Professional Documents
Culture Documents
Előszó
Előszó
Ebbe az irányba indult el, amikor új életet kezdve az analízis két magyar
születés¶ világnagyságának támogatását kérte: el®ször Szeg® Gáborral vette
fel a kapcsolatot, aki viszont Pólya Györgynek ajánlotta tovább. Közvetlen
1
Ezt az esetet teszi meg kiindulópontjának [Bandy 2014], Lakatos alapos élet- és sze-
mélyiségrajza sajnálatosan a lozóai tevékenység teljes gyelmen kívül hagyásával.
2
Az Eötvös Collegium drámáját és benne Lakatos szerepét a regényes forma ellenére
alapjában hitelesen írja le [Szász 1985]. Függelékben közli a történetben szerepet játszó
cikkeket.
3
A disszertáció elveszett, de megvannak az opponensi vélemények, és Lakatos több
publikált írása, amelyek vagy részei voltak a disszertációnak, vagy ha nem, akkor is szoros
kapcsolatban kellett, hogy legyenek vele. A disszertáció rekonstruálására [Kutrovátz 2002]
tett kísérletet.
4
[Lakatos 1956]
5
Lakatos magyarországi életútját az akkor még él® szemtanúkkal folytatott beszélgeté-
sek alapján mutatja be [Long 2002]. Lakatos magával vitt jegyzeteit a London School of
Economics Lakatosarchívuma ®rzi.
1
emigrációját megel®z®en Lakatos fordította le Pólya How to solve it? -ját A
gondolkodás iskolája címmel.
6 Lakatos végül is nem az matematikai analí-
volt jelent®s, hanem bár tudósi pályáját teljes egészében külföldi egyeteme-
ken futotta be az ®t magát is útjára bocsájtó magyar matematikai kultúra
egészének továbbfejlesztésében és átörökítésében is nagy szerepet játszott.
Heurisztikai kutatásainak hátterében ott vannak ennek a kultúrának a jel-
legzetességei: a szemléletes, heurisztikus gondolkodásmód, a matematikai
oktatásának problémái iránti fogékonyság, az a nézet, hogy a matematika el-
sajátításának helyes módja a felfedezve tanulás és a matematikai kutatás
lényege ugyanaz. Ugyanennek a matematikai kultúrának a vonzáskörében
formálódott Lakatos gondolkozása is, a középiskolai feladatmegoldó verse-
nyekt®l a Matematikai Kutatóintézetig, és ezek az évek alighanem egészében
véve nagy hatással voltak a matematikáról vallott nézeteinek kialakulására.
A Pólya heurisztikájával való találkozást tehát úgy értékelhetjük, hogy az így
kialakult matematikafelfogásnak segített elméleti, lozóai formát adni.
9
6
[Polya 1945]; a magyar fordítás végül 1957-ben jelent meg el®ször, persze Lakatos neve
nélkül.
7
[Lakatos 1963-64]; Lakatos halála után tanítványai adták ki a jegyzetei alapján javított
és b®vített változatot: [Lakatos 1976a], amelynek alapján a magyar fordítás is készült.
8
Ld. a [Polya 1945] magyar kiadásához írt el®szavát.
9
A magyar matematikai kultúra egyes lozóai és pedagógiai vonatkozásait mutatja
be [Máté 2014].
10
Voltaképpen mindkettejük f®m¶ve: [Lakatos 1976a], ill. [Szabó 1969] ezen terv (rész-
leges) megvalósításának tekinthet®. Kapcsolatukról ld. [Máté 2006].
11
[Kalmár 1942]
2
sarokköve.
12
12
Lakatos és Kalmár gondolatainak összefüggésér®l ld. [Gurka 2004].
13
[Frege 1884]
14
A paradoxonnal kapcsolatban ld. [Frege 2000], 132-136.o.-n Frege reagálását és Ruzsa
Imre elemzését.
15
Az els® két irányzatról az olvasó a kritika mellett az alapvet® információkat is megta-
lálhatja Lakatos kötetünkbe felvett írásaiban, mindenekel®tt [Lakatos 1962]-ben. A har-
madik, az intuicionizmus meglehet®sen kívül esett Lakatos érdekl®désén, csak néhány rossz
szava van róla (ld. ??.o.), így ebben az el®szóban sem foglalkozunk a továbbiakban vele.
