Viki megtudja, hogy a házavató után a közeli

panzióban kapnak szobát. Zsolt nélkül nem válaszolhat, a
negyedik megtartóztató hétvégéjük lenne.
Szentendrén műsorváltozás van. – Esti vacsorájukon mondja
Zsoltnak.
Megmondtam, hogy oké a fickó, elmegyünk.
A buli után a szomszéd panzióban alhatunk. – Zsolt nem szól
semmit, nem néz Vikire. Folytatja a vacsorát, mintha nem is
hallaná, amit a lány mond. A számlát kéri. Ez mi a fene? Desszert
nem lesz? Felborul a menetrend.
Hétfőn hány megbeszélésed van? Szabaddá tudod magad
tenni? – Leteszi az evőeszközöket a tányérra.
Persze, addig egy hét van hátra.
Most hétfőre, két nap múlva.
Ehhez naptár kell. – Meglepődik. Nem érti, mit akar Zsolt,
sodródik a férfival.
Nézd meg!
Szólok Editnek, tegye át őket. – Négy ügyfele közül tízkor jön
az első. Egyik sem halaszthatatlan.
Lemegyünk Szemesre. – Beülnek a kocsiba. Zsoltnak
Szemesen van nyaralója.
Most? – Mi a franc ez a rohanás?
Nincs forgalom, másfél óra alatt lent vagyunk – Vikihez hajt,
felmennek a lakásba. – Háromnapi ruhát percek alatt
összeszedsz. Alapdolgok vannak lent, törülközőt satöbbi nem
kell hoznod! – Zsolt határozottsága miatt a lány kérdései bent
szorulnak, teszi, amit a férfi mond. Továbbra sem érti, miért
kapkodnak.
A kocsiban zene szól, nem beszélnek egymással, mintha
idegenek lennének. Zsolt bezárkózik, Vikinek fogalma sincs, mi
jár a fejében. Magára hagyatottan a sztrádán elsuhanó
jelzőköveket számolja, időnként a csillagokat nézi. A férfi
félúton a nő combjára teszi a kezét, oldalra néz, mosolyog.
Visszatér a világunkba. Most is zenét hallgatnak, a zavar csendje
közös, meghitt csenddé válik.

Zsolt a nyaraló egyterű étkező-nappalijában leteszi Viki

útitáskáját, neki itt is tele vannak a ruhásszekrényei, nem kellett
hoznia semmit.
A férfi a többhetes szünettel elérte, amit akart. A lány
kiéhezett a szexre, kiéhezett Zsoltra.
Alig tudsz a zűrös múltamról. Az ágyban kipróbáltam
mindent. Van, amiről nem akarok lemondani. Szeretnem, ha
reggelenként te ébrednél mellettem. Sose éreztem így. Jó, hogy
itt vagy, jó, hogy megtaláltalak, Kicsim! Nem akarok más nők
ágyában kikötni. – A nappali kanapéjára dönti Vikit, birtoklóan
csókolja.
Mit akarsz, Zsolt? – Hol a kijárat?
El fogom mondani, rengeteg időnk van. – Minden szava
fontos. Most kéne elszaladni, mert később képtelen leszek rá. A lány
agyában villog a piros lámpa. – Vetkőzz le, csak alulról! – Viki
kívánja a férfit, nem mond nemet. A várakozás megtette a
hatását, élveznek, amint bőrük a csípőjüknél összeér.
Zsolton az ing van, a lányon blúz. A férfi a kezére
támaszkodik, Viki alatta fekszik.
Vedd le az ingemet, lassan! – Feltárul az izmos mellkas, Viki
szeretne hozzábújni és megcsókolni. Felizgatja Zsolt látványa.
Az imént voltunk együtt, és kezdődik újra. Hallgatja a saját mélyülő
légzését, a testében újraéled a vagy. Megadja magát az utolsó
gomb, lehámozza az inget. Zsolt folyamatosan csókolja, Viki
tenyere a meztelen hátat érzi. – Most a blúzod! Lassan gombold
ki! – Zsolt fokozza a feszültséget. Viki egyre többet mutat
magából. A férfi jobb oldalon letolja a blúzt, közben
megsimogatja a mellét. Zsolt balról is levetkőzteti, a fekete
csipkén keresztül kívánatosan sejlik a mögötte lévő forma. –
Nyisd ki a szemed! – Viki öröm és vágy kavargását látja a
bársonykék szempárban. A férfi végighúzza ujját a lány ajkán,
parányira betolja a szájába. Nedves mutatóujjával lágyan köröz
a mellbimbókon. Viki elveszti a kontaktust a környezettel. –
Nézz rám! – Zsolt visszahívja ebbe a világba.
Nem tudja, hogy öt percig vagy órákig tart a buja játék.
Megszűnik az időérzéke. Egy dolgot tud. Zsolttal akar lenni.
Zsolt sem vár tovább, két karaiban beviszi a hálószobába,
kicsatolja a melltartót.

Hátulról akarok veled lenni! – Basszus, nem a Káma-szútra 720.

pozícióját kéri a férfi! Viki lebénul. Rövidzárlat. így szeretne
maradni, rövidzárlatosan, akkor nem kéne azon gondolkodni,
hogy... A francba, mit szeretne Zsolt?! Úgy érzi, bármit válaszol,
ennek az éjszakának sose lesz vége. Ha nemet mond hiányozni
fog, hogy megadja a férfinak, amire vágyik, ha igent mond...
Végig sem gondolja. – Vigyázni fogok rád. – Ennél
megnyugtatóbb nem lehetne. Viki mégsem nyugszik meg. Már
tudja, miről nem akar Zsolt lemondani. Édes nagyikám, hunyd be
a szemed, fordulj el mert nem tudok neki nemet mondani. – Próbáltad
már?
Igen. – Ez nem Viki hangja, mintha valaki víz alól válaszolna
helyette.
Fájt?
Kicsit – Fenét kicsit! Az első meg sem történt, a
próbálkozásnál abbahagyták. A másodiknál kitartott a végéig.
Nem a fényes szexélményei között tartja számon, de ezt nem
mondhatja el. Máris görcsben van a csípője.
Ráérünk később, egy hét múlva, két hét múlva. – Zsolt
hangjából hiányzik a sürgetés leghalványabb árnyalata is.
Türelmesen vár, a női szempárban megjelenik a válasz. Keze,
ami a nő combjai közé siklik, visszavezeti Vikit a vágy útjára. –
Kérnem kell valamit, ha később teszem, túlontúl izgatott leszel.
– Mi jöhet még? Két, fóliába csomagolt kupszerű valamit ad a
kezébe. Basszus, igen... most az következik. Nem akarja hallani,
amit a férfi mond, éppen elég tudni, hogy mit szeretne. Elveszi a
kezéből. Francba, most van itt először, azt sem tudja, hol van a
fürdőszoba. Zsolt egy ajtóra néz a hálóban.
Vikinek a kapcsolót is keresnie kell. Zsolt fürdőszobájában a
szexuális szorongásból zöld árnyalatú nyugalomba csöppen.
Abszintzöldtől erdőzöldig rohanják meg az árnyalatok. Az
ablakok alatt kétszemélyes kád várja a fürdőzőket, a sarokban
zuhanykabin áll. A falat beterítő tükör előtt mosdópárt építettek
a csempeágyba. Az ajtó melletti beugróban fél lépcsővel emelten
és átlátszatlan üvegajtóval elválasztva önálló térben van a
toalett és a bidé. Pápai Zsolt testi örömeit kiszolgáló kényelem. A
bidé mellett az originál, dobozába csomagolt intimzuhany
visszazökkenti a valóságba. Zsolt előkészített mindent. Fő a
higiénia! Sírjon, üvöltsön vagy nevessen? Leginkább mosakodni
kellene, hogy túl legyen rajta. Tisztán, üdén, mint a babapopsi
(francba, tényleg úgy), visszajutni a hálóba.
A kocsonya hozzá képest szilárd valami, reszket, amikor
belép a hálószobába. Két éjjeli lámpa ad félhomályt. Zsolt a
kezét nyújtja felé, oldalra fordulva, háttal mellé fekszik. Zsolt
megcsókolja a nyakát, majd magához húzza úgy, hogy Viki háta
szorosan a mellkasához simuljon. Az ágy végében mindent látó
tükör tekint rájuk. El kellene futni Sopronig, Bajáig, Bécsig! A
menekülésre egy lehetőség marad, Viki becsukja a szemét. Zsolt
keze a gerincén siklik, leér a popsik közé. A lány mozdulatlan
marad, behunyt szemmel vár. Ha képtelen nemet mondani, nem
tud mást tenni, mint megbízni Zsoltban. A csípőjében lévő görcs
erősödik, a félelme nő. Emlékek tolakodnak elő. Zsolt ujja
továbbhalad, óvatosan becsúszik a fenekébe, Viki csípője elugrik
előle. Hason fekszik, fél.
Viki, mi a baj? – Mintha két nő lenne Vikiben. A lány a
szemét se nyitja ki. – Kicsim, mondtam, hogy várok. – Viki
riadtan és szomorúan ránéz. – Próbáltad már, és gond volt. –
Kijelenti, nem kérdezi. – Te akartad?
Fájt. – Alig hallható.
Miért nem hagytátok abba?
Azt mondta, az első néhánynál vele jár.
Egy barom volt. Akarnád, ha nem fájt volna?
Azt hiszem, igen. Ne haragudj! Igyekeztem elfelejteni, de
nem megy. – Szeretne Zsoltnak megadni a szokatlan szexet, de
képtelen rá.
Nem veszítelek el azért, mert egy barommal találkoztál
előttem. Lazíts! A vállad is remeg. – Zsolt a vállát, a hátát
simítja. Nem jár a derekánál lejjebb, Viki megnyugszik. A férfi
ismét a popsi felé indul. – Lazíts, ahogy eddig! Ha bármi fáj,
szólsz, csak az ujjaim lesznek. Utána nem teszek semmit, várok,
amíg szükséged van rá. Bízz bennem! – Zsolt síkosítóval bekent
ujja masszírozóan tapintatos, olyannyira, hogy kényelmetlennek
sem nevezhető, a második sikamlós ujj jelentékenyen tágít. –
Lazíts, Kicsim! – Nem halad tovább, nem hatol mélyre. Nem
tesz semmit, amíg a masszírozás, körkörös sétálgatás
segítségével a popsi, a nő el nem lazul. Viki igyekszik úgy tenni,
ahogy Zsolt mondja. Sikerül! Puhán befogadom Zsolt ujjait.
Megszűnik a világ, csupán Zsolt marad a fenekében. Viki
szorong es izgatott egyszerre.
Nézz rám! – Zsolt hangja valahonnan egy másik
univerzumból szól. Hogyan láthatnám, amikor háttal vagyok?
Aztán beugrik. A tükör! Zsoltra néz benne. Tekintete abba a
férfiba kapaszkodik, akiben megbízott, amikor elkezdte a
popsiszexet. Zsolt nyugodt és magabiztos, nem először csinálja,
amit a lánnyal tesz. Lazíts, Kicsim, feszíteni fog! – Muszáj
mindent előre tudnia, mint valami tanító bácsi? Nagyikám, most bújj
a dunyhád alá! Ne is halld, ami csak látható!
Zsolt ügyel Vikire, figyeli a tükörben. Apránként mozdul,
amikor becsúszik. Viki mozdulatlanul nézi Zsolt kéjjel telt arcát.
A férfiasság minden csusszanása feszít, de nem fáj. A szorongást
követően vágy éled a csípőjében, a férfi kielégülése után
nyugodt, mély sóhaj szakad ki belőle.
Zsolt magához ölelve betakarja kettőjüket, Viki lábát, kezét
felhúzva, babapózban bújik a karjaiba. Biztonságban elalszik.
Csókolj, Kicsim! Csókolj! – Zsolt hangjára ébred. –
Tüzesebben, Vadócom! – Viki lebegve érzi, ami történik vele. A
cirógatás elárasztja, a hang izzítja a nőt. Zsolt azzal a tekintettel
figyeli, ahogy este, most Viki gyönyörét állítja. A lány önzetlen
kéjben sodródik. Valahol a valóság és a semmi határán Zsolt
becsúszik, mámort adva megköszöni az esti szokatlan
együttlétet.
Fázom. – Visszazuhan az álomba. Pléd helyett paplannal van
betakarva, amikor felébred.
Szia! Megvagy? Csak pihegsz. – A nappaliból jön. A
hálószoba ajtaját nyitva hagyta, hogy hallja, amikor Viki
ébredezik.
Mi volt este az a sietség? – Erőtlen, álmos még.
Mire gondolsz?
A vacsorára. Azonnal rohantunk Szemesre. Nem tegnap
találtad ki, mit szeretnél tőlem.
Vártam az első hosszú hétvégét. Szentendre miatt
rögtönöztem. Reméltem, tudok rád vigyázni így is, a kapkodás
nem teszi tönkre a különleges szexet. – Köntöst terít Vikire. A
konyhában a hűtő fel van töltve kajával. Zsolt nyáron járt lent
utoljára, Viki nem érti, hogyan lett tele a konyha. – Marika, egy
szemesi asszony szokott segíteni – válaszol Zsolt. – Bevásárolt
kora reggel, még aludtál.
Reggeli után borospoharakat vesz elő.
Nem szeretem a pezsgőt. Azt kellene bontani, mert itt vagy
nálam. – Vörösborral tér vissza a pincéből. – Bemutatom Pinot
Noir de Montille urat! 2009-ben született, szőlőjét napfényes
mészkő lankán termesztettél Egész fürtös erjesztés után
palackozták. – Megmozdítja a poharát, az ital körkörös táncba
lendül. – Gyümölcsös. Ribizli és fűszernövények aromáját
érezheted. – Nyújtja Viki felé, hogy szippantson az illatából. –
Ízében meggy, áfonya és füstös tölgy keveredik – belekóstol. – A
Montille család ősi termelő a burgundiai borvidéken, van
köztük ügyvéd kolléga. – Zsolt hobbija a borok világa.
Kikapcsolódik, amikor átadja magát a bormesének. Viki első
szemesi hétvégéjére prémium burgundit választott.
A francia borász ügyvéd is? – Viki meglepődik.
Talán egyszer én is belevágok, csak Villány messze van.
Tágas a ház, hogy használod ki egyedül?
A bulikon megtelnek a fenti szobák. – Az emeleten négy
szoba, fürdőszoba várja a vendégeket. Zsolt a hálószobáját,
dolgozóját a földszinten rendezte be.
Délelőtt az ágyban szenvedélyes órákat pótolnak. Ebédkor
egy családias, helyi étteremben Zsolt bemutatja Vikit a
tulajdonosoknak.
Nyarat követően ritkán jár felénk, Zsolt. – Hazafelé
vásárolnak. Az eladó örömteli meglepetéssel köszön.
Viki nem látta még a nyaralót, kikapcsolódunk a pesti
forgatagból.
 Itt is vadásztál szoknyákra? – A lány nevetve kérdi az utcán.
Lebuktam, honnan tudod?
Tapintani lehetett a boltos távolságtartását velem szemben.
A hálószobán kívül látja Zsolt hétköznapi arcát, közvetlen az
őt évek óta kiszolgáló emberekkel. A figyelmesség kölcsönös,
visszavárják a környéken.
A medence nincs leeresztve, Zsolt úszni megy, amikor
hazaérnek. A hideg víz felfrissíti, vizesen öleli magához Vikit,
így mennek a hálószobába. A hétvége kettőjüké. Szex, kaja,
alvás, filmek mellett száguldanak az órák az utolsó nyugodt,
békés vidéki éjszakáig. Másnap a főváros zaja, nyüzsgése
fárasztja majd őket.
A fürdő után várlak, kérlek! – Hátulról öleli a lányt. Viki már
nem fél a különös együttléttől. Örömöt akar szerezni, és
biztonságban van. Mi lesz a higiéniával? Áll tanácstalanul a
fürdőszobában. Marad az intimzuhany víztiszta meleg sugara.
Zsolt hevesen, türelmetlenül szorítja magához.
Keményebb lesz, mint volt, Kicsim! Ha gond van, szólj! – Viki
bizalommal átengedi a csípőjét. A férfi ujja halad lefelé a
gerincén, Viki visszatartja a levegőt. A kéz a popsijához ér,
simítja, lazítja, nem ütközik ellenállásoa. A nő csípője
hátrafeszül, amikor megérzi combjai közt az ismerős érintést,
Zsolt várakozás nélkül benyomul. Az éjjeliszekrény fiókjában
állandóan kézközelben lévő síkosítót a lány számára csaknem
észrevétlen mozdulattal használja, nem töri meg az aktus
lendületét. Kevésbé tapintatos, mint első alkalommal. Biztos
benne, Viki szól, ha fájdalmat okoz. Keményen magáévá teszi.
Az orgazmus pillanataira elveszíti az önkontrollt, kielégülten,
lihegve borul a lány vállára. – Köszönöm – súgja.
Gyakran csinálod?
Mit? – Nézi a lányt, várja a választ. Viki nem találja a
megfelelő szavakat. – Ha nem kérdezel, nem tudok válaszolni! –
Viki továbbra is zavart, s valamit szégyell. Zsolt megérti a ki
nem mondott kérdést, de várja, hogy Viki folytassa. A nő
azonban nem töri át a hallgatás védelmező burkát. – Kétszer
kértem a fenekedet. A hagyományos szexet szeretem és a
változatosságot. Meg kell ismerjük egymást. Csak kirándultam.
– Viki továbbra is hallgat, időre van szüksége.
 Pest fele Viki az út mentén elsuhanó fák látványába
burkolózik. A leutazásra emlékezik, a váratlan péntek esti
rohanásra, a lázas órákra, az intim kirándulásokra. Zsolt
meglepte, de nyugalomban tér haza.
A férfi otthonánál parkolnak le. Eklektikus budai villában
alakítottak ki társasházi lakásokat. Viki felszínesen körülnéz,
inkább körülrohan a szobákban. A hálószobából pazar fürdő
nyílik, csakúgy, mint a nyaralóban. Zsolt udvariasan
megkérdezi, vacsorázna-e. Fáradtak, szexuálisan is. Pihenésre
vágynak.
Kitakarja a lányt, és élvezi a látványt. Örül, hogy ennek a
testnek a gyönyöreit pezsdítheti. Ujjai a nőn suhannak. – Jó
reggelt! – Viki tekintetében látja a vágyat. Zsolt behatol, és
lassan, módszeresen birtokba veszi. A lánynak pusztán a teste
reagál, tudata a félálom homályában marad. A férfi által diktált
ritmusban élveznek.
Megnyugtató kielégüléssel kezdődik a reggel, azonban
tárgyalás vár rá. A szex után hűvös zuhany téríti vissza a
mindennapokba. Inget, nadrágot vesz fel, Viki még alszik.
Kicsim, mennünk kell! – A sikertelen próbálkozás után
megterít reggelihez – Viki, el fogunk késni! – A nő
fürdőlepedőben, álmosan ül asztalhoz, a friss pékáru ízére
felébred. Zsolt elegáns nadrágban és hozzá illő komolyügyvéd-
ingben eszik mellette. Szemesen dzsoggingot hordott,
félmeztelen volt hétvégén. A vasalt, halványkék ing miatt Viki
először képzeli el, hogy tárgyal. A fegyelmezett ügyvéd mögött
megbúvó érzéki férfira gondol. – El fogunk késni! – Zsolt
sürgeti, újabb arcát mutatja. Vikinek vissza kell illeszkednie a
szorgos hétköznapokba. Sietve búcsúznak el a bíróságnál.
Tíz-tizenöt percet gyalogol a reggeli napfényben az irodáig.
Az irodában üzenet várja, egy héttel elhalasztják a szentendrei
házavatót. Dél körül szól Zsoltnak.
Rendben. Ne haragudj, le kell tennem! – bontja a vonalat.

Zsolt nem hívja vissza. Szokatlan, hogy nincs megbeszélt

programjuk. Tétován indul el az irodából, nincs célja, mit
tegyen. Minden percben várja, de nem szólal meg a telefon.
Vásárol, vacsorát főz magának. Az ételre sem ügyel, gépiesen
összekeveri a tésztát a szósszal. Megszokta a férfi törődését.
Néhány órát alszik éjszaka. Reggel a telefon ébresztő hangjára
kel. Zsolt jóreggelt-üzenetét várja, de üzenete és hívása sincs.
Szeretne telefonálni, mégsem teszi, a hétvége után muszáj a
férfinak keresnie őt. A napja azzal telik, hogy a csörrenésekkor
reménykedik. Zsolt estig sem jelentkezik.
Eszébe jut barátai aggódó figyelmeztetése. Próbálja
elhessegetni a kínzó sejtelmet. A gyötrelmes gyanú erőteljessé
válik. Nem gondol másra, a kétnapos csendnek nem lehet egyéb
oka, mint hogy Zsolt pusztán ennyit akart. Végigsírja az estét.
Fáj Zsolt hiánya, de legalább annyira kínozza a gondolat,
besétált a csapdájába. A kamasz lányok is acélosabban
vérteződnek fel az átlátszó támadásokkal szemben. Bedőlt a
csődör trükkjeinek, aki kifizetett néhány vacsorát, teljesítendő a
kihívást. Megfektette az elzárkózó kolléganőt. Ráadásul a pasi
nem érte be egy szimpla skalppal. Nehezen adta meg magát a
nő, viszonzásul kimagasló árat kért.
Gyötrelmesen átvergődik a munkaidőn, délben eljön az
irodából. Nem osztja meg senkivel, hogy a saját hülyesége
áldozata. Bezárkózik a lakásába. Nincs szüksége sem az „ugye
megmondtam", sem a „nagyon sajnálom" barátokra. Nem
szólhat senkinek, nem verheti nagydobra Pápai Zsolt újabb
hódítását. Iszonyatos hétvége vár rá. A szappanoperák sem
képesek elterelni a figyelmét. Azon rágódik, vajon Zsolt hol
bulizik közben. A hétvégén nyilván megosztja barátaival a
sikerét.
Kevés, hogy a lakásában marad, el szeretne bújni az Északi-
sark jégtábláira. Végigbőgi a szombatot, végigbőgi a vasárnapot.
Doktor Szöszi jut eszébe, chipset fal a tévé előtt, és sír. Kínjában
vigyorog, látja magát kívülről, úgy nézhet ki, mint Witherspoon
a filmben.
Viki, jól vagy? – Hétfő reggel Edit aggódó tekintettel néz rá.
Néhány nap, talán egy hét múlva a szakmabulvárban közkincs lesz,
Pápai listájára nagyvad került. Nem ússza meg, hogy kollégák
közé menjen, látni fogják a gyötrődését. Ráadásul közeledik a
szentendrei hétvége. Betegségre fog hivatkozni, amikor
lemondja.
Három körül végez, megnyomja a gyorshívót, amihez
örömök és most már bánat is köti. Egy hete kínlódik, vergődik.
Lejáratja magát, de mindegy, megenged magának egy hívást. A
férfira akarja zúdítani a dühét.
Szia! –Első csengetésre felveszi, simogatóan közvetlen.
Miért nem hívtál? – Dühös elszámolásra készült, ehelyett ez a
néhány szó marad.
Te hívtál? – Zsolt kioktat?
Jól szórakoztál Szemesen?
Vikiii, vegyél vissza picit! Te hívtál? – A lány bocsánatkérésre
nem számított, de a kérdés némító meglepetés. – Viki, ott vagy?
Felvettem az első csörgésre?
Igen. – Halk idegenként válaszol.
Mi a gond? Kicsim, baj van? – Ez most mi? Egy film, ami
megállt, és pörög tovább? Lehet, ha telefonál, megúszta volna a
szenvedést? Átfut a gondolatain, Zsolt a hívását akarta
kiprovokálni. Elhessegeti.
Semmi.
Mikor végzel?
Most végeztem.
Negyedóra munkám van, érted mehetek. Ha addigra
átsétálsz, akkor hamarabb látlak. ... Basszus, Kicsim! Itt vagy
még? Átjössz?! – Viki összezavarodva indul Zsolthoz.
Nem járt még Zsolt irodájában. Viki modern irodaházban,
fiatalosan rendezte be a munkahelyét. A férfi a bírósághoz közel
dolgozik, arrafelé múlt századi lakásokat alakítottak át az
ügyvédek. Nehezen talál parkolóhelyet, ezért sem szeret
idejárni. A kapuban Zsolt hivatalos réztáblája a legkisebb, ennél
is nehezebb a csengőt megtalálni, „Pápai", ennyi van kiírva.
Becsenget, az ajtónyitó azonnal megszólal.
Öröm önt látni, Viki! – Zsolt titkárnője középkorú,
maximálisan profi. Edithez hasonlóan Tündétől sem
szivárognak ki hírek. Az ügyfelekben gyarapodó védőügyvéd
kiemelkedően honorálja a munkabírását, de az első
indiszkréciónál elbúcsúzna tőle.
Én is örülök. – Kellemetlenül érzi magát. A nőcsábász titkárnője
mit gondol, mit tud rólam?
Az előtér és az iroda közötti ajtó tárva-nyitva. A reflexeitől
vezérelve bemenekül Zsolthoz. A férfi az ügyvédi dolgozóasztal
és az ablak között áll, háttal Vikinek. A városra kitekintve
telefonál, nem tudja, hogy a lány már ott van. Viki körülnéz,
olyan, mintha a nagyapa irodája lenne felújítva. A klasszicista
stílusú, tölgy íróasztal a dédpapánál is idősebb, restaurálást
követően új életet kezdett az ügyvédnél. Mellette két terebélyes
bőrkanapé, a falnál antikolt könyvszekrények. A
tárgyalóasztalnak külön szoba ad helyet. Zsolt megfordul,
anélkül bólint, hogy kizökkenne a beszélgetésből. Egy
szekrényajtó mögé rejtett bárhűtőből vesz ki ásványvizet, Viki
felé nyújtja. A lány kinyitja, és visszaadja a férfinak, magának
narancslevet bont. Leül a kanapéra.
Nem tudok máshogy időt nyerni, csak ha két hétig nem lesz
az országban.
…
Dezső, az idézés postán van, külföldön kell tartózkodnia!
…
Horvátország vagy New York, mindegy. Holnap megszáll
egy szállodában, ahonnan két hét múlva jön haza.
…
Később hazajöhet, hamarabb nem.
…
Csinálhatja, ahogy mondja, de akkor nem vállalom az ügyét!
Visszamehet Váradihoz, vagy keres egy másik ügyvédet.
…
Nem tud annyit fizetni, hogy a felesleges kockázat miatt
elveszítsem a pert. Amikor hazajön, akkor írjuk alá a megbízást.
…
Igen. Az ügyfeleim azt teszik, amit mondok. Az én ügyem, az
én kockázatom, ha meghallgatom az ötleteit. Gondolja át, és
hívjon vissza!
…
Oké, akkor holnap megszáll egy szép helyen. A számlát
ideadja nekem, amikor hazaér. Ez a közös biztosítékunk.
…
A számlán a neve, a pesti lakcíme és a szállodában töltött
napok szerepeljenek! Így tudom csak védeni.
…
 Ért mindent? Ismételje meg, amit mondtam!
…
Jó utat, tizedikén találkozunk!
Zsolt visszafordul az ablaktól, Vikihez megy.
Kis hülyém! – mosolyog a suttogása. Leül a főnöki bőrszékbe,
láthatóan fáradt. – Bocs, még egy hívás! – Várja, hogy felvegyék
a telefont. Az arca feszült, a hangja magabiztos. Pápai ügyvéd
úr dolgozik.
Pápai! Feri, te vagy a leggyorsabb szakértő. Az a kérésem,
hogy az utolsó napon add be a szakvéleményt!
…
Igen, így időt nyerek. Nem törvénybe ütköző. Egy napot se
késs, de ne is siess!
…
Valóban nem tudom, mi lesz benne, de az ügyész se tud
belenézni korábban.
…
Menj el egy hétvégére a gyerekkel és a feleségeddel!
…
Ne becsüld alá magad, olaszba vagy spanyolba! Ami a
családnak tetszik, két-három éjszaka, a repülő kényelmesebb.
…
A repülő és a foglalás számláit küldd át! Harminc százalék
marad a végére. Remélem, nem kapkodsz.
…
Jó utat, érezzétek jól magatokat!
Feláll a tölgy karfájú, íróasztallal harmonizáló bőrszékből,
nem Vikihez megy.
Tünde, mára végeztünk! – Magukra zárja az ajtót. Lehajolva
csókolja a lányt, nem ül le mellé. Ráfekszik, szabaddá teszi
magát és a lányt is. Viharosan hatol Vikibe, szó nélkül átadják
magukat a kölcsönös gyönyörnek. – Kis hülyém, mit gondoltál?
– suttogja ismét. Vikiben kavarognak az élmények. Zsolt
megbízik benne, különben nem osztotta volna meg, amit hallott.
Kívánja azt a férfit is, akit most, a munkája közben megismert. –
Miért nem hívtál? Baromi hosszú volt nélküled a hét.
Viki keresgéli a szavakat. Mit válaszoljon? Hülyén jönne ki,
hogy önmagában eldöntötte, kihasználták. – Azt akartad, én
hívjalak? – Eszébe jut a telefonálás végén átsuhanó sejtelem.
Igen.
Szemét vagy!
Ezt ne, Viki! – feldúltan markolja a lány állát. – Ne próbáld
meg még egyszer! Emlékezz erre! – Úgy szorítja a karját, hogy
Viki ne feledhesse a fájdalmat.
Mit csináltam? – Nem érti, mivel váltotta ki a haragot.
Vigyázz a szádra! Vannak szavak, amiket nem mondhatsz!
Ne akard tudni, mi jár a szemétért! – szakadatlan fájdalomban
tartja. Viki megijed. Mit nem tudok Zsoltról?

A házavatóra Zsolt klasszikus, élére vasalt nadrágot, halvány

drapp inget vesz fel, a felső két gombot kigombolva hagyja. Viki
egyforma színű bézs blúza és térd felett végződő szoknyája
kecses, mégis szexi. Blúzán a mellvonal feletti átlátszó
csipkebetéttel megtalálja az elegancia és a dögösség között a
határt, nyugtázza magában Zsolt. Ezt is szereti Vikiben,
ugyanúgy számíthat az ízlésére, ahogy az ágyban az
odaadására. Annyira lazítja a szoknya cipzárját, hogy beférjen a
tenyere. Tudja, a lány szomjazik a véleményére. Átkulcsolja a
derekát, másik kezével a csipkét simítja.
Nincs rajtad melltartó! – A lány mellbimbója megkeményedik
az ujjai alatt. Kiveszi a tenyerét, felhúzza a cipzárt. – Illik nedves
bugyival kezdeni az estét, kedves ügyvédnő? Indulnunk kell! –
Büszke, birtokló mosollyal néz Vikire.
A ház díszkivilágításban tündököl. A vendégek fele
megérkezett, már nincs pangás, és nem ők az utolsók, Zsolt
tökéletesen időzített. Márk és Ági alig reménykedett benne,
hogy Viki elfogadja a meghívásukat.
Viki előtt két ügyvédben is csalódtunk. Évekig hallgattuk az
ígérgetésüket, hogy elintézik az adásvételt. Aztán nehezen
találtunk egy barátot, aki beajánlott a párjához. Fél év múlva
miénk volt a telek – fordulnak Zsolthoz, amikor Viki bemutatja,
hogy ő is ügyvéd.
A középső hallból nyíló nappaliban szól a zene a tánchoz, a
többi földszinti szobában vacsorázni, beszélgetni lehet.
Négyszemélyes asztalhoz ülnek, idősebb házaspár csatlakozik
hozzájuk, a házigazdák vidéki rokonai. Zsolt társasági ember,
Viki mégis meglepődik a könnyedségen, ahogy kapcsolatot
teremt bármilyen témában, bármilyen korosztállyal.
Mi ez a beajánlás? Nehezen találtak meg? – Korán táncolnak,
élménydúsabb a mozgás, nem ütköznek a szomszéd párokkal.
Akkor fogadom az ügyfelet, ha ismerőse, barátja járt már
nálam.
Ezt nem mondtad eddig – Zsolt meglepődik. Viki
elfoglaltabb, mint feltételezte.
Mindig mindenkivel percek alatt beszélgetésbe kezdesz?
Ebből élek, gyorsan és hiánytalanul kell begyűjtenem az
információkat a tanúktól.
Te is csinálsz tanúfelkészítést?
Régen volt a bűnügyi szigorlatod, sokat felejtettél. A
tanúkat csak kikérdezzük, hazudni a vádlottat tanítjuk
meg.
Aki hazudni tanít, az tud is?
Ne forgasd ki a szavaimat! Melltartót kellett volna felvenned
vagy vastagabb blúzt. Baj lesz a lassú számokkal, mindent
érzek. Ne mosolyogj, ne is nevess! – Viki kacag, forró gyengeség
önti el, amikor a férfi magához szorítja. Zsolt a rugalmas női
melltől ideig-óráig képes önmegtartóztató lenni – Még éjfél előtt
megduglak. Senki nem fogja észrevenni, ha fél órára lelépünk. –
Tizenegyig bírja. – Kellesz, Kicsim! Nehéz fegyelmezni magam,
képtelen vagyok felszabadult maradni.
A panzióban hátával a komódnak támaszkodik. Leveszi Viki
blúzát.
Vedd le az ingem! – A lány lassan gombolja. – Mire vársz,
haladj már! – Sietne, az ing lekerül. Viki a férfi mellkasára hajol,
nyelve a mellén játszik. Zsolt erőteljesen beletúr a hajába, a fejét
magához szorítja.
Szédületesen csinálod! Folytasd! – Fáj a lány tarkója, amikor
Zsolt leveszi a szoknyát. Az ágyra borulnak, Zsolt húzza az időt
és gerjeszti Viki vágyakozását. A nő magába szorítja. – Viki, a
kurva életbe! – Az ismert kéjjel telt rekedtség. Túl sok Zsoltnak,
azonnal élvez.
Hason fekve átkarolja Viki derekát. Fél óra pihenő után
jöhetnek a további lassú számok.
Viki szájának, nyelvének emlékével ébred, szinte érzi a
bimbóin, ahogy nyalja őket. Reggelizni, indulni kellene haza, de
a fantáziája visszatartja. Csókokkal ébreszti a lányt. Az ágy
mellé áll, tenyerét apró erővel az arcára helyezi, oldalra fordítja
a fejét, kiveszi alóla a párnát.
Nyisd ki a szád! – Viki megteszi, amire a férfi kéri. – Jobban! –
Zsolt az ágyhoz támasztja a térdét, ereje teljében simítja kívülről
az ajkat. Viki szélesebbre nyitja a száját, Zsolt picit becsúszik,
Viki a nyelvével cirógatja. – Lassabban, Kicsim. – Kicsúszik,
baromi érzékeny. Nézi, ahogy a nő nyalja, finom érintése nem
sok időt hagy. – Szerették a korábbi pasijaid!
Behatol, Viki először érzi az ízét.
Hiányzott, várta az orális szexet. Az ábrándjaiban megértést
ígért a gyakorlatlan lánynak. De olyan, mintha százszor csinálta
volna. Elszállnak a kétségei Viki és az szájszex viszonyáról.
Mély álomból ébred valahol, ki tudja, hol. Zsolt ágya gyűrött
és üres mellette, pár szavas üzenet várja a párnán: „Keveset
aludtál, nem keltettelek fel. Terike nyolcra jön, este
visszaadhatod a kulcsot. Zs. Ui.: Semmi gond, a ruháidat látta
mosáskor." A papír mellett Zsolt lakásának a kulcsa. Nyolc óra?
Basszus, akkor a bejárónő már itt van!
Jó reggelt! Az étkezőben vannak a szendvicsek, amit az
ügyvéd úr kért, hogy készítsem el. – Terike a konyhát takarítja.
Köszönöm, jó reggelt! – Zavarban van. Arról nem volt szó,
hogy kulcsot kap, és összefut a bejárónővel. Zsoltnak igaza van,
éhes. Jó étvággyal harap a tarjás szendvicsbe. Csengetnek. Ki
jöhet ilyenkor, mit csináljon Zsolt lakásában?
Elnézést, nem tudom kinyitni az ajtót! – Terikén gumikesztyű
van. Viki megy az ajtóhoz.
Viki? – A férfi csodálkozik. – Ki a meglepettebb, te vagy én?
Szabady Laci – mutatkozik be. – Bocs, nem szoktam meg, hogy
Zsonál csaj van... Azaz reggel nyolc után. – Tüstént oldódik a
zavara. Más alkat, mint Zsolt, de vonzó pasi. Viki Zsoltot
könnyed futóatlétaként vagy magasugróként tudja elképzelni.
Laci szikárabb, fél fejjel alacsonyabb, nehézatlétákra hajaz. A
póló alatt sportos, szálkás, a csípője is erős. Zsolthoz hasonlóan
ügyel arra, hogy a nadrágja kidomborítsa hódító férfiasságát.
Szia! – A lány tanácstalan. A férfi ismerősként viselkedik, de
Viki nem tudja, kit engedhet be.
 Jó reggelt, doktor úr! Mindjárt jövök! – Terike kinéz a
konyhából. Ha a takarítónő ismeri, akkor beengedi.
Beteszem a papírokat Zso asztalára, ahogy szoktam. – Járatos
a lakásban. A dolgozószobában magára húzza az ajtót, de az
nem záródik be, résnyire nyílik. Viki folytatja a reggelit. Percek
telnek csendben, aztán az orvos bent fokozatosan felemeli a
hangját. Kihallatszik. – Zso, a házban nem lesz biztonság, ha
ügyvédként nem véded a seggünket!
...
Megértelek, amióta ajtót nyitott. Egyébként azt nem
mondtad, hogy Terike nem lesz egyedül. Hat évet hagysz ott,
nem teheted meg egy nap alatt! Eljöhettél volna megdumálni a
fiúkkal!
…
Emlékszem, hogy gondoltál rá. Évekkel ezelőtt említetted, ki
hitte akkor? Elrepülök Párizsba, gazdátlan lesz a ház.
…
Ügyész, nyomozó, egyik sem ügyvéd, meg sem beszélted
velük. Ez is rám maradt! Lalo se tudta, Géza sem tudta, csak
engem hívtál fel.
…
Oké, nézd át, amit hoztam, és beszélj Gézával! Ügyészként
tudja, mikor szóljon neked. Mi üljünk le egy sör mellett!
Visszavárunk, akkor is, ha nem egyedül jössz. – Megnyugodva
lép ki a dolgozószobából. Nem tudja, hogy hallotta valaki.
Doktor úr, főzhetek kávét? – Terike takarítónőből pincérré
válik.
Igen, köszönöm. Viki, te mit iszol reggel?
Kapucsínót, azt mondta az ügyvéd úr. – Terike Zsolttól tudja.
Ügyvéd vagy, arról hallottam. Mit csinálsz pontosan?
Cégalapítást, cégmentést, követeléskezelést, társasági joggal
foglalkozom. Te orvos vagy? – Zsolt munkájához tartoznak a
kiszűrődő telefonok; Viki megszokta nem meghallani őket. Most
sem kérdezősködik. Elfogadta a férfit zűrzavaros múltjával
együtt. Ha többet akar megismerni belőle, nem egy idegent kell
faggatnia.
Igen, szívsebész. Óvatosan kell bánnom a szívekkel. –
Ugyanazzal az önbizalommal és kedvességgel fordul Vikihez,
ahogy Zsolt a megismerkedésükkor. – Betettem néhány papírt
Zsóhoz. Remélem, meggondolja magát, mire elrepülök a francia
szívsebészekhez. – Vikivel közvetlen, nem tolakodó. Társalkodó
kérdéseket tesz fel; hol van az irodája, hol lakik, és hasonlók. A
kávé után az orvos elköszön. – Örülök, hogy találkoztunk,
Párizs után látlak újra.
Valami felkelti Viki figyelmét a férfiban. A lány nem tudja, mi
az, de valami különös van rajta. Pár perc múlva a lejátszó leáll, a
lakásban csend lesz, megszűnnek a reggeli ébresztés dalok. A
csendben ébred rá, mi volt furcsa a látogatóban. Mindegy volt,
hogy a konyhapultnál áll vagy az asztalnál ül, mozdult a zenére.
A tenyere, a lábfeje átvette a ritmust, amikor pedig állt, a csípője
is mintha táncolt volna. A mozdulatai Zsoltra emlékeztették.
Doki akkor fut be a lakásba, amikor Zsolt nem ébresztette fel
Vikit, és ott van a bejárónő, aki beengedi az ismerős orvost. A
lányban fel sem merül, hogy a találkozásuk nem véletlen.

Reggel Tünde kapcsolja Viki titkárnőjét. Zsolt meglepődik,

szokatlan lenne, ha Viki így telefonálna. Edit azonban személyes
beszélgetést kér, és nem mond többet. Mit akar Edit Viki tudta
nélkül? Mi az, amit Vikiről tudnia kell? Reggel óta őrlődik,
nehezen koncentrál a saját ügyeire. Tapasztalatból biztos benne,
mindenkinek lehetnek titkai, a lány titkáról azonban elképzelése
sincs. Reméli, megoldják, hiányozna Viki, ha borítani kellene a
kapcsolatukat.
Ragaszkodott ahhoz, hogy Edit munkaideje után azonnal
találkozzanak. A forgalomból kieső étkezdébe olyan ügyfeleket
hív, akik nem jönnek az irodájába, még Tünde előtt sem
mutatkoznak. Most türelmetlenül várja Editet.
Nem Vikiről van szó. – Ez a legfontosabb, amit tisztázni kell,
Zsolt megnyugszik. – Van egy barátnőm, elvált, a férje külföldi
munkából jött haza. Ugyanúgy zaklatja a feleséget, ahogy
korábban.
Gyerek van? Őt is zaklatja? – ügyvédi rutinnal figyel Editre.
A gyereket nem bántja. De miatta zaklatja a barátnőmet.
Mit csinált pontosan? Bántotta? Megütötte?
Hetente többször megvárja a lakása közelében. Nem ütötte
meg, csak elállja az útját, amíg befejezi a mondókáját.
 Telefonál? Mióta tart?
Három hete, akkor jött haza. Nem telefonál, azt a gyerek
hallaná.
Viki miért nem tud erről?
Ön a védőügyvéd, Zsolt.
Mindketten tudjuk, hogy nincs barátnő. Vikinek miért nem
szól? Elégedett a munkájával, szinte baráti a kapcsolatuk.
Az irodában elfelejtem, a munka alatt kikapcsolom.
Nem vagyok jártas ezekben az ügyekben, bemutatom egy
kollégának, akiben megbízom. – Valóban kerüli azokat az
eseteket, ahol családtagok küzdenek egymással.
Nem tudnék másban megbízni. – Edit kétségbeesetten kéri.
Vikinek el kell mondanunk.
Nem szeretném. Állandóan erre gondolnék munka közben.
Mindkettőnknek kellemetlen lesz, amikor megtudja.
Az ügyvédi titoktartás fogalmát Viki is ismeri.
Ezt én beszélem meg Vikivel. Minden munkaadó
kiszámíthatatlan, ha egy beosztottja a párját bízza meg a háta
mögött. – Viki megértené Editet, Zsolt mégis távol tartaná
magát attól, hogy bármit rejtegessenek a titkárnővel. Szeretné
Editet rábeszélni egy másik ügyvédre.
Nekem az a legfontosabb, hogy nyugodtan éljünk a
gyermekemmel, ezért kerestem önt. Zsolt, segítsen nekem! –
Edit sajnálatra méltó. Viki kedveli, ezért Zsolt elvállalja az
ügyet.

Hét közben összevissza rohangálunk, kényelmesebb

egymástól függetlenül jönni-menni. – Zsolt leteszi a lakása
kulcsait az asztalra.
Nem akarok hozzád költözni.
Tudom. Nem költözés, csak nem kell lépten-nyomon
alkalmazkodnunk egymáshoz. Többet alszol nálam, mint
otthon. Van itt még valami. – Mi jöhet a lakáskulcs után? Zsolt
borítékot vesz elő, Viki két meghívót talál benne a Vállalatok
Estélyére.
Ez mi? Mióta jársz ide? – Kétségéi vannak, ott szeretne-e
lenni.
Két éve voltam először. Itt az ideje, hogy sehova ne menjek
egyedül.
Kitől kaptad a meghívót? Igazak a pletykák? – Tőkeerős
vállalatok rendezik, úgy hírlik, a pénzzel együtt szervezett
bűnözőcsoportok vezetői is megjelennek. A szóbeszéd szerint
potens ajánlóval lehet bejutni, a meghívást nem tanácsos
visszautasítani.
Részben.
Nincs vállalatod, nem vagy a top száz üzletben. Miért hívtak
meg?
Nem tudom, kitől kaptam az első belépőt. Több védőügyvéd
lesz ott. Egy ügyfél tesz javaslatot a meghívásra, ha elégedett a
munkánkkal.
Zsolt úgysem engedné, Viki nem is akar a hivatalos ügyekbe
belefolyni. A partikról Zsoltnak kell dönteni, amíg tart a
kapcsolatuk.

Viki délután hozza el a ruhát a varrónőtől, elkéstek az utolsó

simításokkal.
Beragadtam a csúcsforgalomban – a lány telefonál.
Úgy tervezték, Zsolttól indulnak. Zsolt ingerültté válik, nem
hitte korábban, de ellenőrizni akarja az oldalán megjelenő nő
ruháját. Az estnek helyszínt adó palota bejáratánál vár. A lány
kiszáll a taxiból, és felsétál a lépcsőn. Hűvös van, hosszú kabátja
a ruhatárig elrejti, mit visel. Viki csillog az ametisztlila
estélyiben.
Zsolt minisztériumban dolgozó évfolyamtársa szerezte Viki
meghívóját. Dani egyetemista koruk óta ismeri Zsoltot, az
ügyvéd eddig nem hozott magával senkit rendezvényekre.
Belépéskor megpillantja őket, a falakat ablaknyi tükrök díszítik,
Zsolték három mellett is elsétálnak az asztalukig. Dani elölről,
hátulról szemügyre veheti a nőt, aki miatt barátja változtatott a
szokásain. Harmonikus lépései és karcsú alakját kiemelő ruhája
fokozza vonzó báját. A szoknyáját csípőtől uszálybetét teszi
látványossá, hátán nyakától a derekáig csipke takarja, illetve
nem takarja a bőrét.
Egressy Dániel – mutatkozik be Vikinek. – Mióta ismeritek
egymást? – Felteszi a kérdést a barátjának, amire Zsolt a
kapcsolatuk elején gondolt.
 Két-három hónapja – Zsolt válasza barátságos.
Viki, mivel foglalkozol? – Az asztaluknál Dani minisztériumi
kollégája és banki osztályvezetők csatlakoznak hozzájuk.
Amivel ti is, pénzt csinálok.
Viki gazdasági ügyekben ad tanácsot – Zsolt szól közbe.
Annyira ért a társasági joghoz, mint barátnője a büntetőjoghoz.
Először hallja, ahogy a munkájáról társalog idegenekkel. Az
ametisztlila ruhás kolléganő nem reagál a provokációkra, nem
beszél arról, hogyan találják meg a kiskapukat a
magánkönyvelők és ügyvédeik. Zsolt érdeklődését felkelti az
állam és a privátszféra ütközése. Viki türelmesen megismételi,
ha kell, más szavakkal megfogalmazza a véleményét. A férfi
hátradől, hogy teret adjon a gazdasági joghoz értőknek, hátulról
simogatja Vikit. Mi ez? Melltartó pántját érzi. Vikin nem lát
melltartót, vagy mégis? A lány az asztaltársakra figyel, velük
beszélget, ám érzi Zsolt keresgélő tapintását.
Ügyes! – A lassú tánc alatt felfedezi a melltartó pántját rejtő
testszínű betétet. Izgató a csipke alatti hamis meztelenség.
Pihenni mennek vissza az asztalukhoz.
Elnézést, szabad? – Kigyúrt férfi lép Viki mellé.
Nekem is lenne beleszólásom. – Zsolt igyekszik higgadt
maradni, arca eltökéltté válik.
Zsolt, ismeritek egymást? Temesi Gyula. – Dani próbálja
oldani a feszültséget. – Zsolt, légy szíves! – nyomatékosítja a
szavait. Zsolt Danira nézve megérti, kötéltáncot jár, ha
ellentmond Gyulának.
Megkérdezhetem még egyszer a nevét? – Csupán ránéz a
férfira, nem áll fel.
Temesi Gyula.
Ki az ügyvédjük? – nyugodtan, bitek százezreivel
gondolkodik. Tudja, mi az, amiben ő a legerősebb, de még csak
sejti, ki a férfi.
Lándzsás Sándor.
Tavaly két pert veszítettek, a második nyerhető lett volna, a
hetedik tanú kihallgatásánál elbukták. – Temesi
elbizonytalanodik. A tánc a nővel másodlagossá válik. Nem
ismeri a fiatal férfit, a magabiztossága mégis hihetővé teszi, amit
mond.
 Köszönöm, és elnézést a zavarásért. – Az ügyvédjével
egyeztetné a hallottakat.
Mi volt ez, Zso? A fejedben vannak a tárgyalások? – Dani
ismeri barátja memóriáját, mégis meglepi. Félti Zsoltot a
büntetőügyekben közismerten erős ügyvédi irodától.
Annyit jegyeztem meg, hogy Lándzsás vesztett egy nyerhető
pert, a többi blöff volt.
Felbőszíted Lándzsást!
Kicsinek tart magához, nem fogja érdekelni.
Percek múlva egy ötven év körüli férfi áll meg Zsolt mellett.
Zsolt, gyakran hallok magáról, és nem csak ma este! – Zsolt
feláll, kölcsönösen bemutatkoznak. – Beszélhetünk pár percet? –
kérdezi Lándzsás Sándor.
Természetesen. – Zsolt leplezi a meglepetését. Fél óra múlva
pókerarccal tér vissza.
Mi a franc van? Megfenyegetett? – Dani nyugtalan.
Nem, nincs semmi gond.
Fenyeget vagy együttműködést ajánl. – Zsolt
kifürkészhetetlen arccal bólint. – Zsolt! Lándzsás idejött hozzád.
Tisztában vagy vele, mi zajlik körülötted, amióta Puskásékat és
az Ipolyságiak csapatát veszteség nélkül viszed?
Az ügyvéd nem válaszol Daninak. Hátradől a széken, zsebre
teszi a kezét, kinyújtja a lábát, a cipőjé orrára bámul. Nem akar
udvariatlan lenni, sodródik.
Ki az a Lándzsás? – Viki nem ért semmit.
Temesiék védője, szakmai ügy. – Zsolt nem mond többet.
Tánc közben el akar veszni Viki illatában, nőiességében.
Elfelejteni a munkája nehézségeit.
Bajban vagy?
Nem, tényleg nem, csak időnként fárasztó. – A lány
társasága, a zene ellazítják. – Jó, hogy itt vagy, Kicsim! – Csupán
a pillanattal törődik.
Éjtél körül felszolgálják a pezsgőt, Zsolt érintetlenül leteszi.
Elhallgat a zene, műsorvezető veszi kezébe a mikrofont, az
asztaltársaságok elcsendesülnek.
Remélem, felhőtlenül töltik az estét! Ahogy minden évben,
vendégeink ma is kifejezhették véleményüket a legvonzóbb
hölgyről – a férfi kinyit egy borítékot –, dr. Vadnai Viktóriának
először élvezhetjük a társaságát.
Viki, ez te vagy! – ébresztik a többiek. Zsolt arca feldúlt,
bassza meg, sziszegi a fogai között. Viki a mikrofonhoz sétál,
köszönöm, ennyit mond, a meglepetéstől más nem jut eszébe.
Kálacsokrot kap és kétszemélyes utazást. Messziről látja Zsolton
a bosszúságot.
Zsolt, idejönne? – hívja a műsorvezető.
Vikitől két méterre egy idősebb és egy fiatalabb nő, talán
anya es lánya okoz kavarodást, önkéntelenül odafigyel, a
szavazatokról van szó. Itt szavazni lehetett? Ezt sem tudta. A
probléma, hogy a szavazócédulaként is szolgáló belépőjegyek
harmadán nem az ő neve van, hanem csupán annyi: „Pápai
Zsolt barátnője." A kérdés az, elfogadható-e.
Egyértelmű, kire gondolt, aki írta, valid nyilatkozatok. –
Vikiből előbújik az ügyvéd.
Pontosan így van. – Zsolt megérkezik, a lány szavai közben
átkarolja a derekát. A mikrofonhoz fordul. – Nem utazunk el, az
árat felajánljuk egy alapítványnak. Holnap Viki megmondja,
melyik alapítványt támogatja. ... Ezért otthon rongyossá dugom
a segged! – ingerülten szól a lány fülébe.
Viki semmit nem ért, azt sem tudja, akarja-e érteni. Zsolt
ügyeibe csöppent.

Hajnal két órakor ülnek be a kocsiba.

Kihangosíthatom? – Zsolt kérdésére Viki bólint. A telefon
kicseng.
Szia, Zso! – Éber férfihang szól bele.
Lalo, meg kéne tudni, milyen változás volt Temesiéknél!
Valószínűleg lecserélték a biztonsági főnöküket.
Lándzsásék védik őket, mi van velük? Miért érdekel?
Lándzsás secondot akar Temesiékhez, azt biztos nem kapja
meg. Temesiék bízzanak meg engem, ha elégedetlenek
Lándzsással, vagy oldják meg!
Hagyd a francba, ne húzz vele újat!
Lándzsás nem hagyja ennyiben, keresni fog. Nézz utána!
Tudni akarom, mennyi fantázia van az együttműködésben!
Lándzsásnak háromszázezret ért meg ma este csupán annyi,
hogy a lekötelezettje legyek.
 Ilyenkor nem fogadsz el ajánlatot. Korai még.
Vikit érték utol valami szépségdíjjal
Ne keress összeesküvést! Csinos a barátnőd.
Lándzsás bármit megszervez. Soha nem adták olyan lánynak
az utazást, aki először volt az esten.
Egy héten belül megtudom, mi történt. – Túloldalt leteszik a
telefont.
Kit hívtál? A magánnyomozód volt?
Nem. Jóbarát. – A hangsúly jelzi, hogy nem mond róla többet.
Mi az a second? – Viki az egyetemen sem hallott erről.
Megtalálnak ilyenekkel is. A háttérből adok tanácsot, amiről a
kliens sem tud. A pénzt egymás közt intézzük a kollégával. Az
együttműködésnél tisztában van azzal a megbízó, hogy én is
foglalkozom az ügyével, nyíltan közös a munka. A secondnál
nem.
Másik ügyvéd fizet neked?
Nekem a legjobb óradíj, alig kell melózni, nem kell bíróságra
járni, tanúkat meghallgatni. Pusztán átnézem az aktát. A segítő
gondolatokra van szükség, de most nem kapják meg. Ha
Lándzsás elveszíti az egyik klánját, akkor itt az ideje, hogy
felvegyek egy gyakornokot.
Haragszol a díj miatt? – Nem felejtette el, mit súgott Zsolt, és
ez a hajnali telefon is összezavarta.
Meg ne próbálj kevésbé dögös ruciban jönni! A szavazatok
harmadán az én nevem volt, kéretlen utazást akartak ránk
erőltetni. Holnap nézünk egy alapítványt, és visszaadjuk a
pénzt. – Zsolt kezd megnyugodni.
 III. FEJEZET
SZEMMASZK ÉS SELYEMSÁL

Zsolt életébe nyugalmat hoz a kiszámíthatóság; az, hogy

tudja, nap mint nap ki mellé bújik be az ágyba. A szüntelen
pörgés, a munka feszültsége mellett pár hónapig, hétig vagy
még rövidebb ideig tolerálta a nők nyűgeit. Ha hiányzott a szex,
bulizni indult, az ismerkedés nem jelentett gondot. Amikor
kipihente az előző lányt, a díványon volt a következő. Viki nem
várt izgalmat hozott, több időt tölt a lepedőn vele, mint a jövő-
menő lányokkal. Stabilitás van az életében, stabilan Vikire
vágyik. A hullámzó intimitást felváltotta a rendszeres reggeli,
hazaérkezéskor a munka utáni vagy az elalvás előtti szex.
Tekinteteket vonzó, vágyakat lobbantó nőt irigyeltek ma este
mellőle. Váratlanul éri a birtoklás, Vikit kizárólag ő kaphatja
meg.
Irány a fürdőszoba! – Megteszi, amit az estélyen ígért.
Viki elkészül a fürdőben, felizgatja a vízsugár, a tudat, hogy
Zsolt várja. Felveszi a halványsárga organzablúzt, ami épp hogy
takarja a csípőjét, gombjai a köldökéig nyitva. Belép a hálóba.
Ezt nem! A lába földbe gyökerezik. A férfi a fotelban ül, fekete
szaténköntöst visel, Viki sosem látta rajta. Lazán nyitott
hajtókája feltárja a puhán szőrös mellkast, a köntös
háromnegyedes ujjai azt üzenik: „Lásd az erős férfikaromat és
játékos kezemet!" Csupán combközépig ér, pofátlanul kívánósan
mutatja, hogy „egy mozdulattal kiköthetem az övemet, és a
magamévá tehetlek". Odamehetne eléje, letérdelhetne, és máris
érezhetné a férfiassága ízét, miközben felnyúlna a karjával
simogatni a mellkasát.
De Zsolt kezében egy korbács van, olyan, ami több keskeny
bőrcsíkból áll. Viki arra gondol, van-e mögötte a fürdőnek
ablaka, amin menekülni lehet. Lépni sem bír.
Vetkőzz le! – Zsolt hangja nem bántó, nem parancsoló. Az
erő, aminek nem lehet ellentmondani. A nyugodt erő hangja. Viki
bénán áll. – Viki, vetkőzz! – A félelemtől mozdulatlan, Zsolt
kíváncsian figyeli.
Basszus, mint aki filmet néz. A blúz gombját érinti. – Folytasd! –
Az ujji reszketnek. – A bugyit is! – Csessze meg, meztelen leszek egy
korbácsos, dögös férfival szemben! Megy a bugyi is. – Feküdj le! –
Nemet kell mondani! Ránéz a férfira, a tekintete a mellkasára,
karjára, lazán omló bomló övre esik. Nem mond nemet.
Meztelenül lefekszik az ágyra, behunyja a szemét, várja az első
ütést.
Kicsim, nyisd ki a szemed! – Zsolt leül mellé. – Nem foglak
bántani, gyönyört adok, nem fájdalmat. Fájt? – A bőrcsíkok
végigsimítják a haját.
Nem – préseli ki a hangot.
Ennyi lesz, tedd fel a kezed! – A vágy ver gyökeret Viki
testében, a férfi nem fogja megütni. Selyemsállal az ágy végéhez
kötözi a két kezét. A tehetetlenség fokozza az izgalmat. A
korbács keskeny csíkjai a bőrét érintik. – Nagyobb terpesz! –
Viki engedelmeskedik, az ostor a combján játszik, örvénylik a
simítás alatt, az orgazmus megkönnyebbülésébe akar
menekülni. Zsolt még nem engedi. – Nyisd ki a szemed, meg
foglak ütni!
Neem! – Erőtlenül próbál ellenállni.
De igen! Nem fáj, kicsit csípni fog. Az első ütés után
eldöntöd, folytatjuk-e. – A lány szemére csipke szemmaszkot
húz. – Tedd szét a lábad! – Viki nem lát, pusztán érez. Fél az
első ütéstől, a combjai közé fogja kapni. A korbács lecsap...
váratlanul a hasára, valóban csíp. Megkönnyebbül. – Fájt?
Nem.
Folytathatom?
Igen. – A kéjvágy hajtja, nem hagyhatják abba. Zsolt
játékszere simogat, valahol jár, ám a lány sose tudja, sose látja,
hova csap le, hol érinti meg a következő pillanatban. Bárhol
megtörténhet a testén. Fokozódó izgalmat hoz a bizonytalanság.
Zsolt befekszik a nő két lába közé. Viki csípője megemelkedik.
Megcsókolná a férfit, a hajába markolna, a selyemsál nem
engedi. A szemmaszk is fent marad. Zsolt hirtelen érkezik meg.
Basszus! Vikit váratlanul éri, a felső teste megfeszül, a válla és a
csípője érnek csupán a lepedőhöz. Viki táncol az orgazmusban,
a saját testében öleli a férfit.
Baszd meg, Viki! – A gyönyör hangja a Marsról érkezik.
Zsolt leveszi a szemmaszkot, eloldja a karját. A lány a zavar
mozdulatával teszi tenyerét saját homlokára. Zsolthoz bújva
elalszik, a férfi takarja be.

Megismételjük az estet! – Zsolt a fekete, selymesen puha

köntösben köszön jó reggelt.
Neem! – Harmatgyenge a tiltakozás.
De igen! – Megint a nyugodt erő, ami nem fenyegető, nem
félelmes, ám ellenállhatatlan. Felteszi a szemmaszkot, a lány
kezét sebesen kötözi ki. A bőrcsíkok puha útjukra indulnak,
időről időre lecsapnak. A „hova csap le" bizonytalansága után
Viki megkönnyebbülést érez a bőrén. Az összegyűlt feszültség
feloldódik a csípőtáncot járó, belsőizom-összehúzó
kielégülésben.
A reggeli némán elfogy, Viki a végére gyűjt erőt, hogy
kérdezzen.
Ez a te világod? – Próbálja feldolgozni a meglepő játékot.
Mi? – A férfi leteszi a kávéscsészét, Vikire figyel.
A BDSM.
A BDSM szópárokból álló betűszó, az SM-et De Sade márki
nevével kötik össze. Nem bántanék nőt.
A bondage a világod?
Hogy érted, hogy a világom? A puha bondage, némi
fegyelmezéssel, igen. Szeretem, selyemsál, szemmaszk, cirógató,
mámorító ostor. – Zsolt természetesen, magától értetődően
mondja.
Változatosság?
Részben. És gyönyör. Este és reggel is érezted. – Valóban nem
volt ilyen viharos orgazmusom, nem kell erre emlékeztetni. – Elég róla
beszélnem... – Mi a francért kell Zsoltnak látnia a rezdüléseket az
arcomon? Bizsergés fut végig Viki karján és a lábán. A férfi a
kanapéra fekteti. – Legközelebb kikötözöm a bokádat is, az
ujjaim hadd járjanak a combod között addig, amíg akarom. –
Nem tesz semmit. Viki két karját a feje fölött a karfára teszi,
rájtuk pihenteti a saját kezét, és csak beszél, mesél.
 Ez elég ahhoz, hogy felizgassa a lányt.
Akarlak, Zso! – Az ajkához húzza a száját.
Szeretni fogod, ha kikötözlek, és én szeretni fogom, amikor
élvezel. – Viki tudja, hogy igaza van. – Mi van velünk, Vadóc? –
Zsolt átható tekintete most bizonytalan.
Mire gondolsz?
Csak szex?
Szemesi hétvége, a megunhatatlan rántottáid és zűrök
körülötted. – Tereli a témát.
Az is egyfajta kapcsolat. A szenvedély stabilitásától nehéz
szabadulni.
Stabil szexkapcsolatot szeretnél?
Lehet.
Mit szeretnél?
Maradj velem, sokáig!
Az emberek leveszik a ruhájukat az érzelmeik kimutatása
előtt. Miért van ez? – tűnődik Viki.
Nálad miért van? – Vikinek nincs válasza, először öntötte
szavakba a kérdést. – Marad az izzó szex, amíg nincs más.
Kellemes és titokzatos, amióta ismerlek. Veled maradnék itt
és most. – Nem tudja, Zsolt szeretne valamit mondani, vagy tőle
akar valamit hallani.

Mi történt azóta? Ismét zaklatta a férje? – Zsolt Edittel

találkozik.
Igen, kétszer is.
Rajzolja be, merre megy haza! Metróval utazik? – A térkép az
Edit lakása melletti parkot mutatja.
Nem tudom, naponta másfelé sétálok.
Ha ön változtatja az útvonalat, akkor nyilván követi. Nincs
olyan pont, ahonnan minden lehetséges utat belát.
Követ a férjem? A megállóban vár?
Válassza ki, merre jár haza! Két hétig csak erre mehet!
Miért?
Megbízik bennem? Kérem, hallgasson rám! – Edit berajzolja
amire Zsolt kéri.
A magánnyomozója este hívja Zsoltot.
Megkaptam az e-mailt, kösz a térképet. Mi ez pontosan?
 Zaklatás. Attila, szokás szerint az első héten fotózzatok,
videózzatok a helyszínen!
Miért vállalsz ilyen piti ügyet?
Személyes kérés. Amilyen apró, olyan gyorsan oldjuk meg!
Kevés a perhez. – Egy hét múlva együtt átnézik a képeket,
Attilának kétségei vannak.
Nem perre gyúrok. A barátnőm titkárnőjét zaklatja az exe.
Béke kell a családnak. Zsuzsa menjen oda!
Rendben. – Megbeszélik a továbbiakat. Később Zsolt Edittel
is egyeztet.

A férfi ismét a volt feleségére vár a metrónál. Dühíti a

tehetetlensége, hogy nem kaphatja meg közös gyermeküket.
Edit szerelvénye befut, Tibor a nő után indul.
Elnézést, uram! Segítene? – Egy elveszettnek tűnő, huszonöt
év körüli lány térképet tart a kezében. – Eltévedtem, a
Csíkvölgyi 70-et keresem. – Tibor készséggel ad tanácsot, úgy
véli, ezzel együtt is utoléri Editet. Háromszor mondja el az
útvonalat. A nő nem érti, forgatja a térképet, amilyen kedves,
olyan buta. Arrébb mennek, Tibor megmutatja, melyik sarkon
kell befordulnia. Újabb kudarc. Úgy dönt, Edittel holnap beszél,
elkíséri a karcsú lányt. Megpróbálja elkérni a telefonszámát.
Nem veszi észre, amikor a fekete szedán hangtalanul a járda
mellé gurul. Harminc körüli, elegáns férfi száll ki belőle.
Beszélhetünk, Tibor? – A férfi és az eddig butának tűnő
csinos nő egy parkoló autóhoz szorítják.
Mit akarnak? Ne zaklassanak!
Nem mi zaklatunk! – Az öltönyt viselő férfi fényképeket ad
neki. A környéken készültek, Edittel látható rajtuk különböző
időpontokban.
Ez semmit nem jelent!
Ha nem hagyja abba azonnal, bevarratom három év
letöltendőre! A nevem az első kép hátoldalán van. Keressen
ügyvédet, és kérdezze meg, komolyan kell-e vennie! – Az
elegáns férfi nem emeli fel a hangját, mégis jelentőségteljes.
Tibor eldönti, hogy otthonról felhívja az ügyvédjét.

Péntek este Zsolt nem árulja el, hova mennek. Annyit kér,
Viki miniszoknyát és harisnyatartót vegyen, ne legyen rajta
melltartó. Szexklubba érkeznek.
Viccelsz?
Egyszer ki kell próbálni – mosolyog a férfi –, első osztályú a
műsor és a kaja.
Zsolttal biztonságban van, szoknia kell a félhomályt. A
vendégek a bokszokból jól látják a táncosokat, és egymástól
olyan távol szórakoznak, hogy az sem zavaró, ha a saját
örömükkel vannak elfoglalva.
A hatszemélyes asztalhoz utolsónak érkeznek, bemutatkozás
nélkül leülnek. A három férfi vacsora alatti társalgása arról
tanúskodik, hogy nem először találkoznak. Viki azon tűnődik,
vajon Zsolt hányszor járt itt. Az ismeretlen társaságban a
sztriptízlányok előadását szemléli, pompás alakjuk mellett
hajlékony, képzett táncosok.
A desszertre várnak, amikor Zsolt megsimogatja a térdét.
Ezért javasolta a miniszoknyát és a harisnyatartót. Oda-vissza húzza
az ujjait, túljut a harisnya szélén, Viki meztelen bőrénél jár.
Halad tovább felfelé, eközben a barátokkal közös ismerősről
beszélget. Zsolton semmi nem látszik, szemtelenül nyugodt
marad. Viki próbálja elképzelni, mi lesz a vége. A fiúk közben
áttérnek a sportra, a legutóbbi vízilabdameccs a téma. Zsolt
látszólag közömbösen dumálgat, miközben keze Vikivel
foglalkozik.
Viki fagylaltkelyhet kér, abban bízik, hogy a hideg édességbe
menekülhet.
Vanília- és málnaízed van – Zsolt megcsókolja, a másik két
férfi beszélget tovább. Az idegen pasiknak magától értetődő,
hogy elmerül a lány ajkában. A szexszel fűtött környezet, a férfi
növekvő vágya ketyegő bombává válik. A fiúk tapintatosak,
nem látják hogy a barátjuk elveszti a fejét.
Mélyen felnyúl a szoknya alá. Viki szeretne felébredni az
izzasztó álom valóságából, ugyanakkor Zsoltot érezné. Ledől
egy gát, belekapaszkodik a férfiba, kiszakadnak a társaságból. A
kéj útjára lépnek. Zsolt magához szorítja Vikit, a száját akkor
bocsátja szabadon, amikor a nyakát érinti a nyelve. – Engedd! –
A keze a szoknya alatt játszik.
Ne most, és ne itt! – szorítja Zsolt csuklóját, eltolná a
combjától.
Nézz rám! – Zsolt vágya perzselő. – Akarlak, Viki, itt és most!
Ne szórakozz, Zso! Nem dughatsz meg! – suttogva beszélnek.
Mi a franc ez? A támla hátradől.
Csak egy gombnyomás. – Az ülés alá vezeti Viki kezét, a
háttámla mozgatható. – Úgy állítod, ahogy akarod. – Lejjebb
ereszti az ülést. Végigsimítja a melltartó nélküli, érzéki
domborulatokat. – Gyönyörű vagy!
Nem vagyunk egyedül!
Nem látnak semmit, csak én vagyok itt veled! Nézz rám! –
Benyúl a blúz alá. Viki homorítva nyomja mellét a tenyeréhez. –
Ezt végképp nem látja rajtam kívül senki. Akarlak! Add meg,
amit tudsz! Engedd el magad! – A combját markolja. – Akkor is
élvezni fogsz, ha idegenek látnak!
Nehhm!
De! Fogd meg a kezem! – Átkarolja Viki vállát, a lány szorítja
a kezét. Kiszáradt a szája, segélykérően kapaszkodik a férfi
tekintetébe. Zsolt zavartalanul mosolyog, folytatja a bőre
cirógatását a harisnyán túl is.
Nehh, Zsolt! – Vikit odaszögezi a felszított vágy. Elhalványul
a környezet, kizárólag Zsoltot látja. A kezét markolja a vállánál.
– Nem megy!
Menni fog, Kicsim! Csak én érezlek, nézz a szemembe! –
félretolja a bugyit, ujjait picit becsúsztatja. A lány forró, lucskos,
a csípője remeg. Zsolt szeme nem engedi el a nő tekintetét, az
ujjai nem engedik el a nőt. Viki apró, gyors mozdulatokkal
élvez.

Könyököl Viki mellett, simítja az arcát. A lány kipiheni

magát, felemeli a háttámlát. A másik két fiú táncol a
barátnőjével.
Menjünk haza! – Iszonyú érzés, menekülne, mielőtt a többiek
visszaérnek.
Várjunk még!
Zsolt, haza akarok menni!
Maradunk még, muszáj! – Nem nyit vitát.
Visszajönnek a fiúk, az asztal túlsó széléről hozzájuk lép
Zsolt barátja.
 Viki, táncolunk?
Nem, kösz.
Viki, légy szíves! – Zsolt szólal meg. A két férfi összenéz, értik
egymást.
Viki, táncolnunk kellene! – Nem mozdul, várja a lányt. Az
összebújós dal alatt annyira húzza magához, hogy a zenétől
hallják egymást. – Találkozni fogunk a bíróságon vagy az
ügyészségen, Fábián Lajos vagyok, nyomozó, a barátaim
Lalónak hívnak. Nem pirulhatsz el, amikor összefutunk, nem
adhatod jelét, hogy így ismertük meg egymást, azt gondolnák,
megcsaltuk Zsoltot.
Hajnalban veled beszélt a kocsiból? Nem magánnyomozó
vagy.
Előfordul, hogy vezetés közben hajnalban hív. A királyi
rendőrségnél dolgozom, és Zso jó barátja vagyok. Legyen ennyi
elég, Viki!
Mennyit láttatok? – A zaklatottságot csillapítja a tolakodás
hiánya, bizalom ébred Vikiben.
Belőletek? Semmit, csókolóztatok, ölelkeztetek. A kérdésed
azt sugallja, volt más is. Nézz körül, milyen magasak az
asztalok, és hol vannak az ülések! Takarásban van minden.
Nyugi, Viki! Csak te és Zso tudjátok, mi történt veletek.
Mióta vagytok barátok? A pillantásotok beszél egymással.
Nyolc éve, néha szavak sem kellenek köztünk. – Lalo
kedvesen közvetlen. – Örülök, hogy megismertelek, és örülök,
hogy Zso megismert. Dühös vagy, látszik rajtad.
Zsolt vad volt.
Pár perce találkoztunk csupán, most mégis hallgass rám!
Okoz meglepetéseket, mégse hagyd ott ma este! Csak akkor
menj el, ha reggel is úgy gondolod! Egy éjszaka, amit kérek.
Nem hosszú idő.
Zsolt állva várja őket, amikor visszakíséri az asztalhoz.
Indulnak haza.

Te mit csinálsz?
A nappaliban alszom. – Viki ágyneműt hoz ki a hálószobából.
Butuska vagy, azt vidd vissza! Én maradok a dolgozóban.
Reggel Viki a szokásos lenge férfiing helyett
szabadidőruhában jön a konyhába. Elmenni már nem akar, de
zaklatott. A második este is egyedül szeretne aludni.
Bejöhetek a hálószobámba? – Zsolt vasárnap este kopogás
után benyit, és ezzel a három szóval tökéletesen leírja a
helyzetet. Viki valóban elfoglalta a hálószobáját, de legalább
nem szakított.
Fél napokat töltött egyedül.
Miért csináltad? – Szótlan vitájuk kezdetéről kérdez.
Ilyen vagyok, keresem a határainkat.
Péntek este túllépted.
Egyszer történhetett meg. – Lefekszik a saját üres ágyára, Viki
felé lordul.
Honnan tudjam, hogy nem ismétlődik meg?
Lesz másik határ, légy türelmes! Ami zavar, azt nem teszem
újra. Elég szólnod, ne duzzogj napokig! Egész hétvégén némán
kerülgettük egymást.
Viki próbál dühös lenni, ám a vágya uralja. Makacsság lesz a
dühből, ez sem tart sokáig, Zsolt vonzása erősebb.
Elnézést kell kérned a napokig tartó hallgatásodért! Most is
dacosan hallgatsz! Nem mentél el aznap este, nem mentél el
másnap reggel, utána biztos volt, hogy maradsz.
Nekem kell el nézést kérnem?
Igen, neked. – Ezt az első csók után mondja. Lángolnak,
várakozás nélkül hatol a nőbe.
Ne csináld! Ne bánts! – Zsolt legyőzte.
Perzselő a forróságod belül. Kezdő vagy ahhoz, hogy
parancsolj a vágyaidnak. – Zsolt azt tesz vele, amit akar. –
Bocsánatot akkor kérek, ha megismétlek olyat, amit nem
szeretnél. – Miközben beszél, ágaskodó ereje birtokolja a lányt.
Zsolt gyönyöre ragadja magával Vikit a kielégülésbe. –
Hiányoztál, te kis...! Bassza meg! – Nem mondja ki, ami a nyelve
hegyére tolakodik. – Ne hisztizz, Viki! Nem lesz jó vége!
Miért csináltad? – A hiányzó szex pótlása kioltja a duzzogást.
Ki akartam próbálni veled, nem történik meg többet. Nincs
miért bocsánatot kérjek. A némaságodért téged kellene
megbüntetni! – Vikiben felrémlik, hogy Zsolt használt
korbácsot.
A kielégítő együttlét nem enged teret a nyugtalanságnak, a
lány mély, pihentető álomba merül.
Jó reggelt, Viki! Fel kell kelni!
Hány óra van? – Általában Zsolt reggel egyedül indul, hagyja
Vikit aludni, az ügyvédnő napja később kezdődik.
Korán. A héten megfőzöd a kávét, és elkészíted a reggelimet,
mire lezuhanyozom!
Ez a büntetés? – Zsolt bólint, Viki megkönnyebbül.
Mit gondoltál, mit csinálok? Mondtam, hogy a korbács
gyönyört ad, nem bántok senkit, soha nem tettem. Jobban kell
bíznod bennem!
Ne haragudj! Valóban megijesztettél.
Szaladj kávét főzni! – Zsolt már mosolyog – Nem akarok
elkésni.

Viki felszabadult, nem érti magát, nem érti az érzéseit. Zsolt

megbántotta, mégis ő főzte a korai kávét. Munka után beül a
kocsijába. Hiányozna a férfi, ha nem Budára, hanem a pesti
lakása felé kellene mennie. Együtt maradtak, ez az oka a derűs
hangulatnak. Eszébe jut a klubban megismert barát. Hálás neki,
összepakolt volna az első este, ha nem figyelmezteti. Nem
Zsolthoz indul, vásárolni megy a vacsorához.
Finomak az illatok. Mit főztél? – A férfi órákkal Viki után
érkezik haza.
Sherrys, mandulás csirkemellet tejfölös krumplipürével. – Az
esét a konyhában töltötte, mégsem fáradt.
Lezuhanyozom, utána jövök.
Zsolt derekán törülközőben, vizes hajjal ül asztalhoz.
Pontosan tudja, hogy így a leghívogatóbb.
Zamatos. – Viki ritkán főz, receptek nincsenek a fejében.
Abból a magazinból választ ízeket, amit aznap vesz. A mai
vacsorából annak ellenére sem marad, hogy a lány néhány
falatot szed a tányérjára. – Te nem eszel?
Nem vagyok éhes. – Zsolt vonzása bénítja.
Egyél valamit! Addig nem duglak meg. – Vikit akkor is
elárulná a hangja, ha Zsolt nem tudná, miért nem éhes. A lány
narancsot hoz, az lecsúszik a torkán.
A hálószobába lépve Viki belekapaszkodik, letekeri Zsoltról a
törülközőt.
 Türelmetlen vagy! Fékezz, Vadóc! – Lefekteti az ágyra.
Mértéktelenül élvezi a lány türelmetlenségét. – Bújj el, zárd le
kicsit! – Végig húzza Viki pilláin az ujját. Viki becsukott
szemmel nem veheti észre, hogy eltűnik mellőle. Zsolt az ágy
végéhez térdel, váratlanul érinti meg a lába felől, kapaszkodik a
combjába – Az ízedet akarom! – húzza magához. – Nyisd szét,
Kicsim! – Viki kitárulkozik. – Ki ne merj olyat találni, hogy
habot vagy mást teszel ide! A kulináris élvezeteket meghagyom
a konyhának, a hálóban a te ízed kell! – izgatóan kedves,
megnevetteti Vikit. Zsolt a test rezdüléseitől, Viki arcára
tekintve aprón megnyílt ajkától, sikolyaitól, szisszenéseitől
függően szorostól a lágyig szopja, falja a csiklóját. A túlhevített
vágytól kisülő orgazmus percek alatt megérkezik.
Zsolt nem hatolt be az orgazmus előtt, a lány fékezhetetlen
gyönyöre magával rántotta volna. Tartósan akar a lobogó női
csípőben duzzadni. Viki a férfi kéjtől feszülő arcától és kielégülő
mozdulataitól élvez másodszor.
Kellesz nekem! Veszélytelen cirkusz volt köztünk. A szex
olyan, mint a vitorláson a tőkesúly. Amikor a helyén van,
hatalmas viharok alig okoznak kárt. Jelentéktelen szellő is
keményen megdolgoztat a fedélzeten, ha a súly félresiklik.
Mióta vitorlázol? – Viki szélcsendben szendereg.
Veled kezdtem. – Visszatér a béke közéjük.
Vikinek nem megterhelő a reggeli kávéfőzés. A következő
hétfőn is gőzölgő csésze várja Zsoltot az ébresztő zuhany után.
Menj vissza aludni, holnap meg ne próbálj felkelni velem!
Miért, megbüntetsz? – nevet.
Igen. – Kőkomoly, Viki meglepődik.
Mit teszel még? Nem zavar a korai ébredés, és az sem, hogy
elvárod a kaját.
Vigyázz! Egy hétig a dolgozóban alszom, nem nézek a háló
felé. Rutinosan kezelem a vágyaimat, neked rosszabb lesz! –
Viki kedden nem bújik ki az agyból.
Elképzelhetetlen volt, hogy a férfinak rituáléja legyen a
szexben, spontán nemi életet élt. A hétköznap reggeleken
kialakul egyfajta rend, részben a szűkösre szabott idő, de
leginkább Viki félálomban lebegő mámora miatt. Zsolt a párnája
alatti ébresztő rezgésére felkel. Megnedvesíti az ujját Viki
szájában, puhán a bimbóhoz ér. Tudja és várja, ami következik.
Viki teste megremeg, a nő öntudatlanul is emeli, kínálja a
mellét, ekkor ébredezik. Zsolt ujja lecsúszik a csiklóhoz, a
vágyakozó nő hullámzó mozgása élénkül. Viki mélyebbeket
sóhajt, pillanatokra kinyitja a szemét, de még lecsukódik. A férfi
irányítja a reggeli gyönyört, utána percekre összebújnak. Zsolt
zuhanyozni megy, Viki lustálkodik. Energiától duzzadva
kezdődnek a védőügyvéd tárgyalásai.

