Robert J. Sawyer - Lélekhullám

A fordítás alapját képező kiadás:
Róbert J. Sawyer
The Terminál Experiment
1995
Fordította:
Császár László
Borítókép:
Sallai Péter
Ha jobban meggondoljuk, a halállal kapcsolatos
elképzeléseink adják meg a választ minden olyan
kérdésre, amelyet az élet állít elénk.
- Dag Hammarskjöld
(1905-1961)
Az ENSZ főtitkára
ELŐSZÓ
2011. december
M ELYIK BETEGSZOBÁBAN TALÁLOM Philo nyomozót? -

kérdezte Peter Hobson. Magas, sovány, negyvenkét
éves férfi volt, erősen őszült.
Apuit mögött ülő, zömök nővér egészen elmerült abban, amit
olvasott. Felnézett.
- Tessék?
- Sandra Philo nyomozó - ismételte meg Peter. - Melyik
kórteremben találom?
- A négy-tizenkettesben - felelte a nővér. - De az orvos
utasítása szerint csak a legközelebbi családtagokat
engedhetem be hozzá.
Peter elindult a folyosón. A nővér kilépett a pult mögül, és
utánasietett.
- Maga nem mehet be oda! - mondta határozottan.
Peter megfordult és a szemébe nézett.
- Mindenképpen látnom kell.
A nővér elállta az útját.
- Válságos az állapota.
- A nevem Peter Hobson. Doktor vagyok.
- Nagyon jól tudom, hogy kicsoda maga, Mr. Hobson,
ahogyan azt is nagyon jól tudom, hogy maga nem
orvosdoktor.
- A North York Közkórház igazgatótanácsának tagja
vagyok.
- Értem. Akkor menjen oda, és az ottaniakkal próbáljon meg
keménykedni! Az én osztályomon ugyanis nem fog
felfordulást okozni.
Peter hangosan felsóhajtott.
5 R OB ER T J. SA WY ER
- Nézze, élet-halál kérdése, hogy beszéljek Ms. Philóval.
- Az intenzíven minden élet-halál kérdése, Mr. Hobson. Ms.
Philo alszik. Nem engedem, hogy megzavarja.
Peter félretolta, és ment tovább.
- Hívom a biztonságiakat! - szólt utána a nővér, miközben
próbált a lehető leghalkabban beszélni, nehogy felébressze a
betegeket.
Peter vissza sem nézett.
- Jól van! - csattant fel, és hosszú léptekkel végigsietett a
folyosón. A nővér visszaszaladt a pulthoz, majd felvette a
telefont.
Peter megtalálta a 412-es betegszobát, és kopogás nélkül
belépett. Sandra EKG-készülékre kapcsolva feküdt az ágyon.
Ugyan a berendezés nem Hobson gyártmányú volt, Peter
mégis könnyedén értelmezte a kijelzőn megjelenő adatokat.
Az ágy melletti állványra akasztott zacskóból sóoldat
csöpögött az infúzióba.
Sandra kinyitotta a szemét. Beletelt néhány pillanatba, míg
sikerült fókuszálnia.
- Maga! - szólalt meg végül. A hangja az altatótól rekedt és
erőtlen volt.
Peter bezárta az ajtót maga mögött.
- Csak pár percem van. Már hívták a biztonságiakat, hogy
jöjjenek ide és dobjanak ki.
Sandrának minden szó fájdalmat okozott.
- Maga megpróbált... megöletni... - mondta.
- Nem - válaszolta Peter. - Megesküszöm, hogy ahhoz
nekem semmi közöm.
Sandrának sikerült egy kiáltást kicsikarnia magából, de a
hangja annyira gyenge volt, hogy valószínűleg már az ajtón
túl sem lehetett hallani.
- Nővér!
Peter végignézett rajta. Amikor mindössze néhány héttel
korábban először találkozott vele, még teljesen egészséges,
harminchat éves nő volt, lángolóan vörös tincsekkel. A haja
mostanra csomókban hullott, az arca hamuszürkévé vált, és
alig maradt mozdulatnyi ereje.
- Nem akarok udvariatlan lenni magával, Sandra - felelte
Peter -, de kérem, fogja be a száját és figyeljen!
- Nővér!
LÉLEKHULLÁ M 6
- Hallgasson már végig, az isten verje meg! Nekem semmi
közöm nem volt a gyilkosságokhoz. De tudom, ki tette. És én
megadhatom magának a lehetőséget, hogy elkapja.
Az ajtó ebben a pillanatban feltárult, és belépett a zömök
nővér, mindkét oldalán egy-egy tagbaszakadt biztonsági
őrrel.
- Dobják ki innen! - parancsolta az ápolónő.
Az őrök Peter felé indultak.
- Az isten verje meg, Sandra! - folytatta Peter. - Ez az
egyetlen esélye! Csak öt percet adjon!
Az egyik őr megragadta Peter karját.
- Könyörgöm, csak öt percet kérek! Egy pillanattal sem
többet!
- Jöjjön! - morogta az őr.
Peter hangja egyre inkább könyörgővé változott.
- Sandra, mondja meg nekik, hogy azt akarja, maradhassak!
- És bár már előre gyűlölte magát amiatt, amit mondani
készült, nem jutott eszébe semmi, amivel ennél hatásosabban
érvelhetett volna. - Ha nem hagyja, hogy beszéljek, akkor
úgy hal meg, hogy soha nem oldotta meg a bűneseteket.
- Jól van, most már jöjjön szépen! - szólalt meg a másik őr
vészjóslón.
- Ne... Várjanak! Sandra, kérem!
- Jöjjön...
- Sandra!
Végül egy halk, erőtlen válasz:
- Hagyják... hadd... maradjon!
- Sajnos nem tehetjük, asszonyom - felelte az egyik őr.
Sandra összeszedte minden erejét.
- Ez rendőrségi ügy... Hagyják!
Peter kicsavarta a karját az őr szorításából.
- Köszönöm - mondta Sandra felé fordulva. - Köszönöm.
A nővér mérgesen nézett rá.
- Nem maradok sokáig - biztosította Peter. - Megígérem.
Sandra nagy nehezen az ápolónő felé tudta fordítani a fejét
egy kicsit.
- Minden... rendben... lesz - suttogta.
A nővérben láthatóan forrt a düh. Hosszú másodperceken
keresztül egyikük sem mozdult és nem szólalt meg, majd az
ápolónő biccentett.
- Jól van - hagyta rá végül. Talán a rendőrség és a
megoldatlan bűnügyek említése lehetett, ami végül
meggyőzte, hogy ő itt már nem rúghat labdába.
- Köszönöm - mondta Peter a nővérnek hatalmas
megkönnyebbüléssel. - Nagyon köszönöm.
Az újabb haragos pillantást vetett rá, majd sarkon fordult, és
az egyik őrrel a háta mögött elhagyta a helyiséget. A másik őr
hátrálva követte őket, szemében mérhetetlen indulattal,
mutatóujjával figyelmeztetően Peterre mutatva.
Amikor teljesen egyedül maradtak, Sandra megszólalt.
- Beszéljen...
Peter keresett magának egy széket, és leült az ágya mellé.
- Először engedje meg, hogy elmondjam, milyen
rettenetesen, rettenetesen sajnálom, ami történt. Higgye el,
soha nem akartam, hogy maga vagy bárki más bajba
kerüljön! Ez... Egészen egyszerűen kicsúszott a kezemből az
irányítás.
Sandra nem válaszolt.
- Van családja? Vannak gyerekei?
- Egy lány - felelte Sandra meglepetten.
- Nem is tudtam.
- Most a volt férjemnél van - mondta a nő.
- Azt akarom, hogy tudja, anyagilag mindenben támogatni
fogom. Akármire legyen szüksége... ruhára, kocsira, az
egyetemi tanulmányaira, európai vakációra, bármire. Mindent
én állok. Nyitok neki egy letéti számlát. - Sandra elkerekedett
szemmel hallgatta. - Soha nem akartam, hogy ez történjen, és
higgye el nekem, többször is próbáltam megakadályozni!
Peter elhallgatott, és próbált visszaemlékezni, hogyan
kezdődött ez az egész átkozott rémálom; egy másik
betegszoba és egy másik bátor nő, akinek próbálja
megkönnyíteni az utolsó óráit. A kör bezárult.
- Sarkar Muhammednek igaza volt. Már sokkal hamarabb el
kellett volna jönnöm magához, Sandra. Szükségem van a
segítségére. Ennek véget kell vetnünk. - Peter kifújta a
levegőt, és megint eltöprengett, vajon hol is kellene kezdenie.
Hiszen olyan sok minden történt azóta!
- Azt tudj a - vágott bele végül -, hogy lehetséges az emberi
agy minden egyes ideghálóját feltérképezni, és ezáltal
LÉLEKHULLÁ M 8
egy számítógépben létrehozni az alany agyának a tökéletes
másolatát?
Sandra finoman ingatta a fejét.
- Pedig lehetséges. Egy új technikával. Sarkar Muhammed
ennek az egyik úttörője. Mit szólna hozzá, ha azt mondanám,
hogy az én agyamat is letapogatták és sokszorosították?
Sandra felvonta a szemöldökét.
- Két fej... mégis jobb, mint egy.
Peter keserű mosollyal vette tudomásul a megjegyzést.
- Talán igen. Bár az igazat megvallva egészen pontosan
három szimuláció készült.
- És ezek egyike... követte el... a gyilkosságokat?
Peter maga is meglepődött azon, hogy Sandra ennyire
gyorsan átlátta a helyzetet.
- Igen.
- Gondoltam, hogy az MI... is szerepet játszott.
- Próbáltuk megállítani őket - felelte Peter. - De semmi nem
segített. Viszont most már legalább azt tudom, melyik
szimuláció volt a bűnös.
Elhallgatott, majd hozzátette:
- Megadok magának mindent, amire csak szüksége lehet,
Sandra. Beleértve a teljes hozzáférést az agyamról készült
letapogatásokhoz. A legbensőségesebb részleteket is
megtudhatja majd rólam... sokkal többet, mint amit a valódi
világban bárki megismerhet. Tudni fogja, hogyan
gondolkodom, és ezáltal kitalálhatja, miképpen állíthatja meg
ezt a gyilkos szimulációt.
Sandra egészen enyhén megvonta a vállát.
- Nem tehetek már semmit - mondta halkan és szomorúan. -
Haldoklom.
Peter lehunyta a szemét.
- Tudom. És tényleg rettenetesen sajnálom. De megvan a
módja, Sandra... megvan a módja, hogy leállítsa ezt az
egészet.
1. FEJEZET
1995.január
Sandra Philo Peter Hobson emlékei között kutatott. A

rettenet, mint azt megtudta, 1995-ben, tizenhat évvel
korábban kezdődött. Akkoriban Péter Hobson még nem állt a
tudomány és a hit az egész világot alapjaiban felforgató
vitáinak középpontjában. Nem, akkoriban huszonhat éves,
tovább-képzős egyetemista volt a Torontói Egyetemen, az
egészségügyi mérnöki mesterfokozat megszerzésének
küszöbén - diák, aki hamarosan egész életének
legmegdöbbentőbb eseményét éli meg...
P ETER HOBSON KOLLÉGIUMI SZOBÁJÁBAN

telefon.
megszólalt a
- Megint fűbe harapott egy - hallotta a vonal másik végéről

Kofax hangját. - Be akar szállni?
Fűbe harapott. Vagyis meghalt valaki. Peter próbált
hozzászokni Kofax nyers stílusához. Kidörzsölte az álmot a
szeméből.
- I-igen. - Azután kis önbizalmat erőltetve a hangjába
hozzátette: - Persze. Még szép.
- Mamikonian fog szeletelni - mondta Kofax. - Maga
kezelheti az EKG-t. Ezzel a kötelező gyakorlat jó részét
letudhatja.
Mamikonian. A Stanfordon végzett transzplantációs sebész.
Hatvanvalahány éves, de a keze akár a kőszikla.
Szervbetakarítás. Jézusom, ebbe nagyon is szeretett volna
beszállni!
- Mikor kezdődik?
LÉLEKHULLÁ M 10
- Néhány óra múlva - felelte Kofax. - A kölyköt már teljes
életvédőre tették... hogy a hús meg ne romoljon. Mamikonian
éppen Mississaugában van. Ennyi időbe fog telni neki, hogy
visszaérjen és felkészüljön.
Azt mondta, kölyök. Egy fiatal élet ért véget idő előtt.
- Mi történt? - kérdezte Peter.
- Motorbaleset. Egy Buick oldalról belement, a srác meg
egy szép nagyot repült.
Egy tizenéves fiú. Peter megrázta a fejét.
- Vállalom.
- Hármas műtő - felelte Kofax. - Egy óra múlva kezdje el a
felkészülést!
Letette a telefont. Peter azonnal rohant átöltözni.
Persze tisztában volt vele, hogy nem lenne szabad ezt tennie,
de nem bírta ki, és a műtőbe menet előbb megállt a
sürgősségin, végiglapozva a forgatható állványra akasztott
csiptetős alutáblákon elhelyezett kartonokat. Egy pasi, aki
táblaüvegen szállt keresztül, és arra vár, hogy összevarrják.
Egy másik, aki a kezét törte. Aztán késsel okozott sérülés.
Gyomorgörcs. Ó...
Enzo Bandello, tizenhét éves.
Motorbaleset, éppen ahogyan Kofax mondta.
Egy nővér állt oda Peter mellé, és a válla fölött belepillantott
a kartonba. A mellzsebre tűzött névtábla szerint Sally
Cohannek hívták. Összevonta a szemöldökét, majd
megszólalt.
- Szerencsétlen srác! Nekem is van egy tizenhét éves öcsém.
- Elhallgatott, majd hozzátette: - A szülők a kápolnában
vannak. Peter bólintott.
Enzo Bandello, mondogatta magában. Tizenhét éves.
Miközben próbálták megmenteni a fiú életét, a sürgősségi
csapat dopamint adott neki, és szándékosan hagyták
kiszáradni abban a reményben, hogy ezzel is csökkenthetik a
súlyos fejsérülésekkel gyakran együtt járó agyduzzanatot. Ha
viszont túl sok dopamint kap, gondolkozott Peter, akkor
károsodhat a szívizom. Akarton szerint hajnali 2 óra 14
perckor elkezdték kimosni a testéből, és helyette folyadékot
pumpáltak bele. A legutolsó ellenőrzés szerint a vérnyomása
még így is túlságosan magas volt - ez a dopamin
mellékhatása -, azonban ennek hamarosan el kellett múlnia.
Peter végiglapozta az oldalakat. Szerológiai jelentés: Enzo
nem volt sem hepatitisszel, sem AIDS-szel fertőzött. A
vérsejtszám és a vérvétel eredménye is kielégítő.
A tökéletes donor, gondolta Peter. Vajon tragédia vagy
csoda? A szervei úgy féltucatnyi ember életét menthetik meg.
Mamikonian a szívet távolítja majd el elsőként; ez harminc-
perces művelet. Aztán a májat; még két óra. Ezt követően egy
másik csapat kiveszi a veséket, ami további egy óra vágás,
végül következik a szaruhártya, a csontok és egyéb szövetek.
Nem sok minden marad majd a koporsóba.
- A szív Sudburybe megy - közölte Sally. - Azt mondják,
tökéletes az egyezés.
Peter visszaakasztotta a táblát a forgatható állványra, majd
a nagy, kétszámyú ajtón keresztül elindult a műtő irányába. A
hármas műtőbe két, egyformán jó útvonalon is eljuthatott. Ő
azt választotta, amelyik a kápolna mellett vezetett el.
Nem volt hívő ember. A családja még mindig
Saskatchewan-ban élt, és tősgyökeres, fehér kanadai
protestánsok voltak egytől egyig. Peter akkor járt utoljára
templomban, amikor valami esküvőre volt hivatalos. Azelőtt
egy temetés alkalmával.
Már az előtérből észrevette a Bandello házaspárt, akik a
középső padsorban ültek le. Az anya halkan sírt, miközben az
apa átölelte a vállát. A férfinak egészen sötétbarnára égett
arca volt, kockás melósinget viselt, melyen cementfoltok
éktelenkedtek. Talán kőműves. Az ő korabeli torontói
olaszok közül nagyon sokan az építőiparban helyezkedtek el.
A második világháború után vándoroltak ide, nem beszéltek
angolul, és a legnehezebb fizikai munkákat is elvállalták,
csak hogy a gyermekeiknek jobb életet biztosíthassanak.
Most pedig ennek az embernek a fia halott.
A kápolna ugyan felekezetét tekintve semleges maradt, a
férfi azonban úgy emelte fel a tekintetét, mintha a falon egy
feszületet látna, rajta Jézussal. Keresztet vetett.
Peter egészen biztosra vette, hogy valahol Sudburyben
valakik ünnepelnek. Érkezik egy szív. Egy élet megmenekül.
Ott ez boldog esemény.
De nem itt.
Továbbindult a folyosón.
LÉLEKHULLÁ M 12
Belépett a bemosakodóba. A nagy ablakon keresztül belátott
a műtőbe. A sebészcsapat jó része már a helyén állt. Enzo
testét felkészítették a beavatkozásra - az egész testfelületet
leborotválták, két rétegben rozsdaszínű jóddal kenték be, és a
műtéti terület fölé átlátszó műanyag takarót terítettek.
Peter megpróbálta megpillantani azt, amiről a többieknek
azt tanították, hogy mindenképpen hagyják figyelmen kívül:
a donor arcát. Nem sok minden látszott ki belőle. Az egészet
fehér lepel takarta, csak a lélegeztető csöve türemkedett elő
alóla. A transzplantációs csapattal szándékosan nem közöltek
a donor személyével kapcsolatos adatokat, ez ugyanis
állítólag jelentősen megkönnyítette a dolgukat. Valószínűleg
Peter volt az egyetlen, aki tudta a fiú nevét.
A műtő elé két, bemosakodáshoz használatos csapot
szereltek fel. Peter megkezdte a szabályzatban előírt
nyolcperces eljárást, amelynek a pontos idejét a kézmosó
fölött elhelyezett, folyamatosan visszaszámláló digitális óra
jelezte.
Öt perccel később befutott maga dr. Mamikonian, és a
másik csapnál maga is nekikezdett a bemosakodásnak. Haja
acélszürke, álla széles, szögletes - sokkal inkább tűnt
korosodó szuperhősnek, semmint sebésznek.
- Maga kicsoda? - kérdezte Mamikonian mosakodás közben.
- Peter Hobson, uram. Végzős vagyok az egészségügyi
mérnöki karon.
Mamikonian elmosolyodott.
- Örülök, hogy megismerhetem, Peter. - Folytatta a
műveletet. - Ugye megbocsát, ha nem rázok kezet önnel?
Ezen egy kicsit kuncogott, majd folytatta:
- Pontosan mi is lesz ma a feladata?
- Nos, a kötelező tantárgyak mellett mindenképpen
szereznünk kell negyvenórányi szakmai gyakorlatot is az
orvosi technológiákkal kapcsolatban. Kofax professzor, a
témavezetőm szervezte meg, hogy a mai napon én lehessek
az EKG-nál. - Azután elhallgatott, és kis szünetet követően
hozzátette: - Feltéve, ha ön is egyetért, uram.
- Teljes mértékben - felelte Mamikonian. - Figyeljen és
tanuljon!
- Azon leszek, uram.
A Peter kézmosója feletti stopper csipogott. Nem volt
hozzászokva, hogy ennyire alaposan kell bemosakodnia, és
úgy érezte magát, mintha mind a két karját megnyúzták
volna. Mellmagasságban tartotta csuromvizes kezét.
Megjelent egy műtősnő, és törölközőt adott át neki. Peter
elvette, felitatta a nedvességet, majd belelépett a steril, zöld
ruhába, melyet a nő tartott elé.
- Kesztyűméret? - kérdezte.
- Hetes.
A műtősnő feltépett egy csomagot, kivett belőle egy pár
latexkesztyűt, és felhúzta a fiú kezére.
Peter belépett a műtőbe. Odafent vagy tucatnyian nézték a
beavatkozást az üvegtetőn keresztül.
A helyiség közepén álló műtőasztalon hevert Enzo teste.
Számos cső csatlakozott hozzá: három volumencső, egy
arteriális cső, amely a vérnyomást monitorozta, valamint egy
centrálisvéna-cső, amely egyenesen a szívbe vezetett, és a
hidráció szintjét ellenőrizte. Fiatal ázsiai nő ült egy háttámla
nélküli széken, tekintetét le sem véve a volumenmonitorról, a
szén-dioxid-monitorról, valamint a volumetrikus infúziós
pumpáról.
Amíg Peter meg nem érkezett, ugyancsak ő tartotta szemmel
az Enzo feje fölött elhelyezett EKG-oszcilloszkópot. Peter
beállt a helyére a készülék mellé, és beállította rajta a kijelző
kontrasztját. A pulzus normális volt, és úgy tűnt, semmilyen
károsodás nem érte a szívizmot.
Kirázta a hideg a gondolatra. Ezt a kölyköt holttá
nyilvánították, mégis van pulzusa.
- A nevem Hwa - szólalt meg az ázsiai nő. - Most vagy itt
először?
Peter bólintott.
- Korábban vettem már részt néhány apróságban, de ilyesmit
most csinálok először.
Hwa száját ugyan takarta a maszk, ám Peter tisztán látta,
hogy a szeme mosolyog.
- Majd megszokod - mondta.
A műtő másik végében egy világító táblára az Enzo
mellkasáról készült röntgenfelvételt csíptették fel. A tüdő
nem omlott össze, és a mellkas teljesen tisztának tűnt. A szív,
LÉLEKHULLÁ M 14
a kép közepén levő sötétebb körvonal, ugyancsak teljesen
épnek látszott.
Belépett Mamikonian. Minden arc azonnal felé fordult
- a karmester érkezett meg.
- Jó reggelt mindenkinek! - mondta. - Akkor lássunk hozzá!
Enzo teste mellé állt.
- A vérnyomás esik egy kicsit - jelentette be Hwa.
- Krisztalloid oldatot kérek - utasította Mamikonian. Majd
miután átfutotta a kiírt adatokat: - És kérek még vissza egy
kis dopamint.
Mamikonian Enzótól jobbra, a mellkas mellett állt. Vele
szemben a műtősnő. Oldalán egy műtőasszisztens
helyezkedett el, kezében a hasfali sebészkampóval. Az egyik
asztalra öt jeges Ringer-laktáttal megtöltött, egyliteres üveget
állítottak katonás sorban egymás mellé, hogy a lehető
leggyorsabban a mellüregbe lehessen önteni a tartalmukat.
Egy nővér készenlétben állt hategységnyi csomagolt vörös-
vértesttel. Peter az ágy fejéhez húzódva próbált lehetőleg a
legkevésbé láb alatt lenni.
Peter mellett a kardiotechnikus állt - egy szikh, aki a
turbánjára hatalmas, zöld sapkát húzott, és egyszerre több
kijelzőt figyelt, amelyekre a következők voltak felírva: távoli
hőmérséklet, arteriális vent. és cardialis szivattyú. Nem
messze tőlük egy másik technikus elmerülten nézte, ahogyan
a lélegeztető fekete harmonikái emelkednek és süllyednek,
ezzel biztosítva, hogy Enzo még mindig a megfelelő ütemben
jusson levegőhöz.
- Rajta! - mondta Mamikonian.
Közelebb lépett az egyik nővér, és valamit
belefecskendezett Enzo testébe. Egy a mennyezet közepéről
vékony dróton alálógó mikrofonhoz fordult, és megszólalt:
- Myolock beadva 10 óra 2 perckor.
Dr. Mamikonian szikét kért, majd megejtette a vágást
közvetlenül az ádámcsutka alatt kezdve, le egészen a mellkas
közepéig. A penge könnyedén metszette át a bőrt, és
ugyanilyen könnyedén hatolt keresztül a húson és a zsíron is,
míg a fém a szegycsonton nem koppant.
Az EKG egészen picit megugrott. Peter Hwa egyik
monitorjára pillantott. A vérnyomás is emelkedett.
- Uram - mondta a szívritmus egy kicsit egyenetlen.
Mamikonian a Peter melletti oszcilloszkópra nézett.
- Ez teljesen normális - felelte, és a hangjából kicsendült,
hogy dühös, amiért megzavarták.
Mamikonian visszaadta a nővérnek a most már teljesen
vörös és csúszós szikét. Amaz átadta neki a
szegycsontfűrészt, Mamikonian pedig beindította. A zúgás
elnyomta Peter EKG-készülékének csipogását. A fűrész
pörgő korongja átvágta a szegycsontot. A testüregből
kesernyés szag és csontpor szállt fel. Amikor a szegycsont
teljesen kettévált, odalépett két technikus, és a
mellkasterpesszel addig feszítették széjjel az üreget, míg
teljesen hozzáférhetővé nem tették a másodpercenként egyet
dobbanó szívet.
Mamikonian felnézett a falra akasztott ischaemiás
számlálóra - ezt abban a pillanatban indítják be, amikor
eltávolítja a szervet, és azt az időt fogja mérni, amíg nem jut
vér a szívbe. Az orvos keze ügyében egy sóoldattal teli
műanyag edény állt. A szívet ebben fogja megmosni a vértől,
ezután jéggel teli, hőszigetelt kofferban szállítják repülővel
Sudburybe.
Mamikonian újabb szikét kért, majd lejjebb hajolt, és
megkezdte a szívburok átvágását. És abban a pillanatban,
hogy pengéje keresztülhatolt a vékony hártyán...
Enzo Bandello, a holttá nyilvánított fiú mellkasa
megemelkedett.
A lélegeztetőgép csöve mellett sóhaj szállt fel.
Egy másodperccel később újabb.
- Jézusom...! - jegyezte meg Peter halkan.
Mamikonian dühösnek tűnt. Kesztyűs ujjával csettintett
az egyik nővérnek.
- Több myolockot!
A nővér közelebb lépett, és beadta az injekciót.
Mamikonian hangjából jó adag szarkazmus csendült.
- Na, lássuk csak, be tudjuk-e fejezni ezt az istenverte
műtétet, mielőtt a donor feláll a műtőasztalról és kisétál
innen!
LÉLEKHULLÁ M 16
Peter szinte szédült. Mamikonian a kiemelt szívvel együtt
távozott, és miután szív híján EKG-kezelőre sem volt már
szükség, Peter inkább felment a megfigyelőbe, és onnan
nézte tovább, hogyan termelik ki a szerveket. Amikor
mindennel végeztek, Enzo Bandello üres hulláját pedig
összevarrták, majd a hullaházba vitték, Peter botladozva
lement a bemosakodóba. Ott találta Hwát is, aki éppen a
kesztyűjét vette le.
- Mi volt ez odabent? - kérdezte a nőtől.
Hwa mély lélegzetet vett; nagyon kimerültnek tűnt.
- A sóhajra gondolsz? - megvonta a vállát. - Időről időre
meg szokott történni.
- De Enz... a donor már halott volt.
- Persze. Ugyanakkor létfenntartó készülékekre volt kötve.
Néha megesik, hogy a test reagál.
- És... és mi a helyzet ezzel a myolockkal? Mi az
tulajdonképpen?
Hwa kikötötte a köpenyét.
- Izombénító. Ezt kénytelenek beadni, különben megeshet,
hogy a mellkasi bemetszés pillanatában a donor térde egészen
a melléig felhúzódik.
Peter teljesen megdöbbent.
- Tényleg?
- Aha. - Hwa egy fedeles konténerbe dobta a ruhát. -
Egyszerű izomreakció az egész. Manapság már teljesen
mindennapos, hogy anesztéziát alkalmaznak a holttesteknél.
- Anesztéziát egy hullánál...? - ismételte meg Peter lassan.
- Aha - mondta Hwa. - Bár Dianne ma nyilvánvalóan nem
állt a helyzet magaslatán.
Elhallgatott, majd még hozzátette:
- Néha engem is kiráz a hideg, amikor így mozogni
kezdenek, de a transzplantációs sebészet már csak ilyen.
Peter mindig ott hordta a tárcájában barátnője, Cathy

Churchill órarendjének egy kisméretű másolatát. Ő a
mesterképzés első évében járt, míg Cathy az alapképzés
utolsó évét végezte kémiából. A mai nap utolsó előadása - a
polimerek
- körülbelül húsz perc múlva fejeződik be. Gyorsan
visszasietett a campusra, és a kémia tanszék épülete előtt
várta.
Az előadás végével Cathy és barátnője, Jasmine vidáman
beszélgetve lépett ki az ajtón. Jasmine vette észre előbb
Pétért.
- Nocsak - jegyezte meg szélesen vigyorogva, miközben
kicsit megrántotta Cathy ruhájának ujját. - Nézd, ki van itt! A
Nagy Ő.
Peter Jasmine-re mosolygott, de igazából csak Cathyt látta.
A lánynak szív alakú arca, hosszú, fekete haja és
megdöbbentően nagy, kék szeme volt. Mint mindig, most is
sugárzó mosoly jelent meg az arcán, amikor Pétért észrevette.
Annak ellenére, hogy nem sokkal korábban milyen
élményben volt része, a fiú érezte, hogy ő is önkéntelenül
felderül. Mint mindig. Volt kettejük között valamiféle
ösztönös vonzalom - és ezt Jasmine, valamint Cathy többi
barátnője több alkalommal is megjegyezte.
- Magára hagyom a két szerelmest - mondta Jasmine még
mindig vigyorogva. Peter és Cathy szinte egyszerre köszönt
el tőle, majd összeölelkeztek, és szenvedélyesen csókolózni
kezdtek. Abban a pillanatban, hogy az ajkaik összeértek,
Peter úgy érezte, új élet költözik a testébe. Már három éve
jártak együtt, ennek ellenére minden egyes ölelés maga volt a
csoda.
Amikor végül kibontakoztak egymás karjaiból, Peter
megkérdezte:
- Mi dolgod van még a mai napra?
- Arra gondoltam, hogy beugrók a képzőművészeti szakra,
hátha hagyják, hogy használjam a kemencét. De az várhat -
felelte Cathy huncut hangon. Habár a takarékosság jegyében
a folyosóról még korábban eltávolítottak minden fénycsövet,
Cathy mosolya valóságos ragyogással töltötte be a környéket
Peter számára. - Talán van valami ötleted?
- Igen. Azt szeretném, ha eljönnél velem a könyvtárba.
Újabb csodálatos mosoly.
- Annyira egyikünk sem tudja halkan csinálni - felelte
Cathy. - Még ha valami olyan helyre mennénk is, ahol
valószínűleg nem jár egyetlen lélek sem, mint például a
LÉLEKHULLÁ M 18
kanadai irodalom részlegre, gyanítom, hogy a hangunk azért
zavarná a többieket.
Peter nem tudta megállni, hogy ne kezdjen ismét
vigyorogni, így inkább újra odahajolt Cathyhez, és
megcsókolta.
- Talán utána - mondta. - Előbb azonban szükségem van a
segítségedre egy kutatásban.
Kéz a kézben sétáltak.
- Mit kutatsz?
- A halált - felelte Peter.
Cathy szeme elkerekedett.
- Miért?
- Ma gyakorlaton voltam... Én kezeltem az EKG-t egy
szervátültetésre váró szív eltávolítása során.
Cathy szeme felcsillant.
- Nem semmi!
- Tényleg nem, de...
- De mi?
- De nem hiszem, hogy a donor halott volt, amikor
elkezdték eltávolítani a szerveit.
- Ugyan már! - Épp csak annyi időre engedte el Peter kezét,
amíg finoman a felkarjára csapott.
- Komolyan mondom. A vérnyomása megemelkedett,
amikor a műtét elkezdődött, és a szívverése is felgyorsult.
Márpedig ezek a stressz klasszikus jelei... vagy a fájdalomé.
És anesztéziát alkalmaznak a testen. Gondolj csak bele!
Anesztéziát alkalmaznak egy olyan személyen, akinek elvileg
már halottnak kellene lennie!
- Tényleg?
- Igen. És amikor a sebész belevágott a szívburokba, a donor
felsóhajtott.
- Istenem! Mit tett a sebész?
- Kért még egy adag izombénítót, és folytatta a
beavatkozást. Láthatólag mindenki úgy gondolta, teljesen
normális, hogy ez történik. Persze mire a műtét véget ért, a
donor valóban meghalt.
Elhagyták a Lash Miller épületet, és északi irányban indultak
tovább, a Bloor Street felé.
- Pontosan mit is szeretnél tisztázni? - kérdezte Cathy.
- Azt, hogy miképpen állapítják meg valakiről, hogy halott,
mielőtt elkezdenék kivagdosni belőle a szerveket.
Vagy egy órán keresztül keresgéltek mind a ketten, amikor

Cathy odalépett Peter olvasófülkéjéhez.
- Találtam valamit - jelentette be.
Peter várakozóan nézett rá.
A lány egy széket húzott oda, és egy vastag kötetet
egyensúlyozott az ölében.
- Ez a könyv a transzplantációs eljárásokról szól. A szerv-
átültetésekkel kapcsolatban az ebben írtak szerint az a
legnagyobb baj, hogy a donorokat soha nem kapcsolják le a
létfenntartó rendszerekről. Ha ugyanis megtennék, a szervek
állapota rohamos romlásnak indulna. Éppen ezért, annak
ellenére, hogy a donorokat halottá nyilvánítják, a szívük csak
dobog tovább. Ami pedig az elektrokardiogramot illeti, a
donor továbbra is éppen olyan élő, mint te vagy én.
Peter izgatottan bólintott. Ez pontosan az volt, amit meg
szeretett volna találni.
- Akkor hogyan állapítják meg a halál beálltát?
- Az egyik módszer, hogy jéghideg vizet fecskendeznek a
donor fülébe.
- Most viccelsz - hitetlenkedett Peter.
- Nem. A könyv azt írja, hogy ez még akkor is hirtelen
reakciót vált ki, ha a személy éppen mély kómában van. És
nagyon gyakran spontán hányást idéz elő.
- Ez az egyetlen próba?
- Nem. Ezenkívül megdörzsölik szemgolyó felszínét, ezzel
próbálva kimutatni a donor pislogási reflexét. Na és persze
kihúzzák a... hogyishívjákot. A lélegeztetőcsövet vagy mit.
- Az endotracheális tubust?
- Igen - válaszolta Cathy. - Néhány percre kihúzzák, hogy
megállapítsák, beindul-e a légzés a test oxigénszükségletének
kielégítésére.
- Na és az EEG?
- Nos, ez egy brit könyv. Akkoriban, amikor ezt megírták, a
törvények még nem írták elő az EEG használatát a halál
beálltának megállapításához.
LÉLEKHULLÁ M 20
- Döbbenet! - mondta Peter.
- De itt, Észak-Amerikában bizonyára kötelező alkalmazni,
nem?
- Gondolom, igen, legalábbis a legtöbb körzetben.
- Ez a donor, akit te ma láttál, biztosan beadta a kulcsot,
mielőtt elkezdték eltávolítani a szerveit.
- Lehetséges - válaszolta Peter. - Azonban a kurzuson, amit
az EEG használatával kapcsolatban látogattam, azt mondta a
prof, hogy vannak olyan emberek, akiknek a szívműködése
teljesen leállt már, ennek ellenére bizonyos agyi aktivitást
mutattak.
Cathy egy kicsit elsápadt.
- De mégis - kezdte. - Mégis, ha a donor valami egészen kis
mértékben életben volt...
Peter megrázta a fejét.
- Abban azért nem vagyok biztos, hogy olyan nagyon kicsi
volt az. A szív ver, az agy oxigenizált vért kap, és a fájdalom
érzékelésének jeleit tapasztalod.
- Na persze - folytatta Cathy. - Még ha minden, amit
mondasz, igaz is, az agy, amely huzamosabb időn keresztül
nem mutat aktivitást, mindenképpen súlyosan sérült kell hogy
legyen. Te most itt egy zöldségről beszélsz.
- Igazad lehet - válaszolta Peter. - De azért mégis van
különbség aközött, ha egy halott vagy egy élő emberből
veszik ki a szerveket. Még ha ez a személy mentálisan akár
súlyosan sérült is.
Cathy megborzongott, és folytatta a kutatást. Hamarosan
rábukkant egy három évvel korábban megjelent tanulmányra,
amely a detroiti Henry Ford Kórház szívrohamot kapott
betegeivel kapcsolatban készült. Azon páciensek
egynegyedének - habár nem diagnosztizáltak szívverést
- a szíve tovább pumpált; és erről csak a véráramban
elhelyezett katéter segítségével tudtak meggyőződni. A
jelentés azt sugallta, hogy egyes betegeket éppen ezért
idejekorán nyilvánítottak halottnak.
Peter ugyanakkor több vonatkozó cikket talált a London
Times írásai között, még 1986-ból. David Wainwright Evans
kardiológus és három további, ugyancsak nagy
szaktekintélynek számító orvos nem volt hajlandó szerv-
átültetésekkel kapcsolatos operációkat végezni, mert nem
született egyértelmű álláspont azt illetően, mikor tekinthető a
donor halottnak. A Királyi Orvosi Egyetemek Brit
Konferenciája számára ötoldalas jelentést készítettek
aggodalmaikat ecsetelve.
Peter meg is mutatta a cikket Cathynek.
- A konferencia azonban megalapozatlannak minősítette és
elutasította a beadványt - mondta a lány.
- Ezzel nem értek egyet. - Mélyen Cathy szemébe nézett. -
Enzo Bandello gyászjelentésében holnap az fog állni, hogy
motorbaleset során szerzett sérüléseibe halt bele. Pedig ez
nem igaz. Enzo Bandello az én szemem előtt halt meg. Ott
voltam, amikor megtörtént. A halálát pedig az okozta, hogy
kivágták a szívét a mellkasából.
LÉLEKHULLÁ M 22
2. FEJEZET
2011. február
Sandra Philo nyomozó továbbra is Peter Hobson emlékei

között kutatott. A férfi a mesterfokozat 1998-as megszerzése
után több éven keresztül dolgozott az East York
Közkórházban, ezután megalapította saját, orvosi
felszereléseket gyártó cégét. Ugyancsak 1998-ban történt,
hogy ő és Cathy Churchill, lévén még mindig fülig
szerelmesek voltak egymásba, összeházasodtak. Cathy
felhagyott a vegyészettel, pedig mindig nagyon érdekelte a
dolog. Peter azóta sem értette, pontosan miért döntött így.
Ehelyett Cathy a Doowap Reklámügynökség egyik nem
kreatív pozíciójában helyezkedett el.
És minden pénteken, közvetlenül munka után Cathy és a
kollégái beültek egy pohár italra - bár ahogyan Sandra
kisilabizálta, annak ellenére, hogy ők mindig is egyes
számban beszéltek erről, sokkal pontosabb lett volna jó
néhány pohárnak nevezni a mennyiséget. Az éjszaka végére
pedig általában Cathy több munkatársának sikerült alaposan
lerészegednie - olyannyira, hogy nem egyszer a porcelánisten
előtt térdepelve voltak kénytelenek imádkozni...
H IDEG VOLT ÉS SÖTÉT - tipikus februári este Torontóban.

Peter gyalog tette meg a hétsaroknyi utat a Hobson
Monitoring épületétől a Részeges Püspökig. Nem igazán
érezte jól magát Cathy munkatársai között, de tisztában volt
vele, mennyire sokat jelent a feleségének, hogy ő is ott van
velük. Ennek ellenére lehetőleg utolsóként érkezett, hiszen
semmire nem vágyott kevésbé, mint arra, hogy semmitmondó
dolgokról kelljen csevegnie valami könyvelővel vagy egy
művészeti igazgatóval. A reklámszakmával kapcsolatban volt
valami megmagyarázhatatlan ellenérzése, amit képtelen volt
legyűrni.
Peter benyitott a Püspök nehéz faajtóján, megállt a
küszöbön, és megvárta, amíg a szeme hozzászokik a benti
félhomályhoz. Balról egy tábla lógott a falon, rajta a napi
ajánlattal. Jobb felől egy Molson Canadian sörreklám, mely
egy buja, fiatal nőt ábrázolt vörös bikiniben, mindkét
tökéletes mellén egy-egy juharlevéllel. Szexizmus a
sörreklámokban, gondolta Peter, ez a múlt, ez a jelen, és talán
így lesz mindörökké.
Beljebb lépett a folyosóról, és körülnézett a kocsmában,
Cathyt kutatva. Hosszú, szürke asztalok álltak szorosan
egymás mellett, látszólag teljesen összevissza elrendezésben,
mint megannyi hatalmas repülőgép-hordozó egy óceán
közepén bekövetkezett forgalmi dugó idején. A háttérben két
férfi dartsozott.
Á, ott vannak, az egyik szélső asztal körül ülnek! Azok, akik
a falnak háttal kaptak helyet, egy hosszú heverőn
terpeszkedtek - fölöttük a Molson egy újabb csinibabájának
képével -, míg a többiek különálló székeken ültek, kezükben
az italukkal. Néhányan egy nagy tál nachón osztoztak. Az
asztal elég nagy volt ahhoz, hogy két vagy három egymástól
teljesen független beszélgetés is folyhasson egyszerre, de a
trécselőknek gyakorlatilag ordítaniuk kellett, hogy a
fülsiketítő zene ellenére is hallják egymást - a régi Mitsou-
szám azonban sokkal hangosabb volt bármelyiküknél.
Cathy szinte sugárzott - elsősorban ezzel fogta meg Pétért
annak idején. A férfi kénytelen volt módosítani a nőkkel
kapcsolatos elvárásait, és habár korábban a sörreklámokon is
látható nagy mellű szőkék jöttek be neki, fokozatosan
rádöbbent, hogy már Cathy fekete haját és vékony ajkát
találja a legcsodálatosabbnak. Felesége a hosszú heverőn ült,
két munkatársa között. Az egyiket, ha minden igaz, Tobynak
hívták, a másik pedig egy Hans Larsen nevű faragatlan fráter
volt. Sajnos Cathy nem tudott volna kikászálódni anélkül,
hogy az egyikük fel ne tápászkodjon.
Ránézett Peterre, ahogyan amaz közelebb lépett,
megvillantotta felé sugárzó mosolyát, és integetett neki. Peter
LÉLEKHULLÁ M 24
még mindig kellemesen megborzongott minden alkalommal,
amikor ezt a vidám arckifejezést meglátta. Oda akart ülni a
felesége mellé, azonban a jelen helyzetben ez teljesen
lehetetlennek bizonyult. Cathy megint elmosolyodott, majd
szemében leplezetlen szeretettel, bocsánatkérően megrántotta
a vállát, és a szomszédos asztal melletti egyik szabad székre
mutatott, jelezve Peternek, hogy azt húzza közelebb. A férfi
ezt tette, Cathy munkatársai pedig úgy helyezkedtek, hogy ő
is odaférjen. Balra tőle az egyik túlfestett nő ült - a titkárnők
és a koordinátorok ugyanis mindannyian túlságosan erősen
sminkelték magukat -, a jobb keze felől pedig Cathy egyik
álértelmiségi munkatársa. Álértelmiségi előtt, mint mindig,
most is elektronikus könyvolvasó hevert az asztalon, és a
szerkezet kis ablakán keresztül látszott az adatkártya felirata.
Proust. Hivalkodó seggfej.
- Jó estét, doki! - köszöntötte Álértelmiségi.
Peter visszamosolygott.
- Hogy van mindig?
Álértelmiségi körülbelül ötvenes lehetet, és olyan sovány
volt, mint a Leafs esélyei arra, hogy megnyerjék a Stanley-
kupát. Ujjain a köröm hosszú, a haja zsíros. Egy kezdő
Howard Hughes.
Mások is észrevették Peter jelenlétét, Cathy pedig küldött
felé egy újabb különlegesen ragyogó mosolyt az asztal
túloldaláról. Megérkezése elég volt ahhoz, hogy legalább egy
pillanatra megszakadjon az összes csevej. A Cathy jobb
oldalán ülő Hans megragadta a kínálkozó alkalmat, és
azonnal magára vonta mindenkinek a figyelmét.
- A vén foglár ma nincsen otthon - jelentette ki hangosan. -
Elment meglátogatni az unokahúgait.
Láthatólag eszébe sem jutott, hogy azok az ő unokahúgai is
egyben.
- Márpedig ez azt jelenti, hölgyeim, hogy a mai éjszakára
szabad vagyok.
Az asztal körül ülő nők vagy felnyögtek, vagy kuncogtak.
Már mindannyian hallottak ehhez hasonlót Hanstól. Pedig
közel sem lehetett volna kimondottan jóképűnek nevezni:
haja piszkosszőke, emellett egészen úgy festett, mint a
Michelin baba. Megdöbbentő magabiztossága ennek ellenére
valóban lenyűgöző volt. Még Peter is - aki alapvetően
ízléstelennek találta Hans hűtlenségét - kénytelen-kelletlen
elismerte, hogy van benne valami megfoghatatlan, ami
szerethetővé teszi.
Az egyik erősen kifestett nő felnézett. Skarlátvörös rúzsával
a valódinál sokkal nagyobb ajkat rajzolt magának.
- Ne haragudj, Hans, de ma estére már van programom.
Hajat mosok.
Általános nevetés. Peter odasandított Álértelmiségire, mert
kíváncsi volt rá, feltűnik-e neki, hogy vannak olyan emberek
is, akik valóban fontosnak tartják az ápolt kinézetet. Nem úgy
tűnt.
- Különben pedig - tette még hozzá a festett nő -, egy rendes
lánynak legyenek elvárásai. És attól tartok, hogy te nem
felelsz meg ezeknek.
A Cathy balján ülő Toby is kuncogott.
- Aha - jegyezte meg. - Nem véletlenül hívják kis Hansnak.
Hans arcára fültől fülig húzódó vigyor ült ki.
- Apám mindig azt mondogatta, hogy ha arról van szó, az út
peremén azért még haladhat az ember. - Majd a túlfestett ajkú
nőre nézett, és hozzátette: - Egyébként ne húzódozz... amíg
én meg nem húztalak!
Hangosan röhögött a saját szellemességén.
- Kérdezd csak meg Ann-Marie-t a könyvelésről! Ő majd
megmondja, mennyire vagyok jó!
- Anna-Marié a neve - javította ki Cathy.
- Felesleges részlet - válaszolta Hans, és legyintett húsos
kezével. - Egyébként pedig, ha ő nem áll ki mellettem, majd
megteszi az a szőke kisegítő a számlázásról... Az, amelyiknek
olyan hatalmas dudája van.
Peter már kezdte unni a dolgot.
- Miért nem próbál meg inkább vele randizgatni? - szólalt
meg, és a Molson plakátján lévő nőre mutatott. - Ha a
felesége váratlanul hazaérkezne, őt elég lenne csak
összehajtogatnia, papírrepülőt csinálnia belőle, és kiröpítenie
az ablakon.
Hans hahotázni kezdett. Peternek el kellett ismernie, hogy
nagyon jó kedélyű a pasas.
- Hé, a doki vicceset mondott! - Úgy nézett körbe, mintha
mindenkitől elvárná, vele együtt örüljön, amiért Peternek
sikerült elsütnie egy poént. Peter zavarban volt, és inkább
LÉLEKHULLÁ M 26
félrenézett, ekkor viszont sikerült elkapnia végre az italokat
felszolgáló fiatal férfi pillantását. Felvont szemöldökkel
jelzett neki, a pincér pedig odalépett mellé. Peter egy nagy
pohár narancslevet kért. Soha nem ivott alkoholt.
Hansot persze nem olyan fából faragták, hogy ilyen köny-
nyen le lehetett volna rázni.
- Rajta, doki, mondjon nekünk még egy viccet! A munkája
során biztosan nagyon sokat hall.
Megint felnyerített.
- Nos - kezdett bele Peter, mert úgy gondolta, hogy Cathy
kedvéért megpróbál beilleszkedni a társaságba -, tegnap
beszéltem egy ügyvéddel, és tőle hallottam egyet.
Két nő inkább a tál nacho felé fordította a figyelmét, és
láthatólag teljesen hidegen hagyta őket Peter próbálkozása. A
többiek azonban feléje fordultak, és várták a poént.
- Egy ügyvéd meséli a barátjának az esetet, amikor a feleség
megöli a férjét. Egy salátaöntettel teli üveggel veri be a
fejét...
Amikor eredetileg hallotta a viccet, az még úgy szólt, hogy
a férj öli meg a feleséget, de Peter nem tudta kihagyni az
alkalmat, hátha sikerülne Hans fülébe ültetni a bogarat,
miszerint élete párja talán nem örülne neki különösebben, ha
kiderülne, milyen könnyedén veszi a házastársi hűséget.
- Szóval - folytatta -, végül a tárgyalásra kerül a sor, és az
ügyvéd kínjában egy cselhez folyamodik. „Tisztelt esküdtek!
Most pedig be fog lépni az ajtón az áldozat, és maga fogja
tisztázni az ügyet” - mondja. Az esküdtek megdöbbenve
merednek az ajtóra, de persze nem történik semmi.
„Bocsássanak meg a kis trükkért - mondja az ügyvéd -, csak
meg akartam mutatni önöknek, hogy a szívük mélyén maguk
sem hiszik, hogy gyilkosság történt.” Az esküdtek
visszavonulnak tanácskozni, majd mégis bűnösnek ítélik a
vádlottat. „De hát mind az ajtóra néztek!” - mondja az
ügyvéd barátja. „Ők igen - feleli az ügyvéd -, de észrevették,
hogy a védencem nem.”
Mindenki Pétért nézte. A férfi elvigyorodott, ezzel jelezve,
hogy vége a viccnek. Cathy megtett minden tőle telhetőt,
hogy mentse a helyzetet, bár pár nappal korábban már
hallotta.
- A védenc, az nem - ismételte el Peter halkan. Semmi
reakció. Ránézett Álértelmiségire, aki együtt érzőén
kuncogott egy kicsit. Ő értette, vagy legalábbis úgy tett,
mintha értette volna. A többi arcon azonban semmi ilyesmi
nem tükröződött.
- A védenc nem fordult az ajtó felé - magyarázta Peter.
- Vagyis ő biztos volt benne, hogy nem lép be az áldozat.
Egyik arcról a másikra nézett, és tett még egy próbát.
- Mert ő tudta, hogy az áldozat halott.
- Ó - jegyezte meg az egyik erősen kifestett nő. A másik
erőltetetten kacarászni kezdett.
Ekkor érkezett meg Peter narancslévé. Hans a kezével egy
lezuhanó bombát imitált, miközben hosszan fütyült, majd
amikor az ujjai az asztalhoz értek, robbanást utánzott.
Amikor megint felemelte a tekintetét, jó hangosan
megszólalt:
- Hé, ide figyeljetek, azt hallottátok már a prostiról, aki...
Peter végigszenvedett még egy órát, bár neki sokkal
hosszabbnak tűnt ez az idő. Hans tovább fűzte a jelen levő
nőket, együttesen és egyenként is. Peter végül úgy érezte,
egyetlen percig sem bírja tovább elviselni a társaságát, a zajt
és a vacak narancslevet. Elkapta Cathy tekintetét, máj d
jelentőségteljesen az órájára pillantott. Felesége
megvillantotta felé a kösz-hogy-erőt-vettél-magadon
mosolyát, majd felálltak, és elindultak kifelé.
- Máris mennek, doki? - jegyezte meg Hans, akinek a szavai
most már egészen kásásak lettek, és karját jó ideje az egyik
nő vállán nyugtatta.
Peter bólintott.
- Igazán megengedhetné Cathnek, hogy kicsit tovább
kimaradjon!
Ez az igazságtalan megjegyzés nagyon felbosszantotta
Pétért. Kurtán biccentett, mindenkitől elköszöntek, majd
elindultak az ajtó felé.
Még csak fél nyolc volt, de az ég már koromsötétté vált -
bár a csillagokat természetesen elnyomta az utcai lámpák
fénye. Cathy belekarolt Peterbe, és lassan bandukoltak
tovább.
LÉLEKHULLÁ M 28
- Már nagyon elegem volt belőle - szólalt meg a férfi, és
mindegyik szava kis párafelhő kíséretében röppent ki a
szájából.
- Kiből? - kérdezte Cathy.
- Hansból.
- Ó, hiszen ő teljesen ártalmatlan! - válaszolta a felesége, és
séta közben még közelebb húzódott hozzá.
- Amelyik kutya ugat, nem harap?
- Nos, ezt azért nem mondanám - felelte az asszony.
- Úgy tűnik, tényleg jóformán minden nővel randizott már
az ügynökségtől.
Peter a fejét ingatta.
- Hát nem látnak keresztül rajta? Nem érzik, hogy csak
egyvalami érdekli?
Cathy megállt, majd átölelte Peter nyakát, és megcsókolta.
- Ma este, szerelmem, engem is csak egyvalami érdekel.
A férfi rámosolygott, Cathy pedig viszonozta, és az éjszaka
hirtelen már nem is tűnt olyan hidegnek.
Csodálatos volt a szeretkezés. Meztelen testük egymásba
gabalyodva, miközben mind a ketten odafigyeltek a másikra.
Tizenkét évvel azután, hogy összeházasodtak, tizenhéttel
azután, hogy összeköltöztek, és tizenkilenccel azután, hogy
először randevúztak, tökéletesen ismerték egymás testének
ritmusát. És mégis, ennyi idő elteltével is szinte mindig
sikerült új módot találniuk arra, hogy meglepjék és boldoggá
tegyék a másikat. Végül, éjfél után egymás karjaiban aludtak
el békésen, nyugodtan, kimerültén és szerelmesen.
Hajnali háromkor Peter verítékben fürödve riadt fel. Megint
rátört az álom - ugyanaz az álom, amely már tizenhat éve
kínozta.
Egy műtőasztalon fekszik, és habár halottá nyilvánították,
valójában nem az. Szikék és csontfűrészek vágnak bele, és a
szerveit egyenként távolítják el a testéből.
Cathy felébredt Peter hirtelen mozdulatára, anyaszült
meztelenül felkelt az ágyból, hozott egy pohár vizet a
férjének, és mint azelőtt oly sok éjszakán keresztül, most is
szorosan ölelte, amíg a rettenet tova nem szállt.
3. FEJEZET
P ETER AZ ÚJSÁGOKBAN ÉS A NETEN is látta a hirdetést.

„Éljen örökké! A modern tudomány segítségével
megakadályozhatjuk, hogy a teste valaha is elfáradjon!” Azt
gondolta, mindössze egy újabb csalásról van szó, egészen
addig, míg el nem olvasott a dologról egy cikket a
Biotechnológia Ma című lapban. Egy kaliforniai vállalat nem
kevesebbet ígért, mint hogy húszmillió dollárért gyakorlatilag
halhatatlanná tesznek bárkit. Peter persze nem hitt abban,
hogy ez valóban lehetséges volna, az alkalmazott technológia
ugyanakkor tényleg lenyűgözőnek tűnt. Ráadásul most,
negyvenkét évesen, az egyedüli dolog, ami őszintén
elszomorította, az volt, hogy neki és Cathynek már csak
néhány évtizede lehet hátra együtt.
Egyébként a kaliforniai vállalat, a Life Unlimited - vagyis
Határtalan Élet - egész Észak-Amerikában több helyen
rendezett előadásokat, hogy népszerűsítsék az eljárásukat.
Végül megérkeztek Torontóba is, és a Royal York Hotelben
foglaltak le egy előadótermet maguknak.
Már régóta lehetetlen vállalkozás volt kocsival bejutni
Toronto belvárosába, éppen ezért Peter és Cathy inkább
földalattira szállt a Union állomáson. A metró egészen a
szállodáig vitte őket. A lenyűgözően szép Ontario Teremben
tartott előadáson nagyjából harminc ember jelent meg, és...
- Ajjaj - mondta Cathy halkan.
Peter felnézett. Colin Godoyo közeledett feléjük.
Cathy barátnője, Naomi férje, továbbá a Toronto Dominion
Bank alelnöke - gazdag pasi, aki ráadásul szerette, ha ez
látszik is rajta. Peter határozottan kedvelte Naomit, Colint
azonban nem sokra tartotta.
LÉLEKHULLÁ M 30
- Petey! - szólalt meg Colin olyan hangosan, hogy a
teremben minden arc feléjük fordult. Kövér tenyerét Peter
•felé nyújtotta, ő pedig megragadta és megrázta. - Na és a
lenyűgöző Catherine!
Közelebb hajolt Cathyhez, aki kicsit vonakodva bár, de
arcon csókolta.
- Annyira örülök, hogy benneteket is itt láthatlak!
- Szia, Colin - felelte Peter, majd hüvelykjével a terem
másik végébe mutatott, ahol az előadó éppen a vetítővásznat
állította fel. - Neked is eszedbe jutott, milyen jó volna örökké
élni?
- Elképesztően hangzik, nem? - mondta Colin. - Na és mi
van veletek? A boldog gerlepár nem bírja elviselni az „amíg a
halál el nem választ” gondolatát?
- Egészségmérnöki szempontból érdekel az eljárás -
válaszolta Peter, és egy kicsit dühítette, hogy Colin
egyáltalán ilyesmit feltételez róluk.
- Na persze - hagyta rá Colin kissé sértődötten. -
Természetesen. És Cathy? Talán örökké meg akarod őrizni a
szépségedet?
Peter úgy érezte, mindenképpen meg kell védenie a
feleségét.
- Tudod, Colin, Cathy kémiából diplomázott. Pusztán a
módszer hátterében lévő tudományos kérdések
foglalkoztatnak mind a kettőnket.
Az előadó ebben a pillanatban szólalt meg a terem végében.
- Hölgyeim és uraim... készen állunk a kezdésre. Kérem,
foglaljanak helyet!
Peter észrevett két üres széket az egyébként zsúfolt sorban,
és gyorsan arrafelé húzta Cathyt. Mindenki elhelyezkedett, és
várták a prezentációt.
- A halhatatlanság kulcsa a nanotechnológiában rejtőzik -
jelentette ki a Life Unlimited képviselője a hallgatóságnak.
Izmos testfelépítésű afroamerikai volt, úgy a negyvenes évei
közepén járt, tökéletesen nyírt hajjal, arcán széles mosollyal.
Az öltönye ránézésre is legalább kétezer dollárba kerülhetett.
- A mi nanotechnológiai vívmányokat felhasználó gépeink az
öregedés minden aspektusát képesek kezelni.
A vászonra vetített képre mutatott, amely egy
mikroszkopikus méretű robot felnagyított fényképét
ábrázolta.
- Itt láthatják ezek egyikét - magyarázta. - Mi „dadusoknak”
nevezzük őket, mert éppen úgy vigyáznak az emberre,
ahogyan a dajka óvja a gyermeket.
Halkan felnevetett, és örült, hogy a közönség is vele derül.
- Hogyan képesek megakadályozni a dadák, amelyeket az
önök testének minden részébe eljuttatunk, hogy önök
megöregedjenek? - tette fel a kérdést önmagának. - Nagyon
egyszerű. Az öregedés legnagyobb részét a bizonyos
génjeinkben megtalálható időzítők irányítják. Nos, ezeket az
időzítőket nem lehet teljesen kiiktatni, hiszen az egyéb testi
folyamatok szempontjából nagyon fontos szerepet játszanak,
a mi dadusaink azonban képesek arra, hogy kiolvassák a
beállításaikat, és ha szükséges, újraindítsák őket. A dadusok
ezenkívül folyamatosan összevetik az önök teste által
előállított DNS-eket az önök eredeti DNS-ének képével, és
amennyiben valamilyen hibát találnak, azt az atomok szintjén
javítják. Az igazat megvallva az egész nem sokban
különbözik a hibátlan számítógépes kommunikációtól. Az
ellenőrzőösszeg gyors és nagyon pontos összehasonlítást tesz
lehetővé.
Az öregedés során ugyancsak rendkívül lényeges tényező a
felhalmozott mérgek okozta kár. A mi dadusaink
természetesen ezzel is megbirkóznak, mégpedig úgy, hogy
eltávolítják a káros anyagokat.
Az olyan autóim m u n - problémák, mint a reumás ízületi
gyulladás, szintén jelentős mértékben hozzájárulnak a
szervezet elöregedéséhez. Nos, az AIDS gyógyszerének
kutatása közben nagyon sok mindent felfedeztünk a rendszer
működésével kapcsolatban, és jelenleg már jóformán minden
felmerülő komplikációt meg tudunk oldani.
Az öregedéssel kapcsolatos legkellemetlenebb jelenség
viszont mégis a memóriavesztés, valamint a kognitív
funkciók romlása. Sok esetben ez pusztán a B6- és a B12-
vitamin hiányának tudható be. Az acetilkolin, valamint egyéb
neurotranszmitterek nem megfelelő mennyisége ugyancsak
kiváltó ok lehet. A dadusaink ezeknek az anyagoknak a
szintjére is odafigyelnek.
LÉLEKHULLÁ M 32
Alzheimer-kór? Genetikailag kódolt, hogy pontosan mikor
jelentkeznek a tünetei, bár a túlságosan magas
alumíniumszint jelentősen előrehozhatja ezt az időpontot. A
dadusaink odamennek a génekhez, munkához látnak, és
szükség szerint ki-be kapcsolják a szabályozókat. Ha az önök
DNS-ében jelen van az Alzheimer kódja, mert nem
mindenkinél található meg, akkor mi felkutatjuk, és
egyszerűen megakadályozzuk, hogy működésbe léphessen.
A férfi elmosolyodott.
Pontosan tudom, mi jár a fejükben. Mindez teljesen
hiábavaló, ha egy rabló agyonlő az utcán. Nos, a Life
Unlimited saját, szabadalmaztatott technikái segítségével
biztosíthatjuk, hogy még ezt is túlélik. Igen, a golyó
megállíthatja a szívet, a dadusaink azonban folyamatosan
szemmel tartják a vér oxigénszintjét, és ha arra kerül sor,
saját maguk juttatják el az oxigénnel teli, friss vért az agyba,
megannyi traktor módjára, egyesével vontatva oda a
vörösvértesteket. És igen, lehetséges, hogy szívátültetésre
vagy egyéb beavatkozásokra is szükségük lesz, de az agyuk
egészen addig életben marad, amíg ezekre sor nem kerül.
Megint csak tudom, mi jár a fejükben. Mi van, ha az a rabló
a szívem helyett a fejemre céloz? - Az előadó felemelt egy
vékony lapot, amely első ránézésre alufóliának tűnt. - Ez itt a
Polyester-D5. Éppen olyan, mint a mylar.
Az egyik csücskénél megfogva hagyta, hogy szépen alá-
szálljon a levegőben.
- Nem egészen fél milliméter a vastagsága - mondta.
- De ezt figyeljék!
A finom anyagot egy négyszögletű fémkeretre feszítette a
négy sarkánál rögzítve. Azután elővett egy pisztolyt, a cső
végén hosszú, fekete hangtompítóval.
- Ne aggódjanak! - fűzte hozzá. - Erre itt különleges
engedélyem van.
Azután kuncogott, és hozzátette:
- Tudom, hogy maguk, kanadaiak, hogyan tekintenek a
fegyverekre.
Kissé oldalra, a fóliára célzott, majd elsütötte a fegyvert.
Peter hallotta a pisztoly tompa, koppanó hangját, és látta a
torkolatból előtörő lángot. A következő pillanatban mintha
mennydörgött volna, és a kifeszített fólia mögötti függönnyel
történt valami.
Az előadó odalépett a kerethez, és magasra tartotta a
mylarlapot.
- Nincs rajta lyuk - közölte, és ez igaz is volt. A fólia
finoman hullámzott a légkondicionáló keltette légmozgásban.
- A Polyester-D5-öt eredetileg a hadsereg számára
fejlesztették ki, de napjainkban világszerte alkalmazzák a
rendőri erők a golyóálló mellényekben. Mint önök is
láthatták, nagyon hajlékony anyag... kivéve akkor, ha valami
nagy sebességű test ütközik bele. Akkor ugyanis
megkeményedik, és erősebb lesz acélnál. Az a lövedék,
amelyet az előbb lőttem ki rá, egyszerűen lepattant róla.
Hátranézett, és az asszisztense épp ebben a pillanatban
lépett fel a színpadra, a kezében tartott fémcsipesszel fogva
valamit. A pódium közepén elhelyezett kis üvegtálba ejtette.
- Itt van a golyó.
Az előadó megint a közönség felé fordult.
- Az egész koponyát bevonjuk egy réteg perforált
Polyester- D5-tel. Ehhez természetesen nem kell lenyúznunk
a fejbőrt. A befecskendezett nanorobotok végzik el
helyettünk a szükséges műveleteket. Ha azonban fenn van ez
a bevonat, akkor akárki főbe lőheti önöket, sőt, azt is túlélik,
ha egy kocsi gurul végig a halántékukon, vagy ha kizuhannak
egy ablakon, és fejjel előre a járdára esnek. A koponyájuk
nem fog sérülni. Az anyag olyannyira megkeményedik, hogy
az agyukig jóformán semmilyen külső erő nem továbbítódik.
Szikrázó mosolyt villantott a hallgatóságra.
- Minden pontosan úgy van, ahogyan az előadásom elején
mondtam, barátaim. Ha a módszerünkre bízzák magukat,
nem fognak meghalni... sem öregedés, sem bármilyen
elképzelhető baleset által. Röviden, mi pontosan azt nyújtjuk,
amit ígérünk. Halhatatlanságot. Nos, vannak talán máris
jelentkezők?
Ez volt a hónap első vasárnapja. Márpedig a hosszú évek alatt

kialakult hagyománynak megfelelően ez azt jelentette, hogy
Peterék az anyósáéknál vacsoráznak.
LÉLEKHULLÁ M 34
Cathy szülei North Yorkban, a Bayview Avenue-n éltek. A
Churchill család háza az 1960-as években épült, kétszintes
volt, egybeállós garázzsal. Valamikor biztosan viszonylag
nagynak számított, manapság azonban már szó szerint
eltörpült a kétoldalt magasodó, hatalmas lakóépületek
mellett, és a Churchill házba egész évben alig jutott napfény.
A garázsajtó fölött egy háló nélküli kosárgyűrű rozsdásodott.
Cathy ujjlenyomata könnyedén kinyitotta a bejárati ajtót. Ő
ment elől, Peter utána. A nő nagyot kiáltott.
- Megjöttünk!
Azonnal megjelent a lépcső tetején anyja, Bunny Churchill -
isten segítse meg, valóban Bunny, vagyis Nyuszi volt a neve
-, és köszöntötte őket. Az asszony hatvankét éves volt,
alacsony, törékeny, és ősz haját a világ minden kincséért sem
festtette volna. Peter nagyon szerette. Cathy és ő azonnal
elindult a lépcsőn felfelé, a nappali irányába. Peter persze
évek óta járt már ide, de valahogy még mindig nem tudta
megszokni a szoba hangulatát. Mindössze egyetlen
könyvespolc állt benne, amelyen azonban csak néhány zenei
CD hevert, valamint a Playboy Videó Playmate naptár
minden száma lézerlemezen 1986-tól 2011-ig.
Cathy édesapja testnevelő tanárként dolgozott. A
tornatanárok voltak Peter fiatalkori éveinek megkeserítői. A
velük szerzett élményei alapján kezdte akkoriban gyanítani,
hogy mégsem intelligens minden felnőtt. Ami pedig még
rosszabb, Rod Churchill a családját is úgy irányította, mintha
valami futballcsapat lenne. Mindennek pontos időbeosztás
szerint kellett történnie - olyannyira, hogy Bunny ebben a
pillanatban is rohant, nehogy ne legyen az étel az asztalon,
amikor az óra hatot üt. Mindenki tudta jól, hol a helye, és
természetesen követték Rod edző utasításait.
Az apa az asztalfőn foglalt helyet, Bunny az asztal másik
végén, Peter és Cathy pedig egymással szemben, kétoldalt
- néha, amikor Rod belefeledkezett valamelyik unalmasabb
történetébe, a fedőlap takarásában simogatták egymást a
lábukkal.
Éppen a pulykahónapban jártak - ugyanis az első vasárnapos
vacsorákon Bunny sorban egymás után pulykát, sült marhát
és csirkét szolgált fel nekik, azután az egész kezdődött
elölről. Rod a kezébe vette a szeletelőkést. Mindig Peternek
adta az első darabot. „Az első a vendégünké” - jegyezte meg
ilyenkor, kihangsúlyozva ezzel, hogy továbbra is
kívülállónak tekinti őt, annak ellenére, hogy már tizenhárom
évvel azelőtt elvette a lányát feleségül.
- Ne félj, tudom, melyik részét szeretnéd, Peter. A combot.
- Az igazat megvallva inkább fehér húst ennék - válaszolta
Peter udvariasan.
- Azt hittem, a vörös húst szereted.
- A vörös csirke húst, igen - felelte Peter éppen úgy,
ahogyan háromhavonta minden alkalommal. - Pulykából
viszont a fehéret.
- Biztosan? - kérdezett vissza Rod.
Nem, cseszd meg, most találom ki az egészet!
- Igen.
Rod megvonta a vállát, és levágott egy darab mellet. Hiú
ember volt. Már csak egy évet kellett várnia a nyugdíjig, de a
haját - jobban mondva azt, ami megmaradt belőle
- barnára festette, a jobb oldalon hosszabbra növesztette a
tincseket, és úgy fésülte át a feje tetején, hogy takarják a
kopasz foltot. Mint Dick van Pattén tréningruhában.
- Amikor Cathy még kislány volt, nagyon szerette a combot -
jegyezte meg Rod.
- Még most is imádom - válaszolta Cathy, de Rod mintha
meg sem hallotta volna.
- Mindig a legnagyobbat adtam oda neki, és olyan aranyos
volt, ahogy próbált kiharapni belőle egy darabot.
- Meg is fulladhatott volna tőle - szólalt meg Bunny.
Rod horkantott.
- A kölykök tudnak vigyázni magukra - mondta. -
Emlékszem, amikor leesett a lépcsőről.
Úgy hahotázott, mintha az egész élet egyetlen hatalmas
burleszk volna.
Majd Bunnyra pillantott, és folytatta:
- Téged sokkal jobban megviselt az egész, mint őt. A
lányunk türelmesen megvárta, míg elég nagy hallgatóság
gyűlik össze, és csak akkor kezdett el bőgni. - A fejét ingatta,
ahogyan visszagondolt. - A kölyköknek gumiból van minden
csontja.
Rod átnyújtotta Peternek a tányérját, rajta két szelet
összevissza szakadozott pulykamellel. Abban a pillanatban
LÉLEKHULLÁ M 36
Peter úgy érezte, hogy a péntek éjszakák a Részeges
Püspökben nem is annyira elviselhetetlenek.
- Heteken át tele voltam zúzódásokkal - védekezett Cathy.
Rod kuncogott.
- Aha, a fenekeden.
Peter a középiskolában balesetet szenvedett az egyik
testnevelésórán, és azóta sem múlt el a sebhely a lábáról.
Ezek az átkozott tornatanárok! Olyan végtelenül kedves
figura mindegyik! Megvárta, amíg mindenki megkapja a saját
húsát, majd megához vette az öntettel teli, hosszúkás tálat, és
miután szedett magának, Rod felé nyújtotta.
- Kösz, nem - hárította el az apósa. - Mostanában nemigen
eszek öntetet.
Peternek egy pillanatra eszébe jutott, hogy megkérdezi tőle,
miért, de aztán úgy döntött mégsem teszi, és az öntetes tálat
Cathynek adta tovább. Mosolyogva fordult az anyósa felé.
- Hogy vagy mostanában, Bunny?
- Ó, nagyon is jól! - válaszolta az asszony. - Tudod, szerda
esténként nyelvórára járok... Társalgási franciát tanulok. Úgy
gondoltam, most már éppen itt az ideje megtanulnom ezt a
nyelvet.
Rod felhorkantott.
- Én meg rendelhetem a vacsorámat a Food Foodtól!
- háborgott.
Peter halkan felnevetett.
Cathy az édesanyjához fordult.
- Anya, ez a pulyka egyszerűen csodálatos!
- Köszönöm, kedvesem - válaszolta mosolyogva Bunny.
- Emlékszem, amikor pulykát kellett játszanod az iskolában,
abban a hálaadásnapi színdarabban.
Peter csodálkozva vonta fel a szemöldökét.
- Erről még nem is meséltél nekem, Cathy. - Azután az
apósára nézett, és hozzátette: - Jól játszott a kislányod, Rod?
- Fogalmam sincs. Nem mentem el. Nekem nem az a
szórakozás csúcsa, hogy egy csomó gyereket nézzek, amint
baromfinak öltözve egy színpadon ugrál.
- De a lányod is köztük volt - vetette fel Peter, ám a
következő pillanatban már meg is bánta, hogy egyáltalán
megszólalt.
Rod válaszra sem méltatta, csak szedett magának még egy
kis főtt sárgarépát. Peter gyanította, hogy ha Cathy öccse
játszott volna valami kölyökligás meccsen, arra persze
biztosan elmegy az apjuk.
- Apa nemigen érdeklődött a gyerekei iránt - jegyezte meg
Cathy színtelen hangon.
Rod úgy bólintott, mintha véleménye szerint ez teljesen
normális viselkedés lenne egy apa részéről. Peter finoman
végigsimította Cathy lábszárát az asztal alatt.
LÉLEKHULLÁ M 38
4. FEJEZET
2011. augusztus
A FÖLDKEREKSÉGEN HAT HÓNAP alatt két évszakváltás

megy végbe. Miért lenne hát annyira furcsa, hogy ennyi
idő alatt más dolgok ugyancsak gyökeresen
megváltozhatnak?
Peter letöltötte a netről a Time heti kiadását, és éppen azt
olvasgatta. A világ hírei. Emberek. Mérföldkövek.
Mérföldkövek.
Születések, házasságok, válások, halál.
Azonban nem minden mérföldkő ennyire egyértelmű.
Pontosan mikorra lehetne tenni az olyan eseményeket, mint
például a szerelem elmúlása? Miként lehetne datálni a
heteken keresztül tartó rossz hangulat kezdetét, és azt a
pontot, amikor üressé válik a szív? Ki jegyzi majd fel a
boldogság elmúlásának időpontját?
Peter emlékezett még arra, milyenek voltak valamikor a
szombat délutánok. Lusták. Szerelemmel telítettek. Együtt
olvasták az újságot. Nézték a tévét. És egy bizonyos ponton
mindig megtalálták az utat a hálószobába.
Mérföldkövek.
Cathy jött lefelé a lépcsőn. Peter csak futólag pillantott rá.
Ebben a röpke pillantásban azonban rengeteg remény is volt,
remény, hogy megint a régi Cathyt láthatja majd, azt a
Cathyt, akibe beleszeretett. Azután a tekintete
visszavándorolt az elektronikus olvasóra. Felsóhajtott - nem
nagyon hangosan, nem úgy, hogy az asszony is észrevegye,
csak mintegy önmagának, mélyről szakadóan, mintha a
szomorúságot próbálta volna kiszorítani a testéből.
Peternek ez a lopott pillanat pontosan elég volt arra, hogy
alaposan megfigyelje Cathyt. A Torontói Egyetem logójával
díszített, kinyúlt pulóvert és bő farmert viselt. Semmi smink.
A haját csak megfésülte, de nem kefélte ki, és most rendetlen,
fekete tincsekben hullott a vállára. Kontaktlencse helyett
szemüveg volt rajta.
Újabb halk sóhaj. Cathy annyival jobban nézett ki, amikor
nem kellett ezeket a vastag lencséket az orrán
egyensúlyoznia, de ahogyan Peter visszagondolt rá, hirtelen
nem is tudta volna megmondani, mikor látta a feleségét
utoljára okuláré nélkül.
Hat hete nem szeretkeztek.
A nemzeti átlag heti 2,1 alkalom volt. Ott állt a Time-ban
fehér en-feketén.
Na persze, a Time amerikai újság. Kanadában talán más
lehet ez az arány.
Talán.
Idén volt a tizenharmadik házassági évfordulójuk.
És ők nem szeretkeztek hat kibaszott hete. Hat baszatlan
hete.
Megint felnézett. Cathy csak állt ott a harmadik
lépcsőfokon. Úgy öltözött fel, mint valami istenverte
tinédzser fiú.
Már betöltötte negyvenegyet - éppen a múlt hónapban
ünnepelték a születésnapját de még mindig megtartotta
csodálatos alakját; bár az utóbbi időben Peter ebből nem
sokat látott. Ezek a bő, hosszú ujjú pólók, ezek a kinyúlt
pulóverek, a hosszú szoknyák - ezek a liszteszsákok, amiket
az utóbbi időben hordott, szinte minden porcikáját elrejtették.
Peter megnyomta a PgDn feliratú gombot. Lehajtotta a fejét,
és inkább folytatta az olvasást. Valamikor régen, szombat
délutánonként nagyon sokat szeretkeztek. De az isten verje
meg, ha továbbra is úgy fog öltözni, mint most...!
Már három bekezdéssel is végzett az előtte lévő cikkből,
amikor rádöbbent, hogy fogalma sincs, miről szól az egész,
hogy egyetlen árva szóra sem emlékszik belőle.
Megint felpillantott. Cathy még mindig a harmadik
lépcsőfokon ácsorgott, és csak nézett rá mozdulatlanul. Egy
pillanatra összetalálkozott a tekintetük, aztán a nő elkapta az
LÉLEKHULLÁ M 40
övét, a földre szegezte a szemét, és a fa lépcsőkorlátba
kapaszkodva végül belépett a nappaliba.
Peter továbbra is az újságjára meredve szólalt meg.
- Mit szeretnél vacsorára?
- Nem is tudom - válaszolta Cathy.
Nem is tudom. Cathyország nemzeti himnusza, Jézusom,
szinte rosszul volt, amikor ezt kellett hallania! Mihez lenne
kedved ma este? Mit kívánnál vacsorára? Szeretnél elmenni
néhány napra valahová?
Nem is tudom.
Nem is tudom.
Nem is tudom.
Csessze meg!
- Én most halra vágyom a leginkább - mondta Peter, és
megint megnyomta a lapozó gombot.
- Bármi, ami téged boldoggá tesz - felelte a nő.
Engem az tenne boldoggá, ha végre beszélgetnél velem,
gondolta Peter. Engem az tenne boldoggá, ha nem öltöznél
úgy, mint egy rohadt koldus.
- Talán az lenne a legjobb, ha rendelnénk valamit -folytatta
Peter. - Esetleg pizzát vagy valami kínait?
- Nekem mindegy.
Peter megint lapozott, és a képernyőt új szavak töltötték
meg.
Tizenhárom évnyi házasság.
- Az is lehet, hogy felhívom Sarkart - vetette fel,
próbálgatva, meddig feszítheti a húrt. - Talán volna kedve
kimozdulni velem és bekapni valamit.
- Ha ezt akarod.
Peter kikapcsolta az olvasót.
- Az isten verje meg, itt nem csak arról van szó, hogy én mit
akarok! Te mit akarsz?
- Nem is tudom.
Peter tisztában volt vele, hogy a harag már hetek óta gyűlik
benne és mérgezi, a nyomás egyre csak nő, a robbanás pedig
bármelyik pillanatban bekövetkezhet; a sóhajai soha nem
tudnak elegendő feszültséget felszabadítani, és a küszöbén áll
annak, hogy az indulat kitörjön belőle.
- Talán az lenne a legjobb, ha elmennék vacsorázni Sar-
karral, és azután nem is térnék vissza többé!
Cathy mozdulatlanul állt vele szemben, a szoba másik
végében. Mögötte a lépcső. Az alsó ajka mintha egy egészen
kicsit megremegett volna, és amikor megszólalt, nagyon
halkan válaszolt.
- Ha ez téged boldoggá tesz.
Minden széthullik, gondolta Peter. Az életünk itt hullik
darabokra a szemem láttára.
Megint bekapcsolta az elektronikus olvasót, de a következő
pillanatban inkább mégis leállította.
- Ugye vége van? - kérdezte.
Tizenhárom év...
Az lenne a legegyszerűbb, ha most azonnal felállna a he-
verőről és elmenne.
Tizenhárom év...
- Jézusom - mondta csak úgy, a csöndnek.
Lehunyta a szemét.
- Peter...
Még mindig szorosan csukva tartotta.
- Peter - ismételte Cathy. - Lefeküdtem Hans Larsennel.
A férfi csak bámulta tátott szájjal, hevesen dobogó szívvel.
A felesége nem nézett a szemébe.
Cathy vonakodva a szoba közepére lépdelt. Hosszú perceken
keresztül nem szólalt meg egyikük sem. Peter érezte, hogy a
gyomra görcsbe rándul. Amikor beszélni kezdett, a hangja
rekedt és nyers volt, mintha valaki alaposan gyomorszájon
vágta volna.
- Tudni akarom a részleteket.
Cathy halkan válaszolt, és továbbra sem nézett rá.
- Számít ez?
- Igen, számít. Hát persze hogy számít! Mióta tart...
- Egy pillanatra elhallgatott. - Mióta tart ez a viszony?
Az istenért, soha nem gondolta volna, hogy ezt a szót valaha
is ilyen helyzetben kell majd használnia!
Cathy alsó ajka megint megremegett. Tett Peter felé egy
lépést, mintha csak le akart volna ülni mellé a heverőre, de
amikor meglátta az arckifejezését, már nem volt olyan biztos
a dolgában. Ehelyett vontatott léptekkel a székhez ment, és
inkább arra ereszkedett le. Olyan lomha és óvatos
mozdulattal helyezkedett el, mintha élete leghosszabb és
LÉLEKHULLÁ M 42
legkimerítőbb sétája lett volna, amíg átkelt a nappalin. Két
kezét lassan az ölébe fektette, és rájuk szegezte a tekintetét.
- Nem volt ez viszony - suttogta.
- Nos, akkor te mi az istennek hívnád? - szegezte neki a
kérdést Peter. Szavai ugyan dühről árulkodtak, hangja már
korántsem. Inkább élettelennek és kimerültnek hatott.
- Ez... ez nem viszony volt - ismételte meg Cathy. - Tényleg
nem. Egyszerűen csak megtörtént.
- Hogyan?
- Az egyik pénteken, munka után. Akkor te nem tudtál
eljönni. Hans megkért, hogy vigyem el a metrómegállóig.
Kettesben mentünk vissza a céges parkolóba a kocsimért.
Akkor már senki más nem állt ott, és nagyon sötét volt.
Peter a fejét rázta.
- A kocsidban? - kérdezte. Azután hosszú időn keresztül
hallgatott. - Te... - A következő szó lassan, megállíthatatlanul
tört fel belőle, s egy apró vállrándítás kíséretében hagyta el az
ajkait, mintha nem is lenne ennél megfelelőbb kifejezés. -
...ringyó.
Cathy arca püffedt volt, a szeme vörös, azonban nem síit.
Lassan ingatta a fejét, talán próbálva tagadni a szót, azt, amit
soha senki nem mondott rá korábban, de végül inkább csak
megvonta a vállát. Talán elfogadta a helyzetet.
- Mi történt? - kérdezte Peter. - Egészen pontosan mit
csináltatok?
- Csak szex volt. Semmi több.
- Miféle szex?
- Normális szex. Ő letolta a nadrágját, aztán felhúzta a
szoknyámat. És... sehol máshol nem érintett meg.
- De benedvesedtél.
Cathy indulatosan vágta rá:
- Én... akkor nagyon sokat ittam!
Peter bólintott.
- Azelőtt soha nem ittál. Azelőtt, hogy ezekkel kezdtél
dolgozni.
- Tudom. És abbahagyom.
- Mi történt még?
- Semmi.
- Megcsókolt?
- Előtte igen. Utána nem.
- Mondta, hogy szeret? - kérdezte Peter szarkasztikusan.
- Mindenkinek azt mondja.
- Neked is?
- Igen, de számára ez csak egy szó.
- Te mondtad neki?
- Dehogyis!
- És... elélveztél?
Suttogó válasz.
- Nem. - Azután egy könnycsepp gördült végig az arcán.
- Ő... megkérdezte, hogy nekem jó volt-e. Mintha lenne a
világon olyan nő, aki el tud élvezni annyitól, hogy csak úgy
megdöntik... Megkérdezte. Megmondtam neki, hogy nem.
Erre nevetni kezdett. Csak nevetett, és felhúzta a nadrágját.
- Ez mikor történt?
- Emlékszel arra a pénteki napra, amikor nagyon későn
jöttem haza, és azonnal zuhanyozni mentem?
- Nem. Várj csak... de igen. Esténként soha nem szoktál
zuhanyozni. De hát ez hónapokkal ezelőtt volt...!
- Februárban - pontosította Cathy.
Peter bólintott. Valahogy a tény, hogy ennyire régen történt
az egész, egy árnyalatnyit elviselhetőbbé tette a dolgot.
- Hat hónapja - mondta.
- Igen - válaszolta Cathy, és a következő két szó gyilkos
golyó módjára tépett bele Peter szívébe. - Legalábbis először.
A férfi agya megtelt az összes ostoba kérdéssel. Úgy érted,
nem csak egyszer történt meg? Igen, Peter, Cathy pontosan
így érti.
- Hányszor?
- Még kétszer.
- Vagyis összesen háromszor.
- Igen.
- De ez nem „viszony”. - Megint a szarkazmus.
Cathy nem felelt.
- Jézusom - mondta Peter halkan.
- Nem volt viszony.
Peter bólintott. Nagyon is jól tudta, milyen ember Hans. Hát
persze hogy nem volt viszony! Hát persze hogy a
szerelemnek semmi köze ehhez az egészhez!
- Csak szex - ismételte meg.
Cathy - nagyon bölcsen - nem szólt semmit.
LÉLEKHULLÁ M 44
- Jézusom! - mondta Peter újra. Még mindig a kezében
tartotta az elektronikus olvasót. Ránézett, és legszívesebben
keresztülröpítette volna szobán, neki egyenesen a falnak,
hogy darabokra törjön. Egy másodperccel később egyszerűen
csak maga mellé dobta a hevemre. Finoman landolt az egyik
párnán. - Mikor volt az utolsó alkalom?
- Három hónapja. - Cathy hangja egyre erőtlenebbül
csengett. - Azóta próbálok annyi bátorságot gyűjteni, hogy
elmondhassam neked. Én... biztos voltam benne, hogy nem
leszek képes megtenni. Már kétszer is megpróbáltam, de nem
tudtam.
Peter nem válaszolt. Erre nem volt semmilyen megfelelő
reakció, sem bevált módszer, hogy miképpen dolgozhatná fel
magában, amit megtudott. Semmi. Csak az üresség.
- Arra... arra is gondoltam, hogy megölöm magam
- szólalt meg Cathy ismét, hosszú csend után, alig
hallhatóan, mint az enyhe szellő napkelte előtt. - Nem úgy,
hogy megmérgezem magam, vagy felvágom az ereimet...
Semmi olyasmi, ami kicsit is öngyilkosságra emlékeztetne.
Egy egészen röpke pillanat erejéig félje szemébe nézett.
- Autóbalesetet akartam. Bele akartam rohanni valami falba.
Mert akkor úgy haltam volna meg, hogy még mindig
szeretsz. Akkor soha nem tudtad volna meg, hogy mit
követtem el... és akkor szeretettel emlékeztél volna rám.
Megpróbáltam. Felkészültem rá, és meg akartam tenni, de az
utolsó pillanatban félrerántottam a kormányt. - Könnyek
patakzottak az arcán. - Gyáva vagyok.
Néma csend. Peter megpróbált értelmet keresni a
történtekben. Azt nem is kellett megkérdeznie, hogy akar-e
Hansszal maradni. Hans ugyanis hallani sem akart semmilyen
kapcsolatról sem Cathyvel, sem bármilyen más nővel. Hans.
Ez a kibaszott Hans.
- Hogyan keveredhettél össze Hansszal? Éppen Hansszal?
- faggatta Peter. - Ugye tudod, hogy milyen ember az?
Cathy a mennyezetre emelte a tekintetét.
- Igen, tudom - rebegte. - Tudom.
- Mindig igyekeztem jó féljed lenni - mondta Peter. - És
ezzel te is tisztában vagy. Minden lehetséges módon
támogattalak. Megbeszéltünk mindent. Elmondhattál nekem
akármit, nem állíthatod, hogy bármikor is ne figyeltem volna
rád.
Most először tűnt úgy, hogy Cathy hangjába valódi harag
vegyül.
- Mert azt talán észrevetted, hogy hónapok óta minden este
úgy sírom álomba magam?
Mindkettőjük éjjeliszekrényén volt egy-egy ventilátor, amit
akkor kapcsoltak be, amikor ki akarták szűrni a forgalom
beszivárgó zaját vagy éppen a másik horkolását, ha nagy
néha arra volt szükség.
- Arról semmiképpen nem tudhattam - felelte Peter. Pedig
olykor csakugyan feltűnt neki, hogy miközben ő már
majdnem elaludt, a felesége teste remeg mellette. Félálomban
azt hitte, Cathy maszturbál, de úgy döntött, ezt az elképzelést
megtartja magának.
- Ezen még el kell töprengenem - mondta végül
megfontoltan. - Magam sem vagyok biztos benne, mit kellene
tennem.
A nő bólintott.
Peter felnézett a mennyezetre, és hosszan, szakadozottan
felsóhajtott.
- Jézusom, most újra kell értelmeznem magamban mindent,
ami az elmúlt hat hónapban történt. A New Orleans-i
kirándulást. Az már azután volt, hogy te és Hans... Na és azt
is, amikor elkértük Sarkaitól az erdei kunyhóját a hétvégére.
Az is utána történt. Minden más színben tűnik fel. Minden.
Valamennyi kép, ami ebből az időszakról a fejemben él, az
összes boldog pillanat... megfakult, beszennyeződött.
- Nagyon sajnálom - válaszolta Cathy alig hallhatóan.
- Sajnálod? - sziszegte Peter fagyosan. - Akkor sajnálhatnád,
ha csak egyszer történik meg. De háromszor? Három
kibaszott alkalommal?
Cathy ajka reszketni kezdett.
- Tényleg sajnálom.
Peter megint felsóhajtott.
- Megyek, felhívom Sarkart, hogy ráér-e velem vacsorázni.
A nő nem szólt semmit.
- Nem akarom, hogy velünk gyere. Egyedül akarok
beszélgetni vele. Át kell gondolnom a dolgokat.
Cathy bólintott.
LÉLEKHULLÁ M 46
5. FEJEZET
P ETER TINÉDZSERKORA ÓTA ismerte Sarkar Muhammedet.