3
va azonban Gödel eredményei súlyosan megrendítették mind a formalista,
mind a logicista programot: lehetetlenségnek bizonyult az is, hogy akár csak
a számokra vonatkozó tudásunkat egyetlen deduktív rendszer legyen képes
átfogni, és az is, hogy nem-triviális matematikai elméletek ellentmondásta-
lanságát metamatematikai vizsgálat garantálja.
Gödel eredményei (melléjük említsük meg Tarski és Church-Turing té-
teleit is) már visszavonhatatlanul megváltoztatták azokat a várakozásokat,
amelyeket matematikusok és lozófusok a matematika alapjainak kutatásá-
hoz f¶ztek. Az infallibilista tézis védhetetlennek bizonyult. Neumann János
Gödel második nemteljességi tétele hatására teljesen feladta az ilyen irá-
nyú kutatást (aminek a húszas években az egyik legeredményesebb muvel®je
volt). Gödelnek így írt: Úgy gondolom, az Ön eredménye negatívan oldot-
ta meg a megalapozási kérdést: a klasszikus matematika számára nincsen
szigorú igazolás.
16 Kalmár a Lakatos által szervezett 1965-ös londoni kon-
16
[Neumann 1930], 124.o.
17
[Kalmár 1967b], 203.o. Kalmárnak ez az állásfoglalása éles ellentétben áll néhány
radikálisabb Lakatos-követ®vel, akik a matematika alapjainak kutatását teljes egészében
haszontalan, kudarchoz vezet® és elméletileg régen halott vállalkozásnak tekintik. Ld. pl.
[Hersh 1997], különösen 8.-9. fejezet (145-192.o.).
4
szertani és nyelvi keretét szolgáltatta, lozóai értelmezését pedig a logiciz-
mus továbbfejlesztése adta. A korai matematikalozóa alapjában logikai
és ontológiai, a tudománylozóától alapjában eltér® megközelítését tehát
változatlanul hagyták. Ezzel szemben Lakatos tagadja, hogy a matematikai
tételek alapjában más természet¶ek lennének, mint a zika vagy a biológia
állításai. A matematikai elméletek kiindulópontjait, az axiómákat ugyanúgy
feltételezésként fogadjuk el és a bel®luk levezethet® következmények miatt
tartjuk meg vagy vetjük el, mint más tudományok elméletei esetében. A
matematika tehát ugyanúgy próbálkozásokon és kudarcokon keresztül keresi
az igazságot, mint bármilyen más tudomány, a tudománylozóa feladata
pedig ezeknek a folyamatoknak, a feltevések, bizonyítások és cáfolatok lán-
colatának a vizsgálata. Ebb®l adódik a harmadik sarkalatos momentum,
ami Lakatos mai hatásának legfontosabb eleme: az, hogy a matematika -
lozóája nem sz¶kítheti le érdekl®dését a logikára és a halmazelméletre és a
matematika bennük felépíthet®, sokban vitatható modelljére, hanem az ele-
ven, m¶köd®, fejl®d® matematikát kell elemeznie. Ez a matematikalozóa
tehát szorosan összekapcsolódik a konkrét történeti folyamatok vizsgálatával,
a lozóai mondanivaló sokszor esettanulmányokon keresztül jelenik meg.
18
18
Ennek legfontosabb példája [Lakatos 1976a], de ld. kötetünkben a [Lakatos 1978b],
[Lakatos 1978c] írásokat is.
19
[Lakatos 1976a], 15.o.
5
A lozófusoknak fel kell tenniük ilyen kérdéseket: Hogyan n® a
matematikai tudás? Mi a haladás a matematikában? Mi miatt
jobbak egyes matematikai elméletek másoknál? . . .
20
[Aspray-Kitcher (szerk.) 1988], 17.o. az utalás [Lakatos 1963-64]-re vonatkozik.
21
[Mancosu (szerk.) 2008], 5.o.
22
Legutóbbi kiadás: Typotex, 1999.
