ÚJSZÖVETSÉGI

APOKRIFUSOK.

FORDÍTOTTA

RAFFAY SÁNDOR,
EVANG. THEOL. AKAD. TANÁK POZSONYBAN.

POZSONY.
WIGAND F. K. KÖNYVNYOMDÁJA.

1905 .
DR. S C HNELLER IS TVÁN

EGYETEM I TANÁR ÚRNAK,

SZ ER E TE TTE L.
 Bevezetés.

Az Ótestamentomhoz tartozó apokrifusokat a keresz­

tyén világ évszázadok óta ismeri és használja, mert azokat
csaknem mindazon nyelvekre lefordították, a melyeken a
kanonikus szentiratok megszólaltak. E m ellett azonban szinte
megfeledkeztek az Újszövetség apokrifus könyveiről, a m elyek
pedig vallásos érték szempontjából egyáltalán nem állanak
az ótestamentomi apokrifusok mögött. Tudtommal az Új­
szövetséghez tartozó apokrifákat magyar nyelvre eddig még
senki sem fordította le s igy magyar közönségünknek, a
szoros értelemben vett szakembereket kivéve, tudomása sincs
róluk. Magyar egyházi és tudományos irodalmunk egyik
hézagát kívántam hát betölteni azzal, hogy ez apokrifusokat
lefordítottam és kiadtam.
Ez iratok különben is m egérdemlik a velük való fog­
lalkozást.
Az újszövetségi apokrifusok az őskeresztyén szellem
termékei, s nemcsak irodalomtörténeti, hanem kortörtóneti
szempontból is elsőrendű fontosságúak. Ezek nélkül a keresz-
tyénségnek a világba való beilleszkedését nem láthatjuk
tisztán. Ezekből ismerhetjük meg azt a rendkívül érdekes
küzdelmet, a mely a jézusi és az ezt környező pogány és
zsidó vallás-erkölcsi életfelfogás közt term észetszerűen le­
folyt. Ezekből látjuk, mint hatja át e két, jobbára ellentétes
elem egymást; m iként alkuszik meg a tiszta jézusi elv a
környezet m egszokott felfogásával.
6 R affay Sándor,

S hogy ez iratok mennyire híven tükrözik vissza koruk

benső világa, szellem i képét, mi sem mutatja jobban, mint
az a körülmény, hogy ezeket az első keresztyénség a maga
olvasásra méltó iratai közé felvette.
Ez a körülmény vezetett engem is a közzé teendő ira­
tok kiválogatásában. A sok mindenféle őskeresztyén irodalmi
termék közül ugyanis én csak azokat szedtem itt össze,
a m elyek valaha valam ely tartomány keresztyén iratgyüjte-
ményében akár mint templomi használatra méltóak, akár
mint csak olvasásra érdemes építő iratok felvétettek. E jogon
adtam nekik az ú jszövetségi apokrifusok nevet. Mert a mint
az ótestamentom i kánon végleges megállapítása után kima­
radtak belőle azok a könyvek, a m elyeket ma ótestamen­
tomi apokrifusok néven ismerünk, úgy az Újszövetség ká­
nonának végleges megállapításakor meg ezeket a könyveket
rekesztették ki a mértékadók közül. Az itt lefordított és
közölt irodalmi term ékek azonban egykor mind benne voltak
valam ely gyűjteményben s igy méltán viselik az újszövetségi
apokrifusok nevet és csakis ezt a nevet viselhetik.
Tekintély és érték szempontjából azonban az apokrifus
könyveket sem mondhatjuk egyenlőeknek. Vannak ugyanis
köztük olyanok is, a m elyek az apostoli iratokkal egy időben
keletkeztek és népszerűség dolgában sok kanonikus iratot
meg is haladtak. Jakab levele, vagy a Héberekhez írott levél,
II. Péter, II. és III. János nem voltak oly széles körben
elterjedve, mint Barnabás és Kelemen első levele, vagy
Hermas Pásztora és az Apostolok tanítása. Ezek közül k ét­
ségtelen, hogy Barnabás és Kelemen művei és a Pásztor,
szereztetésük idejét tekintve is pl. a János evangéliomával
egy azonos szinten állanak. Ezeket az iratokat tehát az
apostoli korral való összeköttetésük miatt különösen fonto­
saknak kell tartanunk.
Hasonlókóp rendkívül értékesek azok az evangéliomi
töredékek, a m elyek a kanonikus evangéliomok máig isme­
retes legrégibb codexeit is megelőző időkből valók. Ezek a
tanúbizonyságai annak a nagy változatosságnak, a melyről már
a kanonikus evangéliomok eltérései is eleget beszélnek,
hogy mily különböző formákban élt az őskeresztyénség
 Újszövetségi apokrifusok. 7

tudatában a Jézus működésére vonatkozó hagyomány. A

mily kevéssé kedveznek az eltérő elbeszélések a szóra is
kiterjedő inspiratio elméletének, éppen elyan fontosak iro­
dalomtörténeti és általános történeti szempontból.
A többi iratok közül theologiai tekintetben a Barnabás
és a Kelemen első levele emelkedik ki. Az első keresztyének
theologizálásának ugyanazon módját látjuk itt, am elyet Máté
evangéliomában és Pál leveleiben is találunk, hogy az újtesta-
mentomi esem ények minden kis mozzanatát valamely ótes-
tamentomi mondással kötik össze, vagy egyenesen prófétai
jövendölésre viszik vissza. S e tekintetben az első keresz­
tyén theologusok lelem ényessége igazán bámulatos. Irásma-
gyarázásuk módszerét és jellem ét ezek az apokrifusok is
szépen jellemzik. Különösen érdekessé teszik pedig őket
a Krisztus szenvedésének szükségességét bizonyító iráshelyek,
a melyek mintegy kiegészítik Pál apostolnak az első
korinthusi levelében található utalásait.
De bármily érdekesek, értékesek és tanulságosak legye­
nek is ezek az iratok, mégsem vetekedhetnek az újszövet­
ségi kanonikus iratokkal. Ismeretük tehát szinte megvilá­
gítja azoknak a kanonizáló zsinatoknak ismeretlen döntő
okait, a melyek az Újszövetség kánonát m egállapították s
attól ezeket az iratokat elkülönítették. Az újszövetségi apo­
krifusok ismerése az újszövetségi kanonikus iratok becsü­
lését neveli. Általában minden elfogultság nélkül mondhat­
juk, hogy az újszövetségi apokrifusokkal való foglalkozás
első sorban a theologusra, de a művelődés története iránt
érdeklődőkre és minden filológusra nézve is mindenkép nagy
haszonnal jár.
 A „Héberek evangélioma".

A „Héberek evangőliom át“ az első és a második század

határán keletkezett keresztyén iratok (Clemens Romanus és
Barnabás levelei, Hermas Pásztora, Apostolok tanítása) nem
em lítik és nem idézik. Eusebius egyháztörténete szerint a
legelső, a ki róla megemlékezik, Hegesippus, a ki e munkát
a héberek és szírek evangéliomának mondja. Azután egy
ízben idézi Alexandriai Kelemen, három Ízben Origenes, két­
szer Irenaeus, háromszor Eusebius. Epifanius ős Hieronymus
többször hivatkozik rá. Ez utóbbi egyházatya igen sokra
becsülte, görög és latin nyelvre is lefordította, a miért aztán
Mopsuestai Theodor meg is vádolta, hogy egy ötödik evan-
géliom ot akar az egyházba becsempészni.
Az evangéliom sok különböző néven fordul elő, de az
bizonyos, hogy nevét az olvasó közönsége után nyerte és
pedig akkor, a mikor azt a görög nyelvű evangóliomoktól
már meg kellett különböztetni. Eredetileg a neve E vangé­
liom lehetett.
Ezt az evangéliom ot használták a nazarénusok, illető­
leg az ebioniták. A nazarénus elnevezésről nem csak Ori­
genes ad tájékoztatást, hanem Ap. Csel. 2 4 ,5. is azt bizo­
nyítja, hogy az első keresztyéneket eredetileg nazarőnusok-
nak nevezték (galileusoknak is). De ezt az elnevezést csak­
hamar felváltotta a christianus — K risztu sban h ivő = ke­
resztyén név (Ap. Csel. 11, 26, 26, , 8. I. Péter 4, 16). A nazaré-
nus név azt jelenti, hogy a názárethi Krisztus követői zsidó
felekezet, a keresztyén név pedig azt, hogy a zsidóságból a
m essiáshit alapján kivált új vallási közösség. A nazarénus
elnevezést azok a zsidókeresztyének, a kik a zsidóság közé
ékelődve az ősi hagyományokhoz, ünnepekhez ős felfogáshoz
 Újszövetségi apokrifusok. 9

hívek maradtak, később is megtartották. Ezek a törvény

szerint igyekeztek élni s igazán rájuk illett Hieronymus
ama mondása, hogy ezek zsidók is, keresztyének is akar­
nak lenni és éppen ezért se nem zsidók, se nem keresz­
tyének.
De a merev zsidóskodás kezdetben se feltűnő, se ritka
nem volt. Elég csak az apostolokra gondolnunk, avagy éppen
a jerusálemi gyülekezet fejére, Jézus testvérére, Jakabra, a
ki a legszigorúbb zsidókat is fölülmúlta a zsidó szertartá­
sok gyakorlásában. A nazarénusok vagy nazaréusok tehát
azok a zsidókeresztyének voltak, a kik a zsidóságot és a
keresztyénséget azon az alapon, hogy a keresztyénség a
zsidóságnak csak egy reformált alakja, összeegyeztetni igye­
keztek. Ezek ellen harczolt Pál apostol. S a mikor a pogány-
keresztyénség a Krisztust vallók között túlsúlyra jutott,
ezeket nevezték eretnekeknek.
E nazarénusokkal az első időkben egészen egyek
voltak az ebíóniták vagyis szegén yek , a kik csak Krisztus­
ban voltak gazdagok. Csak akkor lett az ebionita név rossz­
hangzásúvá, a mikor a második század második felében
Irenaeus óta a hit tételeit dogmatikailag meghatározták. Az
ebioniták ugyanis a Messiás term észetfeletti származását és
istenségét elfogadni és vallani nem akarták. Ebben az idő­
ben azonban, a mikor ezen nazarénusok és ebioniták kezé­
ben lévő egyetlen evangéliom keletkezésének nyomairól van
szó, az ebioniták nem ezek az eretnekek, hanem a nazaré­
nusokkal azonos zsidókeresztyének. Éppen azért az u. n.
„Ebioniták evangélioma" sem azonosítható az u. n. „Héberek
evangéliomával“, a mint azt az egyházatyák hivatkozásai is
bizonyítják.
Ez ebioniták vagy nazarénusok fészke Palesztina északi
és keleti része, Szíria déli védéke és Cyprus szigetének
egyik gyarmata.
Hieronymus a birtokukban lévő evangéliomnak két példá­
nyát látta. Az egyik a caesareai könyvtárban volt, a mási­
kat pedig a sziriai Beroeában lakó nazarénusok adtak oda
neki leírás végett. Ez az evangéliom aram nyelven, héber
betűkkel volt írva. Ezt bizonyítják nemcsak az egykorú
10 Raffay Sándor.

szemtanuk, hanem az olvasóközönség is, mert az ebioniták

vagy nazarénusok az aram nyelvet beszélték s igy az e
nyelven Írott evangéliumot is tartották meg egyedüli köny­
vüknek.
Sokan úgy gondolják, még pedig nemcsak a régi kor­
ban, hanem napjainkban is, hogy ezt az evangéliom ot Máté
írta. Ez a feltevés azonban csak azon alapul, hogy Papias
hieropolisi püspök ama mondását, mely szerint Máté héber
nyelven irta meg az evangőliomát, a Héb. Ev.-ra vonatkoz­
tatják. Hogy azonban az u. n. „Héberek evangélioma" nem
azonos a Máté szövegével, azt az a nehány töredék is eléggé
igazolja, a m ely belőle ránk maradt, A „Héberek evangéli-
om a“ egészen önálló munka, a mely a töredékek szellem ének
és theologiai álláspontjának bizonysága szerint a mai kano­
nikus iratokat megelőzi. Ezért semmikép sem igazolható az
a nézet, a mely azt tartja, hogy a „Héberek evangélioma“
az eredeti héber nyelvű Máténak az első kiadása, vagy át­
dolgozása, vagy az eredetileg is görög nyelvű Máténak első
héber fordítása volna. Ki és mikor irta? E kérdésre eddig-
elé a feleletet megadni lehetetlen. A csekély számú töredék­
ből biztos következtetéseket vonni lehetetlen. Mert sajnos,
hogy csak néhány töredék az, a mi ebből az evangéliomból
ránk maradt. Ezek a töredékek részint görög, részint latin
nyelvűek. A fordításnál én Resch, Agrafa; Kirchhofer, Quel-
lensammlung zűr Geschichte des neutestl. Canons bis auf
Hieronymus ; és Preuschen, Antilegomena ez. munkák ere­
deti szövegeit használtam.
A . Héberek evangéliom a“ ránk maradt töredékei ezek:
1. H ieronym us M áté 2, 5. m a g ya rá za tá b a n : Júdea Bet­
leheme. A könyv leírói itt tévednek. Azt véljük, hogy ere­
detileg az evangélista is úgy mondta, a Héberben is úgy 1

1. Nem bizonyos, hogy a Hebraicum szóval a Héb.

Ev.-ot értette Hieronymus, ezért némelyek (Credner) az eredeti
héber szövegre, Mikeásra (5, 1.) gondolnak. De ha ezt értette
volna Hieronymus, akkor a prófétát külön meg nem nevezte volna.
Ezért a Héb. Ev.-ra kell vonatkoztatnunk. Ez a hely azért fontos,
mert kitűnik beló'le, hogy a Héb. Ev.-ben az eló'törtónet is, leg­
alább részben, megvolt.
 Újszövetségi apokrifusok. 11

olvassuk: Júdáé és nem Júdeáé. Júdáénak pedig1 azért iratik,

mert más Betlehem is van Galileában. Végül a Mikeás prófé­
ciájából vett bizonyságban is így áll; „És te Betlehem, Júda
földje."
2. Hieronymus , a je le s férfiakról Írott m unkája 3.
fejezetében: Továbbá az a Héber (evangéliom) meg van ma
is a caesareai könyvtárban, a melyet Pamfilius vértanú igen
nagy gonddal összeszedett. Nekem is rendelkezésemre bocsá­
tották azt leírás végett a Beroeában, egy szír városban lakók,
a kik ezt a könyvet használják. Ebben feltűnik, hogy a hol
csak az evangélista akár a saját nevében, akár mint az
Üdvözítő által használtat, az irás bizonyságával él, sohasem
a hetvenes fordítást, hanem mindig a zsidó szöveget követi.
Ezekből valók ezek is: „Egyptomból hivtam ki az én fia­
mat." és „Hogy nazarénusnak neveztessék."
3. Hieronymus , Pelagius ellen III. 2.-ben. A Héberek
evangéliomában, a mely a caesareai könyvtár birtokában
van, s kaid, illetőleg szir nyelven, de héber betűkkel van

2. A két hely, melyről itt Hieronymus megemlékezik, Máté

2, )6, és q3-ban van meg szó szerint. Ebből világos, hogy a Hób.
Ev.-ban Métának u. n. előtörténete is benne volt.
3. Ez a részlet érdekes kiegészítése a kanonikus evangéli-
omoknak. Jézus családja kegyes volt, azért sietett az istenorszá­
gára előkészítő jánosi keresztség felvételére. Minthogy azonban
ez a keresztség a bűnösség bevallásával és ez alapon a megté­
rés készségének fogadásával volt összekötve (Mk. 1, 4-5), Jézus
vonakodik azt felvenni. Abból, hogy Jézust a keresztséghez
nógatják, látható, hogy a családja tagjai egyáltalán nem tartot­
ták őt maguknál különbnek. Viszont azonban itt már láthatjuk
Jézus öntudatának teljes tisztaságát, a melyről Ján. 8, 4C. szerint
ő maga igy emlékezik meg: Kicsoda győzhetne meg engemet a
bűnről ? Ámde ezen öntudat, a mely az Istennel való szoros
összetartozásnak, az egységnek (Jan. 10 30. 12 4V 14 10, 16 Ul.) a
tudatától el nem választható, még magának Jézusnak a nézete
szerint is lehet tévedés, tudatlanság. Mert egyedül Isten a jó
(Mt. 19 17.) s igy egyedül csak ő lehet a megitélője mindenki
belső értékének és tisztaságának is. A különbség tehát közte
és a családja tagjai között az, hogy azokat nyomja a bűntu­
dat, őt pedig nem, mert az ő élete teljesen egyezik az Atya
akaratával. Abban, hogy Jézus a maga bűntelenségének megité-
12 Raffay Sándor.

írva, s a m elyet még ma is használnak a nazarénusok,

s a mely az apostoloktól, vagy a mint azt a legtöbben
tartják, Mátétól való, így szól a történet:
íme az Úrnak anyja és testvérei azt mondották n e k i:
— Keresztelő János a bűnök bocsánatára keresztel,
menjünk és kereszteltessük meg vele magunkat!
Ő azonban azt mondta nekik:
— Mit vétettem , hogy elm enjek és m egkereszteltessem
vele magamat, ha csak a mit mondtam, nem tudatlanság?
4. H ieronym ns J esa iá s 11. %-höz adott m agyarázatá­
ban: Amaz evangéliom szerint a m elyet a nazarénusok
olvasnak, mert, hogy héber nyelven van Írva ezt találjuk:
„A Szentlélek egész teljessége szállott reá.“ Az Űr pedig

lésében esetleg tévedhetett is, egyáltalán nem láthatjuk az ő

bűnösségének beismerését, hanem csak azt, hogy elvégre az ő
megitélője is nem ó' maga, hanem az Atya, a kinek akarata
szabja meg az ó' cselekedeteinek irányát is (Ján. 5 19. 8 16. 42-)-
Jézus messiási öntudata tehát a Héb. Ev, szerint már a keresz-
telkedés eló'tt is teljesen ki volt fejló'dve. Ez alapon érthető' a
keresztelkedéstől való vonakodása, de érthető a megkeresztelke-
dése is, még pedig azon az alapon, a melyet Mt. 3 ,15. ben olva­
sunk, hogy be kell töltenie Isten minden rendelkezését, tehát
még a keresztséget is, s csak akkor veheti a messiási mun­
kássághoz szükséges isteni lélek teljességét.
4. Ez a történet Mk. előadását igazolja, a mely szerint a
keresztelés alkalmával a Szentlélek leszállását egyedül csak
Jézus látta és tapasztalta s az nem igazolás (Ján. 1, 32. Ap. Csel.
3, 17.), hanem Jézus messiási öntudatának erősítésére szolgáló
benső tapasztalás (Mk. 3, n ). Jellemző azonban a Szentlélek hosz-
szas nyilatkozata, a melynek jelentőségét különösen fokozza az
a körülmény, hogy itt Jézus természetfeletti származására még
csak halvány czélzás sincs, de sőt egyedül lelkének ereje, hűsége
és tisztasága az, a mi őt méltóvá teszi arra, hogy benne az
Úr lelke megnyugodjék. A Szentlélek teljességének birtoka nem
volt a próféták osztályrésze. Azokban részszerű volt az ismeret
és a prófétálás (I. Kor, 13, l8), Jézusban ellenben a Szentlélek
teljessége lakozott (Ján. 3, 34. Kol. 2, 9). S ez tette őt istenivé,
messiássá, hogy engedelmes lehetett egész a keresztnek haláláig.
(Fii. 2, 8). A próféták gyarlósága miatt a Szentlélek senkiben
sem volt képes a földön lakást venni, ezért nem is lehetett senki
út, igazság, élet s így Megváltó. S ezért lett Jézus elsőszülött,
a ki örökké uralkodik. Mert a messiás a maga eszméjében örök-
 Újszövetségi apokrifusok. 13

lélek és a hol az Úrnak lelke, ott a szabadság. Továbbá ab­

ban az evangéliomban, a melyről fentebb emlékeztünk, ezt
találjuk m egírva;
— Lön, hogy mikor az Ur a vízből kiment, a Szentlélek
egész teljessége reá szállott és rajta megpihent és azt mondta
n e k i:
— Fiam, az összes prófétákban téged vigyáztalak, hogy
vajha eljönnél és megpihenhetnék benned. Mert te vagy az
én nyugodalmam, te vagy az én elsőszülöttem, ki örökké
uralkodói.
5. Origenes, János evangéliom a m agyarázatában
2, 6-ban. Ha pedig valaki a Héberek evangóliomához fordul,
a hol maga az Üdvözítő mondja: „Most hajam egy szálánál

tői fogva megvolt, nemcsak a próféták jóslásaiban és a népek

reményében, hanem az Isten örök üdvhatározatában is. Csakhogy
a gyarlóság miatt nem ölthetett eló'bb testet senkiben, csak
most a názáreti Jézusban (Ján. 1 u ). Hogy ez teljesen ótesta-
mentomi felfogás, láthatjuk: a Messiás is csak ember, de a
Szentlélek teljessége őt mindenek fölé emeli.
5. U. e. idézet előfordul még Origenes, Homilia in Jerem,
15, 4-ben is, de e szavak nélkül: „hajam egy szálánál fogva".
Hieronymus idézi és pedig Jés. 40, 12 magyárázatában igy:
„Most elragadott engem anyám a Szentlélek“. Mikeas 7 ,7. ma-
gyarázatáben pedig igy: „Most hajam egy szálánál fogva elraga­
dott engem anyám a Szentlélek." Ezekiel 16, 13. magyarázatában
pedig így: A Héberek evangóliomában is, melyet a nazarénusok
olvasnak, a Megváltó úgy van odaállítva, mint a ki azt mondja:
„Most elragadott engem anyám, a Szentlélek." Minden formájá­
ban új mondás. Párhuzamosát vagy a megdicsőülés történetében
(Mt. 17, i - 9). vagy a megkisértés egyik jelenetében (Mt. 4, 8.)
keresik és találják. Mindkettő mellett egyformán lehet érvelni.
Hogy Jézus itt a Szentleiket anyjának nevezi, az egészen meg­
felel az ótestamentomi képzeteknek. A bölcseségről sokszor
mondják ezt. Az Atya, a ki alkot, az Isten, az Anya pedig, a
ki létrehoz, vezet, nevel, a Szentlélek vagy a bölcsesség. A haj­
nál fogva való megragadásról Ezék. 8, 3l-ben is olvasunk, csak­
hogy ott üstök áll, itt pedig az üstöknek csak egyetlen szála.
— A megdicsőülés helye a három első evangéliom szerint a
Caesarea Filippi közelében lévő egyik hegy, Origenes, Cyrill,
Hieronymus szerint ellenben a Tábor volt. Ez a hely a Tábort
igazolja.
14 Raffay Sándor.

fogva megragadott engem anyám a Szentlélek és elvitt en­

gem a nagy Tábor hegyére1', meg nem érti, hogyan lehet az
ige által létesített Szentlélek a Krisztus anyja?
6. H ieronym us M áté 6, u -hez adott m a g ya rá za tá b a n :
Abban az evangóliomban, a m elyet a „Héberekének" nevez­
nek, a kenyérről az áll: mahar, vagyis holnapi s igy ez az
értelm e: A mi holnapi kenyerünket, tehát a jövőét, add
m eg nekünk ma.
7. H ieronym us a M áté 12 VÁ-hoz fű zött m a g ya rá za tá ­
b a n : Abban az evangóliomban, a m elyet a nazarónusok és
ebioniták használnak, a m elyet a héber nyelvből görögre
fordítottam, s a melyet a legtöbben Máté hiteles művének

6. A Miatyánk e kérése mindig vitás volt. Ambrosius egy­

házatya óta rendesen crastinus = holnapi szót használják. így
azonban ez a kérés ellentétesnek látszik Jézusnak a Máté,
6, 34-ben található kijelentésével. Ezért fordítjuk a görög epiúzi-
osz szót igy: mindennapi, naponkint való, vagy a fentartáshoz
szükséges szavakkal. A legrégibb fordítások egyike, a szír Pesitto
is a szükséges kenyérről szól. Lukácsnál az imádság e monda­
tában elmaradt a ma és a kérésnek a tárgya a holnapi kenyér.
Hogyan mondta Jézus eredetileg? Ma még e kérdésre megfelel­
nünk nem lehet.
7. Ez is érdekes kiegészítője a kanonikus evangéliomoknak.
Mk 3 1—5 és Mt. 12 0-12 szerint Jézus azért gyógyítja meg az
aszott kezű embert, mert a mikor a zsinagógába ment, véletle­
nül megkérdezték tőle némelyek (Lk. 6 6-10 szerint az Írástudók
és a farizeusok, v. ö. Lk. 14 3.), hogy szabad-e szombaton gyó­
gyítani? A kérdésre, melyet az evangélisták mind cselvetésnek
tartanak, Mk. és Lk. szerint azzal felel Jézus, hogy kérdést intéz
a kérdezőkhöz, mi szabad egyáltalán szombaton? S mikor ezzel
a kérdezők magukat megfogva látják, akkor egyszerűen, daczo-
san meggyógyítja a beteget. Mt. szerint pedig a gödörbe hullott
juhról tesz kérdést, s ebből vezeti le a tanúságot. Mindezen tu­
dósítások szerint a gyógyítás mesterségesen előkészitettnek tűnik
fel s olyan, a mely fontos kérdésben elvi jelentőségű döntést
kíván provokálni. A Héb. Ev. szerint a dolog egészen másként
áll. A szerencsétlen ember az ép a templomba igyekvő Jézus­
hoz fordul segítségért. Mikor Jézus őt megszánta és meggyó­
gyította, úgy látszik, csak akkor tették fel azt a kérdést, vájjon
egyáltalán szabad-e szombaton is gyógyítani? A Héb. Ev. tehát
éppen azt a lánczszemet szolgáltatja, a mely a kanonikus evan-
géliomok megértéséhez szükséges.
 Űjszövetségi apokrifusok. 15

tartanak, az az ember, a kinek aszott keze volt kőm űves­

nek mondatik, s ily módon könyörgött segedelem ért:
— Kőműves voltam, kenyeremet kezeimmel kerestem.
Kérlek téged Jézus, add vissza az egészségem et, hogy ne
egyem a kenyeret hiába!
8. Hieronymus P elagiu s ellen III. 2-ben.
— Ha vétkezik, — úgymond — a te testvéred szóval
és elégtételt adott neked, kétszer bocsáss meg neki napon­
ként.
Monda neki tanítványa Simon: Hétszer naponként?
Feleié az Úr és monda n e k i: Bizony mondom neked
hetvenszer hétszer is, mert a prófétákban is, bárha Szent­
lélekkel vannak felkenve, megtalálható a vétkes beszéd.
9. Origenes, M áté 19 16 m a g ya rá za tá b a n : Meg van
írva a héberekének nevezett evangéliom ban:

8. Ugyanezek a szavak megvannak Tischendorf gyűjtemé­

nyében is Mt. 18, 22. mellett. E párbeszéd Mt. 13 ji_ 22. és Lk, 17
4-ben is előfordul, de az előzőkkel és a következőkkel való
kapcsolata vagy teljesen hiányzik (Lk.), vagy csak lazán van
meg (Mt.). A Héb. Ev. mindkét evangéliomunkat megvilágositja.
Különösen látjuk ezt Mt. 18 ai-nél, a hol Péter ezt a kérdést
teszi fel: Uram valahányszor csak az én testvérem ellenem vét,
mindannyiszor meg is bocsássák neki? Egész hétszerig? E két kér­
dés közé jön Jézusnak itt található felvilágosítása. Ilyen módon,
ez összefüggésben teljesen érthető a Péter kérdése, de meg a
Jézus felelete is, a melynek értelme és czélzata az, hogy a meg­
bocsátásnál nem a mérték a fő, hanem a megbánás készsége és
tapasztalása. De legérdekesebb a mondás vége, a mely a kano­
nikus evangéliomokból hiányzik s a melyben Jézus a megbo­
csátás szükségét az általános bűnösséggel igazolja. Még a pró­
féták is tévedtek és vétkeztek. Ezzel Jézus a próféták s igy ez
ő nyilatkozataik és Írásaik feltétlenül inspirált voltát is elejti.
9. E részlet a kanonikus evangéliomok tudósítását egészíti
ki. A mint a bevezető szavakból kitűnik, Jézus már beszélt egy
gazdag emberrel. Talán ez volt a Luk. 10, 25-ben említett eset.
Az itt található részlet megvan Mk. 12 i 7_31 Mt. 19 16—20 16. Lk.
18 18-30 bán. De az összefüggés itt világosabb. Mert a ki a tör­
vényt be akarja tölteni, nem nézheti el gazdagsága árnyékából
hogy felebarátja nélkülöz. S az Isten törvényét egyedül a szere­
tet meríti ki (I. Ján. 3 , 10). Jézus ennek a mások javára néző,
önfeláldozó szeretetnek a megmutatására, a törvény betöltésére
16 Raffay Sándor.

Monda neki egy másik gazdag ember: Mester, miféle

jó cselekedet alapján fogok élni ?
— Ember, mondá neki, cselekedd a törvényt és a pró­
fétákat.
— Megtettem, viszonzá.
— Eredj hát, mondá neki, add el mindenedet és oszd
ki a szegényeknek és jöjj engem követni.
A gazdag a fejét kezdte vakarni és nem tetszett neki.
És mondá neki az Űr: Hogyan mondhatod: „Megtettem a
törvényt és a prófétákat" mikor m eg van Írva a törvényben:
„Szeresd felebarátodat, mint tenm agagat?“ És ime sok test­
véred, Ábrahám fiai, öltözködnek rongyokban és halnak meg
az éhség miatt, mig a te házad minden jóval töm ött és
sohasem jut azokból nekik semmi."
És a m ellette ülő tanítványához Simonhoz fordulva
mondá: Simon, János fia, könnyebb a tevének a tü fokán
átmenni, mint a gazdagnak a mennyek országába!
10. H ieronym as D am asiushoz íro tt 20. levelében-. Máté,
a ki héber nyelvű evangéliomot irt, igy tette k i : Osanna
barrama, azaz dicsőség a magasságban!
11. Rieronym us M áté 23 3f)-höz fű zött m egjegyzésében :
Amaz evangéliomban, a melyet a nazarénusok használnak,
Barakiás fia helyett Jojadás fiát találjuk.

jött (Mt. 5 17), ezért adta életét is a juhokért (Ján. 10 u ) s ezért

kívánja követőitől is az önfeláldozást (Mk. 10 2g s párh.) Tehát
nem egyes parancsok teljesítésében, hanem az egész élet irányá­
ban nyilatkozik az igaz kegyesség. Ezért nem elég a jót csak
kívánni mások, hanem ha kell, mindenről le is kell tudni mon­
dani a másnak javáért és boldogságáért (Jak. 2 17). Ez a Jézus
követése. De mert a gazdagnak nehéz az önzésről és a kénye­
lemről lemondani, ezért fordul Jézus Péterhez az esetből levont
tanúsággal, hogy habár nem is lehetetlen, de mindenesetre nehéz
a gazdagnak az Isten országába bejutni.
10. E megemlékezés érdekes tanúbizonysága annak, hogy
Hieronymus nem volt elég óvatos a Héb. Ev. és a Máté evan-
gélioma megkülönböztetésében.
11. Máté idevágó adata mindig sok bajt okozott. Mert ha
eredetileg csakugyan ezek a nevek állottak benne, akkor a Ba­
rakiás fián Baruk fiát kell értenünk, a kit Josefus zsidó történet-
 Újszövetségi apokrifusok. 17

12. Easebius görög n yelvű Jelenésében M áté 25 u -h e z :

Miután abban az evangóliomban, a mely reánk héber betűkben
maradt, a kárhoztatás nem arra vonatkozik, a ki a talento-
mot elrejtette, hanem a ki kicsapongva élt, — három
szolgája volt ugyanis az Ú rnak: az, a ki az Úrnak a vagyonát
cédák és muzsikusokkel em észtette f e l; az, a ki a kapottat
megsokszorozta és az, a ki a talentomot elrejtette, s aztán
az egyik felvétetett, a másik csak korholásban részesült, a
harmadik meg börtönbe záratott — azt gondolom, hátha
Máténál a semmittevőre mondott szavak után álló kárhoz­
tatás nem arra, hanem visszatérőleg az előzőre mondatott,
a ki a dorbézolókkal evett és ivott ?
13. Hieronymus 27 16-boz adott m egjegyzésében : Barab-
bas. E szó azon evangéliomban, a m elyet a Héberekének
Írnak, a m ester /?á-nak van magyarázva, a kit lázadással
és gyilkossággal vádoltak.

iró szerint (Zsidó háborúk IV. 5. 4) 63-ban Kr. u. csakugyan a

templomban öltek meg. Igen, de akkor Jézus nem hivatkozha­
tott erre az esetre, hanem csak a szerzó' toldhatta bele Jézus
beszédébe. Vagy pedig el kellene fogadnunk azt a poetikus magya­
rázatot, hogy Jézus prófétai ihlettel szólott a később bekövetkező
eseményről. De legtermészetesebb, ha II. Krón. 24 2o- 2!.-ben em­
lített Zakarias ben Joj adásra gondolunk. Mert kétségtelen, hogy
Jézus is ezt említette. Ezt a feltevést támogatja az, hogy más
Zakarias nevű embert Kr. u. 63-ig a templomban meg nem öltek.
Továbbá, hogy Lk. 11 51-ben e Zakarias esetére, mint általánosan
ismeretesre az apa megnevezése nélkül találunk utalást. (Némely
codexben, mint a D. 73.251.-ben és sok fordításban az apa neve
is ki van téve.) Hogy pedig Jézus ezt a Zakariást mondja utolsó
áldozatnak, azon nincs mit csodálkoznunk, ha tekintetbe veszszük,
hogy a II. Krón. a kánon legutolsó könyve volt s így az Ábel
esete a Szentirás legelső, a Zakariásé pedig a legutolsó köny­
vében volt elmondva.
12. A Mt. 25 H_29-ben elbeszélt történet itt élesebb voná­
sokat mutat.
13. E helyet a „mester fia“ kifejezés miatt sokan helyte­
lenül magyarázzák. Az aram nyelvben ugyanis, a mely szerint
e név alkotva van, a bar abba annyi mint az atya fia s ha a
mester fia akarna lenni, akkor igy kellene állania bar rabban.
Ez a formahiány azonban nem lényeges, mert e név mindenkép
azt jelenti: az atyának, a mesternek^ vagyis a papnak a fia.
Raffay: Ujszörets, apokrif 2
18 Raffay Sándor.

Origenes eg yik scholionáhan igy: Úgy látszik, hogy a

tolvajnak Barrabbás volt a családi neve, a mi „tanító fiát"
jelent. Összetételben azt jelenti hát a Barrabban szó: taní­
tónk fia.
14. H ieronym us M áté 27 $\-hez tű zö tt m egjegyzésében:
Amaz evangéliomban, a melyről oly gyakran megemlékezünk,
azt olvassak, hogy a végtelen nagyszerű templom mennye­
zete megtört és szétvált.
H ieronym us a Hedibiushoz ir t 120. levélb en : Amaz
evangéliomban pedig, a mely héber betűkkel van Írva, olvassuk,
hogy a templomnak nem a függönye, hanem a csodásán
nagyszerű templom mennyezete rombolódott szét.
15. Hieronymus a je le s férfiakról ir t m üve 2. fejeze­
tében : Amaz evangéliom is. a m elyet Héberekének neveznek,
s a m elyet én nem rég görög és latin nyelvre fordítottam,

14. Héb. Ev, itt ellenkezésbe jut a kanonikus evangéliomokkal,

a melyek szerint a Jézus halálakor beállott földrengés követ­
keztében a templomnak ama függönye hasadt meg, amely a szentek
szentét födte, s amely mögé a főpap maga is csak egyszer
mehetett be egy esztendőben (Mk. 15 38. Mt. 27 5l_ 53. Lk. 23 45.)
Ez annak a jele volt, hogy az Istenhez való közvetlen járulás
szabadsága bekövetkezett (Héb. 10 2o-> A Héb. Ev.-ban a dolog
egyszerűbb és nincs üdvtörténeti jelentősége. Jelentőséget csak
Hieronymus maga ád neki Jésaias 6 4-hez adott magyarázatában,
hogy ez volt előjele a templom és a város pusztulásának. így
hát a Héb. Ev. csak a puszta tényt közli még, mely a földren­
gésnek természetes következménye lehetett, mig a kanonikus
evangéliomok már különös jelentőséget tulajdonítanak a történ­
teknek.
15. Krisztus megjelenésének ez elbeszélése különösen fon­
tos azért, mert igazolja 1. Kor. 15, 7. azon adatát, hogy az Úr
külön Jakabnak is megjelent. Persze ha Pál történeti sorrendben
sorolja fel a Jézus megjelenéseit, akkor a Jakabnak történt
külön megjelenést megelőzte már a Péternek (Lk. 24, 34.), a
tanítványoknak (Mt. 2 8 ,9_n. Mk. 16, l4. Lk. 2 4 ,36. Ján. 20, l0.), a
hívők tömegének (I. Kor. 15, 4. v. ö. Lk. 24, 33.), sőt ha János
evangéliomát is bevonjuk, mindent megelőzve a Mária Magdol­
nának való megjelenés is (Ján 20, 14- 17). A Héb. Ev. szerint
azonban legelőször Jakabnak mutatkozott az Űr. Akkor, amikor
még a papok őriztették a koporsót, azok egyik szolgájának veti
oda a halotti lepedőt s azonnal Jakabhoz fordult. — A megje-
 Újszövetségi apokrifusok. 19

a melyet Origenes is sokszor használ, az Üdvözítő feltáma­

dása utánról így emlékezik meg: „Az Ur pedig, mikor lepe­
dőjét a pap szolgájának átadta, Jakabhoz ment és mutatkozott
neki. Jakab ugyanis megesküdött, hogy az órától fogva,
melyben az Úr poharát kiitta, mindaddig nem eszik, míg
csak a halottakból feltámadva nem látja ő t.“

lenés helyét illetőleg is a Héb. Ev, azt a hagyományt erősiti, a

mely szerint Jézus Jerusálemben (Ján. 20, 14. l9. Lk, 24. 34. 36.)
és nem Galileában (Mt. 28, l0. lfi. v. ö. Ján. 2 1 ,4.) mutatkozott.
— Az őrségre vonatkozólag tudjuk, hogy Mátéban bizonyos
ellenmondás van. Ugyanis 27, 65. szerint a helytartó nem ád a
papoknak katonákat, hanem e szavakkal utasitja el ők et: „Van
őrségtek, menjetek s őrizzetek a hogy tudjátok." Nyilvánvaló
hát, hogy a mint Jézus elfogatásához is a templomőrség egy
része volt kirendelve (Mk. 14, 47. Mk. 26, 51. Lk. 22, 50. Ján. 18.
10.), úgy most a sir őrizetét is erre bizta a nagy tanács. Még
Mt. 28, j,. szerint is a feltámadás után a főpapoknak tesz az
őrség jelentést és csak a 14. versben találunk czélzást arra,
hogy az őrség a helytartónak is felelős volt. Ezt azonban már
csak az is kizárja, mert gondolatnak is kész lehetetlenség, hogy
a 13. vers szerint rendes katonaság azzal védekezzék, hogy az
őrségen elaludt és igy történt a Jézus tetemeinek elsikkasztása.
A Héb. Ev. tehát azt igazolja, amit a helyzet és a jogviszonyok
is világosan követelnek, hogy Jézus sirját a papok őriztették a
saját szolgáikkal. — Jakabot a szerző „igazságosnak" nevezi.
Ez megfelel a történeti ténynek, a melyet Josefus is, Hegesippus
is (Eusebius Hist. Eccl. 2, 23.) igazol, hogy Jakabot már az Úr
életében igazságosnak nevezték. Bizonyosan ezzel különböztették
meg őt az apostoloktól. — Jakab fogadalma sem ismeretlen. Csak­
hogy mindenütt más összefüggésben találjuk. Itt azt olvassuk,
hogy akkor tette Jakab a fogadalmat, mikor „az Űr poharát
megitta." Igen, de az utolsó vacsoránál az apostolokon kívül
senki sem volt jelen (Mt. 26, 20. Mk. 14, l7. Lk. 22, 14.). Különben
is valószínűtlen, hogy Jakab már ekkor hive lett volna Jézusnak
(Ján. 7 ,4.). Lehet, hogy a mikor Hieronymus a Héb. Ev. e helyét
latinra fordította, tévedésből írta „qua biberat calicem Dominus"
helyett „qua biberat calicem Domini“. Vagy a leírók rontották
meg szöveget a szokásos (I. Kor. 10, 27.) formula miatt. S ez
nagyon valószínű feltevés, a mint azt a későbbi legendák és
történetek is igazolják (1. Gebhardt-Harnack: Texte und Unter-
suchungen 1887), a hol mindenütt azt olvassuk, hogy Jakab
akkor tette azt a fogadalmat, mikor Jézust a kereszten meghalni
látta, vagyis mikor az Űr a Getsemánéban önmaga által keserű-
2*
20 R affay Sándor.

Kissé később megint:

— Hozzatok, úgymond az Úr, asztalt és kenyeret!
S tüstént hoztak. Vette a kenyeret, hálákat adott, m eg­
törte és azután az igazságos Jakabnak adta, ezt mondván:
— Testvérem, egyed a te kenyeredet, mert az emberfia
a halottakból feltámadott.
16. H ieronym us a je le s férfiakról Írott m üve 16. feje­
zetében: Ignatius egy levelet írt a szmirnaiakhez, a melyben
amaz evangéliomról is, a m elyet nemrég én fordítottam le,
a Krisztus személyéről tesz tanúbizonyságot, m ondván:
— Mert én a feltámadás után is testben láttam őt és

nek mondott poharat kiürítette. A fogadalom igy sokkal termé­

szetesebb is, hogy addig nem eszik, mig az Urat feltámadva
nem látja. — Jézus ezt a fogadalmat szűntette meg a megjele­
nésével. E megjelenésnek többen is tanúi voltak, a mit mutat
az, hogy a mikor kis vártatva megszólal, többekhez intézte
szavait: „Hozzatok asztalt és kenyeret.“ Ez a jelenet lehetett
alapja Lk. 24, S7_43-nak, a hol Jézus, hogy a csodálkozó és két­
kedő tanítványokat az ő valóságos életéről meggyőzze, ennivalót
kér és eszik is előttük. Ugyancsak Lukács második művében
Ap. Csel. 10, 41-ben találjuk Péter szájába adva ennek a foko
zását, hogy az apostolok együtt ettek és ittak Jézussal. A Héb.
Ev. szerint Jézus csakugyan hozatott ugyan kenyeret, de nem
evett, hanem csak megáldotta azt úgy. a mint az emmausi tanít­
ványokkal is tette (Lk. 24, 30).
16. Ugyanezen helyet, de már egyenesen a Héb. Ev. meg­
nevezésével, megtaláljuk még a Jesajáshoz Írott előszóban is. —
Ez az elbeszélés az előző egyik változatának tűnik fel. Minthogy
pedig itt Péter áll a tanítványok középpontján, talán azért
mondja Origenes, hogy ez a hely a „Péter igehirdetésben" van
meg. De nem kétkedhetünk Hieronymus mondásában, hogy ez az
elbeszélés a Héb. Ev.-ba tartozik, mert ő ezt le is fordította,
tehát alaposan ismerte. A „Péter igehirdetésé “-be is innét
kerülhetett bele. A Péternek és környezetének történt e megje­
lenés bizonyosan ugyanaz, a melyet Lk. 24, 36. I. Kor. 15, 5. s a
párh. elbeszélnek. Lk. 24, 39-nek még a formái is visszavezet­
hetők erre, v. ö. Lukács. 24, 43, Apostolok Cselekedetei. 10, 41.
— Hogy Jézust a tanítványok a feltámadás után csak
szellemnek, jelenségnek tartották és nézték, arra a kano­
nikus iratokban is vannak adatok (Ap. Csel. 1, 3. s párh.),
de mindenütt azonnal ott van a czáfolat is, ha nem is olyan
érzéki módon, mint itt és a Tamás eseténél (Ján. 20, 34- 29)-
 Újszövetségi apokrifusok. 21

hiszem őt. És a mikor Péterhez és a Péterrel lévőkhöz ment,

azt mondta n e k ik :
— Nosza érintsetek meg és lássátok, hogy nem vagyok
test nélküli szellem.
És tüstént m egérintették és hittek.
Ignatiusnál Euseb. Iiist. Eccl. III. 36, , , -ben íg y á ll :
Mert én a feltámadás után is testben láttam őt és létezőnek
hiszem őt. És a mikor Péterhez és a körötte lévőkhöz ment,
azt mondotta nekik:
— Fogjatok, érintsetek meg és lássátok, hogy nem va­
gyok test nélküli szellem.
És tüstént m egérintették őt és hittek, meggyőződvén
testéről és leikéről. Ezért még a halált is m egvetették,
fölülemelkedvén a halálon is. A feltámadás után pedig együtt
evett és ivott, mint testi, jóllehet szellem ileg együtt volt az
Atyával.
17. Hieronymus a z E fezasi le v é l 5 4-hez fű zött m a g ya ­
rázatában. A . Héber evangéliomban" is igy olvassuk, a
mint az Ur a tanitványnyal beszélt:
— Sohasem lesztek vidámak, ha csak a ti testvérteket
szeretettel nem nézitek.
18. H ieronymus a z E zékiel 18 7-hez fű zött m agyará­
zatában ugyanezen mondásra céloz, a mikor így szól: A
„Héberek evangéliomában“ is, a m elyet a nazarénusok szok­
tak olvasni, a legnagyobb ítéletbe jut az, a ki az ő testvé­
rének lelkét megszomoritja.
19. Eusebiusnál a M áté 10 34.%r-hoz szóló szír n yelvű

17. E mondást vagy Mt. 18 6_7, illetőleg 18 u -, vagy Mt. 5

22-vel hozzák kapcsolatba. így is, úgy is kifejezi a keresztyénség
alaptörvényét, a szeretetet, a melyről I. János és I. Kor. 13 oly
szépen beszól.
18. Itt nem lehet szó idézetről, csak tartalmi összefoglalás­
ról. Ezért ennek a mi evangéliomainkban még nehezebb a pár­
huzamosát megtalálni.
19. Máté megnevezett helyéhez illik ugyan ez a megjegyzés,
de párhuzamosát legfölebb Ján. 17 e és 9-ben kereshetjük. A mit
Isten Jézusnak adott, lehet e világ szerint bűnös és lenézett, de
neki mégis ez a jó, mert Isten akaratát keresi és követi.
22 Raffay Sándor.

Jelenésben: A jókat választom ki magamnak; azokat a jó ­

kat, a kiket az én mennyei Atyám a d o tt!
20. E asebius E gyháztörténete III. 39-ben, a fejezet
végén is van egy utalás a „Héberek evangéliomára. E fejezet
Papias hieropolisi püspökről szól, róla mondja Eusebius:
0 egy másik történetet is elbeszél arról az asszonyról, a kit
a sok bűne miatt em legettek az Úr előtt, amint azt a Héberek
evangélioma megirta.
21. Clemens A lexandrinus Strom ata II. 9. 45- b e n : Meg
van írva a Héberek evangéliom ában: A ki csodálkozik, ural­
kodik, és a ki uralkodik, megnyugszik.
Ugyanaz más formában megvan még Strom. V. 14 96-ban
is, a hol Plató, Tim. 90-hez ezt mondja: Ezekkel vág össze
ez a mondás: A ki keres, nem hagyja abba, mig meg nem
találja, ha pedig megtalálja, csodálkozik, ha csodálkozik, ural­
kodik, ha uralkodik, megnyugszik.
22. Tischendorf III. codexe a Sinai hegyén 1860-ban
talált görög apróbetűs kézirat a 9-ik századból, a mely a
Mt. és Mk. evangéliom át foglalja magában. Ennek szélein
Mt. evangéliomához négy Ízben van feljegyezve, hogy a Héb.
Ev. ugyanazt hogyan mondja. E jegyzetek a következők:

20. Valószínű, hogy itt Lk. 7 S6-50 értendő. Mert ha Jón.

8i_n-re vonatkoznék ez a mondás, akkor erre a helyre Hieronymus,
a ki Jánossal részletesen foglalkozott, bizonyosan hivatkozott volna.
21. Homályos mondás, melynek párhuzamosát a kanonikus
evangéliomokban hiába keressük. De azok alapján az értelmét
megközelithetjük. Vagy az üdvösség útjára kell vonatkoztatunk
(Hilgenfeld, Nicolson) s akkor az az értelme, hogy az ember a
világ szemlélése és az Istenről való megemlékezés alapján előbb
csodálkozik majd meg uralkodik a nagy mindenségen, s igy
nyeri meg aztán a lélek nyugalmát, a mely a boldogság kútfeje.
Vagy az istenországa megvalósulásának az útjára vonatkozik
(Ewald, Handmann) s akkor azt mondja, hogy a csodálat a hit­
nek első állomásra és melegágya. Ez segit benünket az Űr örök­
ségébe az uralomra, a mely maga a nyugalom és békesség
(I. Kor. 4 8. Jel. 20 4_6. Mt. l l 2s- 29- 6 n- 13.) Voltakép
az volt a zsidók képzete az Isten országáról, hogy a Messiás
csodás eljövetele hatalom és dicsőség, meg a mi fő, békesség
forrása lesz rájuk nézve. Már ez is mutatja, hogy a Héb. Ev. az
ősi öröklött képzetek körében maradt.
 Újszövetségi apokrifusok. 23

Mt. 4 5-nél: A Héb. Ev.-ben nem ez áll: „A szent város­

ban", hanem: „Jerusalemben.“
Mt. 16 17-nél: Barjona. A Héb. Ev.-ban: „János fla.“
Mt. 18 22-nál: A Héb. Ev.-ban közvetlenül a hetvenszer
hétszer után áll: „Mert a prófétákban is, a kik pedig a
Szentlélektől vannak felkenve, megtalálod a vétkes beszédet.
Mt. 26 74-n él: A Héb. Ev.-ben: „És tagadta és esküdözött,
és átkozódott."
Ezek a töredékek azt bizonyítják, hogy a Héb. Ev. a
mi kanonikus evangéliomainktól független, azokat talán meg is
előző eredeti feljegyzés volt. Mindenesetre egyik igen értékes
változata azoknak az elbeszéléseknek, a melyek az első
keresztyén hivők körében még szilárdabb kijegecedés nélkül
közszájon forogtak.
 Az Ebioniták evangélioma.

Már a Héb. Ev. olvasóközönségét is egyszer nazarénu-

soknak, máskor ebionitáknak mondotta Hieronymus. Az ebio­
niták evangélioma azonban m égsem azonos a Héberek evan-
géliomával, és az Epifánius ebionitái sem azonosak a Hiero-
nymus ebionitáival. H. ebionitái az őskeresztyének utódai,
zsidókból lett hívők. E. ebionitái pedig már kér. felekezet,
a m elynek evangélioma is szándékos csorbításokat és ferdí­
téseket mutat. Az Ebion. Ev. sem nem azonos mű, sem nem
azonos értékű a Héb. Ev.-mal. Jézus szem élyét illetőleg már
csakugyan ebionita = szegényes felfogást mutat. A kanonikus
evangéliom okat is ismernie kellett, s azokon itt-ott szándé-
kosan változtatott is.
Az evangéliomról csakis Epifánius egyházatya emlékezik
meg és csakis az ö eretnekségről írott munkájában tannak
töredékei.
A róla szóló bizonyság így hangzik: „Ők is a Máié evan­
géliumát használják. Mert ök is, csakúgy, mint a Knrinthos
és Mérinthos hívei csak ezt tartják hitelesnek. Héberek
evangéliomának nevezik pedig ezt, ami meg is fele a való­
ságnak, mert egyedül csak Máté volt az az Újtestimentom-
ban, a ki evangéliomát héberül írta s igehirdetését héber
nyelven végezte. Vannak azonban, a kik megint azt beszélik
hogy a görögből héberre fordított János evangéliumát őrzik
a zsidók kincstárában, a tibériasiról beszélek, ős a: apokrifák
közé rejtették, a mint azt nekem némely zsid*keresztyén
apróra elbeszélte. Nemcsak, hanem hogy az Apoitolok csele­
kedeteinek a görögből héberre fordított könyveis ugyanúgy
hever a kincstárban, amint azt nekem elbeszéték azok, a
kik annak olvasása révén a Krisztusban hivőkié lettek.
 Újszövetségi apokrifusolt. 25

Mikor ott olvasgatott, a mint már mondtam, rátalált a

görögből héberre fordított János evangéliomára és az Apos­
tolok cselekedeteire. Nemcsak, hanem a teljesen zsidó Máté
evangéliomára is“.
Az Epifaniusnál található töredékek, m elyeket Kirch-
hofer, Quellensammlung zűr Geschichte des ntl. Canons bis
auf Hieronymus; Resch, Agrapha és Preuschen, Antilegomena
című munkák szövegei alapján fordítottam, a következők:
1. A birtokukban lévő, Mátéénak nevezett, nem teljes és
ép, hanem megromlott és csonka evangéliomban, a melyet
Hébernek neveznek, meg van írva, hogy volt egy Jézus nevű
ember, mintegy 30 éves (Lk, 3, 33), aki kiválasztott titeket.
És Kaparnaumba jővén a Péternek nevezett Simon házába
ment és megnyitván száját, mondá: „A Tiberias partján jár­
kálván (Mt. 4 ,18) kiválasztottam Jánost és Jakabot, Zebedeus
fiait, meg Simont, meg Andrást és Thaddeust, meg a buzgó
Simont, meg a karióti Judást, meg tégedet, és elhíttalak Máté,
aki a vám mellett ültél és követtél engemet. Mert azt akarom,
hogy ti, 12 apostol, legyetek Izráel számára a tanúbizonyság.
2. És lön, hogy János keresztelt és kimentek hozzá a fari­
zeusok és megkeresztelkedtek. Az egész Jeruzsálem is. János
ruhája teveszőrből volt és derekán bőrövet viselt. És az ő12

1 . Látjuk, hogy a töredék szerint Máté apostol az ebioniták

evangéliomának szerzője és mintha Jézus mondta volna neki
tollba az ebioniták evangéliumát. Természetes, hogy ezt csak azért
mondja, hogy annál nagyobb hitelre találjon. De hitelét lerontja,
hogy a Simon Péter házában magáról a gazdáról Jézus csak
úgy mellesleg emlékezik meg, hogy az egész beszéd egyedül
Mátéhoz van intézve s az apostolok meghivását a kanonikus
evangéliomokkal ellentétben úgy tünteti fel, mintha az egyszerre
és a Genezaret tava mellett történt volna. Az sem emeli a töre­
dék tekintélyét, hogy Jézust 12 apostolról beszélteti, de csak 8-at
soroltat fel vele névszerint.
2. Itt e mondat már bizonyosan Epifánius megjegyzése,
melynek értelme azon a szójátékon fordul meg, hogy az alcridas
= sáska helyett a zsidók nagy ravaszul a sokkal kellemesebb
enkridas = kalács szót tették. Ez egy komoly evangéliomban
nem lehetett helyén. A kanonikus evangéliomokban a párhuzamos
helyek a következők: Mt. 3, 4_6> Mk. 1 ,4_5. Lk. 3, 12.
26 Raffay Sándor.

eledele — mondják — vadméz, melynek manna íze van, mint

az olajos süteménynek (Mt. 3, 4_7) (Hogy t. i. az igazság be­
szédét hazugságra csavarják, a sáskák helyére mézeskalácsot
tesznek).
3. A birtokukban lévő evangéliomnak ez a k ezd ete:
„Mert lön Judea királyának, Herodesnek napjaiban, hogy
a Jordán folyóban a m egtérés keresztségót keresztelve, föl­
lépett János, akiről azt mondják, hogy Áron pap nem zetségé­
ből való, Zachariásnak és Erzsébetnek fia és mind kimentek
ő hozzá“. — És miután sokat beszólt, hozzáteszi, hogy a
nép keresztelése közben Jézus is elment és megkeresztelte
őt János S amint a vízből fölszállt, m egnyíltak az egek és
látta az Isten Szetlelkét galamb képében leszállani és bele­
menni. És szózat lön az égből, mely mondá: „Te vagy az
én szerelmes fiam, benned gyönyörködöm". És ism ét: „Én
ma szültelek tégedet.- És tüstént nagy fény fogta körül a
helyet, aminek láttára — mondják — János azt mondotta
neki: „Ki vagy te, Uram?" És ism ét szózat lön hozzá az
égből: „Ez az én szerelmes fiam, a kiben gyönyörködöm .'1
És akkor — mondják — János leborult előtte s azt mondotta:
„Kérlek Uram, te keresztelj meg engemet." Az pedig nem
engedte neki, mondván: „Hagyd, mert így illik mindeneket
betölteni."
4. (c. 14.) Mert Kérinthos és Karpokrates t. i. a náluk 34

3. A mint az Ebioniták evangélioma kezdetéből kitűnik,

nem volt meg benne a Mt. 1 - 2 fejezte, holott úgy Mátéban
mint a Héber Ev.-ban megvolt. Herodesen Agrippát kell érteni,
aki azonban nem volt Judea királya, hanem csak Galile tetr-
arkája. Jellemző, hogy e szakaszban három Ízben is előfordul a
„mondják" szó. Ha csakugyan Máté a szerző, ez nagyon különös
dolog. Látjuk azt is, hogy nem folyvást idézi Epifánius a ren­
delkezésére álló evangéliomot, hanem csak itt-ott kap ki belőle
egy-egy szakaszkát. De így is megállapíthatjuk, hogy a Keresztelő
János körül történt jelenésekben a kanonikus evangéliomokban
előforduló minden jelenés és szózat kombinálva van. V. ö. Mt.
3, ,_ 6. Mk. 1, 4_5. Lk. 3, 1_5. Mt. 3, u _16. A máshol lévő pár­
huzamos helyeket 1. Resch Ágrapha 347. s köv.
4. Elég egyetlen pillantás az Epifánius-féle nagyon is sza­
bad mozgású idézetekre, hogy belássuk azoknak a Héber Ev.-
 Újszövetségi apolmfusok. 27

használatban lévő családfa által igyekeztek bebizonyítani azt,

hogy a Krisztus Józsefnek és Máriának a magvából szár­
mazott. És ezek más ilyeneket is vélnek. Megcsonkítván
ugyanis a Máténál levő családfát, miként föntebb mondottuk,
a kezdetén ezt mondják: „Mert lön, — mondják — Júdea
királyának Herodesnek napjaiban, Kajafás főpap alatt, föl­
lépett valami János nevű ember a m egtérés keresztsógét
keresztelve a Jordán folyóban" és a többi. Jézust pedig pusz­
tán embernek akarják tekinteni, amint föntebb mondottuk,
aki Krisztussá csak abban vált, amit galamb képében láttak
rászállni — amint azt már más egyéb felekezeteknél is m eg­
találjuk, mint olyant, amely vele egyesült, — és hogy ez a
Krisztus férfinak és aszonynak a magvából született. Máskor
meg tagadják azt, hogy ember volna, még pedig ama szavak
alapján, amelyeket a Megváltó azoknak mondott, akik hirűl
adták neki, hogy „íme anyád és testvéreid kint állanak."
Amire mondá: „Kicsoda az én anyám és testvéreim ?" És
kinyújtván a kezét tanítványaira m ondá: „Ezek az én
testvéreim és anyám, akik cselekszik az én Atyámnak aka­
ratát mostantól fogva." Miként mondottam, a köpönyegforgató
Ebion úgy alakoskodik, hogy valami szörnyképet alkosson
(Jézusból), amint azt már fentebb is föltártam.
5. (c. 16.) Azt mondják, hogy nem az Atyától született

tói való különbözését. Az előző pontban azt mondotta, hogy az

ebioniták evangéliomáből a családfa hiányzik. Most meg azt
állítja, hogy ennek a megcsonkított családfának a segítségével
igyekeztek azt a nézetüket, amelynek alapján ebionitáknak ne­
vezték őket, bebizonyítani, t. i. hogy Jézus közönséges ember
volt és hogy csak a keresztségben vele egyesült Szentlélek
avatta őt Krisztussá. Az evangéliom elején tehát vagy volt gene­
alógia, vagy nem. Ha nem volt, nem is lehetett vele semmit
bizonyítani. Ha pedig volt, akkor nem kezdődhetett az evangéliom
úgy, amint azt most már másodszor is elmondja. Igen, de ebben
a második idézetben már Kajafás főpap is szerepel. Tehát vagy
két különböző evangóliomről szól Epifanius a 13 és 14. caput-
ban, vagy pedig teljesen megbízhatatlanok az adatai. Az azonban
bizonyos, hogy ezt az evangéliomot, amint azt előbb állította,
Máté nem Írhatta.
5. Jézusnak ezt a mondását sehol sem találjuk meg. Rokon
azonban vele Mt. 9, 13. (Hős. 6, 6.)
28 Raffay Sándor.

(a Krisztus), hanem úgy terem tetett, mint az arkangyalok

egyike, bárha nagyobb is náluk, mert 5 az angyalok felett
és mindenek felett, a miket csak a Mindenható terem tett,
uralkodik. És eljött és tudomásul adta, amint az a náluk
lévő nevezett evangóliomban van, hogy: „Az áldozatok eltör­
lésére jöttem, és ha meg nem szűnnek az áldozások, nem
szűnik m eg rajtatok a harag sem .“
6. (c. 22.) Azok pedig, a kik a hústól tartózkodnak,
könyelmüen tévelyegnek és azt mondják:
— Egyáltalán nem vágyakozom e húsvéton veletek
húst enni.
Ezek pedig önkényesen megrontják a helyes össze­
függést, kiforgatják a mondást, holott az összefüggésből
mindenkinek világos. És azt mondatják a tanítványokkal:
— Hol akarod, hogy neked a húsvéti bárányt feltálaljuk ?
S persze vele meg ezt mondatják:
— Egyáltalán nem vágyakozom e húsvéton veletek
húst enni.

Ezek a töredékek eléggé tisztán mutatják, mit kelljen

az Ebioniták evangéliomáról tartanunk. Szándékos ferdíté­
sekkel vagy vaskos félreértésekkel és csonkításokkal telt
eretnek munka volt az, a mely érték és hitelesség dolgában
a Héberek evangóliomával össze sem hasonlítható.

6. Epifanius azzal vádolja itt az ebionitákat, hogy a maguk

vegetariamus szokásaikat Jézusnak egy félremagyarázott mon­
dására alapitják. Minthogy a húsvéti bárány is áldozat volt,
ezért nem vágyakozott Jézus annak elköltésére. Lk. 22 15-ben
Jézus nyilatkozata egészen más, mert a tagadó szócska hiány­
zik belőle.
 Az Egyptoraiak evangélioma.

Az eretnek antitrinitárius sabelliánusokról szólva azt

mondja Epifanius :
Az ő tévelygésüket és tévelygéseik erejét néhány apo-
krifusból merítik, leginkább az u. n. Egyptomiak evangélio-
mából, a melynek némelyek ezt a nevet adták. Ebben ugyanis
sok olyan titkos féle tanitás tulajdonittatik az Üdvözítőnek,
a melyet maga fedett volna fel a tanítványainak arra nézve,
hogy az Atya, a Fiú és a Szentlélek ugyanaz.
Hippolytus pedig a naassenusokról mondja ezt;
Azt mondják, hogy a lelket nehezen lehet feltalálni és
megérteni. Mert nem marad meg mindig ugyanazon formá­
ban, azonos helyzetben, vagy egy azonos szenvedélyben, úgy
hogy azt a term észete szerint megnevezni, vagy a mivolta
szerint felfogni lehetne. Ezt a sokféleséget pedig ők az
„Egyptomiaké“ feliratú evangéliomban foglalva találják. “
Ezt az evangéliom ot használták különösen az egyptomi
kopt keresztyének, a kik azt, mint pogányokból lettek, a
zsidókeresztyénekével szemben, a maguk külön evangéliomá-
nak tartották.
Mikor keletkezett ez az evangéliom, még csak nem is
sejtjük. A töredékek tanúsága szerint független volt a mai
kanonikus evangéliom októl s talán még a szóhagyományra
viendő vissza. Az Epifaniusnál található utalás ezt ki is
mondja.
Az egyházatyák idejében már leginkább csak az u. n.
eretnek felekezetek használták ezt az evangéliomot.
Az evangéliomból felmaradt töredékek a k övetk ezők :
30 Raffay Sándor.

1, A lexandriai Kelem en Strom ata III. 9. 6i-b e n : Bi­

zonyosan idevonatkozólag mondta Salome, a mikor az Igo a
világvégről em lékezett m e g :
— Meddig tart még, hogy az emberek meghalnak ?
(Az Írás pedig azt mondja az emberről, hogy kettős,
egyik része a látható, a másik a lélek; majd meg, hogy az
egyik az üdvözülő, a másik a nem üdvözülő. S a bűnt a
lélek halálának mondja.). Azért felelt is találóan az Úr :
— A inig az asszonyok szülnek.
Ugyanazon munka 66. fejezetében-. Miért nem idézik
a Saloméhez intézett következő szavakat azok, a kik min­
dent inkább elfogadnak, mint az igaz evangéliomi kánont?
Mert a mikor a szülés szükségtelenségéből kiindulva azt
m ondotta:
— Tehát helyesen cselekedtem volna ha nem szültem
volna ?
Az Ur azt felelte n e k i:
— Minden növényt egyél meg, csak a keserűt ne.

1. Salome Zebedeusnak a felesége, János és Jakab aposto­

lok édes anyja volt. Hűséges kísérője Jézusnak még a kereszt
alatt is. (Mt. 15 40. 16, v Mt. 27, s6.) E beszélgetésről a kanonikus
evangéliomok nem tudnak. Salome kérdése az istenországának
eljövetelével függ össze. Az örök élet országában nem lehet
halál. Természetes azonban, hogy Salome zsidó módon e földinek
s földi javakat és boldogságot hozónak gondolja az Isten orszá­
gát. így hát az örök életet is e földinek véli. Jézus felvilágosítja,
hogy a míg születés lesz, halál is lesz, mert a keletkezés és az
elmúlás együtt jár. Az Isten országa akkor következik majd be,
ha, a mint azt a Kelemen-féle 2-ik levél 12. fejezete oly szépen
kifejti, az ember nem lát a másnemű embertársában mást, mint
csak testvért. Akkor a szemérmet sem kell elfedezni, mert test
és vér csakugyan nem uralkodik az Isten országában, s a férfi
olyan lesz, mintha asszony volna, a nő, mintha férfi lenne.
Akkor a halál nem lesz majd rettenetes hatalom, hanem szük­
séges és örvendetes átmenet egyik létből a másikba s igy akkor
majd nem azt tudakolják, mikor szűnik meg az elhalás, hanem
hogy mikor következik be az Isten országának teljessége.
Látjuk ebből a töredékből is, hogy az Egyptomiak evangé-
lioma világtagadó jellemű volt, azért volt az enkratiták kedves
könyve.
 Újszövetségi apokrifusok. 31

Ugyanazon munka III. 13. <n -han, m int Cassianustól

vett id é z e t:
Mikor Salome megkérdezte, hogy mikor tudja meg
azokat, a melyekről tudakozódott, azt mondta az Ú r :
— Mikor majd a szemérem leplét megtapodjátok és a
mikor a kettő egygyé'lesz és a férfi asszonynyá, hogy se férfi
nem lesz, se nő.
Eredetileg hát ezt a beszédet nem a nekünk hagyomá­
nyozott négyes evangéliomban, hanem az Egyptomiak evan-
gélomában találjuk meg.
Ugyanazon munka III. 6. 4h-ben:
Mikor Salome azt kérdezte: Meddig fog még a halál
uralkodni? Az Úr, nem mintha az életet rossznak és a
teremtettséget gonosznak akarta volna feltüntetni, hanem
hogy a természetes következményekről kioktassa, azt
felelte:
— A mig, úgymond, ti asszonyok szültök. Mert minden
keletkezőt az elmúlás követ.
A lexandriai Kelemen a Theodotostól ve tt kivonatban:
Mikor az Üdvözítő azt mondotta Saloménak, hogy addig
lesz halál, a míg az asszonyok szülni fognak, nem a szülés
rosszalására mondotta ezt, mert az szükséges a hívők üdvös­
ségére.
2. Alexandriai Kelem en , Strom ata III. 9. 63-b&n. A
kik a tetszetős önmegtartóztatás következtében az Isten
teremtettsége ellen szegülnek, azoknak a Saloménak mondott
előbb említett szavakat mondják. Ott van, mondom, az Egyp­
tomiak evangéliomában. Azt mondják ugyan is:
— Az Üdvözítő maga mondja: „Az asszony művének
elrontására jöttem". Az asszonyé nem egyéb, mint a vágyé,
a művek pedig a levés és az elmúlás.
3. Az u. n. II. Kelemen-féle levél, a melyről külön szó­
lunk, számos idézetet vett az Egyptomiak evangéliomából.
Ezekről azonban csak majd a II. Kel. tárgyalásánál lesz
szó.
 Az oxyrynchosi töredékek.

Grenfell és Hunt 1897-ben igen érdekes egyptomi lelet­

tel számoltak be a tudós világnak, a mikor az oxyrynchosi
kis papyrus-lapocskát hű másolatban, lefényképezve és meg­
magyarázva közzétették. A papyrus 1 9 X 9 cm. nagyságú,
mindkét oldalán beirott, 21—21, tehát összesen 48 sor görög
szöveg van rajta. Ez a szöveg Jézusnak hat m ondását tisz­
tábban, hét mondását pedig alig vagy éppen nem olvasható
betűkkel közli. Szakemberek nézete szerint a töredék Kr. u.
200 körül íratott. Minthogy mindkét oldalán be van írva,
sőt a második oldalán még a lap számozása is tisztán olvas­
ható, ebből világos, hogy a töredék a 10 —1 1 . oldala volt
egy olyan munkának, a mely Jézus hasonló mondásait fog­
lalta magában. Az egyes mondások minden összefüggés nélkül
állanak egymás m ellett, s valamennyi igy kezdődött: Jézus
mondja. Ez azt bizonyítja, hogy a lap nem rendes elbeszélő
műnek, hanem csak egy mondásgyüjteménynek a része
lehetett.
A mondások igy hangzanak:
1 ................és akkor láss hozzá, hogy a te atyádfia szem é­
ben levő szálkát kivessed.
2. Jézus mondja: Ha meg nem tartóztatjátok magatokat
a világtól, nem találjátok meg az Isten országát; és ha a
szombatot meg nem szentelitek, nem látjátok meg az Atyát.

1. Lk. 6 . 4i. v. ö. M. 7 5.
2. A formája rokon a mi kanonikus evangéliomaink sok
mondásával, de a kifejezéseit nem találjuk meg bennük.
 Üjszövetségi apokrifusok. 33

3. Jézus mondja: A világba jöttem és testben mutat­

koztam nekik és mind részegnek találtam és senkit nem
leltem, a ki szomjúhozott volna közülök, s fáj az én lelkem
az emberek fiai miatt, hogy vakok az ö sziveikben és nem
látják szegénységüket.
4. Jézus m ondja: Akárhol lesznek, nem lesznek Isten
nélkül. S ha valaki egyedül van, ime én vele v a g y o k ; hord­
jad a követ és ott találsz engem, hasogasd a fát és én ott
vagyok.
5. Jézus mondja: A próféta nem kedves a maga hazá­
jában, sem az orvos nem végez gyógyítást azokon, a kik
őt ismerik.
6. Jézus mondja: A magas hegy csúcsára épített és
megerősített város se le nem eshetik, se el nem rejtőzhetik.
7. Jézus mondja: A mit h a lla s z ............................................
A mit hallasz a jobb füleden (Zahn) . . .
Az egyik füleden hallgassd meg, a másikat zárd be.
(Swete).
8. E szavakat mondotta az élő J é z u s . . . . és Tamásnak
és mondá nekik: Valaki csak e szavakat hallgatja, nem kós­
tol halált.
9. Aki keres, nem hagyja abba, mig nem talál és ha talál
csodálkozik, a csodálkozó uralkodik, az uralkodó megnyugszik.
10. Kik csalogatnak minket az Isten országába, ha az
ország mennyben van? Az égi madarak és az állatok, melyek

3. Első fele a János evangéliomára emlékeztet, de különösen

I. Tim 3 , 6-ot juttatja eszünkbe, mig a második fele Mt. és Lk.
egyes mondásaival rokon.
4. Első fele Mt. 28 20 és 18 20 Ígéreteire utal, mig a máso­
dik fele Préd. 10 6 párhuzamosának látszik. A mondás értelme
az, hogy az Istenj az embert még a legközönségesebb foglalko­
zásban is egyazonos és folytonos gondviselő szeretettel kiséri.
5. A mondás második fele teljesen új.
6. v. ö. Mt. 5 u .
7. Innét kezdve a mondások nagyon hiányosak, sok sorból
csak pár betű maradt meg. A papyrust a föld elporlasztotta, a
nedvesség elmálasztotta. Ezért hát sokfélekép egészítik ki talá­
lomra a szavakat. A különféle kiegészítéseket, mert igy is tanul­
ságosak, sorba közlöm, de minden megjegyzés nélkül.
íiaffay: Újszöv. apokrifusok.
3
34 Raffay Sándor.

a földön vannak avagy a föld alatt, s a tenger halai, ezek

csalogatnak titek et; az Isten országa pedig bennetek van s
a ki magát ismeri, megtalálja azt. Ismerjétek meg m agatokat
és megtudjátok majd, hogy ti az Atya fiai vagytok; ismer­
jétek meg m agatokat . . . . és le s z t e k ................(Grenfell
és Hunt)
Jézus mondja: Kik csalogatnak titeket az Isten orszá­
gába ? Az ország az égben van. Ezek pedig a földön s az ég
madarai, és a földön és az alvilágban levő' minden terem t­
mény és a tenger halai, ezek csalogatnak titeket. A mennyek
országa bennetek van, s a ki magát ismeri, megtalálja azt.
Mert ha igazán ism eritek magatokat, úgy a mindenható Isten
fiai és leányai vagytok, s megtudjátok, hogy a városban
vagytok, és ti vagytok a város. (Swete).
Jézus mondja: Hogyan mondhatják azok, kik titeket az
Ítéletre csábítanak, hogy az Isten országa a mennyekben
van? Hát az égnek madarai talán képesek megismerni, mi
van a föld alatt? Vagy a tenger halai, hogy mi van az ég­
ben ? így tesznek a ti csalogatóitok. Bizony az Isten országa
ti bennetek van. És a ki bensőtöket ismeri, megtalálja azt.
Ismerjétek meg magatokat az Isten előtt, és a mennybeli
tökéletes Atyának a fiai vagytok. Ismerjétek meg magatokat
az emberek előtt és aggodalmaskodók vagytok .1 (Deissmann).
11. Jézus mondja: Ne civakodjék az ember a helyek
után kérdezősködve, mert sokan lesznek az elsők utolsókká
és az utolsók elsőkké és nyerik el az örök életet.
12. Jézus mondja: Minden, a mi nincs a szemeid előtt
és minden a mi el van rejtve előled, napfényre kerül. Mert
nincs rejtett dolog, a mi nem tám asztatnék fel.
13. Teljesen olvashatatlan ugyan, de azért megkísértették
a kiegészítését. A mondás igy hangoznék :
A tanítványok kikérdezték őt és mondának: Hogyan
böjtöljünk, hogyan imádkozzunk és mit cselekedjünk, hogy
életet vegyünk ? Mondá Jézus : Ne cselekedjetek úgy, mint
a képm utatók, mert azok az igazság útja ellen szegülnek, a

r Helyesebben : Nézzétek magatokat az Isten szempontjából és az em­

berek szempontjából.
 Újszövetségi apokrifusok. 35

rejtett jutalmat pedig megvetik. Pedig boldog, a kinek a

jutalma mennyben van.
Ugyancsak az oxyrynchosi papyrus egy másik darabját
közölte Grenfell és Hunt 1904-ben, a m elyen valami régi
evangéliomnak egy töredéke van. Az irás ezen is nagyon
fogyatékos. A kiegészített szöveg igy hangzik:
. . . . reggeltől estig, se estétől reggelig, se az élelm e­
tekről, mit egyetek, se a ruhátokról, mit öltsetek fel? Sok­
kal drágábbak vagytok a liliomoknál, a m elyek növekednek
s nem is szőnek. Egy ruhátok v a n .............Ki toldhatná meg
hosszúságtokat ? Ő maga adja majd meg nektek a ti ruhá­
tokat.
Mondák neki a tanítványai: Mikor állasz majd előttünk
nyilván és mikor fogunk látni tégedet ? Mondá: Mikor levet­
keztek és nem sz é g y e n k e z te k ................mondá: Az ismeret
kulcsát elrejtettétek. Magatok sem mentetek be, a bekiván-
kozóknak sem nyitották fel . . . .

E töredékek azt mutatják, hogy olyan evangéliomból

valók, a mely valamikor Egyptomban széliében használatos
volt, s a mely középhelyet foglalt el a mai kanonikus három
első és a János evangélioma között. Semmi esetre sem füg­
gött a mi evangéliomainktól. Éppen olyan eredeti feljegyzés
lehetett hát, mint a milyen a Héberek evangélioma volt.

3*
 Péter prédikációja.

Egyike a legrégibb keresztyén iratoknak. Minthogy úgy

Hermas Pásztorával, mint Aristides apológiájával rokonság­
ban áll, jogos a feltevés, hogy a II. század elején, vagy még
talán az első század végén keletkezett. Közelebbi adataink
róla nincsenek. Az iratból csak töredékek maradtak ránk,
de ezekből is megállapíthatunk annyit, hogy a munka erede­
tileg apológia és pedig a pogányokhoz intézett beszéd volt.
Péter volt- e csakugyan a szerzője, vagy csak a neve alá
rejtőzött az igazi szerző ? Ezt eddigelő m egállapítani nem lehe­
tett. Az bizonyos, hogy a ki legtöbbet idéz belőle, Alexandriai
Kelemen, egész értékes és hiteles iratnak tartotta ezt a
pédikációt. A későbbi egyházatyák már kételkedtek a hite­
lességében, mig végre teljesen az apokrifusok közé került.
Origenes egyházatya Péternek egy Tanítások cimü mun­
kájáról emlékezik meg, de ez a munka valószínűleg azonos
a Kelemen által ism ert Prédikációval.
A töredékek a k ö v etk ező k :
1. A lexandriai K elem en S trom ata I. 29. 182: Péter
prédikációjában úgy találod, hogy az Urat törvénynek és
igének jelzik.
Ugyanott II. 15. 68.; Péter a prédikációban az Urat
törvénynek és igének mondja.
2. Ugyanott VI. 5. 39: Hogy a görögök legjobbal' sem
látják az Istent a maga valóságában, hanem csak a külső­
ségek szerint, megmondja Péter a prédikációban:
— Tudjátok hát meg, hogy egy Isten van, a ki minde­
neknek kezdetet szabott és a véget hatalmában ta rtja : a
láthatatlan, a ki mindent lát; a befogadhatlan, a ki mindent
befogad; a szükséget nem szenvedő, a ki minden szükséget
 ÚjíKÖvetségi apokrifusok. 37

kielégít, és a ki által minden v a n ; a felfoghatatlan, a múl­

hatatlan, romolhatatlan, teremtetlen, a ki az 5 hatalmának
igéjével, a ki az 6 Fia, mindeneket teremtett.
3. Ugyanott VI. 5, 39. 40. 4I. Azután folytatja: Ezt az
Istent ne görög módra tiszteljétek. — Persze a görögöknél
is az értelmesek ugyanazt az Istent tisztelik, a kit mi, de
nem helyesen, mert nem ismerik a Fiú által adott tanítást.
— Ne tiszteljétek, úgymond, de nem azokat az isteneket,
a melyeket a görögök tisztelnek, hanem : ne görög módra. Az
istentiszteletnek tehát a módját akarja megmásítani, nem
pedig más Istent hirdetni. Mit ért pedig a görög módon, azt
maga Péter megvilágosítja, a mikor felhozza, hogy: Tudat­
lanságból és mert nem rendelkeznek, mint mi, az Isten tö­
kéletes ismeretével, átalakították azokat, a miket nekik (az
Isten) használatra hatalmukba adott: fákat és köveket, rezet
és vasat, aranyat és ezüstöt, megfeledkezve azok anyagáról
és rendeltetéséről; a mik az életszükségleteik szolgálatára
vannak hivatva, és a miket az Isten élelmükre adott, a
levegő madarait, a tenger úszóit és a föld csúszó-mászóit, meg
állatait, együtt a mezőnek négylábúival, m enyéteket és
egereket, macskákat és kutyákat, meg majmokat, felállítva
tiszteltek ; és ehetőknek hozzák áldozatul a saját ételeiket,
és holtaknak mutatják be a halottakat mintha istenek vol­
nának s így ezek által megtagadván az Isten létét, sértik az
Istent.
De zsidó módra se tiszteljétek. Mert ezek is, abban a
hitben, hogy egyedül ők ismerik az Istent, nem látják őt
tisztán, angyalokat és arkangyalokat, hónapokat és holdat
szolgálnak és ha a hold nem fénylik, se az u. n. első szom ­
batot, se az újholdat, se a kovásztalanok, se a sátorok ün­
nepét, se a hosszú napot nem ülik meg.
Azért, a mit mi veletek tanítva közlünk, ti is szentül
és igazán tartsátok meg, új módon tisztelve az Istent a
Krisztus által. Mert ott találjuk az írásokban, a mint az Űr
mondja:
— íme, új szövetséget szerzek veletek. Nem úgy, amint
a Hóreb hegyén atyáitokkal megállapítottam.
Veletek újat állapított meg — mert a görögökké és a
38 Raffay Sándor.

zsidóké régi — ti pedig keresztyének vagytok, a kik őt, mint

harmadik nemzetség, új módon tisztelitek.
4. Alex. Kelem en Strom ata VI. 6. i3-ban:
Azért mondja Péter, hogy az Ur mondta ezt az apos­
toloknak:
— Ha Izraelből valaki meg akar térni és az én nevem
által az Istenbe bizakodni, megbocsáttatnak annak a bűnei.
Tizenkét esztendő múlva pedig menjetek majd ki a világba.
5. Alex. Kelem en Strom ata VI. 6, i8. Péter prédikációjá­
ban azt mondja az Úr a feltámadás után a tanítványainak:
— Titeket, a tizenkét tanítványt méltóaknak ítélvén
magamhoz, kiválasztottalak, kiket az Úr akart és a kikről
feltettem, hogy hűséges apostolok lesztek, kiküldöttelek a
világba, hogy az evangéliom ot a földön lakó embereknek
hirdessétek, megtanítani őket, hogy egy az Isten, a ki az én
hitem által a jövendőket feltárta, hogy a kik ezt hallják és
benne hisznek, megtartassanak, a kik pedig nem hisznek, a
hallomásról bizonyságot tegyenek s ne legyen mentségük,
hogy: nem hallottuk!
6 . Azután megint minden értelm es léleknek szólnak e
sz a v a k :
— Amit valaki közületek tudatlanságból, a nélkül, hogy
Istent igazán ismerné, követett el, ha a megismerés után
megtér, minden bűne megbocsáttatik.
7. Alex. K elem en Strom ata VI. 15.li6-ban: Idevágóan
mondja Péter is a prédikációban az apostolokról beszélve:
— Mi pedig felütöttük a prófétáknak birtokunkban
volt könyveit, a melyek részint példázatokban, részint rejté­
lyekben, részint világosan és nyíltan a Krisztus Jézusra
utalnak, m egtaláltuk az ő eljövetelét, halálát, keresztjét s a
többi bántalmazást, a m elyeket rajta a zsidók elkövettek;
a feltámadását is, meg a Jerusálem m egitóltetése előtt tör­
tént mennybemenetelét is, amint mindazok meg voltak irva,
a miket el kell szenvednie, meg a mik ez után fognak tör­
ténni. Mikor mindezt megtudtuk, azok miatt, a mik rá vonat­
kozólag megírvák, hittünk az Istennek. Mert megtudtuk, hogy
az Isten ezeket igy szabta meg és irás nélkül mit se beszé­
lünk.
 Péter evangélioma.

Atfrancia archeológiái társulat kairói kiküldöttei 1886/7.

telén felső Egyptomban, Akhmim város egyik temetőjében
egy őskeresztyén sírban találták azt a pergament darabot,
a mely a Péter evangéliomának egy részét tartalmazza. E
töredéket, a mely ma a ghisehi muzeum birtokában van, a
francia archeológiái társulat folyóiratában 1892-ben dolgozta
fel legelőször Bouriant. Ugyanazon évben ism ertette azt a
berlini akadémia ülésén Harnack, továbbá Angolországban
Robinson. 1893-ban ism ertették Németországban Zahn és
Kunze, Francziaországban Lods. A görög szövegű evangéliom
mindenesetre már a második század közepén keletkezett
Antiochiában, vagy annak környékén. Az evangéliom régi
ugyan, de a kanikus evangéliomokhoz való viszonya, legendás
jelleme, theologiai. felfogása miatt m égsem lehet azon evan-
géliomok egyikének tekinteni, a m elyeknek létezéséről már
Lukács is em lítést tesz az ő művének bevezetésében. E töre­
dékből is kitűnik, hogy ez evangéliom, melyben Péter apos­
tol önmagáról első személyben beszél, a mai kanonikus
evangéliomok alapján készült. íróját nem ismerjük, de két­
ségtelen, hogy sem szemtané, sem a zsidó viszonyokkal
ismerős ember nem lehetett. A töredék becsét az adja meg,
hogy a synoptikus kérdés terén felmerült u. n. Péter-evan-
gélioma hipothesist tarthatatlannak bizonyítja, de legkivált
az, hogy világos például szolgál arra nézve, milyen szabad
volt még a keresztyénség első századaiban a Jézus életére
vonatkozó hagyomány és annak feldolgozása. E töredékből
a többi nem kanonizált és legnagyobb részt csak névben élő
evangéliom jellem ére is következtethetünk.
A töredék szövege a következő:
40 Raffay Sándor.

1. A zsidók közül pedig senki se mosta meg a kezeit,

se Heródes, se egyetlen bírája (t. i. Jézusnak). És a mikor
ném elyek mosakodni akartak, felkelt Pilátus. És akkor azt
parancsolta Heródes király, hogy ragadják meg az Urat,
mondván nekik: „A miket parancsoltam, hogy tegyétek vele,
cselekedjetek".
2. Ott állott pedig József, Pilátusnak és az Úrnak ba­
rátja s tudván, hogy öt keresztre akarják feszíteni, odament
Pilátushoz, és eltem etés végett elkérte az Úr testét.
3. És Pilátus Heródeshez küldvén elkérte a testet, mire
Heródes azt mondotta: „Pilátus testvér, ha senki se kérte
volna is, mi eltem ettük volna, m ivelhogy küszöbön a szombat".
Meg van ugyanis írva a törvényben, hogy a kovásztalanok-

1. A szenvedéstörténet csekély részét foglalja magában ez

a töredék. Az elbeszélés kezdete Mt. 27, 24-hez csatlakozik, de
egészen más képet nyújt. Már Mommsen T. kimutatta, hogy a
kanonikus evangéliomok Jézus pőrére vonatkozó tudósítása telje­
sen megfelel az akkori történeti és törvénykezési viszonyoknak.
Jézus felett tehát a halálos Ítéletet csakis Pilátus mondhatta ki.
A kézmosás is csak nála érthető'. Igen, de már Lk. 23, 4_ 15-ben
is úgy van Heródes feltüntetve, mint a kinek valamelyes része
volt Jézus pőrében. Ezt a töredék kiszinezi oly módon, hogy az
Ap. Csel. 13, 27-29 ama gondolata, mely szerint egyedül a zsidók
a bűnösök Jézus szomorú sorsában, teljesen érvényesül még
abban is, hogy Heródes király a főfó' intézője Jézus megölésének
és megkínzatásának. A döntő szerep tehát nem Pilátusé magáé,
hanem, ami kortörténetileg lehetetlen, Heródesé és egy rendesen
alakult biróságé.
2. Arimathia József csak a halál bekövetkezése után, a
mikor a nap már lehanyatlóban volt, kérte el Jézus testét, hogy
Ján. 19, 38. Mt. 27, 57. Mk. 15, 42. Lk. 23, 50. szerint eltemethesse.
Mt. 27, 57. Ján. 19, 38 még csak Jézus barátjának és tanítványá­
nak mondja Józsefet, ez a töredék pedig már Pilátus barátjává
is megteszi őt, a mire alighanem a Mk. 15, 43 adta az indítást.
3. Heródes döntő szerepét látjuk abban is, hegy Pilátus
hozzá küld, mintha neki nem lett volna joga határoznia Jézus
testének kiadása dolgában. Ez történetileg és jogilag képtelenség.
Hogy a holttestnek nem volt szabad a fán maradnia, ez V. Móz.
21, 23 rendelkezésén alapul s már Mk. 15, 42 és Ján. 19. 31 is
hivatkozik rá. Jellemző az „ő ünnepük" kifejezés, melyből kitűnik,
hogy sem az olvasók, sem az író nem voltak zsidók, vagy már
teljes öntudattal szakítottak a zsidósággal.
 Újszövetségi apokriíusok. 41

nak, az ő ünnepüknek első napjától kezdve ne áldozzák le

a nap megölt emberen.
4. Azok pedig vévén az Urat, elhajszolták és m ondták:
„Hurczoljuk el az Isten fiát, mert hatalmunkba kaptuk”.
5. És bíborba öltöztették őt é s; birói székbe ültették,
mondván: „Igazán Ítélj Izrael királya!" És valamelyikök tövis
koronát kerítvén az Úr fejébe tette. Mások meg az ott állók
közül leköpdösték az arcát, ismét mások m egostorozták
mondván: „Ilyen tisztességet teszünk mi az Isten fiának!”
6. És két gonosztevőt hoztak és közibük feszítették az
Urat. 0 pedig hallgatott, mintha mit se szenvedne. A mikor
aztán a keresztet felállították, ráírták, hogy : „Ez az Izráel
királya". És eléje hányván a ruhákat, felosztották és kisor­
solták azokat. Ama gonosztevők egyike pedig korholta őket
mondván: „Mi az elkövetett gonosztettek miatt szenvedünk
így, de ez az emberek megváltója lévén, ugyan mivel bántott

4. Mk. 14, 65. Mt. 26, 67 szerint már a főpapnál történt ki­
hallgatás alkalmával is méltatlanul bántak Jézussal a zsidók. E
töredék szerzője, úgy látszik, erre támaszkodik. De itt is Herődes
rendelkezik Jézus elvezettetése iránt, s így az egész részlet ellen­
kezik Mk. 15, 16. Mt. 27, 27. Ján- 19.2-vel. Az elhajszolás azt
mutatja, hogy gyors menetben igyekeztek ki a törvénykezés helyé­
ről, s így a megcsúfolás menetközben történt.
5. A megcsúfolás egyik érdekes részlete a birói székbe való
ültetés. Igen, de a zsidók a birói székkel nem rendelkezhettek s
azt komédia tárgyává nem tehették. Ez a mondat tehát való­
színűleg Ján. 19,13. félreértésén alapszik. Érdekes, hogy mig a
kanonikus evangéliomokban a gúnyolódás tárgya a „zsidók ki­
rálya”, addig itt az „Isten fia”. Csakhogy így a töviskoronának,
meg a bibor palástnak nem igen van értelme.
6. A megfeszítésnek semmi előzményét el nem mondja, s a
kereszt körül történt események elbeszélésében is feltűnően ha­
nyag. Különösen feltűnő azonban a Jézus csontja megtörésének
elmaradásául adott megokolás. János 19, 33 sokkal elfogadhatóbb
okát adja annak. A ruhák felosztása római szokás volt. Termé­
szetes, hogy ennek eszközlői a zsidók nem lehettek. A kereszt
felirása egyetlen evangéliomnak se felel meg. V. ő. Mk. 15, 16.
Mt. 27,37. Lk. 23,38. Ján. 19,19. A gonosztevők egyikéről meg
sem emlékezik, a másiknál meg nincs szó megtérésről, csakis
Jézus ártatlan szenvedésének kijelentéséről. Ennek a következ­
ménye sem megnyugtetó, sőt Jézusra nézve igen sajnálatos.
42 Raffay Sándor.

m eg tite k e t?“ És ellene való mérgükben megparancsolták,

hogy meg ne törjék a csontját, hadd haljon meg gyötrő­
déssel.
7. Dél volt és sötétség borult az egész Jűdeára és nyug­
talanokká lettek és aggodalmaskodtak, nehogy a nap leál­
dozzák addig, a míg él. Mert meg van nekik írva: a nap le
ne menjen m egölt emberen.
8. És valamelyikük azt mondotta: „Itassátok meg őt
ecetes epével". És miután kevertek, megitatták őt és ezzel
betöltötték mindent és teljessé vált fejükön a bűn.
9. Sokan pedig lámpákkal jártak, azt hivén, hogy éj
van, de elestek. És az Úr felkiáltott, mondván: „Erőm, erőm,
elhagytál" ! Ezt mondván felvitetett. És abban a pillanatban
kettészakadt a jerusálemi templom kárpitja.
10. Akkor kihúzták az Úr kezéből a szögeket és letették

7. A halál idejének csak a meghatározása módja szokatlan,

de különben megegyezik a kanonikus tudósításokkal Mk. 15, 33.
A zsidók nyugtalankodását a kanonikus evangéliomokban a ter­
mészeti jelenségek szokatlansága, e töredék szerint pedig a tör­
vény megsértődésétől való félelem okozza. A szempont tehát
mindenben egészen más.
8. Jézus megitatása is egészen más itt, mint pl. Jánosnál,
a hol 19, gg-ban maga kér inni a nehéz szenvedésben, vagy Mtnál
a hol 27, 48 szerint szintén csillapító italt adnak neki, v. ö. Mk.
15 , 39. Lk. 23 3B. Itt azonban azért adják azt, hogy siettessék
halálát. S ez tévedés. Mert a keresztre Ítélteknek szokásban volt
bizonyos hódító ital adása a^felfeszítés előtt azért, hogy ezzel a
rettenetes szenvedéseit enyhítsék, de hogy azt epével, vagy éppen
méreggel keverték volna, azt csak a zsidók iránt érzet gyűlölet
s a Mester iránt érzett részvét szinezte ki. El is mondja töredé­
künk, hogy ezzel a gonoszsággal teljesen betöltötték bűneik
mértékét. Hasonló gondolatot a kanonikus evangéliomokban is
találunk Mt. 23, 3g. 33> 27, 25.
9. Az elsötétedés következményei erősen ki vannak színezve.
Az „én erőm" kifejezés, kétségtelenül gnostikus jellemű. A töredék
szerint ez volt Jézus egyetlen szava a kereszten, ez is egészen
szokatlan s talán Zsolt. 22, l2 alapján volna magyarázható. Hogy
az Úr e kiáltás után felvitetett, ez is azt bizonyítja, hogy itt az
isteni elemet egészen különálló, s a testtel csak egy időre egyesült
tényezőnek tekintik.
10. Mégis a mikor a lelketlen test a földet érinti, még mindig
 Újszövetségi apokrifusok. 43

őt a földre. És az egész folt megrendült és nagy félelem

állott be. Akkor a nap kisütött és kitűnt, hogy 9 óra (d. u. 3.)
11. Megörültek hát a zsidók és odaadták a testét József­
nek, hogy tem esse el, mivelhogy ez tanúja volt annak, micsoda
jókat cselekedett 5. Miután ez átvette, megmosta az Urat,
vászonba csavarta és a saját sírboltjába, az ú. n. József-
kertbe tette.
12. Akkor a zsidók, meg a vének, meg a papok, látván
milyen rosszat okoztak maguknak, kezdtek siránkozni és
hangoztatni: „Jaj a mi bűneinknek, közeleg az ítélet és
Jeruzsálem vége“!
13. Én pedig társaimmal együtt elszomorodtam és seb­
zett szívvel mind elrejtőzködtünk, mert kerestek bennünket,
mintha gonosztevők volnánk, s mintha a templomot akarnók
felperzselni. Mindezek miatt pedig bőjtöltünk és gyászban és
siránkozások között ültünk éjjel és nappal egészen szombatig.
14. A mikor pedig az írástudók, a farizeusok, meg a

oly nagy a hatása, hogy a földet megrendíti. E különös esemény

Mt. 27, 5t - 53 szerint a halál pillanatában következett be.
11. A zsidók örömének oka az, hogy az ünnep beköszönése
eló'tt eltemethetik Jézust. Csakhogy semmikép sem állhat meg,
hogy ó'k rendelkeztek a tetem felett. A „József-kert^ elnevezésre
vonatkozólag semmiféle adatunk nincs.
12. V. ö. Lk. 23,48.
13. A töredék szerzője itt beszél első ízben önmagáról, de
csak a 24-ik pontban nevezi meg magát. Adatai itt is újak, de
oly természetűek, a melyek csakis a későbbi időkből érthetők, a
mikor már a Krisztus halála napján a böjtölés szokásban volt. Az
üldözésről a kanonikus evangóliomok mit se tudnak, s bár a
későbbi tudósítások (Lk. 24,36. Ján. 20,19. Mk. 16, u ) szerint a
tanítványok csakugyan féltek a zsidóktól, ezt a félelmet az Ap.
Csel. tudósítása teljesen megokolatlannak tünteti fel. Jézus halála
e tudósítás szerint is pénteken történt.
14. Csakis Máténál 27, ea 63. 28, n_15. találjuk meg a sír
őriztetésének a történetét. Persze a nagy tanács gondoskodásának
itt is egészen más az indító oka. A 63-ik verset itt már e töre­
dék egészen kibontja a kétértelműségből, sőt még a százados
nevét is megmondja, a ki csapatával a sírnál egészen szabályosan
tábort ütött. A tanítványokra való gyanakodást nemcsak Máténál
találjuk meg, hanem igen jellemző módon Ján. 20, s, 13 _,5-ben is.
44 Raffay Sándor.

vének összegyülekeztek és hallották, hogy az egész nép zúg

és a m ellét veri, mondván, hogy: „Ha az ő halálakor ezek a
hatalmas jelek történtek, látjátok, mennyire igaz v o lt“, meg­
ijedtek a vének és elm entek Pilátushoz, kérvén őt és mond­
ván: „Adj nekünk katonákat, hadd őrizzék a sírját három
napig, nehogy a tanítványai eljővén kilopják őt és a nép azt
higyje, hogy feltámadott a halálból és gonoszszal illessenek
bennünket11. Pilátus hát odaadta nekik Petronius századost
a katonákkal, hogy őrizzék azt. És velük együtt a sírhoz
mentek a vének és az írástudók, és a századossal, meg a
katonákkal együtt egy nagy követ hengergettek oda, és a
kik csak ott voltak, mind együttesen ráfektették azt a sír
ajtajára és hét pecsétet nyomtak rá és sátort ütvén,ott őrködtek.
15. Kora reggel, szombatra virradóra pedig egész tömeg
vonult ki Jerusálemből ős a környékéről, hogy lássák a sírt
lepecsételten.
16 A vasárnapra virradt éjjelen azonban, amint a
katonák kettenként egymásután őrködtek, hatalmas hang

Hogy a katonákkal együtt ott maradtak a sírnál a papok is,

ez egészen új adat. A kő nagyságának különös kiemelése és a
feltámadás csodájának fokozására említett hétszeres pecsét a
későbbi legendáknak természetét mutatja.
15. A kanonikus tudósítás szerint csak a tanítványokul
szegődött asszonyok és pedig János szerint egy (20, x.), Mt. szerint
kettő (28,,.), Mk. szerint három (16, j.), Luk. szerint több (24,10.)
kereste fel, de nem szombaton, hanem vasárnap reggel az Úrnak
a sírját. Itt tehát az érdeklődés fokozását látjuk.
16. A feltámadás tehát e töredék szerint is a szombat­
ról vasárnapra hajló éjjelen történt. De már egészen más körül­
mények között, mint a hogyan azt a kanonikus evangéliomok
elbeszélik. Érdekes itt a fokozatot megfigyelni. Mk., Lk. és János
szerint senki sem volt tanúja a feltámadásnak. Mt. szerint azon­
ban a kő elhengerítését látták az Őrök is, meg az asszonyok is.
E tudósítást részletezi és szinezi ki e töredék. E részletezés
merőben legendaszerű. így különösen az égi hang, mely Mt.
2 8 ,2-ben még csak zúgás, azután a kő elhengeredése, s maga
az egész angyali jelenés. Az angyalok számát a kanonikus
evangéliomok sem egyformán adják. Mt. egy angyalt, Mk. egy
ifjút, Lk. két férfit, János két angyalt említ. Mindezeket együt­
tesen megtaláljuk ebben az ötödik evangéliomban.
 Újszövetségi apokrifusok. 45

hallatszott az égben és látták az egeket megnyílni és két

férfit leszállani onnét, a kik nagyon fénylettek és megállották
a sír felett. Az a kő pedig, a mely a nyíláson feküdt, magá­
tól elhengeredett egy darabra és a sír megnyílt és mindkét
ifjú bement.
17. Mikor ezt azok a katonák látták, felköltötték a
századost meg a véneket. Mert ezek is ott voltak őrködni.
És mikor elmondották, a miket láttak, ism ét láttak a sírból
kimenni három embert, és hogy a kettő egyet támogat és
hogy a kettőnek a feje az égig ért, azé pedig, a k it vezettek,
az egeket is meghaladta. És hangot hallottak az égből, a
mely azt m ondotta: „Prédikáltál-e a holtaknak 9“ És az a
válasz hallatszott a keresztről, hogy „Igen“.
18. Azok aztán egymás között elhatározták, hogy elmen-

17. A feltámadás módja teljesen érzéki. Jézus fáradt, össze­

tört testtel kél ki a koporsóból. Vele együtt a kereszt, a melyről
hang hallatszik. A csodát fokozza a látott és hallott dolgok egész
sorozata, de lerontja az, hogy a tehetetlen testet ketten is tart­
ják, támogatják. Itt ismét a legmesszebb megy a Péter evangé-
lioma. Mk. eredeti tudósítása 16, x_8 szerint Jézust senki se látja,
csak az angyal hirdeti a feltámadását. A toldalék 9— 20 szerint
azonban vasárnap megjelenik az emmausi vándoroknak, este
pedig a tanítványoknak Jerusálemben. V. ö. Lk. 24, l3- 36. Mt.
2 8 ,10 szerint csak vasárnap este jelenik meg a tanítványok között,
s ő maga mondja meg nekik, hogy Galileában látni fogják őt.
Lk. 24 szerint az emmausi úton a vándoroknak, Jerusálemben
Péternek (24, 34), este pedig az összegyűlt hiveknek jelent meg
s már mutogatta a sebeit, sőt enni is kért. János 20 szerint az
egyetlen Mária Magdaléna látta a feltámadás napján az Urat, de
este ott is megjelent a tanítványok között. A 21. fejezet már
kiszínezi a dolgot. Péter evangélioma mindeniknél érzékibb, mert
már a sírból kikelést is egész tömeg ember látja és pedig ép
az ellenségei tömege. Mintha a Celsus ama vádjára volna itt a
felelet, hogy Jézus miért nem jelent meg az ellenfeleinek, miért
csak a híveinek? Ez már csak a polemikus korból érthető. A
későbbi okoskodás nyomait láthatjuk abban a kérdésben i s :
„Prédikáltál-e a halottaknak ?“ —
18. V. ö. Mt. 28, u , hol az őrök nem Pilátushoz, hanem
a papokhoz mennek a jelentéssel. Itt azonban Pilátus szerepel
oly nyilatkozattal, melyet a kanonikus tudósítások szerint már
az ítélet meghozatalakor tett. A százados vallomásának is más
46 Raffay Sándor.

nek és mindezt hírül viszik Pilátusnak. Míg a dolgot hányták-

vetették, ismét látták, hogy megnyílik az ég és egy ember leszáll
és bem egy a sírba. Ezek láttára azok, a kik a százados
körül voltak, elhagyva a sírt, a m elyet őriztek, éjjel elmen­
tek Pilátushoz és mindent elmondottak, a mit láttak, nagy
aggodalmasan mondván: „Bizony, Istennek a fia v o lt!“ Felel­
vén monda Pilátus : „Én tiszta vagyok az Isten fia vérétől,
ti láttátok így jobbnak."
19. Azután mind odamenvén hozzá, kérték őt és könyö­
rögtek, parancsolja meg a századosnak és a katonáknak,
hogy senkinek se mondják el, a miket láttak. „Mert kedve­
zőbb ránk nézve — úgymond — ha Isten előtt a legnagyobb
bűnben vagyunk vétkesek, mintha a zsidó nép kezeibe esünk
és megköveznek". Megparancsolta hát Pilátus a századosnak,
hogy semmit ne szóljanak.
20. Vasárnap reggel pedig a magdalai Mária, az Úrnak
tanítványa — aki félve a haragtól lángoló zsidóktól, nem
végezhette el az Úrnak sírjánál azt, a mit az asszonyok az
ő halottaiknak ős szeretteiknek végezni szoktak — magához
véve a barátnőit, kiment a sírhoz, a hol el volt temetve. És

itt az idó'pontja, a jelentó'sége és az oka is. A kanonikus evan-

géliomok csak itt veszik fel az elbeszélés fonalát, a hol a második
angyali jelentés történik.
19. V. ö. Mt, 2 8 ,1S. Itt éppen fordítva van elbeszélve a
dolog. Csak abban egyezik amazzal, hogy itt is a zsidók igye­
keznek eltitkolni a feltámadást. De itt a szemtanúk hallgatása
hatósági rendeletre történik.
20. A kanonikus tudósítások pótlásának tekinthető az egész
eddigi elbeszélés. Most azonos vágásba térnek ugyan, de egészen
más a jellemük. János evangéliomának felel meg a magdalai
Mária szereplése, de Lukácsénak a barátnők csatlakozása. Hogy
eddig meg sem sirathatták a hivei Jánost, az ellenkezik a 13.
pontban mondottakkal. A kanonikus tudósítás szerint balzsamo­
zás végett mentek az asszonyok a sírhoz. Itt valami olyan dol­
got vittek, a mit a sírra is le lehetett tenni az elhalt emlékére.
Nagyon érdekes itt a múlt idő többes első személyének váratlan
használata. Az bizonyos, hogy Péter nem volt akkor jelen, tehát
nem ő beszél itt. Mi lehet e változás oka, nem tudjuk, de annál
különösebknek kell találnunk, mert „a kő nagy volt", egyenes
beszédben merőben értelmetlen.
 Újszövetségi apokrifusok. 47

féltek, nehogy meglássák őket a zsidók. És azt mondották:

„Ha azon a napon nem sírhattunk és jajgathattunk is, a
melyen m egfeszíttetett, legalább m ost a sírjánál tegyük azt.
De vájjon ki fogja nekünk a sír szájára tett követ elhenge-
ríteni, hogy bemenve melléje üljünk és a szükségeseket el­
végezzük ? Mert nagy volt a kő és féltünk, nehogy valaki
meglásson. És ha nem birunk vele, legalább odatehessük az
ajtóra azokat, a miket az ő emlékezetére hoztunk. Sírjunk
és jajgassunk, míg csak haza nem megyünk".
21. És a mint odaértek, a sírt nyitva találták és oda-
menve belenéztek és a sír közepén láttak ülni egy fényes
ruhába öltözött szép ifjút, a ki azt mondotta nekik: „Miért
jöttetekV Kit kerestek? Csak nem azt a m egfeszítettet?
Feltámadott és elment. Ha pedig nem hiszitek, tekintsetek
be és lássátok meg a helyet, a hol feküdt, hogy nincs itt.
Mert feltámadott és elment oda, a honnét küldetett". Akkor
az asszonyok megijedve elfutottak.
22. A kovásztalan napok bevégződtek és sokan kivo­
nulva, vissza hazamentek, az ünnepet bevégezve.
23. Mi azonban, az Űr tizenkét tanítványa, siránkoztunk
és búslakodtunk és kiki a történtek miatt nagy búsan a
lakására tért.
24. Én pedig, Simon Péter és András testvérem , magunk­
hoz vettük a hálókat és elmentünk a tengerre. És velünk
volt Alfeus fia Lévi is, a kit az Ú r .............

