GYERE UTÁNAM!

Vezetők kézikönyve
 KOEN ALAPÍTVÁNY
VAKÁCIÓS BIBLIAHÉT
2019

GYERE UTÁNAM!

Vezetők kézikönyve

2
A program elkészítésében közreműködtek:
Programírás: Molnár Erika, Nagy Zita, Nigriny-Demeter Adrienn, Tamás Beatrix, Tihor Melinda,
Tóth László.
Háttérmunkák: Balázs Zoltán, Bátyi Sándor, Heé Enikő, Kopor Irén, Lődár Éva, Lőrinc-Fábián
Éva, Magyar-Angalet Katalin, Molnár Lóránt, Molnár Noémi, Olasz Tímea, Somi Katalin,
Szpacsinszka Katalin.

Külön köszönet:

We would like to express our gratitude to „STICHTING KOEN” for their help and support.
Ezúton fejezzük ki köszönetünket a hollandiai KOEN ALAPÍTVÁNYNAK segítségükért és
támogatásukért.

A könyv nem tartalmazza a program megvalósításához szükséges teljes anyagot. A teljes anyag a
könyvhöz mellékelt adathordozón és az interneten található meg. A letöltéshez szükséges
információkat a bemutató csoportok ismertetik majd.

3
 Alapvetés
„Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem
légy példa
a hívőknek
a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban.”
1 Timóteus 4, 12
A 2019-es esztendő nyári vakációs bibliaheteinek a programja a „GYERE UTÁNAM!”
címet kapta. A fő üzenete ennek a hétnek arra épül, hogy a gyerekek is lehetnek példaképek mások
előtt. Egy gyermek is lehet példa az osztálytársainak, a testvéreinek, a szüleinek, a gyülekezete
tagjainak, az őt körülvevő embereknek. Nem csak jó példaképet kell látnia és választania egy
gyermeknek, hanem ő maga is válhat példaképpé mások számára. Azt gondoljuk, hogy ezzel
motiváltabbá tesszük a gyermekeket abban, hogy számukra az Igéből megtanított példaképek ne
csak követésre méltók legyenek, hanem egy lépéssel tovább megyünk és arra indítjuk őket, hogy ők
maguk is legyenek példaképekké. Tudatosan vállalják fel ezt a küldetést!
Úgy, ahogyan Pál apostol bíztatja ifjú munkatársát, Timóteust, hogy legyen példa mások
előtt, azok előtt az emberek előtt, akik között szolgál. Timóteus, mint Jézus Krisztus követője, Pál
megfogalmazása szerint „igaz fiam, a hitben” ebben az igeszakaszban arra kap buzdítást, hogy ifjú
kora ellenére legyen példája a hívőknek. Joggal merülhetett fel a kérdés az ifjú Timóteusban, hogy
hogyan lehetne ő példa, hiszen bizonyára sokan vannak a gyülekezeteben, akik tőle idősebbek,
tapasztaltabbak, jobban tudnák ezt a szerepet vállalni. Hogyan álljon ő oda mások elé, ifjú kora
vajon nem lesz akadály? Az apostol buzdítása éppen erre válasz: „Senki a te ifjúságodat meg ne
vesse, hanem légy példa...”
Kárpátalján volt egy olyan korszak a gyülekezetek életében, amikor sokan kicsiny
gyermekként hallották az evangéliumot és megértették, hogy Isten hívja őket, hogy Isten szereti
őket és elindult egyfajta ébredés a gyermekek között. Ennek pedig az lett a folytatása, hogy
gyermekek példáját látva a szülők is elindultak a gyülekezetbe. Több szülő is elmondta
bizonyságtételében azt, hogy gyermeke példáját látva indult el a gyülekezetbe, ahol hitre jutott.
Isten Szentlelke a gyermekeken keresztül munkálkodott és az ő életük példája a felnőtteket is
megragadta. Lehetnek a legkisebbek, a legfiatalabbak, a sokak szemében ilyen szempontból
legjelentéktelenebbek is példák a felnőttek előtt. Ezt szeretnénk ezzel a programmal a gyermekek
elé tárni és buzdítani őket arra, hogy jó példaképet válasszanak maguknak és ők maguk is legyenek
példaképekké mások számára.
Ezt a gondolatot erősíti meg a Vakációs Bibliahét címe is, „Gyere utánam!” Ki mondja ezt?
Először is Jézus mondja nekünk, tanítványainak, a hívő embereknek, a keresztyéneknek. Másodszor
mi mondjuk a gyermekeknek, hogy jöjjenek utánunk azon az Úton, amelyen bennünket Jézus vezet.

4
Azt szeretnénk elérni ezzel a programmal, hogy a gyermekek is kimondják a társaik felé, a szüleik
felé: Gyere után! Kövessük együtt Jézust! Azt szeretnénk, hogy a gyermekek példaképei legyenek
egymásnak. Mégpedig a hétköznapokban, ahol a legtöbbet találkoznak egymással és amiben a
legjobban kiderül az, hogy ők is Krisztus követői.
Mivel öt napunk van a gyermekkel való foglalkozásra, ezért öt területet választottunk ki
arra, hogy azokban Jézust állítsuk a gyermekek elé, az Ő tanítását megismertessük velük azzal
kapcsolatban, amiről aznap szó van. Ezek a területek a következők: beszéd, magaviselet, szeretet,
hit és tisztaság. Azért imádkozunk, hogy napról napra egyre több példamutató gyermek legyen a
csoportokban, akik szavaikkal, magaviseletükkel, hitükkel, szeretetükkel és tisztaságukkal Jézust
hirdetik és azt üzenik, hogy gyermekként is lehet valaki példa a többiek számára. Adjon az Úr e
kicsiny életeken keresztül sok családba ébredést, áldást!

5
 Áttekintés
Fő cél: Megláttatjuk a gyerekekkel, hogy ők is járhatnak társaik előtt jó példával és ezzel
ösztönözzük őket a példaadásra.

Üzenet: Légy példa!

Heti aranymondás: „...légy példa ... a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, ... a hitben, a
tisztaságban”. I. Timóteus 4, 12. (Károli fordítás szerint)

1. nap - A 12 éves Jézus a templomban – Máté 12, 34-35; Lukács 2, 40-52

Téma: Beszéd
Napi lecke: Légy példa a beszédben!
Aranymondás: „Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12, 34b)

2. nap – A jó és a rossz fa termése, a kősziklára épített ház - Lukács 6, 31. 43-49

Téma: Magaviselet
Napi lecke: Légy példa a magaviseletben!
Aranymondás: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok
velük.” Lukács 6, 31

3. nap – Jézus kereszthalála; A szőlőtő és a szőlővessző – Márk 15; János 15, 1-14
Téma: Szeretet
Napi lecke: Légy példa a szeretetben!
Aranymondás: „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” János
15, 13

4. nap – Jézus meggyógyítja a kapernaumi százados szolgáját – Lukács 7, 1-10; Máté 8, 5-13
Téma: Hit
Napi lecke: Légy példa a hitben!
Aranymondás: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Márk 9, 23b

5. nap – A változat – Jézus tanítása a tisztaságról – Márk 7, 1-23

B változat – Jézus és a házasságtörő asszony – János 8, 1-11
Téma: Tisztaság
Napi lecke: Légy példa a tisztaságban!
Aranymondás: „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” Zsoltárok
119, 9

6
 Miért kell a „körítés”?
Volt egy időszak, amikor a tanító kiállt a gyerekek elé egy Bibliával a kezében, és a
csöppségek szájtátva hallgatták az izgalmasabbnál izgalmasabb történeteket. Bizonyára vannak
helyek, ahol egyetlen tanító minimális energia befektetéssel megtart így egy egész hetet 50-100
gyereknek. És Isten Lelke csodálatosan meg tudja áldani ezeket a foglalkozásokat. Mert Ő ilyen.
Ahol Ige hangzik, ott a Lélek munkába kezd, ez tény.
Miért van akkor szükség ekkora felhajtásra? Játszunk valamit a gyerekkel, mert azt szereti,
lekavarjuk a tanítást, mert az kell, aztán mindenki mehet is haza…
Aki nap, mint nap gyerekek között él, ráadásul van valamennyi ismerete a gyermeklélektan,
gyermeknevelés témájában, az nagyon jól tudja, hogy az idők szelei ma már máshogyan fújnak. Kis
túlzással azt is mondhatnánk, hogy a mai gyerekeket annyi hatás éri évente, mint nagyszüleinket
egész életük alatt.
Miről is szoktunk panaszkodni a mai gyerekek kapcsán? Agresszívek, közönyösek,
szélsőségesen haszonelvűek, nehezen tűrik a kudarcokat, nem figyelnek egymásra…
Vajon miért ilyenek?
A mostani nemzedék egyik legnagyobb betegsége az, hogy információkban gazdag, de
érzelmileg szegény környezetben nő fel. A technika robbanásszerűen fejlődik, a fogyasztási igények
növekednek, mindent elural a versenyszellem. Az agyuk olyan, mint egy raktár: tele van adatokkal,
amelyeknek a nagy részét soha nem használják semmire. Az idő szorítása miatt kimaradnak az
alapok, így az oktatás megreked egy bizonyos szinten, és senki nem érti, miért. Főleg a tanárok
nem.
A csapatépítés, a „szép-tevékenység” felesleges sallang, időpocsékolás, az anyag átadására
is alig van idő - mondják a pedagógusok.- Meg a mai gyerekeknek nem is hiányzik már az ének, a
rajz, a csapatjáték. Csak az elektronikai kütyüket nyomogatják, vagy egymást piszkálják.
Csakhogy van pár dolog, amit nem tudnak ezek a nevelők. Ha nem sajnáljuk az időt a
csapatépítő játékokra, akkor a gyerekközösség csoporttá érik, beindulnak olyan folyamatok,
amelyek belülről támogatják a tanulást. A művészeti ágak (rajz, zene, kézművesség, tánc stb.)
segítségével megtanul a gyerek adni és kapni, igényessé válik, megtanulja értékelni az alkotást, a
tehetséget. Játékos gyakorlás közben tanul közösségben lenni.
Melyik kertész mondaná a fának, hogy a gyökérépítés időpocsékolás, a termés a lényeg?
Milyen gyümölcs lenne abból?
Személyiségváltozást, érdemi oktatást érzelmi ráhatás nélkül nem tudunk elérni. Hiába
próbálnánk a gyerek lelkére beszélni, megmagyarázni, mit várunk tőle. Hiába tömjük a fejét
információkkal: a nagy részük a füléig se jut el, nemhogy az agyáig. Az érzelmi készségeket átélt
élménnyel, megélt mintával, tapasztalattal, alkotó tevékenységekkel lehet fejleszteni. Az

7
érzelmekbe csomagolt információ sikeresebben célt ér a gyereknél, mint a puszta tények
megtanítása. Azok az információk, amelyek gyengébben kapcsolódnak az idegrendszerhez, egy idő
után törlődnek. Csupán a megértés nem hoz létre maradandó nyomot. A sok, élményszerűen átélt
hatás viszont a későbbi életére is hatással lesz.
Ezért csökkentjük az elhangzó tanítás hosszát, és teszünk nagyobb hangsúlyt a feldolgozásra,
alkalmazásra. Ezért töltünk mi annyi időt azzal, hogy kitaláljuk a „körítést” a tanításhoz. Ezért van
szükség díszletekre, jelmezekre, szerepjátékokra, ráhangoló és levezető játékokra ahelyett, hogy
egy-két ének után azonnal a lényegre térnénk. Fontosak ezek, mert előkészítjük velük a gyermeki
lélek talaját az Ige vetéséhez, és minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy befogadó környezet
vegye körül. Rajzolják le, képzeljék el, játsszák el, tapintsák, lássák, hallják, szagolják, ízleljék,
otthon próbálják ki, éljék meg…
Ráadásul nem olyan ez, mint a csukamáj olaj, amit undorral kell ugyan bevenni, de hasznos.
Olyan dolgokkal kínáljuk meg a gyermekeket, amiket szeretnek, amikben gyermekek lehetnek -
fantáziálhatnak, szórakozhatnak, fejlődhet a szépérzékük, és megkapják azokat a „vitaminokat”,
amelyeket egy számítógépes játéktól nem.
Ha már pénzt, időt, energiát teszünk bele a táborainkba, miért ne tennénk még egy picivel
többet, ha ezzel életre, örökéletre szóló tanításokat adhatunk a gyerekeinknek?!

8
 Hogyan kezdjük el?
Miért tartsunk bibliahetet?
Mert a gyermekeknek igen nagy szükségük van Isten szavára és szeretetére. Viszont mikor marad idejük a
zsúfolt életükben meghallgatni a bibliai történeteket? A vakációban! Használjuk ki a vakációkat, hogy a
legfontosabb hírt meghallják! Ehhez kapcsolódóan a gyülekezet tagjaival, esetleg más felekezetekkel való
együttműködés sok jó tapasztalathoz vezethet a bibliahét szervezőinek is.
Hogy fogjunk hozzá?
Kezdjük imádsággal, folytassuk imádsággal és végezzünk imádsággal!
Kezdjük a szervezést időben: egy fél évvel kezdés előtt!
Intézzük el és beszéljük meg a következő dolgokat:
Szerezzük meg a helybeli egyház minél nagyobb mértékű támogatását!
Foglaljuk le az épületet, ahol a bibliahetet szeretnénk megtartani.
Gondoskodjunk anyagi fedezetről, pl. perselygyűjtés által.
Döntsünk a program felől.
Készítsünk világos munkabeosztást az állandó munkatársak számára.
Osszuk meg a feladatokat: általános irányítás, történet elmondása, énekvezetés, zene,
témalecke/villámjelenet, kreatív tevékenységek stb.!
Utána személyesen (telefonon vagy e-mailben) kérjünk fel annyi embert segítőnek, amennyit szükségesnek
gondolunk!
A munkatársaknak időben küldjük el az értesítést az előkészítő megbeszélések időpontjáról!
Hogyan hirdessük a bibliahetet?
Médiában (egyházi újságban, hirdetés a helyi újságban, rádióadóban, kábeltévén).
Plakátokat ragaszthatunk ki a munkatársak házaira, boltokban, a könyvtárban, az iskolában,
sportközpontban stb.
Meghívók kiosztása az iskolákban egy héttel a Vakációs Bibliahét előtt. Ehhez előre kérjünk
engedélyt az iskola vezetőségétől, és azt is kérdezzük meg, hány tanuló van az intézményben. (A legjobb
mindezt személyesen intézni.)
Kik tudnak segíteni?
Két csoportot különböztetünk meg:
a) A szervező csoport, vagyis fő munkatársak. Ők az elbeszélők, akik elmondják a történeteket, és
az egyéb vezető feladatokat magukra vállalják.
b) A segítők. Ők azok, akik a gyerekek kisebb csoportjaiban segítenek. Öregek, fiatalok,
nagyszülők, kamaszok és minden e között lévő korosztály. Hagyjunk növekedési teret a
gyerekeknek a gyülekezetben! Ha középiskolás korba kerülnek, jöhetnek segíteni. Ezáltal
könnyebben megtalálják helyüket a gyülekezetben, ráadásul igen nagy segítséget jelentenek!
Előkészítő gyűlések a munkatársakkal és a segítőkkel
1.megbeszélés
(4 héttel a Vakációs Bibliahét kezdete előtt)
Ismerkedjünk meg egymással!
9
 Ismertessük a programot és a feladatokat!
Fénymásoljuk a programból a következőket: bibliai történetek, témák, kézimunka/ barkácsfeladat,
napi időbeosztás!
Gyakoroljuk az énekeket!
Döntsük el, ki melyik csoportban fog segíteni!
Egyezzünk meg, ki mit vállal a színdarabokban, villámjelenetekben, állóképeknél stb.!
Röviden vegyük át a bibliai történeteket!
2.megbeszélés
(2 héttel a Vakációs Bibliahét előtt)
Ismételjük az énekeket!
Adjuk oda a meghívókat, hogy a megbízottak a vakáció előtti héten körbeoszthassák az
iskolában!
A plakátokat adjuk oda, hogy időben ablakba kerüljenek!
Korosztályonként beszéljük át a kézimunkát/barkácsfeladatokat és játékokat!

Ismerjük fel a munkatársak adottságait! Különböző emberekre van szükségünk: zenészekre,

díszletkészítőkre, elbeszélőkre, narrátorokra, olyanokra, akik cipelik a székeket... Mindenki nagyon
értékes. Az Úr nevében végzett legkisebb feladatot is maga az Úr jutalmazza meg.
Hangsúlyozzuk ezt a megbeszélések alkalmával! Próbáljuk meg ökumenikussá tenni a hetet – sokat
tanulhatunk egymástól, hiszen az a feladatunk, hogy az Evangéliumot együtt juttassuk el a gyerekekhez.
Hallgassuk meg mások javaslatait! Ne ijedjünk meg akkor sem, ha valaki a megszokottól eltérően
cselekszik! Imádkozzunk a csoporton belüli egységért. Ha valami rosszul sikerül (márpedig ez mindig
előfordul), bátorítsuk egymást! Mutassuk ki szeretetünket egymás iránt! Teremtsünk nyílt légkört, ahol
a gyerekek szabadnak érezhetik magukat! A gyerekek gyakran nem tudják magukat kifejezni, de nagyon
hamar megérzik, hol van szeretet.

„Isten országa hasonlatos ahhoz az emberhez, aki kimegy

a kertjébe, és beveti a magot a földbe. Aztán alszik és
fölkel, éjjel és nappal, a mag pedig kihajt és kinő, ő maga
sem tudja hogyan.” (Márk 4, 26-27)
Legyünk mi azok, akik a magot elvetjük a gyerekek
szívébe! Igazi tápláló eledelként!

10
 Életkori sajátosság
Az óvodáskor a gyermek 3-4 éves korától 6 éves koráig terjed. A testi fejlettség
megnyilvánulásai megfigyelhetők ebben az időszakban. Többet mozog, sőt már nehezíti is a
mozgásterét, kipróbálja magát különböző ügyességi helyzetekben. Kézügyessége javulását jelzi,
hogy már ügyesebben, pontosabban rajzol, ragaszt, színez, egyenes mentén szabályosan vág, bár a
használati eszközöknek majd csak az iskoláskorban lesz „ura”. Ebben a korban a „Miért?”
kérdésekre keresik a választ. Ezért a gyermek igényli a magyarázatot, a beszélgetést. Ezt
kihasználva olyan jellemet alakíthatunk ki a gyermekben, ami a környezete és a társadalom számára
is értékes lehet.
A gyermek számára ebben a korban az ismeret központja a személy. Vagyis jelen esetben a
hitoktató, vagy előadó. Ezért a hitoktatónak figyelmet kell fordítania arra, hogy az adott bibliai
témát hogyan mondja el. A gyermek olyannak képzeli el Istent, amilyennek a környezete sejteti.
Ebben a korban bármit elhisz, amit mondanak neki, nem kételkedik Isten hatalmában, elhiszi
mindazt a csodát, amit Jézus tett a földön. Istent olyan emberi tulajdonságokkal képzeli el, mint a
szüleit. Ezért nem is szabad kiábrándítani őket, a lehető legegyszerűbben kell magyarázni. Mivel a
gyermek figyelme nagyon minimális (3-6 perc), ezért nem lehet sokáig elmondani egy történetet.
Igyekeztünk ennek a csoportnak a témáit a lehető legegyszerűbben előadni, mivel a gyermek
csak a konkrét dolgokat fogja megérteni. De figyeltünk arra is, hogy ne váljon monotonná az
előadás, ezért próbáltuk élményszerűvé kidolgozni a témákat: mutogatással, hanganyaggal,
szemléltetőkkel.
A kézimunkáknál is az egyszerűségre törekedtünk, mivel a gyermek kézügyessége még csak
most formálódik. Sok színező, illetve vagdosó kézimunkát ajánlunk, de lehet előredolgozni, hogy a
gyermeknek ne legyen megterhelő, mégis sikerélményben részesüljön.
Törekedjünk egy olyan Isten bemutatására, aki szeret, aki gondoskodik és vigyáz rájuk,
akiben bízhatnak, és akit bármikor megszólíthatnak!
A hatodik életév fordulópont a gyermek életében. Fizikai és értelmi fejlődése egyenletes.
Nincsenek feltűnő, gyors változások annak ellenére, hogy testalkatában, képességeiben,
kapcsolataiban jelentős változáson megy át. Ideje nagy részét a családjától távol tölti, önállósága
növekszik, szoros barátságokat alakít ki. Más időszakokhoz viszonyítva nagyobb hajlandóságot
mutat a szabályok és a felnőttek kívánságainak elfogadására.
Az iskolakezdés idejére esik az első alakváltozás. A végtagok a törzshöz képest hosszabbak
lesznek, az izmok erősebben kirajzolódnak. A pocak, s ezzel a babás alkat eltűnik, az arcvonások is
változnak.
A 6-7 évesek már tudatosan törekednek az önállóságra, a szülőktől, családtól való függőség
csökkentésére. A következő években aztán a gyermek egyre inkább „leválik” a szüleiről. A

11
gyermek igyekszik minél több gyermekcsoportnak a tagjává válni. A 6-7-évesek játékszükséglete a
korábbi évekhez képest nem csökken, de a játék tartalma és módja megváltozik: a szerep- és
szabályjátékokban élményeit, kapcsolatait teremti újjá, s közben megtanulja a szabályokhoz való
alkalmazkodást. Sokszor annyira elmerülnek a csoportos játékban, hogy nem érzékelik az idő
múlását, így ebben az életkorban sokan közülük pontatlanok.
Ez a korszak a mozgásos játékok kora, ehhez a gyermek ereje és képessége is adott. A kar és a
láb erősödésével a mozgásformák gazdagodnak, biztonságosabbá válnak; a gyermek olyasmit is
meg tud tenni, amit addig nem mert. Ugyanakkor az idegrendszer érése miatt arra is képes, hogy
mozgásigényének kielégítését későbbre halassza, ezért tudja végigülni a foglalkozásokat. A nagy
mozgások mellett a kézzel végzett mozdulatok is finomodnak; ez az írás megtanulásának alapja.
A gyermek életének egy új szakaszába kerül, ami megalapozza a felnőtté válását. Ebben a
korban új képességekkel rendelkeznek, ami elősegíti a gyerekek önállóságát, a szülőtől, családtól
való függetlenedését. Az iskola megkezdésével megnyílik előtte egy új, ismeretlen, de vonzó világ
kapuja, létrejönnek a családtól független kapcsolatok, barátságok. Mivel mozgásigényük nagy,
legkedveltebb sportos tevékenységük a biciklizés, a focizás, a különböző labdajátékok, a síelés, a
görkorcsolyázás. A gyermekkorra jellemző az alkotókészség, a szorgalom, a kreativitás.
Magabiztosabb, célratörőbb lesz. Már nem annyira a fantázia, mint inkább a valós dolgok
befolyásolják. Szívesen gyűjtöget különböző tárgyakat, és persze mindenféle információt.
Ebben a korban a gyermek izomereje egyre növekszik, szinte állandón mozogna. Fut, mászik,
ugrál, csúszkál és persze verekszik. A mozgások lendületesek, hirtelenek, és néha bizony durvák.
Ez a kor kiválóan alkalmas a bibliai alapismeretek megszerzésére. Szívesen tanulnak meg
neveket és aranymondásokat. Mivel szeretik a fejtörőket, ezért az aranymondások játékos,
gondolkodós kitalálása és megtanulása felkelti érdeklődésüket, figyelmüket. Erre is adtunk néhány
ötletet a feldolgozásban. A gyerek számára a bibliai témákat össze kell kötni a valós dolgokkal,
ezért dolgoztunk ki minden nap elejére egy kis jelenetet, amit egyrészt megért a gyerek, másrészt
valahogyan kapcsolódik az adott témához. Az elbeszélés, elmesélés formája a legalkalmasabb
módszer ebben a korban is. Főleg, ha más szemszögből, vagy szerepjáték segítségével mutatjuk be
a történetet.
A kézügyessége már kifinomultabb, ezért a témákhoz kapcsolódó kézimunkákat is ehhez
mérten állítottuk össze. A gyermek már jobban odafigyel a részletekre, szereti, ha maradandót alkot,
és ezért kitartó is a munkálatokban. Olyan feladatokat választottunk, amelyek az érdeklődését is
felkeltik, valamint az iskolai munkaórákon nem nagyon vannak jelen. De figyelnünk kell arra, hogy
ők még mindig igénylik a segítséget, az irányítást.
A 6-12 évesek élvezik a hangokat, zörejeket, az élénk színeket, a hirtelen fényhatásokat.
Óriási örömmel lármáznak, gyakran kiabálnak, hangoskodnak.
Iskoláskor (10-15 év – felső tagozat)

12
 Igazából ebben a korcsoportban nem sokat változik a gyermek, igaz, a hozzáállása, a „felsős”
megnevezés önbizalmat teremthet a gyermekben. Már jobban érdeklődnek a háttér-információk
iránt, ezért a témák előadásai is kibővítettek, több információt tartalmaznak a nagycsoportban.
Jobban képesek beleélni magukat mások szerepébe. Ez segíthet nekik megérteni és feldolgozni a
történetet.
A kamaszkor az identitáskeresés ideje. A külsőnek nagyon fontos szerepe van az énfogalom
kapcsán (rosszul kinézni az ő szemükben egyenlő azzal, hogy borzalmasnak lenni). Mivel a testük
erőteljes érésnek indul, az értelmük, érzelmeik azonban nem képesek felvenni a tempót, különösen
is nagy veszélynek vannak kitéve a drog, az alkohol, a dohányzás, bűnözés, a korai terhességek, az
öngyilkossági kísérletek tekintetében. Nagyon fontos számukra a pedagógustól, felnőttektől érkező
megerősítés a teljesítményükkel kapcsolatban. Rettenetesen félnek a kigúnyolástól.
Mivel ez a nagycsoport, a kézimunkák is bonyolultabbak, kézügyességet, kreativitást
igényelnek. Már nem igénylik a segítséget, viszont várják a pozitív visszajelzéseket!
A játékok alkalmazása a fent említett korosztályok mindegyikében szükségszerű, mivel a
gyermek „nyelve” a játék. Bátran el lehet mondani, hogy akármelyik korosztályt megnyerhetjük, ha
képesek vagyunk velük játszani. Sokkal könnyebben értik meg a témát, ha azt játékosan, vagy
valamilyen alkalmazó játék segítségével magyarázzuk el nekik. Éppen ezért nem maradhattak ki a
játékok sem ebből a hétből. Sikerült olyan játékokat összeválogatni, amelyek a gyerekek
életkorának megfelelőek, valamint segítenek feldolgozni az adott témát, esetleg aktivizálni a
gyerekeket az előadásra.
Ugyanilyen hatásos lehet a rajz is. A rajz a gyermek egyik lehetséges önkifejező eszköze,
segítségül szolgál a világról alkotott ismeretek feldolgozásában. Feszültség-levezető hatása mellett
kiválóan beépíthető a hittanórák kereteibe. Egy új történet bemutatása után alkalmat lehet kínálni
annak lerajzolására. Ez történhet egyéni formában, de akár közösen, egymás rajzát kiegészítve is
(minimális eszközigény: A2 lap, színes ceruza).
Ezeket a fejlődési állomásokat a környezet elismerő, támogató magatartása segítheti,
gazdagabbá teheti.

13
 I. NAP
ÁHÍTAT A MUNKATÁRSAKNAK

„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Máté 12, 34b
Nagyon sok olyan láthatatlan összeköttetés, láthatatlan szál fut végig az életünkön, amiről
nem is tudunk. Jézus elmondja ma nekünk, hogy a szívünk és a szánk milyen láthatatlan
összeköttetésben van egymással. Mégpedig belülről kifelé. Vagyis, ami benne van, amivel tele van
a szívünk, az jelenik meg a beszédünkben is. A beszédünk tükrözi a szívünk tartalmát. Ezzel pedig
az Úr arra hívja fel a figyelmünket, hogy igyekezzünk megtölteni a szívünket azzal, ami jó, ami jó
forrása lesz a szavainknak.
Ma arra fogjuk tanítani a gyerekeket, hogy legyenek példák a beszédben. Ehhez nem elég,
hogy ügyelünk arra, hogy mi jön ki a szánkon, nem elég, hogy igyekszünk választékosan, szépen,
értelmesen, érthetően beszélni, mert olyan sokszor elhatároztuk már, hogy így fogunk tenni, de
mégsem sikerült. Miért? Mert a szívünk össze van kötve a szánkkal és ami abban van, azt fogja a
szánk szólni. Hiába az elhatározás és az erőfeszítés. Jézus jobbat ajánl. Azt akarja, hogy a szívünket
csordultig megtöltsük jó tartalommal. Ez pedig az Ő Igéje. Ugye, mennyire egyszerű ez, mégis
milyen sokan nem teszik ezt és milyen sokan nem az Isten Igéjével töltik meg a szíveiket, hanem
minden mással. Egy kicsi helyet szorítanak az Igének, de a szívükben sokkal több a hely a
pletykának, a hazugságoknak, az emberi bölcsességeknek és gondolatoknak.
Akik arra vállalkoznak, hogy Isten Igéjét akarják tanítani a legkisebbeknek, maguk is
például álljanak oda eléjük. Mielőtt megtanítjuk nekik, hogy legyenek példák a beszédben, legyünk
mi példák ebben őelőttük. Töltsük fel a szívünket csordultig az Igével. Drága lehetőség ez, hogy
van magyar Bibliánk, van lehetőségünk magyarul olvasni az Igét, megtanulni azt, és a kellő időben,
a kellő helyen azt mondani, ami a szívünkben csordultig való Igékből a Lélek által eszünkbe jut.
Az így kimondott gondolatok, szavak gyógyítanak, segítik a másikat, vezetik és tanácsolják
azt, aki eltévelyedett. Ha Istennek tetsző élettel akarsz szolgálni a rádbízottak között, akkor minden
nap töltsd meg a szívedet az Isten szavával, tanuld lelkesen te is az aranymondást, jegyezd meg az
Ige tanításait és zárd a szívedbe. Minél több Ige lesz benne, annál kevesebb hely jut annak, ami
gonosz szavakra nyitná meg a szádat.
Légy példa a beszédben! Ámen.

