LABORÁLLATOK BIOLÓGIÁJA

© Fekete Sándor György és Bersényi András

1. Laboratóriumi rágcsálók rendszertana

Az emlősök osztályának legnépesebb öregrendje a rágcsálóké (Glires). A

nemzettségek harmada és a fajoknak több mint a fele rágcsáló: a 354

nemzetségbe 34 család és 1685 faj tartozik. A laboratóriumi gerinces

állatok 80%-a rágcsáló. Többségük éjszakai állat. Könnyen alkalmazkodnak

környezetükhöz. Széles körű elterjedésük okán kezdték el alkalmazni őket

a biológiai kutatásokban.

A laboratóriumi rágcsálók rendszertana

Öregrend: Rágcsálók öregrendje (Glires)

Rend: 1. Valódi rágcsálók (Rodentia) és

2. Nyúlalakúak (Lagomorpha)

Alrend: 1.1. Egérszerűek (Myomorpha),

1.2. Sűlszerűek (Hystricomorpha) és

1.3. Mókusszerűek (Sciuromorpha)

Család: 1.1.1. Egérfélék (Muridae)

1.1.2. Hörcsögfélék (Cricetidae)

1.2.1. Tengeri malac-félék (Caviidae)

1.3.1. Mókusfélék (Sciuridae)/

Nemzetség /Genus/ és faj:

1.1.1.1. Mus - házi egér (M. musculus)

1.1.1.2. Rattus - patkány (R. norvegicus)

1.1.2.1. Mesocricetus - arany hörcsög (M. auratus)

1.1.2.2. Meriones - gerbil (M. unguiculatus)

1.2.1.1. Cavia - tengeri malac (C. porcellus)

1
 1.3.1.1. Mormota: (Marmota monax)

Család: 2.1. Nyúlfélék (Leporidae)

Nemzetség /Genus/ és faj:

2.1.1. Üregi nyulak (Oryctolagus)

- üregi nyúl v. házinyúl (O. cuniculus)

2.1.1. Tulajdonképpeni nyulak (Lepus)

– mezei nyúl (L. europaeus)

2. Házi egér (Mus musculus)

Az Európában és Észak-Amerikában közismert házi egeret már a XVII.

század elején összehasonlító anatómiai vizsgálatokra használták. A XIX.

században a tudományos-technikai forradalom a mendeli genetikát ismét

előtérbe hozta, és ezzel az egyszerűen tartható, tenyészthető kisemlősök

iránti igény megnőtt. Mindezek vezettek a „laboratóriumi” egér

megszületéséhez. Napjainkban a több száz kül- és beltenyésztett törzs

nemcsak genetikailag különbözik egymástól, hanem jelentős anatómiai és

élettani eltérések figyelhetők meg közöttük.

2.1. A házi egér funkcionális anatómiája

Az egér testének négy fő tájéka: fej, nyak, törzs a végtagokkal és a farok.

A koponyája hosszúkás, ovális, ez az agy formájában is megmutatkozik. Az

egér fogazata a rágcsáló életmódhoz alkalmazkodott; az állkapocsban és

az állcsontban egy-egy pár hatalmas, folyton növő metszőfog található. A

metszőfogak és a rágófogak közötti foghíjas rész (diastema) széles.

Fogképlete: 1/1 I, 0/0 C, 0/0 PM, 3/3 M. A gerincoszlop 7 nyak-, 13 hát-

és 6 ágyékcsigolyából áll. A keresztcsontot 3-4 csigolya összenövése

alkotja. A 25-30 farok csigolya felépítése fokozatosan egyszerűsödik. A

combcsont (femur) szinte párhuzamos a talajjal. A sípcsont (tibia) szinte

derékszöget zár be a combcsonttal, jól fejlett, és a vékony szárkapoccsal

2
(fibula) összeolvad. Az egér végtagjai 5 ujjban végződnek, de a mellső

végtag első ujja (hüvelykujj) csökevényes.

A nagy falközötti csont (os interparietale) jól elkülönül a falcsont

(os parietale) és a nyakszirti pikkely (squama occipitalis) között. A

vérvétel egyik helye a szemgödri vénás öböl, ahonnan 3-4 naponként

nyerhető kb. 200 µl vér. A fejtájék felületes vénáiból (pl. v. temporalis

superficialis és a v. facialis) is vehető néhány csepp vér. Ismételt

vérvételre a hátulsó végtag külső és belső felületén futó vénák (v. saphena

lateralis és medialis) is használhatók, de csak kb. 100 µl vért lehet

kinyerni.

A könnymirigyek egyike a szemgödrön kívül helyezkedik (gl.

lacrimalis extraorbitalis); ez ember esetében hiányzik. Az egér

nyálmirigyei közül a fültőmirigy (gl. parotis) a legnagyobb, az áll alatti (gl.

mandibularis) pedig jelentős ivari különbséget mutat. Hímeknél a

végkamrák és különösen a kivezető csövek sejtjei nagyobbak, mint

nőstényeknél.

A nyálmirigyek melletti mirigyes szerv a csecsemőmirigy, amelynek

kisebb része található a nyakon (lobus cervicalis), és nagyobb része a

mellüregbe (lobus thoracicus) nyúlik. A nyaki szakaszon felületesen haladó

torkolati véna (v. jugularis externa) vérvételre és intravénás injekció

beadására egyaránt alkalmas.

Az elülső üresvéna kettős, jobb és bal ága van (v. cava cranialis

dextra és sinistra). Az aortaívből a fejet, a nyakat, az elülső végtagokat, a

mellkas falát és elülső részének zsigereit ellátó erek három fő értörzsből

származnak: a közös törzs (truncus brachiocephalicus), a bal közös fejér

(a. carotis communis sinistra) és a bal kulcscsont alatti artéria (a.

subclavia sinistra). A közös értörzs majd a jobb közös fejérre (a. carotis

3
communis dextra) és a jobb kulcscsont alatti artériára (a. subclavia

dextra) válik szét.

A szívből is lehet ismételten vért venni, akár 1 ml-t is. A punkcióhoz

a tűt három irányból lehet a szívbe vezetni: 1) a lapátos porc alatt

előrefelé, 2) a mellkas bejáratától hátrafelé és 3) szegycsont mellett

függőlegesen.

A bal tüdőszárny egységes, míg jobb az egymás mögött

elhelyezkedő elülső, középső és hátulsó (lobus cranialis, l. medius és l.

caudalis), valamint a járulékos lebenyből (l. acessorius) áll.

Az egér májában jobb és bal lebeny (lobus hepatis dexter és

sinister), illetve egy ún. farkalt lebeny (l. caudatus) különíthető el. A jobb

és a bal lebenyen egy-egy bemetszés külső és belső lebenyeket (lobus

dexter lateralis és medialis, ill. l. sinister lateralis és medialis) hoz létre. A

farkalt lebeny részlete a processus papillaris. A májhoz epehólyag társul.

