1.

példa
Határozzuk meg az F 2.32. ábrán látható téglalap alakú keresztmetszet ‘Ix’ és ‘Iy’
tengelyre számított másodrendő nyomatékait!
dA=a·dy
A (3.1) képler szerint
b
 y3  a ⋅ b3
b
I x = ∫ y dA = a ⋅ ∫ y dy = a ⋅   =
2 2

A 0  3 0 3

értelemszerően
a3 ⋅b
Iy =
3
F 2.32. ábra

2. példa
A Steiner-tétel (3.12. képlet) alkalmazásával határozzuk meg az F 2.33. ábrán látható
téglalap alakú keresztmetszet másodrendő nyomatékait az ‘xs’ , ‘ys’ tengelyekre .
a ⋅ b3
Ix =
3

a ⋅ b3
2
b
I x = I xs + e ⋅ A ⇒
2
= I xs +   ⋅ a ⋅ b
3 2
a ⋅b 3
a ⋅b 3
a⋅b 3
I xs = − =
3 4 12

a3 ⋅ b
Értelemszerően I y =
12
F 2.33. ábra
 3. példa
Az ábrán látható két végén támasztott rudat két koncentrált erı terheli.
a./ Határozzuk meg a
reakcióerıket!
b./ Írjuk fel az igénybevételi
függvényeket!
c./ Rajzoljuk meg az
igénybevételi ábrákat!

F 2.34. ábra

a./ Reakcióerık meghatározása

Az egyensúlyi egyenletek (2.6) és (2.7) képletek alapján felírhatjuk

∑F i =0 ∑M i =0

Mivel csak ‘y’ irányú erıkomponensek vannak, ezért

∑F iy = − FA + F1 + F2 − FB = 0 (1)

A nyomatékokat írjuk fel az ‘A’ pontra.

∑
( )
A
M i = − F1 ⋅ 1.5 − F2 ⋅ 4 + FB ⋅ 6 = 0 (2)

F1 ⋅ 1.5 + F2 ⋅ 4 4 ⋅ 1.5 + 9 ⋅ 4 42
(2) egyenletbıl FB = = = = 7[N ]
6 6 6
Ha az eredmény (+) , akkor helyesen vettük fel az irányt.
Behelyettesítve a (1) egyenletbe és FA-t kifejezve FA=6 [N] adódik.

b./ Igénybevételi függvények

A két koncentrált erı a rudat három szakaszra osztja. A tendelyre merıleges síkok helyeit
z1, z2, z3 koordinátákkal, a keresztmetszeteket rendre K1, K2, K3 –al jelölöltük.
Az elsı szakasz K1 keresztmetszetének igénybevételei és igénybevételi függvényei:
Hajlítás Mh1 = FB⋅(l- z1) - F2⋅(4- z1) - F1⋅(1.5- z1)
Nyírás V1= -FB+F2+F1
Az második szakasz K2 keresztmetszetének igénybevételei és igénybevételi függvényei:
Hajlítás Mh2 = FB⋅(l- z2) - F2⋅(4- z2)
Nyírás V2= -FB+F2
Az harmadik szakasz K3 keresztmetszetének igénybevételei és igénybevételi függvényei:
Hajlítás Mh3 = FB⋅(l- z3)
Nyírás V3= -FB
c./ Igénybevételi ábrák a F 2.35. ábrán látható.

F 2.35. ábra
 4.példa
Határozzuk meg az ábrán vázolt tartó ‘K’ keresztmetszetének igénybevételeit.