14
 KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR
Máté evangéliuma
Máté 12, 34-35
Az evangéliumok között ez a legjobban megszerkesztett könyv. Nagyon szépen, egységesen
rendezi sorba Jézus életének eseményeit. Elmondja a történetét a születéstől a haláláig, de kevés
benne a tényleges életesemény, történet. Nagyon gazdag viszont a tanítás, ami Jézustól elhangzott.
Rövid mondások, példázatok vannak szépen összegyűjtve és egy-egy élethelyzetbe, kerettörténetbe
beágyazva.
Nyelvileg tele van ún. arameizmussal, azaz a görög nyelvi fordulatoktól, szóhasználattól
távol álló kifejezések, mondatszerkesztés jellemzi. A fogalmazás és a nyelvhasználat inkább a
héber-arám beszédstílushoz áll közel. Ez az a nyelv, amelyen Jézus beszélt
A szerzője - a hagyomány és a könyv felirata szerint is - Máté. Ez azért fontos, mert ő Jézus
közvetlen tanítványa, azaz hiteles tanú. Hallotta Jézust beszélni, hallotta a tanítását és látta azt is,
hogyan él, mivel szinte egész napjukat együtt töltötték.
A Máté 12, 33-37 –ben is egy bizonyos helyzetben elhangzott tanítást olvashatunk.
A szövegkörnyezet szerint óriási konfliktus van Jézus és a környezetében élő vezetők között.
Szombaton is gyógyít! Ez szentségtörés! Szembe megy a parancsolattal! Előbb egy mező, majd egy
zsinagóga a helyszín. Hogy meri?! Ezt a kérdést a hatalom képviselői teszik fel, a nép pedig
hallgatja és követi.
A hatalom képviselői elhatározzák, hogy megölik. Jézus próbálja kerülni a konfliktust,
máshová megy, de az emberek követik és ő tovább gyógyít, történetesen egy vak, néma,
megszállott, azaz súlyosan idegbeteg embert. Ezek messiási jelek! Bizonyítják Jézus hatalmát! A
vakság, némaság gyógyítása a korban teremtői hatalmat feltételez. A „Dávid Fia” szintén a Messiás
egyik megnevezése. Mikor elkezdik a nép között beszélni, hogy Jézus a Messiás, akkor a vezetők –
bár ők is jól ismerik a messiási jeleket – Jézust ördögi hatalommal felruházott embernek bélyegzik.
Ezek az előzmények. A szakaszt követő részben a hatalom képviselői „jelt” kívánnak. azt
akarják, hogy Jézus bizonygassa, hogy tényleg ő a Messiás. Erre azonban nem hajlandó.
A közvetlen szakaszban Jézus indulatosan tör ki azokra, akik őt Belzebub szövetségesének
mondják. Belzebub az ördögök fejedelme a korabeli gondolkodásban. Ennek a beszédnek az
eredete a szív. A szív az ószövetségi gondolkodás szerint az élet és a lélek központja. a szívben dől
el minden, amit az ember tesz és mond. Ha a szív gonoszsággal van tele, akkor az ember gonoszat
cselekszik és beszél. Ha jósággal, akkor jót. Ld. Példabeszédek 15,7;13-15;28-30.
Lukács
A szerző személye kétségtelen, hiszen Pál apostol leveleiből is ismerjük, akinek egy időben
munkatársa is volt. Valószínűleg görög származású orvos, aki keresztyén hitre tért. A tanítás nyelvi
szempontból kiváló, szép görögséggel íródott.

15
 Az evangélium, a Máté evangéliuma után, a legrészletesebben tartalmazza Jézus tanításait,
Jézus élettörténete pedig itt a legbővebb. Több olyan történetet is találunk, amelyet a többi
evangélium nem is említ. Lukács nagyon pontosan utánajárt Jézus élettörténetének és igyekezett
aprólékosan, precízen összerakni a részleteket. Különösen odafigyelt az időrendi sorrendre és arra,
hogy az eseményeket a történelemben is korhűen helyezze el.
2,40-52
Különleges történet, más evangéliumból nem ismerjük. A 12 éves Jézus találkozása a
templommal. Ez az esemény egy évenkénti zarándoklat alkalmával történt. Ugyanis a zsidó ember
számára évenként legalább egyszer kötelező elmenni a jeruzsálemi templomba, bárhol lakik is.
Közösségi és biztonsági okokból ez a látogatás mindig csoportosan történt. Az egy faluban élők
természetes módon együtt indultak hiszen így nagyobb biztonságban voltak vadállatok és rablók
támadásával, esetleges balesetekkel szemben. Ezek az utak több napig tartó gyaloglást jelentettek,
hiszen a távolság Názáret és Jeruzsálem között kb. 160 km. Aki tehette, vitt magával málhás állatot
a csomagok miatt. Sokan az áldozatra szánt állatot is otthonról vitték, hajtották az úton.
Megszokott, járt útvonalon haladtak.
Élelemmel szintén otthon pakoltak fel, az állatok közt lehettek akár vágóállatok is, ezeket
letáborozásnál közösen elkészítették. Ha település közelében érte őket az éjszaka, ott szálltak meg
és az élelmiszer, ill. vízkészletet is feltölthették. Az adott településről indulók akár csatlakozhattak
is más továbbinduló csoporthoz.
Egy szűk értelembe vett család tagjai nem feltétlenül haladtak együtt, de azért a tágabb rokoni
körrel, ill. a falubeliek körével egyben maradtak. A férfiak egészen biztosan külön mentek, az
asszonyok és gyerekek szintén külön, a nők felügyelete alatt. Mindenki figyelt minden közelben
lévő ismerős gyerekre. A szűk család az esti letáborozásnál gyűlt össze.
Az, hogy Jézus 12 éves, azért fontos, mert ettől kezdve a vallási közösség teljes jogú tagjának
számít. a férfiak között vehet részt az istentiszteleten, szólhat a férfiak közösségében,
tanulmányozhatja, felolvashatja és magyarázhatja a törvényt. Gyakorlatilag férfi és nem gyerek!
(„konfirmált”) Ezért tartózkodhat a tanítók közt. Valószínűleg ez a templomnak egy olyan belső
részében történt, ahová csak zsidó férfiak mehettek be.
Akár a templomban is elszállásolhatták az ott lakó templomszolgák, de bárki a tanítók közül
haza is hívhatta.
Jézus számára ez a látogatás egyben azt is jelenti, hogy tudatosul benne: ő Istenhez tartozik
Mikor szülei megtalálják, ott is kialakul egy konfliktus helyzet, közli is velük, hogy ő ide
tartozik és ezt a szüleinek tudnia kellene. Ellenállást nem tanúsít, azt is tudja, hogy még nem jött el
az ideje.

16
 KERETTÖRTÉNET

Főszereplők: Pál apostol (P) és Timóteus (T)

Pál papirusz tekercsekkel a hóna alatt lépked be a terembe, Timóteus szorosan a nyomában
követi és pontosan utánozza minden mozdulatát. Pál megáll és figyel, elindul, megáll egy asztal
előtt, felemeli a kezét és megvakarja lassan a fejét. Jobbra néz, lassan balra, Timóteus pedig
szorosan a háta mögött utánozza pontosan.
P.: Na, ide figyelj, Timóteus, délig nem szóltam egy szót sem! Hagytam, hogy csináld, amit
csinálsz, de most mondd meg, mit csinálsz és minek, mert nagyon kíváncsivá tettél!
(Timóteus zavartan hebeg-habog, pislog, ide néz, oda néz)
T.: Kedves mesterem, tanítóm... én döntést hoztam az életemről! Én úgy döntöttem, hogy amikor
nagy leszek, olyan akarok lenni, mint te! A te életed olyan izgalmas, tele van kalandokkal,
csodával, bejártad már az egész világot: hajótörést szenvedtél – megmenekültél; bebörtönöztek –
kiszabadultál; agyoncsaptak – feléledtél! A krétai őslakosoktól kezdve királyokon, helytartókon át
mindenkinek beszéltél a Megváltóról. Te olyan… olyan... (nagy köröket ír le a kezével a levegőben)
és én a te nyomkövetőd akarok lenni!
P.: Ééééértem… akkor tehát ezért érezlek a hátam mögött egész délelőtt?
T.: Iiiigeeennnn!!!!! Mert olyan akarok lenni, mint te! Emlékszel, nemrég azt mondtad nekem,
legyek példa a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a hitben és a tisztaságban! Ki tudna úgy
beszélni, olyan nagy bölcsességgel és értelemmel, mint te! Legyek példa a beszédben? Rendben,
betanulom mind a 13 leveled! Itt lesz minden egyes szavad a fejemben és olyan okos leszek, mint te
és…
P.: Stop! Állítsd le magad, Timóteus! Először is, nagyon megtisztelő, amit mondtál, tudod, én is
fiamként szeretlek. Másodszor: azt hiszem, nem értettél meg valamit. A szavakat nem betanulni
kell, én nem betanultam ezeket.
T.: Hát akkor?
P.: Merítettem.
T.: Hogyan? Honnan?
P.: Na ide süss, látod ott azt a kutat? Eredj, és hozz nekem belőle egy nagy pohár friss, tiszta vizet!
T.: Rendben.
(Timóteus fut, leereszti a vödröt a kútba, amikor merít, furcsa képet vág, amint közelebb ér
szimatol, fintorog.)
T.: Tessék, mesterem!
P.: Fúúj, ez büdös! Én azt mondtam tiszta, friss vizet hozz nekem, kérlek!
T.: De hát… Várj, ezt csak úgy hanyagul belecsaptam a kútba. Visszamegyek, majd jól
megkeverem, jobbról-balról felkavarom, akkor biztosan megtalálom, ahol tiszta a vize!
(Timóteus megint nekiveselkedik, csapkodja a vödröt jobbra is, balra is)
17
T.: Sajnálom, mesterem, ez még rosszabb, mint volt. Viszont találtam egy békát!
P.: Semmi baj, fiam, hiszen ez a lényeg, érted? Te csak olyan vizet tudtál nekem felhozni, ami a
kútban volt –, így vagyunk a beszédünkkel is. Csak azt szólja a száj, ami a szívben van!
(A fiú elszomorodik)
T.: De hát akkor… Az én szívemben még annyi zavaros gondolat van, annyi kérdés, annyi salak…
hogy legyek én példa a beszédben?
P.: Ha figyelsz, akkor megtudhatod.

KISCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Alapige: Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj. (Máté 12,34b)

Szereplő: Simon tanítómester

Kellékek: Korhű öltözet, irattekercsek.

(Simon tanítómester jön be kezében irattekercsekkel, gondterhelt arccal.)
Hm… ez érdekes… ez nagyon érdekes… (Megvakarja a fejét, keresni kezd valamit a
papírtekercsekben, olvas valamit, majd megfogja a homlokát, és csodálkozó arccal tesz néhány
lépést oda-vissza a színen. Odamegy az egyik gyerekhez.)
— Te, ha elmondom neked… ááá, inkább el sem mondom! (Egy másik gyerekhez lép oda)
— Ha elmondanám, hogy mi történt velem, el se hinnéd! – (Egy harmadik gyerekre néz) Te se
hinnéd el! Vagy elhinnéd? – (A homlokára csap.) Dehogy hinnéd! Hiszen én ott voltam, velem
történt meg, s nekem is igen nehéz elhinnem mindazt, amit megéltem. (Megáll, végignéz a
gyerekeken) Látom, nem értitek, miről van szó. – (Magyarázkodó kézmozdulatokat tesz.) Azt
hiszem jobb lesz, ha az egészet az elejéről kezdem.
Tehát, jött a húsvét. Tudjátok nagy ünnepe ez Izráel népének. Ezen az ünnepen emlékezünk
arra, hogyan szabadította ki Istenünk népünket Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Erre az
ünnepre érkeznek legtöbben Jeruzsálembe. Országunkban csak egy templom van, és a nagy
ünnepeinkre igyekszik minden izraelita eljutni a templomba. Persze ilyenkor megtelik a város a
közelről s távolról érkező zsidókkal. Mind eljönnek a templomba is, hogy áldozatot mutassanak be
Istenünknek.
Tudjátok egy fárasztó és zajos napra számítottam, amikor az ünnep reggelén elmentem a
templomba. A papokkal és más tanító társaimmal beszélgetésbe elegyedtünk Ézsaiás egyik
próféciájának kapcsán. Mikor láttuk, hogy többen is másként vélekedünk róla, egy csendesebb
csarnokrészt kerestünk, s ott telepedtünk le.

18
 Ha jól emlékszem, már egy ideje vitázgattunk - persze csak udvariasan, nem veszekedve –
(mosolyog), amikor egy fiúra lettem figyelmes, aki egyre közelebb jött hozzánk, s láttam rajta, hogy
nagyon érdekli a mi beszédünk. (Felkacag) Na, igen! Ha csak ennyi történt volna, máris hihetetlen
a dolog! Hiszen a vele egykorú fiúk inkább odakint szaladgáltak, meg játszottak. De ez a gyerek
nem. Ő inkább közénk ült.
Azon törtem a fejem, hogy hogyan küldjem el. Megvallom, kissé felháborított, hogy egy
gyerek csak úgy leül a papok és tanítók közé. Mit képzelhetett magáról? S már majdnem
elkergettem, amikor megszólalt…
Feltett egy kérdést. Egy kérdést, amelyet én nem tudtam megválaszolni.
Szörnyen éreztem magam!
Én, aki annyi éven át tanultam a legjobb tanítóktól… Én, akit Jeruzsálem legnagyobb tanítói
közé sorolnak… Én, aki a leendő papokat tanítom… Én, (nagyot sóhajt) aki nem tudtam válaszolni
egy kisfiú kérdésére…
Láttam, a társaim is ugyanúgy megdöbbentek, mint én. Közösen kezdtük magyarázni az
írásokat, kerestük a választ a tekercsekben, s számomra felfoghatatlan volt az, ahogy ez a gyerek
ismerte a próféták könyveit. Mire megtaláltuk a választ a kérdésére, volt újabb és újabb kérdés,
amire kereshettük a választ. (Egyre izgatottabban mesél.) Még jó, hogy a templomi szolgák hoztak
nekünk ételt meg italt, mert a beszélgetésünket senki nem akarta abbahagyni!
Hihetetlen! (Újra izgatottan járkál fel-alá.) Hihetetlen! Ha nem velem történik meg, ha nem
vagyok ott és nem hallom azt a gyereket beszélni, akkor biztosan nem hiszem el! (A gyerekekhez
fordul.) Nem hiszem el, hogy egy gyerek ennyire ismerheti Isten igéjét!
De ha ott lettetek volna, hallottátok volna, hogy valahányszor csak megszólalt, tisztelettel,
sőt szeretettel beszélt, s nagy tudásról tett tanúbizonyságot. De honnan? Honnan lehetett ennek a
gyereknek ekkora tudása? Ki taníthatta?
Már arra gondoltunk, hogy biztosan valamilyen nagy tanító rokona lehet, amikor egy
asszony és egy férfi álltak meg mellettünk, s a gyermekhez szóltak: „Jézus, napok óta kerestünk!
Miért tetted ezt velünk? Apád és én nagy bánattal kerestünk téged!”
Végignéztem rajtuk, hát, egyszerű munkásemberek.
S ekkor megszólalt a gyermek: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám
házában kell lennem?”
Aztaaa! Ledöbbentem! Egy gyermek a templomot az atyja házának nevezi? Akkor az Isten
az ő atyja? Na, ezen még sokat fogom törni a fejemet!
De a gyerek felállt, s engedelmesen elment a szüleivel. S mi akkor tudtuk meg, hogy egy
tizenkét éves názáreti fiúcskával társalogtunk napokon keresztül. Bizony, észre sem vettük, hogy
közben három nap is eltelt! Ugye milyen hihetetlen?

19
 Na, megmondtam, hogy nehéz lesz elhinni? Én ott voltam, s még mindig alig hiszem el! Hát
ezt Jákob barátomnak is el kell mesélnem! Megyek is és elmesélem neki, hadd döbbenjen meg ő is!
(Izgatottan távozik, miközben a papírtekercseket szorongatja)

ELMÉLYÍTÉS
Kellékek: egy mélyebb tálca; átlátszó pohár, amelyre egy szív van felfestve, vagy
felragasztva, s valamilyen színezett folyadékkal van megtöltve; egy üres átlátsz pohár; egy kancsó
tiszta víz.
Azt mondja a Szentírás, hogy mindnyájan bűnösen születünk meg. Ez azt jelenti, hogy
inkább akarjuk megtanulni és megtenni a rosszat, mint a jót. A rossz, vagyis a bűn beszennyezi az
érzéseinket, a gondolatainkat, mintha megtöltené a szívünket. (Látható helyre tesszük a tálcát, s
közepére a szivecskés poharat.)
Valahányszor elmegyünk istentiszteletre, hittanórára, vasárnapi iskolába, mindig kapunk
egy-egy keveset Isten igéjéből, mellyel meg akar tisztítani minket az Atya. (A kancsóban lévő tiszta
vízből öntök a pohárba többször keveset. Hadd csorduljon ki a színes (koszos) víz, de maradjon
sötét.)
A bennünk lévő bűn túl nagy ahhoz, hogy néhány tiszta vízcsepp elmossa azt. (Felmutatom
a poharat, hogy lássák, hogy még mindig koszos a víz.)
S mit tudok így adni a többi embernek? Rosszat! (Felemelem az üres poharat, s átöntök egy
keveset a színes (koszos) vízből.)
De Isten meg tudja, és meg akarja tisztítani a te szívedet is. Ha naponként keresed az ő
szeretetét, igazságát, olvasod az ő igéjét, s imádságban tartod vele a kapcsolatot, akkor ő képes arra,
hogy teljesen megtisztítson téged! (Közben folyamatosan öntöm a kancsóból a vizet, amíg az
felhígul, s teljesen tiszta lesz.)
Most már adhatok értékes tiszta szavakat, érzéseket, cselekedeteket másoknak. (Átöntök újra
a másik pohárba, hogy az felhíguljon.)
De attól sem kell félnem, hogy nekem nem marad semmi (Felmutatom a szivecskés poharat,
amelyben mindössze egy kevés tiszta víz maradt.), mert tudom, hogy honnan töltekezhetek fel újra!
(Ismét megtöltöm a szivecskés poharat a kancsóból tiszta vízzel.)

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

1. Hová ment Jézus a szüleivel?

2. Miért mentek Jeruzsálembe?
3. Milyen idős ekkor Jézus?
4. Amíg a többi gyerek játszik, hová megy Jézus?
5. Mit csinál Jézus a templomban?

20
 6. Honnan tudjuk azt, hogy Jézus engedelmes volt?
7. Szerintetek miért mondta Jézus, hogy neki az Atyja házában kell lennie?
8. Mi nevezhetjük-e a templomot atyánk házának?
9. Szerintetek mi hasonlíthatunk-e Jézushoz? Ha igen akkor miben, és hogyan?

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Alapige: Lukács 2, 40-52

Bevezető játék: Lehetőség szerint adjuk oda a gyerekeknek a kockákat, hogy azzal egy saját
történetet írjanak. Miután megismerkedtek a képekkel, esetleg egy történetet is írtak, kezdjünk
hozzá a bibliai történet elmondásához.
Kocka képei: Jeruzsálem, lepény, tömlő, útnak induló tömeg, szamár, gyerekek, Olajfák
hegye, templom-külső, városfal, fogadó, templom udvara, páskabárány, rabbi, tekercs, női- és
férfialak, gyerek, száj, szív.
1. kép: Már csak egy nap és indulnak Jeruzsálembe. A páskaünnep közeledtével sok helyről
érkeznek a városba az Istent szerető emberek. A názáreti József és családja is hozzálát a
készülődéshez. Hosszú út áll előttük ezért szükséges útravalót is készíteni, ha megéheznének akkor
legyen mit enniük.
2. kép: Az indulás előtti napon Mária megsüti a kenyeret az útra és előkészíti az
úticsomagokat.
3. kép: Előkerülnek a tömlők is, egyenként megtöltik őket vízzel, hogy a következő kútig
legyen mit inniuk.
4. kép: Másnap kora reggel útnak indulnak más családokkal együtt, akik azért mennek
Jeruzsálembe, hogy az Egyiptomból való szabadulás csodájára emlékezzenek és hálát adjanak
Istennek, hogy azóta is megtartotta őket és ígérete szerint elküldi a Szabadítót, aki bűneik
rabságából szabadítja meg a benne hívőket.
5. kép: Egyre több megpakolt szamarat és embert lehet már látni, akik alig várják, hogy
elinduljanak. Amikor úgy vélik, hogy minden család megérkezett, útnak is indulnak.
6. kép: A gyerekek, akik először vesznek részt az utazásban, nagyon izgatottak. Sok-sok
kérdésük van. Milyen városokon fognak áthaladni? Sok hegyre kell felmenni? Hol fognak majd
pihenni? És még számtalan kérdés záporozott a szülők felé minden új esemény kapcsán. Nem csak
a kérdések megválaszolásával telt az idő, hanem útközben Istent magasztaló énekeket is énekeltek.
7. kép: Elég fáradtak voltak már az utazók a több napi út után, de amikor az Olajfák hegyére
érkeztek,

21
 8. kép: és megpillantották a Jeruzsálemi templomot, énekben fejezték ki örömüket. (Ha
hosszú volt a bevezetés, vagy lankad a figyelem, lehet énekelni egy éneket – közben hangsúlyozzuk,
hogy Istennek szól, Róla vagy Neki énekelünk, tegyük ezt őszinte szívvel.)
9. kép: Isten magasztalása után bementek a városba és szállást kerestek éjszakára, hogy az
úttól elfáradva megpihenjenek.
10. kép: Nem volt könnyű az ünnepi időszakban szállást találni, hiszen sokan érkeztek
Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be.
11. kép: Az áldozatbemutatás helyszíne a templom udvara volt. Itt vágták le a bárányokat.
12. kép: Egy részét (a kövérjét) elégették az oltáron, a maradékot pedig a család vacsorára
elfogyasztotta. Vacsora közben minden családban az édesapa elmondta az Egyiptomból való
szabadulás történetét, a gyerekek pedig kérdéseket tehettek fel.
13. kép: Másnap, amikor templomba mentek, sok tanítóval (rabbival) találkozhattak. Ők
nagyon jól ismerték a zsidók történetét, a próféták írásait, ott voltak a templomban és tanították a
köréjük csoportosulókat. Néhányan érdeklődve, magukról megfeledkezve hallgatták őket. Voltak
olyanok is, akiknek eszébe jutott, hogy bizony hosszú út áll még előttük, amíg hazaérnek. Eszébe
jutott ez a Názáretből érkező népes csapatnak is, miután meghallgatták egy rabbi tanítását. Útnak
indultak Názáret felé.
József és Mária a rokonokkal beszélgettek, a gyerekek pedig együtt mentek a karaván
közepén. Beszélgetés közben az idő is jobban telik és a gyaloglás is könnyebb, úgy gondolták a
szülők, a gyerekeknek is könnyebb, ha együtt mennek és játszanak közben. Mivel már későre járt az
idő, Mária elindult, hogy megkeresse Jézust. A gyerekek között nem találta. Szólt Józsefnek, hogy
segítsen megkeresni, mert bizonyára valamelyik rokon családdal beszélget, de legnagyobb
meglepetésükre a rokonokkal sem volt.
14. kép: Nem sokáig gondolkodtak, hogy mit tegyenek, visszafordultak, hogy Jeruzsálembe
menjenek, remélve, ott majd rátalálnak.
Megnézték a piacteret, a fogadót, ahol megszálltak, keresték a gyerekek között, de sehol
nem találták. A templom körül még mindig elég nagy volt a tömeg, az emberek hallgatták és
kérdezgették a tanítókat.
15. kép: Az egyik csoportban ott volt a 12 éves Jézus is, akit Mária és József már három
napja keresett. Nagyon örültek, hogy megtalálták elveszettnek hitt fiukat, aki azóta a tanítókkal
beszélgetett,
16. kép: és mint kiderült, nagyon okosakat mondott, amin a körülötte állók el is
csodálkoztak, hiszen nem minden tizenkétéves fiú volt ilyen járatos az Isten dolgaiban. Sőt, nem
minden fiatal érdeklődött ilyen szeretettel Isten igéje iránt.
17. kép: A szüleinek el is mondta: Miért kerestetek engem? Nem tudjátok, hogy az Atyám
házában kell lennem?

22
 ELMÉLYÍTÉS
Előkészítés: Fehér A/3-as lapra szívforma. Ugyanolyan méretű fekete szívet is készítünk,
melyet darabokra vágunk. Érdemes csíkokra vágni, hogy könnyebben fel tudjuk ragasztani.
Változathoz: Textilre fessük meg a keresztet. A csoport létszámának megfelelően
készítsünk elő elegendő fekete és fehér szívet, egyforma méretben.
A/3-as lapra rajzolunk egy nagy szívet, melyet a gyermekek válaszai közben „festünk”
majd be:
Hogy érzed magad akkor, amikor valaki csúnyán-mérgesen beszél veled?
Hogy érzed magad akkor, amikor te mondasz csúnyát?
Hallgassuk meg a gyerekek válaszait. Időbeli lehetőségektől függően érdemes körüljárni a
beszéddel kapcsolatos érzés-témát. Melyek azok a cselekedeteink, amelyek a szánkkal
kapcsolatosak és befeketíthetik (megbetegíthetik) a szívünket? Hallgassuk meg a válaszaikat és
minden egyes válasznál ragasszunk le egy részt fekete szívdarabbal (ezt előre el kell készíteni, hogy
a kis darabkák összeilleszkedjenek és lefedjék a szívet), melyre rá is írhatjuk az elmondott bűnt.
A mi szívünkkel is ezt teszi a bűn. DE meg lehet szabadulni ezektől a ragadványoktól.
Jézus azt mondta a szüleinek, hogy az Atyja dolgaival kell foglalatoskodnia. Ő így erősítette meg a
szívét, hogy tiszta maradjon beszédben is. Minden egyes alkalommal, amikor Isten szól hozzád,
rámutat arra, ami nem helyes az életedben. Imádságban kérheted, hogy szabadítson meg tőlük.
A tanító példaként elmondhat egy rövid imát: „Atyám, az én szívemet befeketíti a csúnya
beszéd, kérlek segíts szépen beszélni és szabadíts meg a csúnya beszédtől.” – Az ima után levesz
egy fekete fecnit a szívről, mutatva ezzel, hogy Isten tisztogatja.
Változat: Tovább is vihetjük. A textilre megfestett keresztet elhelyezzük a teremben.
Minden gyerek kicsiben megkap egy fehér és egy fekete szívet. A feketére ráírja a bűneit (nem baj,
ha nem látszik).
Amikor mindenki elkészítette a fekete szívet:
- Mit tesz veled a bűn?
- Hogy érzed magad akkor, amikor ráismersz egy bűnödre?
Ha szeretnél a bűneid terhe alól felszabadulni, elhelyezheted a kereszten. (A keresztre
imádságos szívvel elhelyezi a fekete szívet, NÉV NÉLKÜL, a fehéret viszi magával.)
Hogy érzed most magad? (mi változott benne) – azokhoz a gyerekekhez, akik lerakták a
bűneiket.
A bűnvallásnak belülről kell jönnie, ne kényszerítsünk erre senkit, legyen ez egy lehetőség a
gyerekek számára.

23
 ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

1. Hová ment jézus a szüleivel?

2. Miért mentek Jeruzsálembe?
3. Mit tudunk a Jeruzsálembe vezető útról?
4. A templom melyik részén mutatták be az áldozatot?
5. Milyen idős ekkor Jézus?
6. Miről beszélgetett a család vacsora közben?
7. Mit csinál Jézus a templomban?
8. Szerintetek miért mondta Jézus, hogy neki az atyja házában kell lennie?
9. Miért szükséges számunkra az atyához közeledni?

KÖZÖS PROGRAMRÉSZEK

Aranymondás

„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” (Máté 12, 34b)

Az aranymondás tanításához szükségünk lesz egy nagy (5 literes) vizes pet palackra, piros, kék,
fehér és fekete dekorgumira, hungarocellből kifaragott 10 darab szívre, amelyekre alkoholos filccel
az aranymondás szavait felírjuk.
Az üres vizes palack oldalán hatalmas szájat vágunk, amelyet piros dekorgumival szegünk be nem
csupán a kinézet kedvéért, hanem biztonsági okokból is. Mert, ha gumival van körbe ragasztva a
száj, akkor nem vágják meg a kezüket a gyerekek, amikor belenyúlnak a palackba. Kék színű
kezeket, valamint fekete-fehér szemeket készítünk és felragasztjuk a palackra, így egy játékos
arcocskát kapunk.
A pet palackba belehelyezzük az aranymondás szavait tartalmazó szívecskéket.
A kicsik csoportjában egy szívecskét adunk egy gyerek kezébe, azzal a feladattal, hogy adja tovább,
amíg szól a zene. Ez a szívecske lehet papírból, textilből, szivacsból vagy akár hungarocellből is.
Amikor elhallgat a zene, az a gyerek, akihez elért a szív, mond egy kedves szót (a játék előtt lehet
„varázsszavakat”, kérem/köszönöm, ismételtetni velük). Ha sikerült, akkor kivehet egy szívecskét a
palackból.
A nagyok csoportjában nem szívecskét adunk tovább zeneszóra, hanem egy kedves szót, esetleg
üzenetet. Az úgynevezett „rossztelefon” játék alapján súgják tovább egymásnak az üzenetet, s
mikor elhallgat a zene, akkor, akihez épp elért az üzenet, hangosan elmondja, hogy mit hallott.
Ezután húzhat egy szívecskét a palackból.
Ezt tízszer megismételjük, hogy az aranymondás minden szava kézbe- vagy táblára kerüljön.
24
Aranymondás tanítás közben beszélünk arról a gyerekekkel, hogy mire utal ez a nagy száj és a
szívek: „Gyakran halljuk, ha valaki csúnyán beszél, hogy csak kicsúszott a számon”. De azt mondja
az igevers: „Amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj.” Vagyis, ami a lelkünk mélyén zajlik:
harag, indulat, aggodalom, bánat, keserűség, esetleg szeretet, mennyei öröm, az csordul ki a
szánkon. Ezért olyan fontos, hogy Isten Igéjével, szeretetével, a tőle kapott örömmel töltsük meg a
szívünket, lelkünket, elménket, mert akkor az fog kifelé is áradni, a szánkon is. Ahogyan látjuk a 12
éves Jézusnál, akinek annyira tele volt a szíve, lelke, gondolatai a Mennyei Atya dolgaival, hogy az
írástudók is csak ámultak a beszédén.
Amennyiben időnk engedi, a kicsiknél elidőzhetünk a kedves, illetve illemszavak használatának
kérdése felett. A nagyoknál pedig beszélhetünk a pletyka, a hamis, valamint elferdített igazságok
káros hatásairól.

