Platschek Sándor Boldogan Éltem Köztük...

Boldogan éltem köztük…
PLATSCHEK SÁNDOR
Boldogan éltem köztük…

Zsidók Pilisvörösváron
1707–1944
Első kötet
Gálosi Soma és Kiss Arnold

írásaival
Lektorálta
RADNÓTI ZOLTÁN
Technikai szerkesztők
PÉTER GÁBOR és FRECH’ MIKLÓS
Szövegszerkesztő
TAMÁS ANIKÓ
Korrektor
FERENCZY ÁGNES
Borítótervező
CSÁSZÁR KLAUDIA
Magánkiadás
Piliscsaba, 2016
© Platschek Sándor
Idának
Köszönet
Ezúton is szeretnék meleg köszönetet mondani mindazoknak

a kedves embereknek, akik emlékeik felidézésével barátságosan
és türelmesen, sokszor idejüket nem kímélve segítették munká‑
mat, és ezáltal közreműködtek a könyv elkészítésében. A nevük
mellőzését kérőkön kívül, személy szerint ők a következők:
Klotz Mártonné Ott Erzsébet, Ziegler Józsefné Nick Katalin,
Zs. Dobozy Erzsébet, valamint Bánóczi Károlyné Mirk Gizella,
Barina Mihályné, Berán Ivánné Nemes Éva, Békés Györgyné
Bloch Klára, Blind Mártonné Iflinger Mária, Czigány Ferencné
Reinitz Erika, Dám Lászlóné, Fonyódi Ferenc, Gromon Andrásné,
Gyarmati Józsefné Fetter Teréz, Nava Giron (Izrael), Illés György,
Kovács Ilona, Kovács Istvánné Breier Erzsébet, Krupp László,
Lafka Konrád, Lányiné Berán Anna, Löffler Adrienne, Madari
József, Manhertz Mihályné Müller Terézia, Maszár István, Mau
terer Jánosné Schiller Vilma, Nick Jánosné Nick Julianna, Pándi
Józsefné Manhertz Mária, Pataki György, Pauerné Wiesner Rozá‑
lia, Révész Pálné, Salátné Müller Mária, Sebesfi József, Simon
László, Skripek Pálné Hivó Gizella, Solymosi Márton, Szikla
Margit, Tóth Jánosné Fürst Edit, Zelenai Ferenc.
Hálás köszönetemet fejezem ki előzékeny és kollegiális se‑
gítségéért Berényiné Kovács Gyöngyinek, Fuchs Györgynek
és Magyar Endre Lénárdnak, a Pest Megyei Levéltár történész-
levéltárosainak; Lapostyán Ferencnének és Urszuly Jánosnénak,
7
a PML munkatársainak; Toronyi Zsuzsannának, a Magyar Zsidó
Múzeum és Levéltár igazgatójának; Mózessy Gergelynek, a Szé‑
kesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár igazgatójának;
Molnár Emesének, a Magyar Országos Levéltár munkatársának;
Kiss Tamásnak és Szécsényi Andrásnak, a Holokauszt Dokumen‑
tációs és Kutató Központ kutatóinak; Bácskai Jánosnak; dr. Molnár
Lászlónak, a Semmelweis Egyetem Központi Levéltára vezető‑
jének; Négyesi Barbarának, a Szent István Egyetem Állatorvos-
tudományi Kara levéltárosának; Ott József ny. római katolikus
lelkésznek; Bakos-Nagy Márta középiskolai tanárnak; dr. Guth
Zoltánnak, a pilisvörösvári Friedrich Schiller Gimnázium igazga‑
tójának; Andreas J. Schwabnak (Németország); Váradi Monika
Mária író-szociológusnak; Garbóci Lászlónak, a budafoki „Miha‑
lik Sándor” Helytörténeti Kör vezetőjének; Szakmáry Klárának,
a budafoki Budai Nagy Antal Gimnázium könyvtáros-tanárának;
Matus Lászlónak, a MÁV SZK. Zrt. MTÜ Archívuma levéltáro‑
sának; Horváth Józsefnek, Pilisvörösvár város korábbi önkor‑
mányzati képviselőjének és bizottsági elnökének; Reményiné Sári
Bernadettnek, a pilisvörösvári Templom téri általános iskola iskola‑
titkárának; Bíró Csillának, az Országos Széchényi Könyvtár Régi
Nyomtatványtára kutatójának, Balogh Erzsébetnek és Mészáros
Istvánnak, az OSZK munkatársainak; Fok Balázs egyetemi hall‑
gatónak; dr. Fényes Balázsnak, az Országos Rabbiképző-Zsidó
Egyetem tanárának; Borsányi Schmidt Dánielnek, az OR‑ZSE
rabbi hallgatójának; Simon István történésznek; Bernhardt Barna
okl. geológusnak; Sax László kőszobrásznak; Megyaszai-Mám
mel Magdolnának, Törökbálint város Német Kisebbségi Önkor‑
mányzata elnökének; Gaján Vilmos budakalászi helytörténésznek;
dr. Kiss Gábor őrnagynak, a Hadtörténelmi Levéltár vezetőjének;
dr. Lenkefi Ferencnek, az Osztrák Hadilevéltár mellett működő
8
Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség vezetőjének; Balogh
Szabinának, Baumann Violának, Csirmaz Szilviának, Csobán Ka‑
talinnak, Dimitriadis Petrának, Kretz Istvánnak és Tóth Marának.
A szövegszerkesztésért Tamás Anikónak; a nyelvi ellenőrzé‑
sért Ferenczy Ágnesnek; az internetes keresésekért Baris Ádám‑
nak és Baris Béláné Schönek Magdolnának; a konzultációkért
Medzihradszky Lászlónak és Platschek Ritának; a könyv törde‑
léséért Péter Gábornak és Frech’ Miklósnak, a borító tervezéséért
Császár Klaudiának; a nyomdai munkálatokért Messinger Mik‑
lósnak és munkatársainak; a lektorálásért Radnóti Zoltán főrabbi‑
nak szeretnék méltó köszönetet mondani. Remélem, nem veszi
rossz néven kedves és végtelenül szerény barátom, Klein László,
a szentendrei zsidóság történetének kutatója, hogy e helyről is
kifejezem neki külön köszönetemet rendkívül önzetlen és sokrétű
segítségéért, valamint remek ötleteiért, aminek „hála” egy évvel
később látott napvilágot ez a könyv…
A szerző
9
Szikla Manci
11
Baum rabbi és családja a zsinagóga előtt 1885 körül (Fogarasy-
Fetter Mihály: Pilisvörösvár története és néprajza című könyvéből)
12
A vörösvári zsinagóga a mai Petőfi utca felől, 1930 körül
(A fotó a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár, Budapest tulajdona)
13
A vörösvári zsinagóga belső részlete. A kép baloldalán
a tóraolvasó emelvény, a szemközti falnál a frigyszekrény
14
Egy kisfiú, talán Billitzer kántor gyermeke, a zsinagóga díszes
tóraszekrénye előtt, némileg a padok takarásában
15
Berán Henrik, egyik leányával
16
Berán Henrik leányai: fent Kamilla és Irén, alul Anna
17
Hinora Ignácné Berán Margit
18
Farkas József, kislánya Klárika és második felesége, Porgesz Ilona
Farkas Izidór, felesége Platschek Katalin és kisfiuk, Géza
19
Geschmay Márk és felesége, Steiner Mária 1900 körül
20
Geschmay József és öccse, Lipót; alul József leányai: Klára és Ilona
21
A felső sorban Szikla Józsefné Geschmay Frida, öccse Lipót
és annak felesége; elöl Lipót két unokája és Szikla Manci
Geschmay József és felesége Geschmay Friad és Róza
22
23
Vörösvári kiscserkészek Nógrádverőcén, középen Illés György (FFM)
Krausz Sámuel és édesanyja, Kron Helén
A vörösvári volt Krausz-ház az üzlettel, a Postakert utcában
24
Krausz Sámuel és felesége, Lipscher Kornélia 1926-ban
25
Krausz Olga leányavatásakor
26
Krausz Sámuel kislányával, Olgával
Gáborné Krausz Olga felöltőben, elegánsan (1970 körül),

illetve otthonosan a lehúzott redőnyű üzlet előtt (1960 körül)
27
Lipscher Jakab és felesége, Holczer Cecília
A fiatal Lipscher Jakabné

Lipscher Kornélia és asszonylánya, Laura
28
Maszler Lipót és felesége, Krausz Margit (Az U.S.C. Archívumból)
Maszler Zsuzsa és férje, Kopstein Ödön

(Az U.S.C. Archívumból)
29
Nussbaum doktor
30
Fent dr. Nussbaum Károly és felesége, Regina.
Alul szintén a szülők a három fiúval, középen László
31
Nussbaum doktor a vörösvári Nick család diófája alatt
32
Nussbaum doktor édesapja és Nick Kati 1938 körül
Nussbaum doktor vörösvári svábok körében, 1965 körül
33
Nussbaum doktor Nickék kiscsikójával. Baloldalt hátul
Szikla Margit, elöl Nick Mátyás és anyósa, Manhertz Mátyásné
34
Porgesz Lajos és felesége, Schreiber Gizella
Porgesz Margit, Ilona (áll) és Irén, középen anyai nagyanyjuk,

Schreiber Jakabné. Elöl Farkas Klárika, Ilona nevelt kislánya
35
Az Illés és a Porgesz család. Hátul, balról a második Illés Imre,
harmadik a felesége; elöl fiuk, György, mellette Farkas Klárika
Baráthné Porgesz Margit, karjai közt Porgesz Margit leánya

Farkas Klárika, jobbján a leánya és a kicsi Farkas Klárika
36
37
A vörösvári elemi iskola III. osztálya az 1926/27‑es tanévben.
Az első sorban balról a második Böhm Margit, a harmadik Porgesz Irénke
Reinitz Lipót MÁV-mozdonyvezető
és felesége, Hofmann Emma, 1880 körül
38
39
özv. Reinitz Dezső, nővére Betti és gyermekei: balról György, Klári, Ferenc, Rózsi és Lipót
40
A balszélen Reinitz Dezső, mellette keresztény veje, Löffler István. Elöl Klári
(L. István felesége) és Szabó Ilonka (Lipót keresztény felesége) kisgyermekükkel
Fent Reinitz Ferenc és felesége, Porgesz Irén.
Alul Irén, újszülött kisfiával, Liluval
41
Reinitz Béla levele nővéréhez, Bettihez, Vörösvárra 1937-ben
42
Jobboldalt Schmidt Béla és keresztény felesége
Schmidt Béla fia, Lázár és annak vörösvári felesége, Müller Mária
43
Kirándulás a Karátsonyi-ligetbe 1936-ban. Elöl balról Schwarcz
Kató és Porgesz Irén. Középen Berencsváry Gyuláné tanárnő
44
Fent Stierheim Samu és felesége, Lipscher Laura.
Alul együtt két kislányukkal (Magda és Erzsébet)
45
Jobbról Stierheim Samuné Lipscher Laura, balról leánya, Erzsébet
46
Stierheim Erzsébet és férje, Salgó Frigyes; alul Verával
47
Balról Stierheim Magda unokahúgával, Verával;
jobbról Krausz Olga a kislányával; középen Stierheim Samuné
48
Stierheim Magda unokahúgaival:
Gábor Zsuzsa és (elöl) Jutka
49
Szikla József 1930 körül
50
A vörösvári kőszénbánya tisztviselői kara. Az álló sorban
balról a negyedik Szikla József, jobbról az első Porgesz Lajos
A Szikla József által vezetett Bányakonzum és alkalmazottai
51
Szikla Pista testvéreivel: Mancival és Jucival, illetve Manci nélkül
Szikla József és felesége, Szikal József egy Graz melletti

Geschmay Friderika szanatóriumban
52
A Szikla gyerekek baráti társasága 1935 körül
Szikla Margit (jobbról a második) pesti rokonaival

és Nussbaum doktorral 1960 körül
53
Szikláék pesti rokonsága a két háború között
Szikla Margit egyedül, illetve özvegy édesanyjával
54
55
Vendégség dr. Lux József keresztény orvos családjánál. A zsidók közül jobbról az első
Weisz Gyula, mellette fivére, Henrik. A harmadik maga az orvos (FFM)
56
Muzsikus képek… Az ülők között baloldalt Porgesz Slózi, középen Porgesz Dezső.
Az álló sorban balról az első Reinitz György, mellette Reinitz Ferenc (FFM)
57
Az álló sor balszélén Reinitz Ferenc, jobbszélén Porgesz Slózi.
Az ülők között balról a második Reinitz Lipót, a jobbszélen Reinitz György
58
Balról a harmadik Reinitz Ferenc, jobbról a második Porgesz Slózi.
A nagybőgőnél Reinitz Lipót (FFM)
59
„A vöröshajú” c. színdarab szereplői. Az első sorban középen, bajusszal
Porgesz Lajos, előtte a földön „Görbenyakú” Farkas József (FFM)
60
A „Régi szeretők” c. darab szereplői. Elöl, középen Porgesz Slózi,
a második sorban jobbról a harmadik Porgesz Lajos.
A jobbszélen áll „rózsás” szoknyában Porgesz Irén (FFM)
61
A „Rézike” szereplőgárdája. A hátsó sor közepén, turbánnal Porgesz Slózi,
Az első sorban, kalapban Porgesz Lajos, előtte jobbról a kisunokája (FFM)
62
A „Cigány” c. színmű szereplői 1936-ban. A földön balról az első
a darab címszereplője és rendezője, Porgesz Lajos.
Az ülő sor közepén, öltönyben Porgesz Slózi
63
A „Borcsa Amerikában” szereplői 1938-ban. Középen, sötét öltönyben Porgesz Lajos.
Ugyanebben a sorban, a kép balszélén ül Porgesz Irén (FFM)
64
A „Kék postakocsi” szereplői 1946 telén. Az ülő sorban balról a második Reinitz Lipót
rendező. (Jobbján, a kép balszélén a „spanyol infánsnő”: Zs. Dobozy Erzsébet.)
65
A kőszénbánya dalárdája Kassán. Jobbszélen, világos öltönyben Reinitz Lipót.
A balszélen „Görbenyakú” Farkas József áll (FFM)
A PSC futballcsapata 1926-ban. A felső sor jobbszélén Reinitz Lipót
Katonacsapat 1930 körül. Az álló sorban jobbról az első Reinitz Lipót
66
67
Elöl a vörösvári bánya futballcsapata, hátul az ellenfél játékosai, 1932 körül.
Az ülő sorban balról a második Reinitz Lipót
Perl vörösvári zsidóbíró 1724-ben írott panaszlevele
a vármegyének (Pest Megyei Levéltár)
68
Részlet az 1725. évi Pest vármegyei zsidóösszeírásból;
a vörösváriak között a két Mandl és Perl neve olvasható (MOL)
69
Részlet az 1727. évi Pest vármegyei zsidóösszeírásból;
a második sorban a vörösvári Perel neve olvasható (MOL)
70
A vörösvári földesúr „végzése” 1770 szeptemberében,
a felnőtt zsidó férfiak neveivel (PML)
71
Az 1829. évi vörösvári canonica visitazio alkalmából a helybeli
zsidók (5. pont) 150 forintot ajánlottak fel a toronyóra elkészítésére
(Székeskáptalani és Püspöki Levéltár, Székesfehérvár)
72
Részlet az 1819–1850 között körülmetélt vörösvári
újszülött fiúk jegyzékéből (Magyar Országos Levéltár)
73
A pilisvörösvári izraelita felekezeti anyakönyv
születésre vonatkozó bejegyzései 1840-ben (PML)
74
házasságkötésre vonatkozó bejegyzései 1840-ben (PML)
75
elhalálozásra vonatkozó bejegyzései 1840-ben (PML)
76
születésre vonatkozó bejegyzései 1868-ban (MOL)
77
78
A vörösvári izraelita felekezeti anyakönyv
házasságkötésre vonatkozó bejegyzései 1881-ben (MOL)
79
A vörösvári izraelita felekezeti anyakönyv
halálozásra vonatkozó bejegyzései 1869-ben
Részlet egy 1857‑es vizsgálóbizottsági jegyzőkönyvből.
Az aláírók között van Salamon Eisler szülész‑ és sebészmester
80
Részlet a zsidó adófizetők 1865. évi jegyzékéből (PML)
81
Beregi Albert vörösvári körállatorvos 1906 áprilisában
megjelent cikke az ellési bénulásról
82
Beregi Albert körállatorvos levele a járási főszolgabírónak,
az 1919. augusztus 8‑án lezajlott pogrom kapcsán (PML)
83
84
Billitzer Jenő izr. kántor-hitoktató igazolása
a zsidó elemista tanulók hittan osztályzatáról
az 1925/26‑os tanévben
Részlet a vörösvári aut. orth. izr. hitközség
1927 márciusában elfogadott új alapszabályából (PML)
85
86
A zsidók elhurcolása után, 1944-ben magyar kir. honvédségi raktárként használt
és belövést kapott pilisvörösvári zsinagóga a Petőfi utca felől, lebontása előtt, 1954-ben
Jegyzőkönyv a vörösvári izr. Szentegylet (Chevra Kadisa)
feloszlatásáról, 1951 szeptemberében (PML)
87
Letelepedés
A zsidó népesség számának változása
Ezerhétszázhetet írtak. Még javában zajlott a Rákóczi-féle sza‑

badságharc Magyarországon, a kuruc és labanc hadak negyedik
éve csatáztak egymással, mellékesen sűrűn kegyetlenkedtek, ra‑
boltak, fosztogattak, gyilkoltak és gyújtogattak; az ország nagy
részén kaotikus állapotok uralkodtak. Pestet és Budát történetesen
éppen kiélték, Kecskemétet felégették Rabutin tábornok császári
csapatai, amikor – tehát 1707-ben – a svábok révén frissen, 1689-
ben alapított, „labanc megyebeli” Vörösváron letelepedett az első
zsidó. Perlnek hívták. Írták-hívták, talán a nyelvtörést elkerü‑
lendő, Perelnek, sőt másképpen is, de erről mindjárt, sorjában.
Az, ami mindjárt jön: a különböző helyi és országos összeírások
hosszú sora, kétségtelenül próbára teheti többek türelmét. Ezért
aztán, a jó viszony fenntartása érdekében, igyekszem kímélete‑
sen bánni kedves Olvasóimmal, és néhány konskripciót átugrok.
Előbb azonban essék szó egy fontos, hivatalos levélről (figyel‑
memet Komoróczy Géza: A zsidók története Magyarországon c.
könyve irányította rá), amely először hoz hírt a vörösvári zsidók‑
ról. A folyamodvány 1724-ben kelt (a pontos dátum: hónap, nap
sajnos ismeretlen), és latin nyelven, a kordivatnak megfelelően
szóvirágokkal teli, szerfölött cirkalmas stílusban íródott. Benne
az imént említett Perl („Hebraeus Perl ex Vörösvár”), zsidóbírói
89
minőségében, újólag panaszt tesz a vármegyénél amiatt, hogy a
helybeli Kramer zsellér és élettársa rendszeresen kifosztja a zsidó
sírokat, és egyben e gonosz cselekedetek jóvátételét kéri. Részlet
a levélből, kissé szabad fordításban:
Pest-Pilis-Solt Egyesült Tekintetes Vármegye Közönsége

Kegyelmes és Méltóságos Urak!
Alázatosan nemrég benyújtott, a Kramer nevezetű vörösvári zsellér

és az ő ágyastársa által itt, a zsidó temetőnkben hullák kifosztása
tárgyában elkövetett bűntett tényvázlatát már ismerni méltóztat‑
nak. De vajon már hányszor követték el tettüket ezek a szemé‑
lyek, az ellenük támadó gyanú szerint, attól az időtől fogva, hogy
Peppershovenből zsidóközségünk kegyes emlékezetű és kiváló
generális ura – aki az ilyen fosztogatásokat a törvény értelmé‑
ben különösképp tiltotta – engem e helyütt bíróvá nevezett ki, és
egy kis földterületet átengedett a hitünk szerinti halottak elteme‑
tésére?! Csak a Teremtő Isten tudja, aki majd megadja, hogy a
nagyobb igazság napvilágra kerüljön! Hanem a törvényszegések
nem maradhatnak büntetlenül, s főként azokat a cselekményeket
kell büntetni elrendelt törvényeink szerint, amelyeket hullák ki‑
rablása által visznek végbe.
A levél alapján joggal gondolható, hogy a szóban forgó idő‑

ben már jópár zsidó élt a faluban, hiszen temetőjük és bírójuk
is volt. Ehhez képest meglepő, hogy az 1725‑ös országos zsidó‑
összeírás során mindössze három felnőtt férfit vettek jegyzékbe;
a puszta felsorolás Perlt, valamint Marcus és Hersl Mandelt em‑
líti. Másodjára már nem okoz meghökkenést a kis szám, mivel
könnyen elképzelhető, hogy a többiek – hasonlóan a kb. tizenöt
90
évvel korábbi zsámbéki esethez – éppenséggel a zaklatás miatt
kényszerültek odébbállni.
A pilisi járás egyik adózási lajstromán, amely az 1725–1727‑es
időszakot öleli fel, jobbára kézművesek, korcsmárosok, sör‑ és pá‑
linkafőzők nevei olvashatók, számosaknál viszont a foglalkozás
nincs megjelölve, ezek zöme alighanem kereskedő volt. A „fog‑
lalkozás nélküliek” népes csoportjában található a vörösvári
Judaeus Mandel, Mandel zsidó (a feljebbiek ismeretében Mar‑
cus vagy Hersl), aki az utóbbi két esztendőben egyaránt 6 forint
82 krajcárt fizetett, s ezzel messze meghaladta az 1‑2 forintos já‑
rási átlagot. A térség korabeli első számú „virilistájának” mégsem
ő, hanem egy monostori illetőségű keresztény sör‑ és pálinkafőző
tekintendő, nála ugyanis az egyik évben 30 forint adót állapítottak
meg. Egyébiránt a budai bírói jegyzőkönyvekből (MZSO XI. k.,
706. tétel) megtudható, hogy az egyik Mandl, mégpedig Hirsch
„távolsági” kereskedő volt, konkrétan olajjal (is) kereskedett. Az
1726. június 19‑én kelt irat szerint: „Mandl Hirsch vörösvári zsidó
kárpótlást kér Popp Jovántól azért a három hordó faolajért, amely
a Nikolsburgba való szállítás során megromlott.”
Az 1727‑es országos zsidóösszeírás csak Perelt (immár Perel!)
találja a faluban. Ez a konskripció derít fényt arra, hogy mikor ke‑
rülhetett a férfi Vörösvárra. Tudniillik ez alkalommal az összeírók
alaposabb munkát végeztek, egyebek közt azt is megkérdezték a
zsidóktól, hogy mióta laknak a helységben. Perel – aki ez idő sze‑
rint magányosan, feleség nélkül élt az uraság házában és 20 forint
árendát fizetett a pesti domonkos rendnek – azt válaszolta, hogy
mintegy húsz éve lakik Vörösváron. (Residet hic ab annis circiter
viginti.) A „circiter” kifejezés vehető fontoskodó megfogalma‑
zásnak, de ténylegesen is tükrözhet egy-két éves bizonytalansá‑
got. Mindenesetre a török hódoltság utáni időszakban máig ő az
91
első, név szerint ismert, zsidó vallású lakója Vörösvárnak, 1707-
ben vagy akörül telepedett le a községben, és a földesúr szolgá‑
latában állt. Ekkoriban Vörösvárnak, Jerg Bayer (más iratokban
Geörge Beyer) révén, már „kapcsolata” volt egy neves, később
a bírói jegyzőkönyvek lapjain sűrűn felbukkanó – háromszáz év
távolából is jó firmának tetsző – budai zsidóval. A Magyar Zsidó
Oklevéltár XII. kötetének 77. számú – a budai városi levéltárból
származó és 1713. december 31‑én kelt – dokumentuma röviden a
következőket tartalmazza: Jerg Bayer vörösvári szabó bizonyítja,
hogy 1707-ben Joachim Bürgl zsidó Hans Ulrich Holterman budai
polgárnál 12 akó kóser bort készített és szállított el.
De más jelentősége is van az 1727‑es országos összeírásnak.
A Mandel testvérek ebben az évben költöztek Óbudára, és fiúgyer‑
mekeikkel egyetemben már ott írták össze őket. Marcus Mandl‑
nak két fiát: Lebelt és Joachimot, továbbá Michäl nevű szolgáját,
Hirschl Mandlnak három fiát: Davidot, Jacobot és Mandelt (!)
vették jegyzékbe. Az egész família albérletben lakott. A felso‑
rolásból arra lehet következtetni, hogy mielőtt a Mandelek el‑
költöztek, a feleségekkel és az összeírásnál ugyancsak mellőzött
leánygyermekekkel együtt, 1727 elején 13‑15 zsidó élt Vörösváron.
(Picit időzzünk még a Mandeleknél. Az Egyenlőség c. lap 1935.
július 27‑i számából nemcsak az tudható meg Hirschil Mandelről,
hogy 1735-ben óbudai zsidóbíróvá választották, hanem az is, hogy
„sok nagy cselekedet fűződik az ő parancsnoklásához.”)
Utoljára egy évvel később, az 1728‑as helyi összeírásban ol‑
vasható Perel neve a vörösvári lakosok között, és ismét egyedüli
zsidóként. Ezúttal is az uraság házában lakik, és apróságok ke‑
reskedésével foglalkozik. Neve időközben „tovább fejlődött”,
Perelproger-nak írják; Moess Alfréd szerint nevének második
tagja a férfi prágai származására utal.
92
Az 1735‑ös országos konskripció idején Vörösvárnak nincs
zsidó lakója. A budai zsidók között viszont felbukkan egy Berl
Prager nevű, szintúgy magányos ember, aki koldulásból tartja
fenn magát. A hangzóbeli különbség csekély, lehet, hogy ő az
egykori vörösvári zsidóbíró. Igaz, Berl Prager a felvétel szerint
Polóniából indult el, de ettől még jöhetett Magyarországra Prágán
keresztül…
Perl zsidó bő két évtizedig tartózkodott Vörösváron. Amikor
1707-ben megérkezett, talán csak Óbudán laktak zsidók a megyé‑
ben. (Gaál Éva kutatásai alapján a zsámbékiak ekkor tájt men‑
tek el, valószínűleg a részeges plébános erőszakoskodásai miatt.)
A gyönyörű tájképi környezetben fekvő falut 1696-tól Franz Joseph
Krappf bécsi császári tanácsos tulajdonolta, jelzálogban azonban
a pesti domonkosok birtokolták. Vörösvár lakosságát néhány
tucat német telepes jobbágy alkotta családjaikkal; ők is csupán
1690 körül kezdtek gyökeret verni az addig elhagyott helységben,
és próbálták roppant fáradságos munkával megművelni, visszahó‑
dítani a török időkben elvadult földet. De ahogy Fogarasy-Fetter
Mihály írja Pilisvörösvár története és néprajza című könyvében,
a Rákóczi-féle szabadságharc alatt (1703–1711) sem a kurucok,
sem a császáriak nem hagyták őket békén dolgozni. A beszágul‑
dozó-portyázó kurucok legkevesebb tizenegy vörösvári lakost
öltek meg, nem egyet a határban, munkavégzés közben. A csá‑
száriak pedig oly módon szipolyozták a jobbágyokat, hogy pl. a
katonák elszállásolására, hadiadó fizetésére, a termés és az állatok
ismételt beszolgáltatására, valamint Budavár építésénél ingyenes
munkára kényszerítették őket.
Perl túlélte a kuruc-labanc időket, az 1710‑es pestisjárványt,
megérte az újrakezdést, a kis zsidó közösség rövid felvirágzását,
majd elszéledését. Pionírként jött, és utolsó mohikánnak maradt
93
az első zsidó betelepedésből. Amikor 1730 körül távozott (vagy
elszenderült), az időközben 500‑600 lélekre szaporodott falunak
már új ura volt, gróf Esterházy József személyében, és postával
is rendelkezett.
Nem sokáig kellett nélkülöznie – persze, ahogy vesszük – Vörös
várnak a Mózes-hitűeket. Mert noha az 1735‑ös országos összeírás
nem mutatott ki a faluban zsidókat, az 1771‑es számláláskor Lebl
Marcus azt nyilatkozta, hogy 1735 óta lakik a községben. Az
1744‑es helyi összeírás egy szem zsidót említ: Kaufmon Hirslt.
Marhakereskedéssel foglalkozik, ezenkívül bérlője az urasági
korcsmának és sörfőzdének. Neki magának négy lova és hat tehene
van, ebből három fejős. 1746-ban az ő héttagú és Mojses Kaufmon
négytagú családjával, valamint Hirsl két szolgájával együtt 13 zsi‑
dót írtak össze Vörösváron. A későbbi közléseket, kijelentéseket
figyelembe véve Hersl Marcus és Hersl Mayer már 1740-től, Lebl
Mayer 1745-től lakott a faluban. Ugyanekkor kezdtek megtele‑
pedni Tinnyén is a zsidók, Óbudán negyven család lakott. Az
1740‑es évek közepén az 1725‑ös nyolchoz képest immár 32 köz‑
ségben számoltak össze zsidókat Pest-Pilis-Solt vármegyében,
döntően a pilisi és a váci járásban.
A Magyar Zsidó Oklevéltár (XIII. kötet, 218. tétel) szerint 1749-
ben – Óbuda (62), Isaszeg (28), Zsámbék (20) és Tétény (8)
után – Vörösvár volt az ötödik legnépesebb zsidóközség a me‑
gyében, négy családdal. Az óbudaiak, akik között számos jómódú
akadt, együtt évi 800 forintot, a vörösváriak 16 forintot fizettek
a földesúrnak. A megyének viszont létszámarányos mértékben
adóztak: száznegyven, illetve nyolc forinttal. Ebben az időben
Budára, ahonnan Mária Terézia 1746-ban kiűzte a zsidókat, már
nem engedték be őket, Pest városában pedig hat krajcárt kellett
fizetniök egy éjjelre. A császárnő a zsidók sanyargatásában nem
94
állt meg félúton: 1749-ben bevezette az ún. türelmi adót; a zsidók‑
tól pusztán az országban tartózkodásukért is pénzt húztak.
1746-tól Tersztyánszky József a község földesura. A vörösvári
zsidóság létszáma kb. 1750-től jól érzékelhető lassú növekedésnek
indult, ami évtizedeken át folytatódott. Az 1753. évi országos zsidó‑
összeírás a faluban tíz férfit sorol fel, nagyjából ennyi lehetett a
családok száma, azaz összesen 40‑50 fő. Neve alapján két személy
lengyel (Polak), egy pedig pozsonyi eredetű (Prespurger). Néhá‑
nyan – mint pl. Hersel Marcus, Lebli Marcus, Adam Polak és Jacob
Polak – nyolc-tíz-tizennyolc éve laktak már Vörösváron. A több‑
ségnek feljegyezték a foglalkozását. Lebli Klozer felvette a nevébe
üveges mesterségét. Marcus Hersel még egy tehenet is tartott.
A névsor:
Marcus Hersel bőrkereskedő
Lebli Marcus bőrkereskedő
Adam Polak régiség‑ és használtruha-kereskedő
Jacob Polak só‑ és gyertyakereskedő
Simon Prespurger ócskavas‑ és régiségkereskedő
Lebli Marcus -
Hersel Marcus só‑ és gyertyakereskedő
Lebli Klozer üveges
Gabriel Jakob -
Daniel Volff -
Az 1750‑es évek súlyos bűnesetei közül az egyik lazán kapcsoló‑
dik a vörösvári zsidókhoz. (Magyar Zsidó Oklevéltár, XIII. kötet,
465. tétel, szerkesztve és rövidítve:) Eszerint az évtized közepén
egy zsidókból álló nyolctagú rablóbanda betört Prónay Gábor acsai
kastélyába, ahonnan a betörők néhány ezüsttárgy mellett nagy ös�‑
szegű készpénzt vittek magukkal. A Pozsonyban, 1756 júliusában
95
kelt körözési parancs szerint a haramiák egyike, a húszesztendős
Janky Dobovánból, Nyitra megyéből való, „Moyses nevű bátyja
Vörösváron, Buda táján lakik, vastag, kövér ember.” – Hogy ki
lehetett ez a Mózes nevű testes férfi, bizonyosat nem tudni felőle.
Ilyen névvel először az 1770. évi listában jegyeztek fel zsidó em‑
bert Vörösváron, egyszerre kettőt is. A vörösvári zsidók története
szempontjából fontosabb és érdekesebb adalék maga a „nyitrai
kapcsolat”, ha nem is egészen felhőtlen…
*
1770-ben a vörösvári zsidók az uraság által épített új házaikba
költöztek. Az eseményről fennmaradt a jegyzőkönyv, amelyben
szó esik a földesúr és a zsidók között kötött „régi contractus”-ról.
Egyelőre sajnos sem ennek, sem másik szerződésnek a szövege
nem került elő. A vörösvári zsidók valószínűleg hasonló körül‑
mények között éltek, mint a zsámbékiak és az óbudaiak a Zichy-
uradalomban.
A földesúri oltalomért védelmi pénzt (Schutzgeld) fizettek. Fi‑
zettek az urasági sörfőzde, korcsma, mészárszék, bolt bérletéért,
a szombat-zsinór kihúzásáért. A forspont, a porció és a katonaság
bekvártélyozásának kötelezettsége alól mentesültek, mivel mind‑
ezt egy összegben megváltották a vármegyénél. A vásárokon a
helybeli zsidók az első sorban állíthatták fel sátraikat. A helység‑
ben rajtuk kívül más nem nyithatott boltot. Az uraságtól bérbe vett
korcsma, mészárszék révén elláthatták magukat kóser hússal és
borral. Más településen lakó zsidó csak a földesúr engedélyével
tartózkodhatott a faluban, és ezért neki fizetni tartozott. Ugyan‑
csak megszabott tarifa mellett engedélyezte a földesúr „idegen”
zsidó eltemetését. A zsidó község belső ügyeit saját elöljárósága
intézte, élén a zsidóbíróval, aki rövid idejű elzárást, kikötést és
96
botbüntetést is elrendelhetett. Emellett ideiglenesen megtilthatta,
hogy a „bűnöst” felhívják a Tórához, vagy megparancsolhatta,
hogy nevét függesszék ki a templom előcsarnokában lévő táblára,
az őt megillető jelzővel, pl.: choczuf, azaz szemtelen. (Ezt a jelzőt
és büntetést érdemelték ki például azok, akik az istentisztelet alatt
beszélgettek.)
A vörösvári földesúrnak (1769-től Majthényi Károly) a zsidók‑
kal való bánásmódja nem ismert. Kiss Ákos, a kitűnő tinnyei mo‑
nográfus viszont 1786‑os és 1791‑es dokumentumokra hivatkozva
olyat eseteket közöl, melyek szerint az urasági tiszttartó, Miskey
István a zsidókon töltötte ki dühét. Máskor pedig Setéth József
tinnyei köznemes bánt el kegyetlenül Hersl Márkus vörösvári
zsidóval, hiába tiltotta meg 1766-ban Mária Terézia az emberek
kínzását. Ez utóbbiról a vármegyei közgyűlés jegyzőkönyve a kö‑
vetkezőképpen számol be (betűhíven):
2360. sz. Szent Mihály Havának 27. napján 791.

Szinte azon Főszolgabíró Úr [Bitskey Sándor] Herschl Markus
Vörösvári Zsidó feleséginek tett panaszaira, hogy tudni illik Setét
József Úr a panaszt tévönek Urát adóssága végett meg vasaltatta,
aképpen teszi Tudósítását, hogy Setét Úr a Zsidóval vasban fát
vágatott, bocskor le húzatott, végtére vas helyet a lábára ki vése‑
tett hurkos fát tétetett, de a Tudósító Szolga Biró Úr jelenlétében
készségre [?] ki botsajtotta.
2360dik számra.
Minthogy a panasztévö Zsidónak Setét József Úr ellen tett pana‑
sza meg bizonyosodott légyen, a fent említett Úr Bitskey Sándor
[főszolgabíró] Úr által, hogy magát illyetén illetlen állapotokban
ne keverje, megfedetetni fog.
97
2939. számon Karátsony Havának 10. napján 791.
Szinte azon Szolga Biró Úr a 2360. számra jelenti, hogy Setét
József Mint Herschl Markus Veresvári zsidón el követett kegyet‑
lensége végett a ki adott végzéshez képpest a Pubblicum nevével
meg fedette légyen.
*
Visszatérve a jegyzőkönyvhöz, annak melléklete felsorolja az új
házaikba költöző zsidókat, köztük a bírót, egy-egy susztert, ló‑
kereskedőt és üvegest (Klozer). Volff Khives nevének második
tagja szintén valamilyen mesterség lehet. (Alkalmasint „köves”,
kőporkereskedő?) A többiek foglalkozása nincs megjelölve, több‑
nyire nyilván kereskedők voltak. Hersl Pucholter (a c latinosan
t-vel) esetleg a német Buchholz városából való. Íme az 1770.
szeptember 29‑én készített jegyzőkönyv, egyszerre ízes és míves
stílusban, teljes terjedelmében:
Anno 1770. Szent Mihály napkor mint hogy a’ Vörösvári Zsidok

új házai el készültek, azok iránt pedig régi Contractusban semmi
emlekezett nem tétetett, azért mivel már Házaikban be men-
nek lakni az előbbeni Contractushoz Képpest is, hogy ugyan itt
Vörösvárot Protectioban lakhassanak, Következendő Képpen
három esztendeig tartandó végezetett tettem.
Elsőben minden Zsidóságnak a’ ki az Uraság házát bírja, tar-
tozni fog, maga költségin minden Esztendőben szabakót fehériteni,
Kájhákót tapasztani, és az Kémény tisztitónak, Kemény tisztitásról
fizetni, ugy hogy a’ mi Képpen Kezibe vette, olly moddal három
Esztendőnek el folyása által tartani, és ugy ismét resignálni; az
Pallásókón való lakás tilalmasztatik, ugy hogy ha valamelik ta-
pasztaltatni fog, azonnal az falúból Ki csapatassék; fognak pedig
Esztendőnként házi bert fizetni (az utolsó szó olvashatatlan).
98
A zsidóság elrendezése lakásaikra nézve
1770. szeptember 29.
A’ Zsidok nevei
Liebel Majer Biró Markus Isáák
Samuel Jonas Hersl Pucholter
Abraham Pinkas Hersl Liebbly
Beniamin Lebl Isaias Suiszter
Abraham Ignácz Jonas Ló Kereskedő
Jacob Josef Majer Snajder
Bernárd Jacob Judas Josef
Samuel Salamon Jacob Hirsly
Volff Khives David Israel
Mojzes Klozer Hersl Majer
Simon Abraham Hersl Marcus
Jacab Abraham Liebbly Moyses
Aromé Elias Áron
Kár lenne kihagyni a sorból a következő, 1771. évi országos

konskripciót, ez ugyanis a legteljesebb XVIII. századi összeírás,
habár a feleségek és a gyermekek nevét nem jegyezték föl. Az
előző listához képest néhány név eltűnik, néhány új pedig fel‑
bukkan. Nincs suszter, lókereskedő és üveges, van ellenben két
tanító és egy sakter (három roppant fontos ember!), továbbá
két szabó, egy-egy kétkezi munkás („manualista”), vízhordó és
árendás, jópár kereskedő, egy boltos, egy beteg szolga, valamint
egy foglalkozás nélküli, és ismeretessé válik a bíró, Lebl Mayer
civil foglalkozása is (bőrrel kereskedik). Tizenegyen urasági
házban, ketten (a sakter és az egyik tanító) a zsidó „hitközség”
épületében laktak. Kilencen a helybeli sváboknál, pl. a Hafner,
99
Spiglperger, Kheppl, Venczl, Troll, Stolcz, Olbiger családnál lak‑
tak albérletben. Három gyermektelen házaspár más zsidó csalá‑
doknál húzódott meg. Saját házzal egyikük sem rendelkezett. Vi‑
szont mindnyájan 4 forint személyi adót fizettek. A legmagasabb
keresete a sakternak volt, aki 30 forint fizetést kapott. Hersl Mar‑
cus kereskedő 20 forintot, a többiek 5–12 forint között kerestek.
Néhány személy neve mellett, például a csapszékes Aron Polaknál,
nem tüntettek fel jövedelmet. Ketten özvegyen, anya nélkül ne‑
velték gyermekeiket. Az összesen ötven, 1–18 év közötti gyerek
átlagos életkora mindössze 7 év volt. 1770-ben huszonhat, 1771-
ben huszonöt családfőt vettek számba, akik közül öten már Vörös
váron születtek. (A kereseti, jövedelmi viszonyok leírását némileg
rövidítettem. A többjelentésű In Regno habitat ab Anno kérdést az
összeírás szűken vett helyére vonatkoztattam: „Mióta lakik az
adott földesúri birtokon, azaz Vörösváron?”)
Hersl Marcus bőrrel és gyapjúval kereskedik; sokaknak lekötelezett

Vörösváron lakik 1740-től
Négy fia van, életkoruk: 3, 5, 7 és 13 év
Aron Polak, özvegy, csapszékében kanalat, gyertyát, sót is árul; jól él

Vörösváron született
Egy lánya van, 17 éves
Jacob Lebl urasági sör‑ és pálinkafőzdét bérel Tápiószentgyörgyön

Két fia 5, illetve 4 éves
Három lánya 2, 6 és 14 éves
Két római katolikus szolgája 23, ill. 40 éves
100
Jacob Josef használtruhával kereskedik
Egy fia van, aki 1 éves
Egy lánya van, aki 10 éves
Lebl Majer bőrrel kereskedik

Hersl Majer használtruhával és ócskavassal kereskedik

Négy fia van: 1, 3, 7 és 10 éves
Abraham Jacob használtruhával és ócskavassal kereskedik

Vörösváron lakik 1753-tól
Két fia van: 3 és 5 éves
Simon Abraham vászonnal és kanalakkal kereskedik

Joachim Samuel mások lovait szokta gondozni, ebből él

Egy fia van, 2 éves
Isac Marcus használtruhával és ócskavassal kereskedik

101
Lebl Marcus liszttel kereskedik
Négy fia van: 6, 7, 9 és 12 éves
Czerl, özvegy, kanalakkal és cérnával kereskedik

Három fia van: 9, 10 és 14 éves
Egy leánya van, 16 éves
Natan Abraham sakter

Két fia van: 1 és 10 éves
Aron Majer tanító

Egy lánya van, féléves
Volff Jonas más zsidóknak szokott vizet hordani

Salamon Jonas kétkezi munkás („manualista”)

Natan Chaim mások adományaiból él

102
Hersl Pilis bőrrel kereskedik
Három lánya van: 3, 4 és 6 éves
Pinkas Abraham használtruhával kereskedik

Két lánya van: 17 és 18 éves
Jacob Josef szabó

Majer Herczl szabó

Hersl Puchholter beteg szolga („infirmorum servus”)

Alexander Puhholter tanító

Mojses Josef kanalakkal és cérnával kereskedik

David Spiczl késekkel, szelencékkel és tükrökkel kereskedik

103
1771-ben csaknem minden feltétel együtt volt a magas színvo‑
nalú falusi zsidó életvitelhez: népes, százfős közösség, tanítók
(hozzá nyilván chéder, azaz zsidó elemi iskola), „saját” sakter,
s állt a frissen emelt templom is. A zsinagóga díszes bejárata fölé
a 118. zsoltárból vett gyönyörű idézetet vésték: „Ez a kapu az
Örökkévalóé, igazak mennek be rajta.” (Borsányi Schmidt Dá‑
niel szíves fordítása.) Egyedül a rabbi hiányzott. Már nem sokáig.
Az elöljáróság 1779-ben meghívta Vörösvárra a balassagyarmati
születésű Engel Mózest, akinek 1820‑ig terjedő működése egyben
a vörösvári zsidóság fénykora. Annál inkább, mivel ebben az idő‑
ben országosan ismert jesivát is fenntartottak a rabbi vezetésével.
II. József uralkodása alatt (1780–1790), a „kalapos király” türelmi
rendelete révén egyébként is jobbra fordult a zsidóság helyzete.
József (aki nem bízott a plébánosok és a vármegyék adataiban)
nevéhez fűződik az első átfogó, akkurátusan előkészített nép‑
számlálás Magyarországon. Ennek végrehajtása során, 1784–85-
ben Óbudán 1650, Vörösváron 155 zsidót számoltak össze. Névsor
nincs róluk, de a XIX. század elején-közepén felvett anyakönyvi
bejegyzésekből kikövetkeztethető, hogy ekkoriban már Vörös‑
váron laktak a Hartman, Austerlitz, Ehrentreu, Bolock (Balog),
Stern, Epstein, Troster família tagjai.
Fénykor ide vagy oda, a századforduló táján sűrűn fellobbanó viták,

veszekedések, amelyek a formálódó-növekvő zsidóközségekben,
illetve egymás között zajlottak, a vörösváriakat sem kerülték el.
A XIX. század elején Vörösváron is nagy felzúdulást váltott ki
Pest vármegyének az a végzése, hogy aki a Tóra elé járul, fejére
azontúl a háromszögletű, csúcsos, ún. prágai kalapot köteles fel‑
tenni. A vörösvári zsidók panaszt emeltek a helytartónál, és az
intézkedés megváltoztatását kérték. Ennek nyomán hosszadalmas
104
vizsgálat következett, végül 1817-ben a helytartóság közölte a
vármegyével Ferenc király kegyes rendeletét: „Minekutána több
zsidó Rabbinusok azt nyilatkoztatták volna ki, hogy a Zsidó Tör‑
vényekben nem légyen nyoma, hogy milyen formájú légyen az a
kalap, amelylyel a Zsinagógába lehessen járni, azért minden zsi‑
dónak szabadjára hagyatik, hogy milyen kalapban akar a zsinagó‑
gában megjelenni; aki ezt megakadályozná, az büntettessék meg.”
A napóleoni háborúk idején a vörösvári zsidók nem vonultak be

a hadseregbe, mert katonáskodásukat a hitközség pénzben meg‑
váltotta a megyénél. 1809 nyarán a Győr alól visszafutó vesztes
csapatok egy része – bennük közönséges rablóvá, bűnözővé vált
elemek – jó darabig Vörösváron és környékén tanyáztak, mielőtt
Soroksáron újra rendben összegyülekeztek. A katonák ellátása
minden tekintetben kimerítette a falu lakosságát, amit még sú‑
lyosbított, hogy a hatóságok a jobbágyokat évekig hadi célú fuva‑
rokra kényszerítették.
Az 1810‑es években a vörösvári jobbágyok és ifj. Majthényi
Károly földesúr leveleit szinte futószalagon szállították a postá‑
sok a vármegyének – a felek a folyamodványokban kölcsönösen
egymásra panaszkodtak. Az egyaránt tinnyei illetőségű Miskey
Ferenc főszolgabírót és Simonsits János alszolgabírót úgy ellát‑
ták napi olvasni‑ és kivizsgálnivalóval, hogy más ügyekre, pláne
ebéd utáni szundikálásra vagy komótos, ráérős pipázásra évtize‑
dig nem maradt idejük. Munkájukat a megyeházán rendszerint
úgy kezdhették: „Vajon megint min huzakodnak a veresváriak…?”
Csöppet sem volt vicces.
A jobbágyok sérelmezték, hogy az urbárium törvénye alapján
nekik járó 570 holdat a földesúr nem hajlandó átadni, sőt elveszi
kaszálójukat, marhaitatójukat, krumpli‑, irtás‑ és remanentialis
105
földjeiket, házi kertjeiket, jóllehet némelyik oly kicsi, hogy meg‑
fordulni is alig lehet benne. Ráadásul – írták – négy esztendeje
egyfolytában megtagadja tőlük a tüzifát; az egyik télen ezért a
beszálló katonaság szekereiket és egyéb paraszti eszközeiket
vagdosta össze, hogy ehessenek és melegíthessék magukat, míg
ők családjaikkal a hideg falak között koplaltak és fagyoskodtak.
A háborgókat a kasznár botozással, valamint házuktól és vagyo‑
nuktól való megfosztással fenyegeti; ezenközben a községi elöl‑
járók 500 forint jutalmat adtak ennek az embernek a „kavarodás”
megszüntetésére, amit az nem is tagadott.
Felpanaszolták a földesúr gorombaságát. Vörösvár külterületé‑
ről, a Garancsról behozott borokra akónként 3 forintot vetne ki,
nem fizetés esetén viszont kiüttetné a hordók fenekét. (Erre végül
nem került sor.) Ezenfelül sérelmezték, hogy a földesúr a temp‑
lom előtt megbotozott négy tréfás kedvű legényt, aminek követ‑
keztében egyikük alfeléből vér folyt, egy másik két hétig nem
tudott leülni. Megverte azt is, aki a botozás elengedéséért könyör‑
gött. A községi bírót Majthényi uraság megpálcázta, mégpedig
a bíró saját pálcájával, mert az nem küldött elegendő embert az
asztagrakáshoz, egy idősebb jobbágyot pedig azért, mivel nem
ment fel az asztagra.
A földesúr folyamodványaiban válogatott kifejezésekkel illette
alattvalóit: szüntelen civakodók; vakmerően követelőzők; vásot-
tan megátalkodottak; földesurukkal örökké ujjat húzni szeretők;
minden földesúri jussokon keresztül-kasul gázolók. Azt állította,
hogy a határban lévő gyalogfenyőt mind kipusztították, az erdők‑
ben a fákat legallyazták, tövestül hazahordták, ellopták; továbbá,
hogy a jobbágyok a legjobb földeket kapták a határban, s ők azok,
akik a többiről nem akarnak megegyezni; nota bene, a reguláció
során végzett kiméréskor 200 forinttal lefizették a mérnököt, hogy
106
az többet mérjen nekik, következőleg az az 570 hold, amit még
követelnek, ki nem telhet, mert a határ véges. Utoljára bosszú‑
ból, miután minden földet el nem nyerhettek, tőkéstől, mégpedig
„nyilvánságos lázadással”, kivágták a földesúr gyümölcsöskertjét.
„Közönségesen tudva vagyon – írta Majthényi 1817-ben kelt
levelében a vármegyének –, hogy a veresvári jobbágyság több
esztendöktül fogva rész szerint alattomos prókátorok, rész szerint
mások által bizgattatván, szüntelenül azon töri a fejét, és maga
megerőltetésével tett bölcsességekkel azon iparkodik, hogy tör‑
vényes földes Ura ellen folyamodásokat koholván, annak jussait,
amennyire csak engedik, kisebbítse, és ellene, mint a zabolátlan
ló, rugdalozzon.” A földesúr a vármegyétől többször is a jobbá‑
gyok és az őket „lázasztó”, „fellovalló” prókátorok (Lakner és
Gärtner) bírói hatalom útján való példás megfenyítését kérte.
*
Moess Alfréd kutatásai szerint 1804-ben Vörösváron 274 zsidó
élt, számuk tehát három évtized alatt majdnem megháromszoro‑
zódott, és 1816‑ig 326‑ra nőtt. Ezután 1825‑ig lényegében stag‑
nált. 1831-ben délkeleti irányból súlyos kolerajárvány érte el az
országot, amely egyedül Pest megyében kilencezernél több ha‑
lálos áldozatot követelt. Fogarasy-Fetter Mihály idézett művé‑
ben megemlít néhány orvost, akik a járvány idején eredményesen
dolgoztak; ők név szerint: Saphir, Frankenstein Ignác, valamint
Ábel József (Óbudáról) és Balogh László (Csabáról). A ragályt a
vörösvári zsidóság is erősen megsínylette. Az ismeretlen számú
halottakon kívül sokan „elhúzódtak”, biztonságosabbnak remélt
helyekre vándoroltak, mindezek következtében számuk 1834-ben
a faluban 224‑re csökkent. (Óbudán ugyanekkor közel a felére
apadt a zsidóság létszáma.)
107
A járvány előtt, 1829-ben még viszonylag jól mehetett a zsidó
községnek, ugyanis az ez évi canonica visitatio alkalmával
– az ilyenkor szokásos adakozások során – a helybeli zsidók je‑
lentős summát, összesen 150 forintot ajánlottak föl a toronyóra
(a katolikus templom toronyórájának) elkészítésére.
A XIX. század első évtizedeiben, ha nem előbb, tűnik fel Vörös
váron a Kohn, Epstein, Huszerl, Keiner, Ofner, Balog, Jelinek,
Stern, Steiner, Stierheim, majd az 1830–1840‑es években a Brüll,
Kling, Fürst, Weisz, Neumann, Weiszmann, Mannheim, Eisler,
Schreiber, Singer, Schulczer, Morgenstern és Rothschild famí‑
lia. Eisler Salamon személyében 1840-től polgári sebész‑ és szü‑
lészmestere van a falunak. Még Majthényi a földesúr és Keiner
Volf a zsidóbíró, Csercas Philipus a rabbi, Bloch Martin a jegyző
ebben az évben. És ami rendkívül fontos: 1840-ben az ország‑
gyűlés – a bányavárosokat kivéve – ismét engedélyezi a zsidók
városokban való letelepedését. 1842-ben Abelisz Phillipnek hív‑
ják a rabbit, pontosabban rabbijelöltnek (Rabbinath Canditath)
írják (és leányágon néhány évtized múltán az ő egyik unokája lesz
a híres óbudai tudós rabbi: Wellesz Gyula). Moess Alfréd sze‑
rint 1841-ben Vörösváron 206 zsidó lakott. A megyés püspökség
által 1810-től rendszeresen kiadott Schematismusokban viszont
helyenként 30–35%‑kal nagyobb számok szerepelnek, azonban a
kolerajárványt követő csökkenő tendencia a püspökség adataiban
is érzékelhető. (A szomszédos Szentivánon a kiadvány 1812-től
kezdve jelez zsidókat, 1842–1864 között átlagosan ötven főt!)
*
1838 január végén izgalmas és ünnepélyes napokat éltek át a vörös
vári zsidók. Wahrmann Izrael halála után a pesti zsidók Schwab
Löb személyében új főrabbit választottak, aki Prossnitzból Bécsen
108
keresztül jövet, január 27‑én megállt Vörösváron. Itt a pesti hit‑
község részéről Ullmann Gábor elnök és két elöljáró fogadta.
Az újdonsült – és tudása révén hamarosan nagy tekintélyre szert
tevő – zsidó főpap pihenő után kíséretével innen folytatta útját
Pestre, ahova 1838. január 28‑án érkezett meg.
*
Érdekes képet ad a Vörösvár Zsidóközség 1843/44. évi rovásos
összeírása címet viselő dokumentum, amelyet a Pest Megyei Le‑
véltár őriz. A lajstromból furcsamód hiányoznak a faluban régóta
honos Sternek és Hartmannok, azonképpen a Kohnok, Weiszek,
Offnerek, Mannheimek, valamint a zsidóközség alkalmazottai
(rabbi, kántor-metsző, templomszolga), akik nem fizettek adót.
Az összeírt 38 férfit az adózás szempontjából kézműves (szabó),
kereskedő, kalmár, illetve kézimunkás kategóriákba sorolták. Ez
utóbbiak – a legalacsonyabban jegyzettek – között huszonhatan
találhatók. Egy-egy szolgával és szolgálóval Rosenfeld Mihály
szabó; egy-egy szolgával, szolgálóval és hámos lóval Balog
Jakab és Balog Moritz; egy-egy szolgával, szolgálóval és két-két
hámos lóval Fürst Markus, Fürst Samuel és Kreitsik Izsák; egy
szolgálóval és két hámos lóval Kainer Volf zsidóbíró rendelkezett.
A dokumentumból kiderül, hogy a bíró még egy fejőstehenet tar‑
tott, továbbá rétje, szántóföldje is volt. Özvegy Fuchs (személy‑
neve ismeretlen) 160 forintot, a zsidóközség 80 forint haszonbér‑
leti adót fizetett. A zsidók lovaikat otthon tartották, legelői adót
nem fizettek. A teljes névsor (az eredeti írásmóddal):
Balog Daniel Balog Moritz

Balog Hermán Balog Péter
Balog Jakab Bauer Markus
109
Bauer Szamuel Károly Samuel
Brill Jósef Kraitsik Jósef
Epstein Zsigmond Kreitsik Izsák
özv. Fuchs Morgenstern Gábor öreg
Fürst Markus Petzel Simon
Fürst Leopold Rosenfeld Mihál
Fürst Samuel Sreiber Mandl
Gánz József Stirheim Moiszes
Huszerl Áron Sulczen Bernárd
Huszerl Jakob Süller Jakab
Huszerl Moyses Számek Moyses
Huszerl Salamon Számek Samszon
Jellenik Jósef Trester Salamon öreg
Kainer Volf Treszter Náthán
Kánitzer Joáchim Ulman Eliás
Wilháim Áron
***
1848/49-ben legalább tízezer zsidó harcolt az összesen kb. 180 ezres
hondvédseregben Magyarország függetlenségéért az osztrák és
orosz csapatok ellen. Ezenfelül a zsidók egyebek között még nagy
mennyiségű arany‑ és ezüstneművel, pénzzel, hadiszállításokkal,
sajtóval, propagandával segítették a szabadságharcot, amellyel
kiváltották a bécsi udvar bosszúját, mondván: a zsidók megátal‑
kodottsága nélkül nem nyerhetett volna ilyen kiterjedést a forra‑
dalom és szabadságharc. Kiss Ákos kutatásai szerint Tinnyéről
közel negyven férfi, Csabáról, Zsámbékról, Nagykovácsiból senki,
Vörösvárról pedig egy Csehországban született mészáros vonult
be a honvédségbe, amelynek számos egységét 1848 decemberében
Vörösvár és Solymár térségében vonták össze. Később ugyanitt
császári és cári csapatok szállásolták be magukat.
110
Az 1850‑es években új nevek jelennek meg a színen Vörösváron.
Freibauer valószínűleg Maglódról, Delicat Verbóról, Platschek
Pomázról, Rosenblüth Szántóról nősült be a faluba. Geschmay
családjával együtt Szentivánról települt át, s lett évtizedekre az
egyik meghatározó zsidó família Vörösváron. Ugyancsak az öt‑
venes években fejtette ki működését Löffler és Lichtenstein rabbi,
utóbbit 1861-től 1874‑ig a Pomázról népes családjával átjövő
Kopfstein rabbi követte.
Az 1855–1867 között fölfektetett helyi adófizetői íveken át‑
lagosan 50–55 vörösvári zsidó szerepel. Még a faluban laknak
az első név szerint ismert családok közül a Sternek, Steinerek,
Trösterek, Huszerlek, de már nincsenek itt Abeliszék, Austerlitzék,
Ehrentreuék. A Rothschild család az 1840‑es évek elején, Fürst
Lipót népes családja 1852 körül költözött Vácra, Tauber Dánielé
és Szamek Mayeré az 1860‑as évek elején Kerepesre, illetve Pé‑
celre. Morgensternéket az 1850‑es évek vége felé Óbudán, esetleg
Cséven és Kesztölcön lehet újra fellelni. Ha a családok számát va‑
lamivel nagyobbnak vesszük az adófizetőkénél, és családonként
átlagosan öt személlyel számolunk, akkor az 1867‑es kiegyezést
közvetlenül megelőző időszakban 250–260 zsidó lakosa lehetett
Vörösvárnak.
Az 1868/69. évi kongresszuson a magyarországi zsidóság három
részre szakadt. Vörösvár a vidékiek többségéhez hasonlóan, az
ortodox irányzathoz csatlakozott, és a község a kerületi ort. rabbi‑
ság székhelye lett. Ide tartozott Pomáz, Csaba, Szentiván, Soly‑
már, Szántó, Szentkereszt, Kovácsi, Hidegkút, Kisoroszi, Üröm,
Borosjenő, Csobánka, Kalász és Békásmegyer – tehát a pilisi felső
járás községei. Az 1889. évi átszervezés során létrehozták a po‑
mázi anyakönyvi kerületet, s az utóbbi öt helységet hozzácsatol‑
ták. (Az 1850‑es években a szentendrei és a pócsmegyeri zsidókat
111
is Vörösváron anyakönyvezték.) Minthogy Kopfstein rabbi 1874-
ben lemondott tisztségéről, a vörösvári hitközség Baum Jakabot
hívta meg a helyére. (Mindmáig ő az utolsó vörösvári rabbi.) Idő‑
közben lezárultak az úrbéri perek, befejeződött a falu határának
tagosítása és a legelők elkülönítése, jóllehet az egykori földesura
ság fellebbezései még 1880-ban is munkát adtak az illetékes tör‑
vényszéknek. Az 1848‑as jobbágyfelszabadítás kapcsán kezdődött
úrbéri rendezésben vörösvári zsidók szintén érdekelve voltak,
Fürst Sámuel pl. 170 négyszögöl, Balog Moritz 500 négyszögöl
belsőségnek vált a tulajdonosává.
Az 1867. évi kiegyezést követően nagyiramú elvándorlás vette
kezdetét. Néhány évtized alatt zsidó családok egész sora költözött
el Vörösvárról, főként Óbudára, Pestre és Újpestre, de vidékre,
pl. Vecsésre és Üllőre is. Az 1870‑es években kedvelt célpont lett
a vörösvári zsidók számára Szentendre és közvetlen környéke
(Izbég, Szentlászló, Pócsmegyer), ahova többek között Sorgerék,
Auspitzék, Friedmannék, Willheimék, Lővingerék és Jelinekék
költöztek. 1880 körül intett búcsút a falunak Geiduschek Nathan,
felesége és három gyermeke. A népesebb elvándorlók közé tar‑
tozott Singer Henrik, Rosenblüth Mór, Balog Lipót, Schmideg
József, Weiszmann Fülöp, Geschmay Salamon, Weisz József,
Fürst Dávid és Huszerl Gyula családja. Ezzel egyidejűleg nőtt
azoknak a fiataloknak a száma, akik a házasságkötés után vidéken
telepedtek le. A fogyást, úgy ahogy, egy darabig a Balog (Áron;
Manó; Lázár) és a Weisz família (Lipót; Gyula; Henrik), továbbá
Stierheim Mátyás, Baum Jakab és Mannheim Lévi családja pó‑
tolta elsősorban.
Galgóczy híres megyei monográfiájában, 1877-ben még azt írja
a „csinos és rendezett” községről, hogy a földek 1863-ban elvég‑
zett tagosítását követően lendületet kapott a földművelés. A gaz‑
112
dák 250 db szép magyar és svájci fajtájú szarvasmarhát nevelnek,
a fő jövedelmi forrás azonban a szőlő‑ és gyümölcstermesztés,
emellett fontos szerepe van a kőszén‑ és kőfuvarozásnak. Az ez
idő szerint 2561 lelkes településen a római katolikus vallásúak
száma 2253, a protestánsoké 8, a zsidóké 300. „Van a községben
nyolc különféle mesterember, számos szatócs s kisboltos a zsidó‑
ság között, melyek közül sokan a vidéket is házaló kereskedéssel
bejárják (…) Zsidó földbirtok még nincs.”
*
A helyi kőszénbányászat és a vasútközlekedés megindulásával
a századfordulón a község fejlődése és átalakulása ténylegesen
hatalmas lendületet vett. Lakossága két-három évtized alatt meg‑
duplázódott. Ekkortájt költözött a faluba három fiatal zsidó férfi,
akik egészen az 1940‑es évek elejéig jelentős hatással voltak a
település életére. Ehrenfeld Zsigmond épületfa-kereskedő ked‑
vezményes vásárlásokkal könnyítette meg a családok építkezését.
Szikla József mint a kőszénbánya alkalmazottja, a Bányaélelem‑
tár vezetője, modern és viszonylag olcsó nagyáruházat alakított
ki, ez volt a „Bányakonzum”. Porgesz Lajos számtalan színpadi
alakításával és rendezésével hagyott mély nyomot Vörösváron.
Az első világháború és a Tanácsköztársaság bukását követő
1919. augusztus 8‑i pogrom alapjaiban forgatta fel a zsidók min‑
dennapjait. Nagy részük elmenekült. Rövidebb-hosszabb idő
múltán számos család visszatért, köztük Szikla József, Ehrenfeld
Zsigmond és Porgesz Lajos is. Az idősödő rabbi viszont Pesten
maradt. A hitközség vezetősége és különösen az általa meghívott
Billitzer Jenő rabbihelyettes hatalmas erőfeszítéssel igyekezett
helyreállítani a közösség vallási életét – de már nem lehetett telje‑
sen. Némelyek fejében az is megfordult, hogy a hitközség a zsidó
113
vallás egy másik irányzatához csatlakozzék. Legalábbis erre
utalnak a Magyar Izraeliták Országos Irodája iktatókönyveiben
olvasható bejegyzések, melyek szerint az 1930‑as évek közepén
Menczer Ernő jegyző (civilben főraktárnok a kőszénbányánál)
két ízben is felvilágosítást kért az irodától a vörösvári hitközség
„jellegváltoztatása” tárgyában.
A századfordulótól az ország sok pontjáról érkeztek zsidók
Vörösvárra – nemegyszer feleséggel, kisgyerekkel, olykor keresz‑
tény hitvessel –, és a kőszénbányában vállaltak állást. 1930-ban a
Bányatelepen huszonnyolc zsidó lakott. A bányamunkások egy
része azonban a folytonos elbocsájtások és a bánya 1940. évi be‑
zárása miatt csupán néhány esztendeig, esetleg egy szűk évtizedig
tartózkodott a faluban. Ezalatt ezek a családok általában egy-két
gyermeket neveltek. A gyermekvállalási kedv a „faluban”, a tra‑
dicionális zsidó családok körében szintén megcsappant. Néhány
házaspár gyermektelen maradt, többen egyedül vagy özvegy édes‑
anyjukkal éltek egy házban, lakásban. A patinás, régi családok
képviselői már az első világháború kitörésekor is keveset szám‑
láltak, de az 1930‑as évekre legfeljebb mutatóban, hírmondónak
maradtak. A zsidók megfogyatkozását jól érzékelteti, hogy míg
1903–1913 között (tíz év alatt) huszonkét zsidó házasságot kötöt‑
tek Vörösváron, addig 1914–1944 között (harminc év alatt) csu‑
pán húszat. Az utolsó zsidó család, amelyik Vörösvárra költözött,
Klein Andor gépkezelőé volt 1938-ban. 1938 után pedig már nem
született zsidó gyermek a községben.
Az 1932‑es évről még szólni kell. Ebben az évben kezdett gyó‑
gyítani Vörösváron egy fiatal és sokoldalúan képzett orvos, dr.
Nussbaum László. Népszerűsége hamarosan a fentebb említett
férfiakéval vetekedett. (Testvére, a Pesten praktizáló Mihály a
vörösvári asszonyok „házi” szülészorvosa lett.) Dr. Nussbaum
114
Lászlónak a „korszellem” (ahogy annak idején a zsidók kire‑
kesztésének és üldözésének okát nevezték szépelegve), szóval
a gyűlölet, tíz évet engedélyezett a faluban. 1942-ben behívták
munkaszolgálatra, s ezzel megkezdődött majd’ másfél évtizedes
kálváriája. Rá két évre, 1944 tavaszán az összes, még otthon levő
zsidót elűzték, elhurcolták Vörösvárról. Nem hivatalos adat sze‑
rint hatvanhatan voltak.
*
A népességre vonatkozó statisztikai adatok 1870‑ig kevéssé hitelt
érdemlőek. Annyi azonban bizonyos, hogy az 1750‑es évek elejé‑
től jelentős számban laktak zsidók Vörösváron. Arányuk az össz‑
lakosságon belül kb. száztíz évig, az 1760‑as évektől az 1870‑es
évekig rendszeresen meghaladta a 10%‑ot, sőt időnként a 15%‑ot
is.
A vörösvári zsidók száma 1707–1869 között

17071 175340 1816326
172713 1771100 1834224
1735-- 1784155 1840310
174613 1804274 1869278
A népszámlálási adatokat 1870-től tekintik megbízhatóknak,

községenkénti bontásban először az 1880. évi számlálás eredmé‑
nyeit adták közre. A mi szemszögünkből nézve nevezhetjük akár
pikáns mozzanatnak is, de inkább pechnek, hogy a vörösvári zsi‑
dók számát rögtön elírták, minden jel szerint mínusz százzal, en‑
nélfogva a hivatalos jelentésben csak 106 izraelita szerepel. E kis
számnak a képtelensége az anyakönyvi adatok alapján felfektetett
névsor „Vörösváron tartózkodott” c. rovatából világosan kitűnik,
115
úgyhogy az alábbi táblázatban a hivatalos számot önkényesen
100-zal felfelé korrigáltam. Az 1944. évi adatot a hitközségi elnök
az év áprilisi jelentéséből vettem.
Vörösvár lakosságának és a zsidók számának alakulása

Év Lakosság száma Zsidók száma %
1880 2668 206 7,7
1890 3048 155 5,1
1900 3659 172 4,7
1910 5584 201 3,6
1920 6069 85 1,4
1930 7815 117 1,5
1941 8392 78 0,9
1944 - 66 -
Az első világháborúban
Mária Terézia uralkodása idején tiltották a zsidók és cigányok ka‑

tonai sorozását. A tilalmat II. József oldotta fel, és 1788-tól – kez‑
detben szekerészként, valamint a tüzéreknél lövegtöltőként – már
zsidók is szolgálhattak a császári hadseregben. Részt vettek a Na‑
póleon elleni csatákban, majd a Habsburgok 1859‑es és 1866‑os
háborújában is, igaz, a magyar zsidók jóval kisebb számban, mint
osztrák hittestvéreik. 1808-tól már tiszti rangot szerezhettek, el‑
sőbben épp a lovasságnál. Az 1848/49‑es magyar szabadságharc
116
kb. 180 ezres honvédő seregében, nem számolva tehát a nemzet‑
őröket, legkevesebb tízezer zsidó katona harcolt; Kossuth példa‑
ként állította őket más népcsoportok tagjai elé.
Vörösváron és környékén már egy-két évvel az első világhá‑
ború kirobbanása előtt „hadiállapot” uralkodott, amennyire ez a
Pilisi Hegyvidék c. lap 1912–1914 között megjelent híreiből kiol‑
vasható. A borosjenői bíró pl. csak revolverrel felfegyverkezve
mert utcára lépni, a csabai bírót a búcsúban leszúrták, a vörös‑
vári bírót pedig a farsangi bálban inzultálták. Egyoldalú véres
„ütközet” zajlott le Pomázon. Egy hadgyakorlatról hazatérő férfi a
feleségét és mostohalányát négy legénnyel hancúrozva találta az
ágyakban. Számonkérésre nem sok ideje maradt, mert az asszony
több golyót röpített a fejébe, ráadásként a szerelemittas legények
késsel és fejszével még negyven sebet ejtettek rajta.
A háború hírét Magyarországon százezrek – ha nem milliók – és

a sajtó nagy része ujjongva, kitörő örömmel fogadta. A lelkesen
éljenzők sorába beállt a régiós újság is, amely – hasonlóan az or‑
szágos lapokhoz – az első hónapok sikereitől valósággal megmá‑
morosodva nem győzte becsmérelni az ellenséges szerb, francia
és orosz csapatokat.
Magyarország területéről 1914–1918 között három és fél millió
katona vonult hadba, lényegében minden harmadik férfi mundért
öltött. A Magyar Statisztikai Közlemények 1927. évi 7. száma az
ország személyi veszteségeit az alábbiak szerint közli: 381 ezer
katona meghalt, 743 ezer megsebesült, 400 ezer eltűnt, 615 ezer
fogságba esett. Más források a veszteségeket a fentieknél többre,
illetve lényegesen kevesebbre becsülik; tény, hogy az első világ‑
háborús veszteségkutatás még koránt sincs lezárva Magyarorszá‑
gon. (Az Országos Széchényi Könyvtárban Propaganda az első
117
világháborúban címmel 2015 októberében megnyitott kiállításon
a halottak számát 660 ezerre becsülték.)
A zsidó vallásúak háborús részvételére az Armee-Oberkom
mando jelentése nyújt fontos támpontot, amely az 1918. már‑
cius 11‑i, peszachi ünnepi élelmezés kapcsán a zsidók létszámát a
következőképpen rögzíti: az arcvonalon 136 640 fő, hadtápon és
betegállományban (főleg sebesülés miatt) 26 ezer fő. A magyar
zsidók veszteségeit a Tanácsköztársaság bukását követő, nyíltan
antiszemita kurzus – élén Prohászka Ottokár püspökkel – mind a
sajtóban, mind a nemzetgyűlésben igyekezett gúny és lekicsiny‑
lés tárgyává tenni. Néhány száz, vagy egy-két ezer „véletlenül
elesett”, „többségében a hátországban dekkoló” zsidókról szóno‑
koltak. Az ügyben a Kúria hozott döntést; végzésében a magyar
zsidó hősi halottak számát tízezer főben állapította meg. Dr. Ró‑
bert Péter adatai szerint 320 ezer osztrák-magyar monarchiabeli
zsidó vonult be az első világháborúban, 80%‑uk a fronton szol‑
gált, és 40 ezer halt meg. Egyedül Pest-Pilis-Solt-Kiskun várme‑
gyéből 18 810 zsidó katona harcolt a különböző frontokon.
A magyar hadviselt zsidók aranyalbumában, amely 1940-ben
jelent meg, a pilisvörösvári zsidókról az olvasható, hogy harminc‑
hatan harcoltak a háborúban és közülük hatan estek el. Neveket a
könyv sajnos nem közöl. Visszaemlékezésekből tudni, hogy Jelinek
József, Reinitz Dezső és Stierheim Samu a fronton harcolt. Reisz
Fülöp és Reisz Ármin háborús, harctéri részvételére pedig az 1923.
évi választói névjegyzék idevágó rubrikájában van utalás. Jelinek
Józsefnek fennmaradt egy tábori postai levelezőlapja, amelyben
arról értesíti húgát, Reinitz Dezsőné Jelinek Antóniát, hogy 1914.
október 28‑án este indulnak Nyitrából, és Tarnów felé mennek.
A magyar királyi honvédség, valamint a cs. és k. hadseregek nem
tényleges állományú legénységének háború előtti nyilvántartási
118
jegyzőkönyveiben futólagos átnézés során is számos vörösvári
illetőségű vagy Vörösváron tartózkodó zsidó fiatalember nevére
lehet bukkanni. Például a következőkére:
1. honvéd gyalogezred
Balogh Bernát őrvezető