A ‘K’ keresztmetszet súlypontjában a F 2.37. ábrán

láható módon derékszögő koordinátarendszert
választottunk. A keresztmetszet egyik oldalán elhelyezkedı
tartórészre ható külsı erırendszer az ‘F’ erıbıl áll, tehát
ezt kell redukálni a koordinátarendszer origójába. A
F 2.36. ábra
redukált erı a keresztmetszet síkjában fekszik tehát
nyíróerıt ad:
V=F
A nyomatékvektor a
következıképpen számítható:
MK = r X F,
r = l2i + l1j,
F = Fk
i j k
M K = l2 l1 0 = −l1 ⋅ Fi + l 2 ⋅ F j = M cs + M h
0 0 −F
F 2.37. ábra
5.példa
Határozzuk meg az F 2.38. ábrán vázolt kéttámaszú tartó igénybevételi ábráit!
A szimmetriából következıen a reakcióerık:

= 50[N ]
F 100
A=B= =
2 2
A rudat csak a tengelyére merıleges irányú
koncentrált erık terhelik, tehát a keresztmetszetek
igénybevételei a nyírás és a hajlítás. A nyíróerı
szakaszonként állandó, a hajlitónyomaték pedig lineárisan
változik.
Az I. szakaszban a keresztmetszetek
igénybevételeinek meghatározására célszerő a
F 2.38. ábra keresztmetszettıl balra lévı erıket, esetünkben
az egyetlen ‘A’ reakcióerıt felhasználni. Ez felfelé mutat, tehát a szakasz valamennyi
keresztmetszetére nézve pozitív nyíróerót ad. V1 = A = 50 [N].
A hajlitónyomatékot az ‘A’ erı nyomatékaként kapjuk: MI (z) = A · z = 5o [N] · z.
A II. szakaszban az igénybevételi függvényeket a keresztmetszetektıl jobbra lévı ‘B’ erı
felhasználásával célszerő meghatározni:
TII = - B = - 50 [N]
MII (z) = B· (l- z) = 50 [N]· (4 [m] · z).
A nyomatéki ábrát a szakaszhatárokon kiszámított értékek alapján célszerő megrajzolni.
Az alátámasztási pontokon a hajlitónyomaték zérus, középen pedig:
l F l 100 ⋅ 4
M max = A ⋅ = ⋅ = = 100[Nm]
2 2 2 4

6.példa
A F 2.39. ábrán látható egyik végén befogott rudat a f=20 [N/m] intenzitású egyenletesen
megoszló terhelés, és a rúd végén az FB=50[N] koncentrált erı terheli.
a. Határozzuk meg a
befogásban ébredı reakciókat!
b. Írjuk fel az
igénybevételi függvényeket!
c. Rajzoljuk meg az
igénybevételi ábrákat!
F 2.39. ábra

a. Reakciók a befogásban
Az (1.6) (1.7) egyensúlyi egyenletek alapján a következı egyenletek írhatók fel:

∑ F = 0 = −F
iy A + f ⋅ l + FB (1)

∑M = 0 i (2)

A (2) nyomatéki egyenletet az ‘A’ pontra felírva kapjuk

f ⋅ l2
MA − − FB ⋅ l = 0 (3)
2
Az (1) egyenletet rendezve FA = f ⋅ l + FB = 20 ⋅ 2 + 50 = 90[ N]

f ⋅ l2 20 ⋅ 2 2
Az (3) egyenletet rendezve MA = + FB ⋅ l = + 50 ⋅ 2 = 140[ Nm]
2 2
 Az eredmény (+) , tehát helyesen vettük fel az irányt.

b. Az igénybevételi függvények
Az ‘AB’ rudat a ‘z’ koordinátával jellemzett helyen a tengelyvonalára merıleges síkkal
képzeletben kettévágjuk. Az elvágás helyén levı ‘K’ keresztmetszet igénybevételei és
igénybevételi függvényei a következık:

Hajlításra M h = −f ⋅ (l − z )
(l − z ) − F ⋅ (l − z ) = −f (l − z) 2 − FB ⋅ (l − z)
B
2 2
Nyírásra V = Fb + f ( l-z )

A fenti függvények ‘z’ szerinti deriválásával beláthatjuk a (2.13) és (2.14) összefüggések

bizonyítását.
 (l − z ) 2 
d − f − FB ⋅ (l − z)
dM h  2 
= = f ⋅ l − f ⋅ z + FB = FB + f (l − z ) = V
dz dz
dV
= −f
dz
c. Az igénybevételi árák a F 2.40. ábrán látható

F 2.40. ábra
 7.példa
Vizsgáljuk meg a F 2.41. ábrán látható konzolos tartó igénybevételeit!