23
[Lakatos 1997]
6
a [Lakatos 1978a]-ban megjelent, John Worrall és Gregory Currie által szer-
kesztett szövegen alapul. A szerkeszt®k a Lakatos által nem publikált írások
esetében a (szerz® által nem végleges alakban hátrahagyott) szöveget néhány
helyen kiegészítették az olvashatóság, érthet®ség érdekében; a már publikált
írásokat néhány helyen felhasználták a Lakatos által a saját példányára jegy-
zett kiegészítéseket, javításokat. Ezeket a beszúrásokat a szövegben szögletes
zárójelek jelzik. (Ilyen zárójelek el®fordulnak olyan helyeken is, ahol Lakatos
a más szerz®t®l idézett szövegbe beszúrja saját megjegyzéseit ezeket az L.I.
monogram különbözteti meg.) A nem Lakatostól származó lábjegyzetek ese-
tében az A szerk. rövidítés mindenütt Worrall és Currie jegyzeteit jelzi. J.
P. Cleave kommentáló jegyzetekkel egészítette ki a Cauchy és a kontinuum
címu3 írást, ®rá a J.P.C. névbet¶k utalnak, és ugyancsak monogram (M.A)
jelöli a jelen kötet szerkeszt®jének jegyzeteit. Szerepel ezeken kívül néhány
fordítói (A ford.) jegyzet is.
Végezetül néhány szót a fordítás terminológiájáról. A Lakatos lozó-
ájában mint a fentiekb®l is kit¶nik kulcsszerepet játszó fallibilizmus-
infallibilizmus fogalompár és a vele összefügg® kifejezések esetében a követ-
kez®képpen jártunk el: Ahol lehetett, magyar köznyelvi megfelel®t használ-
tunk, így a fallible cáfolható, kétségbevonható, cáfolhatóságnak kitett
lett, az infallible pedig értelemszer¶en ezek ellentéte. Azonban magának a fo-
galompárnak nem tudtunk köznyelvi megfelel®t találni, ezért a fenti szavakat,
mint angol eredet¶ szakkifejezéseket használtuk. Hasonlóképpen átvétellel
kellett megelégednünk a Lakatos által szintén gyakran használt jusztikaci-
onizmus kifejezés esetében is: ez olyan nézet, amely szerint a tudományban
csak (cáfolhatatlanul) igazolt állításoknak van helyük. A popperi lozóa
nyelvébe tartozó kifejezéseket is magyarítani igyekeztünk, ahol lehetett, te-
hát a falsication nálunk cáfolat, a falsier cáfoló (eltér®en egyes más
fordításoktól). A rejtett, közvetlenül nem érzékelhet® tulajdonságok a kora-
újkori lozóában fontos problémát jelentenek, ami Lakatos idevágó elemzé-
seinek is homlokterében áll. Az ilyen tulajdonságokra utaló occult kifejezést
magyarul is meghagytuk okkultnak, lévén a felhang Lakatos részér®l nyil-
vánvalóan szándékos. Az angol belief terminus fordítása lozóai szövegek-
ben gyakran jelent problémát. Ebben a kötetben hitnek fordítottuk, bár
az angol terminus semlegesebb. A science szó fordítása olyan kontextusok-
ban jelent problémát, amikor a matematikával van szembeállítva. Ilyenkor
természettudománynak fordítottuk, bár angolul sokszor (és az adott szöve-
gekben is) ennél tágabb a jelentése. Lakatos tudománylozóájának fontos
fogalma a problemshift ; nálunk problémaeltol(ód)ás lett bel®le. Jelenté-
sét részletesen [Lakatos 1970] fejti ki; kötetünkben a ??.o.-on olvasható egy
rövid magyarázata. Az evidence terminust legtöbbnyire bizonyítéknak for-
dítottuk, nem emelve külön ki, hogy tényszer¶, tapasztalati bizonyítékról
van szó. Az idézeteket mindenütt, ahol rendelkezésre állt magyar fordítás,
azzal helyettesítettük és a bibliográai adatokat is kiegészítettük a magyar
kiadás adataival.
7
Máté András
8
Hivatkozások
[Abel 1826a] Abel, N. H.: Untersuchungen über die Reihe
m m·m−1 2
1+ x+ x + ...
1 1·2
Journal für die reine und angewandte Mathematik 1, 311-339.o.
[Abel 1826b] Abel, N.H.: Levél Hansteennek, in: S. Lie, L. Sylow (szerk.):
Oeuvres Complètes, 2. köt., Grøndahl, Christiania, 263-265.o.
