Az ókori Róma története

A kereszténység születése II.

A PÁLI FORDULAT

Jézus hívei kezdetben zsidók voltak. Tanai azonban

az egész hellenisztikus világban jó táptalajra
találtak: az emberek régóta vártak megbocsátásra és
üdvösségre. A keresztény vallás ezért kilépett a
zsidóság köréből és gyorsan terjedni kezdett. Ebben
jelentős szerepe volt Pál apostolnak.
Pál eredeti neve Saul volt. A diaszpóra zsidóságából
származott, s római polgárként látta meg a
napvilágot. Szüleitől farizeus nevelést kapott, esküdt
ellensége lett a keresztényeknek, ám csodás
körülmények között megtért.
Pál azt hirdette, hogy nincs értelme várni a közeli
végítéletre, mert a megváltás már Krisztus
Pál apostol ábrázolása egy 14.
kereszthalálával megtörtént, így aki hisz századi ikonon
Jézusban, üdvözül. Sorsunkkal Isten próbára teszi
hitünket, ezért azt el kell fogadnunk, ahogyan a világ rendjét, a hatalom és a vagyonosok
létezését is. Már nem volt szó arról, hogy a gazdagok nem üdvözülhetnek, így megnyílt az út a
felső rétegek számára is az új hit felé. A keresztény közösségben pedig a vagyonközösség
gyakorlatát lassan felváltotta a szegények gyámolításának gondolata. Pál másik fontos
tanítása, hogy Isten nem csak a zsidóké, és a népek mindannyian testvérek a megváltásban
(ti. Krisztus mindenkit megváltott). Pál működésének köszönhetően az új vallás megbékült
kora valóságával, az államhatalommal és a társadalmi különbségekkel. A kereszténység
nyitottá lett minden ember számára. A zsidóság jelentős része előtt ekkorra vált
nyilvánvalóvá, hogy az új tan nem hozza el népük szabadságát. Így Jézust nem ismerték el
megváltónak, tovább reménykedtek a Messiás eljövetelében.

1
Az ókori Róma története

AZ EGYHÁZ KIALAKULÁSA

A II. századtól már minden társadalmi réteg és nép körében szerveződtek keresztény
közösségek. Az irányítást, a közösség vagyonának felhasználását a felügyelők (episzkoposz =
püspök) végezték, akik rövidesen állandó tisztségviselői lettek közösségüknek.
Minden város gyülekezetének élén a püspök állt, akit kezdetben a hívek választottak a többi
püspök jóváhagyásával. Segítőtársaiból, a presbiterekből (idősebbek) alakult ki a papság.
Fokozatosan elkülönültek a világiaktól, és létrehozták a keresztény egyházat. Az egyház belső
felépítése, a hierarchia (szent uralom), a magasabb tisztségűek feltétlen tiszteletén alapult.
A szertartások (keresztelés, áldozás, úrvacsora), melyeket a papság végzett, fokozatosan
állandósultak. Kialakultak a keresztény ünnepek (elsőként a vasárnap). Mindez segítette az
egyház megszilárdulását. Az egyházszervezet kiépülésével az egyes provinciák püspökei
összejöveteleket (zsinat) tartottak, ahol a hit kérdéseiről, a szent iratok értelmezéséről
tanácskoztak. Egy terület legnagyobb városának (metropolisz) a püspöke vált a tartomány
egyházi vezetőjévé (metropolita).
Az államhatalom kezdetben nem szállt szembe az új vallással, ahogy türelmes volt a többi
kultusszal szemben is addig, amíg azok nem sértették az állam érdekeit. A keresztények
azonban csak saját istenüket tisztelhették, és megtagadták a császárok istenítését. Hitük
terjesztésére törekedtek. A kegyetlen üldözések (kereszthalál, mártírhalál az
amfiteátrumban) nem érhettek célt, mivel a III. századra a lakosság jelentős része már az új hit
követője volt. Sőt, az üldöztetés, a vértanúk példái nyomán az ellenszenv rokonszenvbe, a
gyűlölet részvétbe csapott át.

Megerősítendő fogalmak és kifejezések

Fogalom Személy Helyszín

püspök Saul/Pál apostol -
presbiter - -
hierarchia - -
zsinat - -
metropolita - -

2
Az ókori Róma története

Összegzés
 A hellenizált zsidóság közvetítette a görögség felé az egyetlen, mindenható istenről
szóló tanítást.
 Jézus Krisztus a megváltást, a szeretetet, a megbocsátást hirdette, és ostorozta a
kapzsiságot, a gyűlöletet.
 Jézus halála után Jeruzsálemben Péter vezetésével egy kis közösség követte tanait.
 Pál apostol fellépésével megerősödött az új vallás, s nyitottá vált mindenki
számára.
 A II. századtól az üldözések ellenére megszerveződött az egyház, és kialakult a
szertartásrend.

A kereszténység főbb tanításai, jellegzetességei (kiegészítő anyag)

 Egyistenhívő (monoteista) vallás, istene: Isten

 A keresztény ember megkeresztelkedik (Keresztelő Szent János: a bűn lemosása, a
megtérés felé vezető út első lépése)
 A keresztény ember elfogadja Jézus Krisztust megváltójának
 A kereszténység szent könyve: a Biblia: Amely ószövetségből (Krisztus előtti idők) és
újszövetségből (Krisztus élete és utána) áll.
 A kereszténység legfőbb tanítása a szeretet
Szeretet: Isten felé, az embertársaink felé
Megbocsátás: az ellenünk vétkezőknek
A szeretetben és a megbocsátásban való élet az üdvözülés útja
 A kereszténység ígérete a feltámadás: a Jézus Krisztusban hívő ember elnyerheti az
örök életet, a feltámadást
 A kereszténység alapvetően elveti a gyűlöletet és az erőszakot, valamint az anyagi
javakkal való kérkedést és a hiúságot