F 2.41. ábra

Reakció erık kiszámításához írjuk fel a (2.6) (2.7) egyensúlyi egyenletek alapján a
következı egyenleteket :

∑F = 0 = A + B+ F− 6⋅f
iy (1)

∑ M = 0 = −3 ⋅ 6 ⋅ f + 6 ⋅ B + 3 ⋅ F − M
i (2)

3 ⋅ 6 ⋅ f − 3 ⋅ F + M 3 ⋅ 6 ⋅ 1 − 3 ⋅ 2 + 3 15
A (2) egyenletbıl B = = = = 2.5[ N]
6 6 6
Az (1) egyenletbe behelyettesítve és A-ra kifejezve
A = 6 ⋅ f − B − F = 6 − 2.5 − 2 = 1.5[ N ]
A jellemzı értékek kiszámításához írjuk fel az igénybevételi függvényeket. A könnyebb
számolás érdekében ebben az esetben a bal oldali rúdrészre ható külsı erıket redukáljuk.

0≤x≤3 3≤x≤6 6≤x≤8

V(x) A - f⋅x A - f⋅x + F A - f⋅6 + F +B = 0
Mh(x) f ⋅ x2 f ⋅ x2 A ⋅ x − f ⋅ 6 ⋅ (x − 3) + F ⋅ (x − 3) +
A⋅x − A⋅x − + F ⋅ (x − 3)
2 2 + B ⋅ ( x − 6) = − 3
 A matematikai analízis szerint a másodfokú egyenlet ott van szélsı értéke ahol az elsı
deriváltja zérust vesz fel. Felhasználva a (3.14) összefüggést felírható
dM h ( x )
= V( x ) = 0
dx
A 1 .5
A - f⋅x1 = 0 ⇒ x1 = = = 1.5[m]
f 1
f ⋅ x 12 1 ⋅ 1 .5 2
M 1 = M (x 1 ) = A ⋅ x 1 − = 1 .5 ⋅ 1 .5 − = 1.12[ Nm]
2 2
A + F 1 .5 + 2
A - f⋅x2 + F = 0 ⇒ x2 = = = 3.5[m]
f 1
f ⋅ x 22 1 ⋅ 3 .5 2
M 3 = M (x 2 ) = A ⋅ x 2 + F(x 2 − 3) − = 1 .5 ⋅ 3 .5 + 2 ⋅ 0 .5 − = 0.125[ Nm]
2 2
f ⋅ x2 f ⋅ 32 1 ⋅ 32
M 2 = M (3) = A ⋅ x − = 3⋅ A − = 3 ⋅ 1 .5 − =0
2 2 2

8. példa
A F 2.42 ábrán vázolt d1 = 4 [cm] és d2 = 3 [cm] átmérıjő szakaszokból álló, kör
keresztmetszető egyenes rudat „F” erıvel terheljük. A megengedhetı legnagyobb feszültség
’σmeg = 108 [Pa] ’ , és a lekerekítés miatt a keresztmetszet hirtelen váltásának zavaró hatásától
eltekintünk.
 N
1[Pa ] = 1 m 2 
 
a. Mekkora lehet a maximális húzóerı?
b. Mekkora a maximális húzóerıvel
terhelt rúd megnyúlása, ha E = 2⋅1011 [Pa] ?
c. Mennyivel csökken a d2 átmérı, ha a
10
Poisson-tényezı értéke: m = ?
3

F 2.42. ábra
 a. Mivel a befogás helyén „F” nagyságú reakció erı ébred, a rúd egész hosszában a
húzóerı értéke egyenlı. Ebbıl következik viszont, hogy a kisebb átmérıjő rúdrészben nagyobb
feszültség ébred .(F 2.43. ábra)
F
σ1 = (1)
A1

