15.

TÉTEL

PUSKIN: ANYEGIN

Anyégin (1823–1830; 1833) “az orosz élet enciklopédiája” (Belinszkij)

Verses regény – líra és epika együtt

Két főhőse

 A lírai főhős Puskin maga (sokat megtudunk róla; a szereplők személyes ismerősei; önvallomások,
elmélkedések, vágyódásai Itália, Afrika felé stb.)
 A címszereplő – az epikus főhős byroni jellem
 Kettejük viszonya: régi barátok (vitáztak, álmodoztak); életfelfogásuk részben hasonló (bölcs
kiábrándultság); szánják – és csodálják – az illúziókban élő rajongókat; – nem azonosak azonban (mint
Byron – Childe Harold): Anyegin unatkozó, “felesleges”, nincs érzéke a költészethez; Puskin tevékeny,
alkotó, akkor boldog, ha alkot
 Szerkezeti sajátosságok:
 töredékesség
 elvarratlan cselekményszálak
 “in medias res”, ill. kétszeri cselekménykezdés
 a mesefonal elejtése
 lírai kitérők (pl. a pétervári bál leírásakor)
 késleltetés (a málnaszedő lányok éneke, Anyegin és Tatjana találkozása előtt)
 hangsúlyozott irodalmiság, célzatos ellentmondások (Ki őrzi Tatjana levelét? Mennyire “orosz” Tatjana?)
 befejezetlenség
 Jellemző esztétikai minőég az irónia
 Legnagyobb értéke az atmoszféra, realizmus
 Jellegzetes romantikus részletek pl. Tatjana álma, Tatjana levele
 Tatjana: introvertált, érzékeny, költői lélek, merengő, őszinte, nyílt, tiszta, hűséges, életében csak egyszer
szerelmes; gesztusa – mellyel levelében feltárja érzéseit és kezdeményez – váratlan és bátor tett; miután
szembesül ábrándos emberképe hamisságával, megtanul a társadalomban élni
 Lenszkij és a mellékszereplők
 Lenszkij: tiszta szívű, naivan ártatlan, romantikus álmodozó, fellengzős, emberismerete felszínes, nem
képes kellő valóságismeretet szerezni; félreismeri szerelmét, a felszínes Olgát; Puskin ironikusan szemléli
Lenszkij naivitását
 Lenszkij szerelme, Olga: felszínes, szimpla, egyetlen célja a férjszerzés
 Az orosz elmaradottság bírálata
 Közvetve: Anyegin sorsán – úttalanságán, céltalanságán – keresztül
 Közvetlenül: a pétervári társaság rajza, a korabeli ifjúság idegenmajmolása, a közízlés felszínessége, a
vidék tespedtsége, a modernnek az elutasítása
 A szerző jelenléte: mint elbeszélő (munkája állásáról, irodalmi nézeteiről is tájékoztatja az olvasót),
 s mint szereplő (Anyégin barátja, s nála van Tatjana levele is),
 néhány kitérő: életrajzi vonatkozás
 Versforma: Anyegin-strófa: AbAb CCdd EffE gg
 Operát Csajkovszkij írt belőle

Anyegin

Moszkvában született, főnemesi család gyermekeként. Minden rendszer nélkül nevelték szülei, szellemi
fejlődését egy másodrendű francia nevelőre bízták. Kitűnően beszélt franciául. 1811-ben beíratták abba az
intézetbe, melyet I. Sándor cár alapított azért, hogy a birodalom számára képzett tisztviselőket neveljen. 6 évig
volt itt, itt vált benne tudatossá, hogy költő, s számára e hely a barátság eszményi birodalmává lett. 1817-ben
tanulmányai befejezése után Páterváron a Külügyi Kollégiumba osztották be titkárnak. A főváros megszédítette,
felszabadult, bohém életet élt. Tagja lett a Zöld lámpa elnevezésű irodalmi-baráti társaságnak. Fő műve az
Anyegin, 7 éven át írta (1823-1830).
Az aránylag hosszú időtartam azzal járt együtt, hogy személyes életsors fordulatának függvényében az író
többször változtatott a regény tervezetén, terjedelmén. Nyolc fejezetből áll a végleges mű. Puskinra erősen hatott
Byron. Byroni világfájdalom jellemzi az Anyegint. Puskin alkalmanként meg-meg jelenik a műben. A versforma
erősen zenei: Anyegin strófa. 14 soros strófából áll, 9 és 8 szótagú jambikus lejtésű sorokból épül fel.

 keresztrím, páros rím, ölelkező rím, és ismét páros rím követi egymást.
 rímképlete: abab ccdd effe gg
 ”realista vonások”, teljes társadalomképet igyekszik adni
 társadalombíráló részletei vannak
 Csajkovszkij írt belőle operát

Műfaja: verses regény, a verses epikának a romantikában kialakult válfaja.