21. Az angyal beszéde a kanonikus tudósítások egyes rész­

leteinek összegezése. Az utolsó mondata János ev. gondolatait
fejezi ki, míg a megijedt asszonyok elfutása Mk. 16, 8-nak felel
meg.
22. Az ünnep végét, Nisan 21-ét jelzi. A tanítványok is
csak akkor teljesítették Jézus amaz utasítását, hogy Galileába
menjenek.
23. A tanítványok hangulatát festi anélkül, hogy a Jézus
megjelenése által okozott megnyugvásról és örömró'l (Mt. 28, 8.)
megemlékeznék. Jellemző ez ép úgy, mint a „tizenkettő" meg­
említése.
24. Amit Mt, 28, 16 és Ján. 21, j-ben találunk feljegyezve,
Jézusnak Galileában való megjelenését akarta itt a töredék szer-
48 Raffay Sándor.

zője elbeszélni. De nem Máté, hanem János evangélioma szerint.

Bizonysága ez annak, hogy a Péter evangéliomának a szerzője a
János toldalékát is ismerte, s így a 4-ik evangéliomot a mai
formájában olvasta. Általában János evangéliomát sok érdekes
és jellemző pontban követi. Dacára annak, hogy itt a szerzőnek
egyenesen Péter van feltüntetve, ezt a töredéket az ő munkájá­
nak semmikép se tekinthetjük, hanem oly mű az, a mely a
második században a mai kanonikus evangéliomok alapján
gnostikus körökben és tendentiával keletkezett s igy a Marcion
evangélioma és a Tatianus-féle Diatessaron párhuzamosának
mondható.
 Jakab elbeszélése.

Jakab elbeszélése, a mint az ma előttünk áll, nagyobb

részében a második század közepe táján keletkezett. E
művet a 2. és 3-ik század keresztyén gyülekezeteiben szíve­
sen olvasták s még a későbbi századokban is, ha nem is a
kanonikus, de az olvasásra érdemesnek ítélt iratok közé
sorolták. A középkoron át teljesen letűnt a felszínről, s
csak Postel Vilmos (f 1581) fedezte fel s adta azt ki újra.
0 adta neki a Protevangelium Jacobi nevet, azért, mert
csakugyan a Megváltó megjelenéséről és működéséről szóló
evangéliom előtt történt eseményekre, nevezetesen Jézus
anyjának, Máriának a születésére, neveltetésére, majd asz-
szonynyá és anyává léteiére s a kis Jézus csecsem ő korára
igyekszik világot deríteni.
De Protevangeliom ez azért is, mert állítólag összes
evangéliomainkat megelőzte. Maga a szerző mondja a 25.
fejezetben, hogy akkor irta ezt a müvét, a mikor a Heródes
király halálakor beállott zavargások lecsillapodtak. A zava­
rok alatt Jakab, a szerző, a pusztában húzta meg magát.
Aztán a mint Jerusálembe visszatért, azonnal megírta e
munkáját. Hogy itt csakis Nagy Heródesről lehet szó, a ki
Kr. e. 4-ben halt meg, s a ki alatt (valószínűleg 6-ban a mi
időszámításunk előtt) Jézus is született, ezt nemcsak az
összefüggés mutatja, a m ely más Heródes felvételét egye­
nesen kizárja, hanem a zavargásra való utalás és az elbe­
szélt esem ények határpontja is. Nagy Heródesnek az élete
a bethlehemi gyermekirtás után, a minek történetiségében
semmi okunk sincs kételkedni, nem soká terjedhetett. E
szerint tehát Jakab az ő munkáját még Jézus gyerm ek­
korában irta volna meg. De maga a mű befejezése, a Jézusra
Raffay: Ujször. apokrifusok. a
50 Raffay Sándor.

vonatkozó doxologia is bizonyítja, hogy különösen mai ter­

jedelmében és formájában a Jakab elbeszélése mindjárt
Jézus gyermekkorában nem keletkezhetett. Már csak azért
sem, mert bizonyos dolog, hogy e műben három elbeszélés
van egybeolvasztva, nevezetesen 1—10. fejezetig Mária
születése és neveltetése; 11—21-ig Jézus születése és 22—25.
Zakariás története. Ezt a munkát tehát Nagy Heródes idején
nem írhatták. De még az sem valószínű, hogy legalább egy
része már a mi kanonikus evangéliomaink előtt készen volt.
Az meg éppenséggel lehetetlen, hogy ez lett volna Máténak
és Lukácsnak is forrása. Szerzőnk a mi kanonikus evan-
géliomainknak is alapjául szolgáló valamely Írásos feljegy­
zésen kívül a még akkor gazdagon csergedező szóhagyomány­
ból is merített.! Többet azonban ingadozó feltevések nélkül
nem is mondhatunk.
A szerző magát egyszerűen Jakabnak nevezi s jeru-
sálemi lakosnak mondja. Ebből s azon körülményből, hogy
nagyon is bizalmas term észetű dolgokat beszél el, s hogy
ép a bethlehemi úton történt csodás jelenségeket feltűnő
részletességgel rajzolgatja, sokan arra a következtetesre is
hajlandók, hogy ez a Jakab nem más, mint az Úrnak a
testvére, a jeruzsálemi gyülekezet feje, Jakab levelének is
írója. Igen, de ezt a feltevést kizárja elsőbb is az, hogy a
kanonikus evangéliomok szerint Jézus volt a legidősebb a
testvérek között, továbbá, hogy ez a mű ép a zsidó viszo­
nyok és intézm ények dolgában olyan tévedéseket mutat, a
m elyek az ő szerzőségét egyenesen kizárják. Aki ezt a
művet irta, annak Bethlehemről, Jerusálemről, ezek egy­
mástól való távolságáról, a templomról, annak berendezéséről
és a benne folyt életről fogalma sem volt. Nem tudja, hogy
a jerusálemi templomban nem lehetett nőnek laknia, annál
kevésbbé ott felnövekednie, nem ismeri mi a külömbség a
főpap és a többi pap között, nem tudja, mi volt a Keresztelő
atyja és különösen, hogy mi volt az ő papi teendője. Ori-
genes szerint egyptomi volt e mű szerzője. De bárki volt
is, inkább pogány eredetűnek kellett lennie, mint zsidónak,
mert különben ennyi s ilyen vaskos tévedést nem követett
volna el.
 Újszövetségi apokrifusolc. 51

A szerzőnek a szóbeli elbeszélésen kivül még Írott

források is állottak rendelkezésére. Ezt bizonyítja előbb is
a kanonikus evangéliomokkal való egyezése. Azt semmikép
sem lehet bebizonyítani, hogy szerző akár Mátét, akár Lu­
kácsot használta volna. Mert ha igen, akkor a tőlük való
eltérést nem lehet érteni. Már pedig ez az eltérés oly sok és
annyira lényegbevágó, hogy azt m ásként megérteni nem lehet,
mint csakis úgy, hogy szerzőnknek a kanonikus evangélio­
mokkal közös eredeti feljegyzés állott rendelkezésére. Fel­
jegyzést, tehát Írásos] forrást kell mondanunk azért, mert
másként a sokszor szószerű egyezés megmagyarázhatlan.
Ez az írásos forrás valószínűleg zsidó nyelvű volt, a mit a
sok hebraismus igazol. Magában foglalta pedig mindazokat
a részeket, a m elyek Mátéval, Lukácscsal, Jakab elbeszélé­
sével és a vele rokon más gyerm ekségi evangéliomokkal
közösek. Ennek az anyagnak az előadását azonban mindenik
szerző m egtoldotta vagy alakította a szóban élő hagyomány
anyagával; innét érthetjük azután a három (és a velük rokon
többi) elbeszélés egyezését és eltérését.
Szerzőnk Máriára vonatkozólag két elbeszélést is ismert.
Az egyik a tizenkét éves korig történt esem ényeket mon­
dotta el, a m ásik a férjhez menetel után történteket. E két
elbeszélést azonban szerzőnknek nem sikerült egészen simán
összeforrasztania, a mit mutat nemcsak a 12—16 év közt tör­
tént dolgok elbeszélésének hiánya, hanem az is, hogy a
templom függönyének készítésére vonatkozó részlet nincs a
maga helyén, a lánykor esem ényei között.
Zakariás legendáját is külön forrásból vette a szerző,
és eredetilég nem tartozott a Mária történetéhez. Ezt bizo­
nyítja egyrészt az, hogy a mű cime alá semmikép sem illik,
másrészt meg, hogy a Zakariásra vonatkozó elbeszélések
nagyon is otthonosak voltak az első századok keresztyén
híveinek mondakörében, s így bizonyosan azért csatolták ez
elbeszéléshez, mert a mikor a kis János bujdoklásáról hal­
lott, a kegyes néplélek szinte önkénytelenül is megkívánta az
apa megható sorsának az elbeszélését is.
A mű célja az, hogy a Jézus term észetfeletti és szeplő-
lelen fogantatásának ép a második században sokat vitatott
4*
52 Raffay Sándor.

tényét megvédelmezze. E megvédelmezés, sőt m egerősítés

érdekében emeli ki Máriának nemcsak szeplőtelen foganását
és születését, hanem örök szüzességét is. Itt látjuk első ízben
erőteljesen kiem elve a Mária Ígéreten alapuló születését.
Persze ez még itt csakis Jézus miatt történik, de a mű
ezzel akaratlanul is a Mária-kultusz kifejlődésének megindí­
tójává lett. S ma ép az adja meg az ezzel való foglalkozás
alkalomszerűségét, hogy a mikor a róm. kath. egyház Mária
szeplőtelen fogantatásának és születésének újkeletű dogmáját
oly nagy hangosan ünnepelteti, nem árt, ha közelebbről meg­
ismerjük, miféle alapokon nyugszik ez a dogma és az e
dogmában jelentkező hit. Természetes, hogy az első századok­
ban a Jakab elbeszéléséhez hasonló tartalmú, célzatú
és jellem ű m űvek nem voltak ritkák, de ezek typikus pél­
dánya s részben alapja is a Jakab elbeszélése volt. Ez ala­
pította meg az Anna és Jóákim szentek emlékünnepét is.
Sokszor hivatkoztak rá a házasságkötések alkalmával is,
mert Mária és József itt rajzolt viszonyában mutatták be a
keresztyén házas élet eszményét. Meg kell itt jegyeznünk,
hogy u. e. elbeszélés némi változtatással megvan egy másik
apokrifusban is, a m elyet „ál-Máté“ néven ismerünk.
A munkát eredetileg görögül Írták meg s e nyelven ma
35 codex áll rendelkezésünkre. Ezeken kívül szír, örmény,
latin, angol, német, francia és részben szláv fordításokban
is megvan a szövege. Fordításom Tischendorf Evangelia
apocrypha. Editio alteraJ Lipsiae 1876. című munka alapján
készült.
A munka így hangzik:

Az istenszülő szent Máriának, Jézus Krisztus szentséges

anyjának születése.
1. Izráel 12 törzsének története szerint volt egy Joákim
nevű igen gazdag ember, a ki áldozatait kétszeresen hozta
meg, m ondván:

1. Mária szüleiről s azoknak magtalanságáról semmiféle

történeti adatunk nincsen. Ez a monda nagyon is tervszerűnek
látszik. Az első szakaszban szerzőnk csak azt akarja kiemelni,
 Újszövetségi apokrifusok. 53

— A fölösleg legyen az egész népé, az én bocsánatomért

szóló pedig legyen az Úré az én engesztelésemre.
Elérkezett pedig az Úrnak nagy napja és Izráel fiai
meghozták áldozataikat. Szembe került vele Ruben, és igy
szó lt:
— Nem illik neked előbb hoznod meg az áldozatokat,
mert te nem támasztottál m agot Izráelben.
Joákim pedig nagyon elszom orodott és elment a nép
12 törzstáblájához, mondván:
— Megnézem Izráel 12 törzsének tábláját, ha vájjon
csak én magam nem támasztottam-e m agot Izraelben ?
S kutatta és úgy találta, hogy minden igaz tám asztott
magot Izráelben. És rágondolt Ábrahám pátriárkára, hogy
neki az utolsó napon adott az Isten fiat, Izsákot. És na­
gyon elszomorodott Joákim és nem m utatkozott a felesége
előtt, hanem a pusztába vonult, ott felütötte a sátrát és
negyven napon és negyven éjen át bőjtölt, mondván ma­
gában :
— Addig le nem m egyek se enni, se inni, a mig meg
nem szán engem az én Uram Istenem, és az imádság lesz
ételem , italom.
2. A felesége Anna két panaszt kesergett és két sóhajt
sóhajtott, mondván:

hogy Joákim, a ki nemcsak minden földi jóval bővelkedett, hanem

még kegyességben és a szegények segítésében is kivált, mennyire
bánkódott magvaszakadásán. A zsidók szemében a gyermektelen-
ség mindig Isten büntetése volt. Mikor Joákim a törzsek táblá­
jához ment, azért nem talált azon egyetlen magtalan igazat sem.
Ebbó'l tehát látta, hogy ő nem tartozik az igazak közé. Ezért
vonult ki bánatában a pusztába, a hol Mózes, Illés, Dániel példája
szerint ő is negyven napon át bőjtölt. A nagy nap valószínűleg
az általános engesztelés napja.
2. Anna, úgy látszik, nem tudta, hol a férje, mert özvegy­
nek hiszi magát. Cselédjének bizalmaskodása elkedvetleníti, a
beszélgetés végén tett megjegyzése pedig elkeseríti úgy, hogy
kimegy a kertbe elpanaszolni bánatát. Ekkor ő is az Úrnak
ugyanazon kegyelmére gondol, a melyre a férje, csakhogy
ő Sáráról emlékezik meg. — A zsidó a napot napkeltétől ille­
tőleg napnyugtától számította. így zsidó számitás szerint a kilen­
cedik óra a mi d. u. 3 óránknak felel meg.
54 Raffay Sándor.

— Siratom özvegységem et és siratom meddőségemet!

A mikor pedig eljött az Úrnak nagy napja, így szólt
a cselédje, Judit:
— Ugyan meddig gyötrőd a te le lk e d e t! ? íme eljött az
Úrnak nagy napja, nem illik szomorkodnod, hanem vedd fel
ezt a fejszalagot, a m elyet nekem a gazdasszonyom adott,
s a melyet, mert nagyon uras, nekem, cseléd létemre nem
illik felvennem.
— Távozz tőlem, mondá Anna, ilyet sohase tettem,
mégis nagyon megalázott az Úr! Hátha valami gazfickó adta
ezt neked és bűnöd részesévé akarsz engem avatni ?!
Judit így szólt: Mi gonoszt kívánnék én még neked,
mikor az Úr elzárta méhedet, hogy ne adjon neked gyüm öl­
csöt Izráelben!
És Anna nagyon elszomorodott, lerakra a gyászruháit,
m egmosta a fejét, felvette a m enyasszonyi ruháját és a kilen­
cedik órában lement a kertbe járkálni. És meglátva egy
borostyánfát, alája ült és az Úrhoz imigyen fohászkodott:
— Atyáink Istene, áldj meg engemet és hallgasd meg
az én könyörgésem et: a mint megáldottad Sárának a méhét
és adtál neki fiat, Izsákot!
3. És az égre tekintve, madárfészket látott a borostyán­
fán, és így kesergett magában:
Jaj nekem, ki nemzett engem et ?!
Miféle méh hozott világra engem et?
Mert átokká lettem én Izráel fiai előtt!
Megcsúfolnak és kinéznek az Úr templomából!
Jaj nekem, kihez lettem én hasonlóvá?!
Nem az égnek madaraihoz lettem hasonlóvá,
Mert az égnek madarai is term ékenyek előtted, óh Uram !
Jaj nekem, kihez lettem én hasonlóvá? !

3. Anna panaszdala a zsidó párhuzamos versek formáját

mutatja. Egyenletes rythmusokkal és visszatérő refrainekkel
fejezi ki az egyszerű gondolatot. De ép ez az egyszerűség adja
meg a szépségét. A zsidóság gondolatvilágának teljesen megfelelő
a termékenység értékének s irigylésre méltó voltának a kieme­
lése. Valósággal költői gondolat, hogy egy madárfészek megpil­
lantása inditja Annát e panaszkodásra.
 Újszövetségi apokrifusok. 55

Nem a földnek vadaihoz lettem hasonlóvá,

Mert a föld vadai is termékenyek előtted, óh U ram !
Jaj nekem, kihez lettem én hasonlóvá?!
Nem ezekhez a vizekhez hasonlítok én,
Mert ezek a vizek is termékenyek előtted, óh Uram!
Jaj nekem, kihez lettem én hasonlóvá?!
Nem ezen földhöz lettem én hasonlóvá,
Mert még ez a föld is meghozza gyüm ölcsét idején,
És dicsőit Tégedet, óh Uram!
4. És ime az ur angyala lépett hozzá, azt mondván
neki:
— Anna, Anna, meghallgatta az Úr a te k érésed et:
foganni és szülni fogsz és a te magodról beszélni fognak az
egész világon.
— Él az én Uram, Istenem — mondá Anna, — hogy ha
szülni fogok, akár fiat, akár lányt, az én Uram Istenemnek
adom azt ajándékul és neki fog szolgálni egész életen át.
Ekkor két küldött érkezett, akik azt mondták n e k i:
— íme a te férjed Joákim jön az ő nyájaival. Mert az
Úrnak angyala leszállóit hozzá s azt mondá: „Joákim, Joákim,
meghallgatta az Űr a te kérésedet, menj le innét, mert meg­
lásd, a te feleséged, Anna, foganni fog méhében."
— Joákim lement, pásztorait összehívta s mondá :
— Hozzatok ide nekem tiz darab tiszta és ép bárányt
s legyenek az én Uram Istenemé. Aztán hozzatok ide nekem
tizenkét hízott borjút s legyenek a papoké meg a tanácsé.
Száz bakot meg az egész népnek.
S akkor m egjött Joákim az ő nyájaival és Anna az
ajtóban állott. Amint pedig m egpillantotta a közelgő Joákimot,
odafutott, nyakába borult, mondván:
— Most már tudom, hogy az Ur Isten engem nagyon
megáldott; mert lám, az özvegy nem özvegy többé, s a ki
gyermektelen vagyok, foganni fogok.

4. Mialatt Annának jelenése volt, azalatt Joákimnak is

megjelent az angyal. Hasonló párhuzamos jelenést Ap. Csel. 9-ben
is találunk, hol Saulnak és Anániásnak szintén egy időben van
látomása.
56 Raffay Sándor.

És Joákim az első napot otthon töltötte.

5. Másnap azután felhordta ajándékait, azt gondolva
magában: Ha az Isten m egkönyörült rajtam, megmondja azt
nekem a pap homlokdísze. Joákim meghozta áldozatát és
mikor a pap az Úr oltárához felment, megfigyelte a hom lok­
díszét és nem látott magában bűnt. Akkor mondá Joákim:
— Most már tudom, hogy az Úr megkönyörült rajtam
és minden bűnömet m egbocsátotta.
S megigazultan ment le az Úr templomából és haza tért.
Anna hónapjai pedig teltek s a kilencedikben lebete­
gedett. S mondá a bábának:
— Mit szültem ?
— Leányt, mondá az.
S mondá Anna: Felm agasztosuit az én lelkem ezen a
napon!
É s lefektette azt. Mikor pedig a napjai beteltek, Anna
megfürdött, mellet adott a gyermeknek és Máriának nevezte
azt el.
6. A gyermek napról-napra erősödött s hat hónapos korá-

5. Joákim gondolkozása teljesen megfelel ama zsidó felfo­

gásnak, hogy minden baj, szerencsétlenség, csapás, tehát a gyer-
mektelenség is Isten büntetése, mint bűnért való megtorlás.
Ezért kér és vár irgalmat. A bocsánatról s az ezzel összefüggő
kegyelmi ajándékról, a gyermekről, úgy akar bizonyságot szerezni,
hogy megfigyeli a főpapnak (de nem bármely papnak) a hom­
lokdíszét. Erről azt hitték, hogy felfedezi az áldozó bűnösségét.
Azért gondolja Joákim is, hogy ha bűnét az Űr el nem engedi,
akkor azt valami jelben tudtára adja a homlokdíszen. így aztán
teljesen érthető a megigazulás érzése (Lk. 1814). II. Mózes 28, 36-36-
ban olvassuk: „Csinálj továbbá homlokdíszt tiszta aranyból és
vésd rá, a mint a pecsétre metszenek: Szentség a Jehovának! És
illeszd azt kékbibor fonalra s legyen fejdíszen, a fejdisznek elő-
részén legyen az. Legyen pedig az Áron homlokán, hogy Áron
vegye magára a vétséget a szentelmények körül, melyeket szen­
telnek az Izráel fiai minden szent adományaiknál, s legyen az
homlokán állandóan, hogy kegyet szerezzen nekik Isten előtt. “
Tehát nem az imádkozásnál használt imaszíjjakról van szó, ha­
nem a főpap homlokdíszéről. Hogy szerzőnk egyszerűen csak papról
beszél, tájékozatlanságát bizonyítja.
6. A gyermek kiválóságának bizonysága, hogy a mire az
 Újszövetségi apokrifusok. 57

bán anyja a földre tette le, hogy hátha már állani tudna.
S az hét lépést téve visszament az ölébe. Felkapta öt s
azt mondotta:
— Él az én Uram Istenem, hogy nem fogsz te ezen a
földön járni, mig csak el nem vezetlek az Úrnak templomába.
S hálószobájában egy szent zugot kerített el s nem en­
gedte, hogy abba valami tisztátalan vagy közönséges kerüljön.
Azután elhívta a zsidók szeplőtelen leányait s azok szórakoz­
tatták. Mikor a gyermek születésének első évfordulója el­
következett, Joákim nagy lakomát csapott és m eghívta rá
a papokat, az írástudókat, a tanácsot és Izráel egész népét.
Joákim a papokhoz vitte a gyerm eket s azok megáldották
őt, mondván :
— A mi Atyáink Istene áldja meg ezt a gyerm eket és
adjon neki örökké híres nevet nem zedékről-nem zedékre!
S az egész nép azt mondta rá:
— Úgy legyen, úgy legyen, ámen!
Elvitte a főpapokhoz is és azok is megáldották, mondván :
— A mennyek Istene tekintsen erre a gyermekre és
áldja meg őt legjobb áldásaival, a m elyeknél jobb már nem
is lehet.
Az anyja azután bevitte a hálószoba szent zugába s

anya még csak gondolni sem mert, hat hónapos korában már
rendesen lépegetett. A hét lépést az örmény szöveg szerint úgy
kell érteni, hogy az anyjától el hármat, vissza is hármat tett,
mig a hetediket a fordulás képezi. Az anya azonban nem engedi,
hogy a kis leány járjon; mert fogadalma szerint az első utat a
templomba kell tennie. Ezért kerit el neki a szobában egy részt,
melyben Mária három esztendőt tölt. Az cakerités másik célja a
tisztátalantól való megőrzés. Mária élete tehát kezdettől fogva
apácaszerű. A belső tisztaságot csak a külső tisztaság biztosí­
tása őrzi meg. A „szeplőtelenség“ kiemelésére nagy súlyt fektet
a szerző De ép ilyen fontosnak tartja a papokkal való folytonos
érintkezést és azok áldását és elismerését is. Hogy ez ép a szü­
letésnap évfordulóján történik először, abban szerzőnk egy kissé
tévedett, mert a zsidók a születésnapot sohasem ülték meg,
hanem megülték a gyermek elválasztásának a napját. Igen, de
Anna itt még szoptat, tehát ez nem az elválasztás ünnepe volt.
58 Raffay Sándor.

mellet adott neki És dalt zengett Anna az Úr Istennek,

m ondván:
— Dalt zengek az én Uram Istenemnek,
hogy reám tekintett, s elleneim gyalázatát elvette én
rólam !
Az 5 igazsága gyüm ölcsét adta nekem az U r :
Az egyetlen sokszoros előtte!
Ki adja hirül Ruben fiának, hogy Anna szoptat?
Halljátok, halljátok Izráel 12 törzse, hogy Anna szoptat!
És elaltatta öt a szent zug ágyán, aztán kiment és
szolgált nekik, kik is a lakoma végeztével az Izráel Istené­
nek dicséretével távoztak el.
7. A gyermek hónapjai pedig szaporodtak. Mikor két
esztendős lett, azt mondta Joák im :
— Vigyük őt fel az Úrnak templomába, hogy teljesítsük
a tett fogadalmat, nehogy ránk bocsásson a Mindenható
valamit és a mi áldozatunk ellenszenves legyen.

7. A gyermekek ilyen nevelgetése a templom számára, a

zsidóknál egyáltalán nem volt szokásban. A templom épületében
csakis a szolgálatot sorrendben végző' papi osztályok tagjai lak­
hattak, de még azok családjának tagjai sem járhattak be. Hogy
pedig maga a főpap fogadta volna Máriát a nagy áldozati oltár
mellett, az is lehetetlen. Szerzőnk különben is folyton össze­
zavarja a közönséges papot a főpappal. Az oltár 3-ik lépcsője
nem a 15 lépcső (Jós. Bell. Jud. 5. 5.3.) harmadikát, hanem az
Ezékiel 43, 13—18-ben említett hármas emelkedés legfelsőbbjét
jelenti. Jellemző, hogy a pap áldása itt már nem óhajtás,
mint még csak a megelőző fejezetben is, hanem ténynek kije­
lentése. Az idők vége zsidó képzet, melynek az a hit az alapja,
hogy az idő folyamatát az Isten két részre osztotta. Az egyik ez
a világ, az Istentől elszakadottság világa. A másik a jövendő
világ, az Istennel való együttélés kora, vagyis az igazi istenország.
A két korszak választó pontját a Messiás megjelenése képezi. Ez a
megjelenés az idők végének, az utolsó napoknak a nagy esemé­
nye. I v t q o v = a rabszolgák felszabadításáért járó váltságdíj. E
világon az emberiség a sátán hatalma alatt áll, a bűn szolga­
ságában vergődik. Ki kell onnét váltani. Ez a tiszte a Messiás­
nak. Az ő megjelenésének köre, működésének tere Izráel. Az
istentisztelet alkalmával szokásos tánczra nézve 1. Zsolt. 682e.
14913. Bir. 2124.
 Újszövetségi apokrifusok. 59

— Várjuk meg a harmadik évet — mondá Anna, —

hogy ne sóvárogjon a gyermek apja, anyja után.
— Hát várjuk meg, — mondá Joákim.
Mikor aztán három éves lett, igy szólt Joákim:
—Hívjátok el a zsidóknak szeplőtelen leányait, mind
vegyen egy-egy fáklyát és felgyújtva álljanak fel, hogy a
gyermek hátra ne forduljon és a szive ki ne vágyakozzék
az Úr templomából. És úgy tettek, mig csak az Úr templo­
mába fel nem értek. Ott a főpap fogadta, m egcsókolta s
megáldotta őt, mondván:
— Felmagasztalta az Ur a te nevedet nemzedékröl-
nemzedékre: az idők végén általad fogja az Úr az 5 vált-
ságát Izráelnek kinyilatkoztatni.
És az oltár harmadik lépcsőjére ültette őt. Az Úr Isten
pedig báját öntött ki rá és táncolni kezdett, és m egszerette
őt Izráel egész háza.
8. Szülei pedig csodálkozva és a mindenható Istent
imádva azért, hogy a gyermek rájuk se nézett, le (haza)

8. Mária egészen ellentéte Jézusnak. Őt 12 éves korában

viszik ki a templomból, Jézust meg akkor viszik oda. Máriát a
szülők ott hagyják, Jézust meg nyugtalanul keresik s aggodal­
masan viszik haza. Mária ott maradásán a szülők örülnek,
Jézusén bánkódnak. Mária hivatásáról a szülők mindent tudnak,
Jézuséról semmit, s mikor az Isten házát mondja természetes
otthonának és munkaterének, csodálkoznak rajta. Szerzőnk egész
apácává tette Máriát, akinek sorsa felett a papság tanácskozik
és intézkedik. Ebből az is közetkeztethető, hogy a szülei már
nem éltek, mert különben nem kellett volna őt idegen férfira
bízni. A kanonikus evangéliomok erről még mit sem tudnak. Ott
Mária férjhezmenetele a rendes körülmények között történik. Mit
tett Mária 3 éves korától 12 éves koráig? azzal szerzőnk ép úgy
nem számol be, mint azt sem mondja el, hogy 12 éves korától
16 éves koráig mivel foglalkozott. De hát ez mellékes ama főcél
mellett, hogy Máriának, mint Jézus anyjának a kiválasztottságát
és szeplőtelenséget bizonyítsa és szemléltesse. E mellett az olyan
tévedések, hogy az oltárt a szentek szentébe helyezi, hogy
Zakariást főpapnak teszi meg, hogy a főpap bármikor bejáratos
a szentek szentébe, s nem csak egyetlen egyszer megy be éven­
ként, szerzőnk előtt nem fontosak. Mig igy a kortörténeti tények
ellen lópten-nyomon vét, addig ama zsidó vallásos szempontot,
60 Rafíay Sándor.

mentek. Mária pedig az Úr templomában olyan volt, mint

egy szem elgető galamb és angyal kezéből kapta eledelét. A
mikor pedig 12 éves lett, a papok tanácsot tartottak,
m ondván:
— íme Mária 12 esztendős lett az Úr templomában,
mit tegyünk hát vele, hogy az Úr szentélyét be ne szeny-
nyezze? Te az Úr oltáránál állasz — mondták a főpapnak, —
menj be és imádkozzál miatta, s a mit az Úr ki fog nyilat­
koztatni, azt cselekedjük.
És a főpap felöltvón a 12 csengettyűst, bement a szen­
tek szentébe és imádkozott miatta. S ime az Úrnak angyala
odaállott, azt mondván n e k i:
— Zakariás, Zakariás, menj ki és gyűjtsd egybe a nép
özvegyem bereit; mindenikük hozzon egy-egy botot, s a kinek
az Úr jelet mutat, annak a felesége legyen.
Kimentek hát a hírnökök Judea egész tartományába s
megzendült az Urnák harsonája és mind összefutottak.
9. József pedig eldobva a szekerczéjét, kiment azok
találkozójára, a kik összeverődve a főpaphoz mentek, vive
a botokat. Az pedig, miután mindenkitől elszedte a botokat,

mely szerint a szentnek a sorsát folytonosan az isteni közvetlen

beavatkozás intézi, egyetlen pillanatra se téveszti szem elől. Az
egyházi érdek és az azon korbeli viták főpontja erősen kiérzik
abból, hogy szerzőnk szerint csak az özvegy emberek között
kerestek nem is férjet, hanem csak gyámolót Máriának. A kano­
nikus evangéliomok még mit sem tudnak József özvegységéről,
de sőt úgy mondják, hogy Máriának Józseffel való házas viszo­
nya idején Jézus volt az ő elsőszülötte. (Mt. 1,25 Lk. 2,7.) A 17
csengetyüsön azt a ruhát kell érteni, a melyről II. Móz. 28-ban
olvasunk. A főpap díszruháján az aranycsengők számát az Ó. T.
nem határozza meg. A rabbinusok 72-nek mondják, Alex. Kele­
men 360-nak, Justinus Martyr 12-nek.
9. A bottal való döntés és a boton mutatkozó jel egészen új
adat. Nevezetes, hogy míg Józsefről eddig egyetlen szó sem volt,
most egyszerre úgy beszél róla a szerző, mint a kit mindenki
igen jól ismer. Józsefet egészen Hieronymusig általánosan öz­
vegynek hitték s így az evangéliomokban említett többi gyer­
mekét mind egy előbbi házasságából valónak mondották. Igen
de akkor merőben érthetetlen, miért nevezik meg a kanonikus
evangéliomok Jézust testvéreit, miért beszélnek még nővéreiről
 Újszövetségi apokrifusok. 61

bement a templomba és imádkozott. Az imádság végeztével

a botokat fogva kiment s kiosztotta köztük. És semmiféle
jel sem mutatkozott rajtuk. Az utolsó botot pedig József
kapta. S ime galamb jött ki a botból és József fejére szállt.
S mondá a főpap Józsefnek:
— Te vagy arra választva, hogy az Úrnak szűzét oltal­
madba vegyed.
— Fiaim vannak — veté ellen József — és öreg ember
vagyok, ez pedig fiatal, — nehogy nevetségessé legyek
Izráel fiai előtt!
Mondá a főpap Józsefnek:
— Féljed a te Uradat Istenedet és ne feledd, mikép
cselekedett az Isten Dáthánnal, Abirámmal és K oréval;
mikép nyílt meg a föld és nyelte el őket az ő hitetlenségük
miatt! Most hát József félj, nehogy ezek a te házaddal is
megessenek.
József megijedt és oltalmába vette azt. S azt mondta
Máriának :
— íme elvettelek téged az Úrnak templomából s m ost
magadra hagylak az én házamban és elm egyek megépíteni
az épületemet s azután megtérek hozzád. Az Úr megőriz
tégedet!
10. A papok pedig tanácsot tartottak s azt m ondták:

is, (Mt. 12, 45—50. 13 ,55. Mk. 3,31—35, 6.3: Lk. 8 ,1 9 21. Ján. 2,12* Ú3-5-i6>
20;17. Ap. csel. l,u . I. Kor. 9,v Gál. 1 ,19.) és miért mondják Jézust
nem egyetlennek, hanem elsőszülöttnek? Máriának többi gyer­
mekét, sőt még rendes házas viszonyát is csak az örök szüzes­
ség érdekében vitatták el. Itt Mária még csak 12 esztendős,
„oltalmazója" József pedig „öreg ember". Epifanius szerint 80
éves és még 12 évig élt; a Hist. Jós. szerint pedig 90 éves és
és még 21 évig élt. Minket ezek a találgatások csak mint jelen­
ségek érdekelnek. Jelenségei annak a törekvésnek, hogy Mária
szeplőtelenségét és Jézus természetfeletti születését minden
lehető módon biztosítsák. Ezért megy el József Máriának haza­
vitele után azonnal az építkezései folytatására, a hol szerzőnk
előadása szerint teljes négy esztendeig marad. Persze ezt valami
nagy őrizésnek aligha lehet mondani, azért is bízza József Máriát
a legjobb őrizőre, Istenre.
10. E fejezett itt nincs a helyén. Leányokat keresnek a
templom függönyének elkészítésére. Itt Máriának, a ki egy férfi-
62 Raffay Sándor.

— Csináltassunk függönyt az Ur templomára.

S a pap azt m ondotta:
— Hívjatok nekem ide szeplőtelen szüzeket a Dávid
törzséből.
A szolgák el-kimentek és hét szüzet találtak. A papnak
azonban eszébe jutott Mária leányzó, hogy Dávid törzsebelj
és szeplőtelen volt az Isten előtt és elmentek s elővezették
őt a szolgák. Aztán bevezették őket az Úr templomába. S
mondá a pap:
— Sorsoljátok ki nekem, ki szőjje az aranyat, az asz-
besztet, a gyapotot, a selym et, a jácintot, a karmazsint és a
valódi bíbort.
Máriára esett a valódi bibor és a karmazsin, mit magá­
hoz véve hazament. Zakariás pedig ez időben némult meg és
helyébe Sámuel lépett addig, a mig Zakariás ismét nem
beszélt. Mária pedig szőni kezdte a karmazsint.
11. Egyszer korsót vett és kiment vizet m erni; s ime
egy hang igy szólt:

val élt házas szövetségben, már nem lehetett helye. De az elő­

zők szerint meg, ha Máriának még a lánykorában történt ez a
kárpit-szövés, akkor a szolgáknak nem volt szükség érte men­
niük, mert hiszen szerzőnk szerint a templomban lakott. E feje­
zet tehát — melynek különben sincs semmiféle jelentősége az
elbeszélésre, — teljesen kirí az összefüggésből. De egyúttal ép
ezért választó is az elbeszélés két első része között, mert ezen­
túl már nem a címben jelzett tárgyról, Mária születéséről, hanem
a Jézus származásáról beszél a szerző. — Két helyen volt füg­
göny a jeruzsálemi templomban: a szentély és a szentek-szente
előtt. Az utóbbi dupla volt s a Talmud szerint évenkint mind­
egyik felét újjal cserélték ki. A nők segédkezése II. Mózes 35,
26-26 mondásán alapul. Szerzőnk téved, a mikor Máriát Dávid
háza sarjának mondja, mert Luk. 1,86 szerint Áron ivadéka. Ezt
különben a 12. fejezetben szerzőnk is igy mondja ív. ö. 17. feje­
zettel). S minthogy a függöny készitése a papi osztályok kivált­
sága volt, ez a származás inkább is adhatott jogot Máriának a
részvételre, mint a Dávid házából való származás. Különben
Mária egészen fölösleges, mert a hét szinhez már nélküle is volt
hét leány. Annál feltűnőbb hát, hogy neki, mint nyolcadiknak
két szint „sorsolnak11 ki.
11. Áz angyali jelenés tehát kettős. Kanonikus evangélio-
maink az elsőt nem ismerik. A másodikat is másként beszélik
 Újszövetségi apokrifusolc. 63

— Üdvözlégy kegyelt, az Úr van veled, áldott vagy te

az asszonyok között!
Jobbra-balra tekintgetett, honnét ez a hang? S meg­
rettenve hazament, letette a korsót és a karmazsint véve a
székére ült és szőtte. S ime az Úr angyala állott meg előtte
mondván:
— Ne félj Mária, mert kegyelm et találsz a mindenek
ura előtt és foganni fogsz az ő igéjétől.
Az pedig ennek hallatára igy okoskodott m agában:
— Hogy én foganni fogok az élő Istentől, és szülni
fogok, mint minden asszony?
— Nem úgy Mária! — monda az Úr angyala — mert
az Úrnak ereje árnyékol be tégedet, azért azt a szentet is,
a ki tőled születni fog, a m agasságos szent fiának fogják
mondani. Mert ő menti majd ki az ő népét a bűneiből.
S mondá Mária:
— íme az Úr szolgálója ő előtte; legyen velem a te
beszéded szerint!
12. Mikor a bíbort, meg a karmazsint elkészítette, elvitte
a papnak. A pap megáldotta őt, m ondván:
— Mária, az Úr Isten felm agasztalta a te nevedet és
áldott lész a föld összes nem zedékeiben!
Mária megörült és törzsrokonához, Erzsébethez ment.
Kopogott az ajtón. Ennek hallatára Erzsébet a karmazsint

el. A második század a Krisztus természetfeletti eredésének és

asszonytól való születésének, tehát istenemberi mivoltának vitás és
nehéz kérdését igy oldotta meg. A pogány képzetek az istenség
természetes közrehatását kívánták volna meg, mig a zsidó kép­
zet a semmiből is teremteni képes isteni sző segitségével is
mindent meg tud értetni.
12. Máriának Erzsébetnél tett látogatását Lk, 1 39_ 56. nem
ilyen alkalomszerűnek mondja, hanem szépen megokolja. A pár­
huzam igen érdekes annak szemlélésére, mikép élt és alakult
át a szóbeli elbeszélés az első századok keresztyén közönségének
lelkében. Jellemző azonban, hogy szerzőnk már elfeledte, hogy
Máriát előbb még Dávid sarjadékának mondotta, mert most
Erzsébet törzsrokonának állítja. Máriát meg úgy tünteti fel,
mintha mit se tudna az angyali jelenésről, s nem érti a papnak
mind határozottabb formában megújuló magasztalását.
64 Raffay Sándor.

eldobta, az ajtóhoz futott, kinyitotta s Máriát meglátva, így

üdvözölte ö t :
— Hogy jutok hozzá, hogy az én Uramnak az anyja
hozzám jön ? Mert lám a magzat ugrált és üdvözölt téged én
bennem !
Mária pedig m egfeledkezve ama titokról, a melyet neki
Gábor arkangyal mondott, az égre tekintett és azt mondotta:
— Ki vagyok én Uram, hogy engem a föld összes nem­
zedékei áldani fogn ak !
És három hónapot töltött Erzsébetnél. De mert napról-
napra vastagodott, félt és hazament és elrejtőzött Izráel fiai
elől. Mikor vele ezek a titokzatos dolgok történtek, Mária
tizenhat éves volt.
13. A hatodik hónapjában történt, hogy József az épít­
kezéseiből m egérkezett és bemenvén a házba, terhesnek ta­
lálta őt. A szem ét lesütve, a földön zsákra vetette magát és
keservesen sírt, mondván:
— Milyen orcával tekinthetek az én Uram, Istenemhez?
S mit kérjek e leányt illetőleg ? Mert az én Uram Istenemnek
templomából szüzén vettem őt magamhoz és nem őriztem
meg. Ki tett engem tönkre? Ki cselekedte ezt a gazságot az
én házamon ? Ki szennyezte be a szüzet ? Csak nem az Ádám
esete ism étlődött m eg rajtam? Mert a mint az ő magaszta-
sának óráján a kígyó eljött és egyedül találta s megcsalta
Évát, úgy történt velem is.

13. Kanonikus evangéliomaink szerint Józsefnek még csak

jegyese volt Mária, a mikor viseló's állapotát észrevette. Nem is
csak a hatodik hónapban tudta ezt meg, hanem az angyali jele­
nésből azonnal. József a keserűség, szégyen és gyász kifejezé­
séül zsákra ül. A zsák durva szövet, melyet a gyászolás vagy
böitölés alkalmával a zsidók magukra vettek, (I. Mőz. 37 34),
illetőleg a melyre letelepedtek (II. Ján. 21 10). Csak abban lel
némi magyarázatot, hogy rajta az Ádám esete ismétlődött meg.
Erre látsztk utalni II. Kor. 11 2-3 is. A Talmúdban a_ kígyó csá­
bításának ez az értelmezése egészen szokásos. Mig Ádám buz-
gőlkodott, az alatt a kígyó képébe bújt sátán megismertette Évát
az élet keletkezésének a titkával, a mit azután Éva a „tudás11 és
az „élet“ fája gyümölcsének megizleltetésével Ádámnak is el­
árult. Jellemző, hogy Mária itt sem tud az angyali jelenésről!
 Újszövetségi apokrifusok. 65

Azután felkelt József a zsákról, Máriát odahívta és azt

mondta neki:
— Óh Istennek kedveltje, miért tetted e z t? Miért feled­
keztél meg a te Urad Istenedről? Miért alacsonyitot.tad le a
te lelkedet, ki a szentek szentében nevelkedtél fel és angyal
kezéből vetted táplálékodat?
Az pedig keservesen sírt, mondván, hogy:
— Tiszta vagyok én és férfit nem ismerek.
S mondá neki József:
— Hát honnét van a magzat, a kit viselsz?
Az pedig feleié:
— Él az én Uram Istenem, hogy nem tudom, hon­
nét van.
14. József nagyon megijedt, elvonult tőle és töprengett,
mit tegyen vele? így okoskodott: Ha eltitkolom bűnét, az
Isten törvénye ellen lázadok, ha pedig leleplezem őt Izráel
fiai előtt, félek, hogy esetleg talán angyaltól van a magzata
s akkor ártatlan vért adok halálra. Mit tegyek hát vele?
Titkon bocsátom el őt magamtól. És meglepte őt az éjszaka,
s ime az Urnák angyala megjelent neki álomban, mondván:
— Ne félj ettől a leánytól, mert a mit visel, az a Szent­
iélektől van. Mert az fogja az ő népét bűneiből kiszabadítani.
József, a mikor felkelt, dicsőítette Izráel Istenét, a ki
neki ezt a kegyelm et adta. És oltalmazta őt.
15. Az írástudó Hannás pedig elment hozzá és azt
mondta n e k i:

14. Mt. 1 18—25’ párhuzamosa. A zsidó törvény szerint a

házasságtörő nőt — s e tekintetben jegyes és feleség között nem
volt különbség — válólevél adásával kellett és lehetett elbocsá­
tani: V. Móz. 22 és 24. Mivel azonban ez kipellengérezés volt,
József arra határozta magát, hogy nem nyilvánosan, hanem tit­
kon, csendben hagyja el Máriát. Ez a szándék sokkal inkább
helyén van Máténál, a hol Mária még csak jegyes, mint itt, a hol
már négy éves házasok..,,
15. Ki volt Hannás, nem tudjuk, de nincs is rá szükség.
Bizonyosan amaz Írástudók egyike, a kik a zsinagógák vallásos
életére felügyeltek. Józsefnél most pásztori látogatást végzett.
Szerzőnk szerint József és Mária itt jerusálemi lahosok, s így
ez a fejezett a 17-kel határozott ellentétben áll. Itt is erősen ki
liaffay: Újszöv. apokrifasok. t
66 Raffay Sándor.

— Miért nem m utatkozol a mi összejöveteleinken?

— Mert elfáradtam az úttól — mondá neki József —
és az első napot pihenéssel töltöttem.
Amaz megfordult és látta, hogy Mária viselős. Gyorsan
a paphoz futott és azt mondta n e k i:
— A te védenced, József, nagyot vétett.
— Hogy-hogy? kérdő a pap.
— A szüzet, a kit az Űr templomából vett ki, beszeny-
nyezte, ágyát meglopta s nem jelentette azt meg Izráel
fiainak.
S felelvén igy szólt neki a pap:
— József tette volna ezt?
S mondá az írástudó Hannás:
— Küldj szolgákat és a szüzet terhesnek fogod találni.
A szolgák kim entek és úgy találták, a mint az mondotta.
S Józseffel együtt a törvény elé hurcolták öt (Máriát).
— Mária, mondá a pap, miért tetted ezt ? Miért alacso-
nyitottad le a te lelkedet ős feledkeztél el a te Urad Iste­
nedről? Te, a ki ott növekedtél a szentek szentében és angyal
kezéből vetted eledeledet, dicsőítő énekeket hallgattál és
táncoltál Ő előtte, miért tetted ezt?
Az pedig keservesen sirt és m ondá:
— Él az én Uram Istenem, hogy tiszta vagyok előtte
és férfit nem ism erek!
S mondá a pap Józsefnek:
— Miért tetted ezt?
Mondá József:
— Él az én Uram Istenem, hogy tiszta vagyok ón ettől.
— Ne tégy hamis tanúságot, — mondá a pap, — hanem
mondd meg az ig a z a t: te megloptad az ágyát és nem jelen­
tetted meg Izráel fiainak, s nem hajtottad fejedet a hatal­
mas kéz alá, hogy magod m egáldassék!
József pedig hallgatott.

van emelve, hogy József nem férje, hanem csak gyámja volt
Máriának. Jellemző, hogy az egyházi törvényszék előtt sem József,
sem Mária nem hivatkozik az angyali jelenésekre és kijelenté­
sekre, s igy a tárgyalásnak nem sok értelme van.
 Újszövetségi apokrifusok. 67

16. Akkor azt mondta a pap:

— Add vissza a szüzet, a kit az Ur templomából vettél.
József erre heves zokogásba tört ki. A pap pedig így
szólt:
— Az Úr próbájának vizével itatlak meg titeket s a ti
bűnötök nyilvánvaló lesz előttetek.
És a pap fogta, m egitatta Józsefet és a hegyre küldte
őt, de sértetlenül jött vissza. Azután Máriát is megitatta és
a hegyre küldte, de sértetlenül jött vissza. S az egész nép
csudálkozott, hogy nem jelentkezett rajtuk bűn. Akkor azt
mondta a pap:
Ha Isten nem nyilvánította ki a ti bűneiteket, én
sem ítélem azokat.
És elbocsátotta őket. József pedig magához vette Máriát
s örömmel és Istent dicsőítve tért haza.
17. Augusztus királytól pedig parancs jött, hogy írják

16. A papnak ama felhívása, hogy a szüzet adja viszza,

természetesen nem a személyre, hanem az erkölcsi értékre
vonatkozik. Azért sír József, mert erre képtelen. A vizprőba IV,
Mózl 5 n _ 31. rendelkezésén alapul. Szentelt vízbe a templom
földjéből kevés homokot tettek s azt a gyanúsított vagy terhelt
egy átok kimondásával megitta. Aztán kiment a hegyre, vagy
— későbbi időben — hétszer körülkerülte az oltárt. Ha ez alatt
sem történt vele baj, akkor ártatlansága bizonyos volt. Józsefet
és Máriát ez istenítélet ártatlannak bizonyította a nélkül, hogy
a dologra valamelyes fény derült volna. Érdekes és jellemző a
törekvés, melylyel Máriát még törvényes fórum előtt is teljesen
tisztázni igyeztek.
17. Lk. 2 j_10. párhuzamosa. Szerzőnk szerint csakis nem­
zetség összeírásáról van sző. S ez esetben érthető is József
Betlehembe menetele. Persze az erre vonatkozó parancsot nem
Augustusnak kellett kiadni. Tehát ezt a tözskönyvet illető revi-
deálást szerzőnk is összezavarja az általános népszámlálással, a
melyről Jézus születése idején szó sem volt. Szerzőnknek nem
azt kellett volna mondania: a kik Betlehemben laknak, hanem:
a kik a Dávid törzséhez tartoznak s igy Betlehembe illeté­
kesek. Minthogy pedig a 10. fejezet szerint Mária Dávid törzsé­
ből való volt, — a minek a 12. fejezet ellene mond, — nem
érthető József habozása, hogy Máriával mit tegyen. Szerzőnk már
arról is megfeledkezett, hogy az előbbiekben Józsefet jerusálemi
lakosnak tüntette fel. Most pedig a lakása legalább is hét mért-
5*
68 Raffay Sándor.

össze mindazokat, a kik a júdeai Betlehemben laknak. S

mondá József:
— Én be fogom Íratni a fiaimat, de mit tegyek ezzel a
leánynyal? Miként fogom felíratni? Feleségem ül? Szégyen­
lem. Vagy tán leányom ul? De hiszen Izráel fiai mind tudják)
hogy nem lányom. Határozzon az Úrnak e napja, a mint az
Űr akarja.
Felszerelte a szamarat és Máriát ráültette. A fia vezette,
József utána ment. Mikor már három mértföldnyire voltak,
József megfordúlt s látta, hogy Mária szomorú s azt gondolta
m agában:
— Bizonyosan az bántja, a mit visel.
S megint megfordult József és látta, hogy nevet. S
mondá neki:
— Mária, mi van veled, hogy arcodat egyszer szomo­
rúnak, máskor meg m osolygónak látom ?
— Mert két népet látok az én szemeimmel, feleié Mária
Józsefnek, az egyik sir és jajgat, a másik örvend és vigadozik.
Mikor a fele útra értek, azt mondta neki Mária:
— Vegyél le ez állatról, mert a magzat nyom, kiki-
vánkozik.
Levette hát az állatról és azt mondta n e k i:
— Hova vezesselek és hol rejtsem el a te gyalázatodat,
hiszen puszta ez a hely?!
18. Egy barlangot talált és abba vezette öt. Fiait melléje

földnyire van Bethlehemtől, mert a fele útja a három mértföldet

meghaladja. E fejezetben csak egy fiúról van sző, a ki maga
volna e munka szerzője, de a következő fejezet már több fiú
jelenlétéről beszél. A két nép, melyet Mária lát, az üdvözülendők
és az elkárhozandók, vagyis a hívők és a hitetlenek.
18. Origenes is azt mondja (c. Celsum. 1 51.); „Mutogatják
Betlehemben a barlangot, a hol született s a barlangban a já­
szolt, a hol pólyázták." Épifanius (Haer. 78), szintén barlangról
szól, de már az 51. fejezetben hozzá teszi a jászolt is. Justinus
vértanú (Diai. c. Triph. 78) Origenessel egyezően a barlangbeli
jászolról beszél. Lukács a barlangot elhagyja és csakis jászolról
szól 2 7. 17. — Máté pedig már se barlangról, se jászolról nem
tud, hanem házról, a mely felett a csillag megállóit. 2 u . —
Kétségtelen, hogy Jézus születésének a helyére vonatkozó elbe-
 Újszövetségi apokrifusok. 69

állította, 5 pedig elment, hogy egy zsidó bábát kerítsen

Betlehem környékén.
— Én pedig, József, járkáltam és nem járkáltam. Föl­
tekintettem a levegőbe és láttam, hogy a levegő meg van
dermedve. Fölnéztem az égboltozatra és láttam, hogy áll és
az égnek madarai mozdulatlanok. A földre néztem és láttam
rajta egy tálat körötte ülő m unkásokkal s a kezek a tálban
voltak és a kik ettek, nem e tt e k ; a kik merítettek, mit sem
emeltek ki ; a kik a szájukhoz közeledtek, mit se vittek oda,
hanem valamennyiük tekintete fölfelé volt irányítva. S ime
nyájat tereltek és nem haladtak, hanem állottak és a pász­
tor felemelte a kezét, hogy botjával verje őket és a keze
iönmaradt. Ránéztem a folyó árjára és láttam, hogy a bakok
szája rajta fekszik, de nem iszik. Azután egyszerre minden
visszazökkent a term észetes folyásába.
19. S ime egy asszony jött le a hegyekből és azt mondta
nekem :
— Ember, hová mégy ?
— Egy zsidó bábát keresek, felelém.
— Izráelita vagy ? monda nekem.
— Az, mondám.
— Es az, a ki a barlangban szült, kicsoda? kérdezte ő.
— A jegyesem , feleltem én.
És azt mondta n ek em :
— Nincsen feleséged?
— Mária az, mondám neki, a ki az Űr templomában

szélés nagy alakulásokon ment át s ezt az alakulást Mikeas 5,

1_3. erősen befolyásolta. Nevezetes eltérés, hogy mig a kanoni­
kusok szerint azért szorultak be egy bethlehemi istállóba, mert
a szállóban nem kaptak helyett, addig itt Bethlehemtől mintegy
három mértföldnyire a kényszerűség hajtja őket egy barlangba.
Ebből érthetőbb a Betlehem környékére is kiterjedő gyermekirtás.
— A fejezet közepétől Jakab első személyben beszélteti el a
történteket, mert ezeket csakis ő maga látta. A Megváltó szüle­
tésében az egész teremtettség kiveszi a maga részét.
19. A bába, a ki már tudja, hogy a barlangban valaki
szült, a kétkedő, de a hivésre kész emberiség példakőpa. Salome
pedig Tamás párhuzamosa. Az egész elbeszélés célzata ebben a
fejezetben domborodik ki legtisztábban.
70 Raffay Sándor.

nevekedett, s a kit nekem sorsoltak feleségül. De nem fele­

ségem, hanem a Szentlélektől fogant.
— Igaz ez ? kérdi a bába.
— Jöjj ős lásd, mondá neki József.
És a bába vele ment. A barlang nyílásában m egálltak
s ime fényes felhő árnyékolta be a barlangot. S a bába igy
szólt :
— Ma fel van a lelkem magasztalva, mert szemeim
csudát láttak, mert lzráel szabadítása született.
És a felhő tüstént felszállt a barlangból és oly nagy
fényesség sugárzott a barlangban, hogy szemeink nem bírták
elviselni. Nemsokára azonban az a fény is eloszlott, mígnem
láthatóvá lett a csecsemő, akihez odament és aki m ellet kapott
anyjától Máriától. A bába pedig felkiáltott és m ondá:
— Nagy nap ez nekem, hogy láttam ezt az új csudát!
Mikor a bába kiment a barlangból, a szembe jövő Salo-
ménak azt mondta:
— Salome, Salome, új csudát tudok neked m ondani:
szűz szült a természeti állapota ellenére
— Él az én Uram, Istenem, mondá Salome, ha meg
nem győződöm róla, bizony én nem hiszem, hogy szűz szült.
20. A bába bement és azt mondta Máriának:
— Igazodj el, mert nem kis küzdelmen fogsz átesni.
És m egvizsgálta őt Salome s jajgatva mondá:
— Jaj az én vétkem nek és hitetlenségem nek, hogy az
élő Istent kisértettem , ime a kezem égve hull le rólam!
S térdre borult az Űr előtt m ondván:
— Atyáim Istene, emlékezzél meg, hogy én Ábrahám,
Izsák és Jákob ivadéka v a g y o k ; ne cégórezz ki engem lzráel
fiai előtt, hanem add vissza karjaimat. Mert te tudod, Uram,
hogy a te nevedben végeztem gyógyításaim at és tőled nyer­
tem jutalmamat.
S ime az Úrnak angyala oda állt és mondá neki:

20. E fejezet a kétkedés veszedelmét és bűnhődését tárja

elénk. A gyermek csodatevő ereje már itt is nagy dolgot művel.
Jellemző a Saloménak adott tilalom, hogy Jézus Jerusálembe
viteléig (Lk. 2,22) senkinek se szóljon arról, a mit látott.
 Újszövetségi apokrifusok. 71

— Salome, Salome, m eghallgatott téged az Űr. Nyújtsd

a kezedet a gyermeknek és vedd fel őt s gyógyulásod és
örömed leszen.
Odament Salome és felvette őt, m ondván:
— Imádom őt, mert Izráelnek nagy királya született!
S ime tüstént m eggyógyult Salome és m egigazulva ment
ki a barlangból. S ekkor egy hang azt mondta:
— Salome, Salome, ne hirdesd el a csudát, melyet lát­
tál, míg csak a gyermek Jerusálembe nem megy.
21. József éppen készülődött, hogy kivándorol Júdeába,
mikor nagy zavar támadt a júdeai Betlehemben. Ugyanis má­
gusok jöttek m ondván:

21. Minthogy József Júdeábán volt, oda nem is akarhatott ki­

kivándorolni, hanem talán „Judeából" akarta a szerzó' mondani,
vagy, a mi még sokkal valószínűbb: Jerusálembe akart menni,
a gyermek bemutatása végett.
A mágusok, zárt papi rend a médeknél. perzsáknál, babyloni-
aknál. Astronomiával, medicinával, természettudományokkal s
némelyek bűvészkededéssel foglalkoztak. Máté szerint keletről
jötek. így mondja ezt az ál-Máté, az arab gyermek-evangéliom,
továbbá Celsus (Origenesnél). Justinus Martyr (Diai. c. Tryph. 77.,
78., 88., 102., 103., 106., még azt is mondja, hogy Arábiából
jöttek. Epifanius adatata a legérdekesebb. A hitről irt munkája
8. fejezetében írja, hogy ezek a mágusok Magődia tartományá­
nak Arábia nevű vidékéről jöttek. Ezen pedig Damaskus vidékét
érti, a mit az is bizonyít, hogy Jós. 8, 4-et idézi, a hol e város
egyenesen meg van nevezve. Hogy pedig Damaskust csakugyan
Arábiához, nem az arábiai félszigethez, hanem Arábia nevű vidék­
hez számították, arra Justinus Martyr c. Tryph. 78 is bizonyságot
szolgáltat. Hasonlókép Tertullián is adv. Jud. 9. és adv. Marc. III.
13 műveiben. Tehát a Jézust kereső mágusok nem királyok, ha­
nem papok voltak és nem az arab félszigetről, hanem Damaskus
vidékéről jöttek. Ez adat világánál Gál. 1, 74 is más színben
tűnik fel. Hogy a mágusoknak már a tervezett látogatása is
nagy zavart idézett elő Betlehemben, holott maguk sem tudhat­
ták meg, hogy Betlehembe kell majd menniök, csak a későbbi
kor előtt nem lehetett érthetetlen, a mikor már e látogatást
mindenki történeti valóságnak ismerte és hirdette. Az is igen
furcsa, hogy a mágusok a zsidók királyát keresik. Heródes meg
mindjárt a Krisztusról tudakozódik. Szerző nem veszi észre,
hogy Jézust nem a betlehemi úton, hanem Bethlehemben
keresteti.
72 Raffay Sándor.

— Hol van a zsidóknak most született királya? Mert

láttuk a csillagát keleten és eljöttünk, hogy őt tiszteljük.
Mikor ezt Herodes meghallotta, megijedt és szolgákat
küldött a mágusokhoz. Aztán összehivatta a főpapokat és
megkérdezte őket, mondván:
— Miként van megírva a Krisztusról, hol születik?
— A júdeai Betlehemben, felelték, mert igy van megírva.
Aztán elbocsátotta őket és megkérdezte a mágusokat
e szavak k al:
— Miféle jelet láttatok a született királyra vonatkozólag?
A mágusok azt mondták:
— Egy óriási csillagot láttunk a többiek között, amely
annyira meghaladta azokat a fényével, hogy nem is látszot­
tak. Mi ebből megtudtuk, hogy Izráel számára király szüle­
tett és eljöttünk, hogy neki tisztelegjünk.
Erre a mágusok kimentek és ime az a csillag, a melyet
keleten láttak, előttük ment egészen addig, mig a barlanghoz
nem értek. A barlang homlokán aztán megállóit. És a mágu­
sok a gyerm eket anyjával, Máriával meglátván, málháikból
ajándékot: aranyat, tömjént és myrrhát szedtek elő. S mi­
után az angyal arra utasította őket, hogy ne menjenek be
Jerusálembe, más úton tértek vissza hazájukba.
22. Látván Iíeródes, hogy a mágusok megcsalták, harag­
jában gyilkosokat küldött ki, m ondván:
— A két éves és azon alul lévő gyerm ekeket öljétek le.
Mikor Mária meghallotta, hogy a gyerm ekeket gyilkol­
ják, megijedt s fogta a gyermeket, bepólyázta és az ökrök
jászolába tette. Erzsébet pedig, mikor meghallotta, hogy Já­
nost keresik, magához vette őt és a hegységbe ment s körül-

22. A betlehemi gyermekirtást ismét máskép beszéli el,

mint Máté. Mária csak most helyezi gyermekét a jászolba, nyilván­
valóan azért, hogy ott rejtse el. Máténál ekkor már Egyptom felé
tartanak Jézus szülei. — Ez a részlet azonban szerzó'nknél
hiányzik, mert a gyermekek elrejtése észrevétlenül terelte őt át
egy új tárgyra: Zakariás megöletésének elmondására. Ez képezi
e műnek harmadik részletét. A kis János rejtőzködésére vonat­
kozó mondát másutt sokkal részletesebben is megtaláljuk.
 Újszövetségi apokrifusok. 73

nézett, hol rejthetné el, de nem talált rejtőket s nagy hango­

san felsóhajtott és mondá:
— Istennek hegye, fogadd be az anyátj gyerm ekestül.
Mert Erzsébet sem birt felmászni. És azonnal megnyílt
a hegy és befogadta öt. S világosság tűnt fel nekik, mert
az Ür angyala volt velük, őrizve őket.
23. Heródes pedig kereste Jánost és Zakariáshoz szol­
gákat küldött, mondván:
— Hová rejtetted a fiadat?
— Én, felele az nekik, az Istennek szolgálok és az Úr
templomában tartózkodom, nem tudom, hol a fiam.
A szolgák elm entek és mindent elmondtak Heródesnek.
Heródes pedig megharagudott és azt mondta:
— Az ő fia akar Izráelen uralkodni!
És hozzá küldött, azt üzenve n e k i:
— Mondd meg az igazat, hol a fiad? Mert tudod, hogy
kezemben a véred.
És a szolgák elm entek és mindezt megmondották neki.
— Tanúm az Isten, mondá Zakariás, ha kiontod a vé­
remet. Mert lelkem et az Űr veszi fel, mert ártatlan vért
ontasz ki az Úr templomának előcsarnokában.

23. Zakariásnek, a Keresztelő' atyjának a megöletését a ka­

nonikus evangéliomek nem közlik. Annál többet foglalkoznak
vele az apokrifusok. Egyik gnostikus csoport szerint azért ölte meg
Zakariást, nem Heródes, hanem a felbőszült nép. mert a mikor
rájött, hogy a zsidók egy szamár formájú embert imádnak Isten
helyett, ezt elárulta. Origenes egy másik mondát közöl, mely
szerint azért verte agyon a nép, mert Máriát a szülés után is a
szüzek helyére engedte. Szerzőnk ezektől eltérő új elbeszélést
közöl. Valószínűleg Máté 2 3 ,35 alapján teszi ezt. Csakhogy ott
Jézus nem a Keresztelő atyjáról szól. Zakariás prófétáról, a ki
Berethia fia volt az Ó T. nem közöl ilyen esetet. A II. Krón.
24, 2o - 22-ken említett Zakariás, a kit Joáz, Júdea királya a tem­
plom udvarában megköveztetett Júdás fia volt. Josephus is meg­
emlékezik egy Zakariásról, kit 70-ben, kevéssel a templom le­
rombolása előtt, a szentélyben magában öltek meg a felháborodott
zeloták. Ennek a Zakariásnak, Barachius, vagy Barischaeus fiának
az esete került bele egy kis anachronismussal Mátéba is, meg az
apokrifusokba is. így mondja ezt pl. Wellhausen, Skizzen und
Vorarbeiten VI. 208. Nézetünket 1. Héb. Ev.-nál, 16—17. lapon.
74 Raffay Sándor.

És pitymallatkor m egölték Zakariást. Izrael fiai pedig

nem tudták, hogy m egölték öt.
24. A papok pedig az üdvözlés órájára mentek és a
szokásnak m egfelelően m ost nem fogadta őket Zakariás ál­
dása. És a papok ott álltak Zakariást várva, hogy imádsággal
üdvözöljék és a felséges Istent magasztalják. Miután k ésett,
mindnyájan megijedtek s egyikük bemerészkedett és az oltár­
nál látta a lecsurgó vért s hallotta a h an g o t:
— Zakariást megölték, de vérét ne m ossák le, mig bosszú­
lója el nem jön.
Mikor ezt a hangot meghallotta, megijedve kiment és
elmondta a papoknak. Bemerészkedtek, és látták, mi történt,
s a templom kárpitjai jajgattak. Ők pedig ruháikat fölülről
egész végig m eghasitották ? Testét azonban nem találták,
csak vérét m egkövültén. S megijedve kimentek és az egész
népnek hirül adták, hogy Zakariást m egölték. Meghallották
ezt a nép összes törzsei és gyászolták és siratták őt három
nap és három éjjel. Három nap múlva pedig a papok taná­
csot tartottak, hogy kit állítsanak helyére és a sors Simonra
esett. Mert ez volt az, a kinek a Szentlélek m egjelentette,
hogy nem lát addig halált, mig a Krisztust testben meg nem
látja.
25. Én pedig Jakab, a ki ezt a történetet Jerusálemben
írtam, miután zavar támadt, hogy Heródes meghalt, azon
időre, mig Jerusálemben a zavar lecsillapszik, a pusztában
húztam meg magamat, dicsérvén az Úr Istent, a ki nekem
ennek a történetnek a megírására képességet és bölcsességet
adott. Kegyelem azokkal, akik a mi Urunk Jézus Krisztust
félik, kinek legyen dicsőség örökön örökké. Ámen.

24. Zakariásnak az oltár mellett való elmaradásáról Lukács

l , 2i is megemlékezik, de egészen más vonatkozásban. Zakariás
halálát nemcsak a megkövült vér hirdette, hanem a mennyei
hang is, valamint a kárpit jajgatása. De testét nem találták.
Kétségtelen, hogy szerzőnk arra céloz, hogy a szent embernek
vértanúságát az Isten az ő testének elragadásával jutalmazta
meg.
 Tamás elbeszélése.

Az evangéliom nevet nem adhatjuk ennek a munkának,

nemcsak azért, mert maga mondja magát elbeszélésnek, ha­
nem azért sem, mert Tamás neve alatt egy evangéliom is
ismeretes volt, m elyet a belőle felmaradt néhány töredék
szerint ezzel az elbeszéléssel nem azonosíthatunk.
A szerző magát Tamásnak nevezi. Origenes és Eusebius
Tamás apostolra gondolnak, s utánuk sokan őt tartják szer­
zőnek. Ámde ha csakugyan apostol volna a mű szerzője, el
nem hallgatnák azt és nem tennék a név mellé a bölcsész
jelzőt, mert az apostoli tekintély a munkának az értékét
csak emelné. Minthogy a keresztyénség első századaiban, a
mikor ezt a művet írták, bölcsésznek a kegyes, istenfélő,
barát-féle embereket mondották, ez alapon Tamásban is ilyen
kegyes embert kell látnunk, a ki a pogányok számára, mint
a Jézus életét tárgyaló eredeti elbeszélések fül tanúj a, elmondja
Jézus gyerm ekségének történetét. A szerző szem élyes viszo­
nyairól semmiféle hagyomány nem maradt ránk. Magát Palesz­
tináinak, sőt némely kézírásban egyenesen názáretinek
mondja.
Tamás elbeszélése azt a hiányt kívánja pótolni, a melyet
Jézus életének a gyerm ekségét illetőleg csakugyan érzünk.
Hogyan töltötte az istenember a gyermekéveit? Erről a 12
éves korában tett templomi látogatáson kívül mit se tudunk.
Ezt a fogyatékosságot kellett pótolni. S a hol a történet
nem nyújtott anyagot a pótláshoz, ott segítségül sietett a
képzelet. így állottak elő azok a gyerm ekes apró történet­
kék, a melyekből az u. n. gyerm ekségi evangéliomok, s ezek
között a Tamás elbeszélése is, kinőttek. Több ezekben a
mese, mint a történet, több a képzelt dolog, mint a valóság.
76 Raffay Sándor.

Sőt talán egyáltalán nincsen bennük se történet, se valóság.

Mégis kedvesek voltak és mégis égető szükséget pótoltak.
A hivő lélek szomjúságát elégítették ki. Mert a hivő a maga
hitének tárgyát, a kit minden szavából és csekedetéből nagy­
nak, isteninek lát, el nem képzelheti olyan közönséges utcai
gyereknek, a milyen ő maga is volt. Az az isteni erő, a
m elyet benne később hatni lát, lelke kívánsága szerint meg­
volt már a kis gyermekben is és csodás cselekedetekben
nyilvánult. Tamás elbeszélése szükséget elégített ki, azért
volt annyira elterjedve az első századokban, s azért maradt
ránk a régi világ minden m űvelt nyelvén.
Az elbeszélés azonban nem mutatja mindig kegyeletes
színben a kis Jézust. Sőt néha szinte a boszankodás érzetét
kelti fel bennünk, a mikor látjuk azt a fitymáló, gyerekesen
léha hetvenkedést, a mely képességeinek tudatában a gyer­
m ek Jézust eltölti. A kom oly a m osolyogni valóval, a tisz­
teletre méltó az ellenszenvessel, a szent a profánnal karöltve
jár a Tamás elbeszélésében.
Az egyes történetek minden összefüggés nélkül, adoma-
szerüen állanak egymás mellett. A különböző szövegekben
még a történetkék száma és terjedelme sem egyforma, a mi
azt mutatja, hogy az elbeszélés sok változatban élt.
Az elbeszélésnek melyik formája az eredeti? Ezt megálla­
pítani teljesen lehetetlen, nemcsak a szövegek eltérése miatt,
hanem azért is, mert a rendelkezésünkre álló szövegek mind
a VI—XV. századokból valók. A sok szöveg közül én a for­
dítás alapjául a hosszabb görög szöveget vettem, a mely
Tischendorf, Evangelia apokrypha című gyűjtem énye második
kiadásában található. Ugyanezen kiadásban megvan a kisebb
görög és az ál-Máté név alatt ismeretes latin szöveg is, a
m ely a Jakab és Tamás elbeszélését egyesíti. Megvan továbbá
az evangéliom latin és arab formája is. A párhuzamos szö­
vegeket, sajnálatomra, nem vehettem tekintetbe, mert ez a
különben értékes tanulmány a könyv terjedelmét túlságosan
megnövelné.
Mikor írták ezt az elbeszélést? Erre nézve biztos nyilat­
kozatot tenni lehetetlen. Nemcsak azért, mert a Jézus gyer­
m ekségéről szóló elbeszélést kifejezetten csak Nikeforus
 Újszövetségi apokrifusok. 77

említi első ízben a Stichometriájában, hanem azért sem, mert

vele a Tamás nevén ismeretes evangéliomot kezdettől össze­
zavarták.
A szöveg a következő.

Tamás zsidó bölcsész elbeszélése az Úr gyermekségéről.

1. Én, a zsidó Tamás, a pogányságból lett összes te st­
véreknek tudomására hozom a mi Urunk Jézus Krisztusnak
gyermekkori és csodás tetteit, a melyeket, — a mi tarto­
mányunkban születvén, — véghezvitt. így kezdődik:
2. Mikor ez a gyermek Jézus 5 éves lett, egy folyókában
játszott és a lefutó vizet egy gödörbe gyűjtötte s azt tüstént
m egtisztította s puszta szavával rendbe h o z ta ; azután sarat
gyúrt és 12 verebet formált belőle. A mikor ezt tette szom­
bat volt. Sok más gyerek is ott játszott vele. Mikor pedig
egy zsidó meglátta, hogy játszva mit cselekedett Jézus
szombaton, tüstént elment és hirül adta atyjának Józsefnek.
— íme a te fiad a pataknál van és sarat vévén 12 ma­
darat formált, s ezzel a szombatot megtörte. Mikor József oda
ment és látta, rákiáltott mondván: Miért teszesz ilyet szom­
baton, amit nem illik tenni?
Jézus pedig tapsolt, rászólt a verebekre, hogy „repül­
jetek!" És a verebek csiripelve elrepültek. Mikor ezt a zsidók
látták, megijedtek és elmenvén hirül adták az ő elöljáróik­
nak, hogy mit láttak Jézustól cselekedni.
3. Az Írástudó Annásnak a fia pedig ott állott Józseffel
s egy fűzágat fogva kiengedte a vizet, a melyet Jézus össze­
gyűjtött. Mikor Jézus meglátta, mi történt, felindult és azt
mondta n e k i:
— Te gonosz, istentelen, buta, mit ártottak neked azok a

2. A szombat megsértését már gyermekkorában is elkövette

Jézus, vagyis már ekkor felülemelkedett az ilyen formalitásokon,
a melyek a jótevést és az alkotást nem akadályozhatják meg.
3. Ez az eset, mint a következő is, nem mutatja fel Jézust
kedvező színben. Hatalmát nem tudja helyesen használni, hanem
visszaél vele.
78 Raffay Sándor.

gödrök és a viz ? ím e m ost te is, mint a fa, megszáradsz és

sohasem hozasz se lombot, se gyökeret, se gyümölcsöt.
És az a gyermek azonnal merevén kiszáradt. Jézus pedig
elment onnét és József házába ment. A megszáradtnak a
szülei pedig elvitték azt, siratva ifjúságát és Józsefhez vitték
és szemére hányták, hogy: „Ilyen fiad van,; a ki ilyeneket
cselekszik."
4. Máskor meg a falun ment át és egy futó gyerek
m eglökte a vállát. Jézus elkeseredve azt mondta neki:
— Ne érj utad végéig! Az tüstént összeesve meghalt.
Mikor ném elyek a történteket látták, azt mondták:
— Honnét ez a g y erek , hogy minden szava kész eset?
A m eghalt gyerm ek szülei pedig elmenve Józsefhez
panaszkodtak, mondván:
— Ha ilyen fiad van, nem maradhatsz velünk egy falu­
ban, vagy pedig tanítsd meg, hogy ne átkozzon, hanem áld­
jon, mert gyerm ekeink rakásra halnak.
5. És József magához híva a gyermeket, négyszem közt
m egintette őt, m ondván:
— Miért teszesz ilyeneket, hogy ezek szenvednek s
minket gyűlölnek és üldöznek?
Jézus pedig m ondá:
— Tudom, hogy ezek a te szavaid nem a tieid, mégis
miattad hallgatni fogok. Azok azonban elveszik majd bünte­
tésüket.
És a kik őt bepanaszolták, tüstént megvakultak.
A kik ezt látták megijedtek nagyon és zavarban voltak
ős azt mondták róla, hogy minden szó a mit csak kiejt,
legyen az jó vagy rossz, cselekedet volt és csodává lett.
Mikor József látta, hogy ilyet tett Jézus, fölkelt, meg­
fogta a fülét és alaposan megrázta. A gyermek pedig elkese­
redett s azt mondta neki:
— Neked elég keresni ős nem találni ős ugyancsak
oktalanul cselekedtél. Nem tudod, hogy tied vagyok? Ne
szomoríts meg en gem !
6. Valami Zakéus nevű tanító pedig ott állva hallotta

6. A tanítás többször ismétlődik, de mindig az a célzata,

 Újszövetségi apokrifusok. 79

mikor Jézus ezeket mondotta az 5 atyának és nagyon csodál­

kozott, hogy gyermek létére ilyeneket mond.
Néhány nap múlva aztán Józsefhez ment és azt mondta
neki, h o g y : „Okos gyermeked van, a kinek van e s z e ; nosza add
őt hozzám, hogy betűket tanuljon és én a betűkkel együtt
minden tudnivalóra megtanítom, űt továbbá hogy mikép kell az
öregeket üdvözölni és őket tisztelni, valamint a nagyszülőket
az atyákat és az egyívásúakat szeretni."
És elmondotta neki az összes betűket az elsőtől az
utolsóig, alaposan megmagyarázva.
Az pedig Zakéus tanítóra tekintve azt mondta:
— Te az á-t sem tudod igazában," hogy taníthatsz hát
másokat a b-re. Képmutató, előbb tanítsd m e g — ha tudod —
az á-t, s majd csak akkor hiszünk neked a b dolgában.
Akkor a tanítót elkezdte az első betűről faggatni s az
nemvolt képes felelni. Akkor sokak hallatára azt mondta a
gyermek Zakéusnak:
— Halljad csak tanító az első betűnek a berendezését,
s vigyázz ide, miképen vannak vonalai és keresztvonásai, a
melyek, mint látod, egym ást átvágják, összefutnak, majd fel­
emelkednek, aztán ism ét egymásba folynak, háromméretűek,
egyenlő méretű villái is vannak. Az a vonalait m ost már
tudod.
7. Mikor Zakéus tanító hallotta, hogy a gyermek az
első betűnek oly sok és ilyen vonatkozását fejtette ki, zavarba
jött az ő tanításán és ilyetén magyarázatán és azt mondta
a jelenlevőknek:

hogy Jézus szellemi érettségét és felsőbbségét feltüntesse. A

héber tanítás voltakép begyakorlásból állott. A tanító elmondotta
a tanulni valót, s azután addig ismételtette, míg a tanuló nem
tudta. Jellemző itt az a betűnek a kereszthez való hasonlítása,
a melynek rajzával a kis Jézus a maga jövendő halálára céloz.
7. A tanító jajongása egyúttal az első vallomástétel Jézus
nem közönséges származásáról. Mert igen jellemző dolog, hogy
a gyermekségről szóló elbeszélések nem ölelik fel a születéssel
kapcsolatos csodás eseményeket, de sőt még csak nem is utalnak
azokra sohasem. Csak a cselekedeteiből következtetik, hogy Jézus
nem közönséges ember.
80 Raffay Sándor.

— Jaj nekem, sarokba szorultam, óh én szerencsétlen, a

ki magam készitettem magamnak a szégyent, magamhoz véve
ezt a gyereket! József testvér, kérlek, vidd é lő t! Nem bírom
elviselni az 5 tekintetének élességét, nem bírom felfogni az 5
szavait. Ez a gyermek nem földszülötte, ez képes tüzet is
fékezni; ez talán a világterem tése előtt nemzetett. Én nem
tudom miféle méh hordozta, és miféle anya táplálta ezt?
Jaj nekem barátom, magamon kívül vagyok, nem követhetem
a fölfogását, önmagamat csaptam be, én háromszor szeren­
csétlen! Tanítványra akartam szert tenni és tanítóra akadtam.
Tisztában vagyok barátim a szégyennel, hogy vén ember lé­
temre gyerek győzött le. S e gyermek miatt el kell pusz­
tulnom, meg kell halnom. Mert nem nézhetek a szeme közé,
és ha majd széliében beszélik, hogy engem egy kis gyermek
legyőzött, mit mondjak? És hogyan magyarázzam meg, a
miket nekem az első betű szabályairól mondott? Én nem
tudom barátom ! Mert se a kezdetét, se a végét nem ismerem.
Ezért is hát arra kérlek, József testvér, vezesd őt haza. Mert
ez valahogyan valami nagy, vagy Isten, vagy angyal, vagy
tudom is én, mit mondják!
8. Mikor a zsidók vigasztalni kezdték Zakéust, a gyer­
mek nevetni kezdett és azt m ondta:
— Most gyüm ölcsöznek a meddők és látnak az elvakúlt
szivűek; én fölülről jöttem , hogy őket megátkozzam ős föl-
támaszszam, a mint rám bízta az, a ki engemet miattatok
elküldött.
A mint a gyermek ezt a beszédet befejezte, tüstént
m eggyógyultak mindazok, a kik az ő átka alá estek. És ettől
fogva senki sem merte őt megharagítani, nehogy megátkozza
őt és elnyomorodjék.
9. Néhány nap múlva Jézus egy erkélytetőn játszott és
8. Jézus nyilatkozatának az értelmét, a következők adják
meg. A megátkozottakat ugyanis a tanító vallomása miatt életre
keltette, feltámasztotta. Az esetek annak bizonyságára szolgálnak,
hogy Jézus már gyermekkorában is élet és halál ura volt.
9. A keleti házak laposak, azok tetején szoktak időzni a
lakosok. Ott kertjeik is voltak. így érthető a gyermekek tetőn
való játszadozása. Úgy itt, mint a következő szakaszban is a
rajz egészen naiv, természetes.
 Újszövetségi apokrifusok. 81

a vele játszó gyerm ekek egyike leesett a tetőről és meghalt.

Mikor ezt a többi gyerek meglátta, elfutott s Jézus maga
maradt. A halott szülei odamenve azzal vádolták őt, hogy
lelökte azt. Jézus erre azt mondta:
„Én nem löktem őt le!“ De azok bántani akarták őt. —
Jézus akkor leugrott a tetőről és a gyermek tetem e mellé
állott és hangosan azt k iá lto tta : „Zénó"! — mert ez volt a
neve — kelj fel, mondd meg nekem, én dobtalak-e le?" És az
tüstént fölkelve azt mondta: „Nem, uram, te nem ledobtál,
hanem feltámasztottál."
Mikor ezt látták, megdöbbentek; a gyerm ek szülei pedig
a történt csoda miatt magasztalták az Istent és tisztelték
Jézust.
10. Néhány nap múlva egy fiatal embernek, mikor fát vá­
gott a szögletben, a fejszéje leesett és széthasította a lába
fejét. És elvérezvén meghalt.
A mint összefutottak, a gyermek Jézus is odaszaladt
és átfurakodva a tömegen, megragadta az ifjú m egsebesült
lábát és az tüstént m eggyógyult. Azután azt mondta az ifjúnak:
— Most pedig kelj fel, hasogasd a fát és emlékezzél
reám !
Mikor a töm eg a történteket látta, hódolt a gyerm ek
előtt, mondván: „Bizony az Isten lelke lakik ebben a gyer­
mekben."
11. Hat éves korán egy korsót adva neki, elküldte az
anyja, hogy merjen vizet és hozza haza. A tömegben azonban
összütközvén, a korsó eltört. Akkor Jézus a rajta levő ka­
bátot kiterítette, m egtöltötte vízzel és elvitte anyjának. Mikor
az anyja ezt a történt csodát látta, megcsókolta őt és magá­
ban m egjegyezte a csodákat, a melyeket tőle véghezvinni
látott.
12. Máskor meg vetés idején kiment a gyerm ek az
atyjával, a ki vetni akart a földjükön. Az atyja vetésébe a
gyermek Jézus is elvetett egy szem búzát. Mikor learatták
és kinyomatták, száz kórust adott. Akkor kihíván a falu összes
szegényeit a szérűre, nekik ajándékozta a búzát, József pedig
a maradék gabonát vitte el. Mikor ezt a csodát cselekedte,
nyolc esztendős volt.
Raffay: Ujszöv. apokrifusok.
6
82 Raffay Sándor.

13. Atyja bognár volt, a ki akkoriban ekét és járm ot

csinált. Valami gazdag ember egy ágy készítésével bízta meg.
Minthogy azonban az egyik deszka a megfelelőnél rövidebbő
lett és nem tudta, hogy mit csináljon, a gyermek Jézus azt
mondta az 5 atyjának Józsefnek: „Fektesd le a két deszkát
és egyik végükön igazítsd össze öket.“ — József úgy tett,
a mint neki a gyermek mondta. Jézus pedig a másik végük­
höz állt, m egfogta a rövid deszkát és kinyújtva azt, a másik­
kal egyenlővé tette.
Mikor ezt atyja József látta, elcsodálkozott, átölelte a
gyerm eket és m egcsókolta m ondván: „Boldog vagyok, hogy
az Isten nekem adta ezt a gyermeket!"
14. Látván József, hogy a gyermek értelmes és korosodik,
s hogy itt az ideje, ismételten föltette, hogy nem szabad az
írásban járatlannak maradnia s elvezette és átadta egy másik
tanítónak. A tanító pedig azt mondta Józsefnek: „Előbb
fogom a görögre s azután a zsidóra tanítani. “ A tanító ugyanis
már ism erte a gyermek képességét és félt tőle. Tüstént föl­
írta az abc-t, sok ideig vesződött vele, de az nem felelt
neki. Végre azt mondta neki J é z u s:
— Ha igazán tanító vagy és ha jól értesz a betűkhöz,
mond meg nekem az a mibenlétét s én megmondom majd
neked a b-ét. Erre úgy elkeseredett a tanító, hogy fejbe vágta
őt. A fiú pedig, a kinek az ütés fájt, m egátkozta őt s az tüs­
tént elalélt és arcra bukott. A gyermek pedig visszatért
József házába. József pedig elszomorodott és meghagyta
anyjának, hogy „Ne bocsásd őt ki az ajtón, nehogy meghal­
janak, a kik őt megharagítják.
25. Nemsokára egy másik tanító, a ki Józsefnek benső
barátja volt, azt mondta n e k i:
— Vezesd hozzám az iskolába a gyereket. Hátha sikerül
őt szelídséggel a betűkre megtanítani.
József azt m ondta:
— Ha mered, barátom, vidd őt magaddal.

14. Az iskolai történet megismétlése azt mutatja, hogy ezt

a mesét igen szerették s ebben látták leginkább kidomborítva
Jézus szellemi fölényét.
 Újszövetségi apokrifusok. 83

És ő magával vitte nagy rettegéssel és félelemmel, de

a gyerek szívesen ment vele. És a mikor bátran belépett a
tanterembe, egy könyvet talált fekve az állványon, azt föl­
vette, de nem a betűket olvasta benne, hanem fölnyitván a
száját, szentlélekben beszélt és a körülállóknak a törvényt
magyarázta. Az összegyülekezett nagy sokaság pedig hall­
gatva állta körül. És csodálkozott az ő tanításának gyönyörű­
ségén és az ő szavainak ügyességén, hogy éretlen létére
ilyeneket beszél.
Mikor ezt József meghallotta, megijedt és az iskolába
futott, azt hívén, hogy ez a tanító is bajba került. A tanító
pedig azt mondta Józsefnek: „A mint tudod, testvér, én ugyan
ezt a gyermeket tanítványul vettem magamhoz, de ő telve
van a kegyelem és bölcseség teljességével. Egyébként arra
kérlek testvér, vidd őt haza.
Mikor ezeket a gyermek meghallotta, mindjárt fölneve­
tett és mondá:
— Mert igazat beszéltéi és igaz bizonyságot tettél, miat­
tad az a szélütött is legyen m eggyógyítva.
És tüstént m eggyőgyúlt a másik tanító. — Ekkor József
magához vette a gyerm eket és haza ment.
16. József egyszer kiküldte Jakab fiát, hogy szedjen
fát és hozza hoza. A gyermek Jézus is vele ment. Mikor
Jakab a rozsét gyűjtötte, egy vipera harapta m eg a kezét.
A mikor dagadni kezdett és halódott, hozzá ment Jézus és
ráfújt a harapásra s azonnal m egszűnt a fájdalom; az állat
pedig szétpattant és attól fogva Jakab egészséges maradt.
17. Azután József szomszédságában valami beteg gyer­
mek meghalt s anyja nagyon siránkozott. Mikor Jézus
hallotta, mily nagy siránkozás és jajgatás támadt, gyorsan
odafutott s mivel a gyerm eket halva találta, m egérintette a
mellét és azt mondta:

16. Ez a történet egyenesen párhuzamosa Ap. Csel. 26, j_ 6-

nak, hol Pál apostolról hasonló eset van elbeszélve.
17. Úgy itt, mint a következő szakaszban megismétlődik a
Jézus istenségéről tett vallomás. Ez mutatja legjobban, mi volt
a célja ennek és az ehez hasonló elbeszéléseknek.
6*
84 Raffay Sándor.

— Mondom néked gyermek, ne halj meg, hanem élj és

maradj anyáddal.
S az tüstént felnézett és m osolygott. Ő pedig azt mondta
az asszonynak:
— Vedd fel őt, adj neki tejet és emlékezzél reám!
Ezt látva az ott álló sokaság, elcsodálkozott és mondá:
Bizony ez a gyermek vagy Isten, vagy Isten angyala,
mert minden szava kész tett.
És kiment onnét Jézus játszani a többi gyermekekkel.
18. Nemsokára építkeztek és nagy zaj támadt, Jézus
megállt, majd odament s a mikor egy holtan fekvő embert
látott, m egfogta a kezét és mondá:
— Mondom néked ember kelj föl, folytasd a munkádat.
És az tüstént fölkelve tisztelte őt.
Ennek láttára a sokaság elcsudálkozott és m ondá:
— Ez a gyerm ek égből való, mert sok életet mentett
ki a halálból és egész élete folyamán lesz elég menteni valója.
19. Mikor 12 esztendős volt, szülei a szokás szerint a
társaságukkal fölm entek Jeruzsálembe a husvét ünnepére.
És a husvét után visszafordultak haza. Hazatérés közben
Jézus Jeruzsálembe ment. Szülei pedig azt hitték, hogy a
társaságban van. Mikor már egy napi utat megtettek, roko­
naik között keresni kezdték őt, s hogy nem találták, elszo­
morodtak és megint visszafordultak a városba őt keresni.
Három nap múlva találták meg, a mint a templomban a
tanítók közt ült és hallgatta és kérdezgette őket. Mindnyájan
reá figyeltek és csudálkoztak, hogy gyermek létére elhall­
gattatja a nép véneit és tanítóit, fejtegetve a törvény ren­
delkezéseit és a próféták példázatait. Anyja Mária pedig
hozzámenvén mondá neki:
— Fiam, miért cselekedted ezt velünk? íme fájdalommal
kerestünk tégedet!
Jézus erre azt mondta nekik:

19. Ez elbeszélésnek a kanonikus evangéliomok előadásától

való eltérése és a vele való egyezése ismét egy jellemző példája
annak, milyen szabadon bántak az első keresztyén századokban
az evangőliom anyagával.
 Újszövetségi apokrifusok. 85

— Mit kerestek engem ? Nem tudjátok, hogy azokban

kell lennem, a m elyek az énAtyáméi ?
Az Írástudók és farizeusok pedig mondák:
— Te vagy az anyja ennek a gyermeknek ?
0 pedig mondá: Én vagyok.
S mondák neki: Boldog vagy te az asszonyok között,
mert megáldotta az Isten a te méhednek gyüm ölcsét, mert
ilyen fönséget, ilyen ügyességet és bölcseséget soha se nem
láttunk, se nem hallottunk.
Jézus pedig fölkelvén követte az ő anyját és az 5
szüleinek volt alávetve. Anyja azonban m egjegyezte mind
a történteket. Jézus pedig növekedett bölcseségben, korban,
kegyelemben, neki legyen dicsőség örökkön örökké. Ámen.
 Barnabás levele.

E levél azon iratok egyike, a m elyeknek az első keresz­

tyének a kanonikus újszövetségi iratokkal azonos tekintélyt
tulajdonítottak. A legrégibb és legtekintélyesebb görög co-
dexben, a sinajiban, a János Jelenései után áll. Alex. Kele­
men és Origenes nem csak első rendű iratnak tartotta, hanem
Kelemen még magyarázatokat is irt hozzá (Eus. VI. 14,.),
míg Origenes „katholikus levélnek", vagyis az egyetem es
keresztyénséghez szóló apostoli iratnak mondja (c. Celsum
I. 63). H itelessége és tekintélye egészen a 4-dik századig
csorbítatlan volt, s csak a kánon rendezése idején kezdték
háttérbe szorítani.
Barnabás levelét sokan prédikációnak tartják. A jellem e
csakugyan olyan is, de ez nem zárja ki azt, hogy eredetileg
levélnek készült. Olyan gyülekezethez szól, a m elylyel a
szerző közelebbi ism eretségben volt, sőt a m elynek kebelében
hosszabb ideig tanított is.
Bár sokat vitatják, s különösen a ránk maradt kéziratok
hiányosságával igazolni is m egkísértik, m égis kétségtelennek
kell mondanunk, hogy a levél nem csonka, hanem befejezett
és hiánytalan egész. Legjobban igazolja ezt a tartalma, a
melyben ugrást nem találunk.
A levél tárgya annak vitatása, hogy az Ótestamentomot
szó szerint értelmezni nem szabad, ha pedig rejtett értelmét
és vonatkozásait megfigyeljük, úgy találjuk, hogy nemcsak
előkészíti, hanem igazi tartalmában magában is foglalja az
Újtestamentomot. A régi törvényt m egsem m isítette a Krisztus
törvénye, a m elynek nincsen kényszerítő járma (2 6). Ezért
hát az Ótestamentomot, a mely különben levelünk szerint is
a Krisztusban hívőknek éppen olyan szent könyvük, mint a
 Újszövetségi apokrifusok. 87

zsidóknak, helyesen kell éntelmezni s csakugyan rájövünk,

hogy az abban foglalt rendelkezések és parancsok szellemileg
véve a Krisztus által hozott új felfogás igazságát bizonyítják.
Ezért is elsőbb az áldozásokról szól, vitatva, hogy a böjtölés,
a test megsanyargatása csak ama tévedés következm énye,
hogy Mózes szavait szószerint vették és nem az erkölcsi
vonatkozását igyekeztek kihámozni. Majd a Jézus szenvedé­
sének jelentőségét és az erre vonatkozó ótestamentomi jöven­
döléseket ismerteti meg az olvasókkal. S e tekintetben leve­
lünk egyike nemcsak a legjellemzőbb, hanem a legértékesebb
keresztyén iratoknak is. Az újszövetségi iratok nem egyszer
hangoztatják, hogy Jézusnak, mint Messiásnak, szenvednie
kell az írások szerint. Tanítványai előtt Jézus maga is ezt
mondotta, Pál apostol meg I. Kor. 15-ben e tényre, mint ál­
talánosan ismeretes dologra hivatkozik, a mikor Jézus szen­
vedését és halálát az írásokra viszi vissza Melyek voltak
ezek az Írások, azt csak e levél 7—9 fejezeteiből tudjuk meg.
Szerzőnk itt is, de az egész műben is mindenütt szellem esen,
éles elmével boncolgatja az Otestamentomnak az Újszövetség
érdekében felhasználható helyeit. Jellemző példája ez nemcsak
az alexandriai allógorzáló irásmagyarázat módszerének, a
mely a külső burok alatt mindig a benső, rejtett tartalmat
kutatja, hanem az első keresztyének theologizálásának is, a
mely az Ótestamentomot csak a maga igazai bizonyító esz­
közéül tekintette. Az Ostestamentom olyan volt az első
keresztyének kezében, mint a 17-ik század orthodox dogma­
tikusainak a Szentirás : a dicta probantia tárháza.
A 11. fejezetben a keresztségről és a keresztről mutatja
ki, hogy régi jövendölések teljesültek be bennük. Különösen
jellem ző a 12. fejezet, hol külön a keresztről szól. A 13.
fejezetben azt vitatja, hogy nem a zsidó népnek, hanem a
keresztyéneknek szólott az ígéret s nekik szól a szövetség,
a mit az Isten tényleg nekik is adott meg (14). Majd kim u­
tatja, hogy a szombatra vonatkozó meghagyás voltakép a
vasárnapra vonatkozott (15.), továbbá hogy a templom, a
melynek felépítését az Úr kívánta, nem a jerusálemi templom,
hanem a hivő lélek maga (16.). S így a templom is nem a
zsidóknál, hanem csak a Krisztus híveinél található fel.
88 Raffay Sándor.

