Hilbert, az úgynevezett Gordan-probléma megoldása közben gyakorlatilag feltalálta az azóta

absztrakt algebrának nevezett területet, de maga Gordan nem fogadta el a bizonyítását,

merthogy: „Ez nem matematika, ez teológia”. Felix Klein göttingeni matematikus azonban
felfigyelt a fiatal tehetségre, és 1892-ben professzori állást ajánlott neki. Hosszú lenne felsorolni,
a matematika és a matematikai fizika hány különböző területét gazdagította, vagy tette rendbe
Hilbert: a geometriától kezdve a funkcionálanalízisen át a lineáris algebráig mindenhol
megkerülhetetlen a neve. 1900-ban, a II. Nemzetközi Matematikai Kongresszuson
megfogalmazott 23 problémát, amelyek megoldása (vagy megoldhatatlansága) tudósok
generációit inspirálta. Ugyancsak Hilbert (és Felix Klein) nevéhez fűzödik az első göttingeni
egyetemi magántanárnő, Emmy Noether meghívása is: a tiltakozóknak állítólag ezt válaszolta:
„Nem értem, a jelölt neme miért játszik szerepet a kinevezésében. Ez egyetem, nem gőzfürdő.”
Einsteint meghívta Göttingenbe előadni, majd miután munkatársaival kellőképpen felkészíttette
magát („A fizika túl bonyolult ahhoz, hogy fizikusokra bízzuk”), gyakorlatilag Einsteinnel
egyszerre talált rá az általános relativitáselmélet lelkére, a gravitációs mezőegyenletekre.
Einstein elsőségét azonban sohasem vitatta.