Verses regény: nem pusztán versbe szedett történet, eseménysorozat. Az eposszal és az elbeszélő költeménnyel
szemben lényeges szerepük van benne a lírai elemeknek, az író személyes érzelmeinek.

 Anyegin: a vidéki nemesi életet mutatja be

 Helyszínei: Pétervár, a Larinek család birtoka, Moszkva
 Cselekménye: nem bonyolult, de a fordulatai a romantikával állnak összhangban (váratlan események
történnek)
 Verses regényét a nagy műveltségű olvasóknak ajánlja, kikben költői álmok élnek. Feltűnő irodalmi
jellege, hogy száznál több célzás, utalás, hivatkozás található benne a világirodalom nagyjaira, műveikre
és ezek szereplőire. Pl. Homérosz, Dante. Shakespeare, Goethe, Vergilius, Ovidius, Petrarca,
 Lenszkíj tipikusan romantikus figura, egy kicsit költő, fellegekben járó figura. Ő mutatja be Anyegint
 Olga Lenszkíj menyasszonya
 Tatjana Olga testvére
 Tatjana szerelmet vall Anyeginnek, Anyegin szerelmet vall Olgának (nem szereti), párbajozik
Lenszkíjjel, Anyegin megöli, külföldre megy, majd visszajön, addigra Tatjanát férjhez adják, Anyegin
szerelmet vall, Tatjána nem lesz hűtlen férjéhez.

Romantikus elemek: a szerelmi történet, cselekménybeli fordulatok

 Lenszkíj és Anyegin jelleme

 befejezése a történetnek is romantikus
 romantikus a műfaj, verses regény
 Anyegin jelleme: “a felesleges” ember típusa (orosz irodalomban többször előfordul)
 Értékes, többre hivatott, akik a feudális orosz társadalom viszonyai között
 Nem találnak értelmes életcélt, ezért feleslegessé válnak
 A regény cselekménye egyszerű, semmi meghökkentő, váratlan fordulat nincs benne. Felidéződik a
történelmi kor, a fővárosi arisztokrácia fényűző, felszínes, nagyvilági életet. A Larnin család tagjai
tipikus figurák: családfő: birtokkal nem törődő, eszegető-iszogató
 felesége: aki a francia nevelés nyomait megőrizte
 férjhez menésről ábrándozó lányok
 pletykás, sértődős szomszédok

Puskin végigvezeti olvasóját valamennyi orosz nemesi magatartásformán, életstíluson. Az Anyegin megírásával
már túllépett a romantikus korszakán, útnak indította az orosz realizmust. Hőseiben még bőven vannak
romantikus vonások, de az író már ezeket (különc magatartás, romantikus életstílus) fenntartással, finom
kritikával szemléli. Éppen ez az elítélt életvitel siklatja ki szereplői életét. Hősei szomorú sorsú, szánalomra méltó
emberek. Nem oda érkeznek meg, ahová elindultak, sorsuk boldogtalanságba torkollik.
A címszereplő bryoni jellem: származása, neveltetése, élethabzsolása sokban hasonlít az elbeszélőre. Életét
képtelen tartalmassá tenni, amibe csak belekezd, pár nap múlva fáradtan abbahagyja. Írni szeretne, de nem sikerül,
kiégett szívű, komor, ingerült lesz. Valójában egy akkor divatos irodalmi típus áldozata (mélabú, zord tekintet,
életunalom).

Az elbeszélő ebben a hangulatban találkozott vele, s mert hasonló hangulat lepte meg őt is, barátja lett
Anyeginnek. Megszerette, mert alapjában véve becsületes volt. Anyeginről festett, ironikusan színezett rajz és
az elbeszélő önportréja között oly sok a közös vonás, hogy az író fontosnak tartja leszögezni: a falusi táj
szeretetében mindenesetre különbözik barátjától, s nem önmagát ábrázolta benne, mint Bryon a maga hőseiben.
A kiégett szívű, az élet értelmes célját nem találó, a sorstól rámért boldogtalanság pózában tetszelgő Anyegin
egy fölényeskedő gesztussal utasítja el “ostobán” élete megváltásának nagy lehetőségét, az ölébe hulló
boldogságot, Tatjána szerelmét. ugyanakkor a szenvtelen közöny és cinizmus, becsületkódexeken nevelt
álszemérem hajszolja gyilkosságba is: párbajban megöli legjobb barátját, Lenszkijt, s ezzel megpecsételte
életét.