Haas Gyula póttartalékos
Keiner Sándor póttartalékos
Klopper Izidór póttartalékos
Lampel Salamon tizedes
Manheim Gusztáv póttartalékos
Stierheim Márton póttartalékos
Weisz Gyula póttartalékos
cs. és k. vegyes ezredek
Balogh Adolf Károly őrmester

Fürst Sándor tüzér-tizedes
Geschmay József hadapródőrmester
Geschmay Lipót őrmester
Reisz Fülöp tüzér
Stierheim Sándor huszár
Vida (Weiszmann) Jakab vadász-őrvezető
Weisz József von. kat., 2. sz. von. ezred
Mannheim Dezső az 1914. évi sorozási lajstromban szerepel

mint póttartalékos. A felsoroltak között Balogh Bernát és Fürst
Sándor „külön szám”. Előbbi a jegyzőkönyvi bejegyzések szerint
1907 körül Chicagóban időzött, 1908–1909 között sűrűn ingázott
119
Budapest és Dunaharaszti között. Fürst Sándor 1906-ban Berlin‑
ben tartózkodott. Nevezettek nagy részét biztosan behívták az
első világháborúban.
Helytörténeti munkájában Fogarasy-Fetter Mihály közli az első
világháborúban elesett vörösvári katonák névsorát. Ennek alap‑
ján a zsidó vallásúak között Mannheim Dezsőt, Jelinek Józsefet,
Davidovits Adolfot és Blau Juliust könnyű azonosítani. A zsidó
katonák köréből Mannheim Dezső halálának körülményeiről a
Bécsben székelő Állandó Magyar Levéltári Kirendeltség helyettes
vezetője, dr. Lenkefi Ferenc pontos adatokkal szolgált. Eszerint
Mannheim Dezső az 1. honvéd gyalogezred 11. századának kato‑
nája volt, és 1915. február 5‑én esett el az orosz fronton, Raskocz
z Rokitok településnél. Valószínűleg a csatatéren temették el.
A Pilisi Hegyvidék c. lap részletes tudósításai alapján Vörösváron

a háború alatt káosz uralkodott. „Nincs ember, aki rendet tudna
tenni ezen a vidéken” – írja az újság. – Az elöljáróság nem haj‑
landó elszámolni a képviselő-testületnek az elemi iskola építési
költségeivel, az erdélyi menekültek megsegítése címén, a testület
megkérdezése nélkül felvett kölcsönnel, valamint a telekeladás‑
ból és a község tulajdonában lévő vásártéri sárgaföld értékesíté‑
séből befolyó pénzekkel. A kérdések megtárgyalására rendkívüli
közgyűlést akartak összehívni, ezt azonban felsőbb helyen leállí‑
tották. De visszaélések vannak – folytatja a lap – az élelmiszerek
kiosztása körül is. Helyenként öt‑hat (!) fiktív családtagot vesznek
fel a kimutatásba, akik így megeszik mások porcióit. Többen he‑
tekig könyörögtek lisztért, mégsem kaptak, holott volt, csakhogy
a vörösváriak kontingenséből nyolc zsákkal átvittek Szentivánra.
Az egyik cukorosztásból megmaradt egy mázsa cukron néhányan
osztozkodtak, míg a vérhasban fekvőknek nem jutott édesítőszer.
120
Mindezek tetejébe durván, gorombán bánnak a községházán meg‑
jelenő lakosokkal. – Az elöljáróság cáfolatot adott ki a lapban.
Hasonlóképpen basáskodott a helyi nemzeti varroda nő dolgo‑
zóival a műhely vezetője, az óbuda-újlaki Weisz Béla. Némelyiket
meg is ütötte. A kiutalt új gépszíjakat és orsókat egy zsidó házaló‑
nak, a munkásnők részére járó cukorfejadagot pedig a barátainak
adta el. A gavallérosan élő Weisz lábára időközben útilaput kötöttek.
Nagyjából ugyanekkor a határban Schäffer Lőrinc községi bíró
ekéje egy frissen elásott csecsemő holttestét szántotta ki…
Bármennyire is kegyetlen, pusztító háború dúlt 1914–1918 között,

bármennyire is szenvedtek, nélkülöztek a fronton és a hátország‑
ban az emberek, az élet időnként mégsem nélkülözhette az idillt.
Az alábbi, ingerlően kedves, évődő hangvételű levél a Székesfehér‑
vári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár „Pilisvörösvár” dos�‑
sziéjából került elő. 1916. január 4‑én kelt. A feladó és a címzett
családi neve ismeretlen. Azt sem tudni, hogy Vörösvárra vagy
Vörösvárról küldték. (Utóbbi a valószínűbb.)
Erzsikém édes!
Epedő szívvel és hatványozott szeretettel várom! Annyi sok elmon‑
dani, elpanaszolni valóm van Magának, édes kicsi pajtáskám. Le‑
gyen majd kegyes jövetele felől pontosan értesíteni, hogy várhas‑
sam. Tudom, hogy nehéz lesz a fiatal és csinos, bizonyára nem sárga
képű doktor és egyéb bubikat ott hagyni. Azonban próbálja meg
édes, én meg majd megpróbálom magával elfeledtetni őket. Nem
tudom, sikerül‑e majd? Pá édeske. Adja át kézcsókomat kedves
elefántunknak, Ellusnak. Számtalan édes puszit utalványoz
Árpád
***
121
Az Egyenlőség című felekezeti hetilap 1921-ben egy ideig folyta‑
tásokban közölte a háborúban részt vett zsidó katonák névsorát.
(A sorozat feltehetően a cenzúra nyomására szakadt félbe, ugyanis
a zsidó katonák háborús részvételének „népszerűsítése” éles ellen‑
tétben állt az antiszemita kurzus érdekeivel.) A lap 1921. február
26‑i száma két pilisvörösvári születésű katonáról is ír. Az 1879-
ben született Geschmay Samu honvéd a háborúban megrokkant,
az 1887-ben született Geschmay Miksa őrmester az orosz fronton
gégelövést kapott. Mindketten – csakúgy, mint Mannheim Dezső –
az 1. honvéd gyalogezrednél szolgáltak.
A Tanácsköztársaság alatt
Az elhúzódó háború hatása, az éhínség és nélkülözés 1917‑re

szinte elviselhetetlenné vált az országban. Ez év novemberében
már a hetedik hadikölcsönjegyzést bocsájtották ki.
Mindehhez járult, hogy Pilisvörösvár a háború kitörésétől
kezdve állandó katonai szálláshely volt. 1917-ben súlyos vérhas‑
járvány dúlt a faluban; az áldozatok száma meghaladta az ötvenet.
Ezenkívül kb. nyolcvanan tüdőbajban, ötvenen idült bélhurutban,
húszan skarlátban, számosan vesegyulladásban, ill. hörghurutban
vesztették életüket. Az összes halottak száma 1917-ben kishíján
elérte a négyszázat. A védekezés, a járványkórház fenntartása,
a soktucatnyi halott szállítása és eltemetése stb. közel százezer
koronát emésztett föl a község pénztárcájából. A rendkívüli hely‑
zetben az élelmiszerek elosztására közélelmezési, a tüzelőanyag
elosztására szénbizottságot hoztak létre. 1918 nyarán a munkás
122
kezek hiánya miatt bizonytalanná vált a gabona betakarítása,
ugyanakkor a járási főszolgabíró újabb vágómarha-rekvirálásra
adott utasítást a településen. 1918-ban a járvány jelentős mérték‑
ben csillapodott, ősszel azonban kéttucatnyian haltak bele az inf‑
luenzába és az ún. spanyol náthába. Hetente érkeztek hírek az el‑
esett vagy megsebesült vörösvári katonákról, sokakról azonban,
pl. a fogságba esettekről, semmit sem tudtak hozzátartozóik.
Közben több oldalról idegen csapatok hatoltak be az ország
területére.
A katonai összeomlás következtében hazatérő harcosok itthon
mérhetetlen szegénységgel, elkeseredéssel, káosszal és erőteljes
forradalmi, valamint még erősebb antiszemita agitációval talál‑
koztak. Szerveződtek a szélsőjobboldali csoportok, köztük a leg‑
ismertebbek az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME) és a Magyar
Országos Véderő Egylet (MOVE). Civilek és hazatérő katonák
bandái különböző atrocitások: rablások, fosztogatások, pogromok
százait követték el, elsősorban zsidókkal szemben. (Ez történt pl.
a közeli Pilisszentkereszten is.) Az „őszirózsás” polgári demok‑
ratikus forradalom 1918 október végi győzelme után Vörösváron
is egymást érték a népgyűlések, a képviselő-testület és a helyi
néptanács együttes ülései. A földosztás előkészítése céljából 1918
decemberében Vörösváron szintén megkezdték a földbirtokkal
nem rendelkező földművesek összeírását.
Valószínű, hogy ebben az időben a vörösvári, zsidó vallású
Mannheim Lajos már tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. Min‑
denesetre 1919. március 17‑én, pár nappal a Tanácsköztársaság ki‑
kiáltása előtt, a párt egyik képviselőjeként részt vett a Magyar‑
országi Tanítók Szakszervezete (MOTSZ) vörösvári csoportjának
rendkívüli ülésén, amelyen a helyi tantestület összes tagjai mellett
megjelentek az időközben megalakított munkástanács küldöttei is.
123
A résztvevők határozati javaslatot fogadtak el az iskola igazgatá‑
sának átszervezéséről, és megszavazták azt az előterjesztést, mely
szerint a vallás magánügy lévén, a hitoktatást kikapcsolják az is‑
kolai oktatás keretéből; csak szülői kérésre engedélyezik, még‑
pedig előadáson kívüli időben, „kölcsön” tanteremben. Egyben
megtiltották, hogy a hitoktatók a hittan órát politikai, faji, feleke‑
zeti vagy nemzetiségi uszításra használják föl.
Március 21‑én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján, a vörös
vári munkástanács, amelynek Mannheim Lajos szintén tagja volt,
határozattá emelte a MOTSZ-gyűlésen megszavazott javaslatokat,
és kimondta, hogy a hitoktatás minden nap délelőtt 11–12 óra kö‑
zött, illetve a csütörtöki iskolai szünnapokon egész nap teljesíthető.
A vörösvári munkástanács, illetve az összevont munkás‑, ka‑
tona‑ és paraszttanács ezt követő ülésein (jegyzőkönyvek csupán
április 22‑ig!) egyebek között határoztak a hús áráról, a borot‑
válás és a hajvágás tarifájáról, az egyházi tárgyak leltározásá‑
ról, a nemzetőrség feloszlatásáról és a vörösőrség felállításáról,
a szesztilalomról és a kijárási tilalomról; egy liszthamisítási ügy‑
ben pedig pénzbüntetést szabtak ki. 1919 tavaszán Vörösváron
toborzást tartottak a Tanácsköztársaság Vörös Hadserege részére,
amelybe bevonták a szomszédos községeket is, erről azonban
részletek egyelőre nem ismeretesek.
Az 1919. június 11‑én, illetve július 11‑én kelt számadás, azaz
a vármegyei direktórium által Vörösvár község részére kiutalt
adminisztrációs költségek kimutatása alapján a falut közvetle‑
nül irányító községi direktórium tagjai voltak ezen időben: Stehli
István, Schreck József, Bruckner János, Krausz Sándor és Oberle
Márton (egyben községi pénztárnok). A községi hivatal fontos
tisztségviselői voltak még: Iflinger Mátyás és Fazekas Péter
segédjegyzők, Peller János adótiszt, Sátor Gyula községi írnok
124
és Neisz Ferenc hivatalvezető (korábbi és későbbi főjegyző).
Különösen Stehli István direktóriumi elnöknek akadt sok vidéki
elfoglaltsága. Az egyik hónapban nyolcszor utazott Budapestre,
tárgyalt például a belügyi és a pénzügyi népbiztossal s a várme‑
gyei direktóriummal is.
A munkástanács április 5‑i ülésén Mannheim Lajost Herbst
János elnökkel együtt küldöttnek választották a Pomázon tartott
járási direktóriumi választásokra. Mannheim Lajos a Tanácskor‑
mány fennállásának egész ideje alatt szenvedélyes és kérlelhe‑
tetlen néptribunként viselkedett. A proletárdiktatúra bukása után
elmenekült, de elfogták. (Lásd még a következő fejezetet.)
A fennmaradt kevés jegyzőkönyvben még egy régi vörösvári
zsidó neve szerepel: Maszler Lipót szabómester és kereskedő.
A munkástanács április 5‑én őt és Hau Jánost bízta meg azzal,
hogy a bérházakban lakóktól a községi direktórium részére a ház‑
bért beszedjék. Birner Jenő helybeli vörösőrparancsnok felekeze‑
tét nem sikerült tisztázni.
A fehérterror idején
A Tanácsköztársaság 1919. augusztus 1‑jén megbukott, amit azon‑

nal követett a fehérterror. A különböző katonai és civil különít‑
mények támadásai szinte kizárólag a kommunisták és a zsidók
ellen irányultak. A zsidók (illetve a zsidó származású kitértek és
a vallástalanok) kétségkívül nagy számban vettek részt a Tanács‑
kormányban és annak elnyomó szervezeteiben, de a zsidók elleni
uszítás már évek óta gőzerővel folyt. Ugyancsak az árnyaltabb
125
képhez tartozik, hogy a zsidóság szenvedései másokéhoz képest
aránytalanul nagyobbak voltak, mivel a Tanácsköztársaság, a pro‑
letárdiktatúra intézkedései elsősorban a zsidó polgári réteget súj‑
tották; mint „kizsákmányolóktól” a választójogukat is jelentős
mértékben megvonták. A proletárdiktatúra idején több tucat zsidó
szenvedett vértanúhalált, és az is tény, hogy az Aradon, majd Sze‑
geden szerveződő ellenforradalmi kormányokat, illetve Horthy
nemzeti hadseregének toborzását – az antiszemita irányvonal
felülkerekedéséig – a zsidók mindenki másnál jobban támogatták.
(Az aradi, majd – rövid ideig – a szegedi ellenforradalmi kormány‑
ban a zsidó vallású dr. Pálmai Lajos is helyet kapott, olyannyira,
hogy Aradon az ő lakásán tartották a minisztertanácsi üléseket.)
Budapesten 1919. augusztus 6‑án robbantak ki az utcai zavargá‑
sok, és három napig egyfolytában tartottak. Az Ébredő Magyarok
Egyesülete és a Szent Imre-kör tagjaiból összeállt csapatok az
utcán és a villamoson tömegesen inzultálták a zsidókat, a jármű‑
vekről leráncigálták és összeverték őket. Berontottak számos köz‑
hivatalba, közintézménybe, ahonnan a kommunista gyanúsakat és
a zsidókat megverték, majd kidobták.
Pilisvörösvárt augusztus 8‑án érte el a pogrom. Egy terrorista
különítmény behatolt a zsinagógába. Feldúlták a berendezést, ös�‑
szeszaggatták a tóratekercseket, ezután szabadrablást engedélyez‑
tek a falubelieknek a zsidó házakban. Horthy „tisztogató” tiszti
különítményei nem lehettek a tettesek, mivel ebben az időben épp
csak elindultak Szegedről. A terrorista rablóbanda talán a fővárosi
ébredőkből vagy a szentimrésekből verbuválódott, akik elvbarátaik
kérésére a későbbi években is „hívásra házhoz mentek”; de az is
lehet, hogy vörösvári lakosok százai külső segítség nélkül estek
neki a zsidóknak és főleg a javaiknak. (Váradi Monika Mária:
Vörösvári történet c. könyvében, Szikla Margit visszaemlékezései
126
alapján, részleteket közöl az augusztus 8‑i pogrom lefolyásáról.
Eszerint az embereket azzal a koholt hírrel heccelték fel, hogy a
zsidók hívták be Pilisvörösvárra a megszálló román csapatokat.
A fosztogatásokban a helyi intelligencia és a jómódú polgárság
egy hányada is részt vett. A pogrom előkészületeiről a bányaorvos
is tudott, aki erre vonatkozóan már délelőtt kijelentette: „Na, ezt
a heccet én is megnézem!”)
*
„Jegyzőkönyv, felvéve Budapesten, 1919. augusztus 14‑én, a pesti
izraelita hitközség titkári hivatalában.
Jelen vannak az alulírottak.
Megjelenik Baum Jakab kerületi rabbi, pilisvörösvári lakos és
előadja:
Augusztus 8‑án este fél 10 óra tájban lakásom ablakán egy
nagy kődarab repült be. Erre, miután már előbb híre járt, hogy a
zsidókkal a keresztény lakosság le akar számolni, megrémültem
s családommal (nőm és leányom) a szomszédságban lakó Blau
Zsigmondné asszonyhoz menekültem. Onnan néztem végig, hogy
lakásomat teljesen kifosztották. Könyvtáram, bútoraim, ezüst‑ és
ruhaneműim és egyéb egyházi felszerelésem teljesen elvesztek.
Károm mintegy 150 000 korona. Ezenkívül a fosztogatók teljesen
kirabolták a zsidó templomot, a Tórát darabokba tépték és min‑
dent megrongáltak. Ezenkívül mintegy ötven családot raboltak ki,
akik mind elmenekültek Vörösvárról. Sokakat közülük súlyosan
bántalmaztak, férfiakat és nőket s gyermekeket egyaránt.
Az előadottakat megerősíti Ehrenfeld Zsigmond ottani keres‑
kedő is, aki előadja: Ellenállásról szó sem lehetett, mert óriási
tömegek támadtak a zsidó lakosságra, néhány ezerre (feltehetően
»csak« néhány százra – P. S.) tehető a fosztogatók száma. Az ő
háztartását is teljesen kifosztották, kára 750 000 korona. – Előadja,
127
hogy az anyakönyveket is elpusztították. Egy órával az esetet meg‑
előzőleg nála járt egy asszony és sajnálkozott, hogy vele (Ehrenfeld
Zsigmonddal – P. S.) most milyen szörnyűség fog történni. Kér‑
désére az asszony elárulta neki, hogy a lakosság aznap éjjel le fog
számolni a zsidókkal. Erre [Ehrenfeld] a csendőrségre futott, de
egy csendőrt sem talált ott. A községházán sem volt senki. Értesü‑
lése szerint a megrémült zsidók a postáról és a csendőrségről ké‑
sőbb vészjelet akartak adni Budapestre, de azt mindkét helyen
megtagadták. – Ezzel a jegyzőkönyv lezáratott.
Kmf. Gábor s. k., Ehrenfeld Zsigmond s. k., Baum Jakab s. k.
kerületi rabbi, Pilisvörösvár.”
*
A pogromista csőcselék tobzódásáról és annak hatásáról a követ‑
kezőképpen számolt be a helyi zsidó állatorvos másfél nappal ké‑
sőbb, felettes hatóságához intézett rövid levelében:
Főszolgabíró Úr!
F. hó 8‑án éjjel nagy tömeg fosztogató munkás és falubéli kira-
bolta a házamat, és minden néven nevezendő bútoromat, ruha‑ és
fehérneműmet, könyveimet, igazoló irataimat, műszereimet stb.
részben használhatatlanul összezúzta, részben elrabolta. A kiál-
lott izgalmak miatt ideggörcsöket kaptam és jelenleg oly beteg
vagyok, hogy hivatalos teendőimet ellátni képtelen vagyok. Egy-
részt míg bútort, fehérneműt, szakkönyvet, műszereket beszerzek,
másrészt betegségem gyógyítása végett tisztelettel kérek 6 heti
szabadságot engedélyezni.
Pilisvörösvár, ’919. augusztus 10.
Beregi Albert
körállatorvos
128
Hetekkel később a pogrom elkövetését megpróbálták rákenni a
bányatelepi munkásokra. Az állatorvos levele azonban világossá
teszi, hogy a rablósereg egyik részét az „ősi” falu lakói alkották.
Egy nappal azután, hogy Beregi Albert levelét megírta, a község
vezetői is jelentést tettek a pomázi járási főszolgabírónak, az aláb‑
biak szerint:
„Jelentjük, hogy f. évi augusztus 8‑áról 9‑re virradó éjszakán a
községünkben lakó zsidó vallású kereskedők lakásait a község‑
ben összeverődött tömeg megtámadta; úgy az üzleteket mint a
lakásokat teljesen kifosztották, a zsidó vallású lakosokat elűzték.
A község, illetve a községben lévő négy csendőrből álló karha‑
talom ezen cselekményeket megakadályozni képes nem volt.
A hangulat a zsidó vallású lakosság ellen még jelenleg rendkívül
izgatott, miért is a fosztogatások további elterjedésének és a sze‑
mély‑ és vagyonbiztonság helyreállíthatása végett kérünk karha‑
talmi megerősítést.
Pilisvörösvár, 1919. augusztus 11.
Neisz jegyző
Iflinger k. bíró‑h.”
A jegyző és a bíró hamisan jelentettek. Ehrenfeld Zsigmond fake‑

reskedő, fenti tanúvallomása alapján, a pogrom megkezdése előtt
a csendőrségre sietett segítséget kérni, de a feszült helyzetben
sem ott, sem a községházán nem talált senkit. Később a vészjel
Budapestre történő leadását is megtagadták a postán és a csendőr‑
ségen a zsidóktól. Sőt! Szikla Margit pilisvörösvári lakos e sorok
írójának 2005-ben elmondott visszaemlékezése szerint a pogrom
elől menekülő vörösvári zsidók szekérrel vagy vonattal akarták
elhagyni a községet, a vörösvári vasútállomáson azonban nem
szolgáltattak ki részükre jegyet Budapestre. Ezért sokan előbb
129
kénytelenek voltak a szomszédos Piliscsabára utazni, ahol a me‑
netjegy kiadásával végül lehetővé vált számukra a menekülés.
*
Lattyák Nándor piliscsabai plébános 1925-ben, Prohászka püs‑
pöknek írott jelentésében utal arra, hogy „a helyi intelligencia egy
része, amely most zsidó lapokat olvas”, a kommün bukása után
pogromot szándékozott rendezni. Végül ez Piliscsabán elmaradt.
Nem úgy Tinnyén.
Welcz Izrael tinnyei főrabbi levele a Pesti Izraelita Hitközség el‑

nökének, 1919 augusztusában. (Rövidített, kivonatos változat.)
Méltóságos Elnök Úr! – Szorongatott helyzetemben az Önök
tudomására hozom a következőket.
Folyó hó 9‑én (pontosabban 8‑án éjjel – P. S.) Pilisvörösváron
zsidóüldözés játszódott le. Ennek folytán szombat délután köz‑
ségünkben nagyon nyomott volt a hangulat. Vasárnap délelőtt
képviselő-testületi gyűlésre voltam hivatalos, amelyen feltettem
a kérdést: Mivel a községben napok óta folyik az izgatás feleke‑
zetünk ellen, megkérdezem, vajon a képviselő-testület vállalja‑e a
felelősséget életünk és vagyonunk biztonságáért? Ellenkező eset‑
ben ugyanis kénytelen lennék felsőbb fórumhoz fordulni. Kérdé‑
semre mindenki igennel felelt.
Délután viszont a kisgazdapárti gyűlés után azt hallottam, hogy
azon egy helybeli volt tiszt izgató beszédet tartott, és plakáto‑
kat osztott szét a nép között. Este aztán nálunk is kitört a pánik.
(Ennek részleteiről a főrabbi nem ír – P. S.) Másnap, hétfőn csend‑
őröket hozattunk a fővárosból, akik rögtön hozzáláttak a rend‑
csináláshoz. Munkájukban azonban újból megzavarták őket az
izgatók, úgyhogy kénytelenek voltak távozni. [Sic!] Alig mentek
130
ki a községből, felhangzott a jelszó: „Éljen a zsidóüldözés, még
ma zsidóvért iszunk!” És a falu apraja-nagyja, asszonyok, férfiak,
leányok, fiúk vasvillákkal, kapákkal, fokosokkal, fejszékkel, do‑
rongokkal hajszoltak utcáról-utcára, ütöttek, vertek, nem hagytak
elmenekülni. Engem, feleségemet a kéthetes kisgyermekével és
a többi gyermekemet is kövekkel dobálták. Késő estig üldöztek,
és csak a csodával határos módon sikerült családommal együtt
elmenekülni, hátrahagyva mindenemet. Szomorú helyzetünket
szavakkal ecsetelni nem lehet.
Esztergomban, ahova számos vörösvári zsidót fűzött rokoni kap‑

csolat, a leghevesebb üldözés augusztus 27–29. között játszódott
le. Ennek során az éjszakai órákban legalább tucatnyi zsidó házat,
üzletet raboltak és fosztottak ki, a lakók többségét véresre verték,
egyiküket tizenegy késszúrással megölték. Ezenkívül volt kato‑
nákból és tisztekből álló csapatok a reggeli és az esti órákban meg‑
szállták a vasútállomást. Az utazni kívánó zsidókat erőszakkal
megakadályozták a jegyváltásban, az érkező utasok közül kiválo‑
gatták az ismerős zsidókat, köztük hadifogságból érkezőket, lányo‑
kat, asszonyokat, és véresre verték úgy, hogy többeket kórházba
kellett szállítani. A helybeli hitközség két vezetőjét, akik az üldözé‑
sek elfojtását akarták elérni, a megyeházba be sem engedték.
*
A vörösvári pogrom kapcsán, a frissen hivatalba lépett miniszter‑
elnök augusztus 26‑án közvetlenül, táviratban utasította a pomázi
járási főszolgabírót, ekként:
„A pesti izraelita hitközség panasza szerint Pilisvörösváron az
elmúlt napokban zsidóellenes zavarságok voltak. A kormány szi‑
lárdan eltökélt szándéka, hogy a kommunista rendszer exponenseit
131
törvényes felelősségre vonja, másrészt azonban az is, hogy minden
állampolgár testi és vagyoni épségét biztosítsa, s ártatlanok üldözé‑
sét megakadályozza. Ezért fölhívom a főszolgabírói hivatalt, hogy
minden zavargást a legerélyesebben akadályozzon meg, s a zavar‑
gásban részesek ellen törvényes eljárást indítson.
Friedrich miniszterelnök”
A járási főszolgabíró valószínűleg szeptember elején továbbította

az Elöljáróságnak a vármegyei alispán szeptember 2‑án feladott
táviratát, amelyben ez áll:
„Tudomásulvétel és szigorú miheztartás végett közlöm alispán
rendeletét. A szünet nélkül tartó antiszemita mozgalmak nemcsak
a köznyugalom és közrend helyreállítása és fenntartása elé gördí‑
tenek akadályokat, de tömérdek ártatlan ember testi épségében és
vagyonában is helyrehozhatatlan károkat okoznak. A belügymi‑
niszter rendelete alapján felhívom, hogy az antiszemita mozgal‑
maknak a rendelkezésre álló törvényes eszközzel haladéktalanul
vessen véget. Az ily eredményű agitációt akadályozza meg, és
pedig első sorban a józan felvilágosítással, de ha kell, karhatalmi
eszközökkel is. Azokkal szemben, akik a zsidóüldözést szervezik
vagy abban részt vesznek, a törvény teljes szigorát kell alkalmazni.”
Az idézett szövegekben rejlő jószándékot nem lehet elvitatni,

de leginkább „kifelé”, az antantnak szóltak, a gyakorlat ugyanis
egészen más képet mutatott. A zsidók elleni uszításban helyi és
állami szervek, katonák, jobboldali lapok, papok, politikusok
egyaránt részt vettek. Kisvártatva a hivatalos szóhasználat is
megváltozott: az antiszemita mozgalmak, pogrom, zsidóüldözés
kifejezéseket felváltották a Dunántúlon állítólag elkövetett zsi-
132
dóüldözési esetek és az elkövetettnek állított bűncselekmények
terminus technicusával. A jobboldali lapok és politikusok közül
számosan már kezdettől tagadták, és mesének, fantazmagóriá‑
nak minősítették a pogromokat, holott a szemük előtt zajlottak és
teljesen tisztában voltak a helyzettel. Az 1919–1921 között zajló
fehérterror idején az ország ötvennél is több településén rendez‑
tek véres pogromot a zsidók és a kommunisták ellen. A halálos
áldozatok számát csak hozzávetőleg lehet megállapítani, sok em‑
bert titokban, nyom nélkül tüntettek el. (A legvalószínűbb szám
ezer körüli.) A pogromok szervezésében és kivitelezésében nagy
részt vállaló Horthy-féle tiszti különítmények a piactereken vég‑
rehajtott gyilkosságokat a fellázított, fondorlatosan félrevezetett
egyszerű emberek „népítéletével” igyekeztek jogszerűnek feltün‑
tetni. Ezzel cseng össze Szmrecsányi György nemzetgyűlési kép‑
viselőnek egy 1921 márciusában elmondott népgyűlési beszéde,
amelyben kijelentette: „A jogrenddel nem ellenkezik, hogy egye‑
sek népítélet útján vesztették el életüket.” – „Éljen a pogrom!” –
hangzott rögtön a reagálás a közönség soraiból…
*
A kommün bukása után első ízben 1919. augusztus 15‑én ült össze
a vörösvári képviselő-testület. A jegyző felolvasta a járási főszol‑
gabíró rendelkezését a képviselő-testület és az elöljáróság műkö‑
désének újbóli megkezdéséről, ami egyben azt is jelentette, hogy
„a kommunista rémuralom megszűnt, a jogrend ismét helyreállt”.
Az egy héttel korábban lezajlott pogromról, a jegyzőkönyv ta‑
núsága szerint, egy szó sem esett. Csak egy esztendővel később,
az 1920. július 11‑i közgyűlésen utal rá hozzászólásában az egyik
képviselő, félmondatos csúsztatással… (Ld. a következő oldala‑
kon Kálmán Mór gyógyszerész ügyét.)
133
A proletárdiktatúra alatt végzett tevékenysége miatt három
pilisvörösvári zsidó ellen élt retorzióval a helyi képviselő-testület,
illetve a törvényszék.
Az 1920. július 11‑i ülésén a képviselő-testület kimondta, hogy
Mannheim Fülöp kocsmárost politikailag megbízhatatlannak tartja,
mivel üzlethelyisége a kommün gyülekezőhelye volt, s ezért ital-
mérési engedélyének megvonását javasolja.
*
Mannheim Lajost a Pestvidéki Törvényszék 1920. november 6‑án
ítélte el, négy rendbeli izgatásért, „melyeket mint munkástanácsi
tag követett el Pilisvörösvárott.” A vádpontok a következők voltak:
a.) 1919. március 23‑án, a diktatúra megalakulása alkalmával
tartott népgyűlésen kijelentette, hogy most már mindenkinek kom‑
munistának kell lennie, ha élni akar. Idáig kiuzsorázhatták a tőkések
a munkásokat, most ez megszűnt, mindenki egyenlő, és a grófok,
nagyurak, akik eddig nem dolgoztak, nem fognak továbbra is a jó‑
létben élni, a papok nem fogják butítani tovább a szegény embert.
b.) 1919 májusában a Herbst-féle munkásotthonban tartott párt‑
gyűlésen kijelentette, hogy a gazdák és virilisek nem dolgoznak,
csak a munkások bőrén élősködnek, ilyen embereket nem szabad
megtűrni a faluban. A papok népbutítók, akik igyekeznek buta‑
ságban tartani a szegény embert.
c.) Ugyancsak a Herbst-féle munkásotthonban tartott pártgyű‑
lésen kijelentette, hogy olyan ellenforradalmárokat, akik a válasz‑
tások eredményét a kommunisták kárára akarták megváltoztatni,
fel kellene akasztani.
d.) 1919 júliusában a községházán kijelentette, össze kell fogni,
a hatalmat nem szabad kiadni a kezükből, melyre már újból les‑
nek a burzsoá elnyomók.
134
Mannheim Lajos bádogossegéd, a vörövári mukástanács egy‑
kori tagja nem tagadott, négyévi börtönbüntetést kapott. Sú‑
lyosbító körülményként szolgált, hogy vezető szerepet játszott
a pilisvörösvári (a fehérterrorral bátran szembeszálló – P. S.)
bányamunkások között, feltétlenül hallgattak rá, s ennélfogva
magatartása fokozottan veszélyes volt – áll az ítélet indoklásában.
*
Kálmán Mór vörösvári gyógyszerész 1920 nyarán a járási főszol‑
gabírói hivatalnál kérelmezte Ambrus Antal gyógyszertárának a
nevére való átruházását. Az 1920. július 11‑én e beadvány körül
kibontakozott képviselő-testületi vita jegyzőkönyvét érdemes tel‑
jes terjedelmében idézni.
„Tárgy: Ambrus Antal tulajdonát képező gyógyszertárnak Kálmán

Mór gyógyszerészre való átruházása.
Körjegyző felolvassa a pomázi járás főszolgabírójának (…)
rendeletét, melyben felhívja a község képviselő-testületét, hogy a
tárgyban jelzett gyógyszertár átruházására és Kálmán Mór gyógy‑
szerésznek az ún. Tanácsköztársaság uralma alatti viselkedésére
vonatkozólag nyilatkozzék, illetve adjon véleményt.
Az iratoknak a körjegyző által történt ismertetése után (kieme‑
lések tőlem – P. S.):
Peller Mátyás előadja, hogy ő Kálmán Mórt nem tartja meg‑
bízható egyénnek, mert a vörös uralom alatt sógora, Sárkány
Sándor, aki a vörösőr-parancsnokságnál teljesített nagyobb ha‑
táskörű kommunista szolgálatot – nagyon gyakran jött ki hozzá
autóval és hozott magával hasonló megbízhatatlan vendégeket,
akiket Kálmán Mór a házánál vendégelt, és azt is látta, hogy ezen
Sárkány Sándor mindannyiszor csomagokat is hozott magával,
135
amelyeket Kálmán Mór lakására vitetett be. Mindezek oly gya‑
nús körülmények, amelyek miatt ő Kálmán Mórt a proletárdik‑
tatúra bukása után a rendőrségnél fel is jelentette, aki Kálmán
Mórt le is tartóztatta, de később szabadon bocsájtotta; szüksé‑
gesnek tartja, hogy Kálmán Mór ellen ezen gyanús okok miatt
a vizsgálat megindíttassék és a Pilisvörösváron a letartóztatás
idején szolgálatot teljesített csendőrparancsnok, Török Dávid is
kihallgattassék. Előadja még, hogy mint gyógyszerészt nem tartja
Kálmán Mórt megbízhatónak, mert a gyógyszerészi teendőit elha‑
nyagolja s ehelyett másféle üzletekkel foglalkozik.
Angeli Márton előadja, hogy ő nem tud semmi olyan körül‑
ményt, amely Kálmán Mórnak a proletárdiktatúra alatti viselke‑
dését gyanússá tenné; megjegyzi, hogy ő nem is kísérhette azon
időben őt figyelemmel, de arra kötelességének tartja figyelmez‑
tetni a képviselő-testületet, hogy véleményét alaposabb megfon‑
tolás és bizonyítás nélkül ne mondja ki; egyrészt azért, mert vala
kinek személyét bizonyítékok nélkül dehonesztálni nem szabad,
másrészt pedig a képviselő-testület véleményének meghallgatása
gyógyszertár átruházási ügyekben eddig nem volt szokásban, s azt
a községtől eddig soha meg nem kérdezték.
Manhertz János nem tartja megbízhatónak Kálmán Mórt, mert
a Peller Mátyás által előadottaknál többet ugyan ő sem tud, és azt
is tudja, hogy Kálmán Mór ellenforradalmárnak játszotta ki magát,
de a letartóztatási ügye és a sógorával való viszonya mindeddig
tisztázva nincs, és ebből kifolyólag neki az a meggyőződése, hogy
Kálmán Mór ellen a vizsgálat okvetlenül megindítandó volna a
hivatalos hatóságok útján; arról, hogy Kálmán Mór a vörös ura‑
lom mellett szónoklatot tartott volna, nem tud. Nem tartja aján‑
latosnak a gyógyszertár átruházását azért sem, mert Kálmán Mór
már úgyis a Krébesz-féle gyógyszertárnak jelenleg is bérlője,
136
s így a községben lévő mindkét gyógyszertár Kálmán Mór tulaj‑
donába kerülne, ami nem csak közérdekellenes, hanem – Kálmán
Mór kereskedőtermészetét tekintve – a község közegészségügye
tekintetében veszedelmes. Továbbá tekintve azt, hogy Kálmán
Mórnak megélhetése a gyógyszertár bevételéből biztosítva van,
javasolja, hogy a képviselő-testület az átruházást a gyűlésen fel‑
hozott indokok miatt ne véleményezze, hanem kérje azt, hogy az
Ambrus-gyógyszertár maradjon meg Ambrus Antal tulajdoná‑
ban; ha pedig ez nem volna lehetséges, úgy akkor az Ambrus-
féle gyógyszertárat csakis keresztény vallású gyógyszerész kapja
meg; ezt annál is inkább kéri, mert a község egész lakosságának
csakis keresztény gyógyszerészhez van bizalma, és a községnek
a múlt évben bekövetkezett események miatt – melyek következ-
ménye az izraelita vallású lakosok eltávozása [Sic!] volt – felka‑
vart nyugalmát csakis keresztény szellemű intézkedésekkel lehet
a rend medrébe visszaterelni.
Határozat: A képviselő-testület az Ambrus Antal tulajdonát
képező, a ’Segítő Szűz Máriá’-hoz czimzett személyes jogú pi‑
lisvörösvári gyógyszertárnak Kálmán Mór gyógyszerészre, a pi‑
lisvörösvári Krébesz-féle gyógyszertár jelenlegi bérlőjére való
átruházását a község közönségének közérdekével és óhajával
szembenállónak tartja; az átruházás ellen úgy a közegészség‑
ügyi közérdeke, mind Kálmán Mór személye miatt tiltakozik, és
kéri, hogy ezen gyógyszertár Ambrus Antal tulajdonában ma‑
radjon; ha pedig ez nem lehetséges, akkor ezen személyes jogú
gyógyszertár tulajdonjoga keresztény vallású gyógyszerésznek
adományoztassék, és hogy Kálmán Mór gyógyszerész az átruhá‑
zás iránti kérelmével elutasíttassék, s ellene a Tanácsköztársaság
alatti viselkedésének megállapítása miatt az illetékes hatóságok
útján az eljárás megindíttassék.
137
Indokok: Bár a képviselő-testületnek oly bebizonyított tényről
tudomása nincs, amely Kálmán Mór kommunista voltát igazolná,
de a Peller Mátyás és Manhertz János képviselő-testületi tagok
által előadottak nevezett viselkedésére vonatkozólag nyomatékos
gyanút szolgáltatnak; nevezett ellen az igazolási, illetve nyomo‑
zási eljárás folyamatba tételét szükségessé teszik.
Az átruházás a közegészségügy érdekével ellentétes, mert akkor
mind a két gyógyszertár egy kézben volna, ami nem csak a gyógy‑
szerekkel való ellátás tekintetében veszedelmes, hanem a község
lakossága érdekében is, mert egy gyógyszerész szeszélyének és
üzleti érdekeinek volna kiszolgáltatva. Kálmán Mór személye
ellen a község lakossága egyéb üzleti tevékenységei és kifogás
tárgyát képező gyógyszerészi működése miatt bizalmatlansággal
viseltetik, s ezért nem tartjuk kívánatosnak a nevezettre való át‑
ruházást. A község törzsökös lakossága r. kath. vallású lévén a
község jellege is keresztény, ezért a vallási béke megteremthetése
végett kívánatos, hogy az átruházandó gyógyszertár tulajdonosa
keresztény legyen.”
A fehérterrort követő negyedszázadban a vörösvári zsidók már
nem vettek részt a községi képviselő-testület munkájában; 1939-
től a törvény ettől el is tiltotta őket.
***
Ezen a helyen az egykori vörösvári zsidóság életmódjáról, val‑
lási életéről, ünnepeiről, szokásairól lenne szó – ha találtam volna
olyan zsidókat, akik minderről hitelesen mesélhetnének. De már
egyet sem találtam. Ezért a helyi zsidó sajátosságok nagyrészt
ismeretlenek. Némi kárpótlásul Gálosi Somának és Kiss Arnold‑
nak A kile című, a zsidó közösség életéről szóló néhány szellemes-
ironikus írását iktattam ide (betűhíven), amelyek 1927. február 12.
138
– 1927. április 30. között, illetve 1934. június 16‑án jelentek meg
az Egyenlőség c. felekezeti lapban. Gálosi sorozatának alcíme:
A zsidó hitközségi élet humora és valósága, Kiss Arnoldé: Emlé-
kek és életképek.
A kile
Gálosi Soma
A rasekól
Hivatalosan: hitközségi elnök. Egyes jó magyar vidékeken „zsidó

biró”, a kile feje. Van róla egy igen elcsépelt adoma, mely arról
szól, hogy egy idegen ur jön be a községbe és megszólit egy bolt‑
ajtóban pipáló vegyeskereskedőt, kit a feje fölött lógó cégtábla is
kétségtelenül hitközségi tagnak minősit.
– Kérem, hol lakik Sajó úr, a hitközségi elnök?
– A mi rasekólunk? Az az istentagadó pose? Tessék, a piactér
felé, majd ott megmutatják – bök pipaszárával a megfelelő irányba.
A piactéren megszólit megint egy kétségtelenül izraelita hon‑
polgárt az elnök lakása iránt.
– Az a nagyképű niemand? Jobbra az első utcában, tessék csak
kérdezni, mindenki megmutatja.
Most már könnyen odatalált volna, de kiváncsiságból még egy
pár hitközségi adófizetőt megkérdezett és igy rövidesen megtudta,
hogy a keresett Sajó ur tudatlan, hatalmaskodó, hiu, öntelt, bekép‑
zelt, szónoklási mániában szenvedő alak.
139
Odaérkezvén a keresetthez, egy jó fellépésü, joviális, intelli‑
gens uriemberrel ismerkedett meg. Beszélgetés során kérdi a lá‑
togató az elnöki tisztre vonatkozólag, hogy sok dolog van‑e vele
és jár‑e valami fizetés érte?
Nevet erre az elnök és elmagyarázza, hogy teendő éppen elég
van, de még éppen pénzébe is kerül, mert a jótékonyságnál is elöl
kell járnia.
– Hát akkor miért viseli ezt a hivatalt?
– Tetszik tudni, a kóved, a megbecsülés miatt.
Hát ilyenféle állás a rasekólság a kilében, melynek igen sok
helyen csak két kellemes szép napja van. A választás és a bucsu
zás napja. Közben sokféle munka, reprezentálás, deputációzás jár
vele, tehát előnyös kvalifikáció, ha az elnök jó megjelenésü, fess
ember. Nem utolsó kellék a jó vagyonbeli szituáció azért, mert
aki komolyan foglalkozik ezzel a mesterséggel, az ugyis elhanya‑
golni kénytelen a saját dolgait. Egyéb kvalifikacionális kellékek:
egyházi, világi és jogi tudomány, jó szónoki, előadói tehetség,
erély, vezetőképesség, józan judícium, pártatlanság, önzetlen‑
ség, áldozatkészség, tapintat és még egyszer tapintat, és végül az
a muzikális tehetség, hogy fütyülni tudjon minden kritikára és
az általa vezetett hitközség tagjai véleményére.
Ezzel a képességgel azt mondhatná valaki: egy egész országot el
lehet adminisztrálni. Hát ki mondja, hogy egyik-másik hitközség
vezetése nem nehezebb dolog‑e, mint egy kis ország minisztersége?
A kilében is van parlament, van ellenzék, közvélemény, pártharc.
És van – óh! ez a legkényesebb pont – egy kisebb-nagyobb lét
számu tisztviselői gárda. Abban pedig állandó torzsalkodás, félté‑
kenykedés, hatalmaskodás és nem ritkán lanyhaság a kötelesség
teljesitésben. Van asszonycivódás és parnósze-kérdésnek nevezett
kenyéririgység, személyzetváltozás, néha meg nem felelő embe‑
140
rekkel való küzködés. Szóval igazságot tenni mindenütt és azután
gondoskodni arról, miképpen teremtődjön elő a mindezek vite‑
léhez szükséges pénz, hogy a hitközségi adminisztráción végig‑
vonuló vörös fonál, a költségvetés zsinórmértéke, tul ne lépessék.
Az a bizonyos valaki ismét kérdezhetné: hát mégis csak kijár
ezekért valami az elnöknek?
Igenis többféle megtiszteltetés jár ki érte. Szabad, azaz inkább
muszáj purimkor és szimchasztórakor lakásán „asztalt” állitani.
Megtraktálhatja ez alkalmakkor a hitközségi tagokat feketekávé‑
val, süteménnyel, gyümölccsel és szivesen látják a vendégek a
különféle likörök, snapszok vagy borok felszolgálását is. Ciga‑
retta és szivar kinálásában sem szabad hanyagnak lennie, mert
ilyenkor még az is rágyujt, ki egész esztendőben hideg száju. Ha
hozzávesszük, hogy az ilyen sokadalom után az elnökasszony
három napig se végez cselédeivel a lakás kitakaritásával és ujbóli
rendbehozatalával, kitünik, hogy ez nem könnyü hivatal.
Mindazonáltal a történelem nem igen tud olyan esetről, hogy
egy hitközségben semmi áron sem akadván vállalkozó, a vallás‑
ügyi kormánynak kellett légyen, jogához képest ezen tisztségre
miniszteri biztost kirendelni. Mert mindig csak akad valaki.
A kóved kedvéért.
A tüvekól és egyéb potentátumok
Ha egy hitközségben olyan ember van, kit vagy a jámborság, vagy

a jótékonyság, avagy a hitközségi élet körül egyéb érdemeiért ki
akarnak tüntetni, de aktív vezetőszerepre nem egészen alkalmas
személyiségnek tartanak, azt rendesen megteszik tüvekolnak,
azaz alelnöknek. Olyan rang az, minek adományozása a kilének
pénzébe nem kerül, a kitüntetettnek pedig örömet okoz.
141
A kile törvényei, azaz alapszabályai szerint ugyanis ő az elnök
helyettese annak távollétében, vagy akadályoztatása esetén.
De hol van olyan elnök, ki müködésében magát akadályoztatva
érezné? Hol van olyan, ki a hatalom serlegéből egy kortyot jut‑
tatna a szomjuhozónak?
Hát igy van aztán, hogy sok alelnök ritkán, vagy alig jut hozzá
az aktivitáshoz. Vannak alelnökök, kik végigcsinálnak több el‑
nöki rezsimet is és mindenféle irányu, vagy párti elnök mellett
csak megmaradnak abban a pozicióban, melyből nem is vágyód‑
nak ki. Mert elég kényelmes dolog a tudat, hogy tulajdonképpen
mindennap rákerülhet a sor a vezérségre, de addig is nincs vele se
munka, se felelősség, de – a bukás lehetősége se. Olyan jó embe‑
reknek való tisztség ez, kik nem juthatnak soha abba a helyzetbe,
hogy valakivel összekülönbözzenek. Bukott elnököt már látott
a világ, de népszerüségét vesztett alelnököt soha.
Rangban ugyan utána következnek, de viszont a végrehajtó
hatalom nagyobb osztályosai a gaboimok, a templomelöljárók.
A hitközség nagysága szerint változik a számuk, de valamire való
hitközségben már legalább ketten vannak. Ők a templom urai, az
istentisztelet megkezdésének, rendjének intézői, a funkcionáriusok
közvetlen főnökei. A szentirás ünnepélyes kiemelése, a hazáért,
a nyitott frigyszekrény előtt elmondott imánál való asszisztálás,
egyáltalában az ünnepélyes istentiszteleti részeknél a külső disz
megadása, az ő feladatuk. Fontos szerep a tóra-felolvasás alkalmá‑
val, az ezüst mutatóval a kántornak a szentirás szövegét jelezni,
főleg azonban kijelölni azon urakat, kik a tóra elé járuljanak. Tehát
a gabe mechabedolja a micvokat, ott, ahol azok el nem „adatnak”,
amely a kisebb hitközségekben még dívó szokásról később még
szó esik. Ezért azután kijár neki egy miseberach, azaz egy áldás-
kivánalom és a megtisztelttől még azonkivül a szokásos s’kajach is.
142
Mindezt a lelkiismeretes gaboimok meg is érdemlik, mert az
erre a tisztségre megválasztott ur reggel és este, de legalább is
szombaton, hétfőn és csütörtökön, mikor tóraolvasás van, a temp‑
lomot látogatja és vezeti a jótékonyadományokat jelző betevő-
könyveket. Ezek pedig olyan furfangos alkotások, hogy irás nélkül
is, ami szombat és ünnepnap tilos, jelzik, hogy ki mennyit ajánlott
fel jótékony célokra. A felajánlásokat ki kell jegyezni, nyugtákat
irni, beszedetni, az illető jótékonycélra fordítani, elszámolni. Két‑
szer a héten ők járnak körül a perzsellyel a templomban, ők üritik
ki a matan beszészer, azaz a titokban adott pénzeket tartalmazó
perzselyeket, viszont az ő dolguk és joguk a szegények közötti
kiosztások intézése. Hogy e bizalmi teendőkért valamennyi ván‑
dor ajrachtól, ki nincs megelégedve a neki jutott nedoveval, kö‑
szönet helyett kiolekat, azaz átkokat aratnak, az se rendkívüli eset.
Minthogy pedig mindezeken felül a gabenak illik jámborságban
is elöljárni, az összes rituálékat ismerni, ezt a tisztséget nem lehet
mindenkire bizni. Viszont akire rábizták egyszer, nem is szabadul
tőle egykönnyen, mert a kile is örül, ha helyükön való emberek
a gabek, nem is cserélik őket fel szivesen ujakkal. Volt régebben
kile, hol a gabei méltóság külső jeleként az almemoron, a tóra:
a széfer előtt álló gabe olyan alaku kalapot hordott, mint aminőt
katonaorvosok, gentetisztek viseltek parádéban és miben most is
ékeskednek a pompfunéberek. De erre már csak az öregek emlé‑
keznek, de azok is talán inkább csak hallomásból.
Az elöljáróságban fontos tisztséget tölt be a pénztárnok és
a gazdasági elöljáró. Ezek mind olyan stallumok, melyek sok
dologgal járnak és ritkán esik valami nagy tülekedés értük, de
azért akad minden hitközségben, ki ezt az Isten nevében való
munkát vállalja. Ellenben képviselőtestületi, vagy választmá‑
nyi tagság után már inkább van harc, de legalább is iparkodás,
143
mert ott az ülésekben lehet vitatkozni, szónokolni, kritizálni,
javasolni, inditványozni, jegyzőkönyvi köszöneteket szavazni,
interpellálni és bőven kivenni mindabból a részét, mit az elnöki
csengettyű dirigálása melletti tanácskozások az ugynevezett sző‑
nyegre hoznak.
Persze a hitközség nagysága és szervezete szerint bővülnek a
tisztségek iskolaszéki elnökséggel, tagsággal, valamint különféle
ügyosztályokkal. Ellenben majd minden hitközségben van egy
pár egyesület és ott is természetesen a megfelelő vezetőállások
a maguk legkülönféleségében egész az Erec Jiszroel-gabeig,
ki a Szentföldre szánt jótékony adományokat kezeli.
A saját jólelkiismeretére bizva, a legtöbbször ellenőrzés nélkül
dolgoznak a kile bizalmát biró emberek a begyűlt pénzekkel és
mégse fordult elő hiba a kréta körül.
Ellenben nagyobb baja volt egy tekintélyes hitközség elnöké‑
nek egy utalványozása miatt. Alapszabályszerü jogköre 200 ko‑
ronáig szólt „a költségvetés keretein belül”. Történt azonban,
hogy a templomudvarra egy kis fabódét csináltatott, melynek az
volt a célja és rendeltetése, hogy a templomban – persze sürün
látogatott templomban – gyerekek és gondatlan felnöttek részéről
a sokat használt imakönyvekből kihullott lapokat, az ugynevezett
sémeszek‑et, melyeket szemétre dobni nem szabad, egybegyüjtse.
Az ács költségvetése és számlája kitett 210 koronát. Az elnök
nem akarván ezen csekély tárgyban ülést és tanácskozást tar‑
tani, ugy segitett magán, hogy a hitközség pénztárából kiutalt
200 koronát, ellenben a saját zsebéből ráfizette a tizet, mely utal‑
ványozási jogkörét tulhaladta. Valahogy azonban kiderült ezen
„elnöki hatalommal való visszaélés” és talán még mai napig
is folyik az interpelláló választmányi tag által meginditott vita,
hogy volt‑e joga az elnöknek 210 koronás munkát megrendelni
144
az ő tudtuk és beleegyezésük nélkül, annak dacára, hogy ő fizette
meg a többleti 10 koronát.
Mert hát ebben az esetben is „elvről” és „igazságról” van tu‑
lajdonképpen szó, amely szép fogalmak nevében az emberek egy‑
mást agyba-főbe szeretik verni a közélet porondján…
Kántorok
Két öreg zsidó, ha összekerül, kisüti, hogy ifjúságukban Pozsony‑

ban, vagy annak vidékén fordultak meg, csak rákerül a szó arra
is: hallotta‑e annak idején Joszl Kakast? Micsoda átszellemült‑
ség, micsoda öröm nyilvánul meg a ráncoktól felszántott arcokon,
ha igenlő a válasz. Milyen áradozva beszélnek a kiváló kántor,
a nagy Chazan csodás müvészetéröl, mennyi mindent tudnak a
péntek esti haskivenujáról, a vesomrujáról, a kiddusról, ahogy
azt tőle hallották. Pedig hosszú évtizedek múltak el azóta, már
réges-régen temetőben pihen az énekek nagy mestere, mégsem
felejtették el.
És ha elmégy, kedves felebarátom valamelyik péntek este a
Dohány utcai templomba és látod a zsufolt padsorokat, melyek
hallgatósága másfél órán át néma csendben áhitattal élvezi a nagy
Lineczky előadását, akkor megnyugodhatsz abban, hogy a mai
emberek is éppen ugy lelkesednek a jó kántorokért, mint a régiek
az ő kedvenceikért.
A kántor, a seliach cibur, a közönség követje. Ha az oltár elé
áll, akkor sok százfejü küldőjének, minden érzését, áhítatát belé‑
önti imájába, énekébe. Az erre való rátermettség nem mindennapi
gondolkozást, hanem megkülönböztetett lelkiéletet követel, szó‑
val bizonyos rendkívüliséget is. Ehhez pedig nem elég a fényes
hanganyag és kottaismeret, emellett jelentékeny zsidó tudással
145
és a tartalom mélységének átérzésével is kell rendelkeznie, ha
hatni akar közönségére. Szóval a chazan nem lehet afféle min‑
dennapi ember, aki pedig nem mindennapi egyéniség, az valószi
nüleg közel van ahhoz, hogy extravagáns legyen. Az extravagan‑
ciát, a kifejezésbeli árnyalatokat nem tulságosan szigoruan vevő
hitfelek egyszerűen narriskát-nak mondják. Ha a kántor hosszu
hajat visel, ha tart valamit a jó állásu ornátusra, ha nyakában fehér,
keményitett fityegőt visel, ha éneke mellett a széles gesztusokat
nem tudja mellőzni, ha hosszura nyujtja az istentiszteletet, ha
hiuságában brillirozni akar falsettjeivel, ha szakállát borotválja,
vagy viszont elhanyagolja külsejét, egyik-másik ember mindjárt
kész neki a fentjelzett titulust dijmentesen adományozni, annál is
inkább, mert esetleg mást ugy sem ajándékoz neki.
Ezzel szemben persze vannak őszinte rajongói is a kántorok‑
nak. Ezek képesek messze távolságra utazni, csak hogy meghall‑
gathassanak egy jó kántort. Ha gazdag emberek, bőkezű mecé‑
násokként lépnek fel és órákig eldudolgatják kedvenc kántoraik
speciális „leistung”-jait.
A kántorokról már a köztudatban él az a megrögzött jó szo‑
kásuk, hogy nem szeretnek sokáig egy állomáshelyen maradni.
Ahogy mondani szokták, nincs „Sitzfleisch”‑ük. Tekintve, hogy
a legtöbb kántorba jó adag bohémság is szorult, mindig friss ba‑
bérokra vágyódnak. Sértett hiuság, a többi funkcionáriussal fel‑
merülő differenciák, – hamarosan rábirják őket, hogy bucsut éne‑
keljenek a kapufélfának és más hitközségbe tegyék át müködési
terüket. Persze, aki tud valamit, az kapós ember. Viszont a hit‑
községi tagok sem veszik tulságosan szivükre a kántor távozását,
mert a kántorrajongók ilyenkor uj szórakozáshoz jutnak. A kiírt
pályázat folytán ugyanis az elöljáróság meghívja az alkalmasak‑
nak látszókat próbaelőadásra.
146
Minden szombatra uj kántor, – ez kell a zsidónak! Heteken,
hónapokon keresztül kántorpróbák folytak egy jó állásért, külö‑
nösen régebben volt ez igy, mikor még nagy volt a választék a
kántorokban. Szüretjük van ilyenkor a „müértők”-nek, lehet ro‑
gyásig kólecolni, vitatkozni, szakértelmet, hozzáértést fitogtatni,
a többiek ebbeli tudását fumigálni. Szinte azt mondhatnók, hogy
a kántorpróba az éltető kovász szerepét játssza a hitközségi élet‑
ben. A templom megtelik, akárcsak nagyünnepeken, kávéházban,
uton, utfélen felhangzik a kritika. Pártok alakulnak, heves küz‑
delem folyik egyik, vagy másik pályázó érdekében, addig mig
a választás véget nem vet a mulatságnak. Az uj kántor egy ideig
vonzza is a publikumot, idővel azonban, hacsak nem rendkivüli
fenomén, megszokják. Az érdeklődés kezd megcsappanni, mig
csak ismét meg nem ürül az állás és elölről kezdődnek a pályázat‑
tal kapcsolatos kántorkérdés izgalmai.
Kántorok kedvelt sportja a misebérach-csinálás. Paszitákon és
főleg lakodalmakon.
Már most, ha egy kántor van jelen, a misebérach után rögtön
rákezd egy melódiára; ha ketten vannak, az egyik fujja a mise
bérachot, a másik a dalt, melyet rendesen az ünnepi liturgiából
merit, vagy ha a társaság modernebb elemekből áll és a kántor
se ragaszkodik tulságosan a konzervativ szellemhez – amiben a
jelenlevő rabbi gondolkozásmódja is irányadó –: operaária, vagy
magyar népdal. A nóta befejeztével a misebérachot mondó kántor
kihirdeti, hogy például: „Klein Gábor ur a vőlegénynek, menyas�‑
szonynak és az egész tisztelt asztaltársaságnak misebérachot csi‑
náltatott”. Ezért a jóindulatu cselekményért azután Klein uram‑
nak minden oldalról „se‑kajach”, köszöntő viszontkivánat jár ki,
a kántorok pedig tudják, hogy asztalbontás után Klein urtól kijár
nekik egy bankóval bélelt kézszoritás. Minthogy pedig a figyelmet
147
viszonozni illik, az örömapa is rendel misebérachot, melynek sze‑
rencsés lebonyolitása után a vőlegény, majd sorban az összes részt‑
vevők részéről következik az a bizonyos fejbólintás, miután senki
sem akar smucigoskodni, lévén az egész berendezkedés a kánto‑
rok mellékjövedelme…
A samesz
A m‑i hitközségnek volt egy egyházfija, aki, mint igen sok pá‑
lyatársa, az Északkeleti-Kárpátok vidékén látott napvilágot, tehát
a „Wasserpolák” cimre és főleg jellegre tarthatott számot. Hogy
a Kazárországból származott hittestvéreinkre nem szokták mon‑
dani, hogy fejük lágyára esettek, hanem inkább „ubgedrehter
Kopf”-nak ismeretesek – mit csavaros agyunak lehet bátran for
ditani –, az köztudomásu. Igy tehát Eisenbiegel Hersch sem ment
a szomszédba egy kis észért. A hitközségi elnök – immár boldo‑
gult dr. H. E. barátom –, akkor fiatal ügyvéd, rendszerető, pedáns
ember volt, ki rendet, pontosságot kivánt a hitközségi adminiszt‑
rációban is. Kiadta tehát a fenttisztelt uj samesznak az ukázt:
– Ön minden hétköznapi reggel pont ½9 órakor jelentkezik iro-
dámban, az aznapi esetleges teendők iránti intézkedésem átvéte-
lére, akár előfordul valami, akár nem.
Első nap tehát Eisenbiegel ur kap az elnöktől egy meghivót,
cirkoláltatni a képviselő-testületi tagoknál. Másnap pontosan meg‑
jelenik, kézhez kap egy adóhátraléki kimutatást, sürgős inkasszá‑
lás parancsolatjával. Harmadnap a postakönyvet nyomják kezébe
egy csomó kézbesitéssel a községi elöljárósághoz és az elég távol
fekvő szolgabirósághoz. Negyedik nap a reggeli raporton már
megint egész sereg utasitást tudott kiadni az elnök. Erre azután
már megszólal Eisenbiegel Hersch a méltatlankodás hangján:
– Herr Presus, dos ist ka’ Amt, dos is’ e’ ’Arbet!
148
… Hát ez az. A sameszség nemcsak munka, de tisztség is. A hely
válogatja, hogy hol és mennyi jut ki egyikből vagy másikból.
A normális sameszi teendők közé tartozik a templom nyitása-
zárása. Konzervativabb hitközségben ő adja a rabbinak a disz
kiséretet, amennyiben a templomba hivja és kiséri. Rabbija válo‑
gatja, hogy mellette, vagy mögötte halad‑e. A modernebb rabbik
lemondtak a parádénak erről a neméről, hogyha „funkciójuk” van,
maguk is eltalálnak a templomba.
A samesz teendőihez tartozik a micvók eladása. A zsidó hitköz‑
ségeknek nincsenek tudvalevőleg birtokaik, dominiumaik, val‑
lási berendezéseiket egyedül a hivek áldozatkészségéből tartják
fenn. Az egyik jövedelmi forrás a templomi tisztségek ellicitá‑
lása. A tisztségeket a legtöbbet igérő „megveheti”, ki azután ba‑
rátjának, ismerőseinek, szóval annak, kit vele megtisztelni óhajt,
a samesz utján felajánlja. Az „eladás” régebben kikiáltás utján
történt, mindnek megvolt a külön melódiája évközben és külön
az ujévi és engesztelő napi nagyünnepekre. A samesz felment a
templom közepén volt almemorra és onnan hirdette „hundert um
Kohen”, ha valaki bólintott neki fejével, „zweihundert um Kohen”
és igy tovább, mig a legtöbbet igérőnek leütötte. Minthogy pedig
a templomban nem lett volna ildomos üzérkedni, ezek a számok
is a rendes pénznemtől eltérő valutát jeleztek. 100 rendesen 10
krajcárnak vétetett számitásba. A tényleges pénzérték a chaj call
(18 krajcár), vagy chaj pagim (18 garas = 54 krajcár = 1 korona
8 fillér, persze még Wekerle-féle koronavalutában) megjelölések‑
kel szerepelt a templomban.
Idővel ez a szóbeli eladás a nagyobb községekben megszünt és
ma már csak talán még eldugott kis falvakban van meg. Ehelyett
táblát hord körül a samesz, melyen kicserélhető és összeállit
ható számok láthatók. Modern hitközségben ezt is kiküszöbölték,
149
a tisztségeket a templomgondnok adományozza és ennek jeléül
a samesz egy kis táblát – egyes helyeken ezüstből valót, tesz le
az illető elébe, ki a neki felajánlott tisztség mivoltát a tábláról
leolvashatja.
Dolga közé tartozik a templom és az ájtatossági tárgyak megfe‑
lelő diszitése. Ő teszi fel tehát a frigyszekrény elé a napnak vagy
ünnepnek megfelelő függönyt, az asztalra a takarókat. Beöltöz‑
teti és ékszerekkel ellátja a szentirástekercseket. Ő gondoskodik
az örökmécsről, a kegyeleti mécsesekről, általában a templomi
gyertyákról, a világitásról. Áldásmondáshoz nyujtja a kántornak a
boros serleget, mi viszont azzal az előnnyel jár, hogy másnap ha‑
zaviheti és elfogyaszthatja az italt és a krónikák szerint eddig nem
akadt samesz, ki ezen utóbbi jogát hüségesen ne gyakorolta volna.
Esküvők alkalmával gondoskodik a mennyezet, a chupa felál‑
lításáról, nyujtja a kelyhet, melyből a vőlegény és menyasszony
iszik és ahol még ki nem ment a divatból: ott a vőlegény lába alá
teszi a kendőbe burkolt üvegpoharat, melynek összeroppantása
jelenti körülbelül, hogy „ásó-kapa válasszon el bennünket”. Ezen
alkalommal azonban a rendes samesz nem olyan azesz-póneme,
azaz szemtelen pofa, mint a fentemlitett Hersch Eisenbiegel, ki
egy előkelő esküvő alkalmával a doktor vőlegény lábaihoz egy
vastagfalu, öntött üvegpoharat tett a fehér kendőbe csavarva. Kép‑
zelhető, minő derültség terjedt el az ünnepélyes esküvői aktus
befejezéseképp, mikor a vőlegény lakkcipős lábával háromszor-
négyszer is hatalmasakat toppantott a makacs és törhetetlen
üvegpohárra. Hiába. Minthogy a felelősségre vont Eisenbiegel
csak azzal tudott védekezni, hogy kissé meg akarta tréfálni a vő‑
legényt, viszont az ő talpa alá hamarosan utilaput kötöttek.
Az igaz samesz, ki hitközségéhez ragaszkodik és egész pályáját
ott tölti, valóságos mindentudó a családi ügyekben. Ismeri min‑
150
denki leszármazását, rokonságát, bámulatos memóriájában ott van
minden balbósz és családtagjainak templomi neve, ami nem oly
egyszerű dolog, mert csak az apa nevével együtt teljes az. Viszont
a halottaknál az anya nevét is tudja, a temetőben oda talál egysze‑
ribe a sirokhoz. Tud minden családi eseményt, hiszen ott van a
fiúk paszitájánál, a lányok névadásánál, barmicvónál, esketésnél
és temetésnél. Tudja, mikor van valaki családtagja fölötti halálo‑
zási évforduló, kinek jár ki és mikor alapitványozási jogán a temp‑
lom előcsarnokában meggyujtott halotti mécs. Persze, ezt a me‑
móriát kellően ébren tartani viszont a balbatemok bőkezüségének
kötelessége, mert ha a samesz akar, akkor – feledékeny is tud lenni.
Egyes kisebb hitközségben egy ilyen régi ügyes samesz dirigálja
tulajdonképp az összes ügyeket, anélkül, hogy a dolognak ez volna
a szinezete. Kiböjtölt már egy sereg elnököt, egy légió kántort,
esetleg néhány papot is, de ő ott sürög-forog változatlanul és év‑
tizedek óta a maga szerény, de fontos munkakörében…
A pozsonyi zsidó utcából
Hogyan élt és él a zsidóság a régi szent Kehilá-ban (közhaszná

latu szóval Kile-ben) és miképp élt három-négy évtized előtt a
legtipikusabb, egyben a legtiszteletreméltóbb kilében, az ősi szép
Pozsonyban: arról szóljanak ezek a feljegyzések. Ajánlom boldo-
gult szüleim emlékének.
A kolecolásról
A kolecolás „magyar” értelme az volna, hogy politizálás. Azonban