Énekek:

Kicsiknek
Szívem hallgat
Nagyoknak
Te vagy a példaképem
Az Úrnak irgalmát
Dicsérik ajkaim az én Uramat

Induló
Zászlóra írjuk fel, egyik oldalán a napi téma, másik oldalon a napi induló.
Beszélj mindig igazat,
Kellemeset, hasznosat!
Jézust dicsérje a szád,
Soha ne beszélj csúnyán!

Játék
Eszközök: nincs
Elhelyezkedés a teremben: körben ülünk le, vagy állunk.
Létszám: legalább 2 fő, de a teljes csoport is játszhatja egyszerre.
A játék menete: Körben ülünk (állunk), megbökjük a mellettünk lévőt és ezt a bökést kell
továbbadni. Majd megsimogatjuk a mellettünk lévőt, és aztán ezt kell továbbadni.

Illeszkedés a témához: értsék meg, hogy amit magukból adnak, azt kapja mindenki és azt is
kapják vissza. Ez igaz a verbális és a nonverbális kommunikációra is.

25
Illusztráló mesék
Madarak
A Madarak c. rövid mese lényege, hogy a csúfolódás (a gonosz beszéd) idővel
megbosszulja magát. „Aki másnak vermet ás, maga esik bele.” A mese megtekinthető a következő
weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=QUTpNDkSMPw
Boundin
Mese arról, hogyan vigasztalj a szavaiddal másokat! Megtekinthető a következő
weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=2VtsGLlqSRc

Kézimunkák

A kézimunkák kiválasztásánál a legfontosabbnak azt tartottuk, hogy minden napra legyen olyan,
amelyen hazavihető az aranymondás. A mellékletben megtalálható a kész, kinyomtatható forma
egésze, vagy az ige, amit rá kell valamire ragasztani. Persze ezeken kívül is vannak javaslatok, de
azok előkészületeire nem fordítottunk annyi energiát. Fogadjátok szeretettel, válogassatok
kedvetekre.

„Mert amivel csordultig van a szív, azt szólja a száj” Máté 12, 34b

Javasolt: 1. A szívből szájjá alakítható hajtogatós, amiben benne van az aranymondás.

Kinyomtatjuk, a gyerekeknek csak színezni és hajtogatni kell.

2. Tátogó babák, melyek szájában, ha kinyitjuk, bele van ragasztva az aranymondás.

Nyomtatni kell, kivágni és hajtogatni, majd a hátoldalára ráragasztani a pántokat, melyek

segítségével könnyen tudjuk tátogtatni, és már kész is.

26
 II. NAP
ÁHÍTAT A MUNKATÁRSAKNAK
„És, amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” (Lukács 6,31)
(Egy kis oknyomozói munkával kezdünk. Osszunk ki mindenkinek 3-4 „elvárás cédulát”
ilyen feliratokkal, hogy: „Mi várok el szüleimtől”, „… tanártól”, „… testvéremtől”, „…
barátomtól”. Mindenki olvasson fel egy-egy választ, és aztán tegyük fel a kérdést megfordítva: „Én
így bánok vele, velük?” Most pedig kérjünk meg mindenkit, hogy fordítsa fejjel lefelé a lábbelijét, és
próbáljon meg járni benne, majd fordítsa fel mindenki a székét, rá tud-e így is ülni, és kényelmes-
e?)
Így van ez az emberi kapcsolatainkkal, magaviseletünkkel is. Mi nagyon sokszor fonákul
akarjuk csinálni, felcseréljük a sorrendet. Mit is szoktunk előszeretettel mondogatni? Ha te úgy,
akkor én is úgy. Jézus pedig azt tanítja nekünk, hogy „amint szeretnétek, hogy az emberek veletek
bánjanak…”. Ez a helyes irány, sorrend. Nem működik másként. És mindig annak kell kezdeni, aki
már érti. Akinek már az Úr Jézus a szívében lakik, az tudja csak követni a példáját. Viszont neki
kell példát mutatnia! Tapasztalatból tudom, hogy hiába várom a gyerekeimtől, hogy ne ordítsanak
egymással, amikor mérgesek a másikra, ha én folyton veszekszem velük, mikor dühös vagyok.
Hiába várom, hogy szép szegfű vagy margaréta nyíljon a kiskertemben, ha nem olyan magot
vetettem bele.
Tehát, ha azt szeretnénk megtanítani a héten a gyerekeknek, hogy ne civakodjanak,
verekedjenek, legyenek türelmesek, béküljenek ki, akkor mutassunk nekik ilyen példát. Lépjünk
Jézus nyomdokába, és hiszem, hogy lesz gyümölcse, eredménye!

KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR

Lukács 6, 31; 43 – 49
Lukács evangéliumának hatodik részében találjuk a Hegyi Beszédet, amelyet az evangélista
az evangéliumnak egy olyan részébe iktatott be, ahol Jézus a követői felé mondja el, hogy mit
hozott ebbe a világba és mit vár el tőlük. A leírás lényegesen rövidebb formában történik, mint
Máténál olvashatjuk. Lukács evangéliumának címzettjei olyan nem zsidó gyökerekkel rendelkező
emberek, akik nem értenék a rabbinista törvénymagyarázat és farizeusi kegyesség problémáit, ezért
a központi téma a szeretet. Azaz a szeretet különböző megnyilvánulása a hétköznapi élet dolgaiban.
Ebben az evangéliumban és Máténál is a Hegyi Beszéd az evangéliumra épülő etikaként jelenik
meg. Az evangélium elfogadása a hétköznapi életet átalakító erővé válik azoknak az életében,
akiknek ezt az evangéliumot Jézus eleveníti meg. Isten szeretetének a hatása alatt az ember meglátja

27
a közösségben, egyéni életben fellépő romboló erőket és hathatósan tud küzdenie ellene, először is
a saját életében, de akár egy közösség életében is. A Jézus által tanított viselkedés, magaviselet
visszavezet bennünket az igazi emberi normákhoz, amelyek által visszatérhetünk az igazi
emberséghez, mert Jézus nem azért jött, hogy bennünket félistenekké tegyen, hanem hogy
emberséges emberekké.
A Hegyi Beszéd egyik nagy üzenete a keresztyének számára az, hogy nem csak tartózkodni
kell a rossztól, nem elégséges csupán ölbe tett kézzel ülni és örülni annak, hogy így nem tudunk
rosszat tenni, hanem arra buzdít, indít, mozgósít, hogy tegyünk, tegyük a jót! Ennek résznek az
egyik kiemelkedő gondolata az a 31. vers, amely az ellenség szeretetének, a gonoszokkal,
bennünket bántalmazókkal, átkozódókkal szembeni viselkedésre tanít: És amint szeretnétek, hogy
az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük!
A tanítás a jó cselekvésére buzdít ellentétben azokkal az emberi gondolatokkal, amelyek
abban a korban már léteztek és azt tanították, hogy ne tedd azt a másikkal, ami neked sem jó. Ez a
forma arra biztat, hogy legyél korrekt, Jézus pedig azt mondja, hogy vidd be a jót oda, ahol a rossz
már annyi mindent lerombolt. Te, mint Krisztus tanítványa ezt megteheted, mert benned él az, a ki
erőt ad ehhez, előtted áll az, aki példát mutat erre.
Ezt a gondolatát Jézusnak „aranyszabálynak” is mondjuk, s a viselkedésünk zsinórmértékének
is tekinthetjük. Egy olyan „zsinórmérték”, amely minden helyzetben „kéznél” van, nem kell
törvénykönyveket magunkkal vinnünk ahhoz, hogy tudjuk, egy-egy helyzetben mi lenne a helyes
viselkedés, mi az a jó, aminek az Úr Jézus is örül.
Ebben a részben van még három olyan példázat is, amelyek segítenek bennünket még jobban
megérteni és megértetni ezt az aranyszabályt. A fáról és gyümölcséről, a kincseskamráról, valamint
a házépítésről szóló példázatok ezek.
A jó fa, jó gyümölcs, rossz fa, rossz gyümölcs, valamint a kincseskamra képpel Jézus arra
mutat rá, hogy akik az Ő tanítványai, azoknak a szava és tette összhangban van a szív állapotával,
tartalmával. Ellentmondásos az, ha valaki jó gyümölcsöt akar, kincset akar előhozni, de szívében
más van — ez képmutatás. A viselkedésünk nem betanult tettek sora, hanem a szív
megváltozásából indul ki. Különben a szánk azt mondhatja, Uram, Uram, de valójában nem történik
más, csak az, ami végső soron a szívből előtör; ez pedig nem más, mint a gonoszság, hamisság.
A lukácsi Hegyi Beszéd a házépítő példázatával fejeződik be, ami hasonló a Máté
evangéliumában leírt tanításhoz. Ez a példázat az utolsó ítélet felé fordítja a figyelmet. Eljön ez a
pillanat, sokan vártak rá abban az időben, hiszen jó volt elvágyódni a jövőbe. Jézus Krisztus
megfordítja a nézőpontot, rámutat arra, hogy az eljövendő ítéletre ma készülünk fel. A rabbik is
tanítottak erről, de csak úgy, mint az Írás megtartását, a törvény tanulását és megtartását. Jézus a
saját igéjéről beszél. Ez az ige pedig a szeretetről szól, az evangélium megváltoztató ereje által az
ember tud helyesen, szertettel teljesen viselkedni. Az ítéletben az áll meg, aki Jézus szeretet

28
parancsát nem csak hallgatja, de meg is tartja. Jézus szavának a cselekvése és megtartása az alap, ez
a kőszikla, amire lehet építeni. Így kapcsolódnak össze ennek a résznek különböző helyeiről vett
igeversek és példázatok és alkotnak egy egészet előttünk, ami segíthet abban, hogy a viselkedéssel
kapcsolatban egy általános útmutatást, de közben sok-sok konkrét dolgot is a gyerekek elé
tárhassunk. Jézus ad egy jó viselkedésre indító „aranyszabályt”, megmutatja nekünk azt, hogy ez
nem udvariasságból van, hanem azért, mert Ő él bennünk, Ő akar forrása lenni a jónak, amit
megtehetünk és így bátran nézhetünk a jövő elé, hiszen azzal, hogy a jónak nem csak hallgatói, de
cselekvői is vagyunk biztos alapot vetettünk egy megmaradó életre.

KERETTÖRTÉNET
Pál bevonul a terembe egy táskával a hátán, Timóteus nagyon óvatosan követi. Gyanakodva
figyeli Pált és a kezét. Amikor Pál megáll, biztonságos távolságot vesz fel és lesi őt. Amikor Pál a
táska felé nyúl, Timóteus ugrik egyet.
P.: Minden rendben, fiam?
T.: IIIIIggenn, peeeeeersze, minden a legnagyobb rendben….
(Pál egy mozdulatot tesz a kezével a táska irányába, hogy valamit kivegyen, amire Timóteus
rákiált):
T.: Neee!!!! Ne tedd, ne vedd ki azt a bilincset, vagy mit!!!
P.: Micsoda, miféle bilincset, miről beszélsz, fiam?
T.: Semmi-semmi, mutasd meg lécci a tenyeredet is!
(Pál mind a két tenyerét óvatosan felemeli és elé tárja)
T.: Huhh ez tiszta, tudtam én, hát persze hogy tiszta, nem tapad hozzá emberi vér!!!!!!!!!!
P.: Minek lenne véres a kezem??
T.: Jajj, ne haragudj mesterem, össze vagyok zavarodva, olyanokat olvastam rólad, hogy te
valamikor üldözted, felkutattad, láncra verted a keresztyéneket. Sőt egyet is értettel a gyilkosaikkal
is, de ez ugye nem igaz? Hiszen te igaz, istenfélő ember vagy, és egy tanítómester ilyet nem tehet,
ugye???
P.: Minden szó igaz! Valamikor azt képzeltem magamról, hogy igaz és jó vagyok, Isten kedves
követője. De közben tele volt a szívem gyilkos indulattal, haraggal, Azt mondtam Uram, Uram,
hiszek benned és közben pedig egyetértettem a gyilkosokkal. Sőt, azt határoztam el magamban,
hogy arra teszem fel az életemet, hogy felkutatok és börtönbe vetek minden keresztyént. Azt hittem
Isten kedves szolgája vagyok, de az életem, a tetteim romlására voltak az Isten országának, nem
pedig az épülésére.
T.: Mi történt mégis? Hiszen ma Isten országát építed?

29
P.: Egyszer pont loholtam egy város felé, ahol sok volt keresztyén, hogy mindenkit börtönbe zárjak.
Akkor, ott, az Úr Jézus nagy fényességgel elém állt, a szemem egy kis időre megvakult, de annál
inkább látni kezdtem a lelkemet. Megláttam a gonosz tetteimet, hallottam a csúnya fenyegető
szavaimat …
T.: Ne búsulj mesterem fő a jó szándékod.
P.: Köszönöm fiam, hogy vigasztalni akarsz, de a jó szándék, jócselekedetek nélkül kevés, sőt.
T.: De miért?
P.: Például, milyen fa az, amelyiknek minden gyümölcse férges, vagy egy viharban, szívesen
lennél-e egy olyan házban, amelyiknek minden egyes téglája törött, üszkös, vagy porhanyós? Vagy
aminek nincs is fala?
T.: Mi köze van a férges gyümölcsnek, meg a rossz téglának a jó cselekedetekhez?
P.: Hogy mi, hát ülj le és nagyon figyelj a tanításra, fiam, és megtudod!

KISCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Alapige: Lukács 6, 31, 43-49

Szereplők: K - Kőműves, BGy - beépített gyerek/gyerekek a nézőtéren (lehetőség és tetszés
szerint lehet osztani az ide vonatkozó szöveget)
Kellékek: munkás öltözék a kőművesnek; kőműves eszközök: vödör, fangli/vakoló kanál; a
színen előre elhelyezett tálca/tepsi, kavicskupac, homokcsomó, víz (vödörben vagy locsoló
kannában); kettő egyforma házrajz spatulára felragasztva; pad/lóca/szék – amire ráülhet a kőműves
(ez el is hagyható); asztal, vagy valamilyen magasabb eszköz, amire a szemléltető tálcát úgy tudjuk
ráhelyezni, hogy a gyerekek lássák azt (ha van rá mód, ezt az asztalt „álcázhatjuk” is, mondjuk egy
téglamintás tapétával, hogy még hitelesebb legyen a helyszínünk).
A kőműves fáradtan, vödörrel, vakoló kanállal kezében érkezik, lerogy egy padra (vagy
bármilyen más ülőalkalmatosságra).
K.: Hú, de elfáradtam! Ez egy nehéz nap volt. – megtörli a homlokát, majd meglátja a gyerekeket. –
Szervusztok! Ti a tanulmányi kirándulás résztvevői vagytok? Szólt tegnap a főnököm, hogy ma egy
csapat kisiskolás meg talán óvodás fog meglátogatni engem. De azt nem sejtettem, hogy ilyen
sokan lesztek… (Megvakarja a fejét). No, de semmi baj! Ha odafigyeltek rám, és nem csak
meghalljátok az utasításaimat, hanem meg is fogadjátok (teszitek), amit mondok, akkor nem érhet
titeket veszély itt az építkezésen. Még egyszer hangsúlyozom, hogy figyelnetek kell rám! (A
mutatóujját felemelve ad nyomatékot beszédének.)

30
BGy.: Na, ne már! Mindjárt hazamegyek! (A beépített gyerek dühösen fenyegetőzik.) Már megint
parancsolgatni meg utasítgatni akar valaki. Nem elég a kioktatás otthon, meg az iskolában, még a
kirándulás is erről fog szólni? (Közben előre jön.)
K.: Mi a baj gyermekem?
BGy.: Tudja, bácsi, nem bírom már, hogy valaki mindig meg akarja mondani, hogy mit csináljak,
meg hogy csináljak, és mikor csináljak…
K.: Nono, hát ki az a valaki?
BGy.: A szüleim mindig megmondják, hogy mit vegyek fel, mit egyek, mikor menjek aludni,
mennyit játszhatok a telefonomon, és azt is, hogy milyen játékot…
K.: Várj csak! Szerinted ők miért teszik ezt? Miért utasítanak, vagy irányítanak téged? Ők rosszat
akarnak neked?
BGy.: Hááát… (A vállát vonogatja.)
K.: Szerintem az étkezéssel meg az öltözködéssel kapcsolatban a szülők mindig azt nézik, hogy
neked jó legyen. Te nem így látod?
BGy.: (Még mindig dacos.) Jól van, jól van, de… Maga is rögtön azzal kezdte…
K.: Én? Hát igen, én már csak tudom, hogy mennyi veszély leselkedik egy építkezésen arra, aki
nem ismeri a terepet! Eszedbe sem jutott, hogy ami szerinted utasítgatás az csak jó tanács az életed
megőrzése érdekében? Ha rossz helyre mész, akár több métert is zuhanhatsz a mélybe, vagy a
fejedre eshet valami…
BGy.: Jól van, jól van, de… De ott van még az a sok „viselkedj így, meg viselkedj úgy…” Na, ott
mivel keresik a javamat?
K.: (Mosolyog.) Tudod, gyermekem, erre a kérdésre a valaha élt legnagyobb tanító már kétezer éve
megadta a választ.
BGy.: (Értetlenkedve.) Kiről tetszik beszélni?
K.: Jézus Krisztusról. Ő az a tanító, aki meg tudja válaszolni minden kérdésedet. Éppen ezt a
kérdést is, amikor azt mondja, hogy: „És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is
úgy bánjatok velük.” (Lukács 6:31) Ha te azt szeretnéd, hogy az emberek undokok legyenek veled,
ne figyeljenek rád, amikor te hozzájuk szólsz, esetleg jó tanácsot vagy tapasztalatot akarsz
megosztani velük, akkor lehetsz te is olyan. Szerintem erről szólnak a viselkedési útmutatók a
szüleidtől.
BGy.: Ez a Jézus ilyen jókat tud mondani? (Érdeklődve jön közelebb.)
K.: Haha! De még milyen jókat! Én nagyon sokat tanultam az Úr Jézustól. Amikor olvasom a
kedvenc könyvemet, a Bibliát, azon kapom magam, hogy már megint tanultam valami újat. Még
arról is tanultam, hogy hogyan viselkedjek. Tudod, amikor Jézusról olvasok abból is tanulok,
ahogyan ő viselkedett, aztán sokszor eszembe jut, amikor dühös vagyok, és éppen veszekednék,
hogy ő most mit tenne…

31
Gyerekkoromban igyekeztem szót fogadni a szüleimnek. Tudtam, hogy ők is hibázhatnak,
tévedhetnek, mert ők is csak emberek. Viszont azt is tudtam, hogy csak jót akarnak nekem, mert
szeretnek. Ma már azt is tudom, hogy az Úr Jézus milyen nagyon szeret engem, meg minden más
embert. Tudom, hogy minden tanácsával, intésével a javamat akarja. Márpedig ő az Isten fia, és
nem téved, soha! Akkor mért ne akarnék szót fogadni neki?
Nézd! Én kőműves vagyok, házakat építek. Engem Jézus egy példázat alapján tanított meg arra,
hogy érdemes az ő tanácsaira hallgatnom. Meg is tudom mutatni!
(Keresgél, majd felteszi a tálcát/tepsit a jól látható helyre.)
Két féle ember van, olyan, akit nem érdekel Jézus tanítása, meg olyan, akit igen. A Biblia szerint
mindkét ember építi a maga házát. Az egyik ember az Isten Fiának tanításaira épít (kavicsokat tesz a
tepsi egyik felére), ezek sziklaszilárd tanítások, és a Bibliában találhatóak. A másik ember pedig az
innen-onnan összeszedett mindenféle véleményeket meg nézeteket, meg a legújabb divatot vette
alapul (a tepsi másik felére homokot pakol). Ilyen alapokra építenek házat (spatulára felragasztott
papírházikót szúr be mindkét kupac közepére). Ám de nem minden napunk vidám, boldog és
napsütéses. Van, amikor túl fáradt vagyok ahhoz, hogy végighallgassam a barátom unalmas
történeteit, de még a vacsi sem ízlik, és nem a kedvenc pólómat készítette ki anya reggelre… Aztán
elborul a napunk, s viharos lesz a kedvünk… Jönnek az esők, fújnak a szelek. (Felveszi a
locsolókannát, vagy vödröt és öntözni kezdi a kupacokat, míg a homok átázik, szétcsúszik a kupac
és a házacska eldől. Az öntözést kisebb csoportban a gyerekekre is bízhatjuk.) Látjátok, aki Jézus
tanításait követi, arról a Biblia azt mondja, hogy olyan, mint a bölcs építész, aki sziklára építi a
házát. Még viselkedésben is tudjuk őt követni, ha a tanításait megfogadjuk.
BGy.: Aztaa! Erre így még sohasem gondoltam. Azért szerintem érdekes egy kőműves munkája.
K.: No, akkor (mosolyogva felemeli mutató ujját), ha figyelsz rám és megfogadod a tanácsaimat,
akkor körbeviszlek az építkezésen.
BGy.: Ígérem, figyelni fogok!
K.: Ti is? (a többi gyerek felé intézi a kérdést, s várja a választ) Akkor menjünk!

ELMÉLYÍTÉS
Kellékek: Egy szürke (szikla) színnel bevont közepes méretű, keményebb doboz, rajta
„Jézus” felirat; körülbelül ugyanolyan méretű zsák (akár nem átlátszó kukás zsák), puha és
deformálható dologgal megtöltve, ami nem stabil kockaformát fog felvenni (akár egy puha párna is
lehet benne); nagyméretű építőkocka, vagy kisebb cipős dobozok téglaszínnel bevonva.
Gyerekek, ugye, mindnyájan viselkedünk valahogyan? De honnan tudjuk azt, hogy amit
teszünk és mondunk, az jó, vagy rossz? A veszekedés például jó dolog? Miért nem? Jól esik, ha
veled veszekszik valaki? Az jó, ha téged szidnak? Ugye nem?
Hát a csúfolódás? Valljuk meg őszintén, jólesik néha kinevetni, kigúnyolni egy másik
gyereket. De mi van akkor, ha téged csúfolnak? Ha éppen rajtad nevetnek?
32
 Ha ezeken kicsit elgondolkodunk, akkor egyszerű megállapítani, hogy milyen a jó
viselkedés. Ami számomra nem kellemes, nem esik jól, az nagy valószínűséggel másnak sem fog
jól esni.
Éppen erre akar Jézus ma megtanítani minket: ahogy szeretnénk, hogy velünk bánjanak, mi
is úgy bánjunk másokkal.
Választhatunk, hogyan viselkedünk. Ha Jézus példáját követjük, az olyan, mintha ilyen
kősziklára építenénk házat. (A dobozra mutatunk.) Ha nem, akkor meg olyan, mintha erre a lágy,
puha talajra építenénk. (A puha zsákra vagy párnára mutatunk)
Nézzük meg! (Soroltassunk a gyerekekkel cselekedeteket, viselkedési formákat. Jókat és
rosszakat egyaránt. Mindegyiknél egy-egy téglát teszünk a kemény, illetve a puha felületre
hovatartozásuk szerint. Lehetőleg ne tornyot, hanem falat építsünk belőlük, tehát hosszabban rakjuk
szét a téglákat. A puha felületen épített falnak a végén le kell omolnia!)
Látjátok, viselkedhetünk sokféleképpen, de az a jó, helyes, követendő, amelyet mi magunk
Jézustól tanulunk. Ha az ő példáját követjük, nem bántunk, hanem szeretünk! Már ma mindnyájan
kipróbálhatjátok, hogy ez mit is jelent valójában!

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:

1. Mivel foglalkozik egy kőműves?

2. Hogyan épít házat egy okos kőműves?
3. Hogyan épít házat egy buta kőműves?
4. Ezek alapján mi egy ház egyik legfontosabb része?
5. Mihez hasonlítottuk a történetben a házat?
6. Hogyan ronthatjuk el az életünk házának építését?
7. Hogyan kellene építenünk az életünket?
8. Hogyan lehet Jézus alapja a te életednek?

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Alapige: Lukács 6, 31-49

Előkészítés: Lapokat kérdésekkel elkészíteni. A szemléltetéshez két fát és gyümölcsöket
előkészíteni
Feladat: Kiosztjuk a lapokat melyen az alábbi kérdések szerepelnek:
1. Hogyan válaszolsz annak az osztálytársadnak, aki csúfol?
2. A legjobb barátnőd/barátod elárulta egy titkodat, mit teszel?
3. Stb.

33
 A kérdések tetszőlegesen bővíthetőek.
Gyűjtsük össze a papírokat. NE az összegyűjtöttekből (és ezt mondjuk is el) olvassunk fel
1-2 választ.
Példa:
Egy olyan gyerek, aki nincs itt a mi táborunkban, egészen máshol él a következőket
válaszolta azokra a kérdésekre, amelyeket ti is olvastatok az előbb:
1. Amikor engem csúfolnak, általában nem szólok vissza, de amint lehetőségem van csúfolódni,
vagy kinevetni azt a személyt, meg is teszem.
2. Ha elárul, én is elárulom a titkát, miért tartanám meg az övét, vagy kitalálok róla valami
pletykát, és azzal állok bosszút.
3. stb...
Erről a válaszadóról, nekünk kell eldöntenünk, hogy jó vagy rossz a szíve. Mit gondoltok a
válaszok alapján? (Hallgassuk meg a válaszokat)
Amikor Jézus itt élt a Földön, azt mondta a tanítványainak: „Nem jó fa az, amely rossz
gyümölcsöt terem és ugyanúgy nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem. Mert minden fát a
maga gyümölcséről ismernek meg.” Előbb még cselekedetek, aztán jó vagy rossz szív, most pedig
fa és gyümölcs. Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?
Jézus sokszor beszélt példákkal, hogy az emberek jobban megértsék, vagy jobban
megjegyezzék, amit mond.
A te életed egy fa (felteszünk egy fa alapot). Ez a fa lehet alacsony, magas, szerteágazó,
vékony vagy jó erős törzsű, egyszóval különböző fákkal találkozhatunk, mint ahogy mi emberek is
különbözőek vagyunk.
A gyümölcs pedig a szavaid, tetteid, gesztusaid.
Van itt néhány ízletes gyümölcsöm (lehet valódi gyümölcsöt használni). Soroljunk együtt
olyan jó dolgokat, mely az életünknek jó gyümölcsei lehetnek. (Ha nehezen indul, mondhatunk 1-2
példát, de hagyjuk inkább rájuk, ha lehetséges)
És van itt néhány romlott gyümölcsöm is (itt igazán szemléletes, ha a valódi romlott
gyümölcsöt használunk). Keressünk olyan viselkedési formákat, amikor ilyen romlott gyümölcsöket
terem a szív. (Mindkét felsorolás alatt rakjuk a gyümölcsöket a fákra, a jó gyümölcsöt az egyik, a
romlott gyümölcsöt a másik fára).
Tehát ez a közös a fában és bennünk, a gyümölcsökben és a cselekedeteinkben. Ezeket már
tudjuk, mihez kezdjünk vele?
Szeretnéd, ha nem figyelnének rád a szüleid vagy tanáraid, amikor fontos dolgot mondasz
nekik? Elfelejtenék a születésnapodat a számodra fontos emberek, kibeszélnének és kinevetnének a
hátad mögött stb.? (lehet azokból is példát felhozni, amit felsoroltak a gyümölcsöknél).

