Szilaka, az egó bölcsője

Nagysarkú Roza és Egyorrú Pista ültek a tanyasi kocsma pultjánál. A kocsmában, ami kicsit sem
emlékeztetett a megszokott kocsmák stílusára, mert inkább egy közösségi hely volt, mélyen a
kunsági gyöpök árnyékában. Egy hely, ahová nem értek el a társadalmi normák, ahol nem él meg
még a koronavírus sem. Szóval ők ketten nem olyan túl rég még valamelyik nagyparaszt földjén
görnyedtek és gyomláltak valamit, amolyan tudományosan. “Ha beleszakad a gyökér, attól még
fizet a gyökér” mottó takarta azt, hogy ha beleszakad a gaz gyökere a földbe, akkor majd lehet
hamarosan újból gyomlálni, ezért újból lesz munkájuk, így fizetni fog a gazda, azaz a gyökér, újból.
Ez a piacgazdaság, mert itt terem a munka, így is és úgyis, és a legjobb a rosszul elvégzett munka, a
lényeg legfontosabb része pedig a látszat. Testvérek voltak és már közelebb az ötvenhez. Túl
válásokon, ép fogakon, de mégis égett bennük a tűz, mondjuk azért, amit leginkább az
alkoholizmusuknak köszönhettek. Ez a nagysarkú meg egyorrú csak gúnynév volt, - aminek a
története is roppant szórakoztató -, de valójában Gémes Rozália meg Kutas István volt a rendes
nevük. Édestestvérek voltak, csak egyiket vállalta az apja, a másikat meg nem. Nem tudni miért volt
ez az ellentét a szülőknél, hiszen a gémes meg a kút nagyon jól összeillenek, de egyszer majd csak
kiderül.
Az aznapi keresetük folydogált szépen a torkukon lefelé, miközben éppen Spiclinek osztották az
észt, azaz Kövesdi Kálmánnak, a környék “rádiójának”. Spicli a sört szerette legjobban, abból is a
nem a kőbányait, hanem a rekeszest. És akkor megérkezett Gumi, azaz Lajos a hangulatfelelős. Már
a kocsma előtt előreesve telehányta a szájmaszkját és amikor lassan, de bizonytalanul feltérdelt,
egyik orrlyukából egy ilyenkor szokásos répadarab lógott ki, meg persze a fülei, a homloka, és a
mellkasa is jócskán be volt terítve. A kocsma nyitott ajtaján szépen lassan bevánszorgott volna, ha
Spicli le nem slagolja előtte.
- Spiclikém, visszaveretted a répát az orromba, tököm… - morgott Gumi
- Meg a fülem is tele van már vízzel, úgy hallok, mint egy vízi hulla… - morgott tovább.
- Nem jöhetsz be a szentélybe, amíg ilyen gusztustalanul nézel ki, meg jaj ne már, fel ne vedd már
azt a szájmaszkot...na kezd elegem lenni belőled… - mondta Spicli.
- Hé Spiclikém, - szólt ki Egyorrú a kocsmából – Roza megvigyázta a söröd, nehogy
meglanyhuljon… - majd hangosan röhögött, miközben kint Gumi felegyenesedett.
- Csesszétek meg... - méltatlankodott Spicli.
- Na te meg mit szambázol itt? - nézett kérdően Gumira.
- Na ugyan gyertek már, itt a bizonyíték, hogy mégiscsak mozog a Föld…, Gumi, abba ne hagyd…
- osztotta Spicli a népet.
Erre mind kitopogtak a kocsmából, egyedül Szuper, a kocsmáros tudott normálisan járni. Nézték
mindannyian Gumit, és elismerően bólogattak, hogy még sohasem láttak ilyen hastáncot, ami
tényleg szambával van ötvözve. Erre Gumi egyszer csak kiegyenesedett és mint valami robot
bement a kocsmába és nehezen, de leült a pulthoz.