igy leforditani mégsem lehet, valamint Schwarz Áron barátunk
sem tudta kellően definiálni a sófárt. Valami pörben az ügyben
151
emlegetett sófár tekintetében óhajt felvilágositást a járásbiró.
Hosszas kérdezősködés után megállapitja a szakértőnek kihallga‑
tott fentnevezett hitközségi metsző vallomásából, hogy a kérdéses
tárgy kosszarvából készült, az ujévi istentiszteleten megfuvatott
„templomi felszerelés”.
– Szóval a sófár: trombita – véli a tekintetes kir. járásbiróság.
– Járásbiró ur! Hát trombita a sófár? – kérdi a szakértő és e kér‑
dés hangjában mindjárt benne volt a leghatározottabb tagadás is.
A kolecolás is hasonlít külsőleg a politizáláshoz, amennyiben
közérdekü dolgok megtárgyalása. És mégis egészen más. A poli‑
tizálás országos ügyek, parlamenti események, kormányzati elvek
vagy intézkedések melletti állásfoglalás vagy kritika. A kolecolás
ellenben csak a saját hitközségi belső ügyeken való rágódás.
Van benne egy adag önzetlenség, az eszmékért való küzdelem,
a jobbra való törekvés, de van benne mindig egy porció kritika,
pletyka, sőt rabulisztika is. Mig a politizálás eredménye rende‑
sen az elkeseredés a közállapotok fölött, addig a kolecolás némi
szellemi tornát is jelent, mely felfrissiti a kedélyeket és – elősegíti
az emésztést.
Kolecolás minden hitközségben folyik. Sőt azt mondhatni: jaj
annak a hitközségnek, ahol nem kolecolnak. Ott nincs is törődés a
zsidó közügyekkel, ott tönkremennek az értékek, ott a közönytől
begyepesednek az eszmék. A nagy városok közül, ugy tapasztal‑
tam, Bécsben többet kolecolnak, mint Budapesten. Ennek oka az,
hogy a bécsi hitközség már régen kerületi decentralizált admi
nisztrációval bir. Minden kerületben, vagy legalább is az egymás‑
sal szomszédosokban: közösen külön vezetőséggel, rabbinátussal
biró hitközségek müködnek, melyek a központtal kapcsolatban
vannak ugyan, de saját ügyeiket mégis maguk intézik. Van tehát
alkalom elnökség, választmány, tisztviselők választására, adó‑
152
kivetésre és vallásügyi kérdések körüli beszélgetésekre, szóval
mindarra, ami a kolecolás anyagát képezi.
Már ebből is következik, hogy mennél kisebb a kör, melyben
a hitközségi élet folyik, annál többet törődnek vele a tagok.
Vannak alkalmi kolecolók, kik, ha például vasuton utaznak és
éppen összekerülnek hittestvéreikkel, szivesen beleereszkednek a
kile dolgainak megbeszélésébe. Vannak azonban kik ezt a mester‑
séget állandóan, sőt sportszerüen üzik. Müködésük szintere a vidéki
kisvárosokban főleg a kávéház. De családi összejövetel, esküvő
vagy temetés, utazás vagy nyaralás, templomlátogatás és minden
lehető más alkalom, példának okáért, ha a boltban nincs dolog és
összeverődik egy pár kereskedő hitrokon, szintén alkalmat ad rá.
A téma elsősorban a hitközségi alkalmazottak körül forog. Mi‑
lyen volt a rabbi szombati beszéde. A főkántor hangszálainak leg‑
utóbbi időben történt mikénti müködése. A másodkántor hepciás‑
kodó magatartása, mely különben már családtagjaira is átragad,
hiszen felesége már tegnap a piacon nem köszönt a cedokegabe
életpárjának. Kilátás arra, hogy ennél az állásnál nemsokára sze-
mélyváltozásra lesz szükség. A másik gabe sulyos mulasztása,
mert az egyik balboszt, kinek jahrzeitja volt, nem hivatta fel a tó‑
rához. Amely mellőzést az illető ur, – mások véleménye szerint –
teljesen megérdemelte, mert a jelzett alkalomkor tfilin nélkül volt
a templomban és ha százszor doktor is, igy nem járulhat a szent
irás elé. Azután jön a sakterek kényelemszeretete és a vágató felek
megvárakoztatása, ellenben mindenkori ügyes mesterkedéseik is,
hol a nedove nevezetű mellékjövedelemre van kilátás. A gavallér
templomi adakozások, azaz a snoderolások dicséretei, ellenben a
fukarkodók megszólása. Háromévenként a hitközségi választások,
évenként az adókivetés. No, de utóbbi dolog már olyan horderejü,
hogy arról külön fejezetben kell beszámolnom.
153
Kolecol a szegény és gazdag, öreg és fiatal, tudós és ennek el‑
lentétje, az „amhoórec” egyaránt. Sőt kolecolnak a – kitértek is.
Egy vidéki városunk református presbiteriuma arról nevezetes,
hogy több tagját nem pólyában tartották keresztvíz alá, hanem
részint szalonkabátban, részint elegáns zsakettben jöttek maguk a
medence elé. Ugy megszokták azonban a kolecolást a hitközségi
vezetőségben, hol annak előtte helyet foglaltak, hogy az uj hiten
is addig stréberkedtek, mig ott is szerephez jutottak. Hogy ös�‑
szenevethetnek ezen az augurok, mikor maguk között vannak és
bizonyára mondják: – „még szerencse, hogy itt is lehet kolecolni!”
A zsidóutca szegényei
… Kicsike ház a zsidó-utcában. Földszinten a zsibáru-üzlet, az

emeleten annak tulajdonosa, egyben a házigazda, a második eme‑
leten a lakója: Blumenstein, a házaló. Sovány, köhögős ember,
ki valami közelséget tart az intelligenciához. Annak okából vala‑
melyik jóakarója szivességéből kölcsön kapja a kiolvasott Neues
Pester Journalt, melyet szombatonként végigolvas és igy házaló‑
társai körében hozzászólásokat enged meg magának a világpoli-
tikához. Ilyenkor a tekintély növelése szempontjából a cvikkert
is felteszi.
Pedáns a házbérrel, melyet a negyedév első reggelén levisz
a háziurhoz; ugy tudatik, hogy egy jobbmódban élő testvére fo
lyósitja neki. Mert egyebekben a család megélhetési viszonyait
bizonyos homály födi. Büszke szegénysége fenntartja a külszint,
mert hisz még balbosz is egy kisebb egyleti templomban, hol ön‑
ként vállalt tiszte a szombat és ünnepnap délutáni előimádkozás.
Megülik az ünnepeket annak rendje-módja szerint, a szombatot
barchesszal, a peszachot laskával, egyebekben fazekjukba még
154
senki sem nézett bele. Sejthető, hogy többször krumpli, mint pe‑
csenye puhul a takarékosan fütött kis kályhán. A fiu még inas,
a leány varrni tanul, a kisebbik iskolás, még nincs segitség tőlük.
Mikor odakint a szél hordja a havat és a dermesztő hideg csak
azt szólitja ki az utcára, kinek kimenni muszáj, akkor jár legros�‑
szabb idő a szegény házalóra. Nincs ki mekegő hangját meghallja
az udvarból és behivja egy ócska nadrág vagy egy pár kitaposott
cipő eladása ügyében. Ilyenkor legjobb, ha a szegény ember le-
fekszik – bizony ugyse sok kellett ahhoz, hogy meghült légyen
kopott, foszló ruhájában. A betegség bejelentődik 3‑4 egyletnél,
hol Blumenstein ur rendes hetijárulékot fizető tag és meg is jelen‑
nek nemsokára az illetékes egyleti elöljárók beteglátogatásra. Meg
is nyugtatják nyájas szavakkal a szegényszagu szobában ágyban
fekvőt, hogy sose féljen, nem lesz itt komoly baj és leteszik meg‑
jegyzés nélkül az asztalra a betegsegélyt. A jogosan minden egyleti
tagnak kijáró hetipénzt. Annak, aki módos is leteszik, ha nyom‑
ban visszaajándékozza az egyletnek, az az ő dolga. Blumenstein
urnál az asztalon marad a pénz. Négy‑öt hét alatt lábra is áll és
akkor neki lehet vágni ujból a házalásnak, mivelhogy az idő is
némileg engedett. Szegény ember igy huzza ki a telet.
*
Egyik reggel a háziur reggelizés közben azt az észrevételt találja
tenni hüséges életpárjához, hogy valami lehet Blumensteinnal,
mert már pár napja korán reggel kopog le a falépcsőn. Pedig ilyen
hideg téli időben otthon szokta végezni a reggeli ájtatosságot, ki‑
véve persze szombaton, hétfőn és csütörtökön, mikor elmegy a
templomába a tórafelolvasás kedvéért. Minthogy a korai fölkelés
naponta ismétlődik, rövidesen kisüti a háziur az igazságot:
– Blumenstein batlan lett.
155
A nagytemplom fősamesza a kóser vendéglőben, hova egy pohár
vécseire szokott betérni, megkérdeztetvén, megerősiti a feltevést
és ezzel a házaló balboszi nimbusza letünt. Bekerült a „tizek
tanácsába”.
Merthogy Pozsonyban télen, de általában hétköznapokon a
környéken levő kis templomokban, imaházakban ájtatoskodnak,
viszont a nagytemplomban ugy biztositják a minjant, hogy tiz
olyan férfit alkalmaznak fizetésért, kik kötelezőleg vállalják a
mindennapi templomjárást. A fizetés nem valami fényes, a régi
jó időkben kitett 3‑4 forintot havonta, de némi mellékes is esik.
A halottaik utáni évfordulót tartó módosabb emberek a fősamesz,
vagy egyik batlan kezébe nyomnak egy bankót osztozkodás vé‑
gett. Ha olyan valaki hal el, ki után nem maradt kadist mondó fia,
fogadnak valakit, ki a gyászév tizenegy hónapja alatt ezt elvégzi.
Ez már aztán egy időre fix jövedelem. Nagy városokban a batlani
kar templom után még oda van rendelve valamelyik gyászoló
familiához, hol a süve hete alatt igy biztositják a minjant: ami
ismét jövedelmet jelent.
Tehát Blumenstein batlan lett. Tehát Blumenstein „elfogad”.
Bizonyára hosszas küzködés előzte meg ezt a lépést, de a szükség
győzött. Azért azonban nagy tévedés volna a batlant összetévesz‑
teni a kéregetővel vagy ajrachhal. A batlan, hogy ugy mondjam,
félhivatalos személy. Indirekt hitközségi alkalmazott, a főtemp‑
lomhoz tartozó rekvizitum. Közvetlen hivatali főnökük a fősa‑
mesz, kinek gazsulálni, körülötte apró udvariasságokat teljesiteni
tanácsos és illik. Sőt a krónika olyan sameszekről is regél, kiket
a batlan snupftabak-dosznijából is meg mert kinálni, ami határo‑
zottan demokratikus leereszkedést jelent sameszi részről.
A templom körül azonban még olyan szegény emberek is van‑
nak, kik nem juthatnak be az általuk irigyelt batlani stallumokba,
156
kik már minden kétséget kizárólag jelentkeznek arra, hogy velük
szemben a hitfelek jótékonyság iránti hajlamukat gyakorolják.
Ezeknél esküvő, temetés, jahrzeit és minden más alkalom kész‑
ségesen felhasználtatik, hogy adományok elfogadására való
hajlamukat kimutassák. Ezen gárdához tartozott a sánta Borach
bácsi, ki egy napon beállitott a l.‑i hitközségi, egyben nőegyleti
titkárhoz:
– Titkár urat egy szivességre kérem.
– Halljuk, Borach bácsi!
– Ebben a mai időkben mindenki jubelál. Én is szeretnék
jubéliumot tartani.
– ?!
– Kérem, a jövő vasárnap „zu Guten” huszonöt éve lesz, hogy
a nőegylet segélyezettje lettem.
*
Elérkeztünk tehát a snorrerok és archimok táborához. Az idők
viszontagságai, a háboru, utlevelek és országhatárok tönkretet‑
ték az országutak vándorainak kéregető iparát. Még a multban a
szekerük elé fogott gebével utazó snorrercsaládok is ismeretesek
voltak, az egyenként járóknak, kik lányuknak hozományt gyüj
töttek, tüzkárukat pótolni jártak, vagy csak szegénységükre való
hivatkozással kéregettek, se szeri, sem száma. Ámbár a gazda‑
sági viszonyok szörnyü romlása megint a jó emberek segitségére
szorit egy nagy sereg embert.
Szombatra, ünnepre minden kilébe került egy pár ajrach és a
gaboimok gondja volt őket étkezésre jótékony familiákhoz el‑
helyezni. A legtöbb kilében „slejfstot” néven valami megszál‑
lóhelyük is volt. Faluhelyen, hol csak néhány zsidó család lakott
és nem futotta a minjanra, a csütörtökön odavetődött ajrachot,
157
bóchert is már ott fogták vendégnek szombaton át, hogy ne nél‑
külözzék a közös istentiszteletet.
Sok furcsa figura akadt köztük. Volt köztük nem egynek jelen‑
tékeny héber tudása, a másik énekhez vagy adomák, fócelach el‑
mondásához értett. Nagyrészüket az a snorrer-önérzet jellemezte,
mely a kisebb adományt visszalökni is képes volt, ama elv alap‑
ján, hogy őkelme tulajdonképpen szivességet teljesit, ha elfo‑
gadja, mert az adományozót egy isteni parancsolat gyakorlásához,
a micvóhoz segiti. Kitünöen ismerték az ország minden községét,
papjait, alkalmazottait, tudták hol lakik a balcedoko, a bőkezü
és hol a fukar. Esküvőre és egyéb családi ünnepre nem kellett
meghivni őket, ugyis beállitottak pontosan.
Rajkai illetőségü volt a Lempl nevű, különös öreg országjáró.
Kossuth-szakállt hordott, télen-nyáron csizmát és ruhája: folt
hátán folt a legtarkább össze-visszaságban. Hátán egy kis verkli
lógott, melyben talán már egyetlen hang se volt, mert emberfia
nem hallotta még soha. Pontos időközökben jelent meg látoga‑
tásai szinhelyén, szélesen kitárta az ajtót és mintha ő hirdetné az
üdvöt, a megváltást, ugy jelentette be magát hangos szóval:
– Masel und Broche, Lempl is doi!
Volt neki állitólag egy saját szerkesztett mappája, mely az ő
utjai irányát, távolságát, „érdemes” voltát és egyéb, a mestersé‑
géhez való adatokat szemléltette, saját külön jelzéseivel.
Előkelőbb poziciót foglaltak el az országutak vándorai között
azok, akik némi kereskedelmi alappal tartották fenn az összeköt‑
tetést a jótét lelkekkel. Árultak az ajtófélfára szögezendő mezuzát,
az imaköpenyre, cidaklira csomózandó rojtokat, már nyár elején
az ujévre aktuális kalendáriumot, a luachot, tiso-be-ovora gyász‑
dalokat tartalmazó kinót, purim előtt Eszter megilláját és ólomból
158
öntött trenderlit, pészachra gódét. Cikkeiknek árát jobb szerették
ha a vevő nem kérdezte, hanem maga állapitotta meg.
Akadt köztük mindenféle hájjal kent alak is. Az egyiknek az
volt a trükkje, hogy vasuti állomáson, vásáron vagy más ilyen
helyen, kiszemelt magának egy-egy egyszerübb, jóindulatunak
látszó zsidóembert. Megszólitja:
– Kérem uram, vegyen tőlem egy ceruzát, nagyszerű uj talál‑
mány, egy hatos csak az ára és bármiféle szint lehet vele irni.
Minő szint tetszik parancsolni?
Elő is vesz egy darab papírt. A megszólitott rámondja erre:
piros. A snorrer felirja ezt a szót: „piros”. Néha összeszidták
szemtelenségéért, de legtöbbször nevettek rajta és odaadták a ce‑
ruzáért a tiz krajcárt…
***
Kiss Arnold
Spitzer ur
(Részlet)
A felvidéki kicsiny kilében Spitzer ur volt a legnagyobb hatalom.

Nagyobb, mint a rasekól, mert a rasekól csak szerepelni szere‑
tett, évente a tüzoltók egyesületének diszfecskendező ünnepsé‑
gén, amikor is a hazai zsidó felekezet nevében üdvözölte „klas�‑
szikus” magyarsággal a diszfecskendezőket (klasszikusnak
a hitközségi jegyzőkönyvben Mátrai titkár ur örökitette meg
az emlékezetes beszédeket, de magánkörökben ugy emlékezett
meg róla: „rondán beszélt, mint rendesen”, ugy tönkretette a szép
159
magyar nyelvet, mintha valaki édes mézet falatozna szemetes‑
lapáttal), mert a rasekól ur ilyeneket mondott: „Tavasz van, száll
a fecske a fészkesbe, kapatárba a méhecske, tűzoltóink fecsken-
dezve: olyanok, mint a fecske, létrákon repülve, mint a méhecske
elülről mézet igérve, enyhet a tüzben, hátulról fullánkot eresztve
a haza ellenségeire.”
De Spitzer ur nem szónokolt, ő templomi főelöljáró volt s egy‑
ben jótékonysági elöljáró. Olyan méltóságok kumulációja volt az,
mintha például egy kiérdemesült huszárbaka egyben az Orsolya-
szüzek zárdájának főnöknője lenne.
Nyugalomba vonult pékmester volt, szigoru, dörgőszavu, go‑
romba beszédü férfiu, bozontos, haragos szemöldökkel, a hitköz‑
ségi alkalmazottak réme, akikkel ugy beszélt, olyan harsányan,
olyan üvöltözésekkel, mintha kéregető snorrerek lennének, s a
snorrerekkel olyan nagy kiabálásokkal, mintha hitközségi alkal‑
mazottak lennének. Az nem is volt nap, amikor legalább is két al‑
kalmazottnak rögtöni kidobást nem helyezett volna kilátásba („én
csupa jó szavakkal büntetem őket” – mondta egy alkalommal,
amikor a samesznek a Bibliát vágta a fejéhez) és elveszettnek te‑
kintette azt a napot is, amikor legalább is két snorrert ki nem do‑
bott a hitközségi kancelláriából. S milyen gyönyörü, mélyértelmü
szólásokkal tudta ezt megcselekedni, amikor például egy vándor‑
talmudistának azt ordította: „Ehre, dem Ehre gebührt”1, s ledobta
sajátkezüleg a lépcsőkön.
Minden ő volt a kilében. Az ő tudta nélkül: ujszülött gyereket
nem lehetett fölvenni Ábrahám szövetségébe s metsző gunnyal
mondta a majelnek: „Sie sind immer in solcher Gesellschaft, wo
1 Több tisztességet!
160
die Spitzen der Gesellschaft fehlen, schweigen sie reb Lezer. Sie
sind kein Reb, sie sind ein Rebbel. Morgen werden sie fliegen.”2
Időnként meglepetésszerüen inspekciós körutra indult az isten‑
tiszteletekre, s jaj volt annak az alkalmazottnak, aki véletlenül
hiányzott. Zsidó Harun al Rasid volt, egyszerre csak fölbukkant a
vágóhidon, álszakállban, végignézte a sakter metszését, s egyszerre
csak ledobta az álszakállát, ráförmedt a szerencsétlen sakterre:
„Nem tudom, ki itt a marha s ki a sakter, a maga vágása tréfe, tréfe,
háromszor is tréfe, szaladhat a rabbi urhoz, akkor is tréfe.”
Az iskolában is megjelent időnként. A nevét nem tudta hibátla‑
nul leirni, de azért lehordta a tanulókat, mert nem tudták a legfon‑
tosabb tudnivalókat, azt tudták, hogy ki volt Goethe, Schiller és
Petőfi, de azt nem, hogy mit neveznek a kenyérsütésben „stercli”-
nek, „von euer Leben wisst ihr nicht zu sagen, aber alle Resekóim
kennt ihr aussenwendig – so sehen unsere »Brajdfesser« aus”,3
mondta az elhalványult iskola-professzornak.
Neki még a rabbi ur se imponált. Szombat esténként – még vi‑
lágos nappal volt – elrobogott a templomudvarra: „fahr mer, fahr
mer”4, sürgette az előimádkozót, hogy megkezdjék a szombat-ki‑
meneteli istentiszteletet; a Lomnic bércormán még tüzes nyilak‑
kal világitott a napsugár, s ő már avdólet gyujtatott a templomban
s ha a rabbi ur megbotránkozva dühösködött emiatt „Hiszen maga
Spitzer ur, már előbb is rágyujtott a szivarjára, miért intézkedik
2 Maga mindig olyan társaságban forog, ahol a fejek hiányoznak, hát

hallgasson, reb Lezer. Különben maga nem reb [úr], hanem rebellis.
Holnap repülni fog!
3 az életről semmit sem tud mondani, de az összes rasekólt kívülről ismeri
– így néznek ki a mi „kenyérpusztítóink”
4 gyerünk, gyerünk, lásson már neki!
161
olyan dolgokban, amihez nincs köze”, azt válaszolta: „A tehenek
már ott jönnek haza a kolecskói dombról, az én órám a marhák
után jár, mi nem vagyunk orthodoxok. Akinek nem tetszik: Ber‑
linben is van kile, ein schener Ausram”.
Szóval Spitzer ur azesz pónemnek is szépen kifejlődött példány
volt. A kile tele volt a rokonságával. Ez is egyik magyarázata volt
a nagy hatalmának.
Csak az öreg Braumberg, a kile morózus másodelőimádkozója
mert néha napján vele szembeszállni.
Az öreg Braumberg bácsi már megette a kenyere javát a kilében,
vagy negyven éve szolgált a községben, ismerte minden gyerek‑
nek a nagyapját is, ismerte Spitzer gabe ur egész leszármazását,
tudta, hogy Spitzer ur már gyermekkorában is akkor volt boldog,
ha legyeknek szárnyait téphette ki, s azt mondta a szigoru kegyet‑
lenségéről: „die Riebe ist zum Rettig worden”5, néha meg: „Ich
möcht auch lachen, wenn der Narr nicht mein wär”6. Sajne rabbi
előtt egyszer Braumberg bácsi kora hajnalban fölmászott öreg
lábaival a Klepácsra, szép füzlombokat hozott onnan magával a
másnap reggeli vezeklő istentiszteletre – Spitzer főgabe urnak
a tetszését nem nyerték meg, össze voltak ázva az őszi zuhogó
esötöl, azt mondta haragosan Braumberg bácsinak:
– Ezt vagy megfizeti, vagy pedig „stande pedere”7 el kell hagy‑
nia a kilét.
– Hova menjek? – kérdezte Braumberg bácsi csodálkozva.
5 kb: hozzá képest a vasreszelő zsenge tavaszi retek

6 kb: Én is nevetnék rajta, ha ez a „bolond” nem az enyém lenne…
7 kb: azonnali hatállyal
162
Vörösvári rabbik, kántorok,
templomszolgák…
A zsidó közösség legfontosabb tisztségei, bár egy kis gyüleke‑

zet egyetlen előimádkozóval is egészen jól elboldogulhat, fel‑
téve, hogy az étkezéshez szükséges kóser húst be tudják szerezni.
Vörösvár azonban másfél száz évig jelentős falusi zsidóközpont
volt, a kerületi rabbiság székhelye, anyahitközség, impozáns
zsinagógával, amelyhez természetesen kellő számú irányító és
végrehajtó „apparátus” is tartozott, a címben felsoroltakon kívül
például még zsidóbíró, jegyző, pénztárnok, gondnok, metsző, es‑
küdtek. (A XIX. század második felében a zsidóbíró helyét, ki‑
sebb hatáskörrel, a hitközségi elnök vette át.)
Templomszolgák
A zsinagóga rendbentartása, minjenre, istentiszteletre való elő‑
készítése mellett, valamikor a templomszolga (németül Tempel
diener, héberül sammas, jiddisül samesz) dolga volt a hívek és
a jesiva növendékek ébresztése az első kora reggeli közös imá‑
hoz. Név szerint a következő vörösvári templomszolgák ismertek
(a név mellett születésük és elhalálozásuk éve):
Stern József 1772–1878

Hartmann Salamon 1811–1890
Blau Zsigmond 1854–1918
163
Stern József matuzsálemi kort, 106 évet ért meg, hétévesen akár
láthatta is az első vörösvári rabbi, Engel Mózes ünnepélyes fogad‑
tatását (a hagyományok szerint lovas bandériummal, feldíszített
szekerekkel a falu határában, majd a kulcsok átvételét, bevonu‑
lását a zsinagógába és első dróséjának megtartását). Stern József
a stafétabotot nyilván már jóval 106. éve előtt átadta valakinek,
lehet, hogy éppen Hartmann Salamonnak. Tőle talán Blau Zsig‑
mond kapta meg, aki Lengyelországban született, és 1890 körül,
fiatal családos emberként érkezett Vörösvárra, s az 1918. évi inf‑
luenzajárvány vitte el.
Kántorok
A vörösvári kántorok többsége valószínűleg a metszői feladatokat
is ellátta, mert bármennyire népesnek számított is a kile, külön
sohet (sajhet; schachter) alkalmazását anyagilag nemigen enged‑
hette meg magának. Mint főállású metsző, csupán Wilhelm Her‑
mann ismert, ő azonban, miután 1867-ben feleségül vett egy mányi
lányt, elköltözött a faluból. A XIX. század közepétől 1944‑ig ter‑
jedő cirka százéves időszakban az alábbi kántorok szolgáltak
Vörösváron (a név mellett működésük biztos ideje):
Epstein József 1862–1882

Kőnig Dávid 1873
Schlesinger Pinkász 1882
Harnik Hermann 1884–1887
Grünberger Bernhard 1887
Schreiber Michael 1890
Zuckermandel Ábrahám 1891
Schwarcz Ignácz 1901–1902
164
Jakubovits Mór 1905
Lajsz Baruch 1906–1907
Schlesinger Ábrahám 1911
Feldmann Ignácz 1913
Davidovits Adolf 1916
Billitzer Jenő Amrom 1926–1944
Valószínűleg kántor volt Bloch Martin is, erre utal, hogy 1840-
ben ő celebrálta az újszülött leányok névadását, ami ebben az idő‑
ben a kántorok szerepkörébe tartozott. Az ismert chazanok közül
egyedül Epstein József született Vörösváron, Schreiber Michael
pedig a közeli Únyon. A többiek az ország messzebb tájairól, il‑
letve Lengyelországból és Oroszországból származtak el, és álta‑
lában feltűnően rövid időt töltöttek a községben.
Az Egyenlőség című lap 1926. január 16‑i számában pályázatot
tett közzé a vörösvári izraelita hitközség, a következő formában:
„A pilisvörösvári izr. hitközség pályázatot hirdet egy hitoktatói-
metszői (Sacz-macz) és mindenkori előimádkozói állásra. A pá‑
lyázótól megkívántatik, hogy három elismert rabbitól kabolója
és magyar honos legyen. Javadalmazás: havi 1 500 000 korona
készpénz, természetbeni lakás és a szokásos mellékjövedelem.
Pályázati kérvényükben kor, családi állapot feltüntetendő. Próba-
előimádkozásra csak meghívott jöhet és útiköltség csak megvá‑
lasztottnak téríttetik meg. Az állás azonnal betölthető. (Mohel
előnyben részesül.) Ajánlatok Maszler Lipót hitközségi elnök
címére küldendők.” A pályázati hirdetményt, ugyancsak Maszler
Lipót hitközségi elnök aláírásával, a lap április 10‑i számában
megismételték. Bizonyára e pályázatnak köszönhetően érke‑
zett Vörösvárra Billitzer Jenő. Aki majdhogynem biztosan rabbi
családból származik, jóllehet felmenői pontosan nem ismertek.
165
Jichok Eisik Billitzer Nagyidán, ennek apja, Amrom Billitzer Sze‑
rencsen volt rabbi. Utóbbinak a neve azért érdekes, mert néhány
dokumentumban a vörösvári kántort is Amromnak írják (így hív‑
ták Mózes apját), az pedig köztudott, hogy az újszülött zsidó fiúk
gyakran elhalt nagyapjuk személynevét öröklik. Ugyancsak a
Billitzer famíliából való az altendorfi rabbi, Billitzer Űri Lippman.
A vörösvári Billitzer kántor nagyszakállú, pajeszos zsidó volt,
széles karimájú fekete kalapot viselt. Markáns arcélű, kifejezetten
jóképű férfinak ismerték. Feleségével és három gyermekével a
zsinagóga közvetlen szomszédságában lakott. Szikla Margit sze‑
rint a Nyírségben született, és fiatal korában egy darabig való‑
színűleg gyémántcsiszolással kereste a kenyerét Amszterdamban,
ahonnan a honvágy hozta haza. (Meggazdagodnia mindenesetre
nem sikerült, hiszen az öttagú család Pilisvörösváron közismerten
szerény körülmények között élt.) Tény, hogy Billitzer Jenő hatal‑
mas munkát végzett azért, hogy az 1919‑es pogrom miatt megrop‑
pant, megfogyatkozott közösségben a zsidó hitélet fennmaradjon.
Kántor, metsző és előimádkozó volt egy személyben, ezenkívül
ő tanította a zsidó hittant a község iskoláiban, ennek keretében
jó viszonyt ápolt Mihók Bélával, a polgári iskola igazgatójával.
A szomszédos piliscsabai fiók hitközségbe hetente kétszer járt:
a csabai zsidók számára is elvégezte a rituális vágásokat, s hittant
tanított gyermekeiknek. A rituális vágás időigényes munka, pl.
egy liba metszése-vizsgálata negyedóráig, egy kecske bachteno
lása (vagyis a főerek kiszedése) két óra hosszáig is eltart. A vissza‑
emlékezések szerint sokszor siettek a zsidók a „félrenyelt” libá‑
val egyenesen Billitzer lakására, és ő mindig rendelkezésre állt.
Billitzer Jenő rendkívül szorgos, szerény és segítőkész ember volt.
Gyarmati Józsefné Fetter Teréz visszaemlékezése: A zsidó
templom a Petőfi utcában állt, díszes bejáratát faragott termés
166
kövekből készítették. A kántor-rabbihelyettes lánya, Billitzer Ella
a barátnőm volt, kedves, aranyos kislány. Az elemi iskolában egy
padban ültünk. Mi csak egy utcával laktunk arrébb, úgyhogy az
iskolába és a tanítás után haza is együtt mentünk. Szombat dél‑
utánonként, az iskolából hazafelé menet Billitzer néni már várt a
konyhában, előre ki volt készítve egy szál gyufa, azzal gyújtot‑
tam meg a spirituszfőzőt. Ezért minden alkalommal kaptam egy
szeletet a hatalmas barheszből. Jó emberek voltak mind a zsidók.
Billitzer bácsit ritkán láttam, nagyon elfoglalt ember volt.
Rabbik
1779–1919 között, rövid megszakításokkal, állandóan volt rabbijuk
a vörösvári zsidóknak. Hivatalosan 1941‑ig, mert a ’19‑es pogrom
idején elmenekült, majd Budapesten letelepedett Baum Jakab ha‑
láláig nem mondott le pilisvörösvári rabbi székéről, a nagy ünne‑
peken továbbra is funkcionált, gyakorlatilag azonban 1926-tól
Billitzer Jenő helyettesítette. Sorrendben a következő rabbik szol‑
gáltak Vörösváron (a név mellett működésük biztos ideje):
Engel Mózes 1779–1820

Csercas Philipus 1840
Abelisz Fülöp (rabbijelölt) 1842
Löffler József 1853–1854
Lichtenstein Ábrahám 1855–1860
Kopfstein Simon 1861–1874
Baum Jakab 1875–1919
Az 1929-ben kiadott Magyar Zsidó Lexikon Engel Mózes

utódaiként említi – pusztán megemlíti – Silberberg Józsefet és
167
Schönfeld Mózest is. Az, hogy pontosan mikor működtek a falu‑
ban, nem ismert. A Magyar Rabbik 1907. évi kötetében azt írják,
hogy 1830-ban Josef Mose Ptüfeje volt a vörösvári rabbi. Az M. R.
1908. évi kiadványában viszont az olvasható, hogy 1821–1844 kö‑
zött Efrajim rabbi (Josef fia) szolgált Vörösváron, és svát hó
29‑én halt meg. Szinte ugyanezt vésték a sírkövére, nevét Efrájim
Fislnek írva, s meghalt „ádár hónap első napjának előestéjén”,
ami svát hó 30. Kormos Szilvia kutatásai szerint Efrájim rabbit
Vörösváron a fia, Joszéf rabbi követte, aki 1846-ban, felesége ha‑
lálakor még a faluban élt, de nem Vörösváron temették el. Talán-
talán ő azonos a Schönfeld Mózes polgári nevet viselő rabbival.
Josef Mose Ptüfeje pedig Joszef Moses/Mór Silberberggel, aki
1830-ban helyettesítő rabbi lehetett. Róla ismert, hogy 1840-ben
már a tinnyei rabbiságot vezette, ott halt meg 1877-ben, és ebben
az időben a nála 35 évvel fiatalabb, vörösvári születésű Kohn
Katarina volt a felesége. A feljebb felsorolt rabbik közül Csercas
Philipus családi neve ukrajnai (Cserkaszi) származásra utal. Nevét
az 1840. évi, eredetiben fennmaradt anyakönyvek őrzik. (Elkép‑
zelhető, hogy helyettesítő rabbiként szolgált a faluban, miként
Josef Budaspitz 1874–1875-ben.)
A Magyar Rabbik című lap még további három egykori vörös
vári rabbiról emlékezik meg. Engel Mose (Mózüz) 1739-ben szü‑
letett Balassagyarmaton, mint az ottani rabbi, Léb Jhüdo fia. 1779-
ben hívták meg Vörösvárra, s az 1820. év (5581) Márchesván hó
26‑án pihent el. Löffler József Esztergomban született, testvére,
Léb Jhüdó szenicei rabbi, apja esztergomi rabbihelyettes volt.
Húsz évig munkálkodott a bátorkeszi zsidóság élén, s 1875-ben
halt meg. (Vörösvári működéséről a kiadvány megfeledkezik.)
Kopfstein Simon (Szimchó) 1874-ben megvált hivatalától, s 1905.
(5666) Niszán hó 6‑án Budapesten halt meg. Engel Mózes és
168
a Pozsonyból elszármazott Kopfstein rabbi szépirodalmi mun‑
kásságot is kifejtett, utóbbi 1872-ben adta ki Sirasz odon c. művét.
Lichtenstein Ábrahám jó húsz év múltán, akkor már mint tápió
bicskei rabbi, újra felbukkant a közelben: az anyakönyvi bejegy‑
zés tanúsága szerint 1882. augusztus 31‑én, Pomázon a helybeli
Groszmann Rózát eskette össze szentendrei vőlegényével.
Baum Jakab (R. Chájim) kerületi rabbi első és egyben utolsó ál‑
lomáshelye Vörösvár volt. Ő Nagy-Ölyveden 1850-ben, felesége
Stern Szofi Kétyen 1852-ben született. A híres pozsonyi jesivába
járt, Kszáv Szófér volt a mestere. Egészen fiatalon, pár évvel
a magyarországi zsidóság két nagyobb (kongresszusi, ortodox),
illetve egy kisebb (status quo ante) táborra történő szakadása után,
1875-ben foglalta el a vörösvári rabbi székét és 66 évig magánál
tartotta. Kezdetben tucatnyi község zsidóságát patronálta, 1885-
ben azonban Pomázt, Csobánkát, Ürömöt, Borosjenőt, Budaka‑
lászt elcsatolták, és új kerületet szerveztek belőlük. Ifjúkori írói-
irodalmi ambíciójára bizonyíték két érdekes műve: a Haus und
Schule, valamint a Talmud im Ungarischen Abgeordnetenhaus,
amely a tiszaeszlári pör eseményeit tárgyalja.
Baum rabbi kilenc Vörösváron született gyermekéből négyen
1–4 éves korukban meghaltak, és a legkisebb születése után né‑
hány évvel feleségét is elvesztette. (Második feleségét Fürst Bor‑
bálának hívták.) Az 1919. augusztus 8‑án megrendezett pogrom
idején családjával együtt elmenekült. A fővárosban – valószí‑
nűleg a Király utca 15‑ben – telepedett le, ahonnan már csak a
nagy ünnepek alkalmával tért vissza-vissza a községbe, hívei kö‑
rébe. Pesten a Király utcai Sasz Chevrát látogatta, adományaival
támogatta, és rendszeresen tartott itt előadásokat.
1941. január 22‑én, életének 91. évében halt meg. Temetésé‑
ről részletesen beszámolt az Orthodox Zsidó Újság február 1‑jei
169
száma. Eszerint a „nagytudású és mély vallásosságú főpap teljes
testi és szellemi frissességben érte el 91. évét, halálát rövid le‑
folyású betegség okozta.” Temetésén számos rabbi vett részt és
mondott beszédet. Megjelent a Budapesti Orthodox Hitközség
elöljárósága, Kahan-Frankl Samu alelnökkel az élén. Sussmann
Viktor és Steif Jonathan Kazinczy utcai rabbik „mélyenszántó
heszpedekben méltatták” Baum Jakab kiválóságát. A pilisvörös‑
vári hitközség részéről Billitzer Jenő rabbihelyettes búcsúztatta
a község utolsó rabbiját.
*
A zsidó közösség más tisztségviselőiről csupán szórványos adatok
ismertek. Az 1770. évi összeírásban Liebel Majer, az 1840. évi
anyakönyvekben és az 1843/44. évi összeírásban Keiner Wolf
mint zsidóbírók szerepelnek. 1840-ben Bloch Martin, 1850-ben
Epstein József volt a jegyző, és az elöljárósághoz tartozott Kohn
Sámuel is. 1874 második felétől 1875 őszéig – Kopfstein Simon
rabbi lemondásától Baum Jakab rabbi beiktatásáig – Geschmay
Salamon látta el az anyakönyvvezetői tisztséget. Az 1870‑es évek
viszályai idején Geschmay Salamon biztosan, Schulczer Hermann
és Stierheim Mátyás pedig nagy valószínűséggel betöltötte egy
darabig a hitközségi elnök tisztét. 1926-ban Maszler Lipót szabó‑
mester volt a hitközség elnöke. Az 1929-ben kiadott Magyar
Zsidó Lexikon alapján a teljes korabeli tisztikar ismert.
Rabbi: Baum Jakab

Rabbihelyettes: Billitzer Jenő
Hitközségi elnök: Szikla József
Alelnök: Moskovitz Ervin,
Pénztárnok: Weisz Ede
170
Jegyző: Menczer Ernő
Gondnok: Weisz Henrik és Stierheim Samu
Választmányi tagok: Porgesz Lajos, Lipscher
Jakab, Ehrenfeld Zsigmond és Fischer Mór.
Szikla József 1943-ban meghalt. A németek utasítására 1944 áp‑

rilisában készített hitközségi jelentésben Krausz Sámuel asztalost
nevezték meg hitközségi elnöknek. Igaz, nem asztalos, hanem
szatócs volt, de ez az apró differencia akkor már nem osztott, nem
szorzott…
Születés
A dokumentumok és becslés alapján 1938‑ig közel kilencszáz

gyermek született Vörösváron. (1939–1944 között a vörösvári
zsidó asszonyok már nem szültek…) Az első újszülöttek között
lehetett Mandel Hersl vagy Mandel Marcus gyermeke 1720 körül.
Mandelék 1727‑ig laktak Vörösváron, és az 1727‑es zsidóössze‑
írás során Óbudán, ahova abban az évben költöztek, együttvéve
öt fiúgyermekről adtak számot. (A leányokat az összeírók nem
vették lajstromba.)
Az eredeti felekezeti anyakönyvi bejegyzések jelentős része
hiányzik, mivel az 1919. augusztusi pogrom idején az anyaköny‑
veket is elpusztították. A legkorábbi, kvázi születési anyakönyvi
bejegyzéseket az 1819–1850 között körülmetélt újszülött fiúk lis‑
tája foglalja magába, amelyet utólag, 1903-ban állítottak össze.
A rendelkezésre álló valódi születési anyakönyvek 1850–1863 kö‑
171
zött erősen hézagosak, és – csakúgy, mint a fent említett jegy‑
zék – helyenként nyilvánvaló hibákat tartalmaznak. Az egyik
ilyen bosszantó (másfelől derűt fakasztó) elírás éppenséggel az
1840. évi, eredeti formájában fennmaradt anyakönyvben olvas‑
ható; tudniillik úgy tűnik föl, mintha Szamek Sámsonnak, három
hónap különbséggel, két asszonytól két József nevű gyermeke
született volna… (Ezt az „esetet” történetesen sikerült egy óbu‑
dai forrással tisztázni, de mindet nem!) A születési anyakönyvi
bejegyzések 1864-től folyamatosak és nagyrészt hitelt érdemlőek,
de pl. a Vörösváron és Tinnyén is (!) anyakönyvezett vörösvári
újszülöttek adatai között olykor több hónapos eltérést lehet meg‑
figyelni. A házasságkötési és halotti anyakönyvek születésre vo‑
natkozó adatai 1895‑ig gyakran hiányosak, pontatlanok, innen
kezdve viszont eléggé megbízhatóak.
Családonként átlagosan három gyermek született Vörösváron.
Ennél a számnál azonban az adatok hézagossága mellett érdemes
figyelembe venni azt is, hogy sok házaspár fiatalon költözött el a
faluból, míg mások már gyerekekkel együtt érkeztek a községbe.
Igazi kuriózumnak számít ebből a szempontból a Schulczer Fülöp–
Epstein Antonia házaspár, amelynek Vörösváron kívül Budakalá‑
szon, Piliscsabán, Szentivánon és Óbudán is született gyermekük.
A legtöbb gyermek Balog Lázár (14), Geschmay Salamon (13),
Stierheim Mátyás és Huszerl Simon (12‑12), valamint Fürst Sá‑
muel, Fürst Dávid, Mannheim Lévi és Weisz Adolf (11–11) csa‑
ládjában született, több esetben két anyától, mert az első fiatalon
elhunyt. (Geschmay Salamonnak, miután családjával 1892 körül
elköltözött, még két gyermeke született Budapesten.) A születé‑
sek száma éves átlagban: 1854–1869 között 12, 1870–1901 között 7,
1902–1914 között 4, 1915–1938 között 1 fő. 1939–1944 között
nem született zsidó gyermek Vörösváron. A születések számá‑
172
nak csökkenő tendenciája, ha nem is szorosan, összhangban van
a zsidó népesség fokozatos fogyásával, amelynek azonban a mér‑
téke korántsem volt annyira drasztikus, mint a születéseké.
A hétszázhatvan, Vörösváron született és anyakönyvekben is
dokumentált gyermekből hárman házasságon kívül jöttek a világra,
további hatan – köztük egy ikerpár – halva születtek. Legkeve‑
sebb két ikerpár hosszabb-rövidebb ideig életben maradt.
Az újszülöttekkel kapcsolatos legfontosabb vallási rítusok
1895‑ig, a polgári anyakönyvezés bevezetéséig követhetők. A lá‑
nyok névadását a zsinagógában rendezték, általában a tizedik nap
táján, de olykor már az ötödik-hatodik napon, néha viszont csak
két hét múltán. Az ünnepi ceremóniát a mindenkori kántor ve‑
zette, legtöbbször a hosszú életet megért Epstein József.
A fiúk malenolása, körülmetélése kivétel nélkül a törvényben
előírt nyolcadik napon történt. A tanú vagy koma (jiddisül ge
watter, kváter) tisztét zömmel a nagyapa, nagybácsi, néha az apa
töltötte be. A vörösvári zsidó szülők szerencsés helyzetben voltak,
a községben ugyanis szinte minden időben élt mohel (jiddisül majl,
majhel), nem kellett tehát messzire szekerezni érte. Egyszer-egy‑
szer azonban a vidéken lakó rokon majlt kérték föl a szertartás‑
hoz. Lövinger tanító Hermann nevű gyermekéhez például Nagy‑
szombatról jött a mohel, Simon Juda rabbi személyében.
Ábrahám szövetségébe négyszáz-négyszázötven kisfiút vettek
föl Vörösváron. A hagyományt követve, ennyiszer kereste fel a
mohel már előző este a családot, hogy akkurátusan becsomagolt
szerszámait az újszülött fiúcska párnája alá helyezze, megvé‑
dendő őt a rossz szellemektől. Másnap, amikor a mohel a csa‑
lád és a rokonok jelenlétében megejtette a műveletet, a kicsike,
akit a karosszékben – „Elijahu-székében” – ülő kváter tartott oda,
persze csöppet sem érezte a pillanat ünnepélyességét. Fájdalmát
173
kicsinyke bornak az ajkára cseppentésével igyekezték csillapítani,
miközben felhangzott a szertartáson résztvevők héber nyelvű ál‑
dása (magyarra fordítva): Ahogy most Ábrahám szövetségébe ke‑
rült, úgy jusson el a Tóra tanulásához, szerencsés házassághoz és
a jó cselekedetek gyakorlásához.
A vörösvári fiúk briszén közreműködő ismert nevű mohelek:
Stern Löbl Pinkász, Reitzer W., Szamek Sámson, Kohn Löbl
Izsák, Steiner Dávid, néhányszor Grünberger Nathan Pomázról.
A XIX. század első felében Stern L. Pinkász, a század utolsó har‑
madában pedig Steiner Dávid (civil foglalkozására nézve pék‑
mester) évtizedekig végezte kényes és nagy tisztelettel övezett
munkáját. A rabbik közül Lichtenstein Ábrahám gyakran, Baum
Jakab valamivel ritkábban vállalta a rituális műtéteket.
A zsidó gyerekeket világra segítő keresztény bábák között pl.
Löffler Anna és Teréz, Schön Anna és Kati, Háber Jozefin és Kati,
Bacher Teréz, Unger (?) Elisa, Götz Teréz, Gödl Anna, Icher Mária
és Bartl Franciska neve ismert. A vörösvári bábák között zsidó
asszonyok is voltak. Erre utal Mendelényi Károly „közzs. Ügyész”
1832. július 9‑én kelt és a Székesfehérvári Püspöki Levéltárban
őrzött levele, amelyben az „Úri Székhez beadott javallatok követ‑
keztében” hozott intézkedéseket közli Galcsek Mátyás vörösvári
plébánossal, egyebek mellett a következőt: „5‑ször: Megintettnek
a Jobbágyok, hogy tehérbe lévö Hittveseiket addig is, míg a Magos
Uraság részérül egy állandó Bába asszony rendelődtetik, ne az
ezen Mesterséget gyakorló zsidó, hanem Keresztény asszonyok‑
nak kezeikbe bízzák.”
A későbbi évtizedekből névszerint is ismert az egyik zsidó
bába. Ballog Johanna, Rosenblüth Mór szabómester felesége az
1860‑as években számos zsidó kisgyerek születésénél segédkezett.
1868-ban, fiatalon, 35 éves korában halt meg, tífuszban.
174
Iskolázás
A Magyar Zsidó Lexikon szerint Engel Mózes rabbi Vörösváron

jesivát, vallási iskolát vezetett, amelybe az ország minden részé‑
ből érkeztek növendékek. Ennél közelebbi az intézményről egye‑
lőre nem ismeretes. Az viszont a jesivák szokásos tanrendjének
ismeretében szinte bizonyos, hogy a vörösvári bucherok a korai
ébresztő után, reggel 6 órakor már a könyveik előtt ültek, és a
csütörtökről péntekre virradó éjszakát, a sabbathra várva, virrasz‑
tással és tanulással töltötték.
Chéder, alapfokú zsidó iskola, amelyre a jesiva alapozódott,
már Engel Mózes működése (1779–1820) előtt lehetett a faluban.
Erre enged következtetni, hogy 1771-ben sok gyereket és két taní‑
tót is összeírtak a zsidók között, az előbbieket sajnos név nélkül.
(Felkai László és Szunyogh Szabolcs munkái szerint a zsidó
felnőtt népoktatás kezdetei az i. e. V. századig nyúlnak vissza.
A fiúgyerekek iskoláztatását az i. e. I. században tették kötelezővé.
Magát az iskolahálózatot egy évszázaddal később Josua ben
Gamliél főpap szervezte meg. Eszerint minden községben iskolát
kellett létrehozni, amelyben a növendékek hat-hétéves koruktól
tizennégy éves korukig tanultak, mégpedig ingyenesen. – A zsidó
hagyomány alapján egyébként a fiúgyerek az első hajvágást kö‑
vetően, hároméves korától tanítható, de többségüket a szülők öt‑
évesen kezdték iskolába járatni. A melamed a kisfiút, akit az apja
a tanítóhoz bemutatni elvitt, dióval, gyümölccsel és sütemén�‑
nyel kínálta. Vagy egy táblára mézzel felrajzolta a héber ábécé,
175
az alefbész betűit, hangosan felolvasta neki, majd megengedte,
hogy lenyalja a finom csemegét – ily módon is igyekezvén kedvet
csinálni a kicsinek az iskolához. Chéder hiányában, vagy ha a
családnak nem volt módja magántanítót felfogadni, maga az apa
tanította fiait.)
Az 1771. évi összeírásból megismert tanítók egyike, Aron
Mayer 1764-től, a másik, Alexander Puchholcer 1755-től élt a
községben, az utóbbi neve után ítélve esetleg a német Buchholz
városából származott. Mindketten kisgyermekesek, tehát való‑
színűleg fiatal házasok voltak. A XVIII. század második felében
ők vezették be a vörösvári zsidó kisgyerekeket az írás-olvasás és
a zsidó történelem, a Tóra rejtelmeibe. Elképzelhető, hogy Engel
Mózes jesivájában is tanítottak.
A XIX. századból Stern Löbl Pinkas, Lövinger Daniel, Hock
berger Adolf és Eckstein Lipót vörösvári zsidótanítók neve is‑
mert. Stern tanító (született Morvaországban) az 1810‑es évek
végén már biztosan itt oktatta a nebulókat, egyben mint mohel,
az 1850‑es évek közepéig többnyire ő malenolta, metélte körül
a helybeli és a környékbeli újszülött fiúgyerekeket. Lövinger ta‑
nító (született Apostagon) az 1860‑as években élt és dolgozott a
faluban. Mindketten vörösvári lányt vettek feleségül. Hockberger
Adolf és Eckstein Lipót tagja volt az Országos Magyar Izraelita
Tanító-Egyesületnek, nevük többször szerepel az Izr. Tanügyi Ér‑
tesítő számaiban. Hockberger az 1870‑es évek második felében
tanított Vörösváron. 1879-ben felkerekedett kis családjával: egy‑
éves kisfiával és feleségével, Delicat Bertával, röviden időzött
Vörös-Egyházán, majd Cserna-Lehotán, 1882-ben pedig horgonyt
vetett a felvidéki Cziffer községben… Eckstein Lipót „zsidóta‑
nító” neve 1885-től fel-feltűnik a vörösvári választói névjegyzé‑
keken is. Huszonkét éves nőtlen fiatalemberként, szinte még friss
176
tanítói oklevéllel érkezett a községbe. Nyilvánvalóan az ebben az
időben már új rendszerű izr. magániskolában alkalmazták, ahova
a törvény szerint az oda jelentkező nem zsidó diákokat is fel kellett
venni. 1889 nyarán, sanyarú sorsú kartársai sokaságához hason
lóan, vándorbotot vett a kezébe, Szentendrén tett alig másfél éves
kitérőt, innen Salgótarjánba vezetett az útja, ahol – immár ifjú
budapesti hitvesével, Adler Júliával az oldalán – hosszú évekre
megállapodott. Különben aktív tanerő lehetett, rendszeresen részt
vett a tanító-egyesület gyűlésein, levelezett az izr. tanügyi érte‑
sítő szerkesztőségével, 1889. március 11‑én az egyik – érdemét te‑
kintve homályba vesző – szerkesztői üzenet neki szólt: „Eckstein
Lipót, Vörösvár. Váczi kartársa megelőzte, köszönjük fáradságát.”
A vörösvári zsidóiskola működésére bizonyságot nyújtanak a
Magyar Izraeliták Országos Irodája iktatókönyveiben 1876–1878
között tett bejegyzések. Az 1876. június 28‑i bejegyzésből például
konkrétan megtudható, hogy a vörösvári izr. hitközségi elnök,
iskolasegély címen, személyesen 200 forintot vett át az intéz‑
mény fenntartására. A vörösvári zsidó iskola legkésőbb az 1919.
augusztusi pogrom idején megszűnt. Ezt követően a zsidó vallás
és a héber nyelv intézményi tanítására az állami népiskolában és
– 1924-től – a polgári iskolában, a tanrendbe illesztett hitoktatás
keretében nyílt mód. A hitoktató 1926–1944 között mindkét he‑
lyen Billitzer Jenő volt. A vörösvári zsidó iskolák (jesiva, chéder,
izr. magániskola) megszűnésével a vallásos és módos szülők nyil‑
vánvalóan vidéki zsidó iskolába küldték fiaikat. (A jesivák feladata
nem okvetlenül a rabbiképzés volt, hanem az, hogy magas szín‑
vonalú, vallásos zsidó életre készítsék fel a fiatalokat.) Valószínű,
hogy a David Hirsch néven született 12 éves Geschmay Hermann
– Salamon és Lővi Julianna gyermeke – a híres váci jesivában
tanult, amikor a városban, 1881. május 26‑án meghalt.
177
A vörösvári elemi népiskolába járó zsidó diákokról csak az
1926–1944 között vezetett iskolai anyakönyvekben, a polgári
iskolásokról pedig az 1924–1941 között felfektetett iskolai anya‑
könyvekben vannak adatok a Templom téri általános iskola irat‑
tárában. (Ezenkívül a polgári iskola által 1928–1942 között kiadott
értesítők és évkönyvek is szolgálnak hasznos információkkal.)
Az anyakönyvek javarészt az említett időszakokból is hiányoznak.
A dokumentumokból mindössze harminc zsidó elemista tanuló
hetvennégy év végi bizonyítványa ismerhető meg, amelyeknek
negyven százaléka színtiszta kitűnő (1‑es), tíz százalék legfel‑
jebb két jeles (2‑es) osztályzatokat tartalmaz, huszonöt százalék
jeles (2‑es). Egy bizonyítvány elégtelen, és kicsi az elégségesek
száma is. Mindebből azonban a hézagos adatok miatt messze‑
menő következtetést levonni nem lehet. Megjegyzésre érdemes,
hogy a népiskola korai szakaszában az intézményben tanított a
zsidó Heller A. Lipót, aki Stein Pepi és Kaufman Kálmán 1879.
november 11‑én, Vörösváron megtartott esküvőjén mint tanú
vett részt, és a házassági anyakönyvi bejegyzésben a neve mel‑
lett „vörösvári néptanító” megjelölés szerepel. (1891-ben Heller
A. Lipót zsidó tanító Czabaj községben tűnik fel.)
A polgáristák anyakönyveiben és az értesítőkben összesen ti‑
zenkét leány és tizenegy fiú neve olvasható. A bejegyzésekből
kiderül, hogy közülük a vörösvári magán polgári iskola 1924. évi
megnyitása előtt – a Porgesz, Reinitz, Grünstein és Stierheim
családból – jó néhányan az óbudai és az újpesti polgári iskolá‑
kat látogatták. Szombaton a zsidó diákok, szülői kérésre, az írás
alól felmentést kaptak. A huszonhárom vörösvári zsidó polgárista
hatvanöt év végi bizonyítványából egy elégtelen, huszonhárom
elégséges, huszonhat jó és tizenöt jeles. (A polgáriban csak négy‑
féle osztályzat volt.) A legjobb előmenetel Reinitz Györgyé, aki
178
az 1926/27‑es tanévben negyedikesként színjeles bizonyítványt
szerzett, írásbeli munkáinak külalakjára pedig szintén a legjobb
(„csinos”) minősítést kapta. De Krausz Olga és Stierheim Magda
is minden egyes évben jeles bizonyítványt vitt haza.
Reinitz György gimnáziumi érettségi vizsgát tett. Rajta kívül
Váradi Monika Mária: Vörösvári történet című könyvében
– Szikla Margit visszaemlékezésében – is szó van vörösvári ille‑
tőségű zsidó gimnazistákról. Eszerint gimnáziumot végzett
Geschmay Márk két fia: Lipót és József, valamint Szikla István.
Fürst Dávid, a későbbi orvos viszont, aki évtizedekig praktizált
Soroksárott – a gimnázium befejezésekor valószínűleg már nem
lakott Vörösváron.
Szikla Margit említett visszaemlékezése alapján a bécsi orvos‑
tudományi egyetemre járt az 1870‑es években Steiner Dávid pék‑
mester egyik fia, akinek az utóneve sajnos nem ismert; lehetsé‑
ges, hogy kint telepedett le. Más egyetemi diplomásról nincs hír.
Geschmay József, a belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszén‑
bánya Rt. egykori magyarországi képviselője legalábbis főisko‑
lát végzett. Szikla István a Keleti Akadémiát végezte el, amelyet
később a József Nádor Egyetemhez csatoltak.
Házasság
A Vörösváron rendezett zsidó esküvőket annak rendje és módja

szerint a menyegzőt megelőző három egymást követő szomba‑
ton hirdették ki a zsinagógában. Az ünnepélyes ceremóniára a
templom udvarán felállított chüpe, baldachinos sátor alatt került
179
sor – kb. kétharmad részben kedden és vasárnap, az előbbi cse‑
kély relatív többségével. (Kedden azért rendeznek az átlagosnál
több esküvőt, mert ez a nap a zsidó hagyomány szerint „jó”, azaz
szerencsés. Aminek az a magyarázata, hogy a Genezis harma‑
dik napjáról, tehát keddről – amikor az Örökkévaló a tengereket
és a szárazföldet, illetve a füveket, fákat teremtette – a Tórában
kétszer is írva van: „És látta Isten, hogy jó.”) Az esketést a min‑
denkori vörösvári rabbi végezte, néha azonban a család vidéki
rokon rabbit kért fel rá.
A táblázatból megállapítható, hogy peszach és savuot, a tóra‑
adás napja közötti hét hétben, a középkori és az újkori zsidóüldö‑
zésekre emlékezve, Vörösváron sem tartottak menyegzőt, legfel‑
jebb az engedélyezett 33. napon: lag baomer, vagyis a fiatalság
napján, amelynek alkalmával a két világháború között megesett,
hogy csak Budapesten száznál több párt adtak össze!
Az adatokból szintén kiderül, hogy Vörösváron az első házas‑
ságot tekintve a lányok átlagosan 23 (a XIX. század végéig 21‑22),
a fiúk 28 éves korukban házasodtak. Az újdonsült férjek a század‑
fordulóig döntően kereskedéssel foglalkoztak, ekkor viszont for‑
dult a kocka, és egyre többen iparosként, munkásként, hivatalnok‑
ként keresték a kenyerüket. A leányok közül kevesen rendelkeztek
önálló keresettel, és annak a kevésnek a zöme varrónő volt. Figye‑
lemre méltó, hogy számos férfi a házasságkötés előtt pár évvel,
20‑22 évesen, valamelyik közeli községbe költözött, és ott terem‑
tett magának – szülői segítséggel – önálló egzisztenciát. Így került
pl. Neumann Ábrahám (Adolf), Epstein Dávid és Weisz Oszkár
Pomázra, Fürst Márk Piliscsabára, Keiner Károly Nagykovácsiba,
Keiner Henrik Solymárra, a két Fürst Izrael Leányvárra.
Az esküvők bő egyharmadában mindkét házasuló fél Vörösvá
ron lakott. A vidékről jövő fiúk fele a házasságkötés idején a kör‑
180
nyező településeken, Pest megyében, illetve a szomszédos me‑
gyékben, jó egyharmada pedig a mai Budapest területén (nem kis
részben Óbudán) élt. Távolabbi helységekben – mint pl. Miskolc,
Kassa, Szeged, Bécs – talán tíz százalékuk lakott. Színesebb, vál‑
tozatosabb a kép a születési helyeket nézve. A menyasszonyok‑
nak hozzávetőleg harminc, a vőlegényeknek viszont kb. nyolcvan
százaléka Vörösváron kívül született, ez utóbbiak közül jópáran
az akkori Felső-Magyarországon, Cseh‑ és Morvaországban,
Ausztriában és Erdélyben, néhányan Lengyelországban, ketten
Bukarestben, tizenöten a mai Budapest területén jöttek a világra,
harmincan a környező kistelepüléseken születtek.
Kevéssé ismertek a vidékre házasodó fiúk. Ezek között
pl. Hartman Jehuda Lipót Zsámbékra, Schreiber Mór és Kohn
Moritz Tinnyére, Wilheim Herman Mányra, Epstein Henrik
Csobánkára, Balog Ármin Márkusz és Huszerl Henrik Pomázra,
Balog Simon Szántóra, Geschmay Lajos Ó‑Kécskére, Schreiber
Fülöp Kis-Szentmiklósra, Rosenblüth Lipót Vecsésre nősült.
Rabbi családjába két vörösvári férfi házasodott be: Geschmay Sa‑
lamon az (akkor már néhai) tétényi rabbi leányát, Weisz Gyula
pedig a vörösvári Baum rabbi Paulina nevű leányát vette fele‑
ségül. Testvérpárok közötti házasságra is van példa, nem is egy.
Az 1870‑es években a vörösvári Keiner nővérek a pomázi Haas
fiúkkal, a Fürst lányok a letkési Szamek fivérekkel, az 1930‑as
évek elején a helybeli Farkas fiúk a piliscsabai Platschek lányok‑
kal keltek egybe. Több házasság közeli rokonok között köttetett.
Epstein Dávid Vörösváron nevelkedett, de már legénykorában
letelepedett Pomázon, ahol vegyesboltot nyitott. 1873 szilvesz‑
terén, kis túlzással, épp csak hazaugrott Vörösvárra, hogy fele‑
ségül vegye és mindjárt magával is vigye húszéves, bájos unoka‑
testvérét, Epstein Katit.
181
Az elváltan házasságra lépők száma gyér, annál több az özve‑
gyeké. Legalább tucatnyit számlálnak azok a férfiak, akik felesé‑
gük halála után, a három hónapos türelmi idő lejáratát követően
újraházasodtak. (Megözvegyült szoptatós anyák a zsidó előírás
szerint csak a gyermek kétéves kora után mehetnek újból férjhez.)
Kohn Hermann kereskedő (Nóa és Kreitschik Róza fia) hányat‑
tatásai során, 1875–1894 között legkevesebb háromszor nősült fe‑
leségei korai elhalálozása miatt, eközben lakott Óbuda-Újlakon,
Csolnokon és Dorogon is. Első feleségével, Schulcz Sofival (aki‑
nek a kislánya egyhónapos korában meghalt) ismeretlen ideig,
a solymári Kohn Katarinával (aki egy csonttörésbe halt bele) tíz
évig élt együtt. Harmadik nősülése idején már 47 éves volt, ami‑
kor 1894 májusában ugyancsak egy solymári kislányt, a 17 éves
Morgenstern Johannát vette feleségül. Az utolsó hír, hogy egy
évvel később, 1895-ben megszületett első közös gyermekük Do‑
rogon. Sobek Sámuel nem járt ekkora kálváriát. Miután felesége,
Rebeka elhunyt, három hónapon belül elköltözött Tinnyére, ahol
nőül vette özv. Waldhauserné Epstein Hanit, és ezután vele együtt
nevelte az édesanyjukat elvesztett kisgyerekeket. Sobek Sámue‑
len kívül még jó néhány özvegységre jutott férj és feleség költö‑
zött el gyermekeivel Vörösvárról új házastársa – a „mostoha” –
lakóhelyére.
Vörösváron a férfiakénál jóval kevesebb újraházasodó özvegy‑
asszony ismert. A községben nevelkedett leányok közül pedig
csupán egyetlenegy lett rabbifeleség: Kohn Katarina, Herman és
Magdaleny 1830 körül született leánya. Ő élete folyamán három
tekintélyes férfiút is férjének mondhatott. Mindannyiszor jóval
idősebb emberhez ment feleségül. Moses Josua Silberberg tinnyei
rabbival 1850 táján kötött házasságot. Annak 1877-ben bekövetke‑
zett halála után hozzáment Singer Leopold budapesti teológus‑
182
hoz, majd miután őt is túlélte, Osterreicher Pinkász Elias óbu‑
dai rabbihelyettessel kelt egybe. Ebből a házasságból viszont a
férfi maradt özvegyen. Katarina életének 59. évében, 1890. január
18‑án, Óbudán, a Lajos u. 201. sz. házban halt meg, szívbajban.
Ha nem is rabbihoz, de ugyancsak nagy tiszteletű férfihoz ment
feleségül Krausz Róza 1873-ban: a tinnyei születésű és lakhelyű
Hahn Zsigmond Gesetzroller Schreiber, azaz Tóra-író volt.
Az alábbi, anyakönyvi bejegyzések alapján készített táblázat‑
ban kizárólag azok a párok kaptak helyet, amelyekből legalább
az egyik fél az esküvő idején Vörösváron lakott. A család‑ és sze‑
mélynevek írásmódján nem változtattam. A foglalkozások, vala‑
mint a magyarországi születési és lakóhelyek németül írt neveit
lehetőség szerint lefordítottam. Tarnów, Drohiczowka és talán
Csecstin (Cekcyn?) is a mai Lengyelország; Leipnik, Prostejov,
és Boskowitz Csehország; Hollitsch Szlovákia; Dirnbach, Marga
rethen és Bruck Ausztria; Nadworna és Drogobycz Ukrajna terü‑
letén fekszik. Matzau (= Mathsau?) esetleg Szepesmátyásfalvával,
Szt. Pilis bizonyára Pilisszentkereszttel azonos. A többjelentésű
foglalkozásneveket – mint pl. self-made man, Zugführer (sza‑
kaszvezető, vonatvezető, vonatfelügyelő), Wirthschafter (gazda,
majoros, gazdasági vezető, vendéglős), Ökonom (gazdász, mező‑
gazdász, gazdatiszt, intéző) – változatlanul hagytam. Így tettem
a Reserv Mann-nal is, ami valószínűleg a tartalék állományúakat
jelölő német katonai műszó volt (1860-ban). A kibetűzhetetlen ki‑
fejezéseket (foglalkozás stb.) és az adathiányt rövid vízszintes
vonal jelzi. A nőknél a foglalkozás rovatban htb. [háztartásbeli]
helyett ugyancsak ezt a jelet alkalmaztam.
Rövidítések: (e) = elvált, (ö) = özvegy ♦ hivat. = hivatalnok;
ker., keresk. = kereskedő; korcsm. = korcsmáros; mész. = mészá‑
ros; seg. = segéd; vez. = vezető ♦ porc. = porcelán
183
ESKÜVŐ NÉV KOR SZÜL. HELY LAKHELY FOGLALKOZÁS
Julia Eppstein (ö) 54 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 02. 11.
Pinkas Stern (ö) 54 ‑ Vörösvár tanító
Emilie Balogh 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 02. 17.
Jakob Hirsch 27 Nagyabony Szigetszt.miklós kereskedő
Julianna Freibauer (ö) 46 Maglód Vörösvár ‑

1856. 03. 02.
Jakob Heller (ö) 67 Hollitsch Vörösvár suszter
184
Anna Rosenfeld 25 Vörösvár Vörösvár ‑
1856. 03. 24.
Jakob Horowitz (ö) 48 Dirnbach Pilisszentiván házaló
Elisabeth Kohn (ö) 48 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 06. 03.
Moses Glück (ö) 52 Werin (?) Szentendre üveges
Regina Kohn 26 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 07. 01.
Emanuel Platschek 32 Pomáz Vörösvár házaló
Fani Keiner 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 10. 03.
Herman Schulzer (ö) 43 ‑ Vörösvár ‑
Franziska Schreiber 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1856. 10. 03.
Heinrich Singer 26 ‑ Vörösvár Wirthschafter
Theresie Eisler 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1860. 01. 11.
Sigfried Eisler 28 Karlsthal Wien kereskedő
Regina Kreitschik 18 Vörösvár Vörösvár ‑

1860. 04. 15.
Salamon Hartmann 30 Vörösvár Vörösvár Reserv Mann
185
Dincsi (?) Hartman 23 Vörösvár Vörösvár ‑
1862. 07. 14.
Ignatz Lemberger (ö) 34 Szécsény Pest kelmefestő
Fany Ofner 26 Vörösvár Vörösvár ‑

1862. 08. 10.
Jakob Fischer 26 Szécsény Óbuda tímár
Resi Epstein 18 Vörösvár Vörösvár ‑

1862. 11. 04.
Emanuel Haas 24 Óbuda Óbuda kékfestő
Pepi Bolog 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1862. 12. 24.
Daniel Lővinger 32 Apostag Vörösvár tanító
Anna Beckmann 22 Pest Pest ‑

1865. 02. 05.
Bernhard Weiszmán 24 Vörösvár Vörösvár cipész
Antonia Manheim 27 Vörösvár Vörösvár ‑

1865. 06. 25.
Leopold Bolog 32 Vörösvár Vörösvár házaló
Charlotty Fürst (ö) 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1865. 09. 04.
Joseph Schmidek 32 Csecstin (?) Dág vendéglős (?)
186
Katarina Epstein 19 Vörösvár Vörösvár ‑
1865. 12. 10.
Bernhard Schwalbl (ö) 27 Óbuda Buda kelmefestő
Maria Stern 18 Szt. Pilis Szt. Pilis ‑

1866. 08. 21.
Jakob Kellner 27 Vörösvár Monostor szatócs
Regina Fürst 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1866. 10. 15.
Israel Fürst 24 Vörösvár Leányvár szatócs
Regina Stern (ö) 46 Vörösvár Vörösvár ‑

1867. 01. 01.
Carl Delicat (ö) 48 Verbó Vörösvár szatócs
Nanetti Rosenfeld (ö) 34 Vörösvár Vörösvár ‑

1867. 03. 19.
Mayer Kleinstein 38 Stanitz ‑ Zugführer
Elisi Keiner 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1867. 05. 06.
Lewi Stierheim 35 Vörösvár Pilisszántó terménykeresk.
Peppi Lampel 24 Budakalász Budakalász ‑

1867. 05. 11.
Israel Fürst 28 Vörösvár Leányvár szatócs
187
Juliana Reich 23 Mány Mány ‑
1867. 08. 20.
Herman Wilhelm 21 Vörösvár Vörösvár schachter
Katti Kohn 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1867. 09. 01.
Bernhard Hartman 29 Tinnye Tinnye házaló
Fany Weiss 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1867. 12. 11.
Moritz Gans 26 Esztergom Esztergom szatócs
Mina Reich 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1868. 07. 05.
Nathan Gaidecshek 24 Hóth Vörösvár kereskedő
Babetha Kraus 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1868. 08. 03.
Jacob Willheim 26 Vörösvár Vörösvár szabó
Rosa Kopfstein 17 ‑ Vörösvár ‑

1868. 09. 08.
Ignatz Pressburger 21 Cziffer Cziffer üzletember
Juliána Manheim 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1869. 02. 28.
Moritz Rosenblüth (ö) 32 Pilisszántó Vörösvár szabó
188
Lina Hartman 24 Vörösvár Vörösvár ‑
1869. 04. 11.
Samuel Schwarz 29 Pillen (?) Pest suszter
Rosa Delikat 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1869. 05. 12.
Philip Weiszman 26 Vörösvár Pest szabó
Maria Rosenfeld 26 Vörösvár Vörösvár ‑

1870. 02. 20.
Isack Gold 29 Nadwórna Újpest szatócs
Kati Husserl 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1871. 02. 27.
Heinrich Keiner 25 Vörösvár Solymár szatócs-házaló
Rosali Delikat 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1871. 04. 18.
Lazar Balag 24 Vörösvár Vörösvár terménykeresk.
Johana Sorger 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1871. 07. 30.
Salamon Friedmann 28 Nagy-Badóló Pest self-made man
Zizilia Epstein 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1871. 09. 03.
Moses Fülöpp (ö) 28 Margarethen Salló ‑
189
Nanetti Reich 23 Vörösvár Vörösvár ‑
1871. 12. 10.
Adolf Klapper 24 Ladány Ladány kereskedő
Theresia Ofner 23 Vörösvár Vörösvár ‑

1872. 07. 21.
Ignatz Tauber 25 Boskowitz Vörösvár házaló
Sali Willheim 23 Vörösvár Vörösvár ‑

1872. 08. 20.
Israel Auspitz 26 Óbuda Óbuda kelmefestő
Rosa Kraus 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1873. 05. 15.
Sigmund Háhn 26 Tinnye Tinnye Tóra-író
Katarina Kopfstein 18 Pomáz Vörösvár ‑

1873. 09. 15.
Simon Wolf (ö) 32 Pest Krakkó háztulajdonos
Sofia Schuller 29 Buják Vörösvár ‑

1873. 11. 16.
David Plón 25 Szigetszt.miklós Szeged cipész
Kati Epstein 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1873. 12. 31.
Dawid Epstein 24 Vörösvár Pomáz szatócs
190
Debora Geschmay 24 Pilisszentiván Vörösvár ‑
1874. 02. 17.
Samuel Krausz (ö) 33 Pilisszentiván Vörösvár rövidárus
Cziczilia Steiner 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1874. 03. 17.
Kálmán Hermán 22 Pilisszentiván Pilisszentiván terménykeresk.
Káti Fürst 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1875. 05. 03.
David Szamek 24 Letkés Letkés Ökonom
Káti Keiner 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1875. 05. 03.
Bernhart Háás 27 Pomáz Pomáz kereskedő
Debora Sorger 25 Vörösvár Vörösvár ‑