A hasnyálmirigy szétszórtan, nagyobb részt a csepleszben foglal helyet.

A csípőbél végső szakásza a sacculus rotundust képezve nyílik a vakbélbe.

A remese kezdeti tágulata az ún. ampulla coli. Az egér azon emlősállatok

közé tartozik, amelyek vakbelén nincs féregnyúlvány (appendix

vermiformis).

A sima, egypapillás vesék közül a jobb általában nagyobb és kicsit

előrébb helyeződik. A hímek veséje relatíve nagyobb, mint a nőstényeké.

A herezacskó a herékkel elsősorban a tenyészidőszakban

szembetűnő, máskor ugyanis a herék a hasüregbe visszahúzva találhatók. A

hímvesszőt merevedő testek és egy kicsi péniszcsont (os penis) építik fel.

A páros járulékos nemi mirigyek közül az ondóhólyag (glandula vesicularis)

nagy, és összekapcsolódik a dülmirigy elülső lebenyével. A dülmirigy

(prostata) részei: az elülső, a felső és az alsó lebeny. Az elülső lebeny, az

ún. glandula coagulationis a hüvelydugó képzésében vesz részt. A felső

4
(dorsalis) lebeny, mint magányos test a húgycsövön, míg az alsó (ventrális)

lebeny a húgyhólyag és a húgycső között fekszik. A Cowper-féle mirigyek

(gll. bulbourethrales) a hímvessző kezdetén helyezkednek; oldalán pedig a

faggyúmirigyek (gll. praeputiales).

A hosszú méhszarvak összenövése csak a méhnyak felől teljes

(uterus bicornis subseptus). A nőstény egérnek öt pár tejmirigye van,

három pár a nyaki-mellkasi, kettő a hasi-lágyék tájékon. Mindegyikhez

ivarérett állatoknál jól fejlett csecsbimbók kapcsolódnak. A hímek négy

pár tejmirigyéhez nem társul csecsbimbó.

A farokban három véna (oldalt kettő, egy fent) és egy artéria (lent)

fut. Ezek vastagabbak, mint a hátulsó végtag vénái, ezért vérvételhez,

illetve injekciózáshoz kiválóan alkalmasak. Különösen az oldalsó vénák,

amelyekből 200-300 µl vér is nyerhető előzetes melegítés után.

Altatott állat hasi aortánján vagy a hátulsó üresvénáján keresztül az

összes vér (kb. 1 ml) levető.

2.2. A házi egér élettana

Az egér testfelülete a súlyához képest nagy. Ennek következtében a

környezeti hőmérséklet ingadozására jól érzékelhető élettani változások

játszódnak le. Hidegben a kémiai hőtermelés fokozódik. Az alapanyagcsere

háromszorosát is elérő hőmennyiség fajlagosan több mint, ami más

fajoknál mérhető. A környezeti hőmérsékletnek a termoneutrális zóna

(29,6-30,5oC) alá minden fokkal történő csökkenése jelentős (192

kJ/m2/nap) hőtermelést jelent a testhőmérséklet fönntartása érdekében.

A nagy testfelület, illetve párolgási felület miatt az egér érzékeny a külső

hőmérséklet emelkedésére is. Ugyanis, a külső hőmérséklet tartós

emelkedésekor a testhőmérséklet folyamatosan nő, és az anyagcsere

lelassul. Így az egér tulajdonképpen szorosan véve nem állandó

testhőmérsékletű állat. Különösen igaz ez az újszülöttekre, amelyek

5
hőszabályozása 20 napos korig fejletlen. A vadon élő egérnél a test

hűtésének elsődleges módja, hogy visszabújik földalatti vackába, mivel

izzadságmirigyei gyakorlatilag nincsenek, lihegni sem tud, a nyálzás

korlátozott. A magasabb környezeti hőmérsékletet testhőmérsékletének

módosításával részben ellensúlyozni képes, valamint a fül erei kitágulnak,

és így fokozódik a hőleadás. A vízforgalma is gyors, ezért nagy melegben

(pl. szállításkor) könnyen dehidratáció miatt sokkos állapotba kerülhet.

Az egérnek a 20-25oC-os teremhőmérséklet az ideális: a növekedés

üteme gyorsabb, az alomszám nagyobb és az utódok életképesebbek.

Figyelembe véve az egér kis méretét, a szívverés és a légzés üteme

viszonylag gyors (l. alapadatok). A gyors anyagcsere folytán viszonylag

magas a vörösvérsejt szám és hemoglobintartalom, jelentős a vérben az

O2 mennyisége, magas az alveoláris O2 nyomás-. A kifejezett a Bohr-

effektus teszi lehetővé, hogy magas O2 nyomás mellett is képes a

légcserére, mivel a pH csökkenéssel gyengül a hemoglobin O2 iránti

affinitása.

A veseglomerolusok száma közel ötszöröse, az egységnyi

vesesszövethez viszonyított kiválasztófelület pedig kétszerese a

patkányoknál mértekhez képest. Az egér egy-két csepp koncentrált

vizeletet űrit egyszerre. A vizelet ilyen fokú bekoncentrálása (4300

mOsm/l, az ember 1160 mOsm/l-hez képest) a hosszú Henle-kacsnak és a

sűrű erezettségnek (vasa recta) köszönhető.

Az egér társas lény, a kommunikációban az elsődleges szerepe a

feromonoknak van, amelyek a szaporodását is jelentősen befolyásolhatják.

Az egér ivarérettségét fiatalon eléri. Idegen hím feromonjai a pubertást

előbbre hozzák (Vandenberg.hatás). A nőstények egész évben ivarzanak

(polyoestrus). Egyedi elhelyezéskor az ivari ciklus szabályosabb, mint

6
csoportos tartáskor. Hím nélküli nőstények csoportja anoestrusos (Lee-

Boot-hatás). Hímnek a csoportba helyezésével az ivari ciklus

szinkronizálódik (Whitten-hatás). Ha a sikeres párzást követően 24 órán

belül a nőstényhez egy másik hímet teszünk, akkor a megtermékenyült

petesejt nem ágyazódik be, és ezzel a vemhesség elmarad (Bruce-hatás).

A Bruce- és a Whitten-hatást a hím egerek vizeletében lévő feromonok

váltják ki. A párzást követő 24 óráig a hüvelyben egy ún. dugó - a hím

járulékos nemi mirigyek összeállt váladéka - figyelhető meg.

A kölykök vakon és csupaszon születnek általában a vemhesség 19-

21. napján. Passzív immunitásra a placentán (placenta haemochorialis) és a

kolosztrumon át tesznek szert. A kicsiket három hetes korukban célszerű

leválasztani. Ha a fialás után az anya újból termékenyül, akkor a laktáció

és a vemhesség egybeesik. A tejtermelés az implantációt késlelteti, és

ezzel a vemhességi idő 3-5 nappal megnyúlik.