Szerzőnk e levelet a 17. fejezettel bevégzi, de ekkor egy

olyan őskeresztyén irat rövid vázolásába kezd, a melyet az
Apostolok tanítása (didahé) is felvett, de sokkal részleteseb­
ben. A „Két út“ az, a melynek újabban feltalálták már egy
latin nyelvű régi kiadását is. Valószínű, hogy egy első század­
beli őskeresztyén erkölcstani munka volt ez, a mely röviden
összefoglalta a keresztyén hivő ember erkölcsi kötelezett­
ségeit, még pedig a világosság útjában positive, a sötétség
útjában pedig negative.
Kétségtelen, hogy levelünk általános célját 3 6-ban találjuk
megjelölve, a mely szerint a keresztyén embereknek alaposan
tisztában kell lenniök az Ótestamentommal, nehogy proseliták
módjára csoportosuljanak a zsidók törvényéhez. Azért is
foglalkozik folytonosan az Ótestamentom értelm ezésével,
mert a zsidóságba való beolvadástól félti a keresztyéneket.
Azért polemizál folyton az olyasféle felfogás ellen, hogy a
körülmetélkedés a szövetség jele, a törvény az üdvösség útja,
a böjt az érdem eszköze, mert a proselitákat szerezni kívánó
zsidóság, vagy a zsidókból lett gyenge keresztyének erősen
csábították a beolvadásra a Krisztusban hívőket. Úgy lát­
szik, a kereszthalál szükségességét és jelentőségét is azért
fejtegeti, mert ez volt egyik ütköző pontja a gyengébb keresz­
tyéneknek s egyik erőssége a támadóknak.
A Barnabás levele tehát védelmező irat, s ebból folyólag
csakis oly korban keletkezhetett, a melyben a zsidóság újból
feléledt, s hódító vágygyal volt telve. A mikor az elrombolt
templomot újra felépíteni igyekeztek s ennek a vállalkozás­
nak döntő jelentőséget tulajdonítottak. Ez a kor pedig a
második század második évtizede, Hadrián császár uralkodá­
sának kezdete, a mikor a zsidóság csakugyan újra feléledt,
a jerusálemi templomot újra felépítette és proselitáskodni
kezdett. Ezt a felvételt támogatja az is, hogy ez irat kelet­
kezését későbbi korból meg nem érthetnők, mert Justinus
vértanú az apológiájában e levelet már felhasználja. Továbbá,
hogy a gnosisról is beszél a nélkül, hogy az egyházi gnosti-
kus eretnekségek ism eretének a legkisebb nyomát is elárulná.
Végül, hogy újszövetségi szentiratokról még nem igen tud,
csak Máté egy ism eretlen változatát használja föl, ellenben
 Újszövetségi apokrifusok. 89

Pál apostol leveleit nem ismeri s nem utal az apostolok

okoskodásaira és prédikálására sem. Korábban pedig szintén
nem keletkezhetett, mert a zsidóság újraéledése csak a máso­
dik század elején következett be s igy a levélben em lített
törekvések, szellem és hangulat csak a második század ele­
jéről érthető.
Természetes, hogy mindez egyúttal azt is kizárja, hogy
az első kér. gyülekezet egyik kiválósága, az antióchiai gyüle­
kezet vezető apostola, Pál mestere, Barnabás lehetne a szerző.
0 a második században már nem írhatott. De mert újabban
mind általánosabb az a nézet, hogy a Barnabás levele volta-
kép nem is ez, hanem a héberekhez Írott levél, és mert ez a
levél a Héber levéllel sok rokonságot mutat, nem a Barnabás
kezéből, hanem a Barnabás iskolájából, környezetéből, vala­
m elyik tanítványától való ez, a melynek élőn, nem tudni mi
okból és mennyi jogon, áll a Barnabás név. Ez a nézet ma
az uralkodó. Van-e csakugyan történeti igazsága is? ma még
eldönteni senki se tudja.
Amint ismeretlen levelünknek a szerzője, éppen úgy
ismeretlen a szerzése helye is. A fejtegetés módszere teljesen
megfelel az alexandriai iskoláénak. A zsidósággal folytatott
polémia erős zsidó környezetet tételez fel. A proselitásko-
dásba sülyedéstől való félelem csak oly viszonyok között
érthető, a hol ez a m esterség virágzott. A 9 e-ban az egyp-
tomiak szokásaira való hivatkozás szinte felhívja a figyel­
münket az Alexandriában nagy tömegben lakó zsidókra,
akik ott igen tekintélyesek, műveltek, hódítók voltak. Ezért
azt mondhatjuk, hogy a levél olvasói valószínűleg Alexan­
driában keresendők. Ezért is tulajdonítottak e levélnek oly
nagy becset ép az alexandriai kér. theologusok, Kelemen és
Origenes. De a levél Írójának lakóhelyét meghatározni még
a valószinősőg szerint sem tudjuk. Nem lehetetlen, hogy
az iró szintén egyptomi keresztyén volt.
A levélnek jelentősége és pedig nemcsak theologiai,
hanem kortörténeti szempontból is rendkívül nagy. Ezt korán
felismerték, azért vették fel a kánon-gyűjteményekbe. Ezt
nekünk is be kell látnunk, ha a levéllel közelebbről meg­
ismerkedünk.
90 Raffay Sándor.

Theologiai szempontból ugyanis e levélben nem csak az

ótestamentomi helyeknek tudatos felhasználása, hanem e
helyeknek szokatlanul nagy száma és úgy az eredeti zsidó,
mint a fordított görög (LXX) szövegtől való eltérése is k i­
válóan érdekes. A sok idézet között alig van egy pár, a
m elyik szószerint m egegyezik a LXX. szövegével. A nagyobb
részük vagy szabad idézet, vagy más forrásra utal. Ezen
idézetek részletes vizsgálata megérdemelné a velük való
foglalkozást. A levél szövegében az idézett helyek m egjelölve
nincsenek, a könnyebb eligazodás miatt tettem ki mindenütt
zárójelek közé az ótestamentomi helyet.
Kortörténeti szempontból pedig ez az irat kiváltképpen
azért érdekes, mert nemcsak az első keresztyén theologusok
theologizálásának a módjáról, hanem az égető vitakérdések­
ről, az ütközőpontokról is tiszta képet adnak. Levelünk olyan
korban keletkezett, a mikor még a keresztyénségnek az Ap.
Csel-ben is em lített alapkérdései képezték a viták tárgyát,
és már olyan korban, a mikor a keresztyénség az üldözött
szerepét a támadó szerepével váltotta fel.
A levelet a Gebhardt-Harnack-Zahn-féle Patrum aposto-
licorum opera, fasc. I. part. II. editio II. görög szövegéből
fordítottam.
Barnabás levele.
1. Fiaim és leányaim, a bennünket szerető Úrnak nevé­
ben békességgel üdvözöllek tite k e t! 12 Minthogy nagyságosak
és bőségesek az Istennek reátok vonatkozó rendelkezései,

1. A bevezetés nagyon hasonlít a római levél kezdetéhez.

A 6. pont nincs meg minden kéziratban, de mint széljegyzet
igen korán került bele a levél szövegébe. A három rendelés
vagyis alaptétel közt első helyen áll a reménység, mert Pál sze­
rint is a tökéletesség, az örök élet birtoka nem sajátunk,
hanem csak remény által tartatunk meg. Róm. 8 14. A második
helyen áll az igazság, mint az Isten kijelentett akarata, mely
teljesitésre vár. A harmadik maga ez a teljesítés, vagyis a hit­
élet. — Hogy ez a pont eredetileg nem tartózkodott a szövegbe,
az is mutatja, hogy az 5. és 7. pont természetesen egymásba
folyik. — A 7-ik pont Justinus I. Apológiájában a 12. pontban
is megvan.
 Újszövetségi apokrifusok. 91

magam is mód nélkül örülök a ti boldogságos és dicsőséges

szellemi életeteknek, am elyet a szellemi ajándék révén kapta­
tok. 3 Annál inkább örvendek hát magamban remélve az üdvö­
zülést, mert valóban látom ti nálatok az Úr szeretetének
gazdagságából rátok kiöntött lelket. így egészen elragadott
engem a ti óhajtott látástok. 4 Minthogy pedig azt tapasz­
taltam és meg is jegyeztem magamban, hogy a mikor közietek
prédikáltam, sokszor észrevettem, hogy az Úr társult velem
az igazság útján, magam is annál inkább kényszerülve
éreztem magamat, hogy benneteket még az életemnél is job­
ban szeresselek, mert az ő életének reménysége alapján nagy
hit és szeretet lakozik közietek. 5 Azt gondolom hát, hogy ha
abból, a mit kaptam, valamelyest nektek is juttatok, javamra
fordul az ilyen szellemnek szolgálása, egy keveset adni akar­
ván pektek, hogy a saját hitetekről teljes ism erettel rendel­
kezzetek. 6 Három rendelése van ugyanis az Ú rnak: az élet
reménye, mint a mi hitünk kezdete és v é g e ; az igazság,
mint az Ítélet kezdete és v é g e ; a vidámsággal és dicsőséggel
társuló szeretet, mint az igazság munkáinak bizonysága.
7 Mert megismertette velünk az Úr a próféták által úgy a
múltakat, mint a jelenvalókat, sőt a jövendőkből is adott ne­
künk kóstolót. Mivel ezeket egyenként úgy látjuk történni,
a mint megmondotta, annál buzgóbban és szilárdabból kell
az ő félelmében növekednünk. 8 Én pedig nem tapitóképen,
hanem mint közületek való egyik társatok utalok némely
dolgokra, a melyek a jelen viszonyok között felüdithetnek
benneteket.
2. Minthogy a napok gonoszak és még azé a hatalom,
a ki ezeket okozza, tartozunk magunkra vigyázva az Úr
rendelkezéseit tudakolni. 2 A mi hitünk segítőtársai az isten­
félelem és a kitartás, a fegyvertársaink meg a türelem és
az önuralom. 3 Ha ezek tisztán megmaradnak az Úr
előtt velük együtt örvendezik majd a bölcseség, belátás

2. E szakaszban a kér. öntudat hatalmas lüktetését látjuk,

mely a külsőségektől felszabadulva csak azt az egyetlen törvényt
ismeri, a melyet Pál apostol a szabadság törvényének nevez. I.
Kor. 6 12. s párh.
92 Raffay Sándor.

értelem és ismeret is. 34* Mert kinyilatkoztatta nekünk az

összes próféták által, hogy sem vágó, sem egészen égő, sem
hálaáldozatok nem tetszenek neki, azt mondván egyszer:
5 M it nekem a ti áldozataitok töm ege? mondja a z Ur.
Torkig vagyok a z egészen égő áldozatokkal s a h izla lt
bárán yokat , a tulkoknak és kosoknak véréi nem akarom ,
sem hogy m egjelenjetek előttem. M ert k i várja ezeket a
ti kezeitekből? H ajlékom at nem szü kség tapodnotok. Az­
után még: Ha hoztok is színkenyet, hasztalan. A tömjén
nekem utálat. U jholdjaitokat és szom batjaitokat el nem
szenvedhetem . (Jés. 1 n _ i3.) 6 Ezeket hát megsemmisítette,
hogy a mi Urunk Jézus Krisztus új törvénye, a melynek
nincs kényszerítő járma, ne emberi cselekedetekben nyilvá­
nuljon. 7 Mert megint azt mondja neki: A v a g y én paran ­
csoltam -e m eg a ti a tyá ito k n a k , a k ik E gyptom ból vonultak
ki, hogy hozzanak nekem egészen égő és vágó áldozato­
k a t ? 8 N em inkább parancsoltam -e m eg n e k ik : E gyikötök
se rójja fel szivében felebarátja ellen a ro ssza t és ham is
esküben ne te ljék a kedve? (Jer. 7 22, Zak. 8 l7.) 9 Mint a
kik nem vagyunk értelmetlenek, fel kell tehát fognunk a
mi Atyánk jóságának célzatát, mert nekünk beszél, nem
akarva, hogy ama tévelygőkhöz hasonlóan keressük a hoz­
zájutásnak útját. 10 Mert nekünk szól így: A z Isten n ek a
tép ett s z ív a z áldozat, az Úrnak a z őt terem tőt dicsőítő s zív
a kellem es illat. (Zsolt. 51 19). Alaposan kell hát, testvérek,
a mi üdvünkkel foglalkoznunk, nehogy a gonosz belénk
lopakodva életünktől elüssön.
3. Másutt megint azt monja nekik ezekről: M iért böj-

3. A testi böjtölés hiábavalóságát vitató e szakaszban a 4.

és a 6. pontban vannak magyarázatra szoruló kitételek. A 4.
pontban e kitételt: a te ruháid hamarosan fénylenek, rendszerint
arra vonatkoztatják, hogy a kegyes ember a szükségben siet a
segitség nyújtására s igy a ruhái s azokban ó' maga hamarosan
feltűnik mindenütt, a hol segitségre szorulnak. Én e magyará­
zatban megnyugodni nem tudok. Az egész mondat azt mutatja,
hogy benne Isten tetszésének megszerzéséről van szó. Ezért annak
természetes folytatása az 5. mondat. így hát a ruházat az iga­
zak, a kegyesek fénylő ruházata, a milyenről Jel. 3, 5. 18. 4, 4. stb.
 Újszövetségi apokrifusok. 93

töltök ti nekem , úgy mondja, a z Ur, hogy m ost a sza v a to k

kiáltásban tör k i? Nem ezt a böjtölést szem eltem én ki,
mondja a z Úr, nem hogy a z em ber a lelk ét sa n ya r­
gassa, 2 s m int a k á k a lecsüggeszsze a fejé t és zsákba
öltözködjetek és hamuban feküdjetek, m ert e zt nem mond­
h atjátok te tsző böjtölésnek. 3 Nekünk pedig azt m ondja:
L ásd, a z a böjt, a m elyet kiszem eltem , mondja a z Úr, nem
hogy az em ber a lelk ét sanyargassa, hanem : a z igazságta­
lanságnak összes k ö teleit oldd meg, a z an yagi lekötelezések
kötéseit bontsd föl, a m egtörötteket bocsán attal kü ldd el
és minden igaztalan szerződést sem m isíts meg. A z éhezők­
n ek szegd meg a kenyeredet, ha m ezítelent látsz, ruházd
fel, a vándorokat vezesd be a házadba, ha a la n ta sa i lá tsz,
ne nézd le őt, se azokat, a k ik a te g yerm eked h ázától
valóak. 4 A kkor korán felragyog a te világosságod és a
te ruháid hamarosan fénylenek és a z ig a zsá g h a la d m a jd
előtted, és a z Isten dicsősége övez tégedet. 5 Akkor, ha
kiáltasz, m eghallgat a z Isten, beszéded közben mondja
m ár: ím e itt vagyok! Ha tá vo l ta rto d m agadtól a kötést,
a k é z kin yu jtogatását, m eg a zúgolódó beszédeket, és ha
k ész szív v e l adod a z éhezőnek a kenyeredet, és a meg­
alázott lelkeken könyörülsz. (Jés, 58 6—10.) 6 Minthogy ezt,
testvérek, előrelátta a Hosszútűrő, hogy a nép, amelyet az
ő Szerettében készített, igazhitű lesz, előre mindenről
tájékoztatott minket, nehogy proselitákként az ő törvényük­
höz seregeljünk.
4. A jelen viszonyok között tehát szorgosan kell kutat-

beszél. — A 6 . pontban a prozeliták szóval, mint a félreértést

leginkább kizáró szóval jeleztem azokat a zsidókhoz csatlakozó
nem zsidókat, a kik a zsidóság igazainak meghódolva, hozzájuk
pártoltak.
4. A veszedelem, amely e levél Írása idején a keresztyén-
séget fenyegette, a zsidóságba való beolvadás. A keresztyénség
legerősebb ellenségeit és gyűlölőit levelünk is a legnagyobb le­
nézéssel kisebbiti. — A „végső megbotránkozás" Enők könyve
85—90-ben van megírva. Ott az Isten népét pogány uralkodók és
pásztorok őrzik és vezetik. Uralmuk négy korszakra oszlik fel.
Mindenik korszak végén átadja az angyal az Úrnak a feljegy­
zést, amely ama korszakban az Úr népén elkövetett méltatlansá-
94 Raffay Sándor.

nunk mindazt, a mi bennünket megtartani képes. Szakítsunk

hát teljesen a gonoszság minden cselekedetével, nehogy a
gonoszság cselekedetei hatalmukba kerítsenek. És a jelen­
való idők tévelygését gyűlöljük, hogy a jövendőben
szeretet legyen részünk. 2 Ne hagyjunk nyugtot a lel­
kűnknek, mintha együtt élhetne a bűnösökkel és a gono­
szokkal, nehogy azokhoz váljunk hasonlóakká. 3 Közeledik
a végső megbotránkozás, a melyről amint Énok mondja, az
irás szól. Ezért rövidítette meg az Úr az időket és a napokat,
hogy az ő Szerette siessen és előbb jusson az örökséghez.
(Mt. 24 32 ?). 4 Azt mondja pedig a próféta is : Tiz k irá ly­
sá g országol a földön és azok m ögött egy k is k irá ly tá­
mad, a m ely a k irá ly o k közül h árm at a lá z meg. (Dán. 724)
5 Hasonlókép nyilatkozik ugyanerről D án iel: É s lá tta m a zt
a n égy állato t , a m ely a föld összes á lla ta in á l gonoszabb ,
erősebb és veszedelm esebb és m int n őtt k i belőle tiz sza rv
és azokból egy k is m ellék sza rv és m int alázkodott m eg az

gokról szól. A negyedik korszak végén átadott könyv miatt, mely

iszonyú szenvedésekről tesz jelentést, az Úr megharagszik, meg­
veri a földet, a mely meghasad és a gonosz pásztorok megbűn­
hődnek. Ezt a jövendölést alkalmazta szerzőnk a keresztyőn-
ségre, amely a megpróbáltatás előtt rászorult az óvó figyelmez­
tetésre. Innét a többszörös figyelmeztetés: Vigyázzunk e végső
időben! Mert ha ezt a megpróbáltatást kiállja a hívők serege,
azontúl nyugodtan él. Azért ostromolja aztán a zsidók intézmé­
nyeit, mert a veszedelem tőlük fenyegeti a hívőket. Szerzőnk
szerint azonban a nehéz idők hamarább következtek be, mint
várni lehetett. Az Űr Szerettének, a Krisztusnak a visszatérése
küszöbén van. A küzelség pedig abból látszik, hogy már telje­
sedni kezd Dániel jóslata, mert a négy állatból, vagyis a római
birodalomból, kinőtt már a kis mellékszarv, vagyis trónra lépett
egy új császár, Hadrian s előtte három elődjének a dicsősége
már elhalványult. Hadrian Augustus óta csakugyan a ll-ik
uralkodó, ha Galba, Otho és Vitellius átmeneti idejét nem szá­
mítjuk. S éppen ezeket alázta meg ő, akit „kicsinyének, jelen­
téktelennek lehetett tartani. A 16 4 mutatja, hogy a zsidók ez
időben újra kezdték építeni a templomot. Az volt hát a fenye­
gető veszedelem, hogy a békés nyugalom kedvéért sok üldözött
keresztyén hajlandó volt a birodalomban bevett zsidó valláshoz
csatlakozni. Ezért a mondásuk: „Az ő szövetségük a mienk is.“
 Újszövetségi apokrifusok. 95

egy előtt a legnagyobb sza rv a k hárm a (Dán. 7 7) 6 Értel­

meseknek kell lennetek. Egyúttal, mint közületek való, aki
egyenkint és együttesen életemnél jobban szeretlek titeket,
arra is kérlek benneteket, hogy vigyázzatok magatokra és
ne váljatok némelyekhez hasonlóvá, felhalmozván a ti bűnei­
teket, e szavakkal: „Az ő szövetségük a mienk is“. Igaz,
hogy a miénk, de azok igy örökre elvesztették azt, a mit
még Mózes kapott. 7 Mert azt mondja az ir á s : M ózes p ed ig
a hegyen volt negyven napon és negyven éjjen á t böjtölve és
á tv ette a szövetségről a z Úrtól, a m ely kőtáblákra volt
írva az Úr kezének h ü velyku jjával (II. Mőz. 31 18. 34 28.)
8 De miután a bálványokhoz tértek, elvesztették azt. Mert
igy szól az Ú r : Mózes , Mózes, gyorsan szá llj le, m ert tör­
vén yt szegett a te néped, am elyet E gyptom ból kivezettél.
(II. Móz. 32 7, V. Móz. 9 12.) Mikor Mózes meggyőződött erről,
akkor a két kőtáblát a kezéből ledobta és összetört az ő
szövetségük, hogy a szeretett Jézusé pecsételtessék bele a
mi sziveinkbe a benne való hitnek reménységében. 9 Mint­
hogy pedig sokat akartam írni, nem mint tanító, hanem mint
illik ahoz, a ki szeret, szolgátokul szándékoztam írni arról,
hogy ne hagyjátok el azt, a mi a miénk. Ezért vigyázzunk
a végső időben 1 Mert a mi hivő létünk egész ideje alatt semmi
sem használ, ha csak a mostani gonosz napokban és a bekö­
vetkezendő botránkozásokban Isten gyermekeihez illő módon
meg nem állunk, hogy a fekete (ördög) be ne furakodhas-
sék. 10 Minden hiábavalóságot kerüljünk, a gonoszság útjá­
nak cselekedeteit teljesen gyűlöljük meg. Ne vonuljatok el
magatokba mint már megigazítottak, hanem a gyülekezetbe
járva kutassátok ti is azt, a mi mindenkinek hasznára válik.
11 Mert azt mondja az irás: J a j a m agabölcsének és a k i
m agának okos (Jós. 5 21.). Legyünk szellemiek, legyünk tö­
kéletes templom Isten számára. Amennyiben tőlünk telik,
ápoljuk az Isten félelmét és igyekezzünk megtartani az ő
parancsolatait, hogy az ő rendelkezéseiben örvendezhessünk.
12 Az Úr szem ólyválogatás nélkül ítéli meg a világot. Min-
denik a szerint veszi ki a részét, a mint cselekedett: ha jő
volt, az ő igazsága előzi m eg; ha rossz volt, a gonoszság
bére áll előtte. 13 Mint választottak, magunkat pihenésnek
96 Raffay Sándor.

adva, bűneinkkel szemben soha el ne szenderedjünk, nehogy

a gonosz fejedelem hatalmába kerítvén bennünket, elra­
gadjon az Úr országától. 14 De értsétek meg ezt is, test­
véreim: Látván, hogy annyi jel és csuda után is, a mennyi
Izráelben történt, azok igy elhagyattak, vigyázzunk, hogy
arra a sorsra ne jussunk, a mint meg van Írva: Sokan
vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. (Mt. 22 14).
5. E végből határozta ugyanis el az Űr, hogy az 5
testét romlásba dönti, hogy a bűnök bocsánatára tisztittas-
sunk meg, a mi az 5 tisztitó vérében történik. 2 Mert meg
van róla írva részint Izrael miatt, részint miattunk, imigyen :
M egsebeztetett a m i istentelenségünk m ia tt , és a m i bűne­
in k m ia tt bán talm aztatok, a z ő sebeiben gyógyu ltu nk m i
meg. M int bárán y m ent a m észárszékre , és m int néma
bárán y n yírói előtt. (Jés. 53 5. 7.) 3 Ezért végtelen magasz-
talással tartozunk az Úrnak, hogy nemcsak a múltakat is­
m ertette meg velünk, hanem a jelenvalókban is megokosi-
tott, sőt a jövendőkre nézve sem vagyunk értelmetlenek.
4 Azt mondja pedig az írás: Nem hiába feszíten ek k i hálót a
m adarakn ak (Péld. 1 , 7.). Ez azt jelenti, hogy az olyan em­
ber, aki az igazság útjának ism eretével rendelkezik, s mégis
megmarad a sötétség útján, jogosan vész el. 5 No de még
azt is tudjátok meg testvéreim : Ha az Úr elszánta magát
arra, hogy a mi életünkért szenved, holott az egész világ­
nak ura volt, akinek a világ alkotása után azt mondta az
Isten: A lkossunk em bert a m i képünkre és hasonlósá­
gunkra (I. Móz. 1, 26.) : hogyan jutott ahoz, hogy az emberek
kezei alatt szenvedjen ? 6 A próféták tőle vévén a kegyel­
met, rá vonatkozólag jövendöltek. Ő maga meg, mert testben
kellett megjelennie, hogy a halált tönkre tegye, a halálból
való feltámadást pedig megmutassa: alávetette magát, 7 hogy
részint az atyáknak tett Ígéretet beváltsa, részint hogy a

5. Az első pont végén említett „tisztitó vér“ 1. I. Pét. 1 2-

Héb. 11, 2i. A 4. pontban erősen érvel a zsidóságba való vissza-
pártolás ellen. E fejezettel megkezdi a vitás kérdések tár­
gyalását.
 Újszövetségi apolí rítusok. 97

maga számára új népet készítve, magát e földön létében

megmutassa, hogy a feltámadást végrehajtva ő maga fog Ítélni.
8 Azonkívül Izraelt tanítva és roppant csudákat és jeleket
cselekedve prédikált is, és felette igen szerette Izraelt.
9 Mikor pedig a tulajdon apostolait, a kik az ö evangéliomát
voltak hivatva hirdetni, bár minden bűnnél bűnösebbek vol­
tak, kiválasztotta, hogy megmutassa, hogy nem jö tt az iga­
zaknak, hanem a bűnösöknek a z elh ívá sá ra : (Mt. 9 13.)
akkor kinyilvánította, hogy ő az Isten fia. 10 Ha azonban
nem testben jött volna el, hogyan menekültek volna meg
az emberek, ha rátekintenek ? Akik, mikor az elmúlandó
napot, amely az 5 kezeinek munkája, meg akarják nézni, a
sugaraival nem képesek szem benézni! 11 Azért jött hát el
testben az Isten fia, hogy betetézze azok bűneinek a mér­
tékét, a kik az ő prófétáit halálra üldözték. 12 Ezért szánta
hát el magát! Mert megmondja az Isten, hogy az ő testének
veresége azoktól jön: M ikor m egverik a p á szto ru k a t , ak­
kor elvesznek a n yá j juhai. (Zak. 13, 6.) Maga akart pedig
igy szenvedni. Mert kellett, hogy fán szenvedjen. 13 A próféta
ugyanis azt mondja róla: M entsd m eg a z én életem et a
fegyvertől (Zsolt. 22 21). És : Szegezd oda a z én testem et ,
m ert gonosztevők gyü lekezete tám adt én ellenem. (Zsolt.
119 120). 14 Majd ismét mondja: ím e a z én h á ta m a t kor­
bácsolásra adtam és a z én orcáim at poíozásra , de ábrá-
zatom at kem ényen tartottam , m int a szik la (Jés. 50, 5).
6. Mikor aztán teljesítette a parancsot, mit mond? K i
az, a k i engem megítélP Álljon szem be velem! A v a g y ki­
csoda igazolja m agát előttem ? K özeledjék a z Úrnak szol­
gájáh oz .* J a j nektek, m ert ti mind , m int a ruha m egavul­
ta to k és m oly em észtett m eg benneteket. (Jes. 50 8_ 9). Majd
ism ét azt mondja a próféta, miután erős kőként álllíttatott
szétm orzsolásra: ím e Sión fundamentomába eg y értékes ,
k ivá la szto tt, drága sarokkövet h elyezek (Jés. 28 16).3 Az-6

6. Az egész fejezet érdekes példája az allegorikus irásma-

gyarázatnak. A „Tudomány" = g n o s is még nem az egyházi gnosis,
hanem valami előttünk ismeretlen munka lehet talán, a melyből
idéz is. A 13. pontban e mondás „íme az utolsókat teszem elsőkké"
talán Mt. 22 14. szabad felhasználása.
Raffay: Ujszőr. apokrifunk. n
98 Raffay Sándor.

után mit mond? S a k i benne bizakodik, örökké élni fog-

(Jés. 28 16). Kövön nyugoszik hát a mi reménységünk? Távol
legyen ! hanem abban, hogy az Úr az ő testét erővel ruházta
fel. Azt mondja ugyanis: K em én y sziklakén t tartottam m a­
g a m a t (Jés. 50 7).4 Majd ism ét azt mondja a próféta: A z a
kő , a m e lyet a z ép ítő k m eg vetettek , a z le tt szegletkővé
(Zsolt. 118 22). Majd megint azt mondja: E z ama nagy és
csodálatos nap, a m e ly e t a z Úr k észíte tt (Zsolt. 118 24)-
5 Azért Írok ilyen egyszerűen, hogy megértsétek, hogy én
csak az irántatok való szeretet habja vagyok. 6 Mit is
mond hát megint a próféta ? K ö rü lvett engem a gonoszok
gyü lekezete , bek erítettek , m int a m éhek a lé p e t (Zsolt. 22 17.
1 1 8 12). É s: A z én ruhám ra sorsot v e tettek (Zsolt. 2 2 19).
7 Minthogy tehát testben k ellett megjelennie és szenvednie,
előre m egjelentetett a szenvedés. Azt mondja ugyanis a pró­
féta Izráelröl: J a j a z ő leikeikn ek , m ert gonosz szándékot
eszeltek k i önmaguk ellen, am ikor a z t m ondták: K ötözzük
m eg a z igazat, m ert nekünk kellem etlen. (Jés. 3 9_10).8 Mit
mond nekik egy másik próféta, maga Mózes? Ide n ézzetek ,
mondja a z Úr Iste n : M enjetek be am a jó földre , a m elyet
az Úr Abrahámnak, Izsá k n a k és Jákobnak ígért , és vegyé­
tek azt örökbe , a m ely m ézzel és te jjel folyó föld. (II. Móz.
3 3 !_ 3). 9Tanuljátok meg, mit mond a Tudomány: Reméljetek
úgymond, abban a Jézusban, a ki nektek majd testben jelenik
meg. Mert a föld, a mely szenved, maga az ember, mivelhogy
földből történt Ádámnak alkotása . 10 Mit mond hát e z z e l: „A
j ó földbe, a te jjel m ézzel folyó földbe.11 Áldott legyen a mi
Urunk, testvérek, a ki az ő titkainak megértésére bölcseséget
és értelmet oltott belénk! Mert a próféta az Urat példázza,
de ki érthetné ezt, azon kívül, a ki bölcs és az ő urát féli és
szereti! 11 Miután hát bennünket a bünbocsánattal megújított,
más formává, mintegy gyermeki lelkűekkó tett minket, mintha
csak újra m egteremtett volna . 12 Azt mondja ugyanis rólunk
az irás a mikor a fiához beszél: Alkossuk a z em bert a m i
képűnkre és hasonlóságunkra és hogy uralkodjék a föld
állatain , a z ég m adarain és a tenger halain (I. Móz. 1 2g)-
S mikor az Űr a mi szép alkotásunkat meglátta, azt mondta :
N övekedjetek és terjeszkedjetek és töltsétek be a földet.
 Újszövetségi apokrifusok. 99

(I. Móz. 1 gg)- Ezek a fiának szólnak.13 Most arra mutatok

rá, hogyan beszél hozzánk. Második terem tést végzett leg­
utóbb. Az Úr mondja ugyanis: ím e a z utolsókat elsőkké
teszem. Erre nézve hirdette hát a próféta: M enjetek be a
tejjel m ézzel folyó földre és vegyétek a z t birtokba .i4 Nos
hát, mi estünk át új teremtésen, a mint azt ism ét egy másik
próféta mondja: Íme, mondja a z Úr, ezekből m egyek ki,
a mi nem más, mint a mit az Úr lelke előre látott: a kő­
sziveket kivenni és búsból valókat betenni. (Ezék. 11 19.
36 26)- Mert 5 testben akart mutatkozni és köztünk lakni.
15. Mert a mi szivünk épülete, testvéreim, szent templom az
Úrnak.16 Mert azt mondja megint az Úr: É s kiben m u ta t­
kozom én az én Uram Istenem nek és m agasztaltatom fel?
(Zsolt. 42 3). Azt feleli: Vallást teszek rólad a z én te st­
véreim gyülekezetében és a szentek gyülekezetének köze­
p e tte zengek neked éneket. (Zsolt. 22 23). Mi magunk vagyunk
hát, a kik a jó földbe bementünk.17 De hát mi a méz, meg
a tej ? A mint a gyermeket előbb mézzel, azután tejjel tart­
ják fenn, úgy mi is az Ígéretben való bizodalommal és az
igével jutva életerőhöz, a földet birtokolva fogunk élni.
18Megmondotta előre már fentebb: M egszaporittatnak , k iter­
jesztetn ek és uralkodnak a halakon. (I. Móz. 1 2S. 28). Ki
képes azonban most uralkodni a vadakon, halakon vagy az
ég madarain? Mert észre kellett vennetek, hogy a hatalom
kezdete az, hogy valaki parancsolással uralkodjék.19 Ha ennek
nincsen is m ost még helye, de megígérte nekünk mégis
akkorra, mikor majd mi is tökéletesekké lóvén, örökösei
leszünk az Úr szövetségének.
7. Értsétek m eg tehát, ti öröm gyermekei, hogy a jó-

7. A fejezet okoskodásához legközelebb áll a Héberekhez

írott levélé. Egyébként itt is mindenütt allegorikus az irás alkal­
mazása. Krisztus egész szerepét és jelentőségét a zsidó áldozati
kultus formájába szorítja a szerző, a mi azt mutatja, hogy az
önállóság tudata még mindig nem hatotta át őket, s igy örültek,
hogy a zsidóság háta mögött meghúzódhattak. De mutatja ez
azt is, milyen nagy mértékben uralkodott az első keresztyéneken
az öröklött képzetek hatalma, a melyek miatt a keresztyénség
tisztán és önmagára kifejlődni nem tudott.
7*
100 R.affay Sándor.

ságos Úr azért nyilvánított ki nekünk előre mindent, hogy

tudjuk, kinek tartozunk mindenért hálaadással. Ha hát az
Isten fia, a ki Úr és megítéli majd az eleveneket és a holta­
kat, szenvedett azért, hogy az 5 veresége bennünket életre
juttasson, hinnünk kell, hogy az Isten fia nem szenvedhetett
másért, mint csak érettünk .3 De még a keresztrefeszités
közben is ecettel és epével itatták. Hallgassátok meg mikép
nyilatkoztak erről a templom papjai. Miután a mi bűneink
miatt ő maga is áldozatul akarta hozni a Szentlélek edényét,
hogy az oltárra vitt Izsákban esett előkép teljessé legyen, Írott
törvényben parancsolta az Úr, hogy a k i nem ta rtja m eg a
böjtöt, h alállal irta ssá k ki. (III. Móz. 23 29). 4 Mit mond azon­
ban a prófétában? S egyenek a b öjt a lk a lm á va l a z összes
bűnökért feláldozott tinóból. Figyeljétek meg alaposan: És
csupán a p a p o k eg yék m eg a z összes belső részeket ecet­
te l .5 Miért? Mert engem, a ki az ón testem et az én új népem
bűneiért akarom megáldozni, ecettel és epével fogtok meg­
itatni, csak magatok egyetek, mig a nép bőjtöl és zsákon
és hamuban veri a m ellét .6 A mit parancsolt, áldozzátok meg:
V egyetek k é t szép és p á ro s tinót és áldozzátok m eg s a z
egyiket vegye a p a p egészen égő áldozatul a bűnökért.
(III. Móz. 16 7). 7 Hát a másikkal mit fognak csinálni? A
m ásik, úgymond átkozott. Látjátok, hogy a Krisztus kép­
mása mikép nyilvánul k i . 8 É s k ö p jétek le m ind és szurkál-
já to k , a fejét ö vezzétek vérvörös p o sztó va l és úgy űzessék
k i a p u sztá b a . 4) Mikor minden igy m egesett, akkor a tinó
vezetője kiviszi azt a pusztába, leveszi a posztót és egy
bokorra teríti, a m elynek a neve szeder, s a m elynek a gyü­
mölcsét, ha hol rátalálunk, enni szoktuk, mert csak a szeder­
nek a gyüm ölcsei olyan édesek. 9 Mire vonatkozik ez ? Tud­
játok m e g : A tufkok eg yik ét a z oltárra, m á sik á t a z átko-
zásra szán ják és hogy ép az átkozott az, a melyet megko­
szorúznak ? Arra, hogy majd ama napon meglátják őt testén
a skárlát köpenynyel és azt mondják majd: Nem ez-e az, a
kit mi egykor, miután meggyaláztuk, meglökdöstünk, le-
köpdöstünk, és m egfeszítettünk? Bizony ez az, a ki akkor

*) Ez a rendelkezés ismeretlen.
 Újszövetségi apokrifusok. 101

magát az Isten fiának mondotta. 10 Miért hasonlít egyik a

másikhoz ? Azért kell egyforma szép pár tulkot venni, hogy
ha majd akkor látni fogják őt jönni, megdöbbenjenek a tul­
kok hasonlóságán. ím e tehát az a tulok a Jézus szenvedé­
sének az előképe. 11 De mit jelent az, hogy a posztót a tö­
visek közé helyezték? Ez a Jézus képe a gyülekezet számára,
mert a ki a skárlát posztót akarja venni, annak sokat kell
szenvedni a tövis rettentései miatt és nyomorúságok ural­
kodnak rajta. így hát, úgymond, a kik engem látnj és az én
országom megnyerni kivánják, csak szenvedések és nyomorú^
Ságok árán nyerhetnek meg engemet.
8 7 De mit gondoltok, minek a képe az, hogy Izráelnek
m eghagyatott (IV. Móz. 19 2), hogy a teljes bűnü emberek
bárányt áldozzanak s levágván égessék meg, akkor aztán a
gyerm ekek szedjék föl a hamut és tegyék edénybe és csa­
varják fa köré a skárlát posztót (ime megint a keresztnek
a típusa, meg a skárlát posztó) tegyék rá az izsópot és így
permetezzék meg a gyermekek a népet egyenkint, hogy meg­
tisztuljanak a bűnöktől ? 2 Figyeljétek meg, milyen egyszerű­
séggel mondja nekünk: A borjú a Jézus, az áldozók a bűnös
emberek, kik a vágóhidra viszik őt. 3 A permetező gyermekek
azok, akik nekünk a bűnök bocsánatának és a s z ív tisztítá­
sának örömhírét hirdették, a kiknek az evangéliom hatalma
adatott az igehirdetésre, s akik tizenketten vannak a törzsek­
nek való bizonyságtétel végett (mert tizenkét törzse van
Izráelnek). 4 Miért van azonban három permetező gyermek ?
Ábrahám, Izsák, Jákob bizonyságára, hogy ezek nagyok az
Isten előtt. 5 Miért van pedig a posztó fán ? Mert a Jézus
országa fán nyugszik, és mert a kik benne bíznak, örökké
élnek. 6 Miért van azonban a posztó m ellett az izsóp is ? Mert
az ő országában lesznek gonosz és gyászos napok is, am elyek­
ből azonban megszabadulunk, aminthogy a gyöngélkedő test
is m eggyógyul az izsóp nedvétől. 7 Ezért nekünk az ilyen
dolog világos, nekik azonban homályos, mert ők a z ú r hangját
nem hallották.
9. Majd ism ét a fülünkről mondja, mikép m etélte körül
a mi szivünket? Azt mondja az Űr a próféta által : A fü l
hallásúra engedtek nekem. (Zsolt. 18 45). Majd meg igy szól:
102 Raffay Sándor.

A távollevők {ülőkkel h a lljá k és ta d já k meg, a m it csele­

kedtem (Jós. 3 3 13). É s : E ngedjétek , úgymond a z Úr, körül­
m etélni a ti szivetek et (Jer. 4 4). 2 Megint mondja: H a llja d
Izrael, m ert m ost a te Urad, Isten ed beszél (Jer. 7 2). Majd
meg az Űr lelke p rófétálja: K i az, a k i örökké a k a r élni?
H allgatva hallgassa a z én szolgám sza v á t (Zsolt. 3 4 13,
II. Móz. 1526) Ismét mondja: H allgass eg és figyelj föld,
m ert a z Úr mondotta ezek et bizonyságul (Jós. 1 2). Majd
ismét azt mondja: Ti, k ik a nép vezetői vagytok, h allgas­
sátok a z Úrnak sza vá t. (Jós. 1 10). S ism ét m ondja: H all­
gassatok, fiuk, a pusztában k iáltón ak sza vá ra (Jés. 40 3).
4 így metélte körül a mi füleinket, hogy az igét hallván
higyjünk. Hanem hát a körülmetélés is elpusztult, a mibe
bizakodtak, mert megmondotta, hogy a körülmetélkedés ne
legyen testi. De hát vétettek ez ellen, mert egy gonosz angyal
elbolondította őket. 5 Mert azt mondja nekik: íg y mondja a
m i Urunk Istenünk — s ebben találok én parancsot — : Ne
vessetek tövis közé, m etélk ed jetek körül a t i Uratoknak
(Jer. 4 3). S mit mond ezzel ? A ti sziv e te k kem énységét
m etéljétek meg, és n ya k a to k a t ne szeg jétek m eg (V. Móz.
10 16). Vedd még hozzá azt i s : ím e, mondja a z Úr, a z összes
n épek testben körülm etéletlenek, ez a nép azonban szívben
körülm etéletlen (Jer. 9 25). 6 Persze azt m ondod: Hiszen ez
a nép a szövetség pecsétjéül m etélkedik körül! De hiszen
az egész Szirusz és Arábia és a bálványok minden papja is,
sőt az egyptomiak is körülmetélkedésben é ln e k ; hát ezek
is mind részesei az ő szövetségüknek ? 7 Tanuljátok meg,
szeretett gyermekeim, mindezekről alaposan, hogy Ábrahám,
a ki elsőül végezte a körülmetélkedést, lélekben a Jézusra
tekintve m etélkedett körül, három betűből álló rendelkezést
vévén. 8 Azt mondja ugyanis: É s körülm etélt Ábrahám a z
ő házából 318 embert. (I. Móz. 17 23). Mi m ost már az az
ismeret, a mely neki adatott? Figyeljétek meg, hogy elsőbb
tizennyolcat, azután szünetet tartva háromszázat mond. A tizen­
nyolc : tiz = J. és nyolc — E, vagyis = JEzus. Minthogy pedig
a T-ben lévő keresztjeihez fűződik a kegyelem, ezért mondja a
300-at is. A két első betűvel Jézusra, a harmadikkal meg
a keresztre utal hát az Úr. 9 A ki az ő tanának beplántált
 Újszövetségi apokrifusok. 103

adományát belénk oltotta, tudja, hogy igazabb dologra sen­

kit sem tanítottam még, de tudom, hogy ti erre m éltóak
vagytok.
10. Hogy pedig Mózes azt mondja: N e eg yetek se disz­
nót, se sast, se k á n y á t, se ö lyvet, se hollót , se sem m iféle
halat, a m elyn ek p ik k elye nincsen (III. Móz. 11.), ezzel
három rendelkezést állapított meg a lelkiism eret számára.
2 Azt mondja ugyanis nekik végül a Deuteronomiumban:
K ifejtem e nép előtt a rendelkezéseim et (V. Móz. 4 j). így
hát nem az Isten parancsolata az, hogy ne egyenek, hanem
Mózes buzgalmában beszélt így. 3 A disznót ugyanis azért
mondotta, hogy nem szabad olyan emberekkel adnod össze
magadat, a kik a disznókhoz hasonlóak, t. i. a mikor bővel
kednek, megfeledkeznek az Úrról, de a mikor szűkölködnek,
megem lékeznek róla, mint a hogy a disznó is, mikor eszik,
nem törődik a gazdájával, de ha meg éhezik, utána sír,
s mikor kap, megint hallgat. * Ne egyed se a sast,
se a z ölyvet, se a kán yát, se a hollót. Ezzel azt mondja:
Se ne csatlakozzál, se hasonlóvá ne légy az olyan emberek­
hez, a kik munka és ízzadás által nem képesek a maguk
szükségleteit megszerezni, hanem gonoszságukban a m ásokét
ragadozzák el és mialatt kifogástalan színben tűnnek fel,
azalatt nézik ki, kinek árthatnak a telhetetlenségükkel, úgy,
amint azok a madarak sem maguk szerzik meg maguknak
az élelmet, hanem tétlenül ülve keresik, hogyan falhatják
fel az idegen testeket, a pusztítás bűne benne gyökerezvén
az ő gonoszságukban. 5 Ne egyél, úgymond, tengeri angol­
nát, se polipot, se tintahalat, — v a g y is: ne légy hasonlóvá,
s ne csatlakozz az olyan emberekhez, a kik végkép isten­
telenek és már most a halálra itélvék, mint a hogy azok a
halak is egyedül vannak arra kárhoztatva, hogy mindig a
tengerfenekén úszkáljanak és fel ne bukjanak, mint a többiek,
hanem alant a tenger m élységes fenekén lakjanak. 6 B e a
n yn lat se egyed. Miért? Hogy ne légy gyermekrontó, se
az ilyesfélékhez hasonló. Mert a nyúl évenként szaporítja a
rakományát és a hány évet él, annyi lyuka van. 1 De a
hiénát se egyed. Ezzel azt mondja: ne légy se házasságtörő,
se csábító, se azokhoz hasonló. Miért? Mert ez az állat éven­
104 Raffay Sándor.

ként váltogatja a term észetét és majd hím, majd nőstény

lesz. 8 De a m enyétet is alaposan meggyűlölte. Ezzel azt
mondja: Ne légy olyan, mint a milyeneket hall az ember,
hogy tisztátlanságukban a szájukkal istentelenkednek, se ne
csatlakozz az olyan tisztátalan nőkhöz, akik a szájukkal
istentelenkednek. Mert az az állat a szájával fogan. 9 Miután
Mózes az Ítéletre vonatkozólag három szabályt kapott, így
beszélt lelkileg, azok azonban a maguk testi vágyaira gon­
dolva az ítéletre vonatkoztatták azt. 10 Eme három szabály
értelm ét Dávid is m egkapta és hasonlókép beszél (Zsolt. 1,):
Boldog a z a z em ber, a k i a gonoszok tanácsán nem já r,
m iként a halak a sötétségben mennek a mélységbe, és a
bűnösök útjára nem tér , miként a kik az Urat félni látsza­
nak és mint a disznók vétkeznek, ésy a gonoszok székébe
ne ülj, miként a rablásra készülő madarak leülnek. Most
már teljesen tisztában vagytok az étkezés dolgában. 11 Majd
megint azt mondja Mózes: E g yetek m indent , am i h asított
körmű é s kérőző (III, Móz.' 11 3). Mire vonatkozik ez? Arra,
hogy mikor az ételét veszi, tudja, ki táplálja őt, és amikor
pihen is, annak örvendezzék. Szépen mondta ezt a törvényre
vonatkozólag. Mert mit is mond ? Azokkal tartsatok, a kik
az Urat félik, a kik meghányják-vetik a szivükben a hallott
beszédek külömbségeit, a kik nemcsak beszélik, hanem meg
is tartják az Úr rendelkezéseit, a kik tudják hogy az esz-
mélkedés gyönyörűség dolga, azért az Úr igéjén iráffír^onoir
Mit jelent azonban a h asított köröm ? Hogy az igaz ember
nemcsak e világban él, hanem a jövendő örökkévalóságot
is várja. Látjátok, milyen jó törvénybiró volt Mózes ! 12 De
hát honnét érthették és foghatták volna fel azok ezek et!?
Mi azonban helyesen értvén meg a parancsolatokat, úgy
hirdetjük, a mint az Úr akarta. Mert azért m etéltetett körűi
a mi fülünk és szivünk, hogy ezeket megérthessük.
11. De kutassuk azt is, nem akart-e az Úr a (kereszt)-
vizről és a keresztről is előre nyilatkozni? A vízről Izráelre
vonatkozólag meg van írva, hogy a keresztséget, a mely a
bűnbocsánatot hozza, fel nem veszik, hanem magukra tá­
maszkodnak. 2 Azt mondja ugyanis a p róféta: Csodálkoz­
z á l ég, m ég inkább bám ulj ra jta föld, hogy ez a nép k é t
 Újézövetségi apokrifusok. 105

gonoszságot k ö vetett el: engem élő kú tfőt elh a g yta k és

maguknak a h a lá l gödrét á stá k m e g ! (Jer. 2 , 12- 13,), 3 Csak
nem pu szta talán a z én szent hegyem, Sinaj? M ert olyanok
lesztek, m int a m adárnak a rablóit fészekből k iű ­
zött fiai (Jés. 16 j.). 4 Majd ismét azt mondja a próféta:
Én előtted járok m a jd és hegyeket egyenlítek ki, ércka­
pu kat zú zok szét, va s zá ra k a t török össze, és titkos, rej­
tett, láth atatlan kin cseket adok neked, hogy megtudd , hogy
én vagyok a z Úr Isten (Jés. 45 2_3). É s : H atalm as szik­
lán ak m agas barlangjában fogsz lakn i (Jés. 33 l6.) 5 És:
A z ő vize megbízható. K irá ly t lá tto k dicsőségében és a ti
lelketek a z Isten félelm ét ápolja (Jés. 33 16*) 6 Ismét
más prófétában azt mondja: A k i ezeket cselekszi, olyan,
m int a vizek elágazásához ü ltetett ía, a m ely a m aga ide­
jé n meghozza gyümölcsét, a m elynek a lom bja le nem
hervad, s a m it csak tesz, minden szerencsés lesz. 7 Nem
úgy a hitetlenek, nem úgy, hanem m int a p o lyva , a m elyet
a szé l elsodor a földnek színéről. E zért a hitetlenek a z
ítéletben m eg nem á llan ak majd, sem a bűnösök a z ig a za k
tanácsában. M ert a z Úr ism eri a z igazak útját, a z isten­
telenek útja p ed ig elvész (Zsolt. 1 3_6.) 8 Figyeljétek meg,
mikép beszélt egyszerre a vízről, m eg a keresztről. Azt
mondja ugyanis: Boldogok a kik a keresztbe bizakodva a
vízbe szállnak le, mert a jutalm at jelzi a m aga idején. A k ­
kor, úgymond, megfizetek. Mostanra pedig azt mondja: A zo k
lombja le nem hull, a mi azt jelenti, hogy minden beszéd,
a mely belőletek hitben és szeretetben szájatokon át kijő,
sokaknak m egtérésévé és reményévé lesz. 9 Majd egy másik
próféta is mondja: É s Jákob földje minden földnél m agasz-
taltahb vo ltf) Ez azt mondja: felmagasztalja az o lelkének
edényét. 10 S mit mond azután? É s volt egy jo b b ra tartó
folyam, am elyből gyönyörű fá k n őttek ki. S a k i azokról
eszik, örökké é l (Ezek. 4 7 ,_ 12.). 11 Ez azt mondja, hogy
bűnökkel és szenynyel telten szálltunk ugyan le a vízbe, de
szivünkben m egtermékenyítve jövünk fel, bírván lélekben a
Jézusra irányuló feleim et és reménységet. É s a k i ezekből

*) Ezt sem tudjuk, honnét való idézet.

106 Raffay Sándor.

eszik , örökké él, ezt m ondja: Aki, úgymond, ezek hirdetését

hallja és hiszi, örökké fog élni.
12. Hasonlókép nyilatkozik a keresztről is egy másik
próféta, a ki azt mondja: É s m ikor teljesedik ez be? A z t
mondja, a z Úr: M ajd ha a fá i m eghajlítják és az felá ll és
m ajd ha a fából vér csöpögj) — amiben a keresztre és a
felfeszitendöre vonatkozólag találsz utalást. 2 Azt mondja
megint Mózesben (II. Mőz. 17 8 . . .), amikor Izráelt az idegen
törzsek megtámadták, s ép a háborúskodás által akarta őket
arra emlékeztetni, hogy bűneik miatt jutnak halálra; azt
mondja a Szentlélek Mózesnek a szivéhez, hogy formálja ki a
keresztet és azt, a ki azon szenvedni fog, mert, úgymond,
ha nem abban bizakodnak, örökké háborúságra kényszerit-
tetnek. Mózes hát a csatatéren egyik pajzsot a másikra fek­
tette s miután mindeneknél magasabbra állt, kiterjesztette a
kezeit, s így győzött megint Izráel. Azután, mikor leengedte,
ism ét mészárolták őket. 3 Mire szolgál ez? Hogy megtudják,
hogy nem menekedhetnek meg, ha csak nem rá bizakod­
nak. 4 Egy másik prófétában meg azt m ondja: E gész napon
á t k iterjesztve tartottam a kezeim et a népen , a m ely enge­
detlen s a z én igaz utam nak ellentm ond (Jós. 65 2.). 5 Megint
Mózes utal Jézusra, egy jelben Izráel bukása alkalmából
(IV. Móz. 21 s.), hogy neki szenvednie kell, és hogy éppen ő,
akiről azt hiszik, hogy elveszítették, ád majd életet. Ugyanis
az Ur azt tette, hogy mindenféle kígyók marták őket és
meghaltak (mivelhogy Évában kigyó által történt a törvény­
szegés), hogy bebizonyítsa nekik, hogy az ő bűneik miatt
bocsáttattak a halál nyomorúságára. 6 Végül a mikor maga
Mózes megparancsolta (V. Móz. 27 15.), hogy : Se öntött, se
faragott kép ne vá ljék isten iekké , azt akarta, hogy Jézus
képét m utassa meg, a mennyiben ércből kígyót csinált és
magasan felemelte és kikiáltóval hívta össze a népet. 7. Mikor
összegyülekeztek, kérték Mózest, hogy az ő gyógyulásuk
végett imádkozzék. Akkor azt mondta nekik Mózes (IV.
Móz. 21 8.) Ha, úgymond, va la k it m egharapnak, menjen a

3) Részben talán IV. Ezdrás 5 5-ből való. Nagyobb részében azonban

ismeretlen.
 Újszövetségi apokrifusok. 107

fára feszitetí kígyóhoz és a zza l a h ittel rem éljen benne,

hogy bár ő m aga holt, m égis k ép es életrekelteni, és tüs­
tént megmenekül. És így cselekedtek. Ezekben megint
újabb dicsőségét bírod a Jézusnak, hogy benne és reá nézve
van minden (Rém. 113G.?) 8 Mit mond ismét Mózes Nave
fiának Jézusnak, miután neki azt a nevet adja, csakhogy
mert próféta volt, az egész nép meghallja, hogy az Atya
mindent kinyilvánít az ő fiáról, Jézusról t' ö. Náve fiának
Jézusnak, miután neki, mikor őt a föld kikémlelésére kikül­
dötte, azt mondja Mózes: Végy egy k ö n yvet a kezedbe és
ird, a m it a z Úr mond, m ert a z utolsó napokban A m élek
népe gyökerestől kipu sztu l (II. Móz. 17 14.) 10. íme ismét
Jézus, nem embereknek, hanem Istennek a fia, testbeli for­
májában megjelenítve. Mikor hát azt akarják mondani, hogy
a Krisztus Dávidnak a fia, akkor maga Dávid jövendöl így
a bűnösök tervétől félve és azt elismerve: A zt mondja a z
Űr a z én Uramnak: Ülj a z én jobbomra, mígnem a te
ellenségeidet lábaidnak zsám olyáu l adom (Zsolt. 1 1 0 ,. v.
ö. Mt. 22 43.). Majd meg Jésaiás szól ig y : Mondá a z Úr a z
én Uram Krisztusom nak, a k it én jo b bján ál fogva ragad­
tam meg i hogy n ek i engedelmeskednek a n ép ek és k irályok
h atalm át zúzom szé t (Jés. 45 ,). íme mikép mondja őt Dávid
urának, de fiának nem mondja.
13. Lássuk meg azonban, hogy vájjon ez a nép örököl-e,
vagy am az előbbi, és hogy vájjon reánk vonatkozik-e az
Ígéret, vagy azokra ? a Halljátok hát meg, mit mond az írás
a népről ? Izsá k im ádkozott a z ő feleségéért R ebekáért,
m ert m eddő volt. É s fogant. A kkor R ebeka is kim en t a z
Úrhoz tudakolni, É s a zt mondta n eki a z Úr: K é t nép van
a te méhedben és k é t nép a te ágyékodban és a z eg yik
nép a m á sik fölé k erekedik és a nagyobb szolgálni fog a
kisebbnek. (I. Móz. 25 21-22 ) 3 Meg kell tudnotok, hogy ki­
csoda Izsák és kicsoda Rebeka ? és kikre vonatkozik az,
hogy nagyobb ez a nép, mint amaz ? 4 Még világosabban
szól Jákob az ő fiához Józsefhez egy másik jövendölésben,
m ondván: Ím e nem rö vid ített m eg a z Úr engem et te előtted ,
vezesd ide nekem a gyerm ekeidet, h a d d áldjam m eg őket
(I. Móz. 48 n .) 5 És elvitte Efraimot és Manassét, azt akarván,
108 Raffay Sándor.

hogy Manassé áldassék meg, mert ő volt az öregebb, a kit

is József az ő atyjának jobbjára vezetett. Jákob pedig lélek­
ben a leendő nép képét látta. S mit mond az ír á s? : Jákob
keresztbe te tte a k ezét és a jo b b já t E fraim ra te tte , a k i
m ásodik és fiatalabb volt , és m egáldotta azt. A kkor a z t mond­
ta J ó zse f Jákobnak: Tedd vissza a jobbodat M anassé fejére,
m ert ő a z én elsőszülött fiam. D e Jákob ig y felelt Józsefnek :
Tudom , fiam, tudom , de h á t a nagyobb fog a kisebbnek
szolgálni, hanem a zért ez is m egáldatik. (I. Móz. 48 14- 16.)
6 Látjátok m ost már, kikre vonatkozik, hogy ez a nép legyen
első és az Ígéret öröklője. 7 Ha már m ost még Ábrahám
esete is erre emlékeztet, akkor igazán be van tetézve
összes ismeretünk. Mert mit is mondott csak Abrahámnak,
mikor mint egyedüli hivő ig a zsá g ig helyeztetett ? ím e én
Tégedet, Abrahám , olyan n épek a ty já v á te ttelek , am elyek
a pogányságban h ittek a z Istenben. (I. Móz. 15 6. 17 5. V.
ö. Róma 4 n _12.)
14. Igen, de még azt is meg kell vizsgálnunk, hogy
vájjon m egadta-e a zt a szövetséget is, amelyről az atyáknak
azt ígérte, hogy a népnek megadja? Megadta, csakhogy azok
a bűneik miatt nem voltak méltók annak elfogadására. 2 Azt
mondja ugyanis a próféta: É s M ózes, hogy a nép szám ára
a z Úr szövetségét á tv eg ye , negyven nap és negyven éjjel
böjtölt a Sinai hegyén (II. Móz. 24 18.) É s á tv ette Mózes
a z Úrtól a zt a k ét táblát, a m e lyet lélekben a z Úrnak
újjá ir t be. (II. Móz. 31 i8.) S a mikor megkapta, levitte,
hogy a népnek adja. 3 Akkor azt mondta az Úr M ózesnek:
Mózes, Mózes, gyorsan sie ss le, m ert a te néped, a m elyet
E gyptom ból k iv eze tté l , vétett a törvén y ellen. S M ózes
m eggyőződött róla, hogy m egint öntött k ép et csináltak
m aguknak, és kidobta kezéből a tá b lá k a t és a z Ur szö vet­
ségének táblái összetörtek. (II. Móz. 32 7_8.) 4 Mózes tehát
megkapta ugyan, de azok nem voltak rá méltóak. Mikép
kaptuk hát m i? Tanuljátok meg: Mózes mint szolga kapta
azt, nekünk azonban mint öröklő népnek maga az Úr adta,
m iattunk szenvedve. 5 Nemcsak azért jelent ugyanis meg,
hogy azok bűnösségének m értéke beteljék, hanem hogy mi
is az örökség révén az Úr Jézus szövetségét megkapjuk,
 Újszövetségi apokrifusok. 109

a mely a végből készült, hogy m egjelenése által a mi szivein­

ket, melyek már a halálnak estek martalékul és a megtéve-
lyedés istentelensógőnek voltak kiszolgáltatva, a sötétségből
kiváltsa és bennünk az ige által kössön szövetséget. 6 Meg
van ugyanis írva, mikép parancsolta meg neki az Atya, hogy
bennünket a sötétségből kiváltva,m agának szent népet készít­
sen. 7 Azért mondja a próféta: Én, a te Urad Istened, h ív­
ta la k tégedet igazságban s megragadom a te kezedet és
bensöleg m egerősítelek tégedet és te ttelek téged nem zedé­
kekkel való szövetséggé, népek világosságává, hogy a vakok
szem ei felnyíljanak, a foglyok a bilincsekből, a sötétségben
ülők a börtönből kiszabaduljanak (Jés. 42 6_8.) Látjuk, mi­
csoda állapotból váltattunk szabadokká. 8 Másutt megint azt
mondja a próféta: ím e a népek világosságává tettelek té­
gedet, hogy szabadulássá lé g y a földnek végső h a tá rá ig !
íg y beszél az Úr, a te szabadító Istened! (Jés. 49 6.) 9 S
ism ét azt mondja a próféta: A z Úr lelke van rajtam , m ert
léikén t engemet, hogy a z alázatosakn ak örvendetes h írt
mondjak, elküldött engemet, hogy a m egtört szivű eket
m eggyógyítsam , a foglyoknak felszabadítást, a vakoknak
lá tá st hirdessek, kijelentsem a z Úrnak ked ves esztendejét
és a m egfizetés n a p já t és m egvigasztaljam a z összes g y á ­
szolókat! (Jés. 6 1 j _3.)
15. De hát még a szom batra vonatkozólag is meg van
Írva abban a tizenkét mondásban, amelyekben a Sinaj hegyén
Mózesnek szemtől szembe nyilatkozott, hogy: A z Úr szom ­
b a tjá t tiszta k é zze l és tiszta s zív v e l szen teljétek meg. (II.
Móz. 20 8 stb.) 2 Másutt meg azt m ondja: Ha a z én fiaim a
szom batot m egtartják, akkor ra jtu k nyugtatom a z én ir­
galm am at, (Jer. 17 24 stb .)3 A szombaton érti a teremtés kez­
detét: É s az Úr h a t napon á t elkészíté a k ezei munkáit,
a hetediken befejezte és megpihent és m egszentelte azt.
(I. Móz. 2 2.). 4 Jegyezzétek meg, fiaim, amint ez m ond: B efejezte

15. Nagyon érdekes, miként igazolja az irás magyarázata

alapján a keresztyénség vasárnapját a zsidók szombatja helyett.
Itt a vasárnap megünneplésének nemcsak a kezdetét, hanem a
megokolását is világosan látjuk.
110 Raffay Sándor.

hat napon. Ez azt mondja, hogy az Úr a mindenséget 6000

év alatt fogja befejezni. Mert a nap nála ezer esztendő. Mert
maga bizonyít mellettem, mondván : ím e egy nap olyan le sz
m int ezer esztendő. (Zsolt. 90 4.) Tehát, fiaim, hat nap alatt,
vagyis hat ezer esztendő alatt fejeződik be a mindenség.
5 É s a h etedik napon megpihent. Ez azt mondja: Mikor
majd az őF ia eljön és tönkre teszi az igaztalanak korszakát
és megítéli az istenteleneket, a napot, holdat, csillagokat meg
el változtatja, akkor fog ő szépen megpihenni a hetedik napon.
6 Végül még azt is mondja: S zen teld m eg a z t tiszta k ézzel
és tiszta szívvel. A mely napot hát az Isten megszentelt,
nagyon csalódik, a ki azt hiszi, hogy most megszentelhetné,
a nélkül, hogy tiszta szivű lenne. 7 íme tehát mi csak akkor
szentelhetjük azt meg szépen megpihenve, majd ha képesek
leszünk magunktól megigazulni, ha már miénk az Ígéret
tárgya és nem lesz többé bennünk igaztalanság, s az Úr min­
deneket megújít. Akkor leszünk csak képesek azt m egszen­
telni, ha előbb magunk megszentelődünk. 8 Végezetre azt
mondja még nekik: A ti njholdjaitokra és szom batjaitokra
nincs szükségem . (Jés. 1 13.) Jegyezzétek meg, a mit ezzel
mond. Nem a mostani szombat kedves nekem, hanem a me­
lyet én rendeltem, és a melyen a mindenséget elpihentetve
a nyolcadik napot, vagyis a másik világot kezdem meg.
9 Azért is a nyolcadik napot tartsuk meg vígsággal, a melyen
Jézus is feltámadt a halálból és miután megjelent, a mennybe
szállt fel.
16. Most pedig már a tem plom ról szólok nektek, hogy
mennyire tévednek azok a szerencsétlenek, a kik az épületbe
vetik reménységüket, mintha az az Isten lakóhelye volna,
és nem az ő Istenükbe, a ki őket alkotta! 2 Hiszen csak­
nem úgy szentelték őt meg a templomban, mint a pogányok.
De mit is mond az Úr ennek a lerontására? Tanuljátok
m eg: K i mérte fe l m érőlánccal a z eg ek et? Vagy a földet

16. A mint e fejezetből kitűnik, a templom építését a zsi­

dók már megkezdték s igy ez iratnak az építés kezdő éve 117
és a zsidó lázadás kitörése között, tehát 132 előtt az épités
elején kellett keletkeznie.
 Újszövetségi apokrifusolc. 111

arasz szál? Nem én\? Mondja a z Úr. A z ég a z én k ir á ly i szé­

kem, a föld p ed ig lábaim zsám olya. M iféle hajlékot ép íttek ti
nekem? A v a g y m e lyik a z én pihenésem h elye? (Jés. 40,2.
és 66v ). Lássátok be, hogy az ő reménységük hiábavaló.
3. Végül ism ét azt m ondja: ím e, a k ik a z t a templom ot le­
rombolták, ugyanazok fogják a z t fel is építen i (Jés. 4917.).
4 Meg is történik. Mert mialatt háborúskodtak, az ellenség
által elpusztittatott, most azonban részint maguk, részint az
ellenségből való munkások újra felépitik azt. 5 Megint ki­
tűnt ez, amikor a város, a templom és Izráel népe marta­
lékul volt esendő. Azt mondja ugyanis az irás : É s a z tör­
ténik a z utolsó napokban, hogy a z Úr a m ezőnek ju h ait,
m eg azok a k lá t és torn yát pu sztulásra adja (Hénok 89 36.
66,) És úgy történt, amint az Úr mondotta. 6 Vizsgáljuk meg
hát, van-e az Istennek tem ploma? Van ott, ahol ő maga
mondja, hogy csinál és tisztit. Mert meg van írva: É s ez
történik m a jd a hét végeztével: Istennek tem plom a a z
Úrnak nevére dicsőségesen felép ittetik (Ján. 9 24). 7 Úgy
találom hát, hogy van templom. Hogyan épül hát fel az
Urnák n e v é r e 1? Tanuljátok meg! Mielőtt még az Istenben hit­
tünk volna, a mi szivünk hajléka romlandó és gyönge volt,
mint a kézzel csinált templom is valóban az. Mert telve volt
bálványozással és gonosz lelkek otthona volt, mert azt cse-
lekedtük, a mi ellenszenves volt Istennek. 8 F elép ittetik
p edig a z Urnák nevére. Figyeljétek meg, hogy az Úr tem ­
ploma dicsőségesen építtik. Hogy hogyan? tanuljátok meg.
Mikor mi a bűnök bocsánatát vettük és az Isten nevébe
reménykedve megújúltunk, mint akik újjá vagyunk terem tve!
Azért a mi bensőnkben valósággal az Isten lakik. 9 Hogy
mikép ? (Mert bennünk lakik) az ő hitre szóló igéje, az Ígé­
retre vonatkozó elhívása, rendelkezéseinek bölcsesége, taní­
tásainak parancsolatai. Maga prófétái bennünk, maga lakik
bennünk, nekünk, kiket a halál lenyűgözött, megnyitja a
templomnak ajtaját, vagyis a szájunkat, s nekünk megtérést
adva bevezet a romolhatlan templomba. 10 Mert a ki üdvös­
ségre vágyik, nem az emberre, hanem arra néz, aki abban
lakik és beszél, megrendülvén lelkében azon, hogy még soha
nem hallotta szájból a beszélőnek beszédét, sőt még maga
112 Raffay Sándor.

sem kívánta meg eddigelé soha annak a hallását. Ez az a

szellemi templom, amely az Úrnak épült.
17. Amennyire képes voltam és rövidesen lehetett
nyilatkoznom, lelkem óhajtva reméli, hogy mit se mel­
lőztem, ami üdvötökre tartozik. 2 Mert ha valamit a
jelenre vagy a jövendőre vonatkozólag irok, nem igen érthe­
titek meg a miatt, hogy példázatokba van burkolva. Elég
ebből ennyi.
18. De térjünk rá más tudnivalókra és tanításokra. K é t
útja van a tanításnak és az erőkifejtésnek: Az egyik a
világosságé, a másik a sötétségé. A két út nagyon külön­
bözik egym ástól. Az egyikre ugyanis az Istennek világitó
angyalai, a másikra a sátán küldöttei rendelvék. 2 S mig az
a világok ura mind örökké, addig ez az igaztalanság ez idő­
szakának a fejedelme.
19. A világosság ú tja a következő: Aki ama megha­
tározott helyre akar eljutni, legyen buzgó az ő cselekedetei­
ben. Hogy pedig mikép haladjunk azon, arra nézve ilyen
tanítást vettünk: 2 Szeresd a te teremtődet, féljed aki téged
alkotott, magasztald, a ki téged a halálból kiváltott. Légy
szívben egyszerű, lélekben pedig gazdag. Ne társulj azokkal,
akik a halál útján járnak, gyűlölj mindent, ami nem kedves
Isten előtt, gyűlölj minden álnokságot, soha se múlaszd el
az Űr parancsolatait. 3 Ne fuvalkodjái fel, hanem mindenben
alázkodjál meg. Ne tulajdoníts magadnak dicsőséget. Ne
táplálj felebarátod ellen gonosz szándékot, ne engedd meg,
hogy lelked elbízakodjék. i Ne paráználkodjál, ne törj házas­
ságot, gyerm eket meg ne ronts. Az Isten igéje semmiféle
tisztátalanságban ne származzék ki belőled. Ne légy személy-
válogató, ha valakit tévedése m iatt korholsz. Légy szelíd,
légy békességes, m egilletődve hallgasd az igéket. Ne tartsd

18. Az itt felhasznált irat „Két ú t“ címen volt ismere­

tes az első keresztyének körében. A „Tanítás “ (Didahő) is fel­
használja, de terjedelmesebben. A szövegben sem egyeznek meg.
A „Két út“ valláserkölcsi tanításokat magában foglaló ez ősi
könyvecskéjét a középkorban sokszor a kanonikus könyvek
végéhez is csatolták.
 Újszövetségi apokrifusok. 113

testvéred vétkét rováson. 5 Ne kétségeskedjél, vájjon meg-

lesz-e vagy nem (a mit kérsz). Az Úrnak nevét hiába ne
vegyed. Felebarátodat életednél is jobban szeressed. Gyer­
meket el ne pusztíts anyjában, se a m egszületettet meg ne
öljed. El ne vond a kezedet a fiadtól vagy a leányodtól,
hanem ifjúságától kezdve tanítsd az Isten félelmére. 6 Ne
kívánjad azt, ami felebarátodé, ne is légy telhetetlen. Ne
csatlakozzál lélekkel a rangosakhoz, hanem inkább az alá­
zatosakkal és az igazakkal érintkezzél. A reád szakadó meg­
próbáltatásokat vedd jóknak, tudván, hogy Isten nélkül mi
se történik. 7 Ne légy kétértelmű, se kétnyelvű. Vessd alá
magadat a méltóságoknak, mint Isten képmásainak tisztes­
séggel és félelemmel. Ha el vagy keseredve, ne rendelkezzél
se férfi, se nűcselédeddel, akik u. a. Istenben hisznek, nehogy
annak az Istennek, aki mindkettőtök felett áll, a félelm ét
elveszítsék. Mert nem személy szerint jött ő elhívni az
embereket, hanem a kiket a lélek előkészített. 8 Minden­
ben közösködjél a felebarátoddal és semmit se mondj a
sajátodnak. Mert ha az örökkévalókban közösködtök, meny­
nyivel inkább a mulandókban ! Ne nyelvelj, mert a nyelv a
halál tőre. Amennyire tőled telik, lelked érdekében légy
tiszta. 9 Ne légy olyan, aki ha venni kell, a kezét kitárja,
ha meg adni, összezárja. Mint a szemed világát, úgy szeresd
mindazokat, akik neked az Úr igéjét hirdetik. 10 Az Ítélet
napjáról megemlékezzél éjjel-nappal, s naponként keresd fel
a szentek társaságát, akár az idével munkálkodói és vigasz­
talni jársz, vagy az igével lelket igyekszel menteni, akár
pedig bűneid váltságára a kezeiddel dolgozol. 11 Ne vona­
kodjál adni, se ne adj zúgolódva, hogy megtudjad, kicsoda
a jutalom nak jó megfizetője. Őrizd meg a mit kaptál hozzá­
tétel és elvonás nélkül. Mindvégig gyűlöljed a rosszat. ítélj
igazán. 12 Ne okozz szakadást, sőt békits, összehozva a har­
colókat. Bűneidről tégy vallást. Rossz lelkiism erettel ne fogj
imádkozásba. Ez a világosság útja.
20. A sötétség útja, pedig görbe és átokkal telt. Mert
a m egtorlással párosult örök halál útja az, a melyen mindaz
megvan, a mi a lelkeket elveszíti: bálványozás, elbizakodás,
hatalmaskodás, képmutatás, álnokság, házasságtörős, gyilkos-
Jtaffay : Újszőv. apokrifusok, o
114 Raffay Sándor.

ság, rablás, felfuvalkodás, törvényszegés, csalás, rosszaság,

önzés, méregkeverós, bűbájolás, telhetetlenség, istentelensóg.
2 A jókat üldözik, az igazságot gyűlölik, a hazugságot szeretik,
az igazságosság jutalmát nem ismerik, nem csatlakoznak a
jóhoz, nem ítélnek igazán, nem nézik az árvákat, özvegyeket,
nem az Isten félelmére, hanem a gonoszságra ügyelnek, a
szelídségtől és türelemtől m essze maradnak, a hiábavalóságot
szeretik, megtorlásra törekszenek, nem szánják meg a sze­
gényt, a leigázottakőrt nem fáradoznak, a rágalmazásban
kéznél vannak; nem ismerik teremtőjüket, gyermekeket ölnek,
Isten képmását megrontják, a szűkölködőktől elfordulnak, a
nyomorúságban levőket elnyomják, gazdagok védelmezői,
szegények igaztalan bírái, minden bűnnel megrakottak.
21. Az hát a helyes, hogy a kit az Úr rendelkezéseire
megtanítottak, járjon azokban, a m elyek írva vannak, mert
a ki ezeket m egteszi, az az Isten országában dicsőséghez jut.
A ki azonban amazt választja, cselekedeteivel együtt elvész.
Ezért van a föltámadás, ezért a megfizetés.] - Kérem azokat,
akik jó feltételűek, hogy fogadjanak tőlem egy jótan ácsot:
ha van közietek, a kivel szemben a jót gyakorolhatjátok, el
ne mulaszszátok. 3 Közel a nap, a melyen a gonoszszal együtt
minden elpusztul. Közel az Úr és az ő jutalmazása. 4 Ismét
és ismét kérlek titeket: legyetek magatoknak jó törvény­
hozói, irtsatok ki magatokból minden álnokságot. 5 Az Isten
pedig, aki az egész világon uralkodik, adjon nektek bölcses­
séget, értelmet, belátást, rendelkezéseinek ismeretét, kitartást.
6 Legyetek pedig Isten tanítványai, azt kutatván, mit vár az
Isten tőletek, és tegyétek meg, hogy az ítélet napján ezt
találják nálatok. 7 És ha van alapja a jó emlékezetnek, mikor
ezekről gondolkodtok, em lékezzetek meg rólam, hogy az én
törekvésem ős álmatlanságom valami jót eredményezzen.
Kegyet kérek, a mikor titeket erre kérlek. 8 Mig éltek, ezek
egyikében se szenvedjetek hiányt, hanem szakadatlanul ezekre
törekedjetek, és minden parancsolatot betöltsetek. Mert mél­
tók reá. 9 Leginkább ezért is igyekeztem írni tehetségem
szerint a ti felpezsditéstekre. Éljetek jól ti gyermekei a szere­
tetnek és a békességnek. A dicsőségnek és a minden kegye­
lem nek Ura legyen a ti lelk e ite k k e l!
 Római Kelemen első levele a korinthusiakhoz.

Kelemen neve alatt az őskeresztyénségből több irat ma­

radt ránk. Ilyenek az u. n. „első" levélen kívül egy „második"
levél, továbbá Jakabhoz intézett két levél, a szüzességről
Írott két levél és egy egyházjogi munka: a Rendszabályok
Ezek közül bennünket csak a korinthusiakhoz írott két levél
érdekel most közelebbről, a melyek, mint az újszövetségi kano­
nikus iratok kiegészítői, együttesen megvannak a legrégibb
görög codexek egyikében, az alexandriaiban, továbbá a régi
szír fordításban. Az u. n. „második" levélről majd annak
tárgyalásánál lesz szó. Az „első" levelet illetőleg a követke­
zőket tudjuk.
A Codex alexandrinus bán a levél szövege hiányos,
ezért is csak azóta ismerjük azt teljes egészében, mióta a 11.
századból való Codex constantinapolitanust, a mely m ost a
jerusálemi pátriárka könyvtárában van, 1875-ben feltalálták
és közzétették. Ez a második századból való latin szöveggel
kiegészítve a levél teljes egészében való megismerésére
segített.
A levélnek az első három században igen nagy tekin­
télye volt. A szír kánongyüjteményben is a páli levelek előtt
állott. Alexandriai Kelemen és Origenes első rendű szentirat­
nak tekintette. Noha a levélben a szerző neve egyszer sem
található fel, mégis mindenki az első század végén a római
gyülekezet élén állott Kelemen püspök művének tartotta.
Ebben nincs is okunk kételkedni. Római Kelemen irta ezt a
gyülekezete nevében és megbízásából.
A levelet a római gyülekezet íratta a korinthusiakhoz.
Az irás alkalmi okául a korinthusiak gyászos belső állapotá­
nak ama hire szolgált, hogy a gyülekezet egységét a vezetők
8*
116 Raffay Sándor.

ellen agyarkodó nyughatatlan elem ek megbontották. (1 j. 46 9.

47 7.) s vakmerőségükben annyira mentek, hogy még egyes
presbitereket is kitettek a hivatalaikból (44 6). A rómaiak a
korinthusiak régi jó hírére és dicsőségére hivatkozva meg-
estik a keresztyén közösségnek Krisztus által célzott esz­
ményi képét, s hosszas fejtegetésekkel és az ótestamentomi
körből vett sok találó példával arra akarják rábírni a korin-
thusiakat, hogy a belső békességet és a helyes kér. életet
fállítsák vissza.
A levél Írásának ideje az első század utolsó tizede. A
János evangéliomát tehát megelőzi. Az 5 t szerint Péter és
Pál apostolok vértanú halála még csak a közelm últ eseménye.
A 44 2-ből kiviláglik, hogy a szerzőnek m ég van tudomása
olyan diakónusokról és püspökökről, a kiket az apostolok
állítottak a gyülekezet élére. Az 1 i-ben a rómaiakat is nyo­
morúságok környékezik, üldözések szorongatják. Ez üldözés
Domitián uralkodása idejére utal bennünket. Minthogy pedig
Domitián 81—96 közt uralkodott, s mert a második üldözés
is m integy a múlté már (7 j), ezért is e levél szerzésének
idejéül az első század utolsó évtizedének kezdetét állapít­
hatjuk meg.
Levelünknek csaknem a negyedrésze az ótestamentom-
ból vett idézet. Mindig a görög LXX-ból idéz és pedig sokkal
hivebben, mint Barnabás levele. Az idézeteket azonban nem
a keresztyénség igazainak támogatására, hanem a békességes
együttélésre való buzdításra használja fel.
Az Újszövetségi iratokból is többször idéz Kelemen.
Kétségtelenül ismerte már Pál leveleit, valamint Pétert és
a Héber levelet is. Az egyes újszövetségi idézeteket éppen
úgy, mint az ótestamentom iakat is zárójelben a szövegben
jegyeztem meg. *
A fordítás alapjául a Gebhardt-Harnack-Zahn-féle kiadás
görög szövegét vettem.

Kelemen első levele a korinthusiakhoz.

A római gyülekezet a korinthusi gyülekezetnek, az Isten
akaratából a mi Urunk a Jézus Krisztus által kiválasztott
 Újszövetségi apolcrifusok. 117

szenteknek: kegyelem és békesség sokasodják meg rajtatok

a mindenható Istentől a Jézus Krisztus által!
1. Szeretett testvérek! A hirtelen és szakadatlan ránk
zúduló bajok és nyomorúságok m iatt, késve foglalkozhatunk
a közietek előforduló pártoskodásokkal, a melyek az Isten
választottaihoz illetlenek és idegenek, beszenynyeznek és
m egszentségtelenítenek, s a miket pár hebehurgya és meg­
gondolatlan ember annyira felkorbácsolt, hogy a ti tisztes,
híres, mindenkinek kedves nevetek nagyon lepocskoltatott.
3 Mert kicsoda fordult meg közietek a nélkül, hogy a
ti m agasztos és erős hitetekről meg nem győződött volna,
a ti Krisztusban való egyességteket és szelidségteket meg
nem csodálta volna, a ti vendégszeretéstek kifogyhatlanságát
kész örömmel nem hirdetné, ism eretetek teljességét és biztos­
ságát nem m agasztalná? 3 Mert mindent szem ély válogatás nél­
kül cselekedtetek, az Isten törvényében jártatok, engedelm esek
lévén vezetőiteknek s megadván a közietek lévő presbyterek-
nek a megillető tiszteletet. Az ifjaktól mértéket és kím életet
követeltetek, az asszonyoknak pedig m eghagytátok, hogy
mindent tiszta, szent és ártatlan öntudattal végezzenek, illendő
szeretetet tanúsítván férjeik iránt, s megtanítottátok őket arra
is, hogy az alárendeltség korlátái között maradva lássák el
a házi teendőket, mindenben tisztesen viselkedvén.
2. Mind megalázkodtatok, semmiben nem nagyzolván,
engedelm eskedtetek inkább, mintsem parancsoltatok, szíve­
sebben adtatok, mint elfogadtatok, az Isten útjaiban kitártá­
tok, s mint a kik az ő igéit folyton figyelemmel kiséritek
az ő irgalmasságával voltatok eltelve és az ő szenvedéseit
tartottátok szem eitek előtt. 2 Ily módon m élységes és állandó
békesség, valamint a jótevés törhetlen vágya adatott minde-
niteknek, s a szentlélek teljessége öntetett ki mindenitekre.
3 Mint a kik telvék szent szándékokkal, kegyes bizodalom-
mal párosult szent feltételekkel, úgy tártátok ki kezeiteket a
mindenható Istenhez, kérvén őt, legyen nektek irgalmas, ha
valamit akaratlan vétetettek. 4 A testvériség érdekében éjjel­
nappal fáradoztatok, hogy az ő választottainak a száma aggo­
dalmas lelkiism eretességgel megtartassák. 5 Szívesek, nyíltak
és gonoszt feledők voltatok egymás iránt. 6 Minden vissza­
118 Raffay Sándor.

vonás és pártoskodás utálatos volt előttetek. A felebarátok

bűnein bánkódtatok, fogyatkozásaikat magatokéinak tekintet­
tétek. 7 Minden jólétben változatlanok voltatok, minden jót
megtenni készek. 8 Teljesen tiszteletrem éltó és szent élet­
pályával ékeskedvén, mindent az 5 félelmében cselekedtetek
Az Úr m eghagyásait és jogos követelm ényeit szivetek táblá­
jára írtátok.
3. Csupa dicsőség és teljesség adatott néktek és betel­
jesült a mi meg van írv a : E v e tt és iv o tt s va sta g és erős
le tt s akkor a k ed ves vissza u ta síto tt (V. Móz. 32 15). 1 Ebből
ered az irigység és gyűlölet, civódás és zavargás, üldözés és fel­
fordulás, háborúság és fogság. 3 így támadtak a becstelenek
a tisztesekre, a dicstelenek a dicsőekre, az értelmetlenek az
okosokra, a fiatalok az öregekre. 4 Ezért távozott el m essze
az igazság és békesség, mert mindenik elhagyta az Isten
félelmét, m eggyengült a benne való bizodalomban, és sem
az ő m eghagyásának zsinórmértékét nem követte, sem a Krisz­
tushoz méltó életmódot nem folytatott, hanem mindenik a
maga szivének gonosz kívánságai szerint jár, bűnös és isten­
telen törekvéssel eltelten, a minek a révén a halál is bejött
a világba.
4. Mert így van m egírva: É s lön , hogy K ain p á r nap
vauivá áldozatot hozott a z Istennek a föld gyüm ölcséből
és Á bel is áldozott a ju h okn ak zsengéiből és azok kövérei-
ből. 2 É s a z Isten Á belre és a z ő aján dékaira kegyelm esen
tekin tett , K ain ra p ed ig és a z ő ajándékaira nem is ügyelt.
3 K ain nagyon elszomorodott és ábrázata elsötétült. 4 S
mondá a z Úr K á in n a k : M iért szom orodtál e l és m iért söté­
tü lt el a z ábrázatod? Ugyebár , ha helyesen hozod áldoza­
todat , de nem helyesen osztasz , vétkezel? 5 L égy nyugodt ,
visszatér hozzád ajándékod s ra jta uralkodni fogsz. 6 É s
mondá K ain a testvérén ek Á belnek: M enjünk a síkságra. És
lön, hogy a m int a síkságon voltak, testvérére Ábelre
tám adt K ain és m egölte őt. (1. Móz. 4 3_8) 7 Látjátok, test­
vérek, hogy az irigység és a gyűlölet testvórgyilkosságot
okoz. 8 A mi apánk Jákob is irigység miatt futott el testvére
Ézsau elől (I. Móz. 27 4l) 9 Irigység üldözte Józsefet is halálig
és szolgaságig. (1. Móz. 37.) 10 Irigység kényszerítette Mózest
 Újszövetségi apolirifusok. 119

is, hogy Egyptom királya, Fáraó elől elfusson, a mikor meg­

hallotta a saját törzsebelijétől: K i te tt téged félénk bíróvá
vagy itélővé? Csak nem a k a rsz talán engem is megölni,
mint a hogyan m egölted a z egyptom it (II. Móz. 2 14). 11 Irigy­
ség miatt maradt a táboron kívül Áron és Mirjam (IV. Móz.
12) 12 Irigység miatt ment Dátán és Abiron a pokolba, mert
az Isten szolgája, Mózes ellen fellázadtak (IV. Móz. 16). 13 Irigy­
ség miatt kellett Dávidnak gyűlöletet tűrni nemcsak az ide­
gentől, hanem Izráel királyától Saulból is üldöztetnie (I. Kir. 19).
5. De hogy a régi példákat elhagyjuk, térjünk át a
közelmult. küzdőire, vegyük sorra a saját nemzedékünk de­
rék példáit. 2 Irigységből és gyűlöletből üldözték és szoron­
gatták halálra a legnagyobb és legderekabb oszloposokat.
3 Állítsuk szemeink elé az áldott apostolokat. i Pétert, aki
irigység miatt nem egy-két, hanem sok szorongatást kiállott
s igy tévén bizonyságát, ment a dicsőségnek őt megillető
helyére. Irigység és torzsalkodás miatt mutatta meg Pál is
a kitartás koronáját, 56 akit hétszer kötöztek meg, száműz­
tek, megköveztek, igehirdetővé lévén keleten és nyugaton,
hitének dicső jutalmát vette, 7 igazságot tanított az egész
világon, elmenve a nyugat végső határáig, letette a tanú-
bizonyságot a kormányzók előtt. így vált meg a világtól, s
mert a kitartásnak legnagyobb példája volt, a szent helyre
ment be.
6. Az ilyen szentül élt emberekkel társult a választot-

5. E fejezet bizonyítja, hogy levelünk nemsokára keletkezett

az apostolok kivégeztetése után. Az író ó'ket a saját nemzedéké­
hez tartozóknak mondja. Kortörténetileg fontos, hogy Pál apostol
szerinte, aki maga is Rómában lakott, elment a nyugat végsó'
határáig, a miből az következik, hogy megvalósította a római
levélben jelzett útját: elment Hispániába is. Kár, hogy erre vonat­
kozólag az egy Muratori-kánonon kívül nincsenek egyéb támogató
tudósításaink. Nevezetes, hogy e kettőn kívül nincsen több apos­
tolról tudomása, hogy szintén vértanú halált szenvedtek, vagy
üldözést tűrtek volna. A következő fejezetben névtelen hősökre,
asszonyokra és elpusztult népekre és városokra tud csak hivat­
kozni. A népek közt van Izráel, a városok közt Jerusálem is.
6. A kér. asszonyok mind úgy szenvedtek, mintha vala­
mennyi egy-egy Dirke vagy Danaus-lány lett volna. A Danaidák-
120 Raffay Sándor.

tak nagy sokasága, kik irigység miatt sok mindenféle mél­

tatlanságot és nyomorúságot szenvedve, a legkitűnőbb példa­
képekké váltak közöttünk. 2 Irigységből üldözték az asz-
szo nyolcat, — a Danaidákat és Dirkélcet, — akik rettentő
és istentelen m éltatlanságokat szenvedtek el, s bár testben
megtörtek, a hit biztos céljára jutottak és elnyerték a dicső
pályabért. 3 Irigység idegenítette el az emberek feleségeit és
másította meg a mi atyánkról Ádámról mondott ama szava­
kat: E z m ost m ár csont a z én csontomból és test az én
testem ből (I. Móz. 223). 4 Irigység és torzsalkodás rombolt
már szét nagy városokat és irtott ki hatalmas népeket.
7. Mindezeket, testvérek, nem csak a ti okulástokra,
hanem a magunk em lékeztetésére is írjuk, mert mi is ugya­
nazon bajban forgunk és reánk is ugyanazon dolgok vára­
koznak. 2 Azért a hiú és haszontalan gondolkodással szakít­
sunk s a nekünk adott dicső és szent zsinórmérték szerint
járjunk, 3 s csak azt nézzük, hogy mi szép, mi kedves és
mi kellem es a mi teremtőnknek. 4 Nézzünk a Krisztus vérére
és értsük meg,' milyen drága ő Istennek, az ő Atyjának, azért,
hogy a mi üdvünkért kiöntetve az egészi világnak meghozta
a megtérítő kegyelm et. 5 Menjünk végig az összes nemzedé­
keken és tanuljuk meg, hogy az Úr azoknak, a kik
hozzá akarnak fordulni, nemzedékről-nemzedékre megadta a
a megtérésre való alkalmat. 6 Noé a m egtérést hirdette
és a kik ráhallgattak, megmenekültek. 7 Jónás meghirdette
a niniveieknek a veszedelmet, akik megtértek az ő bűneik­
ből és könyörgéseikkel kiengesztelték az Istent és szabadu­
lást nyertek, habár nem is voltak az Istenéi.
8. Az Isten kegyelm ének szolgái a Szentlélek által a

ról azon kivül, hogy az alvilágban a feneketlen hordó megtölté­

sével meddő munkát végeztek, nem tudják, hogy különös szen­
vedéseket álltak volna ki. De Dirkéről el van beszélve, hogy az
anyjukért boszút álló Amphion és Zethos ló farkára kötötte a
hajánál fogva és úgy hurcolta halálra. Nero idejében csakugyan
igy bántak a keresztyén nőkkel.
7. Innét kezdve részint a kér. öntudatra, részint a törté­
nelem adataira hivatkozva, példákkal akarja a konithusiakat a
pártoskodásoktól eltéríteni és a helyes útra vezetni.
 Újszövetségi apokrifusok. 121

megtérésről beszéltek 2, sőt maga a mindenség ura is eskü-

véssel így nyilatkozott a m egtérésről: M ert én élek ? mond­
ja az Úr, nem akarom a bűnösnek h a lá lá t, hanem a meg­
térést (Ezek. 33 n .) Amihez szelíd intést is fűzött: 3 Térjetek
meg, Izra el h áza, a ti vétk eitek b ő l! Mondd m eg a z én
népem fia in a k :Ha a ti bűneitek a földtől a z égig érnének is, és
ha vörösebbek volnának a skarlátn ál és feketébbek a zsá k n á l
s teljes s z ív etekből hozzám fordulnátok és a z t mondanátok:
„A tyám !11 m int szen t népre hallgatnék reátok. 4 Más helyen
meg igy s z ó l: M osdjatok m eg és tisztá k leg yetek , távolit-
sátok el a gonoszságot a z én szem em előtt a ti sziveitek ­
ből, h agyjatok fel gonoszságaitokkal, tanuljatok j ó t tenni,
k erü ljétek k i az ítéletet, akadályozzátok m eg a z igazta-
lanságot, az árván ak teg yetek ig a za t, és a z özveg yet segít­
sétek igazához és aztán jö jje te k és számoljunk, mondja
a z Ur. S ha olyanok volnának a ti bűneitek, m int a bíbor,
hóférre tisztítanám , s ha olyanok volnának, mint a skár-
lát, p a ty o la ttá tisztítanám . É s ha a k a rjátok és rám hall­
gattok, a föld ja v a it fogjátok élvezni, ha azonban se nem
akarjátok, se rám nem hallgattok, feg yver fog megemész­
teni benneteket. M ert a z Urnák szá ja beszélte ezeket
(Jés. 1 i6-2o0-5 Mindazokat tehát, a kik őt szeretik, a m egtérés
részeseivé akarván tenni, megerősíti a maga mindenható
akaratával.
9. Ezért engedelmeskedjünk az ő fenséges és dicső aka­
ratának, és könyörögvén az ő irgalmáért és hajlandóságáért,
boruljunk le és forduljunk az ő könyörűletességéhez, elhagy­
ván a hasztalan törődést, meg a torzalkodást, meg a halált
hozó irigységet. 2 Nézzünk azokra, a kik az ő fenséges
dicsőségének tökéletesen szolgáltak 3 Vegyük Énokot, a ki
az engedelm ességében igaznak találtatott és elragadtatott s
nem érte őt halál (I. Móz. 5 24). 4 Noé hívőnek találtatott az
ő szolgálatáért és a világnak a megújulását hirdette s miatta
szabadította meg az Úr azokat, akik vele egyetértőleg élve
mentek be a bárkába (I. Móz. 6 8 s köv.).
10. Ábrahám a ki barátnak neveztetett, hívőnek talál­
tatott azért, mert engedelmes volt az Isten beszédének. 2 így
hát az engedelm essége következtébén vonult ki a tulajdon föld-
122 Raffay Sándor,

jéből és nemzetsége köréből és atyjának házából, hogy a szűk

földet, gyönge rokonságot és a kis házat elhagyva, az Isten
ígéreteit örökölje. Mert azt mondta neki: 3 E redj k i a te
földedből és rokonságodból és a te a ty á d házából azon
földre, a m elyet m a jd én m u tatok neked, s nagy néppé
teszlek tégedet, m egdicsőítelek tégedet, a te nevedet nagygyá
teszem és áldott leszesz. É s én megáldom azokat, a k ik
téged áldanak és m egátkozom azokat, a k ik tégedet átkoz­
n a k és benned m egáldatnak a föld összes törzsei (I. Móz.
12 t_3. v. ö. Jés. 41 8. II. Krón. 20 7). 4 S megint a mikor
Lóttól elvált, azt mondta neki az Isten: E m eld fel szem ei­
det és a helyről, a m elyen állasz, tekin ts északra, délre ;
keletre és nyu gatra, m ert m indazt a földet, a m elyet látsz,
neked és a te m agodnak adom örökre. b É s a te magodat
olyanná teszem, m int a föld fövénye : ha va la k i m egolvas­
h atja a föld fövényét, a te m agodat is m egszám lálhatja
(I. Móz. 13 Í6- 17-). 6 Megint azt mondja: K iv e ze tte az Isten
Abrahám ot és a z t mondta n e k i : Tekints a z égre és szám ­
lá ld m eg a z ég csillagait, ha ugyan m egszám lálhatod
azokat. íg y le sz a te m agod is. H itt Ábrahám Istennek
és ez igazságul vétete tt n ek i (I. Móz. 15 5 s köv.). 7 Hite
és vendégszeretete miatt adatott neki öregségében fiú, s enge­
delmességében hozta meg az áldozatot Istennek azon a
hegyen, m elyet m utatott neki (I. Móz. 21.).
11. Vendégszeretete és kegyessége miatt szabadult meg
Lót Sodomából, a mely körös-körül mindenütt tűzzel és
kénnel Ítéltetett. Az Úr nyilvánvalóvá tette, hogy a kik
benne remélnek, nincs bántódásuk, a kik pedig ellene szegül­
nek, büntetés alá és nyom ortságba jutnak. 2 Mert a
másként gondolkodó s nem egyetértő felesége vele együtt
kivonult ugyan, de jellé tétetett és sóoszloppá vált mind
a mai napig, hogy mindenek megtudják, hogy az ingadozók
és az Isten hatalmában kételkedők ítéletté is jellé válnak
minden nemzetségnek (I. Móz. 19.).1

11. Itt a példa találó voltát az biztosítja, hogy a korinthusi

gyülekezet tagjai sincsenek egy .azonos véleményen, a mit mutat
a pártoskodás. Nem is mind hisz az Isten lesújtó hatalmában,
mert könnyelműen megfeledkeznek a jövendó'ró'l.
 Újszövetségi spokrífusok. 123

12. Hit és vendégszeretet miatt szabadult meg Ráháb,

a céda is (Josua 2.). Mert a mikor Nun fia Józsua kém eket
küldött Jerikóba, megtudta a tartomány királya, hogy jönnek
az ő országát kikémlelni, embereket küldött ki azok elfo­
gására, hogy ha megfogják, végezzék ki őket. 3 A vendég-
szerető Ráháb tehát a felsőházban a len közé rejtette el őket.
4 Mikor pedig a király emberei betértek és azt mondották:
„Hozzád tértek be a mi országunk kikémlői, add ki őket,
mert a király parancsolja/ igy f e le lt : „Betértek ugyan azok
az emberek, a kiket nálam kerestek, de tüstént el is men­
tek és útjukra tértek,“— és az ellenkező utat mutatta nekik.
5 Aztán azt mondta az em bereknek: „Én szilárdul meg va­
gyok róla győződve, hogy a ti Uratok Isteniek ezt a várost
nektek fogja adni, mert a tőletek való félelem és rettegés
elfogta ennek lakóit. Ha hát majd hatalmatokba kerítitek,
kíméljetek meg engemet és az ón atyám házát.— 6 „Legyen
úgy, felelék, amint mondottad. Ha hát majd tudomásodra
jut, hogy bevonultunk, az összes tieidet gyújtsd a fedeled
alá és megmenekülnek, mert a kik a házon kívül találtatnak,
elvesznek." 7 És jelet is állapítottak meg vele, hogy t. i. egy
vörös szövetet lengessen a házából, ezzel tévén nyilvánvalóvá,
hogy az Úrnak vére által váltsága van mindazoknak, a kik
Istenben bíznak és remélnek. 8 Lássátok, szereteim, ebben
az asszonyban nemcsak hit, hanem prófécia is volt.
13. Alázkodjunk hát meg, testvéreim, letévén minden
fenhéjázást, gőgöt, balgatagságot és haragot, és cselekedjük
azt, ami meg van írva. Mert a Szentlélek azt m ondja: Ne
dicsekedjék a bölcs a z ő bölcseségében, se a z erős a z ő
erejében, sem a g a zd a g a z ő gazdagságában, hanem a k i
dicsekszik, a z Úrban dicsekedjék , hogy m egkísértse őt és
ítéletet és igazságot tegyen (Jer. 925. I. Kir. 210). Első sor­
ban pedig emlékezzünk az Úr Jézus szavaira, amelyeket
szelídséget és hosszútürést tanítván, mondott. 2 Mert igy
szólt: Irgalm azzatok , hogy irgalm asságot nyerjetek, bo­
csássatok meg, hogy n ek tek is m egbocsáttassék; am int
cselekesztek, úgy teszn ek nektek is, am int adtok, úgy ad­
n ak n ektek is; am int ítéltek, úgy ítéltettek, am int készsé-
gesk ed tek úgy készségeskednek veletek szemben is, am ilyen
124 Raffay Sándor.

m értékkel m értek, u gyan azzal m érnek n ektek is (v. ö. Mt.