1875. 05. 20.
Ignácz Stern 27 Pápa Óbuda-Újlak gyári takarító (?)
Sali Ballog 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1875. 07. 06.
Dávid Stein 24 Gyömrő Gyömrő házaló
Sáli Reich 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1875. 11. 07.
Moritz Maszler 23 Galiczia Vörösvár női szabómester
191
Karolina Rosenfeld 26 Vörösvár Vörösvár ‑
1876. 05. 15.
Viktor Fischer 23 Budapest Vörösvár cipész
Netti Steiner 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1876. 08. 22.
Herman Lampel 24 Budakalász Budakalász kereskedő
Regina Huszerl 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1876. 12. 12.
Philip Hártmán 24 Monostor Monostor kereskedő
Rosalia Gesmáj 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1877. 02. 21.
Móriz Weizler 23 Dunabogdány Dunabogdány kereskedő
Márie Schulzer 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1877. 05. 01.
Kárl Keiner 25 Vörösvár Nagykovácsi kereskedő
Antonia Epstein 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1878. 01. 13.
Viktor Schulzer 24 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Lotti Neumán 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1878. 04. 30.
Adolf Langer 23 Matzau Matzau kereskedő
192
Rosália Neumán (e) 24 ‑ Vörösvár ‑
1878. 04. 30.
Isák Glück 26 Homonna Homonna kereskedő
Bertá Keiner 19 ‑ Vörösvár ‑

1878. 04. 30.
Leopold Háás 25 Pomáz Pomáz kereskedő
Nánet Sorger 19 ‑ Vörösvár ‑

1878. 08. 11.
Májer Klein 27 Buda Buda kereskedő
Leonorá Fürst 19 ‑ Vörösvár ‑

1878. 08. 13.
Hermán Számek 25 Letkés Letkés kereskedő
Huszerl Rozália 18 Vörösvár Vörösvár ‑

1879. 04. 23.
Stern Jakob 24 Tököl Érd kereskedő
Steiner Bunsi 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1879. 08. 05.
Gesmáj Mór 24 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Manheim Malvin 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1879. 11. 16.
Korn Jakab 23 Tarnow Budapest szabómester
193
Tauber Rozália 23 Vörösvár Vörösvár ‑
1880. 05. 30.
Weisz József 30 Tinnye Bicske kereskedő
Weisz Róza 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1881. 03. 13.
Pick Leopold 26 Óbuda Óbuda gyárimunkás
Keiner Pepi 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1881. 11. 29.
Manheim Leopold (ö) 33 Vörösvár Pilisborosjenő kereskedő
Steiner Johanna 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1882. 01. 17.
Leicht Leopold 26 Kalocsa Buda kereskedő
Kohn Katarina 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1882. 04. 19.
Zimmerman József (ö) 47 Csacza Óbuda kereskedő
Schulczer Katarina 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1882. 08. 23.
Manheim Fülöp 25 Vörösvár Solymár kereskedő
Lang Rezi (ö) 60 Vörösvár Vörösvár ‑

1882. 10. 18.
Heller Albert (ö) 55 Bruck Óbuda borbeszerző
194
Hartman Babet 21 Vörösvár Vörösvár ‑
1884. 03. 18.
Gutman Dávid 23 Jászvásárhely Vörösvár kereskedő
Bollog Lina 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1884. 06. 25.
Grósz Miksa 28 Vác Vác kereskedő
Tauber Fani 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1884. 06. 30.
Sreiber Jakob 26 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Huszerl Mina 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1884. 12. 09.
Steiner Henrik 26 Vörösvár Vörösvár pékmester
Schulczer Johanna 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1886. 02. 09.
Tauber Samo 27 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Jellinek Antonia 22 Ipolydamásd Helemba ‑

1886. 06. 22.
Manheim Lővi 27 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Schulczer Antonia 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1886. 09. 14.
Kohn Márk 25 Nagykovácsi Vörösvár kereskedő
195
Brüll Katharina 26 Vörösvár Vörösvár ‑
1886. 11. 29.
Ádám Simon 27 Újfalu Piliscsaba pék
Kohn Neti 25 Vörösvár Vörösvár ‑

1887. 01. 25.
Reisz József 27 Rezi Vörösvár házaló
Harnik Johanna 21 Drohobycz Vörösvár ‑

1887. 03. 16.
Grünberger Bernhard 26 Ungvár Vörösvár kántor
Hartman Róza 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1887. 05. 12.
Grünfeld Károly 23 Piliscsaba Piliscsaba pékmester
Huszerl Jozefina 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1888. 05. 29.
Gráner Miklós 25 Szigetszt.miklós Szigetszt.miklós kereskedő
Breuer Szidonia 20 Pilisszántó Vörösvár ‑

1889. 05. 01.
Gesmáj József 25 Vörösvár Vörösvár kereskedő
Schreiber Katti 22 Pomáz Vörösvár ‑

1891. 04. 12.
Markusz Efrajim 29 Mezőcsát Miskolc hivatalnok
196
Goldner Ernesztina 24 Albertirsa Albertirsa ‑
1892. 03. 22.
Veisz Miksa 24 Vörösvár Vörösvár pincér
Kleinstein Jozefin 19 Vörösvár Vörösvár ‑

1892. 07. 05.
Veinberger József 22 Paczolaj Budapest kereskedő
Rozenfeld Maria (ö) 47 Vörösvár Vörösvár ‑

1892. 08. 16.
Grünbaum Hirsch 28 Somogyszil Komárom házaló
Ballog Ernesztina 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1892. 10. 25.
Lövi Eduárd 28 Nagytétény Nagytétény szabómester
Ballog Lina 28 Vörösvár Nagybörzsöny ‑

1894. 11. 20.
Leczter Mór 24 Csögle Nemesszalók iparos
Weiszmann Franciska 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1897. 05. 20.
Weisz Henrik 25 Vörösvár Vörösvár szobafestőseg.
Fürst Róza 29 Leányvár Vörösvár ‑

1897. 05. 20.
Grűnhut Tóbiás 30 Tab Piszke sütősegéd
197
Baum Paula 21 Vörösvár Vörösvár ‑
1897. 08. 18.
Weisz József 23 Vörösvár Vörösvár szatócs
Weisz Mária 23 Vörösvár Vörösvár varrónő

1898. 05. 22.
Grósz Ignátz 26 Apagy Budapest bádogossegéd
Grűnhut Berta 27 Zalamihályfa Budapest elárusító

1899. 10. 01.
Ballogh Fülöp 25 Nagybörzsöny Vörösvár szabósegéd
Geschmay Friderika 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1903. 03. 03.
Skalka József 24 Drohiczowka Budapest kereskedő
Steiner Janka 29 Vörösvár Vörösvár ‑

1904. 02. 09.
Keiner Dávid 25 Nagykovácsi Solymár kereskedő
Ballog Hermin 25 Vörösvár Vörösvár ‑

1904. 03. 20.
Lőbovits Jakab 28 Budapest Vörösvár lakatosmester
Ballog Regina 27 Vörösvár Vörösvár ‑

1904. 05. 03.
Lővy Ede 28 Szigetszt.miklós Szigetszt.miklós fűszerkereskedő
198
Baum Ilona 25 Vörösvár Vörösvár ‑
1904. 10. 12.
Weisz Hermann 27 Budapest Budapest rőföskereskedő
Balog Regina 31 Vörösvár Vörösvár ‑

1904. 12. 18.
Tauber Ernő 25 Budapest Budapest műszerészsegéd
Brüll Katalin (ö) 45 Vörösvár Vörösvár napszámos

1905. 01. 28.
Klein Simon 58 Bajót Bajót lóügynök
Balog K. Gizella 31 Nagybörzsöny Vörösvár magánzó

1905. 07. 11.
Jellinek József 25 Dág Pilisszentlélek korcsm.-mész.
Stierheim Gizella 26 Vörösvár Vörösvár ‑

1905. 12. 19.
Szeszler Izrael 36 Verbó Újpest pálinkamérő
Jelinek Antónia 21 Pilisszentlászló Pilisszentlélek ‑

1906. 03. 04.
Reinitz Dezső 25 Lipótszentmiklós Vörösvár mozdonyvezető
Geschmay Róza 21 Vörösvár Vörösvár ‑

1906. 03. 06.
Taub Alfréd 29 Kistétény Kistétény vasesztergályos
199
Schreiber Gizella 21 Vörösvár Vörösvár ‑
1906. 06. 12.
Porgesz Lajos Lipót 26 Villány Vörösvár órás
Baum Aranka 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1906. 11. 20.
Ehrenfeld Lajos 30 Süttő Bajót fűszerkereskedő
Ofner Leonóra 24 Pilisszántó Vörösvár ‑

1907. 01. 27.
Rosenstein Jenő 26 ‑ Csepel kovácssegéd
Manheim Teréz 24 Borosjenő Vörösvár ‑

1907. 04. 15.
Haár Vilmos 24 ‑ Budapest kereskedősegéd
Ballog Hermin 29 Vörösvár Vörösvár könyvelő

1909. 02. 09.
Schwarcz Jenő 31 ‑ Budapest kereskedősegéd
Steiner Frida 20 Vörösvár Vörösvár ‑

1909. 05. 12.
Hász Gyula 27 Nagykovácsi Vörösvár üveg-porc. ker.
Manheim Lina 26 Borosjenő Vörösvár ‑

1910. 06. 08.
Reinitz Gyula 35 ‑ Kassa fizetőpincér
200
Manheim Johanna 21 Vörösvár Vörösvár ‑
1911. 11. 26.
Blau Gyula 26 ‑ Vörösvár asztalossegéd
Balog Ilona 28 Vörösvár Vörösvár ‑

1911. 12. 03.
Deutsch Arthur 25 ‑ Vörösvár bányatisztviselő
Fischer Lina 28 ‑ Vörösvár ‑

1912. 07. 28.
Böhm Lajos 23 ‑ Vörösvár férfiszabó
Balog Sarolta (e) 41 Nagybörzsöny Vörösvár ‑

1913. 10. 05.
Spitzer Dávid 31 ‑ Vörösvár nyomdász
Balog Jolán 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1919. 05. 18.
Pollák Árpád 27 ‑ Budapest magánhivat.
Kleinstein Jozefa (ö) 46 Vörösvár Vörösvár ‑

1919. 10. 26.
Burger Jakab (ö) 51 ‑ Budapest ügynök
Grünstein Lujza 22 Vörösvár Vörösvár ‑

1922. 11. 12.
Klein Lajos 25 Sebeskellemes Budapest műszaki hivat.
201
Krausz Katalin 28 Komárom Budapest ‑
1923. 01. 07.
Fischer Lipót 28 Piliscsaba Vörösvár lakatos
Findler Fáni 24 Verbócz (?) Budapest ‑

1923. 02. 14.
Ingber Márton 23 Vajdaszentiván Vörösvár bányász
Veinberger Cecilia 30 Vörösvár Vörösvár ‑

1923. 08. 14.
Steiner Artur (ö) 46 Óbuda Dömös rőföskereskedő
Reisz Berta 29 Vörösvár Vörösvár ‑

1924. 11. 30.
Max Simon (ö) 38 Budapest Solymár munkavezető
Weisz Frida 25 Vörösvár Vörösvár ‑

1925. 06. 27.
Farkas Simon 28 Pókafalva Vörösvár bútorasztalos
Wágner Hermina 47 Miava Budapest ‑

1925. 09. 17.
Korn Jakab (ö) 69 Tarnów Vörösvár férfiszabó
Lipscher Kornélia 28 Zsámbék Vörösvár ‑

1926. 05. 31.
Krausz Sámuel (ö) 24 Nagycigánd Budapest szőrmeker. seg.
202
Fischer Ilona 25 Vörösvár Vörösvár ‑
1928. 05. 08.
Waldhauser Andor 26 Pusztadarány Nagyberény mészárossegéd
Groszman Róza 22 Vörösvár Vörösvár hivatalnok

1929. 12. 18.
Gróf Béla 29 Bősárkány Budapest divatáruker. seg.
Platschek Gizella 31 Piliscsaba Vörösvár varrónő

1931. 11. 19.
Farkas József 36 Bukarest Vörösvár géplakatosseg.
Lindenfeld Margit 22 Budapest Vörösvár hímző-varrónő

1932. 09. 07.
Blau Szigfrid 40 Prostejov Vörösvár bányalakatos
Weisz Rezsin 28 Vörösvár Vörösvár ‑

1932. 12. 05.
Knöpfler Bernát 26 Tinnye Tinnye péksegéd
Platschek Katalin 26 Piliscsaba Újpest ruhavarrónő

1933. 04. 06.
Farkas Izidor 29 Kolozsvár Vörösvár kőművessegéd
Reisz Eugénia 38 Vörösvár Vörösvár ‑

1934. 04. 29.
Rosenthal Fülöp (ö) 52 Nyitranovák Budapest hentes és mész.
203
Porgesz Ilona 29 Vörösvár Vörösvár kesztyűvarrónő
1936. 05. 09.
Farkas József (ö) 40 Bukarest Vörösvár segédvájár
Böhm Margit 24 Vörösvár Vörösvár ‑

1940. 03. 11.
Schönfeld Sándor 35 Miskolc Budapest kávéfőzősegéd
Schwarcz Katalin 21 Budapest Vörösvár ‑

1941. 11. 01.
Kálmán István 30 Budapest Újpest kereskedő
Krausz Olga 18 Budapest Vörösvár ‑

1946. 08. 17.
Groszman Andor 24 Budapest Bicske kötszövőmester
Vegyes házasságok
Hosszú és éles politikai küzdelem végén, huszonnyolc évvel az

emancipációs törvény meghozatala után, 1895-ben az ország‑
gyűlés minimális többséggel megszavazta az ún. recepciós ja‑
vaslatot, s a zsidó vallást bevett felekezetnek nyilvánította. Ezzel
Magyarországon is törvényes lehetőség nyílt zsidók és kereszté‑
nyek közötti házasságkötésre. (Azonban a törvényből következő
egyenlő bánásmód – pl. az izraelita iskoláknak a keresztényeké‑
vel arányos állami támogatása – sohasem valósult meg.)
Vörösváron az első zsidó–keresztény vegyes házasságot 1911-
ben kötötték, amelyet a második világháborúig még legkevesebb
nyolc követett. A zsidó házasulók körében csupán Porgesz Margit
és Reinitz Klára számított „bennszülött” vörösvárinak, a többiek
az ország messzi vidékeiről jöttek a községbe. Haas Malvina az
indiai Calcuttában született, vőlegénye belga állampolgárságú,
római katolikus vallású magánhivatalnok volt. Néhány zsidó je‑
gyes még a menyegző előtt kitért. Igazán illusztris személy tar‑
totta esküvőjét 1911. december 26‑án, Chanukka táján. Dr. Révész
Vidor orvosegyetemi tanársegéd, a későbbi tudós röntgenológus
kelt egybe ezen a napon ágostai evangélikus hitvallású menyas�‑
szonyával, Bencze Mária Katalinnal, aki pár év múltán szintén or‑
vosi diplomát szerzett. A fiatal pár rezerválist hagyott, amelyben
megegyeztek, hogy születendő gyermekeik a zsidó vallást fogják
követni. Két olyan eset ismert, amikor a vegyes házasság miatt
vihar kerekedett. Az egyiknél az őskeresztény vőlegény szülei
204
háborodtak fel azon, hogy fiuk zsidó lányt vesz feleségül (mel‑
lesleg a „zsidó lány” az esküvő előtt felvette a kereszténységet),
mondván: „Milyen gyerekek fognak születni ebből a házasság‑
ból?!” Tiltakozásul sem az esküvői ceremóniára, sem a lakoda‑
lomra nem mentek el. Egyébként pedig a házasságból két szép
és nagyon értelmes gyerek született; egyikük a Madách Színház
művészeti titkára volt évtizedekig. A másik esetben a zsidó apa
kitagadta leányát.
Anyakönyvi bejegyzések és visszaemlékezések alapján tucatnyi
olyan „vegyes” házaspár ismert az 1920–1930‑as évekből, akik a
házasságkötés után, esetenként már gyerekkel költöztek Vörös
várra. Keresztény párja volt például Goldstein Malvinának, Weisz
Rózának, Klein Jenő bányalakatosnak, Lichtner Gyula bánya
kovácsnak, Schmidt Béla vájárnak, Braun Sándor és Illés György
villanyszerelőknek, Kürti István bányatitkárnak. A családok kb.
felében a lányok az anyjuk, a fiúk az apjuk vallását örökölték.
Feldmann Lajos és Zsila Jozefina volt az egyik legismertebb
„vegyes” házaspár Vörösváron. A család 1930 körül költözött a
faluba két fiúval, akiket még a születésükkor megkereszteltek.
Egyikük, ifjabb Feldmann Lajos vörösvári „sváb” lányt vett el
feleségül, a felszabaduláskor belépett a kommunista pártba, ahol
tehetsége és műveltsége révén nagyon hamar befolyásra tett szert.
A Rákosi-korszakban, immár Ács Lajos néven, egészen fiatalon
magas polcra emelkedett: a szocdemekkel 1948-ban véghez vitt
fúzió után beválasztották a Magyar Dolgozók Pártja Központi
Vezetőségébe. Később tudós ember, minisztériumi, banki főtiszt‑
viselő lett, 1957-ben a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatói
tisztét töltötte be. 1945–46-ban a kommunista párt járási titkára
volt. Többen az ő fellépésének is tulajdonítják, hogy a második
világháború után Vörösvárról nem telepítették ki a németeket.
205
Be‑ és kitérések
A címben foglaltak első része hamar elintézhető: nem ismerni a

zsidóságba betért vörösvári lakost. Annál inkább kitérőket. Az erre
vonatkozó iratokat a Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani
Levéltárban őrzik.
1937 márciusában, egy évvel az ún. első zsidó törvény megho‑
zatala előtt, Reinitz Klára és Berán Anna kérte felvételét a római
katolikus egyházba. 1938 augusztusában Farkas Izidór, továbbá
neje és kisfia jelentkezett ugyanazzal a céllal Ohmüllner Márton
plébánosnál. 1939 januárjában hasonló cipőben járt Farkas Dávid,
akinek Terézia nevű nővérét már 1936-ban megkeresztelték. Berán
Margit 1910 körül, Reinitz Lipót 1937-ben vette föl a keresztséget,
de ez utóbbiaknak nincs nyoma a püspöki levéltárban. A kitérés
idején többségüknek keresztény jegyese vagy már (Farkas Dávid
esetében) keresztény házastársa volt.
Özvegy Feldmann Lajosné 1941 februárjában – miközben
Magyarországon lázasan folyt az ún. harmadik, echte náci zsidó
törvény előkészítése – kereste meg levélben Shvoy Lajos püspö‑
köt. A „zsidóférjes” keresztény asszony azt szerette volna elérni,
hogy fiait, akiket zsidónak anyakönyveztek, de kéthetes korukban
megkereszteltek és katolikus hittanra járattak – jogilag is ismer‑
jék el katolikus vallásúnak. Ezt azonban megnehezítette, hogy
mivel a szülők házasságkötésük előtt nem egyeztek meg írásban
a születendő gyermekek vallásáról, ezért a hatályos jogszabályok
értelmében a fiúk apjuk vallását követték, vagyis a konkrét eset‑
206
ben zsidóknak voltak tekintendők. Válaszában az egyházmegyei
hivatal első lépésként azt javasolta, hogy az idősebbik fiú, aki már
betöltötte a 18. életévét, szabályszerűen jelentkezzen ki a zsidó
vallásból. Ha ez megtörtént, az anya forduljon a belügyminisz‑
terhez, és kérje az engedélyt kisebbik fia vallásváltoztatásához.
„Kivételes esetekben a minisztérium ezt megteszi” – zárul az egy‑
házmegyei hatóság levele.
Hasonló ügye keletkezett Klein Jenő bányagéplakatosnak majd’
két évtizeddel korábban, 1923-ban.
Figyelemre méltó, hogy a régi, tradicionális vörösvári zsidó
családok – mint pl. a Reisz, Weisz, Schreiber, Stierheim – a jelek
szerint nem mutattak hajlandóságot a kitérésre.
A nevekről
A XVIII. században összeírt vörösvári zsidók köréből három tucat

személynév ismert (az apai olykor hiányzik), közülük a Hersl,
Lebl, Marcus, Jacob és Abraham tűnik ki viszonylagos gyakori‑
ságával. Néhány esetben a személynév mellett az illető szárma‑
zási helyére vagy foglalkozására utaló szó/név áll, mint pl. Polak,
Presspurger, Proger, Klozer – amelyek később családnévvé váltak.
II. József 1787-ben a családnevet nem használó zsidókat német
– harminc évig megváltoztathatatlan – családnevek felvételére
kötelezte, csupán nyolc magyar név (bárány, farkas, hajnal, nyúl
stb.) használatát engedélyezte számukra. A rendelkezésre álló,
korántsem teljes körű adatokból az látszik, hogy a XIX–XX. szá‑
zadban a vörösvári zsidóság legkevesebb százötven családnéven
207
osztozott, amelynek szűk 90%‑a német, a többi fele-fele arány‑
ban szláv, illetve magyar hangzású volt. (Néhány szláv nevet – pl.
Berdach, Kreitschik, Platschek – németesen írtak.) Az 1870‑es
évektől zajló magyarosítási hullámok kevéssé érintették a vörös
vári és általában az ortodox zsidókat. Igaz, a magyarosítást a
zsidók számára 1920-tól megnehezítették, 1938-tól pedig szinte
lehetetlenné tették. Sőt akadtak olyan kezdeményezések, náci
mintára, melyek szerint a magyarosított nevű zsidókat korábbi
nevük viselésére kellene kötelezni, hogy ezáltal is jobban meg
lehessen őket különböztetni a többiektől. Mindezek ismeretében
érdekes fejlemény, hogy a Pilishegyvidéki Hírek c. lap Porgesz
Lajos műkedvelő színjátékost és rendezőt a ’30‑as években több‑
ször is a Pozsgai (sőt olykor y‑os!) előnévvel illette.
Csak Szikla Józsefről és Deutsch (Decsényi) Imréről tudni,
hogy vörösvári tartózkodása idején magyarosította családnevét
(1913-ban, ill. 1936 körül). Szikla József első gyermekének szü‑
letését és halálát (1905-ben, ill. 1906-ban) még Skalka néven
anyakönyvezték. Kálmán (Klein) Mór gyógyszerész és Beregi
(Berger) Albert állatorvos már magyarosított névvel telepedett
le Vörösváron. Egyesek azután változtatták meg nevüket, hogy
elköltöztek a községből. Így lett pl. 1898–1906 között a Kloppfer
család egyik tagjából Fenyvesi, Weiszmannból Vida, Reiszből
Révész. Hasonló jelenség tapasztalható a környező falvakban is
az első világháborúig: pl. Stern Bárdira, Stierheim Szántóra, Haas
Hajdura, Keiner Károlyira változtatott.
Egészen egyedi, különleges családnév a vörösvári zsidók kö‑
zött nincs, a Geschmay azonban ritkaságnak számít. A Back csa‑
lád neve feltehetően szintén azoknak a zsidó családneveknek a
körébe tartozik (Back, Beck, Katz, Sachs stb.), amelyek a keresz‑
tes csapatok vérengzéseinek áldozatául esett Rajna-melléki vá‑
208
rosok zsidóságát örökítik meg, mozaikszavas formában. Számos
családnév többféle változatban fordul elő a különböző dokumen‑
tumokban. Ezekre nyújt néhány példát a következő összeállítás.
(A Vörösváron élt zsidók névsora c. fejezetben egységesen a sorok
élén álló névalakok szerepelnek.)
Abelisz, Abeles
Back, Bach, Bak, Bakk
Brüll, Brill
Geiduschek, Gaidecshek, Geidecsek,
Geúdecsek, Geidosek
Geschmay, Gesmay, Gesmai, Gésmáj
Haas, Haasz, Haaz, Ház
Huszerl, Husserl, Husszerl
Jelinek, Jelenik, Jelenig, Jellenik, Jellinek
Kloppfer, Klopper, Klapper
Kreitschik, Kreitsik, Kreitschig, Krajcsik
Schmideg, Schmidek, Schmidegg, Schmitteg
Sobek, Sowek, Szobek, Szubek, Zobek, Zábek
Balog, Ballog, Balogh, Ballag, Ballok, Bollok,
Bolog, Bollog, Bollagh, Balák, Bolock
Néhány személynél a Kohn, illetve Keiner családnév „váltó‑

névként” működik. A zsidó Balogok neve talán a Bloch/Block
névből magyarosodott „spontán” a XIX. század elején, és a fo‑
lyamatot megkönnyíthette két, a Baloghoz hasonló hangzású bib‑
liai név, Bolok és Bálák ismerete. A visszaemlékezések szerint a
családneveket a vörösvári svábok természetesen svábosan ejtet‑
ték, pl. így: Ehrenfeld = Ernföld, Billitzer = Bilice, Stierheim =
Stirhájm, Geschmay = Gésmáj, Ehrentreu = Erntraj.
209
Az utó‑ vagy személyneveket illetően a családok általában
a zsidó hagyományt követték. Az újszülöttet többnyire az elhalt
közeli rokonról: dédszülőről, nagyszülőről, nagybácsiről, nagyné‑
niről vagy a korán meghalt testvérről, esetleg a gyermek születése
előtt elhunyt apáról nevezték el. A nagy gyermekhalandóság miatt
néhány családban hárman is ugyanazt a nevet kapták. Van példa
arra is, hogy az anya korai (gyermekágyi) halála után a kislány
nevét az édesanyjáéra változtatták. Néhol viszont elírás vagy más
ismeretlen oka lehet annak, hogy a csecsemőt szülője személyne‑
vén anyakönyvezték.
A dokumentumokban olvasható női nevek színes, tarka-barka
változatai, akár egyetlen személy esetében is, szinte felsorolhatatla‑
nok. A leggyakoribb nevek: Katalin, Róza, Regina, Johanna, Fanni
és Mária. Női nevek és „variációik”, a teljesség igénye nélkül:
Anna, Neti, Nanetti, Nansi, Nancsi

Berta, Betti, Bety, Babethy, Babetha, Babetta
Barbara (l. előző sorozatot)
Cecilia, Zizilia, Zilli, Zili, Cziczilia, Czaczilia, Czeczilia
Erzsébet, Elisabetha, Elisa, Elsa, Eliza, Luysa, Lisy,
Lisie, Lisa, Lisite
Eugenia, Zsenny, Zseni, Zsani
Johanna, Janka, Hanna, Chana, Hani, Hanny, Háni, Hányi
Jozefina, Josepha, Josefa, Josephine, Jozefin
Katalin, Katalina, Katarin, Catharina, Kattarina, Katrina,
Katy, Katti, Kéty, Kádi
Lenke, Lencsi, Lentschy, Lincsi
Mária, Maria, Mary, Marie, Maly, Malvin, Mina, Minna
Paula, Paulin, Paulina, Pepi, Peppi, Pepy
Regina, Regi, Régi, Reggy, Regin, Rezsin
210
Rozália, Rosalia, Rosa, Rosi, Rosy, Rosie, Saly,
Sáli, Száli
Sarolta, Sára, Szarah, Charlotte, Charlotty, Sarlota,
Lotti, Lotty, Loti
Terézia, Theres, Theresie, Tereza, Terezi, Resi, Resa,
Rezá, Rezi, Riza
Zsófia, Zsófi, Sophia, Sophie, Sophi, Sofi, Szofi
A ritkán előforduló nevek sorába tartozik: Dina, Tina, Hitzl,

Lea, Mindel, Winni, Wezily. A Lina és a Léni „születési” névként,
de számos esetben teljesen más néven anyakönyvezett nőknél is
előfordul később; kis túlzással szólva, bárkit lehetett Léninek vagy
Linának hívni… „Váltónevek” ugyanazon személyeknél, több-
kevesebb gyakorisággal: Fanni/Franciska; Katalin/Karolin; Anna/
Julianna; Janka/Johanna; Paula/Jozefina; Rachel/Rebeka; Rebeka/
Regina; Regina/Róza; néha Rachel/Rebeka/Regina. – Egy-két
családban együtt éltek Lina és Lincsi, illetve Rosa és Sali, Katarin
és Katarina nevű leányok. Jó néhány Johanna, Hanna neve később
Herminára vagy Jolánra, Leonóra Ilonára változott. Blau Gyula
menyasszonyát a házassági anyakönyvben „Mannheim Johanna
közönségesen Hermina” néven jegyezték be. Geschmay Léni fel‑
nőtt korában Betty és Sára néven, Stierheim Minna Gizella néven,
Schwarcz Rebeka pedig Irma néven tűnik fel. Schreiber Rebeka
a halotti anyakönyvben Helenaként szerepel. Epstein Antóniát
Dórának és Szidóniának is írták. Geschmay Márk feleségénél
1879-ben, a házasságkötéskor és első gyermeke születésekor az
anyakönyvbe a kedves-helyes Bunsi nevet jegyezték be, később a
Babett/Babette/Babetha nevet „kapta”, amely aztán 1887-ben vál‑
tozott, immár megingathatatlanul, Máriára. Azért az megkockáz‑
tatható, hogy a női nevek „variációinak” végtelen gazdagságában,
211
jobban mondva gazdagításában aligha elhanyagolható szerep ju‑
tott a névírók és anyakönyvvezetők kreativitásának…
A férfiaknál jellemzőek a jól ismert bibliai, „zsidós” nevek:
Ábrahám, Jakab, Mózes, Izrael, Salamon, Sámuel, Dávid, Simon,
Noa, Juda, Izsák (Isak, Jichak, Jichok, Itzak), Lázár, Áron,
Emanuel. Ritkán fordul elő Náthán, Elias, Gedalja, Ezra, Sámson,
Chaim, Jesája (anyakönyvekben Jesaie/Jesaius), Josua, Baruch,
Pinkas, Mordechaj. Ellenben van jó néhány Lipót, Márk, Mór,
Zsigmond, Bernát, Fülöp, Dániel, Wilhelm, Adolf és József is.
Némelykori „váltónevek”: Emanuel/Manó/Mony; Fülöp/Viktor;
Hermann/Ármin; Mayer/Mór/Mark; Mózes/Mór. Néhány sze‑
mélynél, nyilvánvaló elírás folytán, a Samuel és Salamon név
„váltakozik”. [Persze otthon és az ismerősök nem így hívták őket,
hanem például Smülinek (Samuel); Slajminak (Salamon); Majsi‑
nak (Mózes); Merelének (Márk); Mátesznek (Mathias/Mátyás);
Lézernek (Eleázár/Lázár); Fejblinek (Fülöp); Joklinak/Jankelének
(Jakab); Jaszinak/Joszinak/Joszlinak/Jaszelének/Jaszkének
(József), és ki ne hagyjuk a sorból Szrólit (Israel).]
Évek múltán Jesaieből József, Avigdorból Viktor, Gedaljából
Géza vagy Gusztáv, Léb-ből Béla, Salamonból Sándor, Ábrahám‑
ból Adolf, Izsákból Ignác, továbbá Hirschből Hermann vagy Hen‑
rik, Wilhelmből pedig Vilmos lett. Lajsz kántor Piliscsabára költö‑
zésekor változtatta Baruch utónevét Bernátra. Platschek Emanuelt
házasságkötését követően többször Johannak, majd Piliscsabán
Jánosnak írták (s bár a név a héber Jochananból származik, csak
kötve hihető, hogy így hívták egymás között a zsidók). Weisz
Bercsi személyneve talán a Bernát becézése akart lenni…
Az 1880‑as évektől az újszülötteknek egyre többször adtak
(írtak!) a korszakban dívó, konvencionális nevet, s ennek követ‑
keztében a polgári anyakönyvvezetés bevezetésétől, 1895-től
212
az 1930‑as évekig terjedő időszakban a „zsidós” és „keresztény”
nevek aránya kiegyenlítődött. A lányokat pl. Klárának, Gizellá‑
nak, Ibolyának, Zsuzsannának, Piroskának nevezték el. A fiúk
pedig olyan neveket kaptak, mint például Béla, Ferenc, Lajos,
Tibor, Pál, Ödön, Ottó, István, sőt Ipoly és – némi mennyiségi
kiugrással – László. Zsidó nevük a zsinagógára maradt… Meg
a temetőre, ahol a sírköveken a német (esetleg a magyar) mel‑
lett jiddis vagy héber nyelven örökítették meg Hindl, Májtl, Gitel,
Fraidel, Szarel, Feigele, Lebele, Rivka, Mirjam, Siva, Beila, Golda,
Rachel, Lea (nők), valamint Szimcha, Israel, Joel, Jesájáhu, Zelman,
Cvi Hirsch (férfiak) és a többiek zsidó fül számára kedvesen
hangzó nevét. [Még pontosabb kép lesz nyerhető a nevekről, ha
megjelenik Kormos Szilvia könyve a vörösvári zsidótemetőről, és
benne – mint a váci zsidótemetőkről írott művében – egy fejezet
a zsidó (héber/jiddis) és a polgári nevek egyeztetéséről. Néhány
Vörösvárról is ismert jiddis név és ezek „váci” polgári megfelelői:
Blume = Berta, Betti; Dina = Diana; Fradl = Fáni, Frida, Fran‑
ciska; Mindel = Amália, Anna, Malvin, Mária.]
Külön érdekességgel bírnak azok a nevek, amelyeket feltehe‑
tően a nem zsidók ragasztottak zsidó földijeikre. Farkas József
segédvájárt, műkedvelő kabarészínészt „Görbenyakú” Farkasnak
hívták. Balog Sarolta szatócsnőt „Móni Sári”-nak (nyilván azért,
hogy Balog Manó leányát megkülönböztessék egy másik Sáritól,
talán Balog Lipót lányától). Feldmann Lajos a „Hasas” csúfnevet
kapta azután, hogy egy bányaomlásban maradandóan deformá‑
lódott a teste. Porgesz Hermann-nak, a bányatelepi futballcsapat
üdvöskéjének sokan nem is ismerték a hivatalos nevét, ugyanis
az 1920–1930‑as évek kitűnő válogatott csatára, Schlosser Imre
beceneve után őt is mindenki „Slózi”-nak szólította. (Nem gyanús
egy kicsit ez a Schlosser…?)
213
Az adófizetők között
Vörösvár község 1854–1867 között felfektetett adókönyvei évente

átlagosan hatszáz nevet tartalmaznak, a zsidókat többnyire a lajst‑
rom végén, Israeliten címszó alatt csoportosították. Kivételt Fürst
Sámuellel tettek, akit egyszer-kétszer elöl, a keresztények társasá‑
gában szerepeltettek.
A zsidó vallású adózók száma esztendőnként 50–80 között
mozgott, ebből a biztosan Vörösváron lakók száma 45–65 volt;
a tendencia 1865-től csökkenő mértékű. A „vidékiek” Pilisszán‑
tón, Pilisszentkereszten, Pilisszentlászlón, Pilisszentivánon,
Kesztölcön, Csolnokon, Pécelen, Pesten, Deutsch Pillenben (?!)
és másutt éltek. Számos személynél a lakóhely kibetűzhetetlen,
némely esztendőkben pedig nem jelölték a vidékieket, ezért az
alább ismertetendő listába esetlegesen hiba csúszhatott.
A zsidók adóját a személyi kereset, illetve a jövedelem után
számították, és azt az országos földtehermentesítési pótlékkal
toldották meg. Ilyenformán átlagosan két‑három forintot fizettek
évente, ami kb. negyede volt a községi átlagnak. Ez egyértelműen
arra mutat, hogy zömében kis jövedelemmel bírtak. Hátralékot,
ellentétben a keresztényekkel és a más településekről adózó zsi‑
dókkal, ritkán halmoztak fel. Relatíve nagy összegű adót fizettek
rendszeresen vagy időnként a következők: Delikat Károly (8–23),
Eisler Salamon (18), Fleischmann Leopold (35–39), Fürst Markus
(11–14), Fürst Samuel (10), Huszerl Simon (10–36), Kohn Samuel
(12–14) és Weisz Simon (12–14 Ft).
214
Nem vörösvári lakosként, egyéves késedelemmel, 200 forint
adót fizetett be 1866-ban Berdach Dávid; lehetséges, hogy a férfi
azonos a hatvanas évekbeli, a képviselő-testület jegyzőköny‑
vében Berdák Mórnak nevezett urasági bérlővel és/vagy Berdach
Josuával, akinek 1867–1869 között két gyermeke született Vörös‑
váron.
A községben lakó zsidó adófizetők sora 1854–1867 között (több‑

nyire betűhíven): Balog Áron, Balog Bernhard, id. Balog Jakab,
özv. Balog Johanna, Balog Lorenz (Lipót), Balog Moritz, Brüll
Josef, Brüll Moritz, Brüll Simon, Delicat Károly, Epstein Josef,
Epstein Sigmund, Eisler Salamon, Fleischmann Leopold, Frei
bauer Abraham, özv. Fuchs Regina, Fürst Markus, Fürst Samuel,
Geschmay Josef, özv. Geschmay Józsefné, Grünfeld Ignatz, id.
Hartmann Salamon, ifj. Hartmann Salamon, Hauser Philipp, id.
Huszerl Salamon, Huszerl Simon, Jelenik Josef, Jelenik Leo‑
pold, Hansel Samuel, Keiner David, Kohn Jakab, Kohn Markus,
Kohn Moritz, Kohn Noe, Kohn Samuel, Koppstein Simon, Kőnig
Johan, Kőnig Simon, Kranz Bernhard, Kranz Jakab, Krausz Le‑
opold, özv. Kreitschik, Lang Johan, Langweil Adam, Langweil
Leopold, Lichtenstein Abraham, Löffler Josef, Manheim Salamon,
Neuman Leopold, Ofner David, Ofner Leopold, Ofner Jakab,
özv. Ofner Rosalia, Ofner Willhelm, Platschek Johan (Emanuel),
Polak Jakab, Polak Salamon, Reich Ignatz, Rosenblüth Moritz,
Rosenfeld Jakab, özv. Rosenfeld, Rottberg Ignatz, Schiller Jakab,
Schreiber Michael, özv. Schreiber, id. Schultzer Hermann, ifj.
Schultzer Hermann, Schultzer L. Hermann, Schultzer Philipp,
Singer Heinrich, Sorger Ignatz, Steiner David, Stierheim Lővy,
Szamek Löbl, Szamek Moritz, Szowek Samuel, Tauber Da‑
niel, Tauber Jakab, Tröster Salamon, Weisz Adolf, Weisz Simon,
215
Weiszmann Jakab, Wilheim Áron. (Az adókönyvekben özvegy‑
ként megjelölt, de utónév nélkül szereplő személyek közül néhá‑
nyat nem sikerült pontosan azonosítani.)
A levéltári anyagok között jó hatvan évvel később, az 1930–
31. évi pénztári főnaplóban találhatók újra vörösvári adófizetők.
Közben a falu lakosságának összetétele, s benne a zsidóságé
alaposan megváltozott, utóbbié annyira, hogy szinte már rá sem
lehet ismerni. A település lélekszáma hat évtized alatt meghárom‑
szorozódott, a zsidóké majdnem harmadára csökkent. A befizetett
tételek mellett – amelyeknek a száma személyenként és évenként
tíz-húsz között, együttes összege 2–620 pengő között ingado‑
zik – „adó”, „hzts” (háztartási adó) és „ker. adó” (kereseti adó)
megjelölés áll. Egyébként Magyarország 1931. évi kereskedelmi,
ipari és mezőgazdasági címtárában a következő vörösvári zsidók
szerepelnek: Stierheim Samu asztalos; Ehrenfeld Zsigmond fake‑
reskedő; Weisz Gyula gép‑ és műszaki cikk kereskedő; Kálmán
Mór gyógyszerész; Stierheim Samuné kávés; Jelinek Józsefné,
Maszler Lipót, Reisz Mór, Weisz Samu rőföskereskedők; Weisz
Henrik szobafestő; Maszler Lipótné varrónő; Balog Sarolta sza‑
tócskereskedő. A pénztárkönyvben feltüntetett vörösvári zsidók
összevont névsora 1930–31-ben:
Balogh Lázárné Grünstein Henrik

Balogh Sarolta Illés Imre
Billitzer Jenő özv. Jelenik Józsefné
Ehrenfeld Samu Kálmán Mór
Ehrenfeld Zsigmond özv. Korn Jakabné
Fischer Mór Krausz Sámuelné
özv. Geschmay Márkné Kürti István
Grossman Jónás Menczer Ernő
216
Porgesz Lajos Singer Aladár
Reinitz Dezső Spitzer Dávid
Reisz Ármin Stierheim Samu
Reisz Fülöp Szikla József
Reisz József Weisz Ede
Reisz Mór Weisz Ernő
Schmideg Mária Weisz Gyula
Schreiber Manó Weisz Henrik
Schwarcz Gyula Weisz Samu
Néhányan, mint pl. Maszler Lipót rőföskereskedő-szabómester,

Burger Jakab házaló és Silberman Aladár kereskedő, nincsenek az
adófizetők között. Kérdéses, hogy Schmideg Mária, aki 1931-ben
302 pengőt fizetett be, a faluban lakott‑e, mivel a neve a vörösvári
választási névjegyzékben egyszer sem szerepel. A biztosan hely‑
ben lakó legnagyobb adófizetők csoportját Kálmán Mór gyógy‑
szerész (1930-ban 620 pengő), Ehrenfeld Zsigmond épületfa-ke‑
reskedő (1931-ben 438 pengő), Stierheim Samu asztalosmester
(1930-ban 354 pengő) és Balogh Sarolta szatócsnő (1931-ben
245 pengő) alkották. Az előbbi három – tehát a patikus is! – oly‑
kor tetemes összegű megrendelést kapott a községi intézmények‑
től. A többiek, erős szóródással, átlagosan hatvan pengő körül fi‑
zettek évente. Porgesz Lajos 1931-ben öt pengő „ipardíjat” fizetett,
valószínűleg ekkoriban nyitotta meg kályhaüzletét.
Az ún. Együttes adókról szóló, a Pest Megyei Levéltárban hé‑
zagosan fellelhető 1941. évi kimutatásban mindössze két vörös‑
vári zsidóról van adat. A 6. sz. füzetben Fischer Mór, Mária u.
5. sz. alatti lakos nevét áthúzták. A 9. sz. füzetben Schwartz
Gyula, Fő út 147. sz. alatti lakosnál 38 fillér túlfizetést állapítottak
meg. Az egykori vörösvári zsidók között felbukkan Farkas Izidór
217
kispesti lakos, „megszűnt” megjelöléssel, továbbá Deutsch Béla,
ezúttal pilisszentiváni lakosként.
Az újabb levéltári forrás megint csak egy pénztárkönyv. A köz‑
ségnek ezt a bizonyos pénztári főnaplóját 1943 szeptembere és
1945 júliusa között vezették. Benne a befizetési és kiadási tételek
időrendben követik egymást. 1943 októberétől 1944 májusáig az
alábbi zsidó vallású lakosok fizettek be adót, többnyire részletek‑
ben. A névsorból jól érzékelhető, hogy a zsidó népesség fogyásá‑
val párhuzamosan az adózók száma is jelentősen csökkent. (A név
mellett az illető ismert foglalkozása, valamint a befizetett összeg
áll pengőben, fillérek nélkül, kerekítve.)
Balogh Sarolta szatócs 605

Billitzer Jenő kántor 3
Blau Frigyes gyári munkás 4
Ehrenfeld Zsigmond fakereskedő 289
özv. Jelinek Józsefné rőföskereskedő 50
özv. Kálmán Mórné gyógyszerész özvegye 30
özv. Korn Jakabné szabómester özvegye 70
Krausz Sámuelné szatócsné 70
Krausz Olga kiskorú 90
Reisz Mór rőföskereskedő 50
Schmideg Mária - 596
Schmidt Béla vájár 18
Schreiber Mano rőföskereskedő 104
Spitzer Dávid ny. bányász 44
Stierheim Samu asztalosmester 250
Szikla József áruházvezető 96
Weisz Ede raktáros 80
Izr. Hitközség - 166
218
Feltűnő, hogy Balog Sarolta szatócsnő kétszer annyi adót fize‑
tett be, mint Ehrenfeld Zsigmond épületfa-kereskedő. Stierheim
Samu az 1930‑as évek végétől már Budapesten lakott, tehát onnan
adózott, talán bérbe adott vörösvári háza és asztalosműhelye
után. Szinte bizonyos, hogy a Vörösváron született és nevelke‑
dett Schmideg Mária sem élt ezekben az években a községben.
Noha önálló egzisztenciája lehetett, sohasem szerepelt a vörösvári
választói névjegyzékben.
Különös, hogy tucatnyi személy neve mellett azután is kisebb-
nagyobb, helyenként jelentős összegek állnak, hogy 1944 májusá‑
ban a vörösvári zsidókat mind egy szálig elhurcolták, majd nagy‑
részt megsemmisítették. Szikla István még 1942 szeptemberében
elpusztult a keleti fronton. A pénztári naplóban a zsidó „befizetők”
sorát láthatólag a szovjet csapatok 1944. december 24‑i bevonu‑
lása szakította meg.
Zsidó „adófizetők” Vörösváron

1944. június 2. – 1944. december 20. között
Balogh Sarolta 556 pengő

Ehrenfeld Zsigmond 140 pengő
Jelinek Józsefné 260 pengő
Korn Jakabné 40 pengő
Krausz Sámuel 290 pengő
Krausz Olga kiskorú 110 pengő
Schmideg Mária 50 pengő
Schreiber Manó 40 pengő
Spitzer Dávid 80 pengő
Stierheim Samu 588 pengő
Szikla István 40 pengő
219
Szikla Józsefné 200 pengő
Weisz Ede 279 pengő
Izr. Hitközség 270 pengő
Hetényi István, aki kevéssel a felszabadulás után községi iroda‑

tisztből községi főjegyzővé lépett elő, a Pest vármegyei Igazoló
Bizottságnak 1945-ben adott, 1612. számú nyilatkozatában azt írta:
a zsidók elhurcolását követően, a hatályos rendelet értelmében és
felettesei utasítására az elhagyott zsidó lakásokba költözött ke‑
resztény lakóktól kellett volna beszednie a lakbéreket és azokat
csekken a Kincstárnak befizetni; ehelyett azonban ő az egykori
zsidó háztulajdonosok adószámlája javára fizette be a befolyt
összegeket, miért is – mint nyilatkozta – a visszatérő zsidóktól
köszönetben részesült.
Ez lenne tehát a magyarázat. Hetényi István szavainak a hitelét
azonban némiképp rontja, hogy az elöljáróság egyik dokumen‑
tuma, azaz mutatókönyve alapján 1944-ben Reisz Mór hajdani
rőföskereskedő Dózsa György utcai házát is „igénybe vették”, ám
az oda beköltözőtől a községi irodatiszt a jelek szerint mégsem
szedte be a lakbért. Szintén valószerűtlen, hogy özv. Kálmán Mórné
két háza üresen maradt volna. A deportálásban meghalt Weisz Ede
és Balogh Sarolta viszont, amint azt a hivatkozott pénztári főnapló
„igazolja”, jó féléves szünet után, a többi elpusztult zsidótól elté‑
rően, 1945 júniusában újra „befizetett” 46, ill. 280 pengőt.
(Mellesleg az újdonsült főjegyző, egyben mint a helybeli lakás‑
hivatal vezetője, 1945. augusztus 1‑jei kelettel, a gyönge állagú‑
nak minősített szolgálati lakása helyett a Bányatelep tiszti során
kiutalt magának egy takaros kertes házat; igaz, kötelezte magát,
hogy egy szobát irodahelyiség, egy szobát pedig a vármegyétől
időnként kiszálló tisztviselők számára fenntart.)
220
A választók körében
Majdnem elkészültem a könyv első részének kéziratával, amikor

baráti tanácsra átnéztem a községre vonatkozó, 1877–1947 között
készített választói névjegyzékeket. Tíz újabb, addig ismeretlen
személlyel sikerült gyarapítani a vörösvári zsidók névsorát, köztük
van dr. Drucker Jenő okl. gazdász és Eckstein Lipót zsidótanító.
De más érdekességet is tartogattak a lajstromok. Ilyen például,
hogy az 1880–1890‑es években néhány választót ún. tőkepénzes‑
ként soroltak be. Az évenként egymást követő listák tanúsága sze‑
rint Balog Áron kezdetben szatócs, majd házaló volt, mielőtt tőke‑
pénzes lett. Fürst Dávid szatócsból vált tőkepénzessé, ezután pedig
korcsmájából élt. (Az anyakönyvek őt többször mint szeszgyárost
tüntetik fel, a mai szóhasználattal nyilvánvalóan szeszfőzdéje volt.)
Az ismert zsidó vallású választók száma százötven, de mivel
1939‑ig nem jelölték meg őket, valóságos számuk némileg nagyobb
lehet. Az 1877. évre összeállított első vörösvári listán 134 fő kapott
helyet, ebből 11 zsidó, név szerint a következők:
Balog Áron szatócs 38 éves

Balog Lázár szatócs 28 éves
Balog Manó pék 35 éves
Baum Jakab rabbi 25 éves
Fürst Sámuel szatócs 60 éves
Huszerl Simon szatócs 50 éves
Kleinstein Mór szatócs 40 éves
221
Schmideg József szatócs 38 éves
Schulzer Hermann szatócs 54 éves
Steiner Dávid pék 55 éves
Weisz Simon szatócs 62 éves
A választói jogosultságot évtizedekig a földbirtok, a kereset

vagy a jövedelem nagysága határozta meg. Ezenkívül régi jog‑
címen, házbirtokosként, valamint értelmiségiként (tanító, jegyző,
pap, orvos, gyógyszerész stb.) lehetett még választójogot szerezni.
Vörösváron az első világháborúig a választók 75–80%‑a földmű‑
ves volt. Ebben a három és fél évtizedes időszakban a vörösvári
választók száma 123 és 184 között ingadozott (az átlag 143 volt),
a zsidóké 8 és 22 között mozgott, az átlag megközelítette a 12 főt.
1913-ban a parlament szélesítette a választók körét. A következő
évre elkészített vörösvári jegyzékben 206 választó neve szerepel,
köztük 19 zsidóé. Időközben a lista, a rabbit kivéve, teljesen ki‑
cserélődött. Íme a névsor az 1914. évre:
Baum Jakab rabbi

Beregi Albert körállatorvos
Ehrenfeld Zsigmond kereskedő
Ehrenfeld Miksa kereskedő
Feldmann Ignácz kántor
Fischer Mór üzletvezető
Geschmay Márk szatócs
Guttmann Ignácz bádogos
Huszerl Gyula szatócs
Jelinek József szatócs
Kálmán Mór gyógyszerész
Keiner Henrik szatócs
222
Korn Jakab szabó
Lampel Samu pék
Mannheim Fülöp szatócs
Mannheim Lőwi szatócs
Schreiber Jakab szatócs
Stierheim Samu asztalos
Szkalka József üzletvezető
Annak dacára, hogy a katonáskodó férfiak távolléte miatt a

község lakossága megfogyatkozott, 1916-ban már 491 fő – köztük
24 zsidó – vehetett részt a választásokon. 1918-ban a nők is vá‑
lasztójogot kaptak, 1919 nyarán pedig 18 évre szállították le a kor‑
határt, a „kizsákmányolóktól” (tehát nagyon sok zsidótól) viszont
megvonták a választójogot. A Tanácsköztársaság bukását köve‑
tően a Bethlen-kormány az 1920‑as évek elején a választójogot
szűkítette. Alapfeltételül férfiaknál a 24 éves, nőknél a 30 éves
kort, valamint tízéves magyar állampolgárságot és a kétéves egy‑
helyben lakást szabta. A részleteket előbb tizenkettő, végül húsz
pontban szabályozták. Mindennek nyomán az egyre szaporodó
Vörösvár községben az 1925. évre 907 főt vettek jegyzékbe,
amelyből a nők immár erős egyharmadot képviseltek. A zsidók
száma alig emelkedett, 31 főt számláltak, amiben kétségtelenül
közrejátszott, hogy az 1919. augusztusi pogrom során sokan elme‑
nekültek, és vissza sem tértek. 1927‑re két, az 1939. májusi titkos
parlamenti választásokra négy szavazókört alakítottak ki Vörös‑
váron, ez utóbbi alkalommal a választói névjegyzékben szereplők
száma meghaladta a 2400‑at, jóllehet, az 1938. évi XIX. t.c.-vel
a választójogot ismét szűkítették.
Az 1939. évre elkészített jegyzékekben a zsidókat külön meg‑
jelölték, nevük mellé az ún. második zsidó törvény számát pecsé‑
223
telték: 1939. IV. t.c. 1. paragrafus. Három hét állt a megjelöltek
rendelkezésére, hogy hitelt érdemlő okiratokkal igazolják: ők ma
guk és felmenőik Magyarország területén születtek. Az 1940‑es
lajstromokon a közigazgatás tisztviselői ismét elhelyezték pecsét‑
jeiket a zsidók nevénél. Leegyszerűsítve a bonyolultan megfogal‑
mazott törvényi részt: ezúttal 1940. január 31‑ig azt tartoztak iga‑
zolni, hogy ők és felmenőik nemcsak Magyarországon születtek,
hanem mindig is itt éltek.
A megjelölt zsidók és helyrajziszámos lakcímük 1939-ben

Balog Sarolta Fő u. 579.
Billitzer Jenő Kígyó u. 283.
Billitzer Jenőné Lindner Róza Kígyó u. 283.
Ehrenfeld Samu Vasút u. 528.
Ehrenfeld Samuné Lővy Irma Vasút u. 528.
Ehrenfeld Zsigmond Vasút u. 528.
Ehrenfeld Zsigmondné Braun Franciska Vasút u. 528.
Farkas Izidór Új u. 499.
Farkas Izidórné Platschek Katalin Új u. 499.
Farkas Józsefné Porgesz Ilona Bányatelep 88.
Fischer Lipót Kígyó u. 283.
Fischer Lipótné Krausz Katalin Kígyó u. 283.
Fischer Mór Csobánkai u. 173.
Illés Imre és keresztény felesége (!) Bt 71.
özv. Kürthy Oszkárné Grünfeld Rozália Bt 62/2
Kürti Aranka Bt 62/2
Maszler Lipót Kígyó u. 287.
Maszler Lipótné Krausz Margit Kígyó u. 287.
Dr. Nussbaum László Fő u. 343.
224
Porgesz Lajos Fő u. 363.
Porgesz Lajosné Schreiber Gizella Fő u. 363.
Rein József Vasút u. 507.
Reinitz Dezső Bt 74.
Reinitz György Bt 74.
Reinitz Rózsi Bt 74.
Reisz Ármin Új u. 534.
Reisz Fülöp Pacsirta u. 27/a
Reisz Fülöpné Weisz Szeréna Pacsirta u. 27/a
Reisz Mór Új u. 534.
Spitzer Dávid Kígyó u. 277/a
Spitzer Dávidné Balog Sarolta (II.) Kígyó u. 277/a
Schreiber Manó Akácfa u. 237.
Schwartz Gyula Fő u. 6.
Szikla József Fő u. 333/a
Szikla Józsefné Geschmay Frida Fő u. 333/a
Szikla Júlia Fő u. 333/a
Weisz Dezső Kígyó u. 283.
Weisz Henrik Kígyó u. 283.
Az 1940. évi névsor lényegében megegyezik az előző eszten‑

deivel, azzal az eltéréssel, hogy Fischer Mór neve mellé ezúttal
nem ütöttek pecsétet, lévén időközben elköltözött a faluból. De
különös módon ez áll az itt lakó vörösvári zsidók közül Farkas
Józsefre, özv. Jelinek Józsefnéra, Geschmay Simonra, Kovács
Edére, Deutsch Bélára, Decsényi (Deutsch) Imrére, Krausz Sá‑
muelra és feleségére, Lipscher Kornéliára is. Mindkétszer meg‑
jelölték viszont Illés Imre keresztény hitvesét, Panka Paulát.
Számos, korábban választói joggal rendelkező vörösvári zsidót
1939–1940-ben, a szűkítés jegyében, nem vettek jegyzékbe, így
225
pl. özv. Schreiber Jakabné Tauber Fánit, özv. Blau Zsigmondné
Reichmann Fánit, Reisz Mórné Kohn Teréziát, valamint Weisz
Edét és feleségét, Gemäiner Terézt.
Talán a slampos adminisztrációnak köszönhetően, az 1941. évi
lajtsromban – megjelölés, pecsét nélkül – még szerepelt özv. Jeli‑
nek Józsefné, Geschmay Simon és Kovács Ede, az 1942-esben
pedig az előbbi kettő. 1943‑ra azonban már mutatóban sem ma‑
radt zsidó a vörösvári választói névjegyzékben. Nem is beszélve
az 1944‑esről…
A községi képviselő-testület
munkájában
A vörösvári községi képviselő-testület közgyűlési jegyzőköny‑

vei a Pest Megyei Levéltárban tekinthetők meg. (Az okiratok az
1902–1910 közötti időszakból hiányoznak.) E dokumentumok
alapján a vörösvári zsidók köréből a következők vettek részt a
tanácskozásokon, akik közül Grünfeld, Beregi és Kálmán Mór hi‑
vatalból, a többiek a legtöbb adót fizetők (virilisták) jogán voltak
tagjai a képviselő-testületnek:
Fürst Dávid kereskedő 1893

Grünfeld Manó körállatorvos 1897–1898
Beregi Albert körállatorvos 1902–1924
Geschmay Márk kereskedő 1912–1917
Kálmán Mór gyógyszerész 1913–1915
Ehrenfeld Zsigmond épületfa-kereskedő 1913–1915
226
Néhány, zsidókkal kapcsolatos képviselő-testületi határozat
1898. február 12.
A képviselő-testület Grünfeld Manó körállatorvosnak a vásártéri
tervrajz elkészítéséért egyhangúlag 19 forint tiszteletdíjat szava‑
zott meg.
1898. június 1.
Határozat a vásártéren tartandó kiállítás dolgában: „Községi bíró
és körjegyző felhatalmaztattak, hogy a kiállítás érdekében köves‑
senek el mindent, hogy az jól sikerüljön; nevezetesen a vásártér
dekorálandó, kicsinosítandó, diadalkapuval ellátandó, végül a
bizottság és az intelligencia megvendégelésével felmerülő költ‑
ségek a közpénztárból utalványoztatnak.”
1898. július 27.
Huszerl szatócs arra vonatkozó kérelmét, hogy az általa felaján‑
lott italmérési és fogyasztási adóból „valami engedtessék el, mivel
a hetipiac [időközben] az ő kezeléséből elhelyeztetett”, a képvi‑
selő-testület elutasította, mondván: „akkor mások is jelentkezné‑
nek az adók elengedésére.” Ugyanezen a tanácskozáson határo‑
zatba foglalták: „A fogyasztási és italmérési adók, mint a múltban,
úgy a jövőben is kezelendők, t. i. bor és sör hektoliter után, és már
a múlt évi augusztus 7‑én kelt határozat értelmében; a szatócsok‑
kal, kikkel az elöljáróság az I. félév végéig átalány összegben ki‑
egyezhetett, helyeslőleg tudomásul vétetik, amennyiben a czukor
azóta sokkal olcsóbb lett; ellenben Geschmay Markus, Geschmay
József, Balog Lázár, Weisz Gyula és Blind Mátyás [utóbbi keresz‑
tény] szatócsok továbbra is ellenőrzés alatt maradnak, t. i. a téte‑
lenkénti megadóztatás szerint.”
227
„A szeptember 24‑re eső országos vásár (…) az uralgó lépfene
járvány miatt már most elővigyázat okáért halasztott, továbbá az
izraeliták ’Jom kippur’ (hosszúnap) ünnepe miatt meg nem tart‑
ható” (értsd: nem érdemes).
1911. március 23.
A képviselő-testület elutasította Singer Miksa vörösvári illető‑
ség iránti kérelmét, mivel apja, aki az 1860‑as években Berdák
[helyesen Berdach] Mór urasági bérlőnél mint ispán dolgozott,
a községnek adót nem fizetett, a községi terhekhez nem járult
hozzá, néhány évi vörösvári tartózkodás után Budapestre költö‑
zött, s vele együtt távozott a faluból az akkor még kisgyermek
kérelmező is.
1911. május 6.
A képviselő-testület elutasította Fischer Artur vörösvári illető‑
ség iránti kérelmét, mondván: „Két évig lakott a községben, adót
nem fizetett, a községi terhekhez nem járult hozzá, éjjeli őrséget,
közmunkát nem teljesített, egy éve távozott, neje és gyermeke
hátrahagyásával. Fischer Artur – értesülés szerint – jelenleg Gal‑
gamácsán vasútállomási elöljáró, neje és gyermeke ez idő szerint
nála vannak.”
1911. december 27.
Geschmay Markus kereskedő, aki a következő évben tagja lett a
képviselő-testületnek, részt vett a vásári helypénzfizetési jog 1912.
évre való bérbeadásának árverésén, és maradt a kikiáltási árnál,
311 koronánál. (Wentzl János nyert 582 koronás ajánlattal, Pfeiffer
István előtt, aki 581‑ig ment el.)
228
1912. július 18.
Kálmán Mór kérvényét egy második gyógyszertár felállítására
a képviselő-testület egyhangúlag támogatta, és a járási főszolga‑
bíróhoz pártolólag felterjesztette, miután az eddigi gyógyszertár
kezelője, „Kálmán Mór lelkiismeretessége, szolid bánásmódja,
pontossága és önfeláldozása által a község lakosságának elisme‑
rését megszerezte.”
1913. február 13.
Beregi Albert körállatorvos lakbér elengedésére irányuló kérelmét
a képviselő-testület elutasította. A jegyző fellebbezést jelentett be.
1913. augusztus 9.
A vadászati jognak a következő hat évre történő bérbeadásának
közgyűlési árverezésén Kálmán Mór nyert, 305 koronás ajánlattal,
Balczer Adolf és Machovits Ferenc előtt.
Balog Regina és Budapesten, „törvénytelenül” született fia vörös
vári illetőségét a szülők, ill. a nagyszülők (Balog Manó és Grosz
mann Netti) révén a képviselő-testület elismerte.
1918. augusztus 8.
Weisz Dezső községi díjnok illetményét a képviselő-testület 6 ko‑
rona/nap-ban állapította meg.
1919. október 8.
A vadászati jog újabb hatéves időtartamra való bérbeadásának köz‑
gyűlési árverezésén Kálmán Mór 2000 koronás ajánlatával alul‑
maradt; az 55. menetben Manhertz János győzött, 2010 koronával.
229
1920. december 1.
Beregi Albert [vidéken, Piliscsabán lakó] körállatorvos kérel‑
mét a fuvarátalány felemelésére, a képviselő-testület nem akcep‑
tálta, hanem kimondta: a testület szükségesnek tartja, hogy a kör
állatorvos a községben, a székhelyén lakjék.
1922. május 2.
A községháza átalakítása kapcsán a képviselő-testület Stierheim
Samu asztalosmestert bízta meg az asztalosmunkák elvégzésével,
190 ezer korona árban.
1923. október 13.
Beregi Albert körállatorvos kérelmét a húsvizsgálati díjak emelé‑
sére, hogy az 1 kg hús napi árának feleljen meg, a képviselő-tes‑
tület ebben a formában nem fogadta el.
A Nemzeti Bizottságban
Ezt a fejezetet minimum illenék zárójelbe tenni, mivelhogy né‑

hány esztendővel túllép tárgyunk hivatalos évkörén. De ennyi
„abuzus” talán még megbocsájtható…
Ami a lényeg: Negyedszázados szünet után, 1945–1949 között,
a Nemzeti Bizottság kebelében, amelyet a működésében felfüg‑
gesztett képviselő-testület helyett hívtak életre, újra részt vettek
zsidók a község ügyeinek intézésében. Azaz hogy igazából csak
egy (Krausz Sámuel szatócs, hitközségi elnök), mert a Bizottság
másik zsidó tagja (Reinitz Lipót villanyszerelő) 1937-ben, há‑
230
zasságkötésekor kényszerűen kitért. A négy – paritásosan, há‑
rom-három tagot – delegáló szervezet: a Szociáldemokrata Párt,
Független Kisgazda Párt, Magyar Kommunista Párt és a Szabad
Szakszervezetek közül mindkettőjüket az utóbbi küldte a Nemzeti
Bizottságba, bár a népszerű Lipit, ezt a szerfölött színes egyénisé‑
get – aki kitűnően muzsikált, kórusénekelt, színjátszott, rendezett,
sakkozott, pingpongozott, futballozott, a „nők kedvence” volt (ez
sem könnyű „sport”!) – a kommunista párt is a soraiban tudhatta.
Ezenfelül 1946-ban a Nemzeti Bizottság részéről tagja lett az iga‑
zoló és az építési bizottságnak.
Krausz Sámuel 1945 nyarától a helybeli kereskedők és kisipa‑
rosok szakszervezetének elnöki tisztét viselte. Egy másik, négy‑
tagú grémiumban, mint az N. B. küldötte, a közellátást ellenőrizte
kollégáival. 1945. december 1‑jén a Bizottság ülésén bejelentette,
hogy az általa képviselt kereskedők, korcsmárosok és iparosok az
év december 15‑én természetbeni segítséget nyújtanak a község
legszegényebb rétegei számára. 1946. augusztus 24‑én pedig szer‑
vezete nevében levelet intézett a Nemzeti Bizottsághoz, kérve,
hogy a kereskedők tíz százalék erejéig felszámíthassák áraikban a
szállítási költségeket, ha azt igazolni tudják. – Mert azt nem lehet
elvárni – fogalmazott (itt kissé tömörítve) –, hogy veszteséggel
adják el árujukat. Másfelől úgy ítélte meg, hogy a ráta alkalma‑
zása megszüntetné vagy mérsékelné az áruhiányt, pl. el lehetne
látni a községet burgonyával, és az emberek nem lennének kitéve
az éhezés veszélyének.
Időközben a Nemzeti Parasztpárt pilisvörösvári szervezetének
megalakulásával a Bizottság további három taggal szaporodott, és
maximálisan 15 személyben állapodott meg. A Magyar Nők De‑
mokratikus Szövetsége (MNDSZ) vörösvári csoportja (vezetősé‑
gében az „izr.” Porgesz Margittal) és az ötszáz főre tehető vörös
231
vári bányamunkásság is szeretett volna külön képviselethez jutni
a község legmagasabb szintű politikai testületében, ám a hatályos
jogszabály erre kizárólag a pártok útján nyújtott módot. (Tehát
a mandátumszerzésre az elvi lehetőségük mégiscsak megvolt.)
A Nemzeti Bizottság tagjairól bővebben először az 1946. feb‑
ruár 16‑i ülés jegyzőkönyve tájékoztat. Ezen a tanácskozáson
id. Sárdi (Stéhli) István elnök, továbbá Hierwarter Ferenc, Jenei
Béla, Oláh Lajos, Braun Márton, Budai György, Ipolyvölgyi Jakab,
Manhertz Ferenc, Reinitz Lipót, Krausz Sámuel, valamint ifj.
Sárdi István jegyzőkönyvvezető vettek részt. Ez utóbbi tisztséget
korábban kb. fél évig Ács (Feldmann) Lajos töltötte be, titkári
minőségben.
Az N. B. szervezte a faluban a termelést és az ellátást, a közren‑
det, a földigénylést és a földosztást, a több tucat tarpai és makói
család letelepedését; részt vett és javaslatot tett az igazolási eljá‑
rásokban, vizsgálta az 1941. évi népszámlálás során Vörösváron
elkövetett visszaéléseket, az SS-kényszersorozások körülményeit;
ház‑ és lakásigénylési ügyekben határozott stb. Mindezen szerte‑
ágazó feladatai mellett a Bizottság hatalmas energiával dolgozott
azon, hogy a törvény alapján kitelepítésre szánt németek számát
minél nagyobb mértékben csökkentse. Ugyanakkor határozatában
személy szerint is megnevezte azokat – köztük Krammer János
volt községi bírót; Zarka Bélát, a leventékkel „kegyetlenül el‑
bánó” tanító-leventeoktatót; valamint más hangadó nyilasokat és
volksbundistákat –, akiknek a kitelepítését kifejezetten javasolta.
A küszöbön álló sváb kitelepítés idején, 1946 február–márciu
sában, az N. B. küldöttsége két hét leforgása alatt háromszor is tár‑
gyalt Budapesten a belügyminiszterrel és a minisztérium más ille‑
tékeseivel. Mindháromszor helyet kapott a deputációban Krausz
Sámuel, egy ízben pedig Reinitz Lipót is. A Bizottság 1946. már‑
232
cius 10‑i ülésének jegyzőkönyve rögzítette a küldöttségnek azt
a beszámolóját, mely szerint Dulin Jenő belügyi államtitkár meg‑
ígérte: mindent el fog követni annak érdekében, hogy Vörösvár
kedvezményt kapjon a kitelepítésben, és ez ügyben ott helyben
mindjárt tanácsokat is adott a delegáció tagjainak. A vörösvári
svábok kitelepítését kisvártatva „1946 december utánra” halasz‑
tották, és három évi bizonytalanság, izgalom után csak 1949 ele‑
jén került le véglegesen a napirendről. Szinte bizonyos, hogy a
vörösváriaknak a községből tehetsége folytán 1945 végén kiemelt
ifjú, de máris befolyásos kommunista vezető, Ács Lajos segített
a háttérből.
Reinitz Lipót lelkét később okkal nyomhatta, hogy az N. B.
még 1945. július 7‑én úgy határozott: „a fasiszta Appel Ferenc
üzletét Reinitz Lipótnak utalja ki.” Appel rehabilitációjára csak
Reinitz Lipót elnöksége idején kerítettek sort. Merthogy a posz‑
tért másodszor induló Reinitz Lipótot 1947 májusában izgalmas
körülmények között, szoros versenyben, a szavazás harmadik
körében a Nemzeti Bizottság elnökévé választották, és ezt a pozí‑
cióját, ha nehezen is, 1949 elejéig, a szervezet feloszlatásáig meg‑
tartotta. Közben a baloldali szociáldemokraták és a kommunisták
Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven fuzionáltak, s a vörösvári
Nemzeti Bizottság személyi összetétele a kezdetekhez képest
alaposan átrendeződött. – Tizenkét tagja közül – írta 1948 elején
Reinitz Lipót és Jenei Béla a tervezett vörösvári névmagyarosítási
akció kapcsán a vármegyei alispánnak – tíz kimondottan magyar
származású, a két németajkú tag pedig baloldali meggyőződésű,
amiért egykoron üldözésben és bántalmazásban részesültek.
A Nemzeti Bizottság utolsó ülésein egyebek mellett határozott
(a Földműves Szövetkezet megalapítását követően) a Népbolt
megszervezéséről és a Néphivatal felállításáról. Utóbbit úgy kép‑
233
zelték el, hogy az MDP, az MNDSZ és a Défosz (Dolgozók és
Földmunkások Országos Szövetsége) egy-egy helyi képviselője
a mindenkori védőnővel közösen péntekenként fogadná a lakosok
panaszait, és lehetőség szerint mindjárt intézkednének is felőlük.
A vörösvári egyesületekben
A Pest Megyei Levéltárban őrzik Pilisvörösvár község egyletei