[Ayer 1936] Ayer, A. J.: Language, Truth and Logic, Victor Gollancz, Lon-
don.
9
[Bar-Hillel 1968a] Bar-Hillel, Y.: Inductive Logic as `the' Guide of Life, in:
[Lakatos (szerk.) 1968], 66-69.o.
[Baumann 1869] Baumann, J.J.: Die Lehren von Zeit, Raum und Mathema-
tik, G. Reiner, Berlin.
[Beck 1952] Beck, L. J.: The Method of Descartes: A Study of the Regulae,
Clarendon Press, Oxford.
[Born 1949] Born, M.: Natural Philosophy of Cause and Chance, Clarendon
Press, Oxford.
10
[Boyer 1949] Boyer, C. B.: The Concept of the Calculus, Columbia Univer-
sity Press, New York.
[Broad 1922] Broad, C.D.: [Keynes 1921] recenziója, Mind 31, 72-85.o.
[Broad 1952] Broad, C. D.: Ethics and the History of Philosophy, Routledge
and Kegan Paul, London.
[Carnap 1930-31] Carnap, R.: Die alte und die neue Logik, Erkenntnis
1, 12-26.o. Idézve: A régi és az új logika, in: A Bécsi Kör lozóája,
Gondolat, Bp., 1972, 197-216.o.
[Carnap 1937] Carnap, R.: The Logical Syntax of Language, Kegan Paul,
London.
[Carnap 1945] Carnap, R.: On Inductive Logic, Philosophy of Science 12,
72-97.o.
11
[Carnap 1946a] Carnap, R.: Meaning and Necessity, University of Chicago
Press, Chicago.
[Carnap 1968b] Carnap, R.: Inductive Logic and Inductive Intuition, in:
[Lakatos (szerk.) 1968], 258-267.o.
[Carnap 1968c] Carnap, R.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 307-314.o.
12
[Cauchy 1813] Cauchy, A. L.: Recherches sur les polyèdres, Journal de
l'Ecole Royale Polytechnique 9, 68-86.o.
[Cauchy 1823] Cauchy, A. L.: Résumé des leçons sur le calcul innitésimal,
de Bure, Párizs. Idézett kiadás: Oeuvres Complètes, Gauthier-Villiars,
Párizs, 1882-, 2. sorozat 4. kötet, 5-261.o.
[Cauchy 1853] Cauchy, A. L.: Note sur les séries convergentes dont les Dives
Terms sont des Functions Continues d'une Variable Réelle ou Imaginaire
entre des Limites Données, Comptes rendus des Séances des l'Académie
de Sciences 36, 454-459.o.
[Church 1932] Church, A.: A Set of Postulates for the Foundation of Logic,
Annals of Mathematics Second Series 33, 346-366.o.
[Chwistek 1948] Chwistek, L.: The Limits of Science, Kegan Paul, London.
[Clarke 1716] Clarke's Fifth Reply, in: G. W. Leibniz and Samuel Clarke:
Correspondence, szerk. R. Ariew, Hackett Publishing Co., Indianapo-
lis/Cambridge, 2000.
[Cohen 1968] Cohen, L. J.: An Argument that Conrmation Functors for
Consilience are Empirical Hypotheses, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 247-
250.o.
[Cohen 1974] Cohen, I. B.: Newton's Theory vs. Kepler's Theory and Ga-
lileo's Theory, in: Y. Elkana (szerk.): The Interaction Between Science
and Philosophy, Humanities Press, New York, 299-338.o.
[Couturat 1905] Couturat, L.: Les Principes des Mathématiques. Idézett ki-
adás: Georg Olms, Hildesheim, 1965.
13
[Descartes 1628] Descartes, R.: Regulae ad directionem ingenii. Idézve:
Szabályok az értelem vezetésére, ford. Szemere Samu, in: Válogatott
lozóai m¶vek 2.kiad., Akadémiai Kiadó, Bp., 1980, 97-163.o.
[Duhamel 1865] Duhamel, J. M. C.: Des Méthodes dans les Sciences de Ra-
isonnement, I. köt., Bachelier, Párizs.
[Engels 1878] Engels, F.: Herrn Eugen Dührings Umwälzung der Wis-
senschaft, Genossenschafts Buchdruckerei, Lipcse. Idézve: Eugen Düh-
ring úr tudomány-forradalmasítása, in: Karl Marx és Friedrich Engels
m¶vei 20. köt., Kossuth, Bp., 1963, 1-318.o.