34
 Azt mondod, nem? Nem lenne jó érzés? Én biztos vagyok benne, hogy nem szeretném. Én
szeretném, ha rám mosolyognának az emberek, amikor összetalálkozunk; szeretném, ha
észrevennék, hogy nem tudom megcsinálni egyedül a feladatot és segítenének; szeretném, ha a
barátnőm/barátom időt szánna rám. Én csak jó dolgokat szeretnék kapni. Szeretném, ha szép és
ízletes gyümölcsökkel ajándékoznának meg. Nem szeretném, ha poshadt almával dobálnának meg!
De elvárhatom én ezt az emberektől? Esetleg nekem kell valamit tennem feléjük?
És ezzel a kérdéssel el is jutottunk egy következő tanításhoz, amit Jézus mondott: „Amint
szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” Szóval, ha én nem akarok
poshadt almát kapni, mert nem jó érzés, akkor én se adjak másoknak poshadt almát, mert nekik sem
jó érzés.
Te mit szeretnél kapni? Egy-egy élethelyzetben add azt, amire te is vágynál, ha a másik
helyében lennél. Jézus azt tanítja ma nekünk, hogy úgy bánjunk az emberekkel, ahogyan
szeretnénk, hogy velünk bánjanak.
Kell-e nekünk Jézus tanítására hallgatni? Ezeket itt szépen levezettük, mit miért, hogyan
tegyünk. De erre akár azt is mondhatnánk, rendben, meghallgattuk, most menjünk játszani, aztán
ahol és ahogy tudok, ott és úgy török előre, gáncsolok el másokat, hogy nyerjek. Menjünk tízóraizni
és nem nézem meg, jut-e mindenkinek, az számít, hogy én jóllakjak és ne maradjak szomjas. Jézus
tanítását nem azért hallgatjuk, hogy utána minden maradjon a régiben. Azért tanuljuk az Ő Igéjét,
mert arra akar megtanítani, hogyan kell jól viselkedni, jól élni. Ehhez viszont, mint a házat, jó
alapra kell építeni az életünket.
Jézus arról is mondott példát, milyenek lehetnek az Őt hallgató emberek aszerint, hogy mit
választanak, hogyan döntenek. Házépítőkhöz hasonlította őket. Két változat lehetséges. Ugyanúgy,
mint a gyümölcsből is. A gyümölcs vagy rossz, vagy jó: a tetteink is vagy jók, vagy rosszak, vagy
megtesszük Jézus akaratát, vagy nem. Nincs középút. Mindig hozunk egy döntést, választunk.
Tehát házépítők. Ha megnézzük az utcában a házakat, láthatjuk, hogy egy betonréteg benne
van a földben (azaz fundamentum: alap), erre épül a fal, majd rá a tető. Aki így építi a házát, azt
Jézus bölcs, okos embereknek nevezi. Mert az ilyen házat nem viszi el a szél, vagy nem áztatja el az
eső. Azt is mondja, hogy akik megtartják az Ő szavait, olyanok, mint az okos házépítők, nem dől
össze az életük, a munkájuk semmilyen helyzetben, a körülmények ellenére sem. De vannak
olyanok is, akik homokra építenek. A homokba nem lehet fundamentumot ásni, és ha jön a szél,
vagy az eső, felborítja. Ilyenek azok, akik nem hallgatnak Jézus szavára, nem azt teszik, amit Ő
mond, ezért összedől a házuk, az életük. (Szemléltetésnek a kis csoportban leírtakat is lehet
használni).
Ha arra építjük fel az életünket, hogy hallgatjuk és megtartjuk Jézus szavát akkor ez biztos
alap lesz. Nekem döntenem kell, biztos sziklára építem a házamat, hallgatok-e Jézus szavára,
követem-e Őt, az ő tanácsait, az Ő nyomdokában fogok-e járni, vagy ingatag homokra építek.

35
Minden más csak homok, rossz alap: az, hogy mit és hogyan tesznek a többiek, mit tanácsol a
szomszédasszony vagy a horoszkóp, mit diktál az eszem, vagy az érzéseim — egyik sem biztos
alap. Akkor vagyok bölcs, ha Jézust választom. Ha azt választod, hogy hallgatsz rá és követed azt,
amit mond neked, akkor nem csak biztos alapra építed az életedet, de jó példává lehetsz mások
számára is.

ELMÉLYÍTÉS
Szituációs játék: akár megtörtént, akár általunk kitalált szituációk eljátszása, az arra adott
„cselekedetreakciókkal” együtt. Beszéljük meg a lehetséges reakciókat és viszonyulásokat. Fontos,
hogy ne csak a pozitívokat vegyük sorra, legyen életszerű a megbeszélés, de beszéljünk róla, hogy
melyik a Jézusi viselkedés.
- Már mindenkinek van telefonja az osztályban, csak egy diáknak nincs
- Az egyik kövér gyerek a tornaórán nem bír futni, ezért néhányan csúfolják.
- Az osztálytársaid közül néhányan kipróbálták már a cigit. Most rajtad a sor... Mit teszel?

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK

1. Mihez hasonlítja Jézus a ma említett példában az életünket?

2. Mihez hasonlítja Jézus a ma említett példában a cselekedeteinket?
3. Mit tanácsol nekünk Jézus, hogyan viselkedjünk másokkal?
4. Mi a közös az okos építészben és abban, aki meghallgatja Jézust?
5. Miért nem tartja jónak Jézus, hogy valaki homokra építse a házát?
6. Milyen cselekedetei vannak annak az embernek, aki homokra épít?
7. Milyen cselekedetei vannak annak az embernek, aki biztos alapra épít?
8. A te cselekedeteid alapján milyen fa vagy?

KÖZÖS PROGRAMRÉSZEK

Aranymondás

„És amint szeretnétek, hogy az emberek veletek bánjanak, ti is úgy bánjatok velük.” Lukács 6, 31
A történetmondásnál a kősziklára épített ház szemléltetéséhez használt téglák egyik oldalára lehet
felírni az aranymondás szavait. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a felépített házat ne a
gyerekek előtt bontsuk le, hogy abból majd újra felépíthessük a falat. Igyekezzünk ezt olyankor
tenni, amikor éneklés, szünet vagy egyéb tevékenység van, és észrevétlen marad a „rombolás”.
A téglákat úgy kaphatják meg, hogy cselekedettel kapcsolatos kérdésekre válaszolnak. Majd azokat
sorba rakva, felépítve összeáll az aranymondás, mely utána meg is tanulható. Lehet az alábbiakban
36
leírt kérdéseket használni vagy tetszőlegesen oda-, korosztályhoz illő kérdések is
megfogalmazhatóak.
A kérdések azért így vannak megfogalmazva, mert a gyerekek az elméletet sok esetben nagyon jól
tudják. Ha tőlük kérdezzük mit tesznek vagy mit várnak, azt tudják...de a gyakorlatban nem mindig
látszik meg az elméleti tudás. Célunk, hogy amit hallottak, tanultak, láttak, azt megéljék és
továbbadják.
A kérdésekhez képeket kapcsoltunk, melyek segítségével röviden ismertetünk egy-egy szituációt.
1. (XY-t) Józsit kicsúfolják az osztálytársai. Mit tesz ebben a helyzetben a barátja? (Várjuk meg a
választ) – Mi lenne az a tett, ami segítene XY-nak, vagy megvigasztalná őt?
2. A képen látható kislány talált egy pénztárcát/tolltartót, szerintetek mit tesz vele? (Hallgassuk
meg a válaszokat) – Ha te elveszítenél valamit, mit vársz a megtalálótól?
3. Nem tudja megcsinálni a házi feladatot, az egyik osztálytársától kér segítséget, aki éppen
játszik. Szerintetek mit válaszol neki az osztálytársa? – Te milyen választ szeretnél kapni?
4. A kisfiú anyukája kórházba került, nem volt, aki tízórait pakoljon neki az iskolába. Hogyan
viselkednek az osztálytársai? – Ha te lennél az osztálytársa, mit tennél?
5. A két képen szereplő kislány haragszik egymásra. Zsuzsinak olyan dolog jutott tudomására a
haragosáról, mellyel örökre befeketítheti a jóhírét. Szerintetek mit tesz Zsuzsi? – Te mit
szeretnél, hogyan kezeljék a rólad szóló kényes információkat?
6. Két barátnő moziba indul, az egyik kicsit tovább készülődik, a másik már türelmetlen. Azon
gondolkodik, hogy nem várja meg a barátnőjét, mert el fognak késni, és nem szeretne
lemaradni a film elejéről. – Szerintetek hogyan dönt? – Te mit várnál a barátnődtől, hogyan
tegyen hasonló helyzetben?
7. Az iskola udvarán fociztak a fiúk és a labdával kitörték az egyik osztály ablakát. Talán
megtalálták azt, aki a labdát rúgta. Neki kell bemenni az igazgatóiba és kifizetni a kárt. – Mit
tehet a többi játékos ebben a helyzetben? – Ha veled történik hasonló dolog, mit vársz a
csapattól, akivel játszottál, hogyan viselkedjen?
Ami segíthet mindig jól cselekednünk, ha beleképzeljük a másik helyébe magunkat. Azt tedd, amit
az ő helyében te is szívesen fogadnál! Szívesen fogadod a csúfolódást, mert csak akkor csúfolj
másokat! Szívesen vennéd, ha valaki megdicsérné a frizurádat, akkor igyekezz te is észrevenni és
megdicsérni a másokét! Örülnél, ha segítenének valamiben, ami neked nehéz? Igyekezz segíteni
olyan dolgokban másoknak, ami neked könnyen megy, de számára nehéz! Te nem tudod a
matematikát, de szépen énekelsz. Valaki neked segít, te pedig valaki másnak tanítod az éneket.
Csak azt tedd, amit te is szeretnél, hogy veled tegyenek!

37
Énekek

Kicsiknek
Kis házad földi életed
Nagyoknak
Úr Jézus, Úr Jézus taníts meg örülni
Az egyháznak a Jézus a fundámentoma
Hallod-e Jézus hívását

Induló

Zászlóra írjuk fel, egyik oldalán a napi téma, másik oldalon a napi induló.
Amint szeretnéd, hogy mások
Viselkedjenek veled,
Úgy bánj mindig te is velük,
Jézus példáját kövesd!

Játék
Eszközök: egy szék, két erős segítő, szem bekötéséhez való sál. (a szék helyett a két segítő
összekulcsolhatja a kezét is, amibe beleül a játékos).
Helyszín: inkább bent, de a szabadban is játszható.
Létszám: Bármennyien kipróbálhatják a csoportból, de szükséges legalább két erősebb
fizikumú segítő.
A játék menete: kérjünk egy bátor önkéntest, ültessük le a székre. Kérjük meg a segítőket,
hogy emeljék meg a széket, hogy az önkéntesünk lába ne érintkezzen a padlóval (emeljék magasra,
majd alacsonyabbra, végül álljunk meg a székkel kb. térdmagasságban). Kérjük meg az önkéntest,
hogy ugorjon le a székről. Valószínűleg nem lesz nehéz feladat és bátran leugrik. Tegyük le a
széket a földre, ültessük vissza az önkéntest. Próbáljuk újra, most azonban kössük be az önkéntes
szemeit, hogy ne lásson. A segítők emeljék meg a széket (mozgassák kicsit fel és le, jobbra és balra,
hogy az önkéntes ne érezze, milyen magasan van. A székkel végül álljanak meg úgy, hogy az
önkéntes lába még ne érintse a földet, de legyen hozzá közel). Kérjük meg az önkéntest, hogy
ugorjon. Ez a kihívás már jóval nehezebb lehet egyesek számára.
Illeszkedés a témához: mutassuk meg, milyen érzés, amikor nincs alap a lábunk alatt, és nem
is látunk semmit, de ugrani kell. Mennyire bizonytalanná tesz minket, ha nincs semmi a talpunk
alatt! Mennyivel másabb érzés, amikor biztosak vagyunk abban, hogy nem történhet bajunk
(amikor látunk)!

38
Illusztráló mesék
Lou
A talált tárgyak életre kelnek egy különös lénnyé. Ez a kedves lény mindig begyűjti a
játszótéren elhagyott játékokat. Egy napon azonban az állandóan rosszalkodó fiúval akad össze. A
mese azt mutatja be, hogyan változik meg a kisfiú viselkedése, ha számára is fontos cél lebeg a
szemei előtt. A mese megtekinthető a következő weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=l-
OIl2i6YH8
Wire cutters
Mese arról, hogy két robot hogyan próbál meg együttműködni. Kiderül, hogy bár képesek
közösen dolgozni, a jutalmon nem tudnak osztozni. Az egyikük csúnya viselkedése a saját vesztét
okozza végül. Miért kell figyelnünk a viselkedésünkre? Hogy ne vesszünk el. A mese
megtekinthető a következő weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=12YesphA4p0

Kézimunkák
1. Harmonika hajtogató sziklára és homokra épített házak aranymondással.
A mellékletből kinyomtatjuk a képet, a gyerekek meghajtogatják, ha egyik oldalból nézik a
felállított képet, egyik házat látják, a másikból pedig meg a másikat

2. Színes pálcikákból készült házikó aranymondással.

39
 III. NAP
ÁHÍTAT A MUNKATÁRSAKNAK

Alapige: János 15, 1-14

Bevezető játék: Karmester. A csapatból kiküldünk egy személyt, amíg kiválasztjuk, ki lesz a
Karmester, akinek a mozdulatok kitalálása és bemutatása a feladata. A csapat többi tagjának le kell
utánozni a karmester mozdulatait. A kiküldött személyt visszahívjuk a terembe, az ő feladata, hogy
kitalálja ki a karmester.
„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” –
Nem kell mást tennünk, csak a Mestert másolnunk. Jézus az Atyától tanulta: „Ahogyan engem
szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket...” Eljött közénk, hogy megmutassa, hogyan kell jól
szeretni.
Hogyan kell jól szeretni?
- A felebarátról azt tanítja, hogy úgy szeressem, mint magamat. Észrevétlenül hagynám-e
magamat egy lerobbant autó mellett, egy magányos kórházi ágyon, nehéz csomagokat cipelve, stb.?
Úgy tégy másokkal, ahogy magaddal is tennél!
- Azt mondja „Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek
titeket.”

Pótvizsga szeretetből

(Túrmezei Erzsébet)

A Mester nagy iskolájában Hogy ellenségemet is szeressem.

Ma szeretetből pótvizsgáztam
Tanítóm előtt remegve álltam.
Az első vizsgán én elbuktam,
A tételt bár kívülről tudtam,
De gyakorlatilag azt előadni nem tudtam.
Szerettem én ki engem szeret,
Minden jó embert, akit csak lehet,
De az ellenségemet?!
Aki rágalmaz, kinevet?
Ad mindenféle csúf nevet,
Gyaláz és megaláz engemet?
Ilyet nem tudok szeretni: - Nem!
És ezt húztam ki, ez volt a tételem.
Szereted? - Kérdezte tanárom,
Az én Mesterem és Megváltóm.
Nem tudom! - Hiába próbálom.
Szelíden mondta, de erélyesen:
Pótvizsgára mész! És ha mégsem
Tanulod meg, megbuksz egészen.
A szeretet nehéz tétel.
A legtöbben ebben buknak el,
Mert aki bánt, azt is szeretnünk kell.
De Mesterem tovább tanított,
Különórára hívott,
Szeretetével sokat kivívott.

40
Mutatta kezén, lábán a sebet,
Hogy mennyit tehet a szeretet,
Eltűrni a kereszt-szegeket.
Eltűrni a gúnyt, gyalázatot,
Töviskoronát, nehéz bánatot.
A dárdaszúrást, mit értem kapott.
Megrendültem egész szívemben.
Hát a szeretet ilyen végtelen?
Tanítóimtól tanulni kezdtem.
Megnyerheted vele úgy lehet,
Hogy ő is megtér, hogy ő is szeret,
Ha látja a te szeretetedet.
Így tanított, szívem felrázta.
Látta, hogy hajlok a tanításra.
Szeretetét szívembe zárta.
És most pótvizsgáztam belőle,
Ott volt ellenségem is,
Gúnyos megjegyzést kaptam tőle.
De én szeretettel feleltem,
S e szeretettel őt megnyertem,
És a pótvizsgán általmentem.
Tovább tanulok, tovább megyek.
Vannak szeretet egyetemek,
Magasak, mégsem elérhetetlenek.
Mert más tudományt, sokat tanulhatok,
Megcsodálhatnak, úgy vizsgázhatok,
De ha szeretet nincs bennem
Semmi vagyok

A szeretetről cselekedetek nélkül nem lehet beszélni. Az igazi szeretethez fel kell használni a
kezünket – hogy simogassunk, felemeljünk, adakozzunk, a lábunkat – hogy odébb lépjünk,
hogy oda menjünk, a szánkat – hogy vigasztaljunk, bátorítsunk, biztassunk.
Nem megy? – Menj a Mesterhez! Megért! Ismeri azokat az érzéseket, melyeket érezel.
Tudja milyen kimerültnek lenni, volt ő is szomorú, magányos, voltak körülötte is viharok,
vádolták, és sokszor nem értették. Csak ő tudja megtanítani, hogyan kell ezekben a
helyzetekben is megmaradni az Ő szeretetében, és hogyan kell ezt a szeretetet tovább adni a
saját környezetünkben.

KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR

János 15, 1 – 14
Ez a része az evangéliumnak Jézus nagypénteki kereszthalála előtti és a nagycsütörtök esti
páskavacsora utáni eseményekről szól. A tanítványok felé hangzanak el Jézus szavai arról,
hogy Ő az igazi szőlőt, hogy az Ő tanítványai azok a szőlővesszők, amelyek ezen a szőlőtőn
maradva sok gyümölcsöt fognak teremni. Ahhoz, hogy a szőlővessző gyümölcsöt teremjen
szükség van arra, hogy a szőlőtőn legyen és szükséges, hogy a szőlősgazda felügyelete alatt
álljon. A szőlősgazda az, aki megmetszi ezeket a szőlővesszőket, hogy még több gyümölcsöt
teremjenek. Azokat a vesszőket, amelyek nem teremnek gyümölcsöt levágja.

41
Jézus arról beszél itt, hogy a tanítvány élete gyümölcsöt termő élet, aktív élet, nem lehetünk
Jézus tanítványai anélkül, hogy ez ne nyilvánulna meg. A szőlőtőn lévő vessző gyümölcsöt
fog teremni, mert a szőlőtő erre ösztönzi és táplálja. A jó gyümölcs a szeretet tetteiben
nyilvánul meg. Azok a tettek, amelyek szeretetből fakadnak dicsőíteni fogják a mennyei
Atyát, ahogyan Jézus tettei is szeretetből fakadnak és dicsőítik az Atyát.
Jézus példát adott a tanítványok számára, hogy úgy szeressék egymás, ahogyan Ő szereti
őket. Erről fogják megismerni őket, hogy szeretik egymást, ahhoz hasonlóan, ahogyan Jézus
is szereti őket.
Jézus a szeretet radikalizmusának érvényesítését várja követőitől azzal, hogy önmagát adja
modellként eléjük. A tanítványok egymás közti viszonyának és a világ felé megélt életüknek
az alapja Jézus példája és nem az, amit másoktól, egymástól tapasztalnak. Jézus a példa a
szeretetben a tanítványok számára.
Jézus szeretetét elfogadni azt jelenti, hogy elfogadjuk az értünk hozott áldozatát, ebből az
áldozatból élünk és ennek a szeretetnek vagyunk mi is a továbbadói. Akik így élnek azokat
Jézus barátainak mondja. Micsoda megtisztelő helyzet ez, milyen nagy méltóság, hiszen ez
egyfajta közvetlen, bensőséges kapcsolatot jelent. Nem olyan szolgák, akik parancsot kapnak,
teljesítik és ez ismétlődik, hanem a Királyhoz tartoznak, a Király barátai, akik megbecsültek
és bizalomnak örvendenek.
A baráti viszony Jézus döntése, Ő akarta, hogy olyan emberek legyenek körülötte, akik értik
és továbbadják azt, amit Ő mondott. Ezek a tanítványok az imádság által maradnak
kapcsolatban az Úrral és a Lélek által lesznek buzgók a küldetésük teljesítésében.
Jézus barátai lehetünk, ha az Ő szeretete által lettünk élőkké, élünk és ennek az életnek a
gyümölcseit teremjük az Ő dicsőségére. A Király maga adott erre példát nekünk, az Ő
döntése, hogy mellette lehetünk, milyen csodálatos az, ha ezt már gyermekkorban megélhetik
azok, akikhez a tanítások által eljut ez az üzenet!

KERETTÖRTÉNET
Pál halad előre, Timóteus most is követi, de futólépésben. A kezével olykor
tornagyakorlatokat végez, fújtat, mint aki erőlködik. Amikor Pál megáll, Timóteus szintén
megáll, kezeit a csípőjére teszi majd egyszer az egyik, majd a másik lábát előre téve féltérdre
ereszkedik. Aztán sietve beleharap egy almába és körbefutja Pált.
P.: Nem tudom nem megkérdezni fiam, hogy mit csinálsz, talán olimpiára készülsz?

42
T.: Ühümm, még annál is izgalmasabbra, uhh, nem bírok tovább szaladni, mesterem, hát a te
követésedre edzek. Olyan sokszor elmondtam már, hogy te olyan bölcs vagy, olyan szeretettel
tudsz bánni az emberekkel és olyan kitartó vagy, hogy amikor tegnap továbbolvastam az
utadról, én arra a megállapításra jutottam, hogy ehhez nagyon sok erő kellett. Mert milyen
sokat bírtál te gyalogolni! Ezért döntöttem úgy, hogy edzeni kezdek és sokat enni. Te is biztos
sokat eszel ugye, megkérdezhetem, mit eszel, hogy olyan sok erőd van tőle?
P.: Óh, nem eszem én különös dolgokat fiam, arra sem emlékszem tegnap este mit ettem, de
minek szaladgálsz, Timóteus, én nem futok: én járok.
Timóteus megtorpan, percekig hallgat.
T.: Hát… tudod… olvastam azt is, ami Filippiben történt veletek, amikor megszabadítottatok
egy kislányt az őt gyötrő gonosz lélektől. Aztán ahelyett, hogy megköszönték volna, elfogtak,
azt mondták rátok rosszak vagytok, elvertek és a legsötétebb pincebörtönbe zártak és jól meg
is bilincseltek. Pókok és patkányok közé… hát... én ezért edzek, hogy ha velem ilyen
megtörténne, akkor el bírjak szaladni.
P.: Értem már, pedig tudod fiam, akkor ott, lenn a sötétben, többszörösen termést hozott a
kegyelem, sok-sok gyümölcsöt teremve.
T.: Gyümölcsöt, milyet, fügét, almát, szőlőt?
P.: Nem – engedelmességet, türelmet, örömöt. Jézus olyan közel volt hozzánk, hogy a
torkunkból sírás helyett, ének jött ki, ami bezengte az egész börtönt és egy olyan ember, aki
addig csak szenvedést evett és könnyeket ivott, akkor ott, megtérő bűnösként omlott a lábunk
elé. Mint egy megérett alma ,és mi úgy örültünk, hogy azt is elfelejtettük, hogy véres a hátunk
és a csuklónk.
T.: De hát annak meg hogy lehet örülni, hogy véres a csukló? Meg a hát?
P.: Úgy, hogy ez afféle öröm, nem belőlünk jön, hanem általunk terem.
T.: Nem fájt a kezed a bilincstől?
P.: Fájt, de nem számított, mert van valami, ami mindentől nagyobb. Ami elfedi a fájdalmat,
az önzést, a lustaságot, az önsajnálkozást, a veszteséget is. Nem viselkedik bántóan, nem
keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem emlegeti a rosszat, mindent elfedez, mindent
eltűr és mindent elhisz.
T.: Mi ez a valami?
P.: A világ legértékesebb kincse ez! Mert, ha emberek vagy angyalok nyelvén tudnék is
beszélni, de ez a Valamim nem volna, nem érne semmit a képességem. Vagy ha prófétálni
tudnék, és minden bölcsesség és titok ismerője is volnék, de ez a Valamim nem volna, semmi

43
haszna nem lenne a tudásomnak. Ha az összes pénzemet szétosztanám a szegények között, a
testemet pedig tűzbe vetném értük, de ez a Valamim nem volna, semmi semmit sem érne!
T.: Nagyon kíváncsivá tettél mesterem! De tényleg, mi az valami?
P.: Ülj le és figyelj!

KISCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mint, mintha valaki életét adja barátaiért.”
János 15,13
Szereplők: Pb. – Pista bácsi, J. – Julcsi és L. – Lajcsi
Kellékek: Egész testtel mozgatható bábok, amelyeket az előadó önmagához erősít,
így mozgatja őket: egy fiú és egy lány, amelyekkel Lajcsit és Julcsit személyesítjük meg (báb
nélkül is eljátszható a történet); egy fürt ehető szőlő; tábla, amelyen kupakokból (dekorgumi
körökből, esetleg színes kartonból kivágott körlapokból) szőlőfürt van kirakva; kerti-munkás
öltözék Pista bácsinak; egy szál virág Julcsi kezébe.
Pista bácsi a színen dolgozgat, amikor megérkezik Julcsi és Lajcsi, akik testvérek. Julcsi
kezében egy szál virág, amelynek szirmait tépkedi a jól ismert mondóka kíséretében. Lajcsinak
ez nem tetszik.
J.: Szeret… Nem szeret… Szeret… Nem szeret…
L.: Jaj, Julcsi! Fejezd már be ezt a butaságot!
J.: Ez nem butaság! Ebből megtudom, hogy akire gondolok szeret-e engem. (közben odaérnek
Pista bácsihoz, aki az utolsó mondatra felkapja a fejét.)
L.: Csókolom, Pista bácsi!
Pb.: Szervusztok, gyerekek! Hát ti miről beszélgettetek?
L.: Julcsi már megint azt a butaságot játssza a virággal. Szegénykének mindjárt egy szirma
sem marad.
J.: A szeretet nem butaság! – vágja oda dacosan a testvérének.
Pb.: A szeretet egyáltalán nem butaság! Nézd Julcsikám, én így szoktam! (Kivesz az egyik
kosárból egy fürt szőlőt, elkezdi a mondókát, és amikor a mondóka szerint a virág szirmát
szokás kitépni, ő bekap egy szőlőszemet.)
L.: (Felderül az arca.) Na, így már nekem is tetszik, Pista bácsi! (Ő is bekap egy két szemet,
miközben Julcsi sértődött arcot vág.)

44
Pb.: (Odaadja a maradék szőlőt Lajcsinak.) Üljetek csak le egy kicsit, elmondom, hogy én
mit gondolok a szeretetről! (A gyerekek leülnek, Pista bácsi pedig folytatja mondandóját.)
Mikor kitépsz egy szirmot, Julcsikám, te azt kérdezed, hogy vajon téged szeretnek-e. Én meg
azt kérdezném a helyedben, hogy te, szeretsz-e másokat? Sőt, még azt is megkérdezném,
hogy honnan tudja az a másik ember, akire gondolsz, hogy te szereted őt?
(Mindkét gyerek vállat von.)
Itt van ez a fürt szőlő (Jól látható helyre teszi a táblára kupakokból vagy
dekorgumiból előkészített szőlőfürtöt). Na, most gondolj valakire, akit szeretsz!
J.: Anya! Anyát nagyon, de nagyon szeretem!
Pb.: (Felteszi vagy felírja az „anya” szót a táblára) Rendben. Honnan tudja anyukád, hogy te
szereted őt?
J.: Hát megmondom neki. Minden nap, jó sokszor! (Közben boldogan
mosolyog.)
Pb.: (Elvesz egy szőlőszemet, és az „anya” felirathoz teszi.) Még honnan
tudhatja anyukád, hogy szereted?
L.: Megölelem! Minden nap, jó sokszor! (Hogy bemutassa, megöleli Julcsit.)
Pb.: (Újra elvesz egy szőlőszemet, és az „anya” felirathoz teszi.)
J.: Apát is szeretjük! Meg a tanító nénit is szeretjük!
L.: Meg Jocót! Ő a legjobb barátom!
J.: Meg Zsuzskát! Nekem ő a legjobb barátnőm!
Pb.: (Közben pakolja/írja fel a táblára az „apa” , „tanító néni” és
„barátok” szót.) Biztosan sok embert felírhatnék ide, akiket
szerettek.
J.: Az biztos!
Pb.: A tanító néni honnan tudja, hogy szereted?
L.: Szót fogadok neki. (Pista bácsi a „tanító néni” felirathoz tesz egy szőlőszemet.) Figyelek
rá. (Pista bácsi a „tanító néni” felirathoz tesz még egy szőlőszemet.)
Pb.: Hát a barátok?
J.: Velük sokat játszunk. Azt is, amit mi szeretnénk, de azt is játszunk, amit ők szeretnének. S
ha van egy almám, azt megfelezem a barátommal. (Pista bácsi közben a megfelelő helyre
pakolja a szőlőszemeket, úgy, hogy megmaradjon a kereszt alakzat.)
Pb.: Így van Julcsikám, mi ezeket a dolgokat megtéve mutatjuk ki a szeretetünket. Viszont a
Biblia azt mondja, hogy van valaki, aki még ezeknél is sokkal többet tett azért, mert szeret
minket?

45
J.: Kicsoda az, Pista bácsi?
Pb.: Jézus Krisztus, az Isten Fia.
L.: És mit tett értünk?
Pb.: Otthagyta gyönyörű otthonát, a mennyországot, hogy gyermekként eljöhessen erre a
világra, s hogy itt felnőve életét adja értünk. Őróla mondja a Szentírás, hogy nincs senkiben
nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.
J.: Kik a Jézus barátai?
Pb.: Hát te, Julcsi! Meg Lajcsika is, meg én is. Mi emberek vagyunk az ő barátai. Mi nem
vagyunk jók, hiszen mindnyájan követünk el hibákat, teszünk, mondunk, gondolunk rossz
dolgokat. Követünk el bűnt. Mindnyájan megérdemelnénk, hogy Isten megbüntessen minket.
Ám Jézus Krisztus kétezer évvel ezelőtt eljött ide, a Földre, mint egy egyszerű kicsi, védtelen
gyermek. Mikor eljött az ideje, tanította az embereket. Elmondta és megmutatta, hogyan kell
szeretni Istent és az embereket. Minden embert. De ezek az emberek megvádolták. A
főpaphoz, a királyhoz, majd a római helytartóhoz vitték. Végül maga a nép követelte, hogy
hogy Jézust feszítsék keresztre. Éppen azok az emberek, akiknek nem sokkal azelőtt Jézus
megmutatta, hogyan kell szeretni egymást. Így nagypénteken Jézus miattuk, helyettük és
értük halt meg. Azért, hogy Isten ne őket büntesse, magára vette az ő vétkeiket is.
Ott a golgotai kereszten, nagypénteken az én bűneimet, és mindenki más bűnét is magára
vállalta, s így helyettünk Isten őt büntette meg. Tudjátok ez valami olyan, mint amikor én
vagyok az adós, mégis ő fizetett helyettem. Ennyire szeret!
J.: Ennyire szeret minket?
Pb.: Bizony! Annyira szeret, hogy életét adta már jó előre értünk is.
L.: Pista bácsi, mi is szerethetünk valakit ennyire?
Pb.: Csak akkor, ha Jézustól tanuljuk meg azt, hogyan is kell jól szeretni. Nézd, ha a
szőlőszemek a szeretetünk jelei, akkor mi vagyunk a szőlővesszők, s a szőlőtő maga Jézus.
Ha hozzá tartozol, megtanít téged helyesen és igazán szeretni másokat.
J.: Azt hiszem, hogy én már meg is tanultam: Jézus példát mutat abban is, hogyan szeressek!
Pb.: Így van!
J.: Például, ha legközelebb megkínálom Zsuzskát csokival, akkor nem csak azt adom oda
neki, amit én amúgy sem szeretek, hanem hagyom, hogy ő válasszon?
L.: Vagy anyát, mondjuk, nem csak megölelem sokszor, de ha azt kéri, elpakolok a
szobámban még akkor is, ha nincs hozzá kedvem.
Pb.: Látom, megértettétek, mit jelent Jézus példáját követni a szeretetben is.