Különböző termékenyítési módok ismertek. Monogám pár (egy hím és

egy nőstény), illetve az ún. trió (egy hím és két nőstény) esetén a hím és a

nőstény/ek/ folyamatosan együtt maradnak, így a fialást követő párzás

megeshet. A fiókákat a következő alom megszületése előtt el kell

választani. Az ún. hárem-pároztatáskor (poligám tenyésztés) három-hat

nőstény van együtt egy hímmel. E rendszer alkalmazása esetén a

nőstényeket néhány nappal a választás előtt célszerű elkülöníteni.

Az alkalmazott tartási, illetve szaporítási mód meghatározza a környezeti

feltételeket (doboz/ketrec típus, méret, alomanyag), valamint az

állatjóllétet. Ha az állatok folyamatosan együtt maradnak, akkor a

tenyésztés kevésbé eredményes, mivel sokat zavarják egymást, és a saját

szaporulat megtartása nehéz, mert az anyák más almokat is nevelnek.

2.3. házi egér mint biológiai modell

7
A gyógyszeriparon kívül hosszú azon emberi megbetegedéseknek a listája,

amelyek tanulmányozásához egérmodellt használnak. Továbbá a rövid

élettartam (1-2 év) gerontológiai, míg a nagy szaporodási teljesítmény (ld.

vemhességi idő, alomnagyság) genetikai kutatásokban történő

felhasználásra teszi alkalmassá az egeret.

3. Laborpatkány (Rattus norvegicus)

Kutatásokhoz az egér után a legáltalánosabban használt laboratóriumi

gerincesek a patkányok. A laborpatkány (mint neve mutatja) a vadonélő

rokonának, a barna-fekete patkány leszármazottja. Ázsiából ered,

Európába az 1700-as évek elején került. Az ún. terrierbajnokságokból

kinövő albínó tennyészetek egyedeit kisérleti célokra az 1800-as évek

közepétől használják. A philadelphiai Wistar Kutatóintézet játszott

elsődleges szerepet a világon ismert laboratóriumi patkánytörzsek

kitenyésztésében. Számos albinó és ún. csuklyás, valamint színes

patkánytörzs használt az orvosi, táplálkozási és toxikológiai

vizsgálatokban, valamint magatartás-kutatásokban.

3.1. A laborpatkány biológiája

A patkány élettana és anatómiája nagyban hasonlít az egéréhez. Ezért

csak néhány különbség kerül bemutatásra. A falközötti csont (os

interparietale) kisebb, mint egérnél, és csak a koponya felső részén

szembetűnő. A garatmandulák és az epehólyag hiányzik. A mellékvesék a

nagyerektől távol találhatók, ezért eltávolításuk kisebb kockázattal jár,

mint pl. nyúlnál.

A szemüregben fekszik a Harder-mirigy, amely barnás-vörös,

porfirin tartalmú váladékot termel. A váladékot az állat a tisztálkodással

juttatja ki, és a szemek valamint az orr körüli vöröses foltok csökkent

komfortérzetet jeleznek.

8
 Az alsó nyaki szakaszon találhatók a jól körülhatárolt

barnazsírszöveti raktárak. A hőleadás a tálppárnák izzadságmirigyein és a

farok kitágult erein keresztül zajlik. Nagy melegben testét nyállal fedi.

A patkány tenyésztése nagyban hasonlít az egérnél tárgyaltakkal.

Azonban a Bruce-hatás csak enyhe formában figyelhető meg, és az ivari

ciklus szinkronizációja a hím feromonok hatására sem egyértelmű. Az ivari

működésre a fényciklus befolyással van: napi 12-16 órás megvilágítás

mellett kapjuk a legjobb tenyésztési eredményeket. A folyamatos

megvilágítás azonban komolyan megzavarja a termékenységet, már rövid

időn belül is.

Az patkány tartása sokban hasonló az egéréhez. Ha a relatív

páratartalom hosszú ideig 45 százalék alatti, akkor elsősorban fiatal

állatoknál a farok egyes részének szűkülete (ún. gyűrűfarok) alakul ki. A

patkányok nem obligát társas állatok, az egyedüllétet is jól bírják. Az

egérnél kevésbé agresszívek, hímek is tarthatók együtt. Különböző

törzseket viszont nem ajánlott összerakni, mert a támadó viselkedés

fokozódik.

3.2. A laborpatkány mint biológiai modell

A bevezetőben említetteken kívül, de teljesség nélkül: elhízás,

alkoholhatás, sztrók, magas vérnyomás, allergiás gyulladások, onkológia,

cukorbetegség, öröklődő betegségek (pl. diabetes insipidus), epilepszia stb

4. Tengerimalac (Cavia porcellus)

A tengerimalac a csincsilla és a tarajos sül rokona. Dél-amerikai Andok-hegység

indiánjai háziasították húsa miatt. Európába a spanyolok hozták a XVI. sz.-ban. A

szőrtípus alapján több változata ismert: a rövid szőrű (v. angol), a körkörös

mintázatú, durva szőrű (v. abesszin/etióp) és a hosszú, selymes szőrű (v. perui).

9
 Könnyen beszerezhető, nem drága, olcsó a fenntartása is, nyugodt,

megszelídíthető és elviselhető az illata - mindezek tulajdonságok eredményezik,

hogy a tengerimalac labor- és kedvtelésből tartott állat is egyben.

4.1. A tengerimalac biológiája

A tengerimalac szigorúan növényevő, harántul lejtő zápfogakkal, és az állkapcsa

előre-hátra mozog. A metsző- és a zápfogak folyamatosan nőnek.

A tengerimalac a nap 24 órájából nagyjából 20 órát aktív. Az ébrenlétet

rövid, kb. 10 perces alvási szakaszok törik meg.A hímnek (kan) és a nősténynek

(koca) is egy pár emlője van a lágyéktájékon. A mellső lábakon négy, a hátulsókon,

pedig három ujja van.

A bélsárevés (koprofágia) jelensége, más rágcsálókhoz hasonlóan, a

tengerimalac élettani sajátossága is. A saját bélsarát közvetlenül a végbélből

veszi föl (kivétel az elhízott ill. a vemhes állat, amelyek a padozatról, mert nem

érik el a végbélnyílást). Az újszülöttek felszedik anyjuk ürülékét, ezzel alakítva

ki belükben a felnőtt állatokra jellemző mikroflórát. A bélsárevés másik

jelentősége, hogy a hasüreg jelentős részét kitöltő vakbélben élő baktériumok

által előállított tápláló- és hatóanyagokhoz (elsősorban fehérjéhez, B- és K-

vitaminhoz) jut hozzá. Az élettani bélsárevés legfejlettebb jelensége, a

caecotrophia a házi nyúlnál a legkifejezettebb. Lényegében így az

emészthetetlen rost kiürül, a fehérje viszont visszajut az állat bélcsatornájába.