F
σ2 = = σ meg (2)
A2

F 2.43. ábra

„F” meghatározásakor tehát a kisebb átmérıjő rúdrész terhelhetıségét kell figyelembe

venni. A (2) egyenlet alapján
d 22 ⋅ Π 0.03 2 [m 2 ] ⋅ 3.14  N
F = A 2 ⋅ σ meg = ⋅ σ meg = ⋅ 10 8  2  = 70685[ N]
4 4 m 

b. A megnyúlás egyenesen arányos a hosszal és a feszültséggel. Mivel a rúd két

szakaszánál mindketı más értékő, a két
rúdrész megnyúlását külön-külön kell
meghatározmi, majd összegezni.(F 2.44. ábra)
A (3.23) képlet felhasználásával
felírható:
∆l = ∆l1 + ∆l2

F 2.44. ábra
F ⋅ l1 F ⋅ l2
∆l1 = ∆l 2 =
A1 ⋅ E A2 ⋅ E

F  l1 l  d 12 ⋅ Π 0.04 2 ⋅ 3.14
∆l = ∆l1 + ∆l2 =  + 2  A1 = = = 1.2566 ⋅ 10 −3 [m 2 ]
E  A1 A 2  4 4

d 22 ⋅ Π 0.03 2 ⋅ 3.14
A 21 = = = 0.7068 ⋅ 10 −3 [m 2 ]
4 4
 70685[ N]  0.5[m] 0.2[m] 
∆l =  −3
+ −3 2 
= 0.24 ⋅ 10 −3 [m]
 N  1.2566 ⋅ 10 [m ] 0.7068 ⋅ 10 [m 
2
2 ⋅ 1011  2  
m 

c. Az átmérıcsökkenést a keresztirányú fajlagos hosszváltozás, ‘ε k’ alapján számíthatjuk.

∆d 2
εk = ⇒ ∆d 2 = ε k ⋅ d 2
d2

ε ε
m= ⇒ εk =
εk m

σ
ε=
E
ε σ 10 8
∆d 2 = ε k ⋅ d 2 = ⋅ d2 = ⋅ d2 = ⋅ 0.03 = 4.5 ⋅ 10 − 6 [m]
m E⋅m 10
2 ⋅ 1011 ⋅
3

9. példa
A ’G’ súlyú terhet két acélhuzal tartja a F.2.45 ábra szerint
Terheletlen állapotban a huzalok helyzetét az ’AC’ és ’BC’ egyenesek jelölik ki. Mekkora a
teher felfüggesztési pontjának ∆h lesüllyedése?
Adatok: d = 0.8 [cm]
l0 = 100 [cm]
h = 20 [cm]
G = 1600 [N]
E = 2.1⋅ 1011 [Pa] =
 N 
2.1⋅ 107  2 
 cm 
F 2.45. ábra
 Egyelıre tekintsünk el ‘C’ pont elmozdulásától. Legyen α az acélhuzaloknak a
vízszintessel bezárt szöge. A F 2.46. ábra szerint a ‘G’ súly egyensúlyából:
h
G = 2 ⋅ S ⋅ sin α = 2 ⋅ S ⋅ (1)
l
ahol ‘S’ a huzalban ébredı erı
‘l’ egy-egy huzal eredeti hossza

l = ‘AC’ = ‘BC’ = l 02 + h 2 = 100 2 + 20 2 = 102[cm]