46
L.: Akkor ezt mondjuk el anyáéknak is! Már biztosan vár ránk az ebéddel. Siessünk haza!
Viszontlátásra, Pista bácsi!
J.: Csókolom! Holnap is eljöhetünk?
Pb.: Hát persze! Szervusztok, gyerekek!

ELMÉLYÍTÉS
Szervusztok! Nézzétek! Van egy fürt szőlőm, egy szőlővenyigém és egy kis földem
ebben a cserépben. Hogyan kapcsolódnak ezek egymáshoz?
(Hagyjuk, hogy a gyerekek kifejtsék véleményüket, de felügyeljük, hogy témánál
maradjanak).
Tehát: a földben él a szőlőtő, belőle hajt ki a venyige vagy szőlővessző, amely indákat
hajt és termést hoz, ez a termés pedig a szőlőfürt, ami sok kisebb-nagyobb szemből tevődik
össze.
(Szakítsunk le egy szemet a fürtről.) Ez a szőlőszem létrejöhet magától? Esetleg
kifejlődhet egy másik növényen?
Bizony nem! Szőlőszem csak a szőlőfürt részeként jön létre!
A szőlőfürt pedig csak akkor fejlődik ki a vesszőn, ha az a földbe van gyökerezve, s
onnan megfelelő táplálékot kap.
Pontosan így van ez a mi életünkkel! Én is, te is, egy-egy vesszőszál vagyunk. A
termés, a szőlőfürt, legyen a szeretet. A szőlőszemek a szeretetünk megnyilvánulásai, vagyis
láthatóvá, érezhetővé megélhetővé, emlékezetessé lett cselekedeteink, amelyeket szeretetből
teszünk meg. Viszont van egy fontos dolog! Akkor terem a vessző, ha helyén van, a földben.
El lehet ültetni sokféle talajba a vesszőt: kavicsok közé, homokba, iszapba… Akár még
teremhet is az a vessző, de a termése savanyú és satnya lesz. Mi emberek sokszor úgy
gondoljuk, hogy kihagyhatjuk Istent az életünkből. Nélküle akarunk szeretni. Ám a termésünk
csalódás lesz.
Akkor fogunk tudni helyesen szeretni, ha mi is Istenhez tartozunk. Ő tud minket
olyanná nevelni, hogy tudjuk úgy szeretni az embereket, hogy az a szavainkban hallható,
tetteinkben látható, az életünkben megtapasztalható legyen! Gyerekek, szerintetek mi lenne,
ha levágnám a szőlővesszőt a szőlőtőről, teremne gyümölcsöt? Miért? Mert abból táplálkozik.
Ezért olyan fontos nekünk is szoros kapcsolatban lenni Jézussal, nélküle lehetetlen, hogy
igazán szeretni tudjunk. Akkor tudunk lemondani valamiről a másik kedvéért, jót tenni még
azokkal is, akik rosszul bánnak velünk. Mit hallottunk a történetben? Jézus ismer minket, a
rosszaságainkat is, mégis otthagyta a Mennyországot, és eljött, hogy megmentsen, vállalta a

47
szegénységet, a sok bántást, sőt még a keresztet is, csak hogy megmentsen. Ha engem valaki
így szeret, akkor megteszem, ha azt mondja, hogy én is így szeressek másokat.

A dobókockámon olyan lehetőségek vannak, amelyek

segítenek kimutatni a szeretetedet mások felé. Dobunk a kockával,
és arra kérlek benneteket, hogy próbáljátok meg a kidobott
„feladattal” szeretni a másikat. Akár minden nap dobhattok vele.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:
1. Milyen játékot játszott Julcsi a virággal?
2. Mit szeretett volna megtudni Julcsi a játék segítségével?
3. Milyen kérdéseket tenne fel Pista bácsi, amikor kitép egy virágszirmot?
4. Mondjatok néhány példát a történetből arra, hogyan lehet kimutatni a szeretetünket
mások felé!
5. Kiről mondja a Szentírás, hogy annyira szerette a barátait, hogy életét adta értük?
6. Kiket nevezünk Jézus barátainak?
7. Miért mondhatjuk azt, hogy Jézus kifizette az adósságunkat?
8. A szőlőtő példájának segítségével ismételjük meg, hogyan tanít meg Jézus minket
arra, hogy jól szeressük a barátainkat és családtagjainkat!

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Igehelyek: János 15, 1-14; Lukács 22, 39-24,12

Színtér: iskola
Szereplők: Tanárnő (T) és Marci (M), illetve az osztály, akik a jelen lévő gyerekek.
A beszélgetés, a házi feladat bemutatása alatt a Marci által készített összeállítást nézhetik az
„osztálytársak”.
M.: (Ő a napos, óra elején jelent a tanárnak) A tanárnőnek tisztelettel jelenem, az osztály
létszáma XX (a csoport száma), jelen van XX, hiányzik XY (lehet olyan gyerek nevét
megemlíteni, aki tegnap volt, ma nincs), az osztály felkészült az órára.

48
T.: Köszönöm szépen a jelentést, Marci! Maradj is itt, ne menj a helyedre, mert a mai napon a
te házi feladatodat fogjuk közösen meghallgatni. Ugye emlékeztek, különböző fogalmak
meghatározása volt a házi feladat. Ma a szeretetről hallunk Marcitól.
M.: Tanárnő, kutattam lexikonokban a szeretet után, megkérdeztem a szüleimet, barátaimat,
nézelődtem az interneten. Mindenütt találtam valamit.
A wikipédián azt találtam, hogy „a szeretet különböző érzelmeket, állapotokat,
magatartásformát jelölhet a személyek közötti vonzalomtól („szeretem a páromat”), az
étkezés öröméig („szeretem a májas hurkát”). Utalhat erős kötődést jelölő érzelemre, és
személyes vonzódásra.” (Kezdjük el a vetítést!)
Itt arra gondolnak a szerzők, hogy szerethetem az anyukámat, apukámat, barátaimat,
testvéremet, de az ételeket, virágokat, hobbimat is. Ez mind szeretet.
A barátomtól is megkérdeztem, hogy miért szeret engem. Elmondása szerint, jó velem
játszani, beszélgetni. (dia)
Az anyukám azt mondta azért szeret, mert az ő fia vagyok. (dia)
Hittanórán pedig tanultunk egy igét, Jézus mondja: „úgy szeressétek egymást, ahogy én
szerettelek titeket.” Itt vált érdekessé a kutatásom. Utánajártam, hogyan is szeretett Jézus
minket.
Körbevették őt olyan emberek, akik szerették (kép tanítványokról, asszonyokról, követőiről),
olyanok, akik hálásak voltak Neki, mert csodát tett velük (vak, Lázár, stb.), olyanok, akik
kíváncsian figyelték (tanítók egy csoportja), olyanok, akik ellenségnek tekintették
(farizeusok), és olyanok, akik a halálát kívánták (meg akarták kövezni, katonák, farizeusok).
Ami ebben a felsorolásban számomra érdekes, Jézus mindegyik csoportot egyformán szerette.
Én is szeretem a barátomat, és a szüleimet, és azokat, akik szeretnek engem. De nagyon
különös számomra, ahogyan Jézus szeret. Elmondok néhány részletet az életéből.
Jézus itt élt a Földön, tanította az embereket, gyógyított, csodákat tett. 33 évesen a
Gecsemáné-kertben elfogták. A főpap előtt kihallgatták. A kihallgatás végén azt mondták,
hogy Istent káromolja. Ezek után a fogvatartói megverték, leköpték. Másnap reggel a papok
és a nép vezetői átadták Jézust a rómaiaknak. Pilátus kihallgatta, rájött, hogy valami
összeesküvés van a háttérben, de amikor a nép azt kérte, hogy feszítse meg, nem mondott
nekik ellent. A római katonák bíborszínű köpenyt adtak rá, tövisből font koronát tettek a
fejére, ők is kicsúfolták és megverték. Majd elindultak a Golgota felé. Jézus vitte egy darabon
a keresztet, majd egy arra járó embernek adták át, akit Simonnak hívtak. Ő vitte el a
Golgotáig a keresztet, amelyre Jézust megfeszítették. Abban a korban így ölték meg azokat,
akik valami nagyon rosszat tettek.

49
Bár Jézus nem tett rosszat senkinek, csak segítette és tanította őket, mégis ezt tették vele.
Amikor a kereszten volt, a katonák, az őrök, az arra járó nézelődők csúfolták, ki így, ki úgy.
Volt, aki azt mondta, ha másokat megmentett, most mentse meg magát. Jézus pedig nem szólt
nekik vissza. Sőt... Istenhez imádkozott, arra kérte, hogy bocsásson meg ezeknek az
embereknek.
Ez számomra érthetetlen. Kicsúfolják, fájdalmat okoznak neki, és ezek után Jézus, még csak
nem is haragszik rájuk, hanem azt kéri az Atyjától, hogy bocsásson meg nekik.
Ez már szeretet a javából! És itt még nincs vége a történetnek. Mert Jézus nemcsak úgy
meghalt ám, és kész! És itt jövünk mi a képbe. Akik nem voltunk ott akkor, amikor Ő
meghalt, de valami, ami a mienk, az ott volt. A bűneink. Nemcsak az őt csúfolók bűneiért kért
bocsánatot Jézus az Atyjától, hanem a mi bűneinkért is. Azokért is, amit még el sem
követtünk, sőt nem is tudunk róla, hogy meg fogjuk tenni, de Jézus tudta, és előre
„elrendezte” ezt az Atyával.
Így szeretni, ahogy Ő szeret, igazán nagy kihívás. De elhatároztam, hogy én is megpróbálok
így szeretni, és tudom, hogy Ő segíteni fog benne!
T.: Ez egy nagyon jó elhatározás Marci.

ELMÉLYÍTÉS
Kellékek: Egy fehér lap, esetleg egy papírvágó olló. A videó segítségével gyakoroljuk be
előre a hajtogatás lépéseit, hogy ne bizonytalanok legyenek a mozdulataink.
https://www.youtube.com/watch?v=BSeMkvGZ3-
k&fbclid=IwAR1aIpL9gpZxCid_3wz8Z_sXaJ-2y93J_mHUKtd-IHi7cT5lBX4Fu9b8f0E
Van egy fehér lapom, minden egyes hajtáshoz szükségem van a segítségetekre. Kicsit a
képzeleteteket is használni kell.
Elöljáróban elmondom, hogy a kezemben lévő fehér lap kapcsán most gondoljunk egy
szeretetlen emberre. Különböző hajtásokat végzek majd a lapon, és minden alakzatot
megpróbálunk majd összekötni a szeretetlen emberrel.
Az első hajtás után mondjuk el, hogy mire emlékeztet bennünket az alakzat és hogyan
kapcsolódhat a szeretetlen emberhez. (Engem egy puskára emlékeztet, melyet úgy tudok
összekapcsolni a szeretetlenséggel, hogy aki szeretetlen, az támadó szavaiban, tetteiben.)
Lehet a gyerekek válaszait is meghallgatni, sőt jó, ha ők mondják, de ha nem megy, lehet
segíteni a beszélgetést. A linken található videóból jól megtanulható a hajtogatás és látszanak
a lépések. A mellékletben elérhető egy videó, mely nem korlátozni, hanem inkább segíteni
akar a gondolatmenet megértésében.

50
 Amint sorra vettük a hajtogatás során az alakzatokat, cselekedeteket társítottunk hozzá,
eljutunk az utolsó formáig, a rakétáig. A rakéta engem arra emlékeztet, hogy a szeretetlen
ember mindenki fölött, sőt Isten fölött érzi magát. Azonban a világ és mi sem léteznénk Isten
nélkül, és Ő nem akar ebben a szeretetlen állapotban hagyni bennünket, ezért megtisztít a
szeretetlen gondolatoktól és cselekedetektől. (A videóban látottak szerint, a megfelelő helyen
levágjuk vagy kézzel letépjük a fölösleges részeket) Megtanítja, hogyan kell szeretni.
Jézus annyira szeretett minket, hogy minden büntetést átvállalt helyettünk, ahogy ezt
Marci beszámolójában hallottuk is. Őt ez a szeretet arra indította, hogy továbbadja a
szeretetet. Az előbb arról beszéltünk, milyen a szeretetlen ember. Most nézzük meg, milyen
cselekedetei vannak annak, aki megtanulta Jézustól, hogyan kell szeretni. (A keresztformát
kupakokkal, vagy kivágott köröcskékkel egészítjük ki, mely szőlővé alakul így át. A
köröcskékre a jócselekedeteket írjuk fel).
Ha ezeket tesszük, meglátszik az életünkön, hogy Jézus követői vagyunk. Dolgozzunk
azon, hogy egyre nagyobb szőlőfürtünk legyen.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
1. A szeretetről milyen meghatározást talált az interneten Marci?
2. Miért szereti Marcit a barátja?
3. Melyik szeretetről szóló ige keltette fel Marci figyelmét?
4. Pontosan mit kutatott Marci ennek az igének a nyomán?
5. Hogyan szerette Jézus a farizeusoka és hogyan a tanítványait?
6. Mit tettek jézussal az elfogói?
7. Mit tett Jézus akkor, amikor őt csúfolták és azt kiabálták, hogy szabadítsa meg magát?
8. Hogyan köthető össze Jézus halála a te és az én életemmel?

KÖZÖS PROGRAMRÉSZEK

Aranymondás
„Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.” János 15, 13
Kellékek: színes puttonyok (gyerekek hátára erősíthető tárolók, melyeket olyan színekkel
jelölünk meg, amilyen színű labdáink vannak); kisméretű színes labdák (legalább 3-4
színben).
A labdák közül néhányra felragasztjuk az aranymondás szavait.

51
A színes labdákat a szavakat tartalmazóakkal együtt szétöntjük az adott területen. A
puttonyokat egy-egy gyerek hátára feladjuk. A feladat, hogy a színes labdákat a megfelelő
színű puttonyba szedjék bele. A saját hátukon lévő puttonyba nem szedhetnek labdát. Amikor
az összeset felszedték, a gyerekek a saját puttonyaikból kikeresik az aranymondás szavait
tartalmazó labdákat.
Kísérő szöveg, tanítás: Ahogy megtöltjük egymás puttonyát, a másikért dolgozunk, az nagyon
hasonló a biblia tanítása szerinti szeretetre: teszek valamit a másikért, fáradozom a másik
javára, úgy is szoktuk mondani, hogy a másikért élek, mondhatnám, életemet adom
barátaimért. Ez a kifejezés nem csak azt jelenti, hogy kész vagyok meghalni valakiért, valaki
helyett, hanem, kész vagyok ÉLNI valakiért, szolgálni neki az erőmmel, tehetségemmel,
időmmel, pénzemmel, jó szóval, és csak gyűl-gyűl, telik a másik puttonya, miközben az
enyémet is töltögeti valaki.

Énekek:

Kicsiknek
Szeret az Isten, megszabadított
Nagyoknak
Szeretteim, szeressük egymást
Mit használ keresztyénségem
Így szól ma tehozzád Jézus

Induló

Zászlóra írjuk fel, egyik oldalán a napi téma, másik oldalon a napi induló.
Szeress, ne csak szép szavakkal,
Szeress segítő karokkal,
Légy áldozatra, tettre kész,
Jézus példájára nézz!

Játék
Eszközök: Egy labda
Helyszín: A szabadban játszható játék, sík területen.
Előkészület: Elkeríteni a kórházi részt
Létszám: 15-60 fő

52
 A játék menete: A játék idejére mindenki hangyává változik. Fenyegeti őket egy
hangyaírtó szer (az egyik játékos kezében lévő labda). Akit ez a szer megérint, megbénul,
ezért a földön fekve kezeit és lábait felemelve várja a segítséget. Van egy csodadoktoruk a
hangyáknak (a kijelölt kórházi rész), akit hozzá visznek azonnal meggyógyul. Fontos: egy
sérültet, négy társa viheti csak a kórházba. A segítséget nyújtókat nem támadja a hangyaírtó
szer.
Illeszkedés a témához: A szeretet és a figyelem viszi előre a játékot. Ha mindenki
betegen fekszik a földön leáll a játék. Van megoldás, 4 fő segítségével. Megtapasztalhatják
egyik oldalról, milyen az, amikor rajtuk segítenek, a másik oldalról pedig, milyen az, amikor
ők lehetnek mások segítségére.

Illusztráló mese
Alike
A szeretet azt jelenti, hogy mások érdekében túllépünk önmagunkon mások érdekében. A
mese megtekinthető a következő weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=FVVizOA-
Iv4

Kézimunkák

3. napi kézimunka javaslat

1. Első javaslatunk egy sima hajtogatós. Kinyomtatjuk a kézimunkák mellékletből, a gyerekek
kivágják és hajtogatják. A szív és a kereszt ötvözése nagyon jól kifejezi Isten SZERETETÉT.

2. A második egy képeslap, szintén hazavihető vele az aranymondás, de itt a nagyobbak már
akár saját kezüleg is bele írhatják. Természetesen a mellékletben sokkal több kézimunka
javaslat is van: szőlős, szíves stb.

53
 IV. NAP
ÁHÍTAT A MUNKATÁRSAKNAK

Alapige: Máté 8, 5-13; Lukács 7, 1-10

Százados – Amikor Lukács evangélista időt szánt arra, hogy hangsúlyossá tegye a
százados jellemét úgy, mint aki nagyon kedvelte az emberét, úgy, mint aki megsajnált egy
fájdalmaktól vonagló közkatonát, vagy mint aki úgy szerette a zsidó népet, hogy imaházat
épített nekik – ezt nem azért tette, hogy a századosból egy hős lovagot faragjon, hanem hogy
kontrasztba állítsa őt és egy korabeli katona képét. Egy erényes katona mintáját én először
Sienkiewicz QUO VADIS c. művében láttam, ahol a szerző gondos részletességgel ír
mindezekről. Ahol a fizikai erő fitogtatása, az idomok meztelen szépsége, az erőszak, a
rabszolgák iránt érzett érzéketlenség, a római gőg, a farkas-vér tett erényessé és igazán
kimagaslóvá egy katonát. Az ember akaratlanul is megkérdezi – mi történt ezzel a katonával?
Hogy lett egy római idolból kapernaumi százados? Mikor, milyen élettörténet útján? Nem
tudni – Isten szuverén titka ez. Tény viszont, hogy ugyanaz az átváltoztató Szent Erő van
jelen ma fölötted is, mint Aki akkor ott munkálkodott. Ugyanaz a titokzatos kegyelem
szólította meg a munkatársaidat is, a te megkérdezésed nélkül. Ő az most is, az Irgalom Atyja,
aki kész a gyerekek megváltására a mai napon is. Ez a tétje ennek a vakációs bibliahétnek.
Neked pedig nincs más dolgod, mint hogy ebben eszköz légy.
Méltó – a zsidó igazságérzet méltónak nyilvánította a századost a jócselekedetek, a
törvény mértéke szerint, mert szerette a jeruzsálemi népet, és mert önkéntes adományból
imaházat épített nekik. Rajtuk keresztül tehát méltóvá vált Jézus figyelmére is. Kedves
szolgatársam, hadd kérdezzem meg, téged mi tett méltóvá arra, hogy ma ide gyere? Mit
gondolsz, mi jogosít fel arra, hogy elnyerd Jézus figyelmét? Talán a többdiplomás
iskolázottságod, a sok-sok gyermekhét adta tapasztalatod, hogy azt mondod – vakon is
megcsinálnék már egy bibliatábort? Mert adakoztál, mert a családod hosszú generációk óta
egyházszolga? Ha eddig ezzel ostromoltad az eget, nem csoda, hogy Jézus nem figyelt fel rád.
Kedves szolgatársam, még nem késő levetni a farkasbundát, a kegyeskedő gőgöt, az
önteltséged, hogy te már 20 éve megtértél – mert itt nem számít. Ma sem vagy több a
legelvetemültebb megtérő bűnösnél, nem vagy értékesebb attól a kisegítőtől, aki idén
csatlakozott először. Ma is egyedül és kizárólag a kegyelem tesz máltóvá a bárány
áldozatával, hogy szolgálhass. Ezért nem több az, aki mosogat, vagy az, aki hirdeti az igét.
Gondold meg: csak egy projektet látsz ebben a táborban, vagy érzed még a felelősséget a kis

54
„haldoklók” életéért? Tudd meg, ha ma egy kisegítő a kegyelem teljes tudatában jött el a
gyerekek közé, te pedig felemelt fővel, kegyes gőggel, mint aki nélkülözhetetlen, a figyelem
rá fog szállni, te pedig isten országának nem építője, hanem kerékkötője leszel…
Hatalom alá vetett – Régi katonák mondják el, hogy a hadi szolgálat egyik fő
törvénye a felettes szavának való feltétlen engedelmesség. Ez a hatalom alá vetettség. Ahol
egyik hadtest a másikkal képes pontosan és gépezetszerűen együttműködni. Ahol egyik fedezi
a másikat és egyik sincs meg a másik nélkül. Egyetlen parancsszóra harcba indulnak! Ebben a
történetben a százados álláspontja igazán fontos. Nem a zsidó vezetők árnyékában áll. A
pozíciója ez: szeretett katonája között és a legfőbb parancsoló között áll, semmit nem
kételkedve annak hatalmában. Máté szerint ő jár közben, Lukács szerint üzen, de a lényegen
nem változtat az a hit, ahogyan föltekint Jézusra. Élők és holtak egyedüli tábornokára, a
materiális és szellemi világ hatalmas Parancsolójára, akiről biztosan tudja, hogy elég, ha szól,
mert szavának hatóereje van! Hiszen ő katona, neki is van száz embere. Csak szólni kell, és a
parancs teljesedik, ehhez szokott, ezért jött most el a legfőbb tekintélyhez – ne fáradj, csak
szólj és meggyógyul a szolgám. Az igében kétszer olvassuk, hogy Jézus elcsodálkozott. Az
egyik helyen emiatt a vegytiszta hit miatt! Kedves szolgatársam, te hogy látod a hatalom alá
vetettséget? Úgy, hogy mindenki a legfőbb tekintélynek engedelmeskedik, aki pont te vagy, a
nélkülözhetetlen? A hatalom alá vetettség olyan, mint egy hadsereg, ahol mindenki a maga
helyén, a neki adatott kegyelmi ajándékokkal kiegészíti és segíti a másikat, engedelmeskedve
EGY AKARATNAK. Kedves szolgatársam, még nem késő elfoglalni a pozíciódat két pont
között: a halálba menők kis serege az ÉLŐK ÉS HOLTAK EGYEDÜLI URA között. Nem
főnökre van szükség, hanem közbenjáróra, aki hisz az írott SZÓNAK!

KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR
Lukács 7, 1 – 10
A kapaernaumi százados szolgájának meggyógyításáról szóló történet még a Máté 8, 5
– 13-ban is olvasható. Mátétól eltérően Lukács egy új vonással gazdagítja ezt a történetet.
Jézus elé a százados kérése a város zsidó vénein keresztül jut el. Ők azok, akik bizonyságot
tesznek erről a pogány katonáról. Emberségesnek, kegyesnek, segítőkésznek látjuk ezt az
embert Lukács segítségével a történet elején. Úgy látjuk, hogy kapcsolatban áll a kapernaumi
zsidó közösséggel. Ez nem volt egyedi jelenség, hiszen a zsidó vallás vonzotta a művelt
embereket, akik sok esetben nem térek át erre a hitre, de kapcsolatot ápoltak a vallási
közösséggel.

55
 Eben az esetben arról is olvasunk, hogy ez a pogány százados segített a kapernaumi
zsidó közösség zsinagógájának a felépítésében, tehát nagyon szoros kapcsolatot ápolt ezekkel
az emberekkel.
A zsidó vének ezzel indokolják azt, hogy Jézust, mint zsidót arra kérik, hogy menjen
ennek a pogány embernek a házába és gyógyítsa meg szolgáját, aki beteg. Megérdemli,
érdemes rá, hogy Jézus foglalkozzon vele, segítsen rajta.
Azonban a százados nem így gondolja, ő nagyobb „szakadékot” lát önmaga és Jézus
között, mint zsidó közbenjárói. Újabb küldöttséget meneszt Jézus elé, mert méltatlannak tartja
magát arra, hogy Jézus a házába lépjen. Azt üzeni Jézusnak, hogy elég, ha szól és meg fog
gyógyulni a szolgája. Önmaga hivatásából vett képpel magyarázza ezt a kérését. Hiszen neki
is vannak alávetett emberei, akiknek elég, ha szavával parancsol meg valamit, nem kell
semmit sem tennie és ezek az emberek engedelmeskednek neki. Lukács leírásában is egy
ilyen szó szerepel a használt képen belül, amely „vezényszót” is jelenthet.
A százados nagyon jól meglátja „pogány szemeivel” is azt, amit sok zsidó nem látott.
Jézus alá van rendelve minden ebben a világban. A betegségek, a gonosz, a természet erői stb.
Elég, ha szól és meglesz, amit parancsol.
Jézus csodálkozást kifejező válasza Izráel iránt nem elutasító; mint Mátéban „Izráelben
nem találtam ilyen hitet”, hanem csak fokozó Izráelhez képest. Az elbeszélés a szolga
meggyógyulásának megállapításával végződik, és a százados Jézussal való személyes
találkozásának elmaradásából adódó feszültség-csökkenésért Jézus távolból, puszta szavával
végzett gyógyításának valóban rendkívüli súlyú ténye kárpótol.
Az igazi hit tudja azt, hogy Jézus szava nincsen hozzákötve látható jelenlétéhez, nekünk
ez nagy bíztatás, hiszen abban a formában, ahogyan Jézust a történetbeli emberek láthatták,
mi nem látjuk, de hitünkkel megtapasztalhatunk, ha szavában nem kételkedünk, hanem azt
teljesen elfogadjuk, ha nem is látjuk Őt.

KERETTÖRTÉNET
Pál bevonul a terembe, Timóteus pedig lehajtott fejjel követi. Amikor megállnak, Timóteus
még jobban összehúzza magát.
P.: Timóteus, talán fáj a derekad, hogy így össze vagy esve ma reggel?
T.: Ó, nem-nem, nagy mester, akarom mondani, nagyságos uram!
P.: Micsoda, fiam? Miket beszélsz te? Jól vagy, vagy talán megint olvastál valamit, ugye?
T.: Olvastam bizony, olvastam én, nagyuram, de még hogy mit!!!!!!

56
A gyerekekhez fordulva beszél tovább:
- Hát képzeljétek, egyszer elment egy városba (Pálra mutat a fejével), ahol tanított, és alig
volt ott 3 hónapig, olyan nagy hatással volt az emberekre, hogy egy nap az összes jósolós,
horoszkópos könyvüket kihordták a főtérre. Bűnbánatot tartottak, és elégették mind. Olyan
nagy hatóereje volt a beszédének! Aztán meg elég volt a zsebkendőjét elküldeni a betegek
közé ahhoz, hogy aki csak hozzáért, akármilyen kórságban szenvedett, azonnal meggyógyult
tőle! Az én zsebkendőmtől legfeljebb az influenzát lehetne elkapni…
Pál felé fordulva folytatja: Ó, nagy mester, hát hogyan is követhetnélek téged, hogyan is
lehetnék olyan nagy hatalmú, mint te, a zsebkendőm sem tud semmit.
P.: Szóval, nagy dolgokról olvastál, fiam, szerinted azért, mert én nagy hatalmú vagyok?
Akarod tudni, hogy értem el nagy dolgokat?
T.: Mondd, nagyuram, mondd, csupa fül vagyok!
P.: No hát, akkor tapasztalok nagy dolgokat, ha én kicsi vagyok és szeretnék még kisebb
lenni.
Timóteus nagyon csodálkozik.
T.: Azért vagy nagy, mert kicsi vagy?
P.: Pontosan! Minél kisebb tudok maradni, annál nagyobb dolgokat fogok látni.
Timóteus leguggol, összehajtogatja magát és tipegve elindul Pál irányába.
T.: Már értem…, csak így egy évezredig fog tartani, amíg innen kijutok, légy szíves, ne siess.
P.: Ó, nem értettél meg igazán, nézd, elmagyarázom! Régen attól éreztem magamat nagynak,
amikor azt tettem, amit akartam. Isten szava azonban nem fért bele a szívembe, de amikor
találkoztam Vele, és a szívem megnyílt előtte, arra jöttem rá, hogy minél több teret engedek át
az Ő szavának hittel, annál több nagy és csodás dolgot látok.
T.: És ez elég, elég ez a hit?
P.: Nem ez a hit számít, hanem Az, akiben hiszek, Ő a mindenség teremtője és alkotója!
Pál lehajol a földre és felvesz egy kis magot. Látod ezt?
T.: Mit, ezt? (Rámutat valamire Pál tenyerében) Ez egy kis müfürc.
P.: Ez nem müfürc, ez a világ egyik legkisebb magocskája, egy mustármag-szem. De
mondom neked fiam, ha csak ennyi teret engednél oda Isten szavának a szívedben, ennyi
lenne a hited, mint ez a mustármag, annak akkora eredménye volna, olyan nagy, mint ez a fa,
itt! (Rámutat egy nagy, magas mustármag-fára)
T.: Ez a nagy fa, ebből a magból lett? Hűűűűűűűű… és ha két magnyi lenne a hitem? Akkor
mi lehetne???????? És volt már olyan ember, akinek egy marék mustármagnyi volt a hite?
P.: Ülj csak ide le, fiam, figyelj és megtudod volt-e ilyen ember, és mi történt vele.