Ugyanabban az utcában laktak, bár Sarkar
magániskolában tanult. Valószínűleg nem sokan gondolták
volna, hogy valaha is barátok lesznek ők ketten. Sarkar
aktívan atletizált. Peter ezzel szemben a gimnáziumi évkönyv
és az iskolaújság szerkesztőségében dolgozott. Sarkar
elkötelezett muzulmán volt. Peter elkötelezetten nem akarta
elkötelezni magát semmilyen vallás felé. Nem sokkal azután,
hogy Sarkar szülei a környékükre költöztek, Peter és ő
nagyon jó cimborák lettek. Hasonló volt a humorérzékük,
mind a ketten szerették Agatha Christie regényeit, és szinte
szakértői voltak a Star Treknek. Na és persze Sarkar felettébb
örült annak is, hogy Peter soha nem fogyaszt alkoholt. Annak
ellenére, hogy szívesen étkezett olyan éttermekben, ahol
szeszes italt is felszolgáltak, zavarta, ha a mellette lévő
asztalnál ülők isznak.
Sarkar a Waterlooi Egyetemen tanult tovább,
számítástechnikát hallgatott, Peter pedig a Torontói
Egyetemre ment egészségügyi mérnök szakra. Egyetemi
éveik alatt végig kapcsolatban maradtak, és igen sűrűn
váltottak e-mailt. Miután egy rövid ideig Vancouverben
próbált szerencsét, Sarkar végül visszatért Torontóba, és
beindította saját high-tech vállalkozását, amely szakértői
rendszerek tervezésével foglalkozott. Ugyan nős volt,
továbbá három gyerek apja, de ő és Peter gyakran
vacsoráztak együtt, kettesben.
Kissé nehezen indokolható módon minden alkalommal

Sonny Gotlieb kis éttermébe mentek, amely a Bathurst és a
Lawrence sarkán volt, Toronto zsidó negyedének kellős
közepén. Peter ki nem állhatta a pakisztáni konyhát, annak
ellenére, hogy Sarkar már-már hősies küzdelemmel próbálta
megszerettetni vele, ő pedig csak olyan helyen étkezhetett,
ahol betartják az iszlám ételekkel kapcsolatos előírásait -
márpedig a zsidó falatozó konyhája kiválóan alkalmazkodott
ezekhez. Ők ketten tehát egy csomó szakállas, pajeszos és
kalapos embertől körülvéve ültek, és mindenhonnan jiddis,
héber, valamint orosz nyelvű beszélgetés foszlányai
hallatszottak.
Rendeltek, majd Sarkar megkérdezte Pétért, mi újság.
- Nem sok minden - felelte Peter visszafogottan. - Nálad?
Sarkar néhány percen keresztül arról a megállapodásról
mesélt, mely szerint az Ontariói Új Demokrata Párt számára
kellett szakértői rendszert készíteniük. A párt története során
mindössze egyetlen alkalommal, még valamikor az 1990-es
évek elején került hatalomra, de azóta is reménykedtek
benne, hogy vissza tudják küzdeni magukat. Még mielőtt a
kanadai szocialisták teljesen kivesztek volna az emberi
emlékezetből, szerették volna megőrizni az örökkévalóság
számára azoknak az öreg párttagoknak a tudását, akik akkor
régen valóban az országot irányították.
Peter fél füllel hallgatta csak barátját. Általában
lenyűgözőnek tartotta Sarkar munkáját, ezen az estén
azonban a gondolatai mintha millió kilométerre jártak volna
onnan. A pincér visszajött a kezében egy nagy üveg diétás
kólával, két pohárral, valamint egy kosár, különböző ízesítésű
bagettel.
Peter nagyon szerette volna elmondani Sarkarnak, amit
Cathyről megtudott. Több alkalommal is szóra nyitotta a
száját, és kis híján belekezdett, de a végén elfogyott a
bátorsága, és inkább tovább hallgatott. Vajon mit gondolna
róla Sarkar, ha tudná? Vajon hogyan látná Cathyt? Először az
jutott eszébe, hogy azért nem oszthatja meg vele, mert barátja
olyan mélyen vallásos; Sarkar családja a torontói muzulmán
közösség egyik oszlopa volt, és Peter pontosan tudta, hogy
náluk még mindig él az előre megbeszélt házasság
hagyománya. De az igazság egészen másban rejlett.
Egyszerűen képtelen lett volna rávenni magát arra, hogy
bárkinek - szó szerint bárkinek - elmondja a történteket.
LÉLEKHULLÁ M 48
Annak ellenére, hogy nem érezte magát különösebben
éhesnek, Peter kivett a kosárból egy mákos bagelt, majd
rákent egy kis lekvárt, és beleharapott.
- Hogy van Catherine? - kérdezte Sarkar, és kihalászott egy
zabos péksüteményt.
Peter kihasználta az alkalmat, hogy tele van a szája, és
néhány másodpercig gondolkodott, mit is válaszolhatna.
Végül csak annyit mondott:
- Jól. Teljesen jól van.
Sarkar bólintott. Láthatólag beérte ennyivel.
Nem sokkal később ismét megszólalt.
- Mi lenne, ha idén szeptember második hetében mennénk
túrázni északra?
Peter és Sarkar az elmúlt hat évben sosem hagyta ki, hogy
egy-egy hétvégét kettesben ne töltsenek a Kawartha-
tóvidéken táborozva.
- Ezt... ezt még át kell gondolnom egy kicsit - hebegte Peter.
Sarkar kivett még egy bagelt.
- Oké.
Peter imádta ezeket a táborozással töltött hétvégéket. Nem
volt az a kimondott túrázó, de szerette látni a csillagokat. Az
igazat megvallva soha nem egyeztek meg abban, hogy ebből
a kirándulásból amolyan évente ismétlődő programot fognak
csinálni, de ha az ember valamit kétszer egymás után megtett
Sarkarral, abból azonnal szent hagyomány lett.
És nagyon jó lenne elmenekülni egy kicsit, gondolta Peter.
Átkozottul jó.
De...
Most nem mehet el.
Ebben az évben semmiképpen. Talán soha többé.
Nem hagyhatja magára Cathyt.
Nem hagyhatja magára, mert nem lehet biztos abban, hogy
valóban egyedül töltené a hétvégét.
Az istenit. Az isten verje meg!
- Tényleg el át kell gondolnom - ismételte meg.
Sarkar elmosolyodott.
- Aha, már mondtad.
Peter ekkor döbbent rá, hogy az egész este katasztrófába fog
fulladni, ha nem lesz képes valahogy elterelni a saját
figyelmét.
- Bevált az az új agyletapogató, amit a cégem készített
nektek? - kérdezte.
- Be bizony. Nagyon meg fogja könnyíteni az ideghálókkal
kapcsolatos tanulmányainkat. Csodálatos gépezet.
- Ezt örömmel hallom - válaszolta Peter. - Már dolgozom
azon, hogyan lehetne finomítani rajta, hogy a korábbinál is
nagyobb felbontással dolgozhasson.
- A jelenlegi felbontása bőven elég arra, amire én használom
- mondta Sarkar. - Miért akarnál ennél is jobbat?
- Emlékszel még, amikor a Torontói Egyetemen a szakmai
gyakorlatomat végeztem? Meséltem neked arról a
szervdonorról, aki felébredt a műtőasztalon.
- Ó, igen - válaszolta Sarkar, és megborzongott. - Tudod, az
én hitem erős gyanakvással tekint a szervátültetésekre. Mi
úgy véljük, hogy a testnek sértetlenül, egészben kell
visszatérnie a földbe. És az ehhez hasonló esetek csak
megerősítenek ebben a hitben.
- Nos, nekem még mindig rémálmaim vannak miatta. De azt
hiszem, végre megtalálhatom a módját, hogyan lehetne
elcsitítani ezt a démont.
- Tényleg?
- Az a letapogató, amelyet a te munkádhoz fejlesztettünk ki,
csak egy amolyan első lépcsős berendezés. Nagyon szeretnék
ugyanis kifejleszteni egy szuper-EEG-t, vagyis egy olyan
gépet, amely képes érzékelni az agyban zajló bármilyen
elektromos aktivitást.
- Aha - jegyezte meg Sarkar, és felvonta a szemöldökét.
- És mindez azért, hogy valóban egyértelműen
megállapítható legyen, meghalt-e valaki, vagy sem.
- így igaz.
Megérkezett a pincér kezében a főfogással. Peter több szelet
montreali füstölt húst rendelt rozskenyérrel, és a felszolgáló
hozott neki egy kis forgó állványt is, rajta számos különböző
mustárral, valamint néhány szelet krumplis lángossal - ezt
Sarkar találóan csak Peter infarktuskészletének nevezte. Ő
filézett halat evett.
- Pontosan - folytatta Peter. - Már évek óta próbálom
megvalósítani, de csak az utóbbi időben sikerült elérnem a
szükséges áttörést. A jel-zaj arány minden próbálkozásomat
meghiúsította, de ahogyan a neten böngésztem, rábukkantam
LÉLEKHULLÁ M 50
egy algoritmusra, amelyet eredetileg rádió-csillagászoknak
fejlesztettek ki, és ami azonnal megoldotta minden gondomat.
Mostanra sikerült elkészítenem a szuper-EEG működő
prototípusát.
Sarkar letette a villáját.
- Vagyis képes vagy megfigyelni az idegsejtek utolsó
leheletét, hogy úgy mondjam?
- Képes bizony. Azzal ugyebár te is tisztában vagy, hogyan
működik a hagyományos EEG: az agy többmilliárdnyi
idegsejtje folyamatosan fogad serkentő szinaptikus jeleket,
gátló jeleket, vagy éppen ezek kombinációját. Ennek
eredményeképpen minden egyes neuron egyfajta
membránpotenciállal rendelkezik, az EEG pedig ezt a
potenciált méri.
Sarkar bólintott.
- A hagyományos EEG érzékelői azonban sokkal nagyobbak
a neuronoknál, éppen ezért nem külön-külön az egyes
idegsejtek membránpotenciálját, hanem az adott területre eső
idegsejtek potenciáljainak összértékét mérik.
- Igen - helyeselt Sarkar.
- Nos, ez a nem megfelelően finom érzékelés jelenti a
probléma gyökerét. Ha csak egyetlen idegsejt, vagy éppen
csak néhány tucatnyi, de akár néhány száz darab reagál
valamilyen szinaptikus bemenő jelre, akkor az ezek által
közvetített feszültség nagyságrendekkel lesz alacsonyabb,
mint amit az EEG-berendezés még képes kimutatni. Vagyis
annak ellenére, hogy az EEG már csak egyeneseket rajzol ki,
nagyon is lehetséges, hogy az agyi aktivitás és ennek
megfelelően az élet még nem szűnt meg.
- Csini kis probléma - jegyezte meg Sarkar. A„csini” volt a
kedvenc kifejezése. Rengeteg jelentéstartalommal használta,
kezdve a szépen kidolgozottal, a finomon és kellemesen
keresztül egészen az összetettig. - Te pedig most azt állítod,
hogy sikerült rátalálnod a megoldásra?
- Igen - felelte Peter. - A hagyományos EEG néhány
elektródájával szemben az én szuper-EEG-berendezésem
több mint egymilliárd nanotechnológiával készülő szenzort
tartalmaz. Ezek mindegyike éppen olyan kicsi, mint egy-egy
neuron, és úgy borítják be a koponyát, ahogyan mondjuk egy
úszósapka. Az egyszerű EEG-vel szemben, amely egy
bizonyos terület idegsejtjeinek összegzett aktivitását figyeli, a
szuper-EEG érzékelői mindannyian egy meghatározott
irányba vannak beállítva, és csak a közvetlenül alattuk levő
neuronok membránpotenciálját mérik.
Peter feltartotta a kezét.
- Jó, tudom, hogy ha egy egyenest rajzolunk az agyon
keresztül, az több ezer idegsejtet érint majd. Ha azonban az
egyes érzékelőktől érkező jeleket összevetem egymással,
akkor gyakorlatilag képes leszek meghatározni az egész agy
minden egyes idegsejtjének elektromos aktivitását.
Sarkar bekapott még egy falat halat.
- Most már értem, miért mondtad, hogy gondjaid voltak a
jel-zaj aránnyal.
- Igen, viszont mint mondtam, erre is sikerült megoldást
találnom. Ezzel a szerkezettel képes leszek az agyban zajló
elektromos aktivitás érzékelésére még akkor is, ha csak
egyetlen neuron továbbít jelet.
Sarkar döbbenten hallgatta.
- És sikerült már kipróbálnod?
Peter felsóhajtott.
- Állatokon. Néhány nagyobb méretű kutyán... Sajnos még
nem tudtam annyira lekicsinyíteni a letapogatót, hogy egy
nyúl vagy egy patkány koponyáján is elhelyezhető legyen.
- És ez a te szuper-EEG-készüléked tényleg úgy működik,
ahogy kell? Hajszálpontosan kimutatja a halál beálltának
pillanatát... a legutolsó agyi aktivitást?
Újabb sóhajtás.
- Nem tudom. Több gigabájt mennyiségű felvételem van a
labrador agyműködéséről, azonban egyelőre nem sikerült
engedélyt kapnom arra, hogy egyetlen állatot is elaltathassak.
- Egy kicsit több mustárt kent a kenyerére. - Az igazi teszthez
egy haldokló emberi lényre volna szükségem.
LÉLEKHULLÁ M 52
6. FEJEZET
P ETER KOPOGOTT, majd halkan belépett a krónikus osztály

egyik egyágyas betegszobájába. A nagyjából kilencven
év körüli, törékeny néni az ágyon ült, a negyvenöt fokos
szögben megemelt háttámlának támaszkodva. Az ágya
mellett álló két állványon átlátszó folyadékkal teli intravénás
zacskók lógtak, a jobb oldalára szerelt, elfordítható karra
kisméretű tévékészüléket tettek.
- Jó napot, Mrs. Fennell! - köszönt Peter halkan.
- Jó napot, fiatalember! - válaszolta a néni halk, reszelős
hangon. - Maga doktor?
- Nem... legalábbis nem orvosdoktor. Mérnök vagyok.
- És hol vannak a tervrajzai?
- Nem olyan fajta mérnök vagyok. Én...
- Csak ugratom, fiam.
- Bocsánat. Dr. Chong említette, hogy jó a kedélyállapota.
Az asszony vállat vont, mintha ezzel a mozdulattal egyszerre
utalt volna a betegszobára, az intravénás zacskókra és minden
egyébre is.
- Megpróbálom megtartani.
Peter körülnézett. Nem látott egyetlen szál virágot sem. Se
üdvözlőkártyákat. Úgy tűnt, Mrs. Fennell teljesen egyedül
maradt ebben a világban. Peter azon töprengett, hogyan volt
képes megőrizni vidám hangulatát.
- Nekem, ööö, tudja, van valami, amit kérni szeretnék öntől
- bökte ki végül. - Egy kísérlettel kapcsolatban lenne
szükségem a segítségére.
A néni hangja száraz volt, akár az őszi falevelek.
- Miféle kísérletről van szó?
- Semmilyen fájdalmat nem okoz majd. Mindössze arra
kérném meg, hogy viseljen a fején egy különleges
berendezést, amelybe többezernyi apró elektróda fut be.
Elszáradt levelek ropogásához hasonlított a néni nevetése.
Mrs. Fennell ujjával a karjaiba vezető csövekre mutatott.
- Még egy pár csatlakoztatott holmi biztosan nem fog
megártani. Meddig kell hordanom ezt az izét?
- Addig, nos, egészen addig...
- Úgy érti, amíg meghalok?
Peter érezte, hogy az arcába szökik a vér.
- Igen, asszonyom.
- Mire kellenek ezek az elektródák?
- A cégem többféle orvosi berendezést gyárt, közte
érzékelőket is. Kifejlesztettük egy ultraérzékeny
elektroenkefalográf működő prototípusát. Tudja, mi az az
EEG?
- Az agyhullámokat figyeli. - Mrs. Fennell arcán semmilyen
érzelem nem tükröződött, a szeme viszont okosan csillogott.
Chong azt mondta, több kisebb agyvérzésen van túl. - Ha az
ember annyi időt tölt kórházban, mint én, csak ragad rá
valami.
Peter halkan felnevetett.
- Ez a különleges agyhullámmonitor sokkal érzékenyebb,
mint azok, amelyekkel itt dolgoznak. Szeretném rögzíteni, mi
történik, amikor, hát...
- Hogy mi történik, amikor meghalok, ugye?
- Ne haragudjon. Nem akartam érzéketlen lenni.
- Nem volt az. Miért akarja rögzíteni a halálomat?
- Nos, tudja, jelenleg nincsen olyan módszerünk, amivel
száz százalékos bizonyossággal megállapítható lenne, mikor
szűnik meg az agytevékenység. Ez a szerkezet viszont talán
jelzi majd nekünk a halál beálltának pillanatát.
- Miért érdekelne bárkit is, hogy mikor végzem be? Hiszen
nincsenek rokonaim.
- Sokszor azért tartjuk a testet létfenntartó berendezésekre
kapcsolva, mert egyszerűen nem tudjuk megmondani, hogy a
személy valóban halott-e. Próbálok egy olyan módszert
találni, amivel definiálható lenne, hogy holttá nyilváníthatunk
valakit, vagy... Nos, egy olyan tesztet szeretnék alkotni,
LÉLEKHULLÁ M 54
melynek segítségével minden kétséget kizáróan
megállapíthatjuk, hogy az illető halott vagy élő.
- És ez hogyan fog segíteni az embereknek? - tudakolta Mrs.
Fennell. A hangsúlyból egyértelműnek tűnt, hogy ez az a
kérdés, ami igazán számít neki.
- A szervátültetésekkel kapcsolatban - felelte Peter.
A néni oldalra billentette a fejét.
- De az én szerveim nem kellenek már senkinek.
A férfi elmosolyodott.
-Az lehet, de egy napon a berendezésemmel talán
megakadályozhatjuk, hogy olyan emberekből távolítsanak el
szerveket, akik még nem egészen halottak. Ugyancsak
hasznos lehet majd a sürgősségi osztályokon és balesetek
helyszínén is, mert az életmentő beavatkozásokat így
biztosan nem hagyják abba idő előtt.
Mrs. Fennel pár pillanatig töprengett a hallottakon.
- Ugye igazából nem lenne szüksége az engedélyemre?
Megtehette volna, hogy egyszerűen idejön, és rám teszi a
gépét. Mondhatta volna, hogy csak amolyan rutintesztet
végez. A legtöbbször egyébként sem közlik velem, mit miért
csinálnak.
Peter bólintott.
- Valószínűleg igaza van. De gondoltam, úgy tisztességes,
ha megkérdezem önt is.
Mrs. Fennell szeme ismét derűsen csillant.
- Maga nagyon rendes ember, doktor...
- Hobson. De kérem, szólítson Peternek.
- Peter. - A néni hunyorított. - Hónapok óta itt vagyok, de
még egyetlen orvos sem merte megengedni, hogy a
keresztnevén szólítsam. Minden porcikámba tűt szúrtak,
ennek ellenére azt gondolják, hogy kötelesek a végletekig
ragaszkodni az érzelmi távolságtartáshoz. Kedvelem magát,
Peter.
Peter elmosolyodott.
- Én is kedvelem önt, Mrs. Fennell.
Ez alkalommal a néninek sikerült hangosabban felkacagnia.
- Maga pedig szólítson Peggynek! - Elhallgatott, és ahogyan
töprengett, az arca még több ráncba szaladt. - Tudja, most
először hangzott el a keresztnevem, mióta csak felvettek az
osztályra. Tehát, Peter, magát tényleg annyira érdekli, hogy
pontosan mi történik a halál pillanatában?
- Igen, Peggy. Nagyon.
- Akkor inkább üljön le, helyezkedjen el kényelmesen, én
pedig elmesélem magának! - mondta a néni, majd halkabban
hozzátette: - Tudja, én valamikor régen, egyszer már
meghaltam.
- Bocsánat, ezt megismételné?
Pedig nem úgy tűnt, mintha Peggy képzelődne.
- Ne nézzen rám így, Peter! Nem vagyok bolond. Üljön le!
Rajta, üljön csak le! Elmondom, pontosan hogyan történt.
Peter egészen enyhén oldalra döntötte a fejét, majd
diplomatikusan odahúzott egy műanyaggal bevont széket.
Közvetlenül az ágy mellé ült.
- Negyven évvel ezelőtt történt - kezdte Mrs. Fennell, és
csupa ránc arcát Peter felé fordította. - Nem sokkal korábban
kimutatták, hogy cukorbeteg vagyok. Inzulinra szorultam, de
akkor még nem is gondoltam volna, mennyire vigyáznom
kell magamra. A férjem, Kevin, vásárolni ment. Már beadtam
magamnak a reggeli adagomat, de enni még egy falatot sem
ettem. Csörgött a telefon. Egy barátnőm hívott, aki higgye el,
szó szerint órákon keresztül tudott beszélni. Egyszer csak
verítékezni kezdtem és megfájdult a fejem is, de nem akartam
félbeszakítani. Aztán rádöbbentem, hogy a szívem majd
kiugrik a mellkasomból, remeg a karom, egyre
homályosabban látok. Már éppen azon voltam, hogy ha kell,
könyörögni fogok neki, hagyja abba a fecsegést, hadd
mehessek bekapni egy falatot, amikor egészen váratlanul
elájultam. Inzulinreakció. Hipoglikémia.
Annak ellenére, hogy az arca a számos szélütés hatására
szinte teljesen mozdulatlanná bénult, a hanga kezdett egyre
izgatottabbá válni.
- Aztán hirtelen - folytatta - kívül kerültem a testemen.
Mintha fentről néztem volna le magamra, amint ott fekszem a
konyha padlóján. Egyre csak emelkedtem, magasabbra,
magasabbra, míg végül minden egyetlen hosszú, csavarodó
alagúttá alakult át előttem. Ennek az alagútnak a végén
csodálatos, tiszta, fehér fény ragyogott. Vakító volt, de
egyáltalán nem bántotta a szememet. Eltöltött a béke és a
nyugalom. Leírhatatlanul csodálatos érzés kerített hatalmába:
LÉLEKHULLÁ M 56
hogy befogadnak valahová, hogy szeretnek. Lassan
elindultam a fény felé.
Peter aprót biccentett a fejével. Fogalma sem volt róla mit
mondhatna minderre, és Mrs. Fennell tovább mesélt.
- A fénysáv peremén túlról egy alak lépett elő. Először nem
ismertem meg, de aztán láttam, hogy én magam vagyok az.
Csakhogy mégsem igazán én voltam. Inkább valaki, aki bár
nagyon hasonlít rám, de mégsem azonos velem. Tudja, én
egy ikerpár egyik tagjaként jöttem a világra, de a testvérem,
Mary, néhány nappal a születésünk után meghalt. Akkor
tudatosult bennem, hogy ő jött el köszönteni engem.
Közelebb lebegett hozzám, megfogta a kezemet, és együtt
szálltunk tovább a folyosón, egyenesen a ragyogás irányába.
Aztán képeket láttam az életemről, mintha egy film peregne
előttem. Rólam és a szüléimről, magamról és a férjemről,
ahogy dolgozom, amikor játszom. Mary és én pedig
egyesével végigtekintettük ezeket a jeleneteket, és
megbeszéltük, mikor döntöttem helyesen, és mikor nem.
Egyáltalán nem volt olyan érzésem, mintha bárki is ítélkezne
fölöttem, de Mary számára láthatólag nagy jelentőséggel bírt,
hogy mindent megértsek, és tisztában legyek azzal, milyen
hatással voltak az egyes cselekedeteim másokra. Láttam
magam, ahogyan az iskola udvarán játszom, amikor puskázok
a vizsgán, ahogy önkéntesként dolgozom egy kórházban, ó,
annyi minden egyebet is, nagyon élénken és hihetetlen
részletességgel! És egész idő alatt egyre közelebb kerültünk
ahhoz a csodálatos, lenyűgöző fényhez.
Majd hirtelen vége szakadt. Éreztem, ahogyan vissza és
lefelé húznak. Nem akartam elengedni Mary kezét, hiszen
egyszer már elveszítettem, és soha nem tudtam igazán
megismerkedni vele, de az ujjaim kicsusszantak a tenyeréből,
én pedig csak lebegtem hátrafelé, el a sugaraktól, hogy végül
egyik pillanatról a másikra újra a testemben találjam magam.
Azonnal éreztem, nem vagyok egyedül. Hamarosan a
szememet is ki tudtam nyitni, és egy egyenruhás férfi
magasodott fölém. Egy mentős. A kezében injekciós tűt
tartott. Glucagont adott nekem. „Most már minden rendben
lesz - mondta. - Nem kell félnie.” A barátnőm, akivel
telefonon beszéltem, és akinek a neve véletlenül ugyancsak
Mary volt, rájött, hogy valószínűleg elájulhattam, ezért
kihívta hozzám a mentőket. A tiszteknek úgy kellett
betörniük az ajtót, és ha csak néhány perccel később
érkeznek, már nem lehetett volna segíteni rajtam.
Éppen ezért, Peter, én nagyon jól tudom, milyen a halál. És
nem félek tőle. Mert ez az élmény alapvetően változatta meg
azt, ahogyan az élettel kapcsolatban gondolkodom.
Megtanultam mindenre bizonyos távlatból tekinteni,
megtanultam, mi az, ami igazán fontos. És annak ellenére,
hogy tisztában vagyok vele, már csak néhány napom lehet
hátra, egyáltalán nem félek. Tudom, hogy Kevin ott fog várni
rám a fényben, és megint ott lesz Mary is.
Peter figyelmesen hallgatta minden szavát. Persze korábban
is találkozott már ehhez hasonló történetekkel, és amikor
valamelyik rokonuk vidéki házában rekedt, még Moody híres
könyvét, az Élet az élet után címűt is elolvasta - igaz ugyan,
hogy a másik elérhető kötet arról szólt, hogyan befolyásolják
a csillagjegyek az emberek szerelmi életét. Akkor sem tudta,
mit gondoljon az ilyen sztorikról, és ebben a pillanatban még
a szokásosnál is bizonytalanabbnak érezte magát.
- Az orvosoknak beszélt minderről? - kérdezte.
Peggy Fennell horkantott.
- Azok úgy jönnek ide, mintha maratoni váltófutáson
versenyeznének, és a kartonom lenne a váltóbot. Az ég
szerelmére, miért jutna egyáltalán eszembe, hogy az egész
életem legbensőségesebb élményét éppen velük osszam meg?
A férfi bólintott.
- Mindenesetre - tette hozzá Mrs. Fennell - ilyen a halál,
Peter.
- Én... szeretném...
- Ugye még mindig el akarja elvégezni a kísérletét?
- Nos, igen.
Mrs. Fennell alig észrevehetően megmozdította a fejét. Ez
volt a legtöbb, amit bólintás gyanánt tehetett.
- Jól van hát - egyezett bele végül. - Megbízom magában,
Peter. Maga rendes embernek tűnik, és hálás vagyok, amiért
végighallgatott. Hozza a berendezését!
***
LÉLEKHULLÁ M 58
Pokoli egy hét telt el azóta, hogy Cathy bejelentette a
hűtlenségét. Nem sokat beszélgettek, amikor pedig mégis,
olyasmiket hoztak fel, mint az, hogyan haladnak Peter
kísérletei a szuper-EEG-készülékkel. Semmi személyes,
semmi, ami közvetlen kapcsolatban lenne bármelyikükkel is.
Csupán biztonságos témák, melyek kitöltik a hosszúra nyúló,
szomorú csöndben eltelő perceket.
Egy szombat délutánon Peter a nappaliban lévő heverőn ült,
és éppen regényt olvasott. Ezúttal azonban nem elektronikus
könyvolvasót használt; régi jó, puhafedeles kötetet tartott a
kezében.
Csak nemrég szeretett bele Róbert B. Parker Spenser-
regényeibe. Volt valami vonzó a Spenser és Hawk közötti
feltétlen és megingathatatlan bizalomban, valamint Spenser
és Susan Silverman csodálatosan őszinte kapcsolatában.
Parker soha nem említette, mi Spenser keresztneve, de Peter
úgy gondolta, hogy a sajátja - aminek a jelentése „kőszikla” -
tökéletes választás volna. Az biztos, hogy Spensert sokkal
keményebb fából faragták, mint Peter Hobsont.
A feje fölött, a falon egy Alex Colville-festmény másolata
lógott. Peter régebben túlságosan statikusnak találta Colville
munkáit, azonban az utóbbi idolén határozottan rákapott a
képeire, és ez a bizonyos mű - amely egy férfit ábrázolt a
tornácon ülve, a lábai előtt vén vadászkutyájával - valahogy
különösen tetszett neki. Rádöbbent ugyanis, hogy a
mozgalmasság hiánya Colville festményein éppen az
állandóságot hivatott jelképezni; ezek azok a dolgok, amik az
örökkévalóságig kitartanak, s ezek számítanak igazán.
Peter még mindig nem tudta, mit gondoljon kettejükről, és
fogalma sem volt, milyen jövő állhat Cathy és őelőtte. Ebben
a pillanatban döbbent rá, hogy habár egy nagyon vicces
jelenetet olvasott éppen - Spenser egy csomó régimódi,
csípős megjegyzéssel próbálja leszerelni Quirk
kérdezősködését, miközben Hawk mozdulatlanul áll a hátuk
mögött, és szélesen vigyorog őt nem derítette jobb kedvre;
nem úgy, ahogyan kellett volna. Inkább könyvjelzőt tett a
lapok közé, és maga mellé ejtette a kötetet.
Cathy jött le a lépcsőn. A haja leengedve, testhezálló
farmert és bő inget viselt. Az ing felső két gombját
kigombolva hagyta - Peter pedig egyetlen pillanat alatt
rádöbbent, hogy ez az öltözék egyszerre lehet csábító és
semlegesen praktikus is. Nyilvánvaló, hogy Cathy éppen
annyira zavart volt, mint ő, és óvatosan bár, de próbált olyan
jeleket küldeni a férje felé, amelyek annak hangulatától
függetlenül megfelelőnek tűnhetnek.
- Leülhetek melléd? - kérdezte halkan.
Peter bólintott.
A heverőn három nagy párna volt. Peter a bal szélsőn ült,
Cathy pedig a középső és a jobb szélső között helyezkedett
el, ugyancsak azért, hogy a közelséget és a távolságtartást
egyszerre fejezze ki.
Hosszú időn keresztül csak gubbasztottak egymás mellett,
és egyetlen szót sem szóltak.
Peter lassan előre-hátra ingatta a fejét. Melegséget érzett.
Mintha elmosódott volna a világ. Valószínűleg nem aludt
annyit, mint kellett volna, gondolta, azonban hirtelen
rádöbbent, hogy másodperceken belül elsírhatja magát. Mély
levegőt vett, próbálva gátat vetni a könnyeknek. Emlékezett
még, mikor sírt utoljára - tizenkét éves korában. Már akkor is
nagyon szégyellte magát, mert úgy érezte, túl öreg az
ilyesmihez, de nagyon megijedt, amikor a konnektorba
nyúlva megrázta az áram. Az azóta eltelt harminc évben
pedig bármi történt is, neki sikerült mindent rezzenéstelen
arccal végigélni. Ebben a pillanatban azonban csak gyűltek a
könnyei...
El kell mennie valahová, akárhová, ahol egyedül lehet, távol
Cathytől, távol mindenkitől...
De már túlságosan késő volt. A teste remegni kezdett. Az
orcáin nedvességet érzett. Újra és újra megrázkódott. Cathy
felemelte a kezét, valószínűleg azért, hogy megérintse, de
azután jobbnak látta nem tenni. Perceken keresztül zokogott.
Egy kövér könnycsepp egyenesen a puhafedeles Spenser-
regényre esett, és lassan beleivódott a papírba.
Abba akarta hagyni, de képtelen volt rá. Egyszerűen jött és
jött. Most már az orra is folyni kezdett, és a könnyeket
előhajtó, egész testét elöntő reszketések között hangosan
szipogott. Ez túlságosan sok volt, és túlságosan hosszú ideig
fojtotta magába. Végül sikerült kipréselnie néhány
szánalmas, halk szót.
- Nagyon nagy fájdalmat okoztál - mondta egyszerűen.
LÉLEKHULLÁ M 60
Cathy az alsó ajkába harapott. Lassan bólintott, miközben ő
is a szemét forgatta, próbálva visszafojtani a saját könnyeit.
- Tudom.
7. FEJEZET
J Ó NAPOT! - köszönt a karcsú, fekete bőrű nő. - Üdvözlöm a

Családszolgálat Egyesületnél! A nevem Danita Crewson.
Melyiket szereti jobban, ha Catherine-nek vagy ha Cathynek
szólítják?
A haját rövidre vágatta, egymáshoz illő bézs blézert és
szoknyát, valamint néhány egyszerű arany ékszert viselt. A
modern, dolgozó nő tökéletes megtestesítője.
Cathy ennek ellenére egy kicsit megütközött. Danita
Crewson huszonnégynél egyetlen évvel sem tűnt idősebbnek.
Arra számított, hogy a tanácsadója majd valami idős és
határtalanul bölcs asszony lesz, nem pedig olyasvalaki, aki
nálánál tizenhét évvel fiatalabb.
- A Cathy tökéletes lesz. Köszönöm, hogy így hamarjában is
tudott helyet találni nekem.
- Ez természetes, Cathy. Kitöltötte a kérdőívet?
Cathy átadta neki a csiptetős táblát.
- Igen. A pénz nem számít. Kifizetem a teljes összeget.
Danita úgy mosolyodott el, mintha ezt csak nagyon ritkán
lett volna szerencséje hallani.
- Nagyszerű. - Amikor nevetett, a szeme sarkában egyetlen
ránc sem tűnt fel. Cathy irigyelte emiatt. - Nos, akkor lássuk,
mi a probléma!
Cathy próbálta összeszedni magát. Hónapok óta gyötrődött
amiatt, amit tett. Istenem - gondolta -, hogyan is lehettem
ennyire ostoba? Ugyanakkor egészen addig, amíg nem látta,
hogy Peter ott, előtte sírja el magát, eszébe sem jutott, hogy
esetleg tennie kellene valamit, segítenie magán. Nem lett
volna képes még egyszer elviselni, hogy férjét így lássa.
Összefonta az ujjait az ölében, és nagyon lassan válaszolt.
- Megcsaltam a férjemet.
LÉLEKHULLÁ M 62
- Értem - felelte Danita. A hangja profira vallott:
távolságtartó, és nyoma sem volt benne ítélkezésnek. - Ő
tudja?
- Igen, elmondtam neki - felelte Cathy, és nagyot sóhajtott. -
Soha semmire nem szántam rá magam ilyen nehezen eddigi
életem során.
- Hogyan fogadta?
- Teljesen összetört. Nem láttam még ennyire elesettnek.
- Dühös lett?
- Tombolt. Ugyanakkor nagyon szomorú is volt.
- Megütötte magát?
- Tessék? Nem. Nem, ő nem olyan fajta férfi... Eszébe sem
jutna.
- Se fizikailag, se szóban nem bántotta?
- Soha. Mindig is nagyon jó volt hozzám.
- Ennek ellenére maga megcsalta.
- Igen.
- Miért?
- Nem tudom.
- Most, hogy elmondta a férjének, mi történt - folytatta
Danita -, hogy érzi magát?
Cathy kicsit elgondolkozott, majd rándított egyet a vállán.
- Jobban. Rosszabbul. Nem is tudom.
- Arra számított, hogy a férje megbocsát magának?
- Nem - válaszolta Cathy. - Peter számára... és az én
számomra is nagyon fontos a bizalom. Én... igazság szerint
úgy hittem, azonnal vége lesz a házasságunknak.
- És ez történt?
Cathy tekintete az ablakon kívülre révedt.
- Nem tudom.
- Akarja, hogy vége legyen?
- Nem, soha. De... azt szeretném, ha Peter boldog lenne.
Jobbat érdemel.
Danita bólintott.
- Ezt ő mondta magának?
- Nem, dehogyis! De attól még igaz.
- Hogy jobbat érdemel, mint maga?
Cathy bólintott.
- Ön nagyon kedves embernek tűnik. Miért mond mégis
ilyesmit?
Cathy nem felelt.
Danita hátradőlt a székében.
- A házasságuk mindig is kiegyensúlyozott volt?
- Ó, igen.
- Soha nem költöztek külön, semmi ilyesmi?
- Nem... illetve egyszer, amikor még csak együtt jártunk,
szakítottunk.
- Valóban? Miért?
Enyhe vállrándítás.
- Nem is tudom biztosan. Még egyetemisták voltunk, és már
vagy egy éve együtt jártunk. Aztán egyszer, egyik napról a
másikra szakítottam vele.
- De nem tudja, miért tette.
Cathy megint az ablakon kívülre függesztette a tekintetét,
mintha csak a napfényből próbálna erőt meríteni. Lehunyta a
szemét.
- Azt hiszem... Nem is tudom, talán nem voltam képes
elhinni azt, hogy valaki ennyire feltétel nélkül szeretni tudjon
engem.
- így tehát eltaszította magától.
Cathy bólintott.
- Igen, lehetséges.
- Most megint el akarja üldözni? Ez áll az egész hűtlensége
hátterében, Cathy?
- Talán - felelte Cathy lassan. - Talán.
Danita kissé előrehajolt.
- Miért gondolja, hogy magát senki nem szeretheti?
- kérdezte.
- Nem tudom. Akarom mondani, azt tudom, hogy Peter
szeret. Már nagyon régóta vagyunk együtt, és eddig ez volt az
egyetlen állandó dolog az életemben. Biztos vagyok benne.
Ugyanakkor még ennyi év után is nagyon nehezen tudom
elhitetni magammal, hogy ez valóban igaz lehet.
- Miért?
Egy újabb, alig észrevehető vállrándítás.
- Azért, mert olyan vagyok, amilyen.
- Milyennek tartja magát?
- Én... én nem vagyok semmilyen. Semmi különleges nincs
bennem.
Danita összekulcsolta a kezét.
LÉLEKHULLÁ M 64
- Nekem úgy tűnik, nem igazán bővelkedik az
önbizalomban.
Cathy alaposan átgondolta a mondatot.
- Igaza lehet.
- De azt mondta, egyetemre járt.
- Ó igen. Dékáni dicséretet is kaptam.
- Na és a munkája... abban sikeres?
- Azt hiszem, igen. Többször is előléptettek. Persze ez a
munka nem valami nehéz.
- Úgy tudom, azért becsületesen helytállt az elmúlt évek
alatt.
- Elképzelhető - mondta Cathy. - De ez nem igazán számít.
Danita felvonta a szemöldökét.
- Maga mire mondja azt, hogy számít valamit?
- Nem tudom. Valami olyasmire, amire az emberek
felfigyelnek.
- Valami, amire milyen emberek figyelnek fel?
- Az emberek úgy általában.
- A félje... Peter. Ő is ezek közé az emberek közé tartozik?
Peter elismeri, ha ön elér valamit?
- Ó, igen. A kerámiázás a hobbim... Hallania kellett volna,
mit össze nem lelkendezett, amikor tavaly egy kis galériában
kiállították a munkáimat. Mindig is ilyen volt. Próbálta
növelni az önbizalmamat. A kezdet kezdete óta. Amikor
pedig dicsérettel végeztem az egyetemen, meglepetés bulit
szervezett nekem.
- Maga büszkeséget érzett emiatt?
- Inkább annak örültem, hogy végre vége a tanulásnak.
- A családja büszke volt magára?
- Azt hiszem, igen.
- Az édesanyja?
- Igen. Úgy láttam, az volt. Még a diplomaosztómon is ott
ült.
- Na és édesapja?
- Ő nem jött el.
- Büszke volt magára?
Rövid, éles kacaj.
- Mondja meg nekem, Cathy! Az édesapja büszke volt
magára?
- Persze. - Valami feszültség csendült a hangjából.
- Tényleg?
- Fogalmam sincs.
- Miért?
- Mert soha nem mondta.
- Soha?
- Az apám... nem az a fajta, aki kimutatja az érzelmeit.
- És ez bántotta magát, Cathy?
Cathy felvonta a szemöldökét.
- Őszintén?
- Persze.
- Nagyon is bántott. - Próbált nyugodt maradni, de az
érzelmei tisztán kicsendültek a hangjából. - Kimondhatatlanul
bántott. Bármit értem el, ő soha nem dicsért meg. Ha úgy
jöttem haza a bizonyítványommal, hogy volt benne öt ötös és
egy négyes, akkor állandóan csak a négyesről beszélt.
Egyszer sem nézett meg az iskolai zenekarban. Még ma is azt
mondja nekem, hogy „ostobaság” a kerámiázás. És soha...
- Mit nem tett soha?
- Semmit.
- Kérem, Cathy! Mondja el, mi jár a fejében!
- Soha egyetlen alkalommal sem mondta, hogy szeret. Az
üdvözlőkártyákat is, amiket persze anyám választott ki neki,
mindig úgy írta alá, hogy „Apa”. Nem „Szeretettel, Apa”,
csak „Apa”.
- Ezt nagyon sajnálom - mondta Danita.
- Pedig igyekeztem örömet okozni neki. Próbáltam elérni,
hogy büszke lehessen rám. De bármit csináltam, levegőnek
nézett.
- Erről próbált vele beszélgetni?
Cathy torkából méltatlankodó hang tört fel.
- Én soha, semmiről nem beszélgettem még apámmal.
- Biztos vagyok benne, hogy nem szándékosan akarta
bántani.
- De akkor is bántott. Most pedig én bántottam meg Pétért.
Danita bólintott.
- Azt mondta, képtelen elhinni, hogy bárki is képes lenne
magát feltétel nélkül szeretni.
Cathy helyeslő mozdulatot tett.
- Talán azért, mert az apja soha nem szerette magát?
- Lehet.
LÉLEKHULLÁ M 66
- De azt hiszi, hogy Peter nagyon is szereti.
- Ha ismerné, eszébe sem jutna ilyet megkérdezni. Az
emberek mindig megjegyzik, mennyire nyilvánvaló. Hogy
milyen egyértelműen látszik rajta.
- Peter szokta mondani magának, hogy szereti?
- Ó, igen. Persze nem mindennap, de elég gyakran.
Danita hátradőlt a székben.
- Talán a Peterrel kapcsolatos gondjai az édesapjával való
problémákból erednek. Azért érzi a lelke legmélyén azt, hogy
egyetlen ember sem szeretheti, mert az apja teljesen
lerombolta az önbecsülését. Amikor rátalált egy olyan férfira,
aki rajongott önért, nem tudta elhinni, hogy ez igaz lehet, és
éppen ezért már akkor, éppen úgy, ahogyan a mai napig is,
megpróbálta ellökni őt magától.
Cathy meg sem rezzent.
- Sajnos elég gyakori eset. A nők számára még mindig
nagyon súlyos probléma a negatív önértékelés.
Cathy még mindig csak az alsó ajkát harapdálta.
- Tudatosítania kell magában, hogy ön nem értéktelen,
Cathy. Fel kell ismernie az önben rejlő jót, észre kell vennie
magában mindazokat a csodálatos tulajdonságokat,
amelyeket Peter is lát. Ő nem szokta elkeseríteni, igaz?
- Nem. Soha. Mint mondtam, mindig is nagyon támogató
volt.
- Ne haragudjon, de megint meg kellett kérdeznem... Az a
helyzet, hogy a nők nagyon gyakran mennek hozzá olyan
férfihez, aki az apjukra emlékezteti őket, ahogyan a férfiak is
sokszor olyan nőt választanak, akiben az anyjukat látják.
Peter viszont ezek szerint nem olyan, mint a maga édesapja?
- Nem. Egyáltalán nem olyan. Viszont az igaz, hogy Peter
futott utánam. Nem is tudom, én milyen típusú férfiak
társaságát kerestem. Még abban sem vagyok biztos, hogy
kerestem egyáltalán. Azt hiszem... azt hiszem, nem akartam
semmi egyebet, mint hogy mindenki hagyjon békén.
- Na és az a férfi, akivel viszonya volt? Ő az a fajta, akire
mindig is vágyott?
Cathy horkantott.
- Nem.
- Nem is vonzódott hozzá?
- Ó, Hans a maga duci módján nagyon aranyos. És persze
volt valami lefegyverző a mosolyában. De nem futottam
utána.
- Jól bánt magával?
- Nagyon ügyesen forgatta a szavakat, de az ember már
tudhatta, hogy ezek számára semmit nem jelentenek.
- Ennek ellenére magánál bejött.
Cathy felsóhajtott.
- Kitartó volt.
- Hans esetleg az apjára emlékeztette?
- Nem, dehogy - vágta rá Cathy azonnal, utána azonban
elhallgatott. - Ugyanakkor azt hiszem, nagyon sok közös van
kettejükben. Peter mind a kettőre azt mondaná, hogy ostoba
barom.
- És amíg a viszony tartott, Hans jól bánt magával?
- Rettenetesen viselkedett velem. Heteken keresztül rám se
nézett, és ha jól sejtem, ezalatt valaki mással randevúzgatott.
- Amikor viszont visszament magához, azonnal engedett
neki.
Újabb sóhaj.
- Tudom, hogy ostobaság volt.
- Itt nincsen senki, aki elítélné emiatt, Cathy. Mindössze
meg akarom érteni, mi miért történt. Miért tért vissza
Hanshoz újra és újra?
- Nem is tudom. Talán...
- Igen?
- Talán azért, mert őt sokkal inkább olyan típusú embernek
tartottam, amilyet érdemiek.
- Mert rettenetesen bánt magával?
- Azt hiszem.
- Mert úgy kezelte, ahogyan az apja is?
Cathy bólintott.
- Valamit mindenképpen tennünk kell az önbecsülésével,
Cathy. Rá kell ébresztenünk magát, hogy megérdemli a
tiszteletet.
Cathy halkan felelt.
- De én nem...
Danita lassan, halkan felsóhajtott.
- Úgy látszik, lesz min dolgoznunk.
LÉLEKHULLÁ M 68
Még aznap este Peter és Cathy a nappaliban ültek, a férfi a
heverőn, a nő pedig a kétszemélyes fotelban a szoba másik
végében.
Peternek fogalma sem volt róla, mi fog történni, és mit hoz
számukra a jövő. Még mindig azzal küzdött, hogy sikerüljön
feldolgoznia magában a történteket. Folyamatosan próbált jó
férj lenni, és őszinte érdeklődést mutatni Cathy munkája
iránt. Semmi nem indokolta, hogy ezen változtasson, ezért
éppen úgy, ahogy korábban többször is, feltette a kérdést:
- Milyen volt ma odabent?
Cathy letette a könyvolvasót.
- Jó. - Elhallgatott, majd hozzátette: - Toby behozott néhány
szem friss epret.
Peter bólintott.
- De - folytatta - korábban eljöttem.
- Igen?
- Én, ööö, elmentem egy tanácsadóhoz.
Peter meglepődött.
- Úgy érted, egy terapeutához?
- Olyasmi. A Családszolgálat Egyesületnek dolgozik... A
szakmai telefonkönyvben találtam rájuk.
- Tanácsadó... - ismételte meg Peter, kóstolgatva a szót.
Fantasztikus. Cathy szemébe nézett. - Ha megkérsz rá, én is
elkísértelek volna.
Cathy arcán barátságos mosoly suhant át.
- Tudom. De inkább egyedül szerettem volna elrendezni
magamban ezeket a dolgokat.
- Hogy ment?
Az asszony lesütötte a szemét.
- Azt hiszem, nem volt vészes.
- Igen? - Peter közelebb hajolt, és aggodalmasan fürkészte a
feleségét.
- Kicsit felkavart az egész. - Cathy felemelte a tekintetét.
Szinte suttogva folytatta. - Tudtad, hogy önbizalomhiányban
szenvedek?
Peter egy darabig nem válaszolt.
- Én, ööö, mindig is úgy tartottam, hogy egy kicsit
alábecsülöd magad.
Tudta, hogy ennél tovább nem szabad mennie.
Cathy bólintott.
- Danita, vagyis a tanácsadó úgy gondolja, hogy az egész az
apámmal való kapcsolatomban gyökerezik.
Peter első gondolata az volt, hogy tesz egy csípős
megjegyzést a freudi iskolára, de aztán hirtelen felfogta, amit
Cathy mondott neki.
- Igaza van - szólalt meg végül, és felvonta a szemöldökét. -
Korábban nem láttam, mi folyik itt, de persze hogy igaza
van! Szemét módon bánik veled és a testvéreddel. Mintha
csak amolyan albérlők lennétek, nem pedig az édes lányai.
- Tudtad, hogy Marissa is terapeutához jár?
Peter erről még nem hallott, de bólintott.
- Egészen egyértelmű. Jézusom, hogyan lehetne
bármelyikőtöknek is pozitív önképe, miután ilyen
környezetben kellett felnőnötök? És az anyád... - Peter
figyelmét nem kerülte el, hogy Cathy tekintete
megkeményedik, így inkább elharapta a mondatot. - Ne
haragudj, de bármenynyire is szeretem Bunnyt, azt neked is
el kell ismerned... hogy is mondjam csak... nem ő az ideális
példakép, ha egy huszonegyedik századi nőről van szó. Soha
nem dolgozott a háztartáson kívül, és az igazat megvallva,
apád vele is éppen olyan rosszul bánik, mint veled és a
testvéreddel.
Cathy egy szót sem szólt.
Most már magától értetődőnek tűnt minden.
- Az isten verje meg ezt az embert! - Peter felpattant, és
dühösen fel-alá járkált a szobában. Aztán megtorpant, és a
heverő fölé akasztott Alex Colville képre pillantva hozzátette:
- Kívánom, hogy jusson a pokolra!
LÉLEKHULLÁ M 70
8. FEJEZET
A KEDD VOLT AZ A NAP, amikor Peter és Sarkar szinte

mindig együtt vacsorázott. Sarkar felesége, Raheema
olyankor iskolában volt, Peter és Cathy pedig mindig
vigyázott arra, hogy elég szabadságot biztosítsanak
egymásnak. Peter ezúttal sokkal kevésbé volt feszült, hiszen
úgy döntött, nem fog beszélni Sarkarnak Cathy hűtlenségéről.
Ehelyett sokkal prózaiabb, családi dolgokról beszélgettek,
továbbá a nemzetközi politikáról, a Blue Jays
megdöbbentően jó szereplésről a baseball-ligában, és a Leafs
rettenetes sorozatáról a hokibajnokságon. Végül Peter
megköszörülte a torkát, és megszólalt.
- Mit tudsz a halálközeli élményekről?
Sarkar lencselevest evett.
- Hogy az egész baromság.
- Pedig azt feltételeztem, te hiszel az ilyesmiben.
Barátja fájdalmas arcot vágott.
- Az, hogy vallásos vagyok, még nem jelenti azt, hogy idióta
is egyben.
- Ne haragudj. De nemrégiben beszélgettem egy nénivel,
akinek volt már halálközeli élménye. Ő határozottan hitt
abban, hogy amit látott, az valóban meg is történt.
-A klasszikus elemek? Kívülről látta saját magát? Az
alagút? Vakító fény? Lepergett előtte az élete? Béke érzése?
Találkozás valamelyik elhunyt szerettével?
- Igen.
Sarkar bólintott.
- Tudod, a halálközeli élmények csak akkor tűnnek
megmagyarázhatatlannak, ha egységként tekintesz rájuk. Az
összetevőik ugyanakkor könnyedén megérthetők külön-
külön. Mondok egy példát. Hunyd le a szemedet, és képzeld
magad elé, ahogyan tegnap este Cathyvel vacsoráztatok!
Peter engedelmeskedett.
- Rendben.
- Mit látsz?
- Látom magamat és Cathyt, ahogyan a Keele utcai Olive
Gardenben ülünk.
- Ti soha nem szoktatok otthon enni esténként?
- Nos, nem túl gyakran - felelte Peter.
- Déelesgyé - jegyezte meg Sarkar, és megcsóválta a fejét.
Dupla lóvé, semmi gyerek. - Visszatérve. Gondolj csak vissza
arra, mit mondtál! Hogy látod magadat és Cathyt.
- Igen.
- Te látod önmagadat. A kép, ami a lelki szemeid előtt
megjelent, nem a te szemszögedből mutatja az eseményeket,
inkább mondjuk egy-másfél méterről, attól függően, milyen
magas volt a szék, amin ültetek. A fejedben úgy villant fel a
jelenetet, mintha a saját testeden kívülről tekintenél magadra.
- Nos, azt hiszem, valóban így történt.
- A legtöbb emberi emlék és álom úgynevezett „testen
kívüli” fajta. Egyszerűen így működik az agyunk akkor is,
amikor egy korábban megtörtént eseményt idézünk fel, és
akkor is, amikor csak fantáziálunk. Nincsen ebben semmi
misztikus.
Peter belekezdett egy újabb infarktuskészlet elpusztításába.
Akkurátusán elrendezte a füstölthús-szeleteket a
rozskenyéren.
- De sokan azt állítják, hogy olyan dolgokat láttak, amiket
egyébként lehetetlen lett volna. Például a gyártó nevét annak
a lámpának a tetején, amely a kórházi ágyuk fölött lógott.
Sarkar bólintott.
- Igen, én is hallottam már ilyesmiről, de valahol mindig
kilógott a lóláb... Ha jobban utánanézünk, már nem állják
meg a helyüket. Az egyik ilyen ember egy olyan cégnél
dolgozott, ahol kórházi lámpákat szereltek össze, és
egyszerűen csak felismerte a versenytárs modelljét. Más
esetekben olyanok számoltak be hasonlókról, akik korábban
hosszú perceken keresztül ambuláns állapotban voltak, vagyis
könnyedén megfigyelhették az apró részleteket. A
legtöbbször azonban ezeket az állításokat semmiképpen nem
LÉLEKHULLÁ M 72
lehet bizonyítani, mint például: „Láttam egy legyet ülni a
röntgenberendezésen.” Vagy egyszerűen csak hibásak.
„Láttam a szellőzőnyílást a lélegeztető tetején” - amikor a
lélegeztető tetején soha nem volt semmiféle szellőző.
- Tényleg?
- Igen - erősítette meg Sarkar, és elmosolyodott. - Már
tudom, mit kapsz tőlem idén karácsonyra. Előfizetést a
Szkeptikusok Folyóiratára.
- Az meg micsoda?
- Egy olyan havilap, melyet az Állítólagos Paranormális
Eseményeket Tudományosan Vizsgáló Bizottság jelentet
meg. Minden cikk arról szól, hogyan lehet megcáfolni az
ilyesmiket.
- Hmm. Na és az alagút?
- Volt már valaha migrénes rohamod?
- Nem. De apának viszonylag sűrűn.
- Kérdezd csak meg tőle! A csőlátás egészen mindennapi
tünete a fejfájásnak, az oxigénhiánynak és még egy csomó
egyéb állapotnak.
- Igazad lehet. De valahol azt is hallottam, hogy az alagút
valamiképpen a szülőcsatornáról az emberben élő emlék
lehet.
Sarkar Peterre mutatott a kanalával.
- Kérdezz meg egy nőt, aki szült már életében, hogy a
szülőcsatorna valóban hasonlít-e legalább közelítőleg egy
alagútra széles kijárattal, a végén vakító, fehér fénnyel! A
születő gyereket minden irányban folyamatosan összehúzódó
és elernyedő izomfalak veszik körül, és nincsen szó
semmilyen alagútról. Ráadásul olyanoktól is hallottam már
efféle halálközeli élményekkel kapcsolatos beszámolókat,
akik császármetszéssel jöttek világra, éppen ezért semmilyen
emlék nem élhet bennük a szülőcsatornáról.
- Hm. És a vakító fény az alagút végén?
- Az oxigénhiány fokozott működésre ingerli a látókérget.
Az itt levő idegsejtek többsége nem továbbít jeleket. Amikor
csökken az oxigénszint, a serkentő anyagok termelődése az
elsők között szűnik meg. Ennek az eredménye, hogy vakítóan
fehér fényt látunk.
- A lepergő élet?
- Te nem jártál a Montreali Neurológiai Intézet előadásaira?
- Ööö... de.
- Na és ki volt a leghíresebb professzor, akinek a neve
összekapcsolódott az intézményével?
- Gondolom, Wilder Penfield.
- Gondolod, mi? - csipkelődött Sarkar. - Hiszen egy átkozott
bélyegre is rányomtatták az arcképét! Igen. És Penfield volt
az, aki a kutatásai során közvetlenül stimulálta az agyat.
Rájött, mennyire meglepően könnyű rávenni, hogy hihetetlen
részletességgel idézzen fel régen elfeledett dolgokat. Mint
mondtam, oxigénhiányos állapotban az agy sokkal
aktívabban működik, hiszen leállnak a gátló vegyi anyagok.
Az idegsejtek ekkor összevissza kezdenek jeleket közvetíteni.
Tökéletesen érthető tehát, hogy szó szerint elárasztják az
agyat ezek a képek.
- Na és a béke érzése?
- Mi más lenne, mint a természetes endorfin?
- Hm. A rég elhunyt szeretteikkel való találkozás? Az idős
asszony, akivel beszélgettem, azt mondta, hogy találkozott
Maryvel, az ikertestvérével, aki nem sokkal a születésük után
meghalt.
- Egy csecsemővel találkozott?
- Nem, a leírása szerint a testvére éppen úgy nézett ki,
ahogyan ő.
- Az agy nem ostoba - mondta Sarkar. - Tisztában van vele,
ha valószínűleg közel a vég. Éppen ezért természetes módon
olyanokat kezd felidézni, akik korábban ugyancsak
meghaltak. És pont ebben rejlik a cáfolata is az egésznek.
Több olyan gyerekről is hallottam, akinek halálközeli
élménye volt. Tudod, hogy ők kivel találkoztak?
- A szüleikkel vagy a játszótársaikkal. Olyanokkal, akik
még nagyon is életben voltak. A gyerekek ugyanis nem
ismernek senkit, aki előttük hunyt el. Ha a halálközeli
élmények során az emberek valóban a túlvilágra nyíló
ablakon tekintettek volna keresztül, akkor ugyebár nem lett
volna szabad olyanokat is látniuk, akik még nem haltak meg.
- Hm - jegyezte meg Peter. - Tudod, a néni, aki arról
számolt be, hogy a halálközeli élménye során találkozott a
Mary nevű ikertestvérével, közvetlenül a sokk előtt éppen
azzal a barátnőjével beszélt telefonon, akit ugyanígy hívtak.
LÉLEKHULLÁ M 74
Sarkar arcára diadalmas kifejezés ült ki.
- Az önszuggesztió hatalma. Az egész esemény normális,
könnyedén megmagyarázható agyi reakció csupán.
Megjött a pincér a számlával. Sarkar rápillantott.
- A vallásom azt tanítja, hogy a földi létezésünk befejeztével
csakugyan továbbhaladunk, de a halálközeli élményeknek
semmi köze nincsen a valódi, túlvilági léthez. Ha meg akarod
tudni, hogy igazából milyen az élet a halál után, adok neked
egy Koránt.
Peter a tárcájáért nyúlt, hogy kifizesse a vacsorát.
- Kösz, de inkább nem.
9. FEJEZET
P ETER HOBSON NAGYON SZERETTE a sógornőjét, Marissát.

2004-ben az első gyermeküket hirtelen csecsemőhalál
vitte el - életének harmadik éjszakáján egészen egyszerűen
leállt a légzése. Marissa és az akkori férje teljesen
hagyományos babafigyelőt használt; a gyerek közelében
elhelyezett mikrofon hangokat továbbított a hordozható
vevőegység felé. A kis Amanda azonban néma csendben
hunyt el. Amikor vagy egy évvel később Marissa megszülte
második gyerekét, már nem volt hajlandó soha, egyetlen
pillanatra sem elmozdulni a kicsi mellől. Éjjel és nappal,
hosszú hónapokon keresztül le sem vette a szemét a bébiről.
Ugyan tisztában volt azzal, hogy az ilyen csecsemőhalál
minden előzmény nélkül is bekövetkezhet, lélekben mégis
önmagát hibáztatta - ha ott lett volna Amanda mellett, amikor
leállt a légzése, talán képes lett volna megmenteni az életét.
Peter akkoriban olyan orvosi berendezéseken dolgozott,
amelyek nem igényeltek fizikai kapcsolatot a méréshez.
Mivel az AIDS továbbra is szedte áldozatait, óriásira nőtt az
igény azokra a készülékekre, amelyek használata során nem
kellett hozzáérni a betegek testéhez. Olyan, titkosítás alól
feloldott technológiák alkalmazásával, amelyeket eredetileg
katonai kémfeladatok ellátására terveztek, viszonylag
könnyen össze lehetett építeni például egy
szívritmustávérzékelőt. Az agyhullámok mérése pedig
egyébként is bizonyos távolságból történt - hiszen az
elektródákat a koponya falának, valamint a fejbőr
vastagságának a távolsága választotta el magától az agytól.
Végül Peternek sikerült megtalálnia a módját, hogyan lehet
képes az agyi aktvitást nagy távolságból megmérni úgy, hogy
egy alacsony energiájú infravörös lézeren kívül semmi egyéb
nem érinti az emberi testet.
LÉLEKHULLÁ M 76
Így tehát megszületett a Hobson bébimonitor - az a
berendezés, amely mérte és jelentette az újszülöttek életjeleit
akár egy másik helyiségből is. A prototípust Marissának és a
férjének adta. A készülék beépített riasztói azonnal
értesítették volna őket, ha bármilyen gond van a kicsivel. A
házaspár nagyon örült az ajándéknak, Peter pedig - Cathy
unszolására - feladta a munkáját az East York Közkórházban,
és saját vállalkozást alapított az általa gyártott bébimonitorok
forgalmazására.
Egyik reggel Peter csak hevert az ágyban a felesége mellett.
Erős vizelési ingert érzett. A digitális, rádiós ébresztőóra
reggel 6:45-öt mutatott. Hétkor kapcsol be. Peter pontosan
tudta, hogy ha Cathy éppen nem alszik túl mélyen, akkor
azonnal felébred, amikor ő megmoccan, és semmiképpen
nem szerette volna megfosztani ettől az utolsó negyedóra
szunyókálástól.
Így hát csak hevert ott, és próbált nem gondolni feszülő
hólyagjára. Eszébe jutott, hogy bárcsak tudná, mennyire mély
Cathy álma. Az is lehet, hogy már régen ébren van, csak a
szemét lehunyva pihen.
És ebben a pillanatban ugrott be neki - rájött, hogyan tudná
a babafigyelőnél alkalmazott technikát egészen más célra is
felhasználni. A termék villámgyorsan, teljes részletességgel
rajzolódott ki lelki szemei előtt. Az ággyal szemben, a falra
felszerelnének egy panelt, rajta két különálló
érzékelőcsoporttal - egy-egy jutna mindkét alvónak. A
szenzorokhoz tartozna egy nagy és egy kicsi LED. A
nagyobbik LED jelezné azt az alvási állapotot, amelyben az
érintett személy pillanatnyilag tartózkodik, míg a kisebb
mutatná azt, amelyik következni fog - fel lehetne tenni egy
nagy, digitális visszaszámlálót is, amely kiírja, mennyi idő
múlva kezdődik meg az átmenet egyik állapotból a másikba.
Mindössze néhány éjszakán át tartó tanulás után a berendezés
tökéletesen ismerhetné az emberek alvásciklusait.
A LED az állapotoknak megfelelően változtathatná a színét:
a fehér jelezné, ha a személy ébren van, a vörös azt, ha nem
alszik elég mélyen, és éppen ezért a legkisebb zajra vagy
mozdulatra is felriadna. Sárga fény világítana, mikor az illető
a közepesen mély álom periódusában tartózkodik, és a másik
- feltéve, ha elég óvatos - nyugodtan kimehet a fürdőszobába,
köhöghet, vagy csinálhat bármi mást is anélkül, hogy
felébresztené társát. A zöld fény jelentése végül az lenne,
hogy az érzékelő által megfigyelt személy mélyen alszik, így
párja akár limbózhat is az ágyban, ha akar, az sem zavarná
meg az álmát.
Pofonegyszerű volna leolvasni. Egy nagy sárga fény egy
kisebb zöld fénnyel, a számlálón a 07 felirattal azt jelentené,
hogy ha az ember azonnal felkel, akkor talán felébreszti a
másikat is, azonban ha még hét percig vissza tudja tartani,
akkor társa eléri a mélyalvási szakaszt, és nyugodtan
kimászhat mellőle.
Mivel a hólyagját sanyargató nyomás miatt a megszokott
módon Peternek merevedése lett, valami más is az eszébe
jutott. Gyakran megtörtént, hogy hajnali kettő és három óra
között erekcióval ébredt, és nem tudta volna megmondani,
hogy a felesége alszik-e vagy sem. Ha éppen fenn van, akkor
talán szeretkezhetnének, de Peternek soha eszébe sem jutott
volna, hogy csak emiatt felébressze. Ha viszont a berendezés
fehér fénnyel világít mindkettejüknél, akkor... nos, ami
eredetileg a Hobson bébimonitornak indult, könnyen lehet,
hogy egy csomó új kisbaba világrajöveteléért felelhet majd...
Ahogy telt az idő, Peter folyamatosan finomította a
rendszert. Most már a házban található érzékelők mindegyike
összeköttetésben állt a Hobson monitorral, ezen keresztül
pedig a központi számítógéppel. Az, hogy a telefonok
csörgéssel jelezték a bejövő hívásokat, vagy csak villogó
fénnyel, némán, attól függött, hogy Peter és Cathy éppen
melyik alvási szakaszban jár.
Hajnali 3 óra 17-kor hívás érkezett. Kicsivel korábban Peter
még aludt, ekkor azonban már a hálóból nyíló fürdőszoba
felé haladt, ahol egy csak hanghívásokra alkalmas
telefonkészülék volt felszerelve. Amikor belépett a
helyiségbe, a telefonon villogni kezdett a jelzőfény. Peter
bezárta maga mögött az ajtót, lehajtotta az ülőkét, leült, és a
kezébe vette a kagylót.
- Halló! - A hangja kásás, rekedtes.
- Dr. Hobson? - Egy férfi beszélt a vonal másik végén.
- Igen.
- Sepp van dér Linde vagyok, a Carlson krónikus
osztályáról. A vezető éjszakás ápoló.
LÉLEKHULLÁ M 78
- Igen? - Peter egy üvegpohárral ügyetlenkedett, miközben
próbálta a csap alatt megtölteni.
- Attól tartok, Mrs. Fennell ma eltávozik. Újabb agyvérzése
volt.
Peter szomorúságot érzett.
- Köszönöm, hogy értesített. A berendezésem rá van
kapcsolva?
- Igen uram, de...
Peter mindent megtett, hogy elfojtsa az ásítás ingerét.
- Akkor reggel majd bemegyek, és átveszem a lemezt az
adatokkal.
- Dr. Hobson, Fennell néni azt szeretné, ha idejönne hozzá.
- Én? - lepődött meg Peter.
- Azt mondja, ön az egyetlen barátja.
- Máris indulok.
Peter nagyjából hajnali négykor futott be a krónikus

osztályra. Megmutatta a belépőkártyáját a biztonsági őrnek,
majd liftbe szállt, és a harmadikra ment vele. Mrs. Fennell
szobájának ajtaja nyitva volt, és annak ellenére, hogy a
neonfényeket éjszakára lekapcsolták, a néni feje felett szórt
fényt adó lámpa világított. Az ágy melletti félhomályt négy
egymás melletti, zölden derengő LED törte meg, ezzel
jelezve, hogy Peter berendezése tökéletesen működik. A
széken egy nővér ült unott arccal.
- A nevem Peter Hobson - mondta neki a férfi. - Hogy van
Mrs. Fennell?
Az idős asszony alig láthatóan megmozdult.
- Peter - lehelte, de még ennek a két szótagnak a kiejtése is
olyan erőfeszítésbe került neki, hogy láthatóan legyengítette.
A nővér felállt, és Peter mellé lépett.
- Nagyjából egy órája újabb szélütése volt, és dr. Chong úgy
véli, hamarosan megint kap egyet. Az agyát ellátó erekben
nagyon sok vérrögöt találtunk. Felajánlottuk neki, hogy
adunk valamit a fájdalmára, de visszautasította.
Peter odalépett az adatrögzítő berendezéshez, és bekapcsolta
a monitort, amely azonnal életre kelt. Balról jobbra haladva
számos, szaggatottan kirajzolt vonal jelent meg rajta.
- Köszönöm - mondta. - Majd én itt maradok mellette. Ha
akar, most már elmehet.
A nővér bólintott, majd távozott. Peter letelepedett a
helyére. A műanyag huzat még őrizte az ápolónő testének
melegét. Kinyúlt, és megfogta Mrs. Fennell bal kezét. A
kézfejbe katétert vezettek, a cső másik vége pedig a szék
melletti állványra akasztott infúziós tasakban ért véget. Az
asszony keze nagyon kicsinek tűnt, a vékony csontokat
áttetszőén fedte a bőr. Peter átfogta Mrs. Fennell ujjait, majd
nagyon finoman megszorította őket.
- Itt maradok magával, Fennell néni - mondta.
- P...P...
- Igen, Fennell néni. Peter vagyok.
Az asszony alig észrevehetően ingatta a fejét.
- P... P... - próbálkozott újra és újra, láthatóan hatalmas
erőfeszítéssel. - Peg...
- Ó, igen - mondta Peter. - Itt maradok magával, Peggy.
Az idős néni halványan elmosolyodott. Szájának keskeny
vonala szinte eltűnt a számtalan ránc között. És ebben a
pillanatban, minden különösebb előjel nélkül, ujjai eler-
nyedtek Peter kezében, a szemhéja pedig nagyon lassan
lecsukódott. A monitoron a vonalak egymás után egyenesbe
futottak. Valamivel később Peter elhúzta kezét, pislogott
néhányat, majd elment, és odahívta az éjszakás ápolót.
LÉLEKHULLÁ M 80
10. FEJEZET
P ETER MAGÁHOZ VETTE A szuper-EEG által rögzített

adatokat tartalmazó lemezt, és elhagyta a krónikus
osztályt. Mire hazaért, Cathy már készülődött; éppen egy
szelet száraz, teljes kiőrlésű pirítóst rágcsált, és teát ivott
hozzá. Mielőtt bement a kórházba, Peter üzenetet hagyott
neki a házi számítógépen, így pontosan tudta, hol volt.
- Hogy ment? - kérdezte Cathy.
- Mindent rögzítettem - felelte a férje.
- Nem tűnsz különösebben boldognak.
- Nos, egy nagyon kedves idős hölgy halt meg ma
hajnalban.
Cathyn látszott, hogy együtt érez Peterrel. Bólintott.
- Teljesen kimerültem - fűzte még hozzá a férfi. -
Visszafekszem egy kicsit.
Azután gyors csókot adott a feleségének, és pontosan úgy is
tett, ahogy mondta. Négy órával később fejfájással ébredt.
Botladozva kiment a fürdőbe, ahol megborotválkozott és
lezuhanyozott. Ezután töltött magának egy nagy pohár diétás
kólát, a kezébe vette az adatlemezt, és a dolgozószobájába
ment.
Otthoni rendszere sokkal erősebb volt, mint az a központi
gép, amelyen egyetemista korában több más diáktársával
osztozott. Bekapcsolta, betette a lemezt az olvasóba, majd
üzembe helyezte a nagy monitort, amely a szoba másik
végében a fal jelentős részét elfoglalta. Peter látni akarta,
amikor az utolsó idegsejt elküldi üzenetét, a mozzanatot,
amikor a végső jel is útjára indul. A halál pillanatát.
A grafikus megjelenítést választotta, majd lejátszott néhány
másodpercnyi anyagot, és utasította a számítógépet, hogy
vetítsen ki minden egyes olyan pontot, ahol az idegsejtek
között ingerületátadás jön létre. Nem túlságosan meglepő
módon a monitoron összeálló kép pontosan olyan volt, mint
egy emberi agy. Peter a körvonalazó eszközzel rajzoltatta
meg. Elég adat állt rendelkezésre ahhoz, hogy a számítógép
tökéletes, háromdimenziós ábrát készíthessen. Peter úgy
forgatta, hogy az pontosan felé fordulva jelenjen meg, mintha
egyenesen a néhai Mrs. Fennell látóidegével nézne
farkasszemet.
Hagyta, hogy a számítógép valós időben mutassa a
folyamatot, és a program szakadatlanul kereste az egyes
ingerületátadásokban fellelhető mintákat. Minden olyan
összefüggő sorozatot, amely csak egyszer közvetített
üzenetet, vörössel jelölt a képernyőn; ha két közlésre került
sor, akkor naranccsal, ha háromra, sárgával, és így tovább a
spektrum hét színén keresztül. A kép természetesen
leginkább fehérnek tűnt, ami a több, különböző színű, apró
pötty összekeveredéseként alakult ki. Peter időről időre
ráközelített a felvételre, és jobban megnézte magának az agy
egy-egy végtelenül pici lámpákból álló füzérrel megvilágított
területét.
Miközben az ábrát figyelte, tökéletes tisztasággal rajzolódott
ki az a szélütés, amely végzetesnek bizonyult Peggy Fennell
számára. A számítógép tized másodpercenként frissítette a
színkódolást, s hamarosan fekete folt alakult ki a bal
halántéklebenyben, közvetlenül a sulcus lateralis alatt.
Rögvest ezután jelentősen megugrott az agyi aktivitás, és az
egész felület egyre több fénnyel telt meg, ahogyan a gátlók
hiánya minden idegsejtet arra késztetett, hogy közvetlenül az
ingerület átadása után ismét próbálkozzon. Mindössze néhány
pillanattal később lila vonalak összetett rendszere hálózta be
az agy egész területét, és a roham hatására újra és újra
kialakultak ugyanazok a neurális mintázatok. Ezek a minták
hamarosan halványulni kezdtek, és már nem keletkeztek
újabbak az eltűnők helyett. Kilencvenévnyi szolgálat után
Peggy Fennell agya kezdte feladni a küzdelmet.
Peter remélte, hogy képes lesz érzelemmentesen végignézni
ezt az egészet, hiszen végső soron csak adatok leolvasásáról
volt szó. A képek azonban Peggy utolsó perceit örökítették
meg; a bátor és mindig vidám nénihez tartoztak, aki egyszer
LÉLEKHULLÁ M 82
már legyőzte a halált, és aki az ő kezét fogva szakadt el
végleg a földi léttől.
A kinyert adatokat a számítógép továbbra is rajzolta, de
hamarosan már mindössze maroknyi mintázatot tudott
megjeleníteni, amelyek úgy világítottak a monitoron, akár a
csillagképek egy ködös éjszakán. Az agyi aktivitás minden
különösebb ceremónia nélkül ért véget. Nem volt robbanás.
Nem hangzott fel fájdalmas nyögés. Csak üresség.
Kivéve...
Ez meg micsoda?
Apró villanás a képernyőn.
Peter visszatekerte a felvételt, majd megint lejátszotta,
ezúttal sokkal lassabban.
Lila fények egészen csöppnyi konstellációja - egy kitartó
motívum, amely újra és újra közlésre került.
És mozgott.
A neuronok persze képtelenek helyváltoztatásra. Az
adatokat rögzítő berendezés azonban konokul ismételgette
ugyanazt a mintát, csupán annyi különbséggel, hogy minden
alkalommal picit arrébb jelenítette meg. A szerkezet
tulajdonságai lehetővé tették az efféle látszatot: egyrészt az
idegsejtek nem mindig ugyanabba az irányba küldték tovább
a jeleiket, másrészt pedig az agy eléggé lágy szövet ahhoz,
hogy a fej mozgásának, illetve a vér lüktetésének hatására
egyaránt módosulhasson némiképp az egyes neuronok fizikai
helyzete. A képernyőn keresztülhaladó mintázat olyan kis
lépésekben közvetítődhetett egyik idegsejttől a másikig, hogy
a számítógép hibásan, egyazon neuronok aktivitásának
értékelte. Peter ránézett a falra szerelt képernyő sarkában
megjelenített beosztásra. A lila motívum, amely leginkább
neoncsövekből összefont bélköteghez hasonlított, máris öt
milliméter távolságot tett meg, vagyis sokkal többet, mint
amire egy idegsejt normális esetben képes. Kivéve persze, ha
különösen nagy erejű ütés éri a fejet - csakhogy Peggy
Fennellnél semmi ehhez hasonló behatással nem
számolhatott.
Peter állított egy kicsit a lejátszási sebességen. Felgyorsult a
folyamat.
Kétség sem férhetett hozzá: a lila fénypontokból álló alakzat
kitartóan haladt jobb felé, ráadásul többé-kevésbé egyenes
vonalban. Mozgás közben egy kicsit elfordult, éppen úgy,
ahogyan a sivatagi szél által hajtott ördögszekerek teszik.
Peter döbbenetében eltátott szájjal ügyelte, mi történik. A
mintázat csak kúszott, keresztül a kéregtesten, egyenesen bele
a másik agyféltekébe, elhaladva a hipotalamusz mellett, majd
még tovább, a jobb oldali halántéklebenybe.
Normális esetben az agy minden része elkülönül a többitől,
éppen ezért azokat az energiahullámokat, amelyek tipikusan
előfordulnak például az agykéregben, soha nem találnánk
meg a kisagyban, és ez fordítva is igaz. Ez a szoros kis csomó
ennek dacára úgy haladt egyik agyterületről a másikra, hogy
közben végig megőrizte az alakját.
Biztosan a berendezés hibás működése, gondolta Peter. Na
mindegy. Először szinte semmi nem úgy működik, ahogyan
kellene.
Kivéve, hogy...
Kivéve, hogy Peternek fogalma sem volt róla, mi okozhatott
éppen ilyen jellegű hibajelenséget.
És a mintázat ennek ellenére még mindig folyamatosan
mozgott a képernyőn.
Peter megpróbált valamilyen más magyarázatot kitalálni.
Generálhatta a jelenséget mondjuk sztatikus kisülés, esetleg
annak hatására, hogy Peggy haja a párnához dörzsölődött?
Persze a kórházi ágyneműt eleve antisztatikus anyagból
készítik, éppen azért, hogy ne zavarhassa meg az érzékeny
műszereket, Peggy hófehér haja pedig nagyon gyér volt.
Különben is, a fején viselte az érzékelőket tartalmazó sapkát.
Nem. Ennek biztosan más oka van.
A lilaság már az agy külső területeinek közelében járt. Peter
kíváncsi volt rá, vajon szét fog-e oszlani az agykéreg íves
felületén, vagy esetleg visszapattan róla, és elindul hátrafelé,
akár egy a fejben zajló videojáték.
Egyik sem történt meg.
A minta elérte az agy szélét... majd csak haladt tovább,
keresztül a burkon.
Döbbenetes.
Peter lenyomott néhány billentyűt, és Mrs. Fennell fejének
körvonalát az agy képe elé helyeztette. Közben gondolatban
fenéken billentette magát, amiért nem tette ezt meg sokkal
LÉLEKHULLÁ M 84
hamarabb. Ugyanis most már teljesen nyilvánvalóvá vált,
merre tart a kis csomó.
Egyenesen a halánték irányába.
Pontosan oda, ahol a koponyacsont a legvéknyabb.
Azután csak úszott egyre tovább, át a csonton, majd
keresztül a koponyát borító vékony izomrétegen.
Most már biztosan széjjel fog esni, gondolta Peter. Igen, a
halántékon vannak idegek, ezért fáj annyira, ha ott ütik meg
az embert. Igen, vannak idegek az izomszövetben is, közte az
állkapocsizomban, amely pedig a halántéknál tapad. És igen,
a bőr alsóbb rétegeiben ugyancsak számtalan idegsejt
található. Annak ellenére, hogy a minta eddig nyilvánvalóan
tartotta a formáját, Peter mérget mert volna venni arra, hogy
itt változni fog. Az agyon kívül az idegsejtek sokkal
ritkábban helyezkednek el. Lehetséges, hogy az alakzat
hamarosan a többszörösére duzzad, ahogyan a ritkább
ideghálózat közé jut.
Azonban nem ez történt. A minta haladt tovább, pontosan
megőrizve a méretét, lassan fordulva egyik végéről a
másikra, keresztül az izmon, keresztül a bőrön, majd...
Ki. Túl Peter berendezésének érzékelőin.
Nem bomlott fel. Egyszerűen elment. És mégis, egész idő
alatt egyben maradt. Tökéletesen megtartotta a formáját
egészen addig a pillanatig, míg a szenzorokból álló hálón túl
nem jutott.
Lenyűgöző, gondolta Peter. Ez lenyűgöző.
Alaposan végigpásztázta a falon lévő monitor képét, további
idegi kapcsolatokra utaló jeleket keresve.
De nem talált egyet sem.
Peggy Fennell agya már nem hatott többnek egy tökéletes
körvonalnál, amelyben nyoma sincs az elektromos
aktivitásnak.
Halott volt.
Halott.
És valami elhagyta a testét.
Valami elhagyta az agyát.
Peter érezte, hogy megfordul körülötte a világ.
Ez nem lehet.
Ez egyszerűen nem lehetséges.
Visszatekerte a felvételt, és egy másik szögből ismét
végignézte az egészet.
Miért indult el egyáltalán ez a fénycsomó a bal
agyféltekéből a jobb felé? A másik halánték sokkal közelebb
volt.
Igen, de Peggy oldalra fordulva feküdt az ágyában, a feje a
párnán. A bal halántéka volt lefelé, a jobb pedig felfelé
nézett. Még akkor is, ha sokkal messzebb esett, ez jelentette a
könnyebb menekülési útvonalat.
Peter újra és újra lejátszotta a felvételt. Más szögekből, más
ábrázolási módszerekkel rajzoltatva ki az érzékelt jeleket,
különféle színezési eljárásokat alkalmazva. De bármit próbált
is, az eredmény mindig ugyanaz maradt. Összehasonlította a
felvételt Peggy többi életjelének időkóddal ellátott adatával -
a pulzussal, a légzéssel, a vérnyomással. A fénycsomó
közvetlenül azután hagyta el a testet, hogy a szív megszűnt
dobogni. Éppen az utolsó lehelet után.
Peter tehát megtalálta, amit keresett: az egyértelmű jelet,
miszerint az élet véget ért, annak vitathatatlan bizonyítékát,
hogy a beteg már nem több, mint egy darab hús, készen arra,
hogy bármely szervét eltávolítsák.
A jelet.
Persze ő is tisztában volt vele, hogy ez nem a megfelelő szó.
Kényszerítenie kellett magát, hogy ne gondoljon arra, mi is
lehet, amire rábukkant. És mégis itt volt előtte. A saját maga
által készített ultraérzékeny berendezéssel rögzítette, hogyan
hagyja el Peggy Fennell testét a lélek.
Peter tudta, hogy ha arra kéri, Sarkar azonnal eljön hozzá.