A bűnmegelőzési alapítvány célja, hogy tárgyalótermektől,

kapitányságoktól független beszélgetésekre, egyeztetésre
teremtsen lehetőséget a bűnüldözésben részt vevő
szakembereknek. Évről évre meghívják a fővárosi és a Pest
megyei rendőrség munkájára befolyással bíró ügyészeket,
nyomozókat és védőügyvédeket.
Viki ruhája ismét vonzza a tekinteteket, Zsolt zűrös órák elé
néz.
Van egy kérésem – fordul a lány felé a taxiban , – hallgass
rám, ha táncolni kérnek! Én mondom meg, kivel mehetsz el.
Évek óta ismerem a jelentkezőket. Néhányan nem érdemlik meg
a veled töltött perceket.
Zso, mi ez a hülyeség? – Zsolt annyit árul el, amiről Vikinek
muszáj tudnia.
Haragosokat is gyűjtöttem a szakmában. Értesz hozzá,
hogyan legyél egyszerre elegáns és kihívó. Vigyázni kell rád.
Miért nem szóltál, hogy zártabb ruhát varrassak?
Ez tökéletes, csak vigyázni kell rád. Megeshet, hogy lesz, aki
a barátnőmre hajt.
Nem saját magamért figyelnek rám, hanem azért, mert veled
leszek?
Nem akarlak megbántani, de egy-két pasi igen. A közeledbe
sem kellene kerülniük.
Zaklathatnak?
Nem mernek zaklatni, ha ott vagyok, mégsem akarom, hogy
a közeledben legyenek. Ne ott érjen a meglepetés! Lalóval egy
asztalnál ülünk.
Zsolt barátja, akinek köszönheti, hogy nem szakítottak.
Szégyellnie kellene magát előtte, mégis bizalommal várja a
találkozást. Lalóval és barátnőjével már a ruhatárban
összefutnak. A nő nem az, akit Viki a szexklubban látott.
- Vonzó vagy! – Baráti puszival köszönti Vikit. Tekintete
akkor ragad a lányon, amikor a díszes terem felé indulva
megfordul. A háta mélyen dekoltált, a derekától kétoldalt
tenyérnyi széles, kristály strasszkövekkel csillogóvá tett betét
húzódik a két válla felé, középen csipke sem takarja.
Egy ügyész és egy másik védőügyvéd vacsorázik velük a
párjukkal.
Régóta ismeritek egymást? – Az ügyvéd teszi fel a gyakori
kérdést.
Két-három hónapja. – Zsolt meglepetést okoz a kollégák
között.
Gratulálunk, Zsolt! – Az ügyésszel a tárgyalóteremben
ellenfelek, civilben kölcsönösen tiszteletben tartják egymást.
Zsolt, van egy nemi erőszak ügyem.
István és a hölgyek előtt akarod megbeszélni?
Kíváncsi lennék rá – István, az ügyész szól közbe.
Azt elhiszem, ezért kérdezem. Feri? – fordul Zsolt az
ügyvédhez. – Hölgyek? – körbenéz, nincs ellenállás. – Nem
mondok az ügyészségnek újat, van tapasztalatuk, hogyan
veszítsenek pert.
Érettségi találkozón elvált férfi és egy férjes asszony
összegabalyodtak. Állítólag a nő a szobában meggondolta
magát, a férfi mégis megdugta.
Tipikus ügy. Mi a gond?
Látlelet is van.
Heves, kölcsönös szexben lehetnek sérülések. Az
osztálytársak látták, hogy összemelegedtek?
Egész este együtt táncoltak.
Kevés lesz. Megcsókolta tánc közben? Leültek egy csendes
sarokba kettesben beszélgetni?
Nem tudom.
Ez a te dolgod, ezért vagy az ügyvédje! Kellenek tanúk, akik
bizonyítják, hogy a nő is flörtölt a férfival. Ha közös szándékkal
mentek szobára, és a nő álló dákó mellett meggondolta magát,
azt a pert meg kell nyerni! Célirányosan kérdezd a sértettet és a
tanúkat!
 Mi van a látlelettel?
Sérülések, kék foltok előfordulhatnak vad szexben,
különösen, ha játékszert használnak. A hálószobában egy
tagadás áll egy állítással szemben. Ellenállás vagy vad szex
történt? A sértett és a vádlott kihallgatásakor kétséget kell
ébresztened! Ez a feladatod, amikor az ügyfeledet véded!
Zsolt, honnan lenne segédeszköz egy előre nem tervezett
spontán szexben? – István kérdezi.
Gondolom, nem csupasz falak között állt az ágy. Egy
bebútorozott szobában találnék a kliensemet felmentő
segédeszközt.
Ezért vesztesz kevesebb erőszakpert, mint más védők. Egy
swinger ügyvéd ismeri az apró részleteket, ezekre utazol a
tárgyalóteremben is.
Milyen ügyvéd?
Swinger. Nem igaz? Az a szóbeszéd járja.
Nem ugyanaz a swinger és a több tucat nő valakinek az
életében.
Nézzen utána, miről beszél, aki ezt az álhírt terjeszti!
Bocs, nem kötözködni akartam, csak így hallottam.
Marhaság!
Feri, azt mondtad, férjes asszony a sértett. Miért lépett félre? –
Lalo kapcsolódik be a beszélgetésbe.
Nem tudom. Érdekes az ügy szempontjából?
Pusztán kíváncsi lettem volna, változatosságból flörtölt, vagy
elhanyagolja a férje?
Milyen a nő? Hisztériás, depressziós, szorongó vagy
kiegyensúlyozott? Hány éves? – Zsoltot is érdekli a válasz.
Negyvenhárom. Annyit tudok, hogy valamilyen gyógyszert
szed.
Granville ma gyógyszereket írna fel, és nem lenne
ínhüvelygyulladása. – Lalóra figyelnek. Zsolt felnevet, ami
átragad a barátjára. Az asztalnál nem értik őket.
Jól szórakoztok? – Viki kérdezi.
Van egy film, amit Zsóval láttunk.
Megtudhatjuk, mi az?
Granville doktor korának népszerű hisztériagyógyítója volt.
Sajnos nem bírta a terhelést, és a melótól ínhüvelygyulladása
lett. – Lalo nevet tovább.
A doktor szerint a férfiak az okai a női hisztériának. Lalo
ezért kérdezte, unatkozott-e a feleség. Egyébként tisztáztam,
nem volt erőszak.
Zsolt szűkszavúan válaszol Vikinek.
Pusztán erős kétséget ébresztettél, az ártatlanság vélelme
miatt az ügyfeledet nem ítélik el. Azt nem bizonyítottad, hogy
nem történt erőszak.
Így is lehet. – Zsolt lezárja a témát.
Tánc közben a lány szorosan hozzábújna, az est hivatalossága
tartózkodást kíván. A tánc forgásaiban alig engedik el egymást.
Az asztalukhoz tartva Zsolt átnyúl a derekánál, karja a csípő
közelében ölelő-birtokló tartással átöleli.
Szabad? – A szembejövő férfi centisre nyírt haja arról
árulkodik, hogy hivatásos, valószínűleg rendőr.
Nem! – Zsolt elutasító, közelebb húzza magához Vikit, aki
most veszi észre, hogy a kézmozdulat nemcsak ölelő-birtokló,
hanem védő is. Éjfélig Zsolt további két férfit tart távol; Viki
feladja, hogy kövesse, számon tartsa, emlékezzen az
érdeklődőkre.

Tiszteletem, tanár úr! – Zsolt idejekorán feláll az asztalukhoz

közeledő férfi láttán. A testtartásával megerősíti, amit mond,
valóban tiszteli az ötven körüli férfit.
Jó estét, Zsolt! Ha bemutatna a barátnőjének, elvinném
táncolni.
Örömmel! Viki, Broszev Iván, tanár úr!
Nem az a kérdés, Viki, miként fogta be ezt a vadludat.
Hogyan tartja vissza a vándorlástól? – Iván a táncparketten
udvariasan átkarolja Viki derekát.
Reggelente mákonyteát főzök a gúnárnak.
Inkább éjjel itatja. Van humora is. Biztos voltam benne, kevés
a szépsége ahhoz, hogy Zsolt megállapodjon.
Biológiát tanít? – kacag Viki. – Honnan ismeri Zsoltot?
Büntetőjogot oktatok és vadászok. Zsoltról a költöző madarak
jutnak eszembe. A kedvesét az egyetemen tanítottam, lehet, önt
is.
Sajnos nem emlékszem, a büntetőjogot azért tanultam, mert
kötelező volt. A vizsga után hetek alatt elfelejtettem.
Próbáltam Zsoltot magunkhoz csábítani. Nyert volna vele az
ügyészség, ő a másik oldalt választotta. Néha ellenfelek
vagyunk, de nem ellenségek. Én biztosan nem.
Orosz a neve. Orosz származású?
Nem, édesanyám választotta a nevemet. Itt volt az ideje, hogy
Zsolt ráleljen a stabilitásra. – A tanár visszatér a párkapcsolatra.
A lányok feltartották a tanulásban?
Kitűnő tanítvány volt. A vizsgákat fontosabbnak tartotta a
nőknél. Legyen előrelátó, Viki, szükség lesz a türelmére! Ha
megtalálják a párjukat, a vadludak kapcsolata életre szóló. –
Apai barátsággal köszön el Vikitől.
Hogy érzed magad? – Lalo apró kézmozdulattal táncolni
hívja, amikor elfogy Viki Icebreaker koktélja.
Szakítottál a barátnőddel?
Arra gondolsz, akivel a Blue Orange-ban voltam? – A szexklub
neve.
Nem a barátnőm volt. Rita nincs felkészülve rá, nem vinném
el. Ott senki nem tudhatja rólam, hogy ki vagyok. Az a nő sem
tudta, akit velem láttál.
Nem értelek. Ki volt a lány?
Call girl, hivatásos. Megkapja a pénzét, és nem kérdez.
Mielőtt másra gondolsz, egyéb nem történt. A Blue Orange-ban
rád szállnak a csajok, ha nincs női kísérőd.
Ki volt a másik pasi? Call girllel ültem egy asztalnál? Mit
kerestem én ott? Rólam mit gondolhatsz? – Vikit összezavarja a
férfi válasza. Miért, hogyan hagyhatta, hogy Zsolt odavigye?
Sokat kérdezel! Rólad azt gondolom, hogy Zso veled él
együtt, tüzes vagy. Régen is hozott nőket a klubba, téged
bemutat a szakmának. Rendben voltatok utána?
Reméltem, hogy megbánja, mégis nekem kellett engednem.
Ezért szóltam, Viki! Határozottan ragaszkodik az
elképzeléseihez, nincs tapasztalata a hosszú távú
kapcsolatokban. Te tudod, mennyit alkalmazkodsz cserébe
azért, amit kapsz tőle. Sikeresen vagytok túl az első vitán. Zárd
le magadban a klubot!
Valóban vadászik a férfi, akivel táncoltam?
Szabadidejében. Iván főügyész helyettes életellenes perekben.
A védőket kollégának tekinti, a tárgyalásokat párbajnak, és nem
háborúnak. Az édesapja halála után Zso benne találta meg azt
az idősebb férfit, akit tisztelhet. Több mint tanár, együtt
söröznének, ha nem lenne összeférhetetlen. Így csak a
témavezetője lehetett a szakdolgozatához. – A lassú szám
gyorsra vált, Lalo ugyanazzal a magabiztossággal vezeti a
táncban, ahogy Zsolt. A férfi keze ott tartja meg, ahol számít rá.
Visszafelé sétálnak az asztalhoz, amikor Lalo váratlanul
átfogja Zsolt ölelő-védő kézmozdulatával; derekától a csípőjéig
tartja. Nemcsak átkarolja, hanem maga mögé is húzza, és Viki
elé lép, míg másik kezével az idegen férfi csuklóját szorítja. – Ha
hozzáérsz, András, eltöröm a kezed! – Robbanás előtti
fenyegetésként hangzik.
Csorvás! – Az asztalnál Lalo pusztán ennyit mond. Zsolt már
áll, kihúzza Viki székét, hogy leülhessen.
Láttam – válaszol Zsolt. – Várj meg, amíg vissza nem jövök! –
Vikinek szól.
Együtt lépnek tovább, Lalo a terasz felé tart. Zsolt beszél a
férfival, akinek csaknem eltörték a kezét, a teraszra megy vele.
Lalo az ajtóban várakozik.
Ha egy ujjal hozzáérsz, nem lesz faszod, amivel nőnek
örömöt szerezz! Megvannak az embereim! – Zsolt alig hallható,
de tökéletesen érthető.
Nyugi, Zsolt! Nem tudtam, hogy komoly. – András még nem
hallotta Zsoltot a dühtől csendesen beszélni, az emelt hangon
vitatkozó ügyvédet ismeri. Most tart attól, hogy Zsolt elveszti az
önfegyelmét.
Lószart nem tudtad! – A mutatóujját András melléhez
nyomja. – Pontosan informálódsz mindenről! Tudod azt is,
mikor született a kutyája.
Nincs kutyája. – Ezt nem kellett volna, András későn kapcsol.
Ugye mondtam! Eszed lenne, de kapkodsz megint. Csorvás!
Zsolt, nem köthetnénk békét? – Próbál megnyugtató lenni.
Veled? Soha! – hangzik a válasz megvetően.
Zsolt, tényleg nem tudtam, hogy komoly a nő!
Ne magadból indulj ki! Te fogadtál a barátnődre!
Régen volt.
Bocs, hogy vesztettél, de nem felejtettél! Ha ránézel,
kinyíratlak! – Hátat fordít, indul befelé, még visszanéz
Andrásra. – Legközelebb ne nézz hülyének, amikor kirendelt
védő leszek! Pro bono ügyben sem vesztem el a fejem.
Hitelesítsd a bizonyítékot, főhadnagy úr! – Maró gúny.
Lalo sem biztos benne, hogy Zsolt képes megőrizni a
hidegvérei, azért az ajtóból óvja.
Vége van, nem csaptam meg, bár közel álltam hozzá. – Zsolt
csatlakozik Lalóhoz, Andrást kint hagyják a teraszon. Érzelmek
nélküli, kifejezéstelen pókerarccal visszatérnek az asztalukhoz.

Szia, Zso! Bemutatnál Vikinek? – A férfi hosszú fekete haja a

nyakába omlik, már–már ziláltnak hat a jól fésült kollégák
között. A zseléből annyit tett fel, hogy természetesnek tűnjön;
több időt szánhatott a hajára, mint bármelyik pasi a teremben.
Természetesen. Viki, Major Gézával a tárgyalóteremben
izzasztjuk egymást – mutatja be az ügyészt a barátnőjének.
Tartod magad, Zsolt! A legutóbbi vereséged után két pert kell
nyerned a döntetlenhez. – Nem ellenséges. Baráti civódással
szól Zsolthoz.
Viki, kipihent vagy a ritmushoz? – Zsolt mintha nem hallaná,
a vörösborát ízleli, Vikire bízza a döntést.
Hajnal van, mégis figyelni kell a pörgő-forgó párok között,
hogy ne ütközzenek beléjük. A harmadik pasi Zsolt és Lalo
után, akivel elengedheti magát. A férfi összhangban táncol a
zenével és Vikivel. Géza felszabadult, nem alkalmazkodik a
visszafogottságot elváró vendégekhez. Lassú dal alatt húzza
magához, közelebb, mint ezen az estén Zsolt. A tenyere felér a
ruha csillogó strasszkő betétjéig, amely felett Viki hátát csipke
sem takarja.
Lepke van a hátadon?
Miért, te minek nézed? – A lány kacag.
Lepkének. Görögül pszüché, olyan mint a lélek, törékeny,
rebbenő. Az átalakulás művésze. – A férfi fölöttébb vonzó a
kamaszosan kócosnak tűnő fekete hajával.
Ne csináld, Géza!
Miért, nem esik jól? – Az éjszaka közepén három ujját
végighúzza Viki nyakán.
Tudod, hogy nem lehet. – Jólesik, azért ne csináld!
 Biztos?
Egész biztos. – Nem érheti baj, hiszen Zsolt hagyja ezzel a
férfival táncolni. Géza egyik keze a derekán, a másik a hátán,
ahol nem fedi ruha. A férfi tenyere lejjebb csúszik a derekánál,
izmos csípő simul Vikihez. Macska-egeret játszanak, Géza
felkelti a lány figyelmét, Zsolt nevét sem mondja ki,
kizökkentene. Viki nem veszi észre vagy nem akarja észrevenni,
hogy örvény szelén egyensúlyoz. A színtiszta nyers férfierőből
hiányzik Zsolt melegsége, ami keveredik a szenvedélyes
vággyal. Nem tudja, elszakadjon-e Gézától, vagy inkább érezni
akarja a különbséget. Abban biztos, hogy Zsolthoz tartozik.
Géza szorítja a csípőjét és öleli a hátát.
Ugye tudod, hogy gyönyörű vagy? – A hangja is csábító. Zsolt,
gyere már, kérlek! Egy bújós szám, két bújós szám, vonzódik a
férfihoz. A vonzódás kölcsönös. – Csellengjünk kicsit! – Na, azt
már nem! A férfi felemeli Viki állát, hogy a szemébe nézzen.
Talán a zene, talán a tánc hatása, Géza szemébe kellene néznie,
de a szája köti le. Milyen lehet, amikor csókol? Viki hagyná, ha
megpróbálná. – Mi lenne velünk a tömeg nélkül? – Vikiben
bennszorul a szó, Géza szája olyan közel kerül, hogy érzi az izét
– Menjünk, Viki! – Hova a jó francba?
Hova? – Biztonságban van, nem tudnak eltűnni.
Picit távolabb. – A táncparkett hátsó, kivilágítatlan szélére
navigálja. Röpkén csókolja, csókot lop. Ezt nem! Lehetett volna
hosszabb. – Gyere errébb! – Rövidke folyosóra érnek, Géza a
szájára tapad, Viki viszonozza. Úristen, Zsolt! Akar ezzel a
kócos, nyers férfival lenni. Géza behúzza egy mosdóba, belülről
bezárja az ajtót.
Mi lesz, ha bejön valaki?
Elromlott a zár. – Géza szenvedélye sodró. Oldalt megtalálja
a rejtett cipzárt, amit a varrónő a ruha levételéhez betett. A férfi
a nő derekát, csípőjét simogatja, szorítja. Viki sóvárog,
ugyanakkor menekülne. Géza a masszív kézmosóra ülteti. A
selyemanyagot felgyűri, térd felett összefogja, benyúl alá. –
Nyisd szét! – suttogja. Vikiben terjed a feszültség, átadja magát,
nem tudja nem átadni a behálózó férfikéznek. – Akarod? – Nem
súgja, félhangosan kérdezi. Neeem!
 Ordít Vikiben a hang. Zsolt, a fene egye meg, hol vagy?!
Magához tér, kinyitja a szemét, karjának összes ereiével eltolja
magától a férfit, két lépéssel a kijáratnál van.
Viki, így nem mehetsz ki! – Géza előtte áll. – Tedd rendbe a
ruhád. A legkisebb bajunk az lesz, hogy Zso megtudja, de őt is
botrányba keverjük. – A tükör előtt összeszedik magukat, a férfi
segít felhúzni a cipzárt.
A táncparkettről jöttünk el, ott megyünk vissza. Nem veszik
észre, hogy pár percig nem voltunk. – Átmennek a táncolók
között. Zsolt jön szembe, Viki úgy látja, mosolyog, odaér
hozzájuk.
A tiéd a nő. Teljesen.
Kösz, most már tudom. – Átkarolja a derekát, visszafordítja.
Zsolt az, az izzó Zsolt, aki hiányzott, türelmetlenül csókolja.
Viki mondana valamit, a férfi a mutatóujját a lány ajkára teszi. –
Táncoljunk! – és mosolyog. Viki később nem mond semmit,
felesleges Zsolt hangulatát elrontani olyasmivel, ami meg sem
történt.
Kettesben a ruhatár felé mennek. Zsolt kilépés előtt látja,
hogy Lalo és Géza beszélget.
Mi a fenét csináltál, Géza? Mit mondtál, amikor odajöttél?
Broszev neked nem ad olyan ügyet, amiben Zso a védő. Nincs
közös peretek.
Eőre megbeszéltétek...
Vikire gondolsz? Igen, megbeszéltük. Azt tettem, amit Zso
kért tőlem. Nem vagyok olyan bolond, hogy a barátnőjét
elcsábítsam.
Miért kér ilyet?
Tisztázni akarta, hol tartanak egymással. Az este elején nem
tudtam, megtegyem-e. Később Zso kiment a teraszra Andrással,
te az ajtóból vigyáztál rájuk. Valami történt Viki körül. Igaza
van Zsónak, tudnia kell, mennyire stabil a lány.
Miért te?
Ki más? Téged ismer. Rólam nem tudja, ki volt a flörtölésünk
mögött.
Mit mondott, meddig mehetsz el? Bármit megtehettél volna?
A legvégsőkig, meg is fektethettem volna, Vikin múlt.
Provokáltatja, aztán kitessékeli, ha sikerrel jársz?
 Azt mondta, önmagát nem ismeri, ha Viki elhódítható tőle.

Viki egyedül ébred. Az erkélyen találja Zsoltot, aki nem hallja

meg, amikor kilép az ajtón. A fák távoli csúcsát nézve a
gondolataiba merül. Viki odamegy mellé, átöleli a férfit, várja,
hogy megszólaljon, de nem teszi meg.
Zso, itt vagy? – Talán nem is hallja.– Baj van, Zsolt?
Beléd szerettem. Szeretlek, Kicsim! – Kimondja, ami körül
napok óta forognak a gondolatai. Viki jut eszébe két ügy között,
hideg vízzel arcot kell mosnia, hogy csituljon a vágya. Máskor a
nyugodtan alvó arcát látja maga előtt, vagy a konyhában
sürgölődő, ügyes kezű szakácsnőt. Üres lenne nélküle a lakása.
…
Ne válaszolj, el kellett mondanom! Szeretkezni akarok veled!
Ajka hamvasan ér a lány ajkához. Meghittek az érintései,
finoman cirógatja selymes bőrét. Viki megismer egy másik
Zsoltot. Nézi a férfi gyengéd tekintetét, ellazulva élvezi a kedves
ujjakat, szavak nélkül kéri a folytatást. Zsolt arcát simítja, arra
gondol, újabb első együttlétet kaptak. – Kicsim, szeretlek! –
súgja a férfi ragaszkodóan.
Viki szája résnyire nyílik, a lány tekintete elmerül Zsolt
bársonykék szemében.

Edit férje bejelentkezett az ügyvédjével. Zsoltnak nem kellett

informálódnia Dudás Pálról, nincs súlya a szakmában. Edit fél
órával korábban érkezik.
Rövid leszek, később válaszolok a kérdéseire.
Nekem mit kell mondanom?
Önnek semmit. A legfontosabb, bármit hall tőlem, maradjon
nyugodt! Ha oroszlánok sétálnak be az ajtón, akkor is. Ha önt
kérdezik, akkor sem válaszol! Hallgat és figyel, én társalgok
velük, meglepődhet néhány dolgon. Bízzon bennem, utána
beszelünk! – Megtervezi a stratégiát, amelyet majd követ.
A két ügyvéd egymással szemben ül le.
A zaklatási per évekig tart. – Dudás töri meg a feszült
csendet, majd várja Zsolt válaszát. Zsolt kíváncsian hallgat,
Dudásnak folytatnia kell. – Gondolom, elmondta az ügyfelének,
hogy a feljelentést követően a nyomozást az állami rendőrség
folytatja le. A kimenetele bizonytalan, és elhúzódik a rendőrség
túlterheltsége miatt. Az első a nyomozati szakasz, és csak utána
jöhet a bíróság.
Editnek eszébe jut a figyelmeztetés, hogy oroszlánok esetén is
maradjon csendben. Pusztán azért nem ad hangot a
csalódottságának. A bizalma foszladozik.
Zsolt azon elmélkedik, utoljára gyakornokként találkozott
ennyire fantáziátlan kollégával. Ehhez képest öröm együtt
dolgozni az ügyészekkel, ők legalább tanácsot adnak
egymásnak. Kinyitja az előtte fekvő mappát, három tényképet
tesz az asztalra.
Mi ez? – kérdezi Dudás. A megbízójával korábban átnézte a
magánnyomozó felvételeit.
Ki említett zaklatást? – Zsolt kimérten kérdez vissza.
Mi más lenne?
A képek magukért beszélnek.
Semmi közünk ahhoz, ami rajta van!
Persze hogy nincs. Levettem a netről díszletnek. – Most
cinikus. – Maguk sem gondolják komolyan, kérdezze meg az
ügyfelét!
Megütötte Editet? – Dudás a férjhez fordul.
Nem, soha. Ezekről nem tudok semmit.
Edit, Tibor bántotta önt? – Dudás Editet kérdezi.
Mit gondol, kiről készültek a fotók? – Zsolt válaszol a nő
helyett.
Edit, válaszolna a kérdésemre?
Editet megviselték a történtek.
Gondolom, megvannak a látleletek. – Dudásnak kétségei
vannak.
Természetesen, bizonyításkor benyújtom őket.
Magánvádat akar, Zsolt, magánnyomozókkal? Ezt
zaklatásnál nem tehetné meg, testi sértésnél engedi a törvény.
Miért gondolta, hogy készületlenül jövök? Miért gondolta,
hogy kiengedem a kezemből az ügyet? Miért gondolta, hogy a
túlterhelt állami rendőrségre bízom? A fényképek és a látlelet
alapján magánvád lesz. Az én nyomozóim, az én embereim
gyűjtik be a bizonyítékokat! Könnyű testi sértés, nem zaklatás! –
Dudás nem válaszol. – Van még valami? – Hallgatnak. – Ha
nincs, javaslom, világosítsa fel az ügyfelét! – Dudás suttogva
Tibortól kérdez valamit, majd Zsolthoz fordul.
Maga tisztában van vele, hogy Tibor nem bántotta Editet.
Nem lehet látlelete.
Higgye el, csatolom a feljelentéshez! – Zsolt fenyegetően dől
előre. – Ha véletlenül nem lenne látleletem, ön szerint mennyi
idő alatt lesz?! Egy ilyen feszült ügyfélnek hamar meglendül a
tenyere vagy az ökle! Tibor békén hagyja Editet, vagy egy
hónapon belül előzetesben találja magát, és három évre
bezáratom.
Dudásék távoznak, Edittel kettesben maradnak.
Zsolt, mi volt ez?
A védelme. Könnyű testi sértésnél az én nyomozóim gyűjtik
a bizonyítékokat. Nem vállalják ezt a kockázatot.
Tibor soha nem ütött meg. Mik voltak azok a képek?
Fotók egy másik aktából, az arc elmosódott rajtuk. Mit
szeretne? Szélsebesen megszabadulni a férjétől, vagy az igazat
mondva bíróságra menni?
Hazudott nekik.
Blöfföltem. Az ügyeimben naponta megteszem. Bármilyen
kérdése van, hívjon! Ha a férje megjelenik, hívjon! Nem fogja
keresni. Vagy eltűnnek, vagy felkeres az ügyvédje, de az az én
dolgom lesz.
Hogy értette a látleletet? Hagyjam, hogy Tibor megüssön?
Ha felbukkanna, nyugtassa, hallgassa végig, utána szóljon
nekem! Dudás Pál semmiben sem biztos, abban sem, hogy Tibor
nem bántotta önt. Békén fogják hagyni.
Köszönöm, Zsolt. – Edit bizalma teljessé válik.

Mi ez az éktelen hang? Felébred rá az utca. Az ismeretlenség

pusztán kettőt csenget, aztán elhallgat. Viki álmosan keresi a
forrását, hajnal négy óra tíz van.
Hol van? Kaposváron, fogdában? – Zsolt az ágy szélén ül.
…
Remélem, tudja a dolgát, és befogja a száját, amíg odaérek.
…
Miért vitték be?
…
 Valaki volt vele, amikor betették a rendőrautóba!
…
Laci, ne szórakozz, kellett ott lenni másnak is!
…
Mit mondtak, amikor megcsípték, miért viszik be?
…
Nah, erről beszélek, őt keressétek meg! Tudnom kell, mit
mondtak a zsaruk.
…
Érdektelen, hogy civil ruhások voltak.
…
Másfél óra múlva Kaposvárra érek. Addig tudd meg, mi
hangzott el a helyszínen! Különben egy hét alatt hozom ki.
Reggel Vikit üzenet várja: „Bocs, Kicsim, munka! Délután
jövök, Zs."
Vikit meglepte a fülsértő hajnali telefon és Zsolt éjszakai útja,
szokásaiktól eltérően szakmai elfoglaltságáról kérdezi a
kedvesét.
Éjjel-nappal dolgozol? Ilyenkor merre jársz? – A férfi nyilván
mindenkor készenlétben áll.
Ritkán van rá szükség, de néha kirántok a fogdából valakit
vidéken vagy Pesten.
Új telefonod van? Iszonyatos a hangja.
Nem új, muszáj rá felkelnem. Kizárólag végszükségre tartom
ezt a számot, néhány ügyfélnek adtam meg. Nem telefonálhat
nekem többet, aki feleslegesen ébreszt fel.
A természet törvényeit meghazudtoló artistacsapat, a fények,
a színek, a mozgás összhangja, a Nap Cirkusza elvarázsol. A
lehetetlen parkolás miatt taxival mentek, most hazafelé sétálnak
a csendes pesti éjszakában. Zsolt a nőt nézi, aki miatt
megváltozott az élete. Összegabalyodnak, a járda mellett lévő
kerítés biztos támaszként megtartja Viki hátát. A férfi, aki a
nappali forgalomban csupán percekre fogja meg a kezét, most
magával hozza a varázst a fény országából, úgy öleli.
Induljunk lassan! – szakad el Viki szájától. – Azt hiszem, ezt
hívják andalgásnak.
A merengő lélek gyöngéd érzelmekkel töltődik fel.
Andalgás. Szentimentalizmus.
 Zavar a szentimentalizmus?
Addig beszélgetünk, amíg újra vágyom a nyelvedre, a többit
a testünkre bízom. Kolléganő, a latin szavak között reggelig
nem érünk haza! – Félúton Zsolt taxit hív. Novemberi hideg
van, és kívánja a lányt. A hálószobában kedves ujjakkal halad
Viki nyakától a melléig, kalandozik tovább a combján keresztül
a lábszáráig. Szeretkeznek.
Viki reggel a víz csobogásától nem hallja, amikor Zsolt belép
a fürdőbe, azt sem, hogy a zuhanyban mögé áll.
Ez nem kell neked! – Viki beleremeg a meglepetésbe, amikor
a férfi lágyan kiveszi a kezéből a zuhanyrózsát, és a fali tartóba
teszi. – Fordulj! – Összekulcsolják az ujjaikat, Vikit a csobogó víz
felé fordítja. – Érezd a meleg víz cseppjeit! Minden cseppet érezz
az arcodon, a nyakadon, a melleden, a hasadon, a combodon!
Hagyd a vizet, vágyd a vizet oda érni, ahova hullik! – Zsolt
hangja csábító. Viki hátrahajtja, a vállára támasztja a fejét. – Add
át magad neki! Melegen hullik, ahova csak akar, ott éri a tested!
Olyan, mint a szexben a férfiujjak, nem szeretnéd befolyásolni.
Elfogadod, áhítod, amit kapsz. – Megfogja az állát, megcsókolja.
– Így élvezd, Kicsim, az ágyban! Fogadd el! Ne kérd, hol érjek
hozzád, éppúgy, ahogy a vízcseppeket sem tudod irányítani! –
Lankadatlan csókolja. – Mint az ujjaim. Nem szólsz, nem kérsz,
akkor fogjuk észbontóan élvezni. Bízz bennem, Vadóc! – Viki
mozdulatlanul adja át magát a férfinak. A simuló, alkalmazkodó
női testnél nincs kéjesebb, Viki érzékeny bőre a csempéhez
nyomódik, amikor eggyé válnak a zuhany alatt.
 IV. FEJEZET
KÖNNYEN MEGKÖTHETŐ ÉS NEHEZEN
FELBONTHATÓ SZERZŐDÉS

Mit csinálsz pénteken?

Semmi különös, dolgozom.
Ne dolgozz, és hétfőn sem! Menjünk el egy újabb hosszú
hétvégére! – Viki gyomra összerándul, Zsolt átható tekintete
meglepetést ígér.
Hosszabb lesz, mint az előző. – Nem kérdez. Van még valami,
amiről Zsolt nem mond le? Ha van, Szemesen akarja megtudni. A
nyaralóban töltött első napok előtt sejtése sem volt, mi vár rá, a
különös szex után nyugalomban tért haza. Mégis tart az
ismeretlentől, mint általában a környezetében élő emberek.
Igen. – Zsolt kitartása hatékony lesz, egy hét múlva, két hét
múlva, valamikor a közeljövőben. Viki nem húzza az időt,
átszervezi a bejegyzett klienseket.
Csütörtökön munka után indulnak. Vikinek van ideje a
ruhákat összecsomagolni, nem úgy, mint az előző utazásuknál.
Egyikőjük sem ebédel.
Szótlan vagy – Zsolt javaslatára állnak meg Siófokon, időben
közelebb vannak a vacsorához, mint az ebédhez. Ősszel a
szemesi családias étterem csak hétvégén tart nyitva.
Fáradt vagyok. – Fogalmam sincs, miért megyünk. Csendes
fővárosmentes Hétvégére vagy tartogatsz valamit. Zsolt viselkedése
nem utal meglepetésre, de ennek nincs jelentősége.
A hűtő, a konyha telepakolva várja őket, mintha tegnap
hagyták volna itt. Marika, a bejárónő ismét előttük járt.
Mutatok valamit. – A kirándulásnak célja van. A férfi CD-t tesz
a házimoziba. Mi ez, mozizni fogunk? A pornófilm nem éri meg a
kétórás utat. Zsolt vár a videó lejátszásával, amíg Viki nem nézi a
képernyőt. Nem közeledik, beszélgetős távolságban marad a
nőtől. Bele a közepébe! Francba, mi ez?! Valami oktatófilm? Na neee!
Zsolt rezzenéstelenül ügyeli a reakcióját. Talán a gondolataimat
is olvassa. Ilyen lehet, amikor nyugalomra hipnotizálnak.
Honnan van? Erről sem akarsz lemondani? – Viki hipnotikus
nyugalomba dermed.
Nem, erről sem. A filmet belvárosi szexboltokban megkapod.
– Viki erre számított, erre az önbizalommal telt férfihangra.
Van még valami, amiről nem mondasz le?
Nincs. – Zsolt az előszobába megy, kiveszi a slusszkulcsot a
kabátja zsebéből, leteszi egy polcra. – Ez mindig itt lesz. Ha
bármi gond van, fogod és megyünk, szólnod sem kell. – Viki
megkönnyebbül, a férfi azt kéri, saját belátása szerint
cselekedjen. – Viki, ráérsz! Jó, ha éhgyomorra vagy, különösen
az elején. – Kapaszkodó, aminek segítségével megszólal a lány.
Ezért vacsiztunk Siófokon? – Zsolt kívánsága teljesülni fog a
hazaindulásig, ismét képtelen nemet mondani.
Így elkerülöm a sürgetés látszatát. – Viki megnyugszik,
elodázhatja a döntést. Zsolt mellkasához bújva érzi a testét,
lágyan átölelő karját. Behunyt szemmel emlékszik a videóra,
már nem ijesztő. Zsolt illata, biztonságot adó közelsége feledteti
a házimozit. Kicsatolja a férfi övét, a cipzár is lent van, benyúl, a
duzzadó erővel tele van a tenyere.
Húzd le! – Viki letérdel a férfi két lába közé.
Kicsim, mit csinálsz? Átgondoltad? – Zsolt a tarkójánál tartva
felemeli a lány fejét, hogy egymás szemébe nézzenek.
Bevezetőnek jó, és nem kell hozzá éhgyomor. – A nadrág
lecsúszik, Viki a nyelvével érinti. Zsolt keze ökölbe szorul a
vágytól.
Szédítően csinálod! – A fejét a kanapé hátához szorítja. Viki
teljes hosszában végignyalja, a szájába veszi, majd megint a
nyelvével kényezteti. – Kicsim, mit teszel! – Viki az
érzékiségével újra és újra meglepi. – Folytasd! – A nő kívánja,
hogy kitöltse a száját. – Basszus, Vadóc, ne lassíts! – Markolja a
haját, diktálja az ütemet a gyönyörhöz. Elengedi a lány fejét,
Viki lerogy a földre. Szelíd elégedettséggel nézi Zsoltot, akinek e
pillanatban semmi ereje nincs.
A férfi az ágyon gombolja ki a lány blúzát. Mit akar? Az előbb
még la petite mort-ba zuhant. Tenyere felsiklik a lány combjának
belső oldalán, ujjai kíméletesen becsúsznak. Mi a fene ez?
Veszettül jó!
Lazíts, Vadóc! – Viki rezdüléseinek kicsiny jelei segítenek,
halad beljebb. Viki összerándul, Zsolt merészkedik tovább. A nő
csípője újra válaszol, a hasán feszessé válik az izom.
Zso, mit teszel velem? – hangosodik a szuszogása. Zsolt két
ujja bebújva hevíti a vágyát.
Megadom, bármit kívánsz! Engedd el magad!
Az már nem megy! – A férfi tovább forrósítja ölét, Viki
izgalma nem tűr várakozást, a lába visszafoghatatlan remegésbe
kezd. Zsolt az orgazmus feszültsége után nyugalmat ígérve öleli
magához.

Reggel az alvó lányt Zsolt merészen meginduló ujjai

ébresztik.
Kicsim, fent vagy? – Kontrollálni akarja, mikor válik
tudatossá a gyönyör.
Folytasd! – A nő hangja a Vénuszról jön, ébren van, Zsolttal
van. A szemét nem nyitja ki.
Akkor élvezel, ha engedem!
Zso, direkt csinálod? – A torka kiszáradt. Micsoda hülye kérdés,
persze hogy direkt csinálja! – Ne csináld, Zso! – Végleg elveszti az
önuralmát.
Addig feszül a tested, amíg akarom!
Nehh! – Elfogy az ereje ellenkezni, a megkönnyebbülést várja.
Kimerülten fekszik, amikor Zsolt ujjai elengedik.
Fordulj meg! – A férfi segít. – Csússz le picit! – Viki nyaka
lecsüng az ágy túlsó, lábak felőli végénél. A kielégülés utáni
kábulat elmúlik, eszébe jut az előző napi videó. Fél és izgatott a
rendkívüli együttlét miatt, akarja és nem is, amit Zsolt kér.
A nő ismeretlen dologra készül, a szemében megjelenő zavar
miatt Zsolt gyengéden visszaemeli a lepedőre.
Viki, mi legyen? – Hiányzik a férfi íze. Viki lehajtja a fejét,
Zsoltra bízza magát. – Nem lesz hosszú, felhúztál a
gyönyöröddel. – Vastag párnát tesz Viki válla, háta alá. –
Kicsim, nézz rám! – Egybefonódik a tekintetük, megnyugtatja,
ellazítja a lányt. Fallosza óvatosan birtokba veszi Viki száját,
folyamatosan, biztos figyelemmel követi nyakának mozgását,
nem tesz hirtelen mozdulatot. Viki átadja magát a férfi
örömének. Zsolt vigyáz a nőre, nem mélyen élvez. Kiveszi a
párnát a válla alól, visszafekteti Vikit az ágyra.
Rendben vagy? – Karjába kulcsolja.
Igen. – Gyenge, de nyugodt a hang. A férfihoz simulva pihen,
nyújtózkodik.
Fent vagy? Nézz rám! – Viki tekintete fáradt és alélt még, de
békés. – Készítek reggelit.
Ne menj még! Tíz perc múlva megyek veled. – Együtt
maradna Zsolttal. – Jamie Olivér úr, lehetne ma frittata? Mit
csinálunk négy napig? Szex vagy más? Minden máshoz erőt kell
gyűjteni.
Ősszel álmos az élet a Balaton parton. – Megkönnyebbülten
látja Viki mosolyát.
A reggelit követő ölelkezés után Zsolt reménytelen feladatba
kezd, pókerezni tanítja a lányt, azonban tévedés nélkül olvas
Viki arcvonásaiban. Elhúzódik a délelőtt, a késői ebéd után
Zsolt Sharon Stone-filmet tölt be, thriller, amit Viki még nem
látott. A férfi fáradt, az erotikus jelenet előtt elalszik. Viki
betakarja, kimegy a konyhába. A film befejeződik, mire végez a
konyhában. Zsolton a szokásos otthoni ruházat, dzsogging van,
a takaró lecsúszik meztelen mellkasáról. Az alvó férfi, a vonzó
mellkas felkelti a fantáziát, helyt ad a kósza gondolatnak.
Óvatosan, hogy ne ébressze fel, Viki lehúzza a nadrágot.
Utoljára filmet néztek Vikivel, azóta besötétedett. Zsolt nem
nyitja ki a szemét. Basszus,Vikiii! Lenyúl a csípőjéhez, beletúr a
lány hajába, Viki szája, nyelve lent kalandozik. A haját markolva
felhúzza magához, a nő kell, a mellét akarja érezni.
Vágyom rád, Kicsim! Vetkőzz! – Viki ébresztő nyalakodását
követően békésen válnak eggyé.
A pihentető alvás, a nyugodt szex után megéhezik. Az
étkezőben amerikai palacsinta tornyosul egy tányéron, Zsoltnak
a legpompásabb desszert.
- Meglepetéseket tartogatsz! – Falánkan harap bele Viki
zamatos ajándékába. – Kapolcs? Reggel kérdezted,
elmehetnénk. A fesztivál alatti nyüzsgés megszűnt,
nyugalmasan sétálhatunk.
Másnap verőfényes időben kelnek útra, és egy óra autózás
után parkolnak le Kapolcson. Ősszel kiürül a falu. A Balaton-
felvidék dombos környékébe ágyazott, vidéki csend fogadja
őket, átragad rájuk a helyi emberek harmóniája. Zsolt öleli Viki
derekát, a háborítatlan utcákon andalogva elmerülnek a
környezet békéjében. Séta közben nem engedi el Vikit,
idegenvezetőként bemutatja az apró házakat, a malmot és a
templomot. Megállnak, két karjával körbefonja, mesél a múltról,
kétszáz év időutazására viszi magával. A főváros forgalmában
nem bújnak össze, még egymás kezét is röpke ideig fogják meg.
A férfi pesti utcán csókolózni sem szokott. Most önfeledten
engedik át magukat a háborítatlan csókoknak. Kora délutánra
bejárják az utcácskákat.
Folytatnák a bujdokolást a modern világ elől, korlátlanul
ölelnék egymást. Nagyvázsonyban ebédelnek, piros-fehér
kockás abrosszal borított asztal mellett készülnek a várba. Zsolt
kemencében pirított libacombot, Viki vaslapon sült tejszínes
csirkemellet rendel a délutáni kaland előtt. A várban Viki
bújócskázik, falak közötti csatangolása önfeledten vadócos.
Zsolt fiatal, fesztelen férfivá válik mellette, a hatszáz áves kövek
között levetik magukról ügyvédi énjüket.
Tudtad, hogy Kinizsi Pál felesége megölette a harmadik
férjét?
Megcsalta a pasi? – kuncog Viki. – Mi lett az első kettővel?
Kinizsinek nem volt ideje csajozni a csaták között, és a
második férj nőügyeit sem jegyzi a történelem. – Közös a pajzán
hangulat.
A helyiek korhű zenével szórakoztatják a látogatókat, akik
fakarddal és pajzzsal felszerelkezve kipróbálhatják a párviadalt.
Céltábla is áll a füvön, távol tőle messze hordó számszeríjak.
Zsolt elvesz egyet. Sújtásos díszítésű, lovagkori ingbe öltözött
férfi mutatná, hogyan használja. Az első mondatot sem fejezi be,
mire Zsolt a hetes körbe talál.
Jobban nem megy? – nevet a lány. Választ nem kap, további
két nyolcas után kilences kör és telitalálatok következnek.
Íjászkodott? – A segítő férfi is meglepődik.
Nem vagyok Olivér Queen, de volt már a kezemben íj.
Pontosan célzol. – Viki hangjából kiszűrődik az aggodalom.
Nem csak közlekedési ügyeket vállalok, vigyázok magamra.
Pssz! – teszi ujját a lány szájára. – Ennyi. – Befejezné a témát.
 Nem íjjal lősz.
Pisztollyal. A célzás gyakorlat és koncentráció. Kértelek, hogy
ne kérdezz! – Haragos, nem mond többet. Vikiben kérdések
tolulnak föl, lelejtené a felhőtlenségből rászakadó ijedtséget.

Futó kaland, így nevezik. Valóban így élte az életét, az

egyetlen biztos pont az irodája volt, az egyetlen megbízható
kapcsolata a titkárnője. A perceit, az óráit a munkájának
szentelte, a bíróság és a rendőrség köré szervezte, a lányokban
kikapcsolódást keresett. A csajoknál meghatározóbbak voltak a
barátai. Viki közelében, a csókjaival töltött napokkal megismerte
a stabilitás bensőséges hangulatát.
Fürdővizet enged, amíg telik a kád, elképzeli a lány meztelen,
nedves testét; készen áll az együttlétre, mire bebújnak a vízbe.
Viki lábában összegyűlt tizenkét kilométer és a várséta
fáradtsága. A kádban kiélvezett szex után megnyugodva
elalszik. Zsoltban peregnek a reggel óta eltelt édes percek. A
verőfényes őszutó ezreket csábított randizásra, a férfi első
meghatározó kapcsolatát éli. A lassú időt élő vidéki utcácskákon
és a lovagok emlékei között csatangolva felfedezte a meghittség
újabb árnyalatát. Felidézi a Balaton-felvidéki faluban és Kinizsi
várában töltött apró, de számottevő pillanatokat. Viki kisimult
arccal borul a mellkasára, álmában karját keresztben átnyújtja a
vállához. Bőrük érintését fehérnemű sem akadályozza. Újfent
vágyik a kedvesére. Picit fordít Vikin, a mellére borul,
végeláthatatlanul nyalná, szopná. Viki tenyere a tarkójánál
markolja a haját, Zsolt felkapcsolja az éjjeli lámpát, hogy lássa a
tekintetét.
Ébredj, Kicsim! – A vágya sebesen növekszik, keze a
csiklóhoz suhan.
Mit csinálsz? – Viki közelebb van az álomhoz, mint az
ébrenléthez.
Hiányzol. – Gyengéden behatol. Az együttes gyönyör után
elszunnyadnak.
Zsolt később aludt el, mégis korábban ébred.
Csipkerózsika – mosolyog a lányra. – Megfordulsz? – Kora
reggel, éhgyomorra. Szó szerint. Az ismeretlenség már nem zavarja
Vikit. Látni szeretné Zsolt arcát, érezni az ízét a szájában, a
nyelvén várja. De mi lesz, ha elront valamit?
Nem fog menni. – Megint bent ragad a hangja.
Mi a gond, Kicsim? – Zsolt fürkészi a tekintetét, Viki nem
mond többet.
Nem fog menni. – Képtelen mást mondani.
Kicsim, fordulj, ha akarod! Itt vagyok veled! – Jó lenne
zsibbadtan maradni, hogy Zsolt segítsen. Vontatottan mozdul
keresztbe az ágyon. – Nézz rám, Viki! – A lány nyugodtabbá
válik. – Viki, nézz rám! Itt vagyok, segítek! – A nő testén
végigfutó remegést ismeri, Viki vár rá. – Ne hunyd be a szemed!
– Figyelmesen elindul befelé a szájába. Női felmenőim a
középkorig, ne nézzetek ide, bújjatok el a dunyha alá! Szeretem a pasi
ízét! Viki markolja a lepedőt. Zsolt a lány nyakának mozgásait
követi, hátrál, amint zavaró helyre jut. Visszafogottan halad,
nincsenek gyors váltások. A férfi egyre mélyebben jár,
kellemetlen csak egy-egy pillanat, akkor visszavonul. Egyszer
csaknem teljesen kicsúszik, aztán újra útjára indul, a vágya
fokozódik, ám időre van szüksége. Elég egy pillanatra nem
figyelnie.
Mi a franc ez? Tegnap óta nem ettem semmit. Viki torkából
néhány csepp nyál tolakodik elő. Zsolt felülteti, egy pohár jeges
vizet ad, igyon.
Ne haragudj, nem figyeltem! – Viki kortyol, össze van
zavarodva, behúzódik Zsolt ölelésébe. – Kicsim, ne haragudj!
Van – rekedt, megköszörüli a torkát, – van, akinek nem
megy?
Nem tudom. Ismerték a lányok, akikkel együtt voltam.
Mi a fene volt ez?
Jobban kellett volna figyelnem.
Sokszor csináltad? Hány lány hányt?
Öklendeztél csupán, előfordul.
Én vagyok az első, aki...? – nem tudja folytatni, nem tudja
kimondani.
Aki nem próbálta a mély gyönyört? Igen, te vagy az első,
akinek én mutatom meg.
Miért?
Tudod, miért, csak veled akarok lenni. Viki, csupán a
kedvemért csinálod?
Megvan még a párna? – A kis szünet után hiányzik a férfi íze.
Nem kell, Viki! Gondold át! Ráérünk, hazamegyünk, ha
hetek, akkor heteket várok.
Szeretném.
Kicsim, van időnk!
Próbáljuk meg! – A hátára fekszik az ágyon, hátrahajtja a
fejét, a férfi a válla alá teszi a párnát. Viki szája, nyaka akadály
nélküli, töretlen szintbe kerül, Zsolt becsúszik. Mindketten
tanulnak valamit, Zsolt megismeri Vikit. Akarják, hogy
sikerüljön, a spontán szexet elküldik szabadságra. Zsolt
óvatosan játszik a szájában, a torka körül. Viki nyugodt,
tökéletesen rábízza magát a törődésre.
Kicsim, baromi jó! – Viki érzi az ízt, érzi, hogy reflexesen
nyelnie kell. Zsolt felsegíti, tartja a fejét. Átöleli. – Köszönöm,
Vadócom!
Egy marslakónak hogyan magyaráznád el, milyen íze van az
ondónak? – Viki hangja mintha távolról érkezne.
Miii van? – Zsolt tompa még. Átgondolja ismét a kérdést,
megérti, hogy a lány szórakozik. Vikihez hajol. – Mintát kell
vennem. – Megcsókolja, nyelvét mélyen a szájába dugja. –
Spermaízed van. – Visszafekszik.
A marslakónak nincs spermája.
A spermának férfiíze van. Szereted az ízemet, amikor a
szádban járok? – kettévágja a derűt. Megragadja a pillanatot az
alapvető kérdés tisztázására.
Őszintén? Őszintén, a bőröd finomabb.
Csak a kedvemért tetted? – könyökére támaszkodva nézi Viki
arcát.
Nem, Zso! Miért faggatsz?
Tudnom kell.
Mit? Mosnék-e utánad fogat, vagy szeretnélek-e időben
kitenni a számból?
Valahogy így.
Nem, de jobb szeretem, ha a bőrödet érzem.
Biztos?
Biztos. Legközelebb akkor kérdezz, ha fogkefét látsz a
hálóban
 Így lesz, Vadócom! – megcsókolja a lányt.– Pihenj kicsit!

András hívja Vikit, nem beszéltek a bűnügyi továbbképzés

óta. A lány megerősíti a Zalába eljutott hírt, kapcsolatban él
Zsolttal. Andrásék tanyasi disznótorra várják őket.
Péntek délután érkeznek. Zsolt megnyerő házaspárral
ismerkedik meg, három év körüli fiúcskájuk van, a testvére
hamarosan megszületik. Vikiék régi idők történeteit idézik fel,
az évfolyamtársakat veszik sorba, ki hol dolgozik, merre
sodródott. Zsolt nem ismeri, akikről szó van. Balázs, a
hároméves kisfiú virgonc gyerek, András körű nyüzsög, a
szülők közös barátokról beszélgetnének. Zsolt kisegíti őket,
Balázzsal leül legózni a szőnyegre. Megtalálja a hangot a fiúval,
maga is belefeledkezik a gyermek játékába. Zsolt mellől
körülményesen megy aludni a kicsi.
Este Andrásék távolságtartóak Zsolttal, vontatottan kezdődik
a társalgásuk. A vacsora végére az energikus ügyvéd hírében
álló férfi könnyed beszélgetőtársként cáfolja a pletykák alapján
született előítéletet. Andrással grillezési technikákban és
receptekben találják meg a közös témát, szakmáról nem esik
szó.
A szoba vidéki, csendes. Idegen ágy, idegen falak.
Feküdj le, Vadóc! – Kifűzi az övét a nadrágjából, végighúzza
a lány mellén. – Vetkőzz! – Viki leveszi a blúzát, biztonságban
van. Felkerül a szemmaszk. – Játssz magaddal! – A lány
benyálazza az ujjait, és a bimbóhoz nyúl, nem lát semmit,
pusztán érez. Zsolt Viki ujját figyeli, izgatóbb, mint amikor ő
simogatja. – Folytasd, Kicsim! – Vágy feszül az ágyékában. –
Vikim, ne hagyd abba! – A bűbájos bimbókat és a játszadozó női
kezet nézi, mérhetetlenül kívánja.
Az ízedet szeretném! – A nő kéri, keresztbe fordul az ágyon,
túl a szélén hajlítja a fejét.
Zsolt paplant hajtogat a válla, háta alá, kell a kényelmes
szinthez, térde a matracon támaszkodik. Viki felemeli a két
karját, átfogja Zsolt combjait. A lány tekintetén kívül Zsoltot a
bőrére tapadó női kezek segítik. Halad beljebb, megnyugtató,
hogy Viki irányítja. Zsolt mélyebbre jut a kellemesnél, Viki apró
mozdulattal eltolja, világos a jelzés, kintebb csúszik. Kölcsönös
elővigyázatossággal merülnek bele az extrém szexbe...
Szombaton mindenki korán kel, kivéve Vikit, előző este azt
kérte, ne hallja a malac visítását.
Talpra, hölgyem! Az állat le van terítve! – Zsolt tréfálkozva ül
mellé. – Viki, csak te nem vagy lent!
Kávé van? – Álmosan pislog. Megkapja a kávét.
Csak te nem keltél fel! – Mi van? Aludni kellene még. Zsolt
sürgeti, élvezi a kikapcsolódást.
Zsolt a disznóval és a házi pálinkával foglalatoskodik.
Elfeledheti az ügyvéd urat, most csupán egy férfi, aki
beilleszkedett a hurka, kolbász, szalonna világába. Zsúfolt a nap
tennivalókkal, időnként futnak össze itt-ott a házban. Délután
Zsolt kezet mos, a forgalmas mosdóból tiszta kézzel igyekszik
az udvarra. András dolgozószobájának nyitott ajtaján civileknek
semmitmondó szavak szűrődnek ki. A kollégája telefonál,
képtelen megállni, hogy ne hallgasson bele a beszélgetésbe,
közlekedési ügy.
Bocs, bejöhetek? Véletlenül hallottam. – Bekopog Andráshoz.
– Nem így csinálnám, fel kellene mentetni. Felfüggesztettel
holnap belép elé egy gyalogos, utána cseszheti.
Nem lehet felmentetni. – András hellyel kínálja.
Megnézhetem az anyagot? – Szakmai reflexekkel átfutja az
iratokat. – Jártál a helyszínen?
Nem volt rá szükség, egyértelmű a helyszínelők
jegyzőkönyve.
Ügyvéd vagy! Egyértelmű jegyzőkönyv nem létezik. Holnap
kimegyünk?
Találtál valamit?
Térjünk rá vissza holnap! – Nem ébreszt hiábavaló
reményeket. – Szörnyűek a közlekedési ügyek, András! Ha
megölsz vagy kirabolsz valakit, gazember vagy. De vezetsz tíz-
tizenöt évet, van egy bágyadt napod, és cseszhetsz mindent, az
egész életed.
Másnap András és Zsolt saját autóval megy, Márti is a fiúkkal
tartana.
Balázsra valakinek vigyázni kell, Viki lehet a bébiszitter –
mosolyog Zsolt a lányra.
Két órát töltenek a helyszínen. Hárman, két kocsival
ismételten kipróbálják, mennyi a fékút, megállnak a gázolás
helye előtt.
Honnan tudtad? – kérdezi András.
Nem tudtam. Havonta csinálok közlekedési ügyet, nem
stimmeltek a számok. Az abroncsok közti különbség vagy a
kocsik súlya nem magyarázza az ellentmondást. – Vidéki
disznótor közepén belefut egy elkapált ügybe.
Balázs legózik a nappaliban, amikor hazaérnek. Viki a
türelme végén jár.
Menjetek el sütizni! Andrásék elmondják, merre van a
cukrászda.
Inkább Mekibe megyünk. – Szükség van Viki segítségére.
A McDonaldsban legalább tíz gyerek nyüzsög. – Látja a
lányon, hogy nem viselné el a csoportos zsivajt.
Igaz, inkább süti. – A cukrászdába viszi Balázst.
András dolgozószobájában egybevetik az aktát a
tapasztalataikkal.
Fizikailag lehetetlen. De akkor mi történt? – kérdezi András.
Nem tudom, mit találtunk, egy érdektelen jégkockát vagy a
jéghegy csúcsát. Végig kell gondolnunk! Mit csináltatok a
baleset napján?
Mikor? Ennek mi köze az esethez?
Nehéz a szürke napokra emlékezni, a tanúknak sem megy.
Próbáljátok felidézni a saját aznapi elfoglaltságaitokat! Április
12-én történt – idéz a jegyzőkönyvből.
Ugyan, Zsolt! Lehetetlen, eltelt több mint fél év.
Milyen nap volt, hétfő vagy péntek? – Ebben sem biztosak,
keddi nap volt. – Előtte hétvégén utaztatok valahova? –
Tapasztaltan vezeti rá a tanúkat, hogy emlékezzenek az
egyforma mindennapok közül a kritikusra. Pereket fordított
meg így előásott, döntő információkkal.
Anya! – Márti szólal meg. – Fájt a bokája, orvoshoz kellett
mennie, kedden volt, az biztos. Balázs keddenként járt úszni, és
anya az uszoda után jött hozzánk. Hívom anyát... Vedd elő, légy
szíves, az orvosi papírt, melyik nap volt pontosan? – kérdezi a
mobiljába. A leleten 12-e áll.
Jaj, a szörnyű baleset! – emlékszik Márti édesanyja. – Akkor is
mondtuk nektek, megcsúszott szegény, és fának ütközött! A
mentősök alig tudtak dolgozni a szakadó eső miatt.
Márti szülei húsz kilométerre laknak a várostól, erre a
szerencsére Zsolt sem számított.
Esős idő volt. – Laptopot kér Andrástól, húsz percig
dolgozik, az újságcikket a többiek felé fordítja. – Itt a harmadik.
Három súlyos baleset közel egymáshoz, gyakorlatilag egy
időben. Zsúfolt volt a helyszínelők programja, nem lehettek
három helyen. Később értek oda vagy a szomszéd megyéből
jöttek, akkor is hosszú az út. A baleset idején száraz volt az
aszfalt, de a környéken esett. Az átmeneti zápor után víztócsák
maradnak. Apró figyelmetlenség, a helyszínelők fáradtsága
elég, hogy ne rögzítsék a jegyzőkönyvben. Nézz utána, András,
a meteorológiának, kérdezzétek meg az ott lakókat, volt-e eső,
mire biztosították a nyomokat!
A kerékpár eltörte a kocsi lökhárítóját.
Nem kérdés, hogy elütötte, de nem látom, ki volt a hibás. A
víz szétkenhette a nyomokat. A kerékpáros azóta kijött a
kórházból, ugye?
Nem emlékszik semmire az agyrázkódása miatt. A kocsi
vezetője beismerte.
András, mit él át, aki átgördül egy emberen? Kizárólag akkor
tudhatod, ha keresztülmentél hasonlón, én csak kutyát ütöttem
el, szörnyű volt. Végignézni, ahogy repül előtted egy ember...
Rövidzárlat. Utána igaznak hiszed, amit hallasz. A gyanúsított
nem emlékszik pontosan, számtalan részlet tudat alatt marad.
Ezeket kell megkérdezned az ügyfeledtől! – Listát ad
Andrásnak.
Nem beszélnél vele?
Kizárt. Elveszti a bizalmát, amint rajtad kívül más kérdezi,
akkor nem nyitod meg a rejtett emlékeit. A hátad mögött
megtalál engem, és amikor megtudja, hogy nem vállalom, keres
másik ügyvédet. Ez nem tesz jót az irodádnak. Küldd át az
anyagot, és egyeztessünk! Az ügyfélnek mondd azt, meg kell
bizonyosodj a részletekről!
Mást hallottunk rólad. – András és Márti meglepetten néz
Zsoltra.
Számtalan másodfokot tárgyalok vidéken. Nem nyúlok le
ügyfelet. Hívnak, nem kell klienseket keresnem, megtalálnak
engem. Ti mindennel foglalkoztok, én büntetőügyekben
szereztem tapasztalatot, de a cégalapítást Vikire bíznám.
Állítólag pokolba kívánnak az ügyészek.
Tegyék azt! A puhány hírű védőket megeszik.
Éjszakába nyúlik az idő, amikor hazaindulnak, Zsolt a
gondolataiba merül. Munkaügy, hagyja rá Viki, félúton elalszik.
Otthon fáradt, ám Zsolttal szemben nincs esélye. A férfi
telhetetlenül csókolja.
Húzd fel a térded! – Ujjal mélyen felnyúl.
Basszus! Viki ellent akar mondani, de hallgat. A férfi ujjai nem
engedik szabadon, szinte fáj. Ne, Zso, ez sok! Nem bír
megszólalni. Zsolt birtokolja. Másik kezével a lány nyakát
markolja hátul. – Ne, Zsolt! – Viki csupán nyögni képes.
Maradj! – határozottan utasítja. Mélyen élvez el. Viki
megkönnyebbül, örömöt, gyönyört nem érez, keményen
megdugták. Zsolt nem simul hozzá, ülve nézi a kikészült nőt. –
A legjobb helyen lennének a bébik! – Mit mondott a férfi?
Reggel Zsolt napja tárgyalással indul, Viki később ébred. A
mellette lévő párnán egy szál vörös rózsát talál. Névnapra sem
virágot kapott a kedvesétől.

Peti Viki után két évvel diplomázott, távoli ismerősök az

egyetemről. Annyit tud a lányról, hogy hónapok óta Zsolt párja.
Zsolttal egy közös ügy kapcsán találkoztak, ügyfeleiknek
támogatniuk kellett egymást, azóta a baráti társaságukhoz
tartozik. Ismerik nőfaló hírét, a családias vacsorákon ezt az arcát
nem mutatja, elevenebbé teszi a társalgást, ha köztük van. Viki
emlékszik, hogy Peti ott volt, amikor Zsolt a fogadáson először
felkérte táncolni. Zsolt emlékszik, hogy Peti nem értette, miért
keresi Viki társaságát.
Nóri, Peti felesége előszeretettel tölti idejét a konyhában.
Ezen az estén egyben sült kacsával és házi rétessel várja a
vendégeket. A társaság vegyes, korosztályukban ez természetes.
Friss párkapcsolatban élők is vannak közöttük, mint például
Zsolt és Viki. A gyermekes pároknál nagyszülők vigyáznak az
unokára. Az étkezőben szűkösen férnek el tizenketten, a
maroknyi hely előnye, hogy remekül hallják egymást. A
társalgás alatt a kacsasütéstől a gyermeknevelésig csaponganak.
Nóri nem várandós, terveznek gyermeket. Arról kérdezi az
anyukákat, hogyan hat a baba a házasságra. Mintha a Született
feleségeket hallgatnánk – gondolja Viki.
Nem az a kérdés, mit tesz a házassággal. A férfi és a nő
kapcsolatát fogja átalakítani.
Mi a különbség, Viki? – Nóri nem érti, Viki mire gondol.
Látszólag pusztán papír, de a szerződéssel kötelességeid
lesznek. Ezt a feleségek jobban tudják nálam. – Vikire irányul a
figyelmük. A kedélyes, halk lány váratlanul szembecsapja a
hagyományos házassággyerek elképzelést.
Mire gondolsz, Viki? A házasság egy szerződés? – Nóri
meglepődne.
Miért jogászkodsz, Kicsim? Csak hárman vagyunk ügyvédek.
– Zsolt leteszi az evőeszközöket, mozdulatlanul nézi Vikit.
Könnyű megkötni, és nehéz felmondani. A válóperek
macerás ügyek.
Hogy érted? – Nóri beszélget vele, a társaság hallgatja őket.
A gyerek befolyásolja a kapcsolatot, nem akadályozhatod
meg a változást.
Viki, nem vagy házasságpárti!
Tőled és a pasitól függ, mi történik veletek. – Nem akarom
elveszíteni Zsoltot egy kölyök miatt!
Nem pasas! A gyereked apja lesz. – Nóri élesen beszól, a két
nő összecsap. – Nem azért megyünk férjhez, hogy elváljunk.
Nézz körül, boldog feleségek vagyunk!
Ez igaz, én is így látom. – Viki visszavonul, megadja magát,
másként sértődéssel végződne a beszélgetés. Azért nem bántok
meg senkit, mert konformista.
Viki, komolyan mondtad? – Egy fekete hajú nő szólal meg.
Százszor, ezerszer meggondolnám, hogy férjhez megyek-e.
Ha jönne a baba?
Akkor egy barom vagyok a mai fogamzásgátlók mellett.
Ha becsúszna, elvetetnéd? – A fekete hajú nő nem veszi le
róla a szemét, a többiek is Viki válaszát várlák. Zsolt dermedten
veszi tudomásul, hogy nem ismeri a lányt.
Valószínű megtartanám, de nem rohannék papírt aláírni. A
gyereknek apa kell, nem házasságlevél.
 Kéthetente láthatná? – A fekete hajú nő párja kérdezi.
Azok az elvált férjek, erről beszéltem! – Nem akar goromba
lenni, a provokáció kihozza belőle.
Kész a rétes, kellene két lány, aki segít. Viki és ki jön velünk?
– Nóri oldja a feszültséget. Zsolt elnyerte a szimpátiáját a családi
vacsorákon, a híresztelések nem csorbítják személyes
barátságukat. Nóri meg szeretné érteni, hogy a hírhedt
szoknyavadász miért kötött ki Viki mellett. A rétes alatt
túllépnek a zaklatott beszélgetésen, lazul a hangulat. Nóri a
konyhában találkozik Vikivel.
Rendben vagytok Zsolttal? Vele is vitázol?
Nem, miért? – Bizalmatlan a korábbi szembenállásuk miatt.
Pusztán érdeklődtem. – Nóri nem kap választ a kérdéseire.
A nappaliban Zsolt táncolni kezd a kedvesével. Kevéssé
figyel a ritmusra, pörgős számoknál sem engedi el. Nem kérdez,
nem szól, de a tenyerük, arcuk összeér.

A nap nem kelt fel, Zsolt még sincs mellette az ágyban.

Bármilyen álmos, Viki nem alszik vissza. Az erkélyen talál rá a
férfira, aki az éjszaka sötétjében tűnődik, plédet terített magára,
hogy ne fázzon.
Zso, jól vagy? Baromi hideg van.
Veszel egy kabátot?
Persze. – Magára dobja a kabátját.
El tudod képzelni velem sokáig? – Zsolt szorosan tartja maga
mellett.
Nem akarok hozzád menni.
Tudom. – Szembefordul a lánnyal. – Megleptél tegnap este.
Mit gondolsz, mi lesz fél év múlva? Egy pasival leszel, aki nem
telhetetlen, és megbízhatóbb?
Nem ismerjük még egymást, és nem keresek másik férfit. Fél
év múlva sem megyek hozzád, de nem jutott eszembe, hogy
átmeneti állomás vagy.
Zsolt a két kezébe fogja az arcát, megcsókolja. Vonakodva
szakad el az ajkától.
Viki csaknem visszaalszik. A férfi akarja a lányt, akarja a
gyönyörét. Csípőre szabott, szűk fekete szövetnadrágot visel,
Viki sose látta, az is talányos, mikor vette fel. Kihívóan
hangsúlyozza az ágyékához vezető hasizom vonalát. Ki kellene
gombolni, lehúzni, és máris a számban érezhetném az ízét.
Ellenállhatatlan.
Zsolt, mit akarsz? – A testhezálló fekete nadrág látványa
elgyengíti a hangját.
Tedd szét a lábad, kikötöm a bokáidat! – Neee! De a nyugodt
erőnek képtelenség ellentmondani. A selyemsálak széles
terpeszben rögzítik a két bokáját, ki van szolgáltatva Zsoltnak,
és a vágy gerjed a csípőjében. Zsolt két ujja becsúszik, sebesen
jár fel-le. – Nézz rám, Kicsim! – Nem fél év, két év múlva is ezt a
pasit akarom! Zsolt tekintete az ágyhoz szögezi. Az ujjak helyett a
behatolást érzi. – Lüktess, Vadócom! – Az izmai
engedelmeskednek, ütemesen fogadja be a férfit. Pihenne, a lába
mozdíthatatlan.
Zsolt...
Így maradsz! – szinte utasít. Mi a lószar ez? Becsúszik a
vibrátor.
Mi a fenét akarsz? – Erővel tép a férfi hajába, az arcát maga
felé kényszeríti.
Hányszor élvezel?
Cseszd meg! – Ki van kötözve... A hangerővel nem ér el
semmit, kérnie kell. – Zsolt, ne, légy szíves! – Zsolt gyengéden
megcsókolja.
Lazíts, Kicsim! – Lehetetlen ellenállni. A lepedőre hanyatlik,
hagyja, élvezi, amit Zsolt játékszere tesz vele. A csípője remegni
kezd, aztán megfeszül. Zsolt ezután elengedi.

Az újonnan nyílt francia étterem bejáratnál Marianne–

mellszobor fogadja az érkezőket, a bortartó állványokon francia
borok kínálják magukat, az étlap autentikus ízeket ígér. Viki
camembert-levessel kezdi a vacsorát, Zsolt marseille-i hallevest
kér. A húsételek között válogatnak, amikor Petiék belépnek.
Nóri fürkészi őket. A náluk töltött este meghökkentő viszálya
után olyan összhang van Zsolték között, amely az első
találkozásnál nem volt szembetűnő. Petitől tudja, a lány ismeri
Zsolt múltját. Nem érti Vikit; barátként kedveli Zsoltot, nőként
nem állna szoba egy csapodár férfival. Abban biztos, hogy nem
egyéjszakás kalanddal kezdődött a kapcsolatuk. Próbálja
megérteni azt is, mi fogta meg Vikiben a nőcsábászt, miért
ragaszkodik Zsolt a nőhöz. Eltűnődik, a csendes lány öntudatos
egyéniség lehet, ezt mutatta a vitájuk.
Zsolt, Viki cica vagy vadmacska? – A férfit a kettősség
vonzotta, talán maga sem tudja.
Hogy érted? – Zsolt meglepett és döbbent, Viki is kíváncsian
vár a válaszra. Zsolt a kedvesére néz, mosolyog – Mindkettő. –
Van a nőben valami, amit nem képes megnevezni. Nem hagyta
magát megismerni, pedig az mit sem változtatna forró
éjszakáikon – Zárkózott.
Csak zárkózott? – Nóri kételkedik.
Nem. – Zsolt Nórit hívja segítségül kideríteni, amit szavakba
öntene.
Önálló?
Igen, független. – Vikin ragad a tekintete.
Mióta vagytok barátok? – Viki kérdezi őket. Engem elemeznek?
Három–négy éve.
Akkor folytassátok! – Magába fordul. Tegyenek, amit akarnak!
Viki sértődékenységét megoldja, ha kettesben lesznek.
Megosztja Vikivel hálószobájának tapasztalatait, az öröm
elérésének módozatait, amelyeket a múltjából hozott, de vajon a
lány kötődik-e másként is hozzá? Szüksége van a válaszra. Nem
kívánkozik más nőkhöz, csak Viki ágyába.
Vikit láthatóan felkavarja a beszélgetés, be kell fejezni.
És teknős. Önálló, teknős páncéllal. – Muszáj kimondania.
Összegezhetem? Egy cicabőrbe bújt önálló vadmacska
vagyok, akinek páncélja van. – Cseszd meg, Zsolt! Szólsz még két
mondatot, felállók, és hazamegyek! Hamarosan elpattan Vikinél a
húr.
Nem belebújsz a cicabőrbe, őszintén dorombolsz, százszor
átéltem. Petiék tudják, nem titok, az ágyamba vadmacska kell.
Rajtad van a páncélod, így őrzöd a függetlenségedet. – Csend
lesz az asztalnál, Zsolt is meglepődik azon, amit mond.

Viki zaklatottan forgolódik, dobálja magát. A férfi erre ébred,

csendesítené a lányt. Nem nyugtalanul alszik, erotikus álma
van.
 Zsolt a tenyerét elővigyázatosan Viki hasára fekteti. Nem
akarja felébreszteni. A lány feszült, izmos csípője vibrál. A
levegőt kapkodja, nyögdécsel, a nyakát hátrafeszíti. Kitakarja,
látnia kell álmában. Elbűvölő. Az ajka résnyire nyílik, a mellét,
mellkasát homorítja, a lábujjait is behajlítja, egész teste kéjben
úszik. Hamvasan a csiklójához nyúl, Viki csípője a lepedőről
felemelkedve Zsolt felé fordul. Gerjesztő! Elengedi a nőt, aki
visszazuhan az ágyra. Zsolt ismét érinti, újra feléje csavarodik.
Kész, nem bírom tovább, ha nem ébred fel, álmában dugom meg!
Kicsim, Viki! – félhangosan szól, a lány alszik. Kíméletesen
fekszik a két lába közé, Viki ekkor kinyitja a szemét, nem tudja,
hol van. Zsoltot megismeri, szorítja az ajkát. Vikiii! Szinte harap.
A másik kezével megmarkolja a férfi fenekét, rögvest magába
tolná. Amint összeérnek, elélvez. Megnyugodva elalszik, mire
Zsolt a saját ágyába fordul. Ez mi volt? Betakarja a kielégítetten
szunnyadó nőt.
Jó reggelt! Mit álmodtál? – cirógatóan tapintatos reggel.
Szia! – mosolyogva a másik oldalára fordul, a férfinak háttal.
Zsoltnak világossá válik, hogy nem beszél róla.
Rám emlékszel? – Nem hagyja annyiban.
Igen – súgja a lány.
Másra is emlékszel?
…
Viki, fordulj ide, kérlek! – A lány nem mozdul, nem válaszol.
Ő megy a lányhoz, ha Viki nem hallgat rá. Átsétál az ágy
túloldalára, Viki mellett ülve kitartóan vár. – Én ott voltam? –
Viki bólint. Szavakat nem várhat, ez is tisztázódik. – Más pasi is
volt? – Bólintás. – Ismerem? – A lány ingatja a fejét. – Te
ismered? – Ingatás. – Ismeretlen? – Bólintás. Jobb, mint ha
ismerőssel lett volna erotikus álma. – Mit csinált, megdugott? –
Ingatás. Tudni akarja, mi tüzelte fel a nőt. – A melledet
simogatta? – Ingatás. – A csiklódat? – Viki elvörösödik. A férfi
tapasztalataiban, emlékeiben kutakodik, mit kérdezzen. –
Ujjával, tenyerével? – Ingatás. – Játékszerrel? – A lány elpirul.
Viki nem reagálna ebben a különös kérdezz–felelekben, ha nem
akarná, hogy megismerje az álmát. Zsolt gondolatban leltározik,
nem létezik, hogy szexkérdésben kifog rajta egy fantázia. –
Vibrátor? Bedugta? – „Nem." – Mintha fuvallat suhanna, Viki
bátortalan, szégyenlős hangját hallja. A lány ismét vörös lesz. –
Kézben fogta? – Nincs válasz, Viki rezzenéstelenül fekszik. –
Kicsim, szeretnéd? – Két karral körülöleli, a lány szemében
félelmet lát a gyönyör morzsái nélkül. – Nem vagy felkészülve.
Az álmaink, a vágyaink többet mutathatnak, mint aminek a
valóságban örülni tudunk. Később lehet, most kellemetlen
lenne.
 V. FEJEZET
ZSOLT TENYERE NEM CSAK CIRÓGAT

Zsoltnak az édesapja halála óta először adatik meg az illúzió,

hogy saját családjában tölti a karácsonyt. Édesanyja Pécsen él a
bátyjáékkal, éveken át hozzájuk utazott az ünnepekre. A
lakásában eddig kicsi fát állított csupán, alig volt valamije a
díszítéshez.
Hetekkel ezelőtt előkészítették a csillagszórós hangulatot,
minél tovább tartott a vásárlás, annál tovább érezték a bőrükön,
a sejtjeikben az összetartozást. Viki királykék fadíszeket
választott, futófény, szaloncukor és habcsók. Zsolt ragaszkodott
a plafonig érő fához.
Viki, várunk valakit karácsonyra? Azt hittem, ketten leszünk.
– Zsolt kinyitja a hűtőt.
Ketten leszünk. – Az étkezőből válaszol.
Nem vásárolhatsz többet!
Miért?
Talán mert nem fér el? Ha az egész utcát megeteted, akkor
rendben van, de nekünk sok. – Vikit bosszantja, amit hall, lelkes
készülődés után nyaggatja Zsolt. Kimegy a konyhába. –
Főzhetek veled? – A nyitott hűtőajtó mellől élcelődik.
Mit nem mersz rám bízni? – Viki érti a helyzetet, mégsem
múlik a mogorvasága.
A mennyiségeket. A végen meghívhatjuk az ügyészséget. –
Megmarad pajkos mosolya.
Este Zsolt fát díszít, újra örül a fenyő illatának. Viki a
konyhában készülődik, tapasztalata sincs a klasszikus ételekben,
és unja is a halászlé, töltött káposzta menüt. Zsoltnak egy kérése
volt, a gesztenyés amerikai palacsinta.
Az asztalt a bordó szín uralja. Zsolt ezredfordulókor
palackozott tokaji szamorodnit választott, fontosabb, mint
amivel Viki első szemesi hétvégéjén koccintottak. Az a
stabilitásukról szólt, ez a szeretetről.
 A vacsorával kilépnek a hagyományokból; az aszaltszilva-
krémleves selymesen fut szét a szájukban, utána az áfonyával,
dióval töltött omlós csirkemell is melengetően idézi a teli ízeket.
Az íz világában karácsonyi menüt a gesztenyés amerikai
palacsinta zárja. A férfi a békés családi vacsora élményét éli.
Viki gyöngyház betétes antik díszdobozban egy szál vörös
rózsát talál. Szavai nincsenek, nem szól semmit, várja, hogy
Zsolt kibontsa a saját ajándékát.
Ezt honnan? – Zsolt meglepetésében kimondja az első
csiszolatlan gondolatot. Kicsomagolja a hárompalackos villányi
borválogatást. – A Vados pincészet borait nem veszed meg
boltban. Honnan szerezted?
Nekem is vannak ismeretségeim. – Hiába a pajkos derű, nem
árul el többet. A rózsát vázába teszi, a köszönöm kevés lenne.
Utoljára első randijukon volt ilyen arcpirító zavarban. A
vacsorából falatnyi nem maradt, Vadosék boraival elérte a
remélt meglepetést, de a vörös rózsától szorul el a torka. Ünnepi
vígjátékot néznek Cameron Diazzal és Kate Winslettel. Zsolt
elmerül a fenyőillatban, Viki hozzásimul.
Jól vagy? Kipirultál a vacsi után. – Zsolt nem várja meg a
csókkal a nő újabb zavarát. – Szeretlek, Kicsim! – A meghitt
együttlét után a férfi gondtalan álomba hullik. Reggel nem
emlékszik, meddig maradt a mellkasán, hasán a kedvese,
észrevétlenül csúszott le melléje.

Zsolt korán indul Pécsre az édesanyjához és a bátyjáékhoz.