A tengerimalac esetében szembeötlő a két bélsár közti különbség – a

rostszegény, fehérjedús cékotróf uborkamag formájú, a valódi bélsár kifli alakú

–, de a felvétel kevésbé szabályozott a takarmány-összetétel és -mennyiség

révén. [A csincsillánál és a degunál az összetételi, és ezzel a színbeli eltérés még

megvan, de az alak már egyforma. A hörcsögnél már elmosódnak a különbségek: a

felvett bélsárgolyók külső formája és összetétele nem tér el az ún. normális

10
bélsártól. A valódi bélsár fölvétele mutatkozik patkányok fehérjehiányos

táplálásakor, de még ez sem tekinthető kóros folyamatnak, allotriofágiának.]

A végbél körül a bőr szőrtelen. A hím tengerimalacok a legkönnyebben a

hímvessző előbuktatásával különböztethetők meg. A nőstény polyoestrusos állat.

Az ivarzás szembeötlő, mert ekkor a hüvelymembrán nyitott. A kocák jellegzetes

viselkedési szokásokat vesznek fel, amilyen a ketrectárs meghágásának a

megkísérlése, hasonlóan mint azt a kan teszi. Amikor az ivarzó nőstényt egy kan

megközelíti, akkor lordosisos testtartást (homorú hát) vesz föl és kevés

vizeletet fröcsköl a hím irányába. A párzás lerövidíti az ivarzást, és

megtörténtét az ún. hüvelydugó kialakulása jelzi. Általában a vemhességi idő 68

nap, lényegesen hosszabb, mint a többi rágcsáló fajnál. A fialás előtt

hormonhatásra a medencecsont az alsó részén (sacro-iliacus symphysis) szétválik

egy tágas szülőutat alakítva ki.

A tengerimalac megszületésekor jól fejlett: szőrtakarója teljes, szeme és

füle nyitva és szinte azonnal jár. Pár órával a megszületése után szilárd

takarmányt eszik.

A tengerimalac polyoestrusos állat. Az ivarzás szembeötlő, mert ekkor a

hüvelymembrán nyitott. Ugyanis a nem ivarzó, illetve nem fialó nőstények

hüvelyét hártya fedi. A kocák jellegzetes viselkedési szokásokat vesznek fel,

amilyen a ketrectárs meghágásának a megkísérlése, hasonlóan, mint azt a kan

teszi. Amikor az ivarzó nőstényt egy kan megközelíti, akkor hátát homorítja

(lordosis), és kevés vizeletet fröcsköl a hím irányába. A párzás megtörténtét az

ún. hüvelydugó kialakulása jelzi. Általában a vemhességi idő 68 nap (ld.

Alapadatok), lényegesen hosszabb, mint a többi rágcsáló fajnál. A fialás előtt

hormonhatásra a medencecsont az alsó részén (sacro-iliacus symphysis) szétválik

egy tágas szülőutat alakítva ki; nehézellés ezért ritka. A tengerimalac

megszületésekor jól fejlett: szőrtakarója teljes, szeme és füle nyitva és szinte

azonnal jár. Pár órával a megszületése után szilárd takarmányt eszik.

11
 A vérben nagy mennyiségű (3-4%) ún. Foa-/Kurloff-féle sejt kering. Ezek

mononukleáris (nem szegmentált magvú) fehérvérsejtek, amelyek

citoplazmájában egy mukopoliszacharid zárványtest található. Szerepe még nem

teljesen tisztázott. Vemhes nőstényeknél a placentában is megjelenik, vélhetően

a magzatot védik a különféle anyai antigénekkel szemben.

Köztudott, hogy a tengerimalac C-vitamint nem képes előállítani; a

mikroszomális L-gulonolakton oxidáz ugyanis hiányzik. Aszkorbinsav hiányában a

kollagénszintézis is zavart, mert sérül a lizin és prolin hidroxilezése.

Kiegészítésre az ivóvízbe 220 mg/l C-vitamint adjunk. Figyelembe kell venni,

hogy a víz klórtartalma inaktiválja a vitamint, továbbá a növekedés, a vemhesség

és a laktáció megnöveli a szükségletet. Napjainkban C-vitaminnal kiegészített,

kifejezetten tengerimalacoknak készült táp is kapható.

A napi takarmányadag jó minőségű széna-kiegészítése megfelelő

nyersrostforrás, és az állatok figyelmét lekötve segít a szőrrágás

megelőzésében.

A tengerimalac nem nyalja az itatószelepet, hanem rágcsálja, ezért

rozsdamentes acélból készült szipókákat használjunk. Iváskor visszafújja a vizet

a szájában maradt takarmány darabkákkal az üvegbe, aminek következtében a víz

gyorsan szennyeződik. Emiatt az ivóvizet sűrűn kell cserélni.

A tengerimalac társas élőlény, ezért inkább csoportosan tartsuk. Egymással

alig agresszívek, kivétel az egymásnak ismeretlen, felnőtt hímek. A tengerimalac

rendszerint nem mászik fel semmire, ezért ha a ketrec 20-25 cm-nél magasabb,

akkor ketrectető nem szükséges. Alomanyag kiválasztása odafigyeléssel

történjen, mert pl. a fűrészpor a hímeknél a tasakban (preputium)

felhalmozódhat és a pénisz erekcióját megakadályozhatja, a nőstényeknél pedig

vaginitist okozhat.

4.3. A tengerimalac mint modellállat

12
Mivel könnyen immunizálhatók, tudományos célokra (2-3%-ban) szérum- és

vakcina-gyártás és -ellenőrzés, valamint az immunológa más területén

használatosak, pl. TBC bőrpróbára a 2-3 hónapos, kb. 350-400 g súlyú állatok.

Fogékonyak a fertőzésekkel szemben. Ezt kihasználva a TBC, a diftéria, a

leptospirózis és a brucellózis kutatására is alkalmasak.

A középfül kedvező anatómiai felépítése (nagy bulla tympanica) fülészeti

beavatkozásokra is alkalmassá teszi.

5. Aranyhörcsög (Mesocricetus auratus)

Kutatási célokra használt hörcsög 90%-a arany v. szíriai, a maradék kínai v.

csíkos hátú (Cricetus griseus), örmény v. szürke (Cricetulus migratorius), ill.

európai hörcsög (Cricetus cricetus). A szíriai hörcsög Dél-kelet Európa száraz,

mérsékelt éghajlatú területein és Kis-Ázsiában (Közel-Kelet) őshonos.

Természetes lakhelyén földalatti csatornákban él, amelyek hűsebb, párásabb

körülményeket biztosítanak, mint a táj. Gyakorlatilag napjainkban laboratóriumi

célokra használt szíriai hörcsög az 1930-ban a szíriai Allepo szomszédságában

befogott egyetlen alomból származik, és a hetvenes évek elejére már a

harmadik leggyakrabban használt laborállat. A kínai hörcsög természetes

élőhelye a Kászpi-tenger és Kína keleti fele közti térség.