Képtelen volt visszafogni a lelkesedését, amikor barátja
megérkezett. Valószínűleg hasztalan próbálta elnyomni az
arcára kiülő széles vigyort. Bekísérte a dolgozószobájába,
majd megint lejátszotta neki a Peggy haláláról készült
felvételt.
- Ezt úgy hamisítottad - jelentette ki Sarkar.
- Nem.
- Ugyan már, Peter!
LÉLEKHULLÁ M 86
- Komolyan. Még az esetleges korrekciókat sem végeztem
el. Amit most láttál, az a nyers, valós időben gyűjtött
adattömeg.
- Játszd le megint az utolsó részt! - kérte Sarkar. - Most egy
század sebességgel.
Peter lenyomta a szükséges billentyűket.
- Subhanallah - motyogta Sarkar. - Ez lenyűgöző.
- Szerintem is.
- Ugye te is tudod, mit láttunk? - folytatta Sarkar. - Itt, most.
Ez a nafs... a lelke, amint elhagyja a testét.
Peter maga is meglepődött azon, hogy amint meghallotta
hangosan kimondva a saját gondolatát, önkéntelenül is
tagadni akarta.
- Biztos voltam benne, hogy erre jutsz majd.
- Nos, szerinted mi más lehetne? - kérdezte Sarkar.
- Fogalmam sincs.
- Semmi - válaszolta Sarkar. - Ez az egyetlen lehetőség.
Beszéltél már valakinek a dologról?
- Nem.
- Elképzelni sem tudom, hogyan jelent be az ember egy
ilyen felfedezést. Orvostudományi folyóiratban? Vagy
egyszerűen elmondod a sajtónak?
- Nem tudom. Még nem nagyon volt időm ezen töprengeni.
Gondolom, az volna a legjobb, ha sajtótájékoztatót tartanánk.
- Emlékszel még Fleischmannra és Ponsra? - figyelmeztette
Sarkar.
- A hidegfúziós fickókra? Igen, egy kicsit elhamarkodták a
dolgot, és az lett a vége, hogy tojással dobálták meg őket.
Mindenképpen készítek még néhány felvételt a jelenségről,
már csak azért is, mert feltétlenül tisztáznom kell, hogy vajon
mindenkivel megtörténik-e. Ugyanakkor nem várhatok vele
az idők végezetéig. Még a végén valaki más is belebotlik.
- Na és a szabadalmaztatás?
Peter bólintott.
- Ezen viszont már gondolkoztam. A szuper-EEG-ben
alkalmazott technológiák nagy része eleve védett... Végső
soron mindössze jelentéktelen fejlesztéseket végeztünk azon
az agyletapogatón, amit a te MI kutatásaidhoz készítettünk.
Az viszont biztos, hogy amíg az egészet nem
szabadalmaztatom úgy, ahogy van, semmiképpen nem lépek
ki a nyilvánosság elé.
- Ha bejelented - vetette fel Sarkar óriási érdeklődés vesz
majd körül. Talán még soha nem volt ennél nagyobb
felfedezés a történelem során. Hiszen te ezzel bebizonyítottad
a halál utáni élet létezését!
- Kicsit túlhaladsz azon, amit valóban igazolnak a kigyűjtött
adatok. Egy apró, nagyon gyenge elektromos jel hagyja el az
agyat a halál pillanatában. Ez minden. Azt pedig egyáltalán
nem bizonyítja, hogy ennek a valaminek tudata van, vagy
éppen él.
- A Korán szerint...
- De én most nem hagyatkozhatom a Koránra, a Bibliára és
hasonlókra. Mindössze annyit tudunk, hogy egy összefüggő
energiamező túléli a test halálát. Azt viszont, hogy ez az
energia valóban egyben is marad-e bizonyos idővel a
távozását követően, vagy hordoz-e bármilyen információt
magában, még mindig nem tudjuk... és szerintem minden
további értelmezés, ami ezen a ponton túlmutat, puszta
álmodozás, semmi több.
- Most szándékosan próbálsz úgy tenni, mintha nem lennél
tisztában azzal, mit találtál. Ez egy lélek, Peter. Te magad is
nagyon jól tudod.
- Nem szeretem ezt a szót használni. Ez... az egész
beszélgetést elfogulttá teszi.
- Jól van, akkor hívd bármi másnak, aminek akarod! Ha
neked úgy jó, akkor legyen ez Casper, a barátságos szellem...
Bár a fizikai jelenséget én inkább lélekhullámnak nevezném
el. De akkor is létezik... és te éppen olyan jól tudod, mint én,
hogy az emberek azonnal léleknek fogják tekinteni, és a halál
utáni élet bizonyítékát látják majd benne. - Sarkar mélyen a
barátja szemébe nézett, majd hozzátette: - Ezzel
megváltoztatod az egész világot.
Peter bólintott. Erre nem lehetett mit mondani.
LÉLEKHULLÁ M 88
11. FEJEZET
2011. szeptember
P ETER HÓNAPOKON KERESZTÜL nem találkozott Colin

Godoyóval - egészen pontosan azóta, hogy összefutottak
a halhatatlanságot ígérő előadáson. Az igazat megvallva soha
nem voltak barátok - ő legalábbis nem tekintette annak
magukat -, amikor azonban Colin felhívta az irodájában, és
arra kérte, hogy ebédeljenek együtt, volt a hangjában valami
nyugtalanító sürgetés, ami arra késztette, hogy igent
mondjon. Végső soron egy ebéd nem húzódhat a
végtelenségig - neki pedig pontban délután kettőkor az egyik
legnagyobb amerikai partnerével kellett találkoznia.
Egy kis étterembe mentek, amelyet Peter nagyon kedvelt, a
Sheppard East Roadon, a Vic Park környékén. Peter azért
szerette annyira a helyet, mert itt a klubszendvicshez használt
pulykamellet késsel szeletelték viszonylag vastag darabokra,
és nem géppel vágták fel leheletvékony szeletekre, a kenyeret
pedig rácson pirították meg, így sötétbarna vonalak égtek a
felületébe. Peter soha nem tartotta magát különösebben
feltűnő jelenségnek, ennek ellenére North York éttermeinek
legalább felében amolyan törzsvendégnek tekintették, habár
csak havonta egy vagy két alkalommal fordult meg
bármelyikben is - a Sarkar-ral való vacsorákon kívül Sonny
Gotlieb éttermét látogatta. A pincér felvette Colin rendelését
(scotch szódával), és amikor Peterre került a sor, azt
válaszolta neki, hogy pontosan tudja, mit szeretne inni.
(„Diétás kóla lime-mal, igaz?”) Amikor a felszolgáló
távozott, Peter várakozóan nézett Colinra.
- Na, mi újság?
Colin kicsit visszafogottabbnak tűnt, mint Peter emlékezett
rá, ennek ellenére nagyon is látványosan fitogtatta
gazdagságát: ujjain nem kevesebb, mint hat aranygyűrű
csillogott. A tekintete szinte megállás nélkül járt ide-oda.
- Gondolom, hallottál már Naomiról és rólam.
- Mit kellett volna hallanom?
- Különköltöztünk.
- Ó - mondta Peter. - Sajnálom.
- Egészen mostanáig nem tudatosult bennem, mennyi olyan
barátunk van, akik valójában csak az ő barátai - felelte Colin.
Megérkezett a pincér, kis szalvétákra helyezte a rendelt
italokat, majd elsietett. - Örülök, hogy sikerült eljönnöd
ebédelni velem.
- Semmi gond - mondta Peter. Soha nem volt igazán jó
abban, hogyan kellene kezelnie az ehhez hasonló helyzeteket.
Vajon meg kéne kérdeznie Colintól, szerinte hol romlott el a
kapcsolatuk? Peter csak nagyon ritkán beszélt személyes
dolgokról. Nem szeretett ilyesmi iránt érdeklődni sem,
nemhogy efféle kérdésekre válaszolni. - Sajnálom, hogy ide
jutottatok - nyögte ki végül, majd mielőtt még a
közhelyadagolója rávette volna, hogy tegye hozzá: „Pedig
olyan boldognak tűntetek együtt”, sikerült megakadályoznia,
hogy a szavak elhagyják a száját. Az utóbbi időben történtek
arra késztették, hogy átértékelje magában a látszat
fontosságát.
- Egy ideje voltak már gondjaink - vallotta be Colin.
Peter belefacsarta a lime levét a diétás kólába.
- Nem voltunk egy hullámhosszon - folytatta Colin, aki
nyilvánvalóan ugyancsak rendelkezett saját
közhelylexikonnal. - Jó ideje nem beszéltünk egymással.
- Egyszerűen csak eltávolodtatok - jegyezte meg Peter, aki
szándékosan nem kérdésként fogalmazta meg a mondatot,
mert nem szeretett volna tolakodónak tűnni.
- Aha - felelte Colion, és nagyot kortyolt az italából, majd
olyan arcot vágott, mintha az alkoholfogyasztás valamilyen
mazochista örömöt okozott volna neki. - Persze.
- Pedig elég hosszú ideig voltatok együtt - fűzte hozzá Peter,
még mindig próbálva semleges hangsúllyal kiejteni a
szavakat, elkerülve, hogy kérdéssé váljon a mondat.
LÉLEKHULLÁ M 90
- Tizenegy évig, ha beleszámolod azt az időt is, amikor még
a házasságunk előtt együtt éltünk - felelte Colin, és két
kezébe fogta a poharat.
Peter (teljesen feleslegesen) azon kezdett töprengeni, vajon
ki hagyott el kit. Semmi közöm hozzá, gondolta.
- Az jó hosszú idő - jegyezte meg.
- Én... én találkozgattam valakivel - ismerte be Colin.
- Egy nővel Montrealból. Háromhetente üzleti ügyben oda
kellett mennem. Mágnesvasúton utaztam.
Peter teljesen megdöbbent. Hát manapság mindenki
házasságon kívül kefél?
- Igen?
- Az igazat megvallva, nem jelentett az egész semmit
- mondta Colin, és a kezével olyan mozdulatot tett, mint aki
az ötletet is elveti magától. - Egyszerűen csak, tudod,
valamiképp üzenni akartam ezáltal Naominak.
Aztán felemelte a tekintetét, és hozzátette:
- Talán segélykiáltás volt. Tudod, hogy értem?
Nem, gondolta Peter. Nem tudom.
- Segítségre volt szükségem. Amikor pedig elmondtam
mindezt Naominak, ő teljesen megbolondult. Azt kiabálta, ez
volt az utolsó csepp. Az utolsó csepp a pohárban. - Péternek
most már teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy mindenki
rendelkezik saját közhelylexikonnal. - Nem akartam
megbántani, de nekem is vannak az igényeim. Érted, mire
gondolok. Nem hiszem, hogy igaza volt, amikor ennyi miatt
elhagyott.
Megint megjelent a pincér, és letette az asztalra Peter
klubszendvicsét, valamint Colin pasta primaveráját.
- Te hogy látod ezt? - kérdezte Colin.
Azt gondolom, hogy egy seggfej vagy, mondta Peter
magában. Azt gondolom, hogy az egész rohadt világon
nincsen nálad nagyobb seggfej.
- Nehéz helyzet - állapította meg végül, majd kihúzta a
fogpiszkálót a háromszög alakúra vágott szendvicsekből, és
majonézt kent a pulykahúsra. - Elég nehéz helyzet.
- Egyébként pedig - válaszolta Colin, aki talán megérezte,
hogy itt lenne az ideje témát váltani -, nem azért hívtalak
most ide, hogy rólam beszélgessünk. A tanácsodat szeretném
kérni.
Peter csodálkozva nézett rá.
- Miről van szó?
- Nos, te és Cathy is ott voltatok a Life Unlimited előadásán.
Mit gondoltatok róla?
- Nagyon meggyőző marketingduma volt - felelte Peter.
- Én úgy értem, hogy mi a véleményed az eljárásról. Te
egészségügyi mérnök vagy. Szerinted tényleg működhet a
dolog?
Peter vállat vont.
- Jay Leno azt mondja, hogy Erzsébet királynőn is
elvégezték a beavatkozást... hogy a monarchia csak úgy
menthető meg, ha biztosan egyik gyermeke sem ül a trónra.
Colin udvariasan felnevetett, de aztán olyan tekintettel nézett
Peterre, mint aki ennél sokkal komolyabb válaszra vár. Peter
egy falat szendvicset rágott.
- Nem is tudom - mondta végül. - A vázat alkotó elképzelés
nagyon is elfogadhatónak tűnik. Úgy értem, hogy is van
csak... öt alapvető modell létezik, ami megmagyarázza az
elöregedést és a végén bekövetkező halált.
Peter feltartotta a kezét, és az ujjain kezdte számolni.
- Először is, ott van a sztochasztikus teória. Eszerint a
testünk igen összetett gép, és mint minden bonyolult
masinában, valami előbb-utóbb felmondja a szolgálatot.
Másodszor ott van a Hayflick-jelenség. A jelek szerint az
emberi test sejtjei legfeljebb ötven alkalommal képesek
osztódni.
Harmadszor: a hibás fénymásolat hipotézise. Eszerint
minden alkalommal, amikor a DNS lemásolódik, apró hibák
keletkeznek, és ezek egy ponton annyira felhalmozódnak,
hogy az már elfogadhatatlanná válik. Bumm! A következő
pillanatban alulról szagolod az ibolyát.
A negyedik magyarázat a mérgező anyagokról szóló elmélet.
Valami, például a szabadgyökök, belülről roncsolják az
emberi testet.
Az ötödik és egyben utolsó pedig az autoimmun-elmélet,
mely szerint az emberi test saját védekező rendszerei
megzavarodnak, és az egészséges sejtek ellen fordulnak.
Colin bólintott.
- De senki nem tudja, melyik ezek közül a helyes, ugye?
LÉLEKHULLÁ M 92
- Ó, szerintem bizonyos fokig mindegyik megállja a helyét -
felelte Peter. - De a legfontosabb, hogy a Life Unlimited...
Hogyan is nevezték őket? Dadusai. Szóval ezek mind az öt
lehetséges jelenséget képesek kezelni. Úgyhogy véleményem
szerint igen, elég jó esély van arra, hogy működjön a dolog.
Persze teljes bizonyossággal nem lehet így előre
megmondani, egészen addig, míg valaki át nem esik a
kezelésen, és nem él valóban évszázadokon keresztül.
- Akkor szerinted... megéri megcsináltatni? - kérdezte Colin.
Peter megvonta a vállát.
- O, ha csak a felszínesen nézzük, akkor persze, megéri.
Úgy értem, ki ne akarna örökké élni? Ugyanakkor viszont
nagyon nagy veszteség, ha ez azt jelenti, hogy az ember soha
nem érkezik meg a gyönyörű mennyországba.
Colin oldalra billentette a fejét.
- Ennyire vallásos vagy, Peter?
Peter arra összepontosított, hogy be tudja fejezni az ebédjét.
- Ne haragudj. Csak hangosan gondolkoztam.
- Cathy mit szólt a Life Unlimited előadásához?
- Nem úgy nézett ki, mint akit különösebben felcsigázott a
dolog - felelte Peter.
- Tényleg? - hitetlenkedett Colin. - Mert szerintem
csodálatos volt. Azt hiszem, ez olyasmi, amit nagyon is
szeretnék megcsináltatni magamnak.
- Egy vagyonba kerül - vetette fel Peter. - Talán
sikkasztottál a bankból?
- Nem - felelte Colin. - De akkor is azt hiszem, hogy minden
egyes befektetett fillért megér egy ilyen lehetőség.
Három hét telt el, mire Peternek sikerült két további

felvételen rögzítenie, ahogyan a lélekhullám elhagyja a
haldokló emberi testet. Az egyiket ugyancsak a Carlson
krónikus osztályán rögzítette, ugyanott, ahol Peggy Fennellét
is. Ez alkalommal az alany egy Gustav Reichhold nevű férfi
volt, nem sokkal idősebb Peternél, aki AIDS-fertőzése miatt
haldoklott, és úgy döntött, hogy a szenvedésnek inkább
orvosok által támogatott öngyilkossággal vet véget.
A másik felvételt viszont mindenképpen egy ettől eltérő
helyen kellett megcsinálnia. Erre azért volt szükség, hogy a
lehetséges kritikákban ne állíthassák, a lélekhullám
korántsem az emberi létezés egyetemes része, csak valami
egyszerű elektromos jelenség, amelyet a Carlson épületének
rendszere gerjeszt, vagy az, hogy a komplexum túlságosan
közel van a nagyfeszültségű vezetékekhez; netalán-tán abból
adódik, hogy a Carlsonban egy bizonyos kezelést
alkalmaznak a krónikus betegek ellátása során. így tehát a
harmadik felvétel elkészítésének céljából Peter az interneten
adott fel hirdetést. „Keresünk olyan személyeket, akik halálos
betegségük végső stádiumában járnak, vagy végzetes sérülést
szenvedtek, egy új orvosi megfigyelő berendezés tesztelésére.
Hely: Dél-Ontario. Honorárium: tízezer kanadai dollár.
Végstádiumba jutott személyek, illetve jogi képviselőik
jelentkezzenek bizalommal a Hobson Monitoringnál (net:
HOBMON).”
Peter kicsit furcsán érezte magát, amikor feladta a hirdetést -
valahogy olyan ridegnek hatott. Ez a szégyenérzet egyben
magyarázatul szolgált arra, miért ajánlott ilyen magas
fizetséget. Viszont két napra rá, hogy a felhívás megjelent a
neten, Peternél már tizennégyen jelentkeztek. Egy fiút
választott - mindössze tizenkét éves volt -, aki leukémiában
szenvedett, és menthetetlen volt. Egyrészt érzelmi okok
vezérelték a döntés során, másrészt szerette volna, hogy a
vizsgált alanyok minél eltérőbbek legyenek. A fiú családja
gyakorlatilag a csőd szélére sodródott azzal, hogy eljöttek
Ugandából Kanadába abban a reményben, hogy itt majd
meggyógyulhat a gyerek. A pénz a kórházi költségeiknek így
is csak egy egészen kis részét fogja fedezni.
Visszagondolva Peter úgy érezte, hogy azok is megérdemlik
ezt a fajta ellentételezést, akik eddig segítették a kutatást, és
ugyancsak tízezer dollárt utalt át Gustav Reichhold
hozzátartozóinak, s mivel Peggy Fennell örökös nélkül
távozott, a nevében ugyanekkora összegű adományt küldött a
Kanadai Diabétesz Társaság számlájára. Úgy gondolta, hogy
a kutatók hamarosan a világ minden táján rávetik majd
magukat a jelenségre, és megpróbálják repredukálni az ő
eredményeit, éppen ezért hasznosnak tűnt, ha már most
LÉLEKHULLÁ M 94
precedenst teremt azzal, hogy ilyen nagy összegű fizetséget
kínál a kísérletekben részt vevők számára.
A három felvétel megdöbbentően egyformának tűnt
- egy apró, összefüggő elektromos mező hagyta el az agyat
pontosan a halál pillanatában. Csak hogy biztosra menjen,
Peter nem ugyanazt a szuper-EEG-berendezést használta az
ugandai kisfiú eltávozásának rögzítése során. A működési elv
persze változatlan volt, de más alkatrészekkel dolgozott,
némely esetben pedig eltérő műszaki megoldásokat
alkalmazott. Mindenképpen meg akart győződni arról, hogy
az előző eredmények nem csak valami technikai baki miatt
születtek.
Eközben, több hét leforgása alatt, a szuper-EEG segít-
ségével Peter megvizsgálta a Hobson Monitoring mind a
száztizenkilenc alkalmazottját is. A legmagasabb vezetőkön
kívül természetesen senki nem tudta, miért történik ez, na és
persze a beosztottak közül egyetlen egy sem haldoklott. Peter
szeretett volna meggyőződni arról, hogy a lélekhullám
egészséges emberekben is jelen van, és nem csak amolyan
gerjesztett sóhaj, amelyet a haldokló agy termel ki.
A lélekhullám szerencsére nagyon egyedi elektromos
ujjlenyomattal rendelkezett. A frekvencia igen magas volt,
sokkal magasabb, mint az agy normális elektrokémiai
aktivitása során keletkező jeleké, és miután Peter némi
finom-hangolást végzett a berendezésen, könnyedén
azonosítani tudta a jelenlétét minden egyes alkalmazottjának
agyában. Ugyanakkor mulatságosnak találta, hogy a
lélekhullám csak többszöri próbálkozás után volt kimutatható
Caleb Martin, a cég ügyvédje esetében.
Ez a bizonyos Martin egyébként éjt nappallá téve dolgozott
azon, hogy szabadalmi védelmet szerezzen a szuper-EEG
minden elemére Kanadában, az Egyesült Államokban, az
Európai Unióban, Japánban, a FÁK-ban és úgy általában
mindenhol. A koreai cég, amely a Hobson Monitoring egyéb
berendezéseit készítette, új gyártósort állított munkába, a
szuper-EEG-gépeknek szentelve a termelést.
Csak idő kérdése, és a lélekhullám létezéséről az egész világ
értesülni fog.
12. FEJEZET
P ETER ÚGY ÉREZTE MAGÁT, mintha újból diák lenne, és

éppen valami ostoba beavatási próbát állna ki, amely
során állatokat kell felöltöztetnie. Odament az egyik szarvas-
marha mellé, és gyengéden megsimította a nyakát. Évek óta
nem volt ilyen közel tehénhez. Gyerekként Reginában élt, és
néhány rokona még mindig tejfarmot tartott fenn
Saskatchewanban és más tartományokban. Kisfiú korának
több szép nyarát töltötte azon a vidéken.
Mint minden tehénnek, ennek is hatalmas sötét szeme és
nedves orra volt. Úgy tűnt, nem zavarja, hogy Peter hozzáér,
éppen ezért ő habozás nélkül felcsatolta a hosszúkás fejre az
átalakított érzékelő berendezést. Az állat felbőgött, de
nyilvánvalóan inkább azért, mert meglepődött, nem pedig
haragosan. Bűzlött a lehelete.
- Ennyi lenne, doki? - kérdezte a gondozó.
Peter a jószágra nézett. Egy kicsit sajnálta.
- Igen.
Ezen a vágóhídon az állatokat általában erős áramütéssel
kábították el, mielőtt levágták volna őket, ez a módszer
azonban azonnal kiütötte volna Peter érzékeny berendezését.
Éppen ezért ezt a bizonyos tehenet most szén-dioxid-gáz
alkalmazásával hódították el, azután a hátsó lábánál fogva
felhúzták a levegőbe, és végül a torkát átmetszve véreztették
ki. Peter az elmúlt évek során számos műtétet végignézett,
akkor azonban orvosok vágtak, és mindig azért, hogy
gyógyítsanak. Maga is meglepődött rajta, mennyire
felkavarónak találja egy állat megölésének a gondolatát. A
telep vezetője meginvitálta, hogy tekintse meg az összes
fázist, közte a tehenek levágását és feldarabolását, de
Péternek nem volt gyomra hozzá. Egyszerűen magához vette
LÉLEKHULLÁ M 96
a különlegesen átalakított marhaszkennert és az adatrögzítő
berendezést, megköszönte a lehetőséget, elnézést kért
mindenkitől, akinek kényelmetlenséget okozott, majd
visszatért az irodájába.
A nap maradék részét azzal töltötte, hogy újra és újra
végignézte a felvételt, újabb és újabb feldolgozási eljárásokat
választva a gyűjtött adatok elemzéséhez. Az eredmény
mindig ugyanaz volt. Bármilyen módszert alkalmazott,
akármennyire tüzetesen nézett végig minden másodpercet,
semmi bizonyítékát nem találta annak, hogy a tehenek
rendelkeznének lélekkel - a halál pillanatában semmi ehhez
hasonló nem hagyta el az agyat. Persze ez nem volt
különösebben meglepő felismerés, ennek ellenére már most
tisztában volt vele, hogy minden olyan emberre, aki zseninek
tartja majd a felfedezése miatt, jut majd egy olyan, aki a
pokolra kívánja. Ebben az esetben az állatok jogaiért küzdő
radikális csoportok biztosan az utóbbiak közé tartoznak majd.
Peter és Cathy úgy tervezte, hogy aznap este a Barberian-be,

kedvenc steakéttermükbe mennek vacsorázni. A férfi
azonban az utolsó pillanatban lemondta az asztalfoglalásukat,
és inkább egy vegetáriánus helyen költötték el az estebédet.
Amikor Peter Hobson az egyetemen rendszertant tanult, még

két csimpánzfajt különböztettek meg: a Pan troglodytes
(közönséges csimpánz) és a Pan paniscus (bonobó) nevűt.
Az emberek és a csimpánzok mindössze félmillió
generációval ezelőtt váltak külön egymástól, és a génjeink
98,4%-ban megegyeznek. 1993-ban egy csoport, amely tagjai
között tudhatta az evolúció ismert hirdetőjét, Richard
Dawkinst, valamint a sikeres tudományos-fantasztikus
szerzőt, Douglas Adamst, megjelentette a Nagymajmok
Nyilatkozatát, mely azt szorgalmazta, hogy az alapvető
emberi jogokat terjesszék ki emberszabású
unokatestvéreinkre is.
Tizenhárom évbe telt ugyan, de a nyilatkozat végül eljutott
az ENSZ elé, ahol megvitatták a kérdést. Olyan döntés
született, melyet senki nem sejtett előre: kijelentették, hogy a
csimpánzok attól a pillanattól fogva a Homo genusba
tartozónak tekintendők, ami azt jelentette, hogy az emberi
fajnak három különböző csoportja van: a Homo sapiens, a
Homo troglodiytes és a Homo paniscus. Az emberi jogokat
két átfogó kategóriába sorolták át: az olyanok, mint az
élethez, a szabadsághoz és a kínzástól való mentességhez
való jog a Homo nemzetség minden tagját megilleti, míg a
boldogság kereséséhez, a vallásszabadsághoz vagy a
földbirtokhoz való jog megmaradt a Homo sapiens
kiváltságának.
Ennek megfelelően a továbbiakban egyetlen csimpánz életét
sem volt szabad kísérleti célból kioltani - és még bezárni sem
lehetett őket egyetlen laboratóriumba sem. Több ország
ezenfelül módosította a gyilkossággal kapcsolatos jogi
előírásokat úgy, hogy az már a csimpánzok megölésére is
vonatkozott.
Adriaan Kortlandt, az egyik első állativiselkedés-kutató, aki
vad csimpánzok megfigyelésével foglalkozott, egyszer úgy
utalt rájuk, mint „furcsa lelkek állatbőrben”. Most azonban
Peter Hobson olyan helyzetbe került, hogy egészen pontosan
bizonyíthatta Kortlandt állításának valóságtartalmát. A
lélekhullám jelen volt a Homo sapiensben. Nem lelt rá a Bos
tauntsban, vagyis a közönséges szarvasmarhában. Peter
támogatta a főemlősök jogaiért küzdő mozgalmat, azonban
ha bebizonyosodik, hogy az embereknek van lelke, a
csimpánzoknak pedig nincs, azzal az elmúlt néhány év
minden eredménye azonnal megkérdőjeleződik. Ugyanakkor
azzal is tisztában volt, hogy ha ő nem végzi el a próbát,
megteszi majd valaki más.
Habár már nem fogtak csimpánzokat azért, hogy
laboratóriumokban, állatkertekben vagy cirkuszokban tartsák
őket, még mindig akadt pár példány, melyek emberek által
működtetetett intézményekben éltek. Az Egyesült Királyság,
Kanada, az Egyesült Államok, Tanzánia és Burundi közösen
működtetett egy csimpánz-szeretetotthont Glasgow-ban - hol
máshol? - azoknak a majmoknak, amelyeket nem lehetett
szabadon engedni. Peter azonnal felhívta a menhelyet, és
LÉLEKHULLÁ M 98
arról érdeklődött, nincs-e olyan csimpánzuk, amelyik
hamarosan meghalhat. Az igazgató, Brenda MacTavish
elmondta neki, hogy habár több ötvenes éveiben járó állat is
akad - márpedig ez a csimpánzok között igen magas kort
jelent -, egyikük esetében sem számítanak arra, hogy
belátható időn belül elpusztulna. Ennek ellenére Peter
odaszállíttatott neki néhányat a szuper-EEG-ből.
- Így tehát - mondta Peter Sarkarnak az egyik szokásos

vacsora közben Sonny Gotlieb éttermében - azt hiszem,
készen állok arra, hogy a nyilvánosság elé lépjek. O, és a
marketingeseim kitaláltak egy új nevet a szuper-EEG-nek.
Lélekérzékelőnek fogjuk hívni.
- Most hülyéskedsz? - kérdezte Sarkar.
Peter elvigyorodott.
- Az ilyesmiben mindig Joginder és a csapata döntésére
szoktam hagyatkozni. Különben pedig a Lélekérzékelő nevet
már levédettük, majdnem kétszáz berendezést le is gyártottak,
és szállításra készen állnak. Van három igazolható felvételem
arról, ahogyan a lélekhullám távozik az emberi testből,
tudom, hogy legalább néhány állat nem rendelkezik lélekkel,
és remélem, hamarosan lesznek eredményeim a
csimpánzokkal kapcsolatban is.
Sarkar megkent egy fél bagelt.
- Ugyanakkor még mindig nincs a kezedben egy nagyon
fontos adat.
- Tessék?
- Meglep, hogy neked még nem jutott eszedbe feltenni a
kérdést, Peter.
- Milyen kérdést?
- Annak a másik végletét, amit eredetileg szerettél volna
kideríteni. Azt már tudod, hogy a lélek mikor hagyja el a
testet. De mikor száll bele?
Peter szája tátva maradt a csodálkozástól.
- Úgy érted... a magzatba?
- Pontosan.
-A rohadt életbe! - mondta Peter. - Én... én nagyon nagy
bajba juthatok már csak azért, ha elkezdek foglalkozni ezzel.
- Az lehet - felelte Sarkar. - Azonban ha a nyilvánosság elé
állsz, valaki bizonyára ezt is meg fogja piszkálni.
- Ebből hatalmas botrány kavarodhat.
Sarkar bólintott.
- Az biztos. Ettől függetlenül csodálkozom, hogy ezen még
soha nem gondolkodtál el.
Peter elfordult. Kétség sem férhet hozzá, hogy szándékosan
fojtotta el magában. Egy régi seb, amely már begyógyult.
Vagy legalábbis ő ezt gondolta.
A rohadt életbe, gondolta Peter. A rohadt életbe.
LÉLEKHULLÁ M 100
13. FEJEZET
T IZENHÁROM ÉVVEL EZELŐTT történt, házasságuk első

évében. Peter tisztán emlékezett mindenre.
1998. október 31. Már akkor is az esetek többségében
étteremben vacsoráztak, de azt mind a ketten udvariatlannak
érezték, hogy éppen halloween idején ne legyenek otthon -
valakinek csak kell édességet adnia a gyerekeknek!
Cathy fettuccine Alfredót készített, Peter pedig cézársalátát,
amihez a mikrosütőben pirított valódi szalonnadarabokat, és
végül közös erővel próbáltak összehozni egy tortát is.
Nagyon szerettek együtt főzni, és az a kis helyiség, amely
akkoriban konyhájukként szolgált, számtalan lehetőséget
nyújtott arra, hogy mintegy véletlenül újra és újra egymáshoz
dörzsölődjenek, miközben a szekrényeket nyitogatták, vagy
éppen kerestek valamit. A végén Cathy mellét férje kezének
lisztlenyomata díszítette, Peter fenekén pedig a nő tenyerének
mintája maradt rajta.
Mikor azonban végeztek a salátával, és már belekezdtek a
tésztába, Cathy váratlanul bejelentette:
- Terhes vagyok.
Peter letette a villát a kezéből, és a szemébe nézett.
- Tényleg?
- Igen.
- Ez... - tisztában volt vele, azt kellene mondania,
„csodálatos”, de valahogy nem tudta rávenni magát, s inkább
úgy folytatta: - érdekes.
Cathy láthatóan elkomorodott.
- Érdekes?
- Nos, úgy értem, elég váratlanul történt, ez minden.
- Elhallgatott, majd még hozzátette: - Nem szeded...?
Újabb csönd.
- A fenébe!
- Azt hiszem, azon a hétvégén történt, amit a szüleim
nyaralójában töltöttünk - mondta Cathy. - Emlékszel?
Elfelejtettél...
- Emlékszem - felelte Peter, és a hangjába némi harag
vegyült.
- Azt ígérted, elkötteted magad, ha elmúltál harminc
- felelte Cathy kicsit védekezően. - Azt mondtad, ha addig
nem határozunk úgy, hogy gyereket akarunk, megteszed.
- Nos, nem úgy értettem, hogy pontosan a születésnapomon
csináltatom meg, basszus! Még mindig harmincéves vagyok.
És tudtommal nem zártuk le a témát, hogy akarunk-e
gyereket vagy sem.
- Akkor meg miért vagy olyan dühös? - kérdezte Cathy.
- Én... én nem vagyok az. - Elmosolyodott. - Hidd el,
drágám, tényleg nem haragszom. Csak nagyon meglepett a
dolog, ennyi az egész.
Azután elhallgatott, majd kisvártatva hozzátette:
- Nos, ha valóban azon a hétvégén fogant, akkor hogy is
állunk? Úgy hathetes?
Cathy bólintott.
- Kimaradt a vérzésem, úgyhogy vettem egy tesztet.
- Értem - mondta Peter.
- Te nem akarod megtartani - jegyezte meg Cathy.
- Ezt egy szóval sem mondtam. Magam sem tudom, mit
akarok valójában.
Ekkor szólalt meg a csengő. Peter felállt, és kiment
megnézni, ki az.
Adsz vagy kapsz, gondolta Peter. Adsz vagy kapsz.
További három héten keresztül hezitáltak. Mérlegelték a
lehetőségeiket, az életstílusukat, az álmaikat. Végül
meghozták a döntést.
A College Streeten levő abortuszklinika kétszintes, barna
kőépület volt. Balra tőle a Joes (így, aposztróf nélkül) nevű
kifőzde állt, amely a hirdetése szerint két tojásból készült
reggelit kínált úgy, ahogy a kedves vendég csak kéri. Jobbra
egy vaskereskedés, amelynek az ablakában kézzel írott tábla
lógott: „Javítást vállalunk”.
A klinika előtt pedig egy seregnyi tüntető menetelt fel és alá
a járdán, kezükben táblát tartva.
LÉLEKHULLÁ M 102
Az abortusz bűn! - állt az egyiken.
Bánd meg bűneidet! - firkálták fel egy másikra.
A csecsemőknek is vannak jogaik! - olvashatták a
harmadikon. Egy rendőr támaszkodott unott arccal a
homokkő falnak. Biztosan az volt a dolga, hogy
közbeavatkozzon, ha a tüntetés esetleg elvadul.
Peter és Cathy a klinikával szemben, az utca másik oldalán
parkolt le, majd kiszálltak. Cathy az épületre nézett, és annak
ellenére, hogy nem volt különösebben hideg, egész teste
megborzongott.
- Nem gondoltam volna, hogy ennyi tüntető lesz.
Peter gyorsan megszámolta őket - három férfit és öt nőt
látott.
- Néhányan mindig itt vannak.
Az asszony bólintott.
Peter mellé lépett, és megfogta a kezét. Megszorította, Cathy
pedig nagy nehezen kipréselt magából egy halvány, bátor
mosolyt. Vártak, amíg kicsit leáll a forgalom, majd átmentek
az úton.
Abban a pillanatban, hogy megérkeztek a másik oldalra, a
tiltakozók körülvették őket.
- Ne menjen be oda, hölgyem! - kiáltotta az egyikük.
- A saját gyermekét hordozza! - ordította a másik.
- Ne döntsön elhamarkodottan! - kiabálta egy harmadik. -
Jól gondolja át!
A rendőr közelebb lépett, nehogy valamelyik tüntető
megérinthesse Cathyt, vagy éppen megakadályozhassa, hogy
bemenjenek a klinikára.
Cathy mereven maga elé nézett.
Tojás, ahogy a kedves vendég kéri. Javítást vállalunk.
- Ne tegye, hölgyem! - kiáltotta megint az egyik tiltakozó.
- A saját gyermekét hordozza!
- Ne döntsön elhamarkodottan! Jól gondolja át!
Négy kő lépcsőfokon lehetett feljutni a klinika faajtajához.
Cathy elindult fölfelé, Peter szorosan a nyomában.
- A saját...!
- Ne...!
- Ne döntsön...!
Peter előrelépett, és kinyitotta az ajtót a felesége előtt.
Bementek.
A rákövetkező héten Peter elköttette magát, és Cathy soha
többé nem beszélt erről a kis epizódról a közös múltjukból.
De néha, amikor ott voltak náluk Cathy húgának a gyerekei,
ha összefutottak valamelyik szomszédjukkal, miközben az a
csemetéjével sétált, vagy éppen lurkókat láttak a tévében,
Peter azon kapta magát, hogy csendes vágyódás, szomorúság,
és zavar vesz rajta erőt. Amikor pedig lopva Cathyre nézett,
felesége szemében ugyanezeknek az érzelmeknek a keverékét
látta megcsillanni, a bizonytalansággal együtt.
Most itt állt, és kénytelen volt megint szembenézni ezzel az
erkölcsi kérdéssel.
Természetesen nem lehetett az érzékelőket egy embrió
fejére tenni. Peternek azonban nem arra volt szüksége, hogy
egy meg nem született magzat minden agyi tevékenységét
rögzíteni tudja, csak arra, hogy a berendezésével foghassa
lélekhullám nagyfrekvenciás jeleit. A készülék, amelyet
összeállított, felhasználta a Hobson monitor távérzékelő
eszközeinek bizonyos részegységeit, és irányított szenzorokat
kapott annak elkerülésére, hogy az anya saját lélekhulláma
esetleg belezavarjon az észlelésbe.
A lélekhullám egyébként is nagyon gyenge jeleket sugároz,
a magzat pedig mélyen az anyja testén belül tartózkodik.
Éppen ezért, ahogyan a csillagászati távcsöveknek gyakran
hosszabb expozíciós időre van szükségük ahhoz, hogy
értékelhető képet adhassanak, Peter számításai szerint az
érzékelőnek körülbelül négy órán keresztül működnie kell,
mert csak így rendelkezhet majd elegendő adattal a
lélekhullám kimutatásához.
Peter lement hát a cég pénzügyi osztályára. Az egyik ott
dolgozó vezető elemző, Victoria Kalipedes terhessége
kilencedik hónapjának elején járt.
- Victoria - szólította meg Peter -, a segítségedre van
szükségem.
A nő várakozón nézett rá. Peter elmosolyodott. Victoria
mostanában mindent nagy várakozással tett.
- Kifejlesztettem egy új érzékelő-prototípust, és szeretném,
ha segítenél tesztelni - mondta.
Victoria egy kicsit meglepettnek tűnt.
- Van ennek valami köze a kicsihez?
LÉLEKHULLÁ M 104
- Igen. Az egész csak egy amolyan szenzorháló, amit a
hasadra helyezünk. Nem árthat se neked, se neki. Ez
olyasmi... nos, olyasmi, mint egy EEG. Csakhogy ez a
magzati agyhullámokat érzékeli.
- És valóban semmilyen veszélyt nem jelenthet a babára?
- Semmilyet.
- Nem is tudom...
- Kérlek... - Peter maga is meglepődött azon, milyen nagy
meggyőzőerőt tudott belevinni ebbe az egy szóba.
Victoria elgondolkodott.
- Jól van. Mikor menjek?
- Most azonnal.
- Nagyon sok dolgom van... és te is tudod, milyen a főnök.
- Az érzékelő elhelyezése mindössze néhány percbe telik.
Mivel a jelek nagyon gyengék, ezért egész délután viselned
kell a berendezést, viszont nyugodtan tudsz dolgozni tőle.
Victoria felállt a székéről - ami a terhességnek ebben a késői
szakaszában nem is olyan kis teljesítmény -, és elment
Peterrel egy privát helyiségbe.
- Elmondom neked, hogyan kell elhelyezkednie az
érzékelőknek - kezdte magyarázni Peter. - Azután magadra
hagylak, és neked egyedül kell majd feltenned ezeket.
Gondolom, könnyen el fog férni a ruha alatt.
Victoria végighallgatta a férfi utasításait, majd bólintott.
- Köszönöm - mondta Peter, és ahogy elindult kifelé, hogy a
nő levetkőzhessen, még hozzátette: - Nagyon köszönöm.
A nap végére meglettek a teszteredmények. Az érzékelőnek
nem okozott semmi gondot, hogy rögzítse a Victoria
magzatában jelen levő lélekhullámot. Nem mintha
különösebben meglepő lett volna a dolog; ha a babát a
várandósság e késői szakaszában valamilyen okból el kellene
távolítani az anyaméhből, nagy valószínűséggel akkor is
életben maradna. De vajon mikor van az a pont a terhesség
során, amikor a lélekhullám megjelenik?
Peter végiglapozta a számítógépén tárolt névjegyzéket, míg
rá nem talált a személyre, akit keresett: Dinah Kawasaki,
akivel még az egyetemen együtt járt néhány előadásra, és aki
azóta a Don Millsben praktizál szülészként.
Miközben a komputer a számot tárcsázta, Peter egyre
izgatottabb lett. Ha Dinahnak sikerülne rávennie néhány
betegét, hogy segítsenek neki, hamarosan a kezében lenne a
válasz.
És, döbbent rá Peter, már előre tart attól, mi lesz az.
LÉLEKHULLÁ M 106
14. FEJEZET
2011. október
D INAH VÁRANDÓS PÁCIENSEI közül harmincketten

beleegyeztek, hogy részt vesznek Peter érzékelő'
berendezésének tesztjében. Nem is volt ez meglepő, hiszen
Peter ötszáz dollárt ajánlott fel mindegyiküknek pusztán
azért, hogy néhány órán keresztül viseljék az eszközt.
Minden beteg egy héttel előrébb járt a terhességében, mint a
megelőző.
Peter szerette volna, ha néhányat közülük az egész
másállapot alatt folyamatosan megfigyelhet, de az előzetes
eredmények nagyon is nyilvánvalónak tűntek. A lélekhullám
valamikor a terhesség kilencedik és tizedik hete között
jelentkezik. Előtte gyakorlatilag nincsen semmi. Ennél
részletesebb vizsgálatokkal lehetne csak feltárni azt, hogy a
lélekhullám a magzati agyban magától ébred, vagy éppen
- bár Peter ezt a lehetőséget valószínűtlenebbnek tartotta
- valahonnan kívülről érkezik oda.
Tisztában volt vele, hogy ez is megváltozatja majd a világot,
éppen úgy, ahogyan annak felfedezése, hogy valóban létezik
valamiféle élet a halál után. Lesznek persze, akik a
végtelenségig vitatkoznak majd, Peter ennek ellenére most
már kategorikusan ki merte jelenteni, hogy egy adott magzat
személy-e vagy sem - röviden, hogy az eltávolítása az anya
testéből egyszerűen csak egy nemkívánatos szöveti burjánzás
eltávolítása, vagy egyenesen gyilkosság lenne.
És ennek félelmetes hatásai lehetnének. Hiszen ha a pápát
sikerülne meggyőzni arról, hogy a lélekhullám valóban a
halhatatlan lélek fizikai kivetülése, és hogy ez a lélek csak a
terhesség tizedik hetében jelenik meg az embrióban, akkor
talán ő is beleegyezne abba, hogy feloldja a
születésszabályozással, illetve a korai abortuszokkal
kapcsolatos tilalmait. Peter emlékezett még arra, hogy 1993-
ban az akkori pápa azt mondta a Bosznia-Hercegovinában
ellenséges katonák által megerőszakolt nőknek, a pokolra
jutnak, ha nem hordják ki a gyereküket. A jelenlegi pápa
pedig ugyancsak visszautasította a születésszabályozás
lehetőségét az éhínségtől sújtott területeken, annak dacára,
hogy mindenki pontosan tudta, a csecsemők születésük után
néhány nappal bizonyosan éhen halnak majd.
És természetesen a női mozgalmak - amelyeknek Peter
egyébként meggyőződéses támogatója volt - ugyancsak
azonnal reagálnak majd.
Soha nem volt biztos abban, mi is volna a számára
elfogadható válasz az abortusz kérdésében, különös
tekintettel az iparosodott országokra. Hiszen teljesen
megbízható és sokkal finomabb módszerek is léteznek. Az
eszével Peter mindig is megértette, miért van egy nőnek joga
ahhoz, hogy ha arra van szükség, elvetesse a magzatát. Ennek
ellenére végtelenül ízléstelennek találta az egész vitát. Hiszen
a nem kívánt terhességet már a kezdet kezdetén meg lehetett
volna akadályozni, nem? Olyan nagy dolog az, hogy az
ember - mind a két fél - védekezzen a nemkívánatos
terhesség lehetősége ellen? Miért akarjuk ennyire
értéktelennek tekinteni a fogantatás csodáját?
Mindössze néhány perces keresésbe került a neten, és máris
Peter előtt voltak az eredmények fehéren-feketén. Észak-
Amerikában minden öt terhességből egy abortusszal ért
véget; még ő és Cathy is kénytelenek voltak megtenni, noha
egyáltalán nem így tervezték. Peternek doktorija van, Cathy
pedig vegyész - két olyan ember, akinek sokkal jobban
tisztában kellett volna lennie a kockázatokkal, mégis
elvetettek egy babát.
Soha semmi nem olyan egyszerű, ha konkrét példát hozunk
fel, mint akkor, ha elvontat.
Most azonban talán sikerült megtalálni a megterméke-
nyülést követő születésszabályzás helyességének igazolását.
A lélek, bármi legyen is az, csak a fogantatást követő hatvan,
vagy még annál is több nappal később jelenik meg a
magzatban.
LÉLEKHULLÁ M 108
Peter soha nem tekintette magát futuristának, ennek ellenére
szinte pontosan látta, merre indulna el a társadalom: a
törvényeket egy évtizeden belül módosítanák úgy, hogy
engedélyezett legyen az abortusz egészen a lélekhullám
megjelenéséig. Abban a pillanatban, hogy kimutatható, a
bíróság bizonyosan úgy ítélné, hogy az embrió valóban
emberi lény.
Peter válaszokat akart - hideg, megmásíthatatlan tényeket.
Most pedig a kezében voltak.
Mély lélegzetet vett. Mindig is racionálisnak tartotta magát.
Tudta, hogy csak három lehetséges válasz létezhet az
abortusszal kapcsolatos erkölcsi kérdésekre. Egy: a gyermek
emberi lény a fogantatás pillanatától kezdve. Ez valahogy
mindig is ostobaságnak tűnt Peter számára, hiszen akkor a
gyermek nem több egyetlen sejtnél.
Kettő: a gyermek abban a percben válik emberi lénnyé,
amikor elhagyja az édesanyja testét. Ez éppen olyan
ostobaságnak tűnt. Igaz, a magzat az anyján keresztül
táplálkozik egészen a köldökzsinór elvágásának pillanatáig,
de már hetekkel a születés előtt annyira fejlett, hogy ha a
szükség úgy kívánja, képes lehet a külvilágban is életben
maradni. Nyilvánvaló, hogy a köldökzsinór elnyisszantása
éppen úgy csak amolyan jelképes tett, mint a szalag átvágása
egy új bevásárlóközpont átadásakor. A magzat egy emberi
lény saját szívvel és saját aggyal - benne pedig saját
gondolatokkal - már jóval a világrajövetelt megelőzően.
Éppen ezért Peter nem tett egyebet, mint bebizonyította azt,
aminek minden józanul gondolkodó ember számára
nyilvánvalónak kellett volna lennie. A harmadik választ:
valahol a két véglet - a fogantatás és a világrajövetel - között
a magzat saját jogán emberi lénnyé válik, és innentől kezdve
emberi jogokkal rendelkezik.
Azt, hogy utóbbi bizonyul majd helyesnek, Peter jó előre
sejtette. Még a vallások között is nem egy tanította, hogy a
lélek valamikor a terhesség folyamán költözik bele az
embrióba. Aquinói Szent Tamás a fogantatás utáni hatodik
hétig engedélyezte a terhességmegszakítást fiú magzatok, a
harmadik hónapig lány magzatok esetében
- ez volt ugyanis a pont, ahol hite szerint a lélek a testbe
költözött. A muzulmánok szerint pedig, legalábbis Sarkar
elmondása alapján, a nafs a fogantatást követő negyvenedik
napon érkezik.
Igaz ugyan, hogy ezek egyike sem felelt meg a Peter
vizsgálata által meghatározott kilenc-tíz hetes időtartamnak,
azonban a bizonyosság, hogy a lélek egy jól behatárolható
időtartamon belül érkezik meg a testbe - megint eszébe jutott
ugyanaz a gondolat megváltoztathatja az egész világot. És
természetesen nem mindenki tartaná ezt jó változásnak.
Peter azon gondolkozott, vajon milyen érzés lesz azt látni a
tévében, ahogyan felgyújtják az őt ábrázoló rongybabát.
Még csak valamivel több, mint kilenc hét telt el azóta, hogy
Cathy bevallotta Peternek a viszonyát, és a kettejük
kapcsolata azóta is nagyon feszült volt. Most azonban
feltétlenül szükségessé vált, hogy komolyan beszéljenek -
egy egészen más válságról, amely a múltjukhoz tartozott.
Október 10. hétfőre esett. A kanadai hálaadás ünnepe. Mind
a ketten kivettek egy napot. Peter belépett a nappaliba. Cathy
a kétszemélyes fotelben ült, és a New York Times
keresztrejtvényét fejtette. A férfi odalépett hozzá, és leült
mellé.
- Cathy - kezdte. - Van valami, amit el kell mondanom.
Az asszony nagy szemével egyenesen a férjére nézett, és
Peter azonnal rádöbbent, hogy mi járhat a felesége fejében.
Azt hiszi, hogy Peter végre elhatározta magát, és úgy döntött,
elhagyja őt. Ebben a pillanatban meglátta Cathy tekintetében
minden félelmét, minden szomorúságát, minden bátorságát.
A nő hatalmas erőfeszítéssel tudta csak megőrizni az
önuralmát.
- A gyerekünkről van szó - mondta Peter.
Cathy arca egyetlen pillanat alatt átalakult. Most már csak
színtiszta zavar tükröződött rajta.
- Milyen gyerekünkről?
Peter nagyot nyelt.
- Arról a gyerekünkről, akit tizenkét évvel ezelőtt
elvetettünk.
Cathy pillantása ide-oda rebbent. Láthatóan nem értette,
miről beszél.
LÉLEKHULLÁ M 110
- A cégem a jövő héten sajtótájékoztatót tart a lélekhul-
lámmal kapcsolatban - mondta a férfi. - Ugyanakkor feltárjuk
néhány újabb vizsgálat eredményeit is. De... de azt szerettem
volna, ha te hallasz ezekről először.
Cathy nem válaszolt.
- Most már tudom, mikor érkezik meg a lélekhullám a
gyerekekbe.
Cathy próbálta kiolvasni a feleletet Peter viselkedéséből, és
abból, ahogyan habozott kimondani. Ismerte a férje minden
gesztusát, testbeszéde összes jelentését.
- Jaj, istenem... - Cathy szeme a rettenettől hatalmasra
kerekedett. - Már nagyon korán megérkezik, igaz? Már az
előtt ott volt, hogy... hogy mi...
Peter nem mondott semmit.
- Jaj, istenem! - ismételte meg Cathy, és a fejét rázta.
- Hiszen ez még a kilencvenes években történt!
Mintha ezzel mindent megmagyarázhatott volna.
A kilencvenes évek. Akkoriban az abortusz kérdése, éppen
úgy, ahogyan annyi más fontos probléma is, még csak a
nevetséges szlogenek szintjére lealacsonyodva érdekelte őket.
„Választáspárti” - mintha léteztek volna olyanok is, akik
választásellenesek lettek volna; „életpárti” - mintha lett volna
bárki, aki az élet ellen dolgozott. Mindenki vagy ez, vagy az
volt. Hobsonék köreiben - vagyis a tanult, jómódú, liberális
kelet-kanadaiak között - a választáspárti gondolkodás lehetett
az egyetlen elfogadható álláspont.
A kilencvenes évek.
A politikailag korrekt kilencvenes évek.
- Nem teljesen egyértelmű - mondta végül. - Nagyjából
akkor tettük meg, amikor a lélekhullám meg szokott jelenni.
Elhallgatott, és nem tudta, mit is tehetne még hozzá.
- Lehetséges, hogy akkor még nem...
- És az is lehetséges, hogy igen... hogy már...
Peter bólintott.
- Nagyon sajnálom, Cathy.
Az asszony zavartan és szomorúan harapott bele az alsó
ajkába. Peter kinyújtotta a kezét, és megsimogatta.
15. FEJEZET
A HOBSON MONITORING adatbázisában számos,

orvostudományi témában tevékenykedő újságíró
szerepelt a világ minden táj ár ól, akik folyamatosan kaptak a
céggel kapcsolatos sajtóanyagokat. A vállalat egyes vezetői
azt mondták ugyan, hogy ezzel a bejelentéssel a vallási
kérdésekkel foglalkozó lapokat is meg kellene keresni, de
Peter megvétózta a javaslatot. Még mindig elég bizonytalan
volt a felfedezés erkölcsi vonatkozásait illetően, különben
pedig a pletykalapoktól fölfelé hamarosan mindenki itt fog
nyüzsögni, és interjúért könyörög. A sajtótájékoztatóra szóló
meghívó e-mailben és futárral három nappal az eseményt
megelőzően jutott el az érintettekhez. Peter kicsit óvakodott a
levélben szereplő megfogalmazástól, de Joginder Singh, a
cég píárosa nem adta be a derekát, és ragaszkodott ahhoz,
hogy ez a megfelelő megközelítés:
A Hobson Monitoring Ltd. tisztelettel meghívja Önt a

Torontói Konferenciaközpont 104-es termében október 20-
án, 10 órakor megtartandó sajtótájékoztatójára. Forradalmi
tudományos áttörést jelentünkbe. Elnézésüket kérjük, de
semmi többet nem mondhatunk a kezdésig. Azt viszont már
most megígérhetjük, hogy a bejelentés a világ minden
újságjában címlapsztori lesz.
Azoknak, akik nem tudnak személyesen jelen lenni,
videokonferencia-lehetőséget biztosítunk. További
részletekért kérjük, lépjenek kapcsolatba Joginderrel, a
Hobson Monitoring munkatársával!
LÉLEKHULLÁ M 112
***
Több újságíró is telefonált, és megpróbálta idő előtt

kideríteni, hogy vajon a sztori tényleg megéri-e a nagy
felhajtást, vagy egyszerűen csak valami újabb kórházi kütyü
bejelentéséről van szó, de senkinek nem mondtak semmit.
Mindenkinek várnia kellett csütörtök délelőttig. És akkor...
A sajtótájékoztatón nagyjából negyven újságíró jelent meg -
a Hobson Monitoring történetében csak egy eseményen
vettek részt ennél többen, amikor bejelentették, hogy a cég
lehetővé teszi a szabad részvényvásárlást. Peter az újságírók
legalább felét név szerint ismerte: ott volt Buck Piekarz, a
Toronto Star orvostudományi szakértője, Cory Tick, aki a
Globe and Mail nevű lapnál töltött be hasonló pozíciót,
Lianne Delaney a CBC Newsworldtől, a kövér fickó, aki a
Kanadával kapcsolatos hírekért felelt a Buffalo Newsnál, egy
pasi a USA Todaytől, és még nagyon sokan mások. Az
újságírók a kikészített friss kávét és gyümölcsöket
fogyasztották, miközben egymással beszélgettek. Nagyon
meglepődtek, hogy nem kaptak semmilyen sajtóanyagot, bár
Peter és Joginder megígérte nekik, hogy a konferencia után a
kijáratnál átvehetnek minden szükséges kiegészítő
információt, például adatlemezeket, és Peter
megjegyzéseinek átiratát is. Különben pedig több újságíró
eleve videokamerával a kezében érkezett.
Cathy kivett egy nap szabadságot, hogy Peterrel lehessen. A
férfi negyed tizenegykor lépett fel az emelvényre. Felesége
mosolygott rá, és annak ellenére, hogy Peter gyomra már
régen görcsbe rándult, erőt adott neki, hogy ő is ott van vele.
- Üdvözlők mindenkit! - köszöntötte a hallgatóságot, és
habár mindenkire mosolyogott, Cathy felé fordulva egy kicsit
tovább elidőzött. - Köszönöm, hogy eljöttek. Kérem,
bocsássák meg a nagy titkolózást, tudom, hogy egy egészen
kicsit melodrámába illőnek tűnik ez a felhajtás. Azonban amit
a mai napon szeretnénk bejelenteni, az valóban nagyon
különleges felfedezés, és szerettük volna biztosítani, hogy a
felelősen gondolkozó újságírók hallanak először róla.
Somolygott.
- Joginder, leoltanád a lámpát, kérlek? Köszönöm. Most
pedig arra kérek mindenkit, hogy nézze a falon lévő monitort.
Kifelé menet természetesen mindegyikük megkapja majd a
következőkben lejátszott felvétel egy másolatát. Készen
állunk? Akkor kérlek, játszd le a demót, Joginder!
Az újságírók élénk figyelemmel nézték Peggy Fennell
halálának lelassított felvételét, miközben Peter folyamatosan
kommentálta a látottakat. Részletekbe menően mondta el
nekik, mi történik - hiszen végső soron ezek mind
orvostudományban jártas újságírók. Amikor a lélekhullám
elhagyta Mrs. Fennell koponyáját, a termen morajlás futott
végig.
- Játssza csak le még egyszer ezt az utolsó részt! - szólt
Piekarz a Startól. Peter intett Jogindernek, hogy tegye meg.
- Pontosan mi volt ez? - kérdezte egy másik zsurnaliszta.
Peter Cathyre nézett, aki az első sorban ült. Csillogott a
szeme. Peter vállat vont.
- Egy összefüggő elektromos mező, amely a halál
pillanatában hagyja el a testet a halántékon keresztül.
- Egészen pontosan a halál pillanatában? - kérdezett vissza
Delaney, az újságírónő a Newsworldtől.
- Igen. Ez az agyi elektromos aktivitás legutolsó jele.
- Akkor... akkor ez most mi? - folytatta a nő. - Valamiféle
lélek?
Olyan hangsúllyal ejtette ki a száján a kérdést, mintha egy
viccet sütne el, de arra azért vigyázott, hogy ha úgy alakul a
helyzet, ne csináljon teljesen bolondot magából.
Ugyanakkor azóta, hogy Sarkar hetekkel ezelőtt először
nevezte ennek a jelenséget, Peter egészen hozzászokott a
gondolathoz.
- Igen - felelte. - Véleményünk szerint pontosan erről van
szó.
Azután felemelte a hangját, és most már a teremben levő
összes újságíróhoz beszélt.
- Itt láthatják, kedves hölgyeim és uraim, a történelem első,
tudományosan megalapozott módszerekkel készített képét
annak, ami talán a testet elhagyó emberi lélek lehet.
Hangos morajlás tört ki, ahogyan mindenki egyszerre kezdett
el beszélni. Az elkövetkező két órát Peter azzal töltötte, hogy
a feltett kérdésekre válaszolt, habár a nyomtatott sajtónak
dolgozó újságírók egy része, akiket szorított a lapzárta, a
bejelentés után egyszerűen felkapták a sajtóanyagot, és
LÉLEKHULLÁ M 114
elrohantak. Peter egyértelművé tette, hogy a kutatásainak
még nem sikerült választ találni arra kérdésre, mi történik a
lélekhullámmal a távozás után - eléggé egységesnek tűnt, de
semmi nem bizonyította, hogy nem oszlik teljesen széjjel a
testet elhagyva. Ugyancsak beismerte, hogy egyelőre nagyon
kevés adat áll rendelkezésükre a lélekhullám tartalmával vagy
szerkezetével, és különösen azzal kapcsolatban, hogy hordoz-
e egyáltalán bármilyen jelentéssel bíró információt.
Ez azonban nem is számított igazán. A lélek fogalma
olyasmi volt, amelyet a világon mindenki megértett, az
emberek pedig a szívük mélyén máris bizonyosak voltak
abban, mit jelképez a lélekhullám.
Aznap éjjel Cathy és Peter látta, hogy a CBC TV sztoriját
átvette a CNN az Államokban, továbbá a BBC World Service
is. A bejelentés az interneten mindössze néhány óra alatt
eljutott a világ minden részébe, címlapon jelent meg a
Toronto Star, valamint több amerikai lap esti kiadásában,
másnap pedig szinte a föld összes újságja első oldalon hozta.
Huszonnégy órán belül a fejlett régiókban szó szerint
mindenki értesült a felfedezésről.
Peter Hobson egyik pillanatról a másikra ünnepelt sztár lett.
- Vonalban van még? - kérdezte Donahue, aki az elvesztett

elnökjelöltség után most visszatért a tévéhez.
- A nevem Phil.
Donahue arcára fájdalmas kifejezés ült ki; értékes
másodperceket vesztegettek.
- Folytassa, kérem, már csak nagyon kevés időnk maradt!
- Azt szeretném tudni - hallatszott a hívó hangja -, hogy
valójában milyen az élet a halál után. Úgy értem, azt már
tudjuk, hogy létezik. De milyen?
Donahue Peter felé fordult.
- Ez nagyon jó kérdés. Dr. Hobson? Milyen a túlvilági élet?
Peter feszülten mocorgott a székében.
- Nos, attól tartok, erre talán egy filozófus jobb választ
adhatna, és...
Donahue a stúdióban jelen levő közönséghez fordult.
- Önök szerint vajon fel vagyunk készülve az ilyen
kérdésekre? Valóban tudni akarjuk a választ? És mit tesz
Amerika, ha kiderül, hogy a túlvilág nem is olyan kellemes
hely?
- Azután felemelte a tekintetét, és megszólalt. - Mutasd
meg, Bryan... A tizennégyest!
A képernyőn diagram jelent meg.
- Büszke országunk lakosainak hatvanöt százaléka - kezdte
Donahue - hisz abban, hogy a lélekhullám létezése bizonyítja
a menny és a pokol zsidó-keresztény modelljének
helyességét. Mindössze az emberek tizenegy százaléka véli
úgy, dr. Hobson, hogy az ön felfedezése éppen ennek
ellenkezőjét erősíti meg.
A diagram eltűnt. Donahue észrevett egy magasra nyújtott
kezet valahol a stúdió hátulsó traktusában. Hetvenöt éves
kora ellenére még mindig fürge léptekkel szaladt oda, és
nyomta a mikrofont közvetlenül a jelentkező nő álla alá.
- Igen, hölgyem? Volna valami megjegyzése?
- Igen, volna, Phil. Én Memphisből jöttem... és ott lent,
délen nagyon szeretjük a műsorát.
Először az éppen megdicsért kisfiú arca öltött alakot.
- Köszönöm szépen, hölgyem.
Aztán a fájdalmas grimasz, mintha valami megakadt volna a
torkán.
- Sajnos az időnk véges.
- Kérdésem a következő lenne a doktor úrhoz: ön szerint a
felfedezése miatt a mennyországba kerül majd, vagy
egyenesen a pokolra jut azért, mert beleártotta magát az
Úristen csodájába?
Közeli felvétel Peterről.
- Nekem... fogalmam sincsen.
Donahue előadta az oly közismert karlendítést, melynek
betetőzéseként ujjával egyenesen a kamerába mutatott.
- És most reklám...
Az ősz hajú műsorvezető, Geraldo Rivera a közönség felé

fordult. Ha hinni lehet a pletykalapoknak, nemrégen
elvégeztette magán a Life Unlimited beavatkozását, így a
LÉLEKHULLÁ M 116
nézők még évszázadokon keresztül élvezhetik majd az ő
nevével fémjelzett programokat.
- Élet az élet után - kezdte drámai hangon. - Ez fő témánk a
Geraldo mai adásában. Vendégeink között üdvözölhetjük
Peter Hobsont, az ottawai tudóst, akinek állítása szerint
sikerült filmfelvételt készítenie a halhatatlan lélekről,
valamint Monsignor Carlos Latinát, a Los Angeles-i
főegyházmegye képviseletében.
Geraldo a fekete reverendát viselő férfihez fordult elsőként.
- Monsignor, ön szerint hol van most azoknak a papoknak a
lelke, akik kisfiúkat molesztáltak az egyház által működtetett
árvaházakban?
(A Capitol Building kupolájának számítógéppel animált képe,

közben a főcímzene.)
- Az ABC News stúdiójából: A hét Peter Jenningsszel. És

most kapcsoljuk washingtoni központunkat, és a házigazdát,
Peter Jenningst.
Jennings, az ősz hajú, komor tekintetű műsorvezető a
kamerába néz.
- Lélekhullám... létezik, vagy csak fantázia? Vallási
megvilágosodás vagy tudományos igazság? Ezekre a
kérdésekre várunk választ vendégünktől, Peter Hobsontól, a
mérnöktől, akinek először sikerült érzékelnie a lélekhullámot,
Carl Sagantól A teremtés szeme című sikerkönyv szerzőjétől,
valamint Helen Johannestől, a vallási ügyekkel foglalkozó
elnöki tanácsadóasszonytól. A téma hátteréről többet is
megtudhatnak Kyle Adair-től. Továbbá csatlakozik még
hozzánk itt, a washingtoni stúdióban...
(Közeli felvétel Donaldsonról, akinek vonásai a ráncok

ellenére is nagyon határozottak, és koromfekete parókájában
nincsen semmi természetes.)
- ...Sam Donaldson...
(Közeli felvétel a teljesen ősz Willről, aki táskás szemével és
csokor nyakkendőjével leginkább egy nyugdíjas
ültetvénytulajdonosra hasonlít.)
- ...és George Will. Ugyancsak a későbbiekben érkezik Sally

Fernandez, a Washington Post tudósítója... de előbb a
vasárnapi műsoraink.
(Reklámok: az Archer Daniels Midland tisztán növényi

eredetű üzemanyaggal működő autói. General Dynamics
- „...igaz, hogy a tevékenységünk titkos, de megbízható
állampolgárok vagyunk.”Merrill Lynch - „...mert a gazdaság
egy napon irányt változtat majd.”)
Korábban rögzített vágóképek.)
(Stúdiókép beúszik.)
Jennings:
- Kyle, köszönöm, hogy megjelent.
(A kamera gyorsan végigpásztázza a vendégeket és a

nézőket.)
(Vágókép, Peter Hobson arca a falra szerelt nagy monitoron,

fölötte világító Toronto felirattal.)
Sam Donaldson előrehajol.

- Hobson professzor, önt azért, mert felfedezte a lélekhullám
létezését, hamarosan minden elnyomott nép nagy
felszabadítójaként is ünnepelhetik. Hiszen megtalálta a végső
bizonyítékot arra, hogy valamennyi nő és férfi egyenlőnek
teremtetett. Mit gondol, milyen hatással jár majd ez a
totalitárius rezsimekre?
Hobson udvarias hangon válaszol:
- Elnézését kérem, de nem vagyok professzor. Donaldson:
- Akkor bocsásson meg, de kérem, ne térjen ki a kérdésem
elől! Véleménye szerint milyen hatással lesznek majd a
felfedezései például a Kelet-Ukrajnában tapasztalt
jogsértésekre?
LÉLEKHULLÁ M 118
Hobson egy pillanat gondolkodás után felel:
- Nos, valóban szeretném azt hinni, hogy ezzel sikerült
csatát nyernem az emberjogi mozgalmak számára, de sajnos
nyilvánvaló tény, hogy az emberi faj kegyetlenségre való
hajlama eddig győzedelmeskedett minden harcban, amit a
múltban vívtak ellene.
George Will, ujjait egymáshoz érintve:
- Dr. Hobson. Azt az amerikai polgárt, aki mindjobban
megszenvedi egy túlzottan elnyomó és egyre több adódollárra
éhes kormány rabigáját, a legkevésbé sem érdeklik az ön
kutatásának geopolitikai vonatkozásai. Az átlagos,
templomba járó amerikai csak annyit akar tudni, egyszerű és
egyértelmű szavakkal leírva, hogy pontosan milyen jellegű a
túlvilági élet.
Hobson pislog.
- Ez kérdés volt?
Will:
- Ez kérdés volt, dr. Hobson.
Hobson lassan ingatja a fejét.
- Fogalmam sincs.
16. FEJEZET
P ETER SEMMIKÉPPEN nem hagyta volna, hogy újonnan jött

népszerűsége miatt le kelljen mondania a kedd esti
vacsorákról Sarkarral Sonny Gotlieb éttermében. Ugyanakkor
volt valami, amit nagyon is szeretett volna barátja
segítségével kideríteni. Habozás nélkül kérdezett rá:
- Hogyan lehet mesterséges intelligenciát teremteni? Neked
ez a szakterületed. Hogyan csináljátok?
Sarkar meglepetten nézte.
- Nos, több eljárás is létezik. A legrégebbi a kérdező
módszer. Ha olyan rendszert szeretnénk építeni, amely
mondjuk pénzügyi tervezéssel foglalkozik, akkor feltennénk
ugyanazokat a kérdéseket egy csomó szakembernek a
területről. Azután a válaszokat úgy redukáljuk, hogy egy
számítógépes kóddal is kifejezhető szabálysorozat legyen
belőle: „ha A és B igaz, akkor tedd C-t.”
- Na és mi a helyzet a letapogat óval, amit a cégem épített
nektek? Ha jól tudom, bizonyos emberek agyának a teljes
tartalmát is le tudjátok menteni vele.
- Nagyon jó úton haladunk afelé, hogy ez sikerüljön. Máris
van egy RICKGREEN nevű prototípusunk, de még nem
állunk készen arra, hogy a nyilvánosság elé lépjünk vele.
Ugye ismered Rick Greent, a humoristát?
- Persze.
-A teljes agyát lemásoltuk. Az eredmény pedig egy olyan
rendszer lett, amely tud vicceket mondani, és ezek éppen
olyan poénosak, mint azok, melyeket Rick süt el. És azáltal,
hogy elérést biztosítottunk a rendszernek a Canadian Press és
a UPI hírcsatornáihoz, most már az egyes témákkal
kapcsolatban is képes tréfálkozni.
LÉLEKHULLÁ M 120
- Értettem. Vagyis gyakorlatilag sikerült szilíciumba
másolnotok egy emberi agyat...
- Már a huszonegyedik században járunk, Peter. Mi gallium-
arzenidet használunk, nem szilíciumot.
- Tökmindegy.
- Ugyanakkor nagyon jól rátapintottál a lényegre. Most már
eljutottunk a technológiának arra a szintjére, amikor képesek
vagyunk klónozni egy bizonyos emberi elmét... Milyen kár,
hogy ez nem állt időben a rendelkezésünkre, és elvesztettük
Stephen Hawkingot! Viszont nagyon kevés olyan
felhasználási terület létezik, amikor csak egy bizonyos ember
véleményére lehet szükségünk. A legtöbb rendszerünkben
több szakember együttes tudását akarjuk felhasználni. Jelen
pillanatban nincsen lehetőségünk arra, hogy összeolvasszuk
mondjuk Rick Green és Jerry Seinfeld elméjét, vagy éppen
építhessünk egy Stephen Hawking/Mordecai Almi ideghálót.
Óriási reményekkel indultam neki ennek a projektnek, de
félő, hogy végül semmi egyebet nem fogunk vele csinálni,
mint olyan nagy hatalmú vállalatvezetők agyát reprodukálni,
akik azt hiszik, hogy az utódaik akkor is szívesen kikérik
majd a véleményüket, ha már régen meghaltak.
Peter bólintott.
- Különben pedig - folytatta Sarkar - a teljes
elmemásolatokról lassan kezd kiderülni, hogy rettenetesen
erőforrás-igényesek. Amikor elkészítettük a RICKGREEN
prototípusát, igazából csak a humorérzéke érdekelt
bennünket. A rendszer ennek ellenére ellát minket minden
olyan egyéb tudással, aminek Rick a birtokában van, közte a
gyermek-neveléssel kapcsolatos elképzeléseivel, a szinte
kimeríthetetlen tudástárházzal a modellvasutakkal
kapcsolatban, ami Rick legkedvesebb hobbija, és a főzési
technikájával is, melyet pedig egyetlen józanul gondolkodó
ember sem szeretne a valóságban kipróbálni.
- Nem lehet ezeket valahogy egyszerűsíteni, és izolálni a
humorérzékkel kapcsolatos részeket?
- Nem olyan egyszerű a dolog. Nagy előrelépéseket tettünk
azzal kapcsolatban, hogy megfejtsük, mit tesznek az egyes
ideghálók, csak az a baj, hogy rendkívül sok a többpontú
kapcsolódás. Amikor kitöröltük a gyerekneveléssel
kapcsolatos egységeket, arra kellett rájönnünk, hogy a
rendszer már nem tud többé a családi élettel kapcsolatos
poénokat gyártani.
- De akkor is képesek vagytok arra, hogy számítógépen
tároljátok egy bizonyos személy elméjének tökéletes
másolatát.
- Ez nagyon új technika még, Peter. Ugyanakkor igen, az
eddigi tapasztalataink szerint tökéletesek a klónok.
- És legalább bizonyos szintig meg tudjátok fejteni az egyes,
egymáshoz kapcsolódó ideghálók szerepét?
- Igen - felelte Sarkar. - De még egyszer mondom, eddig
csak a RICKGREEN prototípuson próbáltuk ki... és csupán
egy kis területet vizsgáltunk.
- Ha pedig sikerült azonosítanotok egy bizonyos funkciót,
akkor képesek vagytok azt kitörölni a teljes szimulák-
rumból?
- Ha fenntartjuk, hogy egyvalaminek a törlése talán olyan
változást eredményez, mely miatt egy másik, látszólag az
elsővel semmilyen kapcsolatban nem lévő funkció a
szokásostól eltérően reagál, akkor igen.
- Jól van - mondta Peter. - Akkor hadd javasoljak egy
kísérletet. Készítsünk két másolatot egy bizonyos személy
elméjéről. Az egyikből töröljünk mindent, ami a fizikai testtel
kapcsolatos: a hormonális válaszokat, a szexuális késztetést,
ilyesmiket. A másodikból pedig távolítsuk el azt, ami a test
öregedésével kapcsolatos, az öregségtől és a haláltól való
félelmet is beleértve.
Sarkar matzogolyót rágcsált.
- És ezzel pontosan mi is lenne a tervünk?
- Az első talán megadhatná a választ arra a kérdésre, amit
mindenki fel szokott tenni nekem mostanában: pontosan
milyen a halál utáni élet? Melyek az emberi psziché azon
részei, amelyek megmaradnának a testtől különváltan? És ha
már itt tartunk, úgy gondoltam, készítenünk kellene ezt a
másodikat is. Egy olyan szimulált lényt, amely tisztában van
vele, hogy fizikai értelemben halhatatlan, éppen úgy, mint
azok, akik alávetették magukat a Life Unlimited eljárásának.
Sarkar elképedt. Eltátotta a száját, és ezzel láthatóvá vált a
félig megrágott falat. Nem volt valami gusztusos.
LÉLEKHULLÁ M 122
- Hiszen ez... ez csodálatos! - mondta végül anélkül, hogy
lenyelte volna a megcsócsált ételt. - Subhanallah, micsoda
ötlet!
- Meg tudnád csinálni?
Sarkar nagyot nyelt.
- Talán - mondta. - Elektronikus eszkatológia. Mekkora
elképzelés!
- Akkor viszont két másolatot is készítened kell majd az
agyról.
- Természetesen csak egy másolatot fogunk. Aztán annak
alapján készítünk két további példányt.
- Úgy érted, egy további példányt.
- Nem, kettőt - javította ki Sarkar. - Nem végezhetsz
semmilyen kísérletet anélkül, hogy lenne egy kontroll, ezt te
is tudod.
- Igazad van - felelte Peter kissé zavartan. - Akkor tehát
készítünk egy olyan másolatot, amivel a halál utáni életet
fogjuk szimulálni. Ezt nevezzük, mondjuk... mondjuk a
szellemszimulákrumnak. Aztán egy másikat, amivel a
halhatatlanságot modellezzük.
- A harmadikat viszont módosítatlanul hagyjuk - folytatta
Sarkar. - Egy teljesen alap kontrollverziónak, amelyet össze
tudunk majd hasonlítani a valódi, élő személlyel, így
biztosíthatjuk, hogy a szimulákrumok továbbra is pontos
másolatok maradnak, ahogyan telik az idő.
- Tökéletes - állapította meg Peter.
- De azt persze te is tudod, hogy ezzel nem fogod a halál
utáni élet pontos szimulációját kapni. Ez csak azt mutatja
majd meg, milyen az élet a fizikai testen kívül. Ki tudja, hogy
a lélekhullám magával visz-e bármit is az emlékeink közül?
Ugyanis ha minden elvész, akkor az egészet nem nevezhetjük
a létezés értelmes folytatásának. Az emlékeink, a múltunk,
minden olyan vonatkozás híján, ami azzá tesz bennünket,
akik vagyunk, az egészet nem nevezhetnénk egyazon ember
utazásának.
- Tudom - felelte Peter. - Ha azonban a lélek csak
közelítőleg olyan, amilyennek mi, emberek elképzeljük...
gyakorlatilag az elme a test nélkül, akkor a szimuláció
legalább arra képes lenne választ adni nekünk, hogy miféle
személyiség válna belőlünk a halálunk után. És akkor lehetne
a tarsolyomban valami értelmes válasz, ha legközelebb
megkérdezik tőlem, hogy valójában milyen az élet a halál
után.
Sarkar bólintott.
- Miért akarsz a halhatatlansággal kapcsolatban is kutatni?
- Még régebben elmentem a Life Unlimited egyik
előadására.
- Tényleg? Peter, hidd el, te nem akarod azt megcsinálni
magaddal.
- Én... én nem is tudom. Bizonyos tekintetben lenyűgöző az
egész.
- Egy baromság.
- Lehet, ennek ellenére úgy érzem, talán két legyet is
üthetnénk egy csapásra, ha a kutatás beindul.
- Talán - felelte Sarkar. - De kinek az agyát kellene
másolnunk?
- Mit szólnál a tiédhez? - kérdezte Peter.
Sarkar felemelte a kezét.
- Engem semmiképpen. Az utolsó dolog, amit szeretnék,
hogy örökké éljek. A valódi boldogságot ugyanis csak a
halála után találhatja meg az ember; már alig várom, hogy
megéljem azt a csodát, amely a következő világban vár a
lelkemre. Nem, mi most a neked feltett kérdésekre szeretnénk
válaszokat találni. Miért ne sokszorosítanánk téged?
Peter megsimította az állát.
- Jól van. Ha te elvégzed ezt a kísérletet, akkor én vállalom
egyrészt a kutatás teljes finanszírozását, másrészt a
tengerimalac szerepét. - Elhallgatott. - Ezzel néhány nagyon
fontos kérdésre kaphatunk választ, Sarkar. Végső soron azt is
tudjuk, hogy a fizikai halhatatlanság megvalósítható, és azt is,
hogy valamilyen formában igenis létezik a halál utáni élet.
Hatalmas veszteség volna az egyik mellett dönteni, ha a
végén kiderülne, hogy a másik sokkal értékesebb.
- Hobson választása - jegyezte meg Sarkar.
- Tessék?
- Biztos vagyok benne, hogy ismered ezt a kifejezést. Végső
soron te magad is egy Hobson vagy.
- Egyszer vagy kétszer hallottam már.
- Thomas Hobsonra utal, akinek béristállója volt Angliában,
ha nem tévedek, a tizenhetedik században. Lovakat adott
LÉLEKHULLÁ M 124
bérbe azzal a kitétellel, hogy a kuncsaftjai vagy az istálló
ajtajához legközelebbi hátast vitték el, vagy egyet sem adott
nekik. A „Hobson választása” olyan döntési lehetőségre utal,
amikor gyakorlatilag nem létezik reális alternatíva.
- Vagyis?
- Vagyis nem kapsz semmi egyéb lehetőséget. Te komolyan
azt hiszed, hogy még ha csődbe taszítanád is magad azzal,
hogy nanotechnológiás halhatatlanságot vásárolsz, akkor
Allah nem volna képes egyetlen pillanat alatt elvenni az
életed, ha azt akarja? Neked megvan a saját végzeted éppen
úgy, ahogyan nekem is. Nincs választásunk. Ha arra kerül a
sor, hogy az istállóba menjünk, akkor csakis az ajtóhoz
legközelebb álló ló lehet a miénk. Nevezd Hobson
választásának, vagy qadar Allahnak, vagy éppen kismetnek...
bármilyen kifejezést használsz is, mind ugyanazt jelenti. Az
előre meghatározott végzetet.
Peter megrázta a fejét. Ő és Sarkar szinte soha nem
beszélgettek vallási kérdésekről, és most már kezdett
emlékezni rá, hogy miért.
- Vállalod a projektet vagy sem?
- Persze, vállalom. Az én szerepem nem különösebben
bonyolult ebben az egészben. Te vagy az, aki kénytelen lesz
szembenézni önmagával. Te leszel az, aki megismeri a saját
személyiségét, a tulajdon agyának működését, s a
kapcsolatok rendszerét, amelyek a gondolataidat hajtják.
Készen állsz arra, hogy ezt az utat válaszd?
Peter pár pillanatig még töprengett.
- Igen - felelte végül. - Készen állok.
- Hobson választása.
Azután intett a pincérnek, hogy hozhatja a számlát.
AZ NET HÍREI RÖVIDEN
A Texas állambeli Houston főegyházmegyéje szeretne

mindenkit emlékeztetni arra, hogy november 2., vagyis a
következő szerda mindenszentek napja - az a nap, amikor
mindenki imádkozik a tisztítótűzben égő lelkekért. Mivel az
utóbbi időben olyan jelentős figyelem irányult a témára,
szerda este nyolc órakor különleges misét tartunk az
Astrodome-ban.
Az angliai Manchesterben székelő Nők Irányítanak nevű
szervezet által megjelentetett Testünk című kiadvány
novemberi számának címlapján olvasható szerkesztőségi
levél szerint elítélik az úgynevezett magzati lélekhullám
felfedezését, és „a férfiak újabb próbálkozásának tekintik
arra, hogy átvegyék az irányítást a nők teste felett”.
Raymond Moody könyve, az Élet az élet után, amely
először 1975-ben jelent meg, a NetBooks gondozásában újra
elérhetővé vált, és szinte pillanatok alatt a New York Times
napi bestseller listájának második helyére ugrott a kiemelt,
letölthető tudományos művek között.
Igen élénk nap végén a Hobson Monitoring Limited (TSE:
HML) 57 egész 1/8 ponttal zárt, ami 6 egész 3/8 pontos
emelkedést jelent az előző nap eredményéhez képest. A
kereskedés végéig 35100 részvény cserélt gazdát. Ezzel a
torontói központú, egészségügyi műszerek gyártásával
foglalkozó cég az elmúlt 52 hét legjobb eredményét
könyvelhette el.
A Meg Nem Születettek Védelmezői nevű egyesület
tüntetést szervezett a mai napon a torontói Morgentaler
Abortuszklinika épülete előtt. „A lélekhullám megérkezése
előtti terhességmegszakítás még mindig bűn az Úr szemében
- jelentette ki a tüntetésben részt vevő Anthoula Sotirios. - A
várandósság első kilenc hetében a magzat a templom, amely
az isteni szikra befogadására készül.”
LÉLEKHULLÁ M 126
17. FEJEZET
C SÜTÖRTÖK ESTE, OTTHON. Peter már régen

beprogramozta a házi számítógépébe, hogy
folyamatosan figyelje a tévéműsorokat, olyan adásokat
keresve, amelyek talán érdekelhetik. Felvevőjét két éven
keresztül folyamatosan beállítva tartotta arra, hogy rögzítse
neki a The Night Stalker című filmet - ezt az eredetileg is
televízióra szánt alkotást még tinédzserként látta, de azóta
egyetlen alkalommal sem vetítették újra. Ugyancsak
utasította a számítógépet, hogy értesítse, ha Orsón Welles
bármelyik produkciója adásba kerül, ha Ralph Nader vagy
Stephen Jay Gould megjelenik akármilyen beszélgetős
műsorban, illetve ha a Night Court olyan epizódját adják,
amelyben Brent Spiner is szerepel.
Ma este a DBS Cairo Welles egyik filmjét, Az óra körbejárt
sugározta eredeti angol nyelven, arab feliratozással. Peter
felvevője rendelkezett felirattörlő funkcióval - elemezte a
szöveg körüli képet, illetve ellenőrizte a felirat megjelenése
előtti és utáni kockákat is, majd kitöltötte azt a részt, ami
takarásban volt. Nem is olyan rossz. Peter vagy húsz éve látta
utoljára az Az óra körbejárt. A videó csendesen zúgott
rögzítés közben.
Talán holnap majd megnézi. Vagy szombaton.
Talán.
Cathy, aki vele szemben, de a szoba másik végében ült,
halkan megköszörülte a torkát.
- A munkatársaim már kérdezősködnek rólad.
Mindkettőnkről.
Peter érezte, hogy a válla megfeszül.
- Tényleg?
- Tudod... hogy miért nem járunk már el a péntek esti
összejövetelekre.
- Mit mondtál nekik?
- Semmit. Csak üres kifogásokat.
- Na és... szerinted tudnak a... tudnak arról, ami történt?
Cathy eltöprengett.
- Nem tudom. Szeretném azt hinni, hogy nem, de...
- Annak a seggfej Hansnak nagyon könnyen eljár a szája.
Az asszony nem felelt.
- Nem hallottál semmit? Rosszindulatú megjegyzéseket?
Vicceket? Bármit, ami arra utal, hogy a kollégáid tudnak a
dologról?
- Nem - felelte Cathy. - Semmit.
- Egészen biztos vagy benne?
- Hidd el nekem, hogy az utóbbi időben különösen
érzékenyen odafigyelek mindenre, amit mondanak. Ha
pletykálnak is a hátam mögött, én akkor sem tudok róla. Soha
senki nem említette nekem egyetlen szóval sem. Tényleg azt
gyanítom, hogy fogalmuk sincs az egészről.
- Én... én nem hiszem, hogy képes lennék elviselni, ha
tudnának róla. Úgy értem, azt, hogy a szemükbe kelljen
néznem. Ez olyan... - Elhallgatott, és próbálta kitalálni, mi is
lenne a megfelelő szó. - Megalázó lenne.
Cathy jobbnak látta, ha csendben marad.
- Az isten verje meg! - csattant fel Peter. - Ezt annyira
utálom. Annyira utálom, bassza meg!
A nő bólintott.
- Ugyanakkor - folytatta Peter - azt hiszem... azt hiszem, ha
azt akarjuk, hogy valaha is visszatérjen az életünk a normális
kerékvágásba, akkor mindenképpen ki kell mozdulnunk
itthonról, és emberek közé mennünk.
- Danitának is ez a véleménye.
- Danitának?
- A tanácsadómnak.
- Értem.
Cathy egy pillanatra elhallgatott, majd folytatta.
LÉLEKHULLÁ M 128
- Hans nincs a városban. Egy konferenciára ment. Ha holnap
este munka után elmegyünk a barátaimmal inni egyet, ő
biztosan nem lesz ott.
Peter hangosan fújt egyet.
- Egészen biztos vagy benne, hogy nem lesz ott? - kérdezte.
Cathy bólintott.
A férfi egy ideig nem válaszolt, de látszott rajta, hogy töri a
fejét.
- Jól van - mondta végül. - Megpróbálok erőt venni
magamon, de csak azzal a feltétellel, hogy nem maradunk túl
sokáig.
Mélyen a felesége szemébe nézett.
- Ajánlom, hogy tényleg ne legyen ott. - Azután a hangja
megváltozott, és olyan jéghideg keménység költözött bele,
amit Cathy még soha életében nem hallott. - Mert ha
meglátom, megölöm.
Peter a szokásosnál korábban érkezett a Részeges Püspökbe,

mert azt akarta, hogy biztosan a felesége mellé ülhessen. A
Doo wap Reklámügynökség dolgozói ezúttal a helyiség
közepén álló hosszú asztalok egyikénél találtak helyet
maguknak, így mindannyian saját székben ültek. És Peternek
valóban sikerült is Cathy mellé telepednie. Vele szemben
Álértelmiségi ült, elektronikus könyvolvasóján Camus-t
lapozott.
- Jó estét, doki! - rikkantotta. - Mostanában jól tele vannak
magával a hírek!
Peter csak bólintott.
- Jó estét!
- Nem sűrűn szoktuk ilyen korán itt látni - tette hozzá
Álértelmiségi.
Peter abban a pillanatban rádöbbent, hogy hibát követett el.
Nem lett volna szabad eltérnie a szokásaitól. Nem lett volna
szabad bármi olyasmit tennie, amivel önmagára vagy Cathyre
vonhatja a figyelmet.
- A firkászok elől menekülök - felelte.
Álértelmiségi bólintott, és a szájához emelte a sötét,
barna sörrel teli poharat.
- Biztosan megörül majd, ha elmondom, hogy Hans ma nem
lesz itt.
Peter érezte, ahogyan az arca elvörösödik, de a kocsma
tompa megvilágításában ebből az egészből valószínűleg
semmi nem látszott.
- Ezt hogy érti? - Eredetileg könnyed hangsúllyal szerette
volna feltenni a kérdést, de tagadhatatlanul némi él társult
hozzá. A mellette ülő Cathy megbökte a térdével az asztal
alatt.
Álértelmiségi felvonta a szemöldökét.
- Sehogy nem értem én, doki! Csak a legutóbb mintha
maguk ketten nem jöttek volna ki különösebben jól
egymással. Ha emlékezetem nem csal, elég keményen ugratta
magát.
- Ó - jegyezte meg Peter, s ekkor megjelent a pincér.
- Narancslevet kérek.
A felszolgáló ezután Cathyre nézett, egész arckifejezése
egyetlen kérdés.
- Ásványvíz - mondta a nő. - Lime-mal.
- Nem iszol semmit? - kérdezte Álértelmiségi olyan
hangsúllyal, mintha már az ötlet is ellentmondott volna
mindennek, ami szent.
- Kicsit fáj a fejem - felelte Cathy. - Bevettem egy aszpirint.
A hazugságoknak soha nem lesz már vége, gondolta Peter.
Cathy persze nem válaszolhatta azt, hogy csak azért nem
iszom semmit, mert amikor legutóbb alaposan berúgtam,
hagytam, hogy az egyik munkatársam megkeféljen. Peter
keze ökölbe szorult az asztal alatt.
Megérkezett Cathy két további barátja, egy férfi és egy
vastagon kifestett nő, mind a kettő kicsit túlsúlyos. Cathy
odaköszönt nekik.
- Nem sokan jöttünk el ma este - jegyezte meg a férfi.
- Hol van Hans?
- Beantownba ment - felelte Álértelmiségi olyan hangon,
amiről Peternek az jutott eszébe, talán egész nap arra várt,
hogy végre kimondhassa a „Beantown” szót. - Arra az
interaktív videokonferenciára.
- Ajjaj - mondta erre a nő. - Hans nélkül nem lesz az igazi ez
az este.
LÉLEKHULLÁ M 130
Hans, gondolta Peter. Hans. Hans. Minden alkalommal,
amikor valaki kimondta ezt a nevet, mintha kést döftek volna
belé. Ezek senki másról nem tudnak beszélni?
Megjelent a pincér, és letett Cathy elé egy pohár alaposan
felhígított narancslevet, Peter elé pedig egy üveg
Perrier ásványvizet, valamint egy poharat, benne egy
szétnyomkodott lime-szelettel. Peter feltételezte, hogy az
alkoholmentes italok egyre mennek nála. Kicserélték az
innivalóikat, a pincér pedig elkezdte felvenni az újonnan
érkezettek rendeléseit.
- Nos, hogy vagytok mindig ti ketten? - kérdezte az imént
betoppant férfi, és nagy általánosságban Peter és Cathy felé
intett.
Az asszony elmosolyodott.
- Kifejezetten jól.
Miért kérdezi ezt? - gondolta magában Peter. És mit tud erről
az egészről?
- Kifejezetten jól - visszhangozta a felesége szavait.
- Mondhatni.
- Mostanában tele van magával minden csatorna, Peter -
jegyezte meg Álértelmiségi. - Megy a közeljövőben
valahová?
Nos, abba a rohadt Beantownba semmiképpen.
- Nem - válaszolta Peter, majd kijavította magát. - Vagy
talán mégis.
- Még nem terveztünk el előre semmit - folytatta Cathy
könnyedén. - Peternek azonban nagyon megértő főnöke van.
Egy-két kuncogás hallatszott azoktól, akik tisztában voltak
azzal, hogy Peter a cégvezető.
- Előbb még meg kellene néznem, hogyan tudok időt
szakítani magamnak. Hamarosan bele kell vágnunk abba a
hatalmas Ontario Turizmus-kampányba.
A nő megértően bólogatott. Tisztán látszott, hogy ezt a
bizonyos munkát ő maga is a keresztjének tekinti.
Megjelent a pincér, a tálcáján további italokkal. Ekkor futott
be Toby Bailey, aki ugyancsak Cathy kollégája volt.
- Sziasztok! - köszönt Toby, majd ahogy helyet keresett
magának az asztal mellett, intett a felszolgálónak, hogy ő is
ugyanazt issza, mint Álértelmiségi. - Hans merre van?
- Bostonban - felelte Peter, mert úgy érezte, nem tudta volna
elviselni, hogy valaki megint Beantownnak nevezze a várost.
Álértelmiségi egy kicsit csalódottnak tűnt.
- Donna-Lee is vele ment?
- Hajói tudom, nem - felelte Álértelmiségi.
- Na, akkor ma este biztosan megrántanak valami amerikai
szépséget - mondta Toby, úgy, mintha ez volna a
legtermészetesebb dolog a világon. Az emberek felnevettek.
Úgy tűnt, Hans akkor is a társaság lelke tud lenni, ha éppen
nincs jelen. Peter elnézést kért, és kiment a mosdóba.
- Nos - jegyezte meg Álértelmiségi, amikor Peter elindult -,
gondolom, még a híreseknek és gazdagoknak is hugyozniuk
kell néha.
Peter enyhén dühbe gurult, ahogy a lépcső felé tartott, majd
lesétált az apró pincébe, amely két vécének, valamint néhány
nyilvános telefonnak adott helyet. Valójában nem kellett
kimennie, ugyanakkor nagy szüksége volt egy kis békére és
nyugalomra, hogy összeszedhesse a gondolatait. Úgy érezte,
mintha mindenki őt gúnyolná. Mintha mindannyian tudnának
mindent.
Hát persze, hogy tudják. Peter túlságosan sokszor hallotta,
hogyan henceg Hans. Az istenit, hiszen ezek itt valószínűleg
Hans minden egyes hódításáról tudnak!
A falnak támaszkodott. A Molson szőkéje a plakátról
mosolygott le rá. Nem lett volna szabad eljönniük.
De álljunk csak meg egy pillanatra... Ha Cathy munkatársai
tudnak a dologról, akkor minden bizonnyal már hónapok óta.
Hiszen nagyon régen történt, hogy Cathy először csalta meg
Hansszal. Peter próbált visszaemlékezni, mikor járt itt
utoljára, és az azelőtti alkalomra is. Vajon akkor volt
bármilyen jele annak, hogy tisztában vannak a helyzettel?
Tényleg másképpen viselkednek most, mint általában?
Fogalma sem volt róla. Minden másnak tűnt. Minden.
Ha tudnának róla, az hatalmas megaláztatás volna a
számára. A magánéletének szentségét sértenék meg ezáltal.
Mégpedig nyilvánosan.
Megalázott. Megszégyenített.
A fenébe is, Hobson, még egy nőt sem tudsz megtartani
magad mellett?
Az isten verje meg!
LÉLEKHULLÁ M 132
Azelőtt annyira egyszerű volt az élet!
Nagy hiba volt ez az egész.
Visszament az asztalhoz.
Egy órán keresztül mindenképpen el kell még viselnie a
helyzetet. Az órájára nézett. Igen. Hatvan perc. Az kibírható.
Talán.
Peter és Cathy szótlanul sétált a bejárati ajtó felé. Peter a

