Lázár Ervin (1936 Budapest–2006)

Kossuth-díjas magyar író, elbeszélő, meseíró, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja.

Budapesten született, de a meghatározó gyermekéveket a Tolna megyei Alsó-

Rácegrespusztán töltötte, ahol apja gazdatiszt volt.
1954-től az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészkarán újságíró szakos hallgató. Az
Eötvös-kollégiumban lakik. Ami nem mindegy. 1957-ben Pécsre települ, és beilleszkedik.
Első novelláját 1958-ban közli a Jelenkor.
   Egyetemi évei alatt újságot ír, pénzt keres, 1959-től Pécsi Napló nevű megyei lap
munkatársa. Elsősorban riportokat ír.
   Átiratkozik magyar szakra, levelezőn fejezi be az egyetemet. 1964-1965 között a Dunántúli
Napló és a Tüskés Tibor szerkesztette Jelenkor munkatársa. 1965-ben újra Budapestre, az Élet
és Irodalom munkatársa 1971-ig.
1992-1996 között a Hitel szerkesztője.
Első kötete, A kisfiú meg az oroszlánok (meseregény) 1964-ben kerül piacra. És
kezdődik írói élete. 
Saját bevallása szerint állandóan vágyódott falura vissza, irodalmi tevékenysége 90%-
ban a gyermekkorával foglalkozik.

Művei:

A kisfiú meg az oroszlánok (1964)

Csonkacsütörtök (1966)
Egy lapát szén Nellikének (1969)
Buddha szomorú (1973)
A fehér tigris (regény, 1971)
A Hétfejű Tündér (mesék, 1973)
Berzsián és Dideki (mesék, 1979)
Gyere haza, Mikkamakka (gyermekregény, 1980)
A Masoko Köztársaság (1981)
Szegény Dzsoni és Árnika (mese, 1981)
A négyszögletű kerek erdő (gyermekregény, 1985)
Bab Berci kalandjai (gyermekregény, 1989)
A Franka cirkusz (hangjátékok, 1990)
A manógyár (mesék, 1994)
Hét szeretőm (elbeszélések, 1994)
Csillagmajor (elbeszélések, 1996)
Kisangyal (elbeszélések, 1997)
Hapci király (mesék, 1998)
Lehel kürtje (mesék)

Irodalmi pályájának néhány jellegzetes vonása

–Egy időben jelentkezett gyermek- és a felnőttirodalom alkotójaként, ez a kettősség végig

jellemzi.
–Felnőttben megőrzött gyermeki én, versszerűség, hangulati tartalom, játék, amely a szerző
felnőtt történeteinek is jellemző sajátossága.
–Nemcsak a valóság kézzel is tapintható történései, nem is csak a képzelet teremtményei
jelennek meg ebben az írói világban, hanem a kettőnek igen szerencsés szintézise valósul
meg, s így a csoda is hiteles lesz, a földhözragadt tényszerűség is csodával itatódik át.
–Nem tanmeséket ír, hanem az a gondolat vezérli, hogy az ember meghatározó vonásai etikai
nézőpontból ragadhatók meg.
–Az írói világképet a szeretet, a jóság igénye, a korlátozottságukból, hiányukból következő
szomorúság érzése határozza meg. A mesei világban az igazságnak érvényesülnie kell, a
hamisság lelepleződik a csodák segítségével. A hétköznapi történetek csodái azonban nem
feltétlenül tükröznek naiv világszemléletet.

Művei

A fehér tigris (1971)

A főszereplőhöz csatlakozó fehér tigris a szabadság, az igazság jelképe, amely addig marad
fehér és szelíd, amíg a főhős (Makos Gábor) is a szabadság és igazság elkötelezett híve.
A regény a zsarnokság kialakulásának látlelete. Fantasztikus eszközök segítségével ábrázolja
azt a folyamatot, ahogy a jó szándék átalakul öntörvényű rendszerbe, beteges tettekbe
( Makos állandóan meghatározott körbe sétál ), beteges vágyakba. A legérdekesebb figura
Káptalan, a tiszt, aki egy igazságtalan rendszer kiszolgálójából tartását visszakapott, ellenálló
a börtönt is vállaló hőssé növi ki magát a mű végére, igaz ebben a szerelem, Szolga Erzsébet
szerelme is segít.
A mesei igazságszolgáltatás elüldözi a zsarnokká vált Makos Gábort, s ad egy lehetőséget
neki, hogy valahol újra kezdje az életét.

A Hétfejű Tündér (1973)

(mesekötet)

Téma: a főhős vélt rútsága miatt a Hétfejű Tündért akarja megbüntetni.

Tárgy: az ember saját ostobasága miatt, a természetet, annak adományait tékozolja, rontja el.
Az író és alkotás viszonya: őrizni kell a természeti kincseket, mert az utolsó percben
vagyunk.
Forma: szóismétlések, játékos szóalakok, amelyek a buta főszereplő handabandázó
tulajdonságait kifejezik, ezekkel, az eszközökkel, líraivá teszi a szöveget.

Csillagmajor (1996)

Szerkezete: 15 elbeszélés alkot egy ciklust, amelynek egy helyszíne van: Rácpácegres, a
felnevelő táj, s a megemlített környező települések neve is mind valóságos. Az önéletrajzi
jelleget sejteti még, hogy a kötetnek van laza, de felismerhető időrendje: a két világháború
közötti korszaktól haladunk a második világháború időszakán át a közelmúltig. Ennek
megfelelően fő-vagy mellékszereplő, néhol tanú, néha hallott történetet megíró elbeszélő
gyermekből felnőtt lesz, s olykor a gyermeki, a diákkori azonosulás, olykor a messze távozó
felnőtt különös, azonosságot és elszakadást egyaránt kifejező magatartásával viszonyul az
előadottakhoz.
A kötet jellemzése

– Küzdelmes, tragikus, kudarcot, groteszket is megélő világ ez, amely helytállás, a

szolidaritás, a kisközösség tagjainak egymásrautaltság-tudatát mutatja be.
– Az elbeszélő tudja, hogy az a pusztai világ, amit leír, már régen nincsen, csak az ő írói
emlékezetében.
–A mű világa azért is érdekes, mert ugyanezt a vidéket mutatja be, a szomszédban született
Illyés Gyula a Puszták népében. Mégsem az irodalmi szociográfiával rokon. Ha irodalmi
előzményt keresünk, inkább a Mikszáth Kálmán Jó palócok teremtette világa lehet az.

Az asszony

Téma: egy üldözött asszony megmentése.

Tárgy: a világ, az üdvösség, Mária és a gyermek Jézus megmentése.
Szerkezet: 1. az üldözött asszony megjelenése, rejtegetése
2. a rejtegetőket fenyegető veszély és megmenekülésük

Forma: utalások a bibliai történetre: aranyszegélyű, kék köpeny, közelgő karácsony, kisded,
az ólálkodó áruló, Bederik Gyuri júdási szerepben
Utalások a XX. századra: tankok, modern katonai járművek

A keserűfű

Téma: a kitelepítés elől bujdosó idős sváb házaspár története.

Tárgy: a nemzetiségek szolidaritása, az egy szülőföld tudata.
Forma: vándorlás motívum (a házaspár pusztára menekülése, a házból való menekülés, a
keserűfű vándorlása a temetőbe)
Fantasztikum felhasználása: keserűfűvé válás, a növény sírása.