57
 KISCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Aranymondás: „Minden lehetséges annak, aki hisz.” Márk 9, 23b

Alapige: Lukács 7, 1-10, Lukács 17, 5-6
Szereplők: Ruben (R) és Icák (I), a kapernaumi százados két szolgája
Kellékek: Korhű öltözet; zsákok, kosarak – egy kamrában játszódik a jelenet; különböző
száraz szemes termény (bab, kukorica, búza); eszközök a termények méréséhez; mustármag
egy edényben.
Icák a kamrában a zsákokat rendezgeti, amikor belép Ruben egy edénnyel a kezében.
R.: Na, itt van még egy kis jánoskenyérmag, a szakácsnő üzeni, hogy ezt tegyük el a jó száraz
helyre.
I.: (Elveszi és leteszi az edényt) Te Ruben, én még mindig nem tértem magamhoz a tegnapi
események után. Hiszen olyan beteg voltál. Előző éjszaka végig melletted voltam, és meg kell
mondanom, nem gondoltam, hogy valaha is meg fogsz gyógyulni.
R.: Hát igen, magam is csak csodálkozom.
I.: Nagyon rendes a mi gazdánk. Nagyon szeret minket.
R.: Mi is szeretjük őt.
I.: Nem közénk való, nem izraelita. Római. Ráadásul katona. A megszállók századosa.
Gyűlölnünk kellene.
(Beszélgetés közben egyik-másik zsákból szednek ki magokat és tálakba rakják.)
R.: De ő teljesen más, mint a többi római katona. A mi századosunk szeretettel bánik velünk.
Nem úgy, mint mások. Amikor idejön a többi magas rangú római tiszt, azok mindig
keményen bánnak velünk. A mi századosunk még zsinagógát is épített a közösségünknek,
hogy legyen hol összegyűlnünk a Seregek Urának tiszteletére, és az írások tanulmányozására.
Amikor beteg lettem, nem engedte, hogy tovább dolgozzak. A szállásomra küldött, hogy
pihenjek és gyógyuljak meg.
I.: Amikor pedig megkerestem, hogy elmondjam neki mennyire rosszul vagy, az éjszaka
közepén küldetett a katonai orvosért. Az meg jött is! (Felkacag.) Nem mert nemet mondani a
századosnak!
R.: Jött, de hiába, hiszen nem tudott segíteni. Még jó, hogy a mi drága szakácsasszonyunk
sokat jár piacra.
I.: S milyen jó, hogy a mi gazdánk olyan szívesen hallgatta a szakácsnő történeteit Jézusról.
Minden nap mesélt valamit, amit látott, vagy hallott. Így mi mindnyájan tudunk Jézus
csodáiról: arról is, hogy azt a bénát is meggyógyította a múltkor. Képzeld el, egész délután

58
aggódva járt-kelt, többször is bejött a szállásodra. Láttam, amikor a katonáinak valamit
parancsolt, aztán azok elsiettek.
R.: Mit parancsolhatott nekik?
I.: Bizonyára a vénekért küldte őket, mert hamarosan megjelentek itt nála. Na, akkor már
kíváncsi voltam, s kicsit füleltem. Arra kérte őket, hogy menjenek el Jézushoz. Mert ő
hallotta, hogy éppen itt van, Kapernaumban. Azt mondta, hogy kérjék meg Jézust, jöjjön el
ide, és gyógyítson meg téged.
R.: Aztán?
I.: Aztán bejött hozzád, leült a szobádban, s én úgy láttam, nagyon aggódott. A kezét tördelte,
de a gondolatai valahol messze jártak. S egyszer csak felpattant és kiszaladt.
R.: Akkor hívta a barátait?
I.: Igen. Hallottam, amikor ezt mondta nekik: „Menjetek Jézus elé, s mondjátok neki a
következőt: Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó arra, hogy hajlékomba jöjj. De magamat
sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj és meggyógyul az én
szolgám.” Láttam rajta, hogy valóban hiszi, amit mond, hogy Jézusnak van hatalma arra, hogy
meggyógyítson téged, akár a távolból is. Nem sokkal az után, hogy a barátai elmentek, te
egyszer csak jobban lettél, s pillanatok alatt teljesen meggyógyultál. Én alig hittem!
R.: De a gazdánk hitte, hogy Jézus meggyógyíthat, s az ő hitéért lehetek ma egészséges.
Nagyon mély hite lehet!
I.: Tudod, én úgy képzelem el, hogy a hitünk olyan, mint ez a mustármag itt (belemarkol a
mustármagos edénybe, s a tenyerében néhányat felmutat). A magok között a legkisebb, mégis,
ha elültetjük, hatalmas fává nő meg. Ha hiszünk, például Jézus hatalmában, nagy dolgokat
élhetünk meg. Csodálatos és hihetetlen dolgokat.
R.: Hihetetlent, mint az én gyógyulásom. A százados hitt Jézusban, és én meggyógyultam. Én
is hiszek Jézusban. S most már tudom, hogy minden lehetséges annak, aki hisz!
I.: Ezzel egyetértek! Na, gyere, vigyük a búzát a malomba.

ELMÉLYÍTÉS

Gyerekek, íme egy picinyke mustármag! (A tanító felmutat egy mustármagot.) Olyan
kicsi, hogy én is alig látom. Jézus mégis egy ilyen picinyke magocskához hasonlítja a mi
hitünket.
Gondolkozzunk most el egy kicsit azon, hogy vajon mekkora lehetett a százados hite?
Egy mustármagnyi? Két mustármagnyi? Egy marék mustármagnyi?

59
 Jézus példaként mutatja fel tanítványainak ezt a kicsi magocskát, és hozzáteszi, hogy
bár picinyke, de belőle akár egy hatalmas fa is kinőhet, ami az emberek és madarak számára
egyaránt örvendetes és hasznos. Hogy is van ez? Ha a magocskából valami jó nő ki, akkor a
hitünkből is valami jónak kell kifejlődnie?
Azt mondja Jézus, hogy ha csak mustármagnyi hitünk volna, még a hegyek is sétálni
kezdenének, és odébb mennének! A hegyek sétáltatása azonban nem a mi feladatunk. Ha csak
ennyire hiszek (mutatja a magocskát), valami jó, valami mások számára is hasznos kell, hogy
történjen az életemben! S ezt én kell, hogy megtegyem!
A századosnak volt hite, hogy egy mustármagnyi, vagy annál nagyobb, azt nem
tudjuk, de nem is ez a fontos, hanem amit ezen kívül még tett. Azzal a hitével, amije volt,
azzal ment Jézushoz, és kérte, hogy segítsen neki, egy nagyon fontos dologban. Itt van ma
Jézus közöttünk! Mi is mehetünk hozzá, és elmondhatjuk neki a kéréseinket. Lehet, hogy te is
csak megüzennéd valakivel, ahogy a százados is tette. Legyen számunkra az üzenethordozó
most ez a levélpapír. Írjuk vagy rajzoljuk rá azt, amiben Jézustól várunk segítséget.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:

• Hol élt a római százados?

• Hogyan bánt a római százados az izraeliekkel?
• Kiket küld először Jézushoz a százados?
• Kiket küld másodszor Jézushoz a százados?
• Megteszi-e Jézus, amit a százados kér?
• Mihez hasonlítja Jézus a hitet?
• Miért hasonlítja Jézus a hitet a mustármaghoz?

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS

Alapigék: Lukács 7, 1-10; Máté 8, 5-13

Kellékek: Fehér kendő – Jézust jelképezi, egy nagy gyertya (ha lehet szív alakban),
építőelemek – kockák, kép az épületekről, halk zene. Hosszú, erős kötél.
Előkészítés: A nagy kötél két végét olyan erős csomóval kötjük össze, mely nagy
terhelés alatt sem jön szét, vagy esetleg körhevederrel helyettesíthető. Készítsünk elő sok
építőkockát, melyből a városfalat, a zsinagógát, a százados házát és a városlakók házát építjük

60
meg. Osszuk el, ki mit fog megépíteni. 2-3 gyerek építhet zsinagógát, 4-5-6 gyerek építheti a
városfalat, 2-3 gyerek a százados házát, és a többiek csoportokban a városlakók házait.
Amennyiben nincs elég építőkockánk, a házakat papírmakettekből előre elkészíthetjük és a
város berendezésében kérjük a gyerekek segítségét. Amíg berendezzük a terepet halk zene
szól és csak az mozdul, akinek jelzést adtunk.
Mai történetünk a Római Birodalom idejében játszódik. A Római Birodalomnak jól
felszerelt és erős hadserege volt. Az erejük és a sikerük abban rejlett, hogy figyeltek egymásra
és tudtak összedolgozni. Természetesen sok kiképzésen vettek részt.
Kicsit mi is képezzük most magunkat, olyan feladatot fogunk végezni, ahol az
együttműködésünket fejlesztjük.
A kötelünkre, ide elém, felkötöttem egy kendőt. A kendőre nagyon vigyázva, óvatosan,
de minél fürgébben kell körbeadni a kötelet, hogy egy kör megtétele után visszakerüljön ide
hozzám a kendő. A kötelet senki nem engedheti el. (Ismerjük el a munkájukat, mondjuk el az
észrevételeket, majd ismételjük meg a feladatot.) A második kört kicsit gyorsabban kellene
megtennie a kendőnek.
Mindannyian nagyon szorgosan dolgoztunk a kötéllel, de most arra is szükségünk lenne,
hogy egymás iránti bizalmunk erősödjön, hiszen a katonák a harcban egymásra voltak utalva,
úgy, ahogy majd mi is ebben a következő feladatban/játékban. Lépjünk egy lépést
mindannyian hátra, feszítsük meg a kötelet. Majd óvatosan dőljünk hátra, figyeljünk az
egyensúlyra, hogy mindenkit megtartson a kötél. (Bátran dőljünk bele, ha mindannyiónkat a
kötél tart, akkor érezhetjük egymástól való függésünket, egymásrautaltságunkat.) Próbáljunk
meg a megfeszített kötéllel leguggolni, majd pedig felállni.
Helyezzük le ezt a kötelet ide a lábaink elé, és foglaljunk helyet körülötte.
Most jelöltük ki Kapernaum városának határait. Mai történetünk ezen a helyszínen
játszódik. Ebben a városban az emberek éppúgy egymást segítve éltek, mint ahogyan mi is
egymást segítve dolgoztunk az elmúlt percekben. A város felépítéséhez tőletek kérek
segítséget. A városfalra, az ott lakók házaira és egy zsinagógára van szükségünk. Amíg
építünk halk zenét kapcsolok, arra kérlek benneteket, hogy ne beszélgessetek, hanem
építsétek fel azt, amit a képen láttok. Csoportokban fogtok dolgozni, és ti döntitek el, hogy
hová építetek. A lapotok letételével tudjátok kijelölni a területet. A szükséges eszközöket a
kosarakban találjátok. Amilyen sorrendben osztom a lapokat, úgy lehet majd kijelölni az
építési területet, aztán elhozni a hozzávalókat, de mindezt teljesen csendben kell megtennetek.
Közben elmondok néhány információt az épületekről.

61
 Az egyik házban (odateszek 6-7 mécsest a házához, egyenként, ahogy mondom a
mondatot) a katonai csapatok századosa élt családjával és szolgáival. Ő más vallású volt, mint
a kapernaumiak, tehát nem zsidó ember volt, de valami miatt mégis szerette a zsidó népet. Ezt
abból tudhatjuk, hogy egy zsinagógát építtetett a számukra, hogy ott tarthassák az
istentiszteleteket.
(Megvárjuk, amíg minden épület elkészül és az építők elfoglalják a helyüket).
Ennek a római századosnak a szolgája megbetegedett. A százados szerette a szolgáját,
szerette volna, ha meggyógyul, de abban az időben, ha valaki megbetegedett, nem volt annyi
eszköz a segítségére a gyógyuláshoz, mint a mi időnkben. DE ez a százados hallott Jézusról
és a sok csodáról, amit tett. A csodák hallatán hit ébredt a szívében (meggyújtjuk a századost
jelképező mécsest). És milyen különös, Jézus épp ezekben a napokban érkezett vissza
Kapernaumba (behozzuk a meggyújtott gyertyát és rátesszük a fehér kendőre – javaslat:
tegyünk a kendő alá egy kemény kartont, ezen tudjuk majd mozgatni Jézust és a véneket).
A zsidó vezető embereket arra kérte, hogy menjenek el Jézushoz és kérjék, jöjjön el
szolgájához, hogy meggyógyítsa.
(Jézust jelképező mécses mellé letesszük a zsidó vezetők gyertyáját (2-3)). A vének
meséltek Jézusnak a századosról, a jócselekedeteiről, arról, hogy templomot épített számukra.
Hívták, hogy segítsen a szolgán, gyógyítsa meg őt. Ezt is mondták: „méltó arra, hogy
megtedd ezt neki”. Jézus elindult a vénekkel a százados háza felé, hogy kérését teljesítse.
Útközben azonban újabb „követek” érkeztek Jézushoz (odaviszünk még 2 gyertyát). Ők is a
századostól jöttek és a következő üzenetet hozták: „Uram, ne fáradj, mert nem vagyok méltó
arra, hogy a hajlékomba jöjj. ... hanem csak szólj, és meggyógyul a szolgám.”
A százados hitte azt, hogy Jézus szavának ereje van. Hatalma van arra, hogy
parancsoljon a betegségnek. Látta Jézusban a mindenek fölötti Urat. Hitte, hogy Jézusnak van
ereje megszüntetni a szolgája betegségét.
Jézus a sokasághoz fordult és kiemelte a százados hitét. „Még Izraelben sem találtam
ekkora hitet” – mondta Jézus az őt követőknek.
Közben a százados barátai visszaértek a betegágy mellé, ahol a csoda szemtanúi
lehettek. Íme, az eddig beteg szolga ép és egészséges volt. (A küldötteket jelképező
mécseseket visszavisszük.)
A százados Jézusba vetett hite elég volt, hogy Jézus csodát tegyen az ő és a szolgája
életében.
Kap mindenki egy mécsest, aztán imádságra csendesedünk el.
(Imádság után halk zenét kapcsolunk).

62
 Körbe adom azt a mécsest, amely Jézust jelképezi. Aki úgy gondolja, hogy a Jézusról
szóló történetek hitet ébresztettek a szívében vagy erősítették a már meglévő hitét,
meggyújthatja róla a sajátját. Közben gondoljátok át és akár hangosan is kimondhatjátok mit
kaptatok Jézustól?

ELMÉLYÍTÉS
Előkészület: Helyezzünk ki öt széket (ha nagy a csoport, lehet tízet is), számozzuk
meg sorban 1-től 5-ig (10-ig), mintha egy skála lenne.
Leírás: Felteszünk egy kérdést, akár az alábbiak közül, akár más helyénvalót a
témával kapcsolatban. Egy skálán kell válaszolniuk, és a megfelelő számú székhez állni.
Pl: Félsz a macskáktól?
1. Nem, egyáltalán nem
2. Nem nagyon
3. Kicsit félek
4. Igen, félek
5. Igen, rettegek
1-hez álljon az, akire egyáltalán nem igaz az állítás vagy a kérdésre egyértelmű nem
a válasz, 5-höz, akire teljes mértékben igaz, a kettő között pedig ki lehet választani, melyik
oldalhoz áll közelebb, vagy éppen félúton van a kettő között.
Kérdések (tetszőlegesen bővíthető, de nem érdemes túl sok kérdést feltenni, mert
unalmassá válhat, biztassuk őket, hogy őszintén válaszoljanak, nem elvárások szerint):
1. Hiszed-e, hogy Jézus gyermekként lett emberré?
2. Hiszed-e, hogy sok csodát tett Jézus?
3. Hiszed-e, hogy ma is vannak csodák?
4. Hiszed-e, hogy a te életedben is tud csodát tenni?
5. Hiszed-e, hogy minden pillanatban melletted van?
A válaszok alapján reagálhatunk a történtekre. Amíg elméletben kell hinni, addig
nagyon jó hívők vagyunk, ezért biztassunk mindenkit arra, hogy térjünk át a hitnek a
gyakorlati részére is. Beszélgessünk arról,
- milyen cselekedetekben nyilvánult meg a százados hite
- milyen cselekedetekben nyilvánul meg a hitünk vagy a nem hitünk (hiszem, hogy Jézus
minden pillanatban velem van, de felkapcsolt villanynál alszom, nem merek elmenni sötétben
a WC-ig, vizsga vagy dolgozat előtt orvost kell hozzám hívni, mert rosszul leszek az
izgalomtól.)

63
 Tanuljuk meg a századostól, hogy Jézus egy szavával tehet csodát az életünkben!

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK
• Melyik városban játszódik a történet?
• Kik a történet szereplői?
• Milyen néphez tartozott a százados?
• Mi volt a százados kérése?
• Miért tudhatta a százados, hogy meg fog gyógyulni a szolgája?

KÖZÖS PROGRAMRÉSZEK

Aranymondás

„Minden lehetséges annak, aki hisz.” Márk 9, 23b

Kellékek: Egy tál magokkal megtöltve (lehetőleg mustármaggal, de keverhetjük babbal,
búzával, száraz kukoricával esetleg sárgaborsóval), amelyben elrejtjük az aranymondás
szavait tartalmazó cédulákat.
A tanítás módszere: hit-, bizalompróba
A tanító olyan gyerekek jelentkezését kéri, akik megbíznak benne.
Minden gyerek kap egy feladatot, mégpedig azt, hogy behunyt szemekkel dőljön hátra
úgy, hogy közben ne lépjen hátra. Amennyiben megbízik a tanítóban, elhiszi, hogy megtartja
majd őt.
Akinek sikerül rábíznia magát a tanítóra, hátradől úgy, hogy közben nem lép hátra, az
beletúrhat a magos tálba, s ott megtalálhat egy szót az aranymondásból.
Közben beszélgessünk arról, hogy mi is a hit. A hit a remélt dolgokban való bizalom, és
a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. A Biblia szerint Jézus a hit szerzője, mi pedig
a hit által üdvözülünk.
Amennyiben nagyobb létszámú csoporttal dolgozunk a szavakat nagyobb méretben is
elkészíthetjük, és a megtalált szavakat nagyban kifüggeszthetjük jól látható helyre.

Énekek:

Kicsiknek
Hívő hitem kis mécsem

64
Nagyoknak
Hinni taníts Uram
Minden lehetséges – Pintér Béla
Ne aggodalmaskodjál

Induló

Zászlóra írjuk fel, egyik oldalán a napi téma, másik oldalon a napi induló.
Mustármagnyi hited volna,
Lehetetlen sosem volna.
Még a hegy is leomolna...
Nem én mondom – Jézus mondja!

Játék
Eszközök: szemek bekötésére alkalmas sálak.
Helyszín: inkább beltéren. Külső térben nehezebb lesz a feladat végrehajtása.
Létszám: legalább 2 fő.
A játék menete: Párokat alakítunk ki, ahol az egyik félnek be van kötve a szeme. A
látó pedig a vezető lesz. A feladat, hogy a teremben valahol elhelyezkedve a vezetők
elkezdjék hangosan szólítani a párjukat, akinek meg kell találniuk a vezetőjüket a hangjuk
alapján.

Illeszkedés a témához: Minél több a pár, annál nehezebb lesz a megoldás a

hangzavarban. A résztvevők tapasztalják és értsék meg, hogy milyen nehéz hinni abban, amit
nem látunk, és mennyire nehéz engedelmeskedni a hívó szónak. Ugyanakkor fontos lenne
figyelni, meghallani, engedelmeskedni (azaz hinni), különben nem érjük el az út végét
épségben.

Illusztráló mese

The present

A mozgássérült gyerek ajándékba kap egy háromlábú kutyát. A gyerek előbb

csúnyán viselkedik vele, elrúgja stb. De a kutya játékos viselkedése, szeretetteljes pillantása
elegendő ahhoz, hogy a fiú kibújjon a csigaházból és elinduljon játszani a kutyával. Ha nem

65
hiszünk abban, hogy megváltozhat az életünk, akkor nem is változik meg magától. Nehéz
hitből cselekedni, ám a hitből történő cselekedetek teremnek igazán gyümölcsöket! A mese
megtekinthető a következő weboldalon: https://www.youtube.com/watch?v=Mtp5wDBYaNE

Kézimunkák

Mustár-fa kifestő egy szem mustármaggal.

Üvegcsékbe gyűjtött mustármagok. „Az életünk megtelik hittel”.

66
 V. NAP
ÁHÍTAT A MUNKATÁRSAKNAK

Alapige: Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet. (Zsoltárok
119,9)
Elérkezett az utolsó nap. Az utolsó lehetőséged arra, hogy táborvezetőként,
munkatársként, segítőként odaállj a helyedre, és világíts. De vajon látják-e a fényed a
gyerekek? Vajon vonzó-e az életed, a te keresztyén életviteled: a beszéded, a magatartásod, a
mások iránt tanúsított szereteted, a te hited, a tisztaságod és hitelességed? Hiszen ezek a
fiatalok azért jöttek ide, mert keresnek valamit! És (többek között) veled találkoztak. Utánad
fognak menni, téged másolnak le, figyelnek, és majd alaposan levonják a következtetést. Fel
fogják tenni a kérdést – előbb vagy utóbb –: most hogyan tovább? Ezeknek a gyerekeknek az
életét a következő években meg fogja határozni az útkeresés, és az útválasztás is. Dönteniük
kell majd, hogy a rendet, vagy a káoszt választják. Ez nem könnyű döntés egyikünk életében
sem. Emlékezz csak vissza, milyen nehéz volt az Úr nélkül élned! Amikor mindenhol homály
és sötétség font körbe, és úgy érezted nincs segítség, egyedül maradtál. Épp így keresnek
valami kapaszkodót ezek a gyerekek is, és talán épp most találták meg. Ebben a táborban azt
tapasztalták, hogy Istennél rend van; hogy Istenhez mindig lehet fordulni, mert szerető és
gondoskodó; hogy bízhatnak az Ő ígéreteiben; hogy Isten megtisztít minden bűnből. Vajon
milyen utat fognak választani? Isten útja eléggé vonzó számukra? Megtalálták Nála a
védelmet, amire annyira vágynak?
A zsoltáros felteszi a kérdést, ugyanazt, amit talán ma a táborban lévő gyerekek is:
vajon hogyan tarthatom tisztán az életem? Mit kell tennem, hogy nekem olyan életem legyen,
mint ennek vagy annak a csoportvezetőnek? Akinek minden mozdulatából, a beszédéből, a
munkájából, még a sóhajaiból is a hite árad, és fényt hoz a sötétségbe. Talán itt az ideje, hogy
a gyerekekkel együtt te is (újra) feltedd magadnak ezt a kérdést… hogyan tarthatom tisztán az
életem? Mert most már látom, hogy itt, az Úr közelében nagyon jó lennem. Látom,
tapasztalom, hogy mennyire szükségem van az Istenre. Érzem végre a jelenlétét. Kiteljesedem
Ővele és Őbenne. Megtisztított, és új ruhát kaptam. Fantasztikus, amikor a gyerekek, a
fiatalok, vagy akár a munkatársak eljutnak ide (vagy újra eljutnak ide). Hiszen Isten arra vár,
hogy végre feltegyük neki a kérdést: hogyan tarthatom magam tisztán? Ez a kérdés
egyértelművé teszi, hogy a kérdező már meghozta a döntést. Aki ezt kérdi, az Isten mellett

67
tette le a voksát. Ha a gyermek az iránt érdeklődik, mit kell tennie, hogy tiszta maradhasson,
akkor már ő is döntött: a keskeny úton akar járni, és nem akar hibázni.
És a zsoltáros felel is a kérdésre: „megtartja igédet”. Nem kell más, ennyire van
szükség ahhoz, hogy megmaradjon a rend és a tisztaság. Meg kell tartani az Úr igéit. Könnyű
lesz? Nem. Áldozatokkal jár majd? Igen. Isten előtt kedves lesz az életem, ha megtartom az
igéjét? Mindenképpen. Ma mondd el a gyerekeknek, hogy van, aki utat mutasson, nem kell a
sötétségben tapogatózva keresni a kapaszkodókat! Következetesen, újra meg újra, minden nap
meg kell tartani, amit az Úr kér tőlünk, és így megmarad a tisztaság az életünkben.

KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR (A-VERZIÓ)

Márk 7, 1 – 23
Márk evangéliumának ez a része Jézus és a farizeusok ellentétjének a tetőpontját tárja
elénk. Jézus közelébe kerülnek olyan emberek – farizeusok és írástudók -, akik azzal vádolják
Jézust, hogy tanítványai mosatlan kézzel ülnek asztalhoz és ez ellenkezik az ősi
hagyománnyal. Az ősi hagyomány, ugyan nem egyenértékű az Írással, mégis hihetetlen
súllyal bír és nehezedik rá az emberekre. Akik ezt felróják Jézusnak önmagukat a törvény és
ősi hagyományok őrzőiként látják.
Jézus válasza ezekre a vádakra nagyon élesen hangzik. Elutasítja azt, hogy egy olyan
kegyességet élnek, amely külsőségekben nyilvánul meg, emellett pedig fontosabbak számukra
az emberi hagyományok és rendelkezések, mint az Isten parancsolatai. Ez is egy ilyen eset,
amikor fontosabbnak tartják azt, hogy egyfajta külső tisztasági előírásnak megfeleljenek, mint
azt, hogy mi uralkodik bennük.
Láthatjuk azt, hogy Jézus tisztaság fogalma eltér a farizeusok és írástudók tisztaság
fogalmától. Mivel az Úr a szívek és a vesék vizsgálója ebben az esteben is átlát az emberi
külsőségeken. Látja azt, hogy akik a kezeik tisztaságára olyan nagy gondol vigyáznak
egyáltalán nem törődnek azzal, hogy mi van a szívükben. Az embereket be lehet csapni, de az
Úr előtt nem érdemes ezzel próbálkozni. Ő leleplezi ezt a képmutató életet.
Ebben az evangéliumi részben elénk tárul ennek a kegyességnek az embertelensége is.
Nem is lehet ez más, hiszen abból a szívből, amely ezeknek a képmutató farizeusoknak és
írástudóknak a cselekedeteit és tetteit irányítja nem is tud más kijönni. Ezzel szembesíti őket
az Úr. A kapzsiságukat állítja eléjük, amelyet a kegyesség palástjával takarnak le ezek az

68
emberek. Így válik a kegyességük nem csak embertelenné, de olyanná is, amelyre az Úr nem
tud kedvesen tekinteni.
Ezen kívül két olyan példát is olvashatunk itt, ami még jobban megvilágítja a
hallgatóság számára ezt a ferde gondolkodást. Az egyik példát Jézus a sokaságnak mondja,
arról, hogy semmi sem teszi tisztátalanná az embert, ami kívülről jut az életébe. Az teszi
tisztátalanná, ami belül van, ami. Kijön belőle. Ezért sem ér semmit az, amikor kínosan ügyel
valaki arra, hogy kívülről nehogy valami megfertőzze, ezért mindenféle mosakodási módokat
és szertartásokat vezet be annak érdekében, hogy ezt elkerülje, de nem vigyáz a szívére.
A második példát már csak a tanítványok hallhatják. Értetlenségük miatt kell Jézusnak
elmagyaráznia, de így jutunk mi is közelebb ennek a tanításnak a megértéséhez. Márk ennek
kapcsán bizonyos megállapítást is tesz arra nézve, hogy Jézus tisztának nyilvánított minden
ételt.
Az előző képet folytatva olvashatjuk a kiegészítést, bővebb magyarázatot. Az étel,
amely önmagában véve tisztátalan valami miatt, akár azért, mert nem szabad elfogyasztani,
akár azért, mert az elfogyasztást nem előzte a rituális mosakodás bármelyik előírt formája
nem fogja tisztátalanná tenni az embert, mert nem oda megy, nem ott fejti ki a hatását, ahol
mindennek a központja van. A szív más miatt válik tisztátalanná, mégpedig amiatt, ami benne
van. Ami ott gyűlik fel idővel. Jézus azt mondja el a tanítványoknak, hogy a szívük
tisztaságára kell jobban odafigyelni, ami pedig a szívet tisztátalanná teszi azt felsorolja Jézus.
Itt következik egy olyan „bűnlajstrom”, ami a tisztátalanságot előidézi. Ha ezek a szívünkben
vannak, akkor nem elég a külső tisztaságra hangsúlyt fektetni. Ezek továbbra is tisztátalanná
tesznek bennünket, de hála az Úrnak, hogy Őáltala tiszták lehetünk. Mert Ő képes arra, hogy
megmosson ott is, ahová az emberi szokások nem tudnak tisztaságot hozni.
Ehhez azonban a tanítványoknak, a sokaságnak, a farizeusoknak és írástudóknak, de
nekünk is fel kell ismerni a képmutató kegyességet önmagukban/önmagunkban. Jézushoz kell
járulnunk és tőle kell kérnünk: tisztíts meg teljesen, szentelj meg hadd legyen fényedből
fénysugár az életem!