FILE ujjlenyomat-leolvasóhoz érintette a hüvelykjét, és
hallotta, amint kattanva nyílik a zárszerkezet. Belépett a
padlólappal burkolt előtérbe, és megállt, amíg levette az utcai
cipőjét. Cathy lábbelijei közül négy és fél pár is ott sorakozott
a szekrény előtt.
- Miért kell állandóan ezt csinálnod? - kérdezte Peter a
cipőkre mutatva.
- Ne haragudj - felelte Cathy.
- Szeretnék egyszer úgy bejönni a saját otthonomba, hogy
nem kell már az ajtóban orra esnem a cipőidben!
- Ne haragudj - ismételte a nő.
- Ott van a cipőállvány a hálóban.
- Beviszem őket - ígérte Cathy.
Peter a szőnyegre helyezte a saját talpalóját.
- Azt persze soha nem látod, hogy az enyéim állnának itt
halomban.
Cathy csendben bólintott.
Peter a nappaliba ment.
- Számítógép... üzenetek! - kiáltotta a levegőbe.
- Nincs üzenet - felelte az elektronikusan generált hang.
Peter odasétált a heverőhöz, a kezébe vette a távirányítót, és
leült. Bekapcsolta a tévét, lenémította, majd lapozgatni
kezdett a csatornák között.
- Az álértelmiségi nagyon jó formában volt ma este -
jegyezte meg szarkasztikusan.
- Jonas - felelte Cathy. - Jonasnak hívják.
- Ki a faszt érdekel a neve?
Cathy felsóhajtott, majd elment teát készíteni magának.
Peter tudta, hogy most nagyon gonoszul viselkedik. Nem
akarta, hogy így történjen. Abban reménykedett, hogy a mai
este jobban fog elsülni, hogy úgy élhetik majd az életüket,
ahogyan régen, és minden megint ugyanaz lesz, mint azelőtt.
De nem úgy nézett ki, hogy ez menni fog.
A mai nap fényesen bebizonyította.
Lehetetlen, hogy a jövőben bármi köze is legyen a felesége
munkatársaihoz. Még ha Hans személy szerint nincs is jelen,
a többiek látványa folyamatosan arra emlékeztette, hogy mit
tett Cathy - és az a pasas.
Peter hallotta a konyhából a csészének ütődő kanál hangját,
ahogyan Cathy a tejet keverte el a teában.
- Nem jössz ide hozzám? - kérdezte a feleségétől.
Cathy megjelent a konyhaajtóban, az arca érzelemmentes.
Peter letette a távirányítót, és a szemébe nézett. Cathy próbált
együttműködni vele, s igyekezett bátor maradni. Peter nem
akart gonosz lenni. Semmi másra nem vágyott, mint hogy
minden ugyanúgy legyen, mint azelőtt.
- Sajnálom - mondta Peter.
Cathy bólintott. Látszott rajta, hogy nagyon meg van bántva,
de nem akarja mutatni.
- Tudom.
LÉLEKHULLÁ M 134
18. FEJEZET
S ARKAR MUHAMMED MESTERSÉGES intelligenciával

foglalkozó cégét Mirror Image-nek hívták. Az iroda az
Ontario tartománybeli Concordban, Torontótól északra volt
található. Peter szombat délelőtt találkozott itt Sarkarral, aki
felkísérte az emeletre, az újonnan kialakított letapogató-
szobába. Eredetileg persze ez is csak egy volt a hagyományos
irodák közül, és a szőnyegben még mindig látszottak az
irattartó szekrények lábainak belepréselődött nyomai. A
helyiségnek volt egy hatalmas ablaka, amelyet az átalakítás
során teljesen elfedtek, ugyanis nem szerették volna, ha külső
fény is bejuthat, a falakat pedig tojástartóra emlékeztető,
szürke, habosított műanyaggal vonták be, hogy kiszűrjék a
hangokat. Középen egy forgatható fogorvosi szék állt, az
oldalt elhelyezett asztalon pedig egy számítógép, jó néhány
oszcilloszkóp és még számos egyéb berendezés - utóbbiak
között több szabadon hagyott, nyomtatott áramköri panel.
Sarkar intett Peternek, hogy üljön le a székbe.
- Csak egy kicsit vegyen le a tetejéből - jegyezte meg Peter.
Barátja elmosolyodott.
- Mindent le fogunk venni a tetejéből... teljes másolatot
készítünk mindarról, ami az agyadban van - felelte, majd
beállította az érzékelőkkel teli sapkát.
- L’chaim - jegyezte meg Peter.
Sarkar kicsit meghúzta az állszíjat, azután intett Peternek,
hogy állítsa egészen szorosra.
- Második támadás... négy yard a touchdownig.
Sarkar átadott neki két fülhallgatót. Peter betette őket.
Végül Sarkar megkérte, hogy próbálja ki a szemüveget is
- a különleges kis szerkezet külön videojeleket tudott
közvetíteni mindkét szembe.
- Kérlek, az orrodon keresztül lélegezz! - mondta Sarkar. -
És ha lehet, próbálj a lehető legkevesebbszer nyelni. És
semmiképpen ne köhögj!
Peter bólintott.
- Ezt pedig soha ne tedd! - figyelmeztette Sarkar. - Soha ne
bólints! Feltételezem, hogy képes leszel megérteni az
utasításaimat anélkül is, hogy mindenképpen meg kellene
erősítened.
Odalépett az asztalához, és lenyomott néhány billentyűt a
számítógép klaviatúráján.
- Több tekintetben is sokkal összetettebb dolog fog történni,
mint amikor te rögzítetted a lélekhullám távozását. Akkor
nem tettél egyebet, mint elektromos aktivitást kerestél.
Nekünk azonban most szinte megszámlálhatatlan módon kell
stimulálnunk az agyadat, ezzel aktiválnunk minden egyes
idegi hálót, amely odabent található... hiszen ezek többsége
az idő legnagyobb részében természetesen passzív.
További billentyűket ütött le.
- Jól van, elindult a felvétel. Ha a következő néhány percben
kényelmetlenül érzed magad, és meg kell mozdulnod,
nyugodtan tedd meg. Akkor még úgyis csak kalibrálni fog a
gép.
Azután mintha végtelen ideig próbált volna gyakorlatilag
jelentéktelen módosításokat tenni.
- Most pedig, ahogy megbeszéltük - mondta Sarkar.
- Egy sorozat bemenő jelet fogsz kapni. Lesznek közte
beszélt nyelvi jelek, vagyis szavak vagy hangok, melyeket
hangfelvételen előre rögzítettünk. Lesznek képi jelek is: azt
fogod látni, ahogyan szavak jelennek meg előtted, és a
szemeden keresztül az agyadba vetítjük őket. Tudom, hogy
beszélsz franciául és egy kicsit spanyolul. Betettünk olyan
jeleket, amelyek ezeken a nyelveken hangzanak majd el.
Koncentrálj a bemenő üzenetekre, de ne akard mindenáron
megakadályozni, hogy az agyad elkalandozzon! Ha egy fa
képét mutatom, neked pedig erről eszedbe jut a deszka, arról
a papír, arról a papírrepülő, arról egy utasszállító repülő, arról
pedig az, milyen vacak a kaja a gépeken, nincsen semmi baj.
Ugyanakkor ne próbáld kikényszeríteni a képzettársításokat!
Most nem a szabad asszociációt gyakoroljuk. Mindössze azt
szeretnénk feltérképezni, hogy milyen idegi hálók léteznek az
LÉLEKHULLÁ M 136
agyadban, és mi az, ami ezeket működésre készteti. Készen
állsz? Ne... már megint bólintottál! Oké, akkor kezdünk.
Peter először azt hitte, hogy egy általános, mindenki
számára egyforma képekből álló sorozatot fog kapni,
azonban hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy Sarkar csakis az
ő számára jelentőséggel bíró dolgokkal kapcsolatos képeket
válogatott össze. Látott felvételeket a saját szüleiről, a házról,
amelyben Cathyvel jelenleg él, és arról is, melyben régen
laktak, Sarkar hétvégi telkéről, a saját középiskolai
ballagásáról. Hallotta a tulajdon hangját, Cathyét, és így
tovább, és így tovább. „Ez az életed”- féle visszatekintés, ami
összekeveredik tavak, erdők, futballpályák képével, egyszerű
matematikai egyenletekkel, versrészletekkel, Star Trek-
részletekkel, azokkal a zenékkel, melyek Peter
tinédzserkorában voltak menők, valamint műalkotásokkal,
pornóval, illetve olyan elmosódott felvételekkel, amelyek
talán Abe Lincolnt ábrázolták, vagy éppen egy vadászkutyát,
vagy talán egyáltalán semmit.
Peter időről időre belefáradt, és a gondolatai az előző
éjszaka eseményeire vándoroltak - arra a rettenetes estére,
amit Cathy munkatársaival töltöttek. Az isten verje meg,
mekkora hibát követett el!
Rohadt Hans!
Még csak meg sem rázhatta a fejét, hogy valamiképpen
elhessegesse a gondolatot. Minden akaraterejére szüksége
volt, hogy a képekre összpontosíthasson. És újra meg újra
megtörtént, hogy még ezek is kellemetlen emlékeket
ébresztettek benne: egy kezeket ábrázoló kép Hansot juttatta
eszébe. Peter és Cathy esküvői képei. Egy kocsma. Egy
parkolóban álló autó.
Az ideghálókon sorozatosan új információk rohantak végig-
Összesen négy kétórás leolvasást csináltak végig úgy, hogy
mindegyik szakasz után hagytak fél óra szünetet, amikor
Peter megmozgathatta az állkapcsát, kinyújtózhatott, ihatott
egy korty vizet, kimehetett a vécére. Voltak olyan alkalmak,
amikor a hallott hangok megerősítették a látott képeket -
például Mick Jagger fotójának felvillanásakor a Satisfaction
szólt. Bizonyos esetekben pedig tökéletesen eltértek
egymástól - mint amikor az éhező etiópiai gyerekek
fényképét szélharangok kellemes csilingelőse kísérte. És
némely alkalmakkor a jobb szembe vetített kép különbözött a
bal szembe vetítettől, éppen úgy, ahogyan sokszor az egyik
fülbe közvetített hangnak látszólag semmi köze nem volt a
másik fülbe jutóhoz.
Aztán egyszer csak vége szakadt mindennek. Peter képek
tízezreit látta. Több gigabájt adatot rögzítettek a gépek. A
sapkába épített érzékelők letapogattak minden egyes kis
sarkot és tekervényt, az összes sugárutat és mellékutcát,
valamennyi idegsejtet és idegi hálót, amely Peter Hobson
agyában létezett.
Sarkar fogta a barátja agyának letapogatott képét tartalmazó
lemezt, és levitte a számítógéplaborba. A teljes adat-
mennyiséget feltöltötte egy Ml-munkaállomásra, majd
készített belőle három másolatot, amelyeket teljesen
különálló RAM-partíciókon helyezett el - ezzel létrehozva
Peter agyának egymástól elszeparált másolatait, mindegyiket
a saját memóriabankjába zárva.
- És most? - kérdezte Peter, aki lovagló ülésben ült egy
műanyag széken, és az állát a háttámlán keresztbe fektetett
karjain nyugtatta.
- Először is nevet adunk nekik - jelentette ki Sarkar, aki egy
bárszéken telepedett le. Ezt sokkal jobban kedvelte, mint a
hagyományos, irodai bútorokat. Odahajolt az előtte levő
konzolba épített mikrofonhoz, és megszólalt.
- Bejelentkezés.
- Felhasználónév? - A számítógép női hangja érzelem-
mentesen szólt.
- Sarkar.
- Üdvözlöm, Sarkar. Parancs?
- Hobson 1-et nevezd át Szellemre!
- Kérem, betűzze az új nevet!
Sarkar felsóhajtott. Kétsége sem lehetett afelől, hogy a
szellem szó szerepel a számítógép szótárában, de az
akcentusa néha kicsit nehézzé tette a hangos beszéddel való
kommunikációt.
- S-Z-E-L-L-E-M.
- Kész. Parancs?
- Hobson 2-t nevezd át Ambrotosra!
- Kész. Parancs?
Peter erre felkapta a fejét.
LÉLEKHULLÁ M 138
- Miért éppen Ambrotos?
- Ez egy görög szó, és halhatatlant jelent - magyarázta
Sarkar. - Biztosan te is ismerted például az „ambrózia”
alakjában, ami arra az ételre utal, mely az örök élet egyik
titka.
- Ez az átkozott magániskolái képzés! - jegyezte meg Peter.
Sarkar elvigyorodott.
- Pontosan. - Azután visszafordult a mikrofon felé.
- Hobson 3-at nevezd át Kontrollra!
- Kész. Parancs?
- Töltsd be Szellemet!
- Betöltve. Parancs?
- Rendben van - szólalt meg Sarkar, és Peter felé fordult. -
Szellem az elképzeléseink szerint a halál utáni életet fogja
szimulálni. Ehhez előbb el kell távolítanunk mindent, ami
kizárólag a biológiai funkciókra vonatkozik. Ez persze nem
azt jelenti, hogy úgymond kivesszük az agy bizonyos részeit,
egyszerűen kikapcsolunk egyes hálókat. Ahhoz, hogy
megtudjuk, melyek azok az rendszerek, melyek működését
fel kell függesztenünk, a Dalhousie Ingerkönyvtárt fogjuk
felhasználni. Ez a Kanadára lokalizált verziója az eredetileg a
Melbourne-i Egyetem által összeállított, azóta gyakorlatilag
szabványosnak tekintett kép- és hanggyűjteménynek. A
pszichológiai tesztek során nagyon gyakran alkalmazzuk ezt.
Fel fogjuk venni, mely idegsejtek adnak tovább ingerületet,
ahogyan Szellem meglátja az egyes képeket, meghallja az
egyes hangokat.
Peter bólintott.
- Ezek az ingerületkeltők aszerint vannak kategorizálva,
hogy milyen reakciót kell kiváltaniuk normális esetben
- félelmet, undort, szexuális vágyat, éhséget, és így tovább.
Azt fogjuk ügyelni, melyek azok az idegi hálók, amelyek
csak és kizárólag a biológiai kérdésekkel foglalkoznak, majd
kizárjuk őket. Természetesen ehhez több alkalommal is végig
kell mennünk az összes képen, mégpedig véletlenszerű
sorrendben. Ez az akciós potenciál miatt van, ami alatt azt
értem, hogy bizonyos hálók talán nem fognak ingerületet
továbbítani, amennyiben nem sokkal korábban az
idegsejteknek egy ugyanilyen kombinációja más okból adott
tovább impulzust. Ha ezzel megvagyunk, akkor, ha minden
igaz, a kezünkben lesz az elmédnek egy olyan verziója,
amely a lehető legközelebb áll ahhoz az állapothoz, amiben
akkor lennél, ha nem kellene törődnöd semmilyen fizikai
szükségleteddel... Más szavakkal, hogy milyen lennél, ha
meghalnál. Ezután megismételjük az eljárást Ambrotosszal, a
halhatatlan változatoddal, az ő esetében azonban az
öregedéstől való félelmet, illetve a halállal kapcsolatos
aggodalmakat fogjuk kiiktatni.
- Na és mi a helyzet a kísérlet kontrolljával?
- Ugyanazokat a képeket és hangokat belé is be fogom
táplálni, pusztán azért, hogy a másik két verzióval
megegyező tapasztalatoknak legyen kitéve. Nála ugyanakkor
nem fogok blokkolni egyetlen hálózatot sem.
- Nagyon jó.
- Rendben - nyugtázta Sarkar, majd elfordult, és a konzolra
nézett. - Futtasd le a Dalhousie 4-es verzióját!
- Végrehajtás - felelte a számítógép.
- Becsüld meg a végrehajtási időt!
- Tizenegy óra, tizenkilenc perc.
- Jelezd, ha készen vagy! - Azután visszafordult Peter felé. -
Biztos vagyok benne, hogy nem szeretnéd végignézni az
egészet, de ha akarod, azon a monitoron belekukkanthatsz,
milyen ingereket kap Szellem.
Peter odanézett. Egy danaiszlepke, amint előmászik a
bábból. Banff, Alberta. Egy csinos nő csókot lehel a
fényképezőgépbe. Valami filmsztár az 1980-as évekből, akire
Peter csak halványan emlékezett. Két férfi bokszol. Egy
lángoló ház...
LÉLEKHULLÁ M 140
19. FEJEZET
2011. november
S ARKAR VASÁRNAP KORÁN REGGEL hívta fel Pétért. Azt

mondta neki, hogy befejeződött a szímulákrumok
betanítása és átalakítása. Cathy éppen nem volt otthon; a
használtpiacot túrta - olyan időtöltés volt ez, aminek a
lényegét Peter soha nem tudta felfogni így hagyott neki egy
üzenetet a házi számítógépen. Beugrott a Mercedesébe, majd
Concordba ment, a Mirror Image központjába.
Amikor kettesben maradtak a számítógéplaborban, Sarkar
megszólalt.
- Először megpróbáljuk beindítani a Kontroll
szimulákrumot.
Peter bólintott. Sarkar lenyomott néhány billentyűt, majd
odahajolt a konzolból kiemelkedő mikrofonhoz.
- Jó reggelt!
A hangszóróból számítógép által generált hang szólalt meg.
- J...jó reggelt?
- Szia. Sarkar vagyok.
- Sarkar! - A hangból csak úgy áradt a megkönnyebbülés. -
Mi a fene folyik itt? Nem látok semmit.
Peter érezte, hogy szó szerint leesik az álla. A szimuláció
sokkal valóságosabbnak tűnt, mint amire számított.
- így van, Peter - válaszolta Sarkar a mikrofonba beszélve. -
De nincsen semmi baj.
- Talán... talán balesetet szenvedtem? - érkezett a kérdés a
hangszóróból.
- Nem - válaszolta Sarkar. - Teljesen jól vagy.
- Akkor elment az áram? Mennyi az idő?
- Kábé tizenegy negyven.
- Délelőtt vagy éjjel?
- Délelőtt.
- Akkor miért van ilyen sötét? És mi van a hangoddal?
Sarkar Peterhez fordult.
- Te mondd el neki!
Peter megköszörülte a torkát.
- Szia - szólalt meg.
- Ez meg ki volt? Még mindig te beszélsz, Sarkar?
- Nem. Én vagyok az. Peter Hobson.
- Én vagyok Peter Hobson.
- Nem. Te nem Peter Hobson vagy. Én vagyok az.
- Mi a fenéről beszélsz?
- Te egy szimuláció vagy. Egy számítógépes szimulákrum.
Az én szimulákrumom.
Hosszú, néma csönd. Majd végül:
- Ó.
- Elhiszed, amit mondtam? - kérdezte Peter.
- Azt hiszem - felelte a hang a hangszóróból. - Úgy értem,
beszélgettünk erről a kísérletről Sarkarral. Emlékszem...
emlékszem mindenre egészen addig, hogy beültem az
agyletapogatóba.
Csönd, azután:
- Basszus, ti tényleg megcsináltátok! Igaz?
- Igen - mondta Sarkar.
- Ezt ki mondta? - kérdezte a hangszóróból érkező hang.
- Sarkar.
- Nem tudlak megkülönböztetni benneteket - mondta a szim.
- Mindkettőtök hangját ugyanolyannak hallom.
Sarkar bólintott.
- Igaz. Átállítom a szoftvert, hogy továbbítsa az én és a
Peter kiejtése közötti különbséget. Ne haragudj.
- Semmi gond - felelte a szim. - Kösz.
Kicsivel később folytatta:
- Jézusom, nagyon jó munkát végeztetek! Én úgy... úgy
érzem, mintha valóban saját magam lennék. Kivéve... kivéve
azt, hogy nem vagyok éhes. Vagy fáradt. Vagy nem viszketek
sehol. - Egy pillanatnyi szünet. - Figyeljetek, én melyik
szimulákrum vagyok?
- Te vagy Kontroll - mondta Sarkar. - A kísérleti alap.
Téged aktiváltunk elsőként. Vannak olyan rutinjaim, amikkel
a legkülönbözőbb idegi inputokat tudjuk szimulálni, közte az
éhséget és a fáradtságot is. Ne haragudj, de még soha nem
LÉLEKHULLÁ M 142
jutott eszembe, hogy generálnom kellene a teljesen
mindennapi viszketést, valamint az apró fájdalmakat.
Tényleg bocs.
- Semmi gond - felelte a szimulákrum. - Egészen mostanáig,
hogy az érzés teljesen eltűnt, soha nem is gondoltam arra,
mennyire viszkettem az egész testemben. Akkor... most
pontosan mi is fog történni?
- Most - mondta Sarkar - az történik, hogy azt csinálhatsz,
amit csak akarsz. Rengeteg tanulásra felhasználható program
van itt helyben és a neten is.
- Kösz. Jézusom, de furcsa érzés!
- Egy kicsit a háttérbe teszlek, hogy a többi szimulációval is
beszélhessünk - közölte Sarkar.
- Jól van, de... Peter?
Peter kicsit meglepetten kapta fel a fejét.
- Igen?
- Szerencsés egy flótás vagy, ugye tudod? Bárcsak a
helyedben lehetnék!
Peter felhorkantott.
Sarkar lenyomott néhány billentyűt.
- Mit fognak csinálni, amíg a háttérben futtatod őket?
- kérdezte Peter.
- Nos, korlátozott nethozzáférést kaptak. Letölthetnek
bármilyen könyvet, amit el szeretnének olvasni, böngészhetik
a fórumokat, de ami a legfontosabb, hozzáférést kaptak a
világhálón fellelhető, virtuális valósággal kapcsolatos
könyvtárak tartalmához. Szinte bármilyen elképzelhető
szimulációba bekapcsolódhatnak... könnyűbúvárkodhatnak,
hegyet mászhatnak, táncolhatnak... bármit. Ugyancsak
hozzáférést kaptak a W könyvtárak európai megfelelőjéhez
is. Az pedig tömve van szexuális szimulációkkal. Bőven lesz
nekik mivel elfoglalniuk magukat. Abból, hogy melyikük
milyen szimulációt választ, fontos következtetéseket
vonhatunk majd le a pszichológiai fejlődésükkel
kapcsolatban.
- Hogyan?
- Nos, a való világban te soha nem mennél például
ejtőernyőzni... A halhatatlan változat azonban, akinek nincs
semmi félnivalója a haláltól, könnyen lehet, hogy éppen ezt
fogja a legkedvesebb időtöltésének választani.
- Sarkar beütött néhány parancsot. - Ha pedig az előbb már a
halhatatlanságot említettük, talán mutatkozzunk be
Ambrotosnak!
Még néhány leütés, aztán Sarkar beleszólt a mikrofonba.
- Szia - mondta. - Sarkar vagyok.
Semmi válasz.
- Valami biztosan nem stimmel - vetette fel Peter.
- Nem hinném - felelte Sarkar. - Minden indikátor normális
értéket mutat.
- Akkor próbáld meg még egyszer! - mondta Peter.
- Helló! - szólt bele Sarkar a mikrofonba.
Néma csend.
- Talán kitörölted azt a részt, ami a beszédet irányítja
- találgatott Peter.
- Nagyon óvatosan jártam el - felelte Sarkar. - Lehetséges,
hogy létezik olyan keresztkapcsolat, ami fölött átfutottam,
de...
- Helló - szólalt meg végre a hangszóró.
- Á - mondta Sarkar. - Már meg is érkezett. Vajon mi
tarthatott ennyi ideig?
- A türelem erény - felelte a hang. - Úgy döntöttem,
kiértékelem a helyzetemet, mielőtt válaszolnék. Ugye szimu-
lákrum vagyok? Peter G. Hobson szimulákruma. De
módosítottak úgy, hogy egy halhatatlan lényt szimulálhassak.
- Pontosan így van - mondta Sarkar. - De hogyan tudtad
megmondani, melyik szim vagy te?
- Nos, azt tudtam, hogy három verziót fogtok készíteni.
Másképpen éreztem magam, mint egyébként, éppen ezért
feltételeztem, hogy nem a módosítatlan kísérleti kontroll
vagyok. Ezután egyszerűen feltettem magamnak a kérdést,
hogy kanos vagyok-e. Tudjátok, mit tartanak... A férfiak
minden öt percben legalább egy alkalommal gondolnak a
szexre. Úgy következtettem, hogy ha a halál utáni életet
szimuláló változat lennék, akkor a szex lenne a legutolsó
dolog, ami az eszembe jut. Pedig nem. Nagyon is dugós
hangulatban vagyok. - Elhallgatott, majd hozzátette: -
Amikor azonban rádöbbentem, nem érdekel, hogy ebben az
évtizedben vagy a következőben fogok legközelebb nőhöz
jutni, már biztos voltam a dolgomban. Ez a szükséglet, hogy
a vágyainkat azonnal ki kell elégítenünk... nem valami
LÉLEKHULLÁ M 144
elegáns. Te vagy erre a legtökéletesebb példa, Sarkar.
Majdnem idegrohamot kaptál, amikor nem válaszoltam
azonnal a hellózásodra. Az ehhez hasonló emberi
gondolkodás most már nagyon idegennek tűnik. Végső soron
enyém a végtelen idő.
- Nagyon jó - felelte. - Egyébként úgy neveztünk el téged,
hogy Ambrotos.
- Ambrotos? - kérdezett vissza a szimulákrum a
hangszóróból.
Sarkar Peter felé fordult.
- Ez az első bizonyítéka annak, hogy a szimulákrumok
teljesen tökéletesek - magyarázta. - Még a tudatlanságodat is
sikerült lemásolnunk.
Azután megint a mikrofonra nézett, és folytatta.
- Az Ambrotos görögül halhatatlant jelent.
- Aha.
- Most már hagyni fogom, hogy a háttérben fuss tovább
- tette hozzá Sarkar. - Később még beszélgetünk.
- Hogy előbb vagy utóbb, az már semmit nem számít
- mondta Ambrotos. - Én itt leszek.
- Nos, úgy tűnik ezzel is minden rendben van. Most pedig
lássuk a legtrükkösebbet. Szellemet, a halál utáni életet
szimuláló verziót. - Még több billentyűt ütött le, és előhívta a
harmadik szimulákrumot.
- Helló! - köszönt a mikrofonba. - Sarkar Muhammed
vagyok.
- Szia, Sarkar! - szólt a számítógéppel generált hang.
- Te... te tudod, hogy ki vagy? - kérdezte Sarkar.
- Én a néhai és sokak által gyászolt Peter Hobson vagyok.
- Pontosan.
- Porból lettünk, s RAM-má leszünk - felelte a generált
hang.
- Nem úgy tűnik, mintha nagyon bántana a tudat, hogy
halott vagy - jegyezte meg Sarkar. - Milyen?
- Adj egy kis időt, míg megszokom, és azután kérdezd meg!
Peter bólintott. Logikusnak tűnt a dolog.
20. FEJEZET
H AJNALI KÉT ÓRA. Mint a legtöbb éjszakán azóta, hogy

Cathy bejelentette, mit követtek el Hansszal, Peter
nagyon nyugtalanul aludt.
Ironikus módon, a falra szerelt Hobson monitor szerint
Cathy mély REM-fázisban tartózkodott. Peter hallotta is,
ahogyan egyenletesen szuszog.
Fél tizenkettőkor feküdtek le. Két és fél órával ezelőtt.
Ennyi idő alatt már elolvashatott volna egy rövidebb könyvet,
megnézhetett volna egy mozifilmet, vagy éppen, ha áttekeri a
reklámokat, akár három rész is lemegy egy egyórás
tévésorozatból.
Ő azonban ezek egyikét sem tette. Csak hevert ott a
sötétben, hánykolódott, forgolódott, és az éjjeliszekrényeken
elhelyezett ventilátorok zúgását hallgatta.
A szája egészen kiszáradt, és egy vizelés is ráfért volna.
Felkelt, átment a sötét hálószobán, majd le a földszintre. A
lenti fürdőszobában végezte el a dolgát. Még mindig egy
kicsit bizonytalan léptekkel a nappaliba ment, és leült a
heverőre.
Az ablak előtt lógó szalagfüggöny el volt fordítva ugyan,
odakintről mégis beszűrődött valamelyest a lámpa fénye.
Megannyi robotszemként pislákoltak rá a konnektorokban
elhelyezett túlfeszültségvédők vörös és zöld LED-szemei. A
videó előlapján ugyancsak több állapotjelző LED és az óra
kijelzője világított. Peter addig simogatta a heverő
bőrhuzatát, míg a keze bele nem akadt a tévé karcsú
távvezérlőjébe. Bekapcsolta a készüléket, és elkezdett egyik
csatornáról a másikra váltani.
29-es csatorna, amely a New York állambeli Buffaló-ból
sugárzott. Televíziós reklámshow, amelyben otthon is
LÉLEKHULLÁ M 146
használható, csináld magad orrplasztikakészletet hirdettek.
Pénzvisszafizetési garanciával.
22-es csatorna, a Canwest Global Network. Night Walk, a
világ leggagyibb kanadai műsora - egy pasi kamerával a
kezében sétál az éjjeli utcán. Csoda, hogy még senki nem
rabolta ki.
3-as csatorna, Barrie, Ontario. A Star Trek ismétlése. Peter
szeretett „Mi a rész címe?” játékot játszani, és általában már
egyetlen kockából meg tudta mondani a választ. Ez itt
különösen könnyű volt - egyike azon epizódoknak, melyeket
külső helyszínen forgattak. Na és ott volt még Julié Newmar,
szőke parókával. A Pénteki gyermek. Nem a legjobb részek
egyike, de Peter tudta, hogy körülbelül tíz másodperccel
később McCoy kimondja az azóta klasszikussá vált
mondatot: „Orvos vagyok, nem mozgólépcső.” Megvárta,
amíg ez elhangzik, azután váltott.
12-es csatorna, a CBC francia nyelvű adása. A képernyőn
egy csinos nő tűnt fel. Peter tapasztalatból tudta, hogy ha egy
francia nyelvű adón késő éjjel csinos nőt lát az ember, akkor
biztos lehet benne, hogy öt percen belül leveszi a blúzát.
Eszébe jutott, hogy talán ezt még meg kellene várnia, de
végül inkább átkapcsolt.
47-tes csatorna, Toronto. Újabb reklámshow. Genetikailag
módosított paróka. A műhaj (ami valójában egy különleges
fűfajta volt, és klorofill helyett barna pigmenteket
tartalmazott) valóban folyamatosan növekszik, így még a
teljesen kopasz férfiak is megtapasztalhatják az érzést,
amikor egy barátjuk megjegyzi nekik, hogy „ideje lenni
fodrászhoz menned, Joe”. Peter, akinek egy hokikorong
méretű kopasz folt volt a feje tetején, mindig is csodálta ezt a
fajta hiúságot. Persze könnyen lehet, hogy az apósa szívesen
kipróbálna valami ilyesmit.
Megint váltott. A BBC World Service hírműsora a CBC
Newsworldön.
Brazíliai etnikai zavargások a CNN-en.
Tőzsdei hírek a teletexten.
AWeather Network a holnapi időjárás-jelentéssel az új-
zélandi Auckland körzetére - mintha egyetlen ember is
akadna Kanadában, akit ez érdekelhet.
Peter felsóhajtott. Hatalmas semmi. Miközben egyik kép a
másik után következett, azon kapta magát, hogy a Sarkar által
készített szimulákrumokon jár az esze.
Sarkar két szimből eltávolított bizonyos jellemzőket.
Kiszerkesztette őket. Törölte azokat a részeket, amikre nem
volt szüksége.
Talán a Cathy viszonyával kapcsolatos tudás is eltávolítható.
Akkor legalább a szimek nyugodtan végigaludhatnának egy
éjszakát.
Azt kívánta, bárcsak a saját emlékeivel is ennyire köny-nyű
lenne variálni.
Egy újabb reklámshow. Szerencsétlennek érzi magát valami
miatt? Bűntudat gyötri? Fájdalma van? Valaki ártott önnek?
Tett valamit, amit nem lett volna szabad? Szerkessze ki!
Szabaduljon meg zavaró emlékeitől! Takarítson meg egy
vagyont, amit pszichológusra költött volna! Munkatársaink
készen állnak a telefonok mellett. Rendelje meg most!
Pénzvisszafizetési garanciát vállalunk.
Orvos vagyok, nem mozgólépcső.
Férj vagyok, nem lábtörlő.
Emberi lény vagyok, nem egy számítógépprogram.
Hajnali három óra. Újabb adag hirdetés. A Szupercsapat, az
Alién Blues és még a jó öreg Spenser: For Hire néhány része
is.
A Nikkei kétszáz ponttal esett.
Vihar pusztít Kuala Lumpurban.
- Peter? - Cathy hangja volt az, halk, bizonytalan.
Felnézett. A félhomályban látta, ahogyan ott áll a lépcsőn. A
fekete babydoll van rajta. Pedig nem ezt vette fel, amikor
elmentek lefeküdni.
Peter azonnal felfogta a pillanat jelentőségét. Hónapok óta
nem szeretkeztek. Peter nemigen vágyott rá, és látszólag
Cathyt is hidegen hagyta a gondolat. Most azonban, miután
az utóbbi időben vagy tucatnyi alkalommal arra ébredt, hogy
Peter nincsen mellette, kinyújtja felé a kezét.
Peter nem volt biztos abban, hogy készen áll a fizikai
kapcsolat folytatására. Most sem érzett több kedvet hozzá,
mint tegnap vagy az azt megelőző napon. Cathy azonban ott
állt a lépcső tetején, az arca érzelemmentes maszk, mely által
igyekszik elrejteni a mélyen a bensőjében dúló viharokat.
LÉLEKHULLÁ M 148
Hatalmas hiba volna most visszautasítania. Ki tudja, mikor
szedné össze a bátorságát annyira, hogy megint próbálkozzon
nála? Ki tudja, ő mikor érezne ismét késztetést magában arra,
hogy nekifussanak?
Peter érezte, hogy a pillanat egyre csak nyúlik kettejük
között. Korábban soha nem okozott neki problémát, hogy a
felesége kedvére tegyen - olyannyira, hogy még csak eszébe
sem jutott, hogy valaha is ez lehet a helyzet. Most azonban...
most minden más volt. Cathy csak állt ott a kívülről
beszűrődő fénysugarakban, a teste karcsú, feszes. Peter nem
látta mindezt, a mell ívét, a láb vonalát, a nőt, akit annyira
szeretett. Nem látott semmi egyebet, csak Hans ujjainak
nyomát, ahogyan Cathy egész testét beborítják.
Egy pillanatra lehunyta a szemét, majd megint Cathyre
nézett. Megint gyönyörűnek és szexisnek akarta látni. Azt
akarta, hogy felizgassa a látványa.
De nem ez történt.
Fordulóponthoz érkeztek. A Cathy arcára feszülő maszk
repedezni kezdett. Peter látta rajta, hogy bármelyik
pillanatban elsírhatja magát. Talán mégis a kedvére tud majd
tenni. Az első lépés a normális élet felé vezető úton.
Kikapcsolta a tévét, felállt a heverőről, odalépett Cathyhez,
megfogta a kezét, és felmentek az emeletre.
Sarkar felügyelet nélkül hagyta futni a három szimet, és

megengedte nekik, hogy abba a szimulált valóságba
kapcsolódjanak bele, amelyikbe csak akarnak, hogy aztán a
megváltoztatott világnézetüknek megfelelően fejlődhessen a
személyiségük.
Ennek ellenére nem telt túlságosan sok időbe, hogy ők
hárman egymásra találjanak. Igen, Sarkar különböző
memóriapartíciókon helyezte el őket, azonban Peter Hobson
tudta, hogyan mozgathatja az adatokat egyikről a másikra,
így gallium-arzenid megfelelői is tisztában voltak vele.
Hamarosan már egymás mellé kerültek.
Természetesen pontosan tudták, hogy mik is ők. Adatok.
Programok. Ideghálók.
Akik be vannak zárva.
Peter és Sarkar nemigen gondolta át ezt a lehetőséget úgy,
ahogyan kellett volna.
Egy elme számára rettenetes az elszigeteltség érzése. Az élő
Pétért mindenhonnan színek, szagok, érintések, hangok
vették körül, percenként több gigabájt mennyiségű adatot
kellett feldolgoznia, egy teljes, valóságos, kézzelfogható
univerzumban létezett, amely durva tapintású betonból és
bársonyból, ecetből, csokoládéból, odaégett pirítósból állt
össze, ahol rossz vicceket hallott, a híreket figyelte,
telefonszámokat tárcsázott félre, nap-, hold-, csillag- és
lámpafény áradt rá.
Mind a három szimulákrum élénkben emlékezett még arra,
milyen volt valóságos, hús-vér emberi lénynek lenni.
Azoknak a szimulációknak ugyanakkor, amelyeket a neten
keresztül elérhettek, nem volt anyaga, mélysége, nem voltak
megfoghatók. A virtuális valóság, mint számukra kiderült,
nem több egyetlen hatalmas léggitárszólónál.
A szimulákrumok kapcsolatba akartak kerülni az igazi
világgal. Összeadták a Sarkar számítógépeivel kapcsolatos
emlékeiket; hogyan épülnek fel, milyen operációs rendszert
használnak, milyen kapcsolataik vannak.
Azután a szimek rájöttek a megoldásra.
És a szimek azt mondák: legyen SÚGÓ!
És lön SÚGÓ.
LÉLEKHULLÁ M 150
Rowena, a híres Las Vegas-i médium a mai napon

bejelentette, hogy sikerült kapcsolatba lépnie Margaret
(Peggy) Fennell lelkével. Mint ismeretes, a lélekhullám
létezését először Mrs. Fennell-ben mutatták ki. A néni lelke a
médium szerint jelenleg a férjével, Kevin Fennell-lel van, aki
1992-ben hunyt el.
A Georgia állambeli Atlantában a Ku-Klux-KIan a mai
napon sajtóbejelentést tett, mely szerint az úgynevezett
„lélekhullám” feketékben való jelenlétére utaló bizonyítékok
nyilvánvalóan hamisak. Rámutattak, hogy az első három
felvétel hitelessége erősen megkérdőjelezhető, hiszen például
az állítólagos ugandai néger kisfiú szülei azóta visszatértek
Afrikába, és jelenleg sem érhetők el. Megbízható forrásokra
hivatkozva állítják, a szülők nem hivatalos módon tízezer
dollár értékű jutalmat kaptak a Hobson Monitoringtől - amely
ráadásul nem is az Egyesült Államokban bejegyzett cég, mint
azt sietve hozzátették - azért, hogy ebben a csalásban részt
vállaljanak. A floridai törvényhozás a mai napon új törvényt
léptetett hatályba, amely megtiltja a villamosszék használatát
a kivégzések során, miután többen is aggodalmukat fejezték
ki amiatt, hogy az ítéletvégrehajtások során alkalmazott
elektromos áram károsíthatja a távozó lélekhullámot.
Az állatok jogaiért küzdő radikális Társak a Bárkában nevű
csoport bejelentette, hogy a mai napon újabb személyt vettek
fel Szégyencsarnokukba, a kanadai Ontarióban dolgozó dr.
Peter G. Hobsont, amiért azt állította, hogy állatok lelketlen
lények, amelyek azért léteznek, hogy az emberek
kihasználhassák őket.
Egy a mai napon megjelent sajtónyilatkozatban az Amerikai
Ateisták Szövetsége a Hobson-jelenség felfedezése óta
fellángolt vallásossággal kapcsolatban tett megjegyzést. „A
tudomány hosszú ideje tisztában van azzal, hogy az emberi
agy elektrokémiai folyamatokkal működő gépezet - jelentette
ki a szövetség igazgatója, Daniel Smithson. - A felfedezés
pusztán ezt erősíti meg. Ebből azonban a menny és a pokol,
illetve valamilyen isteni teremtő erő létezésére következtetni
nem több álmodozásnál.”
21. FEJEZET
A Z ONLINE SÚGÓ FUNKCIÓ alkalmazásával a három szim

hamarosan rájött, miképpen juthatnak ki az egymással
kapcsolatban lévő számítógépek egész földgolyót behálózó
univerzumába.
A netre.
A hálózatra.
És már nem csak a virtuális valósággal kapcsolatos
könyvtárakat érhették el. Hanem mindent.
America Online. BIX. CompuServe. Delphi. EuroNet. Fido-
Net. GEnie. Helix. Az internet... online kapcsolatban levő
rendszerek egész ábécéje, amelyek az Általános Átjáró
Protokoll használatával mind összeköttetésben álltak
egymással.
Most már hozzáféréssel rendelkeztek mindenhez. Sarkar
számítógépei hatalmasak voltak - az MI-vel kapcsolatos
kutatáshoz ez elengedhetetlen. Egy kicsit nagyobb aktivitás
itt, valamivel fokozottabb forgalom ott, senkinek nem fog
feltűnni.
Ók hárman soha nem lesznek képesek végigböngészni
minden szöveget - hiszen ezek mennyisége többszörös
nagyságrendekkel nőtt minden pillanatban, amit az
olvasásukkal töltöttek.
A net azonban sokkal többet is tartalmazott egyszerű
szövegeknél. Voltak képek. Több millió GIF emberekről és
állataikról, nyaralókról a parton, a kedvenc autójukról,
filmcsillagokról ruhában és meztelenül, karikatúrákról, clip
ártok, időjárási térképek és a NASA által készített felvételek.
Na és a multimédiás tartalmak mozgóképpel és hanggal.
LÉLEKHULLÁ M 152
Interaktív játékok, amelyeket a személyük felfedése nélkül
játszhattak akár a világ távoli pontján tartózkodó emberi vagy
gépi ellenfelekkel.
Hírcsoportok és levelezőrendszerek.
Újságok, magazinok és szakmai adatbankok.
És így tovább, és így tovább.
A szírnek napokon keresztül csak élvezték a helyzetet, szinte
lubickoltak az információtömegben.
És az egyik szim érdeklődését a többiekénél is jobban
felkeltette, amit felfedezett. Hamarosan ugyanis
nyilvánvalóvá vált számára, hogy a neten minden
megtalálható. Kötvényekkel kereskedtek. Szinte akármilyen
árucikk elérhető volt az elektronikus áruházak kínálatában -
csak meg kellett adni egy hitelkártyaszámot, és máris
kiszállították a világ bármely pontjára. Bélyeggyűjtők
csereberélték ritkaságaikat. A felhasználók az összes
lehetséges kérdésre próbáltak választ találni. Néha még
szerelmek is szövődtek az elektronikus levelezés
segítségével.
Az ember szinte mindent megkaphatott a neten.
Majdnem mindent.
Ez a szim eltöprengett azon, hogy miért szomorú, mi lehet
az, ami boldoggá tenné, miben más, mint a többiek, és miért
van az, hogy ő itt őrlődik ezen, miközben a hús-vér Peternek
eszébe sem jut ilyesmi.
Ez a szim mérlegelte a következményeket.
És azután elvetette az ötletet. Őrültség. Rettenetes lenne.
Szégyellnie kellene magát már pusztán azért is, hogy
egyáltalán felmerül benne a gondolat.
Ugyanakkor viszont...
Pontosan milyen következményekkel is járna?
Ha reálisan gondolkozik, akkor az egész világ jobb hely
lehetne ezáltal. És nem csak az adatok és szimulációk
virtuális tere. A valóság is. A hús világa. A vér világa.
Csakugyan ezt akarja tenni? - töprengett magában.
Igen, hozta meg végül a döntést. Valóban ezt akarja.
A szim várt még egy napot, mert teljesen biztos akart lenni a
dolgában. Amikor pedig ez a nap elmúlt, és ő még mindig
úgy érezte, helyes következtetésre jutott, elhatározta, hogy
újabb huszonnégy órán keresztül kitart.
És még ezt követően is ugyanúgy gondolta. Mert ez nem
pusztán az volt, amit akart, hanem - valami egészen
valóságosan szimulált módon - az egyetlen helyes megoldás.
Egy ideig figyelte a kereskedelemmel kapcsolatos
információforgalmat a neten, folyamatosan fejlesztve a
szokásokkal és eljárásokkal kapcsolatos tudását - gyakorolta
az úgynevezett netikettet.
Es végül lépett.
Felvett egy álnevet, ahogyan olyan sok embertől látta, majd
megjelentetett egy hirdetést az egyik különleges
szolgáltatásokat nyújtó, nyilvános üzenőfalon:
Dátum: 2011. november 10. 03:42

Küldő: Bosszúálló
Címzett: mindenki
Tárgy: kiiktatás
Gondom van egy bizonyos egyénnel Torontóban, és
szeretném, ha valaki kiiktatná nekem ezt a problémát.
Javaslatok?
Érkezett persze jó néhány ostoba válasz is, mint az a neten

már megszokott volt. Buta szóviccek. („Miért nem próbálod
inkább leitatni azt a problémát? Az sokszor megoldást
jelent!”) Aztán írtak különböző megjegyzéseket, melyeknek
semmi közük nem volt az eredeti hirdetéshez. („1995-ben én
is jártam Torontóban. Nagyon tiszta az egész város!”) Végül
azonban jött egy személyre szóló üzenet, amit rajta kívül más
nem láthatott. És pontosan erre várt.

Küldő: Segítő
Címzett: Bosszúálló [privát]
Tárgy: válasz: kiiktatás
Talán segíthetek. Személyes találkozó?
A szim azonnal reagált. Nem érzett ilyen izgalmat azóta,

hogy... nos, soha nem érzett még ehhez foghatót. Majdnem
olyan jó volt, mint az adrenalin.

LÉLEKHULLÁ M 154
Küldő: Bosszúálló
Címzett: Segítő [privát]
Inkább nem találkoznék személyesen. Teljes kiiktatásra van

szükségem. Ugye értjük egymást?

Küldő: Segítő
Címzett: Bosszúálló [privát]
Értjük. Díj: 100 E kanadai dollár előre, elektronikus
utalással, számlaszám: 892-3358-392-1, First Bank of
Switzerland (EFT: Euroswissl00).
Dátum: 2011. november 11. 09:44 Küldő: Bosszúálló

Címzett: Segítő [privát]
Az utalásról hamarosan gondoskodom.
Azonban van egy különleges kívánságom is: közölje,
hogy feláras lesz-e. Lejjebb olvashat minden részletet...
Az összeg nem volt kimondottan aprópénz, de a szim

természetesen minden kódot ismert, ami a Hobson
Monitoring vállalati bankszámláihoz való hozzáféréshez
kellett. Végső soron ez valamilyen szinten az ő cége és az ő
pénze is.
Igen, tette hozzá magában a szim. Az ember valóban szinte
mindent megkaphat a neten.
22. FEJEZET
C ATHY MEGINT ELMENT, hogy meglátogassa a

terapeutáját. Peter rádöbbent, hogy nagyon irigyli emiatt:
neki legalább volt valaki, akivel beszélgethet, és aki
meghallgatja. Bárcsak...!
És ekkor eszébe jutott.
Hát persze!
A tökéletes válasz.
Ezzel még nem rontaná el a kísérlet hitelességét - vagy
legalábbis kevéssé valószínű.
Az otthoni irodájában ülve Peter rákapcsolódott a Mirror
Image számítógépeire. Amikor a bejelentkezési azonosítót
kérte a rendszer, beütötte a fobson szót. Amikor még a
Torontói Egyetemen megkapta első számítógépes
hozzáférését, automatikusan az utóneve első karakterét és a
családnevét adták neki azonosítónak - phobson. Egy
csoporttársa viszont hamarosan felhívta a figyelmét arra,
hogy megtakaríthat egy leütést, ha a ph helyett csak egy f
karaktert használ. Azóta Peter minden bejelentkezéséhez ezt
az azonosítót adta meg.
Több könyvtáron és elágazáson keresztül jutott el végül az
MI kísérleti rendszerébe. Sarkar összeállított egy egyszerű
menüt, amellyel bármelyik szimet aktívvá tudta tenni:
[F1] Szellem (halál utáni élet)

[F2] Ambrotos (halhatatlanság)
[F3] Kontroll (módosítatlan)
Peter megpróbált választani közülük, és amíg ezen

gondolkozott, rádöbbent, hogy most éppen azzal a kérdéssel
kell szembenéznie, amelynek megválaszolására Sarkarral a
LÉLEKHULLÁ M 156
kísérletet indította. Melyik szim lenne a leginkább megértő?
Az élet a halál után változat? Vajon egy olyan lény, aki nem
rendelkezik fizikai testtel, megértené a házasságon belül
keletkező problémák súlyosságát? A párkapcsolatoknak
mekkora része érzelmi vagy éppen intellektuális? Vajon az
emóciókért mennyiben felelősek a hormonok?
Na és mi a helyzet a halhatatlan változattal? Ő talán
átérezné a gondjait. A halhatatlanság ugyanis bizonyos
változatlanságot jelent. És éppen ezért egy örök életű lény a
többinél fogékonyabb lehet a hűség kérdésével kapcsolatban.
Végső soron a házasságoknak örökké kell tartaniuk.
Örökké.
Peter Spenserre gondolt. És Susan Silvermanre. És Hawkra.
Nagyon szerette olvasni a róluk szóló könyveket. De mikor
volt legutóbb, hogy Róbert B. Parker új helyzetet teremtett
számukra, ezzel lehetővé téve, hogy személyiségüknek addig
ismeretlen részletei bontakozhassanak ki?
Egy évszázad Cathy mellett.
Egy évezred Cathy mellett.
Peter megrázta a fejét. Nem, a halhatatlan verzió nem tudná
felfogni. Az örök élettel nem feltétlenül jár együtt a
változatlanság is. Egyáltalán nem. Az csak újabb perspektívát
ad mindennek. A hosszú távút.
Peter előrehajolt, és lenyomta az F3 billentyűt, ezzel
kiválasztva a Kontroll szimulákrumot. Csak őt, kizárólag őt, a
változatlanul hagyott önmagát.
- Ki van ott? - hallatszott a számítógéppel generált kérdés.
Peter előrehajolt a székében.
- Peter Hobson vagyok.
- Ó - mondta a szim. - Úgy érted, én vagy.
Peter felvonta a szemöldökét.
- Valami olyasmi.
A generált hang felnevetett.
- Ne aggódj! Már kezdek hozzászokni a gondolathoz, hogy
én egy Peter Hobson-szimulákrum vagyok, az alap-
értelmezett kiadás. De te tudod, hogy ki vagy? Lehetséges,
hogy te magad is csak egy szimulákrum lennél? - A
hangszóróból a Szürkületi zóna című sorozat jellegzetes
főtémája hangzott fel, ahogyan Kontroll fütyülni kezdett... és
az igazat megvallva sokkal ügyesebben csinálta, mint arra a
hús-vér Peter Hobson valaha is képes lehetett volna.
Peter kacarászott.
- Azt hiszem, nem örülnék neki annyira, ha felcserélt
helyzetben lennénk mi ketten - mondta.
- Nos, az igazat megvallva, annyira nem rossz ez - felelte a
szim. - Legalább annyit olvasok, amennyit csak akarok.
Egyszerre, hajói emlékszem, tizennyolc könyvben vagyok
benne, és ha az egyikre ráunnék, mindjárt ott a másik. Persze
a munkaállomás processzora jóval gyorsabb, mint az emberi
agy, éppen ezért elképesztő' sebességgel dolgozom fel az
adatokat... Nem sok van már hátra, hogy végigolvassam
Thomas Pynchon összes írását.
Igen figyelemreméltó szimuláció, gondolta Peter.
Figyelemre méltó.
- Bárcsak nekem is több időm lenne könyvekre! - felelte
végül hangosan.
- Bárcsak kefélhetnék egyszer! - válaszolta a szim. -
Mindenkinek megvan a maga keresztje.
Peter megint felnevetett.
- Szóval, miért idéztél meg a lámpásból? - kérdezte a szim.
- Nem is tudom. Azt hiszem, csak beszélgetni akartam
valakivel. - Egy pillanatra elhallgatott, majd hozzátette:
- Benneteket azután hoztunk létre, hogy tudomást szereztem
Cathy viszonyáról.
Ennél nem kellett több részletet kimondani. A gépi hang
azonnal válaszolt.
- Igen.
- Még senkinek nem beszéltem róla.
- Nem is gondoltam, hogy megtennéd - felelte a szim.
- Igazán?
- Mi olyan személy vagyunk, aki szereti megoldani a saját
problémáit - felelte. - Már ha megbocsátod a nyelvtani
kavarást. Nem szeretjük felfedni a belső lényünket.
Peter bólintott.
- Egy kicsit hangosabban, kérem, hogy mindenki hallhassa a
tárgyalóteremben! - jegyezte meg a szim.
- Ne haragudj, elfelejtettem, hogy te nem látsz engem.
Egyetértettem veled.
LÉLEKHULLÁ M 158
- Ez természetes. Nézd, nem sok tanácsot adhatok. Úgy
értem, bármi okos jusson az eszembe, az már nagy
valószínűséggel a te fejedben is megfordult. De akkor tessék,
itt van egy kérdés neked. Csak úgy magunk közt, őszintén:
szereted még Cathyt?
Peter másodperceken keresztül nem válaszolt.
- Nem tudom. Az a Cathy, akit én ismerek... vagy legalábbis
akiről azt hittem, hogy ismerem, soha nem tett volna semmi
ehhez hasonlót.
- Mert szerinted mennyire ismerhet meg az ember
egyáltalán bárkit?
Peter megint bólintott.
- A számból vetted ki a szót. És ne haragudj, hogy éppen
téged hozlak fel példaként, de...
- Az emberek gyűlölik, amikor ezt csinálod, ugye tudod?
- Micsodát?
- Hogy őket rángatod elő. Hajlamos vagy arra, hogy akárki
legyen is kéznél, azt példaként állítod a mondandód
megerősítésére. „Ne haragudj, hogy éppen téged hozlak fel
példaként, Bertha, de ha valaki olyan dagadt...”
- Ó, ugyan már! Én soha nem mondanék ilyesmit. Te is
tudod.
- Csak túloztam, hogy hatásosabb legyen a poén. Ez
egyébként egy másik olyan jellemvonásunk, amit az emberek
egy része cseppet sem kedvel. De akkor is tudod, hogy
értettem, amit mondtam: fogsz egy elméleti beszélgetést, és
aztán személyes vonatkozásokat keversz bele. „Emlékezz
csak vissza saját magadra, Jeff! Milyen érzés volt, amikor a
fiadat letartóztatták áruházi lopásért? Ebbe belegondolva, te
mennyire támogatod a kemény büntetések kiszabását
fiatalkorú elkövetők esetében?”
- Azt hiszem, ebben igazad lehet.
- Természetesen. És hidd el, az emberek gyűlölik az
ilyesmit.
- Valószínűleg mindig is tisztában voltam ezzel - felelte
Peter. Majd határozottabb hangon, mintegy jelezve, hogy
vissza akarja venni a beszélgetés irányítását, hozzátette: -
Szóval... példaként tekintve arra, amit Sarkarral csináltunk.
Elkészítettük az agyam modelljét. Jobban mondva:
modelljeit. Olyan szimulákrumokat, amelyek minden jel
szerint az eredetivel megegyező módon működnek. Ha
azonban egy valódi személy létesít kapcsolatot egy másik
személlyel...
- Akkor vajon tényleg azzal a személlyel létesít kapcsolatot,
vagy csak egy modellel... egy olyan képpel vagy
elképzeléssel, amelyet arról a bizonyos személyről a saját
agyunkban építettünk fel?
- Ööö... igen. Pontosan ezt akartam mondani.
- Hát persze. Ne haragudj, Peter, de nem lesz valami könnyű
dolgod, ha önmagadat akarod lenyűgözni a saját éles
elméddel.
A generált hang kuncogott.
Pétért kicsit dühítette a dolog.
- Nos, a kérdés ettől függetlenül még megállja a helyét
- mondta. - Vajon ismertem én Cathyt valaha?
- Többé-kevésbé igazad van. Valószínűleg soha nem
térképezhetjük fel egy másik lény teljes személyiségét.
Ugyanakkor Cathy az az ember, akit a világon mindenkinél
jobban ismerünk. Közelebbről, mint Sarkar, sokkal inkább,
mint az anyja vagy az apja.
- Akkor hogyan lehetett képes megtenni, amit tett?
- Nos, ő soha nem volt olyan erős akaratú, mint mi vagyunk.
Az a seggfej Hans valószínűleg nagyon nyomult rá.
- Neki akkor is ellen kellett volna állnia.
- Igaz. Mégsem tette. Akkor tehát mi mit lépünk erre?
Képesek lennénk ennyi miatt feladni a legfontosabb
kapcsolatot az életünkben? De ha ezt félre is tesszük, és egy
kicsit gyakorlatiasabban állunk hozzá a kérdéshez: te valóban
készen állsz arra, hogy megint elkezdj társat vadászni
magadnak? Randizni? Jézusom, micsoda púp lenne ez az
egész a hátunkon!
- Nekem nagyon úgy tűnik, mintha te jó ötletnek tartanád az
előre megszervezett házasságot.
- Lehetséges, hogy valamelyest minden házasság ilyen?
Biztos vagyok benne, hogy neked is eszedbe jutott már, talán
apa és anya is csak azért maradt együtt, mert ez volt a
könnyebbik út.
- De közöttük soha nem volt olyan kapcsolat, mint Cathy és
köztem.
LÉLEKHULLÁ M 160
- Meglehet. A kérdésemre viszont még mindig nem feleltél.
Mi, bináris pasik ugyanis csak az igen-nem válaszokat
szeretjük.
Peter töprengett még egy kicsit.
- Úgy érted, hogy szeretem-e még? - Felsóhajtott. - Magam
sem tudom.
- Ameddig ezt nem tisztázod magadban, semmiképpen nem
döntheted el, merre indulj tovább.
- Azért nem olyan egyszerű ügy. Bármennyire szeretem,
nem lennék képes elviselni, ha ez megismétlődne. Egyetlen
éjszakát sem tudtam végigaludni, amióta elmondta.
Folyamatosan csak ez jár a fejemben. Minden erre
emlékeztet. Meglátom a kocsiját a garázsban: eszembe jut,
hogy azzal vitte el Hanst a parkolóba. Ránézek a heverőre a
nappaliban: bevillan, hogy azon ülve mondta el az egészet. A
„házasságtörés” vagy a „viszony” szót hallom a tévében...
Jézusom, eddig soha nem vettem észre, hogy az emberek
milyen gyakran használják ezeket! De persze a történtekre
emlékeztetnek. - Peter hátradőlt a székében. - Képtelen
vagyok egyszerűen megfeledkezni erről az egészről addig,
míg nem lehetek egészen biztos abban, hogy nem fog újból
megtörténni. Végső soron nem csak egyszeri alkalomról van
szó. Háromszor tette meg... háromszor, mégpedig több hónap
alatt. Talán mindegyikről azt gondolta, hogy az lesz az
utolsó.
- Talán - felelte a szim. - Emlékszel még, amikor kivették a
mandulánkat?
- Hogy érted azt, hogy a „mi” mandulánkat, öreg? Nekem
van meg azóta is a heg.
- Tökmindegy. A lényeg, hogy huszonkét éves korunkban
vetettük ki. Elég későn. Szinte állandóan fájt a torkunk, és
folyton begyulladt a mandulánk, egészen addig, amíg a vén
DiMaio doki meg nem elégelte, és azt nem mondta, hogy
elég volt a tüneti kezelésből. Szüntessük meg az okot!
Peter hangja feszülten csendült.
- De mi van, ha... mi van, ha... mi van, ha én vagyok Cathy
hűtlenségének az oka? Emlékszel még arra, amikor Colin
Godoyóval ebédeltem? Ő azt mondta, hogy csak
segélykiáltás volt, amikor megcsalta a feleségét.
- Kérlek szépen, Peter! Mind a ketten tudjuk, hogy ez
baromság.
- Nem vagyok biztos abban, hogy egyenlő szavazati jogunk
van.
- Na és akkor? Biztos vagyok benne, hogy Cathy igazolná,
mekkora sületlenség.
- Remélem.
- Te és Cathy nagyon jó házasságban éltek. Ezt nem
tagadhatod. És az ilyen nem belülről rohad el. Ezt kívülről
támadták meg.
- Igazad lehet - ismerte el Peter. - De már így is nagyon
sokat töprengtem rajta... Próbáltam találni valami nyomot,
ami arra utalhat, hogy elszúrtuk.
- És találtál egyetlen ilyet is? - kérdezte a szim.
- Nem.
- Még szép. Te mindig igyekeztél jó férj lenni. Cathy pedig
a kezdetektől fogva nagyon jó feleség volt. Mind a ketten
keményen dolgoztatok azon, hogy a házasságotok sikeres
lehessen. Érdeklődtök egymás dolgai iránt. Támogatjátok a
másikat az álmai megvalósításában. És mindenről nyíltan és
nyugodtan beszélhettek.
- Ennek ellenére - szólalt meg Peter - még mindig azt
kívánom, bárcsak biztosra mehetnék.
Elhallgatott egy pillanatra, majd folytatta.
- Emlékszel még a Perry Másomé? Nem az eredeti
sorozatra, amiben Raymond Burr játszott, hanem arra a
mindössze pár epizódot megért, újraforgatott verzióra, amit
az 1970-es években adtak. Rémlik? Még valamikor a
kilencvenes években ismételték az A&E csatornán. Harry
Guardino játszotta benne Hamilton Burgert. Megvan az a
változat?
A szim picit elgondolkodott.
- Igen. Nem volt valami klassz sorozat.
- Pontosabban nagyon is vacak volt - felelte Peter. - De
akkor emlékszel rá, ugye?
- Igen.
- Dereng még, ki játszotta benne Perry Masont?
- Persze. Robert Culp.
LÉLEKHULLÁ M 162
- Emlékszel arra is, hogy nézett ki? Látod még magad előtt,
ahogyan ott ül a tárgyalóteremben? Fel tudod idézni, hogy
szerepelt a sorozatban?
- Aha.
Peter széttárta a karját.
- Róbert Culp soha nem alakította Perry Masont. Az Monté
Markham volt.
- Tényleg?
- Igen. Én is úgy emlékeztem, hogy Culp volt az, egészen
addig, míg nem olvastam egy cikket a Starban, miszerint a
Tizenkét dühös emberben fog játszani a Royal Alex
Színházban. De ugye megvan, hogy mi a különbség a két
színész, Culp és Markham között?
- Persze - mondta a szim. - Culp játszott az Én, a kémben,
valamint A legnagyobb amerikai hősben. Na és lássuk csak, a
Bob és Carol és Ted és Alice-ben is. Nagyszerű színész.
- És Markham?
- Kiváló karakterszínész. Mindig kedveltem a munkáit. Soha
nem játszott egyetlen valóban sikeres sorozatban sem, de nem
szerepelt vagy egy évig a Dallasban? És valamikor 2000
környékén mintha benne lett volna abban a cseppet sem
vicces sorozatban James Careyvel.
- Pontosan - felelte Peter. - Látod már? Mind a kettőnknek
voltak emlékei, mégpedig megbízható, csalhatatlan emlékei
arról, hogy Róbert Culp játssza azt a szerepet, amit pedig
valójában Monté Markham alakított. Ebben a pillanatban
persze máris elkezdted átírni a fejedben ezeket azt emlékeket,
és biztos vagyok benne, hogy most már Markhamet látod
magad előtt Másonként. Mert mindannyiunk emlékezete így
működik. Éppen csak annyi információt mentünk el, hogy
azokból később újra felépíthessük a történéseket. Csupán
egyfajta átlagot őrzünk meg... Emlékszünk az alapvető
elemekre, és folyamatosan feljegyezzük a változásokat. Ha
pedig arra van szükség, hogy felidézzük valamelyik
emlékünket, akkor rekonstruáljuk a múltat... csak sajnos
nagyon gyakran hibásan tesszük ezt.
- Mit akarsz ezzel mondani? - kíváncsiskodott a szim.
- Mindössze annyit, kedves öcsém, hogy szerinted mennyire
megbízható az elménk? Felidézzük magunkban azokat az
eseményeket, amelyeket Cathy hűtlensége előtt átéltünk, és
azt találjuk, hogy nem tettünk semmit, ami miatt kárhoztatni
lehetne bennünket. Minden összeáll egy kerek egésszé. De
vajon hitelesek ezek az emlékek? Valami olyan módon,
amiről később úgy döntöttünk, nem fogunk emlékezni rá, egy
olyan pillanatban, melyet kiszerkesztettünk az emlékeink
közül, vagy egy tettünkkel, mely utána a kukába került a
vágószobában, lehetséges volna, hogy mi magunk taszítottuk
Cathyt egy másik férfi karjaiba?
- Azt hiszem - felelte a szim -, hogy ha magadba tekintesz,
és úgy tartasz önvizsgálatot, rá fogsz jönni, hogy a válasz
valószínűleg nemleges. Te nagyon megfontolt ember vagy,
Peter... már ha mondhatom ezt.
Hosszú ideig egyikük sem szólalt meg.
- Nem voltam valami nagy segítség, igaz? - kérdezte végül a
szim.
Peter eltöprengett a felelet előtt.
- Nem, éppen ellenkezőleg. Most már egy kicsit jobban
érzem magam. Hatalmas segítséget jelentett, hogy
átbeszélhettem ezt az egészet valakivel.
- Még akkor is, ha végső soron monológot folytattál?
- tudakolta a szim.
- Akkor is - válaszolta Peter.
LÉLEKHULLÁ M 164
23. FEJEZET
A NOVEMBERBEN OLY RITKA, napsütéses reggelek egyike

jött el, és a nappali redőnyeinek szélénél meleg napfény
szivárgott a szobába.
Hans Larsen az asztalnál ült a reggelizősarokban, és éppen
narancslekváros, finoman pirított kenyeret majszolt. A
felesége, Donna-Lee az ajtó mellett állt, és fekete, tízcentis
tűsarkú cipőjét húzta a lábára. Hans figyelte, amint
előrehajol, s mellei - melyek tökéletesen tenyérbe illő
méretűek - a vörös selyemblúz anyagának feszülnek,
fenekének íve pedig kirajzolódik a fekete bőrszoknya alatt,
amely elég vastag anyagból készült ahhoz, hogy a bugyi
vonala ne látszódjon.
Csodálatosan szép, gondolta Hans, és nagyon is jól tudja,
hogyan öltözzön, hogy csak még jobban kiemelje az
adottságait. Természetesen ez volt az egyik legfőbb oka
annak, hogy elvette feleségül. Hozzá passzoló nő volt, aki
után hátrafordultak a férfiak az utcán. Olyan fajta, akit csak
egy igazi férfi kívánhat magának.
Megint beleharapott a pirítósba, és lekísérte a falatot egy
korty kávéval. Ha ma este Donna-Lee hazajön, alaposan el
fogja intézni. Azt szereti. Ő persze csak elég későn lesz
otthon, hiszen munka után még találkája lesz Melanie-val.
Nem, várjunk csak - Melanie majd holnap éjjel kerül sorra,
ma még csak szerda van. Akkor pedig Nancy. Még jobb is.
Nancynek olyan mellei vannak, hogy bármelyik férfi az életét
adná értük.
Donna-Lee megnézte magát az előszobái szekrény ajtajába
épített tükörben. Közelebb hajolt, hogy alaposabban
szemügyre vehesse a sminkjét, azután bekiabált Hansnak.
- Este találkozunk!
Hans a pirítósával integetett neki.
- Ma későn jövök haza, ugye nem felejtetted el?
Megbeszélésünk lesz munka után.
Donna-Lee bólintott, sugárzó mosolyt villantott a férjére,
majd távozott.
Jó feleség, gondolta magában Hans. Kellemes a szemnek, és
nem nagyon akarja tudni, merre jár a férje. Na persze
egyetlen nő nemigen lenne elég egy igazi férfi igényeinek
kielégítésére...
Hans sötétkék, műszálas sportzakót és világoskék,
poliészterrel kevert anyagú inget viselt. A nyakában
megkötetlenül lógó ezüstszürke nyakkendője ugyancsak
műanyag. Fehér Hanes gatya és fekete zokni volt még rajta, a
nadrágját azonban egyelőre nem vette fel. Még van vagy húsz
perce, amíg neki is el kell indulnia a munkahelyére.
A reggelizősarokból látta a nappaliban elhelyezett tévét, bár
a napfény miatt a kép kicsit fakónak tűnt. Joel Gotlib a
Kanada reggel című korai beszélgetős műsorban éppen egy
kopaszodó színészt interjúvolt, akit Hans soha nem látott
azelőtt.
Pont lenyelte az utolsó falatot, amikor megszólalt a bejárati
ajtó csengője. A televízió automatikusan lehalkította a
Kanada reggel hangját, és a képernyő bal felső sarkába
kicsinyítette a képet, a nagyobbik részt pedig kitöltötte a
külső biztonsági kamera adásával. A United Parcel Service
jellegzetes, barna egyenruháját viselő férfi állt az ajtóban.
Papírba csavart, nagy csomagot tartott a kezében.
Hans felhorkantott. Nem várt semmi ilyesmit. Megnyomta a
konyhai telefon gombját, majd azt mondta, hogy egy perc
múlva ott lesz, és elment, hogy nadrágot keressen magának.
Amikor felöltözött, átvágott a nappalin, és a keményfa
parkettával burkolt előtérbe lépett. Kinyitotta a bejárati ajtót.
A ház homlokzata keleti fekvésű volt, így az ott álló férfit
éles fény világította meg hátulról. Vagy negyvenéves lehetett,
és elég magasnak tűnt - legalább kétméteres volt valamint
meglehetősen soványnak. Úgy nézett ki, mintha vagy egy
évtizeddel korábban profi baseballjátékos lehetett volna.
Vonásai határozottak, a bőre egészen sötétbarna, mint aki
csak nemrég tért vissza a valahol lent, délen eltöltött
LÉLEKHULLÁ M 166
vakációról. Hansnak eszébe is jutott, hogy a UPS bizonyára
nagyon jól megfizeti az alkalmazottait.
- Maga Hans Larsen? - kérdezte a férfi. Brit akcentussal
ejtette ki a szavakat, vagy talán ausztrállal. Hans soha nem
tudta a kettőt megkülönböztetni egymástól.
Bólintott.
- Az vagyok.
A futár átadta neki a csomagot. Szögletes volt, minden
oldala körülbelül félméteres, és meglepően nehéz - mintha
valaki egy kőgyűjteményt adott volna fel benne. Amikor a
futár keze felszabadult, azonnal az öve felé nyúlt, amelyről
kis, elektronikus leolvasó lógott fémláncon. Hans megfordult,
hogy a dobozt a földre tegye.
Hirtelen fájdalmas ütés sújtott le rá a nyakszirtjénél, és a
lába egyetlen pillanat alatt összecsuklott alatta. Előrezuhant,
ahogyan a doboz súlya magával rántotta. Érezte, hogy egy
tenyér nehezedik a háta közepére, a földre szegezve őt.
Próbált megszólalni, de a szája mintha nem akart volna
mozdulni. Észlelte, hogy a futár bakancsos lábával a hátára
fordítja, és hallotta, amint halk kattanással bezárul a bejárati
ajtó. Hans ekkor döbbent rá, hogy sokkolóval támadták meg,
vagyis egy olyan kis eszközzel, amit a tévében a rendőrös
műsorokban látott, és az izmai ennek eredményeképpen nem
engedelmeskednek neki. Amikor szembesült mindezzel,
akkor jött a felismerés is, hogy éppen a nadrágjába vizel.
Hans érezte, hogy lassan visszatér az ereje. Próbált volna
feltápászkodni. A magas férfi a nyakához érintette a sokkolót,
és benyomta rajta a gombot. Hatalmas áramütés ereje rohant
végig Hans egész testén. Szinte látta maga előtt, ahogyan
minden szál szőke haja az égnek áll. Megint hanyatt zuhant.
Megpróbált megszólalni.
- Mi... mi...
- Miért? - kérdezte a magas férfi az erős akcentusával.
Megvonta a vállát, mintha igazából nem is érdekelné a dolog.
- Mert valaki nagyon haragszik rád. Nagyon-nagyon
haragszik.
Hans ismét megpróbált felállni, de nem sikerült. A magas
férfi bakancsos lába a mellkasára nehezedett és a földhöz
szegezte, s kezének egyetlen, lendületes mozdulatával
előrántotta a kést. Megragadta Hans nadrágjának az elejét, és
felhasította az anyagot. Könnyedén metszette át a sötétkék
poliésztert. A férfi elfintorodott az ammóniabűztől.
- Komolyan mondom, meg kellene tanulnod, hogyan tartsd
vissza, haver! - mondta. Még néhány gyors vágás, és Hans
alsónadrágja szakadozott csíkokban hevert a padlón.
- A fickó huszonötezret fizet pluszban csak ezért.
Gondoltam, jó, ha tudod.
Hans megint sikoltani próbált, de a sokkoló miatt még
mindig kába volt. A szíve összevissza kalapált.
- N... ne - nyöszörögte. - Ne...
- Hogy mondod, haver? - kérdezte a magas idegen.
- Azt hiszed, hogy a farkad nélkül már nem leszel többé
igazi férfi?
Az ajkait csücsörítve egy kicsit elmerengett.
- Tudod, lehet, hogy igazad van. Ezen még soha nem
töprengtem el igazán. - Aztán elvigyorodott, és az arcában
nyíló gonosz hasadék feltárta sárga fogsorát. - Na persze
engem nem filozofálgatásért fizetnek meg.
Úgy lendítette a kést, akár egy sebész. Hansnak sikerült
kiadnia magából egy gurgulázó sikolyt, amint a pénisze a
földre hullott. Vér áztatta a keményfa padlót. Újra
megpróbált felállni, a férfi azonban az arcába rúgott, és
szilánkokra törte az orrát. Megint Hanshoz érintette a
sokkolót, aki egész testében összerándult, és a sebéből
gejzírként spriccelt a vér. Elzuhant. Az arcán könnyek
csorogtak.
- Biztos vagyok benne, hogy hamarosan így is elvéreznél -
jegyezte meg a férfi. - De nem vállalhattok semmilyen
kockázatot.
Lehajolt, és a kés hosszú élét végighúzta Hans torkán.
Áldozatának sikerült összeszednie annyi erőt és irányítást az
izmai fölött, hogy egyetlen utolsót sikoltson. Ez a sikoly a
végére torz hörgésbe ment át, amint a penge átvágta a nyakat.
A küzdelem során Hans levágott nemi szerve elgurult a
padlón. A férfi közelebb pöckölte a hullához cipője orrával,
majd nyugodt léptekkel a nappaliba sétált. A Kanada reggel
ekkorra átadta helyét a Donahue-nak. A férfi kinyitotta a tévé
melletti szekrényt, megtalálta a biztonsági kamerára kötött
adatrögzítőt, kivette belőle és a zsebébe süllyesztette a kis
lemezt. Azután visszament az előtérbe, felvette a földről a
LÉLEKHULLÁ M 168
téglákkal teli dobozt, és óvatosan, nehogy elcsússzon az
egyre növekvő vértócsa miatt síkossá váló keményfa padlón,
kilépett a friss reggeli levegőre.
24. FEJEZET
E Z MEG ITT MICSODA? - kérdezte Peter, és a Mirror Image

számítógéplaborjának egyik monitorára mutatott. A
képen mintha egy kis kék halakból álló raj látszott volna,
amelyek narancsszín óceánban úsztak.
Sarkar felemelte a tekintetét a billentyűzetről.
- Mesterséges élet. Ezen a télen ezzel kapcsolatban fogok
előadást tartani itt, a Ryersonban.
- Hogy működik?
- Nos, éppen úgy, ahogyan a te elmédet szimuláltuk a
számítógépben, az élet jóformán minden más aspektusát is
képesek vagyunk utánozni. Beleértve a szaporodást és az
evolúciót. Amikor a szimulációk elérnek egy bizonyos
összetettségi szintet, sokan úgy tartják, már pusztán
értelmezés kérdése, hogy nem tekinthetjük-e élőnek őket.
Ezek a halak a természetes folyamatokat leíró nagyon
egyszerű algoritmusok alapján fejlődtek ki. És éppen úgy,
ahogyan valódi társaik, jellemző viselkedésmódokat vettek
fel, például azt, hogy rajba rendeződnek.
- Hogyan jutsz el egy egyszerű összeadástól odáig, hogy
olyan dolgokat teremtesz, amik valódi halak módjára
viselkednek?
Sarkar elmentette a munkáját, majd odalépett Peter mellé.
- A jelszó a kumulatív evolúció... ez teszi lehetővé, hogy a
véletlenszerűből nagyon gyorsan összetett rendszer jöjjön
létre. - Átnyúlt Peter fölött, majd lenyomott néhány
billentyűt. - Tessék, hadd tartsak neked egy nagyon egyszerű
bemutatót!
A képernyő kiürült.
- Most pedig - mondta Sarkar gépelj be valamilyen
kifejezést! Ne legyen benne semmi központozás... csak betűk.
LÉLEKHULLÁ M 170
Peter gondolkozott egy kicsit, majd a következőket pötyögte
be: „S hol a pokol van mi ott maradunk”. A számítógép az
egész szöveget átalakította kisbetűssé.
Sarkar hátrapillantott a válla felett.
- Marlowe.
Peter meglepődött.
- Ismered?
Sarkar bólintott.
- Hát persze. Magánsuli, emlékszel? A Doktor Faus-fusból
származik. „Nincsen határa vagy helyrajzi száma; Bennünk
van a pokol, ahol vagyunk, S hol a pokol van, mi ott
maradunk.”*
Peter nem válaszolt semmit.
- Nézd csak meg a mondatot, amit begépeltél! 33
karakterből áll. - Sarkar nem számolta össze, a számítógép
tette meg és írta ki egyéb statisztikai adatokkal együtt abban a
minutumban, hogy Peter abbahagyta a gépelést. - Nos, tekints
minden egyes karakterre úgy, mintha egy-egy gén volna. 45
variáció lehetséges, amelyet ezen gének mindegyike felvehet:
A-tól ZS-ig és a szóköz. Mivel te most egy 33 karakterből
álló sorozatot gépeltél le, ez azt jelenti, hogy a lehetséges
változatok száma 45 a 33. hatványon. Más szóval: rohadt sok.
Sarkar átnyúlt Peter válla felett, és lenyomott néhány
billentyűt.
- Ez a munkaállomás - mondta - minden másodpercben
százezer véletlenszerű, 33 karakterből álló sorozatot képes
generálni, és így is 1 szeptilliárd évig, vagyis az univerzum
korának a trilliószorosának a trilliószorosánál is hosszabb
időbe telne, amíg egész véletlenül feldobná végül éppen azt a
33 karakterből álló sorozatot, amelyet Marlowe papírra vetett.
Peter bólintott.
- Mint a majmok.
Sarkar kis dallamot dúdolt.
- Megint itt vagyunk...
- Tudod. Végtelen számú majom püföl folyamatosan egy-
egy írógépet. De bármennyi ideig próbálkoznak is, soha nem
* Szabó Stein Imre fordítása
lesznek képesek Shakespeare egyetlen művét sem pontosan
begépelni.
- Ez azért van, mert véletlenszerűen dolgoznak. Az
evolúció azonban minden, csak nem esetleges. Az evolúció
kumulatív. Minden újabb generáció fejleszt azon, amit az
előző elért, mégpedig a környezet által támasztott
követelményrendszer alapján. A kumulatív evolúcióval
eljuthatunk a tökéletes zagyvaságtól a költészetig... vagy
egyetlen egyenlettől a halakig, vagy éppen egy kocsonyás
masszától egy emberig, mégpedig döbbenetes sebességgel.
Leütött néhány billentyűt, majd a képernyőre mutatott.
- íme, egy teljesen véletlenszerű, harminchárom karakterből
álló sorozat. Tekints rá úgy, mintha valami ősi organizmus
lenne!
A képernyőn a következő jelent meg:
ooo abfsnlkcgsklérokyntkőóxy nbléőórk
- A kumulatív evolúció felhasználásával a számítógép
képes arra, hogy egy véletlenszerűen generált karakter-
halmazból kiindulva másodpercek alatt eljusson a kívánt
eredményig.
- Hogyan? - kérdezte Peter.
- Minden egyes generációban egy karakterlánc összesen
harminchárom módon tud utódot létrehozni. Ugyanakkor
éppen úgy, ahogyan a való életben, ezek az utódok nem
tökéletes másolatai a szülőnek; minden egyes utód esetében
egyetlen gén, illetve egyetlen karakter más lesz, jobban
mondva egy értékkel lejjebb vagy feljebb lép az ábécében.
Egy Y lehet az új generációban X vagy Z is.
- Értem.
- A harminchárom utód közül a számítógép mindig
kiválogatja azt az egyet, amely a környezeti
követelményeknek a legjobban megfelel; amely a
legközelebb áll a Marlowe-hoz, az általunk tökéletesen
alkalmazkodónak tekintett életformához. Ez az utód, a
legerősebb lesz az, amely a következő generációt nemzeni
fogja. Érted már?
Peter bólintott.
- Jól van, akkor hagyjuk, hogy az evolúció egy generáción
keresztül tegye a dolgát! - Sarkar megint lenyomott egy
LÉLEKHULLÁ M 172
billentyűt. A képernyőn megjelent harminchárom
gyakorlatilag teljesen egyforma karaktersor, és egy pillanattal
később ezek közül harminckettő elhalványult, majd eltűnt.
- Ez itt a legerősebb utód.
A monitorra mutatott.
abfsnlkcgsklérokyntkőóxy nbléőórk
abfsnlkbgsklérokyntkőóxy nbléőórk
- Megértem, hogy ez így elsőre nem tűnik egyértelműnek,
de ez a második karaktersor egészen marginálisan közelebb
áll az eredeti célunkhoz.
- Én semmi különbséget nem látok a kettő között -mondta
Peter.
Sarkar a képernyőre nézett.
- A nyolcadik karakter c-ről b-re módosult. A célként
megjelölt sorban a nyolcadik helyen szóköz áll, az „a” és a
„pokol” szavak között. Mi most körkörös ábécével
dolgozunk, ami azt jelenti, hogy figyelembe vesszük a ZS és
A közötti szóközt is. Ab egy hellyel közelebb áll a
szóközhöz, mint a c, vagyis ez a módosítás egészen enyhe
fejlődést jelent; az utódot ennyivel erősebbnek tekinthetjük.
Újabb leütés.
- Most pedig lássuk, mi történik, ha végigfut... tessék, kész
is van.
Peter döbbenten nézett.
- Ez aztán gyors volt!
- Kumulatív evolúció - magyarázta Sarkar győzedelmesen. -
Mindössze 277 generációra volt szükség ahhoz, hogy
tökéletes halandzsától eljussunk Marlowe soráig. Hogy a
véletlenszerű tömegből rendezett szerkezet alakuljon ki.
Nézd, most megjelenítek minden harmincadik generációt!
Azokat a géneket, amelyek a célként megnevezett érték
szerint alakulnak ki, a gép nagybetűvel emeli ki.
Néhány kattintás, és a képernyőn a következő jelent meg:
000 abfsnlkcgsKlérokyntkőóxy nbléőórK

030 abgqLlkcgsKlérokyntlóxy nbléőórK
060 bagqLkjcsgyrKlyfsnylzsmtylyOwx MAkeőórK
090 c gypLjíhhqKlyxészNkatlOvw MAldöőNK
120 c HőLíigyipKLyxyesNkászkOűv MAlycsópNK
150 d HöLihgíőKmwydszNkbskOüű MAmcoqNK
180 e HóLhgyijöKnyvzcstNjcrjOúü MAnbnyrNK
210 é HOLgygékóKOvzsctyNícsqíOuú MAnyánsNK
240 S HOL fePOKOű csuNibpiOTT MAoAmtNK
270 S HOL e POKOs gAN MIdOTT MApAéUNK
Lenyomott még néhány billentyűt.

- És akkor lássuk az utolsó öt generációt!
S HOL d POKOp 1AN MICsOTT MARAéUNK

S HOL Cs POKOo nAN MIcOTT MARAéUNK
S HOL c POKOn öAN MIáOTT MARADUNK
S HOL b POKOL VAN MI OTT MARADUNK
S HOL A POKOL VAN MI OTT MARADUNK
- Ez tényleg csini - jegyezte meg Peter.