5 7. 6 u . 7 x. t2- Lk. 6 31. 37. 38.). 3 E parancsolatban és ezen
meghagyásokban kell magunkat alázatosan megedzenünk,
hogy mint engedelm esek járjunk az ő szentséges igéjében.
Mert azt mondja a szent i g e : 4 K ire nézzek, ha nem a
szelídekre és békességetekre, s azokra, a k ik az én igém től
félnek ? (Jés. 66 ,).
14. Igaz és szent dolog hát testvér férfiak, hogy inkább
engedelmeskedjünk az Istennek, mint hogy fenhéjázással és
rendetlenségben kövessük a gyalázatos visszavonás szítéit.
2 Mert nem holmi csekély kárt, hanem nagy veszedelmet
készítünk elő, ha vakmerőén átadjuk magunkat ezen embe­
rek vezetésének, akik viszavonásra és zavargásra töreksze­
nek, hogy bennünket, a jó birtokosait kiforgassanak. 3 Ami
alkotónk irgalmassága és kedvessége szerint készségesen
viselkedjünk velük szemben, 4 Mert meg van Írva: A kész­
ségesek leszn ek a föld lakosai, és a z ártatlan ok m aradnak
m eg ra jta ; a bűnösök p ed ig k iirta tn a k róla (Péld. 2 21. 22.
Zsol. 379. 38.). 5 Majd meg azt mondja: L áttam , hogy a z istente­
len felíu valkodik és kiterjeszkedik, m int a Libanon cédru­
sai, s elmentem m ellette és láttam , hogy nincsen, és keres­
tem az ő helyét, de nem találtam (Zsolt. 37 35. 36.). Őrizd
meg az ártatlanságot és tartsd szem előtt az egyességet,
mert a békességes embernek folytatása van.
15. Most hát azokhoz csatlakozzunk, akik kegyességgel
bélséskednek és nem azokhoz, akik képmutatással töreksze­
nek békességre. 2 Mert valahol ez á l l : E z a nép a z a jkai­
va l tiszte l engemet, a szivü k azonban m essze távozott tőlem
(Jés. 2913). 3 Majd ismét: S zá ju k k a l áldottak, de a szivü k­
k e l á tk o zta k (Zsolt. 62Fl). 4 Megint azt mondja: szá ju k k a l
szerették őt, és a n yelvü k k el ócsárolták, a szivü k p edig
nem volt irán ta őszinte, sem nem voltak m egbízhatók a z
ő szövetségében (Zsolt. 783a. 37.). 5 Ezért: E l k ellett némul-
niok a csalárd ajkaknak-, a z Úr irtson k i minden csalárd
a jk a t és hencegő n yelvet, a m ely a z t m o n d ja : N yelvü n ket
megnöveljük, ajk a in k hatalm unkban vannak. K i a m i
Urunk? 6 A szegén yek m egalázottsága és a szükölködők
sóh ajtásai m ia tt m ost fe l fogok kelni, mondja a z
 Újszövetségi apokrifusok. 125

Úr, felszabadítom őket. 7 N yilván bánok el vele

(Zsolt. 12 3- 5.).
16. Mert a Krisztus a megalázkodóké, s nem azoké, a
kik az 5 nyája föle emelkednek. 2 A felséges Isten tökre az
Úr Jézus Krisztus, nem jött e világra se fenhéjázva, se het-
venkedve, bár tehette volna, hanem megalázkodva, amint azt
a Szentlélek mondotta róla. 3 Mert azt mondja: Uram, k i
hiszen a m i beszédünknek? és k in ek nyilván ult k i a z
Isten n ek a k a rja ? A zt h irdettük előtte, hogy olyan mint
egy g yerm ek , m int a szárazföldben a gyökér. N incs tet­
szetős alakja, se kiválósága, lá ttu k őt és nincs se alakja,
se szépsége, hanem a z ő arca becstelen, a z em berek arcá­
n ál gyalázatosabb. Olyan ember, a k i csapásokkal és mun­
k á v a l terhelt, a k i minden bajra term ett, m ert ellenszenves
a z ábrázata, m eg g ya lá zta to tt és sem m ibe vétetett. 4 E z
viseli a m i bűneinket és m iattu n k szenved és m i őt mun­
k á v a l, csa p á ssa l és bán talm akkal terheltnek ítéltük. 5 Ő
p ed ig a m i bűneink m ia tt seb eztetett m eg és a m i vétke­
ink m ia tt bán talm aztatott. A m i békességünk csapása van
rajta. A z ő sebei á lta l gyóggyu ltu nk meg. 6 M ind eltéved­
tünk, m int a juhok. A z em ber m egtévedt a z ő útján. 1 É s
a z Úr odaadta őt a m i bűneinkért, s ő a bán talm aztatása
közepette fe l nem n yito tta a száját. M int egy bárány vi­
te te tt a vágóhídra, s némán m int a bárán y a nyírója előtt,
úgy nem n yito tta m eg a z ő száját. A z ő ítélete m egszűnt
a m egaláztatással. 8 K i sorolja m a jd el a z ő nem zedékét ?
Hiszen elm últ az élete e földről. 9 A z én népem bűnei
m ia tt ju to tt halálra. 10 A gonoszokat adom m a jd a z ő
eltem etéséért, s a gazdagokat a z ö haláláért, m ert nem
te tt gonoszságot és álnokság a z ő szájában nem ta­
láltatott. S a z Úr m eg a k a rja őt sza b a d íta n i a csapástól.
11 Ha áldoztok a bűnért, akkor a ti lelk etek g a zd a g m agot
lát. 12 É s a z Űr a z ő lelke fájdalm át m eg akarja k eves­
bíteni, n eki világosságot mutatni, értelm ét kiterjeszteni,
m egigazítani a z t a z igazat, a k i sokakn ak jó szolgálatokat
tett. S azok bűneit fogja m a jd viselni. 13 E zért ö so k a t
örököl m ajd és a z erősek zsá k m á n yá t m egosztja, annak
fejében, hogy élete halálra a d a to tt és hogy a bűnösök
126 Raffay Sándor.

közzé soroltatott. 14 É s ö so kak bűnét hordozta és azok

bűnéért szolg á lta to tt k i (Jés. 5 3 ^ ,) . 15 És megint maga
m ondja: F éreg vagyok és nem ember, em berek g ya lá za ta ,
népnek lenézettje. 16 A k i csa k látott, mind g ya lá zo tt en-
gem et, su ttogtak és csó vá ltá k a fejü ket: A z Úrban bizott
szabadítsa m eg őt, mentse meg, ha akarja őt (Zsolt. 227- a.)
17 Látjátok szeretteim, micsoda példakép az, a mely nekünk
adatott! Mert ha az Úr ennyire megalázkodott, mit tegyünk
mi, kik általa az 5 kegyelm ének igájába kerültünk?
17. Utánozzuk azokat is, akik kecske- és báránybőrben
jártak és a Krisztus eljövetelét hirdették. Illést és Elisát
értem, meg Ezékiel prófétát s hozzájuk azokat, akik bizony­
ságot nyertek. - Legnagyobb bizonyságot nyert pedig Ábra­
hám. Isten barátjának neveztetett és mégis megalázkodva
mondja az Isten dicsőségére m eredve: Én p ed ig föld és
hamu vagyok (I. Móz. 1827). 3 Jóbról is ilyen feljegyzést
találunk : Jób p ed ig igaz és szeplőtelen, igazságos, isten­
félő, minden rossztól m ent volt (Jób. lj). 4 S mégis maga
vádolja magát, mondván: Senki sem tiszta a szennytől,
habár egy napra terjed is élete (Jób 144). 5 Mózest hívő­
nek nevezték az egész házában s az ő szolgálata révén
Ítélte az Úr Egyptomot csapásokkal és megpróbálta­
tásokkal. S mégis, bár nagyon felm agasztaltatott, nem dicse­
kedett, hanem amikor neki a csipkebokorból a rendelkezést
adták, így szólt: K i va g yo k én, hogy engemet küldesz?
H iszen én gyen geszavú és dadogó vagyok (II. Móz. 3U. 4t0).
6 És ismét azt mondja: Én a főzőedényből felszálló pára
vagyok. (Ismeretlen mondás).
18. De mit mondjunk a bizonyságot nyert Dávidról?
Akihez azt mondotta az Iste n : Szivem szerint való emberre
találtam , Jesse k á ra D ávidra. Örök irgalom m al kentem
őt fe l (Zsolt. 8921). * S mégis az is igy beszól Istenhez: Is­
ten, könyörülj rajtam a te nagy kegyelm ed szerint és a te
irgalm asságod gazdagsága szerin t töröld el az én vétk ei­
met. 3 Teljesen m ossál m eg engem a z én vétkeim től, és a z
én bűneimtől tisztíts m eg engemet. M ert ismerem én a z én go­
noszságomat, bűnöm szünetlenül szem em előtt va n .4E gyedül
ellened vétettem és a z én gonoszságom at előtted követtem el,
 Újszövetségi apokrifusok. 127

hogy íg y igaznak ítéltessél a te beszédidben és g yő zzél a

te m egitéltetetésedben. 5 M ert ím e vétekben fogan tattam ,
és bűnökben m elengetett engem az én anyám . 6 M ert te a z
igazságot szeretted, és a bölcsesség hom ályos és re jte tt
dolgait világosítottad m eg nekem. 7 Mossál m eg izsóppal és
megtisztulok. Fürdess m eg és hónál fehérebb leszek. 8 En­
gedj hallanom vigasságot és örömet, örvendezzenek az én
m egalázott csontjaim. 9 Fordítsd el a te orcádat a z én bű­
neim től és minden én vétkem et töröld el. 10 Tiszta szivet
terem ts bennem, óh Isten, és a z igaz lelk et ú jítsd m eg az
én bensőmben. 11 N e vess el engem a te orcád elől és a te
szent lelkedet ne vond el én tőlem! 12 A dd m eg nekem a
te szabadításodnak örömét és a z engedelem leik ével erősíts
m eg engemet. 13 Tanítom m a jd a vétkezőknek a te utaidat
és a z istentelenek te hozzád térnek majd. 14 S zabadíts k i
engem a vérből, óh Isten, én szabaditásom nak Istene!
15 Örömmel h irdeti m a jd nyelvem a te igazságodat. Uram
n yissd meg a z én szá ja m a t és ajkaim h irdetik a te dicsé­
retedet. 18 M ert nem kívánod, hogy áldozatot a d ja k néked.
Nem gyönyörködtél a z egészen égő áldozatban. 17 Istennek
a töredelmes szív az áldozat. A töredelmes és alázatos szivet
óh Isten ne vesd meg! Zsolt. 51 3 19.
19. S m ost már az igy megbizonyitott ilyen nagyszerű
embereknek alázatossága és lemondása az engedelm esség
által nemcsak minket, hanem az előttünk élt nemzedéket is
jobbá tette, azokat t. i. akik félelemmel és igazsággal befo­
gadták az ő igéit. 2 Minthogy tehát sok, nagy dicső csele­
kedet részesei vagyunk, fussunk a békességnek nekünk
kezdettől kitűzött céljára, s függeszszük szemeinket a világ­
egyetem teremtőjére és atyjára, s tartsuk magunkat az ő
nagyszerű és pazar békeajándékaihoz és jótéteményeihez.
3 Lássuk őt értelmünkkel, és lelkünk szemeit függeszszük
az ő nagyságos akaratára. Értsük meg, milyen jóságos 5
minden teremtményéhez.
20. Az egek az ő rendelkezésére keringve, békességben
engedelmeskednek neki. 2 A nappal és az éjjel az általa
előirott futást végezik, egym ást semmiben nem hátráltatva.
3 A nap, a hold és a csillagok kara egybevágóan és kizök­
128 RafFay Sándor.

kenés nélkül futják meg a nekik m egszabott pályát. 4 A

föld az 5 akarata szerint gyümölcsözik a megfelelő idősza­
kokban, s elegendő táplálékot terem az embereknek, álla­
toknak és az összes rajta élő lényeknek, se nem vonakodva,
se nem változtatva a neki adott törvényeken. 5 A m élysé­
gek kikutathatatlan és az alvilág kibeszóllietetlen országát
ugyanazon törvények tartják fenn. 6 A végtelen tengernek
tömege az ő parancsára áll össze egy egészszé s nem töri
át a neki kiszabott határokat, hanem úgy tesz, amint m eg­
hagyta neki. 7 Mert azt m ondotta: E ddig jössz, és a te
hullám aid benned törnek m eg (Jób. 38 n ). 8 Az emberek
előtt végtelen óceánt és a hozzá tartozó világokat az Urnák
ugyanazon törvényei igazgatják. 9 A tavasz, nyár, ősz és tél
időszakai békésen váltogatják egymást. 10 A légáramlatok
a maguk idején fennakadás nélkül végzik szolgálataikat.
Örökké buzgó források, amelyek üdülésre és egészségre ren-
delvék, szakadatlanul nyújtják az emberek életet tápláló
emlőiket. Sőt a legparányibb állatok is egyetértésben és
békességben gyülekeznek össze. 11 A mindenség ura és al­
kotója mindezeket békességre és egyetértésre rendelte, a
mindenséget jóban részesítvén, különösen pedig bennünket,
akik az ő irgalmasságához menekültünk ami Urunk, a Jézus
Krisztus által, 12 akinek legyen dicsőség és magasztalás mind
örökké. Ámen.
21. Meglássátok, szeretteim, nehogy az ő sok jótétem é­
nye, ha hozzá nem méltóan járunk és mindent, ami előtte
szép és kedves, egyetértőén nem cselekeszünk, ítéletté vál­
jék mindnyájunkon. 2 Mert azt mondja v a la h o l: A z Urnák
lelke lám pás, m ely a te st re jtek eit felfed i (Póld. 2027).
3 Gondoljuk meg, milyen közel van, és hogy egyetlen gon­
dolatunk és tervünk sincs előtte elrejtve. 4 Igaz dolog tehát
el nem szakadnunk az ő akaratától. 5 Inkább a balga és
értelmetlen, a felfuvalkodó és hetvenkedő emberek botrán-
kozzanak meg rajtunk, mint az Isten. 6 Az Úr Jézushoz tér­
jünk, akinek a vére érettünk adatott; vezetőinket tiszteljük,
az öregeket féljük, az ifjakat az Istennek való engedelm es­
ségben neveljük, asszonyainkat a jóra igazgassuk, 7 hogy a
szentségnek szeretetreméltó útját mutogassák, szelídségük
 Újszövetségi apokrifusok. 129

őszinte szándékáról tegyenek bizonyságot, s nyelvük m érték­

letessége hallgatásban nyilvánuljon, szeretetük ne végrehaj­
tásból, hanem minden istenfélő iránt azonos érzületből áll­
jon. 8 A ti gyermekeitek a Krisztusban való nevelésben
részesüljenek, tanulják meg, mire képes Istennél a megaláz­
kodás, mit bir kiküzdeni az Úrnál a szent szeretet, milyen
szép és nagyságos az ő félelme és mennyire képes megtar­
tani mindazokat, akik ő benne szentül, tiszta lélekkel jár­
nak ! 8 Mert ő a gondolatoknak és érzelmeknek kutatója,
akinek a lehelete bennünk van, s amikor akarja, vissza­
veszi azt.
22. Mindezeket pedig a Krisztusban való hit biztosítja.
Mert ő maga igy hívogat bennünket a Szentlélek á lta l: Jer-
tek, kaim , hallgassatok rám, a z Úr félelm ére tan ítalak
titeket. 2 M elyik a z a z ember, a k i élni a k a r és szeret jó
napokat lá tn i ? 3 Tartóztasd meg n yelvedet a rossztól, és a
te ajk a d ne beszéljen csalárdságot. 4 H ajolj el a gonosztól
és tégy jó t, 5 keresd a békességet és a z után fuss. 6 A z Úr
szem ei az igazakon és fü lei a z ő k éréseik en ; a z Ur ábrá­
zata azonban a gonoszt cselekvőkön, hogy azok em léke­
zetét kiirtsa a földről. 7 K iá llo tt a z ig a z és az Úr
m eghallgatta őt, és minden nyomorúságából kiszabadította
azt. 8 A bűnösnek sok a csapása, de a k ik a z Urban vetik
reménységüket, a zo k a t irgalom környezi. (Zsolt. 3 4 12- is-)
23. A mindenek iránt irgalmas és jóságos atya könyö­
rül az őt félőkön s szivesen és készséggel nyújtja az ő ke­
gyelmét azoknak, a kik őt egyenes szivvel kérik. 2 Azért ne
kétkedjünk, se a mi lelkünk az ő bőséges és dicső ajándé­
kain ne fuvalkodjék fel. 3 Távol legyen tőlünk az az irás,
a mely azt mondja: Szerencsétlenek a kételkedők, a z inga­
dozó lelküek, a k ik a zt mondják-. E zeket h allottu k m i m á r
a m i a ty á in k idejéből is és im e megvénhedtünk és ezek
közül sem m it sem tapasztaltunk. 4 Óh balgatagok, hason­
lítsátok m agatokat egy fához, va g y veg yétek a szőlőt: elsőbb
is elhullatja leveleit, azután rügyezik, aztán levelezik, az­
után virágzik, azután fürtözik s csak m indezek után hoz
érett szőlőt. (Ismeretlen idézet.) Látjátok, hogy kevés idő
alatt jut érettégre a fa gyümölcse. 5 Bizony hamarosan és
Raffay: Ujszöv. apolcrifusok. q
130 Raffay Sándor.

mielőbb beteljesedik az ő tanácsa, a mint azt az írás is bizo­

nyítja, hogy gyorsan jön el és nem késlekedik, s hamarosan
jön el az Úr az 5 templomába, és a szent, a kit ti vártok.
(Jés. 13 32 Mai. 3 t)-
24. Figyeljük meg, szeretteim, hogy az Úr mikép mutatja
nekünk folytonosan a jövendő feltámadást, a melynek zsen­
géjévé, a holtakból feltámasztva, a Jézus Krisztust te tte .2 Lás­
suk, szeretteim, az időnként történő feltámadást. 3 A nappal
és az éjjel megvilágítja nekünk a feltám adást: ha elpihen az
éj, felkél a nap, ha a nap eltávozik, m egérkezik az éj. 4 Vagy
vegyük a gyüm ölcsöt, hogyan és mi módon történik a vetés?
5 Kimegy a m egvető és a m agok mindenikét a földbe veti,
a m elyek szárazon és pusztán hullanak a földbe, s elenyész­
nek és azután az elmúlásukból támasztja fel őket ismét az
Úr fenséges gondviselése s az egyből sok nő és gyümölcsözik.
25. Lássuk azt a csodálatos esetet, a mely keleten, neve­
zetesen Arábiában esett. 2 Van ott ugyanis egy madár, a
melyet főnixnek neveznek. Ez egyedül él ötszáz esztendeig.
Mikor aztán már a halála küszöbére ér, tömjénből, myrrhá-
ból és más illatos növényekből koporsót készít magának és
ha ideje betelik, belemegy és meghal. 3 Mialatt a teste ele­
nyészik, egy rovar támad belőle, a mely az elhaltnak a hul­
lájából él és szárnyakat kap. Aztán mikor megerősödik, fogja
a koporsót, amelyben az elődje csontjai vannak, azzal
elrepül Arábiából Egyptomnak Heliopolis nevű városába. 4 S
nappal mindenek szemeláttára, a nap oltárára helyezi azokat
s azután visszaszáll. 5 A papok pedig megnézik az időtáblá­
kat és látják, hogy ötszáz esztendő múlva tért vissza.
26. Nagy és csodás dolognak kell-e hát tartanunk, hogy
a mindenség alkotója azoknak, a kik neki szentségben és a
jó hit engedelmességében szolgálunk, feltámadást tart készen
és az 5 ígéretének fenségét még a madarak által is meg­
m utatja? 2 Mert azt mondja valahol: F eltám asztasz engem et
és én va llá st teszek rólad. (Ismeretlen idézet). És: Meghal-

25. Szerzőnk az első kér. író, aki ezt az egyptomi hitregét,

a melyet különben nyugaton széliében ismertek, felhasználja. Fel­
használja pedig a feltámadás lehetőségének bizonyítására.
 Újszövetségi apokrifusok. 131

tam és elaludtam , feltám adtam , m ert te velem va g y (Zsolt.

3 G. 24 4). S megint Jób mondja: É s te fel fogod tám asztan i
ezt az én testem et , a m e ly m indezeket eltűrte (Jób 19 26).
27. E rem énységgel bizakodhatnak lelkeink az Ígéretek
hűségében és az Ítéletek igazságában. 2 A ki a hazudást el­
tiltotta, maga annál kevésbbé hazudik. Mert semmi sem kép­
telenebb az Istennél, mint a hazugság. 3 Lángoljon hát fel
a benne való bizodalom bennünk és értsük meg, hogy neki
minden közel van. 4 Fenségének szavára állott elő a minden-
ség, szavával képes is azt szétrontani. 5 K i m ondja n e k i:
M it csin áltál? Vagy kicsoda k épes a z ő ereje hatalm án ak
ellene állan i? (Bölcs. 12 12. 11 22). Mikor akar és a hogyan
akar, m egtesz mindent és semmi sem kerüli el az ő rendel­
kezéseit. 6 Minden előtte van és tanácsából mi sem maradhat
ki, 7 ha egyszer a z egek beszélik a z Isten dicsőségét s a z
erősségek h irdetik k ezei munkáját; egyik nap tovább mondja
a m ásikn ak és egyik éjjel kö zli a m ásikkal. É s nincsen
szó, nincsen beszéd , a m ely nem a z ő h a n gjait hallatná
(Zsolt. 19 2_4).
28. Miután hát igy mindent lát és hall, féljük őt és

1 hagyjuk el az aljas vágyakból származó gonosz cselekedeteket,

hogy az ő irgalma védjen meg az eljövendő Ítélettől. 2 Mert
az ő erős keze elől hová futhatnánk? Miféle világot képzel
az, a ki tőle elfut? Mert valahol azt mondja az Írás: Hová
futnék és hová rejtőzném a te arcod elől? Ha a z égbe
m egyek , ott va g y , ha a föld végéig mennék, ott a te jo b b
kezed ; ha a m élységbe m ennék le, o tt van a te lelked
(Zsolt 139 7_8). Hová mehetne és hová futhatna hát bárki is
attól, aki mindent áthat?
29. Járuljunk hát ő hozzá a lélek szentségében, ártatlan
és tiszta kezeket emelvén fel hozzá, szeretvén a mi jóságos
és könyörülő Atyánkat, aki a kiválasztás alkotórészévé tett
minket, a maga számára. 2 Mert így van m egírva: M ikor a
felséges elosztotta a népeket, a m ikor Ádám fia i szé tszé­
ledtek, a n épek szá m á t a z Isten an gyalainak megfelelően
szabta meg. A z Úr része le tt a z ő népe Jákob , a z öröksé­
gének kim ért része Izrá e l (V. Móz. 32 8_9). 3 Másik helyen
meg azt mondja: Ím e a z Ur a népek közül n épet vesz
9*
132 Raffay Sándor.

m agának , m iként a z em ber a tyú kn ak a zsengéjét kiveszi.

S e népből szárm a zik m ajd a szen tek szentje (V. Móz. 4 ;,4
14 2 s párh.)
30. Minthogy tehát a szentnek vagyunk része, a mi
csak a szentséghez tartozik, mind azt cselekedjük, elhagyván
a rágalmazást, a csúnya és piszkos természetű törlészkedé-
seket, a részegeskedést, a divatozást, az utálatos vágyakat,
a csúf házasságtörést, az utálatos felfuvalkodást. 2 M ert a z
Isten , úgymond , a felfuvalkodóknak gáncsot vet, az alá­
zatosakn ak p ed ig keg yelm et á d (Péld. 3 34.). 3 Azokhoz
csatlakozzunk tehát, a kiknek az Isten kegyelm et ád. Öltöz-
zük fel az egyetértést, legyünk megalázkodók, magunkon
uralkodók, minden álnokságtól és rágalmazástól tartóz­
kodók, cseleketekben és nem beszédben igazak. 4 Mert azt
mondja: A k i sokat beszél, so k a t is h a ll viszont, a va g y a
fecsegő a z t hiszi, hogy igaz. 5 Boldog a z ember, a k i
k evé s ideig él: nem le sz fecsegővé (Jób. 11 2- 3-)* 6 Dicsé­
retet Istentől s ne magunktól kapjunk, mert aki magát di­
cséri, gyűlöli azt az Isten. 7 A mi jó cselekedeteink dicsé­
rete másoktól származzék, amint az a mi igaz atyáinkkal
történt. 8 Hencegés, öndicséret és vakm erőség az Úr átko-
zottainak birtoka. Jóság, alázatosság és szelídség az Isten
áldottaié.
31. Mi tehát az ő áldásához csatlakozzunk és azt néz­
zük, m elyek az áldás útjai. Gondoljuk csak át a múltak
eseteit. 2 Miért áldatott meg a mi atyánk Ábrahám ? Nem
azért-e, mert hit által igazságot és igazságosságot cseleke­
dett? (I. Móz. 22 7_8.) 3 Izsák a jövendőt bizalommal tudva,
szívesen ment áldozatul. 4 Jákob alázattal ment ki a földjé­
ből testvére miatt és Lábánhoz ment és szolgált, s neki
adatott Izráel tizenkét törzse (I. Móz. 28.).
32. Ha valaki az egyes eseteket alaposan megvizsgálja,
csak akkor fogja az Általa adott ajándékok fenségét meg­
érteni. 2 Mert ő tőle vannak a papok és a léviták mind, a
kik az Isten oltáránál szolgálnak. Belőle van az Úr Jézus
test szerint (Róm. 9 5.), belőle a királyok, vezérek és feje­
delmek Júda révén. De az ő többi törzse sem kevesebb dicső­
ségű, amint azt az Úr Ígérete tartja, hogy:A te m agod olyan
 Újszövetségi apokrifusok. 133

lesz, m int az ég csillagai. 3 Mindnyájan megdicsőittettek

és felm agasztaltattak hát, de nem önmaguktól, se nem
cselekedeteik, avagy végzett jótetteik által, hanem az 5
akarata által. 4 Mi is tehát, akiket az ő akarata a Jézus
Krisztusban elhívott, nem magunkból igazulunk meg, sem
a saját bölcseségünk vagy okosságunk, vagy kegyességünk
vagy cselekedetünk által, a m elyeket szivünk szentségében
végeztünk, hanem hit által, a mi által kezdettől fogva min­
dent igazzá tett a mindenható Isten, a kinek legyen dicső­
ség mind örökké, Ámen.
33. Mit tegyünk hát, testvérek ? Megszűnjünk jót tenni
és abbahagyjuk a szeretetet ? Sohase engedje ezt velünk meg­
esni az Úr, hanem sürögjünk készséggel és lelkesedéssel
minden jó cselekvésében? Mert maga a mindenség terem tője
és ura is örül a munkáin. 3 Mert az ő mindenható erejével
terjesztette ki az egeket és az ő megfoghatlan bölcseségével
rendezte el azokat. A földet elkülönítette a környező víztől
és a szilárd talajon tulajdon akaratából alapot vetett. A benne
élő lényeket rendbe szedte, a tengert és a benne élő állato­
tokat a maga hatalmával korlátok közé rekesztette. 4 A
mindezeknél értelménél fogva nagyobb és kitünőbb embert
szent és tévedés nélkül való kezével a maga képének hason­
latosságára megalkotta. 5 Mert igy mondja az Isten : Csinál­
ju n k em bert a s a já t képünkre és hasonmásunkra. É s meg­
alkotta a z Isten a z em bert , férfivá és nővé alkotta őket
(I. Móz. 1 2G-27-)’ 6 Mindezeket elvégezve, megnézte és meg­
áldotta azokat, mondván : N övekedjétek és sokasodjatok
(I. Móz. 1 28.). 7 Tudjuk, hogy az igazak, mind ékeskednek
jó cselekedetekkel, és hogy maga az Úr is abban leli örömét,
hogy jó cselekedetekkel ékeskedik. 8 Ilyen példaképünk
lévén, vonakodás nélkül járjunk az ő akaratában, teljes
erőnkkel cselekedvén az igazság munkáit.
34. A jónak cselekvője nyíltan veszi munkája jutalm át,
a lusta és hanyag nem néz munkaadója szemébe. 2 Lelke­
seknek kell hát lennünk a jótevésben, mert minden Tőle
van. 3 Mert előre megmondja nekünk: ím e a z Űr és a z ő
jutalm azása előtte van , megfizetni kinek- kinek a z ő mun­
k á ja szerin t (Jós. 40 1U. 62 n ). 4 Arra int hát bennünket,
134 Raffay Sándor.

hogy teljes szívvel bizakodjunk ő reá és ne legyünk se res­

tek, se hanyagok semmiféle jónak tevésében. 5 Dicsekvésünk
és nyíltságunk 5 benne legyen. Vessük alá magunkat az 5
akaratának, figyeljük meg az ő angyalainak rengeteg töm e­
gét, mikép szolgálnak folytonosan az ő akaratának. 6 Mert
azt mondja az írás: Tíz m eg tízezrek állanak m ellette és
ezrek m eg ezrek szolgáln ak neki, és k iá ltjá k : Szent, szent,
szen t a seregeknek ara, a z egész terem tés telve a z ő di­
csőségével (Dán. 7 10.). 7 Mi is tehát egyetértő lélekkel össze­
gyülekezve, mint egy szájból kiáltsunk hozzá szünetlenül,
hogy az 5 fenséges és dicsőséges ígéreteinek részeseivé le­
gyünk. 8 Mert azt mondja: Szem nem lá tta , fül nem hal­
lotta, em ber szivében fel nem m erült olyan, a m ilyen t a
m ellette kita rtó k n a k k é szíte tt (I. Kor. 2 9.).
35. Milyen boldogságosakés csodálatosak az Isten adomá­
nyai, szeretteim ! 2 Élet halhatatlanságban, dicsőség igazságban,
igazság nyíltságban, bizodalom engedelmességben, erő szent­
ségben! És mindezek belátásunk körébe esnek. 3 Mik hát akkor
azok, amiket a kitartóknak készített?! Azoknak m inőségét
és szépségét egyedül csak a világok teremtője és szentséges
Atyja ism eri! 4 Mi tehát igyekezzünk, hogy azok közé tar­
tozzunk, akik kitartanak, hogy a megígért ajándékokban
részesüljünk. 5 Hogyan lehet ez, szeretteim ? Ha a mi értel­
münk szilárdan bízik Istenben, ha azt keressük, ami neki
tetsző és k e d v e s; ha teljesítjük, ami az ő szent akaratának
megfelel és követjük az igazság útját; kiirtva magunkból
minden bűnt és vétket, hivalkodást, cívódást, gonoszságot,
valamint csalást, m egszólást és rágalmazást, istenellenséget
fennhéjázást és gőgöt, üres diesekvést és vendégszeretetlen-
séget (Róm. 1 29-32). 6 Mert akik ezeket cselekszik, gyűlöli
azokat az Isten. De nemcsak, akik cselekszik, hanem
azokat is, akik azokban gyönyörködnek. 7 Mert azt mondja az
ír á s : A bűnösnek a z t mondja a z I s te n : M iért hirdeted te
a z én rendeléseim et és m iért veszed szádba a z én szö v et­
ségem et? 8 Hiszen te m eggyűlölted a fen yítést és a z én
sza v a im a t mellőzted. H a to lva jt lá ttá l, hozzá szegődtél és
p a rá zn á k k a l vetted k i a részed. S zá ja d g ya ra p íto tta a
ro ssza t és n yelved csalárdságokat űzött. N ek i ültél a test­
 Újszövetségi apokrifusok. 135

véred megszólásának, és a te anyádfiát szidalm aztad.

9 E zeket te tted és elhallgattam , s a z t h itted, balgatag, hogy
hozzád hasonló vagyok. 10 M egszégyenítelek és m a jd a
tulajdon szem ed elé állítalak. 11 É rtsétek m eg végtére
ezeket, k ik m egfeledkeztetek Istenről, nehogy oroszlán mód­
já ra elragadjon és ne akadjon mentő. 12 A m agasztalás
áldozata dicsőit m eg engemet és ez a z út, am elyen a z Isten
sza b a d ítá sá t megmutatom n eki (Zsolt. 50 i6_23).
36. Ez az az út, szeretteim, amelyen a mi üdvünket, a
Jézus Krisztust, a mi áldozataink főpapját, gyarlóságunk vé­
delmezőjét és segítségét megtaláljuk. 2 Általa tekintünk fel
a magasságos egekre. Általa nyíltak ki a mi lelkünk szemei.
Általa elevenedett meg a mi oktalan és elsötétült értelmünk
az ő csodálatos világossága számára. Általa engedi az Űr
az örökkévaló ism eretet élveznünk. A k i a z ő fenségének
m ása lévén, an n yival nagyobb a z angyaloknál, am ennyivel
dicsőbb n evet örökölt azoknál (Héb. I 3- 4). 3 Mert igy van
megírva: A ki a z ő an gyalait szelekké és a n ek i szolgáló­
k a t tűz lán gjává vá lto zta tja (Héb. 17. Zzolt. 104,.). 4 Fiára
vonatkozólag pedig igy nyilatkozik az Űr: F iam va g y te,
m a szü ltelek tégedet, kérjed és a pogán yokat örökségedül
adom és a világot birtokoddá (Zsolt. 27. Héb. I 5.) 5 S megint
azt mondja neki: Ülj a z én jobbom ra, mígnem a te ellen­
ségeidet lábaid zsám olyául adom (Zsolt. 110,. Héb. 113).
6 Ugyan kik azok az ellenségek ? A lusták és akik akara­
tának ellene szegülnek.
37. Vitézkedjünk hát, atyámflai férfiak, teljes kitartás­
sal az ő szentséges parancsolataiban ! 2 Figyeljük meg azo­
kat, akik a mi fejedelmeinknek katonáskodnak, mily ponto­
san, milyen helyesen, mily engedelmesen teljesitik a paran­
csokat. 3 Nem mindnyájan vezérek, sem ezredesek, sem szá­
zadosok, sem ötvenesek és igy tovább, hanem mindenik a
maga helyén teljesiti azt, amit a király, vagy a vezérek
parancsolnak. 4 A nagyok nem lehetnek meg a kicsinyek
nélkül, sem a kicsinyek a nagyok nélkül. Mert minden ve­
gyes és ép innét a használhatóság. 5 Vegyük a saját testün­
k et: A fej a lábak nélkül semmi, hasonlókép a lábak is a
fej nélkül; testünk legkisebb része pedig az egész testnél
136 Raffay Sándor.

szükségesebb és használhatóbb, sőt mind összehat és

azonos engedelm ességgel szolgálnak az egész test üdvére
(I. Kor. 12 12_u).
38. Tartassák meg hát az egész testetek a Krisztus
Jézusban és mindenitek rendeltessék alá a felebarátjának,
amint azt annak kegyelm i adománya kívánja. Az erős ka­
rolja fel a gyöngét, a gyönge meg tisztelje az erőset. A gaz­
dag segítse a szegényt, a szegény meg adjon hálát Istennek,
hogy adott neki valakit, aki az ő szükségét pótolta. A bölcs
ne szavakban, hanem jócselekedetekben mutogassa a böl
csességét. Az alázatos ne maga tegyen tanúságot maga mel­
lett, hanem engedje, hogy mások igazolják. Aki testben ár­
tatlan, ne hivalkodjék, beismervén, hogy más adta neki
ehez az erőt. 3 Gondoljuk m eg hát testvérek, miféle anyag­
ból születtünk és kik voltunk, mikor e világra jüttünk, mi­
lyen sötétségből és koporsóból vezetett be a mi alkotónk és
teremtőnk a maga világába, előre elkészítve az ő jóvoltát,
még mielőtt megszülettünk. 4 Mivel tehát mindenünk tőle
van, kötelesek vagyunk mindenért hálákat adni neki, akinek
legyen dicsőség mindörökké. Ámen.
39. Értetlenek, esztelenek és műveletlenek, akik ben­
nünket gúnyolnak és gyaláznak, magukat akarván felfújni
balgatagságukban. 2 Mert mire képes a halandó ? Vagy
m elyik földszülte erős ? 3 Meg van ugyanis Írva: Nem á llott
a la k a z én szem eim elő tt , hanem csa k nesz volt és han­
g o t hallottam : N os h á t? Vájjon tiszta lesz-e a halandó
em ber a z Úr elő tt ? A v a g y a z em ber feddhetetlen a csele­
k ed eti m iatt? M ikor a z ö szolgáiban sem b ízik és a z Ő
angyalaiban is ta lá lt botrá n k o zá st! 5 M ég a z ég sem tiszta
ő előtte! H át m ég azok , a k ik sárból való h á za k a t lakn ak,
am ikhez m i is, k ik abból készültünk , tartozunk! Féreg
szám ba veszi őket , s reggeltől estéiig m ár nincsenek! M ert
nem vo lta k k ép esek magukon segíteni, elvesztek. 6 R áju k
fú jt é s m eghaltak, m ert nem volt bennük bölcsesség. 7 K i­
á lts hát, vájjon hallgat-e r á d valaki, a v a g y látsz-e m a jd
va la k it a szent an gyalok közül? M ert hát a balgatagokat
m egöli a harag, a tévelyg ő k et p ed ig halálra ju tta tja a
buzgóság. sÉn ugyan lá tta m balgatagokat g yö k eret verni,
 Újszövetségi apokrifusok. 137

de tüstént k i is szá ra d t a z életerejük. 9 M essze m aradnak

ezek fiai a z üdvösségtől és m eggy n iá zta tn a k a csek élyek
a jta i előtt , és nincsen mentőjük. M ert a m ik n ekik k észít­
ve!^ a z ig a za k élik fel , ők m eg a rosszból nem szaba­
dulnak k i (Jób 4]5. 53.).
40. Miután minden megvilágosodott előttünk és bepillan­
tottunk az isteni tudomány mélységébe, mindent, a mit az
Úr szabott időben tenni parancsolt, meg kell tennünk sorjá­
ban. 2 Az áldozatokat és istentiszteleteket teljesíteni, mert
nem azért parancsolta azokat, hogy hasztalanok és rendet­
lenül történjenek, hanem meghatározott időkben és órákban.
3 Hol és kik által akarja azokat teljesíttetni, fenséges taná­
csában maga szabta meg, hogy minden szentül történjék az
ő tetszése szerint és az ő akaratának megfelelően. 4 A kik
tehát a maguk áldozatait a megszabott időkben végezik,
azok kedvesek és boldogok, mert az Úr törvényeit követvén
nem vétkeznek. 5 A főpapnak megvannak szabva a maga
istentiszteletei, a papoknak is meg vannak határozva a ma­
guk helyei, a lévitákra is várnak a maguk szolgálatai, a lai­
kus pedig a laikusoknak megszabottak végzésére van adva.
41. Testvérek, mindenikünk a maga helyén hálálkodjék
Istennek jő lelkiismerettel, s kegyességben óvakodjék átlépni
az ő tiszteletének megszabott rendjét. 2 Nem mindenütt

40. Ez a következő fejezettel együtt egészen kirí az össze­

függésből. Nem is szól a tárgyhoz, nem is kér. tárgyról beszél,
hanem a zsidók istentiszteleti rendjéről és a kultuszcselekvényei-
ről emlékezik meg. Úgy látszik, azért hivatkozik arra, hogy az
istentisztelet rendje isteni meghagyáson nyugszik, s hogy kinek-
kinek a maga teendőit kell végeznie, mert Korinthusban a meg-
hasonlás és pártoskodás egyik okát a kultusz dolgában való
egyenetlenség képezte. Vagy legalább is azért, mert a gyülekezet
élén állóknak egyesek nem akartak engedelmeskedni s azoknak
a hivatalukkal járó teendők önálló végzésére való jogosultságát
elismerni. Pál apostol idejében mások voltak a korinthusi pártos­
kodás okai. Kelemen leveléből kitűnik, hogy a gyülekezetben
rendes vezető személyek voltak, akik a gyülekezet zömétől, a
laikusoktól elkülönültek. Itt már látjuk az egyházi hierarhia ki­
fejlődésének kezdetét, s látjuk azt is, hogy ez zsidó alapokon és
szempontokkal indult meg.
138 Raffay Sándor.

hoznak, testvérek, égő, fogadalmi, bűnért és vétekért szóló

áldozatokat, hanem egyedül csak Jerusálemben. De ott se
minden helyen, hanem csak a templom előtt az oltáron,
miután a főpap és az előbb felsorolt segítők alaposan m eg­
vizsgálják az áldozat tárgyát. 3 Akik aztán az ő akaratának
rendje ellenére tesznek valamit, a halált kapják bérül. 4 Lát­
hatjátok, testvérek, hogy minél nagyobb az ismeret, a melyre
m éltatva vagyunk, annál nagyobb veszélynek is vagyunk
kitéve.
42. Az apostolok azt hirdették nekünk az Úr Jézus
Krisztusról, hogy Jézus, a Krisztus, az Istentől küldetett ki.
2 A Krisztus tehát az Istentől, az apostolok pedig a Krisztus­
tól : mindkét dolog szép rendben az Isten akaratából történt
hát. 3 Miután tehát a megbízást vették s az Úr Jézus Krisz­
tus föltámadása által megbizonyosodtak, és az Isten igéjében
megerősödtek : a Szentlélek biztosságával kimentek az Isten
országának közelgését hirdetni. 4 Falvakon és városokon át
prédikáltak hát, és a jövendő hívek zsengéit, miután lélekkel
megpróbálták őket, a püspökök és diakónusok elé állították.
5 S ez nem valami új dolog, mert rég meg van ez írva a
püspökökről és a diakónusokról. Valahol ugyanis igy szól
az irás: A z ő pü sp ö k eik et igazságba, és a z ő diakónusaikat
hitbe alapozom (Jés. 60 17).
43. Mi is volna azon csodálatos, ha az Isten által a
Krisztusban ilyen nagy dologgal megbízottak az előbb emlí­
tetteket behelyezik ? Mikor a boldog Mózes, a z egész házban
hűséges szolga (IV. Móz. 12 7), mindent, amit csak neki meg­
hagytak, szent könyvekben feljegyzett, a kit aztán követtek
a többi próféták, bizonyságot tévén azokról, a miket az tör­
vénybe foglalt. 2 Mert ő, a mikor egyszer a papság miatt vita
támadt, és a tizenkét törzs egym ással torzsalkodott, hogy
melyikük diszíttessék fel a dicső névvel, meghagyta, hogy a

43. Arrra vonatkozik, hogy az apostoloknak természetes

joguk volt a püspökök és diakónusok hivatalba állítására, mert
hiszen így történt a zsidóságban is, a hol a többi közül csak az
egy Áron törzse választatott ki az Isten szolgálatára. így kell
lennie a keresztyénségben is, hogy a kik szolgálatra rendelvék,
azokat tiszteletben tartani és elismerni kötelesség.
 Újszövetségi apokrifusok. 139

tizenkét törzsfő hozzon neki tizenkét botot, melyekre a tör­

zsek nevei vannak felírva, aztán fogta, összekötötte azokat
és a törzsfők pecsétjével lepecsételte s berakta a bizonyság
sátorába az Isten asztalára. 3 S bezárva a sátort, éppen úgy
pecsételte le, mint a botokat. 4 S mondá n e k ik : „Atyámfiái
férfiak, a m ely törzsnek a botja kihajt, azt választotta az
Isten, hogy neki szent szolgálatokat végezzen." 5 Virradatkor
összehívta az egész Izráelt, hatszázezer embert, megmutatta
a törzsfőknek a pecséteket, kinyitotta a bizonyság sátorát
és kihozta a botokat. És úgy találták, hogy az Áron botja
nemcsak kihajtott, hanem gyüm ölcsöt is hozott. 6 Mit gon­
doltok, szeretteim, nem tudta Mózes, hogy ez fog történni?
Nagyon is tudta, de hogy visszavonás ne támadjon Izraelben,
így cselekedett az igaz és egyetlen Isten nevének dicsőségére,
a kinek legyen dicsőség mindörökké. Ámen.
44. A mi apostolaink is tudták azt a mi Urunk Jézus
Krisztus által, hogy a püspök név miatt viszálykodás támad.
2 Előre pontosan tudván ezt, e miatt rendelték el az előbb
mondottakat, s azután parancsot adtak, hogy ha ezek elhuny­
nak, szolgálataikat más kipróbált emberek vegyék át. 3 Aki­
ket hát azok vagy utának más kipróbált emberek az egész
gyülekezet jóváhagyásával helyeztek be és akik alázatosság­
ban, kifogástalanul, békésen és szívesen szolgálnak a Krisztus
nyájának, a kikről mindenki sok időn át tanúságot tesz: az
ilyeneket a szolgálattól elűzni igazságtalannak tartjuk. 4 Mert
nem kis bűn az nekünk, ha azokat, akik a püspökség teen­
dőt kifogástalanul és szentül végzik, leteszszük. 5 Boldogok
az elhunyt presbyterek, akik gyümölcsökben gazdag és tökéletes
végre jutottak, mert nem kell félniök, hogy valaki leteszi
őket a nekik adott helyről. 6 Azt látjuk ugyanis, hogy ti

44. A püspök = papválasztás dolga nem egészen világos.

A gyülekezet jóváhagyása, beleegyezése nem azonos a gyülekezet
által történő választással. Levelünkből a hierarhikus utódlás kez­
dődő stádiumát olvashatjuk ki. Kelemen azon ütődik meg, hogy
a hivatalukba szokott módon behelyezett, kifogástalanul működő
elöljárókat a korinthusiak hivataluktól megfosztották. A jó rend
és az elődök ellen való bűnnek tekinti az ilyen önkényes eljárást.
A korinthusí zavarok tehát anarchikus jellegűek voltak. (1. 47).
140 Raffay Sándor.

egyeseket, a kik jól viselkedtek, az általuk kifogástalanul

végzett szolgálataikból kitettetek.
45. Az üdvösségre tartozó dolgokban versengjetek és
vitázzatok testvérek! 2 A Szentlélek által létesült igaz Írá­
sokat átkutattátok. 3 Tudjátok, hogy azokban sem hazug­
ság, sem hamisság nincsen ; sohase fogjátok találni, hogy szent
emberek az igazakat elvetették volna. 4Üldözték ugyan az igaza­
kat,decsak aham isak; bebörtönözték őket, de csak a gonoszak;
m egkövezték őket, de csak a bűnösök ; m egölték őket, de
csak azok, akik piszkos és gaz indulatokat tápláltak. 5 Ilye­
neket szenvedve derékul kitartottak! 6 Mert mit szóljunk,
testvérek? Dánielt az istenfélők vetették talán az oroszlánok
barlangjába! (Dán 6 1S.). 7 Avagy Ananiast, Azaríást és Mi­
sáéit azok zárták a tüzes kemencébe, akik a magasságosnak
fenséges és dicső szolgálatát végzik ? (Dán. 3 19.). Egyál­
talán nem. Kik voltak hát, a kik ezeket tették ? Azok, akik
gyűlölködnek és az indulat kifejtésére annyira telve vannak
mindenféle gonoszsággal, hogy nyomorúságba döntik azokat,
akik szentségben és ártatlanságban szolgálnak az Istennek,
nem gondolván meg, hogy a Magasságos védelmezője és
oltalmazója azoknak, akik az ő szentséges nevének tiszta
lelkiismerettel szolgálnak. Akinek legyen dicsőség mind
örökké. Ámen. 8 Akik pedig a bizodalomban kitartottak,
dicsőséget és tisztességet örököltek, őket az Isten felemelte
és felirta emlékezetébe mind örökre. Ámen.
46. Ilyen példákhoz kell hát nekünk is magunkat tarta­
nunk, testvérek. * Mert Írva v a n : C satlakozzatok a szen­
tekhez, m ert a k ik azokhoz csatlakozn ak , megszenteltetnek.
(Ismeretlen idézet.) Egy más helyen megint azt mondja:
Á rtatlan em berrel á rtatlan leszesz, vá la szto tta l választott
lész, g yü lö lttel p ed ig g yű lölt (Zsolt. 18 26.) 4 Az ártatlanok­
hoz és az igazakhoz csatlakozzunk hát, mert ezek az Isten
választottai. 5 Miért vannak civódások, indulatoskodások,
visszavonások, szakadások és háborúságok közöttetek? 6 Hát
nincs-e egy Istenünk, egy Krisztusunk, a kegyelemnek egy
ránk öntött lelke és a Krisztusban egy elhivatásunk? 7 Miért
tépjük és szaggatjuk szét a Krisztus tagjait? Miért lázadunk
fel a saját testünk ellen, annyira vivén a balgatagságot, hogy
 Újszövetségi apokrifusok. 141

elfeledjük, hogy egymásnak tagjai vagyunk? Emlékeztek a

mi Urunk Jézus szavaira? 8 Mert azt m ondja: J a j a z olyan
embernek! Jobb le tt volna nem születnie , m int a z én vá-
lasztottaim egyik ét is megbotránkoztatnia. Jobb le tt volna
annak, ha m alom követ kötnek rá és a tengerbe sülyesztik,
mint a z én kicsinyeim egyikét is m egbotránkoztatnia (Mt.
26 24- 18 G. Mk. 9 42. Lk. 17 2-) 9 A ti pártoskodástok soka­
kat megzavart, sokakat bátortalanságba, sokakat kétségbe
döntött, valamennyiünket pedig elszomorított. És a ti álla­
pototok makacs.
47. Vegyétek elő megboldogult Pál apostol levelét
(I.Kor. 1—4.). 2 Az evangéliom hirdetésének küszöbén mit irt
elsőbb is nektek? 3 Valóban lélekkel eltelve nyilatkozott
előttetek önmagáról, meg Kéfásról és Apollósról, mert hogy
már akkor is pártoskodtatok. 4 De az a pártoskodás nem
igen termett bűnt, mert hiteles apostolok és azok által
igazolt ember mellett állottatok. 5 Most azonban vegyétek
észre, kik zavartak meg benneteket és kik szeplősitették
meg a ti általánosan ism eretes testvérszeretetek tisztaságát.
6 Szégyenletes, szeretteim, nagyon szégyenletes és a Krisz­
tusban éléshez méltatlan azt hallani, hogy a kornithusiak
régi erős gyülekezete egy-két ember miatt a presbyterek
ellen támad. 7 S ez a hir nemcsak hozzánk jutott el, hanem
a mi ellenfeleinkhez is, úgy hogy a ti oktalanságtokkal
gyalázatot hoztatok az Úr nevére is, magatokat meg veszélybe
is döntöttétek.
48. Irtsuk ki hát ezt hamarosan és boruljunk le az Űr
előtt és könyek között kérjük őt, hogy irgalomra buzdulva
engesztelődjék ki velünk és minket a mi testvérszeretetünk
szent és tiszta életmódjára vezéreljen v issz a ! 2Mert az igaz­
ság kapuja nyilt meg az életre, amint meg van Írv a :
N yissá to k m eg nekem a z ig a zsá g kapu it! H a azonban
bem egyek , m agasztalom a z Urat. 3 E z a z Urnák k a p u ja ,
igazak vonulnak azon be (Zsolt. 118 19.). 4 Minthogy azon­
ban sok kapu van nyitva, az az igazságé, a mely a Krisztusban
nyílt, a melyen akik bementek és életüket szentségben és
igazságban folytatják és mindent tévelygés nélkül teljesíte­
nek, mindnyáján boldogok! 5 Legyen bár valaki hivő, legyen
142 Raffay Sándor.

képes ism eretek közlésére, legyen bölcs a nyilatkozatok

megítélésére, legyen szent a cselekedeteiben: 6 az ilyennek
annál inkább meg kell alázkodnia, mennél nagyobbnak lát­
szik és arra kell törekednie, a mi nemcsak önmagának,
hanem mindenkinek hasznos.
49. A kiben meg van a Krisztusban való szeretet, a Krisz­
tus parancsait cselekedje. 2 Ki volna képes kifejteni az Isten
szeretőiének kötelék ét? 3 Ki beszélhetné ki az ö szépségé­
nek fenségét? 4 Az a magasság, a hová a szeretet felemel,
kibeszélhetetlen! Szeretet csatol minket Istenhez, szeretet
fedezi el a bűnök sokaságát, szeretet tart ki mindent és tűr
el mindent. Semmi alacsony nincs a szeretetben, és semmi
gőg. A szeretetnek nincs visszavonása, a szeretet nem lázad
fel, a szeretet mindent egyetértőleg cselekszik. A szeretet­
ben lesznek befejezettekké mind az isten választottai. Sze­
retet nélkül semmi sem kedves Istennek. 6 Szeretetben
ölelt minket magához az Űr. A hozzánk való szeretet miatt
az Isten akaratából adta a mi Urunk Jézus Krisztus az ő
vérét mi érettünk, testét testünkért és életet életünkért(v. ö.
1 Pét. 4 8. I. Kor. 13.).
50. Látjátok, szeretteim , milyen nagy és csodálatos a
szeretet és hogy annak tökéletességét lehetetlen kibeszélni.
2 Ki is lehetne méltó, hogy abban találtassák, ha csak nem,
a kiket arra az Isten maga m élta t! Kérjük hát és könyörögjük
ki az 5 irgalmasságától, hogy emberi pártoskodás nélkül,
szeplőtlenül találtassunk a szeretetben. 3 Ádámtól kezdve
mostanáig az összes nemzedékek elmúltak, akik azonban a
szeretetben tökéletesek voltak, az Isten kegyelméből a kegye­
sek helyén időznek és a Krisztus országa feltűnésekor majd
nyilvánvalókká lesznek. 4 Mert meg van Írva : M enjetek be
eg y k is időre a kam arába, a m ig elm úlik a z én haragom
és indulatom és egy j ó napon m a jd rá to k emlékszem és
a ti koporsóitokból feltá m a szta la k titek et (Jés. 26 20.).
5 Boldogok vagyunk, szeretteim, ha az Isten rendeletéit a
szeretet egyetértésével cselekeszszük, hogy szeretet által
bocsáttassanak m eg nekünk a mi bűneink. 6 Mert meg van
ír v a : Boldogok, a k ikn ek vétk ei m egbocsáttatnak és akiknek
bűnei elfedetnek. Boldog a z ember, a kinek a z Úr nem
 Újszövetségi apokrifusok. 143

szám ítja fel a bűnt, sem a z ő szájában nincsen csalárdság

(Zsolt. 32 i - 2-)- 7 Ez a boldoggá nyilvánítás azokra vonat­
kozik, a kiket az Isten kiválasztott, a mi Urunk Jézus
Krisztus által, akinek legyen dicsőség mind örökké. Ámen.
51. Amit hát a sátán embereinek egyike-m ásika miatt
vétünk és elkövetünk, kérjük, hogy bocsáttassék meg nekünk.
De azoknak is, a kik a zavargások és a torzsalkodás vezérei
voltak, a reménység közösségére kell tekinteniök. 2 Mert a
kik félelemmel és szeretettel élnek, inkább önmagukat kell
nyomorúságba dönteniök, mint a felebarátaikat, és inkább
önmaguknak okozzanak kárt, mint sem annak az egyetér­
tésnek, a mely oly szépen és igazán marad ránk. 3 Jobb az
embernek, ha a bűneiről tesz vallást, mint ha megkeményiti
a szivét, amint megkeményedett a szivük azoknak, a kik az
Isten szolgája Mózes ellen támadtak, s akiknek az Ítélete
nyilvánvaló: 4 M ert élve h u lltak alá a pokolba , és a
h alál legelteti őket (IV. Móz. 16 31.). 5 Fáraó és a serege,
meg Egyptomnak minden vezére, a szekerek és a kik azokra
felszállottak, semmi másért nem merültek alá a vörös ten­
gerbe és vesztek el, hanem hogy értetlen szivüket megkemé­
nyítették azon jelek és csodák után is, a melyek Egyiptom
földjén az Isten szolgája Mózes által történtek (IV. Móz. 12.).
52. Testvérek, a mindenség ura nem szorul semmire,
nem kell neki semmi más, mint csak a bűnvallomás. 2 Azt
mondja ugyanis a kiválasztott Dávid: V allást teszek a z Ur­
nák és jobban te tszik a z neki, m int a z a gyenge tulok , a
m ely m ost hán yja a s za rv a it és csülkeit. A szegén yek
lá tjá k ezt és örvendeznek (Zsolt. 69 3i_33). 3 Majd megint
azt mondja: Áldozd a z Istennek dicséretnek á ld o za tá t és
add m eg a m agasságosnak a te fogadkozásaidat. S h ív j
engem segítségül a te nyomorúságodnak napján és én k i­
sza b a d íta la k tégedet , te p ed ig m a jd dicsőítesz engem et
(Zsolt. 5 0 , 114-15). 4 M ert a z Istennek a töredelm es lélek a z
á ldozat (Zsolt. 5119).
53. Ismeritek és pedig alaposan ism eritek a szent Írá­
sokat, szeretteim, és az Isten igéjébe behatoltatok. Csak
em lékeztetés végett irom hát ezeket. 2 Mikor Mózes a hegyre
menve, negyven napot és negyven éjjelt töltött el böjtölve és
144 Raffay Sándor.

megalázkodva, akkor azt mondta neki az Isten : Mózes,

M ózes, m enj le innét gyorsan , m ert bűnbe esett a te
néped, a m elyet E gyptom ból kivezettél. Hamarosan le té rte k
arról a z útról, am elyet paran csoltam nekik , öntvényt csi­
nálván maguknak. 3 S a z t mondta a z Úr neki-. Megmon­
dottam m á r neked egyszer-m ásszor, hogy megnéztem ezt a
n ép et s im e m akacs. H add irtsam őt k i és hadd törlőm
k i a n evét a z ég alól és hadd teg yelek téged nagy néppé,
csudálatosabbá és nagyobbá, m in t ez. 4 É s mondá M ózes:
Soha, Uram! B ocsásd m eg e népnek a bűnt va g y engem
törölj k i a z élők könyvéből (II. Móz. 327-o. 3g. 3428. V. Móz.
99- 12- s köv.) 5 Oh végtelen szeretet, óh fölülmúlhatatlan tö­
k életesség! A szolga nyiltan beszél urához, bocsánatot kér
a sokaságnak, vagy velük együtt akar elp usztulni!
54. Kicsoda derék, kicsoda könyörülő, kicsoda teljes
szeretettel mi köztünk? 2 Aki az, mondja ezt: „Ha miat­
tam támad viszály, viszavonás, szakadás, kiköltözöm,
oda megyek, a hova akarjátok és azt teszem, a mit a több­
ség megszab, csakhogy a Krisztus nyája békességben marad­
jon az élére állított presbyterekkel.“ 3 Aki igy cselekszik,
nagy dicsőséget szerez magának a Krisztusban és minden
hely befogadja őt. M ert a z Úré a föld és annak teljessége
(Zsolt. 24t). 4 így cselekedtek és fognak cselekedni azok,
akik az Isten változatlan ösvényein járnak.
55. De hogy a pogányok példáira is tekintsünk: Sok
király és fejedelem adta magát halálra a pestis idején ama
jövendölésre, hogy az 5 vérük révén a polgártársak meg­
szabadulnak. Sokan kiköltöztek a tulajdon városaikból, hogy
a zavargást csillapítsák. 2 Tudjuk, hogy közülünk is sokan
mentek fogságra, hogy így m ásokat kimentsenek. Sokan
szolgaságba mentek és a mikor a vételárat megkapták, má­
sokat tartottak el vele. 3 Sok asszony követett el hősi tet­
teti, az Isten kegyelm e által megerősítve. 4 A boldog Judit,
mikor a város körül volt zárva, arra kérte a véneket, en­
gedjék őt az idegen táborba kimenni (Judit 8. s köv.) 5 Szü­
lővárosa és a körülzárt nép iránt való szeretetből veszélybe
rohanva ment ki és az Úr asszony kezébe adta Holoferneszt.
6 Nem kisebb veszedelem nek tette ki magát a teljes hitű
 Újszövetségi apokrifusok. I. Kelemen. 145

Eszter sem, hogy Izráelnek veszendőbe jutott tizenkét tör­

zsét kiszaditsa. Mert böjtöléssel és megalázkodásával meg­
lágyította a mindeneket látó Urat, a világok Istenét, aki
látva az 5 lelkének alázatosságát, megszabadította azt a
népet, amelynek kedvéért veszedelemnek tette ki magát
(Észt. 4jg. 7i—10).
56. Mi is imádkozzunk hát azokért, akik valamiben
megestek, hogy adassék azoknak szelídség és alázatosság,
hogy engedjenek ne nekünk, hanem az Isten akaratának.
Mert így lesz azokra nézve az Istenhez és a szentekhez
szóló könyörgésük gyümölcsöző és teljes. 2 Fegyelm ezzük
magunkat, szeretteim, oly módon, amely senkit sem háborít
meg. Az intés, amelyet egymással szemben gyakorlunk, szép
és roppant hasznos, mert az Isten akaratával fűz össze
bennünket. 3 Mert igy szól a szent ige: F en yítve fen yített
engem az Úr, de halálnak nem adott engemet (Zsolt. 11818.)
4 M ert a k it az Isten szeret, a z t fenyiti, s minden gyerm e­
k é t m egveri , akiben gyönyörködik (Péld. 3 12.). 5 M ert, úgy­
mond, a z ig a z m egfenyít engem et irgalm asságban és meg­
dorgál engemet, de a zért a bűnösöknek olaja ne á zta ssa a z
én fejem et (Zsolt. 141 5.). 6 Majd megint azt m ondja: Boldog
a z a z ember, a k it a z Úr megdorgál. A Mindenható láto­
g a tá s á t m eg ne vessed! M ert ő az, a k i beteggé tesz és
megint talpra állít. 7 M egvert és a kezei m eggyógyítottak.
8 H atszor sza b a d ít m eg téged a szükségből, de a zért heted­
sze r sem ragad m eg a rossz. 9 Éhínségben kim ent téged a
halálból, háborúban p ed ig a feg yv er hatalm ából szabadit
m ajd ki. 10 A n yelv korbácsaitól elrejt tégedet s nem k e ll
félned bekövetkező bajoktól. 11 Gonoszokon és bűnösökön
m osolyogni fogsz , a vadállatoktól p ed ig m it se félsz. 12 M ert
a m ezei va d a k békességben leszn ek te veled. 18 A zután
megtudod majd, hogy a te h á za d békességes, és hogy a te
sátorodnak népe nem h ib á z ; 14 megtudod a z t is, hogy sok
a te magod, a te gyerm ekeid pedig m int a m ezőnek a fű ve.
15 M int érett gabona térsz m a jd koporsóba, a m elyet a
m aga idején a r a tta k le, va g y m int a z idején összegyűjtött
garm ada (Jób 6 17- 26). 16 Lássátok, szeretteim, mily nagy elő­
nyei vannak azoknak, akiket az Úr meglátogat. Mert mint jó
Raffay: Ujszöv. apokrifusok. -j q
146 Raffay Sándor.

atya látogat, hogy az 5 szent látogatása által könyörüljön

rajtunk.
57. Ti tehát, akik m egvetettétek a viszálykodás alapját,
vessétek magatokat a vének alá, szoríttassatok megtérésre,
meghajtván szivetek térdeit. 2 Tanuljátok meg az alárendelt­
séget, elhagyván nyelvetek fenhójázó és hetvenkedő nagyzo-
lását. Mert jobb rátok nézve, ha a Krisztus nyájában kicsi­
nyek, de kiválasztottak vagytok, mintha nagyzolva kimarad­
tak az ő reménységéből. 3 Mert a fenséges bölcsesség igy
szól: ím e van eg y sza va m hozzátok , beszédem re ta n íta la k
titeket. 4 M ivelhogy h ív ta la k és nem h a llg a tta to k rá, szót
in téztem hozzátok, de nem fogadtátok, hanem fölrúgtátok
a tanácsaim at, s intéseim nek nem en g ed tetek : m ost hát
m ajd én is nevetem a ti p n sztu lá sto k a t és örülök , ha rátok
tér a veszedelem és am int hirtelen za v a r szá ll m eg benne­
teket, vagy ha pu sztn lá sto k m int a zápor m eglep, va g y ha
nyom orúság és ostrom k ö vetk ezik rátok. 5 M ert eljön a z
ideje, hogy h ívtok engem et, de én nem hallgatok rátok.
Gonoszok keresnek engemet, de nem fognak találni.
M ert g yű lölték a bölcseséget, a z Úr félelm ét pedig
nem vették be, se a z én tan ácsaim at nem fogadták,
intéseim et m eg m egvetették. 6 M ost h át eg yék a sa já t
útjuk gyüm ölcseit és teljen ek be a tulajdon isten-
telenségükkel. 7 M ert csecsem őkkel igaztalankodtak, azért
fognak megöletni, és a z istenteleneket k iirtá s törli
el De a k i rám hallgat, rem énységben fog lakozni
és bátorsággal m arad nyugalomban minden rossztól.
(Péld. 1 , 3- , . )
58. Engedelmeskedjünk hát az 5 szentséges és dicsősé­
ges nevének, óvakodva a bölcseség által az engedet­
lenekre nézve előbb mondott fenyegetésektől, hogy az
ö fenségének szentséges nevébe bizakodva élhessünk.
2 Fogadjátok meg a tanácsunkat és nem bánjátok meg. Mert
a milyen igaz, hogy él az Isten és él az Úr Jézus Krisztus
meg a Szentlélek, meg a választottak hite és reménysége :
oly igaz az is, hogy aki az Isten által adott parancsokat és
rendeleteket készséges Igyekezettel, alázatossággal, állhata­
tosan cselekeszi, az a Jézus Krisztus által üdvözülők közé
 Újszövetségi apokrifusok. I. Kelemen. 147

lesz beiktatva és beszámítva, — a ki által legyen neki dicső­

ség mind örökké. Ámen.
59. Ha pedig ném elyek nem engedelmeskednek annak,
amit általunk 5 mondat, tudják meg, hogy áthágásukkal
nem csekély veszedelem be rohannak. 2 Mi meg ártatlanok
leszünk ebben a bűnben és a kérésben és imádkozásban
fáradatlanul azért könyörgünk: hogy a mindenség teremtője
tartsa fenn változatlanul az egész világon az ő választottai-
nak a felszám lált töm egét az ő szeretett fia a Jézus Krisz­
tus által, a ki által minket a sötétségből a világosságra, a
tudatlanságból az ő neve dicsőségének ismeretére elhívott,
3 hogy reméljünk az 5 jievébe, amely az egész terem tett-
séget létrehozta.
Te nyitottad meg a mi szemeinket, hogy m egismer­
jünk tégedet egyedül m agasságos a magasságban, a szent­
ségben tartózkodó szent. Ki megalázod a dicsekvök gőgjét,
szétrontod a pogányok terveit, felmagasztalod a megaláz-
kodót és a felfuvalkodókat m egalázod; ki meggazdagitaszz
és m egszegényitesz, ki meghalasztasz és életre keltesz, ki a
lelkek egyetlen jótevője és minden testnek Istene vagy. Ki
belenézesz a mélységekbe, az emberi dolgokat kikutatod ; ki a
nyomorgóknak segítője, a reménytelenek megmentője, ki min­
den lőlek teremtője és gondviselője vagy. Ki e földön a népet
sokasítod, s mindnyájuk közül kiválasztottad azokat, a kik
téged a te szerelmes Fiad a Jézus Krisztus által szeretnek,
a ki által te minket neveltél, megszenteltél, m egtiszteltél.
i Kérünk, Uram, légy segítőnk és felkarolónk. A ki közülünk
nyomorog, szabadítsd meg, az elnyomottakon könyörülj, az
elesetteket emeld fel, a könyörgöknek jelenj meg, a betegeket
gyógyítsd meg, a te néped tévelygőit térítsed jó űtra, az éhe­
zőket elégítsd meg, a mi rabjainkat szabadítsd meg, állítsd
talpra a betegeket, vigasztald a kishitű eket. Tudják meg az
összes népek, hogy te vagy az egyetlen Isten, Jézus Krisz­
tus pedig a te Fiad, mi meg a te néped és meződnek nyája!
60. Te tetted a világ örök létét az erőkifejtések által
nyilvánvalóvá. Te alkotád Uram a világot, ki hű vagy minden
nemzedékhez, igaz az ítélkezésben, csodálatos az erőben és
a fenségben, bölcs a teremtésben, okos a létezők fenntartá­
10*
148 Raffay Sándor.

sában, jó az üdvözölendőkböz, hűséges a’reád bizakodókhoz;

könyörülő és irgalmas. Bocsásd meg nekünk a mi bűneinket,
igaztalanságainkat, vétkeinket és hibáinkat! 2 Ne vedd számon
szolgáid és gyermekeid összes bűneit, hanem tisztíts meg
m inket a te igazságod tisztaságával, és igazítsd meg a mi
lépteinket, hogy a szívnek szentségében járjunk s azt tegyük,
a mi előtted és a mi vezéreink előtt szép és tetszetős. 3 Igen
Uram, világoltasd a te orczádat mi rajtunk a jóra békesség­
ben, hogy a te erős kezed védelmezzen minket és a te fel­
séges jobbod őrizzen meg minden bűntől ős szabadítson meg
azoktól, akik minket jogtalanul gyűlölnek. 4 Adj egyetértést
és békességet nekünk is, a föld minden lakosának is, amint
adtál a mi atyáinknak, a kik téged, miután engedelm eskedtek
a te mindenható és felséges nevednek, igazságban és hitben
hívtak segítségül.
61. A mi földi elöljáróinknak és vezéreinknek pedig
Uram, te magad adtad a te nagyságos és kibeszólhetetlen
hatalmadból a királyi méltóságot, hogy megismervén az általad
nekik adott dicsőséget és tisztet, alávessük nekik magunkat,
miben sem szegülvén ellene a te akaratodnak. Adjál nekik
Uram, egészséget, békességet, egyetértést, jólétet, hogy fenn­
akadás nélkül fejthessék ki az általad nekik adott hatalmat.
2 Mert, Uram, mennyei királya a világoknak, te adsz az
emberek fiainak dicsőséget, tiszteletet és hatalmat a földön
lakók felett. Te irányítod Uram, az ő akaratukat arra, a mi
neked szép és kedves, hogy azt a hatalmat, a melyet te
nekik adtál, békességben ős szelídségben kegyesen gyakorol­
ván, a te irgalmasságodban részesülhessenek! 3 Ki egyedül
vagy képes köztünk mindezeket és még sokkalta nagyobb
jókat is véghez vinni, neked teszünk vallást a mi lelkünk
vezére és védelmezője a Jézus Krisztus által, ki által legyen
neked dicsőség és fenség m ost és nemzedékről nemzedékre
mindörökké. Ámen.
62. Az istentiszteleteink dolgában pedig, mindazokról,
am elyek az erényes életre nézve szükségesek azoknak, a kik
kegyesen és igazán akarak élni, eleget irtunk nektek, atyám­
fiái férfiak. 2 A hitre, m egtérésre, egészséges szeretetre, ön­
megtartásra, erkölcsiségre ős kitartásra vonatkozólag min­
 Újszövetségi apokrifusok. X. Kelemen. 149

den pontot érintettem, em lékeztetve benneteket arra, hogy

igazságban, igazságosságban, hosszútűréssel a mindenható
Istennek kell szentül tetszenetek, rosszat feledve szeretetben
és tartós szelídséggel párosult békességben kell egyetértene-
tek, m iként a mi előbb em lített apáink is tetszettek, meg­
alázkodván a terem tő Atya Isten és minden ember előtt. 3 S
ezekről annál szívesebben emlékeztünk meg, mert biztosan
tudtuk, hogy olyan embereknek Írunk, a kik hívők és kivá­
lóak s az Isten nevelő igéit átkutatták.
63. Illő tehát, az ilyen és oly nagyszámú példákat követni)
derekainkat beadni és engedelmeskedni, hogy igy a hiábavaló
versengést elhagyva, minden legkisebb kifogás nélkül jussunk
el igazságban az elérendő célra. 2 Mert örömet és vigságot
okoztok nekünk, ha a Szentlélek által tőlünk Írottaknak
engedelmeskedve, kiirtjátok a ti viszálykodástok gyalázatos
haragját amaz intésnek megfelelően, a melyet ebben a levél­
ben a békességről és az egyetértésről hozzátok intéztünk.
3 Megbízható és értelmes embereket is küldtünk, akik ifjú­
ságuktól vénségükig kifogástalanul viselkedtek körünkben, a
kik majd tanúk lesznek köztünk és közietek. 4 Ezt pedig
azért teszszük, hogy megtudjátok, hogy minden gondunk az
volt és az ma is, hogy ti mennél előbb a békességre jussatok.
64. Egyebekben a mindeneket látó Isten, a lelkek ural­
kodója és minden testnek ura, a ki az Úr Jézus Krisztust
kiválasztotta s általa minket is tulajdon néppé tett, adjon min­
den léleknek, a ki az ő felséges és szent nevét segítségül hívja
hitet, félelm et,békét, kitartást,hosszútűrést, önmegtartóztatást,
szentséget, erényt, hogy az ő nevének tessünk a mi fejedel­
münk és védelmezőnk a Jézus Krisztus által, a ki által legyen
neki dicsőség, fenség, erő, tisztelet m ost és mind örökké. Ámen.
65. A küldötteinket pedig Efebos Klaudiust és Bitona
Valériust Fortunátussal együtt mielőbb békességben örömmel
küldjétek vissza, hogy nekünk mielőbb hírűi adják az óhajtott
és várt békességet és egyetértést, hogy mielőbb örvendhessünk
a ti jóléteteknek. 2 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme
legyen veletek és mindazokkal mindenütt, a kiket az Isten 5
általa elhívott, a ki által legyen neki dicsőség, tisztelet, hata­
lom, fenség és örök országiás öröktől fogva mind örökké. Ámen-
 Római Kelemen 2. levele a korinthusiakhoz.

A Római Kelemen 2. levele cimen ism eretes őskeresztyén

irat éppen úgy megvan a legrégibb görög codexben, mint az
első levél; az újszövetségi szentiratok gyűjteményeiben is
csakúgy feltaláljuk, mint az első levelet és a hagyományon
kívül mégsem tartja senki a két művet egy azonos kéz
munkájának. De nem is tarthatja. Elég egy felszínes pillan­
tás is arra, hogy a két levél tartalmi és alaki különbözőségét
felismerjük. Az u. n. 2-ik levél már ismeri az újszövetségi
iratokat egyenként is, gyűjteményben is. Többször hivatkozik
az egyes iratokra, de hivatkozik az iratok gyűjteményére is
a 14. fejezetben. S nemcsak ezzel, hanem a gondolatvilága
jellem ével is feljogosít arra a feltevésre, hogy a szerzőjét ne
Római Kelemenben keressük.
Kicsoda hát a szerző? Bryennios szerint csakugyan
Római Kelemen, Hilgenfeld szerint Alexandriai Kelemen, Hage-
mann szerint a Hermas Pásztorában, a 2. látomás 4-ben em­
lített Kelemen, Harnack szerint Zótér, a ki 165—175 között
római püspök volt, s a kit Hilgenfeld is hajlandó szerzőnek
elfogadni. Dönteni kényszerítő és mindenki által elfogadható
okok alapján senki sem képes. Ezért is a szerzőség kér­
désében csak arra a nem leges álláspontra juthatunk el, hogy
ez iratnak nem Római Kelemen a szerzője.
Ezzel már azt is kimondottuk, hogy ez a mű valamivel
későbbi korból való, mint az első levél. Az újszövetségi
iratokra és az apostolok gyűjteményére való hivatkozás a
szerzés idéjül a második század közepét ajánlja, a mely
időben már csakugyan m egvolt a Muratori-kánon, és a Mar-
cion gyűjteménye, s ezekkel egyidejűleg az egyes tarto­
mányokban mindenütt megindult az apostoli iratok gyűjtése.
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 151

Ez időben az evangéliomot már határozott tekintélynek

tartották (8 5.). Későbbi időt nem enged felvenni a parusia
gondolata, mert a Krisztus visszajövetelének közel várása
a későbbi időkben már teljesen megszűnt.
Hogy ezt a munkát éppen a korinthusi gyülekezet szá­
mára írták volna, azt belőle bizonyítani semmivel sem lehet
és pusztán csak a hagyomány állítja, de az is csak az 5.
század óta. A szerzés helye és az olvasók lakóhelye minden­
esetre olyan nagyobb latin vagy görög város lehetett, a
melyben a fejezetben említett versenyek szokásosak voltak,
s igy azok vállaserkölcsi vonatkozását mindenki megérthette.
De azért e tekintetben éppen olyan bizonytalanságban vagyunk,
mint a szerzőt illetőleg.
E munka semmikép se lehet levél, hanem csak beszéd,
és pedig eddigi irodalmi ismereteink szerint a legrégibb
keresztyén prédikáció. Alapigéit meghatározni a tárgyalás
szétfolyó volta miatt nem lehet. Ügy látszik, hogy a szerző
egyenesen abból a célból írta azt, hogy valamely gyüleke­
zetben felolvassák.
A beszéd evangéliomi idézetei különösen fontosak. Nem
egyeznek szószerint egyik kanonikus evangéliomunk szöve­
gével sem, de látszik, hogy azokkal rokonok. Mint a Theol.
Szaklap II. évf. 3. számában fejtegettem, ezek az idézetek
az Egyptomiak evangéliomából valók lehetnek, mert annak
a ránk maradt töredékeivel mutatnak egyezést. Ezekből az
idézetekből és a 29—31. lapokon található töredékekből azt
látjuk, hogy az Egyptomiak evangélioma a mai kanonikus
evangéliomoktól független, s már a második század elején
széliében használt munka volt.
E munka értéke meg sem közelíti az első levélét.
Theologiája zavaros, kortörténeti vonatkozásai bizonytalanok.
Prédikációnak sem elsőrendű.

Kelemen második levele a korinthusiakhoz.

1. Testvérek, úgy kell nekünk a Jézus Krisztusról
vélekednünk, mint egy Istenről, mint élők és halottak birá-
járól, és nem szabad kicsinylőleg vélekednünk a mi üdvözít-
152 Raffay Sándor.

tetősünkről. 2 Mert ha kicsinylőleg vélekedünk róla, bizony

kevésre is lehet kilátásunk és ha úgy hallunk ezekről, mint
holmi csekélységekről, vétkezünk, nem gondolván meg, hogy
honnét, ki alá és micsoda helyre hivattunk el és hogy mit
állott ki, a mikor értünk szenvedett, a Jézus Krisztus? 3 Mi­
féle viszonzást nyújtunk majd mi neki? Avagy mi lesz a
méltó kamata annak, a mit ő nekünk adott? Miféle viszont­
szolgálattal adózunk neki? 4 Mert a világosságot nekünk
engedte át, mint atya fiainak nevezett bennünket, s min­
ket veszendőket megszabadított. 5 Miféle dicsérettel illessük
őt? Avagy mivel viszonozzuk azt, amit tőle kaptunk? 6 Mi,
megbénult értelműek, kik köveket, fákat, aranyat, ezüstöt
és rezet, emberi m űveket imádtunk, s kiknek életünk semmi
egyéb nem volt, mint csupa halál! Mikor gyöngeség övezett
körül és látásunk ennyire elhomályosodott, akkor az ő
akarata elűzte a körülvevő ködöt és most újra látunk.
7 Mert m egkönyörült rajtunk és irgalmasan megszabadított,
látva hogy köztünk sok a tévelygés és a pusztulás és semmi
reményünk nincsen a szabadulásra, hacsak nem általa. 6 Mert
előhívott minket, kik nem voltunk és akarta, hogy legyünk
a nem létből.
2. Örvendj meddő, k i nem szü ltél , törj k i és k iá lts , k i
nem vajúdtál , m ert több gyerm eke van a z elhagyottnak ,
m int a férjes asszon yn ak (Jés. 54,.). Ez a mondás: Örvendj
m eddő , k i nem szültél, minket illet. Mert m ielőtt neki gyer­
m ekek adattak, a mi gyülekezetünk meddő volt. Az a mon­
dás pedig: K iá lts , k i nem vajúdtál , azt jelenti, hogy a mi
imádságainkat egyszerűen bocsássuk föl Istenhez, nem panasz­
kodva, mint a vajúdók. s Az a mondás pedig: M ert több
gyerm eke van a z elhagyottnak , m int a férjes asszonynak
(azt jelenti): ámbár a mi népünk az Istentől elhagyottnak
látszott, m ost mégis többen vagyunk mi hívők1), mint azok,
akik azt hiszik, hogy övék az Isten. 4 Más irás is azt mondja,
hogy: Nem jö ttem ig a za k a t , hanem bűnösöket hívni (Máté
9 l3). 5 Ez azt jelenti, hogy a veszendőbe indultakat menteni

*) E mű tehát olyan helyen és időben Íratott, ahol a Krisztus hívei

számban meghaladták a zsidókat.
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 153

kell. 6 Mert nem az állókat, hanem az elesetteket támogatni

a nagy és csodálatos dolog. 7 így a Krisztus is az elveszen-
dőket akarta menteni és sokat meg is mentett, miután jött
és elhívott minket, kik már veszendőbe 5tértünk.
3. Ilyen irgalm asságot tanúsított ő velünk szemben:
elsőbb is, hogy mi élők. a holt isteneknek nem áldoztunk,
sem azokat nem imádtuk, hanem általa megismertük az
igazság atyját. Miben állna pedig másban az ő ismerete, mint ha
meg nem tagadjuk azt, aki által őt m egism ertük? 3 Mert ő
maga is m ondja: A k i va llá st tesz rólam a z em berek elő tt
(Mt. 10 32), én is vallást teszek m a jd arról a z én A tyá m
előtt. (Mt. 10 32). 3 Ez tehát a mi jutalmunk, ha vallást
teszünk arról, aki által megváltattunk. 4 Miben áll pedig a
róla való vallástétel ? Abban, hogy m egteszszük azt, a mit
mond és nem hallgatjuk el az ő parancsait és nemcsak
ajkainkkal tiszteljük őt, hanem teljes szivünkkel és értel­
münkkel is. 5 Mert Jésaiásban is azt mondja: E z a nép
a jk a iva l tiszte l csak engemet, de a szivü k messze elm aradt
én tőlem. (Jés. 29 13).
4. Ne csak mondjuk tehát őt Úrnak, mert ez m ég meg
nem tart bennünket. 2 Mert azt m ondja: Nem mindenki, a k i
nekem a zt mondja: Uram, Uram! ü dvözittetik hanem a k i
az igazságot cselekeszi (Mt. 7 21). 3 így hát, testvérek,
cselekedetekkel tegyünk róla vallást, meg az egymás szere­
tőiével, meg azzal, hogy nem paráználkodunk, sem egym ást
meg nem rágalmazzuk, sem nem torzsalkodunk, hanem
önmegtagadók, irgalmazók, jóságosak leszünk. Tartozunk
egymás iránt résztvevők lenni és nem sóvárogni pénz után.
Ezekkel a cselekedetekkel teszünk ő róla vallást és nem az
ellenkezőekkel. 4 Az emberektől nem szabad jobban félnünk,
mint Istentől. 5 Ha ezeket cselekeszítek, ezért mondja azt az Űr :
Ha ölemben hozzám g yű ltetek is, de a z én paran csaim at
nem cselekeszítek, kidoblak benneteket és a z t mondom
nektek: T ávozzatok tőlem, nem tudom, honnét valók vagy­
tok, ti gonoszság cselekvői! (Ismeretlen idézet.)
5. Ezért, testvérek, elhagyván e világ zsellérségét, annak
akaratát cselekedjük, aki bennünket elhívott és ne féljünk
e világból kiköltözni. 2 M ert a zt mondja a z Úr: Olyanok
154 Raffay Sándor.

lesztek, m int bárán y a farkasok között. 3 P éter p ed ig

felelvén mondá neki: H átha m ajd széttép ik a farkasok a
ju h okat? 4 Mondá Jézu s Péternek: Ne féljenek a ju h ok a
farkasoktól a z ő halálu k után, és t i sem féljetek azoktól,
k ik m egölnek ugyan, de sem m it sem bírnak tenni veletek,
hanem a ttó l féljetek, a kin ek h atalm a van arra is, hogy
lelketeket, testetek et a gyehenna tüzére vesse (Ismeretlen) 5 S
ti tudjátok, testvérek, hogy a testnek e világban való tartóz­
kodása csekély és rövididejű, a Krisztus ígérete ellenben
nagy és csudálatos, valamint az eljövendő országnak és az
életnek a nyugalma is. 6 Mit tegyünk hát mást, hogy ezeket
megnyerhessük, ha nem azt, hogy szentül és igazán éljünk
és e világ dolgait idegenül vegyük és meg ne kívánjuk?
7 Mert azalatt térünk le az igazság útjáról, mialatt ezek
elnyerésére vágyakozunk.
6. Az Úr pedig azt m ondja: Egyetlen háziszolga sem
szolgálhat k é t Úrnak (Lk. 1 6 13). Összeférhetetlen az, ha
Istennek is, meg a mamonnak is szolgálni akarunk. 2 M ert
m i haszna, ha va la k i a z egész világot m egnyeri is, de
lelkében k á rt vall? (Mt. 16 26). Ez a világ, meg a jövendő
világ ellenségek. 4 Ez a paráznaságot, romlást, pénz vágyat és
a csalárdságot prédikálja, amaz meg ezeket megtagadja. 5 Nem
lehetünk tehát mindkettőnek barátai, hanem az egyiket meg
k ell tagadnunk, a másikhoz meg csatlakoznunk. 6 Azt tartjuk,
hogy jobb az idevalókat megvetni, mert ezek csekélyek,
rövididejfíek és rom landók; amazokat meg t. i. a romolhatlan
javakat szeretni. 7 Mert ha a Krisztus akaratát cselekeszszük,
nyugalomra találunk, ha pedig nem, ha az ő parancsainak
ellene szegülünk, senki sem szabadíthat meg minket az örök
büntetéstől. 8 Mert azt mondja az írás Ezékielben, hogy
ha feltám adna Noé, Jób és Dániel, nem szabadítan ák meg a
kaikat, a k ik a fogságban vannak (Ezék. 14 14 s köv). 9 Ha
pedig még az ilyen igazak sem képesek a maguk igazságával
a fiaikat megszabadítani: hát akkor mi, ha a keresztséget
szentül és mocsoktalanul meg nem tartjuk, miféle bizodalom-
mal fogunk bevonulni az Isten országába? Avagy ki lesz a
mi szószólónk, ha nem találnak olyanoknak, akiknek szent
és igaz cselekedeteik is vannak?
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 155

7. így hát, testvéreim , csak küzködjünk, tudván, hogy

itt a cselekvés ideje és hogy sokan szállanak hiábavaló ver­
senybe, de nem mind jutnak koszorúhoz, hanem csak akik
sokat küzdöttek és szépen munkálkodtak. 2 Mi hát úgy küz-
ködünk, hogy mindnyájan koszorúhoz jussunk. 3 így hát lép­
jünk az igaz útra, aromolhatlan küzdelemre, és sokan szálljunk
és küzdjünk egy célra, hogy meg is koszorúztassunk. S ha
mindnyájunkat nem is lehet megkoronázni, de legalább közel
jutunk a koronához. 4 Tudnunk kell pedig azt is, hogy a ki
a múlandó küzdelmet harcolja, ha elrontja a versenyt, meg­
korbácsolják és a pályáról kizárják. 5 Mit gondoltok, ha
valaki a romolhatlan küzdelmet elrontja, micsoda büntetést
szenved ? c Mert azokról mondják, a kik a pecsétet meg nem
őrzik : A zok férge el nem m úlik , és azok tüze k i nem a lszik
és m indének csodájává lesznek (Jés. 66 24).
8. Amig tehát a földön vagyunk, térjünk meg. 2 Mert
sár vagyunk a mester kezében. Mert akármilyen alakú edényt
csinál is a fazekas aztán a kezében összegyúrja vagy szét­
húzza azt, újra kiformálhatja, de ha előzőleg a tüzes kemen­
cébe veti azt, többé mi sem segít rajta. így mi is, a mig a
világban vagyunk, a mi gonoszát elkövettünk ebben a test­
ben, teljes szívből bánjuk meg, hogy addig szabadítson meg
az Úr, mig időnk van a megtérésre. 3 Mert ha már egyszer
a világból kiköltöztünk, többé nincsen helye se a hitvallás­
nak, se a megtérésnek. 4 így cselekedvén, testvérek, az Atyá­
nak akaratát, s szentül megőrizvén a testet, s megtartván
az Úrnak parancsát, örök életet nyerünk. 5 Mert azt mondja
az Úr az evangéliom ban: H a a csek élyei m eg nem tartjátok,
k i adja n ektek a nagyot? M ert mondom n ektek , hogy a
k i hü a csekélységben , a sokban is hű a z. x) 6 Ezzel hát azt
mondja: Őrizzétek meg a testet szentül és a pecsétet mocsok-
talanul, hogy az örök életet élvezzük.
9. Ne mondja senki közületek, hogy ez a test se meg
nem Ítéltetik, se fel nem támad. 2 Nézzétek csak miben szaba­
dultatok fel, miben eszm éltetek fel, ha nem e testben ? 3 Nos
*) Ismeretlen evangéliomból való idézet, v. ö. Mt. 25 ai. Lk. 16 A
4. fejezet végén lévő idézet is u. a. evangéliomból való v. ö. Mt. 7 23 Ugyan­
abból való a 5 4-beli is. V. ö. Mt. 10 26 Lk. 12 5.
156 Raffay Sándor.

hát a testet az Isten templomaként kell megőriznünk. 4 Mert a

mint a testben hivtak el, úgy a testben jöttök el is. 5 Valamint
az Űr Krisztus, a ki minket megszabadított, jóllehet szellem
volt előbb, testté lön és úgy hivott el m ink et: úgy mi is
ebben a testben veszszük el a jutalmunkat. 6 Szeressük hát
egymást, hogy mindnyájan bejussunk az Isten országába.
7 Míg a gyógyítkozásra időnk van, addig adjuk át magunkat
a gyógyító Istennek, így tévén neki viszontszolgálatot. 8 Hogy
mi az ? A készséges szívvel való megtérés. 9 Mert ő mindent
előre tud, és ismeri, mi lakik a szivekben. 10 Dicsőítsük hát
őt, nemcsak szájjal, hanem szívvel is, hogy bennünket Bakul
vett magához. 11 Mert azt mondja az Úr: A zok a z én test­
véreim , a k ik a z én A tyá m a k a ra tá t cselekeszik (Mt. 12 5Ü).
10. így hát, testvéreim, cselekedjük az Atyának akaratát,
a ki minket elhívott, hogy éljü n k ; és főképpen az erényt
gyakoroljuk, a gonoszságot pedig, mint bűneink úttörőjét
hagyjuk el, az istentelensőgtől meg óvakodjunk, nehogy baj
érjen bennünket. 2 Mert ha jótétre törekszünk, békesség
követ. 3 Mert ép azért nem tudják megtalálni a békét azok
az emberek, a kik emberi aggályoskodást ápolgatnak, előnyt
adva inkább a földi gyönyörűségnek, mint a jövő Ígéretének. Mert
nem tudják, milyen nagy próbája van a földi gyönyörűségnek és
milyen gyönyörűsége van a jövendő Ígéretnek! 4 S ha még
csak maguk teszik ezt, ám jó, m ost azonban állandóan rosszra
tanítják az ártatlan lelkeket, úgy, hogy akkor ketten kapnak
majd büntetést, ők maguk is, meg azok is, akik rájuk hall­
gattak.
11. Mi tehát tiszta szívvel szolgáljunk Istennek és iga­
zak leszünk, ha pedig az Isten Ígéretében való hitetlenségünk
miatt nem szolgálunk neki, akkor nyomorultak leszünk.
2 Mert azt mondja a jósló ig e : N yom orultak a kétségeskedők ,
a k ik ingadoznak szivükben , m on dván : E zeket m ár rég

9. Gnostikus gondolat, hogy ez az érzéki test támad fel.

Pál apostol e kérdésben világosan képviseli a feltámadásra vonat­
kozó keresztyén nézetet. I. Kor. 15-ben részletesen kifejti, hogy
a romlandó test helyett romolhatlan test támad fel. Tehát a fel­
támadó test nem ez, hanem más, dicsőséges mennyei test lesz.
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 157

halljuk a m i a ty á in k tó l is, m i m agunk is napról-napra

figyeljük, de m it se látu n k belőlük. 3 Oktalanok, vessétek
össze m agatokat a fával, va g y veg yétek a szőlőt. Elsőbb
lehull a lom bja, azután rügyezik,\ aztán jö n a fürtözés,
aztán a z érett szőlő. 4 íg y az én népem is előbb háborga­
tást és nyom orúságot szenved, azután n yeri el csak a jó ­
k a t 1). 5 Ezért hát, testvéreim , ne kétségeskedjünk, hanem
reménykedve tartsunk ki, hogy jutalmat is nyerjünk. 6 Mert
megbízható az, aki azt Ígérte, hogy kinek-kinek cselekedetei
szerint adja majd meg a jutalmát. 7 Ha hát azt cselekeszszük,
ami Isten előtt igaz, bemegyünk majd az 5 országába és
megnyerjük az Ígéreteket, a m elyeket fü l nem hallott, szem
nem látott, se em ber szivében fel nem ötlött (I. Kor. 2 9).
12. Minden órában várjuk tehát az Isten országát szere-
tetben és igazságban, mert nem tudjuk az Isten kinyilatkoz­
tatásának napját. 2 Mert a mikor egyszer megkérdezte valaki
magát az Urat, hogy mikor jön el az 5 országa azt felelte:
A m ikor a k e ttő egygyé le sz, és a külső olyan, m int a belső,
a férfiú a n ővel egygyé, hogy se férfi, se nő?) 2 A k e ttő
p ed ig akkor le sz egy, ha egymásnak igazságot beszélünk
ős két testben képmutatás nélkül egy lélek lesz. 4 A kü lső
m int a belső, azt je le n ti: a belső a lőlek, a külső pedig a
test, a miképen tehát a te tested látszik, úgy a te lelked is
nyilvánvalóvá lesz a te jó cselekedeteidből. 5 A férfi egygyé
a nővel, hogy se férfi, se nő: ez azt jelenti, hogy a mikor
a fiú testvér a nővért meglátja, nem a nőt nézi benne s
amaz sem a férfit. 6 M ikor m ajd ezeket cselekeszitek, úgy­
mond, akkor jö n e l a z én A tyá m országa.
13. Testvéreim, térjünk hát meg, józanadjunk ki a jó­
tétre, mert mi telvók vagyunk mindenféle balgasággal. Irtsuk
ki magunkból a korábbi bűnöket, mert ha lélekből megtérünk,
üdvözülünk. Ne is legyünk emberi kegy hajhászói, se ne
akarjunk csak magunknak tetszelegni, hanem az igazságért
azoknak is, a kik körön kívül állanak, hogy a név miattunk *)
*) Ismeretlen idézet v. ö. I. Kel. 23, , - 4.
’) Az Egyptomiak evangéliomának tárgyalásánál (31. 1.) láttuk, hogy
ez az idézet, ha nem is szószerint, de mint amaz ev. egyik része Cassianus-
nál is megvolt. Az értelmezése nagyon jellemző és eredeti.
 158 Raffay Sándor.

ne káromoltassék. 2 Mert azt mondja az Úr: E zért káromol-

ta tik mindig minden n épek k ö zö tt a z én nevem (Jós. 25 5).
É s : E zért károm oltatik a z én nevem. Miben károm oltatik ?
Abban , hogy nem cselekeszitek, a m iket akarok. (Ismeret­
len idézet). 3 Mert a mikor a pogányok szájunkból az Isten
igéjét hallják, szépsége és fensége miatt megcsodálják azt, de
a mikor arról győződnek meg, hogy cselekedeteink nem mél­
tóak azokhoz a beszédekhez, a melyeket hangoztatunk, akkor
káromlásban törnek ki, azt mondván, hogy az csak mese és
csalás. 4 Mert a mikor azt hallják, rólunk, hogy az Isten azt
mondja: Nem a z n ektek a kegyelem , ha azokat szeretitek ,
a k ik titek et szeretnek , hanem a z a kegyelem , ha ellen­
ség eitek et és gyű lölőiteket szeretitek , (Luk. 6 32) mondom,
mikor ezeket hallják, elcsodálkoznak a jóság túlságosságán, a
mikor azonban azt látják, hogy nemcsak azokat nem szeret­
jük, a kik gyűlölnek, hanem még csak azokat sem, akik
szeretnek, akkor kinevetnek és káromolják a nevet.1)
14. így, szeretteim, a mi Atyánknak, Istenünknek az
akaratát cselekedve amaz első, szellemi egyházból valók le­
szünk, amely a nap és a hold előtt terem tetett,2) ha azonban
nem cselekeszszük az Űr akaratát, olyanok leszünk, mint az
írás m ondja: A z én házam latrok barlan gjává le tt (Jer. 7 n ).
íg y hát inkább igyekezzünk az élet egyházából valók lenni,
hogy megtartassunk. 2 Nem hiszem pedig, hogy ne tudjátok,
hogy az élő egyház a Krisztus teste. (Mert azt mondja az
ír á s : Isten az em bert férfivá és nővé alkotta (I. Móz. 1 27).
A férfi a Krisztus, a nő az egyház és hogy a biblia meg az
apostolok 3) azt mondják, hogy az egyház nem most kelet-

’) t. i. a Krisztus nevét, a melyet a kér. ember visel.

2) A mindenek előtt teremtett egyház gnostikus gondolat. A gnosztikusok
még az egyháznak is külön aeont vettek fel. Itt azonban még csak a kezdet
kezdetét látjuk, amint azt Pásztor első látomása is mutatja.
3) A .biblia meg az apostolok* kifejezés azt bizonyítja, hogy az apos­
tolokat még nem számitották a bibliá-hoz. A „biblia* az Ótestamentom, az
„apostolok* az Újtestamentom könyveinek összefoglalása. Már maga ez a
megkülönböztetés is oly korra utal, a melyben az „apostolok* már gyűjte­
ményt képeztek, de még nem voltak egy azonos rangban a „bibiiá*-val. Az
Újszövetségben azonban nem igen van szó az egyház praeexisteníiájárói.
Mégis 1. Héb. 12,,,. Jel. 21 , v. ö. I. Móz. Zsolt 45. Én. Én. 14 ,).
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 159

kezett, hanem kezdettől van. Mert szellemi volt, mint a mi

Jézusunk is, de csak az utóbbi napokban nyilvánult ki, hogy
minket megtartson. 3 Az egyház pedig, mely szellem i volt, a
Krisztus testében lett nyilvánvalóvá, megmutatva nekünk,
hogy aki közülünk megtartja azt a testében és meg nem
romlik, megnyeri azt a Szentlélekben. Mert ez a test a szel­
leminek a mása, senki sem kaphatja hát meg az eredetit, a
ki az ellenképet megrontja. Ez pedig azt jelenti, te stv é r e k :
Őrizzétek m eg a testet, hogy a lelket megnyerjétek. Ha pe­
dig azt mondjuk, hogy a test az egyház, a lélek a Krisztus,
akkor a ki a testet megrontja, az egyházat rontja meg.
Az ilyen nem nyeri hát el a lelket, vagyis a Krisztust. 5 Ilyen
életet és romolhatlanságot képes hát a test megszerezni, ha
vele a Szentlélek egyesül, de senki se kibeszélni, se elmon­
dani nem képes azt, a mit az Űr az 5 választottainak el­
készített.
15. Nem gondolom, hogy az önmegtartóztatás dolgában
csekély tanácsot adtam. Aki ezt követi, meg nem bánja, ha­
nem üdvözíti önmagát is, meg engem, a tanácsadót is. Mert
nem csekély bére van annak, ha az eltévedt és elveszett
lelket az üdvösségre visszafordítjuk. 2 Mert csak ezt adhat­
juk viszonzásul a mi teremtő Istenünknek, hogy az is, aki beszél,
az is, aki hallgat, szeretettel és hittel beszéljen és hallgas­
son. 3 Maradjunk hát meg szentül és igazán azon az alapon,
amelyen hívőkké lettünk, hogy nyíltan hirdessük az Istent,
aki azt m ondja: M ég beszélsz , am ikor m ár m ondom : ím e
itt vagyok (Jés. 58 9.). 4 Mert ez a mondás nem Ígéret jele,
mert azt mondja az Úr, hogy ö készebb az adásra, mint a kérő a
kérésre. 5 Mint akik ilyen készséggel találkozunk, ne irigyel­
jük meg egymástól, ha valaki ilyen javakhoz jut. Mert a
milyen édesek ezek a szavak azoknak, kik ezeket cselek­
szik, ép olyan ítéletet hoz azokra, akik engedetlenek.
16. így nem csekély indítást vévén, testvérek, a meg­
térésre, amig időnk van, térjünk vissza ahhoz az Istenhez,

16. Miként azt az egész levél mutatja, ez az irat már nem

a jézusi egyszerű szellem terméke. Itt már a katholizálódni kezdő
egyház felfogásával találkozunk mindenben. Vannak már érdem-
160 Raffay Sándor.

aki minket elhivott, addig, mig van, aki bennünket felvesz.

2 Mert ha az ilyes kedvteléseket megtagadjuk és lelkünket
meggyőzzük abban, hogy nem cselekeszszük az 5 gonosz vá­
gyait, Jézus irgalmát megnyerjük. 3 Tudjátok pedig meg,
hogy az Ítélet napja mint tüzes kemence már jön és az egek
némelyike m eg az egész föld mint az ólom a tűzben, meg-
em észtetik, és akkor az emberek nyilvános és titkos dolgai
kiviláglanak. 4 Jobb hát az alamizsnálkodás, mint a bűnből
való m egtérés; jobb a böjtölés mint az imádkozás, az ala­
mizsnálkodás pedig jobb mindkettőnél. A szeretet p ed ig elfedi
a bűnök sokaságát (I. Pét. 4 8.), az imádkozás a jó lelkiis­
meretből kifolyólag a haláltól szabadit meg. Boldog, aki
ezekben teljesnek találtatik. Mert az alamizsnálkodás a bűn
szűntetőjóvé lesz.
17. Térjünk meg hát teljes szívből, hogy közülünk
senki el ne veszszen. Mert ha van törvényünk és azt csele­
keszszük, hogy a bálványoktól elszakadunk és tanítunk,
mennyivel kevésbbé szabad akkor egy már Istent ismerő
léleknek elveszn ie! 2 Támogassuk hát egymást, hogy a
gyengéket is a jóra vezessük, hogy üdvözüljünk mindnyájan
és egym ást megtérítsük és intsük. 3 De ne csak addig lát­
szunk hinni és imádkozni, mig a presbyterek intenek ben­
nünket, hanem mikor haza megyünk is gondoljunk az Úr
parancsolataira és ne vonjanak el bennünket a világi vágyak,
hanem szorgalmasan járulván (Isten zsámolyához), az Úr
parancsaiban való forgolódásra buzduljunk, hogy mind
ugyanazon meggyőződésben lévén, az életre gyülekezzünk
össze. 4 Mert azt mondta az Ú r : E ljövök összegyűjteni
minden n épet , törzset és n yelvet (Jós. 66 18.). Ez pedig az
ő m egjelenésének napját jelenti, amikor eljővén kivált min-

szerző cselekedetek is. A jótékonykodás első rendű erény. E fe­

jezetben pedig egyenesen osztályozza a szerző az erényeket s az
alamizsnálkodást mindenek fölé helyezi. Az Istennel való érint­
kezés, az imádkozás nagyon is harmadrendű valami, mert a
böjtölés, meg az adakozás halmozza rakásra az érdemeket. Ez
már nem jézusi álláspont. Hermas Pásztora hasonló gondola­
tokkal teljes.
 Újszövetségi apokrifusok. II. Kelemen. 161

két mind a saját cselekedete szerint. 5 És a hitetlenek látni

fogják az ő dicsőségét és erejét és elcsodálkoznak, s mikor
majd a Jézusban látják a világ királyát, azt m ondják: Jaj
nekünk, hogy te vagy az és mi nem tudtuk, nem is hittük
és nem engedtünk a presbytereknek, akik nekünk a mi
üdvösségünkről beszéltek ! S a z ő férgük e l nem m úlik ,
a z ő tüzűk el nem alu szik és m indeneknek csudájává
lesznek (Jés. 66 24-). 6 Az ítéletnek e napját érti ő, a
mikor majd meglátszanak azok, akik köztünk istentelenek
és a Jézus Krisztus parancsával hamisan bántak. 7 Az igazak
pedig, akik igazán jártak és bántalmakat állottak ki és
gyűlölték a lélek gyönyörűségét, ha majd látják, hogy akik
m egtévelyedtek és a Jézust szóval vagy cselekedettel m eg­
tagadták, mikép gyötrődnek irtózatos kínokkal az örök tűz­
ben : hálát adnak az ő istenüknek mondván, h o g y : Van re­
ménye annak, aki teljes szívből az Istennek szolgált!
18. Mi is legyünk azok közül valók, akik az Istennek
szolgálnak és ne az elitéit istentelenek közül valók. 2 Mert
jó magam is merőben bűnös vagyok és a kísértést egyálta­
lán nem kerültem még el, hanem még az ördög eszközei
között vergődöm : mégis igyekszem az igazság követésére,
hogy valamikép legalább a közelébe férkőzzem, félvén a
jövendő Ítélettől.
19. Ezért, az igazság Istenével közlök veletek egy
intést, fi- és nőtestvérek, hogy ragaszkodjatok a megtértek-
hez, hogy úgy magatokat, mint azt is, aki azt veletek
közlöm, megszabadítsátok. Mert jutalmul kívánom én
azt, hogy ti teljes szívvel megtérjetek s magatoknak
életet és üdvösséget szerezzetek. Mert ha ezt cselekeszszük
az összes ifjaknak, akik a kegyességért és az Isten jóindu­
latáért fáradozni készek, célt tűzünk. ! S ha valaki int ben­
nünket és a bűnből az igazságra térit, ne vegyük azt, mint
oktalanok, zokon és ne nehezteljük meg. Mert hiába cselekesz­
szük a gonoszt, nem ismerjük azt fel a saját keblünkben
lévő ingadozás és hitetlenség miatt és mert az értelmünket
a hiábavaló vágyak elkomályositották. 3 Cselekedj ük hát az
igazságot, hogy végtére üdvözíttessünk. Boldogok, akik ezek­
nek a szabványoknak engedelmeskednek. Ha kevés ideig
Raffay: Ujszöv. apokrifusok. 1 -j
162 Raffay Sándor.

még e világban gonoszt szenvednek is, majd élvezni fogják

a feltámadás halhatatlan gyüm ölcsét is. 4 Ne szomorkodjék
hát a kegyes ember, ha m ost nyomorog i s ; ama boldog idő
várakozik r e á : ott fönt az atyákkal eletre keltve örvende­
zik majd vidám örökkévalóságban!
20. De még az se zavarja értelmünket, ha azt látjuk,
hogy a gonoszok meggazdagodnak, az Isten szolgáit meg
szorongatják. 2 Csak higyjük, férfi- és nőtestvérek, hogy az
élő Isten kisértését álljuk ős e jelenvaló életben gyakorol­
tatunk. 3 Az igazak egyike se jutott gyorsan eredményhez,
hanem kiküzdötte azt. 4 Mert ha az igazak jutalmát az
Isten hamarosan kiadná, akkor tüstént üzlet után látnánk
és nem a kegyesség után, s csak látszanánk igazaknak, nem
a kegyességre, hanem csak a nyereségre törekedve. Ezért
sújtja az isteni Ítélet az igaztalan lelket, és ezért terheli azt
fogsággal. 5 A láthatatlan egy Istennek, az igazság Atyjának,
aki nekünk az Üdvözítőt és az örökkévalóság vezérét ki­
küldötte, ki által nekünk az igazságot és a mennyei életet
is kinyilvánította: neki legyen dicsőség mindörökké. Ámen.
 Polykarpus levele a filippibeliekhez.

