Huszonhét Év Tokajért

Huszonhét év
Tokajért
Májer János
Huszonhét év
Tokajért
Szolgálatom története
Bíbor Kiadó
Támogatók:
Borsodvíz Zrt.
COLAS Északkő Bányászati Kft.
ZEMPLÉNKŐ Kelet-magyarországi
Építőipari Fővállalkozó és Bányászati Kft.
Zempléni Z.H.K. Nonprofit Kft.
Tiszántúli Takarék
Szerkesztette: Somorjai Lehel

Munkatárs: Sáray László, dr. Dankó József, Várhelyi Gyula
Olvasószerkesztő: Filip Gabriella
Borítókép: Hanák Tibor
© Májer János, 2019

© Bíbor Kiadó, 2019
Kiadja a Bíbor Kiadó

A kiadásért felel: dr. Borkuti Eszter ügyvezető
www.biborkiado.hu
A
A könyv
könyv
a aPytheas
PytheasKönyvmanufaktúra
Könyvmanufaktúra
műhelyében
muhelyében
̋ készült
készült
ISBN 978-615-5536-71-7
Ajánlom ezt a könyvet
szeretett feleségemnek, Otiliának
szeretett gyermekeimnek, Violettának és Sándor Jánosnak
Ajánlás
Májer János, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Tokaji Sza-

kaszmérnökség helyettese 32 évesen lett Tokaj első számú vezetője, s ezt
a szerepet 2014 októberéig, 27 esztendőn át folyamatosan betöltötte. Nagy
idő ez egy város és egy ember életében egyaránt.
A tanácsi rendszerben mérnöki felkészültsége, a helyi Hazafias Nép-
frontban mutatott társadalmi aktivitása, nem utolsósorban régi tokaji
család tagjaként, megkérdőjelezhetetlen tokajisága miatt esett rá a jelölés.
Kezdő tanácselnökként élte át a rendszerváltás és az önkormányzattá ala-
kulás nehéz éveit, majd hatszor újraválasztották, míg 2014-ben már nem
indult újra az esedékes választáson.
Májer János a kezdettől felmérte, hogy Tokaj város, mely városi címét is
csak 1986-ban kapta vissza, elhanyagolt állapotban van, a 40 éves szocialis-
ta időszak érzéketlen politikai hozzáállása miatt, mely a település nagyság-
rendjéből indult ki, figyelmen kívül hagyva a város regionális, történelmi,
gazdasági szerepét, vonzáskörzeti funkcióit. Ez a hozzáállás Tokajt lefokoz-
ta, szinte szerepkör nélkülivé tette, melynek viszont pozitív mellékterméke
volt, hogy nem lett „tönkrefejlesztve” sem. Ebből adódott a fiatal polgár-
mester programja is. Májer János nagy ambícióval és lelkesedéssel látott
hozzá Tokaj újra-pozicionálásához. Az átvett helyzet fejlesztő típusú pol-
gármestert kívánt, s azt Májer János személyében meg is találta.
Ehhez hívott engem is szakmai segítségként városi főépítésznek, amit
1987-től 2012-ig, 25 éven keresztül töltöttem be, mely idő alatt igyekez-
tem a városban elhatározott fejlesztő munka segítségére lenni, így szinte
végig tanúként kísértem dinamikus és következetes tevékenységét.
Az igazi fejlesztő munkát a rendszerváltás éveiben visszanyert önkor-
mányzatiság tette lehetővé. Ekkor fogalmazódott meg a város átfogó fej-
lesztési koncepciója, hogy Tokaj a hegyaljai térség borászati, kulturális,
oktatási és idegenforgalmi, valamint közigazgatási központja legyen, s fel-
zárkózzék a tokaji bor világhírnevéhez. Ekkor fogalmazódott meg, hogy
Tokaj elhanyagolt állapotából kitörve, emblematikus szerepét visszanyerve
„6 puttonyos” várossá alakuljon.
Felismerésre és megfogalmazásra is került, hogy Tokaj, neve miatt is
közismert város, építészeti minősége, szolgáltatásainak sokszínűsége és
színvonala, idegenforgalmi fogadókapacitása, a tokaji bor marketingjé-
nek fontos, közvetett eleme, s nem engedhető meg a bort értékelő látoga-
tók gyakran tapasztalt helyszíni csalódása.
Huszonhét év Tokajért
8
A testület által támogatott nagyívű és ambiciózus program megvalósí-

tása a 300 fős középiskolai kollégiummal kezdődött, mely egyben teher-
mentesítette a Dessewffy–Rákóczi-kastélyt, s a nyári szállás kapacitást is
növelte. Ezzel egy időben az érvényes rendezési terv is módosításra került.
Átfogó, egyben elkerülhetetlen beavatkozás volt a főutcán zajló élet-
veszélyes teherforgalom elterelése két egyirányú utcába, s egy új, Bod-
rog-parti kétirányú útszakasz megépítésével. Ez a Kálnoki Kiss Sándor
miniszterhelyettes támogatásával létrejött városi szintű beavatkozás tette
lehetővé a főutca sétálóutcává alakítását, humanizálását, turisztikai vonz-
erejének növelését, valamint a főutca melletti értékes épületek érdemi
felújíthatóságát is, ill. így került ki a rendezési tervből a Bodrog-parti
halászfalu forgalmi okokból tervezett szanálása is. A sétálóutca kialakí-
tásához kapcsolódóan megtörtént e szakasz közmű-rekonstrukciója, lég-
kábel-mentesítése, a betonoszlopokat hangulatos közvilágítás váltotta fel.
Az ezt követő negyed évszázadot a célterületek folyamatos, intenzív
fejlesztése jellemezte, önkormányzati és vállalkozói forrásokból.
A borászat területén: új borászatok, a Hétszőlő-, a Dobogó-, az Ár-
vai-, a Demeter pincészetek, a Szerelmi úti pincesor, Borgaléria, Toka-
ji borok háza. Az idegenforgalom területén: Toldi fogadó, Kelep szálló,
Makk Marci, Millennium hotel, Borok háza, Dégenfeld-palota. Oktatás
területén: 300 fős kollégium, iskolai tornaterem, új gimnázium, idegen-
forgalmi és vendéglátóipari szakközépiskola, általános iskola bővítései,
óvodabővítés és rekonstrukció. Kultúra területén: zsinagóga rendez-
vényházzá alakítása, új színházépület, új konferenciaközpont, 2500 fős
fesztiválkatlan, városi könyvtár. A Tokaji Írótábor fenntartása, rendszeres
képzőművészeti kiállítások stb. Műemlék rekonstrukció területén: zsi-
nagóga és serház, Dessewffy–Rákóczi-kastély, Dégenfeld-palota, Toldi
fogadó. Infrastruktúra területén: új elterülő út, sétálóutca, új közművek,
légkábel-mentesítés, forgalmi utak rekonstrukciója, parkolósávokkal
bővítése, gyalogos sétány a Tarcali úton és a Tisza-parton, körforgalmi
csomópont. Lakásépítés területén: Bodrog-parti lakások, a nyaralóte-
lep átminősítése lakóterületté, élénk és támogatott családiház-építés,
Klapka és Aponyi utcai önkormányzati lakások. Szociális szolgáltatások:
150 fős idősek otthona, mentőállomás, nyugdíjasok háza, ravatalozóbő-
vítés, szakorvosi rendelő és új orvosi ügyelet. Köztéri képzőművészet te-
rületén: Kiss Albert, Rákóczi Ferenc, Széchenyi István, Szent István király
szobrai, Tenkács Tibor Szüretelők c. alkotásának áthelyezése. Közigazga-
tás területén: a közintézmény-hálózat fejlesztése révén Tokaj kistérségi
9
központ (statisztikai körzet), majd 60 év szünet után újra járási központtá

vált, melytől remélhetően már nem lehet a várost ismét megfosztani.
Sok fontos, tervezett fejlesztési program megvalósítása az utódokra
maradt, mint pld. a Tokaj-hegyre vezető felvonó, a Bodrog-híd stb.
Az intenzív önkormányzati fejlesztési programok, s a privát beruhá-
zások támogatása jelentős központi forrásokat igényelt. Ehhez speciális
tehetségre, országos kapcsolatteremtő és kommunikációs készségre volt
szükség, melyekkel Májer János szerencsésen rendelkezett, s a forrásokat
rendkívül eredményesen teremtette meg, függetlenül attól, hogy melyik
politikai erő kormányozott.
A következetes városfejlesztő munka országos figyelmet kapott, Hild-
éremmel és Kós Károly-díjjal is elismerték. 2002-ben a város a Tokaji
Borvidékkel együtt a Világörökség részévé vált. Az UNESCO döntésének
előkészítésében Tardy János mellett Májer Jánosnak is jelentős szerepe
volt. A tárgyalások a polgármesteri irodában folytak.
Összességében elmondható, hogy Májer János polgármesterségének
27 éve a városi progresszió időszaka volt, s hogy a település tervezett újra-
pozicionálása sikeres lett.
Ezen memoárkötet a város vezetőjének emlékanyagát a teljesség igé-
nye nélkül rögzíti, bízva abban, hogy az időszak részletes feldolgozása
egy megírandó városi monográfia részeként megtörténhet a közeli jövő-
ben. Remélhetőleg az utódok és az utókor megértik, tisztelik és folytatják
Májer János Tokaj érdekében elvégzett munkáját.
Kelt 2019. február 12-én
Bodonyi Csaba
DLA építész
Kedves Olvasó!
Visszaemlékezésemet baráti biztatások hatására készítettem el aktív életsza-

kaszom lezárása után. Összefoglaltam a munkában eltöltött évtizedeimet,
a kezdeti „vizes” éveket, majd a városi tanácsnál és az önkormányzatnál vál-
lalt szolgálatom történetét, amely több mint negyedévszázados személyes
szerepemről és felelősségemről szól Tokaj város élén. Felidézem például,
hogyan lehetett Tokaj-Hegyalja névadó településének lemaradási folya-
matát megállítani, a történelmi igazságtalanság okozta méltatlan helyzetét
jobbra fordítani, és elindítani korábbi rangjához méltó felzárkóztatását. Ez
a könyv tulajdonképpen egy időutazás, Tokaj közel három évtizedes köz-
igazgatási és fejlesztéstörténete, amely személyes sorsomat is meghatározta,
a városi rang visszaszerzésétől nyugdíjba vonulásomig. Önértékelésemben
objektivitásra törekedtem, és hiteles forrásokat használtam. Visszaemléke-
zésemet tisztelettel ajánlom az itt és a város környékén élőknek, az elszár-
mazottaknak, Tokaj barátainak.
Korosztályom tagjai emlékeznek rá, hogy engem vízügyi szakember-
nek képeztek. Csak később váltam politikussá, környezetem és a társa-
dalmi változások hatására. Az indító szándékoknak mindig nagy szerepe
volt, s erről 27 éves közéleti munkám során nem feledkeztem meg.
Fiatal koromban eredendően a nagyváros vonzott, de miután „itt ragad-
tam”, sokszor felmerült bennem: törvényszerű-e, hogy a nevében oly híres
Tokaj szomorú sorsot éljen meg. Nem tagadom, hogy amikor felkértek ta-
nácselnöknek, sok gondolat kavargott a fejemben. Édesanyám (apám akkor
már nem élt) szorongva óvott és figyelmeztetett. Minden bizonnyal előtte
lebegett, hogy mennyi támadás érte elődeimet hivatásuk gyakorlása során.
Nem akarta, hogy ennek a méltatlanságnak én is részese legyek.
A vízügyi szakmában eltöltött tizenegy év erős kötődést jelentett szá-
momra, sőt váratlan felemelkedéssel is járt. Elkötelezettje voltam a Víz-
ügyi Igazgatóságnak, hiszen tenyerükön hordoztak, egyengették szakmai
utamat. Tovább tanulhattam, külföldi tanulmányutakon vehettem részt,
és felelős munkával bíztak meg. Ezért bizonyos szégyenérzetem volt,
amikor búcsúzni mentem dr. Stéfán Márton főmérnökhöz és dr. Pados
Imre igazgatóhoz. Sári László, a Tokaji Szakaszmérnökség vezetője már
a kezdetektől ösztönzött és kért, hogy vállaljam el Tokaj város tanácsel-
nökségét. Minden bizonnyal ambíciót és teherbíró képességet látott ben-
nem, ami a városvezetői poszt sikeres ellátásához szükséges.
12
Feltételezem, hogy Aradi Mária városi párttitkár meggyőzésében is

szerepe volt Sári Laci bácsinak. Ezt azért gondolom így, mert Máriával
korábban nem ismertük egymást. Amikor a helyzet komolyra fordult, bi-
zonyára az ő döntését is befolyásolta többszöri személyes beszélgetésünk.
Volt olyan párttag – például özvegy Ványik Lajosné –, aki konfrontációt
is felvállalt mellettem, ellenzőimmel szemben.
Évtizedek múltával is úgy gondolom, hogy Ződi Imre, a Hazafias Nép-
front megyei titkára is mellettem szólóan szőtte a szálakat. Helyettese,
Sáray László különösen a tokajiságomat, fiatal koromat és képzettségemet
hangoztatta. Vitathatatlan a jelentősége a támogatói és az ellenzői körnek,
de a végleges döntést nekem kellett meghoznom. Nem volt könnyű, mert
fülembe csengett anyám intő szava: „ki fognak kezdeni és megkeserítik
az életedet a későbbi ellenségeid”. De a vágy és a bizonyítás erősebben
munkált bennem. Hittem ugyanis, hogy Tokaj igenis kimozdítható elma-
radottságából, és hogy felszámolható elesettsége.
Éreztem magamban annyi erőt, hogy erre a feladatra képes lehetek.
A döntési időszak napjaiban már elképzeléseim voltak Tokaj város jövő-
jéről, fejlesztéséről, az építkezés irányáról. Összeállítottam egy fejlesztési
tematikát, stratégiát.
Úgy gondoltam: meg kell erősíteni a város intézményrendszerét, hogy
azt ne lehessen a továbbiakban külső hatások miatt leépíteni. Erősíteni
kell a hitet az intézményvezetőkben, és arra is ösztönözni kell őket, hogy
a levegőben érezhető változásokra időben felkészüljenek. Ebben az idő-
szakban – de később is – az volt az álmom, hogy ezek az intézmények
ideális körülmények között működhessenek. Hangsúlyosan érdekelt
a közoktatás helyzete, mert hittem, hogy ez lehet a legjobban megtérülő
befektetés Tokaj jövője szempontjából. A terveim között szerepelt a vá-
ros szegényes infrastruktúrájának fejlesztése. Forráshiány miatt azonban
gyors és gyökeres változásra nem számíthattam, ezért a két célkitűzés
összekapcsolásával gondoltam kezelni a lassú, de folyamatos építkezést.
Tudtam, hogy új közegészségügyi intézményrendszert kell létrehozni,
amely kiszolgálja a város és a környék lakosságának igényeit, és növeli
Tokaj vonzását csakúgy, mint az oktatási és a kulturális intézmények.
Szerettem volna megerősíteni a vegetáló gazdasági egységeket, ame-
lyek biztosíthatják a tovább foglakoztatást. Ezt az elképzelésemet azon-
ban az idő túlhaladta. Az ipari és szőlészeti szövetkezet, szakszövetkezet,
sajnos, eltűnt Tokaj palettájáról, és ezzel együtt új probléma keletkezett:
a munkanélküliség. De már ezt megelőzően is szerettem volna, ha sikerül
valamilyen mezőgazdasági feldolgozóipart telepíteni a városba.
13
Tokaj tanácselnökségem alatt is elöregedő településnek számított.

A statisztikát persze az is rontotta, hogy volt a városban egy szociális ott-
hon. Az időskorú emberek szociális megsegítését az intézményrendszer
megújításával szerettem volna elérni.
A város életében meghatározó szerepe volt az idegenforgalomnak.
Az ideérkezők többsége a művésztelep tagjaiból, az írótábor résztvevői-
ből, bakancsos turistákból, a szüreti napok iránt érdeklődőkből, a borok
szerelmeseiből és a Szovjetunió tagállamaiból dömpingszerűen érkező
szakszervezeti csoportokból állt. Ezt a kört szerettem volna kibővíteni az
országjárókkal, s a vonzerőt jelentő tokaji bor mellé kulturális szolgálta-
tásokat terveztem. A tokaji szőlő- és borkultúra fejlesztése nagyon fontos
volt számomra. Hittem, hogy ennek siralmas helyzetén egyszer változ-
tatni lehet. Példaképeim voltak a nagy öregek: Pap Miklós tanár-muzeo-
lógus, Tenkács Tibor festőművész és Béres Béla esperes-plébános, akik
a nehéz politikai korszakokban is táplálták a kultúra lángját Tokajban.
Nagyjából ez volt elképzeléseim lényege a város jövőjéről. De a döntés
így sem volt egyszerű. Végül anyám óvó szavai ellenére az elszántságom és
talán a hiúságom győzött, mert igennel válaszoltam a hívó, biztató szóra.
Ekkor történt meg, hogy „összeházasodtam” Tokajjal, mert minden
erőmmel és képességemmel – a konfliktusokat is vállalva – csak ezt
a kisvárost kívántam szolgálni. Nem ismertem a fáradtságot, a betegséget,
mindent a városra tettem fel. Szeretett feleségem, Arday Otilia, akivel ma
is boldog házasságban élünk, mellettem állt és tolerálta a sokszor megfe-
szített, gyakran idegességekkel, feszültségekkel járó munkámat.
Az első házasságomból született lányom, Violetta statikus végzettségű
mérnök lett, fiam, Sándor János pedig még gimnáziumi tanuló. Mindket-
ten szurkoltak nekem, hogy eredményes legyen a városvezető munkám,
én pedig büszke vagyok rájuk.
Polgármesterségem alatt arra törekedtem, hogy fényesítsem Tokaj
megkopott címerét. Mindig azon voltam, hogy olyan intézmények, cé-
gek települjenek a városba, amelyek vonzáskörzeti erővel bírnak. Ilyen
volt például a rendőrség, a munkaügyi központ, a szakrendelő, az OTP,
a mentőállomás, a közjegyző és más intézmények.
A város általános fejlesztése során kezdettől foglalkoztatott a kérdés,
hogyan lehetne visszaszerezni Tokajnak azt az egykori szerepét, amikor
járási székhely volt. Ez a kérdés határozta meg a környező településekkel
való kapcsolatomat. Arra törekedtem, hogy a város és környékének kö-
zeledése, vonzása a szolgáltatások kibővítésével viszonos legyen. Az első
eredményt a statisztikai kistérség létrehozása jelentette, amelynek köz-
14
pontja Tokaj lett. Majd 2013. január elsejétől – 1952 óta újra – megalakult
a Tokaji járás. Ezzel sokak régi álma teljesült. Az új járásközponti sze-
repkör és Tokaj kedvező kapcsolatának kimunkálása, hasznosítása már
utódom, Posta György polgármester feladata lesz.
Előzmények
A Budapesti Műszaki Egyetem Vízgazdálkodási Főiskolai Karán, Ba-
ján végeztem felsőfokú tanulmányaimat. A diploma átvételét követően,
1976 nyarán állás után néztem. Próbálkoztam a nyíregyházi KEMÉV-nél,
a debreceni KEVIÉP-nél, de munkámra nem tartottak igényt. Ezt köve-
tően kerestem meg a Szabolcs-Szatmár Megyei Tervező Irodát, ahol szer-
ződést kötöttek volna velem, de a feltételek megismerése után én álltam
el az ajánlattól. Hazajöttem Tokajba, és a szüleimmel közöltem, hogy Bu-
dapestre megyek, jó kapcsolataim vannak a 43. Számú Állami Építőipari
Vállalat vezetésével. Minden nyári gyakorlaton ott voltam, így megismer-
tem a céget és a középvezetését. Édesapám – édesanyámmal együtt – na-
gyon ellenezte szándékomat, mert már akkor féltettek a nagyváros káros
kihívásaitól. Édesapám azzal érvelt, hogy Budapesten csak a kétmillio-
modik senki leszek, nincs esélyem az előmenetelre, ő azt javasolta, hogy
maradjak itthon – Tokajban –, és helyezkedjek el az Észak-magyarországi
Vízügyi Igazgatóság két tokaji egysége közül valamelyiknél. Mint mond-
ta „mégis jobb az ötezredik senki pozíciójából indulni”… Nem nagyon
tetszett a szülői javaslat, hiszen vonzott a nagyváros, a pezsgés, a lükte-
tés. Azzal azonban tisztában voltam, hogy Budapesten megtelepedni egy
vidéki fiúnak rettentően nehéz. Albérletbe vagy munkásszállóra kellett
volna költöznöm, ami igazából nem tetszett. Már a kollégiumi évek alatt
megtanultam, hogy ha még vannak is barátok, mennyire magányos lehet
az ember, s Pesten a kitörés lehetősége pedig tényleg a nullával egyenlő.
Két-három hetes hezitálás után úgy döntöttem, hogy megfogadom
édesapám tanácsát, és helyben próbálok szerencsét.
Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság 1. sz. Főépítés-vezetőség
vezetőjét, Siku Albertet kerestem meg, aki már az első találkozásunk alkal-
mával barátságosan fogadott. Elmondta, hogy mi lenne a feladatom. Kez-
detben munkavezető lennék, havi 2400 forintos fizetéssel. Arról is tájékoz-
tatott, hogy az építésvezető lesz a közvetlen főnököm, aki ellát munkával.
Otthon nagy örömmel fogadták a hírt. Édesapám is a cégnél dolgo-
zott a II. sz. Szakaszmérnökségen mint építésvezető. Szándékosan nem az
édesapám egységéhez pályáztam, ne mondják, miatta vettek fel, vagy ha
sikeres vagyok, azt neki köszönhetem.
1976. augusztus 15-én léptem állományba. Az első munkahelyi ve-
zetőm Hajnal Lajos volt, aki fenntartással fogadott, neki vízmesteri
végzettsége volt. Talán azt gondolhatta magában, mit akar itt ez a kis
üzem-mérnököcske. Először nem küldött ki munkaterületre, hanem azt
16
az utasítást adta, hogy olvasgassam az ÉKN-köteteket. Meg kell mon-

danom, azt sem tudtam, hogy mik azok az ÉKN-kötetek, a főiskolán
nem tanították, vagy én nem emlékeztem rá. Pedig fontos dolgokról, az
építési költségelszámolási normákat tartalmazó kötetekről nem volt is-
meretem. Nem tudtam, hogy a teljesítménybérezésnél, illetve a tervezés
költségvetési fejezetének készítésénél ez volt a mértékadó segédlet. Szé-
gyelltem is magamban, hogy általam értelmezhetetlen ÉKN-kötetek ki-
fognak rajtam. Megkérdezni nem mertem, hogy mi az ÉKN célja, mert
mégis a nagyfőnök után az egység építőipari részlegénél nekem volt
a legmagasabb végzettségem. Így voltam két-három hónapig boldog-
talan tudatlanságban, mígnem három hónap irodai tevékenység után
Hajnal Lajos közölte velem, hogy megkapom a tiszaeszlári brigádot,
akikkel a kesznyéteni erőmű felvíz-csatornájának a burkolatát kell ki-
cseréltetnem. Vége lett a kellemes, reggel nyolctól délután négyig tartó
hivatali életnek, reggel hatra jött értem is a bódés UAZ. Nagy megdöb-
benésemre Kesznyéten felé nem a főúton mentünk, hanem a falvakat
érintő alsóbbrendű utakon. El sem tudtam képzelni először, hogy miért.
Engem felvettek a lakásom előtt, és az első útba eső faluban megálltunk
a kocsma előtt. Mindenki leszállt a járműről, a brigádvezetővel az élen az
emberek a kocsmába tartottak. Nem volt mit tennem, velük mentem. Bent
az italboltban már a kora reggeli órában nagy volt a forgalom. A brigád
tagjai egyenként járultak a kocsmároshoz, és ki-ki egy Hubertust, fél szil-
va- vagy barackpálinkát kért, esetleg egy stampót. Hogy ne maradjak le
a brigádtól, ne lógjak ki a csapatból, ne nézzenek valamilyen strébernek,
én is kértem egy háromcentes Hubertust. Nem emlékszem, hogy hány falu
esett útba Kesznyétenig, de mindenhol megálltunk, és mindenki leszállt
a kocsmánál, de én már nem mentem. – Nagyon kétségbeesett voltam,
hogy az első napon, amikor átesek a „tűzkeresztségen”, ittas brigádot fo-
gok kezdő munkavezetőként felügyelni. Az embereken érződött ugyan
az alkohol hatása, kiváló jó hangulatban voltak, de nem mondhatom azt,
hogy részegnek látszottak volna. Rendesen dolgoztak. A munkafolyamat
lényege az volt, hogy a kesznyéteni villamos erőmű turbináit megforgató
víz csatornájának, a felvíz-csatornának a burkolati elemeit kellett cserélni,
mert az évek során a betonelemek erősen megrongálódtak. Előbb kavics-
ágyazatot kellett készíteni, majd egy egyedileg – vastag betonacélból – ké-
szített horgos eszközzel, stangával a betonelemeket az ágyazatra emelni.
A munka nem volt veszélytelen, mert a mély, szabályos trapéz kereszt-
metszetű csatornában sebesen folyt a víz, és a meredek rézsűn cserélték
a betonelemeket az emberek. Az igazából nem ittas embereknek való
17
munka meg sem kottyant a brigád tagjainak. Bár én aggódtam miattuk,

de azzal vigasztaltam magam, hogy ezeknek a nehéz fizikai munkához
szokott embereknek az alkohol az erőnlétükhöz kellett. Természetesen ez
hibás önámítás volt, mert ittas ember sehol sem dolgozhat.
Az elején nem tettem ez ellen semmit, mert nem akartam, hogy azt
higgyék, ez a „ficsúr mérnökgyerek” meg akarja változtatni a munkastí-
lusukat és fegyelmüket. A csatornarézsű cseréje során a munka haladt
a maga medrében, nem mondhatom azt, hogy gyors, de azt sem állít-
hatom, hogy feltűnően lassú tempóban. Mindezekhez hozzá kell tenni,
hogy a hazafelé vezető út sem a főúton haladt, hanem a falvakon keresz-
tül, ahol minden kocsmában megálltak.
Nekem különösebb feladatom nem volt, mert az emberek tudták ol-
vasni az igazán nem bonyolult tervet, ezért elhatároztam, hogy nem fogok
nyolc órán keresztül felettük állni, hanem viszek ki a munkatérre könyvet
és majd olvasok.
Egyik alkalommal nagyon belemélyedtem a regénybe, de egyszercsak
feltűnt, hogy csend van, nem hallom a brigádtagok beszélgetését. Nem
találtam őket a munkatéren. Vajon mi történt? Kétségbe esve kerestem
őket. Olyan baleset nem lehetett, hogy mindenkit magával sodort volna
a gyors folyású víz!
Más nem jutott eszembe, mint az, hogy az embereim olvasásom, szó-
rakozásom alatt – illa berek, nádak, erek – leléptek szép csendben a nem
túl távoli Kesznyétenbe. Kocsi nem volt a munkatéren, mert visszament
Tokajba anyagbeszerzésre, vagy egyéb feladat miatt. Mint kiderült, az em-
berek – látva, hogy nem figyelek rájuk – beszöktek a faluba, és a kocsmában
italozgattak. Többen is leitták magukat a sárga földig. Volt, akit a csapa-
dékvíz-csatorna medrében, másokat a kerítésre támaszkodva találtam meg.
Kétségbeesett helyzetemben a postáról telefonáltam Tokajba, hogy küldjék
a kocsit, mert az emberek részegek, és haza kell őket szállítani. Azt monda-
nom sem kell, hogy mit kaptam Hajnal Lajostól, az építésvezetőtől. Sokat
tanultam ebből az esetből. Nem szabad, nem is lehet ittas emberekkel dol-
gozni. Nem véletlen, hogy ezt a törvény is tiltja és szigorúan bünteti.
Magamra nézve pedig levontam egy örök értékű tanulságot, mégpe-
dig azt, hogy nem lehet és nem is kell mindenkinek megfelelni. Az elkö-
vetkező időszakban nem engedtem meg a szeszes ital fogyasztását sem
munkába menet, sem a munkatéren. Volt is morgás miatta.
A következő kudarcom – csúfos debütálásom után – a bérelszámolás
volt. Természetesen ezt sem tanították a főiskolán! Mikor eljött a bérel-
számolás ideje, minden munkavezető és építésvezető azzal volt elfoglalva,
18
hogy az emberek időben megkapják a járandóságukat. Nekem viszont

először ez is nehezen ment. De szerencsére megtanultam a pontos admi-
nisztrációt is. A következő munka Encs mellett, a Hernád folyó közvetlen
közelségében a gibárti erőmű megrongálódott alvízi csatornájának a bur-
kolása volt. Ez egy szélesebb meder, mint a kesznyéteni. Ezért a burkolat
terméskőből készült „ékelt kőburkolat” volt, de ezt is kikezdte a víz sod-
rása. A technológia szerint a bányameddőből és folyamkavicsból elkészí-
tették az ágyazatot, majd terméskőből úgy hoztak létre a közel sík rézsűt,
hogy ahol a kövek nem illeszkedtek egymásba, ott kiékelték azokat.
Borzasztóan megterhelő fizikai munka volt, ráadásul télen. A havas és
fagyos köveket nehéz volt az erősen lejtős terepen, rézsű mentén, síkban
kirakni.
Egy alkalommal felkeresett itt az Encsi Szakaszmérnökségen dolgozó
jó barátom. Elbeszélgettünk erről-arról, aztán javasolta, hogy menjünk
be Encsre, nézzünk szét a városban. Akkor jártam ott életemben először.
Végighajtottunk a város hófedte utcáin. Beültünk egy presszóba, Bálint
barátom rendelt két fél barackot üdítővel. Megittuk, s én következtem
a rendelésben. Ez így ment egymás után talán négyszer, mígnem a gyom-
romban égést, a fejemben enyhe szédülést éreztem. (Megjegyzem, nem
voltam hozzászokva a szeszes italhoz.). Mondtam, hogy hagyjuk abba,
és vigyen vissza Gibártra. Így is történt, de én az erőmű épületében már
nagyon gyenge voltam. Vége lett a munkaidőnek és jöttünk haza. A jól
fűtött UAZ-ban összerázódott a gyomrom, és a szédülés is egyre erősebb
lett. Hazaértünk Tokajba, és otthon alighogy beléptem a szintén meleg
konyhába, azonnal éreztem, hogy baj lesz. Rohantam a mosdóba. Nagyon
rosszul éreztem magam. Aggódó édesanyámtól azt kérdeztem: „Ugye,
anyu, nem halok meg?” Ezen később már csak nevettünk, pedig ez is ko-
moly lecke volt. (Meg lehet számolni az egyik kezemen, hogy életemben
hányszor rúgtam be.)
Szerencsére egyre biztosabban, határozottabban tettem a dolgom.
Iskolai végzettségemre és addig megszerzett tapasztalatomra való tekin-
tettel a nagyfőnököm, Siku Albert kinevezett építésvezetőnek, és egyből
a mély vízbe dobott. Sejtem, hogy erről az igazgatóság főmérnöke is tu-
dott, aki apámat ismerte, ezért figyelemmel kísérte munkámat.
A Tiszalúc–Taktaharkány esőztető öntözőfürt építésének a vezetője
lettem. A beruházást az ENSZ egyik szerve, a FAO társfinanszírozta.
A projekt szerint a Takta folyóból egy szivattyútelep segítségével fel-
nyomták az öntözővizet a kb. 200 hektáros öntözendő terület magaslati
pontján megépített, megfelelően szigetelt öntözővíz-tározóba. Ebből
19
a tározóból egy újabb szivattyútelep nyomta a vizet a területen elhe-

lyezett földalatti vezetékrendszeren a vízcsapokba, hidránsokba. Ezekre
kellett csatlakoztatni a felszíni öntözőberendezéseket. A kiváló minősé-
gű talajon kukoricát termesztett a Szerencsi Állami Gazdaság és a takta-
harkányi termelőszövetkezet. A munkát két, műszakilag elhatárolható
részre osztották, nekem a földalatti vezetékrendszer építése jutott a hid-
rások 96 méterenkénti elhelyezésével. A munka másik részét a nálam
jóval nagyobb tapasztalattal bíró Munkácsi János építésvezetőre bízták.
A tervekkel már megismerkedhettünk a munka elkezdését megelőző
télen. Kiszámoltuk, hogy milyen anyagokból, milyen mennyiségben, mi-
lyen ütemezésben lesz szükségünk. A megrendeléseket ezek szerint végez-
tük. Kaptam két munkavezetőt, az idősebb, tapasztalt Fegyveres Zoltánt és
a vízügyi szakközépiskolában nem régen végzett Fazekas Andrást.
A tervek műszaki ellenőri feladatait az OVIBER szakemberei végez-
ték. Vagyis a munka kiemelt volt Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, or-
szágos hatáskörű szervek felügyelték.
Tavasszal elkezdődött a több ezer méter hosszú csővezeték-hálózat ki-
tűzése, amit a tervező végzett el, bizonyos távolságokban karókat vertek
le a már sarjadó kukoricaföldön a nyomvonal mentén, gondosan megje-
lölve a fő- és mellékvezetékek helyét és elágazásaikat.
Ha tapasztaltabb lettem volna, akkor a karók helyett azonnal 1,7 méter
hosszú gömbfákat, kör keresztmetszetű fenyőt helyeztettem volna, de el-
mulasztottam. Az árokásó gép szépen haladt a kukorica között, ameddig
a tervező által levert karókat látta, majd a gépész közölte velem, hogy nem
tud tovább dolgozni, mert a kukorica annyira megnőtt, hogy a karók nem
látszanak. Ekkor döbbentem rá tévedésemre, figyelmetlenségemre. Nagy
hiba volt, hogy a nyomvonalat nem láthatóan jelöltem meg. Borzasztóan
nyomorultul éreztem magam. Elgondolkodtam, hogyan futhatok ver-
senyt a múló idővel, és mit tehetek a kitűzés megsemmisülése miatt.
Nem volt más választásom, ha nem akartam, hogy az ügy kiderüljön
(óriási botrány lett volna belőle), elővettem főiskolai geodéziai tanulmá-
nyaimat, és a két munkatársammal közösen tűztük ki ismét a csővezeté-
kek nyomvonalát a perzselő melegben. A kukorica levele olyan éles volt,
hogy hasogatta a bőrünket, de nem volt más választásunk, az ütemter-
vet tartani kellett. Figyelmetlenségem ellenére azért büszke voltam arra,
hogy egy 200 hektáros öntözőfürt csővezetékét ki tudtam úgy tűzni, hogy
az megfelelt az eredeti tervnek. Ettől a valóságosan is fájdalmas tanulság-
tól kezdve elhatároztam, hogy vessen a sors bármilyen munkatérre vagy
bárhová, mindent precízen, körültekintően és pontosan, időben fogok
20
végezni. Ettől kezdve a munka óraműpontossággal haladt, néha gondot és

kiesést jelentett az anyagellátás. Az öntözőfürt építését már nem tudtam
befejezni, mert behívtak 1980-ban sorkatonai szolgálatra.
A katonasággal mindig hadilábon álltam. Nem akartam katona lenni,
no, nem valami vallási ok miatt, inkább csak féltem a kiképzéstől. Számos
trükköt bevetettem, „kieges” tisztetekkel kötöttem ismeretséget, de csak
annyit értem el vele, hogy az időt húztam. A bevonulást nem kerülhettem
el. Annyi szerencsém vagy protekcióm volt azonban, hogy nem „harcoló”
alakulatba hívtak be, hanem a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia őrszáza-
dába. Amíg civil ruhában voltunk, rendkívül nyájasan beszéltek velünk,
de amikor felszereltünk, attól kezdve a kedves hangnemet felváltotta
a magázódás és az ordítás. Rossz néven vettem 23-24 éves koromban,
hogy 18 éves őrvezető ordított a képembe.
Mivel őrszázadnál voltunk, a kiképzés csak egy hónapra korlátozó-
dott. Nagyon „antikatona” voltam, ennek a kárát főleg az alaki kiképzés-
nél tapasztaltam meg.
Elhatároztam már az első napokban szerzett benyomásaim alapján,
hogy szürke leszek, azaz sem kitűnni, sem lemaradni nem fogok. Nem
akartam, hogy a rajt miattam büntessék bármiért. Egyébként a katonai
hozzáállásom miatt kitűnésről szó sem lehetett. A kiképzésről egy hetet
meglógtam, mert a surranó feltörte a lábamat, és a gyengélkedőn egy fia-
tal, egyetem után behívott orvos rendkívül lojális módon egy hétig bent is
tartott. A katonaság alatt a legnagyobb kihívást a hosszútávfutás jelentette.
Az akadémia területét kétszer kellett sprintben körülfutni, ami körülbelül
15 km-nek felelt meg. A tisztesek, hogy a futás dinamikáját fenntartsák,
200 méterenként váltották egymást, így a futás nekünk, honvédeknek
még kimerítőbb volt. Végül kifőve, heves pulzussal nekidőltem a lakta-
nya zöld olajfestékes falának, majd lassan lépkedve a lépcsőn felmentem
az első emeleti körletembe. Életemben ekkor láttam először és utoljára
csillagokat a fejem körül. Természetesen – főleg a kiképzés alatt, de utána
is kevesebb intenzitással – a tisztesek elkövettek velünk szemben minden
olyan katonai csínyt, aminek hagyománya volt az akadémián. Az eskü le-
tétele után már vége volt a kiképzésnek, és nappal a tanszékeken parancs
szerint dolgoztunk, 24 óránként pedig éjszakai őrszolgálatot kellett ellát-
ni. Szerettem volna századírnok lenni, gondoltam, ez mérnökként nekem
kijár, de a századparancsnok mást bízott meg ezzel a feladattal. Telt, múlt
az idő, mígnem egyszer hívattak az akadémia törzsosztályára. A törzsosz-
tályvezető közölte velem, hogy a törzsírnok egy hónap múlva leszerel, és
a helyére terveznek állítani. Nagyon örültem, de azért elmondtam a meg-
21
beszélés során, hogy nekem vannak Kanadában élő rokonaim, akikkel

kapcsolatot tartok, sőt az édesanyám akkor is három hónapra kint volt
Kanadában. A szocializmusban ennek jelentősége volt. Amikor bevonul-
tunk, ki kellett tölteni egy kérdőívet, és abban is volt erre ráutaló kérdés.
Az elhárítást, úgy tűnt, ez nem zavarta. A kollégám leszerelt, engem pedig
a törzsosztályra vezényeltek. Azonnal állandó kimenőt és állandó kima-
radást is kaptam. Az előbbire azért volt szükség, mert előfordult, hogy
napközben ki kellett mennem a postára, vagy a Pest Megyei Hadkiegé-
szítő Parancsnokságra. Nem volt sok dolgom, mindössze két alkalommal
kellett kiszámolni az akadémia harcértékét. Legtöbbször a kommendáns
tisztnek kellett gépelni. Nagyon megszerettem az új helyemet, jól éreztem
magam, kiváló kapcsolatot ápoltam a törzsosztály tisztjeivel. Sokat jár-
tam ki az állandó kimaradásommal a városba, moziba, színházba, majd
később katonai ismeretség révén máshova is. Gyakran az egész éjszakát az
akadémia falain kívül töltöttem.
Négy hónap múlva változás állt be az életemben, mert az elhárításért
felelőst tiszt közölte a törzsosztályvezetővel, hogy nyugati kapcsolataim
miatt nem maradhatok az osztályon. Ezt a döntést az alezredesem úgy
adta be nekem, mint a cukorbevonattal ellátott keserű pirulát. Elmondta,
megharcolt értem, de az elhárító tisztet nem tudta meggyőzni a menesz-
tésem ellenében. Bár hozzátette, a kiváltságaim megmaradnak, az állan-
dó kimenő és az állandó kimaradás. Újra visszakerültem az őrszázadhoz.
Egy darabig nem foglalkoztak velem, nem adtak feladatot, gondolom
azért, hogy legyen időm nyaldosni a sebeimet, majd beosztottak tanszéki
munkára. Ezután nem kellett őrségbe járni, hanem belszolgálatot adtam,
azaz nyolcóránként alegység ügyeletes lettem, ami annyit jelentett, hogy
a század rendjét nappal és éjjel biztosítani kellett. Ez könnyebb volt, mint
az őrség, mert mégsem a szabad ég alatt – esőben, hóban – kellett ácso-
rogni vagy sétálni, figyelve minden neszre.
Magyarországon már ekkor kimerülőben voltak a szocializmus tarta-
lékai, emelkedtek az árak, méltatlankodtak az emberek. Pesti értelmiségi
katonatársaim családjában ment a szamizdat a rendszer ellen. Az egyik
fővárosi Lenin-szobornál zsíros kenyeret tett Lenin kezébe az illegalitás-
ban lévő ellenzék. Erről őszintén írtam anyámnak Kanadába. Egy fiút
kértem meg arra, aki ment ki a városba, adja fel a Keleti Pályaudvarnál
lévő főpostán. Két-három nappal később hívattak az akadémia parancs-
nokságra. Soha nem jártam ott. Kétségbe estem, arra gondoltam, a fiú
elolvashatta a levelemet, és leadta az elhárításnak. Egyre jobban belelo-
valtam magam, hogy ezért hívnak. Félve futottam le a 700 méteres távot
22
az őrszázad és a parancsnokság között. A szívem a torkomban dobogott.

Ráadásul öt-hat fekete Volgát láttam az akadémia parancsnoksága előtt.
No, ezek értem jöttek – gondoltam. Lecsuknak! Évekig börtönben leszek!
A pokol fekete bugyrában éreztem magam.
Lihegve jelentkeztem a parancsnok titkárnőjénél, aki kedvesen azzal
fogadott, hogy nem kellett volna ennyire sietnem. Majd kérdezett valamit
a törzsosztályon végzett egyik munkámmal kapcsolatosan. Ennyi volt az
egész. Utamra bocsátott. Egy kőszikla esett le a szívemről. Nagyon meg-
bántam, hogy gondolatban meggyanúsítottam a kézbesítéssel megbízott
katonát.
Az első időszaknak vége lett, és előléptettek őrvezetővé. Méghozzá ki-
képző őrvezetővé, előtte még megkaptam az élenjáró katona címet. A má-
sodik időszakban kaptam egy rajt. Ekkor a rajommal mindent el kellett
ismételnem, amit én is kaptam a kiképzésemen Ennek nem igazán örül-
tem. A második időszak szinte eseménytelenül zajlott, leszámítva azokat
a csínytevéseket, amiket az első időszakos katonákon kipróbálnak a „gu-
mikatonák”. Közben előléptettek tizedessé, majd leszereléskor őrmesterré.
Megkaptam a kiváló katonai és kiváló rajparancsnoki címet.
Leszerelésemet követően visszamentem dolgozni az eredeti munka-
helyemre. Ott azzal fogadtak, hogy Sári László szakaszmérnökség-vezető
át akar venni maga mellé hatósági helyettesnek. Ebben a törekvésében
élvezte az igazgató és az igazgatóhelyettes főmérnök támogatását is. Na-
gyon örültem a lehetőségnek, hiszen fiatalon egységvezető-helyettes le-
hettem. Sári László leült velem beszélgetni, ismertette a feltételeit. Szólt
arról, hogy mennyire bízik bennem, és hiszi, hogy helyt fogok állni ezen
a poszton. Az atyai szavak hatottak rám, máig emlékszem rájuk.
Közben, közvetlenül a leszerelésem után,1981-ben meghívást kaptam
Kanadába, Montreálba. A nagybátyám révén életem álma fog teljesülni
– gondoltam –, ha kijutok hat hétre. Voltak aggodalmaim, hogy a had-
sereg megakadályozza, mert még frissek voltak a fejemben az „állam-
titkok”, vagy a munkáltatóm képviselője, Vezse Sándor igazgató, aki azt
gondolhatja, hogy disszidálni akarok. A honvédség nem emelt kifogást.
Az igazgató urat pedig kicseleztem, akkor mentem az útlevél kiadásához
a támogató ügyiratot aláíratni, amikor nem volt bent az irodaházban. Dr.
Stéfán Márton igazgatóhelyettes főmérnök urat kértem meg, hogy írja alá
a munkáltatói engedélyt, aki ennek azonnal eleget is tett, és jó utat kívánt.
Kanadában magával ragadtak a méretek, nagy volt a repülőtér, a gép-
kocsik, a családi házak, a villanytűzhely, minden. A középosztály egyik
kerületében, a Ville D’Anjou-ban lakott a nagybátyám. Montreal platán-
23
fasorokkal övezett széles útjai, gyönyörűen kiépített járdái, kerékpárútjai

lenyűgöztek. A házak között maximum sövény volt, kerítés sehol. Ilyet
még sehol nem láttam. A belvárosi toronyházak árnyékában törpének
éreztem magam. A bevásárló központok tág terei lenyűgözőek voltak.
A zöld növényzet, a cserjék és a fák között kis patakok csordogáltak. Az
árubőség lélegzetelállító volt. Tobzódott a kapitalizmus. Magában az épü-
letben olyan illat terjedt, amilyet egyetlen magyar nagyáruházban sem
éreztem soha. Gyönyörű volt Montrealnak a viktoriánus negyede is, ahol
három-négyemeletes házsor idézte az angliai építkezési szokásokat. Min-
denhol gyönyörű parkok szökőkutakkal. Az utcákon jól öltözött, ápolt
emberek, idősek, fiatalok egyaránt. Az autóktól el voltam ájulva, szebbnél
szebb amerikai és japán kocsik futottak az utakon.
A magyar közösség általában nagyon összetartó volt. Rokonlátogatá-
som során átmentünk az unokatestvéremékhez is, ahol szeretettel fogad-
tak. Az unokatestvérem férje mindjárt wiskyvel s egyéb italokkal kínált.
Ekkor történt másodszor velem, hogy megártott a szeszes ital, s ismét úgy
éreztem, meghalok! A kanadai rokonságnak nagyon tetszhettem, mert
mindenki meg akart nősíteni. Sok családban volt „menyecskejelölt”, köz-
tük olyanok is, akik igazán szemrevalók voltak. Imponáltak nekem ezek
a „lehetőségek”. Sajnos, a lányok közül csak kevesen beszéltek magyarul,
én pedig nem tudtam angolul. De jól elboldogultunk. Ettől kezdve arról
álmodoztam, milyen jó lenne kint maradni. Elkezdődtek a nagy tervez-
getések. A bácsikámnak az volt a véleménye, miután már édesapám meg-
halt, hogy anyámmal települjünk ki, úgy hogy az ingatlanainkat eladjuk,
és a pénzt odaadjuk egy olyan általa küldött magyarnak, aki hazalátogat
Magyarországra, majd ez az ember, ha visszament Kanadába dollárban
megadja a pénzt. Felvetődött bennem, a gyanú a majd Magyarországra
küldött ember megbízhatóságában, de a kétségeimet elhessegették. Nagy-
bátyám ötlete kecsegtetőnek tűnt, azt mondta, biztosít számunkra, nekem
és anyámnak egy lakást, elhelyez abban az üzemben műszaki rajzolónak,
ahol ő is középvezetőként dolgozik, esténként pedig majd nyelviskolába
járok, hogy elsajátítsam az angolt. Az állam és a társadalombiztosítás előtt
garanciát vállal értünk. Bár a műszaki rajzolói állás megriasztott egy ki-
csit, miután Tokajban egy egész egységnek voltam a vezetőhelyettese. De
mire is számíthattam volna nyelvtudás nélkül?! Erről meg is állapodtunk.
Hazautaztunk, és szövögettük a terveket anyuval.
Aztán megjött a kocsim is, melyet kiutazásom előtt igényeltem, és
a Vízügyi Igazgatóságnak köszönhetően soron kívül megkaptam. (A cég-
nek volt egy olyan lehetősége, amelynek köszönhetően a szakemberei kb.
24
öt-hat hétre megkaphatták, megvehették az igényelt személygépkocsiju-

kat, igaz, 10%-os felárral, de nem kellett évekig várni a kiutalásra.) Egy
2105-ös „kocka” Lada, 1300 köbcentis, sötétkék. Akkori magyarországi
szemmel nagyon szép. Aztán bementem a Tokaji Szakaszmérnökség im-
pozáns épületébe, ahol kényelmes és szép különszoba várt – titkárnővel.
Ezek is hozzájárultak, hogy egyre jobban homályba veszett a kanadai le-
telepedésem terve. Szép lányok meg itthon is vannak, vigasztaltam ma-
gam, igaz, nem olyan hozománnyal, de fiatalemberként ez akkor sem,
meg utána sem érdekelt.
Mint hatósági helyettesnek a munkám a szakaszmérnökség terüle-
tén, Tokaj–Inérhát–Tiszalúc–Szerencs–Abaújszántó–Gönc–Erdőbénye–
Tokaj által határolt területen az I. fokú vízügyi hatósági feladatok ellátása
volt. Vagyis vízkár-elhárítási, vízminőség-védelmi, vízrajzi feladatok,
a gátfelügyelőkön és csatornafelügyelőkön keresztül a gát- és csatornaőrök
felügyelete. A szakaszmérnökség működési területén a vízügyi létesítmé-
nyek fenntartási, meghibásodási felújítási terveinek az elkészítése, a tervek
az igazgatóság szakági osztályaival való jóváhagyatása. De ide tartozott
a Szerencsen működő Taktaközi Vízgazdasági Társulás szakmai felügyele-
te is. A működési területen lévő önkormányzatokkal, állami gazdasággal,
termelőszövetkezetekkel való kapcsolattartás, a vízkár-elhárítási terveik-
nek a felügyelete, vagy a tervek elkészítésében segítségnyújtás. Komoly
feladat volt, szép kihívás és összetett munka is. Sok emberrel dolgoztam,
akiknek valamilyen vízügyi végzettsége volt, ezért könnyen tudtam velük
szót érteni. Közvetlen munkatársam Földesi József gátfelügyelő, Bujdosó
Imre csatornafelügyelő és Vass Etelka műszaki rajzoló volt.
A főnököm elvárása annyi volt, hogy minden gördülékenyen menjen,
és pozitív legyen a szakaszmérnökség megítélése. Ennek az elvárásnak
igyekeztem megfelelni.
Természetesen a főnököm és köztem voltak néha viták, feszültségek is.
Emlékszem, a termelési tanácskozások előtt a magam területének beszámo-
lóját nekem kellett megírnom. Az első két-három évben a főnököm rend-
szeresen visszadobta az irományaimat, vagy rövid volt, vagy hosszú, vagy
nem volt lényegre törő, vagy nem egyforma súllyal írtam az egyes szakága-
zati feladatokról stb. Előfordult, hogy egy beszámolót többször is vissza-
dobott. Nagyon mérges voltam, azt mondtam neki, hogy nem újságírónak
szerződtem a céghez. De ő hajthatatlan volt, minden termelési tanácskozás
elvégeztette velem ezt a munkát. Színesen kellett fogalmazni, ezáltal a pasz-
szív szókincsemre is szükségem volt. Atyai gondossággal préselte ki belő-
lem a tartalékokat, amit tudatosan tett, mint később elmondta. Mikor már
25
elsőre jó beszámolókat írtam, akkor arra utasított, hogy mondjam is el.