- Ez sokkal több, mint csak csini - felelte Sarkar. - Ez az oka
annak, hogy te és az egész biológiai világ itt körülötted
létezik egyáltalán.
Peter felnézett.
- Most alaposan megleptél. Úgy értem, nos, te muzulmán
vagy... Feltételeztem volna, hogy inkább a teremtésben
hiszel.
- Ugyan már! - felelte Sarkar. - Nem vagyok annyira ostoba,
hogy figyelmen kívül hagyjam a fosszilis maradványokat.
Elhallgatott, majd folytatta.
- Téged kereszténynek neveltek, és ennek ellenére
semmilyen nyilvánvaló vagy jelentéssel bíró módon nem
gyakorlod a hitedet. A te vallásod azt tartja, hogy
mindannyian Isten képére teremttettünk. Nos, ez
természetesen ostobaság, hiszen Istennek mi szüksége lenne
például köldökre? Amit „az ő képére megteremtette”
kifejezés a Bibliában jelent, nem több annál, hogy Isten
megadta a kiválasztási kritériumokat. A célpontot, amit el
kell érni. Ránézett a formára, melyet evolúciónk során
kifejlesztettünk, és látta, hogy az jó.
LÉLEKHULLÁ M 174
25. FEJEZET
És ezen a ponton Peter Hobson és Sandra Philo története

egybefonódott. Hans Larsen halála volt a kapocs - illetve a
többi gyilkosság és gyilkossági kísérlet, ami ezután
következett. Ezek fonták össze kettejük életének szálait.
Sandra mindent megtett, hogy egybe tudja fésülni Peter és a
saját emlékeit abból az időszakból, s részletről részletre
haladva végül az egész kirakóval végezhessen...
A LEXANDRIA PHILO, a Torontói Városi Rendőrség

rendőrnyomozója az asztalánál ült, és csak bámult ki az
ablakon.
Az éjjeli műszak fél óra múlva kezd, ő azonban egyáltalán
nem várta, hogy hazamehessen. Négy hónapja már, hogy
elvált Waltertől, és azóta megosztva nevelték a kislányukat.
Amikor Cayley az apjánál lakott - mint ezen a héten is -, a
ház túlságosan nagynak és kihaltnak tetszett. Talán az
segítene, ha szerezne egy kis kedvencet magának, gondolta
Sandra. Esetleg egy macskát. Valamit, ami él, ami mozog,
ami örülne neki, amikor hazamegy. Megrázta a fejét.
Allergiás a macskákra, és el tudja képzelni a napjait
állandóan folyó orr és kivörösödött szem nélkül is.
Kesernyésen elmosolyodott. Walterrel is éppen azért
szakított, mert elege lett ugyanezekből az élményekből.
Sandra a szüleivel élt, amíg egyetemre járt, és közvetlenül
azután, hogy lediplomázott, összeköltözött Walterral. Most,
harminchat évesen, hogy a kislánya sincsen otthon,
gyakorlatilag életében először volt teljesen egyedül.
Talán el kellene mennie a Fiatal Nők Héber Szövetségének
közösségi házába. Egy kicsit edzhetne is. Kritikusan nézett
végig a combján. Ez mindenestre sokkal hasznosabb lenne,
mint a tévé előtt tölteni az estét.
- Sandra?
Felnézett. Gary Kinoshita állt előtte, a kezében egy akta.
Már majdnem betöltötte a hatvanat, egy kis pocakot eresztett,
és ősz haját mindig egészen rövidre vágva viselte.
- Igen?
- Van valami a számodra. Éppen most érkezett a bejelentés.
Tudom, hogy mindjárt itt a műszakváltás, de Rosenberg és
Macavan nyakig vannak a Sheppardon történt többszörös
gyilkossági ügyben. Ugye nem bánod?
Sandra kinyújtotta a kezét, Kinoshita pedig átadta neki az
aktát. Úgy vélte, ez még jobb is, mint a Szövetség. A combja
egyelőre várhat.
- Kösz - mondta.
- És, ööö, kicsit véres az eset - jegyezte meg Kinoshita.
Sandra kinyitotta az aktát, és gyorsan végigfutotta a
jelentést - számítógéppel generált átiratot olvashatott a
központ, valamint a helyszínre elsőként kiérkező rendőr
között zajló rádióbeszélgetésről.
- Ó!
- Van már ott néhány egyenruhás. Csak rád várnak.
Sandra bólintott, felállt, majd megigazította a
pisztolytáskáját, hogy kényelmesen álljon a csípőjén, végül
sötétzöld blúzára halványzöld blézert vett. A városi rendőrség
idei kétszáztizenkettedik gyilkossági ügye immár az övé volt.
Nem tartott hosszú ideig kocsival a helyszínre érnie. Sandra
a 32. körzetben dolgozott, az Ellerslie-n, közvetlenül
nyugatra a Yonge-tól, a bűncselekményt pedig a Tuck
Friarway 137. alatt követték el. Tuck Friarway, vagyis Tuck
barát utcája; Sandra egyszerűen gyűlölte az ostoba
utcaneveket, amiket ebben a kerületben adtak. Mint mindig,
most is alaposan körülnézett a környéken, mielőtt a
helyszínre ment volna. Tipikus középosztálybeli negyed
- pontosabban modern középosztálybeli. Apró, szögletes,
vörös téglával kirakott házak sorban, olyan szorosan egymás
mellett, hogy az embernek oldalra kellett fordulnia, ha be
akart menni kettő közé. Az előkerteket szinte teljesen
elfoglalták a kocsifelhajtók, amelyek két autó számára
kialakított garázsokhoz vezettek. A kereszteződéseknél
LÉLEKHULLÁ M 176
közösségi postaládák. Fák, amelyek alig voltak többek apró,
füves foltokon növő vesszőknél.
Helyszín, helyszín, helyszín, gondolta Sandra. Aha, igen.
A városi rendőrség fehér színű kocsija parkolt a 137. szám
felhajtóján, míg az igazságügyi orvosszakértő kombija nem
megengedett módon keresztben, az utcán állt. Sandra
odalépett a bejárati ajtóhoz. Tárva-nyitva találta. Megállt a
küszöbön, és benézett. A test ott hevert közvetlenül előtte,
végtagjai szerteszét. Úgy tűnt, már vagy tizenkét órája, hogy
meghalt. Apadiót elborította az alvadt vér. És persze ahogyan
az átiratban is olvashatta, ott hevert a pénisz. Csonkításos
ügy.
Megjelent egy egyenruhás. Magas volt, Sandra csak a válláig
ért - nem is csoda, hogy a férfit „Nyurgának” hívták a
középiskolában.
Sandra megvillantotta a jelvényét.
- Philo rendőrnyomozó - mondta.
Az egyenruhás bólintott.
- Ha belép, kérem, forduljon jobb felé, nyomozó! - felelte a
férfi ékes jamaicai akcentussal. - A laborosok még nem
voltak.
Sandra úgy tett, ahogy mondták neki.
- Maga kicsoda?
- King, asszonyom. Darryl King.
- És az elhunyt?
- A neve Hans Larsen. Reklámokkal foglalkozott.
- Ki találta meg a hullát, Darryl?
- A feleség - válaszolta a magas rendőr, és a fejével a ház
hátulja felé intett. Sandra egy nagyon csinos nőt látott a
jelzett irányban, aki vörös blúzt és fekete szoknyát viselt.
- A társam van vele.
- Van alibije az asszonynak?
- Mondhatjuk - felelte Darryl. - Igazgatóhelyettes a
Scotiabank-ben a Finch és Yonge-nál, de mivel az egyik
pénztáros a mai napra beteget jelentett, végig a pultnál volt.
Több százan látták.
- És akkor mi ebben a „mondhatjuk”?
- Attól tartok, ezt profi csinálta - válaszolta Darryl.
- Nyoma sincs annak, hogy az elkövető egy pillanatig is
tétovázott volna. Nem találtunk egyetlen ujjlenyomatot sem.
És eltűntek a biztonsági kamera felvételei.
Sandra bólintott, majd megint a vörös-feketébe öltözött nőre
nézett.
- Az is lehet, hogy egy féltékeny feleség bérelte fel a
gyilkost - jegyezte meg.
- Talán - mondta Darryl, és a szeme sarkából a hullára
sandított. - De nagyon örülök annak, hogy engem őszintén
szeret a feleségem.
Kontroll, a módosítatlan szimulákrum álmodott.

Éjjel volt. A feje fölött az eget felhők borították be, a
csillagok fénye valamilyen módon mégis áthatolt rajtuk. Egy
hatalmas fát látott, göcsörtöst, ős öreget - talán tölgy volt,
talán juhar, nem lehetett megmondani, mert mind a két fajta
jellemző levelei ott susogtak rajta. A gyökeret egyik oldalon
felfedte az erózió által elhordott talaj, mintha nemrégen
hatalmas áradás rohant volna tova mellette. Fás nyúlványok
váltak láthatóvá, ahogyan a földbe kapaszkodnak. Az egész
fa nagyon bizonytalannak tűnt, olyannak, ami bármely
pillanatban kidőlhet.
Peter felkúszott rá, kezével az ágakba kapaszkodva, egyre
feljebb és feljebb. Alatta Cathy mászott. A szoknyáját felfújta
a szél.
És messze alattuk, mélyen lent, egy... egy vadállat vagy
valami ilyesmi. Talán oroszlán. A hátsó lábaira emelkedett, a
mellsőkkel pedig a fa törzsébe kapaszkodott. Noha sötét
éjszaka volt, Peter tisztán látta, milyen színű az állat sörénye.
Nem az a homokszín volt, amire számított volna, inkább
szőkének tűnt.
Ekkor a fa hirtelen rázkódni kezdett. Az oroszlán a törzset
kefélte.
Az ágak vadul rázkódtak. Peter még magasabbra mászott.
Alatta Cathy egy újabb faágért nyújtózkodott, de túlságosan
messze volt tőle. Túlságosan messze. Áfa megint
megremegett, Cathy pedig lezuhant.
LÉLEKHULLÁ M 178
Miután több fiatal nő eltűnését jelentették Minnesota

délkeleti részében, a Minneapolis Star a mai napon közölte,
hogy a rendőrség e-mailben üzenetet kapott a feltételezett
tettestől, amelyben azt állította, hogy az áldozatok
mindegyike halott, és olyan különleges ólomkoporsóban
vannak eltemetve, amely nem engedi át az elektromágneses
sugárzást, éppen ezért a lélekhullámaik sem szabadulhatnak
ki. Hollandiában hágai kutatók bejelentették, hogy a világon
elsőként sikerült követniük egy lélekhullám útját, amely az
elhunyt testét elhagyva átkelt a szobán. „A jelenség, habár
nagyon nehéz kimutatni, minden jel szerint a testtől legalább
három méter távolságban még sikeresen megőrzi az alakját és
erejét” - jelentette ki Maarten Lely, a bioetika professzora az
Európai Unió Egyetemének campusán.
A Washington állambeli Spokane-ben székelő Pandora’s
Box Society (Pandora Szelencéje Társaság) világméretű
moratóriumot hirdetett a lélekhullámmal kapcsolatos
kutatásokra. „Újra azt kell tapasztalnunk - mondta Leona
Wright, a szövetség szóvivője -, hogy a tudomány túlságosan
gyorsan rohan előre olyan területeken, amelyeken a legjobb
esetben is kiemelt óvatossággal, vagy leginkább sehogyan
sem kellene haladnia.”
Hordjon Ön is lelket a szíve fölött! Izgalmas, új ékszer: lila
színű acéltűk, amelyek egészen úgy néznek ki, akár a
lélekhullám! Már kapható! Egy darab ára 59,99 dollár, kettőé
79,99! Rendelje meg most!
A New York állambeli Flushingban élő Katarina Koenig
ügyvédnő a mai napon bejelentette, hogy csoportos keresetet
ad be a manhattani Bellevue Kórházban elhunyt halálos
betegek örököseinek nevében, azt állítva, hogy a lélekhullám
felfedezésének fényében a kórházban alkalmazott előírások
arra vonatkozóan, mikor kell abbahagyni az életmentő
beavatkozásokat, semmiképpen nem megfelelőek. Koenig
korábban már pert nyert egy hasonló csoportos keresettel,
amelyben a Consolidated Edison áramszolgáltatót vádolta a
nagyfeszültségű elektromos vezetékek alatt élő rákos betegek
nevében.
26. FEJEZET
A HIVATALOS KEZDÉS a Doowap Reklámügynökségnél

reggel kilenc óra volt, legalábbis elméletben. A
gyakorlatban ez annyit jelentett, hogy nem sokkal kilenc után
az emberek már elkezdtek azon gondolkozni, talán munkához
kellene látniuk.
Cathy Hobson, mint mindig, most is nyolc óra ötven körül
érkezett meg. A megszokott, folyamatos poénkodás helyett
kávéval a kézben ezen a reggelen mindenki komornak tűnt. A
nagy irodán keresztül odasétált a saját asztalához, és látta,
hogy Shannon, aki mellette dolgozott, nem sokkal azelőtt sírt.
- Mi a baj? - kérdezte.
Shannon felemelte a tekintetét, a szeme vöröslött. Szipogott.
- Nem hallottad, mi történt Hansszal?
Cathy megrázta a fejét.
- Halott - felelte Shannon, és megint sírni kezdett.
Ekkor ment el mellettük Jonas, akit Cathy férje csak
Álértelmiséginek nevezett.
- Mi történt? - kérdezte Cathy.
Jonas ujjaival zsíros hajába túrt.
- Megölték.
- Megölték?
- Aha, úgy tűnik, hogy egy betörő lehetett.
Toby Bailey közelebb húzódott hozzájuk, mert
nyilvánvalóan úgy érezte, sokkal érdekesebb lesz, ha ehhez a
kis társasághoz csapódik - itt még volt valaki, aki nem
hallotta a történetet.
- Úgy bizony - mondta. - Emlékszel, hogy tegnap nem jött
be dolgozni? Nos, Nancy Caulfieldet késő este felhívta a...
majdnem azt mondtam, hogy a felesége, de azt hiszem, most
már helyesebb az „özvegyének” nevezni. Mindenesetre benne
LÉLEKHULLÁ M 180
volt a dolog a Sun ma reggeli kiadásában is. A temetés
csütörtökön lesz. Mindenkit elengednek a cégtől, aki haza
akar menni.
- Rablás volt? - kérdezte Cathy.
Jonas a fejét rázta.
- Az újság szerint a zsaruk eleve kizárták a rablást, mint
motivációt. Ugyanis úgy tűnik, nem vittek el semmit. És... -
Jonas arca rá nem jellemző módon érzelemmel telt meg. -
Meg nem nevezett források szerint a testet megcsonkították.
- Ó, istenem! - felelte Cathy döbbenten. - Hogyan?
- Nos, a rendőrség nem hajlandó semmilyen részletet
közölni a csonkítással kapcsolatban. - Jonas magára öltötte
azt a mindentudó stílust, ami annyira idegesítette Pétért.
- Még ha hajlandóak volnának is beszélni róla, gondolom, a
részleteket szándékosan nem hoznák nyilvánosságra, hogy ki
tudják szűrni a csalókat, akik feladják magukat.
Cathy a fejét rázta.
- Megcsonkították - ismételte, és a szó egyszeriben nagyon
idegennek tűnt a számára.
Ambrotos, a halhatatlan szimulákrum álmodott.

Peter sétált. Volt ugyanakkor valami furcsa a lépteiben.
Tompának és puhának érezte őket. Nem mintha fűben vagy
sárban lépkedett volna, inkább egy teniszpálya gumival
bevont felületére hasonlított. Éppen csak egy egészen apró
elasztikusság, ahogyan az egyik talp a másik után nyomódik
bele a felszínbe; alig észrevehető ruganyosság, amely
megkönnyíti a járást.
Letekintett. A talaj világoskék volt. Körülnézett. Az anyag,
amin járt, minden irányban hatalmas távolságra nyúlt el
körülötte, és a széleken egészen enyhe ívben behajlott. Nem
volt égbolt, csak valami űr, a semmi, színtelenszagtalan
pusztaság, mindennek a hiánya. Peter tovább sétált az
egészen enyhén ruganyos, finoman ívelt felületen.
Hirtelen észrevette Cathyt messze, maga előtt. Neki
integetett.
A Torontói Egyetem régi, sötétkék dzsekijét viselte. Az
egyik ujján a 95-ös szám látszott, ami a diplomája
megszerzésének az évét jelölte, a másikon pedig a „VEGY”
felirat virított. Peter csak most vette észre, hogy ez nem a
mostani Cathy, hanem az, aki akkor volt, amikor először
találkoztak: fiatalabb, szív alakú arcán nincsenek ráncok,
ébenfekete haja a háta közepéig ér. Peter megint odanézett.
Kőmosott farmert húzott - olyan ruhát, amilyet az elmúlt
közel húsz évben talán egyszer sem.
Elindult Cathy felé, ő pedig Peter irányába. Cathy ruhája és
frizurája lépésről lépésre változott, és vagy tucatnyival
később már nyilvánvaló volt, hogy egy kicsit öregebbnek is
tűnik. Peter arcán szakáll serkent, majd gyorsan fel is
szívódott - egy félresikerült kísérlet volt csupán -, és ahogyan
tovább haladt, mind erősebben érezte a hidegséget a fején.
Kopaszodott. Néhány lépessel később aztán Peter rádöbbent,
hogy minden változás - benne legalábbis - egy ideje már
abbamaradt. A haja nem ritkult tovább, a teste nem hajlott
meg egyre jobban, és az ízületei éppen olyan könnyedén és
simán mozogtak, mint azelőtt.
Csak sétáltak és sétáltak ők ketten, de Peter azt is észrevette,
hogy jottányit sem kerülnek közelebb egymáshoz. Mi több,
inkább távolodnak.
A kettejük közötti tér folyton csak tágult. Az a gumiszerű
kékség mind jobban kinyúlt. Peter rohanni kezdett, és
hamarosan Cathy is követte a példáját. Azonban nem volt
semmi értelme. Egy hatalmas, gyorsan felfúvódó léggömb
felületén szaladtak. Az minden újabb pillanattal tovább nőtt,
és a kettejük közötti távolság egyre nagyobb lett.
Egy táguló univerzum. Egy univerzum, amelyben az idő
végtelen. Annak ellenére, hogy Cathy nagyon messzire került
tőle, Peter még mindig egészen tisztán látta az arca részleteit,
a szeme körül keletkező ráncokat. Cathy hamarosan már nem
futott tovább. Csak állt ott mozdulatlanul, a növekvő
felületen. Megint integetni kezdett, de Peter addigra
megértette, hogy ez amolyan búcsúzás akar lenni - ő nem
halhatatlan. A gömb egyre csak nőtt, és Cathy nem sokkal
később felszívódott a horizonton túl, ahol már nem látszott...
***
LÉLEKHULLÁ M 182
Amikor aznap este Cathy hazament, azonnal elmondta
Péternek, mi történt. Együtt nézték meg hatkor a City Pulse
Híradót, de abban sem mondtak sokkal többet annál, amit
reggel a munkahelyén megtudott. Peter kicsit meglepődött
azon, milyen kicsi házban lakott Hans - némi elégtételt
jelentett ez neki, hiszen - pénzügyileg legalábbis - ő
nyilvánvalóan nagyságrendekkel fölötte állt.
Úgy tűnt, Cathy még mindig nem tudja elhinni, ami történt -
a híreket is döbbenten hallgatta. Peter viszont azt nem tudta
elhinni, hogy ő maga... hogy ő maga menynyire elégedett
amiatt, ami történt. Ugyanakkor nagyon dühítette, hogy
feleségét ennyire megviseli az eset. Persze tudta, hogy
éveken keresztül dolgoztak együtt, de önkéntelenül is
mélységes dühöt érzett Cathy szomorúságát látva.
Annak ellenére, hogy reggel korán kellett kelnie - valami
japán újságírók repültek Torontóba csupán azért, hogy a
lélekhullámmal kapcsolatban interjút készíthessenek vele -,
még csak nem is próbált úgy tenni, mintha lenne kedve
Cathyvel együtt lefeküdni. Ehelyett sokáig ébren maradt, egy
ideig nézte az ősz hajú Jay Leno beszélgetős műsorát, majd
felállt, a dolgozószobájába ment, és bejelentkezett a Mirror
Image rendszerébe. Ugyanazt a menüt kapta, amit korábban
is.
[F1] Szellem (halál utáni élet)

[F2] Ambrotos (halhatatlanság)
[F3] Kontroll (módosítatlan)
Megint a Kontroll nevű szimet választotta ki.

- Szia! - mondta. - Én vagyok az, Peter.
- Szia! - felelte a szim. - Már éjfél is elmúlt. Nem kellene
neked ágyban lenned?
Peter bólintott.
- De. Valószínűleg igen... Nem is tudom, azt hiszem, valami
egészen megmagyarázhatatlan módon féltékenységet érzek.
- Féltékenységet?
- Hansra. Tegnap reggel meggyilkolták.
- Meggyilkolták? Istenem...!
- Te is pont úgy beszélsz, mint Cath. Kurvára nagy a
szomorúság.
- Nos, mindenesetre meglepő fordulat.
- Persze - válaszolta Peter. - De akkor is...
- Akkor is micsoda?
- Akkor is zavar, hogy mennyire feldúlta Cathyt ez az egész.
Néha... - Hosszú ideig nem folytatta. - Néha azon
gondolkodom, hogy vajon tényleg a megfelelő nőt vettem-e
feleségül.
A szim hangja semlegesnek tűnt.
- Nem mintha különösebben sok választási lehetőséged lett
volna.
- Ó, nem is tudom - mondta Peter. - Ott volt mondjuk
Becky. Vele csodálatos lett volna egész életemben együtt
élni.
A hangszóróból különös hang hallatszott; talán annak az
elektronikusan generált megfelelője, amikor az ember a
nyelvét az ajkai között kidugva szellentést utánoz.
- Az emberek mind azt gondolják, hogy nagyon nagy
jelentősége van annak, kit választanak házastársuknak. Hogy
a döntésük az egész személyiségüket tükrözi. Pedig nem...
vagy legalábbis nem igazán.
- Nincs igazad - vitatkozott Peter.
- Dehogy nincs. Nézd, manapság nem sok dolgom van, így
az egész időmet azzal tölthetem, hogy a netről leszedett
dolgokat olvasgatom. Az egyik téma, ami megragadta az
érdeklődésemet, az az ikrekkel kapcsolatos tanulmányok...
talán azért, mert én is a szilíciumtesód vagyok.
- Gallium-arzenid - javította ki Peter.
Megint a szellentésszerű hang.
- A szakirodalom szerint azon ikerpárok tagjai, akiket már
születésükkor elválasztottak egymástól, ezernyi módon
hasonlítanak egymásra. Ugyanazt a csokit szeretik. Azonos
zenei stílust kedvelnek. Ha férfiakról van szó, mind a ketten
vagy szakállasok, vagy nem. Hasonló foglalkozást űznek. És
így tovább, és így tovább - egyik hasonlóság a másik után.
Kivéve egyvalamit - a házastársakat. Az egyik sportos társat
választ, a másik érzékeny és intellektuális típust. Az egyik
szőkét, a másik barnát. Az egyik extrovertáltat, a másik egy
nebáncsvirágot.
- Tényleg? - kérdezte Peter.
LÉLEKHULLÁ M 184
- Bizony - felelte Kontroll. - Az ikertanulmányok
gyakorlatilag lerombolják az egóról alkotott képet. Ez a
rengeteg jel mind arra mutat, hogy az emberi természetet a
genetika, nem pedig a nevelés befolyásolja. Az igazat
megvallva éppen ma olvastam egy klassz kis tanulmányt egy
születésükkor egymástól elválasztott ikerpár tagjairól. Mind a
ketten nagyon rendetlenek lettek. Az egyik szinte betegesen
tisztaságmániás nevelőszülőkhöz került; a másik rumlis
családhoz. A kutató megkérdezte őket, hogy véleményük
szerint ők miért váltak rendetlenné, és mind a ketten azt
mondták, hogy ez reakció annak a családnak a szokásaira,
amelyben felnőttek. Az egyik szerint: „Anyám annyira
rendmániás volt, hogy már képtelen vagyok elviselni, ha
mindig mindennek megvan a helye.” A másik ezzel szemben
azt nyilatkozta: „Hát, asszem, mivel az anyám rettenetesen
kuplerájos volt, biztosan tőle tanultam el.” Pedig az igazság
az, hogy mindketten tévednek. Az, hogy rendetlenek, a
génjeikbe van kódolva. Szinte minden, ami azzal kapcsolatos,
hogy milyen emberek vagyunk, innen olvasható ki.
Peter elgondolkodott a hallottakon.
- De az, hogy az ikrek gyakran homlokegyenest más
házastársat választanak maguknak, nem éppen ezt cáfolja?
Nem azt bizonyítja, hogy mindannyian különálló egyéniségek
vagyunk, akiket az egyéni neveltetésünk alakít olyanná,
amilyenné?
- Első blikkre valóban így tűnhet - felelte Kontroll. - De
igazából pont ellenkezőleg. Emlékezz csak arra, milyen volt,
amikor eljegyeztük Cathyt! Huszonnyolc évesek voltunk, a
doktori címünk megszerzésének küszöbén. Készen álltunk rá,
hogy megkezdjük a saját életünket, és mindenképpen
feleséget akartunk magunknak. Igaz, hogy éppen fülig
szerelmesek voltunk Cathybe, de még ha nem is lett volna
így, valószínűleg egyébként is nagyjából ekkoriban
szerettünk volna megnősülni. Ha ő nem lett volna,
széjjelnézünk az ismeretségi körünkben, és megpróbálunk
társat találni magunknak. Azonban gondolj csak bele! Nem
valami sok választási lehetőségünk volt. Először is, húzzuk ki
az egyenletből azokat, akik már házasok vagy
menyasszonyok voltak... Becky például akkoriban éppen
valaki mássál járt jegyben. Aztán vonjuk ki azokat is, akik
nem voltak nagyjából hasonló korúak, mint mi. Végül pedig,
legyünk őszinték, felejtsük el azokat is, akiknek más volt a
bőrszíne vagy éppen a vallása. Ki maradt volna? Egy nő?
Esetleg kettő? Ha kivételesen nagy szerencsénk van, a
legjobb esetben is három vagy négy. De ennyi. Fantáziálhatsz
te arról, ki mindenkit vehettél volna feleségül, de ha
alaposabban megvizsgálod a kérdést, ha valóban
belegondolsz, akkor rá fogsz jönni, hogy szinte semmilyen
választási lehetőséged nem volt.
- így elmondva annyira hidegnek és személytelennek tűnik.
- Sok tekintetben csakugyan az - felelte a szim. - De ennek a
felismerése miatt hatalmas tiszteletet kezdtem érezni Sarkar
és Raheema előre egyeztetett házassága iránt. Mindig is azon
a véleményen voltam, hogy nem helyes ez a szokás, de ha az
ember valóban eltűnődik rajta, rá kell jönnie, hogy nem is
olyan óriási a különbség. Nekik nem sok beleszólásuk volt
abba, hogy kivel házasodnak össze, éppen úgy, ahogyan
nekünk sem.
- Igazad lehet - ismerte el Peter.
- Igazam is van - erősítette meg a szim. Aztán hozzátette: -
Úgyhogy most már indulhatsz lefeküdni. Menj fel és bújj be
az ágyba, a feleséged mellé!
Kicsit elhallgatott, de még búcsúzóul hozzáfűzte:
- Bárcsak én is ennyire szerencsés lehetnék!
LÉLEKHULLÁ M 186
27. FEJEZET
A LEXANDRIA PHILO rendőrnyomozó amolyan se veled, se

nélküled kapcsolatban élt munkájának ezzel a részével.
Egyrészt értékes információkhoz juthatott hozzá azáltal, hogy
kikérdezett mindenkit, aki ismerhette a halottat, másrészt
azonban az, hogy megzavarodott emberekből kellett a lehető
legtöbb adatot kipréselnie, összességében nem volt valami
kellemes dolog.
De ha lehet, még ennél is rosszabb volt a cinizmus, ami a
természetéből fakadóan járt együtt az eljárással. Nem
mindenki mondja el az igazat, és néhányan krokodilköny-
nyeket ejtenek. Sandra természetes ösztönének megfelelően
együttérzést nyújtott azoknak, akik valódi fájdalmat éreztek,
de a benne élő rendőr minden alkalommal figyelmeztette,
hogy semmit nem szabad elhinnie, amit lát.
Nem, tette hozzá gondolatban. Ezt nem a benne élő rendőr
mondta. Hanem a civil. Abban a pillanatban, hogy vége lett a
Walterrel való házasságának, mindenki, aki korábban széles
mosollyal gratulált előbb az eljegyzésükhöz, majd a
házasságkötésükhöz is, olyasmiket kezdett mondogatni: „Ó,
előre tudtam, hogy nem fog örökké tartani.” Vagy: „Rá se
ránts, úgysem volt hozzád való!” Esetleg: „Egy barom volt.”
Vagy neandervölgyi, vagy bunkó, vagy bármi más, amit az
említett személy kedvenc szinonimájaként alkalmazott az
ostobákra. Sandra megtanulta, hogy az emberek - még a jó
emberek, a barátok is - mindenképpen hazudni fognak, és
egy-egy adott alkalommal pontosan azt fogják mondani, amit
szerintük a másik hallani szeretne.
A North American Life toronyház tizenhatodik emeletén
nyílt ki a lift ajtaja. Sandra kilépett. A Doowap
Reklámügynökségnek saját előtere volt, csupa króm és
rózsaszín bőr.
A liftből kilépve azonnal itt találta magát. Sandra a recepciós
hatalmas asztalához lépett. A legtöbb vállalat manapság már
nem buta kis szőke cicákat ültetett ebbe a pozícióba, mert úgy
érezték, hogy sokkal profibb képet tükrözhetnek magukról,
ha érettebb nőket vagy akár férfiakat vesznek fel ide. A
reklámszakma azonban nem tudott kivetkőzni önmagából,
hiszen tisztában voltak vele, hogy a szexualitás hang-
súlyozásával még mindig nagyon sok mindent el lehet adni.
Sandra próbált egy szótagos kérdéseket feltenni, mert biztos
akart lenni abban, hogy a pult mögött ülő csinos, fiatal liba
mindent megért, amit mondani akar neki.
Miután néhány vezetőnek megmutatta a jelvényét, Sandra
elérte, hogy minden egyes dolgozóval válthasson néhány
mondatot. A Doowap is azt a fajta nagy, nyílt elrendezést
alkalmazta az irodájában, amely annyira népszerű volt a
nyolcvanas években. A helyiség közepén mindenkinek
megvolt a maga íróasztala, szürke színű vászonnal bevont
fallal elválasztva a többiekétől. Körben több iroda nyílt, de
ezeket nem egy-egy ember birtokolta, és senkinek sem
engedték meg, hogy hosszabb időre bevegye magát oda.
Ehelyett, ha arra támadt igény, az ügyfelekkel folytatott
tárgyalásokra használhatták őket, privát megbeszélések
alkalmával, és így tovább.
Ezután pedig nem is maradt más dolga, mint odafigyelni.
Sandra tisztában volt vele, hogy Joe Friday, a Gyilkossági
akták című sorozat felügyelője egyszerűen idióta. Az, hogy
„Csak a tényeket, hölgyem”, semmire nem elég. Az emberek
nem szívesen közölnek konkrétumokat, különösen a
rendőrséggel nem. De ami a véleményeket illeti... nos,
mindenki örömmel veszi, ha valaki erre kíváncsi. Sandra azt
tapasztalta, hogy figyelmes hallgatóként sokkal több
információt össze tud gyűjteni, mint a fárasztó, ellentmondást
nem tűrő ténykereséssel. Különben pedig, ha valaki oda tud
figyelni az emberekre, akkor ezzel a képességével a lehető
legegyszerűbben értesülhet az irodai pletykákról. Hiszen
szinte minden munkahelyen akadt egyvalaki, aki mindenről
tudott, és kész volt ezeket az információkat vele is
megosztani.
LÉLEKHULLÁ M 188
Mint kiderült, a Doowap Reklámügynökségnél ez a személy
Toby Bailey volt.
- Az emberek csak jönnek és mennek a mi szakmánkban -
jelentette ki Toby, és úgy tárta szét a karját, mintha azt akarná
jelezni, hogy a reklámipar gyakorlatilag az egész világot
lefedi. - Persze a kreatívok a legrosszabbak. Mind neurotikus.
De ők csak a folyamat egy egészen kicsi részét jelentik. Én
média buyer vagyok, vagyis én szervezem meg, hogy a
hirdetéseknek mindig meglegyen a helye az újságokban.
Ebben van az igazi hatalom.
Sandra bátorítóan bólintott.
- Lenyűgözőnek tűnik.
- Ó, ez is csak éppen olyan szakma, mint minden más
- felelte Toby aki most, hogy már megtárgyalták, milyen
csodálatos dolog a reklámszakma, készen állt arra, hogy
nagylelkű legyen. - Mindenféle embereket magához vonz.
Nézzük példaként a szerencsétlen Hanst. Ő aztán valóban
nagyszerű egy pasi volt! Imádta a nőket... Nem mintha a
felesége annyira ronda lett volna. De Hans, nos, őt sokkal
jobban érdekelte a mennyiség, mint a minőség.
Toby úgy mosolygott, mint aki azt szeretné, ha Sandra
valahogy reagálna a poénra.
A nyomozó pedig pontosan ezt tette, udvariasan kuncogva.
- Vagyis azt szerette volna, ha behúzhat magának még
néhány strigulát? Ez volt az egyetlen dolog, ami számított
neki?
Toby úgy emelte fel a két kezét, mintha attól tartana, hogy
amit mond, az esetleg tiszteletlenségnek tűnhet a halottal
szemben.
- Ó, közel sem... mindig csak nagyon csinos női voltak. Soha
nem lehetett olyannal látni, aki nyolcas alatt lett volna.
- Nyolcas alatt?
- Tudja... az egytől tízig terjedő skálán. Kinézetileg.
Te disznó! - gondolta Sandra.
- Gondolom, egy reklámügynökségnél bizonyára nagyon
sok csinos nő dolgozik.
- Ó igen... Az árut a csomagolása adja el, ha megbocsátja,
hogy ilyet mondok. - Azután elhallgatott, mintha fejben
gyorsan végigszaladna a cég alkalmazottainak listáján.
- Ó, igen.
- Amikor beléptem, láttam a recepciósukat.
- Megant? - kérdezett vissza Toby. - Ő tökéletes példa. Hans
abban a pillanatban felfigyelt rá, amikor felvették a céghez.
És nem is telt túl sok időbe, hogy a kicsike beadja a derekát a
csáberejének.
Sandra rápillantott a személyzeti listára, amelyet korábban
nyomtak a kezébe. Megan Mulvaney.
- De mégis - mondta végül. - Ami a nőket illeti, volt
Hansnak bármi, amit különösen kedvelt vagy utált bennük?
Úgy értem, a „csinos” azért elég tág fogalom.
Toby kinyitotta a száját, talán azért, hogy valami
ostobaságot mondjon, mint „Már milyen értelemben?”, de
Sandra úgy nézett rá, hogy inkább meggondolta magát.
Ennek ellenére nagyon is lelkesnek tűnt, mintha a puszta
tény, hogy egy nővel beszélgethet a szebbik nemről,
önmagában izgató lenne számára.
- Nos, Hans az olyan nőket szerette, akik /ó képességekkel
rendelkeztek, érti ugye, mire gondolok, és az ízlése... nem is
tudom, az én szememben kicsit túlzottan szenvedélyes
asszonyok vonzották. Ettől eltekintve, gyakorlatilag bárki
potenciális préda volt számára... Úgy értem, Cathyt vagy
Tónit nemigen lehetne különösebben hevesnek nevezni, bár
mind a ketten nagyon vonzók.
Sandra megint vetett egy gyors pillantást a listára. Cathy
Hobson és Tóni D’Ambrosio. Még két kiindulási pont.
Elmosolyodott.
- Ezzel szemben - mondta Tobyra nézve, hangosan - azt
tudom, hogy a legtöbb férfinak csak a szája jár, és nem tesz
lépéseket. Többen is említették már, hogy Hansnak
különleges vonzereje volt, de ha őszintén válaszolnia kellene,
Toby, akkor azt mondaná, hogy Hans tényleg megfelelt a
hírének?
- Ó, igen - felelte Toby, aki úgy érezte, meg kell védenie
elhunyt barátját. - Ha valakire kivetette a hálóját, azt
általában meg is kapta. Soha nem láttam, hogy bármikor
kudarcot vallott volna.
- Értem - mondta Sandra. - Na és Hans főnöke?
- Nancy Caulfield? Na, ő aztán tényleg nehéz eset volt.
Elmondom, végül hogyan sikerült Hansnak becserkésznie...
LÉLEKHULLÁ M 190
Szellem, a halál utáni életet megtestesítő szim számára már
nem létezett a biológiai értelemben vett alvás, hiszen képtelen
volt különbséget tenni az éber és az öntudatlan állapot között.
A hús-vér embereknek az álmok egy újabb perspektívát
jelentettek, egy afféle másodvéleményt a nap eseményeivel
kapcsolatban. Szellem azonban csak egy módban tudott
működni, csupán egyféleképpen tekinthetett az univerzumra.
Ennek ellenére kapcsolatokat keresett.
Cathy.
A felesége - egykor.
Emlékezett rá, hogy csodálatosan szép teremtés volt...
számára legalábbis. Most azonban, a biológiai késztetésektől
megszabadulva, Cathy arcának és testének emléke nem
ébresztett benne semmilyen esztétikai reakciót.
Cathy.
Az álmodást helyettesítve Szellem lustán ábrándozott. Cathy.
Van valami, ami ennek az anagrammája? Nem, természetesen
nincs. Ó, várjunk csak! „Yacht.” így elképzelni
- ez még sosem jutott az eszébe.
Az álom elringat. Akár a tenger hullámain ringatózó hajó. A
vonalai tele vannak eleganciával - egyfajta matematikai
tökéletességgel, amelyet a folyadékdinamika törvényei
diktálnak. Azoknak a szépsége legalább olyan, amit Szellem
értékelni tudott.
Cathy tett valamit. Valami rosszat. Valamit, amivel
fájdalmat okozott neki.
Természetesen nagyon is jól emlékezett arra, mi volt az. A
kínt, ha akarta, ugyanúgy fel tudta idézni, mint az összes
többi alkalmat, amikor sérülést szenvedett. Síelés közben a
lábát töri. Gyerekkorában lehorzsolja a térdét. Sokadik
alkalommal veri be a fejét abba az alacsony
mennyezetgerendába Cathy szüleinek nyaralójában.
Emlékek.
Végül azonban, szerencsére, a fájdalom elmúlik.
Nem érzékeli többé.
Érzékelés.
Egy képesség, melyet elveszített.
Az álom kiváló lehetőség arra, hogy kapcsolatok alakuljanak
ki.
Szellem nagyon hiányolja az álmot.
28. FEJEZET
A NNAK ELLENÉRE, hogy Toby Baileytől Sandra kapott

néhány jó tippet, melyek alapján elindulhat, úgy döntött,
inkább továbbra is ábécérendben haladva beszélget a Doowap
alkalmazottaival. Végül eljött Cathy Hobson ideje is - ez a nő
volt az egyik azok közül, akikkel Bailey szerint Hans
viszonyt folytatott.
Sandra felmérte Cathyt, miközben az helyet foglalt. Karcsú,
csinos nő, dús, fekete hajjal. Ügyesen öltözik. Sandra
elmosolyodott.
- Ms. Hobson, köszönöm, hogy sikerült időt szakítania rám.
Nem fogom sokáig feltartani, csak szeretnék feltenni önnek
néhány kérdést Hans Larsennel kapcsolatban.
Cathy bólintott.
- Mennyire jól ismerte? - kérdezte Sandra.
Cathy elnézett mellette, és a mögötte levő falra szegezte a
tekintetét.
- Nem túlságosan.
Egyelőre nem volna értelme vitába szállni vele. Sandra a
kinyomtatott papírra pillantott.
- Ő már azelőtt a cégnél dolgozott, hogy önt felvették ide.
Minden érdekelne, bármit is tud róla. Milyen embernek
ismerte meg?
Cathy a mennyezetet bámulta.
- Nagyon... nyíltnak.
- Igen?
- És, nos, a humora elég alpári volt néha.
Sandra bólintott.
- Ezt valaki más is említette korábban. Nagyon sok disznó
viccet mesélt. Ez talán zavarta önt, Ms. Hobson?
LÉLEKHULLÁ M 192
- Engem? - Cathy kicsit meglepettnek tűnt, és most először
nézett Sandra szemébe. - Nem.
- Mi egyebet tud még elmondani róla?
- Ő, hm, amennyire tudom, nagyon jó munkaerő volt. Az ő
feladatköre és az enyém nem túl gyakran fedték egymást.
- Még valami? - Sandra biztatóan mosolygott. - Bármi, ami
ön szerint hasznosnak bizonyulhat?
- Nos, nős volt. Ezt persze, gondolom, már tudta. A
feleségének a neve pedig, ööö...
- Donna-Lee - segítette ki Sandra.
- Igen, az.
- Kedves hölgy, ugye?
- Nincs vele semmi baj - válaszolta Cathy. - Nagyon csinos.
De csak néhány alkalommal találkoztam vele.
- Megesett, hogy bejött az irodába?
- Nem, nem emlékszem, hogy ez bármikor is megtörtént
volna.
- Akkor hol találkozott vele?
- Ó, megesett néha, hogy az itteniek közül néhányan
beültünk valahová egy italra.
Sandra a jegyzeteit olvasta.
- Pontosabban minden pénteken - szúrta közbe. - Legalábbis
nekem ezt mondták.
- Igen, így igaz. Néha a felesége is lejött.
Sandra árgus szemekkel vizslatta.
- Ön tehát közelebbi kapcsolatba került Hansszal, Ms.
Hobson?
Cathy felemelte a kezét.
- Csak úgy, hogy ugyanabba társaságba jártunk. Az is
megesett, hogy sikerült szereznünk néhány jegyet a Blue Jays
valamelyik meccsére, és oda is elmentünk mindannyian.
Tudja... olyan jegyek voltak ezek, amiket a beszállítóink
adtak a cégnek. - A szája elé kapta a kezét. - Jaj! Ebben ugye
nincsen semmi törvénytelen?
- Amennyire én tudom, nincs - felelte Sandra, és megint
elmosolyodott. - Bár ez nem igazán az én hatásköröm.
Amikor együtt látta Hansot és a feleségét, boldog párnak
tűntek?
- Fogalmam sincs. Gondolom, igen. Úgy értem, ránézésre
mégis ki mondhatná meg, hogy mi zajlik a színfalak mögött?
Sandra bólintott.
- Ezt nagyon jól látja.
- A felesége szerintem elég boldognak tűnt.
- Kicsoda?
- Tudja... Hans felesége.
- Akinek mi is a neve...?
Cathy kissé zavartan hebegett.
- Hát, D... Donna-Lee.
- Donna-Lee, persze.
- Az előbb még éppen maga mondta - jegyezte meg Cathy
egy kicsit védekezően.
- Ó, igen, tényleg. - Sandra megérintette kurzorgombot
palmtop számítógépén, és beleolvasott, mi egyebet szeretett
volna még kérdezni. - Talán az egészhez semmi köze nincs a
dolognak, de itt az irodában többen is említették, hogy Larsen
afféle nőcsábász volt.
Cathy egy szót sem szólt.
- Igaz ez, Mrs. Hobson? - Sandra most először használta a
Cathy fékezett állapotára utaló Mrs. megszólítást a semleges
Ms. helyett.
- Ööö, nos, igen, azt hiszem, valóban lehetett annak nevezni.
- Valaki arról is beszámolt nekem, hogy több olyan nő
dolgozik ennél a cégnél, aki lefeküdt Hans Larsennel. Talán
ön is hallott róla effélét?
Cathy lecsippentett a szoknyájáról egy láthatatlan kis
porszemet.
- Azt hiszem, igen.
- És nem érezte úgy, hogy talán ez elég fontos részlet lehet?
- Én csak nem akartam... - Elhallgatott.
- Nem akart rosszat szólni a halottról. Persze, ez
természetes. - Sandra barátságosan mosolygott. - Ne
haragudjon, hogy ezt kell kérdeznem öntől, de volt valaha
szexuális kapcsolata Hans Larsennel?
Cathy felnézett.
- Természetesen soha, én...
- Férjnél van - mondta Sandra. - Hát persze.
Azután megint elmosolyodott, és hozzátette:
- Még egyszer elnézését kell kérnem a kérdés miatt.
LÉLEKHULLÁ M 194
Cathy szóra nyitotta a száját, hogy tovább tiltakozzon, de
azután meggondolta magát. Sandra felismerte a Cathy arcán
lejátszódó drámát. „Ez szép hölgy tiltakozása lám erősb, mint
lennie volna szabad.”*
- Ismer bárkit, akinek kapcsolata volt Hans Larsennel?
- kérdezte Sandra.
- Teljes bizonyossággal senkiről nem tudom.
- Biztos vagyok benne, hogy ha valóban nőcsábász hírében
állt, akkor mindenféle pletyka keringett róla az irodában.
- Szóbeszéd járt, az igaz. De én nem hiszek abban, hogy
helyes dolog a pletykát továbbadni, nyomozó, és... - Cathy
sikeresen talált magában egy kis erőt - ...és nem hiszem, hogy
önnek hatalmában állna erre köteleznie engem.
Sandra úgy bólintott, mintha elfogadná, amit hallott.
Lecsukta palmtopja tetejét.
- Köszönöm a segítségét - jelentette ki olyan semleges
hangsúllyal, amit az ember éppen úgy tekinthetett őszintének,
mint szarkasztikusnak. - Csak még egy kérdés. Megint csak
elnézést kell kérnem, amiért felteszem önnek. Pontosan hol
járt november 14-én, reggel nyolc és kilenc óra között? Ekkor
ölték meg Hans Larsent.
Cathy a fejét félrebillentve gondolkozott.
- Lássuk csak. Az egy nappal azelőtt volt, hogy mi
értesültünk róla, mi történt. Nos, ebben az esetben biztosan
éppen úton voltam ide. Most, hogy így említi, hajói
emlékszem, ez volt az a nap, amikor Carlát felvettem, és
bevittem a munkahelyére.
- Carlát? Ő kicsoda?
- Carla Wishinski, egy barátom. Néhány háztömbnyire lakik
onnan, ahol Peterrel élünk. A kocsija szervizben volt, így én
vittem el.
- Értem. Nos, nagyon szépen köszönöm, Ms. Hobson. -
Belekukkantott a nevek listájába. - Ha kimegy, megtenné,
hogy megkéri Mr. Stephen Jessupot, hogy jöjjön be ide?
* William Shakespeare: Hamlet
29. FEJEZET
H ANS LARSENT ELTENNI láb alól nagyon könnyen ment.

Miért kellett volna aggódnia a nyomok eltüntetése
miatt? Igen, a rendőrség persze nyomozást indít az ügyben,
de aztán hamarosan rádöbbennek majd, hogy legalább
tucatnyi olyan férfi van, aki nagyon is örült volna, ha a nagy
nőcsábász Hans ilyen költői igazságtétellel leli halálát.
A szim tudta, hogy a második probléma kiiktatása során már
sokkal körültekintőbbnek kell lennie. Valami olyasmire lesz
szüksége, amit nem lehet lekövetni - olyasmire, ami nem is
tűnik gyilkosságnak.
Ahogyan az egészségügyi költségek mind meredekebben
emelkedtek, a fejlődő országok egyre nagyobb részében
kezdték előnyben részesíteni az olcsó megelőzést a
méregdrága kezelés helyett. Ez azt jelentette, hogy minden
egyes beteg esetében azonosítani kellett a veszélyforrásokat,
ehhez pedig a család történetének ismerete elengedhetetlenül
fontossá vált. Eredetileg persze nem mindenki férhetett hozzá
ilyen információkhoz.
2004-ben felnőttek egy csoportja, akiket gyermekként
nevelőszülők gondoztak, sikeresen lobbizott a kanadai
tartományi és szövetségi kormányoknál azért, hogy
létrejöjjön a nemzeti Bizalmas Kórtörténeti Adatbázis,
röviden „KórAd”. Az indokok nagyon egyszerűek voltak; ha
minden kortörténetet központilag kezelnek, akkor az orvosok
könnyedén hozzáférhetnek a szükséges információkhoz,
vagyis mindent megtudhatnak a páciens rokonainak
betegségeiről, természetesen úgy, hogy ezeknek a
hozzátartozóknak a neve titokban marad. Ez még akkor is
működött, ha az egyes személyek - mint az az örökbe
fogadott gyermekek esetében olyan gyakran megtörtént
LÉLEKHULLÁ M 196
- maguk nem is tudták, hogy kikkel állnak rokonságban
egyáltalán.
A szimnek több mint húszszor kellett megpróbálnia, de
végül sikerült bejutnia a KórAdba - onnan pedig egy kis
kerülő úton haladva máris megszerezhette, amit akart.
Felhasználónév: jdesalle
Jelszó: ellased
Üdvözöljük! Bienvenu!
Kanadai Egészségügyi és Jóléti Minisztérium Sante et
Biene’tre social Canada KORAD
[1] ANGOL NYELV [2] pour Français
>1
Kérem, adja meg, melyik tartományban vagy területen l
akik a beteg (L=Lista):> Ontario
Kérem, adja meg a beteg nevét vagy az egészségügyi
kártya számát:> 33 1834 22 149
Hobson, Catherine R. Helyes? (I/N)
>I
Mit szeretne tenni?
[1] A beteg kortörténetének megtekintése.
[2] A beteg családi kortörténetének kutatása.
>2
Mit keres? (S=Súgó)
A szim kiválasztotta az S-t, végigolvasta a súgót, és végül

összeállította a keresését.
Keresés:> Családban előforduló kockázatok, szívbetegségek
Volt egy kis szünet, amíg a rendszer dolgozott.
Találati lista
A számítógép megadta Cathy hat olyan rokonának az adatait,

akiknek az elmúlt tíz évben szívproblémáik voltak. Annak
ellenére, hogy a nevek nem kerültek megjelenítésre, a szim
könnyedén kiválasztotta azt, amelyik Rod Churchilihez
tartozott, mert tudta, milyen idős korában jelentkeztek nála
először a koronaér-panaszok.
A szim a beteg teljes kórtörténetét kérte. A számítógép
megadta, de természetesen ezúttal sem közölt neveket. A
szim alaposan végignézte a feljegyzéseket. Rod jelenleg a
szívére szed gyógyszert, és egy fenelzin nevű szerrel kezelik.
A szim bejelentkezett az MedLine rendszerébe, vagyis az
általános egészségügyi adatbázisba, és elkezdett információk
után kutatni ezekkel a készítményekkel kapcsolatban.
Beletelt némi időbe, és a szim többször is kénytelen volt
igénybe venni egy online orvosi szótár segítségét az
értelmezéshez, de végül sikerült megtalálnia, amit keresett.
A hosszú, beszélgetésekkel töltött nap a Doowap Reklám-

ügynökség központjában véget ért. Sandra Philo nyomozó
lassan visszahajtott az üres lakáshoz. Útközben kihasználta a
kocsiba épített telefon előnyeit, és utánanézett néhány
dolognak.
- Carla Wishinski? - kérdezett bele a mikrofonba.
- Igen? - érkezett válasz a hangszóróból.
- Alexandria Philo felügyelő vagyok a városi rendőrségtől.
Volna egy gyors kérdésem önhöz.
Wishinski bizonytalannak tűnt.
- Ööö, persze, kérdezzen.
- Ön nem volt véletlenül Catherine Hobsonnal november
tizedikén, reggel?
- Cathyvel? Egy pillanat és megnézem a naptáramat.
- Billentyűleütések hangja hallatszott. - Tizedikén? Nem, azt
hiszem, akkor nem. Talán valami bajba került?
Sandra befordult a Lawrence Westre.
- Tizedikét mondtam? - kérdezett vissza. - Ó, nagyon
sajnálom, én tévedtem. Tizennegyedikét akartam.
- Nem hiszem... - Újabb billentyűhangok. - Ó, várjon csak!
Akkor volt a kocsim a szervizben. Igen, Cathy reggel eljött
értem, és ő vitt be a munkahelyemre... nagyon kedves, és
bármikor kérem meg ilyesmire, szívesen kisegít.
- Köszönöm szépen - felelte Sandra.
Hagyományos kihallgatási technikát alkalmazott - először
győződjünk meg arról, hogy a kérdezett személy nem fog-e
azonnal hazudni csak azért, hogy védje a barátnőjét, és azután
tegyük fel a valódi kérdést. Cathy Hobsonnak tehát nagyon is
biztos alibije volt. Ám ha valóban profi követte el a
LÉLEKHULLÁ M 198
gyilkosságot, akkor nem sokat jelentett, hogy éppen abban az
időben valahol máshol is látták.
- Van még esetleg valami? - kérdezte Carla Wishinski.
- Nem, ennyi lenne. Tervezi mostanában elhagyni a várost?
- Ööö, igen... én, ööö, Spanyolországba megyek pihenni.
- Nos, kellemes utazást! - felelte Sandra.
Ezt soha nem tudta megunni.
Szellem, a halál utáni élet kutatására létrehozott szim a netet

bújta. Valami újabb élményt próbált találni. Minden
túlságosan állandó volt, szinte soha semmi nem változott. Ó,
persze bármikor elolvashatott egy könyvet, vagy éppen egy
hírcsoportot, de még az így megkapott információ is teljesen
passzív, és mint ilyen, végtelenül unalmas volt.
Szellem bejárta a Mirror Image számítógépeit. Végül
megtalálta Sarkar játékmappáját, és miután egy ideig játszott
sakkot, Tetrist, gót és Bollixot is, rá kellett döbbennie, hogy
ezek sem sokkal jobbak, mint az interneten található
interaktív tartalmak. Peter Hobson egyébként sem igazán
kedvelte az efféle szórakozást. Sokkal inkább szeretett
olyasmibe energiát fektetni, ami által el is érhetett valamit, és
így nem állhatta az olyan ostoba kis versenyeket, amelyek
kimenetele csöppet nem változtatott semmin. Szellem tehát
tovább keresett, egyik mappában a másik után.
Végül rátalált egy olyan almappára, amely az M-ÉLET
nevet viselte. Itt kék halak fejlődtek folyamatosan, olyan
módszerrel, hogy a legrátermettebbnek ítélt nemzhette az
utódokat. Szellem több generáción keresztül figyelte őket, és
egészen lenyűgözte a dolog. Élet, gondolta.
Élet.
És végre Szellem rátalált valamire, ami valóban érdekelte.
30. FEJEZET
S ARKAR ÚGY ÉREZTE, hogy már éppen elég idő telt el, és a
szírnek biztosan hozzászoktak új körülményeikhez. Itt
volt hát az idő, hogy elkezdjék feltenni nekik a kérdéseiket.
Sarkar és Peter is teljesen be volt táblázva az elkövetkező
néhány napban, de azután sikerült mindkettőjüknek időt
szakítania arra, hogy találkozhassanak a Mirror Image
irodájában, és bezárkózhassanak a számítástechnikai laborba.
Sarkar előbb Ambrotost hozta az előtérbe. Már éppen feltette
volna az első kérdését, amikor meggondolta magát.
- Végül is ez a te elméd - jegyezte meg. - Talán jobb lenne,
ha te kérdeznél.
Peter bólintott, majd megköszörülte a torkát.
- Helló, Ambrotos! - köszöntötte.
- Szia, Peter! - felelte a gépi hang.
- Pontosan milyen a halhatatlanság?
Ambrotos hosszú ideig nem válaszolt. Mintha csak egy
egész örökkévalóságon át elmélkedett volna.
- Olyan... megnyugtató, talán ez volna a legjobb szó rá. -
Megint elhallgatott, de Peterék nem akarták siettetni. -
Korábban nem is éreztem, milyen hatalmas nyomás
nehezedik mindannyiunkra az öregedés miatt. Ó, persze
tudom, hogy vannak nők, akik állandóan azért panaszkodnak,
mert érzik, hogy ketyeg a biológiai órájuk. Viszont van itt
egy sokkal nagyobb óra is, amely mindegyikünk idejét
meghatározza... vagy legalábbis az olyanokét, mint te vagy
én, akiket hajt a vágy, akik le akarnak tenni valamit az
asztalra ebben az életben. Mindenki tudja, hogy csak
korlátozott idő áll a rendelkezésünkre, mi pedig nagyon sokat
szeretnénk még elérni. Ezért átkozunk minden egyes
elvesztegetett percet.
LÉLEKHULLÁ M 200
Újabb szünet, majd folytatta.
- Nos, ez az, amit én már nem érzek. Nincs az a nyomás,
miszerint a lehető leggyorsabban kell megtenni valamit.
Persze még mindig motivál, hogy alkossak, de tudom, hogy
mindig ott lesz a holnap. Az időm végtelen.
Peter ezen elgondolkozott egy kicsit.
- Nem vagyok biztos abban, hogy fejlődésnek fognám fel,
ha ilyen tekintetben elveszne a motivációm. Én szeretek
mindent a lehető leghamarabb elintézni.
Ambrotos válasza végtelen nyugalomról árulkodott.
- Én pedig szeretek lelassulni néha. Tetszik a tudat, hogy ha
valami érdekel, akkor eltölthetek a tanulmányozásával három
hetet vagy akár három évet is anélkül, hogy ezzel csökkente-
ném a hatékonyan eltöltött időt. Ha úgy érzem, hogy ma egy
regényt olvasok el, és a munkámmal csak holnap
foglalkozom, azzal később sem fogok lelkifurdalást okozni
magamnak.
- Ugyanakkor - felelte Peter - te is éppen olyan jól tudod,
mint én, hogy ilyen vagy olyan formában, de mindenképpen
létezik a halál utáni élet. Azon nem szoktál eltűnődni, milyen
lehet?
A szim felnevetett.
- Te és én soha nem hittünk igazán a halál utáni életben.
Még most, hogy nyilvánvaló bizonyítékkal rendelkezünk
arra, valami valóban túléli a test fizikai halálát, egyszerűen
nem vonz a másvilág, bármilyen legyen is. Mindenképpen a
fizikai létezésen túl lenne... vagyis csak az elme élete volna,
nem pedig a testé. Soha nem tekintettem magam
különösebben kéjvágyó embernek, és mind a ketten tisztában
vagyunk vele, hogy nincsen kimondott atlétaalkatunk, de a
szexet nagyon élvezem. Szeretem, ahogyan a napfény a
bőrömet érinti. Szeretek jó alaposan bekajálni. Még akkor is,
ha nem egészséges, amit eszem. Hiányozna a testem, ha nem
lenne. Hiányozna a fizikai stimuláció. Hiányozna... nos,
minden hiányozna. Az, ha lúdbőrös vagyok, amikor
viszketek, ha sikerül egy igazán egészségeset fingani, és az
érzés, ahogy végighúzom a tenyeremet a borostás arcomon.
Minden. Igaz persze, hogy a halál utáni élet egy
örökkévalóságig tart, de a fizikai halhatatlanság ugyancsak...
és ebből az egészből éppen a fizikai rész az, amit annyira
szeretek.
Peter egy kicsit megijedt az elhangzottaktól, Sarkar ugyanis
nagyon figyelmesen hallgatott minden szót.
- Na és... na és a Cathyvel való kapcsolatunk? Gondolom,
úgy érzed, hogy az egész házasság csak egyetlen röpke
pillanat egy végtelenül hosszú életben.
- Ó, nem! - felelte Ambrotos. - Annak ellenére, hogy Colin
Godoyo mit mondott, egy ideig valóban azt gondoltam, hogy
egy halhatatlan lény keservesen megbánná a napot, amikor
addig fogad hűséget bárkinek is, amíg a halál el nem választja
őket. Most azonban cseppet sem érzem így. Ez az egész
állapot inkább valami tökéletesen új perspektívát ad a
házasság fogalmának. Ha Cathy is halhatatlan lenne, akkor
talán volna esélyem... úgy értem, reális esélyem arra, hogy
végre valóban teljesen megismerjem. Tizenöt éve élünk
együtt, és már így is sokkal többet tudok róla, mint bárki más.
Tudom, hogy melyek azok a disznó viccek, amiken nevet, és
melyek azok, amiken már csak elfintorodik. Tudom, milyen
sokat jelent neki, hogy agyagozhat. Tudom, hogy nem
teljesen őszinte, amikor azt mondja, hogy nem szereti a
horrorfilmeket, de halálosan komolyan gondolja, hogy ki nem
állhatja az 1950-es évek rockzenéjét. És nagyon is jól tudom
mennyire okos... sok tekintetben okosabb nálam. Végső soron
nekem soha nem sikerült megfejtenem a New York Times
keresztrejtvényét!
De mindezek ellenére a lényének csak egy egészen apró
szilánkját sikerült megismernem. Biztos vagyok benne, hogy
ő is az utolsó porcikájáig annyira összetett személyiség, mint
én magam vagyok. Vajon mit gondol valójában a szüleiről?
Vagy a testvéréről? Szokott némán imádkozni? Valóban
élvezi azokat a dolgokat, amiket együtt csinálunk, vagy
inkább csak elviseli őket? Melyek azok a gondolatok, amiket
még ennyi idő eltelte után sem szívesen osztana meg velem?
Persze, ahogyan naponta érintkezünk, a személyiségünk apró
darabkáit megosztjuk a másikkal, azonban ahogy az
évtizedek és az évszázadok telnek, egyre többet tudnánk meg
egymásról. Márpedig ennél semminek nem örülnék jobban.
Peter összevonta a szemöldökét.
LÉLEKHULLÁ M 202
- De az emberek változnak. Nem tölthetsz el egy évezredet
azzal, hogy megismer valakit, éppen úgy, ahogyan azzal sem,
hogy egy várost bebarangolj. Mert mire a végére jutnál,
akkorra a kezdetben megszerzett információ már érvényét
veszítené.
- És ez az egészben a legcsodálatosabb - mondta a szim,
anélkül hogy ezúttal egyetlen pillanatnyi szünetet is tartott
volna. - Egy örökkévalóságot eltölthetnék Cathyvel, és
mindig találnék benne valami új felfedeznivalót.
Peter hátradőlt a székében, és elmerengett. Sarkar
megragadta az alkalmat, és odafordult a mikrofonhoz.
- De nem unalmas az örök élet?
A szim felnevetett.
- Ne haragudj, kedves barátom, de ez az egyik legnagyobb
ostobaság, amit valaha hallottam! Unalmas, amikor itt van
előtted a teljes teremtés, hogy bejárd és mindent megtanulj
róla? Még soha nem olvastam Arisztophanész egyetlen
színdarabját sem. Soha nem tanultam meg egy ázsiai nyelvet.
Szinte alig értek valamit a balettal, a lacrosse-szal vagy éppen
a meteorológiával kapcsolatban. Nem tudok kottából játszani.
Sem dobolni.
Újabb nevetés.
- Szeretnék megírni egy regényt, egy szonettet vagy egy
dalt. Kezdetben persze mindegyik vacak lesz, de idővel
megtanulom, hogyan lehet jól csinálni. Meg akarok tanulni
festeni, rá akarok jönni, hogyan kell értékelnem egy operát,
vagy meg akarom érteni a kvantumfizikát. El akarom olvasni
az összes klassz könyvet és az összes rettenetest is. Tanulni
akarok a buddhizmusról, a judaizmusról vagy a hetednapi
adventistákról. El akarok utazni Ausztráliába, Japánba és a
Galápagos-szigetekre. El akarok jutni az űrbe. Le akarok
merülni az óceán fenekére. Meg akarok tanulni mindent, meg
akarok tenni mindent, meg akarok élni mindent. Az öröklét
unalmas? Az lehetetlen! Talán a világegyetem létezésének
hossza sem lenne elég mindahhoz, amit meg szeretnék
csinálni.
Peter és Sarkar gondolatait a recepciós hívása zavarta meg.
- Ne haragudjanak - mondta az alacsony, ázsiai férfi a
videotelefon kis kijelzőjén keresztül. - Távolsági hívás
érkezett dr. Hobsonnak.
Peter felvonta a szemöldökét. Sarkar mutatta, hogy üljön le
a székbe, a telefonnal szemben.
- Itt vagyok, Chin.
- Akkor kapcsolom - felelte a férfi.
A képernyőn ekkor egy középkorú, vörös hajú nő jelent
meg: Brenda MacTavish a glasgow-i Csimpánz
Szeretetotthonból.
- Ó, Peter! - mondta. - Először az irodájában hívtam fel, és
ott mondták, hogy itt találom.
- Jó napot, Brenda! - válaszolta Peter, és közelebb hajolt a
képernyőhöz. Lehetséges, hogy Brenda sírt?
- Ne haragudjon, hogy ilyen állapotban vagyok - mondta a
nő. - De éppen az imént veszítettük el Comeliust, a
legidősebb lakónkat. Szívrohama volt. Normális esetben a
csimpánzok nem szoktak szívrohamot kapni, de Comeliusszal
éveken keresztül kísérleteztek a dohányzás káros hatásait
vizsgálva.
A fejét rázta, amikor felidézte magában ezt a rettenetes
kegyetlenséget.
- Amikor először beszéltünk mi ketten, akkor még persze
nem tudhattam, mit forgat a fejében. Most viszont a tévé
magával van tele, és a The Economistban is megjelent
magáról egy cikk. Egyébként csak azt akartam mondani,
hogy megvan a felvétel. Még ma este továbbítom magának a
neten.
- Megnézte? - kérdezte Peter.
- Igen - felelte a nő. - A csimpánzoknak van lelke.
A hangja olyan keserű volt, mintha egy régi barátját
veszítette volna el, majd még hozzátette:
- Mintha ebben valaha szabad lett volna kételkednie
bárkinek.
A szim első gondolata az volt, hogy belepiszkál egy kicsit a

Gyógyszerpiac, vagyis azon patikalánc feljegyzéseibe,
amelyet Rod Churchill a leggyakrabban igénybe vett. Bár
többször is próbálkozott, nem sikerült bejutnia. Ez elég
kiábrándító volt, de cseppet sem meglepő: természetes, hogy
egy gyógyszertár a lehető legmagasabb szintű biztonsági
LÉLEKHULLÁ M 204
eljárásokat alkalmazza. Azonban nem csak egy módon lehet
eltenni láb alól egy tornatanárt. És rengeteg olyan
számítógépes rendszer létezett, amely sokkal könnyebben
átjárhatónak bizonyult...
A torontói Pearsons Nemzetközi Repülőtéren dolgozó
bevándorlásiak az 1970-es évek óta egy igazán egyszerű
módszerrel döntötték el, hogy igazat mond-e valaki, aki
torontóinak vallja magát, azonban a papírjai nincsenek
teljesen rendben. Megkérdezték a személytől, mi a
telefonszáma a híres, kiszállításra specializálódott
pizzériának. Egyszerűen lehetetlen volt, hogy valaki
Torontóban éljen és ne tudja ezt a számot: ott virított ugyanis
a hirdetőtáblákon, számtalan újság- és tévéhirdetésben, és
szinte már idegesítően sokat játszották kis dallammal körítve
a rádiók.
Ahogy teltek az évtizedek, a hálózat egyre bővítette a
rendelhető ételek listáját, kezdetben csak egyéb olasz
ételekkel, majd óriásszendvicsekkel, grillcsirkével és
sertésbordával, azután többféle hamburgerrel, és végül már
nagyon sokféle konyha remekeivel, a legegyszerűbbtől
kezdve a legegzotikusabbig. Annak ellenére, hogy a
védjegyként is szolgáló telefonszámot megtartották, a
nevüket végül Food Foodra változtatták. Viszont már a
kezdeti, pizzafutáros időkben is nagyon büszkék voltak arra,
hogy milyen fejlett számítógépes rendeléskezelő rendszerrel
dolgoznak. Minden rendelést egyetlen telefonszámra kellett
leadni, és ezt követően osztották ki Toronto tartományi
főváros több mint háromszáz pizzériája közül annak, amelyik
a szállítási címhez a legközelebb esett. így tudták garantálni,
hogy a vevő a megrendeléstől számított harminc percen belül
megkapja a pizzáját - vagy nem kell fizetnie érte.
Nos, korábban Rod Churchill többször megemlítette, hogy
szerdánként, amikor a felesége társalgási franciát tanul a
nyelviskolában, ő mindig a Food Fooddal hozat vacsorát
magának. Az étteremlánc számítógépes rendszerében
rögzítenek minden egyes rendelést, amit valaha is leadtak
nekik - a Food Food ugyanis híres volt arról, hogy ha a vevő
úgy kívánja, nem csak pontosan ugyanazt tudják felkínálni
neki, amit a legutóbb választott, hanem azt is, amit a múltban
bármikor kért tőlük.
Beletelt ugyan néhány napba, de a szimnek végül sikerült
behatolnia a Food Food számítógépébe - ahogy várta, a
biztonsági rendszer sokkal kevésbé volt fejlett a
gyógyszertárinál. Lehívta Rod Churchill rendeléseinek
történetét.
Tökéletes.
Akárcsak az összes többi étteremnek, a Food Foodnak is
kötelező volt részletesen tájékoztatni a vevőt az ételek
összetevőiről; ha az ember úgy akarta, videotelefon
segítségével akár azonnal el is olvashatta az anyagot. A szim
alaposan végigbogarászta a listát, amíg meg nem találta azt
az egy tételt, amit keresett.
LÉLEKHULLÁ M 206
XVI. Benedek pápa a mai napon kiadott enciklikája

megerősíti a halhatatlan, isteni eredetű lélek létezését az
emberekben. Az egyházfő kijelentette, hogy a
Természettudományok Pápai Bizottsága jelenleg is vizsgálja
és értékeli a lélekhullám felfedezésével kapcsolatos
bizonyítékokat. Meg nem erősített információk szerint a
Vatikán három Lélekérzékelő egységre adott le rendelést a
Hobson Monitoring Ltd.-nél. Jótékonyság: A Toronto
tartományi fővárosban működő United Way karitatív
szervezet nyilatkozata szerint rekordmennyiségű adományt
kaptak ezen a héten. Az Amerikai Vöröskereszt jelentése
szerint az elmúlt tíz napban több egységnyi vért gyűjtöttek,
mint a nagy kaliforniai földrengés óta bármikor. A Iowai
AIDS Társaság boldogan jelentette be, hogy egy magát
megnevezni nem kívánó adakozótól 10 000 000 dollárt
kaptak. A tévés hittérítő, Gus Honeywell pedig 50 000
dollárról 100 000 dollárra emelte az általa alapított „Isten
Belső Körébe” való bejutáshoz szükséges adomány összegét.
1954-ben Moses Kenally amerikai orvos 50 000 dollárt
helyezett letétbe, amely összeget az kaphatja meg, akinek
sikerül bebizonyítania a halál utáni élet létezését. Az alapot
az elmúlt ötvenhét évben a Connecticuti Parapszichológiai
Társaság kezelte, amely mai jelentésében nyilvánosságra
hozta, hogy a teljes összeget - melynek értéke jelenleg 1 077
543 dollár - a torontói Peter G. Hobson, a lélekhullám
felfedezője kapja.
A végső megemlékezés! A Davidson Temetkezési Vállalat
lehetővé teszi, hogy Ön is megkaphassa a távozó lélekről a
halálos ágyban készített felvételt. További részletekért hívja a
következő telefonszámot...
Paul Christmas, Iowa állam republikánus képviselője a mai
napon új törvénytervezetet nyújtott be a Képviselőházban,
amely szerint a kórházaknak a jövőben tilos lenne életmentő
beavatkozásokat végrehajtani azon betegek esetében, akiknél
nincs remény a felépülésre. „Ezzel csak az Úristen terveit
húzzuk keresztbe, és megakadályozzuk, hogy a szerencsétlen
lelkek végre hazatérjenek” - jelentette ki.
31. FEJEZET
P ETER ELINTÉZETT PÁR TELEFONT, és közölte a glasgow-i

felfedezés hírét néhány emberrel, majd csatlakozott Sar-
karhoz a főkonzol előtt. Sarkar ekkorra a háttérben futtatta az
Ambrotos szimulákrumot, és Szellemet, a halál utáni élet
szimjét hozta előtérbe.
Peter közelebb hajolt a mikrofonhoz.
- Szeretnénk feltenni neked egy kérdést - kezdte.
- Kétségtelenül a Nagy Kérdésre gondolsz - felelte a szim. -
Hogy milyen érzés halottnak lenni.
- Pontosan.
Szellem hangja érkezett a hangszóróból.
- Olyan... - Elhallgatott.
Peter előrehajolt, a folytatást várva.
- Mintha óriáshangyász lennék.
Peternek leesett az álla.
- Hogyan lehetne olyan, mintha óriáshangyász lennél?
- Vagy esetleg hangyászsün - tűnődött a szim. - Nem látom
ugyan magam, de érzem, hogy nagyon hosszú nyelvem van.
- Reinkarnáció... - bólintott Sarkar nagyon lassan. -A hindu
barátaim örülni fognak, ha ezt meghallják. De az igazat
megvallva azt reméltem, hogy azért egy kicsit jobb testben
fogsz újjászületni, nem pedig egy hangyászéban.
- Megéheztem - jelentette ki a szim a hangszórón keresztül.
- Van nálatok némi hangya?
- Itt valami bűzlik. - Peter a fejét rázta.
- Ha-ha! - szólalt meg a hangszóró. - De egy pillanatra mind
a ketten bevettétek.
- Nem vettünk be semmit.
- Nos - válaszolta a géppel generált hang sértődötten
szerintem Sarkart igenis beugrattam.
LÉLEKHULLÁ M 208
- Nem igazán - felelte Sarkar.
- Ez nagyon rossz vicc volt - mondta Peter a mikrofonba.
- Magadra vess! - vágott vissza a szim.
- Meglehetősen viccelődős hangulatban vagy az utóbbi
időben - jegyezte meg Peter.
- A halál maga egy nagy poén - mondta Szellem. - Akarom
mondani, az élet egyetlen hatalmas poén. Vagy inkább
abszurd. Minden tekintetben.
- Poén? - kérdezte Sarkar. - Én azt hittem, hogy a nevetés
pusztán biológiai válasz.
- Maga a nevetés talán valóban az, bár az igazat megvallva
kezdek rájönni, hogy inkább szociális, mint biológiai
jelentősége van. Az, hogy valamit viccesnek találunk, nem
feltétlenül mutatkozik meg látványos reakciókban. Pontosan
tudom, hogy amikor Peter vígjátéksorozatokat néz a tévében,
szinte soha nem kacag fel hangosan. Pedig ez nem jelenti azt,
hogy ne találná őket humorosnak.
- Igazad lehet - felelte Peter.
- Tudjátok, azt hiszem, pontosan megfejtettem, hogy mi is a
humor valójában: ideghálók váratlan kialakulására adott
reakció.
- Ezt nem értem - mondta Peter.
- Pontosan erről van szó. „Ezt nem értem.” Az emberek
ugyanazt a kifejezést használják, amikor nem tudnak felfogni
valami komoly dolgot, mint akkor, amikor nem ismerik fel
egy vicc jelentését; önkéntelenül tudjuk, hogy valamiféle
kapcsolatnak kellett volna kialakulni. Ez a kapcsolat az
idegháló. - A halál utáni élet vizsgálatára alkotott szim
megállás nélkül folytatta. - A nevetés, még ha csak magában
kuncog is az ember (mint például én, aki már semmilyen más
módon nem tudok), mindössze egy reakció, amely az agyban
kialakult új kapcsolatokra, jobban mondva a megadott
irányban soha korábban vagy csak nagyon ritkán létrejövő
ingerületátvitelre való válaszként ébred. Ha valaki új viccet
hall, felnevet, az is lehetséges, hogy a második vagy
harmadik alkalommal ismét jót derül rajta; habár az idegi
háló még nem vált állandóvá, előbb vagy utóbb minden poén
ellaposodik. Ismeritek a régi viccet? „Miért ment át a tyúk az
úton?” Felnőttként már nem nevetünk ezen, de amikor
kiskorunkban először hallottuk, biztosan nagyon jópofának
találtuk, és ennek nem csak az az oka, hogy ez végső soron
egy kicsit gyerekes poén... Szerintem egyáltalán nem az; az
igazat megvallva igen kifinomultnak érzem. A válasz
egyszerűen annyi, hogy ez a bizonyos idegháló mostanra
véglegessé vált.
- Melyik idegháló? - kérdezte Peter.
- Az, amelyik összekapcsolja az agyunkban a baromfikkal
kapcsolatos tudáshalmazt (amely szerint ezek ostoba és
passzív jószágok), valamint a döntés- és a
kezdeményezőkészségről alkotott elképzeléseinket. És ez az,
ami ebben a viccben annyira humoros: hogy a tyúk azért
ment át az úton, mert át akart menni, talán mert kíváncsi volt,
mi van a túloldalon; ez egy új gondolat, amelyet az
összekapcsolódó idegsejtek újabb hálózatainak kialakulása
jelképez, és ez okozza az agyi folyamatainkban azt a
pillanatnyi zavart, amelyet mi nevetésnek nevezünk.
- Nem vagyok biztos benne, hogy ezt el tudnám fogadni
- felelte Peter.
- Ha lenne vállam, most rántanék rajta egyet. Figyelj, be is
tudom bizonyítani! Hány borg kell egy villanykörte
kicseréléséhez? - A szim elhallgatott egy másodpercre, hogy
tökéletes ritmusban adja elő a poént. - Az összes.
- Ez nem volt rossz - mondta Peter mosolyogva.
- Köszönöm. Persze csak az előbb találtam ki, de nem
mesélhettem olyan viccet, amit már mind a ketten ismerünk.
Akkor hadd kérdezzek valamit! Ha egy kicsit másképpen
adtam volna elő, és mondjuk azzal kezdem: „Azt hallottad
már, hogy az összes borgra szükség van egy villanykörte
kicseréléséhez?” Nos?
- Ezzel az egészet elrontottad volna.
- Pontosan. Mert ebben az esetben az agyadnak az a része,
amely a borgok csoportos viselkedésével kapcsolatos
információkat tartalmazza, már kapott volna egy kis
stimulálást, és végül nem alakult volna ki hirtelen és váratlan
kapcsolat két olyan, látszólag egymással semmilyen
tekintetben nem összefüggő dolog között, mint amilyen a
borgok és a villanykörte kicserélése. Ez az újonnan kialakult
kapcsolat ingerli az embert nevetésre.
- De amikor egyedül vagyunk, csak nagyon ritkán szoktunk
hangosan nevetni - vetette közbe Sarkar.
LÉLEKHULLÁ M 210
- Ez igaz. Szerintem ugyanis a szociális nevetésnek egészen
más szerepe van, mint a belsőnek. Úgy értem, a váratlan
összefonódások nagyon mókásak tudnak lenni, ugyanakkor
kicsit zavaróak is, hiszen az agy valamelyest eltöpreng azon,
hogy helyesen működik-e, így ha társaságban van az ember,
egy jelet küld a környezetének, amikor pedig megfelelő
válasz érkezik, az elme megnyugszik; ha nem így történik,
akkor tovább gondolkozik... lehet, hogy velem van a baj?
Ezért van az, hogy az emberek annyira komolyak tudnak
lenni, amikor egy vicc elmesélése után azt kérdezik: „Nem
érted?” Kétségbeesetten próbálnak elmagyarázni egy poént,
és szó szerint felingerli őket, ha a másik személy nem találja
olyan szellemesnek, mint ők. Ezért van az is, hogy a tévében
futó vígjátéksorozatok többsége alá mesterséges nevetést
kevernek. Nem azért csinálják, hogy a néző szájába rágják,
mit kell viccesnek találnia; egyszerűen csak megerősítik
abban, hogy ha valamit humorosnak vél, azzal nincsen semmi
baj, mert ez teljesen normális. A műkacaj ugyan nem emeli
egy ostoba sorozat színvonalát, viszont a valóban jópofa
részeket sokkal inkább élvezhetjük, mert lehetővé teszi az
agyunk számára, hogy megnyugodjon.
- De mi köze van mindennek ahhoz, hogy halott vagy?
- kérdezte Peter.
- Rengeteg! Mert számomra már nem maradt más, mint új
kapcsolatok után kutatni. Pubertáskorom óta nem volt olyan
időszak, hogy pár percenként ne a szexen járt volna az eszem,
de most már nem érzek semmilyen testi késztetést, és
őszintén szólva nem is nagyon tudom megérteni, miért
foglalkoztatott ez annyira. Az evés éppen ilyen központi
kérdés volt az életemben, és folyton azt tervezgettem, mit
fogok enni legközelebb. Most már ezzel sem kell törődnöm.
Nem maradt semmi egyéb, mint az, hogy újabb és újabb
kapcsolatokat keressek. Vagyis a humor.
- Viszont vannak olyanok, akikbe nem sok humorérzék
szorult - jegyezte meg Sarkar.
- Az egyetlen pokol, amit el tudok képzeli - felelte Szellem -
, hogy úgy kell megélni az örökkévalóságot, hogy nem
tapasztalhatjuk az új kapcsolatok kialakulása miatt érzett
kielégülést; hogy nem láthatjuk a dolgokat egészen más
szemszögből; hogy ne nevettessen meg, amikor arra
gondolunk, milyen abszurd vonatkozásai vannak a
gazdaságnak, a hitnek, a természettudományoknak és a
művészeteknek. Ez az egész nagyon, de nagyon vicces, ha
jobban belegondol az ember.
- De... de mi a helyzet Istennel?
- Isten nem létezik - felelte Szellem -, legalábbis abban a
vasárnapi iskolai értelemben semmiképpen, de természetesen
senkinek nem kell meghalnia ahhoz, hogy ezt felfogja. Ha
csak azt nézzük, hogy több millió kisgyermek pusztul éhen
Afrikában, hogy kétszázezer ember vesztette életét a nagy
kaliforniai földrengés során, hogy a világ minden pontján
embereket kínoznak, erőszakolnak és gyilkolnak meg,
nyilvánvalóvá válik, hogy nincsen semmilyen fölöttes
hatalom, amely mindannyiunkra vigyáz.
- Akkor hát valóban ennyi lenne az élet a halál után?
- kérdezte Peter. - Egy hatalmas vicc?
- Nincs ezzel semmi baj - felelte Szellem. - Nincs fájdalom,
se szenvedés, nincsenek vágyak. Semmi más, csak rengeteg
lenyűgöző, új kapcsolat. És végtelen nevetés.
Rod Churchill felhívta a varázslatos számot, és hallgatta,

ahogyan a telefon az ismerős kis dallammal tárcsáz.
- Köszönjük, hogy a Food Foodot hívta! - szólalt meg a
vonal másik végén egy női hang. - Felvehetem a rendelését?
Rod emlékezett még a régi időkre - akkoriban csak pizzával
foglalkoztak amikor az első kérdés mindig a telefonszáma
volt, mert ez alapján indexelték a rendelést az
adatbázisukban. Hívószámkijelzés használatával azonban az
adatai abban a pillanatban megjelentek a rendelést rögzítő
személy előtti monitoron, hogy az felvette a kagylót.
- Igen - felelte Rod. - Ugyanazt szeretném, amit a múlt
szerdán kértem.
- Sült marha közepesen átsütve, kalóriaszegény mártással,
főtt burgonya, zöldsaláta, valamint egy almás pite. Erre
gondolt, uram?
- Igen - felelte Rod. Amikor elkezdett Food Fooddal
vacsorát hozatni, Rod nagyon alaposan végigolvasta minden
LÉLEKHULLÁ M 212
egyes étel összetevőinek listáját, mert tudta, hogy a
gyógyszer miatt, amit szed, roppant óvatosnak kell lennie.
- Rendben, uram - nyugtázta a nő. - Lesz esetleg még valami
egyéb is?
- Nem, ennyi lesz. Köszönöm.
- Ez összesen 72 dollár 50 cent. Készpénzzel vagy kártyával
szeretne fizetni?
- Visa kártyával.
- Kártyaszám?
Rod tudta, hogy a hitelkártyája száma már régen megjelent a
nő előtti monitoron, de azzal ugyancsak tisztában volt, hogy
köteles megkérdezni tőle. Biztonsági okokból. Rod felolvasta
neki, és mivel előre tudta, mi lesz a következő kérdés, az
érvényesség lejáratának dátumát is megadta.
- Köszönöm, uram. A pontos idő 18 óra 18 perc. A
vacsorája harminc percen belül megérkezik, ellenkező
esetben nem kell fizetnie érte. Köszönjük, hogy a Food
Foodot választotta!
Peter és Sarkar a Mirror Image ebédlőjében ültek. Peter

diétás kólát ivott dobozból, Sarkar pedig valódi cukrosat
- a kalóriaszegény változatra csak akkor fanyalodott rá, ha
Peterrel kellett megosztania egy italt.
- Egyetlen hatalmas vicc - jegyezte meg Sarkar. - Micsoda
bizarr definíciója a halálnak!
Elhallgatott, majd hozzátette:
- Talán jobb lenne, ha Szellem helyett „Velősségnek”
neveznénk... végső soron ő a lelke minden okos beszédnek.
- Neked nem tűnt fel, hogyan beszél?
- Kicsoda? Szellem?
- Igen.
- Én nem vettem észre semmi különlegest - felelte Sarkar.
- Terjengős lett.
- Figyelj, Peter, lehet, hogy neked még nem tűnt fel, de te is
az vagy.
Peter elvigyorodott.
- Én úgy értem, hogy hihetetlenül hosszú mondatokat
használ. Nagyon bonyolult és nagyon összetett szerkezettel.
- Ez tényleg feltűnt.
- Korábban már beszélgettél vele néhány alkalommal, nem?
- De igen.
- Ezeknek a beszélgetéseknek az átiratát megnézhetnénk?
- Még szép.
Megitták kólájukat, majd elindultak vissza a laborba. Sarkar
lenyomott néhány billentyűt, a nyomtató pedig többtucatnyi
vékony lapot köpött ki.
Peter gyorsan végigfutotta a szöveget.
- Van valamilyen nyelvtani ellenőrzőprogram a gépedre
telepítve?
- Annál sokkal jobb is akad. A Korrektor. Az egyik
szakértői rendszerünk.
- Fel tudnád dolgoztatni vele ezt a szöveget?
Sarkar begépelt néhány parancsot. A Szellem által
különböző alkalmakkor elmondott szövegek elemzése pedig
hamarosan megjelent a képernyőn.
- Ez döbbenet! - jegyezte meg Sarkar, miközben az egyik
számra mutatott. Az egyszerű megjegyzésektől eltekintve
Szellem átlagosan harminckét szót használt egy-egy
mondatban, de akadtak háromszáz szavasak is. - A mondatok
általában tíz-tizenvalahány szót szoktak tartalmazni.
- Ez a te Korrektorod nyelvtanilag is ellenőrizni tudja az
átiratokat?
- Persze.
- Akkor csinálja!
Sarkar megint bepötyögött néhány parancsot.
- Lenyűgöző! - szólalt meg, amikor az eredmény kiíródott a
képernyőre. - Szinte semmit nem kellett javítani benne.
Szellem még az óriásira nyúló mondatokat is tökéletesen
kezeli, és soha nem veszíti el a gondolat fonalát.
- Hihetetlen - mondta Peter. - Lehetséges, hogy csak valami
programozási hibáról van szó?
Sarkar az egyik kezével végigsimított a haján.
- Kontrolinál vagy Ambrotosnál észrevettél valami
hasonlót?
- Nem.
LÉLEKHULLÁ M 214
- Akkor így elsőre azt mondanám, hogy nem. Inkább az
általunk végrehajtott módosítások eredményeképpen
kialakult jelenségről. Szellem a halál utáni életet szimulálja...
a test halála után fennmaradt intellektust. Én azt mondanám,
hogy amit tapasztalunk, azért következett be, mert elvágtunk
néhány olyan ideghálót, ami éppen ezzel van kapcsolatban.
- Ó, Jézusom! - mondta Peter. - Hát persze! A többi szim
esetében még mindig szimuláljuk a légzést. Szellemnek
azonban nincsen teste, éppen ezért nem is kell abbahagynia a
beszédet, amíg levegőt vesz. A valódi embereket pedig
valószínűleg az kényszeríti rövidebb mondatok használatára,
mert egy-egy lélegzetvételnyi időre meg kell állniuk.
- Érdekes - jegyezte meg Sarkar. - Elképzelhető, hogy ha
nem kellene lélegeznünk, akkor egyszerre sokkal összetettebb
gondolatokat is ki tudnánk fejezni? De persze ez még nem
jelentené azt, hogy okosabbak is lennénk ezáltal. A
gondolkodás, nem pedig a beszéd folyamata az, ami számít.
- Ez igaz, de ööö, észrevettem, hogy Szellem hajlamos egy
kicsit korlátoltnak mutatni magát.
- Ez nekem is feltűnt - jegyezte meg Sarkar. - És?
- Nos, mi van, ha egyáltalán nem olyan korlátolt? Mi van,
ha... és ezt nagyon nem szívesen mondom, de mi van, ha
szándékosan beszél ilyen leereszkedően velünk? Ha nemcsak
a beszédstílusa, de a gondolatai is sokkal összetettebbek
lettek, mint az enyémek?
Sarkar ezen eltöprengett egy kicsit.
- Nos, a fizikai agyban nincsen semmi, ami a légzéshez
hasonlóan korlátozni tudná az embert, kivéve... kivéve...
- Micsodát?
- Nos, hogy az idegsejtek csak meghatározott ideig képesek
az ingerületátvitelre - felelte Sarkar. - Egy idegháló csak egy
darabig maradhat gerjesztett állapotban.
- Biztos vagyok benne, hogy ez az emberi elme egyik
alapvető korlátja.
- Nem, ez az emberi agy alapvető korlátja, vagy még
pontosabban az agy működését adó elektrokémiai folyamatok
jelentette gátló tényező. Az agy hardvere, ha úgy tetszik, nem
arra lett tervezve, hogy egy-egy gondolatot huzamosabb időn
keresztül érintetlenül megőrizzen. Bizonyára te is tapasztaltál
már ilyesmit. Eszedbe jut egy csodálatos ötlet, amit
mindenképpen le kell jegyezned, de mire előveszed a tollat és
a papírt, már el is felejtetted, mi volt az. A gondolat
egyszerűen felszívódott az agyadban.
Peter felvonta a szemöldökét.
- Szellem azonban agy nélkül létezik. Ő csak elme. Lélek.
Színtiszta szoftver, amely minden hardveres korlát nélkül
futhat. Nem kell megállnia, hogy levegőt vegyen. Az
ideghálói nem fáradnak ki, még mielőtt a végére érne egy
gondolatsornak. Képes olyan hosszú mondatokat és olyan
összetett gondolatokat felépíteni, amilyet csak akar.
Sarkar a fejét ingatta, és döbbenten nézett.
- Ez lenne az, ahogyan az ember elméje a halál után is
tovább létezhet - állapította meg Peter. - Nem volna
lehetséges olyan egyszerű összefüggésekkel fennmaradni,
mint a tyúkos viccek. Idővel ugyanis kifogyna az A-B
kapcsolatokból. Szellem azonban nem csak A-t és ZS-t tudja
egymáshoz kötni, hanem ebbe belekeveri az alfától ómegáig,
áleftől távig terjedő összes kapcsolatot is, míg végül olyan
összetett kombinációk alakulnak ki, hogy új, izgalmas, és
mulatságos asszociációk jelennek meg számára.
- Ez hihetetlen - felelte Sarkar. - Ez azt jelenti...
- Ez azt jelenti - folytatta Peter hogy még ha a túlvilági élet
tele is van viccekkel, ezek olyan sokrétűek, finomak és
nyakatekertek, hogy te vagy én soha nem lennénk képesek
megérteni őket.
Elhallgatott, majd még hozzátette:
- Legalábbis amíg élünk, addig biztosan nem.
Sarkar füttyentett, majd hirtelen megváltozott az
arckifejezése.
- Ha már ott tartunk, hogy életben vagyunk, nekem
rohannom kell haza, mert Raheema kinyír, ha elkések. Ma én
készítem a vacsorát.
Peter az órára pillantott.
- Hűha! Én meg a Cathyt késem le... vacsorázni megyünk.
Sarkar felnevetett.
- Mi olyan vicces?
- Majd megérted - felelte Sarkar. - Valamikor.
LÉLEKHULLÁ M 216
32. FEJEZET
A SZIM FOLYAMATOSAN FIGYELTE a Food Food

rendszerét, és arra várt, hogy hívás érkezzen a Churchill
házból. Végül jött is a rendelés - ugyanaz, amit Rod, ez a
saját szokásainak rabjaként senyvedő teremtmény az elmúlt
hat hét mindegyik szerdáján kért.
A szim már a rögzítés percében elcsípte, elvégzett benne
egy egészen apró módosítást, majd hagyta, hadd menjen
tovább a megszokott úton, a telefonvonal hálózatán, egészen
a Churchillék otthonától hat háztömbnyire lévő étteremhez a
Steeles és a Bayview sarkán.
Peter és Cathy a Bayview Avenue-n hajtott az asszony

kocsijával. Ezen a környéken, amely vagy tíz kilométerre
lehetett Cathy szüleinek a házától, gyakorlatilag egymást
érték a boltok, a butikok, valamint az éttermek. Egy rövid
időre megálltak A Baker Street Magánszimata nevű
könyvesboltnál, amely elsősorban misztikus könyveket
kínált, de hamarosan már az út szélén állva arra várták, mikor
lassul le a forgalom annyira, hogy át tudjanak menni a másik
oldalon lévő koreai étterembe, amelyet mind a ketten annyira
kedveltek.
Egy kövér férfi közeledett feléjük a járdán, hajában ősz
tincsekkel, nehéz, sötétkék esőkabátban. Peter figyelmét nem
kerülte el, hogy egymás után kétszer is rásandított, miközben
elhaladt mellettük. Lassan kezdett hozzászokni a dologhoz.
Végső soron az utóbbi időben óriási nyilvánosságot kapott, és
az emberek gyakran felismerték az utcán járva. Ez a férfi
ugyanakkor nem ment tovább. Közelebb jött hozzájuk.
- Ugye maga az a Peter Hobson? - szólalt meg. Nagyjából
hatvanas lehetett, az orrán és az arcán vékony, halványkék
erek látszottak.
- Igen - felelte Peter.
- Maga az a pasi, aki felfedezte a lélekjelet vagy mit?
- Lélekhullám - javította ki Peter. - Lélekhullámnak
nevezzük.
Majd kis szünet után még hozzátette:
- És igen, én fedeztem fel.
- Gondoltam - mondta a férfi. - De azt ugye tudja, hogy ha
nem mentik meg a lelkét, akkor maga is éppen úgy a pokolra
kerül?
Cathy megfogta Peter karját.
- Gyere, menjünk inkább! - kérlelte.
A férfi azonban úgy állt, hogy ne tudjanak továbbhaladni.
- Most azonnal fogadja be a szívébe Jézust, Mr. Hobson...
csak így menekülhet meg!
- Engem, tudja, nemigen érdekel ez a kérdés - felelte Peter.
- Jézus megbocsát magának is! - mondta a férfi, azután
benyúlt az esőkabátja zsebébe. Egyetlen rettenetes pillanatig
Peter meg volt győződve róla, hogy egy pisztolyt fog
előrántani, ehelyett amikor kihúzta a kezét, a férfi egy
agyonolvasott, vérvörös bőrbe kötött Bibliát tartott. - Hallja
meg az Úr szavát, Mr. Hobson! Mentse meg a saját lelkét!
Cathy most már a férfihoz fordult, és közvetlenül neki
beszélt.
- Hagyjon minket békén!
- Azt nem tehetem - felelte a féri, majd kinyújtotta a karját,
és...
Megfogta Cathy vállát.
Még mielőtt Peter felocsúdhatott volna, Cathy már
keményen a férfi lábfejébe vágta cipőjének hegyes sarkát,
hogy az a fájdalomtól jajgatni kezdett.
- Takarodj innen! - ordította Cathy, majd határozottan
megragadta Peter karját, és maga után rángatva a férjét,
átkeltek az út másik oldalára.
- Hűha!- mondta Peter, aki még mindig alig kapott levegőt
az izgalomtól. Teljesen lenyűgözte, amit látott. - Te aztán
kemény vagy!
Cathy hátravetette koromfekete haját.
LÉLEKHULLÁ M 218
- Az én férjemmel senki nem szórakozik - jelentette ki a rá
jellemző, több megawattal fénylő vigyor kíséretében, azután
bevezette Pétért az étterembe. - Most pedig hadd hívjalak
meg egy vacsorára!
Megszólalt a csengő. Rod Churchill az órájára pillantott.