alakuló közgyűléseinek jegyzőkönyveit, illetve alapszabályait.
A gyűjtemény nem teljes, hol csak az alapszabály, hol meg csupán
a közgyűlési jegyzőkönyv maradt fenn, többször viszont mind‑
össze a hatóság megszüntető, feloszlató határozata utal valamely
egyesület egykori működésére.
Kizárólag az alapszabálya tanulmányozható a Pilisvörösvári
Társaskörnek (1895), A magyar bányász és kohász alkalmazottak
pilisvörösvári osztályának (1900), a „Fészek” Asztaltársaságnak
(1908), Pilisvörösvár Község Tűzoltó Testületének (1910) és a kő‑
szénbánya által fenntartott Pilisvörösvári Sport Clubnak (1921).
Az alakuló közgyűlési jegyzőkönyve olvasható a Pilisvörös‑
vári Iparos Olvasó‑ és Dalkörnek (1924), a Levente Egyesületnek
(1925), a Magyar Munkások Egyesülete pilisvörösvári helyi cso‑
portjának (1926), a Pilisvörösvári Nemzeti Társaskörnek (1929) és
a Pilisvörösvári Polgári Lövész Egyesületnek (1930). Ezekben a
dokumentumokban zsidók ritkán szerepelnek, ugyanis ezek a két
háború közötti, „hazafias” és „keresztény-nemzeti” alapon álló
szervezetek gyakorta kirekesztették a zsidókat. Az Iparos Olvasó‑
és Dalkör esetében a községi elöljáróság feladatának tartotta,
234
hogy „hitelesen igazolja”, miszerint a 21 fős tisztikar valamennyi
tagja „keresztény vallású, erkölcsi és politikai tekintetben kifo‑
gástalan és megbízható magyar állampolgár.” – Alább azok a tár‑
saságok sorakoznak, amelyek tevékenységében – a rendelkezésre
álló közgyűlési jegyzőkönyvek alapján – valamilyen formában
zsidók is részt vettek.
A Magyar Építőmunkások Országos Szövetsége pilisvörösvári
helyi csoportja 1928. július 29‑én tartotta alakuló gyűlését, hu‑
szonnyolc fővel. A résztvevők a jegyzőkönyv egyik hitelesítőjé‑
nek Weisz Henrik szobafestőt kérték föl, a szervezet jegyzőjévé
Farkas Izidór kőművest választották.
1929. március 25‑én alakult meg a főképp anya‑ és csecsemővé‑
delemmel foglalkozó Országos Stefania Szövetség pilisvörösvári
szervezete. A gyűlésen alapító tagként részt vettek Kürti István
és Menczer Ernő bányatisztviselők, valamint Menczer Ernőné
Breuer Margit; előbbi kettőt a számvizsgáló bizottság tagjaivá
választották.
A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövet-
sége pilisvörösvári csoportja 1930. május 20‑án alakult meg. Az
alakuló gyűlésen alapító tagként részt vett özv. Jelinek Józsefné
[a néhai vörösvári korcsmáros felesége].
A Pilisvörösvári Sport Egyesület – amely a kőszénbányától, a
„bányatelepiektől” függetlenedett – 1929. augusztus 10‑én rendezte
alakuló gyűlését. Százhetvenhét alapító tagja között volt Stierheim
Samu asztalos, Blau Frigyes bányász, Schwarcz Gyula és Weisz
Ernő kereskedők, valamint Weisz Dezső magánhivatalnok.
1930. október 21‑én, alakult meg a Budapestvidéki Kőszénbá-
nya Sport Clubja. A gyűlés nyolcvan résztvevője között volt Kürti
István, Menczer Ernő, Porgesz Hermann [„Slózi”], Porgesz Lajos,
Rein József, Reinitz Ferenc, Reinitz Rosette és Weisz Oszkár.
235
Menczer Ernőt pénztárosnak, Kürti Istvánt ellenőrnek, Porgesz
Lajost választmányi tagnak, Rein Józsefet és Szikla Józsefet
a számvizsgáló bizottság tagjaivá választották.
A Pilisvörösvári Önkéntes Tűzoltó Testület 1938. június 26‑i
közgyűlése alkalmából a szervezet pártoló tagjai lettek: Deutsch
Béla kereskedő, dr. Nussbaum László orvos, Porgesz Lajos, Reisz
Mór, Schreiber Manó és Schwarcz Gyula kereskedők, valamint
Szikla József bányaélelemtár-vezető.
1941. március 16‑án mondta ki feloszlatását a Budapestvidéki
Kőszénbánya Sport Clubja (BKSC). A közgyűlésen részt vett
Reinitz Dezső rendes tag, ny. bányamozdony-vezető. (A szétosz‑
tott egyesületi trófeákból zsidók nem részesedtek.)
A Pilisvörösvári Kiskereskedők Egyesülete, amely már a há‑
ború után, a KISOSZ (Kiskereskedők Országos Szövetsége) égi‑
sze alatt kezdett működni, 1949. február 9‑én választotta meg
tisztikarát. A szervezet ellenőri tisztségével Rosenthal Fülöpnét
[Reisz Eugénia] bízták meg.
A régi világ egyik klasszikus hangzású egyleti pozícióját nyerte
el Grünstein Heinrich bányafelügyelő, akit 1907-ben a Budapest
vidéki Kőszénbánya rt. és társüzemei tisztviselői köre háznagynak
választott. A háznagynak a kör statutumában a következő, részle‑
tesen leírt hatáskört állapították meg:
„A háznagy őrködik a kör helyiségeiben a házszabályok és a
házirend betartása fölött, és intézkedik elsősorban a háziszemély
zetre vonatkozó ügyes-bajos dolgokban és kisebb panaszokban,
de ha azok súlyosabbak vagy kényes természetűek, úgy a választ‑
mány elé terjeszti elintézés végett. Ő ügyel föl az indítvány‑ és
panaszkönyvre s azt a választmánynak bemutatja. Őt illeti első‑
sorban a kör leltári vagyonára való felügyelet és a leltári nyilván‑
tartása. Ő kezeli ideiglenesen a szórakozásokból befolyó jöve‑
236
delmeket és azokat, melyek az italmérési jog alapján befolynak;
ő gondoskodik arról, hogy jó italok legyenek beszerezve és ellen‑
őrzi azoknak kifogástalan felszolgálását. Ő ügyel fel arra, hogy a
választmány által megállapított árjegyzékek rendesen kifüggesz‑
tessenek és a fölvételre jelentkezők nevei a táblán, a vendégeké
pedig a vendégkönyvbe följegyeztessenek.”
Amint a leírásból kitetszik, Grünstein Henrik bányafelügyelőt
igazán színes, sokrétű teendővel bízták meg 1907-ben.
A községben…
Érdekes lenne tudni, hol laktak az első vörösvári zsidók: Perl zsi‑
dóbíró, a Mandel família és a többiek? Az 1770‑es években az
akkortájt épült zsinagóga környékén, elsősorban a mostani Petőfi
utcában csoportosultak, aminek praktikus oka is volt: nem kellett
sokat gyalogolniuk a napi többszöri, de legalábbis a kora reggeli
istentiszteletre, amelyhez a samesz nyilván Vörösváron is a jól
ismert Schulklopf-fal ébresztette a hittestvéreket.
A földesuraság és a zsidók között kötött 1770. évi szerződésből
csupán egy lap maradt fenn, amelyen felsorolják a zsidó családfő‑
ket és leírják kötelességeiket, abból az alkalomból, hogy elfoglal‑
hatták új házaikat. Ebben egy különösen figyelemre méltó kitétel
van, mégpedig az, hogy tilalmaztatik a padláson való lakás. Ebből
viszont kézenfekvő arra gondolni, hogy korábban ilyen gyakor‑
lat lehetett, ami korántsem a „magaslati levegő” kedvelésére,
hanem a zsidók egy részének mély nyomorára, lakásínségére
utal. A következő évi, 1771‑es zsidóösszeírásból az látszik, hogy
237
a vörösvári zsidók a falubeli svábok között elkeveredve éltek, töb‑
ben ugyanis keresztény házakban laktak albérletben.
Az izr. felekezeti halotti anyakönyvi bejegyzések az 1870‑es
évek végétől, a polgári születési és halotti anyakönyvek 1895-től
tartalmaznak lakáscímeket, sokszor mindössze helyrajzi számot,
1908–1924 között még azt sem. A választói névjegyzékekben és
az iskolai anyakönyvekben az 1920‑as évek közepétől kezdve ta‑
lálhatók utcanevek és helyrajzi számok. (Korábbi keletű iskolai
anyakönyvek egyébként sincsenek.) A mégoly hézagos és nem
könnyen azonosítható adatok mindenesetre megerősítik, hogy
még a XIX–XX. század fordulóján is sok zsidó lakott a zsinagóga
utcájában (valamint a közeli keresztutcában), amelyet Zsidó, ké‑
sőbb Kígyó utcának hívtak, a második világháború alatt (esetleg
kicsit előbb) pedig Petőfi utcának neveztek el. A XIX. század
utolsó és a XX. század első évtizedeiben a zsinagóga környékén
lakott pl. Brüll Simon, Hartman Salamon, Neumann Lipót, Weisz
Lipót, Korn Jakab, Mannheim Lővy, Reich Izsák, Rosenfeld Jakab,
Rosenblüth Mór, Breuer Márk – és persze a zsinagógai telken
emelt lakóépületben élt a mindenkori rabbi és gyakran a kántor is.
A többség azonban valószínűleg már korábban a Fő utcában
lakott; Steiner Dávid pékmester ugyanúgy, mint Stierheim Má‑
tyás borügynök, Kleinstein Mór, Schmideg József és Huszerl
Gyula szatócsok, Geschmay Márk vegyeskereskedő, Balog
Manó, a másik pékmester, Szikla József áruházvezető, Kálmán
Mór gyógyszerész és Grünfeld Manó körállatorvos. A Zsidó ut‑
cához hasonlóan a Fő utcán szintén kialakult néhány Judenhof,
zsidófertály azáltal, hogy több család szorosan egymás mellett
lakott (esetenként egy házban két család). Az egyik ilyen mini
Judenhofot Mannheim Salamon, Fürst Dávid, Guttmann Dávid
és Blau Zsigmond alkották családjaikkal, a másikat Stierheimék,
238
Burgerék, Weiszék, Geschmayék, Reinék, Schreiberék. Házaso‑
dás, öröklés, elszegényedés vagy éppen gyarapodás stb. miatt
számos család kétszer-háromszor is költözött a falun belül. Fi‑
scher Mór 1903-ban még az Új utcában lakott, az 1920‑as években
a Bányatelepen, aztán hosszabb ideig a Csobánkai úton állapodott
meg, utolsó lakása a Mária u. 5. szám alatt volt. A Csobánkai úton,
a 173/a és 173/b helyrajzi szám alatt ugyancsak létrejött egy ki‑
sebb zsidófertály – özvegy Jelinek Józsefnével, Balog Marcellel,
a Spitzer Dávid–Kleinstein Pepi házaspárral és a Letzter család‑
dal. Időközben özv. Schreiber Jakabné Tauber Fáni a fiával az
Akácfa utcába, özv. Rein Samuné Goldschmidt Paula szintén a fi‑
ával a Vasút utcába, a Spitzer–Kleinstein házaspár a Zsidó utcába,
a Reisz família két családja az Új utcába költözött, és volt zsidó
lakója a Szegfű, az Attila és a Postakert utcának is – Farkas Izidór,
Sturm Hermina, illetve a Krausz család jóvoltából.
A kor nívójához képest tágas otthont csak kevesen bírhattak,
közéjük tartozott Steiner Dávid pékmester, Jelinek József korcs‑
máros, Balog Mano lókereskedő, Ehrenfeld Zsigmond fakeres‑
kedő, Kálmán Mór gyógyszerész, Geschmay Márk vegyeskeres‑
kedő, Stierheim Mátyás borügynök (majd fia, Stierheim Samu
asztalosmester) és Szikla József, a Bányakonzum áruház vezetője.
A zömnek egy-két szobás kis háza, házbérlete volt, vagy albérlet‑
ben lakott. Egy visszaemlékezés szerint a Bányatelepen Böhm
Lajos családja három szobával rendelkezett.
Az 1930‑as években a helyi zsidóság legalább egyharmada a
Bányatelepen lakott, legnevezetesebb képviselői a roppant tehet‑
séges és sokoldalú Reinitz és Porgesz család. Utóbbit az évtized
utolja ismét a Fő utcában találja. Rajtuk kívül itt lakott ekkoriban
Blau Frigyes, özvegy édesanyjával, kislányával és nagyszerűen
hímző fiatal feleségével, Lindenfeld Margittal, továbbá Stierheim
239
Emilia („Mili néni”) és Nussbaum doktor. A Fő utca egyik végén
Schwartz Gyula, a másikon (Csaba felől, a Szent János tér sarkán)
Balog Sarolta szatócsnő árulta portékáját.
Ugyanebben az időben a Zsidó/Kígyó/Petőfi Sándor utca lakói
voltak: Spitzerék, Burgerék, Maszlerék, Weiszék, Kleinék, Fi‑
scher Lipóték és Billitzer kántorék. „Aztán – meséli Ott Erzsébet
– Burger bácsi meghalt, Loti néni, a felesége elment.” Fischerék
az 1930‑as évek legvégén, Maszlerék 1942-ben költöztek el a falu‑
ból. Azért még maradtak néhányan 1944 tavaszára, hogy a végzet‑
nek mégse kelljen üres kézzel távoznia a vörösvári Zsidó/Kígyó/
Petőfi utcából…
„Ügyek” a zsidó közösségben
Jól ismert Magyarországon is, hogy a zsidó közösségeken belül

könnyen tör ki vita, veszekedés, az okot természetesen majdnem
mindig a mindenkori vezetőség adja… (A rosszmájúak szerint a
viszálykodás permanensen zajlik a zsidók között, a jóhiszeműek
állítják, a civakodások csak élesítik a zsidók eszét, valamint nö‑
velik beszéd‑ és vitakészségüket, hm.)
Teljesen nyilvánvaló, hogy vörösvári zsidóságot sem kerülték
el a belvillongások. Egy ilyen epizódra derít fényt a Szentendre
című lap 1912. évi 2. száma Nyílt tér rovatában megjelent rövid
írás. Eszerint Geschmay Márk tekintélyes kereskedő – aki a legtöbb
adót fizető polgárok egyikeként tagja volt a községi képviselő-tes‑
tületnek is – a vörösvári izr. hitközség 1911. december 11‑i közgyű‑
lésének tárgysorozatához levélben szólt hozzá. Hozzászólásában
240
pedig, amely tehát utólag megkapta a nagyobb nyilvánosságot is,
olyan kifejezéseket használt – így a lap –, „mely kifejezések csak
a legalsóbb rendű helyeken hallhatók.” – További érdemi infor‑
mációk hiányában is biztosra vehető, hogy az illusztris kereskedő
nem a hitközség vezetőit méltatta…
*
Ennél szélesebb „irodalma” van az 1870‑es években mutatkozó
békétlenségnek, amelyet a MIOI (Magyar Izraeliták Országos
Irodája) fennmaradt iktatókönyveibe foglalt rövid – többször rö‑
vidségükben is hiányos – bejegyzések sejtetnek. Sűrűn rendeztek
ez idő tájt elöljárósági választásokat a vörösvári zsidók, olykor
alig telt el néhány hónap két tisztújítás között, évenként váltották
egymást a hitközségi elnökök, sor került Geschmay Salamonra
és Stierheim Mátyásra is, olykor viszont a megválasztott elnök
(pl. Schulczer Hermann) vonakodott a székét elfoglalni. A sodró
események egyik fontos – ha nem a legfontosabb – szereplője a
faluba frissen benősült Schmideg József (Fürst Sarolta férje) le‑
hetett, aki 1872 nyarán néhány társával panaszlevelet fogalmazott
a hitközség elöljárója és a rabbi ellen. A beadvány megjárt egy
egész sor fórumot: az izraeliták országos irodáját, a járási főszol‑
gabíró és a kultuszminiszter hivatalát. Panaszt tett maga a rabbi,
Kopfstein Simon is, aki az áldatlan körülmények között 1874-ben
lemondott tisztségéről, és még abban az évben családjával Pestre
költözött. Ezután a rabbi teendőket – mint Stellwertreter, helyet‑
tesítő rabbi – az óbudai Budaspitz József, az anyakönyvezetést
pedig a nagy tekintélyű Geschmay Salamon végezte átmenetileg,
közel egy esztendeig. A kedélyek azonban az új, szinte még tiné‑
dzser korú Baum Jakab rabbi érkezésével sem nyugodtak meg,
talán csak az évtized vége felé, ha egyáltalán.
241
Nem nevezhető hitközségi ügynek, de mégiscsak bűnügy, amely‑
ben az elkövető és a sértett is vörösvári zsidó volt, úgyhogy itt a
helye az alábbi esetnek.
A Szentendrei Újság 1916. május 13‑án számolt be arról, egyéb‑
ként a szereplők vallásának megjelölése nélkül, hogy Balog Manó
19 éves mészárossegéd bemászott özv. Geschmay Józsefné Breuer
Szidonia 47 éves fűszerkereskedő (az akkoriban már világhírű
frankfurti orth. főrabbi, Breuer Salamon testvérhuga) raktárhelyi‑
ségébe, és onnan 600 korona értékű pörköltkávét lopott. Ezután
zsákmányával sietve Pestre utazott, ahol a kávét 70 koronáért el‑
kótyavetyélte, a szerzett összegnek pedig még aznap a nyakára
hágott. A csendőrség, midőn a fiatal betörőt elfogta, már csak üres
zsebekre talált.
Halálozás–temetkezés
A pilisvörösvári izraelita hitközség anyakönyveiben és a polgári

anyakönyvekben 1944‑ig kétszázhetven zsidó vallású vörösvári
lakos halálesetét regisztrálták. Az adatok 1840–1865 között szór‑
ványosak, 1866-tól folyamatosak, a korábbi időszakból teljesen
hiányoznak. A bejegyzések elenyésző hányadában a halál oka
nincs feltüntetve vagy kibetűzhetetlen. Az elhunytak húsz-húsz
százaléka a 0–1 éves, illetve az 1–14 éves korcsoporthoz, a mara‑
dék hatvan százalék a 14 év felettiek csoportjához tartozik.
A csecsemők kb. négytizede rángógörcsben, kéttizede has‑
menésben és bélhurutban, bő egytizede (vele született) gyön‑
geségben halt meg. A halálokok között előfordult még diftéria,
242
hörghurut, sárgaság, tüdőbaj, orbánc, koraszülés, „nyavalya” és
„rosszbetegség” is. A legkisebbek elhalálozása a XX. század elejé‑
től erőteljesen csökkent, és jóval nagyobb ütemben, mint a zsidó
népesség fogyása.
Az 1–14 évesek csoportjában nem tapasztalható kiugró halálok.
Tüdőbajban, skarlátban, diftériában, rángógörcsben, tífuszban és
agyhártyagyulladásban halt meg a gyerekek fele. A többiek halá‑
lát egyebek között hasmenés, bélhurut, „vízkór”, hörghurut, ko‑
lera (1866-ban), vérhas, gégelob, mellhártyalob, „szárazbetegség”
és kanyaró okozta.
Az idősebb korosztályok meglehetősen nagy számban haltak
meg szív‑, tüdő‑ és rákbetegségben, „vízkórban” (főképp nők),
legnagyobb részt viszont (kb. 25%‑ban) különböző agyi beteg‑
ségekben és öregkori végelgyengülésben. A további halálokok
általában egyszer, max. háromszor fordultak elő, ezek: influenza,
vérhas, asztma, „vérfolyás”, cukorbaj, „heptika”, tífusz, bélhurut,
vesebaj, öngyilkosság, fulladás stb.
1873-ban, az országos kolerajárvány évében 14 vörösvári zsidó
halt meg, de egyikük sem a kolerában. Az 1917. évi súlyos pi‑
lisvörösvári vérhasjárványban a zsidók közül egy 66 éves férfi,
Maszler Mór szabómester vesztette életét.
Az anyakönyvi bejegyzések néhány különösen tragikus ese‑
ményt is megörökítettek. 1840. március 25‑én egy hároméves
kisfiú „a nagy tűzbe meg fóllat”. A későbbi évtizedekben egy
szoptatós anya váratlanul a kútba ugrott; egy 41 éves férfi meg‑
mérgezte magát; egy budapesti illetőségű, de Vörösváron tartóz‑
kodó 24 éves honvéd „lövés által” halt meg – a pontos körülmé‑
nyek nem ismeretesek. A Pilisvörösváron élt zsidók névsorából
még számos családi tragédia, kisgyermekek egymás utáni elvesz‑
tése olvasható ki. Sokszor okozott fájdalmat az anya korai halála.
243
Vörösváron húsz olyan zsidó anya neve ismert, aki legfeljebb
48 évig élt. Négyen a húszas, hatan a harmincas éveikben, ketten
negyvenévesen távoztak el.
*
A temetést, kevés kivétellel, másnap tartották a vörösvári zsidó
temetőben. Néha még aznap, s ez inkább pénteken történt. Ha
ugyanis valaki jókor reggel szenderült el, igyekeztek őt a szom‑
bati ünnep bejövetele előtt, péntek estig eltemetni. Szombaton
nem temettek, szünetelt a gyász, még azok körében is, akik nem‑
rég elhunyt hozzátartozójuk miatt éppen süvet, gyászt ültek ott‑
hon. Máskülönben ők hét napig csak a legszükségesebb teendők
elvégzésére álltak föl, ellátásukat, ügyes-bajos dolgaikat a Chevra
Kadisa (Szentegylet) és a rokonok, jó ismerősök intézték. A te‑
metést is a helybeli Chevra szervezte, az elhunyt végakaratát és
a család kívánságait figyelembe véve. Ám számos történet szól
arról Magyarországon, elsősorban illusztris személyekkel kap‑
csolatban, hogy halála előtt hiába kért valaki pl. dicsérő beszé‑
dek nélküli, egyszerű temetést, a sírjánál mégis estébe nyúló ékes
szónoklatok hosszú sora következett; senki sem akart kimaradni.
Máskor pedig azon különbözött össze a rokonság, olykor dula‑
kodásig fajuló vitában, hogy szekéren, vagy gyalog, kézben vi‑
gyék‑e ki a koporsót a temetőbe. Vörösváron ilyen közjátéknak
nincs nyoma. Akárhogy is, utolsó aktusként a család legidősebb
férfi tagja (férj, apa, fiú) elmondta a kaddist; ősi szokás szerint
mezítláb, a férfiak sorfala között ment a sírhoz.
A halotti anyakönyvek tanúsága szerint számos, a környékbeli
falvakban született beteg kisgyermek Vörösváron halt meg. Nyil‑
vánvaló, hogy a gyógyulás végső reményében hozták őket szüleik
tehilimre (tilem‑), azaz zsoltármondásra Vörösvárra, a nagyszülői,
244
rokoni házhoz vagy a zsinagógába. De sok esetben már a közös
fohász ereje sem segített a súlyos állapotban lévő kisgyerekeken.
Valószínű, hogy néhány nagy beteg idősebb vidéki zsidó hasonló
körülmények között halt meg a községben, ez azonban az ada‑
tokból nem tűnik ki egyértelműen. A Vörösváron elhunyt vidéki
kisgyerekek legfontosabb adatait a következő összeállítás tartal‑
mazza. Az elhalálozás dátuma és a név mellett a születés helye,
valamint az életkor szerepel. (A felsorolt gyerekek A Vörösváron
élt zsidók névsorában nincsenek feltüntetve.)
1867. 08. 23. Juliana Fürst Piliscsév 1 hónap 14 napos

1874. 07. 10. Ábrahám Grünhut Solymár 12 napos
1878. 02. 10. Weichsler Sigmund Dunabogdány 2 hónap 5 napos
1878. 02. 10. Keiner Rosa Kisoroszi 8 napos
1882. 06. 27. Langer Róza Piliscsaba 1 hónap 19 napos
1882. 07. 05. Langer Henrik Piliscsaba 4 éves
1883. 09. 14. Manheim Regina Solymár 14 napos
1884. 03. 23. Keiner Ede Nagykovácsi 3 év 6 hónapos
1884. 06. 16. Kohn Anna Leányvár 1 hónap 2 napos
1886. 09. 26. Weichsler Sándor Kisoroszi 11 napos
1886. 10. 16. Keiner Ede Nagykovácsi 7 hónapos
1887. 07. 18. Grünhut Janka Solymár 4 hónapos
1887. 10. 02. Weichsler Arnold Kisoroszi 14 napos
1888. 08. 22. Grünfeld Lina Piliscsaba 4 hónapos
1888. 09. 10. Kohn Berta Nagykovácsi 2 év 6 hónapos
1889. 11. 24. Keiner Géza Nagykovácsi 2 év 6 hónapos
1890. 09. 11. Kohn Ármin Nagykovácsi 1 év 6 hónapos
1891. 03. 15. Grünhut Lajos Solymár 5 napos
1893. 11. 04. Manheim Janka Solymár 6 hónapos
1895. 09. 06. Haasz Margit Szentkereszt 1 éves
245
1896. 01. 06. Stern Berta Pilisszántó 4 és fél éves
1896. 08. 10. Haasz Sándor Szentkereszt 3 napos
1897. 09. 03. Haasz Ede Szentkereszt 1 és fél éves
1898. 07. 01. Stern Sándor Piliscsév 1 éves
1898. 08. 03. Fürst Dezső Piliscsév 4 hónapos
1900. 04. 25. Haasz Frida Szentkereszt 11 hónapos
1900. 10. 23. Haasz Irma Szentkereszt 21 napos
1901. 01. 17. Hermann Lajos Nagykovácsi 5 hónapos
1910. 05. 25. Haasz László Pilisszántó 8 hónapos
1913. 05. 03. Haasz Aranka Pilisszántó 9 hónapos
A pilisvörösvári zsidó temetőről dr. Kormos Szilvia valamennyi

sírkőre és feliratra kiterjedő, részletes monográfiát készített.
A könyv kiadásra vár. Az alábbi vázlatos leírást anélkül állítottam
össze, hogy a tanulmány anyagába beletekintettem volna.
A temetőt a falu központjától NyÉNy‑i irányban 1 km‑re, a je‑
lenlegi Lőcsei utca és a Budapest–Esztergom vasútvonal (a Kál‑
váriához vezető egykori földút) között alakították ki. Mérete
70×30 m, tájolása DDNy–ÉÉK, az enyhén hullámos térszín 6‑7°-
ban lejt a Lőcsei utca felé, azaz ÉÉK‑re. A 200–210 cm magas
és 50–55 cm széles, 200 m összhosszúságú kerítést nagyrészt a
csobánkai kőfejtőből származó, faragatlan „terméskőből” emel‑
ték, és sárral tapasztották.
A sírköveknek két fő, szembetűnő, bár egyenetlen elrendező‑
désű csoportja különböztethető meg, kb. 55 : 20% arányban. Az
egyikhez a szürkés rózsaszínűre fakult, a másikhoz a sötétszür‑
kére, feketére elszíneződött, „patinás” kövek tartoznak.
Az előbbiek anyaga jura időszaki vörös „tardosi” mészkő. Ezek
képviselik a második, azaz a fiatalabb generációt. Gyakori raj‑
246
tuk a csúcsíves, oszlopos, vállas, párkányzatos stb. díszítés, ám
felerészben az egyik oldaluk rusztikus kiképzésű, csiszolatlan.
Számos síremlék lecsiszolt tetejére – furaton keresztül – külön
fejdíszt illesztettek, de ezek ma már mind hiányoznak. Két női
sírhelyen viszont egybefaragták a virágmotívumos, koronaszerű
fejdíszt a sírkővel, ami így – Balogh Szabina találó megjegyzé‑
sével – még inkább kiemeli az elhunyt nőiségét, s a felirat is‑
merete nélkül is egyből tájékoztat női mivoltáról. A vörös sírkö‑
vek paraméterei erős szóródást mutatnak. Átlagos magasságuk
130–140 cm (max. 230 cm), szélességük 50–55 cm (max. 90 cm),
vastagságuk 9–10 cm (max. 24 cm).
Az „első generációs”, sötétszürkére elszíneződött, „patinás”
sírkövek anyaga megegyezik a kőkerítés köveinek zömével: fő‑
képp alsó oligocén korú, finom-aprószemcsés, kemény, meszes
homokkő-homokos mészkő, kisebbrészt közép‑ és durvaszem‑
csés, aprókavicsos, ún. Hárshegyi homokkő (amely puhább és
kevéssé elszíneződött). Többnyire dísztelenek vagy alig díszí‑
tettek (mégis méltóságot sugároznak), tetejük általában félkör‑
ívben lekerekített. A „patinás” sírkövek méretei a vörösekéihez
képest jóval kisebb változatosságot mutatnak. Átlagos magassá‑
guk 100 cm (max. 150 cm), szélességük 45–50 cm (max. 70 cm),
vastagságuk 11–12 cm (max. 16 cm).
A „patinás”, régi sírkövekre kizárólag héber (vagy jiddis) nyelvű
feliratokat véstek, míg a vörösek egy hányadában a héberen kívül
(alul vagy túloldalt) német nyelvű szöveg is olvasható. Tucatnyi
az olyan síremlék, amely magával a dupla kőtáblaszerű kikép‑
zésével is az egymás mellett nyugvó házastársakra utal. A zsidó
szimbólumok közül a sírköveken nem ritka a markánsan csiszolt-
faragott kohanita áldókéz és a levita olajoskorsó. A David-csillag
gyéren, a szomorúfűz-ábrázolás gyakrabban tűnik fel a síremlé‑
247
keken. Az egyik legrégibb sírban, Fok Balázs rögtönzött vizsgá‑
latai alapján, Rifka bát Cvi Hirsch, azaz Cvi Hirsch leánya, Rifka
csontjai nyugosznak – 1763 óta.
A sírkövek fennmaradó kb. 25%‑át – túlnyomórészt már a
XX. században – lemezesen-levelesen málló puha mészkőből, il‑
letve műkőből, márványból és gránitból készítették, utóbbiakat
főképp obeliszk alakúra formálták.
Az ide-oda dőlő sírkövek között 25‑26 sort lehet felismerni,
egy-egy sorban 27‑28 sírhellyel. A szemmel látható sírkövek
száma jócskán meghaladja a háromszázat. Sok helyen azonban
5–10–20 m‑es hiátus van. Ezeken a helyeken részint az eldőlő
kövek a talajba süllyedtek, részint valószínűleg elvitték őket.
A legimpozánsabb, legdíszesebb síremlék Sternné Tauber Fánié.
Ez pleisztocén korú, „süttői” fehér édesvízi mészkőből készült,
magassága 270 cm, szélessége 80 cm, vastagsága 40 cm.
A rituális halottmosdató és ‑öltöztető helyiséget közvetlenül
a Lőcsei utca felőli falnál alakították ki. Az útról 140 cm széles
és 190 cm magas kétszárnyas kapun keresztül vitték be a halot‑
tat a helyiségbe, amely kb. 4×3,5 m alapterületű volt. A mosda‑
táshoz a vizet az épület előtt pár lépésre mélyített kútból nyer‑
ték. A táhóróhoz egy temetőgondnoki szoba-konyhás szolgálati
lakás csatlakozott. Az 1930‑as években a gondnok keresztény
ember volt.
Mauterer Jánosné Schiller Vilma visszaemlékezése: Az 1930‑as
évek végén, a ’40‑es évek elején kisgyerekként több zsidó teme‑
tést is láttam Vörösváron. A temető gondnoki teendőit a Wenczl-
házaspár látta el, ott laktak kis szolgálati lakásukban gyermeke‑
ikkel, akikkel én barátkoztam, és ezért gyakran megfordultam
náluk. Emlékszem, a temetési szertartás kezdete előtt Wenczl
néni kiállt a kiskapuba egy vödör vízzel és a karján törölközővel.
248
A temetésre érkezők megmosták a kezüket, megtörölték, majd
néhány fillért dobtak a vödörbe. A vödör alján összegyűlt pénz
a gondnokot illette.
*
Vörösváron legutóbb 1954 februárjában került sor zsidótemetésre:
akkor Lipscher Jakab tanító 89 éves özvegyét, Holczer Cecíliát
kísérték utolsó útjára.
A Berán család útja
Berán Ivánné Nemes Éva írása

(rövidítve)
Berán Henrik 1850-ben, Olmütz környékén, felesége, Ehrenzweig

Zsófia 1851-ben, Hradisch községben született, tehát mindketten
Morvaországból származnak. 1873 körül esküdtek meg, és ezt kö‑
vetően az ugyancsak morvaországi Kremsier városába költöztek.
A férj a bányászatban dolgozott. 1875–1893 között négy fiuk és
négy lányuk született, az elsőszülött Emánuel még gyermekkorá‑
ban meghalt. A népes család életében 1900 táján törés következett
be. A három fiú: Alfréd, Richárd és Johann édesanyjával Bécsbe
ment. A lányok: Kamilla, Irén, Margit és Anna apjukkal délre,
Magyarországra vették az irányt.
Berán Henrik 1900. augusztus és 1917. július között Toko‑
don, a Magyar Általános Kőszénbányánál bányafelvigyázó volt.
1917 augusztusától ugyanebben a munkakörben alkalmazták a
Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. pilisvörösvári bányájában, egé‑
249
szen 1926 végén bekövetkezett haláláig. Az öttagú csonka család
Vörösváron a Fő utca 100. sz. alatti házban lakott. A háztartást az
időközben felcseperedő Kamilla vezette, és a kissé testi hibás Irén
segített neki. Rövid ideig velük együtt lakott az első világhábo‑
rúból visszatérő legkisebb testvér, János (Johann), aki 1918–1919-
ben szintén a helyi bányaüzemben dolgozott bányalakatosként.
Ő ezután mint MÁV-lakatos Budapesten telepedett le, megnősült,
házasságából született Iván, 1923. február 17‑én. A két idősebb fiú
Bécsben maradt. Az édesanya is itt halt meg 1908-ban.
Berán Henrik négy lánya közül Margit és Anna hamar elkerült
a háztól. Margit még 1910 körül feleségül ment Hinora Ignác ke‑
resztény villanyszerelőhöz, és ő maga is felvette a kereszténysé‑
get. Férje később tengerész lett. Házasságukból egy fiú született:
Ignác Jenő. Anna a pilisvörösvári bányász fúvószenekar szintén
keresztény karmesterével, Chmell Vencellel élt együtt, de nem
házasodtak össze. Mindenesetre a mélyen vallásos és szigorú apa
mindkét lányát kitagadta, habár Anna csak jóval a halála után,
1937-ben katolizált. Margit sorsa azáltal is rosszabbodott, hogy
férje egy tengeri útról többé nem tért haza.
Berán Henrik halála után Kamilla felszámolta a vörösvári ház‑
tartást. Budapestre költözött, és jómódú családoknál vállalt ház‑
vezetőnői állást. Hugát, Irént magával vitte. Kamilla 1937-ben,
50 évesen férjhez ment Roth Vilmoshoz, aki libás standot bérelt
számára a Hold utcai piacon. 1950-ben megözvegyült, de még
tizenhárom évig vezette az üzletet és ebben is Irén segített neki.
A Magyarországra elszármazott Berán testvérek közül tehát ők
ketten túlélték a vészkorszakot.
A Pilisvörösváron maradt és meglehetősen szegény sorsú, a tör‑
vény szerint zsidónak tekintett Margitot, valamint Annát 1944
májusában előbb a többi vörösvári zsidóval együtt Budafokra
250
hurcolták és gettósították, majd alig másfél hónappal később
Auschwitzban elpusztították. A legkisebb, de már 51 éves testvért,
Jánost, Budapesten 1944. december 4‑én, a XIII. ker. Wahrmann u.
(ma Victor Hugo u.) 23. sz. alatti csillagos házból nyilas pártszol‑
gálatosok a házban lakó más zsidó férfiakkal együtt munkára hur‑
colták. János, aki cukorbetegségben szenvedett, az inzulin hiánya
miatt összeesett. Ekkor a nyilasok halálra verték.
Egy polgárcsaládról
Váradi Monika Mária

Vörösvári történet c. könyve egyik fejezetének
rövidített és átdolgozott változata
Geschmay Friderika és Skalka József 1903-ban házasodott össze

Pilisvörösváron; a menyasszony még nem volt húsz, a vőlegény
nem volt huszonnégy éves. – József a lengyelországi Drohiczowká
ban született, tizenkét gyermekes családban. Anyja Ewa Schachner,
apja Mano Skalka kisbirtokos. A világosszőke hajú zsidó ifjú
19 évesen Bécsbe ment, ahol egy bankban alkalmazták. Innen
vette az útját Budapestre. A házasságkötés idején a VII. kerületi
Jósika utcában lakott, és mint önálló kereskedő dolgozott.
Friderika apai ősei spanyol földről származtatták magukat. Esze‑
rint a D’Aquilar család két fia az inkvizíció elől Hollandiába me‑
nekült, és ott vették fel a Geschmay családi nevet. Később Auszt‑
riába tették át a székhelyüket, nagy vagyonukkal a Habsburgok
hadjáratait finanszírozták. Az egyik vesztes csata után egyikük
251
Angliába vándorolt, a királyi ház bankára, lord lett, s örökösök
nélkül halt meg. A másik tetvér Csehországban állapodott meg.
(Az Egyenlőség és ennek utóda, a Magyar Zsidók Lapja 1935. jú‑
nius 5. és 1943. augusztus 12. között többször is foglalkozott a
spanyol d’Aquilar alias Pereira család mesés-szomorú legendájával,
mindannyiszor más-más verzióban. Ez persze egyáltalán nem zárja
ki a szentiváni-vörösvári Geschmay família hispániai eredetét, de
magának a történetnek a hitelességét legalábbis megkérdőjelezi.)
Az viszont nem kérdéses, hogy Friderika apja, Geschmay Márk
1854-ben Pilisszentivánon született. A szabó és kereskedő fog‑
lalkozású apai nagypapa, József Soma születéséről nem tudni
bizonyosat. A nagymama, Catharina Tauser/Tauszig 1817 körül
Morvaországban látta meg a napvilágot. Lehetséges, hogy az ifjú
pár kint, Cseh-Morvaországban kelt egybe. Mindenesetre Tauser
Katalin 1863-ban, legkisebb gyermeke születésekor özvegyen ma‑
radt, s ezután házalóként nevelte föl hét gyermekét. (Nyolcnak
ismert a neve, de egyikük – Izsák vagy Simon – hamar meghalt.)
Márkust az anyja péknek szánta, evégből kiküldte egy bécsi ro‑
konhoz, a fiú ennek ellenére a kereskedésnél kötött ki. Annyiból
azonban mégiscsak közeli kapcsolatba került a pékszakmával,
hogy Steiner Dávid pilisvörösvári pékmester 1879-ben hozzáadta
Bunsi nevű leányát. Geschmay Márk apósa házában, a Fő utca és
a Judengasse (ma Petőfi utca) sarkán vegyeskereskedést nyitott.
Tejkereskedelemmel és a hajnali órákban pálinkaméréssel is fog‑
lalkozott. Az 1900–1910‑es években ő szerezte be a takarmányt és
az alomszalmát a bányalovak részére.
Futott a család szekere. Bécsből hozatták-küldették maguknak
a könyvet, újságot, folyóiratot, divatlapot. (Közben kedves, kislá‑
nyos hangzású utónevét az ifjú asszony előbb Babetre, majd a még
„konszolidáltabb” Máriára változtatta.) Márk kedvenc időtöltése
252
a tarokkozás volt, állandó kártyapartnereivel hetente találkozott
Óbudán, sőt Bécsbe is elutazott a játék öröméért. Tagja volt a
vörösvári képviselő-testületnek, egy ízben az iskolaszék elnökének
is megválasztották. Különös kiváltságként, ugyancsak tagjai közé
fogadta a kaszinó, noha oda többnyire orvos, gyógyszerész, tanár
és bányamérnök járt. Mária és Márk hat gyermeke közül Simon-
Samuel kétévesen meghalt. A többiek felnőtt korukban kirepültek
Budapestre. József a belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszén‑
bánya Rt. magyarországi megbízottja lett. Lipót a fakereskedelem
ben találta meg az egzisztenciáját, fenyőt szállított a bányáknak.
Csupán Friderika maradt otthon, aki feleségül ment a „pólisi”
Skalka Józsefhez. Négy gyermekükből hármat – Júlia (Juci),
István (Pista), Margit (Manci) – szépen felneveltek. A negyedik,
Sándor pici korában rángógörcsben meghalt. József, a férj a kő‑
szénbányánál vállalt állást. Rövid ideig mázsáló és raktárnoki
beosztásban dolgozott, majd kinevezték a Bányaélelemtár veze‑
tőjévé, ami 1908-tól – azután, hogy a Fő utcán felépítették – Bá‑
nyakonzum néven modern nagyáruházként szolgálta a vásárlókat.
Mindenekelőtt azonban innen szállították nagy tételben a bánya‑
munkások lakására az alapvető élelmiszereket. (Példaképp: az
1920‑as években csupán lisztből naponta tíz vagonnal raktak ki a
konzum udvarán.) Az áruház személyzetéhez harminc-harmincöt
ember tartozott. A család hosszú évekig a Konzumban kialakított
ötszobás, komfortos, telefonos szolgálati lakásban lakott. A Vasút
utcai takaros házat 1928-ban vásárolták. Skalka József az egyik
névmagyarosítási hullám idején, 1913-ban felvette a Szikla csa‑
ládi nevet. Németül, lengyelül és jiddisül beszélt, magyarul úgy
ahogy, a házasságkötés után tanult meg. 1927 körül – úgy is, mint
a helyi zsidó közösség egyik legnagyobb adófizetőjét – a pilis‑
vörösvári izr. ortodox hitközség elnökévé, a húszas évek végén
253
a Pilisvörösvári Sport Club (PSC) szertárosának, majd az egyesület
kettészakadását követően, 1930-ban a bányász sportklub (BKSC)
számvizsgáló bizottsága tagjává választották. Szerteágazó felada‑
tai mellett szakított időt a játékra; apósához hasonlóan szívesen
kártyázott a Bányakaszinóban. Szívbetegsége időnként elszólí‑
totta Vörösvárról, gyengélkedése miatt ugyanis évente heteket
töltött egy Graz melletti szanatóriumban.
A Szikla gyerekek – vonattal – budapesti középiskolákba jár‑
tak. Júlia muzikális volt, zongorázni tanult, rajongott az operá‑
ért, ezenkívül újságírói ambíciói voltak. Margit megszakította
kereskedelmi tanulmányait, a Chinoinban dolgozott, 1932-től a
Konzum pénztárosa lett; Júliával egymást váltották a kasszánál.
István az érettségi után a Keleti Akadémián külkereskedelmet ta‑
nult, amint elvégezte, a Kispesti Textilművek tisztviselője lett.
Friderika asszony, Szikla József felesége művelt, olvasott nő
volt. Passzióból Schillert fordított, gyermekeivel olaszul, fran‑
ciául tanult. Főzés közben sem tette le a könyvet. A polcokon
egyebek között Jókai, Mikszáth, Arany, Petőfi, Ady és persze a
német nyelvű szépirodalom kötetei sorakoztak. Szerette a társa‑
ságot, sokszor fogadott zsidó és keresztény vendégeket Pestről,
de a környékbeli falvakból, például Piliscsabáról, Klotildligetről
is. A házban gyakran megfordult Nussbaum doktor és Csabáról
Faragó doktor. A szalonban magyarul vagy németül irányította a
társalgást: irodalomról, művészetről, zenéről, csillagászatról, filo
zófiáról diskuráltak. A társaság olykor felkerekedett, hogy jóízű
tenisz csatákat vívjon Adelmann János közeli strandján…
A zsidóüldözés és a második világháború következtében ez a
dolgos, de kellemes polgári élet fokozatosan lehanyatlott. A be‑
hívások miatt egyre inkább elmaradoztak a vendégek. Többen
– akiknek módja, bátorsága volt, vagy akik előre látták a veszélyt –
254
kivándoroltak. Szikla Istvánt, a fiút 1942 őszén a keleti fronton
állítólag zsidó munkaszolgálatos százada megtizedelésekor agyon‑
lőtték. (A hivatalos irat szerint bombatalálat érte.) Szikla József,
az apa 1943 őszén meghalt. Friderika asszony és két szép lánya
1944 májusában a gettósítás elől belügyminiszteri engedéllyel
budapesti rokonokhoz költözött. A nyilas hatalomátvétel után a
leányokat munkaszolgálatra vitték. Margit megszökött, a felsza‑
badulásig bújkált. Júliát a bergen-belseni koncentrációs táborba
hurcolták, a láger felszabadításakor halt meg flekktífuszban.
Szikla Józsefné Geschmay Friderika a budapesti gettóban szaba‑
dult fel. Margit és édesanyja mindezek után magas kort értek meg.
Margit állhatatos türelemmel várta vissza régi szerelmét és barát‑
ját, Nussbaum doktort. Ám az orvos, amikor 1956-ban megjött
a hadifogságból, mást választott. Barátságuk azonban megmaradt.
Színház
A XX. század első felében a vörösvári amatőr színjátszás kima‑

gasló alakja volt Porgesz Lajos. Villányban született 1880-ban, de
a vörösvári Schreiber családba a szomszédos Solymárról nősült
be, ahol az apja korcsmáros volt. Három-négy évig még az eredeti
szakmáját, az órás mesterséget űzte, a kőszénbányánál 1910 körül
helyezkedett el. Nagyon szeretett futballozni, de maradandót a
színpadon alkotott. Harminc évig szórakoztatta a vörösvári kö‑
zönséget. Mígnem 1942-ben egy júniusi éjszakán a lakására ácsin‑
gózó, dorongokkal felszerelkezett helybeli nyilasok az egyébként
is betegeskedő férfit a lakásán lényegében agyonverték.
255
Egymagában a színpadon Porgesz Lajos persze bajosan me‑
hetett volna sokra, akadtak azonban méltó társai is, pl. Halász
Gáspár és dr. Sumáry Sándor személyében. Hivatalosan a kőszén‑
bányai sportklub műkedvelő (vigalmi) gárdájának volt a főren‑
dezője, de más egyesületek felkérését is szívesen fogadta. (A le‑
ventéknél 1929-ben a Falu rosszát rendezte…) Pályafutása során
sok tucat népszínművet, vígjátékot, operettet állított színpadra,
ezenkívül gyakran rendezett zenés, műsoros estélyeket, kabaré‑
kat. A színjátszást ugyanúgy kedvelte, mint a rendezést; prózai és
énekes szerepekben egyaránt otthonosan mozgott.
A polgári iskolában 1936 márciusában vitte színre Szigligeti
Ede: Cigány című népszínművét. „A címszerepet Pozsgai Porgesz
Lajos, a kiváló műkedvelő és jeles rendező alakította, aki ebben
a hálás, de rendkívül nehéz szerepben is elsőrangút produkált” –
tudósított az eseményről a Pilishegyvidéki Hírek. Pár hónappal
korábban, 1935. november 10‑én az Iparoskör társulatának Te csak
pipálj, Ladányi című versenyelőadását rendezte és egyúttal a fő‑
szerepet játszotta. „Játékával – írta a régiós lap – sikerekben gaz‑
dag műkedvelő szereplésének egyik legszebb alakítását nyújtotta.”
Ugyancsak emlékezetes produkciói közé tartozott a Cigánybáró
című operett rendezése, amelyet 1928 tavaszán négy ízben adtak
elő Vörösváron, mindannyiszor zsúfolt házzal.
A Pilishegyvidéki Hírek 1933. július 1‑jei számában megjelent
tudósítás szerint a Herbst-vendéglőben néhány nappal előbb
megrendezett műkedvelő előadáson „Sok tapsot kapott Porgesz
Irénke, aki bájos közvetlenséggel adta elő a Színésznő akarok
lenni című monológját, míg [apja] Porgesz Lajos tréfás jelene‑
tekkel hatalmas nevető‑ és tapsorkánt váltott ki a közönségből.”
A vörösvári önkéntes tűzoltótestület 1934. november 3‑án és
4‑én mutatta be a Herbstben a Náni című népszínművet. A térségi
256
újság beszámolója szerint Náni szerepében Kopp Kéti elragadó
volt. „A férfiak közül külön fejezet illeti meg Porgesz Lajost, aki‑
nek pompás humorral átitatott Kreuzer papája már fogalommá
vált Pilisvörösváron. Méltó társa volt Gemela Márton. Az előadást
tánc követte, amelyhez a vörösvári jeles mandolin-jazz zenekar
szolgáltatta a zenét.”
Kisebb-nagyobb szerepekben rendszeresen színpadra léptek
Porgesz Lajos gyermekei: az imént említett Irénen kívül még Mar‑
git, Ilonka, Dezső és Slózi. Közülük különösen Slózit ragadta meg
a színház varázsa, és minden módon igyekezett magát hasznossá
tenni. Díszletezett, sminkelt, ügyelt, súgott, valamennyi darabnak
ismerte a szövegét, úgyhogy szükség esetén bármikor, bárkinek a
szerepébe beugorhatott. Porgesz Lajos unokája visszaemlékezése
szerint négy‑öt éves kislányként néha ő is kapott apró szerepet,
egy ízben pedig a műkedvelő együttes fellépett a budapesti Erkel
Színházban. Ezt látszik igazolni a Pilishegyvidéki Hírek 1934. ja‑
nuár 14‑i számában közölt kis írás, mely szerint: „A pilisvörösvári
műkedvelő gárda többszörösen kitüntetett együttese a múlt szom‑
baton és vasárnap Budapesten, a Városi Színházban [ma Erkel
Színház] vendégszerepelt. Mindkét nap dr. Sumári Sándor A vén
zsugori, és a Borcsa néni a mennyországba megy c. darabjait adta
elő, óriási tetszést aratva.”
A vörösvári műkedvelő előadásoknak serdülőkorától fontos,
gyakori szereplője volt Reinitz György. Játéka egyebek mellett
A bíró lánya és a Halvány sárga rózsa c. darabokban érdemelt
ki sok tapsot. Farkas József, a „Görbenyakú”, főképp bohóc‑ és
komikus szerepekben csillogtatta nem mindennapi tehetségét.
A vájár foglalkozású férfit civilben is derűs-mókás embernek
ismerték. A Herbstben, 1929. december 15–16‑án megrendezett
kabaré est után a régiós lap röviden így méltatta: „Különösen
257
Farkas József előadása váltott ki frenetikus hatást.” Reinitz Lipót
a felszabadulás után a Herbst-vendéglőben megrendezte a Kék
postakocsi c. operettet.
Zs. Dobozy Erzsébet visszaemlékezése: Nem csak rendezte,
játszott is benne, mégpedig komikus szerepkörben. Én ebben a
darabban a spanyol infánsnő szubrett szerepét kaptam, és part‑
nere voltam neki. Felesége, Ilonka ezért kicsit féltékenykedett is,
de minden alap nélkül. Lipi egyébként olyan volt, mint a gumi‑
labda, roppant ruganyos, és úgy táncolt, olyan könnyen és lazán,
mint a Latabár.
A Kőszénbánya Sport Club vezetősége 1930. február 1‑jén
Porgesz Lajost, mint a bánya vigalmi gárdájának főrendezőjét,
díszes bronzplakettel tüntette ki. 1933-ban volt Porgesz Lajos
negyedszázados rendezői jubileuma. Ennek apropóján így írt a
Pilishegyvidéki Hírek október 29‑én megjelent számában (kissé
tömörítve): Pilisvörösvár község műkedvelő gárdája f. hó 21‑én
este főrendezőjének, Porgesz Lajosnak 25 éves rendezői jubile‑
umának megünneplésére a Herbst-féle nagyvendéglő színház‑
termében díszelőadást rendezett. Sumári Sándor ez alkalomból
írt 3 felvonásos falusi komédiáját, A vén zsugorit vitték színre.
Előtte folyt le a jubiláns köszöntése. Az eseményen a község és
a helybeli tűzoltó testület részéről Szathmáry Zoltán tűzoltópa‑
rancsnok; a tantestület, a sportegyesület és a leventék részéről
Jakob Lajos levente-főoktató; a katholikus ifjúság részéről Peller
Márton; a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. részéről Kiss Pál társ‑
pénztári vezető-hivatalfőnök; a szerzők és a műkedvelők részé‑
ről dr. Sumári Sándor ügyvéd jelent meg. A beszédek és az ezüst
babérkoszorú átnyújtása után kezdetét vette a színházi előadás,
amelynek a címszerepét az ünnepelt játszotta, az ő közismert jel‑
lemalakító művészetével és pompás humorával.
258
A többi szereplők közül kitűnt bájos megjelenésével és fülbe
mászóan szép hangjával Rupf Bözsi, partnere Herbst György,
valamint Ocsenás Miklós, Schreck Boris, Porgesz Irén, Kopp
Kati, Steckl Erzsi, Reinitz György, Porgesz Slózi, Mirk József és
Mravinác Angéla. A közönség nagyon sokat kacagott a mulat‑
ságos jeleneteken és nyíltszíni tapsokkal adott kifejezést élénk
tetszésének. A színpadi kísérő zenét a népszerű Oláh József zene‑
kara szolgáltatta. – A tudósítás alapján valószínű, hogy a község
és a bánya első számú vezetői diszkréten távol maradtak a rendez‑
vénytől, bár még csak 1933‑at írtak.
Porgesz Lajos egyik utolsó színpadi munkája Berczik Árpád:
Az igmándi kispap c. népszínművének megrendezése volt a vörös
vári Iparos Körben. A Pilishegyvidék–Buda környéke című lap
1937. május 22‑i számában melegen méltatta a szereplők – Fetter
Teréz, Szabó Ilonka, Major István, Ocsenás Miklós és mások – ki‑
tűnő játékát, valamint Porgesz Lajos kiváló rendezését. – A szín‑
padról azonban rövidesen mégis letessékelték.
Sport
A modern versenysport az újkori olimpiai mozgalom szervezésé‑

vel egyidejűleg, a XIX. század utolsó évtizedeiben kezdett teret hó‑
dítani Magyarországon, a zsidók aktív részvételével, ennek nyo‑
mán előbb Pesten, majd vidéken is sorra alakultak az egyesületek.
Pilisvörösvári Sport Club (PSC) néven 1921-ben alapították
az első sportegyesületet Vörösváron, s döntően a kőszénbánya
anyagi támogatásával működött. Az évtized végén azonban a köz‑
259
ség és a bánya külön-külön egyesületet hozott létre – Pilisvörös‑
vári Sport Egyesület (PSE), illetve Budapestvidéki Kőszénbánya
Sport Club (BKSC) néven. Utóbbi számos szakosztályt tartott
fenn, a futballon kívül sakkozni, bridzsezni, billiárdozni, ping‑
pongozni, birkózni, vívni, bokszolni és kerékpározni is lehetett.
A zsidó vallású futballisták közül Reinitz Lipót és Lichtner
Gyula már a húszas évek közepén játszott a PSC elsőcsapatában,
Porgesz Lajos pedig az Old Boys, az öregfiúk együttesében. A Pilis
hegyvidéki Hírek című lap 1927-től számolt be rendszeresen a ré‑
gióban rendezett versenyekről. Lichtner hátvéd személynevét
a lap egyszer sem közli, de biztosra vehető, hogy azonos Lichtner
Gyula bányakováccsal, a kőszénbánya alkalmazottjával, aki 1897-
ben született, és szintén zsidó vallású kisfiával, valamint keresz‑
tény feleségével 1924-ben a Felső Kolónia 36. sz. házában lakott.
A PSC együttese az 1927/28‑as bajnokságban a váci alosztály
I. osztályában szerepelt, a mezőnynek tagja volt Dorog, Tokod,
Esztergom, Alag, Csillaghegy és a Váci Reménység csapata is.
1928 tavaszán a PSC remek sorozatot produkált. Esztergomot ide‑
genben győzte le 2 : 0‑ra, Tokod és Alag ellen pedig úgy nyert 7 : 2,
illetve 10 : 2 arányban, hogy a szünetben mindkétszer 2 :1‑es vesz‑
tésre állt. 1928. június 17‑én közel háromszáz vörösvári drukker
rándult át Dorogra, a sorsdöntő mérkőzés megtekintésére. Kétezer
néző előtt, a második félidő 42. percében még a Vörösvár vezetett
2 :1‑re, ekkor azonban a Dorog egy erősen vitatható góllal ki‑
egyenlített, és jobb gólarányával megnyerte a bajnokságot. A tu‑
dósítások alapján 1928 tavaszán Lichtner mellett még a következő
mezőnyjátékosok szerepeltek a PSC futballcsapatában: Czeglédy,
Kőváry, Kollár, Tóth, Németh, Vass, Deák, Senkár, Rizsovits.
Lichtner néhány évvel később a felsőbb osztályba jutott Dorog
csapatában tűnik fel, ugyancsak a balbekk posztján. A Dorog ’75
260
című emlékkönyv tanúsága szerint 1932-ben tagja volt annak az
együttesnek, amely, miután megnyerte a „Kerület Bajnoka” címet,
az országos amatőrbajnokságért vívott első mérkőzésen 5 : 2‑re
győzött a Pécsi VSK ellen.
Az 1930‑as évek elejétől vérre menő csatározások zajlottak
Vörösváron a bánya és a község csapatai között. A bányászok‑
nál rendszeresen játszott Reinitz Lipót, Porgesz Slózi pedig olyan
„sztárnak” számított (ellenlábasa a községieknél Spanyi, azaz
Spannberger volt), hogy egy rigmusba is beleszőtték a nevét a lel‑
kes bányatelepi drukkerek. Így énekelték:
Ha a Spanyi cicázik,
A Slózi rábokázik.
Nem lehet a BKSC-vel, (ejtsd: „békáscével”)
Nem lehet a BKSC-vel
Kikukoricázni!
A pingpongozók között egyéniben és párosban is jó eredménye‑
ket ért el Reinitz Klári és Reinitz Lipót. Vegyespárosban Reinitz
Klári oldalán a keresztény Löffler István játszott, és a „páros” egy
egész életre megmaradt…
A sakkversenyzők között két zsidó fiú, a két Reinitz testvér:
György és Lipót neve ismert. A BKSC 1930 áprilisában egyéni
sakkversenyt rendezett 28 indulóval. A 10‑es döntőben Reinitz
György a 2. helyet szerezte meg 6,5 ponttal.
Atlétikában Reinitz György, Porgesz Slózi és Szikla István tűnt
ki. Előbbi kettő nagyszerűen vágtázott, utóbbi jól ugrott távolba.
1929. június 23‑án öt község leventéinek versenyén Szikla Pista a
2. helyen végzett 541 cm‑rel. Az 1933. június 19‑én, Vörösváron
megrendezett járási levente verseny 100 m‑es síkfutó számában
Slózi győzött és a 4×100 m‑es váltót is a vörösvári csapat nyerte.
261
Ezek után csak természetes, hogy lövészversenyt sem rendez‑
hettek Reinitz-csemeték nélkül… A Pilisvörösvári Polgári Lövész
Egyesület házi bajnokságán, 1930. október 12‑én 84 lövész vett
részt. A hölgybajnokságban Reinitz Rózsi a 3., a volt katonák
versenyében Rein József a 4. helyet szerezte meg. (Reinitz Klári
helyezéséről, merthogy természetesen ő sem maradhatott ki a
„lövészbuliból”, nincs hír.) Reinitz Rózsi valószínűleg a jó helye‑
zésnél is jobban örült a Pilishegyvidéki Hírek 1931. augusztus 2‑ai
számában megjelent tudósításnak, amely az egy héttel korábbi
dunabogdányi versenyről számolt be, mégpedig így:
„Négy lőállásban vígan ropogtak már a fegyverek, midőn két
hatalmas gépkocsin megjelent a távoli pilisvörösváriak népes,
vígkedélyű, szebbnél-szebb leányrózsákkal megtüzdelt csapata
(…) Nagy örömet keltett, midőn kiderült, hogy négy úrleány, név
szerint Major Emma, Reinitz Rózsi, Sándorffy Józsa és Margit is
benevezett a versenyre.”
Zene
Mire e kötet kedves Olvasója a könyv végére ér, bizonyos, hogy

két család nevét alaposan megjegyzi: a Porgesz és a Reinitz csa‑
ládét. Ezúttal is közülük kerülnek ki a főszereplők.
A családi visszaemlékezések szerint a Reinitz-házból mindig
ének, zene, nevetés hallatszott, és mindnyájan kitűnően táncoltak.
A három fiú több hangszeren játszott. Lipi nagybőgőn, dobon és
hegedűn, Feri hegedűn, trombitán és klarinéton, Gyuri bendzsón
játszott. És ráadásként mindegyikük mandolinozott, ahogy a ki‑
262
sebbik Reinitz lány, Klári is. A közeli Porgesz házban sem a mé‑
labú vert tanyát; hogyan is vert volna, amikor a család minden
tagja, élen a műkedvelő színész-rendező papával, remek muziká‑
lis és karikírozó képességekkel rendelkezett.
Zs. Dobozy Erzsébet visszaemlékezése: Tavasztól őszig, jó idő‑
ben Porgeszék barackfája alatt gyűltek össze a fiúk zenélni, magu‑
kat és egymást szórakoztatták, a lányok is énekeltek hozzá. A fiúk
közül Porgesz Dezső hőstenorja magasan szárnyalt, Reinitz Lipót
pedig ugyancsak férfias tenorjával tagja volt a kőszénbánya jóhírű
dalárdájának. Gyakran megfordult Porgeszéknél a Bányatelep
vak katolikus kántora, Kékesi Banadits János, szintén tehetséges
muzsikus, aki számos népszerű és kellemes kis zenei darabot, tan‑
gót és keringőt komponált.
Az 1930‑as években jó néhány fényképfelvétel örökítette meg
azokat a vörösvári zenekari formációkat, amelyeket kisebb vagy
nagyobb részben a Reinitz‑ és Porgesz fiúk alkottak. A képe‑
ken a fiúk mint „gyerekszobás”, jól fésült, jól öltözött, eminens
diákok ülnek körben (vagy állnak sorban), szalonzenészekhez il‑
lően… Máskülönben kisportolt, talpraesett férfiak voltak, és nem
csak szalonzenét játszottak. Gyakran társultak más zenészekhez,
együttesekhez, pl. a fentebb említett Kékesi Banaditshoz és az
Oláh fivérekhez, akik, ill. amelyek táncmulatságok, zenés-műso‑
ros estélyek alkalmával, vagy színdarabokhoz, operett-előadások‑
hoz szolgáltatták a zenét.
A Pilishegyvidéki Hírek vörösvári tudósítója mindig ott volt,
ahol valami történt, s ezért e sorok írója nem lehet elég hálás neki.
Az alább következő kis csokor voltaképpen szemezgetés az Ipa‑
ros Kör 1935. évi rendezvényeiről készült híradásokból:
A Péter-Pál-napi műsoros estén – amelyen „a közönség hatal‑
mas tapssal üdvözölte kedvenc műkedvelő színészeit”, többek
263
között Porgesz Lajost, Fetter Tercsit, Braun Mariskát, Pilczinger
Jánost és a konferanszié Hajdu Jánost – a zenét „Kékesi Banadits
vezetésével a közkedvelt mandolinzenekar” szolgáltatta. – A szep‑
tember 8‑án megrendezett és „őszinte sikert aratott” kabaré-elő‑
adáson „Reinitz Ferenc vezetésével öttagú jazz-zenekar” működött
közre. – Az Iparos Kör Te csak pipálj, Ladányi című verseny‑
előadásán, 1935. november 10‑én fellépő zenekar tagjait meg is
nevezi az újság. Az együttest Reinitz Ferenc, Porgesz Slózi, Preszl
András, Wippelhauser Gyula és Brenisz (?) János alkották. (Ki‑
emelés tőlem – P. S.)
Ráadásként ide kívánkozik még néhány sor Az igmándi kispap
előadásáról (ld. még a Színház c. fejezetet), illetve egy Herbst-
beli esztrádműsorról szóló tudósításból.
1937. május 22. A zenekart, amely a kísérőzenét szolgáltatta,
Kékesi Banadits János vezette, helyet foglalt benne Reinitz Ferenc
és Reinitz Lipót is.
1933. július 1. Az est egyik szenzációja volt a 8 tagú szalonze‑
nekar bemutatkozása, melyet a bánya műkedvelő előadásainak
közönsége a „Kék Madár” zenekar néven már ismer. A mando‑
lin, cselló, hegedű és harmonika hangszerekkel kombinált énekes
zenekar minden egyes slágerszámát dörgő tapsvihar kísérte.
Kovács Istvánné Breier Erzsébet visszaemlékezése: Népsze‑
rűek voltak a faluban a Reinitz és Porgesz fiúk. Innen pár lépésre,
ahol lakom, van a Gazdakör vendéglő, amelyet régen Hauck-
kocsmának hívtak. Gyakran zenéltek itt, minden darabot elját‑
szottak, jó hangulatot csináltak.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet: A bálokra, zenés estékre érkező
emberek árgus szemekkel figyelték, hogy kik ülnek a zenekarban.
Reinitz Lipótot megpillantva elégedetten nyugtázták: „Játszik
a Lipi is…”
264
Foglalkozások
Kis túlzással, se szeri, se száma azoknak a foglalkozásoknak és

mesterségeknek, amelyeket a vörösvári zsidók kétszáz év alatt
gyakoroltak. Legnagyobb számban persze az egyébként ezerszínű
kereskedést űzték – a rövidáru gyalog házalástól a ló‑, bor‑, liszt‑,
fa‑, üveg‑, porcelán‑ és savanyúságkereskedésen át a szatócssá‑
gig, és még azon is túl –, de ez egyáltalán nem jelent „minősí‑
tett” többséget. Pláne nem történetük utolsó ötven évében. Sokan
időközben váltottak: pl. Steiner Henrik pékből szatócs, Balog
Manó lókereskedőből pék, Spitzer Dávid nyomdászból vájár,
Farkas Izidor kőművesből újságárus, Székely Béla nyugalmazott
századosból bányatisztviselő, Fuhrmann József bányatisztvise‑
lőből kávéháztulajdonos, Böhm Lajos szabóból fűszerkereskedő,
aztán bányatisztviselő lett. Reisz Mano pincemesternek tanult,
de átnyergelt a vasútra. Weisz Gyula előbb szatócskodott, majd
szobafestéssel próbálkozott, huzamos ideig varrógéppel keres‑
kedett, ezután a bányász szakmát, végül ismét a kereskedést vá‑
lasztotta. Mannheim József utazó szállodai szakács volt, mielőtt
Vörösvárra költözött és borkereskedésbe fogott. Ketten a rendkí‑
vüli kézügyességet kívánó pipakészítéssel foglalkoztak. Schreiber
Emanuel az 1820–1840‑es években Tóra-író volt (az eredeti német
nyelven Zehngeboth Schreiber, ami szó szerint Tízparancsolat-
írót jelent). – A nők zömmel az apa vagy a férj kereskedésében
segítettek, annak halála után viszont jó néhány esetben önállóan
vitték tovább az üzletet. Szép számban találni köztük varrónőket,
265
valamint kisebb számban fodrászokat, könyvelőket, nevelőnő‑
ket, szabókat, tisztviselőket, szolgálókat. Egy kislányból (igaz,
a következő lakóhelyén) táncosnő lett.
A következő oldalakon jobbára azoknak a képe villan fel né‑
hány másodpercre vagy percre, akiknek alakját az emlékezet sze‑
rencsésen megőrizte.
Iparosok
Stierheim Samu asztalosmester Vörösváron született 1885-ben,
ő volt a család tizenkettedik, legkisebb gyermeke. Az első világ‑
háborúban a huszároknál szolgált. Egyik jelentős megbízását a
községi képviselő-testülettől kapta, 1922-ben: a községháza átala‑
kításával kapcsolatos asztalos munkákat végezte. Még a testület
egyik, szintén asztalosmester tagja is az ő pályázatát támogatta.
Az 1930‑as évek vége felé családjával Pestre költözött, és a Víg‑
színház asztalosműhelyében dolgozott. Két lánya közül az egyik
varrónő, a másik fodrász lett.
Zs. Dobozy Erzsébet: Stierheim Samu asztalosmester és bútor‑
kereskedő volt. Mi is vásároltunk tőle szép karosszékeket.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezése: Stierheim asz‑
talos házában cukrászda is volt, ezt az asztalosmester felesége
vezette. A második világháború előtt oda jártak – vagy inkább
szaladtak – fagylaltozni a környékbeli gyerekek. Süteményt is
árultak és kávézni is lehetett. Előkelő helynek számított.
Weisz Henrik szobafestőmester 1872-ben Ahron Hirsch utónéven

látta meg a napvilágot, fehérneműszabó, illetve varrónő szülők‑
től. Az 1890‑es évektől az 1930‑as évekig az egyik legkeresettebb
festő volt Vörösváron. Nyolc gyermekéből négy kicsi korában
266
meghalt, de az ötödik sem érte meg a 30. évét. Két felnőtt fia
közül Dezső hivatalnok, Oszkár hentes és mészáros lett.
Zs. Dobozy Erzsébet visszaemlékezése: Weisz Oszi az én első
„szerelmem” volt. Hatéves lehettem, amikor az apja a falat festette
nálunk, Oszi segített neki. Csodálattal nézegettem a falra pingált
különféle mintákat. Oszi észrevette, hogy mögötte állva figyelem,
hátra-hátrafordult, és a híres slágert énekelte mókázva, nagyon
kedvesen: Ne nézzen úgy rám azzal a gyönyörű szemével, a szív‑
vel játszani, jaj, nem szabad…
Maszler Móric női szabómester, Frauerschneidermeister volt.