Viki dél körül készülődik a szüleihez. Édesapja két éve ment
nyugdíjba, addig polgári ügyekben bíráskodott. Két fiútestvére
közül az öccse építésznek tanul, még nem költözött el hazulról.
A bátyja gyógyszerész, a patikája, akárcsak az otthona, húsz
perc sétára van az apai háztól és Viki lakásától is. Szoros családi
kötelékben nőttek fel. Dénesnek, az idősebb fivérnek
természetes volt, hogy a közelben rendezte be önálló életét.
Viki az egyetlen lány a családban, ennek több hátrányát érzi,
mint előnyét. Édesapjával kamaszkora óta vitáznak a
függetlenségén. Kétszobás, ideális első emeleti lakását a szülei
találták. Később ráébredt, nem véletlen a remek kuckó. Apja
Viki igényeihez alkalmazkodva kereste, de kizárólag a közelben.
Sándor nem csak félti a lányát, parányi csalódástól is óvná,
bizalmatlanságra szoktatta a férfiakkal szemben. Ha Viki nem
mutatta be a kapcsolatát, az apja tett látogatást nála,
természetesen olyan időben, hogy megismerje a fiút.
Mintha kövek húznák, nehézkesen hagyja hátra a Zsolt
biztosította nyugalmat. Sejti, mi vár rá otthon, az édesanyjára és
az öccsére számít, hogy tompítják apja féltését. Az ebéd
elkészül, mire megérkezik, Vikire várnak a terítéssel. Dénesek
majd másnap jönne.
Viki, ritkábban jársz át! – In medias res! Apa a közepébe csap.
Belefulladok a munkába.
Tényleg, mostanában alig nézel be, talán egy hónapja nem
voltál itthon. – Balázs, legalább te ne...! Az öccse is észrevette,
hogy kevesebbet találkoznak.
Édesanyjánál van kulcs Viki lakásához, ő tudja, hetek óta a
környéken sem volt a lánya. Vikire vár, mikor mondja el az
apjának.
A kocsidat sem nagyon látom. – Az apja folytatja a
faggatózást.
Ritkábban járok haza. – Megint vita lesz.
Hogyhogy ritkábban? Aludni kell valahol! Máshol alszol,
lányom?
Igen, apa, felnőttem.
Mondhatnál valamit a férfiról. Mi a munkája? – Szakmai
ismeretségein keresztül utána fog járni Zsoltnak.
Ügyvéd.
Kolléga? Miért nem meséltél róla hamarabb? Gazdasági
ügyekkel foglalkozik?
Nem, védő.
Az más. – Lelkesedését veszti. Meggyőződése, hogy a
védőügyvédek tartják fenn a bűnözést.
Lehet tudni a nevét? Most hol van?
Persze, apa, Pápai Zsolt. A családjával van, ahogy én is.
Mióta ismered?
Négy hónapja.
És már nála alszol? Túl gyors ez.
Felnőtt vagyok! – A leves elfogyott, anyjával töltött húsra
cserélik a terítéket. A bíró bemegy a dolgozószobájába. Ebből
vihar lesz. – Elképesztő! Karácsonykor sem hagyja békén a
kollégákat? Máris telefonálnia kell?! – fordul Viki az anyjához.
Eddig nem merült fel benne, hogy az apja az ünnep végét sem
várja meg.
Édesem, vigyázni akar rád.
Megfojt. Eddig csekkolta a pasikat a lakásomon. Most ezt
nem tudta megtenni.
Nem költöztél senkihez, nemhogy négy hónap múlva,
egyáltalán nem. Vigyáztál magadra. Apa a függetlenségedért
aggódik. A férfiak kihasználhatnak, borzalmasan fáj, amikor
ismét magadra maradsz.
Honnan tudod? Jártál így?
Én nem, de az óvodában minden évben volt két-három
anyuka, akit elhagyott a férje. – Az anya óvónő volt aktív
korában. – Apád tömérdek bontóperben és
gyermekelhelyezésnél döntött. Őt is meg kell értened.
Azért piszkál engem, mert mások pocsékul jártak?
Mi az a swinger? – Az apa visszaül az asztalhoz. Viki és
Balázs meghökkenve néznek egymásra. A szüleiknek semmit
nem mond a szó, ők értik.
Miért, apa? Hogy jön ez most ide? – Balázs ocsúdik
hamarabb.
Mit jelent, Balázs?!
Nehéz röviden elmondani.
Mondd hosszan!
Szokatlan, a hagyományostól eltérő szex.
Pontosabban?
Változó, ki mit ért alatta.
Ne beszélj mellé! Mit jelent?
Nem beszélek mellé, nem mindenkinek jelenti ugyanazt.
Alapvetően társas szex, lehet csoportszex, vannak, akik
harmadik partnert vonnak be. Az orál és az anál is gyakoribb,
másoknak belefér egy laza kötözés. Nyitott szex, intenzívebb,
ami nem a heti együttlétek számát jelenti. Miért, apa? – Viki
meglepve hallgatja az öccsét, éretten és az apja fülének
elfogadhatóan válaszol.
Lányom, van az ügyvédeknek swinger klubja?
 Honnan tudjam?
Nagyon furcsákat kérdezel. – Éva ugyanúgy nem ért semmit,
ahogy a gyerekei sem.
Tudod, kivel feküdt össze a lányod? – Kezdődik, gondolja Viki.
Viki? – néz az anya kérdően a lányára.
Elmondja apa, ha akarja, mit telefonálgatott!
- A védőügyvédek hatalmas kandúrjával. Azt is mondják,
rendszeresen megfordul az ifjú jogászok swingerklubjában.
Ez talán túlzás – próbálja csökkenteni a feszültséget Éva.
Nem túlzás.
De túlzás! Apa, néhány telefonból mindent tudni akarsz! –
Bosszantó, amit az apja barátai kitalálnak. Zsolt múltjával
tisztában van, a swingerklub túlmegy a határokon. Zsoltnak
nincsenek kétséges esti, éjszakai távollétei, amióta együtt
laknak. Kettesben járnak, az egyetlen szexklubos este kivételével
konszolidált szórakozóhelyekre.
Mindenki ugyanazt mondja, agilis, tehetséges szakember. De
figyelmeztetnek, ha miattad kérdezem, vigyázzak rád! Viki,
kivétel nélkül ezt mondják!
Hány telefonból nem volt kivétel? Háromból? Ennyire volt
időd.
Sanyi, nem tudsz semmit a fiúról, nem találkoztál vele. Viki
vigyáz magára. – Éva áll lánya pártjára, a férje elhallgat.
Apa, mondanál valamit? – Viki feldúlt csend után kérdez. –
Éppen azt csinálod, amit Zsolt! – Ezt nem kellett volna, a
zaklatottsága miatt kicsúsznak az utolsó szavak.
Mit csinálok?
Szétvet a harag, de hallgatsz, az arcod sem rezdül.
A tárgyalótermen kívül hagyjuk az érzéseinket, ezt
megtanulják a fiatal ügyvédek. Te sem igazodsz el Zsolton,
téged is becsap. Édesem, féltelek! Egyik napról a másikra
otthagy egy újabb lányért, ahogy eddig tette a többi
kapcsolatával. Sajogva fog fájni.
Az is az én dolgom!
Miért kellett hozzá költöznöd?
Nem költöztem hozzá.
Mikor aludtál otthon utoljára?
…
 Nem emlékszel rá. Viki! Édesem, kihasznál, aztán eldob!
Apádnak igaza lehet – Éva szól közbe. Az aggodalom
erősebbe válik a Vikivel való szolidaritásnál.
Anya, te is kezded? Ha így van, az én dolgom! –
Megmakacsolja magát.
Jól dug a srác? – Balázs vigyorog.
Balázs, te fogd be!
Miért, apa, mit gondolsz, miért alszik nála Viki?
Ez nem ide tartozik! – De ide tartozik! Balázs, ha tudnád, milyen
jól! Mekkora cirkusz lenne ezt kimondani. Viki mosolyog magában.
Viki, mit nevetsz? – Hoppá, nem csak magamban mosolyogok.
Semmit, apa. Nevetni nem lehet, költözni nem lehet. Mit
csinálhatok, írsz majd listát? – Zsolt, hol vagy? Miért nem mentem
veled? Zsolt kérte, hogy utazzanak együtt Pécsre, ám Viki
korainak tartja a családi bemutatkozást. Megbánta, hogy
hazajött. Pécsre nem, de a saját lakásba kellett volna mennie.
Nem akarlak piszkálni, apád megijesztett. Milyen ez a fiú? –
Kettesben marad az anyjával a konyhában.
Négy hónapja együtt vagyunk.
De a múltja...
Sose titkolta.
Viki, itt a telefonod! Tizenkét nem fogadott hívásod van. –
Balázs hozza a telefont, szabadon rakják le itt-ott a lakásban.
Mennyi? – Az anya meglepődik.
Valami Zsolt hívott tizenkétszer. Visszahívhatom?
Add ide azt a nyomorult telefont! Tudod mit, hívd vissza! –
megbízik Zsoltban, segít a feszült helyzetben.
Komolyan, Viki? Akkor hívom.
Még nem hívtad? – Az öccsében is megbízik. Megteszi, ha
csínybe mehet.
…
Nem, az öccse vagyok – Balázs telefonál.
…
Igen, Balázs vagyok. Tudja, itt áll mellettem.
…
Letette az előszobában a telefont, én hoztam ide. Tizenkét
nem fogadott hívása volt.
 …
Én számoltam, illetve a telefon.
…
Még három vizsgám van. Zsuzsa nincs itt, este érkezik.
…
Dénesék holnap ebédre jönnek.
…
A szilárdságtan sikerült, épületfizika lesz a következő.
Zsuzsának anglisztika.
…
Nérónak nem kellett injekciót kapnia, már a macskákat
kergeti.
…
A biciklihez országúti váltóbowdent keresek, és hideg van a
kerekezéshez. – Éva keze megáll a konyhai teendők közben.
Kíváncsi arra a férfira a vonal másik végén, aki megjegyezte a
családtagok teendőit. Megérdemli a fiú, hogy megismerjék.
Nem, ott még nem néztem. Jó ötlet, kösz.
Balázs, oda kéne adni! – szól az anyja.
Bocs, anya kéri, hogy adjam át Vikinek.
Viki a füléhez emeli a mobilt.
Bárhol bárkivel eldumálok, szakmai ártalom – Zsolt hangja
nyugtató.
Tudom – Persze hogy tudom, erre számítottam!
Kicsim, nem tetszik a hangod. Jól vagy? Beszélhetsz most?
Nem igazán.
Hívj vissza! Várlak!
Nem értem apát, én megismerném. Hozd el egyszer, ne
foglalkozz apával! – Balázsnak szimpatikus Zsolt.
Emlékezett arra, amit rólunk mondtál. Szerintem se törődj
apáddal, mutasd be nekünk! – Éva csatlakozik a fiához.
Viki a szobájából hívja vissza a kedvesét.
Mi a baj, Viki? – Zsolt azonnal felveszi.
Apám... – nem mondta el a teljes igazságot apja „féltem a
lányom" dilijéről, Zsolt annyit tud, hogy a gyermekkora
szigorúságban telt.
Mi történt?
Elintézett néhány telefont, gondolom, felhívott néhány bírót.
 Ne beszélj rébuszokban!
Rólad érdeklődött.
Mi a franc? – Mi piszkálhatja a lány apját? – A múltam? Félt
vagy féltékeny?
Talán mindkettő.
Kicsim, miért nem jössz le? Az IC három óra alatt lerepít,
holnap délelőtt itt lehetsz, szerdán együtt megyünk haza.
Nem tudom, lehet. – Zsolt hangja maga a békesség, Pécsett
nincs cirkusz.
Az édesanya átszervezi a családi ebédet, hogy visszaérjenek.
Viki az apja miatt vonakodik a bemutatástól.
Dénes és Sári a gyerekekkel jönnek, meghívok mindenkit a
családból, Zsuzsát is. A fiú rátermett ügyvéd, azt mondjátok.
Nekem úgy tűnt, fontos vagy neki. Ezernyi ügyvédet láttam
apád mellett, Zsolt elsimítja a problémátokat. Menj el hozzá!
Szerdán ebédre megérkeztek, mással ne foglalkozz!
Komolyan gondolod, hogy jó, ha Zsolt jön? Apa haragos lesz.
Hidd el, édesem! A fiú megtalálja a megoldást, szólnod sem
kell neki. – Igaza lehet az anyának.
Balázsban ülepedik apja ebédkor feltett kérdése és Zsolt
telefonban megismert stílusa. Közvetlen, gördülékeny, a
témaváltásoknál nyomban reagált. Zsoltnak a biciklialkatrész
beszerzéséhez is volt ötlete, olyan webáruházat ajánlott, ahol
Balázsnak eszébe sem jutott keresni, pedig egy hónapja kutatja a
bowdent.
Apa ismerősei nem találnak ki pletykákat, pusztán terjesztik
őket. Biztos nem swinger? – Este benyit a nővéréhez.
Ne kezdd apa hülyeségeit! Észrevenném, ha kimaradna
esténként.
Ha akar téged, felfüggesztette, nem kelthet gyanút.
Elfogadtad a múltjában a rengeteg nőt. Ez más, ezt is
elfogadnád?
Nem, Balázs, de hagyd az ostobaságot! Egyébként a kötözés
nem tartozik bele.
A klubokban ott van.
Klubokban? – méregeti Balázs nyílt tekintetét. – Jártál ilyen
klubban?
Egyszer... Nem, kétszer. – Ártatlan szemekkel szétteszi a
kezét. – Fiatalabb vagyok nálad, de pasi. Ezért kérdezlek
Zsoltról. Féltelek, Viki! Mástól, mint apa, de én is féltelek.
Csajjal voltál, vagy egyedül?
Egyedül, illetve egy barátommal. A lányok nehézkesen
vihetők ilyen helyre.
Te jársz klubba, és Zsoltot gyanúsítod?
Kétszer voltam, kipróbáltam. Belefér, ha Zsolt ennyit tett, és
innen jönnek a pletykák.

Zsoltnak igaza volt, az intercity kényelmesen repíti Pécs felé.

Korán ébredt, nem reggelizett. Minél hamarabb el akarta hagyni
a szülői házat. Az étkezőkocsiban rántottát kér, a suhanó fákat
nézi, az agya kellemesen üres. Érzi, Zsolt hangjából reméli, hogy
cirkuszból a nyugalom felé utazik. A férfi a kocsi ajtajánál várja,
a helyjegyből tudja, hol keresse. Az öröm mellett kamaszos
szabadság árad belőle, mint akinek nem kell napi gondokkal
foglalkoznia. Megcsókolja Vikit, boldog, hogy vele van, és
találkozik a családjával.
Máris szeretem az apádat. Én nem tudtalak lecsábítani
Pécsre, ő elérte, hogy legyere.
Ezt mondd meg neki is!
Biztos lehetsz benne, hogy megmondom. – Szorosan karolva
kíséri a parkolóig.
Hatalmas kuvasz védi a házat, Viki tart a kutyáktól.
Ne félj Mocsoktól! – Micsoda név egy kutyának, Mocsok! – Ha
velem jössz, nem bánt. Add a kezed! – Zsolt nyújtja Viki kézfejét
a kutya felé, megismerteti a szagával. Baráttá válik a gazdával
bejövő idegen.
Tegezz nyugodtan! – üdvözöli Zsolt anyja. – Andi is tegez,
amióta ismerem. – Andi Zsolt sógornője.
Judit, Zsolt édesanyja könnyed nyíltsággal fogadja. A fia
kicsapongó életmódja után örül az állandó barátnőnek.
Rámenős fővárosi ügyvédnő helyett egy szelíd lánnyal
találkozik. Viki zavarban van, sejti, az anya tudja, hogy először
nemet mondott a pécsi útra.
A kétszintes házban szeparált lakások vannak, az emeletre
kívülről vezet lépcső. Zsolt szobája a földszinten van, nem
változott az érettségi óta. A férfi kikapcsolódik a gyermekkori
állandóságban.
Körülnézel? – Visszalépnek a múltba. – Hiányoztál. –
Egymáshoz bújnak. Viki hálás a békéért, amit kap. Zsolt keze a
blúzán suhan, a vágyuk ébredezik.
Gyermekzsivaj hallatszik, Zsolt bátyjának nyolc és hatéves
fiai özönlenek be a házba. A nappaliban a fiúk a szobájából
kilépő Zsolthoz szaladnak.
Zso, mi lesz a hóemberrel?
Igen, bombázzuk szét! – Elragadó rosszcsontok. – Szia, te ki
vagy? – szólítja meg Vikit a kisebb.
Viki vagyok. Te vagy Ati?
Igen, ő Marci. Te jöttél Zsóval?
Igen.
Megyünk hóembert hógolyózni? Zso azt mondta, ebédig
lebombázzuk.
Fiúk, fiúk, Viki fáradt! – csitítja őket Judit.
Akkor aludjon! – Ati, a kisebb megállíthatatlan gyermekszáj.
Marci, az idősebb visszahúzódva szemléli az eseményeket.
Ebédig a fiúk a nagymama mellett rajcsúroznak, közben az
emeleti lakásból megérkezik Szabolcs és Andi.
Ebéd után Zsolt kiviszi a gyerekeket a hóba, Vikit magára
hagyja a családjával. Nem tesznek fel kérdéseket, tolakodás
nélkül kíváncsiak a lányra, aki mellől a fiatalabb fiú nem
száguldott tovább. Viki Pécsről érdeklődik. Egyszer járt a
városban, az azóta bekövetkezett változásokról tudakozódik,
amiket a pályaudvar és a ház közötti kocsiúton látott.
Este rádöbbennek, hogy a fiúszobában egyetlen ágy van.
Ne nevess, Kicsim! – Vikit rázza a nevetés. – Amikor a
haverok itt voltak, a szőnyegen aludtak, erre most nem lesz
szükség. – Viki kacag tovább. – Kicsim, hagyd már abba! –
Megcsókolja, öleli. Viki kell. – Hiányoztál, szeretlek – ennyit
mond, lekerülnek a ruhák. Az egyszemélyes ágyon nincs
forgolódás, testük fodrozódva tapad egymáshoz.
Nem gondoltam, hogy egyszer a gyerekszobámban fogok
szeretkezni.
Nem hoztál haza lányt?
Ide? Nem, máshol elintéztük.
Mi az a swinger? – Vikit nem hagyja nyugodni, amit az
apjától és Balázstól hallott.
Szórakozol?
Miért szórakoznék?
Megkérdezhetnéd, mi az a büntető törvénykönyv.
Mindketten ismerjük a választ. Miért kérdezed?
Semmi, nem érdekes. – Megbánja, hogy nem bízott a férfiban.
Kicsim, valamiért kérdezted. Miért?
Semmi, apa barátai pletykákat találnak ki.
Miket?
Hagyjuk!
Miket?
Van a jogászoknak swingerklubja?
Ha lenne, eljutna hozzám a híre.
Erről beszéltem, hülyeség.
A szűk ágy ellenére kipihenten ébrednek. Zsolt nézi, ahogy
Viki a táskájából kicsomagolja, majd felveszi a hálóingjét,
amiben kimehet az idegen lakás fürdőszobájába. Keskeny
pántos, a bordó selymen átsejlik az alakja. Nem marad rajta
hosszan; lemezteleníti Zsolt pillantása.
Gyere ide, Vadóc! – Viki az ágy szélére térdel. – Máskor is
vedd fel! Fantasztikus téged levetkőztetni! – A lány emelt karján
keresztül ráérősen húzza le, tenyere Viki bőrén siklik. Viki nem
mást, csak a férfi tapintását érezné. Zsolt vágya maga alá gyűri.
– Viki, baszd meg, miért nincs rajtad gyakrabban ez a cucc?!

Pest felé közeledve Viki idegessége fokozódik.

Apukád sem tud bennem kárt tenni! – Reménytelen
megnyugtatni, Zsolt nem is szól többet. Rengeteg pocsék
tárgyaláson van túl, nem izgatja a bíró úr hisztije. Vikire és rá
tartozik, hol, hogyan, meddig élnek együtt.
Utolsónak érkeznek. Balázs, akivel telefonon beszélt, lelkesen
fogadja, Viki édesanyja is szimpatizál vele, Dénesék udvariasak.
A bíró rideg, erre számított. Viki szétrobban a zaklatottságtól.
Bíró úr, lenne rám néhány perce? – A bemutatkozáskor, az
előszobában felteszi a kérdést.
Természetesen, Zsolt.
Sándor hellyel kínálja a dolgozószobában, Zsolt mellett két
bőrfotel marad üresen, Viki apja mégis a terjedelmes íróasztal
mögé ül. Ez sem lepi meg, az asztal olyan, mintha egy
tárgyalótermi emelvény lenne. A bírók Zsolt szerint
átlagemberek, akik monumentális asztal mögül tekintenek a
világra. Tárgyal Viki apjával, ő kezdi a beszélgetést.
Bíró úr, három dologról ejthetünk szót, a jövőről, a jelenről és
a múltról. A jövőről egyetlen szavamnak sincs hitele önnél. A
múlt tény, négy hónapja tartozunk egymáshoz a lányával. A
jelen két szempontból érdekes, december 27é-n 11.20-kor azt
mondom, együtt akarok lenni Vikivel. Nem ígérek semmit arról,
mi lesz húsz perc vagy egy hét múlva. Amióta megismertem a
lányát, egyszer se gondoltam, hogy ez átmeneti kapcsolat. Akár
két perc múlva mégis megváltozhatnak a szándékaim. A jelen
még egy szempontból fontos. Ott kint, az ajtó mögött, ott van a
családja, bíró úr! Hányszor lehetnek egy évben együtt,
háromszor, max négyszer? Kimehet, és elronthatja a gyerekei, az
unokái ünnepét. Magával hozhatja az előítéleteit, amit rólam
hordoz. Vagy félreteszi az irántam táplált érzéseit, és
megajándékozza szeretteit a karácsony hangulatával. A lánya
elhatározta, hogy ma a családjában leszek. – Lazán
hátradőlhetne, de eddig is fesztelenül ült a bőrfotelben.
Mivel csavarta el a lányom fejét?
Talán ragaszkodik az ágyamhoz. De mindegy, ön egy
dologban dönthet, a családja ünnepi hangulatban tölti-e a
karácsonyt. Semmit nem tehet az ellen, hogy Vikit még ma este
vagy akár már délután elküldhetem.
Viki apja ígéretekre, fogadalmakra számított,
magyarázkodásra a férfi múltja miatt. Ehelyett egy szemtelenül
magabiztos, kihívó fiatal ügyvéd lépett be hozzá, akinek az
önbizalmával és a vonzásával szemben esélye sincs a lányánál.
Mindig eltökélten és meglepően tárgyal, Zsolt?
Általában igen.
Ezért mondják magáról, hogy agilis és tehetséges?
Nem érdekel, mit mondanak, az érdekel, megnyerem-e az
ügyet.
Ez egy ügy? Hogyan nyeri meg?
Ha nem rontja el Viki karácsonyát. Tudja, én hívtam Vikit
Pécsre, hogy bemutassam a családomnak, de nem jött el. Maga
leüldözte.
 Üldözöm a lányom?
Előítéletek, pletykák miatt nem hagyja, hogy Viki
gondtalanul élvezze, aminek örülni tudna.
Nem bízom magában!
Nem azért vagyok itt, hogy ön bízzon bennem.
Azt hiszem, ebédelni fogunk. – A bíró ellép az asztalától. A
fiatal férfi nem kéri a bizalmát, nem fog semmit kérni. Amíg
vele van, a lánya sem fog kérni semmit. Elfogadhatja, és azzal
megőrzi a családi békét, vagy küzd ellene, amivel megzavarja a
gyermekei, unokái nyugalmát. Ugyanazt gondolja végig, amit
Zsolt a jelenről mondott.
Én is azt hiszem. – Zsolt feláll: Viki apja kinyitja a
dolgozószoba ajtaját, Zsolt olyan öntudatosan lép ki, ahogy
bement. Nem történt semmi, túl van élete több száz tárgyalása
közül az egyiken.
A gyerekek Sárival nyüzsögnek, Dénes és Balázs beszélget,
Éva a jelenlétével próbálja nyugtatni a lányát. Viki az
édesanyjával szótlanul ül a kanapén. Zsolt töretlenül mosolyog,
arra a Zsoltra emlékezteti, aki egykor ismeretlenül felkérte
táncolni.
Teríthetünk? – Éva feláll.
Nyugodj már meg, élek! – Zsolt megfogja Viki kezét. – Van itt
egy zug, ahol megdughatlak? – a füléhez hajol. Az apa nem
rombolt Zsoltban. – Kicsit később, édesanyádnál kell a
segítséged, én kérek a fiúktól egy sört.
Ebéd alatt Sándor célzást sem tesz Zsolt múltjára, sőt
könnyedén csatlakozik a társalgáshoz. Évának elképzelése sincs,
mit mondott a fiaatalember a férjének, amitől a sokat látott bíró
visszahúzta az agyarait. Viki lehiggad, ebéd után megkérdezi,
mi zajlott a zárt ajtó mögött.
Kértem, legyen figyelemmel arra, hogy tőle függ, békében
töltjük-e ezeket az órákat. Korrektül meghallgatott.
Zso, hosszabb volt ennél! Mit mondtál még?
Ez a lényeg. Nincsenek titkok. Kérdezz, amit szeretnél!
Szétszakad a fejem, anyának van gyógyszere. – Vikiben
felhorgad a lázadás az apjával szemben.
Lányom, rosszul nézel ki! Akarsz pihenni? – Éva látja, hogy a
lányát megviselte a nézeteltérés. Vikinek csendre van szüksége,
Zsolt felkíséri a szobájába. Viki elfordítja belülről a kulcsot, nem
tűnik betegnek.
Viki, mit akarsz? Tele van a ház a családod tagjaival! – A nő
kicsatolja a férfi övét. – Viki, ne szórakozz! Tele a ház... – Ujjai a
nő hajába kapaszkodnak.
Az ízedet akarom!
Cseszd meg! Vedd le a nadrágom, mert nem lesz, amit
visszavegyek! – Viki élére hajtva leteszi a ruhadarabot egy
székre. Zsolt az ágyon ül, az egyik kezével támaszkodik, a
másikkal Viki haját markolja. – Abba ne hagyd, amíg a szádba
nem élvezek! – Viki felnéz rá, Zsolt körbesimít az ajkán. –
Térdelj elém, és szopj! Ne mélyre, csak szopd! – Mélyen élvezne,
de most ebédeltek. Zsolt hátrafeszíti Viki tarkóját, a férfi
lüktetése és az ondó íze a szájában véget vet a bonyodalmaknak.
Te jössz, Kicsim, az apád házában! – Alulról levetkőzteti. –
Kérni fogod a megkönnyebbülést! – A zakója és a nadrágja egy
széken van. A zakó belső zsebébe nyúl be. Kósza ötletnek tűnt,
lehet, öntudatlan remény volt, hogy nem egymás nélkül telnek
az ünnepek, amikor Pécsre indulva magához vette, és nem a
lakásában hagyta Viki titkos karácsonyi ajándékát.
Francba, mi ez, Zso? – Keményebb és lüktetőbb, mint ha csak
a férfi ujja lenne.
A karácsonyi ajándékod. – Veszettül bizsergető valami ér a
lányhoz. Zsolt a kielégülés nyugalma előtt elveszi.
Zso, mi van nálad?
Apróság, hasonlóról álmodtál. Erre fel vagy készülve. – A
férfi ujján lévő pici vibrátor a csiklóján zizeg. – Gyönyörű vagy,
Kicsim, és piszkosul tüzelsz! – Kénytelen Viki szájára tenni a
kezét, nem biztos benne, hogy nem hallatszik ki a szobából,
amikor kielégül.
Zsolt megszokta, hogy Viki vad szex után elpilled.
Kicsim, csupán mi nem vagyunk lent! – Ébreszti Vikit.
Mennyit aludtam?
Húsz percet.
Jól vagy, édesem? Kávét kértek? – Éva fogadja a családhoz
visszatérő párt.
Igen anya, hatott a gyógyszer, köszönöm. – A nappalit
átrendezték, hogy elférjenek. – Teát innék inkább.
 Én kérek, köszönöm. – Zsolt kávézik. Leülnek a testvérek
közé, tíz perc múlva Viki apja átmegy a dolgozószobába. Dénes
gyerekei tovább nyüzsögnek.
Zsolt, tudsz hóembert építeni? – Réka, a négyéves lányka
kérdezi.
Kevés hozzá a hó. Lerajzoljam, milyet készítenék?
Igen. – A kislány papírt és ceruzát kér Évától.
Miből legyen az orra?
Sárgarépából.
Ez a te hóembered, különleges. Zöld vagy lila legyen?
Lila. A szeme kék legyen!
Padlizsánból lesz az orra, a szemét pedig szilvából csináljuk!
– Éva és Sári álmélkodik a karakán fiatalemberen, aki
érkezésekor letette a névjegyét Viki apjánál. A türelmével
elbűvöli a gyerekeket.
Zsolt, te hógolyózol? – Csaba, a nyolcéves kisfiú annyi idős,
mint Zsolt bátyjának nagyobbik fia.
Csaba, mondtuk már, hogy később játszunk! – Sári igyekszik
rendet tenni.
Miért ne mennénk? – Balázs, a csínyekre kapható öcs
csatlakozna. – Zsolt, kijössz? – Testvérkent óvja a nővérét, de az
ifjú férfit Zsolt megnyerte magának.
Zsolt nadrágjában nem lehet a hóba menni. – Sári próbálja
kordában tartani a gyerekeit és nyugtalan, bohó sógorát.
A pécsi ruháim a kocsiban vannak. – Átöltözést követően
Balázzsal négyesben indulnak játszani.

Nincs vége az estnek, nézni akarlak! – Ágyba bújás után a

lány ujjára húzza az apró vibrátort. – Simogasd magad!
Nem!
De igen, Kicsim, segítek! – A nő kezét óvatosan a
mámorpöttyére teszi. Viki egyszerre áll ellen, idegen, eltolná
magától, és egyszerre teljesítené a kedvese kérését. Zsolt
tenyerét a lány kézfejére teszi, középső ujjaik egymáson vannak,
a férfi gyengéden nyomja lefelé. Viki összerándul, a nyakát
hátrafeszíti, kapkodja a levegőt. – Húzd fel a térded, és nyisd
szét! – Viki teste kígyózik, hullámzik a kéjtől. – Folytasd
egyedül! – Zsolt elengedi a kezét.
 Nehm! – Megszakítja saját simogatását.
Kicsim, ne hagyd abba!
Nehm!
Látni akarlak, folytasd! Ne kelljen mást tennem!
Nehm!
Fordulj oldalra! – A nő vontatottan fordul. Zsolt lecsap!
Erővel üt a fenekére. Basszus, ez fáj! Fáj és csíp egyszerre.
Visszafordul, eszébe sem jut befejezni önmaga
gerjesztését, amíg Zsolt mást nem enged. Becsukott
szemmel is érzi magán a tekintetét. – Hagyd abba, el ne
menj! Meg akarlak dugni! – A lány mintha nem is hallaná.
– Viki, hagyd abba, és nyugodj meg! – átkarolja a vállát. –
Kicsim, nézz rám! – Viki kinyitja a szemét, csillapító a
bársonykék tekintet. – Ne mozdulj, Vadóc! – Zsolt
megvárja a mozdulatlanságot. – Lazán fogadj be! –
Tartóssá tenné a mámort. – Lassan mozgok, lazíts tovább!
– Muszáj Zsolt kedves szemét nézni, Viki alig képes
nyugton maradni. Zsolt eltávolodik. – Meg kell tanulnod
elnyújtani! – Vigyázva indul újra, Viki csípője
megemelkedik. – Basszus, Viki, maradj! Ne kelljen újra
használni a tenyeremet! – A lány teste emlékszik az ütésre,
csípőjét a lepedőre ejti. A férfi az apró vibrátort a
csiklójához szorítja, Viki felrobban, a lábfeje megfeszül,
lüktet Zsolt körül. Zsoltból hangos gyönyör szakad ki. –
Gyerekeket akarok tőled! – A nőre borul, egymáson
lihegnek.
Éjjel megszomjazik, Viki alszik, nincs a szobában ásványvíz.
Zsolt kimegy a konyhába, hajnali két órakor Balázs eszik.
Hát te? Zugevő vagy? Merre van ásványvíz? – Zsolt álmos és
meglepett.
Ásványvíz vagy sör?
Sör. – Balázs két üveggel bont. – Mondd! Mit akarsz
kérdezni?
Honnan tudod, mi jár a fejemben?
Szakmai ártalom, látom, ha az arcodra van írva.
Zsuzsáról. Nem tudom, hogy jól érzi-e magát.
Van, akivel megbeszélheted a csajokat?
 Senkivel, veled lehet? Nem tudom, hogy Zsuzsának jó-e.
Van-e orgazmusa?
Igen. Szókimondó vagy.
Virágnyelven félreértjük egymást. Mit csinál Zsuzsa szex
után?
Attól függ, hol vagyunk, a koleszban vagy nálam. Általában
beszélget.
Nem úgy értettem. Közvetlenül azután, amikor kicsúszol,
abban az egy-két percben.
Az miért fontos?
Minden nő különös, sőt ugyanaz a csaj mozoghat vagy éppen
mozdulatlan lehet másként, mint előző éjjel. Rejtély a pasiknak.
Abban a két-három percben, amikor légüres térben piheg
melletted vagy rajtad, biztos lehetsz a dolgodban.
Te miből látod?
Mint amikor a feszes húr elpattan... Súlytalan nyugalom. Én
ágyba vittem, aki érdekelt. Monogám kapcsolatban figyelemmel
és idővel ismered meg a nő változatos titkait.
Viki tudja a csajokat? Valóban van a jogászoknak
swingerklubja?
Nem attól függ, hogy ügyvéd-e valaki vagy építész. Jártam
volna ott, ha lenne ilyen klub. A nővéred tud a múltamról.
Swinger vagy?
Nem, de ismerem a pezsgő helyeket, kipróbáltam egyszer-
kétszer. Te nem?
Irigyeljem vagy féltsem a tesómat?
Mitől féltenéd? A figyelmemtől?

Éva és Sári melegszendvicseket állít össze, készül a reggeli a

konyhában.
Jó reggelt!
Jó reggelt, Zsolt! Kávét kér? Viki alszik még, vagy öt percet
szendereg? – Éva visszaidézi lánya szokását.
Tíz percig lustálkodna, fejlődött, amióta elköltözött.
Mikor indul a gépük? Maradnak ebédre? – A gyermek Viki
felelevenítése összhangot teremt anya és a lányának kedves férfi
között.
Holnap megyünk, dél körül kell a reptérre érnünk. – Zsolt
évek óta nem hagyta el az országot. Nem volt kivel, ezért nem
volt miért utaznia. Most télből a tavaszba vágyik, szilveszterre
Tenerifén foglalt szállodát, előző este elmondták a családnak.
Mennyit kell még csomagolni? Egy napjuk van hátra.
Viki tudja, ő pakolja be a bőröndöket.
A maga ruhái, Zsolt? – Viki apja eddig hallgatta őket a
nappaliban.
Megbántottam valamivel, bíró úr?
Nem, miből gondolja?
Úgy tűnik. Tegnap, amint lejöttem, átment a dolgozóba.
Elnézést kérek, ha megsértettem. – Előző nap leosztották a
lapokat, most közelednie kell Viki apjához.
A maga ruháit is a lányom csomagolja?
Igen, miért? Az utolsó napig dolgoztam, Vikinek három
szabadnapja volt.
Az év végi határidők közepette a lányom elment
szabadságra?
Délig maradt az irodában, nekem estig volt munkám.
Ki mossa, ki vasalja az ingeit, az alsónadrágjait?
A bejárónőm. Huszadikán elutazott Gyulára, a szüleihez.
Neki is jár szabadidő az ünnepek alatt, negyedikén jön vissza.
Nem csak csomagolt a lányom. – Sándor a fotelből átül az
étkezőasztalhoz, szemben Zsolttal.
Valóban nem, Viki intézte a ruhatisztítót vagy mosott. Nem
tudom pontosan. Bíró úr, Terike két hétre utazott el! Viki a
kedvesem, és nem a bejárónőm, de előfordulhat, hogy rá
maradnak a női feladatok.
Vannak női feladatok?
Sanyi, ez a pároknál így van! – Éva csitítaná a férjét, nem hisz
egyik férfi visszavonulásában sem.
Sári is mossa Dénes ruháit. – Zsolt nem érti az apa
robbanásszerű mérgét.
Dénes magának csomagol. – Sári fülét megütötték Zsolt
szavai.
Bocsánat, dolgoztam! – Lezárná a semmiségből támadt vitát.
Azért érettségizett jelesre a lányom, azért járt egyetemre,
azért nyitott irodát, hogy egy férfi ingeit mossa?!
Két hétről van szó. Tegnap amiatt aggódott, elhagyom Vikit,
ma az a gondja, hogy élettársi problémákat oldunk meg? –
Csillapítaná a hullámokat. Állja Sándor mély, bírói tekintetét.
Mivel vette rá a közös repülőútra négy hónap után? Viki
megfontoltabb ennél.
Valóban visszautasított, amikor először hívtam. Azt
mondtam neki, az együtt töltött négy hónap tizenhat lesz a
következő szilveszterkor.
Elmondta Viki, hogy már gyakornokként önállóan
dolgozhatott? – Sándorban tudatosul a tizenhat hónap, csitul a
zaklatottsága, a női feladatokat nem felejti.
Apaként és jogászként megbízott a lánya tudásában,
képességeiben, ezért segítette az önállósodását, Viki felkészült
az egyéni munkára.
Vikinek nem való, hogy a férfi bőröndjeit csomagolja!
Sári, a gyerekek ruháit ki pakolja nálatok? – Zsolt
kapaszkodót keres a félreértés tisztázáshoz.
Én. Ha Dénes készítené össze, kétszer annyi pólónk lenne, és
nem vinnénk zoknit.
Erről beszélek, bíró úr! Van, amihez női érzék kell. Gyűrötten
kerülnének elő az ingeim, ha én tenném őket a bőröndbe.
Jó reggelt! – Viki jön le a lépcsőn.
Miután köszön a lányának, az apa visszavonul a
dolgozószobájába.

Elhúzódik a délelőtt, késői ebéd után indulnak haza a

szülőktől.
Azt mondtad, nem ütsz meg nőt. – Viki az ijedtség miatt
képtelen várni.
Zsolt lehúzódik az út szélére, megáll. Erre nem válaszolhat
vezetés közben foghegyről. A lány felé fordul, Viki ülésének
háttámlájára teszi a karját.
A tegnap estére gondolsz?
…
Van, hogy el akarom nyújtani a gyönyörünket, vagy mást
akarok, és nem hallgatsz rám. Muszáj valamit tennem, ha nem
tudlak szóval irányítani.
…
Viki, csak ennyi! Ne mondd, hogy fájt!
 Fogsz még megütni?
Ennyire igen. Ha muszáj lesz, igen, erősebben nem.
A dominanciát is szereted.
A dominanciát, az irányítást. Férfi vagyok. Nehéz lenne nem
dominánsnak lenni egy kikötözött nő mellett.
…
Van meg valami?
Menjünk haza, hosszúra nyúlt a karácsony! – Viki valóban
fáradt.
 VI. FEJEZET
A MÁMOR SZILVESZTERE

A téli hideg után langyos tavaszi estébe szállnak le. Az

otthonról foglalt fekete szedán a repülőtéren várja őket, fél órán
belül a szállodánál parkolnak. A forgóajtón átlépve káprázatos
csodaországba jutnak. A hallból kovácsoltvas lépcső vezet a
galériára, amely tágas belső teret ölel körül, a kétemeletnyi
magasságban rájuk boruló üvegkupola alatt szökőkút
csörgedezik. A lépcsőkorlát és az előcsarnok kovácsoltvas vázú
kanapéi, fotelei körültekintően tervezett összhangot teremtenek.
Pezsgő éjszakai életbe cseppennek, a kanapék és a fotelek
vaskos ülőpárnái kicsi matracokhoz hasonlítanak, rajtuk baráti
társaságok cseverésznek, párok húzódnak egymáshoz. A
gyerekek sem mentek még aludni, három-négy év körüli a
legkisebb, aki örülhet szülei év végi engedékenységének.
Pazarabb, mint a képeken. – Zsolt választotta a szállodát, a
valóság őt is ámulatba ejti. A késői óra ellenére a recepciónál
várakozniuk kell, a bejelentkező vendégek mellett a már itt
tartózkodók intézik a sziget látnivalóihoz megváltott, másnapi
belépőiket.
Fáradhatatlanok az átszállással nehezített nyolcórás repülőút
után, lendülettel tölti fel őket az idegen környezet. Az éhség
leküzdhetetlen. A szálloda főztje az első, amivel
megismerkednek. Az á la carte étterem színe a fehér. A teret
megosztó oszlopok fehérek, a csillárokon csepp alakú, fehérre
fújt üvegbúrák szórják a fényt, a székek faváza és kárpitja is
fehér. A vacsoránál Zsolt egzotikus fogással próbálkozik, Viki
roston sült csirkét kér. A Zsoltnak feltálalt hal ízletesnek tűnik,
amikor leteszik az asztalra, a férfi a negyedik falatnál feladja, ő
is megrendeli a csirkét.
Beleragadnak a szubtrópusi felhőtlenségbe, vacsora után az
óceánparton andalognak. Egy padra telepedve adják át magukat
a víz háborítatlan morajának, és a gondtalanságnak, hogy
holnap, napokig nincs feladatuk. Maguk mögött hagyták az
irodát, a munkát, az országot.
Az éjszakai séta után az eseménydús karácsonytól, a
repülőúttól kimerülten Viki bizalommal, mély álomban hajol a
férfi mellkasára. Zsolt átkarolja a vállát, nézi a lányt, Vadnai
Sándor félti, óvja, de már elvesztette. Törékeny, karcsú nő, Zsolt
kezébe és védelmébe adta magát. Apró puszit ad Viki arcára,
nem keltené fel. Az előttük álló szabadságra gondol. A lány
maga sem tudja, hogy a bujaság újabb mélységei várnak rá a
négy nap zavartalan összezártságban. Egyetlen elfoglaltságuk
lesz, egymással tölteni az időt.
Zsolt a napfelkeltével ébred. Viki meg sem moccant a
lefekvés óta, feje Zsolt mellkasán pihen, oldalra fordulva
térdben felhúzott lábát Zsolt combján tartja. A férfinak alig kell
helyet változtatni, Viki csupán megrezzen, amikor szunnyadó
hüvelyéhez ér. A hajnali szex izgalmát az öntudatlanság adja,
olyan elővigyázatosan halad, hogy Viki bódulatban marad.
Zsolt ragyogó napfényben alszik vissza.
Kicsim, ébredj! Mindjárt kilenc óra! – Késő reggel keltené
Vikit.
Álmodtam? – Zsoltra emeli a tekintetét.
Nem – meghitten megcsókolja –, vágytam rád. Pompás vagy,
amikor nem rebben a csípőd, csak a légzésed gyorsul, és
magadba szorítasz.
Viki a vízálló szemhéjtusért feltúrja a fürdőszoba polcait.
Nem találja, tart tőle, hogy otthon hagyta. Átnézi a
szekrényeket. Mi ez? Bontatlan dobozú intimzuhanyt nem tett a
bőröndbe, az csak Zsolt lehetett. Pápai Zsolt mindenről
gondoskodik, ha szexről van szó. Túl van azon, hogy meglepődjön
vagy megdöbbenjen. Lerogy a kád szélére, előtör belőle a
csendes kacagás. Zsolt megjelenik az ajtóban.
Látom jól aludtál, kipihented magad! – Viki csücsül a
bontatlan doboz mellett, és képtelen abbahagyni a halk nevetést.
Ott áll előtte a férfi, a lány tudja, miért jött, tudja, mit akar. Zsolt
kitartóan, szótlanul figyeli. Viki derültségét felváltja a vibráló
csend. – Tíz perc! – Az intimzuhanyt a nő kezébe adja, kimegy a
fürdőszobából. Miért nem mondok nemet? Tíz perc múlva
fürdőlepedőt teker maga köré.
Az ágy fej felőli végében párnát támasztott a falnak, Zsolt
félmeztelenül ennek dönti a hátát. Ülve, lábát kinyújtva egy
amerikai filmet néz. A pólóját, amelyben reggelizni készül, még
nem vette fel. Pontosan tudja, hogy így a legvonzóbb. A kimért,
öntudatos nyugalom, amit magából áraszt, fokozza a fedetlen
mellkas keltette vágyat.
Gyere ide! – Az ágy szélén ülve lebontja a fürdőlepedőt
Vikiről. – Kis terpesz! – A férfi lehajol, tenyere a nő fenekét
markolja, az arcához húzza a csípőjét, fogai parányit a
vénuszdomb mámorpöttyéhez érnek. Viki arra gondol, vajon
meddig képes állva maradni, a lába elgyengül, Zsoltnak erővel
kell tartania. Feláll, a falnak támasztja a nő hátát, visszatérdel
elé, szívja, szopja, a csiklójánál éleszti a gerjedelmét, ujja a
popsiba csúszik. Viki lenéz rá, Zsolt felemelkedik a térdelésből,
Viki derekát körülfonva szorítja. Nem szól, bilincselő karja
üzeni, hogy egyetlen út van. Viki megadja magát, a teste
elernyed. A néma csatában kapkodóvá vált légzése
megnyugszik. Tűri, várja Zsoltot, szaladgálnak a hangyák a
lábán. – Nézz rám! – A második ujj is ellenállás nélkül siklik be.
A remegő női testet ismeri, Viki őt várja, mellét Zsolthoz
szorítja. – Fordulj! – súgja a férfi.
Nem, Zsolt, nem!
Állva nem akarod?
Nem. – Zsolt az ágyra segíti, mögéje fekszik, tapintatosan
halad, ő irányítja apró vibrátorral a csípő mozgását, Vikitől akar
élvezni. Viki minden levegővételnél felnyög, a vibrátor diktálta
ritmusban Zsolton mozog. Lágy határozottsággal elveszi
magáról a férfi kezét, már tudja, mire áhítozik, a csípőjével
felveszi a ritmust. – Észbontó vagy. Kicsim! Abba ne hagyd! –
Zsolt kitartóan duzzad a nőben, az önkontroll megszakadása
után sebesen a popsiba lövell.
Fordulj felém! Mit kérsz, mi tegyek?
Semmit – kifáradt. Összegömbölyödve Zsolthoz bújik.
Min nevettél a fürdőben?
Mindenre gondolnod kell?
Nem hiányozhat semmi, nem mulasztunk el egyetlen
élményt sem.
 Erőre kapnak, be kell osztani az idejüket. Zsolt egy vízi
látványosság megtekintését tervezi, száz kilométer autózás áll
előttük a delfináriumig. Útjuk során megkerülik a sziget felét, az
óceán mellett haladnak. A napfény és az arcukra olvadó sós
levegő, távol az otthoni hétköznapoktól, négyezer kilométer
szabadságával tölti el őket.
A vízi show kezdetéig a cápaalagútban sétálnak. Fölényt és
nyugalmat árasztanak a fejük felett, testközelben úszkáló
gyilkos ragadozók. Lélegzetelállítóan félelmetes.
Megfeledkeznek a világról, pusztán a csodával lehet
foglalkozni.
A hím orkák húsz évvel rövidebb ideig élnek a nőstényeknél.
Üdvözlet a természettől nekünk. – Zsolt ízelítőt ad a vízi világ
rejtelmeiből.
A nők húsz évig maradnak pasi nélkül? Nem tetszik. Mik
azok az orkák?
Gyilkos bálnák, ötvennel hasítják a vizet. Scott kapitány
expedícióját a jég felől támadták meg.
Mármint alulról áttörték a jégtáblát?
Pontosan.
Aki nem lazsál, rövidebb ideig él. Meddig élnek a
védőügyvédek? Reggel is elfáradtam. – Zsolt ölelő karja
megdermed. Viki játékos arc kifejezése üzeni, csupán
tréfálkozik.
Szétszedlek a szállodában! – átkulcsolja hátulról. – Számold
meg a fejed felett a halrajt! – Ajka Viki füléhez ér.
Francba! – Viki megretten, amikor felfelé tekint. Egy cápa az
alagút tetejére hasalva siklik felettük, olyan, mintha egy
mozdulattal beléjük haraphatna.
Félénk nők! Vigyázunk rátok. – Megcsókolja a nő nyakat.
Az orkashow első meglepetése az átlátszó üvegfalú medence,
a víz alatt látják a bálnákat. Viki szívesen megsimogatná a
szelídnek tűnő állatok fehér mintás hasát. A lelátó télen nem
telik meg, Zsolt mégis ragaszkodik hozzá, hogy távolabbra
üljenek, a bálnák farkcsapásai szökőkútszerűen felverik a vizet.
Mennyi ideig tart a betanításuk? – A labdapörgetések,
karikán átugrások alatt a delfinshow-ban Vikit az állatok és
idomárjaik összhangja kápráztatja el.
 A nevelő figyelmétől függ; úgy kezdik, hogy a hibátlan
forgást, ugrást jutalmazzák. Ezután jöhetnek az összetettebb
mozdulatok. Figyelem, türelem és bizalom kell a sikerhez. – A
delfinek és a velük szörföző idomárok gyerekeket és felnőtteket
varázsolnak el.

Tudtad, hogy tűzhányón járunk? – Hazafelé Zsolt a szigetről

mesél.
Felrobbanunk? – Nem múlik Viki csintalan hangulata.
Tenerifét vulkánok alakították ki. Nyáron visszajövünk, a
kráter peremén fogunk szeretkezni.
Miért nem most?
Mert ott most rohadt hideg van.
Az ébredést követő meghitt együttlét után siettek, a
delfinshow-ra időre szólt a belépőjük. Reggel fürgén válogattak
a menüből, este Viki a vacsora alatt aprólékosan körülnézhet a
svédasztalos étteremben. A szálloda újabb díszei a tavasz és az
ősz barna árnyalataival nyugtatják, harmóniába vonzzák a
vendégeket. A székeket kávébarna ülőpárnák puhítják, a
pincérek bézs színű abroszokon mogyoróbarna tányérokkal
terítenek. A vacsora választékát a falnál körbefutó pulton és
négy, tetőt tartó oszlop melletti asztalon tálalják.
Leülnek az étteremből nyíló teraszon, ahonnan az óceánpart
esti fényeire tekinthetnek alá. Viki hűsítő trópusi
gyümölcslevest szed magának. Zsolt nem mond le az
ízvadászatról.
Van sült krumpli, ha nem vállalsz kockázatot. Szerzek neked
hamburgert is! – biztatja Vikit a kóstolásra.
Ízletes. – Zsolt levesében a csöves kukorica kelti fel a
kíváncsiságát. Belekóstol a tányérba, maga elé veszi.
Tudod, mit eszel?
A piac zöldségválasztékát és egy húsbolt kínálatát. Vegyes
levest.
Valóban, raguleves marha- és csirkehússal. Puchero, a fazekat
jelenti, amibe belefért minden. – Nem kapja vissza a vacsoráját,
újabb tányérral hoz.
Héjában főtt krumpliért utaztál ennyit? – Zsolt az egyben sült
hala mellé sós héjú, főtt krumplit választ köretnek.
 Otthon is megcsinálhatod, a mojo is menne – mutat a
tálkában lévő mártásra –, magadnak kevesebb csípős paprikát
teszel bele. Alig maradt sangríád, kérjek még egyet?
Elfogy, tele van gyümölccsel. – Literes kancsóban változatos
gyümölcsökkel és jéggel kínálják.
Mert bólé, és nem bor. Keresek spanyol bort.
A bejárat mellett vannak a bortartóban – Meglepő, hogy Zsolt
nem vette észre, Viki szinte belebotlott.
Amiket én keresek, azok nem ott vannak. – A férfi megszólít
egy pincért, majd a konyhából kijövő főnökszerű férfival
beszélget. – Megnézzük a valódi boraikat! – Visszatér. A
konyhafőnök beengedi őket a szálloda pincéjébe, Zsolt három
palackot választ az egyedi készletből.
A szobájuk óceánra néző erkélyén kinyitnak egy üveget.
Elmélyednek a nap emlékeiben és egymás közelségében,
hallgatják az óceán nyugalmat adó moraját.
Lefekvés előtt Viki felveszi az átsejlő hálóinget. Zsolt
lekapcsolja az éjjeli lámpát, jó éjt kivan. Ennyire nem lehet fáradt,
nem izgatja a bordó hálóing. Viki keze surran lefelé, a férfi duzzad
a tenyerében.
Játszunk, Kicsim? – A hanyatt fekvő lány combja felé térdel, a
selymet tolja felfelé, őrjítő tíz perc alatt ér a csípőjéig, keze
továbbsiklik a dereka felé. Viki bőre lángokban áll. – Húzd fel és
nyisd szét a térded! – Behajol a kitárt combok közé, fűti Vikit,
ahol éri. – Nyúlj magadhoz! Nézni akarlak!
Nem!
Mi a gond, Viki? – Dominanciával kell átlendítenie, ha látni
szeretné önmaga kényeztetése közben. – Az, hogy nézlek, vagy
valami más? – Azt hitte, szégyenlős, de Viki számtalan gátlását
összezúzta, az önálló bujaság zavara nem változott. Felmerül
egy másik lehetőség.
Nem tudom. – Izgatott, mégsem hallgat Zsoltra.
Hogy maszturbáltál előttem? – Nem, erről biztos nem fogok
beszélni! – Viki magába zárkózva hallgat. – Dehogynem, Viki! –
Olvas a gondolataimban? – A kezeddel?
Vibrátorral. – Máris válaszol.
Mit csinálsz az ujjaiddal? Add a kezed!
 Nehm!
Így jobb lesz! – felteszi a szemmaszkot a lányra. – Mutasd! –
Viki rettentően bátortalan, több ez annál, tapasztalatlan. –
Segítek! – A nő ujjaira teszi a tenyerét. – Nem kapsz vibrátort!
Így kell megnyugodnod!
Viki bizonytalanul matat, valóban nem ismeri önmagát. –
Folytasd!
Zsolt csókokkal gerjeszti, a nyelve időnként a torkában jár. A
felizgatott nőt magára hagyja, csak nézi. Viki vak a szemmaszk
alatt, pusztán a tapintásra figyelhet. Kisvártatva ügyesedik, érzi
önmaga változását, duzzad a csiklójában a vágy.
Zsolt leveszi róla a szemmaszkot.
Káprázatos voltál, kellesz! – Viki lábának apró rándulásai
fékezhetetlen kéjt jeleznek. Ráfekszik a nőre, teljes testével
érezni akarja. Hirtelen lökéssel már a lányban van, akinek a
csípője elemelkedik a lepedőről, Zsolt átkarolja a derekát, és
megtartja. Viki az orgazmus ritmusával ütődik az ágyékának.
Mi történik vele? Az előbb még aludt, alig érti, mit akar Zsolt.
Fogd meg a bokád! – markolja meg Viki jobb csuklóját. –
Húzd fel a lábad! Közelebb! – Tartja a jobb a bokáját, elővesz,
basszus... egy bilincset. Egymáshoz bilincseli a nő csuklóját és
bokáját. Viki kiszolgáltatottá válik. Nem tehet a besikló vibrátor
ellen. Nem akarja folytatni.
Ne, Zsolt, kérlek! – A férfi válasz nélkül hagyja, Vikinek egy
lehetősége van, kibírni, megvárni, amíg befejezi. – Szemét! –
Zsolt keze meglendül, Viki szinte érzi a pofont az arcán... Zsolt
milliméterekkel előtte megállítja a tenyerét, Viki így is ért belőle.
Megadja magát, a vibrátor megáll.
Apránként szabadulsz meg tőle, élvezni fogod! – Valóban
kielégül a lassú kihúzástól. – A bilincs marad, így alszol! –
Nehézkesen fordul oldalra, felhúzza a térdét, elpilled.
Zavartalanul ébred, lába kinyújtva, kezét kényelmesen a
párnára ejti.
Hol a bilincs? – Félálomban van.
Milyen bilincs? – Zsolt Viki felé fordul, a lány behunyt
szemmel hallgat. – Kicsim, minden oké?
Elfogyott tegnap este a bor? Mennyit ittam?
Többet, mint én. Szexibbek a vicceid, ha spicces vagy, jól áll
neked. Kiváló bor volt, nem fog fájni a fejed.
Szeretkeztünk?
A bor után? Igen, tüzeltél. Viki, mire emlékszel? Mi ez a
bilincshistória?
Semmi, alig emlékszem. – Már tudja, hogy álmodta. Zsolt is
tudja.
Menjünk reggelizni, éhgyomorra harcképtelen vagyok! – Viki
szemében huncut fény csillan Zsolt szavait hallva. – Most mi
van? – Zsolt visszapörgeti, mit mondott. Vikinek üres a gyomra.
– Kicsim, Viki, nem kell kétszer mondanod! Valóban akarod?
Viki keresztbe fordul az ágyon, Zsolt térdével a matrachoz
támaszkodik. A lány túlcsúszik az lepedőn, fejét lazán leengedi,
várja a férfit.
Irányíts! – Zsolt kérésére Viki a combjába kapaszkodik. Zsolt
a száját cirógatja, lenéz a nőre, becsúszik az ajka közé. A nő
megszorítja a combját, amikor kényelmetlen mélységbe jut. Viki
kedvese kéjt tükröző arcát csodálja, átadja a száját, a torkát.
Önkéntelenül felhúzza a térdét, a látvány kielégülésbe rántja
Zsoltot. A lány visszafordulna a párnára. – Maradj! – A
felhúzott térd vonzza a kezét a combok közé. Ujjal viszonozza a
gyönyört.

Zsolt egyedül csobban az óceánban, Vikinek hideg a víz. A

szálloda medencéje melegebb, de a lányt ide is nehéz
becsalogatni. Mártózás után száraz blúzra cseréli a nedves
fürdőruhát. Zamatos sangría mellől tekintetével követi az úszó
férfit. Vonzó, ahogy örömmel és gyakorlottan lubickol. Zsolt
megint hívja a vízbe, sikertelenül. A napozóágyak többsége
üres, nem zavar senkit, lefröcsköli.
Merész a blúzod! – Leül melle.
Cseszd meg! Át kell öltöznöm.
Miért, kit zavar, hogy látnak? Kérhetek egy pohár bort a
bárból?
Miért nem hozol magadnak? – Így menjek a bárhoz?
Mert szépen kérlek. – Zsolt kihívó pillantása választ ad.
Szemléli a vizes blúzt a visszatérő nőn. Arra gondol, ő az
egyetlen férfi, aki megkaphatja. – A szobában reptében
megduglak.
 Hogy jössz el addig? A törülköződ sem takar el mindent.
Medencényi hideg víz van mellettünk, megmártózás után
kitartok a szobáig.

Viki a fürdőszobában felveszi a szilveszteri bulira hozott

ruhát. Zsolt csábos, elegáns nőre számít, ám egy vadító díva lép
ki eléje. A császárkék, nehézselyem ruha magasan, csaknem
combtőig hasított, Viki lábát teljes hosszában megmutatja. Karja,
válla, háta felemás: bal oldala fedetlen, jobb oldalon
gyöngyberakás és fél hosszú ujj teszi vonzóvá. A férfi a
tenyerében érzi a bőrét, a combját, amelyen a lassú számok alatt
felcsúsztatja a kezét. Itt senki nem ismeri őket, nincs gátja buja
táncuknak.
Nyolc órakor kezdődik a program. Asztaluk az étterem
szélén áll, középen társaságoknak terítettek. A bárból beszűrődő
zene nem zavarja a beszélgetést.
Melyik volt a legszórakoztatóbb és a legkiábrándítóbb
szilvesztered? – Zsolt kérdésére Viki a múltjában kutat.
A legvacakabb tíz-tizenkét éves koromban, ötödikes vagy
hatodikos voltam. Egy hetes mátrafüredi szánkózásra és síelésre
mentünk volna. A bőröndök bepakolva, a család útra kész volt,
amikor belázasodtam. A fiúk hisztiztek, hogy szánkózni
akarnak, anyáék igyekeztek leplezni, de zaklatottak voltak ők is.
Az utolsó pillanatban kellett átszervezni a programot. Otthon
hagytak, a nagyim ápolgatott.
Elmentél utánuk, amikor meggyógyultál?
Anyáék nem engedték, hogy havas időben utazzak.
Végigbömböltem a szilvesztert. Vigasztalásként madártejet és
csokis palacsintát ehettem naponta.
Melyik volt a legderűsebb? – Belefeledkezik a lányba és a
múltjába.
Balázzsal és barátaival Akarattyán búcsúztattuk az óévet.
Tűzijáték volt ott is, mint mindenhol a parton. Siófokon pár
perccel korábban indították, Füreden egyszerre repültek a
petárdák az akarattyaival. Tucatnyi tűzijátékot néztünk végig
körben a Balatonnál, ezernyi színes csillagot azóta sem láttam
egyszerre.
Balázzsal megértitek egymást. Vele buliztál, közelebb áll
hozzád, mint Dénes.
Balázs pezsgőbb, Dénes komolyabb. Őt alig tudtuk
magunkkal cipelni, amikor szórakozni mentünk. A te
szilvesztereid?
Legszomorúbb az első apa nélkül – elcsuklik Zsolt hangja.
Nem akartam bánatot okozni. – Viki megbánja a
kíváncsiságát.
Semmi gond, én kérdeztelek. Elment, meg kell szokni. Nem
várta meg a diplomámat sem. Népszerű tanár volt, a város
összes gimijéből volt magántanítványa. A fizika és a matek
húzós tárgyak a felvételin, bejutott a műszakira, aki hozzá járt
órára. – Édesapját idéző emlékekben ragad.
Miért Pestre jöttél egyetemre? – Vikire átárad Zsolt fájdalma.
Ha tudom, hogy közben elmegy, nem mentem volna sehova.
Védőügyvéd akartam lenni, Pest nagyobb játszótér. Apa
rengeteget dolgozott, hogy tanulni tudjunk. Mégis velünk volt,
Szabolccsal és velem is, amikor szükségünk volt rá, apanapokat
tartottunk kettesben. Anyának is megteremtett mindent, de nem
maradt elég ideje, ez hiányzott. Anya akkor bújt másik férfihoz,
amikor elsős voltam a gimiben. Elváltak. Három évig bírta a
hiányunkat, érettségikor ismét otthon volt. Apa sosem heverte
ki. Hirtelen történt minden. Alkotmányjog előadáson voltam,
amikor jött az üzenet. Infarktust kapott. Nem vártam meg az óra
végét, azonnal indultam. Mire leértem Pécsre, már meghalt.
Nem búcsúzhattam el tőle, sose köszöntem meg, amit értünk
tett. Anyát megtörte a lelkifurdalás, elmondta, hogy a szex miatt
hagyta ott, többre, másra vágyott.
Megviselt a három év. – Viki is szomorúan szólal meg.
Nem akarom, hogy a gyerekeim anya nélkül maradjanak.
Sajnálom. Mesélsz egy másik szilveszterről? – megkísérli
Zsoltot kizökkenteni a sajgó múltból.
Az utolsó gimnazista évbúcsúztatón az érettségi, a felvételi
járt a fejünkben. Összerázódott az osztály, felnőttnek éreztük
magunkat. Hárman voltunk közeli barátok, és nem kerestük a
nagybulisok társaságát. Nekik ciki lett volna a kockákkal
haverkodni, nekünk nem hiányoztak. Hagytuk, hogy lemásolják
a feladatainkat, ennyi volt a kapcsolatunk. Az utolsó
szilveszterkor ledőlt közöttünk a gát. Érettségire együtt
készültünk, ők puskákat gyártottak és sokszorosítottak, ha
mással nem tudtak segíteni.
Kocka voltál és jófiú? – Viki hitetlenül mosolyog.
Azt hiszem, igen.
Hogy lett a jófiúból Pápai Zsolt?
A gimnáziumban az egyetem, a felvételi volt a legfontosabb.
Mesélgetsz? Átbújtál másvalaki bőrébe? – Önmaga ellentétére
nem változhatott a férfi.
Nem hiszed, pedig így történt. A jogi karon bombázó csajok
voltak egyedül, mert a srácok nem merték megszólítani őket.
Harmadéves voltam, kaland és kihívás volt, fel lehet-e szedni
őket, vagy leráznak. Az első tucat nemet sértődötten viseltem,
utána nem érdekeltek a visszautasítások. Továbbálltam a
következő lányhoz. Egyre kevesebben mondtak nemet. Reggel
az előadásokról, a vizsgákról beszéltek. Nem vágytam rá, hogy
az ágyban a kollokviumokat folytassam, a joghallgatókról
lemondtam. Más főiskolák bulijaiba mentem, a csajoknak a szex
után ott sem volt egyéb témájuk, mint a suli. Jöttek a topcsajok,
akiket tömérdek srác bámult. Csábítottam, csábultak, ők is
csacsogtak, nem voltak hosszú kapcsolatok.
Így kezdődött Pápai Zsolt rosszfiúvá válása? Untattak a
lányok?
Azt hiszem, igen. Ma sincs másként, nem viszem haza az
ügyeimet, kikapcsolódni akarok veled. Te sem beszéled meg
velem a szerződéseidet.
Minden lány elcsábult?
Sokan menekültek, amikor megtudták, ki vagyok. Te is
megszöktél volna. Emlékszel az első találkozásunkra?
Hova tűntél az asztalodtól, mire visszamentünk? Munka jött
közbe?
Nem. Miattad mentem el. Az előszobádba sem jutottam
volna, ha az első tánc után nyomulok. Nem engedhettem, hogy
bezárd a kapukat. Vár a zene!
Viki felhasított ruhája izgatja, amióta meglátta. Kevesebbet
takar egy miniszoknyánál. Mélyen felnyúl.
Korán van még, éjfél sincs!
Számít valamit? – Zsolt keze elér a bugyi csipkéjéhez.
Ne csináld, Zso! – Váratlan a kora esti lerohanás.
 Mire számítottál, Kicsim? A szoknyádat felvágattad az
egekbe, a vállad szabad. Nem fogom vissza magam.
Mit akarsz?
Dugni téged egész éjjel. Mi mást terveztél ebben a ruciban? –
A pörgős számok alatt elengedi, lassúbbakban visszarántja. Viki
fedetlen vállán, nyakán játszik a szájával, nyelvével. A nő
elveszetté válik a csábításban. – Felmegyünk? – A liftig alig
jutnak.
Tíz perc – a fürdőszoba ajtajában mondja –, lent nincs
síkosító, olajat is tegyél a zuhanyba!
Mire gondolsz? – Mi ez az olaj-izé? Zsolt belép a
fürdőszobába, kiveszi a szekrényből az intimzuhanyt és
babaolajat. Leteszi egymás mellé, kimegy. Viki érzékeiben,
sejtjeiben a tánc, a zene ritmusa dübörög tovább. Megteszem, ha
ezt kéri. Fürdőlepedőt teker maga köré.
Zsolt a vágykeltő, csípőre szabott fekete nadrágban várja az
ágy melletti komódnál. Viki az ágyéka felé húzódó hasizmot
megcsókolná, a nadrágot levenné és szájával kényeztetné a
kedvesét.
- Gyere ide! – A nyugodt erő hangján szól. Csinálni kell, amit
mond. Jöjjön, amit a férfi akar! – Tedd ide kezed! – A komódra
mutat. Bassza meg! Viki támaszkodik, előrehajol, a feneke ki van
szolgáltatva. Zsolt nem szól, végigsimítja a gerincét. A nő
ellenáll. Nem akarja állva, megmondta tegnap, a férfi mégis
megkapja így. Legyünk túl rajta! Megadóan vár. – Térdelj az
ágyhoz! – Legalább nem állva csinálja. Viki letérdel, Zsolt hátát az
ágynak támasztva ül vele szemben. – Miért gondolod, hogy
olyat csinálok, amit nem szeretnél? – Meg akarja nyugtatni a
lányt. Mi a francot akar? Viki összezavarodik. – Lazíts, Kicsim! –
Ujja behatol a popsiba, a nő lemerevedik. – Viki, lazíts! – A lány
képtelen ellazulni Zsolt felemeli a kezét, és lecsap. Ez fáj! Csíp és
fáj. Viki nyomban megadja magát. – Nem szeretlek bántani
Miért csinálod? – Jókor szólsz! Mi ez? Nem a férfi ujja, nem is a
férfiassága. Feszít, amikor becsúsztatja. Zsolt a popsijával
játszik, és Viki testében gyarapodik a vágy, nem tudja, mi
történik vele. – Ha kihúzom, megmutatom – szelíd, kék szemű
férfihang szól. Zsolt a játékszert beljebb csúsztatja, ellenállás
nélkül halad, tágít. A nő magába zárja a valamit. Zsolt a hajánál
fogva hátrafeszíti Viki fejét a csókhoz. Zsolt ízében gesztenye és
vörösbor keveredik.
Mit csinálsz velem? – rebegi Viki.
Tüzes vagy, Kicsim! Várd meg a végét! – Folytatni fogja. –
Nem használtál még üvegkúpot? – Mi a franc? Nem, Zso, de nem
is akarok! Vadító, ahogy félig kihúzza és betolja ismét. Viki
tenyere görcsösen kapaszkodik a lepedőbe. Zsolt alig
érezhetően mozdítja a játékszert. – Lazíts, ne kelljen mást
tennem! – Ütni fog, ha nem teszem! Mellével a lepedőre fekszik,
nem képes megőrizni a nyugalmát. A férfi folytatja a játékot.
Viki felnyög. Százszor felnyög. Csípője az orgazmus ritmusába
kezd. Nem ura a testének. Elélvez. Mi volt ez?
Amint megnyugszik, Zsolt gyengéden az ágyra emeli, melléje
fekszik. Viki a saját homlokát fogja, beletúr önmaga hajába.
Totális a zűrzavara.
- A popsi érzékeny. Bármi megtörténhet, ha tüzes vagy. –
Zsolt hangja a világ végéről érkezik, szeretettel mosolyog. –
Gyönyörű voltál – simogatja az arcát.
Megint megütöttél.
A gátlásaid erősebbek a fülednél. Legyenek elegek a szavaim!
Nem kellene használni a tenyeremet, ha hallgatnál rám.
Megütöttél – még mindig csupán rebeg a lány.
Perzselsz, amikor együtt elérjük a kéj point of no returnjét.
Nem fordulok vissza, akkor sem, ha ellenállsz.
Én tehetek arról, hogy rám csapsz a kézfejeddel?
Falakat rombolok benned. A szemesi hétvégéken a saját
kéréseim miatt nem tettem, vártam türelemmel. Kettőnkért
csaplak meg! A kézfejem után hatalmasakat élvezel. – Zsolt nem
a tenyerével üt, lendítés közben fordítja is a kezét, a kézfeje éri
Viki bőrét. – Hallgass rám, amikor tombolunk, ennyi! Nekem
sincs rá szükségem, csak a mélyebb es mélyebb mámorra. Merd
átadni magad a testednek!

A második szilveszteri vacsorájukat válogatják. Viki szótlan,

gondolatai sincsenek, helyette összekuszált érzések tombolnak
benne. Idő kell, hogy feldolgozza, amit a szobában átélt. Zsolt
nem hozza szóba, az emlék azonban felizgatja. A lány
karcsúsága, merész ruhája folytatást jelent. Éjfélkor
körbekínálják a pezsgőt, Zsolt szilveszterkor iszik az illem
kedvéért.
Iható. – A legjobb, amit pezsgőről mond. Nem marad a
pohárban. – Aki szereti a dalt, a bort, a nőt, élvezze a boldog új
esztendőt! – köszönti az új évet. – Visszanézel ilyenkor?
Te sem. Másodikán gondolod át, mi történt veled az elmúlt
szilveszter óta.
Honnan tudod? Te is akkor teszed?
Én tegnap leltároztam.
Honnan tudod, hogy én nem?
Ha megtetted volna, most nem kérdeznél. Még előtted van.
Kezdesz veszélyes lenni! Mindjárt jövök. ... Ki kell találnom,
otthon hol jutok hozzá – Zsolt visszaül.
Behozatod, ha nincs más. Különben Pesten sosem pezsgőznél.
Nem mondtam, hogy a pezsgő miatt megyek el.
Nem mondtad.
Mondtam, hogy veszélyes vagy. Inkább táncoljunk!
Viki zavara nem oldódik, nem felejti a férfi buja mélységeiből
rátörő meglepetést. Éjfél után a spanyolok a saját zenéjüket
játsszák. Zsolttal táncolva a lassú számoknál csak a latin
veszélyesebb. Csábítja a lányt, csalogat az ágyékával, a
tekintetével, a szájával. Ajkát milliméterekkel hamarabb
megállítja, nem fejezi be a mozdulatokat.
Türelmetlen vagy! – Vikiben parázslik a tűz, a latin igézés
után ismét Zsolt kezében van.
Igen, akarlak újra! – A nyelve mélyen behatol a lány szájába.
A ruha alá csellengő tenyere Viki csípőjét szorosan az
ágyékához vonja. – Mi a francért van rajtad bugyi? Senki nem
lát, legközelebb nélküle jössz le! – A nyugodt erő utasít.
Viki, hallottad, amit mondtam?
Igen. – Kisujjnyira szűkül a torka. Ismét elveszti önmagát.
Értetted is?
Igen. – Alig áll a lábán. A férfi szórakozik vele! Nézzük, Zsolt
hogyan bírja! Az erotikus játék, a vágy eltörli a gátlásokat, egyik
kezével Zsolt derekába kapaszkodik, a másikkal kettőjük között
a férfi cipzárja felé halad.
 Viki, mit csinálsz? – Zsolt elhárítja.
Amit te.
Nem egészen! Amit én csinálok, abból annyi látszik, hogy a
ruhád alatt van a kezem.
Te mondtad, hogy itt csak idegenek vannak.
Előttük nem gond, ha a karjaimban kéjesen táncolsz. Amit te
teszel, az szexklubba való! Vedd el a kezed!
Mi van?
Én nem tapogatom a melledet. Most tedd helyre a kezed! –
Zsolt már haragszik.
Kimásznál a bugyimból? – Viki is sértett.
Nem! A popsidnál vagyok, be is nyúlok, ha folytatod! –
Fenyegető. Ezt a Zsoltot Viki nem ismeri, nem érti.
Szemét vagy! – Utat talál a nő felindultsága.
Hogy mondtad?! – Veszélyesen kemény a hang.
Nem mondtam semmit. – Mi van veled, Zsolt? Nem vitatkozik
a dühös férfival.
Reméltem – nem magyarázkodik a hangnem miatt.
Táncolnak tovább. Zsolt feledteti a szócsatát, visszatér a
felhőtlen vágy.

Régen történt vele ilyen, belegabalyodik a ruhába, Viki

segítsége kell, hogy lehámozza a nőről.
Megakadtál? Mi lesz, ha nem veszem le? – Nevetve húzza le a
derekánál lévő karcsúsító, rejtett cipzárt.
Összegyűröm, gyűrötten marad rajtad! – Türelmetlen, utálja,
ha nem tud levenni egy női ruhát. Viki a tánc alatti vita után
próbálja megsimogatni Zsolt nadrágját. – Baromi jó helyen lenne
a kezed, ha nem akarnék máris szétrobbanni! Ha a csatom is
beszorul, a nadrágba fogok elvezni! Ne röhögj már! – Vikit rázza
a nevetés. – Kisasszony, felhívom a figyelmet, hogy ön már
fedetlen! Rongyossá dugom, ha nem fejezi a kacagást! – Átragad
rá a lány derűje.
Oldjuk meg a csatproblémát! – Viki leguggol.
Csak vedd le, ne csinálj mást! Téged akarlak, nem a szádat! –
Viki lehúzza a nadrágot, Zsolt az ingétől szabadul meg. – Húzd
fel a térded! – kéri az ágyon. A két felhúzott térdet széttolja. –
Hol volt a bilincs? – Kiszedi belőlem? Nem akarom! – Viki, hol volt
a bilincs? – A lány behunyt szemmel ingatja a fejét. – El fogod
mondani!
Nem! – Zsolt ujjait érzi magában, összerándul a kéjtől.
Meglátjuk! A lábadon volt? – Viki bólint.– Mindkettőn? – Viki
nem reagál, Zsolt mágara hagyja. Irgalmatlanul hiányzik a férfi! –
Folytassam? Akkor válaszolj! Igen, nemet is akarok hallani, ne
csak bólints! – Zsolt addig fokozza a kéjvágyat, amíg megtudja a
választ. – Mindkettőn? – Az ujjai ismét belülről simogatják a nőt.
Nem. – Viki alig hallja önmagát.
Mihez voltál bilincselve, az ágyhoz?
Nem.
A két lábad egymáshoz?
Nem.
Mi lehetett még a közelben?– gondolkodik el Zsolt. – Másik
tárgyhoz?
Nem – feltüzelve várja, hogy a férfival legyen.
Másvalakihez?
Nem. Magamhoz – rövidre zárja a kérdezősködést. Képtelen
tovább elviselni a feszültséget. Zsolt nézi a lányt. Anatómia, hol
fér el egy bilincs? A szexemlékek segítenek.
A csuklódhoz. – Kijelenti, Viki bólint. – Gyere, Kicsim! – Viki
combját felhúzza, széttárja, betérdel középre, a nőbe siklik. A
nőt akarja magán látni, tartja a térdénél. Viki felcsúszik rá,
mélyebben befogadja, aztán lecsúszik. Fel és le. – Gyönyörű
vagy, Kicsim! Kérem az ujjad! – hangja a gyönyör, a szeretet és
kéj keveréke. – Két kezem van, segíts! – Viki combjait tartania
kell, hogy megőrizze a gerjesztő látványt. A lány bátortalanul a
hasára teszi a kezét, Zsolt a csiklójára helyezi. A nő egyre
mélyebben, hosszabbakat mozdul. – Őrjítő vagy, Vadóc!
Simogasd magad! – Viki lobogása legyőzi önmaga ellenállását.
A csípője táncba kezd.
Egyenletessé szelídül a légzésük, a férfi a bokájánál fogva
gyengéden kinyújtja a lábait. A lány bokájáról eszébe jut a
bilincs.
Zsolt beállítja a telefon ébresztőjét. Nem akarja, hogy vége
legyen a szilveszternek, de befejeződik, ha elalszanak.
- Szia! – Viki azt sem tudja, reggel van vagy éjszaka,
tájékozódik, hol, mikor vannak, amikor meghallja az ébresztő
hangot.
Megyünk úszni? – A férfi frissen kel fel.
Most? – Viki agya kitisztul Zsolt kérdésére.
Tudod, hogy nyitva a medence. Mikor fogsz szilveszterkor
Tenerifén úszni?
Jövőre.
Jövőre nem Tenerifén fogunk úszni. – Reménytelen az
ellenkezés, Zsolt magával viszi.
Viki vontatottan megy le a lépcsőn, Zsolt a vízben van, a
széléről merült be. A lépcső alján várja a lányt. Szörnyű, amilyen
piszmogva jön, hozzálép.
Bele kéne hasalni! – Átkarolja.
A francba! – Viki elveszti az egyensúlyát, beesik a vízbe.
Erről beszéltem. – Zsolt mellette úszik. A medence falához
préseli, kiszorítják egymás közül a vizet. Lágyabb érzés, mint
szárazon ölelkezni. Csókolóznak. A férfi lubickol Viki körül,
újra medencefalhoz érnek, újabb csókot váltanak.
Nem vagyunk egyedül. – Viki úgy érzi, a szálloda ablakaiból
őket nézik az alulról megvilágított vízben.
Kit zavar? Csókolni szabad.
Azt hiszik, nászutasok vagyunk.
Lehetnénk.
Viki egy este harmadszorra veszi fel ugyanazt a ruhát. A
haját is megszárította, készen áll az új év fogadására.
Mehetünk? Pillanat! – Benyúl Viki ruhája alá, felsuhan a keze.
Baszd meg! – Miért gondoltam, hogy nem nézi meg, mielőtt
indulunk? Viki a fürdőszobában hagyja a bugyiját.
Pompás vagy! – Kilépnek a szobából, elindulnak az
étterembe.
Bocs, hallottuk, hogy magyarul beszéltek. Boldog új évet! – A
hallban házaspár köszön rájuk. A férfi közel negyvenéves, a nő
Zsolttal lehet egyidős.
Nektek is! – Zsolt megszokottan közvetlen.
Az étterembe tartotok? Negyedszer megyünk kajálni. – A
korán fekvők helyei szabaddá válnak, négyfős asztalhoz ülnek.
Újdonsült ismerőseik nemzetközi szállítmányozással
foglalkoznak, Vikinek tesznek fel jogi kérdéseket. Zsoltnak
ismerős a helyzet, szórakozás közben neki is rendszeresen
próbálják kihasználni a szakmai tudását. A lány tapasztalatlan,
Zsoltot az illendőség visszatartja, hogy ne rúgja bokán a
részletes válaszok miatt. Szilveszterkor jobban zavarja, hogy
kizökkennek a buli hangulatából, mint a díjtalan tanácsadás.
Ugyanakkor büszke. Felkészültségével Viki tíz-tizenöt perc alatt
kibővíti az ügyfélkörét. Zsolt a kérdések végén ébred rá, a
naivnak tűnő türelem mögött tudatos előrelátás van, Viki
ingyenes válaszai kifizetődő befektetéssé válnak.
Mikor volt az esküvőtök? – kérdezi Gabi.
Nem volt esküvő – Zsolt válaszol.
A medencében láttunk titeket, azt gondoltuk, nászúton
vagytok.
Viki fázott.
A desszert után Gyuri táncolni hívja Vikit. Zsolttal egymásra
néznek, udvariatlanság lenne visszautasítani. Zsolt őrzi a
pókerarcát, minden körülmény között képes rá.
A szemem rajtatok, baromi féltékeny vagyok a csajra! –
Látszólag viccesen figyelmezteti a másik férfit, és óvja a
kedvesét.
Vikiék konszolidáltan táncolnak, mégsem azt tervezték
Zsolttal, hogy egy vadidegen pasi fogja hiányos öltözetben
ölelgetni. Ha tudná Gyuri... Letöröm a kezét, ha Viki dereka alá
csúszik. Zsolt Gabival melléjük érkezik. Izgalmas azzal a tudattal
méregetni Vikit, hogy mit hagyott a fürdőszobában. Forgatja
Gabit, botlábú nőkkel is van tapasztalata, meghozná Gyuri
kedvét az élénkebb ritmushoz. Viki a pörgős számoknál kisebb-
nagyobb terpeszből összezár. Zsolttól függ, mikor kéri le,
meddig tart az érzéki játék, Gyurinak felüdülés a hajlékony
partnernő. Viki megelégeli.
Viki, jól érzed magad? – Gabi jön utána a mosdóba.
Nem igazán. Hányingerem van, szédülök. Szólnál Zsoltnak?
A férfi aggódva érkezik, belép az üres női mosdóba. –
Szemét! – Viki keze lendül, Zsolt elsápad, elkapja a csuklóját.
Ne merd megpróbálni! Legközelebb megkapod a választ
akkor is, ha nem ér el a tenyered! – Hátat fordít, az ajtóhoz
indul. Aztán egy felfoghatatlan pillanattöredék alatt megfordul,
a nő arca előtt lelassítja a tenyerét, legyintéssel eléri. – Ezt a
szemétért! – A fagyos nyugalom, amivel mondja, ugyanolyan
veszélyes, mint a tajtékzó tekintete. A lánynak eszébe jut az
álma, Zsolt ilyen volt benne. Mit nem tudok erről a férfiról?
A lány nem menne ki az étterembe, de muszáj.
Táncolunk? – Zsolt egyedül várja az asztalnál.
Azok után, ami a mosdóban történt? – Leül Zsolttal szembe.
Összetörheted a teljes étkészletet, nem érdekel. Földhöz
csapkodhatod a fél lakást, nem érdekel. Bárki kiborulhat. De
nem üthetsz meg, és nem káromkodhatsz velem!
Te szórakoztál a tánccal.
Igazad van, ezért mondtam, hogy bármit összezúzhatsz, ha
dühös vagy. A táncos baromságért bocsánatot kérek, a
mosdóban történtekért nem.
Nem ismerem a pasit – fogja fel Viki.
Kicsim, ne haragudj. Menjünk táncolni! Kellesz! – Két
tenyerébe fogja a kezét. Mozdulnak a zenére. – Nem üthetsz
meg, bármit teszek! Ezt el kell fogadnod! Még egy pofon sem!
Érted, Viki?
…
Hallottad?
Igen. – Zsolt keze a ruha alatt a popsiján vándorol. Vikiben
éled a vágy, a férfi tenyere előrébb csúszik. – Francba, Zso! –
Máris izzik a kéjtől.
Te tocsogsz! – Zsolt érzékeli a nedvességet. Nem számíthat
Viki lábára, meg kell tartania kedvéset.
Ne csináld, Zso! – Az ujjak picit, épp hogy elérik belülről,
remeg Zsolt karjában.
Menjünk fel! – Segít a liftig eljutni.
Nem dugsz meg a liftben!
Miért nem?
Mert minden második szex storyban dugnak a liftben.
A szobában folytatjuk!

Viki félelmetesen tömény szilveszteren van túl. Élmény volt

minden perce, de fél évig nem akar pasit látni. Mintha egy
hónapig csak kaviárt enne. Nem kér több kaviárt. Felöltözik,
kilép az erkélyre, a korláton könyökölve magába szívja a
végtelen óceán békéjét.
 Viki nincs az ágyban, amikor Zsolt felébred. Szokatlan, a lány
rendszerint később kel. Meglátja az erkélyen, a korlátnak dől,
hátulról is kecses. A férfi visszaidézi az elmúlt napokat, Viki
arcai villannak be a szeretkezésekből. Így tervezte a tenerifei
szilveszterüket. E pillanatban kezdené újra, telhetetlen. Többet
kapott, mint amit remélt.
Végtelen. – Viki mellé könyököl. Arra tekint, amerre a lány, a
vízpartra.
Igen, az. Te nem fázol? – Zsolt derekán törülköző van, most
szállt ki az ágyból. Döglesztő pasi, de fél évig ez is hagyjon békén! –
Végigdugtad a szilvesztert.
Igen, végig. Ez az év így kezdődik. Ezért jöttünk, Kicsim!
Élvezni a szilveszteri tavaszt, az óceánt és egymást. Mi a baj? –
Karolná a derekát, Viki elhúzódik.
Semmi.
A francot semmi! Akkor nem húzódnál el!
…
Viki, légy szíves! Megbántottalak?
Szertelen szilveszter volt.
Sok voltam? Rád sem nézek, amíg akarod.
Utána minden ott folytatódik, ahol abbahagytuk. – Bágyadt a
hangja.
Ünnep volt, csakis egymásnak voltunk. Hazamegyünk, és
buja emlék lesz. Harmadikán leszáll a gépünk, ha nem akarunk,
akkor is visszazökkenünk a napi egy szex világába.
Hány óra van? – Zsolt válasza a valóságba békíti.
Kettő. Hajnalodott, amikor elaludtunk.
Gabiékkal reggelizünk? – A későn ébredő vendégek miatt
feltálalva várja őket a svédasztal.
Azt beszéltük meg. Hányas szobában vannak?
Te sem tudod? – Telefoncsengés menti meg őket.
A fiúk úszást terveznek. Viki leginkább egyedül szeretne
lenni, alvásra vágyik. Elszundít, mire Zsolt feljön a medencéből.
Amikor felébred, a férfi nincs a szobában, Gyurival tölti az időt.
A lány kiül az erkélyre, üvölt a fejhallgatóból a zene. Nem hallja
azt sem, hogy Zsolt megérkezik. A férfi hagyja relaxálni, később
is csupán a vacsora miatt lép hozzá. – Kicsim, jól vagy? Nem
vagy éhes? – Viki megrázkódik, meglepődik, amikor a vállán
érzi a kezét. A lány nem hallaná, ha csak szólna.
Zsolt a tableten nézi a másnapi útvonalat, körutat tervez a
szigeten. Az e-mailjeit sem nyitja meg, kizárólag a programjukat
hajlandó áttekinteni. Kizárja a világot, amíg Tenerifén vannak.
Várja Vikit, ki fog jönni a fürdőszobából, látni fogja nyúlánk
alakját, derekát, a mellét, amikor lekerül a köntös, majd
hozzábújik, és tapintja a bőrét. A lány felöltözik a zuhanyozás
után, kilép a fürdőből, leveszi a köntöst. Vállpántos pamutpólót
és csipke nélküli bugyit vett fel. Páncél! Valóban besokallt a
szilvesztertől. Zsolt úgy tesz, mintha nem látná, a tabletet
böngészi, meg kell várnia, hogy a nő közeledjen.
Viki forgolódik. Zsolt anélkül csitítaná, hogy felébressze, de a
pólópáncélban nem érhet hozza. A fészkelődés elhúzódik, tenni
kellene valamit. A lány lábát, talpát simogatja, nem lehet baj, ha
nem ér a combjához, nem szegi meg a póló által jelzett
határokat. Viki felébred, elszökne a kezelhetetlen helyzetből.
Tegnap elzárkózott, most kérné a cirógatás folytatását, nem
nyitja ki a szemét.
Kicsim, nem vagyok vak! – Zsolt elengedi, leül mellé. Viki
olyan, mintha nem hallaná. – Bezárkóztál, de mégse hagyjalak
magadra?
Viki nem akar beszélni, Zsolt az ágyon vár mellette. Viki
kinyitja a szemét, tanácstalanul néz.
Jólesik, hogy a talpad simogatom? – Átvehetné az irányítást,
es átjuttathatná a lányt a holtponton.
Igen.
Miért vagy pólóba bújva?
Nem tudom
Tudod, mit akarsz?
Megint nem beszélget a tested az agyaddal? – Viki a kérdést
sem érti. – Látom, mit szeretne a tested, és érzem az ellenállást,
amire az agyad utasít. Dominanciával átlendíthetlek, mégsem
nem teszem, el kell határoznod magad. – Viki később felül,
leveszi a pólót. Zsolt a melléhez hajol, a szájával, a nyelvével
becézgeti. Szeretkeznek. – Ha fenn tartom a kezed, az durva?
Nem. – Két karját a feje fölé emeli, Zsolt gyengén megfogja
őket.
Nem tudok hozzád érni.
 Kiköthetnélek, akkor két tenyérrel tapinthatnám a bőrödet.
Mi a különbség? – Elereszti Viki egyik kezét.
Akkor is elengedsz, ha rajtad van a fekete csípőnadrág?
Előtte elmondom, mit csinálok. Ha nem akarod, nem történik
meg. Szex közben attól függ, mit teszek, hogy lázasan vagy
szilárdan szól-e a hangod.
Vékony a határ a lefogás és a selyemsál között.
Ha van egyáltalán határ, inkább összemosódik.