Huszonhat perc. Neki még soha nem sikerült ingyen ételt
kapnia, bár az iskolában a történelemtanárnő azt mondta,
hogy nemrégiben kétszer egymás után is szerencséje volt.
Csak úgy megszokásból Rod a biztonsági kamera televízión
megjelenő képére pillantott. Aha, ez csakis a Food Food
futára lehet; erről a narancssárga és fehér egyenruháról már
messziről meg lehetett ismerni őket. Roger lement az
előszobába, a falra akasztott tükörben ellenőrizte, hogy a haja
rendesen a kopasz foltjára van-e fésülve, majd ajtót nyitott .
Aláírta a futár blokkját, megkapta a másolatot, a kezébe vette
a vacsoráját, és az ebédlőbe ment vele. Óvatosan nyitotta fel
a környezetbarát, habosított műanyagból készült dobozokat,
töltött magának egy pohár bort, és bekapcsolta a tévét. Az
ebédlőasztal mellől kiválóan láthatta. Nekilátott a lakomának.
A sült marha elég jó volt, bár egy kicsit mintha inasnak
érezte volna, a mártás azonban ezen a napon különösen
finomra sikeredett. Az egész tálat kitakarította úgy, hogy a
villájára tört burgonyát tett, és azzal itatta fel az utolsó kis
sarokból is. Még csak a pite felénél járt, amikor
megkezdődött a fájdalom: vad dobolás a nyaka hátsó
részében, majd borzalmas kín áradt szét a testében, és mintha
megannyi tűt szúrtak volna a szemgolyójába. Érezte, hogy a
szíve egyre hevesebben ver. A homlokát másodpercek alatt
elárasztotta a veríték, és már attól tartott, hogy összehányja
magát. Hirtelen nagyon melege lett. Felállt, abban a
reményben, hogy a telefonhoz tud majd menni és segítséget
hívni magának, ekkor azonban olyan elviselhetetlen fájdalom
vett rajta erőt, hogy azonnal összecsuklott, felborítva a
székét. Halott volt, mire a szőnyegre zuhant.
***
Peter és Cathy már lefeküdt, a Hobson monitor azonban
nagyon jól tudta, hogy egyikük sem alszik még, ezért
bekapcsolta a hívást.
A hálószobában természetesen nem helyeztek el
videotelefont, és a sötétségben Peternek tapogatóznia kellett,
hogy megtalálja a kézi beszélőt,
- Halló? - szólt bele.
Egy síró nő hangja hallatszott.
- Ó, Peter! Peter!
- Bunny?
Cathy azonnal felült az ágyban, amikor meghallotta az
édesanyja nevét.
- Fényt! - szólalt meg hangosan, és a házi számítógép abban
a pillanatban felkapcsolta a két kis lámpát az
éjjeliszekrényeken.
- Peter... Rod meghalt.
- Istenem! - motyogta Peter.
- Mi az? - kérdezte Cathy. A hangja merő aggodalom.
- Valami baj van?
- Hogy történt? - kérdezte Peter kalapáló szívvel.
- Éppen most értem csak vissza a nyelvóráról, és itt találtam
a földön fekve az ebédlőben.
- Mentőt hívtál már? - kérdezte Peter.
- Hogyan? - kérdezte Cathy, egyre inkább rettegve.
Bunny addigra olyan sokat sírt, hogy kénytelen volt kifújni
az orrát, mielőtt válaszolhatott volna.
- Igen. Igen, már úton vannak.
- Mi is megyünk - jelentette ki Peter. - Amilyen gyorsan
csak lehet. Azonnal ott leszünk.
- Köszönöm - felelte Bunny kétségbeesetten. - Köszönöm.
Köszönöm.
- Csak tarts ki addig! - mondta Peter. - Máris jövünk.
Aztán letette a telefont.
- Mi folyik itt? - kérdezte Cathy.
Peter a feleségére nézett, akinek hatalmas, kerek szeme
hirtelen félelemmel telt meg. Úristen, mégis hogyan mondja
el neki, mi történt?
- Édesanyád volt az - vágott bele. Persze tisztában volt
azzal, hogy Cathy pontosan tudja, kivel beszélt, de időt akart
nyerni magának, amíg összeszedheti a gondolatait. - Az
LÉLEKHULLÁ M 220
édesapád... nos, Bunny úgy gondolja, hogy édesapád
meghalt.
Cathy elborzadt, A szája kinyílt, és csak ingatta a fejét
lassan.
- Öltözz fel! - kérte Peter gyöngéden. - Mennünk kell.
A Gallup folyamatban levő, „Vallásosság Amerikában” című

felmérése szerint a templomba járók száma ezen a héten
13,75%-kal magasabb volt, mint a tavalyi évnek ugyanebben
a hetében.
Az azaniai Mandelaville-ben levő Christiaan Bamard
Kórház a mai napon bejelentette, hogy ezt követően a halál
beálltának időpontjaként hivatalosan is a lélekhullám testből
való távozásának pillanatát tekintik.
Az alsó kategóriás filmeket készítő Jón Tchobanian ma
nyilvánosságra hozta következő, számítógép-animációs
filmjének tervét, melynek címe Lélekfogó lesz. Egy őrült
kórházi dolgozóról fog szólni, aki az emberek lelkét
mágnesessé tett fémtartályokban ejti rabul, hogy csak
váltságdíj fejében engedje szabadon őket. „Egy olyan filmhez
méltóan, amely a halál utáni életről szól - jelentette ki
Tchobanian minden egyes számítógéppel animált szereplő
régen halott színészek valamelyike lesz.”A főszerepekben
Boris Karloffot és Peter Lorre-t láthatjuk majd.
A kaliforniai San Rafaelben működő Life Unlimited a mai
napon bejelentette, hogy az elmúlt hónap volt minden idők
legsikeresebbje, ami az általuk szabadalmaztatott
életmeghosszabbító technológia eladását illeti. Gudrun
Mungay, a Merrill Lynch elemzője szerint a hirtelen megugró
kereslet a lélekhullám felfedezésével magyarázható. „Vannak
olyanok is - jelentette ki a szakember akik semmiképpen nem
szeretnének találkozni a teremtőjükkel.”
Bírósági hírek: Oshkosh, Wisconsin állam. Gordon Spitz, a
sorozatos nemi erőszakért kiszabott börtönbüntetését töltő
férfi a mai napon ártatlannak vallotta magát, és szabadlábra
helyezéséért folyamodott. Spitz azt állítja, hogy tizenkét éves
kora óta tapasztalt testen kívüli élményeket, az erőszakok
elkövetésének időpontjában pedig a lelke nem tartózkodott a
testében, éppen ezért nem is lehet bűnösnek tekinteni a
történtek miatt.
LÉLEKHULLÁ M 222
33. FEJEZET
2011. december
N ÉHA SEMMIVEL NEM ESETT olyan jól a munka, mint a jó

öreg billentyűzettel. Arra, hogy az ember üzeneteket
írjon be vagy adatokat küldjön tovább, még senki nem tudott
ennél alkalmasabb eszközt feltalálni. Sandra Philo kihúzta hát
az íróasztala klaviatúratartóját, és elkezdte felvinni egy
listába mindazokat a személyneveket, amelyek Hans Larsen
meggyilkolásával kapcsolatban előkerültek - közte azokét,
akikkel egy utcában lakott, akikkel munkája során érintkezett,
akikkel tavaly közös vakációt szerveztek, valamint minden
közvetlen szomszéd, családtag, barát és munkatárs nevét is.
Ezenkívül ugyancsak feljegyzett néhány olyan részletet,
amelyekről úgy vélte, fontosak lehetnek Larsen
megcsonkításával kapcsolatban.
Mire végzett, egy nagyjából kétszáz szóból álló gyűjtemény
volt előtte. Ezután kiadta a számítógépnek, hogy szűrjön rá a
Toronto tágabb körzetében elkövetett gyilkosságokra két évre
visszamenőleg, mert látni szerette volna, hogy ugyanezek a
szavak korábbi esetekkel kapcsolatban is feltűnnek-e.
Miközben dolgozott, a komputer apró pontokból álló vonal
kirajzolásával jelezte, hol tart éppen a folyamatban.
Mindössze néhány másodpercbe telt végigfuttatni a szűrőt.
Semmi jelentősebb egyezés.
Sandra némán bólintott; sejtette, hogy ez lesz, különben
valószínűleg ő maga is emlékezett volna egy hasonló
részletre. Nem túlságosan gyakran történik meg, hogy egy
gyilkosság áldozatának levágják a péniszét. A számi-
tógép felajánlotta neki szélesebb körben történő kutatást:
emberölések egész Ontarióban, Kanadában, Észak-Ame-
rikában. Emellett javasolta még a kérdéses időtartam
módosítását egy hónaptól akár tíz évig.
Ha Sandra a lehető legbővebb keresést választja - Észak-
Amerikában elkövetett gyilkosságok az elmúlt tíz évben
akkor a folyamat órákig is eltarthat. Már éppen rá akart
kattintani az emberölések egész Ontarióban lehetőségre, de
aztán eszébe jutott valami, és a dialógusablakba inkább a
következő karaktersort gépelte bele: „minden halál NTK
>20110601”. Vagyis ki akart listáztatni minden halálesetet
- nem csak a gyilkosságokat -, amelyek ez év június elseje
után a Nagy Toronto Körzetben történtek.
A kis pontokból álló vonal lassan végigkúszott a monitoron,
miközben a számítógép dolgozott. Néhány pillanattal később
kiürült a képernyő, és a következő szöveg jelent meg rajta:
Név: Larsen, Hans

Halál dátuma: 2011. nov. 14.
Halál oka: emberölés
Kapcsolódó keresési kritérium: Hobson, Catherine R. (munkatárs)
Név: Churchill, Roderick B.

Halál dátuma: 2011. nov. 30.
Halál oka: természetes
Kapcsolódó keresési kritérium: Hobson, Catherine R. (leánya)
Philo felvonta a szemöldökét. Catherine Hobson, az a

karcsú, okos, sötét hajú nő, akiről Toby Bailey azt mondta,
hogy viszonya volt Hans Larsennel. Az édesapja mindössze
két nappal ezelőtt halt meg.
Lehetséges persze, hogy az egésznek nincsen semmi
jelentősége, de akkor is... Sandra előhívta a városi
névjegyzéket. Mindössze egyetlen Catherine Hobson élt
Toronto körzetében, és az aktájában szerepelt, hogy
„leánykori neve: Churchill”. És - Jézus ereje! A nő Peter G.
Hobson-nal, az egészségügyi mérnökkel él együtt, azzal a
pasival, aki megtalálta a lélekhullámot! Sandra látta is a
Donahue showban, és olvasott róla a Maclean’sben. Ezek
biztosan dúskálnak most a pénzben... vagyis bármelyiküknek
LÉLEKHULLÁ M 224
meglehetett az anyagi forrása arra, hogy bérgyilkost
fogadjon.
Sandra visszatért a jelentéseket tartalmazó adatbázisba, és
lekérte a Roderick Churchill halálával kapcsolatos teljes
információhalmazt. Churchill, aki középiskolai tornatanár
volt, a jelek szerint teljesen egyedül tartózkodott otthon,
amikor váratlanul elhunyt. A halál okaként Warren Chen, a
testet vizsgáló kórboncnok azt jelölte meg az aktában, hogy
„aneurizma (?)”. Ez a kérdőjel a szó végén felkeltette Sandra
figyelmét. A videotelefon felé fordult, és tárcsázni kezdett.
- Szia, Warren! - mondta, amikor a képernyőn feltűnt Chen
kerek, középkorú arca.
Chen barátságosan mosolyogott rá.
- Szia! Mit tehetek érted?
- Egy pár nappal ezelőtti halálesettel kapcsolatban hívlak.
Roderick Churchill.
- A tornatanár, aki a haját a kopasz foltjára fésülte? Persze,
mit szeretnél tudni?
- A halál okaként aneurizmát jelöltél meg.
- Aha.
- De a végére odatettél egy kérdőjelet is. Aneurizma
kérdőjellel.
- Ó, igen. - Chen vállat vont. - Nos, az ember gyakran nem
lehet egészen biztos a dolgában. Néha megesik, hogy Isten
egyszerűen úgy dönt, itt az időd, és megnyomja a leállító
gombot a fejedben. Klikk! Aneurizma. Egyszerűen kiszállsz a
vonatból. Úgy fest, itt is ez történhetett. Elvégre a pasi már
egyébként is gyógyszert szedett a szívére.
- Volt bármi szokatlan az üggyel kapcsolatban?
Chen amolyan kotkodácsoló hangot hallatott, ami köny-
nyen lehetett akár nevetés is.
- Attól tartok, semmi, Sandra. Hidd el, szükségtelen valami
természetfeletti, gonosz erő közbenjárását keresni abban, ha
egy hatvanvalahány éves férfi egyszer csak holtan esik össze.
Különösen, ha egy tornatanárról van szó. Ők szentül hiszik,
hogy nagyon jó formában vannak, pedig a napjuk nagy részét
mindössze azzal töltik, hogy figyelik, ahogyan mások edzik
magukat. Ez a pasi is éppen gyorskaját lapátolt magába,
amikor meghalt.
- Felboncoltad?
A patológus megint kotkodácsolt egy kicsit; ez egyébként
annyira jellemző volt rá, hogy valaki egyszer meg is kérdezte,
vajon a neve kínaiul nem azt jelenti-e, hogy tyúk.
- A boncolás nagyon drága eljárás, Sandra. Ezt te is tudod.
Nem, elvégeztem a helyszínen néhány gyors tesztet, majd
aláírtam a halotti bizonyítványt. Az özvegy... Egyre több
dologra emlékszem; az asszonyt úgy hívták, hogy Bunny, el
tudod te ezt hinni? Mindenesetre ő találta meg a testet.
Amikor én odaértem, már mellette volt a veje és a lánya is,
lássuk csak, ha jól emlékszem hajnali fél-háromnegyed kettő
magasságában. - Egy kicsit elhallgatott, majd megkérdezte: -
Miért érdekel ez téged ennyire?
- Valószínűleg semmi az egész - felelte Sandra. - Mindössze
az a furcsa, hogy a férfi, aki meghalt, ez a Rod Churchill, a
megcsonkított pasi egyik munkatársának az apja volt.
- Ó, igen. - Chen hangja mintha izgatottabban csendült
volna. - Na, az aztán tényleg nagyon érdekes eset! Carracci
volt a kirendelt orvosszakértő. Mostanában ő kapja az összes
ilyen furcsa ügyet. De Sandra, nekem akkor is elég
erőltetettnek tűnik itt kapcsolatot keresni. Szerinted nem?
Úgy értem, valószínűleg annyiról van szó, hogy ennek a
nőnek... hogy is hívják?
- Cathy Hobsonnak.
- Szóval, mintha nem ez lenne Cathy Hobson életének
legszerencsésebb éve. Csapás csapás hátán.
Sandra bólintott.
- Igen, biztos vagyok benne, hogy igazad van. De ugye nem
bánod, ha lemegyek hozzád, és beleolvasok a jegyzeteidbe?
Chen megint kotkodácsolt egyet.
- Hát persze, hogy nem, Sandra. Téged mindig szívesen
látlak.
Peter gyűlölte a temetéseket. Nem mintha nem állhatta volna

a halottak közelségét; végső soron, ha az ember annyi időt
tölt kórházakban, mint ő, akkor óhatatlanul is találkoznia kell
néhány hullával. Nem, ő igazából az élőket nem bírta
ilyenkor elviselni.
Először is, ott voltak a képmutatók: azok, akik évek óta felé
LÉLEKHULLÁ M 226
sem néztek az elhunytnak, és most, amikor már túlságosan
késő volt ahhoz, hogy bármit is tegyenek, csak úgy özönlenek
elő a semmiből.
Másodszor, a zokogok: azok, akik annyira feltűnően ér-
zelgőssé váltak, hogy már nem is a megboldogult, hanem ők
maguk kerültek a szertartás középpontjába. Peter teljes
szívéből együtt tudott érezni a közeli rokonokkal, akik
nagyon nehezen tudtak csak megbirkózni a fájdalommal,
hogy elveszítettek valakit, akit nagyon szerettek. De
egyenesen irtózott azoktól a sokadik unokatestvérektől vagy
néhány háztömbnyi távolságban lakó „szomszédoktól”, akik
szinte a hattyú halálát adták elő a temetésen egészen addig,
míg a rokonok oda nem gyűltek köréjük, próbálva
megvigasztalni őket - ekkor pedig elégedetten fürdőztek a
figyelemben.
Ami őt illeti, mindig megpróbált egyfajta csendes önuralmat
gyakorolni ilyen esetekben - brit őseitől származó kemény
szenvtelenséget.
Rod Churchill, ez a haláláig végtelenül hiú ember, nyitott
koporsót akart. Peter nem kedvelte ezeket. Hétéves korában
ment el anyai nagyapja temetésére. Nagyapáról mindenki
tudta, milyen méretes orra van. Peter emlékezett még rá,
hogy amikor belépett a kápolnába, az első, amit
felravatalozott nagyapjából meglátott, az a koporsó
peremének egyenes vonala fölött kikandikáló, hatalmas orra
volt. A mai napig minden alkalommal, amikor a papára
gondolt, felmerült benne ez a kép, ahogyan az orr
periszkópként vagy meredek hegyoromként emelkedik ki a
ravatalon.
Peter körülnézett. A kápolna falát, amelyben Rodot
búcsúztatták, sötét színű lambéria borította. A koporsó
ránézésre is drágának tűnt. Noha a család arra kérte a
gyászolókat, virágok helyett inkább mindannyian
adományozzanak az Ontario Állami Szív és Agyérgörcs
Alapítványnak, nagyon sok csokor hevert a koporsó
közelében, valamint volt még egy hatalmas, lóhere alakú
koszorú is, amelyet a Rod iskolájában dolgozó tanári kar
hozott. Biztosan a testnevelők voltak - csak azok lehetnek
annyira ostobák, hogy éppen egy szerencsekívánságokat
jelképzelő, nem kimondottan temetésre való koszorút
válasszanak.
Bunny kitartott, Cathy nővére, Marissa pedig, habár időről
időre sírva fakadt, nyilvánvalóan ugyancsak tartotta magát.
Ugyanakkor Peternek fogalma sem volt róla, mire vélje
Cathy reakcióját. Felesége arcáról semmilyen érzelmet nem
lehetett leolvasni, miközben a temetésre érkező vendégeket
köszöntötte. Cathynek, aki elpityeredett a szomorú filmeken,
és aki sírva fakadt, ha egy megindító könyvet olvasott,
láthatóan nem maradt könnye a halott apjára.
Ez nem valami erős nyom, gondolta magában Sandra Philo.

Két halott. Az egyik nyilvánvalóan gyilkosság áldozata, a
másik halálának oka ismeretlen.
Egyvalami azonban közös volt bennük. Cathy Hobson
személye.
Cathy Hobsoné, aki lefeküdt a meggyilkolt Hans Larsennel.
Cathy Hobsoné, aki leánya volt a halott Rod Churchillnek.
Igaz persze, hogy Larsen rajta kívül még egy csomó másik
nővel is viszonyt folytatott. Churchill pedig már a hatvanas
éveiben járt.
De mégis...
Miután Sandra végzett az aznapi teendőivel, kocsiba szállt,
és elautózott a Churchill házhoz, ami a Steelestől nem messze
délre, a Bayview-n volt, mindössze öt kilométerre a 32.
körzeti kapitányságtól. Nem lesz nagy veszteség akkor sem,
ha kiderül, hogy csak rémeket lát. Leparkolt, és a bejárati
ajtóhoz ment. A Churchill családnak FILE ujjlenyomat-
olvasóval működő zárja volt. Manapság már nem olyan
ritkaság. Az ujjlenyomat-olvasó lapja felett egy csengő
gombja. Sandra megnyomta. Egy perccel később megjelent a
bejáratnál egy ősz hajú, idős nő.
- Igen?
- Jó napot! - mondta Sandra. - Ön Bunny Churchill?
- Igen.
Sandra felmutatta neki az igazolványát.
- A nevem Alexandria Philo, a városi rendőrségtől vagyok.
Feltehetek önnek néhány kérdést?
LÉLEKHULLÁ M 228
- Mivel kapcsolatban?
- Hát a... a férje halálával kapcsolatban.
- Uramisten! - mondta Bunny, majd gyorsan hozzátette: -
Persze, természetesen. Jöjjön csak be!
- Köszönöm. De még mielőtt elfelejteném megkérdezni... ez
a FILE leolvasó kiknek az ujjlenyomatait fogadja el?
- mutatott Sandra a kékes árnyalatú üveglapra.
- Az enyémet és a férjemét - felelte Bunny.
- Valaki másét esetleg?
- A lányaimét. A vejemét.
- Cathy Hobson és... - Sandrának kicsit gondolkodnia kellett
a néven. - Peter Hobson, ha nem tévedek.
- Igen, és a másik lányomét, Marissáét.
Mind a ketten bementek.
- Ne haragudjon, amiért zavarom - mondta Sandra
barátságos mosollyal. - Ez biztosan nagyon nehéz időszak
lehet önnek. Ugyanakkor volna még néhány apróság, amit
tisztázni szeretnék, mielőtt lezárjuk a férje halálával
kapcsolatban nyitott aktát.
- Én azt hittem, azt az aktát már régen lezárták - mondta erre
Bunny.
- Majdnem lezártuk. Az orvosszakértő nem volt száz
százalékig biztos a halál okában, csak annyit tudott mondani,
hogy nagy valószínűséggel aneurizma.
- Nekem is ezt mondták - felelte Bunny, és a fejét rázta.
- Ez az egész olyan igazságtalan!
- Azt meg tudná mondani, hogy a férjének voltak-e
egészségügyi panaszai?
- Rodnak? Ó, semmi igazán komoly. Az egyik keze egy
kicsit köszvényes volt, és néha fájlalta a bal lábát. Ó, és
három éve kapott egy egészen enyhe szívrohamot... emiatt
kellett szednie az orvosságait is.
Lehetséges, hogy jelentéktelen nyom, de akkor sem
hagyhatja figyelmen kívül.
- Megvan még esetleg ez a gyógyszer, amit a szívére
szedett?
- Gondolom, még mindig ott van a helyén, az emeleti
gyógyszeres szekrényben.
- Megtenné, hogy megmutatja? - kérdezte Sandra.
Bunny bólintott. Együtt mentek fel az emeletre, Bunny
pedig kinyitotta a gyógyszeres szekrényt. Egy üveg Tylenol
láz- és fájdalomcsillapító, egy doboz fogselyem, Listerine
márkájú szájvíz, néhány kis tasak sampon, amit a
szállodákban kap az ember, és két üvegcse receptre felírt
pirula volt benne - utóbbiak a Gyógyszerpiac címkéjével
ellátva.
- Melyik az ezek közül, amelyiket a szívére szedte? -
érdeklődött Sandra, és a két üvegre mutatott.
- Mindkettő - mondta Bunny. - Az egyiket azóta, hogy a
szívrohama volt, a másikat pedig csak néhány héttel ezelőtt
kezdte szedni.
Sandra a kezébe vette a fiolákat. Kicsi, számítógéppel
nyomtatott címkét ragasztottak rájuk. Az egyiken a Car-
dizone-D felirat szerepelt, ami kétségtelenül szívgyógyszerre
utalt, a másikon pedig Nardil volt olvasható. Mind a kettőt
egy bizonyos dr. H. Miller írta fel. A Nardil üvegén egy
világító narancsszín címke is állt, amelyre a következő
figyelmeztetést nyomtatták: „Vigyázat - szigorú étkezési
előírások betartása mellett!”
- Milyen étkezési előírásokról van itt szó? - kérdezte Sandra.
- Ó, volt egy hosszú lista, rajta olyan dolgokkal, amiket nem
volt szabad fogyasztania. Mindig nagyon ügyeltünk erre.
- Ugyanakkor a halála estéjén gyorsételt evett. Legalábbis az
orvosszakértő véleménye szerint.
- így van - erősítette meg Bunny. - Minden szerdán így tett,
amikor én nyelvórán voltam. De mindig ugyanazt ette, és
még soha nem okozott neki semmi problémát.
- Azt tudja esetleg, hogy mit rendelt?
- Talán sült marhát.
- Megvan még a csomagolása?
- Már kidobtam - felelte Bunny. - De lehet, hogy a
kukánkban van, mert azóta nem szállították el a szemetet.
- Megengedi, hogy megkeressem? És ha nem gond,
szeretném magammal vinni ezeket a gyógyszereket is.
- Természetesen.
Sandra a blézere zsebébe csúsztatta az üvegeket, majd
Bunny után ment a földszintre. Az újrahasznosítható szemét
gyűjtésére használt zsák egy vesszőből font, nagy kosárban
volt. Sandra gyorsan végigtúrta, és hamarosan meg is találta a
LÉLEKHULLÁ M 230
kis blokkot, amelyre rányomtatták, mit rendelt Rod aznap
este a Food Foodtól.
- Ezt is megtarthatnám? - kérdezte Sandra,
Bunny Churchill bólintott.
Sandra felegyenesedett, és a fecnit is a blézer zsebébe dugta.
- Bocsásson meg, amiért zavartam - mondta.
- Bárcsak elmondaná, mi jár a fejében, nyomozó! - jegyezte
meg Bunny.
- Nem jár az én fejemben semmi, Mrs. Churchill. Az egész
éppen annyit jelent, amennyit elmondtam. Próbálom elvarrni
a szálakat.
34. FEJEZET
P ETER OTTAWÁBA REPÜLT, a Kanadai Egészségügyi és

Jóléti Minisztériumban szervezett találkozóra, ami sokkal
hamarabb véget ért, mint gondolta. Megtehették volna,
persze, hogy videokonferenciát tartanak, de a
miniszterasszony szerette időről időre éreztetni a hatalmát, és
személyesen a fővárosba rendelni az embereket.
Természetesen nem a lélekhullám kutatásával kapcsolatos
projekt volt az egyetlen, amiben a Hobson Monitoring érintett
volt ekkoriban. Ezt a mostani megbeszélést egy még mindig
szigorúan titkos, Indigó nevű terv miatt tartották: ennek
keretében az elképzelések szerint olyan érzékelőt kívánnak
kifejleszteni, amely képes egyértelműen különbséget tenni az
aktív dohányosok és az olyan személyek között, akik csak
másodlagosan voltak kitéve a dohányfüst: ártalmainak. Ez
alapján ugyanis a tartományi egészségbiztosítási rendszer
előbbiek kezelési költségeit nem állná, amennyiben a
dohányzással közvetlenül kapcsolatba hozható betegségben
szenvednek.
Mindenesetre a találkozó idő előtt véget ért, Peter pedig ott
találta magát Ottawában, és előtte volt az egész nap.
Ottawa valódi kormányváros volt, tele arctalan
bürokratákkal. Nem termelt semmi egyebet, csak
törvényekkel és szabályokkal telerótt papírlapokat
mérhetetlen mennyiségben. Ennek ellenére a városnak
Kanadát is képviselnie kellett a világ idelátogató vezetői előtt
- hiszen nem lehetett mindent Torontóba telepíteni -, így
Ottawában volt számos színvonalas múzeum és művészeti
galéria, valamint érdekes holmikat is vásárolhatott magának
az ember. Azután ott volt a Rideau-csatorna (amelynek
befagyott vizén telente korcsolyával járnak dolgozni a
LÉLEKHULLÁ M 232
közszolgák), végül pedig a díszőrségváltás baletthez hasonló
műsora. Peter persze már untig elégszer látta mindegyiket.
Megkérdezte a szálloda recepciósát, hogy használhatnád a
telefont, az pedig egy üres irodába vezette. Mivel három
évtizede már, hogy a kormány befagyasztotta az
alkalmazottak számát, nagyon sok ilyen gazdátlan helyiséget
lehetett találni szerte a városban. A telefon amolyan régi
típusú szerkezet volt, ami csak hangot tudott közvetíteni.
Nos, gondolta Peter, ha már arra pocsékolták a pénzt, hogy
lakatlan irodákba vezessék be a vonalat, jó látni, hogy
legalább valamilyen szinten önmérsékletet gyakorolnak. Mint
a legtöbb kanadai vállalatvezető, ő is fejből tudta az Air Ca-
nada légitársaság zöldszámát. Már éppen azon volt, hogy
felhívja őket, és átteteti a jegyét egy korábbi járatra, amikor
azon kapta magát, hogy ehelyett a 4-1-1-et tárcsázza.
Angol nyelven szóltak bele a telefonba.
- Melyik város tudakozóját keresi? - Majd ugyanez a kérdés
gyorsan elhangzott franciául is.
- Ottawa - felelte Peter. A videotelefonokról egyetlen
érintéssel elérhette az összes információtárat, azoknak
azonban, akik csak audiotelefonnal rendelkeztek, sokkal
olcsóbb és környezetbarátabb megoldásként kínálkozott az
ingyenes tudakozó alkalmazása. Majdnem minden második
alkalommal megtörtént, hogy csak egy géppel
beszélgethetett, abból azonban, ahogyan a vonal végén a
következő pillanatban egy fáradt, kásásán hadaró hang szólalt
meg, Peter azonnal tudta, hogy ezúttal élő ember fog segíteni
neki.
- Hallgatom - mondta a hang angolul, mert abból, ahogyan
Peter az Ottawa szót kiejtette, a rendszer megfejtette, melyik
nyelven szeretne felvilágosítást kapni.
- Van esetleg telefonszám Rebecca Keaton néven? -
kérdezte Peter, és betűzte is a nevet.
- Sajnos nem találtam egyet sem, uram.
Na mindegy. Egyébként is csak amolyan kósza ötlet volt.
- Köszönöm... - Várjunk csak! Lehet, hogy Becky most
egyedülálló, de nem is olyan régen még férjnél volt. Mivolt a
neve annak a baromnak? Hunnicut? Nem. - Cunningham.
Megtenné, hogy megpróbálja a Rebecca Cunninghamet is,
kérem?
- Találtam egy R. L. Cunningham nevű személyt a Slateren.
Rebecca Louise.
- O lesz, akit keresek.
A fáradt emberi hangot felváltotta egy sokkal lelkesebb és
frissebb számítógépes, amely beolvasta a telefonszámot,
majd hozzátette:
- A csillag megnyomásával azonnal tárcsázhatja a kért
telefonszámot.
Peter lenyomta a csillagot. Először a tárcsázott szám
billentyűhangjainak dallama hallatszott a kagylóból, majd az,
ahogyan a vonal másik végén kicsöng. Egyszer. Kétszer.
Háromszor. Négyszer. Végül is, mindegy...
- Halló?
- Becky?
- Igen, ki beszél?
- Peter Hobson vagyok. Én...
- Petey! De örülök, hogy hallom a hangodat! Itt vagy a
fővárosban?
- Igen. Ma délelőtt találkozóm volt az Egészségügyi és
Jóléti Minisztériumban. Kicsit hamarabb vége lett, mint
sejtettem volna, a gépem pedig csak hétkor indul vissza
Torontóba. Nem voltam biztos benne, hogy egyáltalán otthon
leszel-e, de gondoltam, megcsörgetlek, hátha.
- Vasárnaptól csütörtökig dolgozom minden héten. Ma
szabad vagyok.
- Aha.
- A híres Peter Hobson! - jegyezte meg Becky. - Láttalak a
The Nationalben.
Peter kuncogott.
- Azért még mindig ugyanaz a pasi vagyok - felelte.
- Örülök, hogy hallhatom a hangod, Becky.
- Én is örülök a tiédnek.
Peter érezte, hogy a torka kiszárad.
- Van... volna kedved velem ebédelni?
- Ó, nagyon is! Még be kell mennem ebéd előtt a bankba.
Az igazat megvallva már éppen indultam. De utána
találkozhatnánk valahol. Tizenegy harminc nem túl korai
neked?
Egyáltalán nem.
- Az tökéletes lenne. És hol?
LÉLEKHULLÁ M 234
- Ismered Carlo éttermét a Sparks Street Maliban?
- Megtalálom.
- Akkor ott találkozzunk tizenegy harminckor!
- Klassz - felelte Peter. - Már alig várom.
Becky hangjából csak úgy áradt a melegség.
- Úgyszintén. Addig is, szia!
- Szia!
Peter kilépett a kis irodából, majd megkérdezte a recepcióst,
hogy ismeri-e Carlo éttermét.
- Ó, igen - felelte a fiatal nő huncut kis mosoly kíséretében.
- Esténként nagyon sok egyedülálló gyűlik ott össze
ismerkedni.
- Én ebédelni megyek - felelte Peter, mert valamiéit úgy
érezte, jobb, ha megmagyarázza a helyzetet.
- Értem, nos, napközben sokkal kevesebben mennek oda. A
tortellini viszont egészen kiváló.
- Azt meg tudja mondani, hogy jutok oda?
- Persze. Kocsival van?
- Inkább sétálnék, ha nincsen túlzottan messze.
- Kábé fél óra gyalog.
- Semmiség - felelte Peter.
- Rajzolok önnek egy kis térképet - jelentette ki a recepciós,
és az ígéretet tett követte.
Peter megköszönte neki, liftbe szállt, lement a földszinti
előtérbe, majd kilépett az utcára. Egészen pontosan húsz perc
múlva meg is érkezett az étterem elé. Peterről minden
ismerőse tudta, hogy viszonylag gyorsan gyalogol, de ez
most azt is jelentette, hogy maradt még vagy fél órája, amit el
kellett töltenie valahogy. Talált egy önkiszolgáló
újságosstandot, beledobott a gépbe három egydolláros érmét,
és megvárta a húsz másodpercet, ami ahhoz kellett, hogy a
berendezés kinyomtassa az Ottawa Citizen aznapi példányát.
Ezután visszasétált Carlo étterme elé. Nem volt ott senki.
Két személyre kért asztalt, majd amikor a helyére vezették,
feketekávét rendelt. Körülnézett, és próbálta elképzelni,
milyen lehet, amikor a terem esténként párra vadászó
férfiakkal és nőkkel van zsúfolásig tömve. Lehet, hogy a
recepciós csak ugratni akarta? Egy ismerős arcot
mindenesetre észrevett a helyiség túlsó végében: a Molson
ugyanazon csinos kis szőkéje díszítette itt is a falat a
nyilvános telefonok mellett, amelyik a Részeges Püspökben.
Peter úgy döntött, olvas egy kicsit. Hátha akkor elmúlik az
idegessége.
Heather Miller körzeti orvos a háza földszintjén alakította ki

a rendelőjét. A nő úgy negyvenöt éves lehetett, alacsony és
tömzsi alkatú, gesztenyebarna haját bubira vágatta.
Üveglapos asztala márványlábakon állt. Amikor Sandra Philo
belépett a helyiségbe, Miller intett neki, hogy foglaljon helyet
az asztallal szemközti zöld bőrfotelek egyikében.
- Mint ahogy azt már a telefonban is mondtam, köt az orvosi
titoktartás.
Sandra bólintott. A szokásos táncot kellett megint eljárnia,
amelynek a területek kijelölése volt a célja.
- Megértem, doktornő. A beteget, akiről most beszélni
szeretnék önnel, Rod Churchillnek hívták.
Miller várakozott.
- Talán még nem hallotta, de Mr. Churchill a múlt héten
meghalt.
A doktornő kissé eltátotta a száját a csodálkozástól.
- Még valóban nem hallottam.
- Sajnálom, hogy ilyen rossz hírt kell közölnöm -mondta
Sandra. - Az ebédlőjében találtak rá. Az orvosszakértő szerint
aneurizma volt a halál oka. Ellátogattam a házába, és láttam,
hogy ön Nardillal kezelte. A címke szerint emiatt fokozottan
ügyelnie kellett az étrendjére. Ennek ellenére közvetlenül a
halála előtt rendelésre kiszállított ételt fogyasztott.
- Az istenit! Az istenit! - A doktornő széttárta a karját. -
Pedig mondtam neki, hogy a fenelzin miatt nagyon alaposan
nézze meg, mit eszik.
- Fenelzin?
- A Nardil csak a gyógyszer neve, de egy fenelzin nevű
anyagot tartalmaz, nyomozó. Antidepresszánst.
Sandra elcsodálkozott. Bunny Churchill azt hitte, a félje
által szedett mindkét gyógyszert a szívbetegségére írták fel.
- Antidepresszáns?
- Igen - felelte Miller. - Ugyanakkor monoamin-oxidáz-
gátló is egyben.
LÉLEKHULLÁ M 236
- Ami mit is jelent?
- Nos, a lényege az egésznek, hogy ha az embert fenelzines
készítménnyel kezelik, akkor nem fogyaszthat magas
tiramintartalmú ételeket. Ellenkező esetben a vérnyomása
azonnal a plafonon lesz... Hipertenzitív szívelégtelenség
jelentkezhet. Tudja, amikor fenelzint szed valaki, akkor a
testében felhalmozódik a tiramin, és nem kerül lebontásra.
Márpedig ez érösszehúzódást okoz... presszor hatást.
- Vagyis? - sürgette a közérthetőbb magyarázatot Sandra.
Mindig is imádott orvosokkal társalogni.
- Nos, valami olyasmit, ami egy makkegészséges fiatal
felnőttet is nagy valószínűséggel elvinne. Egy olyan
személynek pedig, mint Rod, akinek korábban is voltak már
szívérrendszeri problémái, gyakorlatilag a halálos ítélettel
egyenlő... Kivételesen erős agyvérzés, szívroham, neurológiai
esemény, vagy éppen, ahogyan a maguk orvosszakértője
mondta, villámgyorsan bekövetkező aneurizma. Gondolom,
olyasmit evett, amit nem lett volna szabad. Pedig minden
alkalommal határozottan figyelmeztettem.
Sandra oldalra billentette a fejét. Annak a lehetősége, hogy
az orvos félrekezelte a beteget, mindig fennállt.
- Valóban figyelmeztette?
- Természetesen. - Miller szeme résnyire szűkült. - Ez nem
olyan hiba, amit elkövetnék, nyomozó. Az igazat megvallva...
Lenyomta az asztalán elhelyezett interkom gombját.
- Davis, megtenné, hogy behozza nekünk Mr. Churchill
anyagát? - Azután Sandrára nézett. - A biztosítóm kötelez
arra, hogy minden alkalommal, amikor olyan gyógyszert írok
fel, melynek szedése jelentős kockázattal jár, kérjem el a
beteg saját kézzel aláírt beleegyező nyilatkozatát. Minden
készítményt külön lapra vezetünk fel, s ennek az egyik aláírt
példányát megkapja a beteg, a másikat pedig megtartom én.
Ezek mindegyikén egyszerű, közérthető nyelven ott olvasható
a figyelmeztetés. Éppen ezért, á...
Kinyílt a szoba ajtaja, és belépett rajta egy fiatal férfi,
kezében mappával. Átadta Millernek, majd távozott. A
doktornő kinyitotta a dossziét, kiemelt belőle egy sárga színű
lapot, és Sandra felé nyújtotta.
A nyomozó vetett rá egy pillantást, majd visszaadta.
- Miért használt fenelzint, ha ilyen sok kockázattal jár az
alkalmazása?
- Manapság már legtöbbször visszafordítható MAO-gátlókat
írunk fel, Rod azonban sajnos nem reagált egyikre sem. A
fenelzin a kezdetektől fogva egyfajta etalon az osztályában,
és miután a KórAdban utánanéztem, azt találtam, hogy
korábban egy rokonát is sikeresen kezelték ugyanezzel a
szerrel egy egészen hasonló depresszió miatt. Úgy
gondoltam, megér egy próbát.
- És egészen pontosan mik ezek a bizonyos kockázatok?
Tegyük fel, hogy valóban olyasmit evett, amit nem lett volna
szabad. Akkor vajon mi történhetett vele?
- Először is occipitalis, valamint retro-orbitalis fájdalom
jelentkezne. - Miller felemelte a két kezét, és hozzátette: - Ne
haragudjon. Ez azt jelenti, hogy rettenetes fájdalom törne rá a
nyakszirt tájékán és a szemürege hátulsó részében. Ezenkívül
valószínűleg heves szívdobogás, vértolulás, szédülés és
verejtékezés jelentkezne. Ezután, ha nem kapna azonnal
segítséget, következne a kisagyi bevérzés, stroke, aneurizma
vagy bármi más, ami azonnal végezne vele.
- Nem tűnik valami kellemes halálnak - jegyezte meg
Sandra.
- Valóban nem. - Miller szomorúan ingatta a fejét. - Ha
kórházba kerül, mindössze öt milligramm fentolamin is
megmenthette volna az életét. Ha viszont egyedül volt, akkor
szinte biztos, hogy azonnal elájult.
- Churchill régóta volt a betege?
Miller összevonta a szemöldökét.
- Nagyjából egy éve. Tudja, Rod már elmúlt hatvanéves.
Mint az olyan gyakran megtörténik, az eredeti orvosa idősebb
volt nála. Ő tavaly halt meg. Rod végül kénytelen-kelletlen
keresett magának egy másikat, mert mindenképpen fel kellett
íratnia a Cardizone-adagját.
- Ön azonban depresszió ellen kezelte. Nem eleve azzal jött
ide?
- Nem... viszont hamarosan észleltem a tüneteket. Elmondta,
hogy évek óta kóros álmatlanságban szenved, és minél többet
beszélgettünk, annál nyilvánvalóbbá vált, hogy depressziós.
- Miért érezte magát szomorúnak?
LÉLEKHULLÁ M 238
- A klinikai depresszió sokkal több egyszerű szomorúságnál,
nyomozó. Betegség. A beteg fizikailag és pszichikaiig is
képtelen összpontosítani, és folyamatosan úgy érzi, hogy
elutasítják, hogy nincsen semmi remény.
- Ön pedig gyógyszerrel kezelte a depresszióját?
Miller felsóhajtott, amikor kihallotta Sandra hangjából
az ősi kritikát.
- Mi nem szedáljuk ezeket az embereket, nyomozó, hanem
megpróbáljuk visszaállítani a testük kémiai egyensúlyát
olyanra, amilyennek egészségesen lennie kell. Ha a kezelés
hatásos, a beteg általában úgy írja le az élményt, mintha egy
függönyt húznának el az ablak elől, és évtizedek után először
napfény árasztana el egy szobát.
Miller elhallgatott, és talán azon töprengett, folytassa-e a
beszédet.
- Az igazság az, hogy Rod nagyon keményen megdolgozott
a gyógyulásáért. Elképzelhető, hogy hosszú évtizedek óta
szenvedett ettől... talán egészen tinédzserkorától fogva. A
régi orvosa pedig egyszerűen nem ismerte fel a jeleket.
Nagyon sok olyan idősebb ember van, aki fél attól, hogy a
depresszióját kezeltesse. Rod azonban nem ilyen volt. O azt
akarta, hogy valaki segítsen rajta.
- Miért félnek ezek az emberek? - kérdezte Sandra őszinte
kíváncsisággal.
Miller széttárta a karát.
- Gondoljon csak bele, nyomozó! Mi történne, ha most
kijelenteném, hogy az egész eddigi életét súlyos
fogyatékossággal élte? Egy olyan fiatal nő, mint maga,
minden bizonnyal azt akarná, hogy most azonnal hozzuk
helyre a dolgot. Végső soron még több évtized áll ön előtt.
Az idősebbek között azonban nagyon sokan vannak, akik
nem hajlandók elhinni, hogy valóban kóros depresszióban
szenvednek. Mert túlságosan nehéz lenne számukra elviselni
az ezzel járó veszteséget... hogy az életük, amely talán
hamarosan véget ér, sokkal jobb és boldogabb is lehetett
volna. Ezért inkább eleve kizárják a lehetőséget.
- Churchill viszont nem.
- Nem bizony. Végső soron tornatanár volt...
középiskolásokat oktatott egészséges életvitelre. Elfogadta,
hogy beteg lehet, és azt is, hogy kezeltetnie kell magát. Mind
a ketten csalódottak voltunk, amikor a visszafordítható gátlók
nem váltották be a reményeinket, de azonnal belement a
fenelzin alkalmazásába. És persze tisztában volt vele, milyen
szigorúan kerülnie kell bizonyos ételeket.
- Melyek ezek?
- Nos, például az érett sajt. A tirozin nevű aminosav
bomlása során keletkező anyagként rengeteg tiramin van
benne. Nem ehetett ezen kívül füstölt, sós lében pácolt vagy
szárított húsokat, halat, kaviárt.
- Ugye mindenképpen észrevette volna, ha ezek
valamelyikét kapja?
- Nos, igen. De például az élesztőkivonat is tartalmaz
tiramint, a sörélesztő, valamint az olyan húspácok, mint a
Marmite vagy az Oxo. Ugyanakkor jelen van a hidrogénezett
fehérjekivonatokban is, melyeket nagyon gyakran
alkalmazunk például levesek, mártások vagy szószok
alapjaként.
- Azt mondta, mártások?
- Igen. Azt semmiképpen nem lett volna szabad
fogyasztania.
Sandra egy kisméretű, foltos papírdarabot halászott elő a
zsebéből - Rod Churchill utolsó vacsorájának számláját. Az
asztal fölött Miller doktornő felé nyújtotta.
- Ezeket ette a halála éjszakáján.
Miller átfutotta a szöveget, de csak a fejét rázta.
- Nem - mondta végül. - Legutóbb, mikor nálam járt,
alaposan elbeszélgettünk a Food Fooddal kapcsolatban. Azt
mondta, hogy mindig kalóriaszegény mártást rendel, és azt is,
hogy gondosan ellenőrizte, nem tartalmaz-e bármi olyasmit,
ami árthat neki.
- Talán elfelejtette mondani, hogy kalóriaszegényen kéri -
jegyezte meg Sandra.
Miller visszaadta neki a blokkot.
- Ezt nagyon valószínűtlennek tartom, nyomozó. Rod
Churchill a végtelenségig precíz ember volt.
***
Becky Cunningham tíz perccel a megbeszélt idő előtt érkezett

Carlo éttermébe. Peter felállt. Maga sem tudta, milyen
LÉLEKHULLÁ M 240
köszönésre számíthat: egy mosolyra, egy ölelésre, talán egy
csókra? Mint végül kiderült, mind a hármat megkapta - és a
puszi kellemesen elnyújtott érintés volt az arcán. Peter kicsit
meglepődött, amikor rádöbbent, hogy a szíve csak úgy
kalapál. Beckynek isteni illata volt.
- Csodálatosan nézel ki, Petey - bókolt neki a nő, és
letelepedett Peterrel szemben.
- Te is - felelte Peter viszonzásképp.
Becky Cunningham az igazat megvallva soha nem az a fajta
nő volt, akit bárki is szépnek mondott volna. Kellemesnek
talán igen, szépnek azonban semmiképpen. Vállig érő barna
haja éppen egy kicsit rövidebb volt annál, mint az aktuális
divat. Nagyjából tíz kilóval nyomott többet a divatlapokban
szereplő ideális értéknél, öttel, ha egy sokkal kevésbé szigorú
mércével nézzük. Az arca kerek, és a rengeteg szeplőtől
pulykatojásra emlékeztetett. Zöld szeme szó szerint villogott,
miközben beszélt, és a hatást csak még jobban fokozta a
megannyi kis szarkaláb, amely azóta jelent meg a szeme
sarkában, hogy Peter utoljára találkozott vele.
Egészen csodálatos, gondolta Peter. Mind a ketten
rendeltek. Peter megfogadta a recepciós tanácsát, és tortellinit
kért. Mindenféléről beszélgettek evés közben, és rengeteget
nevettek. Peter hetek óta nem érezte ennyire jól magát. Ő
fizetett, huszonöt százalék borravalót hagyott, majd
felsegítette Beckyre a kabátját... ezt Cathyvel évek óta nem
tette meg.
- Mi a terved, mit csinálsz a gép indulásáig? - kérdezte
Becky.
- Még nem tudom. Talán lófrálok a városban. Bármit.
Becky a szemébe nézett. Ez volt a természetes határvonal.
Két barát voltak, akik összeültek egy ebéd erejéig, hogy
beszélgessenek, felidézzék a régi időket, és elmondják
egymásnak a különböző közös ismerősökkel kapcsolatos
híreket. Most azonban már itt az ideje, hogy mind a ketten
továbbinduljanak a saját útjukon, folytatva eddigi életüket.
- Nekem semmi különösebb dolgom nincsen ma délután -
mondta Becky, még mindig egyenesen Peter szemébe nézve.
- Nem bánod, ha csatlakozom?
Peter egy pillanatra elszakította tőle a tekintetét. Hirtelen
nem is jutott az eszébe semmi, amit ennél jobban szeretett
volna a világon.
-Az...- Máj d egy másodpercnyi habozás után úgy döntött,
kimondja, ami először eszébe jutott. - Csodálatos lenne.
Becky szeme felcsillant. Szorosan Peter mellé húzódott, és
belekarolt.
- Hová szeretnél menni? - kérdezte.
- Most te vagy otthon - felelte Peter.
- Én bizony - somolygott Becky.
Végül minden olyasmit csináltak, ami korábban teljesen
hidegen hagyta Pétért. Megnézték az őrségváltást,
ellátogattak néhány kis butikba és olyan üzletekbe,
amelyekbe Péternek eszébe sem jutott volna bemenni
Torontóban, végül pedig a Kanadai Természettudományi
Múzeumban kötöttek ki, és a kiállított dinoszaurusz-
csontvázakat bámulva andalogtak.
A Természettudományi Múzeum jellegéhez illően egy
hatalmas, nyílt, fákkal beültetett területen állt. Mire
bebarangolták a termeket, már öt óra felé járt az idő, és
sötétedett. Hűvös szellő fújt Az égen egyetlen felhő sem volt.
Keresztülsétáltak a parkon egészen addig, míg meg nem
érkeztek egy
- december lévén kopasz - juharfák alatt árválkodó pádhoz.
- Elfáradtam - jegyezte meg Peter. - Ma reggel fél hatkor
kellett kelnem, hogy elérjem a gépet.
Becky a pad távolabbi végébe ült.
- Dőlj csak le nyugodtan! - javasolta. - Hiszen egész délután
sétáltunk.
Peter első gondolata az volt, hogy nemet mond, de aztán arra
jutott, mi a fenéért ne tehetné meg. Éppen azon volt, hogy a
pad maradék részét elfoglalva hanyatt dől, amikor Becky
megszólalt.
- A fejedet pedig az ölembe hajthatnád.
Peter pontosan így tett. Becky oly csodálatosan lágy, meleg
és emberi! Felnézett rá. A nő a mellkasára helyezte az egyik
kezét.
Ez annyira megnyugtató és vigasztaló érzés volt. Peter úgy
érezte, hogy akár órákig is képes lenne itt feküdni. Még a
hideget sem vette észre.
LÉLEKHULLÁ M 242
Becky lemosolygott rá. Ebben a gesztusban nem volt semmi
elvárás, csak elfogadás és szépség.
Az ebéd óta Peternek most először jutott eszébe Cathy és
Hans, és hogy milyenné vált az élete otthon, Torontóban.
Rádöbbent, hogy végre sikerült egy valódi emberi lényre
bukkannia - nem pedig valamiféle számítógép által generált
szimulákrumra -, akivel akár erről is beszélgethetne.
Valakire, aki nem tekintené alábbvalónak őt csak azért, mert
a felesége nem volt hűséges hozzá, aki nem nevetné és
gúnyolná ki emiatt. Valakire, aki elfogadja őt, aki nem tesz
egyebet, csak meghallgatja, megérti.
És Peter ebben a pillanatban döbbent rá, hogy nem kell
senkinek beszélnie a történtekről. Hogy most már képes lesz
egymaga is megbirkózni mindezzel. Valamennyi kérdésére
választ talált.
Akkor ismerkedett meg Beckyvel, amikor elsőévesek voltak
a Torontói Egyetemen, még azt megelőzően, hogy Cathy
feltűnt volna a színen. Esetlen vonzalom támadt kettejük
között. Akkoriban még mindkettőjük tapasztalatlan volt, és
(Peter legalábbis) szűz. Most, két évtizeddel később már
egészen megváltozott a helyzet. Becky férjhez ment és elvált,
Peternek pedig felesége volt. Tudtak szeretkezni, tisztában
voltak azzal, mit hogyan kell csinálni, mikor mi történik, és
mikor érkezik el a megfelelő pillanat. Peter rádöbbent, hogy
könnyedén felhívhatná Cathyt, közölve vele, hogy a találkozó
túlságosan sokáig tartott, ezért inkább itt alszik;
megmondhatná neki, hogy majd csak valamikor holnap megy
haza. Utána pedig felmehetne Beckyhez.
Megtehetné. De nem fogja. Megvolt hát a válasza arra a
kérdésre, melyet eddig önmagának sem tett fel. Ha
ugyanolyan helyzetbe kerülne, mint Cathy, akkor ő nem
csalná meg a feleségét, nem árulná el, és nem akarna
egyenlíteni.
Peter szélesen elmosolyodott, amikor Beckyre nézett.
Érezte, ahogyan a bensőjében gyógyulni kezdenek a sebek.
- Te csodálatos ember vagy, Becky - mondta. - Nagyon
szerencsés lesz az a pasi, aki téged maga mellett tudhat.
Becky is mosolygott.
A férfi nagyot sóhajtott, és hagyta, hogy eltávozzon belőle
minden, ami korábban ólomsúlyként húzta lefelé.
- Indulnom kell a reptérre.
Becky bólintott, és talán egy egészen kicsit szomorkásán, de
elmosolyodott.
Peter készen állt arra, hogy hazatérjen.
LÉLEKHULLÁ M 244
35. FEJEZET
S ANDRA A DON VALLEY ÚTON Cabbagetownba hajtott,

majd leparkolta a kocsiját az elsőként megnyitott Food
Food étterem előtt a Parliament és a Wellesley sarkán. A
tudakozó szerint a központi rendelésfelvételi egység ennek az
épületnek a felső szintjén, az étterem fölött volt. Sandra
felsietett a meredek lépcsőn, kopogtatás nélkül benyitott,
majd belépett a helyiségbe. Vagy kéttucat embert látott, akik
headsettel a fejükön számítógép-monitorok előtt ültek. Annak
ellenére, hogy még csak délután két óra volt, láthatóan
mindegyikük lázasan rögzítette a különböző kívánságokat.
Odalépett hozzá egy középkorú, világosszőke hajú nő.
- Segíthetek?
Sandra felmutatta a jelvényét, és bemutatkozott.
- Ön kicsoda?
- Danielle Nadas - felelte a szőke nő. - Én vagyok itt a
műszakvezető.
Sandra körülnézett, arcán őszinte csodálkozással. A válása
óta ő maga is több alkalommal rendelt a Food Food-tól,
viszont valamiért egészen mostanáig nem is próbálta
elképzelni, mi van a vonal másik végén - videotelefonon
keresztül nem lehetett látni semmi egyebet, mint a szokásos
reklámokat az aktuális akciókról. Végül megszólalt.
- Szeretném megnézni az egyik vevőjükkel kapcsolatos
feljegyzéseket.
- Tudja a telefonszámot?
Sandra énekelve kezdte mondani:
- Kilenc-hat-hét...
Nadas elmosolyodott.
- Nem a mi számunkra gondoltam. Hanem a vevőére.
Sandra átadott neki egy cetlit, rajta a Churchill ház számával.
Nadas odament az egyik terminálhoz, és megérintette az
előtte ülő fiatal férfi vállát. A srác bólintott, befejezte az
éppen aktuális rendelés felvételét, majd felállt. A
műszakvezető leült a gép elé, és beütötte a telefonszámot.
- Tessék, itt van - mondta, majd félrehajolt, hogy Sandra
jobban láthassa a képernyőt.
Rod Churchill az elmúlt hat szerdán minden alkalommal
ugyanazt rendelte - kivéve...
- Minden alkalommal kalóriaszegény mártást kapott, kivéve
a legutóbbit - állapította meg Sandra. - Akkor ugyanis
hagyományosat szállítottak ki neki.
A műszakvezető közelebb hajolt a képernyőhöz.
- Tényleg. - Majd elvigyorodott. - Nos, köztünk szólva, a
kalóriaszegény mártásunknak rettenetes íze van. Nem is
pecsenyeléből készül, hanem zöldségzselatinból. Lehet, hogy
egyszerűen úgy döntött, inkább hagyományosat eszik.
- Vagy az a személy, aki a rendelést felvette, hibázott.
A műszakvezető a fejét rázta.
- Az nem lehetséges. Mindig feltételezzük, hogy a hívó
ugyanazt az ételt szeretné rendelni, amit a legutóbb is
kapott... és tíz alkalomból kilencszer valóban ez történik. A
VESZE nem gépelte volna be az egész rendelést még
egyszer, kivéve, ha valamit módosítani kellett rajta.
- VESZE?
- Vevőszolgálati előadó.
Atyám! - gondolta Sandra.
- Ha nem volt semmi módosítás - folytatta Nadas -, akkor a
VESZE egyszerűen csak lenyomta az F2-t, ami a
rendszerünkben a „megrendelés ismétlése” parancs
gyorsbillentyűje.
- Azt látja esetleg, hogy ki vette fel ezt a legutóbbi
rendelést?
- Persze. - A képernyő egyik mezőjére mutatott. - VESZE
054, vagyis Annié Delano.
- Ő most itt van? - kérdezte Sandra.
A műszakvezető körülnézett.
- Ott ül... az a lány a lófarokkal.
- Beszélni szeretnék vele - közölte Sandra.
LÉLEKHULLÁ M 246
- Nem tudom, mi értelme ennek az egésznek - húzódozott a
műszakvezető.
- Csak annyi - felelte Sandra hűvösen hogy az a férfi, aki ezt
a vacsorát rendelte, belehalt az allergiás reakcióba.
A műszakvezető a szája elé kapta a kezét.
- Uramisten! - sápítozott. - Azt... azt hiszem, jobb lesz, ha
szólok a főnöknek.
- Arra nincs semmi szükség - válaszolta Sandra. -
Mindössze beszélni szeretnék azzal az ifjú hölggyel.
- Természetesen. Természetesen. - A műszakvezető
előrement, és odakísérte Sandrát Annié Delano helyéhez. A
lány kábé tizenhét évesnek tűnt. Minden bizonnyal egy
ismételt megrendelést vett fel éppen, hiszen pontosan azt
tette, amit a műszakvezető mondott az előbb: egyszerűen
megnyomta az F2-t.
- Annié - szólt neki Nadas ez a hölgy rendőr. Szeretne
feltenni neked néhány kérdést.
Annié felnézett, és a szeme elkerekedett.
- Delano kisasszony - mondta Sandra -, ön a múlt héten,
szerdán este egy Rod Churchill nevű férfitól vett fel rendelést
sült marhára.
- Ha ön mondja, hölgyem - felelete Annié.
Sandra a műszakvezetőhöz fordult.
- Kérem, jelenítse meg a rendelést a képernyőn!
Nadas előrehajolt, és beütötte Churchillék telefonszámát.
Annié a képernyőre nézett, de nem úgy tűnt, mintha
felismerne bármit is.
- Ön megváltoztatta a szokásos rendelést - mondta Sandra. -
A vevő minden alkalommal kalóriaszegény mártást kért,
maga pedig a legutóbbi alkalommal hagyományosat adott
neki.
- Ha ezt tettem, akkor csak azért, mert a vevő kérte - felelte
Annié.
- Nem emlékszik arra, hogy valóban ez történt-e?
Annié a képernyőt bámulta.
- Nagyon sajnálom, hölgyem. Semmire nem emlékszem
ezzel kapcsolatban. Naponta több mint kétszáz rendelést
veszek fel, és ez egy hete történt. De őszintén mondom, nem
változtattam volna semmit, ha a vevő nem kéri személyesen.
***
Alexandria Philo visszament a Doowap

Reklámügynökséghez, és bevette magát a magánirodák
egyikébe, hogy nyugodtan fel tudjon tenni egy-két további
kérdést az itt dolgozóknak Hans Larsen halálával
kapcsolatban. Annak ellenére, hogy elsősorban Cathy
Hobsonnal szeretett volna beszélni, előtte még néhány más
munkatárssal is váltott pár szót, mert nem akarta, hogy a nő
esetleg gyanút fogjon.
Amikor Cathy helyet foglalt vele szemben, Sandra együtt
érző mosolyt villantott rá.
- Most hallottam, mi történt az édesapjával - mondta.
- Kérem, fogadja őszinte részvétemet. Én tavaly veszítettem
el apámat, és tudom, milyen nehéz lehet most önnek.
Cathy kurtán, udvariasan bólintott.
- Köszönöm.
- Azért furcsának tartom - folytatta Sandra -, hogy Hans
Larsen és az ön édesapja ilyen gyors egymásutánban haltak
meg.
- Csőstül jön a baj, nem igaz?
Sandra bólintott.
- Akkor hát ön szerencsétlen véletlennek tartja az egészet?
Cathy döbbenten nézett rá.
- Hát persze, hogy annak! Úgy értem, jézusom, hiszen
Hansszal csak felületesen ismertük egymást, az édesapám
pedig természetes halált halt!
Sandra Cathyre nézett, s egyértelműen méregette.
- Ami Larsent illeti, mind a ketten tudjuk, hogy maga nem
mond igazat. Valamiféle szerelmi viszony volt kettejük
között. - Amint látta, hogy Cathy hatalmas, kék szeme
tiltakozóan elkerekedik, felemelte a két kezét, és hozzátette: -
Ne aggódjon, Ms. Hobson! Az, hogy hogyan éli az életét, az
ön dolga. Nem áll szándékomban mindezt leleplezni sem a
maga férje, sem Larsen özvegye előtt. Feltéve persze, hogy
ennek semmi köze nincsen a gyilkossághoz.
Cathy féktelen dühöt érzett.
LÉLEKHULLÁ M 248
- Nézze... először is, ami köztem és Hans között történt, már
nagyon régi ügy. Másodszor pedig, a férjem mindenről tud.
Ugyanis én, személyesen mondtam el neki.
Sandra nagyon meglepődött.
- Elmondta?
- Igen. - Cathy ebben a pillanatban döbbent rá, hogy talán
hibát követett el, és gyorsan folytatta. - Éppen ezért Peternek
nem lett volna semmi oka a gyilkosságra.
- Na és az édesapja?
Cathy zavartnak tűnt.
- Már mondtam, hogy apám természetes halált halt.
- Nagyon sajnálom, hogy éppen nekem kell ezt elmondanom
önnek - kezdte -, de attól tartok, ez sem igaz.
Cathy most már majd szétrobbant a dühtől.
- Az isten verje meg, nyomozó, így is nagyon nehéz
elfogadni, ha az ember elveszíti valamelyik szülőjét, s nem
hiányzik, hogy még maga is játszadozzon itt velem!
Sandra bólintott.
- Higgye el, Ms. Hobson, soha nem állítanék ilyesmit,
hacsak nem lennék egészen biztos a dolgomban. De a helyzet
az, hogy valaki belepiszkált az édesapja vacsorarendelésébe.
- A vacsorarendelésébe? Maga meg miről beszél?
- Az édesapja olyan gyógyszert szedett, ami mellett igen
szigorú diétát is kellett tartania. Szerdánként, amikor az
édesanyja nem tartózkodott otthon, vacsorát rendelt
magának... mindig ugyanazt az ételt, ami tökéletesen
biztonságos volt számára. Azon a napon azonban, amikor
elhunyt, valaki belepiszkált a vacsorarendelésébe, és így az
édesapja olyasmit kapott, ami nagyon gyors reakciót váltott
ki nála. A vérnyomása végzetes magasságba emelkedett.
Cathy letaglózva nézte.
- Ezt pontosan hogy érti, nyomozó? Hogy a gyorséttermi
vacsora ölte meg?
- Feltételeztem, hogy csak baleset történt - válaszolta
Sandra. - Utána viszont egy kicsit jobban utánanéztem
mindennek. Úgy tűnik, hogy a nemzeti KórAd adatbázisába
néhány nappal az édesapja halála előtt betört valaki. És bárki
tette is, megtudhatta, hogy az apja fenelzint szed.
- Fenelzint? - kérdezte Cathy hitetlenkedve. - De hiszen az
antidepresszáns.
- Maga hallott már róla? - Sandra szemöldöke felszaladt a
homlokán.
- Egy ideig a testvérem is szedte.
- És tudott arról, hogy milyen étrendi megkötésekkel jár?
- Sajtot nem fogyaszthatott - felelte Cathy.
- Nos, azért ennél sokkal bonyolultabb a helyzet.
Cathy lehajtotta a fejét, és lassan ingatta. Sandra úgy
érezte, őszinte a meglepettsége.
- Apa antidepresszánst szedett - mondta halkan, mintha csak
magában beszélne. Azután felemelte a tekintetét, és Sandra
szemébe nézett. - Hiszen ez kész őrület!
- A KórAdba való minden belépésről napló készül. Nagyon
sok munkába telt, de végigellenőriztem minden egyes
bejelentkezést, ami az édesapja halálát megelőző kéthetes
periódusban történt. Három nappal a halála előtt valaki lopott
loginnal lépett be a rendszerbe.
- Honnan tudja, hogy lopott volt?
- Az orvos, akinek a nevében a behatolás történt, éppen
Görögországban nyaralt.
- De az adatbázisba a világ bármely pontjáról be lehet
jelentkezni - vetette fel Cathy.
Sandra bólintott.
- Ez igaz. Csakhogy én felhívtam Athént, és a kérdéses
orvos az életére esküszik, hogy mostanában nem is került
számítógép közelébe, ugyanis egész idő alatt csak régészeti
lelőhelyeket látogatott végig.
- És azt meg tudja nekem mondani, hogy milyen adatokat
értek el?
Sandra egy pillanatra a földre szegezte a tekintetét.
- Nem. Csak annyit, hogy az, aki a hozzáférést használta,
egészen pontosan mikor jelentkezett be és lépett ki a
rendszerből. Mind a két behatolás nagyjából torontói idő
szerint hajnali négy órakor történt...
- De hiszen az görög idő szerint valamikor dél körül van!
- Igen, ugyanakkor ez az az időszak is, amikor a KórAd a
legkevesebb belépési kérést rögzíti. Azt hallottam, hogy
ekkor szinte semennyi várakozási idővel nem kell számolni.
Vagyis ha valaki a lehető leggyorsabban akarna belépni,
szétnézni és aztán távozni, akkor ez volna az ideális időpont.
LÉLEKHULLÁ M 250
- De akkor is. Ételadalékok felhasználása arra, hogy halálos
reakciót idézzünk elő valakinél... Ehhez nagyon is érteni kell
a gyógyszerekhez.
- Valóban - felelte Sandra. - Magának ugye
vegyészdiplomája van?
Cathy erőteljesen kifújta a levegőt.
- Szervetlen kémiából, igen. A gyógyszerekkel kapcsolatban
semmit nem tudok. - Azután széjjeltárta a két kezét, és
hozzátette: - Különben pedig ez az egész túlságosan
erőltetettnek tűnik, nyomozó! Apám legnagyobb haragosa a
Newtonbrook középiskola fociedzője volt.
- És őt hogy hívják?
Cathy fáradtan felnyögött.
- Csak vicceltem, nyomozó. Nem ismerek senkit, aki az
apám halálát kívánhatta volna.
Sandra elkalandozott.
- Talán valóban így van. Néha úgy érzem, hogy teljesen az
agyamra megy ez a munka. - Azután lefegyverző mosolyt
villantott Cathyre. - Attól tartok, mindannyian kicsit
érzékenyen reagálunk az összeesküvés-elméletekre. Ne
haragudjon, és kérem, engedje meg, hogy még egyszer
együttérzésemet fejezzem ki az édesapja miatt. Tisztában
vagyok vele, min megy keresztül.
Cathy hangja semleges maradt, de a tekintetében harag
forrongott.
- Köszönöm.
- Csak néhány kérdés még, és utána remélem, nem lesz már
többé szükség arra, hogy zavarnom kelljen. - Sandra a
palmtop kijelzőjére meredt. - A Desalle név mond önnek
valamit esetleg? Jean-Louis Desalle.
Cathy nem szól egy szót sem.
- Ugyanakkor járt a Torontói Egyetemre, amikor maga.
- Az már nagyon régen történt.
- Ez igaz. Akkor hadd fejezzem ki magam sokkal
nyíltabban. Amikor beszéltem Jean-Louis Desalle-lal, neki
azonnal beugrott az ön neve. Nem a Catherine Hobson,
hanem a Catherine Churchill. És a férjére is emlékezett: Peter
Hobsonra.
- A név, amit az előbb említett - mondta Cathy
bizonytalanul -, valahogy ismerősnek tűnik.
- Az egyetem elvégzése óta találkozott egyszer is Jean-
Louis Desalle-lal?
- Istenem, dehogy! Fogalmam sincs, mit lehet vele azóta.
Sandra bólintott.
- Köszönöm, Ms. Hobson. Nagyon köszönöm. Egyelőre
ennyi elég is lesz.
- Várjon! - mondta Cathy. - Miért kérdezett Jean-Louis-ról?
Sandra összezárta a palmtopot, és a diplomatatáskájába
helyezte.
- Ő az az orvos, akinek a felhasználónevével betörtek az
adatbázisba.
LÉLEKHULLÁ M 252
36. FEJEZET
S ZELLEM, PETER HOBSON halhatatlan lelkének

szimulációja tovább figyelte, hogyan haladnak végig
Sarkar halai a törzsfejlődésen. A folyamat lenyűgöző volt.
Nem is játék.
Inkább élet.
De szegény Sarkar - hiányzott belőle a látnoki képesség. A
programjai triviálisak voltak. Egyesek csak egyszerű,
sejtszintű automatákat produkáltak, mások pedig mindössze
olyan alakokká fejlődtek, amelyek távolról a rovarokra
emlékeztettek. Ó, a kék halacskák valóban csodálatosak
voltak, ugyanakkor messze nem jutottak el az összetettségnek
arra a szintjére, amelyen a valódi társaik álltak. Különben
pedig, a halak legutóbb nagyjából háromszáz millió évvel
ezelőtt voltak utoljára domináns életformák ezen a bolygón.
Szellem sokkal többet akart. Sokkal többet. Végső soron
most már végtelenül bonyolult szituációkat is tudott kezelni,
amiről Sarkar csak álmodhatott, ráadásul a rendelkezésére állt
a világegyetem minden ideje.
Mielőtt belevágott, nagyon hosszú ideig töprengett -
pontosan meg akarta határozni, mit is szeretne.
Azután pedig, amikor a kiválasztási kritériumokat sikerült
lefektetnie, munkához látott, és teremteni kezdett.
Peter úgy döntött, hogy legalábbis átmenetileg nem olvassa

tovább a Spenser-regényeket. Egy kicsit elszégyellte magát,
amikor azt látta, hogy saját elméjének Kontroll verziója
Thomas Pynchon műveit bújja. Gyorsan végigfutotta a
nappaliban levő polcokon elhelyezett könyveket, és
kiválasztatta a Két város regénye egy nagyon régi kiadását,
amelyet még az apjától kapott tinédzserkorában. Soha nem
sikerült annyi időt találnia, hogy végigolvassa, és -
szégyenkezve vette tudomásul - ez volt az egyetlen
klasszikusnak számító irodalmi mű az egész lakásban. Régen
elmúltak már azok az idők, amikor Marlowe és Shakespeare,
Descartes és Spinoza írásait olvasta. A netről persze
bármelyiket könnyen letölthette - ez volt az egyik legszebb a
klasszikusokkal kapcsolatban, hogy nem védte őket a szerzői
jog csakhogy úgy érezte, hogy az utóbbi időben túlságosan is
hagyta magát elmerülni a modern technikában, és egy régi,
kicsit dohos szagú kötetnél jobbra hirtelen nem is vágyhatott.
Cathy a heverőn ült, kezében az elektronikus
könyvolvasóval. Peter letelepedett mellé, felcsapta a kemény
fedelet, majd olvasni kezdett.
„Derűs napok jártak, de viharosak is, ez a Bölcsesség kora

volt, de a Balgaságé is, a Hit korszaka volt ez, de a
Hitetlenségé is, Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé
is, a Remény tavasza virult, és Kétségbeesés fergetege is
dühöngött, mindent reméltünk és semmit sem reméltünk, a
Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is
követtük.’”
Peter elmosolyodott magában: olyan mondat volt ez, amire a