5.1. Az aranyhörcsög biológiája

A hörcsög-félék családjára jellemző a nagy pofazacskó, a vastag törzs és a rövid

farok. Fogképletük, mint a rágcsálóknál megismert.

A hímek horpasz tájékán a bőr sötéten pigmentált, az itt található

faggyúmirigyek váladéka (feromontermelés) terület megjelölésre szolgál. A

váladéktermelés az ivarzási ciklushoz kötött. Izgalmi állapotban az állat

megvakarja, dörzsöli magát, mintha a mirigy terület viszketne, a szőr pedig a

mirigyek váladékától nedves lesz.

A hörcsög magányos, éjszakai állat. Általában egyedül tartjuk őket, de az

alomtestvérek akár hosszabb ideig is együtt maradhatnak. A nőstények

13
támadóbbak a hímeknél, és előfordul, hogy ivarérésük kezdetétől (kb. 40. nap)

már az elkülönítésük szükséges. A napközben, a pihenésében megzavart hörcsög

is támad, harap.

A szilárd takarmány fölvétele 7-10 napos korban kezdődik. Mivel

laposabb a pofája, ezért tanácsos néhány granulátumot a doboz aljára szórni, és

így a természetes gyűjtögető szokását is gyakorolhatja.

A hörcsög ivari ciklusa jól szabályozott, és négy napig tart (ld. Alapadatok). Az

ovulációt követő reggel sűrű, tejszerű és jellegzetes illatú hüvelyváladék

termelődik. A váladék megjelenését követő 3. nap estéjén valószínűsíthetően a

párzás sikeres. Az ivarzó nőstény a hím ketrecébe téve lordosisos testtartást

fölvéve válaszol annak szimatolására. Az aktus a 20-60 perces párzási időszak

alatt többször megismétlődik. Ezután a nőstényt el kell távolítani, mert

ellenkező esetben megtámadja a hímet. Ha a párzást utáni 5., vagy a 9. napon a

jellegzetes hüvelyváladék megjelenik, akkor a nőstény nem vemhesült. Az

aranyhörcsög vemhességi ideje viszonylag rövid (ld. Alapadatok), a kínai

hörcsögé hosszabb (21 nap). A hörcsög a fialás után ivarzik - úgy, mint az egér

és a patkány -, de nem termékenyül.

Mind a monogám, mind a poligám szaporítási mód alkalmazható. Választás

után lehetőleg monogám párokat alakítsunk ki, figyelembe véve, hogy agresszív

magatartásuk miatt rendszerint egyedül vannak. Az ún. kézből történő

pároztatáskor a nőstényt sötétedés után rakják be a hímhez. Az ún.

háremrendszerben 1-4 hím él 5-15 nősténnyel. A vemhes nőstényeket

elkülönítve tartsuk a választásig. Ha azonban ezeket a nőivarú egyedeket

visszatesszük a csoportba, akkor gyakoriak a harcok, ezért a poligám-

rendszertől jobb eltekinteni.

A kannibalizmus elsősorban az előhasi anyáknál alakul ki a fialás utáni

héten. Ennek lehetséges oka a tapasztalat hiánya, a fokozott izgatottság,

zavarás és/vagy a laktáció rendellenessége. A fiókákat az első héten nem

14
célszerű megérinteni, különösen nem az előhasi anyák kölykeit. Az újszülöttek

mesterséges fölnevelése szinte sohasem eredményes, ellentétben a patkánnyal

és az egérrel.

5.2. Az aranyhörcsög mint biológiai modell

A szíriai hörcsög a következő tulajdonságainak köszönheti a kutatásokban

történő alkalmazását: szaporaság, rövid élettartam alatti gyors fejlődés,

anatómiai és élettani sajátosságok és kevés a természetes betegsége (ld.

Alapadatok).

Szaporaság. A nőstények a kb. egy évig tartó tenyészidő alatt legalább hat

almot hoznak a világra, mindegyiket 4-10 kicsivel.

Rövid élettartam alatti gyors fejlődés Vemhes állatokon a terratológiai hatást

lehet nyomon követni.

Anatómiai és élettani sajátosságok. A hideg a hörcsögöt élelemgyűjtésre

sarkalja. Amikor a környezet hőmérséklete 5-6oC alá süllyed, és a nappalok

megrövidülnek, a világos órák száma 8 óránál kevesebb, az aranyhörcsög téli

álmot alszik. Ennek során a testhőmérséklet, a szívverések és a légvételek

száma jelentősen csökken. A téli álomban 2-3 napos alvási és kb. 12 órás

ébrenléti időszakok váltogatják egymást. Ébrenlétkor - álmából, pl. simogatással

fölébreszthető - az élettani paraméterek normalizálódnak. A téli álom idején is

kell ételről és ivóvízről gondoskodni. Ennél a tulajdonságánál fogva a hipotermia-

kutatás kísérletes állata.

Kevés a természetes betegsége. Ugyanakkor mesterségesen fertőzhetők:

daganatos sejtekkel, mycobaktériumokkal, a lepra, a leptospirózis és az

influenza kórokozójával. A kutyák szopornyicája és az ún. lassú vírusfertőzések

(scrapie, Creutzfeldt-Jakob szindróma) modellállata is.

5.3. Egyéb kutatások

Az egyre gyakoribb hasnyálmirigy daganatok kutatásában az egyedüli

modellállat, mivel az emberben kimutatható szövettani és klinikai képpel

15
megegyező elváltozásokat lehet kiváltani. Hasonlóan fontos szerepet játszik - a

kutya mellett - a vesetumorok vizsgálatában.

A felső légutak mérsékelt mirigyezettségénél fogva a krónikus bronchitis

tanulmányozására is alkalmas. Az emlősállatok között a kínai hörcsög a

legkevésbé érzékeny a röntgensugárzásra. Ez teszi alkalmassá a radiológiai

alkalmazására. A kínai hörcsögöt 22 kromoszóma számánál fogva in vivo

citogenetikai kutatásokra is használják.

4.1.5. Dzserbil (Meriones unguiculatus)

A gerbil vagy mongol futóegér (Meriones unguiculatus) alig 0,5%-a kísérleti

rágcsálóknak. Mongólia és Észak-Kína sivatagos területeiről származik.

6. A dzserbil biológiája

A sivatagi élethez alkalmazkodva jól viseli a meleget, széles a semleges

hőmérsékleti tartománya (0-35 fok), veséi naponta csak néhány csepp vizeletet

választanak ki. Hetekig kibirja ivóvíz nélkül. Napi vízfogyasztása néhány ml (ld.

Alapadatok).

A fogképlete némileg eltér a megszokott rágcsáló formától, mert

megjelennek az előzápfogak (1/1 I, 0/0 C, 2/1 PM, 3/3). A kifejlett állat

zápfogai már nem nőnek. Fülei és talppárnái szőrösek, helytelen megfogásnál

farka könnyen leesik. A has középvonalában, a köldök körül egy összetett mirigy

(a szőrtüszőkhöz kapcsolódó faggyúmirigyek csoportja) húzódik. A

nőstényekben mindig kicsi, a hímekben ivaréréskor megnagyobbodik,

narancsszínű, olajos, bűzös váladékot termel. Működését a nemi hormonok

szabályozzák.