Természetesen ötven-hatvan ember előtt nehéz volt még felolvasni is a szö-
veget, de ebbe is belejöttem. Úgy kellett beszélnem, hogy bár a beszámoló
szövege meg volt írva, de azt nem használtam, hanem fejből mondtam el
a termelési beszámoló rám eső részét. Ennek később nagy hasznát vettem.
Az árvizekkor helyi védelemvezető-helyettesi, belvizekkor egy belví-
zi öblözet védelemvezetője voltam. Ezúttal is sokat tanultam, hiszen ek-
kor tapasztaltam meg valójában, amit egyébként is tudtam, hogy például
hol van a védvonal gyenge pontja. Belvízi védekezéseknél, hol vannak az
öblözet mély fekvésű területei, ahonnan el kell vezetni a vizet. Ezeken a
helyeken a következő évi fenntartási terv készítésénél figyelembe vettük
a belvíz-elvezető csatornák kotrását.
Sok árvizet láttam. Ilyenkor a kárelhárításban természetesen részt vett
a hajózási részlegünk is. Mindig érdekeltek ennek a részlegnek a jég elleni
védekezési munkálatai. Korábban jeget csak a folyó partjáról láttam, de
hajóról soha. Ezért egy jég elleni védekezés alkalmából felhívtam dr. Sté-
fán Márton főmérnök urat, hogy vezényeljen a hajóra, hogy megismer-
jem a jég elleni védekezés lényegét. Nagyon hideg volt, a Tisza majdnem
a medréig lefagyott, a jég alatti csatornákban áramlott a meg nem tört
szakaszon a víz. A főmérnök úrtól megjött a telexutasítás, hogy a Jégvi-
rág IX. hajóra vezényel műszakisként. Az volt a feladatom a hajón, hogy
rádión két óránként bejelentkezzek, és jelentést tegyek az előrehaladásról.
Ez így ment már négy héten keresztül. Jelentettem kétóránként a cse-
kély előrehaladást. Rendkívüli vastag volt a jégtorlasz. Egykedvűen és
mechanikusan tette a dolgát a személyzet velem együtt. A jégtörő hajó
döngölője (a motorházba gyárilag beépített excenter) állandóan himbá-
lózott, így próbálta az egymásra torlódott jégtáblákat szétfeszíteni. Na-
gyon untam az egészet. Szertefoszlott a nagy kíváncsiság a jégtörés iránt.
Elegem volt a zúzmarás táj látványából, az állandó imbolygó mozgás-
ból. A jégtörőn a hajósok maguknak főztek, felváltva volt halászlé meg
babgulyás. Kértem rádión a visszahelyezésemet dr. Stéfán Mártontól
a szakaszmérnökségre. De ő azt mondta: „maradj csak, tanulj”! Nagyon
bosszantott a visszautasítás. Semmi sem változott, minden folyamatosan
ismétlődött. Kemény kiképzés volt. De ebből megtanultam, ha valamit
vállalunk, azt végig is kell csinálnunk. Végül a hetedik hét elején „szaba-
dultam”, amikor a hajók elérték a Szovjetunió határát, és rádión jelezték
nekünk az oroszok, hogy ne merészeljünk továbbhaladni.
A munkámba elég gyorsan belejöttem, megismertem a cég vezetőit,
középvezetőit, a tanácsok elnökeit, titkárait és a mezőgazdasági szak-
26
embereket. Miután különösebb probléma nem volt velem, a cég vezetői

igyekezték honorálni a munkám. Beírattak a négy féléves felsőszintű ve-
zetőképző tanfolyamra, amit Szentendrén tartottak. Gondolom, voltak
terveik velem. Két alkalommal tanulmányútra is elvittek az igazgatóság
hasonló rangú szakembereivel Csehszlovákiába, a Vág völgyébe és Auszt-
riába az Alpok gyors folyású vizeit megismerni. Ezek döntően szakmával
vegyített kirándulások voltak.
Természetesen az ismertségemet tovább erősítette, hogy Tokajban
dolgoztam, ahová szívesen jöttek az igazgatóság vezetői, osztályvezetői,
a megyei és járási pártbizottság első titkárai is, akik néhányszor magukkal
hozták a megyei tanács elnökét, sokszor minisztereket is. Főnököm, Sári
László fogadta a magas rangú vendégeket, és gyakran előfordult, hogy én
is ott lehettem ezeken a találkozókon. Ilyenkor a fő téma mindig az aktu-
ális politikai helyzet volt. Általában halászlét fogyasztottak sült keszeggel,
aztán következett az éjszakába nyúló kártyázás, mellette tokaji bor, a leg-
jobb fajtájából. Mikor már „túl jó volt a hangulat”, leginkább Györkei Bé-
lával, a hajógondnokkal meg a főnökök gépkocsivezetőivel beszélgettem,
ők sem ittak, én sem. Csak azt vártuk, mikor lesz már vége. Engem Sári
László soha nem engedett el az ilyen alkalmakkor. Tény, hogy közelebbről
is megismerhettem a megye és a járás első számú vezetőit.
Sári László tagja volt a megyei tanács végrehajtó bizottságának, így
megkapta és mindig ideadta nekem is a VB elé kerülő előterjesztéseket.
Ennek köszönhetően képet alkothattam Borsod-Abaúj-Zemplén megye
helyzetéről, fejlesztéseiről. Főleg a Tokajjal kapcsolatos megállapításokat,
fejlesztéseket kerestem, de ilyennel soha nem találkoztam. Vagyis akko-
riban a megyei tanács napirendjén nem szerepelt Tokaj fejlesztése. Ez
nagyon elkeserített, mert az idő múlásával ugyan megszoktam a poros,
kopott, olykor sáros települést, de jobb sorsra érdemesnek tartottam.
Vízügyi főnököm elhatározta, hogy „berobbant” Tokaj közéletébe.
1985-ben helyhatósági választásokat tartottak, ahol a saját lakásom kerü-
letében voltam tanácstagjelölt. Ekkor vezette be „pártunk és kormányunk”
a kettős jelölést. Jelölttársam egy köztiszteletben álló borász volt, akit én is
ismertem, tiszteltem. A választók viszont engem választottak meg a 31 fős
tanácsba. Nőtt az önbizalmam, és a tanácstagsággal már közvetlenül bele is
láttam a település életébe, a szegényes lehetőségek sorába. Az üléseken több
alkalommal felszólaltam, és javaslatokat tettem a fejlesztésekre.
Ebben az időszakban keresett meg a Hazafias Népfront, hogy legyek
a mozgalom helyi titkára. Korábban azt sem tudtam, hogy a HNF mit
jelent és mi a feladata. Sári László kapacitált, hogy vállaljam el. Hajlottam
27
rá, talán ezen a civil csatornán keresztül is tehetek valamit a településért.

Népfrontos tisztségem akkor társadalmi munkát jelentett. Ebből az idő-
ből csak arra emlékszem, hogy meglátogatott bennünket Pozsgai Imre,
a HNF főtitkára. Beszámoltam Tokaj akkori helyzetéről és az általam el-
gondolt nagy ívű tervekről. Pozsgai Imrének tetszett a tájékoztatóm, amit
Sáray Lászlótól tudtam meg, aki ekkor a HNF megyei titkárhelyettese
volt. (László Bodrogkeresztúrban élt, 22 évesen került Tokajba a Művelő-
dési Klub élére, és hét év után meghívásra a HNF Megyei Bizottságának
lett a művelődési munkatársa.)
Tokaj 1986-ban kapott városi rangot, és ez jelentős szervezeti válto-
zást hozott a település életében. Például a népfrontban a városi titkári
poszt főállássá vált, de én erre nem vállalkoztam. Maradtam szakmámnál
a Vízügyi Szakaszmérnökségen. A változások azonban gyorsan követték
egymást. Az MSZMP Városi Bizottságánál is személycsere történt. Gyön-
gyösi Attilát Aradi Mária váltotta a titkári székben. Munkájához politikai
munkatársi státuszt is kapott. Máriának megyei első titkári utasítása volt,
hogy legyen változás a tanácsi vezetés élén is.
Aradi Mária fiatal, több diplomás, tenni akaró személyiség volt. Tokaj
jól járt vele, mert olyan jövőképet fogalmazott meg Hegyalja névadó tele-
pülésének, amely sokak számára szimpatikus volt. S e tervek megvalósí-
tásához számíthatott a megyei politika segítségére.
Elindította a tanácselnök-kiválasztás folyamatát, körültekintően, óva-
tosan. Kikérte a párttagokon kívül a város gazdasági vezetőinek és in-
tézményvezetőinek, valamint az általa ismert civileknek a véleményét.
Három ember neve maradt fenn a „rostán”. Köztük – mint utólag kide-
rült – az egyik én voltam. Egyszer üzenetet kaptam tőle, hogy találkozni
akar velem. Átmentem a pártbizottság épületébe. A beszélgetésen jelen
volt Káli Sándor, a Miskolci Tervező Vállalat igazgatója (később Miskolc
polgármestere), de ő csak alkalmanként szólt hozzá beszélgetésünkhöz.
Mária kíváncsi volt, hogy a vízügyön mi a feladatom, mennyire vagyok
megelégedve az állásommal, milyen a kapcsolatom a főnökömmel, ho-
gyan látom Tokaj helyzetét, s milyen jövőt szánnék neki? A barátságos
beszélgetés után látszólag nem történt semmi, én tovább végeztem napi
teendőimet a szakaszmérnökségen.
A főnököm azonban pedzegette, hogy rajta vagyok a listán, amely
a lehetséges tanácselnököket tartalmazza. Ez még önmagában nem lelke-
sített, mert nem volt jó véleményem a tanácsokról. Itt, vidéken – tisztelet
a kivételnek – nem zsenik ültek a tanácselnöki pozíciókban. Falujárása-
im során igénytelenséget is tapasztaltam, például közvetlen környezetük
28
iránt. Tudtam, hogy ez formai kérdés, de abban az időben egy termelő-

szövetkezeti elnöki iroda is jobban nézett ki. Korszerűbben volt felszerel-
ve. Igaz, mindent a vízügyes elhelyezésünkhöz hasonlítottam, ami akkor
modernek számított. Fontosabb, hogy a falufejlesztés, különösen a Takta-
közben, Hegyalján és Abaúj egy részén bizony nagyon szerény volt. Nem
véletlenül nevezték a megye leghátrányosabb térségeinek.
A politikai gyakorlatnak megfelelően jelzést kaptam Miskolcról, hogy
felkeresne beszélgetésre Ződi Imre és Sáray László, a Hazafias Népfront
Megyei Bizottságának titkára és titkárhelyettese. Megkérdeztek, hogy mit
szólnék hozzá, ha a Népfront engem jelölne a majdan megüresedő tokaji
tanácselnöki tisztségre, mert alkalmas jelöltnek tartanak. Négy nap gon-
dolkodási időt kértem, és visszakérdeztem, hogy szerintük milyen támoga-
tásra számíthatok a testületi tagok részéről? Mert ha nem választanak meg,
az zsákutcát jelentene számomra. Félelmem azonban nem volt megalapo-
zott. A népfrontvezetők szerint ugyanis volt támogatottságom a testület-
ben. Én azonban nem ismertem kellőképpen a választás mechanizmusát.
Később jött a hír, hogy dr. Zborai Gábor tanácselnök lemondott.
Tihanyi Józsefné helyi tanácstitkár is követte a példáját. Ekkor már meg-
kerestek tokaji emberek, biztattak, hogy jó esélyem van, vállaljam el a je-
löltséget. Érvek és ellenérvek keveredtek bennem az új pozíció mellett és
ellen. Éreztem, hogy Tokaj nevével lehet valamit kezdeni, és nem szük-
ségszerű, hogy ilyen siralmas állapotban legyen a településünk. Viszont
ellene szólt, hogy van egy szakmám, amit szeretek, egy olyan főnököm,
aki kedvel és én is tisztelem őt. Már voltak munkasikereim, és ezt a víz-
ügy berkein belül, igazgatósági szinten is elismerték. De ott mocorgott
a fejemben az is, hogy Tokajból lehetne olyan várost varázsolni, amely
betöltené a hegyaljai borászat központi szerepét. Azt gondoltam, hogy
jó lobbitevékenységgel sikerül majd a fejlesztésekhez forrásokat szerezni
a megyei tanácstól, s ezáltal városunk újra méltóvá válhat a Himnu-
szunkban is megörökítetett tokaji bor megfelelő képviseletére.
„Vizes” főnököm azzal is érvelt, hogy komoly egzisztenciális felemel-
kedést jelentene számomra, ha városi tanácselnök lennék. Ráadásul
ebben a tisztségben én lennék a legfiatalabb, és ez akkor tetszett hiúsá-
gomnak. Aradi Mária is megkeresett és az mondta, hogy a pártbizottság
támogatja jelölésemet. Kikértem édesanyám véleményét is. Ő ellenezte
az elképzelést. Azt mondta, hogy öt-hatezer embernek nem lehet eleget
tenni mindenben, ellenségeim lesznek, akik kikezdenek, miért nem jó
nekem a vízügyön, ahol nem bánt senki. Anyám érvelését elfogadtam, de
akkor már megszületett bennem a döntés, hogy vállalni fogom, még ak-
29
kor is, ha kikezdenek. Azt gondoltam naivul, ugyan miért bántanának, ha

munkatársaimmal együtt mindnyájan lelkiismeretesen és lelkesen dolgo-
zunk Tokajért.
Tanácselnök lettem
Először a főnökömmel közöltem, hogy elvállalom a jelölést, aztán Ződi
Imrét és Sáray Lászlót kerestem fel a Népfront megyei székházában. Ők is
helyeselték az elhatározásomat. Majd Aradi Máriával beszéltem. A további
intézkedéseket az illetékes szervezetek és személyek vállalták. Hallottam,
hogy tájékoztatták a megyei pártbizottság első titkárát, Dudla Józsefet és
a megyei tanács elnökét, dr. Ladányi Józsefet, valamint a megyei tanács
személyzeti osztályának a vezetőjét. Mint utólag kiderült, a tokaji pártbi-
zottságon kisebb csetepaté robbant ki, mert voltak, akik ellenezték a tá-
mogatásomat. De az ellenzők a vita során és a szavazás után kisebbségbe,
háttérbe szorultak.
Felkerestek a megyei tanács személyzeti osztályának vezetői, Grósz
Mária és Kulcsár István. Tőlük tudtam meg, hogy dr. Zborai Gábor lemon-
dása és a hosszas egyeztetés után engem javasolnak megválasztani. Gratu-
láltak mint ajánlott jelöltnek, és felkészítettek a székfoglaló tanácsülésre.
Időközben találkoztam az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság
vezetőivel. Tájékoztattam az igazgatót és a főmérnököt pályamódosítási
tervemről. Voltak rossz érzéseim, hiszen a cég a tenyerén hordozott, és én
hűtlen lettem hozzájuk. De megértették elhatározásomat, és nem kaptam
szemrehányást, ami jó érzés volt. Nagy kő esett le a szívemről.
A megyei tanácson elkészült a tanácselnök-választó ülés javasolt for-
gatókönyve. Az időpont kiválasztása közös egyeztetéssel történt. Megálla-
podtunk, hogy a helyi tanácstestület összehívására 1987. április 1-jén kerül
sor, és ha megválasztanak, akkor 1987. április 15-én kell munkába állnom.
Izgalommal teltek 1987 márciusának napjai. A Vízügyi Szakaszmér-
nökségen igyekeztem a függőben lévő munkáimat lezárni és átadni Földesi
József gátfelügyelőnek és Bujdosó Imre csatornafelügyelőnek.
Április elsején nagyon feszült voltam, gondolom, az idegesség jelei
látszottak is rajtam. Utólag visszagondolva azt hiszem, hogy a tanács-
elnök-választás még a szocialista gyakorlat szerint történt, noha már
erősödőben volt a társadalmi kontroll. A résztvevők közül – ez az em-
lék maradt meg bennem – mintha senki sem izgult volna, rajtam kívül.
Abban persze nem vagyok biztos, hogy ennek oka kizárólag a rendszer
30
„eleve elrendeltetett” gyakorlatával magyarázható. A választás demok-

ratizmusának egy jobb irányba elmozduló, változó, de még átmeneti
időszakát éltük, amelyben egyszerre volt jelen a régi gyakorlat és a meg-
újító szándék.
A tanácstestület teljes tagsága megjelent, mind a 30 fő. Jelen volt a me-
gyei tanács személyzeti osztályvezető-helyettese, Kulcsár István, a városi
pártbizottság titkára, Aradi Mária, a HNF megyei és városi bizottsága kép-
viseletében Ződi Imre és Nagy Antal, valamint a szerencsi városi vezető
ügyész, dr. Visóczky Kálmán.
Kulcsár István rövid tájékoztatásával kezdődött az érdemi munka.
A személyi változások okát nem indokolta, csupán annyit mondott, hogy
az előző elnök lemondott, ezért új elnök megválasztása vált szükségessé,
s hogy az új elnök jelöltsége széleskörű társadalmi vitát igényelt, amely
az elmúlt hetekben lezajlott. Elmondta még, hogy a társadalmi és a párt-
szervek mellett kikérték a helyi testület tagjainak véleményét is. Ezután
felkérte a HNF városi alelnökét, Nagy Antal gimnáziumigazgatót, hogy
éljen a jelölés jogával, tegyen javaslatot a jelölt személyére. Nagy Antal en-
gem javasolt tanácselnöknek. Egyetlen jelölt voltam. Ismeretlen, izgalmas
pillanatokat kellett átélnem. Aradi Mária következett, aki megindokolta
a városi pártbizottság javaslatát. Ő is engem ajánlott. Majd a levezető el-
nök, Kulcsár István megkérdezte: van-e más jelöltre javaslata a tanács-
tagságnak? Nem volt. Ezután néhány kérdést kaptam a tanácstagoktól,
amelyekre igyekeztem a legjobb tudásom szerint válaszolni, ügyelve ter-
veim megvalósulásainak feltételes módjára. A néhány hozzászólás során
a jelenlévők a támogatásukról biztosítottak. Elmondták, hogy a jelölő
szervek jó munkát végeztek. Ekkor valamelyest megnyugodtam.
Kulcsár István a jelölés folyamatát lezárva feltette a kérdést, hogy ki
ért azzal egyet, hogy Májer János legyen Tokaj város tanácselnökjelöltje?
A javaslatot – egy tartózkodással – a tanácstagok elfogadták. Elkezdődött
a zárt szavazás, amelyen csak a tanácstagok vehettek részt. Az eredmény
kihirdetése után megtapsoltak és gratuláltak. Majd a tanácselnöki szék-
foglaló beszédem következett, amely érzésem szerint tetszést váltott ki
a jelenlévőkből. Lényegében kifejtettem Tokaj lehetséges és szükségszerű
fejlesztésének a tervét, és kilátásba helyeztem, hogy harcolni kívánok a já-
rási székhely visszaszerzéséért. Ez utóbbi célom némi meglepetést és zavart
okozott a meghívott vendégek körében, kivéve Aradi Máriát. Végül a testü-
let egyhangúan elfogadta székfoglaló beszédemet, s ezzel megszűnt a görcs
a gyomromban. Volt még néhány más, aktuális napirend is. Ezek vitájával,
majd elfogadásával zárult elnökké választásom tanácsülési története.
31
Amikor hazamentem, akkor tudatosult, hogy mit vettem a nyakamba,

de az optimizmusom változatlanul megmaradt.
A személyzeti osztály átvette a teljes adminisztráció intézését, miután
Tokaj városi jogállású településsé vált 1986-ban. Kikértek a Vízügyi Igaz-
gatóságtól, ahol elfogadták az 1987. április 15-i dátumot.
1987. április 16-án a városi tanácsnál

felvettem a munkát
Az első nap a bemutatkozással telt. Mindenkitől magas minőségű munka-
végzést kértem. Láttam, hogy örömmel fogadnak. Meglepetésemre a vá-
rosháza belső miliője, az ott dolgozó köztisztviselők munkakörülménye az
ötvenes éveket idézte. Az én szobám sem volt különb. Egy hosszan elnyúló
helyiségben óriási, lakkjától lekopott íróasztal állt, fémvázas, trónusszerű
székkel, egy félautomata telefon az asztalon, vasalózsinórral a telefonrózsá-
hoz kötve, hasonló típusú dohányzóasztal, négy kopott székkel.
Óriási volt a kontraszt a vízügyi irodám és a tanácselnöki között. Egy-
szerűen siralmasnak láttam.
Reggel titkárnőm, Juhász Ferencné bekopogott hozzám, és elém tett
egy halom postát. Hivatalos levelek, panaszok és kérelmek voltak köztük.
Mindet elolvastam, délutánra végeztem, közben intézményvezetők tették
tiszteletüket, eljöttek gratulálni. Később is, ha napközben nem tudtam az
ügyintézés, vagy – döntően – Miskolcra utazás miatt elolvasni a leveleket,
akkor bent voltam este nyolcig, fél tízig.
Aradi Máriával felkerestük a megyei pártbizottság első titkárát,
dr. Ladányi Józsefet, a megyei tanács elnökét, elnökhelyetteseit, a tanács
főosztályvezetőit, osztályvezetőit. Mindenkitől támogatást kértem Tokaj
számára. Ígérni csak a fontos hatalmi pozícióban lévő dr. Majoros László
általános elnökhelyettes ígért, nem konkrétan, csak úgy, hogy fel fogja ka-
rolni Tokaj ügyét. A látogatásokról két helyről kaptam visszajelzést – ke-
rülő úton –, Ladányi Józseftől és Grósz Máriától, akik azt mondták rólam:
„okosabb, mint gondoltuk”. Egy véleményt még kaptam a megválasztá-
som előttről, állítólag Káli Sándor azt mondta Aradi Máriának a talál-
kozásunk után, hogy hideg kék szemem van, és erősen célratörő vagyok.
Aradi Mária kért, számoljak be a programomról a pártbizottság tag-
jainak. Az anyaggal hamar elkészültem, hiszen az eltelt egy hónap alatt
kikristályosodott bennem, hogy mit akarok tenni. Ebben szerepelt az
32
elavult infrastruktúra felújítása, fejlesztése, az intézményrendszer felújí-

tása, bár akkor még megyei kezelésben és tulajdonban voltak. Szociális
és bérlakásépítés, az úthálózat jelentős részének felújítása, az idegenfor-
galom fejlesztése, a sortatarozás elkezdése a főútvonal mentén, a forga-
lom átszervezése, a buszjáratok Tokajba irányítása, a gyorsvonatoknál
a megállók közé Tokaj beiktatása. A szociális rendszer felülvizsgálata,
szükség szerinti újragondolása, munkahelyteremtés, a meglévő munka-
helyek megőrzése, jó kapcsolattartás az állami szervekkel (megyei tanács,
járási ügyészség, rendőrkapitányság) és az intézményekkel, azok vezetői-
vel, valamint a helyi – nem túl jelentős – ipar képviselőivel. Nem felejtet-
tem el szólni a kulturális infrastruktúra fejlesztéséről sem. Több kérdést
vetettek fel a tagok, ezekre természetes módon többé-kevésbé (feltételes
módban) válaszoltam, hiszen akkor még nem voltam tisztában a moz-
gásteremmel, a lehetőségeimmel. A válaszaimat imponálónak tartották.
Első hivatalos utam Miskolcra, dr. Majoros Lászlóhoz vezetett. Tud-
tam, hogy az évi költségvetést már az előző tanácselnök év elején a költ-
ségvetési tárgyalásokon megbeszélte, de fejlesztések nem voltak benne,
csak az intézmények működésének a szinten tartása, és néhány használ-
hatatlanná vált intézményi álló- és fogyóeszköz cseréje.
Kértem az elnökhelyettestől, hogy támogasson meg a költségvetés át-
csoportosításával, a tokaji utak és járdák újra aszfaltozásával. Kaptam is
két út és két járdapár felújítására forrást. Nagyon boldog voltam, mikor
bejelenthettem, hogy út- és járdafelújítás lesz a városban, a lakosság na-
gyon örült, hát még akkor, amikor ezek meg is valósultak.
Kapcsolatom a tokaji egyházakkal

Tanácselnökké választásomig csak a római katolikus egyházzal volt kapcso-
latom, mert ehhez a felekezethez tartoztam. Voltam elsőáldozó, és sokszor
ministráltam a szentmiséken. Ekkor ismertem meg Béres Béla esperes-
plébános urat, kinek kultúraőrző, -gyarapító és művészetpártoló munkájá-
ért díszpolgári címet adományoztunk. Hivatalba lépésemkor már Gyulai
László volt a plébános, aki később kanonok lett. Őt követte Kertész Ferenc
esperes-plébános úr, akinek a nevéhez fűződik a templom felújítása.
Tokajban a második legnagyobb gyülekezete a református híveknek
volt. Gyerekkoromtól ismertem Bárány István tiszteletes urat, de városve-
zetői évtizedeimben már Péter András, Pótor László és Kis Gergely Már-
ton szolgálta a gyülekezetet. Mindhármukkal jó kapcsolatot ápoltam, de
33
ez nem volt elegendő ahhoz, hogy 2012-ben egyezségre jussunk az elnyert

pályázati pénzből készített Németi Ferenc-szobor méltó helyszínének ki-
jelöléséhez. Optimális helyszínnek a református templom melletti Óvár
utcai park mutatkozott, de ez kerítésbontás, bizonyos területek átadása és
közterületté nyilvánítása nélkül nem volt megvalósítható. Ehhez azonban
az egyháztanács nem járult hozzá. Érvelésünk ellenére sem. (Ismeretes,
hogy Németi Ferenc a tokaji vár kapitánya volt, tehetős ember. Támogat-
ta a Vizsolyi Biblia kiadását, és ezen kívül református zsoltárokat is írt,
ezekből kettő most is szerepel a reformátusok zsoltáros könyvében. Hősi
halált halt a tokaji vár védelmében.) Végül az 5/4-es, nagyalakú szobor
közterületi felállítására már Posta György polgármester úr hivatali idejé-
ben került sor, de nem az eredetileg tervezett helyszínen.
A hívek számát figyelembe véve kisebb vallási közösség a görögkatoli-
kusoké. Nagyon jó kapcsolatom volt Damjanovics József parókus úrral, és
hiszem, hogy ma is barátság köt össze bennünket Gorcsa György esperes
úrral, aki mintegy két évtizede szolgál Tokajban. Az ő irányítása mellett
megújult a görögkatolikus templom.
A hívek száma alapján Tokajban a legkisebb felekezet az evangélikusé.
1987-től sokáig állandó lelkésze sem volt itt az egyháznak. 2010-ben köl-
tözött ide Asztalos Richárd lelkész úr. Vele rokoni kapcsolatba is kerül-
tem. Az evangélikusoknak több ingatlana és egy kis műemlék temploma
volt a városban, amelyet az egyházi kárpótlás révén, testületi felhatalma-
zással megvásároltunk a városnak. Az egyház pedig az Ady Endre úton
egy új imatermet és paplakot épített.
A hívők kis létszáma miatt izraelita egyház megválasztásomkor nem
működött a városban. A zsinagóga romos volt. Csak a volt zsidó isko-
la melletti kis imaházat használták. A hívők közül kiemelkedett Denke
Emma – nem tokaji lakos – buzgalma a zsinagóga rendbetételéért. Kitar-
tóan képviselte Tokaj és a zsinagóga ügyét, művészeket hívott a városba,
akik filmeket készítettek a holokausztról és a zsinagóga sorsáról. Számos
rendezvénnyel emlékeztetett a zsidó hagyományokra és népszerűsítette
a zsidó kultúrát. A templom felújítási igényének napirenden tartásával
polgármesteri munkámat is segítette. Tokajban Lőwy Lajos próbált még
segítőket találni. Majd 2010 körül Tokajba költözött Kalmanovics Mik-
lós, aki folytatta Lőwy Lajos munkáját. Magam is többször tárgyaltam
a templom felújításáról Feldmájer Péterrel és Zoltai Gusztávval, a MAZS-
HISZ akkori vezetőivel.
A görögkeleti, ortodox templom kalandos úton került az önkormány-
zat tulajdonába. Sokáig tévedésben voltunk a tulajdonjogot illetően, hi-
34
szen 1960-tól – Pap Miklósnak köszönhetően – múzeumként működött,

majd Városi Galéria volt itt. Csak az európai uniós csatlakozást követően
derült ki, amikor a régi görögkeleti templom felújítására gondoltunk, és
pályázni akartunk támogatásért, hogy a földhivatal szerint ez az ingatlan
a görögkatolikus egyház tulajdona. Azonban Keresztes Szilárd püspök úr
Nyíregyházán közölte velem, hogy nem a görögkatolikusoké, hanem az
ortodoxoké a templom. Ezután arra kértem, hogy a területileg illetékes
bécsi ortodox püspöktől kérje a templom átadását. Mivel ők nem tarta-
nak rá igényt, ajándékozzák nekünk. Így is történt. Ez a procedúra két
évig eltartott, mígnem 2008-ban megkeresett Szegedi Szabolcs diakónus
atya, hogy alkalmanként szeretnének a galériának használt templomban
szent liturgiát tartani. Kifogásunk nem volt, sőt örültünk a kezdeménye-
zésnek. Azóta újabb tulajdonosváltás történt.
Az első testvérvárosi kapcsolat

Megkeresett Jósz Gábor, az ÉÁÉV, az Észak-magyarországi Állami Épí-
tőipari Vállalat igazgatója, hogy van egy kapcsolatuk a nyugat-német-
országi tetőcserépgyártó rt.-vel, a BARSS-sal. Ennek a multinacionális
cégnek egyik gyára a Rhengaui Borvidéken, Oestrich-Winkelben van.
Mint mondta, a 11 ezer lakosú város partnervárosi kapcsolatot szeretne
kötni a vasfüggöny mögött olyan elmaradott településsel, amely emble-
matikus hely és borvidéken van, ezért ők Tokajra gondoltak. Meglepett
az ajánlat, ilyen politikát is tartalmazó ügyekbe nem szívesen ütöttem
bele az orrom, engem csak kizárólagosan Tokaj fejlesztése érdekelt. De
a kisördög nem hagyott nyugton, Aradi Máriát megkerestem, hogy mit
szól egy esetleges nyugati kapcsolathoz. Ő csodálkozásomra messze-
menően támogatta az ötletet. Nem volt más tennivalóm, mint megke-
ressem dr. Ladányi Józsefet, ő mit szól hozzá. A megyei elnök mindjárt
azzal kezdte, nem lehetne-e egy keletnémet várost választani. Mond-
tam, hogy Jósz Gáboron keresztül ők kerestek meg, szégyen lenne visz-
szautasítani. Kis gondolkodás után ő is beleegyezését adta. Hazajöttem,
s a tanácstestület elé tártam a tervet. Ők is támogatták. Felhívtam Jósz
Gábort, hogy kezdheti szervezni az ügyet. Klaus Frietsch polgármester
úr hivatalosan is megkeresett levélben, válaszomban őszre meghívtam
4-5 fős küldöttségüket. A kétoldalú megbeszéléseken részt vettek a ta-
nács végrehajtó bizottságának tagjai és a városi párttitkár is. Szívélyes
volt a hangnem, ismertették jövetelük célját, partnervárosi kapcsolatot
35
kívánnak létesíteni Tokajjal, főleg azért, mert mindkét település egy-egy

híres borvidéken van. A kapcsolatot a lakosságra akarják építeni, nem
a vezetők egymás közötti barátságára és utazgatásokra. Elmondták, náluk
már működik a Tokaj–Oestrich-Winkel Baráti Társaság. Mi az esetlege-
sen aláírandó szerződésre figyelemmel a végrehajtó bizottságból Dévald
István gimnáziumigazgatót bíztuk meg a szervezés előkészítésével. Sze-
rény programot készítettünk számukra, benne volt két németórán való
részvétel is. Csetlettünk-botlottunk a német magabiztosság előtt.
Bodonyi Csaba lesz Tokaj város főépítésze

Beiktatásom utáni hetekben ismertem meg Bodonyi Csaba Miskolcon
élő Ybl-díjas építészt. Már az első találkozásra felkészülten érkezett, és
ismertette Tokajjal kapcsolatos elképzeléseit. Meg is állapodtunk, hogy
jelölni fogom Tokaj város főépítészének. A zempléni városoknak már
voltak ilyen státuszú segítői. Megtudtam, hogy Bodonyi Csaba már ko-
rábban is kereste a kapcsolatot Tokajjal, de nem sikerült megállapodást
36
kötnie az elődömmel. Ígéretem szerint a testület elé vittem a főépítész

alkalmazásának tervét, egy csekély összegű tiszteletdíj vállalásával. Csaba
személyesen ismertette fejlesztési, építési elképzeléseit, amelyet a tagság
megbízásával együtt elfogadott, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Et-
től kezdve Bodonyi Csaba a műszaki csoporttal együttműködve végezte
munkáját. Kezdetben a lakosság egy részéről volt idegenkedés, mert a fő-
építész ügyelt a szabályok betartására, s nem járult hozzá például giccses
megoldások kivitelezéséhez a lakóházak terveinél sem. Törekedett a jobb
terület- és térkihasználásra, a nyílászárók tájolására, az igényesebb bur-
koló és tetőfedő anyagok használatára stb. Terveit kölcsönös viták, érvelé-
sek után mindig támogattam. Az évek teltével és az eredmények hatására
kölcsönös szimpátia, barátság alakult ki közöttünk.
A Tokaji Írótábor
Az írótábor szervezőjével már a megválasztásom után, áprilisban felvet-
tem a kapcsolatot. A tervezet szerint az 1987. évi írótábor augusztus 20-a
körül zajlott volna, mint mindig. Ellenben nem engedték megtartani. Kö-
peczi Béla kulturális és oktatási miniszter nem járult hozzá. Egy találko-
zás alkalmával elmondta nekem, hogy nincs szükség az írótáborra, illetve
elég volna, ha csak néhány író jönne
Tokajba, s kevesebb előadást tartaná-
nak. Tény, hogy a 16. Tokaji Írótábor
az előkészületek, a kész program elle-
nére elmaradt.
Tudomásom szerint a népi írók
háború előtti összejöveteleinek 20.
évfordulóján, 1960-ban újabb talál-
kozó volt Tiszaladányban Darvas
József részvételével. Az első írótábo-
ri összejövetelre 1972-ben került sor
Tokajban a megyében élő és elszár-
mazott írók, irodalmárok részvételé-
vel, a Hazafias Népfront és a Napjaink
című folyóirat közös szervezésében.
Az írótábor évenkénti megnyitá-
sa 1989-ig Tiszaladányban történt,
majd a rendszerváltást követően már
37
a megnyitóra is Tokajban került sor. Az írók és Tiszaladány kapcsolata

azonban mind a mai napig megmaradt. A rendszerváltás évében, 1990.
december 17-én megalakult a Tokaji Írótábor Egyesület és Alapítvány,
1991 februárjában pedig az első kuratórium, amely az egyetemes magyar
irodalom képviseletét tűzte zászlajára. A szervezet első titkára Zimonyi
Zoltán volt, őt váltotta Sáray László. 1991 és 2014 között a kuratórium
elnökei: Cseres Tibor, Pomogáts Béla, Gál Sándor, Hubay Miklós, Szé-
kelyhidi Ágoston, Vasy Géza, Serfőző Simon, Mezey Katalin, majd Szent-
mártoni János, aki jelenleg is vezetője az írótábori testületnek.
Tokaj életébe jelentős kulturális pezsgést hozott az írótábor. Az irodalmi
értelmiség nyílt vitája a közéletről, a szakmáról, olykor Tokaj város fejlesz-
tésének irányairól, lehetőségeiről mindig megszólalásra, kiállásra késztette
az írókat. A sajtó is figyelemmel kísérte a nyári írótáborok munkáját.
Az írótábort miniszterek és államtitkárok, országgyűlési képviselők is
látogatták, de határon túlról is érkeztek írók, neves közéleti személyisé-
gek, mint például Tőkés László.
Az írótábor finanszírozása elsősorban központi, állami pályázatokból
történt, de később a megyei önkormányzat és Tokaj városa is a támogatók
között szerepelt. Emlékszem, hogy voltak nehéz gazdasági évek is az író-
tábor életében. 1991-től a tokaji tanácskozások összefoglalói évkönyvek-
ben is megjelentek. Majd az évtized végétől már alkalmi újságja is volt az
38
írótábornak. A Tokaji Hírek irodalmi különszámát haláláig Antall István

rádiós szerkesztő, kulturális újságíró gondozta.
Az írótábor egyesülete és vezető kuratóriuma – véleményem szerint –
jól működött, hozzáértéssel, eredményesen szervezte a táborokat, amely
iránt évről évre nőtt az érdeklődés, a résztvevők száma többször megha-
ladta a kétszáz főt.
Szüreti napok, borfesztiválok

Az első Tokaji Szüreti Napokat a XIX.–XX. század fordulóján rendezték.
A Tokaji Múzeum borászati kiállításán látható plakátok szerint szüreti
napokat a Horthy-korszakban is rendeztek. „Filléres vonatok” hozták az
érdeklődőket a híres helyszín rendezvényeire. Ez a hagyomány a szocia-
lizmusban is folytatódott, de 1948 után erőteljes politikai jelleget kapott,
majd később pénzhiány miatt csak minden második évben rendezték
meg, csökkenő érdeklődés mellett. 1968-ban újra megyei szintű rendez-
vénnyé vált, ismét tömegek kísérték figyelemmel, de a helyi vendéglátás
még nem tudott lépést tartani a növekvő idegenforgalmi igényekkel.
A Szüreti Napokat az én időmben már minden évben megrendezték.
Városunk iskolái és az üzemek által delegált csoportok mellett felvonultak
Tokaj-Hegyalja településeinek képviselői, táncosok, és az énekcsoportok
39
is. Tanácselnökségem alatt a Szüreti Napokat Várhelyi Gyula, a Műve-

lődési Ház akkori igazgatója szervezte nagy hozzáértéssel, a mesterség
folklórtörténetét, színes kultúráját is bemutatva. Utódja – névrokonom
– Májer József lett a Művelődési Ház élén, aki hasonló lelkesedéssel és
hozzáértéssel látta el feladatát. Jóskát azonban 1990 októberében polgár-
mesterré választották Bodrogkeresztúron. Ekkor ifj. Dévald István vette
át a Művelődési Ház vezetését. Az ő irányításával a Tokaji Szüreti Na-
pok megrendezése ismét az érdeklődés középpontjába került, de ez már
a rendszerváltást követő időszak. Emlékezetes szüreti felvonulások kö-
vették egymást, amely nagyon sok embert vonzott Tokajba. Dévald Ist-
ván jól végezte a munkáját, közvetlen munkatársával, Bencsik Mátyással.
A még nagyobb sikerekhez azonban hiányoztak a személyi- és a technikai
feltételek. Szerencsére ebből a közönség nem sokat észlelt. A szüreti felvo-
nulást mindig vasárnap tartottuk, de a helyi gazdák és panziók, szállodák
kérésére az évtized közepén áttettük a szombati napra.
A Tokaji Szüreti Napok történetében újdonságot jelentett, hogy Nyikos
István budapesti rendezvényszervezőnek köszönhetően 2001-től Tokajban
is megjelentek a bérelt faházak a főtértől kiindulva a Bethlen Gábor úton.
A faházakat a különböző hegyaljai pincészetek és borászatok kibérelték.
Nyikos István javaslatára készítettük el a Polgármesterek borát. A szük-
séges szőlőt maguk a polgármesterek vitték fel a fesztiválszínpadra, a hi-
vatalos program részeként. A látványos eseményt a „kisbíró” irányította,
név szerint kérve a polgármestereket
a színpadon álló kád jelképes feltölté-
sére, elkülönítetten az aszútól. Az én
tisztem az volt, hogy az így összeadott,
összegyűjtött kád tartalmát átadjam
a Tokaj Kereskedőház vezérigazga-
tójának. Településenként a két má-
zsa szőlőt és a húsz kiló aszút a Ke-
reskedőház Tolcsvai Borászatában
dolgozták fel. Ebből készült el a Pol-
gármesterek bora, amelyet május
utolsó hétvégéjén, a borfesztiválon
kaptunk vissza már feldolgozottan,
palackozva, ünnepélyes program
keretében. Ebben konszenzus volt
a polgármesterek között. Az első szőlő
és aszú összeadásra 2001-ben került
40
sor, míg az első borfesztivált 2002-ben rendeztük meg. A kapott palackokat

polgármester társaimmal együtt reprezentációs célokra használtuk fel. Vé-
leményem szerint ezek az alkalmak erősítették Tokaj és vonzáskörzetének
kapcsolatát, egymásra utaltságát.
A borfesztiválok megrendezésével tovább bővült városunk kínálata.
A kulturált borfogyasztást a felállított faházak bérlői, hegyaljai borászok
biztosították. Az eseményt minden évben a főtéri nagyszínpadon fellépő
iskolás gyerekek, együttesek színes műsora kísérte, mind nagyobb érdek-
lődés mellett. Emlékszem, hogy a 2002-es borfesztivál kimagasló esemé-
nye volt a Carmina Burana bemutatása a Patkóbányában.
Sajnos, a továbblépést gátolta a pénzügyi források szűkössége. Nyikos
István és az önkormányzat nem kevés pénzt áldozott a Tokaji Szüreti Na-
pokra és a borfesztiválra, de ennek összege a pályázati pénzekkel együtt
is csak néhány millió forintra kerekedett. Vagyis nem állt rendelkezésre
a szükséges forrás, és ez kompromisszumok felvállalására kényszerítet-
te a főszervezőt. Azok a kereskedők is engedélyt kaptak árusításra, akik
nem szolgálták a rendezvények színvonalát. Emiatt kritika ért bennün-
ket, s mindez feszültségekhez vezetett. Végül Nyikos István – voltaképpen
10 sikeres év után – a képviselő-testület döntése miatt befejezte a Tokaji
Szüreti Napok és a Tokaji Borfesztivál menedzselését. Helyét, szerepét –
munkatársaira támaszkodva – Dévald István vette át, a teljes szervezés
felvállalásával. István nagy rutinra tett szert ezekben az években, voltak
sikerei, de a források, sajnos, lassan elapadtak.
41
Tokaj Város Vegyeskara

A tokaji énekkar 1988-ban, működésem második évében, tartotta újjáala-
kuló ülését. A vegyeskórus, amely társaság is volt, 2001-től már közhasz-
nú szervezetként bejegyzett testület. Tevékenysége azóta is folyamatos. Az
énekkarnak jelenleg negyvenkét felnőtt tagja van. Repertoárjában a zene-
irodalom minden korszakát felölelő kórusművek szerepelnek. Szívesen
énekelnek modern műveket, népdalfeldolgozásokat, klasszikus és egyházi
műveket és ápolják a zenei hagyományokat. A kórus vezetőjének, Pásztor
Istvánnénak munkáját kiváló szólamvezetők segítik: Balogh Gáborné, Föl-
desiné Noviczki Rózsa, Gorcsa György és Pásztor Imre. A Várhelyi Katalin
zongorakíséretével megszólaltatott művek magas színvonalát és közönség-
sikerét már nemcsak a tokajiak ismerik. Rendszeresen adnak hangversenyt
a környező településeken és az észak-magyarországi régióban. Közremű-
ködnek kulturális rendezvényeken, nemzeti és egyházi ünnepeken. Kiter-
jedt hazai és külföldi kapcsolatokkal rendelkeznek. Ennek köszönhetően
számos hazai és nemzetközi kórustalálkozóra kaptak már meghívást.
Ugyanakkor szíves vendéglátói a határon túlról érkező kórusoknak is. Az
énekkar utolsó szakmai minősítése: „Arany fokozat kiemelt dicsérettel”.
Példás kapcsolatot ápolnak Tokaj kulturális és oktatási intézményei-
vel. A gimnázium próbatermet és hangszeres segítséget nyújt a vegyeskar
számára. Hangversenyeik megtartására végre megfelelő intézményekkel
rendelkezünk. Akkor is, amikor a vegyeskar az ifjúsági énekkarral közö-
42
sen lép fel nagyobb ünnepségen, kulturális rendezvényen. A méltán híres

művészeti együttes elismeréseit a gimnázium aulájában állították ki.
Tokaj város önkormányzata támogatta és megbecsülte a kórus törek-
véseit, teljesítményét. 2009-ben a magyar kultúra napján Pro Urbe-díjjal
ismertük el a 20 éves munkát. Tokaj Város Vegyeskara 1999-ben az első,
2004-ben a második és 2009-ben pedig a harmadik Nemzetközi Kórusta-
lálkozóját rendezte meg. Ötévenként kerül sor erre a jelentős és körültekin-
tő szervezést igénylő rendezvényre, mely tartalmában és külsőségeiben is
színvonalas, reprezentatív eseménye városunknak és környékének.
A jubileumi kórustalálkozó résztvevője volt Székelyudvarhely, Nagy-
kapos, Sátoraljaújhely és Tokaj kórusa. 2009. május 15. és 17. között több
helyszínen és időpontban szerepeltek, megörvendeztetve Tokaj, Bodrog-
keresztúr, Tarcal és Mád érdeklődő közönségét. Dédelgetett álmuk volt,
hogy egyszer szimfonikus zenekarral léphessenek fel. Ez évek óta teljesül,
hiszen a budapesti Szent István Jubileumi Szimfonikus Zenekarral már
többször adtak közös hangversenyt.
Az évek során bejárták Európa nagy részét. Voltak Ausztriában, Észtor-
szágban, Finnországban, Hollandiában, Lengyelországban, Németország-
ban, Olaszországban, Svájcban. Kiemelkedő, híres fellépési helyszíneket
említhetek: Rómában a Szent Péter-bazilikában, a düsseldorfi Parlament-
ben, a kölni dómban, Tallinnban, a Dal Olimpiának színhelyén énekeltek
hazánkat és Tokaj várost képviselve. 2014-ben a 25 éves jubileum alkalmá-
ból teljesült egy másik álom is, eljutottak Párizsba.
A kórus vezetője, egyben karnagya Pásztor Istvánné, aki szintén Pro
Urbe-díjas. Legyünk rá és kórusára büszkék.
43
„Római vakáció”
Dr. Ladányi József, a megyei tanács elnöke magához rendelt 1990 augusz-
tusában. Közölte velem, hogy Rómában az európai borrégiók polgármes-
terei novemberben találkoznak egymással. Magyarországról is minden
borvidékről, a borvidékeket szimbolizáló települések tanácselnökei is részt
vesznek. „Tokaj-Hegyalja képviseletében téged delegállak erre a program-
ra” – mondta az elnök.
Szóhoz sem tudtam jutni.„János, a vízumot és a napidíjat a személy-
zeti osztály szervezi. A részvétel díját a megyei tanács fizeti. Egy busszal
fogtok kimenni magyar tanácselnökök.”
Hálásan köszöntem. Nem tudtam Ladányi Józsefnek elég hálásnak
lenni, hogy kiküldött Rómába, az „örök városba”.
Az Olaszországba utazó tanácselnök kollégáim közül senkit nem is-
mertem, de a gyöngyösi tanácselnökkel sokat beszélgettünk. Tudta, hogy
kezdő vagyok, ezért a szárnyai alá vett. Idegenvezető is volt velünk, Gya-
pay Dénes milánói főkonzul felesége. Megérkezésünket követően egy
jó szállodában helyeztek el bennünket. Másnap elkezdődtek a tanács-
kozások. Róma polgármestere köszöntött bennünket. Majd különböző
korreferátumok hangzottak el. Végül minden jelenlévő város polgármes-
terének átadtak egy díszes oklevelet, és egy medált, ami arról tanúsko-
dott, hogy az általa képviselt város, a Szőlő és a Bor Nemzetközi Városa.
Rendkívül büszke voltam arra, hogy a nekem átnyújtott oklevélen
Tokaj város szerepelt nyomtatásban. A további két napban Róma neve-
zetességeit tekintettük meg. Esténként nagy vacsorákat rendeztek. A bú-
csúvacsorát Rómától mintegy 50 kilométer távolságra lévő történelmi
kisváros lovagvárában rendezték meg. A vár fáklyákkal ki volt világítva,
gyönyörű látványt nyújtott. A vacsora a polgármesterek nagy száma mi-
att, kb. 150 fő lehetett, két nagy gótikus teremben történt. Nagyon szép,
eredeti és ép állapotban volt a vár. Az ajtókat nehéz függönyök helyette-
sítették, a falakon freskókat láthattunk, csatajeleneteket ábrázoltak. Este
nyolc órakor kezdődött a vacsora. A polgármestereket nemzetiségük sze-
rint ültették. A harmadik fogásnál nagy meglepetésemre odajött hozzám
Klaus Frietsch, Oestrich-Winkel polgármestere, aki a Rhengaui borvi-
déket képviselte. Üdvözöltük egymást, pár kedves mondatot váltottunk
egymással, majd azt mondta, hogy Oestrich-Winkelben találkozunk.
Hazajövet a vacsora színhelyéről autópályán vezetett az utunk. Az ablak
mellett ültem, láttam, a feljárók és lejárók kivilágítását. Rátértünk a római
körgyűrűre, ott pedig teljes hosszon nátriumlámpák meleg, narancsos
44
színű fényében úszott az út. Nagyon tetszett az egész, arra gondoltam:

milyen jó lenne, ha nálunk is ilyen fény lenne.
Tokaj város díszpolgárai

Már a ’80-as évek második felében elhatároztuk, hogy új kitüntetést ala-
pítunk és adományozunk „Tokaj város díszpolgára” elnevezéssel, amely
– eredendően – azok munkáját hivatott elismerni, akik hosszú évtize-
deken át kiemelkedő munkával szolgálják Tokaj társadalmi és kulturális
felemelkedését. A város képviselő-testülete először Béres Béla esperes-
plébánosnak, Tenkács Tibor festőművésznek és Pap Miklós tanárnak,
múzeumvezetőnek ítélte a díszpolgári címet.
Béres Béla lelkészi munkája miatt ismert és köztiszteletben álló
személyiség volt, és nem csak a hívők körében. Széleskörű, világi ér-
deklődésének középpontjában a művészetek iránti tisztelete állt. Iga-
zi művészetbarát volt. Különleges, értékes gyűjteményeire méltán volt
büszke, s azokat szívesen megmutatta az érdeklődőknek. Egyéniségé-
re a szerénység, a jóindulat és a segítőkészség volt a jellemző. Amikor
a ’60-as évek közepén megalakult Tokajban a Művészetbarátok Köre,
pártoló tagja és támogatója lett
a helyi képzőművészeti, zenei és
irodalmi rendezvényeknek. Bo-
rászati ismereteinek köszönhető-
en a város egyik legjobban kezelt
pincéjét tartotta fenn, ahová szí-
vesen meghívta eszmecserére és
borkóstolóra a városba érkezett
művészeket. Sokan ismerték mű-
vészetpártoló gondolkodását, tu-
dását, és becsülték önzetlenségét,
vendéglátását. Csodálatos ikon-,
könyv- és zenei gyűjteménnyel
rendelkezett, amelynek nagy ré-
szét a Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Herman Ottó Múzeum-
nak adományozta. Ez került ké-
sőbb vissza Tokajba, a múzeumi
kiállításra.
45
Tenkács Tibor festőművész, tanár a II. világháború éveiben került