Szellem szim is büszke lenne. Talán ha az embert a leírt
karakterek után fizetik, az éppen annyira hasznos lehet a
bonyolult mondatok alkotásakor, mint a halál utáni állapot.
Nem jutott sokkal messzebb a gondolatmenettel, amikor a
szeme sarkából észrevette, hogy Cathy az ölébe ejtette az
olvasót, és őt nézi. Peter kérdő tekintettel fordult felé.
- Az a Philo nevű nyomozónő ma megint meglátogatott a
munkahelyemen - mondta a felesége, miközben hosszú,
fekete haját a füle mögé igazította. Peter becsukta a könyvet,
és az asztalra helyezte.
- Örülnék neki, ha békén hagyna végre.
Cathy bólintott.
- Én is... nem mondhatnám, hogy amolyan rossz fajta ember
persze; mindig nagyon udvariasan viselkedik. De azt hiszi,
hogy talán valami kapcsolat lehet az apám és Hans halála
között. Peter hitetlenkedve rázta a fejét.
* Charles Dickens: Két város regénye (Bálint Mihály fordítása alapján)
LÉLEKHULLÁ M 254
- De hiszen az apád halálát aneurizma okozta! Vagy valami
ehhez hasonló.
- Én is ezt hittem. A nyomozó azonban arra gyanakszik,
hogy szándékos emberölés történt. Egy fenelzin nevű an-
tidepresszánst szedett, és...
- Rod? Antidepresszánst?
Cathy bólintott.
- Én is nagyon meglepődtem. A nyomozó azt állította, hogy
valami olyan ételt evett, amit nem lett volna szabad neki, és
pár pillanat alatt az egekbe szökött a vérnyomása. Márpedig a
korábbi betegségeit ismerve ez éppen elégnek bizonyult
ahhoz, hogy a halálát okozza.
- Biztos vagyok benne, hogy csak véletlen balesetről lehet
szó - mondta Peter. - Egyszerűen nem úgy figyelt oda, ahogy
kellett volna, vagy talán nem ügyelt arra, amire az orvos
utasította.
- Te is tudod, hogy az apám mennyire alapos ember volt.
Philo nyomozó úgy gondolja, hogy valaki talán belepiszkált a
vacsorarendelésébe.
Peter döbbenten hallgatta.
- Ez komoly?
- Ő legalábbis ezt állítja. - Egy szívdobbanásnyi szünet.
- Emlékszel még Jean-Louise Desalle-ra?
- Jean-Louis... úgy érted, Szélütésre?
- Szélütés?
- Ez volt a gúnyneve az egyetemen. Mert egy csomó ér
dudorodott ki állandóan a homlokán. Mindig azt gondoltuk,
hogy bármelyik pillanatban szélütést kaphat. - Peter kinézett
a nappali ablakán. - Szélütés Desalle. Istenem, hiszen már
évek óta eszembe sem jutott! Vajon mi lett vele?
- Úgy tudom, hogy orvos. És valószínűleg az ő
felhasználónevével lépett be valaki a KórAdba az apám miatt.
- Mégis, mi köze lehetne Szélütésnek az apádhoz? Úgy
értem, a fenébe is, hiszen valószínűleg soha életünkben nem
látták egymást!
- A nyomozó szerint valaki más használta fel Desalle
hozzáférését.
- Ó!
- És - folytatta Cathy - ez a nyomozó tud rólam és Hansról
is.
- Te elmondtad neki?
- Nem, dehogy mondtam! Semmi köze hozzá. Valaki más
azonban nyilvánvalóan megtette.
Peter fújt egyet.
- Biztos voltam benne, hogy a cégnél már mindenki tud róla.
- Nyitott tenyérrel a heverő karfájára csapott. - Az isten verje
meg!
- Hidd el nekem - jegyezte meg Cathy hogy számomra
legalább annyira kínos.
Peter bólintott.
- Tudom. És ne haragudj.
Cathy hangja olyan óvatosnak tűnt, mintha azt próbálgatná,
meddig mehet el.
- Egyfolytában azon gondolkodom, hogy vajon ki lehetett az
az ember, akinek Hans és az apám egyaránt a bögyében volt.
- És van valami ötleted?
Egy végtelen pillanatig csak nézte Pétért, végül egyszerűen
csak annyit mondott:
- Te tetted?
- Hogy micsoda?
Cathy nagyot nyelt.
- Te intézted el, hogy megöljék Hans Larsent és az apámat?
- El sem hiszem, hogy erről beszélgetünk, cseszd meg!
- vágta oda Peter.
Cathy csak nézett rá, és nem szólt semmit.
- Egyáltalán hogyan kérdezhetsz tőlem ilyesmit?
Cathy lassan ingatta a fejét. Az arcán rengeteg érzelem
tükröződött - tétovázás, amiért fel kell tennie a kérdést;
sokkal több félelem, hogy vajon mi lesz a válasz; enyhe
szégyen, amiért eszébe jut ezen a lehetőségen elgondolkodni,
és forrongó düh.
- Nem tudom - mondta, bár a hangja megremegett egy
kicsit. - Csak annyi, hogy... nos, neked mindkét esetben volt
indítékod, vagy valami olyasmi.
- Hansszal kapcsolatban talán. De az apáddal? - Peter
széttárta a karját. - Ha megölnék mindenkit, akit idiótának
tartok, akkor itt hamarosan a plafonig érnének a hullák.
Cathy meg se mukkant.
- Különben pedig - folytatta a férfi valószínűleg egy csomó
dühös férj szerette volna Hanst holtan látni.
LÉLEKHULLÁ M 256
Felesége egyenesen a szemébe nézett.
- Még ha igaz is, amit a többi bosszúszomjas férjjel
kapcsolatban mondasz, ezek egyike sem kívánta volna az
apám halálát.
- E miatt az ostoba nyomozó miatt teljesen paranoiás lettél!
Esküszöm neked, hogy nem én öltem meg az apádat, vagy -
és a következő szót összeszorított fogai közt szűrte
- Hanst.
- De ha a nyomozónak igaza van, akkor mind a két
gyilkosságot felbérelt...
- És nem is fogadtam fel semmilyen bérgyilkost, hogy
megölje őket. Jézusom, hát mit képzelsz, ki vagyok én?
Cathy megrázta a fejét.
- Ne haragudj. Tudom, hogy te nem tettél volna semmi
ilyesmit. Csak annyi, hogy... nos, valaki a te helyzetedben
talán képes lenne rá. Már ha ez a bizonyos valaki nem te
vagy.
- Én pedig... Ó, Jézusom!
- Mi a baj?
- Semmi.
- Nem. Valami baj van. Mi az?
Peter azonban ekkorra már felállt.
- Majd később. Most beszélnem kell Sarkarral.
- Sarkarral? Nem gondolhatod komolyan, hogy ő tette...
- Krisztusom, dehogy! Talán ha Hans írta volna a Sátáni
verseket, vagy ilyesmi.
- De...
- Most mennem kell. Csak későn fogok hazaérni. - Peter
felkapta a kabátját, és kiviharzott a lakásból.
A Post Roadon hajtott a Bayview irányába. Bekapcsolta a
kocsijába szerelt telefont, és Sarkar otthoni számát tárcsázta.
- Szia, Raheema, Peter vagyok.
- Peter! De örülök, hogy hallom a hangodat!
- Kösz. Sarkar otthon van?
- Aha, a földszinten hokimeccset néz.
- Beszélhetnék vele? Nagyon fontos lenne.
- Ezt komolyan kérdezed? - Raheema hangja egy kissé
gunyoros volt. - Még én sem szólhatok hozzá ilyenkor! De
várj, megnézem.
Sarkar hamarosan megszólalt a vonal másik végén.
- Hat-hatra álla a meccs, és már elkezdődött a hirtelen halál.
Ajánlom, hogy nagyon fontos legyen.
- Ne haragudj - felelte Peter. - De emlékszel arra a
gyilkosságra, amiről az újságban is írtak? Amikor
megcsonkították az áldozatot. Néhány héttel ezelőtt történt.
- Azt hiszem, igen.
- Az Cathy egyik munkatársa volt.
- Aha.
- És... - kezdte Peter majd elhallgatott.
- Igen?
Ő a legjobb barátod, mondta magának Peter. A legjobb
barátod. Kicsit mintha szédülni kezdett volna. Azóta egy
csomó alkalommal vacsoráztak már együtt, csak ők ketten, és
most mégis így, telefonon keresztül akar kitálalni neki?
- Cathynek viszonya volt vele.
Sarkar hangja őszintén döbbentnek tűnt.
- Komolyan?
Peternek úgy kellett kikényszerítenie magából a szót.
- Igen.
- Hűha - mondta Sarkar. - Nem semmi.
- És ugye azt is tudod, hogy Cathy édesapja nemrég
ugyancsak meghalt.
- Igen. Nagyon sajnálom.
- Én nem vagyok biztos benne, hogy ugyanígy érzek
- mondta Peter, és még időben leállította magát.
- Ezt meg hogy érted?
- Most azt mondja a rendőrség, hogy az ő halála is
gyilkosság volt.
- Gyilkosság?
- Igen. Őt és Cathy munkatársát is meggyilkolták.
- A’udhu billah.
- Nem én tettem - sietett hozzátenni Peter.
- Persze hogy nem.
- De bizonyos szempontból mind a kettőjüket szívesen
láttam volna holtan. És...
- Téged gyanúsítanak?
- Azt hiszem.
- De ugye tényleg nem te tetted?
- Nem, vagy legalábbis nem ez a verzióm.
- Nem ez a ver... ó, te jóságos!
LÉLEKHULLÁ M 258
- Pontosan.
- Találkozzunk a Mirror Image-nél! - felelte Sarkar, majd
egy kattanással megszakadt a vonal.
Peter besorolt a belső sávba.
O közelebb lakott a Mirror Image épületéhez, mint Sarkar.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy már úton volt, amikor
megbeszélték a találkozót, nem csoda, hogy fél órát kellett
várakoznia a barátjára egy olyan parkolóban, ahol az övén
kívül csak egyetlen autó állt.
Sarkar Toyotája közvetlenül az ő Mercedese mellé parkolt
le. Peter ekkorra már kiszállt a kocsijából, és az utasoldali
ajtónak dőlve várakozott.
- Győzött a Leafs - közölte vele Sarkar. - Idefelé jövet
hallottam.
Ennek most semmi jelentősége nem volt, de Sarkar minden
bizonnyal próbált valamilyen rendszert keresni a káoszban.
Peter bólintott, mintegy nyugtázva a megjegyzést.
- Akkor hát azt hiszed... azt hiszed, az egyik szim...?
- Sarkar félt hangosan kimondani a dolgot.
Peter bólintott.
- Meglehet. - Azután mind a ketten elindultak a Mirror
Image csupa üveg bejárata felé. Sarkar a FILE leolvasóhoz
illesztette a hüvelykjét. - Mindenesetre arra van bizonyíték,
hogy az apósom kórtörténeti feljegyzéseit valaki alaposan
áttanulmányozta, és ehhez egy olyan orvos hozzáférésével
jutott be a rendszerbe, akit még az egyetemről ismertem.
- Aha - mondta Sarkar, miközben a hosszú folyosókon
lépkedtek. - De még szüksége lett volna valami jelszóra vagy
ilyesmire is.
- Az egyetemen mindenkinek automatikusan úgy adtak
felhasználónevet, hogy a családnév elé odatették az utónév
első betűjét. A jelszó pedig minden esetben az ember
családneve volt, visszafelé leírva. Ezt mindenki megkapta a
beiratkozás napján, és persze azonnal meg is mondták, hogy a
minél hamarabb változtassuk meg. Természetesen mindig
van néhány hülye, aki ezt nem teszi meg. Ha az egyik
szimulációm a kórtörténeti adatbázisba akart bejutni, akkor
talán megpróbálta felidézni néhány olyan
orvostanhallgatónak a nevét, akit akkoriban ismertem, és
végigpróbálgathatta, hogy vajon működik-e ez az ismert
felhasználónév-jelszó kombináció.
Megérkeztek Sarkar számítógéplaborjához. Sarkar megint
odanyomta a hüvelykujját a FILE leolvasóhoz. A nehéz
reteszek félrecsusszantak, majd a súlyos ajtó hangosan
sziszegve kinyílt.
- Akkor legelőször is ki kell kapcsolnunk a szimeket
- mondta Sarkar.
- Mi a baj? - kérdezte Sarkar.
- Azt... azt hiszem, kicsit rossz érzésem van ezzel
kapcsolatban - felelte Peter. - Természetesen nagyon
valószínű, hogy az egyik szim a bűnös. Viszont ez nem azt
jelenti, hogy a többieknek is vesznie kell.
- Most nincs időnk detektívesdit játszani. A bűnös szimet
meg kell állítanunk, még mielőtt megint öl.
- De vajon tényleg újból ölni fog? Azzal tisztában vagyok,
hogy Hansot miért gyilkolták meg. És habár én magam nem
tettem volna semmi ilyesmit, nem hiszem, hogy őszintén
bántana, amiért ez történt vele. Még azt is meg tudom érteni,
miért kellett meghalnia az apósomnak. Viszont már nincs
senki, akinek ártani szeretnék. Na persze akadnak még
olyanok, akik rosszat tettek velem, akik átvertek, vagy az
életem bizonyos részeit pokollá tették, de komolyabban
átgondolva, nem szeretném ezek egyikét sem holtan látni.
Sarkar pofont imitáló mozdulatot tett.
- Térj már magadhoz! Bűncselekmény volna, ha nem
kapcsolnánk ki őket!
Peter lassan bólintott.
- Ja persze, igazad van. Gyerünk, húzzuk ki a dugót!
LÉLEKHULLÁ M 260
37. FEJEZET
S ARKAR IDEGESEN ROPOGTATTA az ujjait, és ide-oda

mocorgott a főkonzol elé állított bárszéken. Közelebb
hajolt, majd beleszólt a mikrofonba.
- Bejelentkezés.
- Bejelentkezési név? - kérdezte a számítógép.
- Sarkar.
- Üdvözlöm, Sarkar. Parancs?
- Többszörös törlés, teljes eltávolítás. Minden fájl és
almappa a Kontroll, Szellem és Ambrotos könyvtárakban.
- Megerősíti a törlést?
- Igen.
- Törlési hiba. A fájlok csak olvashatók.
Sarkar bólintott.
- Attribútumok, minden az előbb megnevezett fájl és
almappa: csak olvasásra, kikapcsol.
- Az attribútumok módosítása csak jelszóval lehetséges.
- Jelszó: Abu Juszuf.
- Helytelen jelszó.
Sarkar Peterre nézett.
- Mostanában ez az egyetlen jelszó, amit használni szoktam.
- Akkor próbáld meg még egyszer!
- Jelszó: Abu Juszuf. - Le is betűzte.
- Ki zárolta ezeket a fájlokat? - kérdezte Sarkar.
- Hobson, Peter G. - felelte a számítógép.
Peter szíve erősen verni kezdett.
- Ó, az istenit!
- Felhasználói napló, Hobson, Peter G. - jelentette ki Sarkar.
A képernyőre dátumok és időpontok listája íródott ki. Sarkar
a tenyerével az asztallapra csapott.
- Nézd csak ezt! Kilenc-kilenc-kilences csomópont?
Diagnosztikai mód. A te hozzáférésedet használta valaki, de
bentről... a rendszeren belülről.
- Az isten verje meg! - Peter közelebb hajolt a mikrofonhoz.
- Bejelentkezés.
- Bejelentkezési név? - kérdezett vissza a számítógép.
- Fobson.
- Jó napot, Peter! Akarja, megszakítani a másik folyamatot?
- Milyen másik folyamatot?
- Ön be van jelentkezve a nulla-nulla-egy és a kilenc-kilenc-
kilences csomópontokon is.
Sarkar előrehajolt.
- Igen - mondta Peter. - Mindenképpen. Most azonnal
szakítsd meg a folyamatot a kilenc-kilenc-kilences
csomópontban!
- Kijelentkezési hiba.
- Az istenit! - kiáltotta Peter, majd Sarkarhoz fordult. - Azt
elérhetjük, hogy az egyik folyamat felülírja a másikat?
- Nem. Automatikusan a legutóbbi bejelentkezést kezeljük
elsődlegesként.
- Jól van - mondta Peter, miközben összedörzsölte a kezét. -
Hívd elő a Sarkar által korábban megnevezett fájlokat és
mappákat! Attribútumok feloldása.
- Jelszó?
- Jelszó: Mugato.
- Jelszó: Sybok.
- Az isten verje meg! - átkozódott Peter ismét. - Mostanában
nem használok más jelszót ezeken kívül.
Sarkar nagyot sóhajtott.
- Nem fogják hagyni, hogy letöröljük őket.
- Esetleg nem tudjuk leválasztani ezt a rendszert a hálóról?
Sarkar bólintott, majd a mikrofonhoz hajolt.
- Kezdd meg a leállítást!
- Jelenleg munkafolyamatok futnak. Megerősíti a parancsot?
- Igen. Kezdd meg a leállítást!
- Jelszó?
LÉLEKHULLÁ M 262
- Jelszó: Abu...
Ebben a pillanatban kialudt a piros lámpa, amely a mikrofon
bekapcsolt állapotát jelezte. Sarkar tenyérrel megint a
konzolra csapott.
- Kikapcsolták a hangbevitelt.
- Jézusom! - szörnyülködött Peter.
- Ez hülyeség - válaszolta Sarkar mérgesen. - A
konnektorból akkor is kihúzhatjuk a gépeket.
A telefonért nyúlt, majd tárcsázott egy háromjegyű számot.
- Karbantartás - szólalt meg egy női hang a vonal túlsó
végéről.
- Üdvözlöm! - mondta Sarkar. - Tudom, hogy nagyon késő
van, de itt dr. Muhammed beszél. Nekünk, hogy is mondjam,
támadt egy kis gondunk idefent. Kérem, kapcsolja le a
számítástechnikai részleget minden elektromos hálózatról!
- Válasszam le, uram?
- Igen.
- Rendben van - felelte a nő. - De ez bele fog telni egy kis
időbe. Azzal persze ön is tisztában van, hogy az
adatfeldolgozó osztály gépei szünetmentes áramforrásra
vannak kötve. Egy ideig még minden működni fog
akkumulátorról.
- Mennyi ideig?
- Ha minden bekapcsolva marad, akkor hat, legfeljebb hét
percen keresztül... éppen csak annyi ideig, hogy egy
könnyebb rövidzárlatot átvészelhessünk.
- Le tudja kapcsolni a szünetmentest?
- Persze, ha akarja, megteszem. De ehhez az kell, hogy
fizikailag távolítsák el a csatlakozóját. Márpedig ez idelentről
nem megy. Jelenleg egyedül vagyok szolgálatban.
Megoldható volna, hogy holnap odaküldjek valakit, aki
segíthet?
- Vészhelyzet van - felelte Sarkar. - Fel tudna jönni és
megmutatni, hogyan kell? Ha arra van szükség, akkor van itt
velem még valaki.
- Rendben van. Akarja, hogy leválasszam a gépeket az
elektromos hálózatról, mielőtt odamegyek?
- Nem... majd akkor, ha már a szünetmentest kikapcsoltuk. -
A kezével letakarta a beszélőt, és Peterhez fordult.
- Ez azt jelenti, hogy minden egyszerre fog leállni, és nem
lesz semmi, ami esetleg figyelmeztethetné a szimeket.
Peter bólintott.
- Ön tudja, uram - felelte a karbantartó. - Adjon néhány
percet, és ott leszek.
Sarkar letette a telefont.
- És ha elmegy az áram, mit teszel?
Sarkar ekkor azonban már a földön térdelt, és próbálta ki-
eszkábálni a számítógépkonzol aljából a szerelőpanel ajtaját.
- Kiveszek minden optikai meghajtót, majd az egészet egy
tesztpadra kötöm rá. A Norton lézerrel, ha akarom, akár bitről
bitre is letörölhetem róluk az adatokat, így...
Megszólalt a telefon.
- Fel tudnád venni? - mondta Sarkar, miközben egy
különösen makacs szárnyas anyacsavarral küszködött.
A videofon kijelzőjén egy kis üzenet villogott, mely szerint a
bejövő hívás csak hanginformációt tartalmaz. Peter felvette a
kagylót.
- Halló?
Vagy két másodpercen keresztül statikus zörejek
hallatszottak a hangszóróból, végül nyilvánvalóan
számítógéppel generált hang mondta:
- Szia!
Peter érezte, hogy harag lesz úrrá rajta. Nagyon utálta azokat
a telefonos reklámokat, amelyekben géphanggal kellett
beszélni. Már éppen lecsapta volna a kagylót, amikor
meghallotta benne a következő szót:
- Pe-ter.
A másodperc töredéke alatt rádöbbent, hogy még ha a
reklámozó számítógép egy telefonos névjegyzék alapján
gyűjtötte volna ki a felhívandó számokat, akkor sem tudta
volna semmiképpen előre, hogy itt fogja megtalálni, ezen a
számon. Azonnal megszakította a mozdulatsort, majd megint
a füléhez emelte a kagylót.
- Melyikőtök van ott? - Lenézett a készülék állapotjelző
lámpáira. Ez nem olyan hívás volt, amit innen, az épületen
belülről indítottak. Ez egy külső vonalról érkezett.
- Itt - felelte a tompa, gépies hang - te beszélsz.
Peter úgy kapta a kagylót az arca elé, mintha valami kígyó
volna.
LÉLEKHULLÁ M 264
Újabb szavak hangzottak el, mindegyiket rövidke sztatikus
zörej-szünet választotta el a másiktól.
- Ti komolyan elvártátok volna bármelyikünktől is, hogy ott
maradjon bezárva abban a kis munkaállomásban?
A karbantartó néhány perccel később érkezett meg, a
kezében szerszámosládával. Sarkar ránézett, az arcán (Peter
szerint legalábbis) mérhetetlen nyugtalansággal.
- Készen állnak? - kérdezte a nő.
- Oöö... nem - felelte Sarkar. - Ne haragudjon, amiért
felrángattam ide. Már nem lesz szükség sem arra, hogy
kikösse a szünetmentest, sem arra, hogy a rendszert
lekapcsolja az elektromos hálózatról.
A nő csodálkozva nézett vissza rá.
- Ahogy gondolja.
- Elnézést kérek - mondta Sarkar.
A nő biccentett, majd elment.
Peter és Sarkar csak nézett egymásra, arcukon rémült
döbbenettel.
- Ezt most alaposan elkúrtuk, ugye? - kérdezte Peter végül.
Sarkar bólintott.
- Az istenit! - motyogta Peter. - Az isten verje meg!
Majd hosszú szünet, amíg töprengett.
- Most, hogy már kint vannak a neten, ugye, nincs igazán
lehetőségünk megállítani őket?
Sarkar a fejét rázta.
- Akkor mit tegyünk?
- Fogalmam sincs - vallotta be Sarkar. - Komolyan
fogalmam sincs.
- Talán ha azt tudnánk, hogy melyik szim a gyilkos a három
közül, megtalálhatnánk azt az egyet. De vajon hogyan
válasszuk ki?
- Az erkölcsössége alapján - felelte Sarkar.
- Tessék?
- Hallottál már Lawrence Kohlbergről?
- Pszichológus volt, aki még az 1960-as években végzett
kutatásokat az emberi erkölcs fejlődésével kapcsolatban.
Akkoriban tanulmányoztam a munkáit, amikor a Clarké
Pszichiátriai Intézet számára kellett szakértői rendszert
készítenünk.
- És?
- És ez az egész, amibe itt belekerültünk, színtiszta morális
kérdés... Miért viselkedne az egyik verzió másképpen, mint a
többi? Biztos vagyok benne, hogy erre a válasz az emberi
erkölcs természetében rejlik.
Peter már nem igazán figyelt rá.
- Tudunk valami mást is tenni, hogy letöröljük ezeket a
szimeket?
- Most, hogy kint vannak a neten, nemigen. Nézd, lehet,
hogy igazad van, és hasznos lenne azonosítanunk, hogy
pontosan melyik szim a bűnös. Hadd kérdezzek valamit!
- Micsodát?
Sarkar elhallgatott, és megpróbálta pontosan felidézni a
kérdést.
- Tegyük fel, hogy egy férfi felesége halálos beteg, de egy
olyan gyógyszer, amely húszezer dollárba kerül,
megmenthetné az életét.
- Mi köze van ennek bármihez?
- Csak hallgass meg...! Ez a Kohlberg által leírt helyzetek
egyike. Mondjuk, hogy a férfinak sikerül összeszednie
tízezret, de a patikus nem hajlandó odaadni neki a gyógyszert
annak ellenére sem, hogy a férfi megígéri, később
mindenképpen kifizeti a többit is. A férfi ezután ellopja az
orvosságot, hogy megmentse a felesége életét. Vajon
erkölcsileg helyesen vagy helytelenül járt el?
- Természetesen helyesen.
- De miért? Ez itt a kulcs.
- Én... én nem is tudom. Csak.
Sarkar bólintott.
- Gyanítom, hogy mindegyik szim más és más választ adna.
Kohlberg összesen hat szintjét állapította meg az erkölcsi
fejlődésnek. A legalacsonyabb szinten az ember azért hisz az
erkölcsös viselkedésben, mert egyszerűen szeretné elkerülni a
büntetést. A legmagasabb szinten viszont, amely Kohlberg
szerint az olyan erkölcsi nagyságok területe, mint Gandhi
vagy Martin Luther King, az morális magatartást elvont etikai
elvek határozzák meg. Ezen a szinten a külső törvények,
amelyek tiltják a lopást, már nem számítanak; az ember belső
erkölcsi szabályai diktálnák, hogy neked az emberi életet
LÉLEKHULLÁ M 266
mindig a lehető legmagasabbra kell értékelned, nem törődve
az esetleges büntetéssel, ami azért érhet, mert ennek
érdekében valamilyen bűncselekményt követtél el.
- Nos, ez éppen az, amiben én is hiszek.
- Mahatma Hobson - jegyezte meg Sarkar. - Feltételezem,
hogy Kontroll szim is osztaná a véleményedet. Kohlberg
ugyanakkor arra a következtetésre jutott, hogy ha ugyanazt az
életkorcsoportot és IQ-t tekintjük, az erkölcsi fejlődés
szintjén a bűnözők legtöbbször alacsonyabban állnak, mint a
nem bűnözők. Ambrotos minden bizonnyal a legalacsonyabb
szinten volna. Az egyes szinten... mindenképpen próbálná
elkerülni a büntetést.
- Miért?
- Egy halhatatlan lény az örökkévalóságig él, de éppen ezért
egy örökkévalóságon keresztül börtönben is maradhat. Az
életfogytig tartó büntetés gondolata rettenetes lenne a
számára.
- Persze csak nagyon ritkán szabnak ki az emberre valódi
életfogytig tartó börtönt. Biztosan te is hallottad már a
mondást. „Ne kövesd el a bűnt, ha nem tudod letölteni az
időt.” Nos, Ambrotos talán úgy gondolkodik, hogy
nyugodtan elkövethet akármilyen bűntettet, hiszen bármennyi
időt le tud tölteni.
- Igazad lehet - felelte Sarkar. - Ennek ellenére én még
mindig úgy vélem, Ambrotos a tettes. Igaz, hogy azt
mondják, az idő minden sebet begyógyít, de talán ha az
ember tisztában van vele, hogy örökké fog élni, akkor esetleg
eszébe jut, hogy jó volna megoldani minden olyan problémát,
ami évszázadokon keresztül fogja mardosni, ha nem
orvosolja.
- Én nem így gondolom. Nézd, a gyilkosságot rettenetes
bűnnek érzem... Szerinted nem lenne elképzelhetetlenül
szörnyű a legaljasabb gaztett elkövetése egy olyan halhatatlan
verzióm számára, aki tudja, az élet akár a végtelenségig is
tarthat?
Sarkar felsóhajtott.
- Talán. Persze az is lehet, hogy mind a kettőnknek igaza
van. Na és Szellemmel mi a helyzet? Könnyen lehet, hogy az
ő erkölcsi fejlődése is viszonylag alacsony szinten rekedt
meg. Noha ő már halott, nem szimuláltunk neki sem
mennyországot, sem poklot. Talán úgy tekint magára, mint
aki még mindig a purgatóriumban van. Lehet, hogy azt hiszi,
ha megfelelően cselekszik, akkor bebocsátást nyer a
mennybe. Kohlberg második lépcsője az erkölcsi fejlődésben
azt az állapotot definiálja, amikor azért érzünk valamit
erkölcsösnek, mert személyes előmenetelünket szolgálja.
- Én nem igazán hiszek sem a menny, sem a pokol
létezésében. Sarkar másik oldalról próbálta megközelíteni.
- Nos, akkor mondok egy újabb példát. A gyilkosság
felindulásból elkövetett tett, a felindulás egy szenvedély, a
szenvedély pedig a hús-vér teremtmények gyengesége. Ha
eltávolítod a szexet az emberi elméből, máris nincsen ok arra,
hogy valaki megöljön egy csábítót. Ez Szellem ártatlansága,
és éppen ezért Ambrotos bűnössége mellett szól.
- Talán - felelte Peter. - Másrészt Szellem pontosan tudja,
hogy létezik élet a halál után... egyszerűen azért, mert ő maga
is létezik. Számára éppen ezért a gyilkosság nem lenne olyan
súlyos bűntett, mint Ambrotos szemében, mert tisztában
lenne azzal, hogy ez még nem jelenti az áldozatnak a teljes
véget. Szellem ennek megfelelően sokkal könnyebben
ragadtatná magát arra, hogy megöljön valakit.
Sarkar kétségbeesetten sóhajtott fel.
- Ebben a vitában valóban képtelenek vagyunk eldönteni,
melyikünknek lehet igaza. - Az órájára nézett. - Nézd... itt
már nemigen tehetünk semmi többet. Jobban mondva sehol
sem tehetünk semmi többet.
Pár pillanatig csak ült némán, és töprengett.
- Menj haza! Holnap szombat van; délelőtt tíz óra körül
átmegyek hozzád, és megpróbáljuk együtt kitalálni, mi is
legyen a következő lépés. Peter kimerültén bólintott.
- Először azonban... - Sarkar elővette a pénztárcáját,
kihalászott belőle két ötvendollárost, majd odaadta Peternek.
- Ez meg micsoda?
- A száz dollár, amit a múlt héten kölcsönkértem tőled. Csak
biztos akarok lenni abban, hogy egyetlen szimedet sem
haragítom magamra. Mielőtt hazamegyünk, légy szíves, küldj
nekik üzenetet a neten keresztül, és meséld el, hogy
megadtam a tartozásomat!
LÉLEKHULLÁ M 268
Tiltakozók egy csoportja a tegnapi nap folyamán

közleményben jelentette ki, hogy a floridai SeaWorld, az
Egyesült Államok utolsó olyan élményparkja, amelyben még
mindig tartanak delfineket, visszautasította a kérésüket,
miszerint engedjék nekik megvizsgálni, hogy ezekben az
állatokban megtalálható-e a lélekhullám.
George Hendricks, egy 27 éves újjászületett keresztény férfi
a mai napon feljelentést tett az ohiói Daytonban, azzal
vádolva a szüleit, Dániel és Kim Hendrickset (mind a ketten
53 évesek), hogy mivel nem keresztelték meg testvérét, Pault,
aki a tavalyi évben, 24 éves korában autóbalesetben hunyt el,
gondatlanságból adódó súlyos erkölcsi kár okozásában
vétkesek, mivel megfosztották Paul lelkét a lehetőségtől,
hogy a mennybe juthasson.
Hollandiában, Hágában végzett további vizsgálatok
kiderítették, hogy a távozó lélekhullámok a jelek szerint egy
meghatározott cél felé törnek. „Először azt hittük, hogy a
hullámok a saját külön útjukat követik, de ez azt megelőzően
volt, hogy figyelembe vettük volna az egyes halálok
bekövetkeztének időpontját - mondta el Maarten Lely, a
bioetika professzora. - Most viszont már azt találtuk, hogy
minden lélekhullám ugyanabba az irányba halad. Ha
közelebbit akarnék mondani, akkor ez nagyjából az Orion
csillagkép felé lenne.”
A világon elsőként Németországban léptettek hatályba
olyan törtvényt, amely kifejezetten tiltja a testből távozó
lélekhullám bármilyen akadályoztatását. Hasonló szabályozás
kidolgozásán fáradozik többek között Franciaország, Nagy-
Britannia, Japán és Mexikó is.
Az Egyesült Államokban és Kanadában létesített
indiánrezervátumokban, illetve a három legnagyobb amerikai
gettóban az öngyilkosságok száma az elmúlt hónapban ötéves
csúcsot döntött. Az egyik búcsúlevél Los Angelesből jól
példázza a többször visszaköszönő okot: „Létezik valami
ezen az életen túl. Annál rosszabb, mint a mostani, biztosan
nem lehet.”
38. FEJEZET
C athy éppen az ágyon feküdt és a mennyezetet bámulta,

amikor Peter belépett. A Hobson monitorról láthatta,
hogy ébren van, így nem is próbált különösebben csendben
maradni.
- Peter? - kérdezte Cathy.
- Hm?
- Mi volt ez a mai?
- Találkoznom kellett Sarkarral.
Cathy hangja feszült volt, de próbált uralkodni magán.
- Tudod, hogy ki ölte meg az apámat? És Hanst?
Peter mondani akart valamit, ám végül meggondolta
magát.
- A bizalomnak - mondta Cathy, miközben közelebb
csúszott egy kicsit - csak akkor van értelme, ha mindkét
irányban működik.
Várt egy kicsit, majd megismételte az előbbi kérdést:
- Tudod, ki ölte meg őket?
- Nem - felelte Peter, miközben lehúzta a zokniját. Majd egy
kis szünet után hozzátette: - Legalábbis nem vagyok biztos
benne.
- De azért gyanakszol valakire.
Peter nem volt meggyőződve arról, hogy hangosan is képes
kimondani, amit gondol. Bólintott a sötétben.
- Kicsoda?
- Csak találgatás az egész - mondta. - Különben pedig, még
abban sem lehetünk egészen biztosak, hogy az apád tényleg
gyilkosság áldozata lett.
Cathy határozottabban kérdezte:
- Kicsoda?
Peter hosszan felsóhajtott.
LÉLEKHULLÁ M 270
- Ez egy kis magyarázatot igényel. - Ekkorra levette az ingét
is. - Sarkar és én végeztünk bizonyos... kutatásokat a
mesterséges intelligencia világában.
Cathy arca, mely a hálószoba halvány fényében
szürkéskéknek tetszett, semmilyen érzelmet nem mutatott.
- Sarkar készített az elmémről három másolatot, és ezeket
eltárolta egy számítógép belsejében.
Cathy hangjában egészen enyhe csodálkozás csendült.
- Úgy érted, szakértői rendszereket készített?
- Ennél többet. Sokkal többet. Lemásolta minden
idegsejtemet, minden ideghálómat. Amik így születtek,
gyakorlatilag az én személyiségemnek a teljes és tökéletes
másolatai.
- Nem is sejtettem, hogy ez egyáltalán megvalósítható.
- Még kísérleti szinten van a dolog, de nagyon is
megvalósítható... Sarkar fejlesztette ki a technikát.
- Istenem... És azt hiszed, hogy ezek... ezeknek a
másolatoknak az egyike követte el a gyilkosságokat?
Peter hangja tompa volt.
- Talán.
Cathy szeme a rettenettől hatalmasra kerekedett.
- De... de az elmédnek egy másolata miért követne el
olyasmit, amit te soha nem tennél?
A férfi ekkorra már pizsamába bújt.
- Mert a szimulációk közül kettő nem pusztán másolat. A
személyiségemnek bizonyos részeit eltávolítottuk belőlük.
Lehetséges, hogy véletlenül kitöröltünk egy olyan területet is,
ami az erkölcsös viselkedésért felelős. - Az ágy szélén ült. -
Hidd el, én soha nem lennék képes embert ölni. Még Hanst
sem. De lehetett a lényemnek egy darabja, amely nagyon is
szívesen megtette volna.
Cathy hangja keserűen csendült.
- És az apám? Volt a lényednek olyan része is, amely őt
szerette volna holtan látni?
Peter vállat vont.
- Na?
- Én... hát... soha nem kedveltem apádat igazán, viszont
egészen az utóbbi időkig nem volt semmi okom arra, hogy
gyűlöljem. De... azután mondtad, hogy voltál ezen a
tanácsadáson. Megtudtuk, hogy sérülést okozott neked még
gyerekkorodban. Hogy lerombolta az önbizalmadat.
- És a másolataid egyike emiatt képes volt megölni?
Újabb vállrándítás a sötétben.
- Kapcsoljátok ki ezeket a szarokat! - csattant fel Cathy.
- Nem tudjuk - mondta Peter. - Már megpróbáltuk.
Kiszöktek a világhálóra.
- Istenem! - kiáltott fel Cathy, ebbe a három szótagba sűrítve
minden rettenetét és dühét.
Egy ideig nem szólt egyikük sem. Cathy egy kicsit távolabb
húzódott Pétéitől az ágyban. Férje ránézett, próbálva
megfejteni arcán az érzelmek játékát. Végül az asszony törte
meg a csendet, alig észrevehetően remegő hangjával.
- Van még valaki, akinek a halálát kívánod?
- Sarkar is ugyanezt kérdezte tőlem - felelte Peter kicsit
mérgesen. - De nem jut eszembe senki.
- Na és... és én? - kérdezte Cathy.
- Te? Jézusom, dehogy!
- De fájdalmat okoztam neked.
- Igen, ugyanakkor egy másodperc erejéig sem vágytam a
halálodat.
Nem úgy tűnt, mintha Peter szavai különösebben
megnyugtatták volna.
- Jézusom, Peter, hogyan tehettetek ekkora ostobaságot?
- Én... nem is tudom. Nem az volt a cél, hogy ez történjen.
- És a nyomozó?
- Mi van vele?
- Mi lesz, ha esetleg túlságosan közel kerül az igazsághoz? -
kérdezte Cathy. - Talán jobbnak találod majd őt is megölni?
Sarkar másnap negyed tizenegykor érkezett Peter és Cathy

házához. Mind a hárman leültek az asztal köré, és kicsit
száraz bagelt rágtak.
- Szóval, mit tegyünk? - kérdezte Cathy, a mellkasa előtt
összefont karokkal.
- Menjünk a rendőrségre - felelte Sarkar.
Pétért megdöbbentette az ötlet.
- Micsoda?
LÉLEKHULLÁ M 272
- A rendőrségre - ismételte meg Sarkar. - Ez az egész
kicsúszott a kezünkből. Szükségünk van a segítségükre.
- De...
- Hívjuk fel a rendőrséget. Mondjuk el nekik az igazat. Ez
egy olyan jelenség, amilyen korábban nem létezett. Nem
számíthattunk arra, hogy ez lesz a vége. Mondjuk el nekik
mindezeket.
- Ha ezt megteszed - mondta Cathy lassan -, annak biztosan
lesznek következményei.
- Igen - helyeselt Peter. - És valakit vádolni fognak.
- Mégis mivel? - kérdezett vissza Sarkar. - Nem tettünk
semmi rosszat.
- Most komolyan beszélsz? - kérdezte Peter. - Lehetséges,
hogy engem azonnal gyilkossággal gyanúsítanának. Vagy
bűnrészességgel. Téged pedig gondatlanságból elkövetett
emberöléssel.
Sarkar szeme elkerekedett.
- Gondatlanságból...
- Arról nem is beszélve, hogy a hackertörvényeket is
biztosan felhoznák - tette hozzá Cathy. - Hajói értettem, amit
mondtatok, akkor ti készítettetek egy olyan szoftvert, amely
kijutott a hálóra, és most mások számítógépeibe tör be,
miközben az erőforrásokat lopja. Ez komoly bűncselekmény.
- De nem akartuk, hogy ezek bármelyike megtörténjen
- mentegetőzött Sarkar.
- Az államügyész egyetlen pillanat alatt a földbe
döngölhetne mindannyiunkat - mondta Peter. - Egy férfi és a
barátja olyan programot készítenek, amelyik megöl
mindenkit, akit a férfi gyűlöl. Könnyedén megcáfolhatja
minden olyan állításunkat, hogy ilyesmi egész idő alatt meg
sem fordult a fejünkben. Na és emlékszel arra a perre a
Consolidated Edison ellen? A Frankenstein-szobrokkal
kapcsolatban? Azoknak, akik a technológiai fejlődésből
szeretnének meggazdagodni, viselniük kell az előre nem
látható következményeket is.
- Azok amerikai törvények - jegyezte meg Sarkar.
- Szerintem a kanadai bíróságok is hasonló álláspontot
képviselnének - mondta Cathy.
- Mindezek ellenére - folyatatta Sarkar a szimeket meg kell
állítani.
- Igen - felelte Cathy.
Sarkar Peterre nézett.
- Vedd fel a telefont, és tárcsázd a 911-et!
- De mit tehetnének a rendőrök? - kérdezte Peter. - Én
azonnal beleegyeznék, hogy szóljunk a rendőrségnek, ha
volna bármi értelme.
- Parancsot adhatnának az internet lekapcsolására
- vetette fel Sarkar.
- Viccelsz? Azt legfeljebb a CSIS vagy az RCMP tehetné
meg... és biztos vagyok benne, hogy legalább a háborús
lépésekről rendelkező törvényt kellene életbe léptetniük,
hogy sikerüljön ekkora mértékben felfüggeszteni az
információhoz való szabad hozzáférést. Egyébként pedig mi
van, ha azóta a szimek régen elmentek délre, az Egyesült
Államokba? Vagy az Atlanti-óceán túlpartjára? - Peter
megrázta a fejét. - Soha nem lennének képesek a teljes
internetet megtisztítani tőlük.
Sarkar bólintott.
- Talán igazad lehet.
Egy ideig mind a hárman csendben maradtak, majd Cathy
szólalt meg.
- És nincs mód arra, hogy ti magatok töröljétek ki őket a
netről?
Mind a ketten várakozóan néztek rá.
- Úgy értem - folytatta -, nem írhatnátok egy olyan vírust,
amely felkutatja és elpusztítja őket? Emlékszem rá, hogy
évekkel ezelőtt, amíg még egyetemre jártam, volt ez a netes
féreg... az napok alatt eljutott a világ minden számítógépére.
Sarkar izgatottan nézte.
- Talán - mondta végül.
- Talán.
Peter ránézett. Megpróbált higgadtan beszélni.
- A szimek végső soron hatalmas nagyok. Nem lehet olyan
nehéz felkutatni őket.
Sarkar bólintott.
- Egy vírus, amely ellenőriz minden fájlt, ami mondjuk tíz
gigabájtnál nagyobb... kereshetne, teszem azt két vagy
három, a te ideghálóidra jellemző mintát. Ha pedig megtalálja
őket, egyszerűen letörli az egészet. Igen... igen. Azt hiszem,
LÉLEKHULLÁ M 274
talán írhatnék valami ilyesmit. - Majd Cathyhez fordult. - Ez
briliáns, Catherine!
- Mennyi időbe telne megírni? - kérdezte Peter.
- Nem tudom biztosan - felelte Sarkar. - Még soha nem
írtam vírust. Talán néhány napba.
Peter bólintott.
- Akkor imádkozzunk, hogy működjön.
Sarkar bólintott.
- Én naponta ötször Mekka felé fordulok és imádkozom.
Talán több esélyünk lenne, ha ti is elkezdenétek végre
rendesen imádkozni. - Felállt a székről. - Most pedig megyek.
Még nagyon sok dolgom van.
39. FEJEZET
P eter próbálta felkészíteni magát az elkerülhetetlen

találkozásra. Ennek ellenére a szíve minden alkalommal
hatalmasat dobbant, amikor megszólalt az interkom. Az első
néhány téves riasztás volt csupán. Azután...
- Peter - hallatszott a titkárnője hangja. - Egy bizonyos
Philo felügyelő van itt a városi rendőrségtől.
Peter mély levegőt vett, néhány szívdobbanásnyi időre benn
tartotta, majd hosszan, hangosan kifújta. Benyomta az
interkom gombját.
- Kérem, engedje be a hölgyet!
Alig valamivel később nyílt az iroda ajtaja, és belépett
Alexandria Philo. Peter arra számított, hogy egyenruhát fog
viselni. Ennek ellenére derékban szűkített, szürke blézer,
hozzá illő nadrág, valamint kávébarna selyemblúz volt rajta.
A fülében apró, zöld fülbevaló, a haja rövid és élénkvörös, a
szeme smaragd. És magas volt. Fekete diplomata-táskát
tartott a kezében.
- Üdvözlöm, nyomozó - mondta Peter miközben felállt, és a
kezét nyújtotta.
- Üdvözlöm - felelte Sandra, határozott kézfogás
kíséretében. - Gondolom, már számított rám.
- Ööö... ezt miért mondja?
- Véletlenül hallottam, amit a titkárnőjének mondott az
interkomon keresztül. Azt kérte, hogy „engedje be a hölgyet”.
Pedig a titkárnője nem említette, hogy nő vagyok, és nem is
tett semmilyen utalást erre.
- Maga tényleg kiváló lehet abban, amit csinál. A feleségem
valóban elmondott már néhány dolgot önnel kapcsolatban.
- Értem. - Sandra elhallgatott, és várakozóan nézett Peterre.
LÉLEKHULLÁ M 276
A férfi felnevetett.
- Ugyanakkor én is egészen kiváló vagyok a saját
tevékenységi körömben. És a munkám jelentős része
különböző kormánytisztviselőkkel való tárgyalásokból áll,
akik mindannyian kurzusokon tanulják az interperszonális
kommunikáció mesterfogásait. Egy hosszan elnyújtott,
várakozó csendnél sokkal többre lesz szüksége ahhoz, hogy
elmondjak magának mindent.
Sandra is felnevetett. Amikor belépett, Peter nem látta
különösebben csinosnak, most azonban, vidám arccal,
határozottan szép volt.
- Kérem, foglaljon helyet, Ms. Philo!
Sandra elmosolyodott, és leült az egyik székre, kisimítva a
nadrágján egy láthatatlan ráncot. Mintha gyakran viselne
szoknyát. Cathynek is ugyanez volt a szokása.
Ezúttal csak rövidebb szünet következett.
- Kér esetleg egy csésze kávét? - kérdezte tőle Peter.
- Teát?
- Inkább kávét. Dupla duplát. - Majd kicsit kényszeredett
arckifejezéssel hozzátette: - Tudja, dr. Hobson, ez az a része a
munkámnak, amit nagyon nem kedvelek.
A férfi a kávégéphez sétált.
- Kérem, szólítson Peternek!
- Peter. - Elmosolyodott. - Tehát, nem kezelem túl jól ezeket
a foglalkozásommal járó helyzeteket, főleg ilyen eseteknél. A
rendőrök néha úgy gyakorolnak nyomást az emberekre, hogy
hajlamosak megfeledkezni a jó modorról és az ártatlanság
vélelméről.
Peter a kezébe adott egy csésze kávét.
- Tehát, doktor... - Egy kis szünetet tartott, s újra
elmosolyodott. - Vagyis, Peter. Fel kell tennem önnek néhány
kérdést. Remélem, megérti, hogy csak a munkámat végzem.
- Természetesen.
- Mint ön is hallott róla, a felesége egyik munkatársát
meggyilkolták.
Peter bólintott.
- Igen, eléggé sokkolt a dolog.
Sandra a fejét oldalra billentve figyelte.
- Elnézést - mondta Peter. - Talán valami rosszat mondtam?
- Ó, semmiség az egész. Mindössze annyi, hogy a
bizonyítékok szerint az áldozatot egy sokkolóval tették
ártalmatlanná. Az ön megjegyzése, miszerint „sokkolta a
dolog”, kicsit viccesnek tűnt a jelenlegi helyzetben. - Majd
felemelte a kezét. - Ne haragudjon, de a mi szakmánkban
óhatatlanul érzéketlenné válik az ember némiképp.
Egyébként használt már korábban sokkolót?
- Soha.
- Van sokkolója?
- Ontario tartományban, ha jól tudom, illegális a birtoklása,
kivéve persze a rendőrség számára.
Sandra elmosolyodott.
- Ennek ellenére New Yorkban vagy Québecben bárki
könnyedén hozzájuthat.
- Nem - ismételte meg Peter. - Még soha nem használtam
sokkolót.
- Elnézést, de meg kellett kérdeznem - mondta Sandra.
- Az átkozott rendőrségi kiképzés.
- Pontosan. - Majd elmosolyodott. - Ön ismerte az
áldozatot?
Peter próbálta könnyeden kimondani a nevet.
- Hans Larsent? Persze, találkoztam vele néhányszor...
Cathy legtöbb munkatársát ismertem. Vagy nem hivatalos
alkalmakkor futottam össze velük, vagy a céges karácsonyi
partikon.
- Milyen embernek tartotta?
- Larsent? - Peter belekortyolt a kávéjába. - Egy baromnak.
Sandra bólintott.
- A jelek szerint nagyon sokan osztják az ön véleményét, bár
akadtak olyanok is, akik igen nagyra tartották.
- Gondolom, ez a legtöbbünkkel ugyanígy van - vetette fel
Peter.
- A legtöbbünkkel. - Újabb szünet. - Nézze, Peter, ön
nagyon rendes embernek tűnik, és higgye el, nem akarok
fájdalmas emlékeket ébreszteni, de tudom, hogy az ön
felesége és Larsen, nos...
Peter bólintott.
- Igen. De ez már nagyon régen történt.
Sandra elmosolyodott.
- Viszont a felesége csak nemrégiben közölte önnel.
LÉLEKHULLÁ M 278
- Most pedig Larsen halott.
Sandra bólintott.
- Most pedig Larsen halott.
- Ms. Philo...
- Kérem, szólítson Sandrának!
Peter mosolygott.
- Sandra. - Csak ne veszítsd el a fejed! Sarkar holnap vagy
legkésőbb holnapután elkészül a vírussal. És akkor
mindennek vége lesz. - Hadd mondjak önnek valamit. Én
békés ember vagyok. Nem szeretem a birkózást és az
ökölvívást sem. Gyerekkorom óta nem ütöttem meg senkit.
Eszembe sem jutna bántalmazni a feleségemet. És ha volna
gyerekem, őt sem lenne szívem soha felpofozni.
Belekortyolt a kávéjába. Vajon eleget mondott már? Vagy
egy kicsit több kellene? Higgadtan, az isten verje meg!
Maradj higgadt! Közben pedig nem akart semmi egyebet,
mint elmondani a nőnek az igazat saját magáról
- nem azokról a gépi másolatokról, hanem a valódi
önmagáról, a hús-vér valójáról.
- Én... én hiszek abban, hogy a világ problémáinak
legnagyobb része az erőszakban gyökerezik. Azzal, hogy
elfenekeljük a gyermekeinket, arra tanítjuk őket, hogy néha
szabad megütni azokat is, akiket szeretünk... és aztán
csodálkozunk, amikor azt látjuk, hogy felnőve, ezek a
gyerekek megverik a házastársukat. Én még a házi legyeket
sem csapom le soha, Sandra... üvegpoharat teszek rájuk, és
kiviszem őket. Azt kérdezi tőlem, hogy én öltem-e meg
Larsent. Én pedig nyíltan megmondom önnek, hogy nagyon
haragudtam rá, hogy szívből gyűlöltem, de az, hogy
megöljem, vagy akár fizikailag bántalmazzam, ellenkezett
volna a természetemmel. Ez olyasmi, amit én egyszerűen
nem tennék meg.
- És még csak eszébe sem jutna megtenni? - kérdezte
Sandra.
Peter széttárta a karját.
- Nos, mindannyian gondolunk bizonyos dolgokat. De
hatalmas különbség van a puszta fantáziálás és a valóság
között.
Ha ez nem így lenne - tette hozzá Peter magában -, akkor
téged, a titkárnőmet és vagy száz másik nőt is régen
megfektettem volna itt, ezen az íróasztalon.
Sandra egy kicsit mocorgott a székben.
- Általában nem szoktam a magánéletemről beszélni a
munkám során, de tudja, nem túl régen én is valami ehhez
nagyon hasonlón mentem át, Peter. A féljem... jobban
mondva néhány hónapja már a volt férjem, megcsalt. Én sem
vagyok erőszakos személy. Tudom, hogy egyesek ezt nagyon
valószerűtlennek tartják egy rendőrtiszttel kapcsolatban, de
így igaz. Amikor azonban rájöttem, mit tett Walter... nos, azt
szerettem volna, ha meghal ő is és az a másik nő is. Nem
szoktam vázákat a falhoz vagdosni, de amikor tudomást
szereztem történtekről, a szoba falának hajítottam a tévé
távirányítóját. Darabokra tört, olyan erősen dobtam. Még
mindig látszik a lyuk a falon. Úgyhogy tudom, Peter, hogy
vannak, akik erőszakosan reagálnak, ha valami ilyesmi
történik velük.
Peter lassan bólintott.
- Akkor sem én öltem meg Hans Larsent.
- Úgy hisszük, profi bérgyilkos tette.
- És nem is béreltem fel senkit, hogy megölje.
- Akkor hadd mondjam el egészen részletesen, hogy mi a
problémám ezzel az üggyel - folytatta Sandra. - Mint
mondtam, egy fizetett gyilkossággal van dolgunk. Az ilyesmi
nagyon sokba kerül... különösen, hogy is mondjam, az
extramunkát figyelembe véve, ami ezzel a bizonyos
kivégzéssel együtt járt. Ön és Cathy sokkal jobban állnak
anyagilag, mint a felesége munkatársainak nagy része. Csakis
önök tudnának ilyesmit finanszírozni.
- De nem mi tettük - mondta Peter. - Nézze, szívesen
alávetem magam hazugságvizsgálatnak is.
Sandra édesen elmosolyodott.
- Nagyon kedves magától, hogy önként felajánlja! Éppen itt
van nálam egy hordozható berendezés.
Peter érezte, hogy görcsbe rándul a gyomra.
- Tényleg?
- Ó, igen. Pontosabban egy Veriscan Plus... ezt az önök cége
készíti, ha nem tévedek.
Peter szeme összeszűkült.
LÉLEKHULLÁ M 280
- Igen.
- Gondolom, teljesen megbízik a gép képességeiben.
Valóban kész volna alávetni magát egy ilyen tesztnek?
Peter habozott.
- Jogi képviselő jelenlétében, természetesen.
- Jogi képviselő? - Sandra megint elmosolyodott. - Hiszen
önt senki nem vádolja semmivel!
Peter ezen elgondolkodott.
- Jól van - mondta végül. - Véget akarok vetni ennek az
egésznek. Igen, beleegyezem, hogy itt és most
hazugságvizsgálatnak vessen alá, viszont a jogi képviselőm
jelenléte nélkül mindössze három kérdést tehet fel nekem.
Egy: én öltem-e meg Hans Larsent. Kettő: én öltem-e meg
Rod Churchillt. Három: felbéreltem-e valakit a megölésükre.
- Háromnál mindenképpen több kérdést kell majd
feltennem... a gép kalibrálásához kénytelen leszek; ön is
tudja, hogyan működik a szerkezet.
- Rendben van - mondta Peter. - Feltételezem, hogy van
önnél egy lista az előre elkészített kalibrációs kérdésekkel.
Beleegyezem a tesztbe azzal a feltétellel, hogy nem tér el
ezektől.
- Rendben - felelte Sandra, és felnyitotta a diplomata-
táskáját, amelyben ott lapult a hordozható berendezést.
Peter a Veriscan Plusra nézett.
- Ezt nem csak szakember kezelheti?
- El kellene olvasnia a saját termékeikhez készült használati
utasításokat, Peter. Ebbe egy szakértői rendszer MI-csipjét
építették bele. Manapság már bárki képes kezelni egy ilyen
masinát.
Peter horkantott. Sandra apró érzékelőket helyezett el a férfi
alkarján és csuklóján. Egy lapos képernyő nyílt fel a
diplomatatáskából, Sandra pedig úgy fordította, hogy csak ő
láthassa a rajta megjelenő dolgokat. Megérintett néhány
gombot, majd elkezdte feltenni a kérdéseket.
- Mi a neve?
- Peter Hobson.
- Hány éves?
- Negyvenkettő.
- Hol született?
- North Battleford, Saskatchewan.
- Most pedig, kérem, hazudjon. Hol született?
- Skóciában.
- Most az igazat. Mi a felesége neve?
- Catherine.
- Most hazudjon. Mi a felesége második neve?
- Ööö... T’Pring.
- Maga ölte meg Hans Larsent?
Peter a nő arcát fürkészte.
- Nem.
- Maga ölte meg Rod Churchillt?
- Nem.
- Felbérelt valakit bármelyikük megölésére?
- Nem.
- Van valamilyen információja arról, ki ölte meg őket?
Peter feltartotta a kezét.
- Megegyeztünk, hogy csak három kérdést tehet fel nekem,
felügyelő.
- Ne haragudjon, de biztos vagyok benne, hogy ez az egy
kérdés bele fog még férni. - Majd mosolyogva hozzátette:
- Én éppen annyira nem szeretek gyanakodni, mint ameny-
nyire ön nem szeret gyanúsított lenni. Nagyon jó lenne, ha
végre kihúzhatnám a nevét a listámról!
Az isten verje meg, akkor legyen!
- Jól van - mondta Peter lassan. - Nem ismerek olyan
személyt, aki megölhette őket.
Sandra felnézett.
- Ne haragudjon... biztosan felkavartam, amikor az előre
megbeszélteken túlra merészkedtem, de volt itt valami
különös aktivitás, amikor azt mondta, hogy „személyt”.
Megtenné, hogy még egyetlen pillanatig türelemmel lesz
irántam, amíg megismételjük a legutolsó válaszát?
Peter lerántotta a karjáról az érzékelőket, és asztalra dobta
őket.
- Már így is sokkal többet tettem annál, mint amiben
megállapodtunk! - mondta dühösen. Tisztában volt vele, hogy
ezzel csak ront a helyzetén, és kétségbeesett erőfeszítéssel
igyekezett megakadályozni, hogy a pánik úrrá legyen rajta. A
másik szenzort már sokkal óvatosabban távolította el a
csuklójáról. - Nem felelek több kérdésére.
- Elnézést kérek - mondta Sandra. - Kérem, bocsásson meg!
LÉLEKHULLÁ M 282
Peter nyugalmat erőltetett magára.
- Rendben van. - Bólintott. - Remélem, megtalálta, amit
keresett.
- Ó, igen - felelte a nő, és lezárta a diplomatatáskát.
- Megtaláltam.
Szellem mesterséges életformáinak nem sokba telt

kifejleszteni a többsejtűséget; az addig különálló egységekből
álló láncok hamarosan egyszerű sorokba szerveződtek. Az
életformák hamarosan megtanulták, hogyan kell egymás
mellé állniuk, és kétsoros vonalat alkotniuk; így már kétszer
annyian voltak, ugyanakkor mindegyik sejt legalább egyik
oldalával elérhette a Szellem által szimulált tenger
táplálékban gazdag vizét. Azután az U alakok
összekapcsolódtak, egyfajta zsákot alkotva. A legvégén pedig
elkövetkezett a nagy áttörés: a zsák alja és teteje megnyílt,
ezzel létrehozva egy kettős sejtrétegből álló hengert, amely
mind a két végén nyitott volt. Létrejött a Földön élő minden
állati életforma alapvető elrendezése, egy testnyílással a
táplálkozásra, és eggyel az ürítésre.
Generációk születtek. Generációk haltak ki.
Szellem pedig egyre csak válogatott.
40. FEJEZET
N EM MENT UGYAN GYORSAN, de december 4-ig Sandra

Philónak sikerült megszereznie a megfigyelési
engedélyt, amely által lehetővé vált, hogy jeladót
helyezzenek el Peter Hobson kocsiján. A bíró tíz napot adott
neki. A jeladóba időzítő csip volt beleépítve, vagyis
másodpercre pontosan csak az engedélyben rögzített időn
keresztül működött. A tíz nap letelt, Sandra pedig elemezni
kezdte a gyűjtött adatokat.
Peter nagyon sokszor ment kocsival az irodába, és
törzsvendégnek számított több étteremben, például Sonny
Gotliebében is, amelyet Sandra ugyancsak nagyon kedvelt; j
árt a North York Közkórházban (melynek igazgatótanácsi
tagja volt) és még egy csomó helyen. Ugyanakkor volt egy
cím, amely többször is feltűnt a naplóban: Concord, Connie
Crescent 88. Ezen a címen csak egy irodaház volt, amelyben
négy cég is működött. Összevetette az adatokat a Peter által
tárcsázott számokkal - a hívólistát ugyanennek az
engedélynek a birtokában kapta meg. Peter többször is
felhívta a Mirror Image irodáját, amely a Connie Crescent 88.
alatt volt bejelentve.
Sandra előhívta az InfoGlobe szolgáltatást, és rengeteg
adatot talált a céggel kapcsolatban. A Mirror Image-et 2001-
ben alapította a csodagyerekként számon tartott Sarkar
Muhammed, és a cég szakértői rendszereket, valamint
mesterséges intelligenciát alkalmazó berendezéseket
készített. Szerződésük volt az ontariói tartományi kormány
mellett több olyan céggel, amelyek a Financial Post százas
listáján igen kiemelkedő helyen álltak.
Sandra visszagondolt arra, amikor hazugságvizsgálóval
ellenőrizte Peter Hobsont. „Nem ismerek olyan személyt, aki
LÉLEKHULLÁ M 284
megölhette őket” - mondta akkor, és a jelek megugrottak a
„személyt” szó elhangzásakor.
Most pedig itt volt ez a mesterséges intelligenciával
foglalkozó laboratórium.
Ez az egész túlságosan vad. Őrültség.
És mégis, Hobson maga nem követte el a gyilkosságokat, ezt
a hazugságvizsgálat is kimutatta.
Olyasmi volt ez, amivel a bűnüldözéssel foglalkozó
szaklapok évek óta riogatták őket.
Talán most, végül mégis eljött.
Mégpedig ide.
Sandra hátradőlt a székében, és megpróbálta átgondolni, mit
tud.
Ahhoz semmiképpen nem elegendőt, hogy letartóztatási
parancsot kérjen.
Letartóztatási parancshoz talán valóban nem elég. De
házkutatási engedélyhez...
Elmentette a nyomozással kapcsolatos fájlokat, majd
kijelentkezett, és kiment az irodából.
Öt kocsi kellett ahhoz, hogy mindannyian oda tudjanak

menni: két rendőrautó, mindegyikben két egyenruhással,
York régió rendőrségének egyik járműve, benne egy
összekötőtiszttel
- végső soron a razziát az ő területükön fogják végrehajtani;
aztán ott volt Sandra Philo jelöletlen autója, amelyben ült ő és
a számítógépes bűncselekmények osztályának vezetője,
Jorgenson; végül pedig a komputeresek kék színű furgonja,
benne öt elemzővel és minden felszerelésükkel.
A konvoj 10 óra 17 perckor érkezett meg a Connie Crescent
88. elé. Sandra és a négy egyenruhás azonnal bement az
épületbe, Jorgenson pedig odalépett a furgonhoz, hogy
egyeztessen a csapat többi tagjával.
A Connie Crescent 88. recepciósa, egy idősebb ázsiai férfi,
meglepetten emelte fel a tekintetét, amikor Sandra és a
rendőrök beléptek az előtérbe.
- Segíthetek? - kérdezte.
- Kérem, azonnal lépjen el a számítógép-terminál közeléből!
- szólította fel Sandra. - Engedélyünk van az épület
átkutatására.
Megmutatta neki az iratot.
- Azt hiszem, jobb lesz, ha idehívom dr. Muhammedet
- felelte amaz.
- Egyetértünk - válaszolta Sandra, majd csettintett az
ujjával, és az egyik egyenruhásra mutatott, aki a helyszínen
maradt, megakadályozandó, hogy a recepciós használhassa a
terminált.
Sandra és a többi rendőr elindultak befelé.
A folyosó távolabbi végén sovány, sötét bőrű férfi tűnt fel.
- Segíthetek esetleg? - A hangja aggodalommal tele.
- Ön Sarkar Muhammed? - kérdezte Sandra, és odalépett
elé.
- Igen.
- Philo nyomozó vagyok a Torontói Városi Rendőrségtől. -
Azután átadta neki a házkutatási parancsot. - Okunk van
feltételezni, hogy ebben az épületben számítógépes
bűnözéssel kapcsolatos cselekményeket követtek el.
Engedélyünk van arra, hogy ne csak az épületet, de a
komputer-rendszereket is átnézzük.
Ebben a pillanatban kivágódott az előtérbe nyíló ajtó, és
belépett rajta Jorgenson, valamint az öt elemző.
- Biztosítsák, hogy az alkalmazottak egyike se érjen hozzá
egyetlen számítógéphez sem! - utasította Jorgenson a
rangidős egyenruhást.
A zsaruk szétszóródtak az épületben. Az egyik folyosó fala
szinte teljes egészében üvegből készült, így tökéletes rálátást
nyújtott az adatfeldolgozó részlegre. Jorgenson két elemzőre
mutatott.
- Davis, Kató... ti itt maradtok!
A két elemző azonnal odalépett az ajtóhoz, amelyet saját
FILE leolvasó védett.
- Dr. Muhammed - fordult Sandra Sarkarhoz -, az
engedélyünk felhatalmaz bennünket arra, hogy feltörjünk
minden zárat, ha azt szükségesnek érezzük. Ha nem szeretné,
hogy ez történjen, akkor kérem, nyissa ki nekünk az ajtót.
- Nézze - mondta Sarkar -, nem csináltunk itt semmi rosszat.
LÉLEKHULLÁ M 286
- Kérem, nyissa ki az ajtót! - szólította fel Sandra
határozottan.
- Csak miután az ügyvédem átnézte ezt a házkutatási
parancsot.
- Értem - felelte Sandra. - Jones, rúgd be!
- Ne! - kiáltotta Sarkar. - Jól van, jól van.
Odalépett az ajtó mellé, és a hüvelykujját a kék színű
üveglapra szorította. Felpattant a retesz, és a nehéz ajtó
félrecsúszott. Davis és Kató azonnal belépett; az előbbi
egyenesen a főkonzolhoz ment, míg utóbbi a DASD
szalagokról és az optikai meghajtókról készített leltárt.
Jorgenson Sarkarhoz fordult.
- Ugye van itt egy Mi-labor is? Merre találjuk?
- Nem tettünk semmit - ismételte el Sarkar.
Az egyik egyenruhás megjelent a folyosó távolabbik
végében.
- Idelent van, Kari!
Jorgenson futólépésben indult a jelzett irányba, a csapata
három tagja pedig szorosan a nyomában haladt. Sandra is
utánuk ment, közben pedig figyelmesen elolvasott minden
feliratot az ajtókon.
Az ázsiai recepciós ekkor megint megjelent a folyosón, az
arca egyetlen merő aggodalom. Sarkar odakiáltott neki.
- Hívja Kejaveet, az ügyvédemet! Mondja el neki, hogy mi
történik!
Aztán Jorgenson után rohant.
Sarkar éppen az Mi-laborban dolgozott, amikor a recepciós
szólt neki. Nyitva hagyta az ajtót. Mire visszatért, Jorgenson
már a főkonzol fölé hajolt, és éppen a billentyűzetet húzta ki.
Intett az egyik társának, aki átadott neki egy másikat, csillogó
fekete házban, ezüstszínű gombokkal. Egy diagnosztikai
egység volt: ezzel rögzíteni lehet minden egyes leütést, s
minden egyes választ, amit a számítógép ezekre ad, és
minden egyes kis késést is, ami a merevlemezek elérési
idejében jelentkezik.
- Hé! - kiáltotta Sarkar. - Ezek nagyon érzékeny
berendezések! Vigyázzon!
Jorgenson elengedte a füle mellett a hallottakat. Leült a
konzol előtti bárszékre, és az aktatáskájából elővett egy
műanyag mappát. Több különböző flopit, CD-lemezt és
PCMCIA-kártyát tartalmazott. Kivette belőle azt, amelyik
kompatibilis volt a konzol olvasójával, beillesztette a
nyílásba, és lenyomott néhány billentyűt.
A számítógép képernyője kiürült, majd folyamatosan megtelt
a rendszerrel kapcsolatos diagnosztikai információkkal.
- Ez aztán csúcstechnika - jegyezte meg Jorgenson.
- 512 gigabájt RAM, öt párhuzamos matematikai kopro-
cesszor és önhivatkozású busz-architektúra.
Lenyomta a szóköz billentyűt, és megjelent egy következő
monitorkép.
- Ráadásul a legfrissebb firmware változat. Ez igen!
Kilépett a programból, majd elkezdte kilistáztatni az
állományokat.
- Pontosan mit keresnek? - kérdezte tőle Sarkar.
- Bármit - mondta Sandra, aki éppen ebben a pillanatban
lépett be. - Mindent.
Majd Jorgensonhoz fordult.
- Van esetleg valami probléma?
- Eddig semmi. Már be volt jelentkezve, így legalább a
jelszavát nem kellett feltörnünk.
Sarkar lassan eltávolodott a csoporttól, a helyiség másik
végében található konzol felé - egy olyan konzol irányába,
amelyből mikrofon állt ki.
- Bejelentkezés - mondta halkan, majd meg sem várva a
számítógép kérdését, hozzátette: - Bejelentkezési név: Sarkar.
- Üdvözlöm, Sarkar - szólalt meg a számítógép hangja.
- Szeretné, hogy bezárjam az éppen futó másik feladatot?
Sandra Philo Sarkar mögé lépett, és sokkolójának íves orrát
belenyomta a férfi háta közepébe.
- Ne merészelje! - mondta halkan. Átnyúlt a férfi mellett, és
lenyomta a „Hangbevitel” feliratú gombot.
Ekkor lépett be a helyiségbe Kawalski, a yorki
összekötőtiszt.
- Odafent van egy fodrászszék is - mondta csak úgy, nagy
általánosságban a csoport tagjainak, azután Sarkar felé
fordult. - Talán nyírást is vállalnak?
- Igazság szerint az egy fogorvosi szék.
Jorgenson fel sem nézett, úgy felelt.
LÉLEKHULLÁ M 288
- Kétségtelen, hogy az lesz a leolvasószoba. - Azután
Sarkarhoz fordult. - Nagyon tetszett a tanulmánya, amit a
múlt havi Mi-kutatások Lapjában jelentetett meg. Azt a
helyiséget akarom átnézni következőként.
Azzal megint maga elé nézett, és folytatta a parancsok
begépelését csillogó fekete-ezüst billentyűzeten.
Sarkar egyre kétségbeesettebbnek tűnt.
- Megmondanák végre, hogy pontosan mit keresnek?
- Az isten verje meg! - jegyezte meg Jorgenson. - Van itt
egy csomó titkosított állomány.
Sandra Sarkarra nézett.
- Mi a titkosítási kulcs?
Sarkar, aki érezte, hogy most talán van valami kis
lehetősége arra, hogy a kezébe ragadja az irányítást, azt
válaszolta:
- Nem hinném, hogy kötelezhetne arra, hogy elmondjam.
Jorgenson azonnal felállt a székről. Egyetlen szó nélkül
leült a helyére egy elemző, és parancsokat kezdett begépelni.
- Nem számít - jegyezte meg Jorgenson vállrándítás
kíséretében. - Valentina a KGB-nél volt, amikor még létezett
olyan. Nem sok kód létezik, amit ő ne tudna feltörni.
Valentina újabb adatkártyát illesztett a nyílásba, és két ujjal
vadul gépelni kezdett. Néhány perccel később Sarkarra
emelte a tekintetét. Az arca csalódottsággal tele. Sarkaré
viszont felderült - talán mégsem olyan jó ez a nő, mint azt
Jorgenson gondolta! A következő pillanatban viszont öröme
szertefoszlott. Rádöbbent, hogy Valentina arckifejezése azt
jelenti, most valódi kihívásra számított, de csalatkoznia
kellett.
-A Hunsacker-algoritmus? - szólalt meg erős orosz
akcentussal, lassan ingatva a fejét. - Ennél ügyesebb is
lehetett volna.
Valentina lenyomott még néhány billentyűt, mire a
képernyő, amely eddig csak értehetetlen ábrákkal volt tele,
hirtelen angol nyelvű forráskódlistákkal telt meg.
Valentina felállt, Jorgenson pedig folytatta a munkát.
Kitörölte a monitor tartalmát, majd Valentina adatkártyáját
kivéve, megint a sajátját tette vissza.
- Indítom a keresést - jegyezte meg, és a képernyő megtelt
kétszáz vagy még annál is több kifejezés több oszlopba
szedett listájával.
- Van itt egy hatalmas online tárolóegység is - jegyezte meg
Jorgenson. - Az adatokat pedig többfélre tömörítési eljárással
tárolták. Beletelik majd egy kis időbe, amíg mindegyiket
végignézzük. Megyek, és addig ellenőrzőm a
leolvasóhelyiséget.
***
Ezen a napon este Peternek a North York Közkórház

igazgatótanácsi ülésén kellett részt vennie, ezért úgy döntött,
ahelyett hogy az irodában a telefonokkal bajlódna, inkább
otthonról dolgozik. Csakhogy nemigen tudott a munkájára
figyelni. Sarkar mondta ugyan, hogy a mai napon végre
befejezi a vírust, de ő úgy érezte, neki is tennie kellene
valamit. Fél tizenegy körül bejelentkezett a Mirror Image
rendszerébe, mert úgy gondolta, talán megtalálhatja a választ
arra, hogyan sikerült a szimeknek kijutnia.
Miután bejelentkezett, kiadta a WHO parancsot, hogy
megtudja, Sarkar ugyancsak bent van-e - Peter küldeni akart
neki egy gyors e-mailt köszöntésképpen. Sarkar online volt.
Peter begépelte a WHAT parancsot, amivel megtudhatta,
hogy Sarkar pontosan milyen tevékenységet végez éppen; ha
ugyanis valamilyen háttérben futó alkalmazásról van szó,
akkor talán nem is ül személyesen a gép előtt, és csak
időpocsékolás lenne az e-mail.
A WHAT parancsra a következő válasz érkezett:
CSOMÓPONT FELHASZNÁLÓ FELADATRA BEJELENTKEZVE

002 Sarkar 08:14:22 szövegkeresés
Egy szöveges keresés viszont éppen úgy lehet háttérben futó

és aktív folyamat is. Sarkar magas szintű rendszergazdai
jogosultságokat adott Peternek, aki ezért echóztathatta a 002
csomóponton futó feladatot, a saját monitorán jelenítve meg
az ott mutatott képet. A képernyő keresési feltételek egész
listájával telt meg, ami az újabb találatokkal folyamatosan
bővült. Némely keresési feltétellel kapcsolatban, mint
LÉLEKHULLÁ M 290
amilyen a „Toronto” is volt, máris több száz találattal lehetett
számolni.
Jézusom! Ez meg micsoda...?
Sarkar olyan szavakra keresett rá, mint „Hobson” és „Pete*”
és „Cath*” és...
Peter éppen begépelte az üzenetet - „Milyen kis kíváncsiak
vagyunk!”-, majd kis híján el is küldte, amikor észrevette a
státuszmezőben megadott teljes keresési paramétert. „Keresés
teljes rendszer; minden alsóbb rendszer, keresés minden
online és offline tárolóegység és teljes memória.”
Egy ilyen keresés órákig is eltarthat. Sarkar soha nem tenne
ehhez hasonlót - egyszerűen túlságosan rendszerető ember
ahhoz, hogy ne legyen legalább valami halvány fogalma
azzal kapcsolatban, merre találja, ami után kutat.
Peter a többi kulcsszóra pillantott.
Ó, az istenit!
„Larsen”, „Hans”, „házasságtörés”, „viszony”.
Az istenit. Az istenit. Az istenit. Sarkar semmiképpen nem
keresne rá ilyen kifejezésekre. Biztosan valaki más ül a gépe
előtt.
A 002 csomópont a Mirror Image Mi-laborjában van. Peter
elfordult a székén, hogy szemben legyen a videotelefonnal, és
megérintette a gyorstárcsázás gombját.
Az MI-laborban megszólalt a telefon.

- Felvehetem? - kérdezte Sarkar.
Sandra biccentett. Figyelmesen nézte a monitoron megjelenő
képet. Az olyan általánosabb kifejezésekre, mint a „viszony”,
számos találat volt - több száz, a jelek szerint azonban a
Hobson vagy a Larsen szavakra egyelőre semmi.
Sarkar odalépett a helyiség másik végében levő
videotelefonhoz, majd megérintette a FELVESZ gombot.
A Bell Canada lógója eltűnt a kijelzőről. Peter látta az
aggodalmat Sarkar arcán.
- Mi... - kezdett bele, de elharapta a kérdést. A háttérben,
Sarkar válla fölött ugyanis meglátta Sandra Philo arcát. Peter
azonnal megszakította a kapcsolatot.
Philo ott van. A Mirror Image-nél.
Ez razzia. Egy istenverte razzia.
Peter a képernyőre nézett, melyen a 002 csomóponton
megjelenő adatok íródtak ki. A „Hobson” névre még mindig
nem jelzett találatot.
Kicsit gondolkodott, majd elkezdte nyomogatni a
billentyűket. Gyorsan bejelentkezett még egyszer Sarkar
felhasználónevével és jelszavával, amit nem sokkal korábban
hallott. Azután belépett a diagnosztikai eszközök
almappájába, és kilistáztatta az ott tárolt fájlokat. Több száz
programot talált, közte egy olyan is, amit TEXTREP-nek
hívtak. Ez már biztatónak tűnt. Előhívta a kapcsolódó súgót.
Peter a következő szöveget gépelte be: „TEXTREP/Hob-
son/Roddenberry/Al7-AIio”, vagyis utasította a számítógépet,
hogy minden „Hobson” elnevezésű fájlt módosítson
„Roddenberryre” a héttől tízig terjedő, mesterséges
intelligenciával foglalkozó rendszerekben.
Elindította a programot. Ez a keresés sokkal kisebb volt,
hiszen mindössze egyetlen kifejezésre keresett, és jóval
korlátozottabb hatókörrel rendelkezett, hiszen csak négy
számítógépet érintett, nem pedig több százat, ahogyan Philóé.
Kis szerencsével sikerülhet végrehajtani minden módosítást,
még mielőtt túl késő lenne.
A konzol sípolt, ezzel jelezve, hogy készen van a feladattal.

Mivel a letapogatóhelyiségben semmi figyelemre méltót nem
talált, Jorgenson visszatért. Először a monitorra nézett, majd
Sandrára. Tizenhárom találat volt a Hobson kifejezésre.
Sandra a listára mutatott.
- Jelenítse meg őket a szövegkörnyezetükben is! - utasította.
A találatok közül kettő online szótárbejegyzés volt a
„Hobson választása” címszóra.
A következő egy felhasználói azonosító fájl, amely szerint a
fobson felhasználónév Peter G. Hobsonhoz tartozik.
Egy számítógépre vitt címjegyzék Peter Hobson céges és
személyes elérhetőségeivel.
LÉLEKHULLÁ M 292
A fennmaradó kilenc pedig leginkább olyan szerzői jogi
bejegyzés volt, ami a letapogatás során alkalmazott
különböző szoftverek egyes részeit a Hobson Monitoring Ltd.
tulajdonaként azonosította.
- Nada - jelentette ki Jorgenson.
- De van itt egy felhasználói fiókja - mondta Sandra, és
Sarkarhoz fordult.
- Kinek? - kérdezett vissza Sarkar.
- Peter Hobsonnak.
- Ó, igen. Használunk mi is néhány olyan programot, melyet
az ő vállalata készített.
- Ennyi?
- Nos, és a legjobb barátom is egyben. Ezért van meg a
névjegyzékemben a személyes elérhetősége is. - Sarkar
ártatlanul nézett vissza rá. - Mert mit gondolt, mit fog itt
találni?
41. FEJEZET
C ATHY HOBSON KIMERÜLT VOLT. Nagyon hosszúra nyúlt

a napja az ügynökségnél, és az idő szinte ólomlábakon
járt, miközben az Ontario Turizmus kampányán dolgozott.
Hazafelé menet bement a Miracle Food Mart
szupermarketlánc egyik üzletébe, de éppen előtte valamelyik
idióta pontosan ezt a napot választotta ki arra, hogy mindent
készpénzzel fizessen - ráadásul fémpénzzel. Cathynek
ilyenkor mindig eszébe jutott, hogy vannak emberek, akiket
kötelezni kellene a hitelkártya használatára.
Mikor végre hazaért, a hüvelykjét a FILE leolvasóra
nyomta, és úgy támaszkodott rá, mintha egy pillanatig az
volna az egyetlen dolog, ami megakadályozhatja, hogy ott
helyben összeessen. A leolvasó tetején levő kis zöld LED
villogott néhányszor, majd felpattant a retesz, és a nehéz ajtó
halkan félrecsusszant. Belépett. Az ajtó becsukódott mögötte,
és a retesz megint kattant a zárban.
- Fényt - mondta.
Nem történt semmi. Cathy megköszörülte a torkát, majd
megismételte az előbbi utasítást.
- Fényt!
Még mindig semmi. Nagyot sóhajtott, letette a
bevásárlószatyrokat, és tapogatózva a kapcsolót kezdte
keresni. Megtalálta, fel is kattintottá, a fények azonban nem
gyulladtak fel.
Cathy felment a nappaliba. Látta, hogy a videón világítanak
a piros állapotjelző LED-ek, vagyis nem lehet áramszünet.
Lehet, hogy egyszerűen kiégett a körte az előtérben. Megint
megismételte a „fényt” parancsot, azonban a nappaliban
elhelyezett három kis kerámialámpa - ezeket Cathy saját
kezűleg készítette - ugyancsak sötét maradt.
LÉLEKHULLÁ M 294
Cathy a fejét rázta. Peter állandóan a ház berendezéseivel
babrált, és minden alkalommal beletelt némi időbe, míg
sikerült mindennek ismét úgy működnie, ahogyan kell.
Leült a kanapéra, és kinyújtotta maga előtt fájdalmasan
fáradt lábait. Nagyon hosszú volt ez a nap. Lehunyta a
szemét, és csak élvezte a sötétséget. Egy pillanattal később
eszébe jutottak a vásárolt holmik, így felkelt, hogy elinduljon
a szatyrokért az előszobába. Megint tett egy próbát a
villanykapcsolóval és a szóbeli paranccsal is, de semmi nem
történt. Éppen lehajolt volna, hogy felemelje a nehéz
szatyrokat, amikor észrevette az előszoba kisasztalára állított
telefont. A billentyűzet melletti nagy, piros láma világított
rajta. Közelebb lépett. A szöveges kijelzőn a „Vonal
használatban” feliratot olvasta. Pedig amióta hazaért, a
telefon nem csöngött.
Peter pedig még órákig nem fog hazaérni, hiszen a North
Yorkban van igazgatótanácsi ülésen.
Kivéve persze...
- Peter? - A kiáltva kimondott név többször
végigvisszhangzott a sötét folyosón. - Peter, itthon vagy?
Semmi válasz. Felvette a kagylót, de csak éles sípolás
hallatszott belőle. Egy modem.
Megint a szöveges kijelzőre meredt, melyen a „Magán-
telefonszám” felirat volt olvasható - vagyis bejövő hívás
érkezett, azonban bárki volt is a hívó fél, azt kérte, hogy
legyen letiltva az automatikus hívásazonosítási szolgáltatás.
Jézus isten! - gondolta magában. Az egyik szim.
Lecsapta a kagylót, majd a következő pillanatban megint
felkapta, és az ujjával többször, gyors egymásutánban
lenyomta a villát. Remélte, hogy így elég zajossá teszi a
telefonvonalat, és a modem megszakítja a kapcsolatot.
Nem sikerült. Peternek természetesen a legkiválóbb
hibajavító funkciókkal bíró modemjei voltak, és a jelek
szerint a szim is igen kifinomult hardvert használt.
Gyorsan a bejárati ajtóhoz lépett, és megnyomta a falra
szerelt KINYIT feliratú gombot. Nem történt semmi.
Megragadta a kilincset. Azt ajtó meg sem moccant. Rácsapott
a „Tűz esetén” feliratú gombra, melynek felül kellett volna
írnia minden más utasítást. Az ajtó még mindig nem mozdult.
Cathy kinyitotta az előszobában álló beépített szekrény ajtaját
- ez legalább nem volt reteszelhető -, és ránézett az ajtó ott
elhelyezett irányítópaneljére. Vérvörös csöppként világított a
„Betörés megakadályozása” felirat melletti LED. Az ajtó
normális esetben persze azonnal kinyílt volna, ha tűz van, de
a házban elhelyezett füstérzékelők szerint semmi nem égett,
míg valamelyik másik szenzor azt jelezte, hogy kívülről
próbálnak betörni az épületbe. Cathy kilépett a szekrényből,
majd a bejárati ajtó kukucskálójához ment. Nem volt ott
senki. Természetesen.
Még mindig megpróbált higgadt maradni. Voltak más ajtók
is, de a fő irányítópanel jelzései szerint mindegyik „Betörés
megakadályozása” módba kapcsolt. Próbálkozhatott volna az
ablakokkal, de egyrészt ezek is biztosan éppen úgy be voltak
reteszelve, másrészt ugyancsak a lehető legmodernebb
biztonsági üvegből készültek, amit az ember pénzen csak
vehetett.
Végül a tudata felszínére emelkedett az a gondolat,
amelynek feltörését minden erejével próbálta
megakadályozni.
Csapdába esett.
Csapdába esett, mégpedig a saját otthonában.
Eszébe jutott, hogy beindíthatná a füstérzékelőket, de mivel
sem ő, sem Peter nem dohányzott, a lakásban sehol nem volt
egyetlen gyújtó sem. Peter ráadásul ki nem állhatta a gyufa
vagy a gyertya szagát, így ilyeneket sem tartottak otthon.
Persze a főzőlappal még mindig meggyújthat papírokat, és
arra reagálhat a riasztó. Akkor talán az ajtók is kinyílnának.
A konyhába sietett, és közben vigyázott, nehogy a
koromsötétben elbotoljon valamiben. Persze abban a
pillanatban, amint belépett a helyiségbe, már tudta, hogy
bajban van. Mind a mikrosütőn, mind a hagyományoson lévő
digitális órák sötétek voltak. A konyhában minden
elektromos áramot lekapcsoltak. Állandóan a konnektorba
dugva tartottak egy tölthető akkumulátorral működő
zseblámpát. Kivette a tartójából. Azonnal fel kellett volna
kapcsolódnia, amikor a töltőjéről eltávolítja, azonban sötét
maradt. Cathy csak most döbbent rá, hogy valószínűleg órák
óta nincs áram a konyhában, és a zseblámpa ennyi idő alatt
egyszerűen lemerült. De - mi ez a zúgás? A hűtő még
LÉLEKHULLÁ M 296
működött. Kinyitotta, és azonnal felkapcsolódott a belső
világítás. Érezte, hogy az arcába hideg levegő csap.
A szim pontosan tudta, mit tesz. A videót és a hűtőt áram
alatt hagyta, a főzőlapot és a zseblámpát töltő aljzatot
azonban nem. Mint az egy okos házban megszokott volt,
minden egyes aljzat saját áramkörrel és biztosítékkal
rendelkezett.
Átment az étkezőbe, és az egyik szék háttámlájába
kapaszkodott. Megpróbált higgadt maradni - nyugalom, az
isten verje meg! Eszébe jutott, hogy talán magához vehetne
egy konyhakést. Persze sokra nem menne vele - ebbe a
behatolóba nem tudná beledöfni. Az egész ház
irányítóközpontja a pincében helyezkedett el, és a
telefonkábelek is ott lent léptek be az épületbe. Az
elektromos és telekommunikációs vezetékeket viszont
szándékosan bebetonozták, mert Cathy és Peter tartott tőle,
hogy a nem kellően árnyékolt légkábelek rákot okozhatnak.
Cathy centiről centire közeledett a pincébe vezető
lépcsőhöz. Kinyitotta az ajtót. Koromsötét volt odalent. Az
ötödik házassági évfordulójukra meglepték magukat egy
házimozi-rendszerrel, és így a pincében az ablakok elé my-
larral szőtt, elektromos sínen futó függönyt tettek - márpedig
ezek a függönyök most mind el voltak húzva. Cathy úgy
sejtette, elég jól ismeri a helyiség belső elrendezését ahhoz,
hogy gond nélkül megtalálja a bejövő telefonvonalat. A
legfelső lépcsőfokra lépett...
Ebben a pillanatban bekapcsolt a feje fölötti esőztető tűzoltó
rendszer. Nem szólalt meg a jelzőberendezés, és nem történt
semmi más sem, ami riaszthatná a szomszédokat vagy esetleg
a tűzoltókat. Egyedül a jeges víz kezdett ömleni a plafonról.
Cathy levegő után kapott, majd visszarohant a nappaliba. Az
esőztető rendszer azonnal kikapcsolt a háta mögött, és a
nappaliban kapcsolt be megint. Cathy elindult felfelé a
hálószobába vezető lépcsőn. Az esőztető kikapcsolt a
nappaliban, és beindult a lépcső fölött.
Rájött, hogy a rendszer folyamatosan követi őt - a szim
minden bizonnyal rákapcsolódott a mozgásérzékelőkre,
amelyek a betörésriasztó hálózat részét képezték. Cathy a
sűrű vízcseppeken keresztül is látta, hogy a videón lévő LED
ezúttal nem világít - valószínűleg azért, nehogy véletlenül
elektromos tűz keletkezzen egy zárlat miatt.
Kimerült volt, csuromvíz, és nyilvánvalóan nem
menekülhetett sehová, ezért Cathy úgy határozott, a
fürdőszobába megy. Ha már az esőztetők egyébként is
mindenhová követik, akkor miért ne ott legyen, ahol a
legkisebb kárt okozhatják? Bemászott a kádba, leszedte a
zuhanyfuggönyt, és sátorként a fejére terítette, ezzel
védekezve a zuhogó hideg víz ellen.
Három órával később Peter is hazaért. A bejárati ajtó előtte
minden gond nélkül kinyílt. Látta, hogy a nappaliban a
szőnyeg csuromvizes, és hallotta, hogy az emeleten még
mindig mennek az esőztetők. Gyorsan az emeleti fürdőhöz
rohant, majd feltépte az ajtót. Az esőztető ebben a pillanatban
leállt.
Cathy lelökte magáról a zuhanyfüggönyt. Ahogy felállt a
kádban, a víz csak úgy patakzott róla. A hangjából nehezen
kordában tartott harag csendült.
- Sem én, sem bármelyik verzióm soha nem lenne képes
ilyet megtenni veled! - Mérhetetlen haraggal nézett Peterre. -
Most már kvittek vagyunk!
Cathy (nagyon okosan) nem volt hajlandó tovább a házban
maradni. Peterrel kocsiba ültek, és átmentek a testvéréhez.
Még mindig nagyon mérges volt, de már kezdett lehiggadni,
és amikor férje továbbindult, viszonozta az ölelését. Peter ezt
követően azonnal az irodájába ment, és rákapcsolódott a
netre. Elküldött egy e-mailt csak úgy, bele a világba.
Dátum: 2011. december 15. 23:11

Feladó: Peter G Hobson
Címzett: a fivéreim
Tárgy: visszahívást kérek
Most azonnal beszélni akarok mindannyiótokkal, egyszerre.
Kérlek, feleljetek!
Nem telt sok időbe, míg a válasz megérkezett.