14
[Feferman 1968] Feferman, S.: Autonomous Transnite Progressions and
the Extent of Predicative Mathematics, in: B. van Rootselaar, J. F.
Staal (szerk.), Logic, Methodology and Philosophy of Science III, North-
Holland, Amszterdam, 121-135.o.
[Fries 1831] Fries, J.F.: Neue oder anthropologische Kritik der Vernunft,
Winter, Heidelberg.
[Galilei 1632] Galilei, G.: Dialogo sopra i due massimi sistemi del mon-
do, idézve: Dialogue Concerning the Two Chief World Systems ford. S.
Drake, University of California Press, Los Angeles, 1967 nyomán.
15
[Gonseth (szerk.) 1939] F. Gonseth (szerk.): Philosophie mathématique,
Hermann et Cie, Párizs.
[Gödel 1931] Gödel, K.: Diskussion zur Grundlegung der Mathematik, Er-
kenntnis 2, 147-148.o.
[Gödel 1938] Gödel, K.: The Consistency of the Axiom of Choice and the
Generalized Continuum Hypothesis, Proceedings of the Nationa Aca-
demy of Sciences 24, 556-557.
[Gurka 2004] Gurka D.: Kalmár László szerepe Lakatos Imre matematika-
lozóájának alakulásában, in: Békés V. (szerk.): A kreativitás mintá-
zatai, Áron Kiadó, Bp., 258-279.o.
[Hardy 1918] Hardy, G. H.: Sir George Stokes and the Concept of Uniform
Convergence, Proceedings of the Cambridge Philosophical Society 18/19,
148-156.o.
[Hankel 1874] Hankel, H.: Zur Geschichte der Mathematik im Altertum und
Mittelalter, idázve: G. Olms, Hildesheim, 1965.
16
[Hempel 1945a] Hempel, C.G.: On the Nature of Mathematical
Truth, American Mathematical Monthly 52, 343-356.o. Idézve:
[Benacerraf-Putnam (szerk.) 1980], 377-393.o.
[Hesse 1964] Hesse, M.: Induction and Theory Structure, Review of Me-
taphysics 18, 109-122.o.
17
[Jerey 1968] Jerey, R.: Probable Knowledge, in: [Lakatos (szerk.) 1968],
166-181.o.
[Kalmár 1967b] Kalmár, L.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1967], 203-207.o.
[Kampis et al. (szerk.) 2002] Kampis, Gy, Kvasz, L., Stöltzner, M.: Appra-
ising Lakatos: Mathematics, Methodology, and the Man, Springer, Dor-
drecht.
[Kemeny 1955] Kemeny, J.: Fair Bets and Inductive Probabilities, Journal
of Symbolic Logic 20, 263-273.o.
18
[Kitcher 1984] Kitcher, P.: The Nature of Mathematical Knowledge, Oxford
University Press, Oxford-New York.
[Kneale 1950] Kneale, W. C.: Natural laws and contrary to fact conditio-
nals, Analysis 10, 121-125.o.
[Kreisel 1956] Kreisel, G.: Some Uses of Mathematics British Journal for
the Philosophy of Science 7. 161-173.o.
[Kreisel 1967a] Kreisel, G.: Informal Rigour and Completeness Proofs, in:
[Lakatos (szerk.) 1967], 138-171.o.
19
[Kutrovátz 2002] Kutrovátz, G.: Imre Lakatos' Hungarian Dissertation: A
Documentation Arranged by G. K., in: [Kampis et al. (szerk.) 2002],
353-374.o.
20
[Lakatos 1971] Lakatos, I.: History of Science and its Rational Recon-
structions, in: R.C. Buck, R.S. Cohen (szerk.): Boston Studies in
the Philosophy of Science 8, Reidel, Dordrecht, 174-182.o. Idézve:
[Lakatos 1977a], 102-138. o. Magyarul: A tudomány története és annak
racionális rekonstrukciója, in: [Lakatos 1997], 65-127.o.
[Lakatos 1976a] Lakatos, I.: Proofs and Refutations: The Logic of Mathe-
matical Discovery, szerk. J. Worall és G. Currie, Cambridge University
Press, Cambridge. Idézve: Bizonyítások és cáfolatok, ford. Boreczky Ele-
mér, Gondolat, Bp., 1981.