A szigetnéző túra kalandosnak ígérkezik. Vikinek feltűnik az

aprólékos előkészület, azon tűnődik, szükségük lesz-e
terepjáróra. Az ügyvéd, aki tragédiákkal találkozik a
tárgyalóteremben, körültekintően gondoskodik a biztonságról.
Teletölti a tankot, keréknyomást mér indulás előtt. A reggeli
együttléttel elfelejtették a szilveszter körüli bonyodalmakat,
felhőtlenül gurulnak ki a szálloda oltalmából.
Mi az úti cél? Áruld el, nem menekülhetek vissza a hotelbe!
Egy kalózfalu, ahova ötven éve még nem vezetett út, gyalog
lehetett csak megközelíteni. Hegyi szerpentinen megyünk,
fullextrás kilátással.
Nem mehetnénk vissza egy terepjáróért? – a lány élcelődik.
Én vezetek. Te csodálod a tájat!
Zsolt nem túlzott, a főútról lekanyarodva kettes-hármas
sebességben haladnak. A szerpentinről lélegzetelállító a kilátás,
különösen, amikor megcsillan az óceán kéksége. Hegyek között
fekvő kicsiny faluba érkeznek. Pici fehér házak, pálmafák és
kaktuszok várnak rájuk az időtlenségben. Zsoltnak vezetés
közben csekély lehetősége nyílt a tájban gyönyörködni, a
faluban bepótolja. Kiegyensúlyozottság, a természet
állandósága, a sziklaormok emberi léptékkel beláthatatlan
örökkévalósága veszi körbe őket.
Valóban kalózfalu? – Viki szólítja vissza a múló jelenbe.
A legenda szerint ma is vannak kincsek a környék
barlangjaiban.
Folytatják útjukat a hegyi szerpentinen. A következő
település megszilárdult lávára épült. Bizarr, hogy egy vulkánon
állnak. Az utcákon bandukolva szemlélik az itt élők mindennapi
tevékenységét. Az óceánparti városra később a hegyekből is
letekintenek.
Mintha a hegy kinyújtaná a nyelvét, és az óceánból inna. –
Viki elámul a látványtól.
Tenyérnyi hely, amit azért hoztak létre a természet erői vagy
az istenek, hogy a városka megépülhessen – Zsolt a természet
apró, de hatalmas csodáját látja. – Búcsúzz el ezektől a
gyöngyszemektől, a középkoron keresztül irány a modern világ!
Körülnézünk az ősi fővárosban, utána beugrunk Santa Cruzba.
– Zsolt kalauzolja tovább.
A kalózfalu és lávavároska képét Viki elcsomagolja az
emlékei közé. Az előttük álló autóút alatt a hegyek és az óceán
bódító panorámáját szívja magába.
Lakatlan házakat fogunk nézni? – A kötelező iskolai
látogatások óta így nevezi a múzeumokat. – Három múzeumot
ki lehet váltani egy ebéddel?
Nyugi! Én is éhes vagyok. Ebéd után folytatjuk a sétát.
Zsolt építész barátja olyan éttermet ajánlott, amelynek saját
borospincéje van. Az óvároson át jutnak a parkolótól az
étteremhez. A nap fárasztó élményei után eszményi a hely, hogy
a hátralévő gyalogláshoz erőt gyűjtsenek. Hagyományhű
bútorzata faragott asztalokból, faragott padokból áll. Fejük felett
fagerendák fedik a mennyezetet, a fal kőborítást kapott az
asztalok magasságáig. A konyha bejárata mellett eladásra váró,
egészben füstölt, étvágygerjesztő sonkák lógnak, a vendégeknek
előttük szeletelik fel. Zsolt számított rá, hogy a hely igényes
lesz, otthonossága vendégmarasztalóvá teszi.
Neked való, Viki! – Az étlapot olvassa. A tenger gyümölcsei
mellett paraszti ételek sorából választhatnak. Viki a séf ajánlatát,
titkolt receptű pácban érlelt marhasültet kér, Zsolt zöldsalátás
rákot rendel.
Idejövet éhesek voltak, visszafelé nem sietnek. Ismerkednek
az idegen város atmoszférájával. Az ötszáz éves templom
óratornyából nemcsak az óváros panorámájára tekintenek alá,
hanem a környező hegyekre is kilátás nyílik. A pálmafák alatti
padról nincs miért felállniuk, nincs céljuk, felfedezik a közös
időtlenséget. Kihasználják az utolsó órákat, másnap repülőre
ülnek.
Vissza kéne találni a kocsihoz. – A séta alatt nem figyelték,
merre tartanak. Zsoltnak a tenerifei mézzel zamatossá tett
gesztenyés fagylalt közben jut eszébe, hogy fogalma sincs, hol
parkolt. Nézi a GPS-t.
Csak a címet mondd! – Viki más megoldásra gondol.
Ne szórakozz, el fogunk tévedni, nem tudunk spanyolul!
Páran beszélnek itt angolul.
Kalandozunk. A GPS a végső megoldás.
Egy órád van! – A szavak emberének nincs türelme a
bizonytalan kóborláshoz. Feledteti az idő múlását Viki
szórakoztató activityje, amivel megérteti magát a helyi
lakosokkal. Negyven perc után rálelnek a parkoló autóra.
Este Santa Grúzban nyüzsgő, modern világba érkeznek,
ahogy Zsolt ígérte. Lenyűgöző látványosságokkal ajándékozta
meg a túra, Viki továbbra sem kérdezi, merre viszi az
idegenvezetője. Az utca két oldalán éttermek, kávézók és bárok
sorakoznak. Néhány bár órák óta várja a vendégeit, másokat
most nyitnak ki. Zsolt ráfűzi a kezét Viki derekára. Santa Cruz
by night, a férfi utolsó nap nem akarja kihagyni az éjszaka életét.
A szórakozóhely kiválasztása Vikire marad, Zsolt kísérőként
követi, amikor körülnéz a bárokban. Egy órája andalognak, az
utca végéig sincs döntés, visszafordulnak.
Ide jöttünk. – Na ne! Nem állhatok le egy szexbolt előtt vitatkozni!
Vikinek nincs ideje nemet mondani, Zsolt udvariasan kinyitja
előtte a szexbolt ajtaját, nem hagy választást, bemennek. A CD-
ket tartó polcnál hátulról öleli át. – Próbálj úgy tenni, mintha
nem lennél zavarban! – kuncog a fülébe. – Nyugi, Santa
Cruzban vagyunk, nem Pesten!
Pesten nem jöttem volna be.
Tudom, ezért vagyunk itt. Volt a bilincsen plüss?
Nem mindegy? – Úgy néznek ki, mintha egyetértésben az
éjjeli műsorról pusmognának.
Teljesen mindegy. Akkor én választok.
Fel ne próbáljam? – Nem nézegetek bilincseket! Viki bántott és
gúnyos.
Nem rossz ötlet.
Zsolt, nem mindegy?! Nem kell! – próbálja jobb belátásra
bírni a férfit.
Válassz egy CD–t!
 Menjünk a fenébe!
Azt is én válasszam? Azon kívül, amikor felizgulsz
álmodban, nem tudok semmit rólad, mit szeretnél.
Ehhez mi köze a CD-nek?
Nagyon sok. – Levesz egyet, és úgy tesz, mintha a rajta lévő
képeket nézné, de közben Vikit fürkészi. – Enyhülj meg! Ezer
pornót láttál, ez sem más! – A lány megadja magát, múlik a
zavara, körülnéz. Zsolt a bilincsekhez megy.

Viki a szexbolt után az utcán sem hagyja magát átölelni, a

kocsiban is hallgat. A hátsó ülésről elveszi a szatyrot, amit Zsolt
vásárolt. Belenéz, elsápad. Egy pár bilincs van benne, nem egy
darab, és egyiken sincs plüssborítás.
Parkolj le! – Zsolt nem áll meg.
Te fogod eltenni. Nem akarom tudni, hol vannak! Nem
veszed elő, ha nem szeretnéd. – Viki az elsuhanó fák látványába
menekül. Némán elerednek a könnyei. A férfi lehúzódik,
hátratolja az ülését, hogy elférjen. Viki ellenáll, erővel kell
magához húznia, zokogni kezd, amint Zsolt hozzáér. – Hülye
voltam, Kicsim! Ne haragudj!
Vacsora alatt a lány lecsillapodik. Zsolt az óceán partján, a
végtelen végén csókolja, gyengéden vigyáz rá.
Türelmetlenségével elrontotta a boldog napot, majdnem az
egész szilveszteri utat. Kontinenseket összekötő víz harmóniája
búcsúztatja őket.
A repülő felszálláshoz készülődve gurul a kifutópályán,
felemelkednek. Zsolt gondolatai hátramaradnak a távolodó
hegyeknél. Bármi történik velük ezután, a sziget, amit vulkánok
hoztak létre, számára a mámor szigetévé vált.
 VII FEJEZET
LANDOLÁS MENNYBŐL A POKOLBA

A reptérről hazafelé Zsolt útba ejti az irodát, magához veszi

Tünde jegyzeteit. A titkárnő rendszerezte a faxokat, e-maileket,
telefonhívásokat. Otthon vacsora közben olvassa a rengeteg
papírt. Két irat után szól Vikinek, aki a fürdőszobában pakolja
ki a mosásra váró ruhákat.
Ülj le, kihangosítom Lalót! – az ajtóban megjelenő Vikinek
mondja.
Az e-mailjedet megkaptad? – Lalo felveszi a telefont.
Nem néztem őket, mással foglalkoztam. Mi történt Petivel?
Nem tudjuk pontosan. A szilveszteri buli vége felé
megszólalt a kocsi riasztója, Peti kiment. Egy idő után feltűnt,
hogy nem jön vissza. Vérbe fagyva, összeverve találták. A
szállodai szobájukat feldúlták. – Vikiben megáll a levegő, Zsolt
a telefonra koncentrál.
Miért volt nála fél milla?
Reggel fizette volna ki a baráti társaság szilveszteri számláját,
összegyűjtötte a pénzt.
Most hogy van? Emlékszik valamire?
Két napig volt intenzíven, onnan kiadták. Rád vártunk, nem
faggattuk nélküled, jobb, ha te kérdezel tőle.
Nóri hogy van? Megsérült? Attiláék megkapták az ügyet?
Nórit nem bántottak. Attiláék összegyűjtöttek a nyomokat,
dolgoznak rajta.
Tudunk valamit? Pusztán rablás, vagy felmerül egyéb
lehetőség?
Sima rablásnak tűnik. Bosszúálló ügyfélre gondolsz? Miért
lenne szükségé fél millára?
Az elterelés miatt, alibiből.
Egyelőre nem utal erre semmi.
Holnap este Géza, te és Attila nálam találkozunk!
Van még valami, Zso! Csorvás vezeti a nyomozást. Kiemelt
ügy a rendőrségen és az ügyészségen is.
Kösz! Holnap találkozunk, jó éjt! – Vikihez fordul. – Így kell a
mennyből pokolba érkezni! Bemegyek Petihez. Menj el Nórihoz,
de ne kérdezgesd! Tudni akarom, amit elmond, de kérdéseket
én teszek majd fel, amikor találkozom vele!
Zsolt még egy telefonhívást kezd, nem hangosítja ki:
Pápai!
…
A Duna-parton kergetnéd a golyóidat, ha egy szemernyi
kétségem lenne a teraszon folyt beszélgetésünk után! Ezért nem
telefonálgatok. Te viszed Talóssy Peti ügyét?
…
Szilveszterkor összeverték és kirabolták Dobogókőn.
…
Cseszd meg, Csorvás, tucatnyi kiemelt ügyed van, vagy csak
egy?! Azonnal tudnod kellett volna a nevét!
…
Miért lenne az ügyem? Ha nincs gyanúsítottad, nem kell
védő! Talóssy a barátom.
…
Ne mondj semmit! Két nap múlva felnyomsz, hogy jogtalanul
hozzájutottam a nyomozás adataihoz.
…
A magánnyomozót az ügyfél bízza meg, nem én. Talóssy
felesége már megtette.
…
Mivel akadályozzák a munkádat? Attiláék nem titkolnak el
semmit. Jóhiszeműen feltételezik, hogy régen tudod, amit ők
felkutatnak. Nem járhatnak naponta a rendőrségre egyeztetni
veled.

Nóri az előszobától a nappaliig bírja, lerogyva zokog.

Nem beszélhettem vele, amikor elvitték a mentősök. Csak
nézett rám. A szemében fájdalom volt, és akart, de nem tudott
beszélni. Később mondták, hogy a nyelvét is elharapta. Viki,
csupa vér volt az arca! Fekete, rászáradt vér borította, amikor
betették a mentőautóba Az orra is tele volt vele! A szeme... a
fájdalom... Fogta, szorította a kezemet, hogy ne hagyjam ott! De
én nem tudtam segíteni, csak a mentősök. Miért csinálták vele?
Miért nem vitték el azt a rohadt pénzt úgy, hogy nem bántják?
Miért kellett bántani? – Viki szótlanul ül Nóri mellett. A
komódon több doboz telesírt papírzsebkendő hever.
Peti hogy van? – A tehetetlenségből adódó fájdalom
sziklatömbként nehezedik Viki mellkasára.
Kik tették?! Miért tették?! Lehet, hogy délután a szállodában
voltak, elsétáltam mellettük? Lehet, láttam is őket, akik már
tudták, mit tesznek velünk este! – Nóri nem szabadul az
önvádtól.
Nem előzhetted meg a támadást. – Sikertelenül próbálja
nyugtatni a kétségbeesett nőt.
Az intenzívről kijött, megfigyelik, nem romlik-e az állapota.
Az egyik szemével alig lát. Borzasztóan néz ki, és fáj neki!
Beszélni tud?
Nehezen érthető, a nyelve megdagadt. Zsoltot egyedül
hagytad otthon?
Bement Petihez.
Most? Késő este van. A támadást követő napon egy rendőr
keresett, azt mondta, Zsolt magánnyomozója fog nekünk
segíteni. Valamilyen papírt kért, hogy aláírjam. Azt sem tudtam,
mi az, de aláírtam.
Jól tetted. Zsolt barátja jött el hozzád, a magánnyomozó már
kutat. – Lalo járt Nórinál, Attila megbízási szerződését íratta alá.
Mi lesz velünk, Viki? Mi lesz Petivel? Szeretem Petit. Babát
terveztünk, és most az életéért küzd! Lesz gyerekünk?
Peti kijöhetett az intenzívről, meggyógyul. Lesz gyereketek,
lehet, hogy egy évvel később, de lesz!
Azt mondod?
Nóri! Peti túl van az életveszélyen. – Nóri az ijedtség után
nem fogja fel, hogy már nem kell a szeretett férfi életéért
aggódnia. – Itt maradok éjszakára.
Nem tudok a hálószobánkban aludni. Petire emlékeztetnek a
falak, a bútorok. – Még azt sem fogja fel, hogy a férje hazajön.
A két nő abban a vendégszobában alszik, amelyet Nóri és Peti
gyermekszobának szán. Reggel együtt mennek a kórházba, Viki
először látja a sérült férfit. Peti alig csillapítható fájdalmak árán
képes inni és pépeset enni, minden mozdulat kínszenvedés. Bal
szeme bedagadt, a bőrén a szivárvány színei virítanak.
Megismeri a barátait, az agya tiszta, a gyógyszerek miatt kábán
beszél.

Este Zsolt gyorsvonatként robog át a nappalin. Frissítő Vikit

látni, de nem fejezte be a napot.
Melegítenél vacsit, amíg zuhanyozom? Mindegy, csak kaja
legyen!
A hideg vizes tusolás után sült csirke és rizs várja az asztalon.
– Ne akkor tudd meg, amikor ajtót nyitsz! Major Géza is jön ma.
Kicsoda?
Táncoltatok a bűnmegelőzési alapítvány estélyen, ügyész. – A
kócos hajú, akivel a mosdóba mentem. Viki elsápad. – A
legmegbízhatóbb ügyész, szükségünk van a segítségére.
Tudom, hogy elutasítottad. Később megbeszéljük, mindjárt itt
lesznek
Lalo érkezik elsőként, aztán Zsolt magánnyomozója. Viki
először találkozik Attilával. Megérkezik a kócos hajú, úgy
köszön, mintha cserbenhagyta volna a memóriája, nem
emlékezne arra, hogy bármi történt volna a lánnyal. A fiúk
lepakolják az étkezőasztalt, papírnak, rajznak kell a hely.
Alkoholmentes sört és limonádét vesznek elő a hűtőből. Vikit
meglepi, amit isznak.
Lehet fél óra és lehet négy óra, az utolsó percig tiszta kell
hogy maradjon az agyunk. Attila sörözik, Lalo limonádét iszik,
ízlés szerint. Összeszokott csapat. – Zsolt ad magyarázatot az
italokra. Viki bekapcsolja a tévét, felteszi a fülhallgatót. Idegen
köztük, a négy szakemberre tartozik a feladat. Ha a fiúk titkolni
akarnák, mit beszélnek, akkor nem Zsolt lakásán egyeztetnének.

A királyi rendőrség azonnal helyszínelt. Mi reggel néztük át a

tetthelyet, rögzítettük a napfényben előbukkanó nyomokat.
Átfésültük a szobájukat, Petiék kocsija és szálloda bejárata
közötti területet. A Kántor labor eredményeit várjuk, az ő
szakértőik vizsgálják, amit begyűjtöttünk. A kocsi a királyi
garázsában van, nem férhetünk hozzá. A biztonsági kamerák
eredeti felvételeit is bevitték, a fiúk most nézik a szállodában
maradt másolatokat. – Attila, a magánnyomozó számol be a
tevékenységükről.
Minek a kocsi? Megmozgatták, megszólalt a riasztó.
Egyébként a közelében sem jártak az ütlegelés közben. Tuti nem
lesz rajta mikronyom sem – jegyzi meg Zsolt.
Megvan a szállóvendégek, a szilveszteri vendégek névsora és
a teljes alkalmazotti lista – Attila folytatja. – Egyelőre ennyi,
várunk a laborosokra. Kit kérdezzünk meg mi, és kit fogsz te,
Zsolt?
Két nap alatt tömérdek melót végeztetek el. Mi van az
ujjnyomokkal? A műsorban fellépő művészek? – Zsolt kérdezi.
A művészeket összeírjuk. Tömegével voltak ujjnyomok, a
királyi beporozta, de maradt nekünk is.
Zso, Petinek volt klánmegbízása? – Géza csatlakozik a
megbeszéléshez.
Nem. Nem bízzák rá magukat klánok.
Egyéni bosszú lehetne, de ilyen szervezetten kizárólag csapat
dolgozik. Szerintem egyszerűen rablás, Peti rosszkor volt rossz
helyen.
Valószínű, mégis összevertek egy védőt. Bármikor veszélybe
kerülhetünk, ha nem ütünk vissza!
Ezt a rendőrség nem teszi meg, különösen nem Csorvás.
Lezárja az esetet, aztán ad acta iktatja, ennyi lesz – Lalo
kimondja, ami mindannyiuk fejében megfordul. – Géza, mi van
az ügyészségen?
Azt gondolják, amit mi. A védőügyvédek biztonságáról
beszélnek. Iván emelt prioritású esetkent magához vette.
Attila, ebben az évben bővítened kell! Lajstromoztam az
ügyeimet, kezdj körülnézni, tavasszal be kell állítanod két új
nyomozót! – Zsolt nem csak az aktuális esetet egyezteti a
magánnyomozók vezetőjével. – Én kikérdezem Petit, Nórit és a
barátaikat, akikkel együtt voltak szilveszterkor, a többiek
maradnak rátok.
Benne van valaki a barátaik közül?
Biztos nem, de a legapróbb infót ki kell csalogatni belőlük.
Együtt hallgatom meg őket.
Szokatlan. Miért?
Segítenek egymásnak emlékezni.
Neked való falat, Zso! Tizenketten vannak.
 Körül kell nézni a megyében, volt-e hasonló ügy! – Zsolt
újabb feladatot ad.

A fiúk elköszönnek, Zsolt az asztalnál olvassa Attila

jegyzeteit.
Azt mondtad, segítesz, kivel veszélyes táncolni. Gézát te
mutattad be. – Viki a film végén nem odázhatja tovább,
beszélnie kell a flörtjükről.
Géza diszkrét, megőrzi magának, bármit tesz. – Nem szakítja
meg az olvasást, szinte mellékesen válaszol.
Honnan tudod, hogy visszautasítottam?
Profi nőcsábász. Ha ő nincs rád hatással, mindenkit
elküldesz.
Megcsókolt. – Vikit gyötri a lelkifurdalás. Hallgatott, amíg azt
hitte, Zsolt nem tud róla, most azonban magyarázatot szeretne
adni.
Nem dugott meg. Nem vagyok kíváncsi a részletekre!
Elmondta, mi történt?
Nem beszéltem vele erről. Rajtad láttam, amikor
visszajöttetek a mosdóból.
Honnan tudsz a mosdóról?
Gyakornok koromban voltam először a bűnmegelőzési esten.
Ott csak a mosdóba lehet behúzni a csajt, nincs másik hely.
Te is voltál ott lányokkal? – Viki döbbent meglepetésében
nem érzi, hogy magyarázkodnia kellene.
A mosdóban kétszer voltam. – Leteszi, amit olvas, kizárólag
Vikire figyel. – Megpuhított volna Géza, mielőtt találkoztál
velem? Egy pohár bort nem ittunk volna meg, ha úgy
nyomulok, ahogy Géza tette. Tánc közben küldtél volna vissza
az asztalomhoz. Utat talál a szenvedélyed, amióta nálam alszol.
Visszautasító voltam?
Tartózkodó. Én is tehetek arról, hogy engedted Gézát
közeledni. – Leül Viki mellé a kanapéra.
Meggondolatlan voltam. Sajnálom.
Védtelen voltál a megnyílt szenvedélyeddel szemben. A
következő próbálkozást időben felismered, ura leszel a
helyzetnek.
Nem lesz még egy pasi, távol tartok magamtól mindenkit.
 Lesz következő, és tapasztalt lesz, a barátnőmmel kezdő nem
áll szóba. Nem sodródni fogsz, mint most. A te döntésed lesz,
ha kikezdhet veled. Zárjuk le a Géza-ügyet! A nyomozás alatt
rendszeresen fogtok találkozni. – Nem fedheti fel Vikinek, hogy
tudott róla, sőt kérte a barátját flörtre.

Viki hajnalban arra ébred, hogy fázik. A takaró a bokájánál

van, Zsolt alszik mellette. Hiányzik a férfi, aki enni és aludni jár
haza. Viki a nyelvével, az ajkaival játszik a mellkasán, Zsolt
percek alatt a hajába túr, a melléhez szorítja az arcát, nem
engedi, hogy abbahagyja.
Ne hagyd abba, Viki! – A nő keze az ágyékánál jár,
férfiassága éledőben van. – Folytasd, Kicsim! – Élvezni akarja.
Betölti Viki tenyerét, megfeszül a csípője. – Kicsim, lassan alul! –
Nyújtja az időt, behunyt szemmel ellazítja magát. Viki alig
érintve simogatja tovább. Óvja a férfit, és vigyáz a saját
tenyerére, nehogy túl erősen markoljon. Egy egész órán
keresztül simogatná gyengéden, ha Zsolt úgy akarná. –
Kipróbálhatok valamit? Szólsz, ha fáj! – Mi lesz az? Viki ismét
egyaránt izgatott, és fél az ismeretlentől. Zsolt benyúl az
éjjeliszekrény fiókjába. Viki behunyja a szemét, elég, ha akkor
tudja, amikor érzi. A jobb bimbóját megszorítja a csipesz,
felszisszen. – Kicsim, fáj?
Nehm!
Nyisd ki a szemed! – Vikit őrzi, védi a bársonykék tekintet.
Szorít. Mit csinálsz velem, Zso? Mi ez?
Gyönyörű vagy! Gyönyörű testékszered van! – Felcsípteti bal
oldalra is a mellcsipeszt. Pici talpacskáin gumiborítás védi a
mellbimbót, és ezüstlánc köti össze a két oldalt. Zsolt
pehelykönnyen csókol. Vikit hevíti és zavarja egyszerre, ami a
testén van.
Testékszer? Állítható? – Jobban tüzeli, mint ahogy szégyenbe
hozza Zsolt játékszere.
Nincs szorosra állítva, a gumiborítás véd. Szépít és vadít.
Őrjítő a vékony lánc a melleden.
Kicsit szorít.
Különben lepottyanna. – Zsolt keze elindul, szemernyire
érinti a feldíszített bimbókat, Viki csókokban örvénylik. Zsolt
szája, nyelve váltja fel az ujjait. A lány már nem érzi a szorítást,
pusztán a gerjesztő bizsergést.
A kielégülés nyugalma után lekapcsolják az éjjeli lámpát.
Korán kezdődnek a napjai. A plédet lehúzza Viki derekára,
látni akarja, amíg a hálószobában jár-kel. Végül betakarja a
lányt, búcsúpuszit ad, megreggelizik. Kabátban megy vissza a
hálószobába a reggeli ráadás csókra, mielőtt elindul.
Beül a fekete Lexusba, kigurul a garázsból, gázt ad.
Elkezdődött egy új év, a megbízásai száma gyarapszik. Ma
Fóton kezdi a munkát, szerencséje lesz, ha este tízre hazaér.
Addig nyakig merül a mocsokba. Az egész hete ilyen. Ezért
ment egyetemre, ezt választotta.
A legrosszabbkor bántalmazták a barátját, most ez a
legfontosabb ügye. Vikire gondol, a szilveszterre, és a tegnap
esti együttlétre. Szüksége van a szex változatosságara,
kikapcsolja, relaxálja. Szereti Vikit, kell az ágyban, és kell az
intelligenciája. Itt van Peti ügye, Nóri támaszkodhat Vikire.
Zsolt a lány türelmét figyelemmel és őszinteséggel igyekszik
viszonozni. Az első táncuk óta tisztában van vele, hogy a múltja
után Vikit kizárólag akkor tarthatja meg, ha szavahihető marad
számára.
Viki nyolc körül ébred. Zsolt rohant, szétszórva hagyta a
reggeli edényeket. Elmosogat utána. Elmosogatni is szeret a férfi
után. Szerei; Zsoltot. Elképzelése nincs, mikor fogja
megmondani neki. Képtelen a szót kiejteni, talán mert az apja
gyermekkorában arra nevelte, hogy ne bízzon a férfiakban.

Három napig nem látja reggelenként Zsoltot, a férfi elmegy,

mielőtt Viki felébred. Tíz körül jön haza, rohanva, aktákat
olvasva eszik, vacsora után beköltözik a dolgozószobába, éjfél
előtt nem kerül ágyba. Akkor a lány már alszik.
Zsolt ismét fáradtan és későn érkezik, zuhanyozni indul, mint
minden este, hogy felfrissüljön a hátralévő két-három órás
munkához. A terített asztalnak nem állhat ellen, megéri egy
órával később lefeküdni. Viki délután beköltözött a konyhába,
barackos csirke és rizottó kínálja magát, amikor a férfi kijön a
zuhany alól. A rizottót csipetnyi fokhagyma bolondítja meg.
Zsolt szótlan kimerültséggel, háborítatlanul fogyasztja el a
vacsorát. A csirke után Viki fondüt hoz a konyhából. Nee! A
lány a mártogatós csokis gyümölcsökkel nem találja el az ízlését.
Bizalmatlanul nézi, ahogy visszafordul a konyhába a
folytatásért. Az amerikai palacsinta mellé gesztenye és
mogyorókrém érkezik. A fondüben ott van az olvadt csoki. A
kedves, édes ajándék eloszlatja Zsolt fáradtságát.
Szabadságon vagy?
Mert vacsorát főztem? Nem, dolgozom.
Mindig itthon vagy.
Úgy járok az irodába, ahogy eddig. Te reggel hét előtt
indulsz, és tíz körül érkezel meg, mintha ámokfutásba kezdtél
volna.
Belefulladtam a munkába, egy hónap múlva könnyebb lesz.
Jövő héten anya feljön valamilyen orvosi vizsgálatra,
elkísérnéd? Arra sem lesz időm.
Milyen vizsgálatra jön? Pécsen megbízható a klinika.
Nem tudom pontosan, a szívével van valami.
Nem tudsz anyukád betegségéről sem. Mikor jön?
Arra sem emlékszem, egy éjszakát marad. Két zűrös
megbeszélés között telefonált.
Visszahívjam?
Próbáld megenyhíteni, amiért elfelejtettem, mit mondott.
Beszélned kell Nórival is.
Miről? Peti gyógyul, mindent ehet, és érthetően beszél.
Peti a jövő héten hazamehet. Ezért a hétvégén fel kell
ugranunk Nórival a szállodába. Végigjárjuk az utat, ahogy
akkor este tették.
Miért?
Tudni akarom, merre jártak, mit csináltak szilveszterkor, kik
láthatták őket. Nóri ki van borulva, megnyugszik, ha velünk
jössz. Petiék öt körül értek fel, utána átöltöztek, smink a bulira
satöbbi. Mi egy órával korábban leszünk ott, ezt kell Nórival
megbeszélni.
Mit mondjak, mit csinálunk a szállodában?
Semmit. Én mondom el, amikor fent leszünk, azért megyünk
egy órával korábban. Az utazást egyeztessétek péntek
délutánra!
Nem lenne jobb hét közben? Kevesebb vendég lesz, mint
hétvégén.
Többórás program, hét közben zsúfoltak a napjaim. Meg kell
csinálni, mire Peti kijön a kórházból.
A sebei nem gyógyulnak be addig.
Kit érdekel? Nincs időnk. – Előveszi a naptárát. – Ha
holnapra szabaddá teszem magam, akkor szombaton
dolgoznom kell.
Viki másnap délelőtt hívja Juditot, Zsolt édesanyját.
Zsolt biztos nem ér rá. – Judit nem bántódik meg, örül a
lánynak. – Hallottam a hangján, alkalmatlan az időpont,
mégsem engedte, hogy máskor telefonáljak.
Sajnos arra sem emlékszik, mikor érkezel. Milyen vizsgálatod
lesz?
Kedden kilenckor érkezem a Délibe, egyre van időpontom a
klinikán. Viszem a papírokat. Zsolt barátja intézte, aki a klinikán
dolgozik. Szerdán jöhetek haza. – Az orvos barátról sem szólt
Zsolt.

Négy körül behajtanak a szálloda kapuján, megállnak a zárt

parkolóban. A hallban üvegasztalok mellett lévő bőrkanapékra
ülteti őket Zsolt. Nóri a bántalmazás óta először van itt, az
emlékek hatására szétesik.
Nóri, volt olyan tanárod a főiskolán, aki nem szívatott, volt
mentőkérdése, és arra volt kíváncsi, amit tudsz?
Ez miért fontos, Zsolt?
Emlékezz! Gondold végig a tanáraidat, és válaszolj a
kérdésemre, légy szíves!
Pedagógia... Igen, a prof ilyen volt. Hülyének kellett lenni,
hogy buktasson, és egy jeggyel jobbat adott, mint más tanárok.
Hogy nézett ki?
Miért, Zsolt?
Kérlek, ne kérdezz vissza, csupán válaszolj a kérdéseimre!
Középmagas, kissé molett, szőke, negyven körüli nő volt,
jóindulatú a vizsgákon. A nevére nem emlékszem, csak arra,
hogy Editnek hívták.
Ezért vagyunk itt, megtudni, hogy mire emlékszel. Nem
érdekel, amit elfelejtettél. Kizárólag arra vagyok kíváncsi, amit
képes vagy felidézni. Minden apróságot, ha egy légy ült az
ablakpárkányon, azt is mondd el! – Nóri figyelme a környezet
helyett, ahol a férjét megvertek, Zsoltra terelődik. Itt vannak a
helyszínen, és rajta múlhat a szeretett férj támadóinak
megtalálása. Zsolt tapasztalatból tudja, a félelem attól, hogy
lényeges részlet nem jut a tanú eszébe, blokkolhatja az
emlékezetet. Ezt akarja elkerülni. – Bárhova bemehetünk.
Beszéltem az igazgatóval, le akarja zárni az esetet, meg akarja
találni a támadókat. Peti hogy van? – Zsolt magabiztossága
megnyugtató.
Infúziót már nem kap, szerdán hazajöhet. Tegnap
gyümölcslevest és rizsfelfújtat kért.
Indulhatunk! Visszamegyünk, és a kocsival ismét bejövünk a
kapun. Nóri, bármi, ami eszedbe jut, madár a fákon, bármi,
mondd el! Oké? – Beülnek az autóba. Zsolt bekapcsol és zsebre
tesz két diktafont. Kettőt használ arra az esetre, ha az egyik
tönkremenne; nem bízza a technikára a biztonságot. Ismét
felhajtanak a kocsifeljárón. – Melyik parkolóban álltatok? – Nori
megmutatja, Zsolt beáll – Ki szállt ki előszór a kocsiból?
Peti. Én a szálloda visszaigazoló e-mailjét kerestem a
táskámban. Peti már itt állt mellettem, amikor kiszálltam.
Hol volt üres hely a parkolóban? – A férfi kiszáll, átmegy
Nóri oldalára.
Ne haragudj, Zsolt, nem emlékszem!
Ne kérj elnézést! Pedagógiavizsgán vagy Edittel. – Nóri
értetlenül néz, aztán eszébe jut, mit mondott Zsolt a hallban. – A
szálloda bejáratánál két vagy három nő állt?
Nem volt ott senki... de mégis! Egy család, tíz év körüli
hosszú, barna hajú kislánnyal. Nem akkor érkeztek, csomag
nem volt náluk. Miért gondoltad, hogy nők voltak ott?
Nem gondoltam semmit, tippeltem. Meg kell szoknod,
megteszem meg párszor. – Vegyesen tesz fel „volt e valaki"
kérdéseket vagy olyanokat, amelyeket cáfolni kell a tanúnak.
Ezek megmozgatják az emlékeket. A helyzettől függ, melyik
kérdést használja.
Négy óra alatt végigjárják az utat a belépéstől a szoba
birtokbavételén és az étteremben töltött óévbúcsúztatón
keresztül egészen addig, amíg Nóri elhagyta a szállodát. Viki
mindenhová elkíséri őket, a határozott Zsolt mellett. Nórit
megnyugtatja a nő jelenléte. Zsolt az információkat elraktározza
későbbre, amikor Petivel és a többi tanúval történt beszélgetést
követően össze kell raknia a puzzle darabjait. Nóri
megkönnyebbül, az ügyvéd kérdéseinek segítségével
elfelejtettnek hitt részletekre emlékszik.

Szombaton a reggelt együtt töltik. Később nem lesz idejük

beszélgetni, Zsoltnak egyeztetései lesznek.
Nem voltál kedves Nórival a szállodában.
Nem az a dolgom, hogy kedves legyek. A legtöbb információt
akkor kapom az ügyféltől, tanútól vagy vádlottól, ha
biztonságban érzi magát. Nem szívélyesnek kell lennem, hanem
határozottnak.
A bizalom kialakítása szakmai ártalom? – cikázik az agyában,
amit Zsolt mond. Meg lehet-e bízni a profi bizalomban?
Ez a dolgom. Nem lenne ügyfelem, ha nem bíznának
bennem.
Szerepet alakítasz?
Egész nap nem játszhatok szerepet. Olyat látsz belém, ami
lehetetlen.
Anyukád azt mondta, a barátod intézte a vizsgálatot. Nem
tudom, kihez megyünk. Ha jól értettem, anyukád sem tudja.
Doki Párizsban van tanulmányúton. Elfelejtettem volna fel
hívni, ha nem szólsz. Fogalmam sincs, kivel beszélte meg a
klinikán. – Zsolt telefonál a barátjának. – Viki kíséri anyát a
klinikára. Mondd el neki, kihez menjenek!
Üdv, Viki! Öröm hallani a hangod! – Viki átveszi a telefont,
ismeretlen férfihang szól bele.
Ne haragudj, a nevedet elfelejtette Zsolt megmondani!
Szabady László vagyok. Zso anyukájánál van a beutaló, a
pécsi kardiológián vizsgálták ki. Nálunk csupán a rövid műtétje
lesz, szike nem kell hozzá, akkor sem én csinálnám, ha otthon
lennék. Kállai tanárhoz mentek, dr. Kállai Mihályhoz. Mikorra
van időpontotok?
Kedden egy órára.
Szólok az asszisztensnőnek, várni fognak titeket.
Milyen vizsgálat lesz?
Időnként szalad a szíve, ezt teszik rendbe. A tanár elmondja a
részleteket. Beszélhetnék meg Zsóval? – Viki visszaadja a
mobilt, Zsolt hallgatja az orvost.
Már nem foglalkozom ezzel. Oldják meg a fiúk!
…
Értem, hogy Párizsban vagy. Én egy másik bolygón.
…
Korábban mondtam nektek, hogy bármikor megtörténhet.
…
Nem, ezért ne is hívjanak a srácok!
…
Nem fogok visszamenni!
…
Oké, legyen így! Nem áll szándékomban visszamenni.
…
Hat-nyolc évről beszélsz, én negyven-ötvenben
gondolkodom.
…
Igen, komoly, nem éri meg a kockázatot.
…
Egyébkent van ott ügyész, van ott nyomozó, oldják meg! Ne
te foglalkozz vele 1200 kilométerről!
…
Másrészt annyi munkám van, hogy anyát is Viki kíséri a
klinikára. Nincs időm, és nem akarok a ház problémáival
törődni.
…
Ne haragudj, és kösz a segítséget anyánál.
Milyen ház? Közös ingatlanotok van a barátoddal? – Vikinek
értelmetlen, amit hallott.
Nincs. Virtuálisan volt, de már semmi közöm hozzá.
Viki emlékezetébe nem ugrik be a barát, akivel Zsolt lakásán
találkozott, és nem emlékszik a telefonbeszélgetésre sem, amit
akkor a véletlenül kinyíló ajtó mögül hallott.

Tíz perccel a megbeszélt időpont előtt érkeznek a klinikára. A

folyosón tömeget találnak, elfoglalják az utolsó szabad székeket.
Az időpont ellenére estig kellene várakozniuk. Egy óra után tíz
perccel az asszisztensnő a sor végéről behívja őket. Az orvos túl
van a negyvenen, köpcös, őszül, leteszi a szemüvegét, amikor
belépnek. Kedvesnek Viki nem nevezné, udvarias, de
távolságtartó.
Önt vizsgálta Szabady doktor? – Hellyel kínálja a két nőt,
bemutatkozik. Érfestést terveznek, aprólékosan elmondja, mi
fog történni Judittal. Viki biztos benne, hogy a rájuk szánt időt
Szabady Lacinak köszönhetik.
Szívélyes műtősnő kíséri őket, aki Szabady doktor felől
érdeklődik. Zsolt barátja ismert és valószínűleg népszerű a
klinikán. Viki két órája vár, Judit még a műtőben van, Zsolt
kétszer hívta. Viki aggódik, amikor behívják az orvos szobájába.
Ne ijedjen meg, Viki! – Ne ijedj meg te, amikor a szívbeteg
rokonod orvosa beszélni szeretne veled! – Az a jó hírem, hogy apró
lézeres műtéttel megoldottuk a problémát, ez tartott ennyi ideig.
– Judit reggel hazamehet, éjszakára megfigyelésen bent kell
maradnia. Szabady Lacit felhívom, hogy nincs szövődmény. –
Kétórás, apró lézeres műtét! Viki fejében kritikus állapotok
forognak, a kórterembe lépve sem nyugszik meg. A betegeken
gépek vannak, az EKG a szívműködést mutatja. Judit kimerült,
megkönnyebbül Viki ismerős arcát látva. A kórteremben is arról
érdeklődik a kedélyes ápolónő, hogy érzi magát Szabady doktor
Párizsban. Fullextra protekció! Van itt valaki, aki nem ismeri
Szabadyt?
Telefonálok Zsoltnak, és visszajövök. – Viki felhívja Zsoltot.
Azonnal hívom Dokit! – Zsolt is megrémül. Miért kell az
anyjának kórházban maradnia? Zsolt sem érti az orvosi
magyarázatot, az a lényeg, hogy Judit másnap hazamehet.
Viki megvárja Zsoltot a kórházban, Judit elalszik, biztató az
állapota. Zsolt békéssé válik a látványtól.
Jó estét, Zsolt! – Az éjszakás nővér tolakodóan közvetlen a
férfival.
Ismerjük egymást? – Zsolt arcvonásai feldúlttá válnak.
Én emlékszem önre, ügyvéd úr! A doktor úr társaságában
voltunk.
Húsz-harminc közös ismerősöm volt Lacival, fél tucatra
emlékszem. Maga nincs köztük! – Bántóan szókimondó. – Kati
nővér – rápillant a köpenyen lévő kitűzőre. – Az édesanyám
megkapta az esti gyógyszerét? – Zsolt számon kérő.
Igen, már odaadtam neki. Vigyázok rá éjszaka! – A
tapintatlan nő meghátrál.
Köszönöm, Kati! – Valóban nem emlékszik. Nem emlékezhet
az összes nőre.

Viki, kinyitod? – Zsolt Gézát várja. Én engedjem be a kócost!

Nem vitatkozik, a konyha közelebb van a bejárathoz, mint Zsolt
a dolgozószobája.
Szia, Viki! – Géza rezzenéstelenül köszön. A fiúknál kötelező a
pókerarc? Géza úgy őrzi a semmitmondó arckifejezést, ahogy
Zsolt szokta. – A megyénél bíróság előtt van egy ügy.
Visegrádon tízéves érettségi találkozóról vittek el
háromszázezret. Az áldozatot nem csapták meg annyira, mint
Petit. Odaadta a szobakulcsot, és elmondta, hol van a pénz. – Az
ügyészségen bukkant rá a hírre.
Honnan tudják a rablók, ki gyűjti össze a pénzt a
csoportokban?
Nem tudom. A visegrádi gyanúsított tagad, és pusztán
közvetett bizonyítékok vannak ellene.
Lehet, hogy nem ő csinálta?
Lehet. Ivánnal beszéltem, a megyeiek átküldik az anyagot, és
összekapcsoljuk majd az ügyeket. Én folytatom.
Hogyhogy te kapod meg?
Attiláék voltak a helyszínen, te kétszer mentél oda.
Köztudott, hogy rajta vagytok, az ügyészség megakarja fogni a
tetteseket. Iván a barátságunk miatt átadja. De nem derülhet ki,
hogy Lalo és én ezért járunk hozzád!
Évek óta együtt sörözünk, dumálunk, ennyi. Petit sem
avatom be. Van még valami a megyében? Csorvás ismeri a
visegrádi pert?
A megyében még nem fejeztük be a kutatást. Csorvás
nyomozati anyagába akkor nézhetek be, miután összevonjuk a
két ügyet.

Zsolt mögött három dögnehéz hét van, vacsorázni alig van

ereje, és vasárnap ki kell kérdeznie azokat a barátokat, akikkel
Petiék a szilvesztert töltötték. Petivel túl vannak a szállodai
szemlén, Zsolt fejében zsongnak az információk, amit Nóritól,
Petitől, a magánnyomozótól és a laborosoktól megtudott. A
csoportos megbeszélés egész napos program, fáradhatatlan
koncentrációt igényel, kézben kell tartani és irányítani az
információtömeget, mit érdemes megjegyezni, részletezni. Viki
hízelkedik, csábítja a vacsora után, de a férfi ingerült, a
vasárnapi kérdezz-felelekre kell felkészülnie.
Amikor ágyba kerül, Viki alszik. Mi a franc ez? A kedvese
bőrét egy vállpántos póló és egy bugyi elzárja tőle. A lány akkor
öltözik fel az alváshoz, ha haragszik valamiért, Zsolt nem tud
ilyen okról. Felkapcsolja az éjjeli lámpát. Vikiii! A lány fehér
selyemtopot és francia csipkés bugyit visel. Ebben a ruciban
akkor kapcsolhatta le a villanyt, amikor Zsolt kijött a
dolgozószobából.
Mikor kapcsoltad le a villanyt? – Kedélyes, ám a nő nem
válaszol, Zsolt is betakaródzik. Viki nem mozdul, háttal a férfi
felé aludni látszik, biztos, hogy nem bírja tartósan a játékot. Viki
még mindig nem moccan, nem fordul feléje, egyenletesen
szuszog. Hozzá sem ért a nőhöz, Zsolt máris készen áll az
együttlétre. Két ujjal, csipetnyire a vállához ér, lecsúsztatja a top
egyik pántját. Viki szempillantás alatt megfeszül, kapkodja a
levegőt. Zsolt a füléhez hajol. – Mi a francot szórakozol? Meg
kéne hogy büntesselek! – Viki az éjjeliszekrény fiókját hallja,
Zsolt kérdés nélkül köti kezét az agy fejtámlához. A nő
örvénylik a vágytól. – Ha így aludtál el, meg ne fordulj! –
Leveszi a franc a bugyit, két ujját a nő tocsogó ölébe csúsztatja.
Vikiben tombol a kéj, kikötözött keze az ágytámlába
kapaszkodik. – Tudod, hogy hátulról nem szeretek dugni, nem
látom az arcod. – Mi a franc lesz? Meg fog fordítani. Kicsúsznak
Zsolt ujjai, egyetlen acélos lökéssel hatol mélyre
Baszd meg, Zso! – hangosan felnyög. A váratlanság, ahogy
elaltatta előtte a dumával... A csípője bevezetés nélkül az
orgazmus ritmusával fogadja magába a férfit.
Zsolt reggel kiegyensúlyozottan ébred, nincs kétsége a
vasárnapi meghallgatás sikeréről. Hálás a lánynak.

Nóri az egész napos programra előkészítette a szendvicseket

és az üditőket. A neten információk után kell kutatni, ebben
Vikire számítanak.
Az átrendezett nappaliban a barátok látják és hallják
egymást. Zsolték érkeznek utoljára, Viki négy idegen arcon
kívül a többieket ismeri.
Sziasztok! Üljetek le, legyetek szívesek! – A zsongás csökken,
de nem szűnik meg. – Mindenkit kérek, hogy üljön le! – Zsolt az
ingére ragasztja az etikettet, amire felírja a nevét. – Kérem, hogy
tegyétek fel a neveteket! Köszönöm! Négyen nem ismertek,
Pápai Zsolt vagyok, Peti barátja és kollégája.
Magánnyomozókkal kiderítjük, kik verték meg Petit, és vitték el
a pénzt. Tízezer darabból kell kiválogatnom egy ezerdarabos
puzzle hoz a megfelelő részeket. Nem tudom előre, melyik
szilánk lesz hasznos, ezért mindegyikre szükségem van.
Kivételesen ne legyetek udvariasak! Lehet egymás szavába
vágni, ha valami eszetekbe jut! Felvesszük a beszélgetést. Ne
mérlegeljétek! Nem mérlegelhettek, hogy fontos-e vagy sem,
ami felvillan az agyatokban. Elengedhetetlen töredék maradhat
ki, ha latolgattok. Természetesen én is fogok kérdezni. – Az
asztalra teszi a két diktafont.
Zsolt, mi lesz a tettesekkel? Három év pereskedés?
Természetesen lesz per, ez alap. Nem csak a bíróságon
fizetnek meg azért, amit tettek, gondoskodunk róla! Bízzatok
bennünk! Ki érkezett először a szállodába? – Nem emlékeznek,
de idővel tisztul a kép. – Tibor, tehát ti parkoltatok le először.
Jobbra és balra tőletek milyen kocsik álltak?
Balra üres volt, jobbra sötét, talán fekete szedán, nem tudom,
milyen típus.
Tibiék mellett egy Kia állt. – Sándor idézi fel. Vikihez
megérkezik az első cédula: „Kia-modellek", dolgozni kezd a
laptopon. Csapatmunkával összegyűjtik a parkoló autókat.
Egész nap tűket keresnek a szénakazalban, ezért jöttek.
 VIII. fejezet
KÖZÖS OTTHON

Hazafele Zsolt kikapcsolódásként kerülőt tesz, csendes budai

utcákon autóznak. Megállnak egy villaépületnél, amely
valószínűleg lakatlan, egyetlen ablakán sincs függöny.
Megnézzük? – kérdezi Vikitől. – Hangulatos. – Az
autóbejárót elzáró kapu előtt állnak, a kertben lévő fák
kitakarnak a házból, valóban hívogató, ami látszik. Viki is
kedvet kap közelről megtekinteni a villát, be kellene jutni a zárt
telekre.
Hogy akarsz bemenni? – Zsolt válaszul cinkosan mosolyog,
tárja a kaput – Honnan van kulcsod? Lakik benne valaki?
Nem él itt senki, a kulcsot az ingatlanirodában kaptam. A
kerítésnél van egy tábla. Kívülről otthonos, kíváncsi vagyok rá
belülről.
Eladó vagy kiadó – Viki is látta a hirdetést. – Szabadidődben
házakat nézegetsz? – Nem érti Zsoltot, aki hetek óta zsúfoltan
rohangál.
A férfit hajtja a kíváncsiság, belép a bejárati ajtón, az épület
kong az ürességtől. A hallból nappali, konyha, étkező nyílik. A
hallon keresztül haladva kimennek a kert felőli pompás
teraszra. Zsolt az eldugott zugokat is megmutatja Vikinek, egy
órát töltenek a villában. Az emeleti erkélyen elidőznek,
bámulatos a város kora esti kivilágítása, még tisztán láthatóak
az épületek, és már égnek a fények.
Tetszik? – Átkulcsolja Viki derekát.
Gyönyörű.
A panoráma igen, és a ház?
Hogy kerültél ide, Zsolt?
Véletlenül. Ügyintézés közben erre jártam, megtetszett, meg
néztem.
Voltál itt máskor is?
Egyszer voltam.
 Unalmadban üres házakat nézegetsz?
Megfogott a nyolcvanéves hangulat. Olyan az épület, mintha
örökké itt állt volna. Ez tetszik jobban, vagy a mediterrán stílus?
Melót igényel, fel kell újítani. Miért jöttél vissza?
A szellőssége miatt. Az emeleten két élettér lehet.
Egy kongó házat nézünk, amiben két élettér lehet? Nekem
miért mutatod meg?
Mit gondolsz róla?
Zsolt! Nem gondolok semmit, ezt a hatalmas házat te akarod,
hogy is mondjam, csodálni. Ha sok időd van, tedd!
Van valami, ami nem tetszik benne?
Zsolt, nem érdekel!
Találtál valamit, ami nem teszik?
Nem, de ez nem jelent semmit.
Visszajöjjünk délelőtti napfényben?
Én nem jövök vissza, eleget láttam. Menjünk haza! – Viki
elfelejtené, hogy Zsoltot hívogatja a villa, szótlanná válik a
látogatás után.
Mi a baj, Kicsim? – Az ágyban ölelné a kedvesét. Viki
elhúzódik, Zsolt hagyja a gondolataiba burkolózni, időt ad a
lánynak.
Semmi – Viki lekapcsolja az éjjeli lámpát, magára húzza a
takarót, menekülne az álom világába. Nem akar beszélni, de
még tudni sem a házról. Zsolt kibúvókkal felelt a kérdéseire.
Úgy sejti, hamarosan lekerül az ingatlanos hirdetőtáblája. De ez
nem az ő dolga, hanem kizárólag Zsolté.

Géza kérésére összeül a négyfős csapat, alkoholmentes sör és

limonádé, a szokásos italok kerülnek az asztalra, amelyek
mellett tiszta fejjel gondolkodnak. Lalo és Attila most ismerik
még a visegrádi esetet.
Nálam van a per aktája. Kétséges ügy, a feldúlt szállodai
szoba környékén percekkel a rablás előtt biztonsági kamerák és
két tanú látta a vádlottat, erre alapozódik a vád. Ujjlenyomatot
nem találtak, de nyilván kesztyű volt rajta – Géza elmondja a
részleteket.
Petit minimum ketten verték meg, akár négyen is lehettek.
Visegrádon egy tettes van, miért gondolják, hogy ugyanazok? –
Lalonak nem áll össze a kép.
A sértettet egy csuklyás férfi megfenyegette, kést szegezett
neki, úgy szedte ki belőle a szobaszámot és azt, hol tartja a
pénzt.
Peti nem említett késes fenyegetést.
Peti nem emlékszik mindenre. A védőügyvédek java része
küzdősportban edződött. Ha késsel fenyegetnek, védekezünk,
ahogy Peti tette. Nem árulta el, hol van a pénzt, ezért hagyták
irgalmatlanul helyben – Zsolt válaszol Lalónak.
Nóri azt mondta, beszélt vele a hordágyon.
Nem beszélt vele. Nóri azt hitte, Peti rá néz, hozzá beszél,
amikor a mentőbe tették, de csak ködösen tekintgetett körbe és
motyogott. A mentősök szerint nem tudta, hol van, milyen nap
van, kedd vagy csütörtök. Amnéziás ma is.
A visegrádi támadó lehetett a banda tagja, a többiek elbújva,
tétlenül várakozhattak, mert a sértett kipakolt. Mit mond,
milyen a kés? Peti az amnéziája miatt nem tud róla semmit.
Éles vadászkés, sebet ejtett, pedig alig ért hozzá, a sértett nem
érzett fájdalmat, pusztán a vér csorgását a nyakán – Géza idéz
az aktából. – Egy tettest gyanúsítanak Visegrádon, akit tanúk
láttak a feltört hotelszoba közelében, és elsétált a kamerák előtt.
Más bizonyíték nincs, a vádlott tagad. Egyebekben az elkövetés
módja olyan, mint Dobogókőn.
Ingatag, a védőjének nyernie kéne, évtizedes tapasztalat sem
kell hozzá – Attila szakítja meg az ügyészt.
Beszéltem a bíróval. Elhúzódott a nyomozás – Géza ad
magyarázatot. – Bizonyítottnak látja, hogy ki az elkövető, le
akarja zárni a pert.
Ez egy papír–nagykereskedő, üzletemberek nem szoktak
véres rablást elkövetni, nem kerek a történet. A kezedbe adták a
vádat, Géza? – Zsolt kérdezi.
Igen. A bíró eltökélt, ügyészként nem mentethetem fel a
vádlottat. Alaposabb védelem kellene, különben az ítélettel
együtt lezárják az aktát.
Fasza lenne, te az ügyész, én a védő, gyakornokként voltunk
így együtt. Nem másik védő kell, hanem alibi.
A vádlott hallgat arról, miért járt ott, ezért elegendő a bírónak
a meglévő bizonyíték.
 Ha ő nem mondja el, nekünk kell megkeresni. Belefeszülünk,
ha az ítélet után kell újra nyomoztatnunk. Attila, keressetek egy
szobát a közelben, amit magányos nő bérelt!
Gondolod, Zso, hogy a szeretőjével volt?
Olyan titka van, amiért bármit bevállal, hogy ne derüljön ki
az igazság.

Zsolt nem szól többet a villáról, két hét múlva beveszik a

hirdetőtáblát. Viki elmegy az ingatlanirodába, biztosan tudnia
kell, igaz-e a sejtése.
Vadnai Viktória vagyok, ügyvéd. Az Árok utca 44.-ben volt
egy házuk, már nem hirdetik. Az ügyfelemnek nem volt ideje
megnézni, intézzük a hazatelepülését Kanadából. Szerette volna
megvenni, csalódott, hogy nem látta belülről.
Valóban nem aktuális. Sajnálom, csupán napokon múlott.
Segítsen nekem! – Leteszi a harmincezret az ingatlanos
asztalára.
Ki vette meg? Megkeresem, talán megegyezünk az új tulajjal.
A kollégája volt, egy ügyvéd. Igen, itt van, Pápai Zsolt.
Megadjam az elérhetőségét? – Az összeg megteszi a hatását.
Nem, köszönöm, az ügyvédi nyilvántartásban megtalálom.

Bőröndöket vesz, nincs türelme átutazni a várost a lakásáig,

hogy becsomagolhasson, Zsolt dolgozik. Viki bepakolja a ruháit,
az illatszereit. Körülnéz utoljára a férfi lakásában, búcsúzik,
levegőt venni is nehéz, amikor elmegy. Az irodánál Zsolt kocsija
nincs a parkolóban, jobb is, nem akar vele találkozni.
Zsolt nincs itt. – Tünde meglepődik, amikor becsenget.
Tudom, odaadná neki? – Tünde érzi, hogy kulcs van a
borítékban.
Beül a tűzpiros Mazdájába, csajos autóban van, nem Zsolt
férfias Lexusában. Kimegy az autópályára, 140-150-nél jobban
nem lassít, Kecskemétig nem veszi le a lábát a gázról. Üvölt a
zene, Wawától a Sombritát adja a zenecsatorna. Pörgős
számokra, lendültre vágyik, amelyek kiragadják a valós
világból. Kecskeméten vacsorázik egyedül, szabadon,
függetlenül.
Hat után kezdődnek Zsolt hívásai, aznap és másnap is ezer
vagy kétezer, nem számolja. Olvasás nélkül törli az SMS-eket és
az e-maileket. Zsolt két nap múlva, pénteken belátja, így nem éri
el Vikit.
Viki táncra, a mozgás szabadságára vágyik. A negyedik
partnere érzi a ritmust, nem vezeti olyan biztos kézzel, mint
Zsolt, de a forgásokban megtartja, és nem tartoznak egymáshoz.
Senkihez nem tartozik. A férfi kertészmérnök, rajong a
szakmájáért, szavai Vikit megnyugtató melegházakba repítik. A
lány elvész a begóniák, a tulipánok világában, megismeri a kerti
tavak építésének titkát. A kertészmérnöknek tetszik a lány
szépsége, önfeledtsége, Vikinek is bejönne a pasi, ha kapcsolatra
vágyna. Hajnal három körül mobilszámot ad a férfinak. Sajnálja
az ismeretlent, akit holnap felhív, fogalma sincs, kié a hasból
adott telefonszám.
Kilenc óra körül a csengő elszántan nem hallgat el. Viki
álmos, délig aludna, kinéz az ablakon, Zsolt kocsija a
parkolóban áll. Nem engedi be a férfit, aki tíz-tizenöt perc után
feladja, a Lexus kihajt a parkolóból, Viki az ablakból néz utána.
Hátát a falnak támasztva lerogy, a parkettán ülve kitör belőle a
zokogás.
Hétfőn tizenegy körül elmennek az első ügyfelek, egy órája
van a következő egyeztetésig, amikor Zsolt megérkezik.
Hova ülhetek? – A férfi vontatottan bezárja az ajtót.
Ahova akarsz. – Viki legszívesebben dobolna az ujjaival az
asztalon.
Mi a baj, Viki? – Felül a tárgyalóasztal sarkára, legközelebb
Vikihez
Semmi. – Bosszantó női „semmi".
A semmiért csomagoltál össze?! A semmiért nem érlek el
napok óta?! – Még nyugodt, de hamarosan robban, látszik a
testtartásai!.
Megvetted a házat.
Nem vettem meg, kibéreltem. Mindegy, nélküled nem
költözöm.
A költözésről van szó.
Kicsim, az a gond, hogy kettőnkre gondoltam?
Nyomulsz, Zsolt!
Mi van? Úgy érted, nem nyomultam szilveszterkor, amikor
végigdugtuk az éjszakát azokban a szokatlan pózokban? Úgy
érted, nem nyomultam a szemesi hétvégéken? – Bekövetkezik a
várható robbanás. – Most, amikor kettőnk jövőjével törődök,
most nyomulok?! – A zárt ajtón keresztül minden szava
kihallatszik Edithez.
Zsolt, én mondtam, hogy nem megyek vissza a házba –
nyugodtan válaszol, Zsolt dühe kioltja a saját feszültségét.
Azt mondtad, nem jössz megnézni délelőtti fényben!
Azt mondtam, hogy nem megyek vissza.
Két hétig vártam, nem szóltál róla semmit, kibéreltem.
Bérled?
Fél évre, és utána elővételi jogom marad. – Zsolt szerződése
azt jelenti, hogy a bérleti időn kívül nem vállalt kötelezettséget,
másik vevő azonban nem viheti el tudta nélkül a házat. – A
lakásba visszajössz?
Már nem.
Bocs, hogy kettőnkre gondoltam! Köszönök mindent, amit
kaptam! – Viharként száguld ki az irodából, a keret megremeg,
amikor becsapja maga után az ajtót.

Viki újra ismerkedik a lakásával. Hónapok óta nem aludt itt,

azóta átélt valahol egy másik világban egy másik életet.
Hiányzik Zsolt, de szabad akar maradni.
Mi a baj, Viki? – Nóri keresi fel. – Zsoltnak azt mondtam,
hogy őrzöd a függetlenségedet. Igazam volt?
Azt hiszem, igen.
Ha nem lenne a ház, akkor is elhagytad volna?
Ő akarta azt a villát.
Mitől félsz, Viki? Nem cipelhet anyakönyvvezetőhöz.
Bármikor hazajöhetsz, ahogy most is. Ha saját kertet, zöld
pázsitot szeretne, legyen meg neki! Ez Zsolt dolga.
Azt mondta, nélkülem nem költözik.
Te döntöd el, mennyire kötöd le magad, mikor jössz el a
lakásából vagy a házából!
Nem tudom, mit vár tőlem a jövőben.
Légy önző, kizárólag magaddal törődj! Addig légy Zsolttal,
amíg szükséged van rá! Mindegy, hol él, biztonságban vagy.
Leléptél, amint veszélybe került az önállóságod.
 Kár azért a nyomorult házért. – A függetlenség védelme
legyőzi Zsolt hiányát.
A jövőben férjhez megy, a jövőben lesznek gyerekei, családja.
Zsolttal élve számtalan jel érzékeltette, hogy a férfi nem csak az
ágyban irányítja a kapcsolatát. Vikinek más tervei vannak, mint
amiben felnőtt. Az édesapja bíróként családfenntartó volt, hálás
az anyja tűzhelyet őrző, gyermekeket nevelő határtalan idejéért,
figyelméért. Viki mégsem ezt akarja folytatni. Saját ügyvédi
karrierje akkor fejlődhet, ha kiegyensúlyozott időbeosztásban
élnek a párjával.

Lazul a munkatempója, hamarabb befejezi az egyeztetéseket,

az aktákat hazahozza. Most is evés közben olvas. Nem érti Vikit,
belebotlott abba a házba, meglátta, ott akar később élni. Elviszik
előle, ha most nem köti le. Nóri azt mondta, Viki az önállóságát
félti, talán igaza van. A lány célzást sem tett házasságról,
gyerekről, nem tervezett a jövőre. Egyik napról a másikra élt
mellette. Remélte, nem veszíti el, gondolni sem akart rá, mi lesz,
ha elmegy. Napról napra csiszolódtak össze, és most nincs itt.
Ilyen az, amikor elmegy. Pocsék. Zsolt a munkába menekül.
Bejöhetek?
Persze! – Zsolt ámulatában elállja Viki útját.
Nem leszek a feleséged! A házban sem. – Nórinak igaza van,
nem kell férjhez mennem.
Azt is tudom. – A nő íze elűzi a bánatot, amit a hiánya
okozott. Ma éjjel nem pihenhet, folytatnia kell a munkát, miután
szeretkeznek, és Viki elalszik. – Limót kérsz vagy gyümölcsteát?
– Azonnal megdugná, de muszáj az elrohanásról beszélgetni.
Limót. – A citrusos, citromból, narancsból és lime-ból álló,
időnként egyéb gyümölccsel megbolondított limonádét Viki
Zsoltnál kedvelte meg és tanulta meg elkészíteni. A lány
gondoskodott az üdítőről, amióta ideköltözött, folyamatosan
figyelt rá, hogy legyen behűtve.
Bár nem voltál itt, azért van a hűtőben. – Önt Vikinek, leül a
kanapéra. – Csinálsz gyümölcsteát? – Zsolt másik frissítője. A
kéréssel visszazökkennek közös életükbe. Viki vizet forral, az
aszalt gyümölcsökre önti, tányérral fedi be a csészét, így adja a
férfinak. Leül Zsolt mellé a limós pohárral a kezében. – Nem így
kellene, Viki! Ha nem tetszik valami, kérdezned kellene, és nem
elszaladnod! Akkor nem az irodádban derült volna ki a
félreértés. Sértettségbe sodortad magad.
Fél évre bérled?
Csupán ennyi. Megtetszett a ház, az elővétel biztosíték, hogy
nem adhatják másnak, ha nem akarom. Addig alaposabban
megismerjük egymást, dönthetünk újabb fél év vagy bármi más
mellett.
Nélkülem vetted ki!
Megmutattam előtte. Meglepetésnek szántam, nem lerohanni
akartalak.
Hiányzol. – Bújik Zsolthoz, csókolná.
Mitől félsz? Tőlem vagy attól, hogy a szenvedélyünk legyőzi
a függetlenségedet?
Kellesz, Zso! – Lovaglóülésben a férfi combjára telepedik.
Viki, Kicsim! – A nő feléleszti lefojtott vágyait. Gombok
repülnek, amikor széttépi a blúzt. Vikin nincs melltartó! A
dzsogging sebes mozdulattal kerül le, Vikin marad a szoknya.
Élveznek, amint összeérnek. – Hova a francba mentél,
Vadócom? – Viki a vállára borulva liheg. – Hajolj hátra! – Nem
telhet be a női test ívével, végigcsókolja a hasát. – Maradj! – A
kanapéra fekteti, leveszi Viki maradék ruháit.
Emlékezetessé teszi a kibékülésüket, a nőt újra hevíti, öleli,
csókolja, keze a csiklóját izzítja.
Nehh!
Dehogynem, nyugi! – Viki felhúzott combját két karjával
tartja szét és nyomja a kanapéhoz, száját, nyelvét használja az
ujjai helyett.
Ne csináld! – Annyira izgató, hogy szinte fáj. Kívánja a férfit,
a teste mégis elszökne a túlcsordult kéjtől. Képtelen feküdni,
siklik, mint egy kígyó.
Maradj nyugton! – A csúcsra járatott hév alatt erősen kell
markolnia Vikit, a női test kiszakítatja magát a keze közül.
Később nem a combját fogja, két karjával a tajtékzó női csípőt
szorítja le, így tartja a szájánál. Viki kitépi magát, hasra fordul, a
kanapé karfájára dől a mellkasa, amikor Zsolt elkapja. – Nyisd
szét! – Hátulról nyalja-falja a lába közt, nem csak a csiklót,
mindenhol, ahol éri. Viki sikításai elhalkulnak, belefárad a kéjtől
korbácsolt menekülésnek tűnő kapkodásba, mozdulatlanul
megpihen a karfán, karja erőtlenül lóg. – Na végre! Van benned
szufla, amikor tüzelsz! – Zsolt békésen kényezteti. – Szeretlek,
Vadóc! Ne hagyj el így többet! – Oldalt fordítja a nőt, magához
húzza a combját, Viki ölének forrósága új erővel tölti fel,
behatol. Viki Zsolthoz gömbölyödik, a férfi ennél szorosabban
nem ölelheti, a kucorgó nő a mámor mellett védelmet is keres és
kap a kedvesétől. – Kicsikém! – Zsolt hangja elhalóvá válik,
amikor a női csípő önkéntelen, ütemes mozgását érzi. Nem kell
mozdulnia, Viki leállíthatatlan ritmusa repteti el. – Mit kérsz,
mit tegyek? Hányszor basszalak meg naponta, hogy velem
maradj?
Úgy hevernek, ahogy élveztek, oldalt fekve, valamikor egy
felfoghatatlan pillanatban Viki hátat fordított. Percek múlva a
lány fészkelődik, a férfi a surranó hangokból behunyt szemmel
is látja a mozdulatokat. Viki feléje fordul, így szokott pihenni,
elaludni. Megnyugtató az egyhangúság.
Négy gyerek. – Viki Zsolt hangját hallja.
Kettő.
Három.
Masnival átkötött dobozokat nyújt Vikinek, amikor a
nappaliból bemennek a hálószobába.
Emlékszel az utolsó éjszakainkra? Fehér selyemtop volt rajtad
és francia bugyi. Ezeket aznap vettem, amikor elmentél.
Ahelyett, hogy odaadhattam volna, Tündétől megkaptam a
lakáskulcsomat. – Narancssárga és halványsárga baby-doll
szettet rejtenek a dobozok. – Felváltják az éjszakai
meztelenséget, és vetkőztetés lesz! Vadító levenni – kacsint
Vikire.

Viki reggel Zsolt lakásának kulcsát egy üzenet és egy fehér

blúz kíséretében a férfi párnáján találja. „Vonzó vagy! A
kulcsaidat visszatettem a táskádba, a letépett gombok
szétgurultak. Boldog reggelt! Szeretlek, Zs." – Vikit a
narancssárga baby-dollban hagyta magára, amikor dolgozni
indult. Hajnalban, mielőtt lefeküdt, elment a lány lakásába
pótolni az este szétszakított ruhadarabot.
Viki megenyhül a villa miatt. Nem tudatosul benne, de a
visszatérésével elfogadja a közös élet lehetőségét. Feszült volt,
amikor Zsolt odavitte, az érzéseire, a félelmeire jobban
emlékszik, mint az épületre. Kibékülésük után az első
szombaton újra látná.
Belebotlottal?
Nem kerestem házat, ha erre gondolsz.
A múlt századi villát valószínűleg nyaralónak tervezték. A
kocsifelhajtó az utca felől a hátsó fronthoz vezet. Az utólag
épített kétállásos garázs belesimul a villa tömbjébe. Előtte
parkolnak, nem állnak be, még nincsenek itthon. Az L alakú
épület szárnyainak találkozásánál van a bejárat. A hallból balra
szobák nyílnak, jobbra a kert felé nappalit, a hátsó front
irányában konyhát és étkezőt találnak, az étkezőből kétszárnyú
ajtó vezet a jelentéktelenebb, utca felőli teraszra. A bejárattal
szemben impozáns kerti terasz tárul eléjük.
Viki ismerkedik a hellyel. Idegen volt, amikor itt járt, most
felfedezőként nézelődik. Zsolt ad időt megszokni a gondolatot,
hogy együtt fognak élni.
Amikor azt mondtad, két élettér van benne, mire gondoltál? –
Az emeleti galéria, ahol állnak, végigfut az előcsarnok felett.
A lurkóknak nem kell hallaniuk, amikor nyögsz a kéjtől. –
Zsolt egy ajtófélfának dőlve vár, Viki körbejár az üres
szobákban is.
Szeparálnád a gyerekeket? – Meglepi a válasz.
Pusztán éjszakára. Nem veszítem el a nőmet, amikor
gyerekem lesz. – A felső szinten erőteljesebb a belső tér
kettéválása. Balra, a dolgozószobáknak elképzelhető helyiségek
felett lesz a szülői háló, a jobbra futó galériarészről nyílnak majd
a gyerekszobák. A kertre néző erkélyről pásztázták első
látogatásukkor is a panorámát. Viki innen szemlélődik.
Lesz dolgod a medencével. – Bokáig érő lehullott falevél lepi
el.
Évek óta lakatlan, az örökösök vitáznak az árról. Az eladás
távoli opció.
Miért mentél bele?
A bérlésbe? Első látásra eldöntöttem. A ház időtlen,
épülhetett egy hónapja vagy kétszáz éve. Olyan mintha
vigyázna ránk, kiszakít a metropoliszból, amikor ide érkezel
haza. Ilyen villában fogok élni vagy egy modern, mediterrán
jellegű házban.
Telve van fénnyel. – Viki a villa közepén szívja magába a
harmóniát. Bölcsességet sugároz az öreg falak békéje. Fejlődik
egy kósza gondolat, csókot kér Zsolttól.
Mit szeretnél?
Átjárja a délelőtti napsütés – sokatmondóan körülpillant.
Itt? Kong a ház, Kicsim.
Az IKEA-nál parkolnak le először, majd két bútorbolt
következik; kora délután fejezik be a vásárlást. Nem szereznek
be végleges berendezési tárgyakat, praktikus mobil bútorokat
válogatnak össze. Alumíniumvázas szövetborítású ruhatároló
szekrény a gardróbjuk, az étkezőjük kempingasztalból és két
székből áll. A dupla matracot a hallban, a fal mellé fektetik. A
konyhában az előző tulajdonos meghagyta a beépített tölgyfa
garnitúrát, kettőjüknek elegendő tányér, étkészlet és mikró
kerül a polcokra. Zsolt két állótükröt vesz még, az egyiket a
fürdőszobában, a másikat az előtérben helyezi el. Villany–,
vízszolgáltatás feltétel volt a bérleti szerződésnél.
Kitűnő táborhely lett. – Elégedettek. Fél nap alatt birtokba
vették az elhagyatott villát. – Behozom a kocsiból a törülközőket
és a pipereholmikat. – Egy dobozba készítették össze a lakatlan
fürdőszobába szánt tisztálkodási kellékeket. Nanee! Zsolt fekete
csípőnadrágban lép ki a fürdőszobából, a keskeny bőrcsíkokból
álló ostort leteszi a matracra. Felavatja a közös otthont. A szó
nélkül átadott ajándék tartalmát a barackszínű csomagoláson
fehér, madártollszerű cirógató sugallja. Zsolt rezzenéstelenül áll
a falnál, addig vár csendben, amíg a lány kibontja. Lekerül a
díszpapír. Viki elsápad. Fantáziát beindító, fekete-narancs
csipkés együttest talál. A melltartó csipkéje többet mutat,
mintha a nő meztelen lenne. Hasán a melldísztől a tangáig
narancsszínű szalagrafinéria vezeti a férfiszemet. A mellrészen,
a bugyin, a harisnyatartó szárain négy selyemmasni kínálja fel a
nőt, aki viseli.
Nem! – Elhal a hangja.
Dehogynem! – lép Zsolt a lányhoz. Belemarkol a tarkójába,
félredönti a fejét, a nyakát. Végigcsókolja a homlokától a válláig,
Viki megadja magát. – Vedd fel a fürdőben, ott van a tükör! –
utasítja a férfi. Viki harminc évig öltözik, a tükör előtt
megigazítja a harisnyatartót, a mellcsipkét, a masnikat. Remegnie
kellene a kezemnek. Nem elég, hogy nem takar, vonzza a pasit, mint
méz a darazsat. Máris érzi magán Zsolt tenyerét. Felfoghatatlan,
hogyan fog eljutni a fürdőszoba ajtajától a matracig. Biztos
megnyílik a föld. Zsolt kihívó, mozdulatlan szobormerevséggel
várja. Csak várj. Nem segítene odaérni. Reggel négy lépéssel
megtettem a távolságot, most egy mérföldre van.
A kert felől és a hátsó bejáraton is besüt a nap. Zsolt
átkulcsolja a nő derekát.
Gyönyörű vagy! – Letolja a melltartót, csókol. Viki dermedten
áll, még nem dolgozta fel, hogy mit kellett magára vennie. —
Lazíts már, gyönyörű vagy! – Zsolt a matrachoz kíséri,
gyengédséggel próbálja oldani a zavarát. – Viki, nézz rám! Nézz
a szemembe! – A nő bízik a bársonykék szempárban. Hamvas
ujjak cirógatják a bőrét, hamvas tenyér csúszik végig a
harisnyáján. – Hívogató vagy, Vadóc! – Hat a férfi kíméletes,
töretlen hódítása. Viki a kéj erejével húzza magához a száját.
Zsolt oldalra fordítja, a lány háta mögül játszik a bimbókkal. –
Nézd magad! – Mi van? Szemben van az állótükör. Magát látja,
a mellét látja, a férfi ujjait látja, a férfi ujjait érzi a bimbóin.
Zsolttól ömlesztve kapja az izgalmakat. Viki szája kiszárad,
Zsolt mértéktelenül harapdálja, csókolja a vággyal szemben
tehetetlen női testet. – Tedd hátra a kezedet! – Nem! Nem bír
megszólalni, nem bír ellenállni. Eleget tesz a férfi utasításának, a
széles, stabil selyempánt szorosan rögzül csuklóján. Feszül a
válla, amikor a két szalagot Zsolt bilincsként egymáshoz kötözi.
Menj a fenébe, Zsolt! – Csaknem dühös, és roppant tehetetlen.
Zsolt az ajkát simítja körbe.
Játssz a nyelveddel! – Viki nyalja a kezét, a tehetetlenséget
felváltja a mámor, Zsolt hátranyúl a bilincshez. – Kényelmesebb
lesz! – Csillapító a hangja, lazít a kötésen, a lány a vállánál érzi a
kényelmetlen görcs szűnését, a csuklóit kissé eltávolíthatja
egymástól. – Viki, hova nézel?! – A felszólításra Viki a tükörbe
tekint, szemléli magát és a férfi kezét. El kellene ájulni a
hormontengerben! Cipeli magában a vágyat, Zsolt adhatja meg a
megkönnyebbülést. A feszülő fallosz kitölti a nő lekötözött
tenyerét. Basszus, még mindig nem bennem! Uralkodnia kell
magán, ha azzal az erővel szorítana, amennyire hiányzik, az
fájna Zsoltnak. A férfi kibújik a nő tenyeréből, hátulról hatol be,
a tanga keskeny szára szabad bejárást enged. Nincs ideje mélyre
jutni, Viki öle szilajjá válik, amint hozzáér, Zsolt tövig siklik,
Viki izmai magukba zárják. Lenyűgöző a női erő és ritmus
szenvedélye. – Égetsz belül! – Zsolt rögvest elélvez.
Leveszi a fekete selyem-bőr bilincset, amit Viki kényelméért
vásárolt a fém helyett. A lány keze szabad, erőtlen
megmozdítani, karja bénultan hullik háta mögött a matracra.
Nem mozdul, nyugodt, békés, fáradt. Zsolt betakarja.

A hétvégét a villában töltik. Zsolt a hét közbeni megfeszített

munka után sokáig alszik, tíz előtt ébred. A lány nincs mellette.
Hol a fenében van az üres házban? A kert felőli teraszon a kora
tavaszi napsütésbe feledkezik. Ilyen nincs!... Napozóágyon
fekszik, tegnap nem vettek hasonlót sem. Honnan szerezte be
reggel? Mellette Zsoltnak is van hely. A dupla tikfa napozóágy
fejrészét párna borítja, Viki megemelte a nézelődéshez.
Ez honnan van? – Leheveredik a lány mellé.
Boltból – kacag a lány. Zsolt tudta nélkül rendelte meg előző
napi vásárlásuk alatt. A futár hét órára hozta, hogy a meglepetés
maradéktalan legyen.
Szombat éjjel?
Nyomozd ki, a te szakmád. – Nem csillapodik a vidámsága.
Titkolsz még valamit? – Zsoltot átjárja a békesség. Átkulcsolja
Viki tenyerét, így köszöntik az első reggelt a villában.
Hiányzik a kávé, Nescafé került tegnap a szatyorba. Zsolt a
mikróban forralna hozzá vizet, álmosan indul a konyha felé.
Vikiii! – Visszajön, megáll a terasz ajtajában – Ez mi a franc? –
A konyha hiánytalanul fel van szerelve, kávéfőző, teafőző,
szendvicssütő, lábasok, fazekak, tálak. A polcok telepakolva egy
olyan hűtőben, amit Zsolt először lát. – Ne mondd, hogy ezt is a
futár hozta!
A hűtőt.
Mikor keltél? – Nyilván Viki reggel vásárolt egy
szupermarketben.
 Korán. – Nem árul el többet.
Kávét kérsz vagy teát?
Kávét. – Az új napozóágyon az új kávéfőzővel főzött kávét
kortyolják az új otthonukban. Viki Zsolthoz simul. – Szeretkezni
akarok veled. – Zsolt mellkasát elönti a forróság. Várta, hogy
Viki kimondja, várt, amíg a lányban a saját falai leomolnak. A
„szeretlek" szinonimája elárasztja gyengédséggel. Matracon,
üres villában szeretkezik, először Vikivel úgy, hogy a kedvese
kimondta.

Magányos nőt nem találunk a közeli hotelszobákban, viszont

magányos férfit igen. – Attila hétfőn reggel hívja az ügyvédet.
Van mit titkolnia, ha meleg a pasi. Ötvennégy éves, a
nagyobbik lányánál már unoka van, a kisebbik egyetemre jár.
Szétesik az élete, ha kiderül.
Jobb a börtön?
Reménykedik, hogy felmentik. Nem tudja, amit mi, a bíró
tántoríthatatlan. Én sem terítenék, hogy meleg vagyok.
Mikor lesz a tárgyalás?
Három hét múlva. Álljatok rá a gyanúsítottra és a párjára! Két
hét múlva kell az eredmény, akkor megakadályozzuk Gézával a
visegrádi nyomozás lezárását.

A tábori körülmények nem tarthatók, Zsolt a villában

szeretne lakni. Beszél az építész barátjával, akkor tudja meg,
hogy szorítja őket az idő. Este el kell mondania Vikinek.
Van egy apró gond a házzal! Nem szeretném, ha
nyomulásnak tűnne, nem akarok újabb vitát miatta.
Mi a gond?
Minimális felújításra, tisztasági festésre szükség van.
Hamarosan feltölthetem a medencét is. Azonban az építész
barátom, akire rábízom, és senki másra, két hónap múlva
Brüsszelbe repül, fél évig ott lesz munkája. Ma tudtam meg.
Csak rá bízom a házat, másra nem. Egész héten élvezni
szeretném, most csupán hétvégén lehetünk ott.
Zűrös lesz.
Nem lesz, kettőnknek tesszük kényelmessé. Gábor
dinamikusan mozgatja az embereit, kapcsolatait. Apró baráti
szívességet tesz, eljön hétvégén.
Szombaton találkoznak Gáborral. Világosbarna haját elöl nem
vágatja rövidre, érvényesül természetes hulláma, ártatlannak
tűnő, csibészes keretbe foglalja az arcát. Viki arra gondol,
Gábort nem tudja elképzelni abban a fekete csípőnadrágban.
Örülök, hogy látlak, Viki! – köszönti a férfi. Zsolttal az első
mondatoknál megértik egymást, mintha tegnap söröztek volna
utoljára. Körbejárják a szobákat, a teraszon leülnek egyeztetni. –
Berendeztetek egy klassz kempinget! Ha jól értem, Zso, fél évre
kell kényelmessé tenni, a komplett felújítást a jövőbe tolod. Mit
szeretnél pontosan? – Gábor a kávé és a limonádé közül Zsolt
citrusos üdítője mellett dönt, amikor Viki kínálja. – Pompás! –
Az első kortyok után Vikinek köszöni meg, de Zsoltra néz.
Tekintetében az elismerés nem az italnak szól.
Fél évre bérlem, a többi kialakul. Mikor indulsz Brüsszelbe?
Doki után. Hazajön, egyetlen hétvégén közösen
kapcsolódunk ki, aztán repülök. Mit építhetsz át, mi van a
szerződésben?
Négy örökös van, nyilvánvaló, hogy felújítani nem fogják.
Értéknövelő beruházáshoz nincs szükség a hozzájárulásukra.
Fent meglesz a hálótok, csendes, napfényes zug,
fürdőszobának is van hely. Alatta lesz a két dolgozószoba, ha
nem tévedek, zuhannyal, mert éjjel az akták között a hideg víz
fog ébren tartani. Étkező, konyha, most ennyi, a többi, amikor
visszajöttem. – Viki megérti, hogy miért Gáborra bízza Zsolt az
otthonát, az építész ismeri az ügyvéd elképzelését az eldugott
hálószobáról.
Nincs időm, összeszaladtak az ügyeim, Viki kiválasztja a
színeket.
Az egyeztetés után Gábor rohan tovább, Zsolt kérése miatt át
kell szerveznie zsúfolt napjait. Zsolt a kocsijához kíséri.
Láttad a szuterént, megfelelő kondinak, biliárdszobának. A
végét le kell választani szaunának.
Mióta szaunázol itthon?
Olyan szauna lenne, amilyen Szemesen van.
Gondolom, nem ér rá, amíg visszajövök. Viki tudja?
Viki a szaunát fogja tudni.
Viki mit tud?
 Fél éve találkoztam vele, mindent tud, amit elmondhattam
neki. Volt, hogy elszaladt velem a tempó. Polgári neveltetésű
lány, tüzes, de mégiscsak polgári lány. Nem akarom elveszíteni,
kell még idő, hogy megismerjük egymást.
Gábor javaslatára kedden háromkor érkeznek a villához.
Kiterítik a két nap alatt elkészült terveket, a fürdőszobák rajzain
Vikit újabb meglepetés várja. Zsolt egyetlen kérése nem
hangzott el a részletekről, ennek ellenére a hálószobai fürdőben
kétszemélyes kád és zuhany lesz, a dolgozószobák mellé
zuhanyozó kerül. Viki Zsolt lakásához hasonlóan képzeli a
hálószoba színeit.
A lakásában Zso egy csempét sem nézett meg előtte, nincs
türelme a keresgéléshez. Pasilakás, mindent én választottam,
beköltözött, ennyit tett. A saját ízlésed szerint dönts! Otthonosan
fogja magát érezni a női, meleg színek között. Hiányzik valami a
tervekről, Viki! Neked fog hiányozni!
Minden megvan, amiről beszéltünk.
Erről nem volt szó. Zsoltot hat éve ismerem, nyilvánvaló, mit
akar. Veled most találkoztam, otthon jutott eszembe. – Viki
hiába nézi a rajzokat, nem talál hiányosságot. – Azért nincs a
terven, mert nem tudtam, a hálóban legyen vagy külön szobába.
Mi az? Ne vizsgáztass! – Nevetve kérdez vissza.
Gardrób. A hálóba vagy mellé tegyem? Ott lesz, ahol
szeretned.
Talán külön. – Viki bizonytalan.
Egyetértek. Vannak nők, akik készülődés közben
megmutatják magukat. Zso egyben, készen akarja látni az
összképet. – Gábornak igaza van, öltözködés, sminkelés alatt
Zsolt sose nyitott rá a fürdőszobába. Órákat töltenek együtt,
Gábor szinte a gondolataiban olvas. Zsolt múltjának egy
részéről, a csajozásról tudott, a másikkal most ismerkedik a
Zsolttal évek óta barátságot ápoló férfiak tapintatával. Lalo,
Gábor, de még a kócos udvarló, Géza is udvariasan, mégis
közvetlenséggel fogadta.
Zsolt örömteli távolságtartással szemléli Viki lelkesedését a
színek kiválasztása közben, bízik az ízlésében, és a lány
sajátjának tekinti az otthonukat. A férfi nem pazarolja idejét
nézelődésre, készen kapná a kényelmet. Női feladatnak tartja a
lakberendezést, közben zavartalanul tárgyalhat a saját ügyeiben.