Tokajba. Kitartó, több évtizedes tanári és művészi munkáját a kollégák
és a helyben lakók jól ismerték és tisztelték. Ő volt a város művésze!
1965-ben (Sáray László kezdeményezésére) létrehozták a Tokaji Mű-
vészetbarátok körét, amely 1966 végén felvette Zilahy György nevét és
ZMK néven vált országosan ismertté. A kör évtizedekig Tenkács Ti-
bor művészeti irányításával működött. Sikeres volt minden képkiállítás,
hangverseny és irodalmi est már az első években is. A ZMK taglétszáma
a ’60-as évek végére megközelítette a 300 főt. A körnek nemcsak Tokaj-
ból voltak tagjai, pártolói. Mindez abban az időben páratlan civil kez-
deményezésnek számított. Tibor bácsi nevéhez fűződik a Tokaji Képtár
anyagának összegyűjtése, rendezése is. Jó kapcsolatban volt Béres Bélá-
val, együttműködött Pap Miklóssal. A tokaji művésztelepre támaszkod-
va integrálta a város művészeti életét. Ünnepélyes képkiállításait mindig
nagy érdeklődés kísérte. Öröm volt számunkra, hogy festményeinek je-
lentős részét a városnak adományozta.
Pap Miklós tanár, helytörténész, muzeológus érdemeire is öröm
visszaemlékezni. Őszinte, becsületes, szókimondó embernek ismertük.
Nézetei mellett mindig kiállt, és emiatt sokszor háttérbe is került, főleg
a háborút követő évtizedekben. Még akkor is folytatta a régi cserkész-
46
mozgalomra épülő hon- és helytör-

téneti nevelő munkáját, amikor ezt
már hivatalosan tiltották, és nagyon
rossz szemmel nézték. Az idősebb
nemzedékek számos tagja éppen
emiatt gondol rá ma is nagy tisz-
telettel. Igazi pedagógus volt, aki
a múlt értékeinek felkutatására,
megőrzésére nevelte a rábízott fi-
atalokat. Neki köszönhetjük, hogy
az országban szinte elsőként, már
az 1950-es években elindult a hely-
történeti, honismereti mozgalom
Tokajban. Célját elérte, mert sike-
rült létrehoznia a ’60-as évek elején
a település helytörténeti múzeumát.
Ő volt a múzeum első igazgatója.
Ennek az intézménynek a létrehozása, megalapozása egyik legnagyobb
érdeme. Ez a gyűjtemény mindmáig őrzi Tokaj történeti múltjának,
néprajzának, szőlő- és borászati kultúrájának alapvető értékeit. Nem
kevésbé értékes Pap Miklós népművelői munkája. Az ő érdeme például
a múzeumbarátok körének működtetése, történeti színdarabok betanít-
tatása és előadása a ’60-as években. Tudok a görögkeleti templomban
általa elindított Tokaji nyár című rendezvénysorozatról, amely később
a ZMK társrendezvénye lett. Végül Miklós bácsi közírói munkásságát
említem, hiszen számtalan könyv, tanulmány és sikeres pályázat szerző-
je volt. Régi, nevezetes, történelmi pincéjében szeretettel tanította ven-
dégeit a tokaji bor megbecsülésére és kulturált fogyasztására.
Furcsa és különös érzés leírni, hogy Tokaj első díszpolgárai mennyire
jól ismerték egymást, mennyire tisztelték a másik munkáját, támaszkod-
tak egymás eredményeire, s ha kellett, együtt is tudtak dolgozni. Külön-
külön és együtt is sokat adtak Tokajnak, amiért is a városháza emlékfalon
örökítette meg példaképnek tekinthető kulturális munkájukat. A díszpol-
gári cím adományozására, illetve a díjak átadására 1988-ban került sor.
Ma is szép emlék számomra.
Dr. Habsburg Ottó főherceget a rendszerváltás előtt ismertem meg.
Ő akkor az Európa Parlament képviselője volt és a Páneurópai Unió elnöke.
Gyakran találkoztunk, vagy úgy, hogy meglátogatott személyesen György
fiával, vagy én voltam hivatalos családi rendezvényeikre. Úgy gondolom,
47
hogy történetileg Tokaj – mint ka-

marai hely és birtok – megmaradt az
emlékezetében, s ezért is szívesen jött
városunkba. Kérésem, hogy találkoz-
zon az itt élőkkel, nem okozott szá-
mára gondot. Többször is megfordult
a sportcsarnokban, a gimnázium-
ban, a színházban, ahol rendhagyó
történelemórán is részt vett. Ilyenkor
beszélt családjáról, hazánk helyzeté-
ről, és elmondta azt is, hogy Magyar-
országnak csak egyetlen esélye van
a felzárkózáshoz, ha csatlakozik
a Nyugathoz, az Európai Unióhoz.
Habsburg Ottó személyesen segítet-
te munkámat is. Neki köszönhettem
kapcsolataimat az MDF, a Keresztény-
demokrata Néppárt politikusaival, akikre később is számíthattam polgár-
mesteri munkám során. Habsburg Ottó támogatásának elismeréseként –
kezdeményezésemre – 1999-ben díszpolgári címet kapott Tokajban.
A tokaji születésű dr. Almássy Károly professzor 1990-ben lett Tokaj
város díszpolgára. Címét az 50 éves pedagógiai pályán töltött munkájá-
ért kapta. Tagja volt az első testület-
nek és még 80 évesen is lendülete-
sen, fiatalos hévvel szolgálta a közt.
Tanácsaival mindig támogatott,
mellettem állt.
A tokaji Petőfi Sándor Gimná-
zium alapítója volt 1952-ben. (Az
intézmény 1962-től viseli a Tokaji
Ferenc nevet.) 1961-ben tudomá-
nyos tevékenységét, eredményes
kutatásait és pedagógusi munkáját
elismerve, kollégájával III. fokoza-
tú megosztott Kossuth-díjat kapott.
A Debreceni Agrártudományi Egye-
temen a termésfejlesztési intézetben
kutatómérnökként tevékenykedett,
doktoriját 1972-ben szerezte.
48
Rengeteg kimagasló tudományos munkája mellett a helytörténet is

mindig érdekelte. A Városvédők és Vársoszépítők Egyesületének elnöke-
ként is igyekezett tenni Tokajért és szépíteni a várost. A következő idéze-
tet olvasva Karcsi bácsi lelke tárul elém: „...visszaszerezni városunk régi
dicsőségét, hírnevét, fényét. Olyan várost építeni – a régmúlthoz hason-
lóan –, melyben boldog, megelégedett a lakosság...”
Dr. Boros László főiskolai tanár

2002-ben kapott díszpolgári címet
dr. Boros László főiskolai tanár. Ez-
zel kívánta kifejezni a város és az
önkormányzat, hogy nagyra becsüli
tudós fiának alkotó tevékenységét,
gazdag életművét. Dr. Boros László
Tokajban született, itt végezte álta-
lános iskolai és középiskolai tanul-
mányait. A debreceni Kossuth Lajos
Tudományegyetemen megszerzett
történelem–földrajz szakos diplomá-
jával szülővárosának gimnáziumá-
ban, a Tokaji Ferenc Gimnázium és
Szakközépiskolában tanított 1962-től
1975-ig. Tanári munkássága mellett természetföldrajzi kutatásokat vég-
zett, aktívan bekapcsolódott a város társadalmi, kulturális és sport éle-
tébe. 1975-től a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola
földrajzi tanszékén kezdett el dolgozni. Itt teljesedett ki tudományos ku-
tatói, oktatói tevékenysége. Igen nagyra értékeljük, hogy több százat meg-
haladó publikációinak közel 40%-a Tokajjal, Tokaj-Hegyaljával, Tokaj
környezetével foglalkozik. Elévülhetetlen érdeme, hogy magas tudomá-
nyos szinten kutatta és mutatta be Tokaj–Hegyalja szőlő- és borgazdasá-
gának természetföldrajzi alapjait és kutatásai feltárták a honi szőlőkultúra
történeti földrajzát. Ki kell emelni, hogy aktív szerepet játszott a város
közéletében is. 1968-tól tanácstag, 1990-től önkormányzati képviselő,
1994-től az Oktatási és Kulturális Bizottság elnöke volt. 15 évig aktívan
sportolt. Legenda számba megy, hogy a mai napig ő tartja a 100 méteres
síkfutás rekordját Tokajban 11 másodperccel.
49
Dr. Maczó Ágnes VB-titkár

Az 1987-ben történt tanácselnöki megválasztásom után egyre jobban
éreztem, hogy szükség lenne új VB-titkárra. A tanács munkáját törvé-
nyesen vezettem, de rájöttem, hogy a helyi törvényesség őrére szükség
van városunkban is. A tanácsüléseken és VB-üléseken a járási ügyészség
hivatalból képviseltette magát, s a jegyzőkönyveket a megyei tanácson kí-
vül a járási ügyészségre is meg kellett küldeni – szakszerűen, hibátlanul,
a törvénytár szerint.
Először a megyei személyzeti osztályon kerestem segítséget és kér-
tem ajánlatot, de nem kaptam biztató választ. Ugyanakkor véletlenül
megtudtam, hogy Grósz Máriának és Kulcsár Istvánnak is jó véleménye
volt a boldogkőváraljai titkárról, akit Abaújszántóra szerettek volna át-
helyezni. Arra gondoltam, ha Abaújszántón jó lenne, akkor miért ne
lenne jó Tokajban? Dr. Maczó Ágnesről volt szó. Hazajöttem, felhívtam
és ajánlatot tettem, jöjjön inkább Tokajba VB-titkárnak. Előbb hezitált,
majd megígérte, hogy a hétvégén eljön Tokajba a családjával, és majd
utána választ ad. Eljöttek, és én megmutattam nekik várost, a kiszemelt
szolgálati lakást. Döntöttek: Tokajt választották. Jeleztem Grósz Mári-
ának, hogy megtaláltam a keresett szakembert. Elfogadta a javaslatot.
A beiktatás előtt bemutattam a jelöltet Aradi Máriának. Szívélyes pár-
beszéd zajlott le közöttük, ezért nem aggódtam, hogy a pártnak esetleg
kifogása lesz. Személyi ajánlásunkat végül a város tanácstestülete elfo-
gadta. Emlékeim szerint gond nélkül megtörtént dr. Maczó Ágnes kine-
vezése és munkába állása.
Az új VB-titkár körültekintően végezte munkáját, a szabálysértést
magához vonta, és a panaszos ügyekkel is ő foglalkozott. A kapcsolat jó
volt közöttünk. Nem egyszer esténként átmentem hozzájuk szalonnasü-
tésre, amelyen sok ismeretlen emberrel is találkoztam. Bizalmam – kez-
detben – teljes volt iránta. Később azonban szaporodtak a munkájával
kapcsolatos intézményi panaszok. Titkárunk szabálytalanságokat észlelt
és rendet akart tenni. Gazdasági vezetőket gyanúsított meg korrupció-
val. Emlékszem, ez történt a Háziipari Szövetkezet vezetőjével is. Ennek
ellenére a rendkívüli taggyűlésen a vélelmezett bűnök ellenére sem volt
hajlandó a tagság leváltani az elnököt. Ez az ügy nagyon kellemetlen
volt számomra is. Tetézte a bajt, hogy a szövetkezetek felett a tanácsnak
nem volt törvényességi felügyelete. Később egyre világosabbá vált szá-
momra, hogy a meglévő tokaji vezetőket szeretné lecseréli a barátaira,
50
a maga embereire... Nos, ez a terve már nálam is kiverte a biztosítékot.

Lényegében azon dolgozott, hogy a tanács munkájának irányításában
szabad kezet kapjon. Arra törekedett, hogy nekem ne legyen beleszólá-
som az ő döntéseibe. Emiatt, sajnos, nyílt ellentét robbant ki közöttünk,
amely idővel eljutott abba a stádiumba, hogy megmondtam neki: nem
tudok vele tovább együtt dolgozni. Ettől kezdve egy baráti kört épített
maga köré, és hol nyíltan, hol titokban politikai indíttatású támadást
intézett a városi pártbizottság titkára és a tanácselnök ellen – ellenem.
Megfogalmazása szerint mi voltunk „honi végeink utolsó despotái”. Ek-
kor már az országban is felgyorsultak a rendszerváltást megelőző poli-
tikai csatározások.
Grósz Mária, a megyei személyzeti osztály vezetője békéltető tárgya-
lást kezdeményezett, de ennek hatása csak néhány hétig tartott. Majd újra
kezdődtek a szemrehányások, a kötekedések. Betelt nálam a pohár, és
bejelentettem Grósz Máriának hogy nem tudok, és nem akarok tovább
dolgozni a VB-titkárral. Erről szóló előterjesztésemet a tanács VB meg-
tárgyalta és helyben hagyta, azzal a javaslattal, hogy terjesszem a városi
tanács elé. Közben a Kapu című folyóiratban megjelent egy újabb lejárató
cikk. Nyilvánvalóvá vált, hogy Maczó Ágnes politikai pártfogókat ver-
buvált maga mellé. Ez az akció megosztottságot eredményezett. De csak
azok álltak mellé, akik azt hitték, hogy ennek az újságcikknek a hatására
bedobom a törülközőt. De nem így történt. A tanácsülésen a várost veze-
tő testület megszavazta, illetve felmentette VB-titkári állásából dr. Maczó
Ágnest, miután csak két támogatói szavazatot kapott.
A volt titkár természetesen élt fellebbezési jogával, de a megyei VB jog-
erősen helybenhagyta a tokaji testület döntését. A történet ezzel – sajnos
– még nem fejeződött be, további kellemetlenségek következtek. A sajtó
össztüzébe kerültem Aradi Máriával együtt. A vád az volt: a tokaji VB-tit-
kár „koncepciós per” áldozata. Kiderült, hogy Maczó Ágnesnek sikerült
befolyásolnia a HNF főtitkárát, aki helyt adott Ágnes véleményének és
nézeteinek, továbbá nyilvánosságot is biztosított számára. Engem viszont
fogadni sem volt hajlandó, amikor találkozást kértem. Hiába hivatkoz-
tam korábbi kapcsolatunkra. Mai napig sajnálom, hogy ez így történt.
Zavaros, átmeneti, reményekkel tarkított, de csalódásoktól sem mentes
időszakot éltünk. Én azonban Tokaj városnak a szolgálatára szegődtem,
ezért a tanulságok számbavétele után igyekeztem mielőbb túltenni ma-
gam a történteken. Túléltem a politikai vádaskodást, a bizalmatlanságot
és az évek múlásával azokat is, akik akkor nem álltak mellém.
51
Középiskolai kollégium és
általános iskolai sportcsarnok
Az egy évig elhúzódó csetepaté alatt volt egyéb, fontosabb feladatom
is. Már az 1986-os költségvetés készítésénél felvetődött Tokajban egy
háromszáz férőhelyes középiskolai kollégium építése, iskolai sportcsar-
nokkal. A tervtárgyaláson azonban elvetették ezt, és így volt az 1987-es
költségvetés tárgyalásakor is. Igyekeztem a tervet megismerni. Igazán
imponáló volt az elhelyezése, formája, esztétikája. A Rákóczi–Dessew-
ffy-kastély mellé tervezték, ami eddig is kollégistáknak adott helyet, de
méltatlan körülmények között. Ezért szenteltem ennek a programnak
prioritást munkámban. Elkezdődött ’87 őszén a ’88-as év tervezése. Eb-
ben az időben dr. Ladányi József megyei tanácselnök Mezőkövesdnek
volt az országgyűlési képviselője. Ő ott akart építeni egy városi sport-
csarnokot. Az a terv magas költségei miatt veszélyeztette a tokaji kollégi-
umi projektet. Viszont dr. Majoros László megyei tanácselnök-helyettes
sátoraljaújhelyi születése miatt zempléni kötődésű volt. Elkötelezettje
a vidéknek. A tervezési időszakban felhívott telefonon Báthori Gábor,
a megyei tanács építésügyi főosztályvezetője azzal, hogy most tár-
gyalják Majoros Lászlónál a megyei költségvetést, és csak most van
lehetőség beemelni a kollégiumot a megyei tervbe. Bejelentkeztem
az elnökhelyetteshez. Jó előjel volt, hogy nem várakoztatott meg. Le-
ültetett és kedélyesen elbeszélgettünk. Beszéltünk Tokajról, az elmara-
dottságáról. Gondolom, az alelnök számított arra, hogy miért megyek
hozzá, képben volt a kollégium ügyében. Azt mondta: „...nézd, ha
a kollégiumot és a sportcsarnokot meg akarod építeni, akkor áldozato-
kat kell hoznod. Le kell faragni a költségekből, mert Ladányi József min-
denképpen meg akarja építeni a sportcsarnokot Mezőkövesden”. Azon
töprengtem, milyen áldozatokat kér tőlem. A kollégiumot kétség kívül
meg kell építeni terv szerint, mert ha annak a költségvetését megkurtít-
juk, akkor működésképtelen lesz. Azt mondtam erre, hogy ez evidens.
„De ott van a sportcsarnok!” – emelte fel a kezét. Arra gondoltam, azt
akarja kihúzni a tervből. „Annak nem kell szabványosnak lennie, vagy-
is nemzetközi méretűnek.” A megnyugvás és az aggodalom egyszerre
futott végig rajtam. Akkor már éreztem, a sportcsarnokot nem akarja
törölni, csak kisebbíteni. Nagyon zokon esett az ajánlata. Az mondtam:
„Tokajban nincs semmi, ami szabványos lenne. Pont a sportcsarnokon
52
verjük le a pénzhiányt?” Erre azt válaszolta, nehogy azt higgyem, hogy

a tokaji beruházásra megvan a pénz. Az ehhez szükséges forrásokat az
elnök tudtával a megye a városainak költségvetéséből fogja lecsipkedni.
Sarokba szorított. Megkérdezte, kell-e a beruházás vagy nem? Ismer-
ve az ország siralmas anyagi helyzetét azt mondtam, hogy igen. Tud-
tam, ezért otthon meg fognak ölni. Rákérdeztem, mennyivel lesz kisebb
a sportcsarnok a szabványostól? Azt felelte, négy méterrel, de a szociális
épületeit megépítik, meg azt a pár tantermet, ami a technika képzésére
kell, és lesz egy mobillelátó. Arra is figyelmeztetett, tartsam a számat,
hogy miért csökkentettünk dimenziót, mert akkor az elnök kihúzatja
azzal az indokkal, hogy a következő költségvetésben szerepelteti, s ki
tudja, akkor mi lesz? Ígéretet tettem, tartom a számat, és tartom a háta-
mat a sportcsarnok méretei miatt is itthon. Jött a költségvetési tárgya-
lás, amit az alelnök vezetett, és körülötte a szakági osztályvezetők ültek.
Majoros László minden településből fel volt készülve. Láttam, hogy sír
egy-két tanácselnök asszony, mert nem kapta meg, amit kért a követke-
ző évre. Nekem is voltak többletigényeim, pedagógusóraszám-többlet
és egy-két út felújítása. Csodálkozásomra azokat elfogadta, de megijed-
tem, mert azt gondoltam, talán ugrik a kollégium a sportcsarnokkal.
De nem. Hűvösen diktálta a jegyzőkönyvvezetőnek: a középiskolai kol-
légium és általános iskolai sportcsarnok a beruházási soron 290 millió
(akkor még nem volt bruttósítás, és azóta nagyon sokat romlott a forint)
megyei beruházásként, működési soron a kért pedagógusi óraszám-
többlet és a felújítási soron két út felújítása. Nem volt barátságos, nem
fedhette fel, hogy mi már előre megalkudtunk. A jelenlévők közül csak
Báthori Gábor hunyorgott cinkosan. A kollégium és a sportcsarnok ter-
vezésével Pirityi Attilát bízták meg.
Boldogan jöttem haza a költségvetési tárgyalásról, hívattam a kollégi-
umigazgatót és örömmel újságoltam el neki, megvan a kollégium, jövőre
kezdik alapozni. Megyei beruházás lesz, minket csak annyi költség terhel,
hogy az ingatlanokat vásároljuk fel azon a helyen, ahová a beruházás épül,
a régi kollégium mellett.
Összehívtam a tanács VB-t is, hogy őket is tájékoztassam életem első
megnyert nagyberuházásáról, a meghívottak nagyon örültek, emlékszem
Sári László vidáman paskolta meg a hátamat, s azt mondta: „Jancsikám,
így kell ezt”. Az általános iskolában is örült az igazgató, hisz eddig nem
volt semmilyen igazi sportlétesítményük, amíg jó volt az idő, a közeli
labdarúgópályán tornáztak a gyerekek, télen pedig egy tanterem volt be-
rendezve tornaszobának. Csak a testnevelő tanárok pfujoltak egy kicsit
53
a sportcsarnok mérete miatt, de ez igazán nem érdekelt, mert tudtam,

megdolgoztam az eredményért.
A városháza „kistafírozása”
Az akkori tanácsháza nagyon rossz, elhanyagolt állapotban volt. Az egyik
kolléganőm arra panaszkodott, bolhák ugrálnak a lábszárán. Szerettem
volna rendbe tenni a hivatalt, igyekeztem leselejtezett, de a tokajinál jobb
bútorokat szerezni. Évával, a takarítónőnkkel egy hétvégén megbeszéltük,
kitakarítjuk a poros, koszos helyiségeket. Minden bútor elhúzgáltunk, Éva
felporszívózott, letörölgette a polcokat, alaposan felmosott, én a meleg vizet
szállítottam neki. Ráment a szombatunk és a vasárnapunk, de érezni lehe-
tett a tisztaság kellemes illatát. A munkatársak meglepődtek, amikor bejöt-
tek hétfőn dolgozni. Közben a megyei tanács személyzeti osztályán dolgozó
dr. Oláh Lászlót, akivel már korábban összebarátkoztam, arra kértem, a ta-
nács raktárában keressünk olyan leselejtezett, vagy raktáron lévő bútoro-
kat, melyek jók lehetnek Tokajban. A megye raktára egy kincsesbánya volt.
Az akkori kornak megfelelő, kiváló minőségű íróasztalokra leltem. Ezek
messze felülmúlták a mieinket. Haza is hozattam belőlük kellő számban.
Némelyike még a 2000-es évek után is használatban volt.
A városháza új szárnya
Felkerestem dr. Majoros Lászlót azzal, hogy a hivatalnokaink elhelyezése
kritikán aluli. Nem kellett neki bemutatni a tokaji állapotokat, tisztában
volt vele. Megbeszéltük, a városhoz méltó, a tervezett megyei feladatok le-
adása következtében megnövekedett irodaigénynek megfelelő irodaházat
tervezzenek. Ismét örültem a Tokaj iránti nyitottságának. Ki is adta egy
tervező irodának: a tokaji városházát úgy bővítsék meg, hogy az magában
foglalja a művelődési ház lerobbant, részben használaton kívüli épületét
is. Nekem is nagyon tetszett az elképzelés. Mintegy öt hónap múlva elké-
szült a tanulmányterv és a költségbecslés. Óriási összegre jött ki a beru-
házás. A kollégium után nem vállalhattam, hogy a megyei elnök elé állok
egy újabb tokaji nagyprojekttel. Új koncepciót találtunk ki. Lebontjuk
a városi tanács tanácstermét, és annak a kibővített területén egy három-
szintes, tetőtér-beépítéses irodaházat építünk, a tanácsházával szervesen
összekötve, úgy, hogy ebben az épületben legyen tanácsterem is. A tervek
54
elkészítésével, Bodonyi Csaba ajánlására, Farkas Pál építészt bízták meg.

Pali, ekkor már – döntően – velem egyeztetett. Bemutattuk a tanulmány-
tervet és a költségbecslést az elnökhelyettesnek, elégedett volt. Közben
tanácsháza a műemléki épületén repedések jelentek meg. Gondolom,
az előtte haladó 38-as főút megnövekedett forgalma miatt. Elértem az
1988-as költségvetési tárgyaláson, hogy az új tanácsháza építése bekerül-
jön a ’89-es megyei beruházási tervbe, azzal, hogy a régi műemlék épület
felújítására nem jut forrás. Farkas Pali megállás nélkül dolgozott a kiviteli
terveken. Így 1989-ben elkezdhettük a városháza bővítményének az épí-
tését. Az új épületszárny nagyon szép volt, de berendezni a régi épületből
átszállított bútorokkal tudtuk csak. Néhány év múlva a műemléki szárny
annyira megrepedt, hogy ki kellett üríteni. A dolgozókat ismét össze kel-
lett zsúfolni az új épületben.
A könyvtár ideiglenes elhelyezése

A műemléki szárny kiürítésével együtt a városháza földszinti, boltíves
termében szorongó könyvtárat is ki kellett költöztetni. Zelenákné Óno-
di Csilla könyvtárvezetőnek először felajánlottam a Művelődési Házzal
szemben álló, tanácsi kezelésben lévő volt GELKA épületét. A könyv-
55
tárvezető hallani sem akart róla, az épület tagoltsága miatt. Akkor nem
értettem, hogy miért tiltakozott az épület ellen, mikor az nagyobb volt
a régi könyvtárnál és sokkal világosabb, a helyiségek tagoltságán pedig
lehetett volna változtatni.
Végül – mert a kiköltöztetéssel nem várhattunk – elfogadta a Műve-
lődési Ház földszintjén lévő salétromos helyiségeket a faljavítások és me-
szelés után. Ott helyzetük el a könyvtárat addig, míg később egy méltó
helyre nem költözhetett.
A zsinagóga és környéke
A zsinagóga megválasztásom óta izgatta a fantáziámat. Lerobbant álla-
potban volt. Csak a határoló falai álltak. A tarcali tsz borpalackozót akart
belőle. Hozzá is kezdett a munkálatokhoz, a megmaradt tetőszerkezetét le-
szedték, a főfalakról a koszorút is eltávolították, de abbahagyták a munkát.
Az időjárás pedig megtette hatását: a koszorú helyén szétnyíltak a falak, gaz
nőtt a tetején. Az állítólag a freskókat a fagy a vakolattal együtt lemállasz-
totta a falazatról.
Azért foglalkoztam ezzel az épülettel, mert mint említettem, a műve-
lődési ház nagyon siralmas állapotban volt. Egy közepes teremből és egy
kis teremből állt, plusz az irodákból. Régen a Hegyaljai Takarékszövetke-
zet volt itt, a tanácsi rendszer elején felosztották tanácsi lakásoknak.
A zsinagóga mellett óriási területen helyezkedett el többek között
a régi Serház. Az én időmben itt is tanácsi bérlakások voltak, mi tagadás,
nem az „elit” lakott itt.
A tanácsülésen felvetettem, hogy a zsinagógát meg kellene szerez-
ni kulturális célra. Megkaptam a felhatalmazást a tárgyalásra a tarcali
tsz elnökével az adásvételről. Tímár Miklós elnök két építési telket kért
a volt templomért. A testület hozzá is járult a benzinkút mellett lévő tel-
kek cseréjéhez. Megkötöttük az adásvételt. Meghívtam dr. Majoros László
elnökhelyettest Tokajba, megmutattam neki a kollégium és a sportcsar-
nok építését, azután elvittem a zsinagógához. Elmondtam neki, hogy ez a
rom a miénk, jó lenne valamit kezdeni vele, én kulturális célt képzelek el.
Körüljárta az épületet, bementünk az ajtón a fedetlen épülettérbe. A női
karzatot még mindig az eredeti öntöttvas oszlopok tartották. Lenyűgöző
volt a templom atmoszférája, annak ellenére, hogy a falakon belül derékig
ért a gaz. Majd kisvártatva azt kérdezte: „Te azért hívtál ide, hogy erre
pénzt adjak Tokajnak? Ha pénzt adok, akkor számon kér az elnök, mert
56
ez az adakozás eddig nem volt jellemző”. Erre azt válaszoltam, mondja

azt, az új városi elnök csak a sok évtizedes lemaradást akarja behozni.
Majoros erre azt felelte, szerinte ez a megyei elnöknél nem magyarázat,
mivel minden település tanácselnöke, főleg a városiak igényekkel áraszt-
ják el. Majd megpendítettem neki, hogy ez az épület volt a holokauszt
előtt Tokaj-Hegyalja legnagyobb és legszebb zsidó temploma, kár lenne
veszni hagyni. Dr. Majoros László az átlagosnál jobban értékelődött a kul-
túra, a művészet, a műemlékek iránt. Ő maga régi vágású, művelt úriem-
ber volt. Kis várakozás után kibökte: „kapsz húszmillió forintot a koszorú
és a tetőszerkezet helyreállítására, hogy ne pusztuljon tovább az épület”.
A többi felújításra koldulj a nemzetközi és hazai zsidóságnál. Megköszön-
tem a lehetőséget. Azt ajánlottam, mivel műemlékről van szó, az egész
területre készüljön hasznosítási terv, és ez bővüljön ki az állagmegóvással.
Így is történt. Farkas Pált bízták meg a hasznosítási és állagmegóvási ter-
vek elkészítésével. Az építész a várnál is hamarabb végzett, és a műemléki
hatóság sem ellenkezett. Farkas Pál a hasznosítási tervnél eltért a koráb-
bi megoldástól. A kupola hasznosíthatósága érdekében az eredeti fafe-
délszék helyett hajlított acéltartókat tervezett be a kupola vázának, ezzel
négyszintessé bővült a zsinagóga. (Alagsor: gépészet, földszint: ruhatár,
szociális helyiségek női karzat és kupola). A közbeszerzést a megyei ta-
nács végezte. Az ÉÁÉV, Jósz Gáborék cége nyerte meg a kivitelezési mun-
kákat, akik a terv kézhezvételét követően hozzá is láttak a munkákhoz.
Míg a koszorú készült a főfalakon, addig egy gépészeti cég legyártotta
a hajlított „I” tartókat. Az ezekből összeállított kupola keményfa burkola-
tot kapott, amit vörösrézzel fedtek.
Rendőrőrs Tokajban
Már a beiktatásomkor egyértelmű volt számomra, Tokajt járási központ-
tá kell tenni. Az egyik legfontosabb feladat a rendőrség megerősítése
volt. Ismertem dr. Túrós András rendőrezredest, majd vezérőrnagyot,
a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság vezetőjét. (Még
a sportcsarnok építése előtt a rendőrséget el kellett költöztetni az eredeti
helyéről, egy nagy lakást vásároltunk meg nekik a Bethlen Gábor úton.)
Bejelentkeztem hozzá. Kedvesen fogadott:
– Mi újság Tokajban? – kérdezte barátságosan.
– Épül az új, háromszáz férőhelyes középiskolai kollégium.
57
– Ez ragyogó!
– De ezredes uram, hozzád is lenne egy kérésem.
Szeretném, ha létrehoznátok a tokaji rendőr-kapitányságot.
– Mi a fene?! – csodálkozott.
– Tokajhoz lehetne csatolni közbiztonsági, bűnügyi, igazgatásrendé-
szeti szempontból Tiszaladányt, Tiszatardost, Csobajt, Taktabájt, Tarcalt,
Bodrogkeresztúrt, Bodrogkisfaludot, Szegit, Szegilongot, talán Erdőbé-
nyét is…
– Á, nem úgy van az, kicsi a népességszám.
– Akkor, hogyan léphetnénk előre?
– Gondolkozom rajta – ígérte, és ezzel be is fejeződött beszélgetésünk.
Két hónappal később felhívott, kijönne Tokajba velem beszélgetni.
Keserédesen fogadtam, mert tudtam, nem a kapitányság hírével jön. De
a jó ismeretség okán azért szívesen láttam. Elkávézgattunk az irodámban,
majd előállt azzal az ötlettel, nézzük meg a rendőrség mostani épületét.
Kimentünk a helyszínre, kiderült, a körzeti megbízottak csak két helyisé-
get használtak, és több szoba üresen állt.
– János! Ha ezt az épületet kellően rendbe hozatod, akkor el tudnék
itt képzelni egy rendőrőrsöt, igaz, még a BM-mel erről nem egyeztettem.
Nagyon megörültem a lehetőségnek. Azt mondta, az általam kért
funkciókat biztosítani tudná az őrs esetében is.
Összehívtam a testületet és tájékoztattam őket a dr. Túrós András-
sal történt beszélgetésünkről. Hozzájárultak a Benedek Pál utcai épület
felújításához. Másnap hívattam Bolló Sándor karbantartási és műhely-
vezetőt. Megnéztük a házat. Belülről nagyon rossz állapotban volt. Más
munkák miatt lassan haladt a felújítás, de haladt. Amikor elkészült
dr. Túrós András. a szerencsi rendőrkapitánnyal kijött megnézni. A kö-
rülményekhez képest megfelelőnek értékelték.
– Megvan az engedélyem – mondta az akkorra már vezérőrnaggyá
előléptetett főkapitány. – Tizenkét fős lesz az őrs, a szerencsi rendőrkapi-
tányság alárendeltségében.
Ennek is örültem! A tokaji volt az első rendőrőrs az országban, amit
1989. április 15-én avatott fel dr. Túrós András. Az ünnepségre meghív-
ták a város intézményvezetőit, a gazdasági vezetőket és természetesen
a képviselő-testületet. A vezérőrnagy ismertette az őrs működési terüle-
tét – furcsa módon Erdőbénye nem esett bele –, funkcióit, személyi állo-
mányát. Őrsparancsnoknak Zemlényi Gábor nyomozót nevezték ki. Két
sok-kilométeres csíkos kocsit meg egy terepjárót kaptak.
58
Előléptettek törzsőrmesternek
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság pa-
rancsnoka, abból az alkalomból, hogy a helyi védelmi bizottság vezető-
je lettem, 1989. szeptember 27-től őrmesterből törzsőrmesterré léptetett
elő, és kinevezett az Irány Tiszti Csoport vezetőjének.
Tanácsi és szolgálati lakások építése

Csombók Imre, a Költségvetési Üzem igazgatója egyszer azzal keresett fel,
hogy az előző évi nyereségünk jobban alakult a vártnál, visszaforgatnánk
lakásépítésre.
– Hogy gondolod? – kérdeztem
– A négyszintes tanácsi lakás egy része felé tetőteret építenénk, illetve
a négyszintes bérlakás mellé építenénk egy négy szolgálati lakásos épületet.
– Mi az én feladatom ebben?
– Egészítsed ki a költségvetésüket!
Az összegre nem emlékeszem, de kedvező volt. Megbeszélem a pénz-
ügyesünkkel, utána a testülettel. A pénzügyes és a testület is támogatta
a vagyongyarapodást.
Megkértem Csombók Imrét, a tervre kérjenek építési engedélyt, és
mehet a lakásépítés. A lakások két év múlva felépültek hat család nagy
örömére.
Új telefonközpont
Tokajban a tanácsi időszakban úgynevezett félautomata telefonközpont
üzemelt, vagyis a posta hívásánál nem kellett kurblizni a készüléket, csak
fel kellett emelni a kagylót, és kérni a postai alkalmazottól a számot vagy
az illetőt, ha szabad volt a hívott személy, akkor kapcsolták is.
Miskolcon és a megye nagyobb városaiban már crossbar telefonköz-
pontok működtek. Feltett szándékom volt, hogy Tokajban is elektroni-
kus kapcsolású telefonközpont működjön, vagyis az előfizetőnek csak
tárcsáznia kelljen a számokat. Ez volt a jövő. Fehér Csabának, a Megyei
Polgárvédelem híradós tisztjének köszönhetően a városházán már meg-
oldottuk az irodák között a házon belüli gépi kapcsolást. Ebben a vízügy
59
jóval megelőzött minket, mert már az ottlétem kezdetén crossbar köz-

pont működött az irodaházban.
Megkérdeztem a helyi posta vezetőjét, Tokajban mikorra tervezik az
automatizálást? Nem is hallott róla, még a tervről sem. Azt mondta, eb-
ben a posta megyei igazgatója dönt.
Nagy nehézségek árán megszereztem a postaigazgató telefonszámát.
Dühített, hogy nem kapcsoltak be hozzá. Végül megtört a jég, időpontot
kaptam Miskolcra a postaközpontba az igazgatóhoz. Találkozásunk so-
rán megismerkedtünk, s elbeszélgettünk a posta terveiről, majd rátértem
jövetelem céljára. Azt mondta, erre nincs lehetősége, nincs szabad konté-
nere, amikbe a kisebb városokban a gépeket beszerelnék. Emlékeztettem,
már van Sárospatakon és Sátoraljaújhelyen is, mire ő azzal érvelt, azok
jóval nagyobb városok, mint Tokaj. Összevitatkoztunk, hisz álláspontom
szerint Tokaj a Hegyalja emblematikus települése, és nem tarthatók ezek
a kőkorszaki állapotok. Közben megtudtam, Mezőcsátra is tervezik egy
konténer telepítését. Éktelenül dühbe gurultam a hír hallatán, de meg-
próbáltak azzal nyugtatni, hogy Mezőcsát azért előzi meg Tokajt, mert
szülővárosa a postaigazgatónak. Hosszan elnyúló csatározásokat folytat-
tam telefonügyben, mikor is az 1989-es év áttörést hozott, Tokaj is kapott
egy Kazincbarcikáról leszerelt konténert, és ’90 karácsonyára már min-
den előfizetőnél kicserélték a telefonokat tárcsás készülékekre. A konté-
nert a Makk Marci panzió udvarának a Tisza felé eső végén helyezték el.
A konténerre rákötötték a tiszaladányi előfizetőket is.
Vissza a testvérvárosi kapcsolatokhoz

Előzőleg szóltam róla, a németek látogatást tettek Tokajban. Három na-
pot töltöttek a Tokaj Hotelban, költségeiket ők fizették, kivéve mikor
Sári László VB-tag meghívta őket a Sárospatak tanyahajóra halászlét és
sült keszeget enni, valamint Porkoláb János, a Tokaj-Hegyaljai Borkom-
binát tokaji pincemestere borkóstoláson látta vendégül őket a Rákóczi
pincében. A gimnáziumból Dévald István VB-tag biztosított tolmácsot
Kiszely Zsuzsa tanárnő személyében. A vendégek találkoztak a tanács
VB-tagjaival, jelen volt Aradi Mária is. Nem volt tapasztalatunk felszaba-
dult emberekkel kvaterkázni. Oestrich-Winkel polgármestere kijelentette,
a testületétől felhatalmazást kapott a testvérvárosi kapcsolat létesítésére. Az
ő városuk is szőlőtermelő település, nagy hagyományokkal, akárcsak Tokaj.
Városuk, Oestrich-Winkel szintén műemléki város, ezért szorosan együtt-
60
működhetnénk. Szeretné, ha a két testület megtárgyalná az együttműködés

lehetőségeit. Dévald István vezetésével elkezdődött a párbeszéd a két város
között. Én is szóltam arról, hogy számunkra is előnyös lenne egy nyugati,
híres borvárossal a kapcsolatfelvétel. Ezt örömmel nyugtázták és meghív-
tak négy személyt jövő évben egy rövid látogatásra. Köszönettel elfogadtuk
a szíves invitálást. Ez történt 1987 kora őszén. A látogatást a következő év
nyarán viszonoztuk. Még az is gondot jelentett, mivel menjünk ki. Aradi
Mária felvette a kapcsolatot a Miskolci Kohászati Üzemek vezérigazgató-
jával, Tóth Lajossal, aki egy mikrobuszt bocsátott rendelkezésünkre, gép-
kocsivezetővel és az egyik főmérnökével, aki jól beszélt németül. Tokaj
részéről Aradi Máriával vettünk részt a ’88-as viszontlátogatáson. A ven-
déglátóink azt kérték tőlünk, Stuttgartban találkozzunk, mert látogatásun-
kat egy nemzetközi borkiállítás idejére tervezték, és szeretnék, ha ezen mi
is részt vennénk. Így is történt. Stuttgartban végig kalauzoltak házigazdáink
a kiállításon, ott volt a Tokaji Borkombinát is egy standon. Lelkesedéssel
köszöntöttük őket, büszkék voltunk rájuk, hisz ezen a rangos rendezvényen
is a mi termékünkkel a világszínvonalat képviselték. Vendéglátóink áhítat-
tal kóstolták a különféle aszúkat. Bár láttuk, hogy a kiállítóink nem a keres-
kedelmi forgalomban lévő aszúkkal rukkoltak ki.
A kiállítás megtekintése után vendéglátóink átültettek saját mikrobu-
szukba, mely egy klasszissal kényelmesebb volt és csendesebb a miénktől.
Így tettük meg az utat Stuttgarttól Oestrich-Winkelig. Útközben rátér-
tünk az autópályára, úgy hogy a vidékből nem láttunk semmit. Komp-
pal keltünk át a Rajnán, Oestrich-Winkel partjainál kötöttünk ki. Már
az autóból láttuk ezt a mesevárost. A faberakásos házak gyermekkorunk
meséinek az illusztrációit idézték fel bennünk. Minden ablakban piros
futómuskátli burjánzott, a szűk kisebb parkokban virágok pompáztak,
még a Rajna-parti autóút mentén is virágok voltak, a fű mindenütt három
centisre volt lenyírva. A Schwan Hotelben, a város legrangosabb szál-
lodájában biztosítottak nekünk szállást. Ez az épület egy háromszintes
gyönyörű műemlék a Rajna partján. Teraszain virágok, virágcsíkok a kor-
láton. Berendezése biedermeier stílusú. Házigazdáink csak a felfrissülésre
adtak időt, és vittek bennünket vacsorázni.
Másnap bemutatták a várost, a városházával kezdtük. Minden iro-
dában fénymásoló, talán nekünk akkor még ilyenből egy sem volt a vá-
rosházán. Személyi számítógépek, faxok szerte a hivatalban. Bemutattak
minket a vezetőségének és a testület egyes tagjaival is találkoztunk, vol-
tak köztük olyanok is, akik jártak Tokajban. Aztán megnéztük a sport- és
egészségügyi létesítményeiket. Lenyűgöző volt. Feltűnt, hogy a mentő-
61
állomást a Máltai Szeretetszolgálat működtette. Nálunk ez az OMSZ ki-

zárólagos joga volt. Megmutatták Oestrich-Winkel legnagyobb ipari cé-
gét, a BRASS gyárat, ahol tetőcserepeket és kupás cserepeket készítettek.
Megnéztük Gerald Hartl helyi szőlősgazda kovácsműhelyét, ahol míves
műremekeket kovácsolt, majd kimentünk a szőlőbirtokára is. Ezt követő-
en nála ebédeltünk. Beengedett minket féltett birodalmába, a pincéjébe,
ahol zamatos és illatos borok voltak. Nekem a jégbor ízlett, mert édessé-
gében hasonlított az aszúhoz. Ezt követően megnéztük a város határában
működő menedzserképző egyetemet. Utána szabad program kezdődött,
végül este hat órakor vacsorázni vittek minket.
Másnap Rüdesheimet tekinthettük meg, az üdülővárost, tizenöt ki-
lométerre Oestrichtől. Itt végigsétáltunk a Rajna-parton, ahol ajándék-
boltok sora kínálta áruit, felszálltunk egy nagy sétahajóra. A hajóval
felutaztunk a Loreley-sziklákig majd vissza. A Rajna partját mindkét ol-
dalán felváltva két kilométerenként csodálatos ép vagy romvárak övezték.
A hajón kávéval és aprósüteménnyel kínáltak, de aki bort vagy sört akart
fogyasztani, az azt is ihatott. Visszaérkezésünk után, az ebédet követően
elvittek bennünket Rüdesheim felett magasodó hegyre drótkötélpályán.
Fent a hegy szélén a Metternich-kastély óriási épületegyüttese magaso-
dott, mellette a Germánia elnevezésű monumentális szoborcsoport arra
a történelmi eseményre emlékeztetett, mikor I. Vilmos császár visszafog-
lalta a franciáktól Elzász-Lotaringiát. Visszatértünk Rüdesheimbe és in-
nen átutaztunk a Rüdesheim és Oestrich-Winkel közötti Geisenheimbe.
Itt is megtekintettük a történelmi belvárost. Oestrichben azt tapasztal-
tuk, hogy kiépítettségben, infrastruktúrában, tisztaságban, igényességben
nem volt különbség belváros és a külváros között. Ez nagy tanulság volt
számunkra, gondoljunk csak az akkori tokaji viszonyokra.
Másnap indultunk haza. Útközben értékeltük a látottakat. Augusz-
tus végén megküldték a testvérvárosi szerződés tervezetét, amit én a VB
és a testület elé terjesztettem. Nem volt észrevétel vele kapcsolatban.
A németek e tekintetben gyakorlottak voltak, hisz több partnerváro-
suk is volt szerte Nyugat-Európában. Meghívtuk a németek népes (kb.
negyvenfős) delegációját a szüreti napokra, egyben a testvérvárosi szer-
ződés aláírására. A programba mi is beletettünk intézménylátogatást,
pincelátogatást, kirándulást sétahajóval Sárospatakra. (Megjegyzem
a sétahajó öreg dieselmotorjai olyan zajosak voltak, hogy nem értettük
egymás szavát, rázkódtak, és erős olajszag áramlott belőlük.) Emlék-
szem, az egyik vacsora igen kínosra sikeredett, mert az előre megren-
delt Budapest szelet húsadagja meglehetősen kicsike volt. A vendégek
62
minden költséget álltak, kivéve a sétahajózást, a pincelátogatást és

a nem igazán jól sikerült vacsorát. A szüreti napoktól el voltak ragadtat-
va, ki is tettünk magunkért.
Majd a partnervárosi szerződés aláírása következett 1988. október
8-án. A Rákóczi pincében történt meg e jeles aláírási ceremónia. Jelen
voltak mindkét részről a testületi tagok. A német polgármester elmond-
ta beszédét, majd én szóltam. Ismertettem, milyen fontos számunkra ez
a kapcsolat, s nincs az a vasfüggöny, ami szétválasztana bennünket. So-
kat szeretnénk tanulni német barátainktól, a városfenntartásban, a mű-
emlékvédelemben, az egészségügyben, a vállalkozásokban stb. Mint
mondtam, középtávon az a célunk, hogy mi is hasonló viszonyokkal
büszkélkedhessünk, mint oestrich-winkel-i barátaink. (A középtávból
hosszútáv lett, de ők is fejlődtek azóta.)
Ezután sor került a németek által elkészített kétnyelvű oklevelek alá-
írására. Vörös viaszpecséttel láttuk el a dokumentumokat. Én Tokaj város
múzeumból kikölcsönözött 1505-ös bélyegzőjét használtam. A hivatalos
aktust Porkoláb János borkóstolója követte. Felváltva tolmácsolt Matol-
csi Magdolna és Kiszely Zsuzsa. Ezt követően barátságunk jeleként Klaus
Frietsch polgármesterrel elültettünk egy fát a Tokaji Ferenc lakótelepen.
A fa azóta már terebélyessé nőtt.
63
A németek a következő évben három-négy napra meghívtak egy

negyven-negyvenöt fős tokaji küldöttséget saját borfesztiváljukra. A kül-
döttség tagjait felhívás útján választottuk ki. Bárki jelentkezhetett Tokaj-
ból. A Dévald István által közzétett felhívásra családok is jelentkeztek.
A németek Oestrich-Winkel parkolójában várták a magyar buszt. Olyan
német családok jöttek ki, akik vendégül akartak látni vagy egy magyar
házaspárt, vagy egy-egy személyt. Színes programot szerveztek a négy
napra, ennek jó keretet adott a borünnep. Örültem ennek az esemény-
nek, mert legalább a tokajiak megláthatták az ottani igényességet, a sok
virágot, a zöld növényzetet. Ez az út arra is jó példa volt, hogy akinek volt
borkimérője, láthatta, ott a kimérések nem délután zárnak be, mint Ma-
gyarországon, hiszen a turisták nem alkalmazkodnak az üzletek, a ven-
déglátóhelyek nyitvatartásához. Nekünk az is feltűnt, mennyi étterem és
panzió van ott, és az mind megélt.
Nagyon sok élménnyel értünk haza. A látottakból mindannyian ta-
nulhattunk.
Pártosodás
Az 1980-as évek második felében a magyar belpolitikában igen jelentős
változások indultak el, Budapest-központúsággal, az értelmiség, az ellen-
zéki csoportok aktivizálódásával, írók, irodalmárok vezérszerepével. De
1987 nyarán nem engedték meg a tokaji írótábor megtartását sem, bár
Lakitelek félig-meddig illegálisan otthont adhatott az akkor még egysé-
gesen fellépő ellenzékiek és a reformerek számára. A találkozóról már
hétvégén beszámolt a Szabad Európa Rádió Kasza László műsorában. Itt-
hon csak novemberben hozta nyilvánosságra a Magyar Nemzet a lakite-
leki találkozó állásfoglalását, Pozsgay Imre HNF-főtitkár interjú keretébe
foglalt véleményével. Ennek hatására az MDF mozgalom megerősödött,
de 1988-ban már más politikai csoportosulások is elindultak a pártoso-
dás felé, miközben Grósz Károly, az új MSZMP első-titkár fehérterrorral
fenyegetett. Lassan az ellenzéki csoportok a megyeszékhelyeken is bon-
togatták szárnyaikat. Ez a folyamat megkésetten, de elérte a kisebb tele-
püléseket is. Tokajban először a Magyar Demokrata Fórum alakult meg
a kereskedelmi iskolában, Blaskó Mihály vezetésével. Őt követte nemso-
kára Ullrich József. A Kisgazdapárt elnöke Nyesti Lajos, az SZDSZ to-
kaji vezetője Földesi Istvánné volt. 1990-ben a KDNP helyi csoportját
Cziglédy Tihamér képviselte. Az MSZMP-ből kivált MSZP titkárának
64
dr. Bencsik János múzeumvezetőt választották meg. Később más pártok is

alakultak. Emlékszem például a MIÉP létrehozására és rendezvényeikre,
de ez már a ’90-es évek második felének története.
A középiskolai kollégium önrésze