Galíciából jött Vörösvárra az 1870‑es években, feleségül vette
Reich Sálit (ez volt Baum Jakab rabbi első esketése a faluban),
és itt ragadt. Egyike volt azon kevés vörösvári zsidónak, aki nem
tudott írni-olvasni. Egyetlen fiukból, akinek születésekor az Israel
Lea nevet adták, művelt embert neveltek. (A női Lea név a férfi
Leb helyett feltehetően tévedés folytán került az anyakönyvbe;
később a Lipót nevet használta.)
Maszler Lipót kitanulta a szabómesterséget, és a hitközség ve‑
zetőjének is megválasztották. Kb. az 1930‑as évek elejétől a helyi
kőszénbánya üzletszerzőnek alkalmazta. 1942-ben feleségével,
valamint két lányával Óbudára költözött, és a téglagyárban vállalt
munkát. A család túlélte a háborút. Maszler Lipót 80 éves korá‑
ban is jól öltözött, fess férfi volt.
Varró‑ és hímzőnők
Stierheim Emilia varrónő volt, az asztalosmester Samu nővére.
Lina néven anyakönyvezték 1883-ban, a választói névjegyzékek‑
ben helyenként nyilvánvaló tévedésből Amália néven szerepel.
267
Tóth Jánosné Fürst Edit budapesti lakos visszaemlékezése: Mili
néni a Fő utcán, a posta oldalán lakott, de jóval feljebb, Csaba
felé, valamelyik kis keresztutca sarkán. Egyedül élt. A harmin‑
cas évek végén, polgári iskolás koromban ismerkedtem meg vele.
(Piliscsabáról jártam vonattal Vörösvárra.) Ha valaki bajba került,
hozzá fordult. Mindenkin segített. Ruhát, pénzt, ennivalót adott a
rászorulóknak. Egyszer azt mondta, ha nagylány leszek, megaján‑
dékoz egy karórával. De még mielőtt nagylány lettem, deportálták
a zsidókat. Én két évvel korábban, 1942-ben elvégeztem a polgá‑
rit, utána már nem találkoztam vele. Nagyon jó lelkű ember volt.
Blau Frigyesné Lindenfeld Margit hímző-varrónő 1910-ben szü‑

letett Budapesten édesanyja leánykori gyermekeként, vagyis az
akkori szóhasználattal „törvénytelenül”. Vörösvári örökbefoga‑
dásának ideje egyelőre nem ismert. 1932-ben ment férjhez Blau
Szigfrid bányalakatoshoz, aki később – alighanem a bányától tör‑
tént elbocsájtása után – gyárimunkás lett.
Kovács Istvánné Breier Erzsébet visszaemlékezése: Apám lovas‑
kocsival fuvarozott, anyám varrónő volt, úgyhogy a vörösvári zsi‑
dók közül sokan jártak hozzánk. Az én édesanyám is szépen varrt,
főképp kék sváb kötényeket, hímezni viszont nem tudott. Ezért
szükség esetén elvitte a ruhát Blau Frédli bácsi feleségéhez, aki
szinte művészi fokon hímzett. Elmondta neki, hogyan s miképp
kéri, és Margitka aszerint megcsinálta.
Szauer Borbála visszaemlékezése: Margitka tündéri ember
volt, az évek során sok sváb köténynek hímezte ki a két oldalát.
Ha először ment hozzá a kuncsaft, nem fogadott el tőle pénzt, és
utána is nagyon olcsón dolgozott.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezése: Margitka
(Göbölyösék nevelt lánya) rengeteget és nagyon szépen dolgo‑
268
zott, sok kuncsaftja volt. Errefelé akkor jött nagy divatba a gépi
hímzés, mindenki ki akart tenni magáért, vitték az asszonyok a
párnákat, ingeket, blúzokat, zsebkendőket stb. hímezni. Szeret‑
tem odajárni. Margitka férje, Frédli bácsi bejárt Pestre, kelme‑
festő üzemben dolgozott, azt hiszem, a Goldbergerben, de otthon
is sok ruhafestést vállalt. Szintén szépen dolgozott. Ha nem úgy
sikerült, bevitte a munkahelyére, ott hozta helyre. A harmincas
évek közepén-végén volt egy hat-nyolc éves szép kislányuk, és
velük lakott Margitka nevelőanyja, egy kövér néni, aki annak ide‑
jén férjével együtt Margitkát örökbe fogadta.
Zs. Dobozy Erzsébet: Margitka zsidó szülőktől származott, de
nem Vörösváron született. Kicsi korában szerencsétlenség érhette,
a bal szeme üvegből volt. Valószínűleg az árvaházból vette ki és
fogadta örökbe őt a gyermektelen – székely református – Göbölös
házaspár. Biztosan tudom, hogy a kislány nem tért ki. A család a
Fő utcában, Kálmán Mór patikája mellett lakott egy kis, földes
padlójú házikóban. A kislányt sajátjukként nevelték. Margit, aki‑
nek finom fehér bőre és párnás keze volt, attól vált nevezetessé
a faluban, hogy varrógépen hímzett, ami az 1930‑as évek elején
még ritkaságszámba ment. Édesanyám meg akarta tanulni, és
ebben Margitka segítette. Én is nagy figyelemmel néztem, ahogy
hímzés közben a rámát húzogatta.
Kereskedők
Reisz Fülöp Vörösváron született, az 1910–1920‑as években
MÁV-altisztként szolgált az ország távoli vidékein, két gyermeke:
Margit és Miklós Fiuméban (1918), illetve Szombathelyen (1924)
született. Az 1920‑as évek második felében otthagyta a vasutat,
visszatért Vörösvárra és kereskedésbe fogott.
269
Manhertz Rudolf: Reisz Fülöp házaló a Pacsirta utca végén la‑
kott egy-egy lányával és fiával; a fiút Mikinek hívták. Batyuval
járt, ruhaanyaggal és ágyneműanyaggal kereskedett.
Manhertz Mátyásné Müller Terézia visszaemlékezése: Reisz
Fülöp házalónak két gyereke volt. Az 1930‑as évek elejétől tőlünk
hordták a tejet, mindig a saját fejővödrüket hozták. A férfinak ér‑
dekes szokása volt: minden délután, ahogy végzett a munkájával,
bejött hozzánk és először is megkérdezte, hány óra? Apám vagy
anyám megkínálta egy pohár borral, és elbeszélgettek. Szeretett
nálunk időzni. A „rumli” idején, vagyis amikor elkezdődött a zsi‑
dóüldözés, megjegyezte: „Az ustor a végén csattan…”
Solymosi Márton visszaemlékezése: Reisz Mikiék családja a
közelünkben, a Pacsirta utca végében lakott, a lakást Fetteréktől
bérelték. Miki a játszópajtásom volt, szép, fekete hajú fiú, nővére,
Margit csinos, barátságos lány. Úgy jártam át hozzájuk, mintha
hazamennék, s Miki is ugyanúgy mozgott nálunk. Peszach ünne‑
pén mindig megkínáltak macesszel, amit én nagyon kedveltem.
Én úgy emlékszem, Reisz bácsi bejárt Pestre, gyárban dolgozott.
1944-ben elvitték őket.
Reisz József – Nick Jánosné Nick Julianna visszaemlékezésében:

Nagyszüleim a Dózsa György utcában laktak, Reisz József zsidó
kereskedő szomszédságában. Jó viszonyban éltek egymással,
gyakran összejártak, én is többször kaptam cukorkát Reisz bá‑
csitól. (Még egy zsidó család lakott az utcában, a nevük sajnos
nem jut eszembe.) Amikor Reisz bácsi a harmincas évek vége
felé meghalt, én hat-hétéves kislány lehettem. Nagymama elvitt a
temetésére, a Lőcsei utcai zsidó temetőbe. Arra emlékszem, hogy
a szertartáson sokat énekeltek…
270
Reisz Mór és Krausz Sámuel – Szauer Borbála visszaemlékezé‑
sében: Reisz Jud (így hívtuk) a Fő utcán, az Iflinger köz közelében
rendezte be a boltját, kívül feltűnő, nagy betűkkel kiírták: Rőfös
kereskedés. Nagyon jó viszonyban voltunk velük, én többször
együtt mentem Reisz Juddal a zsinagógába. A háború alatt azt
hiszem, a Mozi közben laktak, egy alkalommal a férfit és az as�‑
szonyt is összeverték a helybeli nyilasok. (De lehet, hogy más
zsidókkal tévesztem össze őket.)
Gyakran jártunk a Postakert utcában álló Krausz-féle szatócs‑
boltba. Az embert nem lehetett barátságosnak nevezni, annál in‑
kább a feleségét: mindig kaptunk tőle ajándékba cukorkát, de az
„öreg” nem láthatta… A lányukkal, Olgával egy padban ültem az
iskolában. Tízgyerekes családunk nagy szegénységben élt. Oli
sűrűn hozott nekem vajaskenyeret, párizsit. A vörösvári zsidók,
egy-kettőt kivéve, százszor jobbak voltak, mint az itteni svábok,
magyarok. Réthy doktor például ridegen elküldte azt, aki nem
tudott fizetni. A háború előtt a községháza környékén üzemelt egy
zsidó pékség, ott vettük a kenyeret, és mindig adtak mellé egy-két
zsömlét vagy kiflit.
Jelinek Józsefné Balog Gizella 1874-ben, Nagybörzsönyben szü‑

letett, 1905-ben Vörösváron volt az esküvője. Kocsmáros férje
– korábban Pilisszentléleken korcsmáros-mészáros – valószínűleg
népszerű, tekintélyes ember volt, többször hívták esküvőkre tanú‑
nak. Az első világháborúban azonban elesett, attól fogva özvegy
Jelinekné egyedül élt a Csobánkai úton, a Török-kút mellett lévő
házában. Ruhaanyaggal kereskedett.
Kovács Istvánné Breier Erzsébet visszaemlékezése: Jól ismer‑
tem Jelinek Giza nénit, szövetet árult. A hátán, batyuban, vagy
271
inkább lazsnyagban cipelte a ruhaanyagot. Aranyos néni volt.
Egyik legfontosabb kuncsaftjának Bruckner néni számított. Ter‑
mészetesen részletre adta az áruját.
Szauer Borbála: Jelinek Gizi néni nemcsak kereskedett, hanem
ruhát is varrt, szép női ruhákat készített, igaz, keveseknek.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezése: Jelenik Giza
néni a Csobánkai út és a Béke út sarkán, a Török-kútnál lakott.
Kis rőfösüzletét a lakás egyik helyiségében rendezte be. Külön‑
ben Spitzer bácsi feleségének, Loti néninek volt a húga. Férje az
első világháborúban, fiatalon meghalt, gyerekük tudtommal nem
született. Gizi néninél hitelbe, részletre lehetett vásárolni. Vasár‑
nap délelőtt 8–9 óra körül ment a kuncsaftokhoz a noteszével.
Egy ízben mi nem tudtunk fizetni, ezért édesanyám röstellkedve
mentegetőzött. Gizi néni azonban pillanatig nem morcoskodott,
barátságosan csak annyit jegyzett meg: – Nicht sagt ich… Én nem
mondtam semmit… és mosolyogva elköszönt. Ment a következő
kuncsafthoz. Jelenik Giza néni nagyon helyes asszony volt.
Schwarcz Gyula szatócs a Zsitva partjáról, Verebélyről származott

el. Részt vett az első világháborúban. Pesti feleségével és a fővá‑
rosban született kicsi lányával 1925 körül telepedett le Vörösváron.
M. R.: Schwarcz Gyula vegyeskereskedő telkének végén feküdt
a polgári iskola kertje, valamikor ott a közelben gyülekeztek ját‑
szani a gyerekek. Schwarcznál két fillérért lehetett kapni egy csokit.
Zs. Dobozy Erzsébet: Schwarcz Gyula bácsi fűszerüzlete a Bá‑
nyateleppel szemben, a Fő utca mentén állt. Nála vettük a kandi
cukrot, selyemcukrot; 20 fillérért akkora zacskóval adott! Rend‑
kívül jóképű, elegáns, kisportolt, izmos ember volt. A kőszénbá‑
nya művelődési házába járt billiárdozni. Nyaranta gyakran kilá‑
272
togatott az Adelmann-féle strandfürdőre, sokat és remekül úszott.
Mi gyerekek nagy tetszéssel figyeltük férfias tempózását a vízben.
Lánya, Kató túlélte a háborút, hazajött.
Silbermann Aladár edénykereskedő csak néhány évig lakott

Vörösváron, mégis van, aki emlékszik rá…
Zs. Dobozy Erzsébet: Kisgyerek koromban a mozi környékén
lakott egy magas, sovány, idős férfi, akit Silbermann bácsinak
hívtak. Utónevére nem emlékszem. Az 1920‑as évek végén egy‑
szer tőle vásároltuk disznóvágáshoz az öntöttvasból készült, belül
zománcozott, nagyon erős konyhai edényeket.
Porgesz Lajos órásként kezdte, aztán 1910 körül bányatisztviselő‑

ként folytatta, nyugdíjaztatását követően pedig (vagy már előbb)
felcsapott kereskedőnek. Nem is akármilyennek: „kályhásnak”.
Solymosi Márton visszaemlékezése: Porgeszék kályhaüzlete
egy időben a Mozi közben volt, úgy emlékszem, ott állt a műhely
is, amelyben a kályhákat gyártották. Egyszer mi is vásároltunk
tőlük sparherdtet. Később költöztek a Fő utca és az Angeli köz sar‑
kán lévő házba, amit, miután Porgeszék kényszerűen kiköltöztek
onnan, a vörösvári nyilasok foglaltak el. Ez lett a nyilasközpont.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezése: Porgesz Lajos
bácsi Fő utcai üzletében szép zománcozott edényeket, üstöt, kat‑
lant, kályhát árult, és ugyanabban az épületben volt a lakásuk és
Irén fodrász üzlete is. Porgesz bácsi boltját az 1930‑as évek végén,
a ’40‑es évek elején gyakran keresték fel fiatal házasok, jegyes‑
párok „körülnézni”, mi kell. – „Csak vigyetek, amit akartok, majd
fizetéskor beadjátok, amit tudtok” – mondta mindig Lajos bácsi.
Nem félt, hogy adósai maradnak.
273
Porgesz Lajos unokája, Baráth Éva: Gyerekek, unokák és nagy‑
szülők gyakran voltunk együtt, természetesen az ünnepeken is,
például széderestén. Porgesz nagypapa időközönként Pestre ment,
a Párizsi Nagyáruházban szokott vásárolni. Mi, kisgyerekek
nagyon vártuk ilyenkor haza, mert este szétosztotta közöttünk a
finomságokat. Nagypapa színdarabjaiban néha én is szerepeltem.
Stern Manó terménykereskedő és Schreiber Manó rőföskeres‑

kedő – Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezésében: Stern
Manó magas, szikár, derék férfi volt, egyedül élt, de felfogadott
egy férfi kisegítőt. Üzletét ott rendezte be, ahol most a Kohlhoffer-
féle vaskereskedés működik. Nagy forgalmat bonyolított le, egye‑
bek mellett kukoricát, zabot, búzát, valamint 2‑, 4‑, 6‑, 8‑as lisztet
árult. Hátul, az épület végében fészereket alakított ki a termények
tárolására. A parasztok – és különösen a napszámosok – nyáron
nem sűrűn jártak boltba, télire viszont zsákszámra vásárolták nála
a cukrot és a lisztet. Úgy emlékszem, az 1930‑as évek végén el‑
költözött a faluból.
Schreiber Móni bácsi nőtlen volt, az anyjával, Fáni nénivel
élt együtt az Akácfa utcában, itt volt a rőfös üzlete is. Barátnőm,
Mirk Gizi arrafelé lakott, szombaton mi ketten gyújtottunk be
náluk, cserébe maceszt kaptunk, amit én nagyon szerettem. Mano
bácsi az utolsó évben becsukta üzletét, s hátizsákjával vidékre járt
árulni. (A Petőfi utcában is lakott ebben az időben egy egyedül‑
álló fiatalember, kb. egy évig, szintén házaló volt, hátizsákkal járt.
A nevére nem emlékszem.)
Fischer Mór fakereskedő Tápiósápon született 1853-ban. Fele‑

sége a Garam partján, első gyermekük viszont a Zsitva partján,
274
Udvardon, Érsekújvár közelében jött a világra. Feleségével és
három gyermekével az 1890‑es évek második felében Piliscsabán
próbált szerencsét. A századforduló táján, újabb két gyermekkel
megszaporodva, onnan költözött a család Vörösvárra, ahol még
egy gyermekük született. Fischer Mór hivatalos titulusa fakeres-
kedői üzletvezető volt, alighanem az Ehrenfeldéknél. Az 1920‑as
évek elején-közepén, túl a hetvenedik évén, a kőszénbányánál he‑
lyezkedett el, bányafelvigyázói, altiszti beosztásban, végül a har‑
mincas években visszatért a (bútor)kereskedéshez. Két fia bánya‑
lakatos, illetve bányatisztviselő, egyik lánya szabó lett. Utóbbi
kettő nagyon fiatalon meghalt.
Blind Mártonné Iflinger Mária visszaemlékezése: Kisgyerek‑
koromban, az 1930‑as években Fischer Mór Csobánkai úti bú‑
torüzlete mellett laktunk. A kereskedő feleségével és harminc év
körüli beteg fiával élt együtt. Sokszor összeverődtünk ott kör‑
nyékbeli, hét-nyolcéves kisgyerekek. A Spannberger-féle pékség
mellett leültünk vagy lehasaltunk a füves árokpartra, és kórusban
énekeltük azt, amit az idősebbektől tanultunk: János házán, János
házán fütyül a rigó: / Ó, mi van eladó? / Vörösvári, vörösvári Fi-
scher szekerén / Fischer meg a Rebekája ül a tetején. Nem vette
zokon a csintalanságunkat, sohasem szólt érte. Abban az időben
már nagyon öreg volt, alig bírt menni, és az 1930‑as évek végén,
amikor rossz idők kezdtek járni a zsidókra, elköltözött a faluból.
Jó negyven évig az Ehrenfeld név fogalomnak számított Vörös

váron. Ehrenfeld Zsigmond Nyergesújfalun született 1869 körül.
Vörösváron az 1890‑es évek végén alakította ki jól menő, rendezett
épületfaanyag-telepét. Mint a legtöbb adót fizető polgárok egyike,
az 1910‑es évek elején tagja volt a községi képviselő-testületnek,
275
és rendszeresen részt vett annak tanácskozásain. Az 1919‑es pog‑
rom idején családjával együtt ő is menekülni kényszerült a faluból,
de évek múltán visszatért, és újból felvirágoztatta kereskedését.
Valószínűleg 1930 körül Samu nevű fia vette át tőle a marsallbo‑
tot, akinek a húszas években három fia született. (1911–1918 kö‑
zött a községben lakott a fakereskedő valószínűsíthető rokona,
Ehrenfeld Miksa lisztkereskedő.)
Klotz Mártonné Ott Erzsébet: Ehrenfeld fatelepe hatalmas terü‑
leten feküdt, ma három-négy orvoscsalád (Drozdi, Hidas, Gábeli)
lakik azon a helyen. Jóformán az egész falu hozzá járt építőanya‑
got vásárolni. Hitelbe. Nagyon barátságos, kedves ember volt.
Akkoriban az alkalmazottak, munkások, bányászok hetenként
kaptak fizetést, hetenként kellett a hitelt törleszteni. Főleg fiatal,
építkező házasok voltak a kuncsaftjai.
Nick Jánosné Nick Julianna: Ehrenfeldéket nagyon szerették a
vörösváriak. Hitelbe adták az építkezéshez szükséges gerendákat,
deszkákat, léceket és más anyagokat, amelyeket a hatalmas fate‑
lepen – méret és fajta szerint – hosszú fészerekben tárolták.
Kovács Istvánné Breier Erzsébet: Ehrenfeld fakereskedő na‑
gyon segítette az itteni svábokat, akik közismerten iparkodók.
Ziegler Józsefné Nick Katalin: Ehrenfeld sok jót tett a falunak.
A fiatal házasok részletre vásárolhattak nála építőanyagot (geren‑
dát, deszkát, ablakot, ajtót stb.), ennek köszönhetően a kevésbé
módosak is viszonylag hamar felépíthették új otthonukat. Három
fiút neveltek.
Solymosi Márton: Az egyik Ehrenfeld fiúval egy osztályba jár‑
tam iskolába. A nevére nem emlékszem, azt tudom, hogy 1927‑es
születésű volt. Az olvasás órán „félreolvasott”, mindenféle hülye‑
séget mondott; akkor derült ki, hogy a gyerek nem jól lát. Elvitték
az orvoshoz, azontúl szemüveget hordott.
276
Gromon Andrásné: Ehrenfeldék közelében laktunk. A gyerekek
mellé német nevelőnőt fogadtak, aki az udvaron csatangoló-ját‑
szó fiúkat így hívta be a házba: Bandi, Gyuri, Öcsi – kommen sie
hirtelen!
Manhertz Mátyásné Müller Terézia visszaemlékezése: Amikor
férjhez mentem, az új házhoz – a többi fiatal párhoz hasonlóan –
mi is Ehrenfeldéktől szereztük be a faanyagot. Övé volt a régi
sportpálya melletti térség a Váradi utcáig. Ha valakinek nem volt
pénze a törlesztéshez, libát vitt, Ehrenfeld azt is elfogadta.
Breuer Márk Tinnyén született 1820 körül, menyasszonyával,

Wiener Rozáliával az 1840‑es évek második felében – talán Csé
ven – házasodott össze. Név szerint tíz gyermekük ismert, Sala‑
mon Nyitrán (!) született 1849-ben, a többiek 1854 és 1870 között
Pilisszántón. (Feltehetően még ennél is bőségesebb volt a gyer‑
mekáldás a Wiener–Breuer családban, azonban az 1851–1853 és
az 1857–1859 közötti időszakból, valamint 1861-ből és 1863-ból a
hitközségi születési anyakönyvi bejegyzések hiányoznak.) Breuer
Márkot hol kereskedőként, hol pedig magánzóként említik a kora‑
beli dokumentumok, Vörösváron 1888-ban, vagy kevéssel előtte
telepedett le. Igazán „nevezetessé” nem a foglalkozása, hanem
elsőszülött fia, Salamon révén vált. Dr. Breuer Salamon előbb
1874–1894 között a pápai ortodox főrabbi tisztét töltötte be, majd,
miután apósa, a frankfurti ort. főrabbi elhunyt, a közösség őt hívta
meg a helyére, és ebben a minőségében világszerte elismert rabbi
lett. Egyik húgát ő eskette Pilisszántón, de feltehetően többször
járt Vörösváron is.
Szikla József, aki Lengyelországból származott el, évtizedekig

volt a Bányakonzum vezetője, főállásán kívül a helyi sportkörben
277
is betöltött különböző tisztségeket. Az 1920‑as évek végén – úgy
is, mint a nagy múltú vörösvári hitközség elnökét – beválasztották
a Magyar Zsidó Lexikont szerkesztő ún. Nagybizottságba.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet: A Konzumban két-három fillér‑
rel mindent olcsóbban adtak, és mindenki vásárolhatott. A Szikla
gyerekek közül Pista nagyon csinos, szép, göndör hajú fiú volt.
Pestre járt, de néha felbukkant a Konzumban is. Manci mosoly‑
gott, beszélgetett a gyerekekkel; Juliska viszont, akivel egymást
váltották a kasszánál, nem annyira, ő tartózkodóan viselkedett.
A gyerekek kifigyelték, hogy Manci néni mikor lesz soros, és in‑
kább akkor mentek vásárolni.
Zs. Dobozy Erzsébet visszaemlékezése: Szikla József kedves,
barátságos ember volt, gyorsan beszélt, és minden kuncsafttal, aki
betért a boltba, beszédbe elegyedett. (Ebben hasonlított rá Manci
lánya, aki kellemes, szép hölgy volt, igazi úrinő.) Erős akcentusa
miatt Szikla bácsi sokszor keltett derűt a vásárlók körében. Isme‑
rősöm mesélte, hogy egyszer hallotta, amint az irodából telefonált;
a bánya istállómesterével akart beszélni. Kurblizás után így szólí‑
totta a központot: „Hálu, hálu, kérem kössén be engem az istálu…”
A másik történetnek szem‑ és fültanúja voltam. Szikla bácsi
előbb röviden panaszkodott, hogy milyen rossz a világ, majd
ezekkel a szavakkal fordult édesanyámhoz: Nézze, szépasszony,
amikor én elvettem az én feleségem, csak egy barhet hálóinge
volt neki, mégis boldog voltunk. Most van nekem két lányom,
a Mánci és a Juliská, nekik selyem pijámájuk van és azt kérik
tőlem: pápá, szerezz nekünk vőlegény…
*
Manhertz Mátyásné Müller Terézia két története: A gyerekek szo‑
kása, hogy mindenféle játékot kieszelnek. Egy alkalommal vörös‑
278
vári sváb gyerekek megkérdezték zsidó pajtásukat: – Tudsz írni?
– Hát persze, hogy tudok. – Akkor írd: Sittet nur es sadet nicht!
(Öntsed csak, ez nem árt!) És amikor a kis zsidó fiú írni kezdte,
zsupsz, ráöntöttek egy vödör vizet.
A másik eset szintén itt, a faluban történt. Valaki eső idején
átment a zsidó szomszédjához, hogy kölcsönkérje az ernyőt. Az
megkérdezte: – Esik? Mert ha esik, nekem is kell, ha viszont nem
esik, akkor kölcsön tudom adni…
*
Kleinstein Jozefina (Pepi) első férje Weinberger József üveges‑
mester, kereskedő, katonai élelemszállító volt, akivel 1892-ben
kötött házasságot. 1919 októberében özvegyen ment hozzá a buda
pesti, szintén özvegyen maradt Burger Jakab házaló kereskedőhöz.
Tizenöt évig éltek együtt.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet visszaemlékezése: Kleinstein
Pepi néni Burger bácsi felesége volt, gyerekkoromban, az 1930‑as
évek elejétől ismertem őket. A mi utcánkban, a Petőfi utcában, de
a túloldalt, Spitzer Dávid bácsiék mellett laktak. Burger bácsi a
környékbeli falvakban kereskedett, hátizsákkal járt, abból árulta
a portékáját; hogy pontosan mit, azt nem tudom. Reggel indult
és délután 3‑4 óra körül érkezett haza. Ők németül, mi svábul
beszéltünk, azonban jól megértettük egymást.
Pepi néni tollat fosztani járt a házakhoz, szépen énekelt, gyak‑
ran segített nálunk is a tollfosztáskor. A levágott kacsák és libák
tollát évközben zsákba raktuk és újév után fosztottuk. Fiatalokból
és idősebbekből, szomszédokból, jó ismerősökből népes társaság
szokott erre az alkalomra összejönni. (Nem volt teljesen veszély‑
telen „foglalkozás”, könnyen felsebeződhetett az ember keze.)
Délután öt‑hat órától este kilenc-tíz óráig fosztottuk a tollat kb.
279
egy héten keresztül. Ezalatt összegyűlt annyi tollpihe, amennyi
egy dunyha vagy két-három párna megtöltéséhez kellett. Munka
közben borral, teával és édesanyám frissen sült pogácsájával kí‑
náltuk a vendégeket. A tollfosztás befejezését pedig minden évben
áldomással ünnepeltük meg, édesanyám finom vacsorát készített
a segítőknek, és fánkot is sütött.
Tollfosztáskor a társalgás sokszor nagy ricsaj közepette folyt,
mert a gyerekek és a felnőttek, a nők és a férfiak külön-külön
„csoportban” diskuráltak. Pepi néni mindig az édesanyámmal be‑
szélgetett. Amikor belekezdett az éneklésbe – kizárólag németül
énekelt – mindenki, még a legelevenebb gyerek is elhallgatott;
ünnepélyes, szinte halotti csend lett. Pepi néninek nagyon szép
hangja volt, ámulva és gyönyörködve hallgattuk. Többször meg‑
kérdeztük őt: miért nem ment el fiatal korában operaénekesnek?
Egy alkalommal megtanított egy addig sosem hallott, német
nyelvű keresztény imára; halkan, magamban ma is minden nap
elmondom, persze svábosan… Sajnos nem sokáig láthattam és
hallhattam Pepi nénit, mert Burger bácsi után pár évvel, a ’30‑as
évek végén ő is meghalt. (Az imát magyarra Ott Erzsébet testvére,
Ott József ny. római katolikus lelkész fordította.)
Mein Herz ist klein, Az én szívem kicsi,

kann nimand hinein, senki nem fér bele,
als du mein liebes Jesulein. csak Te, édes Jézusom.
Jesus kindlein bleib bei mir, Jézuska maradj velem,
mach ein fromes kind aus mir. csinálj belőlem jó gyereket.
Der Tag ist schon um den Mond, A nap már lenyugodott,
scheint so hell, a Hold fényesen világít,
bitte mein libes Engel, kérlek őrzőangyalom,
gib acht auf meine Seele! vigyázz reám nagyon!
280
Gyógyszerészek
Kettő ismert közülük; egy testvérpár, akik a híres alföldi mező‑
városból, Karcagról vetődtek Vörösvárra a XX. század elején.
Kálmán Mór 1880. december 15‑én született, és Klein Móricz

néven anyakönyvezték. Anyját Markbreit Auréliának (többször
Rélinek) hívták, apja Klein Ferenc órás volt. Legkevesebb hat
testvére született: Bertha, Margit, Lina, Sándor, József és Károly;
utóbbi szintén gyógyszerész lett.
Kálmán Mór 1908. június 25‑én tette le gyógyszerészi esküjét,
és valószínűleg még ugyanebben az évben megkezdte működését
Vörösváron; a Krébesz-féle, Szentháromsághoz címzett patikát
vette bérbe. Nagy forgalmat bonyolított le, mivel ebben az időben
a szántóiak, szentivániak és a szentkeresztiek is Vörösváron sze‑
rezték be gyógyszer szükségletüket. Szaktudása mellett élénkség,
jó üzleti szellem és a közélet iránti érdeklődés jellemezte. 1913-tól
hivatalból részt vett a községi képviselő-testület tanácskozásain.
A Tanácsköztársaság bukása után támadások érték a proletárdik‑
tatúrával való állítólagos szimpatizálása miatt, és vizsgálatot is
folytattak ellene. Ennek dacára kitartott, mindvégig a faluban
maradt és tovább szolgálta a betegeket. Gyakran adakozott jóté‑
konysági célokra.
Öccse, Kálmán Károly gyógyszerész 1915–1923 között dolgo‑
zott a községben, utána Pátyon folytatta patikárius praxisát.
Zs. Dobozy Erzsébet: Kálmán Mórra az 1920‑as évek végétől
emlékszem. Magas, testes férfi volt, közkedvelt és köztiszteletben
álló ember. Szeretett humorizálni. Érdekelte a falu élete, és szinte
minden falusi rendezvényen, színielőadáson megjelent. Patikájában
udvariasan és tisztelettudóan, válogatott eleganciával szolgálta ki
281
a kuncsaftokat. Tetszéssel nézegette a csinos asszonyokat és szé‑
peket mondott nekik, nagyon kedvesen. Igazi, régivágású úr volt.
Kálmán Mór esztergomi származású felesége, Steiner Szidónia
ugyancsak népszerű lehetett. Amikor ugyanis 1924-ben meghalt,
a Pilishegyvidéki Hírek tudósítója szerint sokan kísérték el őt
Vörösvárról is Esztergomba, utolsó útjára. Férje, a patikus 1934-
ben követte.
Állatorvosok
Grünfeld Manó a Fogaras megyei Voila községben született
1873-ban. Miután az akkori követelményeknek megfelelően a
hat polgárit elvégezte és 16. életévét betöltötte, 1889. szeptember
1‑jén Grünfeld Mariam Emanuel néven felvételt nyert a budapesti
Magyar Kir. Állatorvosi Akadémiára.
Jól tanult. 1893. december 17‑én szigorlatozott. 1895. feb‑
ruár 15‑i számában a Veterinarius című hazai szaklap az ő nevét
is közölte azok között, akik a legújabban állatorvosi oklevelet
szereztek. Pár hónappal később, 1895 májusában pályázatot hir‑
dettek körállatorvosi állás betöltésére, Vörösvár székhellyel. Az
eredmény kihirdetéséről dokumentum nincs, de nyilvánvalóan
Grünfeld Manó kapta meg az állást, azt ugyanis tudni, hogy 1896-
ban már Vörösváron működött. (Kislánya, Edit 1897 januárjában
a faluban született.) Az ifjú állatorvos körzetéhez még a követ‑
kező községek tartoztak: Szentiván, Hidegkút, Nagykovácsi,
Piliscsaba, Pilisszántó, Pilisszentkereszt és Solymár – amelye‑
ket hetente egyszer meg kellett látogatnia. (1896-ban Magyar‑
országon 732 állatorvos volt, egy állatorvosra átlagosan és kere‑
kítve 2400 ló, 6600 szarvasmarha és 440 km²-nyi körzet esett.)
Grünfeld Manó számára a beteg állatok vizsgálatán, kezelésén,
282
operálásán kívül egyebek mellett kötelességül szabták a tavaszi
legelőre való kihajtás előtti állatvizsgálatot, a községi közvágóhí‑
don a vágóbiztosi teendők ellátását, valamint a községi tenyész‑
állatok ingyenes gyógykezelését is. Hivatalból rendszeresen részt
vett a pilisvörösvári képviselő-testület közgyűlésein.
A helyére, szintén nagyon fiatalon, 1899-ben Vasváry Mór ke‑
rült. Felekezete bizonytalan. 1901‑ig vagy 1902 elejéig dolgozott
pilisvörösvári körállatorvosként.
Ezután Beregi Albert személyében hosszú időre megoldódott a

vörösvári körállatorvos ügye. Berger néven Budapesten született,
1877-ben. Tizenhét évesen, 1894. szeptember 5‑én iratkozott be
az Állatorvosi Akadémiára, ahol egyebek között növénytant, ter‑
mészettant, vegytant, bonctant, élet‑ és szövettant, gyógyszertant,
belgyógyászatot, sebészetet, állattenyésztést, állatjárványtant,
törvényszéki állatorvostant, állategészségügyi rendszertant tanult.
A tárgyak többségéből gyönge eredményt ért el, csupán patko‑
lástanból tűnt ki. 1902. június 20‑án avatták állatorvossá; mire
végzett, az intézményt Állatorvosi Főiskolának hívták.
Akadémiai tanulmányi eredményeire rácáfolva, hatalmas len‑
dülettel és érdeklődéssel kezdte pályafutását. Ennek egyik biztos
jele termékeny szakcikkírói tevékenysége. Az Állatorvosi Lapok
ban 1906–1910 között minden évben megjelentették egy-két tanul‑
mányát, összesen hetet, ezek közül ötöt a címoldalra szerkesztet‑
tek! Pilisvörösváron, Szentivánon és másutt szerzett tapasztalatait,
továbbá kísérleteit és következtetéseit a laikus olvasó számára is
érthető, élvezetes stílusban fogalmazta meg. Nagy figyelemmel
kísérte kollégái, a hazai kutatók munkáját, és jártas volt a külföldi,
német nyelvű szakirodalomban is. Írásaiból kiderül, hogy prakti‑
zálása során az állatok gazdáit is oktatgatta. Gondos és alapos
283
orvos volt. Különösképpen foglalkoztatta a lép és a végbél meg‑
betegedése, a borjak fejlődési rendellenessége, valamint az ellési
bénulás. „A budai oldalon elterülő sváb községek lakossága kiter‑
jedt tejtermelést folytat s az ott tenyésztett simmenthali tehenek
között igen gyakori megbetegedés az ellési bénulás, vagy mint ők
nevezik, az ún. tejláz = Milchfieber” – írta az Állatorvosi Lapok
1906. április 28‑i számában. Kutatói ambíciója, gyógyító-kísérle‑
tező kedve a szolidaritás nemes érzésével párosult. Ugyanebben a
cikkében nem mulasztotta el előrebocsájtani: „…amenyire lehet‑
séges, csakis a teljesen bevált gyógymód lehet czélszerű és ész‑
szerű, mivel pl. szegényebb tulajdonosok, néha egyetlen tehénké‑
jét (talán egész vagyonát) nem lehet és nem szabad bizonytalan
eredményű próbálgatásokra felhasználni.”
1910 körül törés következett be nála, mert többé, legalábbis az
Állatorvosi Lapokban, egyetlen sort sem publikált. Pilisvörösvár
község képviselő-testületének munkájában – a jegyzőkönyvek ta‑
núsága szerint – 1924. július 22‑ig vett részt. Beregi Albert 1919
augusztusában – az után, hogy a pogrom során a lakását és összes
holmiját tönkretették vagy elrabolták – a szomszédos Piliscsabára
települt át. A vörösvári képviselő-testület azonban 1920 decembe‑
rében úgy határozott, hogy a mindenkori körállatorvosnak azon‑
túl a hivatalos székhelyén kell laknia. Az orvos ezután költözött
ismét a faluba. Feleségét, Elfer Rozáliát elveszítve, megözvegyül‑
ten és már nem sokáig élt. 1926. január 17‑én halt meg.
Orvosok
Eisler Salamon csak tág értelemben véve tekinthető orvosnak.
Nem végzett egyetemet, hivatalos titulusa polgári sebész‑ és szü‑
lészmester volt, bár 1841-ben és 1844-ben született fiai anyakönyvi
284
bejegyzéseiben az apa foglalkozásaként „Doctor” van megjelölve.
A morvaországi Brumowban született és 1836. január 30‑án avat‑
ták fel, húszévesen szerezte meg képesítő oklevelét. 1863‑ig vé‑
gezte gyógyító és a szülő nőket segítő munkáját Vörösváron.
Dr. Révész Vidor a Krassó-Szörény megyei Tregova községben

született 1886. február 15‑én. Orvossá avatása 1910. november
5‑én ment végbe. Egy évvel később – mint vörösvári lakos és
orvosegyetemi tanársegéd – kötött házasságot a bécsi születésű
és ágostai evangélikus vallású Bencze Máriával, aki 1919-ben
ugyancsak orvosi diplomát szerzett. (A slamposan és hiányosan
kiállított házassági anyakönyvi bejegyzés némi kétséget ébreszt
a férfi vörösvári tartózkodása iránt.) Révész Vidor hamar, még
a tízes években, a röntgenológia elismert tudósa, kiváló gyakor‑
lati alkalmazója és propagátora lett. A Magyar Röntgen-társaság
többször választotta elnökének, illetve főtitkárának. A korabeli
szaklapok tanúsága szerint a tudományos tanácskozásokon puszta
hozzászólásai is emlékezetesek voltak, amelyeket kitűnő logikai
okfejtéssel, jól fűszerezve, élményszerűen adott elő. Naplójában
Radnóti Miklósné Gyarmati Fanni „nagyon-nagyon szeretett
lény”-nek nevezte.
Dr. Nussbaum László 1906. máricus 24‑én született Nagyvára‑

don. De már Szeghalmon élt a család, amikor 1924-ben a főváros‑
ban felvételt nyert az orvosi karra. 1930. október 4‑én avatták
orvossá Budapesten. 1932-től praktizált Vörösváron. 1937-ben
házasságon kívüli gyermeke született. Kedvese szintén zsidó volt:
a később faluszerte rendkívül népszerű „Makó Rózsi néni”, aki
a háború előtt vidéken lakott, csak időnként tartózkodott vörös‑
vári rokonainál, s véglegesen 1945 után telepedett le a községben
285
kislányával, miután férjhez ment a Makó nevezetű keresztény
férfihoz.
Skripek Pálné Hivó Gizella: Nussbaum doktor szép ember és
nagyon jó orvos volt.
Klotz Mártonné Ott Erzsébet: Nussbaum doktor Vörösváron
magánpraxist folytatott. A Fő utcán lakott, nőtlen, csinos, jóképű
férfi volt. Nagyon jól, precízen dolgozott, a fogászathoz is értett.
Szerettek hozzá járni az emberek.
Illés György: Nussbaum doktor csodálatos ember volt. Az egye‑
dülálló idős, beteg embereknek levest főzetett, vagy ő maga főzte
meg, és elvitte nekik.
Bánóczy Károlyné Mirk Gizella: Édesanyám is járt a Nussbaum
doktorhoz, egy ízben aranyozott fogat csináltatott nála. Tudom,
hogy hitelre is dolgozott. Csinos, jóképű férfi volt, emellett na‑
gyon jó orvos és nagyon jószívű. Általában a zsidók jószívűek
voltak, és rendesek, helyesek mind. Sajnáltam nagyon őket…
Zs. Dobozy Erzsébet: Nussbaum doktor nagyon jó orvos volt.
Hatalmas termetű ember, különösen nagy kezekkel és lábakkal;
kissé furcsán is festett a biciklin (biciklin járta ugyanis a betegeket).
A szegényektől nem fogadott el pénzt. Amikor az 1950‑es évek
közepén visszatért a hadifogságból, és egy darabig újra praktizált
Vörösváron – én beteges, sovány gebe voltam, de kórházra, sza‑
natóriumra nem futotta, egy lehetőség maradt csupán: Nussbaum
doktor. Tizenöt éve találkoztunk vele utoljára, ennek ellenére édes‑
anyámat, aki elkísért hozzá, rögtön megismerte. – Kezét csókolom,
Dobozy néni! – köszöntötte. Ennyi idő távolából is emlékezett
a nevére. Ilyen volt Nussbaum doktor.
Ziegler Józsefné Nick Katalin visszaemlékezése: Nussbaum
doktor 1932-ben érkezett a Pilisbe; Szentivánon mint bányaorvos,
286
Vörösváron pedig mint privát orvos dolgozott. Nálunk, a Fő utca
100. sz. alatt lakott egy kis külön épületben, és ott rendezte be a
rendelőjét is. Telefont szereltetett be, házvezetőnőt alkalmazott.
Minden vasárnap délelőtt rendelt.
Apámmal nagyon jó viszonyba került, esténként bejött a nyári
konyhába beszélgetni. Jókat nevetett, öblös, erőteljes férfineve‑
tése volt. Megértette, ha svábul szóltak hozzá, de beszélni nem tu‑
dott. Mindenkivel barátságosan és udvariasan viselkedett. Hamar
tisztelni és becsülni kezdték az emberek; hol ide, hol oda hívták
vacsorára. Minden meghívást nem is tudott elfogadni. Baráti kap‑
csolatot tartott többek között Szabó doktorral, a vörösvári bánya‑
orvossal és a piliscsabai Faragó doktorral. Szikláéknál gyakran
rendeztek zsúrt, ott szinte mindennapos vendégnek számított.
Szikla Mancinak, aki fiatal korában gyönyörű nő volt, nagyon
tetszett az orvos… Nussbaum doktor imádta a főtt kukoricát és
a sült krumplit. Télen az útra minden alkalommal tíz-tíz forró
krumplit csomagolt neki az anyám, berakta a zsebébe, és azt esze‑
gette, miközben Pilisszentivánra, Pilisszántóra vagy Csobánkára
biciklizett a betegeihez.
Általában „ránézésre” megmondta a bajt. Szüntelenül fájó fü‑
lemet pár nap alatt meggyógyította. A szegényeknek pénzt adott
gyógyszerre.
Szabadidejében sokat olvasott a diófa alatt, szeretett ott ülni.
A templomba csak nagy ünnepeken szokott menni, ilyenkor én
vittem mellette az imakönyvét. Néha segítettem a kísérletezései‑
ben is, amit rendesen pénzzel honorált. Szülei, amikor nyugdíjba
vonultak, éveken keresztül valamennyi nyarat a fiuknál töltötték,
kitűnően érezték magukat Vörösváron. Nussbaum doktor apja,
Nussbaum Károly szeghalmi járási orvos volt, anyját Reginának
287
hívták. Egyik évben kiscsikónk született, Nussbaum doktor kedv‑
telve nézegette, gyönyörködött benne, rendszeresen adott neki
kockacukrot. A csikó ezt a gesztust annyira megszokta, hogy oda‑
ment a doktor lakása elé, megállt a lépcsőnél, és addig várt türel‑
mesen, amíg megkapta a „járandóságát”.
Nussbaum doktorhoz járt Óhmüllner Márton plébános, aki az
egyik vizsgálat előtt mentegetődzött, hogy nincs pénze, mire az or‑
vos azt válaszolta: – Hát kértem én pénzt, plébános úr?! – Óhmüll
ner plébános is mindenét elosztogatta a szegényeknek. Ők ketten
patronálták az ifjabb Feldmann Lajost, az orvos például cipővel,
ruhával látta el. (Feldmann Lajos sohasem tanult, mégis csupa jeles
volt, megjegyezte azt, amit a tanárok az órán elmondtak. Szerették
az osztálytársai. Zsidó vallású apja a bányában dolgozott, ott a
fejére esett egy kő, „zavart” lett és sántított; Hasasnak csúfolták.
Keresztény anyja a környékbeli falvakban koldult, esténként átjött
hozzánk, krumplit vett, azt főzte minden vacsorára. Egyetlen helyi‑
ségben laktak, nagy nyomorban. Lajos már fiatalon kommunista
vezető lett, részben neki tulajdonították, hogy 1946-ban nem tele‑
pítették ki a vörösvári és a szentiváni svábokat.)
Mielőtt Nussbaum doktor 1942-ben bevonult munkaszolgálatra,
Feldmann Lajossal nagy gödröt ásott a pincében, ott rejtette el
értékeit, orvosi műszereit, ruháit; a felszabadulás után mindent
megtalált. Még előbb, 1941-ben a népszámláláskor apám megkér‑
dezte tőle, mitévő legyen. Azt tanácsolta, hogy német anyanyel‑
vűnek és magyar nemzetiségűnek valljuk magunkat. Meg is fo‑
gadtuk a tanácsot. 1940 körül nyilasok vagy volksbundisták kővel
megdobálták lakása utca felőli ablakait, egy másik alkalommal
pedig az ismert ocsmányságokat mázolták a ház falára. Ezeket én
meszeltem le, mire az orvos egy-két napos távollét után hazajött.
1942-ben őt először Sepsiszentgyörgybe vitték, a helyi kórházban
288
dolgozott. Az igazgató 10 ezer pengőt adott volna neki, hogy meg‑
szökjön, de Nussbaum doktor elhárította az ajánlatot. Akkor sem
ment, amikor az 1930‑as évek végén barátja és kollégája, a pilis‑
csabai Faragó doktor hívta, hogy vándoroljanak ki Amerikába.
1944-ben koncentrációs táborba deportálták. Én úgy tudom,
hogy a táborok felszabadítása után, 1945 nyarán, úton hazafelé
Veszprémben leszállt a vonatról vizet inni. Ketten azonban fel‑
dobták a másik, szintén bent álló szerelvényre, amelyik hadifog‑
lyokat szállított Szibériába; vele pótolták az egyik szökevényt.
Csak nagy nehezen, valamilyen trükkel vagy szerencsével tér‑
hetett haza 1956-ban. Ezt követően csak rövid ideig praktizált
Vörösváron, mert kollégái nem nézték őt jó szemmel, s ezért in‑
kább Pesten vállalt állást. 1958 táján kislányom egy este rosszul
lett, késő este telefonáltam neki, és ő éjjel 11 órakor vonattal jött
ki. (Autót, motorkerékpárt nem használt.) Miután a kislányomat
megvizsgálta és ellátta, az éjféli vonattal, egyetlen zokszó nélkül
utazott vissza Budapestre.
Mi őt majdnem hogy családtagnak tekintettük.
*
Nussbaum László édesapját szintén nagy megbecsülés övezte.
Az Egyenlőség című zsidó hetilap 1923. december 15‑i számában
részletes, riportszerű tudósítást közölt arról az ünnepségről, ame‑
lyet Szeghalom város polgárai rendeztek dr. Nussbaum Károly
járásorvos, vármegyei tb. főorvos hivatali működésének 25. év‑
fordulója alkalmából. Az ünnepségen „egyformán vett részt re‑
formátus, katholikus, unitárius, lazarénus és baptista, úr és pa‑
raszt, szegény és gazdag.” A helyi kaszinó nagytermében elsőként
Kiss László járási főszolgabíró köszöntötte az ünnepeltet, majd
a hivatalok, testületek vezetőinek, a környékbeli kartársaknak,
289
tisztelőknek és barátoknak a felszólalásai következtek. A szeg‑
halmi izr. hitközség nevében Ginstler Jenő elnök üdvözölte a
jubiláns orvost. Beszédében Ibn Gabirol szavait idézte: „Aki az
Úrtól rendelt hivatását becsülettel tölti be, azt az Örökkévaló tisz‑
tességben gazdagítja s földi életét meghosszabbítja.” A szónoklat
végén – a lap szerint – a jelenlevő sokaság lelkes ovációban része‑
sítette dr. Nussbaum Károlyt.
*
Pándi Józsefné Manhertz Mária Nussbaum doktor testvéréről:
A vörösvári Nussbaum doktor fivére, dr. Nussbaum Mihály (ké‑
sőbb Nagy Mihály; barátoknak: a Misi) a második világháború
után Budapesten, a Péterffy Sándor utcai kórházban dolgozott
mint szülész-nőgyógyász orvos. Tündéri, barátságos ember volt,
tele jóindulattal. Öröm volt nála szülni, két gyermekemet az ő se‑
gítségével hoztam világra. Szerényen, egyszerűen élt, lágy termé‑
szete volt. Makó Rózsi néni protezsálta be hozzá a pilisvörösvári
asszonyokat.
*
Dr. Nussbaum László 1970 novemberében, írógépen készített
rövid szakmai önéletrajza, amelyet feltehetően leendő új munka‑
helye vezetőjének címzett:
1906. március 24‑én, Nagyváradon születtem, édesapám járási

orvos volt. Orvosi tanulmányaimat 1924–1930 között a budapesti
Pázmány Péter Tudományegyetemen végeztem el, és az 1930-ban
nyert orvosi diploma után, 1930–1934 között a Szent István Kór‑
ház belgyógyászati osztályán, Bencze tanár úrnál, mint externista
működtem, és ott 1933-ban belgyógyász szakképesítést nyertem.
290
Ezt megelőzően, 1929–1931 között a Schaffer tanár úr vezetése
alatt álló Agyszövettani Intézetben, az Elme‑ és Idegklinikán
dolgoztam, és a sympatikus ganglionok hystopathologiájáról írt
dolgozatom 1931-ben az Archiv für Psychiatrie und Nervenkrank
heiten című folyóiratban jelent meg. (Közös kiadv. dr. Korányi‑
val.) 1932–1942 között Pilisvörösváron universalis praxissal fog‑
lalkoztam, 1937‑ig mint a Hungária Bánya orvosa, majd a zsidó
törvény után mint magánorvos működtem.
A Pilisvörösváron eltöltött 10 év alatt (Budapesttől 20 km tá‑
volságra lévén) módom nyílt rendszeresen továbbképezni magam
az orvostudomány különböző ágaiban. Így fogászat‑, röntgen‑,
tüdőgyógyászat‑, szülészet‑ és gyermekgyógyászatból bővítettem
ismereteimet.
1940-ben vonultam be először munkaszolgálatra. Mint munka‑
szolgálatos kórházi orvos, a Sepsiszentgyörgyi Állami Kórházban
dolgoztam 1942. március 15-től 1944. május 22‑ig. (Belgyógyá‑
szati osztály, fertőző osztály, röntgen osztály.) Innen deportáltak
Auschwitzon keresztül Mauthausen-Gusenbe. 1945. május 9‑én
Gunskirchenben szabadultam fel. Hazatérőben egy átvonuló
orosz katonai alakulat magával vitt a Szovjetunióba, ahonnan
11 év után, 1956. május 30‑án kerültem vissza Budapestre.
A Szovjetunióban eltöltött 11 évből 8 évet dolgoztam mint
kórházi orvos. (Egy évet Tomszkban tüdőosztályon; hat évet
Norilszkban a Taimir-félszigeten mint belgyógyász és röntgenor‑
vos és egy évet az Irkutski körzetben /Tajset-Léna/ mint tüdő‑ és
röntgenorvos.)
Hazatérésem után 1956 júliusától a Madách téri rendelőintézet‑
ben a munkaalkalmassági rendelésen dolgoztam mint szakorvos,
és ezzel egyidejűleg félnapos elfoglaltsággal a Péterffy Sándor
utcai fogászati szakrendelésen. 1957-től kezdve az V. kerület,
291
Rosenberg hp. utcai rendelőintézethez tartozó Honvéd utcai ren‑
delőben mint körzetorvos dolgozom.
1970. augusztus 9‑én kapott szívinfarktusom miatt egyelőre be‑
tegállományban vagyok, és szeretnék a jövőben kevesebb fizikai
megterheléssel járó orvosi munkakörben dolgozni.
Budapest, 1970. november 17.
Dr. Nussbaum László
XIII., Sallai Imre u. 4.
Tel.: 311-425
A lap aljára, kézírással, felesége néhány sort rótt, ezt: Férjem

1971. szeptember 1‑én kezdett újra dolgozni. Hat héttel ez után
– az ismétlődő anginás rohamok ellenére is dolgozott. 1971. októ-
ber 21‑én a második infarctusba belehalt.
*
Nekrológ a Medicus Universalis 1972. januári számában
In Memoriam
Dr. Nussbaum László
(1906–1971)
Az „igaz orvos” epitheton ornansát kevesen érdemelték meg job‑
ban, mint dr. Nussbaum László, akit néhány hete ragadott el csa‑
ládja és betegei köréből a hajszás életű, s önmaguk munkájában
elégő orvosok végzete: a szívinfarctus.
A szíve vitte el – s a szíve nemesítette és varázsolta széppé
egész életét. Pedig ez az élet tele volt buktatókkal és szenvedé‑
sekkel. A diploma megszerzése után – milyen kevesen vállalták
volna ezt a sorsot! – bányaorvosnak ment a pilisi hegyekbe, s köz‑
292
ben bejárt továbbképezni magát Bencze tanár mellé az István kór‑
házba. Pilisvörösváron és Pilisszentivánon még ma is ragaszkodó
szeretettel emlegetik a nevét, noha néhány évi működés után a há‑
ború fúriái őt is elragadták. Hosszú évekig munkaszolgálat, majd
hadifogság lett az osztályrésze, de önzetlen jóságát, segítőkész‑
ségét a szenvedések és megpróbáltatások sem tudták megtörni.
Visszatérve körzeti orvosként helyezkedett el, s híven neveltetésé‑
hez (apja évtizedekig volt járási orvos Bihar megyében) és híven
saját magasrendű erkölcsi kódexéhez, igyekezett a gondjaira bí‑
zott betegek megértő, segítő, gyámolító orvosa lenni.
Beteg szívvel is dolgozott, rótta az utcákat és az emeleteket,
s csak élete utolsó hónapjaiban volt kénytelen lazítani azt az ira‑
mot, amely minden igaz és lelkiismeretes körzeti orvost idő előtt
megőröl.
Dr. Bíró Imre
*
Krupp János ny. bultvezető vörösvári lakos visszaemlékezése:
Nussbaum rendkívül képzett orvos volt. Gyakran „ránézésre”,
vizsgálat nélkül meg tudta állapítani a páciens baját. Szegények‑
től nem fogadott el pénzt. Azt hallottam, hogy amikor a koncent‑
rációs táborból vonattal hazafelé jött, az egyik magyarországi
állomáson megállt a szerelvénye. Ugyanott bent állt egy másik
szerelvény is, ahova orvost kértek. Nussbaum odament, de nem
engedték vissza, és mint hadifogolyt kivitték a Szovjetunióba.
Az 1950‑es évek közepén szerencsésen hazatért a fogságból, és
folytatta a praxisát Vörösváron. Kollégái azonban hamar elmar‑
ták innen, emiatt kényszerűen Pestre ment. Ilyen orvos, mint
Nussbaum doktor, ma már nincs.
293
Bányászok, bányatisztviselők…
Sajnos, eddig nem sikerült rálelni a Budapestvidéki Kőszénbánya
Rt. személyi anyagára, amelyből alaposabban meg lehetne ismerni
a bányaüzemnél alkalmazott vörösvári zsidók neveit. Vörösváron
kívül a solymári és a szentiváni bányánál is dolgoztak vörösvári
zsidók, valószínűleg kisebb számban. Az első bányatisztviselők
közé tartozott a mádi születésű Grünstein Henrik, aki Újpestről
jövet, 1899-ben vagy 1900-ban telepedett le a községben, később
rövid ideig Szentivánon lakott. Úgy látszik, hamar népszerű lett,
mert néhány év múltán, 1907-ben a Bányatisztviselők Köre ház‑
nagyának választották.
Anyakönyvi, iskolai anyakönyvi bejegyzések, választói név‑
jegyzékek, valamint visszaemlékezések alapján az alábbi, a va‑
lóságosnál jóval szerényebb névsor állt össze, amelyben a régi
vörösvári zsidó családok képviselői csak elvétve találhatók. Min‑
denesetre a fele munkás…
Berán Henrik bányafelvigyázó

Berán János bányalakatos
Blau Frigyes bányalakatos
Böhm Lajos bányatisztviselő
Deutsch Arthur bányatisztviselő
Deutsch Imre bányatisztviselő
Farkas Adolf bányatisztviselő
Farkas József segédvájár
Feldmann Lajos bányamunkás
Fischer Jenő bányatisztviselő
Fischer Lipót bányalakatos
Fischer Mór altiszt
294
Fuhrmann József bányatisztviselő
Groszmann Jónás bányalakatos
Groszmann László szerelő
Groszmann Manó lakatos
Grünstein Henrik bányatisztviselő
Illés Imre villanyszerelő
Ingber Pál bányász
Klein Jenő bányalakatos
Kovács Ede bádogossegéd
Kürti István bányatitkár
Lichtner Gyula bányakovács-lakatos
Mannheim Lajos bádogossegéd
Maszler Lipót üzletszerző (?)
Mátyás Elemér bányageológus
Menczer Ernő bányafőraktárnok
dr. Nussbaum László bányaorvos
Pollák Árpád bányatisztviselő
Porgesz Lajos bányatisztviselő
Porgesz Hermann villanyszerelő
Rein József segédtisztviselő
Rein Samu bányalakatos, réz‑ és
vasesztergályos
Reinitz Dezső bányamozdony-vezető
Reinitz Ferenc bányatisztviselő
Reinitz György bányatisztviselő
Reinitz Lipót villanyszerelő
Reisz Bernát bányagépész
Schmidt Béla vájár
Singer Aladár bányaírnok
Spitzer Dávid vájár
295
Spitzer György vájár
Székely Béla bányatisztviselő
Szikla József Bányakonzum-vezető
Szikla Julianna Bányakonzum-pénztáros
Szikla Margit Bányakonzum-pénztáros
Vajda Aladár villanyszerelő
Weisz Adolf bányagépész
Weisz Ede Bányakonzum-alkalmazott
Weisz Gyula bányász
Reinitz Lipót mozdonyvezető nem lakott Vörösváron, Székes‑

fehérváron született, és az 1860‑as évek végétől előbb az Erdélyi,
majd a Déli és a Kassa–Odenburgi Vasútnál szolgált, gyermekei
is ott születtek, amerre éppen vezényelték: Dezső történetesen
Liptószentmiklóson. Reinitz Dezső 1906-ban kötött házasságot
Jelinek Antóniával. Ebben az időben már Vörösváron lakott, a kő‑
szénbánya mozdonyvezetője volt. Legidősebb fia, Lipót a Kassán,
1908 körül meghalt mozdonyvezető nagypapáról kapta a nevét.
Ötödik gyermeke születése előtt két hónappal vitték a frontra, az
első világháborúban. A harcokat néhány sebesüléssel megúszta,
plusz az orra fagyott le. Amikor négy év elteltével hazatért, édes‑
anyja már halott volt, legkisebb gyermeke pedig nem ismerte meg.
Azt mondta az anyjának: „Itt van egy bácsi…” Reinitz Dezső ez‑
után még két évig élhetett együtt feleségével, akinek korai halála
után végképp megkeseredett. A mozdonyvezetőt öt életvidám,
muzikális gyermeke is csak néha tudta jó kedvre deríteni.
Kovács Istvánné Breier Erzsébet visszaemlékezése a Bartos és

a Farkas családról: Nagyon szerettem Bartos bácsit, aki az öreg
Balázs bácsival együtt mérte a szenet a bányaudvaron a nagy
296
mázsálóval. Kicsit bicegett az egyik lábával, ezért „Sánta” Bar‑
tosnak is nevezték. Feleségét, gyereküket és őt a többi vörösvári
zsidóval vitték el. Csak Bartos bácsi jött vissza, de nem maradt
a faluban, hanem Pomázra vagy Szentendrére költözött. (Nem
sikerült bizonyságot szerezni arról, hogy Bartosék valóban zsidók
lettek volna – P. S.)
A legjobb viszonyban a Farkas családdal voltunk. Kislányukkal
sokszor játszottam. Apám a fuvarozás mellett néhány hold földön
gazdálkodott, kukoricát is termesztett, szép, nagy szemű kukori‑
cát. A félig nyers csöveket lemorzsoltuk, sósvízben megfőztük,
a kukoricaszemekről a héját részben leszedtük, aztán cukorral,
darált dióval vagy mákkal megszórtuk. Farkas Józsi bácsiéknak is
nagyon ízlett. – Na mivel szórjuk meg, na mivel? – pajkoskodott
a felnőtteket utánozva a kicsi Klárika. Hármuk közül Józsi bácsi
élte túl a veszedelmet.
Illés György visszaemlékezése: Néhány évig a vörösvári Bá‑
nyatelepen laktunk, de én meglehetősen szűk körben mozogtam,
csak kevés zsidóra emlékszem. Közülük az egyik Nussbaum dok‑
tor, azonban természetesen tartottunk kapcsolatot más családok‑
kal is, pl. a Porgeszékkel.
Villanyszerelő apám hirdetés útján jött a bányához, napi 12 órát
dolgozott lent. Anyám a katonaság részére varrt ingeket és hos�‑
szú alsónadrágokat, apám motort szerelt a varrógépre, így anyám
több megrendelést vállalhatott. Apám szabadidejében rádióama‑
tőrködött, rádiójavítással foglalkozott, ezzel is szerzett pénzt. Jó
módban éltünk, mint egy szem gyerek mindent megkaptam, mo‑
ziba járhattam. (Akkoriban az iskola határozta meg, hogy melyik
filmet nézhetik meg a gyerekek, ezért minden előadáson ott ült
egy tanár, aki figyelt, felügyelt és a tanulói ifjúság számára ál‑
lítólag nem kívánatos filmekről hazaküldte a diákokat. A nyári
297
szünetben viszont Pesten a nagyszülőknél kedvemre, korlátozás
nélkül mozizhattam.)
A nagyünnepeket, mindenekelőtt a hosszúnapot megtartottuk,
de különösebben nem őriztük a zsidó tradíciókat, anyám egyéb‑
ként is római katolikus volt. Hittanra a zsinagógába jártam, és
itt, Pilisvörösváron volt a barmicvom, a felnőtté avatásom is. Az
ünnepekben én leginkább azt szerettem, hogy jókat lehetett enni.
Kitűnően éreztem magam a cserkészek között. A cserkészek‑
nél mindenkinek szoktak adni valamilyen indiános nevet; engem
Mosolygószemnek, röviden Mosinak neveztek el, idősebb korom‑
ban is így hívtak a vörösvári ismerősök. 1939 nyarán nagy túrát
tettünk. Fogarasy Mihály cserkészvezetővel és még három-négy
cserkész társammal együtt biciklin bejártuk a Felvidéket.
Amikor 1940-ben bezárt a bánya, előbb a martonvásári déd‑
szülőkhöz költöztünk, onnan pedig vissza Budapestre. (A vissza
emlékezés folytatása a könyv második kötetében olvasható.)
Klotz Mártonné Ott Erzsébet: Spitzer Dávid bácsi a bányánál dol‑

gozott, de a legutolsó években, nyugdíjasként már csak otthon,
a kertben dolgozgatott, gondozta-locsolta a veteményeseket. Ab‑
lakaikban muskátlik voltak, azokat felesége, Loti néni öntözte.
Feldmann Lajos 1930 körül érkezett keresztény feleségével és két

kisfiával Budapestről Vörösvárra. A kőszénbányánál, föld alatt
dolgozott. Egy kőzetomlás következtében megrokkant, agykáro‑
sodást szenvedett, a teste deformálódott. Napszámosként tengette
tovább az életét.
Zs. Dobozy Erzsébet visszaemlékezése: Ismertem a családot.
A nagyobbik fiúval, akit szintén Lajosnak hívtak, a polgári iskolai
beiratkozáskor találkoztam először. Az édesanyjával jött el, rövid
298
nadrágot viselt, lesütötte a szemét, egyik lábáról a másikra állt;
láthatólag szégyenkezett amiatt, ahogy szegény koldusasszony
anyja a zsebkendőből elővett kétfilléreseket ötönként az asztalon
csoportosítva, leszámolta az 1 pengő beiratkozási díjat. Nagyon
megsajnáltam őt ennél a jelenetnél, és attól kezdve szimpatizál‑
tam vele. Zseniális koponya volt. Kralovichné Kullmann Jolán
tanárnőnk később azt mondta róla, hogy az összes diákja között,
akit évtizedek során tanított, Feldmann Lajos volt a legtehetsége‑
sebb. – Arra is jól emlékszem, hogy a polgári iskola befejezésekor,
a záró banketten, amint felcsendült a zene, Lajos rögtön felkért
engem táncolni. Én voltam az első táncosa! Éreztem az örömét,
ahogy átfogta a derekamat. Tánc közben nagyokat lépett, alig bír‑
tam követni, de boldogan roptuk a csárdást. Az öreg Feldmann
magányosan, ittasnak kinéző és elbambuló arccal járkált az utcán.
Ha a Bányatelepre vetődött, ahol mi laktunk, a telepi gyerekek a
nagy hasán csúfolódtak. – Öreg, mi van a hasadban? – kérdez‑
gették. Mire Feldmann bácsi dörmögve, de egyáltalán nem hara‑
gosan mindig azt válaszolta (rövid u‑val): – Jó finom leves, és jó
finom hus… Aztán odébb ballagott.
Zs. Dobozy Erzsébet további visszaemlékezései a Weisz, Kürti,

Reinitz és a Porgesz családokról:
Weisz Ede a Bányakonzumban dolgozott, talán a raktárban, de
többször kiszolgált a pultnál. Ismertem a feleségét is, gyermek
nélkül éltek. Váradi utcai házukban sok fehér ún. Leghorn tyúkot
neveltek, a tojást eladták.
A Budapestvidéki Kőszénbányánál jó néhány évig Kürti István

volt a bányatitkár, képzett és inteligens ember. Felesége római
katolikus, valamikor postáskisasszonyként dolgozott és az egyik
299
lábára sántított, de nagy boldogságban éltek egy szem fiukkal,
a szintén katolikus Pityuval. Velük lakott a tisztviselőtelepi lakás‑
ban Kürti bácsi nővére, Aranka és az anyja is.
Reinitzék a Porgeszék mögött laktak a Bányatelepen. Két lány

és három fiú. Gyuri és Feri gyönyörűen tornázott. Porgeszék ba‑
romfiudvarában kifeszítettek egy rudat, azon gyakoroltak. Engem
is megtanítottak hidat, fészket csinálni, a fal mellett kézen állni.
A fiúk sűrűn hányták a cigánykereket, nekem kislánynak nem illett;
meglátták volna a bugyim… Tiszták, nettek voltak mind, különö‑
sen Feriből vált stramm fiatalember. Szép pulóvert, vagyis szvet‑
tert viseltek, amit Reisz Zseni és Reisz Reska nénitől vásároltak.
(Talán ők is varrták.) Reinitz Klárit gyakran láttam Porgeszéknél,
Irénnel barátkozott. Sokszor ringatott, a térdén lovagoltam, és
énekelt nekem: Elesett a lúd a jégen, majd fel kel a jövő héten…
A Porgesz család szintén a Bányatelepen lakott, mi a szomszéd‑

jukban, úgyhogy szinte beláttunk egymás konyhájába. Porgesz
Lajos bácsi tisztviselő, az apám főkertész volt a bányánál. A két
család bensőséges viszonyban élt egymással. Mi az ő életükben
éppúgy benne voltunk, mint ők a miénkben; főképp a két anya kö‑
zött keletkezett szoros kapocs. Náluk öt, nálunk négy gyermeket
neveltek a szülők, a kilenc gyerek közül én voltam a legkisebb.
Porgeszék engem úgy szerettek, mintha a gyermekük, testvérük
lettem volna. Otthonosan járkáltam a lakásukban. Bármikor átme‑
hettem hozzájuk, csak anyukámnak kellett szólnom, hogy tudjon
róla. Lajos bácsit akkor sem zavarta a jelenlétem, amikor – talesz
ban és tfilinben – éppen imáját mondta. Boldogan éltem köztük.
Porgesz Giza nénitől nagyon finom libazsíros kenyeret szok‑
tam kapni. Imádtam a libazsírt, többször teli bögrével adott, hogy
300
vigyem haza. Sok narancsot is megettem náluk, és minden héten
kaptunk barcheszt. „Cserébe” elárasztottuk őket gyümölccsel,
hogy Porgesz néni tudjon befőzni. Kertész apámnak köszönhe‑
tően ugyanis a mi cseresznyénk, őszibarackunk jobb ízű volt,
mint az övék.
Reisz Zseni és Reisz Reska néni gyakran jöttek beszélgetni
Giza nénivel. A konyhában, az ablak alatt, egy ládaszerű, támlás-
karfás, felnyitható padon ültek, amiben egyébként a szennyest tar‑
tották. Mindenféléről diskuráltak. Soha nem küldtek el, nem szól‑
tak rám, hagyták, hogy hallgassam őket. Zseni néni és Reska néni
zsebében mindig volt csokoládépraliné, természetesen engem is
megkínáltak. Ugyancsak a konyhában volt a falióra, két rézsúly
lógott le róla. Naponta délben, amikor ebédelni hazajött a hivatal‑
ból, Lajos bácsi húzta föl az órát szertartásos mozdulatokkal, én
pedig gyönyörködve néztem. Lajos bácsi Tutti-Fruttinak becézett,
és amint meglátott, mindig mondott valami vicceset nekem. Nem
mellesleg állandóan színdarabot rendezett. Egy alkalommal meg‑
rendezte Gárdonyi: A bor című darabját; ő játszotta Baracs szere‑
pét, nővérem pedig a feleségét alakította. Nekem is jutott szerep,
kisfiút játszottam. A színlapra legalul rányomták: Egy kisfiú: Zs.
Dobozy Erzsébet. Alig láttam a boldogságtól…
Porgeszék háza, mint a legtöbb bányászlakás, két szoba-kony‑
hából, előszobából, spejzból állt, nyitott verandával. A nagyszo‑
bában, az ablak előtt állt egy régi, téglalap alakú asztal, faragott
lábakkal. Rajta bordó, velúr anyagú asztalterítő, kissé még söté‑
tebb mintákkal. Erre egy ún. miliöt, hímzett kézimunkát helyeztek.
Pénteken két aranyozott gyertyatartót tettek az asztalra, a gyertya‑
tartók közé pedig a barcheszt, fehér tálcakendővel letakarva.
A gyerekek szófogadók voltak és jól tanultak. A három Porgesz-
lány közül Margit volt a legcsinosabb, szépen táncolt és énekelt,
301
még a hosszú báliruhájára is emlékszem. Korban Irén állt hozzám
a legközelebb, öt‑hat évvel lehetett idősebb. Kislánykorában el‑
határozta, hogy női fodrász lesz. Ennek megfelelően aztán rajtam
gyakorolta a hajvágást. Egyszer eton frizurát, vagyis nagyon rövid
fiús fazont csinált nekem. Anyukám szörnyülködött. – Hogy nézel
ki kislányom, így akarod felvenni a vasárnapi fodros szoknyá‑
dat?! – Irént a varrás is érdekelte. Egy napon, amikor az anyukája
elment hazulról, a varrógéphez ült, hogy megmutassa nekem, már
tud varrni. A géptű azonban beletört az ujjába. – Hamar menjünk
át hozzátok! – adta ki a jelszót Irén. Tudta, hogy anyukám rögtön
segít rajta. Én a kerítésen másztam át, hogy gyorsabban értesít‑
hessem anyukámat. – Anyuka, gyere hamar, az Irén megsebesült!
– Nagy baj szerencsére nem történt, anyukám óvatos, szakszerű
mozdulatokkal egy-kettőre megszabadította Irént a tűtől.
A fiúk közül Dezsőnek kitűnő tenor hangja volt, rabbinak ké‑
szült, a szülők is annak szerették volna. A másik fiúnak, Slózinak
– akit hivatalosan Hermannak hívtak, de Vörösváron és környékén
mindenki Slózinak ismerte – sötétbarna hullámos haja volt. Jó
modorú, csinos, nagyon kedves fiú. Pici koromban gyakran ját‑
szott velem, bűvész mutatványokkal szórakoztatott, például bele‑
tette a szájába az égő gyufát. Ezenkívül a hátán cipelve futott velem
és mindig nevettetett; azt kiabálta: Sót vegyenek! Sót vegyenek!
Korán elment dolgozni a bányához. Villanyszerelőként kezdte,
aztán képezte magát és később az irodában dolgozott. Szorgalmas
fiú volt, a keresetét hazaadta, hogy Dezsőt taníthassák. Egy idő‑
ben csapta a szelet az egyik nővéremnek, végül lemaradt róla.
Slózi olyan jó ember volt, hogy nem tudom elfelejteni. Előttem
van, örök seb a pusztulása, nem gyógyul be soha. Ha nem zsidó
az ember, akkor is érzi, hogy örök seb, ami történt, nem lehet
jóvátenni.
302
A Vörösváron élt zsidók
névsora
Az itt következő táblázat ezernégyszázhat, a XIX–XX. századból

megismert személy nevét tartalmazza, zömmel családonkénti fel‑
sorolásban. (A XVIII. századi összeírások során lajstromba vett
zsidók nevei a Letelepedés című fejezetben olvashatók.)
A névsorban százötvennégy személy kétszer, három nő pedig
– újraházasodás okán – háromszor szerepel. A lista (több mint
280 család) összeállításához a vörösvári rabbikerület izr. feleke‑
zeti anyakönyvein kívül átnéztem a tinnyei, zsámbéki, pomázi,
óbudai, újpesti, monori, szentendrei, tétényi, váci és esztergomi
felekezeti anyakönyveket, valamint Vörösvár és a környező
községek polgári anyakönyveit. Felhasználtam továbbá az
1843/44. évi vörösvári, az 1850. évi óbudai és az 1857. évi váci
zsidóösszeírás; az 1854–1867 között, 1930–1931-ben és 1943–1944-
ben felfektetett adó‑ és pénztárkönyvek; az 1877–1947 között ké‑
szített választói névjegyzékek; az elöljáróság 1939–1944 között
vezetett mutatókönyveinek; az állami elemi iskola és a polgári
iskola 1924–1944 között vezetett iskolai anyakönyveinek adatait
és néhány személyes visszaemlékezést, újságcikket is. Az így
elkészített listát végül Györe Zoltán interneten látható – alapos
felülvizsgálat alá vont – gyűjtéséből további harmincöt személy
nevével egészíthettem ki.
Természetesen egy percig sem állítom, hogy a névsorban min‑
den stimmel. Nyolc-tíz személy esetében pl. a hiányos és pon‑
303
tatlan adatok, bejegyzések miatt átfedés, ismétlődés lehetséges.
A betűk és számok rengetegében itt-ott bizonyára én is elvesztem.
A munka nehézségeit, buktatóit mégsem sorolom tovább, mert
azokat a Születés című fejezetben már érzékeltettem.
A névsorban nincsenek benne, egy esetet kivéve, a keresztény
házastársak, de a vegyesházasok születéskor megkeresztelt gyer‑
mekei sem, ezért a „csonka” családok és az egyedülállók száma
a valóságosnál nagyobbnak látszik. (Öt leányanya ismert, egy-
egy gyermekkel.) Becslésem szerint legalább háromszázra tehető
azoknak a száma, akiket az egyébként is hiányosan fennmaradt
dokumentumok nem említenek, és az emlékezet sem őrizte meg
a nevüket. Velük és a XVIII. században itt élőkkel együtt, 1707–
1944 között Vörösvárnak hozzávetőleg összesen 1900–2000 zsidó
vallású lakója lehetett. Az egykori lakók kb. háromnegyed részé‑
nek a nevét sikerült összegyűjteni.
Megjegyzések a táblázat használatához:
♦ A névsorban kétszer, háromszor szereplőknek is csak egy sor‑

számuk van, a sorszám ismétlődését dőlt szám jelzi. A ferdén át‑
húzott kör arra utal, hogy az illető ugyan szorosan hozzátartozik
a családhoz, azonban nem élt Vörösváron, vagy legalábbis kérdé‑
ses, hogy lakott‑e ott valamikor.
♦ A név rovatban az „eredeti ízek” megőrzéséért gyakran az anya‑
könyvekben előforduló régies írású személyneveket tüntettem
fel. (A „konszolidáltabb” névalak esetenként az illető második
említésénél, a maga alapította családnál olvasható, pl. Léb/Béla,
Hirsch/Henrik stb.) Ugyanebből a célból több ízben a személyne‑
vet, ahogy az eredetileg is szerepelt, a családnév elé helyeztem.
Néhány családnál a kissé bizonytalan besorolású személyt dőlt
304
betűk jelölik. Ugyanitt ‑né kapcsolat olvasható abban az esetben,
ha a feleség leánykori neve (vagy legalábbis személyneve) nem
ismert. A szülőket, házaspárokat vastagított betű emeli ki. Ezenkí‑
vül (h), ill. (ö) jel van azoknak a neve mellett, akikről a felekezeti
halotti anyakönyvi bejegyzésekből tudható, hogy házasok vagy
özvegyek voltak, de házastársuk pontos neve nem ismert. Huszerl
Simon feleségének a névsorban kettős családi nevet adtam
(Ballog-Deutsch), mivel nem tudtam eldönteni, hogy a dokumen‑
tumokban váltakozva előtűnő két név közül melyik az igazi.
♦ A foglalkozás rovatban a rövid vízszintes vonal nem pusztán
adathiányt jelöl, hanem gyakorta azt, hogy kiskorú személyről,
vagy a háztartást vezető asszonyról van szó.
♦ A születési és a tartózkodási időnél a dőlt szám egy-két éves bi‑
zonytalanságot jelez. Utóbbi rovatban csak a faluban időzés első
és utolsó éve szerepel. Nincs tehát külön jelölve az az időszak,
amelyet az illető személy – pl. hadifogság, időleges elköltözés,
elmenekülés, elhurcolás miatt – máshol töltött. Ugyanebben a
rovatban sokszor egyetlen évszám látható akkor is, ha sejthető,
hogy a személy hosszabb ideig élt a községben, de az időtartam
kiterjesztéséhez hiányzik a korrekt forrás.
Jelmagyarázat és rövidítések
Ø = nem lakott Vörösváron, vagy kérdéses, hogy a faluban élt