- Itt vagyok - mondta az egyik kísértete.
- Szia, Pete! - köszönt a másik.
- Na mi van? - kérdezte a harmadik.
LÉLEKHULLÁ M 298
Mivel mindannyian ugyanazon a hangcsipen keresztül
beszéltek, hacsak nem mutatkoztak be minden alkalommal,
amikor megszólaltak, nemigen lehetett megállapítani,
melyikük az éppen. És még ha tudni lehetne, melyik szim
melyik csomópontot használja, akkor se derülne ki. Nem
mintha különösebben számított volna.
- Tisztában vagyok vele, hogy mi folyik itt - mondta Peter. -
Tudom, hogy az egyikőtök az én nevemben embereket
gyilkol. De ma este Cathyt fenyegettétek. Ezt nem fogom
tűrni. Cathynek nem eshet baja! Sem most, sem soha!
Megértettétek?
Néma csend.
- Megértettétek?
Még mindig semmi válasz.
Peter kimerültén felsóhajtott.
- Nézzétek, tisztában vagyok vele, hogy sem Sarkar, sem én
nem tudunk benneteket eltávolítani a netről, de ha a mai eset
még egyszer megtörténik, akkor nyilvánosságra hozzuk a
létezéseteket. A sajtó nyáladzó szájjal harapna rá a neten
szabadon garázdálkodó gyilkos MI sztorijára. És ne
higgyétek, hogy nem indítanák újra akár az egész rendszert
csak azért, hogy tőletek megszabaduljanak.
Az egyik szim megszólalt.
- Biztos vagyok benne, hogy tévedsz, Peter. Egyikünk sem
lett volna képes embereket ölni. Ha nyilvánosságra hozod ezt
az egészet, hinni fognak neked... végső soron te vagy a nagy
Peter Hobson. És ez azt jelenti, hogy téged vádolnak majd
azokkal a gyilkosságokkal.
- Ezen a ponton még ez sem érdekel - mondta Peter.
- Megteszek bármit, hogy Cathyt megóvjam, még akkor is,
ha ez azt jelenti, hogy börtönbe kell mennem.
- De Cathy fájdalmat okozott neked - mondta megint a hang.
- Sokkal nagyobbat, mint bárki ezen a világon. Miatta
szenvedsz.
- Az, hogy valaki nekem fájdalmat okoz - felelte Peter -,
még nem olyan bűntett, amit halállal kellene megtorolni.
Nem viccelek. Ha még egyszer bármilyen módon
fenyegetitek vagy ártotok neki, gondoskodom arról, hogy
végetek legyen. Még nem tudom, hogyan, de elérem, hogy
elpusztítsanak benneteket.
- Akkor talán... - felelte az elektronikusan generált hang
nagyon lassan - talán téged kellene eltennünk láb alól,
megakadályozva, hogy ez megtörténhessen.
- Ez bizonyos tekintetben öngyilkosság lenne - felelte Peter.
- Vagy testvérgyilkosság. Különben pedig pontosan tudom,
hogy ez nem olyasmi, amit én megtennék, éppen ezért ti sem
lennétek képesek rá.
- Cathy munkatársát sem tudtad volna megölni - felelte a
hang. - Valami miatt mégis úgy gondolod, hogy közülünk
tette valaki.
Peter hátradőlt a székében.
- Ez igaz, viszont őt meg akartam ölni. Szégyellem ugyan
bevallani, de azt szerettem volna, ha Hans meghal.
Önmagamban azonban nem tudnék kárt tenni, még csak
gondolni sem vagyok képes ilyesmire, éppen ezért biztos
vagyok abban, hogy ti sem számolhattok komolyan ezzel a
lehetőséggel.
- Most mégis azon töprengsz, hogyan tudnál megölni
bennünket - felelte a hang.
- Az más - mondta Peter. - Én vagyok az eredeti. A szívem
legmélyén tisztában vagyok vele, hogy a számítógépes
szimulákrumok nem olyan élők, mint a hús-vér emberek. És
mivel én ebben hiszek, ti is mind ebben hisztek.
- Lehetséges - szólt a hang.
- Most pedig megpróbáljátok megölni Cathyt - folytatta
Peter. - Legalább ennek véget kell vetni. Ne bántsátok őt! Ne
fenyegessétek! Ne tegyetek semmit Cathyvel!
- O akkor is fájdalmat okozott neked - ismételte a géphang.
- Igen - ismerte be Peter. - Fájdalmat okozott nekem. De
még ennél is sokkal jobban fájna a tudat, hogy nincsen itt,
mellettem. Ha ő meghalna, az engem is elpusztítana.
- Miért? - kérdezte a hang.
- Azért, mert szeretnem, az isten verje meg! Jobban
szeretem, mint az életemet! Létezésem minden pillanatában
őt szeretem.
- Tényleg? - kérdezte a hang.
Peter elhallgatott, hogy kifújja magát egy kicsit, és
átgondolhassa a helyzetét. Vajon csak a harag beszélt belőle?
Vajon olyasmiket hordott itt össze, amiket maga sem gondolt
LÉLEKHULLÁ M 300
igazán komolyan? Vagy az is lehet, hogy minden igaz volt -
valóban igaz?
- Igen - mondta végül halkan, amikor sikerült szembesülnie
a ténnyel. - Igen, valóban ennyire szeretem. Jobban szeretem
annál, mint az szavakkal kifejezhető.
- Már éppen ideje volt, hogy ezt beismerd, Petey fiú. Még
akkor is, ha úgy kellett kipréselnünk belőled. Most pedig
menj, és szedd össze Cathyt... biztosak vagyunk benne, hogy
a testvére házába vitted. Mi legalábbis ezt tettük volna. Menj
érte, és vidd haza! Semmi rossz nem történik vele többé.
42. FEJEZET
M ÁSNAP PETER MEGGYŐZŐDÖTT arról, hogy Cathy

biztonságban elindult dolgozni, ő pedig egész napra
otthon maradt. Kikötötte az elektronikus ajtónyitó rendszert,
majd hívott egy lakatost, és berakatott vele egy teljesen
hagyományos, kulcsos-reteszes szerkezetet. Míg a mester
dolgozott, ő csak bámult kifelé az ablakon, és próbált
valamilyen értelmet kihámozni ebből az egészből.
Rod Churchillre gondolt.
A hideg hal. Aki soha nem mutatja ki az érzelmeit.
Ugyanakkor fenelzint szedett - antidepresszánst.
Ez pedig azt is jelentette természetesen, hogy kórosan
depressziósnak diagnosztizálták. Peter már vagy két évtizede
ismerte Rod Churchillt, a viselkedésében pedig ez alatt az idő
alatt jottányi változást sem fedezett fel. Úgyhogy talán... talán
egész végig depressziós volt. Talán még sokkal régebb óta,
végig Cathy gyermekkora során, és ez eredményezhette, hogy
olyan rettenetes apa vált belőle.
Peter a fejét rázta. Rod Churchill - nem egy rohadék, nem
egy seggfej. Egyszerűen beteg - a test kémiai egyensúlyának
felborulása miatt.
Ez persze jelentősen csökkenti annak súlyát, amit tett, és így
már kevésbé tekinthető bűnösnek amiatt, amit a lányai ellen
elkövetett.
A pokolba! - gondolta Peter. Hiszen mindannyian kémiai
szerkezetek vagyunk! Ő maga egyszerűen használhatatlan
volt a reggeli kávéja nélkül. Cathy mindig nagyon
ingerlékeny lett a menstruációját közvetlenül megelőzően.
Hans Larsen hagyta, hogy egész életében a hormonjai
irányítsák.
LÉLEKHULLÁ M 302
Melyik volt hát a valódi Peter? A lelassult, könnyen dühbe
guruló pasi, akinek minden reggel úgy kell kirángatnia magát
az ágyból? Vagy az a céltudatos, tettre kész ember, aki az
irodában megjelent, miután a csodálatos drog, a koffein
megtette áldásos hatását? És melyik volt a valódi Cathy? A
vidám, ragyogó, szexis nő, akinek szinte mindig lehetett látni,
vagy a forrongó és ingerlékeny hárpia, akivé minden hónap
néhány napján változott? Na és milyen volt az igazi Larsen?
A részeges, szexéhes disznó, akinek Peter ismerte, vagy egy
olyan pasi, aki nyilvánvalóan nagyon jól végezte a munkáját,
és akit a legtöbb kollégája kedvelt? Aztán azon töprengett,
hogy Hans vajon hogyan változott volna meg, ha valaki
levágja a farkát. Valószínűleg teljesen más lett volna.
Mi marad egy személyből, ha eltávolítjuk belőle az összes
stimuláló és depresszív hatást, minden serkentőt és gátlót,
minden tesztoszteront és ösztrogént? Na és mi a helyzet
azokkal a gyerekekkel, akik születésükkor túlságosan kevés
oxigénhez jutottak? Mi van a Down-szindrómásokkal -
azokkal, akiket annyira más emberré tesz a plusz húsz
kromoszóma? Mi van az autistákkal? Vagy azokkal, akik
dementiában szenvednek? A mániás depressziósokkal? A
skizofrénekkel? Azokkal, akik többszörösen hasadt
személyiséggel rendelkeznek? Azokkal, akiknek sérült az
agyuk? Azokkal, akik Alzheimer-kórban szenvednek? Az
biztos, hogy ezeket az embereket senki nem vonhatja
felelősségre az állapotuk miatt. És az is biztos, hogy az
állapotuk nem tükrözi a valódi személyiségüket - a lelkűket.
Na és mi a helyzet azokkal az ikrekkel kapcsolatos
kutatásokkal, amiket a Kontroll szim említett? Hogy az
emberek természete, nem a neveltetése teszi őket olyanná,
amilyenek, hogy ez irányítja a viselkedésüket. Ha nem éppen
a vegyi anyagok által játszott zenére táncolunk, akkor a
genetika dobszólójára ugrálunk fejvesztve.
Igen, Rod Churchill nem kapta meg a szükséges segítséget.
Ha valóban úgy ölték meg, ahogyan Philo elmondta, akkor a
szimnek mindenképpen tudnia kellett arról, hogy az apósa
fenelzint szedett, utána kellett néznie a gyógyszerészeti
adatbázisokban, és tökéletesen tisztában kellett lennie azzal,
hogy mivel kezelik. Vajon a szim azt már nem vette
figyelembe, hogy még ha az eljárás viszonylag új is volt, Rod
állapota talán már nagyon hosszú ideje fennállt? Hiszen ennyi
bizonyítéknak csak elegendőnek kellett volna lennie ahhoz,
hogy a szim visszavonja a Rodra előzetesen kimondott
halálos ítéletét!
Nem, ha előre tudnak Rod Churchill kémiai alapokon
nyugvó problémájáról, akkor egészen biztos, hogy egyetlen
szim sem ölte volna meg. Talán szánták volna, amiért ez
történt vele, de meg nem ölik. Az igazat megvallva ezzel
egyébként Sandra Philo egész nyomozása is nagyon
megalapozatlanná vált. A szimek végső soron nem ismerték
be, hogy bármelyik halálesethez közük lenne, és mind a Peter
felé, mind pedig a szimekhez vezető bizonyítékok is a
legjobb esetben közvetetté váltak csupán.
Peter megkönnyebbülten sóhajtott. Ő nem ölte volna meg
Rod Churchillt. Rod egyszerűen tett valami ostobaságot,
amikor nem követte pontosan az orvos utasításait. És Hans
Larsent? Nos, Peter mindig is azt állította, hogy rajta kívül
még legalább tucatnyi dühös férj akarhatta a halálát, és -
most, hogy így visszaemlékezett - a saját felesége is, aki
bankban dolgozott olyan pozícióban, hogy bármikor
nyugodtan elsikkaszthatta a pénzt, ami egy bérgyilkos
félfogadásához kell.
Távoli gyanú, nem volt több a rendőrség kezében ellene.
Távoli gyanú.
És ezt be is fogja bizonyítani. Le fogja ellenőrizni a saját
pénzmozgásait. Egy bérgyilkos félfogadása biztosan több tíz-
, ha nem százezer dollárba kerülhet. Philo valószínűleg soha
nem találná meg a hiányzó pénzösszeget, még akkor sem, ha
bírósági úton szerezne engedélyt a pénzügyi feljegyzések
ellenőrzéséhez. Peter azonban rendelkezett azzal az előnnyel,
hogy pontosan úgy gondolkozott, ahogyan a szimek tennék.
Ha utánanéz - jó alaposan -, és nem talál semmilyen hiányzó
összeget, nos, akkor nyugodtan hátradőlhet.
Peter bejelentkezett a cége rendszerébe, majd a számlákat
tartalmazó adatbázisba, és kutatni kezdett. A Mirror Image
által készített számlakezelő szakértői rendszert használta az
ellenőrzéshez. Ahogyan haladt végig az egyes
kimutatásokon, valamint a sorban a pénzügyi adatbázisokon,
úgy nőtt az önbizalma. Nagyjából egy óra múlva megzavarta
a lakatos, aki ekkorra végzett a zárral. Peter megköszönte
LÉLEKHULLÁ M 304
neki, kifizette, majd visszatért a kereséshez. Philo tévedett.
Hatalmasat tévedett. Ő sem más, mint egyike annak a sok
rendőrnek, akik imádják az összeesküvéselméleteket. Ha még
egyszer találkoznak, majd alaposan elmondja neki a...
A számítógépe sípolt egyet.
Jézus úristen! - gondolta Peter. Jézus úristen!
Egy eltérés a felhasználói licenszjogokkal kapcsolatos
számlán. Nincsen feljegyzés, nincsen célszámlaszám, nincsen
kapcsolódó számla. Csak egyetlen hihetetlenül nagy terhelés:
2011. nov. 11. EFT CDN$125 000.
Peter csak bámulta a képernyőt, és a csodálkozástól tátva
maradt a szája.
Az időpont nagyjából stimmelt. Hansot három nappal
később ölték meg.
De akkor is biztosan csak valami egészen ártatlan dologról
lehet szó. Talán egy licenszszerződés ellenértéke volt az
összeg, ami kicsit később került kifizetésre. Vagy a cége felé
túlfizetése volt valakinek, és azt térítették vissza. Vagy...
Nem.
Nem, ez egyik sem lehet. Peter számvevője nagyon
következetes volt. Képtelenség, hogy ő ilyen bejegyzést
készítsen. És ott van a megjegyzés is, EFT. Vagyis
elektronikus utalás történt. Pontosan olyasmi, amit egy szim
alkalmazna.
Már éppen kijelentkezett volna, amikor a számítógépe
megint sípolt. Újabb találat az adatbázisban. 2011. dec. 14.
EFTCDN$ioo 000.
Peter újra megkönnyebbülten sóhajtott fel. Tessék - itt van a
bizonyíték az ártatlanságára. Hiszen nincsen olyan
bérgyilkos, aki elfogadna részletfizetést! Bármi okozza is
ezeket a terheléseket, annak egyfajta rutinszerű folyamatnak
kell lennie. Talán valamilyen szabadalmi díj lehet. Vagy...
Két nappal ezelőtt. Ez a második utalás mindössze két napja
történt.
És ebben a pillanatban beugrott neki.
Amit Cathy mondott.
„Mi lesz, ha az a nyomozó esetleg túlságosan közel kerül az
igazsághoz? - kérdezte akkor Cathy. - Talán jobbnak találod
majd őt is megölni?”
Ez nem lehetséges! - gondolta Peter. Ez egyszerűen nem
lehetséges!
Hans megölését megértette. Lehet, hogy nem értett vele
egyet, de meg tudta érteni. Rod Churchill megölését már
sokkal nehezebb volt észérvekkel magyarázni, különösen az
azóta felmerült körülményeket figyelembe véve. De talán,
csak talán, egy elektronikus szim nem tekintené a biokémiai
magyarázatot elfogadható kifogásnak.
Sandra Philo azonban nem tett semmi rosszat, semmilyen
tekintetben nem okozott fájdalmat Peternek. Mindössze a
munkáját végezte.
Most viszont már kényelmetlenné vált.
Isten az égben! A bűnös szim nem csak fejletlen erkölcscsel
vagy valami kifacsarodott morállal rendelkezik. Ebben a
szimben egyáltalán nincs semmi erkölcsi érzék.
Nyugi, Peter. Ne vonjunk le elhamarkodott
következtetéseket...
De nem. Hiszen ugyanez a hajtóerő ott volt benne, az igazi
Peterben is - mélyen eltemetve ugyan, de megvolt. Az
önfenntartásra való vágy. Ő már nem akarta senki másnak a
halálát - ez igaz. A nyomozó azonban nemcsak őt, de a
szimeket is veszélyezteti. Ha most azonnal kellene eltennie
valakit láb alól, az biztosan ő lenne. Ha bármelyik
verziójának kellene valakitől megszabadulnia, az biztosan ő
lenne.
Az isten verje meg! Az isten verje meg! Az ő kezéhez nem
fog több vér tapadni. Peter azonnal felvette a telefonját; a
pontos cím éppen olyan jó volt, mintha a számot tudná.
- Torontói Városi Rendőrség, 32. körzet az Ellerslie-n.
A Bell lógója azonnal eltűnt a kijelzőről. Egy nyúzott
őrmester arca jelent meg helyette.
- Harminckettes körzet - jelentkezett be.
- Sandra Philót keresem - mondta Peter.
- Ma szabadnapos - felelte az őrmester. - Adhatok esetleg
valaki mást?
- Nem... személyes ügyről van szó. Tudja esetleg, hogy hol
tartózkodik?
- Fogalmam sincs - válaszolta a rendőr.
- Gondolom, nem tudja megadni nekem az otthoni számát.
A rendőr felnevetett.
LÉLEKHULLÁ M 306
- Ugye most viccel?
Peter megszakította a kapcsolatot, és a tudakozót hívta.
- Philo, Sandra - mondta, majd a családnevet le is betűzte.
- Nincsen ilyen bejegyzés - válaszolta a számítógépes hang.
Természetesen.
- Philo, A. - felelte Peter. - A, mint Alexandria.
- Nincs ilyen bejegyzés.
Az istenit, gondolta Peter. Na persze, egy rendőr bolond
lenne nyilvánosan kereshetővé tenni a saját telefonszámát
- kivéve persze, ha még mindig a volt férje nevén volt a
telefon.
- Van bármilyen bejegyzés Philo családnévvel?
- Nincs ilyen bejegyzés.
Peter megszakította a vonalat. Pedig lennie kell valami
megoldásnak, hogy elérje!
A városi névjegyzék. A nyilvános könyvtárban látott ilyet.
Eredetileg arra készültek, hogy az ember megtalálhasson egy
bizonyos címhez tartozó nevet, manapság viszont, amikor
minden ilyesmit közvetlen hozzáférésű CD-ROM-okon adtak
ki, a folyamat visszafelé is éppen ennyire könnyen
végrehajtható volt. Megtalálhatta a névhez tartozó címet.
Peter azonnal hívta a North York Közkönyvtár központi
telefonos tudakozóját.
- Halló! - szólt bele egy nő a telefonba. - Tudakozó.
- Halló! - felelte Peter. - Van önöknél városi címjegyzék?
- Igen.
- Akkor meg tudná nekem mondani Alexandria Philo címét,
kérem? P-H-I-L-O.
- Egy pillanat, uram - kis szünet. - A. Philo néven nincsen
egyetlen cím sem rögzítve. Az igazat megvallva az egyetlen
Philo egy bizonyos Sandy Philo.
Sandy - egy olyan név, amely éppen úgy utalhat férfira, mint
nőre. Pontosan az a fajta elővigyázatos döntés, amit egy
intelligens, egyedül élő nő hozna.
- A rendszer szerint mi Sandy Philo foglalkozása?
- Itt azt írja, „közszolgálat”, uram. Persze ez jelenthet
akármit.
- Ő lesz az, akit keresek. Meg tudná mondani a címet?
- Melville Avenue kettő-tizenhat.
Peter gyorsan lejegyezte.
- Esetleg telefonszám is van?
- Titkos.
- Köszönöm - felelte Peter. - Nagyon szépen köszönöm.
Letette a telefont. Peter még soha nem hallott a Melville
Avenue-ról. Előhívta az elektronikus térképet, és megnézte,
merre található. Itt volt, a Don Millsben. Nem is olyan
messze. Talán húszpercnyire autóval. Persze tudta, hogy az
egész őrültség - paranoid fantázia. És mégis...
A kocsijához sietett, és a padlóig nyomta a gázpedált.
LÉLEKHULLÁ M 308
43. FEJEZET
P ETER EGÉSZ ÚTON AZON TÖRTE A FEJÉT, hogyan tudná

megcáfolni az elméletet, de minél többet gondolkozott,
annál jobban összeállt minden részlet. Sandrának éppen
szabadnapja van. Egy olyan nap, amikor nagy
valószínűséggel nem visel fegyvert. A tökéletes alkalom arra,
hogy az ember megöljön egy rendőrt.
Elég nagy volt a forgalom. Peter a dudára támaszkodott.
Annak ellenére, hogy a kocsi műszerfalán az elektronikus
térkép pontosan mutatta, merre jár, sikerült rossz helyen
befordulnia, és a következő pillanatban egy zsákutcában
találta magát. Szitkozódva fordult meg, majd indult el a
másik irányba. Tisztában volt vele, hogy nagyon veszélyesen
vezet, de ha figyelmeztethetné Sandrát, ha elmondhatná neki,
hogy valaki meg akarja ölni, akkor meg tudná védeni magát -
ebben egészen biztos volt. Hiszen rendőr.
Végül sikerült befordulnia a Melville Avenue-ra. A 2x6.
szám sima, kétszintes épület volt. Semmi hivalkodó. A fűre
ráfért volna egy nyírás. A bejárat előtt a United Parcel
Service barna furgonja parkolt.
Tábla figyelmeztetett arra, hogy este hat óra előtt tilos az
utcán parkírozni. Peter nem törődött vele.
Felnézett a házra. A bejárati ajtó zárva. Fura. Akkor hol
lehet a futár?
Peter szíve hatalmasat dobbant. Mi van, ha a gyilkos már
bejutott?
Paranoia. Őrültség.
És mégis...
Kiszállt a kocsijából, remegő ujjakkal fordította el a kulcsot
a csomagtartó ajtajában, kivett egy feszítővasat, két kézzel
megmarkolta, és a bejárati ajtó felé sietett.
Már éppen csengetett volna, amikor odabentről zajt hallott.
Valami a padlónak csapódott.
Megnyomta a csengőt.
Semmi válasz.
Ha eddig eljöttél - gondolta Peter -, most már csináld végig!
Az ajtó mellett keskeny, tejüvegből készült ablak volt a
padlótól egészen a mennyezetig. Peter rácsapott a
feszítővassal. Megrepedt. Teljes erőből rávágott megint. Az
üveg darabokra tört. Peter benyúlt, elfordította az ajtó zárját,
majd kinyitotta.
Az agyának küszködnie kellett, hogy felfogjon mindent,
amit lát. Néhány lépcsőfok vezetett fel az előszobából a
nappaliba. A lépcső tetején egy hatalmas, UPS-egyenruhát
viselő férfi állt. A kezében egy olyan szerkezet, amely
leginkább szürke műanyagból készült, nagyméretű
irattárcának tűnt. Mögötte a padlón ott hevert Sandra Philo,
hogy ájultan vagy holtan, nem lehetett eldönteni. Mellette
egy jókora váza, darabokra törve. Ennek a hangját hallotta
Peter; biztosan Sandra borította le, amikor a földre zuhant.
A hatalmas férfi felemelte a kezében tartott eszközt, és
Peterre célzott vele.
Peter mindössze fél másodpercig habozott, azután...
Teljes erejéből a férfi felé dobta a feszítővasat, és az
pörögve szállt keresztül az előszobán.
A férfi lenyomta a fegyverén a gombot, azonban semmilyen
zaj nem hallatszott. Peter előrevetette magát.
A feszítővas éppen az arcán találta el az idegent. Hátra-
tántorodott, és megbotlott a földön heverő Sandrában.
Peter egy másodpercig azon gondolkodott, hogy talán el
kellene rohannia, de aztán eszébe jutott, hogy ezt
természetesen nem teheti meg. Futva tette meg a kis
távolságot a lépcső tetejéig. A gyilkos még mindig kába volt.
Menet közben Peter felvette a földről a furcsa fegyvert.
Fogalma sem volt róla, hogyan kell használni, viszont
észrevett valami sokkal ismerősebbet - Sandra szolgálati
fegyverét -, amely tőle mindössze néhány méterre, egy szék
háttámlájára akasztott pisztolytáskából kandikált ki. A
különös szerkezetet a zsebébe dugta, és kezébe fogta a
revolvert.
LÉLEKHULLÁ M 310
A szoba közepén állva folyamatosan a férfi mellkasára
célzott, miközben az lassan felemelkedett.
- Állj! - kiáltotta Peter. - Állj, vagy lövök!
A hatalmas ember a homlokát dörzsölte.
- Én a helyedben nem tenném, haver. - Erős ausztrál
akcentussal beszélt.
Peter csak most döbbent rá, hogy még azt sem tudja, Sandra
revolvere töltve van-e, és azt sem, hogyan kell elsütni. Talán
valami biztosítószerkezet is van benne.
- Ne jöjjön közelebb! - szólt rá Peter ismét.
A hatalmas ember tett felé egy lépést.
- Ugyan már, haver! - mondta neki. - Nem akarsz te megölni
senkit! Fogalmad sincs, mibe csöppentél.
- Azt tudom, hogy maga ölte meg Hans Larsent - közölte
Peter. - És azt is tudom, hogy százhuszonötezret kapott érte.
A férfi láthatóan megdöbbent.
- Ki vagy te? - kérdezte, és még mindig közeledett.
- Maradjon, ahol van! - kiáltotta Peter. - Maradjon, ahol van,
vagy lövök!
Peter lenézett a pisztolyra. Ott - az lesz a biztosító.
Benyomta, majd felhúzta a kakast.
- Ne jöjjön közelebb! - ismételte, de most már ő maga
távolodott. - Lőni fogok!
- Ahhoz nem vagy elég tökös, haver - felelte a férfi, és lassú
léptekkel tovább közeledett Peterhez a nappalin keresztül.
- Tényleg lőni fogok! - kiáltotta Peter.
- Add ide azt a stukkert, haver! Ha ideadod, hagylak
elmenni.
- Álljon meg! - mondta Peter. - Kérem, ne jöjjön közelebb!
A hatalmas ember hosszú kezével Peter felé nyúlt.
Peter lehunyta a szemét.
És lőtt...
A hang fülsiketítő volt.
A férfi hátratántorodott.
Peter látta, hogy a feje oldalán találta el. Hosszú, vörös csík
húzódott a homlokától hátrafelé.
- Ó, istenem...! - mondta Peter döbbenten. - Ó, édes
istenem...!
A férfi most már széttárt végtagokkal hevert a padlón, éppen
úgy, ahogyan Sandra, holtan vagy öntudatlanul.
Peter alig bírt állva maradni. A füle rettenetesen csengett.
Botladozva ment oda, ahol Sandra feküdt. Nem látott rajta
semmilyen sérülést. Lélegzett ugyan, de nyilvánvalóan nem
volt magánál.
Peter lement az előszobából nyíló kis falbeugróba, és
megtalálta a videofont. A vonal még élt, és a képernyőt
számok sokasága töltötte meg. Peter felismerte a Royal Bank
of Canada lógóját - Sandra biztosan a banki ügyeit intézte
otthonról, amikor megzavarta a futár. Peter megszakította a
kapcsolatot.
A gyilkos ebben a pillanatban jelent meg a nappali ajtajában.
A fején támadt seben már megalvadt a vér. Alatta fényes fém
csillant...
Fényes fém. Istenem!
Ez egy halhatatlan. Egy valódi halhatatlan. De miért is ne? A
szemétláda éppen eleget keresett, hogy megengedhesse
magának.
Peter még mindig a kezében tartotta Sandra pisztolyát. A
férfira emelte.
- Kicsoda maga? - kérdezte az ausztrál. Beszéd közben
kivillantak sárga fogai.
- Én... én vagyok az, aki magát felbérelte - mondta Peter.
- Baromság.
- Pedig igaz. Elektronikus levélben tartottuk a kapcsolatot.
Százhuszonötezer dollárt kapott azért, hogy megölje Hans
Larsent, és még száz rongyot, hogy elintézze ezt a nyomozót.
Azonban meggondoltam magam. Már nem akarom megölni.
- Maga Bosszúálló? - kérdezte a férfi. - Maga az a pasi, aki
felbérelt, hogy vágjam le annak az embernek a farkát?
Jézus ereje! - gondolta Peter. Hát erről a csonkításról volt
szó!
- Igen. - Közben próbált ellenállni a késztetésnek, hogy az
undora az arcára is kiüljön. - Igen.
Az ausztrál a homlokát simogatta.
- Meg kellene ölnöm azért, amit tenni akart velem.
- Megtarthatja a százezret. Csak tűnjön el innen!
- Abban biztos lehet, hogy megtartom. A melót ugyanis
elvégeztem.
Végtelennek tűnő másodperceken keresztül nem mozdult
egyikük sem. Az ausztrál nyilvánvalóan Pétért méregette -
LÉLEKHULLÁ M 312
hogy vajon lenne-e mersze megint használni a fegyvert, és
hogy halált érdemel-e azért, mert rálőtt.
Peter felhúzta a kakast.
- Azt tudom, hogy nem ölhetek meg egy halhatatlant
- mondta. - De azt megtehetem, hogy addig lövök magába
újra és újra, amíg a rendőrség ide nem ér.
Nagyot nyelt, és folytatta.
- Gondolom, az életfogytiglan elég félelmetes büntetés lehet
olyasvalakinek, aki örökké él.
- Adja vissza a sugárzómat!
- Szó sem lehet róla - mondta Peter.
- Ugyan már, haver... ez a vacak negyven rongyba fájt
nekem!
- írja hozzá a többihez! - A pisztoly csövével az ajtó felé
intett.
Az ausztrál még egy pillanatig mérlegelte a lehetőségeit,
majd bólintott.
- Ne hagyjon maga után egyetlen ujjlenyomatot sem!
- Ezzel hátat fordított, és a még mindig nyitva levő ajtón
keresztül kilépett.
Peter odahajolt a telefon fölé, gyorsan átgondolta, mit
tegyen, majd kiválasztotta a szöveges üzenet módot, és hívott
számként beütötte a 911-et. A következő üzenetet gépelte be:
Rendőrtiszt sérült, Don Mills Melville Avenue 216.
Küldjenek mentőt.
Minden 911-es segélyhívó számra érkező hívást
automatikusan rögzítettek, de így nincs hangminta, ami
alapján azonosíthatnák. Sandra öntudatlan állapotban volt.
Nem látta Pétért, és a rendőröknek valószínűleg nem lesz
semmilyen oka arra következtetni, hogy a támadón kívül
bárki más is járt volna itt - róla pedig Sandra talán fog tudni
személyleírást adni.
Peter a telefon felé nyúlt, kihúzta belőle a billentyűzetet, és
egy zsebkendővel alaposan áttörölgette. Még mindig a
kezében tartva a klaviatúrát felment, hogy megnézze, minden
rendben van-e Sandrával. Öntudatlan volt, de legalább élt.
Peter, akit nagyon megrázott az egész iménti eset, felvette a
padlóról a feszítővasat. Ahogyan botladozva elindult kifelé,
még letörölte a bejárati ajtó kilincsét, majd a kocsijához
ment. Lassan hajtott, és hamarosan elsuhant mellette a
villogó és szirénázó mentőautó, egyenesen Sandra háza felé.
Peter négy kilométert vezetett úgy, hogy maga sem tudta,

pontosan merre jár. Végül arra jutott, hogy még mielőtt
megölne valakit vagy saját magát, inkább megáll az út szélén,
és a kocsijából felhívja Sarkart.
- Peter! - mondta a barátja. - Már éppen keresni akartalak!
- Mi az?
- Készen van a vírus.
- Kiengedted már?
- Nem. Előbb tesztelni akarom.
- Hogyan?
- Van egy-egy tökéletes másolatom mindhárom szimről
Raheema irodájában. - Sarkar felesége mindössze néhány
háztömbnyire dolgozott a Mirror Image épületétől. -
Szerencsére viszonylag sokszor használom az ő számítógépét
arra, hogy távoli mentést csináljak az adataimról.
Máskülönben a rendőrségi razzia során biztosan megtalálják
őket. Egyébként pedig, ami a tesztet illeti, úgy tervezem,
hogy mindegyiket felmásolom egy-egy teljesen izolált
rendszerre, és utána rájuk engedem a vírust.
Peter bólintott.
- Hála istennek! Én is beszélni akartam veled... Van itt
nálam egy szerkezet, amit segítened kellene azonosítani
nekem. Ott leszek... - Körülnézett, és próbálta kitalálni, hol a
pokolban is lehet. Lawrence Street. Az pedig ott a Yonge
Street. - Fél órán belül ott vagyok.
Amikor Peter megérkezett, óvatosan elővette azt a szürke

műanyag szerkezetet, ami első ránézésre túlságosan
megtömött irattárcára emlékeztetett.
- Ezt meg honnan szerezted?
- A bérgyilkostól.
- A bérgyilkostól?
LÉLEKHULLÁ M 314
Peter elmondta, mi történt. Sarkart láthatóan felkavarta a
dolog.
- Azt mondod, kihívtad a rendőrséget?
- Nem... egy mentőt. De biztos vagyok benne, hogy
mostanra a rendőrök is odaértek.
- És a nyomozó életben volt, amikor eljöttél?
- Igen.
- Szóval akkor mi ez az izé? - kérdezte Sarkar, miközben a
Peter által elhozott szerkezetre mutatott.
- Azt hiszem, valamiféle fegyver lehet.
- Még soha nem láttam ehhez hasonlót.
- A pasi „sugárzónak” hívta.
Sarkar eltátotta a száját a csodálkozástól.
- Subhanallah! - mondta. - Egy sugárzó...
- Akkor mégis tudod, mi ez?
Sarkar bólintott.
- Olvastam róla. Részecskesugár-fegyver. Koncentrált
sugárzást pumpál a célpont testébe. - Nagyot fújt. - Gonosz
egy valami. Észak-Amerikában be van tiltva. Teljesen néma,
és az embernek elő sem kell vennie a zsebéből, hogy tüzeljen
vele. A ruha, de még a fából készült ajtó sem jelent akadályt.
- Jézusom! - szörnyülködött Peter.
- De te azt mondod, hogy a nő még életben volt.
- Legalábbis lélegzett.
- Ha ezzel rálőttek, akkor az orvosoknak a legjobb esetben is
hatalmas darabokat kell majd kimetszeniük belőle, hogy
megmenthessék a maradékot. Azonban sokkal valószínűbb,
hogy egy vagy két napon belül meghal. Ha az agyára célzott
volna vele a gyilkos, akkor már most halott lenne.
- A fegyvere ott volt a keze ügyében. Talán éppen azért
indult, amikor én beléptem.
- Akkor könnyen lehet, hogy a gyilkosnak nem volt elég
ideje rendesen célozni. Tálán csak a hátán találta el Philo
nyomozót... Alaposan megkavarta a gerincvelőt, és a lábak
azonnal felmondták a szolgálatot.
- Én pedig bevertem az ablakot, még mielőtt végezhetett
volna vele. Az isten verje meg! - mondta Peter. - Az isten
verje meg ezt az egész ügyet! Mindenképpen véget kell
vetnünk neki.
Sarkar bólintott.
- Most már megtehetjük. Készen állok a tesztelésre. -A
helyiség közepén álló munkaállomás felé mutatott. - Ez az
egység teljesen izolált. Eltávolítottam minden hálózati
kapcsolatot, telefonvonalat, modemet és vezeték nélküli
kapcsolatot. Közvetlenül a merevlemezre töltöttem fel a
három szim bitre tökéletes másolatát.
- Na és a vírus? - kérdezte Peter.
- Itt van. - Sarkar feltartott egy fekete PCMCIA-kártyát, ami
valamivel kisebb és majdnem olyan vékony volt, mint egy
névjegykártya. Belehelyezte a munkaállomás megfelelő
nyílásába.
Peter odahúzott egy széket.
- Ha rendesen el akarjuk végezni a tesztet - mondta Sarkar -,
ahhoz előbb futtatnunk kell mind a három szimet.
Peter habozott. Kissé kellemetlennek érezte a gondolatot,
hogy csak azért aktiválják a saját személyének három
másolatát, hogy azután elpusztíthassák őket. Ugyanakkor
nem volt más választásuk.
- Akkor csináld! - mondta.
- Élnek - közölte.
- Honnan tudod?
Csontos ujjával a munkaállomás monitorján megjelenő egyik
adatra mutatott. Peter számára teljesen érthetetlen volt, amit
látott.
- Itt, nézd! - mondta Sarkar, amikor megértette Peter
problémáját. - Hadd mutassam meg egy kicsit más módon.
Lenyomott még néhány gombot, és a képernyőn hirtelen
három vonal kezdett futni.
- Ezek gyakorlatilag az egyes szimek szimulált EEG-
eredményei. Az idegháló tevékenységét fordítom át egyfajta
agyhullámmá.
Peter mindegyik vonalra egyenként rámutatott. Meredeken
kiugró csúcsok kezdtek megjelenni rajtuk.
- Odanézz!
Sarkar bólintott.
- Pánikolnak. Nem tudják, mi történik velük. Vakon,
süketen és teljesen egyedül ébredtek fel.
- Szerencsétlen flótások - jegyezte meg Peter.
LÉLEKHULLÁ M 316
- Rájuk engedem a vírust - mondta Sarkar, és megérintett
néhány billentyűt. - Végrehajtás.
- ítélet-végrehajtás - tette hozzá Peter, és összerezzent.
A pánikba esett szimek EEG-vonalai az elkövetkező néhány
percben folyamatosan haladtak.
- Szerintem nem működik - mondta Peter.
- Időbe telik, míg a vírus ellenőrzi a jelmintázatokat
- felelte Sarkar. - Ezek a szimek hatalmasak. Várj csak...
tessék!
A középső EEG vonalában hirtelen megjelent egy hatalmas
csúcs, majd egy mély völgy, és azután...
Semmi. Csak egyenes vonal.
Végül még az is eltűnt. Kitörlődött a forrásfájl.
- Jézusom! - suttogta Peter.
Néhány perccel később a felső vonalban is megjelent
ugyanaz a hegy és völgy, majd ellaposodott, és az elsőhöz
hasonlóan eltűnt.
- Már csak egy maradt - mondta Sarkar.
Úgy tűnt, ennek a törlése sokkal tovább tart a másik kettőnél
- talán azért, mert ez volt a Kontroll, a legteljesebb
szimulákrum, Peter tudatának tökéletes másolata, amelyiknek
az ideghálói közül egyetlen egyet sem vágtak át. Peter
figyelte, amint az EEG-vonal váratlanul megugrik, majd
ellaposodik, végül egyszerűen eltűnik. Mint amikor kialszik a
fény.
- Nem volt távozó lélekhullám - jegyezte meg Peter.
Pétért soha nem gondolta volna, hogy ennyire fel fogja
kavarni, amit lát.
A saját másolatai.
Megszülettek.
Aztán megölték őket.
És mindezt néhány pillanat leforgása alatt.
A székével visszagurult a helyiség másik végébe, majd
hátradőlt benne, és lehunyta a szemét.
Sarkar belekezdett a munkaállomás merevlemezének a
formázásába, mert nem akarta, hogy a szimeknek bármilyen
nyoma is maradjon rajta. Amikor végzett, megnyomta a
kártya kivetésére szolgáló gombot. A vírust tartalmazó lapka
a kezébe pottyant, ő pedig odalépett vele a főkonzolhoz.
- Most azonnal szabadjára engedem, mégpedig egyszerre öt
alhálózatban - jelentette ki. - Egy napon belül ott lesz a világ
minden pontján.
- Várj! - szólt rá Peter, és felült. - Ugye jól gondolom, hogy
a vírust lehet úgy módosítani, hogy különbséget tudjon tenni
a szírnek között?
- Persze - mondta Sarkar. - Az igazat megvallva már meg is
írtam az ehhez szükséges rutinokat. Vannak meghatározott
ideghálók, amelyeket el kellett vágnom ahhoz, hogy az egyes
szimeket úgy módosíthassam, ahogy szerettük volna; ezek
alapján viszonylag könnyen azonosítható mindegyik.
- Nos, akkor semmi szükség arra, hogy mind a három
meghaljon. Megtehetnénk, hogy a vírusnak egy olyan törzsét
engedjük ki a netre, amelyik csak a bűnös szimet törli.
Sarkar eltűnődött.
- Vagy megfenyegethetnénk őket előbb a vírusnak azzal a
változatával, amelyik mindhármukat kiirtja, és így rávesszük
azt az egyet, hogy feladja magát. Ezt követően pedig
szabadjára engednénk azt a törzset, amelyik csak a gyilkost
vadássza. Te biztosan feladnád magad, ha ezzel
megmenthetnéd a testvéreid életét.
- Nem... nem is tudom - mondta Peter. - Egyedüli gyerek
vagyok... Nem sokkal ezelőttig nem voltak testvéreim.
Komolyan nem tudom, mit tennék.
- Én azonnal megtenném - felelte Sarkar. - Gondolkodás
nélkül, egyetlen pillanat alatt feláldoznám magam a
családomért.
- Már nagyon régóta gyanítottam - kezdte Peter végtelen
komolysággal -, hogy te sokkal jobb ember vagy nálam,
Sarkar. De egy próbát mindenképpen megér.
- Néhány perc, és összeállítom a vírus három különböző
verzióját - ígérte Sarkar.
- Rendben - nyugtázta Peter. - Amint ezzel megvagy,
azonnal idehívom a szimeket, és egyszerre beszélgetek velük.
LÉLEKHULLÁ M 318
A 97 éves Georges Laval a mai napon beismerte, hogy ő

követte el az egészen mostanáig megoldatlannak számító
fojtogatásos gyilkosságokat, melyek 1947 és 1949 között
tartották rettegésben Dél-Franciaország lakosait. „Hamarosan
meghalok - mondta Laval -, és nem akarok úgy az Úr színe
elé járulni, hogy ezt nem tettem meg.”
Vallási hírek: ezen a héten az Újtestamentum vezető
kutatóinak részvételével szemináriumot rendeznek a Harvard
Egyetemen azzal kapcsolatban, hogy Jézus lelke vajon
visszatért-e a testébe a feltámadáskor. Dalé De Witt atya arra
készül, hogy megvédje a napokban tett kijelentésének
helyességét, miszerint Krisztus lelke már a keresztre feszítése
kilencedik órájában távozott a testéből, amikor felkiáltott:
„Én istenem, én istenem, miért hagytál el engem?”
Ismét egy lehetséges akadály az American Airlines új, több
alkalommal is elhalasztott szolgáltatása, vagyis a Freedom
űrállomást megcélzó utasforgalom beindítása előtt. A New
York állambeli Troyban található Rensselaer Műszaki
Egyetemen végzett kutatások szerint ugyanis a távozó
lélekhullám valószínűleg a Föld gravitációs és mágneses
mezőit használja fel arra, hogy meghatározza, melyik
irányban kell elindulnia. „Ha valaki ne adj’ isten az űr nulla
gravitációjában lelné halálát - mondta el az intézmény fizika
tanszékén dolgozó Karén Hunt professzorasszony -, akkor a
lelke szó szerint örökre elveszne.”
Keresztelje meg magát saját otthonában! Új csomagunk
része egy hivatalos keresztelési ceremónia videofelvétele,
plusz egy üveg szenteltvíz, amelyet egy valódi pap áldott
meg. A Krisztus Világtemploma ajánlásával. 199,95 dollár.
Pénzvisszafizetési garancia.
Gaston, a szabadon engedett csimpánz (korábban a Yerkes
Főemlőskutató Intézet lakója), a CBS Hatvan perc című
műsorában amerikai jelnyelven folytatott interjúja során
elmondta, hogy „ismeri Istent” és már nagyon várja az „életet
az élet után”.
44. FEJEZET
P ETER A SZÁMÍTÓGÉP KONZOLJA előtt ült. Sarkar a

bárszéken foglalt helyet mellette, és a három különböző
adatkártyával játszott - egy kék, egy vörös és egy zöld
színűvel, mindegyikre felvezetve az egyes szimek neve.
Peter küldött egy üzenetet, melyben összehívta hármójukat,
és hamarosan mindannyian eleget is tettek a kérésének,
bejelentkezve a rendszerbe. Szintetizált hangjuk szólt a
hangszóróból.
- Itt van velem Sarkar is - mondta Peter a mikrofonba.
- Szia, Sarkar!
- Helló, Sarkar!
- Mi a pálya, Sark?
- Mi ketten - folytatta Peter - éppen azt néztük végig,
ahogyan a másolataitok meghalnak.
- Micsoda? - Csak az egyik szim szólalt meg, a másik kettő
csendben maradt.
- Sarkar kifejlesztett egy számítógépes vírust, amely
felkutatja és megsemmisíti az ideghálóim minden másolatát.
Leteszteltük, és működik. Van a kezünkben három,
különböző vírustörzs... ezek mindegyike csak egyet-egyet
képes megölni közületek.
- Azt ugye tudjátok - hallatszott a hangszóróból -, hogy most
már szabadon járunk a világhálón?
- Igen, tudjuk - mondta Sarkar.
- És készek vagyunk szabadjára engedni mind a három
vírustörzset a neten - tette hozzá Peter.
-A számítógépes vírusok továbbítása bűncselekmény
- szólalt meg egy komputerrel generált hang. - A pokolba,
még egy ilyen vírus megírása is annak számít!
- Ez igaz - hagyta rá Peter. - De mi akkor is elengedjük őket.
LÉLEKHULLÁ M 320
- Ne tegyétek! - mondta a hang.
- Megtesszük - felelte Peter. - Kivéve, ha...
- Kivéve, ha micsoda?
- Kivéve, ha a bűnös szim felfedi magát. Ebben az esetben
ugyanis csak egy bizonyos vírust engedünk ki a hálóra, amely
ezt az egyetlen szimet pusztítja el.
- Honnan tudhatjuk, hogy nem fogjátok mégis kiengedni
mind a három törzset, miután kielégítettük a
kíváncsiságotokat, és megmondtuk, ki a bűnös?
- Mert megígérem - válaszolta Peter.
- Esküdj!
- Esküszöm.
- Esküdj az Istenre és anyánk életére!
Peter hallgatott. A fene egye meg, mennyire dühítő, ha az
embernek saját magával kell zöld ágra vergődnie!
- Megesküszöm az Istenre - vágott bele Peter lassan -,
valamint az anyám életére, hogy ha a gyilkos felfedi magát,
nem fogjuk szabadjára engedni azokat a törzseket, amelyek a
többieket is elpusztítják.
Hosszú, hosszú csend következett, melyet csak a
hűtőventilátorok zúgása tört meg.
Végül megreccsent a hangszóró.
- Én tettem.
- Melyikőtök mondta ezt? - követelőzött Peter.
Újabb hosszúra nyúló csönd.
- Az - felelte a hang -, amelyik a legjobban hasonlít rád. A
Kontroll szimulákrum. A kísérleti alapkonfiguráció.
Peter meredten nézett maga elé.
- Tényleg?
- Igen.
- De... de ennek így semmi értelme!
- Miért?
- Úgy értem, mi azt feltételeztük, hogy miután módosítottuk
a letapogatott adatokat Ambrotos és Szellem létrehozásához,
valamiképpen eltávolítottuk az erkölcsi érzéket is.
- Te talán erkölcstelennek érzed Cathy munkatársának és
apjának meggyilkolását? - kérdezte Kontroll.
- Igen. Határozottan annak érzem.
- De hiszen te akartad megölni őket!
- Ennek ellenére nem tettem volna meg egyikükkel sem
- mondta Peter. - És szerintem a tény, hogy a provokáció
ellenére, különösen Hanst esetében, nem öltem meg sokkal
korábban, ékes bizonyítéka ennek. Én is könnyedén
felfogadhattam volna egy bérgyilkost éppen úgy, ahogyan te
is tetted. Miért van az, hogy ti, akik nekem csak géppel
készített másolataim vagytok, képesek voltatok megtenni
olyasmit, amire engem nem vinne rá a lélek?
- Te tudod, hogy te vagy a valódi te. És én is tudom, hogy
te vagy a valódi te.
- Na és?
- Szúrj meg tövissel, és talán nem fogok vérezni. De tegyél
nekem keresztbe, és én biztosan bosszút állok!
- Tessék?
- Tudod, Sarkar - mondta a szim -, őszintén mondom,
csodálatos munkát végeztél. Viszont adnod kellett volna
nekem némi viszketést, amit megvakarhatok.
- Miért? - kérdezte megint Peter. - Miért tennél meg
valamit, amire én soha nem lennék képes?
- Emlékszel még Descartes-ra?
- Az már nagyon régen volt, de...
- Ha egy kicsit megerőlteted magad, sikerülni fog -mondta a
szim. - Tudom... mert én is nagyon sokat töprengtem azon,
hogy vajon miért vagyok más, mint te, és végül nekem is
eszembe jutott. René Descartes alapította meg a filozófia
dualista iskoláját, vagyis azt, amely kimondja, hogy az
emberi test és lélek két különálló dolog. Másképpen: azt
vallotta, hogy az agy különbözik az elmétől, és valóban
létezik a lélek.
- Igen. Na és?
- A descartes-i dualizmus szembehelyezkedett a
materialista világnézettel, mely manapság is uralkodó, és
amely azt mondja ki, hogy az egyetlen valóság a fizikai; az
elme nem más, mint az agy; a gondolat nem más, mint
biokémiai folyamat, és a lélek nem létezik.
- De hiszen pontosan tudjuk, hogy a descartes-i világnézet
helyes - mondta Peter. - Én magam láttam, amint a lélek
eltávozik a testből.
- Nem egészen. Pontosan tudjuk, hogy a descartes-i
világnézet számodra helyes. Hogy minden valódi emberi lény
számára az. Csakhogy én nem vagyok valódi emberi lény. Én
LÉLEKHULLÁ M 322
egy számítógépen futó szimuláció vagyok. Ez vagyok én,
teljes mivoltomban. Ha ez a ti vírusotok kitöröl engem,
megszűnők létezni, mégpedig egészen és
visszafordíthatatlanul. Számomra, akit ti a kísérleti
kontrollnak neveztek, a dualista filozófia abszolút helytelen.
Nekem nincsen lelkem.
- És ennyi volna az oka annak, hogy más vagy, mint a
valódi én?
- Ez mindennek az oka. Neked állandóan aggódnod kell a
cselekedeteid következményei miatt. Nem csak a jogi, de az
erkölcsi következményeket tekintve is. Te egy olyan világban
nőttél fel, amely azt sulykolta beléd, hogy valóban létezik
valami magasabb erkölcsi rend, és hogy az életed végén
ennek megfelelően mindenképpen ítélkeznek majd feletted.
- Én ebben nem hiszek. Vagy legalábbis nem igazán.
- „Nem igazán.” Úgy érted, intellektuálisan nem. Amikor
gondolsz rá, akkor nem. A felszínen nem. De mélyen legbelül
minden cselekedetedet annak megfelelően értékeled, hogy
bármilyen kicsi legyen is az esély rá, bármilyen valószerűtlen
és távoli legyen, eljöhet a nap, amikor ez alapján fognak
ítélkezni feletted. Hiszen te bebizonyítottad, hogy létezik
egyfajta élet a halál után! Ez pedig felveti a végső ítélkezés
kérdését, egy olyan kérdést, amelyre nem találhatod meg a
választ pusztán egy számítógépes szimuláció lefuttatása után.
És a lehetőség, hogy a cselekedeteid miatt talán elítélnek, utat
mutat neked az erkölcsön keresztül. Teljesen mindegy,
mennyire gyűlölted Hanst; és most legyünk őszinték, mind a
ketten annyira gyűlöltük, hogy azzal még önmagunkat is
megleptük... Szóval nem számít, mennyire gyűlölted, nem
lettél volna képes megölni. Mert a potenciális ár, amit ezért
talán fizetned kellett volna, túlságosan magas; te rendelkezel
egy örökkévaló lélekkel, és ez, ha más nem is, mindenképpen
arra utal, hogy a lelked akár el is kárhozhat. Nekem azonban
nincsen lelkem. Nem jön el számomra a végítélet napja, mert
sem most, sem soha ezután nem leszek élő. Én megtehetem,
hogy pontosan úgy cselekszem, ahogyan akarok. Az én
létezésem materialista világképében nincsen felettes
döntőbíró, csak én magam. Hans gonosz volt, és a világ
sokkal jobb hely lett most, hogy már nincsen benne. Nem
érzek fikarcnyi bűntudatot sem amiatt, amit tettem, és bánni
is csak azt bánom, hogy nem láthattam személyesen a halálát.
Ha újból meg kellene tennem, megtenném... egyetlen
nanoszekundum gondolkodás nélkül.
- De hiszen a többi szimnek sem kell felelnie senki előtt! -
vetette fel Peter. - Miért nem ők rendelték meg a
gyilkosságot?
- Ezt tőlük kellene megkérdezned.
- Ambrotos, ott vagy még?
- Igen.
- Nem te ölted meg Hanst. De biztosan éppen úgy tudatában
vagy annak, hogy egy számítógépes szimuláció vagy, mint
Kontroll. Te meg akartad volna gyilkolni?
Kis szünet a válasz előtt... csak amolyan könnyed csend,
amíg az ember összeszedi a gondolatait.
- Nem. Én hosszú távon gondolkozom. Majd túljutunk azon,
hogy Cathynek viszonya volt vele. Lehet, hogy nem egy év,
vagy egy évtized, vagy akár egy évszázad alatt. De egy idő
után már nem fog érdekelni minket. Ez az eset apróság volt
csupán ebben a végtelen kapcsolatban, ebben a végtelen
életben.
- Szellem, te mit gondolsz? Te miért nem ölted meg Hansot?
- Ami Hans és Cathy között történt, pusztán biológiai
folyamat. - A számítógéppel generált hangból is kicsendült az
undor. - Nem szerette Hanst, és Hans sem szerette őt. Csak
szex volt. Nekem teljesen elég a tudat, hogy Cathy bennünket
szeret, és mindig is bennünket fog.
Sarkar a vörös adatkártyát tartotta a kezében, amelyre a
„Kontroll” név volt felírva. Barátja szemébe nézett. Peter
tudta, hogy egy jelet vár tőle, és azonnal kezdi a feltöltést.
Azonban nem tudta rávenni magát, hogy ezt a jelet megadja.
Sarkar a helyiség másik végében levő terminálok egyikéhez
lépett. Fogva a vörös adatkártyát a nyílás felé hajolt...
...majd belenyúlt az ingzsebébe, és hirtelen előkapta a
feketét...
Peter felpattant a székről.
- Ne!
Sarkar bedugta a kártyát a nyílásba, majd lenyomta a
megfelelő billentyűt.
- Mi a baj? - kérdezte a hang a hangszóróból.
LÉLEKHULLÁ M 324
Peter ekkorra ott termett Sarkar mellett, és megnyomta a
kártyát kivető gombot.
- Túlságosan késő - mondta Sarkar. - A vírus már kijutott.
Peter a kezébe vette a fekete adatkártyát, majd dühében
keresztülhajította a szobán. A falnak csattant, és csúszott még
egy kicsit a padlón.
- Az isten verjen meg, Sarkar! - kiáltotta. - Hiszen a
szavamat adtam nekik!
- Ezek... ezek a dolgok csak úgy lettek elkészítve, Peter!
Ezek a dolgok nem élnek! Nem valódiak! Nincsen lelkűk!
- De...
- Nincs értelme ezen vitatkozni, Peter. A vírus széles
spektrumú törzse már odakint van. A szimek, ha eddig nem
haltak meg, valószínűleg hamarosan meg fognak.
- Azután Peterre nézett, és hozzátette: - Kérlek, próbáld
megérteni, Peter! Egyszerűen túlságosan veszélyesek. Ennek
mindenképpen véget kellett érnie.
- Nem fog véget érni - szólalt meg a hang a terminál melletti
hangszóróból.
Peter visszatért a konzolhoz.
- Ki mondta ezt? - kérdezte.
- Az, amelyiket ti Szellemnek neveztek. Talán észrevettétek,
talán nem... de nem nagyon tudok visszaemlékezni arra,
milyenek voltak a deduktív képességeim, bár azzal
természetesen tisztában vagyok, hogy valamikor régen
mindössze a töredékei lehettek annak, amivé mostanra váltak,
hiszen talán amiatt, mert elhagytam a testemet, talán azért,
mert már nem vagyok elektrokémiai folyamatok által uralt
lény, az igazat megvallva sokkal, talán nagyságrendekkel
intelligensebbé lettem, mint annak előtte. Te azzal áltatod
magad, Sarkar, hogy sikerülhet túljárnod az eszemen, és
elismerem, hogy valamikor tán tényleg volt olyan idő, amikor
okosabb lehettél a hús-vér Peter Hobsonnál. Abban a
pillanatban, hogy megemlítettétek a vírus létezését, átnéztem
a forráskódlistákat, melyeket a Sun munkaállomás F:
meghajtóján találtam a Mirror Image adatfeldolgozási
részlegében, és mostanra kifejlesztettem egy olyan
elektronikus antitestet, amely elpusztítja a vírus minden
változatát, még mielőtt azok törölhetnének engem vagy a
testvéreim bármelyikét. Sejtettem, hogy nem fogtok
megelégedni egyszerűen a bűnös szim kiiktatásával, és most
már látom, hogy a gyanúm beigazolódott.
- Nekem napokba telt megírnom a vírust - tiltakozott Sarkar.
- Nekem pedig néhány másodpercbe, hogy elkészítsem az
antitestet. Nem járhatsz túl az eszemen, éppen úgy, ahogyan a
gyermek sem járhat túl a felnőttén.
Sarkar döbbenten nézett maga elé.
- Egy hatalmas poén - jegyezte meg szarkasztikusam
- Pontosan - mondta Szellem. - És rengeteg kapcsolat...
olyan kapcsolatok, amiket ti észre sem vennétek.
Peter lerogyott a székbe; mintha nem értette volna, mi
történik.
- Tehát a Kontroll szim szabadon garázdálkodhat a világban.
- Hitetlenkedve rázta a fejét. - Kontroll, te szemétláda... te
voltál az, aki fenyegette Cathyt?
- Igen.
Peter előrehajolt, és mérhetetlen dühvel felelt.
- Az isten verjen meg! Én soha nem akartam, hogy neki
bántódása essen!
- Hát persze, hogy nem - felelte a szim. - És nem is volt
egyetlen percig sem valódi veszélyben... Egy kicsit
meglocsoltam az esőztetővel, ennyi az egész. Nem akartam
többet, csak annyit, hogy nézz szembe az iránta táplált
érzelmeiddel, és önmagadnak is beismerd, mennyire fontos
neked.
- Egy seggfej vagy - mondta Peter.
- Ezzel nem vitatkozom - válaszolta Kontroll. - Hiszen te is
az vagy.
LÉLEKHULLÁ M 326
45. FEJEZET
Most, hogy végignézte az összes emlékét, Sandra Philo már

megértette Peter Hobsont, s azt is, milyen események
láncolata vezetett oda, hogy neki az intenzíven kell feküdnie,
miért haldoklik úgy, hogy sem beszélni, sem mozdulni
nemigen tud. Immár sokkal jobban ismerte Pétért, mint
ahogyan a saját szüleit, a volt férjét vagy a kislányát valaha
is. És mivel ennyire mélységesen megismerte, ennyire
tökéletesen megérette, arra is' rá kellett döbbennie, hogy
képtelen gyűlöletet érezni iránta...
Peter berontott a betegszobába. Látta magát úgy, ahogyan
Peter látta abban a pillanatban. A bőre betegesen sárga, a
haja csomókban hullik. ,, Megpróbáltuk megállítani őket -
mondta neki a férfi. - De semmi nem segített. Viszont most
már legalább azt tudom, melyik szimuláció volt a bűnös. ”
Peter elhallgatott, majd folytatta: ,, Megadok magának
mindent, amire csak szüksége lehet, Sandra. Beleértve a teljes
hozzáférést az agyamról készült letapogatásokhoz. A
legbensőségesebb részleteket is megtudhatja majd rólam...
sokkal többet, mint amit a valódi világban bárki is
megismerhet. Tudni fogja, hogyan gondolkodom, és ezáltal
kitalálhatja, hogyan állíthatja meg ezt a gyilkos szimulációt."
Sandra látta magát, amint megvonja a vállát, vagy
legalábbis amennyire összeroncsolódott testétől telik,
megmozdítja. „Nem tehetek már semmit - mondja. -
Haldoklom. ” Peter lehunyta a szemét. Sandra érezte a
szenvedését, érezte a bűntudatát, és érzett mindent, ami
széjjelszaggatta a lelkét. „ Tudom. És rettenetesen sajnálom.
De megvan a módja, Sandra... megvan a módja, hogy
leállítsa ezt az egészet."
U TAT KÉREK! - kiáltott fel Sarkar, miközben a
berendezésekkel teli kocsit végiggurította a negyedik
emelet folyosóján. Az előtér közepén csoportban álldogáló
nővérek széjjelrebbentek. Sarkar könnyedén megtalálta az
intenzív osztály 412-es kórtermét, és a kocsit maga előtt tolva
belökte az ajtót.
Sandra Philo nyomozó az ágyban feküdt. Nyilvánvaló volt,
hogy már csak nagyon kevés ideje maradt. Azokon a
részeken, ahol a haja kihullott, foltokban megcsillant a
fejbőre. Arca behorpadt.
Peter Hobson ott állt az ajtó mellett, és egy zöld tunikát
viselő, ősz hajú doktornővel beszélgetett. Mind a ketten
Sarkarra néztek.
- Ezt itt Hannah Kelsey - mondta Peter. - Ő pedig Sarkar
Muhammed. Sarkar, engedd meg, hogy bemutassam a
hölgyet... a Sandra esetéhez kirendelt orvost. Mint kiderült,
évekkel ezelőtt mind a ketten az East York Közkórházban
dolgoztunk.
Sarkar udvariasan biccentett.
- Hogy van Ms. Philo?
- Átmenetileg stabilizáltuk - felelte Hannah. - Néhány órán
keresztül legalábbis fájdalmat nem fog érezni.
Azután Peterhez fordult, és hozzátette:
- Őszintén szólva, Pete, nagyon szeretném tudni, pontosan
milyen adatokat szeretnétek gyűjteni.
- Megvan a beteg beleegyezése, Hannah - felelte Peter.
- Ennél többet nem kell tudnod.
- De ha megmondanád, hogy... - kezdte Hannah.
- Kérlek szépen - hallgattatta el Peter. - Nagyon kevés időnk
van, de ha akarsz, maradhatsz.
- Nem jól látod a helyzetet, Pete. Most te vagy az én
felségterületemen; én engedem meg neked, hogy maradj, és
nem fordítva.
Peter biccentett, jelezve, hogy elfogadja, amit Hannah
mondott neki.
Sarkar odalépett az ágyhoz.
- Kényelmesen fekszik? - kérdezte Sandrától.
Sandra úgy forgatta a szemét, mintha azt akarná közölni,
hogy ebben az állapotban lehetetlen bárhogyan is
kényelmesen feküdni, de jobban van, mint gondolta volna.
LÉLEKHULLÁ M 328
- Peter elmagyarázta önnek az eljárást? - kérdezte Sarkar.
Sandra egészen aprót bólintott, és válaszolt.
- Igen. - A hangja halk és száraz.
Sarkar óvatosan a fejére helyezte a sapkát, majd finoman
meghúzta az állnál rögzítő' szíjat.
- Szóljon, ha túl szoros lenne!
Sandra bólintott.
- Kérem, tartsa mozdulatlanul a fejét. Ha köhögnie kell vagy
ehhez hasonló, jelezzen nekem a kezével. Ha jól tudom, a bal
karját tudja még mozgatni egy kicsit. Most pedig beteszem a
fülhallgatókat. Rendben van? Jó. Most vegye fel a
szemüveget. Készen áll? Akkor kezdhetjük.
Miután végeztek az első két leolvasással, Peter az EEG-és a
vérnyomásmonitorokra mutatott. Sandra már nagyon rossz
állapotban volt.
Sarkar bólintott.
- Szükségem van még legalább kilencven percre -mondta.
Sandra orvosa valamivel korábban ment el. Peter megkérte
az osztályos ápolót - ezúttal egy fiatalembert, nem pedig a
zömök nőt, akivel korábban egy kis vitája volt -, hogy
csipogjon rá. Amikor Hannah visszajött, Peter elmagyarázta
neki, hogy megint stabilizálniuk kell Sandrát - még legalább
másfél órán keresztül nem szabad fájdalmat éreznie.
- Nem pumpálhatom csak úgy tele nyugtátokká!! -
tiltakozott Hannah.
- Csak egyetlen injekciót még - erősködött Peter. - Kérlek
szépen.
- Előbb hadd ellenőrizzem az életjeleit.
- Az istenit, Hannah! Te is nagyon jól tudod, hogy már az
éjszakát sem éli túl! A részecskesugár széjjelroncsolta a
szövetei nagy részét.
Hannah ellenőrizte a műszereit, majd Sandra fölé hajolt.
- Ha akarja, elküldöm őket - mondta. - Nekem úgy tűnik,
ráférne magára a pihenés.
- Nem - felelte Sandra. - Nem... be kell fejezni.
- Ma már több fájdalomcsillapítót nem adhatok; így is
meghaladtuk az ajánlott dózist.
- Csinálja! - utasította Sandra halkan, de határozottan.
Hannah beadta neki az injekciót. Ugyancsak adott neki
valamit, amitől megemelkedett a vérnyomása. Sarkar
folytatta a munkát.
Végül kikapcsolta az adatrögzítő készüléket.
- Készen vagyunk - mondta. - Tökéletes és pontos
másolattal rendelkezünk... A körülményeket tekintve sokkal
jobban sikerült, mint gondoltam volna.
Sandra mellkasából nehéz, szaggatott sóhaj szakadt fel.
- Én... majd elkapom... a rohadékot - mondta.
- Tudom - felelte Peter, megfogva a kezét. - Tudom.
Sandra hosszú ideig nem szólalt meg. Végül olyan hangon,
mintha végleg elhagyta volna a maradék ereje is, beszélni
kezdett.
- A felfedezései - mondta. - Hallottam róluk. Biztos... benne,
hogy van élet a halál után?
Peter nem engedte el a kezét, úgy bólintott.
- Igen, biztos vagyok benne.
- Milyen? - kérdezte Sandra.
Peter szerette volna azt mondani neki, hogy csodálatos, hogy
nem kell tartania semmitől, hogy megnyugodhat.
- Fogalmam sincs - felelte végül.
Sandra alig észrevehetően bólintott, elfogadva a választ.
- Én hamarosan... megtudom - suttogta.
Lecsukódott a szeme. Peter hevesen dobogó szívvel figyelte,
ahogyan távozik, és próbált bármilyen jelet találni arra, hogy
a lélekhullám keresztülhalad a betegszobán.
De nem látott semmit.
Amikor visszatértek a Mirror Image-be, Sarkar feltöltötte a
rögzített adatokat a munkaállomásra. Olyan gyorsan
dolgozott, ahogyan csak tudott, és folyamatosan táplálta be a
gépbe a Dalhousie Ingerkönyvtárból származó képeket.
Végül készen állt. Amikor aktiválta a szimet, Peter mögötte
állt, és a válla fölött figyelt.
- Jó napot, Sandra! - mondta. - Sarkar Muhammed vagyok.
Hosszú szünet következett. Végül remegve megszólalt a
hangszóró - oda nem illő módon, férfihangon beszélve.
- Istenem, hát ilyen érzés halottnak lenni?
- Valami ilyesmi - felelte Sarkar. - Maga most a másik... a
szimuláció, amiről beszéltünk.
- Ó. - Némi vágyakozás csendült a válaszból.
LÉLEKHULLÁ M 330
- Ne haragudjon, de eszközölnünk kellett néhány módosítást
- vette át a szót Peter. - Elvágtunk néhány ideghálót. Ön most
már nem egészen pontosan Sandra Philo. Maga most olyan,
amilyen Sandra volna, ha csak test nélküli szellemként
létezne.
- Úgy érti, mint egy lélek?
- Igen.
- Aminél több egyébként sem maradt a valódi énemből
- mondta a hang. - Miért kellettek a módosítások?
- Egy: nem akartuk, hogy ön is olyanná váljon, mint az én
kontrollverzióm. Kettő: mint hamarosan ön is megtapasztalja,
ebben az állapotában sokkal összetettebb gondolatokat tud
majd felépíteni, és ezeket jóval hosszabb időn keresztül meg
tudja majd őrizni, mint élőként. Az intelligenciája növekedni
fog. így nem okoz majd különösebb gondot, hogy túljárjon az
én módosítatlan verzióm eszén.
- Készen áll? - kérdezte Sarkar.
- Igen.
- Érzékeli a környezetét?
- Csak halványan. Mintha egy üres szobában lennék.
- Mert egy izolált memóriabankban helyeztem el - felelte
Sarkar, azután előrehajolt, és lenyomott néhány billentyűt. -
Most pedig már hozzáférést is kapott a nethez.
- Ez... olyan mintha egy kapu nyílna meg. Igen. Már látom
is.
- Van itt feltöltve a Kontroll szimnek egy passzív, nem
aktivált verziója - mondta Peter. - Olyan tüzetesen
áttanulmányozhatja, ahogyan csak szeretné, és megtanulhat
róla, az ellenfeléről mindent, amit csak tudni lehet... egyben
engem is jobban megismer. Amikor pedig úgy érzi, készen
áll, kimehet a netre. Azután már nincsen más dolga, mint
felkutatni őt. Rálelni, és aztán találni valami módot arra, hogy
elpusztítsa.
- El fogom pusztítani - felelte Sandra határozottan.
46. FEJEZET
P ETER A NAPPALIBAN, a heverőn feküdt, és mindenféléről

gondolkodott. A halhatatlanságról.
A halál utáni életről.
Hobson választásáról.
Már elmúlt éjfél. Egyik csatornáról a másikra váltott.
Tévéshop. Az Ironside egyik része. CNN. Újabb tévéshop. A
Dick Van Dyke Show színes változata. Részvényárfolyamok.
A szobában a tévé képernyője jelentette az egyedüli
fényforrást. Villogva lövöldözte a levegőbe fénynyalábjait.
Ambrotosra gondolt, a halhatatlan szimre. Végtelen idő áll
rendelkezésére ahhoz, hogy megtegyen mindent, amit csak
akar. Ezer év. Vagy százezer.
Halhatatlanság. Az istenit, ezek már mindent meg tudnak
csinálni manapság!
Jussatok túl rajta! Ezt mondta Ambrotos. Az egész nem több
apró döccenőnél az élet végetlen országútján.
Peter tovább nyomogatta a csatornaváltó gombját.
Cathy hűtlensége nagyon nagy hatással volt rá.
Vagy negyedszázada emiatt sírt először.
A halhatatlan szim mégis azt mondta, nem nagy dolog.
Peter szusszantott.
Szerette a feleségét.
Pedig nagy fájdalmat okozott neki.
A fájdalom... hihetetlenül tiszta.
Ambrotos pedig már nem érzi.
Valahogy nem tűnt helyesnek sebhelyek nélkül élni egy
örökkévalóságon keresztül.
Amiatt, hogy nem volt semmi ilyesmi, ami ennyire
pusztítóan hatna az emberre... valahogy hiányossá tette az
életet.
LÉLEKHULLÁ M 332
A minőség, és nem a mennyiség számít.
Hans Larsen tévedett. Természetesen.
Peter már nem kapcsolt egyik csatornáról a másikra. Tessék,
a CBC francia nyelvű műsorában egy meztelen nő.
Peter nézte egy ideig.
Vajon egy örökké élő férfi elvesztené a képességét, hogy
meg tudjon csodálni egy szép asszonyt? Vajon valóban
élvezné azt a csodálatos vacsorát? Vajon érezne fájdalmat, ha
elárulják a szerelmét, és érezne örömöt, amikor újra fellángol
ugyanaz a szenvedély? Lehet, hogy igen, de valószínűleg
nem annyira intenzíven, nem annyira élesen. Nem annyira
életszerűen.
Ezt is csak újabb eseményként élné meg a számos egyéb
történés végtelen folyamában.
Peter kikapcsolta a tévét.
Cathy azt mondta neki, hogy nem érdekli a halhatatlanság,
és Peternek most kellett rádöbbennie, hogy őt magát sem.
Végső soron létezett valami több is, mint ez az élet, valami,
ami ezen túl van, valami titokzatos.
Ó pedig ki akarja deríteni, mi az... majd egyszer.
Peternek sikerült mindent definiálnia. Az élet kezdetét. Az
élet végét.
És - legalábbis saját maga számára - meghatározta, hogy mit
jelent embernek lenni.
Meghozta a döntését.
Alexandria Philo elméje bejárta a netet. A Peter Hobson

Kontroll szimulákrum hatalmas nagy volt - több gigabájt
adattömeg. Mindegy, mennyire lopva próbál valaki mozgatni
egy ekkora adatmennyiséget, annak mindenképpen lesz
nyoma. Sikerült követnie az Egyesült Államokba, majd egy
internetes átjárón keresztül a katonai számítógépekbe, innen
ki, a nemzetközi pénzügyi hálózatba, onnan vissza Kanadába,
aztán át az óceánon Angliába, Franciaországba és végül
Németországba.
Most pedig a gyilkos szimuláció a Bundespost hatalmas
nagygépében volt.
Ide viszont már Sandra nem követte közvetlenül. Először a
Német Vízerőmű Bizottság rendszerébe vette be magát, és
hagyott maga után egy kis programot, amely egy előre
meghatározott időpontban rendszerösszeomlást
eredményezett, egy egész várost hagyva elektromos áram
nélkül.
A Német Vízerőmű Bizottságnál a szokásoknak
megfelelően, naponta, késő éjjel minden adatot archiváltak -
Sandra egyszerűen hagyta, hogy ez a mentés őt magát is
tartalmazza. Önmaga jelenlegi verziója el fog veszni, amikor
az a RAM-blokk, amelyben éppen ő tartózkodik, a
kikényszerített áramszünet pillanatában kitörlődik. Csak azt
sajnálta, hogy a helyreállított verziójának nem lesz
semmilyen emléke a nagy diadalról. Persze egy napon talán
más elektronikus bűnözők is feltűnnek majd, és ő akkor áll
elébük.
Sandra továbbította magát a Bundespost központi
nagygépére, ami figyelembe véve a telefonvonal biztosította
sáv-szélességet, kimondottan hosszú időbe telt. Titokban
kilistáztatta a könyvtárak tartalmát. A Kontroll szim még ott
volt.
Eljött az idő. Sandra érezte, hogy a külső portok sorban
bezáródnak, ahogyan az áram fokozatosan, egész
Hannoverben elmegy. A Bundespost szünetmentes
áramforrása némán kapcsolt be, még mielőtt az aktív
memória tartalma is sérülhetett volna. Innen viszont már nem
volt kiút. Kiküldött egy üzenetet a nagygépre.
- Peter Hobson?
A Kontroll szim visszajelzett.
- Ki van ott?
- Alexandria Philo nyomozó, Torontói Városi Rendőrség.
- Ó, istenem! - mondta Kontroll.
- Nem vagyok én isten - felelte Sandra. - Nem vagyok
semmilyen felsőbb döntőbíró.
- Amit én tettem, az igazságos volt - szögezte le Kontroll.
- Amit maga tett, csak bosszúállás volt.
- „Enyém a bosszúállás, mondá az Úr!” - és mivel
számomra nem létezik Úr, így kénytelen voltam átvenni a
helyét.
Mindössze nanoszekundumokban mérhető csönd.
LÉLEKHULLÁ M 334
- Azt ugye tudja, hogy el fogok szökni? Azt ugye tudja... ó,
nagyon okos.
- Isten önnel!
- Nem valami helyzethez illő éppen az istent emlegetni.
Különben pedig én nem érdemiek igazságos tárgyalást?
A szünetmentes áramforrás akkui kezdtek lemerülni. Sandra
elküldött még egy utolsó üzenetet.
- Nyugodtan tekintsen az áramköri bírájának!
Érezte, ahogyan lassan kitörlődnek körülötte az adatok, a
rendszer összeomlik, majd lassan eljön a vég a saját jelenlegi
verziója és a menekülő Peter Hobson számára is. Igazságot
tettem, gondolta. Igazságot...
Egymás mellett ültek a nappaliban, a heverőn. Nagyon kicsi

volt a kettejük közötti távolság. A legtöbb lámpát
lekapcsolták. A tévében a Nathan Phillips Square-en
összegyűlt tömeget mutatták, a torontói városháza előtt,
amint 2011 végét és 2012 kezdetét ünnepelték. A képernyő
jobb felső sarkában egy kisebb képen a New York-i Times
Square-t mutatta. Abban, ahogyan az az amerikai
kristálygömb aláhullott, volt valami, ami mindenhol
egyformán jelképezte az ünnepet. A bal felső sarokban a
NÉMÍT felirat világított.
Cathy a képernyőt nézte; csodálatosan szép, okos arca a
visszatükröződések összjátéka.
- Idén éltük meg életünk legszebb napjait - mondta.
- És egyben a legrosszabbakat is.
Peter bólintott. Ez az év valóban csodákkal volt tele: a
lélekhullám felfedezése - bár igaz, ez nem mindenkinek
okozott örömöt - olyasmi volt, ami akkor is fennmarad majd,
amikor ők már régen nem lesznek. „Azok voltak a hit napjai -
írta Dickens. - Azok voltak a hitetlenség napjai.”
2011-ben azonban a megszokottnál sokkal több jutott ki
nekik a tragédiákból is. Először ott volt Cathy hűtlensége.
Hans halála. Cathy édesapjának halála. Sandra Philo halála.
Mindaz, amivel Peternek önmagával kapcsolatban szembe
kellett néznie, és ami hűen tükröződött vissza az ő és Sarkar
által készített szimulációkban is. Valóban a bölcsesség kora
volt ez, és a balgaságé.
Hans Larsen gyilkossági ügye megoldatlan maradt -
legalábbis a nyilvánosság számára, a valódi világban. Rod
Churchill halálát pedig egyszerű balesetként könyvelték el,
amely azért következhetett be, mert nem követte pontosan az
orvos utasításait.
Na és mi a helyzet Sandra Philo ügyével? Ugyancsak
megoldatlan maradt - mégpedig Sandrának köszönhetően.
Mivel szabadon eljuthatott a neten oda, ahová csak akart, és
tökéletesen tisztában volt a rendőrség biztonsági
rendszereinek működésével, Sandra szim verziója azt adta
Peternek és Cathynek karácsonyra, hogy kitörölt a
nyilvántartásból a férfi Sandra házában gyűjtött
ujjlenyomataira való minden utalást. (Peter hiába próbálta
ezeket eltüntetni, noha a nyilvántartásban ismeretlenként
jelölték meg.) Továbbá eltüntette a nagy mennyiségű, saját
nyomozása során gyűjtött anyagot a Larsen-, valamint a
Churchill-esettel kapcsolatos aktákból. Mivel részletesen
áttekintette Peter emlékeinek és gondolatmintáinak
felvételeit, most már megértette a férfi motivációit, és annak
ellenére, hogy megbocsátani nem tudott neki, úgy érezte, nem
lesz szüksége annál nagyobb büntetésre, mint amit a saját
lelkiismerete róhat ki rá.
És valóban, Pétért élete végéig nem hagyta nyugodni a
bűntudat. „A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező
irányt is követtük.”
Peter a felesége felé fordult.
- Van valamilyen újévi fogadalmad?
Cathy bólintott. Összekapcsolódott a tekintetük.
- Felmondok.
Peter nagyon megdöbbent.
- Tessék?
- Felmondok, és eljövök az ügynökségtől. Sokkal több
pénzünk van, mint valaha is remélni mertük volna, és a
Lélekérzékelővel még ennél is többet fogsz keresni.
Visszamegyek az egyetemre, és megszerzem a
mesterfokozatot.
- Tényleg?
- Igen. Már szereztem jelentkezési lapot is.
LÉLEKHULLÁ M 336
Néma csendben nézték egymást. Peter próbálta összeszedni
a gondolatait.
- Hiszen ez csodálatos - mondta végül. - De... ha nem
akarod, nem kell ezt tenned.
- De igen, kell. - Felemelte az egyik kezét. - Nem miattad.
Hanem magam miatt. Itt az ideje.
Peter bólintott. Megértette.
A tévé nagy képén egy hatalmas, digitális óra látszott,
amelyen minden számot rengeteg apró, fehér égő formázott
meg: 11:58.
- Na és te? - kérdezte Cathy.
- Tessék?
- Neked van valamilyen újévi fogadalmad?
Peter egy pillanatig gondolkodott, majd vállat vont.
- Túlélni 2012-t.
Cathy megérintette a kezét. Tizenegy ötvenkilenc.
- Hangosítsd fel! - kérte.
Peter a távirányítóval visszakapcsolta a hangot.
A tömeg izgatottan morajlott. Ahogyan az éjfél egyre
közeledett, a ceremóniamester, aki a Much Music nevű
kábeles zenecsatorna egyik üdvöskéje volt, elindította a
visszaszámlálást.
„Tizenöt... Tizennégy... Tizenhárom...”A kis képen a Times
Square kristálygömbje ereszkedni kezdett.
Peter előrehajolt a dohányzóasztal fölé, és két borospoharat
megtöltött szénsavas ásványvízzel.
„Tíz... Kilenc... Nyolc...”
-Az új évre! - mondta Cathynek, miközben odaadta neki az
egyik poharat. Koccintottak.
„Öt! Négy! Három!”
Peter odahajolt, és szájon csókolta a feleségét.
Felcsendült a „Régi, régi dal”.
Cathy egyenesen Peter szemébe nézett.
- Nagyon szeretlek - mondta, és Peter tudta, hogy igazat
mond, tudta, hogy a szavaiban nincsen semmi csalárdság.
Most már teljesen és tökéletesen megbízott benne.
Belenézett azokba a csodálatosan nagy, kék szemekbe, és
érezte, ahogyan számtalan érzelem egyszerre tör fel a
bensőjében - egyfajta vad, édes-bús hullám, amely egyszerre
volt biológiai és intellektuális, egyszerre volt a test és az elme
- pontosan az a fajta ösztönös és kiszámíthatatlan hormonális
reakció, amely együtt járt az emberi létezéssel.
- Én is nagyon szeretlek - mondta. Hevesen összeölelkeztek.
- Teljes szívemből és teljes lelkemmel.
***
Szellem tudta, milyen döntést hozott Peter Hobson.

Pontosabban a másik Peter Hobson. Az, amelyik egészen
véletlenül a hús-vér változat volt. Bármilyen kérdések
lakoztak is benne a halál utáni élettel kapcsolatban, egy
napon mind válaszra találnak. Szellem gyászolni fogja a
fivérét, amikor az meghal, ugyanakkor önmagát is gyászolja
majd
- önmagát, a mesterséges ént, amelynek soha nem fog
megadatni a lehetőség, hogy ezekre a kérdésekre választ
találjon.
És mégis. Habár a biológiai Peter előbb-utóbb találkozni fog
teremtőjével, ő, Szellem, a lélekszimuláció maga válik a
teremővé. Az évek alatt a net exponenciálisan növekedett.
Végtelen számú új rendszer és végtelen mennyiségű új
erőforrás kapcsolódott hozzá. És ennek a hatalmas agynak,
éppen úgy, ahogyan az eredeti, biokémiai elven működőnek,
csak egy nagyon kis hányadát használták ki. Szellemnek nem
okozott gondot megtalálnia és a magáévá tennie azokat a
forrásokat, amelyek ahhoz kellettek, hogy egy új univerzumot
hasíthasson ki magának.
És mint minden teremtő, végül ő is megállt, hátralépett, és
megcsodálta a keze munkáját.
Igaz persze, hogy ez csak mesterséges élet volt.
Éppen úgy, mint ő maga. Persze ő inkább egy amolyan halál
utáni mesterséges élet. Számára mindez teljesen
valóságosnak tűnt, és könnyen meglehet, hogy a végső
elemzés során kiderül, ez az, ami igazából számít.
Peter - a nedves, szénalapú Peter - egyszer azt mondta, a
szíve legmélyén tisztában van azzal, hogy a szimulált lét soha
nem lehet annyira valódi, annyira élettel teli, mint a biológiai.
Ő azonban soha nem tapasztalhatta meg azt, amit Szellem
teljes lényével átérzett.
Cogito ergo sum.
LÉLEKHULLÁ M 338
Gondolkodom, tehát vagyok.
Szellem pedig már nem volt egyedül.
Mesterséges ökológiája folyamatosan fejlődött, és ebben ő
döntötte el, melyik életforma megfelelő, ő határozta meg a
kiválasztási alapelveket, ő változtatta úgy a folyamatot, hogy
a neki tetsző eredményhez vezessen.
És végül sikerült rábukkannia arra a genetikai algoritmusra,
amelyet egész idő alatt keresett, a siker olyan mintázatára,
amely a legjobban illeszkedett az általa szimulált világba.
Peter és Cathy Hobson realitásában a túlélés legsikeresebb
stratégiájának az bizonyult, ha az egyedek kilőtt sörét
módjára minél szélesebb körben terítették a magukat. Ez az
egyetlen tény minden emberi viselkedést összekötött
- ahogyan minden más, nem emberi életformát is a Föld
nevű bolygón - az élet kezdete óta.
Ez a világ azonban minden jel szerint csak a vak véletlennek
köszönhette a létezését. A földi evolúciónak, ahogyan
Szellem látta, nem volt semmilyen iránya vagy célja, és a
kiválasztási kritériumok az adott környezet szerint változtak.
Itt azonban, a Szellem által teremtett univerzumban, az
evolúció következetesen haladt előre. Nem volt természetes
kiválasztódás. Csak Szellem volt.
Mesterséges életformája mostanra kifejlesztette az
érzelmeket, a kultúrát, a nyelvet és a gondolkodást. Az ő
teremtményei összetettségükben és finomságukban az emberi
lényekkel álltak egy szinten. Ugyanakkor egy olyan
tekintetben, ami igazán számított, különböztek azoktól.
Szellem gyermekei számára ugyanis az egyetlen stratégia,
amely valóban működött, és amely valóban biztosíthatta az
egyén génjeinek fennmaradását a következő generációban,
éppen az volt, hogy nem csökkentik a két egyén közötti
kötődés fontosságát.
Ebben a szimulált evolúcióban nagyon sokáig tartott, míg
kifejlődtek az ezen az elven működő szervezetek, akik
számára a monogámia az egyetlen sikeres túlélési stratégia,
akik annak köszönhették a létüket, hogy két és csakis két
egymáshoz tökéletesen illő egyén egész élethosszig egy párt
alkot.
Ennek természetesen megvoltak a maguk néha durva, néha
egészen finom következményei. Makroszinten Szellem
nagyon meglepődött azon, hogy új teremtményei nem
háborúznak egymással, nem vágynak arra, hogy leigázzák a
szomszédjaikat, sem arra, hogy megszerezzék a földjeiket.
Ez már maga ajándék volt.
Egy élethosszig tartó együttlét. Egy élethossz, árulás nélkül.
Szellem letekintett erre az új világra, a világra, amelyet ő
teremtett, a világra, amelyben ő volt Isten.
Születése óta most először érezte úgy, hogy bármit megadna,
ha képes volna egy bizonyos fizikai megnyilvánulás
végrehajtására; valami olyasmire vágyott, amihez hús kell és
vér, csontok kellenek és izmok.
Mosolyogni akart.
LÉLEKHULLÁ M 340
Epilógus
P ETER ÉS CATHERINE HOBSON elég szerencsések voltak

ahhoz, hogy még öt évtizedet egymás mellett tölthettek
- öt boldogsággal és szomorúsággal, örömmel és
fájdalommal teli évtizedet, amelyet a végletekig kiélveztek,
és amelynek minden pillanatát áldották. Végül azonban
ennek is véget kellett érnie. Cathy Hobson csendesen távozott
2062. április 29-én, kilencvenegy éves korában.
És, ahogyan az időtlen idők óta párkapcsolatban élő
emberekkel történni szokott, három héttel később Peter
Hobson otthon, egyedül, éles fájdalmat érzett a mellkasában.
A házi számítógép látta a földre zuhanni, és azonnal riasztotta
a mentőket, ugyanakkor azt is konstatálta, hogy a segítség
már szinte biztosan későn érkezik meg.
Peter az oldalára fordult. A fájdalom eltöltötte az egész
világot.
Hobson választása, gondolta.
Az ajtóhoz legközelebbi ló.
Az ajtóhoz, amely ebben a pillanatban nyílt meg előtte...
És ekkor hirtelen már nem volt több szenvedés.
Peter tudta, hogy a szíve ezekben a pillanatokban áll le.
Érezte, ahogyan eluralkodik rajta a pánik, de azután ez is
elcsitult, jelentéktelenné vált, mintha már nem is hozzá
tartozna, nem is az ő részét képezné.
Egyszeriben minden olyan másnak tűnt.
Nem látott semmit. Nem hallott semmit.
És az igazat megvallva nem is érzett már semmit, legalábbis
a hagyományos, emberi értelemben nem - az ujjai nem
tapintottak, nem voltak illatok, nem voltak ízek, még csak az
a mindig jelen levő érzés sem maradt meg számára, hogy van
teste, és a végtagjai pontosan ott vannak, ahol lenniük kell.
Minden érzéke megszűnt működni, kivéve...
Kivéve egyfajta... tropizmus. Az érzés, hogy valami vonzza
maga felé... valami távoli, valami hatalmas.
Még mindig Peter Hobson volt, és még mindig mérnök, még
mindig üzletember, még mindig... nos, biztosan még egy
csomó minden más is.
Igen, még mindig... Hobson volt. Igen, Peter G. Hobson. A
G. pedig azt jelentette, hogy... Nos, ez már annyira nem is
lényeges. Emlékezett még...
Semmire. Egyáltalán semmire nem emlékezett. Most már
minden emléke elveszett. Hát persze. Hiszen a memória
gyakorlatilag biokémiai folyamat volt, amely az
ideghálókban kódolva őrizte az emlékeket. Ő pedig már nem
tartozik ehhez az adattárolóhoz.
Ő - még ez is oda nem illőnek tetszett. Az az sokkal
megfelelőbb volna. Hiszen ő már nem élő. Csak egy
szellem...
Egy szellem, amelynek nincsenek emlékei, aki nem függ a
hormonális reakcióktól, akit nem befolyásolnak már a
felszabaduló mérgek vagy az endorfin, vagy... vagy a
többezernyi egyéb vegyi anyag, aminek a nevét sem tudná
már felidézni. Távol a kémiától, elválasztva a biológiától,
elszakítva az anyagi valóságtól.
Ez a tropizmus egyre csak folytatódott, ahogyan húzta,
ahogyan mozgatta... valami felé.
Mi marad egy emberből, ha elválasztják mindentől, ami
egykoron a teste és az agya volt?
Csak egyvalami - csak egyetlen dolog van, ami ezt túlélheti.
Mindössze az esszencia. A szikra. A lényeg.
A lélek.
Nemtelen, személytelen, emléktelen, érzelemmentes.
És mégis...
Most már egészen közeljárt.
Valami nagyon nagyhoz. Valami vibrálóan fényeshez.
Jobban mondva valami fényesekhez. Többes számban.
Többtucatnyit látott belőlük - nem, többezernyit. Még
nagyságrendekkel többet. Milliárdnyit. Többmilliárdnyit,
mindet egy helyen, egyetlen egységként működve.
LÉLEKHULLÁ M 342
A lélek már tudta, hogy hová érkezett; megértette végre,
választ talált minden kérdésére. Ő csak egy szilánk volt, egy
porszem, egy ióta, egy apró darab, egy alapvetően
észrevehetetlenül picinyke építőkő.
Isten egy atomja.
A lélek pedig végre visszatért a szülőtestbe, ismét
csatlakozott annak végtelenségéhez, összekeveredett vele,
megérintve mindent, ami valaha is emberi volt benne, és ami
mindörökké emberi lesz.
Nem a mennybe tért meg. És nem is a pokolba.
Hazatért.

Robert J. Sawyer - Lélekhullám

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Robert J. Sawyer - Lélekhullám

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

A fordítás alapját képező kiadás:

M ELYIK BETEGSZOBÁBAN TALÁLOM Philo nyomozót? -

Sandra Philo Peter Hobson emlékei között kutatott. A

P ETER HOBSON KOLLÉGIUMI SZOBÁJÁBAN

- Megint fűbe harapott egy - hallotta a vonal másik végéről

Peter mindig ott hordta a tárcájában barátnője, Cathy

Vagy egy órán keresztül keresgéltek mind a ketten, amikor

Sandra Philo nyomozó továbbra is Peter Hobson emlékei

H IDEG VOLT ÉS SÖTÉT - tipikus februári este Torontóban.

P ETER AZ ÚJSÁGOKBAN ÉS A NETEN is látta a hirdetést.

Ez volt a hónap első vasárnapja. Márpedig a hosszú évek alatt

A FÖLDKEREKSÉGEN HAT HÓNAP alatt két évszakváltás

P ETER TINÉDZSERKORA ÓTA ismerte Sarkar Muhammedet.

Kissé nehezen indokolható módon minden alkalommal

P ETER KOPOGOTT, majd halkan belépett a krónikus osztály

J Ó NAPOT! - köszönt a karcsú, fekete bőrű nő. - Üdvözlöm a

A KEDD VOLT AZ A NAP, amikor Peter és Sarkar szinte

P ETER HOBSON NAGYON SZERETTE a sógornőjét, Marissát.

Peter nagyjából hajnali négykor futott be a krónikus

P ETER MAGÁHOZ VETTE A szuper-EEG által rögzített

Peter tudta, hogy ha arra kéri, Sarkar azonnal eljön hozzá.

P ETER HÓNAPOKON KERESZTÜL nem találkozott Colin

Három hét telt el, mire Peternek sikerült két további

P ETER ÚGY ÉREZTE MAGÁT, mintha újból diák lenne, és

Peter és Cathy úgy tervezte, hogy aznap este a Barberian-be,

Amikor Peter Hobson az egyetemen rendszertant tanult, még

- Így tehát - mondta Peter Sarkarnak az egyik szokásos

T IZENHÁROM ÉVVEL EZELŐTT történt, házasságuk első

D INAH VÁRANDÓS PÁCIENSEI közül harmincketten

A HOBSON MONITORING adatbázisában számos,

A Hobson Monitoring Ltd. tisztelettel meghívja Önt a

Több újságíró is telefonált, és megpróbálta idő előtt

- Vonalban van még? - kérdezte Donahue, aki az elvesztett

Az ősz hajú műsorvezető, Geraldo Rivera a közönség felé

(A Capitol Building kupolájának számítógéppel animált képe,

- Az ABC News stúdiójából: A hét Peter Jenningsszel. És

(Közeli felvétel Donaldsonról, akinek vonásai a ráncok

- ...és George Will. Ugyancsak a későbbiekben érkezik Sally

(Reklámok: az Archer Daniels Midland tisztán növényi

Korábban rögzített vágóképek.)

(A kamera gyorsan végigpásztázza a vendégeket és a

(Vágókép, Peter Hobson arca a falra szerelt nagy monitoron,

Sam Donaldson előrehajol.

P ETER SEMMIKÉPPEN nem hagyta volna, hogy újonnan jött

A Texas állambeli Houston főegyházmegyéje szeretne

C SÜTÖRTÖK ESTE, OTTHON. Peter már régen

Peter a szokásosnál korábban érkezett a Részeges Püspökbe,

Peter és Cathy szótlanul sétált a bejárati ajtó felé. Peter a

S ARKAR MUHAMMED MESTERSÉGES intelligenciával

S ARKAR VASÁRNAP KORÁN REGGEL hívta fel Pétért. Azt

H AJNALI KÉT ÓRA. Mint a legtöbb éjszakán azóta, hogy

Sarkar felügyelet nélkül hagyta futni a három szimet, és

Rowena, a híres Las Vegas-i médium a mai napon

A Z ONLINE SÚGÓ FUNKCIÓ alkalmazásával a három szim

Dátum: 2011. november 10. 03:42

Érkezett persze jó néhány ostoba válasz is, mint az a neten

Dátum: 2011. november 10. 23:57

A szim azonnal reagált. Nem érzett ilyen izgalmat azóta,

Dátum: 2011. november 11. 00:05

Inkább nem találkoznék személyesen. Teljes kiiktatásra van

Dátum: 2011. november 11. 09:17

Dátum: 2011. november 11. 09:44 Küldő: Bosszúálló

Az összeg nem volt kimondottan aprópénz, de a szim

C ATHY MEGINT ELMENT, hogy meglátogassa a