Viki négy éve ismeri az ügyfeleit, Pesten három cukrászdát

vezetnek, az első nyitásához gyakornokként írta a
szerződéseket. Bécsben tervezik az újat, ezért keresik az
ügyvédnőt. Negyven feletti házaspár, a férfi két méter magas,
talán kosarazott vagy vízilabdázott fiatal korában. Látszik a
sportos múlt, testőrtípus, azonban az évek alatt felszedett
néhány kilót. Felesége másfél fejjel alacsonyabb, töltött galamb,
mégis vonzó. Összhangban vannak. Belépnek az irodába,
Vikinek bevillan, hogy ha a nő kerül alulra, megfullad. Csak a
gondolataimban ne olvassanak! Mindenről a szex jut eszembe?
Visszaemlékszik a találkozásaikra. Két lányuk van, hat és
tizenkét évesek, és a rengeteg munkájuk ellenére sugárzik a
családból a kiegyensúlyozottság. Viki biztos benne, hogy
boldogok együtt az ágyban. Szép pár, rubensi alkatú, de szép
pár, megszépíti őket a hálószobatitok. Nem csak a karcsú
nőknek és a dögös pasiknak jut osztályrészérül a tüzes
házasélet. Eddig nem jutott eszébe az intim életük, egyetlen
ügyfele intim életére sem gondolt. Más szemmel látja a világot.
Zsolt-hatás.
Elrontottál, az ügyfeleim szexuális szokásain gondolkodtam.
– Vacsora után tréfálkozva nyújtja Zsoltnak a gyümölcsteát.
Jól teszed.
Ha mást is látok az ügyfelekben, mint a jogi ügyeik?
Nekem létkérdés az érzelem erejét, a leplezett vonzalmat
vagy gyűlöletet felismerni. A tapasztalatom a csajok terén
segített, már levettem a szavak nélküli érzéseket, amikor
gyakornok lettem, így kezdődött. Jöttek a megbízások, áldozat,
vádlott, tanú háromszöge, a vonzásban, taszításban annyi erő
van, amennyi megpecsételheti egy per kimenetelét. A jogba
beszökik a szenvedély, ez Arisztotelész idejében sem lehetett
másként.
Azt tanultuk, hogy a jog szenvedélymentes értelem.
Nem dolgozhatnék tiszta fejjel, ha szeretném vagy gyűlölném
az ügyfelet, de fel kell ismernünk, amit ma megláttál. Már
akartam kérdezni, ragaszkodsz a melltartódhoz az irodában?
Tessék?
 Vonzó vagy. Felejtsd el a melltartót, akkor a férfiak figyelme
megoszlik közted és az ügy között! Gördülékennyé teszi az
egyeztetéseket.
Nincs szükségem ilyen eszközökre.
Hatsz a férfiakra, én tudom a legjobban. Felkészült vagy, és
extra lehetőséggel bírsz. Precíz, decens ügyvédnő helyett precíz,
szexi ügyvédnő leszel. Próbáld ki egyszer a kedvemért!
Ne szórakozz! Hány tanút kérdeztél ki vonzó pasiként?
A tárgyalóteremben szigorúan konzervatív az öltözetem, a
talárt nyakig gombolom, kötelező az öltöny és a nyakkendő. A
bíró ellenségessé válik, ha nem adom meg az elvárt tiszteletet,
kompromittáló, ha a védőbeszéd alatt egy pasit lát ügyvéd
helyett. A családapa kollégáimhoz képest nekem többet árt, ha
hibázom az öltözködésben. Tárgyalás-előkészítés alatt, a
meghallgatások során az erőt sugalló nadrág, két nyitott
inggomb tömérdek információt hozott, nyertem így pereket.
Tekintheted szakmai tanácsnak! Nem kérek érte sokat, pusztán
néhány ezer éjszakát.

Attila a megfigyelés fényképeit, videóit hozza Zsolt lakására.

Visegrádon a sértetthez közeli szobában szállt meg egy
bizonyos Solymos Zalán. Meleg, állandó kapcsolata van.
Márkási Károlynak, a vádlottnak a megfigyelésünk alatt kétszer
volt alkalmi meleg kapcsolata, de ők ketten nem találkoztak
egymással a közelmúltban.
Előtte élvezhették egymás társaságát. Photoshoppoljátok őket
össze! Tudjuk, hogy Zalánt mikor, hol érem el?
Szerdánként a Lolitába járnak a barátjával.

Egy hét múlva Zsolt hazaérkezés után átöltözik a hivatalos

ügyvéd-ing-nadrág viseletből. Átsejlő babakék inget vesz, amely
kirajzolja izmos mellkasát. A szűk szabású, fehér nadrág nem
tetszik Vikinek.
Könnyed prédának tűnsz. – Attila kommentálja, amit lát.
Annak akarok tűnni. Könnyűnek és naívnak.
A nadrágzsebben nem fér el a diktafonod. Ezt tedd fel a
kocsikulcsodra, tíz órát rögzít! – Távirányítónak látszó apró
diktafont ad Zsoltnak. – Hajtsd fel az ingedet! – Egy 200
forintosnyi, fémszínű tárgyat sebtapasszal az alkarjára ragaszt,
bekötözött sérülésnek tűnik. – Remélem, hamar meggyógyulsz.
Ez a mütyür tizenöt óráig bírja. – A biztonság miatt két rejtett
hangfelvevőt használnak.
Viki, ne mosolyogj! Hazajövök, leveszem ezt a göncöt, éjjel
nem alszol! – Vikit rázza a kacagás.
Túl szoros a nadrágod? – Attila Vikivel nevet.
A parkolóban rendben lesz minden? Viki, ne viháncolj!
Zsuzsa már úton van.

Zalánék a Lolita bárban az előételnél járnak.

Elnézést, uram! – A felszolgáló Zalán párjához lép. – Öné a P2
parkoló harmadik sorában a piros Citroén? Segítségre van
szükség a mélygarázsban, egy vendégünk nem tud kiállni a
kocsija miatt. – A férfi lemegy a parkolóba. Ez a tyúk lepedőn
szerezte a jogsiját? Egy fiatal nő a fekete terepjárójával addig
ügyetlenkedett, hogy már csak centiméterekre van a kocsijától,
Félti a fényezést, beszél a nővel, a Citroénnel arrébb állva
igyekszik segíteni. Fél óráig tartják távol az asztalától.
Zalán addig magára marad.
Szia! Egyedül vagy, leülhetek? – A harminc körüli,
napszemüveges férfi azonnal lehuppan.
Szia! – Zalán bátorító mosoly kíséretében üdvözli. Elvitték a
tányérokat, a második fogásra vár, üres az asztal. A kék inges
azt hiheti, nincs barátja. Szinte az ujjai alatt érzi az átsejlő
mellkast, megsimogatná, a szűk fehér nadrág kiemeli az
ágyékát. Elkérné a telefonszámát, amíg kettesben vannak. –
Foglalj helyet! – De a vonzó barna már ül vele szemben.
Gyakran jársz ide? Nem láttalak eddig... – Zsoltnak csábítania
kell, abban tapasztalt.
Hetente, nem találkoztunk még.
Most szakított a kedvesem, túlzottan szerettem. Kirúgott,
mert meglátott minket a felesége. Az a hitvány Karcsi, fulladjon
bele a papírboltjába! – A név és a papírbolt említésére
megcsillan Zalán szemében, amire Zsolt vár: ismeri a vádlottat.
Sajnálom, összetör ilyenkor a bánat.
Kérek egy töményét, te kérsz valamit? – Két dupla whiskyt
rendel jég nélkül, Zalánnak vörösbort, eddig is azt ivott. – Nem
ismered? Itt találkoztam vele.
Kire gondolsz?
Arra a riherongy Márkási Károlyra! Engem kirúgott, otthon
babusgatja a családját.
Karesz itt járt? Azelőtt nem jött ide.
Azt mondta, szeret, és velem marad. – A vonzó, barna hajú
férfi szemében könnyek gyűlnek.
Találkoztam vele egyszer-kétszer. Ezt mondja a srácoknak, de
nem hagyná ott a feleségét. Karesz hazudott neked.
Neked is ezt mondta?
Keveset voltam vele. Az utolsó hotelben valami balhé volt,
kijött a rendőrség is, akkor ijedt meg. Utána nem vette fel a
telefont, hiába hívtam. Megadod a telefonszámod?
Kérj nekem még egy whiskyt! Jövök vissza a mosdóból!
Igazgató úr! Dr Pápai Zsolt ügyvéd keresi, azt mondja, két
éve Visegrádon a Kék Lagúna Hotelben beszélték meg, önt kell
keresnie, ha vízjeles papírra van szüksége. – Márkási Károlynak
kétszázra emelkedik a vérnyomása, amikor szól a titkárnője. Mit
akarnak tőle, zsarolni?
Jó napot, Károly! – Zsolt ráérős léptekkel halad az asztal felé,
táncol Károly idegein.
Miért jött hozzám? – Az igazgató nem bírja a nyomást, feláll.
Ezért. – A dolgozóasztalnál vontatottan kinyitja a táskáját,
vontatottan előveszi a dossziét, vontatottan kiemeli a
fényképeket.
Lehetetlen, nyilvánosan sose találkoztunk! – Árulkodó a
meglepetés.
De találkoztak! – Az ügyvéd megingathatatlan. – Zalán adta a
fotókat. Miatta járt a rabláskor a hotelben?
Igen. – Márkási megsemmisül. Kiderült a titka. – Miért
csinálja?
Kirabolták a barátomat is. A valódi tettest akarom elfogatni.
Nem magának akarok ártani, de megteszem, ha belekényszerít.
Kérjen a védője zárt tárgyalást, és idézze be Zalánt tanúnak,
különben megjelenik a bulvár címlapján!
Felhívhatom az ügyvédemet?
Természetesen, megvárom.
 IX. FEJEZET
DÖGÖS ÉS DECENS ÜGYVÉDNŐ

A fivérek három éve alapították cégüket, szárnyashajókat

üzemeltetnek a Budapest-Pozsony-Bécs útvonalon, és
hajókirándulásokat szerveznek Bécsig vagy azon túl is,
Németországba. Vízi jártasságban tapasztalata, szakmai tudása
az idősebb testvérnek van, de a felesége révén az öcs fektetett be
tőkét. 70-30%-os tulajdoni hányadban egyeztek meg, a
nyereséget ennek megfelelőn osztják szét. Dinamikusan
fejlődnek, a beruházás megtérült, további hajókat vettek. A
szakmai tudást birtokló idősebb férfi kezdeményezte a
szerződés módosítását, a fiatalabb testvér nem akar változtatni.
Viki háromszor ült le velük egyeztetni, ismét időpontot kérnek.
Alkalom arra, hogy Zsolt ötletét kipróbálja. Reggel nem vesz
melltartót, vékony bodyt visel. A sherryszínű, ujjatlan
szaténblúz garbószabású, feszesen betűri a térde felett
tenyérnyivel végződő szoknyájába. A blúz ujjatlansága és a
garbó a melltartó hiányára tereli a férfiak tekintetét.
Jó napot! Örülök, hogy ismét találkozunk! Foglaljanak helyet!
– Viki a tárgyalóasztalhoz hívja őket.
Viki, elragadó ma! – Róbert, az idősebb fivér dicséri, oldottan
érzi magát a nőies társaságban. Korábban nem tett észrevételt a
ruházatára, Zsoltnak igaza lehet. Dani, a fiatalabb, a befektető
szótlanul igyekszik titkolni a zavarát. Láthatóan vonzza az
ügyvédnő öltözete, testvére és Viki tapintatosan nem vesznek
róla tudomást.
Gondolkodtak, beszélgettek róla, mi lenne előnyös
mindkettőjüknek? – Az ügyvédnő nem készített további
számításokat, nem keres új érveket, összefoglalja az előzőket. A
korábbi táblázatokat leteszi a befektető elé. – Dani, az ön pénze
nélkül nem indultak volna el a hajók. Róbert szakszerű munkája
és marketingje hiányozna közös vállalkozásuk jövőjéhez. – Dani
feszélyezettsége nem csökken, magával ragadja Viki csábossága.
Felületesen átolvassa az adatokat, amelyeket ismer, de eddig
nem győzték meg. Belátja, hogy kizárólag a bátyja
szaktudásával fejlődhetnek. Megtörik hónapok óta tartó
makacssága, hozzájárul a szerződés átdolgozásához.
Viki hazafelé örömmel ugrik be Zsolt irodájába, váratlanul
érkezik.
Jó napot, Viki! Látom, ragyogó a hangulata! – Tünde sem
leplezi a meglepetését, visszafogott ügyvédnői viselethez
szokott. Zsolt a soron következő ügyfél aktáját olvassa, reggel
Viki ébredése előtt indult, nem találkoztak.
Gratulálok
Mihez?
Csábitó vagy! Nem telefonáltál, helyette csillogó szemmel
ideszaladtál. Makacs férfi ügyfélhez öltöztél, aláírtátok a
szerződést. Hányadszor futottál neki? Nem először. –
Levegővétel nélkül mondja. Szorítja az idő a következő kliense
érkezéséig, most nem varázsolhatja el a lány. Röviden
megcsókolja, szabadon simul testéhez a melle. Lehetetlen
ellenállni. Másra kell koncentrálnom! Futó csók után el akarta
elengedni Vikit, mégis hozzáragad. – Át ne merj öltözni, amíg
hazaérek! Dolgoznom kell, utána megyek! – Újabb szál
szövődött köztük. Viki elfogadta a javaslatát, bátran viseli
nőiességét az irodában.
Otthon azonnal ágyba vinné a lányt, a vacsora ráér.
Tíz perc múlva várlak a hálóban! Addig lezuhanyozom. A
blúz marat
Csak most értél haza! – Francba, valóban most ért haza! Viki a
másnapi szerződéseit fogalmazza.
Legközelebb a kocsiból telefonálok! – Félig viccel csupán.
Foglalkoztatja a gondolat, hogy készen várja a nője. Egy szál
törülközőben, kócos, vizes hajjal jelenik meg, Viki azonnal a
hatása alá kerül.
Mindig megkaptad a nőket, ha akartad? – Szex után
harmonikus hangulatban pilled Zsolt mellkasán.
Magadra gondolsz? Ránk gondolsz? – Az állánál fogva maga
felé fordítja Viki az arcát. – Én mikor mondtam neked nemet? –
Nem kap választ. – Viki, mikor?
 Nem tudom.
Mert nem emlékszel, talán sosem. Volt, hogy fáradt voltam,
kellett a segítséged, de nem zárkóztam el. Monogám
kapcsolatban egymás kiegyensúlyozottságáért felelünk.
Monogám kapcsolatban? Voltál több nővel?
Ez kérdés volt?
Rám ne számíts!
Láttál már ilyen pornót.
Le is állítottam.
Csak szokatlan.
Taszított.
Az más. Nem lesz másik nő. – Ismét magához emeli az arcát,
csókkal pecsételi az ígéretét.

A visegrádi perben felmentették a vádlottat, Géza áttekinti az

aktuális helyzetet.
Zalánt tanúnak idézték be, igazolta Márkási Karoly alibijét. A
visegrádi rablás továbbra is lezáratlan, együtt vizsgáljuk Peti
bántalmazásával, nálam vannak az akták. Vácon
osztálytalálkozón történt rablás, Nagymaroson húsvétkor
huszonnyolc fős baráti társaság járt ugyanígy, folynak a
nyomozások.
Ezeket miért nem vonjátok össze? Rablássorozatról van szó. –
Zsolt kérdezi.
Nagymaroson nem volt bántalmazás. A váci testi sértés
idejében a visegrádi eset már ügyészi szakban volt, több mint
egy év telt el a feljelentések között.
Esztergomban egy esküvőn volt hasonló rablás. Másik
megyében történt, emiatt nem került látótérbe. Az elkövetés
módja ugyanaz, biztos, hogy csoportban dolgoznak. – Lalo
bővíti a híreket.
Van kapcsolatuk valamelyik klánnal?
Zso, semmi erre utaló adat nincs. Úgy tűnik, kicsi
rablóbanda, nem kötődnek semelyik klánhoz. De a
legfontosabb, hogy a visegrádi ujjnyomokat újra ellenőriztem,
olyan töredéket azonosítottam, amely korábban nem volt a
nyilvántartásban, a nyomozás kezdete után került be. – Géza
ügyészként élt a lehetőségeivel.
 Egy elkövető megvan, de nekünk az egész csapat kell! Attila,
álljatok rá erre a tettesre! Géza, húznod kell az időt, hogy ne
tartóztassák le! – Zsolt egyezteti a feladatokat.
Az ujjnyom csak töredék, azt mondom, hogy bizonytalan.
További megerősítésig szabadon tarthatom a fickót.
Csorvásék viszik a visegrádi ügyet is? – Zsolt elégedetlen.
Nem kerülhetjük ki Csorvást. Utánanézek a másik három
esetnek, ami Nagymaroson, Vácon és Esztergomban történt,
bekérem az ügyészségre a nyomozati anyagokat.
A te kezedbe kerülnek?
Igen, Iván nekem adta az ítélethirdetésig. Tudja, hogy
belevetetted magad, sejti, hogy egyeztetünk, számít a
detektívjeid bizonyítékaira.
Honnan kaphatják a fülest arról, ki gyűjti össze a pénzt?
Zso, általában aki az osztálytalálkozót vagy a csoportos bulit
szervezi, ő szedi össze.
Oké, de honnan kapják infót, hogy ki az?
Halasszuk el a választ! Tetemes elfoglaltság egy rablócsapatot
felgöngyölíteni. – Attila kér türelmet a nyomozóinak.
Senki ne maradjon ki a látóterünkből! A kollégák nem
alhatnak nyugodtan, ha nem csapunk le a tettesek.
Klánok nem bántalmazzák egymás védőit. Íratlan szabály,
amelynek a megszegése háborúhoz vezet.
Névtelen bandácska esett Petinek! – Az ügyvéd bosszúszomja
nem csillapodik. – Nem érdekel, hogy akkor, ott nem tudták, kit
vernek. Meg kell mutatni, hogy egy védő vagy egy ügyész
bántalmazást megtorlás követi!

Zsolt bízik a lány és Gábor ízlésében, lakályos, melegséggel

hívogató fészekbe fognak költözni. Viki utolsó egyeztetésre
találkozik Gáborral.
A falfestékek, a csempék, a színek kiválasztása időigényes,
Zsolt dolgozószobájában a barátokra terelődik a szó.
A kiterjedt ismeretségi köre ellenére maroknyi sráccal tart
barátságot. Olyan, mint a lányokkal, a hódításaiból türelmesen
választott, veled állhatatos. Velünk testvériesen elkötelezett,
bármikor bárhol támaszkodhatunk egymásra. Sopronban vagy
Szegeden a lerobbant kocsimhoz őt hívnám, rögtön letenné, ami
a kezében van, hacsak nem tárgyaláson lenne. Hamarabb
odaérné, mint az autómentő. A feltétlen bizalom és segítség
kölcsönös, annak sem lehet akadálya, hogy elkészüljön az
otthonotok, mielőtt elutazom.
Te is közvetlen vagy a nőkkel, akárcsak Lalo vagy Géza?
Csajozom-e? Igen. – Magától értetődő mosollyal válaszol. –
Zso nem megy olyan férfival szórakozni, aki helyett neki kell
megszólítani, meghódítani a nőt.
Attila is ilyen barát?
Attilát nem ismerek. Erről Zsóval kell beszélned!
Brüsszelben mit csinálsz?
Nem Brüsszelbe, egy másik belga városba megyek, Leuven
melletti kastély felújítására nyertünk uniós pályázatot.
Bezárod itthon az építészirodát?
Majd ingázom, nem lesz szabadidőm a zsúfolt hónapok alatt.
De hozzászoktam a vágtához. Sakkoztam Zso miatt is, melyik
építkezésről nélkülözhetek szakembereket. A költözésetek nem
várhat, amíg visszajövök. – Prioritást kap a ház felújítása, ahol
barátja a kedvesével fog élni.
Milyen kastélyt építesz újjá?
Megmutassam? – Kinyitja a laptopját.
Olyan, mint Drakula vára! – Viki dermesztő képeket lát egy
romhalmazról. – Hogy lesz ebből palota fél év alatt?
A Wehrmacht szétverte, aztán furcsa, de gyereküdülő lett.
Évtizedek óta lakatlan. A szerkezetet renováljuk, a burkolatokat,
gépészétét később alakítják ki majd az új tulaj igényei szerint.
Azzal kezdjük, hogy a gótikus mennyezet lehullott darabjait, az
erkélyek és a lépcső mészkő balusztrádjainak maradványait
kipucoljuk. Utolsó esélyként írták ki a pályázatot. Ilyen potom
pénzért nyugati iroda nem foglalkozik vele. Építészszív
szakadna meg, ha lebontanák, másrészt elsőrangú referenciánk
lesz, miután elkészül.
Rátok zuhan a plafon, veszélyesen romos. – Aggasztó, amit a
lány lát.
Építész vagyok, Viki! Tisztában vagyok vele, mi, hol hullhat
le. Egészben jövök haza. – Gábor a terasz lépcsőién ülve mesél,
lapozza a roskadozó épület fényképeit. Lendületesen mutatja a
felújítás terveit.
 Hetek múlva a munkások levonulnak, Gábor elköszön.
Zsolték hazaérkeznek a frissen festett falak közé, a hálószoba
parkettájából áradó dióillatba. A férfi szombaton a reggeli,
melegedő fényben találja Vikit a napozóágyon.
Hát te? – Melléfekszik.
Napfény, panoráma, madárcsicsergés.
Kávé inkább.
A barátaiddal a szenvedély köt össze?
Mire gondolsz? – Kába ahhoz, hogy a veszélyes kérdésre
válaszoljon.
Gábor szenvedélyesen szereti a szakmáját, és te is.
Igen. Lalo és Géza is, ebben egyformák vagyunk.
Viki felkönyökölve pásztázza a férfit, lassított film
felvételként hajol felé. Élcelődnek, Zsolt vár, amíg a lány nyelve
mélyen a szájába nyal. Viki átfekszik a napozóágy másik feléről,
Zsolt azt akarja a kedvesének mondani, hogy kívánja, hogy
szereti. Viki nem hagy módot rá, megcsókolja a férfit.
Kosd össze a kezemet! Jól hallottad! – kuncog.
Fázni fogsz, ha ezt leveszem? – Zsolt vetkőzteti a topból,
látná és érezné a mellét. Megteszi, amit a lány mond,
selyemsállal összeköti Viki két kezét a háta mögött – Vadóc, mit
csinálsz? – Ha csupán a szájával, a nyelvével fog játszani, őrjítő
lesz. A lány erre készül, terpeszben ül Zsolt hasán, a kezét nem
használhatja. Zsolt átkarolja, szorosan magához húzza a nőt.
Engedj szabadabbra, nincs kezem! – Nyalja Zsolt nyakát,
fogaival óvatosan megszorítja a mellbimbóját. A férfi nem
moccan, pusztán Vikire hagyatkozik.
Francba, Viki! Mit művelsz velem? – Borzongatóan kívánja,
telhetetlen a vággyal. – Viki, nézz ram! Mi a lószart művelsz? –
A pillantása lebeg a kéjtől, a szájához húzza a lányt. – Baszd
meg, csókolj! – Nyelve a nő torka felé nyúl, Viki buján
hullámzik. – Folytasd lent! – A hátrakötözött tenyerek
körbeölelik, a férfiasság betölti a lány kezet. Zsolt fuldoklik a
mámorban. – Ülj rám, Vadóc! Lassan! – A lány a csípőjét
tapintatosan Zsoltra engedi. – Ne mozdulj, Kicsim! – Zsolt
széttárt ujjai a napozóágyon hevernek, a szeme becsukva, a
légzése lassul. A férfi nyújtja a mámort. – Viki, csak én
mozdulok! – Kéjjel teli kérés. – Ne, Viki, maradj! – A lány
testében az izmok önállósítják magukat, rászorulnak a férfira.
Viki lehunyt szemmel elképzeli mozdulatlan csípőjét, így képes
lazulni. – Ennyi volt, Kicsim! – Hangos gyönyörrel, ágyéka
megállíthatatlan lökéseivel befejezi a reggeli bujaságot. Viki
boldogan borul a mellkasára. Zsolt leveszi a selyemsálat,
átkarolja a kedvesét – Baromi sokszor kötöm hátra a csuklódat!
Fel sem vetődik, hogy bemenjenek. Tavaszi napsütésben,
nyugalomban, a kert örökzöld fenyőin csicsergő madarak között
szenderegnek.
Mire gondolsz, amikor szex közben lazítasz? – Erről csak
Zsolttal beszélhet.
Amikor lelassítom az időt? Valamire a közelből, ami
zavartalanná tesz, elvonja a figyelmet magamról és a nőről.
Hallgattam a madarak dalát, volt nyitnikék, két cinege csiripelt,
és elrepült egy rigó is.
Vakítasz, alig van különbség a hangjuk között! – Viki kacag.
Figyelj oda jobban! Tavasszal nyitott ablaknál csajoztam. Te
mire gondolsz?
Mit csinálsz télen, a szobában?
Szóláncot mondok a lány nevének kezdőbetűjével. A
lexikonokban tucatnyi oldalon követik egymást a v betűs
szavak, vadtól a vulkánig. Van barátom, aki a prímszámokat
sorolja.
Honnan tudod, mit tesznek a haverjaid?
Elegendő alkohol után erről is beszélünk. Egyszerűek a
receptek, az átmeneti figyelemelterelés a lényeg. Kérdeztél,
válaszoltam! – Biztatóan néz, Viki nehézkesebben nyílik meg
intim kérdésekben. – Most te jössz!
Magamra. – Zsolt kíváncsi mosollyal várja a folytatást. –
Behunyom a szemem. A pihenő csípőmet látom magam előtt.
Megnyugtat, úgy érzem, képes vagyok megcsinálni.
Vizualizálsz. – A férfi puszival köszöni meg, hogy kedvese
kitárulkozik.
A felújításból kimaradtál, a berendezésből nem fogsz! – Viki
elégedetlenkedik
Kell egy hatalmas ágy a hálóba.
Egy asztal az étkezőbe
Nézz körül, válogass! Ne cipelj el sok boltba! – A
bebútorozást is női feladatnak szánja.
Vikinek kell járnia a várost. A hálószobai ágyra talál rá
először, két méter széles, és két méternél is hosszabb; Zsolt
hancúrozásai helyigényesek. A férfi a nyaralóhoz hasonlóan
falat beterítő tükröt szeretne a fejükhöz. A mahagóni,
kovácsoltvas kombinációból álló ágykeret nem gátolja a
leskelődést.
Megszámoltad, hány helyre köthetem ki a selyemsálat? –
Zsolt derűsen veszi észre az új ágyon azt, ami fel sem merült
Vikiben. Elégedett a lány választásával, Viki nem terheli további
nézelődéssel. A lány szépérzéke és kedvese igényeinek ismerete
minimálisra csökkentik az időt, amit az ügyvédnek az otthonára
szükséges szánnia.
Napsütésben ébrednek és napsütésben szeretkeznek, az
ablakokon bejövő fény megsokszorozódik a tükörben. Viki
kérésére letakarhatóvá teszik; római roló változtatható hossza
bújtatja el vagy mutatja meg őket egymásnak. A hálószoba
megnyugtató levendulaszínű. A falak fehérek maradtak, a
fotelek kárpitjai, a szőnyegek, az ágytakaró, a függöny
halványlila árnyalata meghitt intimitást teremt. A komódon
lévő levendulakoszorúk és csokrok lila illattal itatják át a szobát.
Zsoltot női gondoskodás várja, hívja haza.

Szombat reggel nyolc után indulnak étkezőbútort nézni. Zsolt

értetlen, miért kell korán kelni az asztal és a székek kiválasztása
miatt. Viki ragaszkodik hozzá, azt mondja, az az utolsó darab.
Nem tetszik a bútor. – Képen jobban mutatott –
magyarázkodik Viki, csalódott ő is. Zsoltnak különös, hogy
ezért jöttek, távol áll Viki ízlésétől, amit lát.
A kocsi felé tartanak, a távirányító Vikinél van, a boltban
elkérte, mert a kesztyűtartóban felejtette a képet az asztalról.
Kinyitja az ajtót, és beül a vezetőülésre.
Viki, ne szórakozz! – Zsolt maga vezeti a kocsiját, Vikinek
eddig csupán kétszer adta át a kormányt, mindkétszer borozás
után mentek haza.
Csak hazáig! – csábosán hízeleg.
Nem! Meg sem beszélted velem, csak bepattantál! – Zsolt
dühösen áll a nyitott ajtó mellett.
 Ne morogj! Bármikor szükség lehet rá, hogy vezessem, jobb,
ha tudom, mi hol van a műszerfalon, és rövid az út. – Báját
megtartva, mégis ésszerűen igyekszik meggyőzni a férfit.
De csak hazáig! – megadja magát. Nem az érvek miatt, nem a
báj miatt. Viki szokatlanul tántoríthatatlan, és valóban közel
vannak a házukhoz. – Hova mégy? – Viki letér a megszokott
útról.
Megnézhetünk még egy boltot?
Ne parkolj a kocsival! – Ügyes kézzel vezet a lány, bár nincs
hozzászokva a Mazda után a Lexus méreteihez. Zsolt nem tudja,
hol van a bolt, arra figyel, Viki biztonságosan vezet-e. A Délihez
jutnak, mire feleszmél. – Hol van a bolt?
Azt hiszem, eltévedtem. – A következő csomópontnál is
helytelenül vált sávot.
Meg kellene állni! – Zsolt nyugalmat erőltet magára, amíg
nem veszi át a kormányt. Veszélyes, ha fokozza Viki
zaklatottságát. – Tedd ki az elakadásjelzőt! Átülök! –
Tehetetlennek érzi magát, amiért nem ő vezeti a kocsit.
Itt nem lehet.
Ne szórakozz! – A nulláson vannak. Véletlenül nem lehet
idetévedni.
Fél óráig légy türelemmel! – Viki azon a hangon kér, amivel
Zsolt dühét képes csitítani. Bekapcsolja a rádiót, nem beszél
többet. Fél óra múlva az M6-oson haladnak.
Pécsre megyünk? – Viki nem eltévedt, meglepetést tervez,
amiről nem szólt korábban. Zsolt megérti a ragaszkodást a
vezetéshez, a hibásnak hitt sávváltásokat. Az édesanyja és Viki
is kitalál rendkívüli ötleteket. Hátradől, a tájat szemléli;
rendszeresen jár erre, de a forgalom köti le a figyelmét, amikor
vezet.
Lehet. – Paksnál megállnak tankolni.
Vezessek? Ismerem anyáékhoz az utat. – Benéz a
csomagtartóba, és egy bőröndöt talál, ahogy sejti. Viki készült az
útra, amiből ő semmit nem vett észre.
Nem, én szeretnék vezetni.
Oké, jól áll a nagyobb kocsi. – Bolynál Viki délre fordul. Hova
a fenébe megy? Felesleges megkérdezni, nem árulja el, amíg oda
nem érnek.
Villány környéken a lány egy zárt kapu elől telefonál,
szőlőültetvények között, lakatlannak tűnő környéken
várakoznak. A kerítést és a kaput alkotó deszkák szabálytalanul
hullámzó szélei a természetbe olvadnak, csaknem elbújtatják a
kúriát a lankás környezetben.
Vadnai Viki vagyok, megérkeztünk. – A bejárat kinyílik.
Gondozott kertben hajtanak a XIX. századi udvarházig. A
házigazda megteszi a néhány lépcsőfokot a tornácos teraszról.
Jó napot, Viki! Nekünk öröm, hogy elfogadta a
meghívásunkat. Könnyen idetaláltak?
Valóban festői helyen laknak. Pali aprólékosan elmondta az
utat, akadály nélkül jöttünk. Imre, Pápai Zsolt! – bemutatja a
házigazdának a kedvesét.
- Vados Imre – nyújt kezet a középkorú férfi. Siklós-Villány
vezető borászainak egyike. Ezért titkolódzott Viki. Zsoltnak a
borvidékek többségén van ismerős pincészete, ahova szinte
hazajár. A szülővárosa közelében is keresett, de még nem talált
baráti borászt. Viki hol futott vele össze? Miért hívta meg a lányt?
Megérti a karácsonyi exkluzív ajándékot. – Viki nem tétovázott
egyszer sem vezetés közben. – Nem titkolja a meglepetését,
miközben megismerkedik Vados Imrével.
- Évek óta hívom az ügyvédnőt, nézzen körül nálunk! Úgy
hallottam, ön jártas a világunkban.
Imre félesége kijön a konyhából, amikor belépnek a házba.
Fényes, mázas, élénkzöld cserépkályha melletti lépcsőn mutatja
az utat a szobájuk hoz. A franciaággyal szemben erkély nyílik a
szomszédos domboldalra.
Honnan ismered őket? Mióta ismered Vados Imrét?
Három éve. Gyakornok voltam, amikor találkoztunk. A többi
meglepi.
Nincs a közelben bortermelő ismerősöm, pedig itt nőttem fel.
Ezért is jöttünk. Éhes vagyok, menjünk le! – A teraszon
házikenyér és saját készítésű szalámi mellett paradicsom,
paprika várja őket. A puritánnak tűnő kínálat különlegességét a
szalámi egyedi íze és a kenyér langymelegsége, valamint a
szőlőkordonokkal borított lankák látványa adja.
 A harapnivaló után megnézzük a borgazdaságot és a pincét,
délután kimegyünk a szőlőbe, ha önnek is megfelel, Zsolt. –
Imre részletezi a programjukat.
Köszönöm. – Naná, hogy megjelel! Hálás a lánynak. Ezért volt
a szokatlan, reggeli bútorboltos rohanás, szívmelengető a
meglepetés észrevétlen előkészítése.
Viki! Pali délután érkezik, akkor áttekintjük, hogyan áll a
németek és az olaszok adóssága. – Imre a teendőiket egyezteti.
A németek a tartozás kétharmadát elismerték, beadtam uniós
fizetési meghagyásra, ezt telefonon megbeszéltük. A többiről
kell dönteniük Palival, hoztam a perköltség kalkulációját.
A borgazdaságba Imre terepjárójával indulnak, a házigazda
kitüntetett figyelemmel vezeti őket az üzemben. Vikit nem
érdekli a borkészítés, Zsolt kedvéért fogadta el Imréék sűrűn
ismételt meghívását. A borgazdaságot a pincészet felfedezése
követi. Kanyargós folyosókon, beláthatatlan boltíves
labirintusban, hordósorok között lépegetnek.
Viki, nem rajong a borászatért. – Imre felkeltené az
érdeklődését.
Ezek itt tölgyfa hordók, ennyit már tudok. – Igyekszik kedves
lenni, de inkább csak udvarias.
A múlt században ilyenekben szállították is a borokat, nem
csak tárolták. A fa átengedi az oxigént, és illat–, ízanyagok
oldódnak ki az érlelés alatt. – A házigazda bízik az ügyvédnő
jogi tudásában, a bortermelésről az alapoknál kell kezdenie az
ismertetést. A pince végében Imre lopóval merít az egyik
hordóból.
Viki, ez neked is menne! – Zsolt hívja. – Ne kéresd magad!
Valóban, Viki! Segítünk, próbálja ki! – Viki megadja magát,
átveszi a kezébe adott lopót. Imre elmondja, hogyan használja.
A lányt bosszantja, hogy a két markáns férfi nem mond le a
szándékáról, zavarban is van. A bor megjelenik az üvegcső
alján, aztán visszafolyik a hordóba, a harmadik kísérlet után
feladja.
Viki és Zsolt a nekik előkészített palackokkal folytatja a
borkóstolást. Viki belekavarodik az aromatengerbe. Száraz
fehér, testes vörös, gyümölcskertek kavalkádja, ribizlitől és
szedertől az áfonyáig, az édes meggyig.
 A napsütéstől, csapadéktól függően évről évre változnak az
ízek, illatok. Egy nehéz évjárat kihívás számunkra, bő csapadék
vagy kevés napsütés egyaránt árt a szőlőnek. – Imre nemcsak a
borokat, hanem munkájának a buktatóit is bemutatja. Cabernet
sauvignont kóstolnak, szeder, áfonya és szegfűszeg zamata
keveredik benne. Viki azon veszi észre magát, hogy Zsoltot
figyeli. A vékony falú poharat a férfi előbb megdönti, majd
pörgetés után az asztalon lévő lámpa felé tartva átnéz rajta.
Ismerkedik az aromákkal, felhőtlenül élvezi az ízlelést. Zsolt
keze, ami a pohár szárát fogja, éjjel majd a hajába túr, a másik
karja a csípőjét húzza magához, a szája, ami a borokat kóstolja,
szenvedélyesen az ajkára tapad. – Viki, engedje szabadon a
fantáziáját! – Imre kizökkenti az ábrándjaiból. – Nézze a színét!
Sötét, világos, átlátszó, homályos? Körkörösen mozgassa meg,
szippantson mélyet! Mire emlékezteti az illata? Milyen
gyümölcsre? Meggyre, áfonyára, almára, mazsolára? Az íze
aszalt szilva, dió, friss fű?
Friss szénaszaga van vagy füstös hordó? Legfontosabb a
nyugalom! Bármi lehet, fantázia kérdése! – Zsolt tenyere átfogja
ujjait a pohár talpán. – A kóstolás játék, kihívás, pihenés.
Mint a szex. – Csendesen kibújnak a szavak. Zsolt közelsége,
felszabadultsága, a pince hangulata feloldották gátlásait. Zsolt
csodálkozik, Viki elpirul.
Valóban, Viki! – Imre vidám kedélyességgel oldja Viki
zavarát és Zsolt meglepetését.
Keress az ízekhez, színhez, illatokhoz hasonlókat! Olyan,
mint a cseresznye, meggy, szalma, borostyán, napfelkelte, a
szomszéd haza? Kortyolj még, élvezd! – Zsolt segít kedvesének
túltenni magát a feszélyezettségén.
A pincéből a szőlőültetvényre mennek. Imre tanácsára egy
órát ballagnak a tőkék között, befogadják a fürtök hangulatát.
Évekkel az ültetés után szüretelhetünk először. – A borász
igyekszik testközelbe hozni az irdatlan munkát, amit a szőlő
termesztésébe fektettek. – Nézzen végig a kordonokon! Kézi
metszéssel érjük el, hogy szellősek legyenek a tőkék, és
elegendő napsütés érje a fürtöket. A túlterhelés a minőség
rovására menne. Egy év munkáját órák alatt teheti tönkre az
időjárás, egy nyári vihar. Ha a felhőkből nem érkezik
meglepetés, akkor sem mindegy, hogy ma vagy holnapután
szüretelünk, a borász felelőssége a döntés. Napokon múlhat a
cukortartalom, a bor minősége.
Mindent kézzel csinálnak? – Viki ámulva szemléli a
végeláthatatlan kordonokat. Szembesül a töméntelen emberi
munkával, amelynek eredményét bepalackozzák. Kialakul a
tisztelet a kétkezi munkásokkal szemben, akik az időjárás
lutrijának teszik ki erőfeszítéseik eredményét.
A tartozás nem csak a Vados család problémája,
felelősségünk van a dolgozóink felé.

Éhesen, fáradtan, de feltöltődve érkeznek a kúriába. Magda

asszony kései ebéddel, aranysárga tyúkhúslevessel és cigány
pecsenyével várja őket. Pali, a fiuk is megérkezik.
Villamosmérnökként a fővárosban dolgozik, gyermekkorában
beléívódott a borkészítés tudása. Az értékesítésben segít a
szüleinek. Viki vele tart napi kapcsolatot, Imrével csak fajsúlyos
kérdésekben egyeztet. Ebed után a teraszon tárgyalnak a jogi
lehetőségekről, a német és olasz nagykereskedő tartozásának
behajtásáról.
Pali ideadta a levelezésüket; a németek az adósság felét
elismerték, uniós fizetési meghagyásra benyújtottam. Várnunk
kell, amíg átfut a nemzetközi bírósági rendszeren. A lipcseiek
vitatják a fennmaradt hatezer eurót. Németországban ötezer
euróig a helyi bíróság dönt, efelett a tartományi bíróság. A
perilleték, perköltség függ attól, melyik bírósághoz tartozik a
kereset, azaz mekkora a perelt összeg. Az ügyvédi díjazásra két
szászországi társirodától kértem ajánlatot.
Dönthetünk úgy, hogy nem kérjük a teljes összeget, csupán
ötezer eurót?
Dönthetnek, célszerű ezt is átgondolni, mert közel áll a
követelésükhöz, és a tartomány bíróságon megemelkedik a
kiadásuk. Ezért készítettem mindkét esetre számításokat.
Viki, maga nem képviselhet minket?
A külföldi bíróság előtt nem, nem vagyok tagja a kinti
ügyvédi kamarának. Olyan ügyvédre célszerű bízni, akinek a
jogszabályok ismereten túl van tapasztalata a helyi ítélkezési
gyakorlatban. Ha pereskedni fognak, akkor a bíróságon német
kolléga képviseli önöket. De végig egyeztetek vele a
perelőkészítés és a lefolytatás során. A jogalkotás, a
jogszabályok alapjai, a római jogig visszanyúlóan, ugyanazokon
az elveken nyugszanak. Másrészt arra, kell ügyelnem, hogy az
uniós normáknak megfelelően szülessen ítélet.
Mit javasol, Viki?
Nézzék át, mennyit kell ráfordítaniuk! A teljes perköltség
elérheti a követelt összeg húsz százalékát, amit meg kell
előlegezniük. Emellett ha vesztünk, önök állják az alperes
kiadásait. Gondolják át az egyeztetés, a mediálás lehetőségét!
Mind a két társiroda jártas ebben is, 40-60% között szoktunk
megegyezni. Az én munkám benne van az éves díjamban, a
szász kollégákat ebben az esetben a lipcsei nagykereskedő fizeti.
– Zsolt irányítja az ügyfeleit, Viki meggyőzi őket.
Ha jól hallottam, van olasz követelésetek is – Zsolt veti közbe.
Az ügyvédnő szavaira figyel, váratlanul érik a lány karakán
válaszai. Viki az irodában hagyja ezt a stílust, lehangoló
marakodást csempészne az otthonukba.
Ott nincs elismert tartozás, perelni vagy mediálni kell minden
eurócentért. Négy irodával tárgyalok, kettővel fogunk pervitelre
és mediálásra is együttműködési megállapodást kötni.
Hogy nyújtod be a bizonyítékokat?
Iratokat adunk be, zömmel elektronikusan.
Tanúvallomásra sosincs szükség?
Még nem volt, Zsolt. Egyszerű polgári ügyek. – Zsolt
kötözködik? Viki nehezen tűri, ha beleszólnak a munkájába, ő
sem ad tanácsot a párjának.
Mióta foglalkozol nemzetközi ügyekkel? – Nem titkolja a
meglepetését, többet kérdez, mint az ügyfelek. Eddig Viki
csupán részleteket mesélt a külföldi tevékenységéről, Zsolt most
szembesül konkrét esettel.
Gyakornokként kezdtem el az első határon túli társulást.
Honnan vannak a kapcsolatok? Hogy találtál kooperációs
lehetőségeket?
Brüsszelben uniós tolmács a bátyám barátja és egy
gimnáziumi osztálytársam. Bármilyen nyelven találnak egymás
között kollegát. Nagy családként élnek távol a hazájuktól,
barátságok szövődnek. Szívesen adnak tanácsot az anyaország
ügyvédi irodáiról, hogy kik dolgoznak korrekt módon.
A hazai pálya nem jelent előnyt a németeknek és az
olaszoknak?
Sajnos előnyt jelent, jogszabállyal nem vitatkozhatsz, a
végrehajtás a helyi igazságszolgáltatásra marad.
A partnereidnek miért kifizetődő a magyarországi
együttműködés?
A kölcsönösség alapján itthon én képviselem a cégeket, a
partnereimet azok keresik meg, akiknek Magyarországon van
követelésük.
Német, olasz cégeket képviselsz magyarokkal szemben?
Az ügyfelemet képviselem, ahogy te a sajátjaidat. Hetente
állok szemben másik magyar ügyvéddel, nem fizető vállalkozó
képviselőjével. Nincs különbség azon kívül, hogy nem hazai cég
akar hozzájutni az adósságához. Cserébe az én klienseim biztos
jogi hátteret kapnak a fogadó országban, Ausztriában és az
Egyesült Királyságban is megvannak a partnereim.
Viki meglepetések sorát tartogatta a reggeli kocsivezetéstől a
villányi személyes bortúrán keresztül a szakmai munkával
bezáróan. Zsolt büszke, ez a nő csak az övé, csupán az ő ágyába
vágyik. Türelmetlenül várja, hogy magukra zárja szobájuk
ajtaját. A falhoz szorítja, két kezével az arca mellett
támaszkodik, nem ér a testéhez, pusztán a szájuk találkozik.
Vadul kapja el az ajkát, hevesen, vággyal telve csókolnak, a
nyelvük összekuszálódik. Nem tudja, ki bírja tovább, vagy ő
nyomja ágyékát a lány csípőjéhez, vagy Viki kapaszkodik bele a
tarkójába.
Érezd, Kicsim! Csak a tiéd, csak rád várt! – Keményre
duzzadt hímtagjával a fal fogságába ejti Vikit. – Vetkőzz alulról!
Kívánsz?
Rohadtul!
Engem is vetkőztess! – Viki lehúzza a férfi nadrágját. –
Térdre! – Zsolt utasít. Viki egyetlen pillanatra áll ellen. Az
ágaskodó férfiasság és a fal között térdel. – Régen éreztem a
szádat! – Lankadatlan. Viki végignyalja a férfit, aki még az ajtó
mellett támaszkodik – Hátborzongatóan csinálod, Vadóc!
El akarsz így sülni? – A szája Zsoltra tapad.
Nem, csak élvezem. – Hosszú percek telnek el. Megfogja Viki
kezét, a lány meztelen, levetkőzött, amíg előtte térdelt. Hanyatt
fekteti az ágyon. – Vedd le az ingem, lassaaan! – Viki kibontja a
gombokat, vágyik a férfi mellkasára, tenyerét szorosan a
bőréhez nyomva simogatja. Zsolt mozdulatlanul élvezi az
érintést, két karjára támaszkodva Viki felett hasal. A lány lejjebb
siklik az ágyékához.
Mit akarsz, Viki?
Az ízedet. – Dübörög benne a vágy. Zsolt közeledésére
kinyitja az ajkat.
Még nem kapod meg! – Duzzadó ereje körbejár az ajkakon.
Viki a folytatást várja. – Kérem a nyelved! – Zsolt nézi, ahogy
nyaldossa. – Gyönyörű vagy! – Erőteljes mozdulattal hatol a
szájába, amilyen mélyre képes. – Nem bírom tovább! Mi a
lószart csinálsz velem, Vadóc? – Viki a lüktetést érzi és az ondó
ízét, nyelnie kell.
Zsolt hason fekszik mellette, átkarolja a derekát, dolga van a
lánnyal. – Nézz rám, Kicsim! Mélyen akarok benned lenni! –
Basszus, a férfi most élvezett! Ez a keze lesz! – De igen, Viki, lazíts! –
A nő nem mozdul, a férfi óvatosan behatol négy ujjával, a csípő
meg-megrándul.
Feszít! – préseli a szót.
Tudom, élvezd! – Zsolt eltökélt, Viki kéjbe zuhan, csípője
hevesen köröz, le-fel, minden irányba, inkább násztánc, mint
kielégülés. Zsolt ujjai kitöltik, a férfi határozottan, mélyen tartja
magát. – Erős vagy, izmos, biztonságos a gyerekeimnek!
Miért csinálod, Zso? – A mámor csendessé teszi.
Élvezd, Kicsim! Az enyém vagy! – Viki viharos lökésekkel
élvez, levezetéskent a mellkasa megfeszül, ekkor nyugszik meg,
Zsolt keze búcsúzik. Viki békés, kielégített.

Azt sem tudja, hol van, azt sem tudja, mikor van, azt tudja
csak, hogy megrettent valamitől. Az erkély ajtajára esőcseppek
hullanak de több ez esőnél, vihar van. Zsolt melyen alszik
mellette, Viki megnyugodva visszapihen. Félálomban lecsap a
következő villám, az előbb is ettől ijedt meg. Behúzza a
sötétítőfüggönyt, aludna tovább. A jégeső koppanása ébren
tartja. Zsolt erőszakosságra, durvaságra hajazó akciója jut
eszébe. Örömhöz juttatta, de előtte megmutatta, ki az úr az
ágyukban. Ki ez a férfi, akit szeret? A vihar dúl kint, villámok
jönnek egymás után, jégeső kopog, Zsolt pedig bántó volt. Viki
biztonságot, gyengédséget szeretne, az alvó férfihoz húzódik.
Zsolt Viki felé fordul, átkarolja a lány vállát.
Nem alszol, Kicsim? – Ébren van.
Villámlott.
Nem hallottam. – Öleli a kedvesét.
Este csuklóig jártál bennem.
Nem egészen, csak majdnem. Pikáns voltál. – Puszit ad. –
Próbálj aludni!... El tudsz képzelni apának? – Viki nem felel. –
Sosem válaszolsz, ha gyerekről kérdezlek.
Mindent megtervezel? Mit akartál este? Megmutatni, hogy
ezt is megteheted?
Azt nem lehet tervezni, hogy a nő, akire szükségem van, nem
hajlandó férjhez menni. Azt hiszed, te vagy nekem
kiszolgáltatva? Én mit tegyek? Hagyjalak el, bármennyire
szeretlek? Keressek egy nőt, aki gyerekeket fog nekem szülni,
aki a feleségem lesz? A francba, Viki, az önállóságoddal! – Nem
érti, miért lehetetlen Vikivel a jövőjükről beszélni. Őt akarja a
gyerekei anyjának, és meg akar kapni mindent, amire férfiként
vágyik, ugyanakkor bármilyen gyönyört megadna a nőnek.
Ne haragudj!
Gondoltál arra, mit teszel velem? Időnként bennem is
összeroppan vagy robban valami. Előbb-utóbb magadhoz térsz,
Viki! Megvárom, nem adlak másnak. Az a pasi lesz a gyerekeid
apja, aki akkor melletted van. Néha jusson eszedbe, hogy ki
kinek van kiszolgáltatva!
Viki nem képzelte, nem vette észre, hogy próbára teszi Zsolt
türelmét. Önzőnek és rövidlátónak érzi magát. Vihar kívül,
belül, nincsenek szavak. Felveszi a köntösét, semmit nem mond
Zsoltnak, így megy ki a szobából. Szembesült vele, hogy a
szeretett férfi sodródik mellette. Egyedül maradna a
gondolataival, ha lennének gondolatai, pusztán a döbbent
üresség kong a fejében. A konyhában kávét főz magának,
zavarja, hogy idegen helyen teszi, de szüksége van rá.
Jó reggelt, Viki! – Imre könnyed közvetlenséggel köszön. –
Megtalálta a cukrot is?
Igen, köszönöm! – A társaság kizökkenti a bánatos
gondolathiányból. Magda asszony is megérkezik. Viki megissza
a kávéját, Magdával közösen készítik a reggelit. Imre szemléli a
két nő összhangját.
Jó reggelt! – Zsolt Vikit keresi. Látva, hogy elfoglaltságot
talált, megérti, miért nem tért vissza. Leül Imre mellé az
asztalhoz.
Viki hol született? Nem pesti lány. – Imre kérdezi Zsolttól.
De, pesti.
Azt hittem, vidéken nőtt tel. Viki, maradt még a kávéból? –
Udvarias, de markáns. Ügyfélből férfi lett.
Kettőjüknek nem elég, rögtön főzöm. – A nő készségesen
válaszol.
A vidéki nők hozzászoktak a korán keléshez, Vikit sem
zavarja. Mikor lesz az esküvőjük? Gyerekek? –– Zsolttól kérdezi.
A bortúra alatt egyetértés teremtődött a virágzó gazdaságot
vezető férfi és a védői véd között.
Távolabb van, fél év után korai.
Csupán fél év? Magdival úgy gondoltuk, az egyetemen
találkoztak.
Viki megérkezik a kávéval, cukrot, tejport és tejet is hoz a
tálcán. Az idősebb férfinak készíti el először, egy kockacukor,
tejpor kerül bele, Zsoltnak cukor nélkül, kevés tejjel nyújtja,
ahogy a kedvese igényli.
Honnan tudta, mit tegyen bele? – Imre meglepődik, Viki
kérdés nélkül ízesíti a kávét.
Magdától kérdeztem.
Ezért gondoltam, hogy vidéki lány. Szerényebbek, mint a
fővárosiak. Pali feleségének sem természetes, hogy a kávét
felszolgálja a férjének, és elkészítse a reggelit. Érti, Zsolt, mire
gondolok?
Értem. – Az ügyvéd a perek során bejárta az ország szegleteit,
ismeri a tradicionális gazdálkodó családok korai kelését, a
férfiak és nők munkamegosztását.

Ebédelni indulnak Pécsre, a délutánt Zsolt családjával töltik.

Juditnak meglepetést okoznak, a fia eddig nem látogatta meg
váratlanul. A szívkórház óta, ahol Viki jelentette a biztonságot,
reméli, hogy Zsolt ezzel a lánnyal felelős kapcsolatban akar élni.
Egyedül fogadja a gondtalan fiatalokat.
Ne haragudj, anya, Vikinek fáj a feje, lepihen. – A lánynak
nincs baja, látható, ahogy a fia ránéz, Zsolt kettesben akar
maradni a kedvesével. Judit is tudja, Viki is tudja, hagyni kell,
hogy a férfi megkapja, amit akar.
Miért mondtad anyukádnak, hogy fáj a fejem? – Bezáródik
mögöttük Zsolt kamaszkori szobájának ajtaja.
Szerinted? – Erővel, határozottan tartja a nő derekat, míg
másik kezével enyhén szorítja az állát. – Csókolj, Viki! – Zsolt
diktál, nem szeretkezik. A lány a karjával átfogja a nyakát,
csókolja, nem engedi el Zsoltot. – A szádat akarom, mélyen!
Megismételjük a tegnap estét!
Nehm, Zsolt! – Több benne a vágy, mint az ellenállás.
De igen, Viki! – Nem mondhat ellent a nő. Zsolt párnákat tesz
a válla alá, kiemeli a mellkasát, a hátát, a nyaka nem csúszik le
az ágyról, de így is hátrabillen, nincs alátámasztva. Zsolt
megszabadul a nadrágjától. – Nyisd ki a szád! Látni akarom a
tekinteted! – A lány behunyt szemmel megrázza a fejét, a férfi
kézfeje lecsap a combjára, fáj, csíp. Nyomban tárulnak Viki
szemei. – Ne hisztizz! Iszonyúan kívánom mélyen a szádat! – A
tenyerével Viki tarkóját tartja, becsúszik. – Hol a kezed?! – Viki
felemeli a karját, átöleli a combját. Zsoltnak szüksége van az
érintésre, a combján lévő tenyerek biztonságot nyújtanak, tudja,
mikor kellemetlen a kedvesének. Fogva tartott fejét a nő
képtelen mozdítani. Zsolt bőrének íze betölti a száját, az
történik, amit a férfi akar. A bársonykék szempár vágyat és
mámort sugall. A nő zavarodottsága oldódik, most már ketten
akarják a különös együttlétet. Zsolt nem képes tovább tartani
magát, a női ajkat a tarkójánál fogva húzza magához, túl szoros,
túl közel van, Viki szinte fuldoklik, felfoghatatlan, hogy jut
levegőhöz a tüdeje. A férfi ezt már nem érzékeli, a gyönyör
pillanataiban más bolygóra repül. Lefekszik Viki mellé, a lány
nyaka továbbra is hátrabillen a válla és háta alatt lévő párnákról,
Zsolt nem változtat ezen. Viki felfeküdne a párnára, Zsolt nem
engedi. – Így maradsz, Kicsim! – Viki várja, hogy Zsolt erőt
gyűjtsön. Nem végeztek.
Nem látja a saját testét, nem látja a férfit, csak érzi. Zsolt
gyengéden szétnyitja a combját, a szájával, a nyelvével
simogatja, Viki forrósodik. Zsolt négy ujját vigyázva bebújtatja,
a csípő dacolva megfeszül, a férfi a nő tekintetét keresi. – Viki, a
francba, nézz már rám! – Lobog a lány arca. – Lazíts, Kicsim!
Feszítesz, Zsolt!
Tudom, lazíts, élvezd! – Megcsókolja, szakadatlanul
csókolóznak. Zsolt a gyönyör felé tereli, a lány a kielégülés vad
táncába kezd. A végén erőtlenül, nyugodtan megpihen a
lepedőn. – Gyönyör voltál, Kicsim! Légy az enyém, Viki! Nem
mondhatsz nemet, bármit kérek!
Mit akarsz, Zso? – Vikit kimerítette a szex.
Téged, a tested! Bízd rám teljesen!
Napok óta nem kérsz, hanem utasítasz szex közben.
Erről beszélek. Kontrollálhatod az unió összes gazdasági
ügyét, a tested az enyém. Az eszedet hagyd a hálószobán kívül!
Szeretlek, Vadóc! Nem tudnálak bántani, mámort adok.
Megütöttél.
Meglegyintettelek, mert nem azt csináltad, amit kértem.
Amit akartál.
Akartam, akarlak. Bízz bennem, Viki! Gyönyört kaptál.
Megütöttél. – Zsoltnak igaza van, emlékszik, mit érzett a
kezdeti zavar után.
Ezt már megbeszéltük Szeretnéd érezni újra? – Francba, persze,
hogy szeretném! Százszor, ezerszer szeretné, és Zsolt tudja ezt.
Anyukád mit fog szólni? Felrongyoltál, mert fájt a fejem.
Megfőzi a teát, mire kimegyünk, neked is citrusosat készít.
Húsvétig kell még egy ágy ebbe a szobába.
Gyümölcsillat fogadja őket, amikor kilépnek a nappaliba.
Szabolcsék is megérkeztek, Zsoltékra várnak az ebéddel.
Oldottak, tapintatosak, nem kérdés, miért sietett Zsolt a
szobájába a lánnyal. Szabolcs fiai Zsoltra csimpaszkodnak.
Zso, hogyhogy váratlanul jöttél? Eddig hetekre előre
eltervezted a programodat. – Szabolcs érdeklődik.
Kérdezd Vikit, a nőkkel csak a baj van! – Mókázik.
Itt az ideje, hogy megtapasztald! – Szabolcs átveszi az öccse
derültségét.
Úgy kezdődött, hogy reggel lenyúlta a kocsimat.
A kocsidat sosem engedted, hogy más vezesse.
Mondom, hogy lenyúlta.
 Különben nem lett volna meglepetés. Pécs környékén volt
dolgom, ide raboltam el Zsoltot – Viki mosolygósan csatlakozik
a fivérekhez.
Az ügyfelét úgy hívják, hogy Vados Imre.
A borász Vados? – csodálkozik Szabolcs.
A kisasszony besétált Vadosékhoz! Francba, a borokat kint
hagytam a kocsiban! – Egy fehéret és egy vöröset bont a családi
ebédhez borkóstolónak. Édesanyjának és Szabolcséknak egy-egy
palack prémium vörösbort hozott.
Anya mondta, hogy szét voltál esve, amikor megérkeztetek.
Az üvegeket is elfelejtetted.
Vikinek fájt a feje. – Zsolt otthon kikapcsolódik, Viki mellett
lubickol.
Anya azt mondta, te voltál szétesve! – kacsint Szabolcs az
öccsére.
Cserszegi fűszeressel kezdünk, gyümölcsös, fűszeres,
önmagát itatja. – Három-négy ujjnyit önt a poharakba.
Húsvétkor hazajöttök? Ággyal rendben vagytok?
Jövünk, anya, ahogy megbeszéltük. Venni kell még egyet,
kiválasztjuk. A szállításban segítsetek majd!
Még egy ágyat szeretnél? Alattad szétcsúszik – évődik a
sógornője.
Legyen franciaágy! Szabolcs, megméred, hol fér el? Jöhet a
vadas mellé a vörösbor! 2011-es cabernet franc. – Körözve
megmozdítja a poharat. – Sötét bogyós gyümölcsök és illatos
fűszerek aromáját hordozza. Energikus, sokszínű, cseppfolyós
csók, a szerelem legközelebbi rokona.
Egész nap borozol!
Az bizony megeshet, Ági! Egészségünkre! – A szerettei között
szárnyal Zsolt kedve.
Ebéd után a fiúk a gyerekekkel a kertben játszanak, a nők
őket nézve beszélgetnek.
Hogy bírsz Zsóval, Viki? – Ági kérdezi.
Évek óta szeretett volna egy villányi borosgazdával
megismerkedni, friss az élmény.
Eddig féktelen volt, melletted önfeledt lett. – Judit mást lát a
fián.
Kőkomoly a munkájában, de szabadidejében kikapcsolódik,
feltöltődik. Mintha két ember lenne. Ilyennek ismertem meg.
Kellett a munkája és közted döntenie?
A szívkórházba sem tudott jönni. A bíróság, az ügyfelei
nincsenek tekintettel a magánéletére, ehhez alkalmazkodnom
kell.
Elvárja, hogy alkalmazkodj.
Nincs mit elvárnia, természetes.

Viki nincs a kádban, amikor benyit a fürdőszobába. A lány

zuhanyozik, Zsolt kinyitja a zuhanykabin ajtaját.
Azt hittem, beülsz egy kád meleg vízbe a kétszáz kilométeres
út után.
Hazafelé nem én vezettem, nem vagyok fáradt.
Ez igaz. – Belép a lány mellé. Két napja erővel irányít, a Viki
által okozott bizonytalanság időről időre elpattintja türelme
húrjait. Meghittsegre vágyik a kedvesével, a lánnyal, akinek
végleges elkötelezettségére várnia kell. Kezdetben ésszerű
döntés volt a nővel kapcsolatot kezdenie, megvolt benne
minden, amit keresett, ma már szüksége van rá. Lágyan csókol,
gyengéden ölel, szeretkezik a csobogó víz alatt. – Kérni
szeretnék valamit. – Bolyhos törülközőbe bújtatva szárazra törli
Vikit.
Mit szeretnél?
A lakásomban egymást követték a nők a fürdőben, itt csak
téged élvezlek, egymást élvezzük. Nem akarom, hogy idegen
kezek után feküdjünk a fürdőkádba, álljunk a zuhanyba!
Hogy érted?
Ezután nem akarom Terikét a fürdőben látni!
Értem. – Megkérdezhetné Zsolttól, tudja-e, miről beszél, de
nyilvánvalóan tudja. Pápai Zsolt olyan körítéssel osztja rá a
munkát, amelyre nem mondhat nemet. Sőt azért sem tehet
megjegyzést, hogy bebugyolálva kapja a háztartási feladatot.
A hálószobába bejöhet? – Marad az ésszerű kommunikáció.
Természetesen. Beágyazni te ágyazol be, és a szekrényekbe
sem nyúl be. A porszívó nem intim terület, ott nem zavar a
bejárónő.

A nagymarosi, váci és az esztergomi rablás a Petit

bántalmazó banda számlájára írható. Csorvásnál összevonták a
nyomozásokat. Az ujjnyom alapján ő is azonosította a
bandatagot, akiről tudunk. A rossz hír, hogy letartóztatta. –
Géza beszámol Zsoltnak a fejleményekről.
Nem mondod komolyan! Bandát kell lefülelnie, és az
egyetlen tagot, akin keresztül eljut hozzájuk, bezáratja?!
Ezt tette, eredményt követelnek tőle.
Attiláék követték a fickót, lesznek adatok. Kihallgatni nem
tudjuk, de az előzetesben beültetünk valakit a cellájába, akinek
kiöntheti a szívét. Az egész csapatot akarom! Gyorsnak kell
lennünk, Csorvás előtt kell elkapni őket!
Van embered Puskáséktól vagy az ipolysági csapatból, akit
mellé teszünk? Lalo elintézi, ha megmondod, kit zárasunk a
rabló mellé.
Lesz. Valamelyik klánra úgyis szükségem van a bosszúhoz.
Petiért mind megfizet, egyet sem hagyok ki!
 X. FEJEZET
KÖTÉL ÉS GYŰRŰ

Mit kell tudni a Lándzsás irodájáról azon kívül, hogy

húszévesek? – Viki olvassa a meghívó programját. – Három
fedélzet van a sétahajón.
A húsz év önmagáért beszél, Landzsásék a legbefolyásosabb
védő– irodák között vannak. Ők intézték az első közös
fogadásunkon a csinoslány-díjadat. Nem szívesen megyek, a
szűk körű, exkluzív partira nem mondhatunk nemet.
A kéretlen pénzt az óvoda alapítványának adtam, ahonnan
anya nyugdíjba ment. Együtt dolgoztok azóta Lándzsással?
Egyszer eljött tárgyalni, de nem jutottunk előrébb. Péntekre
tartogatja, mit szeretne. Bejáratosak az ország összes bíróságára,
ügyészségére, a kapitányságokra. Tüzetesen megválogatják, kit
hívnak meg egy ilyen eseményre.
Ezért nem mondhatsz nemet. Kit ismerek majd?
Munkál kapcsolatban mindenkit vissza lehet, vissza kell
utasítani, akinek az érdekei nem esnek egybe az enyémmel. A
bulira el kell mennünk. Broszev Iván ott lesz, a főügyész
helyettese, táncoltál vele, engem tanított az egyetemen. Rajta
kívül neked idegenek a meghívottak.
A tavaszi este, a folyó, a Dunakanyar hegyei kiszámíthatatlan
hűvösséget jelentenek, Viki nehezen dönti el, mit vegyen fel. A
Gábor által kialakított gardróbban teljes alakos tükör,
kozmetikai asztal teszi lehetővé, hogy Zsoltot meglepje az
összképpel.
A kabát hiányzik, amikor lejön a lépcsőn. – Nem... Nem...! –
Zsolt meghökkenve nézi, csodálja. Röptében meg kellene dönteni
indulás előtt. – Azt hittem, a hidegben nem kell vigyázni rád.
Nem veheted le a kabátodat!
Kabát nélkül sem fogok fázni.
A pasik sem! – A Viki lábara simuló mogyoróbarna
bőrnadrágot combtól bokáig húzódó tenyérnyi széles csipke
vadítja meg. A fekete elasztikus akrilkardigán hossza éppen
csak fedi a nadrágot, cipzárral záródik, annyira nyitott,
amennyire Viki állítja. Elegánssá a szőrme gallér teszi. Zsolt a
taxiban képtelen a nőtől szabadulni, ragad az ajkához, a
nyelvéhez.
Összekócolod a hajamat! Hogy megyek úgy fel a hajóra?
Nem érdekei! Ha már a házban megcsókollak, tuti nem
indulunk el! Megint vigyázhatok rád! – Lejjebb húzza a cipzárt,
keze beóvakodik a kardigán alá. – Csak top van a pulcsid alatt!
Ne folytasd! Ki kell szállnunk ebből a nyomorult autóból!
Nehéz nem folytatni, ha így suttogsz! Megőrjíted a pasikat! –
Viki elegáns és vonzó ismét.
A hajó a Vigadó térről indul, tíz perccel hat óra előtt
érkeznek. Lándzsás Sándor és felesége pezsgővel fogadja a
vendégeket. Zsolt udvariasan belekóstol.
Egy alföldi megye kriminalisztikai vezetőségével,
főügyésszel, rendőrfőkapitánnyal és az ügyvédi kamara
elnökével vacsoráznak. Zsolt a megyét könnyedén azonosítja,
évekkel ezelőtt kellett odamennie utoljára. Kutat az emlékeiben,
mégsem tudja, ki a főügyész, ki a rendőr. A hideg előételek után
Viki a tejszínes krémlevest kóstolja meg, brokkoliból, borsóból
és sóskából mixelték, pirított sampinyonbetét gazdagítja. Zsolt
évtizednyi diplomáciai tapasztalatára van szükség, hogy
kiderítse, ki kicsoda a társaságban. A báránysült elfogyasztása
alatt már felszabadultan társalog, nem kell az „ismeretlen
ismerős" veszélytől tartania. Helyrehozhatatlan lenne, ha
kiderült volna a bizonytalansága, hogy bár őt ismerik, ennek
ellenére nem emlékszik pontosan a vezetőkre. Esélytelen lenne a
tárgyalásokon és a rendőrségi egyeztetéseken. A klánok
megbízásai miatt nem engedheti meg magának, hogy bármely
megyében eredménytelenné váljon.
Vacsora után a hajó felfedezésére indulnak. A vendégek
között a legfiatalabbak, zömmel Lándzsás Sándor
korosztályával találkoznak. Kettesben szórakozhatnak. Az alsó
szinten a táncolóknak zene szól, az első emeleten terítettek a
vacsorához, itt töltötték eddig az idejüket. A legfelső,
panorámafedélzetről a part fényéit, hegycsúcsait pásztázhatják
végig. A sétafedélzet fokozatosan megtelik, Ivánékkal
találkoznak, az étteremi helyük távol van Zsolték asztalától.
Szentendrét elhagyva Lándzsás Sándor gyakornoka Zsoltot
konzultációra hívja. A férfi elhárítja a kérést, mondván, nem
egyeztették előre. Lándzsás nem várat magára sokáig,
személyesen szólítja meg őket.
Sajnálom, Zsolt! Egy órára el kell szakadniuk egymástól! Ön
javasolta, hogy fűzzük szorosabbra kapcsolatunkat a
rendőrséggel. Bemutatom a főhadnagy urat, aki segítségünkre
lesz.
Vigyázol magadra? Ha bármi gond van, Ivánt megtalálod. –
Nyugtalanul hagyja egyedül Vikit az idegen társaságban.
Diplomatikusabb részt venni a tárgyaláson, utána nemet
mondhat Lándzsás közös munkát célzó kérésére.
Viki magára hagyatottan próbálja kitalálni, melyik község
fényeit látja. Szentendre után Leányfalu, Tahitótfalu utcai
lámpái világítanak. Campariért megy a bárhoz, az ital
kortyolása közben sebesebben telik az idő. Visszafelé keresnie
kell egy szabad helyet a korlátnál, a hajó széléhez közel
egyensúlyoz a pohárral. A francba! Megcsúszik, csak úgy
tarthatná meg az egyensúlyát, ha eldobná az italt. Kiejtené a
kezéből, ha egy férfi nem nyúlna a válla alá.
Vigyázz! Nehogy utánad kelljen ugranom a vízbe!
Kösz! – A Campari is megmenekül. – Nem volt síkos, amikor
a bar felé mentem.
Valami olajos vacak, hajón előfordul. – A férfi lenyúl a
csúszós tócsába. – Szólok egy takarítónak, addig kapaszkodj
meg itt! – Vikit a korláthoz segíti, egy takarítónővel jön vissza. –
Le kellene mosni a cipődet. A férjed merre van? Szólok neki.
Egy órán keresztül nem ér rá, megbeszélése van.
Elkísérlek a mosdóig, el ne csússz ismét! – Viki elfogadja a
segítséget. Megijedt a balesetnél; össze nem törte volna magát,
de búcsút mondhatna a ruhájának. Az olajfoltot lehetetlen
eltüntetni. A segítőkész szőke férfi tisztítószert is kér a
takarítónőtől a cipőhöz. A mosdó ajtajában megvárja Vikit. A
bárban leülteti egy asztalhoz. – Biztonságban megvárhatod a
férjedet. – A Camparit is pótolja, nem zavarja tovább Vikit,
búcsúzik.
Köszönöm a segítséget! A nevedet sem tudom.
 Andrásnak hívnak. – Még Viki mellett áll. A lányt nem lepi
meg, hogy csupán a keresztnevét mondja. Zsolttól tudja, olyan
partikon, ahol rendőrök vesznek részt, gyakori a szűkszavú
bemutatkozás.
Köszönök mindent, András! Bocs, hogy elloptalak a
barátnődtől.
Egyedül vagyok. A kedvesem szülésznő, úgy terveztük, hogy
jön velem, de a kolléganője megbetegedett. A kismamáknak ma
éjjel nagyobb szükségé van rá, mint nekem.
Sajnálom. Senkit nem hagyunk magára, ha van kedved leülni.
– A foglalt férfi nem veszélyes. Zsolt a tolakodóktól félti, nem a
beszélgetőtársaktól.
Hozok magamnak egy pohár bort. – András vörösborral tér
vissza.
Ismersz valakit? Ki fog táncolni? Vagy a derekuk, vagy a
térdük fáj – nevet Viki, a szőke pasi a saját korosztályukhoz
tartozik.
Lesz érdeklődés, hallgasd meg éjfél után a nótaszekciót! –
Gördülékeny a társalgás. András elővigyázatossága, figyelme
közvetlenséget teremt. Kissé göndör, szőke haja, halványkék
szeme azt sugallja, skandináv ősei lehettek. Világos bőrén
nyáron szeplőket hívhat elő a napsütés. Viki megszokta a
borostát Zsolton, szőke pasikon nem kedveli, András kivétel;
Viki azt keresgéli, mitől tetszik András miniszakálla. Az arcélek
mentén és a bajusznál hagyta meg a szálakat, az arcát, orcáját
simára borotválta, rálelt a hozzáillő egyéni fazonra. – Melletted
a férfi bíró Veszprémben, mögötted szegedi ügyész ül a
feleségével. Nem tudom, ki szemben a nő, mindenkit én sem
ismerek. Lehet, a férjeddel is találkoztam, hogy hívják?
Nem a férjem, a barátom, Pápai Zsolt.
Ügyész Veszprém megyében.
Nem ügyész, védő, és a fővárosban van az irodája.
Seregnyien dolgozunk a pályán, összetévesztettem valakivel,
bocs. – A hajó a Dunakanyarban visszafordul. – Látod a
magasban a fényeket? – mutatja András Vikinek a tájat.
Fogalmam sincs, merre járunk. Talán kilátó. – Felhő takarja a
holdfényt, a sötétben pusztán a lámpák sejlenek.
A visegrádi vár. Voltál már bobozni?
 Nem próbáltam még.
Pótoljátok be Zsolttal! Vérpezsdítő a kötetlen száguldás, Zsolt
vigyázna rád.

Zsoltnak itt, most visszafogottnak kell maradnia, nem kelthet

botrányt. Habozás nélkül dönt a lehetőségei közül, amikor
meglátja Vikiéket. A ruhatárba megy, Viki kabátjának övét a
zsebébe teszi, a kabátot visszaadja a ruhatárosnak.
Szép esténk lesz, András! – Vikinek nem ugrik be, ki a férfi,
pedig Zsolt hangsúlyozza a nevét. – Bemutatkoztál a hölgynek,
ahogy illik, mielőtt tapogatni kezdted? – Leül az András melletti
székre.
Viki tud magára vigyázni. – Viki nem mondta a nevét a
férfinak. Nyilvánvaló, András nem véletlenül került mellé,
amikor Zsolt elment. – Magatokra hagylak titeket!
Akkor állsz fel, ha engedem! Tudod, hogy kitűnően bánok a
kötelekkel! – Viki nem veszi észre, hogyan, de Zsolt egy
mozdulattal körbehurkolja András csuklóját. A lány nem ismeri
fel a saját övét. – Minimum két ujjad törik, ha felállsz, arról nem
beszélve, hogy magaddal rántod a széket. Garázdaság és
rongálás. Hivatásos vagy, ügyészségi nyomozókhoz kerülsz.
Viki elfelejti, hogy volt a kezeden valami, azt is megtanítom
neki, mit mondjon még tanúként a kihallgatáson. Mi volt az a
véletlen, ahogy találkoztatok? – András nem szólal meg a
csendben, Zsolt nem veszi le róla a szemét.
Elcsúsztam egy olajfolton. András tartott meg, különben
elestem volna. – Viki válaszol.
Megbízhatóan karbantartják ezt a hajót, Lándzsás nem bérelte
volna ki másként. Hogyan kerül olajtolt a vendégekkel teli
fedélzetre? Megint kapkodtál, András! A gépházból hoztad
vagy a konyhából, mielőtt Viki elé öntötted? A
rendőrigazolványod nélkül nem adtak volna, azaz
megmutattad, ami már visszaélés. Kaptál egy-két decit és
valamilyen tartály félét, amiben elhoztad. Attiláék két nap alatt
megtalálják a tanút, aki azonosít. Testi sértés előkészülete
lehetne. Megmondtam, hogy ne merj a közelébe jönni! Viki,
ugye bedagadt a bokád? – A lány felé fordul – A bokaficam már
nem csak előkészület! Rongálás, garázdaság, testi sértés, és
szolgálati visszaélés, az ügyészek álma ez a halmazat. Megér
ennyit egy nő?
Jó estét, főhadnagy úr! – Lándzsás Sándor érkezik meg az
asztalhoz. – Vártuk a megbeszélésen, Zsolt is ott volt. – Amilyen
hirtelen és észrevétlenül került fel az öv András csuklójára,
ugyanúgy kerül le.
András tudta, mikor hol leszek a hajón?
Természetesen. Mondtam, hogy megbízható kapcsolatunk
van a BRFK-n.
Csorvással nem dolgozom együtt, annak ellenére, hogy
maholnap előléptetik az életvédelmi osztály csoportvezetőjévé.
A tanácskozás helyett most is csajozott. Körültekintőbben kell
kiválasztani a csapata tagjait!

Ne haragudj! Gyanútlan voltam. Természetesnek tűnt, hogy

segít, és azt mondta, szülésznő a barátnője, váratlanul dolgoznia
kellett ma este. – Kettesben maradnak Zsolttal.
A csaja fitneszedző. András tökéletes hazudozó. Nem tehetsz
róla, utazik rád, amióta megismertelek. Esélytelen, ha én vagy a
barátaim a közeledben vannak. Kihasználta a lehetőséget.
Mit akart egy beszélgetéssel? Nem tolakodott, pusztán
segítőkésznek mutatkozott.
Ha tovább merészkedik, azt nem ússza meg csonttörés
nélkül, és nem kapja el a tetteseket, ezt pontosan tudja. Másrészt
nem akarom, hogy szóba álljon veled, ezt is tudja. Olyan, mint
egy fogadás, nem a tét a lényeg, hanem hogy ki nyeri meg.
Évekkel ezelőtt cimborák voltunk.
Fogadás volt köztetek?
Olyasmi, és András vesztett. Régen volt.
A tánc feledteti a bonyodalmakat, visszahozza a taxiban
váltott csókokat. Az alsó fedélzeten, a tánctermen kívül
félhomály uralkodik, nézelődni nem lehet innen, nincs miért
erre sétálni. A sötétben egymásba feledkeznek.
Ne, Kicsim, ne tedd! – Viki keze a nadrágját tapintja.
Nem jár erre senki. – Zsolt tartózkodik az intim helyzetektől,
ha kollégák, ismerősök megleshetik őket.
Hiányzol a vacsora óta. Kerülnünk kell az embereket,
táncolni sem mehetünk vissza, miután hozzám érsz. – A
teremben Vikinek narancslevet hoz, leülteti pihenni. Ő maga,
ígéri, nem sokáig marad távol. – Gyere velem! – Visszajön, hívja
magával a lányt, nem árulja el, hova.
A fedélzet másik felében személyzeti öltözők vannak. Zsolt
kinyitja az egyiket.
Honnan van kulcsod?
Mit gondolsz, hol jártam? Mondtam, hogy hiányzol, nem
várok, amíg kikötünk. Mit tegyünk? Állva akarod, vagy
lepakoljam az asztalt?
Ezt az asztalt? – kacag Viki. A személyzet kenyérvéget,
kifliket, parizert, kolbászt, paprikát, uborkát és PET-palackos
üdítőitalokat hagyott az asztalon. Tenyérnyi szabad hely nincs.
Bármit, csak gyorsan dönts! Baromira hiányzol!
Gyere! – Az öltöző sarkában bontatlan dobozokat pakoltak
egymásra. Viki reméli, nem törékeny, ami benne van. Kellően
stabil és kemény, felfekszik rájuk.
Szűk a nadrágod! – Zsoltot akadályozza a lány bőrnadrágja.
Viki lehúzza a térdéig, oldalra fordul, behajlítja a combját, ő is
türelmetlenül várja a kielégülés nyugalmát. Sebes, hiánypótló
szeretkezés után Zsolt leveszi az óvszert magáról.
Mi ez? Miért? Nem használsz óvszert.
Előtted az összes csajnál feltettem. Nem vagyok ott, amikor
beveszik a tablettát. Szerinted hány gyerekem lenne, ha hiszek
nekik?
Az irodámban semmit nem tudtál rólam, mégsem kérdezted
meg, szedek-e gyógyszert.
Szóltál volna, ha szükséges az óvszer. Oda se mentem volna,
ha nem bízom benned.
Volt nálad akkor is?
A zakóm belső zsebének tartozéka volt, amíg nem
találkoztam veled. Most fel kellett tennem, különben
használhatatlan lenne a nadrágom.
Honnan szerezted?
Ahonnan az öltözőkulcsot.