A vörösvérsejtek élettartama rövid, a felezési ideje kb. 10 nap, ezért

reticulociták és basofil vörösvérsejtek is megfigyelhetők vérében.

5.2. A dzserbil mint modell állat

Kevés a természetes betegsége. Ez alól a genetikai hátterű epilepszia kivétel,

ezért a humán idegrendszeri kutatások modellállata.

16
Még alacsony nyerszsír etetése (4%) mellett is a vérszérumban és a májban

magas a koleszterin-koncentráció Nem tanácsos nagy zsírtartalmú táppal etetni,

mert a felesleg elraktározódik - nőstényeknél a petefészek körül -, és az állat

elhízásán túl gátolja a szaporodási folyamatokat, illetve kialakulhat az

atherosclerosis. Ezen tulajdonságánál fogva a koleszterin-anyagcsere- és az

atherosclerosis kutatáshoz megfelelő kísérleti egyed.

6. Madarak

Az évente fölhasznált gerincesek kb. 8-10%-a madár. A házi szárnyasok mellett

a galamb, a gerle, a japán fürj, valamint számos papagáj és kanári faj is

általánosan igénybe vett biológiai modell.

6,1. Általános anatómiai és élettani sajátosságok

A madarak összehasonlítva az emlősökkel különleges anatómiai és élettani

tulajdonságokkal rendelkeznek (ld. testhőmérséklet, tollazat, szárnyak, tojások,

csontozat, légzőrendszer stb.), amelyeket figyelembe kell venni a

kísérlettervezés során.

Az emlősöktől eltérően, a madarak anyagcseréje élénk, kb. 1,5-2-szerese

az azonos méretű emlősökének. Ennek következtében, egyrészt a

testhőmérsékletük magas (ld. Alapadatok), ami napi ingadozást mutat: este

csökken, nappal az aktivitás fokozódásával nő. Másrészt - különösen a kistestű

fajoknál - a jó minőségű takarmány fölvételét folyamatosan biztosítani kell,

hogy jelentős energiaszükségletét fedezhesse.

A bőrük nem tartalmaz izzadság- és faggyúmirigyeket. Megkönnyítendő a

tollászkodást, a madarak tollazata puha, pelyhes és/vagy faroktőmiriggyel (gl.

uropygii) rendelkeznek. A madarakban hiányzik a rekeszizom, a tüdő a

bordákhoz kapcsolódik, kifejlődött náluk a légzsákok rendszere, amely

nélkülözhetetlen a légzés folyamatában. A hasüreg kicsi, magába foglalja a

zúzógyomor hátulsó részét, a beleket, a lépet és a petefészkeket a

17
petevezetővel vagy a heréket az ondóvezetékkel. A madaraknak húgyhólyagjuk

sincs, a vizeletet a húgyvezeték szállítja, ami majd a kloakában nyílik.

A vörösvérsejtek ovális alakúak és magvasak, miként vérlemezkék is. A tojó

madár heterogamétás (két különböző ivari kromoszóma, XY), a hím pedig

homogamétás (XX).

A csirke, a galamb és japán fürj magevők. A táplálék az amiláz tartalmú

nyállal keveredik a szájüregben, majd bekerül a begybe, ahol előemésztődik. Az

emésztés a pepszint és sósavat tartalmazó gyomornedv hatására a mirigyes

gyomorban folytatódik tovább. A magvak, a takarmány megőrlésének színhelye a

zúzógyomor. A megemésztett táplálóanyagok majd a vékonybélből szívódnak föl;

a cellulóz egy része pedig a két vakbélben bomlik le.

6.2. Házityúk (Gallus domesticus)

A házityúk ma élő számos változatának az őse a vörös dzsungeltyúk (Gallus

gallus), amelyet Burmában háziasítottak a Krisztus előtti évszázadokban. A több

évszázados gondos szelekció a házityúk két alaptípusát hozta létre: a könnyebb

tojástermelő fajtát, illetve a nehezebb, hústermelő változatot (brojler).

A csirkéket rácsketreces tartása napjainkban már nem felel meg az állatvédelmi

előírásoknak, ezért kerüljük az ilyen technológia használatát. Kivételt

jelenthetnek az anyagcsere vizsgálatok, ahol a mintagyűjtés megkívánja az

állatok drótháló padozaton történő egyedi elhelyezését. Ilyen esetekben a

padozat maximális lyukszélessége 10 mm csibék részére, és 25 mm növendék és

felnőtt állatok esetében. A drót vastagsága legalább 2 mm.

A ketrecek méretét, illetve a madarak helyigényét ld. Alapadatok táblázat.

Mélyalmon csoportos tartás esetén a viselkedési szokások jobban kifejlődnek,

de kifejezett társas rangsor figyelhető meg (csipkedési rend), amely a tollazat

heves tépéséhez vezethet, aminek egyenes következménye a kannibalizmus.

Fiatal csirkékkel végzett hosszú kísérletek alkalmával számolni kell az állatok

18
gyors növekedésével is, hogy a kísérlet alatt az állatok áthelyezését, újbóli

csoportosítását elkerüljük.

A szükséges légcsere mértékét az állatok száma, nagysága és a környezeti

3
hőmérséklet határozza meg. Irányadó a 7 m friss levegő/óra/testsúly-kg,

gyenge áramlás mellett. Az 1-3 napos csibék optimális környezeti

o
hőmérsékletigénye 35 C, amely egy vagy több melegítőlámpával biztosítható. A

következő négy nap során a hőmérsékletet folyamatosan csökkenteni kell

o o o
naponta 0,5 C-kal, majd 1 C-kal, mindaddig, míg el nem éri a 15-21 C-ot.

A takarmányt a kikelést követően rögtön biztosítani kell a csirkének, lapos

etetők szükségesek. Idősebb állatok súly szerinti adagolt etetése

etetővályúkból zajlik. Általában kereskedelmi tápokat használnak, de a kavics

(grit) nélkülözhetetlen a takarmány tökéletes zúzógyomorbeli megőrléséhez. Az

ivóvízellátás rendszerint automata szelepeken át történik, amelyeket gyakran

ellenőrizni kell, és magasságát az állatok méretéhez kell igazítani.

A párzás során több petesejt termékenyül meg, ezért naponta ismétlődő

termékenyítésre nincs szükség. A tojásokat napjában 2-4 alkalommal kell

o
összegyűjteni, és majd fertőtlenítés után 37 C-on, 40-60% relatív páratartalom

mellett keltetni. Az első 18 napban a tojásokat naponta 3-5-ször kell forgatni.