F 2.46. ábra G ⋅ l 1600 ⋅ 102
A (1) egyenletbıl S = = = 4080[ N]
2⋅h 2 ⋅ 20
d 2 ⋅ Π 0.8 2 ⋅ 3.14
A huzal keresztmetszete A = = = 0.5026[cm 2 ]
4 4
S⋅l 4080[ N] ⋅ 102[cm]
A huzalok megnyúlása: λ = = = 0.0394[cm]
A⋅E 7 N 
0.5026[cm ] ⋅ 2.1 ⋅ 10  2 
2

 cm 

F 2.47. ábra

h λ
sin α = , a F 2.47. ábrából pedig sin α = , így
l ∆h
l 102
∆h = ⋅λ = ⋅ 0.0394 = 0.2[cm]
h 20
A számítás közelítı, mert eltekint α változásától, holott az elıbbiek szerint sin α kb. 1%-
kal nı a ‘C’ pont elmozdulása következtében.
 10.példa
Az “l” hosszúságú sineket ‘t1’ hımérsékleten fektetik le, ‘K’ hézaggal. (F 2.48. ábra)
Mekkora erık lépnek fel a sinekben
‘t2’ hımérséklet esetén?
Megfelel-e a hézag?
Adatok: l = 25 [m] K = 4 [mm]
t1 = 10 [°C] t2 = 50 [°C]
A = 20 [cm2] E = 2⋅1011[Pa]
 1 
F 2.48. ábra α t = 12.5 ⋅ 10 −6  o 
 C
σmeg = 8.5⋅107 [Pa]
Két szomszédos sin közepét helytállónak tekintjük.

A hımérséklet növekedésével a sinek megnyúlnak. ‘K’ hézag elérése után a további

nyúlást megakádályozandó erék lépnek fel a sinekben. Irjuk fel a sindarabok nyúlását:
F⋅l
λ t + λ F = α t ⋅ ∆t ⋅ l − =K (1)
A⋅E
λt – a sin hımérséklet hatására bekövetkezı megnyúlása
λF – a sinekben keletkezı nyomóerı okozta rövidülés
Az (1) egyenletbıl
A⋅E
F = (α t ⋅ ∆t ⋅ l − K ) ⋅ =
l
N
2 ⋅ 10 −3 [m 2 ] ⋅ 2 ⋅ 1011  2 
  1 
[ ] 
= 12.5 ⋅ 10 −6  o  ⋅ (50 − 10 ) c C ⋅ 25[m] − 0.004[m]  ⋅ m  =
  C  25[m]

= 8.5 ⋅10-3 ⋅ 1.6 ⋅107 = 136 [kN]

F 1.36 ⋅ 10 5 [ N]
σ= = −3
= 6.8 ⋅ 10 7 [Pa ]
A 2 ⋅ 10 [m ] 2

Mivel σ < σmeg a hézag megfelel.

 11. példa
Méretezzük az F 2.49. ábrán látható fali vezetéktartó kart, ha a keresztmetszete tégéalap,
„U” szelvény, illetve csı.

F 2.49. ábra

N
G = 500 [N] σmeg = 108 [Pa] = 104
cm 2

A konzol nyomatéki ábrája a F 2.50. ábrán látható.

A nyomaték a befogás
F 2.50. ábra
keresztmetszetében maximális.
M max = 100[cm] ⋅ G + 75[cm] ⋅ G + 50[cm] ⋅ G = 225[cm] ⋅ 500[ N] = 112500[ Ncm]
A szükséges keresztmetszeti tényezı:
M max 112500[ Ncm]
K sz = = = 11.25[cm 3 ]
σ meg  N 
10000  2 
 cm 
Téglap keresztmetszet esetén válasszuk: b = 2a (Ez a választás önkényes, más is lehet.)
a ⋅ b2
K=
6

a ⋅ (2a )
2
2 3 3
K= = a3 ⇒ a=3 K = 3 11.25 = 2.5649[cm]
6 3 2 2
b = 2a = 5.1298 [cm]
 „ U „ szelvény esetén a melléklet táblázatából vehetjük a szükségeshez legközelebb esı,
nagyobb keresztmetszeti tényezıvel rendelkezı szelvényt. Ez alapján:
U 160 Ky = 13.8 [cm3]

Acélcsı esetén a külsı és belsı átmérı viszonyát válasszuk meg

d
= 0 .8 d = 0.8D
D
D4 ⋅ Π d4 ⋅ Π
−
Π 4
(
D − (0.8 ⋅ D )
4
)
D3 ⋅ Π
I
K = = 64
e D
64 = 64
D
=
32
( )
1 − 0.8 4 = 0.058 ⋅ D 3