Közben a tanácsi szférában is nagy átalakulásokat hajtottak végre. A te-
lepülések átvették a megyétől a költségvetésüket, ezzel megnövekedett
a felelősségük a rájuk bízott források miatt. Dr. Ladányi Józsefet egyre
nagyobb támadások érték még Mezőkövesden is, ahová sok pénzt vitt
MSZMP VB tagsága miatt is. Le is mondott, és 1989 elején Szabó György
tervosztályvezető-helyettest választotta meg a megyei tanácstagság me-
gyei elnöknek. Tokaj a középiskolai kollégium és sportcsarnok beruházá-
sát húsz millió forint önrészt átvállalásával vehette csak át. Nagyon zokon
esett ez a döntés, mert a város ezt az összeget csak hitelből tudta volna
előteremteni, s akkor még nálunk a hitel vörös posztónak számított.
Megkerestem Szabó Györgyöt, hogy a megye vállalja át a szóban forgó
húsz millió forint megfizetését. Nagyon kedvesen fogadott, és azt mond-
ta, meglátja, mit tehet. Mi, városi tanácselnökök állandó meghívottjai
voltunk a megyei tanács üléseinek, sőt, az előterjesztéseket is megkaptuk.
A beszélgetésünket követő megyei tanácsülés anyagát megkaptam, s lát-
tam, a költségvetés módosításának tervezetében benne volt a húsz millió
forint átvállalása. Nagyon megörültem. Következett a megyei tanácsülés.
A költségvetés módosításának napirendjéhez érkeztünk. Több átcsopor-
tosítás is volt napirenden.
De pénz átvállalása helyi önkormányzattól csak egy. A sátoraljaújhe-
lyi pártitkár, egyébként tanácstag szót is kért. Kifejtette, nem ért egyet
a megyei tanács önrész-átvállalásával, mert Tokaj így is sok forráshoz ju-
tott ezzel a beruházással. Szabó György elnök szóra emelkedett, elmondta,
ha nincs az a kormánydöntés, hogy a települések önként gazdálkodjanak
a megyei tanácstól átvett pénzből, akkor a megyei tanács száz százalékban
finanszírozta volna a beruházást. Csak az önálló gazdálkodásra való átté-
rés miatt került Tokaj abba a helyzetbe, hogy az önrészről gondoskodnia
kell. Tokajt a megyei tanács évtizedeken át rangján alul kezelte, a fejlesz-
tések szele átfújt a város felett. Ezért változatlanul javasolja a testületnek,
szavazzák meg Tokajnak az önrész átvállalását. Szavazásra tette fel a kér-
dést. Néhány ellenszavazat mellett átment az indítvány. Nagyon örültem,
és megköszöntem Szabó Györgynek ezt a gesztust.
65
A költségvetés és az intézmények átadása

Kormánydöntésre a helyi tanácsokat önállósították. A költségvetésüket
átadta a megye. Ez mozgásteret biztosított a városi tanácsnak is, hogy ne
csak pántlikázott pénzekkel dolgozzon, hanem a köz által legfontosabb
problémákra irányítsa a figyelmet. Mindezek mellett a helyben lévő va-
lamennyi intézményt is átadták városi kezelésbe. Ez új megvilágításba
helyezte az intézmények életét, hisz az önkormányzat jó gazda módjára
viszonyult hozzájuk.
Az átadott intézmények a következők voltak: Tokaji Ferenc Gimná-
zium, Középiskolai Kollégium, Kereskedelmi Szakiskola, Mezőgazdasági
Gépszerelő Szakmunkásképző, Egészségügyi Gyermekotthon, Szociális
Otthon. A törvény arról is rendelkezett, amelyik intézményt az önkor-
mányzat nem akarja fenntartani, a következő évben vissza lehet adni
a megyének.
Elbeszélgettem egyenként valamennyi intézmény vezetőjével. Érde-
keltek a céljaik és fejlesztési irányaik. Elsősorban az iskolák érdekeltek.
A gimnázium vezetője elmondta, az informatikára koncentrálnak és ka-
cérkodnak a környezetvédelemmel. A kollégium igazgatójától nem volt
mit kérdeznem, mert készült az új épületük. A kereskedelmi iskola ve-
zetője azt mondta, a bolti kereskedelmi oktatás mellett fel kívánják ven-
ni az idegenforgalmat, és érettségit adó középiskolává akarnak fejlődni.
Ennek nagyon megörültem. A mezőgazdasági szakképző vezetőjének
nem voltak elképzelései a jövőt illetően. Ez meglepett, s csak azt tudtam
róluk, hogy folyamatosan a mezőgazdasági nagygépek cseréjére szorul-
nak, és óriási a benzinfogyasztásuk. Ekörül még különböző pletykák is
keringtek. Az általános iskola az alapképzéshez tartozott, nem volt mit
mérlegelni rajta, mert alapfeladattá tette az alapfokú képzést a kormány.
Tetszett nekem, hogy művészeti tagozatot is akarnak indítani. A szociá-
lis egészségügyi intézményekkel nem nagyon foglalkoztam, mert jó volt
a normatívájuk, és számukra csak egy feladata lehetett az önkormányzat-
nak, hogy felújított vagy új épületbe helyezze őket.
Az interjúimat a tanácstestület elé terjesztettem, és azt javasoltam,
a következő évben a helyhatóság a Mezőgazdasági Gépszerelő Szakmun-
kásképző Intézetet adja át a megyének. Magas árfekvésű gépek beszerzé-
sét igénylik, a működési költségük is rendkívüli.
66
Egészségügyi változások
Mikor tanácselnök lettem, Tokaj egészségügyi ellátását két körzeti orvos
és két védőnő biztosította, mint egy községben. A fejlődés első jele volt,
amikor megegyeztünk dr. Sedlák Máriával, az ÁNTSZ megyei főorvosá-
val egy belgyógyászati állás meghirdetéséről. Erre a posztra dr. Ilosvay
László jelentkezett. Gyermekorvosra nagy szükség volt nemcsak a tokaji
újszülöttek, hanem a tokaji iskolákban tanuló diákok magas létszáma mi-
att is. Imre hamarosan javaslatot tett egy ifjúsági védőnőre is, éppen az
előbbiekben elmondottak miatt.
Szerencsen Magda Gábor polgármester nagyban szervezte a szakor-
vosi rendelőintézetet, a szakorvosi és szakszemélyzeti óraszámot minden
nehézség nélkül megkapta. A város kötvényeket adott ki, és támogatást is
kapott az impozáns szakrendelő felépítésére.
Országgyűlési és tokaji választások, 1990

Tokajban is megmozdult és pezsgővé vált a politikai közélet. Megkeres-
tem az MDF-eseket, és felajánlottam a párttá alakuló mozgalomnak, hogy
inkább ülésezzenek a városháza tanácstermében, amit attól fogva igény-
be is vettek. A Fidesz tokaji szervezetéről akkor nem volt tudomásom.
A politikai hatalomváltás Tokajban is elkerülhetetlenné vált, ezért Ara-
di Mária visszakérette magát Miskolcra, dr. Bencsik János lett az utód-
ja. Az MSZMP két pártra szakadt. Maradt a konzervatívokat tömörítő
kommunista szárny, az MSZMP, és létrehozták a reform jelleget képviselő
MSZP-t. Úgy emlékszem, hogy a tokaji párttagok főképpen az új MSZP-
be igazoltak át. Dr. Bencsik János a helyi MSZP elnöke lett.
1990 a demokratikus választások éve volt. Már télen elindult a kam-
pány a különböző pártok részéről. Engem Németh Miklós miniszterel-
nök keresett meg, aki függetlenként indult a választókerületünkben. Vele
volt a kampányfőnöke is. Beszélgetésünk során megígért nekem mindent,
amire Tokajnak csak szüksége volt. Nem nagyon bíztam ígéreteiben, hi-
szen tudatában voltam, hogy az ország gazdaságilag, pénzügyileg a tönk
szélén állt. Másrészt úgy éreztem, hogy Németh Miklós inkább a szeren-
csiek elkötelezettje. Bemutatkozó látogatáson fogadtam az MDF képvi-
selőjelöltjét és a kisgazdák jelöltjét is. A szabad választás a helyieket is
67
mozgósította. Szinte mindenki kampányolt és ragasztotta a plakátokat,

elkötelezettségének megfelelően. A Nap TV-ben és közmédiában pedig
folyt a vetélkedés, hogy ki a kommunistaellenesebb? Az SZDSZ vagy
a Szociáldemokrata Párt? Mindezek múló, de rossz emlékeim.
Az áprilisi országgyűlési választásokat az MDF nyerte, az SZDSZ-t
megelőzve. A kormányalakításhoz azonban a szavazatok nem voltak
elégségesek, ezért Antall József koalícióba hívta a kisgazdákat és a keresz-
ténydemokratákat. Antall József az SZDSZ-szel is megállapodott, mert ők
adták a köztársasági elnököt Göncz Árpád személyében. A szocialisták
vereséget szenvedtek. Németh Miklós elsőként bekerült a parlamentbe,
mert nagyon magas szavazatot kapott. Tokaj azonban továbbra is hát-
térben maradt, mert Németh Miklós elsősorban a szerencsieknek akart
megfelelni. Igaz, egy alkalommal meghívta a tokaji intézmények, cégek
vezetőit egy igényfelmérő beszélgetésre. Magam is jelen voltam. Kértük,
járja ki a Parlamentben, hogy a hegyre vezető utat leaszfaltozzák, mert ez
jó lenne a kistermelőknek és a turizmusnak is. Ígéretet kaptunk, de ezen
kívül semmi nem történt.
Az Antall-kormány figyelme az önkormányzati törvény megalko-
tására összpontosult, amely a soron következő önkormányzati válasz-
táshoz volt elengedhetetlen. Az új törvény szerint népességarányosan
kell meghatározni az önkormányzati képviselők számát. Tokaj esetén ez
11 fő volt. A megyei önkormányzat esetében járásonként kellett válasz-
tani a képviselőket, szintén népességarányosan. Az közgyűlés elnöké-
nek a megválasztása a korábban mandátumot szerzett helyi képviselők
jogosítványa lett.
Ősszel tartották az első önkormányzati választásokat. A pártok ak-
tivizálták magukat. Elindultam a polgármesteri posztért, bár voltak ké-
telyeim tanácselnöki múltam miatt. Antall József intelmét Tokajban is
ismerték: lehetőleg a volt tanácselnököket ne válasszák meg. Jelölttár-
sam, egy agrármérnök hangoztatta is kommunistaságomat, mert nem
tudta, vagy nem értette, hogy én elsősorban független, azaz Tokaj-párti
vagyok. Blaskó Mihály is hadakozott ellenem, de végül is az MDF részé-
ről Ullrich József véleménye döntött. Ő kiállt mellettem. De támogattak
a szocialisták és a kisgazdák is. És számíthattam a választók szimpá-
tiájára, hiszen látták az eredményeket, a felújításokat, a fejlesztéseket.
A választások éjszakáján kiderült, hogy nagy többséggel nyertem.
68
Polgármester és megyei közgyűlési tag lettem

A lakosság igen bölcsen kiváló összetételű testületet választott. Képvisele-
te volt szinte minden irányzatnak, és én mindenkivel jó viszonyt tudtam
ápolni. Az új testület négy bizottságot hozott létre. Pénzügyi-ellenőrző,
Területfejlesztési, Egészségügyi és szociális, valamint Oktatásügyi és kul-
turális bizottságot. Alpolgármesternek Cseh Zoltán képviselőt javasoltam.
Elfogadták. A testület tagja volt még dr. Boros László, Kristóf András,
dr. Ilosvai László, Dévald István, Patai József, Vadas Lászlóné, dr. Bencsik
János, dr. Szmik András, id. Nyesti András és dr. Almássy Károly.
Következett a megyei önkormányzati választás. A Szerencsi járás pol-
gármesterei közül, emlékeim szerint, hat főt lehetett a megyei közgyűlés
tagjának választani a 31 polgármester közül. Engem is megtiszteltek a me-
gyei közgyűlési tagsággal. A megyei önkormányzat alakuló ülésén Szabó
Györgyöt választották elnöknek. Meglepett, hogy engem jelölt a Telepü-
lésfejlesztési bizottság élére. Akkor még kevésbé ismertük egymást, mégis
bizalmat kaptam a megyei testület tagjaitól. Bizottságunk alakuló ülésén el-
fogadtuk az 1990. évi munkatervet, s azt maradéktalanul végre is hajtottuk.
A Borsodvíz Rt. megalakulása

A rendszerváltást követően a kormány úgy döntött, az állami tulajdono-
kat ki kell adni részvény formájában az önkormányzatoknak. Ebbe esett
bele a megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. A vállalatot Báthori Gábor
vezette, aki korábban a megyei tanácsnál volt építési osztályvezető.
Az önkormányzatokat, akiknek a területén a vállalat szolgáltatott,
összehívták a cég tanácskozó termében. Lehettünk vagy kétszáznegyvenen,
és közölték, részvénytársasággá kell válnunk záros határidőn belül. Megkér-
dezték, ki akar a részvénytársaság tagja lenni. A többség úgy döntött: része-
se akar lenni a részvénytársaságnak. Sátoraljaújhely és környéke nem lépett
be, mert őket az átalakulás előtt jól kistafírozta a vízmű vállalat, egyébként
olyan vízbázison, hogy jóformán nem is kellett tisztítani a vizet. A mi víz-
szolgáltatási területünkön lévő polgármesterekkel azon az állásponton vol-
tunk, hogy nálunk magasak a fajlagos költségek a rossz minőségű nyersvíz
miatt, ezért ezen a területen jelentős víztechnológiát kell építeni, amire mi,
források hiányában, nem vagyunk képesek. A belépés mellett szólt – Tokaj
esetében – az 1920-as évek előtt épített, elaggott csővezeték-hálózat is.
69
A képviselő-testület elé terjesztettem a vízmű átalakulásának ügyét.

Közöltem velük, ha belépünk, az üzemigazgatóság marad Tokajban, és
a Tokaj–Szerencs–Golop vízbázisra kötött településeket felügyeli. A testület
egyetértett azzal, nem kell nyakunkba venni a vízmű gondját, ha van meg-
felelő üzemeltető. Ezzel a felhatalmazással mentem az alakuló közgyűlésre.
A kiosztott dokumentumok alapján Tokajnak 5,3 százalék részvénye volt,
ezzel mi a nagyobb részvényesek közé tartoztunk. Megválasztották a pol-
gármesterek az igazgatóságot. Az igazgatóság élére Báthori Gábor került,
aki egyben a céget személyében is vezette. A felügyelő bizottság élére en-
gem választottak. A bizottság öt főből állt, három fő polgármester és a dol-
gozók két felügyelő bizottsági tagot jelölhettek már korábban. A közgyűlés
valamennyi tagja megszavazta a tisztségviselőket. A felügyelő bizottsági
tagságomat megtartottam polgármesterségem végéig. Kivétel volt ez alól
az az időszak, mikor német üzleti köröket hoztak a cégbe. A németek üz-
letpolitikájával nem értettem egyet, ezért kiléptem a felügyelő bizottságból,
mindaddig, míg az igazgatóság ki nem zárta őket – borsos végkielégítéssel.
Felépült a város első panziója, a Makk Marci

Az első magánpanziót, a Makk Marcit Szabolcs Erzsébet és dr. Szabolcs
István építtette saját erőből, Harangi Zoltán debreceni építész tervei alap-
ján. Az új épület jól mutatott a lerobbant Rákóczi úton, egy romos ház
helyén. Mindenki örült ennek a létesítménynek a városban. A panzióba
eredetileg hat szobát terveztek, helyet kapott benne konyha, pizzéria, ét-
terem és egy lakás a tulajdonosoknak. Az átadás 1990-ben volt. Azóta
felújították, ennek terveit Keresztúri Krisztina építész készítette.
Gyűjtés a zsinagóga felújítására

Dr. Majoros László azt mondta: a zsinagóga felújítására szerezzek pénzt
a hazai és a külföldi zsidóságtól. Felvettem a kapcsolatot a MAZSIHISZ
akkori elnökével. Látogatást is tettem nála a felújítás ügyében. Az elnök
kissé elképedt.
– Mi adjunk pénzt? – kérdezte csodálkozva. – Mi is támogatásra szo-
rulunk…
– Akkor forduljunk a világ zsidóságához? Az amerikaiakhoz? – kér-
deztem vissza.
70
Vakarta a fülét, mit csináljon,

hogy rázzon le, pedig a felújítási ta-
nulmánytervek neki is tetszettek.
Jóval később, ’94 körül Ameriká-
ból hazalátogatott két testvér, Fuchs
Henry és Anna, akiknek a szülei to-
kajiak voltak, túlélték a holokauszt
borzalmait és Amerikában telepedtek
le. Henry és Anna jól beszéltek ma-
gyarul. Egyébként azért jöttek „haza”,
hogy megkeressék szüleik volt házát,
s nagyon örültek, mikor megtalálták.
Nekik is megmutattam az akkor már
lefedett zsinagógaépületet és a tanul-
mányterveket. Nagyon megérintette
őket. Ők vetették fel nekem, hogy az
amerikai zsidóság körében megszervezik a helyreállításra a gyűjtést. Na-
gyon nagy reményeket fűztem ehhez a felajánláshoz. Hónapokkal később
elkezdtek csordogálni a pénzek, ki-ki öt-tíz dollárt küldött. Összesen
kb. 250 dollár gyűlt össze, és elapadtak az adományok. Ez az összeg talán
még most is az önkormányzat valutaszámláján van. Rájöttem, ha fel aka-
rom újíttatni a zsinagógát, akkor arra nekem kell forrást szereznem.
A Hétszőlő Rt. megalakulása

A rendszerváltással együtt a cégeket is kötelezték, kezdjék el a privatizá-
ciót. Ebbe esett bele a Tokaj-Hegyaljai Állami Gazdasági Borkombinát.
Bacsó Andrást nevezték ki új vezérigazgatónak, neki privatizációs el-
képzelése a francia château rendszerre hasonlított. Sokat mesélt nekem
erről. A kombinát mintegy 5000 hektáros területéből a hegyoldalak szok-
nyáin lévő rossz minőséget adó szőlőket kivágják, a jó területeket pedig
bérbe adják, vagy eladják külföldi és hazai befektetőknek. Az első ilyen
befektető éppen Tokajt kereste meg 1991-ben és a kombináttól a mintegy
50 hektáros Hétszőlő dűlőt vette bérbe 99 évre. Ezt a meredek fekvésű,
gazborította, egykor császári és királyi birtokrészt a bérbe vevő francia
ZSMF biztosító társaság elkezdte megtisztítani.
Bacsó András ekkoriban sokszor járt Franciaországban, s egyszer en-
gem is elvitt magával a VINEXPORA, ahol felsorakoztak elegáns pavilo-
71
nokban a világ bortermelői. Ott voltak a Rhengaui borvidék képviselői is.

Nekünk, magyaroknak külön pavilonunk volt, itt néhány magyar állami
gazdaság képviseltette magát. Nagy érdeklődés mutatkozott a tokaji borok
iránt, különösen az aszút ízlelgették és nagy meglepetésükre a kóstolók
tokaji száraz borokkal is találkozhattak. Meglátogattunk egy château-t,
azaz egy nagy, 100 hektáros birtokot kastéllyal, a Hétszőlő testvércégét
Bordeaux-tól 30 kilométerre.
Hazajövetelem után megkeresett a Hétszőlő Rt. elnöke, Aymar de
Baillenx úr. Úgy gondolta, a birtokhoz illik egy főúri kastély is. Tudok-e
a közelben ilyet? Megvennék. Gyorsan válaszoltam, nekünk van egy kas-
télyépületünk, amely hamar megüresedik, Rákóczi–Dessewffy-kastély, va-
lójában a volt sótárnoki irodák és szállások voltak benne korábban, később
járásbíróságnak és járási földhivatalnak adott otthont. A szocializmusban
és a rendszerváltás után sokáig középiskolai kollégiumként működött.
Borzasztó állapotban volt, évtizedeken keresztül nem történt rajta felújítás.
A képviselő-testületnek elmondtam, mivel kerestek meg a franciák. A kép-
viselők azt mondták, hogy ők egyetértenek vele, mert a megüresedés után
úgysem volna pénzünk felújítani, meg egyébként is, mit tennénk vele. Köz-
ben a franciák megvették a Rákóczi pincét is a felette lévő épületegyüttessel,
melynek felújítására már megbízást is adtak.
72
A régi kollégiumot megüresedése után mi is eladtuk. Hozzá is láttak

a felújítási munkák tervezésének megrendeléséhez. Pirityi Attilát bízták
meg ők is. A munkába bevonták a műemléki hatóságot.
A kivitelezést azzal kezdték, hogy az udvarról a kollégium konyháját
és a különböző raktárakat lebontották. Gyönyörű épületegyüttest alakí-
tottak ki a lepusztult kollégiumból. Az udvarból pedig – mint ígérték –
hangulatos franciakertet varázsoltak.
Az 50 hektáros birtok elé 1992-ben Bodonyi Csaba a vasút mögött
üzemi épületet tervezett, 1997-ben,egy a korábbi épülettel párhuzamo-
san palackozó épülettel is bővült a birtok. A szőlőterületet betelepítették
70%-ban furmint, 25%-ban hárslevelű, 5%-ban muskotályos szőlővel.
Mára a birtok Tokaj-Hegyalja legszebb és legjobb fekvésű birtokává vált.
73
Testvérvárosi kapcsolat az izraeli Binyaminával

Még 1990-ben, az országgyűlési választások idején megkerestek az Izraeli
Nagykövetségről, hogy a szőlő- és bortermeléséről híres Binyamina város
testvérvárosi együttműködést szeretne kötni Tokajjal. Mint értesültünk
róla, ott van a Rothschild-szőlőbirtokok nagy része.
A testület elé terjesztettem a kérést, hisz a szőlő és bor mellett
a II. világháborúban ártatlanul elhurcolt és elpusztított egykori polgár-
társaink emléke is kötelez a kapcsolat felvételére. Nem is volt ellenvé-
lemény. Meghívtunk egy öttagú delegációt a megbeszélésre, jelezvén
nekik, részünkről nincs akadálya a kapcsolatok felvételének. Nem tét-
lenkedtek, rögtön megküldték a testvérvárosi szerződéstervezet szö-
vegét. Kis kiigazításokkal visszaküldtük. Jelezték, ha a delegáció jön,
már hozzák is a kinyomtatott, mindkét fél által jóváhagyott szerződést.
Csodálkoztam ezen a gyorsaságon, de nem bántam. 1990. szeptember
elején meg is jött a delegáció. Megismerkedtek a képviselő-testülettel
és velem. Nagyon barátságosak voltak. Megmutattuk nekik a várost,
elvittük őket Szegibe, a Tokaji Borkombinát pincéjébe. Elkápráztató
volt a látvány. Majd szeptember 6-án aláírtuk a testvérvárosi szerződést
a Tokaji Múzeumban.
74
Az izraeli vendégeknek megmutattam a zsinagóga tanulmánytervét,

de különösebb érdeklődést nem tanúsítottak, akkor sem, amikor már
a lefedési munkálatok folytak. A szerződésben is a kölcsönös barátságot,
a szőlő- és borkultúra ápolását, a turizmus fejlesztését hangsúlyozták.
A sportcsarnok átadása,
a városháza új szárnyának építése
Folytak a megye által finanszírozott beruházások. Elsőnek a sportcsar-
nok készült el a szociális helyiségeivel és a lelátóval. Annak ellenére, hogy
nem volt nemzetközi méretű, impozáns látványt nyújtott méreteivel és
színével. Szabó Györgyöt is meghívtam az átadóra, de nem jött el, így,
jobb híján, én adtam át. Tele volt a lelátó emberekkel. Láttam az általános
iskola tanárain a boldogságot. Talán még a testnevelő tanárok is megbo-
csátottak. Itt jegyzem meg, a telefonközpontot is átadtuk december 24-re.
Folyt a városháza új szárnyának és a középiskolai kollégiumnak az
építése. Először a városháza készült el, be is költöztünk az új szárnyba,
a régi, műemlék szárnyat viszont nem foglalhattuk el az épület állaga miatt.
Az átköltözés után egy Panasonic telefonközpontot vettünk a hivatalnak,
főnök-titkárnői rendszerrel. A vezetőség: polgármester, jegyző, titkárság,
pénzügyi vezető a tetőtérbe költözött, ahol nyáron a legmelegebb volt, télen
pedig a leghidegebb. Sajnos, villanykályhás fűtést terveztek az új épületbe,
ami minden korszerűtlensége ellenére máig működik. A dolgozók örültek
az új áthelyezésnek, csak azt sajnálták, hogy a bútorokat nem cseréltük le,
de hát nem volt rá pénzünk.
A megyei önkormányzatnál betöltött bizottsági elnöki pozícióból
sokat profitáltam, hiszen az egyes napirendekhez meghívtuk az érin-
tett téma vagy terület megyei vezetőit. Így ismertem meg többek között
a közúti igazgatóság, az áramszolgáltató, a vízszolgáltató, a gázszolgálta-
tó, telefonszolgáltató stb. vezetőit, akikre polgármesteri munkám során is
szükségem volt. Négy évig, azaz a ciklus végéig voltam a bizottság elnö-
ke, sok emberrel találkoztam, a szolgáltató cégeken kívül az egyes tárcák
szakembereivel is.
Átolvastam a kormányprogramot, főleg az érdekelt, hogy a kormány
az 1990–1994-es ciklusban minek ad prioritást. Kiderült, az Antall-
kormány elkötelezett a vidékfejlesztés és a közoktatásban a középfokú kép-
zés iránt. Mindezekre való tekintettel javasoltam a képviselő-testületnek,
75
ha a középfok kap prioritást, akkor készíttessük el a Tokaji Ferenc Gimná-

zium és Szakközépiskola új épületének a tervét. Egy fiatal építészt kértük fel
a tanulmányterv elkészítésére.
Új országgyűlési képviselő
Az önkormányzati választásokat követően hat hónappal Németh Miklós
Londonba távozott, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank elnökhe-
lyettese lett. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 11-es számú választó ke-
rület új országgyűlési képviselőt választott. A kormány, illetve az MDF
dr. Kupa Mihály pénzügyminisztert jelölte. Kupa népszerű ember volt,
mert őszintén és humorosan beszélt a televízióban is a bruttósításról és az
áfa bevezetéséről. Talán ennek is köszönhette, hogy ő nyerte meg az időközi
képviselői választást. Jó benyomást szereztem személyes találkozásunk so-
rán, s úgy éreztem, kapcsolatunk kölcsönösen szívélyes és jó. Sokszor járt
Tokajban, kérhettünk tőle támogatást, mert látta, hogy támogatható ter-
vekkel rendelkeztünk. Tokaj-Hegyaljának hasznos volt az ő nagy tapaszta-
lata és az is, ő volt az ÁFI, az Állami Fejlesztési Intézet elnöke.
Kezdő polgármesterségem egyik kedves emléke, hogy felkeresett a Ti-
szavasváriba elszármazott Várkonyi István MDF-es országgyűlési képvi-
selő, aki önzetlenül felajánlotta segítségét, annak ellenére, hogy én csak
a Tokajban élő öccsét ismertem. Nagyon jó barátok lettünk.
A kerékpárút építése
Az üdülőterületről és a kereskedelmi iskolából is több alkalommal meg-
kerestek az emberek a 38-as számú főút nagy forgalma miatt. A testülettel
elhatároztuk egy kerékpárút megépítését. A testületi ülés után felkerestem
a közúti igazgatóságot,, látnak-e lehetőséget ezen a szakaszon kerékpárút
megépítésére, másfelől a területükre ráengednek-e kerékpárutat építeni.
Igen volt a válasz. Sőt, felajánlották, meg is tervezik. Ennek nagyon meg-
örültem, hiszen így nem kellett tervező után kutatni, másrészről tudtam,
ők hamar legyeztetik a tervet a szakhatóságokkal.
A terv hamarosan elkészült, bemutattam a képviselő-testületnek.
Majd pályázatot nyújtottam be a környezetvédelmi minisztériumhoz
a finanszírozás végett. A terv szerint a kerékpárút az üdülőterület vé-
gétől az Egészségügyi Gyermekotthon kerítésének végéig volt kijelöl-
76
ve. A pályázaton nyertünk, és 18 millió forintot kaptunk a munkálatok

elvégzésére.
A közbeszerzési eljáráson sikeresen szereplő Magyar Aszfalt jogelőd-
jét bíztuk meg az építkezéssel.
Tokaj város gázellátása

Már eltelt egy év a polgármesterségemből, amikor meghallottam, hogy
Rakamazon készülnek bevezetni a földgázt. Nem hittem a fülemnek,
hiszen el sem tudtam képzelni, hogy a gázt Nyírtelekről Rakamazra ve-
zessék. A gáz téma akkor olyan tabu volt, melyben nem láttam, és nem
is gondoltam előrelépést. Felhívtam rakamazi polgármester kollégámat,
Pirint Frigyest, találkozót kértem tőle. Megerősítette, hogy előrehala-
dott állapotban van a települése földgázzal való ellátása. Pirint Frigyes
ismertette a tervet. Mint mondta, kész a Nyírtelek–Rakamaz közöt-
ti távvezeték terve, és most dolgoznak a hálózati terven. Hamarosan
elkezdik építeni a két szabolcsi település közt a távvezetéket. Teljesen
transzba estem, hogy erről lemaradtam, mert akkor olcsó volt a földgáz.
Milyen jó lenne a tokajiaknak is bevezetni. Megkérdeztem a polgármes-
tertől, lát-e még lehetőséget, hogy mi is rácsatlakozzunk a rendszerük-
re. Nem adott biztató választ, mert már szerinte kész volt a távvezeték
terve. Megkérdeztem, kivel beszélhetnék ez ügyben. Megadta az illető
cég számát, a TIGÁZ-nak volt egy kivitelezői leányvállalata, Hajdúszo-
boszlón volt a székhelye. Hazajöttem Rakamazról, és már tárcsáztam
is a megadott vezető számát. Azt mondta, hogy kicsi az esélye, mert
a tervek nagy része készen van, s ha mi beszállnánk, akkor dimenzió-
bővítésre lenne szükség Nyírtelek és Rakamaz között, illetve a rakamazi
fővezetéken. Azért azt mondta, két nap múlva keressem fel Hajdúszo-
boszlón. Összehívtam a képviselő-testületet és felhatalmazást kértem az
intézkedésre. Elmentem Hajdúszoboszlóra. Egy mosolygós arcú fiatal-
ember, Puskás László fogadott, ő volt a kft. ügyvezetője. Beszélgetésünk
teljesen lehangolt. Elmondta, mennyire előrehaladottak a tervezéssel és
a hatósági engedélyek is folyamatban vannak. Megdöbbentem, minek
hívott ide, ha nem lát esélyt a továbbfejlesztésre?!
Azután mosolygósan megjegyezte, ha jó kapcsolatokkal rendelkezem,
és elég gyorsan tudok intézkedni, akkor megpróbálhatjuk. Felsorolta
a teendőket. Az Állami Fejlesztési Intézetnél, a tervezői és kivitelezői
munkákra 50% állami támogatást kell szereznem, el kell intéznem a Sza-
77
bolcs-Szatmár-Bereg Megyei Közúti Igazgatóságnál a gázvezeték ráfüg-

gesztést a Tisza közúti hídjára, Rakamazzal meg kell egyezni, a dimenzió-
váltásból származó többletköltségbe való beszállásba. Azt javasolta, hogy
ezt az összeget az ÁFI-tól igényelt összegben is szerepeltessem. Mindezek
elintézésére összesen két-három hetem volt. Méltatlankodtam egy kicsit,
de azt mondtam, kezdjék el a tervezést, meg fogom oldani…
Elhatároztam, bejelentkezem Kupa Mihályhoz, az ÁFI elnökéhez az-
zal, tudja-e biztosítani a beruházás 50%-át. (A másik 50%-ot a lakosságtól
kellene beszedni közműfejlesztési járulékként.)
Felhívtam a miniszteri titkárságot, egy kedves hölgy, Patyi Mária vette
fel a telefont, ő volt Kupa Mihály személyi titkára.
– Életbevágó ügyben beszédem lenne a miniszter úrral.
– Eléggé be van táblázva.
– Nekem jó este is – mondtam.
Mária egyeztetett főnökével, és másnap este 7 órakor fogadott is a mi-
niszter-képviselő a dolgozószobájában. Rágyújtott egy cigarettára és azt
kérdezte, mi az a sürgős?!
– Egy soha vissza nem térő alkalmam van a gáz bevetésére Tokajba.
Ehhez kellene az ÁFI 50%-os támogatása…
Azt mondta, lehet róla szó, de akkor küldjem be a terveket, a költ-
ségvetést. Ettől féltem a legjobban. Bevallottam, nincsenek tervek, mert
most készítik, ebből kifolyólag költségvetés sincs, csak egy bűvös szám,
amit nekem Hajdúszoboszlón mondtak, miszerint kb. mennyibe kerülhet
a beruházás. Erre azt válaszolta, hogy így nem lehet. A miniszter irodá-
jából felhívtam a tervezőt, tudnak-e egy-két napon belül egy hozzáve-
tőleges költségbecslést, meg egy műszaki leírást készíteni. „Igen” – jött
a hang a telefon másik végéről. A miniszter úr hallotta beszélgetésünket,
az mondta morózusan, akkor – egyelőre – ennyi is elég lesz. Egy kő esett
le a szívemről.
Másnap felkerestem a megyei Közúti Igazgatóság vezetőit, Stóll Gá-
bort és Huszár Jánost. Kértem a segítségüket a gázvezeték közúti hídon
való átvezetésére.
– Ez a szabolcsi kollégák hatásköre.
– Őket nem ismerem, ezért jöttem hozzátok, hogy segítsetek.
Gábor vakarta a tarkóját, végül meghozta a döntését:
– Átmegyek veled hozzájuk, hátha úgy gyorsabb lesz.
Úgy is történt! Nyíregyházán a szabolcsi igazgató nem lepődött meg,
már várt is. Feltételezte a tokaji kérést, mert mint mondta, ez így logikus.
Nagyon megörültem ennek a mondatnak.
78
– Akkor ezt értsem úgy, hogy nincs akadálya?

– Igen! – válaszolta. – Csak add meg a csővezeték átmérőjét, súlyát, és
a felfüggesztés tervezett módját. Utána kiadjuk az engedélyt.
Végtelenül boldog voltam. Felhívtam a tervezőt, hogy futárral vagy
telefaxon küldjék át a kért adatokat.
Nem sokkal nyíregyházi látogatásom után megjelent a Magyar Köz-
lönyben a 90 milliós állami, vissza nem térítendő támogatás odaítélésé-
ről szóló határozat a tokaji gázhálózat építésére. Madarat lehetett vol-
na velem fogatni. Hívtam is Puskás Lászlót, hogy a pénz fele megvan.
„Nem csalódtam benned” – mondta. Ő pedig arról tájékoztatott, hogy
az anyacégétől, a TIGÁZ-tól megkérte a gázfelhasználási engedélyt,
amit megkapott. Minden reggel a postát néztem, s egyszer csak megjött
a határozat, hogy milyen előírásokkal engedélyezik a nyomócső felfüg-
gesztését a közúti Tisza-hídra. Minden egyben volt, csak a lakosságot
kellett értesíteni. A Tokaji Hírekben jelentettük meg a cikket a 18 ezer
forint közműfejlesztési hozzájárulásról. A tervek is elkészültek, a testü-
letnek Puskás László tartott tájékoztatást. Két lakossági tájékoztatót tar-
tottunk. A TIGÁZ-tól segítséget is kaptunk Toldi Miklós személyében,
aki akkor még kivitelezéssel nem foglalkozott, a TIGÁZ Nyíregyházi
Üzemigazgatóságának volt a főmérnöke. Részletesen elmondta mind-
két helyen Tokajban, hogyan fogják építeni a kivitelezők a hálózatot,
meddig vezetik be a csonkot a magánportákra, mennyi a közműfejlesz-
tési hozzájárulás, mit kapnak ezért a lakosok. Végül szólt arról, hogy
a gazdasági egységek a fogyasztási tervükből kiszámolva fizetik meg
a közműfejlesztési hozzájárulást. Majd arra buzdított mindenkit, vegyék
igénybe ezt a tiszta és olcsó energiahordozót. Az emberek számtalan
kérdést tettek fel Toldi Miklósnak, és ő kivétel nélkül minden kérdésre
megnyugtatóan válaszolt.
A 18 ezer forintos közműfejlesztési hozzájárulások befizetését hét hó-
napra garantáltuk, aki nem fizette be a határidőig, annak később 40 ezer
forintot kellett fizetnie. Ennek két oka volt, szüksége volt az önkormány-
zatnak a másik ötven százalék megszerzésére a lakosságtól, másrészt
a lefektetett gázvezeték utáni helyreállítási munkák után az utcaburkola-
tot nem akartuk újra megbontani.
Mindezek mellett az ellenem íródott „Prés” folyóirat azzal riogatta
a lakosságot, hogy a hídon nem lehet átvezetni a fővezetéket. Ha mégis le-
hetne, akkor nem lesz nyomás a tokaji utak végén, ezért azt ajánlották, hogy
ebbe a kétes értékű beruházásba ne invesztáljon a lakosság. Az értelmet-
len propaganda elérte célját, a lakosság húsz-huszonöt százaléka hitt nekik.
79
Így a tervezett közműfejlesztési hozzájárulást nem tudtuk elérni, és 20 mil-

lió forint hitel felvételére szorultunk. A „Prés”-sztorinak volt egy diszkrét
bája: az ellencikk írója befizette a közműfejlesztési hozzájárulást – utána-
néztem.
Elkezdődtek a munkálatok és hamar befejeződtek. A munka végezté-
vel egyre jobban megnövekedett az igény a belső szerelésekre. Akik pe-
dig nem hittek nekünk, bizony 40 ezer forintot fizettek egy csonkért és
a közterület helyreállítását is nekik kellett végezniük. Ezzel folyamatosan
csökkent a 20 millió forintos hitel összege. A gázhálózatot – természete-
sen – Kupa Mihály adta át, ő gyújtotta meg az átadást szimbolizáló fáklyát
a parkolóban.
Önkormányzati bérlakások privatizációja

Az Antall-kormány nem sokkal hatalomra kerülése után hozott egy
törvényt, mely szerint az önkormányzati bérlakásokat privatizálni kell
a benne lévő bérlőknek, kivételt képeztek ez alól azok az ingatlanok,
melyekkel az önkormányzatnak fejlesztési tervei vannak, illetve város-
képi szempontból meghatározók, és a benne élő lakók nem valószínű,
hogy a külső-belső állagmegóvásukról gondoskodni tudnak. Ennek az
utóbbi passzusnak a Zákó-ház (a gróf Degenfeld-palota) és a Hősök
tere 1. szám alatti épület (a volt Honéczy-ház) felelt meg. A kétszin-
tes Zákó-házban két idős hölgy lakott egyedül, nem látszott arra esély,
hogy ők a főtér legszebb épületét rendben tudják tartani. A Hősök tere
1. szám alatti épületben bár több lakó élt, de róluk sem feltételezte
a képviselő-testület, hogy akarják és képesek a városképi fontosságú
épület külső tatarozását fizetni. Egyébként ez az épület a mellé tervezett
szállodának a meghosszabbítása lesz a tervek szerint. Természetesen
e két ingatlanban lakók meg akarták vásárolni a házakat. Panasszal for-
dultak a képviselő-testülethez, majd a közigazgatási hivataltól kértek
másodfokon jogorvoslatot, de elutasították őket ott is. Polgári peres el-
járással próbálkozott a Hősök tere 1. szám alatti ház egyik lakója, de így
sem ért el sikereket.
Magam részéről az egész önkormányzati bérlakás-privatizációval nem
értettem egyet, mert fillérekért meg kellett szabadulni egy jelentős értékű
önkormányzati vagyontesttől. De végre kellett hajtani, csak a szolgálati
lakásokat nem értékesítettük.
80
A takarékszövetkezet felújítása
A takarékszövetkezet épülete kicsinek bizonyult a Bethlen Gábor út
2. szám alatt. Ezért Sárosi Jánosné igazgatósági elnök azzal a kéréssel for-
dult hozzám, hogy ajánljak egy építészt, aki tervet készít a patinás barokk
épület felújítására és bővítésére.
Farkas Pált ajánlottam, aki szívesen fogadta a megbízást.