A szokásos, időnként értetlen ügyfelekkel zsúfolt

munkanapot követően hazaérkezéskor Zsolt nem találja Vikit.
Keresi a nappaliban, a konyhában, a dolgozószobájában. A
hálószobában az ágyon ül, és egy könyvet lapoz
Mit olvasol? – Látja, mit nézeget a lány. Ügyetlenül
csomagolta be, a beköltözés után nem rejtette elég mélyre, Viki
véletlenül megtalálta. Később akart a könyvről beszélni. Egyet
lehet, előremenekül. – Válassz egy képet!
Kizárt! Honnan van? – Kizárt, hogy ezekből a képekből bármi
érdekeljen!
Londonból hoztam. Ha te nem választasz, én fogok. Olyat
keress, ami nem gátol a mozgásban! Zuhanyozok, aztán jövök. –
Zsolt folytatni fogja. Viki fél. Nem az otthonos hangulatot idéző
dzsoggingban van, nem a nyugodt erő irányításara, utasításaira
utaló fekete csípőnadrágját viseli, amikor kilép a fürdőszobából.
Zsolt farmerben most nem hódító férfi, hanem kiegyensúlyozott
harmóniát sugall. Leül az ágyra, meghitten csókol, leveszi a lány
ruháit.
Kiválasztottad?
Nem, és nem is fogom! Zsolt, mit akarsz?
Játszani. Kicsim, semmi nem fog fájni! Szabadon mozoghatsz
majd. Mikor mondtam neked mást? Mikor nem mondtam el, mi
történik?
Nem akarom, Zsolt!
De én igen. – A saját szekrényéhez megy. Viki csak
odapillantani mer, a férfi piros kötelet tart a kezében.
Emeld fel a mellkasod! – A nő nem mozdul, a fejét ingatja. –
Viki, ne csináld ezt, mozdulj már! – Semmi. Tenyere lecsap Viki
combjára, fájdalmasan csíp. A nő vontatottan emeli a mellkasát,
a tarkóját megtámasztja a lepedőn. A kötél a mellkasán, a melle
alatt körbehurkolódik, egyszer, kétszer, sokszor. Nem vág a
bőrébe, amikor hozzáér, Zsolt megköti a végét. – Viki, nézz rám!
– A lány nem nyitja ki a szemét. – Kicsim, nézz rám, kérlek! –
Viki tekintetében félelem vacog. – Fáj? Mozogni tudsz?
Nem fáj. Nem akarom!
Miért? Mi a baj? Puha a kötél, nem dörzsölt, amikor rád
tekertem.
Te miért akarod?
Mert izgalmas, mert neked és nekem is érzékibb lesz.
Ki vagy te, Zsolt?
 Új élményt hoztam. A melled felett is körbetekerlek.
Ne, kérlek! – Elhaló Viki hangja.
Ülj fel! – Zsolt kék tekintete csillapítani igyekszik a kedvesét.
Inkább így. – Hanyatt fekve felkönyököl, felkerül a második
hurok is a mell felé.
Rendben vagy?
Nem tudom. – Zsolt arcán mosoly fut át a választ hallva.
Mit akarsz még?
Szinte semmit. – A mellek között nem szorosan átvezeti a
harmadik szalagot, majd átfűzi széles ívben Viki nyaka mögött.
Ujjai az alsó körbefutó szalagnál cirógatnak, Viki szavak nélkül
kéri a folytatást. – Erről beszéltem, Kicsim! Érzékibb vagy!
Kértelek már, hogy bízd rám a tested! – Viki két karját feltartva,
a füle mellett kapaszkodik, szinte tépi a párnahuzatot.
Mióta csinálod? Miért nem mondtad el?
Most kell ezt megbeszélni? Évek óta csinálom.
Most kell megbeszélni! – Zsolt szavait hallva megszakad a
mámora.
Nem akartam, hogy megijedj tőlem, és elmenj. – A férfi
folytatná az együttlétet. – Most már hallgatsz rám, bízol
bennem.
Miért csinálod?
Hevít engem, és hevít téged. Nem a tehetetlenségedről szól,
hanem az örömről. Így, kötéllel akkor leszek először veled, ha te
akarod. Varázslatos vagy! Nézd meg magad! – Előveszi a tükröt.
Nem!
Viki, pusztán egy pillanatra! – A lány a tükörre pillant,
elviseli a látványt. Zsolt szeretkezik, nem érinti a mellét, csupán
ahogy az ölelkezés során a testük összeér. A lány feloldódik, a
párnát markoló tenyere remeg. – Mondtam, hogy gyönyört
hozok. Miért nem hiszel nekem? Nem bántalak. – Viki nem
mozdul Zsolt keze alatt, bénítja a mámor, amivel a férfi
elárasztja. Hangos szuszogása betölti a hálószobát, nem
tapasztalt gerjedelmet él át. – Hogy akarod?
Mindegy, csak gyere! – Zsolt befekszik a combok közé, ujjaik
egybefonódnak a párnán, a nő öle ráhúzódik, amint belecsúszik.
Viki hátrafeszíti a fejét, a nyakát, megszűnik körülötte a
hálószoba, valahol egy légüres térben lebeg. Zsolt nyújtja az
örömüket, a lány megfeszül, feszül, képtelen ellazulni. Apró
mozdulatok után ernyedten fekszik, Zsolthoz fordul.
Hiszel már nekem? – Viki csak bólint válaszul. Betakarná, a
lány lelökve magáról a plédet, próbál visszatalálni a helyére a
világban. Zsolt boldogan nézi a zavarát, az örömét, a
fáradtságát. Ezt akarta, ilyennek akarta látni. Ezért csinálta.
Viki erőtlen, már nem fél a kötéltől. Azt hitte, fájni fog, be fog
vágni, azt hitte, megalázó lesz, helyette vad szexet és mámort
kapott. Nyújtózkodik, magához tér, felébred a heves hancúr
utáni szokásos röpke alvásból.
Kajálni kéne! – Zsolt a kedvese ébredését várta.
Ezzel mi legyen? – A lány a szalagra teszi a tenyerét.
Marad.
Ne szórakozz, egy szál kötélben nem kajálok!
Zsolt kibontja a csomókat, civódás után a férfi akarata
érvényesül, Viki tekeri le magáról.

Reggel Zsolt magára zárja a dolgozószoba ajtaját, mielőtt

telefonálna. Hétvégén szokatlanul aktív a munkában, bizonyos
ügyfelei miatt halaszthatatlan feladatai vannak, gondolja Viki.
Délelőtt a férfi indít hívásokat, vagy beviszi a dolgozószobába,
amikor a hallban csörren meg a telefon. Ez is különös, általában
nem zavarja, ha Viki előtt beszél. Az utolsó hívásnál lankad a
figyelme, nem záródik be mögötte az ajtó, nem veszi észre, hogy
nyitva marad. Viki hallja a kiszűrődő hangokat.
Nem baj, Laci, akkor később tesztek rendet, két-három óra
csúszás nem számít! Ma járjátok végig a teljes bandát, egy sem
maradhat ki!
Ha bármi közbejön, hívj! Puskást üdvözlöm!

Este Zsolt lakásában válogatják, dobozolják a költöztetésre

váró könyveket, CD-ket, amikor csengetnek.
Mi a francot keresel itt, Csorvas? – Zsolt ajtót nyit.
Te vagy mögötte! – András tombol.
Mi van? – Zsolt higgadtan kérdezi a nyomozót.
Ma gyűjtöttük be Talóssy Péter támadóit. Egyik sem volt
otthon, a baleseti klinikán találtuk meg őket.
Sajnálatos. Ejtsek könnyeket a gazemberekért?
 Pápai, ezt kizárólag te csinálhattad!
Vikivel voltam egész nap.
Kivétel nélkül alkar- és csuklótöréseik vannak. Ugyanazzal a
módszerrel három kapucnis férfi verte meg őket.
Mi közöm hozzá? Lenne erre időm?
Az egyik lakásban megtaláltuk Puskás emberének
ujjlenyomatát.
És?
A legelején bosszút esküdtél Talóssy miatt.
Dühös voltam, ki ne lett volna? – nem zökken ki a közönyös
nyugalomból.
Minden gyanúsított össze van törve. Megtalállak, Pápai! Ezt
nem úszód meg!
Mit nem úszók meg?
Összeverettél nyolc embert!
Megismételnéd?
Nyolc embert verettél össze!
Szerinted tettestárs vagyok vagy felbujtó?
Felbujtó.
A baráti beszélgetésnek vége, főhadnagy úr! – bekapcsolja a
diktafont. – A rágalmazást, ha lennél szíves megismételni!
Baszd meg, Pápai!
Én talállak meg, Csorvás! Van egy kiegyenlítetlen számlám a
hajóról! Megmondtam a teraszon, amikor először a közelébe
kerültél, ha egy ujjal hozzányúlsz, a golyóid nincsenek
biztonságban!

Mit csináltál? – Viki hozzászokott, hogy ne hallja Zsolt

telefonjait, ez kapcsolatuk egyik alapja. Amit most tudott meg,
arról beszélni akar.
Finom a vacsi, zamatos a gombában a juhtúrós-kolbászos
töltelék. Alig egy óra alatt elkészültél vele, fürge voltál. Mi a
gond, Kicsim?
Csorvásnak igaza volt. Hangos volt az utolsó telefon.
Ez hogy jön ide? Munka. Mit csináltál?! – Megfagy az ügyvéd
arca.
Véletlenül nyitva hagytad az ajtót.
És?! – A tekintet felnyársalja Vikit.
 Ennyi. – A lány meghátrálna.
Nem ennyi!! Nem hallottál semmit! Nem hallasz semmit,
amikor dolgozom! Ha hallod, akkor sem hallod!
Összeverettél nyolc embert. A büntetést tárgyaláson szabják
ki.
Nem akarok munkáról beszélni, de ezt tisztázzuk! – Nem
csillapodik Zsolt dühe. – Nem nyolc jámbor állampolgár volt!
Az orvosokon múlt, hogy nem ölték meg Petit. És nem csak
Petit verték meg, kevesebbel kaptak, mint amit érdemelnek.
Elítélik őket nyolc-tíz évre, kit érdekel? A barátomat nem
verhetik meg!
Peti tudja?
Nem, és ne is tudja meg! Visszatérve a nyitott ajtóra: a
munkámat csak akkor ismerheted, ha én úgy akarom!

A húsvéti program Zsolt ötlete volt, Viki nem aludt még

parasztházban. Judit szülőfalujába készülődnek, Zsolt
gyermekkorában a nagymamánál töltötte az ünnepet.
Csütörtökön későn este érkeznek Pécsre, a kamaszkori
fiúszobában franciaágy várja őket. Másnap Zsolt édesanyjával
hármasban vásárolnak, a városi lány szupermarkethez szokott,
ismeretlen a piac nyüzsgése. Nincs egyéb programjuk, időtlenül
válogatnak az őstermelőknél. Viki szagolhat, ízlelhet. Zsolt
szemléli a nélkülözhetetlen két nőt, Judit es Viki nem
feszélyezik magukat, összecsiszolódnak. Judit a fővárosban
dolgozó, zsúfolt életet élő ügyvéd fiára nem számíthatott az
elmúlt években, Szabolcsék segítettek a húsvéti napokban.
Szombat reggel Horecsben Vikit gondosan karbantartott,
vályogból épült, tornácos parasztház fogadja. Skanzenben es
tájházakban látott hasonlót, biztonságot, stabilitást jelent. Úgy
érzi, kárt tehet egy piciny, törékeny világban, akkor is, ha
megfontolja a lépéseit. A tornácról nyíló ajtók közül modern
lakrészbe vezet a középső. Apró konyhával, fürdőszobával
felszerelt, Juditnak a téli hidegben is kényelmet biztosít. Zsolt
megmutatja a ház első részében lévő tisztaszobát, itt töltik az
éjszakát. Valóban olyan, mint egy múzeum.
Itt fogunk aludni?
Igen, miért? Gond?
 Nem, múzeumban úgysem aludtam. – Viki derűs, de
valamilyen érthetetlen okból szorong is. Kellemes
döbbentséggel tekint be a szobába. Két ablakszemen jutnak be a
napsugarak. A fagerendás mennyezetet saját színében
konzerválták. A rusztikus ágyak nem egymás mellett, hanem
egymás mögött, egymás folytatásában állnak. Hímzett párnak
díszítik az ágyakat, a fehérre meszelt falakat kézimunkával varrt
falvédők színesítik. Fekete-fehér, kifakult családi fényképekről
nagypapák, nagymamák, dédszülők néznek rájuk. Zsolt ereiben
az ő vérük folyik, némelyikük talán az alatt a dunyha alatt
fogant, ahol ők szeretkeznek este. Vikire zuhan a múlt, az ő
családja albumokban őrzi a képeket. A falakról bámuló, régen
élt, szépkorú nénik, bácsik állandóságban és ellenőrzés alatt
tartják őket.
Gyerekkorodban bejöhettél ide?
Beszöktem.
Meseház, száz év időutazás. – Nem értette, miért különleges,
amikor Zsolt elmondta az utazás tervét. Most elképzelhetetlen
számára, hogyan veszik birtokba a modern élet teendőihez,
főzéshez, mosogatáshoz a meseházat. Zsolt kipakolja a kocsiból,
amit a piacon vásároltak. A ház hátsó harmadában a tágas,
gépiesített konyhában megőrizték a fa–szén tüzelésű sparheltet,
és itt építették fel a kemencét.
Viki Judit mellett kuktáskodik, a sonkát dédszülőktől
származó családi recept alapján főzik. Zsolt befűti a kemencét, a
kalácsot kora délután kelesztik, Viki igyekszik megfonni a
tésztát.
Híre megy a faluban, hogy Zsolt itthon van, rokonok,
gyerekkori barátok nyitnak be a parasztház kapuján. Férfiak,
unokatestvérek jönnek, hajdanán velük dézsmálták a kertek
gyümölcseit és zilálták a nagyszülők idegeit. Elköltöztek
mindannyian, az édesanyákat, a nagymamákat meglocsolni
utaztak haza. Három-négy lány felidézi, hogy a fiúkkal
szerelemnek hitték a másik nemmel szemben ébredező
kíváncsiságot. Zsoltban az ügyvédet tisztelik, a kisiskolás srác a
csínytevéseivel nem tűnt ki a hasonló korú fiúk csapatában.
Zavarhatom munkával? – A falucska polgármestere is
meglátogatja őket.
 Természetesen, János. – Zsolt Pécsett született, ám Horecset is
a szülőfalujának érzi.
Alapítványt szeretnénk, a cégbíróság kétszeri próbálkozásra
sem jegyezte be.
Én büntetőjogban vagyok járatos. Van egy kolléganőm, aki
ezekkel az ügyekkel foglalkozik.
Nem tudunk messze utazni, egy pécsi ügyvéd adta be a
cégbírósághoz.
Várjon, megbeszélem! – kimegy a szobából, János azt hiszi,
telefonál. Azonban csinos nővel jön vissza Judit lakrészébe. –
Viki társasági ügyekkel foglalkozik, belenéz a papírokba, ha
gondolja.
Vadnai Viki. – Bemutatkozik, János átadja a papírokat. A
fiatal ügyvédnő percek alatt elolvassa. – Ez sose lesz bejegyezve.
Kijavítom, ha itt hagyják az iratokat. Módosíthatok rajta, hogy
szélesebb körben osszák szét a pénzeket.
Ne haragudjon, de mitől lett lisztes? – Viki szabadidőruhája
fehérré vált.
Szia, János! Viki a kalácsfonással kacérkodik. – Judit benyit a
szobába. Ideje sem volt a konyhai elfoglaltságok mellett, és
hagyta a fiát a gyermekkori barátokkal emlékezni. A
polgármesterrel együtt cseperedett fel, miatta ott hagyja a
lábasokat. Két emberöltőre visszatekintő emlékek felidézésével
örülnek egymásnak.
Zsolték nem Pestről utaztak le? – János Judittól kérdezi.
Viki ismerkedik a kemencés sütéssel. Anya mellett több időt
tölt, mint velem. Fővárosi ügyvédnő is ténykedhet a konyhában.
– Zsolt válaszol a lisztes ruha és a jogi tanácsot adó fiatal nő
kettősségét firtató kérdésre.
Este átküldőm e-mailben az átdolgozott alapító okiratot. –
Viki átveszi Zsolttól a szót, szét van esve a konyha,
visszamenne.
Ilyen hamar? A pécsi ügyvédre két hetet kellett várni.
Rutinmunka. Új alapítványi néven viszont gondolkodjanak!
Hamarabb meglesz, mint ha a régi alapító okirat javítását
kérjük. Honnan lesznek bevételeik?
Pályázatokon veszünk részt, és nyolc vállalkozó lakik
Horecsben.
 Gondoltak a távolba szakadt gyerekekre, unokákra?
Hallottam, ahogy felelevenítették Zsolttal a pajkosságaikat.
Kötődnek, felelősséget éreznek a gyökereik, a falu iránt. Meg
lehetne őket keresni. – Fél óráig egyeztet az önkormányzat
vezetőjével az adományok növelésének lehetőségeiről.
Vacsorára átjönnek hozzánk? – A polgármester nem tervezte
a meghívást. Zsoltról, a kisfiúról bensőséges emlékeket őriz,
pesti ügyvédként eltávolodtak egymástól. Nem szívesen
zaklatta a munkával, de a falunak szüksége van szaktanácsra.
Viszonozná az ügyvédnő segítőkészségét, aki a munkadíjat is
visszautasítja.
Anya főz, nem esne jól neki, ha nem itthon vacsoráznánk.
Utána egy pohár borra szívesen benézünk.
Besötétedik, mire visszaérnek a borozásból. Judit fáradtan
pihen le. Zsolt a tornác szélén maga mellé ülteti a lányt.
Szemben, az udvar másik oldalán istállók, tyúkólak állnak
üresen, régi idők emlékét idézik.
A középső istállóban fejtem tehenet. Egy nyárba tellett, mire
megtanultam – mereng az emlékei felett.
Tehenet fejtél? – Viki kuncog.
Mit nevetsz? Hihetetlen? – Meghitten csókolja a nyakát, a
meghittség forró csókba fordul át.
Nem. Elképzeltelek, a tenyeredet. Ilyen a tenyered is, mint a
szád, puha és kemény.
Van egy kérésem. – Elengedi a nyakát, ujjait az ujjaiba
kulcsolja. – Szeretném, ha én jutnék eszedbe, amikor a
laptopodon dolgozol, amikor aktákat olvasol, amikor a kocsi
kormányán van a kezed. – Felhúzza a gyűrűt.
Zsolt, ez nem fog menni! – Viki elhúzná a kezét.
Miért, Kicsim? Ez csak egy ékszer. – Addig ragad ajkával a
lány ajkára, amíg Viki ellazul. Zsolt nem ereszti el a kezét, várja,
hogy kedvese megszólaljon.
Miért nem nyaklánc vagy fülbevaló? – Viki elzárkózik
mindentől, ami kötöttséget jelent.
Ez tetszett, ez van állandóan a szemed előtt.
Szem előtt?
Igen, szem előtt. Rám gondolsz, ha látod. – Ismét magához
vonzza a lány száját, Viki oldódik. Aztán óvatosan kiveszi a
kezét Zsolt tenyeréből, a férfi engedi.
Zsolt gyerekkori történeteket mesél, emlékezik. Kedves,
vicces gyerekszáj. Éjfél körül bemennek a szobába, Viki fényben
látja a gyűrűt. Ékszerészhez kell mennem, milyen köveket
foglaltak bele. Tündöklő. Arany és fehérarany karika, szétválva
ölelik körül a központi ékkövet, mellette négy kisebb gyémánt
csillog. Ragyogása a lány ujján tartja, megkönnyíti a férfi dolgát.
Zsolt helyesen döntött, amikor női ötvösre bízta az egyedi
ékszer elkészítését.
Szó nélkül élvezik egymást, nem számít más, minél több
gyengéd gyönyört kíván adni Vikinek.
Mennyi szeretkezést láttak ezek a falak? – A lánynak a
kifakult fényképek jutnak eszébe. – Lestek minket az őseid.
Ők is így kezdték. – Nem mondja ki, hogy a házasságkötés
után, túllépne Viki tűréshatárán. – Ha elalszol, átmegyek a
másik ágyra, ez kényelmetlen két embernek. – Átkulcsolja a
lányt, amíg ébren van.

Óvatosan simogatják Viki vállát, Judit ébreszti.

Viki, kész a kávé, hamarosan indulni kell! – Judittól nem
kérhet még tíz percet lustálkodásra, kibújik a dunyha alól. A
tágas konyhában gőzölög a kávé. – Zsolt mindjárt jön, a
padláson megnézi a tetőt, a legutóbbi vihar meglazította a
cserepeket. – Zsolt mint ezermester, Viki most hallja először.
Jó reggelt, Kicsim! – Csókkal köszön. – Anya! Szabi folytatja,
estére rendben lesz. – Szabolcsék ebédre érkeznek, az ünnep
alatt az édesanyjukkal maradnak.
Vikiék a szüleihez tartanak. Sejtelme sincs, mi vár rá a horecsi
béke után. Karácsony óta nem beszélt Zsoltról az apjával.
Honnan tudtad a gyűrű méretét?
Az öcséd adott egyet, amit már nem hordasz.
Összeesküvők! – Megbarátkozott a Zsolttól kapott, állandóan
látható ékszerrel.
Balázs szakított Zsuzsával. Futó kalandjai vannak, nem
mutatja be a szüleinek a lányokat. Zsolttal nem csak a gyűrű
kapcsán találkoztak; rendszeresen jár Vikiékhez, időnként a fiúk
kettesben söröznek.
Éva ismét úgy szervezte, hogy teljes legyen a Vadnai család.
 Bíró úr, meghívhatom egy villanyi borkóstolóra? – Vikiék
leülnek az asztalhoz, Zsolt a Vados pincészet borait kínálja.
Éva mondta, hogy Pécsen született. – Sándor igyekszik
elfogadni a lánya választását. Kisebb fiától és a feleségétől
hallott a közös otthonról.
Így igaz. 2010-es villányi pinot noirt is hoztunk ma estére
Vikivel. – A dugóhúzó még a kezében van. Két palackot, kétfajta
bort bont, nem ismeri a menüt, mihez válasszon, annyit sejt,
hogy sertéshús.
Viki Zsoltot hallgatja, mindegy, hogy borválasztás vagy
gyilkossági per, megoldja a váratlan helyzeteket. Magabiztos
férfi. A kedvese. Zsolt belekezd a bormesébe aromákról,
fűszerekről.
 XI. fejezet
VIKI NÉLKÜL

Zsolt napok óta ingerült, türelmetlen, feszíti a munkája. Viki

próbálja csábítani, lazítani, csitítani, sikertelenül. Kora délután
érnek haza, ez mostanában szokatlan, különösen Zsoltnál.
Értékes ajándék órákat kapnak. Zsolt, amint megérkezik,
hevesen csókolja a hallban.
Gyere a hálóba, Kicsim! – A hálószobában pillanatok alatt rá
kerül a fekete csípőnadrág. Nem tűri az ellentmondást, ha ezt
viseli. A Zsolt által irányított viharos kielégülés megnyugtatja
mindkettőjüket. – Vetkőzz, Kicsim! – A fotelben ülve mustrálja a
nőt. Vikinek hiányzik a kedvese, áhítja az együttlétet, akár vad,
akár gyengéd lesz. Lekerülnek a ruhák – Térdre! – Zsolt
parancsol, a lányban a vágy legyőzi az ellenállást, Viki várja a
buja folytatást. – A kezedet. Le a földre!
Zso, ne szórakozz! Mit szeretnél?
Téged, Kicsim! Tedd le a kezedet! – Viki félszegen megadja
magát, tenyerével a földre támaszkodik.
Óvatosan, Zso! – Ez mi a lószar? Zsolt pántot tesz a nyakára. –
Zsolt, vedd le! Baj lesz, ne folytasd! – A férfi nem hallja, vagy
nem törődik vele. – Zsolt, térj észhez! Vedd le! – Viki vontatott
felvételként szét kapcsolja a nyakpántot, összeszedi a ruháit,
bemegy a fürdőszobába. Jól hallatszik, hogy magára kulcsolja az
ajtót. Felöltözve kijön. Zsolton dzsogging van, a férfi magába
roskadva ül az ágy szélén.
Ne, Viki, ne csináld! Beszéljük meg! Hülye voltam. –
Megragadja a nőt.
Engedd el a karom! – Érzelemmentes. A legkegyetlenebb,
amit Zsolt hallhat.
Viki, nagyon kérlek, ne tedd! Ne menj el!
Elengedsz? – A férfi nem tehet mást, szabadon ereszti. Viki
kinyitja a hálószoba ajtaját.
Viki, ne menj el! Beszéljük meg, kérlek! – A lány az
étkezőasztalra teszi a kulcsait, a gyémántgyűrűt. Némán bezárja
maga mögött az ajtót.

Éjfélig vár a kocsiban a lakás előtt, Viki nem érkezik meg, az

ablakok is sötétek. Másnap reggel hétkor telefonál Tündének,
hogy tegye későbbre az első megbeszélését, kilencre a kedvese
irodájába siet. Edit feláll az asztalától, amikor meglátja Zsoltot,
egyszerre érnek Viki ajtajához
Sajnálom, Zsolt, nem léphet be! Viki azt mondta, ha ennek
ellenére bemegy, azonnal hívjam a biztonsági őröket. – A férfi
zavartan kifordul az irodából, botrányt nem akar. A lány aznap
este sem megy haza a saját lakásába. Zsolt éjfél után hívja Lalót.
Viki elment – összetörten szól a telefonba.
Mennyit ittál? Átmegyek, mindjárt ott vagyok! – Hallható a
barátja fájdalma.
Egy vodkásüveg kiürült, a másodikat Zsolt megkezdi, amikor
Lalo megérkezik
Mit csináltál, Zso? Megcsaltad?
Nem, nem is gondoltam más lányra, baromságot csináltam.
Elment. Miattam ment el.
Másnap Doki próbál Vikivel beszélni, Edit kapcsolja a hívást
a lányhoz.
Ne folytasd! Ha még egyszer Zsolt bármelyik barátja
megkeres, feljelentem zaklatásért! Pápai Zsolttal szemben nem
kellemetlen veszíteni, a hírt tudni fogja a szakma. – Az első
estétől szállodában alszik, tisztában van vele, hogy a férfi
igyekszik utolérni. Nyugalmat akar, békét akar, Pápai Zsolttól
mentes életet akar.

Zsolt most bánatában esztelenségekre is képes, Lalo hívja

azokat barátokat, akik segíthetnek; előttük Zsolt megnyílik, nem
titkolja a fajdalmát. Este Lalo érkezik először Zsolthoz, a férfi
már ivott, spicces, de lehet vele beszélni. Összegyűlnek a
többiek is.
Mit csináltál, Zso?
Meggondolatlan voltam a hálószobában.
Nem ütsz nőket, nem bántasz nőket. Oka van, hogy borúlátó
vagy. Mit tettél?
 Megaláztam. – Alig képes kimondani. Az emlék,
esztelenségének emléke, Viki helyzete, felöltözése rémisztően
mardossa.
Elment az eszed?! – Szabady doktor, Doki önti szavakba, amit
mindannyian gondolnak.
Nem enged be az irodába, Editnek utasításba adta, hívja a
biztonsági őröket, ha mégis bemennék. Haza se jár, máshol
alszik.
Engem alig ismer, megpróbáltam telefonon beszélni vele. Azt
mondta, ha bármelyikünk felhívja Zsolt miatt, feljelenti
zaklatásért.
Megteszi. Tudja, hogy elveszti az ügyet, de nem érdekli. Nem
akarom, hogy rólunk pletykáljanak.
Meddig voltatok együtt?
Féli éve alszik velem.
Nem vagy kezdő a hálószobában, Zso! A lány fél év gyönyör
után, egyetlen tévedésért rád csapta az ajtói? – Doki nem érti,
ahogy a többiek sem.
Úgy tűnik. – Géza is hitetlenül hallgatja, ami történt.
Nem tudok róla, hogy megbántottam volna mással.
Megkaptál tőle mindent az ágyban, amit kértél?
Igen. – Elhaló hangon idézi a múltat.
Mindent, Zso?
Mindent.
Fél év volt?
Igen.
Lehet, hogy gyors volt.
Hogyan kellett volna fékeznem?
Nem tudsz lassítani. Egy polgári lányt sodortál a vad
szokásaidba.
Ő is élvezte. Soha nem mondott nemet.
Dehogynem! Az elején enyhén ellenkezett, mégis élvezte, így
bekerült a mindennapjaitokba.
Honnan tudod, Doki?
Ugyan, Zso! Nem tegnap óta ismerjük egymást, újítottunk
már csajok ágyaiban.
Nem szól senki, Dokinak igaza van. Mindannyian tüzes
szeretők, Zsolt találta meg először a nőt, akivel elképzelhetőnek
tartotta, hogy végleg együtt marad. A szellemi partnerség
mellett a hálószobában is egymásra hangolódtak, a férfi
magával ragadhatta kedvesét változatos szexuális életébe.
Emlékszel, mit mondtam, amikor megelégelted a kalandokat?
– Doki kérdezi.
Nem találok olyan nőt, aki mellett megragadok.
Neem! Azt mondtam, ha megtalálod, beleszeretsz. Ezt nem
hitted el! – Zsolt évek óta feladná szoknyavadász életformáját.
Reménykedett benne, hogy sikerül, kereste a lányt, aki mellett
megállapodhat. Megismerte Vikit, és a többiek azt gondolták, a
barátjuk álma, terve teljesült. Most a saját jövőjüket látják Zsolt
szétesésében.
Így volt, Zso! Doki erről beszélt, te leráztad magadról. – Lalo
is emlékszik az évekkel korábbi estére.
Hol a francban van Pápai? Ne most csajozzon! – Doki, Lalo,
Géza és Gábor fél órája várják barátjukat az étteremben.
Bocs, fiúk! Zűrös hetem volt, a borokért vissza kellett
fordulnom. – Késve érkezik a saját évfordulójára.
Minden heted zűrös! – Ügyész kollégája hecceli. – Ezt
akartad, hogy belendüljön a praxisod, beinduljon az irodád!
Üres iratszekrényeim voltak, azon nem volt mit ünnepelni,
ezért kértem, hogy most koccintsunk. – Egy éve nyitotta meg az
irodáját, ezt köszöntik. – Kajálni kellene, rendelhetünk?
Bormesék, Zso? – Gábor az előétel mellől hiányolja a
palackokat.
Ma estére nem mentem messze, mint tudjátok, alig van időm.
Életvidám és elégedett. Túlteljesítette a kitűzött éves célokat.
– A szomszédból, a neszmélyi borvidékről hoztam szőlőlevet. A
hegybe harminc méter mélyre futó pincében télen és nyáron
állandó a hőfok, ez és a páratartalom teszi lehetővé a kiváló
érlelést. – Kikéri a pincértől az első üveget. A törzshelyükön
biztosítják a hűtést, elfogadták, hogy az általuk hozott bort
fogyasztják. – Ötvenévesen is az élet vándorai maradunk? –
Megforgatja a poharában a chardonnayt, azt nézi.
Mire gondolsz?
Itt fogunk ülni, aztán a vacsora után űzzük a nőket?
Gyerekek, család, mindannyian ezt akarjuk. Korai még.
Biztos? Kilépünk az utcára, és azonnal szembejön a nő? –
Nem kötözködik, hanem csupán mereng.
Húzzuk le a chardonnayt, és jöhet a vörös! – Lalo lendítené
tovább.
Tíz lány, húsz lány? Nincs jelentőségük, futhatnak tovább!
Zso, mesélj a fehérborról, és kérd a következőt! – Gábor is
kizökkentené a furcsa hangulatból.
Citrus uralja, mogyoró keveredik bele. Egy stabil nő, aki a
gyerekeid anyja lehet, akitől nem szaladsz tovább a következő
kóstolóig.
Vigyük el a pasit a Blue Orange-ba vagy a Mojitóba!
Megviselte az önálló iroda. Gyere át inkább az ügyészségre!
Iván örülne. – Géza szintén feledtetné vele a témát. – Milyen
vörössel készültél?
Rohangáltok a borok között, mint a csajoknál! Elfelejtitek az
előjátékot. – Kinyittatja a rozét. – Megfontolt nő a hírünk miatt
szóba sem áll velünk.
Zso, mondd el, amit akarsz! Ne beszélj rébuszokban! – Doki
megelégeli a félszavakat. Oka van, hogy Zsolt gondolatai
leragadtak egy téma körül.
A kalandok megoldják a napi nőhiányt, ám nem nyújtanak
semmi újat. Egy tartós kapcsolat adja meg a felfedezés
lehetőségét, amiből aztán bármi lehet. Az iroda megteremti az
anyagi hátteret, erre már tervezhetek családot, ami a nővel
kezdődik. Járhatok klubokba, a megfelelő lány nem ott lesz.
Lehet egy hónap és lehet öt év, amíg találkozunk. Aztán
faképnél hagy, amikor megtudja a múltamat.
Mit akarsz, Zso? Befejezni a csajozást? Búcsúzni jöttél?
Nem köszönök el, csak ha megtalálom, akit keresek.
Kit keresel? – Lalo félig érti, mit akar Zsolt.
Kecses legyen, alap! Lobogjon a lepedőn! Az sem baj, ha
nyugodtan felvehetem a telefont mellette.
Titoktartásra gondolsz?
Gézával bujkálunk a lányok elől, amikor hívnak minket.
Ez igaz, a csaj, aki velünk él, nem fecseghet – válaszol Géza.
Gyors felfogású legyen, tudja, mit hallhat, miről beszélhet. Mi
lesz, ha megtalálod? – kérdezi Doki.
Eltűnök közületek. A múlt árnyaitól nem szabadulok meg, de
friss hír a kétes kapcsolataimról nem érhet el hozzá.
 Nincs több szóbeszéd, ha holnaptól nyugodt életet élsz.
Aha, és kivel bújok ágyba? Akkor megyek, amikor rálelek a
nőre.
Beleszeretsz! Nem lesz meg benne minden, amit akarsz, vagy
beleszeretsz!
Hülyeség, Doki!
Emlékezz arra, amit mondtam! Bontsd fel a vörösbor!
Egészségetekre! Ezt a merlot-t fekete szeder és áfonya uralja,
némi málna vegyül hozzá.
Gratulálni jöttünk, nem újabb tervekért! Várlak a
tárgyalóteremben! – Géza vált témát.

Mikor volt ez, Zso? – Géza is emlékszik.

Három évig kerestem, és távozott. Ennyi.
Nem lobogott az ágya, de a parázs izzott benne, ezt érezted,
amikor megismerted. Keresztülvitted egy változáson, a
hétköznapi lányból tüzes szerető lett. Önmagával kell
szembenéznie. Ha csupán megharagszik egy tévedésért,
elmegy, alszik rá kettőt, és visszajön. De Viki bezárta a kapukat,
kevés volt ez a fél év, idő kell, amíg feldolgozza a saját
formálódását, ha feldolgozza egyáltalán. Ha nem, akkor vége,
nem ő az a lány, akit keresel, Zso! – Doki nap mint nap hoz
döntéseket a műtőben. Életről, halálról beszélget a betegekkel és
a rokonokkal, a tapasztalat megfontolt emberismerővé tette.
Akkor nincs olyan lány.
Lehet. Lehet, hogy sokat szeretnél.
Mennyi idő, amíg lecsillapodik?
Azt kérdezed, mikor jön vissza? Nem tudom, lehet, vissza
sem jön, nyugodtabb vizekre evez.
Érzéstelenítő kell!
Mi a francot akarsz? Eleget ittál!
Nem eleget. – Zsolt szétesett, ezért vannak vele a barátai.
Ne szórakozz, rámegy az irodád! – Géza óvja.
Nem érdekel.
Mi a fenét akarsz?
Vodkát, whiskyt!
Ne csináld! Szabj határt, legalább nappal ne!
Oké, este, minden este. Egy hónapig.
 Ha ezalatt bejön egy klánbalhé, nem leszel képes védeni őket.
Buksz mindent, amiért dolgoztál.
Tudom.
Segíthetünk? Lalo és én itt vagyunk, ha kell. – Az ügyész
barát ajánl támogatást, Zsolt tántoríthatatlanul eldöntötte, hogy
egy hónapig nem lesz önmaga.
Rendben. – Viki elvesztésén túl kell lennie, szüksége van
segítségre. Hosszú évek óta barátok, a bajban egymás mellé
állnak.

Levente ügyfelei együttműködést terveznek Viki

megbízóival. Kifizetődő lenne, de egyik oldal sem tesz annyi
kedvezményt, hogy a szerződés megköthető legyen. Négyszer
egyeztettek, Viki és Levente szívén viseli az ügyet,
megbeszélésről megbeszélésre lépdelnek előre. Levi szeme
mindig megakad a lányon. Türelemmel rávezeti az ügyfeleket
az érdekeikre, a szakértelme mellett karcsú nő. Levente is tudja,
mint mindenki, hogy Pápai Zsolt a párja. Zsolt mellett senkinek
nem jut eszébe próbálkozni. A lepedők Fred Astaire-ének
hírében áll, és határozottan megvédi, ami az övé. Leventéhez is
eljutott a gyorsan szivárgó hír, Vikiék szakítottak. Azóta Zsoltot
a barátai esténként részegen viszik haza.
Korábban érkeztél, van valami változás? – Viki irodájában
találkoznak a megbízóikkal.
A közelben voltam, hamarabb végeztem. Visszajövök, ha
most alkalmatlan – Levi beszélgetni szeretne.
Gyere nyugodtan, kapucsínót vagy teát kérsz? – A lány a
kanapén kínálja hellyel, nem a tárgyalóasztalnál.
Mikor kezdtél ma reggel?
Ahogy szoktam, kilenc körül.
Messze laksz?
Kint a kertvárosban, de fél óra alatt beérek, a mélygarázsban
a parkolással nincs gond.
Óbudáról járok, nálunk nehézkes megállni, tíz percig is
keringhetek helyet keresve. – Elindul a társalgás, fél óra
szabadidejük van.
Ismét közelebb kerülnek a szerződés aláírásához, elégedetten
búcsúznak a vállalkozóktól.
 Nehézkesek – sóhajt Levente. – Egy vacak ötletért nem
fáradnék ennyit. – Naprakész a jogszabályokban, és mindkét fél
szempontjából korrekt szerződésre törekszik.
De értenek a vendéglátáshoz, kár lenne, ha feladnák a
tervüket.
Talán ezért vagyunk türelmesek. Újabb egyezségünk lesz,
Viki. Egyik kliensünk a te vállalkozóddal akar megállapodni,
tanácsot kért, gondolkoznak.
Bejáratott útra lépnek.
Az irodádba jöjjek, ha befutnak, vagy megbeszéljük egy kávé
mellett?
Lehet kávé. – Eddig nem gondolt a Zsoltot követő férfiakra.
Zsolt után Levente maga a nyugalom, csendes férfi, nem
perzsel. Most női szemmel látja, alig alacsonyabb Zsoltnál, tuti,
hogy jár konditerembe, vagy otthon emel súlyzókat. A
kigombolt zakó alatt izmos kötésű mellkast rejthet a férfiing. A
kezét nem nézi meg, bármilyen férfikézről Zsolt ujjai jutnak
eszébe.

Székesfehérvárra bevittek az ipolysági klánból valakit. Zso

úgy kérdez a telefonban, mint aki azt sem tudja, elölről vagy
hátulról kell olvasni a Btk.-t. – Géza Lalót hívja.
Józan?
Igen, de így sem tudja, talán kínosabb, mint ha piás lenne.
Ismersz ott valakit?
Persze, egy órán belül a kapitányságon vagyok.
Mátrai százados, a bűnügyi osztályvezető-helyettes korábban
Lajossal dolgozott.
Ez nem az a Pápai, akit ismerünk. Markáns ellenállásra
számítottunk, amikor közölte velünk a fickó, hogy ki az
ügyvédje. Zsolt nem csak téblábol, be kéne záratnom, ha
komolyan venném, amit mond. Törvénytelen dolgokat kér. Az
ügyfele egyszerűen kisétálhatna, ha Zsolt két megfelelő papírt
adna a kezembe.
A személyes ismeretség miatt Lalo belenézhet az iratokba.
Nyomozóként rengeteg ügyet látott, diktálja Zsoltnak, mit
tegyen. Az ügyvéd felfogta, hogy képtelen világos fejjel
gondolkodni, ezért hívta korábban Gézát.
 A barátságunk miatt merem kérdezni, Lajos. Zsolt iszik? – A
nyomozók beszélgetnek, amíg Zsolt a papírokkal bíbelődik.
Amióta a barátnője elment, azóta esténként gyakran.
Durván másnapos. Tudod, hogy én hallgatok róla, de ha még
egyszer ilyet tesz, azzal elvágja magát. – Mátrai valóban
diszkrét.
Már csak egy hét van hátra az egy hónapból, azt ígérte, utána
leteszi a poharat.
Remélem. Megdolgoztat, de hozzá fordulnék, ha engem
vinnének bíróságra.

Levi az új szerződés egyeztetéséhez olyan cukrászdát választ,

ahova nem járnak jogászok, véletlenül sem akar összefutni
Zsolttal. Nem bomlanak utána a lányok, volt néhány kapcsolta,
mint bárkinek. A hiúságát legyezgeti, hogy Pápai barátnője vele
kávézik. Szívesen kerülne közelebb Vikihez, nem szerelmes
belé, de vonzó a nő. Levi türelmes, nem tudja, Zsolt után Viki
hogyan érzi magát. A pletykák szerint a lány hagyta ott Zsoltot,
azért, mert a férfi erőszakos volt.
Viki hozza magával az aktát. Kapucsínót és dobostortát kér.
Igaz, hogy szakítottál Zsolttal?
Igaz. – Semleges a hangja, nem úgy tűnik, hogy rágódik a
múlton. Átnézik az iratokat, rugalmasak a szerződő felek.
Jártál már itt?
Nem ismertem, háborítatlan hely. – Érzi, hogy Levente
közeledni szeretne, de kissé óvatos. A lány sem kezdeményez,
Zsolt után nem siet. Pihentető a visszafogott férfival lenni, Levit
kiszámítható, hagyományos szexpartnernek képzeli. Eddig
zakóban és ingben látta, kíváncsi rá pólóban.
Véletlenül fedeztem fel. Megbeszélésre jöttem a közelbe,
koffeinre volt szükségem.
Nem édesítik túl a sütiket. – Viki a dobostortát eszi, a
grillázstetőt tartogatja a végére. A szalvétához ragad,
megpróbálja leszedni róla.
Kérjek még egyet? – nevet Levente.
Nem. Levarázsolom, ha estig itt maradunk, akkor is! –
Darabokban veszi le a papírt, ropogtatja a cukormázas piskótát.
Nehézkes ügyfelet nem az irodába hívok, hanem
munkavacsorára. Oldott a hangulat, kötetlen a megbeszélés.
Tegyük ezt a panziós ügyfelekkel! A várban nyílt egy
tradicionális, tanyasi ízeket kínáló étterem
Ésszerű ötlet. – Tetszik Vikinek. Miért nem nekem jutott
eszembe? – Oda is ingben, zakóban jársz?
Igen. Miért?
Póló zakóval lezserebb, ám munkavacsorára kellően elegáns.
– Vikiből kibújik a nő.
Igazad lehet. – Örömmel fut át Levin a gondolat, hogy a lány
talán belesne a ruházata alá.

A zöldfűszerekben, zsályában, bazsalikomban és

rozmaringban pácolt húsok, a Gundel-palacsinta, a zserbószelet
ízélményei kötetlenné formálják az egyeztetést. A fennálló
problémák megoldódnak, aláírhatják a hónapok óta húzódó
szerződést.
Kikísérik az ügyfeleket.
Visszamegyünk még egy desszertre? – kérdezi Levente.
Megérdemeljük. – Levi sötétkék pólót vett a zakó alá. Viki
nem csalódik, „miért ne bújjak hozzá?" mellkast rejtett eddig a
férfi inge.
Dobostorta? – Levi derűsen emlékezik az előző
találkozásukra.
Inkább palacsinta. – Jöhet a közös kikapcsolódódás.
Zsolt, Lalo és egy ismeretlen férfi lép be két nővel az
étterembe, nem lehet úgy lenni, mintha nem történne meg.
Francba! – Viki megszólal.
Az. – Lehetetlen bármi mást mondani.
Az ötfős társaság körül zavar támad, Lalo beszél a pincérrel,
aki eltűnik az étterem mélyén. Viki megkapja a palacsintát,
Levente a tiramisut, a lány jobb híján az itallapot bogarássza. A
felszolgáló leveszi a „Foglalt" táblát a szemben lévő asztalról.
Zsolték távolodnak tőlük, Lalo a barátnőjével tart Vikiék felé.
Jó estét, Viki! Latom, ízlik a palacsinta. Házi lekvárral
töltötték?
Természetesen. Ha a lányok nem szeretik a baracklevárt,
szilva- és eperdzsem van meg. Ügyes kezű a séfjük, jó étvágyat
nektek! – Zsolt kikerül minket, Lalo mit akar?
 Szia, Fábián Lajos! – nyújt kezet Leventének Lalo.
Iványi Levente. – Feláll, fogadja a bemutatkozást.
Vigyázz Vikire! Most már a te dolgod! Jó étvágyat!
Kösz, jó étvágyat nektek is!
Öt teríték volt mellettünk, ahonnan levették a „Foglalt"
táblát? – Viki zavarban van. Leventével csupán alakul a
kapcsolatuk, Lalo félreértette a helyzetet.
Úgy láttam. Mindenkinek tönkretenné a vacsoráját, ha a
közelben ülnének le. – Leventének is egyértelmű, hogy Zsolték a
szerencsétlen asztalfoglalás miatt tanakodtak a bejáratnál.

Ki a pasas? – Zsolt leül az új asztalukhoz.

Zso, nyugi! Önálló nő, nem szólhatsz bele az életébe'
Alig több mint egy hónapja ment el, és már van valakije! ki a
pasas? Tudni akarom!
Mit csinálsz, ha megmondom? – Lalo próbálja nyugtatni, de
nem zárkózhat el a válasz elől.
Semmit, csak ismerni akarom. Nem forog jogászok között,
sose láttam. Hol találkozott vele?
Iványi Levente.
A nevét hallottam, Márkusék irodájában dolgozik, befutott
gazdasági tanácsadók. Kolléga, de akkor se láttam még a fickót,
szürke ügyvéd.
Lehet, hogy Viki ezért van vele. Nyugalomra van szüksége. –
Doki is csitítja Zsoltot. A lány a Zsolt lakásában történt egyetlen
röpke találkozás alapján nem ismeri még az orvost.
Vikiék befejezik a vacsorát, távoznának. Zsolt utánuk indul.
Maradj a székeden! Légy észnél, Zso!
Ne csinálj cirkuszt! Nincs egyedül!
Beszélnem kell vele! – Megállíthatatlan.
Nem akar botrányt, de nem futott össze Vikivel, amióta nála
hagyta a gyűrűt és a kulcsait. A parkolóban látja, hogy nem
együtt mennek el a férfival, mindketten a saját kocsijukba
szállnak be. Viki kinyitja az ajtót, Zsolt tenyere bezárja.
Beszélnünk kell, Viki! – A lány háttal áll, nem mozdul. Vége,
ha megfordul, vége. Egy hónapja nem érezte Zsolt testét, a vágy
ismét kigyúlt benne. Nem akarja, hogy a férfi tudja. Ha
megfordul, azonnal észreveszi. – Viki, nézz rám, légy szíves! –
Kizárt, nem lehetünk újra együtt! – Könyörgöm, Kicsim, szólalj
meg! – A lány vontatottan mozdul, elveszett.
Zsolt kérdezni jött. Közel lépett a nőhöz, csak így érhette el a
kocsiajtót, és hogy Viki ne szálljon be, mielőtt válaszolna. Viki
állja a tekintetét, nem látszik benne izgalom. A férfi nem ér a
testéhez, anélkül is tökéletesen ismeri, forró. Ennyi elég,
nekiesik az ajkának, Viki visszacsókol.
Kicsim, hova mentél? Egy hónapja kívánlak.
Hol parkolsz?
Nem kocsival vagyok. – Beszáll a lány mellé.
Viki nappalijában tapadnak egymáshoz, a tűz nem szűnt meg
lobogni bennük. Rettenetesen áhítja a nőt. Amint behatol, Viki
viharosan kielégül. Zsolt ágyékában düh, csalódás és vágy
keveredik, keményen, mély lökésekkel megdugja a nőt.
Mit csináltál velünk, Kicsim? Miért hagytál el szó nélkül? –
Viki nem akar itt lenni, még most sem akar itt lenni. A teste
képtelen Zsoltnak ellenállni. – Bemegyünk a hálóba?
Zsolt ujja lágyan, vadító lassúsággal indul lefelé, érzi, látja,
tudja, hogy a nő élvezi minden pillanatát, hallja, hogy hevesen
zihál. Üres az ágy az otthonukban, nem fekhet másik nő bele,
kizárólag Viki. Kényeztetve leér a csiklójához, duzzadt.
Neked is hiányzom! Nézz rám! – Az előbb voltak együtt, és
már rekedt a férfi hangja a kéjtől. Viki ránéz, bele a kék
szempárba. A kék szempárba, amely egy hónapja megláncolta.
Eszébe jutnak a részletek arról a délutánról. Megfagy a teste,
nem reagál Zsolt érintésére. – Mi a baj? – Viki tekintetéből zavar,
fájdalom, közöny olvasható ki. – Viki, így nem lesz jó! Úgy
működünk, ha átadod magad. – A lány tekintete nem változik,
Zsolt leveszi kezét a testéről. Vár, talán negyedórát-húsz percet,
semmi enyhülés. – Elmenjek? – Vikinek nincs ereje se igent, se
nemet válaszolni. Zsolt nehézkesen öltözni kezd, húzza az időt,
hátha a kedvese visszatartja. Zakóban ül az ágyra, megsimogatja
az arcát. Ez az igazi vég, nem amikor elrohant tőle. – Sajnálom,
Kicsim! – Összeszorul a torka, búcsúzik.
Viki addig tartja magát, amíg Zsolt kilép az ajtón. Először sír,
amióta eljött a házukból, zokog. Zsolthoz bújna, hiányzik a férfi.
De már lehetetlen a lánnyá válnia, aki Zsolté volt.
 Levi zsúfolt napján az ügyfelek jöttek–mentek, két
megbeszélése elhúzódott. Négy órakor gondolhat először
ebédre. A Sub Rosában ilyenkor is frissek a sültek, és már van
hely. Ebédidőben nem jár oda a tömeg miatt. A hús porhanyós,
a gomba kellően borsos, a sajtot ropogósra pirították az óvári
szeleten. Úgy tűnik, Pápai Zsolt is későn ebédel. Levente
azoknak a táborába tartozik, akik látásból ismerik Zsoltot, de
Zsolt nem ismeri őket, köszönő viszonyban sincsenek. Zsolt
körülnéz, helyet keres, a pincérlány mellette terem. A Sub
Rosában törzsvendégként figyelmet kap, nagyvonalúan
honorálja a kiszolgálást. Most nem kéri a lányok segítségét az
asztalválasztáshoz. Levente felé indul. Levente is látja. Folytatása
lesz az éttermi találkozónak?
Szia, Levente! Zamatos ma az óvári? – Zsolt megáll.
Puha a hús, a gombáról nem spórolják a borsot.
Kösz, lehet, én is azt kérek ma. Jó étvágyat! – Továbbmegy,
két asztallal távolabb leül.
Mi volt ez? Biztos, hogy Viki miatt csinálta. Levente nem tudja
mire vélni, Zsolt egyszerűen, udvariasan köszön. Ezt követően
bárhol, bármikor találkoznak, néhány közömbös mondatot
váltanak, köszönő viszony alakul köztük.

Ildikó cégadatok módosítása miatt keresi fel az ügyvédnőt,

Viki látja az arcán, hogy gondja van.
Megkérdezhetem, mi a baj? – Az iratok aláírása után
érdeklődik.
Csaba, a nagyfiam elment egy focimeccsre, utána a
rendőrségen kötött ki. Azt mondják, székeket tört. Csaba nem
támadó, ön is ismeri! A fiamat garázdaságért akarják elítélni,
pedig véletlenül volt a közelben. – Ildikó sír. A fiú járt az
anyjával Vikinél, szelíd, tizenhét éves srác, éltanuló, nem
lehetett agresszív. Alaptalan büntetés vár rá kamaszkorban,
Zsolt segítsége szükséges.
Edit elmondja, mikor hova menjenek. Kitűnő védőügyvédhez
küldöm önöket.
Tünde négy nappal későbbre tud időpontot adni. A két
titkárnő máskor nem beszél magánügyekről, ám most Tünde
elmondja, Zsolt kezdi visszanyerni a lendületét. Edit viszont
arról számol be, hogy Viki zökkenőmentesen lépett túl a
kapcsolat megszakadásán. Értetlenül és sajnálattal szemlélik az
eseményeket.
Négy nap múlva Edit kapcsolja Zsoltot.
Zsolt telefonál, azt mondja hivatalos ügyben, Ildikóék miatt.
Szia, Viki! Megértem, hogy nem állsz velem szóba, de
szakmai ügyekben kellene, ha hozzám küldesz ügyfelet. Erről a
fiatal srácról van szó. Azonnal kellett volna jönniük, nem a
titkárnőkre bízni, mikor van szabad időpontom! Gyorsított
eljárásban vizsgálják, a bíró döntése múlhat a négy napon.
Nekifeszülök, nem tehetek mást, mert ennek a fiúnak te
kezeskedsz az ártatlanságáért. De nem biztos, hogy képes leszek
segíteni. – Viki döbbenten hallgat, Zsoltnak igaza van. – Viki, itt
vagy?
Ne haragudj! Mi történhet?
Nekilendülök, és reménykedem. Nem haragszom, csak
válaszd szét a dolgokat! – Zsolt nyugodt, mással emelt hangon
beszélne az időkiesés miatt.
Legközelebb hívlak.
Viki zaklatott a délutáni telefon után. Elítélnek egy ártatlan
fiút, mert nem lépett túl a saját bolond korlátján, nem akart
Zsolttal beszélni. Forgolódik, hívja a férfit, azt sem tudja,
mennyi az idő.
Szia. – Zsolt hangja álmosan szól. Kettő körül jár.
Felébresztettelek? – Micsoda kérdés! Mi mást tehetek hajnalban,
mint hogy felkeltek valakit?
Nem baj, miért nem alszol? – A lány bármikor hívhatja,
boldog emlék.
Csaba. Miattam, a négy nap miatt elítélik?
Sajnos lehet, hogy igen. El kellett volna különítened a
magánéletet a munkától!
Igazad van. – Viki mélyen megbánó. – Tetéztem a bajt.
A probléma megvolt, nem növelted. – Zsolt felébred,
gondoskodóvá válik. Elmúlt a düh árnyalata, amit Viki délután
kihallott a hangjából.
Ostoba voltam
Gondolj arra, mi lenne, ha az anyjának nem most lennének
céges ügyei! Ha nem botlanak beléd, ennyi esélyük se lenne!
 Hamarabb eljuthattak volna hozzád, rajtam múlt.
Te is lehetsz fáradt, vagy lehetnek egyéb dolgok, amiért így
döntöttél.
…
Ne rágódj ezen! Segítettél. A jövő miatt szóltam, ha
legközelebb küldesz hozzám valakit. Ha most ezért nem alszol,
ne tedd! – Igyekszik a lányba lelket önteni.
…
Itt vagy még?
Igen, azon gondolkoztam, amit mondtál.
Próbálj aludni! Védelmet szereztél a srácnak.
…
Rendben vagy?
Köszönöm, hogy éjjel zavarhattalak.
Természetes, Viki!
Jó éjt, köszönöm még egyszer! – Az az érzése, ha ő nem, senki
nem teszi le a telefont. Zsolt várt a végeláthatatlan szünetek alatt,
amíg én hallgattam.
Jó éjt! Merülj álomba, Viki! – A hang simogató, a férfi szeretné
megnyugtatni.

Zsolt Edit megkerülésével, mobilon hívja, az éjszakai

beszélgetésük után helyénvaló. Viki Ildikótól tudja, hogy
felmentették a fiát. Attiláék számtalan biztonsági kamerás
felvételt néztek át, mire megtalálták a bizonyítékokat.
Én segítsek? Büntetőügyben?
A csalás és a sikkasztás később került a vádba, engem nem
ezért kertek fel, de már benne vagyok. Nem ismerek más
gazdasági jogászt, akiben úgy bíznék, mint benned. Ha zavar,
mondj nyugodtan nemet! – Zsolt szakmai segítséget kér.
Nem értek a büntetőügyekhez.
Futár viszi az iratokat. Nézd át őket, mintha társasági,
pénzügyi anyag lenne! Utána telefonon beszélünk, vagy
mailben megírod, ha nem oké benne valami. Ennyit kérek.
Zsolt két ügyet küld. Viki válaszolhat ötvenoldalnyi e-mailt,
vagy telefonálhat a férfival egy-másfél órát. Esetleg leülhetnek
egyeztetni. Ez a legtisztább, három hónapja szakítottak,
fennakadás nélkül kellene beszélniük egymással.
 Szemben ülnek a tárgyalóasztalnál. Viki előkészítette az
aktákat, megjelölte a jogsértő részeket. Zsolt más kérdéseket tesz
fel, mint amire számított. Fél óra múlva Viki megérti, azt
szeretné tudni, hogyan lehet rendjén valónak feltüntetni a
szerződéseket.
Magyarázzam meg, hogy lényegtelenek a tévedések?
Vagy csupán hibásan számolt a könyvelő.
Nem összeadási gondok vannak, sárosak az ügyek.
A csalás és a sikkasztás csak súlyosbító vádpontok. Élet- és
testiépség-ellenes területen tapasztalt ügyésznek adták a pert,
társasági jogban járatlan. Ha elhitetem, hogy korrektek a
megállapodások, nem kér szakértőt. Az ügyészségnek véges a
pénztárcája. Meggondolják, mikor bízzák meg a harmadik,
negyedik szakértőt.
Az ügyészek nem konzultálnak egymással?
Nem adok nekik rá időt. Ez az én dolgom, hogyan oldom
meg! Csak add a kezembe, amire szükségem van. Viki, kell a
segítséged!
Kétséges dokumentumokat mutassak be úgy, hogy
hófehérek?
Valahogy így.
Át kell mosni az agyam. Most biztos nem fog menni. Azt
hittem, azt kéred, emeljem ki a problémás részeket. Miért
vállalsz ilyen ügyeket?
Mondtam, hogy később sodródtam bele.
Akarom tudni, mi a fővád?
Egyelőre nem.
Viki kérdez, válaszol, próbálja megoldani, amit Zsolt kér,
belemerülnek a szakmai egyeztetésbe. A férfi percek óta félig
fogja fel, amit a lány mond, helyette az ajkát nézi. Fokozatosan
jönnek elő az emlékek, a szája íze, a nyelve íze. A szája, a nyelve,
amint az ágyékát kényezteti. Vágyik Vikire. Így nem lehet
dolgozni, pedig ezeket az ügyeket vele szeretné megoldani. A
lány pontos, számokhoz szokott gazdasági jogász észjárását kell
átkapcsolnia, védje meg úgy a szerződést, mintha a sajátja lenne.
Vikiben megvan a hardver, ismeri a jogszabályokat, és megvan
a szoftver, azaz megtalálják a közös hangot. A férfinak
ugyanakkor kezelnie kell az emlékeket, és elviselni Viki női
vonzerejét; úgy nem lehet egyeztetni, hogy legszívesebben
csókolná.
Megfontolod, Viki?
Miért hasznos ez nekem?
Változatosság és kihívás. Bármi, a legbonyolultabb ügyed is
egyszerűbb, mint ezek a kérdések. Ha megoldjuk együtt, akkor
nem keresek másik kollégát. Veled is nehezen értetem meg,
hogy lásd más szempontokból az iratokat. Idegennel még
körülményesebb lenne. A számlát rád bízom, nem ismerem a
gazdasági tanácsadók munkadíjait.
Mikorra adjak választ?
Egyelőre azt szeretném tudni, hogy visszaadod-e az aktákat,
vagy átolvasod, keresve a választ a kérdéseimre.
Megnézem őket. – Felébred az érdeklődése. Azt még Viki
sem tudja, hogyan lesznek képesek együttműködni.
Megnyugtató újra a férfi közelében lenni.

Egy hete gondolkodik, lapozza Zsolt ügyeit, próbálja

szépíteni a sikamlós részeket. Fábián főhadnagy, Lalo nem
mobilon, hanem az iroda hivatalos, vezetékes vonalán hívja.
Nem beszéltek a szakítás óta.
A kettőtök ügye, mi volt köztetek, nem szólok bele.
Zsolt nyilván elmondta neked.
Veled nem beszéltem, így nem tudhatom. De nem ezért
hívlak, a három hónapból két nap van hátra.
Semmilyen három honapról nem hallottam.
Zso nem mondta? Amikor elmentél, három hónapot adott
magának, kettőtöknek, hogy addig vár, utána visszaköltözik a
lakásába.
Egy hete járt nálam, iratokat néztünk át, akkor sem szólt róla.
Két napig van a házatokban. Akarom, hogy tudd!

A családias, kertvárosi lakóparkban a kétemeletes házak

erkélyeiről a szülők lelátnak a belső játszótérre, az utca és a
parkoló kocsik felől kerítés védi a kicsiket. Viki a kora esti
napsütésben a csöppségek zsivajával űzi ki fejtből az ügyfelek
problémait. A lakótársaknak az utóbbi hónapokban
természetessé vált, hogy az ügyvédnő könyvet olvas, vagy zenét
hallgatva nézelődik. Óvodából hazajövő fiúcskák, lányok és
szüleik köszönnek, integetnek neki,
Viki az új, békés szingliéletében naponta látja Hópihét, a
fehér, szeménél barna foltos bokszert. Örökké szomorú-kedves
pofácskájával a legmókásabb kutya a házban. Sétából jövet-
menet meg kell állniuk, hogy a hintázó, csúszdázó gyerekek
megsimogathassák. A játék után a gazdájával kilépnek a kapun.
Viki a laptopján írja a másnapi szerződéseket. Hópihe
elevenebben érkezik haza a sétából, mint ahogy elindult.
Gazdája együtt érzőn arról érdeklődik, mennyit kell még
Vikinek dolgoznia aznap este.
A nő rálát a kerítés melletti parkolóra. A Lexus két hellyel
távolabb áll meg a kocsijától. Zsoltban kavarognak az érzések,
minél hamarabb szeretne ezen az úton visszafelé tartani.
Kizárólag előrenéz, nem látja, hogy Viki az erkélyen dolgozik.
Meglepődik, csengetnie sem kell a kapunyitó berregéséhez, a
lány nyitott ajtóval várja a lakásnál is.
A ruháidat hoztam és a többi cuccod. Lent vannak a kocsiban.
– Viki bezárja mögötte az ajtót. – Nehéz megszólalni. EI sem
búcsúztál.
Ne haragudj!
A szelídség volt az egyik erősséged, nekem viszont a
gyengém. Ezzel vettél le a lábamról.
Sajnálom, Zsolt.
Miért nem búcsúztál el? – A nő emlékekkel a szívében nem
tud mit válaszolni. – Itt hiányoztam először? – Zsolt a falra
mutat, ahol Viki magához hívta.
Kicsit errébb. – Viki fréziát ábrázoló Tiffany-falikép mellett
áll. Inkább a szerelmes órákra emlékezne, nem az utolsó nap
sértésére.
Miért mentél el? – Zsolt elállja az útját. – Nem adtál esélyt
megbeszélni!
Ne szoríts, Zsolt! Kérlek!
Nem köszöntél el! – Csókolná a lányt.
Engedj el, Zsolt! – Viki elfordul.
Hova a francba mennél? – A férfi indulatossá válik.
Ne tedd ezt! – Képes meglepően elsurranni Zsolt falnál
támaszkodó karja alatt. A férfi utánanyúl, hátracsavarja ez egyik
karját, agresszív.
Elhagytál, Viki, és ma este örökre vége! – Hátratekert
csuklójánál fogva az étkezőasztalra dönti a nőt. – Megbaszlak!
Utoljára kaphatlak meg, kis kurvám! – Nem szexért jött Vikihez.
Rövidzárlathoz vezet a három hónapos hiány és a remény
elvesztése, hogy nem folytatódhat a kapcsolatuk. Fizikai erejével
parancsol. Viki megpróbál mindent, amivel a dühös Zsoltra
hatni tud, de percek alatt kifogy a védekezési lehetőségekből,
Zsolt lehúzza a szabadidőnadrágját. – A segged és a bugyid épp
olyan vérlázító, mint régen! – Viki csípőig érő tenyérnyi széles
fehér csipkét visel, az alján őrjítően apró szakaszon válik
tangafazonúvá. Leszorítja a lányt, aki nem tud mást tenni,
mozdulatlanul vár, amíg a férfi szabaddá teszi magát.
A keskeny bugyiszár nem akadály. Zsolt a reménytelenség
fékevesztett hevével erőszakolja meg a néma nőt.
Később szó nélkül hordja fel a dobozokat, amelyekbe Viki
ruháit, illatát csomagolta. A kielégülés, a fizikai munka észhez
teríti. A lány a hálószobába menekül előle.
Bocsáss meg! – kéri a férfi. Vigyáz rá, hogy hangtalanul
nyissa ki az ajtót – Nem ezt akartam, nem akartalak bántani! –
Leguggol az ágyon ülő nő elé. – Elvesztettem a fejem. Engedek
neked fürdővizet. – Megbánta, amit tett, ápolná a kedvesét. Viki
nem mond nemet, biztos benne, hogy Zsolt nem ismétli meg az
erőszakot. A történtek ellenére jobb együtt vele, mint ha egyedül
maradna.
Belemerül a habos, meleg vízbe, sírni sincs ereje.
Most már elmehetsz, megleszek – küldi haza Zsoltot a
fürdőszobából kijövet.
Maradok. – Jóvátenné az erőszakosságát, és nem tölthet több
estét, éjszakát Vikivel.
Menj el, Zsolt!
Szeretnék maradni. Nincs ok, nem létezik magyarázat arra,
amit veled tettem. De ne ez legyen az utolsó emléked rólunk! –
„Szeretnék", ezt a szót nem használja, talán Pápai Zsolt nem
ismeri, az „akarok" a sajátja. A szokatlan szó enyhíti Viki
bánatát.
Nincs miért maradnod, nem lesz több emlék.
Engedj egy békés éjszakát! – Legyőzi Viki ellenállását. A lány
a boldog hónapokat idézné fel.
Zsolt a nappaliban ágyaz meg magának. Naivitás azt hinni,
képes ott maradni.
Engedd meg, hogy itt köszönjek el! – kéredzkedik Viki
ágyába.
Aludni kellene, Zsolt!
Aludni fogunk. – Behozza a takaróját. Természetesen
átmeneti állapot a különlétük. Vikihez bújik, hozzásimul, nem
tesz többet.
Aludj, Zsolt, légy szíves! – Hátat fordít Zsoltnak. A férfi
cirógatja az arcát, Viki nem reagál. Megcsókolná, lágyan,
gyengéden fordítaná maga felé, de Viki ellenáll. Zsolt ajka a
nyakát érinti, azonban hűvös szobor a női test. – Kérlek, Zsolt,
pihenj! – Nem veszi le magáról a derekát ölelő kart, érzi a férfi
szorosan hozzányomódó, ágaskodó erejét.
Mi lesz velünk, Kicsim? Nem csak éjjel hiányzol. – Zsolt
ráébred, hogy a három hónapnak, a saját maga által szabott
határidőnek a végén az utolsó esély miatt jött a kedveséhez.
Nem a dobozokat hozta, nem bosszút akart állni. A remény
miatt van Vikinél. Maga sem tudta, valóban a csomagokra
gondolt, amikor leparkolt a ház előtt.
A tapasztalat, a lány érzékeny pontjainak ismerete sem segít.
Viki az ágyból nem küldi ki, Zsolt azt a fájdalmat nem érdemli
meg, azonban nem lobban fel a tűz a tapintatos kitartás ellenére
sem. Hajnalban elszunnyadnak.
Reggel megvárja, amíg Viki felébred. Ma nem megy be az
irodába, kihasználja az együtt tölthető perceket.
Nem dolgozol ma? – Feltűnő Zsolt késői ébredése.
Rengeteg tennivaló vár a házban. Négykor elviszi az
ingatlanos a kulcsot, csomagolnom kell még.
Mi lesz a bútorokkal? Nem férnek el a lakásodban.
Délben felpakolják őket, raktárba vitetem. Eladom, amikor
lesz rá időm – Tárgyilagosak, mintha távoli ismerősként
beszélgetnének egy közös problémáról. – Idehozatom
bármelyiket, ha kéred.

Az ágyak, székek, amelyeket közösen választottak, a

szekrények, asztalok, amelyeket együtt vettek, hideg, sötét
helyre kerülnek. Bútortemetőbe. Ma éjjel fény sem kapcsolódik
körülöttük. Temetőbe kerülnek a bútorok, ahogy a kapcsolata is
a férfival, akit szeretett. A férfival, akit szeret. Fájt a rövidzárlat,
de semmit se tudna Zsoltról, ha nem értené meg, miért vesztette
el a fejét. Ha lehetőséget adott volna megbeszélni a szakításuk
okát, nem sodródtak volna az erőszakig. Zsolt megalázta magát
éjszaka, amikor viszonzatlanul szomjazott a közelségére. Egész
éjszaka! Eszébe jut a kedvese toleranciája első békülésükkor.
Nem kérte számon a szó nélküli elrohanást, felejthetetlenül
érzéki estével várta vissza.
Felveszi a blézerét. Edit szól utána, kérdezi, hogy meddig
marad távol.
Ma már nem jövök, a délutáni ügyfeleknek telefonálj, hogy
beteg lettem! – válaszol a titkárnőnek.
Tizenegy körül ér a házukba. Dobozok hevernek szerteszét.
Miért nem mondtad a három hónapot, amikor az irodámban
jártai?
Honnan tudod? – Az ügyvéd, aki egy héttel ezelőtt tárgyalt
vele, most fáradt, dzsoggingos pasi. Hogyan választja ennyire ketté
a magánéletet és a munkát?
Lalo hívott.
A folytatásért tegnap este mentem hozzád, de elküldtél. Az
irodádban valóban szakmai segítség kellett. Nem ott dől el, mi
lesz velünk, hanem nálad vagy itt az otthonunkban. Egyszer
beírtam a naptárba a három hónapot, úgy hagytam, annak
ellenére, hogy tisztában voltam vele, az utolsó hetek
feleslegesek. Mi maradt itt?
Nem tudom, nem pakoltam ki.
Akkor miért jöttél?
Adj két percet! – Leül az asztalhoz. Zsolt összetört, az utóbbi
napok, a csomagolás lehetett a legnehezebb. Viki szinte tapintja
a türelmetlenségével okozott fájdalmat, nem adott alkalmat
megmagyarázni a tévedést.
Viki, letelt a két perc! Mondd el, zárjuk le, és kezdjük el a
saját, új életünket! – Várja, hogy a lány kimondja az ítéletet. A
ruháinak, a parfümjeinek bepakolása kimerítette. Két napja
semmi nem köti le a figyelmét, csupán a boldogságukról szóló
emlékek tolulnak fel.
A konyhát összepakoltad?
Utoljára hagytam. – Hogy jön ez most ide? A konyha, amelyet
Viki egyetlen kora reggelen berendezett, mielőtt ő felébredt. Azt
a reggelt sem felejti el.
Nem kellene összepakolni. Szükségünk lesz rá.
Hogy gondolod? – A füléig eljut, az agya nem fogja fel, amit
hall.
Tea és kávéfőzés, minden ilyen apróság miatt.
Ne szórakozz! – Percekig nézi Viki barna szemét, amíg
tudatosul, mit mondott.
Van csomagolópapírod és valamilyen ragasztószalagod? –
Persze hogy van a költözködés közepén, az étkezőből a ház elé
kitett hirdetőtáblához mennek. – Segítenél? – Viki megpróbálja
eltakarni az ingatlanos felhívását. – Mélyen a földbe verték, te
sem bírod kihúzni. Holnap be kell menned a közvetítő
irodájába, telefonon beszéltem vele. – Zsolt az „Eladó-kiadó"
táblánál megcsókolja, mindegy, ki látja az utcáról.
Jó helyen járunk? – A bútorszállítók visszarántják őket a
valóságba.
Igen, de... – Zsolt rendezi a helyzetet.
A hallban zaklatottan esnek egymásnak. Nem számít semmi,
csak a másik izzó teste, vágya. Éhes szex. Megnyugtató.
Édes Kicsikém, merre jártál? – Egy órája még temette az
emlékeit, most Viki úgy izzik a két karjában, mint három
hónapja.
Ne haragudj! – Halkan képes megszólalni.
Ne menj el így többet, adj nekem legalább egy estét! Beszéljük
meg!

A Zsolttól kapott férfiingben felmegy a hálóba, ahonnan

elrohant, és ahova most visszatér. Újra itthon téblábol, itt is
dobozok vannak. A fényképeket keresi, CD-ket talál, „Tenerife"
és „Viki, Tenerife". Ez mi? Ezt nem ismeri, beteszi a laptopba.
Basszus.
Ezeket mikor vetted fel?
Tenerifén, rá van írva. – Intim, erotikus felvételek Vikiről,
amikor önmagával játszik.
 Nem tudom, vagy nem emlékszem?
Kicsi a kamerám, nem biztos, hogy észrevetted a kezemben.
Hányszor nézted meg?
Naponta.
Hányszor élveztél rá?
Egyszer sem. Hiányoztál, és ez volt csak rólad. – Zsolt a háta
mögül válaszol, Viki megfordul. Nem vesztegeti az idejét a békülés
után! A csípőre szabott fekete szövet nadrágot viseli – Vetkőzz,
Kicsim! – A hangja inkább simogató, mint nyugodt erő. A
lányban újraindul a kéj, gombolja ki magán a férfiinget. –
Térdeli le! – Ez már a nyugodt erő. Mit akar a férfi? Vontatottan
engedelmeskedik – A kezed is! – Na, ezt nem! Miért kezdi újra?
Ha most elmegy, sose jön vissza.
Mit szeretnél?
Gyere ide! – Kedvesen hívja Vikit. A lány feláll, Zsolthoz
sétál, ott megint letérdel. Nem zavarja, így vannak együtt,
amikor a szájával szereti. Zsolt előveszi a keskeny nyakpántot.
Ne próbáld meg! – Viki szeme villámlik, a férfi azonnal
eldugja a pántot a doboz mögé, amelyen ül. Azután feladja rá az
inget, így bújnak össze. Érdektelen, hogy a költözködés
katasztrófa által sújtott területté tette a hálószobát. Zsolt csupán
az ágy matracát teszi szabaddá, ismét azon öleli a kedvesét,
mint a felújítás előtt. Újrakezdés... Mindkettőjüknek eszébe jut.
Miért mentél el?
Gátlástalan voltál.
Azért távol vagy két napig, kifújod magad, és visszajössz.
Eltűntél, bezárkóztál, bezártad a kapukat. Ki vagy te, Viki? –
Beszélni kell arról, amit Doki mondott.
Hogyhogy?
Ki vagy? Apukád lánya vagy tüzes szerető?
Nem tudom, mindkettő.
Nem megy mindkettő. – Zsolt válaszra vár.
Szerinted? Mit nem tettem meg neked?
Ne nekem tedd meg! Magadnak, különben ez lesz belőle.
Amit magad miatt nem tennél, azt nekem se hagyd!
Zsolt, szóltam akkor is!
Legfeljebb rebegtél valamit. Az előbb, amikor villámlott a
szemed, most szóltál. Tévedhetek. Ne menj el így, hogy egyet se
alszol rá! Add meg nekünk az esélyt, hogy kijavítsuk!
Beszélgess magaddal a polgárlányról és a tüzes szeretőről!
Szabad? – Zsolt előveszi a piros kötelet. Viki félt tőle,
gyönyör és mámor lett a vége, amikor először a bőrére
hurkolódott. Közvetlen a melle alatt tekeri körbe, ezt Viki már
ismeri, a vágya éledezik. Körbefuttatja a mellek felett is, Viki
egyre izgatottabb, Zsolt középen csomózza a kettőt. – Nyugton
maradsz?
Mire gondolsz? – Bizalommal teli pajzán játék.
A kezedet nem mozdíthatod!
Ne szórakozz!
Kikötöm, ha nem fog menni! – Kedélyes, nem agresszív, de
megteszi, amit ígér. Játszik a lánnyal. Csókolja, öleli Vikit. A
lány a hajába túr. – Kikötöm! Hagyd a combod mellett! – Buja
kaland. Vajon meddig bírja Viki? A kedvesét néhány órája kapta
vissza, a kötelet a dobozok aljára tenné, ha a lány úgy kérné. Ám
Zsolt ágyába visszatérve Viki bizalma és megkönnyebbültsége
maradéktalan. Rezdületlenül, alig moccanva kellene bírnia a
férfi szájának, nyelvének, érzéki ujjainak tapintását. Naná, hogy
nem marad nyugton! Tenyere a férfi gerincén siklik. – Nem
hiszel nekem! – Örömteli és elégedett szerető.
Miért kérsz ilyet? Nem megy! – Virgonc az ellenkezés.
Te akartad! – Önfeledt, erotikus civódás. Viki csuklóját a
combjához rögzíti. A szalag csavarodása nem bántó, nem
riasztó. Olaj a lángoló tűzre. A lány kiszolgáltatva,
magatehetetlenül süllyed Zsolt bűvöletébe, akinek kemény
férfiassága bejárja a női combok közét; a férfi ágaskodó hímtagja
és a kinyílt szemérem találkozásában gyönyörködik. – Ne
szégyenlősködj! Ezerszer kinyaltalak már! – Viki elbújna a
leplezetlen szemlélődés elől, összezárná a lábát. A végtelen
mámort Zsolt szerető és ragadozó tekintete kontrollálja. Viki
vonaglik, időnként keresztbe csúszik, majd visszatér. A párnát a
fejével lelöki a matracról, felváltva hangosan nyögdécsel vagy
pihegve duruzsol. Zsoltnak elegendő hallani a kiszakadó
hangokat. Viki fenekének, combjának remegése nem csillapodik.
A kielégülés után bénán hever. – Ezt nem csinálják a
polgárlányok! – Hallja Zsoltot, bólint, egyáltalán nem érdekli,
amit a férfi mond. A kielégülés lebegésében akar maradni.
Régen megélt, mély álomban telik az éjszaka.
Szeretlek, Vadócom! – A reménytelenség után Viki az
ölelésében ébred.
A lakásomban még azt mondtad, kurva. – A lány nem felejti a
bántó szót.
Mert az vagy, egy kis ribanc! – Zsolt kedvesen, hízelegve
nevet. Vikit gyomron szúrják a szavak.
Szemét vagy! – A pofon késedelem nélkül csattan az arcán.
Viki hangja elakad, lebénult tekintete kérdez.
Kétszer szóltam, mi jár a szemétért, harmadszor nem
mondom!– Kevés szabályt szab a nőnek, kellő figyelmeztetés
után betartatja a határokat. – Nem szeretlek bántani! Figyelj
arra, amit kérek!
Hogy megyek dolgozni? – Viki az arcát fogja.
Miért ne mehetnél? Semmi nem látszik. Akkor van az
ütésemnek nyoma, amikor akarom. – A fekete öv tapasztalata,
gyakorlottsága nyújt biztonságot. Védőügyvédként
elengedhetetlen a hathatós önvédelem, hibátlanul szabályozza a
mozdulatai erejét.
Zsolt megalázta magát a kapcsolatuk folytatásáért. Pápai
Zsolt órákon át tartó csábítási kísérlete kudarcba fulladt,
duzzadó ereje tehetetlen maradt, a férfi elviselte a
megszégyenülést, hogy visszakapja Vikit. Valóban kétszer szólt
korábban, az irodájában és Tenerifén. A következetes
keménység megbízható, Viki mellőzi az utolsó szóért folyó
vitákat. Szem előtt tartja Zsolt kéréseit, így nincs akadálya a
kettőjük közötti szenvedélyes békének.
 XII. fejezet
TANÚK PADJA

Viki visszajött. Nem egy éjszakára, nem egy hétvégére,

hanem vele marad. A barátainak egy hónapja ígéri, hogy
elutaznak a kupadöntőre. Viki nem volt vízilabdameccsen, és
Dokiéknak sem okozhat csalódást. A lány Lalót közelről ismeri,
Gézával is többször találkozott, Dokival egyszer futottak össze,
amiről Viki sosem beszélt, nem emlékszik rá.
Dokinál találkoznak, az orvos a Duna-parti loftlakásban nem
vonja meg magától a kényelmet.
Ismerd meg a szívsebészek Adoniszát! – Zsolt bemutatná
Dokit.
Már találkoztunk, mielőtt Párizsba utaztam. Neked vittem fel
iratokat, Zso! Elfelejtetted?
Így volt, és telefonon is beszéltünk. Te intézted a klinikán a
vizsgálatot Zsolt édesanyjának. – Vikinek beugrik Zsolt barátja,
akit a kapcsolatuk elején a bejárónő segítségével beengedett.
Emlékszik a női tekintetet vonzó, markáns csípőre és a farmerra,
amely ezt kiemelte. Dokin most is ugyanaz a nadrág van vagy
nagyon hasonló.
A kedvesednek élesebb a memóriája, mint a tiéd! – élcelődik
Doki Zsolttal. – Hagyjuk konzultálni az igazság őreit! – Vikihez
fordul, Zsolt és Lalo figyelmét szakmai téma vonja el. –
Megmutatom a lakást.
A panoráma ablaküvegekkel szembeni falon a piros
árnyalataiban készült ceruzarajzok, grafikák és néhány fénykép
van felakasztva. Viki megtorpan előttük, girbegurba
krikszkrakszoknak tűnnek, ami érthetetlen egy pasilakás
nappalijában. Megfejt egy képet, majd még egyet. Doki szótlan,
türelmes kíváncsisággal várja a véleményét. A titokzatos
vonalak félelmetesek és lenyűgözőek, szíveket ábrázolnak
szokatlan irányból és metszetekből. Viki nem lép tovább,
akaratlanul lehorgonyozza az élet és halál mezsgyéje.
 Munkamániás szívsebész vagy? – Ocsúdik a meglepetésből.
Meghökkentő? Bármelyiket leveszem, ha zavar.
Szürreális hangulatot ad a lakásodnak. – Kutat a szavak után,
mielőtt megszólalna. – Talán azt képzeled, hogy élet és halál ura
vagy? – Bosszantja a túlzott önbizalom, amelyről a férfi
környezete árulkodik. A lány kihívó, metsző szavai váratlanok,
Zsoltnak is ismeretlenek.
Tépj le hármat! Mi nem nyúlhatunk hozzá. – Zsolt enyhíti
Viki csípős megjegyzését.
Az első rajzot egy betegemtől kaptam, festő volt. Amolyan
„Utazás a szívem körül" kiállítást nyitott. Kérte, vegyük videóra
a műtétjét, utána a festmények, rajzok, grafikák a szívét
mutatták. Ő adta az első képeket, utána külföldi
tanulmányutakon gyűjtöttem be a többit. – Doki tompítaná Viki
felindultságát. – Megmutatom a hálót, dolgozószobát ne keress!
A tudományos cikkeket a nappaliban írom a képek között.
Vannak egyéb mániáim is. – Kinyitja a hálószoba ajtaját.
Az ággyal szembeni falon erotikus rézkarcok adják meg a
hangulatot, meztelen párok őrzik a hálószoba vendégeit. A
franciaágy végében sötétkék, vékony drapéria rejt valamit a
falon.
Leveszed? Vagy én vegyem le? – kínálja fel a választást. Viki
veszi le a fodrozódó függönyt. Francba! Tükröt talál, akárcsak a
házukban és Zsolt nyaralójában. – El ne pirulj! Nem illik Zso
kedveséhez. – A férfi olyan Vikivel, mint egy gyerekkori barát,
akivel évek után ismét találkoznak.
Búcsúzóul megtalálja a lány gyengéjét; a panorámát nyújtó
ablakoknál az Óbudai-szigettől a Margit-szigetig navigálja.
Eloszlatja a civakodásukat. Viki a pesti part városkepéhez
szokott, Zsolttól a budai rakpartra sétáltak le. Doki lakásának
ablakai a budai csúcsokra nyílnak. A rakpart itt csendesebb,
csupán lézengenek az emberek. A Hármashatár-hegy és a
Csúcs-hegy uralja kilátást, a János-hegyet keresgélik Doki
segítségével, amikor Géza megérkezik a barátnőjével.
Megint a szédítő panorámáddal ejted bűvöletbe a nőt?
Látcsövet ne vegyél elő, indulnunk kell! – Lalo áll meg a hátuk
mögött, a baráti civódás alaphang a fiúk között.
Három óra alatt érnek Zágrábba, a párok kettesben autóznak,
Lalo Doki mellé ül.
Mikor jöttél vissza? – Géza vádlón kérdezi Vikitől a vacsora
alatt. Dermesztő a levegő közöttük, Géza akkor sem szólt hozzá,
amikor az autópálya mellett megálltak kávézni.
Nincs két hete.
Hol a fenében voltál, miután Zsóra csaptad az ajtót?
Hagyd, Géza, nem akarok erről beszélni! – Zsolt kéri a
barátját.
De én akarok! Én voltam huszonnégy órában telefonvégen!
Rám számíthattál, rá nem!
Ne csináld, Géza! – Zsolt nem folytatná a témát.
Viki, mennyi ideig laktatok együtt? Nagyjából fél év? Átlag
napi egy alkalom, száznyolcvan napon keresztül. Kétszázszor
vitt el a pasi a mámorba, és te egyetlen tévedése után tétlenül
végignézted, hogy tönkretenné az életét?
Mit néztem végig?
Géza, ne most, és ne itt! – Lalo segítene Zsoltnak.
A szakmájában egy hónap alatt bejön két bonyolult ügy. Ha
nincs magánál, elpárolog, amiért évekig dolgozott! – Géza
megállíthatatlan.
Mit csinált egy hónapig?
Te nem tudod?
Mondtam, Géza, hogy nem akarok erről beszelni! – Zsolt
tehetetlen.
Senkit nem érdekei a múlt! Vedd észre, Géza! – Doki már
figyelmeztető. Mindhárman óvták Zsoltot, és kísérték haza
alkoholgőzösen. Vikihez nem jutott el a hír.
Az ajtókat óvatosabban kell becsapni, és azt is meg kell nézni,
hogy előtte mit kaptál! – Géza nem mond le az utolsó szóról.

