A Kazinczy-féle nyelvújítási mozgalom jelentősége és módszerei

A nyelvújítás a nyelvfejlesztés egyik fajtája, amelynek során tudatos és tömeges

változtatásokat hajtanak végre egy nyelvben. A nyelvújítás elsősorban nyelvművelők (írók,
költők, nyelvészek) tevékenysége, célja a szókincs bővítése, az idegen szavak helyettesítése,
a stílusújítás és az egységes nyelv megteremtése. A nyelvújítás legfontosabb eszközei az
egyszerűsítés és az új szavak létrehozása.

Magyar nyelvújítás 1770-1872 között zajlik.

Szorosan kapcsolódik nálunk a politikához, feudalizmus elleni harc egyik formája volt.
Központi kérdés lett a nyelv jogainak helyreállítása, államnyelvvé tétele, egyenjogúságának
biztosítása a művelődésben és a közéletben (csak az 1844-i országgyűlés emelte
államnyelvvé a magyart. A mozgalmat Bessenyei György indította el, az 1772-ben írt Ágis
tragédiájával. Magyarság című röpiratából: „Minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, de
idegenen sohasem!”. A XVI. század közepéig a latin volt a beszéd és az írás nyelve, a magyar
irodalmi nyelv egyházi szövegek fordításában jelenik meg először. II. József kötelezővé tette a
német nyelvhasználatot, így már két tényező is akadályozta a magyar nyelv fejlődését.
Vezető alakja: Kazinczy Ferenc, mozgalom központja széphalmi otthona volt. A nyelvújítás
hatása a szó,- és kifejezéskészlet gyarapításában, megújításában mutatkozott meg. Közel
10.000 új szó született ekkor a következő módokon:

Módszerei:
1. szó szerint lefordították az idegen szavakat
2. tájnyelvi szavakat emeltek a köznyelvbe (hullám, betyár, róna)
3. elavult szavakat újítottak fel (lomb, hős, dísz)
4. szóképzéssel
o -lag, -leg képzőkkel pl.: analóg, hízeleg
o -ng képzővel pl.: farsang, rajong
o -it képzővel pl.: lazít, lendít, tanúsít
o -mány, -mény képzőkkel pl.: hagyomány, festmény
o -ász, -ész képzőkkel pl.: erdész, tengerész
o -ály, -ély képzőkkel pl.: szenvedély, ünnepély
5. elvonással (borús – ború, kapál – kapa)
6. szóösszetétellel (szemüveg, élethű, jármű)
7. szóösszerántással (híg+anyag – higany, levegő+ég – lég)
8. erőltetett szóalakokkal (tanonc, érme)

Az újítás hívei=neológusok
hagyományhoz ragaszkodók=ortológusok