[Lakatos 1978b] Lakatos, I.: Cauchy and the Continuum: the Signicance
of Non-standard Analysis for the History and Philosophy of Mathema-
tics, in: [Lakatos 1978a], 43-60.o. Magyarul jelen kötetben, ??-??.o.
[Lakatos 1978c] Lakatos, I.: The Method of Analysis-Synthesis, in:
[Lakatos 1978a], 70-106.o. Magyarul jelen kötetben, ??-??.o.
[Lakatos 1997] Lakatos Imre tudománylozóai írásai, Atlantisz, Budapest.
[Leibniz 1678] Leibniz, G.W.F.: Levél Conringnak, 1678 március 19., in:
L. Loemker (szerk.): Leibniz's Philosophical Papers and Letters, Reidel,
Dordrecht, 1967, 186-191.o.
21
[Leibniz 1704] Leibniz, G. W. F.: Nouveaux Essais sur l'entendement huma-
in. Idézve: Újabb vizsgálódások az emberi értelemr®l, ford. Boros Gábor
és mások, L'Harmattan, Bp., 2005.
[Long 2002] Long, J.: The Unforgiven: Imre Lakatos' Life in Hungary, in:
[Kampis et al. (szerk.) 2002], 263.302.o. Magyarul: Lakatos Imre Ma-
gyarországon, Magyar Filozóai Szemle 43(1999), 251-308.o.
[Luzin 1935] Lusin, N.: Sur les Ensembles Analytiques Nuls, Fundamenta
Mathematica 25, 109-131.o.
[Máté 2006] Máté, A.: Árpád Szabó and Imre Lakatos, or the relation bet-
ween history and philosophy of mathematics, Perspectives on Science
14, 282-301.o.
[Máté 2014] Máté, A.: Was heiÿt Mathematik und wie sie gelehrt werden
soll? Antworte aus der ungarischen Mathematik, in: Michael Fothe et al.
(szerk.), Mathematik und Anwendungen, Thillm-Verlag, Jena, 153-159.o.
22
[Mehlberg 1962] Mehlberg, M.: The Present Situation in the Philosophy of
Mathematicsm in B. M. Kazemier, D. Vuysje (szerk.), Logic and Lan-
guage: studies Dedicated to Professor Rudolf Carnap on the Occasion of
his Seventieth Birthday, Reidel, Dordrecht, 69-103.o.
[Myhill 1960] Myhill, J.: Some Remarks on the Notion of Proof , The
Journl of Philosophy 57, 461-471.o.
[Nagel 1944] Nagel, E.: Logic without Ontology, in: Y.H. Krikorian
(szerk.), Naturalism and the Human Spirit, Columbia University Press,
New. York.
[Neumann 1930] Neumann, J. von: Levél Gödelnek, 1930 november 28. Idéz-
ve angol fordítás alapján, in: Selected Letters (szerk. M. Rédei), Ameri-
can Mathematical Society, Providence (R.I.), 2005, 124-125.o.
23
[Newton 1713] Newton, I.: Levél Cotesnak, 1713 március 18. Idézve: Newton
válogatott írásai, szerk. Ropolyi L. és Szegedi P., ford. Fehér Márta és
Heinrich László, 2. kiad., Typotex, Bp., 2010.
[Popper 1949] Popper, K. R.: Note on Natural Laws and So-called `Cont-
rary to Fact Conditionals' , Mind 58, 62-66.o.
24
[Popper 1959] Popper, K. R.: The Logic of Scientic Discovery, Hutchinson,
London. ([Popper 1934] lényegesen b®vített angol kiadása.) Magyarul: A
tudományos kutatás logikája, ford. Petri György, Szegedi Péter, Európa,
Bp., 1997.
[Popper 1963b] Popper, K. R.: The Demarcation between science and Me-
taphysics, in: [Schilpp (szerk.) 1963], 183-227.o. Idézve az utánnyomás
in: [Popper 1963a], 253-292.o.
[Popper 1968a] Popper, K. R.: On Rules of Detachment and So-called In-
ductive Logic, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 130-139.o.
[Quine 1963] Quine, W. V. O.: Set Theory and its Logic, Harvard University
Press, Cambridge (Mass.).