- Gyerekek, beállt a derekam, jaj...Szuper adj egy páleszt, nehogy összeszedjek valami fertőzést
ettől a víztől, amit a Spiclitől kaptam. - mondta Gumi.
Szuper, akinek a második neve a Tökéletes volt, rögtön öntött is egyet.
- Négyszáz! - közölte lassan, szájbarágósan Gumival a szesz árát.
- Jaj, ne izélkedj már, na, írd már fel, tudod, a többi mellé, jövő héten kapom a segélyt, odaadom,
tudod, hát én érted dolgozok… - vigyorgott Gumi, aztán két részletben leöntötte a páleszt.
- Tudod, mi a te szerencséd, Gumi? - kérdezett vissza Szuper.
- Hogy ránézésre még két hétig nem halsz meg, mert ha nem így lenne, hitelt sem adnék. - mondta
Szuper, a hozzá nagyon is illő véleményét.
- Haha, neked meg az lenne a legjobb, ha több lenne a segélyem, mert akkor többet innék, te meg
többet keresnél...- kacsintott Gumi Szuperre.
- Na hallelujah, igyunk már valamit, hé Pista meghívhatnál valamire...meg te, Egyfogú barátunk
nem volt még ma? - próbálta felfrissíteni a napi híreket Gumi.
Közben Szuper bekapcsolta a 3D-s tévét, mert jött az Ülemgülem török sorozat, ahol a legtöbb
szereplő túlélőbb, mint Chuck Norris a Bókerban, ahogy eme szent helyen mondják. A tévé 3D-s
jellegét, egyrészt a dobozos fíling adta, másrészt olyan görbe volt az üveg benne, hogy bárhol
ülhettél, mindenhol szemben voltál vele...
De Szilaka már csak egy ilyen hely volt. Állítólag a neve a szittyák laka kifejezésből rövidült, és
ebben valljuk be lehet is némi igazság, hiszen teljesen ráillik a szittyák egy kissé módosított
változata, mégpedig, hogy szittyósok, azaz szeszegerek. Még az is elképzelhető, hogy valamikor az
időben egy nagyobb település volt, a maga sárkunyhóival vagy ki tudja, de még az is lehet, hogy
csak bőrrel borított szárkúpokban laktak ezek a szittyák, na de mindegy is.
Persze a hely varázsa megmaradt, mert egy hatalmas vályogház megteremtette a helyet és
összekovácsolta az embereket közösséggé, sztorik erejéig, párbeszédekig vagy egy közös,
tévébámulós sorozatnézésig. Szilaka központja a kocsma volt és a mindenfelé elszórtan lévő tanyák
tucatjai alkották ezt az egészen különös tanyavilágot. Visszaérve a zajos jelenbe, mindannyian
bámulták a tévét, és szívták magukba a szereplők érzelemgazdagon alakított játékát, a problémákat,
amik, most hála az égnek, nem az övéik voltak itt a szilakai gyöpök tövében.
De véget ért a sorozat és mindenki a piát kérte Szupertől, akinek minden esetben akadt valami
személyeskedő, ítélkező dumája.
- Szuper, adj már egy sört, mert nagyon szomjas vagyok… - mondta Gumi.
- Igyál páleszt is, mert a sörön alig van hasznom, hallod? - tolta Gumi arcába a kapitalista szöveget
Szuper.
- Kell a fenének a pálesz, tudod, hogy nem szeretem… - mondta kissé hihetetlen felhanggal Gumi.
- Ja, tudom, annyira nem szereted, hogy már pusztítod… - mondta Szuper, de ez inkább csak
hangosan gondolkodásnak tűnt.
Ekkor hatalmas ragyogás közepette, megérkezett az egyik legkedveltebb lakosa a környéknek,
Méri. Rövidnadrágban, hosszú combokkal és azzal a mély dekoltázzsal, ami minden szemgolyót
elnyel mindenki lélegzetét elakasztotta, jobban mondva, Roza ugyanúgy vette a levegőt, mint
előtte...Na, de a többi?