A kiscsirkét a törzs egyik kézzel való megfogásával emelhető föl, miközben a

mutatóujj óvatosan a nyak körül helyeződik. A kifejlődött tyúkot ketrecéből

történő kiemeléséhez mindkét kézre szükség van, az ujjakat szétterpesztjük és

a hüvelykujjakat a szárnyak felső részére rakjuk. A tyúk testének

körülfogásával az állat feje szembenéz a segédkezővel. Ezt követően a

segédkező hóna alá fogja a tyúkot, úgy, hogy az hátrafelé tekint, miközben a

lábait egyik kézében tartja. A rögzítés a szárnyak hát fölötti összefogásával is

lehetséges. Azután a tojó az oldalára fordítható.

19
 A csirke nemének meghatározása szakértő feladata. A 4-6 hetes tyúkok

és kakasok megkülönböztethetők a fedőtollak alapján. A kakasok taraja feltűnő,

vastagabbak, lábaikon sarkantyút viselnek. Az állatok azonosítása (többszínű)

lábgyűrűkkel, szárnyjelzőkkel lehetséges.

6.3. Galamb (Columba livia) és Gerle (Streptopelia risoria)

A galamboknak 600-700 faja ismert. A galamb és a gerle az összes kísérleti

állatnak kevesebb, mint 0,1%-a.

A galambok legjobban nagy csapatban tarthatók. Elegendő tér,

fészekdoboz és pihenőhely esetén röpdén belüli versengés ritkán alakul ki, még

ha az egyik ivar túlsúlyba is van. A gerlék azonban kitartóan veszekednek,

amikor a hímek száma meghaladja a tojókét. A kísérleti gerlék egyedileg is

elhelyezhetők 40×40×40 cm-es ketrecben, amelynek elülső fém rúdjaira etető-

és itatóedény szerelhető. A padozat készülhet olyan rácsból, amelynek

vastagsága 3 mm és mérete 2 cm, lehetővé téve az ürülék kihullását a homokba

o
vagy a papírra. A galambok igen alacsonyabb hőmérsékleten (15-21 C) is

megélnek, de az eső és a szél ellen megfelelő védelmet kell biztosítani.

A galambok és gerlék számára takarmány a kereskedelemben beszerezhető, bár

különlegességeket igényelnek. Az ivóvíz ellátásuk ad libitum történjen. Az etető

és az itató könnyen hozzáférhetően kerüljön elhelyezésre, de az ürülék ne

szennyezhesse. A galambok, 14 óra megvilágítás és 10 óra sötét időszak mellett,

a legtöbb takarmányt 17-20 óra között veszik föl.

A galambok egész évben tenyészthetők zárt és kellően világos tartás

mellett. A nőstények rendszerint monogámok, kivétel, ha saját partner nem áll

rendelkezésre. A tojástermelést a párzás indítja be. Szabályos, teljes

szaporodási ciklusban a tojó 34-40 naponta két tojást tojik. Mindkét szülő

tevékenyen részt vesz a galambfiókák gondozásában, fölnevelésében.

Mindketten termelik a begytejet, amely az első 5-7 napban a fiókák egyedüli

elesége. A kicsik gyorsan nőnek, születési súlyukat 48 óra alatt megduplázzák,

20
és a 28. napra látszólag teljesen kifejlődnek. A tojások mesterséges keltetése
o
is elképzelhető, de a fiókák kézi fölnevelése még sok problémával jár (32 C

körüli hőmérséklet, gyakori etetés, fehérje és zsír dús eleség).

A galambok és a gerlék mindennapos megfogását nyugodt körülmények között

végezzük. Sötétben könnyebben kiemelhetők, mint amikor elvakítja a fénysugár.

A galamb egy vagy mindkét kézben tartható. Az egyik kézben tartva a galamb a

tenyérben fekszik, lábai a középső és a negyedik ujj között helyeződnek, a

szabad hüvelykujj rögzíti a farkat és a szárnyak végét.

A galamboknál nincs ivari dimorfizmus. Az ivar meghatározása nagy

gyakorlatot igényel. A hím fiókák szemei általában távolabb helyeződnek

egymástól és a fejük laposabb, ellentétben a nőstényekkel. A felnőtt hím galamb

rendszerint robosztusabb fölépítésű, mint a nőstény, és a feje is kisebb. Ha

ezek ellenére a madár neme kétséges, akkor endoszkóppal az ivari képletek

föllelhetők. A galamb azonosítására állandó lábgyűrű helyezhető fel. Ennek

felrakását néhány napos korban végezzük, és méretét a fajta határozza meg.

6.4. Fürj (Coturnix coturnix japonica)

A fürjet kb. 600 évvel ezelőtt a japánok háziasították. Az 1950-es évektől

szerepel a fürj mint kísérleti állat, köszönhetően főleg a nagyfokú

szaporaságának - évente öt nemzedék -, és a jelentős tojástermelésének - 80-

90 tojás száz nap alatt.

A fürj nagy csoportban tartva nem tud fészket építeni, és a tojásokat a

ketrec különböző pontjaira rakja le. Ezért jobb a kisebb csoportos tartás

különálló ketrecekben. Az európai irányelvek alapján a felnőtt fürj részére

2
állatonként minimálisan 200 cm területet kell biztosítani csoportos tartásnál.

Kisebb csoportokban, pl. egy hím és négy nőstény, a tojók bántják a hímeket.

A minimális környezeti hőmérséklet az állat korától függ. A napos csibéket 35-

o
37 C-on célszerű tartani, ami egy elektromos melegítő égővel kialakítható. A

21
 o
következő hetekben a hőmérsékletet 4-5 C-kal csökkenteni kell hetente, míg a
o
19-23 C-ot el nem éri. A kifogástalan légcsere nélkülözhetetlen, mert a fürj
3
átható szagot áraszt. Az 1,7 m /óra/állat levegőcsere ajánlott növendékek
3
tartásakor és 3-4 m /óra/össztömeg kg felnőtt fürjek esetében. A relatív

páratartalom úgy látszik, hogy nincs nagy hatással a fürjekre. A nappal és az

éjszaka hossza fontos a tenyészállományokban, a normális a 14 óra világosság és

a 10 óra sötétség.

A gyors fejlődés és a nagy tojástermelés következtében a fürj

fehérjében és energiában gazdag takarmányt igényel (pl. a pulyka indítótáp). Az

etetéshez és az itatáshoz a csirkéknél használt edényeket itt is igénybe

vehetjük.

A tojástermelés 40-45 napos korban indul be. A 26. hét után majd pedig

csökken. Évente akár 300 tojást is lerakhat. A tojásrakás főként a

megvilágított időszak első hat órájában zajlik. Ahhoz, hogy a tojások biztosan

termékenyek legyenek 20 hímet és 40-50 tojót kell folyamatosan együtt

tartani. Ilyen föltételek mellett 80-90%-os termékenyülési arány várható. A

legjobb eredményt a 8-20 hetes állatok adják. A tojások (mesterséges)

keltetése 16 napig tart.