A barokk jegyeket megőrizve az épület elegáns arculatot kapott, és ki-
bővülve, belsőleg átalakítva a műemléki szabályok betartásával az ügyfe-
lek rendelkezésére állt. Véglegesen 2004-ben került átadásra.
Az elkerülő út építése
Tokajon haladt át a 38-as fő közlekedési út. A forgalom egyre nőtt, a Rá-
kóczi utca a maga műemlék házaival nem bírta a forgalmat, gyakoriak
voltak a pincebeszakadások. A képviselő-testülettel együtt elhatároztuk
a Rákóczi útról a forgalom kivezetését.
Az elkerülő úttal kapcsolatban megkerestem Stóll Gábort, a Bor-
sod-Abaúj-Zemplén Megyei Közúti Igazgatóság főmérnökét azzal a kér-
déssel, hogy ő milyen lehetőséget lát a főutca tehermentesítésére. Behívta
81
a szobájába Huszár János osztályvezetőt. Ők sem tagadták a problémát,

de anyagi forrásokra hivatkozva azt mondták, esély sincs a beavatkozásra.
Ennek ellenére kértem a segítségüket.
Egyszer csak Stóll Gábor felhívott, hogy országos közúti vándorgyűlés
lesz Miskolcon, vegyek részt rajta én is, és úgy szervezik, hogy Tokajban
legyen egy pincelátogatás a Rákóczi pincében, és utána a Tokaj Hotelban
egy vacsora.
Bementem Miskolcra a közút székházába, Stóll Gáboron és Huszár
Jánoson kívül senkit nem ismertem. Az ország minden megyéjéből itt
voltak a közúti igazgatók és főmérnökök. Itt volt még Vágvölgyi János, az
országos közúti igazgató is. Őt akkor még nem ismertem.
Számomra hosszú unalmas előadások voltak, de fegyelmezetten fi-
gyeltem mindenre. Délután öt órára lett vége az előadásoknak. Össze-
szedelőzködtek a vendégek, majd fél hétre megérkeztek Tokajba a Rákó-
czi pincébe. Köszöntöttem őket a város nevében és kifejeztem örömömet,
hogy az ország minden tájáról felkeresték városunkat. A közutasok vidá-
man elborozgattak, Porkoláb Jánosból dőltek a viccek. Majd átmentünk
a Tokaj Hotelba, ahol megvacsoráztunk. Nagyon jó hangulat alakult ki
már a Rákóczi pincében, és ez fokozódott az étteremben. Én a Vágvölgyi
János, Stóll Gábor, Huszár János és két szabolcsi főnök asztalánál ültem.
Tizenegy óra felé már szállingóztak haza a vendégek. Fél tizenkettőre
csak mi maradtunk az asztalnál a főigazgató, Stóll Gábor és Huszár János.
Stóll Gábor elővezette Vágvölgyi Jánosnak, miért tartottam ki mellettük
ilyen kései óráig. Elkerülő utat szeretnénk. „Építsetek!” – mondta Vág-
völgyi János. „De milyen forrásból?” – kérdezte Stóll Gábor, mert ez nem
önkormányzati út. Hát milyen elképzelésetek van a megoldásra. Gábor
és Huszár János felvázoltak néhány műszaki megoldást az asztalon lévő
szalvétákra. Nekem az tetszett a legjobban, amelyik a Bodrog folyó men-
tén vezette volna az elkerülő utat. Erre Huszár János az mondta, az sok
kisajátítással járna. Végül is éjfél után több szalvéta elhasználásával kör-
vonalazódni látszott a megfelelő megoldás, vagyis az árvízvédelmi vona-
lon haladna a Mosolygó utcáig az elkerülő út, a Mosolygó utcát és a Szepsi
utcát megcsinálnák egyik iránynak, a Serház utcát, a Vasvári Pál utcát
a másik iránynak. Természetesen az elkerülő út a Tisza-hídhoz csatla-
kozna a meglévő árvízvédelmi töltés felett, az érintett utcák pedig teljes
rekonstrukció alá kerülnének, zárt szelvényű csapadékvíz-elvezetővel,
járdaépítéssel, kiemelt szegéllyel a porták kapui előtt döntött szegéllyel
stb. Ebben maradtunk. Vágvölgyi János azt mondta, tervezzétek meg, és
küldjétek fel hozzám, fogalmam sincs, honnan szerzek rá pénzt. Nagyon
82
örültem, ha a főigazgató nem is adott határozott ígéretet, de legalább el-

jutott az ügy az ő szintjére.
Huszár Jánosék nem késlekedtek, hamar elkészítették a tanulmányter-
vet, amit bemutattak a tokaji képviselő-testületnek.
Stóll Gábor felhívott mintegy fél évvel a Vágvölgyi Jánossal való ta-
lálkozásom után és közölte, megvan a pénz, indulhat a kiviteli terv ké-
szítése majd a kivitelezés. A kiviteli munka nagy földmunkával járt, míg
a töltést felfejlesztették megfelelő magasságra és szélességre, a felsorolt ut-
cákat felbontották és kicserélték alattuk a közműhálózatot. Megcsinálták
egyúttal a Zákó köz közepén haladó csapadékvíz-levezető csatorna meg-
felelő profilját és lefedését. A munkálatok a földmunkát kivéve hosszan
elnyúltak, mert a közműcserékhez és a bontásokhoz számos szakhatóság
hozzájárulására és műszaki felügyeletére volt szükség.
A Széchenyi István Kollégium birtokbavétele

Felépült a Gróf Széchenyi István Középiskolai Kollégium, a diákok és
a tanárok megszabadultak a Rákóczi–Dessewffy-kastély dohos és nyirkos
szagától. Tiszta „fertő” volt az az épület. A diákok és tanárok nagy lel-
83
kesedéssel vették át új szállásukat, a kor követelményeinek megfelelően

minden volt benne. Könyvtár, számítógépes szoba, stúdió, a tanároknak
minden szinten pihenő helyiségek, tanári szobák, funkcionális létesítmé-
nyek, tárgyaló, a szobák három-négy személyesek voltak. Tetőterasz is
épült, ahová a belső udvarról lehetett felmenni. A nyíregyházi KEMÉV
építette. Az épület stílusában passzolt a mellette lévő kastélyépületekhez.
Nagy volt az öröm.
Készülődés az 1996-os EXPO-ra

Magyarország az MDF-s kormány alatt benyújtotta szándékát az 1996-os
EXPO megrendezésére. A szervezők úgy kalkuláltak, nemcsak Budapes-
ten lesznek kiállítások, pavilonok, hanem a vidéket is bevonják a rendez-
vényekbe. A képviselő-testület Tóth Lajos és Bodonyi Csaba javaslatára
úgy határozott, hogy ásványkiállítást rendezünk. Az ásványokat a Borsod-
Abaúj-Zemplén Megyei Múzeum bocsátotta volna rendelkezésünkre.
Bodonyi Csaba felvetette a sevillai magyar pavilon hazahozatalát, és
elhelyezését a Tisza és a Bodrog torkolatánál, de ez óriási költségekbe ke-
rült volna, nem beszélve a tisztázatlan tulajdonviszonyokról.
84
Mikor a pavilont elvetettük, akkor Bodonyi Csaba előállt egy gyö-

nyörű látványtervvel. Üveghasábokból álló pavilont álmodott meg
a Patkóbányában az ásványoknak. A bánya tetejére pedig egy szállodát
képzelt.
Meghívtuk Tokajba Barsiné Pataki Etelkát, aki az EXPO hazai kor-
mánybiztosa volt. Neki is tetszett a terv, és közölte, Tokajt is felveszik
a vidéki helyszínek közé. Közben a magyar gazdaság egyre nehezebb
helyzetbe került, s mi sem láttunk kellő befektetőt a létesítmények meg-
építésére és üzemeltetetésére. Így aztán az EXPO ügye fokozatosan el-
halványult, mígnem a Horn-kormány hivatalosan is döntött arról, hogy
az EXPO-t nem rendezi meg Magyarország.
Kormánykitüntetést kaptam
Városfejlesztési munkásságom elismerése jeléül 1993. október 23-án
megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemkereszt Arany fokozatát. A ki-
tüntetést dr. Boross Péter adta át a Parlamentben. Először a magasabb
kitüntetésben részesülteket szólították, majd rám került a sor.
– Májer János, Tokaj város polgármestere.
85
Vidáman, de bizonytalanul lépdeltem a kitüntetőkhöz, Boross Péter

miniszterelnökhöz, Szabad Györgyhöz, a parlament elnökéhez és Göncz
Árpád köztársasági elnökhöz, aki átnyújtotta az elismerést. Mindhármó-
jukkal kezet fogtam és meghajoltam előttük.
Közben olvasták az érdemeimet, kimagasló városfejlesztő és innovatív
megoldásaimért járt a kitüntetés. Közben felsejlett bennem az a rengeteg
munka, amit eddig elvégeztem munkatársaimmal együtt, s ami majd még
vár rám. A helyemre visszaülve néztem meg az oklevelet és az aranyér-
demkeresztet. Ekkor fogtam fel, hogy állami elismerést kaptam…
Testvérváros lett az olaszországi Cormons

Felhívott Gyapay Dénes, hazánk milánói főkonzulja, aki többek között
azon munkálkodott, hogy magyarországi és olasz városok között testvér-
városi kapcsolatokat szervezzen. Az olaszok részéről az Udine melletti
Cormons érdeklődött Tokaj iránt. A város is borvidéki központ volt. Em-
lékeim szerint négyen-öten látogattak el hozzánk, és jó benyomást tett
rájuk a város. Találkoztak a képviselő-testülettel is, Gyapay Dénes felesé-
ge volt a tolmács. A beszélgetés során megtárgyaltuk, mit vegyünk a szer-
86
ződésbe. Gyapay Dénes szorgalmasan jegyzetelt. Vállalta, megszerkeszti

a testvérvárosi szerződés olasz és magyar nyelvű szövegét.
Következő éven mentünk ki Olaszországba a szerződés aláírásá-
ra. Mikor szétnéztünk a kisvárosban, leesett az állunk. Főleg műemlék
épületekből állt a belváros, de nem restelltek a műemlékek közé modern
épületet is emelni. Bankautomatákkal találkoztunk ötszáz méterenként,
Tokajban még nem is volt egy sem. A külvárosban modern borászatot
mutattak meg, néhány ipari üzemet, ahol szőlészeti eszközöket gyártottak
high-tech technológiával.
Három napot töltöttünk Cormonsban. Kulturális előadáson vettünk
részt, I. világháborús katonai sírokat tekintettünk meg. Több magyar és
osztrák katona sírját is láttuk. Végül az utolsó napon délben, 1993. szep-
tember 6-án aláírtuk az olaszok által elkészített szerződést.
A Tokaji Ferenc Gimnázium és

Szakközépiskola építése
Várkonyi István országgyűlési képviselővel folyamatosan tartottam a kap-
csolatot, számos kisebb pályázatban segített. Régóta feltett szándékom volt
a gimnázium új épületbe való költöztetése. A képviselő-testület engedélyé-
vel fel is vásároltunk a tiszaladányi tsz-től egy területet a tokaji ÉMÁSZ
mögött és mellett, amire a pályázati-terv alapján szükségünk volt.
Várkonyi István bemutatott személyes jó barátjának, dr. Józsa Fábián
belügyminisztériumi politikai államtitkárnak. Istvánon keresztül én is
barátságot kötöttem a nyíltszívű, segítőkész államtitkárral. Egy alkalom-
mal fel is vetettem neki a tervemet: új gimnáziumépületet szeretnénk! El-
87
engedte a füle mellett. Nem jött be, gondoltam. De minden találkozásunk

alkalmával duruzsoltam neki, még a budapesti lakásán is voltam.
Egyszer csak azt mondta, mutassam meg neki a tanulmánytervet.
– Mennyi ennek a költségvetése?
– 890 millió forint – válaszoltam –, három évre eltolva lehetne meg-
építeni, ennek megfelelően fel lehetne a költségeket is osztani.
Nem szólt semmit, csak elvitte a látványterv egyik példányát, és egy
fecnire felírta a költségvetés összegét. Hozzátettem, a címzett támogatásra
fogok a dokumentációval pályázni.
Telt az idő, egyszer csak felhívott telefonon és három számot olvasott
be nekem. Egy kisebbet, egy nagyobbat és egy közepest. Először nem
tudtam, hogy mit jelent, majd összeadtam a számokat fejben és kijött
a 890. „Fábián!”– kiáltottam bele a telefonkagylóba. – „Megvan a gimi!”
Azt mondta, igen. Átment a kormányülésen. Majd két hét múlva a bű-
vös számok megjelentek a Magyar Közlönyben a címzett támogatások
között. Tokaji Ferenc Gimnázium és tornacsarnok építése: 890 millió
forint három évre felosztva. Összehívtam a testületet, és mutattam ne-
kik a közlönyt. Nem értették, hogy miről van szó, majd részletesen el-
magyaráztam, azért van a gimnázium alatt három szám, mert három
évre van eltolva a finanszírozás. Nagyon örült mindenki, de legjobban
Dévald István igazgató, képviselő úr örvendett. Elérhető közelségbe
88
került az álmunk. A Tokaji Hírek következő számában megjelentettük

a gimnázium építésének tervét és a finanszírozás módját.
A cikk megjelenését követően nem várt esemény történt. Petícióval
a kezükben megkeresett a helyi általános iskola tanári karának két tagja,
és követelték, hogy általános iskolát építtessek, mert abba több tokaji ta-
nuló jár, mint a gimnáziumba. Azt válaszoltam, ezen már nem tudok vál-
toztatni, de nem is akarok. A kormányprogramban a középfokú képzés
kapott prioritást, az általános iskolával nem is nyertünk volna.
Ez nem nyugtatta meg őket, csak hajtották a magukét. Keserédes íz
jelent meg a számban. Lám, itt van 890 millió forint, és mégis szemre-
hányást kapok. Mondtam nekik, vegyék igénybe a gimnázium épületét,
s amint lehetőségem lesz, az általános iskola felújítására és bővítésére is
fogok pályázni. Duzzogva mentek el a polgármesteri hivatalból.
A forrás megítélése után, Bodonyi Csaba élénk érdeklődést mutatott
a tervek iránt. Szerinte a pályázathoz benyújtott terv nincs jól tájolva,
s egyébként is, ő szebbet tudna készíteni. Készíts, mondtam. Az alapkőle-
tételére már 1994. december 7-én sor került. A rendezvényre meghívtam
Józsa Fábián volt államtitkárt és Várkonyi István volt képviselőt is. A szer-
kezeti tervek alapján közzétett közbeszerzési eljáráson a Kelet-Speck Kft.
nyert. A munkálatok elkezdődtek, az előrehaladás ütemében szállította
Bodonyi Csaba a kiviteli terveket.
A kivitelezés java része a Horn-kormány alatt folyt.
Természetesen a szépségnek és a két nagy aulának meg kellett fizetni
az árát. Nem maradt pénz a nemzetközi méretű sportcsarnokban lelátó
elhelyezésére csak az egyik oldalon, és új bútorokat sem tudtunk ven-
ni. Csak a laborokat és az előadótermeket rendeztük be. A pedagógusok
a gyerekekkel együtt így is örültek a szép, impozáns épületnek.
Egyéb fejlesztések
A városi energiahálózat terén a primer ág fejlesztését kezdtük el a Széchenyi
Kollégiumtól a Tokaj Hotelig. Ezen a szakaszon sikerült a 20 kV-os vezeté-
ket földkábelbe fektetni. Itt két tetszetős trafót helyeztünk el, ezek felváltot-
ták az oszlopon lévő vezetékekkel teletűzdelt olajhűtésű trafókat. Mindezt
az ÉMÁSZ Sárospataki Üzemigazgatóság vezetőjének és munkatársainak,
főleg Drozda János Tokaji Kirendeltségvezetőjének köszönhetem, akik
mindezeken kívül szerepet játszottak a sétálóutca földkábelezésénél és
egyéb hálózatbővítési munkálatoknál.
89
Tokajban az 1920-as évek előtt a történelmi belvárosban megépítették

az ivóvízhálózatot. Ez a hálózat jelentősen elöregedett, emiatt gyakoriak
voltak a csőtörések, ezért a Rákóczi út egy részén és a Bethlen Gábor úton
az acél-, illetve ólomcsöveket kicseréltük műanyag csövekre.
Az oktatási intézményekben a számítógépes parkot bővítettük új, kor-
szerű gépekkel.
Az állami fenntartású intézmények közül megalakult Tokajban
a Munkaügyi Központ. A nem állami fenntartású kategóriában megnyílt
Tokajban az OTP Bank. A megyei igazgatóval a fiók megnyitásáért nem
kellett harcolni, az első megkeresésünkre azt mondta, hogy szívesen nyit-
nak fiókot Tokajban, csak adjunk megfelelő helyet. Az üresen álló volt
GELKA épületét ajánlottuk fel, amit a bank megvásárolt, és meg is nyitot-
ta fiókját. Több intézménybe bevezettük a gázt is
A II. világháborús emlékmű

Elkészült a II. világháborús emlékmű, amelyet a Benedek Pál és az Ady
Endre út kereszteződésénél helyeztünk el.
Kocsis András, Tokajból elszármazott szobrászművésznek volt egy ké-
szen lévő alkotása, egy férfi torzó. Azt állítottuk fel, és mellé egy márvány-
oszlopot, amire a II. világháborúban elhunyt katonák nevét vésettük fel.
A Gróf Széchenyi-szobor
Tokajban a rendszerváltás utáni idő-
szakban elsőként a gróf Széchenyi
Istvánról mintázott márványszobor
készült el, amely Veres Gyula Alpár
tokaji művész alkotása. A szobor
mintázására, formálására a kollégium
melletti parkban került sor. A vésés
azonban elhúzódott az írótábor ide-
jére. A mester a határidő közeledte
miatt éjszaka is dolgozott. A kopácso-
lás azonban zavarta a kollégium ven-
dégeinek nyugalmát, ezért Alpár egy
időre felhagyott a szobor faragásával.
90
Aztán eljött az átadás határideje. Szabó Györgyöt hívtam meg az avatásra.

A szobor még nem volt teljesen kész, de ez, hála Istennek, Szabó Györgyöt
nem zavarta. Megtörtént az átadás, és Alpár folytatta a vésést, 1994 telén
végzett vele. A szobor nagyon szép lett, a város egyik nevezetes műalkotása.
Az írótábor résztvevői az évfordulók alkalmából koszorúzással tisztelegtek
a legnagyobb magyar tokaji szobra előtt.
Megkaptuk a Kós Károly-díjat

A magas elismerést, a Kós Károly-díjat a település értékeinek védelmében
és szépítésében végzett munkájával nyerte el a város. A bíráló bizottság
értékelte, hogy a műemlékek, a műemlék jellegű épületek felújítás során
a város igyekezett azokat tartalommal megtölteni. A városszépítés során
az újonnan épített utak mentén a zöldsávokba fákat és rózsát telepítettünk.
A sétálóutcát (a Bethlen Gábor és Rákóczi utakat), a Dózsa György utat
parkosítottuk és növényeket ültettünk minden évben. A városszépítés-
hez az is hozzátartozik, hogy a lakosságunk a homlokzat-felújításoknál,
a homlokzatok színének kiválasztásánál kikérte a főépítész úr véleményét.
Néhány szobrot is állítottunk, amit értékelt a bizottság.
A Kós Károly-díjat és a Hild János-emlékérmet kinagyítottuk, elhe-
lyeztük a főtér és a Dózsa György utca torkolatánál, a Bacchus-szobor
helyén. Itt kapott helyet a nemzeti, az uniós, a világörökségi UNESCO-
lobogó és Tokaj város zászlója is. Két lobogó oszlopa közé helyeztük el
a kinagyított bronzplaketteket.
Ezt követően megbíztuk Veres Gyula Alpár szobrászművészt, hogy
sukorói mészkő talpazatra készítse el Szabó József geográfus 1865-ben
készült Tokaj-Hegyalja térképét bronzba öntve.
Építési telkek
Építési telkeket alakítottunk ki a benzinkút mögötti területen. Előzetesen
felvásároltuk a kárpótlásként kapott földek gazdáitól a nadrágszíj-parcel-
lákat és egységes területet hoztunk létre. Bevezettük a villanyt és a vizet,
a következő ciklusban a gázt. Összesen 31 telket alakított ki Bodonyi
Csaba építész. Méretük egy kis kert létesítésére is lehetőséget adott.
91

Ismét a választások éve közeledett. A pártok propagandistái és jelöltjei
járták a településeket, fűt-fát megígértek a lakosságnak és az önkormány-
zati vezetőknek. Már a választások előtt érezni lehetett, hogy a kormány
nehéz helyzetbe került. Antall József miniszterelnök még 1993-ban el-
hunyt, helyét a belügyminiszter, dr. Boross Péter vette át, akivel minisz-
terelnöksége alatt egyszer Tokajban is találkoztam.
Kupa Mihály sem töltötte ki ciklusát a pénzügyminisztériumban, le-
mondott, de képviselői mandátumát megtartotta, és beült a függetlenek
közé. A választókerületünkben mások mellett Kupa Mihály is indult füg-
getlen jelöltként. Jó lakossági kapcsolatai voltak, sok településnek segített
miniszteri éveiben, és az emberek is megkedvelték. Ezért nem is volt két-
séges, hogy Kupa Mihályt fogják újra megválasztani. A Zemplén Telepü-
lésszövetséggel együttműködve ezzel a szlogennel kampányolt: „Zemplén
együtt van”.
Az 1994-es választásokat a szocialisták nyerték meg. Többségük volt
a parlamentben, mégis meghívták a kormányba az SZDSZ-t. Létrejött
a nagykoalíció, Kuncze Gábor volt a belügyminiszter, azaz Horn Gyula
miniszterelnök helyettese. Alapos személycserékre került sor, osztályve-
zetői szintig leváltották valamennyi minisztérium vezetését. Új kapcso-
latokat kellett építeni, hogy polgármesterként a felszínen maradjak. Az
ország ebben az időszakban is nehéz helyzetben volt, Kupa Mihály tá-
vozásával ugyanis megszűntek a gazdasági reformok, és az ország ismét
elindult a lejtőn lefelé.
Ősszel önkormányzati választásokat tartottunk. Meglepetésemre egy
orvos volt a kihívóm. Eldurvult a kampány és tisztességtelen eszközö-
ket is felhasználtak ellenem. Megalázó falfirka került például a főút egyik
falára. Ellenjelöltem semmit nem ismert el munkánkból, úgy gondolta,
hatásos lesz, ha lekommunistáz. Ezekre a támadásokra nem válaszoltam.
És a választás éjszakája engem látszott igazolni, mert 87,6%-os győzel-
met értem el. A 4 évvel korábbi eredményem 83,4% volt. Nagyon örül-
tem, hogy növekedett a támogatottságom. Ismét Cseh Zoltánt jelöltem
alpolgármesternek, akit valamennyien elfogadtak. Az új ciklus képviselő-
testületének tagja lett: dr. Bencsik János, dr. Boros László, Dévald István,
dr. Ilosvai László, dr. Jászai István, Kristóf András, dr. Szabolcs István,
Szegedi Tibor, Vadas Lászlóné és Vitányi Béla.
92
A megyei önkormányzati választások egyszerre zajlottak a helyhatósá-

gi választásokkal. Az önkormányzati törvényben leírtak szerint a választó
polgár polgármesterre, képviselő-testületre és pártra is szavazott. A pár-
tok megyei listát állítottak, amelyről a pártra szavazók arányában lehetett
a bejutni a megyei önkormányzatba. A megyei választást a szocialisták
nyerték meg. Az elnöki posztra a listavezető, Szabó György kapott bizal-
mat. Én nem szerepeltem egy pártlistán sem, így nem is lehettem megyei
képviselő, mint az előző ciklusban. A területfejlesztési és településfejlesz-
tési bizottságba viszont így is beválasztottak mint külső tagot.
Újra olvastam a kormányprogramot, amelyben új közoktatási koncep-
ciót fogalmaztak meg. A Horn–Kuncze-kormány a közoktatás alapfokú
intézményeinek megerősítését tűzte ki célul. Gondoltam, ez jól jön ne-
künk, legalább az általános iskola igényeivel kezdhetünk valamit.
A kormány elhíresült pénzügyminisztere, dr. Bokros Lajos volt, aki
azonnal hozzálátott a gazdaság „kiigazításához”. Rendkívül drasztikus
pénzügyi megszorító csomagot készített, amely egyformán sújtotta az in-
tézményrendszert és a lakosságot. Az emberek fogyasztása visszaesett, az
önkormányzat is nehéz pénzügyi helyzetbe került. A képviselő-testület
néhány tagja az javasolta, hogy a Horn-kormány időszakára áthúzódó
gimnáziumi és sportcsarnoki beruházást állítsuk le. Erről én hallani sem
akartam, mert tudtam, ha a beruházás folyamatát megszakítjuk, akkor
könnyen ellehetetlenülhet a folytatás. Sikerült meggyőzni a testület tagja-
inak többségét, s ennek köszönhetően mégiscsak felépülhetett az új gim-
názium, bár jelentős szállítási tartozásunk képződött.
A város szerkezetátalakítási programja,

a „Tokaji kísérlet”
Egy alkalommal hallottam dr. Kunos József válságkezelőről. Felhívtam
telefonon, hogy beszélni szeretnék vele. Exellence volt a cégének a neve.
Megkerestem a pénzügyi vezetőmmel, Puskás Ildikóval, hogy segítségét
kérjem. Azt mondta, segít rendbe hozni a város gazdálkodását, de három-
millió forint tiszteletdíjat kér munkájáért. A pénztárunkban akkor nulla
forint volt, és rendkívül sok szállítói tartozás. Mindig attól féltünk Ildi-
kóval, hogy valaki csődeljárást indít ellenünk. Bár abban reménykedtem,
ez senkinek sem áll érdekében, mert ha csődbe kerülünk, akkor biztosan
nem számíthat a pénzére a szállító. Ez 1995 nyarán történt. A képviselő-
93
testület megszavazta a válságmenedzselést és az arra kért összeget úgy,

hogy azt majd kigazdálkodjuk, bízva a program sikerében. Más választá-
sunk nem volt. Megjegyzem, mikor dr. Kunos Józsefnél jártam pénzügyi
vezetőnkkel és elolvastam a reorganizáció tervezetét, indulatomban, nem
túl elegánsan, a szoba sarkába vágtam.
Kunos József erre azt a megjegyzést tette: „A huszonnegyedik óra öt-
venkilencedik percében vagytok.”
Munkatársával, Várszeg Tamással hozzákezdett a kilábalási program
elkészítéséhez. Részletes kérdőívet állítottak össze az intézményvezetők-
nek. Közben átnézték az önkormányzat pénzügyi szerkezetét. Rájöttek,
magas működési költséggel dolgozunk. Ízekre szedték az intézmények
költségvetését, és a munkafolyamatokat is mérték. Kiderült, hogy az
intézményvezetők munkaóra-tartalékokat építettek be az általuk veze-
tett intézményekbe. Ezt a kontrollkérdésekkel jól ki lehetett mutatni, és
a visszamérések is ezt igazolták. A nem szakmai dolgozóknál még na-
gyobb volt a munkaidő-pazarlás. Ezeknek a problémáknak fő oka volt,
hogy mióta az önkormányzat saját maga készítette a költségvetését, min-
den aktuális év költségvetése az előző év bázisára épült. Így minden évben
az intézmények jó lobbiképességüknek köszönhetően többet alkudtak ki
működésre és bérekre.
Kunosék a munka végeztével letettek egy vaskos ajánlást a városi
költségvetés rendbehozatalára, illetve azokra a szervezeti átalakításokra,
amelyek ehhez szükségesek voltak. Az anyag végére tettek egy határozat-
tervezet-csomagot.
Az átvilágítás idején mindenki ideges volt. Az a képviselő, aki az el-
lenfelem volt a választásoknál, felbőszítette a nővéreket azzal, hogy őket
is ki fogjuk rúgni. Hátam mögött értekezletet hívtak össze a Művelődési
Házban, engem szidtak, vádoltak, hogy elveszem a kenyerüket. Szeren-
csém volt, akkor éppen Tokajban voltam, és átmentem az értekezletre.
Szót kértem:
– Asszonyok! Senki sem akarja a munkaviszonyukat megszüntetni.
Csak gondoljanak bele, ha önöket elküldenénk, ki végezné el önök helyett
a munkát? Ezen elgondolkodtak.
– Valóban, ki végezné el helyettünk a munkát? – kérdeztek vissza.
Ezek után megnyugodva ki-ki visszament az intézményébe vagy haza.
A kilábalási program lényeges elemei értelmében a szakmai dolgozók
(tanárok, nővérek) száma nem változik. A tanároknál kell néhány túl-
óracsökkentést bevezetni. A nem szakmai dolgozók esetében (takarítók,
konyhai dolgozók stb.) hatórás munkanapot vezetünk be. Az intézmé-
94
nyeket logikusan összevonjuk. Például az általános iskolát és az óvodát

egy intézménnyé. A gimnáziumot a középiskolai kollégiummal egy intéz-
ménnyé. A kereskedelmi iskola önálló marad. Az egészségügyi és szoci-
ális intézményeket egy intézménnyé. Létre kell hozni a városi kincstárat,
mely az intézmények teljes könyvelését végzi, mert az intézményeknél,
a javaslat szerint, csak a szakmai dolgozók lehettek foglalkoztatva. A nem
szakmai dolgozók a kincstárba kerülnek, akiket a kincstárvezető munkál-
tatói jogába kell helyezni. Szintén a kincstárban kap helyet a városgond-
nokság. Az új intézményvezetői posztokat meg kell pályáztatni.
Ehhez határozatijavaslat-tervezeteket is kaptunk. Ezeket a szigorú ter-
veket kellett a testülettel elfogadtatni. Sokat gondolkodtam ezen, miként
lehetséges ez. Vízügyi felsőszintű vezetői tanfolyamomon pszichológiát
tanultunk. Ott is elmondták: nagyon súlyos, a szervezet egészére kiható
döntések meghozatalakor mindenképpen szükséges egy elegáns környezet,
valami kellemes harapnivaló és ital. Elkértem a Rákóczi pince emeleti tár-
gyalóját, meghívtam a képviselőket, Puskás Ildikót, dr. Kunos Józsefet. Az
egyik étteremből hozattunk különféle hidegtálakat, a Rákóczi pince borai
kínálták magukat. Kedvesen elcsevegtünk, s amikor a hangulat még olyan
volt, hogy dolgozhatunk is, feltettem a képviselőknek a kérdést: „Átalakul-
hatnánk-e képviselő-testületi üléssé?” Elkezdtem a dr. Kunos határozatter-
vezeteit egyenként megszavaztatni. Voltak kérdések, de megszavazták min-
det. Ezzel felhatalmazást kaptam a határozatok végrehajtására.
Elmentünk Ildikóval a Pénzügyminisztériumba. Szadai Erzsébetet
kerestük meg, aki az ÖNHIKI-t, az önhibáján kívül hátrányos helyzetű
önkormányzatok támogatását terjesztette a kormány elé. 75 millió forin-
tot kértünk a várható végkielégítésekre, de cserében egy olyan reorgani-
zációs programot ígértünk, amely útját állja a finanszírozási gondok újra
termelődésének. Szadai Erzsébet jól fogadta a programot. Felkerestük az
OTP Bank megyei igazgatóját. Elmondtam, milyen projektet kívánunk
végrehajtani. Kértem, ha szükségünk lesz – átmenetileg – pénzre, ak-
kor előlegezzék meg. Ők még észre sem vették, hogy pénzügyileg ve-
szélyes helyzetben vagyunk. Örültek ennek az előremutató tervnek és
biztosítottak támogatásukról. Felvettük a kapcsolatot minden szállítóval,
akik felé egy millió forintot meghaladó tartozásunk volt. Megnyugtat-
tunk őket, hogy megkapják a pénzüket, de átmeneti nehézségeink miatt
csak ütemezve tudunk fizetni. A szállítókkal erről felvettünk egy jegyző-
könyvet, leírtuk, milyen időközönként törlesztünk. Ildikó készített egy
finanszírozhatósági mátrixot, ütemezte a kiadásainkat és bevételeinket,
kidolgozta a törlesztés módját, idejét.
95
Ezekkel az előzetes lépésekkel pénzügyileg bebiztosítottuk magunkat.

Ekkor következtek az elbeszélgetések a nem szakmai dolgozókkal
a hatórás foglakoztatásról. A 260 dolgozóval ötös csoportokban beszél-
gettünk Ildikóval és jogtanácsosunkkal, dr. Barati Bélával. Elmondtuk,
a jelenlegi helyzetben csak napi hat órában tudjuk foglalkoztatni őket,
s ennek megfelelően a bérüket is ehhez kell igazítanunk. Sok vidéki dol-
gozó nem tudta vállalni a munkát. Összesen 78 dolgozó távozott a város-
tól felmondással, úgy, hogy jelentős végkielégítést, szabadságmegváltást,
akiknek járt, jubileumi jutalmat kaptak. A pénzt távozásuk napján vehet-
ték fel egy összegben. (Egyébként a Kincstár 1996. július 15-én jött létre
Jeroskovicsné Képes Judit vezetésével.) Körülbelül annyian mondtak fel,
amennyire számítottunk. Munkaügyi perünk csak kettő volt, de ezeket
megnyertünk. A hatórás foglalkoztatást az alacsonyabb létszámmal hat-
hét hónap múlva feloldottuk.
A város féléves költségvetését újra tárgyaltuk a megváltozott körülmé-
nyeknek megfelelően. Év végén már a város nyugdíjasait is meg tudtuk
lepni egy élelmiszereket tartalmazó karácsonyi csomaggal. A rendszer kb.
két év alatt állt be. Ezt a programot – kicsit fellazítva – fenntartottuk pol-
gármesterségem végéig.
A projekt befejeztével számos polgármester keresett fel azzal, hogy
szeretnék ők is megismerni a programot és annak a lebonyolítását. Sokan
azonban azt mondták, ezt az ő testületükkel nem lehetne megcsinálni.
A Tokajban végbement változások megismertetésére két országos
konferenciát is szerveztek, az egyiket a Pénzügyminisztérium, a másikat
az OTP Bank.
Varga Sándor pénzügy minisztériumi főosztályvezető felkért, írjak
egy cikket a tokaji eseményekről. Ennek szívesen eleget tettem, és Puskás
Ildikó segítségével el is készült a cikk, Tokaji kísérlet a Pénzügyi Szemle
1997. februári számában jelent meg. Jól döntöttünk, hogy a gimnázium,
a szakközépiskola és a sportcsarnok építését nem állítottuk le.
Munkahelyek megszűnése
Három meghatározó ipari üzem volt a rendszerváltáskor Tokajban, a Vas-
és Fémipari Szövetkezet, a Háziipari Szövetkezet és a Költségvetési Üzem,
mely átalakult ÉPSZOLG Kft.-vé. Az utóbbi az önkormányzat tulajdoná-
ban volt. Az ÉPSZOLG Kft. prosperálása rövid ideig tartott, a két szövetke-
zet egyre nehezebb helyzetbe került a termékeik iránti szerény érdeklődés
96
miatt. Mindkét cégnél fokozatosan kellett a létszámot csökkenteni. Majd

később felszámolták őket és bezártak. Egyedül az ÉPSZOLG Kft. maradt
felszínen, ahol Csombók Imre igazgató és Bányai Lászlóné főkönyvelő nyu-
galomba vonulása után a vezetők egymás után cserélődtek.
Az általános iskola felújítása,

a városi könyvtár elhelyezése
Megbeszéltük a képviselő-testülettel, nekivágunk az általános iskola fel-
újításának és bővítésének. Az volt a tervünk, hogy ebben az épületben
helyezzük el a városi könyvtárat is. Javasoltam, a tanulmányterveket Bo-
donyi Csabával készíttessük el.
A testület támogatta a javaslatot. Bodonyi Csaba felvette a kapcsolatot az
intézményvezetővel és a tantestülettel, megbeszélték igényeiket. A könyv-
tárvezetővel is egyeztetett. Ezúttal a könyvtárvezető nem emelt kifogást. Az
általános iskola, a gimnázium kiköltözése után, birtokba vette a régi épüle-
tet, csak ekkor látszott, milyen rossz állapotban is volt az ingatlan.
A beruházási programban szerepelt az általános iskola polgári iskolai
szárnyának teljes felújítása, a gimnáziumi szárny felújítása, a művészeti
tagozat részére bővítés a Tisza felé tetőtér-beépítéssel, aula építése a gim-
náziumi szárny mellé. Végezetül a polgári iskolai szárny teljes földszintjén
a városi könyvár kialakítása. Szép megbízatás volt. Az idő nem sürgetett,
bár azt mondtam Bodonyi Csabának, a lehető leggyorsabban készüljön
el. Javasoltam, a polgári iskolai szárny bejárata felé tegyen egy timpanont,
ezzel is emeljük az épület rangját. Csabának nem volt kifogása ellene.
Azon gondolkodtam, mit tegyek a pályázat megnyerése érdekében.
A szocialista–szabaddemokrata kormányból nem ismertem senkit.
Gondoltam, vágjunk bele úgy ismeretlenül.
Csaba elkészült a tervekkel, nagyon imponálóak voltak. A tantestület-
nek is és a könyvtárvezetőnek is tetszett.
Felhívtam a közoktatási minisztériumot, és azt az embert kértem, aki
a címzett támogatásokkal foglalkozik. Egy hölgyet kapcsoltak. Felvette
a telefont és kérdezte, minden állhat a rendelkezésemre.
– Szeretnénk egy iskolafelújítást és bővítést a településen, mert bor-
zasztó rossz műszaki állapotok vannak az épületeket illetően.
– Nem tudom önt biztatni – mondta a hölgy –, mert nagyon sok pá-
lyázatot adnak be, és annak csak az öt százaléka nyerhet. Erre az alapra
97
más szakágakból is adnak be pályázatokat, ott is hasonló mértékben kell

győztest hirdetni.
És már búcsúzott volna. Kétségbe estem a százalékon, meg azon,
hogy leráz.
– De nálunk valóban tarthatatlan állapotok vannak.
– Higgye el nekem, hozzánk olyanok pályáznak, ahol nagyon tartha-
tatlan állapotok vannak.
Kezdett vörösödni a fejem. „Miért nem ismerek én egy államtitkárt?!”
– gondoltam magamban. De nem ismertem, ezért a hölgyre szorultam.
– Adjon egy lehetőséget arra, hogy találkozzunk – kértem. – Szeret-
ném megmutatni a terveket.
– Rendben van, ha annyira akarja, de ne várjon ettől olyan nagy át-
törést.
Felmentem a megbeszélt időre. Az főosztályvezető hölgy kedvesen
fogadott, annak ellenére, hogy a telefonban olyan elutasítónak tűnt.
Úgy 45-50 év körüli egyszerű asszony volt. Nem egy főosztályvezető
benyomását keltette. Bemutatkoztam, beszéltem neki Tokajról, az in-
tézmények siralmas állapotáról, csak a gimnáziumot nem említettem.
Megmutattam a felmérési rajzokat, hogy lássa a két épület talán soha
nem esett át generál felújításon. Ez megérintette, legalábbis én így lát-
tam. Aztán elé tártam a felújítási tervet, amely többfunkciós volt: iskola,
művészeti tagozat, étkezde és városi könyvtár. Ez tetszett neki. Meg-
kérdezte, hogy működik a művészeti tagozat, milyen szakok vannak?
Beszéltünk a zenéről. Elárulta, a fia a Zeneakadémia vonós tanszakára
jár. Majd visszatértünk az általános iskolára. Így szólt a tervek megte-
kintése után:
– Megnézem, hogy mit tehetek, tudja, mi a szakmai előterjesztést ké-
szítjük elő, a politika dönt a közigazgatási államtitkári egyeztetést követő-
en, végezetül a kormányülésen.
– Rajta leszek, hogy eredményesek legyenek – mondta búcsúzóul.
Ettől a találkozástól kezdve a „cinkostársam” lett. Mindig tájékoztatott,
hogy átment a pályázat a közigazgatási államtitkári értekezleten, majd
a politikain. Aztán felhívott: az iskola benne van a kormány-előterjesztés-
ben, már csak a kormányülésen múlik, hogy átmegy-e.
Két hét után hívott ismét. Meg van az általános iskola felújítása és
bővítése, a könyvtár kialakítása projekt. Megszavazták. A beruházásra
536 millió forintot biztosított a kormány, szintén három évre elosztva.
Az igazgató úr, Kovács Zoltán és a tantestület nagy lelkesedéssel fo-
gadta a hírt, amit én vittem meg nekik. Mondtam a tantestületnek:
98
– Látjátok, az ígéretemet teljesí-

tettem, megújul az iskola, nem kell
már más levett cipőjében járnotok!
De az építkezés nagy megterhelés
lesz a gyerekeknek és a tanároknak is.
Azt mondták, nem baj, csak épül-
jön.
A kihirdetést követően a képvise-
lő-testület megbízta Bodonyi Csabát,
hogy lehetőleg gyorsan készítse el
a kiviteli tervet. Csaba még morgott
is a bajusza alatt: mindig csak gyor-
san, pedig egy tervet a tervezőnek
meg kell érlelnie magában. Mintegy
félévet vett igénybe a tervezés, majd
jöhetett a kivitelezés, a bonyolítási
munkát ismét az ÉPKONTROLL Kft.
munkatársai, Simon Gáborék végezték. A közbeszerzési eljárást a munka-
végzésre ismét a Kelet-Speck cég nyerte el.
A tanítás együtt folyt a kivitelezéssel. Mindez nagy körültekintést igé-
nyelt a kivitelezőtől és a tantestülettől, de a tanulóktól is. Csak három
osztályt kellett ideiglenesen kiköltöztetni: kettőt a kollégium tanulószo-
bájába, egyet az általános iskolai tornacsarnok egyik technikatermébe.
99
A munkákat figyelemmel kísértem, talán nem volt olyan nap, hogy

meg ne néztem volna. Az iskolát a hároméves ütemezés miatt 2000-ben
adtuk át. A beruházás eredményeként a könyvtár is méltó helyre került az
iskola épületében, Zelenákné Ónodi Csilla nagyon örült. A könyvek köl-
csönzésén kívül kulturális társasági hellyé vált az intézmény, ahol egyéb
események mellett az egyik legnépszerűbb rendezvényük lett a Hétfő este
100
a könyvtárban című találkozó. Itt jegyzem meg, hogy az átadást követő-

en minden év januárjában meghívtak, hogy adjak számot mintegy száz,
százhúsz ember előtt az önkormányzat előző évi működéséről és az új
esztendő terveiről.
A kis szakrendelő alapjainak lerakása

Dr. Ilosvai László személyében lett egy belgyógyászunk, akinek a rende-
lőjét és az ehhez tartozó várót az Egészségügyi Gyermekotthon műemlék
épületének utcára néző helyiségében alakítottunk ki, és kaptunk egy kis
labort is.
Időközben dr. Sedlák Mária elment nyugdíjba és helyette dr. Jánváry
Anna lett az ÁNTSZ igazgatója. Ő is inkább a szerencsi modern szakren-
delőt létesítette előnyben.
Ilosvai László és én nem hagytuk békén, kértünk fizikoterápiát, sze-
mészetet és fül-orr-gégészetet, nőgyógyászatot, ultrahangot, végül is sike-
rült mind. A nyíregyházi kórháztól kaptunk egy 25 éves röntgent, aminek
a röntgencsöve kiégett, de felújíttattuk. A gépet, a kellő sugárvédelemmel,
a gyermekotthonban helyeztük el. Nagy kihívás volt a környező települé-
sek polgármestereivel és háziorvosaival megértetni, hogy Tokajba küldjék
a betegeiket. Ez csak többé-kevésbé sikerült, mert a tokaji „szakrendelőt”
szerény elhelyezési körülményei miatt nem vették komolyan, de döcögött
a szekér.
Mellettünk szólt, hogy Tokajban nem kellett annyit várni az orvosra,
és a személyzet is készséges volt.
A mentőállomás létrehozása
Mint mindig, most is visszatérek rá, minden lépésünk célja az volt, hogy
bearanyozzuk a tokaji címert. Ez a gondolat vezérelt akkor is, amikor fel-
kerestem dr. Breitenbach Géza megyei mentőfőorvost azzal a kéréssel,
hogy szeretnénk egy mentőállomást. Nem lepte meg a kérésem, én lepőd-
tem meg attól, amit mondott.
– Semmi akadályát nem látom – kezdte –, csak néhány feltételt kell
biztosítanotok.
Azt hittem, hogy ilyen esetben az Országos Mentőszolgálat épít Tokaj-
ban egy új állomást.
101
– Kell két fűthető garázs, mert egyelőre két kocsit helyeznénk ki, kell
a személyzetnek pihenő- és diszpécserhelyiség.
A költségmegosztást a következőképpen gondolta: ők fizetik a mentő-
sök bérét, a benzint, mi meg a helyiségek fűtését, a gépkocsik mosásához
szükséges vízdíjat stb.
Hazajöttem, s elmondtam a képviselőknek a feltételeket. Azt mond-
ták, vágjunk bele. Azon gondolkodtunk, hol lehetne a mentőállomást
kialakítani. Azután eszünkbe jutott, a második kerületi orvosi rendelő
udvarán a két magas garázs, s a rendelő feletti emeleten lévő helyiségek
a pihenőnek és diszpécseri helyiség számára.
Kihívtuk a megyei mentőszolgálat építészét, ismerje meg a lehetősége-
ket. A terület tetszett neki, de azt is mondta, a garázson van mit javítani,
az épületen belül csak kisebb átalakítások kellenek, meg engedélyeztetni
kell az antenna elhelyezését az épületen kívül. Bolló Sándor műhelyve-
zető elkészítette a költségkalkulációt, amit benyújtottunk a testületnek.
A képviselő-testület szívta a fogát, de megszavazta.
A munkálatokat Bolló Sándorék elvégezték, és a főorvos ígérete sze-
rint létrejött a tokaji mentőállomás. Egyelőre álltuk a működési költsége-
ket, de miután megnyílt nálunk a mentőállomás, folyamatosan kerestem
az OMSZ országos igazgatóját a működési költségek miatt. Később már
az OMSZ fizette ezt.
A sétálóutca tervezése, építése

A forgalmat kitereltük a Rákóczi és Bethlen Gábor útról. Siralmas képet
mutatott a kátyús főutca a bezárt üzletekkel. Mióta az áruházat az AFÉSZ
megépítette az „átkosban”, az üzletek beköltöztek az áruházba, és számos
üzlethelyiség maradt üresen. Valahogy nem akadt rájuk bérlő.
A képviselő-testület elé terjesztettem, hogy a Rákóczi útból és a Beth-
len Gábor útból részben sétálóutcát, részben lakó-pihenő körzeti utat le-
hetne csinálni.
A testületi tagoknak Bodonyi Csaba részletesen ismertette az elkép-
zelését. Olyan álomról beszélt, amelyet a képviselők hittek is meg nem is,
de tetszett nekik. Azt mondták, „Csaba, tervezd meg, s majd meglátjuk.”
Főépítészünk nagy lelkesedéssel állt neki a munkának, ezúttal nem
kellett noszogatni a határidővel, mert nem is volt. A tervezésbe bevonta
Stóll Gábort és Huszár Jánost is a közúti igazgatóságtól. Gyakran be-
jártam az irodájába, figyelemmel kísértem a tervezés előrehaladását.
102
Egyszer Csaba a kezembe adta a Patina Kft. árukatalógusát, melyben

szebbnél szebb öntöttvas kandelábereket láttam, meg szeméttartókat és
egyéb utcabútorokat. Mutatta, melyiket képzeli el Tokaj főutcáján. Elállt
a szavam a csodálkozástól, oly szép volt. Azt mondta, ezeknek a lábára
rátesszük Tokaj bronzból kiöntött címerét is.
Egyszer csak a terv a kezemben volt, de nem tudtam vele mit kezdeni.
Majd egy nyíregyházi pályázatíró hölgyet ajánlottak nekem. Felkerestem
Feketéné Hladony Katalint és elmondtam, hogy már az elkerülő út elké-
szült, és a főutcával akarunk valamit kezdeni.
– Óh, hát ezt a tervet a Környezetvédelmi Minisztériumba kell beadni,
állítólag ott van forrás az ilyen típusú pályázatokra – mondta kimérten.
Hozzátette, ismeri az illetékes főosztályvezetőt. De azt, hogy megnyer-
jük a pályázatot, azt száz százalékban nem tudja garantálni.
– Mennyi pénzt lehet kapni egy sikeres pályázat esetén?
– A beruházás 75 százalékát maximum.
– Ez nem túl sok – mondtam szomorúan.
– Sokszor ennyit sem adnak meg, ilyenkor a tartalmat kell csökkente-
ni a forráshoz mérten.
Otthon a testület azt mondta, mindenképpen adjuk be a pályázatot,
mert ha nem adjuk be, akkor nem is nyerhetünk, ha pedig kevesebbet
adnak, akkor csökkentjük a tartalmat.
Felhívtam Katikát:
–Kezdheti írni a pályázatot! Küldöm a terveket!
Úgy is volt. Mikor a pályázat elkészült, áthívott Nyíregyházára, hogy
írjam alá a papírokat. Aztán megjött a pályázati értesítő, 65%-ot nyertünk.
Bodonyi Csabához vezetett az utam, aki nem örült a tartalomcsökkentés-
nek. Azt javasolta, hogy egészítse ki a megnyert pénzt az önkormányzat.
– Szó sem lehet róla – válaszoltam. – Bele kell nyúlni a tervbe!
– Mit hagyjak el? – kérdezte.
– Azt nem tudom, de a központi rész szép legyen. A kandeláberek
méregdrágák, abból nem kell annyi. Meg rövidíteni lehet a lakó-pihenő
övezet hosszát.
A beszélgetésünket követően otthagytam Csabát a gondjaiba temet-
kezve. Egy hét múlva keresett Tokajban. Bemutatta a csökkentett tervet.
A Rákóczi úton a későbbi Toldi fogadóig kétágú, lefelé hajló, olcsóbb kan-
delábereket helyezünk el. Ugyanezt tervezte a tiszti kaszinótól a Bethlen
Gábor úton, a Görög utcai elágazásig. Ezt a két szakaszt nevezte el lakó-
pihenő övezetnek. Itt a járdákon, csak a házak előtt tervezett díszkő bur-
kolatot. A főutca (a Rákóczi út és a Bethlen Gábor út) középső szakaszára
103
a főtérrel együtt teljes pompát tervezett. A járdák díszburkolatot kaptak

teljes hosszon, a főteret teljes egészében díszkövekkel tervezte meg, közé-
pen egy vörösesbarna körrel, melyet egy sárga díszgyűrű választ el a szür-
ke burkolattól, míg középen újra sárgává vált a burkolat. A főtéri dísz-
köveket egyébként legyező alakú kiosztásban tervezte. Díszkőburkolatot
kapott a Dózsa György utca a római katolikus templom végi szakaszáig.
Ide parkolók is kerültek a rajzon félútnyi szélességben. A majd megépülő
Toldi fogadótól a tiszti kaszinóig kétágú, gyönyörű kandelábereket ter-
vezett, háromágúakat a műemlék épületek elé és a főtérre. A sétálóutca
és a lakó-pihenő övezet esetében nem kiemelt járdaszegéllyel dolgozott,
hanem a csapadékvíz-rácsok választották el a járdát az úttól.
A terv papíron is jól mutatott, hát még valóságban. A munka a csapa-
dékvíz-rendszer felújításával kezdődött. Ezzel együtt a még föld alá nem
került vezetékeket helyezték el, és kötötték be az ingatlanokhoz, illetve
helyezték el a kandeláberek villanyvezetékeit.
Mikor díszkövezték a járdákat, mindenki csodálkozott, milyen szép,
de leginkább a főtér legyezőszerű kőkirakása tetszett a tokajiaknak.
104
A munka során minden burkolat

alá aljzatbeton került, majd homokba
rakták a díszköveket. A főút középen
tartós finomaszfalt-burkolatot kapott.
A kivitelezés befejezésével a tokaji-
ak a csodájára jártak a sétálóutcának,
különösen este, mikor világítottak
a kandeláberek. Azt hallottam, még
Tiszaladányból is bejöttek megnézni.
Nem sokára az a vád ért, hogy csak
az óvárost fejlesztem. Ezért a Közúttal
közösen hozzáláttunk az útfelújítá-
soknak Tokaj más részein is.
Ezek mellett számos szolgálati la-
kást felújítottunk, és javítottuk a „kis-
tokaji” utcák állapotát.
A Degenfeld-palota
Megkeresett Prácser Miklós, a Gróf Degenfeld Szőlészeti és Borászati
Kft. ügyvezető igazgatója azzal, hogy egy ingatlanra lenne szükségük
Tokajban.
Nem tudtam, milyen épületre gondol. Azt mondta, nagyra. Éttermet,
konyhát, ha van pincéje, pinceborozót szeretnének elhelyezni benne, iro-
dákat, kiállító- és konferencia termet. Mindjárt a Zákó-ház jutott eszem-
be. Ez a főtér legnagyobb dufartos épülete, szemben a római katolikus
templommal.
– A főtéri Degenfeld-palota eladó.
– Az a Degenfeldeké volt? – kérdezte csodálkozva.
– Igen. Egykoron…
– Érdekes. Örülni fog neki a grófnő.
Miklós távozását követő testületi ülésen előterjesztettem az eladásra
történő javaslatomat. Mindenki egyetértett az eladással. Borzasztó álla-
potban volt az épület. Felértékeltettem az ingatlant és megtettem az aján-
latot Prácser Miklósnak. Szívta a fogát, mert ők nem gondoltak ennyire.
Azt mondtam neki: a város szívében a legszebb épületet nem adhatjuk
„bagóért”.
Megegyeztünk a felértékelési ár felett.
105
A Tokaj-monográfia
A város képviselő-testületének tagja volt dr. Bencsik János, aki 1993-ban
felvette, meg kellene írni a város monográfiáját. Ezzel a javaslattal vala-
mennyi képviselőtársunk egyetértett, és felkértek mindkettőnket, tegyük
meg a szükséges intézkedéseket.
Felkerestük a mádi születésű dr. Orosz István professzor urat Debre-
cenben a Kossuth Lajos Tudomány Egyetem Történelem tanszékén.
– Te, János, nem is tudjátok mit kértek tőlem – mondta dr. Bencsik Já-
nosnak. – Tokaj az a város, amelyről annyi írásos dokumentum, irodalom
van, hogy kutató legyen a talpán, aki tud szelektálni közöttük, ezért nehéz!
– Professzor úr – kapcsolódtam a beszélgetésbe –, nehéz, de nagyon
hálás a munka.
– János, akkor elvállalom, ha te is bekapcsolódsz a szerkesztésbe.
– Rendben van! – csapott a professzor tenyerébe dr. Bencsik János.
Nagyon megörültem, megszületett az egyezség a szakmában országos
hírű professzorral. A két doktor azonnal el is kezdte szóban szerkeszteni
a monográfiát. Úgy gondolták: két kötetben jelentetik meg, szóba kerül-
tek az egyes fejezetek szerzői is. Teljes lázban égtek.
Az első két kötet 1995-ben jelent meg, Tokaj – Várostörténeti tanul-
mányok címmel. Szerkesztette: dr. Bencsik János és dr. Orosz István.
106
Az első kötet a város múltját az őskortól a XVI. századig, míg a második

kötet a XVI. századtól 1930-as évekig dolgozta fel. Készült egy harmadik
kötet is, melyet már dr. Bencsik János egyedül szerkesztett. Ez a görögök
betelepülésével, a zsidóság itteni létével, a szőlő- és borkereskedelemmel,
az iskolák történetével és a kulturális civil szervezetekkel foglalkozott. Ez
a kötet 2002-ben jelent meg.
A Várostörténeti tanulmányoknak van egy negyedik kötete is, amit
Ulrich Béla nyíregyházi történész írt 2003-ban. Címe: Tokaj gazdálkodá-
sa a XVII. század második felétől a Napóleoni háborúk koráig.
Az idegenforgalmi szálláshelyek bővítése