És, igen, Méri, aki a szerelmet két sörért méri, nem volt egy szívbajos teremtés odalépett Spiclihez,
aki egy széken ücsörgött. Ráadásul olyan közel, hogy Spicli kocsányos csigaszemei majdnem
összekuszálódtak.
- Kálmánkám, esnél-e szerelembe velem? Lenne-e kedved egy kis pajzánkodáshoz? - szólt csábosan
hozzá, erre felhördültek többen, hogy biztos pajzánkodott az már egyedül, nagy csodát Méri ne
várjon tőle. Erre Spicli, sajnálkozóan nézett Mérire.
- Mérikém, nem vártalak a héten, ne haragudj…, de ha lenne kedved Gumihoz, legalább nem
veszne kárba az időd… - ecsetelte a lehetőségeket Spicli.
- Tudod Kálmánka, hogy Gumival nem szeretem… - kijelentése mellé küldött egy pajzán kacsintást
is.
- Hála az égnek, legalább nem kell megint hiteleznem Guminak a söröket… - lett kissé nyugodtabb
Szuper. Közben a többiek már egy asztalnál ültek és aggodalmas képet vágtak.
- Na, mi a téma fiatalok? - kérdezte Méri őket.
- Roza azt mondja, hogy a Föld tengelye fából van, még fogadna is...- mondta testvére Pista.
- Jaj hát butuskák, fogadhatunk egy rekesz sörben, ha gondoljátok. - mondta magabiztosan Méri,
mire a többiek serényen bólogattak.
- Szóval, a Föld tengelye nem lehet fából, tényleg olyan kis butuskák vagytok, sokat kell még tőlem
tanulnotok. Ha fából lenne, nagyon gyorsan elrohadna, ezért és most figyeljetek, vasból van… -
engedte ki a nagy bölcsességét Méri, miközben a többiek fura mozdulatok közepette folyamatosan
hördültek…
- Na, Szuper kérem a sörömet. - utasított Méri.
- Ezek nem normálisak, már én is teljesen el vagyok hülyülve… -dörmögött Szuper.
- Hagyjál már engem, meg persze vasból van… - akadt ki Szuper
- De mondom, hogy vasból van, hát miből lenne, ha nem abból? Hát igazam van, ezt ti is tudjátok…
- érvelt Méri, a többiek pedig amolyan kiakadt hülye fejet vágtak…
- Szupi, hiteleznél egy rekesz sört Mérinek? - szólt Gumi kérlelően Szuperhez.
- Nem, még egy rekesznyi hitel sincs...és, hogy viszi el, a mellei közt, hmm… - ecsetelte a
nemleges válasz mibenlétét...
Az ajtóban függő légyriasztó csapódott két oldalt a félfának, és vágódott be rajta Magnum, a helyi
pszichopata. Ennek az egyébként első és talán második ránézésre is csendes és nyugodt gyereknek,
két szórakozás volt az életében. Az online felnőttfilmek és a kézi lőfegyverek nézegetése a
szélessávú városi neten. Ez a kettő alkotta a jövőképét, úgyszólván egyszerre rövid, közepes és
hosszútávú célként lebegett a véreres lelki szemei előtt.
- Szevasztok, gondoltam benézek már egy kicsit hozzátok, hogy az ittlétemmel egy főre emelkedjen
az értelmes emberek száma, ebben a pusztulat kocsmában. - darálta el szövegét Magnum, mintha mi
sem lenne természetesebb egy ilyen összetett mondatot megfogalmazni és érzelemmentesen
közölni.
- Magnumka, hitelezhetnél a brigádnak egy rekesznyi sört, mert megnyertem egy fogadást. -
mondta Méri, közben folyamatosan rázta melleit, amolyan romantikázósan.
- Biztos nem Mérikém, nem fizetek senkinek és semmit. - mondta.
- Mi volt a fogadás? - kérdezett rá.