[Quine 1965] Quine, W. V. O.: Elementary Logic, jav. kiad., Harper Torch-
books, New York.
25
[Ramsey 1925] Ramsey, F. P.: The Foundations of Mathematics, Pro-
ceedings of the London Matematical Societs 25, 338-384.o. Idézve:
[Ramsey 1931], 1-61.o.
[Ramsey 1926a] Ramsey, F. P.: Truth and Probability, in: [Ramsey 1931],
165-198.o.
[Rényi 1955] Rényi, A.: On a New Axiomatic Theory of Probability, Acta
Mathematica Academiae Scientiarum Hungariae 6, 285-337.o.
[Ritchie 1926] Ritchie, A. D.: Truth and Probability, Mind, új sorozat 35,
301-318.o.
[Robinson 1936] Robinson, R.: Analysis in Greek Geometry, Mind 45, 464-
473.o.
26
[Rosser 1941] Rosser, J. B.: The Independence of Quine's Axioms
∗ 200 and
∗ 201, Journal of Symbolic Logic 6, 96-97.o.
[Rosser-Wang 1950] Rosser, J.B., Wang, H.: Non-Standard Models for For-
mal Logics, Journal of Symbolic Logic 15, 113129.o.
[Russell 1895] Russell, B.: Review of G. Heyman's Die Gesetze und Ele-
mente des wissenschaftlichen Denkens , Mind 4, 245-249.o.
[Russell 1903] Russell, B.: Principles of Mathematics, George Allen and Un-
win, London.
[Russell 1912] Russell, B.: Problems of Philosophy, George Allen and Unwin,
London. Magyarul: A lozóa alapproblémái, Kossuth Könyvkiadó, Bp.,
1996.
[Russell 1924] Russell, B.: Logical Atomism. Idézve: R.S. Marsh (szerk.):
Logic and Knowledge, George Allen and Unwin, London, 1956, 322-343.o.
[Russell 1944] Russell, B.: Reply to Criticism", in: [Schilpp (szerk.) 1944],
679-741.o.
[Russell 1948] Russell, B.: Human Knowledge: Its Scope and Limits, George
Allen and Unwin, London.
27
[Ryle 1953] Ryle, G.: Dilemmas, Cambridge University Press, Cambridge.
[Salmon 1968b] Salmon, W.: Reply, in: [Lakatos (szerk.) 1968], 74-97.o.
[Seidel 1847] Seidel, P. L.: Note über eine Eigenschaft der Reihen,
welche discontinuirliche Functionen Abhandlungen der
darstellen,
Mathematisch-Physikalischen Klasse der Königlich Bayerischen Akade-
mie der Wissenschaften 5, 381-394.o.
28
[Specker 1953] Specker, E. P.: The Axiom of Choice in Quine's New Foun-
dations of Mathematical Logic , Proceedings of the National Academy of
Sciences 39, 972-975.o.
[Stegmüller 1957] Stegmüller, W.: Das Wahrheitsproblem und die Idee der
Semantik, Springer, Bécs.
[Suppes 1957] Suppes, P.: Introduction to Logic, Van Nostrand, New York.
[Szász 1985] Szász I.: Ménesi út. Regény és dokumentumok, Magvet®, Bp.
[Tarski 1954] Tarski, A.: Comments on Bernays: `Zur Beurteilung der Si-
tuation in der beweistheoretischen Forschung' , Revue Internationale de
Philosophie 8, 17-21.o.
29
[Turing 1939] Turing, A. M.: Systems of Logic Based on Ordinals, Proce-
edings of the London Mathematical Society 45, 161-228.o.
[Wang 1959] Wang, H.: Ordinal Numbers and Predicative Set Theory,
Zeitschrift für Mathematische Logik und Grundlagen der Mathematik 5,
216-239.o.
[Warnock 1960] Warnock, M.: Ethics Since 1900, Oxford University Press,
Oxford.
[Weitz 1944] Weitz, M.: Analysis and the Unity of Russell's Philosophy,
in: [Schilpp (szerk.) 1944], 55-122.o.
[Wiles 1995] Wiles, A.: Modular Elliptic Curves and Fermat's Last Theor-
em, Annals of Mathematics 2. sor. 141, 443-551.o.
30