Sokáig a Makk Marci volt Tokaj egyetlen panziója. Személy szerint örül-
tem, mert az első családi vállalkozás volt, amely néhány embert is fog-
lalkoztatott. Nem sokkal később, 1996-ban Toldi Miklós megvásárolta
a Rákóczi úti húsbolt épületét, és Bodonyi Csaba tervei szerint – a mű-
emléki előírásoknak megfelelően – felújította. Igényes panziót és éttermet
nyitott. Az épületen a műemlékesek találtak egy régen befalazott kocsibe-
járót, amit megnyitottak. Ez is rangot adott a fogadónak.
107
A Hild-érmes Tokaj
1996-ra beérett Tokaj tízéves intenzív városfejlesztésének eredménye.
A város elnyerte a Magyar Urbanisztikai Társaságtól a Hild-érmet. Az
elismerés azt jelentette, hogy a város 10 éves tudatos és következetes ar-
culatváltását, fejlesztését a szakemberek országos szinten is jelentősnek
ítélték, hiszen a Hild-érem elnyeréséért 1996-ban is 16 város versengett,
s Tokaj a három nyertes település között lehetett. Kevés város kapott ed-
dig ilyen elismerést Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, csupán Sárospa-
tak és Kazincbarcika.
A díj átadása szerencsésen egybe esett Tokaj újból visszakapott városi
címének10 éves évfordulójával.
Az Egészségügyi Gyermekotthon megmentése

Visóczki Kálmán vezető ügyésznél voltam éppen, amikor hívott telefo-
non dr. Sedlák Mária, az ÁNTSZ tiszti főorvosa.
– János, már egész délelőtt kerestem magát – mondta ziláltan a telefon-
ba. – Itt vagyunk Tokajban, és kriminális állapotok vannak a gyermekott-
honban, a gyerekek piszkosak, van, aki alól hiányzik a lepedő, fekáliával
szennyezett szivacsmatracokat találtunk, és vannak svábbogarak is. Bezár-
tatom az intézményt! Elköltöztetem a gyerekeket!
Nagyon megrémültem.
– Fél órán belül találkozzunk az irodámban – javasoltam.
Úgy is volt, nagyon feldúlt állapotban volt a doktornő, teljesen jogo-
san, mint számomra is kiderült a beszélgetés utáni látogatásom során.
Azt mondtam dr. Sedlák Máriának, hogy három hetet adjon nekem,
míg felújíttatom a volt „kistokaji” iskolát, és alkalmassá teszem, a gyere-
kek átmeneti elhelyezésére. Addig is megteszünk mindent az átmeneti
időben a gyermekotthonban. Nem nagyon tetszett neki az ötletem. De
én rimánkodtam, hogy bízzon bennem. Féltem attól, ha a gyerekeket el-
viteti, akkor azok soha nem térnek vissza, és mintegy száz dolgozónak,
nővéreknek, konyhásoknak, takarítóknak, kisegítőknek a munkája meg-
szűnhet. Végül nagy huzavona után ráállt a javaslatomra.
A képviselő-testületet összehívtam és tájékoztattam őket a rendkívüli
eseményről. Ők támogatták az elképzelésemet, és vállalták a kiadásokat is.
Másnap szóltam a költségvetési üzemünk vezetőjének, kezdjenek hoz-
zá a „kistokaji” iskola belső felújításához. Több szociális helyiséget kellet
108
építeni, mint amennyi az iskolában volt. Mikor elkészültünk, értesítet-

tem az ÁNTSZ-t, hogy hozzájárul-e a felújított épületbe való költözte-
téshez. Igen volt a válasz. Amint végeztünk a kiköltöztetéssel, kértem
a költségvetési üzem vezetőjét, készítsen egy árkalkulációt az Egészség-
ügyi Gyermekotthon olyan szintű felújítására, amilyet az ÁNTSZ is elfo-
gad. A források rendelkezésre álltak.
A költségvetés összege 47 millió forint volt. A testület elé terjesztet-
tem, amit szintén jóváhagytak. A döntés után megbíztam a cégünket,
hogy azonnal kezdjék meg a felújítási munkálatokat. Mi pizsamákat és
ágyneműket szereztünk be megfelelő számban. A munka három hónap
múlva elkészült. A tisztaság szagát éreztem mindenütt, mikor végigjár-
tam az otthon épületegyüttesét. Kihívattam dr. Sedlák Máriát. Az ágya-
kon friss lepedő és vánkos volt, új takarók. Elégedett volt. Engedélyezte
a gyermekotthon újbóli megnyitását.
Ettől kezdve dr. Kis Imre gyermekorvosra bíztuk az Egészségügyi
Gyermekotthon szakmai felügyeletét.
A kereskedelmi iskola bővítése

A kereskedelmi középiskolát évek óta kiválóan vezette Nagy Endréné. Az
iskolát érettségit adó, középfokú iskolává akarta fejleszteni. A megürese-
dett tanári álláshelyeket szisztematikusan úgy töltötte fel, hogy egyetemet
végzett tanárokat vett fel. Számtalanszor beszélgettem vele az iskolafej-
lesztésről. A hagyományos szakok mellett vámkezelői és idegenforgalmi
szakokat tervezett. A beszélgetések számomra minden esetben szellemi
felfrissülést és plusz energiát adtak. Örökké hálás leszek neki érte.
Egy alkalommal azt mondta nekem, hogy nagyon zsúfoltan vannak,
de összegyűlt egy kis pénzük a szakképzési alapból. Mit szólnék hozzá, ha
egy tetőteret építenének, ahol további termeket tudnának kialakítani. Mit
mondhattam volna?
– Én nagyon támogatom. Vágjanak bele!
Úgy is lett, egy éven belül elkészült a tetőtér az egykori lapos fedelű
utászlaktanya parancsnoki épületén. Az építkezés eredményeként több
tantermük lett.
A szakképzési alapból több alkalommal vásároltak számítógépeket és
egyéb, a tanítást szolgáló eszközöket.
Évike mindig jó gazda módjára vezette az iskolát. Már nyugdíjba vonult
volna, amikor rávettem, hogy húzzon még rá egy évet az igazgatóságra.
109
Szennyvízcsatorna építése
Még ebben a ciklusban lehetőségünk nyílott arra, hogy az Óvár és a Bem
utcán, valamint a Bajcsy-Zsilinszky, az Ady Endre, a Tarcali és a Ladányi
úton szennyvízcsatornát építsünk. Az óvárosban a főbb utakon az útre-
konstrukciók során már elkészült a szennyvízcsatorna. Kistokajban a ge-
rinchálózatot építettük meg a környezetvédelmi alap támogatásából.
A Bacchus-szobor története
A német testvérvárosból megkeresett Klaus Frietsch azzal, hogy partner-
ségünk 10. évfordulójára egy követ szeretnének elhelyezni városunk egyik
frekventált pontján, amely emlékeztet a tízéves barátságra. Kérdeztem,
mennyi pénzt szánnak erre a kőre. Mondott egy viszonylag magas ösz-
szeget, amennyit a testvérvárosi kapcsolatokban nem szokás ajándékozni.
Szóltam Bodonyi Csabának. Azt mondta, hogy ebből egy kisebb bronz-
szobor is kijön. Nagy izgalomba jöttem a lehetőségtől. Csaba elhozott To-
kajba egy fiatal és tehetséges miskolci szobrászművészt, Szanyi Pétert. Ő
a Degenfeld-házzal szemben, de még a Dózsa György út végében el tudna
képzelni egy ivókutat. Sukorói mészkőből készülne, egy hordó lenne a
talpazat tetején vízszintesen elhelyezve, a hordó két fenekén a két város
címere. Ezen a hordón ülne Bacchus
bronzból. A vízfogó tálca peremére
pedig két nyelven felírná, hogy Tokaj
– Oestrich-Winkel partnervárosok,
1331 km. Nagyon tetszett ez a zsá-
nerszobor-ötlet. A képviselő-testület
elé is terjesztettük, olyan megosz-
tásban, hogy a németek fizetnék az
alkotás bronz részét, mi pedig a su-
korói mészkő részét. A testület elfo-
gadta a tervet. Három hónap múlva
elkészült a képzőművészeti alkotás,
amit a szerződés aláírásának évfor-
dulójára át is adtunk. Az avatóra
meghívtunk egy népesebb német de-
legációt. Őket már Hans Dieter Mil-
ke, az új polgármester kísérte.
110
Klaus Frietsch kitüntetése

Még az előző év őszén Kuncze Gábort hívtam meg a szüreti napok csúcs-
eseményére, a szüreti felvonulásra, illetve megkértem, hogy a felvonulás
után a főtéren összegyűlt tömeghez szóljon. Nagy örömmel fogadta el
a meghívást. A beszéd elmondása után a boros standoknál kóstolgattunk
bort, majd elmentünk a Toldi fogadóba megebédelni. Hozta a feleségét is
és az enyém is ott volt. Jó hangulatban telt az idő, hiszen a tokaji szüreti
napokon mindenki vidám. Beszélgettünk a városról, meg arról, milyen
hagyománya van Tokajban a szüreti napoknak. Beszéltünk sok minden-
ről, többek között a testvérvárosi kapcsolat virágzásáról. Neki jutott eszé-
be, hogyha ilyen kiválóak a kapcsolatok, akkor a partner polgármestert
ki is lehetne tüntetni.
– Kormánykitüntetést kaphat? – kérdeztem bizonytalanul.
– Igen – erősítette meg. Csak jelezzem, kiről van szó, mik a személyi
adatai.
Ennek megfelelően Szabolcs Erzsébeten keresztül Frau Frietsch-től,
Klaus feleségétől megkérdeztem a polgármester személyi adatait. Majd
a megbeszéltek szerit elküldtem Kuncze Gábornak. 1998. március 15-e
előtt egy hónappal kaptam egy értesítést a Belügyminisztériumból, hogy
111
Klaus Frietsch urat a kormány szeretné kitüntetni a Magyar Köztársasá-

gi Érdemkereszt arany fokozatával. Kérdezték, hogy hol kívánja átvenni
a kitüntetést a Belügyminisztériumban vagy Tokajban. Frau Frietschnek
elmondtam, miről van szó. Ő azt válaszolta, tőlem szívesebben átvenné
Tokajban. Így is történt, Klaus Frietsch március 15-én Tokajba utazott,
ahol a gimnázium diákjai egy kedves műsorral gratuláltak neki, majd pár
méltató szóval – a köztársasági elnök megbízásából – a volt polgármester
mellére tűztem a kitüntetést. Klaus Frietsch erre az alkalomra az Egész-
ségügyi Gyermekotthon gyermekei számára egy kocsi játékot hozott.
A városháza műemléki szárnyának felújítása

A városháza műemléki szárnyát már 1997-ben elkezdtük felújítani. A ter-
veket Farkas Pál készítette. Nagy vitáink voltak a műemléki szervezettel,
egyebek mellett nem engedték a gázfűtés bevezetését. Mikor megszüle-
tett a döntés, akkor a Tokaj Költségvetési Üzem hozzálátott a kivitelezési
munkálatokhoz. A városháza műemléki szárnyát 2008 tavaszán adták át.
Gyönyörű volt az épület, kívül-belül megszépült. Az emeleten az iro-
dámat megnövelték, ezt követte a titkárság és a jegyző szobája.
112
A földszinten, a volt könyvtár helyén, húszfős kistanácskozót alakítot-

tak ki, a dufart másik oldalán az anyakönyvvezető és az iktató egy kéz-
irattárral kapott helyet. A tetőteret is beépítették, ahol egy negyvenöt fős
tanácskozó helyiséget alakítottak ki, illetve szociális-, kávéfőző-, valamint
raktárhelyiségeket és vizesblokkot. Az épületben a bútorokat is kicserél-
tük minőségi irodabútorokra.
Igyekeztem a szobámat otthonossá varázsolni, felhozattam a raktárból
Gyoroki Pál festőművész monumentális festményét, amely Rákóczi be-
vonulását ábrázolja. A megyei múzeumi szervezettől kölcsönöztem régi
képeket, majd később Jeddi Fehér Andor leszármazottjától megkaptam
a szülei portréit. Ki volt téve Tokaj-Hegyalja 1865-s térképmásolata, ame-
lyet Szabó József készített és egy világtérkép. A magyar és a városcímeren
kívül a székem mögött voltak a zászlók elhelyezve, a magyar, a millen-
niumi, az uniós és a székely. Igyekeztem a szobát kis bronzszobrokkal is
díszíteni, amelyeket én vásároltam. A helyiségnek volt egy tárgyaló része,
ahol tizenkét-tizenhárom fő ülhet le.
„A Közigazgatásért” miniszteri díj

„Májer János úrnak, Tokaj város polgármesterének, Tokaj város fel-
emelkedése érdekében, a hazai és nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének
elősegítésében kifejtett eredményes munkája elismeréséül „A KÖZIGAZ-
GATÁSÉRT” MINISZTERI DÍJ-at adományozom.
Budapest, 1997. március 15. Kuncze Gábor Belügyminiszter
(001/605/1997.)”
Hadnaggyá léptettek elő

A Honvédelmi Miniszter 1165/1997. számú határozatával, a hadköteles ka-
tonák szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi. XLIV törvény 43. §. alapján
figyelembe véve katonai, szakmai, felkészültségemet, mozgósítási beosztás-
ban végzett munkámat (helyi ár- és belvízvédekezés) a honvédelemben ki-
fejtett tevékenységemért, a Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnokának
javaslatára, 1997. május 21-i hatállyal Keleti György honvédelmi miniszter
kinevezett tartalékos hadnaggyá.
113
A megyei önkormányzat és
a Tokaji Írótábor Egyesület díszoklevele
A Tokaji Írótábor 25. évében segítő, támogató munkámnak az elismeré-
seként díszoklevelet adományoztak, 1997. augusztus 16-án. Aláírók: az
írótábor nevében Gál Sándor kuratóriumi elnök és Gyárfás Ildikó, a Bor-
sod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke.

A rendszerváltást követő harmadik országgyűlési választást is nagy
kampány előzte meg. A baloldali kormány, illetve a szocialisták bíztak
a győzelmükben, mivel – szerintük – sikerült rendbe tenni a gazdaságot.
A jobboldali Fidesz viszont azzal érvelt, hogy a „Bokros-csomag” tönk-
retette az országot, általános elszegényedést eredményezett. Érvek és el-
lenérvek csaptak össze, olykor durván is. A Fidesz komolyan készült első
választási győzelmére.
A kispártok is ringbe szálltak Tokajban is, de nem sok eséllyel. A vá-
lasztásokat végül a Fidesz nyerte meg, de kénytelen volt koalíciós társat
keresni. A Kisgazdapárt lett az egyik partner, Torgyán József pártelnök
miniszteri megbízást kapott, valamint az MDF.
Félévvel később került sor az esedékes önkormányzati választásra.
Újabb jelölttársam szintén tokaji születésű, közismert család tagja volt,
főiskolai tanár, aki itt élt a városban, innen járt be naponta munkahelyére.
Nem ismertem közéleti vezetői ambícióit, meglepett, hogy kihívóm lett,
s hogy programjának középpontjában a vezetőváltás mellett a fejlesztési
folyamatok részbeni leállítása szerepelt.
Erős kampányt folytattak ellenem, főképpen „Kistokajban”. Vádjaik: lel-
ketlenül vezetem a várost és túlzásba viszem a beruházásokat. Nincs szük-
ség a sétálóutcára. Megvádoltak a nem tokajiak helyzetbe hozásával, és azt
is a szememre vetették, hogy nem hallgatom meg a lakosság problémáit,
panaszait. „A sétálóutca a város büszkesége” – érveltem, a turizmus szem-
pontjából igazi vonzerővé vált. Az idegenek helyzetbe hozásának vádja
pedig csúsztatás volt, mert nagyberuházásokra alkalmas tokaji építőipari
nagycéggel, sajnos, nem rendelkeztünk. A lelketlenségre pedig azt válaszol-
tam, hogy aki iskolákat, kollégiumot és két sportcsarnokot épít a fiatalok
számára és rendszeresen foglalkozik az időskorúak szociális ellátásával, fej-
114
leszti az egészségügyet, az nem lehet lelketlen. Egy dologban viszont igazuk

volt bírálóimnak: az új munkahelyek teremtésében nem voltunk sikeresek.
Később sem. Folytatni akartam fejlesztési munkámat, és nem megállni fél-
úton 11 év után. Fajsúlyos jelölt állt velem szemben. A választások napját
izgatottan éltem meg. Éjfél után azonban kiderült, hogy a szavazóktól 65%-
ot kaptam, tehát újra én győztem, és folytathatom szeretett városom ön-
kormányzati vezetését. Az 1998-as képviselő-testület megválasztott tagjai:
Cseh Zoltán, Csordás Sándor, dr. Dankóné Patkó Kornélia, Dévald István,
dr. Kis Imre, Szegedi Tibor, Zelenák István, Ördög Ferenc, Kovács Zoltán,
dr. Szabolcs István, dr. Mátyás János. Újra Cseh Zoltánt javasoltam alpol-
gármesternek, akit a testület megválasztott.
A megalakult új kormánnyal sem volt kapcsolatom, nem ismertem
tagjait.
Kékessy Dezső volt segítségemre. Az általa vezetett Svájci–Magyar
Kereskedelmi Társaság egyszer már tanácskozott Tokajban, akkor ismer-
kedtünk meg. Amikor újra megkeresett, elmondta, hogy jó kapcsolatot
ápol Orbán Viktor miniszterelnök úrral és kormányának tagjaival, majd
felajánlotta számomra kapcsolatait, amelynek örültem, mert csak így lát-
tam esélyt ciklusprogramom megvalósítására.
Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat

1998. május 1-től kezdte el működését Tokajban a Családsegítő Szolgálat.
Az Egyesített Népjóléti Intézmény (röviden ENI) egyik intézménye lett.
Az ENI vezetője dr. Szabolcs István volt ekkor. A Családsegítő Szolgálat
szakmai irányítását Posta Andrea látta el. Az 1998-as év folyamán fokoza-
tosan csatlakoztak a települések feladatellátási szerződés kötésével a szol-
gálathoz: Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Bodrogkeresztúr,
Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong. A családsegítést 4 fő dolgozó biztosí-
totta. Tarcal és Erdőbénye a családsegítés feladatát saját maga megoldotta.
A Gyermekjóléti Szolgálat feladatkörének ellátásával 1998. december
1-től bővült ki a szolgálat munkája. A feladatkör bővülésével 3 fővel gya-
rapodott a szakmai létszám. A szolgálat ellátási körzetébe a következő te-
lepülések tartoztak: Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Bodrog-
keresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong. Tarcal és Erdőbénye település
a gyermekjóléti szolgáltatás feladatkörét saját magának látta el. 2002-től
a szolgálathoz került a házi segítségnyújtás, a szociális étkeztetés és idő-
sek klubja is. Így az intézmény a szociális alapszolgáltatásokat biztosította
115
a településen. A házi segítségnyújtásban 3 fő, az idősek klubjában 2 fő,

a szociális étkeztetésben szintén 2 fő dolgozott. 2003-ban Tokaj Város
Önkormányzata pályázott a jelzőrendszeres házi segítségnyújtásban
használatos jelzőkészülékekre, melyet meg is nyert. Így a településen
2004. március 1-től bővült a szociális alapszolgáltatások köre. Tarcal
település 2005. augusztus 1-vel csatlakozott a társuláshoz. 2006-ban az
ENI élén vezetőváltás következett be: dr. Kristóf András lett az intéz-
mény vezetője. 2006-ban a Tokaji Többcélú Kistérségi Társulás pályázott
jelzőkészülékekre, melyet meg is nyert, így a jelzőrendszeres házi segítség-
nyújtást már a környező településeken is tudták biztosítani 230 készülék-
kel. A jelzőrendszeres házi segítségnyújtást 24 fő megbízási szerződéses
munkatárs biztosította, akkor is és jelenleg is a környező településeket is
beleértve. 2008. évben az előző vezető,dr. Kristóf András lemondott, így
dr. Mátyás János lett az ENI intézményvezetője. 2009. évben a követke-
ző települések csatlakoztak a házi segítségnyújtás ellátására: Tiszaladány,
Tiszatardos, Csobaj, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong.
A házi segítségnyújtás ellátására 7 fő szociális gondozót alkalmaztunk. Az
Egyesített Népjóléti Intézmény 2011. május 31-vel megszűnt, így a Csa-
ládsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat Tokaj Város Önkormányzata által
fenntartott önálló intézményként működik tovább. Az intézmény vezető-
je Posta Andrea lett, aki pályáztatás útján 5 évre kapott vezetői megbízást.
2013. július 1-től az intézmény önállósága megszűnt, a Tokaji Többcélú
Kistérségi Társulás intézménye lett, melynek vezetője én voltam. Az in-
tézmény szakmai irányítását továbbra is Posta Andrea végezte. Ettől az
időponttól a házi segítségnyújtás dolgozói létszáma bővült még 7 fővel.
Az Árvay borászat
2000-ben megkeresett Árvay János borász egy épületet vásárlásának
szándékával. Nem mondta, milyen célra. Találgattam, mi jöhetne szóba.
Felajánlottam a gyermekotthon mellett lévő házat a telekkel.
Aztán azt mondta, ő és a társa nagyobban és patinásabban gondol-
kodnak. Előállt egy javaslattal, mégpedig a volt tiszti kaszinó épületével.
Nagyon megörültem a választásának, hiszen általuk felújításra kerül-
het egy lerobbant eklektikus épület. Kérdeztem, mit akarnak az épülettel
kezdeni, amire az volt a válasz, hogy borászati központot szeretnének be-
lőle. Mondtam, nem sok telek van hozzá. Azt mondta, nem baj, mert sok
mindent a föld alatt akarnak megvalósítani.
116
Tájékoztattam a képviselő-testületet a vételi szándékról. Ők is örültek,

hiszen egy lepusztult épületünk gondos gazdára talál. Kiírtuk az épület
eladására a pályázatot, előtte felértékeltettük. Az Árvay Borászaton kívül
senki sem pályázott.
A tervezéssel az Árvay borászat Farkas Pált bízta meg. A nehézkesen
beszerzett engedélyek után elkezdődött az építkezés, mely a régi épület
teljes felújításával járt. Építettek a régi épülethez a József Attila utcával
párhuzamos szárnyat, ezt főleg a borászat céljaira használják. Felújítot-
ták a volt tiszti kaszinó alatti pincéket. Ezek lettek az érlelő pincék, majd
a föld alatt és az új szárny alatt megépült a feldolgozó és a palackozó. Az
egész épület megújulva egy csodapalotához hasonlított.
Később Árvay János szakított a borászattal és cége most Sauska borá-
szat néven üzemel.
Az Időskorúak Otthonának építése, a Kereskedelmi

Idegenforgalmi Iskola felújítása és bővítése
Egyik fő célunk volt az Időskorúak Otthonának a kitelepítése a főtérről,
illetve egy új épület felépítése a Ripária telepen. Ez a terület az önkor-
mányzat tulajdonában volt, ezért is látszott célszerűnek ideépíteni az
otthont, nem beszélve a szép, nyugodt természeti környezetről. A tanul-
117
mányterveket még az előző ciklusban elkészíttette a testület Bodonyi Csa-

bával. Így volt már egy dokumentációnk.
Kerestem a kapcsolatot Harrach Péterhez, a szociális és egészségügyi mi-
niszterhez. Bizony a próbálkozásaim először nem jártak sikerrel. A minisz-
ter úr nagyon elfoglalt, a miniszter úr tárgyal, a miniszter úr konferencián
van, a miniszter úr külföldön tartózkodik. Ezekkel az indokokkal ráztak le
a titkárnők. Nagyon dühös voltam, s azt mondtam, milyen demokrácia az,
ahol egy városi polgármester nem tud szót váltani egy miniszterrel.
Ez hatott, mert az egyik alkalommal rezignáltan bekapcsoltak hozzá.
Barátságosan üdvözölt. Szerintem, fogalma sem volt, hogy milyen hosszú
idő óta keresem. Bemutatkoztam. Mondtam, hogy Tokaj polgármestere
vagyok.
– Óh, ott jó bor terem – jegyezte meg.
– Igen! Éppen azért keresem, mert szeretném, ha miniszter úr elláto-
gatna Tokajba.
– Semmi akadálya, úgysem jártam arra még, szívesen meglátogatom
polgármester urat – mondta vidáman, majd hozzátette, egyeztessek a tit-
kárnőivel.
Arra kértem, szóljon a titkárnőinek is az ígéretéről, mert ők igencsak
megnehezítették a kapcsolatfelvételünket.
Mintegy két hónap telt el, május volt, ragyogó idő, amikor a miniszter
úr megüzente: három nap múlva meglátogatna, ha nekem is jó az időpont.
Nagyon készültem a találkozásra, sokat vártam tőle. Wassermann Gyu-
lánénak, az Időskorúak Otthona igazgatójának jeleztem, hogy a szoká-
sosnál is jobban csillogjon-villogjon az otthon, mert a minisztert viszem
intézménylátogatásra. Délelőtt suhant be a miniszteri kocsi a polgármes-
teri hivatal elé. A szűkös tetőtéri irodámba invitáltam, megkínáltam egy
kávéval, amit szívesen fogadott. Kérdezte, mióta vagyok polgármester.
Elmondtam, hogy ’87. április 15-től vagyok a város vezetője. Azt mondta,
szép idő, majd beszámoltam neki az önkormányzat által addig elvégzett
fejlesztésekről. Elmondtam a miniszter úrnak, ha egy napra jött, akkor
sűríteni kell a programot, illetve az általam tervezett programelemekből
elhagyunk néhányat. Azt válaszolta, polgármester úr, ma az öné vagyok.
Ismertettem a szűkített programot, a megbeszélés után ebéd a Toldi foga-
dóban, majd elmennénk a Rákóczi pincébe egy jó borkóstolóra. Ezt köve-
tően azt ajánlottam, hogy vegyünk részt egy sétahajókázáson a Bodrogon
és a Tiszán. Nagyon tetszett neki ez a lehetőség.
Utána javasoltam neki a szakmai programot, miszerint nézzük meg
a főtéren lévő Időskorúak Otthonát. Így is történt. A kellemes ebéd után
118
felsétáltunk a Rákóczi pincébe, ahol dr. Kovács Tibor birtokigazgató úr

fogadott bennünket. Tibor a legjobb borait sorakoztatta fel a száraztól az
esszenciáig. Hálás voltam neki, hogy ennyire kitett magáért. A hangulat
oldódott, bár eddig is szívélyes volt. Elmentünk a kikötőhöz, felszálltunk
a sétahajóra, ahol Kónya Béla volt a kapitány.
Az ősállapotú Bodrog nagyon tetszett a miniszter úrnak. különösen él-
vezte a tobzódó vízililiomok és a vízitökök látványát. A folyón vadkacsák
és vízi csirkék úsztak, a part mentén gémek ólálkodtak. Még nekem is gyö-
nyörű látvány volt. Béla bácsit előzetesen megkérdeztem, hogy a miniszter
úr nem vezethetné-e az egyenesben a hajót, azt mondta, hogyne vezethet-
né, szólj neki. Ő készséggel hajlott rá. A szél átfújt a parancsnoki híd nyitott
ajtajain, nagy felfrissülést hozott. Elmentünk Bodrogkisfalud végéig, majd
vissza. Megnéztünk a szőke Tisza egy rövid szakaszát is. Pazar látványt mu-
tatott a napfényben csillogó tokaji hegy.
Mindezeket követően látogattuk meg az Időskorúak Otthonának ro-
mos és szegényes épületét. A főépületben, amely egykor az Aranysas szál-
lodának adott otthont, Wassermann-né, Margó fogadott. Végig kalauzolt
bennünket az épületben, megnéztük a gondozottakat. A szobák mérete kü-
lönböző volt, ennek megfelelően voltak bezsúfolva a vaságyak. Az ápoltak
szenvedtek a melegtől. Utána átkísértük a vendéget a II. és III. épületbe. Itt
már demens betegek is voltak. Az épületről pergett a vakolat. Meg is kér-
dezte a miniszter, nincs-e elképzelésünk arról, hogy új épületbe helyezzük
el az itt lakókat.
– Igen, miniszter úr – feleltem lelkesen. – Van egy tanulmánytervünk,
Bodonyi Csaba építész készítette, amit az irodán meg tudunk mutatni.
Egy 150 férőhelyes otthonban gondolkodunk.
– Rendben, akkor menjünk vissza az irodába – rendelkezett.
Elővettük a terveket és elmondtuk az elképzeléseinket az emelt szintű
ellátásról, a szociális részlegről és egy demens részlegről is. 150 főt szeret-
nénk itt elhelyezni, emberhez méltó körülmények között. A dokumentu-
mok áttanulmányozása során láthatta, alapos terv készült a költözésre és
az elhelyezésre.
– Polgármester úr, a tervet a költségbecsléssel adják be címzett támo-
gatásra, gondom lesz rá, hogy nyerjen.
(Ezt vártam! Ujjongtam magamban.) A találkozásomról a miniszterrel
a képviselő-testületnek is beszámoltam, s felhatalmaztak az intézkedésre.
Jó hónap múltán találkoztam dr. Ódor Ferenccel, a Borsod-Abaúj-
Zemplén Megyei Közgyűlés elnökével, országgyűlési képviselővel. Barát-
ságosan fogadott, azután rá is tért a lényegre.
119
– Jánoskám, sajnos, rossz hírről kell, hogy tájékoztassalak. Idén nem

fog menni az Időskorúak Otthona pályázat, mert helyette a megyei fenn-
tartásban lévő, encsi demens otthont fogjuk megnyerni.
Készpénznek vettem a rossz hírt, s nagyon elkeseredtem.
– Ti valószínűleg jövőre kerültök sorra.
Ettől sem lettem boldog.
Kékessy Dezső jelezte nekem, hamarosan össze fog hozni Orbán Vik-
tor miniszterelnök úrral, használjam ki a lehetőséget, tette hozzá. Egy
alkalommal épp kocsiban ültem, mikor több újságíró is felhívott, hogy
a miniszterelnök Tokaj-Hegyalján jár, nem ismerem-e a programját. Az
igazat válaszoltam, hogy nem. Közben felhívott egy birtokigazgató is és
sejtelmesen azt mondta, egy órára legyek a birtokon, a borkóstoló helyiség-
ben. Mindjárt tudtam, miről lehet szó. A megbeszélt időben megjelentem
a birtokon, és nemsokára megérkezett egy elegáns Mercedes mikrobusz.
Először a miniszterelnök szállt ki a járműből, majd követte Kékessy Dezső,
Madarász László, a Postabank vezérigazgatója és Szász Attila ügyvéd.
Bementünk a hűvös kínáló helyiségbe. Nagyon feszélyezetten éreztem
magam, de a társaság tagjai jól elbeszélgettek egymással. Megkóstolták
a miniszterelnök borát és elkezdték ugratni, a kóstoló során különböző hi-
bákat véltek felfedezni. Ő komolyan vette, és ránézett a birtokigazgatóra.
– Á! Nincs annak semmi baja! – mondta birtokigazgató.
A többiek pedig jót nevettek. Majd ismét kedélyesen elbeszélgettek, én
pedig próbáltam mosolyogni, mintha a társasághoz tartoznék. Most már
a birtok borait ízlelgették és elismerően szóltak róla. Én is ittam, bár csak
az aszút szerettem valamennyire, de nem akartam látványosan kilógni
a csapatból. Egyszer csak a miniszterelnök úr hozzám fordult.
– Mi újság van Tokajban, polgármester úr? – kérdezte mosolyogva.
– Dolgozunk – mondtam kissé zavartan.
– A fejlesztésekkel, hogy állnak?
– Nagy terveink vannak, a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középis-
kolát akarjuk felújítani és bővíteni.
Azért mondtam ezt, mert Ódor Ferenc közölte velem, az Időskorúak
Otthonáról már van elvi döntés.
– Mennyibe kerül a beruházás? – kérdezte a miniszterelnök.
– 550 millió forint
– Az elég sok – jegyezte meg.
– Címzett támogatások keretében nem annyira sok.
– Rendben. Hívja fel X.Y. államtitkár urat, rám hivatkozva kérje, te-
gyék be az idei címzett támogatások körébe.
120
A találkozásunkat Kékessy Dezső szervezte, s nem volt véletlen, hogy

a miniszterelnök a fejlesztésekre rákérdezett. Az ott tartózkodásom hát-
ralévő idejében az államtitkár nevét mormoltam magamban, hogy el ne
felejtsem. Itthon teljesen kétségbe estem, mert izgalmamban tényleg elfe-
lejtettem az államtitkár nevét. Azután felsejlett bennem egy név, mintha
Kollányi Györgyöt mondott volna. Hétfőn hívtam a Közoktatási Minisz-
tériumot és Kollányi György államtitkár urat kerestem. A titkárnő az vá-
laszolta, a tárcánál ilyen nevű államtitkár nincs. Uram Isten, szűköltem
magamban, egy néven nem bukhatok 550 millió forintot. Reménytelen-
nek láttam a helyzetemet. Jött egy mentőötlet! Felhívtam Madarász Lász-
ló urat, a Postabank vezérigazgatóját. A titkárnő soron kívül bekapcsolt
a főnökéhez. De Madarász úr ő sem tudott segíteni. Nem figyelte a beszél-
getésünket. Azt javasolta, hívjam fel a miniszterelnököt. Mondtam, hogy
a titkárságig sem jutok el. Akkor küldjek egy faxot. Adott is egy számot,
amelyről biztos elé teszik a levelet.
Elkezdtem fogalmazni a levelet, de nem találtam a megfelelő stílust,
pedig pályafutásom alatt rengeteg levelet írtam. Végül maradtam a té-
nyeknél, igyekeztem minél rövidebben megfogalmazni a lényeget. Félóra
múlva szóltam Kádas Kálmánné Erzsikének, a titkárnőmnek, hogy az ál-
talam megadott számra adja fel a levelet faxon.
Napokig semmi nem történt. Vajon intézkedik a miniszterelnök úr?
Majd felhívtam a minisztériumban azt a hölgyet, akitől korábban az álta-
lános iskolát kérdeztem, most pedig azt, hogy a kormány elé terjeszten-
dő anyagban benne van-e a tokaji Kereskedelmi és Idegenforgalmi Iskola.
Mondta, hogy nincs. Majd két nap múlva felhívott a főosztályvezető hölgy,
és közölte, hogy rendkívüli eset történt, a címzett támogatásokkal foglako-
zó főosztályvezetőket behívatták zárt ajtók mögé, és valamennyi címzett
támogatást átíratták.
– Mi benne vagyunk? – kérdeztem mohón.
– Igen – felelte, majd kicsit tréfálkozva megjegyezte Pokorni Zoltán
miniszter úr azt üzente, több közoktatási pályázatot ne merjek beadni…
Néhány hét múlva megjelent a Magyar Közlöny, és benne kétéves üte-
mezésben a tokaji Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola felújítása
és bővítése, összesen 550 millió forint értékben.
Az iskola alapkövét 2000. november 24-én tettük le, majd átadására
2002-ben került sor. A közbeszerzési eljáráson a Strabag Kft. nyert, így
ők építhették meg az iskolát. A bonyolító cég az ÉPKONTROLL Kft. volt.
A bővítés és felújítás 22 tanteremről, illetve egy új aula építéséről, előadó-
termek kialakításáról, valamint egy iskolai könyvtár létrehozásáról szólt.
121
A történetnek nincs vége

A közlöny megjelenése után telefonon hívott Harrach Péter miniszter úr
titkársága, mely szerint a miniszter úr találkozni akar velem. Mindjárt
arra gondoltam, számon akar kérni az Időskorúak Otthona miatt.
Felmentem, nem kevés izgalommal, Budapestre és vittem magammal
a feleségemet is. Arra gondoltam, a szemrehányása visszafogottabb lesz
egy hölgy társaságában. A titkárnő betessékelt a miniszter úr dolgozószo-
bájába a feleségemmel együtt. Udvarias ember módjára dicsérni kezdte
a feleségemet, milyen csinos és jól öltözött. Aztán előállt a „farbával”.
– Polgármester úr, nagyon kellemetlen helyzetbe kerültem a kor-
mányülésen.
Értetlenül vártam a folytatást.
– A miniszterelnök úrral vitát folytattam arról, hogy Tokajban az
Időskorúak Otthonát kell megépíteni, mire a miniszterelnök elmondta,
találkozott önnel, és ön nem ezt a beruházást kérte tőle, hanem valami-
lyen iskolát.
– Ez így volt – védekeztem, s elmondtam neki az Ódor Ferenccel tör-
tént beszélgetésünket.
– Mindenesetre nekem kellemetlen volt, mert felsültem a kormány-
ülésen.
122
Bocsánatot kértem. Majd megkérdeztem, a jövő évi címzett támogatá-

sok között szerepelteti-e a tokaji Időskorúak Otthonát?
– Igen, betesszük a programba, de jövőre pályázzanak.
– Rajtam nem múlik – válaszoltam.
Kijöttünk a minisztertől, s nem győztem hálás lenni feleségemnek,
hogy a beszélgetés nem csak a pályázati félreértésekről szólt.
Így két egymás utáni évre két címzett beruházást nyertünk. A testüle-
tet tájékoztattam a kereskedelmi iskola prioritásáról. Ennek a verziónak is
123
nagyon örültek. Számukra is Tokaj fejlődése volt a lényeg. Nagy Endréné

örömmel vette az iskola építésének lehetőségét, és elkezdték a beruházási
terv készítését.
A kereskedelmi iskola alapkőletételére 2000-ben került sor, míg az
épület átadására 2002 nyarán, ekkor már Szabó István igazgatósága alatt.
Wassermann-né Margó pragmatikusan fogta fel a történteket. Egynek
örült, hogy láthatta az alagút végét, a főtérről és a Dózsa György útról
átköltözni egy új épületbe.
Az Időskorúak Otthonának építése 2001-ben kezdődött, a Depona és a
RASZTER Kft. konzorcium nyerte el a kivitelezői pályázatot, ez 780 millió
forintba került. A bonyolító a Simon Gábor vezette ÉPKONTROLL Kft.
volt. A munkák a következő ciklusban, 2003-ban fejeződtek be.
Kékessy Dezsőt és Madarász Lászlót felhívtam, hogy megköszön-
jem a közreműködésüket. Továbbra is kiváló kapcsolatot ápoltam velük.
Mindketten rendszeresen kerestek, ha Tokajban jártak és Madarász Lász-
ló mindig arra ösztönzött, hogy környékezzem meg Kékessy Dezsőt egy
szálloda-programra.
Leégett a zsinagóga tetőszerkezete

1999-ben egy szeptemberi napon szirénahang süvített át belvároson. Nem
tudtam mire vélni, mígnem csörgött a mobiltelefonom. Szabóné Suszterics
Gizella pénzügyi vezető hívott, hogy ég a zsinagóga. Rohantam a templom-
hoz, és valóban lángnyelvek nyaldosták a tetőt. A zsinagóga vörösréz fedése
alatt a fa „gyufaszáraz” lett, így egy szikra is elég volt a tűzhöz. A szeren-
csi tűzoltók segítségére akkor érkeztek meg a nyíregyháziak, amikor én is
odaértem. Borzasztó volt a magasra törő lángok látványa. Szállt a pernye,
s a pernyében a templomra költött milliókat láttam elszállni. Nyomban az
villant át az agyamon, van-e biztosításunk? Hívtam Gizikét és kértem, hogy
Csörsz Lászlóval együtt sürgősen üljünk le, beszéljük meg a teendőket. Laci
kis idő múlva megérkezett, megnyugtatott, hogy a biztosítás rendben van.
Másnap megtekintettük Bodonyi Csabával, Farkas Palival és a műszakis
fiúkkal a „romokat”. Azt tapasztaltuk, hogy a tűz hatására a vörösréz de-
formálódott, sok helyen megfolyt. A vastag, hajlított „I” tartók pedig defor-
málódtak. A biztosítási kárenyhítés összege viszont fedezte a helyreállítást.
Rendőrségi nyomozás is indult az ügyben, hiszen szándékos gyújtoga-
tás történt. Az eljárás során megállapították, hogy gyerekek cigarettáztak
a tetőtérben. Valaki megzavarhatta őket, és az egyikük az égő cigarettacsik-
124
ket ijedtében a beton és a tető csatlakozásához dobta, ahol a ragasztóanyag

kicsordult az építés során. A ragasztó azonnal felizzott, ők pedig anélkül,
hogy szóltak volna valakinek, elszaladtak. Így alakult ki az óriási tűzvész.
A Fogyatékosok Otthona megyei fenntartású

intézmény lett
A képviselő-testület 1998 telén úgy határozott, hogy a Fogyatékosok Ott-
honát átadja megyei fenntartásba. Az intézménnyel kapcsolatosan sok
ellenőrzés volt, amely mindig valamilyen megállapításokat és előírásokat
tett. Ezekre az önkormányzatnak költséges intézkedéseket kellett hoznia.
Esély sem volt új épületre, hisz az új törvények kint a városban, különböző
lakások felvásárlásával és abban történő elhelyezésével rendelte elhelyez-
ni a fogyatékkal élő gyerekeket. Mi ezzel szakmailag sem értettünk egyet,
a Tokajban ápolt fogyatékkal élők súlyos állapotára tekintettel, másrészről
elegendő pénz sem állt rendelkezésünkre. Az intézmény erősen generálta
a hiányt a költségvetésünkben.
A törvény úgy szólt, hogy mindig az előző évben jelezni kell az in-
tézményátadást. Arra számítottunk, a megye 1999. január 1-vel veszi át
az intézményt. Azonban tévedtünk, a megye, különböző adminisztratív
akadályokkal húzta az időt. Így az átadásra csak 1999. október 1-én ke-
rülhetett sor.
A Bodrog-parti szálloda fiaskója

Egy alkalommal felkeresett Muha József sárospataki vállalkozó, hogy
a Bodrog-parton szeretne szállodát építeni, méghozzá egy háromszin-
tes hotelt, Bodrogra néző kilátással. Volt egy telkünk a Bodrogkereszt-
úri úton. Egyébként Muha József üzemeltette, a Pálházától nem messze
lévő kőkapui kastélyszállót is. Tehát jó referenciái voltak. Javaslatomra
felkérte Bodonyi Csabát, tervezze meg a szállodát. Csaba nagy lendü-
lettel látott munkához. Több vázlattervet is bemutatott Muha Józsefnek,
aki kis javítások után az egyiket elfogadta. Ígértem, hogy lobbizok Ódor
Ferencnél, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Területfejlesztési Tanács-
nál a pályázat kedvező bírálatáért. A megyei elnök is tisztában volt az-
zal, Tokajnak két fő kitörési pontja van, a kultúra és az idegenforgalom.
125
Ezért a területfejlesztési tanács az 50 szobás szálloda építési költségei-

nek 50 százalékos támogatását ítélte meg.
Muha Józseffel együtt örültem a sikeres pályázatnak, s ennek nyo-
mán hozzá is kezdett a területen a tereprendezéshez. Azt hittem, sínen
vagyunk. Szemem előtt láttam a Bodrogkeresztúri út házaival szemben
álló impozáns szállodát. Azt is említettem neki, hogy szerencséje van,
126
mert az Időskorúak Otthonához éppen a szálloda előtt fogjuk vezetni

az infrastruktúrát, erre ő is rácsatlakozhat. Örömmel vette a lehetőséget.
Meg voltam győződve, hogy a tereprendezés után a megítélt támoga-
tás birtokában hozzákezd az építkezéshez. Azonban egyszer csak leállt
a projekttel, s azt mondta, átgondolta a dolgot, mégsem akarja megépíteni
a szállodát. Számításai szerint sokára térülne meg a beruházás. Kérdez-
tem, ez korábban nem jutott az eszébe? A kezét tördelte, és azzal a javas-
lattal állt elő, hogy eladná a tervet, a telket és az elnyert támogatást.
Mondtam neki, a támogatás projekthez és vállalkozóhoz kötött, vagyis
ez a rengeteg pénz elveszhet. Megkerestem Ódor Ferencet, a Megyei Te-
rületfejlesztési Tanács elnökét, és megkérdeztem, mi lenne, ha a befektető
személye változna?
– Ez nem lenne jó, Jánoskám – mondta.
– Tudom, de a projektet szeretnénk megmenteni, ezt a rengeteg pénzt
nem szeretnénk felhasználatlanul hagyni.
– Megértem, utánajárok, hogy mit tehetek.
Csabával azon tanakodtunk, ki lehetne az a komoly befektető, aki
átvenné a szállodaprojektet. Eszébe jutott Vavrek József, az erdőbényei
Magita panzió tulajdonosa. Ő Németországban élt és az ott megkeresett
pénzét Magyarországon fektette be. Csabával közösen találkoztunk vele
és elé tártuk a lehetőséget. Nem mondott nemet. A terveket tüzetesen át-
nézte. A Bodrog-parti telek is elnyerte a tetszését. Már csak Muha Józseffel
kellett megegyeznie, ugyanis Ódor Ferenc jelezte, ha van új befektető és
a projekt nem változik, akkor átírják a támogatást. A két vállalkozó kö-
zötti megbeszélés nem vezetett eredményre. Muha József arra hivatkozva,
hogy részben feltöltötte a területet, rendezte a terepet, csillagászati árat
kért. Az egyezkedés kb. egy hónapig elhúzódott, de nem jutottak dűlőre.
Egy hónap múlva lejárt az a határidő, ameddig a pályázati pénzt igénybe
lehetett volna venni. Így szállt el Tokaj legnagyobb szállodájának álma.
A Degenfeld-palota felújítása és bővítése