Irenéus lyoni püspök a 180 körül Írott művében (adv.

haer. III. 3 4) azt mondja, hogy Polykarpus szmirnai püspök,
akit ö még ifjú korából jól ismert, s aki János apostolnak
(vagy presbyternek), az Úr Jézus élete szemtanújának a
tanítványa volt, egy levelet írt a filippibeliekhez, amelyben
a filippibeliek hozzá intézett levelére válaszol. Ennek a levél­
nek a szövege következő alakban maradt rá n k : 1 ., egy olyan
görög szövegben, amely a Barnabás levelével együttesen
nyolc (kilenc) kéziratban a 9 2-ig van m e g ; 2. Eusebius egy­
háztörténetében III. 36 i3—15-ben, ahol a 9. fejezetet és a 13.
fejezetet találjuk meg, az utolsó mondat hijjával; 3., egy
szabad, hibás latin fordításban. Ezekből adta ki Zahn 1876-
ban a következő cím en : Ignatii et Polycarpi epistulae mar-
tyria fragmenta. Patrum Apostolicorum opera fasc. II. Ez
a kiadás szolgált fordításom alapjául.
Polykarpus, amint azt Irenéus közli (ad Flór. Eusebius-
nál V. 20.), több levelet is írt, részint egyes emberekhez,
részint gyülekezetekhez. Eddig azonban csak ezt az egy
levelét ismerjük. E levelet különösen értékessé teszi az a
körülmény, hogy apostoli tanítványtól, ismert kiváló egy­
házi előkelőségtől való, s hogy az újszövetségi iratokból
igen sokat idéz. Jellemző azonban, hogy idézetei a mai ira­
tokból valók ugyan, de nagyon szabad formákban.
A levél keletkezése idejét a 120. év köré tehetjük, mert
akkor, Traján uralkodása alatt, még pedig Eusebius szerint
107-ben, hurcolták el Ignatiust Rómába. E levél pedig nem
sokára ezután Íratott. Ekkor még java erejében volt Poly­
karpus, mert 164 ben is még egy római utat tett meg 75
éves korában. Halálának éve és ebből folyólag életkora azon-
ll*
164 Raffay Sándor.

bán nem bizonyos. Az ő vértanúságáról szóló irat végén

ugyanis ezt találjuk, hogy 166-ban, más régi hagyomány sze­
rint 161-ben, Marcus Aurelius császár alatt, a legújabb kutatá­
sok szerint pedig 155. febr. 23-án szenvedett vértanúságot.
Minthogy pedig a vórtanúságáról szóló iratban az áll, hogy
86 esztendeig volt az Úr szolgálatában, de közelebbről nincs
kimondva, hogy a 86 év születésétől vagy megtérésétől kez-
dödik-e, ennélfogva életkorát megállapítani nem lehet. Halá­
lának évét azonban már csak azért is helyesebb a vórtanú­
ságáról szóló irattal 166-ra tenni, mert ha 155-ben halt volna
meg, akkor római útját 85 éves korában tette volna meg,
ami szinte képtelenség.
A levél igy h angzik:

A szent Polykarpusnak, Szmirna püspökének és vérta­

núnak levele a filippibeliekhez.
Polykarpus és a vele lévő vének az Isten filippibeli
gyülekezetének : irgalom és békesség legyen nóktek bőséggel
a mindenható Istentől és ami megváltó Jézus Krisztusunktól.
1. Nagyon örülük veletek együtt ami Urunk Jézus
Krisztusban, hogy amaz igazi Szeretet képmásait befogad­
tátok és hozzátok illő módon kalauzoltátok azokat, akik a
szenteket ékesítő láncokkal vannak megterhelve, amik azok­
nak a koronái, akiket az Isten és a mi Urunk valóban ki­
választott; 2 továbbá, hogy a ti hiteteknek ősidőktől fogva
híres erős gyökere, még m ost is kitart és gyümölcsözik a
mi Urunk Jézus Krisztusra, aki ami bűneinkért egészen a
halálra menetelig kitartott, a k it a z Isten megoldván a z
a lv ilá g fájdalm ait, feltám asztott, (Ap. Csel. 2 24), 3 akire,
bár nem is láttátok, kim ondhatatlan és fenséges örömmel
bizakodtatok (I. Pét. 1 8 ), a miben sokan kívánnak bejutni,
tudván, hogy nem cselekedetekből vagytok m egváltva (Ef.

1. Az igazi Szeretet, vagyis a J. Kr. képmásai Ignatius

antiochiai püspök és kísérete, akiket Filippi városán át szállí­
tottak Rómába. Troásban rakták a foglyokat hajóra s útközben
Filippiben is megállapodtak.
 Újszövetségi apokrifusok. Polykarpus. 165

2 8_9.). hanem kegyelem á lta l, Isten akaratából a Jézus

Krisztus által.
2. A zért felövezvén a ti öveiteket, szolgáljatok a z
Istennek félelemben (I. Pét. 1 13) és igazságban, felhagyván
az üres fecsegéssel és a töm eg tévelygésével, arra biza­
kodván, a k i am i Urunk Jézus K risztu st feltám asztotta
és adott n eki dicsőséget (I. Pét. 1 21.) és királyi széket az 5
jobbján; akinek alá van vetve minden, ami égen és földön
van; akinek minden lélek szolgál; aki élők és holtak birája-
ként jön el; akinek a vérét az Isten számon veszi azokon,
akik neki nem engedelmeskednek. 2 Aki pedig őt feltámasz­
totta a halottakból, minket is feltámaszt majd, ha az 5 aka­
ratát cselekeszszük, ha az ő parancsolataiban járunk, ha
azokat szeretjük, amiket 5 szeretett, eltávoztatván minden
igaztalanságot, telhetetlenséget, pénzvágyat, rágalmazást,
hamistanúzást. Nem fizetvén gonoszszal a gonoszt, sem
szidalom m al a szidalm at (I. Pét. 3 9.); vagy bánatommal a
bántalmat, átokkal az átkot, 8 rágondolván, hogy mit mon­
dott tanitásközben az Ú r: N e ítéljetek, hogy ne ítéltessetek,
bocsássatok m eg és m egbocsáttatik néktek; könyörüljetek,
hogy könyörüljenek rajtatok-, am ely m értékkel m értek,
visszam érnak vele n ek tek is ; és hogy boldogok a szegé­
n y e k és ak ik et a z igazságért üldöznek, m ert azoké a z
Isten országa (Mt. 7 x. Lk. 6 37. 20. Mt. 5 3. l0.)
3. Mindezeket, testvérek, nem a magam jószántából
irom nektek az igazságról, hanem mert felszólítottatok rá.
a Mert sem magam, sem más hozzám hasonló nem képes a
megboldogult és dicső Pál bölcseségének nyomába lépni, aki
nálatok szem élyesen az akkori emberek között élve, híven
és hatalmasan tanította az igazságról szóló igét, s aki, a
mikor nem volt közietek, leveleket irt hozzátok, amelyekbe
ha belem élyedtetek, épülhettetek a nektek adatott hitben,
3 am ely m indnyájunknak anyja (Gál. 4 22), s amelyet a
remény követ, az Isten a Krisztus és a felebarátok iránt

3. Pál apostolnak a filippiekhez csak egy levelét ismerjük.

Minthogy pedig azt is fogságából irta, nem tudjuk el se kép­
zelni, mikor irt egy vagy több más levelet is?
166 Raffay Sándor.

való szeretet pedig megelőz. Mert ha valaki ezekben él, az

igazság parancsát betöltötte. Mert akiben szeretet van, min­
den bűntől távol áll.
4. Minden rosszn ak a kezdete p ed ig a p én zvá g y
(I. Tim. 6 10). Minthogy pedig tudjuk, hogy m it se hoztnnk
e világba s nincs is belőle m it kivinnünk (I. Tim. 6 7), fegy­
verkezzünk fel az igazság fegyverével és tanítsuk meg elsőbb
is magunkat arra, hogy az Úr parancsolatában járjunk,
2 aztán (tanítsátok meg) a ti asszonyaitokat, hogy a nekik
adott hitben, szeretetben és tisztaságban (járjanak), teljes
igazságban kedvelvén a tulajdon férjeiket, az övéiket mind
teljes önmegtagadással szeressék, és hogy a gyermekeket
az Isten félelmében neveljék. 3 (Tanítsátok meg) az özvegye­
ket, hogy az Isten hivóse dolgában kifogástalanok legyenek,
szünetlenül imádkozván mindenekért, távol tartván magukat
minden babonaságtól, rágalmazástól, hamis tanúzástól, pénz­
vágytól, és minden r o ssztó l; tudván hogy ők Istennek oltárai
és hogy minden megvizsgáltatik, és hogy Előle semmi sem
rejthető el, még a gondolatok, tervek és a s z í v bármely tit­
kainak egyike sem.
5. Tudván tehát, hogy a z Isten t nem lehet megcsúfolni
(Gál. 6 7), méltókőpen tartozunk az ő parancsaiban és dicső­
ségében járni. 2 Hasonlókép a szolgálattá vők is feddhetlenek
legyenek az ő igazsága előtt, mint a kik Istennek és Krisz­
tusnak, nem pedig embereknek szolgái. Ne legyenek babo­
nások, se kétnyelvűek, se pénzvágyók, mindenben uralkod­
janak magukon, jószivüek, készségesek legyenek, járván az
Úr igazsága szerint, a ki mindeneknek szolgájává lett. Ha e
jelenvaló világban neki tetszünk, akkor a jövendőben is ré­
szesülünk, s a mint m egígérte nekünk, majd feltámaszt a
halottakból bennünket, és ha vele együtt polgároskodunk,
vele együtt országiunk is majd, ha ugyan hiszünk. Hasonló­
kép a fiatalok is mindenben feddhetlenek legyenek, minden

5. A gyülekezetek élén vezetők állottak, a mint azt már

Pál leveléből is tudjuk. A püspökök = felvigyázókitt azonosak
a vénekkel = presbyterekkel. A gyülekezet élén állókra vonat­
kozólag 1. az „Apostolok tanítását."
 Újszövetségi apokrifusok. Polykarpus. 167

előtt rágondolván a tisztaságra és megtartóztatván m agukat

minden rossztól. Mert jó dolog a világban a vágyaktól való
elszakadás, mert minden vá g y a lélek ellen harcol (I. Pét. 2 n )
és sem p a rá zn á k , sem elpuhultak , sem férfígyalázók nem
öröklik a z Isten országát (I. Kor. 6 9_10), sem a kik a visszás­
ságokat űzik. Ezért kell mindezektől tartózkodni, alárendelve
m agatokat a véneknek és a szolgálattevőknek, úgy mint
Istennek és Krisztusnak. A leányok szeplőtelen öntudattal
éljenek.
6. A vének is jóindulatúak legyenek, a kik mindeneken
könyörülnek, a m egtévedteket visszafordítják, a betegeket
mind meglátogatják, az özvegyeket, árvákat és szegényeket
el nem hanyagolják, hanem szünetlenül a z t ta r tjá k szem
előtt, a m i Isten és em berek előtt h elyes (Péld. 3 4), tartóz­
kodván mindenféle haragtól, szem élyválogatástól, igaztalan
ítélettől és minden pénzvágytól; akik nem hisznek hirtele-
nében akárkinek, az Ítéletben nem kíméletlenek, tudván, hogy
mindnyájan a bűn adósai vagyunk. 2 Ha hát azért könyör-
günk az Úrnak, hogy bocsásson meg, akkor nekünk is meg
kell bocsátanunk, mert mind az Úrnak és Istennek a szemei
előtt vagyunk és m indnyájunknak a K risztu s bírói széke
elé k e ll állanunk és szám ot adnunk önmagunkról (Róm.
14 19—20)' 3Úgy szolgáljunk hát félelemmel és teljes tiszte­
lettel, amint ő maga parancsolta és a mint azt nekünk az
apostolok és a próféták hirdették,1) a kik előre hírül adták a
mi Urunk eljövetelét, buzogván a jóért, tartózkodván a botrán-
kozásoktól, hamis atyafiaktól és azoktól, a kik az Úr nevé­
vel kétszinűsködnek, s a kik a haszontalan embereket m eg­
tévesztik.
7. M ert va la k i csa k nem vallja, hogy Jézus K risztu s
testben eljött , an tikrisztu s a z (I. Ján. 4 2- 3 II. Ján. 7). És a
ki nem vallja a kereszt bizonyságát, az ördögtől való. A ki
pedig az Úr igéit a saját vágyai szerint forgatja ki és azt
mondja, hogy nincsen se feltámadás, se Ítélet: az a sátán
elsőszülötte. 2 Ezért elhagyva a tömeg haszontalanságait és
a hamis tanokat, forduljunk vissza a nekünk kezdetben

*) Vagyis általában az Úr küldöttei és hírnökei.

168 Raffay Sándor.

adott beszédhez, józanok lévén a z imádkozásra, (I. Pét. 4 7),

kitartóak a böjtölésben, imádságokkal kérvén a mindeneket
látó Istent, ne vigyen m inket kísérteibe (Mt. 6 1S), a mint az
Úr mondá: A lé lek ugyan kész, de a test erőtelen (Mt. 26 41).
8. Szünetlenül ragaszkodjunk hát a mi reménységünk­
höz és a mi igazságunkból nyert foglalónkhoz, a ki a Krisz­
tus Jézus, a k i a m i bűneinket a tulajdon testében felvitte
a fá ra ; a k i bűnt nem te tt , sem nem ta lá lta to tt álnokság az
ö szájában (I. Pét. 2 2i 22)1 hanem érettünk, hogy éljünk ö
benne, mindent kiállott. 2 Legyünk hát utánzói az ö kitartá­
sának és ha majd szenvedünk az ö nevéért, dicsőítsük őt.
Mert ezt a példát adta nekünk önmagában, és mi ezt hittük is.
9. Intelek hát mindnyájatokat, hogy az igazság igéjének
engedelmeskedjetek, és teljes kitartást gyakoroljatok, a mint
azt szem eitekkel láttátok nemcsak azokban a boldogokban:
Ignatiusban, Zozimosban és Rufusban, hanem közületek többek­
ben is, sőt magában Pálban és a többi apostolokban is.
2 Bízzatok abban, hogy mindezek nem h asztalan ra futottak
(Fii- 2 16), hanem hitben és igazságban ős hogy az őket meg­
illető helyen vannak már az Úrnál, a kivel együtt szenved­
tek i s : Mert nem a világot sze re tték (II. Tim. 4 10), hanem
azt, aki érettünk meghalt ős miattunk az Isten által fel­
támadt.
10. Ezekben maradjatok hát és az Úrban birt példát
kövessétek, legyetek állhatatosak a hitben, rendíthetlenek,
testvériesek, egym ást szeretők, egyezők az igazságban, az

7. Ebben a hetedik fejezetben láthatjuk a keresztyénség lé­

nyegének rövid kifejezését, a nélkül, hogy hitvallásszerü formája
volna.
8. Hogy János foglalója a mi igazságunknak és üdvössé­
günknek, ezt a gondolatot még csak az efezusi levélben találjuk
meg 1 14-ben. A foglaló még két helyen fordul eló' az újszövet­
ségben : II. Kor. 1 22- 5 5-ben.
9. Ignatius püspök két társáról közelebbi adataink nincse­
nek. Polykarpus felteszi, hogy mikor ezt a levelet Írja, egyikük
sincs már az élők között.
10. Minthogy a 10. 11. 12. 14. fejezetek a görög codexbó'l
hiányoznak, azért ezeket Zahn a latinból fordította vissza görögre.
 Újszövetségi apokrifusok. Polykarpus. 169

Úr jóságában egymásnak előzékenyek, senkit meg nem vet­

vén. 2 A mint a jótevésre alkalom nyílik, el ne mulaszszá-
tok, m ert a jóték o n ysá g a h aláltól m ent m eg (Tób. 4,„).
Mind rendeljétek alá magatokat egymásnak, kifogástalan u l
m egtartván a ti j ó viselkedésieket a pogányok között , hogy
a ti jó cselekvésetek m ia tt magatok is dicséretet nyerjetek,
a z Úr se károm oltassék bennetek (I. Pét. 2 12). 3 J a j p e ­
dig annak , a k i m ia tt a z Úr neve k á ro m o lta tik ! (Jós. 52 5.).
Józanságra tanítsatok hát mindenkit amiben magatok és jártok.
11. Nagyon elszomorodtam Valens miatt, a ki egykor
presbyter lett köztetek, hogy annyira félreismeri a rá bízott
tisztet. Arra intelek hát, hogy a pénzvágygyal szakítsatok
és legyetek tiszták és derültek. Minden rossztól tartózkod­
jatok. 2 Aki ezekben magát kormányozni nem bírja, hogyan
int rá m ásokat? Ha valaki nem szakit a pénzvágygyal, be­
szennyezi azt a bálványozás és úgy esik majd Ítélet alá, mint
a ki a pogányok közé tartozik, a kik nem törődnek az Úr
Ítéletével. A va g y nem tudjuk, hogy a szen tek m egítélik a
világot? (I. Kor. 6 2.). Amint azt Pál tanítja. 3 Én azonban
olyast nem vettem észre, se nem hallottam köztetek, a kik
között a boldogult Pál működött, kik is az ő levelének zsen­
géi vagytok. Hiszen veletek az összes gyülekezetekben, a m e­
lyek csak akkor az Istent ism erték, dicsekszik. Mi azonban
még nem ismertük. 4 Nagyon bánkódom hát, testvérek,,
miatta és felesége miatt, a kinek adjon az Isten igaz meg­
térést. Ti is legyetek azonban ebben józanok s az ilyeneket
ne vegyétek ellenség szám ba (II. Thess. 3 15.), hanem mint
beteg és kificamodott tagokat, illeszszétek őket vissza, hogy
a ti egész testeteket megmentsétek. Mert ha igy tesztek,
m agatokat építitek.
12. Biztos vagyok benne, hogy gyakorlottak vagytok a

11. Valensről nem tudunk többet, mint a mint a mit itt

olvasunk. Úgy látszik, olyan elöljáró volt, a ki tisztét haszon-
hajtóvá igyekezett tenni. Mert a mint az „Apostolok tanitása“
mutatja, ilyenek is akadtak. A szmirnai gyülekezetei nem Pál
alapította, hanem késó'bbi időben keletkezett. A dicsekvés II.
Thess. 1 4, szerint nem a filippibeli gyülekezetre vonatkozik.
170 Raffay Sándor.

szent Írásokban és mi sem maradt rejtve előletek, — a mi

nekem nem adatott meg. Csakhogy boldog, a ki arra emléke­
zik, amint én hiszem is, hogy nálatok úgy van, a mint az
írásban mondatik: H aragudjatok bár , de ne vétk ezzetek
(Zsolt. 4 5.) é s : A nap le ne menjen a ti haragotokon
(Ef. 4 26.). Az Isten pedig és a mi Urunk Jézus Krisztus atyja,
és 5 maga, az örök főpap, az Isten fia Jézus Krisztus építsen
titeket hitben és igazságban, teljes szelidségben, teljes nyuga­
lomban, kitartásban, türelemben, állhatatosságban és tiszta­
ságban és az ő szentéi társaságában adjon nektek részt és
osztályt s veletek együtt nekünk is és mindeneknek, a kik
az ég alatt vannak, és hinni fognak a mi Urunk Jézus Krisz­
tusban és az Atyában, a ki őt a halottakból feltámasztotta.
3 Az összes szentekért imádkozzatok. Imádkozzatok a kirá­
lyokért, m éltóságokért és fejedelmekért, valamint azokért is,
a kik minket üldöznek és gyűlölnek, még a kereszt ellen­
ségeiért is, hogy a ti gyüm ölcsötök mindenben nyilvánvaló
legyen s igy tökéletesek legyetek azokban.
13. Irtatok nekem ti is, m eglgnatius is, hogy ha valaki
Szíriába megy, a tőletek való Írást is közvetítse. Majd intéz­
kedem, ha alkalmas időt találok, akár személyesen, akár az
által, a k it majd hozzátok is küldeni fogok . 2 Ignatius leveleit,
a m elyeket hozzánk küldött, meg másokat, is a melyek nálunk
voltak, kivánságtok szerint elküldöttük nektek. Ezek e
levélhez vannak csatolva. Ezekből*,nagy hasznotok lehet. Mert a
hitet, kitartást és a mi Urunkra céloz, mind azt tartalmazzák.
Ti is közöljétek velem, ha valami bizonyosat tudtok úgy
Ignatiusról, mint azokról, a kik vele vannak.
14. Ezeket Írtam nektek Krescens által, a kit ott létem­
kor is ajánlottam, m ost is ajánlok nektek. Mert kifogástala­
nul viselkedett nálunk, s hiszem, hogy nálatok is úgy tesz.
Ha hozzátok megy, a nőtestvérét is engedjétek ajánlanom.
Éljetek az Úr Jézus Krisztusban és az ő kegyelme legyen
mindnyáján ti veletek! Ámen.

13. Érdekes adatot találunk itt arra vonatkozólag, mikép

terjedhettek el az őskeresztyénség körében az apostolok és az
egyes tanítók iratai.
 A laodiceai levél.

A Kolosséban lakó keresztyén gyülekezethez intézett

levél végén 4 1G-ben azt az utasítást találju k : Ha, e zt a le ve­
le t m á r elolvastátok, in tézkedj étek, hogy a Leodiceában
lé v ő g yü lek ezet is olvashassa s hogy a leodiceabelit ti is
olvassátok. A levelek kölcsönös kicserélését kötötték hát
itt a gyülekezet lelkére. Ennél egyéb nyoma azonban sehol
sincs annak, hogy Pál apostol a laodiceai gyülekezethez
külön levelet írt volna, vagy ha írt, akkor ez a mai efezusi
levélben keresendő. Mert az a párhuzamosa és párja a kolossai
levélnek.
A negyedik század óta azonban, különösen nyugaton, a
latin bibliákban rendesen benne volt a laodiceai levél is.
Keleten’ két századdal később találjuk közkézen. Bizonyos
azonban, hogy ennek a latin nyelvű levélnek az eredetije
görög volt, mert a nyelvezet hellenizmusai erre vallanak. S
minthogy e levél nem keleten, hanem nyugaton keletkezett,
ezért olyan korban kellett azt írni, a mikor nyugaton még a
görög nyelv is használatban volt. Ez alapon azt állíthatjuk,
hogy a laodiceai levél nyugaton a 2-ik század végén, vagy
a harmadik elején keletkezett.
Hogy a levél nem Pál apostol alkotása, azt vitatni sem
kell. Nem egyéb az, mint Pál apostol mondásaiból és pedig
különösen a Filippiekhez Írott levélből a Kol. 4 lg. alapján és
érdekében összeállított ama hamis epistolák egyike, a m ilye­
nek gyakori keletkezését már Origenes is felpanaszolja. A
páli levelekből felhasznált mondásokat zárójelekben a meg­
felelő mondatoknál jelzem.
Mondásainak páli jellem e az oka, hogy a középkori
latin bibliák a páli levelek sorába vették fel, s hogy a latin
szövegből sok más nyelvre is lefordították és a kanonikus
iratok közé sorolták.
A levél szövege a következő:

Levél a laodiceábeliekhez.
Pál, nem emberektől, sem nem emberek által, hanem a
Jézus Krisztus által apostol, a Laodiceában lakó testvéreknek:
2 békesség nektek Istentől, a mi Atyánktól és a mi Urunk
Jézus Krisztustól (Gál. 1 !_3 Fii. 1 2).
3 Hálát adok Krisztusnak minden imádkozásomban azért,
hogy benne állhatatosan megmaradtok (Fii. 1 3), munkáiban
kitartotok, várván az Ítélet ama napjára megígért jutalmat.
(I. Tim 1 6). * Némely embereknek a haszontalan beszédei, a
kik azért tanítanak, hogy az általam hirdetett evangéliom
igazságától elszakítsanak titeket, nem tudnak benneteket
m egtéveszteni (Gál. 1 ). 5Vajha adná az Isten, hogy akik
az enyéim, az evangéliomi igazság gyarapítását munkálnák
és jó tetteket vinnének véghez, a m elyek az örök élet üdvére
szolgálnak (Fii. 1 12).
6 Most már nyilvánvaló az én fogságom, a melyet a
Krisztusban szenvedek, s a melyen örvendek és ujjongok
(Fii. 1 l3. 19). 7 És ez nekem akár életre, akár halálra válik,
örök üdvömre szolgál a ti imádságaitok és a Szentlélek sege­
delme által. 8 Mert életem Krisztusban, igy hát a halál öröm.
(Fii. 1 21). 8 S hasonló irgalmat tanúsít majd veletek szemben
is, hogy szerelm etek ugyanilyen legyen, egyértelemmel
(Fii. 2 2).
10 Azért, szeretteim, a mint jelenlétem kor hallottátok,
tartsatok ki szilárdul s tegyétek ezt Isten félelmével, akkor
az örökkévalóságban élet lesz részetek (Fii. 2 12). 11 Mert
Isten az, a k i bennetek munkálkodik (Fii. 2 13). 12 Vonakodás
nélkül tegyetek mindent, a mit tesztek.
 Újszövetségi apokrifusok. Laod levél. 173

13 Egyébként, szeretteim, örüljetek a Krisztusban és

őrizkedjetek a nyerészkedőktől (Fii. 3 1). 14 Minden imádság­
tok őszinte legyen Isten előtt és maradjatok szilárdan Krisz­
tus értelmében (Fii. 4 6). 15 S a mi tökéletes, igaz, tiszta, be­
csületes, és kedves, azt cselekedjétek (I. Kor. 1 5 18. Fii. 4 8).
16 Ami a tietek és a mit vettetek, tartsátok meg a szivetek­
ben és békességtek leszen.
17 Köszöntenek titeket a szentek. 19 Az Úr Jézus ke­
gyelme legyen a ti lelketekkel. 20 Intézkedjetek, hogy ez
(a levél) felölvastassék a kolosseieknek, a kolosseieké pedig
nálatok (Kol. 4 l6).
 Az apostolok tanítása.

A Didahé = Tanítás legelső nyomát Alexandriai Kele­

mennél találjuk meg, a ki a 3 5-öt szó szerint idézi, még pedig
azzal a m egjegyzéssel, hogy az az „Irás“-ból való. Ez azt
bizonyítja, hogy Kelemen a Tanítást az újszövetségi apostoli
iratokkal azonos tekintélyűnek tartotta. Jellemző azonban,
hogy a másik alexandriai nagy theologus, Origenes, erről az
iratról soha em lítést nem tesz és csak a 4-ik században
merül fel ism ét, mint olyan irat, a m elyet sokan hitelesnek
tartanak, de sokan a k étes eredetű m űvek közé sorolnak,
így Eusebius és Krysostomos. Athanasius arról is tudósít,
hogy az első részt, az 1 — 6. fejezeteket, a katehuménok okta­
tásánál széltében használták. Ez az u. n. „Két út“, melyet
Barnabás levelében is megtalálunk, s m elyet a negyedik
századtól kezdve töbszörösen átdolgoztak, s mint egyházjogi
munkát apostoli rendelkezések, kánonok, szervezet stb. cim
alatt adták ki. Hiteles eredeti szövegét ezért is egész 1883-ig
nem ismertük, a mikor Bryennios nikomédiai metropolita,
ki azt a jerusálemi kolostor iratai között 1875-ben feltalálta,
Konstantinápolyban kiadta. Ez az irás 1056-ból való. Szövegét
azóta egy újonnan talált latin fordítás és a régi szír fordítás
igazolja.
A munka célja a keresztyénség igazainak rövid öszsze-
foglalása. E végből lehetőleg mindenütt az Úr szavait idézi.
Sőt a munka második cime, egészen helyesen, az Úr tanítá­
sának tartja azt, am elyet az apostolok által adott a pogány
népeknek. így hát a Tanítás m integy a Mt. 2 8 , 9-ben lévő
parancs végrehajtásának tekinthető. Rendkívül érdekes, hogy
a kér. ember erkölcsi életének alapját a következő tételek­
ben találja: az egy Istenben való hitben, a Krisztusnak m eg­
 Újszövetségi apokrifusok. Apostolok. 17&

váltóul való elfogadásában, a közeli világvég várásában és

a feltámadás bizonyosságának tudatában. S e tekintetben a
a Tanitás az apostoli és az apokrifus iratok legnagyobb ré­
szével az alap szempontokban teljesen egyezik. A Tanitás
kétségtelen bizonyság arra nézve, hogy az első századokban
nem volt a keresztyénségnek hivatalosan megállapított hit­
vallása, hanem hogy éppen ez a munka egyengette egy egye­
temes hitvallás kialakulásának az útját. Úgy tekinthetjük
ezt a Tanítást, mint a legelső keresztyén kátét, amelynek
első része, az 1 — 6. fejezetben, az élet és a halál útjának vázo­
lásában egy egyetem es kér. erkölcstan alapvonalait állapítja
meg, a második része, 7— 10. fejezetben, a keresztyén szer­
tartásokról és az ezekkel összefüggő kegyes kötelességekről
tanít, a harmadik része pedig, 11— 16. fejezetben, a gyüleke­
zeti együttélést szabályozza. E három rész közül csak az
elsőnek van több párhuzamosa az őskeresztyén, illetőleg az
apokrif irodalomban, mig a két utóbbi rész egyedül csak itt
van meg.
A Tanításokban a gyülekezetek külső és belső állapota
m ég egészen egyszerű. Külsőleg szét vannak szórva (9 4 10 5.),
úgy hogy nem tartja őket össze egyéb, mint a közös
hit, az egységesítő keresztség és az úrvacsora, meg a test­
véries vendégszeretet gyakorlása. A Tanitás szerint a gyü­
lekezeteknek még nincsenek rendes lelkipásztoraik, hanem
vándor evangélisták = apostolok látogatják őket (12 ,.). De
ép úgy, mint Pál apostol munkakörében, itt is közéjük vegyül­
nek a hamis tanítók, akik az evangéliom hirdetésének színe
alatt ingyenólősködnek. Ezért kívánja a Tanitás, hogy jól
szemügyre vegyék az ilyen vándor evangélistákat és szorít­
sák őket arra, hogy a saját kezük munkája után éljenek. Ha az
első keresztyének kommunismusára gondolunk, nagy ellenté­
tet láthatunk a Tanitás és Ap. Csel. 2 44. 45. 4 32. azon tudósítása
közt, hogy az első hívők mindenüket m egosztották, csakhogy
senki se legyen, aki közülök szűkölködik. A Tanitás ellen­
ben csak arról rendelkezik, hogy vigyázzanak, nehogy csak
egy is akadjon a keresztyének között, aki ingyenélő (12 4.).
A gyülekezetben az egyetlen ember, aki tiszteletre tarthat
számot: az igehirdető. De ennek sincs semmiféle más joga,.
176 Raffay Sándor.

mint csakis az igehirdetés. A mi protestáns felfogásunk

tükröződik hát le a Tanításnak ide vonatkozó rendelkezé­
seiben.
Már az eddigi adatok is mind azt bizonyítják, hogy a
Tanítás korán keletkezett. Megerősíti ezt a keresztsógröl és
az úrvacsoráról szóló tanítása is. A keresztség még csak
felnőtteket vesz fel. Gyermekkeresztsógnek nyomát sem talál­
juk, mert a keresztelést a „Két ú t“-ról való kioktatás előzi
meg. Az úrvacsora pedig áldozat ugyan, de üdvközvetitő
jelentősége még nincs kidomboritva. Hasonlókép korai időre
utal az istentisztelet fejletlensége, a kultusi cselekvények
kezdetleges volta, a vezetőknek a gyülekezettől való füg­
gése (1 5 ,), valamint a Krisztus közeli visszatérésének a
várása is.
Minthogy Alex. Kelemen már „Irás“-képen idézi a Taní­
tást, ebből világos, hogy az ő korában már tekintélyes irat­
nak kellett lennie. Minthogy pedig a Tanítások Barnabás
levelével és Hermas Pásztorával is rokonságot mutat, ezért
azok előtt nem, legfölebb azokkal egyidejűleg, vagy talán
azok után keletkezhetett. Ilyen módon évszám ok megjelölése
nélkül a második század első felére kell jutnunk.
A keletkezés helyét illetőleg a nézetek Szíria és Egyp-
tom között ingadoznak. Mindkettő m ellett lehet érveket fel­
hordani, de az a körülmény, hogy e munkát Egyptomban
már a második században használták, míg Szíriában az első
nyomát csak a 4. században találjuk meg, Egyptom
m ellett dönt.
Ezt a felvételt igazolnák az evangéliomokból vett idé­
zetek is, amelyek a mi kanonikus evangéliomaink szövegétől
eltérnek, de mindenesetre elsőrendő és általánosan ismert
evangéliomból valók. Ez idézetek megint csak az Egyptomiak
evangéliomára utalnak bennünket.
A Tanítást később az egyház igen sokszor felhasználta
s különösen egyházjogi szempontbői értékesítette. Az egyházi
atyák és kiválóbb theologusuk sokszor kivonatolták, vagy
feldolgozták. Benne mindenesetre egyik legértékesebb forrá­
sát bírjuk az apostoli kor után élt keresztyének vallás­
erkölcsi életére vonatkozó ismereteinknek.
 Újszövetségi apokrifusok. Apostolok tanítása. 177

A fordítás a Gebhardt-Harnack-féle Texte u. Untersu-

chungen II. görög szövege alapján készült.

A tizenkét apostol tanítása.

A z Úrnak a tizen két apostol á lta l a pogányoknak adott
tanítása.
1. Két út van, egyik az életé, másik a halálé. A kettő
között pedig óriási különbség van (Barn. 18 x.). * Az életnek
útja ugyanis a k ö v etk ező : elsőbb is szeresd a z Istent, a k i
téged alk o to tt , m ásodszor: felebarátodat, m int önmagadat,
(Mt. 22 37. Barn. 19 !_2.) különben pedig, a m it nem a k a rsz
magadnak, te se tedd m ásn ak (Mt. 7 12)- 3 E szavaknak
a tanúsága pedig a k övetk ező: Á ldjátok azokat, a k ik tite ­
k e t átkoznak és im ádkozzatok a ti ellenségeitekért (Lk. 627.)
üldözőitekért pedig bőjtöljetek. M ert micsoda kegyelem a z
ha azokat szeretitek , a k ik titek et szeretnek? N em megte-
szik-e ugyanazt a pogány ok is? T i p ed ig a zo k a t szeressé­
tek, a k ik titek et gyű lölnek és nem lesz ellenségetek (Máté
5 44- « ) - 4 Tartózkodjál a testi és érzéki vágyaktól. H a va­
la k i jo b b arcodra pofont ad, fordítsd n eki oda a m á sik a t
is é s tökéletes leszesz. Ha va la k i egy m értföldre kén ysze­
rít, m enj el vele kettőre. Ha va la k i elveszi a k a b á todat ,
add n ek i a z ingedet is (Mt. 5 39- 41. Lk. 6 29- 31). Ha valaki
elveszi tőled a magadét, ne kérdd vissza tőle, mert különben
se teheted. 5 A k i csak k ér tőled, a d j n ek i és ne k érdd
vissza (Lk. 6 30. Mt. 5 25 _26), mert azt akarja az Atya, hogy
mindenkinek adassák a tulajdon kegyadományáből. Boldog,
aki a parancsnak megfelelően ad, mert kifogástalan. Jaj az

1. Az apostolok tanítása a „Két út“ című őskeresztyén

katekismussal kezdődik, de ennek szövege teljesen eltér azétól,
amelyet a Barnabás levelének a végén találunk. Melyik a kettő
közül az eredeti ? Ezt még csak megközitőleg sem állapíthatjuk
meg. Valószínűleg mindkettő szabad átdolgozása az eredeti­
nek. E fejezetben több új mondást találunk, amelyeknek eredete
teljesen ismeretlen. Az bizonyos, hogy szerzőnk több olyan iratot
ismert és használt, amelyek ma már merőben ismeretlenek.
Raffay: Ujszöv. apokrifusok. -j n
178 Raffay Sándor.

elfogadónaak, mert aki szükségből fogad el valamit, nem

esik vád alá, de akinek nincs szüksége, beszámol majd róla,
hogy miért és mi célra fogadott el valamit. Akit letartóz­
tatnak, kihallgatják arról, amit cselekedett és nem eresztik
ki addig, amig az utolsó fillérig meg nem fizetett. 6 Hiszen
erre az esetre vonatkozólag is áll a mondás: Izzadjon a te
alam izsnád a te kezeidben addig, am ig tisztázod, kin ek
add. (Ismeretlen idézet.)
2. A tanítás második parancsolata a következő: 2 N e
ölj, ne törj házasságot, ne ronts m eg gyerm eket, ne p a rá z­
nálkodjál, ne lopj, ne bűvészkedjél, ne légy méregkeverő,
ne hajts el magzatot, ne fojts meg újszülöttet, ne k ívá n d
am i felebarátodé, ne esküdözz, ne m ondj ham is bizonysá­
got, ne rágalmazz, ne ródd fel a rosszat (Mt. 22 39. Barn.
19. 4. 6.) 4 Ne légy álnok, ne kótnyelvűsködj, mert a kétnyel­
vűség a halálnak tőre. 5 Beszéded ne legyen hazug, se üres,
hanem cselekedettel igazolt. 8 Ne légy telhetetlen, se raga­
dozó, se álnok, se csalfa, se fenhéjázó, se gonosz tervet ne
kovácsolj felebarátod ellen. 7 Senkit ne gyűlölj, hanem az
egyiket fedd meg, a másikért imádkozzál, a harmadikat meg
szeressed életednél is jobban, (v. ö. Barn. 19 6. n . 5.)
3. F iam ! kerülj minden rosszat és minden ehhez hason­
lót. 2 Ne légy haragos, mert a harag gyilkosságra vezet. Ne
légy irigy, se civódó, se lobbanékony, mert ezekből lesznek
a gyilkosságok. 3 Fiam, ne légy élvhajhászó, mert az élvhaj-
hászat paráznaságra vezet. Ne hivalkodjál, se el ne bizakod­
jál, mert ezekből származnak a házasságtörések. 4 Fiam, ne
légy jelekre figyelő, mert ez vezet a bálványozásra. Ne légy
esküdöző, se csillagjósló, se bűvészkedő, sőt még csak ne is
nézz az ilyenekre, mert ezekből fejlődik ki a bálványozás.

2. Itt szerzőnk a súlyosabb bűnöktől való tartózko­

dásra int
3. A „Fiam“ megszólításnak gyakori ismétlése arra enged
következtetni, hogy a szerző, ha mindjárt az apostolok, vagy
Jézus tanításának mondja is az általa közlötteket, de a maga
nevében adja azokat elő, mint tanitó-mester. E fejezetben az
egyes bűnök kifejlődéséről és a keresztyén ember kötelességeiről
világosítja fel az olvasókat.
 Újszövetségi apokrifusok. Apostolok tanítása. 179

5 Fiam, ne légy hazug, mert a hazugság vezet a tolvajlásra,

ne légy pénzvágyó, se hiú, mert ezekből származnak a tol-
vajlások. 6 Fiam, ne légy zúgolódó, mert ez vezet a károm­
lásra, ne légy arcátlan, se gonoszlelkü, mert a káromlások
származnak ezekből. 7 Hanem lé g y szelíd , m ert a szelídek
fogják örökölni a földet (Mt. 5 5. Barn. 19 4.). 8 Légy türel­
mes, könyörülő, ártatlan, őszinte, jó, aki mindig tiszteletben
tartod azokat az igéket, am elyeket hallottál. 9 Ne magasz­
tald fel magadat, se ne engedd dicsekedni a te lelkedet, ne
is tartson a te lelked a felfuvalkodókkal, hanem társalkod-
jék az igazakkal és az alázatosakkal. 10 Mindent ami veled
történik, jónak vágy, tudván, hogy Isten nélkül mi sem
történik.
4. Fiam, arra, aki neked az Isten igéjét hirdeti, gondolj
éjjel és nappal, tiszteld őt úgy, mint az Urat, mert ott az
Úr, a honnét az uralmat hirdetik. 2 A szentek orcáit pedig
naponként keresd fel, hogy szavaik felüdítsenek. 3 Ne okoz­
zál szakadást, sőt békítsd ki a harcolókat. ítélj igazságosan,
ne nézz szem élyre akkor, ha vétkeket korholsz. 4 Ne kétsé-
geskedjél, hogy lesz-e, vagy nem ? 5 Ne nyújtsd ki a kezei­
det amikor venni kell, s ne csukd be, ha adni kell. 6 Ha
telik a kezeid után, adj váltságot a bűneidért. 7 Ne okos­
kodj az adás felett, se ne adj zúgolódva, mert majd megtu­
dod, hogy ki az, aki jó fizetője bérednek. 8 Ne fordulj el a
szűkölködőtői, hanem közölj mindent a te testvéreddel és
ne mond azt, hogy a sajátod. Mert ha a halhatatlanságban
közösködtök, mennyivel inkább a múlandóságban. 9 Kezedet
ne vond el a te fiadtól és leányodból, hanem ifjúságától
kezdve tanítsd az Isten félelmére. 10 Ne parancsolj elkesere­
désedben se a szolgádnak se a szolgálódnak, akik ugyanazon
Istenben reménykednek, nehogy elveszítsék a félelmét annak
az Istennek, aki mindkettőtök felett van. Mert nem jön ő

4. Amint azt szerzőnk a 11. és köv. fejezetekben is mondja,

a keresztyén ember csak azok iránt tartozik tisztelettel, akik
neki az Úr igéjét hirdetik. Ezeket úgy kell tekinteni, mint magát
az Urat, mert az Űr dolgait és az Úr nevében hirdetik. A taní­
tásait v. ö. Barnabás 19. fejezetével.
12*
180 Raffay Sándor.

szem ély szerint hívni, hanem azokhoz, akiket a lélek elké­

szített. 11 Ti szolgák pedig úgy legyetek alárendelve a ti
uraitoknak, mint Isten képmásainak alázatosságban és féle­
lemben. 18 Gyűlölj minden álnokságot és mindent, ami csak
nem tetszik az Úrnak. 13 Ne hanyagold el az Úrnak paran­
csolatait, hanem tartsd m eg a miket vettél, minden hozzá­
tétel és elvétel nélkül. 14 A gyülekezetben vallj ad meg a te
vétkeidet és ne indulj gonosz lelkiism erettel a te imádsá­
godra. Ez az életnek az útja.
5. A halál útja pedig ez. Mindenekelőtt gonosz és átok­
kal teljes az: gyilkosságok, házasságtörések, vágyak, pazár-
naságok, tolvajlások, bálványozások, bűvészkedések, méreg­
keverések, rablások, hamis tanúzások, álnokságok, kétszinűs-
ködések, csalás, fenhéjázás, gonoszság, arcátlanság, telhetet-
lenség, fecsegés, irigység, hetvenkedés, gőg, nagyzolás; sjóknak
üldözői, igazság gyűlölői, hazugság szeretői, akik nem ismerik
az igazság bérét, nem tartanak a jóval, sem a jó Ítélettel,
akik nem a jóra, hanem a gonoszra vigyáznak, akiktől távol
áll a szelídség és a kitartás, akik a haszontalanságokat
szeretik, a jutalm at vadászszák, akik nem könyörülnek a
szegényen, nem törődnek a megterheltekkel, nem ismerik
az alkotójukat, a kik gyerm ekgyilkosok, Isten képmásának
megrontói, kik a szükölködőtől elfordulnak, a nyomorúságosat
elnyomják, a gazdagoknak szószólói, a szegényeknek igaz­
talan bírái, tetőtől-talpig bűnösek. Gyermekeim vajha mind­
ezektől m eglennétek őrizve!
6. Vigyázz, nehogy valaki téged a tanításnak ezen út-
jától eltérítsen az által, hogy nem istenesen tanít tégedet.
2 Mert ha az Úrnak teljes igáját elhordozhatod, tökéletes
leszesz, de ha nem birod, akkor tedd, a mit tehetsz. 3 Az ét­
kezést illetőleg pedig, amit birsz, viseld el, de a bálványáldozat­
tól teljesen tartsd magad távol, mert az holt Isteneknek
szolgálata.

5. A halálnak útját jellemzi, de a Barnabás 20. fejezetétől

eltérő módon.
6. Befejezi a munka első részét, a mely a következő fejezet
szerint azon tanításnak anyagát képezte, amelynek alapján valaki
a keresztséghez való bocsáttatását kérhette.
 Újszövetségi apokrifusok. Apostolok tanítása. 181

7. A keresztséget illetőleg pedig így k ereszteljetek :

miután mindezeket előmondattátok, az Atyának és Fiúnak
és a Szentléleknek nevébe keresztelkedjetek meg élő vízben.
2 Ha azonban nincs élő vized, akkor más vizben keresztel-
kedjél s ha nem birod hidegben, hát végezd melegben. 3 Ha
azonban egyikféle sincs, akkor önts a vízből a fejre három­
szor, az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.
4 A keresztelés előtt azonban úgy a keresztelő, mint a keresz­
telendő és akik még akarnak, bőjtöljenek. A keresztelendő-
nek azonban meghagyd, hogy előzőleg legalább egy-két napon
át bőjtöljön.
8. A ti böjtjeitek azonban ne essenek össze a képmu­
tatókéival, mert azok a hót második és ötödik napján bőj-
tölnek, ti azonban a negyediken és a készülődés napján.
2 Ne is im ádkozzatok úgy , m int a képm utatók , hanem ,
am int m eghagyta a z Úr a z ő evangéliomában íg y im ád­
kozzatok-. M i A tyánk, k i a mennyben vagy , szenteltessék

7. A keresztség Mt. 2 8 19_2o alapján történt. A folyóvízben

való keresztséget e mű írása idején már az álló-vízzel is felcse-
rélhetó'nek tartották, de só't a puszta leöntéssel is megelégedtek.
A meleg víznek és a leöntésnnk használatát különösen betegek­
nél szokták volt megengedni, de szerzőnk már a leöntés általá­
nosításának az útját egyengeti. A keresztséget megelőző böjtről
s különösen annak jelentőségéről nem igen van tudomásunk,
bár Justinus és Tertulliánus szintén megemlítik ezt a szokást.
De ily határozottan, mint itt, a böjtölést sehol, senkisem követeli.
8. A böjtről és az imádságról szólva, szerzőnk ellentétbe
helyezkedik a képmutatók, vagyis zsidók szokásaival. Azok hét­
főn ős csütörtökön böjtöltek, mint a mely napokon Mózes a
hegyre ment és onnét lejött. Szerzőnk a szerdát és a pénteket
teszi böjtnapokká. Itt találjuk a hétnek legelső keresztyén fel­
osztását, de egyúttal az első keresztyén böjti szabályt is. A Mi
Atyánk Máté szövegével csaknem az utolsó szóig egyezik. Szo­
katlan az a rendelkezés, hogy ezt naponta háromszor kell elimád­
kozni, annál is inkább, mert ez arra a felvételre jogosít — a mit
Tertullián is igazol — hogy az első keresztyének a zsidók ima­
óráit, a napnak harmadik, hatodik és kilencedik óráját meg­
tartva, reggeli 9, déli 12 és d. u. 3 órakor imádkoztak. De mégis
inkább Origenes tudósítása nyer itt megerősítést, aki azt mondja,
hogy a keresztyének reggel, délben és este szoktak imádkozni.
182 Raffay Sándor.

m eg a Te neved, jöjjön el a Te országod , legyen m eg a

Te akaratod, m int a mennyben, úgy a földön is, a m i min­
dennapi kenyerünket add m eg nekünk ma és bocsásd m eg
nekünk a m i vétkeinket, a m int m i is m egbocsátunk a z
ellenünk vétkezőknek és ne vig y m inket kisértésbe, de
szabadíts m eg m inket a gonosztól, m ert Tied a hatalom és
a dicsőség m indörökké (Mt. 6 5. 9- X3). 3 Napjában háromszor
kell így imádkoznotok.
9. A hálaadó lakomát illetőleg pedig igy adjatok h á lá t:
2 Elsőbb is a pohár fölött: „Hálát adunk neked Atyánk a te
fiadnak Dávidnak szent szőlejéért, a m elyet a te Fiad Jézus
által velünk megismertettél, neked legyen dicsőség mind­
örökké." 3 A kenyér m egtörése fölött pedig: „Hálát adunk ne­
ked Atyánk az életért és az ismeretért, a melyet a te Fiad

9. Az eüharisztiát itt hálaadó lakomának fordítom, mert itt

nem a rendes úrvacsoráról van szó, hanem a gyülekezeti közös
étkezésről, a melyet hetenként megtartottak. Némelyek szerint e
fejezet a családi, a 14. pedig a gyülekezeti úrvacsoráról szól.
Azért is amazt a szerző áldozatnak nevezi, ezt pedig hálaadás­
nak = eüharisztiának. E különbségtételből azonban csak az
következik, hogy e kettőt a szerző el akarja választani és itt
csak a szeretetlakomáról = agapéról szól, a mint arról Ap. Csel.
2. és 4. továbbá I. Kor. 11. is tudósít. Az agapé is rendesen
össze volt kötve a kenyér megtörésével, vagyis az úrvacsorá­
zással, de a kúriáké hémera = úrnapja = vasárnap volt a Jézus
emlékére és rendelkezése szerint tartott úrvacsora rendes napja,
mig az agapé az utolsó közös vacsora emlékét örökítette meg.
I. Kor. levelében Pál apostol adja az első rendelkezést arra nézve,
hogy az úrvacsorát az agapétól a rajta történő visszaélések miatt
el kell választani. Itt tehát most a rendes közös szeretetlakoma
alkalmával mondandó hálaadő imádságokat jelöli ki] és tanítja
meg a szerző. Ez imádságok még egészen zsidó jelleműek. A
Dávid szőlőjéről Alex. Kelemen ad felvilágosítást, a Jézés vérére
vonatkoztatván azt. A kenyér megtörésekor — s ez mutatja,
hogy itt nem az úrvacsoráról van szó — csak az összetartozás
tudatát kívánják erősíteni. Az eüharisztia tehát valami egészen
sajátos vegyüléke volt a közös lakomának és az úrvacsorának.
Mutatja ezt az is, hogy csakis a megkeresztelt egyháztagok
vehettek benne részt, mert csak azok voltak a Krisztus testének
tagjai s igy a közösség osztályosai. Ugyanezt mondja Justínus
vértanú is (Ap. I. 66.).
 Újszövetségi apokrifusok. A postolok tanítása, 183

Jézus által kinyilvánítottál, neked legyen dicsőség mindörökké.

4 A mint ez a megtört kenyér szét voltj szórva a hegyeken
és összegyüjtetve egygyé lett, úgy gyüjtessék össze a te
gyülekezeted is a földnek végső határiról a Te országoddá,
mert Tied a dicsőség és a hatalom a Jézus Krisztus által
mindörökké." 5 Senki se ne egyék és se ne igyák pedig a ti
hálaadó lakomátokból, csupán csak akik az Úr nevében m eg­
vannak keresztelve, mert erre vonatkozólag is mondotta az
Ur: N e a d játok a m i szent a ku tyá k n a k (Mt. 7 6).
10- Ha már jóllaktatok, igy adjatok h á lá t: 2 „Hálát adunk
Neked szent Atyánk, a Te szent nevedért, amelyet a mi
sziveinkbe költöztettél, továbbá az ismeretért, a hitért és a
halhatatlanságért, amelyet velünk a Te Fiad, a Jézus Krisztus
által megismertettél. Neked legyen dicsőség mindörökké.
s Te teremtetted, mindenható Urunk, a mindenséget a Te
nevedért, eledelt és italt adtál az embereknek élvezésre,
hogy Neked adjanak hálát. Nekünk pedig a Te Fiad által
kegyelm esen ajándékoztad a szellemi eledelt és italt és az
örök életet. 4 Elsőbb is hálát adunk Neked, mert hatalmas
vagy Te. Neked legyen dicsőség mindörökké. 5 Emlékezzél
meg Uram a te gyülekezetedről, hogy szabadíttassék az meg
minden gonosztol és legyen tökéletes a te szeretetedben és
hozd őt, a m egszenteltet, össze a világ négy tájáról a Te

10. Hogy itt csakugyan nem az úrvacsora szentségéről

szólott a szerző, mutatja a 10. fejezet bekezdő mondata: „A jól-
lakás után“, vagy: „miután elteltetek". Az úrvacsoránál ezt a ki­
tételt nem lehetne használni, de a szeretetlakomáről nagyon is
helyén való. Az itt közlött befejező imádság legérdekesebb
része a 6. pont, melyben egymástól független mondásokat talá­
lunk. Az Ámen előtt ott van az I. Kor. 16 22. maranatha szava
is, melyet Jelenések 22 20-ban görögül szintén olvasunk. Ez adja
meg a jelentését is : Uram jöjj ! Úgy látszik, ez a parusia hitből
fakadó természetes óhajtás fejezte be az első keresztyének imád­
ságait. Már ennek a használása is azt mutatja, hogy a Tanitás
az apostoli korhoz igen közeli időben keletkezett. A 7. pont azt
mondja, hogy a prófétáknak, vagyis a gyülekezetét épitő különös
kegyadományokkal felruházott prédikátoroknak meg kell engedni,
hogy az itt közölt imádságokat mellőzve, belső indításra másokat
is elmondhassanak.
184 Raffay Sándor.

országodba, am elyet neki készítettél, mert Tied a hatalom

és a dicsőség mindörökké. 6 Jöjjön a kegyelem és múljék
el ez a világ. Dicsőség a Dávid Istenének! Aki szent jöjjön,
aki nem az, térjen meg. Uram jö jj! Ámen." 7 A prófétáknak
azonban engedjétek meg, hogy úgy adjanak hálát, amint
akarnak.
11. Ha valaki hozzátok megy, hogy ezekre az előbb
mondottakra tanítson titeket, fogadjátok be. 2 Ha azonban a
tanító maga ezt kiforgatva, valami más tanítást ad, ne hall­
gassatok reá. Ha azonban tanítása az Úr igazságát és isme-

11. A munka harmadik részét kezdő e fejezet az igehirde­

tőkről, ezek viselkedéséről és a velük való bánásmódról szól.
Az előbbi imádságokat is a vándortanitók közölték a hívekkel.
De tanításuk tárgya mégis a keresztség, a böjt, a közös étkezés
és az ezzel összekötött úrvacsora volt. Aki nem úgy tanít ezekről,
mint e könyv, az hamis tanító. A mint látjuk, szerzőnk az igehir­
detőknek három osztályát különbözteti meg. Az elsők az apostolok,
akiknek tiszte a hitetlenek megtérítése, a vándor evangelizálás. Ezek
az Úr missionáriusai. Ezeket feltétlenül be kell fogadni, de ahol
már hívőket talál, ott az apostolnak maradnia nem szabad,
mert az ő tiszte a letelepülést meg nem engedi. Pál szerint is
ezek az elsők az Isten országa építésében I. Kor. 12 28. Ef. 4 u .
stb. Azután jönnek a próféták, akik különös isteni adománynyal
az építésre alkalmasak. Ezek is lehetnek vándorlók, de állandóan
is megtelepedhetnek egy-egy gyülekezet építése érdekéből. Ezeket
lelkes és a Jézus szellemében való meggyőző beszéd módjuk
igazolja. A „lélekben" való beszéd azonos az „elragadtatva, lel­
kesen" való beszéléssel. De a fő ebben is a benső erő, a meg­
győződés és meggyőzés ereje (I. Kor. 12 3. 142. stb.). Az ilyen
lelkes próféta gyakran felhívta a gazdagokat vagy általában a
gyülekezetei, hogy a szegények iránt való szeretetből asztalt
terítsenek. De sokan vissza is éltek ezzel és élősködni akartak
csak. Erre vonatkozik a 9. pont. — A harmadik csoportot a
tanítók képezték, akik a saját lelkűk indítására alkalomadtán
vállalkoztak a tanításra, s akik ezért is nagy felelősséget vet­
tek magukra (Jak. 34.). Az ezekkel való bánásmód szerzőnk
szerint (3. pont) az evangéliom rendelkezésén (dogma) alapul.
V. ö. Mt. 7 15. 10 5. 40. 42. Lk, 9 t. 10 4. I. Kor. 14 37. — A 10. és
11. pont a hamis és az igaz próféták eljárása módját világítja meg.
A hamis próféta másokat szép szóval tart, de nem érzi azt ma­
gára nézve is kötelezőnek, az igaz próféta ellenben magát szoron­
gatja, terheli, de másokat hasonló önmegtagadásra nem kény-
 Újszövetségi apokrifusok. Apostolok tanítása. 185-

retét gyarapítja, úgy fogadjátok őt, mint az Urat. 3 Az apos­

tolokkal és a prófétákkal pedig az evangéliom rendelkezése
szerint így járjatok e l : 4 Minden apostol, aki hozzátok megy.
vétessék föl, mint az Úr. 5 De ne maradjon egy napnál
tovább ; csak szükségből m ég egy másodikra, de ha háromra
marad, akkor hamis próféta. 6 A távozó apostol kenyéren
kívül, am ely másnapig elegendő, sem m itse fogadjon el, ha pedig
pénzt kér, hamis próféta. 7 Amely próféta Szentlólekben
beszél, azt ne vessétek alá próbának, se ne kutatgassátok,
mert minden bűn megbocsáttatik, de ez a bűn nem bocsát-
tatik meg. 8 De nem mindenki próféta, aki lélekben beszél,,
hanem csak aki az Úr beszédmódjával rendelkezik. így hát
a beszédmódról ismerszik meg a hamis és az igazi próféta.
9 Egy próféta sem eszik azon asztalból, amelyet lélekben
megrendelt, mert ha igen, akkor hamis próféta. 10 Minden
próféta, aki az igazságot tanítja, ha nem teszi is meg azokat,
am iket tanít, hamis próféta. 11 Mindazon igaz és kipró­
bált próféta, aki a gyülekezet világi titkára vonatkozólag
munkálkodik, de nem tanítja, hogy azt cselekedjék mások is,
amit ő cselekszik: ne ítéltessék meg általatok, mert Isten­
nél van az ő Ítélete. Mert ugyanígy cselekedtek a régi pró­
féták is. 12 Aki azonban lélekben azt m ondja: adjál nekem
pénzt, vagy más valamit, ne hallgassatok rá, ha azonban

szerit. A legnehezebb itt a noiav etg fivoirmov xoof.uv.ov sv.vXrjoiag

kifejezés. Az egyház titka az újszövetségi szent iratok szerint az
a viszony, melyben e földi léte alatt Krisztussal áll. A házas
élet viszonya ez. Már most az igazi próféta ezt a viszonyt a maga
életében megvalósítja. Vagy úgy, mint Irenaeus mondja a
Valentinianust követő gnostikusokról (adv. haer. I. 6 4. 23 j.).
hogy a nővel való egyesülésben mutatták meg a Krisztussal
való egyesülést; vagy úgy, hogy éppen mert az egyház, amely­
nek tagjai ők is, a Krisztussal házas viszonybanáll, nekik senkivel
ilyen viszonyt folytatniok nem szabad, s igy a házasságtól
tartózkodnak, de másokat ugyanarra a tartózkodásra nem
köteleznek. így tettek a régi próféták is, hogy a maguk pró­
fétai hivatása és meggyőződése érdekében gyakorolt önmegtar­
tóztatást nem erőszakolták másokra. Az első keresztyének
némelytkő tehát a házasságtól az egyház titka miatt tartóz­
kodott.
136 Raffay Sándor.

más nyomorúságban lévők érdekében mondja, hogy adjatok,

miben se Ítéltessék.
12. Aki csak az Űr nevében jön, vétessék föl, de azután
ki kell kutatni (hiszen van értelmetek), hogy széna-e vagy
szalma? 2 Ha ugyanis vándorló az, aki jött, segítsetek rajta
telietségtek szerint, mert nem marad nálatok úgy sem két-
három napnál tovább, amint a szükség kívánja. 3 Ha azon­
ban le akar közietek telepedni, ha kézműves, dolgozzék és
úgy egyék. 4 Ha pedig nincs mestersége, saját belátástok
szerint bánjatok vele, hogy közöttetek egy keresztyén se
éljen tétlenül. 5 Ha pedig nem hajlik, akkor a keresztyénség-
gel üzérkedik s az ilyenektől őrizkedjetek.
13. Minden igaz próféta pedig, a ki köztetek meg akar
telepedni, méltó a maga eledelére. 2 Hasonlókép az igazi tanító
is csakúgy, mint minden munkás, méltó a maga eledelére.
3 A sajtónak, a szérűnek, a szarvasmarhának és a juhoknak
a zsengéjét vedd és juttasd hát a prófétáknak, mert ezek a
ti főpapjaitok. 4 Ha pedig nincs prófétátok, adjátok a szegé­
nyeknek. Ha kovászt csinálsz, vedd és add a zsengéjét a
parancsolat szerint 6Hasonlókép ha bor-, vagy olajhordót
nyitsz, az elejét vedd és add a prófétáknak. 7 A pénznek,
ruhának és minden javadnak vedd a zsengéjét és amint jó­
nak látod, add a parancsolat szerint.
14. Az Úrnak napján pedig összegyülekezve törjétek
meg a kenyeret és miután bűneiteket m egvallottátok, adjatok 123

12. Az első keresztyének között a testvéries együttérzés

alapján a vendégszeretet nagyon ki volt fejlődve. Római Kelemen
első levele is sokszor dicséri azokat, akik a vendégszeretet eré­
nyét gyakorolták. De ez az irat tanusitja, hogy sokan visszaél­
tek vele. „Aki az Űr nevében jön“ = aki magát keresztyénnek
mondsa. Ezeket azonban mind alaposan ki kell kutani, hogy csak­
ugyan hívők-e, vagy csak a keresztyénséggel üzérkedők. Itt lát­
juk kezdetét a keresztyénség társaldami szervezkedésének.
13. A próféták és a tanítók tehát letelepülhettek és akkor
igényt tarthattak a gyülekezet által való eltartatásra (Mt 10 10
Lk. 10 7. I. Kor. 9 18. I. Tim. 5 I8). A zsengék és a tizedek ily­
nemű felhasználásáról az Ótestamentom sokat beszél. A papi
fizetések rendszeresítésének első nyomait láthatjuk itt. A kovász
IV. Móz. 15 20-22 szerint, természetesen sütve értendő.
 Újszövetségi apokrifusoU. Apostolok tanítása. 187

hálát, hogy tiszta legyen a ti áldozatotok. 2 Akiknek azon­

ban valami bajuk van az ő társaikkal, ne menjenek közétek,
míg ki nem engesztelődnek, nehogy a ti áldozatotok profa-
nizáltassék. 3 Mert így hangzik az Úrnak beszéde, minden
helyen és időben tiszta áldozatot k e ll nekem hozni , m ert
nagy k ir á ly vagyok én — mondja a z Úr — ás a z én ne­
vem csodálatos a népek között (Mai. 1 n -u )-
15. Állítsatok tehát magatoknak az Úrhoz méltó püspö­
köket és diakónusokat, akik szelídek, pénzre nem sóvárognak,

14. Az Úr napjának, vagyis a vasárnapnak az adta meg a

különös jelentőséget, hogy akkor éltek az úrvacsorával, mint áldo­
zattal. Az erre vonatkozó rendelkezés különösen azért fontos, mert
annak élvezése a bűnvallással volt összekötve. Ezt semmiféle
más iratban nem olvassuk. Ebben Mt. 5, 2 3 - 2 4 - I-Kor. l l 27- 28"ra
támaszkodik. S éppen ez különbözteti meg a közös lakomával
összekötött eüharisztiát a csak vasárnap tartott úrvacsorázástől,
hogy ez alkalommal általános bűnvallomást tartottak. E két cselek-
vény elkülönülésére már az Ap. Csel. és Pál leveleiben is talá­
lunk adatokat.
15. Míg az apostolok hivatásuknak megfelelően folyton ván­
doroltak, és a próféták és tanitók is az egész keresztyénség
szolgálatában állottak, addig a püspökök = felvigyázók és a
diakónusok = szolgálattevők az egyes gyülekezetek élén munkál­
kodtak. Amazokat az Úr lelke, a benső elhivatás, emezeket a
gyülekezet bizalma állította a szent munkába. Amazok küldöttek,
ezek választottak. Amazok a gyülekezetek szellemi szükségletei­
nek, emezek a társadalmi és helyi szükségleteinek a kielégíté­
sére voltak hivatva. Minthogy azonban vándorpróféták és tanítók,
vagy éppen apostolok nem mindenkor akadtak, azért nemcsak
helyi és anyagi okok miatt, hanem ezek szolgálatainak végzésére
is állította a gyülekezet a maga élére a felvigyázókat és a szol­
gálattévőket. Ha apostol próbálta ki őket, akkor az iktatta hiva­
talába, ha nem akadt erre apostol, akkor a gyülekezet bízta meg
a teendőkkel (II. Kor. 8 l9. Ap. Csel. 13 j-g. 14 23. I. Tim. 4 14).
Természetes, hogy a mikor a vándorló jgehirdetők kivesztek, a
gyülekezetek szellemi vezetésének tisztét és ebből folyólag a
tekintély összes igényét és az állás összes javadalmát és előnyeit
is az egyes gyülekezetek élén álló felvigyázók és szolgálattevők
örökölték. — Az első kér. gyülekezekben a méltatlanok és ma­
gukról megfeledkezők teljesen erkölcsi fegyelmezés alatt állottak.
Ide tartozik az előbbi fejezet ama rendelkezése is, hogy a mél­
tatlant az úrvacsorától eltiltották.
188 Raffay Sándor.

igazak és kipróbáltak. Mert ők végzik tinéktek a próféták­

nak és a tanítóknak a szolgálatát. 2 Ne becsméreljétek hát
őket, mert a prófétákkal és a tanítókkal együtt ezek a ti
tisztelendőitek. 3 Intsétek egym ást ne haragban, hanem békes­
ségben, amint azt az evangéliomban találjátok. És ha valaki
vétett az 5 társa ellen, azzal senki ne beszéljen, se egy szót
tőletek ne halljon, mindaddig, a míg meg nem tér. * Imád­
kozásaitokat, jótékonykodásaitokat s valamit csak tesztek,
úgy végezzétek, amint a mi Urunk evangéliomában látjátok.
16. Vigyázzatok az életetekre: lámpásaitok ki ne aludja­
nak. Csípőitek megne bénuljanak, hanem készen legyetek,
mert nem tudjátok az órát, amelyben a mi Urunk élj5. 2 Gya­
korta össze kell pedig jönnötök, keresvén azokat, amik tel­
ketek szükségleteit képezik, mert hivő létetek egész ideje
sem használ semmit, hacsak az utolsó időben nem váltatok
tökéletesekké. 3 Mert az utolsó napokban sokasodnak meg a
hamis próféták és a megrontók és a juhokat farkasokká
a szeretetet pedig, gyűlöletté változtatják. 4 Mert ha majd
megnövekszik a gonoszság, s egym ást gyűlölik, üldözik és
kézbeszolgáltatják: akkor tűnik majd föl a világ csábitója,
mintha Isten fia volna, és cselekedni fog jeleket és csodákat
és a föld az ő kezébe adatik és oly gonoszságokat cselekszik
majd a milyenek még soha nem voltak. 5 Akkor kerül majd
az emberek világa a próbának a tüzébe és sokan megbotrán-
koznak és elvesznek. Akik azonban az ő hitökben kitartanak,
amaz átokból kiszabadulnak. 6 És akkor tűnnek majd fel az
igazság jelei, elsőbb is az égben a felnyilás jele, azután a
trombita hangjának a jele s végül a holtaknak a feltáma­
dása. 7 De nem mindnyájáé, hanem, a mint megmonda­
tott az Úr jön n i fog és a szentek m ind vele. (Zak. 14 5).
8 Akkor meglátja majd a világ amint az Úr eljő az égnek
felhőin (Mt. 24 30).

16. Intés a készenlétre, mert a vég közeleg, az Űr vissza­

térése = paruzia küszöbön van. A lámpás készen tartása, vala­
mint az a gondolat, hogy ha valaki folyton hivő volt is, de az
utolsó megpróbáltatások között megtántorodik, akkor hivő voltára
sem hivatkozhatik, Mt. 25 9- ls. a tíz szűz példázatása utal. A
világvégre nézve lásd Mt. 24. fejezetét.
 Hermas Pásztora.

Azon őskeresztyén iratok egyike ez, a m elyeknek kez­

dettől fogva mindig igen nagy tekintélye volt. Legelőször a
második század közepe táján keletkezett Musztori-kánon
említi meg, és az apostoli iratok közé sorolja. Azután Ire-
néus lyoni püspök 180 körül mint „Irást“ idézi s igy a mai
kanonikus iratokkal azonos tekintélyűnek veszi. Ettől kezdve
a következő századok atyái és irodalmi termékei mind arról
tanúskodnak, hogy a Pásztor tekintélye idővel sem csorbult.
Mennyire nagy volt a becsülete különösen nyugaton, mutatja
az, hogyjjmár a második században lefordították latin nyelvre.
Hasonlókép nagyra becsülték keleten is, hol már Alexandriai
Kelemen és Origenes is szívesen hivatkozott rá. Az Újszövet­
ség régi görög kéziratai közül is sokban a kanonikus iratok
között áll. Mint a régi, úgy a középkori egyházakban is
gyakran olvasgatták nemcsak otthon, hanem a gyülekezeti
istentiszteletek alatt is.
Ez a nagyjelentőségű munka ugyanolyan természetű,
mint a János Jelenések könyve. Jelenések ezek is. Nem a
világ végére, hanem a világ jelen állapotára, illetőleg az egy­
ház és a hívek helyzetére és teendőire vonatkozó jelenések.
A munkában három részt különböztethetünk meg. Az elsőben
négy látom ást találunk, a melyek elseje a bűn mibenlétét és
jelentőségét, másodika a közölt dolgok közlését, harmadika
a világvégre való előkészülést, a negyedik a bekövetkező
nagy nyomorúságokat világítja meg. Az ötödik! jelenés át­
menetet képez a könyv második részéhez, a mely tizenkét
parancsolatot foglal magában. A Pásztor, a ki nem más, mint
a megtérés angyala, csak itt lép fel első Ízben, azért a könyv
címét csak a m ásodik rész igazolja. Az első parancsolat a
190 Raffay Sándor.

hitről, istenfélelemről és az önmegtagadásról; a második az

ártatlanságról, a harmadik az igazságosságról, a negyedik a
házasságról és általában az erkölcsiségről, az ötödik a türe­
lemről, a hatodik a bizodalomról, a hetedik a félelemről, mint
tiszteletről, a nyolcadik az önmegtartóztatásról, a kilencedik
a kótségeskedésről, a tizedik a szomorúságról, a tizenegye­
dik a hamis prófétákról szól, mig az utolsó általános buzdí­
tással fejezi be a sorozatot. A könv harmadik részében tíz
példázatot találunk, a m elyek mindenike a keresztyénsóg e
világbeli helyzetét, sorsát és feladatait tárgyalja. E példáza­
tok sem tartalmilag, sem alakilag még csak meg sem köze­
lítik a Jézus példázatait, de azért igen értékes részei az ős­
keresztyén irodalomnak.
A tartalomnak e rövid vázolásából is láthatjuk, hogy
Hermas Pásztorát regénynek csak a legnagyobb tájékozatlan­
sággal lehet mondani Nem regény ez, hanem egy buzgó
vallásos léleknek a jelenések és látomások egész hosszú
sorozatában kifejtett világnézete. Hermas Pásztorában vilá­
gosan elénk tárul egy második századbeli buzgó keresztyén
ember lelki világa, keresztyénsége. E mellett természetesen
elénk tárul egyúttal korának egyháza, ez egyház berendezé­
sének, helyzetének, felfogásának, törekvéseinek, vitás kérdé­
seinek, egész irányzatának a képe is. De a Pásztor nem ennek
a rajzát tűzte ki feladatául, hanem az a vezérlő gondolata,
hogy a kér. embernek a m egtérés a fő kötelessége, s hogy
ennek a m egtérésnek m ost van itt az ideje, mert az Úr vissza­
térése = parúziája, még mindig csak az előkészület álla­
potában van. Mi lesz a sorsa a megtőrőnek, mi a meg nem
térőnek, vagy az ingadozónak, habozónak, visszaesőnek stb.
ezek a valláserkölcsi kérdések uralkodnak az egész műben.
Ezért is e munka mig egyrészt az őskeresztyénség belső
állapotának és külső viszonyainak, vallási és erkölcsi| fel­
fogásának a megismerésére nézve első rendű forrás, addig
m ásrészt világos képét adja annak, mikép zökkent ki az
egyház az első század elm últával a jézusi emelkedett egy­
szerűségből, s mikép tért vissza a zsidó és pogány álláspontra
nemcsak a theologiai képzetek dolgában, benépesítve az Isten
világát és az isteni közvetlen gondviselés körét mindenféle
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 191

közvetítőkkel, hanem erkölcsi téren is abban, hogy az ember

böjtölését, alamizsnálkodását, jócselekedeteit érdemszerűjelen-
tőségnek tünteti fel. Hermas Pásztora a már katholizálódás-
nak vidult kér. egyházi felfogás terméke. Ezért is mutat
legnagyobb rokonságot az u. n. második kelemeni levéllel s
ezért is nem hivatkozik egyetlen egyszer sem az újszövetségi
szent iratokra.
De éppen mert átmeneti idő terméke, kortörténetileg
igen fontos. Az egyház még nem tudott határozott irányt
venni. Tanbeli álláspontja éppen olyan kiforratlan, mint
szervezete. Az ember üdvössége a m egtéréstől függ. A
keresztség hatását, a tisztaságot kell megóvni, s azzal az
ember üdvösségének a dolga jóformán biztosítva van. A
keresztyénségben való szilárd megmaradás a másik oszlopa
az üdvözülésnek. Ha valaki ennek koronájául még a szenve­
désekre, a vértanúságra is rámutathat, teljesen rálépett az
üdvösség útjára. Kegyelemről, megigazitásról, a Krisztus
felöltözéséről, az isteni lélek befogadásáról és uralomra jut­
tatásáról alig esik szó, s ha esik is, bizonytalanul.
Hasonlókép vagyunk az egyházi szervezettel is. Még itt
is van szó vándorló apostolokról, de van az egyes gyüleke­
zetek élén a vének közül lassanként egyetlen vezetővé kiem el­
kedő püspökről = felvigyázóról is. Magában Rómában azon­
ban még nem egy püspök áll a gyülekezet élén, hanem a
vezetők egész tömege (2. látomás 4. kép.).
Az irat tehát csakugyan az átmeneti kor terméke. De
hogy ez a kor még igen közel volt az apostoli korhoz, azt
mutatja a paruzia várása, a mely még nem a m essze jövő­
nek, hanem a közel napoknak a titka.
Mindezek alapján némi bizonyossággal meg lehet állapí­
tanunk, hogy a Pásztor a második század elején keletkezett
Minthogy ugyanis a Muratori-kánon azt mondja, hogy a
Pásztor szerzője, Hermas, Pius római püspök testvére volt,
s minthogy e szerint a Pásztor a Muratori kánon idejében
már készen állott, sőt tekintélyes irat számba m ent: ebből
folyólag a második század közepe előtt kellett keletkeznie.
Az évet közelebbről meghatározni természetesen lehetetlen,
de hozzávetőleg a harmincas évekre tehetjük, mert Pius
192 Raffay Sándor.

139—155 közt volt püspök Rómában.' Origenes ugyan azt

tartja, hogy a Pásztor szerzője ugyanaz a Hermas, a kit Pál
is megemlít Róm. 16 u -ben, de ennek a név azonosságán
kívül egyéb bizonysága nincsen. Abból pedig, hogy a gyüle­
kezet üldözéséről sok szó esik benne, éppen olyan joggal
lehet a Domitian, mint a Traján idejére következtetni.
Hermasról csak annyit tudunk, amennyit munkájában
ő maga elárul. Eredetileg rabszolga volt, akit a nevelőatya,
vagyis a gazdája, Rómába adott el valami Ródé nevű asz-
szonynak. Később azonban felszabadult és üzlete és földje
volt Rómában. Házas ember volt, de felesége és gyermekei
nem sok örömet okoztak. Nemcsak hitetlenek, hanem egye­
nesen gonoszak voltak. Felesége a második látomás szerint
rettentő nyelvű asszony volt, s hogy valami szép sem lehe­
tett, mutatja az, hogy amikor szegény Hermás az úrnőjét
egy ízben a Tiberisben fürödni látta, önkéntelenül felsóhaj­
tott : milyen boldog volna ő, ha neki ilyen szép és formás
felesége volna! A gyermekeire roppant sok a panasz, nem­
csak az ő szivében, hanem Isten részéről is. (1. látomásban.)
A milyen egyszerű, sőt közönséges volt a háza népe, olyan
volt maga Hermas is. Gondolatai nem magasröptűek, elő­
adása egyszerű, meseformájú, írásmódja kezdetleges és is­
métlődő. De éppen ezért érdekes, mert benne az első kér.
századok egyszerű, hívő embere szólal meg és nem a tudós
theoiogus. Nem is bocsátkozik elm életi fejtegetésekbe, ha­
nem a saját életviszonyai, külső és belső állapota kapcsán
mondja el a képzelet színezésével felékesitett felhívását a
megtérésre.
Sokan vannak abban a nézetben, hogy a Pásztort nem
egy ember irta meg, hanem többen dolgoztak rajta és hogy
eredetileg talán az első kér. újság lett volna, vagy hogy
röpiratokból nőtt volna egy egészszé. Ilyesféle felvételekre
van ugyan szabadságunk, de alapos okunk nincsen. Nemcsak
azért, mert a Pásztor egységes egészképen maradt ránk,
hanem azért sem, mert a nyelvezet egysége, a tárgyalás mód­
jának mindig egyforma egyszerűsége egyenesen e felvétel
ellen szól.
Hasonlókép vagyunk azzal a legújabban felmerült fel­
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 193

tevéssel is (Reitzenstein, Poimandres. Studien zűr griechisch-

aegyptischen und frühchristlichen Literatur. 1904.), a mely
szerint e munka eredetije a Hermes Trismegistos neve alatt
ránk marad Poimandres c. munka. Ez is körülbelül az első
század végén keletkezett, valamivel előbb, mint Hermas Poi-
mén-je. Az egyezést támogatná maga a cim is, az 5. látom ás,
meg a 9. példázat is, a melyekben a két munka egyezése
különösen szembetűnő. Mégis, a szakemberek nézete szerint,
a kik a Poimandrest is alaposan ismerik, a rokonságot nem
tarthatjuk olyan természetűnek, a melynek alapján Hermas
Pásztorának másodrendű voltát megállapíthatnék. A régi
irodalmi művekben sokszor meglepő ism étlésekre akadunk,
de ezek legtöbbször csak az egyező gondolatkörnek és a
változatokban szegényesebb formának az önkéntelen követ­
kezményei.
A terjedelmes munka olyan egyszerű, hogy csak itt-ott
teszek hozzá egy-két megjegyzést, ahol arra a szükség
kényszerit. A megértésről maga a szerző eléggé gondoskodik.
A szöveg a következő.

Pásztor.
Első látomás.
1. Nevelőatyám eladott engem valami Ródé nevű asszony­
nak Rómába. Évek során kiismertem és testvérem ként kezd­
tem őt szeretni. 12 Egy alkalommal a Tiberis folyóban láttam
őt fürödni, s kezemet nyújtva neki, kisegítettem a folyóból.

1. Ki volt Hermas nevelőatya, ‘vagyis inkább gazdája,

s ki volt Ródé, nem tudjuk. Kuma helyett sok szövegben
faluról van szó. A Kuma és a kóma könnyen össze­
téveszthető. Kuma mellett szól az, hogy a Szibillák könyvében
is ez áll, továbbá, hogy a görög ige hosszabb út megtételét
jelenti. Menés közben Hermas elaludt, vagyis inkább elalélt és a
mint azt az ÓT-ban is sokszor olvassuk, az isteni lélek elragadta
őt a pusztába. Az egész látomásnak az a célzata, hogy a bűnös­
ségnek lényegét a hegyibeszéd értelmében kimutassa. Az ember
nem akkor vétkezik, amikor a bűnt végrehajtja, hanem amikor
annak lehetősége a lelkében felötlik. A bűn tehát nem csak a
tagoké, hanem első sorban a szivé. (Mt. 6.)Szentek — keresztyének.
Raffay: Ujszöv. apokrifusok
194 Raffay Sándor.

Amikor megláttam a szépségét, elgondoltam magamban,

hogy boldog volnék, ha ilyen szép és formás feleségein
volna. De csak erre gondoltam és semmi másra.
3 Nemsokára Kómába mentem s magasztaltam az Isten
terem tését, hogy milyen nagyszerű, remek és hatalmas. Men­
temben elaludtam. S lélek fogott meg és valami úttalan siva­
tagba vitt, amelyen ember nem volt képes haladni, mert
szakadékos és eres volt. Átgázolván a folyót, a síkságra
jutottam s térdet hajtva imádkoztam az Úrhoz és m egval­
lottam bűneimet. 4 Imádkozásom közben m egnyílt az ég, s lát­
tam azt az asszonyt, akit megkívántam, amint engem az
égből üdvözölt, mondván:
— Köszöntelek, H erm as!
5 Rátekintvén azt mondám n e k i: Úrnőm, mit csinálsz ott?
— Felem eltettem, feleié az nekem, hogy a te bűneidet
az Úrnak feltárjam.
— 6Most hát vádlóm vagy? — kérdőm.
— Nem, mondá, hanem hallgasd meg a mit neked mon­
dandó vagyok. Isten, ki a mennyekben lakozik és a semmi­
ből terem té a világot s az ő szentegyháza érdekében meg-
sokasítá és megnövelő azt, haragszik rád, hogy vétkeztél
ellenem.
— 7 Ellened vétkeztem ? felelém neki. Hogyan ? Mondtam
ón neked valaha illetlen séget? Nem úgy néztelek-e mindig,
mint egy istennőt? Nem olybá vettelek-e mindig, mintha
nővérem volnál? Miért fogod rám, oh asszony, ezeket
a gonosz és bűnös dolgokat?
— 8 Szivedben, mondá rám m osolyogva, feltámadt a go­
nosz kívánság. Avagy szerinted nem művel-e gonosz dolgot
az igaz ember, ha a gonosz vágy feltámad a szivé­
ben? Bizony bűn az, m ég pedig nagy! Mert az igaz
ember csak igazat gondol. S mialatt igazat gondol,
növekszik a dicsősége az egekben, s minden ő cseleke­
detével megnyeri az Urat. Akik pedig gonoszt gon­
dolnak szivükban, halált és rabságot szereznek maguknak.
Különösen akik ezt a világot hajszolják s javaikban kójeleg-
nek, a jövendő jókra pedig nem gondolnak. 9 Ezeknek lelkei,
akiknek reménységük nincsen, hanem önmagukat és életüket
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 195

félreismerik, térjenek meg. Te pedig imádkozzál Istenhez és

m eggyógyulnak a saját, a házad népe és az összes szentek
bűnei.
2. Miután ezeket elmondotta, bezárultak az egek. Engem
meg teljesen elfogott a félelem és a szomorúság, mondván
m agamban: Ha inég ez a bűnöm is igy felíratik, hogyan üdvözöl­
hetek? Avagy hogyan engesztelem majd ki az Istent az én
bevégzett bűneimért? Vagy miféle szavakkal kérjem az Urat,
hogy legyen irántam könyörületes ?
2 Mialatt ezeket elgondoltam és szivemben forgattam,
magammal szemben egy hófehér gyapjúból készült nagy
fehér széket láttam, majd egy ragyogó ruházatú öreg nő jött
elő, akinek a kezében könyv volt, s leült egyedül és igy
köszöntött engem :
— Üdvözöllek Hermas.
Én pedig szomorúan és sírva mondám:
— Üdvözöllek, Úrnőm.
— 3 Mit búslakodsz, mondá, te jólelkű, te szelíd és min­
dig vidám Hermas, miért vagy ily levert és nem derült ?
— Egy bájos asszony miatt, felelém, aki azt mondotta,
hogy vétkeztem ellene.
— 4 Ilyen cselekedet sohasem terheli az Isten szolgáját,
mondá ő, hanem legfölebb a szivedben ötlött fel az iránta
való vágy, már pedig az Isten szolgáinál még az ilyesféle
szándék is bűn. Mert gonosz és gyalázatos a szándék egy
teljesen szent és már kipróbált lélekre nézve, ha gonosz 2

2. Ugyanazon látomásnak ez a második részlete. Nem vág

össze egészen az elsővel. Mert az első Hermasnak a szivében a
feltámadt vágy, az érzéki gondolkozás által elkövetett bűnével,
ez a második pedig az Isten neheztelésének igazi okával foglal­
kozik. A kiindulás azonban itt is a szivbeli bűn, a mely a „be­
fejezett, “ vagyis a teljesen végrehajtott bűnnel van szembe állítva.
Ha amaz is ilyen súlyosan esik a mérlegbe, mennyivel inkább
emez. A bűnnek ilynemű osztályozása nem jézusi gondolat. —
Jellemző és szokatlan különben, hogy Hermas maga akarja ki­
engesztelni az Istent és nem támaszkodik az Istennek a Jézus
Krisztusban adott kegyelmére. Nála tehát még egészen zsidós a
bűntől való szabadulás képzete és a páli felfogással merőben
ellentétes.
13*
196 Raffay Sándor.

dologra vágyik, de leginkább Hermasra nézve, aki önmeg­

tartóztató, aki minden gonosz vágyat megtagadott és telve
van teljes ártatlansággal és bűntelenséggel. — 3. De nem e
miatt haragszik rád az Isten, hanem hogy a te házad népét,
amely Isten ellen és ellenetek, szüleik ellen, támadt, m egté­
rítsd. Mert mint a ki a gyermekeit szereti, nem intetted
házad népét, hanem isszonyúan megromlani engedted. E miatt
haragszik rád az Úr. Hanem m egorvosolja a házadban tör­
tént összes gonoszságokat, mert hiszen azok bűnei és tör­
vénytelenségei miatt rontottak meg téged az élet szükség­
letei.1) 2 Ámde az Úrnak irgalmassága megkönyörült rajtad és
a te házad népén, m egerősít téged és az 5 dicsőségébe alapoz
tégedet. De te magad se hanyagolj, hanem buzdítsd fel és
erősítsed a te házadat. Mert a mint a kovács a munkáját
addig kovácsolja, a mig ura lesz annak, a mit akar, úgy a
naponként m egism ételt igaz ige is minden gonoszságon úrrá
válik. Ne szűnj hát meg inteni gyerm ekeidet; mert tudom,
hogy ha teljes szivükből megtérnek, a szentek közé az élet
könyvébe iratnak majd be.
3Ezek bevégezte után azt mondá nekem:
— Akarod hallani, amit felolvasok?
— Akarom, Úrnőm.
— Figyelj hát, mondá, és halljad az Isten dicsőségét.
S oly csudás nagy dolgokat hallottam, hogy nem bírtam
emlékezetemben megtartani. Mert minden szó olyan rette­
netes, a milyent az ember nem képes elviselni. Mégis meg­
tartottam emlékezetemben az utolsó szavakat, mert reánk
nézve hasznosak és m egszívlelendők voltak.
— 4 ím e az erőknek Istene, a ki az ő láthatatlan hatal­
mával és nagy bölcseségével alkotta a világot és a maga
fensége tanácsából szépséggel ruházta fel az ő teremtését, s
az ő hatalmas szavával boltozta az eget és alapozta a földet
a vizekre, s a maga bölcseségével és előrelátásával terem­
tette a maga szentegyházát, a m elyet meg is áldott: m ost
m egváltoztatja az egeket, a hegyeket, a halmokat, a tenge­

*) Azt akarja ezzel mondani, hogy a szolgaságba való eladás oka az

életszükségletek voltak.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 197

reket is és minden sima lesz az ő választottainak, hogy be­

váltsa azoknak azt az Ígéretet, a m elyet teljes dicsőséggel
és örömmel Ígért, ha hogy megőrzik az Isten ama törvényeit,
amelyeket teljes bizodalommal átvettek.
4. Mikor az olvasást bevégezte és a székről leszállt, négy
ifjú jött elő, elvitte a székét és elment kelet felé. 2 0 pedig
magához hivott, megfogta a mellem et és azt m ondta:
— Tetszett-e, a mit olvastam ?
— Úrnőm, mondám neki, ezek a végső dolgok tetszet­
tek, de az elsők nagyon nehezek és kemények.
— Ezek a végsők, mondá nekem, az igazaknak szóla­
nák, azok az előbbiek meg a pogányoknak és a hitehagyot-
taknak.
3 Mialatt velem beszéit, két ember jelent meg, karon fogta
és elmentek arra, a merre a szék is ment, kelet felé. Vidá­
man távozott és menőben azt mondta nekem:
— Légy férfias, Hermas.

Második látomás.

E l s ő kép.

1. Mikor egyszer ismét olyan időtájt mentem Kúmába,

mint az előző évben, útközben eszembe jutott a tavalyi láto­
más és megint elragadott a lélek és ugyanarra a helyre vitt,
mint tavaly. 2 Odaérve térdre borultam és imádkozni kezdtem
az Úrhoz, magasztalván az ő nevét, hogy engem figyelmére
m éltatott és tudtomra adta előbbi bűneimet. 3 Fölkelvén imád ­
kozásomból, megpillantottam velem szemben azt az öreg nőt,
a kit tavaly is láttam, a mint ott járkált és egy könyvecskét
olvasott.
— Képes leszesz-e, mondá nekem, ezeket az Isten válasz­
tottainak tudomására hozni?
— Úrnőm, mondám, nem vagyok én képes ezeket emlé­
kezetemben tartani, hanem add ide a könyvecskét, hadd
írjam le.
— Nesze, mondá, de azután majd add vissza.
4 Átvettem és a lakatlan föld egyik helyén mindent betű­
198 Raffay Sándor.

ről-betűre leírtam, mert hogy nem találtam meg a szótagolást.1)

Alig végeztem azonban be a könyvecske betűit, hirtelen ki­
ragadták a kezemből a könyvecskét. Ki tette ? nem tudom.
M á s o d i k kép.
2. Miután tizenöt napon át böjtöltem és sokat kértem az
Urat, felfedetett nekem az irás értelme. Ez volt ott megírva:
2 A te ivadékaid, Hermas, Isten ellen támadtak, az Urat káro­
molták, iszonyú gonoszságukban elárulták a szüleiket s
szüleárulóknak mondatnak, de hasznuk nincsen, sőt bűneiket
kicsapongással tetézték s igy gonoszságuk mértéke betelt.
3 De add ezt a beszédet tudtára minden gyermekednek, vala­
mint élettársadnak is, aki majd nővéred lesz ,2) mert az sem
fékezi a nyelvét, am elylyel vétkezik, de ezek hallatára fé­
kezni fogja és irgalmasságra talál. 4 Ha ezeket a beszédeket,
am elyeket az Úr parancsolt neked felfednem, azok tudomá­
sára hozod, akkor minden előbb elkövetett vétkük megbocsát-
tatik, valamint az összes szenteké is,3) akik mind e mai napig
vétkeztek, ha ugyan teljes szivükből megtérnek és kiirtják
szivükből a kétsógeskedést. 5 Mert m egesküdött az Úr a vá­
lasztottaknak, hogy ha még ezen előre kitűzött napon túl is
történik vétek, nem lesz szabadulásuk. Mert az igazak szá­
mára van határa a m egtérésnek, az összes szentekre nézve
beteltek a m egtérés napjai, de a pogányok egész az ítélet
napjáig megtérhetnek. 6 Mondd meg hát a gyülekezet vezetői­
nek, hogy éljenek igazságban, hogy teljes dicsőséggel
megkapják az Ígéret teljességét. 7Maradj átok meg hát, kik az
igazságot cselekeszitek és ne kétségeskedjetek, hogy a szent
angyalokkal együtt járhassatok. Boldogok ti, kik a jövendő
nagy nyomorúságot megállj átok és akik az életeteket meg
tagadjátok! 8 Mert m egesküdött az Úr az ő Fiára, hogy mind-

*) A régi korban az írást nem tagolták, hanem a betűket sűrűn egy­

másmellé rótták. A szavakat még rövidítették is, a mi az olvasást nagyon
megnehezítette.
2) Vagyis megtér, mert most még pogány. Róla és gyermekeiről ugyan­
csak kedvezőtlen dolgokat tud mondani.
8) A szentek mindig a keresztyének, szemben a bűnös és hitetlen
emberiséggel.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 199

azokat, akik az ő Urukat megtagadják, megfosztja az éle­

tüktől, azokat, akik a m ost jövendő napokban meg fogják
őt tagadni. De akik előbb tagadták meg, azokon nagy irgal­
masságából megkönyörül.
3. Te pedig, Hermas, ne tartsd rováson gyerme­
keid gonoszságát, se el ne hagyd nővéredet, hogy az
előbbi bűneikből megtisztulhassanak. Mert ha rováson
nem tartod gonoszságaikat, helyes [nevelésben részesülnek.
A bűn rovásra szedése halált okoz. De, Hermas, te magad
is nagy nyomorúságba jutottál a te házad vétkei miatt, mert
nem törődtél velük, sőt elhanyagoltad őket és igy viselke­
déseddel a bűnösök társává szegődtél. 2 De mentségedre szol­
gál az élő Isten m ellett való megmaradásod, tisztaságod és
nagy önmegtagadásod. Ezek mentenek meg téged, ha meg­
maradsz bennük, és megmenti mindazokat, akik ilyetén
módon cselekesznek s ártatlanságban és tisztaságban járnak.
Ezek minden gonoszságot legyűrnek és megmaradnak az
örök életre. 3 Boldogok mind, akik az igazságot cselekeszik,
mert megmaradnak örökké.
4 Mondd meg Maximusnak: íme nyomorúság következik,
ha jónak látod, tagadj meg újra. Közel az Úr a megtérőkhöz,
amint az Eldad és Módat könyvében1), akik a népnek a
pusztában prófétáltak, meg van irva.

H a r m a d i k kép.
4. Mialatt aludtam, atyámfiai, egy szép ifjú révén ezt a
jelenést vettem : Mit gondolsz, ki az az öreg nő, akitől a
könyvet kaptad?
— Sybilla, felelém.
— Tévedsz, mondá, nem az.
— Kicsoda hát? kérdém.
— Az Egyház, mondá
— Miért öreg akkor? kérdezőm.
— Azért, feleié, mert mindenek előtt terem tetett. Ezért
öreg, s a világ is miatta teremtett.

*) Az első századokban széltében ismeretes és használt apokrifus irat

volt. Ma egyáltalán ismeretlen. Maximusról se tudunk semmit.
200 Raffay Sándor.

N e g y e d i k kép.
2. Azután otthon volt egy látomásom. Megjelent az öreg
nő és megkérdezte, átadtam-e már a könyvet a presbyte-
reknek? Mondtam, hogy nem.
— Helyesen tetted, úgymond, mert van még hozzá tol­
dani valóm, azért ha majd mindent elmondottam, a te köte­
lességed lesz azt az összes választottakkal közölni. 3 Két
könyvecskét Írjál hát és küldd el az egyiket Kelemennek, a
másikat Graptének.2) Kelemen majd elküldi az idegen váro­
soknak, mert rá van ez bízva, Grapté meg az özvegyeket és
az árvákat inti meg. Te pedig olvasd el azt ebben a város­
ban a gyülekezet élén álló presbyterek között.
Harmadik látomás,
am elyet láttam, atyámfiai, a következő.
E l s ő k é p .

2 Miután sokat böjtöltem és könyörögtem az Úrnak,

hogy mutassa meg nekem azt a jelenést, amelyet amaz öreg
nő által ígért, azon az éjjelen m egjelent nekem az öreg nő
és azt mondta:
— Minthogy így könyörögsz és vágyakozol mindennek
a megtudására, eredj ki a mezőre, amely a sajátod, s öt óra
tájban megjelenek neked és megmutatom, amit látnod kell.
— 3 Úrnőm, kérdém, a mezőnek m elyik tájára?
— Ahová akarsz, feleié.
Egy szép magános helyet választottam ki. Mielőtt azon­
ban még m egjelölhettem volna neki a helyet, azt mondta
nekem :
— Oda megyek, a hova akarod.
M á s o d i k ké p.
4Kimentem hát, testvérek, a mezőre és számitgattam az
órákat, azután arra a helyre mentem, amelyet neki megje­
löltem. Ott egy elefántcsont padot láttam, a pádon egy gyapjú
fejtámasztó feküdt, s annak tetején lenből való áthuzat.

2) Kelemen valami római diakónus, Grapté pedig a szegények gondo­

zásával megbízott diakonissa lehetett.
 Újszövetségi apolírifusok. Hermas. 201

5 Mikor ezeket megláttam és senkit sem láttam ott, meg­

rettentem, csaknem reszkettem , a hajam szálai égnek állot­
tak s egész izgatottság fogott el, hogy egyedül voltam. De
azután magamhoz tértem és m egemlékeztem az isten dicső­
ségéről s bátorságot nyervén, térdet hajtva, miként előbb,
úgy m ost megint vallást tettem bűneimről az Úrnak.
6 Az asszony pedig hat ifjúval jött el, a kiket már előbb
is láttam, s mellém állott és meghallgatta imádkozásomat
és az Úrnak tett bűnvallásomat. Aztán megfogva engem azt
m ondá:
— Hermas, ne könyörögj örökösen a te bűneidért, ha­
nem könyörögj az igazságért is, hogy abból kapj valamit a
házad népe számára.
7 S felemelt a kezemnél fogva, a pádhoz vezetett és azt
mondta az ifjaknak:
— Menjetek és építsetek.
8 Mikor az ifjak elmentek és magunkra maradtunk, azt
mondta nekem:
— Ülj ide.
— Úrnőm, mondám, ültesd le előbb a presbytereket.
— A mint mondtam, ülj le, feleié.
9 Mikor a jobbjára akartam leülni, nem engedte, hanem
a kezével mutatta, hogy a baljára üljek le. A mikor azon,
hogy nem engedett a jobbjára ülni, búsan elmélkedtem, azt
mondta nekem:
— Szomorkodol, Hermas? Az én jobbom felől való hely
azoké, a kik már tetszenek Istennek és szenvedtek az ő
nevéért. Neked még sok hiányzik ahoz, hogy köztük ülhess,
de ha megmaradsz ártatlanságodban, velük ülhetsz majd, s
mindazok is, akik az ő munkáikat végzik, és kiállják azt, a
mit ők kiállottak.
— Hát mit állottak k i? kérdém.
2. Halljad, fe le li: ostorozást, börtönt, nagy nyomorúsá­
got, keresztet, vadállatokat, az ő nevéért. Azért a szentség­
nek a jobb oldala az övék és azé, a ki szenved az ő nevéért.
A többieké meg a baloldal. De mindkét felet, akár a jobb,
akár a baloldalon ülnek, ugyanazon adományok és Ígéretek
illetik meg, csak éppen hogy azok a jobb oldalon ülnek és
202 Raffay Sándor.

bizonyos tisztességük van. 2 Szeretnél persze jobbról ülni

ezekkel, de neked még sok fogyatkozásod van. Tisztulj meg
a fogyatkozásaidtól, s mindazok, akik nem kétkednek, meg-
tisztittatnak majd minden ő vétkeiktől azon a napon.

H a r m a d i k kép.

3 Ezeket mondva, el akart menni. De ón leborulva a lábai

elé, az Úrra kértem őt, hogy m utassa meg nekem az ígért
látomást. 4 Akkor ism ét megfogta a kezemet, felemelt és a
pad jobb oldalára ültetett és maga is odaült. S mikor valami
ragyogó botot em elt fel, azt mondá n ek em :
— Látsz valami nagyszerűt ?
— Úrnőm, mondám, mit se látok.
— Ugyan hát nem látsz magad előtt egy hatalmas
tornyot, amint a vizek felett épül négyszögletes ragyogó
kövekből?
5 A négyszögű tornyot pedig az a hat ifjú építette, a ki
vele jött. Az emberek tízezrei pedig köveket hordtak, néme­
lyek a földből, mások meg a földről és a hat ifjúnak adták.
Azok meg átvették és építettek. 6 A m élységből való köveket
pedig mind úgy rakták be az épületbe, a mint voltak, mert
készek voltak és a többi kövek sorába beleillettek, s annyira
összesim últak egymással, hogy a soruk sem látszott, s úgy
tetszett, mintha a torony egyetlen kőből épült volna. 7 A többi
köveket azonban, m elyeket a szárazról hoztak, részben el­
dobták, részben beépítették, ném elyikét meg összetörték és
m essze dobálták a toronytól. 8 Sok más kő is feküdt szerte
a torony körül és nem használták fel az épülethez. Mert
egyikük mállott, másokban repedés volt, némelyük csonka
volt, némelyikük meg fehér és kerek s igy nem illettek az
épületbe. 9 A toronytól m essze repült más köveket is láttam,
a m elyek az útra estek, de nem maradtak meg az úton, ha­
nem az útról a pusztaságba gurultak. Mások meg a tűzbe
estek és megégtek. Ismét mások a viz közelébe estek, de
nem bírtak a vízbe gurulni, bár igyekeztek és szerettek volna
a vízbe kerülni.
3. Mikor mindezt megmutatta, el akart távozni.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 203

— Űrnőm, mondám, mi haszna, ha mindezeket láttam

is, de nem tudom, hogy mit jelentenek ?
— Gonosz vagy, ember, feleié, hogy a torony körül tör­
ténteket tudni akarod.
— Igen, úrnőm, mondám, hogy tudtokra adhassam a
testvéreknek és jobb kedvűek legyenek, s ezeket hallva, tel­
jes dicsőségében ismerhessék az Urat.
— 2Sokan meghallják majd, úgymond, s némelyikük örülni,
másuk sírni fog, de ezek is, ha ennek hallatára megtérnek,
örülni fognak. Halld meg hát a torony példázatát, mert mindent
felfedek neked. De aztán ne akadékoskodj nekem többé a
felfedés dolgában. Mert a felfedésnek is van vége. Hiszen
teljes egészek. De te örökösen nógatsz, mert szemtelen vagy.
— 3 Nos hát az a torony, a melyet épülni láttál, én vagyok,
az Egyház, aki most is, előbb is megjelentem neked. A mit
hát kívánsz, kérdezd meg a torony felől és én felfedem
neked, hogy együtt örülhess a szentekkel.
— 4 Úrnőm, felelém, ha egyszer méltónak tartottál engem
arra, hogy mindent felfedj, hát tedd meg.
— A mi neked való, viszonzá, hogy felfedessék, felfe-
detik. De a szived forduljon az Istenhez és ne kételkedj
abban, a mit látsz.
— 5 Miért épült a torony a vizeken ? kérdém tőle.
— Már előbb is megmondtam neked, feleié, és szüntelen
kérdezel. Kérdezgetve akarsz rájönni az igazságra. Halljad
hát, hogy miért épült a torony a vizekre? Mert a ti élete­
teket viz m entette és menti is majd m eg.1) A tornyot annak
igéje alapozza, a kinek a neve mindenható és szent, össze
pedig az Úr láthatatlan ereje tartja,
4. Úrnőm, mondám, nagy és csodálatos dolog ez. Hát
a hat ifjú, a ki épített, kicsoda?
— Ezek az Isten amaz elsőül terem tett szent angyalai,
akiknek az Úr az egész terem tését átadta, hogy gyarapítsák,
építsék és bírják az egész terem tettséget. Ezek fejezik hát
be a torony építését.
— 2 Hát azok, akik a köveket hordták, kicsodák? *)

*) A keresztségről van szó.