Estére bowlingpályát foglalnak. Csapatelosztás nincs, Zsolt és

Doki automatikusan összeállnak, a lányok a párjukhoz
csatlakoznak. Doki strike-jaival éppen elhúznak Lalóéktól,
amikor meghalljak Zsolt visszautasíthatatlan, munkára hívó
telefonjának csörgését.
Francba! – Lalo ismeri a hangot.
El fog menni. – Viki szomorúan néz körbe, honnan jön a
csengés.
 Bocs, srácok, meló van! – Zsolt felveszi a mobilt.
Ne cseszd meg, külföldön vagy. – Doki hitetlenkedik.
Muszáj. Két óra alatt Keszthelyen vagyok, hajnalban
visszaérek. Itt leszek a reggelinél. – Viki a parkolóig kíséri. – A
fiúk szórakoztatnak, vigyáznak rád. Melletted leszek, amikor
felébredsz. – A lányt nemigen vigasztalják a búcsúzó szavak.
Ketten is agyoncsapjuk őket! – Doki vidítaná Vikit.
Nézi a nőt, ahogy tartja a golyót, esélytelenekké válnak,
segíteni kell a lökéseknél. Vezeti a kezét, irányítja a mozdulatait.
A pihenőidőben, a másik csapat játéka alatt kettesben
beszélgetnek Doki baráti tekintete kihívóvá, hívogatóvá válik.
Lalo figyelmét nem kerüli el a gurítások testközelségében rájuk
telepedő burok. A biztonság miatt a szobájáig kíséri Vikit,
amikor elköszönnek éjszakára.
Citrusosat vagy áfonyásat kérsz? – Doki tíz perccel később
bekopog. Kezében ugyanolyan aszalt gyümölcsöket tartalmazó
teásdobozok vannak, amilyeneket a saját konyhájukban
tartanak. Zsolt kedvelt üdítői. – Nincs bennük koffein,
csillapítják a bowling utáni izomlázat. Tekintsd orvosi
tanácsnak! – Könnyed bohósága oldja Viki zavarát, aki
beengedi.
Mennyit tegyek a csészébe? – Készíti a teát, a vízforraló
tartozék a szobában.
Amennyit Zsónak, és tizenkét percig forrázd! De ezt sem kell
mondanom, Zso is így kéri. Kíváncsi vagyok, te ismered jobban
a szokásait, vagy én. – Viki köntösben, háttal állva főzi a teát.
Női természetességgel szolgáija ki a férfit.
Irigyli Zsoltot, a lánnyal rohant az idő a játék alatt; éles eszű,
van humora és készséges. Az orvos a hangjának képes
parancsolni, az ágyékának nem.
Cukrot sem kérsz bele. – Viki nem kérdezi, leginkább
nyugtázza, Zsolt ízléséhez igazodik, beszélgetne, amíg az
aromák kioldódnak. Doki is dzsoggingot hord szabadidejében, a
férfi látható reakciója meg lepi, zavartan visszafordul a
csészékhez. A legzavaróbb, hogy ő is vonzódik Zsolt barátjához.
Fordulj felém! – Doki a vállánál fogva mozdítja. Tapintatosan
hajol le megcsókolni, lenne idejük nemet mondani, ha képesek
lennének rá. – Meztelen vagy! Így vársz rá! – Keze a köntös alá
nyúl a lány melléhez. A szenvedély erősebbé válik a
barátságnál, Vikit ölben viszi az ágyra. Megszűnik a múlt,
megszűnik Zsolt, pusztán a nő van, akiről a találkozásuk után
hetente álmodott Párizsban. Kölcsönösek a lázas csókok,
simítások, ölelések. Egymást szorítják, tajtékban fordulnak,
hemperegnek Zsolt helyén is a franciaágyon. Doki erős csípője
Vikit az ágyhoz szögezi a mámor perceiben.
Ki vagy te? – A légzése még nem csillapult, az agya péppé
zúzva hever. Magával húzta egy örvény.
Az a férfi, akivel Zso előtt kellett volna találkoznod. Első
látásra szerelem volt köztetek?
Két három hónap múlva.
Semmiségnek tűnt, amikor megismertelek a lakásában.
Kettőtöknek hónapok kellettek, mi magunkkal hordoztunk
valamit, ami most gátszakadáshoz vezetett.
Mi lesz most?
Semmi, Vica. Egy pillanat volt, elmúlt.
Vica?
Így hívtalak álmomban, talán mert cicás vagy. Lalo vagy
Géza nem érdekelne, tennék róla, hogy együtt legyünk.
Egyetlen férfi van, akinek a tízéves barátsága fontosabb nálad.
Meddig maradsz?
Amíg meghallom a kocsiját, az ablak alatt fog parkolni.
Elalszol.
Nem alszom, éjszakákat operáltam végig. Pihenj nyugodtan!
– Órákat lopnak maguknak.

Erőset kell innia a Zsolt kedvesével történt rövidzárlat után.

Késve indul a szobából, Zsolt jön szembe a lépcsőn.
Jó reggelt! Végeztél?
Szia! Nyitva van még a bár? Nem tudsz aludni?
Csak forgolódtam, mint a kórházban. Éberen aludtam,
mintha bármikor megcsörrenhetne a telefon.
Kilépnek egymás mellett. A szokatlan találkozás és az
„éberen aludtam", amivel Doki elszólja magát, elegendő
információ Zsoltnak.
Jó volt? – Már háttal állnak egymásnak, két lépcsőfok van
közöttük, mintha továbbindultak volna. A szállodában hajnali
csend van.
Kurva jól dug, a te nevelésed.
Miért csináltad? – Két férfi, akik évtizede ismerik egymást.
Két férfi, akik gesztusokkal, félmozdulatokkal beszélgetnek. Két
férfi, akik háttal is olvasnak egymás szemében.
Miért vannak a szikrák? Velem dugott egyet, téged szeret. –
Zsolt nem válaszol, némán menne tovább, a szavak emberének
elakad a hangja. – Ugyan, Zso! – Doki feléje fordul. – Nem
mondasz le a múltadról! Ha csak szórakoznál, bármelyik fiút
hívhatod. De nekem fogsz szólni, amikor Vikivel akarsz
hármasban lenni.
Menj a picsába! – Ebben a pillanatban gyűlöli évtizedes
barátját.
Minden, amibe eddig sodortad, minden, amit megmutattál
neki, a monogám szex legmélyebb bugyrai azért voltak, hogy
elhozd a Házba, és ott hallgasson rád.
Marhaság!
Két hónapon belül ott lesztek. Én várni foglak.
Csak azt ne mondd, ezért akartad, hogy megismerjen!
Felesleges hazudnom, látnád rajtam. Egy szikra volt, váratlan
gátszakadás.
Inkább igyál valamit! – Vikihez indul. Valóban kizárólag
Dokira bízná rá.

Viki megrázkódik, amikor megérzi Zsolt ajkát. Nem ébredt

fel, amikor Doki kiment, azt sem hallotta, hogy a kedvese
megérkezik, és melléje fekszik. Zavar és megkönnyebbülés
egyszerre, hogy Zsolt vigyáz rá.
Cssíí! Csókolj, Kicsim! Szeretlek, jól tudod! – Érzéki és békés a
cirógatása. – Három hónapig voltam nélküled, nem akarom újra
érezni a hiányodat. – A domináns, erős férfi, máskor meghitt
szerető hangja most elveszettnek tűnik. De lehet-e Pápai Zsolt
elveszett? Szürreális. A gyengéd cirógatás átcsap kemény
vágyba, Zsolt férfiassága összes erejével behatol. De ez több,
mint szex, a birtoklás és az eltökéltség ígérete.
Reggel a zuhany meleg cseppjei alatt füröszti Vikit. Habos
kezek masszírozzák a lányt.
Dokinak erősebb a csípője.
 Honnan tudod? – Viki megdermed.
Mit? Azt, hogy vele voltál az éjjel, vagy azt, hogy erősebb a
csípője?
…
Mindenki elvesztheti a fejét. Kérlek, ne tegyétek többet!
A reggelihez ők érkeznek utolsónak a hatfős asztalhoz.
Sziasztok! – Zsolt Dokinak nyújt először kezet. Viki most
veszi észre a sajátos kézfogásukat. Egyetlen ökölbe
kulcsolódnak a két férfi ujjai, a karjukkal közelebb húzzák
egymást, a megingathatatlanság jele. A fiúk között elfogadott,
hogy a legszorosabb barátok, kölcsönösen fenntartják
egymásnak a prioritást. Lalo Vikit fürkészi, a lány bágyadt, lehet
Zsolt váratlan távolléte miatt. Zsoltot, Dokit felesleges
vizslatnia, megőrzik maguknak, bármi történt.
Kóstold meg a saját készítésű juhsajtjukat! – A svédasztal
kínálatából Viki a meleg ételeket, virslit, rántottát kiválasztotta,
a hidegtálaknál tépelődik. Megpróbálja a puha sajtot a
tányérjára tenni, leesik a villáról. – Segítek! – Doki úgy veszi ki a
villát a kezéből, hogy közben megsimítja a bőrét.
Engedj el, Doki! – Reszelőssé halkulnak a kipréselt szavak.
Sajgó téged elengedni az éjszaka után. – Nem háborgatja
tovább a lányt. A süteményekhez megy tovább.
Mit tudunk a bíróról? – Zsolt Gézát kérdezi.
Célkeresztben vagy.
Ezt eddig is tudtam. Mit tudunk a bíróról?
Semleges, nem szól bele az ügyészség csatáiba. Az ütőképes
védőket kiszórják a sorból, felnőttél ehhez, szabadulnának tőled.
Ha nyer, Ottót előléptetik.
Ki tünteti el a tanúkat? Annyi pénze nincs az államnak.
Porceláncsörgés szakítja félbe a beszélgetést, Viki kiejti
kezéből a tele kávéscsészét. Zsolt rezzenéstelenül megy segíteni,
a balesetet az éjszaka történtekkel magyarázza, nem vette észre,
hogy Doki az imént beszélt a lánnyal. I.alo Doki közömbös
mimikáját látja, az orvos is tartja magát ahhoz, amihez Zsolt,
kizárólag hármójukra tartozik az éjjeli összebújás.
Valamelyik rivális klán, nem tudom, melyik, pusztán négy
kollégát avattak be. Ivan sem tud megvédeni, de azt elérte, hogy
elfogulatlan bírót kapsz. – Géza válaszol Zsolt kérdésére.
 A fejfámra majd rigmust írjatok, ne prózát!
Ezer iroda nyúl utánad.
Elvesztem az önállóságomat, nem érdekelnek az irodák!
Tudod, amíg a bíró le nem sújt a kalapácsával...
...addig nincs vége a pernek, Zso! – Lalo fejezi be a mondatot.
Viki nem kérdez semmit, Zsolt később elmondja, amiről tudnia
kell.
Délelőttre a fiúk úszást és szaunát terveznek, Viki lustálkodni
szeretne, Zsolt megértő. Tizenegy körül a lány összeszedi
magát, a többiek után indul. A medencében már nincsenek, a
szaunát nézné meg, de a belépőt a szobában hagyta. Ilyen
nincs...! A folyosón Doki jön szembe, egymás mellé érve
megállnak, Viki a szőnyeghez ragad.
Gyere! – Ellenállas nélkül viszi a szobájába. A pár lépés elég a
vágy feléledéséhez, Doki várakozás nélkül tapad a nyakára,
Vikiben fellobban a hév. Sírva fakad, amint Doki kicsúszik
belőle – Szereted. Pihenj inkább! Én lemegyek a szaunába –
vigasztalja a lányt, és védi a barátságukat Zsolttal.
A két férfi nem beszél az éjszakáról. A tét a tízéves
barátságuk, amelyre mindketten vigyáznak. Egyetlen
rövidzárlat, még ha Vikivel történt is, nem ok a felbontására,
azonban végzetes a lánnyal történt bármilyen folytatás. Doki
nem közeledik többet, a második együttlét Zsolt előtt titokban
marad.

Az utolsó horvátországi estjükön Viki az olvasólámpát is

lekapcsolja. Zsolt hagyja elszundítani, mindhármukat
megviselte az előző éjszaka fejvesztett légyottja.
Mit csinálsz? – Zsolt vágyakozva nevet. A sötétben Viki a
hátához nyúl, csiklandozóan húzza végig a bőrén az ujjait,
vágyfakasztó.
Fordulj! Fordulj hasra!
Hason te alszol – évődik a férfi.
Te sem aludni fogsz! – Lejjebb húzza a férfi plédjét, éppen
csak eltakarja a fenekét. Térdelve, terpeszben a combjára ül. A
szája, a nyelve alulról indul, közvetlenül a takaró szélénél
végignyalja a csípőjét. A nyalakodást oda-vissza folytatja,
jobbról balra vagy balról jobbra, Zsolt már nem képes
különbséget tenni. Sötét van, Viki csak érzi a testet, és a
lihegését hallja. Halad felfelé bal oldalon, a szívhangok
kétszázzal ketyegnek a fülébe. Indul felfelé a jobb oldalon,
lefogja a férfi feje felett, a párnára nyújtott bicepszeit. – Ne
mozdulj!
Eszemben sincs! – Az irányításnál vadítóbb a megadás,
amikor a nő felfalhatja. Viki kifogyhatatlan a csókokból,
nyaldosásokból, harapdálásokból. Nincs Zsolt hátán hangyányi
hely, ahol hússzor ne fordult volna meg. Átsuhanó ötlet volt a
játék, jóvátétellé vált a hűtlenség miatt. Viki lejjebb húzza a
plédet, a férfi fenekén siklik keresztbe a nyelve. A további
türtőztetés lehetetlen. Zsolt kontrollálatlan erővel szorítja a
derekát, fáj a lánynak, amikor oldalra fordulva magához rántja.
A lepedő és a teste közé gyűri a nőt. Vikire nem is figyel, a saját
gyönyörét hajszolja, azt sem érzékeli, hogy a csípőtánc elmarad,
Viki mozdulatlanul hódol be Zsolt vágyának. Zsolt gátjavesztett
mohósággal élvez. A lány kielégülés nélkül, de boldogan alszik
el mellette.
Ezt oda kell adnom, sajnálom, alig van időd ruhát venni. –
Zsolt ügyészségi estre szóló meghívókat tesz le az asztalra. –
Van egy pocsék ügyem, nemi erőszak. Hamis a vád, de
bizonyíthatatlan a valótlansága. A nyakamba sózták, amikor
arról pletykáltak, hogy bántottalak.
Honnan tudták meg?
Én tehetek róla, eljárt a szám. Megvádoltak egy klántagot.
Nem tehette, de ha egy ártatlan embert nem védek meg, viszik a
megbízásukat, és utána a többiek is. Ha mennek, vége az
irodámnak.
Erőszakosnak tűnő ügyvéd véd egy erőszaktevőt? Erről
beszéltetek Gézával.
Nem csak erőszak, testi sértés is fennáll. A vád szerint
megverte a nőt.
Nem tudod bebizonyítani az ártatlanságát, te?
Látlelet támasztja alá a sérüléseket, a nő mégis nyugodt volt a
meghallgatások alatt. Kizárt, hogy bántalmazták, de tökéletesen
betanították, nem találok rajta fogást. Négyszer futottam neki,
mégsem billentettem ki. Nem lenne baj, ha igazolnám a hamis
vádat. A háttérben őszinték, akik segíthetnének, bíróságra nem
jönnek. Ha jönnek, akkor sem azt vallják, amit nekem mondtak.
Megfélemlítik vagy lefizetik őket.
Az idézésre meg kell jelenniük. A hamis tanúzásért büntetik
őket.
Ne légy naiv, Viki! Fél tucat módját ismerem annak, hogyan
vonjak ki tanút a forgalomból. Velem szemben is megteszik.
Mi köze van ennek a szombati fogadáshoz?
Ez az ülésrend. – Lalóékkal és négy ügyésszel töltik az estét. –
Mindannyian, én is azt hittem, hogy üres marad a széked,
amikor a meghívókat küldték.
Vigyázzak a számra?
Azt mondasz, amit akarsz, de tudnod kell, miért jönnek az
ügyészek.

Vikinek nincs ideje varratni, szerencséje volt, az irodájához

közeli üzletben testre szabott ruhára talált. A törtfehér estélyi
szabadon hagyja a vállát és a mellkasát, eleganciáját a
mellrészen körbefutó fekete kézi hímzés adja, amely hívogatóvá
teszi a viselőjét. A szoknyarész alját is az egyedi öltések ékesítik.
A vásárlásra maradt röpke idő ellenére Zsolt meglepődött
volna, ha nem dekoratív nő lenne az oldalán.
Lehengerlően bájos vagy, megérdemlik az ördögök! – Lalo
előttük érkezik.
Viki, ismersz valakit? Uraim, találkoztatok Vikivel? – Zsolt
bemutatja az ügyészeket. A négy férfi nem hozott kísérőt,
tudatos koreográfia a tárgyalás előtt, nyilvánvalóan meglepi
őket Viki megjelenése. Mindannyian vesztettek már Zsolttal
szemben, ebben az ügyben Cser Ottóval ütköznek. Negyvenes,
alacsony, kopaszodó férfi, éveket várhat, ha most nem léptetik
elő, személyes érdeke a győzelem.
Viki, mióta üdvözölhetjük ismét köreinkben? – Nem Ottó
szólal meg, hanem egy magasabb, fekete hajú, pocakot eresztett
ügyész, Zoltánnak hívják.
Sose találkoztunk, Zoltán, ha jól emlékszem. – Viki közvetlen,
felszabadultnak mutatkozik. Zsolttal nem egyeztettek többet a
partiról.
Valóban először látom önt. Indulás előtt vette fel Zsolt
gyűrűjét?
 Nem veszem le, amikor hazaérünk. – Ismét az ujján hordja az
összetartozást jelentő ékszer.
Köztudott, Viki, hogy mosolyszünetük volt – Ottó csatlakozik
Zoltánhoz.
Az is köztudottá fog válni, mikor békültünk ki. Várják
türelemmel a köztudottságot! – Ketten fognak össztűzbe? Hajrá...!
Megbocsátott Zsoltnak?
Miért kellett volna megbocsátanom?
Úgy hallottuk, az ő hibájából szakítottak. – Ottó és Zoltán
egymásnak adják a szót
Az én türelmetlenségem nem az ő hibája. – Zsolt és Lalo
meglepve hallgatják.
A türelmetlenségnek mindig oka van.
Jogszabályváltozás miatt megrohantak az ügyfeleim.
Melyik jogszabály változott?
Tizenháromhuszonhetes PM-rendelet, a betéti társaságokat
érintette, jogvesztő határideje volt. – Zsolt és Lalo biztosak
abban, Viki valós rendeletre hivatkozik.
Fáradtság volt az ok? Más hírek jártak. Zsolt volt
lobbanékony önnel szemben.
Rémhírről beszélnek!
Zsolt is az mondta, hogy az ő hibájából hagyta el.
Sajnálom, hogy Zso önmagát vádolta.
Miért gondol önvádra? – Kedélyes hangú kemény
kihallgatásnak vetik alá Vikit egy pohár vörösbor mellett.
Naponta találkoznak vele a munkájuk során. Ha képtelenek
vagyunk valakit bántani, akkor magunkat hibáztatjuk, amikor
elveszítjük őt.
Azt gondolja, Zsolt bánatában hibáztatta önmagát?
Azt már mondta, Ottó, hogy Zsolt önmagát hibáztatta. Azt
gondolom, bánatos volt-e? Igen. Remélem, tudom, hogy az volt.
Zsolt tánc közben, az első szám alatt nem szól egy szót sem,
csupán szorítja magához Vikit.
Köszönöm. Az egyetlen vagy, akinek hisznek. Aki tisztára
moshatott.
Tudtad, hogy letagadok mindent. – Ráeszmél, Zsolt a
meghívó átadása óta számít az elterjedt híresztelések
megcáfolására.
 Lojalitás nélkül nem tartoznánk össze. Nem volt kétségem
afelől, hogy szembesíted őket egy másik igazsággal. Őszinte
volt, ahogy védtél. Bármely időpontra találunk
jogszabályváltozást, kerestél egy megfelelő rendeletet is. – Nem
érdekli az öltönyös, estélyi ruhás a buli, csókolja Vikit. Ezért is
szereti, a tanulékonyságáért. Hálás neki.
Elmehetek a tárgyalásra?
Ha kíváncsi vagy a nyilvános kivégzésemre. A legnagyobb
tárgyalóteremben rendezik meg, több mint száz ember előtt.
Ott szeretnék lenni.
Szabad? Gratulálnom kell Vikinek. – Lalo lekéri. – Zavart
okoztál közöttük.
Miért csinálták?
Befolyásolják a bírót. Eddig elhitették, hogy Zso hasonszőrű a
vádlottal. Az összhangotok tönkreteszi a kialakított képet, ezért
igyekeztek fogást találni. Minél jobban védted őt, annál inkább
megingattad Ottóékat.
A bíró nem ült köztünk.
Zso elmondta neked, hogyan terjednek az ügyészség hírei.
Nem beszéltünk róla.
Nem tisztáztátok előre a válaszaidat? Akkor tökéletesen
megbízik benned, hiteles voltál. Az ügyészeket máris
kérdezgetik, mit mondtál, hogyan mondtad. Vagy az igazat
felelik, vagy kiderül, hogy négyen négyfélét hazudnak. Bármi
lesz, eljut a bíróhoz az információ.
Tudni fogja, mit mondtam?
Szinte szó szerint. Az eddig erőszakosnak hitt ügyvéddel
szemben megértést ébresztettél. Sajnos ez csupán annyit jelent,
hogy Zso emelt fővel veszíthet. Miért hagytad ott? Miért mentél
el tőle?
Gátlástalan volt.
Feszegeti a határokat. Amikor mi megismerkedtünk, akkor is
ilyen volt. Lehetnél türelmesebb, ha téved. Féltettük, amikor
szétesett. Ijesztően néz ki a második üveg vodkánál.
Mindent tudsz róla? Tudod, hogy kötelezik?
Persze.
Te is? – Basszus! Nézi Lalót, a könnyedséget, ahogy válaszol.
– Mi a gond? – Viki arckifejezése hűen árulkodik a döbbenetről.
– Akkor és annyit csináljuk, hogy a lány kellemesen érezze
magát. Ne mondd, hogy nem élvezted! Akkor Zso nem folytatta
volna.
Mások a fogorvosukról vagy a műtéteikről regélnek. Ha
beszélünk róla, nem bántó. Megtartjuk a határokat, kinek
mondjuk el, a hagyományos szexet űzőkkel nem téma, nem
hozzuk zavarba őket.
Ritával kötelezel?
Végleg nem mondunk le róla, a hosszú távú kapcsolatban
fontos. Előbb-utóbb félrelépünk, ha hiányzik. Rita átutazó.

Viki felszínesen alszik, amíg Zsolt nem ér haza. Észreveszi,

bármilyen későn fekszik mellé. A kedvese még nincs az ágyban,
éjfél biztos elmúlt, nem tudja, csak sejti az időt. De Zsolt otthon
van, az ablaknál áll. Mit néz? Arra nincs panoráma, pusztán a
szomszéd és a saját kertjük sötétsége.
Nem vagy álmos? – Viki felkapcsolja az éjjeli lámpát, Zsolt
hátát látja, nem öltözött át, csak a zakót vette le.
Nem kellett volna visszajönnöd! El kellene menned! –
Megfordul. Borospoharat tart a kezében, önt az ablakpárkányon
lévő üvegből.
Most bontottad azt a bort?
Igen, ravatalozásra tökéletes. – Két-három ujjnyi maradt a
palack alján. – Négy gyerek, kényelem, anyagi függetlenség a
kamaszkori álmaim. Ezért dolgoztam, nem a szakmai sikerekért,
az csupán eszköz volt. Aztán megismertelek, veled
megvalósulhatott volna. Megnyugtató volt tudni, hogy neked
megadhatom.
Veszünk egy mediterrán stílusú házat, azt mondtad, az is
tetszik. Anyagilag független maradsz. Kisebb ház, kevesebb
gyerek. Más nőt akarsz keresni, ha nem úgy alakul, mint a
terveidben?
Nem, a három hónap beláthatatlan volt. Nehéz elfogadni,
most mégis muszáj, hogy nem teremthetem meg a családi
fészkünket. Felvételi, egyetem, tanulás. Jogi anyagokat bújok, és
a fejemben vannak az aktuális ügy részletei. Hitelesebb, ha nem
tárgyalás közben nézegetem az iratokat – Zsolt erőssége a
memóriája, a befektetett időt csak Viki és a közeli barátok
ismerik. – Az első, munkában töltött gyakornoki naptól
kockáztatok. A győzelem érdekében sikamlós dolgokat is
bevállalok, időnként a jog határán túl. Nem tudnék nyugodtan
aludni, ha nem lennének kötélből az idegeim. De most
mindennek vége. Feleslegesek voltak a kiskapuk, a papírok
között töltött éjszakák. Az ügyészség bármi áron eltipor. Vége a
családalapítási álmoknak is. Ha nem úgy lesz, amire tizenöt éve
vágyom, az nem az én életem, csalódás, b terv. B tervben fogok
élni, b tervbe kényszerítenélek téged is. Menj el, Viki! Nem
rántalak téged is magammal. Keress valaki mást, aki azt adja
neked, amire valójában vágyik, aki azt teszi, úgy él, ahogy
elképzelte! Csinálom, élek, mert muszáj, és nem azért, mert azt
szeretném. Nem tudom, mi lesz velünk, Kicsim! – Szeretne Viki
illatába menekülni, de nem képes rá. Zsolt nem tud a szex
kikapcsolódásába merülni.
Az egyetem első évében belénk verték, amit Géza mondott.
Még nincs vége.
Az ítélet előtt ismerjük az esélyeket. Vesztesz, nyersz vagy
vesztesz, tuti nyertes per nincs. Ez a per reménytelen.
Gézának az irodákban is igaza volt, válogathatsz az ajánlatok
között.
Már három megkeresés van nálam. Nem ugyanaz, bukom a
klánokat.
Komolyan gondolod, hogy menjek el? Segít? Keressek egy
pasast, aki alám tolja a házat?
Nem tudom, mi lesz utána. Megváltozom, amikor feladom
egy szempillantás alatt. Lehet, hogy úgyis elmész egy-két év
múlva, inkább most tedd, ne lopj el magadtól éveket! Ne
haragudj, ez most nem megy! – A szexre gondol, az utolsó
csókot adja Vikinek elalvás előtt.
Zsolt hajnalban csókolja meg újra. Pár órát aludt csupán, nem
is ébred fel maradéktalanul, így simul Vikihez. Zsolt törődésre
szorul. Vikinek kényes egyensúlyra kell vigyáznia, tapintat kell
a férfit őrizni, hogy ne zökkenjen ki az intim érzésekből. A
tapasztalataihoz nyúl, a hangja gerjeszti, tüzeli a kedvesét. Zsolt
bármit tesz, Viki finom, Viki forró és hangos. Nem kell, nem is
tudna a férfi figyelni a nőre. Zsolt gyönyöre, tökéletes
kikapcsolódása teszi kerekké, egésszé az együttlétet. Örömteli a
zaklatott férfit egy óra megnyugváshoz segíteni.

Csütörtök hajnal kettőkor Zsolt még nem alszik, ötkor már

nincs otthon. Nyolc körül Lalo hívja Vikit, háromnegyed tízre
beszélnek meg találkozót a bíróság előtt. Kell a helyfoglalás, a
tekintélyes tárgyalóteremben leheletnyi szabad ülés nincs. Lalo
társai a látogatóknak fenntartott karzat első sorában várnak
rájuk. Az ügyész bal oldalon lesz, az ügyészségről a kollégái
bent ültek, Viki Gézát és Ivánt is látja. A főszereplők késnek,
Cser Ottó 10.05-kor érkezik, két perccel utánuk Zsolték az aula
jobbra nyíló ajtaján keresztül jönnek be. Viki eddig nem látta
Zsoltot talárban, a vádlottra vezetőszárat bilincseltek, ehhez
sincs hozzászokva. Zsolt eltökélten halad, koncentrál,
kikapcsolja a világot, fel sem néz. A fegyelmezetten begombolt
talárt egy konzervatív ügyvéd viseli. Bevonul a bíró is.
Az ügyész kezdi a sértett kikérdezését. A nő negyvenes,
hamisítatlan szürke veréb. Ottó magabiztosan kérdezi,
kétségtelen a tárgyalás kimenetele. Viki figyelmét a nő köti le,
valami zavarja benne. Viki fantáziájában pixelessé váló, apró
kockákra szétesett kép jelenik meg, szertefoszlik a sértetti
magatartás. A fájdalom, a gyötrő emlékek és a nő válaszainak
érzelmi töltése közötti összhang felbomlik.
Nem bántalmazták – súgja Lalónak. A vád szerint aktus után
pálcával verték, fényképek, látlelet készült róla.
Tudjuk. Nem bántalmazottként viselkedik. Betanították, de
Zso nem tudta kizökkenteni a keresztkérdésekkel. Négyszer
futott neki, rendben van a vallomása.
Több ez, mint kiképzés. Nem viseli meg, hogy a saját
veréséről, szenvedéséről mesél. A komfortzónájában marad.
Hogy érted?
Magabiztos, amikor erről kérdezik. Nem sima betanítás.
Átélte.
Nem zavarja, mintha dicsekedne, hogy erről beszélhet. – Lalo
is felfogja a helyzettől idegen hangsúlyokat. – Nem bántja, hogy
a pálcáról kell beszélnie.
Változott a tömeg előtt a szűk kihallgatóhoz képest?
Oldottabb a nézőközönség előtt. Láttam a kihallgatás
felvételeit.
 A kioktatott sértett visszafogottabb lesz, ha ezt a sokaságot
meglátja. Ez a nő kinyílt.
Mire gondolsz, Viki? Valaki rendszeresen elpáholja? – Lalo
Viki szemében a felfedezés fényét látja. – A látlelet egyszerre
keletkezett sérüléseket igazolt.
Előkészítették, hagyták a régieket meggyógyulni. Már nem
beszélhetünk Zsolttal. – Viki lemondóan adja fel a védekezés
lehetőségét.
Mit mondanál neki?
A fekete csípőnadrágban megfektetné. Talárban alulmarad.
Kizárt, hogy Zso lazítson a ruházatán a tárgyalóteremben. De
győzd meg! Ezt a telefont használd! – Átadja a saját mobilját
Vikinek, majd kiteszi a karzatra, maga elé az irattárcáját. Viki
beírja az üzenetet a telefonba, Lalo küldi el.
Tudsz szerezni hosszú egyenes vonalzót?
Valamelyik irodából biztos. – Teljesíti a lány kérését, mire az
ügyész végez a meghallgatással.
Zsolt egyértelműen a karzat első sorában ülő Lalóra pillant.
Lalo elteszi az irattárcáját, a vonalzót felemeli. Zsolt tárgyalás
alatt ki szokta kapcsolni a mobilját, most mégis előveszi az
ügyvédi táskájából. Nem keresgél rajta, azonnal olvassa.
Elgondolkodva Vikire néz. Két percet kér a bírótól, hogy
egyeztessen a védencével. A vádlotthoz lép, de nem beszél vele.
A talárját babrálja, a nyakkendőjét és az ingjét meglazítja,
kigombolja az ingujjat. Tollászkodik? Öltözik? Vetkőzik? Mit
csinál?
Lalo elolvassa Viki üzenetét: „A nő hagyja, hogy valaki
rendszeresen pálcázza, és iszonyúan hiú. Felejtős az ügyvéd! A
dögös, domináns pasi kérdezze ki! A tanúk padján megdöntöd.
Vetkőznöd kell, Szívem! Különben veszítesz!" – A
kilátástalanságon, a tárgyalás elengedhetetlen koncentrációján
áthatol a bizsergető szó „Szívem". Viki először mondja ki, írja le.
Ezért tanácskoznak még mindig. – Lalo leteszi a telefont. –
Zso azt akarja elérni, hogy ne szóljanak bele, az ügyész ne
tiltakozzon.
Zsolt végeláthatatlanul egyeztet a bíróval és az ügyésszel.
Bíró úr! A sértett öltözetére, megjelenésére nem lehet bántót
mondani?
 Így igaz, ügyvéd úr.
A pozitív kritikát, hogy önbizalma legyen, tiltja-e bármilyen
jogszabály? Dicsérni lehet?
Ön is tudja, nincs tiltó jogszabály, dicsérni természetesen
lehet.
Ne húzd ilyenekkel az időt! – Az ügyész elégedetlen.
Tökéletes volt a kihallgatásod. Annyit hagyj meg nekem,
hogy emelt fővel távozzak!
Részemről rendben – egyezik bele Ottó.
Még egy kérdésem van. Szexuális bűncselekmény tárgyalása
során megengedette a sértett szexuális szokásainak feltárása?
Ne túlozz, Zsolt! – Ottó szólal meg ismét.
Mire gondol, ügyvéd úr?
Ha a tájékozódó kérdések során felmerül, hogy a sértett intim
szokásai és a bűncselekmény között ok-okozati összefüggés van,
feltárhatom-e a sértett szexuális életét?
Lejáratod magad, Zsolt, ha így lealacsonyodsz!
Ügyvéd úr, amennyiben az okozati összefüggés felmerül,
akkor tegye meg! Ügyész úr, vegye tudomásul!
Zsolt elindul Judit, a sértett felé, szembefordul Vikiékkel.
Basszus! Ezért tollászkodott annyit; a talár félig nyitva, az ingen
három gomb kigombolva, a nyakkendő meglazítva, az ingujjak
feltűrve a karján. Hódító.

A légy zümmögését sem lehet hallani a teremben, a legyek is

hangtalanul figyelnek. Pápai Zsolt az életéért tárgyal,
százhuszonhat ember várja némán; ennyi a terem
befogadóképessége. Köztudott, hogy ebben a perben Pápai
esélytelen. Mindannyian látták már Zsoltot villantani,
joghallgatók, szakmabeliek, köztük vannak olyanok is, akik a
bukását jöttek megnézni. Az ügyvéd visszafogottan halad Judit
felé. A bírói emelvénytől felveszi a szemkontaktust.
Kedves Judit! A mi szakmánk érdekes és szomorú,
találkozunk emberekkel, akik kedvesek, csinosak, okosak, ezért
szimpatikussá válnak. De sajnos nem engedhetjük meg, hogy
közelebb kerüljünk hozzájuk. – Viki a nyugodt erő hangját
hallja. Mint a hálószobában, csak ki van hangosítva.
Judit képtelen levenni a tekintetét Zsolt kék szeméről.
 Amikor először megláttam, tudtam, hogy kedves lesz nekem,
de ezt csak most, a per végén mondhatom el önnek. – Az egyik
kezével rákönyököl a tanúpadra, olyan közel hajol Judithoz,
amennyire a pad megengedi. – Sajnos a bájos zöld szemétől ma
búcsúznom kell, és búcsúzom a gyönyörű fekete hajától is. –
Judit tapad a férfira, bárkin csüngene, aki a külsejét magasztalja.
Ritkán dicsérik meg, különösen egy jóképű ügyvéd. Kísértő,
zabolátlan illata van. Ahogy előredől, a kigombolt ing és a
meglazított nyakkendő betekintést nyújt a mellkasára. Az
alkarja, amely a feltűrt ingujj miatt látszik, itt pihen előtte a
tanúpadon, erős férfikar. Jánosának is ilyen erős férfikarja van.
Vajon ezek a fiatal ujjak fogtak-e már pálcát? Jól állna a
kezében... Az ügyvéd kisugárzása eltereli a gondolatait. Zsolt
hangja, aminek engedelmeskedne, elvonják a figyelmét.
Zsolt megismétli a kérdéseket, amiket négyszer átbeszéltek.
Vigyáz rá, hogy megőrizze a nyugodt erő hangszínt, megszakíts
nélkül tartja a szemkontaktust. Nem mozdul, nem távolodik el
fizikailag a nőtől. Elhangzanak régi kérdések, jöhetnek az újak.
Kedves Judit, szereti, ha egy erős férfi van magával?
Igen.
Judit, szereti, ha a férfi erős magával?
Igen.
Az erős férfi meglegyintheti a fenekét?
Talán.
Judit, az erős férfinak megsuhan a tenyere?
Igen.
Az erős férfi megütötte pálcával?
Egyszer.
Az erős férfi többször ütötte meg pálcával?
Egyszer.
Egyszer?
Nem, többször.
Judit, az erős férfit hogy hívják?
János.
Judit, az erős férfit hogy hívják?
János.
János az erejével szereti önt?
Igen.
 Zsolt a vádlotthoz úgy megy, hogy közben Lalo át tudja
nyújtani neki a vonalzót. Nyitja tovább a talárt, a nadrágja, a
csípője is látható, miközben halad.
Judit, kedves, nézzen a szemembe! – A nő tekintete a
vonalzóra téved, amelyet Zsolt folyamatosan le-fel mozgat a
kezében, mintha ütne vele. – Azt mondta, hogy János erős férfi.
A barátom, György erős férfi? – A védence mellett áll.
Nem tudom.
Judit, kedves, György nem erős férfi?
Nem tudom.
György pálcázta magát?
Nem.
György megdugta magát?
Nem.
Fényképeket visz a tanúpadhoz, úgy mozog, mintha
táncolna. Hullámzik a dereka, a csípője, így tart Judit felé.
Judit, kedves! János, az erős férfi ütötte meg a pálcával a
képeken.
Igen.
János ütötte ezeket a pálcával? – Mutat egy másik képet.
Így volt.
Judit, Jánosnak mi a vezetékneve? – Zsolt ügyvédi hangját
hallják, hivatalossá válik a stílusa.
Kapós János.
Az előbb azt mondta, hogy Kapós János okozta a sérüléseket.
Igaz.
Korábban miért állította, hogy Vas György okozta a
sérüléseket?
Nem ő csinálta.
Miért mondta, hogy ő csinálta?
Nem... nem is tudom. – A nő elveszti a varázst, rádöbben,
mibe keverte magát.
Mennyit kaptak érte? Ki adta a pénzt?
Ötszázezret. Nem tudom, János kapta.
Zsolt kitekint a világba, Vikire mosolyog, rendezi a ruházatát.
Bíró úr! Az elhangzottak alapján kérem a vádlott, Vas György
felmentését. Észrevételt teszek, hogy hamis vádra, Kőszál Judit
által és hamis tanúzás alapos gyanújára derült fény Kapós János
által.
Köszönöm, ügyvéd úr! A bíróság megsértéséért, a talár
szabályszegő viseletéért százötvenezer forint pénzbüntetést
szabok ki!
Tudomásul vettem.
Lalo hova tűnt? Korábban felállt Viki mellől. Zsolt a
hallgatóság felőli karzatnál megragadja a tarkóját, csók jár a
győzelemért. Viki nélkül nem lenne jövője. Visszamegy a
védencéhez, megkapja a köszönömöt, György szabadon
távozik. Iván és Géza az első gratulálók, utána a kollégák sora.
Reggel temette magát, ehelyett újjászületett. Viki türelmesen
vár. Átérzi Zsolt boldogságát, felszabadultságát. A férfié a világ,
a férfié a jövő, a férfié minden
Vikinek Ivan gratulál. – Nekem miért? – kérdezi Viki.
Milyen üzenetet olvasott tárgyalás közben a kedvese?
Nem tudom.
Az első perctől sejtem, nem csak a csinossága miatt
ragaszkodik önhöz. Kapcsolódjanak ki! Megérdemlik.
Zsolt magához inti, még mindig képtelen telefonálni a
kollégák között.
- Hívd fel Tündét, hogy győztünk, és hazamehet! A
rögzítőket, faxot állítsa be, reggel tízre rendszerezze a bejövöket!
Elmondhatja a titkárnőrádiónak!

Egy óra múlva kijutnak a bíróságról, Zsolt átkarolja a derekát.

A Sub Rosa a jogászok népszerű étterme, Zsolt törzshelye. A hír
előttük érkezik, a férfi nem győzi bezsebelni az elismeréseket. A
veszteségek számbavételére készült, nem a folytatást jelentő
sikerre. Nincs terve, hogyan ünnepeljen, Vikivel kettesben,
abban biztos. Menne bungee jumpingolni vagy egyéb extrém
sporttal levezetni a feszültséget, ám Viki nem tartana vele.
Jártál Londonban, Párizsban, Madridban, körbeutaztad fél
Európát. Pesten jártál már?
Itt lakom. – Nem érti a lány kérdését.
Turistaként. Bújtál-e már el itthon, mintha átutazó lennél?
Felülünk egy városnéző buszra, és meg se szólalunk
magyarul. – Zsolt ráhangolódik Viki ötletére.
A gratulációk, a Zsolt körül pezsgő ünneplő hangulat a Sub
Rosában fenntartja a lendületet, amelyre az ügyvéd az életfontos
tárgyalásra felpörgette magát. A városnéző busz egy kétéltű
jármű, indulási helyére percek alatt elsétálnak az étteremtől. A
kétórás körutazást a pesti oldal utcáin kezdik, a Dunába
csobbanás idejére Zsoltot turistatempóra szorítja, hogy helyhez
kötve mást sem tehet, mint az idegenvezető irányítását követi,
mit nézzen meg. A Duna vizéről történő nézelődés hangolja
őket visszavonhatatlanul az időgazdag látogatók nyugalmára.
A Vajdahunyad várához földalattival mennek, Zsolt
Anonymus szobránál karolja át először Vikit, a Jáki-kápolna
boltívei alatt csókolja meg. A Kapolcson és Nagyvázsonyban élt
meghittség talál ismét rájuk. Zsolt most a metropolisz közepén
szorítja magához a nőt, akinek visszatértéről lemondott a
szakításuk utolsó heteiben. Alig haladnak a Hősök tere felé
andalogva, kevés, hogy a kezük egymásba ragad, három lépés,
egy ölelés, ezzel a sebességgel sétálnak.
A korona átvételétől vagy az Alföld népétől indulunk?
Hova? – Viki nem érti Zsolt kérdését.
Szent István, vagy Kossuth Lajos felől kezdjük?
A Műcsarnoktól a Múzeum felé menjünk! – Viki az
oszlopcsarnok uralkodóit összeszedi az emlékeiből.
Fegyverbe hívja a népet. – Zsolt a lábazat domborműveit is
tépelődés nélkül, pontosan sorolja fel. – Te nem történelemből
felvételiztél a jogi karra? – kötekedik Vikivel.
Ez nem volt tétel, a te memóriád feneketlen, oda fér el két
könyvtár anyaga! De a szarkazmust befejezheted! – Összecsapja
a nyitott útikönyvet.
Ne légy ilyen érzékeny! – A siker meggondolatlanná tette,
valóban sértő volt a kedvesével, aki megmentette a
tárgyalóteremben. Magához ölelve békíti.

Este a kaszinóban a pókerarcú ügyvéd a saját játékát játssza;

Viki nem vesz kezébe kártyát, általában ruletten elveszti, amit
Zsolt nyer. Zsolt adrenalinnal telt bombája, amely előző este
feltöltődött a sorsdöntő per miatt, rulett-, blackjack- és
pókerasztalok között ketyeg tovább.
A bíróságon azt mondtad, az én napom. Az én napomon
teljesítened kellene három kívánságomat. Így szokás. – Viki
csapdát sejt.
Melyik társasághoz üljünk le? Olyat válassz, ahol van két
üres hely!
Ne kérd, Zso! Nem szeretném.
De kérem! A kedvemért... – Vikinek eszébe jut az éjszaka,
amikor kedvese búcsúzott az álmaitól, majd a tárgyalóteremben
az életéért vetkőző ügyvédre gondol. Tűnődik a férfi elbűvölően
pimasz somolygásán. Szemtelenül tökéletes az időzítés, a föld
alól a sztratoszférába emelkedő érzelmek kavalkádja után nincs
szíve ellentmondani. Belekezd élete első pókerjátszmájába.
A kaszinó után nem hazatartanak, a látogatók szállodában
alszanak, mondja Zsolt. Önfeledtté teszi, hogy idegen lehet a
saját városában.
Van egy kis gond. Nem készültem, itt nincs más, csak a két
kezem. – A szokásos törülköző, vizes haj, így jön ki a zuhany
alól.
Azzal tehetetlen vagy?
Visszaidézem az ifjúkor kezdő emlékeit.
A Duna-parti hotel panorámája a budai várra néz, borozás
közben békésen pásztázzák a vár fényeit. Zsolt elengedheti
magát, visszajött a kedvese, és megnyerte élete legnehezebb
tárgyalását, amelyet a nő nélkül elvesztett volna.
Megköszöntem a tanácsot? Négyszer találkoztam Judittal, a
keresztkérdésekkel nem tudtam megzavarni, az egyszerű mesét
tökéletesen adták a szájába.
A kihallgatóban a tényekre, a tévedés nélküli hazugságra
koncentrált. A tárgyalóteremben az érzései jöttek át, az
ellentmondás, ahogy Ottónak beszélt a pálcáról. Nem
készítették fel a nézőközönségre, a tanúpadon labilissá vált.
Magadtól egyetlen gombot sem nyitottál volna ki, ettől
féltettelek. Lalo egyébként hova tűnt? Valahogy
kommunikáltatok a tárgyalás alatt.
Ha kiteszi a tárcáját, az azt jelenti, befutott egy hír. Az utolsó
pillanatban megtörténhet. A tárgyalás alatt a táskámban
bekapcsolt telefonról más nem tud, kizárólag neki és Attilának
van fenntartva. Többet nem szeretnél tudni.
Ez egyszer, kivételesen, szeretném tudni.
Egyszer, kivételesen. Jánost, a nő pasiját kapta el. Ha hagyjuk,
hogy a fogdába kísérjék, akkor soha nem tudjuk meg, kinek
köszönhetem a hamis vádat.
Lalo nem a fogdába vitte?
Biztos helyen őrzik Vas György cimborái. Többet valóban
nem szeretnél tudni!
Lalo mit csinál a rendőrségen?
Szakavatott hacker, emellett képzett nyomozó, TEK-es volt.
Ott dolgozik, ott épül be, ahol kimagasló informatikai rutin kell.
Láthatatlan ember.
Hozzáfér a rendőrség hálózatához.
Mondtál valamit?!
Nem. Ha lebukik, mi lesz vele?
Jó barát, a szabadidejét tölti. Nem bukik le. Elég! Ne kérdezz
többet!
Zsoltot ellazítja a bor, alszik, amikor Viki kijön a
fürdőszobából.
Viki, ne szórakozz! Nincs szerepcsere! – Mi a franc ez? Nem
látok semmit. – Mondtam már, ne is gondolj arra, hogy a kezem
nem szabad! – Dühös, már aludt. Mondta a lánynak, hogy nem
kötözheti meg, és most nem tartja be a szabályt. – A francba,
Kicsim! – Viki bőre süt oldalról, a nő átnyúl a mellkasán,
megfogja a vállát, Zsolthoz tapad a melle. A férfi nem lát
semmit, vadító csupán szorítani a lányt.
Szabadok a kezeid, azokra hagyatkozhatsz! – kacag. Zsolt
szemére fekete selyemkendőt kötött, amelyet a délutáni sétájuk
alatt vett úgy, hogy Zsolt nem tudott róla. A férfi erre ébredt.
Először dühös volt. Viki tudja, hogy nem tehet ilyet, mégis
megtette. Most azonban érzi a testét, csak érzi. Izgalmas, érzéki
bomba. Már nem is akarja levenni azt a kendőt. A lány hangja és
mellének mozgása vezeti. Viki arcát simítja, becsúsztatja ujjait a
szájába, a szuszogás áthatóbb, gyorsabb, a bőre hozzásimul.
Hanyatt fekteti a lányt, majd oldalra mellé fordul. Egyik
kezével átkarolja a nyakát, a másikkal a bimbón kalandozik.
Viki bimbói vadul merevednek. Viki felnyög, nyögdécsel,
hangosabb és hangosabb. A férfi csókolja a nyakát és az ajkát,
közben a tenyerét lejjebb csúsztatja a vénuszdomb
mámorpöttyéhez, amely duzzadni kezdett. Sokszor kitapintotta
már a csikló izgalmát, de így, hogy nem látja a kedvese arcát, és
csupán az érintés maradt, őrjítő, ahogy keményedik az ujja alatt.
A lábfejét a lányéra fekteti, akkor fog becsúszni, ha a nő lábfeje
is vibrál az izgalomtól. Pusztán a fülén és a bőrén keresztül
érzékeli a feszültséget. Megvárja, amíg Viki élvez alatta, utána
engedi szabadjára az ágyékát. Bassza meg, kurva jó volt! Most már
leveszi a kendőt, látnia kell Viki kielégült, nyugodt arcát.
Egyetlen nő sem merte bekötni a szememet! – Sosem élt
élményt kapott a kedvesétől.
Csak a két kezed, mint kezdő, ifjú korodban, Szívem! – A
szerelem szava és mosolya a válasz.
 XIII. fejezet
TAKARÓK

Minden rendben van, Zsolt? – Tünde kérdezi, amikor Zsolt

megérkezik az irodába.
Igen, miért?
Az öltönye... – Tünde értetlenül áll a főnöke vidámsága előtt.
Jah! Tegnap is ez volt rajtam, szállodában aludtam. Nincs
semmi gond, Vikivel idegent játszottunk. Rendezte a
telefonokat?
Kétórányi üzenet, gratulációk, meghívások, új ügyfelek, az
asztalán vannak. A faxokat és e-maileket most nézem.
Az irodában farmerbe öltözik át, megbeszélése nincs,
szándékában sem állt erre napra bármit tenni. Átnézi Tünde
jegyzeteit, visszahívja, akiket illik, első olvasásra eldönti, hol
folytatja ma este az ünneplést. Vikinek ruhát kell venni, felhívja,
hogy délben találkozzanak.
Ebéd után Zsolt nem keresgél boltokat, céltudatosan leparkol
egy divatüzlet előtt.
Mi van? – Értetlenül áll a kocsiajtó mellett, Viki nem akar
kiszállni.
Hány lánnyal jártál itt? – Megsértődött.
Miből gondolod?
Egyenesen ide tartottál, nem kutattál a butikok között.
Ne már, Kicsim! A tulajt ismerem, kihúztam másodfokon egy
közlekedési ügyből. Aki megmenti a börtöntől, azt nem felejti el.
Azért vagyunk itt, mert segít választani, nem vettem még
lánynak ruhát. – Zsolt úgy dönt, az esti programra ő
gondoskodik Viki öltözetéről. Viki válogatás helyett
bámészkodik, nem ismeri, hova mennek, elképzelése sincs, mit
vegyen fel.
Zsolt vagyok! Feri, maradt mára két szabad hely nálatok? –
Hat óra körül telefonál.
…
 Fürdés, satöbbi, indulunk. Ott vagyunk.
Be kell jelentkezni? – Házibuliba készülnek, Viki „Helló,
megyünk!" beszélgetésre számított, nem helyfoglalásra.
Gyakran van telt házuk, mehetnénk akkor is, de tudni
akarom, mire számítsak.
Viki szoknyája halványzöld, izgalmas kihívás. Lapokból áll,
amelyeket a derekánál átfedéssel varrtak össze, a darabok
között szemérmetlenül magasan slicceit. Első ránézésre térd fölé
érő szoknya, bizonyos részei egymásra borulnak, amikor a lány
áll. Lépésnél körben kivillan a combja. Takarást csupán a lapok
alatt lévő miniszoknya ad. Az ugyanolyan színű vállpántos top
melltartó merevítése kényelmessé teszi a viselést. A fekete
horgolt blézer nem véd a hidegtől, csupán dekoratív kiegészítő.
Zsolt a stabilitást adó tánccipőre figyel még. Valamilyen
sarokkoptatós helyre mennek?"
Viki a nappaliban várja. – Kész vagyok! – szól a férfi az
előszobából. Nahh, nem! Így nem megyünk! Viki elképed, amikor
meglátja a pasit. „Szóbennszakad"-csalogató. Zsolt
gondoskodott róla, hogy szívdöglesztően nézzen ki. Viki egy
ismeretlen férfira bámul. A haját bezselézte; eddig zselét se
használt, vonzza a lány tenyerét, hogy beletúrjon. A testhez
simuló férfiing kitárulkozik, a felső három gombot nyitva
hagyta. A csípőre szabott farmerhez a klasszikus öv mellett
ujjnyi keskeny sötétzöld bőrövet vett fel. Csak jobb oldalon fűzte
a nadrág pántjába, amúgy lezseren, szabadon hull alá, bal
oldalon féltenyérnyivel a hagyományos öv alá fut. Az ágyékára
vezeti a női szemeket. Viki úgy tudja, baráti társaságba
indulnak.
Nem megyek sehova veled! – Csupán félig viccel. – Hány
lány lesz ott?
Kit érdekel? – A férfi derültségéből-kiderül, hogy számított az
ámulatra.
Sajnálom őket, nem jönnek haza veled.
Ügyes lányok, megoldják. Mit nevetsz?
Pontosan tudod, mit művelsz. Elkéshetünk onnan? – A
döbbenet nevetésben oldódik.
Nem, reggelig ott vannak. De nem sétálok vissza az emeletre.
Maradunk a lépcsőn! – Viki az extra övet csatolja ki.
 Én is így gondoltam. – Kedvesen méregeti a lányt.
Ha most azt mondom, szemét vagy, megharagszol?
Most nem. – Mire a két övből és a szűk nadrágból kihámozza
Zsolt ereje teljében, felkészülten vár Vikire. A nő a lépcsőre
nyomja a férfit, ráül. A szoknya alatt csupán félre kell húzni a
bugyit. Zsolt éppen csak összecsípi ujjaival a vállpántot, kéjes-
komótosan lehúzza, bizsergeti a lány bőrét. Le és fel, oda-vissza,
gerjeszti Viki vállát. A nő a tenyerével a férfira támaszkodik,
hevesen mozog rajta. – Lüktess, Kicsim! – Viki magába zárva a
férfit eleget tesz a kívánságának. Zsolt átveszi az irányítást. A
derekánál tartja a nőt, lankadatlan lökésekkel serkenti a kéjt.
Együtt lazulnak el. Második öltözés, a ruhaigazítást követően
elindulnak. Zsolt nem mond le a lezser övről sem.

Budai, városszéli villa parkolójába hajtanak be. Zsolt benyit a

házba, ismeri a járást, a levegős hallban Viki harminc-negyven
embert lát. A helyiség távolabbi végébe, a bárpulthoz tartanak,
fiúk, lányok köszönnek Zsoltra. Viki tanácstalan, hol vannak,
nyilvánvaló, hogy a vendégek ismerik a férfit. A bárpultnál
Géza áll, az ő haján nem meglepő a zselé, akkor látta így Viki,
amikor az első találkozásukkor kikezdett a lánnyal. Géza
izmaira nem feszes ing, hanem a mellkasának íveit kirajzoló
póló hívja fel a nők figyelmet. Viki neki sem ismeri ezt az arcát.
A két férfi eddig nem tapasztalt bizalmas barátsággal köszönti
egymást.
Hihetetlen, hogy újra itt vagy! – üdvözli őket a
vendéglátójuk. – Viki, mit adhatok? – Feri kiszolgálná a lányt.
Camparit. – Viki felületesen pillant az italokra.
Unicum szilvával! – Zsolt módosítja a választást. Feri
Unicumot tölt.
Ki van még itt? – Zsolt Gézát kérdezi.
Misi szemlélődik a lányoknál, Doki jön később, műtőben van.
Lalóról tudsz valamit? – Misivel még Zsolt sem találkozott,
azóta jár ide, amióta Zsolt Viki miatt kerüli a helyet.
Dolga van a tárgyalás után, legközelebb itt lesz. Segítesz a
boroknálI, Feri? – Kimennek a kocsihoz.
Haragszol még? – Géza Zágrábra utalva kérdezi Vikit.
Nem haragudtam, valakinek el kellett mondania. Zsolt nem
szólt volna.
Taktikus volt a tegnapi meccse. Az ügyészségen valamilyen
üzenetről pletykálnak.
Pletykáljanak! – Zsolt és Feri behozza a karton bort, a
harmada fehér, a többi vörös.
Rád bízhatom Vikit? – A bárpult mellett asztalok vannak,
Zsolt kérésére Géza ide kíséri a nőt.
Zsolt felpattan egy bárszékre, a hangja betölti a teret. –
Sziasztok! Van borotok? – Vár, a nyüzsgés szűnik. Akinek nem
jutott hely, vagy nem akar asztalhoz telepedni, változatos
ülőalkalmatosságokon helyezkedik el. Fotel, zsákfotel, puff,
vegyesen van minden, mások állnak, fokozatosan Zsoltra
figyelnek. – Jó estét! Látom, új vendégekkel gyarapodtunk! –
ismét kiereszti a hangját. Viki nem kérdez Gézától, idővel
megtudja majd, mi zajlik körülötte. A zsongás még halkabbá
csendesül. – Több mint egy éve nem jártam erre! Csábítók ma
este is a lányok! Néhányan tudjátok, nekem pezsgőt kellene ma
bontanom, de nem szeretem a pezsgőt. Badacsonyi borokat
hoztam nektek. Induljanak körbe a palackok! 2012–es
szürkebarát a fehér és cabernet sauvignon a vörös.
Egészségetekre! Ha sommelier lennék, akkor azt mondanám,
hogy a szürkebarát hercegnő, az elegancia házassága. – A
bormeséket nem hagyja ki. Az üvegek kézről kézre járva
elindulnak a teremben. Viki Gézától kap egy poharat.
Szia, Géza! – Két húsz év körüli fiú ül melléjük, talán
egyetemisták.
Zsolt visszatért? Mikor tűnt el?
Nagyjából egy éve. – Géza visszafogottan válaszol. Zsolt
befejezi a bormeséket, társalog. Viki a bárpult felé fülel, hallja,
miről van szó. Zsolt a kérdések zömét a tárgyalás kapcsán kapja.
Szárnyal, a fiúk-lányok repkedő kérdéseire válaszol,
nyilvánvalóan otthon érzi magát.
Zsolt, valóban vetkőztél a tárgyalóteremben?
Muszáj volt.
Mennyit kaptál érte?
Százötvenezret, benne van a pakliban.
Egy vagy két övvel?
Eggyel kellett megoldanom.
 Azt mondják, otthon voltál, amikor jött a ciklon.
Milyen ciklon?
A tájfunnal.
Jah, hogy én, egy nővel... Próbáljátok ki, srácok! Keressétek
meg, maradjatok mellette!
Viki nemcsak részleteket csíp el a bárpult melletti
beszélgetésből, hanem a vele ülő ifjakra is figyel.
Mire fogadtok, milyen lesz az első csaj, akivel táncolni fog? –
Az egyetemisták szabad szájúak. – Géza?
Szerintem világosbarna.
Nem vagy túl merész, a leggyakoribb hajszínre gondolsz.
Hajszínekben fogadtok? – kacag Viki. – Miért nem
szemszínben?
Amikor két-három számot követően másik lányt választ, nem
rohangálhatunk az első után megnézni, milyen volt a szeme.
Értem. – Átragad rá a fiúk felhőtlen, gondtalan kedve. Vikit
rázza a nevetés.
Géza, ugye nem bántódik meg a barátnőd? Ismered Zsoltot?
– fordulnak Vikihez.
Hallottam róla.
Tánc közben teszteli a csajokat. Aznapra megvan a
programja, ha tetszik neki a lány rugalmassága. – Járatosak
Zsolt múltjában. – Foglalt csajokra sosem utazott. Esélyed lenne
nála, ha nem lennél Géza barátnője.
Sziasztok! Zsolt visszajött? A dupla övet még mindig hordja?
– Szőke lány csatlakozik hozzájuk.
Megőrjít titeket. De messze ülsz, ha táncolni szeretnél vele.
Lejárt lemez. – A szőke lemondó.
Nem értem a nőket, mit vártok Zsolttól? Elmész egy
fergeteges koncertre, vagy megkóstolod a törzshelyeden a séf
ajánlatát, vagy eltöltesz egy forró éjszakát Pápai Zsolttal. Ennyi.
Miért reménykedtek többen? Ilyen a srác, lép tovább.
Arra a lányra kíváncsi lennék, aki miatt nem járt ide. – Éva
tűnődik.
Nyugi, Éva! Az is lejárt lemez. Zsolt semmit nem változott,
ugyanúgy jött vissza tőle, ahogy elment. Őt nem lehet az ágyban
megtartatni, csak elveszteni. Temérdek bombázó közül egyiket
sem marasztalta. Géza, tudsz valamit a nőről? Mit dolgozott, és
itt szedte fel?
Ügyvéd, és nem itt találkoztak. A lány nem ismeri a Házat.
Nah, mondtam! Erre gondoltam.
Fiúk, állok tovább! – Éva elköszön.
Két-három diploma kell, és légy tüzes az ágyban, akkor van
esélyed. De csak esély! – Az ifjak nem kímélik Évát.
Mi van, srácok, itt kókadtok? Vonzók ma is a lányok! – Zsolt
húzza kifelé Viki székét. Kitárt ajtóval várja őket a táncterem.
Átkarolja a derekát, nem hagy kétséget afelől, hogy ez a nő
hozzá tartozik. A két fiú kérdőn néz Gézára.
Zsolt nem szakított. Jó szórakozást, fiúk! Én is megnézem a
lányokat.
Zsolt repül, mint egy tinédzser fiú, aki túl van élete beavató
aktusán. Vagy mint egy óvodás, aki karácsonyra mobiltelefont
kap. Magához öleli Vikit, a nő szerető örömmel száll vele, Ricky
Martin dalára is féktelenül pörgeti a lányt, nem fegyelmezi
magát, mint a fogadásokon. Tenerifén táncolt így, lazán,
lendületesen, erotikusan. Forgatásoknál a szoknya felfedi Viki
lábát. Csupán a bélésként szolgáló miniszoknya takarja a
legtitkosabb rejtélyt. A latin összeállítás alatt Zsolt nem kíméli
egyikük derekát, mellkasát sem. Szorítja, magához húzva tartja
Viki csípőjét.
Zso, hosszú még az éjszaka! Nem zavaró a második öv? – Az
öv a férfi ágyékánál van.
Ha zavar, majd leveszem. Mi a gond az éjszaka hosszával?
Nyúlj be a bal zsebembe!
Szobák is vannak? – Viki egy kulcsot talál.
Nincs semmi gond az éjszaka hosszával. Ne fogd vissza
magad!
A latin blokk végén felviszi kedvesét az emeletre. Bennük
lüktet a tánc ritmusára fellobbant vágy. A szétnyílt szoknya
megmutatta a lány combját, a mozdulatok a csípője
hajlékonyságát. Zsolt a fekete selyemkendőt félreérthetetlen
mosollyal nyújtja felé.
Honnan van? – Zsolt szemére köti.
Szűk helyen elfér. A jobb zsebembe nem nyúltál be! – Kihívó
és kedélyes.
A férfi vetkőzteti, nem lát semmit, de járatos Viki testén. Nem
kapkod, mégis lobogva kerülnek le a ruhák. Oldalra fordítja,
ágyékát a hátához nyomja, gerjeszti, korbácsolja a szenvedélyt.
Nem elégszik meg ennyivel, a gerincén húzza oda-vissza
duzzadt falloszát, mint a húr, feszül meg Viki, és hangosan
nyög. Zsoltnak látnia sem kell, elég, amit hall és érez.
Gondoltál rám a fürdőben, ahogy kértelek? – Nem kérdés,
mit élvezne bekötött szemmel. A síkosítót akkor hozta fel,
amikor a borokért kiment a kocsiba. A nő kezébe adja. Türelmet
próbára tevő, mámort pezsdítő lassúsággal becsúszik. Sose volt
még, hogy csupán érezze a popsit. Viki nyújtja magát, gyönyört
akar adni, fokozni Zsolt kéjét, a csakérzek-selyemkendő és a
popsiszex együttes örömét.

Megérkezik Doki a földszintre.

Jól láttam Zso kocsiját? – Körbenéz, betekint a táncolok közé,
nem találja a barátját. – Máris ágyba bújt? Nem is köszönhettem
neki – méltatlankodik.
Vikivel táncoltak. Te sem tudtad, hogy jönnek ma? – Gézának
is váratlan Zsolt visszatérése.
Hozzá kell szokni, hogy nem egyedül jön. Akkor is elment az
idő. Itt az éjszaka, és még nincs félhomály!
Meg kellene őt várni, ne kezdjük nélküle!
Viki azt a szerelmes megnyugvást érzi, amivel kedvesének
mámort adott. A tekintetében van valami, amit Zsolt eddig nem
látott. Nem csupán szerelem, hanem totális elfogadás, teljesítené
a férfi bármilyen kérését.
Fellobbannak az emlékek, előtörnek a hónapok óta elnyomott
titkos vágyak. – Édes Kicsikém! – A legalkalmasabb helyen és
időben adja meg magát a nő. – Nézni akarlak, Viki! Látni,
amikor megkapod a gyönyört. Megvársz így? – Zsolt folytatná
az estét.
Mit akarsz? – Szinte hangja sincs, Zsolt inkább a szájáról
olvassa.
Másik pasit.
Nem! – Érzi ő is, amit Zsolt megpillantott, erőtlen az
ellenkezése.
Élvezni fogod. – Felöltözve készül a földszintre
Nem, Zsolt!
 Ismét nyílik az ajtó, a férfi visszajön. Viki tudja, hogy nincs
egyedül.
Gyönyörű leszel! – Zsolt felköti a selyemkendőt a szemére.
A takarót alulról lehajtják róla, az idegen férfi gyengéd
óvatossággal szétnyitja a combját. Képtelen tiltakozni, izzik, de
menekülne, mégis... vágyik az érintésre. A férfi száját, nyelvét
érzi. Más, mint Zsolt, mégis lágy, gerjesztő.
Hol van Zsolt?
Nem kap választ.
Hol van? – kétségbeesés vegyül a kéjbe.
Itt vagyok, Kicsim! Vadító vagy! – Viki nem akarja, mégis
fokozódik az izgalma. Az ismeretlen tapintatosan halad, a lány
testéhez alkalmazkodik. Feljebb csúszik a két combja közül, az
ujja ott marad, hamvasan simít. Szellőként ér a melléhez,
szorosabban tapintja, amint keményednek a bimbók.
Hogy hívnak? – Legalább a nevét tudni szeretné.
Vérlázító vagy, Viki! – Zsolt hangja válaszol.
Hogy hívnak? – Tudni akarja az idegen nevét. Az ismeretlen
behatol, a fekete selyemkendő Viki szemén van. A kezdődő
kielégülés megbénítja a gondolatait, eszébe sem jut, hogy
levehetné. Zsolt ágyéka játékosabb, az ismeretlen az ágyhoz
szögezi. Mintha érezte volna már ezt az ágyékot
A barátaim Dokinak! – Az orgazmus tánca közben Doki
leveszi a kendőt.
Viki megnémul, megbénul. BASSZA MEG! – Nem akarom! –
kiprésel két szót.
Zsolt tehetetlenül nézi, ahogy kedvese kizökken a mámorból.
Egyetlen dologban bízhat, évtizedes barátja tapasztalatában, aki
most Vikivel az ágyban van.
Cssíí! Nyugi, Vica! – A nő mellé fekszik, csitítóan simítja az
arcát. – Nézz rám! Nézz a szemembe, Vicám! – Viki tekintete
félve fordul felé. – Ez az! – Doki hosszú évek lepedőemlékeit és
magabiztosságát veszi elő. Ha Zsolt kedvesének első hármas
együttléte félresiklik, a barátja örökre eltemetheti a kívánságait,
amelyek hiánytalanná teszik intim életét. – Gyönyörű vagy! –
Bársonyos a hangja és a mosolya. Puhán csókolja, szemernyire
érinti a nő ajkát. A barna női szembe visszaköltözik a békesség.
Ujjával cirógatja Viki száját, akaratlanul nyílik, a nő elindul a kéj
felé. Doki ismét vezetheti az érzékiségben.
Hol van Zsolt? – Elfogadó, befogadó kérdésként szól. Doki
balra kinéz, Zsolt a fotelben ülve csodálja őket. A tekintete most
már gerjeszti Vikit. – Akarlak! – Doki száját először húzza
magához.
Élvezd, Vica! Merd élvezni! – Viki becsukott szemmel adja
meg Zsoltnak az érzékien gyönyörű látványt. – Forró vagy, és
tocsogsz! Perzselő vagy, Zsónak igaza van!
Viki ki meri nyitni a szemét. Doki mosolyog és magabiztos,
ezt a tekintetet a lány kék szempárból ismeri. Doki kielégülve
Viki mellé zuhan.
Vicának hívtad.
Cicás a kedvesed. Ne mondd, hogy nem vetted észre! Lent
találkozunk. Sokáig voltál távol, kellesz a tánchoz – mondja
Zsoltnak, mielőtt kilép a szobából.
Miért csináltad? Nem akartam.
Biztos kezekben voltál. Mámorító. – Zsolt Viki mellé fekszik.
– Dehogynem akartad, láttalak és hallottalak. Lemegyünk,
Kicsim. Csak hárman tudjuk, hogy nem először találkoztok ma.
Senkinek nincs köze hozzá, mi történt a szobában.
Pihenni szeretnék. – Vikit beborítja a megnyugtató takaró.
Zsolt köszönettel, hálával öleli, vissza kell adnia kedvese
biztonságérzetét.

Sziasztok, szép estét! Tudjuk, hogy elment az idő, szeretnétek

azt a félhomályt! Én is. Pápai Zsoltot várjuk, itt van valahol a
társaságunkban. – Doki hangja mintha rádióból szólna a szobán
kívülről. Viki felriad a pilledtségből.
Cseszd meg, Doki! – Zsolt őszintén meglepett. – Ne haragudj!
Öltözz fel! Várnak rám – kéri Vikit.
Doki, Géza és Misi, ifjabb barátjuk a bárpultnál áll. Sugárzik
Doki bohókás kedve. Zsolt emeli a lábát, mint aki fenékbe akarja
billenteni, Doki befordul a lábemelésébe, a bokáik találkoznak.
Virít róluk a mély barátság.
Várhattál volna még! – Az ismert, ujjaikat egyetlen ökölbe
kulcsoló, bensőséges kézfogással köszönnek.
Az éjszaka közepén járunk. – Doki ugyanolyan sötétzöld,
lezserül csípőre engedett, keskeny extra övet visel, mint Zsolt. –
Szia, Vica! Itt az ideje, hogy ne bújtasson tovább! – Két puha
puszit ad. Nincs nyoma a szobában történteknek.
Vágjunk bele! Viki, itt hagylak Ferinél. – A lányt felcsücsülteti
egy bárszékre.
Sziasztok, szép estét! – A négy fiú a hall bárpulttal szemben
levő végébe megy, Doki kezében mikrofon van. Viki megérti,
mire ébredt a szobában. – Hónapokkal ezelőtt hirtelen köddé
vált egy tapasztalt barátunk. Vártuk, hogy visszatér közénk. Ma
este örömmel jelentem... Közösen kívánunk mámoros estét
mindenkinek!
Vannak új vendégeink, nekik mesélem a szokásainkat. – Zsolt
hangja megtölt tárgyalótermeket, nincs szüksége a mikrofonra.
A házigazdák hívnak titeket az éjszakába. Amint Feri lejjebb
csavarja a világítást, közösen elmerülünk a félhomályba. – Négy
férfi, Zsolt, Doki, Géza és Misi szemtelenül kamaszos
harmóniában, együttes lendülettel pörögnek, forognak,
szökkennek. Viki Zsoltot Pécsen, a családja körében látta ilyen
féktelenül gondtalannak. Ráébred, hogy az összhang mögött,
amit lát, hosszú évek óta tartó, bensőséges ismeretség kell
legyen. A férfi barátai a kapcsolatuk kezdetétől körülveszik.
Emlékek jutnak eszébe, miközben magával ragadja a
pasitánc. Géza, aki Zsolt kérésére kikezdett vele, védőhálót
helyezett Zsolt kapcsolata alá a lány későbbi, idegen csábítói
ellen. Géza, aki egyedül nem hallgatta el, hogy Zsolt egyhavi
ittassággal adta bizonyságát érzelmei súlyának. Doki, akinek
csípője első látásra feledhetetlen benyomást tett. Doki, akivel
nem tudtak egymásnak ellenállni. Doki, aki csorbítatlanul
diszkrét, beoson egy hálószobába, utána rezzenéstelenül hallgat.
A bohósága átláthatatlan, Zsolt képes belesni az álarc mögé,
mások nem. Lalo ma este nincs itt, legközelebb velük fog
lendülni. Lalo, akivel szemben rögvest megszületett Viki
bizalma. A barát, aki óvó figyelemmel őrzi a szerelmüket. Ezek
a férfiak támogatták Zsoltot, amikor Viki nem volt, amikor
csaknem elvesztette a munkáját, a biztonságát. A buli pusztán a
felszín. A házigazdák összetartoznak, összetartanak.

A Dokinak félretett cabernet sauvignonnal ülnek ki a

teraszra. Doki alig hitte, hogy Zsolt visszatér a Házba, erre
koccintanak.
Mindkét férfi úgy tesz, mintha nem jártak volna a
hálószobában. Kíméletesen hagyják Vikit a saját tempójában
feldolgozni a közösen nyújtott meglepetést.
Mesélj, Zso! Azt mondják, csodát tettél a tárgyalóteremben.
Mit intéztél Párizsban? Mi van a szívsebészeti műtőkben?
Két Fresnel-billentyű már ketyeg az országban. Professzori
tekintetetek kereszttüzében megcsináltam az első itthoni
műtéteket. – A föld felett repül, ahogy Zsolt a reménytelen per
megnyerése után.
Akkor sínen vagy, nem kell tovább az egészségügyi törvényt
tanulnom.
A tb évente húsz Fresnel-t kifizet, többet akkor tehetek be, ha
találok rá pénzt. Beteg lenne hozzá. Nem rád gondoltam,
bemutattál egy társasági jogásznak.
Van, aki nem ismer téged a klinikán? – Vikinek a Judittal
töltött órák jutnak eszébe, amikor orvosok, nővérek Szabady
doktor párizsi útja iránt érdeklődtek. A diszkréció néma
hallgatásában oldódik, sose gondolt hármas együttlétre, az
imént csupán megadta magát Zsolt kérésének. Doki
tapintatossága óvja az érzékenységét, amelyet a szokatlan
intimitás próbára tesz.
Mit gondolsz, van, aki nem ismeri Zso nevét a
büntetőpályán? Adsz nekem egy időpontot az irodádban. Te
értesz ahhoz, amire szükségem van, nem Zso.
Mit szeretnél, Doki? – Erre végképp nem számított, szexből a
jogba csöppen, Történt, ami történt, kedveli Dokit.
A francia szívbillentyűt feleannyi idő alatt beteszem, mint a
hagyományosat. Az utolsó simításokat intéztem Párizsban.
Alapítvány kell a pluszpénzhez, az irodádban megbeszéljük, ide
szórakozni jövünk. – A csábító pasi ügyféllé, megfontoltan
tárgyaló férfivá válik. Viki meglátja Dokiban a sikert megcélzó,
terveket szövő orvost.
Mióta jártok ide?
Ezzel ünnepeltük a doktori címünket. – Zsolt szűkszavú.
Más helyeken botrányok voltak, fellobbanó cirkuszok között
lehetett önfeledten csajozni. Vagy tüzesen táncolhattál, vagy
nyugalom vett körül, a kettőt együtt sehol nem találtuk meg.
Diplomával a zsebünkben meguntuk, hárman kezdtük, Lalo,
Géza és Gábor később csatlakoztak.
A harmadik alapító ma nem ért rá? – Viki megérti az extra
övet.
Nem jön többet, néhány év után ütköztek Zsoval.
Vadak voltunk, Viki! Ezt hagyjuk! – Zsolt terelné a témát.
Vadak voltatok? Enyhe kifejezés! Fogadni a saját barátnőre és
beleállni egy ilyen fogadásba. Egyikőtök nagyobb barom volt,
mint a másik! – Doki folytatja.
Nem érdekelnek a régi viták. A dolgát végezné hibátlanul!
Azóta is torzsalkodtok Andrissal. Azt mondják, csak
papírmunkában gyenge.
Cseszheti, ha nem hitelesíti a bizonyítékot!
Mi történt Csorvással? – Viki biztos benne, hogy róla van szó.
Együtt hoztuk össze a Házat. Három évvel később Andrisnak
volt egy stabil kapcsolata, ezek meg beleálltak egy esztelen
fogadásba!
András találta ki, hogy felteszi a lányt!
Te meg belementél!
Egy karton Chateau de Chamillyert bármit.
Ezért nem voltál normális, francia borért!
András tudta, hogy erre ugrani fogok, kihívó volt.
Elmondjátok, mi történt?
Doki nyilván azt akarja, különben el sem kezdte volna.
Andris is zsúfolt életet él a nőknél. Egy karton francia bort
tett fel, hogy a csaját nem lehet elcsábítani. Zso nem maradt
nyugton, hiába mondtuk, hogy ne tegye.
Reggelig kétszer megdugtam. Andrást nem láttuk többet.
Megígérte, eljön az ő ideje, én pedig azt, hogy egy ujjal sem fog
a barátnőmhöz érni.
Zsolt, visszajöttél? – Göndör, fekete hajú lány áll meg Zsolt
mellett. Zsolt és Doki csendben vár. Viki szeretne kimaradni, de
túl közel van, vár ő is. – Táncolunk? – A fekete hajú nő nem
tágít.
Kislány, ezt nem kéne! – Doki szól a lányra.
Te kivel vagy? – fordul a lány Vikihez. Zsolt arca indulatossá
válik.
Menj el, légy szíves! – A két férfi szó nélkül leosztja, ezt most
Doki intézi. – Zavarsz, vannak a hallban más fiúk.
Ez a csaj mennyivel tud többet, mint én?
Takarodj, többet be ne tedd ide a lábad! – Zsolt türelme
elpattan.
Mit képzelsz magadról, Zsolt?
Kislány, addig menj el, amíg nem én teszlek ki! – Doki
hidegvérű en figyelmezteti a nőt.
Melyikőtök dugta meg először a csajt? – Zsolt és Doki
egyszerre ugrik. Zsolt a nőnek esne neki, Doki kettőjük közé áll.
Nyugi, Zso! A botrány nem a mi játszóterünk! Gyere,
megmutatom, hol a kijárat! – Átfogja a nő derekát, így irányítja
kifelé.
- Azt mondtátok, itt nincs botrány.
- Volt? Csendben elment. – Doki visszajön.
A fények valóban megváltoznak, a tánchelyiségben gyenge a
világítás, a teremre félhomály borul.
A fekete hajú csaj a múltadból jött? Megkímélnél szívtipró
életed részeitől?
Féltékeny vagy?
Féltékeny lány melletted megháborodna.
Nem lennél mellettem, mentél vagy küldtelek volna. A múlt
árnyai között csupán sértődött nőket találsz. Csábíts, Kicsim! –
Zsolt bujábban táncol, mint este. Erősen magához szorítja Vikit,
érzékien játszik a vállpántjával. Gerjesztően csókolja a vállát, a
nyakát.
Mit csinálsz, Zso? – A női hang már feszült, heves.
Csábíts, édes! – Folytatja a simogatást, izzik Viki teste. A lány
lépésének útjába hajlítja a térdét, a combját a nő két lába között
tartja. Még szilárdabban fonódnak össze.
Mit csinálsz, Zsolt? – Nem szabadul a férficomb nyomásától.
Lassút táncolok. Nem történik semmi, csak lassút táncolunk.
Ne csináld, ezt nem lehet! – Menedéket keresne a férfi
tekintetében, de derűs, ragadozó pillantásra talál.
Dehogynem, ez így fog menni! – Viki elveszett, megadja
magát, várja a végét. A csípője nem áll ellen, a ritmikus mozgás
elindul. – Picit mozogj, tartalak!
Doki Zsolték közelében táncol. A biztonság, amit Viki
állandósága jelent, nem csillapítja Zsolt bujaságát, sőt...
 A szobában a szoknya egy mozdulattal lekerül, hasra fekteti
Vikit az ágyon, a kezét kiköti. A popsinál jár Zsolt ujja, valamit
becsúsztat, ami nem kellemetlen, csak feszít.
Mi a fene ez? Honnan van?
A borral hoztam fel a kocsiból – a gyengédség és pimaszság
koktélja. – Húzd fel a térded! – Viki keze ki van kötve, így húzza
fel a térdét, a testéről Zsolt dönt. – Ne mozogj, Kicsim, bízd rám!
– A tágítókúpot kiveszi, Zsolt hatol be. A férfi mozdulatlan, a nő
fenekét vezeti magán. Viki lemond a csípőjéről. – Pompás vagy,
és az enyém! – Ahogy az ágyéka kívánja, úgy húzza magára.
Húzza, majd eltolja, ismét visszahúzza, egyre gyorsabban.
Volt lány, akit nem tudtál többször felizgatni? – A kölcsönös
beteljesülés után Viki lihegése csillapodik, békésen pilled.
Kezdetben. Később nem vittem ágyba, ha nem volt a csajban
tűz két-három orgazmusra.
Mit tennél, ha hűvösebb lennék?
Az első tánc után elfelejtettelek volna.
Az első tánc alatt semmi nem történt köztünk.
Utána meg akartalak közelebbről ismerni. Közelebbről, mint
előtte bárkit. Akkor ennyit tudtam rólad.