Évek múlva, huszonhat évesen bukkan fel újra Péterváron, s csak mos, miután bolyongásai során végleg levetette
a bryonkodás maszkját, csak most ismeri fel, hol és mikor hibázta el életét. A hercegkisasszonnyá lett s a
nagyvilágban forgó Tatjána döbbenti rá az élet értelmére, az eltékozolt boldogságra, most, amikor már nincs
visszaút. Tatjána még mindig szereti, de nem lesz hűtlen férjéhez soha.

Anyegin komor ellentéte Vlagyimir Lenszkij, a romantikus költőbarát. Az ifjú földesúr is tizennyolc éves.
Semmiféle kétely nem fészkelte be magát a szívébe. Gyanútlan jóhiszeműséggel nézett a világra, rajongva
lelkesedett minden nagy eszméért. Szép és gazdag volt, első nagy szerelme Larinék Olgája lett. Bár Anyegi és
Lenszkij életfelfogása mindenben különböző, mégis sülve-főve együtt voltak. A köztük levő különbség okozta
mégis a vesztüket. A fiatalabb Larin lány (Olga) a regény legszimplább legáttetszőbb alakja, kedves, vidám,
szőke és kék szemű, de a fejecskéje eléggé üres. Talán nincs is lelke, csak bájos külseje, érzelmeiben felszínes,
könnyelmű. Egyetlen célja a férjhez menés. Lenszkij vőlegényét nem sokáig siratta, hamarosan egy ulánus
felesége lett, s ezzel végleg ki is lépett.

Tatjana, Olga nénje egészen más: Vadóc, félénk, zajra rebben, Mint szarvasgím a rengetegben, Családi körből is
kiüt (II.25).

Befelé forduló, érzékeny, gazdag érzelmi életet élő, kifinomult lélek. Amit más lányok csináltak, ő nem
csinálta. Nem varrt, nem hímzett, nem játszott babákkal. Később az olvasásba temetkezett, a rémtörténetek
érdekelték. Imádta az érzelmes regényeket, főleg Rousseau és Richardson gyönyörködtette. Tatjanat az orosz
nő legértékesebb típusaként mutatja be. A legelső idegen férfi fellobbantja az első szerelem mély és tiszta
szenvedélyét. Nem is Anyegint szereti, hanem azt az eszményképet, melyet beleálmodik, beleképzel.
Richardson regényének szereplője Grandison és a többiek mind egy alakban öltenek testet, Anyeginben.
Önmagát pedig szentimentális regényeinek hősnőivel azonosítja. Erkölcsi nemessége Anyegin fölé emeli.

Kettejük viszonyában ő a kezdeményező. megírja szerelmi vallomását Anyeginnek. Tudja, hogy szokatlan és
bátor tettre határozta el magát, de jövendő boldogságukat tartja szem előtt. a kerti jelenetben a bryonkodó
Anyegin őszinte, bár fölényeskedő, kioktató prédikációja Tatjánának csak lelkét törte össze, szerelmét nem.
Szerelme akkor sem nyugszik, mikor a végzetes párbaj után Anyegin eltűnik a faluból. Ő életében csak egyszer
tud szeretni. Rendszeresen felkeresi Anyegin elhagyatott kastélyát, üres szobáját, s ott a „könnye hullva hull”.
Beleolvasgat könyveibe, felfigyel egy-egy jelre. Elnézegeti Bryon képét, az asztalkán Napóleon mellszobrát:
Jevgenyij rejtélyét szeretné megfejteni. De nem tudja, nem találja azt a szót, melytől kinyílna a zár. Férjhez megy
egy herceghez, egy tábornokhoz—szerelem nélkül – s a pétervári társaság ünnepelt csillaga lesz.

Jelleme nem változik, hű marad legelső szerelméhez, de nem lesz hűtlen férjéhez. Két boldogtalan lélek találkozik
utoljára a tábornok herceg palotájában. A szerepeitől megszabadult, önmagára talált Anyegin s a gazdag házasság
fogságában vergődő, titokban könnyező Tatjana. Sorsukon nem tudnak változtatni. Tatjana a maga puszta létével,
őszinte szerelmével szétrombolta ugyan Anyegin byroni szabadságeszményét, de megmenteni őt képtelen, mint
ahogy önmagát sem teheti soha többé boldoggá.