2 2
K 11.25
D=3 =3 = 5.79[cm]
0.058 0.058
d = 0.8 D = 4.63 [cm]

12. példa
Határozzuk meg az F 2.51. ábrán látható kéttámaszú tartó mértékadó keresztmetszetében
ébredı legnagyobb σ feszültséget! Ábrázoljuk a hajlított és nyírt keresztmetszet ’y’ tengelye
mentén a σ és τ feszültséget!
A szimmetrikus terhelésbıl adódik,
hogy a támasztási pontokban a reakció
erı F/2 lesz. A tartó nyíró és hajlító
igénybevételnek van kitéve. Rajzoljuk fel
az igénybevételi ábrákat, melyek az
F2.51. ábrán láthatók.
Az igénybevételi ábrák alapján a
maximális igénybevételek:
F 5000[ N]
Ft max = = = 2500[ N]
2 2
F 2.51. ábra
F ⋅ l 5000 ⋅ 2
M max = = 2500[ Nm]
4 4
Mivel a hajlítás tengelye a keresztmetszet fıtengelye, egyenes hajlításról van szó. Elıször
meghatározzuk a keresztmetszet súlypontjának helyzetét. (F 2.52. ábra)
 A1 = s1⋅ a = 40 ⋅ 20 = 800 [mm2]
A2 = s2⋅ b = 15 ⋅ 80 = 1200 [mm2]
a 20
y1 = b += 80 + = 90[mm]
2 2
b 80
y2 = = = 40[mm]
2 2

F 2.52. ábra

ys =
∑y ⋅A i i
=
y1 ⋅ A1 + y 2 ⋅ A 2 90 ⋅ 800 + 40 ⋅1200
= = 60[mm]
∑A i A1 + A 2 800 + 1200
Igy v1 = y1 – ys = 90 – 60 = 30[mm] v2 = y2 – ys = 40 – 60 = - 20[mm]
A hajlítás tengelyére vonatkozó másodrendő nyomaték:
s 1a 3 s b3
I xs = I x1 + v12 A1 + I x 2 + v 22 A 2 = + v12 A1 + 2 + v 22 A 2
12 12
40 ⋅ 20 3 15 ⋅ 80 3
I xs = + 30 2 ⋅ 800 + + 20 2 ⋅ 1200 = 1.866 ⋅10 6 [mm 4 ]
12 12
A szélsı szál távolsága ymax = ys = 60 [mm], így a keresztmetszeti tényezı:
I xs 1.866 ⋅10 6
Kx = = = 3.11 ⋅ 10 4 [mm 3 ]
y max 60
A I és II pontok fölött, valamint az S súlypont alatt lévı keresztmetszetrész elsırendő
nyomatéka a hajlítás tengelyére:

S rxI ,II = v1 A1 = 30 ⋅ 800 = 24000[ mm 3 ]

s 2 y s2 15 ⋅ 60 2
SrxS = = = 27000[mm3 ]
2 2
A keresztmetszetben ébredı legnagyobb húzófeszültség és a jellemzı τ feszültségek:
M max 2.5 ⋅ 10 6  N 
σ max = = = 80.39 
3.11 ⋅ 10  mm 
4 2
Kx

Ft max ⋅ S rxI ,II 2500 ⋅ 24000  N 

τI = = = 0.804 
I xS ⋅ s1 1.866 ⋅10 ⋅ 40  mm 
6 2

s1 40  N 
τ II = τI = ⋅ 0.804 = 2.144
 mm 
2
s2 15
 Ft max ⋅ S rxS 2500 ⋅ 27000  N 
τ max = = = 2.41
I xs ⋅ s 2 1.866 ⋅10 ⋅15  mm 
6 2

A számított értékek alapján a feszültségek diagramjait a F 2.53. ábrán rajzoltuk meg.