KORTÖRTÉNETI HÁTTÉR (B-VERZIÓ)

János 8, 1-11
Az óegyházi hagyomány szerint az evangélium szerzője János apostol, Zebedeus fia.
Ezt erősíti meg az evangélium belső bizonyságtétele is. Az a tanítvány, aki ebben az
evangéliumban megszólal: szemtanú. Jézus mellett van, mégpedig közvetlen közelében, földi
életének, munkásságának, kereszthalálának és feltámadásának idején. Az evangéliumban „a

69
szeretett tanítvány” meghatározás mögé rejti személyét. Az evangéliumot nem arámul, hanem
sémi hatást tükröző görög nyelven írta. Ez a tény is arról szól, hogy szerzője olyan palesztinai,
aki később hellénista nyelvterületen munkálkodott. Az egyházatyák nyilatkozatai
egyértelműen azt bizonyítják, hogy az evangelium szerzője János apostol, s iratát a kis-ázsiai
Efézusban írta. János mellett tesz bizonyságot az a tény is, hogy az evangélium már a Krisztus
utáni 2. század elején ismert, tehát az evangélium keletkezési ideje az első század végénél
későbbre nem tehető (kb. Krisztus után 90). Luther és Kálvin fő evangéliumnak tekinti az
evangéliumok között.
János evangéliumának egyik leghíresebb történetéről, Jézus és a házasságtörő asszony
esetéről kevesen tudják, hogy csak később került az evangélium iratai közé. A legrégibb
kéziratok ugyanis nem tartalmazzák ezt a különleges történetet. Az első olyan anyag, amely
ezt a történetet tartalmazz, kb. a Krisztus születése utáni 400-as évekből származik.
Hozzávetőlegesen, a görög kéziratok 4%-a helyezi ezt a történetet más kerettörténetek közé a
János 8. része helyett, a legősibbek ezek közül körülbelül a Krisztus utáni 9-10. századból
valók. Ezek a tények táplálják azokat a ma is tartó vitákat, amelyek arról szólnak, vajon van-e
egyáltalán helye ennek a történetnek a szent iratok között, s ha igen, akkor pontosan hová
lehetne beszámítani. A kutatók többsége szerint egy késői keresztyén írástudó helyezte be a
történetet a János evangéliumába, a 8. rész elejére, és az, hogy a történet részeiben esetleg
máshol is felfedezhető, az a korabeli liturgikus olvasásnak köszönhető, amely során időnként
kiemeltek részeket az írásokból az akkori liturgia olvasási sorrendjének megfelelően, akár
napokon keresztül is használva azt, s később máshová illesztették be, nem keresve vissza
annak eredeti helyét. Jézus és a házasságtörő asszony története tehát több szempontból is
kiemelkedőnek nevezhető.
Jézus életének korában Izráel egész területe a Római Birodalomhoz tartozott, de Nagy
Heródes király közvetlen uralma alatt állt. Heródes halála után, Kr. u. 4-ben Júdeát és
Szamáriát a római helytartó felügyelete alatt álló zsidó főpap által uralt Palesztina nevű római
tartományhoz csatolták. Galilea azonban, ahol Jézus felnőtt, megmaradt Nagy Heródes Király
fia, Heródes Antipás negyedes fejedelme fennhatósága alatt, azaz „Tibérius császár
uralkodásának tizenötödik esztendejében pedig, mikor Júdeában Poncius Pilátus volt a
helytartó, és Galileának negyedes fejedelme Heródes” (Antipas, a Nagy Heródes király fia)
Annás és Kajafás volt a főpap. (Lukács ev. 3,1). Jézus korában Galilea lakossága viszonylag
nagy számú volt a tartomány termékenységének is köszönhetően.
A Jézusról és a házasságtörő asszonyról szóló történet helyszíne a jeruzsálemi templom,
ideje a zsidók Sátoros Ünnepe (Szukkot), vagy más ismert nevén A Pusztai Vándorlás

70
(Kivonulás) Ünnepe, vagy A Termés Begyűjtésének Ünnepe, vagy Lombsátor Ünnep (János
ev. 7,2). Ez az ünnep egy őszi (október közepére eső) betakarítási ünnep, amelynek során az
emberek kézzel felállított, faágakból készült sátorfélékben (lombsátrakban) laknak,
emlékeztetve magukat és környezetüket is arra, hogyan viselt rájuk gondot Isten a múltban a
pusztai vándorlás során, amikor kihozta őket az egyiptomi fogságból, és hogyan visel ma is
gondot az övéiről, megáldva őket a szükséges földi javakkal (étel, ital, lakás). Ez az ünnep
egy örömünnep, sok zenével és tánccal. Ebben az emelkedett ünnepi hangulatban lépnek
Jézushoz az írástudók és farizeusok, elé hozván egy asszonyt, akit elmondásuk alapján
házasságtörésen értek, s akire így, a mózesi törvényeknek megfelelően, halálbüntetés vár.
A farizeusok (akik arról ismertek, hogy a Tóra-beli törvények pontos betartására
igyekeztek) és írástudók (akik a Tóra elismert magyarázói voltak) az evangélium keretén
belül csak itt, ebben a történetben szerepelnek együtt. Elképzelhető, hogy a Nagytanács elől
viszik Jézus elé ezt az asszonyt, ugyanis a rabbinus hagyomány szerint a Nagytanács a
Nikános-kapu közelében, a Templomhegyen ülésezett (Jézus pedig a történet során, a
templomban tartózkodott, tanítva a köré gyűlt sokaságot - János ev. 8,2). A farizeusok és
írástudók az asszony esetét olyan esetnek tekintik, ami miatt Jézus kikerülhetetlenül nehéz
helyzetbe kerülhet, s így az Őt gyűlölő, egy ideje megölni vágyó (7,1) írástudók és farizeusok
sikerülhet ellene terhelő bizonyítékhoz jutniuk.
Amikor nehéz jogi kérdés vetődött fel, akkor a döntés felelősségét általában a rabbinak
adták át. Ebben a történetben úgy tűnik, hogy az írástudók és farizeusok Jézushoz, mint
rabbihoz, vagyis e nehéz kérdésben döntéshozóhoz fordulnak. Jézust a törvény rendelkezésére
figyelmeztetve („Ha valaki más ember feleségével paráználkodik, mivelhogy az ő
felebarátjának feleségével paráználkodik: halállal lakoljon a parázna férfi és a parázna nő."
(3Mózes 20,10); valamint „Ha rajtakapnak valamely férfit, hogy férjes asszonnyal hál, ők
mindketten is meghaljanak: a férfi, a ki az asszonnyal hált, és az asszony is. Így tisztítsd ki a
gonoszt Izráelből." (5Mózes 22,22) állítják döntés elé, illetve kérik véleményét a házasságtörő
nő esetében. Egyértelmű, hogy kérdésüket csapdának szánják, hiszen, ha Jézus felmenti az
asszonyt, akkor vét a törvény ellen, és így alapot szolgáltat arra vádra, hogy nem tartja
be/ellenszegül a mózesi törvénynek; ha viszont elítéli, akkor összeütközésbe kerül korábbi
tanításával, illetve állásfoglalásával a bűnösök felé való kegyelem és irgalom kérdését
illetően.
A házasságtörés hozzátartozott a néhány, az Ószövetségben felsorolt halált érdemlő
bűnhöz. A jogi helyzet ebben az esetben tehát teljesen világos volt, csupán a kivégzés
módjával kapcsolatban lehetett némi különbség, bár az, aki házasságtörést követett el (vagyis

71
vagy mindkét, vagy csak az egyik, házasságtörésben részt vevő személy házas, vagy
eljegyzett) minden esetben halálra lett kövezve. Az eredeti görög szöveg szerint az asszony
házasságtörést követett el, és maga az asszony volt házas vagy eljegyzett (ez nem zárja ki,
hogy a bűnt elkövető másik személy is házas lehetett). A korabeli szokás szerint csak a Római
Birodalom tisztségviselőinek volt jogában halálos ítéletet szabni vagy végrehajtani, de
bizonyos esetekben - mint a házasságtörés - a zsidó elöljárók járhattak el az ügyben. Fontos
megjegyezni, hogy a törvény világosan kimondja, hogy házasságtörés esetén mindkét
elkövetőt (tehát a férfit is, nem csak a nőt) halálbüntetéssel kell sújtani, azonban ebben a
történetben csak az asszonyra követelnek halált, a férfiról szó sem esik. Ez a típusú
gondolkodás és magaviselet a korabeli patriarchális rendszerre jellemző, ezért sokan meg sem
lepődtek az elöljárók eljárásán.
Jézus válasza nem arra akar utalni, hogy Ő nem ismeri, vagy nem tartaná be a
törvényeket, hanem rá akar mutatni az asszony felett (is) ítélkezők saját bűnösségére, álnok és
képmutató viselkedésére is.

KERETTÖRTÉNET
Timóteus ott áll Pál mellett az asztalnál, aki ír valamit, majd így szól Timóteushoz:
P.: Fiam, Timóteus, megkérhetnélek valami nagyon fontos dologra?
T.: Engem, egy nagyon fontos dologra? Hát persze, hogy meg, bármit rám bízhatsz. Mondd
csak, mit tehetek érted?
P.: Nekem most el kell mennem valahova, te viszont, ezt a levelet, egy tiszta papírra
átmásolnád nekem, hogy nekem is meglegyen egy példány?
T.: Hát persze! Megígérem, hogy mindent szóról szóra úgy fogok leírni, ahogy oda van írva,
bízz bennem, mesterem!
P.: Köszönöm szépen. Aztán pedig, ha kész van, én még aláírom és betesszük a többi
pergamen közé. Rögtön jövök.
Pál kimegy, Timóteus büszkén leül a helyére és nagy buzgalommal elkezd írni.
T.: Én Pál, Jézus Krisztus szolgája és elhívott apostola… (írni kezdi… aztán át szellemült
arccal szónoklatba kezd) Én Pál… ÉÉÉÉNNNN Pál. A nagy Pál, akire az egész világ hallgat.
Mi lenne, ha valahova beírnám, hogy küldjetek csak egy nagy tábla csokit, biztos küldenének
is, ha Pál kérné… (vigyorog) Jaj, mi jutott eszembe, nem is tudom, hogy mertem ilyesmire
csak gondolni is. Hiszen a mesterem megbízott bennem, hogy másoljak le neki egy levelet, én
meg csokit követelek máris. Nem, távozz bűnös gondolat, távozz tőlem sátán!

72
(Amint hadonászik, az egyik heves mozdulatára kiborítja a tintát, ami végig ömlik a tiszta
pergamenen. Rémületében a tenyerével elkezdi letörölni, de így csak nagyobb foltot csinál.)
Mit tettem? Ezt elintéztem, a levelet is, magamat is. Most mit csináljak, mit mondjak, ha
visszajön Pál? Majd azt mondom, hogy én csak ültem itt ártatlanul, amikor hirtelen berontott
egy oroszlán, felugrott az asztalra, kirúgta a tintát, rám bődült, én meg vissza, megijedt és
elfutott! De ki hiszi ezt el nekem… jajj nekem… Vagy, megvan, majd azt mondom
földrengés volt, igen, akkora, hogy feldőlt tőle minden, én menteni akartam a levelet, de nem
tehettem semmit…
P.: Mi lett a levéllel Timóteus, mi ez a paca és hogy nézel ki te is?
T.: Az úgy volt, hogy beugrott egy oroszlán, meg a földrengés… (bűnbánón lehajtja fejét)
Nem… Elkalandoztak a gondolataim és annyit hadonásztam, hogy feldöntöttem a tintát és
hogy tiszta maradjak előtted, azt akartam hazudni, hogy beugrott egy oroszlán és az döntötte
fel a tintát, meg a földrengés… de nem tudok neked hazudni… én döntöttem fel a tintát, és
ezért koszos minden… Bocsáss meg!
P.: Te nem vagy koszos fiam, ez csak tinta, amit a víz lemos. Viszont igazat mondtál,
megbántad amit tettél, így a szíved megőrizted a hazugság sötét foltjától. Ha bemocskolt
volna a hamis beszéd, akkor azt sok víz se mosná le, még ha mosószappannal dörzsölnéd, az
se vinné ki soha. Ezért vagy tiszta előttem. Miután megmosakodtál és megígéred, hogy
óvatosabb leszel, átírhatod a levelet is.
T.: Akkor nem a tinta foltjától lett volna nagyobb bajom?
P.: Kezded érteni fiam, de ülj csak ide le, figyelj, és megtudod a választ.

KISCSOPORTOS FELDOLGOZÁS (A-VERZIÓ)

A színen sok mosatlan edény (akár egy lepedőre festett képen háttérként). A
csoportvezető néhány önként jelentkezőt meginvitál egy kis uzsonnára. Valamilyen édességet,
a gyerekek által kedvelt ételt, italt kínál számukra, de a tányér/pohár legyen erősen piszkos.
Ha a gyerekek elutasítják a piszkos tányért/poharat, hangozzon el a kérdés: „Mi a baj? Nem
tudjuk használni ezt a tányért/poharat? Pedig szép kép van az oldalán! Nem jó?” A gyerekek
válaszait a vezetőnek kell összegeznie: „Az a baj, hogy bár kívül szép, belül piszkos!” Ha
most odafigyeltek a mai történetre, akkor megtudhatjátok, hogy mi hasonlít az ilyen
használhatatlan edényre!
Egy konyhában, annak mosogató részénél játszódik a jelenet.
Szereplők: Márta néni (M) – szakács, Sári (S) – konyháslány/ konyhai segítő.

73
 Sári, a konyháslány jön, sok koszos edényt cipel, majd sóhajtozva leteszi az asztalra.
S.: Mindig csak kosz és kosz, mocsok és mocsok… Miért is esznek ennyit az emberek?
Milyen jó lenne, ha csak egyszer ennének… mennyivel kevesebb edényt kellene naponta
elmosnom… vagy ha csak egy tálban tennénk ki az ennivalót, és mind egy nagy tálból,
közösen ennének… vagy egymás után, nekem aztán mindegy… (Felkacag hangosan). Most
elképzeltem, hogy a gazda meg az összes családtag mind ugyanabból a tálból esznek… és
egyszerre (vidáman kacag).
Márta néni jön, a szakácsnő. Újabb koszos edényeket hoz, odateszi a többi mellé. Kérdőn néz
Sárira:
M.: Hát veled meg mi történt? Mitől vagy te ennyire vidám?
S.: Áh, csak az edények, Márta néni! Csak az edények!
M.: Te Sári, te ettől a sok koszos edénytől ilyen vidám leszel? Na, akkor csak vigadozzál,
mert mindjárt hozok még neked egy jókora adagot!
S.: Ó, drága Márta néni, hiszen ezek a piszkos edények hasznosak is tudnak lenni! Na, nem
csak azért, mert a mosogatásért kapom a pénzemet. Nem, nem. Hanem azért, mert egy nagyon
fontos dolgot éppen mosogatás közben tanultam meg!
M.: Miféle fontos dolgot, gyermekem?
S.: Na jöjjön csak, jöjjön! Üljön ide mellém! Az edények nem fognak megharagudni, ha egy
kicsit később mosom meg őket! – mondja mosolyogva, s leülnek ketten a szín közepén. (Márta
néni érdeklődve figyeli a lányt.) Emlékszik arra az asszonyra? Tudja, a múlt héten mindenki
csak róla beszélt.
M.: (Egy pillanatig töpreng, aztán eszébe jut.) Ja, persze! Hűha – rosszallóan rázza a fejét – ,
az a nő olyan életet élt, amilyet nagyon nem helyeslek! Furcsa nő volt mindig is. Nem sok
barátja volt. (Az arcán látszik a szomorúság) Mi sem barátkoztunk vele. Megszegte az
ígéretét, amelyet Isten előtt a férjének tett. Sokan haragudtak rá…
S.: Emlékszik, Márta néni, pont ott voltunk a zsinagógában akkor reggel. Jézust hallgattuk. Ó,
hogy én mennyire szeretem hallgatni a tanításait. (Egy pillanatra elmereng)
M.: Igen, én is. Örültem is, hogy aznap nem volt itthon a gazda, így elmehettünk, amikor
hallottuk, hogy Jézus is ott van.
S.: (izgatottan mesél tovább, fel is áll és járkál beszéd közben) Erre megjelentek azok a
farizeusok, meg az írástudók, és hozták azt az asszonyt. Odaállították Jézus elé… Mit vártak,
hogy Jézus majd kiszabja a büntetését? Hát ezek a farizeusok, olyan sokszor hallották Jézust
tanítani. Tudhatták, hogy ő szeretettel bánik minden emberrel.
M.: S ami a legfontosabb, egyformán bánik mindenkivel!

74
S.: Igen. Bár a törvények szerint tényleg meg kellett volna büntetni azt az asszonyt. Tényleg
rosszat tett. Ám akkor Jézus különös dolgot mondott: „Az bántsa, az büntesse őt, aki maga
soha nem vétkezett, aki soha nem követett el bűnt, aki soha semmilyen rosszat nem
cselekedett.” S akkor (mondja ámulattal), szépen lassan elkullogott minden farizeus és
írástudó. (Sári visszaül Márta néni mellé) Én akkor nagyon megdöbbentem. Hiszen mindig
úgy gondoltam, hogy a farizeusok jó emberek, hogy ők semmilyen bűnt nem követnek el,
hiszen ők ismerik a legjobban Isten törvényét. Mindig szépen vannak felöltözve, mindig
hosszasan imádkoznak. Emlékszem, gyerekkoromban minden fiú olyan akart lenni, mint ők,
akiket mindenki tisztel és nagyra tart…
M.: S akiknek minden szavát, minden véleményét lesik az emberek. Ők mondják meg, hogy
kiről mit gondoljunk, meg hogy kit szeressünk, és kit ne szeressünk… Jézus pedig arra tanít,
hogy minden embert szeretnünk kell, legalább annyira, mint saját magunkat.
S.: Na, Márta néni, hát erről szól a mosatlan edények tanítása is. Lehet akármilyen szép és
tiszta egy edény kívülről, ha belül piszkos, akkor használhatatlan! Nézd csak (felkap egy tálat
a mosatlanok közül)! Szerintem ez a konyha egyik legszebb edénye. Gyönyörű ez a
virágminta rajta. Nagyon sok pénzt fizetett érte a gazda, de megvette, mert az asszonyomnak
olyan nagyon tetszett. Én most mégsem használnám, mert belül piszkos. Használhatatlan.
M.: Nahát! Pont ezt mondta nemrég maga Jézus is a farizeusokra, hogy olyanok, mint egy
edény (elveszi Sáritól a tálat, forgatja, nézegeti), egy olyan edény, amelynek mindig csak a
külsejét tisztítják meg. Belül pedig egyre piszkosabb.
S.: Ha Jézus tanítását követem, akkor látnom kell, hogy én sem vagyok jobb, szebb, okosabb,
mint bárki más! S tudnom kell, hogy Isten minden embert egyformán szeret! S ha nem az
fogja betölteni a szívemet, hogy én jobb vagyok másoknál, ha meglátom, hogy én is szoktam
hibázni, rosszat tenni, akkor a másik emberben nem azt fogom keresni, hogy mit ne szeressek
benne, hanem azt fogom keresni, hogy vajon Jézus mit szerethet benne. S akkor én is képes
leszek szeretni őt.
M.: Így lesz tiszta és hasznos edény az életed.
Kívülről kiáltás hallatszik: „Sári, Márta néni!”
M.: Azt a mindenit, hogy elszállt az idő! Na, futás dologra!
Mindketten kivonulnak.

75
 ELMÉLYÍTÉS
A kisebb csoportokban ajánlunk egy nagyméretű bögreformát, amely kinyílik, mint
egy kettéhajtott papírlap. A külsején lehetnének szívecskék, ami utalhat arra, hogy itt akár a
mi szívünkről is lehet szó. Belülre pedig:
- vagy sötét/fekete filccel felírni azokat a dolgokat, tulajdonságokat, cselekedeteket,
amelyeket nem szeretek a többi gyerekben (pl.: árulkodik, csúfol, csúnyán beszél, elveszi a
ceruzámat, nem úgy játszik/nem azt játszik, amit én; más, mint én stb.), ezeket hadd sorolják a
gyerekek.
- vagy puzzle darabokat (a bögre formáját összevágva fekete papírból) feltenni
valahányszor egy olyan tulajdonság hangzik el, amelyet a másik emberben/gyerekben nem
szeretünk.
Amikor nem szeretek valakit, az engem is bepiszkol, hátha még bántom is, tettel
vagy szavakkal, az pedig nagyon koszossá tesz. De Jézus, ha megbocsátja
ezeket/lemossa/befesti a feliratokat/leszedi a darabokat, akkor tiszta lehet a szívünk. Fontos,
hogy erre csak Ő képes!

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:
1. Mi a munkája Sárinak?
2. Hol hallgatta Sári és Márta néni Jézus tanítását?
3. Miért jöttek a farizeusok és az írástudók Jézushoz?
4. Milyen döntést hoz Jézus a bűnös nővel kapcsolatban?
5. Miért hagyták ott a farizeusok a bűnös nőt büntetés nélkül?
6. Hogyan hasonlítható össze egy farizeus és egy piszkos edény?
7. Mi alapján kell elfogadnunk az embereket?

KISCSOPORTOS FELDOLGOÁS (B-VERZIÓ)

Alapige: Márk 7, 1-23

Kellékek: mesekötény, a történethez kapcsolódó alakokkal (Jézus, embercsoport, asztal
terítékkel, mosdótál, szétnyitható edényforma, amely belül sötét foltot tartalmaz, vagyis
piszkos).
Szervusztok, gyerekek! Jó titeket újra látni! Én olyan fáradt vagyok ma megint, és még vár
rám egy halom mosogatnivaló. Konyháslány létemre nem szeretek mosogatni. Ez elég vicces,
ugye?

76
Na jó, jó! Tudom én, hogy senki sem enne koszos edényből. Pedig olykor azon is
elgondolkodom, hogy mennyire romlana el a vacsora íze, ha koszos edényben készítenénk.
(Közben edényeket pakolgat.) Mondjuk, ha a múlt heti pörköltes fazekat nem mostam volna
ki, és ma levest főznék benne… (Hangosan felnevet, aztán kissé undorodva elhúzza a száját.)
Na, elképzeltem! Fúj! Inkább megyek mosogatni! (Felveszi az odakészített kötényt, közben
tovább beszél.)
Tudjátok, nem megy ki egy bizonyos megjegyzés a fejemből. Koszos edényekről is szó van
benne, így amikor mosogatni készülök, még inkább ez jár a fejemben. Ha érdekel titeket,
elmondom nektek is. (Mindent letesz a kezéből, s kötényét használva magyaráz.)
A minap épp a piacon jártam. Jófajta mézet akartam venni, de arra lettem figyelmes, hogy
néhány farizeus, meg írástudó körülállta Jézust. No, gondoltam magamban, ezt érdemes lesz
közelebbről is meghallgatni, hiszen ezek a farizeusok olyan fennhéjázók tudnak lenni, és
annyira keresik a lehetőséget arra, hogy hibát találjanak Jézusban, s mégis mindig pórul
járnak. Hát közelebb mentem.
Ott állt Jézus (kiveszi a zsebből és felteszi a kötőre a Jézus alakot).
Körbevették őt a farizeusok és az írástudók (felteszi az embercsoport alakját Jézus mellé).
Hegyeztem a fülemet, hogy halljam, miről is beszélnek. Persze megint a tisztaságról volt szó.
Valamiért mániájuk ezeknek a tanult farizeusoknak, a tisztaság. Tudom jól, hisz az én gazdám
is farizeus. Nagyon odafigyel arra, hogy a házban mindig rend legyen. Alig győzöm!
Leginkább este bosszant fel, amikor megterítem az asztalt (felteszi a terítőt a kötény alsó
részére), a kedvenc edényeit készítem elő (felteszi az edényeket a terítőre), és persze csupa
olyan finomságot, amit a gazdám nagyon szeret (felteszi az ételeket). S akkor ő elvonul
tisztálkodni (oldalra felkerül egy vizes tál, esetleg kendő). Addig nem nyúl ételhez, amíg nem
tiszta a keze.
No, éppen ezt kifogásolták itt a piacnál is a farizeusok. Kérdezték Jézust, hogy néhány
tanítványa miért nem mos kezet evés előtt. No, nem attól féltek, hogy összeszednek valami
bacilust és betegek lesznek! Az bántotta őket, hogy a tanítványok nem élnek a vének
hagyományaival! De Jézus megfelelt nekik! Hiszen nem ez volt az első eset, hogy a
hagyományok felől kérdezgették.
Hangosan, hogy mindenki jól hallja, ezt mondta (közben rámutat a Jézus-alakra): „Értsétek
meg, nincs semmi, ami kívülről jutva az emberbe tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az
emberből, az teszi tisztátalanná!”
Hazajöttem (leveszi az emberalakokat, Jézust is), és végig ezek a szavak jártak a fejemben.

77
Tiszta és koszos – tiszta és koszos… Aztán mosogatás közben eszembe jutott az, amit
régebben hallottam Jézustól. Emlékszem, Jézus sokat beszélt az írástudók és farizeusok
viselkedéséről, s akkor még a piszkos edényeket is szóba hozta, s én mindjárt otthon voltam a
témában!
Azt mondta, hogy a farizeusok képmutatóak, mint az az edény, amely kívülről szép és tiszta
(előveszi a zsebből az edényformát, s felteszi a kötény közepére, jól látható helyre), de belül
piszkos. A farizeusok is vigyáznak arra, hogy szebbnek és jobbnak tűnjenek másoknál, de
belül (kinyitja az edényt, s belül ott a folt) az érzéseik, a gondolataik nem Isten szerint valók.
Nincs szeretet a szívükben, esetleg csak saját maguk iránt. Jézus pedig arra tanít, hogy
minden embert szeretnünk kell, legalább annyira, mint saját magunkat.
Ha Jézus tanítását követem, akkor látnom kell, hogy én sem vagyok jobb, szebb, okosabb,
mint bárki más! S tudnom kell, hogy Isten minden embert egyformán szeret! S ha nem az
fogja betölteni a szívemet, hogy én jobb vagyok másoknál, ha meglátom, hogy én is szoktam
hibázni, rosszat tenni, akkor a másik emberben nem azt fogom keresni, hogy mit ne szeressek
benne, hanem azt fogom keresni, hogy vajon Jézus mit szerethet benne. S akkor én is képes
leszek szeretni őt. Így lesz tiszta és hasznos edény az életem.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:
1. Kik mentek oda Jézushoz a piacon?
2. Mit tartanak nagyon fontosnak a farizeusok?
3. Mit kifogásoltak a farizeusok Jézus tanítványaival kapcsolatban?
4. Miért tartották fontosnak a farizeusok a kézmosást?
5. Mit tanít Jézus a külső és a belső tisztaságról?
6. Miért hasonlítja Jézus a farizeusokat a piszkos, mosatlan edényhez?
7. Hogyan lehet a te életed tiszta és hasznos?

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS (A-VERZIÓ)

Alapigék: János 8, 1-11. Máté 23, 25-26

Cipőszínház
Ráhangolódás – mutassa be a cipő, szandál, papucs a gazdáját – meséljen róla valamit a
csoportnak.

78
 Kora reggel van még, de gazdám már a lábára vett, siet megnézni, hogy ki érkezett
hozzá. Úúúú, ezek nagy urak lehetnek, nagyon ápolt a lábuk és a cipőjük. Jajjj, de mit
csinálnak? Miért rángatnak, hová visznek, hiszen én egy egyszerű otthoni papucs vagyok,
még soha nem jártam a városban, de akkor most jól körülnézek, mert lehet többé nem lesz
ilyen lehetőségem. Sok olyan ház van itt, mint a mienk, egyelőre semmi különöset nem látok.
OOOOOHHHÓÓÓÓÓÓ hát ez a csoda mi lehet? Nagyon szép, nagy, épp felé tartunk. Jajjj,
ott még több ember van, vajon bemehetek én oda? Vagy a gazdám bemehet bennem oda,
egyszerű otthoni papucsban? De ezek az ápolt külsejű férfiak nem igazán kérdezik, csak
viszik, de én úgy érzem, nem is szeretne odamenni. Segítenem kell neki. Meg kell fordulnom,
ha futásnak eredünk, akkor még haza mehetünk. Kettőnknek biztosan sikerülni fog. Naaaa,
gyere!!!! Nem megy... Nem is baj, legalább meglátom, mi van ott belül, és hogy miért van ott
ez a sok ember, hátha találkozom valakivel, akivel összebarátkozhatom. Itt mindenki egy
emberre figyel, egy férfire, beszél nekik valamiről, de nem hallom, mert nagy itt a toporgás
körülöttem.
Mester – hangzik az egyik mellettem toporgó cipő felől.
És ő feláll, közelebb jön, szóval Mesternek hívják. Azért hozták ide a gazdámat és vele
együtt engem is, hogy ezzel az emberrel találkozzunk?
Végigrángattak a városon, olyan tempóban jöttünk, hogy rendesen körül sem érkeztem
nézni, szerintem még az utat sem jegyeztem meg, aztán behoztak egy épületbe, ami teljesen
más, mint a mi házunk, szerintem ez egy templom lehet. Nagyon sok ember hallgatott egyet, a
Mestert, de ezek a nagyurak megzavarták, most mindenki rájuk figyel... pontosabban... ha jól
meggondolom, mindenki minket figyel!!!!???? Jajjj, tudtam én, hogy nem kellene ide jönni.
De már itt vagyunk. Azt mondják ezek az ápolt cipellős urak, hogy a gazdám nem tartotta
meg a Bibliában leírt törvényt, nem csak egy férfit szeretett. Azt is mondják, hogy Mózes azt
mondta az ilyeneket meg kell kővel dobálni, ilyen módon kell megbüntetni. Na-na!!! Álljunk
meg egy kicsit!!!! Erről nem volt szó, amikor elrángattak otthonról. Valakiiii!!!! Nem jönne
segíteni!????? Én szeretem a gazdámat!!! Talán a Mester. Majd ő megállítja őket. Őt
kérdezik, hogy mit kell tenni, de nem válaszol... csak lehajolt, egészen közel hozzám, és
valamit írt a homokba, de nem tudom elolvasni. Még nincsenek kövek, de még az ápolt cipős
urak nem szálltak le a témáról, továbbra is faggatják, hogy mit tegyenek. Hát nem látjátok,
hogy a Mester ír? Lehet, hogy épp azt írja le, hogy mit kell tenniük? Ezek írástudók, ők el
tudják olvasni. Vagy olvasni tudnak, de nem értik, hogy mit olvasnak?
A Mester felállt. „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” – mondta nekik

79
 ÁÁÁÁÁ!!! Nem éppen erre számítottam, azt hittem legalább ő mellettünk lesz... De...
de... mi történik, senki nem dobja a követ??? A Mester tovább folytatja az írást, az ápolt cipők
pedig csendben elosontak.
Pedig ők olyan tiszták és ápoltak voltak, azt hihetné az ember... jobban mondva az
ember cipője, hogy nekik semmi hibájuk. Mindenesetre ma megtanultam, lehet fényes és
hibátlan a külső, nem ez számít, inkább az, hogy mi lakik a szívben. A Mester szíve tele volt
szeretettel, az ő lelke tiszta volt, nem feketítette be a harag, az irigység és más bűnök. A
gazdámnak azt mondta miután befejezte az írást, én sem ítéllek el téged, menj el, és többé ne
vétkezzél.
Aki tiszta, annak nem csak a cipője, hanem a szíve is tiszta, ezt ma megtanultam.