204 Raffay Sándor.

— Ezek is az Isten szent angyalai, de csak a hatnak

alárendeltjei. Mikor majd a torony építése be lesz fejezve, mind
együttesen örvendeznek majd a torony körül és az építés
befejezéséért Istent dicsőítik.
— 3 Úrnőm, mondám, a kövek sorsát és rendeltetését
is ismerni szeretném.
— Nem azért teszem meg, feleié, mintha te mindenkinél
méltóbb volnál a felfedésre, mert bizony mások méltóbbak
és jobbak náladnál, s azoknak kellene ezt a látomást felfed­
nem, — hanem hogy az Isten neve d icsőítessék , azért fedetett
az fel és fedetik fel m ost is a kétkedők miatt, a kik az ő szi­
vükben azt hánytorgatják, hogy mindez m eglesz-e vagy nem?
Mondd m eg azoknak, hogy minden igaz és az igazságból! mi
se hiányzik, hanem minden biztos, erős és alapos.
5. Most pedig halld meg az épületbe használt kövek
dolgát. A négyszögü, fehér és a sorba beillő kövek az apos­
tolok, püspökök, tanítók, diakónusok, a kik az Isten szent­
ségének megfelelően éltek és az Isten választottait tisztán
és szentül őrizték, tanították és gondozták. Részint elhúnytak
már, részint még élnek. Mindig m egegyeztek egymással, béké­
sek voltak és hallgattak egymásra, ezért simul egybe az ö
soruk a torony építményében.1)
— 2Hát azok a kövek kicsodák, a m elyeket a m élység­
ből szedtek és az épületbe raktak és soruk összevágott a
már beépített többi kövekével?
— Ezek azok, akik az Úr nevéért szenvedtek.
— 3 Azt is szeretném tudni, úrnőm, hogy kik azok a
kövek, amelyeket a szárazról hoztak föl?
— Azokat, amelyek a nélkül, hogy megfaragták volna,
az épületbe kerültek, az Úr már megpróbálta, hogy az Úrnak
útján jártak és az ő parancsait megtartották.
— 4 Hát am elyeket odahordtak és az épületbe raktak,
kicsodák ?
— Azok kezdők ugyan a hitben, de hűségesek. Az an­
gyalok jócselekvésre buzdítják őket, mert gononoszság talál­
tatott bennük.
') A vezetőkre vonatkozólag 1. az »Apostolok tanítását.* Hogy ezek
mindig békésen éltek volna együtt, annak Pál levelei ellentmondana1-:.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 205

— 0 Hát am elyeket elvetettek és kidobtak, kicsodák ?

— Ezek azok, akik vétkeztek ugyan de meg akartak térni,
ezért nem vetették messze a toronytól, mert használhatókká
lesznek, ha megtérnek. Akik hát meg akarnak térni és meg
is térnek, m egerősödnek a hitben, ha azalatt térnek meg,
míg a torony épül. De ha már be lesz fejezve az építkezés,
nem lesz helyük, hanem ki lesznek zárva. Csak az marad
számukra, hogy a torony m ellett feküdjenek.
— 6. Hát amelyeket széttörtek és a toronytól m essze
dobtak, tudni akarod kicsodák ? Ezek a bűn fiai. Kétszínűs-
ködve hittek és nem volt semmiféle gonoszság, amiben nem
leiedzettek volna. Ezért nincs üdvösségük, mert gonoszsá-
ságuk m iatt nem alkalmasak az építménybe. Ezért törte szét,
és vetette őket messzire az Isten haragja, mert megkeserí­
tették őt.
— - Azok a többiek pedig, am elyeket szerte heverni
láttál, a nélkül, hogy az építkezéshez felhasználták volna,
azok a megsérültek, akik ism erték ugyan az igazságot, de
nem maradtak meg abban, sem a szentekkel nem tartottak.
Ezért hasznavehetlenek.
— 3 Hát a melyeken repedés volt, kicsodák ?
— Ezek azok, akik szivükben neheztelést táplálnak
egymás iránt és nem élnek egymással békességben, akik
szemben békések, de ha elválnak, a gonosz indulatok
a szivükben maradnak. Ezek azok a kövekben lévő repe­
dések.
— 4A csorbák pedig azok, akik hívőkké lettek s nagy­
jából meg is maradtak az igazságban, de valamelyes részük
van a gonoszságban is. Ezért csorbák és nem épek.
— 5 Hát azok, amelyek fehérek és gömbölyűek, és nem
illenek bele az építménybe, kicsodák, úrnőm?
— De hát meddig maradsz te ostoba és értelmetlen,
feleié, hogy mindig kérdez esz és semmit sem értesz? Ezek
azok, akiknek van ugyan hitük, de e világi gazdagságuk is
van. Mikor aztán nyomorúság áll be, gazdagságuk és üzleteik
miatt elhagyják Urukat.
— 6 Úrnőm, kérdém, m ikoriesznek ezek alkalmasokká az
építkezéshez ?
206 Raffay Sándor.

— Akkor, feleié, ha majd a lelkűket félrevezető gaz­

dagságuk letöredezik róluk, akkor lesznek alkalmasokká
az Isten számára. Mert valamint a gömbölyű kő, ha csak
valami le nem töredezik róla, nem válhatik négyszögletessé,
úgy azok is, akik e világban gazdagok, ha csak le nem vá
lik róluk a gazdagság, nem lehetnek alkalmasokká az Úr
számára. 7 Első sorban magadon tanuld hát meg, hogy ha dús-
lakodol, alkalmatlan vagy, m ost azonban alkalmas vagy és az
életre való. Legyetek használhatók az Istennek s te is azon
kövek közül légy alkalmatos.
— 7. A többi kő pedig, am elyeket a toronytól távol re­
pülve láttál, amelyek az útra hullottak és az útból a puszta­
ságra kigurultak, azok, akik ugyan hittek, de lelkűk kétsé­
geskedése miatt elhagyták a maguk igaz útját. Azt hitték
ugyanis hogy jobb utat találhatnak, de csalódtak és útta-
lanságban járván eltévelyedtek.
— 2 Akik pedig a tűzbe hullottak és égnek, azok, akik
kezdettől fogva elpártoltak az élő Istentől s vágyaik és
erkölcstelenségeik és gonoszságaik miatt, miket elkövetnek,
egyiküknek se jutott eszébe sem, hogy megtérjenek.
— 3 Hát a többieket, amelyek a vizhez közel estek és
nem bírtak a vízbe begurulni, akarod tudni kicsodák? Ezek
azok, akik az igét hallgatták és meg akartak az Úr nevére
keresztelkedni, de amikor eszükbe jutott, hogy az igazság
milyen szentséggel jár, m egváltoztak és megint visszatértek
az ő gonosz vágyaik követésére.
4 így fejezte be a torony magyarázatát.
5 Tartózkodás nélkül megkérdeztem tőle, hogy vájjon
mindazoknak az elvetett és az építkezésre alkalmatlan kö­
veknek meg lehet-e még térniök és kaphatnak-e helyet a
toronyban ?
— Megtérhetnek, úgymond, de ebbe a toronyba már
nem mehetnek bele. 6 Hanem más, sokkal alacsonyabb helyre
mennek, oda is csak akkor, ha büntetést szenvedtek és ki­
töltik bűnhődésüket. Azért helyezik át őket, mert az igaz
igében részük volt, de csak akkor kerülnek ki a büntetés
alul, ha szivükre veszik azokat a gonosz tetteket, amelyeket
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 207

elkövettek. De ha nem veszik szivükre, akkor kem ónyszivű-

ségük miatt nem szabadulnak meg.1)
8. Miután ezekről tovább már nem kérdezgettem, azt
mondta nekem :
— Akarsz mást látni ?
2 Minthogy nagyon szeretek látni, nagyon megörültem,
hogy megint látok majd valamit. Rám tekintve m osolygott
és azt mondta:
— Látod azt a hét asszonyt a torony körül ?
— Látom, úrnőm, mondám.
— Az Úr parancsára ezek hordozzák ezt a tornyot.
3 Halljad az ő dolgukat. Az első, akinek oly erős kezei van­
nak, a Hit. Ez menti meg az Isten választottad. 4 A második,
aki felövezve férfiasán áll ott: az Önmegtartóztatás. Ez a
H itnek a leánya. Aki őt követi boldog lesz életében, mert
minden gonosz cselekedettől tartózkodik abban a hitben,
hogy ha minden gonosz vágyat elhagy, az örök életet örökli.
— 5 Hát a többiek, úrnőm, kicsodák?
— Egyik a másik leánya. Neveik: Tisztaság, Belátás,
Ártatlanság, Szentség, Szeretet. Ha az anyjuknak minden
cselekedetét megteszed, üdvözölhetsz.
— 6 Szeretném tudni, mondám, azt is, hogy melyikük
mire képes ?
— Halld hát, hogy melyikük mire képes ? 7 Egyikük a
másikuktól nyeri erejét és egym ást követik, hiszen egymás­
tól is születtek. A Hitből születik az Önmegtartóztatás, az
Önmegtartóztatásból a Tisztaság, a Tisztaságból az Ártat­
lanság, az Ártatlanságból a Szentség, a Szentségből a Belá­
tás, a Belátásból a Szeretet. Ezeknek a cselekedetei
szentek, tiszták, isteniek. 8 Aki ezeknek szolgál és ereje van
ezek cselekedeteiben való kitartásra, az az Isten szentjeivel
együtt a toronyban fog lakni.
9 Mikor azonban megkérdeztem őt az időpont miatt, hogy
itt-e már a v é g ? nagy hangon felkiáltott:
— Ostoba ember, hát nem látod, hogy a torony még

’) Itt jelenik meg első ízben a purgatorium gondolata. Homályos ugyan

még a képzete, de azért már uralkodik.
208 Raffay Sándor.

épül? Majd ha az épülőben lévő torony befejeződik, akkor

lesz itt a v ég.1) De hamarosan felépül. Többet ne kérdezz
semmit. Elég neked, meg a szenteknek is ez a történet és
a ti lelkeitek felvillanyozása. 10 De nemcsak magadnak szól
az a felfedés, hanem azért történt, hogy mindenkivel tudasd
ezeket. 11 Megparancsolom elsőbb is, Hermas, hogy — mert
neked kell előbb megértened — három nap múlva közöld az
összes szentekkel mindazt, amit mondandó vagyok, hogy
meghallgatván és cselekedvén azokat, megtisztuljanak az ő
gonoszságaiktól és velük együtt te is.
9. Hallgassatok ide fiaim. Az Úrnak rátok igazságot
permetező irgalmasságából én neveltelek titeket teljes tisz­
taságban, ártatlanságban és szentségben, hogy minden gonosz­
sággal és minden visszássággal szemben igazak és szentek legye­
tek. De ti nem tudtok felhagyni a ti gonoszságaitokkal. “ Most
hát hallgassatok rám, és legyetek békességesek, nézzetek'egy­
másra és gondoskodjatok egymásról, s ne csak magatok élvez­
zétek az Isten áldásait, hanem adjatok a szűkölködőknek is.
Mert némelyek a sok evés-ivással betegséget szereznek ma­
guknak s rongálják testüket, akiknek meg nincs mit enniök,
az eledel hiánya emészti a testüket és tönkre mennek. 4 Ez a
m értékletlenség tehát nektek, akiknek van, és akik nem ad­
tok a szűkölködőknek, ártalmas. 5 Gondoljatok az eljövendő
ítéletre! Ti dúslakodók keressétek fel az éhezőket, mig a to­
rony befejezve nincsen, mert a torony befejezése után ten­
nétek már a jót, de nem kaptok többé helyet. e Meglássátok
hát ti, kik el vagytok telve a ti gazdagságtokkal, hogy ne
sóhajtozzanak a nélkülözők és fel ne szálljon az ő sóhajtá­
suk az Úrhoz, s javaitokkal együtt ki ne zárjanak bennete­
ket a torony kapuján! — 7 S m ost hozzátok szólok, az egy­
háznak elöljárói és vezérei. Ne legyetek olyanok, mint a mé-
regkeverők. Mert a m éregkeverők szelencébe zárva hordoz­
zák a mérgeiket, ti meg a sziveitekben. 8 Megátalkodottak
vagytok és nem akarjátok sziveteket megtisztítani és gon-

*) A vég a Krisztus visszajövetele = parúzia, amelynek bekövetkezé­

sét Pál apostol még életében várta. Látjuk, hogy itt már szakitottak ezzel a
képzettel és az Úr visszajövetelét a bizonytalan jövőbe helyezték.
 Újszöveségi apofcrifusok. Hermas. 209

dolkodástokat egyakarattal tiszta szívvel egyesíteni, hogy

irgalmasságot nyerjetek a nagy királynál. 9 Meglássátok fiaim,
nehogy ez a ti meghasonlástok megraboljon az életetektől.
10 Hogyan akarjátok az Úr választottait nevelni, ha magatok
fegyelmezetlenek vagytok ? Fegyelm ezzétek hát egym ást és
legyetek egymással békések, hogy én is vidáman állhassak
meg az Atya előtt és mindnyájatokról számot adhassak a ti
U ratoknak!
10. Mikor a velem való beszélgetéssel felhagyott, odajött
az építő hat ifjú és elvitte őt a toronyhoz, más négy megfogta
a padot s azt is elvitték a toronyhoz. Ezeknek az arcát nem
láttam, mert el voltak fordulva. 2 Mialatt elvonult, kértem őt,
fedné fel nekem a három formát, amelyekben mutatkozott.
— Ezekről, feleié, mást kell megkérdened, hogy felfedje.
3 Nekem ugyanis a tavalyi első látomáskor mint öreg
asszony mutatkozott és egy széken ült. 4 A második látomás­
kor az arca fiatal volt, a teste és a haja pedig öreg, állva
beszélt velem, s vidámabb is volt, mint előbb. 5 A harmadik
látomáskor egészen fiatal és nagyon szép volt, csak a haja
volt ősz. Végig vidám volt és pádon ült. 6 Ezeknek a magya­
rázatát ugyancsak szerettem volna tudni.

N e g y e d i k kép.
Azután éjjeli látomásban láttam az öreg nőt, amint azt
mondotta nekem:
— Minden kérés megalázkodással jár. Böjtölj tehát és
amit kívánsz, megkapod az Úrtól.
7 Böjtöltem hát egy napon át és azon éjjelen m egjelent
nekem egy ifjú és mondá:
— Miért könyörgesz te folytonosan jelen ések ért! Vigyázz,
nehogy a sok imádkozással kárt tégy a testedben. 8 Érd be
az eddigi jelenésekkel. Vagy az eddig látottaknál nehezebb
jelen ést is meg tudnál nézni?
— 9 Uram, felelém, csak az öreg nő hármas alakjáról
szeretnék tudni, hogy a felfedés teljes legyen.
— Meddig lesztek még értelmetlenek? úgymond. Hiszen
a ti kétkedéstek tesz értelm etlenekké titeket, meg hogy a
szivetek nem irányul az Úrra.
ftaffay: Újszöv. apokrifnsok.
14
210 Raffay Sándor.

— 10 De tőled Urain, felelém ismét neki, mégis csak pon­

tosabban tudjuk meg azokat.
— 11 Halljad hát, úgymond, a hármas alakot, a mi után
vágyakozol. Hogy miért m utatkozott az első látomásban
öregnek és miért ült széken ? Mert a ti lelketek elaggott és
elhalt már s gyarlóságaitok és kétkedéstek miatt nincsen
ereje. 3Mert miként az öregek, akiknek a megifjodásra nincsen
már reményük, semmi m ást nem várnak többé, mint csak
elmúlásukat, úgy ti is eltespedvén az élet fájdalmaitól, a
megbágyadásnak adtátok át magatokat s nem vetettétek az
Úrra gondjaitokat, sőt értelm etek megernyedt s csüggeteg-
ségtek megvénitett.
— 4 De szeretném tudni, uram, miért ült széken?
— Mert gyengesége miatt minden beteg székre ül, hogy
gyönge teste fenntartassék. Most már érted az első látomás
formáját.
12. A második látomásban állni, láttad őt és hogy az
arca fiatal s vidámabb volt mint előbb, a teste ős a haja
meg öreg. Hát halld meg ezt a példázatot is. 2 Ha már öreg
valaki, gyengesége és nyomorúsága miatt elhagyja magát s
élete végénél nem kíván egyebet. De egyszerre csak örök­
séghez jut. Ennek hallattára felugrik, s nagy örömében vissza­
kapja az erejét is, nem fekszik többé, hanem áll, s lelke, a
mely előbbi állapota miatt már csaknem kiméit, megifjul s
nem üídögél, hanem férfiasán viselkedik. így vagytok ti is,
mikor a kinyilatkoztatást halljátok, m elyet az Űr felfedett.
3 Mert hogy megkönyörült rajtatok és lelketeket megifjította,
elhagyjátok léhaságaitokat erőre kaptok és hitre buzdultok.
És az Úr a ti m egerősödőstek láttára megörül. Ezért közölte
veletek a torony építését is, sőt ha teljes szivvel megbékéltek
magatok között, még másokat is közölni fog.
13. A harmadik látomásban pedig ifjúnak, szépnek, vi­
dámnak és szép arcúnak láttad őt. 2 Mert a szomorkodó ember
is, ha valami jó hírt hall, tüstént elveszti előbbi szomorú­
ságát, és semmi mással nem foglalkozik, mint csak a hallott
jó hírrel, s azután a jó iránt lesz fogékonynyá s a vett öröm
egészen megifjítja a lelkét. így ezeknek a jóknak láttára a
ti lelketek is megújult. 3 S hogy pádon láttad ülni, az az ő
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 211

helyzetének szilárdságát jelenti. Mert a padnak négy lába

van és szilárdan áll. S mert a világot is négy elem tartja
fenn. 4 A kik tehát teljes szivükből egészen megtérnek, meg-
ifjódnak és bealapoztatnak.
— Most már egészen ismered a jelenést. Ne kérj többé
látomást, de ha szükséged van valamire, felfedetik neked. —
Negyedik látomás,
a melyet, testvérek, az előző látomás után huszadnapra lát­
tam a közelgő nyomorúság dolgában.
2 A Campana útján a földemre m entem .1) Az országúitól
mintegy tíz stádiumra van, s könnyen megközelíthető. 3 Ma­
gános utamban kértem az Urat, hogy valósítsa meg azokat
a látomásokat és kijelentéseket, m elyeket a szent Egyház
révén nyertem, hogy megerősítse és a megtérésre segítse,
az ő megtántorodott szolgáját hogy m egdicsöittessék az ő
nagy és dicsőséges neve, mert az ő csodáinak megmutatá­
sára m éltatott engemet. 4 S magasztalásom és hálálkodásom
közben mintegy szózat csengése felelt:
— Ne kétségeskedjél, Hermas!
Magamban okoskodni kezdtem és azt gondoltam el:
Mit kétségeskedném, mikor az Úr úgy m egerősített engemet
és ily dicső dolgokat látok?
5 Kissé odább mentem, testvérek, s ime porfelhőt láttam,
a mely mintha az égig em elkedett volna s azt mondtam
m agam ban: Csak nem jön tán csorda és nem az veri fel a
porfelhőt? Egy stádiumnyira lehetett már tőlem. 6Mikor a por­
felhő mind nagyobb és nagyobb lett, elgondoltam, hogy ez
valami isteni dolog. A mint a nap kissé átcsillant, ime egy
cethez hasonló óriás állatot pillantottam meg, s szájából
tüzes sáskák jöttek ki. Az állat hossza mintegy száz láb
volt, s a feje mint egy hordó. 7Elkezdtem sírni, és kértem az
Urat, hogy szabadítson meg tőle. De akkor eszembe jutott a
hallott m ondás: „Ne kétségeskedjél, Hermas!" 8Felöltvénhát,

*) A Campana útja valószínűleg a Puterliba vezető országút, mely

mellett a földek feküdtek. Hermas földje tíz stádiumra volt az országúttól.
Egy stádium = 125 lépés, mérték egység.
14*
212 Raffay Sándor.

testvérek, az Úrba vetett hitet s felidézvén emlékezetemben

azokat a nagyságos dolgokat, a melyekre ő tanított, bátran
szálltam szembe az állattal. Olyan tflzfújással közeledett az
állat, hogy egy várost elpusztíthatott volna. 9 Mikor közelébe
jutottam, a rengeteg szörnyeteg a földre terült és csak a
nyelvét nyujotta ki s meg nem mozdult addig, mig mellette
el nem haladtam. 10 Az állat fején pedig négy szín volt: fekete
tűz- és vérpiros, aranysárga és fehér.
2. Miután m ellette elhaladtam és valami harminc lábnyira
jutottam, egyszerre egy ékes szűz, mintha csak a lakodalom­
ból jött volna ki, állt velem szembe, talpig fehérben, fehér
cipőkben, félarcáig lefátyolozottan, fejét kendő takarta, haja
pedig fehér volt. Mivel az előbbi látom ásokból már ismertem,
hogy az az Egyház, derültebb lettem . így üdvözölt engem :
— Köszöntelek, ember.
Én is visszaköszöntem :
— Úrnőm, üdvözöllek.
— 3 Nem találkoztál semmivel ? kérdé tőlem.
— Úrnőm felelém, egy olyan állattal, hogy népeket
volna képes kiirtani. De az Úrnak hatalmából és nagy irgal­
masságából kikerültem őt.
— 4 Szerencsésen megszabadultál, úgymond, mert gon­
dodat Istenre vetetted és szivedet m egnyitottad az Úrnak
abban a bizodalomban, hogy senki más, mint egyedül csak
ama nagyságos és dicsőséges név által lehet szabadulásod.
Ezért küldötte el az Űr azt az ő angyalát, a mely a vad­
állatok felett van, s a melynek a neve Tegri, az zárta be
annak a száját, hogy téged el ne pusztítson. Nagy nyomorú­
ságtól szabadultál meg a te hited által, hogy ilyen vadállat
láttára nem kétségeskedtél. 5 Eredj hát és magyarázd meg az
Űr v á la sz to tta la k az ő nagyságos dolgait, és mondd meg
nekik, hogy ez a vadállat az eljövendő nagy nyomorúság
képmása. Ha előkészültök és teljes szivetekből megtértek
az Úrhoz, ha szívetek tiszta és mocsoktalan lesz s éltetek
hátralévő napjait teljesen az Úrnak szentelitek, megszaba­
dulhattok tőle. V essétek az Úrra gondjaitokat s ő rendbe
hozza azokat. 6 Ti kétkedők, higyjetek az Úrnak, hogy min­
denre képes, és elfordítja rólatok a haragját, de a kétke­
 Újseövetségi apokrifusok. Hermas. 213

dőkre csapást mér. Jaj azoknak, a kik hallják és elhallgat­

ják ezeket a beszéd ek et; jobb lett volna, ha meg se szület­
tek volna.
3. Megkérdeztem őt a négy színről, a mely a szörnyeteg
fején volt.
— Már megint kíváncsiskodsz ilyen dolgok után ? feleié.
— Igen, úrnőm, ismertesd meg velem ezeket.
— 2 Halld hát, mondá. A fekete ez a világ, a melyben
laktok. *A tű z-és vérpiros pedig azt jelenti, hogy e világnak vér
és tűz által kell elvesznie. 4 Az aranyszín ti vagytok, kik e vi­
lágot kerülitek. Mert a mint az aranyat a tűz próbálja meg
és úgy lesz használhatóvá, így próbáltattok meg ti is, kik
benne laktok. A kik kitartotok és a tűzpróbát kiálljátok,
megtisztultok. A mint az arany minden salakját elveszti,
úgy ti is elvesztitek a szomorúságot és az aggodalmasko­
dást és m egtisztultok és alkalmasak lesztek a torony épü­
letébe. 5 A fehér pedig az eljövendő világ, a melyben az Úr
választottal laknak. Mert folt nélkül valók és tiszták lesz­
nek azok, a kiket az Isten az örök életre kiválasztott. 6 Szü­
net nélkül beszélj erről a szenteknek. Előttetek az eljövendő
nagy nyomorúság példaképe. De ha akarjátok, mi se lesz
belőle. Em lékezzetek meg arról, a mi eleve megíratott.
7 Ezeket elmondva eltávozott, de nem tudtam, hova ment,
mert zaj támadt s azt hívén, hogy a szörnyeteg jön, félel­
memben hátrafordultam.

Ötödik látomás.
Mialatt az ágyamon üldögélve otthon imádkoztam, egy
ragyogó arcú, pásztor forma ember jött be, fehér bőr volt
rajta, iszák a vállain, bot a kezében. Köszöntött s én vissza-
köszöntöttem . 2 Mindjárt mellém ült s azt mondta nekem:
— A szent angyal küldött engemet, hogy életed hátra­
levő napjain veled lakjam.
3 Azt gondoltam, hogy csak kisérteni akar, azért azt
mondtam n e k i:
— Hát ki vagy te ? Mert én, tudom, kire bíztak rá.
— Nem ism ersz? kérdé.
— Nem, felelém.
214 Raffay Sándor.

— Én vagyok a Pásztor, a kire rá vagy bízva.

4 Beszéde közben elváltozott az alakja és én megismer­
tem, hogy ő volt az, a kire rá bíztak s tüstént elszomorod­
tam és félelem szállt meg s egészen m egtört a bánat, hogy
ilyen gonoszul és ostobán feleltem neki. 5 0 azonban igy
felelt n ek em :
-— Ne szomorkodj, hanem légy szilárd az én paran­
csolataimban, a m elyeket osztani fogok neked. Mert azért
küldöttek, hogy a miket előbb láttál, mindazokat újra meg­
mutassam neked, különösen a fő dolgokat, am elyek nektek
hasznosak. Első sorban is ird fel az én parancsaimat és
példázataimat. A többieket is a mint mutatom neked, úgy
írjad. Azért hagyom pedig meg, hogy első sorban a paran­
csolatokat és példázatokat Írjad, hogy folytonosan olvashasd
és megtarthasd azokat.
6 Felírtam hát a parancsolatokat és a példázatokat, a
mint meghagyta. 7 Ha aztán azokat halljátok és megtartjátok s
azokban jártok és azokat tiszta szívvel cselekeszítek, a mit
Ígért, megkapjátok az Úrtól. De ha hallatukra meg nem
tértek, hanem szaporítjátok a bűneiteket, az ellenkezőket
veszítek az Úrtól.
A Pásztor, a m egtérésnek angyala,1) a következőket
parancsolta leírnom:

1. P a r a n c s o l a t .
Mindenek előtt hinned kell, hogy egy az Isten, a ki a
mindenséget terem tette ős készítette és a nem létből hozta
létre a mindenséget, s mindent magában foglal, maga azon­
ban be nem foglalható. Higyjél hát benne és féljed őt és
gyakorolj önmegtartóztatást. Ezeket tartsd szem előtt,
akkor minden gonoszságot kiirtasz magadból és az igazság
minden erényét felöltözöd, s ha ezt a parancsot megtartod,
Istennek élsz.

1 Hénok 40 9 szerint az arkangyalok negyedikére, a ki Fánuél nevet

visel, van a bűnbánat és a remény dolga rábízva. A keresztyénség Jézust
tartja a Pásztornak. János evangéliomában sokszor, az űskeresztyén képeken
is gyakorta. Ezeken kívül 1. Héb. 13 20. 1. Pét. 2 25. 5 4.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 215

2. P a r a n c s o 1 a t.
Tiszta légy, úgymond, és ártatlan s olyan mint a cse­
csemő, a ki nem ismeri az ember életét elveszítő bűnt. 2 El­
sőbb is senkit meg ne szólj, se a megszólót ne hallgasd
szívesen. Mert ha igen, akkor ha a hallott rágalomnak hitelt
adsz, mint hallgató is részes lész rágalmazó bűnében.
Mert ha hitelt adsz, akkor magad is vétettél testvéred ellen,
így leszesz részessé a rágalmazó bűnében. 3 Gonosz dolog a
megszólás, nyughatatlan ördög, örökké békétlen, sőt vissza­
vonásban él. Tartsd hát magadat tőle távol, s mindenkivel
jó viszonyban maradsz. 4 Öltözd fel a szentséget, a melyben
nincsen gonosz izgágáskodás, hanem csupa sim aság és de­
rültség. Cselekedd a jót és a te fáradozásod gyümölcséből,
a mit neked az Isten ád, adj minden nélkülözőnek készség­
gel, nem okoskodván, kinek adj, kinek ne? Adj minden­
kinek. Mert Isten akarja, hogy mindenkinek adassék a tulaj­
don ajándékaiból. 5 A ki hát kap, számot ád majd az Istennek,
hogy miért és mi célra kapott ? Mert akik meg-megszorulnak,
nem Ítéltetnek el, de a kik hivalkodnak a kapottakkal, Ítéletet
szenvednek.1) 6 A ki hát ad, büntetlen, mert amint őt a szol­
gálat teljesítésével az Úr megbizta, készséggel végrehajtotta
azt, nem okoskodván, kinek adjon, kinek ne? így aztán a kész­
séggel teljesített szolgálat dicsőséges az Isten előtt. A ki
azért ilyen készséggel szolgál, Istennek él. 7 Tartsd meg ezt a
parancsot, a m elyet neked elmondottam, hogy a te magad és
a te házad népének m egtérése készségesnek, a szived meg
tisztának és szeplőtelennek találtassék.
3. P a r a n c s o l a t .
Szeresd az igazságot, mondja ismét, s csakis igazság
származzék a te szádból, hogy azt a lelket, a m elynek az
Isten e testben lakozást adott, minden ember igaznak találja
s igy dicsőittessék meg a benned lakozó Isten. 2 A hazugok
ugyanis az Urat károsítják és rabolják meg, nem adván neki

*) Ez a fejtegetés azt bizonyítja, hogy a kér. jótékonykodással sokan

visszaéltek. Ezért mondja ki Hermas, hogy az a felelős Istennek, a ki el­
fogadja a jót, mert be kell majd vele számolnia, hogy mi célra kapta.
216 Raffay Sándor.

vissza azt az ajándékot, a mit tőle kaptak. Mert az őszinteség

lelkét kapták tőle, s ha ezt mint hazugot adják neki vissza,
meggyalázták az Úrnak parancsát és tolvajokká váltak.
3 Mikor ezeket hallottam, nagy sírásra fakadtam. Hogy
sirni látott, azt mondja:
— Mit sírsz ?
— Mert nem tudom, Uram, üdvözülbetek-e?
— Miért? kérdezé.
— Mert életemben sohasem ejtettem én igaz szót, ha­
nem mindenkiről mindenféle gonoszát beszéltem s hazug­
ságaimat igazságként tűntettem fel minden ember előtt. És
soha senki se hazudtolt meg, hanem hitelt adott a szavaim­
nak. Hogyan üdvözülhetek hát Uram, ha igy cselekedtem ?
— 4 Helyesen és jól okoskodol, feleié. Mert mint Isten
szolgájának, igazságban kellene járnod és nem volna szabad
megengedned, hogy az igazság leikével gonosz gondolat tár­
suljon, se azt, hogy az igaz és szent lélekhez szomorúság
férkőzzék.
— Uram, mondám, én ilyeneket igazában sohasem
hallottam.
— 5 Most hát, úgymond, hallod. Vigyázz, hogy a mi
hazugságot éltedben eddig mondottál is, az is mind hihető
legyen, és igaznak találtassék. Mert azok is megbízhatókká
válhatnak. Ha mindezeket megtartod és mostantól fogva
csak igazat beszélsz, m egszerezheted magadnak az életet. S
a ki csak ezt a parancsot hallja és a gonosz hazugságtól
tartózkodik, Istennek él.

4. P a r a n c s o l a t .
1. Parancsolom, úgymond, hogy tartsd meg a tisztaságot,
és idegen asszony, vagy paráznaság, vagy más hasonló gonosz
dolgok vágya fel ne kelljen szivedben. Mert ha ilyent teszesz, nagy
bűnt követsz el. Ha azonban mindig csak a saját feleségedre
gondolsz, sohasem bizonyítanak ellened. 2 Mert ha ilyes vágy
támad fel a szivedben, ellened bizonyítanak; vagy más ilyes
gonoszság, bűnt követsz el. Mert ez a vágy nagy bűn az
Isten szolgájánál, s ha valaki ezt a gonosz dolgot elköveti,
halált szerez magának. 3 Lásd be magad, tartózkodjál ettől a
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 217

vágytól, mert a hol szentség lakozik, ott az igaz ember

szivébe nem furakodhatik be a bűn.
— 4 Uram, mondom, engedj meg nekem néhány kérdést.
— Beszélj, mondá.
— Uram, ha valakinek hivő felesége van és az paráz­
nálkodik, vétkezik a férfi, ha tovább is vele é l? 1)
— 5 A míg tudomása nincs róla, úgymond, addig nem
vétkezik, de ha a férfi megtudja az asszony bűnét, és az
meg nem tér, hanem megmarad a paráznaságában, a férfi
pedig vele é l : akkor részes lesz az ő bűnében és házasság­
törésének osztályosává válik.
— 6 Mit tegyen hát a férfi, Uram, ha az asszony meg­
marad a szenvedélyénél ?
— Bocsássa őt el, a férfi meg maradjon egyedül. De a
ki elbocsátotta feleségét és másikat vesz, maga is paráznál­
kodik.
— 7 Hát ha az asszony az elbocsátása után megtér, és
a tulajdon férjéhez akar visszatérni, ne vétessék vissza?
— 8 De sőt, ha a férfi őt vissza nem veszi, bűnt követ
el, s nagy vétekbe keveredik. A megtért bűnöst vissza kell
fogadni. De többszörösen nem. Mert az Isten szolgáinak csak
egyetlen megtérésük van. A megtérés lehetősége miatt nem
szabad hát a férfinak házasodnia. Ez áll úgy a férfira, mint
az asszonyra nézve.
— 9 De nemcsak az a paráznaság, folytatá tovább, ha
valaki a testét megszeplősíti, hanem az is paráználkodik, a
ki a pogányokhoz hasonló dolgokat cselekszik.2) Azért a ki
ilyenekben megrögzik és meg nem tér attól, válj el tőle és
ne élj vele együtt, mert ha igen, akkor részes vagy az ő
bűnében. 10 Ezért a meghagyás, hogy úgy férfiak, mint asszo­
nyok egyedül maradjatok, mert ilyenekből is lehet megtérés.
11 Én azonban nem adom utasításul, hogy ez a gyakorlat így
tartandó, hanem hogy a ki vétkezett, ne vétkezzék többé. Az
előző bűneiből pedig van a ki gyógyulást adhat, t. i. az, a ki
mindent hatalmában tart.
*) Ezt a kérdést I. Kor. 7. még nem tárgyalja, de idők folyamán, úgy
látszik, ezt is tisztázni kellett.
2) Vagyis visszatér a bálványáldozatokra és általában a bálványozáshoz.
2 18 Raffay Sándor.

2. Azután megint megkértem őt, mondván: Miután az Úr

engem annyira méltatott, hogy folyton velem lakjál, viselj
el tőlem még egy pár szót, mert én nagyon értelmetlen
vagyok s szivem az én korábbi cselekedeteim miatt eldur­
vult. Világosíts fel, mert nagyon ostoba vagyok és mit se
értek meg.
— 2 Én, úgymond, a m egtérés szolgálatában vagyok itt
és minden megtérőnek értelmet adok. Avagy nem veszed-e
észre, hogy a m egtérés maga az értelem ? A megtérés a leg­
tisztább értelem. Mert a bűnös tudomására jut annak, hogy
az Úr előtt gonoszságot cselekedett s szivére veszi a véghez­
vitt tettet s megtér és nem teszi többé a gonoszát, hanem
annál inkább a jót, s megalázza és m eggyötri a lelkét, a
miért vétkezett. Hát látod, hogy a megtérés a legtisztább
értelem.
— 3 Uram, mondám, ép ezért kérdezgetek én ki tőled
mindent. Elsőbb is mert bűnös vagyok, hogy megtudjam,
miként cselekedjem, hogy éljek, mert sok és sokféle bűnöm van.
— 4 Ha az én parancsolataimat, úgymond, megtartod és
azokban jársz, élni fogsz és aki hallja és megtartja ezeket
a parancsolatokat, Istennek él.
3. Most még m ást is szeretnék kérdezni, Uram, mondám.
— Mondjad, feleié.
— Azt hallottam, mondám, több tanítótól, hogy más
megtérés nincsen, csak az, amikor a vízbe leszálltunk és a
mi előző bűneink bocsánatát nyertük.
— 2 Jól hallottad, feleié. Úgy van a dolog. Mert a ki
egyszer bűnbocsánatban részesült, annak nem szabad többé
vétkeznie, hanem tisztaságban kell járnia. 3 Mivel pedig min­
dent ki akarsz kutatni, ezt is felvilágosítom, de ezzel nem
akarok azoknak, a kik hinni fognak, vagy már most hisznek
az Úrnak, ürügyet adni! 4Mert a kik m ost hisznek, avagy
csak hinni fognak, nem kapnak alkalmat a megtérésre, csak
az előző bűneik bocsánatát nyerik. Azért hát csak az előző­
leg elhivottaknak állapított meg az Úr megtérést. Mert
szivek vizsgálója lévén az Úr, s mindent eleve tudván, ismerte
az emberek gyarlóságát és az ördög ravaszkodásait, hogy
valami gonoszságot művel az Isten szolgáival és gonoszkodik
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 219

velük szemben. 5 De mert nagy irgalmú az Űr, megkönyörült

az ő művén és ezt a m egtérést állapította meg s nekem
adatott a m egtérés végrehajtása. GDe azt mondom neked, ha
valaki még ezen nagy és szent elhívás után is az ördögtől
megkísértve, v étk ezik : nyílik még egy alkalma a megtérésre.
De ha minduntalan vétkezik és meg-megtér, az ilyen ember­
nek az mit sem használ, mert aligha jut az élet birtokába.
— 7 Egészen megelevenedtem, mondám neki, hogy ezeket
ilyen alaposan hallom tőled. Mert tudom, hogy ha nem szapo­
rítom többé a bűneimet, üdvözölni fogok.
— Üdvözölni fogsz, úgymond, és mindazok, a kik ezeket
cselekeszik.
4. Azután megkérdeztem őt, mondván:
— Uram, ha már egyszer igy elviselsz engem, még ezt
is világítsd meg nekem.
— No mondjad.
— Ha egy asszony, mondám, avagy egy férfi elhuny, s
a másik megházasodik, csak nem vétkezik a házasodó?
— 2 Nem vétkezik, mondá. De ha magára marad, annál
nagyobb tisztességet és dicsőséget szerez az Úrnál. De ha
megházasodik se vétkezik. 3 Őrizd meg hát a tisztaságot és
szeplotelenséget és Istennek élsz. Mindezt, amit neked mon­
dok, vagy mondani fogok, őrizd meg mostantól kezdve mind
ama napig, a mely rám bízatott, s akkor hajlékodban lakom.
3 Előbbi vétkeidnek pedig bocsánatát nyered majd, ha az én
parancsolataimat megtartod. S minkenkinek leszen bocsánat,
ha ezeket az én parancsolataimat megtartják s ebben a tiszta­
ságban élnek.
5. P a r a n c s o l a t .
1. Légy türelmes és értelmes, akkor minden gonosz dolgon
úrrá lész és csak igazat cselekszel. 2 Mert ha türelmes vagy,
a benned lakozó Szentlélek tiszta, más gonosz lélek el nem
homályosítja, hanem örül, hogy van bőséges lakása és együtt
újong a testtel, amelyben lakik, s mert jól m egy a dolga,
vidáman szolgál Istennek. 3 De ha az epéskedés meglepi, akkor
a Szentlélek gyöngéd lévén, tüstént szorongani kezd és mert
nincsen tiszta helye, igyekszik arról a helyről kifelé. Mert
220 Raffay Sándor.

fojtogatja a gonosz lélek s nem lóvén helye, a hol akarata

szerint szolgáljon Istennek, bemocskolja őt az epéskedés.
Mert a türelemben az Úr lakozik, az epéskedésben pedig az
ördög. 4 Mindkét léleknek egy azonos helyen való lakása össze-
íérhetlen és gonosz dolog arra nézve, a kiben laknak. 5 Mert
ha egy kevéske ürmöt egy mézes edénybe tész, nem romlik-e
meg az egész m éz? Annyi mézet megront egy parányi üröm!
És elveszti a méz az édességét és többé nem lesz olyan kí­
vánatos a gazdának, mert m egkeseredett és használhatóságát
elvesztette. De ha nem tész ürmöt a mézbe, akkor a méz tet­
szik a gazdájának. 6 Láthatod, hogy a türelem édesebb a méz­
nél és az Úrnak hasznos, sőt benne is lakik. Az epéskedés
meg keserű és használhatatlan. Ha hát az epóskedést a türe­
lemmel összekevered, bemocskolódik a türelem s imádsága
az Istennél hasznavehetetlen lesz.
— 7 Uram, mondám, szeretném az epéskedés munkáját
megismerni, hogy óvakodhassam tőle.
— Bizony, mondá, ha nem óvakodsz tőle úgy magad,
mint házad népe is, minden reményedet elvesztetted. De csak
őrizkedj tőle. Hiszen veled vagyok. S mind, a kik csak teljes
szívvel m egtértek, óvakodjanak tőle. Mert velük leszek és
együtt őrzöm őket. Mert mind igazakká tette őket a legszen­
tebb angyal. 2. De halljad m ost az epóskedés munkáját, hogy
mennyire gonosz, hogy az Isten szolgáit a munkájával meny­
nyire eltérítette és az igazságtól mennyire eltévelyítette! A
teljes hitűeket persze el nem tóvelyitette, nem is volt képes
rájuk hatni, mert az Úr ereje van velük, hanem eltévelyítette
az üreseket és a kétkedőket. 2Mert a mikor látja amazokat,
hogy milyen egészségesek, hát emezek szivébe furakodik be
s az asszony vagy a férfi semmiségeken, mindennapi dolgok
miatt, vagy az étel, vagy valami csekélység miatt, vagy valami
barát miatt, vagy adás-vétel miatt, vagy hasonló ostobaságok
miatt epéskedni kezd. Mert az Isten szolgáira nézve mind­
ezek ostoba, üres és neki nem való dolgok. 3 A türelem ellen­
ben nagy és szilárd, hatalmas és döntő erejű, végeláthatatlan,
vidám, örvendező, gondtalan, folyton-folyvást Istent m agasz­
taló, minden keserűség nélkül való, örökké szelíd és nyugodt.
Ez a türelem lakozik azokkal, a kiknek teljes hitük van.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 221

4 Az epéskedés pedig elsőbb is ostoba, hirtelenkedö és értel­

metlen. Azután az értelmetlenségből lesz a keserűség, a
keserűségből felindulás, a felindulásból harag, a haragból
düh. Ez a düh azután, ilyen gonosz indulatokból szövődvén,
nagy és helyrehozhatlan bűnné válik. 5 Ha hát ezek a lelkek
ugyanazon födél alatt lakoznak, ahol a Szentlélek is lakik,
be nem fogadhatja őket, hanem túltömődik. °A gyöngédebb
lélek pedig, nem szokván meg a gonosz lélekkel és a durva­
sággal való együttlakást, eltávozik az ilyen embertől és a
szelídséggel és a nyugalommal igyekszik együttlakni. 7 S mi­
után elment attól az embertől, a kinél lakott, az az ember
kiürül az igaz lélektől, s azután a gonosz lelkekkel eltelve
nyughatatlan lesz minden dolgában, mert a gonosz lelkek
folyton ide-oda rángatják, s a jó iránt való érzékét egészen
megvakítják. így van ez minden epéskedő emberrel. 8 Őrizkedj
azért az epéskedéstől, e gonosz szellem től. Öltözd fel a
türelmet és állj ellene az epéskedésnek és az elkeseredésnek,
hogy mindig az Úr szerette szentségben lehessen tégedet
találni. Vigyázz, meg ne szegd valaha ezt a parancsot. Mert
ha ura tudsz lenni ennek a parancsnak, akkor a többi paran­
csokat is, a m elyeket még majd adok, betöltheted. Légy hát
bennük erős és tarts ki, és tartsanak ki mindazok, akik
ezekben akarnak forgolódni.

6. P á r an c s o 1at.
1. Meghagytam neked az első parancsolatban, hogy tartsd
meg a bizodalmát,1) az istenfélelm et és az önmegtagadást.
— Igen, Uram, felelém.
— Nos hát m ost közölni akarom veled, úgymond, ezek
erőit is, hogy tudjad, melyiküknek milyen ereje és hatása
van. Mert kettős a hatásuk, t. i. igazságra és igaztalanságra
szolgálhatnak. - Te az igazságban bizakodjál, az igaztalanság-
ban pedig ne bizakodjál. Mert az igazságnak egyenes az
útja, az igaztalanságé pedig görbe. Te csak az egyenes és
sima úton járj, a görbét meg hagyd el. 3 Mert a görbe útnak
nincsenek csapásai, hanem nyomtalan és buckás, göröngyös,

*) A pisztisz szót mindenütt bizodaiommal fordítom e szakaszban.

 222 Raffay Sándor.

tövises, a rajta járóknak hát kellemetlen. 4 Az egyenes úton

járók ellenben simán és fennakadás nélkül haladnak, mert
ez se nem göröngyös, se nem tövises. Láthatod, hogy kelle­
mesebb ezen az úton járni.
— Nekem tetszik Uram, mondok, ezen az úton járni.
— Járjál azon, feleié, és aki csak teljes szívvel az Űr­
hoz tér, ezen fog járni.
— 2. És m ost hallj valamit a bizodalomról, úgymond.
Két angyal van az emberrel : az igazságé, meg a gonoszságé.2)
— 2 Hogyan ismerem hát meg, mondám, az ö hatásukat,
ha mindkét angyal velem lakik ?
— 3 Halld és értsd meg, mondá. Az igazság angyala
gyöngéd, szemérmes, szelid és nyugodt. Mihelyt a szivedbe
bevonul, azonnal az igazságról, szentségről, tisztaságról, s
minden igaz dologról és csak dicső erényekről beszélget
veled. Ha ezek támadnak fel a szivedben, tudhatod, hogy az
igazság angyala veled van. Mert ezek az igazság angyalának
a cselekedetei. Ebben és az ő cselekedeteiben bizakodjál
hát. — 4 De halljad a gonoszság angyalának a cselekedeit is.
Elsőbb is epés, kesernyés és buta, cselekedetei gonoszak és
az Isten szolgáit m egtévesztik. Megismered hát a cselekede­
teiből, ha ez a szivedbe befurakszik.
— 5 Nem értem Uram, mondám, hogyan ismerem őt meg.
— Hallgass ide, mondá! Ha epéskedés vagy elkesere­
dés fog el, tudhatod, hogy ő van benned, aztán ha elfog a
kapkodás vágya, vagy az ételben, italban és dorbézolásban
való telhetetlenkedés, asszony kivánása, kapzsiság, felfuval-
kodottság, gőg, vagy más hasonló és rokon indulat, mondom,
ha ezek a szivedben feltámadnak, tudhatod, hogy a gonosz­
ság angyala van benned. 6 Mikor tehát felismered az ő csele­
kedeteit, szakadj el tőle és ne bízzál benne, mert cselekede­
tei gonoszak és nem valók az Isten szolgáihoz. Előtted a
két angyal hatása. 7 Értsd meg őket és az igazság angyalá­
ban bízzál, a gonoszság angyalától pedig szakadj el, mert
annak tanítása minden tekintetben gonosz. Mert ha valaki

2) Ez idegen képzet, mert a kér. ember Isten gondviselése és a Szent

lélek vezetése alatt áll.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 223

elbizakodó természetű és ennek az angyalnak az ösztöké­

lése támadt fel a szivében, akkor annak a férfiúnak vagy
asszonynak valami bűnbe kell esnie. 8 Viszont ha valaki romlott
és az igazság angyalának a cselekedetei támadnak fel a szi­
vében, szükségszerűleg kénytelen valami jót cselekedni.
9 Láthatod hát, úgymond, hogy helyes dolog az igazság angyalát
követni, a gonoszság angyalát pedig eltávolítani. 10 A bizoda-
lomról tehát ez a parancs áll, hogy ha az igazság angyalának
cselekedeteiben bizakodói s azokat cselekszed, Istennek élsz.
Légy pedig róla meggyőződve, hogy a gonoszság angyalának
cselekedetei ártalmasak, ha hát nem ezeket cselekszed, akkor
Istennek élsz.
7. P a r a n c s o l a t .
Féld az Istent és tartsd meg parancsolatait. Mert ha
megtartod az Isten parancsolatait, mindenre képes lész, s
minden cselekedeted hasonlíthatlan lesz. Mert ha Istent féled,
mindent helyesen cselekszel. Ez az a félelem, amelyet táp­
lálnod kell és üdvözölsz. 2 Az ördögöt pedig ne féld, mert ha
az Istent féled, úrrá lész az ördög felett, mert abban nincsen
erő. A kiben pedig erő nincs, attól nem kell félni, míg a
kiben dicsőséges erő van, azt félelem is illeti. Mert akinek
hatalma van, attól félnek, akinek meg nincsen hatalma, azt
mindenki megveti. 3 Félj pedig az ördög cselekedeteitől, mert
gonoszak. Ha az Urat féled, félsz az ördög cselekedeteitől
is és nem teszed azokat, hanem távol tartod azoktól maga­
dat. Mert két ága van a félelemnek. Ha ugyanis a rosszat
akarod tenni, féld az Urat és nem teszed; ha pedig a jót
akarod tenni, féld az Urat és azt teszed. így az Úr félelme
hatalmas, nagy és dicső! Féljed hát az Urat és neki fogsz
élni, és valaki csak az ő parancsainak megtartói közül őt
féli, Istennek ól.
— 5 Miért mondottad, Uram, az ő parancsainak megtartói­
ról, kérdezém, h o g y : Istennek fognak élni ?
— Mert, úgymond, az egész teremtés féli az Urat, de a
parancsait nem tartja. Azoknak lesz hát életük az Úrnál,
akik őt nemcsak félik, hanem a parancsolatait is megtartják,
akik pedig meg nem tartják, azokban élet sincs.
224 Raffay Sándor.

8. P a r a n c s o l a t .
— Már mondottam neked, hogy az Isten teremtése kettős.
Az önmegtartóztatás is kettős. Mert némely dologtól tartóz­
kodni kell, mástól meg nem kell.
— 2 Ismertesd meg velem, Uram, miktől kell tartózkod­
nom, miktől nem ?
— Hallgass ide, mondá. A gonosztól tartózkodjál és ne
tedd, a jótól meg ne tartózkodjál, hanem cselekedjed. Mert
ha a jó t tartózkodói tenni, nagy bűnt követsz el, de ha a
gonoszt tartózkodói tenni, nagy igazságot cselekszel. Gya­
korolván a jót, tartózkodjál hát minden gonoszságtól.
— 3 Uram, kérdém, melyek azok a gonosz dolgok, ame­
lyektől tartózkodnom kell?
— Halljad, mondá: a házasságtöréstől és a parázna-
ságtől, a mértéktelen ivástól, a gonosz elpuhulástól, a dő­
zsöléstől, a dicsekvéstől, a nagyralátásból, a felfuvalkodástól,
a hazugságtól, a rágalmazástól, a kétszínűsködéstől, a bosz-
szúságtól és az istenkáromlás minden nemétől.
4 Ezek a dolgok mindennél gonoszabbak az ember életé­
ben, ezektől kell hát az Isten szolgájának tartózkodnia.
Mert aki ezektől tartózkodni nem képes, nem él Istennek.
De halld meg ezek következm ényeit is.
— 5Hát vannak még ezeken kívül is gonosz dolgok?
kérdém.
— Nagyon is sok, mondá, amiktől az Isten szolgájának
tartózkodnia kell. Tolvajlás, hazugság, rablás, hamistanú-
zás, telhetetlenség, gonosz vágy, csalás, hivalkodás, fenhéjá-
zás, s ezekhez hasonlók. 6 Hát nem tartod te ezeket gonosz
dolgoknak, s különösen gonoszoknak az Isten szolgáira
nézve ? Mindezektől tartózkodniok kell azoknak, kik az
Istent szolgálják. Tartózkodjál hát mindezektől, hogy élj az
Istennek s azokkal együtt légy feljegyezve, akik ezektől
tartózkodnak. Ezek hát azok, am elyektől tartózkodnod kell.
7De halljad azokat Is, am elyektől nem kell tartózkodnod,
hanem am elyeket cselekedned kell. A jótól ne tartózkodjál,
hanem cselekedd azt.
— 8Uram, mondám, fedd fel nekem a jóknak a hatását
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 225

is, hogy azokban járjak, azoknak szolgálják, hogy azokat

cselekedvén üdvözülhessek.
— Halljad hát, úgymond, a jóknak a cselekedeteit is,
amelyeket tenned kell, s amelyektől nem szabad tartózkod­
nod. 9 Mindenek előtt a hit, az Úr félelme, a szeretet, az
egyezés, igazmondás, igazság, kitartás. Ezeknél jobb nincs
az emberi életben. Aki ezeket cselekszi és ezektől magát
vissza nem tartja, boldog lesz egész életében. lü De halljad
ezek következm ényeit i s : özvegyeknek szolgálata, árvák és
szűkölködők gondozása, az Isten szolgáinak a szükségből
való kimentése, vendégszeretet (mert a vendégszeretetben
sokszor jócselekedet rejlik), senkivel nem ellenkezés, békés
viselkedés, mindenkivel szemben való alázatosság, az öregek
tisztelése, igazság gyakorlása, a testvériség ápolása, a bán­
talmazás eltűrése, a nagylelkűsködés, rossznak felejtése, a
bánatos lelkek vigasztalása, a megrendült hitűeknek nem
eltiprása, hanem visszatérítése és fellelkesítése, a bűnösök
javítása, a nélkülözőknek és nyomorultaknak felemelése, s
minden, ami ezekhez hasonló. 11 Mindezeket jóknak tartod-e?
— Uram, felelém, mi is lehetne ezeknél jobb?
— Járj hát bennünk, mondá, és ne tartózkodjál tőlük
és Istennek élsz. 12 Teljesítsd ezt a parancsolatot. Ha a jót
teszed és tőle nem vonakodol, élni fogsz Istennek, s akik
igy tesznek, mind Istennek élnek. S viszont, ha a rosszat
nem teszed, sőt attól tartózkodói, Istennek élsz, s akik csak
ezeket a parancsolatokat teljesítik és azokban járnak, mind
Istennek élnek.
9. P a r a n c s o l a t .
— Irtsd ki magadból a kételkedést és semmit se kérj
kételkedve az Istentől, azt mondván magadban: hogyan kérjek
és kapjak én bármit is az Úrtól, mikor annyit vétettem el­
len e?! 2 Ne okoskodj te ezeken, hanem teljes szívvel fordulj
az Úrhoz és kérj tőle kételkedés nélkül, majd megismered
az ő nagy kegyelm ét, hogy el nem hagy tégedet, hanem tel­
jesíti lelked kívánságát. 3 Mert az Isten nem olyan, mint a
rosszat felrovó emberek, hanem elfelejti a rosszat és meg­
könyörül az 5 alkotásán. i Tisztítsd meg hát a te szivedet e
Raffay: Ujszöv. apokrifusok i pt
226 Raffay Sándor.

világnak minden hiábavalóságától valamint, előbbi beszédmó­

dodtól, s kérj az Istentől és mindent elnyersz s minden te ké­
résed beteljesül, ha kétkedés nélkül kéred azú rtól. 5De ha
kétkedői a te szivedben, egyetlen kérésed sem teljesül. Mert a
kik kétkednek az Istenben, azok kétlelkűek, akiknek
egyetlen kérésük sem vezet sikerre. 6 Akiknek bizodalma pe­
dig csorbátlan, azok mindent az Úrban vetett bizodalommal
kérnek és el is nyernek, mert bizalommal kérnek, mit se
kételkedvén. Mert a kétkedő ha meg nem tér, aligha üdvö­
zöl. 7 Tisztítsd meg hát szivedet a kétkedéstől, öltözd fel a
bizodalmát, hogy erős legyen az, s bízzál az Istenben, hogy
minden kérésed, amit hozzá intézesz, teljesül. S ha kérvén
az Úrtól, azt tapasztalod, hogy nem teljesül mindjárt kéré­
sed, ne kétségeskedjól, ha azonnal nem nyered is meg lel­
ked kívánságát. Mert bizonyosan vagy próba, vagy egy nem
is tudott hibád miatt késlekedik kérésed teljesülése. 8 Azért
hát ne szűnj meg kérni szived óhajtását, és megkapod azt.
Ha pedig a kérésben m egcsüggedsz, vagy kétségeskedel,
magadat és ne azt hibáztasd, aki ad neked. 9 Figyeld meg a
kétkedést, hogy gonosz és értelmetlen az, és sokakat elsza­
kít a hittől, még a hívőket és erőseket is. Mert a kétkedés
az ördög leánya és sokat árt Isten szolgáinak. Vesd meg
hát a kételkedést és uralkodjál rajta minden tettedben, fel­
ruházván magadat az erős és hatalmas bizodalommal. Mert
a bizodalom mindent igér és teljesít is, a kétkedés ellenben,
amely önmagában sem bízik, minden dolgát, amit csak végez,
elhibázza.
11 Láthatod hát, úgymond, hogy a hit onnét felülről,
az Úrtól való és nagy ereje van, a kétkedés meg földi lélek,
amely az ördögtől való, s ereje nincsen. Te hát az erővel
bíró hitnek szolgálj, az erőt nélkülöző kétkedéstől pedig tar­
tózkodjál, és élni fogsz Istennek. S akik igy gondolkodnak,
mind Istennek fognak élni.1)

‘) Meg kell itt jegyeznem, hogy úgy ebben, mint az előbbi parancso­
latban is mindig a pisztisz szó áll, amely hitet és bizodalmát egyaránt jelent.
Az alapjelentéséhez és természetéhez híven én a bizodalom szóval for­
dítottam.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 227

10. P a r a n c s o l a t .
1. Távoztasd el magadtól a szomorúságot, mert ez is a
kétkedés és az epéskedés testvére.
— 2 Ugyan, mondám, hogyan lehet testvére ezeknek ?
Hiszen szerintem más az epéskedés és más a szomorúság.
— Ostoba vagy ember. Hát nem tudod, hogy a szomo­
rúság minden gonosz léleknél rosszabb, az Isten szolgáira a
legveszedelmesebb, amely jobban megronthatja az embert, mint
az összes gonosz lelkek s amely egyrészt elűzi a Szentlelket,
m ásrészt meg üdvözíthet is ?
— 3 Uram, mondám, én ostoba vagyok és ezeket a pél­
dázatokat nem értem. Mert nem tudom, hogy űzhet Lelket
és üdvözíthet is egyformán?
— 4 Halljad hát, mondá. Akik soha nem kutatták az
igazságot és sohasem keresték az istenit, csak éppen hívőkké
lettek, és belemerültek a munkába, a gazdagságba, a nép­
szerű barátkozásba és e világ más hasonló szokásaiba, mon­
dom, akik ezeknek estek neki, az istenség példázatát meg
nem értik, mert ezek az üzelmek elvakítják őket, megrom-
lanak és parlaggá válnak. 5 Miként a nemes szőlőt, ha nem
gondozzák, a tövis, meg a mindenféle dudva elparlagosítja,
úgy a hívőkké vált emberek is, ha ezekbe a felsorolt csele­
kedetekbe merülnek, elveszítik értelmüket és mit se értenek
meg többé az istenségről, s ha hallanak is valamit róla,
viselkedésük miatt az értelmük tönkre ment s tisztán felfogni
mit sem képesek. 6 Akikben azonban megvan az istenfélelem,
és kutatni szoktak az istenség és az igazság után, akiknek
a szivük Istenhez húz, azok bármit mondanak is nekik, tüs­
tént m egértik és felfogják, mert megvan bennük az Isten
félelme. Mert a hol az Úr lakik, ott világos értelem is van.
Csatlakozz hát az Űrhoz és mindent felfogsz és megértesz.
2. — Most pedig halld meg, te értelmetlen, mikép űzi ki
a szomorúság a Szentlelket, s viszont mikép üdvözít? 2Ha a
kétkedő valamibe belefog és az a kétkedése miatt nem sikerűi,
akkor ennek szomorúsága befészkelődik az emberbe s megszo-
morítja és kiűzi a Szentlelket. 3 Viszont ha valami cselekedete
miatt az embert megszállja a felindulás és nagyon elkesere­
15*
228 Rafíay Sándor.

dik, ism ét szomorúság támad a felindult ember szivében és

szomorkodik azon a cselekedeten, a mit tett, s megbánja,
hogy rosszat cselekedett. 4 Ez a szomorúság tehát reméli az
üdvösséget, mert a rossz elkövetése után megtért. Mindkét
cselekedet megszomorítja hát a lelket: a kétkedés azért,
mert a cselekedete nem sikerült, a felindulás pedig azért)
mert rosszat tett. Mindketten tehát, úgy a kétkedés, mint a
felindulás, szomorítják a Szentlelket. 5 Tarsd hát távol magad­
tői a szomorúságot és ne szorongasd a benned lakozó Szent­
leiket, nehogy ellened szóljon az Istennél és eltávozzék tőled.
6 Mert az Istennek a testbe adott lelke se szomorúságot, se
szorongást nem bír elviselni.
— 3. Öltözd fel hát az Istennek mindig kedves és tetsző
vidám ságot, és élj abban. Mert minden vidám ember jót tesz,
jót gondol,"és megveti a szomorúságot. 2 A szomorkodó ember
pedig mindig gonosz dolgot művel. Elsőbb is, mert a Szent­
lelket, a mely az embernek vidámságra adatott, megszomo­
rítja; azután meg több bűnt is követ el, se nem imádkozván,
se nem tévén vallom ást Istennek. Mert a szomorkodó ember
imádságának soha sincs ereje, hogy feljusson Isten oltárára.
— 3 Miért nem jut fel, mondám, a szomorkodó ember
imádsága az Isten oltárára?
— Mert, úgymond, a szomorúság a szivére ült, s a
mikor a szomorúság összevegyül az imádsággal, nem engedi
azt tisztán felszállani az oltárra. Mert a mint az epe és a
bor vegyülékének nincs meg többé a zamatja, úgy ha a szo­
morúság a Szentlélekkel vegyül, ugyanazt az imádságot nem
képes megteremni. 4 Tisztítsd meg hát magadat a gonosz szo­
morúságtól és élni fogsz Istennek. S mindazok, akik elvetik
maguktól a szomorúságot s felöltik a teljes vidámságot,
élni fognak Istennek.

11. P a r a n c s o l a t .
Azután földön ülő embereket és egy széken ülő embert
m utatott nekem és azt m ondta:
— Látod azokat, a kik a pádon ülnek ?
— Látom, Uram, felelém.
— Ezek, úgymond, hívők, mig a széken ülő egy hamis
 Újszövetségi apoltrifusok. Hermas. 229

próféta, a ki az Isten szolgáinak az eszét elcsavarja. A két­

kedőket el is veszti, de a hívőket nem. 2 Ezek a kétkedők
hozzá, mint jóshoz járnak, s megkérdezik tőle, mi lesz velük ?
Az a hamis próféta pedig, nem lévén benne porcikája sem
az isteni lélek erejének, kérdéseik szerint, gonoszságuk kíván­
sága szerint felelget nekik és megtölti a lelkűket ked­
vükre. 3 Mert maga is léha lévén, a léháknak léhaságokat
mondogat. Mert bármiről is kérdezik, az ember léhasága
szerint felel. De néha igazat is mond, mert az ördög eltölti
őt a maga leikével, hátha az igazakból ragadozhatna? 4 Akik
hát szilárdak az Úr iránt való hitben, a kik fel vannak ru­
házva az igazsággal, azok az ilyen lelkekhez nem csatlakoz­
nak, hanem elkülönülnek tőlük. A kik azonban kétkedők és
gyakorta változnak, azok boszorkánykodnak, mint a pogányok,
s bálványozásaikkal nagyobb bűnöket halmoznak magukra.
Mert a ki bármiről is varázslót kérdez meg, bálványozó, igaz­
ság nélkül való és ostoba az. 5 Mert az Istentől adott lélek
nem kérdezteti magát, hanem benne van az istenség ereje,
hogy magától beszéljen mindent, mert felülről, az isteni lélek
erejéből való. 6 Az a lélek pedig, a mely kérdeztetgeti magát,
s az emberek kívánsága szerint nyilatkozik, földi és hitvány
és erőtelen, mely ha meg nem kérdezik, nem beszél.
— 7 Uram, kérdém, hogyan ismerheti meg az ember, hogy
kicsoda az igazi, s ki az álpróféta?
— Hallj hát mindkétféle prófétáról, s a mint azt neked
mondani fogom, úgy tégy bizonyságot az igaz és a hamis
prófétáról. Hogy kinek birtokában van az isteni lélek, azt az
embert az életéről Ítéld meg. 8 A felülről való isteni lélekkel
biró ember ugyanis elsőbb is szelíd, nyugodt, alázatos, min­
den gonoszt és világi hiábavaló vágyódást kerül, s magát
mindenkinél kevesebbnek tartja. Ha kérdezik, senkinek mit
se felel vissza, sem titokzatosan nem válaszol, sem nem az
emberi akaratra szólal meg benne a Szentlélek, hanem akkor
beszél, a mikor az Isten akarja, hogy beszéljen. 9 Mikor tehát az
isteni lélekkel biró ember az olyan igazaknak a gyülekezetébe
megy, a kik hisznek az isteni lélekben, s azoknak gyülekezete
az Istenhez imádkozni kezd, akkor a prófétálás szellemének
vele lévő angyala m egtölti azt az embert és e Szentlélek
230 Raffay Sándor.

kel teljes ember úgy beszél a gyülekezetnek, a mint az Úr

akarja. 10így lesz nyilvánvalóvá az istenség szelleme. Ennyit
arról, hogy milyen az Úr istensége lelkének az ereje. n S most
hallj, úgymond, a földi, léha, erőtelen, de annál ostobább
lélekről. 12 Elsőbb is az olyan ember, a ki azt gondolja, hogy
a lélek birtokában van, felfújja magát, az első helyre törek­
szik, s mindjárt tolakodó, szem telen, fecsegő, és mindenféle
hitványságban és sok egyéb csalásban forgolódik, bérért pró­
fétái, s ha nem kap, nem prófétái. Hát képes volna-e az isteni
lélek bért szedni és úgy prófétálni ? Nem fér az össze az
Isten prófétájával, hanem az ilyen próféták lelke földi. 13Aztán
az igaz emberek gyülekezetéhez nem is közelít, hanem fut
tőlük. Inkább a kétkedőkhöz és a léhákhoz csatlakozik, titok­
ban prófétái nekik, s mindenféle hitványságot beszélve a
kívánságuk szerint, m egcsalja őket. Mert hiszen hitványak­
nak is felel. Persze ha üres edényt üresekkel koccantunk
össze, nem törnek el, hanem összecsengenek! 14Amikor aztán
az isteni lélek birtokában levő csupa igaz emberek gyüleke-
kezébe jut, s azok imádkozni kezdenek, akkor ez az ember
üreskedik, a földi lélek félelemből elfut tőle, ő meg egészen
megnémul s egészen megtörik, mit se tudván szólni. 15Mert ha
egy kamrába bort vagy olajat raksz be, s azok közé üres
hordót is tész, ha valamikor megint kirakodói a kamará­
ból, azt a hordót, m elyet üresen tettél be, üresen is találod,
így az üres próféták is, ha az igazak lelkei közé vegyülnek
is, úgy maradnak, a mint odamentek.
— 16 Ismered m ost már m indkétféle próféta életét. A
cselekedetein és az életén mérlegeld hát azt az embert, a ki
magáról azt mondja, hogy lélek birtokában van. 17 Te pedig
abban a lélekben bízzál, a mely Istentől jön, s melynek ereje
van, a földi és üres lélekben pedig ne bízzál, mert annak
nincsen ereje. Mert az az ördögtől származik. 18Hallgasd meg
hát ezt a példázatot, a m elyet neked mondani szándékozom.
Fogj egy követ és dobd az égre, s nézd vájjon megérinted-e
vele ? Vagy fogj vízipuskát és fecskendj az égre, s lásd, hogy
kilyukaszthatod-e az égboltozatot?
— 19 Uram, mondám, hogy volnának ezek lehetségesek,
hiszen a miről beszélsz, mindkét dolog lehetetlen.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 231

— A mint ezek lehetetlenek, mondá, olyan képtelenek

és tehetetlenek a földi lelkek is. 20 Vedd azonban a fölülről jövő
erőt. Milyen kicsiny a jégeső szeme, s mégis ha az ember
fejére esik, fájdalmat okoz. Avagy a háztetőről lehulló csöpp,
kivájja a követ. 21 Láthatod ebből, hogy a mi fölülről alászáll,
annak nagy ereje van. így a fölülről származó isteni lélek
is hatalmas. Ezért hát ebben a lélekben bízzál, a másiktól
pedig tartózkodjál.
12. P a r a n c s o l a t .
1. Távolíts el magadtól minden gonosz vágyat és a jó és
szent vágyódást öltsed fel. Mert ha felöltözöd ezt a vágyó­
dást, gyűlölni fogod a gonosz vágyat és úgy tartod azt féken,
a hogyan akarod. 2 Mert a gonosz vágy vad, nehezen fékez­
hető, minthogy rettenetes és vadságával tönkre teszi az em­
bereket. Különösen pedig ha az Isten szolgája beleesik és ha
nem okos, rettentő mód elpusztítja az. Az olyanokat emészti
meg, a kiken nincs rajtuk a jó kívánságnak jó ruházata,
hanem bele vannak e világba gabalyodva. Ezeket aztán a
halálnak szolgáltatja ki.
— 3 Uram, kérdem, m elyek az embert a halálnak ki-
szolgáltató kívánság cselekedetei? Ismertesd meg velem,
hogy tőlük tartózkodjam.
— Halld hát, milyen cselekedetekkel juttatja halálra a
gonosz vágy az Isten szolgáit. 2. Mindenek előtt ott van az
idegen asszony, vagy férfi megkivánása, a gazdagság telhe-
tetlensége, a sok hiábavaló eszem-iszom, és sok másféle
ostoba fényűzés. Mert minden fényűzés ostoba és üres az Isten
szolgáinak. 2 Ezek a vágyak gonoszak és az Isten szolgáit
halálra juttatják, mert ez a gonosz vágy az ördög leánya.
El kell szakadnotok a gonosz vágyaktól, hogy éljetek
Istennek. 3 A kik pedig azokat úrrá engedik lenni maguk
felett és nem állanak ellenük, örökre meghaltak, mert azok
a vágyak halálosak. 4 Te hát az igazság vágyába öltözködve és
az Isten félelm ével felfegyverkezve állj ellent nekik. Mert
Isten félelme lakik a jó kívánásában. Ha téged a gonosz
vágy az Isten félelm ével felfegyzerezve és ellenállásra készen
lát, m essze fut tőled s fegyvereidtől való félelmében nem
232 Raffay Sándor.

mutatja magát többé előtted. 5 Te pedig a tőle vett győzelmi

koszorúval eredj el a jó kívánásához, s add át neki a szer­
zett győzelm et és szolgálj neki, a mint ő akarja. Ha a jó
vágynak szolgálsz, s annak veted alá magadat, úrrá lehetsz
a gonosz vágyakozáson, s úgy igázod azt le, a mint akarod.
3. Uram, mondám, szeretném tudni, milyen módon kell
a jó vágynak szolgálnom ?
- - H allgass ide, feleié. Gyakorold az igazságosságot és
az erényt, az igazságot és istenfélelmet, hitet és szelídséget,
s ezekhez hasonló egyéb jókat. Ezeket gyakorolva Istennek
kedves szolgája lész és neki fogsz élni. S a ki csak a jó
vágynak szolgál, mind Istennek él.
2 A tizenkét parancsolat befejezése után azt m ondta:
— íme a parancsok! Járj azokban és a kik hallják,
intsed azokat, hogy életüknek további folyamán tiszta legyen
a megtérésük. 3 Ezt a szolgálatot, a melyet rád bíztam, végezd
gondosan és nagy dolgot cselekszel. Mert kegyelni fognak,
a kik meg akarnak térni és engedelm eskednek a te beszéded­
nek. Én ugyanis veled leszek és engedelm ességre kényszerí­
tem őket.
— 4 Uram, mondám neki, ezek a parancsok nagyok,
szépek és dicsőek, és az ember szívét, a mely azokat meg­
tartani képes, bizony örömmel tölthetik el. De nem tudom, váj­
jon képes-e ember ezeket betölteni, mert nagyon ke­
mények !
— 5 Ha felteszed magadban, feleié, hogy be lehet őket
tölteni, akkor könnyű szerrel meg is tarthatod őket és nem
lesznek kemények, de ha már egyszer feltámad a szivedben
az a gondolat, hogy ezeket nem lehet betölteni, akkor nem
is tartod meg őket. 6 S most azt mondom neked, ha ezeket
m eg nem tartod, hanem mellőzöd, nem nyertek üdvösséget
se te magad, se a gyermekeid, se a házad népe, mert már
eleve úgy Ítéltél magadban, hogy ezeket a parancsokat ember
meg nem tarthatja.
4. Ezeket rettentő haraggal mondotta nekem, úgy, hogy
megrendültem és roppant félelem fogott el. Mert az alakja
úgy elváltozott, hogy haragját nincs ember, a ki elviselhette
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 233

volna. 2 Mikor engem egészen elrémülve és megrendülve látott,

szelidebben kezdett velem beszélni s azt mondta:
— Te ostoba, buta és kétkedő ember, hát nem ismered
az Isten dicsőségét, mennyire nagy, hatalmas és csodálatos
az, hogy az embert megalkotta, hogy a világot s minden
teremtményeit az embernek alávetette és teljes hatalmat
adott neki, hogy az ég alatt minden felett uralkodjék?!
3 Ha hát az ember az Isten teremtményeinek ura, és minde­
neken uralkodik, ezeken a parancsolatokon is nem tudna
úrrá válni ? Bizony úrrá tud válni ez összes parancsolatokon
az olyan ember, a kinek szivében az Úr van. 4 Akiknek
azonban az Úr csak az ajakán van, míg a szivük elvadult, a
kik eltávolodtak az Úrtól, azoknak e parancsok kemények és
nehezek. 3 Helyezzétek hát be a szivetekbe a ti Uratokat, ti
üresek és hitványak, majd meglátjátok, hogy e parancsola­
toknál mi sem lehet könnyebb, édesebb és szelidebb! c Vál­
tozzatok m eg ti, kik az ördögnek nehéz, keserű, vad és ledér
parancsaiban jártok, és nem féltek az ördögtől, mert nincs
hatalma ellenetek! 7 Mert én leszek veletek, a megtérés an­
gyala, a ki rajta uralkodom. Az ördög csak felkelti a félel­
met, de az ő félelmének nincsen ereje. Ne féljetek hát tőle,
é s akkor elfut tőletek.
5. Uram, mondám neki, hallgasd meg pár szavamat.
— A mit akarsz, mondjad.
— Uram, mondám, az ember ugyan kész az Isten pa­
rancsait betölteni, és senki sincs, a ki nem kérné az Istent,
hogy tegye erőssé az ő parancsolataiban és tegye azoknak
engedelm esekké, de az ördög kemény és leigázza őket.
— 2 Az Istennek szolgáit, úgymond, a kik teljes szívvel
reá vetik reménységüket, nem képesek leigázni. Ha hát
ellene állótok, legyőzetve szégyennel fut majd el tőletek. A
kik azonban üres lelkűek, úgy félnek az ördögtől, mintha
hatalma volna. 3 Ha valaki a kész hordókat jó borral megtölti
s azon hordók közt néhány üres is van, mikor a hordókhoz
jön, nem a teliket vizsgálja, mert tudja, hogy azok tele
vannak, hanem az üreseket vizsgálja, hogy nem ecetesed-
tek-e m eg? Mert az üres hordó hamar megecetesedik és
tönkre teszi a bor zamatját. 4 így jön el az ördög is az Isten
234 Raffay Sándor.

szolgáinak megkisértésére. A kik telve vannak hittel, szilár­

dan ellene állanak, s azoktól elmegy, mert nincs helye, a
hol bemehessen, de azután az üresekhez megy, s mert van
helye, beléjük megy, s a mit akar, azt tesz bennünk és az
5 szolgáivá válnak. 6. De én, a m egtérés angyala, mondom
n e k te k : Ne féljetek az ördögtől! Mert engemet azért küld­
tek el, hogy veletek legyek, a kik teljes szívvel megtértek
és titeket erősítselek a hitben. 2 Higyjetek hát az Istenben ti,
kik a ti bűneitek miatt már feladtátok az életeteket, szapo­
rítottátok a bűneiteket, m egnehezítettétek az élteteket, hogy
ha teljes szivvel az Úrhoz tértek és éltetek további folyamán
az igazságot cselekeszítek s illő módon az ő akarala szerint
neki szolgáltok, akkor m eggyógyítja a ti előbbi bűneiteket
és az ördög cselekedetei felett való uralomra erőt kaptok.
Az ördög ostromától pedig egyáltalán ne féljetek, mert olyan
tehetetlen, mint a hulla idege, h a llg a ssa to k rám és csak
attól féljetek, aki képes mindent elveszteni és ezeknek a
parancsoknak engedjetek és élni fogtok Istennek.
— 4Uram, mondám, m ost már az Úrnak minden rendel­
kezésében megerősödtem, mert te velem vagy és tudom,
hogy az ördögnek minden hatalmát széttöröd, s mi uralkodni
fogunk rajta és minden ő m esterkedéseit legyőzzük. Remé­
lem Uram, hogy mert az Úr erőt ád, képes leszek ezeket a
parancsokat, a m elyeket nekem adtál, megtartani.
— 5Ha a szived tisztán az Urat tartja szem előtt, akkor
meg fogod tartani, mondá, és mindazok, a kiknek szive e
világ hiábavalóságainak kívánásától megtisztul, megtartják és
Istennek élnek.

A nekem mondott példázatok.

Első példázat.
Mondá n ek em : Tudjátok, úgymond, hogy ti, Istennek
szolgái, idegenben laktok. Mert a ti várostok ettől a város­
tól m essze van. Ha hát, úgymond, azt a ti várostokat, a
melyben laknotok kell, ismeritek, miért szereztek itt földi­
eket, drága beruházásokat, házakat és hiú lakásokat? 2 A
ki ebben a városban ilyeneket szerez, nem törekszik a tulaj-
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 235

dón városába vissza. 1*3 Esztelen, ingatag, szerencsétlen ember,

nem tudod-e, hogy rád nézve mindezek idegenek és más
hatalom alá tartoznak? Mert egyszer csak azt mondja e
város ura: „Nem akarom, hogy városomban lakjál, takarodj
ki belőle, mert nem követed a törvényeimet !'* 4 S te, kinek
földeid, házaid és sok egyéb javaid vannak, ha kidob, mit
csinálsz majd a földeddel, házaddal s a többiekkel, amiket
magadnak szereztél ? Mert ama tartomány ura joggal
mondja neked: „Vagy kövesd törvényeimet, vagy költözz ki
tartományomból." 5 S akkor te, akinek a saját városodban
törvényeid vannak, mit teszesz majd? Földeid és egyéb
javaid miatt teljesen megtagadod talán a saját törvényedet
és ennek a városnak a törvényei szerint élsz ? 6 Meglásd,
hogy a tulajdon törvényed megtagadását meg ne bánd! Mert
ha majd vissza akarsz térni a saját városodba, nem fogad­
nak be, hanem kirekesztenek belőle, mert megtagadtad a
városod törvényét. Vedd hát fontolóra, hogy mint aki jöve­
vénykép lakói, mivel se szerezz többet magadnak, mint
ami szükségleteidet fedezi és légy készen, hogy amikor ama
város ura téged, mint aki ellenszegülsz az ő törvényének,
ki akar űzni, kimehess az övéből és a magad városába tér­
hess és a magad törvényének élhess bántatlanúl, örömmel.
7 Fontoljátok hát ezt meg, kik az Úrnak szolgáltok és őt

1. Már a zsidók is úgy tekintették a világi életet, mint

idegenben való bújdosást. I. Móz. 23. 4. Krón. 29. 15. Még inkább
kiélesítette ezt a felfogást a keresztyénség. Az ember életének a
a földi élet csak átmeneti részlete. Mert nem a test, hanem a
lélek élete a fó'. Az Atyától jőve ki, az Atyához megyünk vissza.
Közben az Istenhez való hűségünk es ragaszkodásunk bizonyí­
tására szolgál e földi élet, amelynek folyama alatt tanúsított
viselkedésünk, a mely azonban nem merül ki bizonyos cseleke­
detek végzésében, hanem az istenes életirány állandó követésé­
ben, dönt a jövő élet dolgában is. Mi tehát csak jövevények
vagyunk e világon II. Kor. 5 G., nem ez a mi igazi városunk,
hanem a mennyeknek országa. Gál. 4 2fi. Oda kell visszavágya­
koznunk és visszatérnünk. Ebben a felfogásban semmiféle világ­
tagadás nincs, mert ez az Istenes életnézetnek természetes folyo­
mánya. Az Újszövetség felfogása szerint e világ ura a gonosz,
a sátán, Lukács 4. 5_c. Ap. Csel. 26. 18. Máté 12. 45_4S. Ennek
hatalmát jött megtörni az Űr.
236 Raffay Sándor.

szivetekben hordozzátok : cselekedjétek az Istennek akaratát,

megemlékezvén az ő parancsairól és tett ígéreteiről és higy-
jetek benne, hogy ha parancsai megtartatnak, megteszi azo­
kat. 8 Földek helyett szerezzen hát magának mindenitek
tehetsége szerint töredelmes lelket; karoljátok fel az özve­
gyeket és az árvákat, s el ne mellőzzétek őket; gazdagság­
o k a t és minden beruházásaitokat olyan földekre és házakra
cseréljétek hát be, am elyeket Istennél kaptatok. 9 Mert erre
gazdagított meg titeket az Űr, hogy neki ezt a szolgálatot
végezzétek.1) Sokkal jobb olyan földeket, kincseket és há­
zakat szerezni, amelyeket, ha majd beléjük költözöl, a magad
városában is megtalálsz. 10 Ez a jó és szent kincs, amelynek
se szomorúsága, se félelme nincsen, csupán csak öröme.-)
A pogányok kincsére ne törekedjetek hát, mert az néktek,
az Isten szolgáinak, káros. 11 Hanem a tulajdon kincsetekre
törekedjetek, amelyben gyönyörködhettek. Meg se csalód­
jatok, se a máséhoz ne nyúljatok, de még csak meg se
kívánjátok. Mert gonosz dolog a másét kívánni. Végezd a
magad dolgát és üdvözölsz.
f
Második példázat.
Mikor egyszer a mezőn járkáltam, s a szilt meg a szőlőt
nézgéltem, s azokról, meg a gyüm ölcseikről okoskodtam, meg­
jelenik nekem a Pásztor és azt m ondja:
— Mit okoskodol magadban a szilről, meg a szőlőről ?
— Azon okoskodom, mondám, hogy egymáshoz simulnak.
— 2 Ez a két fa, úgymond, az Isten szolgáinak a példa­
képe.
— Szeretném a két fa képiességét ismerni, a miről be­
szélsz, mondám én.
— Látod a szilt, meg a szőlőt? kérdi ő.
— Látom, Uram, mondám.
— 3E szőlő, úgymond, gyümölcsözik, a szil meg gyü-
mölcstelen fa. De ha a szőlő fel nem kúszik a szilre, akkor

b A másokkal való jótetel Isten munkájának végzése. Jak. 1 „. Mt.

25 31—46. 10 12. Mk. 9 41. Gál. 6 2. 9.
Mt. 6 ,9. sl. 31. 19 2l. Lk. 12 23. 16 9. Egészen jézusi gondolatok.
 Újszövetségi apolirifusok. Hermas. 237

a földön fekve az sem képes teremni, de ha hoz is valamit,

hasznavehetetlen, mert nem kapaszkodott a szilre. A mikor
hát a szőlő a szilre kúszik, maga helyett is, meg a szil helyett
is gyümölcsözik. 4 Látod most már, hogy a szil is hoz gyü­
mölcsöt, nem is kevesebbet, de sőt többet, mint a szőlő.
— Hogyan többet, Uram?
— Mert, úgymond, a szilre kapaszkodó szőlő több és
szebb gyüm ölcsöt hoz, m íg ha a földön kúszik, keveset és
hasznavehetetlent. Ezért ez a példázat az Isten szolgáira, a
szegényre, meg a gazdagra vonatkozik.
— 5 Hogyan, Uram, kérdém, magyarázd meg nekem ?
— Halljad, mondá. A gazdagnak sok kincse van, de
mert figyelmét a gazdagságra irányítja, az Úrnak dolgaiban
szegény, s a vallástételben és az Úrhoz intézett imádságokban
túlságosan szűkölködik, s ha mije van is, jelentéktelen, gyarló,
magasba törő ereje nincsen. Mikor hát a gazdag a szegényt
felkeresi, s annak szükségeit kielégíti, abban a hitben teszi
azt, hogy a szegénynyel szemben tanúsított eljárásának meg
lesz a jutalma Istennél. Mert a szegény vallástételben és imád­
ságban gazdag, s az ő imádságának nagyobb az ereje az
Úrnál. Ezért segíti a gazdag a szegényt habozás nélkül. 6 A
szegény meg a gazdag által megsegítve, imádkozik, hálát
adván az Istennek azért, aki neki ad. Amaz buzgólkodik
hát a szegényért, hogy ez életben hiánytalan legyen. Mert
tudja, hogy a szegénynek hálaadása kedves és gazdag az
Isten előtt. 7 Együttesen végzik hát a munkát; nevezetesen
a szegény azt űzi, amiben gazdag, az imádságot, s így azt
adja vissza az Úrnak, amit tó'le ajándékba vett, a gazdag
meg szintén, amit az Úrtól vett, a gazdagságot osztja meg
a szegénynyel. S ez a cselekedet az Isten előtt becses és
kedves, mert gazdagságával okosan bánt el, s a szegénynek
is juttatott az Úr ajándékaiból, s szépen teljesítő az Úr
szolgálatát.
— 8 Az emberek úgy látják, hogy a szil nem gyümöl­
csözik, s nem látják be és nem értik meg, hogy a mikor
szárazság áll be, a szil a maga nedvével táplálja a szőlőt, s
a szőlőnek kellő nedvessége lévén, kétszeresen gyümölcsözik:
magáért, meg a szilért. így a szegények is, mikor a gazda­
238 Raffay Sándor.

gokért Istenhez imádkoznak, akkor azok gazdagságát gyara­

pítják, s viszont, mikor a gazdagok a szegényeknek a szük­
ségeseket megadják, azok lelkét táplálják. 9 így egymással
társulnak az igaz munkálására. Aki így cselekszik, nem
hagyja azt el az Isten, hanem be lesz írva az élet könyvébe.
lu Boldogok, akik tudják és megértik, hogy az Úrtói gazda­
gok ! Mert, aki így gondolkodik, képes is valami jónak vég­
hezvitelére.
Harmadik példázat.
Sok fát m utatott nekem, amelyeknek nem volt lombja,
hanem úgy látszottak nekem, mintha szárazak volnának.
Mert mind egyforma volt. És azt m ondotta:
— Látod ezeket a fákat?
— Látom, Uram, hogy mind egyforma és száraz.
— Ezek a fák, viszonzá, am elyeket látsz, e világ lakói.
— 2 Miért olyanok hát, kérdém, mintha egyformák és
szárazak volnának?
— Mert, úgymond, ebben a világban sem az igazak,
sem a bűnösök meg nem látszanak, hanem mind egyformák.
Mert ez a világ az igazaknak a tél s együtt lakván a bűnösökkel,
nem tűnnek ki. 3 Mert miként a fák télen lehullatva lomb­
jaikat, egyformák, úgy nem látszanak meg e világban sem
az igazak, sem a bűnösök, hanem mind egyformák.

Negyedik példázat.
Azután megint sok fát mutatott nekem, amelyek néme­
lyike zöld volt, mása meg száraz és azt m ondja:
— Látod ezeket a fákat?
— Látom, Uram, mondám, ném elyek zöldek, mások
meg szárazak.
3 Azok a fák, úgymond, amelyek zöldek, az igazak,
akik a jövendő világban fognak lakni. Mert a jövendő világ
az igazaknak nyár, a bűnösöknek meg tél. Mikor hát az Úr­
nak irgalma majd felviláglik, akkor nyilvánvalókká lesznek
azok, akik Istennek szolgálnak, sőt minden nyilvánvalóvá
l e s z ! 3 Mert m iként nyáron minden egyes fának m egtetszik
a gyüm ölcse és megismerik miféle, úgy az igazak gyümölcsei
 Újszövetségi apokrifusolc. Herraas. 239

is nyilvánvalókká lesznek és mind megismerszenek, amikor

ama másik világban kizöldűlnek. 4 A pogányok és a bűnösök
pedig, kiket te itt mint száraz fákat látsz, abban a világban
is szárazaknak és gyüm ölcsteleneknek találtatnak s mint a fák
égettetnek föl és nyilvánvalókká lesznek, hogy a cselekede­
tük gonosz volt az életük folyamán. Mert a bűnösök azért
égettetnek meg, hogy vétkeztek és meg nem tértek, a po­
gányok meg, hogy nem ismerték azt, aki őket teremtette.
5 Te hát gyüm ölcsözzél, hogy ama nyárban m egism ertessék
a te gyümölcsöd. Tartózkodjál pedig a sokba-kapástól, és
mit se hibázz el. Mert akik sokba kapnak, sokat is vétkez­
nek, folyton a maguk ügyeivel törődvén és nem szolgálván
az 5 Uruknak. 6 Hogyan volna hát az ilyen képes, úgymond,
valamit kérni vagy nyerni az Úrtól, ha nem szolgál az Úr­
nak ? Mert akik szolgálnak neki, megkapják, amiket kérnek,
de akik nem szolgálnak az Úrnak, nem kapnak semmit.
7 Ha pedig valaki egy dologban forgolódik, az Úrnak is szol­
gálhat, mert ezáltal az 5 érzése nem vonódik el az Úrtól
veszedelembe, hanem neki szolgál, tiszta lévén az érzése.
Ha hát ezeket cselekszed, képes lész gyümölcsözni a jövendő
világra. Aki igy cselekszik, gyümölcsözni fog.
Ötödik példázat.
1. Egyszer mikor épen böjtöltem s egy hegyen üldö­
gélve hálálkodtam az Istennek mindazon jókért, am elyeket
velem cselekedett, látom, hogy a Pásztor mellettem ül s
azt m ondja:
— Miért jöttél ide pitymalatkor ?
— Mert állomásra értem, Uram, felelém.
— 12 Mi az az állomás ? kérdezi.
— Bőjtölök Uram, mondám.]
— Ugyan böjt is az, amit ti tartotok!
— Úgy bőjtölök, Uram, felelém, amint megszoktam.
— 3 Nem tudtok, úgymond, az Úrnak bőjtölni, mert amit
ti tartotok, az nem hozzá méltó böjtölés.
— Miért mondod ezt, Uram, kérdezőm ?

1. Már Pál apostol is sokszor hangsúlyozta, hogy a keresz­

tyén ember harcos, akinek az Istennel ellentétes hatalmasságok
240 Raffay Sándor.

— Mondom neked, hogy ez a bojt, a melyet annak tar­

totok, nem böjtölés. Hanem megtanítlak én arra, mi a tel­
jes és Istennek tetsző böjtölés. Hallgas ide, monda. 4 Isten
ezt a hiába való böjtölést nem akarja, mert aki így bőjtöl
Istennek, nem szerez igazságot. Az Istennek való böjtölés
e z : 5 Semmi gonoszt el ne kövess a te életedben, hanem tiszta
szívvel szolgálj Istennek. Tartsd meg az ő parancsolatait és
járj az ő megszabásaiban, és semm iféle gonosz kívánság ne
támadjon a te szivedben. Higyj az Istenben. S ha mindezt
megteszed és őt féled, s magadat minden gonosz cselekedet­
től megtartóztatod, akkor Istennek élsz. Ha ezt cselekszed,
Istennek nagy és kedves böjtöt tartasz.
2. Hallgasd meg a példázatot, m elyet a böjt dolgában
akarok neked mondani. 2 Volt egyszer valakinek földje és
sok szolgája. A föld egy részét szőlővel telepitette be. Azután
egy hűséges és megbízható kedves szolgáját kiválasztva
odahivta és azt mondta n e k i: „Vedd át ezt a szőlőt, amelyet
ültettem, s míg vissza nem térek, kerítsd be, de mást ne
tégy vele. Ha ezt a parancsomat megteszed, felszabadítalak".
Azután elutazott a szőlő gazdája. 3 De alig vonult ki, a
szolga fogta, körülkerítette a szőlőt. Mikor a kerítéssel el-
ellen szakadatlanúl küzdenie kell. (II. Kor. 2, t0. 4. Ef. 6, í9.
I. Tim. 1, ]8. II. Tim. 2, 4.) A böjtölést, mint e világtól való el­
vonulást, az apostoli kor után pihenőnek tekintették. Ekkor a
harcból kivonultak s állomásra jutottak. Tertullianus sokszor
használja a böjtölésre a statio szót. E sző használatának száz
évvel Tertullianus előtt Hermasnál találjuk meg az első nyomait.
Ö is a latin statio szóval él, ami annak tudandó be, hogy lati­
nok között működött. A böjtölés az ő idejében már visszasülyedt
a jézusi magaslatról a zsidók gyakorlatára: bizonyos napokon
és bizonyos ételektől való tartózkodás volt csak. Jézus a magába
szálló lélek bánkódását és ez alapon létesülő tisztulását tartja
böjtölésnek. Mert a böjtölés nem a testnek, hanem a léleknek a
dolga. Első tehát a lélek böjtje, amelyhez a test megtartóztatá­
sának bármely formája csatlakozhatik, mert a fődolgon ennek
tökéletlensége nem változtat. Átmeneti szempont ez: nem helyesli,
de meghagyja a testi böjtöt is. Az alapgondolata ez: „a maga
szükségének kielégítése után a többit szolgatársai között osztotta
szét". A fölösleget a szegénynyel megosztani Istennek tetsző böj­
tölés. A fölösleges jócselekedetek r. kath. tanának alapjai itt
vannak lerakva. Ez már nem tisztán Jézusi álláspont.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 241

készült, látta, hogy a kertban sok a dudva. 4 Magában okos­

kodva azt mondja: „Az Úrnak ezt a parancsát megtettem.
Most már megkapálom a szőlőt, kapálva szebb is lesz, de
meg, ha dudva nincs benne, többet is terem, mert az nem
szíjjá ki.“ Fogta megkapálta hát a szőlőt s a benne lévő összes
növényeket kiirtotta. S a szőlő szebb és bujább lett, mert
nem volt benne dudva, mely elszítta volna.
5 Idő múltán m egérkezett a szolgának és szőlőnek gaz­
dája. Mikor a szőlőbe ment és látta, hogy az szépen be van
kerítve, sőt meg is kapálva, a dudva mind kiirtva és hogy
a szőlő kövér, nagyon megörült a szolga munkájának. •'Azu­
tán összehívta az ö rö k ö sét: szerelmes fiát, meg a tanácsadó
barátait s elmondta nekik, mit parancsolt a szolgájának és
m it talált, hogy cselekedett. S azok a szolgával együtt örül­
tek annak a bizonyságtételnek, melyet róla az úr adott. 7 S
mondá nekik: „Azt Ígértem ennek a szolgának, hogy ha a
neki adott meghagyást teljesíti, felszabadítom őt. Megtartotta
a parancsomat, sőt a szőlővel jó dolgot művelt, s nekem
nagyon tetszik. E tettéért hát fiam öröklő társává teszem őt,
mert a jót elgondolva nem eresztette szélnek, hanem végre­
hajtotta azt. 8 A gazda fiának nagyon tetszett a szándék,
hogy neki ez a szolga öröklő társa legyen.
9 Pár nap múlva lakomát csapott az ura és a lakomá­
ból sok eledelt küldött neki. Mikor a szolga az úr által neki
küldött eledelt megkapta, a maga szükségének kielégítése
után a többit szolga társai között osztotta szót. 10 Szolgatársai
pedig mikor azt megkapták, megörültek és mert így visel­
kedett velük szemben, könyörögni kezdtek érte, hogy mennél
nagyobb kegyben álljon az úrnál. 11 Az ura mindezt megtudta
és még jobban örült az ő cselekedetén. Megint összehívta a
barátait, meg a fiát s tudatta velük, hogy az mit tett a ka­
pott ételekkel. S azoknak még jobban tetszett, hogy a szolga
a fia öröklő társává legyen.
— 3. Uram, mondám, én ezt a példázatott, hacsak meg
nem magyarázod, nem ismerem és nem értem.
— 2 Mindent megmagyarázok neked, úgymond, s amit
csak mondok, mindent meg is világitok. Az Űr parancsolatait
tartsd meg és akkor tetszeni fogsz Istennek, s azok közé
Raffay : ÚjszÖv. apokrifusok. -jr*
2 42 Raffay Sándor.

lész beírva, akik az ő parancsolatait megtartották. 3 Ha pedig

az Isten parancsolatain kívül még valami egyéb jót is
cselekednél, még nagyobb dicsőséget szerzesz magadnak s
az Istennek tetszőbb lész, mint gondolnád.1) Ha hát Isten
parancsainak a betöltését még ezekkel a szolgálatokkal is
megtoldod, örvendezni fogsz, ha az én parancsom szerint
hajtod végre azokat.
— 4 Uram, mondám, én megteszem , amit nekem paran­
csolsz, mert tudom, hogy velem vagy.
— Veled leszek, úgymond, mert a jócselekedetre hajlan­
dóságod van, s velük leszek mindazokkal, a kiknek megvan
ez a hajlandóságuk. 5 Ez a böjtölés, úgymond, azoknak, kik
Isten parancsolatait megtartják, igen jó. Azért hát igy tartsd
a böjtöt, m elyet tartani szándékozol. 6 Minden előtt tartóz­
tasd meg magadat minden gonosz beszédtől és minden go­
nosz vágyakozástól; szívedet meg e világnak minden hiába­
valóságától tisztítsd meg. Ha ezt megteszed, akkor ez a böjt
tökéletes lesz számodra. így cselekedjél: Ha azokat, amelyek
megírvák, teljesítetted, akkor azon a napon, amelyen bőjtölsz,
kenyérnél és víznél egyebet ne élvezz, azután abból az ele­
delből, amelyet el szoktál költeni, számítsd le annak minősége
szerint arra a napra szánt kiadásodat, s add azt valamelyik
özvegynek, vagy árvának, vagy nélkülözőnek, s így alázkod-
jál meg, hogy aki a te megalázkodásodból részesül, kielégít-
tetve imádkozzék érted az Istenhez. 8 Ha így végzed a böj­
töt, amelyet neked parancsoltam, a te áldozatod kedves lesz
Isten előtt, s a te böjtölésed föl lesz jegyezve, s a te így
végzett szolgálatod szép, üdvös és gyönyörűséges az Úrnak.
9 Ezeket így tartsd meg gyermekeiddel és egész házad­
dal együtt. Ha megtartod boldog lész s akik csak hallják
és m egtartják ezeket, mind boldogok lesznek s amit csak
kérnek, m egkapják az Ú rtól!
4. Nagyon kértem őt, hogy fejtse meg nekem ezt a
példázatot, a mely a mezőről, a gazdáról, a szőlőről és a
szőlőt bekerítő szolgáról, a kerítésről, a szőlőből kiirtott

‘) A fölösleges jócselekedet közönségesnek látszó, de Jézus szerint lehe­

tetlen gondolatát itt is megtaláljuk.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 243

dudváról, a fiúról, meg a tanácsadó barátokról szól. Mert annyit

kiéreztem, hogy mindez valami példázat-féle. * Ő pedig igy
fele lt:
— Nagyon tolakodó vagy a kérdezgetésben. Egyáltalán
semmiről sem kell kérdezősködnöd. Mert ha valamit meg
kell világosítani, majd megvilágíttatik.
— Uram, mondáin neki, ha mutatsz is valamit, de meg
nem világosítod, hiába láttam azt, mert mit ér, ha nem
értem ? így ha példázatokat mondasz is, de fel nem feded
őket, mind hasztalan, a mit tőled hallottam.
3 Erre ő igy válaszolt n ek em :
— A ki Istennek szolgája, s szivében hordozza az Urat,
kérjen az Úrtól értelmet és meg is kapja ezt, és akkor
minden példázatot kifejt, s ism eretessé válnak előtte az Úr­
nak példázatokban mondott beszédei. A ki azonban rest és
tunya a kérésre, ingadozik, hogy az Úrhoz folyamodjék.
4 Pedig az Úr nagy irgalmú, s mindazoknak ad, akik őt áll­
hatatosan kérik. Téged pedig a szent angyal erősített meg
és olyan imaerőt kaptál tőle, meg aztán lusta sem vagy :
miért nem kérsz hát és kapsz az Úrtól értelm et?
— 5 Uram, mondám, mivel te vagy velem, tégedet kell
kérnem és téged kérdeznem, mert mindent megmutatsz
nekem és m egbeszélsz velem. De ha nélküled hallottam vagy
láttam volna ezeket, akkor az Urat kértem volna meg, hogy
magyarázza meg nekem.
5. Megmondtam már neked, viszonzá, hogy gonosz és
tolakodó ember vagy, a miért a példázat megvilágítását kér­
dezed. De mert olyan nyakas vagy, hát felfedem neked a
mezőről és a többi dolgokról szóló példázatot, hogy mind
m eg tudd azokat magyarázni. Hallgasd hát és értsd meg.
2 A szántóföld ez a világ. A szántóföld gazdája az, a ki a
mindenséget teremtette, elrendezte és hatalmában tartja. (A
fiú a szentlélek.) A szolga az Isten fia. A szőlőtövek ez a
nép, a m elyet ő ültetett. 3 A kerítés az Úr szent angyalai,
a kik az Úr népét oltalmazzák. A dudva pedig, a m elyet a
szőlőből kiirtottak, az Isten szolgáinak a vétkei. Azok az
ételek, a m elyeket az ebédjéről küldött, azok a parancsola­
tok, m elyeket az ő Fia által adott a népének. A barátok és
16*
244 Raffay Sándor.

tanácsadók a szent angyalok, a kiket elsőkul teremtett. A

gazda elutazása az az idő, a mely az ő visszatéréséig még
fenn van.
— 4 Uram, mondám neki, minden oly nagyszerű és csudá­
latos és minden oly dicső! Vájjon képes lettem volna-e én
ezeket magamtól is m egérteni? Bizony senki, ha még oly
okos volna sem érthetné meg ezeketj! Most hát, Uram, mon­
dám, világosítsd meg, a mit kérdezni fogok.
— 5 Beszélj, mondá, ha akarsz valamit.
— Uram, mondám, a példázatban miért jelenik meg az
Isten fia szolga alakjában?
— 6 Halljad, feleié. Az Isten fia nem szolga alakjában,
hanem nagy dicsőségben és méltóságban jelenik meg.
— Hogyan Uram ? nem értem, mondám.
— 2 Mert, úgymond, az Isten ültette, vagyis teremtette
a népet és az ő fiának adta át. A fiú aztán az angyalokat
bízta meg, hogy ügyeljenek rája. Maga pedig sokat fáradván
és szenvedvén, az ő bűneikből tisztította meg őket. Mert
fáradság és vesződség nélkül semmit sem lehet felkapálni.
3 így kigyomlálván a nép bűneit, megmutatta nekik az élet
ösvényét, odaadván nekik a törvényt, a melyet Atyjától
vett. 4 Láthatod hát, hogy ő ura a népnek, mert teljes ha­
talmat nyert az ő Atyjától. Hogy pedig a z ú r a szolgájának
az öröksége dolgában tanácsra hívta a fiát és a dicső angya­
lokat, erre nézve halljad ezeket. 5 A mindeneket megelőzőleg
lett Szentleiket, a ki a mindenséget teremtette, az Isten
abban a testben lakatta, a m elyet az akart. Ez a test pedig,
a melyben a Szentlélek lakott, a léleknek szolgált szépen, a
mennyiben szentségben és tisztaságban járt és a lelket soha
semmiben be nem szennyezte.1) 6 Mivel igy élt szépen és
tisztán, s együtt munkált a lélekkel s szilárdul és férfiasán
járván el annak minden cselekedetében közrehatott, ezért a
Szentlélek társául avatta ezt. Mert tetszett az Istennek e

>) Jézus istenfiúságának egyik lényeges tényezője tehát a test tisztán

való megtartása, a bűntelenség. Az Újszövetségben is sokszor van erről szó.
A testtel való szabad rendelkezés gnostikus elvét ítéli el a kér. felfogás, mely
szerint az ember teste az isteni lélek temploma, s igy szentül és tisztán
tartandó.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 245

test viselkedése, hogy e földi léte alatt a Szentjeiket be nem

mocskolta. 7 Tanácskozásra hivta hát a fiát és a dicső an­
gyalokat, hogy ez a test is, azért, hogy mocsoktalanul szol­
gált a léleknek, kapjon valami lakást, nehogy úgy tűnjék
fel a dolog, hogy az ő szolgálata bérét elveszíti. Mert minden
test, a mely makulátlannak és tisztának találtatik, a mely­
ben a Szentlélek lakik, megkapja a bérét. Most már ismered
ennek a példázatnak a felfejtését.
— 7. Uram, mondám, örültem, hogy ezt a kifejtést
hallottam.
— S m ost hallgasd ezt, m ondá: Ezt a te testedet őrizd
m eg tisztán és mocsoktalanul, hogy a benne lakozó Szent­
lélek bizonyságot tegyen róla és a te tested igaznak nyilvá­
níttassák. 2 Vigyázz, hogy soha se jusson eszedbe az a gon­
dolat, hogy a te tested múlandó, s ne használd azt semmi­
féle tisztátalanságban. Mert ha bemocskolod a testedet,
bemocskoltad a Szentlelket is, ha pedig a Szentleiket be­
mocskolod, nem lesz é le ted !
—• 3 Uram, mondám, de ha valaki, még mielőtt ezeket
hallotta volna, tudatlanságból bemocskolta az ő testét, mi­
kép üdvözölhet?
— A tudatlanságból származó bűnöket, úgymond, egyedül
csak Isten képes meggyógyítani, mert az övé minden hata­
lom. 4 De m ost őrizkedjél és a mindenható Úr nagy irgalmú
lóvén, a tudatlanság előző bűneiből gyógyulást ád, ha ugyan
ezután sem a testedet, sem a lelkedet be nem szennyezed.
Mert ez a kettő közös és egyik a másik nélkül be nem
szennyezhető. Mindkettőt tisztán tartsd hát meg és Isten­
nek élsz.
Hatodik példázat.
1. Mikor egyszer otthon üldögéltem, s mindenért, a mit
láttam, az Istent magasztaltam, s azon okoskodtam, hogy a
parancsolatok milyen szépek, hatalmasak, örvendetesek, az
ember lelkét megtartani mennyire képesek, azt mondtam
magamban:
— Boldog leszek, ha ezen parancsolatokban járok és a
ki csak azokban jár, boldog lesz.
246 Raffay Sándor.