♦ (h) = házas; (ö) = özvegy; (2. f.) = második feleség; (n. gy.) =
nevelt gyermek ♦ (Cs) = Csehország; (L) = Lengyelország;
(R) = Románia; (Sz) = Szlovákia; (U) = Ukrajna ♦ b. = bánya;
ker., keresk. = kereskedő, kereskedelmi; korcsm. = korcsmáros;
mész. = mészáros; ny. = nyugalmazott; porc. = porcelán; segédm. =
segédmunkás; tisztv. = tisztviselő; vez. = vezető.
305
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1. Abel Salamon - -
2. Abel Salamonné - -
3. Abel Regi - Vörösvár
4. Abelisz Philipp rabbijelölt -

5. Rosaly - -
6. Abelisz Hermann - Vörösvár
7. Abonyi József - Belgrád
8. Ádám Simon pék, házaló Hontújfalu

9. Katarina Brüll napszámos Vörösvár
10. Ádám Sándor - Vörösvár
11. Ádám Róza - Vörösvár
12. Adler Adolf tímársegéd -

13. Flug Margit - -
14. Adler Sándor - Kálló
15. Auspitz Israel kelmefestő Óbuda

16. Willheim Rosalia - Vörösvár
17. Auspitz Simon - Vörösvár
18. Austerlitz Barbara (ö) - -
306
VÖRÖSVÁRON
SZÜLETÉSI IDŐ MEGHALT
TARTÓZKODOTT
- - 1835
- - 1835
1835 - 1835
- - 1842
- - 1842
1842. 12. 24. - 1842
1923. 08. 21. - 1929–1931
1859 1889. 08. 16. 1886–1889

1859. 12. 09. - 1859–1905
1887. 09. 20. 1890. 05. 27. 1887–1890
1889. 03. 14. - 1889–1905
- - 1938–1939
- - 1938–1939
1930. 04. 29. - 1938–1939
1846 - 1872–1875
1849 - 1849–1875
1875. 03. 15. - 1875
1776 1856. 03. 18. 1856
307
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
19. Back Jozseph szabó -
20. Morgenstern Hány - Vörösvár
21. Back Rozália - Vörösvár
22. Balog Marcus I. házaló -

23. Bollag Johanna házalónő Vörösvár
24. Balog Ahron szatócs Vörösvár
24. Balog Ahron szatócs Vörösvár

25. Spitzer Katti - Tétény
26. Balog Lina - Vörösvár
27. Balog Cicilia - Vörösvár
28. Balog Gottlieb - Vörösvár
29. Balog Regina - Vörösvár
30. Balog Markus - Vörösvár
31. Balog Ignatz - Vörösvár
32. Balog Gedeljahu könyvelő Vörösvár
33. Balog Babetti - Vörösvár
34. Balog Márton - Vörösvár
35. Balog Juliusz - Vörösvár
36. Balog Petter - -

37. Kattarina - -
38. Balog Leopold házaló Vörösvár
39. Balog Jakob - Vörösvár
308
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1814 - 1840
1817 - 1817–1840
1840. 07. 25. - 1840
- - 1835–1850
1795 1875. 10. 25. 1795–1875
1835. 02. 13. 1886. 11. 13. 1835–1886
1835. 02. 13. 1886. 11. 13. 1835–1886

1843 1877. 08. 26. 1863–1877
1863 - 1863–1886
1865. 01. 28. - 1865
1866. 04. 25. 1866. 05. 17. 1866
1867. 05. 17. - 1867–1887
1869. 03. 28. - 1869–1890
1870 1871. 10. 09. 1870–1871
1871. 03. 25. 1890. 12. 18. 1871–1888
1873. 03. 10. 1878. 03. 24. 1873–1878
1874. 08. 25. - 1874–1890
1876. 01. 15. 1878. 04. 14. 1876–1878
- - 1822–1833
- - 1822–1833
1822. 04. 06. - 1822–1876
1833. 12. 07. - 1833
309
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
38. Balog Leopold házaló Vörösvár
40. Bloch Karolina - -
41. Balog Lasar - Vörösvár
42. Ofner Leny (2. f.) - -
43. Balog Simon terménykeresk. Vörösvár
44. Balog Mari - Vörösvár
46. Balog Fani - Vörösvár
47. Balog Róza - Vörösvár
48. Balog Katharina - Vörösvár
49. Balog Daniel - Vörösvár
50. Balog Bernhárt - Vörösvár
51. Balog Daniel házaló -

52. Freibauer Julianna - -
53. Balog Ignatz - Vörösvár
54. Balog Jacob - Vörösvár
55. Balog Hermann - Vörösvár
56. Balog Katarina - Vörösvár
57. Balog Hermann házaló -

58. Epstein July - -
59. Balog Leopold szatócs Vörösvár
60. Balog Moritz - Vörösvár
61. Balog Pepi - Vörösvár
310
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1822. 04. 06. - 1822–1876
- - 1848
1848. 09. 20. - 1848
- - 1852–1876
1852 - 1852–1875
1855. 04. 27. - 1855–1876
1859 - 1859–1876
1860. 12. 24. - 1860–1876
1862 - 1862–1876
1864. 11. 18. - 1864–1876
1870. 02. 23. - 1870–1876
1876. 02. 11. - 1876
- - 1828–1852
- - 1828–1852
1828. 08. 15. 1893. 10. 28. 1828–1852
1838. 11. 27. - 1838–1852
1840. 10. 19. - 1840–1852
1849 - 1849–1852
- - 1831–1843
- - 1831–1862
1831. 04. 06. 1913. 04. 01. 1831–1913
1840. 05. 16. - 1840
1841 1930. 05. 02. 1841–1868
311
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
59. Balog Ignácz Leopold szatócs Vörösvár
62. Manheim Antonia - Vörösvár
63. Balog Leny - Vörösvár
64. Balog Sarolta - Nagybörzsöny
65. Balog K. Gizella rőföskereskedő Nagybörzsöny
66. Balog Fülöp szabósegéd Nagybörzsöny
66. Balog Fülöp szabósegéd Nagybörzsöny

67. Grünhut Berta elárusító Zalamihályfa
68. Balog Dezső - Vörösvár
69. Balog Marcell ügynök Nagybörzsöny
70. Balog Jacob kereskedő -

71. Stern Regina - -
72. Balog Charlotte - Vörösvár
73. Balog Emilie - Vörösvár
74. Balog Mony - Vörösvár
75. Balog Lasar - Vörösvár
76. Balog Moritz pék, szatócs Vörösvár

77. Stern Johanna - Óbuda
78. Balog Mony lókeresk., pék Vörösvár
79. Balog Lazar lókereskedő Vörösvár
78. Balog Mano lókeresk., pék Vörösvár

80. Groszman Nancsi szatócsnő Pomáz
312
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1831. 04. 06. 1913. 04. 01. 1831–1913
1837 1923. 08. 01. 1837–1923
1866. 04. 24. - 1866–1932
1872. 04. 15. 1944 1910–1944
1874. 06. 10. 1944 1900–1944
1874. 06. 10. - 1899–1900
1874. 06. 10. - 1899–1900

1872. 06. 01. - 1899–1900
1900. 08. 17. - 1900
1903 - 1931–1932
- - 1835–1867
- - 1835–1856
1835 - 1835–1854
1836 - 1836–1856
1841. 06. 13. - 1841
1850. 10. 05. - 1850
1817 1889. 02. 19. 1817–1889

1810 1888. 09. 07. 1837–1888
1838. 06. 12. 1896. 12. 25. 1838–1896
1846. 10. 23. 1904. 11. 04. 1846–1904
1838. 06. 12. 1896. 12. 25. 1838–1896

1851 1931. 04. 12. 1851–1931
313
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
81. Balog Maria - Vörösvár
83. Balog Regina (!) - Vörösvár
84. Balog Bernhart - Vörösvár
85. Balog Hermin Johanna - Vörösvár
86. Balog Adolf - Vörösvár
87. Balog Leonora - Vörösvár
88. Balog Leonora Ilona - Vörösvár
89. Balog Berta Róza - Vörösvár
90. Balog Róza - Vörösvár
91. Balog Sarolta szatócsnő -
79. Balog Lázár lókereskedő Vörösvár

92. Delikat Sali - Vörösvár
93. Balog Nanetti Ernesztina - Vörösvár
94. Balog Hitzl Johanna - Vörösvár
95. Balog Sali - Vörösvár
96. Stern Netti (2. f.) - Pilisszt.kereszt
97. Balog Pinkás Léb munkavezető Vörösvár
98. Balog Rebeka - Vörösvár
99. Balog Babette - Vörösvár
100. Balog István - Vörösvár
101. Balog Gizella - Vörösvár
102. Balog Hermina könyvelő Vörösvár
103. Balog Moricz - Vörösvár
104. Balog Miksa - Vörösvár
314
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1872. 10. 14. 1930. 11. 27. 1872–1930
1874. 05. 11. - 1874–1904
1875. 09. 14. - 1875
1877. 01. 30. - 1877–1900
1879. 02. 07. - 1879–1904
1880. 05. 05. - 1880–1905
1882. 06. 16. 1882. 11. 03. 1882
1883. 09. 11. - 1883–1914
1885. 06. 28. 1885. 12. 20. 1885
1887. 04. 26. - 1887–1910
1893 1944 1900–1944
1846. 10. 23. 1904. 11. 04. 1846–1904

1850 1874. 06. 28. 1850–1874
1872. 02. 14. - 1872–1892
1873. 06. 18. 1873. 09. 12. 1873
1874. 06. 28. 1874. 07. 10. 1874
1858 1939. 06. 08. 1874–1939
1875. 07. 22. - 1875–1905
1877. 09. 10. - 1877–1919
1879. 06. 13. - 1879–1904
1881. 05. 07. - 1881–1905
1883. 07. 27. 1889. 12. 02. 1883–1889
1885. 07. 10. - 1885–1909
1889. 07. 17. - 1889–1915
1891. 08. 21. 1891. 09. 20. 1891
315
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
105. Balog Salamon - Vörösvár
106. Balog Hanni - Vörösvár
107. Balog Mano mészáros Vörösvár
97. Balog Béla /Léb/ munkavezető Vörösvár

108. Kellner Sarolta - Szigetmonostor
109. Balog Mária - Vörösvár
107. Balog Manó mészáros Vörösvár

110. Spitz Sarolta - -
111. Balog Lívia - Vörösvár
112. Balog Markus - -

113. Evy Mutter (?) - -
114. Balog Bernhard cipészmester Vörösvár
114. Balog Bernhard cipészmester Vörösvár

115. Tauser Charlotti magánzó Pilisszentiván
116. Balog Sáli - Vörösvár
117. Balog Leopold cukorügynök Vörösvár
118. Balog Eva - Vörösvár
119. Balog Armin Markusz kereskedő Vörösvár
120. Balog Péter - -
121. Balog Salamon - -
316
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1893. 02. 22. 1945. 01. 21. 1893–1915
1895. 03. 14. - 1895–1935
1898. 01. 30. - 1898–1921
1875. 07. 22. - 1875–1905

1880 - 1905
1905. 02. 24. 1945 1905
1898. 01. 30. - 1898–1921

1901 - 1929
1929. 04. 07. - 1929
- - 1821
- - 1821
1821. 11. 26. 1876. 08. 20. 1821–1876
1821. 11. 26. 1876. 08. 20. 1821–1876

1822 1894. 04. 26. 1854–1876
1851 - 1851–1875
1854. 07. 02. - 1854–1875
1856. 06. 16. - 1856
1859 - 1859–1884
- - 1843
- - 1855
317
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
122. Balog /Bolock/ Eva - Vörösvár
123. Balog /Bolock/ Regina - Vörösvár
124. Baros Elisabet (h) - Tát
125. Bauer Márkusz - -
126. Bauer Samuel - -

127. Huszerl Theresia - Vörösvár
128. Bauer Samy - Vörösvár
129. Baum Jakab kerületi rabbi Nagyölved

130. Stern Szofi - Kéty
131. Baum Paulina - Vörösvár
132. Baum Mordechaj - Vörösvár
133. Baum Illana - Vörösvár
134. Baum Bella - Vörösvár
135. Baum József - Vörösvár
136. Baum K. Aranka - Vörösvár
137. Baum Lina - Vörösvár
138. Baum Róza - Vörösvár
139. Baum Dávid - Vörösvár
140. Fürst Borbála (2. f.) - -
318
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1853. 01. ‑ 1854. 03. 04. 1853–1854
1853. 07. ‑ 1854. 04. 16. 1853–1854
1805 1873. 08. 24. 1873
- - 1843
1814 - 1840–1843
1818 1898. 10. 06. 1818–1898
1843. 04. 14. - 1843
1850 1941. 01. 22. 1875–1919

1852 1897. 04. 03. 1875–1897
1877. 01. 20. 1913 1877–1913
1878. 05. 16. 1882. 01. 27. 1878–1882
1880. 01. 01. - 1880–1904
1882. 11. 03. 1884. 02. 19. 1882–1884
1882. 11. 03. - 1882–1900
1884. 06. 27. - 1884–1906
1886. 06. 18. 1886. 09. 15. 1886
1889. 11. 10. - 1889–1919
1891. 01. 31. 1893. 09. 04. 1891–1893
- - 1919
319
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
141. Berán Henrik bányafelvigyázó Olmütz (Cs)
ø Ehrenzweig Zsófia - Hradisch (Cs)
ø Berán Emánuel - Csehország
ø Berán Richárd - Csehország
ø Berán Alfréd - Csehország
142. Berán Kamilla - Csehország
143. Berán Margit - Csehország
144. Berán Irén - Csehország
145. Berán Anna varrónő Csehország
146. Berán János bányalakatos Csehország
147. Berdach Josua urasági bérlő -

148. Berdach Rosalia - -
149. Berdach Chana - Vörösvár
150. Berdach Max - Vörösvár
151. Beregi Albert körállatorvos Budapest

152. Elfer Rozália - -
153. Berger Mózes - -

154. Engel Franciska - -
155. Berger Johanna - Vörösvár
156. Billitzer Jenő rabbihelyettes -

157. Linder Róza - -
158. Billitzer Ella varrónő Mátyus
320
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1850. 02. 17. 1926. 12. 19. 1917–1926
1851. 09. 10. 1908. 07. ‑ ø
1875. 06. ‑ - ø
- - ø
- - ø
1887. 05. 20. 1967. 03. 15. 1917–1937
1888 1944 1910–1944
1889. 10. 15. 1973. 03. 18. 1917–1937
1892 1944 1917–1944
1893. 09. 04. 1944. 12. 04. 1918–1919
- - 1867–1869
- - 1867–1869
1867. 12. 27. - 1867–1869
1869. 03. 03. - 1869
1877 1926. 01. 13. 1904–1926

- - 1923
- - 1830
- - 1830
1830 - 1830
1890 1944 1926–1944

1898 1944 1926–1944
1926. 01. 03. 1944 1926–1944
321
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
159. Billitzer Ottó - Vörösvár
160. Billitzer Ernő - Vörösvár
161. Blau Franciska (h) - -
162. Blau Zsigmond templomszolga Leipnik (Cs)

163. Reichmann Fáni - Leipnik (Cs)
164. Blau Gyula asztalossegéd -
165. Blau Frigyes bányalakatos Prostejov (Cs)
166. Blau Sándor - Vörösvár
167. Blau Paulina - Vörösvár
164. Blau Gyula asztalossegéd -

168. Mannheim Johanna - Vörösvár
169. Blau Ipoly - Vörösvár
165. Blau Frigyes bányalakatos Prostejov (Cs)

170. Lindenfeld Margit hímző Budapest
171. Blau Julianna tanítónő Vörösvár
172. Bloch Martin kántor‑jegyző -
173. Boscovitz Mindel - -
174. Boscovitz H. Samuel (h) - Vörösvár
322
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1927. 04. 08. 1944 1927–1944
1933. 11. 18. 1944 1933–1944
1830 1856. 04. 09. 1856
1856 1918. 09. 07. 1895–1918

1860 1940 1895–1940
1885. 09. 18. 1917 1895–1915
1892. 07. 24. 1944 1895–1944
1896. 03. 23. 1903. 02. 16. 1896–1903
1900. 03. 06. 1931. 10. 23. 1900–1931
1885. 09. 18. 1917 1895–1915

1890. 08. 16. - 1890–1919
1912. 11. 03. - 1912–1919
1892. 07. 24. 1944 1895–1944

1910. 04. 06. 1944 1916–1944
1934. 03. 12. 2011 1934–1944
- - 1840
- 1830. 12. 21. 1830
1804 1855. 03. 24. 1804
323
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
Bossányi Jenőné
175. - -
Weisz Róza
176. Böhm Lajos férfiszabó -

177. Fischer Lenke - -
178. Böhm Jenő - Vörösvár
179. Böhm Margit - Vörösvár
180. Braun Natan - -
181. Braun Sándor villanyszerelő -

182. Braun Imre - Vörösvár
183. Breuer Márkus magánzó Tinnye

184. Wiener Rosalia - -
185. Breuer Szidonia fűszerkereskedő Pilisszántó
186. Breuer Ármin kereskedő -
187. Brüll Simon házaló Vörösvár

188. Schwartz Háni - Bodovka
189. Brüll Móritz - Vörösvár
190. Brüll Pepy - Vörösvár
9. Brüll Katharina napszámos Vörösvár
191. Brüll Franciska - Vörösvár
324
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1897 - 1922–1940
1889. 09. 01. 1940 1912–1940

1884. 02. 16. - 1900–1940
1914. 12. 15. 1914. 12. 18. 1914
1916. 06. 10. 1949. 11. 16. 1916–1940
- - 1860–1861
1897 - 1925
1925. 05. 21. - 1925
1821 1906. 03. 31. 1888–1906

1827 1907. 03. 05. 1888–1907
1870. 02. 21. - 1888–1920
- - 1905
1808 1878. 12. 27. 1808–1878

1809 1905. 04. 25. 1849–1905
1849. 09. 14. - 1849–1875
1854. 10. 02. - 1854
1859. 12. 09. - 1859–1905
1863 1867. 05. 30. 1863–1867
325
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
192. Brüll Móritz kereskedő -
193. Sersavi Rosaly - Prága (Cs)
194. Brüll Karl - Vörösvár
195. Brüll Bernath pék Vörösvár
196. Brüll L. Isak - Vörösvár
197. Brüll Josef bádogos Vörösvár
195. Brüll Bernhardt pék Vörösvár

198. Fuchs Peppi - Bajta
199. Brüll Emma - Vörösvár
200. Brüll Katalin - Vörösvár
201. Brüll Sándor - Vörösvár
202. Brüll Josef - -
203. Brüll Károly (h) házaló Vörösvár
204. Burger Jakab házaló -

205. Kleinstein Jozefina - Vörösvár
206. Büchler Márk mészáros Vámosmikola

207. Blum Anna - Fűr
208. Büchler Gizella - Vörösvár
209. Büchler Katalin (ö) - Vörösvár
326
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1849–1895
1812 1891. 10. 29. 1849–1891
1847 - 1847–1873
1849. 05. 28. - 1849–1882
1856. 07. 20. - 1856
1859 - 1859–1884
1849. 05. 28. - 1849–1882

- - 1879–1882
1879. 10. 25. - 1879–1882
1881. 05. 21. 1881. 05. 31. 1881
1882. 06. 02. - 1882
- - 1843–1855
1848 1873. 09. 12. 1848
1868. 11. 21. 1934. 06. 04. 1919–1934

1873. 10. 19. - 1873–1938
1872 - 1899
1873 - 1899
1899. 06. 06. - 1899
1801 1876. 02. 18. 1801
327
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
210. Csercas Philipus rabbi -
211. Davidovics Adolf kántor -

212. Friedmann Zsenni - -
213. Davidovics Gizella - -
214. Davidovics Ibolya - Vörösvár
215. Davidovics Zsigmond - -
216. Debenski (?) Rosalia - Óbuda
217. Delicat Carl szatócs Verbo (Sz)

218. Stern Ester - Vörösvár
219. Delicat Rosa - Vörösvár
92. Delicat Sali - Vörösvár
220. Delicat Philip - Vörösvár
221. Delicat Nathan - Vörösvár
222. Stern Regina (2. f.) - Vörösvár
223. Deutsch Fülöp szatócs -

224. Klein Róza - -
225. Deutsch Arthur korcsmáros -

88. Ballog Ilona - Vörösvár
226. Deutsch Jolán - Vörösvár
227. Deutsch Erzsébet - Vörösvár
328
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1840
1877 - 1915–1918
1881 - 1915–1918
1913 1918. 10. 24. 1915–1918
1916. 01. 01. 1918. 11. 02. 1916–1918
- 1916 1914
1865 1871. 09. 22. 1871
1819 1896. 11. 18. 1847–1895

1817 1866. 08. 09. 1817–1866
1847 - 1847–1890
1850 1874. 06. 28. 1850–1874
1854. 05. 11. - 1854
1856. 05. 03. - 1856
1820 1895. 07. 10. 1820–1895
1841 1917. 07. 19. 1915–1917

1844 1920. 02. 05. 1915–1917
1885. 03. 30. - 1911–1914

1883. 09. 11. - 1883–1914
1912. 07. 23. - 1912–1914
1914. 10. 29. - 1914
329
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
ø Deutsch Salamon bányafőgépész Nagydorog
ø Baron Izabella - Újvidék
228. Deutsch‑Decsényi Imre tisztviselő Pilisszentiván
229. Deutsch Béla papírkereskedő Pilisszentiván
özv. Doller Rezsőné

230. - -
Blau Júlia
231. Dr. Drucker Jenő okl. gazdász -
özv. Dubenszky Jakabné

232. rövidárus házaló Pilisszentiván
Thauber Regina
233. Eckstein Lipót zsidótanító -
Egri Józsefné
234. - -
Kalmár Etelka
235. Egri Amália táncosnő Budapest
236. Ehrenfeld Zsigmond épületfa‑keresk. Nyergesújfalu

237. Braun Franciska - Zsitvagyarmat
238. Ehrenfeld Samu épületfa‑keresk. Vörösvár
238. Ehrenfeld Samu épületfa‑keresk. Vörösvár

239. Lőwy Irma - Pilismarót
240. Ehrenfeld Endre - Budapest
330
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1870 1944 ø
1877 1944 ø
1900. 11. 19. 1943. 04. 19. 1933–1939
1903. 11. 11. - 1935–1938
1850 1912. 05. 06. 1912
1866 - 1894
1826 1902. 01. 10. 1902
1863 - 1885–1889
1901 - 1922–1926
1920. 06. 06. - 1922–1926
1869 1944 1899–1944

1876 - 1899–1944
1901. 03. 08. 1943 1901–1942
1901. 03. 08. 1943 1901–1942

1897 - 1928–1944
1926. 05. 08. - 1928–1944
331
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
241. Ehrenfeld Richárd - Budapest
242. Ehrenfeld György - Vörösvár
243. Ehrenfeld Miksa lisztkereskedő -

244. Alt Róza - -
245. Ehrenfeld Tibor kereskedő Vörösvár
246. Moses Ehrentreu - Vörösvár
247. Regina Ehrentreu - Vörösvár
248. Jonas Ehrentreu keresk. ügynök Vörösvár
249. Eisler Salamon sebészmester Brumow (Cs)

250. Schreiber Johanna - -
251. Eisler Theresie - Vörösvár
252. Eisler Bernáth - Vörösvár
253. Eisler Sigmund - Vörösvár
254. Eisler Joseph - Vörösvár
özv. Dr. Elek Béláné

255. nyugdíjas -
Sturm Hermin
256. Engel Mózes rabbi Balassagyarmat
332
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1927. 05. 02. 1944 1928–1944
1929. 03. 23. - 1929–1944
1878 - 1911–1919
1881 - 1918–1919
1918. 01. 07. - 1918–1919
1775 - 1775
1789 1854. 08. 29. 1789
1814 1887. 08. 08. 1814
1816 - 1840–1863
- - 1840–1858
1840 - 1840–1860
1841. 07. 31. - 1841
1844. 07. 16. - 1844
1852. 08. ‑ 1854. 02. 04. 1852–1854
1869 1943. 09. 30. 1943
1739 1820 1779–1820
333
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
257. Epstein Joachim kiskereskedő -
258. Goldner Katty - -
259. Epstein Juli - Vörösvár
260. Epstein Joseph kántor‑jegyző Vörösvár
261. Epstein Sigmund kereskedő Vörösvár
260. Epstein Joseph kántor‑jegyző Vörösvár

262. Katty Schulczer (?) - -
263. Epstein Katarina - Vörösvár
264. Pollák Johanna (2. f.) - -
265. Epstein Dawid kereskedő Vörösvár
266. Epstein Leopold - Vörösvár
267. Epstein Lazar - Vörösvár
268. Epstein Antonia - Vörösvár
269. Epstein Simon hivatalnok Vörösvár
269. Epstein Simon hivatalnok Vörösvár

270. Srank (?) Lina - -
261. Epstein Sigmund kereskedő Vörösvár

271. Kling Eliza - Vörösvár
272. Epstein Zizilia - Vörösvár
273. Epstein Kati - Vörösvár
274. Epstein Heinrich szatócs Vörösvár
275. Epstein Barbara - Vörösvár
276. Epstein Lazar Hirsch - Vörösvár
334
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1802–1820
- - 1802–1820
1802 - 1802–1856
1811 1882. 03. 20. 1811–1882
1820. 03. 25. 1903. 05. 08. 1820–1903
1811 1882. 03. 20. 1811–1882

- 1846 1846
1846 - 1846–1871
- - 1849–1882
1849 1933. 05. 28. 1849–1872
1850. 07. 09. - 1850
1855. 02. 01. - 1855
1859 - 1859–1906
- - 1865–1885
- - 1865–1885
- - 1885
1820. 03. 25. 1903. 05. 08. 1820–1903

1825 1903. 10. 20. 1825–1903
1850 - 1850–1871
1852 1902. 08. 03. 1852–1873
1853. 12. 26. - 1853–1880
1855. 10. 26. - 1855
1862. 07. 12. 1882. 05. 25. 1862–1882
335
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
277. Epstein Salamon - Vörösvár
278. Epstein Leopold - -

279. Tadesko Júli - -
280. Epstein Resi - Vörösvár
özv. Fantusz Dávidné

281. - Vörösvár
Zwillinger Teréz
282. Farkas Adolf bányatisztviselő -
özv. Farkas Herschné

283. - Bethlen
Lechner Helén
284. Farkas József segédvájár Bukarest
285. Farkas Dávid cipészsegéd Bukarest
286. Farkas Izidor kőművessegéd Kolozsvár
287. Farkas Paulina - Kolozsvár
284. Farkas József segédvájár Bukarest

288. Platschek Gizella varrónő Piliscsaba
289. Farkas Klára - Budapest
290. Porgesz Ilona (2. f.) varrónő Vörösvár
286. Farkas Izidor kőművessegéd Kolozsvár

291. Platschek Katalin varrónő Piliscsaba
292. Farkas Géza - Vörösvár
336
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1864. 08. 20. - 1864
- - 1844
- - 1844
1844 - 1844–1862
1804 1890. 11. 11. 1804–1830
- - 1910–1911
1868 - 1934–1938
1896. 02. 02. - 1926–1944

1897. 11. 11. - 1926–1938
1903. 11. 21. 1944 1926–1939
1906. 01. 21. - 1926–1938
1896. 02. 02. - 1926–1944

1901. 01. 21. 1936. 01. 28. 1931–1936
1936. 01. 06. 1944 1936–1944
1907. 02. 23. 1944 1907–1944
1903. 11. 21. 1944 1926–1939

1906. 12. 05. 1944 1930–1939
1936. 08. 15. 1944 1936–1939
337
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
293. Farkas Simon bútorasztalos Pókafalva
294. Weisz Frida - Vörösvár
295. Farkas Margit - Vörösvár
296. Feldmann Ignácz kántor -
297. Feldmann Lajos bányamunkás -
298. Fischer Albert Lipót kereskedő Vörösvár
299. Fischer Viktor spangler Budapest

300. Rosenfeld Karolina - Vörösvár
301. Fischer Mór faker. üzletvez. Tápiósáp

302. Steiner Netti - Garamvezekény
303. Fischer Jenő bányatisztviselő Udvard
177. Fischer Lina - -
304. Fischer Róza szabó -
305. Fischer Lipót bányalakatos Piliscsaba
306. Fischer Albert - Piliscsaba
307. Fischer Ilona - Vörösvár
305. Fischer Lipót bányalakatos Piliscsaba

308. Krausz Katalin - Komárom
309. Fischer Sándor - Vörösvár
310. Fischer Erzsébet - Vörösvár
338
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1897. 03. 12. - 1925–1926
1901. 11. 10. - 1901–1926
1926. 04. 18. - 1926
1877 - 1913
1897 1935. 10. 03. 1925–1935
1797 1862. 08. 25. 1797
1853 - 1876
1850 - 1850–1876
1853 1942 1900–1940

1857 1920. 07. 03. 1900–1920
1879 1904. 11. 04. 1900–1904
1884. 02. 16. - 1900–1940
1892 1920. 04. 15. 1900–1920
1896. 06. 17. 1944 1900–1940
1898. 04. 16. - 1900–1940
1903. 02. 06. 1944. 10. 01. 1903–1928
1896. 06. 17. 1944 1900–1940

1894. 11. 17. 1944 1923–1940
1924. 06. 03. 1944 1924–1940
1928. 05. 14. 1944 1928–1940
339
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
311. Fischer Julianna - -
312. Fischer Julianna (!) - Vörösvár
313. Fischer Arthur állomásfelvigyázó -

314. Fischer Arthurné - -
315. Fleischmann Leopold - -
316. Fleischmann Mór mészáros Nagy‑Magyar

317. Fürst Mária - Piliscsaba
318. Fleischmann Sarolta - Vörösvár
319. Fleischmann Róza - Vörösvár
320. Freibauer Abraham - -

321. Rosenfeld Paula - Vörösvár
322. Freibauer Leonora - Vörösvár
323. Freibauer Amalia - Vörösvár
324. Friedman Samuel self‑made mann Nagy‑Badóló

325. Sorger Hani - Vörösvár
326. Friedman Gizella - Pest
327. Friedman Márkusz - Vörösvár
328. Friedman Wilmusz MÁV‑tiszt Vörösvár
329. Friedmann Adolf - -
340
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1905 - 1923
1923. 02. 09. - 1923
1864 - 1907–1910
- - 1907–1910
- - 1859–1864
1860. 12. 01. - 1886–1889

1868 - 1886–1889
1887. 06. 07. - 1887–1889
1889. 01. 03. - 1889
- - 1853–1868
1825 1868. 10. 27. 1825–1868
1854. 01. 25. 1854. 07. 06. 1854
1855. 10. 16. - 1855
1843 - 1875–1877
1849 - 1849–1877
1873. 02. 04. - 1875–1877
1875. 03. 03. - 1875–1877
1877. 01. 26. - 1877
- - 1866
341
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
330. Fuchs Regina (ö) - -
331. Fuhrmann József bányahivatalnok -

332. Geschmay Szerén - Vörösvár
333. Fuhrmann György - Vörösvár
334. Fuhrmann Karolin Olga - Vörösvár
335. Fürst Márkus kereskedő Vörösvár

336. Fürst Pepi - -
337. Fürst Manó /Mandl?/ kereskedő -

338. Janka /Hanna/ - -
339. Fürst Sámson kereskedő Vörösvár
339. Fürst Sámson kereskedő Vörösvár

340. Bloch Pepi /Helena/ - -
341. Fürst Izrael földbirtokos Vörösvár
342. Fürst Fanni - Vörösvár
343. Fürst Leopold szatócs Vörösvár

344. Fürst Magdaleny /Netti/ - -
345. Fürst Hermann /Armin/ - Vörösvár
346. Fürst Fany - Vörösvár
347. Fürst Betty - Vörösvár
348. Fürst July - Vörösvár
349. Fürst Lazar - Vörösvár
342
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1843–1867
1884 - 1910–1912
1885. 10. 19. - 1885–1912
1910. 03. 31. - 1910–1912
1911. 12. 28. - 1911–1912
1793 1877. 08. 08. 1793–1877

- - 1877
- - 1816
- - 1816
1816 1900. 04. 24. 1816–1850
1816 1900. 04. 24. 1816–1850

1815 1855. 01. 10. 1842–1850
1842 1916. 10. 09. 1842–1850
1848 - 1848–1850
1812 - 1812–1852
- 1868 1838–1852
1838. 12. 22. - 1838–1881
1841. 12. 28. - 1841–1852
1843. 09. 16. - 1843–1852
1845. 07. 26. - 1845–1852
1847. 01. 03. - 1847–1852
343
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
350. Fürst Mandel - Vörösvár
351. Fürst Salamon - Vörösvár
345. Fürst Hermann - Vörösvár

352. Fürst Lina /Nina/ - -
353. Fürst Lotti - Vörösvár
354. Fürst Samuel kereskedő Vörösvár

355. Bollog Pepi - Vörösvár
356. Fürst Markus földbirtokos Vörösvár
357. Fürst Simon Izrael szatócs Vörösvár
358. Fürst Charlotty - Vörösvár
359. Fürst Regina - Vörösvár
360. Fürst Armin Herman kiskereskedő Vörösvár
361. Fürst David szeszfőző‑ker. Vörösvár
362. Fürst Karolina - Vörösvár
363. Fürst Katti - Vörösvár
364. Fürst Emanuel szatócs Vörösvár
365. Fürst Leonora - Vörösvár
366. Fürst Jakob - Vörösvár
357. Fürst Simon Izrael szatócs Vörösvár

367. Lampel Jozefina - Budakalász
368. Fürst Róza - Leányvár
369. Fürst Sarlotte - Leányvár
370. Fürst Sándor - Leányvár
344
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1850. 01. 11. - 1850
1852. 04. 28. 1865. 07. 20. 1852
1838. 12. 22. - 1838–1881

- - 1881
1881. 01. 08. - 1881
1814 1877. 06. 26. 1814–1877

1816 1884. 12. 01. 1816–1884
1837. 11. 02. 1926. 04. 18. 1837–1860
1839. 11. 09. - 1839–1897
1843 - 1843–1890
1844 1928. 11. 04. 1844–1866
1845. 09. 03. 1901. 02. 13. 1845–1870
1854 - 1854–1900
1855. 11. 29. - 1855–1881
1856 - 1856–1875
1858 - 1858–1880
1859 1938. 10. 21. 1859–1878
1865. 02. 03. - 1865
1839. 11. 09. - 1839–1897

1843 - 1887–1897
1868. 01. 14. - 1887–1897
1879. 01. 05. 1890. 08. 03. 1887–1890
1885. 04. 03. 1890. 12. 10. 1887–1890
345
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
361. Fürst Dávid szeszfőző‑ker. Vörösvár
371. Hermán Betti - Pilisszentiván
372. Fürst Abraham Hirsch - Vörösvár
373. Fürst Samuel - Vörösvár
374. Fürst Károly - Vörösvár
375. Fürst Fani - Vörösvár
376. Fürst Károly - Vörösvár
377. Fürst Szidonia - Vörösvár
378. Fürst Mano - Vörösvár
379. Fürst Pista Istvány - Vörösvár
380. Fürst Béla ékszerész Vörösvár
381. Fürst Miksa - Vörösvár
382. Fürst Paulin - Vörösvár
364. Fürst Emanuel szatócs Vörösvár

383. Gattein Katarina - Óbuda
384. Fürst Samuel - Vörösvár
385. Fürst Gerzson Karl kereskedő -

386. Kreitschik Rosaly - -
387. Fürst Jacob könyvelő Vörösvár
388. Fürst David dr. orvos Vörösvár
389. Fürst Jacob kereskedő Vörösvár

390. Fürst Johanna - -
391. Fürst N. - Vörösvár
346
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1854 - 1854–1900
1856 - 1856–1900
1875. 11. 06. - 1875–1900
1878. 01. 29. - 1878–1900
1879. 06. 09. 1879. 08. 12. 1879
1880. 05. 09. - 1880–1900
1881. 07. 15. - 1881–1900
1883. 05. 17. - 1883–1900
1884. 06. 12. - 1884–1900
1885. 10. 22. 1886. 09. 16. 1885–1886
1887. 03. 18. 1945. 02. 18. 1887–1900
1889. 06. 30. 1889. 07. 10. 1889
1893. 01. 23. - 1893–1900
1858 - 1858–1880
1858 - 1880
1880. 11. 29. - 1880
- - 1840–1866
- - 1840–1866
1840. 12. 23. - 1840–1866
1848. 09. 14. - 1848–1866
- - 1872
- - 1872
1872. 10. 04. 1872. 10. 14. 1872
347
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
392. Fürst Salamon - Vörösvár
393. Fürst Philipp - Vörösvár
394. Marie Gans (ö) - Vörösvár
395. Josef Ganz - -
396. Leopold Ganz kereskedő -

397. Julie Hász (?) - -
398. Moritz Ganz kereskedő Vörösvár
399. Geiduschek Nathan kereskedő Hóth

400. Reich Mina - Vörösvár
401. Geiduschek Fraidel - Vörösvár
402. Geiduschek Nanetti - Vörösvár
403. Geiduschek Moricz - Vörösvár
404. Geschmay Joseph Soma keresk., szabó -

405. Tauser Katrina házaló Éger (Cs)
406. Geschmay Salamon szabó, szatócs Vörösvár
407. Geschmay Lajos - Vörösvár (?)
408. Geschmay Debora - Pilisszentiván
409. Geschmay Markus vegyeskeresk. Pilisszentiván
410. Geschmay Rosalia - Vörösvár
411. Geschmay Isak - Vörösvár
348
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1792 1865. 07. 20. 1792
1843 1869. 10. 06. 1843
1820 1866. 10. 04. 1820
- - 1843
- - 1840
- - 1840
1840 - 1840
1844 - 1868–1875
1848 - 1848–1875
1869. 05. 08. - 1869–1875
1870. 11. 22. - 1870–1875
1874. 07. 29. - 1874–1875
- 1863 1840–1863
1817 1894. 06. 12. 1840–1894
1840 - 1840–1892
1842. 09. 10. - 1842–1862
1850 - 1855–1874
1854. 01. 01. 1918. 01. 29. 1855–1918
1856. 01. 11. - 1856–1877
1860. 08. 06. - 1860
349
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
412. Geschmay Simon - Vörösvár
413. Geschmay József szatócs Vörösvár
406. Geschmay Salamon szabó, szatócs Vörösvár

414. Lővi Juliane - Tétény
415. Geschmay David Hirsch - Vörösvár
416. Geschmay Jesaius - Vörösvár
417. Brüll Leonóra (2. f.) - Új‑Kécske
418. Geschmay Mayer Leopold - Vörösvár
419. Geschmay Jesaie - Vörösvár
420. Geschmay Evá - Vörösvár
421. Geschmay Matilde - Vörösvár
422. Geschmay Sofie - Vörösvár
423. Geschmay Samuel - Vörösvár
424. Geschmay Betti - Vörösvár
425. Geschmay Gizella - Vörösvár
332. Geschmay Szidonia - Vörösvár
426. Geschmay Miksa - Vörösvár
427. Geschmay Irma - Vörösvár
409. Geschmay Márkus vegyeskeresk. Pilisszentiván

428. Steiner Bunsi - Vörösvár
429. Geschmay Samuel - Vörösvár
430. Geschmay Josef főhivatalnok Vörösvár
431. Geschmay Friderika - Vörösvár
432. Geschmay Róza - Vörösvár
350
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1862. 05. 21. - 1862
1863 1908. 11. 21. 1863–1908
1840 - 1840–1892
1844 1870. 11. 14. 1867–1870
1868. 10. 14. 1881. 05. 26. 1868–1881
1870. 08. 04. 1870. 11. 11. 1870
- - 1871–1892
1872. 01. 23. 1874. 04. 03. 1872–1874
1873. 05. 25. - 1873–1892
1874. 12. 22. - 1874–1892
1876. 06. 18. - 1876–1892
1878. 02. 05. - 1878–1892
1879. 10. 15. - 1879–1892
1881. 04. 29. - 1881–1892
1883. 04. 22. - 1883–1892
1885. 10. 19. - 1885–1912
1887. 02. 11. - 1887–1892
1890. 03. 24. - 1890–1892
1854. 01. 01. 1918. 01. 29. 1855–1918

1855 1932. 11. 14. 1855–1932
1880. 05. 08. 1882. 05. 04. 1880–1882
1882. 01. 27. - 1882–1900
1883. 10. 11. 1972 1883–1972
1885. 04. 05. - 1885–1906
351
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
433. Geschmay Lipót keresk. alkalm. Vörösvár
434. Geschmay Cziczilia - Vörösvár
413. Geschmay József szatócs Vörösvár

185. Breuer Szidonia fűszerkereskedő Pilisszántó
435. Geschmay Erna - Vörösvár
436. Geschmay Mano - Vörösvár
437. Geschmay Lipót - Vörösvár
438. Geschmay Samuel Simon - Vörösvár
439. Geschmay Sándor - Vörösvár
440. Geschmay Kornélia - Vörösvár
441. Geschmay László - Vörösvár
442. Goldberger Leopold - -
443. Gross Elias - -

444. Breitner Katarina - -
445. Gross Albert - Vörösvár
446. Grósz Miksa kereskedő Vác

26. Ballog Lina - Vörösvár
447. Grósz Katalin - Vörösvár
448. Groszman Joseph kereskedő Úny

449. Kattarina - -
450. Groszman Abraham - Vörösvár
352
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1887. 05. 12. - 1887–1910
1894. 04. 01. 1944 1894–1916
1863 1908. 11. 21. 1863–1908

1870. 02. 21. - 1888–1920
1890. 02. 14. - 1890–1910
1891. 12. 28. - 1891–1915
1893. 11. 21. 1895. 02. 06. 1893–1895
1895. 08. 06. 1944 1895–1944
1898. 02. 02. - 1898–1920
1899. 10. 21. - 1899–1920
1904. 11. 26. 1943. 01. 18. 1904–1920
- - 1858
- - 1828
- - 1828
1828 - 1828
1856 - 1884–1886
1863 - 1863–1886
1886. 07. 06. - 1886
1806 1871. 02. 21. 1835–1871

- - 1835–1871
1835. 12. 11. - 1835
353
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
451. Groszman Henrik - -
452. Schmideg Fani - -
453. Groszman Aladár - Vörösvár
454. Groszman Jónás lakatos Pomáz

81. Ballog Mária - Vörösvár
455. Groszman Mano lakatos Vörösvár
456. Groszman László lakatos Vörösvár
457. Groszman Róza hivatalnok Vörösvár
455. Groszman Mano lakatos Vörösvár

458. Csabán Szidónia - Budapest
459. Groszman László - Budapest
özv. Grünbaum Simonné

460. - -
Hirsch Júlia
461. Grünbaum H. Herman házaló Somogyszil
461. Grünbaum H. Herman házaló Somogyszil

462. Rosenfeld Maria - Vörösvár
463. Grünberger Bernhard kántor Ungvár

464. Harnik Johanna - Drogobicz (U)
465. Grünfeld Adolf - -

466. Stern Regina - -
354
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1883–1884
- - 1883–1884
1883. 12. 15. 1884. 06. 11. 1883–1884
1870. 03. 01. - 1902–1938

1872. 10. 14. 1930. 11. 27. 1872–1930
1902. 11. 18. 1950. 06. 15. 1902–1938
1905. 02. 22. 1930. 05. 21. 1905–1930
1907. 12. 06. 1950. 06. 06. 1907–1930
1902. 11. 18. 1950. 06. 15. 1902–1938

1904 - 1934–1938
1930. 08. 08. - 1934–1938
1822 1912. 03. 17. 1896–1912
1865 1918. 04. 15. 1896–1918
1865 1918. 04. 15. 1896–1918

1844 - 1844–1918
1861 - 1887
1866 - 1887
- - 1844–1845
- - 1844–1845
355
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
467. Grünfeld Bernath - Vörösvár
468. Grünfeld Ignatz szatócs Szilágysomlyó

469. Lővy Róza - Csömör
470. Grünfeld Hermann szeszfőző‑ker. Vörösvár
471. Grünfeld Mano körállatorvos Voila (R)

472. Rosenberg Teréz - Budapest
473. Grünfeld Edit - Vörösvár
474. Grünstein Henrik bányafelügyelő Mád

475. Czeisler Johanna - Megyaszó
476. Grünstein Vilmos magántisztviselő Újpest
477. Grünstein Lujza - Vörösvár
478. Grünstein Lajos ács Vörösvár
479. Grünstein József - Vörösvár
480. Grünstein Bella - Vörösvár
476. Grünstein Vilmos magántisztviselő Újpest

481. Fürst Róza - Piliscsaba
482. Gutman Dávid keresk., iparos Jászvásárhely

483. Hartmann Babette - Vörösvár
484. Gutman Arnold - Vörösvár
ø Gutman Regina - Piliscsaba
485. Gutman Ida - Piliscsaba
356
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1845. 01. 02. - 1845
1829 1889. 10. 02. 1855–1862

1842 1918 1861–1862
1862 - 1862
1873 - 1896–1898
1874 - 1896–1898
1897. 01. 11. - 1897–1898
1873 - 1899–1930
1875 1940. 01. 25. 1899–1930
1898. 04. 01. - 1899–1930
1900. 05. 17. - 1900–1922
1907. 07. 21. - 1907–1930
1909. 04. 27. - 1909–1930
1912. 10. 06. - 1912–1930
1898. 04. 01. - 1899–1930

1902. 01. 22. - 1925–1930
1862 1895. 08. 22. 1884–1895

1863 - 1863–1895
1885. 01. 03. - 1885–1895
1886. 10. 19. 1886. 11. 07. ø
1888. 03. 08. - 1890–1895
357
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
486. Gutman Laura - Vörösvár
487. Gutman Sándor - Vörösvár
488. Gutman Regina - Vörösvár
489. Guttmann Ignácz bádogosmester Eger

490. Weisz Katalin - Budapest
491. Guttmann Aranka - Vörösvár
492. Guttmann Mátyás Jakab - -
493. Haas Abraham - -

nem
zsidó Satya Saran Micha - -
494. Haas Malvina - Calcutta
495. Haasz Gyula üveg‑porc. ker. Nagykovácsi

496. Steiner Frida - Vörösvár
497. Haasz Elemér - Vörösvár
498. Hajdu (Haasz) Kálmán szatócs Nagykovácsi

499. Keiner Karolin - Nagykovácsi
500. Hajdu (Haasz) Edit - Pilisszántó
501. Hajdu Pál - Vörösvár
502. Samuel Hanzel - -
358
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1890. 11. 02. 1894. 11. 02. 1890–1894
1892. 11. 15. - 1892–1895
1895. 01. 19. - 1895
1870 - 1903–1917
1865 - 1903–1917
1903. 09. 09. - 1903–1917
- - 1904
- - 1923
- - 1923
1894. 05. 18. - 1923
1882. 01. 10. - 1909–1910

1888. 12. 04. - 1888–1910
1910. 02. 23. 1944 1910
1883. 07. 20. - 1916–1918

1889. 05. 21. - 1916–1918
1910. 08. 06. - 1916–1918
1916. 11. 20. 1918. 04. 18. 1916–1918
- - 1858–1859
359
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
503. Harnik Mózes - -
504. Lindner Ráchel - -
464. Harnik Johanna - Drogobicz (U)
505. Harnik Herman kántor Zloczew (L)

506. Roth Katarin - Berettyóújfalu
507. Harnik Samo - Vörösvár
508. Harnik Malvin - Vörösvár
509. Hartman Rosalia (ö) - Leipnik (Cs)
510. Hartman Regi (h) - Boskovitz (Cs)
511. Hartman Daniel - -

512. Lina - -
513. Hartman Salamon ifj. templomszolga Vörösvár
513. Hartman Salamon ifj. templomszolga Vörösvár

514. Kreitschik Regina - Vörösvár
483. Hartman Babette - Vörösvár
515. Hartman Rosaly - Vörösvár
516. Hartman Josef Isak - Vörösvár
517. Hartman Katrina - Vörösvár
518. Hartman Jehuda Leopold pék Vörösvár
360
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1887
- - 1887
1866 - 1887
- - 1885–1887
- - 1885–1887
1885. 03. 21. - 1885–1887
1887. 04. 11. - 1887
1768 1853. 11. 12. 1853
1789 1873. 08. 09. 1873
- - 1830–1860
- - 1830–1860
1830 1890. 02. 08. 1830–1890
1830 1890. 02. 08. 1830–1890

1842 1882. 11. 16. 1842–1882
1863 - 1863–1895
1864. 01. 22. 1908. 03. 26. 1864–1887
1866. 02. 26. 1871. 09. 26. 1866–1871
1868. 09. 23. 1880. 02. 17. 1868–1880
1870. 08. 21. 1925. 01. 25. 1870–1894
361
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
519. Hartman Jacob - -
520. Hartman Jacobné - -
521. Hartman Fany - Vörösvár
522. Hartman Salamon id. kereskedő Vörösvár

523. Jelenik Rosalia - -
524. Hartman Samuel - Vörösvár
525. Hartman Dincsi v. Lincsi - Vörösvár
526. Hartman Lina - Vörösvár
527. Hauser Philipp - -

528. Langweil Lotti - -
529. Hauser Netti - Vörösvár
530. Heller Jakob suszter Hollitsch (Sz)

531. Freibauer Julianna - Maglód
532. Heller A. Lipót néptanító -
533. Hirsch Hermann - -

534. Frankfurter Márta - -
535. Herman Károly terménykeresk. Pilisszentiván

536. Steiner Zizilia - Vörösvár
537. Herman Franciska - Vörösvár
362
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1831–1852
- - 1831–1852
1831 - 1831–1852
1802 1877. 02. 24. 1802–1877

- - 1836–1880
1836. 04. 19. - 1836
1839 - 1839–1862
1845 1881. 10. 01. 1845–1881
- - 1858–1860
- - 1858–1860
1860. 03. 09. - 1860
1789 - 1856
1810 - 1856
- - 1879
- - 1854
- - 1854
1852 - 1874
1852 1893. 09. 24. 1852–1874
1874. 05. 17. 1874. 09. 19. 1874
363
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
538. Hirsch Herta - -
539. Hochberger Adolf zsidótanító -

540. Delikát Berta - -
541. Hochberger Sándor - Vörösvár
542. Huszerl Salamon házaló Vörösvár

543. Zwillinger Fany - Vörösvár
544. Huszerl Regina - Vörösvár (?)
127. Huszerl Teréz - Vörösvár
545. Huszerl Simon szatócs Vörösvár
546. Huszerl Dawid - Vörösvár
547. Huszerl Moritz - Vörösvár
545. Huszerl Simon szatócs Vörösvár

548. Ballog‑Deutsch Franciska - Vörösvár
549. Huszerl Katalin - Vörösvár
550. Huszerl Henrik - Vörösvár
551. Huszerl Juliusz vegyeskeresk. Vörösvár
552. Huszerl Regina - Vörösvár
553. Huszerl Rozália - Vörösvár
554. Huszerl Mária - Vörösvár
555. Huszerl Mina - Vörösvár
556. Huszerl Mayer - Vörösvár
557. Huszerl Regina (!) - Vörösvár
558. Huszerl Baruch - Vörösvár
364
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- 1944 1944
- - 1878
- - 1878
1878. 10. 23. - 1878
1791 1874. 08. 02. 1791–1874

1792 1874. 01. 21. 1792–1874
1817 - 1817–1840
1818 1898. 10. 06. 1818–1898
1820. 06. 04. 1886. 01. 15. 1820–1886
1822. 08. 25. - 1822
1822. 08. 25. - 1822
1820. 06. 04. 1886. 01. 15. 1820–1886

1828 1909. 10. 25. 1828–1909
1850 1914. 03. 28. 1850–1914
1853 - 1853–1880
1855. 06. 09. - 1855–1919
1857 - 1857–1876
1861 - 1861–1879
1862. 12. 07. 1867. 11. 22. 1862–1867
1864 - 1864–1919
1865. 01. 04. - 1865
1866. 04. 09. 1866. 07. 22. 1866
1867. 07. 03. - 1867–1895
365
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
559. Huszerl Pepi - Vörösvár
560. Huszerl Fany - Vörösvár
551. Huszerl Gyula vegyeskeresk. Vörösvár

561. Knöpfler Fáni - Epöl
562. Huszerl Simon - Vörösvár
563. Huszerl Rezsin - Vörösvár
564. Huszerl Ferenc kereskedősegéd Vörösvár
565. Huszerl Irén - Vörösvár
566. Huszerl Ernő - Vörösvár
550. Huszerl Henrik - Vörösvár

567. Haáz Netti - Pomáz
568. Huszerl Salamon - Vörösvár
569. Huszerl Áron - -
570. Huszerl Jakob kalmár -
571. Huszerl Moyses szatócs Vörösvár
572. Huszerl Josef - -
573. Illés Imre villanyszerelő Budapest

574. Illés György villamosmérnök Budapest
366
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1868. 12. 14. - 1868–1888
1871. 07. 11. - 1871–1890
1855. 06. 09. - 1855–1919

1863 1903. 05. 15. 1889–1903
1890. 07. 11. 1890. 08. 29. 1890
1892. 01. 18. - 1892–1919
1893. 01. 13. 1944 1893–1919
1898. 08. 26. - 1898–1919
1900. 09. 28. 1900. 10. 15. 1900
1853 - 1853–1880
1859 - 1878–1880
1880. 09. 30. 1885. 09. 13. 1880
- - 1843
- - 1843
1797 1864. 12. 28. 1797–1843
- - 1858–1859
1905 - 1934–1939
1927. 03. 05. él 1934–1939
367
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
575. Ingber Márton szénbányász Vajdaszentiván
576. Findler Fáni - Verbócz (Sz)
577. Ingber Pál - Vörösvár
578. Ingber Artúr - -
579. Jakobovits Mór kántor Nagymuzsaly

580. Aftergut Róza - Zenta
581. Jakobovits Gizella - Vörösvár
582. Jelinek Jackob - -

583. Magdalény - -
584. Jelinek Jacob (!) - Vörösvár
585. Jelinek Heinrich - Vörösvár
586. Jelinek Jozseph kereskedő -

587. Szamek Juliána - -
588. Jelinek Magdaléna - Vörösvár
589. Jelinek Dávid - -

590. Jelinek Dávidné - -
591. Jelinek Fülöp szatócs‑korcsm. Vörösvár
591. Jelinek Fülöp szatócs‑korcsm. Vörösvár

592. Adler Róza Olga szatócsnő Kis‑Salló
593. Jelinek József korcsm.‑mész. Dág
368
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1900. 03. 15. - 1923–1924
1899. 06. 11. - 1923–1924
1923. 12. 29. - 1923–1924
- - 1925
1880 - 1905
1878 - 1905
1905. 06. 28. - 1905
- - 1826–1830
- - 1826–1830
1826. 02. 11. - 1826
1830. 03. 28. - 1830
- - 1840–1855
- - 1840
1840. 11. 05. - 1840
- - 1848–1875
- - 1848–1875
1848 1898. 03. 05. 1848–1894
1848 1898. 03. 05. 1848–1894

1851 1905. 09. 05. 1894
1880. 11. 01. 1917 1894–1914
369
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
594. Jelinek Antónia - Pilisszentlászló
595. Jelinek Fáni - Vörösvár
593. Jelinek József korcsm.‑mész. Dág

65. Balog K. Gizella rőföskereskedő Nagybörzsöny
596. Jelinek Leopold - -

597. Bollagh Zilli - -
598. Jelinek Herman Kling (?!) - Vörösvár
599. Juszt Erzsébet - -

600. Juszt Janka - Budapest
601. Kálmán Mór gyógyszerész Karcag

602. Steiner Szidónia - -
603. Kleinberger Róza (2. f.) - -
604. Kálmán Károly gyógyszerész Karcag
605. Kánitzer Joachim - -
606. Károly Samuel - -
607. Keiner Wolf ker., zsidóbíró -

608. Franziska - -
609. Keiner Salamon - Vörösvár
370
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1885. 05. 08. 1925. 11. 09. 1894–1925
1894. 01. 15. - 1894
1880. 11. 01. 1917 1894–1914

1874. 06. 10. 1944 1900–1944
- - 1855–1891
- - 1855–1891
1855. 12. 30. - 1855
- - 1894
1894. 02. 06. 1894. 04. 22. 1894
1880. 12. 15. 1934. 11. 02. 1908–1934

1891 1928. 04. 13. 1923–1928
- 1944 1930–1944
1888. 08. 30. 1944 1915–1923
- - 1843
- - 1843
- - 1824–1850
- - 1824–1836
1824. 11. 01. - 1824
371
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
610. Keiner Noa - Vörösvár
611. Keiner Leopold - -

612. Bollok Johanna - Vörösvár
613. Keiner Simon cipészmester Vörösvár
614. Keiner Hermann kereskedő -

615. Szamek Kattarina - Kerepes
616. Keiner Sándor - Vörösvár
617. Keiner Bernath - Vörösvár
618. Keiner Betti - Vörösvár
619. Keiner Bernát - Vörösvár
620. Keiner Rozália - Vörösvár
621. Keiner Abraham - Vörösvár
622. Keiner Noah kereskedő -

623. Freibauer Rachel - -
624. Keiner Herman - Vörösvár
625. Keiner Herzel - Vörösvár
626. Keiner Dávid kereskedő Vörösvár

627. Mahler Karolina - Neustadt (Cs)
628. Keiner Heinrich vegyeskeresk. Vörösvár
629. Keiner Elisi - Vörösvár
630. Keiner Károly szatócs Vörösvár
631. Keiner Káti - Vörösvár
372
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1836. 02. 23. - 1836
- - 1834–1860
1795 1875. 10. 25. 1795–1875
1834. 12. 10. - 1834–1860
- - 1836–1859
1813 1856. 10. 08. 1836–1856
1836 - 1836–1859
1840. 05. 06. - 1840
1844 1854. 10. 15. 1844–1854
1846 - 1846–1859
1852 - 1852–1859
1856. 09. 14. - 1856–1859
- - 1834–1856
- - 1834–1856
1849. 01. 14. - 1849
1855. 08. 25. 1856. 09. 03. 1855–1856
1824 1866. 06. 09. 1824–1866

1825 1887. 04. 14. 1846–1887
1846 - 1846–1920
1848 1934. 12. 08. 1848–1920
1851 1909. 10. 27. 1851–1909
1853 - 1853–1875
373
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
632. Keiner Bernhard - Vörösvár
633. Keiner Berta - Vörösvár
634. Keiner Pepi - Vörösvár
635. Keiner Mayer Berr - Vörösvár
636. Keiner Moritz - Vörösvár
628. Keiner Heinrich vegyeskeresk. Vörösvár

549. Huszerl Kati - Vörösvár
630. Keiner Károly szatócs Vörösvár

637. Schulczer Maria - Vörösvár
638. Keiner Dávid kereskedő Nagykovácsi
639. Keiser Hermann - -
640. Kellner Josef - -

641. Kellner Lotty - -
642. Kellner Jakob kereskedő Vörösvár
Kemény Kálmánné
643. - -
Deutsch Záli
644. Klein Theresz - -

645. Klein Rozaly - Vörösvár
374
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1855. 11. 16. - 1855
1858 1941. 02. 01. 1858–1878
1860. 04. 07. - 1860–1907
1862. 06. 08. - 1862
1864. 06. 16. - 1864
1846 - 1846–1920
1850 1914. 03. 28. 1850–1914
1851 1909. 10. 27. 1851–1909

1858 - 1858–1914
1879. 05. 06. - 1909–1911
- - 1855–1864
- - 1839
- - 1839
1839 - 1839
1884. 11. 11. - 1914
- - 1854
1854. 03. 11. - 1854
375
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
646. Klein Simon lókereskedő Tinnye
9. Katarina Brüll napszámos Vörösvár
647. Klein Andor gépkezelő -

648. Gleichman Jolán - -
649. Klein László - Nyíregyháza
650. Klein György - Püspökladány
651. Klein Ernő - Szerep
652. Klein Jenő bányalakatos -

653. Klein Ferenc - Vörösvár
654. dr. Klein Miksa ügyvéd -
655. Kleinstein Mayer szatócs Galiczia

656. Rosenfeld Nanetti - Vörösvár
657. Kleinstein Peppi - Vörösvár
205. Kleinstein Jozefina - Vörösvár
658. Simon Kling kereskedő -

659. Sali Kreitschik - -
660. Regina Kling - Vörösvár
661. Magdaléna Kling - Vörösvár
662. Dawid Kling - Vörösvár
271. Eliza Kling - Vörösvár
376
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1847. 06. 20. - 1905
1859. 12. 09. - 1859–1905
- 1944 1938–1944
- 1944 1938–1944
1927. 08. 20. 1944 1938–1944
1930. 12. 31. 1944 1938–1944
1934. 05. 19. 1944 1938–1944
1898 - 1921–1924
1923. 10. 31. 1924. 01. 04. 1923–1924
1860 - 1915
1830 1900. 12. 06. 1868–1900

1833 - 1833–1905
1869. 01. 02. - 1869
1873. 10. 19. - 1873–1938
- - 1818–1825
- - 1818–1825
1818 - 1818–1840
1819 - 1819–1840
1820. 08. 12. - 1820
1825 1903. 10. 20. 1825–1903
377
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
663. Jakob Kling szabómester -
664. Kloppfer H. Adolf kereskedő Ladány

665. Reich Nanetti - Vörösvár
666. Kloppfer Gabriel - Vörösvár
667. Kloppfer Esrás - Vörösvár
668. Kloppfer Regina - Vörösvár
669. Kloppfer Adél Scharlotte - Vörösvár
670. Kohn Jakab - -

671. Kohn Jakabné - -
672. Kohn Elisabeth - Vörösvár
673. Kohn Noah - -

674. Regina - -
675. Kohn Dawid - Vörösvár
676. Kohn Herman - Vörösvár
677. Kohn /Keiner/ Fany - Vörösvár
678. Kohn Herman - -

679. Münglütz Emalia - -
680. Kohn Marcus - Vörösvár
681. Kohn Ignatz - Vörösvár
682. Kohn Herman (!) - Vörösvár
378
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1854–1859
1847 - 1871–1878
1847 - 1847–1878
1872. 09. 14. - 1872–1878
1874. 03. 21. - 1874–1878
1875. 09. 24. - 1875–1878
1877. 07. 06. 1878. 04. 19. 1877–1878
- - 1808
- - 1808
1808 - 1808–1856
- - 1821–1834
- - 1821–1834
1821. 03. 26. - 1821
1830. 10. 08. - 1830
1834 - 1834–1886
- - 1823–1830
- - 1823–1830
1823. 07. 01. 1888. 10. 10. 1823–1869
1827. 08. 26. - 1827–1852
1830. 01. 30. - 1830–1857
379
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
680. Kohn Markus - Vörösvár
683. Langweil Resy - -
684. Kohn Netty - Vörösvár
685. Kohn Katrina - Vörösvár
686. Kohn Gerzson Hirsch - Vörösvár
687. Kohn Katharina - Vörösvár
688. Kohn Herman házaló -

689. Magdaleny - -
690. Kohn Jakob házaló Vörösvár
691. Kohn Moritz - Vörösvár
692. Kohn Katalin - Vörösvár
693. Kohn Leopold - Vörösvár
690. Kohn Jakab házaló Vörösvár

694. Fleischmann Betti - -
695. Kohn Katarina - Vörösvár
696. Kohn Móritz kereskedő -

697. Bollog Hanni magánzó Vörösvár
698. Kohn Regina - Vörösvár
699. Kohn L. - -
700. Groszman Helena - -
701. Kohn Moritz házaló Vörösvár
380
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1823. 07. 01. 1888. 10. 10. 1823–1869
- - 1862–1869
1862. 02. 15. - 1862
1864. 06. 18. - 1864
1866. 09. 26. - 1866–1869
1869. 04. 04. - 1869
- - 1824–1841
- - 1824–1841
1824. 09. 02. 1904. 01. 07. 1824–1904
1828. 04. 19. - 1828
1830 1890. 01. 18. 1830–1850
1841. 07. 07. - 1841
1824. 09. 02. 1904. 01. 07. 1824–1904

- - 1860
1860 - 1860–1882
- - 1830–1870
1805 1874. 03. 24. 1805–1874
1830 1908. 04. 21. 1830–1867
- - 1831–1860
- - 1831–1860
1831 - 1831–1866
381
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
702. Kohn Löbl Izsák keresk., mohel -
703. Balák Hányi - -
704. Kohn Juliána - Vörösvár
705. Kohn Abraham házaló -

706. Kohn Abrahamné - -
707. Kohn Katti - Vörösvár
708. Kohn Samuel szatócs Vörösvár

709. Kreitschik Lisy - Nagytétény
710. Kohn Rosalia - Vörösvár
711. Kohn Herman - Vörösvár
712. Kohn Juli - Vörösvár
713. Kohn Moritz - Vörösvár
714. Kohn Isak - Vörösvár
715. Kohn Josef - Vörösvár
716. Kohn Katarina - Solymár
717. Kohn Adolf - Vörösvár
718. Kohn Nóa - -

719. Kreitsek Róza - -
720. Kohn Hermann kereskedő Vörösvár
720. Kohn Hermann kereskedő Vörösvár

721. Schulcz Sofie - -
722. Kohn Fani - Óbuda-Újlak
382
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1840–1864
- - 1840
1840. 01. 06. - 1840
- - 1843–1867
- - 1843–1867
1843 - 1843–1867
1817 1883. 02. 28. 1817–1865

1820 1896. 12. 29. 1849–1865
1849 - 1849–1865
1850. 07. 18. - 1850
1852 1903. 03. 17. 1852–1903
1853. 12. 22. - 1853
1856. 05. 22. - 1856
1860. 01. 09. - 1860
1862 1893. 09. 09. 1863–1865
1865. 08. 08. - 1865
- - 1850–1876
1821 - 1840–1876
1850 - 1850–1876
1850 - 1850–1876
- 1880 1876
1876. 07. ‑ 1876. 08. 17. 1876
383
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
723. Kohn Jacob házaló -
724. Breuer Barbara - Tétény
725. Kohn Hermann - Vörösvár
726. Kohn Johána - Vörösvár
727. Kohn Katharina - Vörösvár
728. Kohn Neti napszámos Vörösvár
729. Kohn Márk kereskedő Nagykovácsi
730. Maria Kohn (ö) magánzó Leipnik (Cs)
731. Noah Kohn (ö) házaló Vörösvár
732. Regina Kohn (h) - Maglód
733. Kohn Rosa - Vörösvár
734. Kohn Ignácz szatócs Vörösvár
735. Kohn Ahron - -
736. Kohn Dawid - -
737. Kohn Simon - -
738. Kohn Ignácz - -

739. Mendelshon Sarolta - -
384
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1852–1890
1829 1873. 11. 27. 1852–1873
1852. 07. 11. - 1852
1854. 07. 18. 1854. 10. 15. 1854
1855. 10. 13. - 1855
1858 1928 1858–1928
1861 1940. 09. 01. 1861–1885
1795 1873. 08. 15. 1873
1802 1868. 05. 29. 1802–1868
1818 1856. 06. 28. 1856
1858 1873. 04. 20. 1858–1873
1861 - 1861
- - 1855
- - 1855
- - 1858–1861
- 1944 1943–1944
- 1944 1943–1944
385
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
740. Kopfstein Simon rabbi Pozsony
741. Glasz Saly - Pozsony
742. Kopfstein Rosa - Pomáz (?)
ø Kopfstein Samuel - Pomáz
743. Kopfstein Katarina - Pomáz
ø Kopfstein Markus - Pomáz
ø Kopfstein Salamon - Pomáz
ø Kopfstein Mózes - Pomáz
744. Kopfstein Rebeka - Vörösvár
745. Kopfstein Eduard - Vörösvár
746. Kopfstein Rebekah - Vörösvár
747. Kopfstein Eliás - Vörösvár
748. Korn Jakab szabómester Tarnów (L)

749. Manheim Malvin - Vörösvár
750. Wágner Hermina (2. f.) - Miava (Sz)
751. Korn Mór szabómester Tarnów (L)

752. Reichmann Katti - Leipnik (Cs)
753. Korn Jozefina - Vörösvár
754. Korn Dóra - Vörösvár
755. Kovács Ede bádogos Medgyesegyháza
756. Hermann Kőnig - -

757. Barbara Kőnig - -
386
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1827 1905 1861–1874
1828 1894. 07. 02. 1861–1874
1851 - 1861–1868
1852. 11. 09. - ?
1854. 09. 28. - 1861–1873
1856. 12. 08. - ?
1859. 03. 23. - ?
1860. 09. 23. - ?
1862. 12. 16. - 1862
1864. 09. 16. - 1864
1867. 07. 10. - 1867–1874
1869. 02. 14. 1873. 12. 31. 1869–1873
1856 1926. 01. 18. 1879–1926

1858 1924. 06. 13. 1858–1924
1878. 08. 20. - 1925–1944
- - 1892–1894
- - 1892–1894
1892. 12. 20. - 1892–1894
1894. 08. 05. - 1894
1896. 03. 28. - 1923–1938
- - 1860
- - 1860
387
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
758. Simon Kőnig üveges Eibenschütz
758. Simon Kőnig üveges Eibenschütz

759. Zizilia Fischer - Izsák
760. Johan Kőnig - -
761. König Dawid kántor -

762. Weiss Katti - -
763. Schuller Sofia (n. gy.?) - Buják
764. Kőnig Ignatz szabó Baja
765. Kraft Mari - Vörösvár
766. Kranz Bernhard - -

767. Jelenik Annamary - -
768. Kranz Philipp - Vörösvár
769. Kranz Ida - Vörösvár
770. Kranz Philipp - Vörösvár
771. Kranz Heinrich - -

772. Schulzer Betti - Vörösvár (?)
773. Kranz Avigdor - Vörösvár
774. Kranz Jakob - -
388
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1826 - 1854–1867
1826 - 1854–1867
1833 - 1860–1867
- - 1855
- - 1873
- - 1873
1844 - 1873
1855 1877. 05. 29. 1877
1800. 06. 15. - 1800
- - 1848–1856
- - 1848–1856
1848. 12. 24. - 1848
1854. 06. 02. - 1854
1856. 05. 08. 1856. 12. 29. 1856
- - 1856
- - 1856
1856. 08. 28. - 1856
- - 1855–1859
389
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
775. Krausz Salamon - -
776. Krausz Salamonné - -
777. Krausz Rozalia - Vörösvár
778. Krausz Leopold borügynök Trencsén

779. Krausz Klára - -
780. Krausz Samuel rövidárus Pilisszentiván
781. Krausz Babetha - Vörösvár
782. Krausz Rosa - Vörösvár
780. Krausz Samuel rövidárus Pilisszentiván

408. Geschmay Debora - Pilisszentiván
783. Krausz Gyula építésvezető Velence
784. Krausz Sámuel szatócs Nagycigánd

785. Lipscher Kornélia - Zsámbék
786. Krausz Olga üzletvezető Budapest
787. Machele Kreitschik (ö) kereskedő Vörösvár
788. Kreitschik Joseph - -

789. Kattarina - -
790. Kreitschik Barbara - Vörösvár
791. Kreitschik Lina - Vörösvár
792. Kreitschik Leopold - Vörösvár
390
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1810
- - 1810
1810 1898. 03. 18. 1810
1809 1872. 06. 21. 1844–1872

- - 1844–1874
1841 - 1844–1874
1844 - 1844–1869
1849 - 1849–1873
1841 - 1844–1874
1850 - 1855–1874
1877. 06. 12. - 1904
1902. 04. 29. 1947 1930–1947

1897. 12. 18. 1982 1922–1982
1928. 04. 08. 2000 1928–2000
1786 1872. 09. 26. 1786
- - 1819–1860
- - 1819–1860
1819 1854 1819–1854
1820 1888. 01. 15. 1820–1845
1830. 04. 07. - 1830
391
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
793. Kreitschik Jakab - Vörösvár
514. Kreitschik Regina - Vörösvár
794. Kreitschik Izsák kereskedő -
özv. Kürty Oszkárné

795. szatócs Budapest
Grünfeld Rozália
796. Kürti István bányatitkár Budapest
797. Kürti Aranka hivatalnok Budapest
798. Lajsz Baruch kántor‑metsző Oroszország

799. Lajsz Baruchné - Oroszország
800. Lajsz Dóra - Oroszország
801. Lajsz Janka - Oroszország
ø Lampel Hermann kereskedő Budakalász

802. Steiner Netti - Vörösvár
803. Lampel Samu pékmester Budakalász
803. Lampel Samu pékmester Budakalász

804. Guttlohn Berta - Tiszacsege
805. Johan Lang kiskereskedő -

806. Rosalia Epstein - -
807. Ignatz Lang - Vörösvár
808. Rosalia Ellenbogen (2. f.?) - Vörösvár
392
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1837 1840. 03. 25. 1837–1840
1842 1882. 11. 16. 1842–1882
- - 1843
1860 1941 1924–1941
1891 - 1924–1941
1897 - 1924–1941
- - 1906–1907
- - 1906–1907
1897. 02. 01. - 1906–1907
1900. 06. 15. - 1906–1907
1850 - ø
1854. 05. 14. 1923. 02. 18. 1854–1923
1877. 05. 11. 1924. 02. 08. 1904–1924
1877. 05. 11. 1924. 02. 08. 1904–1924

1888 - 1924–1926
- - 1835–1867
- - 1835
1835 - 1835–1855
- - 1847
393
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
809. Karol Lang - Vörösvár
810. Lang Samuel házaló Helischau (Sz?)