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:
1. Kik voltak azok, akik bekopogtak a bűnös nőhöz?
2. Hová vitték a nőt?
3. Mi volt a nő bűne?
4. Milyen ítélet várt azokra, akik ilyen bűnt követtek el?
5. Mit válaszolt Jézus a kérdésre?
6. Mi lett a nővel?
7. Miért nem dobálta meg senki kővel az asszonyt?

NAGYCSOPORTOS FELDOLGOZÁS (B-VERZIÓ)

Alapige: Márk 7, 1-23

Szereplők: Csabi (CS), édesanya (É)
Cs.: Hahóó! Megérkeztem! Van itthon valaki?
É.: Igen! Itt vagyok a konyhában!
(Csabi beszalad, és megöleli az anyukáját)
Cs.: Apa még nincs itthon?
É.: Még nincs, ő ma sokáig dolgozik, ezért ketten fogunk vacsorázni.
Cs.: Káááááár...!
É.: Milyen volt Sámuellel a hétvége? Mit csináltatok?
Cs.: Sokat játszottunk. Kipróbáltuk az új gördeszkáját, megismerkedtem a tesóival, és néhány
érdekes dolgot is tanultam tőle és az apukájától.

80
É.: Milyen érdekességet hallottál?
Cs.: Nem csak hallottam, hanem láttam is. Vacsora után szerettem volna elfogyasztani a tejes
csokibogyós nasimat, ahogy itthon is szoktam, de Samu anyukája arra kért, hogy később
tegyem, mert náluk ez úgy szokás. Nem igazán értettem, hogy miért is van ez, ezért
megkérdeztem Samut. Reméltem, ő majd tudni fogja a választ.
É.: És tudta?
Cs.: Naná! Csak úgy vágta. Körbe is vezetett a konyhában. Két mosogatójuk van, az egyik a
tejes edényeknek, a másik a húsos edényeknek. Külön edényekben főzik a tejest és a húst.
Amiben egyszer tejeset főztek, abban máskor nem lehet húst főzni. Azt hiszem így mondta...
És még azt is mondta, hogy nem mindenféle állat húsát ehetik, például ők nem esznek
disznóhúst.
É.: Ha Samu ma itt vacsorázna, gondban lennénk, mert rántott húst készítettem vacsorára,
disznóhúsból.
Cs.: Anya, miért csinálnak ők így? Ez olyan fura.
É.: A ma élő zsidók életformáját és gondolkodását nem ismerem. De bizonyára a bibliai
időkre nyúlik vissza. A Bibliából sok mindent megtudhatunk a törvényeikről és a
gondolkodásukról. Eszembe is jutott egy eset, amikor Jézussal beszélgettek a farizeusok. Azt
kérdezték Jézustól (kérdőjel), hogy a tanítványai miért nem mossák meg étkezés előtt a
kezüket. A zsidóknál ugyanis az a szokás, hogy nem esznek mosatlan kézzel. (kéz)
Cs.: Anya! Mi sem eszünk piszkos kézzel! Mi ebben a különleges?
É.: A Jézussal beszélgető farizeusok a külső alapján ítélték meg a tanítványokat. Nem mosnak
kezet, nem tartják meg a zsidó törvényeket, ezért nem szeretik Istent. (törvény, tekercs)
Cs.: Attól, hogy néha piszkos a kezem, én szeretem Istent!
É.: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” – ezt mondta Jézus
válaszul a farizeusoknak. (száj és szív) Tudod mit jelent ez?
Cs.: Nem igazán.
É.: Azt jelenti, hogy beszélnek Istenről, az ő törvényeiről, de nem szeretik Őt. Amikor Jézus a
farizeusokkal a tisztaságról, a tanítványok kézmosásáról, vagy tisztátalanságáról beszélgetett,
voltak ott más emberek is. (tömeg) Olyanok, akik Jézust követték és hallgatták a tanításait. A
következő mondatot nekik mondta: nem az tesz bűnössé, amit megeszünk. (evés)
Cs.: Hát persze hogy nem, amit megeszünk, az a pocakunkba kerül, attól nem lehetünk
bűnösek. De akkor mitől leszünk bűnösek?
É.: Csak Jézus szavait tudom idézni: „Az teszi tisztátalanná az embert, ami kijön belőle.”
Amit megteszünk, kimondunk, azok mind a szívünkből jönnek ki. Ha a szívünk tiszta, abból

81
jóság jön ki. Ha a szívünk piszkos, bűnös, akkor gonoszság jön ki belőle: lopás, csúnya
beszéd, irigység, gonosz gondolatok, hazugság, verekedés és más rosszaságok.
Cs.: Anya, nekem tiszta a szívem?
É.: Egyedül csak Jézus látja a szívedet, Ő tudja, hogy mennyire tiszta. Én csak a
cselekedeteidet és a szavaidat látom és hallom, amelyek azt mutatják, hogy Jézus él a
szívedben.
Cs.: Arra gondoltam, ha mindenkinek a szíve tiszta lenne, akkor nem lenne rossz a világban.
Akkor Samu gördeszkáját sem lopták volna el. Akkor Bözsi néni cicáját sem bántották volna,
és apa sem haragudna a testvérére.
É.: Nagyon okosakat mondasz, de ez nem ilyen egyszerű...
Cs.: Hogyhogy nem ilyen egyszerű???? Anya! Csak meg kell mondani mindenkinek, hogy
tisztítsa meg a szívét.
É.: Megmondani?
Cs.: Igen, megmondani!
É.: Úgy gondolom, inkább megmutatni kell.
Cs.: Rendben! Akkor mutassuk meg mindenkinek, hogy tiszta szívvel a legjobb élni.
É.: Ez jó ötlet! Van ötleted, hogyan kezdesz hozzá?
Cs.: Hmmmm... még nem nagyon, de lehet azért, mert éhes vagyok. Előbb eszem, és utána
kitalálom.

ELMÉLYÍTÉS
Csoportmunka:
Dolgozzátok ki, milyen tanácsot adnátok Csabinak, hogyan mutassa meg az
- osztálytársainak
- a szomszédainak
- a szüleinek
- a tanárainak
- azoknak, akik kiközösítik/kicsúfolják/megverik
... hogy tiszta a szíve!

ISMÉTLŐ KÉRDÉSEK:
1. Hol töltötte Csabi a hétvégéjét?
2. Sámuelnek milyen a vallása?
3. Milyen meglepő dolgot tapasztalt Csabi vacsora után?

82
 4. Milyen kérdést tettek fel Jézusnak a farizeusok?
5. Mit mondott Jézus, hogyan tiszteli őt ez a nép?
6. Jézus szerint mi az, ami biztosan nem tesz minket bűnössé?
7. Mi az, ami viszont bűnössé tehet?
8. Milyen összefüggés van a szív, a rosszaság és a jócselekedetek között?

KÖZÖS PROGRAMRÉSZEK

Aranymondás

„Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifjú? Úgy, hogy megtartja igédet.” Zsoltárok 119, 9
Kellékek: az aranymondás szavai a mellékletből kinyomtatva
Kinyomtatjuk az aranymondáshoz szükséges fazekakat, fedőket, a szöveg darabjait
(A4) méretben, és a tálat vagy tányért (A3). Kivágjuk, lamináljuk. Az aranymondás darabjait
gyurmaragasztóval a fedők alá rejtjük.
A gyerekeket megkérjük, hogy mondjanak példát a tiszta szívű ember, illetve egy még
nem megtisztult szívű ember viselkedésére. (Például: a tiszta szívű segít akkor is, ha tudja,
hogy nem kap érte semmit; a nem megtisztult szívű csak akkor segít, ha megfizetik, vagy
valamilyen másik módon haszna lesz). Aki megfelelő példát tud mondani, az a gyerek
alánézhet valamelyik fedő alá, ahol megtalálja az aranymondás egyik részletét, majd a
nagyobb tálba helyezheti azt. Helyes sorrendbe rendezve lehet megtanulni. Közben még
beszélgessünk arról, mit jelent a tisztaság, mi a különbség a látszólagos tisztaság, farizeusi
viselkedés, és a Krisztus által megtisztított szívből fakadó jó cselekedetek között, valamint
arról, hogyan segít Isten Igéje tisztán tartani életünket.

Énekek:

Kicsiknek
Mint a hó

Nagyoknak
Mi tesz bűntől tisztává?
Tisztítsd meg szíved
Jézus Krisztus megszabadított

83
Induló

Zászlóra írjuk fel, egyik oldalán a napi téma, másik oldalon a napi induló.
Ne ítéld el társadat,
Ne bánj gonoszul vele!
Te sem vagy jobb – ő sem rosszabb,
Vezessen Jézus szeretete!

Játék
Eszközök: lekvár egy kis tálban, egy kiskanál minden pár számára, sálak a szemek
bekötéséhez.
Helyszín: bárhol játszható, ülve és állva is.
Létszám: legalább 2 fő.
A játék menete: Alakítsunk párokat! A játékosok egymást etetik a lekvárral úgy, hogy
mindkettejük szeme be van kötve.
Illeszkedés a témához: amikor bemocskolódunk, könnyen bemocskolunk másokat is.

Kézimunkák

1. Edény zöldséglevessel

Az Isten beszédének megtartása a tisztaság megőrzésének a titka

84
És persze lehet edényt készíteni gyurmából, agyagozni stb.

85
86
 SZÜLŐK ESTÉJE
Játék: Titkos út – téglalap alakú „bekockázott” területen kijelölünk egy láthatatlan utat.
Ez az az út, ami átvezet a területen, viszont az elején csak a játékvezető ismeri. Az első
érkezőnek megmutatja az utat, akinek majd az lesz a feladata, hogy a következőnek
megmutassa. A cél, hogy a kijelölt úton jusson be mindenki arra a helyre, ahol a program
további része lesz.
A látottak alapján kössük össze a játékot a hét témájával, a továbbiakban egy
általánosabb elmélyítés olvasható.
Ahogyan a játékból is kitűnt, ha követjük azt a személyt, aki ismeri az utat, könnyen
célba érünk. Ehhez szükségünk van valakire, aki követhető. Az ő követése által mi is
követhetővé válhatunk. Bibliai történetek által láttunk magunk előtt jó példákat. A lehetőség
adott, hogy ezt kövessük, és a jó cselekvésben legyünk példákká.
Az öt nap alatt, öt olyan területről tanultunk, amelyre érvényes a Timóteusi levél igéje:
Légy példa!
Hogy miben? Próbáljuk meg a bemutatott „kísérlet” és annak magyarázata után
kitalálni.
Kellékek: egy mélyebb tálca; átlátszó pohár, amelyre egy szív van felfestve, vagy
felragasztva, s valamilyen színezett folyadékkal van megtöltve; egy üres átlátszó pohár; egy
kancsó tiszta víz.
Azt mondja a Szentírás, hogy mindnyájan bűnösen születünk meg. Ez azt jelenti, hogy
inkább akarjuk megtanulni és megtenni a rosszat, mint a jót. A rossz, vagyis a bűn
beszennyezi a szívünket. (Látható helyre tesszük a tálcát, s közepére a szívecskés poharat.)
S mit tudok így adni a többi embernek? Rosszat! (Felemelem az üres poharat, s átöntök
egy keveset a színes (koszos) vízből.) Arról tanultunk, hogy csak azt tudjuk kimondani,
továbbadni, amivel tele van a szívünk. Ha ilyen feketeséggel van tele, arról tudunk beszélni.
Valahányszor elmegyünk istentiszteletre, hittanórára, vasárnapi iskolába, mindig kapunk egy-
egy keveset Isten igéjéből, mellyel meg akar tisztítani minket az Atya.
Isten meg tudja, és meg akarja tisztítani a te szívedet is. Ha naponként keresed az ő
szeretetét, igazságát, olvasod az ő igéjét, s imádságban tartod vele a kapcsolatot, akkor ő
képes arra, hogy teljesen megtisztítson téged! (Közben folyamatosan öntöm a kancsóból a
vizet, amíg az felhígul, s teljesen tiszta lesz.)
Most már adhatok értékes tiszta szavakat, érzéseket, cselekedeteket másoknak. (Átöntök
újra a másik pohárba, hogy az felhíguljon.)

87
 Első napunk üzenete: Légy példa a beszédben, mely csak úgy lehetséges, ha Isten
megtisztította a szívedet.
A második napon a viselkedésünket vizsgáltuk meg. Mindnyájan viselkedünk
valahogyan, de honnan tudjuk azt, hogy amit teszünk és mondunk, az jó, vagy rossz? Valljuk
meg őszintén, jólesik néha kinevetni, kigúnyolni a másik embert. De mi van akkor, ha téged
csúfolnak? Ha éppen rajtad nevetnek?
Ha ezeken kicsit elgondolkodunk, akkor egyszerű megállapítani, hogy milyen a jó
viselkedés. Ami számomra nem kellemes, nem esik jól, az nagy valószínűséggel másnak sem
fog jól esni.
Éppen erre akar Jézus ma megtanítani minket: ahogy szeretnénk, hogy velünk
bánjanak, mi is úgy bánjunk másokkal.
Választhatunk, hogyan viselkedünk. Ha Jézus példáját követjük, az olyan, mintha
ilyen kősziklára építenénk házat. (A dobozra mutatunk.) Ha nem, akkor meg olyan, mintha
erre a lágy, puha talajra építenénk. (A puha zsákra vagy párnára mutatunk)
Nézzük meg! (Soroltassunk a gyerekekkel cselekedeteket, viselkedési formákat. Jókat
és rosszakat egyaránt. Mindegyiknél egy-egy téglát teszünk a kemény, illetve a puha felületre
hovatartozásuk szerint. Lehetőleg ne tornyot, hanem falat építsünk belőlük, tehát hosszabban
rakjuk szét a téglákat. A puha felületen épített falnak a végén le kell omolnia!)
Látjátok, viselkedhetünk sokféleképpen, de az a jó, helyes, követendő, amelyet mi
magunk Jézustól tanulunk. Ha az ő példáját követjük, nem bántunk, hanem szeretünk!
Reméljük nemcsak ezen a héten, hanem az életünk minden napján vissza tudunk majd
emlékezni erre, és lesz erőnk jól cselekedni.
A továbbiakban nézzük miről tanultunk a 3. napon.
Kellékek: Egy fehér lap, esetleg egy papírvágó olló. A videó segítségével gyakoroljuk
be előre a hajtogatás lépéseit, hogy ne bizonytalanok legyenek a mozdulataink.
https://www.youtube.com/watch?v=BSeMkvGZ3-
k&fbclid=IwAR1aIpL9gpZxCid_3wz8Z_sXaJ-2y93J_mHUKtd-IHi7cT5lBX4Fu9b8f0E
Van egy fehér lapom, minden egyes hajtáshoz szükségem van a segítségetekre. Kicsit a
képzeleteteket is használni kell.
Elöljáróban elmondom, hogy a kezemben lévő fehér lap kapcsán most gondoljunk egy
szeretetlen emberre. Különböző hajtásokat végzek majd a lapon, és minden alakzatot
megpróbálunk majd összekötni a szeretetlen emberrel.
Az első hajtás után mondjuk el, hogy mire emlékeztet bennünket az alakzat és hogyan
kapcsolódhat a szeretetlen emberhez. (Engem egy puskára emlékeztet, melyet úgy tudok

88
összekapcsolni a szeretetlenséggel, hogy aki szeretetlen az támadó szavaiban, tetteiben.)
Hallgassuk meg a jelenlévők válaszait, de ha nem megy, lehet segíteni a beszélgetést.
Amint sorra vettük a hajtogatás során az alakzatokat, cselekedeteket társítottunk hozzá,
eljutunk az utolsó formáig. Gondolj arra, hogy te vagy ez a szeretetlen ember. Isten nem akar
ebben a szeretetlen állapotban hagyni bennünket, ezért megtisztít a szeretetlen gondolatoktól
és cselekedetektől. (A videóban látottak szerint, a megfelelő helyen levágjuk vagy kézzel
letépjük a fölösleges részeket) Megtanítja hogyan kell szeretni.
Jézus annyira szeretett minket, hogy minden büntetést átvállalt helyettünk. Őt, az
irányunkba érzett szeretete tettekre sarkallta. Látsszon meg tetteinken, hogy azok szeretetből
fakadnak.
A negyedik napunk témájához érve egy kérdéssel folytatom:
Hiszed-e, hogy Jézus minden pillanatban melletted van?
- Aki ebben 100 %-ban biztos, az álljon fel.
- Aki csak kicsit biztos benne, az takarja el a szemét
- Aki egyáltalán nem, az maradjon ülve és semmit ne tegyen.
Azok közül, akik kifejezték hitüket, válasszunk ki egy személyt (lehetőleg olyat, akit a
gyakorlat során meg bírunk tartani). Kérjük meg, hogy dőljön a karunkba anélkül, hogy
behajlítaná a lábát. Mielőtt dőlne emlékeztessük: Ne félj!
Elsőre próbáljuk még akkor megtámasztani, amikor kicsikét dőlt hátra, aztán egyre
lejjebb-lejjebb engedjük. Fontos: Nagyon vigyázzunk a testi épségére!
Ha behajlította a lábát, nem mert dőlni, hátralépett – Sok esetben a hit elméletben jól
működik, azonban ez az életünknek azon területe, melynek nem elméletben, hanem
gyakorlatban kell működnie. Jézus azt mondja bátran menjünk hozzá a kicsinyke hitünkkel.
Bízzunk abban, hogy Ő meghallgat. Higgyünk Benne!
Az ötödik napunkhoz érkezve felmutatok egy szívformát. (Kívülről szépen kidíszített
szív legyen a bemutatott darab, a belseje pedig piszkos, szakadt, fekete.)
Mit gondoltok a kezemben lévő szívről, jó vagy rossz lehet?
Ha a szív jó, akkor a benne lévő gondolatoknak is jónak kell lenniük. Nézzünk bele!
(kinyitjuk) Azt látjuk, hogy teljesen más, mint kívülről. Bizonyára nem szeretne ilyen
maradni. Mi lenne a megoldás? Hogyan segíthetnénk ennek a szívnek megtisztulni?
(Hallgassuk meg a válaszaikat)
Jézus a megoldás! Ő látja a belsőt is, akkor is, amikor mi csak a külsőt látjuk.

89
 VÉGEZETÜL A RENDAKÁS

Bízzunk meg termenként egy-két embert, akik a rendrakásért felelnek! Azok a

munkatársak, akiknek kicsi gyermekeik vannak, hazamehetnek. A többiek mindaddig
segítsenek, míg mindennel el nem készülünk! Ha az épületben nagytakarítást is kell végezni,
kérjük mások segítségét! Egy ilyen hét után mindenki fáradt. Talán akad olyan valaki, aki
nem tudott segíteni, de hajlandó az utolsó napon tenni valamit.

És aztán ...
mehetünk haza, és kipihenhetjük magunkat.

Kiértékelés
Fontos, hogy kiértékeljük a héten történteket. A szülők estéje után erre nincs alkalom.
Jobb, ha egy másik estét választunk ki. Ne várjunk soká, mert az első benyomások
elhalványulnak! Hívjuk meg az összes munkatársat! Gondoskodjunk kávéról/teáról,
édességről! Ha lehet, ajándékozzuk meg őket egy-egy aprósággal! Senki nem vár nagy
ajándékot, de egy kis figyelmesség mindenkinek jól esik. Például egy bibliai idézetes
képeslap, melyre ráírjuk, hogy „Köszönöm”. Támogassuk, bátorítsuk egymást ebben a
munkában!
Megkérhetjük a többieket, hogy mindenki írja le, mit tartott jónak és kevésbé jónak. Talán
az alábbi kérdések segítenek. Ne féljünk a bírálattól! Hallgassuk meg mások véleményét! A
következő alkalom sem fog tökéletesre sikeredni, de sokat tanulhatunk egymástól.
A Vakációs Bibliahét rendkívüli alkalom arra, hogy Isten Igéjét környezetünk széltében-
hosszában elvessük.

De akik az Úrban bíznak,

erejük megújul,
szárnyra kelnek, mint a sasok,
futnak, és nem lankadnak meg,
járnak, és nem fáradnak el.

Ézsaiás 40,31

A mi feladatunk a vetés. A magvetőnek is meg kell várnia, míg a mag kicsirázik és kikel.
A közbeeső időszakban csupán annyit tehet, hogy locsolja a földet, ha nem esik az eső. Mi is
csak imádkozni tudunk, hogy Isten Szent Lelke elvégezze azt a munkát, melyet senki más
meg nem tehet – vagyis, hogy meggyőzze a gyermekeket arról, hogy szükségük van Istenre,
és teljes mértékben Isten gyermekei lehetnek. Természetesen nagyszerű lenne, ha az összes
gyereket bevonhatnánk a vasárnapi bibliaórákon folyó tevékenységekbe, hogy az év további
részében is tanítgassuk őket Isten Igéjére, de a gyakorlat sajnos nem ez. Mégis, tapasztalni

90
fogjuk, hogy sok gyerek évről évre vissza fog térni. Ha más okunk nincs, ez is elegendő a
folytatáshoz.

Az értékeléshez visszajelzéshez néhány kérdés, hogy legközelebb jobban csináljuk

– Mi a véleményed a témáról?
– Mi a véleményed a teremről?
– Elegendő információhoz jutottál a kezdet kezdetén?
– Mi a véleményed az irányításról?
– Mi a véleményed az énekekről, a zenéről?
– Mi a véleményed a légkörről?
– Mi a véleményed a kézimunkákról, a játékokról? (Írjuk fel, melyik csoportban segítettünk!)
– Mi a véleményed a jelenetekről?
– Mi a véleményed a bibliai történetek elmeséléséről?
– Van-e ötleted a jövő évvel kapcsolatban, és részt akarsz-e venni jövőre is a szervezésben és
lebonyolításban?

A programmal kapcsolatos visszajelzéseket szeretettel várjuk a következő címre:

e-mail: hitoktatas@gmail.com

91
 Felhasznált irodalom:

Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata 1. Az érzelmi intelligencia fejlesztése.

Kulcs a muzsikához Kiadó, 2010

Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata 2. A kisiskoláskor. Kulcs a muzsikához

Kiadó, 2011

Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata 3. A serdülőkor életfeladatai (1). Kulcs a
muzsikához Kiadó, 2011

Uzsalyné Pécsi Rita: A nevelés az élet szolgálata 4. A serdülőkor életfeladatai (2). Kulcs a
muzsikához Kiadó, 2012

Ernst Aebi: Rövid bevezetés a Bibliába. Primo Kiadó

A Biblia ismerete kommentársorozat III. Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, Budapest,

1999

92
 Tartalom
Alapvetés ........................................................................................................... 4
Áttekintés .......................................................................................................... 6
Miért kell a „körítés”? ....................................................................................... 7
Hogyan kezdjük el? ........................................................................................... 9
Életkori sajátosság ........................................................................................... 11
I. NAP ............................................................................................................. 14
Áhítat a munkatársaknak ....................................................................... 14
Kortörténeti háttér ................................................................................. 15
Kerettörténet.......................................................................................... 17
Kiscsoportos feldolgozás ...................................................................... 18
Elmélyítés ............................................................................... 20
Ismétlő kérdések ..................................................................... 20
Nagycsoportos feldolgozás ................................................................... 21
Elmélyítés ............................................................................... 23
Ismétlő kérdések ..................................................................... 24
Közös Programrészek............................................................................ 24
Aranymondás .......................................................................... 24
Ének ........................................................................................ 25
Induló ...................................................................................... 25
Játék ........................................................................................ 25
Illusztráló mesék ..................................................................... 26
Kézimunkák ............................................................................ 26
II. NAP............................................................................................................ 27
Áhítat a munkatársaknak ....................................................................... 27
Kortörténeti háttér ................................................................................. 27
Kerettörténet.......................................................................................... 29
Kiscsoportos feldolgozás ...................................................................... 30
Elmélyítés ............................................................................... 32
Ismétlő kérdések ..................................................................... 33
Nagycsoportos feldolgozás ................................................................... 33
Elmélyítés ............................................................................... 36
Ismétlő kérdések ..................................................................... 36
Közös Programrészek............................................................................ 36
Aranymondás .......................................................................... 36
Ének ........................................................................................ 38
Induló ...................................................................................... 38
Játék ........................................................................................ 38
Illusztráló mesék ..................................................................... 39
Kézimunkák ............................................................................ 39
III. NAP .......................................................................................................... 40
Áhítat a munkatársaknak ....................................................................... 40
Kortörténeti háttér ................................................................................. 41

93
 Kerettörténet.......................................................................................... 42
Kiscsoportos feldolgozás ...................................................................... 44
Elmélyítés ............................................................................... 47
Ismétlő kérdések ..................................................................... 48
Nagycsoportos feldolgozás ................................................................... 48
Elmélyítés ............................................................................... 50
Ismétlő kérdések ..................................................................... 51
Közös Programrészek............................................................................ 51
Aranymondás .......................................................................... 51
Ének ........................................................................................ 52
Induló ...................................................................................... 52
Játék ........................................................................................ 52
Illusztráló mesék ..................................................................... 53
Kézimunkák ............................................................................ 53
IV. NAP .......................................................................................................... 54
Áhítat a munkatársaknak ....................................................................... 54
Kortörténeti háttér ................................................................................. 55
Kerettörténet.......................................................................................... 56
Kiscsoportos feldolgozás ...................................................................... 58
Elmélyítés ............................................................................... 59
Ismétlő kérdések .................................................................... 60
Nagycsoportos feldolgozás .................................................................. 60
Elmélyítés .............................................................................. 63
Ismétlő kérdések .................................................................... 64
Közös Programrészek ........................................................................... 64
Aranymondás ......................................................................... 64
Ének ....................................................................................... 64
Induló ..................................................................................... 65
Játék ....................................................................................... 65
Illusztráló mesék .................................................................... 65
Kézimunkák ........................................................................... 66
V. NAP ............................................................................................................ 67
Áhítat a munkatársaknak ...................................................................... 67
Kortörténeti háttér (A-verzió) ............................................................... 68
Kortörténeti háttér (B-verzió) ............................................................... 69
Kerettörténet ......................................................................................... 72
Kiscsoportos feldolgozás (A-verzió)..................................................... 73
Elmélyítés .............................................................................. 76
Ismétlő kérdések .................................................................... 76
Kiscsoportos feldolgozás (B-verzió)....................................... 76
Ismétlő kérdések .................................................................... 78
Nagycsoportos feldolgozás (A-verzió) ................................................. 78
Ismétlő kérdések ........................................................................ 80

94
 Nagycsoportos feldolgozás (B-verzió) .................................................. 80
Elmélyítés .............................................................................. 82
Ismétlő kérdések .................................................................... 82
Közös Programrészek ........................................................................... 83
Aranymondás ......................................................................... 83
Ének ........................................................................................ 83
Induló ...................................................................................... 84
Játék ........................................................................................ 84
Kézimunkák ............................................................................ 84
Főének ............................................................................................................. 86
Szülők estéje .................................................................................................... 87
Végezetül rendrakás ........................................................................................ 90
Kérdések visszajelzéshez ................................................................................ 91
Felhasznált irodalom ....................................................................................... 92
Tartalom .......................................................................................................... 93

95
ББК 86.37
T 41
Молнар Е., Нодь З., Тамаш Б., Тігор М., Товт Л. та ін. « Cлідуй за мною!» - KOEN
(фонд Християнської освіти та Морального виховання) посібник для організації
дитячого біблійного тижня. - , 2019 р., 96 с. (на угорській мові).
Книга містить матеріали для організації п’ятиденного дитячого табору. Посібник стане
у нагоді вчителям релігії та катехизму, а також для всіх, хто працює з дітьми.
Книжка містить розробки занять, які на прикладі біблійних притч навчать малечу
слідувати за Ісусом Христом вірною дорогою, покажуть вихованцям як стати
прикладом для інших у розмові, поведінці, любові, чистоті. Крім біблійних вчень
посібник містить ідеї для дитячого рукоділля, зразки пісень, описи ігор та інші
методичні матеріали.

ISBN 978-617-7692-36-1

Видавництво: ТОВ «РІК-У»

88000, м. Ужгород, вул. Гагаріна, 36. E-mail: print@rik.com.ua
Свідоцтво про внесення субʼєкта видавничої справи до Державного
реєстру видавців, виготівників і розповсюджувачів видавничої продукції
Серія ДК 5040 від 21 січня 2016 року
Підписано до друку 08.04.2019р. Папір офсетний.

Поліграфічні послуги: Пп. Лац Чілла С.

м. Берегово, пл. Кошута 4.
Зам. № 18/19, Тираж 950

Nyomtatta: Kálvin Nyomda

Beregszász, Kossuth tér 4.

96