Szinkrónia és diakrónia a nyelvben

A nyelv tükrözi az emberi gondolkodás, kommunikáció és az egyes népek történetének

változásait. A nyelvhasználók alakítják a nyelvet saját igényeikre. A nyelvtörténet a nyelv
vizsgálatára 2 módszer alakult ki a nyelvtudományban, a szinkrónia és a diakrónia, amelyek a
nyelv jelenét és múltját különböző értelmezési szempontból közelítik meg, elnevezésük
Ferdinand Saussure-től származik. (Szoszüre)

Szinkrónia:
o egyidejűség
o A jelenlegi nyelv állapotát vizsgáló módszer (leíró nyelvészet), amely független az
előzményektől vagy a következményektől.
o keresztmetszeteket készít
o Célja annak megállapítása, hogyan működik, vagy működött a nyelv az adott
időszakban
o tudományos megállapodás szerint 30 évet ölel fel (2 egymást követő generáció nyelvi
szokásai még azonosak)

Diakrónia:
o történelmi nyelvészet
o  Lényege a nyelvtörténeti korszakok meghatározása és az azokban végbement nyelvi
folyamatok vizsgálata.
o hosszmetszeteket készít
o Célja annak megállapítása, hogy mi, hogyan és miért változott meg a nyelvben az idők
során
o ugyanannak a nyelvnek különböző időszakokban keletkezett nyelvemlékeit hasonlítja
össze

A szinkrónia és diakrónia nem kizárják, hanem kiegészítik egymást.