A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskolával esett egybe
a Degenfeld-palota felújítása és bővítése. Erre az időszakra tehető, ami-
kor egyszerre két toronydaru is dolgozott a városban. A munkálatokat
a RASZTER Kft. végezte. Az épületet a pincétől a padlásig felújították.
A pince a főtér felé nézett, nagy boltíves helyiségekkel. A Bodrog-par-
ti szárnyon, a földszinten raktárakat alakítottak ki, fölötte épült meg
127
a konyha, ami messzemenően megfelelt az ÁNTSZ előírásainak. A máso-

dik szinten pedig egy nagy, panorámás kiállítótermet hoztak létre egy kis
szekcióteremmel. A konferenciaterem a főtéri szárny tetőterében kapott
helyet. A főtéri szárny déli oldalán borüzletet, mögötte irodákat alakítot-
tak ki, az északi szárnyban pedig egy elegáns éttermet. A borüzlet és az
étterem felé irodákat helyeztek el.
Az ünnepélyes átadásra engem is meghívtak.
Először az idős gróf Degenfeld Sándor szólt az egybegyűltekhez. El-
mondta a családi kötődésüket Magyarországhoz, és azt, hogy itt Magyar-
országon gondolnak további befektetéseket. (Tarcalon szőlőt vettek, és
megvették az egykori Horthy-rendszerben működött szőlészeti és borá-
szati iskolát.)
Ezt követően, mint házigazda, én is szót kaptam. Beszédemet így
kezdtem:
„Ezen Hegy allyának Tokaj a ’Czimere,
Hegy allyai Bornak ugyan Hopp Mestere,
Minden Országoknál mappán van a ’Neve,
Mely Magyar bort iszik Tokajt említ erre.
Tokajt ki nem látta olly nagynak gondolja,
Nagy roppant kerített Városnak fontolja.
De ki el jő nézni semminek számolja,
Nagy hírét és nevét a ’feje el álja.”
(Debreczeni Ember András, XVIII.század)
128
Majd szóltam az arisztokrata család II. világháború utáni meghurcol-

tatásáról, és arról a hazaszeretetről, ami jellemzi a család minden tagját,
beleértve a német származású Linner urat, aki gróf Degenfeld Mária férje
volt, és minden bizonnyal ő finanszírozta a beruházást.
Szociális bérlakások építése

A Fidesz-kormány meghirdette a szociális bérlakás programot. Termé-
szetesen erre Tokaj város is jelentkezett. A képviselő-testület úgy döntött,
erre a célra avolt „kistokaji” iskola épületét és udvarát jelöli ki. A terve-
zéssel Bodonyi Csaba főépítészt bíztuk meg. A terv az volt, hogy az iskola
épületéből alakítson ki szociális bérlakásokat, amit toldjon meg a telek
Klapka utcai frontján lévő terület felhasználásával is. A tanulmányterv
szerint a terület 18 lakás felépítését tette lehetővé. Egy tetőtéri lakás is
a tervekbe került. A pályázaton nyertünk és a kiviteli tervek elkészülte
után az építkezés is elkezdődött. A lakások kiosztásáról az önkormányzat
döntött rászorultsági alapon. A tetőtéri lakást meghagytuk tartaléknak.
(Később dr. Bedics Andrea jegyző költözött oda szolgálati idejéig.)
Okmányiroda létesítése
A kormányprogramban szerepelt, hogy minden városi jogállású települé-
sen okmányirodákat hoznak létre. A művelődési ház földszintjén, a dufart
jobb oldalán alakítottuk ki az okmányirodát, a másik oldalon a kistérségi
iroda volt. A mi feladatunk volt az épületrész felújítása, a kormány pedig
országosan egységes bútorzattal és irodagépekkel látta el. A törvény sze-
rint a tokaji okmányirodához a következő települések tartoztak: Bodrogke-
resztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong, Erdőbénye, Tarcal, Tiszaladány,
Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Tokaj.
Az okmányiroda 2000. június 1-től működik Tokajban.
Felépült a Millennium Hotel

Róka László, egy nyíregyházi pályázatíró cég vezetője és egy budapesti
baráti társaság képviselője azzal keresett meg, hogy szállodát szeretnének
építeni Tokajban, lehetőleg a Tisza folyó közelében. Volt egy telkünk egy
129
romos épülettel, amit Fináncháznak hívtak, a mai Bonchidai csárdával

szemben. Meg is tetszett nekik, csak azt kifogásolták, a telek bontás után
is elég keskeny. A tervezéssel javaslatomra Bodonyi Csabát bízták meg.
Ő jártas volt a szűk területek gazdaságos beépítésében. Meg is egyeztek
a beruházóval. Majd Róka Lászlóék a Megyei Területfejlesztési Tanácshoz
fordultak támogatásért. A kért pénzt meg is kapták. Elkezdődhetett az épít-
kezés. A szűknek mondott területre egy tizennyolc szobás – negyvenöt fé-
rőhelyes – szálloda fért el ebédlővel, konyhával, pincével, kiülő terasszal és
a második szinten egy panorámás konferenciateremmel. A szállodát há-
romcsillagosra tervezték és a millennium évében el is készült.
A Szent István-szobor
A millecentenárium évére a magyar kormány pályázati alapot hozott
létre, emlékeim szerint 2-3 milliárd forinttal. Erre az alapra civil szer-
vezetek, önkormányzatok, intézmények pályázhattak. A pénz felett
dr. Nemeskürty István kormánybiztos rendelkezett. A képviselő-testü-
letnek javasoltam, ezt a lehetőséget használjuk ki. A főtéren állíttassunk
fel egy Szent István-szobrot. Ez méltó lenne az ünnepi évhez. A testület
tagjai kivétel nélkül egyetértettek ebben. Bodonyi Csabának is tetszett
130
az ötlet és segített Nemeskürty tanár

úr telefonszámát megszerezni. Köz-
ben Kő Pált, hazánk egyik legismer-
tebb szobrászművészét is felkerestük
tervünkkel. Kő Pál eljött Tokajba.
Szerinte a főtér tengelyében, azaz
a Rákóczi út és a Bethlen Gábor út
metszéspontjában kell állnia a szo-
bornak, és mindenképpen egy oszlo-
pon, mert a templom és a teret övező
házak magasak. Ezzel egyetértettünk.
Készített is egy vázlatot.
Bejelentkeztem Nemeskürty ta-
nár úrhoz, hamarosan kaptunk idő-
pontot. Vittem a feleségemet, meg Kő
Pál vázlattervét. A professzor úr ked-
vesen fogadott minket. Vittünk neki két palack jó évjáratú tokaji aszút,
megpecsételve találkozásunk örömét. Ismertettem pályázati tervünket.
– Nagyon helyes! – mondta. – Tokaj híres város. Megnézte a vázlatot,
és megkérdezte, ki készítette? Elmosolyodott a szobrász nevének hallatán,
és csak annyit mondott: ő jó szobrász. Majd elbeszélgetett a feleségem-
mel, rám ügyet sem vetett. Amikor befejezték a társalgást, felém fordult.
–15 millió forint elég lesz?
– Igen. Köszönöm! – vágtam rá
örömmel.
Hazafelé jövet felhívtam Bodonyi
Csabát és Kő Pál szobrászművészt.
Közöltem velük az összeget. Mind-
ketten elégedettek voltak. Hamarosan
megjelent – mások mellett – a köz-
lönyben is a tokaji összeg. Az egyik
legtöbb támogatást kaptuk. A művész
elkészítette a kicsinyített gipszmintát,
bemutatta a testületnek, amit a ta-
gok elfogadtak. A millecentenárium
évében el is készült a szobor. A Dó-
zsa György utca főtér felé eső végétől
a Bacchus-szobrot áthelyeztük a Hét-
szőlő Rt. elé.
131
A Dobogó pincészet
Egy alkalommal felkeresett báró Gelsey Sándor és Zwack Péter. Azzal
állítottak be, hogy mindenképpen Tokajban, a belvárosban akarnak egy
kis borászatot felépíteni. Eltűnődtem, hogy kis borászaton mit értenek,
mert számomra eddig a Hétszőlőé volt a mértékadó. Ahogy sétáltunk
a városban a Dózsa György úton, megakadt a szemük egy lerobbant há-
zon. Ez a Dózsa György út és a Bem utca csatlakozásánál állt. Mindig azt
vártam, a tulajdonosaik mikor fogják lebontani. Ez tetszett meg a vendé-
geknek. A hivatalban Bodnár János, a műszaki csoportvezető a helyraj-
zi számos térkép alapján kikereste a tulajdonos nevét és címét. Felvették
a kapcsolatot a tulajdonossal és megvették az ingatlant. Kérdezték tőlem,
a Hétszőlő feldolgozóját ki tervezte, mondtam, hogy Bodonyi Csaba. Őt
is megkeresték. Csaba arra a területre megtervezte a csodálatos Dobogó
pincészetet, ahol mindennek jutott hely a vendégszobától a palackozóig.
A területet nagyon jól kihasználta.
132
Borászati hatóság és egyesület

Tokajnak a borászatban betöltött szerepét mindig erősíteni akartam, ezért
megegyeztem a Borvidéki Hegyközségi Tanács elnökével, hogy Mádról
Tokajba, a Polgármesteri Hivatalba tegyék át székhelyüket. Ugyanilyen
egyezségnek köszönhetően a Tokaj Renaissance Egyesület is Tokajba köl-
tözött, egy új építésű családi ház üzlethelyiségében béreltek irodát.
A Cigánygödör feltöltése
A „kistokaji” városrészben, új nevén a Kertvárosban, annak is a legdélibb
részén volt a nagykiterjedésű Cigánygödör, amiből egykoron vályogot ve-
tettek a romák.
Ennek a gödörnek szerepe volt a a kertvárosi rész vízlevezetésében,
ezen át jutott a csapadék az Ively-éri belvízlevezető csatornába. Ezt a göd-
röt a lakosság előszeretettel használta szeméttelepnek. Számtalan elöntés
adódott abból, hogy a nagy esők idején a szemét miatt nem tudott a csa-
padékvíz lefolyni.
Ezért a képviselő-testület úgy döntött, hogy a gödröt feltölti, és egy
csatornát épít a kertvárosi városrészben a Cigánygödör és az Ively-éri csa-
torna között. A terveket beadtuk pályázatként a Vidékfejlesztési Minisz-
tériumba. Sok idő eltelt, de a pályázatunkkal kapcsolatosan semmi hír
nem érkezett, ezért el is feledkeztünk róla.
Egy évvel később jött egy levél a Vidékfejlesztési Minisztériumból,
hogy a pályázatunk nyert 41 millió forintot a Cigánygödör rehabilitálására.
A kivitelezőt a minisztérium központi közbeszerzés útján fogja kiválasztani.
Egy győri vállalkozó jött el hozzám a közlönyben történt megjelenés után,
aki azzal keresett fel, hogy ő a nyertes a Cigánygödör feltöltése projektben.
Magamban nagyon elcsodálkoztam, hogy erre a 41 millió forintos munká-
ra a szűkebb pátriánkban nem találtak alkalmas kivitelezőt. Mondtam neki,
rendben, és arra kértem, a kiképzendő belvizes csatornának megfelelő esést
adjanak az Ively-ér felé. Azt mondta, rendben lesz.
Majd később értesültem róla, a győri vállalkozó Tokaj környékéről foga-
dott fel alvállalkozót a munka elvégzésére. A Cigánygödör feltöltésével az
önkormányzat egy 1,35 hektáros sík területhez jutott, amely jó ipartelepnek
kínálkozott. A sikertörténethez hozzá kell fűzni a szomorú folytatást is. An-
nak ellenére, hogy a Cigánygödörhöz vezető átereszt elzártuk a kőbányából
hozott, nagy andezit tömbökkel, a lakosság ezeket széthúzta, és elkezdte a
gyepesített Cigánygödörre szállítani a szemetet.
133
Iparfejlesztési projektek
A Cigánygödör területe adta magát iparfejlesztésre. Egy évvel a feltöltést
követően megkeresett a dabasi illetőségű, zárszerkezeteket gyártó cég ve-
zetője, mert a tokaji egységesüket, a volt malomépületet Bodrog Zár Kft.
kinőtte. Azt kérdezték, nem tudnék-e egy könnyűszerkezetes épületnek
és raktárnak megfelelő ingatlant. Megmutattam nekik a Cigánygödör te-
rületét. Mondtam, a főút mentén van mindenféle közmű: villany, gáz, víz,
csatorna. Azt is felajánlottam, ha új munkahelyeket teremtenek, akkor
a Területfejlesztési Tanácsnál tudok lobbizni, hogy a beruházás jelentős
részét a tanács átvállalja. A testület hozzájárulásával megalkudtunk a vé-
telárban, ami a pályázat miatt volt fontos. Egy hektárt vettek meg. A ter-
vek Tokaj arculatába is illettek. Megkerestem dr. Ódor Ferencet, támogas-
sák a tokaji projektet, hiszen magas a munkanélküliség és a településen
eddig semmilyen munkahelyteremtő beruházás nem történt. A tanács
a fejlesztést 50 százalékban támogatta, ez óriási összeg volt. Örültek is
neki a „Bodrog-zárasok”.
Majdnem ezzel egy időben tárgyaltam a Zwack Unicum Rt.-vel egy
tokaji pálinkalepárlóról. Ennek is örültünk, mégis egy patinás cég akar
beruházni a városban. Ők nem kértek területfejlesztési támogatást. A Ci-
gánygödörből megvásárolták a megmaradó 0,35 hektárt.
A Bodrog Zár Kft. hat hónappal a támogatás elnyerése után bejelen-
tette, mégsem épít, mert a német piac bedőlt, és rettentő nehéz helyzetbe
kerültek. Még az sem kizárt, hogy a tokaji üzemüket bezárják. Áruba bo-
csátották a telküket, amit Hegedűs Zoltán vásárolt meg, az általa képviselt
cégnek tranzit borraktár kialakítására. Ők is egy könnyűszerkezetes épü-
letet akartak felhúzni az egy hektáron. Ebből sem lett semmi.
A Zwack Unicum Rt.-t többször hívtam, mikor kezdik el az építkezést,
de mindig az volt a válasz, az igazgatótanács még nem döntött. Évekig
kerestem őket, ez volt a válasz minden esetben. A terület még mindig az
ő tulajdonukban van.
A hűtőház projekt tűnt egy ideig a legéletképesebbnek. Flamm Tibor
keresett meg azzal, hogy hűtőházat szeretne építeni Tokajban, ahol banánt
érlelne, és innen szállítaná szét az érlelt gyümölcsöt a miskolci és nyíregy-
házi szupermarketekbe. A hűtőház fel is épült, eleinte tokaji emberekkel
töltötte fel a dolgozói létszámot, majd idővel a tokajiak kiperegtek és a kör-
nyékből jártak be dolgozni az emberek. Idővel azonban ez a vállalkozás is
befuccsolt, és a banánérlelő hűtőház ott áll elhagyatottan a Ladányi út mel-
lett, a város végén.
134
Sikeresnek mondható és ma is működik a Suller Tivadar által jegyzett

utánfutógyártó üzem, amely az évek alatt kiegészült festékbolttal és után-
futó-kölcsönzéssel is.
Nem igaz tehát, hogy az önkormányzat munkahelyteremtéssel az én
polgármesterségem alatt nem foglakozott.
Szennyvízberuházás
Felmerült a testületben, hogy az egész város területére építsük ki a szenny-
vízhálózatot. Miután a környező kis településeket szerettük volna magunk
mellett tudni, és segíteni nekik is, a projektet kiterjesztettük Tiszaladány,
Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Tarcal, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud,
Szegi, Szegilong és Erdőbénye településekre. A képviselő-testület ezzel
egyetértett, már csak azért is, mert akkor a Környezetvédelmi Minisztéri-
um a mikro térségek szennyvízcsatornázását támogatta. Egyébként ezek
a települések nem is pályázhattak volna – Tarcal kivételével –, mert a né-
pességük nem haladta meg a kétezer főt.
A pályázat elkészítésével Balabán Péter cégét, a SPEKTRUM Kft. bíz-
tuk meg, aki alapos részletességű pályázatot készített egy siófoki cég,
a Nyikos Lajos által vezetett Kristály Kft. tervei alapján. A Kristály Kft.-t
a Borsodvíz Rt. vezetése javasolta nekünk. A tervek szerint a pályázat vég-
összege 7,1 milliárd forint volt, de már ebben szerepelt egy új központi
szennyvíztisztítómű építése Tokajban. Létrehoztuk a beruházásra a Vízi
Közmű Társulást, ennek az élére Csugány Bertalant, Csobaj polgármeste-
rét választottuk meg. A pályázat sikere érdekében többször megfordultam
dr. Illés Zoltán környezetvédelmi államtitkárnál. Az állami céltámogatá-
sok keretében a 7,1 milliárdos pályázatot megnyertük, aminek az önereje
1 milliárd forint volt. Elképzelésünk szerint egy alapítványt hozunk létre
Májer József bodrogkeresztúri polgármester vezetésével, amiben gyűjtjük
a lakosság közműfejlesztési hozzájárulását, illetve minden lakos, aki nem
vette eddig igénybe a lakáskassza-támogatást, lehívja ezt a forrást. A két
összeg kitette az 1 milliárdot. A pályázat elnyerése után a Kristály Kft.
elkészítette a kiviteli terveket.
A polgármesterek tanácsa alapján Tokaj várost bízták meg a gesztori
feladatok ellátásával. Így a tokaji képviselő-testület feladata lett a kivitele-
ző kiválasztása.
A közbeszerzési eljárás során a felhívásunkra négy cég jelentkezett, kö-
zülük a Depona Kft. – Borsodvíz Rt. konzorcium adta a legjobb ajánlatot.
135
A nyertesnek azért örültünk, mert feltételeztük, a Borsodvíz figyelem-

mel lesz társa minőségi munkavégzésére, tekintettel arra, hogy a meg-
épült rendszert a Borsodvíz Rt.-nek szántuk átadni üzemeltetésre.
A munkát nagy bontással és csőfektetésekkel végezték. Tokajban a fej-
lesztésbe beletartozott a város mindazon utcája, amelyben még nem volt
szennyvízcsatorna. A kivitelezés kiterjedt az üdülő területre, ahová a koráb-
bi években a gázt is kivezettük. A szennyvízcsatorna rendszerbe – gondolva
a jövőre – bekötöttük a Csurgó völgyet is. A kertvárosi legelőn a 7,1 milli-
árd forintból megépítették a tizenegy település új szennyvíztisztító művét.
A települések között és az ellenesésű részeken nyomott szennyvízcsatorná-
kat építettek, a mélyebb fekvésű területeket átemelő szivattyúkkal látták el.
Sajnos, a kivitelezés alatt számos anomália fordult elő, ellenesésű vezetéke-
ket is építettek, ki kellett bontani és gravitációsan meg kellett újra építeni.
A műszaki ellenőri feladatokat a SPEKTRUM Kft. végezte. A munká-
latok a következő ciklus elejére készültek el. Ekkor mondtam Toldi Mik-
lósnak, a Depona Kft. ügyvezetőjének, hogy a munkán termelt esetleges
nyereséget Tokajban kell befektetnie, mégpedig úgy, hogy bővíti a Toldi
fogadót.
Ivóvízellátás
A ’90-es évek közepére Tokaj és környékének az ivóvízellátása kritikus
helyzetbe került. A vízminőségromlás olyan mérteket öltött, hogy az
ÁNTSZ megfontolás tárgyává tette a vízmű szolgáltatásának felfüggeszté-
sét, a probléma végleges megoldásáig a tasakos ivóvízellátás bevezetését.
A társult önkormányzatok nélkül a kialakult helyzeten nem lehetett
volna változtatni, mivel a Borsodvíz Rt. önmaga nem tudott volna olyan
nagy összegű forrást biztosítani új kutak fúrására és a vízmű rekonstruk-
ciójára, amely végérvényesen megoldotta volna a kritikus helyzetet.
Ezért 1997-ben elkezdődött, de döntően erre a választási ciklusra hú-
zódott át jelentős önkormányzati támogatás és pályázati pénzek igénybe-
vételével a tokaji vízmű rekonstrukciója, új és korszerű víztechnológiai
berendezések telepítése, továbbá új víztermelő kutak fúrása.
A beruházás lezártával a korábbi kaotikus állapotok megszűntek, az
egészséges vízszolgáltatás helyreállt. A programban részt vevő önkor-
mányzatok a következők voltak: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Sze-
gi, Szegilong, Erdőbénye, Tarcal, Tokaj, Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj,
Taktabáj.
136
Az új kutak fúrása mellett állami forrásokból megkezdődött a vízter-

melő kutak környékének lehatárolása.
Dísztőr a belügyminisztertől
A belügyminiszter, Pintér Sándor a belügyi munka segítése terén kifejtett
eredményes tevékenységemért 1999. május 4-én a 001/821/1999 szám
alatt dísztőrt adományozott.
Fáy András-díj
„Májer János Tokaj város polgármestere számára az OTP Bank Rt. és a
térség önkormányzatainak sikeres együttműködéséért tett erőfeszítései,
a város dinamikus fejlődése érdekében kifejtett eredményes tevékenysége
elismeréseként a FÁY ANDRÁS-díjat adományozom. dr. Csányi Sándor
elnök-vezérigazgató. 1999. október. 29.”
Nagy közúti fejlesztések

Ebben a ciklusban épült meg a körforgalom a közúti híd előtt. Majd ment
tovább a fejlesztés egészen a Tarcali útig. Az első ütemben a Bajcsy-Zsi-
linszky út szépült meg, ami az építkezés előtt egy falusi út benyomását
keltette. Itt a villany, a telefon és a tv-vezetékeket a föld alá helyezték. Az
azbesztcement ivóvízellátó csöveket műanyagra cserélték. (Nem össze-
tévesztendő a 2016-ban kicserélt főnyomó vezetékkel, amely a temető fe-
letti víztározókba nyomja a vizet.)
A fejlesztésbe bevont szakaszon új járda és kerékpárút épült diszkbur-
kolatból, a zöldsáv, a kétoldali hársfasor megmaradt, a parkolósáv szintén
díszburkolatból készült. Az új úttest a kiemelt szegélyek között forgalom-
tűrő, erős burkolatot kapott. A Volán vállalatok kérésére buszöblöket épí-
tettek, és a város elegáns, üveg buszmegállókat vásárolt. Eltűnt a korábbi
nyíltfelszínű csapadékvíz-csatorna, szerepét a zártszelvényű, az útszegély-
be beépített oldalbeömlésű csapadékvíz-csatorna vette át. Ez folytatódott
a második ütemben a vasúti híd és a Ladányi út között. Ugyanilyen tervet
dolgoztatott ki a város a Bodrogkeresztúri útra a kerékpárút végéig.
137
Mint említettem, a közvilágítási tervek teljes összhangban voltak

a közútfejlesztési tervekkel. A rekonstrukció alá vont Bajcsy-Zsilinszky
úton, az Ady Endre úton és a Tarcali út megépített szakaszán a közvi-
lágítási kábelek földbe kerültek, és a beton kandeláberekre új, nátrium
égőket szereltek fel. Az így felszabadult égőket ott használtuk fel, ahol
a város közvilágítása nem volt kielégítő. Akkor kapott közvilágítást a Szé-
chenyi sétány, ami valójában a Tisza jobb parti töltése volt. A Vízügyi
Igazgatóság megfelelő magasságúra és megfelelő szelvényűre építette ki,
és koronáját ellátták díszburkolattal. Itt, mint az utak mentén, kovácsolt-
vas padokat is elhelyeztünk.
A tokaji rendőrőrs építése

A tokaji rendőrőrs megalakulásakor egy régi, sebtében felújított épü-
letben kapott helyet, amely az idő múlásával szinte alkalmatlanná vált
a szolgálat ellátására. Több alkalommal panaszkodott nekem a Szerencsi
Rendőrkapitány, hogy a födém beázik, az álmennyezet majdnem beszakad,
a falakról az erős salétromosodás miatt mállik le a vakolat. Tisztában voltam
ezzel a helyzettel, és kértem a megyei főkapitányság gazdasági igazgatóját,
138
Ruszkai József ezredest, legyen segítségünkre. Azt válaszolta a kérésünkre,

hogy semmilyen felújítási alapjuk nincsen. Elhatároztuk, hogy új rendőr-
őrsöt építünk. A testület is egyetértett a javaslatommal. Meg is vásároltunk
egy nagy kiterjedésű ingatlant az Ady Endre utcán, ahová az új rendőrőrsöt
álmodtuk meg. Koncz Ferenc országgyűlési képviselőt kértem meg, sze-
rezzen nekem kapcsolatot egy olyan vezetőhöz, akivel erről tárgyalni lehet.
Azt javasolta, hogy keressük meg dr. Kontrát Károly belügyminisztériumi
államtitkár urat. Bejelentkeztünk az államtitkárhoz. Koncz Ferenc ismer-
te a Parlamentből. Elegáns dolgozó szobájában fogadott, kérésünkre nem
mondott nemet, hanem behívta az egyik munkatársát, és meglepetésem-
re úgy rendelkezett, hogy a beruházási programban szerepeltessék egy új
rendőrőrs létesítését Tokajban, majd barátságosan elcsevegtünk.
A városi hulladék elhelyezése

A város környezetvédelme természetesen nem merülhetett ki az utak
menti fák ültetésében, a zöldsávok fenntartásában, a lakossági udvarok
kicsinosításában.
Ide tartozott az illegális hulladéktelepek megszüntetése, a talaj és a víz-
bázis védelme, az eddig veszélyes hulladékszállítás megszervezése.
Amíg nem épült meg a Bodrogkeresztúri Központi Hulladéklerakó
Telep, átmenetileg a tarcali út végén – az 1998-ban épített – hulladékud-
139
var közbeiktatásával szállítottuk el a kommunális hulladékot a tarcali „fél

illegális” gyűjtőterületre.
Miután a környezetvédelmi hatástanulmányok elkészültek, Bodrog-
keresztúr községgel és a miskolci székhelyű MENTO Kft. vezetőjével,
Hercsik István és Májer József polgármesterrel megszerveztük a Zemp-
léni Hulladékkezelő és Hasznosító Kft.-t (ZHK), Tokaj központtal 20 te-
lepülés részvételével.
Ennek megfelelően 2002. január 1-től a városban a kommunális hulla-
dék elszállításáról a ZHK gondoskodik.
Az európai uniós igényeknek megfelelő szállítás és elhelyezés költségei
természetesen jóval megemelkedtek, mint a „fél illegális” megoldás alatt
voltak.
A magas költségeket nem kívántuk egyszerre a lakosságra háríta-
ni, ezért az önkormányzat kidolgozott egy elviselhető díjkompenzációs
rendszert, amely azt jelenti, hogy minden háztartás utáni szolgáltatási
díjhoz a város kiegészítést biztosított.
A szakrendelő építése
Korábban már említettem, a gyermekotthonban a szakrendelő kezdemé-
nye zsúfolt körülmények között működött. Ezért született részemről az
a javaslat, helyezzük át egy másik üresen álló épületbe, ahol az ÁNTSZ
előírásainak megfelelő körülményeket tudunk biztosítani az épület bő-
vítésével. Ez a hely az I. kerületi üresen álló általános iskola épülete volt.
Javaslatomat a képviselő-testület elé tártam, és zöld utat kaptam arra,
hogy az új projekt tanulmánytervét készíttessem el. A tanulmányterv el-
készítésével Bodonyi Csabát bíztuk meg. Az egész projekt kezdete a ciklus
első harmadára volt tehető. Az elkészült tanulmánytervet beadtuk a Terü-
letfejlesztési Tanácsnak támogatásra. Ezzel együtt a tanácshoz beadtunk
egy másik projektet, méghozzá gép-, műszerbeszerzés terén, egy új rönt-
genkészüléket akartunk vásárolni a majdan átalakításra kerülő épületbe.
A Területfejlesztési Tanács elnökét, dr. Ódor Ferencet megkerestem és
kértem a támogatását. Az ÁNTSZ-től kértem egy nyilatkozatot, amely-
ben arra figyelmeztettek, ha a gyermekotthonban marad az Egészségügyi
Központ, akkor ők egy év múlva bezárják. Ezt a levelet nagyon szívesen
kiadták. Az ügyiratot bemutattam az elnöknek és a pályázatban is elhe-
lyeztük. Ódor Ferenc rezignáltan kérdezte: ha nyerünk, azt a pénzt, ugye,
nem fogjuk visszaadni?! Azt válaszoltam neki, abban biztos lehet, mert
140
mi vagyunk a beruházók. Végül a szakrendelő kialakítására 70 millió fo-

rintot, a röntgen beszerzésére 49 millió forintot nyertünk.
A kivitelezést a Tokaj ÉPSZOLG Kft. nyerte (a Költségvetési Üzem
jogelődje), a röntgenhelyiségek megépítését a nagy múltú SIEMENS cég
végezte.
A kivitelezés jól haladt, a munkák még a cikluszáró előtt befejeződtek.
A régi épület teljesen megújult, az orvosi rendelőket és a laborhelyisé-
geket, a röntgenhelyiségeket és az ügyeleti, valamint a szociális helyiségeket
kerámiapadlózattal láttuk el, egyébként az iroda kivételével a funkcionális
helyiségeket felcsempéztük az előírt magasságig a fertőtlenítés biztosítása
érdekében.
A régi épületben földszinten kapott helyet a belgyógyászat öltözővel,
hozzátartozott az ultrahang-diagnosztika, nőgyógyászat öltözővel, sze-
mészet, fül-orr-gégészet, fizikoterápia. Az alagsorban a labor, a szociális
helyiségek, a kazánház és az iroda. Az alagsort angol ablakok világítot-
ták meg. A bővítményben az emeleten a röntgenhelyiségek öltözővel,
a földszinten az orvosi ügyelet az előírt valamennyi helyiségével, ga-
rázzsal, a betegek számára pedig váróval. Világos volt és impozáns az új
szakrendelő, szintén tágas és világos betegvárókkal. Ide már szívesebben
jöttek a vidéki betegek is.
141
Tartalékos főhadnagy lettem

Papp Károly ezredes úr, a Magyar Honvédség Borsod-Abaúj-Zemplén
Megyei Hadkiegészítő Parancsnokság parancsnoka a fentebb már leírtak
alapján tartalékos főhadnaggyá léptetett elő 28/2001. számú parancsával
2001. május 18-án.
A Millenniumi irodalmi emlékpark

Az irodalmi emlékpark gondolata először 2000-ben merült fel, Hubay
Miklós drámaíró kuratóriumi elnöksége évében. Polgármesteri szobám-
ban 2001 tavaszán már az új elnökkel, Székelyhidi Ágostonnal, Sáray
Lászlóval hármasban állapodtunk meg, hogy az emlékfák ültetésének
közeli befejezése miatt (elfogyóban volt a hely a gimnázium kertjében)
közösen kezdeményezzük az irodalmi emlékpark, illetve az emlékfal ki-
alakítását, amelyhez Bodonyi Csabától kértünk és kaptunk építészi taná-
csokat. A park megnevezése a két éven át tartó millenniumi évfordulóra
és arra a szándékunkra utal, hogy a magyar irodalom és történelem leg-
kiválóbbjainak állítsunk emléket Tokajban, az „irodalom fővárosában”.
Gál Sándor kassai író, költő,
az írótábor századvégi elnöke
fogalmazott így az írótábor
25. évfordulóján.
Az emlékpark kialakítá-
sa 2001-ben befejeződött,
felavatására 2001. augusztus
14-én került sor. A házigazda
Dévald István, a gimnázium
igazgatója volt. Én tartottam
az avatóbeszédet. Az irodal-
mi emlékpark jelentőségét
Pomogáts Béla irodalomtör-
ténész, a Magyar Írószövet-
ség elnöke méltatta. Az ünne-
pi műsorban közreműködtek
a gimnázium tanulói. Ekkor
került sor az első bronz em-
léktábla avatására.
142
2001 és 2014 között, tehát 14 év alatt összesen 19 emléktáblát helyzetünk

el a park emlékfalán, a következő sorrendben:
2001: Németh László
2002: Illyés Gyula
2003: Csokonai Vitéz Mihály
2004: Balassi Bálint és Móricz Zsigmond
2005: József Attila
2006: Bartók Béla és a „Gond és Hitvallás 1956”
2007: Kodály Zoltán és Dsida Jenő
2008: Biblia
2009: Kazinczy Ferenc és Radnóti Miklós
2010: Széchenyi István
2011: Mikes Kelemen
2012: Szemere Bertalan
2013: Gárdonyi Géza
2014: Weöres Sándor és Határ Győző
143
Az Anya- és Nővédelmi Tanácsadó

Ezt az intézményt 1998 és 2002 között építettük meg a Bajcsy-Zsilinsz-
ky úton, nem messze az általános iskolai sportcsarnoktól. Ennek az or-
vosi rendelőktől távolabb eső, önálló létesítménynek a megnyitásával
– túl a törvényi szabályozáson – az volt a célunk, hogy tehermentesítsük
a gyermekorvosi rendelő és váró elviselhetetlen zsúfoltságát, valamint
csökkentsük a gyermekekre leselkedő fertőzésveszélyt. Az elhelyezés fő
szempontja az volt, hogy mindkét városrész kismamáinak, illetve kis-
gyerekes szüleinek könnyen elérhető helyen, a közoktatási intézmények
közelében legyen ez az intézmény, segítve ezzel a védőnők munkáját is.
A kulturális életért
Város kulturális élete bár pezsgő volt, de nem rendelkeztünk igényes kultu-
rális épületekkel. Ez alól az egyetlen kivétel volt az általános iskola épületé-
ben lévő Városi Könyvtár, amely egyrészt kiszolgálta a város lakosságának
és diákjainak az olvasási igényét, másrészt a Zelenákné Ónodi Csilla könyv-
tárvezető által kezdeményezett „Hétfő este a könyvtárban” című sorozat
nagy érdeklődésre tartott számot a lakosság körében. Ezekre az alkalmakra
helyi írókat, költőket, történészeket, helytörténészeket, évi egy alkalommal
a polgármestert is meghívták előadónak.
A Művelődési Ház az eszközfejlesztések ellenére sem volt a kultúra fő
színtere, de az ott dolgozók a galériában, a múzeumban és a szabadban
számos rangos kulturális eseményt szerveztek.
Az volt a cél, hogy a Művelődési Ház is olyan rangos épületetekkel
rendelkezzen, mint a többi intézmény, amely már megújult. Ezért az ön-
kormányzat a ciklusban céltámogatásra beadta a Városi Művelődési Ház
kiváltására a tervét. Ebben szerepelt a zsinagóga konferencia- és hangver-
senyteremmé alakítása, egy városi kisszínház építése, valamit a területen
egy új művelődési ház építése. A projektet 2003-ban bírálták el és eluta-
sították.
144
A világörökségi cím megszerzése

Ennek a választási ciklusnak talán az egyik legnagyobb és legkiemelkedőbb
publicitást érdemlő eredménye, hogy Tokajt és néhány környező települést
az UNESCO – kultúrtáj kategóriában – világörökséggé nyilvánított.
Világörökségünk magterülete 8 települést (Bodrogkeresztúr, Bodrog-
kisfalud, Mád, Mezőzombor, Szegi, Tállya, Tarcal, Tokaj) és 6 világörökségi
objektumot (Ungvári pincék, Sátoraljaújhely; Rákóczi pince, Sárospatak;
Kőporosi pincesor, Hercegkút; Gomboshegyi pincesor, Hercegkút; Oremus
pincék, Tolcsva; Tolcsvai Bormúzeum pincéi, Tolcsva) foglal magában.
A védőterülettel együtt alkotják a kultúrtájat, melynek kiterjedése összesen
88 124 hektár.
A történet jóval korábban kezdődött, 1999-ben. Az általam akkor még
nem ismert Tardy János, a Környezetvédelmi Minisztérium helyettes ál-
lamtitkára felhívott telefonon. Azzal kezdte, nem akarom-e, hogy Tokaj
és a környéke a Világörökség része legyen?
– Hogyne szeretném! – válaszoltam örömmel.
– Akkor fogjunk össze, nem lehetetlen, s találkozzunk Tiszafüreden, a
minisztérium vendégházában.
Igen későre adta meg a találkozás időpontját, este 7 órára. Ifj. Dévald
Istvánnal mentünk el a szolgálati kocsival. Tardy János is megérkezett.
Elmentünk vacsorázni, és közben is a világörökségről beszélgettünk.
– Most látok arra esélyt, hogy Tokaj világörökségi helyszín legyen –
mondta kanalazva a tiszai halászlét.
145
– De ebben segítenetek kell, sok adatra lesz szükségem, meg némi

helyismeretre, nem mintha nem ismerném Tokaj-Hegyalját.
– Rajtunk nem múlik – mondtuk izgatottan.
– Azért ne gondoljátok, hogy a folyamat és a döntés sétagalopp lesz.
Van egy irányelve az UNESCO-nak, hogy észak-amerikai, európai, auszt-
ráliai tagokat nem szívesen vesz fel, mert ha ránézünk a térképre, döntően
itt vannak a világörökségek. A pályázati procedúra költségeit ezek a kon-
tinensek tudják fizetni. Afrika, Ázsia, alul reprezentált – mondta.
– Mi nem is ismerjük az eljárás rendet – jegyeztük meg.
– Én benne voltam a nemzetközi jelölő bizottságban – folytatta –, le-
járt a mandátumom, de sok barátom maradt még ott. – Ti hogy gondol-
játok? – kérdezte, mert közben összetegeződtünk.
– Mi mindenben a partnered leszünk!
Ettől kedve Tardy János minden információigényét kielégítettük.
Kérésére összehívtuk Tokajba a polgármestereket, akikkel szintén elbe-
szélgetett a Világörökség esélyéről. Akkor mindenki támogatta. Beszélt
egyenként a borászatok vezetőivel is.
A minisztériumoknál eljárt, hogy adjanak forrást a pályázat elkészíté-
séhez. A műemlékvédelmen kívül, felvette a kapcsolatot a borászati veze-
tőkkel, illetve az őket képviselő szervezetekkel is. Elkészültek a pályázattal
és beadták az UNESCO-nak.
A döntésnél egyébként egy kis szerencsénk volt, hiszen 2002-ben Ma-
gyarország rendezte az UNESCO-konferenciát. Tardy János azzal is ki-
tüntetett, hogy a döntéshozó konferenciára meghívott. A tervek szerint
délután négy órakor kellett volna dönteni a tagjelöltekről, de a procedúra
elhúzódott fél nyolcig. Utána egy fél óra szünetet tartottak. A nagyköve-
tek példásan betartották a fél órát, és elkezdődött a jelöltek minősítése,
felvétele vagy elutasítása. Ránk fél tízkor került sor. Előttünk voltak olyan
pályázók – nem nagy számban –, akiket elutasítottak.
A mi jelöltségünket az angol UNESCO-nagykövet vezette fel és érté-
kelte a táj szépségét, a kiváló borokat, szőlőket, ősi pincéket, az ezeréves
szőlő- és borkultúrát, az épített és természeti örökség értékeit. A beszéde
tizenöt-húsz percig tartott.
Tardy Jánossal izgatottan figyeltük a történteket. A magyarok nem
szavazhattak a saját jelöltjükről és a vitához sem szólhattak hozzá.
A korreferátum utáni vitában először az egyiptomi nagykövet szólt
hozzá, és mindjárt azzal kezdte, az előző párizsi konferencián megálla-
podtak arról, borvidéket nem terjesztenek elő, mert majd a világ összes
lehetséges színvonalas borvidékét számba veszik és így összehasonlítva
146
a legjobbakról döntenek. Erre a német nagykövet

azt válaszolta, ez óriási munka lesz, és évtizede-
kig eltart a minősítés, ő javasolja a Tokaji Borvi-
dék felvételét. Ezzel szemben az izraeli nagykövet
azzal érvelt, Budapest ne éljen vissza azzal, hogy
ő a rendező ország, és ennek farvizén be akarja
juttatni Tokajt. Éles vita alakult ki Tokaj körül,
eltartott egy óráig. Pro és kontra jöttek a vélemé-
nyek, mígnem a Puerto Rico-i nagykövet asszony, aki egy tűzről pattant
menyecske volt, azt mondta, késő van, ne húzzuk az időt Tokajjal, mert
ő álmos, vegyük fel és kész. Erre nagy derültség lett a konferenciaterem-
ben és a nagykövetek többsége megszavazta Tokajt.
Nagy kő esett le a szívemről!
A világörökségi oklevél átadása 2002. október 5-én, a szüreti napokon
történt Tokajban. Mounir Bouchenaki, az UNESCO alelnöke adta át ne-
kem az oklevelet a fesztiválszínpadon.
Az első koncert a Patkóbányában

A világörökségi cím elnyerése alkalmából először használtuk a Patkóbá-
nyát koncerthelyszínként. Az ötletgazda Nyikos István, a tokaji Szüreti
147
Napok és Borfesztiválok szervezője a városi Művelődési Ház vezetőjé-

vel, Dévald Istvánnal megrendezte a hangversenyt. A programba Varju
Gabriellán keresztül természetbeni szponzorként beszállt a DUNAPACK
Rt. nyíregyházi gyára. Mintegy négyezer összehajtogatható papírszéket
gyártott le erre az alkalomra. Háromezer ember előtt a MÁV Szimfonikus
Zenekar és a Nemzeti Énekkar Carl Orff Carmina Burana című művét
adta elő – óriási sikerrel. Ekkor határoztuk el, hogy a Patkóbányában sza-
badtéri színpadot kellene építeni.
A Tourinform Iroda
Tokaj városa mindig is nagy hangsúlyt fektetett a turizmus fejlesztésére, ezt
szolgálták a már korábban említett panzió- és szállodaépítések is. Szükség
volt azonban kiadványokra és az ideérkező turisták útbaigazítására.
Ezért az Országos Turisztikai Hivataltól Tourinform Iroda létesítésé-
nek jogát kértük logóinak használatával. Ezt meg is kaptuk, majd a Rákó-
czi út és a Serház utca találkozásánál lévő kis önkormányzati épületben
elkezdte működését az iroda, ahol két dolgozót alkalmaztunk. A működé-
si terület kiterjedt Tokaj, Szerencs és Abaújszántó körzetére. Itt megtalál-
hatóak voltak a városunk és az iroda vonzáskörzetébe tartozó települések,
a megye és a régió turisztikai kiadványai. A dolgozók felvilágosítást adtak
a rendezvényekről is.
Növekedett Tokaj közigazgatási szerepe

A közigazgatás fejlesztésével Tokajban létrejött a körzeti gyámhivatal,
a körzeti építési hivatal és az okmányiroda. A körzetbe tartozott: Bodrog-
keresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong, Erdőbénye, Tarcal, Tiszala-
dány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj.
A Pedagógiai Szakszolgálat
A Pedagógiai Szakszolgálat célja, hogy a sajátos nevelési igényű gyereke-
ket kiszűrjék, és szakember foglalkozzon velük. Itt alkalmaztunk fejlesztő
pedagógust, pszichológust és logopédust. Ezek a szakemberek foglalkoz-
tak azokkal a gyerekekkel, akik valamilyen segítségre szorultak.
148

A pártok újra egymás ellen kampányoltak. El kell ismerni, hogy a Fidesz
nagyon sokat tett a vidéki Magyarország fejlesztése érdekében, s ennek
egyik haszonélvezője volt Tokaj is. A választási harc éles és durva volt,
s ennek hatását Tokajban is éreztük. A pártszimpátia kapott elsőbbséget.
A korábbi társadalmi, sőt a családi kapcsolatokban is régi jó barátságok,
összetartozások estek szét vagy kaptak sebet. Ez egy új vonása volt az ak-
kori társadalmi, politikai életnek.
A választásokat ezúttal újra a szocialisták nyerték meg. Dr. Medgyessy
Péter nem volt pártag, mégis ő lett a kormányfő. Az emberek azt remélték
a közgazdász végzettségű miniszterelnöktől, hogy fejlődő pályára állít-
ja az ország gazdaságát, amely a Fidesz után nem volt rossz állapotban.
Területünk országgyűlési képviselője ismét Szabó György lett. A szocia-
listák nyerték meg a megyei önkormányzati választást is. Független státu-
szomat megtartva egyetlen pártlistára sem került fel a nevem.
A választási törvénynek megfelelően került sor az őszi önkormányzati
választásokra. Meglepetésemre nem volt kihívóm, ellenfelem. Úgy gon-
doltam, hogy a városban élők értékelik erőfeszítéseimet. Így 100% sza-
vazattal meghosszabbították polgármesterségemet. Képviselő-testületi
tagságot nyert: Bejó Ferenc, Cseh Zoltán, Bányai Éva, Csordás Sándor,
dr. Dankóné Patkó Kornélia, Deákné Bobok Katalin, Dévald István, Ko-
vács Csaba, Sajtos László, Szabolcs Erzsébet, Zelenák István. Cseh Zoltánt
a testület negyedszer is megválasztotta alpolgármesternek.
Tokaj számára nyilvánvalóvá vált, hogy a rendszerváltás egy fejlesz-
tési szakaszt indított el. A lassú, de folyamatos fejlődés méltóvá tette
Tokajt a városi cím viselésére. Mindez annak is volt köszönhető, hogy
végre az önkormányzat maga dönthette el saját bevételeinek felhasz-
nálását, illetve önállóan határozhatta meg, hogy milyen fejlesztéseket
kíván megvalósítani.
Felépült a 150 férőhelyes Időskorúak Otthona

Az előző ciklusban kezdtük el az építkezést és 2003-ban adtuk át az idős-
korúak számára az új otthont. Az épületben ötven személy részére emelt
szintű szolgáltatásokat nyújtottunk, illetve apartmanokat építettünk.
Ezekhez a szobákhoz tartozott saját fürdőszoba és konyharész is. Itt az
egyszeri belépési díj a testület megállapítása szerint a szoba méretétől
149
függően körülbelül 2 millió és 1 millió 400 ezer forint között volt, a havi
térítési díj 98 ezer forint, vagyis a térítési díj a nyugdíj 80 százaléka.
A szociális alapon épült intézményszárnyban két kétágyas szobához
tartozott – a két szoba között – egy fürdőszoba. Itt konyharészleg nem állt
a gondozottak rendelkezésére. Az emelt szinten napi ötszöri étkezést biz-
tosítottunk, míg a szociális szinten napi háromszorit. A jobb egészségügyi
állapotnak örvendő gondozottak részére szintenként jól felszerelt kony-
ha állt rendelkezésre. Az intézményhez 300 adagos konyha és mosoda is
tartozott. A konyháról biztosítottuk a szociális étkeztetést is a városban.
A lakók átköltöztetését autóbuszokkal oldottuk meg. Nagy örömmel vet-
ték birtokba az új, tágas és minden szolgáltatásra kiterjedő épületet.
A berendezéseket illetően egységes bútorparkot rendeltünk. Csak
ágyneműket és néhány konyhai felszerelést hoztunk át a régi épületből.
Az új otthon elé busz- és személygépkocsi-parkolót is építettünk, egy-
ben itt lett a taktaközi járatoknak az egyik buszfordulója.
Új helyre költözik a mentőállomás

A mentőállomást az Időskorúak Otthona melletti új épületbe költöztet-
tük. A megbeszéltek szerint eleget tettünk a műszaki és egészségügyi, fer-
tőtlenítési szabályoknak. Az új épületben gépkocsimosó és fertőtlenítő
helyiséget is kialakítottunk.
150
Nagyon jó kapcsolatban voltam dr. Breitenbach Géza mentő főorvos-

sal, ennek is volt köszönhető, hogy a tokajiak mindig a legújabb típusú
mentőkocsival rendelkeztek.
Az állomás átadására a mentősök meghívták az OMSZ igazgatóját és
gazdasági vezetőjét. Elpanaszoltam nekik, hogy a tokaji mentőállomás
létrehozása óta mi fizetjük az állomás rezsijét: fűtés, világítás, autómosás
stb. Főigazgató úr hazaérkezése után intézkedett, és a mentőállomás tel-
jes költségvetése az Országos Mentőszolgálat költségvetésében lett ezután
betervezve.
A Toldi fogadó bővülése