2 A mint ezeket magamban elmondtam, egyszerre csak

azt látom, hogy mellettem ül és azt mondja nekem :
— Miért kétségeskedel a parancsolatokon, a m elyeket
neked parancsoltam. Szépek azok. Mit se kótségeskedj, hanem
erősítsd meg az Úrban való bizalmadat és járjál azokban,
m ert én m egerősítelek bennük. 3 Ezek a parancsok azoknak
valók, a kik meg akarnak térni, mert ha nem járnak bennük,
hasztalanná lett az ő m egtérésük. 4 A kik hát megtértek, e
világnak gonoszságát, mely benneteket megront, irtsátok ki
magatokból. Mert ha az igazságnak minden erényét felöltö-
zitek, akkor képesek lesztek a parancsolatok megtartására
is, és bűneiteket sohasem szaporítjátok. Ha pedig soha sem­
m ivel nem szaporítjátok, akkor az előző bűneitektől meg­
szabadultatok. Járjatok hát ezekben az ón parancsolataim­
ban és Istennek] fogtok aélni. Mindezek általam mondattak
néktek.
5 Miután ezeket elmondotta, így szólt hozzám :
— Menjünk a mezőre, s megmutatom a nyájak pász­
torait.
— Menjünk Uram, mondok. S egy síkságra mentünk, a
hol egy sáfránszinü ruhába öltözött fiatal pásztort mutatott
nekem . GNagyon sok juhot legeltetett, s azok mind jóked-
vűek voltak, nagyon vigadoztak és örömükben ide-oda ugrán­
doztak. De maga a pásztor is örült a nyájának, arca nagyon
vidám volt és juhai között futkosott. Egy helyen más juho­
kat is láttam, a m elyek szintén jókedvnek és vígak voltak,
de nem ugrándoztak.
— 2. Látod ezt a pásztort ? kérdi tőiem.
— Látom, Uram, felelém.
— Ez a kicsapongás és a csalás angyala. Ez rontja meg
az Isten szolgáinak a lelkét és tereli el őket az igazságtól,
megcsalván őket az ő gonosz vágyaik által, a melyekben
elvesznek. 2 Mert megfeledkeznek az élő Isten parancsolatai­
ról s csalódásokban és haszontalan léhaságokban járnak, s
ez az angyal részben halálra, részben romlásra juttatja őket.
— 3 Uram, mondám, nem tudom, mit jelent „halálra14,
m eg „romlásra?"
— Halljad, mondá. Azok a juhok, a m elyeket vigadni
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 247

és ugrándozni láttál, azok, a kik az Istentől kezdettől fogva

elszakadtak és e világ kívánságaiba merültek. Ezekben nincs
életre juttató megtérés. Mert felhalmozták az ő bűneiket és
káromolták az Isten nevét. Ezek osztályrésze hát halál. 4 A
mely juhokat meg nyugodtan egy helyen legelészni láttál,
azok, a kik magukat kéjelgésnek és csalárdságnak adták,
de az Isten nevét nem káromolták. Ezek elszakadtak ugyan
az igazságtól, de meg van bennük a m egtérés reménye, a
mely által életre juthatnak. A romlottságban tehát megvan
még a reménye valamelyes megújúlásnak, de a halál örök
pusztulást hoz.
5 Kissé megint előbbre mentünk és egy szigorú ábrázatú
s fehér kecskebőrbe öltözött magas pászort mutatott nekem,
a kinek a vállain iszák volt, a kezében meg egy hatalmas
bütykös dorong és egy nagy ostor. Tekintete olyan m érges
volt, hogy megijedtem tőle. Rettentő volt a nézése. 6 Ez a
pásztor elvette a fiataloktól azokat a vigadozó és derült,
de nem ugrándozó juhokat és egy szúrós tüskés mélységbe
dobta őket úgy, hogy a tövisektől és tüskéktől szabadulni
nem bírtak, hanem azokba belekeveredtek. 7 Hogy igy bele­
keveredtek, a tövisekkel és tüskékkel kellett legelniük és
azoktól gyötörve rettentően szenvedtek, mert ide-oda hajku-
rászta őket, s nem hagyott nekik nyugtot. A juhok hát
rettentő rosszul érezték magukat.
3. Mikor láttam, hogy ezeket igy gyötrik és kínozzák,
szomorkodtam miattuk, mert hogy így kínozzák és semmi
nyugodalmuk nincsen. 2 Azt mondtam hát a velem beszélgető
Pásztornak:
— Uram, ki ez a könyörtelen és szigorú pásztor, a ki
e juhoknak egyáltalán nem irgalmaz?
— Ez a m egtorlásnak az angyala, mondá. Az igaz an­
gyalok közül való, de tiszte a megtorlás. 3 Ez átveszi azokat,
a kik az Istentől elszakadtak és e világ kívánságainak és
csalárdságainak élnek, és megbünteti őket érdemük szerint
rettentő és különféle megtorlással.
— 4 Uram, mondám, szeretném tudni, mik azok a külön­
féle m egtorlások ?
— Halld hát a különféle csapásokat és megtorlásokat.
248 Raffay Sándor.

A csapások a mindennapi élethez tartoznak. Az egyiken a

kárvallás, a másikon a szűkölködés, némelyiken a sokféle
betegség, másokon a tengernyi nyughatatlanság képezi a
megtorlást, ism ét m ásokat a méltatlan elbánás háborgat
és sok ilyes dolgot kell elszenvedniük. 5 Sokan megnyugha-
tatlanok a tervek kovácsolásában, de semmi sikert nem lát­
nak. És azt mondják magukban, hogy szerencsétlenek a
vállalataikban és eszükbe sem jut, hogy gonoszságokat kö­
vettek el, hanem az Istent vádolják. 6 Ha aztán már minden­
féle nyomorúságot szenvedtek, javításra és az Úrban való
hitök erősítésére nekem adatnak, s életük további folyamán
tiszta szívvel az Úrnak szolgálnak. Ha már aztán megtértek,
akkor az elkövetett gonosz cselekedetek mind eszükbe ju t­
nak és dicsőítik az Istent, hogy igaz biró és hogy mindenki
igazságosan szenved a maga cselekedetei szerint. S azontúl
tiszta szivükből szolgálnak az Úrnak és szerencsések lesznek
minden cselekedeteikben, megkapván az Úrtól mindent, a mit
csak akarnak. Akkor aztán magasztalják az Urat, hogy
nekem adattak át, és hogy többé semmiféle gonoszt nem
szenvednek.
— 4. Uram, mondám neki, most már ezt világítsd meg.
— Mit akarsz ? kérdé.
— Hogy vájjon annyi ideig tart-e a büntetés, amennyi
ideig valaki kéjelgett és csalt?
— Ugyanannyi ideig tart a büntetés, mondá.
— 2 Uram, mondám, akkor keveset bűnhődnek. Mert az
ilyeneket, akik kéjelegnek és a kik elfeledték az Istent, hét­
szeresen kellene büntetni.
— 3 Ostoba vagy, mondá, és nem ismered a büntetés
erejét.
— Uram, felelém, ha ismerném, nem kérném a felvilá­
gosítást.
— Hát halld, hogy mindakettőnek mekkora az ereje. 4 A
kéjelgés, a csalás csak egyetlen óráig tart, a büntetés egyet­
len órájának pedig harminc napra terjed a hatása. Ha tehát
valaki egy napon át kéjeleg és csal, egyetlen napig bűnhődik,
de a büntetés ez egy napja egy esztendőre hat ki. A hány
napot kéjeleg hát valaki, annyi esztendeig bűnhődik érte.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 249

Láthatod hát, hogy a kéjelgés és a csalás ideje rövid ugyan,

de a megtorlásé és a bűnhődésé hosszú.
— 5. Uram, mondám, még most sem értettem meg
egészen a kéjelgés, csalás és a bűnhődés idejéről mondotta­
kat, magyarázd meg világosabban.
— 2 A te korlátoltságod, feleié, meg nem szűnik, s nem
akarod szivedet megtisztítani és az Úrnak szolgálni. Vigyázz,
nehogy beteljék az idő és te értelmetlennek találtassál! Hall­
jad hát, a mint kívánod, hogy megértsed azokat. 3 A ki csak
egy napon át is kéjeleg, vagy csal és azt cselekszi, a mit
akar, olyan értelmetlenségbe burkolózik, hogy azt se tudja, mit
tesz, mert másnap már eszébe se jut, a mit az előbbin elkö­
vetett. Mert a kéjelgésre és a csalásra, az értelm etlenség miatt,
a melybe az ember burkolózik, nem emlékezik, m ig a büntetés
ha egy napig is nehezedett az emberre, egy egész esztendőn
át nyomorgatja és kínozza őt. Mert a megtorlásra és a bűn-
hődésre élesen emlékezik az ember. 4 Ha tehát valaki meg­
torlást vagy büntetést szenved, egy egész esztendőn át emlé­
kezik arra, hogy mikor kéjelgett vagy csalt, és belátja, hogy
e miatt viseli a bajt. A kéjelgő és a csaló ember pedig azért
bűnhődik így, mert élete lévén, m égis a halálra adta magát.
— 5 Uram, kérdém, mely kéjelgések az ártalmasak ?
— Minden cselekedet, feleié, amelyet az ember gyö­
nyört hajhászva tesz, kéjelgés; mert még az epés ember is
kéjeleg, ha szenvedélyét kielégíti. Hasonlókép a házasság­
törő, a részeges, a rágalmazó, a hazug, a telhetetlen, a rabló,
s aki csak hasonlót cselekszik, mind a tulajdon beteges
hajlandóságát elégíti ki, s így cselekedete kéjelgés. 6 Az
Isten szolgájának mindezek a cselekedetek ártalmasak.
Ezekért a csalárdságokért szenvednek hát meg azok, akik
m egtorlást és büntetést kapnak.7 De vannak olyan kéjelgé-
sek is, amelyek az embert üdvözíthetik. Mert sokan, akik a
jót cselekszik, vágyaik ösztönzésére kéjelegnek abban. Ez a
kéjelgés összefér hát az Isten szolgájával és életet szerez
az ilyen embernek, míg az előbb említett ártalmas kéjelgé­
sek m egtorlást és büntetést készítenek elő, sőt, akik ben­
nük megrögzenek és meg nem térnek, halált is szereznek
maguknak.
250 Raffay Sándor.

Hetedik példázat.
Néhány nap múlva ugyanazon a síkságon pillantottam
meg őt, amelyen a pásztorokat is láttam és azt mondá
n ek em :
— Mit akarsz ?
— Uram, felelém, azért vagyok itt, hogy a megtorló
pásztort küldd ki az én lakásomból, mert nagyon nyomorgat.
— Szükséged van a nyomorgatásra, feleié, mert igy
határozta ezt a körülötted időző dicsőséges angyal. Mert
kisértést kell szenvedned.
— Uram, kérdém, hát miféle olyan gonoszt tettem,
hogy ennek az angyalnak adtak á t?
— 2 Halljad hát, viszonzá. A te bűneid ugyan sokak,
de m égsem olyanok, hogy miattuk ennek az angyalnak ad­
janak át, hanem a te házad nagy bűnöket és vétkeket köve­
tett el, s a dicső angyal elkeseredett az ő cselekedeteiken,
azért parancsolta meg, hogy egy ideig nymorogjál, hogy
azok m egtérjenek és magukat e világnak minden kívánsá­
gaitól m egtisztítsák. Ha majd m egtérnek és megtisztulnak,
eltávozik tőled a megtorlás angyala.
— 3 Uram, kérdém, ha azok olyanokat tettek is, hogy
elkeserítették a dicső angyalt, mit cselekedtem én ?
— Azokat, mondá, nem lehet máskép megnyomor­
gatni, mint csak ha te, a ház feje, szenvedsz nyomorúságot.
Mert ha te nyomorúságot szenvedsz, akkor szükségkép azok7

7. Amint látjuk, Hermas egész világnézete a vallásos rege­

világban gyökerezik. Jó és rossz szellemek, erők és angyalok
környékezik az embert. Igaz, hogy mindezek az Isten gondvise­
lésének eszközei, de az is bizonyos, hogy a jézusi elvekkel nem
igen férnek össze. Hermas keresztyénsége már a pogány és zsidó
képzetek visszahatását mutatja, s igy a katholizálódni kezdő
egyházi felfogás hű tükre. Az érdemesnek az érdemetlenekért
való szenvedése, illetőleg az érdemesek = szentek érdemeiért a
a gonoszoknak is megszabadulása, s igy az egyéni felelősség
gyöngitése, szükséges és jellemző gondolatai és tényezői az
apostoli kortól és szellemtől távolódó egyháznak. A baj, a láto­
gatás itt található magyarázata is mily szegény és alacsony az
I. Péterben található magyarázattal szemben !
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 251

is szenvedik azt, de ha neked jól megy a dolgod, semmiféle

nyomorúság nem érheti őket.
— 4 De hát Uram, mondám, azok teljes szivükből
megtértek.
— Azt én is tudom, feleié, hogy teljes szivükből m eg­
tértek, de hát azt hiszed te, hogy a megtérőknek azonnal
megbocsátják a bűneiket? Egyáltalán nem, hanem a megté-
rőnek meg kell gyötörnie a maga lelkét, mindenben nagyon
megalázkodnia és mindenféle nyomorúságból kivennie a ré­
szét, és ha már minden rászakadó nyomorúságot elviselt,
akkor bizonyosan megkönyörül majd rajta az, aki a minden-
séget terem tette és hatalmában tartja és gyógyulást ád neki.
5 S ezt bizonyosan megteszi, ha látja a megtérőnek a szivét,
hogy minden gonosz cselekedettől megtisztult. Neked pedig
és a te házadnak hasznára szolgál, hogy m ost nyomorúságot
szenvedsz. De mit beszélek én olyan sokat veled? Nyomorognod
kell, amint azt az Úrnak az az angyala, aki téged nekem
átadott, megszabta. S adj hálát az Úrnak, hogy a nyomo­
rúság előre m egjelentésére méltatott, hogy azt előre tudván,
derékul megállhassad.
— 6 Uram, mondám, maradj velem és én minden nyo­
morúságot meg fogok állani.
— Én, viszonzá, veled leszek, és megkérem a megtorlás
angyalát is, hogy nyomorgatásodat könnyítse meg. De egy
kevés ideig nyomorúságot szenvedsz, azután megint házadé
leszesz. Csak tarts ki, megalázkodván és teljes tiszta szív­
vel az Úrnak szolgálván nemcsak te magad, hanem gyerme­
keid is, házadnépe is, és járj amaz én parancsolataimban, a
m elyeket adni fogok neked és akkor megtérésed nagy és ala­
pos lehet. 7 S ha mindezeket a te házad népével együtt
megtartod, minden nyomorúság elmarad te tőled, de elmarad
mind azoktól is, úgymond, akik ezekben az én parancsola­
taimban járnak.
Nyolcadik példázat.
1. Egy hatalmas fűzfát mutatott nekem, amely hegyet-
völgyet beárnyékolt és árnyékába gyülekeztek mindazok,
akik az Úr nevéről neveztetnek. 2 És az Úrnak dicsőséges
252 Raffay Sándor.

óriási angyala állt a fűz m ellett egy nagy karddal, s ágakat

szabdalt a fűzről és a fűzfa által beárnyékolt népnek ado­
gatta. Mintegy rőfnyi hosszú ágacskákat adogált nekik.
3 Miután már mindenki kapott ágacskákat, akkor letette
az angyal a kardot és a fa csak olyan épen állott ott,
mint a hogyan előbb láttam. 4 Csodálkoztam magamban, ezt
mondván:
— Ennyi ág levagdalása után hogyan lehet ép ez a fa?
— Ne csodálkozzál, mondá a Pásztor, ha a fa annyi ág
levagdalása után is ép maradt, hanem csak várj, mert
mire mindent meglátsz, ez is m egvilágosodik előtted, hogy
mit jelent?
5 Az az angyal, aki a népnek az ágacskákat adogatta,
m ost ism ét visszaszedte azokat tőlük, s ahogy vették, azon
sorrendben hívta őket magához és egyenként mindénikük
átadta az ágacskáját. Elszedte és megnézte őket az Úr an­
gyala. 6 Némelyektől megszáradva kapta vissza az ágat, és
mintha csak féreg rágta volna meg. Akik ilyen ágakat adtak
vissza, azoknak az angyal megparancsolta, hogy álljanak
félre. 7 Némelyek szárazakat adtak vissza, csakhogy nem
voltak féregtől rágottak. Ezeket is külön állatta. 8 Némelyek
félig száradtakat adtak vissza, s ezek is külön állottak fel.
9 Mások félig száradtan és megrepedezve adták át az ága­
kat, s ezek is külön állottak. 10 Ismét mások zölden, de
megrepedezve adták át az ágaikat, s ezek is külön állottak.
11 Megint m ások úgy adták vissza az ágaikat, hogy egyik
felük zöld volt, a másik meg száraz, s ezek is külön állottak.
19 Mások meg úgy adták vissza az ágaikat, hogy az ág két
harmadában zöld, egy harmadában pedig száraz volt. S ezek
is külön álltak fel. 13 Némelyek m eg két harmadában szára­
zon, egy harmadában pedig zölden. És ezek is külön állottak.
14 Mások meg csaknem egészen zölden adták át az ágaikat.
Csak kis része, ép a hegye volt száraz az ágaknak, de rajtuk
repedések voltak. És ezek is külön állottak. 15 Másoknál
meg a kisebb része volt zöld, a többi meg száraz és ezek is
külön állottak. 16 Megint mások pedig olyan zölden hozták
vissza az ágaikat, a hogyan azokat az angyaltól átvették. A
sokaság nagyobb része ilyen ágakat adott át, s az angyal
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 253

nagyon örült ezeknek és ezek is külön állottak fel. 17 Né­

melyek pedig zölden és oldalhajtásosan adták át az ágaikat
s ezek is külön állottak fel és az angyal nagyon örült ne­
kik. 18 Ismét mások zölden és oldalhajtásokkal adták át az
ágaikat és az oldalhajtásaiknak mintha gyümölcsük lett
volna. S nagyon örültek azok az emberek, a kiknek az
ágaikat ilyeneknek találták. Az angyal is nagyon örült ezek­
nek és a Pásztor is örvendezett nekik.
2. Akkor az Űr angyala megparancsolta, hogy hord­
janak oda koszorúkat. És koszorúkat hordottak oda, melyek
mintha pálmából készültek volna, és megkoszorúzta azokat,
a kik az oldalhajtásos és gyüm ölcsös ágakat adták és a
toronyba engedte be őket. 2 Azokat is a toronyba küldötte,
akik zöld és oldalhajtásos, de gyümölcstelen ágakat adtak
vissza, s pecsétet adott nekik. 3 Mindazoknak pedig, akik a
toronyba bementek, olyan fehér ruhájuk volt, mint a hó.
4 Azokat is bebocsátotta, a kik az ágaikat olyan zölden ad­
ták vissza, a mint kapták, és ruhát meg pecsétet adott nekik.
5 Mikor az angyal ezt is bevégezte, azt mondja a
P ásztornak:
— Én eltávozom, te pedig bocsásd be ezeket az épü­
letbe, amint kiki méltó, hogy benne lakjék. De alaposan
m egvizsgáld az ágaikat és úgy bocsásd be őket. De alaposan
m egvizsgáld! Vigyázz, hogy senki el ne kerülje a figyelmedet.
Ha azonban m égis valakit kiszalasztanál, akkor majd én
fogom azt az oltáron kipróbálni.
Ezeket mondta a Pásztornak, s eltávozott. 6 S az an­
gyal eltávozása után azt mondta nekem a P á szto r:
— Vegyük el mindnyájának az ágait és ültessük be
őket, hátha valamelyikük még életképes ?
— Uram, mondám neki, hogy éledhetnének fel ezek a
szárazak ?
— 7 Ez a fa, viszonzá, fűzfa és így olyan fajta, a mely
s z ív ó s életű. Ha hát beültetik és egy kevés nedvességhez
jutnak az ágak, nagy részük feléled. Azután megpróbáljuk
még vízzel is öntözni őket. Velük együtt fogok örülni, ha
valamelyikük feléledhet. Ha pedig nem éled fel, legalább nem
mondhatja senki, hogy valamit elmulasztottam.
254 Raffay Sándor.

8 Akkor megparancsolta nekem a Pásztor, hogy sor­

jában hivjam elő őket. Mind csoportonként odajöttek és
ágaikat átadták a Pásztornak. A Pásztor átvette az ágakat
és csoportonként beültette őket és sok vizet öntött rájuk,
hogy a nagy vízből az ágak ki sem látszottak. 9 Az ágak
m egöntözése után pedig azt mondotta n ek em :
— Menjünk el, s pár nap múlva jöjjünk vissza és néz­
zük meg az összes ágakat, mert aki ezt a fát teremtette,
azt akarja, hogy mindazok, a kik annak ágaiból kaptak, él­
jenek. De magam is remélem, hogy ez ágaknak nagyobb
része, miután nedvességhez jutott és vízzel meg van öntözve,
feléled.
— 3. Uram, mondám neki, ism ertesd m eg velem ezt a
fát, m icsoda? Mert nem vagyok vele tisztában, hogy annyi
ág levágása dacára is ép és ügy látszik, mintha mit sem
vágtak volna le róla. Ezzel nem vagyok tisztában.
— 2 Halljad hát, feleié.1) Ez a fa, a mely beárnyékolja
a hegyet, völgyet és az egész földet, az Isten törvénye, a
mely az egész világnak adatott. Ez a törvény pedig az Isten
fia, a kit a földnek végső határáig prédikálnak. Azok a né­
pek, a m elyek az árnyékban ülnek, azok, akik a prédikálást
hallgatják és hisznek abban. 3 Az a nagy és dicső angyal
pedig Mihály, a ki e nép felett áll és azt kormányozza. Mert
ö az, aki a hívők szivébe beoltotta a törvényt. Most felül­
vizsgálta azokat, a kiknek adta, hogy vájjon megtartották-e
azt? 4 Látod mindeniknek az ágát, mert az ág a törvény.
Sok ágat látsz hasznavehetlennek, ezekből megismerheted
azokat, akik a törvényt nem teljesítették s látni fogod majd
mindeniküknek a lakását is.
— 5 Uram, kérdém, miért küldött ném elyeket a toronyba,
m ásokat meg miért hagyott neked?
— Mindazokat, feleié, akik a tőle kapott törvényt át­
hágták, megtérítés végett az én hatalmamban hagyta. Azokat
pedig, a kik gyönyörködtek a törvényben es betöltötték azt,
a saját hatalmában tartja meg.

*) Teljesen zsidós gondolatokat mutat itt.

 Újszövetségi apokrifusolc. Hermas. 255

— 6 Uram, kérdém, hát azok kik, akik megkoszorúzva

a toronyba mentek ?
— Azok a megkoszorúzottak, akik az ördöggel szembe-
szállottak és leküzdötték azt. Ezek azok, akik a törvényért
szenvednek. 7 Azok a többiek pedig, akik zöld és lombos,
de gyüm ölcstelen ágakat adtak át, azok, akik a törvényért
nyomorúságot tűrtek ugyan, de se nem szenvedtek, se a
törvényt meg nem tagadták. 8 Akik meg olyan zölden adták
azokat vissza, a hogyan kapták, azok a szentek és igazak, akik
mindig tiszta szívvel jártak és az Úr törvényét megőrizték.
A többit majd megtudod akkor, ha ezeket a beültetett ée
megöntözött ágakat megvizsgálom.
4. Pár nap múlva kimentünk arra a helyre, s a Pásztor
az angyal helyére ült le, én meg melléje álltam.
— Köss egy kötényt, mondá, és segíts.
S én egy tiszta zsákból készült kötényt kötöttem.
2 Mikor látta, hogy fel vagyok kötényezve és készen vagyok
a szolgálatra, azt m ondta:
— A kiké ezek a beültetett ágak, hívd elő azokat az
embereket abban a sorrendben, amelyben kiki átadta az
ágakat.
S én a síkra mentem és mind előhívtam őket, és csopor­
tonként előálltak.
— 3 Mindenki húzza ki és hozza ide hozzám a maga
ágát, mondá nekik.
i Először azok adták át, akiknek száradt és csonka
ágaik voltak, amelyek ugyanolyan száradtaknak és csonkák­
nak is találtattak. Ezeket külön állította.
5 Azután azok adták át, a kiké száradt volt ugyan, de
nem csonka. Ezek néhánya zöld ágat adott át, néhánya meg
szárazát és csonkát, mintha csak hernyó rágta volna le. A
kik tehát zöldet adtak vissza, azokat külön állította, akik
meg szárazát és csonkát, azokat az előbbiekhez küldötte.
6 Azután azok adták át, akiké félig volt száradt és re­
pedezett. Közülök sokan adták át zölden és repedés nélkül,
mások meg zölden és oldalhajtásosan, az oldalhajtásokon
gyüm ölcsökkel úgy, mint azok, akik megkoszorúzva m entekbe
a toronyba. Némelyek meg szárazon és megrágva, mások meg
256 Raffay Sándor.

szárazon, de meg nem rágva adták át; mások meg olyanok vol­
tak, amilyenek azelőtt, félig száradtak és repedezettek. Mind­
ezeket egyenként külön állította, egyiket a maga csoportjá­
hoz, másikat meg magánosán.
5. Azután azok adták át, akiknek az ágaik zöldek vol-
ugyan, de repedezettek. Ezek mind zölden adták át és a
maguk csoportjába állották. Ezeknek a Pásztor nagyon meg­
örült, hogy mindnyájan m egváltoztak és elvesztették repe­
déseiket.
2 Átadták azok is, akiké félig zöld, félig száraz volt.
N ém elyikük ága egészen zöld volt, másoké félig száraz,
másoké száraz és megrágott, másoké még zöld és oldalhaj­
tásos. Ezek mindenike a maga csapatához szegődött.
3 Azután azok adták át, akiké kétharmad részben zöld,
harmadában meg száraz volt. Közülök sokan zölden adták át,
sokan félig száradtan, m ások meg száradtan és megrágottan.
Ezek mind a saját csoportjukba állottak.
4 Azután azok adták át, akiké kőt harmadában száraz
volt, egy harmadában zöld. Sokuk félig száradtan adta át,
némelyikük meg száradtan és megrágottan, némelyikük félig
száradtan és repedezetten, s csak kevesen zölden. Ezek
mindenike a maga csoportjába állt.
5 Átadták azok is, akiknek az ága zöld volt ugyan, de
egy kevés száradt és repedezett rósz is volt rajta. Néme­
lyikük zölden adta át, némelyikük zölden és oldalhajtásosan.
Ezek is a csoportjukba mentek.
6 Azután azok is átadták, akiké kisebb részben zöld
volt, nagyobb részben meg száraz. Ezek ágait úgy találták,
hogy a legnagyobb részben zöldek és oldalhajtásosak voltak, az
oldalhajtásokon gyüm ölcsöztek, mások meg egészen zöldek
voltak. Ez ágaknak a Pásztor nagyon örült, hogy ilyenek­
nek találtattak. Ezek is a m aguk csapataihoz állottak.
6. Miután mindenikük ágát megvizsgálta, igy szólt hoz­
zám a Pásztor :
— Mondtam, hogy ez a fa szívós életű. Látod, mennyi
megtért és m egm entetett?
— Látom, Uram, mondáin.
— Hogy lássad az Úrnak mérhetlen nagy irgalmasságát,
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 257

mennyire nagy és mennyire dicső : az arra méltóknak meg­

adta a m egtérésnek lelkét.
— 2 Miért nem tértek hát meg mindnyájan ? kérdém.
— Akiknél, úgymond, látta, hogy a szivük megtisztul
s teljes szívvel neki szolgálnak majd, azoknak m egtérést
adott, akiknél azonban csak ravaszságot és bűnt látott,
hogy csak színleg akarnak megtérni, azoknak nem adott
megtérést, nehogy ismét bemocskolják a nevét.
— 3 Uram, mondám, magyarázd meg m ost már, miféle
emberek azok, akik az ágakat átadták, és hol fognak ők
lakni, hogy m eghallják ezt azok, akik hitre buzdultak, a
pecsétet megkapták, de megtörték azt é s“nem őrizték meg
épen. Most megismerve a maguk cselekedetét, megtérnek
majd, s megkapva tőled a pecsétet, dicsőítik majd az Istent,
hogy megkönyörült rajtuk és tégedet az ő lelkűk megújí­
tására elküldött.
— 4 Halljad, mondá. Akinek az ága száraznak és a her­
nyók által megrágottnak találtatott, azok a hitehagyottak,
s az egyház árulói, és akik az ő bűneikben káromolták az
Urat, s igy m egszégyenítették az Úrnak a nevét, amely raj­
tuk nevezteti.1) Ezek hát az Istenre nézve örökre elvesztek.
Láthatod is, hogy egy sem tért meg közülük, ámbár hallot­
ták ezeket a beszédeket, am elyeket az én parancsomra el­
mondottál nekik. Ezekből kihalt az élet.
— 5 Majd csak olyanok azok is, akik a száradt, de
féregtelen ágakat hozták. Mert képmutatók voltak és idegen
tanokat hoztak be, s félrevezették az Isten szolgáit, különö­
sen a vétkezőket, akiket nem engedtek megtérni, hanem
rávették az ő bolond tanításaikra. Ezeknek azonban van
reményük a megtérésre. 6 Láthatod is, hogy amióta nekik
az én parancsolatomat hirdetted, közűlök sokan meg is tér­
tek. S m ég mások is megtérnek majd. Akik azonban meg
nem térnek, elveszítik az életüket. Akik pedig megtértek,
megjavultak és lakásuk az első fal m ögött lesz, sőt néme-

*) Krisztus hívei = krisztianoi = keresztyének, de nem keresztények,

mert nem a keresztről, hanem a Krisztusról nevezik őket. A pecsét pedig, a
miről többször van szó, a keresztség.
Raffay: Ujszóv. apokrifusok.
258 Raffay Sándor.

lyikük még a toronyba is feljut. Láthatod hát, hogy a

bűnösök m egtérése életet, meg nem térése pedig halált
terem.
— 7. Hallj azokról is, akik a félig szárazát és repede­
zettet adták át. Akiknek az ágaik félig szárazait voltak, azok
a kétkedők. Mert ezek se nem élnek, se nem haltak meg.
2 Akiké meg félig száraz és repedezett, ezek nemcsak kétke­
dők, hanem rágalmazók is, a kik magukban soha nem békések,
hanem örökké vitatkoznak. De ezek számára is megvan a
m egtérés lehetősége. Láthatod, hogy némelyikük megtért. S
m ég mindig megvan a többinek is a m egtérés reménye. 3 A
kik közülök megtértek, a toronyban kaptak lakást, akik
azonban húzódozva térnek meg, a falak közt fognak lakni,
a kik pedig meg nem térnek, hanem megmaradnak a maguk
útjain, halált halnak.
— 4 Akik meg zölden adták át az ágat, de megrepe­
dezve, ezek azok, a kik mindig jók és hivők voltak ugyan,
de egym ással az elsőség és valam elyes dicsőség miatt tor-
zsalkodtak. De az ilyenek mind bolondok, ha egymással az
elsőség miatt vitáznak, 5 Mégis, mint alapjában jók, a mint
az én szavaimat meghallották, m egtisztultak és hamarosan
m egtértek. így a toronyban kaptak lakást. Ha azonban valaki
megint visszatér a civakodásra, kivettetik a toronyból és
elveszíti az életét. 6 Az élet mindazoknak része lesz, a kik
az Úr parancsolatait megtartják. A parancsolatokban azon­
ban nincsen szó sem elsőségről, sem holmi dicsőségről, ha­
nem csak az ember lelkesedéséről és megalázkodásáról. Az
ilyenekben lakik hát az Úrnak élete, a civakodókban és a
törvénytiprókban ellenben a halál.
— 8. A kik pedig felében zölden, felében száradtan
adták át az ágaikat, azok, a kik egészen belemerültek a
maguk foglalkozásába és nem csatlakoztak a szentekhez
( = hívőkhöz). Ezért a fele részük él, a másik fele részük meg
holt. 2 Sokan azonban, mikor az én parancsolataimat hallot­
ták, megtértek. S a kik megtértek, a toronyban kaptak lakást.
Ném elyikük azonban véglegesen elesett. Ezek nem tértek
meg, mert üzleteik miatt káromolták és megtagadták az
Urat. 3 Sokuk meg kótségeskedett. Ezek, ha hamarosan meg­
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 259

térnek, még megtérhetnek, és lakást kapnak a toronyban,

de ha halogatják a m egtérést, akkor csak a falak között
fognak lakni, ha pedig meg nem térnek, elveszítik életüket.
4 A kik meg két harmadában zölden, egy harmadában szá-
radtan adták át az ágaikat, azok, akik sokféle tagadásba
estek. 5 Sokan közűlök megtértek és ezek a toronyba kerül­
tek lakásra. Sokan azonban végleg elszakadtak az Istentől.
Ezek örökre elveszítették az életüket. Némelyikük pedig
kétségeskedik és bizonytalankodik. Ezek, ha hamarosan m eg­
térnek, és nem maradnak meg eddigi útjaikon, még megtér­
hetnek, do ha megmaradnak szokott életmódjukban, halált
készítenek maguknak.
— 9. A kik meg két harmadában szárazon, egy harma­
dában zölden adták át az ágat, azok, a kik hívők lettek
ugyan, de meggazdagodtak és tekintélyre vergődtek a pogá-
nyok előtt. Ezek nagyban dölyfösködtek és nagyzoltak, az
igazságot elhagyták, nem az igazakkal társultak, hanem együtt
éltek a pogányokkal, s ez az út kedvesebb volt előttük. Az
Istentől ugyan nem szakadtak el, hanem megmaradtak a
hitben, de a hitnek cselekedeteit nem űzték. * Közűlök sokan
m egtértek és a toronyba mentek lakni. 3 Mások azonban
mind végig a pogányokkal éltek együtt és a pogányok hízel­
géseitől elcsábítva az Istentől elszakadtak, s a pogányok
életmódját és cselekedeteit gyakorolták. Ezek a pogányok
közé számíttatnak. 4 Mások meg közűlök kétségben vannak,
hogy vájjon üdvözűlhetnek-e még azon cselekedetek miatt,
a miket elkövettek? Ismét mások kétközben vannak és meg-
hasonlottak magukkal. Ezek számára, meg a kik a cseleke­
deteik miatt kétségeskednek, meg van a lehetősége a m eg­
térésnek. De annak a m egtérésnek hamarosan be kell követ­
keznie, hogy lakásuk a toronyban lehessen. Akik pedig meg
nem térnek, hanem útjaikban megmaradnak, azoknak közel
a halál.
— 10. Akik pedig ágaikat zölden, de hegyükön meg­
száradva és megrepedezve adták át, azok, a kik állandóan
jók, hívők és az Úr előtt elismerttek voltak ugyan, de cse­
kély vágyakra is apró-cseprő vétkeket követtek el és egy­
más között is volt mindig valami apró kellem etlenségük. Az
17*
2 60 Raffay Sándor.

én beszédeim hallattára azonban legnagyobb részük m egtért

és a toronyba jutott lakásra. 2 Némelyikük azonban kótséges-
kedett, másuk m eg ép a kétségeskedés miatt csak növelte
még a szakadást. Ezekben még meg van hát a m egtérés
reménysége, hogy mindenkorra jókká válnak. Aligha jut hát
egyikük is a halálra.
— 3 Akik pedig ágaikat száradtan adták át, s csak kevés
zöldjük volt, azok, a kik hivők ugyan, de a gonoszság csele­
kedeteit űzik. Sohasem szakadtak el az Istentől, a nevet
szivesen hordozták, otthonukba készséggel befogadták az
Isten szolgáit. Ezek, amint erről a m egtérésről hallottak,
tüstént m egtértek és csak erényt és igazságot cselekedtek.
4 Sokuk nyomorúságot is szivesen tűrt, mert jól ismerték
elkövetett cselekedeteiket. Ezeknek mindnek a toronyban
lesz lakásuk.
11. Mikor az összes ágaknak a magyarázatát bevégezte,
azt mondta nekem :
— Eredj és mindezt beszéld el, hogy megtérjenek és
Istennek éljenek. Mert az Úr küldött engem az ő könyörü-
letességéből, hogy mindenkinek megszerezzem a megtérést,
ha mindjárt sokan nem is méltók erre az ő cselekedeteik
miatt. De az Ur nagylelkű lévén, az ő fia meghívottait üd­
vözíteni akarja.
— 2 Uram, mondám neki, remélem, hogy a ki csak
ezeket hallja, mind megtér. Mert meg vagyok róla győződve,
hogy aki egyszer tudatára jut az ő cselekedeteinek és az
Istent féli, megtér.
— 3 Akik, viszonzá, teljes szívvel megtérnek s meg­
tisztulnak minden eleve elkövettt bűneiktől, és soha többé
nem szaporítják az ő vétkeiket, ha nem ingadoznak ezek­
ben a parancsolatokban ős Istennek é ln e k : eddigi bűneiket
meggyógyítja az Űr. Akik azonban bűneiket szaporítják és
e világ kívánságainak élnek, m agukat halálra Ítélték. 4 Te
azonban járj az ón parancsolataimban és Istennek élsz, s a kik
csak azokban járnak és azokat igazán betöltik, Istennek élnek.
5 Ezek megmutatása és elmondása után azt mondta
nekem :
— A többit pedig pár nap múlva mutatom meg neked.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 261

Kilencedik példázat.
1. Mikor már a Pásztornak, a megtérés angyalának a
parancsolatait és példázatait leírtam, hozzám jön és azt
mondja nekem:
— Meg akarom mutatni mindazt, a mit neked a Szent­
lélek akkor mutatott, mikor veled az Egyház alakjában be­
szélt. Ez a lélek ugyanis az Isten Fia. 2 Minthogy akkor még
gyengébb testű voltál, nem fedetett fel az angyal által, de
miután m ost már a Lélek téged m egerősített és erőd meg­
izm osodott, úgy annyira, hogy angyalt is képes vagy látni
— bár már akkor is megmagyarázta neked az Egyház a
torony építését és mindent szépen és rendben megláttál,
mintha egy szűz mutogatta volna — m ost bár ugyanazon
Lélek révén, de angyal által látsz. 3 De szükséges, hogy én
téged mindenről pontosabban kioktassalak. Hiszen e végre
is adott engem a dicsőséges angyal, hogy a te házadban
lakjam, hogy mindent tisztán láss és mit se pipotyáskodjál,
mint előbb.
4 Azután Árkádiára,1) valami domború hegyre vezetett
engemet, s a hegy csúcsára leültetett, és egy nagy síkságot
mutatott, a mely síkságon körben tizenkét hegy volt mind
más-más képű. 5 Az első fekete, mint a korom; a másik
kopasz, növénytelen; a harmadik telve tövissel ős bozóttal.
6 A negyedik félig száradt növényzetű volt, a növények felső
része zöld, a több része pedig a gyökérzetéig száraz volt;
sok növény a napsütéstől száradt ki. 7 Az ötödiken zöld
növények voltak ugyan, de törmelékes volt. A hatodik
telve volt kisebb-nagyobb szakadékokkal, de a szakadékok­
ban is voltak növények, csakhogy ezek nem voltak szépek,
hanem inkább hervadtaknak látszottak. 8 A hetediknek azon­
ban eleven növényzete volt, s az egész hegy tetszetős volt.
Mindenféle állatok és madarak is tartózkodtak rajta, s a
növények, a m elyeket az állatok és a madarak emésztettek,
csak annál szebben tenyésztek. A nyolcadik hegy meg forrá­
sokkal volt telve és ezekből mindenféle állat és madár

*) Árkádia Görögország egyik tartománya. Természetes, hogy a lélek­

ben való elragadtatás sem tér, sem időbeli korlátokat nem ismer.
262 Raffay Sándor.

iddogált. 9 A kilencedik hegyen ellenben egyáltalán nem volt

v í z , egészen puszta volt, és oly halálos rovarok tartózkodtak
benne, m elyek az embereket tönkre tették. A tizedik hegyen
meg rettentő nagy fák voltak, s egészen árnyékos volt és a
fák árnyékában pihenő és kérőző juhok feküdtek. 10 A tizen­
egyedik hegy pedig csupa fa volt, a mely iák telve voltak
a legkülönfélébb fajtájú gyümölcscsel, úgy hogy a ki csak
meglátta, mindenki enni szeretett volna a gyümölcseikből.
A tizenkettedik hegy pedig teljesen fehér volt és vidám be­
nyomást tett, s magában véve is nagyon szép volt.
2. A síkság közepén egy nagy fehér sziklát mutatott,
a mely a síkságból emelkedett ki. Ez a szikla magasabb
volt a többi hegynél, négyszögletes, úgy hogy az egész világot
magába foghatná. 8 A szikla ősrégi volt és egy belevősett
kapu volt rajta. Úgy tetszett nekem, hogy a kapu bevágása
egészen új, míg a kapu maga a napnál is ragyogóbb volt,
annyira, hogy csodálkoztam a fényességén. 3 A szikla körül
tizenkét szűz állott. Az a négy ugyan, a melyik a sarkokon
állott, nekem dicsőbbnek látszott, de a többiek is felségesek
voltak. Ott állottak a kapu négy oldalán amazok között
párosán. 4 Patyolat köntösbe voltak öltözve s szépen fel­
övezve, de a jobb válluk szabad volt, mintha valami terhet
készülnének vinni. így álltak készen, s mind vidámak ős
lelkesek voltak. 5 Mikor ezeket megláttam, csodálkoztam
magamban, hogy milyen nagyszerű és dicső dolgokat látok
én ! Azután megint csak a szüzeken okoskodtam, hogy bár
oly gyöngédek, m égis olyan férfiasán álltak ott, mintha az
egész mennyet akarnák hordani. 6 Akkor azt mondta nekem
a Pásztor:
— Mit okoskodol és mit töröd a fejedet, s mit szomor-
kodol ? hiszen a mit nem tudsz megérteni, azon ne kísér­
letezz, mintha volna hozzá eszed, hanem kérdd meg az Urat,
hogy adjon értelm et azok felfogására. 7 A mi mögötted van,
nem láthatod, a mi azonban előtted fekszik, azt látod. Amit
hát nem láthatsz, hagyd és ne gyötörd magadat. Amit pedig
látsz, annak légy urává, a többivel pedig ne törődj. Amit
csak mutatok, mindent megmagyarázok majd. Lásd hát a
többit is.
 Újszövetségi apokrifusolc. Hermas. 263

3. Akkor hat hatalmas, tekintélyes egyforma férfit láttam

jönni. Ezek egész tömeg embert hívtak elő, a kik szintén
hatalmas, szép és erős emberek voltak. Az a hat férfi meg­
parancsolta ezeknek, hogy a szikla (és a kapu) fölött egy
tornyot építsenek. A torony építése végett jö tt emberek
pedig a kapu körül ide s oda futkozván, óriási zajt csaptak.
2 A kapu körül álló leányok pedig azt mondták a férfiak­
nak, hogy gyorsan építsék fel a tornyot, és a szüzek ki­
nyújtották a kezeiket, mintha valamit kapni akartak volna
a férfiaktól. 3 A hat férfi ekkor megparancsolta, hogy egy
m élységből kövek jöjjenek fel és menjenek a torony építé­
sére. S erre tiz darab faragatlan négyszögletes fényes kő
jö tt fel. 4 A hat férfi m eghagyta a szüzeknek, hogy a torony
építéséhez majd előjövő köveket ragadják meg és vigyék
át a kapun és adják azoknak az embereknek, a kik a tornyot
fogják építeni. A szüzek aztán a mélységből elsőül feljött tíz
követ egymásnak adogatták és minden egyes követ hasonló­
kép cipeltek.
4. Akik erősek voltak, úgy vitték el a köveket, amint
ép a kapu körül hevertek, s még a kő éle alá is vállat ve­
tettek, a többiek azonban a kőnek csak a lapjai alá fektették
a vállaikat. így hordták el az összes köveket. Még pedig a
kapun vitték be őket, a mint parancsolva volt és a torony
részére a férfiaknak adták át, azok aztán a köveket beépí­
tették. 2 A torony épülete pedig a nagy sziklán a kapu
fölött emelkedett. A tiz követ összeillesztették és azok be­
fedték az egész sziklát, és a torony épületének az alapjául
szolgáltak. Az egész tornyot pedig a szikla és a kapu
tartotta.
3 A tíz kő után másik 25 kő jött elő a mélységből.
Miután a szüzek ép úgy odahordták, mint az előbbieket,
ezeket is beillesztették a torony épületébe. Ezek után 35
kő jött elő. Ezeket is ugyanúgy beillesztették a toronyba.
Ezek után 40 más kő jött fel. S ezeket mind beépítették a
torony épületébe. A torony alapjain igy négy sor támadt.
4 Ekkor megszűnt a m élységből való felvonulás és az építők
is pihentek egy keveset. Azután a hat férfi megint azt a
parancsot adta a sokaságnak, hogy a hegyekről hordjanak
264 Raffay Sándor.

köveket a torony építésére. Az összes hegyekről hordtak

hát különféle színűeket, amelyeket a férfiak megfaragtak és
a szüzeknek adtak át. A szüzek meg átvitték azokat a
kapun és a torony épületébe adták. S amikor a sokféle
színű köveket az építménybe rakták, mind egyforma fehér
lett és a sokféle színt elvesztették. 6 Mégis némelyik kő, ha
betették is az emberek az épületbe, nem lett fehér, hanem
olyannak maradt, amilyenül betették. Mert ezeket nem a
szüzek adták át és nem is a kapukon át kerültek be.
Ezek a kövek nem is illettek hát a torony építményébe.
7 Mikor a hat férfi ezeket az építményből kiütő köveket
meglátta, megparancsolta, hogy távolítsák el őket és dobják
ki oda, a honnét kikerültek. 8 Az embereknek pedig, akik
azokat hozták, azt m ondották:
— Ti egyáltalában ne tegyetek az épületbe köveket,
rakjátok a toronyhoz, hogy a szüzek a kapun át vigyék
azokat és úgy adják az épületbe. Mert ha a szüzek keze át
nem viszi azokat a kapun, nem változtathatják meg a színü­
ket. Ne fáradjatok hát, úgymond, hiába.
5. Akkor arra a napra befejezték az építést, de nem lett
kész a torony, hanem még tovább kellett építeni. Az épít­
kezés szünetelt, a hat férfi pedig megparancsolta az építők­
nek, hogy egy kissé vonuljanak félre és pihenjenek, a szü­
zeknek ellenben meghagyták, hogy el ne távozzanak. S
nekem úgy tetszett, hogy a szüzek a torony őrizetére ma­
radtak hátra.
2 Mikor már mind elvonultak és pihenni tértek, azt
mondtam a Pásztornak:
— Uram, miért nem fejezték be a torony építését?
— Lehetetlen, mondá, azt a tornyot befejezni addig,
mig a toronynak az Ura az építményt megvizsgálni el nem
jön, hogy ha netalán romlott valamely kő, kicserélhesse.
Mert az ő tetszése szerint épül a torony.
— 3 Uram, mondám, szeretném tudni, mit jelent ennek
a toronynak az építménye, mit a szikla, a kapu, a hegyek,
a szüzek, a mélységből feljövő faragatlan kövek, amelyek
olyan állapotban kerültek az építménybe? 4 Továbbá, hogy
miért tettek az alapba először 10, azután 25, azután 35, az­
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 265

után 40 darab követ? Továbbá mit jelentenek azok a kövek,

amelyek belekerültek az építménybe, de megint kidobták s
előbbi helyükra visszarakták őket? Uram, nem tud az én
lelkem ezeken megnyugodni, magyarázd meg őket.
— 5 Ha komolyan kívánod tudni, feleié, mindent meg­
tudhatsz. Pár nap múlva ugyanis megint kijövünk ide és
meglátod e torony további sorsát is és minden példázatot
alaposan megértesz.
6 S pár nap múlva csakugyan kimentünk arra a helyre,
ahol ültünk és azt mondja nekem:
— Menjünk a toronyhoz, mert annak vizsgálója jön,
hogy azt megvizsgálja.
Odamentünk a toronyhoz, de egyáltalán senki sem volt
m ellette, csak a szüzek. 7 A Pásztor megkérdezte a szüzek­
től, hogy vájjon itt volt-e már a torony ura? De azok azt
mondták, hogy csak most fog eljönni a tornyot megvizsgálni.
6. S ime nem sokára látom, hogy csoportosan sok em­
ber jön középütt egy roppant nagy alakkal, aki még a tor­
nyot is meghaladta. 2 Az a hat férfi is, aki az építést ve­
zette, ott jött vele jobb és balkeze felől, s vele voltak mind­
azok, akik a tornyon dolgoztak, s körülötte még sok tekin­
télyes ember. A szüzek, akik a tornyot őrizték, hozzászalad­
tak, megcsókolták, s közelében maradva járták körül a tor­
nyot. 3 Az a férfi pedig oly alaposan m egvizsgálta a tornyot,
hogy minden egyes követ külön megtapogatott, majd a ke­
zében tartott bottal a beépített kövek mindenikére ráütött.
4 S amint hozzájuk ért, némelyek koromfeketévé lettek,
m ások megkarcolódtak, ismét mások megrepedtek, némelyek
megcsonkultak, megint mások se fehérek se feketék vol­
tak, mások meg durvákká lettek, hogy nem illettek többé
a többi kövekhez, mások ism ét foltosak lettek. Ilyen külön­
félék voltak a kövek, am elyeket az építménybe alkalmatla­
noknak találtak. 5 Megparancsolta hát, hogy ezeket a köve­
ket szedjék ki a toronyból és rakják le melléje, s hogy más
köveket hordjanak és rakjanak be azok helyére. 6 Akkor
az építők megkérdezték tőle, hogy melyik hegyről akarja a
köveket hordatni és berakatni azok helyére ? Erre meg­
hagyta, hogy egyik hegyről sem, hanem egy közeli síkságról
266 Raffay Sándor.

hordják a köveket. 7 Felforgatták a síkságot és ragyogó

négyszögletes, és néhány gömbölyű köveket találtak benne.
A síkságban lévő összes köveket elhordták és a szüzek be­
vitték őket a kapun keresztül. A négyszögű köveket meg­
faragták és a kidobottak helyére rakták, a gömbölyűeket
azonban nem rakták az építménybe, mert kemények voltak
a faragásra és sok időt vettek volna igénybe. Azért lerakták
őket a torony mellé, hogy majd később megfaragják és be­
rakják az építménybe. Mert nagyon ragyogtak.
7. Mikor az a dicső férfiú, aki az egész torony ura
volt, elkészült, magához hívta a Pásztort, és a torony körül
fekvő összes köveket, am elyeket kidobáltak az építményből,
e szavakkal adta át neki :
— a Gondosan tisztogasd meg ezeket a köveket és
rakd be majd a torony épületébe azokat, amelyek a többi­
ekhez illeszkedni képesek, am elyek pedig nem vágnak be,
azokat dobáld el m essze a toronytól.
3 Ezeket meghagyva a Pásztornak, azokkal együtt, a
kikkel jött, eltávozott. A szüzek azonban a torony körül
állva, őrizték azt.
— 4 Hogyan jöhetnek ezek a kövek, mondám a Pász­
tornak, az építménybe, mikor kiselejtezték őket?
— Látod ezeket a köveket? kérdé.
— Látom, Uram, felelém.
— Ezeknek a köveknek a legnagyobb részét megfara­
gom és az épületbe rakom, s a többivel majd összevágnak.
— 5 Uram, vetém ellen, hogyan lehetnek ezek képesek
ugyanazt a helyet betölteni, ha megfaragják?
— Amelyek kicsiknek bizonyulnak, feleié, azokat az
épület belső felébe rakjuk, amelyek meg nagyobbak, azok a
külső falba jönnek és a többiekkel együtt tartják azokat.
6 Ezek elmondása után így szólt:
— Menjünk el, és hét nap múlva jöjjünk vissza, tiszto­
gassuk meg ezeket a köveket és rakjuk majd be az épít­
ménybe. Mert a torony körül fekvő összes köveket meg kell
tisztogatni, nehogy ha az Úr hirtelen eljön, piszkosoknak
találja őket és megharagudjuk, s ezek a kövek kimaradja­
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 267

nak az építményből, én me? hanyagnak tűnjem fel az Úr

előtt.
7 Két nap múlva aztán a toronyhoz mentünk.
— Vizsgáljuk meg, mondá, az összes köveket, s lássuk,
melyek mehetnek bele az építménybe?
— Hát vizsgáljuk, Uram, felelém.
8. Elsőbb is a fekete köveket kezdtük megvizsgálni, s
úgy találtuk, hogy m ost is olyanok, a milyenek akkor voltak,
mikor az építményből kivették őket. A Pásztor megparan­
csolta, hogy ezeket hordják el és különítsék el. 2 Azután a
megkarcoltakat vette vizsgálat alá és közülök sokat lefara­
gott és megparancsolta a szüzeknek, hogy azokat az épít­
ménybe vigyék. S a szüzek felszedték azokat és az építmény
belsejében helyezték el. A többieket pedig a feketék közé
rakatta. Mert azok is feketéknek bizonyultak. — 3 Azután a
megrepedteket vizsgálta meg, s azok közül is sokat lefaragott
és a szüzekkel az építménybe rakatta. Még pedig kívülre
rakták őket, mert épeknek találtattak. A többieket azonban
a repedések sokasága miatt nem lehetett lefaragni, s e hiba
miatt kidobták őket a torony épületéből. — i Azután a csor­
bákat vizsgálta meg, s közűlök sokat feketének, másokat
m eg nagyon repedezetteknek talált. Ezeket is a kidobottak
közé rakatta. Nagyobb részüket azonban m egtisztogatva és
megfaragva az építménybe rakatta. A szüzek pedig fogták,
a torony építményének a közepébe rakták azokat, mert gyen­
gébbek voltak. — s Azután a félig fehéreket, félig feketéket
vizsgálta meg, s közülök sokat feketének talált. Ezeket is a
kiselejtezettek közé rakatta. A többieket pedig a szüzek
hordták el, s mert fehérek voltak, az építménybe rakták be
őket. Még pedig kívülre tették, mert egészségesek voltak és
a középre rakottakat képesek voltak tartani. Mert közülök
egy sem volt csonka. — 6 Azután a durvákat és a kem énye­
ket vizsgálta meg és néhányukat, mert nem lehetett lefaragni,
elvetette.‘Mert rettentően kemények voltak. A többit azonban
megfaragták, azután a szüzek elhordták és a torony építmé­
nyének a közepébe illesztették. Mert gyengébbek voltak. —
7 Azután a foltosokat vizsgálta meg, a melyek közül csak
kevés fekededett meg, és dobatott ki a többihez. Nagyobb
268 Raffay Sándor.

részük azonban fényesnek és épnek bizonyult, s ezeket a

szüzek az építménybe illesztették, még pedig kívülre tették
őket, mert egészségesek voltak.|
9. Azután odament a fehér és gömbölyű kövekhez és
azokat m egvizsgálva mondá:
— Mit csináljunk ezekkel a kövekkel ?
— Hogy tudjam én azt Uram? kérdém.
— Hát nem tudsz rajtuk kiigazodni ?
— 2 Uram, felelém, ezt a m esterséget nem értem, kő­
faragó nem vagyok, nem is konyítok hozzá.
— Hát nem látod, mondá, hogy nagyon göm bölyűek?
Ha hát négyszögűvé akarom őket tenni, nagyon sokat le kell
belőlük faragnom. Szükségből mégis bele kell jönnie néhá-
nyuknak az építménybe.
— 3 Uram, mondám, ha szükség van rájuk, mit emész­
ted magadat, miért nem választasz ki közülök néhány alkal­
masat, s miért nem illeszted bele az építménybe?
Akkor a nagyobb és világosabb köveket kiválogatta és
megfaragta. A szüzek pedig elhordták és az építmény külső
részébe illesztették. 4 A többi nagyobb részt pedig felszedték
és a síkra oda vitték vissza, ahonnét kiszedték. De nem
dobták el őket.
— Mert, úgymond, a toronynak nem sokára tovább kell
épülnie, a torony ura pedig azt akarja, hogy ezeket a köve­
ket, mert nagyon fehérek, mind be kell illeszteni az épít­
ménybe.
5 Ezután tizenkét feketébe öltözött, felövezett, meztelen
vállú és széteresztett hajú gyönyörű asszonyt hívtak elő.
Nekem ezek az asszonyok nagyon vadaknak tetszettek.
Ezeknek a Pásztor azt parancsolta, hogy az épületből kido­
bált köveket azokra a helyekre hordják vissza, a melyekről
idehozták őket. — 6 Ezek vigan felszedték és elhordták őket
oda, a honnét vették. S a mikor az összes köveket mind
elhordták és nem hevert többé kő a torony körül, azt mondja
nekem a P ásztor:
— Kerüljük meg a tornyot és lássuk, nincs-e benne
valami hiba?
S körülmentem vele. 7Mikor a Pásztor látta, hogy a
 Újszövetségi apolcrifusok. Hermas. 269

torony építménye pompás, nagyon megörült. Mert úgy volt

megépítve, mintha csak egyetlen kőből állott volna, nem
lévén rajta egyetlen eresztés sem látható. Úgy látszott, mintha
a sziklából nőtt volna ki a kő. Én úgy láttam, hogy egyetlen
kő az egész.
10. Magam is, mikor vele járva ilyen gyönyörű dolgot
láttam, felvidultam. Akkor azt mondta nekem a Pásztor.
— Hozzál asbestet és apró köveket, hogy a kiszedett
és az építménybe rakott kövek helyeit kitöltsem . Mert a
torony környékének egyenletesnek kell lennie.
Úgy cselekedtem, a mint mondta és hoztam neki.
— Segíts, mondá, mindjárt készen leszünk.
Kitöltöttük hát az építménybe felhasznált kövek helyeit,
azután megparancsolta, hogy seperjék fel és tisztogassák
meg a torony környékét. 3 S a szüzek söprűt fogván felseper­
ték, a szem etet meg elhordták a toronytól, azután m eglocsol­
ták és a hely, a melyen a torony állt egészen kedves és
tetszetős lett. 4 Akkor azt mondta nekem a Pásztor.
— Minden fel van tisztítva, m ost már ha eljön az Úr
a tornyot megnézni, semmit sem vethet a szemünkre.
Ezeket mondva el akart menni. 5 Én azonban a ruhá­
jába kapaszkodtam és kényszerítettem az Úrra, hogy a mit
mutatott, mindazt magyarázza meg.
— Még egy kis dolgom van, mondá, azután mindent
megmagyarázok. Várj meg, mig visszajövök.
— Uram, mondám, mit csináljak én itt egyedül?
— Nem vagy egyedül, mondá, mert ezek a szüzek veled
vannak.
— Hát bízz rájuk, mondám.
Akkor magához hívta őket a Pásztor és azt mondta
nekik :
— Ezt én rátok bízom addig, mig vissza nem jövök.
Elment. 7 Én pedig a szüzekkel egyedül maradtam.
Nagyon vidámak és szívesek voltak. Különösen a négy leg-
szebbikük.
11. Akkor azt mondták a sz ü z ek : Ma már nem jön ide
a Pásztor.
— Hát akkor én mit csinálok? mondám.
270 Raffay Sándor.

— Várjál rá estig, mondák, s ha eljön, majd beszél

veled, ha azonban nem jön, velünk maradsz a megérkezéséig.
— * Estig várni fogok rá, mondám nekik, de ha nem
jön, hazamegyek s reggel visszatérek.
— Ránk vagy bízva, felelék, nem távozhatsz el tőlünk.
— 3 Hol maradok hát ? kérdém.
— Velünk hálsz, mondák, mint testvér és nem mint
férfi. Mert testvérünk vagy és ezentúl veled fogunk lakni,
mert nagyon szeretünk.
Én azonban szégyeltem velük maradni. 1 A ki közülök
elsőnek látszott, csókolni kezdett engemet. Mikor ezt a
többiek meglátták, hogy m egcsókolt, azok is csókolni
kezdtek, körülvezettek a torony körül és játszottak velem.
5 Akkor magam is egészen megifjodtam és játszani kezdtem
velük, mert némelyikük hajladozott, másikuk táncolt, har-
madikuk énekelt. Én meg némán jártam velük a torony
körül és örvendeztem velük.
6 Mikor aztán beesteledett, haza akartam menni, de
azok nem engedtek el, hanem visszatartottak. Éjjelre velük
maradtam hát és a torony m ellett háltam. 7 A szüzek pedig
a patyolat ruhájukat a földre terítették, s maguk közé kö­
zépre fektettek engemet, de egyebet sem tettek, mint csak
imádkoztak, s én is szünetlenül velük imádkoztam és nem
maradtam el tőlük. S a szüzek nagyon örültek, hogy én
így tudok imádkozni. Másnapig aztán, egészen két óráig ott
maradtam a szüzek társaságában. 8 Akkor megjelent a Pásztor,
és így szólt a szü zek n ek :
— Remélem, nem bántottátok.
— Kérdezd meg őt magát, mondák.
— Uram, mondám, örülök, hogy köztük maradhattam.
— Mit ettél? kérdé.
— Uram, felelém, egész éjjel az Úr igéjével táplálkoztam.
— Jól bántak veled ? kérdő.
— Igen, Uram, felelém.
— 9 Most hát mit akarsz előbb hallani ?
— Uram, felelőm, csak úgy sorjában, amint kezdettől
fogva mutogattad. És kérlek tégedet, Uram, hogy amint
kérdezni foglak, úgy magyarázz is meg mindent.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 271

— Amint kívánod, úgymond, úgy magyarázok neked

és semmit se hallgatok el előled.
12. Elsőbb is hát, Uram, mondám, azt magyarázd meg
nekem, hogy mi a szikla, meg a kapu?
— A szikla, úgymond, és a kapu az Isten Fia.
— Hogyan Uram, mondám, hiszen a szikla régi, a kapu
meg éj ?
— Hallgass ide, te értetlen és értsd meg, mondá. 2 Az
Isten Fia ugyanis az egész terem tettséget m egelőzte úgy,
hogy az Atyának a teremtésében tanácsosa lett. Ezért régi.
— Hát a kapu miért új, Uram ? kérdém.
— 3 Mert az idők betelésének csak a legvégső napján
jelent m eg,1) ezért lett hát új a kapu, hogy az üdvöziilendők
azon át menjenek be az Isten országába. 4 Láttad, úgy-e,
hogy azokat a köveket, a m elyeket a kapun át vittek az
építménybe, meghagyták, azokat ellenben, a m elyek nem ott
jutottak be, megint kidobták előbbi helyükre ?
— Láttam, Uram, felelóm.
— így az Isten országába se juthat be senki, úgymond,
ha csak az ő Fiának a nevét fel nem veszi. 5 Mert ugyebár,
ha egy falakkal körülvett városba, a m elynek csak egy ka­
puja van, be akarsz menni, ha csak a kapuján át nem mégy
be nem juthatsz soha?
— Hát hogyan is lehetne máskép, Uram ? felelém.
— Nos hát, ha a városba be nem mehetsz másként,
mint a kapuján át, úgy senki sem juthat be másként az
Isten országába sem, ha csak nem az ő szeretett Fia neve által.
— 6 Láttad, a tornyot építő sokaságot ?
— Láttam, Uram, felelém.
— Azok, úgymond, mindnyájan dicső angyalok. Ezekkel
van az Űr körülfalazva. A kapu pedig az Isten Fia. Ez az
egyetlen út vezet aztán az Úrhoz. Másként tehát, mint az
Isten Fia által, senki sem juthat el ő hozzá.
— 7 Láttad-e azt a hat embert és azok között azt a

') Az előbbi mondás a Krisztus örök létét, az utóbbi pedig a két világ­
korszak : a bűn és a szentség idejének a határán való megjelenését hirdeti.
272 Raffay Sándor.

hatalmas dicső férfiút, aki a tornyot körüljárta és az épület

köveit megvizsgálta ?
— Láttam, Uram, mondám.
8 Az a dicső férfi, úgymond, az Isten Fia, azok hatan
a dicső angyalok, akik jobbján és balján tartózkodnak. E
dicső angyalok miatt kivüle senki sem juthat az Istenhez.
Aki hát az ő nevét fel nem veszi, nem juthat be az Isten
országába.
13. Hát a torony, kérdém, m icsoda?
— A torony az egyház, feleié,
— 2 Hát a szüzek, kérdém, kicsodák?
— Azok a szent lelkek, és máskép nem kerül ember
az Isten országába, ha csak ezek őt a maguk ruházatába
fel nem öltöztetik. Mert mit se használ, ha egyedül csak a
nevet veszed fel, a ruhát pedig ezektől meg nem kapod.
Mert e szüzek az Isten Fiának erői. Ha hát csak a nevét
viseled, az erejét m eg nem, akkor a nevét is hiába hordozod.
3 Azok a kövek tehát, a m elyeket eldobni láttál, azok, akik
viselték ugyan a nevet, de a szüzek ruháját fel nem öltötték.
— Uram, kérdőm, mi az ő ruhájuk?
— Maga a név az ő ruhájuk, feleié. Aki tehát az Isten
Fiának a nevét hordozza, ezeknek a nevét is hordozni kö­
teles, mert maga az Isten Fia is hordozza e szüzeknek a
nevét. 4 Azok a kövek, a m elyeket az épületbe belekerülni
láttál, a m elyeket kezeikkel odavittek, s melyek aztán az
építményben benne is maradtak, e szüzek erejébe voltak
öltözködve. 5 Ezért látod úgy, mintha a torony a sziklával
egy azonos kő volna. így azok is, a kik az ő Fia által az
Úrban hisznek, és ezeket a lelkeket felöltik, egy lélekké,
egy testté lesznek, s ruházatuk színe is azonos. Akik pedig
a szüzek ruháját így hordozzák, azok a toronyban fognak
lakni.
— 6 Uram, kérdém, hát azokat a köveket, a melyeket
eldobáltak, miért hányták k i? Hiszen ezek is a kapun át
mentek be és a szüzek keze rakta bele a torony építményébe?
— Miután mindent tudakolsz és mindent alaposan tudni
akarsz, halld meg az eldobott köveknek a dolgát. 7 Ezek
mind megkapták nemcsak az Isten Fiának a nevét, hanem
 Újszövetség! apokrifusolt. Hermas. 273

e szüzek erejét is. Mikor aztán e lelkeket vették, erősek

lettek és az Isten szolgái közé kerültek, s egy lélek, egy
test, egy ruha volt az övéké. Mert egyezően gondolkodtak
és igazságot űztek. 8 Egy idő múlva azonban azok a szép
asszonyok, akiket fekete ruhába öltözötten, meztelen vállak-
kal, kibontott hajjal láttál, elcsábították őket. Mikor ugyanis
ezeket meglátták, m egkívánták őket és azok erejébe öltöz­
tek, a szüzek ruháját pedig levetkőzték. 9 Ezeket hát kidob­
ták az Isten házából és amazoknak adták át. Akik azon­
ban nem engedték magukat az asszonyok szépségétől elcsá-
bíttatni, azok az Isten házában maradtak. Most már tudod a
kidobottak dolgát.
14. Uram, mondám, hát ha majd ezek az emberek,
bárha ilyenek, megtérnek, se z asszonyok iránt való vágyukkal
felhagynak, és a szüzekhez térnek vissza, s azok nevében és
azok munkáiban járnak, akkor sem mennek majd be az Isten
házába?
— 2 Bemennek, úgymond, ha ezeknek az asszonyoknak
a cselekedeteit elhagyják, a szüzek erejét pedig felveszik és
az ő dolgaikban járnak. Ezért is szakadt félbe az építkezés,
hogy ha ezek megtérnek, a torony építményébe bekerül­
hessenek.1) Ha pedig meg nem térnek, akkor mások kerül­
nek bele, ezek pedig örökre kidobottak lesznek.
3 Mindezekért hálát adtam az Úrnak, hogy m egkönyö­
rült mindazokon, akik az ő nevéről neveztetnek és kikül­
dötte hozzánk, ellene vétkezőkhöz, a m egtérés angyalát és
m egnyitotta a mi lelkünket, s akik már romlásnak indul­
tunk és nem volt reményünk az életre, m egújította a mi
életünket.
— 4 Uram, mondám, m ost még csak azt fejtsd meg nekem,
miért nem épült a torony a földre, hanem a sziklára és a
kapu fölé?
— Még mindig értetlen és oktalan vagy ? kőrdé.
— Mindenről meg kell kérdeznélek, mondám, mert én

*) A Krisztus visszajövetelének elmaradását ily szépen igyekeztek meg­

magyarázni a második században, amikor az ebben való hit már lankadni
kezdett.
Ratfay .- Újszöv. apokrifasok. jo
egyáltalán semmit se tudok megérteni. Mert minden oly
nagyságos és dicső, hogy ember azt nehezen képes felfogni.
— 5 Halljad hát, mondá. Az Isten Fiának a neve nagy
és felfoghatatlan és az egész világot hordozza. Mert az egész
terem tettséget az Isten Fia hordozza. Mit gondolsz hát azok­
ról, akiket 5 meghívott, akik az Isten Fiának a nevét hor­
dozzák és az 5 parancsaiban járnak ? — 6 Látod kiket hor­
doz? Akik teljes szívvel az 5 nevét hordozzák. Maga lett
azoknak fundamentommá, és szívesen hordozza azokat, mert
nem szégyelték az 5 nevét viselni.
15. Uram, mondám, világosítsd meg nekem a szüzeknek,
meg a fekete ruhába öltözött asszonyoknak a neveit?
— Halljad hát, mondá, a szögleten álló erős szüzeknek
a neveit. 2 Az első a Hit, a második az Önmegtartóztatás,
a harmadik az Erő, a negyedik a Kitartás. Az ezek között
álló többieknek a nevei pedig ezek: Tisztaság, Ártatlanság,
Szentség, Vidámság, Igazság, Belátás, Egyezés, Szeretet. Csak
az mehet be az Isten országába, aki ezeket a neveket, meg
az Isten Fiának a nevét viseli. 3 De halljad a fekete ruhás
asszonyok neveit is, akik közül szintén négy a hatalmasabb.
Az első a Hitetlenség, a második a Kicsapongás, a harmadik
az Engedetlenség, a negyedik a Csalás. Az ezeket követők nevei
p ed ig : Szomorúság, Gonoszság, Erkölcstelenség, Ingerlékeny­
ség, Hazugság, Értelm etlenség, Rágalmazás, Gyűlölet. Ha az Is­
ten valamely szolgája ezeket a neveket viseli, meglátja ugyan
az Isten országát, de bele nem m egy.1)
— 4 Hát azok a kövek, amelyek a m élységből illesz­
kedtek bele az építménybe, kicsodák? kérdém.
— Az az első tiz darab, mondá, a melyik az alapba
ment, az első nemzetség. A 25 darab meg az igazaknak
második nemzedéke. A 35 darab pedig az Isten prófétái és
szolgái. A 40 darab meg az Isten Fia hirdetésének apostolai
és tanítói.
— 5 Uram, kérdém, miért vitték hát a szüzek ezeket a
köveket is a kapun át és úgy helyezték el az építménybe ?

*) Szokatlan gondolat, melynek az Újszövetségben egyetlen párhuza­

mosa sincs. Isten országa látása mindig azonos annak birtoklásával.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 275

— 6 Mert ezek az elsők, akik ezen lelkeket viselték és

egym ástól soha el nem szakadtak, sem a lelkek az em­
berektől, sem az emberek a lelkektől, hanem a lelkek velük
maradtak kimúlásukig. S ha ezek a lelkek velük nem lettek
volna, nem lettek volna használhatók e torony építményébe.1)
16. Uram, mondám, még valamit magyarázz meg.
— Mit akarsz? kérdé.
— Uram, mondám, e kövek miért jöttek a m élységből
és miért kerültek csak azután az építménybe, hogy ezek a
lelkek odahordták őket ?
— 2 Mert, hogy élhessenek, arra volt szükségük, hogy
vizen keresztül jöjjenek föl.8) Mert másként be nem m ehet­
nének az Isten országába, hacsak az előbbi életük halandó­
ságától meg nem szabadulnak. 3 így ezek a m egholtak is
megkapták az Isten Fiának pecsétjét és bementek az Isten
országába. Mig ugyanis az ember az Isten Fiának a pecsét­
jé t nem viseli, holt, mikor azonban a pecsétet megkapja,
leteszi a halandóságát és felveszi az életet. 4 A viz tehát a
pecsét. Holtak szállnak le a vízbe és élők jönnek föl belőle.
Azoknak is hirdették ezt a pecsétet és azok felhasználták
azt, hogy az Isten országába bemehessenek.
— 5 Uram, kérdém, hogy van az, hogy az a 40 darab
kő is a mélységből jött fel, holott rajtuk volt már a pecsét ?
— Azért, feleié, mert ezek az apostolok és a tanítók,
akik az Isten Fiának a nevét hirdették, az Isten Fiának ere­
jében és hitében elhunyva, azoknak is prédikáltak,3) akik

’) Pál apostol is mindig úgy tünteti fel a keresztyénséget, mint amely­

nek mivolta egy új lélek birtoka. Aki e lelket soha meg nem csúfolja és
soha meg nem korlátozza, az igazán hívő, szellemi ember = szent. Ezért
mondja Pál az összes hívőket szenteknek.
!) A keresztség jelentőségének kiemelése. így alakult ki lassankint az a
nézet, hogy a meg nem keresztelt gyermekek elkárhozottak. Jellemző különben,
hogy a keresztség itt mégnem leöntéssel, hanem a vizbe való leszállással, teljes
bemerítkezéssel történt (Barn. 11 „. Tanítás 7.). Jézus még a lélekkel, tűzzel
való keresztséget hangsúlyozta, de a vizkeresztség külső szertartása csakhamar
elfeledtette annak a jelentőségét.
3) Hogy az evangéliomot, vagyis a megváltás örvendetes hírét az előbb
megholtaknak is prédikálták, azt az Újszövetségben csak I. Péter mondja.
Itt azonban már nemcsak Jézusról mondják azt, hanem az összes apostolok-
18*
276 Raffay Sándor.

már előbb elhunytak és azokra ezek tették rá az igehirdetés

pecsétjét. 6 Azokkal együtt szálltak hát le a vízbe, és száll­
tak ismét föl. Csakhogy ezek élve mentek le is, élve jöttek
fel is, azok az előbb elhunytak pedig holtan szálltak le, és
élve jöttek föl. Ezek közvetítésével keltek hát életre és is­
merték meg az Isten Fiának a nevét. 7 Ezért is szálltak fel
velük együtt és illeszkedtek bele a torony építményébe
velük együtt és faragás nélkül építtettek be azokkal együtt.
Mert ők igazságban és nagy szentségben hunytak el, csak
ép ezt a pecsétet nélkülözték. Most már ennek a m egfejtését
is ismered.
17. Ismerem, Uram, felelém. De m ost már a hegyeket
magyarázd meg nekem, Uram. Miért olyan különfélék nem­
csak formára, hanem színre is ?
— Halljad, feleié. Ezek a hegyek a tizenkét törzs, a
mely az egész földet lakja. Az apostolok közöttük hirdették
az Isten Fiát.
— 2 De Uram, mondám, azt fejtsd meg nekem, miért
más és más a hegyeid alakja és a színe?
— Halljad, feleié. Ez a tizenkét törzs, a mely az egész
földet lakja, tizenkét nép.1) A milyen különfélének látod a
hegyeket, olyan különféle ezeknek a népeknek a gondolko­
dása és a felfogása is. Valamennyinek az eljárása módját
megvilágítom neked.
— 3 Uram, vágtam közbe, előbb azt magyarázd meg,
hogy bár ilyen sokféle színűek is ezek a hegyek, m égis mikor
azok köveit az építménybe berakták, mind egyszínű fehérek
lettek csakúgy, mint a mélységből felkerülő kövek?
— 4 Mert, úgymond, az ég alatt lakó összes népek,
miután hallottak és hittek, az Isten Fiának a nevéről nevez-

ról is. Értendő pedig nemcsak a 12, hanem mindazok, akik Pál apostol mód­
jára szerte járva hirdették az igét. A háttérben az az uralkodó gondolat,
hogy a megtérésnek mindig megvan a lehetősége és igy az üdvösségtől való
elmaradás sohasem az Isten, hanem mindig az ember akaratának a követ­
kezménye. Isten kegyelme mindig mindenkinek készen áll, csak meg kell azt
ragadni.
*) A 12 törzs tehát nem a zsidókra, hanem az egész emberiségre vo­
natkozik. a
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 277

tétnek. A mikor hát a pecsétet vették, akkor egyező értel­

mük és egyező gondolkodásuk lóvén, egy azonos lett a hitük
és a szeretetük is és a névvel ellátott szüzek szellem ét
viselték. Ezért lett a torony épülete egyszínű, világos, mint
a nap. 5 Miután azonban együvé kerültek és egy testté lettek,
ném elyikük bemocskolta magát és az igazak nem zetségéből
kivettetett, és csak olyanok lettek, mint előbb voltak, sőt
m ég rosszabbak.
18. Uram, vetém ellen, hogy lehettek rosszabbak, mikor
ism erték az Istent?
— A ki, úgymond, nem ismeri az Istent és úgy
vétkezik, gonoszságának büntetését veszi, de a ki az Istent
egyszer megismerte, többé nem szabad vétkeznie, hanem a
jót kell cselekednie (Róm. 8). 2 A kinek tehát a jót kellene
cselekednie, mégis vétkezik, ugyebár hogy nagyobb gonoszt
cselekszik, mint az, a ki nem ismeri Istent? Azért akik az
Istent nem ismerve vétkeztek, halálra vannak ítélve, a kik
azonban az Istent meg ismerték, az ő nagyságos dolgait
látták, és mégis vétkeznek, kétszeresen bűnhődnek és örökre
meghalnak. így tisztíttatik meg az Isten gyülekezete. 3 Amint
pedig látod, hogy a toronyból köveket szedtek ki és a gonosz
lelkeknek adták át és kidobták őket, így alakul majd meg
a megtisztítottaknak egy teste is ; és a mint a torony is az ő
m egtisztítása után olyanná lett, mintha egyetlen kőből való
volna: igy lesz az Isten egyházával is, majd ha m egtisztíttatik
és belőle a gonoszok, képmutatók, istenkáromlók, kétkedők és a
különféle gonoszságban járók kidobatnak. 4 Ezeknek a kive­
tése után az Isten gyülekezete egy test, egy nézet, egy érte­
lem, egyetlen hit, egyetlen szeretet lészen. S akkor örvend
és újjong majd nekik az Isten fia, hogy az ő népét tisztán
kapta meg.
— 5Uram, mondám, mindez nagyszerű és d icső! De
m ost már világítsd meg nekem minden egyes hegynek az
erejét és cselekedetét, hogy minden lélek az Úrban bizakod­
jék, s ha ezeket hallja, az ő nagy, csodás és dicső nevét
magasztalja.
19. Halljad hát a hegyeknek és a tizenkét népnek a
kiilönféleségét. Az első hegyből, a melyik fekete, ilyen hívők
278 Raffay Sándor.

kerülnek ki: hitehagyottak, az Urat káromlók, az Isten szol­

gáinak feladói. Ezek számára nincsen megtérés, csak halál,
ezért is feketék, mert nemük a bűn. — 2 A második hegy­
ből, a melyik kopasz, ilyen hivők kerülnek ki: az alakos-
kodók és gonoszság mesterei. Ezek is hasonlók hát az előbbiek­
hez, mert nem termik az igazság gyüm ölcsét. Mert a mint
az ő hegyük terméketlen, úgy azoknak az embereknek is
van ugyan nevük, de hit nélkül valók és az igazságnak semmi­
féle gyüm ölcse nincs bennük. Ezek számára, ha hamarosan
megtérnek, van még megtérés, de ha késlekednek, az előbbiek
halálában osztoznak.
— 3 Uram, kérdőm, miért van meg ezeknek, s miért
nincs m eg amazoknak a m egtérés lehetősége ? Hiszen a csele­
kedetük csaknem azonos.
— Ezek számára felelő, azért van lehetősége a m egté­
résnek, mert sem az ő Urukat nem káromolták, sem az
Isten szolgáinak árulóivá nem váltak, hanem csak az előnyök
hajhászata miatt alakoskodtak és tanítottak a bűnös emberek
kívánságai szerint. Majd elveszik büntetésüket. De megtérhet­
nek még, mert sem káromlókká, sem árulókká nem lettek.
20. A harmadik hegyből pedig, mely tövises és bozótos,
ilyen hivők kerülnek k i : némelyek gazdagok, mások meg
mindenféle ügyekbe merülnek bele. A bozótok a gazdagok,
a tövisek m eg azok, akik mindenféle ügyekbe merültek bele.
2 Ez utóbbiak az Isten szolgáihoz nem csatlakoznak, hanem
fojtogatva az ő dolgaiktól, eltévelyednek. A gazdagok meg
nehezen tartanak együtt az Isten szolgáival, mert félnek, hogy
valamit kérnek majd tőlük. Az ilyenek nehezen mennek hát
be az Isten országába. 3 Mert valamint bozótban nehéz mezítláb
járkálni, úgy az ilyeneknek is nehéz bejutniok az Isten orszá­
gába. 4 De ezek számára mind van megtérés, ha csak úgy
futtában is, hogy a mit azelőtt elmulasztottak, most hama­
rosan pótolják, és valami jót tesznek. Ha hát megtérnek és
valami jót cselekesznek, Istennek fognak élni, ha azonban
eddigi eljárásukban megmaradnak, azoknak az asszonyoknak
adatnak át, a kik őket megölik.
21. A negyedik hegyből pedig, a melyen sok növény
van ugyan, de azoknak csak a teteje zöld, míg a többi részük
 Újszövetségi apoisrifusok. Hermas. 279

a gyökerekig el van száradva, sőt ném elyeket a nap már

egészen kisütött, ilyen hivők kerülnek k i : némelyek kétke­
dők, másoknak meg csak az ajakán, de nem a szivében él
az Úr. Ezért azoknak az alapja száraz és erötelen, s csupán
csak a szavuk él, mig a cselekedeteik holtak. Az ilyenek se
nem élők, se nem holtak. A kétkedőkhöz hasonlóak tehát,
mert a kétkedők is se nem zöldek, se nem szárazak, mert
hogy se nem élnek, se meg nem haltak. 3 Amint ugyanis
azok növénye a napot meglátja, elszárad, úgy a kétkedők
is, mihelyt nyomorúságról van szó, azonnal gyáván áldoznak
a bálványoknak és igy m egszégyenítik az ő Uruk nevét. 4 Az
ilyenek hát se nem élnek, se meg nem haltak. De még az
ilyenek is, ha hamarosan megtérnek, élhetnek, ha azonban
meg nem térnek, már átadattak azoknak az asszonyoknak,
akik az ő életüket elrabolják.
22. Az ötödik hegyből pedig, a melyen zöld növényzet
és törmelék van, az ilyen hivők kerülnek k i : hisznek ugyan,
de nehéz felfogásúak, m agatevők és önimádók, mindent
tudni szeretnének és mit se tudnak teljesen. 2Az önzésük
miatt elvávozott tőlük a belátás, ellenben beléjük költözött
a balga értetlenség. Okos embereknek tüntetik fel magukat,
s bár buták, mégis tanítók akarnak lenni. 3 E nagyralátás
miatt hitványultak el sokan, magukat nagyra tartva, mert a
m agatevés és a hiú elbizakodás nagy ördög! Ezek közül
sok kivettetett, néhányan azonban m egtértek és hittek és
alá vetették magukat azoknak, a kik értelm esek, belátván a
maguk értetlenségét. 4 De a többi számára is van lehetősége
a megtérésnek, mert hiszen nem lettek gonoszokká, hanem
inkább csak balgák és értetlenek. Ezek hát ha megtérnek,
élni fognak Istennek, de ha meg nem térnek, azokkal az
asszonyokkal fognak együtt lakni, a kik vétkeztek ellenük.
23. A hatodik hegyből pedig, a melyen kisebb nagyobb
szakadékok és a szakadékokban] el hervadt növények vannak,
ilyen hivők kerülnek k i : 2 a kiken a repedés kicsiny, azok,
a kik egym ással ellenségeskednek és az ő rágalmazásaik
miatt a hitben meghervadtak. De ezek közül sokan megtér­
nek, sőt a többiek is, ha az én parancsolataimat hallják,
mind megtérnek, mert az ő rágalmazásuk csekély, s igy
280 Raffay Sándor.

hamarosan megtérnek majd. 3 A kiken pedig a repedés nagy,

azok, akik megrögzöttek az ő rágalmazásaikban, s haragot
tartván egymás ellen, rovásra szedik a rosszat. Ezeket a
toronytól elvetik és nem méltatják a beépítésre. Az ilyenek
nehezen fognak élni. 4 Ha a mi Urunk és Istenünk, a ki
mindeneken uralkodik és minden teremtményét hatalmában
tartja, azoknak a bűneiről, a kik bűneikről vallást tettek,
meg nem emlékezik, hanem irgalm asságot gyakorol: illik-e
az embernek, a ki múlandó és bűnökkel teljes, emlékezetben
tartani embertársaival szemben a rosszat, mintha csak azt
elveszíteni vagy megtartani képes volna? 5Én, a megtérés
angyala, mondom nektek, hogy mint a kiknek ilyen a gon­
dolkodástok, hagyjátok azt el és térjétek meg és ha ettől a
gonosz szellem től m egtisztultok, az Úr m eggyógyítja a ti
korábbi bűneiteket. Ha pedig nem, akkor ki lesztek neki
szolgáltatva halálra.
24. A hetedik hegyből pedig, a melyen a növényzet
zöld és eleven, s az egész hegy vidám, s az állatok és az
égi madarak mindenféle neme legeli rajta a növényeket, és
m égis a letarolt növények mindig szebbek lesznek, ilyen
hívők kerülnek ki: 2 mindig szenteknek, igazaknak és boldo­
goknak maradnak, egymással nem torzsalkodnak, hanem
mindig örülnek az Űr szolgáinak és a szüzeknek szent lelkét
öltözték fel, mindig mindenki iránt könyörületesek, s munká­
ikból mindenkinek juttatnak panasz és habozás nélkül. 3Az
Úr ezeknek tisztaságát és teljes gyerm ekiességét látva, áldá­
sokkal teljessé tette ezeket az ő kezeiknek munkáiban és
fáradozásaikban megörvendeztette. 4 És én, a megtérés angyala,
azt mondom nektek, a kik ilyenek vagytok, hogy maradjatok
is ilyenek, és m agvatok soha nem szakad. Mert az Úr meg­
bizonyosodott rólatok és felírt titeket a mi sorunkba és a
ti összes m agvatok az Isten Fiával lakik majd együtt. Mert
részesek vagytok az ő lelkében.
25. A nyolcadik hegyből pedig, a melyen a sok forrás
volt és az Úr minden teremtménye a forrásokból ivott, ilyen
hívők kerülnek k i : 2 apostolok, és tanítók, a kik az egész
világnak prédikálják és tisztán és szentül hirdetik az Úrnak
igéjét és teljességgel elhagyták a gonosz kívánságokat. E helyett
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 281

mindig igazságban és igazságosságban járnak, a mint a szent

lelket is vették. Ezért is ezek az angyalok közé jutnak.
26. A kilencedik hegyből, a mely puszta, s a melyen az
embereket megrontó rovarok és vadak vannak, ilyen hívők
kerülnek ki: 2 a m elyeknek foltjaik vannak, azok olyan
szolgák, akik helytelenül szolgáltak és m eglopták az özve­
gyek és árvák életét és a szolgálatból, melyet szolgálás
véget nyertek, maguknak gyűjtögettek. Ha e törekvésben
megmaradnak, megholtak, és nincs számukra az életnek
semmi reménye, de ha megtérnek és szolgálatukat szentül
fejezik be, élhetnek. — 3 A m egkarcoltak pedig azok, akik
tagadásba estek és nem tértek vissza az ő Urukhoz, hanem
pusztává és üressé le tte k ; nem csatlakoztak az Isten szolgái­
hoz, hanem egyedül maradva elveszítették lelkeiket. 4 Mert
a mint a kerítésen feledett szőlővessző, a mely gondozatlanul
nő, megromlik, a dudvák között meddővé válik, idővel elvadul
és a gazdájára nézve haszontalanná válik: úgy az ilyen embe­
rek is m agukat teszik tönkre és elvadulva haszontalanokká
lesznek az Úr számára. 5 Ezeknek azonban, ha nem szivükből
lettek hitehagyőkká, van megtérés, ha azonban valaki a szive
szerint bizonyul hitehagyottnak, nem tudom, hogy élhet-e
m ég? 6 Ezeket azonban nem a jelenre vonatkozólag mondom,
hogy a ki m ost hitehagyó, megtérésre buzduljon, mert a ki
m ost akarja megtagadni az Urát, az nem üdvözülhet, hanem
azok számára áll készen a m egtérés lehetősége a kik régente
lettek hitehagyókká. Ha tehát valaki meg akar térni, gyor­
san tegye, mielőtt még a torony befejeztetik, mert ha nem,
akkor az asszonyok halálra rontják. — 7 A csonkák pedig a
csalfák és a rágalmazók. Azok a vadak is, a m elyeket a
hegyen láttál, ugyanezek. Mert a mint a vadak a dühükkel
az embert tönkre teszik és elpusztítják, úgy az ilyen embe­
rek beszéde is tönkre teszi és megrontja az embert. 8 Ezek
tehát a maguk cselekedetei miatt csonkák az ő hitükben.
De ném elyek megtérnek és üdvözíttetnek. Ha pedig meg
nem térnek, úgy azon asszonyok, a kiknek az erejét bírják,
megölik őket.
27. A tizedik hegyből, a melyen a juhokat beárnyékoló
fák voltak, ilyen hivők kerülnek k i : 2 felvigyázók és vendég­
2 82 Raffay Sándor.

látók, akik mindenkor őszinte örömmel fogadják be az Isten

szolgáit. A felvigyázók az özvegyeket és a nélkülözőket
mindig szünetlenül szemmel tartják az ő szolgálatukkal ’)
és mindig tisztán viselkednek. 3 Ezeket az Úr mindig meg­
védelmezi. Akik hát ilyeneket cselekesznek, az Űr előtt dicső­
ségesek, s ha az Úrnak szolgálnak ős végig kitartanak, helyük
már az angyalok között van.
28. A tizenegyedik hegyből, amelyen gyümölcscsel ra­
kott és pedig más-más gyüm ölcsökkel ékeskedő fák voltak,
ilyen hívők kerülnek k i : 2 akik szenvedtek az Isten Fiának
nevéért, akik egész szívvel bátran szenvedtek és áldozták
fel életüket.
— 3 Uram, vétóm közbe, miért van hát, hogy minden
fának van ugyan gyüm ölcse, de némelyiküké különösen szép?
— 4 Halljad, feleié. Akiket csak valaha a névért szen­
vedtek, dicsőségesek az Isten előtt, és ez ő bűneik eltöröl­
tettek, mert hogy az Isten Fiának a nevéért szenvedtek.
Hogy pedig miért olyan különfélék az ő gyümölcseik, né­
m elyik meg miért szebb? halljad. Akik a hatóság elé hur­
coltak, ott kihalgattak és nem lettek hitehagyókká, hanem
bátran szenvedtek, ezek különösen dicsőségesek az Úr sze­
mében. Ezek gyüm ölcse a legszebb. Akik azonban gyávák
és ingadozók voltak és latolgatták a szivükben, hogy el­
hagyják-e hitüket, vagy vallást tegyenek róla, és igy szen­
vedtek: ezeknek a gyüm ölcsei hitványabbak, mert ez a szán­
dék felötlött a szivükben. Mert gonosz az a szándék, hogy
egy szolga a tulajdon urát megtagadja! 3 Vigyázzatok hát,
akik ilyen szándékot tápláltok, hogy e szándék meg ne rög­
ződjék szivetekben és az Isten számára meg ne haljatok. A
kik pedig a névért szenvedtek, magasztalnotok kell az Istent,
hogy méltóknak talált benneteket e név viselésére, s összes
bűneitek m eggyógyítására. 6 így hát boldogoknak mondjátok

*) Az episkopos = püspök = felvigyázó e munkakörét más források

szerint a diakónusok = szolgálattevők végezték. Minden más forrás szerint
úgy látjuk, hogy az episkopoi = püspökök a gyülekezet vallás-erkölcsi rend­
ben tartására ügyeltek fel. (Ap. Csel. 20 ,8) A püspököknek a vendéglátókkal
együtt említése azt mutatja, hogy azok még nem voltak rendszeresített egyházi
tisztviselők.
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 283

magatokat, sőt úgy vegyétek, hogy nagy dolgot cselekedte­

tek, ha valamelyőtök az Istenért szenved. Életet ajándékoz
az Úr nektek, s nem értitek ? Hiszen bűneitek rátok nehe­
zedtek, s ha az Úr nevéért nem terheltetnétek, bűneitek
miatt meghalnátok az Úrra nézve. 7 Ezeket nektek mondom,
akik a megtagadás és a vallástétel dolgában kétközben
vagytok: valljátok meg, hogy van Uratok, nehogy valaha
mint megtagadók börtönbe vettessetek.1) 8 Ha m ára pogányok
is megbüntetik azt a szolgát, ki az urát megtagadja, mit
gondoltok, mit tesz majd az Úr, kinek hatalma van min­
denen? Űzzétek ki sziveitekből ezeket a szándékokat, hogy
mindig az Istennek élhessetek.
29. A tizenkettedik hegyből pedig, amely fehér, ilyen
hívők kerülnek k i: olyanok, mint a kisded csecsemők, akik­
nek a rossznak m ég árnyéka sem támad fel a szivükben.
Azt se tudják, mi a bűn, hanem mindenkorra gyerm ekiek
maradnak. 2 Az ilyenek kétségtelenül az Isten országában
fognak lakni, mert egyetlen cselekedetükkel sem szeplősí-
tették meg az Isten parancsolatait, hanem gondolkodásuk
életüknek egész folyama alatt mindig gyermekies volt. 3 A
kik meg is maradtok olyanoknak, mint a gyermek,
ártatlanokúi, az összes eddig em lítetteknél dicsőbbekké lesz­
tek. Mert Isten előtt minden gyermek dicső és első.2) Bol­
dogok lesztek hát ti, akik a gonoszságot magatokból kiirt­
játok, az ártatlanságot pedig felöltözitek, mert mindeneket meg­
előzően éltek majd Istennek.
4 Mikor a hegyek példázatát bevégezte, azt mondtam
neki:
— Uram, m ost már adj nekem magyarázatot azokról a
kövekről, am elyeket a síkságról hordtak elő és a toronyból
kidobottak helyére raktak, valamint a gömbölyűekről,
am elyeket az építménybe helyeztek, továbbá azokról, amelyek
gömbölyűek is maradtak.
30. Hallj hát, mondá, mindezekről. Azok a kövek, ame-

*) Természetesen nem a földi, hanem az égi hatalmasságok börtönéről

van szó. A halál, elmúlás, kárhozat börtöne ez.
2) E mondás a keresztelés nélkül elhalt gyermekek elkárhozásának
rettentő gondolatát egyenesen kizárja.
284 Raffay Sándor.

lyeket a síkságról szedtek fel és a kidobottak helyére rak­

tak, ennek a fehér hegynek a gyökerei. 2 Mert miután a
fehér hegyből kikerülő hívők mind ártatlanoknak találtattak,
azt parancsolta e toronynak az Ura, hogy ezeket a hegy
gyökereiből valókat rakjuk a torony építményébe, mert
tudta, hogy ha ezek a kövek a torony építményébe kerül­
nek, fehérek maradnak és egyikük sem feketedik m eg1).
3 Mert ha a többi hegyekből pótolta volna, akkor azt a tor­
nyot meg kellett volna vizsgálni és tisztítani. így azonban,
akár már hívők voltak, akár még csak hívők akartak lenni,
mind fényesek voltak, mert u. a. fajból valók voltak. Boldog
ez a faj, mert ártatlan. — 4 De hallj m ost azokról a göm­
bölyű és ragyogó kövekről is. Ezek mind arról a fényes
hegyről valók. De hallgasd meg, hogy miért találták őket
gömbölyűeknek ? Gazdagságuk egy kissé vakká és tompává
tette őket az igazság iránt, de az Istentől soha el nem sza­
kadtak, se rossz el nem hagyta soha a szájukat, csak igaz­
ság és erény. 5 Mikor azért látta az Úr ezeknek az épületét,
mennyire űzik az igazságot és milyen jók maradnak, meg­
parancsolta, hogy javaikat meg kell nyirbálni, de egészen nem
szabad őket azoktól megfosztani, hogy a maradókból, még
valami jó t is tehessenek. S ezek, m ivelhogy jó fajból valók,
Istennek fognak élni. Ezért faragták meg ezeket egy kevéssé
és csak úgy helyezték be a torony építményébe.
81. A többieket pedig, am elyek gömbölyűek maradtak
és nem voltak alkalmasak az építménybe, mivelhogy nem
kaptak pecsétet, előbbi helyükre tették vissza. Mert nagyon
is göm bölyűeknek találták őket. 2 Pedig szükséges, hogy
róluk ez a világ és annak hiábavaló dolgai lefaragtassanak,
csak akkor mehetnek be az Isten országába. Mert be kell
menniök az Isten országába, mert az ártatlanoknak e faját
az Isten megáldotta. E fajból tehát senki sem halhat meg.
S ha közülök valaki a gonosz sátántól elcsábítva netalán
vétekbe téved is, csakhamar visszatér az ő Urához. 3 Én, a
m egtérés angyala, mondom ezt nektek, az összes igazaknak,
akik olyen ártatlanok vagytok, mint a gyermekek, hogy a

*) A szöveg innét kezdve csak latin és ethiopiai fordításban ismeretes

 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 285

ti részetek nagy és dicső az Úrnál. 4 De mondom nektek is,

mindnyájatoknak, akik a pecsétet vettétek, hogy legyetek
tiszták, ne rovogassátok fel a sérelmeket, gonoszságaitokban
vagy a fájó sérelmekre való emlékezésben meg ne rögzzetek,
legyetek egyező lélekkel, a gonosz szakadást orvosoljátok
és szűntessétek meg, hogy a juhoknak Ura örülhessen rajta.
5 Akkor örül pedig, ha mindent egészségesnek talál. Ha
azonban ezek közül sérülteknek talál némelyeket, akkor jaj
a pásztoroknak. Ha pedig maguk a pásztorok is szétugranak,
hogyan felelnek majd e nyájakról ? 6 Csak nem mondják
talán, hogy őket a nyáj bántotta ? Nem is hiszik nekik. Mert
hihetetlen, hogy a pásztor a nyájától szenvedjen. így még
inkább bűnhődik majd a hazugsága miatt. Én vagyok a
pásztor, s pontos számadást kell adnom rólatok.
32. Addig gyógyuljatok hát meg, míg a tornyot építik.
2 Az Úr azokban lakik, akik a békességet szerik, mert sze­
reti a békét. A civakodóktól és gonoszságban forgóktól
pedig mesze távozik. Adjátok hát vissza neki a lelketeket
oly épen, amint vettétek. 3 Mert ha új ép ruhát adsz a sza­
bónak, úján akarod visszakapni is. Ha azonban a szabó el­
szakítva akarja visszaadni, elfogadod-e? Nem botránkozol-e
m eg rögtön és nem szidod-e őt le m ondván: „Új ruhát adtam
át neked, miért szakítottad el és tetted használhatatlanná?
Lám a miatt a szakítás miatt, amelyet rajta ejtettél, nem
használhatom !“ Nem így beszélsz-e a szabóval arról a szakí­
tásról, amelyet a ruhádon t e t t ! 4 Ha hát te így fájlalod a te
ruhádat és panaszkodol, hogy nem épen kaptad azt vissza,
mit gondolsz, mit tesz akkor az Úr te veled, aki ép lelket
adott neked és te azt teljesen hasznavehetlenül adod neki
vissza, úgy, hogy semmikép se használhatja többé az Ura ?
Mert amikor elrontottad, már használhatatlanná kezdett
válni. Vájjon ama lélek Ura ezen te cselekedeted miatt nem
fog-e tégedet halálra vetni ?
— 5 Sőt, mondám, mindazokat megöli majd, akiket
bosszúvágyóknak talál.
— Ne tapossátok meg, mondá, az ő kegyelm ét, hanem
inkább tiszteljétek őt, hogy úgy tűri a ti vétkeiteket és
nem olyan, mint ti. Térjetek meg, mert hasznotokra szolgál.
286 Raffay Sándor.