A fürj ideges madár, ezért csendben közelítsük meg. A csibék igen picik,

a hüvelyk-, ill. a mutatóujjal fogjuk meg őket. A kifejlett példányokat egyik

kezünkbe vesszük - hüvelykujj a mellen, a mutató- és a középső ujj a

szárnyakon, a lábak pedig a gyűrűs- és a kisujj között helyeződnek. A fiatal

fürjek ivarának meghatározása a kloáka anatómiája alapján történhet nagy

gyakorlattal. A 2-3 hetes madarak ivara a melltollazat színe alapján állapítható

meg: a hímeknek barna, a tojóké pedig szürke, fekete pöttyökkel.

22
A tojások és a csibék törékenyek, ha lehet, ne fogjuk meg, ne szállítsuk ezeket.

Szállításra, ha ez elkerülhetetlen, akkor lehetőleg a legalább négy hetes fürjek

kerüljenek. Szállításhoz használjunk kartondobozt fűrészporral behintve

4.2.6. A madarak mint biológiai modellek

A madarak kísérleti alkalmazását is anatómiai és élettani tulajdonságaik

határozzák meg. Leggyakrabban embriológiai, immunológiai, onkológiai, virológiai

kutatások modellállatai, de szerepük van a vakcinák fejlesztésben és

gyártásban, valamint a szív és érrendszeri megbetegedések vizsgálatában.

Napjainkban már transzgenikus madármodellek ugyancsak rendelkezésre állnak.

A tojásban fejlődő csirkeembrió védett a környezeti behatásoktól, beleértve az

anyai tényezőket is. Az embrió alkalmas különféle génmódosításokra, az élő

sejteken történő beavatkozásokra, a vérképzés, az izom és az idegek

fejlődésének tanulmányozására. Azaz a virológiai, fejlődéstani és toxikológiai

alkalmazásra, gyógyszerek hatékonyságának tesztelésére. A fehérhéjú

tojásoknál lámpázásakor a beoltás helye jobban látszik. Kísérletsorozatok

estében lényeges szempont a tojások azonos eredete, lehetőleg SPF állományból

származzanak. Ezzel a különböző vonalak vagy a fertőzések okozta eltérő

reakciók elkerülhetők.

A madarak immunrendszerében a B- és a T-limfociták fejlődése és

működése vizsgálható. A zsíranyagcsere zavarai, és ezen keresztül a koleszterin

bioszintézis és szállítás tanulmányozására is alkalmasak. A fehér carneau galamb

az atherosclerosis modellállata.

A daganatos megbetegedések közül a nyirokrendszer (limfóma) és a

petefészek epitél sejtjeinek rosszindulatú burjánzásának kiváló kísérleti

alanyai. A madarak hosszú életűk, lassan öregednek, és, mint a korábbiakban már

volt róla szó, élénk az anyagcseréjük, ezért az öregedés folyamatának nyomon

követésére fölhasználhatók. Különösen a japán fürj, a törpepapgáj és a

zebrapinty.

23
6.5. Kérődzők: a juh (Ovis aries) és kecske (Capra hircus)

A juh valamint a kecske korlátozott számban (gerincesek kevesebb, mint

0,2%-a) szerepel az orvosbiológiai kutatásokban.

6.5.1. A juh és a kecske élettana

Bár a juh és a kecske is kérődző állat, szembetűnő különbség, hogy a birka

legel és a nyájhoz kötődik, a kecske ágakat eszik elsősorban és inkább

“magának való” állat.

A juh és a kecseke a szabadban, illetve bent is tartható. A

tartásmódot a rendelkezésre álló eszközök és a felhasználás célja

határozzák meg. Az egyedi elhelyezésnél, amely nem annyira kedvező,

biztosítani kell, hogy az állatok egymással érintkezhessenek. Csoportos

tartáskor (6-12 állat) figyelemmel kell lenni a csoporton belüli

/in/toleranciára és a szarvalt egyedek viselkedésére. A padlózat

tervezésénél mindig számításba kell venni, hogy az állatok könnyen

lefekhessenek, a padlót szalmával, vagy forgáccsal fedjük. Juhok és

o
kecskék számára ajánlott környezeti hőmérséklet 10-24 C, relatív
3
páratartalom 55%±10%. A légcsere intenzitása kb. 3 m /óra/ kg élősúly,

amivel a bendőgázok (metán) és az ammónia földúsulása megelőzhető.

A juh és a kecske szezonális polyoestrusos állat, szeptembertől

decemberig terjedő ivarzás aktivitással, valamint február és június közötti

bárányozással (ld. Alapadatok). A juh vemhességi ideje néhány nappal

rövidebb, mint a kecskéé, átlagosan 147 nap ill. 150 nap.

Az ivarzás szinkronizálható szintetikus prostaglandin (PG) injekció

adásával, amely kezelést 10 nap múlva meg kell ismételni. A

tenyészidőszakon kívül az ivarzás kiváltható és szinkronizálható

progeszteron alkalmazásával, amelyet egy PMSG injekció követ.

24
Kecskénél a vemhességi sárgatest (petefészekben) a vemhesség teljes

hosszában fennmarad, ezért PG adásra (luteolítikus hatás) az anya elvetél,

ill. ellés indukálódik. Ezzel szemben juhnál a vemhesség első harmadától a

placenta termeli a progeszteront, ezért PG nem vált ki abortuszt, ellést.

Extrém adag kortikoszteroidok mindkét fajnál ellést váltanak ki, de nem

teljes a kitágulás.

Fajtától függően 1-2 utód születik, és a farfekvés elég gyakori. Az

újszülött bárány 3-5 kg súlyú. A bárányok dajkásítása nem mindig

eredményes. Az anyajuh bárányát a szagáról megismeri, ezért időnként

segít az anyajuh vagy bárányai illatatának “átmásolása” a dajkásítandó

állatra. Az üvegből történő táplálás is elképzelhető, de figyelembe kell

venni, hogy a juhtej másfélszer több szárazanyagot tartalmaz, mint a

tehéntej. A 2,5-3 hetes bárányok már elkezdik enni a szilárd takarmányt.

Az ivarérés 6-8 hónapos korban, a tenyésztésbe vétel ősszel, 7-9

hónaposan. A nyári és őszi születésűek a következő évben.

6.5.2. A juh és a kecske mint biológiai modell

Mikrobiológiai táptalajok vérdonorjai, az ellenanyag-termelés, sebészeti

beavatkozások és az állati jólét (viselkedés) modellállatai. Napjaink

genetikai munkáiban is jelentős szerepet kapnak (ld. klónozás), illetve a

szív- és érrendszeri megbetegedések megismerésében, gyógyításában. A

vemhes juh szapordásbiológiai (humán terhesség) kutatásokban is igénybe

vehető. A kecske az atherosclerosisnak is jó modellállata.

25