F 2.53. ábra

13. példa
A F 2.54. ábrán motoros watt óraszámláló forgórészének vázlata látható. A nyomatékot
adó motorrész és az örvényáramú fékezıkorong l = 5 [cm]
hosszú tengellyel kapcsolódik egymáshoz. Az átadandó
maximális üzemi nyomaték Mü = 2.5 [Ncm]. Méretezzük a
tengelyt, ha zárlatkor tízszeres nyomatéklökés keletkezik és a
tengely anyagára τmeg = 3⋅ 107 [Pa]. Számítsuk ki a tengely
szögelfordulását! G = 8 ⋅ 1010 [Pa]
A zárlati nyomaték:
Mz = 10 ⋅ Mü = 10 ⋅ 2.5 [Ncm] = 25 [Ncm] = 0.25 [Nm]
Tömör tengely esetén a keletkezı csavaró feszültség:
M D4 ⋅ Π R 4 ⋅ Π
τ= z R Ip = =
Ip 32 2
F 2.54. ábra
2 ⋅ Mz
τ= ≤ τ meg
R3 ⋅Π
2 ⋅ Mz 2 ⋅ 0.25
R=3 =3 = 1.744 ⋅ 10 −3 [m] = 0.174 [cm] D = 0.348 [cm]
τ meg ⋅ Π 3 ⋅ 10 ⋅ Π
7
 Az elcsavarodás:

M ⋅l
ϕ= z Ip = =
(
D 4 ⋅ Π 3.48 ⋅ 10 −3 )
4
⋅Π
= 1.44 ⋅ 10 −11 [m 4 ]
Ip ⋅ G 32 32

0.25 ⋅ 0.05
ϕ= −11
= 0.01085[rad ] = 0.62 o
1.44 ⋅ 10 ⋅ 8 ⋅ 10 10

14. példa
Egy URH adóantenna súly F = 260 [N]. Ezt a háztetı felett l = 12 [m] magasan kell
elhelyezni. (F 2.55. ábra).A szerelvény vascsıre erısíthetı fel. Méretezzük a csövet kihajlásra!
7 ⋅ 1011
λp = 105 Megengedett kritikus feszültség: σkmeg =
λ2
Tegyük fel, hogy a rúd karcsúsági tényezıje nagyobb, mint 105.
Ekkor Euler képlet (3.53) szerint méretezhetünk.
F l 2k l 2k ⋅ A
σ= λ2 = =
A i2 I
F 7 ⋅ 1011 F ⋅ l 2k
Mivel σkmeg = σ = 2 ⋅I I=
A lk ⋅ A 7 ⋅ 1011

D4 − d4 15 ⋅ d 4 F ⋅ l 2k
F 2.55. ábra Legyen D = 2d, ekkor I = ⋅Π = Π=
64 64 7 ⋅ 1011
A 2.30. ábrából látható, hogy lk = 2 ⋅ l = 24 [m]

F ⋅ (2 ⋅ l ) ⋅ 64 260 ⋅ 24 2 ⋅ 64
2
d =
4
= = 2.9056 ⋅ 10 −7 [m]
7 ⋅ 10 ⋅ Π ⋅ 15 7 ⋅ 10 ⋅ Π ⋅ 15
11 11

d = 0.0232 [m], D = 0.0464[m]

Ellenırzésül ki kell számítani a rúd karcsúsági tényezıjét:
D4 − d4 0.0464 4 − 0.0232 4
I= ⋅Π = ⋅ Π = 2.1331⋅ 10-7[m4]
64 64
D2 − d2 0.0464 2 − 0.0232 2
A= Π= Π = 1.2682 ⋅ 10 −3 [m2]
4 4