33. Mindazokat, amelyek fentebb megírva vannak, én, a

megtérés angyala mutattam és beszéltem el az Isten szol­
gáinak. Ha tehát hiszitek és meghallgatjátok az én szavai­
mat és azokban jártok, s a ti útaitokat megjavítjátok, életre
juthattok. Ha azonban kitartotok a rosszaságban és a bosz-
szúvágyban, egyetlen ilyen sem él majd Istennek. Mindazt,
amit mondanom kellett, megmondottam néktek.
2 Azután így szólt hozzám :
— Mindent megkérdeztél tőlem ?
— Igen, Uram, felelóm.
— Miért nem kérdeztél hát az építménybe rakott kö­
veknek a formájáról, hiszen kitöltöttük azokat.
— Elfeledtem, Uram, felelém.
— 2 Hallj hát m ost rólok. Ezek azok, akik most az ón
parancsolataimat hallották és teljes szívvel megtértek. Mikor
az Úr látta, hogy ezeknek a m egtérése tiszta és jó, és hogy
abban kitartanak, előbbi bűneiket törölni parancsolta. Ezek
a formák ugyanis az ő bűneik, s m ost kiegyenlíttettek, hogy
ne látszódjanak.
Tizedik példázat.
1. Mikor ezt a könyvet megírtam, akkor bejött a laká­
somba az az angyal, aki engem ennek a Pásztornak átadott,
s leült pamlagra, a Pásztor meg a jobbjára állott. Azután
előszólított engemet és azt mondta nekem :
— 2 Rábíztalak téged és a te házad népét erre a Pász­
torra, hogy pártfogolhasson.
— Úgy van Uram, felelém.
— Ha tehát, úgymond, azt akarod, hogy minden nyo­
morúságodban és szorongattatásodban pártfogód legyen, s hogy
minden jó dologban és beszédben eredménynyel járj, s min­
den erénynyel ékeskedni kívánsz: akkor ennek azon paran­
csolataiban járjál, am elyeket neked adott és minden bajon
uralkodni birsz. Mert ha ennek parancsolatait megőrződ,
akkor e világnak gyönyörűsége és minden kívánsága alád
rendeltetik, s viszont minden jóban siker kíséri majd lépteidet.
Oltsd magadba az ő szerénységét és derékségét és hirdesd
mindenkinek, hogy ő nagy tisztességben és méltóságban áll
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 287

az Úr előtt, s hogy nagy hatalom áll rendelkezésére és hi­

vatásában hatalm as. A megtérés az egész földön mindenütt
az ő hatalmában van. Avagy nem látszik neked hatalm as­
nak? De ti az 5 derékségét és igazságosságát, am elylyel
hozzátok viseltetik, m egvetitek.
2. Kérdezd meg őt magát, Uram, vetém közbe, hogy a
mióta házamban tartózkodik, követtem -e el vele szemben
valami helytelenséget, a mivel őt m egsértettem volna?
— 2 Magam is tudom, úgymond, hogy sem m iféle hely­
telenséget el nem követtél, sem elkövetni nem fogsz. Csak
azért mondom ezt neked, hogy ebben is maradj. Mert ő ne­
kem jól nyilatkozott te rólad. Te pedig közöld ezeket a töb­
biekkel, hogy azok is, akik már megtértek, vagy megtérni
szándékoznak, úgy gondolkozzanak, mint te s ez nálam, én
meg aztán az Úrnál kedvező nyilatkozatot tegyünk róluk.1)
— 3 Uram, mondám, ón az Úrnak e nagyságos dolgait
minden emberrel közölni fogom s remélem, hogy aki előbb
vétkezett, ha azt hallja, örömest megtér és az életre vágyik.
— 4 Forgolódjál hát, mondá, ebben a szolgálatban és
hajtsd azt végre. Mindenkinek, a ki az ő parancsait szem előtt
tartja, életet és az Úrnál nagy tisztességet kap. A ki azonban
nem teljesíti parancsait, saját életét veti el és szembe
kerül vele, mert nem cselekeszi az ő parancsait, s igy az ilye­
nek kiszolgáltatják magukat a halálnak, s mind bűnössé lesznek
a Krisztus halálában. Neked pedig azt mondom, hogy tégy
eleget az ő parancsainak és előbbi bűneid orvoslását m eg­
kapod.
3. Azután hozzád küldtem ezeket a szüzeket is, hogy
veled lakjanak, mert láttam, hogy kedvelnek tégedet. Ezek
is segítségedre vannak hát, hogy ezeket a parancsolatokat
megtarthassad. Mert ezen parancsolatok teljesítése e szüzek

’) A közvetítők képzete itt már erősen kisért. Az embert nemcsak kö­

rülveszik az Úr küldöttei, hanem minősítik is. Még pedig egyik a másik ré­
vén. Itt már eltértek ama tiszta evangéliomi tanítástól, hogy csak egy a köz­
benjáró (jobban mondva a közbül eső, aki Istent és embert elválasztja, tehát
még ekkor sem kell szükségkép közvetítőre gondolnunk) Isten és ember kö­
zött: az ember Jézus Krisztus. A római egyház a mindeneket befolyásoló
szentek útját korán kezdte egyengetni.
288 Raffay Sándor.

nélkül lehetetlen. Látom, szívesen vannak veled, s én meg

is hagyom nekik, hogy többé el ne távozzanak a te házadtól.
2 Te pedig csak hozd rendbe a házadat, mert szívesebben
tartózkodnak a tiszta házban. Mert ők maguk is tiszták, ki­
fogástalanok és rendesek és az Úrnál teljes kegyelemben
állanak. Ha hát tisztának találják a házadat, veled maradnak,
de ha bármiféle folt lesz a házadon, azonnal eltávoznak belőle.
Mert ezek a szüzek semmiféle foltot nem tűrnek.
— 3 Uram, mondám, remélem, úgy tetszem nekik, hogy
szívesen és örökre a házamban maradnak. S a mint ez, a kire
engem rábíztál, nem panaszkodott ellenem, úgy ezek a szüzek
sem fognak semmiféle panaszt emelni rám.
4 Akkor azt mondta a Pásztornak :
— Látom, hogy az Úrnak e szolgája élni akar, és meg
fogja őrizni ezeket a parancsolatokat és ezekkel a szüzekkel
tiszta lakásban él majd együtt.
5 Ezek után ism ét ama Pásztorra bízott engemet, majd
meg előhívta a szüzeket és azt mondta nekik:
— Mivel látom, hogy szívesen laktok ez ember házában,
őt és az ő házát nektek ajánlom, hogy házától soha el ne
szakadjatok.
Azok pedig örömest vették ez utasítást.
4. Azután így sz ó lt hozzám:
— Férfiasán forgolódjál e szolgálatban, mindenkinek
hirdesd az Úr nagyságos dolgait és akkor kegyelemre találsz
ebben a szolgálatban. Mert mindenki, a ki ezekben a paran­
csolatokban jár, él és boldog, a ki azonban elhanyagolja azokat
nem fog élni, s ez életében is boldogtalan lesz. 2 Mondd meg
mindenkinek, a ki képes helyesen cselekedni, hogy ne hanya­
golja el ezeket. Hasznukra van a jó cselekvése. De azt is
megmondom, hogy minden embert ki kell a nyomorúságból
ragadni, s az is nagy nyomorúságban és szükségben van, a
ki a mindennapiakban szűkölködik. 3 A ki az ilyen ember
lelkét felszabadítja, nagy örömet készít magának. Mert a kit
ilyen nyomorúság gyötör, éppen úgy gyötrődik, mint a kit
bilincsekbe vertek. Mert már sokan, a kik nem bírták az
ilyen nyomorúságot tovább vonszolni, halálba dőlték. A ki
hát az ő szorultságát ismeri és meg nem menti őt, nagy bűnt
 Újszövetségi apokrifusok. Hermas. 289

követ el ős bűnössé vált annak halálában. 1 Tegyetek hát

jót, kik a jó t Istentől vettétek, nehogy a míg vonakodtok,
befejeződjék a torony építése és ti az építményből kimarad­
jatok. Másik tornyot nem építenek már, sőt ennek a torony­
nak az építését is miattatok hagyták félbe. Nehogy tehát be­
fejeztessék a torony az alatt, még ti a jót tenni vonakodtok.
5 Miután ezeket elmondta, felállt az ágyról, s a Pásztorral
és a szüzekkel összefogózva elment, kijelentve, hogy a Pász­
tort és a szüzeket vissza fogja házamba küldeni.

R a f f a y : Ujszöy. apokrifusok.
19
 Péter Jelenése.
Péter apostol nevén a keresztyénség első századaiban
több irat forgott közkézen. Ezek közül csak két levél került
bele az újszövetség kánonába, mig a többi iratot a mellőzés
következtében lassanként elfeledték. Ez iratok egyike volt
a Jelenés is, mely egy ideig a régi kánon-gyűjteményekben
a János Jelenései előtt állott, s azt tekintélyben is megelőzte.
Később azonban, a mint a kánon lezárásával a Péter
Jelenését kihagyták, egy ideig még, különösen az ötödik
században, széliében olvasgatták, de azután lassanként egé­
szen eltűnt. Nem is tudtunk róla 1892-ig semmivel sem többet,
mint a mennyit a régi kér. feljegyzések, az egyházatyák fel­
jegyzései mondottak. Egy pár idézet és utalás volt mindaz,
a mire támaszkodva találgatnunk lehetett, hogy a Péter Jele­
nése miféle term észetű irat volt?
Ugyanaz a kutató társaság, a melyről a Péter evangé-
liománál már szóltunk, a felső Egyptomban folytatott ásatásai
alkalmával ugyanazon akhmimi sirban, a melyben a Péter
evangéliomának és a görög Hénóknak a töredékeit találta,
7 drb. külön pargament lapot is lelt, a melynek szövegében
Bouriant a Péter Jelenésének egy töredékét ismerte fel.
Ezt az állítást csak az támogatja, hogy a szöveg tény­
leg valamely Jelenésnek egy része, továbbá, hogy Alex.
Kelemen egyik idézete, a melyről azt mondja, hogy Péter
Jelenéséből van véve, nagyon hasonlít, de szó szerint nem
egyez a töredék egyik részével. Minthogy azonban a szöveg
nem áll teljes egészében a rendelkezésünkre, azért teljes
bizonyossággal nem állapíthatjuk meg, hogy Kelemen idézete
Péter Jelenésének vagy más műnek a része-e, annál kevésbbé,
mert tudjuk, hogy az egyházatyák idézetei meglehetős ruga­
nyosak és bizonytalanok.
 Újszövetségi apokrifusok. Péter Jelenése. 291

Ezért már az irat felfedezése óta erősen tartja magát

az a nézet is, hogy ez a töredék nem Péter Jelenésének,
hanem a Péter evangéliomának része (Dieterich, Nekyia. 1893).
Ezt a felvételt látszik támogatni nemcsak az a körülmény,
hogy az eddig ism eretes idézetek, a melyekről pedig az idéző
egyházatyák világosan kijelentik, hogy a Péter Jelenéséből
valók, nem egyeznek a töredék szövegével, hanem az is, hogy
u a. sírban a Péter evangéliomának a töredékeivel együttesen
találták, de különösen, hogy a töredék 4. mondata olyan
természetű, a mely csakis evangéliomi elbeszélésben érthető.
Ezért is újabban mind általánosabbá válik az a nézet, hogy
a Péter Jelenése címen 1892-ben közzétett töredék a Péter
evangéliomának az a részlete, a melyben az apokalyptikus
elem ek voltak, s a melyből valószínűleg II. Péter felhaszná­
lásával, a Péter Jelenése is keletkezhetett.
Akár részlete azonban e töredék az evangéliomnak,
akár csakugyan külön Jelenés, a szerzés idejére és körülmé­
nyeire vonatkozólag a Péter evangéliománál mondottak erre
is vonatkoznak. Minthogy már a Muratori-kánon is, Alex.
Kelemen is ismeri, a második század közepe táján kellett
keletkeznie. Szerzőjét még csak nem is sejtjük, de mert az
irat Egyptomban volt leginkább otthonos, ott kellett laknia.
Ha a töredék csakugyan a Péter Jelenésének egy része,
akkor annak a nagyobb fele hiányzik. A Jelenés ugyanis a
Codex Clar. D., valamint Nikeforos Stichometriája szerint
300 stichos volt. Ebből a töredékben csak 131 stichos áll
rendelkezésünkre.
A munkához részletes bevezetést a Theologiai Szaklap
II. évf. 5. számában Írtam. Már ott jeleztem azt is, hogy e
töredéknek különös értéke és jelentősége nem a theologiai
álláspontja vagy világnézete eredetiségében, vagy jézusi ter­
mészetében áll, hanem csak abban keresendő, hogy az első
századoknak a túlvilágra vonatkozó képzeteit ismerteti meg
velünk. Ezek a képzetek merőben érzéki term észetűek és
nagyon m essze maradnak az újszövetségi gondolatkör mögött,
a mely szerint az örök boldogság az Istennel való örök és
közvetlen együttélés, az örök kárhozat pedig az Istentől
való végleges elszakadás. Amaz örömmel, emez gyötrelemmel
19*
292 Raffay Sándor.

jár, de nem az érzékek örömével vagy gyötrelmével. E töre­

dék az eretnekségek szokásos gondolkodása módját és szem ­
pontjait tükrözi vissza.
A töredék szövege a következő:
. . . . 1 Sokan lesznek köztük hamis prófétákká s a kár­
hozatnak útját és sokféle tételeit tanítják. 2 Ezek pedig a
kárhozat fiaivá lesznek. 3 És akkor az Úr el fog jönni az ón
híveimhez, a kik éheztek, szomjúhoztak, nyomorogtak és
ebben az életben kipróbálták az 5 lelkeiket, és megítéli majd
a gonoszság "fiait.
4 Akkor az Űr tovább ment és mondá : „Menjünk e hegyre,
imádkozzunk!"
5 Vele együtt mi, a tizenkét tanítvány is odamenvón
kértük, m utasson nekünk egyet a mi világból kiköltözött
testvéreink közül, hogy lássuk, m ilyen a formája, és hogy
felbátorodván, a bennünket hallgatókat mi is felbátoríthassuk.
6 Kérésünk közben hirtelen két ember jelent meg az Úr előtt
állva, a kikre nem voltunk képesek ránézni. 7 Mert az ábrá-
zatukról olyan fény sugázott, mint a napé, a ruhájuk meg
olyan ragyogó volt, a milyent emberi szem még soha sem
látott. 8 Láttukon elcsodálkoztunk, mert testük fehérebb volt
minden hónál és pirosabb minden rózsánál. 9 Pirosságuk pe­
dig összevegyült a fehérségükkel, s én az ő szépségüket egy­
szerűen képtelen vagyok kibeszélni. 10 Mert a hajuk is
göndör volt és ragyogó, s az arcukat koszorúzta; a válluk
olyan, mint egy nárdus lombokból és különféle virágokból
font koszorú, s miként a szivárvány a levegőben. Ilyen volt
az ő szépségük! 11 Az ő szépségüket így látva, elcsodálkoz­
tunk rajtuk, mert hogy hirtelen jelentek meg. 12 És az Úrhoz
menvén, kérdőm : „Kik ezek?" 13„Ezek, mondá, azok a ti
testvéreitek, a kiknek az alakját látni akartátok." 14 Én is
mondám n e k i: „És hol vannak mind az igazak, avagy milyen
az a világ, a hol az ilyen dicsőség birtokosai vannak?"
15 Akkor az Úr egy roppant nagy területet mutatott
nekem e világon túl, a mely telve volt világossággal. Levegő­
jét a nap sugározta át, a földjét hervadhatlan virágok borí­
tották, telve illatokkal, s örökös és áldott gyümölcsöket
hozó remek virágokkal. 16 Az illatozás pedig olyan volt, hogy
 Újszövetségi apokrifusok. Péter Jelenése. 293

onnét egész hozzánkig elhatott. 17 Annak a helynek lakosai

pedig a fénylő angyalok ruháiba voltak öltözve és öltözetük
tartományukhoz vala hasonló. 18 Angyalok vegyültek közéjük.
19 Az ott lakók dicsősége pedig egyforma vala és egy hangon
dicsőítették az Urat ugyanazon helyen vigadozván. 20Mondá
nekünk az Ú r : „Ez a helyük a ti testvéreiteknek, az igaz
embereknek."
21 De én egy másik, egy sötét helyet is láttam ennek
átellenében. Ez volt a helye a büntetésnek. És a bünteten­
dőknek, valamint a büntető angyaloknak sötét ruhájuk volt,
ama helynek a légköre szerint öltözködvén. 22 S ném elyek a
nyelvüknél fogva voltak felakasztva. Ezek azok voltak, a kik
az igazság útját káromolták. Alattuk lobogó tűz égett és
kínozta őket. 23 Azután valami nagy tó volt ott telve lángoló
szeméttel, a melyben néhány olyan ember volt, a ki az igaz­
ságot elcsavarta. Mellettük kínző angyalok ültek. 34 De voltak
mások is. Asszonyok, a kik kontyuknál fogva voltak a há­
borgó piszok fölé akadva. Ezek azok voltak, a kik magukat
a házasságtöréshez cicomázgatták. Azok pedig, a kik ezekkel
a házasságtörós piszkában társak voltak, a lábaiknál fogva
voltak felfüggesztve és a fejük piszokban volt és nagy hangon
m ondogatták: „Nem hittük, hogy erre a helyre kerülünk!"
25 Láttam a gyilkosokat és cinkostársaikat is odadobva valami
nyomorúságos helyre, a mely telve volt gonosz csúszó-má-
szókkal. És azok az állatok m egszállották őket, s ebben a
kínban gyötrődtek. És férgek lepték el őket, mint egy sötét
felhő. A m eggyilkoltak lelkei pedig ott állottak és nézték a
gyilkosok kínjait, mondván: „Óh Isten, igaz a te ítéleted!"
26 Nem m essze attól a helytől egy másik nyomorúságos
helyet láttam, amelybe a gyötörtek szenynye és piszka csör­
gedezett és ott m integy tóvá vált. Asszonyak ültek benne,
akiknek a piszok a nyakukig ért. Velük szemben sok síró
gyerm ek ült, akik mind koraszülöttek voltak, s kikből tűz
lángolt ki, amely az asszonyok szemébe szőkéit. Ezek azok
voltak, akik házasságon kívül szültek és a kik elvetéltek.
27 Más férfiak és asszonyok is egész derékig álltak tűzben a
sötét helyre dobottan, s gonosz lelkek korbácsolták őket és
pihenés nélküli férgek rágták belső részeiket. Ezek pedig
294 Raffay Sándor.

azok voltak, akik az igazakat üldözték és kézbe adták.

88 Szomszédságukban ism ét olyan asszonyok és férfiak voltak,
akik az ajkaikat lerágták, úgy gyötörtetnek, s akiknek izzó
érc van a szemük között. Ezek pedig azok, akik az igazság
útját káromolták és rossz szóval illették. ‘29 Átellenükben
ism ét más férfiak és asszonyok, akik a nyelveiket ették
meg, s kiknek a szájában lobogó tűz van. Ezek voltak a
hamis tanúk.
30 Valami más helyen izzó kövecsek voltak, élesebbek
a kardnál és bármely lándzsánál. És piszkos rongyokba
öltözött asszonyok és férfiak hengeregtek azokon gyötrődve.
Ezek pedig azok a gazdagok voltak, akik az ő gazdagsá­
gukba bizakodtak és nem könyörültek az árvákon és özve­
gyeken, nem törődtek isten törvényével. 31 Egy másik nagy
tóban, amely telve volt maggal, vérrel és forró piszokkal,
térdig állottak a férfiak és az asszonyok. Ezek voltak az
uzsorások, akik kamatos kam atotikivántak.
32 Más férfiakat és asszonyokat pedig magas szirtről
dobáltak le, s a mikor lent voltak, a kínzók megint fölhaj­
tották őket, hogy a szirtre felkapaszkodva ism ét lehulljanak.
S ez a büntetésük soha sem szünetelt. Ezek pedig azok
voltak, akik a tulajdon testüket m egszeplősítették, asszo­
nyokul szolgálván. A velük lévő asszonyok meg azok voltak,
akik egym ással úgy éltek, mint férfi az asszonynyal.
33 És ama szakadék m ellett volt egy hatalmas tűzzel
telt hely. Ott állott néhány férfi, aki a saját kezeivel bál­
ványt csinált magának Isten helyébe. 34 Azok mellett más
férfiak és asszonyok voltak tűzbottal és egymás verték és
nyárson pirították. Ezek pedig azok voltak, akik az Isten
útját e lh a g y tá k .............
 Pál cselekedetei.

Az egyház olvasásra és tanításra alkalmas iratgyűjte­

ményeiben a Pál cselekedeteiről szóló könyv az első száza­
dokban igen tekintélyes helyet foglalt el. A 3. századból
származó Godex Claromontanusban a levelek után felsorolt
iratok a következők : Barnabás levele, János Jelenése,
Apostolok cselekedetei, Hermas Pásztora, Pál cselekedetei.
Péter Jelenése. Eusebiusnál (H. e. III. 25 4-ben) ez a sorrend:
Pál cselekedetei, Hermas Pásztora, Péter Jelenése, Barnabás
levele, Apostolok tanítása, János Jelenése. Jellemző azon­
ban, hogy Pál cselekedeteit éppen nyugaton, és éppen a
római egyházban nem kedvelték. Talán ennek tudhatjuk be,
hogy e művet idővel egészen elfeledték, annyira, hogy las­
sanként elkallódott, s ma is csak egyes töredékeiben ismerjük.
De hogy eredetileg milyen nagy terjedelmű munka volt, azt
a heidelbergi kopt nyelvű kéziratnak 1904. évi közzététele
óta már tisztán láthatjuk. Schmidt, Acta Pauli, aus dér hei-
delberger koptischen Papyrushandschrift Nr. 1. Leipzig,
1904. cimű hatalmas és hét esztendei küzdelmes munka után
m egjelent műve óta tisztábban látjuk a Pál cselekedeteinek
a dolgát. Most már kétségtelen, hogy e könyv több részből
állott, m elyek azonban egymásba folyó összefüggő elbeszé­
lést képeztek.
Ezekből legtisztábban a következő három szakasz áll
rendelkezésünkre:
1. Pál és Tekla története. 2. Pál és a korinthusiak
levélváltása. 3. Pál vértanúsága. A heidelbergi papyrusról
más részek töredékeit is ismerjük ugyan, de ezeket a szöveg
roppant hiányossága miatt összeállítani és nyomon követni
lehetetlen. Mégis következő lehetett a munka menete.
296 Raffay Sándor.

A kiinduláskor sziriai Antióhiában találjuk Pált, ahol

Anháres és Fila nevű házaspárnak egy holt gyermekét kelti
életre. Erre Anháres magához veszi Pált, majd keresztyénné
is lesz. A zsidók felháborodnak az eseten, s a már eltávozott
Pált felkeresik, visszahurcolják, s azután csúfosan kiűzik a
városból. Pál este még egyszer visszatér, hogy Anharestől
búcsút vegyen, s azután Ikoniumba költözködik.
Ezt a történetet követi az a részlet, amelyet Pál és
Tekla címen ismerünk. E történet többféle változatban ma­
radt ránk. Ennek oka a Tekla szentként való tisztelése
volt. Szentnek tartotta őt úgy a görög, mint a római egy­
ház. Tiszteletének helye Szeleucia volt, ahol a legenda sze­
rint életét is bevégezte. Gallia már korán felvette a ver­
senyt Szeleuciával, s az 5. századtól kezdve ez is a Tekla-
kultusz egyik főfészke volt. Természetes, hogy tiszteletével
együtt a története is terjedt és fönmaradt.
Tekla sorsának alakulása közben Pálnak a tartózkodása
helye is m egváltozott, amennyiben Ikoniumból pisidiai Anti-
óhiába mentek. Ez alkalommal vele ment már Tekla is, a
kit azonban Alexander elszakított Páltól. Hogy mi történt az­
után Teklával, azt részletesen elbeszéli a Pál és Tekláról
szóló monda, de Pálról csak annyit mond, hogy átment My-
rába. Itt a vizkóros Hermokratest m eggyógyította, fiát Diont
vagyis Dionisiust (Dénest) feltámasztotta. E tettével Hermip-
posnak, az irigy testvérnek a haragját vonta magára, aki
karddal támadt Pálra, de mielőtt lesújthatott volna rá, elvesz­
tette a szeme világát. Hermippos hosszas jajongása, de kül­
lő nősen a szegényekkel szemben tanúsított áldozatkészsége
végre is annyira meghatotta Pált, hogy visszakönyörögte a
szem e világát.
Innét Szidonba ment át az apostol, ahol bezárták Apolló
templomába. Mikor azonban már harmadik nap bőjtölt és
újra éjszaka borúit rá, Pál szabadulásért imádkozott, mire a
templom egyik része összedőlt. Pálnak és társainak azon­
ban nem esett baja. Erre a tömeg a színházba hurcolta,
hogy ott halálra kínozza őket, de csodás módon onnét is
megszabadultak.
Szidonból Tirusba vándorolt az apostol. Itt ördögöt
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 297

űzött ki Amfionból. Mi történt itt még vele, a csak egyes

szavakra és betűkre szorítkozó töredékekből lehetetlen ki­
okoskodni. Tirusból az apostol valami bányába került, a hol
egy Frontina nevű leányt nyert meg a Krisztusnak. Ezzel együtt
ledobták őt egy szikláról, de csak a leány halt meg. Mikor
Pál azt is életre könyörögte, akkor az egész nép a Pál Istenét
ismerte el egyetlen igaz Istennek.
Ezután Filippibe ment Pál, a hói a gyülekezet nagy
örömmel fogadta. Itt is csakhamar fogságba került. Mint
fogoly kapta meg a korinthusiak levelét, a melyre vála­
szolt is.
Pál Filippiből Rómába ment, a hol aztán vértanú halált
is szenvedett. A filippibelieknek hosszasan kellett elbeszélnie
szándékát, de sajnos, többé már nem lehet a beszéde szöve­
gét összeállítani. Úgy látszik, hogy a Pál cselekedeteiről
szóló ezen könyv folytatása akart lenni a Lukács-féle Ap.
Cselek, könyvének, de nemcsak a két római fogság között
történt esem ényeket igyekezett elbeszélni, hanem kiterjesz­
kedett mindazokra a kalandokra is, a melyeken Pál már
előbbi utazásai alkalmával átesett.
Meg kell itt jegyeznem , hogy az efezusi kalandról, a
mely Nikeforos Kallisti szerint Pál útirajzában megvolt, a
kopt szöveg mit sem tud, s igy azt az Acta Pauli alkotó
részének nem tekinthetem.
A mi különösen a három épen megmaradt részletet
illeti, azokról a következőket tudjuk.
1. Pál és Tekla története kétségtelenül valami első szá­
zadbeli elbeszélésen alapul. Ez az eredeti elbeszélés lehetett
Írásbeli is (Ramsay), de lehetett szóbeli is (Harnack, Rolffs).
Ha Írásbeli volt, akkor a magva csak annyi lehetett, hogy
a mikor Pál apostol Onésiforos meghívására, annak házában
prédikálgatott, a szomszédból rá figyelő Teklát egészen elra­
gadta, s arra indította, hogy családjával és vőlegényével
szakítson. Pált bűvölés miatt bevádolják és a szokott módon
ostorozással és kiűzéssel büntetik, Teklát pedig hivatalos
úton akarják a házasságra kényszeríteni. Minthogy azonban
nem enged, a családja kiveti. Erre pisidiai Antióhiába megy,
a hol a játékok rendezője, Alexander, őt is papnőnek nézi és
298 ■RaSay Sándor.

nyilvánosan megcsókolja s magához édesgeti. A papnőkre

nézve nagy kitüntetés volt ez, de Teklára nézve nem. Ezért
meggyalázza Alexandert, mire vadállatokra Ítélik el. Az elő­
zetes kitételnél azonban az oroszlán nem bántja őt, mire
Triféna királynő kérésére szabadon bocsátják. Triféna Pontus
királyának Polemonosnak a leánya, Kotis, trák király fele­
sége, II. Polemonosnak, Trácia, Pontus és Arménia királyának
az anyja volt. Minthogy pedig II. Polemonos Kr. u. 37-ben
még gyermek volt, a ki helyett anyja uralkodott, s minthogy
Claudius halála után, a kinek Triféna m ásod-unokatestvére
volt, Néró alatt 54-től kezdve a jó viszony közte és a császár
között megszűnt, ennélfogva ez a történet az 50-ik év körül
eshetett meg. Az egyszerű elbeszélés azonban mind több és
több csodás elem et vett fel, mig végre nemcsak az itt közölt
alakjában élt, hanem Tekla külön szeleuciai csodás életének
történetével is megbővült. Természetes, hogy ha az eredeti
forrás, a melyből szövegünk Írója dolgozott, szóbeli volt,
akkor az elbeszélés anyagának változása m ég érthetőbb.
2. A korinthusi levelezés Ap. Csel. 20 6 ama tudósításá­
hoz csatlakozik, m ely szerint Pál, mikor második térítő útján
Korinthusból Troásba iparkodott, Filippiben kiszállt. Ekkor
kellett történnie az Apollofánes felesége Stratonike megté­
résének, a ki miatt Pál fogságba kerül. E fogság alatt kapja
a korinthusiak levelét. Minthogy pedig I. Kor. 5 9 és 7 x.
csakugyan igazolja, hogy Pál a korinthusiakkal már előbb
is váltott levelet, még pedig II. Kor 7 5_9 szerint csakugyan
Makedoniából, ebből folyólag egészen term észetes, ha ezen
mi két kanonikus korinthusi levelünkön kívül is kezdettől
fogva igyekeztek Pálnak a harmadik levelét, s az ennek
alapjául szolgáló megkereső levelet is kimutatni. Ez az oka,
hogy a szir és az örmény kánongyüjteményekben Pálnak és
a korinthusiaknak ez apokrif levélváltása is a negyedik
században már megvolt, de szir Efraim tanúsága szerint már
a 3-ik század elején is ismerték. Minthogy azonban e levelek
ép a latin és a görög kéziratokból hiányzottak, ezért nem tekint­
hetjük azokat eredetieknek. A valószinűség azt mutatja, hogy
a korinthusi levélváltást eredetileg szir nyelven önállósították,
vagyis szakították ki a Pál cselekedeteiből, s azután a szirből
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 299

fordították le örményre és latinra is. Hogy azonban eredeti­

leg az Acta Pauli-ben is benne volt, azt a kopt szöveg eléggé
bizonyítja, amennyiben benne az elbeszélés egyik szükséges
alkotórészét képezi. Azt a kérdést már most, hogy mikép
került bele e két apokrif levél a Pálról szóló nagy munkába,
ma még megoldani nem lehet. Az azonban már eddig is bizo­
nyos, hogy az Acta Paulinák kezdettől fogva különböző
szövegű és terjedelmű változatai voltak, a melyek egymással
párhuzamos hagyományokból alakultak. Ezekből azonban a
korinthusi leveleket a negyedik század folyamán külön is
kivették és a gyűjtem ényekhez csatolták. Ennek okát pedig
nyilván abban kell keresnünk, hogy a levél az egyház katho-
lizálódása idején különösen alkalmas volt az eretnekségek
ellen való felhasználásra. Minthogy azonban az Acta Pauli
eredeti nyelve a görög volt, term észetes, hogy a korinthusi
levélváltás is eredetileg görögül Íratott meg és pedig már a
második században.
3. Pál vértanúsága a töredék harmadik nagyobb darabja.
Szintén többféle és különféle terjedelmű elbeszélésben maradt
ránk. A legismeretesebb az a latin szöveg, a melyet állítólag
az első római püspök Linus fordított le az eredeti görögből.
Némely szövegben egyenesen őt mondják a szerzőnek is. A
görög szöveg két kódexben maradt ránk, u. m. a 9. század­
ból való pathmosi és a 10. századból való athosi kódexben.
Lipsiussal szemben a heidelbergi kopt szöveg Zahn amaz
állítását igazolja, hogy a görög szövegek az eredeti fogal­
mazványok, a latin, szláv, örmény, szír szöveg pedig mind
csak pontosabb-szabadabb fordítás, esetleg feldolgozás. A
vértanúságról szóló ez utolsó részlet két párhuzamos hagyo­
mányból alakult ki, m elyeket az egész elbeszélésben nyomon
követhetünk. Pál halála az egyik előadás szerint külön ki­
hallgatás után mondott ítéletnek, a másik szerint a Néró-féle
általános vallásüldözésnek a következménye volt. E két
hagyományt az elbeszélés összekeveri, egymásba szövi. Pedig
úgy látszik, az felel meg a történeti valóságnak, hogy Pál
apostol nem az általános vallásüldözésnek, hanem külön tör­
vényes elítélésnek lett áldozata. Ezt bizonyítja az, hogy az
Ap. Csel. tudósítása szerint Pál a saját felebbezése révén
.300 Raffay Sándor.

jutott Rómába, s maga provokálta ügyében a császár dön­

tését. Továbbá hogy ott ugyancsak az Ap. Csel. szerint
nyugodt viszonyok között két esztendőt tanítgatva töltött el.
Mi lett vele azután, azt egyelőre nem tudhatjuk. Az első
fogságból való kiszabadulás és a második fogság kérdése
még mindig nincsen véglegesen tisztázva. Azt azonban kez­
dettől fogva úgy tartották, hogy Pál csakúgy, mint Péter,
Rómában végezte be az életét, még pedig vértanúsággal.
Az első tudósítást erre nézve Római Kelemennek a
korinthusiakhoz írott első levele 5. részében találjuk (119.
lap.). E tudósítás nemcsak a hispániai utat engedi meg, ha­
nem azt a felvételt is támogatja, hogy Pált Neró külön ki­
hallgatással egybekötött ítélkezés után küldötte halálra, s
nem a tömeges üldözésnek esett áldozatául. Ugyancsak ezen
tudósítás ellene mond ama felvételnek is, hogy Pál és Péter
egyszerre és együttesen Rómában működtek és haltak volna
meg. Mert ha igen, akkor a két apostolt együtt említené.
Ignatius antióhiai püspök a második század elején a
római gyülekezethez Írott levelében (1. Theol. Szaklap 111.
évf. 1. számában) a IV. fejezetben Péter és Pál apostolok­
nak a meghagyásaira utal. Ezzel az utalással azonban: „Nem
parancsolom én ezt nektek Péter és Pál módjára“; csak azt
akarja Ignatius mondani, hogy neki nincs annyi joga, mint
az apostoloknak, de nem lehet belőle következtetni, hogy
e k ét oszlopos apostol együtt működött Rómában.
Csak Irenéus mondja ki adv. haer. III. 1 ,-ben, hogy
Pál és Péter együttesen alapították meg a római gyüleke­
zetei. Ennek azonban a Római levél és az Ap. Csel. határo­
zottan ellentmond. Talán a Korinthusi Dénes (165—175 közt)
által fentartott ama hagyomány lehetett az alapja ennek a
téves hitnek, hogy Péter és Pál Itáliában együtt műkö­
dött és a vértanúságot azonos időben szenvedte el. Igen de
az azonos idő még nem jelenti az egyszerre való szenvedést,
hanem csak a halál közeliségét. Mégis már a 2. századtól
kezdve csak az a nézet tarthatta magát, hogy Pál és Péter
együtt és pedig a Néró-féle üldözés alatt végezte be életét.
E felvétel támogatására szolgált az a kétségtelennek vehető
tény, hogy úgy Pál, mint Péter is Néró áldozata volt. Tör­
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 301

ténetileg azonban bizonyosan úgy áll a dolog, amint azt még

a Pál vértanúságáról szóló elbeszélés, Római Kelemen hite­
les levele, tehát egy kétségtelenül római helyi forrás által
is támogatva, tartja, hogy Pál apostol vértanú halála Néró
alatt történt ugyan, de nem az általános üldözéssel kapcso­
latosan, hanem azt megelőzőleg és így Péter halálával össze
nem eshetett.
A mi már most a Pál cselekedeteiről szóló munkát a
maga egészében illeti, annak szerzőjére vonatkozólag Ter-
tullianus a keresztségről szóló munkája 17. fejezetében azt
mondja, hogy éppen mert sok hamisítást követett el ebben
a munkában, és levelet költött Pál neve alatt, e miatt pres-
byteri tisztségétől m egfosztották. A mű szerzője e szerint
valami nekünk m ost már névszerint ismeretlen kisázsiai
presbyter volt. Ezt az adatot támogatja az is, hogy a szerző
a kisázsiai viszonyokkal teljesen ismerős. Minthogy pedig a
Tekla történetére különös súlyt fektet, nem lehetetlen, hogy
éppen Szeleücia, vagy Ikonium volt a szerző otthona.
A munkát nemcsak Tertullianus említi, hanem az ő korában
már Karthágóban széliében használták is, tehát 190 előtt
már odáig kellett neki jutnia. Ugyancsak hivatkozik rá
és idéz belőle Origenes is Alexandriában. Minthogy pedig a
Tekla-legenda a Polykarpus vértanúságáról szóló elbeszélés
némely részletével is nagy rokonságot mutat, s minthogy
Polykarpus 155 februárjában szenvedett vértanú halált: ennél­
fogva e mű szerzésének idejét a 2. század hatvanas éveire
tehetjük.
Pál cselekedetei nem csak történeti, hanem theologiai
szempontból is felette értékes irodalmi termék. Történetileg
a diadalmaskodni kezdő, de még mindig küzdő egyház ké­
pét mutatja be, theologiailag pedig már meghaladta azt a
páli álláspontot, amelyen az apostol még csak a partikula-
ristikus törekvések ellen harcolt, és tovább ment arra az
álláspontra, amelyen a hatalm asságokkal veszi fel a küzdel­
met, m ég pedig a kér. erkölcsiség felsőbbségének a zászlaja
alatt. Az egész történet a keresztyénségnek a pogányság
léha világával való összeütközését írja le. Ez összeütközés­
ben az egyeseknek erőt és szentesítő hatást a keresztsőg,
302 Raffay Sándor.

a Krisztusban nyert pecsét kölcsönöz. Az úrvacsora is szent­

ség, de még össze van kötve az agapéval. A böjtölés nagy
divatját éli. Az egyház az apostolok hagyományain áll és él.
Szervezete azonban még bizonytalan. Nem is igen vannak
még szervezett gyülekezetek, hanem csak egyes hívőkben
él a keresztyénség. Mindezek és több más ezekhez hasonló
term észetű adat, azt bizonyítják, hogy a Pál cselekedetei
csakugyan a második századból, az átmenet vértanúkat és
legendákat termő idejéből való.
A szöveg a következő.

Pál és Tekla cselekedetei.

. . . 1. Mikor pedig Pál Antióhiából való menekülése
után Ikoniumba volt felmenőben, Démas és Hermogenés, a
kovács, voltak útítársai, akik telve voltak képmutatással s
úgy hízelegtek Pálnak, mintha szeretnék őt. Pál azonban,
nem nézve másra, csak a Krisztus jóságosságára, mi rosszat
se tett nekik, hanem ellenkezőleg, annyira szerette őket,
hogy m egkedveltette velük az Úrnak és az ő evangélioma
tanításának és magyarázatának igéit, a Szeretettnek születé­
séről és feltámadásáról szóló tanitással, pontosan közölvén
velük a Krisztus hatalmi tetteit, amint neki elmondották volt.
2. Egy Onésiforos nevű ember pedig, mikor meghallotta,

1. Az első fejezetet, amint azt a kopt nyelvű töredék bizo­

nyítja, egy hosszabb történet előzte meg. Ebben ugyanis Pál és
Tekla története előtt egy hat lapot betöltő elbeszélés volt. Mint­
hogy pedig minden lap 27 X 19 cm., amelyen 21 X 13 cm.
volt a beirott terület 25 sorral, ebből következetethetünk a
megelőző és eddig kiegészíthetlen történet terjedelmére. A
fejezet egyébként Ap. Csel. 13 5„-hez fűződik. — Démas és Her-
mogenes neveire nézve lásd: II. Tim. 1 15. 4 in. Filem 24. Kol. 4 , 4.
A kopt szövegben a fejezet vége így hangzik: Hirdette nekik az
Úr igéjét, meg a tant és a magyarázatot, meg a Szeretettnek a
születését és feltámadását és a Krisztus hatalmi tetteit, s amint
neki is elbeszélték, elmondta nekik, hogy a Krisztus Máriától, a
Szűztől, a Dávid magvából származott.
2. Onésiforosról lásd II. Tim. 1 16. 4 19. Titus és Pál viszo­
nya itt egészen más, mint az Ap. Csel. szerint. Itt Titus már
tanító, akinek nyomán Pál gyülekezetei talál — a legelső térítő
útján, amelyet pedig Ap. Csel. szerint még Barnabás vezetett.
 Újszövetségi apolmfusok. Pál cselekedetei. 303

hogy Pál Ikoniumba iparkodik, eléje ment a fiaival Simias-

szal és Zénóval, meg a feleségével Lektrával, hogy őt ven­
dégül fogadja. Mert Titus közölte vele, milyen Pál, bár nem
látta őt még testben, csak lélekben.
3. A Listra felé vezető királyi úton haladt, és az érke­
zőket Titus elbeszélése után megfigyelte. Látta, hogy a kö­
zelgő Pál alacsony termetű, kopasz fejű, görbe lábú, nemes
tartású, összenőtt szemöldökű, kissé nagyorrú, telve kedves­
séggel, úgy hogy néha embernek látszott, máskor meg
mintha angyal orcáját viselné.
4. Mikor Pál meglátta Onésiforost, m osolygott. Akkor azt
mondá O nésiforos:
— Szolgája az áldott Istennek, köszöntelek.
Az pedig m ondá: — Kegyelem neked és a te házadnak.
Démás és Hermogenés azonban irigykedtek és a képmutatást
tovább űzték, úgy, hogy Démás azt m ondta:
— Hát mi nem vagyunk az Istenéi, hogy bennünket
nem köszöntesz így?
S Onésiforos mondá: — Bennetek nem látom az igaz­
ság gyümölcsét. Ha azonban ti is érdemesek vagytok, jöjjetek
a házamba és pihenjétek ki magatokat.
5. Mikor Pál Onésiforos házába betért, megkezdődött a
nagy öröm, a térdhajtás, a kenyér-törés, az Istennek az ön­
m egtartóztatásról és a feltámadásról szóló igéje, amikor is
azt mondotta P á l:
— Boldogok a tiszta szivűek, mert ők az Istent meg­
látják. Boldogok, akik a testet tisztán megőrzik, mert ők

3. A királyi út Galatián keresztül Parlaistól Antiőhiába

ment, Mistiától 5 mértföldre szétágazott Ikonium felé. Idáig ment
Pál elé Onésiforos.
4. Az igazság gyümölcse a kegyesség dicsfénye, amely az
ember arcán megtetszik (Róm. 5 23,).
5. A térdhajtás az imádkozást, a kenyértörés az úrvacso­
rázást (Ap. Csel. 2 42. 20 7.), az ige a prédikálást jelenti. A bol­
doggá nyilvánításokra vonatkozólag 1. Mt. 5 8. I. Kor. 3 16. 17.
6 19. II. Kor. 6 16. Héb. 11 5, I. Kor. 7 29, Róm. 8 17. Ap. Csel. 3 8.
Mt. 5 4. 9. Új sorozat ez, amelynek egymásutánja a különböző
kéziratokban nagyon eltérő.
304 Raffay Sándor.

Isten templomaivá lesznek. Boldogok, akik magukon ural­

kodnak, mert azokkal beszól majd az Isten. Boldogok, akik
e világtól tartózkodnak, mert tetszenek majd Istennek. Bol­
dogok, akik úgy veszik a feleségeiket, mintha nem volná­
nak, mert ők az Istent öröklik. Boldogok, akiknek istenfé­
lelme van, mert ők Isten angyalai lesznek.
6. Boldogok, akik az Isten igéitől remegnek, mert ők
m egvigasztaltatnak. Boldogok, akik Jézus Krisztus bölcses­
ségét vették, mert azok a m agasságos fiainak mondatnak.
Boldogok, akik a keresztséget megőrzik, mert ők az Atyá­
nál és a Fiúnál fognak megpihenni. Boldogok, akik a Jézus
Krisztus öntudatát befogadták, mert ők világosságban lesz­
nek. Boldogok, akik az Isten iránt való szeretet révén a
világi hiábavalóságokból kiszabadultak, mert ők angyalokat
fognak ítélni és az Atya jobbján dicsőíttetnek meg. Boldogok
az irgalmazók, mert rajtuk is könyörülnek és nem látják meg
az ítélet keserű napját. Boldogok a szüzek testei, mert ők
tetszenek majd Istennek és nem vesztik el tisztaságuk bé­
rét ; mert az Atya igéje szabadulás munkája lesz számukra
az ő Fia napjára, s mindörökké nyugodalmuk leszen.
7. Mialatt Pál az Onésiforos házánál lévő gyülekezetben
ezeket elmondotta, egy Tekla, nevű leány, akinek anyja
Teoklia volt, s aki egy Tamyris nevű embernek volt el­
jegyezve, a szom szédos ház ablakában ülve, éjjel-nappal hall­
gatta Pálnak a tisztaságról mondott beszédeit. És nem for­
dult el az ablakból, hanem felette igen örvendezve hittel
figyelt oda. Amikor aztán meglátta, hogy sok asszony és
leány jár be Pálhoz, ő is megkívánta, hogy Pállal szemtől-
szembe álljon és igy hallja a Krisztusról szóló beszédet.
Mert m ég sohasem látta Pálnak az arcát, csak a beszédét
hallotta.
8. Minthogy azonban nem akart az ablaktól elmenni, az
anyja Tamyrisért küldött. Az pedig nagy örömmel jött azon
hiszemben, hogy már feleségül kapja őt. Tamyris azt mondta
T eokliának:
— Hol van az ón Teklám?
Teoklia pedig mondá:
— Tamyris, újságot mondok, hogy Tekla már három
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 305

éjjel nem mozdult el az ablaktól, még enni és inni sem,

hanem mintha valami gyönyörűségre meredne, úgy csügg
egy idegen férfin, aki csalfa és csalóka beszédekkel tanit,
úgy hogy ón csudálom, mikóp köthette le ennyire annak a
lánynak a figyelmét.
9. — Tamyris, ez az ember nem csak Ikonium városát
zavarta meg, hanem már a te Tekládat is. Mert sok asszony
és ifjú jár be hozzá, akiket arra tanít, hogy csak az egy és
egyedüli Istent féljék és szentöl éljenek. S már az én leányom
is úgy ül ott az ablakban, mint a pók, m egkötözve Pál
szavai által, amelyek új vágyak és borzasztó szenvedélyek­
nél fogva ragadják őt meg. Mert odatapad az általa mondot­
takra, és a leány megvan fogva. Hanem menj hozzá és
beszélj vele, hiszen jeg y e se d !
10. Tamyris hozzámenve, részint mert szerette őt, részint
meg mert félt az ő felháborodásától, igy szólt-:
— Tekla, jegyesem , mit ülsz itt igy, és miféle szenve­
dély háborított m eg? Fordulj hozzám, a te Tamyrisodhoz és
szégyeld magadat.
Az anyja is ugyanezeket mondotta neki:
— Fiam, mit ülsz itt lebámulva, s feleletet sem adsz,
hanem meg vagy némulva?
Aztán nagyon sírtak, Tamyris azért, hogy asszonyt
vészit, Teoklia pedig gyerm eke miatt, a szolgálók meg úr­
nőjük miatt. S a házban, a gyászolásuk miatt nagy zűrzavar
támadt. És mialatt mindezek igy folytak, Tekla nem fordult
vissza, hanem csak Pál szavaira figyelt.
11. Tamyris azonban fölugorva kiment az utcára és
megfigyelte azokat, akik Pálhoz ki-bejártak. S két embert
látott, akik egym ással elkeseredetten vitatkoztak, s így
szólt hozzájuk:
— Emberek, mondjátok csak, kik vagytok és ki az ott
veletek, aki elcsavarja félrevezetéssel az ifjak és leányok
lelkét, hogy ne házasodjanak, hanem íg y maradjanak? Ha
beszéltek nekem róla, sok pénzt Ígérek nektek, mert én a
város előkelőségei közé tartozom.
12. jakkor Démás és Hermogenés azt mondta n e k i:
— Hogy ez kicsoda? nem tudjuk, de az bizonyos, hogy
liaffay : Újszöv. apokrifasok. 9Q
306 Raffay Sándor.

az ifjakat elválasztja a nőktől, a leányokat a férfiaktól, azt

m ondván: „Nem lesz m ásként feltámadástok, ha csak tisz­
ták nem maradtok, testeteket m ocsok nélkül, szentül meg
nem őrzitek.“
13. Akkor Tamyris azt mondta n ek ik :
— Jertek az én házamba és pihenjetek meg.
És drága lakomára, sok borra, nagy gazdagságra és
fényes asztalra tértek be. És bíztatta őket Tamyris, mert
szerette Teklát és feleségül akarta venni. Lakmározás köz­
ben igy szólt T am yris:
— Emberek, mondjátok meg nekem, mi az ő tanítása,
hadd tudjam meg ón is? Mert nem kevéssé aggódom Tekla
miatt, hogy ennyire szereti azt az idegent, s én elesem a
házasságtól.
14. Dómás és Hermogenés pedig m ondá:
— Vidd őt Castellius helytartó elé, hogy a keresztyé­
nek új tudományával beszéli tele a töm eget; így őt elvesz­
ted, te meg megkapod Teklát feleségül. Mi pedig megtanítunk
téged arra, amit ez a feltámadásról beszél, hogy már meg
is történt az a mi gyermekeinkben, és hogy feltámadunk az
Isten igaz ism erete által.
15. Mikor Tamyris ezeket meghallotta, ingerültséggel és
haraggal eltelve, kora reggel felkelt és a vezetőkkel, törvény

12. Látjuk, hogy a második században a pogányokkal szem­

ben a keresztyénség erkölcsi oldalát igyekeztek kidomborítani.
Az örök élet reménye az az ösztöke, amely az embert a tiszta­
ságra sarkalja. A test tisztántartása, a világtól való elszakadás
itt az uralkodó gondolat. Az asketikus irányzat megindulása ez.
De mennyire elmarad ama nemes jézusi tisztaságtól, amely az
Istenhez való fiúi viszonyból vezeti le a tökéletesedés köve­
telményét!
14. Démás és Hermogenés tanácsa a második században
helyén való, de Pál missiói útjának a kezdetén nem. Nem is
hite és igehirdetése, hanem boszorkánykodás miatt idézték itt
be Pált, amit az is támogat, hogy Teklát sem a vallása miatt
Ítélik el. Mennyire uralkodott szerzó'nk korában a feltámadás
kérdése, bizonyság rá az egész mű. Itt a feltámadás magyarázata
merőben bölcsészeti jellemű.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 307

szolgákkal, meg botos nagy töm eggel Onésiforos házához

ment, mondván:
— Te rontottad meg Ikonium városát, meg az én jegye­
sem et is, hogy nem akar többé engemet, menjünk Castellius
helytartóhoz!
S az egész tömeg kiabálta: Vigyétek a varázslót! Hi­
szen elrontja az összes asszonyainkat, és a tömeg velük
együtt ta r t!
16. Tamyris a birói szék elé állva, nagy lármával m ondá:
— Helytartó, az az ember, a kiről azt se tudják, honnét
való, nem engedi házasodni a leányainkat. Hadd mondja meg
előtted, hogy miért tanítja ezeket ?
Démás és Hermogénes pedig így szólt Tamyrisnek:
— Mondd őt keresztyénnek és ezzel elveszted őt.
A helytartó azonban erősen odafigyelve, felhívta Pált,
m ondván:
— Ki vagy és mit tanítasz ? Mert nem csekélység, a
mivel vádolnak!
17. Akkor Pál szavát felemelvén m ondá:
— Ha ma m egítélnek azért a mit tanítok, ám halljad,
helytartó. Az élő Isten, az Ítélő Isten, a buzgóságos Isten, a
mivel sem szűkölködő Isten az emberek üdvösségét óhajtva
elküldött engemet, hogy őket minden romlástól és tisztáta-
lanságtól, minden kedvteléstől és haláltól elszakítsam, hogy
többé ne vétkezzenek. E végre küldötte el az ő tulajdon
Fiát is, a kit én hirdetek, és a kiről azt tanítom, hogy benne
van az emberek reménye, a ki egyedül érzett együtt a meg­
tévedt világgal, hogy az emberek ne essenek majd soha ítélet
alá, hanem legyen hitük, istenfélelmük, a szentségre vonat­
kozó ismeretük és az igazság iránt való szeretetük. Ha hát

17. A keresztyénsóg lényegének és céljának rövid összefog­

lalása ez. A helytartó még nem hallott róla, azért akarja Pált,
ideje futtával még egyszer, alaposabban kikérdezni. Ez is mutatja,
hogy a keresztyénséggel való megvádolást a második századbeli
szerzó' tartja csak olyan veszedelmesnek, de nem tudja eléggé
kidomborítani s így a monda eredeti,; anyagából vett vád, a varázs­
lás vádja, nemcsak folyton felütődik, hanem vezető mozzanat is
marad (20).
20*
308 Raffay Sándor,

én az Isten által nekem kijelentett dolgokat tanítom, mit

vétek, óh helytartó ?
Mikor ezt a helytartó meghallotta, megparancsolta, hogy
Pált kötözzék meg és vessék tömlöcbe, a mig rá nem ér,
hogy öt alaposabban meghallgathatja.
18. Tekla azonban éjnek évadján kivette a karkötőjét,
a kapusnak adta, a ki aztán kinyitotta neki az ajtót s ő bement
a tömlöcbe. A börtönőrnek aztán egy ezüst tükröt ajándékozva
bejutott Pálhoz és lábaihoz ülve hallgatta az Isten nagy­
ságos dolgait. S Pál mit se félt, hanem az Isten iránt való
szabadság tudatával viselkedett. Teklának pedig nőtt a hite,
m egcsókolván az ő láncait.
19. A mint aztán Teklát a hozzátartozói keresték, s
Tamyris, mint elveszett után, felhajtotta az utakat, a kapus
szolgái közül az egyik elárulta, hogy éjjel ment ki. Akkor
felkeltették a kapust, s az megmondotta nekik, hogy az ide­
genhez a tömlöcbe ment. Odamenve úgy találták, hogy vala­
m ely módon maga is m eg van láncolva a szeretető által. És
kimenvón onnét, a töm eget magukkal ragadták és hírt adtak
a helytartónak.
20. Az pedig megparancsolta, hogy Pált vezessék a birói
szék elé. Tekla meg azon a helyen fetrengett, a hol Pál őt
tanította, mikor a börtönben ült. De a helytartó őt is a birói
szék elé vezettette. S ő nagy örömmel, vigadozva ment oda.
A töm eg pedig, a mikor Pált ism ételten elővezették, csak
annál jobban kiabálta:
— Varázsló ez, le v e le !
A helytartó azonban szívesen hallgatta Pált a Krisztus­
nak szent dolgairól. Azután tanácsot tartva odahivatta Tek­
lát és azt mondta neki:
— Miért nem mégy férjhez az ikoniumi törvények sze­
rint Tamyrishoz?
Az pedig Pálra függesztett szem ekkel állt ott. Hogy
aztán nem felelt, az anyja kiabálva m ondá:
— Égesd meg a becstelent, égesd meg ezt a lányasszonyt
a színház közepén, hogy mindazok az asszonyok, a kiket ez
tanított,, m egijedjenek!
21. A helytartó nagyon szenvedett ugyan, de Pált mégis
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 309

m egostoroztatva kiűzte a városból, Teklát pedig m egégetésre

ítélte. S a helytartó tüstént felkelt és elment a színházba, s
az egész sokaság is kivonult a látványosságra. Tekla pedig,
mint a bárány a pusztában a pásztorához, úgy vágyódott
Pálhoz. És a mint a tömegbe nézett, meglátta az Urat, a mint
ott ült, mintha Pál volna, s a mint mondá neki:
— Minthogy én nem maradhatok itt állandóan, azért
jött Pál, hogy engem megmutasson.
Tekla reámeredt, ő azonban az égbe emelkedett fel.
22. Az ifjak és a leányok pedig hordták a fát és a szal­
mát, hogy Teklát m egégessék. Mikor Tekla meztelenül be­
ment, a helytartó könnyezni kezdett és csodálta a benne levő
erőt. A szolgák pedig a fát rakták (és felszólították), hogy
menjen fel a máglyára. És ő a kereszt jelét vetve felment
a máglyára. Akkor m eggyújtották. De bár nagy tűz kere­
kedett, nem érintette őt. Mert az Isten megkönyörülve rajta,
földrengést támasztott, felülről pedig záporral és jégesővel
egy felhő borította be és tartalmát teljesen kiadta, úgy hogy
sokan halálos veszedelembe kerültek, a tűz kialudt, Tekla
pedig megmenekült.
23. Pál pedig Onésiforosszal, s ennek a feleségével és a
gyermekeivel az Ikoniumból Dafnéba vezető úton egy új sír­
boltban bőjtölt. Minthogy azonban sok nap telt el a böjtö­
lésben, a gyerm ekek igy szóltak Pálhoz :
— É hezünk!
És nem találtak helyre, ahol kenyeret vettek volna.
Onésiforos ugyanis minden javait ott hagyta és egész házné­
pével együtt követte Pált.
Pál pedig levetette a felső ruháját és azt mondta:

21. Pál természetesen már nem volt ott többé. Tekla láto­
mása szerint Pálban a Krisztus jelent meg és él tovább.
22. E fejezetben olvasunk első ízben a kereszt jelének ve­
téséről. A második században tehát már valami megszentelő
erőt tulajdonítottak neki. Annál feltűnőbb azonban, hogy e jelt,
a mely csakis a hivő, beavatott keresztyének jele lehetett, éppen
Tekla használja, a kit még Pál később sem méltat arra, hogy
megkereszteljen. Ebből is látható, hogy a munka Írója nem vala­
mi szigorú gondolkodó és nem valami pontos iró lehetett.
310 Raffay Sándor.

— Eregy, fiam, vágy mennél több kenyeret és hozd ide.

A mint a gyermek bevásárolt, meglátta a szomszéd
Teklát, elcsodálkozott és mondá:
— Tekla, hová m égy?
— Miután a tűzből kiszabadultam, Pált keresem, feleié.
— Jer, mondá a fiú, hozzá vezetlek. Mert utánad sóhaj­
tozik és már hat napja imádkozik és böjtök
24. Aztán Tekla a sírbolthoz ment, ahol Pál térdepelve
és imádkozva m ondogatta:
Krisztusnak Atyja, ne bántsa Teklát a tűz, hanem állj
mellé, mert ő a tied!
Az pedig a háta m ögött m egállva kiáltá :
— Atyám, ki a mennyet és a földet alkotád, Atyja a
te szeretett Fiadnak, a Jézus Krisztusnak, áldalak tégedet,
hogy megszabadítottál engem et a tűzből, hogy Pált viszont­
lássam !
Felkelvén meglátta őt Pál és mondá:
— Sziveket vizsgáló Isten, Atyja a mi Urunk Jézus
Krisztusnak, áldalak tégedet, hogy amit kértem, oly gyorsan
teljesítetted és meghallgattál engemet.
És teljes szeretet lakozott a sírboltban s Pál, meg
Onésiforos, meg a többi is mind örvendezett.
25. Öt kenyerük, zöldségük és vizük is volt és örven­
deztek a Krisztus szent dolgain. Tekla azt mondá P álnak:
— Lenyiratkozom és követlek, ahová csak mégy.
— Az idő gonosz, mondá neki Pál, te pedig szép vagy,
nehogy az elsőnél gonoszabb kísértésbe juss hát, amit nem
birsz ki, hanem meghátrálsz !
— Csak add nekem, mondá Tekla, a Krisztusban való
pecsétet és nem árt meg a kísértés.
— Tekla, mondá Pál, légy türelmes, megkapod a vizet.
26. Azután Pál elküldötte Onésiforost házanépével
együtt Ikóniumba s Teklát magához véve Antióhiába ment.

26. Nem a sziriai, hanem a pisidiai Antióhia értendő'.

Érthetetlen, hogy Pál itt Teklát nemcsak meg nem védi, hanem
egyenesen megtagadja és Alexander durvaságainak szolgáltatja
ki. Ügy látszik, ez volt ama nagyobb próba, amelyre Pál az
előző fejezetben célzott.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 311

Alig hogy bementek, valami Alexander nevű szír főember,

amint Teklát meglátta, megszerette, és Pált aranynyal és
ajándékokkal akarta m egvesztegetni. De Pál azt mondta:
— Nem ismerem azt az asszonyt, akiről beszélsz, nem
is az enyém.
Az pedig nagy hatalmú lévén, az utcán m egölelte őt.
Tekla azonban nem tűrte, hanem Pált kereste és keservesen
kiáltozni kezdett, mondván:
— Ne erőszakoskodj az idegennel, ne erőszakoskodj az
Isten szolgálójával! Ikóniumi előkelő vagyok én és mert
Tamyrisszal nem akartam házasságra lépni, azért űztek ki
a városból!
És megragadta Alexandert, széttépte a ruháját, letépte
a koronáját és diadalt ült felette.
27. Az pedig szerette ugyan őt, de m ásrészt meg szé­
gyenkezett is a történtek miatt, azért a helytartóhoz vitte őt,
aki, amikor mindazt bevallotta, amit elkövetett, a vadálla­
tokra ítélte el őt. Az asszonyok azonban felháborodtak és a
bírói szék előtt azt kiabálták:
— Helytelen ítélet, istentelen ítélet!
Tekla pedig kérte a helytartót, hogy hadd maradjon
tiszta addig is, mig az állatokkal viaskodnia kell. És Tryféna
nevű gazdag asszony, akinek a leánya meghalt, oltalmába
vette őt, vigasztalást találva benne.
28. Mikor aztán már a vadállatokat fel akarták vezetni,
egy dühös nőstény oroszlánra kötötték rá Teklát, Tryféna
királynő meg utána ment. Az oroszlán pedig a rajta ülő
Teklának a lábait nyaldosta, a min az egész tömeg elbá­
mult. Bűnéül az volt felírva: Szentségtörő. Az asszonyok
azonban ismételten kiabálni kezdték:

28. Tryténa királynőről a bevezetésben szóltam részleteseb­

ben. Kétségtelen, hogy az ő szereplése a történeti tények közé
tartozik. Hogy azonban itt már nem a valódi tényállással állunk
szemben, azt is bizonyosra vehetjük. A valóság aligha lehetett
több, mint hogy Tryféna királynő, amikor a vadak sértetlenül
hagyták Teklát, szabadon bocsátását követelte és magához vette
őt. A vadállatokra való Ítélet végrehajtásának a lefolyását szerzőnk
elég részletesen és szemléletesen beszéli el.
312 Raffay Sándor.

— Óh Isten ! Igaztalan Ítélet esik ebben a városban!

A felvezetés után megint visszakapta őt Tryféna. A
leánya, Falkonilla ugyanis, aki meghalt volt, álomban azt
mondta neki:
— Anyám, ezt az idegen árva Teklát vedd az én he­
lyemre, hogy érettem imádkozzék és átkerüljek az igazak
helyére.
29. Amikor a felvezetésből visszakapta őt Tryféna, egy­
részt bánkódott, hogy másnap viaskodnia kell majd a vadak­
kal, m ásrészt meg, mert bánatosan aggódott leánya Falko­
nilla miatt, azt m ondta:
— Tekla, te második leányom, jer, imádkozzál az én
gyermekemért, hogy örökké éljen. Mert ezt láttam álmomban.
Az pedig vonakodás nélkül felemelte szavát és mondá:
— Istenem, mennybéli fia a m agasságosnak, add meg
neki a kívánságát, hogy leánya Falkonilla, örökké éljen.1)
A mikor ezeket elmondta, Tryféna elszomorodott, el­
gondolva, hogy ilyen szépséget a vadállatok elé dobnak !
30. Mikor fölvirradt, elment Alexander, hogy őt elvigye,
— mert ő rendezte a vadakkal való harcot — és azt mondta:
— A helytartó már ott ül, a tömeg is tombol utánunk :
hadd vezessem el a vaddal h arcolót!
Tryféna azonban úgy kiabált, hogy az elfutott mondván:
— Falkonillám gyásza m ost másodszor esik meg a háza­
mon és senki sem segít! Se gyermekem, mert meghalt, se
férjem, hiszen özvegy v a g y o k ! Tekla leányom Istene, segíts
te T eklán!
31. A helytartó pedig katonákat küldött, hogy Teklát
elővezessék. Tryféna azonban nem engedte, hanem megfogva
a kezét azt m ondta:
— Falkonilla leányomat a sírba vezettem , téged pedig
Tekla, a vadakkal való harcra vezetlek.
Tekla erre keservesen sírni kezdett és az Úrhoz sóhaj­
tott fel, mondván:

*) Némely szövegben így áll: Örökkévalóság Istene; vagy: Világok

Istene; vagy: Atyáink Istene, Fia a magasságosnak. Másutt meg igy : Uram,
ki a mennyet és a földet alkotád, Fia a felségesnek, Úr Jézus Krisztus, stb.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 313

Uram, Istenem, akiben én hiszek, akihez én mene­

kültem, aki a fűzből m entettél ki engemet, jutalmazd meg
Tryfénát, aki a te szolgálóddal együtt szenvedett és amiért
engem tisztán megőrzött!
32. Ekkor azonban nagy zűrzavar támadt a vadállatok
és a nép, meg az ott ülő asszonyok kiáltásából, akik közül
némelyek azt mondogatták:
— V ezessétek be a „Szentségtörőt! ‘
Mások meg azt kiabálták!
— Elpusztul a város ettől a gonoszságtól! Ölj meg
mindnyájunkat, helytartó! Nyomorult látvány, gonosz ítélet!
33. Teklát pedig leszakasztottákTryfénakezéről, levetkez­
tették, kötényt adtak rá és belódították a pályára. Aztán orosz­
lánokat és medvéket bocsátottak rá. Egy dühös nőstény orosz­
lán pedig odafutott a lábaihoz és lefeküdt. Erre az asszonyok
töm ege nagyon kezdett kiabálni. Akkor reá rohant a medve.
A nőstény oroszlán azonban a medve ellen támadt és szét­
szedte azt. Akkor megint egy olyan oroszlán rohant rá, a
mely emberekre volt szoktatva, s a mely Alexanderé volt.
A két oroszlán egymásba harapott és együtt múlt ki. Akkor
az asszonyok még inkább elkeseredtek, mert már az őt védő
oroszlán is kimúlt.
. 34. Akkor sok vadállatot bocsátottak be, mialatt ő állott,
kezeit kitárta és imádkozott. Mikor az imádságot bevégezte,
megfordulva egy vízzel telt nagy gödröt látott, s m ondá:
— Itt az ideje az én megmosatásomnak.
S belevetette magát mondván :
— A Jézus Krisztus nevére keresztelkedem meg ez
utolsó napon.

34. A mit Pál nem teljesített, megtette maga Tekla, a cir­

kuszban lévő, s a hajók játékához szükséges csatornába ugrott
és maga hajtotta végre önmagán a keresztséget. A keresztsőg
teljes bemerítkezéssel és nem a Szentháromság, hanem a Krisz­
tus nevére történt. Jellemző, hogy a mikor a megkeresztelkedés
után már tűzí'elhő vette is körül Teklát, még mindig tovább folyik
a halálos üldözés. Ez az eredeti elbeszélésben nem lehetett így,
de a későbbi idők képzete a dolgot erősen kiszínezte és meg is
toldotta.
314 Raffay Sándor.

A mikor ezt az asszonyok és a sokaság meglátta, kia­

bálni kezdtek, mondván:
— Ne ugorj a vízbe !
Úgy hogy még a helytartó is könnyezett, hogy akkora
szépséget a fókák egyenek m e g ! 0 azonban a vízbe dobta
magát a Jézus Krisztus nevében. A fókák meg a felcsillanó
tűznek lángját látva, holtan buktak fel. Körötte pedig tűz-
felhő képződött úgy, hogy nem érinthették őt sem a vad­
állatok, sem a m eztelenségét néző tekintetek.
35. Az asszonyok pedig, mikor más vadakat bocsátottak
be, jajgattak: s némelyikük lombokat dobált be, másuk nár-
dust, meg fahéjat és tömjént, hogy egész halom fűszer lett
belőle. A bebocsátott vadak pedig mintha mind elaléltek volna,
nem nyúltak Teklához. Ekkor Alexander azt mondta a hely­
tartónak :
— Vannak hatalmas bikáim, majd azokhoz kötözzük a
vadakkal harcolót.
És a helytartó sóhajtva elfordult, mondván:
— Tégy, a mit akarsz.
Lábainál fogva a bikák derekához kötözték őt, aztán a
bikák hasa alá tüzes vasakat raktak, hogy annál inkább
megvadulva, megöljék őt. Azok ugráltak is, de a Teklát körül­
övező tűz leégette a köteleket s úgy volt, mintha meg se
lett volna kötözve.
36. Tryféna pedig az aréna m ellett állva a helyén elalélt
úgy, hogy az ajtónálló azt mondta:
— Meghalt Tryféna királynő.
A helytartó megilletödött s az egész tömeg megijedt.
Alexander azonban a helytartó lábaihoz borulva m onda:
— Könyörülj rajtam is, a városon is, és bocsásd szaba­
don a vadakkal harcolót, nehogy a város is elveszszen. Mert
ha azt a császár meghallja, velünk együtt a várost is tüstént
elpusztítja, mert hogy az ő rokona, Tryféna királynő itt halt
meg a színházban.
37. A helytartó odahívta hát Teklát a vadállatok közül
és mondá n e k i:
— Ki vagy te, és mik azok, a mik te veled történnek,
hogy a vadak egyike sem érintett meg tégedet?
 Újszövetségi apokrifusolc. Pál cselekedetei. 315

— Én csak az élő Isten szolgálója vagyok, mondd ő.

A mik pedig velem történnek? Hdt hittem az Istennek ama
Fiában, a kiben ő gyönyörködik. E miatt nem bántott engem
a vadak egyike sem. Mert egyedül 5 a szabadítás ( = üdvösség)
útja és az örök élet alapja. 0 ugyanis menedék a bántalma­
zottaknak, nyugalom a nyomorgatottaknak, oltalom a remény-
vesztetteknek, sz ó v a l: a ki nem rá bizakodik, nem él, hanem
meghal örökre.
38. Mikor a helytartó ezeket meghallotta, megparancsolta,
hogy hozzák elő a ruháitjés mondd: „Öltözzél fel!“ Tekla pe­
dig mondd:
— A ki engem meztelent a vadak között felöltöztetett,
az öltöztet majd fel engemet az Ítélet napján is üdvösséggel!
S vévón a ruháit, felöltözött. Akkor a helytartó azonnal
rendeletet adott ki, mondván:
— Az istenes Teklát, az Isten szolgálóját szabadon bo­
csátom nektek.
Az asszonyok pedig nagyon kiabálni kezdtek és egy
szájjal dicsőítették az Istent, mondván:
— Egy az Isten, a Tekla szabadítója!
Úgy, hogy az egész színház (némely kéziratban: a város)
megremegett a kiabálástól.
39. Tryféna pedig a jó hirt vévén, eléje sietett a soka­
sággal Teklának, s átkarolva őt mondd:
— Most már elhiszem, hogy a holtak feltámadnak!
Most már hiszem, hogy él a gyermekem. Jer be, mindenemet
a mim csak van, reád iratom.
Tekla hát be is ment vele és nyolc napig pihent ott,
miközben őt az Isten igéjére tanította, úgy hogy ő is, meg
a cselédei nagyobb része is hívővé lett. És a házban nagy
volt az öröm.
40. Tekla azonban Pál után vágyakozott és mindenüvé
küldözgetve kerestette őt. Tudatták vele, hogy a likiai Myrá-
ban van. Erre szolgákat és szolgálókat véve magához, fel­
övezte magát, olyan felső ruhát vett magára, a milyent a
férfiak viselnek és elment Myrába, s megtalálta Pált, a mint
éppen az Isten igéjét hirdette. Pál nagyon megijedt, mikor
őt és a vele lévő nagy sokaságot m eglátta; arra gondolt,
3 16 Raffay Sándor.

hátha ism ét egy más kisértésbe került. Mikor az ezt észre­

vette, azt mondta:
— Felvettem a fürdőt, Pál, mert a ki veled együtt mun­
kál az evangéliom dolgában, velem is együtt munkált a
megfürdetésben.
41. Akkor Pál kézen fogva elvitte őt Hermias házába
és mindent kihallgatott tőle, úgy hogy Pál nagyon csodál­
kozott, a hallgatók pedig megerősödtek és imádkoztak
Tryfénáért. Egyszerre felállt Tekla és ezt mondta Pálnak :
— Elm egyek Ikoniumba.
Pál pedig azt m ondta:
— Eredj és tanítsd az Isten igéjét.
Tryféna pedig sok ruhát és aranyat küldött Teklának,
úgy hogy az sokat visszahagyott Pálnak a szegények szol­
gálatára.
42. Tekla pedig Ikoniumba ment, s mikor betért Onési-
foros házához, lerogyott arra a helyre, a melyen Pál ülve
tanította az Isten igéjét és zokogott, mondván :
— Istenem, e háznak Istene, a hol nekem ,a világos­
ságot felgyújtottad, Krisztus Jézus, Fia az élő Istennek, aki
segítőm voltál a börtönben, segítőm a helytartónál, segítőm
a tűzben, segítőm a vadállatok között, Isten vagy te magad
is, neked legyen dicsőség m indörökké! Ámen.
43. Tamyrist halva, az anyját életben találta. Akkor
előhívta az anyját és mondá neki:

43. E fejezetet némely codex máskép végezi. Tischendorfnál

az is áll, hogy Szeleuciában egy barlangban élt 72 esztendeig és
füvekkel és vízzel táplálkozott. Itt tehát a remeteség kezdetét
láthatjuk. Más codexben meg ez á ll: Ezekről és más egyebekről
tett tanúbizonyságot és intette Teokliát. De az anyja nem hitt
az általa mondott bizonyságtételnek. Mikor aztán Tekla azt
látta, hogy mi sem használ, egészen elhallgatott, s kiment a
kapun és Dafnéba ment. Betért abba a barlangba, a melyben
Pált Onésiíorosszal együtt találta s leborulva jajongott Istennek.
Aztán megint kimenve, elment Szeleuciába, a hol sokakat meg­
világított Isten igéjével. — Látjuk, hogy a barlang szó meg­
tévesztette a mondát s Teklából remetét csinált. A G. codex
különben folytatja Tekla történetét s hosszan elbeszéli az ő
seleuciai csodagyógyításait és térítő munkáját. Életkorát és
halála napját is pontosan közli.
 Újszövetségi apolcrifusok. Pál cselekedetei. 317

— Anyám, Teoklia, képes vagy-e hinni, hogy él Isten

az égben? Mert ha kincsekre vágyakozol is, megadja neked
általam az Isten, ha pedig gyermek után, ime itt vagyok.
És miután ezekről bizonyságot tett, Szelenciába ment
és az Isten igéjével sokakat m egvilágított, s azután csen­
desen elaludt.

A korinthusi levélváltás.
A Tekla-féle történet után a kopt szöveg szerint a
myrai, szidoni, tirusi és a bányatelepi esem ények elbeszélése
következett. Ezek után jött a filippibeli tartózkodás rajza, a
melynek egyik legfontosabb mozzanata a korintusiakkal
való levelezés volt. Ennek közvetlen előzményét a kopt
szöveg igy mondja el:
A korinthusiak közt ugyanis nagy szomorúság támadt
Pál miatt, hogy idő előtt kimúlhatna a világból. Korinthusba
ugyanis két ember, névszerint Simon és Cleobius tért be, azt
m ondva:
— A testnek nincsen, csak a szellem nek van feltáma­
dása és hogy az ember teste nem Isten alkotása, sőt a
világot sem az Isten terem tette, nem is ismeri a v ilá g o t;
továbbá hogy Jézus Krisztust sem feszítették keresztre, ha­
nem csak látszat volt az, s nem is született Máriától, sem
Dávid magvából.
Szóval sok mindent tanítottak Korinthusban, ámítva
m ásokat is, magukat is. Ezért is, amint a korinthusiak m eg­
hallották, hogy Pál Filippiben van, Treptus és : Eutihus
diakónusokkal levelet küldtek Pálnak Makedóniába.
A levél a következő volt:
1. István és a presbyterségben társai Dafnus, Eubolus,
Teofilus és Zeno, köszöntik Pált az Úrban!

1. Pál és a korinthusiak ez apokrifus levélváltása több

formában maradt ránk. Ezek közül én hármat használtam fel a
fordításnál. Az egyik a heidelbergi kopt szöveg, a másik az a
latin szöveg, melyetHarnack közölt a Theol. Lit. Ztg. 1892. 1. szá­
mában, a harmadik az a latin szöveg, melyet Bratke közöl u. a.
folyóirat 24. számában. Az előbbi latin szövegben a levél címe
ez : „Pál héberekhez Írott levelének vége. Kezdődnek a korinthu-
318 Rafl'ay Sándor.

a Két ember, Simon és Cleobius, jö tt fel Korinthusba,

akik ném elyek hitét tévesztő beszéddel megzavarták. 3 ítéld
meg te magad. 4 Mert sohasem hallottunk mi olyasfélét se
tőled, se a többi (más) apostoloktól, 5 hiszen amit akár tőled,
akár tőlük hallottunk, híven megtartjuk. 6 Nagy irgalom az
az Úrtól, hogy a míg életben vagy, ism ét hallhatjuk tőled
azokat, 7 azért (ha lehetséges) jöjj el hozzánk (vagy Írjál
nekünk). 8 Mert mi hiszszük, amint az meg is jelentetett
Teonoének (Atheonának), hogy az Úr téged a gonoszok
kezéből kiszabadított. (Kérünk, felelj nekünk.) 9 Azok pedig
ilyesféléket tanítanak: 10 Nem helyes prófétáknak hinni,
(V agy: nem helyes a prófétákra való hivatkozás.) 11 Isten
nem mindenható, 12 a testnek nincsen feltámadása, 13 az
ember nem Isten alkotása, 14 az Úr nem jött el testben, nem
is született Máriától, 15 a világ sem Istené, hanem az an­
gyaloké. 16 Kérünk hát testvér, hogy a legnagyobb sietséggel
jöjj hozzánk, hogy a korinthusi gyülekezet botránkozásba
ne essék (ne maradjon bajban) és hogy ezek ostobasága
kitűnjék. Isten veled !
2. Ezt a levelet két diakónus, Treptus és Eutihus vitte
el Filippibe. 2 Mikor megkapta — bár éppen akkor fogság­
ban volt Apollofanes felesége Sztratonika miatt — nagyon
elszomorodott 3 és (elfeledve a láncait is) sírva kiáltott fel:
„Jobb lett volna meghalnom és az Úrnál lennem, mint e

siaknak Pál apostolhoz intézett levelei. “ Ebből azt kellene követ­

keztetni, hogy több levelet is Írtak Pálhoz a korinthusiak. De a
kéziratokban mindenütt csak egy levelük van. A másik latin
szövegben pedig ez a cim : A korinthusiak kérése Pál apostol­
hoz. — A levél vivői a kopt szövegben Treptus és Eutihus, a
latinban Tereptus és Tihus. Az eltérések a három szövegben
oly nagyok, s csaknem minden egyes mondatban úgy megismét­
lődnek, hogy leghelyesebbnek vélem, ha az egyes eltéréseket
zárójelek között mindjárt a szövegben közlöm. A korinthusiak
leírása szerint a kőt álpróféta a keresztyénség alapjaival együtt
a vallás alapjait is megtámadta. Ezért a támadások természeté­
ből nem lehet megállapítani, hogy miféle eretnekség követői
lehettek. Az eset Ap. Csel. 20 6-hoz fűződik.
2. Az átmenetet képező e második fejezet csak a kopt
szövegben van meg. Ez is azt bizonyítja, hogy a latin szövegek
külön levélgyüjteményből valóak.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 319

testben élnem és ilyen nyomorúságos beszédeket hallanom,

mint ezeké a tanításoké. Lám, keserűség ér keserűség u tá n !
4 S ilyen szorongattatáshoz még az is, hogy itt kell ülnöm
láncokban, s el kell néznem ilyen kárhozatos dolgot, a m ely­
ben a sátán fondorkodásai érvényesülnek ! 5 Nagy szomor-
kodás között irta ekkor Pál ezt a le v e le t:
3. Pál, Jézus Krisztus foglya, köszönti a korinthusi
testv érek et! 2 Minthogy nagy nyomorúságban vagyok, nem
csudálom, ha a gonosz tanításai (tételei) oly gyorsan elő­
törtek, 3 mert az én Uram, Jézus Krisztus, hamarosan meg­
jön, hogy ne tűrje tovább azokat, a kik az 5 igéjét (tanát)
megvetik. 4 Én ugyanis kezdetben már közöltem veletek, a
mit vettem, s a mi velem közöltetett (az Úrtól) és azoktól,
akik előttem már (szent) apostolok voltak, s akik mindenkor
a Krisztus Jézussal valának ; 5 tudniillik,hogy a mi Urunk Jézus
Krisztus (szűz) Máriától (született), ki is a Dávid magvából
való (test szerint, vagy Ígéret szerint), miután az Atya az
égből Szent Lelket küldött beléje (Gábor angyal által),
6 hogy Jézus testben e világba jöjjön és születésével minden
embert megváltson (megszabadítson) és a halálból bennünket

3. A Bratke-féle latin szövegben ez a felirat: „A korinthu-

siakhoz írott harmadik levél, amely azonban nem hiteles." A
levélnek sok érdekes vonása van. A 3. pont a II. Kor. levél ama
gondolatára utal, hogy mennél több a gonosz, annál hamarább
elválik a jó a rossztól, s így annál gyorsabban eljön majd az
Úr. A 4. pont ellenmond Gaí. 1 n_i6. kijelentésének, mely szerint
Pál nem emberektől, hanem ' magától az Úrtól vette a maga
keresztyénségét. Az 5 —6. pont röviden az apostoli hitvallás
anyagát foglalja össze. Ilyen módon jegecedhetett az ki lassan­
ként. Meg kell itt azt is jegyeznem, hogy a Bratke-féle latin
szövegben a Dávid magvából való származás nem Jézusra, ha­
nem Máriára vonatkozik. A Jézus fogantatása itt egészen a Mt.-
Lk. elbeszéléseinek felel meg. A zsidók képzetei szerint ez egé­
szen magától értődő volt. A 7. s következő pontok az Isten
üdvtervét ismertetik meg. A krisztologiai képzetek alapjában
egészen páliak, de szokatlan formában. — A levélnek a feltáma­
dásra vonatkozó mondásai és bizonyításai erőben nagyon el­
maradnak az I. Kor. 15. érveléséről. Az egész levélen nincs rajta
Pál kezének a nyoma, s gondolkodásának és eszmemenetének a
bélyege.
320 Raffay Sándor.

testben feltáraaszszon, amint magát erre például adta. 7 Mert

az embert az ő Atyja alkotta, 8 azért is járt utána az 5
romlottságában, hogy m egeleveníttessék a fiúság által. 9 Ezért
küldött a mindenható Isten, ki a mennyet és a földet terem­
tette, elsőbb is a zsidóknak prófétákat, hogy bűneikből meg­
téríttessenek, 10 mert azt határozta, hogy Izrael háza üdvö­
zöljön, a prófétákba, akik hosszú időn át prédikálva hirdet­
ték az Isten (igaz) tiszteletét (és a Krisztus születését), a
Krisztus leikéből öntött ki egy részt. 11 Nem csak azért,
mert a ham isság fejedelme, maga akarván isten lenni, kezébe
kerítette őket és minden embert a tulajdon vágyaihoz láncolt
és igy a világ az ítéletre sietett, 12 hanem mert igaz a min­
denható Isten és nem akarta az ö alkotását eltaszítani,
m egkönyörült a mennyekből 13 és a szent lelket Máriába
küldötte Galileában, 14 aki teljes leikéből hitt, fogadta a
Szentleiket méhében, hogy a Jézus a világba jöjjön, 19 hogy
amely test által a gonosz hatott, ugyanaz által köttessék is
meg annak bizonyságára, hogy ő nem isten. 16 Mert Jézus
Krisztus m entett meg minden embert a tulajdon te s té v e l;
17 amennyiben testében az igazság templomát mutatta meg,
18 amiben mi is megszabadíttattunk. 19 Akik hát azokhoz
állanak, nem az igazságnak, hanem a haragnak a fiai, kik
az Isten bölcssségét m eggyalázzák, azt m ondván: „Nem az
Isten munkái az ég és föld és minden, a mi azokban van.“
20 Ezek hát a kígyónak m egátkozott hitével rendelkeznek,
21 akiket is űzzetek el m agatoktól és óvakodjatok azok
tanításaitól. (-2 Mert ti nem vagytok az engedetlenségnek,
hanem a szeretve szeretett egyháznak a gyermekei. 23 Ezért
hirdettetik a feltámadás ideje.) 24 S ha azt hirdetik nektek,
hogy a testnek nincsen feltámadása, úgy ők csakugyan
azok, akiknek nincsen feltámadásuk életre, hanem csak
Ítéletre. 25 Mert hűtlenek ahoz, aki a halottakból feltámadt
s így nem hisznek, se nem értenek (vagy: mert ők nem
támadnak föl, m ivelhogy azt sem hitték, hogy a király a
halálból feltámadt, v a g y : mert nem hiszik, hogy a halott
(Krisztus) ép úgy feltámadt). 26 Ezek ugyanis, korinthusi
férfiak, nem ismerik a gabonának, vagy más hasonló mag­
nak a vetését, miként vetik el pusztán a földbe és ha már
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 321

elrothadtak, mikép kelnek ki Isten akarata szerint ugyan­

azon testben és formában. 27 Sőt nemcsak az elvetett test
kél ki, hanem áldásosán meg is sokasodik. 28 S ha valaki
nem e magvakról akar példát venni, hanem valami nemesebb
testekről, 29 hát nézze meg, hogy Jónást, Amatus fiát, a
mikor nem akart a niniveieknek prédikálni, hanem elfutott,
elnyelte a cethal 30 és csak három nap és három éjszaka
múlva hallgatta meg Jónásnak a legmélységesebb poklok­
ról mondott imádságát az Isten, és egyetlen hajaszála, vagy
szempillája sem sérült meg. 31 Mennyivel inkább támaszt
majd fel titeket, amint ő maga is feltámadt, óh kishitűek,
kik hisztek a Krisztus Jézusban ! 32 S ha már az Elisa pró­
féta csontjai fölé Izrael fiai által odavetett holt is feltámadt
(testtel, lélekkel, csontokkal és szellem m el): mennyivel in­
kább támadtok majd fel ti a halottakból ama napon, óh kis­
hitűek, ép testet kapván úgy, amint a Krisztus is feltám adt!
(vagy: mennyivel inkább támadtak fel majd ama napon ti
romolhatlan testtel, miután a testre és csontokra a z ú r lelke
öntetett ki. Hasonlókép, ha Illés próféta az özvegy fiát fel­
támasztotta, mennyivel inkább tám aszt majd fel minket az
Úr Jézus a trombita hangjára úgy, amint ő maga is feltá­
madt a halottakból. Az ő testében láthatjuk ugyanis a mi
képmásunkat). 34 Ha azonban ezt ti máskép veszitek be (Isten
legyen a tanúm), engem ne okozzon senki, 35 mert nekem
kezeimben vannak a Krisztus jelei, hogy a Krisztust m eg­
nyerjem, s még az ő keresztjének a jelét is testemben hordo­
zom, hogy a halottakból való feltámadásra eljussak. 36 És
aki ezeket a megszabásokat, a m elyeket a boldog próféták
és a szent evangéliom révén kapunk, megtartja, jutalmát,
veszi és majd ha a halottakból feltámad, örök életet nyer.
37 Aki azonban ezt mellőzi, tűzben lesz része, valamint azok­
nak is, akik útmutatóik voltak, 38 kik istentelen emberek,
viperafajzatok, 39 akiktől vonuljatok el az Űr hatalma alá,
s békesség, kegyelem és szeretet lesz veletek. Ámen.
(Itt végződik a korinthusiakhoz írt 3. levél.)

R a f f a y : Ujször. apokrifusok.
21
322 Raffay Sándor.

Pál vértanúsága.
A korinthusi levélváltás után a Pál cselekedeteiről szóló
könyv elbeszélte még a Filippi városában történt szenvedé­
seket és az onnét való elutazást. Minthogy pedig az elbeszé­
lés szerint Pál Rómába ment, holott az Ap. Csel. szerint
még előbb sok egyéb viszontagságon, majd a jerusálemi
elfogatáson, a cézáreai két éves fogságon is átesett,
láthatjuk, hogy ez a munka nem volt rendszeres tör­
téneti mű, hanem csak egyes részleteket és pedig kalandos
részleteket jegyzett fel Pál történetéből. Csakis igy érthető,
hogy az apostol életének történetéből csaknem egy évtizedet
átugorva egyszerre a római úthoz, s ezzel a vértanúság­
hoz jut.
E töredék szintén sok változatban maradt ránk. For­
dításom a pathmos-athosi görög szövegek alapján készült.
A szöveg a k övetk ező:
1. Pált várva Rómában tartózkodott a Galliából jött
Lukács és a Dalmáciából jött Titus. Mikor ezeket Pál meg­
látta, megörült, úgy hogy Rómán kívül egy pajtát bérelt,
amelyben a testvérekkel együtt az igazság igéjét tanította.
Annyira híres lett és oly sok lelket nyert meg az Úrnak,
hogy az egész Rómában híre futott és a császár házából
nagy sokaság csatlakozott hozzá mint hívő, és nagy öröm
támadt. Bizonyos Patroklos, a császárnak egy pohárnoka
estefelé a pajtába ment, de mert nem bírt a sokaság miatt
Pálhoz férkőzni, egy magas ablakra ült fel és úgy hallgatta,
amint az az Isten igéjét tanította. Minthogy azonban a gonosz
ördög m egirigyelte a testvérek szeretetét, Patroklos leesett

1. Már az is ellentmond a történeti valóságnak, hogy e munka

szerint Pál nem fogolyként, hanem csak vándorlásai közben
került Rómába, S minthogy Ap. Csel. végén azt olvassuk, hogy
Rómában tanitott is, és hogy a császári udvarból is akadtak
hallgatói, itt már ezt a tudósítást egészen odáig kiszínezik, hogy
Pál a görög bölcsészek és a latin rhétorok szokása szerint nyil­
vános iskolát nyit. — Patroklos esete is csak egyszerű utánzása
az Ap. Csel, 20 9_10. elbeszélésének.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 323

az ablakból és meghalt, úgy hogy ezt Nérónak tüstént hírül

adták. Erről Pál lélekben tudomást vévén, azt mondá :
— Testvér férfiak, a gonosz m egvetette a lábát, hogy
benneteket megkísértsen, menjetek ki s ott egy ifjút fogtok
találni, aki a magasból leesett, s már haldoklik. Vegyétek fel
és hozzátok ide hozzám.
Azok elm entek és elhozták. Mikor ezt a sokaság látta,
megzavarodott. Pál ekkor így szólt hozzájuk :
— Most, testvérek hadd tűnjék ki a ti hitetek: jer mind,
sírjunk a mi Urunk Jézus Krisztushoz, hogy ez a szolga
éljen és mi bántatlanul maradjunk.
Miután mind jajongtak, a szolga fellélegzett, s azután
felültették őt egy állatra, s élve küldték el mindazokkal
egyben, akik a császár házából valók voltak.
2. Mikor Néró meghallotta Patroklos halálát, nagyon
elszomorodott. S amint bement a fürdőből, megparancsolta,
hogy mást állítsanak a borhoz. De akkor azt mondták neki
a sz o lg á i:
— Császár, Patroklos ól és ott áll az asztalnál.
Mikor a császár meghallotta, hogy Patroklos él, meg­
hökkent és nem akart bemenni. Mikor aztán mégis bement,
meglátva Patroklost, magánkívül mondá :
— Élsz, Patroklos?
— Élek, császár, — feleié.
— Ki élesztett fel ? kérdé.
A szolga pedig a hitnek érzetétől vezetve azt mondá:
— Krisztus Jézus, a világok királya.
A császár megzavarodva mondá :
— Az tehát uralkodni fog a világon és az összes
királyságokat lerontja?
— Igen, mondá Patroklos, az összes királyságokat,
amelyek az ég alatt vannak, lerontja és ő maga marad meg
mindörökké és nincs királyság, amely menekedhetne tőle.
Az pedig arcúi ütve őt mondá:
— És te Patroklos, annak a királynak a harcosa vagy ?
— Igen, uram császár, feleié, hiszen engem, aki holt
voltam, fel is támasztott.
21*
324 Raffay Sándor.

Akkor Barzabas Justos, a lúdtalpú, a kappadókiai Árion

s a galatai Festus, Néró főemberei is azt m ondták:
— Mi is a világok ezen királyának a harcosai vagyunk!
Akkor, miután azokat, akiKet oly nagyon szeretett, ret­
tenetesen megkinoztatta, lezáratta őket s megparancsolta,
hogy annak a nagy királynak a harcosait kutassák fel és
olyan parancsot adott ki, hogy az összes keresztyéneket és a
Krisztus vitézeit, ha előtalálják, végezzék ki.
3. A többiek között Pált is m egkötözve vezették elé, s
az összes m egkötözöttek ő reá néztek. így a császár észre­
vette, hogy ő a harcosok feje és azt mondá n e k i:
— Embere a nagy királynak, nekem azonban foglyom !
Hogy jutott eszedbe, hogy titkon bevonulj a rómaiak biro­
dalmába és az én hatalmi körömből toborozzál?
Pál pedig telve Szentlélekkel mindnyájuk előtt azt
mondta :
— Császár! Nemcsak a te hatalmi körödből toborzunk
mi, hanem az egész világból, mert mi azt a meghagyást
kaptuk, hogy senkit se zárjunk ki, aki harcolni óhajt az én
királyomnak. Hogyha neked is kedved van a neki való vitéz-
kedéshez (téged sem utasít vissza, mert hidd el), sem a gaz­
dagság, sem a jelen való életnek fénye nem képes téged
megtartani, hanem csak úgy fogsz megmenekedni, ha neki

3. Látjuk, hogy itt a szerzőt a Pál elfogatásának körül­

ményeit is elmondó hagyomány és a Néró-főle üldözésről szóló
tudósitás megtévesztette. Nérót Pálnak az udvar szolgáira is
kiterjedő missiói munkája ingerli fel. E mellett azonban ott volt
az általános kér. üldözés is, amelynek indító okául u. a. téves
gondolat szolgált, amely Herodest a bethlehemi gyermekölésre
ingerelte, s a mi Jézust a római hatóság elótt is gyanússá tette:
a Krisztus országának a helytelen felfogása. Pál kivégeztetésének
és az általános kér. üldözésnek egymásba fonódását bizonyítja
a fejezet vége, ahol a római nép maga megsokalja a vérontást,
— de Pál még mindig életben marad s egészen külön végezik
őt ki egy, a kivégzést megelőző kihallgatás után. A megtérések
elbeszélése ép oly természetes alkotó része a mondának, mint a
csodás elemek halmozása is. A második század hitére érdekes
fényt vet az a képzet, hogy a világot az Úr visszajövetele alkal­
mával rettenetes tűz emészti meg.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 325

magad aláveted és foglyúl adod. Mert egy napon ezt a vilá­

got tűzben semmisíti majd meg.
Ezek hallatára a császár megparancsolta, hogy az ösz-
szes foglyokat égessék meg, Pált pedig a rómaiak törvénye
szerint fejezzék le. Pál azonban nem hallgatott el az igével,
hanem közölte azt Longus prefektussal és Cestus centúrió-
val is. Néró tehát Rómában a gonosz hatalmába keríttetve
sok keresztyént kivégeztetett elitélés nélkül, úgy, hogy a
rómaiak a császári palota elé állva kiabálták:
— Elég császár, hiszen ezek az emberek is a m ieink!
A rómaiak hatalmát rongálod!
Akkor ezeknek engedve felhagyott (az üldözéssel) és
megparancsolta, hogy egyetlen keresztyént se bántsanak
addig, amig ügyüket meg nem vizsgálja.
4. Pált akkor vezették eléje, amikor már a parancs
kiadatott. De megmaradt a m ellett, hogy ezt le kell fejez­
tetni. Pál azonban azt mondta :
— Császár, nem kis ideje élek én az én királyomnak;
ha hát engem lefejeztetsz, ezt teszem : feltámadva megjelenek
neked, hogy nem haltam meg, hanem élek az én Uram
Krisztusomnak, aki eljön, hogy megítélje a világot.
Longus és Cestus erre azt mondta Pálnak:
— Honnét vettétek ezt a királyt, hogy hisztek benne,
nem akarva megváltozni egész a halálig?
Pál pedig közölvén velük az igét, azt m ondá:
— Emberek, akik ebben a tudatlanságban és ebben a
tévelygésben leledzetek, változzatok meg és attól a tűztél,
amely az egész világra jön, megmenekedtek. Mert mi nem földi
királynak harcolunk, mint ti gondoljátok, hanem éginek: az
élő' Istennek, aki az e világban történt bűnök megítélésére
el fog jönni. És boldog az az ember, aki benne bízik, mert
örökké él majd, amikor eljön tüzet bocsátani, hogy m egtisz­
títsa a világot.
Erre azok könyörögve m ondák:
— Könyörgünk neked, segíts rajtunk és mi megszaba­
dítunk tégedet.
Erre Pál így fe le lt:
— Nem szökevénye vagyok én a Krisztusnak, hanem
326 Raffay Sándor.

az élő Istennek hűséges harcosa. Mert ha azt tudnám, hogy

meghalok, bizonyosan megtenném ezt, óh Longus és Cestus,
minthogy azonban Istennek élek és szeretem magamat, el­
megyek az Úrhoz, hogy vele együtt az 5 Atyjának a dicső­
ségéb e menjek be.
— De hát miképen élhetünk majd mi, mondák neki, ha
téged lefejeznek ?
5. Mialatt még ők így beszéltek, Néró bizonyos Parthe-
niust és Ferenást küldött el, hogy nézzék meg, lefejezték-e
már Pált ? Azok azonban még életben találták. Pál pedig
magához hiván azokat, azt mondotta :
— Higyjetek az élő Istennek, aki engemet is és minden
benne hívőt feltámaszt a halottakból!
— Mi, mondának azok, m ost Néróhoz megyünk. De ha
te m eghalsz és feltámadsz, akkor majd hiszünk a te Iste­
nednek.
Minthogy pedig Longus és Cestus még tovább könyörög­
tek a szabadulásért, azt mondotta nekik:
— Holnap reggel korán siessetek az én síromhoz,
am elyen két férfit találtok im ádkozva: Titust és Lukácsot,
azok majd megadják nektek az Úrban a pecsétet.
Azután Pál fölállt, kelet felé fordulva, s kezeit az égnek
emelve sokat imádkozott. És imádkozás után az atyákkal
héberül beszélgetve nyakát lehajtotta, s többé nem beszélt.
Mikor pedig a hóhér leütötte a fejét, a katonák köpönyegére
tej freccsent. Ennek láttára a katonák és az összes jelen­
levők elcsodálkoztak és magasztalták az Istent, aki Pálnak
ilyen dicsőséget adott. Azután elvonulva hírűi adták a csá­
szárnak a történteket.
6. Mikor az ezeket meghallotta és rajtuk sokat csudál-
kozott és okoskodott, Pál — úgy kilenc óra körül — mikor
a császár körül állott sok bölcsész és a centurió is, megállott
előttük és azt m ondá:

5. Szinte érthetetlen, hogyan került bele e történetbe az az

adat, hogy Pál az „atyákkal" héberül beszélgetett. A legendának
ez ép oly talányos eleme, mint az, hogy vér helyett tej freccsent
ki a testéből.
 Újszövetségi apokrifusok. Pál cselekedetei. 327

— Császár, ime Pál, az Istennek harcosa nem halt meg,

hanem élek az én Istenemben. Neked azonban nemsokára
sok roszban és nagy csapásokban lesz részed, te nyomorult,
a miért az igazaknak a vérét igaztalanúl kiontottad!
Ezek elmondása után Pál eltávozott tőle. Néró ennek
hallatára nagyon megzavarodott, s megparancsolta, hogy a
foglyokat, Patroklost is, meg akik Barzabással voltak, akasz-
szák föl.
7. A mint Pál meghagyta, kora reggel elindultak Longus
és Cestus, a centúrió és félve mentek Pál sírjához. Mikor
odaértek, két embert láttak ott imádkozva, középütt pedig
Pált, úgy hogy a hihetetlen csoda láttára egészen elképedtek.
Titust és Lukácsot pedig, mikor Longust és Cestust közeledni
látták, emberi félelem szállta meg, hogy talán azért jönnek,
hogy őket fogságba hurcolják. De az üldözők így sz ó lta k :
— Nem üldözünk mi titeket halálra, a mint ti gondoljátok,
óh Istennek boldog emberei, hanem hogy adjátok meg ne­
künk az életet, amint azt megígérte Pál, akit az imént láttunk
közöttetek állani és imádkozni.
Mikor Titus és Lukács ezeket meghallották, teljes
örömmel adták nekik az Úrban a pecsétet, dicsérvén az
Istent, Atyját a mi Urunk Jézus Krisztusnak, akinek legyen
dicsőség mindörökké. Ámen.
 T artalomjegyzék.
Oldal
Bevezetés ............................................................................................. 5
Á Héberek ev an g éliu m a....................................................................... 8
Az Ebioniták evangéliuma ................................................................. 24
Az Egyptomiak evangélium a................................................................. 29
Az oxyrynchosi töredékek ................................................................. 32
Péter prédikációja ............................. 36
Péter evangélioaia ............................................................................... 39
Jakab elbeszélése ............................................................................... 49
Tamás elbeszélése ............................................................................... 75
Barnabás l e v e le ...................................................................................... 86
Kómái Kelemen első levele a korinthusiaklioz ............................. 115
Kómái Kelemen második levele a korinthusiakhoz ...................... 150
Polykarpus levele a íllippibeliekhez................................................... 163
A laodiceai lev él...................................................................................... 171
Az apostolok tanítása ........................................................................ 174
Hermas P ásztora...................................................................................... 189
Péter jelenése ...................................................................................... 290
Pál cselekedetei .. .. 295