811. Lang Teréz - Vörösvár
812. Langweil Adolf - -

813. Schreiber Zilli - -
814. Langweil Regina - Vörösvár
815. Langweil Leopold - -
816. Leicht Lipót kereskedő Kalocsa

817. Steiner Johanna - Vörösvár
818. Leicht Arnold - Vörösvár
819. Lichtenstein Abraham rabbi -
820. Letzter Mór ny. mozdonyvez. Csögle

63. Ballog Lina - Vörösvár
821. Letzter Jolán könyvelő Nagykanizsa
822. Letzter László - Nagykanizsa
823. Lichtner Gyula bányakovács Budapest

824. Lichtner László - Vörösvár
394
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1847. 06. 02. - 1847
1794 1879. 09. 05. 1879

1822 - 1822–1882
- - 1858–1867
- - 1864
1864. 08. 26. - 1864
- - 1858–1861
1856 - 1881–1884
1861 - 1861–1884
1884. 04. 13. 1915. 01. 13. 1884–1915
- - 1855–1860
1870 - 1928–1932
1866. 04. 24. - 1866–1932
1898 - 1928–1932
1915. 03. 11. - 1928–1932
1897 - 1924–1929
1924. 03. 08. 1924. 04. 19. 1924
395
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
825. Lipscher Jakab tanító Zsámbék
826. Holczer Cecilia - Zsámbék
827. Lipscher Laura kávés Zsámbék
828. Lipscher Ernő kemigrafus Zsámbék
785. Lipscher Kornélia - Zsámbék
829. Lőbovits Jakab lakatosmester Budapest
830. Löffler Josef rabbi Esztergom
831. Lőv Ernesztin - -

832. Lőv Rezső /Rudolf/ - -
833. Lővinger Daniel tanító Apostag

61. Balog Pepi - Vörösvár
834. Lővinger Fanni - Vörösvár (?)
835. Lővinger Regina - Vörösvár
836. Lővinger Herman - Vörösvár
837. Lővy Babette (ö) - Vörösvár
838. Lővy Simon - -

839. Austerlitz Lotty - -
840. Lővy Lina - Vörösvár
841. Lővy Wilhelm - Vörösvár
396
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1858 - 1923–1935
1865 1954. 01. 29. 1923–1954
1890. 12. 22. 1972 1912–1936
1892. 02. 18. 1930 1922–1928
1897. 12. 18. 1982 1922–1982
1876. 01. 17. - 1904
- 1875 1850–1854
- - 1918
1917. 04. ‑ 1918. 02. 09. 1918
1830 1897. 06. 20. 1862–1868

1841 1930. 05. 02. 1841–1868
1863 1881. 11. 05. 1863–1881 (!)
1865. 07. 16. 1866. 08. 16. 1865–1866
1868. 07. 21. - 1868
1796 1870. 11. 05. 1796
- - 1820–1825
- - 1820–1825
1820 1854. 10. 14. 1820–1825
1824. 12. 25. - 1824
397
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
842. Lővy Ede fűszerkereskedő Szigetszt.miklós
98. Ballog Regina - Vörösvár
843. Lővy László - Vörösvár
844. Mandl Ignác újságárus -
845. Manheim Salamon házaló Szenicze

846. Jelenik Johanna - Vörösvár
62. Manheim Antonia - Vörösvár
847. Manheim Samuel házaló Vörösvár
848. Manheim Juliánna - Vörösvár
849. Manheim Philipp - Vörösvár
850. Manheim Lipót kereskedő Vörösvár
851. Manheim Fülöp Rafael szatócs Vörösvár
852. Manheim Moses - Vörösvár
749. Manheim Malvin - Vörösvár
853. Manheim Lévi szatócs Vörösvár
847. Manheim Sámuel házaló Vörösvár

ø Weisz Franciska - -
854. Manheim József borügynök Nagybörzsöny
854. Manheim József borügynök Nagybörzsöny

855. Manheim Lina Hermina - Solymár
856. Manheim Friderika - Solymár
398
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1876. 01. 20. - 1904–1919
1877. 09. 10. - 1877–1919
1907. 07. 04. - 1907–1919
1871 1938. 05. 17. 1938
1807 1895. 08. 12. 1837–1895

1818 1890. 01. 01. 1818–1890
1837 1923. 08. 01. 1837–1923
1839. 04. 11. 1899. 02. 02. 1839–1870
1845 - 1845–1883
1847. 03. 05. - 1847
1848 1897. 10. 23. 1848–1897
1855 - 1855–1906
1856. 06. 07. - 1856
1858 1924. 06. 13. 1858–1924
1859 - 1859–1919
1839. 04. 11. 1899. 02. 02. 1839–1870

- - ø
1876 1908. 07. 15. 1905–1908
1876 1908. 07. 15. 1905–1908

1884. 08. 26. - 1905–1908
1903. 08. 25. - 1905–1908
399
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
850. Manheim Lipót kereskedő Vörösvár
634. Keiner Jozefin - Vörösvár
857. Manheim Teréz - Pilisborosjenő
858. Manheim Lina - Pilisborosjenő
859. Manheim Dávid - Pilisborosjenő
851. Manheim Fülöp Rafael szatócs Vörösvár

860. Schulczer Katti - Vörösvár
855. Manheim Lina Hermina - Solymár
861. Manheim Lajos bádogos Solymár
862. Manheim Irény - Solymár
863. Manheim Dezső - Solymár
864. Manheim Gyula - Vörösvár
ø Manheim Janka - Solymár
853. Manheim Lévi szatócs Vörösvár

865. Jelinek Antonia - Ipolydamásd
866. Manheim Júlia - Vörösvár
867. Manheim Dávid - Vörösvár
168. Manheim Johanna - Vörösvár
868. Manheim Abraham - Vörösvár
869. Manheim Laura - Vörösvár
870. Manheim Dezső - Vörösvár
871. Manheim Sarolta - Vörösvár
872. Manheim Salamon Dezső - Vörösvár
873. Manheim Júlia - Vörösvár
400
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1848 1897. 10. 23. 1848–1897
1860. 04. 07. - 1860–1907
1883. 05. 23. - 1890–1907
1884. 06. 27. - 1890–1907
1885. 09. 29. 1894. 12. 03. 1890–1894
1855 - 1855–1906
1862. 12. 01. - 1862–1906
1884. 08. 26. - 1905–1908
1885. 11. 22. - 1905–1920
1886. 12. 18. - 1905–1906
1888. 07. 14. 1915. 02. 05. 1905–1914
1891. 07. ‑ 1892. 04. 03. 1891–1892
1893. 03. 23. 1893. 11. 04. ø
1859 - 1859–1919
1864 - 1886–1919
1887. 04. 13. 1895. 07. 22. 1887–1895
1889. 05. 01. 1889. 05. 09. 1889
1890. 08. 16. - 1890–1919
1892. 11. 20. 1892. 11. 25. 1892
1893. 12. 28. 1894. 01. 04. 1893–1894
1895. 02. 02. 1895. 02. 13. 1895
1896. 03. 07. - 1896–1919
1898. 11. 14. - 1898–1919
1901. 04. 04. - 1901–1919
401
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
874. Manheim Siegfried - Vörösvár
875. Manheim Szidónia - Vörösvár
876. Manheim Gusztáv kereskedő -

877. Haász Karolina - Pesthidegkút
878. Manheim Katalin - Vörösvár
879. Manheim Juda - Vörösvár
880. Márkusz Efrajim házaló Hejőbába

881. Schreiber K. Leonóra - Pomáz
882. Márkusz Janka - Vörösvár
883. Márkusz Miklós - Vörösvár
884. Márkusz Lajos - Vörösvár
885. Maszler Mór női szabómester Galiczia

886. Reich Sáli - Vörösvár
887. Maszler Isr. Lea (Lipót) szabómester Vörösvár
887. Maszler Lipót szabómester Vörösvár

888. Krausz Margit varrónő Budapest
889. Maszler Zsuzsanna - Budapest
890. Maszler Judit - Vörösvár
891. Mátyás Elemér bányageológus Budapest

892. Moritz Anna - Budapest
402
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1903. 08. 10. - 1903–1919
1905. 08. 17. - 1905–1919
- - 1917–1919
1888. 12. 04. - 1917–1919
1917. 08. 18. 1918. 11. 16. 1917–1918
1919. 03. 29. 1943 1919
1863 - 1891–1897
1868 - 1880–1897
1892. 12. 11. - 1892–1897
1894. 08. 13. 1894. 08. 24. 1894
1897. 02. 04. - 1897
1852 1917. 09. 10. 1875–1917

1857 1925 1857–1925
1876. 08. 09. 1958 1876–1942
1876. 08. 09. 1958 1876–1942

1890 1968 1922–1942
1920. 11. 13. - 1922–1942
1923. 01. 13. - 1923–1942
- - 1913–1915
- - 1913–1915
403
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
893. Menczer Ernő bányaraktárnok Szenc
894. Breuer Margit - Pápa
895. Menczer Anna - Vörösvár
896. Morgenstern Gabriel házaló Vörösvár

897. Morgenstern Gabrielné - -
898. Morgenstern Mari magánzó Vörösvár
20. Morgenstern Hány - Vörösvár
899. Morgenstern Moses - Vörösvár
900. Morgenstern Lisite - Vörösvár
901. Morgenstern Izsák kereskedő -

902. Kling Regina - -
903. Morgenstern Beti - Vörösvár
904. Morgenstern Ede korcsmáros Leipnik (Cs)

905. Lipscher Erzsébet - Zsámbék
906. Moskovitz Ervin fakereskedő -

907. Moskovitz Ervinné - -
908. Moskovitz Magda - Németújvár
909. Neuman Leopold házaló Ungvár

910. Hartmann Betti - Vörösvár
404
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1897. 02. 17. 1938. 03. 16. 1915–1938
1899. 09. 20. - 1923–1938
1923. 03. 19. - 1923–1938
1783 1865. 09. 02. 1783–1855

- - 1816–1840
1816 1899. 08. 28. 1816–1899
1817 - 1817–1840
1788 - 1788
1829 1852. 04. 21. 1829
- - 1840–1843
- - 1818–1843
1840. 07. 20. - 1840
1856 - 1895–1915
1855. 07. 19. 1915. 02. 08. 1895–1915
- - 1926–1928
- - 1926–1928
1920. 05. 06. - 1926–1928
1813 1881. 06. 03. 1845–1881

1825 1882. 03. 29. 1825–1882
405
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
911. Neuman Abraham kereskedő Vörösvár
912. Neuman Rosalia - Vörösvár
913. Neuman Simon - Vörösvár
914. Neuman Lotti - Vörösvár
915. Neuman Riza - Vörösvár
916. Neumann Dawid - -
917. dr. Nussbaum László orvos Nagyvárad
918. Ofner Simon kereskedő -

919. Kern Rosalia péknő -
920. Ofner Wilhelm házaló Vörösvár
921. Ofner Simon (!) - Vörösvár
922. Ofner Léni - Vörösvár
923. Ofner Dawid Abraham házaló Vörösvár
924. Ofner Fany - Vörösvár
920. Ofner Wilhelm házaló Vörösvár

925. Wittelshoffer Katharina - -
926. Ofner Theresia - Vörösvár
927. Ofner Emanuel - Vörösvár
928. Ofner Simon - Vörösvár
929. Geschmay Leni (2. f.) - -
930. Ofner Moritz - Vörösvár
931. Ofner Wezily - Vörösvár
406
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1845. 08. 18. - 1845–1865
1854 - 1854–1878
1855. 07. 20. - 1855
1859 - 1859–1878
1864. 03. 20. - 1864–1882
- - 1855
1906. 03. 24. 1971. 10. 21. 1932–1942
1791 1840. 03. 29. 1815–1840

1786 1876. 04. 18. 1815–1876
1815 1873. 05. 09. 1815–1873
1823. 08. 09. - 1823–1858
1830 - 1830–1850
1832 1895. 12. 21. 1832–1868
1836 - 1836–1862
1815 1873. 05. 09. 1815–1873

- 1856. 09. 17. 1849–1856
1849 - 1849–1872
1850. 01. 14. - 1850
1856. 01. 11. 1856. 09. 16. 1856
- - 1859–1873
1860. 04. 08. - 1860
1862. 01. 08. - 1862
407
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
932. Ofner Regina - Vörösvár
923. Ofner Dawid Abraham házaló Vörösvár

933. Raab Regi - Komárom
934. Ofner Franziska - Vörösvár
935. Ofner Löbl Leopold házaló -

936. Weisz M. Theresia házaló Vágújhely
937. Ofner Regina - Vörösvár
938. Ofner Rosalia - Vörösvár
939. Ofner Regina (!) - Vörösvár
940. Ofner Michael - Vörösvár
941. Ofner Ignatz - -

942. Abelesz Regina - -
943. Ofner Katarina - Vörösvár
944. Ofner Mór kereskedő Pilisszántó

945. Breuer Regina - Pilisszántó
946. Ofner Leonóra - Pilisszántó
947. Ofner Jakab kereskedő -
948. Petzel Simon kereskedő -
408
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1863 - 1863–1873
1832 1895. 12. 21. 1832–1868

1838 1901. 10. 08. 1866–1868
1866. 07. 14. - 1866–1868
- - 1848–1862
1815 1896. 12. 14. 1848–1896
1848 - 1848–1862
1850 - 1850–1862
1855 - 1855–1862
1856. 05. 30. - 1856
- - 1877
- - 1877
1877. 12. 29. - 1877
1856 - 1907
1860 - 1907
1883. 04. 28. - 1907
- - 1858–1860
- - 1843
409
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
949. Platschek J. Emanuel kereskedő Pomáz
698. Kohn Regina - Vörösvár
950. Platschek Rosalia kereskedő Vörösvár
951. Platschek Neti - Vörösvár
952. Platschek Joseph kereskedő Vörösvár
953. Platschek Szarah Saly - Vörösvár
954. Platschek Hani - Vörösvár
955. Pollak Chaim Salamon házaló Nagyabony

956. Helena /Regina Sünger?/ - -
957. Pollak Aaron Jakob - Vörösvár
958. Pollak Jakab kereskedő Vörösvár
959. Kohn Barbara (2. f.) - Vörösvár
958. Pollak Jakab kereskedő Vörösvár

960. Mahler Resi - Pilisszt.iván (?)
961. Pollak Carl - Pilisszentiván
962. Pollak J. D. - Vörösvár
963. Pollák Árpád hivatalnok -

106. Balog Jolán /Hanni/ - Vörösvár
964. Pollák Lajos - Budapest
965. Pollák Iván - Vörösvár
966. Porgesz Lipót Lajos órás, bányatisztv. Villány

967. Schreiber Gizella - Vörösvár
410
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1822 1901. 12. 31. 1855–1867
1830 1908. 04. 21. 1830–1867
1856. 11. 06. 1939. 08. 14. 1856–1867
1857 - 1857–1867
1862. 07. 12. 1936 1862–1867
1864. 06. 29. - 1864
1867. 01. 13. - 1867
1810 1889. 03. 07. 1832–1889

- - 1832–1834
1832. 03. 02. - 1832
1834 1899. 01. 31. 1834–1868
1802 1877. 05. 29. 1802–1877
1834 1899. 01. 31. 1834–1868

1836 1879. 08. 05. 1865–1868
1864. 07. 02. - 1865–1868
1866. 12. 10. - 1866–1868
1892. 11. 04. - 1929–1935

1895. 03. 14. - 1895–1935
1921. 08. 01. - 1929–1935
1931. 01. 29. - 1931–1935
1880. 08. 17. 1942. 09. 22. 1906–1942

1885. 04. 12. 1966. 09. 11. 1885–1952
411
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
290. Porgesz Ilona varrónő Vörösvár
968. Porgesz Sámuel - Vörösvár
969. Porgesz Margit - Vörösvár
970. Porgesz L. Hermann villanyszerelő Vörösvár
971. Porgesz Dezső segédm. (tanító) Vörösvár
972. Porgesz Irén fodrászmester Vörösvár
973. Reich Isak kereskedő Vörösvár

898. Morgenstern Mari magánzó Vörösvár
665. Reich Nanetti - Vörösvár
400. Reich Mina - Vörösvár
974. Reich Regie - Vörösvár
886. Reich Sáli - Vörösvár
975. Reich Adolf savanyúságker. Vörösvár
975. Reich Adolf savanyúságker. Vörösvár

976. Diamant Fani - Szentendre
977. Reich Jenő - Vörösvár
978. Weisz Mária (2. f.) - Tegzes‑Borfa
979. Reich Jolán - Vörösvár
980. Reich Gusztáv - Vörösvár
981. Reich Etel - Vörösvár
982. Reich Margit - Vörösvár
983. Rein Sámuel bányalakatos Szentendre

984. Goldschmidt Paula magánzó Dunabogdány
412
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1907. 02. 23. 1944 1907–1944
1908. 05. 14. 1913. 12. 18. 1908–1913
1910. 02. 23. 1988 1910–1988
1913. 01. 11. 1945. 04. 15. 1913–1942
1915. 03. 06. 1944 1915–1942
1917. 10. 04. 1998. 05. 19. 1917–1952
1804 1888. 06. 21. 1804–1888

1816 1899. 08. 28. 1816–1899
1847 - 1847–1878
1848 - 1848–1875
1856. 02. 11. 1867. 11. 03. 1856–1867
1857 1925 1857–1925
1858 - 1858–1919
1858 - 1858–1919
- - 1891–1894
1891. 11. 29. - 1891–1915
1872 - 1897–1919
1897. 11. 20. 1960. 09. 02. 1897–1919
1899. 02. 23. - 1899–1919
1901. 10. 19. - 1901–1919
1909. 05. 01. - 1909–1919
1873. 11. 30. 1909. 10. 06. 1902–1909

1875. 12. 26. 1938. 07. 24. 1902–1938
413
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
985. Rein József bányahivatalnok Dunabogdány
986. Rein Róza - Pilisszentiván
987. Rein Heinrich - Vörösvár
ø Reinitz Lipót mozdonyvezető Székesfehérvár

988. Hoffmann Emma (özv.) MÁV‑nyugdíjas -
989. Reinitz Betty varrónő Piski
990. Reinitz Dezső b.mozdonyvez. Liptószt.miklós
991. Reinitz Nándor - Liptószt.miklós
990. Reinitz Dezső b.mozdonyvez. Liptószt.miklós

594. Jelinek Antónia - Pilisszentlászló
992. Reinitz Róza gépírónő Vörösvár
993. Reinitz Lipót villanyszerelő Vörösvár
994. Reinitz Ferenc tisztviselő Vörösvár
995. Reinitz György bányatisztviselő Vörösvár
996. Reinitz Klára üzletvezető Vörösvár
997. Reisz Philip - -

998. König Betty napszámos Rezi
999. Reisz Bernát bányagépész Rezi
1000. Reisz József házaló, bőrker. Rezi
1001. Reisz Miksa pipakészítő Vörösvár
1002. Reisz Emanuel vonatfékező Vörösvár
1003. Reisz Chaim - Vörösvár
1004. Reisz Samuel - Vörösvár
414
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1899. 08. 26. - 1902–1940
1901. 09. 14. 1903. 02. 15. 1902–1903
1904. 01. 06. 1905. 08. 01. 1904–1905
1846. 12. 29. 1908 ø

1848. 04. ‑ 1918. 01. 05. 1910–1918
1869. 06. 05. 1944 1910–1944
1881. 01. 30. 1944 1904–1944
1883. 01. 01. - 1918
1881. 01. 30. 1944 1904–1944

1885. 05. 08. 1925. 11. 09. 1894–1925
1907. 05. 28. 1944 1907–1944
1909. 06. 08. 1990. 06. 07. 1909–1952
1911. 02. 07. 1992 1911–1952
1912. 12. 05. 1944 1912–1942
1914. 09. 20. 1994. 11. 03. 1914–1941
- - 1862–1871
1834 1903. 07. 04. 1862–1903
1858 - 1862–1901
1860 1938. 06. 13. 1862–1938
1863 - 1863–1890
1865. 10. 16. - 1865–1887
1869. 05. 07. - 1869–1895
1871. 10. 18. 1871. 12. 24. 1871
415
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
999. Reisz Bernát bányagépész Rezi
1005. Schwarcz Mária - Nagykáta
1006. Reisz Ferenc - Vörösvár
1000. Reisz József házaló, bőrker. Rezi

728. Kohn Nanette napszámos Vörösvár
1007. Reisz Fülöp MÁV‑altiszt Vörösvár
1008. Reisz Móricz rőföskereskedő Vörösvár
1009. Reisz Samuel - Vörösvár
1010. Reisz Berta - Vörösvár
1011. Reisz Eugenia - Vörösvár
1012. Reisz Ármin bádogossegéd Vörösvár
1007. Reisz Fülöp MÁV‑altiszt Vörösvár

1013. Weisz Szeréna - -
1014. Reisz Margit - Fiume
1015. Reisz Miklós - Szombathely
1008. Reisz Mór rőföskereskedő Vörösvár

1016. Kohn Terézia - Zalabér
1017. Reisz Erika Erzsébet - Vörösvár
1018. Reisz József - Vörösvár
1019. Reiszmann Arnold betűszedő Óbuda

1020. Weisz Teréz - Budapest
1021. Reiszmann Ernesztina - Vörösvár
416
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1858 - 1862–1901
1863 - 1901
1901. 07. 16. - 1901
1860 1938. 06. 13. 1862–1938

1858 1928 1858–1928
1889. 02. 16. 1944 1889–1944
1891. 07. 12. 1944 1891–1944
1893. 08. 06. 1894. 06. 30. 1893–1894
1896. 01. 19. 1944 1896–1924
1896. 01. 19. - 1896–1951
1900. 12. 01. 1943 1900–1942
1889. 02. 16. 1944 1889–1944

- 1944 1931–1944
1918. 08. 09. 1944 1931–1944
1924. 12. 09. 1944 1931–1944
1891. 07. 12. 1944 1891–1944

1901. 11. 15. 1944 1935–1944
1936. 02. 28. 1936. 08. 27. 1936
1938. 11. 04. 1944 1938–1944
1871 - 1899–1901
1872 - 1899–1901
1899. 05. 29. - 1899–1901
417
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1022. Reiszmann Janka - Vörösvár
1023. Dr. Révész Vidor orvos Tregova
1024. Rosenbaum Mihály házaló Galgócz
1025. Rosenberg Béla órásmester Szeged

1026. Reisz Mária - Szob
1027. Rosenberg Hermina - Vörösvár
1028. Rosenblüth Móritz szabó Pilisszántó

1029. Ballog Johanna bábaasszony Vörösvár
1030. Rosenblüth Samuel kereskedő Vörösvár
1031. Rosenblüth Lipót vegyeskeresk. Vörösvár
848. Manheim Juliánna (2. f.) - Vörösvár
1032. Rosenblüth Bernhard - Vörösvár
1033. Rosenblüth Jakob - Vörösvár
1034. Rosenblüth Babetti - Vörösvár
1035. Rosenblüth Rebeka - Vörösvár
1036. Rosenblüth Josef - Vörösvár
1037. Rosenblüth Salamon - Vörösvár
1030. Rosenblüth Samu kereskedő Vörösvár

1038. Stierheim Antonia - Pilisszántó
1039. Rosenblüth Johanna - Újvidék
418
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1901. 05. 22. 1905. 08. 09. 1901
1886. 02. 15. 1939. 05. 01. 1911
1872 1901. 09. 27. 1901
1876 - 1900
1870 - 1900
1900. 07. 16. - 1900
1837 - 1858–1883
1833 1868. 04. 19. 1833–1868
1859 - 1859–1894
1863 - 1863–1891
1845 - 1845–1883
1870. 02. 17. - 1870–1883
1871. 10. 28. - 1871–1883
1873. 10. 19. - 1873–1883
1876. 02. 07. - 1876–1883
1878. 01. 07. 1879. 02. 17. 1878–1879
1880. 05. 30. 1881. 02. 09. 1880–1881
1859 - 1859–1894
1868. 08. 13. - 1894
1891 1894. 06. 19. 1894
419
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1040. Rosenfeld Machel szabó -
1041. Báron (?) Regina házalónő Vörösvár
321. Rosenfeld Paula - Vörösvár
1042. Rosenfeld Anna - Vörösvár
656. Rosenfeld Nanetti - Vörösvár
462. Rosenfeld Maria - Vörösvár
300. Rosenfeld Karolina - Vörösvár
1043. Rosenfeld Jacob - -

1044. Spitzer Rozália - Vörösvár
1045. Rosenfeld Fany szolgáló Vörösvár
1046. Rosenfeld Kati szolgáló Vörösvár
1047. Rosenfeld Moses szabóinas -
1048. Isak Rothberger - -

1049. Hanni Zwillinger - -
1050. Adolf Rothberger - Vörösvár
1051. Rosi Rothberger - Vörösvár
1052. Rothschild Móritz kereskedő -

1053. Kohn Betti Rosalia kereskedő Vörösvár
1054. Rothschild Móritz (!) - Tinnye
1055. Rothschild Katarina - Vörösvár
420
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1802 1855 1825–1855
1801 1891. 12. 09. 1801–1891
1825 1868. 10. 27. 1825–1868
1831 - 1831–1856
1833 - 1833–1905
1844 - 1844–1918
1850 - 1850–1876
- - 1855–1881
1813 1881. 08. 13. 1813–1881
1821 - 1821
1833 - 1833
1839 1854. 04. 14. 1854
- - 1855–1863
- - 1855–1863
1855. 12. 26. - 1855
1860. 12. 23. - 1860
- - 1839–1841
1809 1872. 04. 23. 1839–1841
1832 - 1839–1841
1839. 10. 15. - 1839–1841
421
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1056. Rothschild Hany - Vörösvár
1057. Salamon Mór cipész Nagykároly

1058. Grün Lina - Genyéte
1059. Salamon Elemér - Vörösvár
1060. Sállinger Jakab - -

1061. Juliána - -
1062. Scheiber Adolf magánhivatalnok Tatatóváros

1063. Lipscher Adél - Zsámbék
1064. Scheiber Klára - Vörösvár
1065. Schiller Jakob kiskereskedő -

1066. Levi Rozália - -
1067. Schiller Regina - Vörösvár
1068. Schlesinger Pinkász rabbihelyettes -
1069. Schlesinger Ábrahám kántor‑metsző -

1070. Stern Róza - -
1071. Schlesinger Miksa - Vörösvár
1072. Schmideg Joseph szatócs Csecstin (?)

358. Fürst Charlotty - Vörösvár
1073. Schmideg Ármin kereskedő -
422
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1841. 07. 02. - 1841
- - 1888
- - 1888
1888. 09. 03. - 1888
- - 1840
1795 1840. 09. 01. 1840
1847 - 1894
1862. 04. 05. - 1894
1894. 08. 20. - 1894
- 1875 1840–1875
- - 1840
1840. 06. 20. 1877. 08. 30. 1840–1860
- - 1882
1882 - 1911
1881 - 1911
1911. 05. 27. - 1911
1833 1892 1871–1890

1843 - 1843–1890
1867 - 1871–1890
423
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1074. Schmideg Salamon - Vörösvár
1075. Schmideg Mandel - Vörösvár
1076. Schmideg Abraham - Vörösvár
1077. Schmideg Maria - Vörösvár
1078. Schmideg Samuel - Vörösvár
1079. Schmideg Zsigmond - Vörösvár
1080. Schmideg Salamon - Vörösvár
1081. Schmideg Ignacz - Vörösvár
1082. Schmidt Béla vájár Újvidék
1083. Schreiber Emanuel Tóra‑író -

1084. Husserl Julia - -
1085. Schreiber Michael kántor Úny
1086. Schreiber Rebeka - Vörösvár
1087. Schreiber Franziska - Vörösvár
1088. Schreiber Jacob író (?) Vörösvár
1089. Schreiber Philipp - Vörösvár
1085. Schreiber Michael kántor Úny

1090. Schreiber Peppi - -
1091. Schreiber Jakob szatócs Vörösvár
1092. Schreiber Simon - Vörösvár
1093. Schreiber Mór pék Vörösvár
1094. Schreiber Maly Maria - Vörösvár
881. Schreiber K. Leonóra - Pomáz
424
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1871. 12. 15. 1873. 04. 25. 1871–1873
1874. 01. 30. - 1874–1890
1876. 02. 20. - 1876–1890
1877. 12. 04. - 1877–1890
1879. 12. 09. - 1879–1890
1881. 10. 29. - 1881–1890
1883. 12. 22. - 1883–1890
1886. 02. 01. - 1886–1890
1891 1965 1928–1965
- - 1827–1856
- - 1827–1856
1824. 01. 28. - 1827–1891
1827 1869. 06. 23. 1827–1869
1835 - 1835–1872
1837. 02. 01. - 1837–1860
1842. 06. 13. - 1842–1865
1824. 01. 28. - 1827–1891

1837 1915. 08. 09. 1857–1915
1857 1918. 09. 11. 1857–1918
1860. 06. 05. - 1860
1862 - 1862–1886
1866. 11. 04. 1866. 12. 12. 1866
1868 - 1880–1897
425
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1091. Schreiber Jakob szatócs Vörösvár
1095. Tauber Fáni - Vörösvár
967. Schreiber Gizella - Vörösvár
1096. Schreiber Mano kereskedő Vörösvár
1097. Schreiber Markusz - Vörösvár
1098. Schreiber Lajos - Vörösvár
1099. Schulczer Hermann - -

1100. Schulczer Charlotti - Vörösvár
1101. Schulczer Philipp Leop. házaló -

1102. Hartmann Lentschi - -
1103. Schulczer Moricz - Vörösvár
1104. Schulczer Isak - Vörösvár
1105. Schulczer Rozi - Vörösvár
1106. Schulczer Fani - Vörösvár
1107. Schulczer David pipakészítő Vörösvár
1108. Schulczer Leop. Hermann kereskedő Tejfalu

790. Kreitschik Barbara - Vörösvár
1109. Schulczer Simon - Vörösvár
1110. Schulczer Joseph - Vörösvár
1111. Schulczer Fülöp házaló Vörösvár
677. Kohn /Keiner/ Fany (2. f.) - Vörösvár
637. Schulczer Marie - Vörösvár
1112. Schulczer Hermina - Vörösvár
426
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1857 1918. 09. 11. 1857–1918
1860. 12. 27. 1944 1860–1944
1885. 04. 12. 1966. 09. 11. 1885–1952
1887. 03. 13. 1944 1887–1944
1889. 07. 15. - 1889–1915
1891. 05. 27. 1895. 12. 18. 1891–1895
1794 1876. 11. 20. 1871–1876

1805 1871. 04. 22. 1805–1871
- - 1842–1862
- - 1842–1862
1842. 09. 17. - 1842
1854. 04. 02. - 1854
1855 - 1855–1862
1856. 10. 26. - 1856
1860 - 1860–1862
1813 1882. 10. 10. 1846–1882

1819 1854 1819–1854
1846. 10. 17. - 1846
1850. 10. 12. - 1850
1854 - 1854–1906
1834 - 1834–1886
1858 - 1858–1914
1860. 09. 27. - 1860
427
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
860. Schulczer Katrina - Vörösvár
1113. Schulczer Johanna - Vörösvár
1114. Schulczer Noah - Vörösvár
1115. Schulczer Tina - Vörösvár
1111. Schulczer Fülöp házaló Vörösvár

268. Epstein Antonia - Vörösvár
1116. Schulczer Babette - Budakalász
1117. Schulczer Henrik kereskedő Budakalász
ø Schulczer József - Piliscsaba
1118. Schulczer Lina - Piliscsaba
1119. Schulczer Cicilia - Pilisszentiván
1120. Schulczer Gizella - Pilisszentiván
1121. Schulczer Lajos - Vörösvár
1122. Schulczer Sándor - Óbuda
1123. Schulczer Samuel pipakészítő Vörösvár

1124. Hartmann Rosaly - -
1125. Schulczer Philipp - Vörösvár
1126. Schulczer Simon - -
1127. Schuller Abraham - -

1128. Laufer Fany - -
1129. Schuller Joseph - Vörösvár
428
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1862. 12. 01. - 1862–1906
1864 - 1864–1886
1865. 09. 11. - 1865
1867. 11. 11. 1938. 10. 29. 1867–1886
1854 - 1854–1906
1859 - 1859–1906
1879. 02. 15. - 1892
1880. 12. 11. - 1892
1883. 02. 16. 1885. 06. 27. ø
1885. 04. 18. - 1892
1887. 09. 06. - 1892–1906
1890. 04. 03. - 1892–1906
1892. 06. 06. - 1892–1906
1894 - 1906 (?)
1825 - 1825–1849
- - 1849
1849. 10. 28. - 1849
- - 1855
- - 1814
- - 1814
1814 - 1814
429
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1130. Schwalbl Leopold kelmefestő Buda
263. Epstein Kati - Vörösvár
1131. Schwalbl Ahron Wolf - Vörösvár
1132. Schwarcz Gábor kereskedő -

1133. Schwarcz Gáborné - -
1134. Schwarcz Johanna kereskedő Vörösvár
1135. Schwarcz Abraham - Vörösvár
1136. Schwarcz Fány - Vörösvár
1137. Schwarcz Sámuel suszter Pillen (?)

526. Hartmann Lina - Vörösvár
1138. Schwarcz Rebeka Lea /Irma/ - Vörösvár
1139. Schwarcz Isák Hermán - Vörösvár
1140. Schwarcz Rosalia - Vörösvár
1141. Schwarcz Joel Gyula házaló -

1142. Fischer Katalin - Dunaszerdahely
1143. Schwarcz Emilia - Vajka
1144. Schwarcz Ignátz kántor Bielsk (L)

1145. Müller Lina - Drobin (L)
1146. Schwarcz Gizella - Vörösvár
430
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1838 - 1871
1846 - 1846–1871
1871. 08. 08. - 1871
- - 1815
- - 1815
1815 1897. 12. 26. 1815
1791 1869. 09. 02. 1791
1841 1866. 06. 18. 1841
1840 - 1869–1881
1845 1881. 10. 01. 1845–1881
1874. 01. 19. 1878. 03. 28. 1874–1878
1875. 06. 20. - 1875–1881
1879. 02. 07. - 1879–1881
1866 1935. 03. 03. 1935

1866 - 1935–1937
1895 - 1935–1937
1871 - 1901–1902
1875 - 1901–1902
1901. 12. 20. - 1901–1902
431
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1147. Schwarcz Gyula szatócs Verebély
1148. Berger Jolán - Budapest
1149. Schwarcz Katalin - Budapest
1150. Silberberg Mózes József rabbi Szenice
1151. Silbermann Aladár kereskedő -
1152. Singer Heinrich uradalmi intéző -

1087. Schreiber Franziska - Vörösvár
1153. Singer Markus - Vörösvár
1154. Singer Mindel - Vörösvár
1155. Singer Saly Leah - Vörösvár
1156. Singer Emanuel - Vörösvár
1157. Singer Josua Leopold - Vörösvár
1158. Singer Aladár bányaírnok Pomáz
1159. Sobek Hermann Samuel kereskedő -

1086. Schreiber Rebeka - Vörösvár
1160. Sobek Pinkas - Vörösvár
1161. Sobek Simon kereskedő Vörösvár
1162. Sobek Phillipp - Vörösvár
1163. Sobek Pinkász kereskedő Vörösvár
1164. Sobek Babety - Vörösvár
1165. Sobek Netty - Vörösvár
432
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1888 - 1926–1942
1893 - 1926–1942
1920. 06. 12. - 1926–1941
1797 1877. 06. 06. 1830
- - 1930–1932
1830 - 1853–1872
1835 - 1835–1872
1856. 10. 26. - 1856–1872
1862. 06. 18. - 1862–1872
1864. 12. 21. - 1864–1872
1866. 12. 25. - 1866–1872
1868. 10. 10. 1869. 08. 30. 1868–1869
1901. 08. 01. - 1927–1931
- - 1855–1869
1827 1869. 06. 23. 1827–1869
1855. 08. 21. - 1855
1857 - 1857–1869
1860. 07. 20. - 1860
1862. 01. 10. 1887. 08. 06. 1862–1869
1863. 12. ‑ 1866. 02. 11. 1863–1866
1866. 12. 02. - 1866–1869
433
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1166. Sobek S. Michael - Vörösvár
1167. Sonenfeld Dávid - -

1168. Susman Saly - -
1169. Sonenfeld Hany - Vörösvár
1170. Sorger Ignatz kereskedő -

1171. Abeles Rosi - -
325. Sorger Johána - Vörösvár
1172. Sorger Debora - Vörösvár
1173. Sorger Dóra - Vörösvár
1174. Sorger Nánet - Vörösvár
1175. Sorger Maria - Vörösvár
1176. Sorger Leopold - Vörösvár
1177. Spiegler Julius Samuel - -

1178. Pollák Theres - -
1179. Spiegler Hermán - Vörösvár
1180. Spiegler Viktor - Vörösvár
1181. Spitzer Leopold szatócs -

1182. Klüng Regina - -
1183. Spitzer Ignatz - Vörösvár
434
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1869. 03. 22. 1869. 06. 30. 1869
- - 1864
- - 1864
1864. 11. 22. - 1864
- - 1849–1880
- - 1849–1880
1849 - 1849–1877
1850 - 1850–1875
1856. 03. 18. 1868. 03. 30. 1856–1868
1859 - 1859–1878
1861 - 1861–1880
1837 - 1837
- - 1878
- - 1878
1878. 12. 09. - 1878
1878. 12. 09. - 1878
- - 1850
- - 1850
1850. 10. 29. - 1850
435
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1183. Spitzer Ignatz - Vörösvár
ø Adler Julianna - -
1184. Spitzer Dávid bányász -
1184. Spitzer Dávid bányász -

64. Balog Sarolta Lotti - Nagybörzsöny
1185. Stein Josef tanító -

1186. Hoffer Kati - -
1187. Stein Pepi - Vác
1188. Stein Wolf MÁV‑segédtiszt Vörösvár
1189. Stein Chana - Vörösvár
1190. Steiner Hermann kereskedő -

1191. Kohn Neti - -
1192. Steiner Dávid pékmester -
1193. Steiner Jónás házaló Vörösvár
1194. Steiner Ignátz - Vörösvár
1192. Steiner Dávid pékmester -

127. Huszerl Rézi - Vörösvár
536. Steiner Cziczilia - Vörösvár
802. Steiner Eszter Netti - Vörösvár
428. Steiner Bunsi - Vörösvár
1195. Steiner Winni - Vörösvár
1196. Steiner Heinrich pékmester Vörösvár
436
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1850. 10. 29. - 1850
- - ø
1882. 09. 13. 1944 1913–1944
1882. 09. 13. 1944 1913–1944

1872. 04. 15. 1944 1910–1944
- - 1867–1869
- - 1867–1869
1860 - 1867–1869
1867. 06. 29. 1927. 01. 04. 1867–1869
1869. 05. 15. - 1869
- - 1826–1827
- - 1826–1827
1822 1910. 09. 26. 1826–1910
1826 1885. 04. 29. 1826–1827
1827 - 1827
1822 1910. 09. 26. 1826–1910

1818 1898. 10. 06. 1818–1898
1852 1893. 09. 24. 1852–1874
1854. 05. 14. 1923. 02. 18. 1854–1923
1855 1932. 11. 14. 1855–1932
1856. 02. 20. - 1856
1859 - 1859–1919
437
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
817. Steiner Johanna - Vörösvár
1196. Steiner Henrik pékmester Vörösvár

555. Huszerl Mina - Vörösvár
1197. Steiner Hanni - Vörösvár
496. Steiner Frida - Vörösvár
1198. Steiner Rezsin - Vörösvár
1199. Steiner Sándor - Vörösvár
1200. Steiner Szerén - Vörösvár
1201. Steiner Piroska - Vörösvár
1202. Steiner Salamon szabómester Bonyhád
özv. Steiner Lajosné

1203. magánzó -
Fischer Laura
1204. Stern Josef templomszolga Vörösvár

1205. Hartman Eva - -
1206. Stern Jakob - -

1207. Rosalia - -
1208. Stern Pinkas tanító -
1208. Stern Pinkas tanító -

259. Eppstein Julia - Vörösvár
438
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1861 - 1861–1884
1859 - 1859–1919
1864 - 1864–1919
1885. 09. 30. - 1885–1904
1888. 12. 04. - 1888–1910
1893. 04. 15. 1898. 05. 02. 1893–1898
1897. 07. 16. - 1897–1919
1901. 02. 23. 1901. 07. 18. 1901
1907. 01. 05. 1907. 01. 23. 1907
1845 1877. 06. 21. 1877
1862 1916. 07. 26. 1916
1772 1878. 04. 04. 1772–1878

- - 1878
- - 1802
- - 1802
1802 - 1802–1856
1802 - 1802–1856
1802 - 1802–1856
439
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1209. Stern Löbl Pinkas tanító, mohel Leipnik (Cs)
1210. Husserl Anna - Vörösvár
218. Stern Eszter - Vörösvár
1211. Stern Simon - Vörösvár
222. Stern Regina - Vörösvár
1212. Stern Markus kereskedő Vörösvár
1213. Stern Moritz kereskedő Vörösvár
1212. Stern Markus kereskedő Vörösvár

1214. Ballog Regina - Vörösvár
1213. Stern Moritz kereskedő Vörösvár

1215. Tauber Fáni - -
1216. Stern Regina - Vörösvár
1217. Stern Markusz - Vörösvár
1218. Stern Fülöp kereskedő Piliscsév

1219. Fleischmann Berta - Tarján
1220. Stern Manó kereskedő Piliscsév
1221. Stern Jakab magánzó Verbo (Sz)

1222. Stern Sarolta magánzó Nagysalló
130. Stern Szofi - Kéty
1223. Stern Netel Lehrerin Vörösvár
440
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1781 1870. 09. 04. 1817–1870
1794 1880. 07. 19. 1794–1880
1817 1866. 08. 09. 1817–1866
1819. 05. 26. - 1819
1820 1895. 07. 10. 1820–1895
1822. 01. 31. 1888. 09. 06. 1822–1858
1824. 02. 09. 1902 1824–1860
1822. 01. 31. 1888. 09. 06. 1822–1858

1827 1873. 06. 22. 1827–1850
1824. 02. 09. 1902 1824–1860

- 1906 1854–1860
1854. 08. 29. 1854. 08. 30. 1854
1855. 09. 03. - 1855–1860
1878 - 1932–1937
1878 - 1932–1937
1907 - 1932–1937
1821 1899. 10. 08. 1899

1822 1902. 04. 07. 1899–1902
1852 1897. 04. 03. 1875–1897
1793 1854. 09. 15. 1793–1854
441
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
Stern Lipótné
1224. szabónő Vörösvár
Austerlitz Teréz
1225. Stern Bernhard - -
1226. Stern David - -
1227. Stierheim Jacob mészáros -

1228. Emalia /Maria/ Machele - Lomnic (Cs)
1229. Stierheim Lőwy ker., földműves Vörösvár
1230. Stierheim Mathias borügynök Vörösvár
1229. Stierheim Lőwy ker., földműves Vörösvár

629. Keiner Elisi - Vörösvár
1230. Stierheim Mathias borügynök Vörösvár

1231. Tauber Maly - Vörösvár
1232. Stierheim Jakob Beer - Vörösvár
1233. Stierheim Moses Leopold - Vörösvár
1234. Stierheim Mihal - Vörösvár
1235. Stierheim Samson - Vörösvár
1236. Stierheim Kátháriná - Vörösvár
1237. Stierheim Kátárin - Vörösvár
1238. Stierheim Márton - Vörösvár
1239. Stierheim Minna Gizella - Vörösvár
1240. Stierheim Sándor - Vörösvár
442
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1798 1878. 01. 25. 1798
- - 1855
- - 1858
- - 1830–1843
1794 1869. 12. 16. 1830–1869
1830. 12. 16. 1917. 09. 07. 1830–1917
1832. 02. 19. 1909. 11. 10. 1832–1909
1830. 12. 16. 1917. 09. 07. 1830–1917

1848 1934. 12. 08. 1848–1920
1832. 02. 19. 1909. 11. 10. 1832–1909

1846 1916. 01. 14. 1846–1916
1867. 04. 06. - 1867–1890
1868. 08. 25. - 1868–1890
1869. 12. 22. - 1869–1895
1871. 07. 31. 1871. 10. 24. 1871
1874. 07. 26. 1874. 08. 25. 1874
1876. 04. 14. - 1876–1900
1878. 07. 13. - 1878–1900
1880. 05. 04. 1909. 08. 13. 1880–1905
1882. 02. 13. 1882. 04. 23. 1882
443
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1241. Stierheim Lina Emilia varrónő Vörösvár
1242. Stierheim Simon - Vörösvár (?)
1243. Stierheim Samo asztalosmester Vörösvár
1243. Stierheim Samu asztalosmester Vörösvár

827. Lipscher Laura kávés Zsámbék
1244. Stierheim Erzsébet varrónő Vörösvár
1245. Stierheim Magdolna fodrász Vörösvár
1246. Stierheim Ignatz - Vörösvár
1247. Stierheim Moises - -
1248. Strausz Juliána - -

1249. Strausz Dan - Vörösvár
1250. Szamek Löbl Samson kereskedő -

1251. Husserl Johanna - Vörösvár (?)
1252. Szamek Katarina - Vörösvár
1253. Szamek Elisabetha - Vörösvár
1254. Szamek Cecilia - Vörösvár
1255. Büchler Leonora (2. f.) - -
1256. Szamek Jozseph - Vörösvár
1257. Szamek Ignacz kereskedő Vörösvár
1258. Szamek Moyses - -
444
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1883. 04. 16. 1944 1883–1944
1884 1900. 02. 01. 1884–1900
1885. 04. 17. 1966 1885–1936
1885. 04. 17. 1966 1885–1936

1890. 12. 22. 1972 1912–1936
1913. 12. 29. 1997 1913–1936
1921. 03. 12. 2003 1921–1936
1812. 04. 15. - 1812
- - 1843
- - 1867
1867. 02. 03. - 1867
- - 1825–1865
- 1838 1825–1838
1825 1873. 07. 05. 1825–1873
1830 - 1830–1852
1836 - 1836–1857
- - 1840–1865
1840. 09. 29. - 1840
1844 - 1844–1865
- - 1843
445
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1259. Szamek Mayer - -
1260. Neuman Léni - -
1261. Szamek Julianna - Vörösvár
1262. Szamek Vilmos - Vörösvár
1263. Szamek Samuel - Vörösvár
1264. Székely Béla ny. százados -

1265. Székely Béláné - -
1266. Székely János - Budapest
1267. Szikla József áruházvezető Drohiczowka (L)

431. Geschmay Friderika - Vörösvár
1268. Szikla Julianna pénztáros -
1269. Skalka Sándor - Vörösvár
1270. Szikla István hivatalnok Vörösvár
1271. Szikla Margit pénztáros Vörösvár
Szloboda Jánosné
1272. - -
Goldstein Malvina
1273. Szloboda Klára - Vörösvár
1274. Szloboda Franciska - Vörösvár
1275. Tauber Daniel kereskedő Leipnik (Cs)

1276. Szamek Catarina - Vörösvár
1231. Tauber Maly Machele - Vörösvár
1277. Tauber Marcus szabó Vörösvár
446
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
- - 1857–1861
- 1869. 06. 24. 1857–1861
1857 - 1857–1861
1859 - 1859–1861
1861. 04. 18. - 1861
- - 1927–1930
- - 1927–1930
1920. 02. 19. - 1927–1930
1879. 09. 10. 1943. 10. 04. 1903–1943

1883. 10. 11. 1972 1883–1972
1904 1945. 05. ‑ 1904–1944
1905. 10. 28. 1906. 03. 07. 1905–1906
1908. 01. 04. 1942. 09. 13. 1908–1942
1911. 04. 17. 2006. 11. 07. 1911–2006
1901 - 1922–1928
1922. 08. 03. - 1922–1928

1928. 02. 07. - 1928
1810 1894. 08. 05. 1846–1894

1825 1873. 07. 05. 1825–1873
1846 1916. 01. 14. 1846–1916
1848. 10. 10. 1873. 04. 10. 1848–1873
447
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1278. Tauber Regina Róza - Vörösvár
1279. Tauber Eva - Vörösvár
1280. Tauber Samu kereskedő Vörösvár
1095. Tauber Fáni - Vörösvár
1281. Tauber Ignatz kereskedő Boskovitz (Cs)

926. Ofner Theresia - Vörösvár
1282. Tauber Jakob - -
1283. Tauber David - -
1284. Salamon Tröster - -

1285. Saly Leny Tröster - Vörösvár
1286. Tröster Márkus - -
1287. Tröster Moritz - -
1288. Tröster Náthán kereskedő -

1289. Szamek Pepi - -
1290. Tröster Hermann - Vörösvár
1291. Tröster Moritz - Vörösvár
1292. Tröster Ábrahám - Vörösvár
1293. Ulmann Elias - -
448
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1854. 03. 18. 1919. 03. 19. 1854–1919
1856. 06. 16. - 1856
1859 1927. 03. 18. 1859–1886
1860. 12. 27. 1944 1860–1944
1847 - 1872
1849 - 1849–1872
- - 1855–1858
- - 1865–1867
- - 1819–1858
1781 1867. 06. 07. 1781–1867
- - 1855
- - 1855
- - 1837–1843
- - 1837–1843
1837 1887. 10. 24. 1837–1863
1838 - 1838–1860
1840. 07. 25. - 1840
- - 1843
449
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1294. Avraham Unger szabó Vörösvár
1295. Elisabetha Unger - Vörösvár
1296. Vajda Aladár villanyszerelő -

1297. Kohn Adél - -
1298. Vajda Zita - Szeged
1299. Vajda Sándor - Vörösvár
1300. Weinberger József kereskedő Paczólaj

205. Kleinstein Jozefin - Vörösvár
1301. Weinberger Cecilia - Vörösvár
1302. Weinberger Mano - Vörösvár
1303. Weinberger Miksa - Vörösvár
1304. Weisz Teréz (ö) - Galánta
1305. Weisz Philip - -

1306. Hartman Resie - -
1307. Weisz Fany - Vörösvár
1308. Weisz Simon kereskedő Pécel

1309. Kohn Juliany - Vörösvár
1310. Weisz Herman - Vörösvár
1311. Weisz David - Vörösvár
1312. Weisz Wilhelm - Vörösvár
450
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1822 1853. 11. 04. 1822–1853
1801 1875. 03. 16. 1801
1876 - 1922–1926
1886 - 1922–1926
1916. 12. 22. - 1922–1926
1923. 01. 14. - 1923–1926
1870 1919 1892–1907

1873. 10. 19. - 1873–1938
1893. 03. 13. - 1893–1923
1894. 12. 12. - 1894–1907
1897. 01. 05. - 1897–1907
1792 1886. 02. 18. 1886
- - 1832
- - 1832
1832 - 1832
1808 1884. 09. 23. 1839–1884

1811 1867. 07. 05. 1811–1867
1839. 05. 31. - 1839–1871
1842 - 1842–1865
1844. 06. 18. - 1844
451
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1313. Weisz Fany - Vörösvár
1310. Weisz Herman - Vörösvár

1314. Kling Mari - -
1315. Weisz Simon - Vörösvár
1316. Weisz Adolf férfiszabó Pilisszentiván

1317. Kaiser Regina - -
ø Weisz Regy - Pilisszentiván
1318. Weisz Jakob - Vörösvár
1319. Weisz Róza - Vörösvár
1320. Weisz József szatócs Vörösvár
1321. Weisz Maximilian - Vörösvár
1322. Weisz Abraham - Vörösvár
1323. Weisz Maria - Vörösvár
1324. Weisz Mathias pincér Vörösvár
1325. Weisz Herman Heinrich - Vörösvár
1326. Weisz Lazar - Vörösvár
1327. Weisz Michael - -
1328. Tänczer Regina (2. f.) házaló Vörösvár
1329. Weisz Maria varrónő Vörösvár
1320. Weisz József szatócs Vörösvár

1330. Krancz Róza - Nagybörzsöny
1331. Weisz Adolf - Vörösvár
1332. Weisz Bercsi - Vörösvár
452
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1847 - 1847–1867
1839. 05. 31. - 1839–1871

- - 1871
1871. 09. 03. - 1871
1833 1875. 01. 21. 1855–1875

- - 1855–1873
1854. 04. 09. - ø
1855. 08. 19. - 1855
1857 - 1857–1881
1858 - 1858–1895
1860. 08. 07. - 1860
1862. 08. 09. - 1862
1865. 04. 23. 1866. 07. 21. 1865–1866
1867. 02. 04. - 1867–1892
1869. 03. 24. 1873. 08. 11. 1869–1873
1871. 03. 18. - 1871–1895
1873. 04. 23. 1873. 08. 18. 1873
- - 1874–1898
1875. 05. 29. - 1875–1898
1858 - 1858–1895
- - 1883–1895
1883. 06. 25. 1884. 06. 14. 1883–1884
1887. 03. 08. 1887. 04. 04. 1887
453
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1333. Weisz Malvin - Vörösvár
1334. Weisz Fülöp - Vörösvár
1335. Weisz Riza - Vörösvár
1336. Weisz Adolf - Vörösvár
1337. Weisz Lipót fehérneműszabó Pilisszentiván

1338. Weisz Fany varrónő Pilisszentiván
1339. Weisz Ernő kereskedősegéd -
1340. Weisz Hany - Pilisszentiván
1341. Weisz Julianna - Vörösvár
1342. Weisz Katrina - Vörösvár
1343. Weisz Jakob - Vörösvár
1344. Weisz Ahron Hirsch szobafestő Vörösvár
1345. Weisz Joseph Gyula varrógép‑keresk. Vörösvár
1346. Weisz Sigmund - Vörösvár
1347. Weisz Theréz - Vörösvár
1348. Weisz Gerzson - Vörösvár
1344. Weisz Henrik /Hirsch/ szobafestő Vörösvár

1349. Weiszmann Franciska - Pest
1350. Weisz Károly - Vörösvár
1351. Weisz Dezső magánhivatalnok Vörösvár
1352. Weisz Rezsin - Vörösvár
1353. Weisz Sándor - Vörösvár
1354. Weisz Imre - Vörösvár
454
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1888. 09. 01. - 1888–1895
1891. 06. 04. - 1891–1895
1891. 06. 04. - 1891–1895
1893. 05. 25. - 1893–1895
1839 - 1866–1900
1840 1899. 12. 24. 1866–1899
1863 - 1866–1934
1864. 11. 22. 1943. 06. 17. 1866–1943
1867 1870. 09. 13. 1867–1870
1868. 03. 20. - 1868–1890
1870. 04. 16. - 1870–1895
1872. 11. 13. 1944 1872–1944
1874. 12. 18. 1938. 06. 25. 1874–1938
1877. 05. 27. - 1877–1900
1879. 02. 12. 1944 1879–1944
1881. 11. 12. 1881. 12. 08. 1881
1872. 11. 13. 1944 1872–1944

1873. 03. 02. 1932. 09. 01. 1875–1932
1898. 11. 24. 1898. 12. 16. 1898
1900. 01. 31. 1942. 10. 06. 1900–1942
1901. 11. 10. - 1901–1926
1904. 07. 11. 1933. 11. 15. 1904–1932
1907. 02. 16. 1912. 10. 31. 1907–1912
1909. 01. 02. 1909. 01. 20. 1909
455
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1355. Weisz Oszkár hentes‑mészáros Vörösvár
1356. Weisz Béla - Vörösvár
1345. Weisz József Gyula varrógép‑keresk. Vörösvár

131. Baum Paula - Vörösvár
1357. Weisz Ödön - Vörösvár
1358. Weisz Szerén - Vörösvár
1359. Weisz Jenő - Vörösvár
1360. Weisz Ernő - Vörösvár
1362. Weisz Miksa - Vörösvár
1363. Weisz Sarolta - Vörösvár
1364. Weisz Géza - Vörösvár
1365. Weisz Erzsébet - Vörösvár
1366. Weisz Samu - Vörösvár
ø Libál Róza (2. f.?) - -
1367. Weisz Gerzson - -

1368. Lusztig Fani - -
1369. Weisz Chaterina - Pilisszántó
1370. Weisz Markusz - Vörösvár
1371. Weisz Ahron - -

1372. Keiser Regi - -
1373. Weisz Lazar - Vörösvár
456
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1910. 06. 24. - 1910–1934
1914. 07. 22. 1914. 07. 27. 1914
1874. 12. 18. 1938. 06. 25. 1874–1938

1877. 01. 20. 1913 1877–1913
1898. 05. 03. - 1898–1925
1900. 03. 20. - 1900–1920
1901. 09. 13. - 1901–1925
1903. 03. 10. - 1903–1930
1904. 10. 23. - 1904–1925
1906. 07. 12. - 1906–1930
1908. 03. 12. - 1908–1930
1910. 06. 10. 1911. 12. 07. 1910–1911
1911. 11. 27. - 1911–1930
1913. 12. 10. 1913. 12. 27. 1913
- - 1924
- - 1855
- - 1855
1853. 12. 11. - 1855
1855. 11. 12. - 1855
- - 1871
- - 1871
1871. 03. 18. - 1871
457
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1374. Weisz Mihályné Regina - Vörösvár
1375. Weisz Samu rőföskereskedő -
1376. Weisz Jakab házaló Bánk

1377. Reisz Teréz - Kis‑Borsfa
1378. Weisz Berta - Vörösvár
1379. Weisz Adolf bányagépész Tápióbicske

1380. Werkner Etelka - Kunszentmiklós
1381. Weisz Béla - Vörösvár
1382. Weisz Ede kereskedősegéd Verbo (Sz)

1383. Gemäiner Teréz - Nadlány
1384. Weiszmann Jacob házaló -

1385. Kohn Franziska - -
1386. Weiszmann Markus szabómester Vörösvár
1387. Weiszmann Phillipp borker., szabó Vörösvár
1388. Weiszmann Bernhard cipész Vörösvár
1387. Weiszmann Fülöp borker., szabó Vörösvár

219. Delikat Rosalia - Vörösvár
1349. Weiszmann Franciska - Pest
1389. Weiszmann Sáli - Vörösvár
1390. Weiszmann Béla - Vörösvár
458
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1844 1875. 01. 02. 1844
- - 1931
1860 - 1901–1903
1868 - 1901–1903
1901. 01. 22. 1903. 10. 27. 1901–1903
1866 - 1901
1869 - 1901
1901. 05. 04. 1943. 06. 15. 1901
1888. 01. 03. 1944 1913–1944

1888 1944 1926–1944
- - 1834–1866
- 1861 1834–1861
1834. 05. 08. - 1834–1862
1836. 09. 13. - 1836–1890
1839. 02. 07. - 1839–1865
1836. 09. 13. - 1836–1890

1847 - 1847–1890
1873. 03. 02. 1932. 09. 01. 1875–1932
1876. 05. 15. - 1876–1890
1878. 02. 26. - 1878–1890
459
SOR- SZÜLETÉSI
NÉV FOGLALKOZÁS
SZÁM HELY
1391. Weiszmann Jakab - Vörösvár
1392. Weiszmann Gusztáv - Vörösvár
1393. Weiszmann Berta - Vörösvár
1394. Weiszmann Julia - Vörösvár
1395. Ahron Willheim kereskedő -

1396. Josephy Abelisz magánzó Vörösvár
1397. Jacob Juda Willheim szabó Vörösvár
1398. Hermann Willheim sakter Vörösvár
16. Sali Willheim - Vörösvár
1397. Juda Willheim szabó Vörösvár

781. Babetha Krausz - Vörösvár
1399. Jakob Zwill. Willheim - Vörösvár
1400. Debora Zwill. Willheim - Vörösvár
1401. Winter Mór kávés -
1402. Wolf Salamon kiskereskedő -

544. Husszerl Regina - Vörösvár (?)
1403. Wolf Jakob - Vörösvár
1404. Zuckermandel Abraham kántor -

1405. Schlesinger Zsani - -
1406. Zuckermandel Gizella - Verpelét
460
VÖRÖSVÁRON
TARTÓZKODOTT
1879. 12. 23. - 1879–1890
1881. 12. 10. - 1881–1890
1884. 04. 19. - 1884–1890
1886. 01. 11. - 1886–1890
- - 1841–1875
1809 1885. 02. 25. 1809–1875
1841. 05. 05. 1909. 10. 26. 1841–1869
1843. 05. 12. - 1843–1867
1849 - 1849–1875
1841. 05. 05. 1909. 10. 26. 1841–1869

1844 - 1844–1869
1869. 04. 16. 1869. 08. 01. 1869
1869. 04. 16. 1869. 06. 15. 1869
1844 - 1907–1912
- - 1840
1817 - 1817–1840
1840. 05. 20. - 1840
- - 1891
- - 1891
1887 1891. 02. 05. 1891
461
Megjegyzés
A vöröváron élt zsidók névsorából a nyomdai anyag lezárásáig

kimaradt személyek, e helyütt csupán felsorolásszerűen: Farkas
Terézia, Efrájim Fisl rabbi, Efrájim Fisl fia, Joszéf rabbi, Mann‑
heim Karolin, Screiber Mandl, Schultczer Bernhard.
A könyv elkészítéséhez felhasznált források és irodalom

részletes jegyzéke a harmadik kötet végén található.
TARTALOM
Köszönet �� 7
Képmelléklet �� 11
A letelepedés �� 89
Az első világháborúban �� 116
A Tanácsköztársaság alatt �� 122
A fehérterror idején �� 125
A kile: Gálosi Soma és Kiss Arnold írásai �� 139
Vörösvári rabbik, kántorok, templomszolgák �� 163
Születés �� 171
Iskolázás �� 175
Házasság �� 179
Vegyes házasságok �� 204
Be‑ és kitérések �� 206
A nevekről �� 207
Az adófizetők között �� 214
A választók körében �� 221
A községi képviselő-testület munkájában �� 226
A Nemzeti Bizottságban �� 230
A vörösvári egyesületekben �� 234
A községben �� 237
„Ügyek”
a zsidó közösségben �� 240
Halálozás–temetkezés �� 242
A Berán család útja �� 249
Egy polgárcsaládról �� 251
Színház �� 255
Sport �� 259
Zene �� 262
Foglalkozások �� 265
A Vörösváron élt zsidók névsora �� 303
Nyomda:
Rózsadomb Contact Kft.
1022 Budapest, Balogvár u. 1.
Ügyvezető: Messinger Miklós
Készült: 100 példányban
ISBN 978-963-12-5346-7

Platschek Sándor Boldogan Éltem Köztük...

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Platschek Sándor Boldogan Éltem Köztük...

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Platschek Sándor Boldogan Éltem Köztük...

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Boldogan éltem köztük…

Boldogan éltem köztük…

Gálosi Soma és Kiss Arnold

Ezúton is szeretnék meleg köszönetet mondani mindazoknak

Farkas Izidór, felesége Platschek Katalin és kisfiuk, Géza

Geschmay József és felesége Geschmay Friad és Róza

A vörösvári volt Krausz-ház az üzlettel, a Postakert utcában

Gáborné Krausz Olga felöltőben, elegánsan (1970 körül),

A fiatal Lipscher Jakabné

Maszler Zsuzsa és férje, Kopstein Ödön

Nussbaum doktor vörösvári svábok körében, 1965 körül

Porgesz Margit, Ilona (áll) és Irén, középen anyai nagyanyjuk,

Baráthné Porgesz Margit, karjai közt Porgesz Margit leánya

Schmidt Béla fia, Lázár és annak vörösvári felesége, Müller Mária

A Szikla József által vezetett Bányakonzum és alkalmazottai

Szikla József és felesége, Szikal József egy Graz melletti

Szikla Margit (jobbról a második) pesti rokonaival

Szikla Margit egyedül, illetve özvegy édesanyjával

Katonacsapat 1930 körül. Az álló sorban jobbról az első Reinitz Lipót

Ezerhétszázhetet írtak. Még javában zajlott a Rákóczi-féle sza‑

Pest-Pilis-Solt Egyesült Tekintetes Vármegye Közönsége

Alázatosan nemrég benyújtott, a Kramer nevezetű vörösvári zsellér

A levél alapján joggal gondolható, hogy a szóban forgó idő‑

2360. sz. Szent Mihály Havának 27. napján 791.

Anno 1770. Szent Mihály napkor mint hogy a’ Vörösvári Zsidok

Kár lenne kihagyni a sorból a következő, 1771. évi országos

Hersl Marcus bőrrel és gyapjúval kereskedik; sokaknak lekötelezett

Aron Polak, özvegy, csapszékében kanalat, gyertyát, sót is árul; jól él

Jacob Lebl urasági sör‑ és pálinkafőzdét bérel Tápiószentgyörgyön

Lebl Majer bőrrel kereskedik

Hersl Majer használtruhával és ócskavassal kereskedik

Abraham Jacob használtruhával és ócskavassal kereskedik

Simon Abraham vászonnal és kanalakkal kereskedik

Joachim Samuel mások lovait szokta gondozni, ebből él

Isac Marcus használtruhával és ócskavassal kereskedik

Czerl, özvegy, kanalakkal és cérnával kereskedik

Natan Abraham sakter

Aron Majer tanító

Volff Jonas más zsidóknak szokott vizet hordani

Salamon Jonas kétkezi munkás („manualista”)

Natan Chaim mások adományaiból él

Pinkas Abraham használtruhával kereskedik

Jacob Josef szabó

Majer Herczl szabó

Hersl Puchholter beteg szolga („infirmorum servus”)

Alexander Puhholter tanító

Mojses Josef kanalakkal és cérnával kereskedik

David Spiczl késekkel, szelencékkel és tükrökkel kereskedik

Fénykor ide vagy oda, a századforduló táján sűrűn fellobbanó viták,

A napóleoni háborúk idején a vörösvári zsidók nem vonultak be

Balog Daniel Balog Moritz

A vörösvári zsidók száma 1707–1869 között

A népszámlálási adatokat 1870-től tekintik megbízhatóknak,

Vörösvár lakosságának és a zsidók számának alakulása

Mária Terézia uralkodása idején tiltották a zsidók és cigányok ka‑

A háború hírét Magyarországon százezrek – ha nem milliók – és

Balogh Bernát őrvezető

cs. és k. vegyes ezredek

Hogyan élt és él a zsidóság a régi szent Kehilá-ban (közhaszná

2 Maga mindig olyan társaságban forog, ahol a fejek hiányoznak, hát

5 kb: hozzá képest a vasreszelő zsenge tavaszi retek