- Hogy fából és vagy vasból van a Föld tengelye, és én nyertem, mert vasból. - mondta Méri,
miközben olyan vadul riszálta a dudáit, hogy lehetett hallani, ahogy a melltartó pántjai sírnak.
- Hmm. - csóválta a fejét Magnum. - Kitaláltam valamit, na te Roza, - mutatott Rozára, - meg te
Spicli, - mutatott tovább, - meg…, nyújtotta kezét Pista, - meg te Pista, akkor ha már jelentkeztél.
Szóval ti hárman menjetek a fenébe! - mondta röhögve Magnum, miközben megpörgetett a
kezében, amolyan westernes stílusban egy airsoft pisztolyt.
- Hé Magnum, menj te is a fenébe, mit tudsz te, te is pont olyan hülye vagy, mint mi. -
méltatlankodott Pista.
- Kussoljatok már, na pofa sutba már…- szinte üvöltött fel Szuper, ujját a magasba emelte és
hallgatózott.
- Mi az, mit hallasz? - kérdezte Magnum, mire a többiek is Szuper köré gyűltek, aki éppen az
újonnan vásárolt tíz éves mosogatógép előtt állt.
- Tényleg mi ez a hang? - kérdezte Roza is a többieket.
- Nem tudom… - szólalt meg újból Szuper, - a mosogatógépből jön. Esküszöm, mintha a pokolból
jönne. - jelentette ki. Erre felröhögött Spicli.
- Hallod Szuper, lehet, hogy hívnak haza vacsorázni? Tényleg mintha patahangokat is hallanék. -
vigyorgott a szöveg mellé Spicli.
- Na jó van…, te meg egy igazi barom vagy. - mondta természetes hangszínnel Szuper.
- Most mit csináljak, tegnapelőtt vettem a gépet, lehet, hogy átvertek vele. Na ki kell hívnom a
szerelőt. - vázolta a jövőt. A kocsmaépület melletti kémény oldalán egy vaslétra vezetett a magasba,
Szuper felmászott a tetejébe, hogy legyen térereje a mobilnetnek, mivel a szerelőt csak Twitteren
lehet elérni.
- Szia Lompos, besz…, elromlott a mosogatógép Szilakában, gyere már, nézzed már meg. Na gyere,
gyere, ihatsz, ehetsz is csak gyere. - pötyögte a cuccot az alkalmazásba.
- Na felugrott ide ez a micsoda ez, de bögyös Maca ez itt, azt írja, hogy tőled 30 méterre a
szomszédodban vár ez a kiéhezett anyuka. Na ugyan, menj már innen, valamit írt Lompi, ej, a fene
enné meg, hogy minden kiugrik erre a telefonra. - zsémbelődött Szuper.
Nem is sejtette, hogy lent a kazánban éppen meggyújtottak egy zacskó szemetet és ugye a füst, ha
szerencséjük lesz a széliránnyal, mindjárt núbiai testvérré fogja változtatni Szupert. De, úgy tűnt,
hogy a meleg miatt a füst nem a kémény felé vette az irányt, hanem a picike mellékhelyiséget
töltötte meg inkább. Közben Szuper is lemászott a kéményről, és szimatolta a levegőt, hogy vajon
honnan jöhet a füstszag. Egyszer csak meglátta, hogy a kazánházból dől a füst kifelé, kinyitotta az
ajtót, de egy centire sem lehetett látni. Legalább tíz perc kellett, hogy a nagy része kimenjen és
nézegette, hogy valaki meggyújtott a kazánban valamit. Becsukta az ajtót, bement a kocsma részbe.
Mindenki szépen beszélgetett, söröztek, mutogattak, magyaráztak.
- Na emberek, itt mindenki hülyének néz? - törte meg az idilli hangulatot Szuper.
- Nem mindenki, csak akik itt vannak! - röhögött fel Magnum.
- Menjetek a francba, barmok...- fordult a pult felé Szuper és elkezdett mosogatni, ha már a gép
mára tönkrement...