I 2.1331 ⋅ 10 −7
i= = −3
= 1.29339 ⋅ 10 − 2 [m]
A 1.2682 ⋅ 10
lk 24
λ= = = 1943 > λ k Tehát helyesen alkalmaztuk az Euler formulát.
i 1.29339 ⋅ 10 − 2
 15. példa
F 2.56. ábrán vázolt távvezetékoszlopot a súlyerık nyomásra, a vezetékhúzás hajlításra
veszi igénybe. Határozzuk meg a a veszélyes (befogási) keresztmetszetben ébredı
feszültségeket, és a semleges vonal helyzetét!
Adatok: l = 12 [m] a = 12 [cm] b = 20 [cm]
F = 1500 [N] G = 8500 [N]

Megoldás:
Maximális hajlítófeszültség:
M
σ h max =
K
M = F ⋅ l = 1500 [N] ⋅ 12 [m] = 18 000 [Nm]
a ⋅ b 2 12 ⋅ 20 2
K= = = 800[cm 3 ] = 8 ⋅10 −4 [m 3 ]
6 6
18000
σ h max = = 2.25 ⋅ 10 7 [Pa ]
8 ⋅10 − 4
Nyomófeszültség:
F 2.56. ábra
G
σ ny =
A
A = a ⋅ b = 12 ⋅ 20 = 240 [cm2] = 2.4 ⋅ 10-2 [m2]
8500[ N]
σ ny = −2
= 3.54 ⋅10 5 [Pa ]
2.4 ⋅10 [m ]
2

Az alsó szálban a húzófeszültségek összegzıdnek.

σ = 225 ⋅105 + 3.54 ⋅ 105 = 228.54⋅ 105 [Pa]

A semleges szál helyzetének meghatározásához írjuk fel a hajlításból eredı σ

feszültségfüggvényét:
M
σ= ⋅y
I
a ⋅ b 3 12 ⋅ 20 3
I= = = 8000[cm 4 ] = 8 ⋅10 −5 [m 4 ]
12 12
18000
σ= −5
⋅ y = 2.25 ⋅ 10 8 ⋅ y
8 ⋅ 10
A semleges szálban a húzó és nyomófeszültségek abszolut értéke azonos
 σh = σny
2.25 ⋅ 108 ⋅ t = 3.54 ⋅ 105
3.54 ⋅ 10 5
t= = 1.573 ⋅ 10 −3 [m] = 0.1573[cm]
2.25 ⋅10 8
A feszültségeloszlást a F 2.57. ábra szemlélteti.

F 2.57. ábra

16. példa
Határozzuk meg a F 2.58. ábra szerinti tengely I. szakaszának mértékadó
keresztmetszetében a redukált feszültséget!

F 2.58. ábra

A tengely közepén fogaskerék adja át az Mt = 0.15 [Nm] csavarónyomatékot. A tengely I.

szakaszát csavaró és hajlító igénybevétel terheli.
A csavaró terhelésbıl:
Mt d
τ= ⋅
Ip 2

d 4 ⋅ Π 0 .4 4 ⋅ Π
Ip = = = 2.5133 ⋅10 −3 [cm 4 ] = 2.5133 ⋅10 −11[m 4 ]
32 32
0.15[ Nm] 0.004[m]
τ= −11
⋅ = 1.19 ⋅ 10 7 [Pa ]
2.5133 ⋅ 10 [m ]
4
2
M t 0.15[ Nm]
F= = = 15[ N]
r 0.01[m]
A hajlítónyomaték:
Mhajl = F ⋅ l = 15[N] ⋅ 0.03[m] = 0.45[Nm]
d 3 ⋅ Π 0 .4 3 ⋅ Π
K= = = 6.286 ⋅10 −3 [cm 3 ] = 6.286 ⋅ 10 −9 [m 3 ]
32 32
M hajl 0.45[ Nm]
σ hajl = = −9
= 7.16 ⋅10 7 [Pa ]
K 6.286 ⋅10 [m ]
3

A redukált feszültség Mohr szerint:

σ red = σ 2hajl + 4 ⋅ τ 2 = (7.16 ⋅10 )

7 2
(
+ 4 ⋅ 1.19 ⋅10 7 )
2
= 7.545 ⋅10 7 [Pa ]
Melléklet

2.3 Táblázat