Viki kávét főz, és reggelit készít. Sonkás tortillát süt,

összeállítja a citromos-pestós zöldsalátát, a megszokott
limonádé kerül az asztalra.
Mi a francért nem mondtad, mit nem szeretnél?! Ötször vagy
hatszor fordultál el tőlem! – Zsolt ingerülten felemeli a hangját.
Nem akartalak megbántani.
Nem bántasz meg, amikor neked kellemetlen valami. Nem
lettek volna vacak estéink, ha szóltál volna. Késve, percek múlva
fagytál meg, nem reagáltál azonnal. Nehéz a segítséged nélkül
kihámozni, mi a gond.
Próbáltam elfogadni.
Százféleképpen csókolok és simogatok. A talpadat csókolni
lehet, utálod, ha harapdálom.
Azt hittem, meg fogom szokni. – Viki csitítaná a férfi dühét.
Sose szokod meg, mindenkinek lehet szexdilije. Azonnal
szólj, ha taszít bármi! De legalább rögtön fordulj el tőlem, hogy
tudjam mért teszed!
 Hányszor vonakodtam, utána mégis örömmel sodródtam
veled?
Tartózkodva, izgatottan húzódozni, vagy utálni, taszítani
valamit nem ugyanaz. Érzed a különbséget, erről beszélek. Az
első alkalommal még bizonytalan lehetsz, a másodiknál biztos,
hogy elutasítod.
- A tapasztalatodban bíztam.
- Hibás jelzések mellett nem segít a tapasztalat, ellentétek
labirintusában lehetetlen eligazodni.
Zsolt a reggeli végére megnyugszik. Bosszantotta, hogy Viki
ismételten megfagyott az ágyban, és nem vette észre, nem
vehette észre, miért teszi.
Nem veszekedtem még szex miatt, bocs! Ne csináld többet!
Szólj, fordulj el, de ne várj vele! Hamis női reakciókkal nem
tudnak a pasik mit kezdeni, a szenvedélyhez összjáték kell.
Ezzel nem volt gond. – Zsolt hangja békéssé válik.
A többi lánynál mi volt? Nem én vagyok az első, aki
elrontotta.
Szakítottam, ha valaki harmadszor elhallgatta, miért fordul
el.
Nem kerested, miért teszi?
A lepedőn nem nyomoztam, ha a nőnek nem volt fontos,
nekem sem. Ne csináld velünk, Vadóc! Légy őszinte!
Megsértődnek a pasik, ha szólok.
Jártál így? Érzéki volt minden, vagy csak nem mondtad meg?
Ha durván szól a csaj, azon kívül, hogy rögvest elküldöm, lehet,
egy pofon is csattan mellé. Nyílj meg legközelebb! – Selyem a
csók, selyem Zsolt ujja, feledné a vitát.
Viki változtatja a szeretkezést buja lobogássá, jóvátenné a
tönkrement estéket. Zsolt a nő törődésére bízza a száját, a
mellkasát, a combját, az ágyékát. Nem mozdul, csupán az arca
tükrözi az izgalmát. Vikinek a férfi vonásaiból kell olvasni,
miközben csípője ráül vágyakozó, várakozó kedvesére. A
duzzadó, ágaskodó ritmust érzi, Zsolt csendben, szinte
mozdulatlanul élvez, az arcizmai ellazulnak. Oldott, kielégült.
A lány oldalra fordul, ahogy pihegni szokott, Zsolt keze a
mellére siklik. A mellén pihenő tenyér azt üzeni, az enyém
vagy. A mellén pihenő tenyér azt üzeni, szeretlek. Hiányzik a
takaró, de ha mozdul, elveszti Zsolt kezét. Szemléli a kedvesét, a
puhán szőrös mellkasát, az izmos combjait, a pihenő
férfiasságát, felette az alig szőrzetet. Ilyennek szereti, napok
múlva az ágyéka ismét sima bőrű lesz, Zsolt megadja és elvárja
a maximális higiéniát. Figyelem a partner felé.
Eszébe jut a férfi, aki először felkérte táncolni, a szorosan
begombolt ing és a nyakkendő semmit nem sejtetett. A dögös
pasi a Házban, harmadik gombig kinyitva villantotta a
férfiasságot üzenő mellkast. Ez az utolsó, amire Viki emlékszik,
mielőtt elszenderül.

Zsolt annyit kér, Viki hasonlóan legyen elegáns, mint ha

fogadásra mennének, ő felveszi a méretre varratott öltönyei
egyikét, az öltözetük összhangban van. A taxi ismeretlen
étterem előtt áll meg a budai hegyekben. A ruhatár után négy
lépcsőfok vezet fel az asztalokhoz. Viki megtorpan, káprázik a
szeme a belső miliőtől. Félkörben, a földig érő ablakok mögött
Buda és Pest látképe tárul eléjük. Az asztalok szeparáltak,
minden panorámaablak előtt egyetlen van csupán felállítva. A
vendégek zavartalanul élvezhetik a látványt és egymás
társaságát. Középen termetes, öregfa-utánzatú oszlop osztja
meg a teret, a belső rész vendégei nem látják a város fényeit.
Miért jöttünk ide? – Viki tudja, Zsoltnak oka van a vacsorára.
Leülnek az egyik üvegtábla előtt. Vikin átfut, hogy lenyűgöző
kilátás készíti elő a gáláns szakítást. A kibékülésük óta eltelt
hetek minden napja értelmetlenné teszi az átsuhanó gondolatot.
Nem jártunk még itt, gyönyörű. – A várakoztatás
nyomatékosítja a tényleges választ.
Honnan tudtál róla? Szerencsésen foglalták a helyünket.
Nem szerencse, jártam fent, ezt az asztalt kértem –
Személyesen foglaltad az asztalt? Mi jön még? Amíg a férfi nem
árulja el a titkát, addig élvezi a bámulatot, amelynek részese
lehet.
A pincér hozza az étlapot. Viki tequilát, Zsolt törkölypálinkát
kér üdvözlőitalnak. Láthatók a Duna hídjai: Margit híd,
Lánchíd, Erzsébet híd, Szabadság híd. Viki málnás, meggyes
kacsamell ízeivel igyekszik félretenni a szorongást, amelyet
Zsolt egyelőre ismeretlen szándéka okoz. A férfi fesztelen,
súlytalan társalgás mellett fogyasztja az erdeigomba–mártással
ízesített szarvascombot. A desszert előtt a pesti Duna-part
látványosságaiban gyönyörködnek, a hely varázsában lehetetlen
mással törődni. A Parlament uralja a képet, a Belvárosi
templom, az InterContinetal, a Marriott Hotel és a korzó
díszvilágításán pihentetik szemüket, érzékeiket.
Zsolt 2010-es bordeaux-it választ. Bordeaux-i, francia bor,
akárcsak az első szemesi hétvégen, villan Viki emlékezetébe. A
borválasztás mélyen nyomasztja, érzékelteti az est jelentőségét.
Most kellene visszamennem a saját kis lakásomba. Most még mehetek.
A férfi ízleli a bort, leteszi a poharat, felnéz, átható tekintete
égeti Viki arcát. Le kéne csúszni az asztal alá, vagy kimászni a
panorámaablakon.
Be foglak törni, Viki! – Elszánt, komoly. A lány érzi, tudja.
Zsolt nem árulja el előre, de a környezettel jelzi, hogy
meghatározó, amit mondani akar, vagy ami történni fog. – Nem
járkálhatsz ki-be az életembe, és szükségem van rád. Nem cica
vagy és nem vadmacska, független kiscsikó vagy, aki fél a
kötöttségektől.
Hogy mondtad? – A lány nem tudja, rákvörös vagy hófehér
az arca, de nem őrizte meg a színét, az biztos.
Hazarohansz, ha házat nézek. Elrohansz, ha kapsz egy
ékszert. Nem válaszolsz, ha gyerekről kérdezlek.
Mi lesz, ha nem fog menni?
Akkor elbúcsúzunk, sajnálni fogom, de elbúcsúzunk. Én
elmúltam harminc, te harminc leszel. Nincs miért egymás idejét
rabolnunk, ha nem akarsz családot.
Ultimátumot adsz?
Megint hisztizel, azt hiszed, zsarolással akarom elvenni a
szabadságodat. Nem ultimátum, hanem kérés, térj észre!
Szédítő veled, és azt akarom, maradj mellettem. De
belefáradtam abba, hogy úgy viselkedsz, mint egy tini, akit
korlátoznak a szülei. – Zsolt egyértelműen fogalmaz. Igaza van
a feledhetetlen környezettel is, az életükről beszélnek. Viki
tanácstalan, mit mondjon. – Fél év alatt eldöntöd, velem
maradsz-e. Fél év múlva elveszem a tablettáidat, nem
vitatkozom tovább, gyereket akarok tőled. – Gyengéden Viki
kezére teszi a tenyerét az asztalon, a lány barna szeme nem
makacsságot, hanem megtörtséget sugároz. – Nem fogy a bor.
Szakmai ártalom, hogy kristálytisztán fogalmazol? – Vikit
hideg zuhanyként éri, amit hall.
Igyekszem pontosan látni, különben nem tudnék dolgozni. –
Mellébeszélés nélkül akarja rendezni a helyzetüket.
Hogy képzeled a betörést? – Először kortyol a borból.
Meg fogod tudni.
Már van elképzelésed is. Féljek tőled?
Egyszer elmondtam, megértetted. Nem magyarázkodom.
Mitől félnél? Attól, hogy felnőtt nő vagy? El kell döntened,
szingliként vagy családban akarsz élni!
Ha most még nem akarom, csak három év múlva?
Három év múlva újabb három év lesz. Ezerszer kérdeztelek a
gyerekről, lett volna lehetőséged válaszolni. – Akkor van esélye
megtartani a nőt, ha nem engedi, hogy a függetlensége
megőrzése miatt ürügyeket keressen.
Van fél évünk. Menjünk haza!
Lehet, hogy fél év. Meg kéne inni a bort, két deci nem sok. –
Nem hagyja, hogy Viki elmeneküljön a szorongató helyzet elől,
amelyet ez a beszélgetés jelent.
Addig nem megyünk?
Addig nem. Csodálhatod a panorámát, és gondolkozhatsz
azon, amit mondtam. – Viki valóban az ablakon néz ki. Nem
szól, amíg a bor el nem fogy. Hazaindulnak. A taxiban is
áthúzódik a másik oldalra.
Tesz-vesz a házban. Nem tudja, hogyan fognak túllépni ezen,
nem tudja, mit tervez a férfi. A döntés megszületett Zsoltban. A
ma este nem valaminek a vége, hanem egy ismeretlennek a
kezdete. Képtelen, most képtelen elmenni, talán később, ha
Zsolt megint bántja
A férfi kihozza a dolgozószobájából a laptopját, haladnia kell
az ügyeiben, de nem hagyja magára a kedves nőt.
Viki azonban nem akar Zsolttal lenni, kiül a napozóágyra, az
itthonról eléje táruló látványban feloldódik. Egyedül akar lenni,
Zsolt fél órát ad neki, akkor megy csak utána. Lefekszik mellé.
Basszus, direkt jössz utánam? – Viki ingerülten elbújna előle.
Igen. – Zsolt nyugodt.
 Miért?
Megint egyedül szaladgálsz. Nyugodj meg, és maradj itt! –
Hosszú percek után áthajol Vikihez, megcsókolja, a nő nyomban
viszonozza. Hiányzik Zsolt, alig várta, hogy tegyen valamit.
Türelmetlenül ölelik egymást, az ajkaik képtelenek elszakadni. –
Kicsim, értsd már meg, hogy akarlak! Nem fél évre, nem egy
évre, azt akarom, hogy ezután mellettem légy!
Felmegyünk a hálóba?
Megnyugtató Zsoltot szabadon érezni, döntések és
kötöttségek nélkül. Nem gondol másra, amíg vele lehet.
Kielégül, oldalra fordul, be akar burkolózni, ahogy szokott.
Zsolt nem engedi, a plédet a vállától csupán a derekáig húzhatja
le. Viki be szokott takarózni szex után, biztonságot ad, és
magára maradhat a pléd alatt.
Ne, Zsolt! Mit akarsz? – Kapkodja a levegőt, fél. Fél, hogy a
férfi nem változtat a döntésén, és ő képtelen lesz elhagyni. Így
marad, a kiszolgáltatott helyzetben.
A testeden keresztül üzenem, az enyém vagy!
Erről mondtad, hogy meg fogom tudni?
Igen.
Fázom, Zso! – A férfi még egy takarót terít rá a combja
közepétől a bokájáig, a két kelme között Viki a szoba levegőjét
érzi a bőrén. – Miért csinálod? Tudod, hogy képtelen vagyok
elmenni tőled.
Ezért, hogy te is tudd! Ha nem hagysz el, akkor miért nem
nyugszol meg?
Meddig kell így maradnom?
Szerinted?
Amíg... – nem bírja folytatni.
Amíg...? Mondd ki, Kicsim!
Amíg nem jön a baba.
Beszélni is nehezen beszélsz róla. Harminc leszel, Viki! Én
akarok az apjuk lenni! Egy hétig lehet, hogy fázni fogsz éjszaka.
– Viki elfordítja a fejét Zsolttól, behunyja a szemét, közel áll a
zokogáshoz. – Eddig is azt tettem, amire vágytam, ha éjjel
megkívántalak. Az arcodat sem kell látnom, a tested ismerem,
összehangolódtunk. Mitől félsz?
Nem tudom. – Visszafordítja a fejét, nézi a férfit.
 Attól, hogy megduglak, vagy attól, hogy nem lehetsz tovább
független? Ha társra vágysz, nem bújhatsz el előle!
Miért kell siettetni?
A te korodban nem idő kérdése.
Nyugalmat, békét keres, Zsolt ölelésében meztelenül is
megtalálja.
Zsolt lekapcsolja a villanyt, átkarolja Vikit. Egész éjjel alig
alszanak, Viki még kevesebbet, mint a férfi. Forgolódik, dobálja
magát, olyan, mint egy betöretlen csikó, amely lelöki a hámot
magáról. A lány egy bolyhos pléddel van bebugyolálva, amikor
felébred.

Reggel Viki magába fordulva issza a kávét. Délután korábban

ér haza, az irodában sietett a munkájával. Vacsorát főz.
Zsolt nem érti a lányt, talán ő sem magát. Reggel szótlan,
aztán vacsorával fogadja. Ritkán látja a tűzhely mellett,
étterembe járnak vagy készételt rendelnek. Hétfőn este mégis
sertéssült várja párolt káposztával és csokipuding, Zsolt végre
családban érzi magát, karácsonykor ajándékozta meg a kedvese
ilyen hangulattal.
A férfi kedden is igényli Vikit a konyhában.
Később jövök holnap, nem leszek kész. Vásárolnom kell
előtte. – Viki ellenkezik.
Miért kellene vásárolnod? Kipakolom a kamrát, a hűtőt, a
mélyhűtőt, ott van a kaja. Ma előkészíted a holnapi vacsorát. – A
mélyhűtőből kiveszi a csirkemellet, a kamrában összeszedi a
salátához való zöldségeket, leteszi az asztalra. Egész héten
ragaszkodik ahhoz, hogy Viki főzzön.
Hétvégén alszanak először békésen. Zsolt átkozottul kívánja,
sötét éjszaka van. Magáévá teszi. Ellenállás nélküli, mozdulatlan
csípőbe csúszik be, nem érez mást, pusztán a saját gyönyörét.
Amikor végez, Viki a bicepszére teszi a kezét, Zsolt erős karján
pihen a tenyere. Együtt merülnek újra álomba.
Viki szupermarketben vásárol, azt veszi, amit talál. Zsolt
gyerekkorában a piac hozzátartozott a család életéhez, egy
szombat délelőtt őstermelők, hamisítatlan kofák közé viszi a
lányt. Viki elveszettnek érzi magát a nyüzsgésben, bátortalanul
indul el valamerre, Zsolt csupán kísérőként megy vele. A lány
akkor szedi össze magát, amikor a céltalan kóborlásban
véletlenül harmadszor látja meg ugyanazt az arcot a stand
mögött, mint aki eltévedve körbejár egy erdőben. Ha nem
vásárolnak, nem lesz hétvégén ebédjük, vacsorájuk. Nincs
tapasztalata, nem tesz különbséget ízek, illatok között.
Bizonytalanul válogat a kínálatából. Valamiket vesz, néha maga
sem tudja, mit, recepteket alig ismer, mihez mi kell. Abból főz,
amit hazavisznek, kitalál saját, ötletszerű kajákat. Az ebéd
ízletes, a színek keveredése, a zamatok egyéniek. Vikis ebéd, a
férfi kétszer szed.
Három hétig bírja a nyomást, megszokja, hogy Zsolt éjjel
megkívánja. Elfogadja, hogy a férfi a szexben ragadozóvá válik,
mámorba igézi mindkettőjüket. Amibe belefárad, az a friss házi
ételek elkészítése.
Zsolt ismét vacsorára érkezik haza.
Hívok taxit.
Mit csinálsz? – A férfi meglepett.
Hívok taxit, foglaltam asztalt. Nem vagyok a házvezetőnőd
Rendben.
Az étteremben a sötét abroszokat díszítő fehér futóterítők
modern hangulatot teremtenek, harmonizálnak a falakon lévő
avantgárd képekkel. A környezet napjaink nyüzsgő
metropoliszát idézi. Viki a közös vacsora előtt megkóstolta a
konyhájukat, a magyaros ételektől a keleti ízeken keresztül
kontinentális, európai kínálatból választhatnak.
Kitartó vagy. Nem gondoltam, hogy eddig bírod.
Mit?
A krumpli hámozást, a húsklopfolást, a főzést. Zamatosak az
ízeid, tetszenek a receptjeid.
Teszteltél? – Viki megdöbben.
A villányi kirándulás óta ragyog a fürdőszobánk. – Szótlan
mosollyal köszöni meg Viki háziasszonyi munkáját.
Heti két vacsora. A tablettáim egy évig nálam maradnak,
addig én döntöm el, mikor akarok gyereket.
Másnaponta főzöl, és hétvégen egy süti is legyen benne! Egy
évnél nincs tovább! Ha valamit másképp szeretnél, elmondod,
ahogy most tetted. – Várta, hogy Viki a sarkára álljon. A lány
ébredezik a döbbenetből, a félelemből, amelyet Zsolt családról
szóló elképzelése okozott.

Levendulalila lepedőnyi a világ, rajta a hamvas bőrű 165

centis lány. Zsolt ennyit érzékel a környezetéből. Viki döntött,
ha nem fogadná el kettejüket családként, akkor nem alkudozna,
nem menne bele egyezségekbe, amelyek a közös életük elején
létfontosságúak.
Zsolt a lány parázsló arcát látja, a jövő biztonságának
tudatában hevíti kedvesét. Elfogadta, hogy a
házasságkötésükről Viki fog határozni. Viki gyerekét, a
gyereküket akarja nevelni, nem egy papírlapon vitatkozni.
Gyönyörű mellek fogják táplálni a picit. – Cirógatja Viki
mellét. Eljön az idő, amikor át kell őket adnia a fiának vagy a
lányának. Magáévá teszi a nyakát, élete párját elhalmozza kéjjel.
Biztos ujjakkal igazodik el a két combja között, kevés, hogy
csupán a keze érzi. A lány tüzes gerjedelme fellobbantja az
ágyékát. Ráfekszik a nőre, a pólót Viki tépi le róla.
Ragaszkodásukat megpecsételő csókok után a szája, a nyelve
halad Viki hasán lefelé. Az izzó szeméremtest nyalakodása nem
csupán a nő kényeztetésének eszköze, az ízek, az illatok a férfi
számára a legtökéletesebb afrodiziákumok. Végeláthatatlanul
elveszne a combok között, behunyt szemmel elmerül a női
aromatengerben. A lány a türelmes kitárulkozás zálogaként
ujjait arra a tenyérre kulcsolja, amely a mellét markolja. Zsolt
ajka alatt elindul a csípő ösztönös, zabolátlan vihara. – Ezért
irigylem a nőket. Nekem be kell osztanom az energiámat,
miközben te elrepülsz. – A szerelem humorával nyugtázza saját
hatását a nő felett.
A férfi a deréktól felsiklik a lány arcához, habzsolja a száját,
csókokkal borítja a nyakát, mellkasa maradéktalanul érzi a
lobogó női testet. Viki csatolná ki az övét, túl közel van, nem fér
hozzá, Zsolt teszi szabaddá magát. Lucskos női barlangban
válnak eggyé, Zsolt Viki tekintetét keresi, amíg testének mélyére
hatol. Először ölelkeznek úgy, hogy Viki beleegyezett a
párválasztásukba. Ráérősen, apránként halad, a jövendőbelije
sikolyait, suttogását hallgatja. Ugyanígy lesznek együtt akkor is,
amikor Viki leteszi a tablettát, és valahol, a nő testének
titokzatos szegletében megfogan a gyermekük. Fordulna a
hátára együtt Vikivel, a lány azonban az ágyékához húzódik.
Nem szopja, nyalja a férfi falloszát, hanem csókolja, dédelgeti a
hímtagját. Vad, perzselő tekintet helyett szerető mosollyal néz
fel Zsoltra, aki nem feküdt le, a könyökére támaszkodva
szemléli, ahogy ámulatba ejti a kedvese.
– Csókold, Vadócom! Folytasd! – Most már fekszik, Viki
hajába túrva tartja önmagán. Széles terpeszben ülteti magára a
lányt, a szerető férfi ragadozóvá válik, két karjával a
mellkasához préseli a nőt, aki nem szabadulhat. Viki átadja,
kínálja magát, egymás arcán látják a szenvedély fényét. Viki
fokozná kedvese élvezetét, csípője fel-le csúszkál, de eltéveszti a
mozdulatot, elveszti Zsoltot. – Túl heves vagy! Bízd rám! – Két
markával megragadva vezeti a női csípőt le-fel, körbe. Viki
behódol a férfinak. Zsolt egyre szilajabb, elszakad minden fék,
visszatér a régi nőfaló lendülete. Elfelejti, érdektelenné válik,
hogy a szerelmével van, pusztán egy nő van a kezében, akit
acélosan meg akar dugni. Viki megadja párjának a múltba
kirándulást. Zsolt percekig szexet akaró csődör, aztán szeretővé
szelídül, ismét csődör, ismét szerető, ebben a hullámzó
állapotban ragadnak.
A hormonjai átvették az irányítást, fékezhetetlen volt. A
vadság kiélte önmagát, tisztában van vele, hogy erőteljesen
megbaszta a kedvesét. – Szeretlek, Kicsim! – Megköszöni Viki
megbántódás nélküli, szabad behódolását. Erre is szüksége van,
a nőre, aki gyönyörrel kínálja testét a fellobbanó viharos
kéjvágynak. Vikitől ezt a türelmet is megkapja. Zsolt oldalt
fordulva Viki mögé fekszik, a csiklóját dédelgeti, a nő
kéjfürdőjének látványa mellett új erőre kap. Klasszikus
misszionáriusként hatol kedvesébe ismét. Amikor már a légüres
térben is elsülne, akkor kibújik az öléből. Cseppek, tócsák, a férfi
illata teríti be a nő csípőjét, hasát. Vikit békességben tartja a
levendula és a férfi illatának keveredése, amely betölti a
hálószobát. A szájához emeli a vállát átfonó kezet, puszihalom
jár a mámorért és az azt követő nyugalomért.
Zsolt a karcsú, törékeny nő jövőjére gondol. Anya lesz.
Ámulatba ejtő a teste, vágyakat lobbant és gyönyört ad akkor is,
amikor csupán elviseli az ő elszabadult hevességet. Nyúlánk
derekával óvni, védeni fogja a gyermekeket, akikkel majd
megajándékozza.

Viki ráeszmél, félt a vacsora előtt, tartott attól, Zsolt

ragaszkodik a terveihez. Korábban nem mert rágondolni,
leginkább elzárkózott tőle, hogy milyen lenne a feleségének
lenni. Muszáj magát megvédenie, mert képtelen elhagyni. Ha
nem találják meg a kompromisszumokat, akkor valóban
búcsúzniuk kell; Viki fog búcsúzni, és a fájdalomtól mindketten
elhamvadnak. Viki félt, hogy megteszik az első lépest a közös
vég felé, ám Zsolt megértést mutatott a párja iránt.
Szeretlek, jól tudod! – Zsoltnak folytatnia kell a vacsora alatti
beszélgetést, Viki első kérését továbbiak fogják követni. – Mondj
el minden kívánságot!
Túlzott feltételeket állítasz, amikből aztán engedsz?
Az ábrándjaimat mondtam el, ahogy kamaszként képzeltem.
A feleségemnek főznie kellene a gyerekeimnek, amíg iskolában
vannak, délután tanulni velük, vacsorára sütit sütni. Te nem
lennél kiegyensúlyozott, ha nem mehetnél az ügyfeleid, a
szerződéseid közé.
Határokat akarsz szabni?
Nem tudom, mit viselsz el, neked kell megtalálni a
határaidat. Alkudozni nem fogok. Találunk megoldást, ha kérsz
valamit, de kétszer ugyanarról nem dumálok.
Tárgyalni fogsz a konyhánkban?
Tisztázd magadban, mi az, amit elfogadsz! Szeretlek, Vadóc!
Kellesz nekem! Abban sem tévedsz, hogy irányítom a
környezetemet, ilyen voltam akkor is, amikor a szex nélküli
vacsorákon tapogatóztunk egymás iránt.
Mit nem tehetek még? Nem mondhatok ki bizonyos
szavakat...
Nem üthetsz meg, tudod. Tartok neked a kamrában két
hiánytalan étkészletet, ha törni-zúzni akarsz. Lesz még kérésed,
ne tépelődj ezen! Egymásba botlottunk. Ne félj tőlem! Nem
kötlek le annyira, hogy az irodád rovására menjen.
 XIV. fejezet
FINOM, FURCSA, FORRÓ

Gábor hobbija kiépített utak helyett terepen, hegyeken,

dombokon autózni. A Börzsönyben van a baráti társaság
törzshelye, akikkel együtt kalandozik. Zsolttal tervezett túrájuk
eddig elmaradt, pénteken az építész átalakított, megerősített
Rangé Roverével indulnak útra.
A tölgyek és fenyőfák között álló modern vendégházat
társaságok látogatják. Telt ház esetén is elférnek az étkezőben,
ide lépnek be Zsolték, a konyhában paprikás krumpli gőzölög.
A földszint másik felén keskeny, földig érő ablakok sora enged
be fényt a társalgóba, estenként házimozi nyújt szórakozási
lehetőséget. Nyolcan várják őket, a korán érkezők és a
házigazda pár. Az emeleten lévő tizenhat kétágyas, zuhanyozós
szobába folyamatosan érkeznek a vendégek. Óráról órára több
terepjáró áll be a parkolóba. Zsolt off-road versenyre átalakított
Pajerót kap kölcsön a hétvégére. Nem vezetett hasonlót, péntek
délután Gábor megtanítja a barátját, hogyan uralja a kocsit; ezért
érkeztek korán.
Amíg a fiúk autóznak, Vikit a vendéglátó féleség, Csilla
vezeti körbe. A telek végében kanyargó pataktól indulnak, itt is
van bejárat a kocsiknak. A terepjáróknak nem akadály a
csordogáló vízfolyás. A vendégház mögötti faházban három
jakuzzi és két szauna mellett Csilla egy napozónak nevezett
terembe viszi Vikit, amely a faház egész hosszán végighúzódik,
és barna üveg szeparálja el tökéletesen a többi helyiségtől. Viki
nem érti az elnevezést, nem látja, honnan süt ide a nap, de
nyáron nem járt itt, ezért nem firtatja. A napozóágyak
kényelmesebbek a hagyományosnál, színes műbőr borítást
kaptak. A faházon túl a fedett étkezőterasz asztalain a társaság
együtt készíti a vacsorát, a kemencében sertés- és csirkehús sül.
Csilla bemutatja Vikit, annyit mond róla, hogy Gábor ügyvéd
barátjának a kedvese. Sütnek, főznek aznap estére és pácolnak
másnapra, Viki hagymát pucol, krumplit darabol. A csoport
tagjai összeszokott derűvel dombos erdőkben, alföldön megélt
terepjárós kalandokra emlékeznek és szórakoztatják Vikit,
becsúsznak egyéb sztorik is, amiket a lány nem ért.
Sötétedés után Zsoltról és Gáborról hírük sincs, Viki szorong,
egyre idegesebb. Eszébe jutnak a délután hallott veszélyes off-
road történetek. Kezdetben Csilla, később mások is nyugtatják,
hogy Gáborék az adóvevőn szólnának, ha szükség lenne
segítségre. Zsolt rákapott az úttalan utak megjárására, azért
vannak ilyen sokáig.
A Pajero behajt a kert hátuljában, a patak mellett lévő kapun,
csupa sár még a kiszálló két férfi is. Kiugranak az emelt
kasztnijú kocsiból. A csoport hátrahagyja a tepsiket, hozzájuk
siet.
Basszus! – Ez Zsolt első szava.
Jói csináltad, öreg! – Gábor derűsen gratulál.
Milyen volt, Zsolt? – Sokan nem találkoztak vele korábban,
mégis ismerősként kezelnek le. Tudják, ki a férfi, felesleges a
formalitás.
Zűrös. – Zsolt már nevet, látszik rajta a fáradtság.
Le kell mosni a kocsit, máskent holnap nem megyünk vele. –
Gábor tapasztaltan tervez előre.
A csörlő is sáros, megcsörlőztetted Zsoltot? Hol jártatok? –
Gyuri, Csilla férje kérdezi.
Azért van a kocsin. Bármikor szükség lehet rá, jobb, ha
megismeri. Becsúsztunk a Kék Villa mögött a vízmosásba.
Odavitted Zsoltot első nap? – Gyuri meglepődve
hitetlenkedik.
Könnyedén lement, nem állt fejre. De szükség volt a csörlőre
ahhoz, hogy onnan kimásszunk. Be kell mutatnom valakinek
Zsoltot? – Az építész korábbi hírei nyomán Zsolt érdeklődve
várt vendég.
- Kicsim, jössz egy picit? – Vikire nézve halkan mondja, a lány
hozzálép. – Lezuhanyozom, sietünk... Rögtön jövünk! –
hangosan, mindenkinek szol.
A vacsora alatt Gábor és Zsolt „hogyan tanuljunk terepen
vezetni", a délután élményeivel szórakoztatja a társaságot. A
szabadtéri étkezés után visszatérnek a vendégházba.
 Jakuzzi? Szauna? – Gábor érdeklődik.
Öltözünk, megyünk! – Érvényesül az összhang, amelyet Viki
a házuk felújítása alatt megszokott a két férfi között.
A szaunánál feltornyozott törülközőkből a fiúk maguk köré
tekernek egyet-egyet, a fürdőnadrágjukat a falon lévő polcokra
teszik.
Kicsit vagy nagyol kérsz?
Mit?
Törülközőt. A kicsi van rajtunk, a nagy takar végig – Gábor
válaszol Zsolt helyett, váratlan Viki értetlensége.
Hol öltözhetek át?
Itt, ahogy mi is! – Zsolt csaknem utasítja.
Nagyot szeretnék. – Zsolt válasza után nem habozik, vetkőzik
a törülköző leple alatt.
Szauna után Zsolt a jakuzziba hívja; Viki meglepődik azon,
hogy kettesben vannak a vízben. Mellettük a faház hosszában
végighúzódik a napozó.
Átmegyek. Nem jöttök át, Zso? – Gábor a napozóba nyíló
ajtók egyike felé tart. Viki követi a tekintetével, alig lát át a
barna üvegen. Keresi a műbőr borítású ágyakat, amelyek
délután az üvegfal mellett álltak. Középen, egymáshoz tolva
bukkan rájuk. Gábor leül az egyikre, inkább lefekszik. Az
egyszemélyes heverőkből négy széles ágy lett, nagy és még
nagyobb. Gáborral két nő hancúrozik. Máshol sem párok
pihennek. A délután megismert derűs, közvetlen emberek
kisebb-nagyobb csoportokban töltik az időt, senkin nincs a
szaunához felvett törülköző. Zsolt nem szól, nem is ér Vikihez,
miközben a lány felfedezi a barna üveg mögötti világot.
Nem csak off-roadoznak. Leskelődünk?
Nem leskelődsz, ismerkedsz.
Mivel? Miért hoztál ide?
Autózni hoztalak.
Ne szórakozz!
Ne hisztizz! Visszamegyünk a szobába, ha az is zavar, hogy
látod őket. – Zsolt választást kínál.
Lehet őket nézni?
Idő és türelem kell annak, aki most ismeri meg a szokásaikat.
Csak így dönthetsz szabadon.
 Ezért jöttünk ide? Te sem csinálod.
Ezért jöttünk ide. Leskelődnénk, ha én sem csinálnám.
Rólam mit tudnak?
Azt, hogy új vagy. Ha nem tetszik, az sem gond. Mindent
lehet, semmi sem kötelező.
Menjünk vissza a szobába!
Ne borulj ki, légy szíves!
Menjünk vissza a szobába!
Zsolt a szobában a lányra bízza a mámort. Viki a feje fölé
emeli a kezét, a lábát terpeszbe nyitja, feje a párna mellé csúszik,
a sarka véletlenül a szájába simul. Amíg a férfi Viki combját,
csípőjét érinti, a párna sarka játékszerré válik, Viki ajka szopja,
nyelve simogatja, nyaldossa. A párnajáték viharosan gerjeszti
Zsoltot, képtelen a szemét levenni a lány nyelvéről, ahogy a
párnához ér. – Meg ne mozdulj, Kicsim! Nyald még! – Megőrjíti
Viki, hívja, sodorja magával.

Ébredést követően Gábor két lánnyal jön le a lépcsőn. A

konyhában a férfiak és a nők együtt készítik el a reggelit és a
szendvicseket, amelyeket később magukkal visznek. A tegnapi
ismerősök ugyanazok és mégsem ugyanazok, amióta Viki este
látta őket. A közös asztalnál nem változik az oldott hangulat,
Vikinek alkalmazkodnia kellene, de szótlan marad.
Gábor, ma merre viszed Zsokékat?
Ládázunk. Zso mehetne veletek, de Vikinek szoknia kell a
terepet.
Mi az a ládázás? – Viki szeretné tudni, mi vár rá aznap.
Geocaching, GPS–szel célpontokat keresünk. Egyenletesebb
utak várnak ránk, mint ahova a többiek tartanak.
Indulást követően Gábor mögöttük halad a kocsijával.
Hidd már el, hogy nem borulunk fel! – Zsolt szavai nem
nyugtatják meg, Viki aggódva kapaszkodik.
Viki, vezethetnél te! – Gábor a negyedik megállónál áll elő az
ötlettel.
Biztos nem.
Miért? Ebben is három pedál és egy kormány van. – A fiúk
huzakodnak vele, végül beül a vezetőülésre. – Bízd magad
Zsóra, biztonságban leszel! – Egy óra autózás után megtalálják a
következő célpontot. Dombtetőn, fából épített kilátó mellett
állnak, le kell vinni a kocsit a völgybe. Gábor Vikire vár. A lány
a kék égen kívül mást nem lát maga előtt, kizárt, hogy innen
vezessen. – Akkor itt maradunk! – Gábor konok marad. –
Vigyázunk rád, egyikőnk sem engedné, ha veszélyes lenne.
Bátrabban kellene! Zso beül melléd, és elindultok. Olyan, mint a
szex, bízz meg a pasiban, akkor rendben lesz! Neked
magyarázzam?
Inkább te ülj mellém! – Viki a rutinosabb Gábort hívja.
Indulj! Gyújtás, egyebek! Ha kiengedem, gurulni fogunk!
Túlzottan kis sebesség mellett felborulunk. – Az építész a
tenyerét a behúzott kéziféken tartja.
Ne szórakozz, kiszállok!
Nem állunk fejre. Indulj már! – A türelmetlen parancs nem
engedi a további időhúzást. Zökkenő nélkül leérnek a domb
aljára.

Este Gábor Viki mellé ül a jakuzziban. Zsolt, ahogy délután a

kocsiban, Gáborra bízza, hogy beszéljen a lánnyal.
Innen nem látod át a termet. A szélén kétszemélyes ágyak is
vannak, nem csak te szeretnél kettesben lenni. Nézz körül
bentről!
Nem megyek be. – Viki szemérmessége nem foszlik.
Beszéljétek meg Zsóval! Ketten lennétek! Nem fürkésznének,
de ezt Zso elmondja. – Gábor kiszáll a vízből, eltűnik a
napozóban.
Nézzünk körül bent! – Zsolt győzködi a kedvesét.
Nem akarom!
Lófaszt! Meddig hisztizel még? – Nem kérlel tovább,
elszántan vet véget Viki vonakodásának. – Nem minket lesnek,
egymással vannak elfoglalva. Eldugott sarokba viszlek, ebből
tudják, nem viseled el a tekinteteket, oldódnod kell.
Kiválasztasz egy nőt vagy egy férfit, akinek a mámora tetszik
neked. Őket nem zavarja, ha nézelődsz.
Férfi is lehet?
Igen, akkor azt adnád nekem, amit látsz. – A jakuzzi mellett
visszacserélik a fürdőruhákat a szaunából hozott törülközőkre.
Szorosan kell ölelnie, Viki ólomlábakon lép. Zsolt leveszi a
törülközőiket, a terem szélén kétszemélyes ágyhoz vezeti a
lányt. Viki fél, szégyelli magát, arra gondol, őt is nézik. – Csak
rám figyelj! Nézz rám, Kicsim! – Csábít, csókol, simít, szeret.
Viki teste válaszol, tűzbe jön. A lány valóban csupán a kedvesét
látja, őt akarja, hiányzik, kettesben érzi magát vele. Viki teste
hullámzik Zsolt alatt, és miközben a kedvesét tapintja, a férfi
egy hatos társaságot szemlél.
Zsolt megpróbálta lezárni életének ezt a szakaszát, de amikor
újra járt a Házban, visszatért a régi vágy, hogy a szerelmével
legyen, és közben mások szenvedélyét láthassa. Nem képes
tovább nyújtani a vágyát, élvez a lányban. – Köszönöm, Kicsim,
ajándék volt! Ha tudnád, mióta vártam erre! – Viki bezárkózik,
hátat fordít. – Mi baj van? Hogy mások előtt voltam veled, vagy
hogy nincs rajtad semmi? – Viki nem válaszol, nem reagál. – Ha
hozzám fordulnál, nem látnának mást, csupán egy csodás női
popsit. – Ezzel meggyőzi, Viki feléje mozdul. Zsolt két karjával
beborítja a békésen szuszogó lányt.
Jó reggelt! – Gábor leül Viki mögé. Viki felébred, azt sem
tudja, hol van, ránéz Gáborra, eszébe jut a nyílt szex. – Nem
lehetett nagyon lélekromboló, ha így alszol.
Menj a fenébe! – Bevillan, amit Zsolt mondott, Gábor most
egy női popsit lát. Nem mozdul.
Reggel találkozunk! – Gábor kettesben hagyja őket.

Viki a szobájukban, a takaró alatt simul Zsolthoz. A férfi

ölelése csillapítja a zaklatottságot, amelyet a képzeletében
megjelenő tekintetek, szellemképes emlékek okoznak.
Jó reggelt! Hogy aludtál? – Szeretettel ébreszti a lányt. –
Kérhetek valamit? Ma a másik szaunába menjünk!
Mi a különbség?
A szauna előtt megállunk, és leveszem rólad a törülközőt. – A
nyugodt erő hangja mesél. – Nem lesz rajtad semmi, és rajtam
se.
Nem, Zso! – A nyugodt erő sem győzi le az ellenállását.
Gondolj arra, nekem milyen lesz! Ott leszel velem, mégis
fegyelmezettnek kell maradnom, a legparányibb hatásodat sem
láthatják rajtam.
Nem
 Simogass, Kicsim! – A nő kezét az ágyékához vezeti,
férfiassága duzzadni kezd, ami gerjeszti Vikit. Hanyatt fordítja a
lányt, a csípőjére ül. – Be akarlak teríteni! – Ráteszi a tenyerét a
nő kezére, segít megtalálni a ritmust. Viki hasára, mellére élvez.
A lány nem érti, miért nem voltak együtt, Zsolt miért így
elégült ki. – Add meg nekem, Kicsim! Még egyszer add meg! –
Ismét Vikihez bújik, öleli, csókolja, nem hagyja lenyugodni. A
vágyán keresztül kicsikarja a választ, felhevülve, szenvedélyben
fürödve Viki nem mond nemet. – Kérlek, Kicsim menjünk be a
napozóba! – Viki csak bólint, Zsolt nem számított többre.
Kopognak, a férfi ajtót nyit.
Megyünk reggelizni? – Gábor hangja. Viki a tegnap este után
látni sem akarja, nem nyitja ki a szemét. Nem veszi észre, hogy
Zsolt beengedi. Gábor leül mellé az ágyra. Zsolt bezárja az ajtót,
onnan nézi őket. – Hogy aludtál, Viki? – Önfegyelemre lesz
szükségünk a szaunában, Zsónak, nekem és a pasiknak.
- Menj a francba! Mit akarsz?
Milyen volt tegnap este? Elpilledtél, mint egy biztonságban
lévő kislány. – Gábor összefogja a két bokáját. – Ne mozdulj,
különben leveszem a takarót! – A férfi, aki eddig szolid
szívélyességgel fordult a lány felé, most utasít. Összeköti a
bokáit. Viki retteg a pléd alatt, Zsolttól segítségét kérhetne, de
megnémul, lebénul. Felesleges lenne Zsoltnak szólni, az ajtó
mellett állva rezdületlenül végignézi, ami a kedvesével történik.
– Tedd hátra a kezed! – parancsolja Gábor. Viki nem hajlandó
mozdulni. – Levegyem a takarót, vagy hátrateszed?! – Zsoltra
nem számíthat, ki van szolgáltatva Gábornak. Fordul, amennyit
szükséges, tehetetlenül nyújtja maga mögé két csuklóját. Ide is
felkerül a kötél. – Bátran vezettél tegnap, más nő be sem mer
ülni a volán mögé. A GPS-szel kell még ismerkedned! A
reggelinél találkozunk. - Gábor a régen ismert, baráti hangján
búcsúzik.
Nyugi, nyugalom! Ennyi volt, Kicsim! Senki nem bánthat. –
Zsolt kioldozza.
Mi volt ez? Miért csináltátok? – Mély sóhajjal csillapodik Viki
félelme.
Senkiről nem tudhatod, hogy áll a kezében a kötél, amíg nem
próbálod ki. Gábor kölykös sármja látszat, átverés. – Vikinek
eszébe jut egy emlék. A nappali berendezése kapcsán a felújítást
dicsérte, és már ismerte Zsolt puha kötelet használó szokását.
Gábor is szóba került, Viki elképzelhetetlennek tartotta, hogy
járatos a vad, szokatlan szexben. Zsolt akkor válasz nélkül
hagyta.
Azt hittem, vigyázol rám.
Rád mindig vigyázok. Vadnai Sándor lányát nem, de Vadnai
Vikit mindig óvtam. Menjünk zuhanyozni! – Zsolt a
testbeszédet választja. Belépnek a zuhany alá, ismét öleli, ismét
kívánja a kedvesét.
Miért, Zso? Miért nem velem? – A férfi újra csupán a kezét
kéri.
Szükségem lesz a vágyadra a napozóban.

A szaunában Viki meztelenül a legfelső padra menekül,

lefekszik, csukott szemmel hallgatja a beszélgetést. Zsolt nem
hagyja, hogy a közelében legyen, kerüli még Viki látványát is.
Később a napozóban Zsolt a nő reggel óta hordozott kéjét
gerjeszti.
Nézz körül, Kicsim! Merj körülnézni! – Vikit nem érdekli, mit
lát. A férfi ujjait érzi. Ha ezt kéri tőle, a csoportot nézné, de balra
egy pár leköti a figyelmét. Ismeri őket is, szótlanok a közös
étkezéseknél, most gátlástalanul ölelkeznek. Zsolt felette térdel,
duzzadt falloszát középen a hasán húzza, Viki étvágya
gyarapszik. Csússzon már be, a francba! – Gyere kicsit! - Nem,
lehetetlen a csoport! – Gyere, Viki! – Az ágy mellett állva a kezét
nyújtja, a nő nem mozdul. – Ne bassz ki velem, hogy így itt
állok! – A férfi kéje látható, valóban ciki, Viki megadja magát. A
csoport mellett távolról nem látható üres, különálló ágyhoz viszi
a lányt. Viki vágyát reggel óta tüzelik, az orgazmus utáni éhsége
elnyomja a zavart, amit mások jelenléte okoz.
Honnan van az ágy? – Türelmetlen lobogással lefekszik, vagy
inkább rázuhan.
Gábort kértem meg. Mondtam, hogy itt mindent szabad, át
lehet rendezni a heverőket is.
Játszanál köztük? - Viki a gyönyör után elgyengülve,
engedékenyen kérdezi.
Téged zavarna. Aludj rá egyet! – Zsolt óvatosan tart attól,
hogy később megbánják.
Holnap már nem leszünk itt. – Viki mosollyal nyomatékosítja
a szavait.
Biztos nem bánod meg?
Biztos.
Zsolt kényeztetést ad és kap kézzel, szájjal, nyelvvel, ujjakkal.
Amikor nem bír a vágyával, Vikihez jön vissza.

Hogy áll a szauna, ami a szuterénben van?

A szauna... Megnézed? – Zsolt felsóhajt
Mi van ott? Meg akarom nézni? – Mit tartogat még Zsolt?
Előbb-utóbb látnod kell.
Hol van? Itt egy fal van. – Az alagsorban Viki nem látja az
ajtót, akárhogy keresi. Zsolt az elektromos szekrénynél babrál,
fal mögé tolód rejtett ajtót nyit meg. – Ez mi a fene?
Itt fognak a barátok biliárdozni, a gyerekek pingpongozni,
szerencsétlen lenne, ha megtalálnák. – Nem szauna lesz! A férfi
előreengedi Vikit.
Mi ez? Zsolt, mi ez!!
Látod. Körülnézel? Előbb-utóbb körül kell nézned.
Gábor tudta, mit épített? Gábor, Lalo, titeket ez köt össze?
Géza is?
Géza is. Viki! Üres a szoba.
Üres?! Hatalmas ágy van benne, fotelek és két falon plafonig
érő tükör! Ja, és egy bőrborítású kereszt!
Nézz körül, légy szíves! Nézz be a fiókokba! Üresek.
Fontos ez?
Igen. Akkor kerül ide bármi, ha te akarod. A játékszerek a
hálóban maradnak.
Miért kell ilyen szoba? Miért a tudtom nélkül?
A felújításkor lehetett kialakítani, később nem verethetem
szét emiatt a házat.
Viki zokogva guggol le a küszöbnél.
Ha egy év múlva jövünk, akkor egy év múlva jövünk ide.
Kicsim, rákérdeztél, hazudnom kellett volna? – Zsolt leül Viki
mellé.
Tudtad a felújításkor, akkor is ilyen voltál.
Mondtam, hogy évek óta használok kötelet.
 A kötél és ez más. Miért kell ilyen szoba?
Ugyanaz történik, ugyanazt csináljuk, nem mást. Csak a
szoba hangulata más.
Zárd be!
Kóvályog a házban, nem találja a helyét. Megvédi Zsoltot az
ügyészek előtt, aggódik a tárgyalása miatt, megfőzi a vacsoráit,
gyerekeket terveznek, és közben egy titkos szoba tetején sétál,
úgy, hogy nem tud róla. Ki ez a férfi?
Zsolt nem szól arról, amit láttak. Pocsék hangulatban
ebédelnek. Vikit aggasztja, ami a lába alatt van.
Megnézhetem egyedül?
Megmutatom, hogyan kell kinyitni. – Lekíséri a nőt, magára
hagyja, ezt kérte.
A bejárat melletti falnál egy komód áll, a fiókjai valóban
üresek. A falakat pirosra festették, a komód felett óra mutatja az
időt. Viki tisztázni akarja a kérdéséit, lehívja Zsoltot.
Ez miért? – Az X alakú, bőrrel borított fakereszttől egy
méterre áll. Iszonyúan fél, mit tervez vele a férfi? Ez az egyetlen
ijesztő a szobában, a többitől egy átlagos, piros falú hálószoba is
lehetne. Zsolt úgy dől az ajtófélfának, mintha egy nappalit
nézegetnének.
Nincs semmi baj, csak átöleltelek. – Vikihez lép, átöleli, a nő
megrázkódik.
Ez minek, Zsolt? – Pánik süt a hangjából.
Szeretkeztünk már falnál, ennyi.
Ez nem egy fal!
A falnál meg kell tartsalak, a lábad nem bír el.
Zso, ne folytasd! Nem megyek oda!
Dehogynem! – duruzsolja a nő nyakába. – Úgy duglak meg
állva, hogy közben én is lazítok.
Nehm, Zso! – A testébe, a hangjába a félelem mellé vágy
költözik.
Dehogynem, Kicsim! Ettől is addig fogsz húzódozni, amíg
nem próbáljuk ki. Ha utána sem akarod, leszerelem. – Eddig
hátulról fonta körbe a nőt, most maga felé fordítja, csábítja
tovább. Levetkőzteti, a csípőjéhez szorítja az ágyékát. Viki
visszacsókol, a nyakába kapaszkodik. Forróbban csókol, vágyik
a férfira, folyamatosan érzi az ágyékát a csípőjénél. – Akarsz,
Viki? – Viki bólint. Zsolt eléje térdel, a szájával simogatja. –
Hányszor borultam térdre a nőiességed előtt, édesem?
Ne tedd, Zso! – A férfi megteszi, amit ígért, kipróbálja az álló
helyzetet.
Viki, nézz rám! – Feláll, a tekintetével kell nyugtatnia a lányt,
leveszi a dzsoggingot. – Vadóc, simogass! – Viki tenyere, ujjai
Zsolt bőrét tapintják, hevíti a kezében lévő fallosz. Zsolt a barna
női szempárban keresi a megfelelő pillanatot. – Lépj hátrébb,
Kicsim! Ne félj, lépj hátrébb! – Viki habozik, majd hátrál. Zsolt
gyors, gyakorlott mozdulatokkal becsatolja a négy bilincset a nő
csuklóján és a bokáján, nem húzza az időt. – Viki, nézz rám!
Kicsim, nézz rám! – Viki tekintetében zavar és félelem
tükröződik. A férfi két tenyerét a nő karja alá, a fára teszi.
Óvatosan csúszik fel-befelé. Vikiről lemállik az akarat, Zsolt
szabad utat kap. A férfi arcán megjelenik a mosoly, akarja, hogy
Viki élvezze.
Így nem lehet elmenni – préseli kitelt a szavakat.
Dehogynem! – A lány mámorpöttyéhez nyúl. Elfelejtik a
szobát, a piros falakat, a férfi teljes testével simul a kedveséhez,
szakadtatlanul csókolja. Viki kiváló úton halad, csípője a
kielégülés finom rázkódásába kezd. Zsolt követi az élvezetben,
utána rögtön megszünteti a kötéseket. Viki még liheg, amikor
ölben lefekteti az ágyra, itt tér vissza a normális légzésé. Viki a
homlokához emeli a kezét. Zsolt ismeri a mozdulatot, akkor
csinálja a lány, ha kellemesen érezte magút, mégis zavarban van
tőle, amolyan „úristen, mit csináltam". Ez az a mozdulat, amikor
a polgári nevelés találkozik a szokatlan szex örömével.
Rohadt nagy ez az ágy.
Hogy hívjuk a szobát?
Minden piros..., pirosszoba – Viki körülnéz, van bátorsága
nézelődni.
Pirosszoba?
Igen. – Ha Viki nevet adott a szobának, akkor helyreállt a
béke köztük.

Ma Géza és Gábor hiányzik a társaságból, Viki L.alónak

örülhet a Házban. Egy alacsony asztalt ülnek körül, a nyolc fotel
közül három lányokra vár. Zsolt és Doki viseli az extra övet,
Vikit a rejtélyes, lapokból álló szoknya teszi hívogatóvá. Zsolt
lehuppan a fiúk közé, Vikit maga mellé ülteti.
Mit csináltál legutóbb? – Doki szemrehányóan kérdezi
Zsoltot.
Mit csináltam? – közönyös a válasz. Nem érti vagy nem
akarja érteni a barátját.
Ott táncoltam melletted. Nyílt színen szórakozol?
Miért, mit láttál?
Mindent.
Te mindent. Mások mit láttak? Szenvedélyesen táncoltam a
barátnőmmel. Bulizni járunk ide. Azért, hogy te is, én is hétfőn
kitisztult aggyal dönthessünk életekről. Nem szerzek
kellemetlen perceket magunknak, és a vendégeket sem hozom
zavarba. Lassút táncoltunk, kész, ennyi! – Az utolsó mondat
élesen lezárja a vitát. – Viki, mit kérsz? – A lányhoz fordul.
Feri citrusos limonádéja kellően hűsít, vodkával erősíti. – Lalo
javasolja az üdítőt. – Doki, muszáj volt? Nem tudtál várni?
Bocs! – Nem a lány előtt kellett volna kérdeznie. Hordozta
magában a kétségeit, a dühét Zsolt nyílt kéjvágya miatt. A
választ hallva megnyugszik, Zsolt bujasága Viki mellett
szárnyalóbb lett, de nem kontrollt vesztett. Valóban közvetlenül
mellettük táncolt a félhomályban, és valóban azt is észreveszi,
amit a külvilág nem lát.
Viki szótlanul éli át az első vitát, amelyet a férfiak között hall.
Belekóstol az italba. A gyümölcslé vodka nélkül ugyanaz lenne,
amit Zsolt otthon iszik, nyilvánvaló, hogy a Házban kedvelte
meg. Lalo és Misi az utolsó buli óta hallott sporthírekkel oldják
a feszültséget, Zsolt és Doki percek múlva évtizedes barátsággal
kapcsolódik be a társalgásba.
Sziasztok, fiúk! – Kontyba fogott hajú lány támaszkodik Zsolt
foteljéhez.
Szia, kislány! – Doki visszaköszön.
Zsolt, emlékszel?
Ismerjük egymást? – Közömbös és rideg a visszautasítás.
Kislány, ezt nem kéne! – Lalo szól a lányra.
Nem zavarom Zsoltot, ő is élvezte a társaságot.
Itt velem mindenki élvezte a társaságot.
Gyere, táncoljunk! – Misi is próbálja oldani a helyzetet.
 Zsolt még nem válaszolt!
Ne haragudj, de neked kellemetlen! – Viki megelőzné, hogy
Zsolt újra elveszítse a türelmét, ahogy legutóbb a teraszon
történt. Szelíden szól a lányhoz.
Mit szólsz bele? Téged is dobnak, mint minden csajt! Kinek a
macája vagy, Lajosé? – Zsolt negyedpillanat alatt átlendül a fotel
háttámláján, két oldalon a lány kulcscsontja alatt, a vállához
szorítja erősen a hüvelykujját, így tolja ki a teraszra, a fiúk nem
mozdulnak. Öt perc múlva rezdületlen arccal tér vissza.
Be nem teszi a lábát többé. – Nyugodtan ül le a fotelbe.
Híre ment, hogy visszajöttél? – Misi a harmadik lányig bírja,
évnyi távollét után előkerülnek Zsolt egykori kalandjai.
Táncolni viszi Vikit, kimenti a Zsolt körüli forgalomból.
A latin blokkra gyertek vissza, azt nem adom át!
Misi a legifjabb házigazda. Nem járt közéjük, amikor Zsolt
elmaradt.
Mit tudsz rólunk? – kérdezi Vikit.
Annyit, hogy Zsolt itt csajozott.
Csaknem zárt vendégkörünk van, a belépéshez ide járó
vendégtől kell meghívást kapni. Szabad a tánc és minden, ami
nem zavarja a többiek szórakozását. Nem jöhet vissza, aki
botrányt okoz.
Becsületkassza van? – Viki megragadja az alkalmat a
félszavak tisztázásra, amiket hallott, de nem értett.
Nincs tagsági díj, távozáskor Ferinek kell leadni a pénzt.
Kihasználhatnak titeket.
Minket nem, ugyanúgy fizetünk, ahogy a többiek. Elküldjük,
aki Ferit kihasználja. Nem írja, ki mennyit fogyaszt. Nem
tesszük ki azt, aki átmenetileg megszorul, de örömmel van a
társaságunkban. Feri nem fizet rá az estékre, a vendégek
nagyvonalúan biztosítják, hogy visszajárhassanak.
Mik azok a nyitott szobák?
Két órára foglalhatók el, a kulcsot Feri adja a fiúknak. A
házigazdáknak egész éjjel rendelkezésükre áll egy egy szoba, ezt
tudod.
Mióta van a Ház?
Zso és Doki az egyetem után szóltak az ismerőseiknek, aztán
szájról szájra járt, híre ment.
 Szabályaitok vannak?
Kell a békéhez. Zárt szobaajtók mögött á la carte szabad a
szex, ki mit szeret. Kidobjuk, aki zavarja mások nyugalmat, és
megy vele az ajánlója is.
Sziasztok, szép estét! – Dokit hallják kihangosítva. –
Elkezdjük a félhomályos éjszakát, ahogy szoktuk! Felettem a
plazmán a szöveg, a srácok velem együtt várják, hogy
meghívjanak titeket az éjszakába. – Doki, Zsolt, Lalo és Misi az
éjjeli tánc alatt kilépnek hétköznapokból. Összhangban
hullámzik a csípőjük, hívogat a kezük.
Zsolt belecsap az éjszakai buliba. Félhomályos tánchelyiség,
spagettipántos top, nem kérdés, mi következik. Magánál tartja a
lányt, érzékien játszik a vállpánttal, hevítő ráérősséggel
csúsztatja le a válláról. Viki bőre milliméterenként bizsereg,
Zsolt szája, nyelve a nyakát csókolja.
Csábíts, Kicsim! – A combját a két lába közé tolja, a derekánál
fogva magára húzza, a női csípő akaratlanul megmozdul. –
Folytasd, Vadóc! – A duruzsolás parázslik a kéjtől. Zsolt tartja a
derekát, messziről úgy tűnik, lassút tancolnak. Viki a férfi
testközelségébe menekül, Zsolt a mellkasán érzi a nő
levegővételét, erősebben szorítja a combját. Viki lába megrogy a
lány apró, gyors ritmussal kielégül. Zsolt vár, amíg erőre kap.
Visszaülnek az asztalhoz.
Gábor mikor jön haza? - Misi kérdezi.
Itthon van, hétfőn adják át Nagykanizsán az irodaházat,
melózik a hétvégen. Találkoztál Gáborral?
Persze. Vikivel be kell pótoljuk a salsát. – Cukkolja Zsoltot.
Felejtős, apám, az nekem kell! - A derű kölcsönös.
Fürödtél már sörben? Mekkora a kádad? – Misi készül
valamire.
- Háromszáz liter. –Zsolt nem ismeri az új srác humorát.
- Sörfürdő egy latin blokkért cserébe? – A kérdést hallva Doki
és Lalo somolyog, Misi az eltelt hónapok alatt kiérdemelte, hogy
maguk közé fogadják.
Milyen sör?
Fürdesz, nem iszod
Legyen! Aznapra beteszünk két latin blokkot, Viki fáradt lesz,
a sörben kipiheni magát. – Zsolt elégedett az új arccal.
 Gond van az emeleten! – Feri segítséget kérve lep az
asztalukhoz.
Misi, intézed? – Doki küldi Misit. A fiú az emeletre megy, tíz
perc múlva visszajön.
Mi volt? - Lalo kérdezi.
A srácok hangosan néztek egy kemény videót, kihallatszott a
folyosóra.
Kidobtad őket? – Zsolt felméri a fiút.
Még nem, Zso! Először nem tartottak be a szabályokat. A CD-
t elvettem, másodszorra repülnek a Házból.
Misi ügyesen vigyáz a vendégekre – Doki nyugtatja meg
Zsoltot.
Miért Háznak hívjátok? – A fiúk Vikire pillantanak.
Hagyomány, nem gondolkodtunk néven – Doki válaszol a
lánynak.
- Adj neki nevet, abban jó vagy! - Mindketten tudják, Zsolt a
pirosszobára gondol. Menj a fenébe, Zso! Szúrósan néz a férfira.
Ne legyen klub! Nincs tagsági díj, félig zárt baráti társaság
házibulijában vagyunk. – Doki támogatja Zsolt ötletét.
FFF.
Micsoda?
Finom, Furcsa, Forró – lepi meg őket Viki.
Tökéletes név egy swinger klubnak – Misi elfogadná az új
nevet, Doki és Lalo hökkent némasággal várja a folytatást.
Minek? –Viki döbbenten visszakérdez.
Swinger klub, megvan?
Nyugi, Misi! Viki ismeri a szót. – Doki próbálja menteni a
menthetetlent, a szavak ki lettek mondva.
Kösz, Misi! Megoldottad a féléves problémámat! – Zsolt
nyársalóan metsző.
Mire gondolsz, Zso?
Hogyan mondjam el Vikinek, hol vagyunk. Most már tudja.
Kicsim, kimehetnénk a teraszra? – fordul a lányhoz.
Magyarázatot kell adnia a kedvesének, felállnak az asztaltól.
Rosszat szóltam? – Misi meglepetten néz Zsolték után.
Zso baja, ha elhallgatta Viki előtt – Lalo válaszol.
Remélem, belátja, hogy hamarabb kellett volna elmondania.
Ha beléd köt, ne vitatkozz vele! Az a mi dolgunk, tapasztalt
kézbe való. Nem láttad Zsoltot dühösnek – Doki ad tanácsot.
Hol vagyunk, Zsolt, és mit rejtegetsz még?
Nem lehet klub, te is tudod, számtalan engedély kellene
hozzá.
Nem az adóhivataltól jöttem! A lényegre válaszolj!
Alapvetően igaz.
Miért titkoltad?
Nem tudtam, mit mondjak, hogy felre ne értsd.
Mit lehet ezen nem érteni? Tőlem mit vársz itt?
Ezt lehet félreérteni. Azt várom tőled, amit otthon is. A
közelemben akarlak érezni, ahogy eddig. Zene van, tánc van,
önfeledt társaság van, ennyi. A többi a múlt része.
Több lány? Több pasi?
Volt minden.
Kivel? Pasival is?
Viki, mi lányokat viszünk ágyba! Ha többen vagyunk fiúk,
akkor is a csajokat élvezzük.
Több pasi egy lánnyal? Mindenki? Doki, Lalo, Géza, Gábor,
Misi?
Igen.
Hallgatnak mindenről.
A diszkréció alap a Házban. Kicsim, ami nekik a jelen, nekem
már a múlt! - Igyekszik átölelni a lányt, Viki dermedt fadarab.
Zsolt erővel csókolja, az erőből forróság lesz, a férfiban felrémlik
számtalan, Házhoz kötődő emlék. - Viki, szeretlek! Nem
mindegy, hogy a lányokkal külön feküdtem le, vagy néha
együtt?
Karácsonykor, Pécsen azt mondtad, nincs a jogászoknak
swinger klubja.
Nyomozó, orvos, építész jár ide, de nem erre vagy kíváncsi.
Azt mondtam, ha lenne klub, tudnék róla.
A fiúk... Rólad sem sejtettem, de róluk sem, mintha idegenek
lennének. Hazudtak, becsaptak.
Nem hazudtak, csak hallgattak. Miért beszéltek volna róla?
Okosak, diszkrétek és forróvérűek, ilyenek, ez az életük.
Te is ilyen vagy?
Tudod, hogy én is ilyen voltam. Hosszú volt, hat-nyolc év, és
nem vágytam tovább pár hetes, hónapos kalandokra. Stabilitást
szeretnék. Enyhülj kicsit! – Megöleli a lányt. – Én veled jövök
ide, a fiúk dolgába nem szólok bele. Tiszteletben tartjuk egymás
akaratát, barátság és bizalom van közöttünk.
Viccelődnek az asztalnál, és lehet, ma éjjel hárman mennek el
egy nővel?
Lehet. Lehet, hogy mindenki a saját szobájába megy a csajjal,
lehet, ketten egy nővel vagy hárman két lánnyal. Bármi lehet.
Hármójukhoz két csaj kell, mondtam, hogy a nőkkel törődünk,
egy lány mellett unatkoznának. Az ő dolguk, nincs közünk az
éjszakájukhoz. – Zsolt beszélgetni jött Vikivel, a lány megremeg
a karjában. – Melyik srác?
Semelyik. – Nem lehet nem észrevenni a remegés ismert
hullámát. Csókolja Vikit, és sorolja a neveket.
...Doki... – Viki ajka izzóbb. – Bassza meg! – Kiveszi a
zsebéből a telefont. – Bocs, ezt muszáj felvennem. – Távolabb
megy telefonálni. – Ne haragudj, egy órára el kell mennem.
Megvárod itt, amíg elindulok a kocsival? – A teraszról látni
lehet a parkolót. Zsolt megáll a kocsival, búcsút int.
Szakmai ártalom, bármelyikünket bármikor hívhatják, Lalót,
Gézát is. - Doki könyököl Viki mellé a korlátra.
Te is hallgáttal!
Miről?
Arról, hogy mi folyik itt.
Egyrészt nem folyik semmi, felnőtt emberek élik az életüket.
Kikapcsolódnak, lazítanak. Másrészt Zso múltját neki kell
elmondania, nem nekünk. Tiszteletben tartjuk a határokat. - Egy
vodkás limonádét hoz a lánynak. Viki az asztalnál zaklatott
lenne, nem megy vissza, Dokiból nyugalom árad. Pillanatképek
ugranak be, amelyek Zsolt barátjáról szólnak, nem a Zágrábban
megtévedt szeretőről; a lakásában a szívképek szürrealitása,
navigálás a budai hegyek látképében, vagy éppen bohókás,
titkokat beborító hallgatása. Zsoltnak komoly, ügyvédi
pókerarca van. Doki derűs, nevető álarc mögé rejti a diszkréciót
igénylő alkalmakat. Intelligens mókamesternek tűnik, aki
szempillantás alatt lett karakán férfi, amikor barátja elvesztette a
higgadtságát.
Hogyan változol meg így?
Ki kell kapcsolódnom ahhoz, hogy hétfőn biztonságban
legyen a szikém alatt a beteg élete.
Milyen lehetsz a műtőben? Nem bírlak elképzelni orvosként.
Akkor jól csinálom a változást.
Miért nem megyünk be?
Miért nem megyünk be? – A nő szemébe fúrja a tekintetét.
Francba, Zsolt átható tekintete barnába színezve. Viki elé áll, két
kezével a derekánál fogja a korlátot, ágyékát a csípőjéhez
nyomja, kemény a vágya. Vikinek némán gyorsul a légzése. –
Miért Zso?
Barátok vagytok.
Nem érdekel! Mert vele találkoztál hamarabb?
Menjünk be!
Már nem! - Újabb arc. Ragadozószemek barnában, nem
enged az ágyéka szorításából.
Ne szórakozz, Doki!
Nem szórakozom! Te is érzed, amióta először megláttalak,
érzed! – Megragadja Viki tarkóját, váratlanul, védhetetlenül
csókolja az ajkát.
Ne húzd az időt! Csak egy óránk van. - Csupa kéj és vágy a
hangja.
Nem lehet, Doki, baj lesz belőle!
- Téged nem küld el, többet érsz neki. Az én bajommal én
törődöm. – Falja tovább a nőt, Viki tehetetlen, még mindig
vonzza Doki. – Mi legyen, Vica? – Alig hozzáérve átkarolja a
derekat, a többieket kerülve felmennek az emeletre.
Vikit hajtja a vágy és szorítja őket az idő, kapkodnak a
szobában. Felkerül a szemmaszk.
Csak érezz! - Doki szája a füléhez ér. Viki ismét elveszti a
fejét, magában akarja Dokit érezni. Kéjben, vágyban,
türelmetlenségben úszik. A férfi a szájával, nyelvével cirógatja a
nő szemérmét, két keze a combját tartja. Ezalatt egy másik kéz
gyakorlott, fürge mozdulattal Viki csuklóját az ágy fejéhez köti a
selyemsállal.
Basszátok meg! Nem akarom!
Cssíí, Kicsim! Dehogynem, csókolj! – Zsolt követelő. – Ne állj
ellen a vágyaidnak, sodródj velük! Minden kontrollt elvesztettél.
Engedd el a kezem! – A saját hangját nem hallja, olyan halk.
Legyőzi a kéj. A két férfi közül egy is képes felkorbácsolni a
vágyait, most ketten együtt vannak. Viki védtelenül várja, hogy
szabaduljon, és visszanyerje az akaratát. A fiuk bármit
megtehetnek, a teste élvezni fogja.
Ne kalimpálj! – Zsolt csupán az egyik kezét engedi el.
Beletúr Zsolt hajába, feladja az ellenállást. Zsolt csókolja,
Doki lágyan behatol, Vikinek csupán a tarkója támaszkodik a
lepedőn, azonnal élvez. Doki megtartja a csípőjét, a férfi is
végez. Zsolt elengedi Viki másik kezét, az ágy oldalához fordítja
a lány fejét, lecsúsztatja.
Ne haragudj, Kicsim! Túl izgatott vagy, a fogaid veszélyesek.
– Két-két ujjával benyúl a szája sarkába, így hatol mélyre.
Amikor Zsolt lazít, lassul a csiklón Doki simogatása. Viki Zsolt
combjába kapaszkodik, a szemmaszk alatti vaksötét fokozza az
őt érintő ujjak hatását. Egyszerre érzi Zsolt kilövellő ízét és
táncol a kielégülésben Doki sebes keze alatt.
Zsolt visszafekteti az ágyra, leveszi a szemmaszkot, maga felé
fordítja a lányt.
Nézz rám, Kicsim! Viki, nyisd ki a szemed! – Viki a fejét
ingatja. – Muszáj! – Viki kimerülten, zavartan néz rá. – Pihenj! –
A mellkasához húzza az arcát, a tarkóját cirógatja. Doki az
oldalt fekvő nő háta mögött lazít, keze a combján pihen.

Viki Zsolt mellkasához simulva ébred, érzi Doki tenyerét a

combján.
Megvagy? - Zsolt csillapító és szerető kérdése köszönti.
Basszátok meg! - A gyönyör sem feledteti, hogy nem lenne
szabad két férfival ágyba bújni. Nem gondol az apjára, de az
árnyéka belengi. Zsolt röviden megcsókolja, átnéz a válla felett
Dokira. Mit csinálnak? A két férfi helyet cserél. Doki magához
húzza, megcsókolja. – Mit akartok? – Alig van ellenállás a nő
hangjában.
Lazíts, Kicsim! – Zsolt a fenekét simítja. Viki már nem fél, a
mámor uralja a testét.
Vica, nézz rám! Nem látja az arcod, én vagyok Zso szeme! –
Viki hitetlenül néz Dokira. Doki a tarkóját fogva mozdulatlanul
tartja a fejét, váltakozva néz Vikire és Zsoltra. Aprót bólint
Zsoltnak, a két férfi szótlanul irányítja egymást, tévedés nélkül
olvasnak a másik tekintetében, összeszokott páros. Zsolt a lány
jobb csuklóját hátrahúzza.
Mit akartok? – Az izgalomba félelem vegyül. Zsolt Dokira
néz, Doki hang nélkül szól, „várj", a szájáról lehet leolvasni.
Doki félrehajtja a lány fejét, Viki nyaka szabaddá válik Zsolt
csókjai számára.
Vica, nyisd ki a szemed! – Sóvárgást olvas ki a nő szeméből,
ismét bólint a másik férfinak. Zsolt a gerincéhez szorítja a bal
csuklót is, összeköti a lány két kezét.
Kérhlek, nehh, Zso! – Zsolt kérdőn néz Dokira, Doki bólint.
Zsolt ujja a fenekébe csúszik. Vikinek elképzelhetetlen, hogyan
lesz vége, elképzelhetetlen, hogyan fog megkönnyebbülni. A
nyakát már nem kell Dokinak tartania, ő maga kínálja Zsoltnak.
Megőrülök érted, Kicsim! – Megpróbálta elnyomni magában
a késztetést, de most teljesült az álma, Vikit két férfi öleli. A
srácokkal jól megértik egymást, amikor lányokról
gondoskodnak a lepedőn, Dokival tökéletes a szinkron. Áhította
megadni kedvesének a kettős örömöt, csak remélte, hogy Viki
nem utasítja vissza. Négy férfikéz érintésében Viki csalogató
vibrálása Zsoltot fékezhetetlenné teszi. Bármi áron meg kell
kapnom! A pillanat hevében ismét megerőszakolná a szerelmét,
ha ellenállna. Besiklik a popsiba. Doki széttárja Viki combját, a
hasánál várakozó ágyéka lejjebb csúszik, a nő öle felé.
NEM! – Viki hangja csattan. Doki összezárja a lábát,
visszacsúszik a hasához, majd bebújik a két összeszorított mell
közé. Zsolt Viki nyakáról felnéz Dokira, egyikőjük sem bírja
tartósan.
Zso! Zsolt! – Zsolt nem figyel Dokira, a kedvesében
gyönyörködik. – Zsolt! – Hangosabb, a barátja észre szokta
venni, ha szól, most mégsem reagál. – Zso, a haja!
Kicsim, fordulj felém! – Maga felé fordítja Viki nyakát. A
hajat is átsimítja magához, elhúzza Doki felől. Viki nem ért
semmit, a fiúkra bízza magát.
Zsolt ezerszer érzett izgató tenyere a csiklójához ér. Nem vesz
levegőt, nem tudja, meddig nem vesz levegőt. Két-három apró
sóhaj. Zsolt keze alatt a csípője, lába vad ritmusba kezd, Zsolt
hevesen a kedvesébe élvez. Doki sem tartja tovább magát,
beteríti a lány megfeszült nyakát, állát. Elengedi a melleket,
nyújtott karokkal támaszkodik a párnán, lihegve igyekszik
oxigénhez jutni. Zsolt Vikire figyel, aki nyögdécsel, majd
nyugodt csend lesz, leveszi a hátul levő csuklókról a
selyemsálat, Viki teste megpihen. Néhány perc után képes
megszólalni.
Te menj ki! – néz a lány Dokira.
Zsolt letörli Doki nyomát, amely Viki nyakán, a vállán
csordogál. Viki most érti meg, miért szólt Doki Zsoltnak. Hajat
is kellene mosnia. Tapasztalt pasik. Behunyt szemmel Zsolt
mellkasán várja, hogy hallja az ajtó záródást, amikor Doki
kimegy. Egész teste remegni kezd, mint akit a hideg ráz. Zsolt
két takarót tesz rá, szoros öleléssel igyekszik megnyugtatni.
Mit tegyek, Kicsim? – Simítja az arcát.
Mit csináltam? – Két kézzel kapaszkodik a saját homlokába.
A zavar mozdulatai, Zsolt mosolyog.
Semmi rosszat, és felismerted a saját tested határait, mi az,
amit már nem kívánsz. Varázslatos voltál, amikor négy férfikéz
kényeztetett.
Nem megyek le a hallba!
Dehogynem. – A zuhany sugara alatt Zsolt tusfürdőt enged
Viki vállára.
Magam mosakszom!
Akkor én is. – Megfogja a saját tusfürdőjét, Viki elveszi a
kezéből, mielőtt kinyitná. Zsolt biztonságos közelségét akarja, a
mellkasával, a derekával húzódik hozzá. A férfi szétteríti a
bőrén a habot.
A hallban Doki mellett egy copfos, szőke hajú lány ül.
Zavartalanul folytatják a beszélgetést, amikor közéjük
telepednek.
Zso, ki tudsz jönni Podgoricába a negyeddöntőre? – Lalo
kérdezi.
Misi jön?
Igen, Gábor is ott lesz. – Doki csatlakozik a szurkolói tervek
egyeztetéséhez.

Doki pontosan érkezik Vikihez, elhozta az ügyvédnőnek az

aktait.
Az állami kassza évente húsz Fresnel-billentyű behelyezését
fizeti. Ha lenne pénz, több beteg kaphatná meg.
 Alapítványt szeretnél. Mi az a Fresnel-billentyű?
A franciák fejlesztettek ki, ők alkalmazzák Franciaországban
és Kanadában. Nálunk én használom. Szívmotor nélkül
beteszem. Rövidebb a műtéti idő, kevesebb a szövődmény. –
Szabady doktor megmutatja a megfontolt oldalát, a terveiért
dolgozó orvos tárgyal Vikivel. Céltudatosságában,
fáradhatatlanságában is hasonlít Zsoltra.
Nem ismerek rád, a Házban tökéletes az átalakulásod.
Már nincs Ház, FFF lett, ráleltél a nevünkre. Nem csak Zso
ügyvéd, nekem is van civil hivatásom. Kell a pénz, Vica!
Vannak betegek, akik a súlyosabb beavatkozást nem bírnák ki,
nálam van esélyük.
Más nem csinálja az országban?
Egyedül vagyok. Ösztöndíjjal, medikusként voltam kint
először Franciaországban, akkor a klinikai próbák folytak.
Vadonatúj eljárás volt, azóta megtanultam, hogyan operáljak.
Itthon most kaptam meg az utolsó engedélyeket.
Nézzük át, mit hoztál.
Az alapítvány az egyik dolog. Eddig ösztöndíjjal mentem ki
hozzájuk, most azt szeretnék, tanítsam a műtéti technikát.
Munkaszerződést akarnak kötni, vagy megbízási szerződést?
Mi a különbség? Rajtam is múlik, át kell gondolnom.
Alkalmazott leszel, vagy céged lesz? Mi van a külföldi
felelősségbiztosításoddal?
Eddig mindent a párizsi klinika intézett, én csak repültem és
operáltam.
A nemzetközi jogszabályokat nem ismered. Ehhez képest egy
hazai alapítvány apróság.
Vica, én operálni akarok, ahhoz értek! Nem kérem, hogy
diagnosztizálj egy szívultrahangot! – Az önérzetes, karakán férfi
szólal meg, aki elvárja mástól is a szaktudást. – A jogszabályok
miatt vagyok nálad.
Mennyire sürgős? Konzultálok francia kollégákkal, három-
négy hónap alatt találok partnerirodát.
Zso mondta, vannak külföldi kapcsolataid. Hogy szervezted
meg a hátteret?
Nincs benne több idő és munka, mint Zsolt hátországában a
magánnyomozó-irodától az ügyészségi ismeretségig.
 Megtárgyalják, hogy Doki milyen iratokat szerezzen be.
Haragszol még? – Doki a hivatalos részletek után bensőséges
baráttá válik. – Ha Zso a névnapjára kérte volna, ajándékként
megadtad volna? Arra is figyelünk, a futó csajoknak élvezetes
legyen. Elképzelem, Zsónak mennyire fontos, hogy a kedvese
kábulatba süppedjen.
Nemet mondtam volna, tudtátok. Mit csinál, ha nem fut be a
telefon?
Ezért nem kérdezte előtte. Nem volt telefon, erre nem jöttél
rá? Igyekezett lemondani róla, többször próbáltam visszahívni,
jöjjön veled kettesben pusztán kikapcsolódni. A közelünkbe sem
merészkedett, távol maradt a csábító helyzettől. Bár nekem is
azt mondta, vége a régi szokásainak, nem hiszem, hogy feladta
az esélyt. A szombat valóban hirtelen jött, pillanat szülte ötlet
volt. A teraszon vette észre, hogy téged pezsdít a lehetőség.
Vannak dolgok, amikről akkor tudod megmondani, szereted-e,
ha kipróbáltad.
Nem volt időtök beszélni, ne védd, hogy akkor döntöttétek
el! Azonnal a teraszon voltál, amikor elment.
Magad tapasztaltad, összhangban vagyunk. Ha nincs időnk,
akkor mondatok helyett szavak hangzanak el, de nem értjük
félre egy mást. Őszintén, Vica! Amikor megérkeztetek az FFF-
be, fel sem merült, hogy megtörténik. A rögtönzésben is
járatosak vagyunk.
Honnan tudta, mikor jöjjön vissza?
Arrébb gurult a kocsival, úgy várt. Felkapcsoltam a lámpát,
fény gyúlt az ablakban, amikor bementünk. Ne mondd, hogy
nem élvezted!
Nem erre vágyom nap mint nap.
Nap mint nap én sem, de izgalmas kihívás. Ha szokatlan
körülmények között ágyba viszünk egy vagy két lányt,
figyelnünk kell, hogy kívánatos legyen nekik is. Ha kötözünk,
ha többen vagyunk, elővigyázatosságot igényel, egyébként
visszaélnénk a kiszolgáltatottsággal. Nem csupán magunkért
csináljuk, hanem mindenki öröméért.
Miért teszik a lányok?
Ott voltál! Megbízol a férfiban, elengeded, átadod magad, és
felhőtlenül élvezed. Gondoltál arra, Zsónak mennyire fontos,
hogy neked számtalan gyönyört megadjon?
Nem jött össze. Erről sem tud Zsolt lemondani?
Összejött, ott voltam. Más kérdés, hogy azóta sem fogadod el,
ami történt. Ma már neki is csupán kirándulás. De ha ezt kéri a
névnapjára, mit fogsz mondani?
Hazudtál nekem!
Miben hazudtam?
Az első pillanattól, amikor megláttál, blabla...
Valahogy fel kellett vigyelek a szobába, de nem hazudtam.
Ha nem Zsóhoz tartoznál, együtt lennénk. Nem érdekelne a
többi srác.
Ha Zso hív, bármikor megdugsz ismét.
Csak akkor. Gondolkozol a válaszon?
Milyen válaszon?
A névnapon. Zsónak elengedhetetlen a te szenvedélyed. Jégre
megyünk, amikor kötözünk vagy többen vagyunk. Egy apró
hiba elég elrontani a mámort.
Ha jégre mentek, miért csináljátok?
Neked nem kell magyaráznom, az intenzív gyönyörért. Futó
lányoknál jólesik az egónknak. Téged kedvellek, több mint
vérpezsdítő nézni, amikor élvezed. Csupán sejthetem, hogy Zso
mit érzett, mit érez nap mint nap, amikor vele vagy.

Nem vágyik más nőre, amióta összebújt Vikivel, vele akarja

megtapasztalni az ismeretlent. Várja a legújabb játékszer
hatását. A lány alszik, nem ébred fel, amikor mélyre csúsztatja a
dupla gésagolyót, hajnal van. Élénkül a női test izgalma,
amelynek Viki nincs tudatában, álmában mozdul kéjesen.
Felébred.
Zso, mit csináltál? – Ahogy fordul, benne, a testében moccan
valami. Csak Zsolt játéka lehet.
Két kis tojás.
Cseszd meg! – Fürdik a szenvedélyben.
Élvezd, Kicsim! Nyálazd be! – Két ujja a lány ajkához ér. Nem
az arcát nézi, azt figyeli, azt érzékeli, mikor duzzad meg Viki
csiklója a nedves, csúszós ujjak alatt. Egy orgazmus után a női
csikló duzzadt marad, újra repül a gyönyörbe. - Akarsz engem,
Vadóc? - Lüktet az ágyéka, veszettül kívánja a lányt. Lökéseivel
szembejön a csípő, amikor behatol.
A hajnali élmény után elérkezik az ébredés ideje. Zsolt
lezuhanyozik, felöltözik, kabátot vesz. Készen áll az indulásra.
Képtelen nem visszamenni a hálóba, látnia kell a lányt,
kabátban ül mellé. Viki kisimult arccal szuszog.
Kicsim, alszol? Sietek este hozzád.
Mi volt ez, Zso?
Játék, meglepetés, aludj meg! Szeretlek. - Búcsúznia kell,
elindul.
Beszáll a kocsiba, bekapcsolja a rádiót, várja, hogy a
garázsajtó felnyíljon. Vikire gondol, az éjszakára gondol, a lány
duzzadó csiklójára. A második orgazmus után tette a magáévá.
Buja volt, édes volt, Viki volt. Szereti Vikit, szereti a tüzét és
odaadását az ágyban, szereti a gondoskodását a
mindennapokban. Szereti, hogy türelmével, simuló nőiességével
olyan problémákat is képes megoldani, amiket ő a maga férfias
határozottságával nem tud rendbe tenni. A munkájához, az
életéhez kell Viki. Megnyugtatja, és felszabadult lehet mellette.
A lány tanulékony, tudja, mit hallhat meg, amikor kósza
telefonok jönnek-mennek. Vágy, szerelem, szeretet és hála
keveredik, amikor rá gondol. Várja, hogy felnyíljon a garázsajtó,
a kocsi motorja jár, Zsolt keze a kormányon. A mutatóujja alatt
már nem a kormány van, hanem Viki duzzadt csiklója. Viki kell,
kell a lány. Most kell. Fel órával később fog az irodába érni.
A hálószobába lépve a zakó már nincs rajta, gombolja az
ingjét, az agynál meztelen. Viki hason alszik, egyetlen óvatos,
határozott mozdulattal a hátára fordítja. Viki kéj és szeretet
keverékével tekint rá, amikor eggyé válnak.
Ne mozdulj, Kicsim! Édesem, meg ne mozdulj! – Tombolóvá
válik a nőben. – Csináljunk gyereket! Viki, gyereket akarok
tőled! Kérlek, Kicsim, gyere hozzám feleségül! Családot akarok!
Veled. Gyerekeket akarok! Veled.