Toldi Miklós még az előző ciklusban ígéretet tett, bővíteni fogja fogadó-
ját. Ezért a szomszédos telket megvásárolta. A terület nagyon keskeny
volt, építésznek kellett lennie a talpán, hogy erre szállodai szobákat ter-
vezzen. A munkával Toldi Miklós Bodonyi Csabát bízta meg, ő tervezte
a műemléki szárnyat is. A területtel jól gazdálkodott a tervező, mert meg-
oldotta, hogy az új, kétszintes szárnyban tizenhárom szoba és egy apart-
man is helyet kapjon. A földszinten konferenciatermet is kialakítottak.
Emellé tizennyolc méteres uszoda és wellness-részleg épült.
151
Az új rendőrőrs építése
Az Országos Rendőr Főkapitányság programjában benne volt a Tokajban
épülő új rendőrőrs terve. De a választások után új szelek fújtak, meg-
változtak a prioritások. Nagyon féltem, hogy a tokaji őrsöt kihúzzák
a beruházási programból, mert annak a döntése az előző belügyi állam-
titkárhoz kötődött. Megkerestem újra Ruszkai Józsefet, a megyei rendőr-
főkapitányság gazdasági igazgatóját, hogy segítsen feléleszteni rendőrségi
berkekben a tokaji rendőrőrs építésének ügyét. Örömmel elvállata a segít-
séget, és közösen elmentünk az ORFK gazdasági főigazgatójához. Kértük,
ne tegyék parkoló pályára az őrs tervét. A gazdasági főigazgató nagyon
készséges volt, és megnyugtatott, hogy az őrs ügye jó úton halad, benne
van a beruházási programban.
Egy év múlva kezdték el az építkezést. Ezt megelőzően tervpályázatot
írtak ki. Hat pályázó adott be látványterveket és alaprajzokat. Voltak kö-
zöttük nagyon modernek, és voltak, amelyek Tokaj hagyományos építé-
szeti stílusát követték. A rendőrség a kétszintes épületből a hagyományos
stílusút választotta. A beruházási programban szerepelt ügyeleti helyiség,
jelentős méretű aula, a járőröknek felkészüléséhez szükséges helyiségek,
a körzeti megbízottaknak szobák, a nyomozóknak iroda és tükrös üveg-
gel elválasztott kihallgató-helyiségek, fogda, titkárság, parancsnoki iroda
és tárgyaló, továbbá kondicionáló terem.
A kiviteli tervek elkészülte után elkezdődött a kivitelezés, és az új őrs
még ebben a ciklusban felépült. A beruházás összköltsége 150 millió fo-
rint volt.
A Munkaügyi Központ bővítése

A Megyei Munkaügyi Központ tokaji kirendeltsége bővítésre szorult, ezért
Gúr Nándor, a Megyei Munkaügyi Központ igazgatója úgy rendelkezett,
hogy az általuk bérelt épületet megvásárolják, és bővíteni, korszerűsíteni
kívánják. Az eléggé lepusztult épület egykor az MSZMP irodája volt.
Ezt követően az igazgató és a helyi kirendeltség vezetője, Posta
György elhívták az Országos Munkaügyi Központ gazdasági főigazga-
tóját, Dömötör Tibort 2004-ben Tokajba, hogy járuljon hozzá a központ
felújításához és bővítéséhez. Délután érkezett a vendég, és megtekintette
az épületet. Szemmel látható volt, hogy a ház felújításra szorul. Egyéb-
ként az ország többi munkaügyi kirendeltsége sem volt irigylésre méltó
152
helyzetben. Egész éjszaka győzködtük a főigazgatót a tokaji kirendeltség

felújításának és bővítésének a szükségszerűségéről. Végezetül Dömötör
Tibor 110 millió forintot biztosított az épület felújítására és bővítésére,
illetve 10 milliót a belső berendezés beszerzésére.
A kivitelezés elvégzése után a kirendeltség a legkorszerűbb volt a me-
gyében és megfelelt az európai uniós irányelveknek is.
A ravatalozó építése
A ravatalozó borzasztó állapotban volt, sürgősen kezdeni kellett vele va-
lamit. A terveket Bodonyi Csaba készítette. A régi ravatalozót fel kellett
újítani, elé új, négyzet alakú közösségi teret képzelt az építész. A régi rava-
talozóban csak funkcionális egységek maradtak. Az új szárny lila cserép-
pel lett fedve, és a tető csúcsára üvegfedés került, ami azt szimbolizálja,
hogy a lélek végleg elhagyja a testet.
Betegfigyelő helyiség az orvosi ügyeleten

Az ÁNTSZ az orvosi ügyeletekkel kapcsolatban új előírásokkal állt elő.
Az ügyeleten betegmegfigyelő szobát is ki kellett alakítani. Az épület tö-
megében nem volt erre hely, ezért az ügyeletes gépkocsi garázsát alakí-
tottuk át erre a célra. Ugyanakkor az ügyeletet felszereltük EKG-val és
defibrilátorral. Ilyen eszközöket az ügyeletes gépkocsiban is elhelyeztünk.
A zsinagóga kulturális és konferenciaközpont lesz

Magyarország az uniós csatlakozás küszöbén állt. Ezért az Európai Unió
előcsatlakozási programokat hirdetett a PHARE program keretében.
Ebbe a programba illett bele a zsinagóga felújítása és a kultúra szol-
gálatába állítása. A testülettel megbeszéltem, készítsük el a zsinagóga
szerkezeti tervét. Ez már előrelépés volt a tanulmánytervhez képest, és
alkalmasabb volt a költségek megbecsülésére. Támogató választ kaptam.
Felkerestem Szabó György országgyűlési képviselőnket, az Észak-
magyarországi Regionális Fejlesztési Tanács elnökét, hogy a tanácsban
támogassa a zsinagóga felújítási programját. Gyuri nem kertelt, határo-
zottan kijelentette, hogy nem fogja támogatni, mert a város a Fidesz és
153
az előző kormányok alatt rengeteg pályázatot nyert, másokat is fel kell

zárkóztatni.
Nem kaptam levegőt!
– De Gyuri, te magad adtál pénzt a zsinagóga tetőterének lefedésére
annak idején, akkor fontos volt neked, most nem? – méltatlankodtam.
– Akkor az épületet kellett megmenteni – válaszolta tömören.
– De Tokajnak a lepusztult művelődési házon kívül nincs semmi kul-
turális létesítménye.
– Tudom, majd egyszer csak lesz.
Leforrázva jöttem haza. A testületnek elújságoltam, nem megy a zsi-
nagóga-projekt. Ők sem örültek. Mondtam, hogy azért nem adom fel,
adjuk be a pályázatot.
A testületi tagok elfogadták az érvelésemet. Javasoltam, vásároljuk
meg a zsinagóga tőszomszédságában lévő bútorbolt épületét az esetleges
építkezés miatt. Erre két millió forintot fordítottunk. A pályázatot bead-
tuk a PHARE programra.
Minden Regionális Fejlesztési Tanács a számára leosztott pénzből
gazdálkodott, fontos volt számomra, hogy az észak-magyarországi keret-
be bejussunk. Többször felkerestem Szabó Györgyöt, hogy meggyőzem
a projekt támogatásáról. Sokáig nemet mondott. Végezetül kötélnek állt.
A zsinagóga-projekt megvalósítására 413 millió forintot kaptunk. Ez
elégséges volt az épület felújítására. A nyerési feltételek között szerepelt,
hogy megújuló energiaforrással kell majd a volt templomot fűteni, azaz
hőszivattyúkkal, geotermikus energiával.
A beruházási program a következő volt. Az alagsorban helyezzük el
a gépészetet és a ruhatárat. A földszint és a női karzat maga a konferencia-
vagy hangversenyterem, a tetőtérben pedig kiállítóhelyet hozunk létre.
A négy szintet a lépcsőn kívül lifttel kötjük össze, a mozgáskorlátozot-
takra is gondolva. Az ablakok és a korlát a női karzaton ólomüvegből ké-
szültek, belsőépítész által megtervezett mintázattal. A földszint és a női
karzat gránitburkolatot kapott. A homlokzatot a sárga két árnyalatával
festettük le. A volt templomtérben gyönyörű, egyedi tervezésű csillárt és
falikarokat helyeztünk el.
A projektbe belefért egy Bösendorfer zongora is, melynek közbeszer-
zése nagyobb gondot okozott, mint a templomé.
A beruházási program tartalmazta a székek, hangosító berendezések
beszerzését is. A zsinagóga elé kis szökőkutat is építettünk.
Az épület körüli külső világítást olyan kandeláberekkel oldottuk meg,
mint amilyenek a Rákóczi úton állnak.
154
A megnyitásra nagy tömeg gyűlt össze. Német testvérvárosunkból

is hívtunk vendégeket. Beszédemben kitértem arra, milyen hányattatott
sorsú volt a zsinagóga XX. századi története. Majd felkértem Szabó Györ-
gyöt ünnepi beszédének elmondására, és felkértem arra is, velem együtt
vágja át a nemzeti szalagot. Az avatás alkalmából a Zempléni Fesztivál
szervezői különleges programot állítottak össze, a Dohnányi Ernő Szim-
fonikus Zenekar és a SheshBesh együttes közösen adta elő Mozart Alla
Turca című művét. A városi vegyeskar is fellépett egy rövid műsorral.
Ezzel a beruházással megtört „a jég”, immár Tokaj is rendelkezett rep-
rezentatív, nagy kulturális térrel.
A történethez hozzátartozik, hogy a kivitelezővel voltak nézeteltéré-
seim. Annyira szívügyem volt ez a beruházás, hogy az építkezés minden
részét nyomon követtem. Ami nem tetszett, azért azonnal szóltam, ha
nem javították ki. Olykor drasztikus lépésekre is elszántam magam.
Emlékszem, a női karzatnál lévő faburkolat alacsony minőségű anyag-
ból készült, és felháborodásomban az egészet saját kézzel leszakítottam.
Hasonló eset volt, mikor a templom körül a térburkolatot nem jó minő-
ségben rakták le. Még aznap a betonból kidobáltam a köveket és vártam,
hogy másnapra jobban illesszék össze. Az üzemeltetés során problémáink
voltak a hőszivattyús fűtés rendszerbe állításával. A hőszivattyúk kútjai
körülvették a zsinagógát, mélységük változó volt, helyenként 96 méter
egyes területeken meghaladta a 100 métert. Ezek vizét egy hőszivattyúba
gyűjtötték össze, amely feltranszformálta a víz hőmérsékletét és meleg víz
áramlott a padlófűtésbe. Sajnos, a gé-
pésztervező nem egyértelműen adta
meg a hőszivattyú áramlási irányát és
fordítva kötötték be. Ennek köszön-
hetően nem fűtött. Két hónapnak
kellett eltelnie ahhoz, hogy a hőszi-
vattyút megfelelő áramlási irányba
helyezzék. Ettől kezdve az épület
felfűthető volt, de semmivel sem ol-
csóbban, mintha gázzal fűtöttük vol-
na. Ennek az volt a következménye,
hogy a zsinagóga a téli hónapokban
nem üzemelt folyamatosan.
A térburkolat lerakása, mint emlí-
tettem, rengeteg kívánnivalót hagyott
maga után. Ezért felkértem Cseh Zol-
155
tán alpolgármester urat, hogy a kivitelezővel rendezze ezt a problémát.

Nagyon hálás vagyok neki, hogy egyeztetésre hívta a tervezőt, a műsza-
ki ellenőrt, a kivitelezők képviselőjét, és sikerült elérnie, hogy kijavítsák
a hibát, és jobb legyen a térburkolat.
Tanulmányterv a Patkóbánya Fesztiválkatlanná

alakítására, a városi színház tervezése
Miután a zsinagóga pályázatának nehézkes megnyerése után tisztában
voltunk azzal, nem sok pályázatot fogunk nyerni, ezért arra koncentrál-
tunk, hogy minél több olyan pályázati tervet készítsünk, amely alkalmas
lesz az uniós csatlakozás után pályázatok beadására. Ezek között szerepelt
a Fesztiválkatlan tanulmánytervének az elkészítése. Felbátorodva a zsina-
góga pályázatának elnyerésén, a lepusztult területet (a zsinagóga udvarát,
a Serházat) tovább akartuk fejleszteni és ennek jegyében megrendeltük
a városi színház tanulmánytervét is. Ez utóbbinál nagy meglepetésben
volt részünk. Kiderült, hogy a zsinagóga területe csak a templom alatti
területet jelentette, és az összes többi terület a MAZSIHISZ tulajdonában
156
volt. Ez azért lepett meg, mert a Serház épületét szociális bérlakásokként

kezeltük.
Felvettem a kapcsolatot Feldmajer Péter MAZSIHISZ-elnökkel és
Zoltai Gusztáv ügyvezető igazgatóval. Közöltem velük, hogy az ingatla-
nokat meg szeretnénk szerezni a város javára.
Ők sem voltak tisztában azzal, hogy a terület az övék, ezért kissé za-
varban voltak. Azt javasolták, a telket azonosítsam be a MAZSIHISZ jo-
gászával, s majd ennek tudatában döntenek.
Meghívtam őket, látogassanak el Tokajba és tekintsék meg a felújított
zsinagógát, amit a műemléki előírásoknak megfelelően építettünk fel.
Meghagytuk a Dávid-csillagot, a tóratartó oszlopát szépen felcsiszoltuk,
így a talapzatán megmaradt a héber felirat. Megadták a MAZSIHISZ jo-
gászának telefonszámát, akit hazajövetelemet követően felhívtam. Közöl-
tem vele, hogy milyen felfedezésre jutottam az ingatlanok nyilvántartását
illetően.
Azt mondta, adjam meg a helyrajzi számokat, hogy ő is be tudja azo-
nosítani. Majd két hónappal később felhívott, és közölte velem a MAZSI-
HISZ vezetőinek és közgyűlésének döntését. A városnak ajándékozzák az
ingatlant a következő feltételekkel:
A zsinagógában a város rendezzen egy zsidó kultúrtörténeti kiállítást.
A Serház melletti ortodox zsinagógának a homlokzatát a Serház fel-
újításakor felújítjuk.
A holokauszt zsidó áldozatainak nevét a zsinagóga mellett, vagy an-
nak környezetében márványba vagy gránitba vésve megörökítjük.
Mind a három feltételre igent mondtam, de közöltem vele, hogy
a becsületszavammal be kell érnie, hisz a területen tervezett beruházások
megvalósulását nem tudjuk garantálni.
A MAZSIHISZ hitt a szavamnak és a város nevére vehette az ingatla-
nokat.
Ezt követően a képviselő-testület megbízást adott Farkas Pálnak a vá-
rosi színház tanulmánytervének az elkészítésére. A Fesztiválkatlan tanul-
mánytervének elkészítésére Bodonyi Csaba kapott megbízást.
A Rákóczi- és a Kiss Albert-szobor

Egy alkalommal felkeresett O’sváth György, a Máltai Lovagok Szövetségé-
nek elnöke, egykori nagykövet, hogy az egyik ősének szeretne Tokajban
lovas szobrot állítani.
– Hogy hívják az őst? – kérdeztem.
157
– Kiss Albert kuruc ezredes kapitány, de

van vele egy kis probléma.
– Milyen probléma?
– Rákóczi Ferenc fejedelem hű vezére
volt, mint Esze Tamás, de a fejedelem lefe-
jeztette. A kuruc seregeknek a szabadságharc
vége felé már rosszul ment, éheztek. Ezért
Kiss Albert feldúlta gróf Károlyi Sándor bir-
tokát, hogy élelmet szerezzen katonáinak.
Ezért a fejedelem példát mutatva, bár egyik
leghűségesebb emberéről volt szó, lefejeztet-
te. A fejedelem ezt azért tette, hogy a főne-
mességet maga mellett tudja, az osztrákok elleni küzdelemben – mesélte
O’sváth György.
– Ez nagyon kényes ügy – mondtam az egykori nagykövetnek.– Kelle-
ne egy tudományos állásfoglalás Kiss Albert személyének megítéléséről…
– Én tudok egy híres Rákóczi-kutatót, a tudományos akadémia pro-
fesszorát, R. Várkonyi Ágnest.
– Jó, akkor kérjünk tőle szakvéleményt – erősítettem meg én is.
Így is történt. Néhány hét múlva megjött a professzor asszony vála-
sza, amelyben egyértelművé tette, Kiss Albert nem érdemelt ilyen súlyos
büntetést, szerinte ez a történet a XVIII. század első koncepciós pere volt.
Állítható neki szobor, fejezte be válaszát. O’sváth György azt is mondta,
hogyha a testület hozzájárul a szobor felállításához, akkor a költségeket
részben ő, illetve a Kulturális Minisz-
térium állja. Hozzátette azt is, hogy
5/4-es, egész alakos szoborban gon-
dolkodik. A városnak csak a környe-
zet rendezésével kellene beszállnia.
A képviselő-testület elé terjesz-
tettem az egész ügyet. Nagyon meg-
nyugtatta őket R. Várkonyi Ágnes
válasza.
Amikor egyezség született O’s-
váth György ajánlatáról, Zelenák
István képviselő úr felvetette, Tokaj-
ra nézve nem venné jól ki magát, ha
a vezérlő fejedelem nem kapna szob-
rot, csak az általa kivégzett ezredese.
158
Ezzel az érveléssel valamennyien egyetértettünk, és úgy döntöttünk, hogy

biztosítunk 5,6 millió forintot egy Rákóczi Ferenc-szobor felállítására.
Szobrásznak Veres Gyula Alpárt kértük fel.
A szobor elkészült, és 2003 egyik esős, őszi délutánján Vass Lajos kul-
turális államtitkár fel is avatta a lakásom előtti kis terecskén.
O’sváth György Györffy Lajos püspökladányi szobrászművészt bízta
meg a Kiss Albert-szobor elkészítésével. A szobor költségvetéséhez Hiller
István kulturális miniszter úr is hozzájárult a külön keretéből.
Györffy Lajos eljött Tokajba, hogy szétnézzen, melyik az a legjobb hely,
ahol a tokaji viszonylatban monumentális szobrát felállíthatja. A Ser-
ház utca eleje tetszett meg neki, ahol az elkerülő útra kell felhajtani. Ezt
a területet az elkerülő út építésekor vásároltuk meg. Kavicsos parkolónak
adott helyet. Györffy Lajos Bodonyi Csabával is egyeztetett a szobor kör-
nyezetéről. Szobrász és építész egy nyelvet beszéltek. Csaba egy gyönyörű
parkolót álmodott meg a szobor köré. A szobrot 2005 januárjában R. Vár-
konyi Ágnes professzor asszony avatta fel.
A Tarcali út II. ütemének építése

Arról már beszámoltam, hogy a Tarcali út teljes rekonstrukciója elkészült
a Tiszaladányi úti elágazásig. Ezúttal a Tiszaladányi úttól a benzinkútig
tartó szakaszt vettük rekonstrukció alá. A program ugyanaz volt, mint
eddig. Megerősített útburkolat építése az útszegélykövek között, minkét
oldalon járda, ugyanazon az oldalon folytatódott a kerékpárút, zöldsáv
mindkét oldalon fásítással. Korábban ezen a szakaszon nem voltak fák.
A légvezetékek földkábelbe kerültek.
A lakosság nagyon örült a fejlesztésnek, hiszen időközben az Erzsé-
betnek keresztelt közúti hídtól a város végéig egységes városias, modern
útszakaszt alakítottunk ki.
Nem volt lehetőségem az új útnak felhőtlenül örülni, mert megkeres-
tek a Tiszaladányi úton élők is, hogy az ő útjuk ugyanolyan három szám-
jegyű főút, ott is hasonló módon alakítsunk ki zöldsávot, kerékpárutat
stb.
Súlyos teherként nehezedett rám az igény, mert a Közútkezelő Kft.
kiszállt az útrekonstrukciókból, ezért csak a Területfejlesztési Tanácshoz
tudtam fordulni.
159
A városi kezelésben lévő utak felújítása

Ebben a ciklusban is, mint mindegyikben, a városi kezelésben lévő köz-
utakat – állapotuktól függően – elláttunk új aszfaltburkolattal, mert
a megörökölt utak állapota kritikán aluli volt. Ezeket a munkákat mind az
óvárosban, mind a kertvárosban egyaránt végeztük. A legnagyobb problé-
mát az okozta, hogy a lakosság az építkezések vagy lakásfelújítások során
a közművekre való csatlakozás érdekében felbontotta az útburkolatot. Bár
a helyreállításra köteleztük őket, amit el is végeztek, de ezeken a területe-
ken mindig kátyúk keletkeztek. Végezetül ezeket az utakat pénz hiányában
nem tudtuk szegélykővel ellátni. Az útszélek letöredeztek, különösen ott,
ahol nehéz mezőgazdasági géppel parkoltak. A téli zord időjárás, a fagy is
megtette hatását, elég volt az úttesten egy hajszálrepedés.
Tervek – sorozatban
Elkészítettük a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola kollégiumá-
nak, konyhájának, étkezdéjének és sportcsarnokának a tervét. Terv készült
az Aranysas épületének szállodává alakítására. Természetesen megtervez-
tettük a Ladányi út rekonstrukcióját is. Ugyancsak engedélyes terv készült
a kertvárosi városrész csapadékvíz-elvezető hálózatára. Ez az utóbbi nem
tetszett a lakosságnak azon a fórumon, ahol bemutattuk, ezért azt a lakos-
160
ság igényei szerint átterveztettük. Terv készült az összevont városi óvoda

megvalósítására a kertvárosi városrészen. Ehhez ingatlant vásároltunk
a meglévő óvoda területének a kiegészítésére. Terv készült a meglévő
Tourinform Iroda helyén egy Turisztikai Centrum létesítésére is.
Magyarország az Európai Unióban

Hazánk 2004. május 1-től lett az Európai Unió teljes jogú tagja. Ez alka-
lomból Tokajban tűzijátékot rendeztünk a közúti hídról. Az unióba tör-
ténő belépés nagy változásokat hozott hazánkban. Az ország sok pénzhez
jutott strukturális és kohéziós alapokból. Korábban leírtak szerint a város
terveket készített elő, hogy időben sikeresen pályázzon.
Tokaj közigazgatási előrelépése

1986. január 1-vel Tokajt várossá nyilvánították. Felemás módon, mert
a város nem kapott vonzáskörzetet. 2005. január 20-án azonban statisz-
tikai körzetközpont lettünk, és hozzánk rendeltek egy vonzáskörzetet –
Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong, Erdőbénye, Tarcal,
Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj településekkel. A törvény
alapján megalakulhatott a Tokaji Többcélú Kistérségi Társulás. A tár-
sulás elnökének engem választottak. Ezt a beosztásomat megőriztem
polgármesterségem végéig. A társulás irodáját 20 millió forintos pályá-
zati összegből a művelődési ház városházával szomszédos oldalán lévő,
használaton kívüli földszinti helyiségeiben alakítottuk ki. Ide bevezettük
a gázfűtést, szép bútorzattal láttuk el, és a szükséges irodatechnikát, be-
leértve a számítógépeket, fénymásolót stb. is megvásároltuk. Az iroda
vezetője Kedves Csaba lett.
A Tiszaladányi út építése
A Tiszaladányi úton élők egyre hangosabban követelték, hogy az ő útju-
kat is rehabilitáljuk, mint a Tarcali utat. Tervvel rendelkeztünk és beadtuk
a pályázatot a Regionális Fejlesztési Tanácshoz.
A tanács hosszas huzavona után támogatta a projektet, azzal a kikötés-
sel, hogy a légvezetékek földkábelbe helyezésére nem biztosít forrást. Erre
161
az óriási feladatra a városnak sem volt pénze. A munkálatok elkezdődtek

és egy év alatt befejeződtek.
Az út ugyanolyan lett, mint a Tarcali út, csak a légkábelek megmarad-
tak. Itt az út szélessége miatt széles zöldsávokat alakíthattunk ki, kivéve
a Tarcali út és a Klapka út között. Ezeken a zöldsávokon a füvesítés mellett
rózsákat is ültettünk.
Építési és bontási hulladék feldolgozása

A ZHK Kft. központja Tokajban volt, ezért a beruházási könyvelésüket mi
végeztük, bár telephelyük Bodrogkeresztúrhoz kötötte őket. A cég köz-
gyűlése úgy határozott, építési, bontási hulladék feldolgozót épít. A ZHK
működési területe az alapító településeken túl már a kétszeresére nőtt.
A beadandó anyagot a ZHK szakemberei készítették el. A pályázat sikeres
elbírálásban részesült. 2004 őszén készült el a feldolgozó. A létesítményt
a Környezetvédelmi Minisztérium államtitkára adta át. Az eseményre az
összes tagtelepülés polgármesterét, országgyűlési képviselőjét is meghív-
ták. Sok feldolgozatlan építési, bontási hulladék volt a települések határa-
iban lévő alkalmi szemétlerakókon, az építkezéseknél is a feldolgozóhoz
volt „kötelező” vinni a bontási hulladékot. Az alkalmi hulladéklerakókat
egy másik pályázat keretében a ZHK működési területén felszámolta,
más kérdés, hogy a lakosság az építési hulladékot újra oda szállította,
mint ahová korábban rakta.
162
A feldolgozó építése 472 millió forintba került. Ezt a beruházást egészítet-

te ki 2005-ben konténerszállító gépjárművek beszerzése 32 millió forint
értékben.
Védekezés a hegyről lezúduló iszap ellen

Az eső, a nagy intenzitású csapadék gyakorta megbontotta a tokaji hegyet
takaró löszréteget. Számos helyen, így a gimnázium feletti hegyoldalról,
a Hétszőlő felől óriási mennyiségben ömlött le a zagy a kertvárosi házak-
ra. Volt, amikor a sár a lakásokat is elöntötte. Ott, ahol mély árkok voltak
a hegyoldalban, például a gimnázium feletti vízmosásnál is, vízmosáskö-
tő gátakat építettünk be. Kitisztítottuk a gimnázium és az általános iskola
sportcsarnoka végéig tartó, gyakran elduguló csapadékelvezetőt a kicsa-
pódott iszaptól. Az embereknek lapáttal, hason csúszva kellett az iszapot
eltávolítani a rendszerből, ezért ennek a végére iszapcsapdát építettünk, és
a zárt szelvényt többször megszakítottuk tisztító aknákkal, hogy a jövőben
könnyebb legyen a vezeték karbantartása. A Hétszőlő Rt. a szőlőtelepítése
során, hegy-völgy irányú szőlősorokat telepített. Ez a nem kellően átgon-
dolt telepítési mód – löszös talaj esetén – azt eredményezte, hogy nagyin-
tenzitású csapadék esetén a víz a lösszel összekeveredve, sárként zúdult le
a Binét-árkon a mintegy két kilométerre lévő befogadó belvizes csatorná-
ba. Ez a csatorna máig a MÁV kezelésében van, de valamilyen telekkönyvi
anomália miatt a MÁV nem tisztította, nem kotorta. A csatornában már
163
harminc centiméter törzsátmérőjű fák is nőttek, és a csatorna szelvénye el is

tűnt a befogadó előtt mintegy egy kilométerre. A feliszapolódás miatt a za-
gyos csapadékvíz már nem jutott el a befogadóig, hanem kiöntött, és óriási
károkat okozott a benzinkút melletti családi házas lakótelepen.
Hogy megelőzzük a hasonló események előfordulását, a Hétszőlőt
köteleztük, hogy a vasúti pálya előtt zagytároló medencét építsen, ezzel
is megakadályozva a sár továbbömlését. A Binét-árkot teljes hosszában
kikotortuk, a fákat a szelvényből eltávolítottuk. Ezekre a munkálatokra
– egyebek mellett a testület jóváhagyásával – 55 millió forintot fordítot-
tunk, a Megyei Területfejlesztési Tanács Leghátrányosabb Kistérségek Tá-
mogatása című alapjából 2006-ban.
A PEA-program – polgármesterek
egy közös célért
Szabó György, a Regionális Fejlesztési Tanács elnöke egy rendkívüli fel-
adattal bízott meg az uniós csatlakozás idején.
– János! Van egy Pályázat Előkészítési Alap, a PEA, amelyben, mint-
egy kétmilliárd forint van. Erre az összegre kellene a Világörökség magte-
lepüléseinek egy mintaprojektet generálniuk. Kétmilliárd forint felé nem
mehettek, inkább 1,8 milliárd legyen.
– Vegyük be a többi hegyaljai települést is, mert ha megtudják, akkor
nagy politikai paláver lesz – mondtam.
– Egyetértek! – válaszolta.
Meghívtam az összes tokaj-hegyaljai település polgármesterét Tokaj-
ba, a tetőtéri tárgyaló termünkbe invitáltam őket, ott volt Kedves Csaba
és a projektgenerálók is. Több polgármester nem jött el, ők automatiku-
san kizárták magukat a programból.
Megkérdeztük a jelenlévő polgármestereket, milyen turisztikai vonz-
erőt fejlesztő beruházást vagy beruházásokat szeretnének a településükön
megvalósítani. Kértük, hogy írják le egy papírra. Ezt követően a pénzügyi
igényeket településenként egymás alá írtuk, összeadtuk a számokat, és ki-
jött több mint 7 milliárd forint.
Azt mondtuk, ez túl sok, hagyjanak el valamennyien a projektjeik-
ből valamit. Ismét összeírtuk a fejlesztési elképzeléseket a hozzáren-
delt összegeket. Ezúttal 3.6 milliárd jött ki, ami még mindig messze állt
a 2 milliárdtól.
164
Ismét azt kértük, legyenek egymásra tekintettel és csökkentsék az

elképzelésüket. Többszöri próbálkozás után lecsökkentették igényeiket
1,8 milliárd forintra a polgármesterek, de nagyon „csikorgatták a fogu-
kat”. Ezért azt mondtuk, hogy csináljunk egy PEA II. projektet. Ebben az
esetben ugyanúgy jártunk el, csak a polgármesterek más projektnek ad-
tak prioritást. Mi, tokajiak a PEA I-ben a Tokaj-hegyaljai Borok Házával
pályáztunk, aminek a költségvetése pontosan rendelkezésre állt (144 mil-
lió forint), mert a Borvidéki Hegyközségi Tanács a hozzájárulásunkkal
elkészíttette a volt csendőrlaktanya Borok Házának történő átalakítási és
felújítási tervét. Megjegyzem, az épület borzasztó állapotban volt miután
kiköltözött belőle a Szociális Otthon demens részlege.
Mi is keveselltük a 144 milliós részesedésünket a PEA I-ben, ezért
elértük, hogy a Patkóbánya Fesztiválkatlanná alakítását szerepeltessük
1 milliárd forinttal a PEA II. projektben.
A PEA projektben összesen tizenhat önkormányzat vett részt. Ez mu-
tatta, hogy a saját érdekeinken felülemelkedve, összefogva tudunk terve-
ket összehangolni a közös cél érdekében.
A projektgenerálás nagyon tetszett Szabó Györgynek, ezért az álta-
lunk készített munkát bemutathattuk a sajtó képviselőinek 2004-ben
a Parlamentben, ahová meghívták az érdekelt polgármestereket is.
A terveket én ismertettem a sajtó nyilvánossága előtt, és elmondtam,
hogy nem volt olyan egyszerű a projekt összeállítása, mint ahogyan itt
most bemutatjuk a végeredményt. Sok különböző érdek feszült egymás-
nak a polgármesterek között, szóváltás is történt, mikor dolgoztunk az
anyagon. De a lényeg az, hogy készen vagyunk, és várjuk a Területfej-
lesztési Tanács és a kormány döntését, hogy melyik változat nyer. Szabó
György azt is elintézte, hogy tizenöt percre fogadjon dr. Medgyessy Pé-
ter is. A miniszterelnöknél elmondtuk: köszönjük, hogy ebben a kísérleti
programban részt vehettünk, és beszámoltunk terveinkről.
A döntés váratott magára, majd 2006-ban kihirdették az eredményt:
a PEA I. nyert.
Először el voltam keseredve, hogy abba a kategóriába estünk, amelyben
Tokaj a városokhoz képest (Sárospatak, Sátoraljaújhely) viszonylag kevés
összeget kapott. De később a sors igazságot tett, mert kiderült a következő
ciklusban, hogy valójában a Patkóbányát csak 2,1 milliárd forintból lehetett
megépíteni. Az 1 milliárd forint, amit a PEA II-ben kértem, kevés lett volna.
A döntés után – 2006-ban – mi voltunk a legkedvezőbb helyzetben,
mert a Borok Házára volt engedélyes kiviteli tervünk és elfogadott költ-
ségvetésünk.
165
A munkálatok során folyamatosan tájékoztattam a polgármestereket

a projekt állásáról. Nagyon örültek, annak ellenére, hogy „csak” a Borok
Háza nyert.
Hozzájárultak a közbeszerzési eljárás megkezdéséhez. Az ajánlattevők
közül az ÉPSZER Kft. adta a legjobb ajánlatot, ezért a testület ezt a céget
hirdette ki nyertesnek.
Ezzel a kivitelezéssel párhuzamosan készült a Turisztikai Centrum
épülete is.
Mindkét épületet Szabó György országgyűlési képviselő, a Regionális
Fejlesztési Tanács elnöke adta át 2007-ben.
A képviselő-testület megemlékezése
2005. február első hétfőjén, a Hétfő este a könyvtárban című rendezvény-
sorozat keretében előadást tartottam az előző év eredményeiről és az or-
szág makrogazdasági, illetve az önkormányzat 2006-os kilátásairól.
Ezen az estén meglepetésként kaptam meg a képviselő-testület ajándé-
kát tizenöt éves polgármesterségem alkalmából, egy arany országcímer-
kitűzőt. Nagyon megörültem. A testület nevében Szabolcs Erzsébet tűzte
a mellemre. Azóta is büszkén viselem.
166
A kereskedelmi iskola kollégiumának

vízellátása és fűtéskorszerűsítése
A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola kollégiuma helyett ré-
gen szerettem volna egy új épületet. Készült is rá tanulmányterv. De az
unióba való belépésünket követően nem nyílt mód ilyen jellegű pályá-
zat benyújtására.
A kollégium tulajdonképpen a laktanya legénységi szállásainak a he-
lyén volt, a Bodrog felőli ártéri oldalon.
Az épületek vízellátása is egymásra felfűzve történt az iskola terü-
letén. Az ivóvízcsövek el voltak korrodálva, számos helyen szivárgott,
emiatt óriási vízdíjakat fizettünk a Borsodvíz Rt.-nek. Ezért a hálózat
csöveit kicseréltük műanyag csövekre. Csak a szakmai munkát végezte
a Borsodvíz Rt., a többit a mi embereink. A munka elvégzése még az
előző ciklusban történt.
Ebben a ciklusban a kollégium fűtéskorszerűsítését végeztük. A fű-
téssel mindig baj volt a kollégiumnak alkalmatlan épületekben. A gye-
rekek fáztak, ezért a Regionális Fejlesztési Tanács TRFC (Területi Regi-
onális Fejlesztési Célelőirányzat) alapjára pályáztunk a fűtés részleges
felújítására, amelyre 19 millió forintot kaptunk, amit fel is használtunk
2006-ban.
Az intézmények is pályáztak
A különböző szakmai alapokra a város intézményei is pályáztak. Csak
példaként említem, hogy az általános iskola és a gimnázium a HEFOP
2005/3.1.3 alapra, a kompetencia alapú képzésre pályázott és egyenként
18-18 millió forintot kaptak 2006-ban. Ugyanakkor valamennyi intéz-
mény a polgármesterségem alatt pályázott számos más dologra, különbö-
ző eszközökre, számítógépekre, digitális táblákra stb.
Az iskoláknak voltak külföldi partneriskolái is, akikkel rendszeresen
tartották a kapcsolatot, szervezték a tanárok, diákok cseréjét. Egyik in-
tézményvezető sem hagyott ki egyetlen lehetőséget sem, ha pályázatról
volt szó.
167

Ezen a télen a pártok ismét egymásnak feszültek, és hosszú kampány kez-
dődött. Az ellenfelek nem kímélték egymást. Az viszont egyértelművé
volt, hogy a győztes a Fidesz vagy az MSZP lehet. Mindkettő erős párttá
vált. Az események alakulására hatással volt, hogy Medgyessy Pétert le-
váltották, s helyére Gyurcsány Ferenc került. Ennek ellenére, ha csekély
többséggel is, de a szocialisták nyerték meg az országgyűlési választást.
A Medgyessy-féle pangás után a kormányzó pártoktól lendületet vártak
a választók, de ez elmaradt, s a további kormányzás kudarcossá vált, mi-
után nyilvánosságra került a kormányfő úgynevezett „őszödi” beszéde.
Sajnos, méltatlanná vált a forradalom 50. évfordulójára történt megemlé-
kezés is. Később a világgazdasági válság kivédése is komoly gondot oko-
zott a kormánynak, és az ország lakosságának. 2006-ban újabb négy évre
Szabó György lett a térség országgyűlési képviselője.
Másodszor fordult elő polgármesterségem során, hogy az őszi ön-
kormányzati választásokon nem volt kihívom. Így lettem ötödször is
polgármester, mert elnyertem a választáson résztvevők 100 százalékos tá-
mogatását. Gondoltam, egyre inkább méltányolják, hogy Tokaj felzárkó-
zik a zempléni városok szintjére, sőt, bizonyos tekintetben és területeken
el is hagyja azokat. A képviselő-testület tagjai, akikkel ebben a ciklusban
együtt dolgoztam: Bejó Ferenc, Cseh Zoltán, Csordás Sándor, Deákné
Bobok Katalin, ifj. Dévald István, Dóka János, dr. Kis Imre, dr. Mátyás
János, Sajtos László, Szabolcs Erzsébet, Zelenák István. A város alpolgár-
mestere ezúttal is Cseh Zoltán képviselő lett.
Partnervárosi szerződés az ausztriai Ruszttal

Ruszt a Fertő-tó északi részén fekszik, nem messze a magyar határtól,
patinás szőlő- és borváros, kétezer lakossal. Az egész település, leszámít-
va néhány nemrég épített társasházat, csupa műemlékből áll. Mivel egy-
kor szabad királyi város volt, ma is szabad városnak nevezik hivatalosan.
Ruszt – ma Rust – egykor Magyarországhoz tartozott, ma Burgenland
része. Még néhány magyar is él a településen. A vidék szőlő- és borkultú-
rájáról híres, készül itt fehér és vörös bor is.
Óriási idegenforgalma van, amihez a szőlő- és borkultúrán kívül
a környék is hozzájárul. A szomszéd község, Szentmargitbánya (St. Mar-
168
garethen) volt kőfejtőjében minden évben nagyszabású operaelőadásokat

rendeznek. A szabadtéri színház befogadó képessége ötezer fő. Az egész
szezonban csak egy operát játszanak, ötletesen változtatható, monumen-
tális díszletek között. A Bécsből, valamint Ausztria és Németország távoli
vidékeiről érkező közönség félévvel előre megveszi a jegyeket. Ez a szín-
házkultúra több évtizedes múltra tekint vissza. Bennünket ez különösen
érdekelt, hisz terveink között szerepelt, hogy a Patkóbányából valami ha-
sonlót hozzunk létre.
A képviselő-testület támogatta a ruszti kapcsolat felvételét. Így 2006.
október 7-én Ruszton Harald Weiss polgármester úrral aláírtuk a testvér-
városi szerződést. Az akkori képviselő-testület is elkísért erre az útra, és
egyetértettek abban, hogy turisztikában is sokat tudunk tanulni az oszt-
rák sógoroktól. Sokat segített a kapcsolat kialakításában a tokaji Pokorni
Márta, aki a ruszti jegyző, Matthias Szőke felesége lett. Most az ottani
idegenforgalom vezető egyénisége Márti, aki közben három gyermek
anyukája lett.
Azóta többször is megfordultunk Ruszton, és ők is voltak nem egyszer
Tokajban.
Tokajból egy szakértői csapat is kiutazott, ifj. Dévald István és Bodo-
nyi Csaba vezetésével, hogy tanulmányozzák a szentmargitbányai szín-
ház műszaki paramétereit.
Eladtuk az Aranysas szálloda épületét

2006 őszén megkeresett Kékessy Dezső, hogy meggondolta magát, és To-
kajban is kíván befektetni. Egy szállodát akar építeni, amely méreteiben is
nagy, és esztétikailag is illik a város környezetébe.
Elmondta, hogy a főtéren szeretné megvenni a volt Aranysas épületét,
és az udvarról lebontana mindent, ami felesleges. A telket a széle mentén
körbeépítené. A parkolást mélygarázzsal oldaná meg, mert biztonságos
parkoló nélkül nem ér semmit az egész.
– Ez nagyon jó ötlet – lelkendeztem –, igazán szükség van a belváros-
ban egy jó szállodára!
– Egyébként építettem Tiszafüreden is egy szállodát. Gyere le a csa-
ládoddal, nézzétek meg, hogy milyen színvonalat képviselek – invitált
Kékessy Dezső.
– Köszönöm a meghívást! De visszatérve az ingatlanvásárlásra, ná-
lunk az a rend, hogy az önkormányzat felértékelteti, aztán nyilvánosan
169
meghirdeti az eladásra szánt ingatlant. Ha van más jelentkező, akkor az

árért lehet licitálni.
– Rendben – mondta. – Tegyétek azt, amit kell, engem változatlanul
érdekel.
Képviselő-testület elé vittem a dolgot, a testület nagyon örült: egyfelől,
mert végre a tervben szereplő ingatlanok közül, úgy tűnik, egyet elad-
hatunk, másfelől pedig éppen éppen az Aranysast, amely lakatlanul ott
árválkodott a város főterén.
Elmentünk a feleségemmel és a kisfiammal Tiszafüredre, megnéztük
a Hotel Balneumot. Nagyon szép volt és szervesen illeszkedett a rendkí-
vül hangulatos tájba.
A hivatalos szakember elvégezte az ingatlan értékbecslését, amit
a képviselő-testület elfogadott, és ennyiért eladtuk az Aranysast a GSK-
Invest Kft.-nek.
A szerződésben kikötöttük, hogy minimum 4 csillagos, legalább 80 fő
befogadására alkalmas szállodát kell építeni. A megvalósítás határideje:
2010. december 31. volt. A szerződés aláírásával Kékessy Dezsőék azt vál-
lalták, ha a szálloda nem épül fel határidőre, 18 millió forint kötbért fizet-
nek. Azt is rögzítettük, hogy a szerződő felek a szerződésből eredő vitájukat
elsősorban békés úton igyekeznek rendezni.
Kékessy Dezső megkérdezte, kit ajánlok tervezőnek. Mondtam, Bodo-
nyi Csabát, ő bele fog adni a tervezésbe apait-anyait.
Találkozót szerveztem meg közöttük. Rövid beszélgetés és kávézás
után kimentek a városba és megnézték Csaba munkáit. Kékessy Dezső-
nek tetszettek az épületek.
170
A tanulmánytervek viszonylag hamar elkészültek, mert Csabát is iz-

gatta a főtéri épület felújítása és továbbfejlesztése. A munkavégzés legna-
gyobb kerékkötője a Műemléki Felügyelőségen egy nő volt. Nem volt neki
elég, hogy az egész épületet óriási költségek árán megkutatták, elrendelte
az udvar régészeti feltárását. Csaba közben eljutott az engedélyes tervig is.
Az épület és az udvar megkutatása másfél évet vett igénybe.
Kékessy Dezső arra számított, hogy az adás-vételtől számítva fél év
múlva építkezhet. Ellenben a kutatások lassan folytak. Közben a Kékessy
családot nem várt anyagi nehézségek sújtották, ezért ütemekre bontották
a projekt megvalósítását.
Az első ütemben a főépületet akarták szállodává alakítani, erre terv is
készült. Ez nem tetszett nekem. Már éreztem, az a nagy terv, amit Bodo-
nyi Csaba kidolgozott, kútba eshet. De még mindig tartottak a régészeti
feltárások az udvaron.
Makoldi Miklós régész talált is egy kora Árpád-kori, XI. századi cse-
répégető kemencét, cserepekkel és néhány kenyérsütő kemencét. Bodo-
nyi Csaba a terveket úgy alakította át, hogy ezek a leletek egy üvegpadló
alatt láthatóak legyenek.
A Kékessy család anyagi helyzete rosszabbodott, mikor Kékessy Dezső
egyértelműen tudomásomra hozta, kiszállnak a szálloda projektből. Azt
is mondta, hogy gondoskodott egy új tőkeerős befektetőről, akit érdekel
a nagy projekt.
– Ki az? – kérdeztem mohón.
– Töröcskei István, az Államadóság Központ vezetője, a Széchenyi Bank
elnök-vezérigazgatója.
Hívtam Töröcskei Istvánt, a titkárnő azonnal bekapcsolt hozzá. Azt
ajánlotta, hogy menjek fel Budapestre, a Széchenyi Bankba és találkoz-
zunk, ismerkedjünk meg, és beszélgessünk a szálloda projektről.
Úgy is történt, felutaztam Budapestre. Elmondta, a mögötte álló be-
fektető társaságnak konkrét célja az Aranysas szálloda felépítése. Mind-
járt azt kérdeztem, az eredeti tervben gondolkodnak-e? Igenlő választ
kaptam. Hívatta Lantos Gabriellát, a bank osztályvezetőjét, hogy hozza
a terveket. Bodonyi Csaba első tervével érkezett. Nagyon megörültem.
Töröcskei úrtól azzal búcsúztam, ha az építési engedélyt megadják,
akkor kezdődik a beruházás.
Sajnos, nem történt semmi!
Töröcskei úr is nehéz helyzetbe került. Azóta áll az Aranysas projekt,
a város szégyenkezik miatta.
171
Tokaj, a Magyar Kultúra Városa

Tokaj város képviseletében 2008. január 18-án a Kulturális Minisztérium-
ban vehettem át a Magyar Kultúra Városa díjat. Az elismerést kisvárosi
kategóriában érdemeltük ki.
Nagy jelentőséget tulajdonítottam a díjnak, hiszen az ezt megelőző
években nemcsak színvonalas kulturális rendezvényeket sikerült Tokajba
hozni, kiváló művészek részvételével, hanem a város tágabban vett kör-
nyékét is sikerült mozgósítani.
Miközben Tokaj kulturális létesítmények terén a megye, de talán a ré-
gió utolsó városaként kullogott, az elmúlt esztendőkben sikerült a várost
„helyzetbe hozni”, pezsgő kulturális életet varázsolni Tokajba.
A zsinagógából lett Kulturális és Konferencia Központ minden re-
ményünket felülmúlta, a városi könyvtár egyenletesen, magas taglétszá-
mával a klasszikus könyvtári funkciók mellett olyan rendezvényeket is
szervezett, amelyekkel képes lett a város lakosságának minden rétegét
megszólítani.
Ebben az időszakban épült a város és a vonzáskörzet számára a Pa-
ulay Ede Városi Színház. Állandó társulat nélküli, befogadó színháznak
terveztük.
172
Az álmunk is valóra vált, mert kiemelt uniós projektből, 2,2 milliárd

forint támogatással megépülhet a Patkóbánya helyén a 2600 férőhelyes
Fesztiválkatlan.
A díj elsősorban a kultúra, a művészet terén dolgozóknak szólt. A mű-
velődési háznak, a városi könyvtárnak, a középiskoláknak, a művészeti
tagozatnak, a helyi kultúrával és művészetekkel foglalkozó civil szerveze-
teknek, a városi vegyeskarnak, a Tokaji Írótábornak, a Tokajban és a kör-
nyékén élő lakosságnak, a nyári zenei tábornak, a Zemplén Fesztiválnak,
a mecénásoknak és nem utolsó sorban Tokaj város önkormányzatának,
amely a programok nagy részét finanszírozta.
A Paulay Ede Színház építése

Napirenden tartottam a zsinagóga udvarának további beépítését. A Ser-
ház még nem jöhetett szóba, mert abban még mindig önkormányzati
bérlakások voltak. Ha egy lakás megüresedett, akkor annak a helyére már
nem engedtünk új lakókat beköltözni.
A színházról már korábban volt tanulmánytervünk. Ezért tavasszal
úgy döntöttünk a testülettel, beadjuk a pályázatot európai uniós támoga-
tásra a Regionális Fejlesztési Tanácshoz. Szabó György nem vitatta, hogy
a zsinagóga környezetével kell kezdeni valamit, hisz a tündöklő templom
173
és a nyomortelep óriási kontrasztot alkottak. Ugyanakkor óriási teher-

ként nehezedtek rá más városok és települések igényei is. Úgy gondoltam,
nem leszek megértő, hiszen én a tokaji embereknek tartoztam elszámo-
lással. Ezért ütöttem a vasat a színház megépítése érdekében. György erre
azzal válaszolt, nem vihet el minden pénz Tokaj. Érveltem, hogy rangos
174
vendégeket fogadunk majd a zsinagógában, jönnek koncertre vagy kon-

ferenciára, mit fognak szólni ilyen „nyomornegyedhez” a templom körül.
Azt hiszem, ezen felülemelkedett. Lehet, hogy én is így tettem volna
a helyében.
Végül beadta a derekát, és mégis úgy döntöttek a regionális tanácsban,
támogatják a Paulay Ede Színház építését. Az elnyert összeg 935 millió
forint volt, ehhez Tokaj városa 17 millió forinttal járult hozzá. Farkas
Pál elkezdte a kiviteli terveket készíteni, számos egyeztetést tartottunk.
A színház tervezett keleti falsíkjába esett egy öreg tölgyfa. Környezetvé-
dők javaslatára az épület a fát félkör alakban kikerülte a terven.
Egyeztettünk arról is, hogy a legkorszerűbb fény- és hangtechnikát
kell betervezni. Megállapodtunk többek között arról, hogy a nézőtér be-
fogadó képessége háromszáz fő legyen a karzaton ülőkkel együtt. Ragasz-
kodtam ahhoz, hogy legyen zenekari árok és forgószínpad is. Ezekben
a dolgokban egyetértettünk Palival. Bodonyi Csaba is átnézte a tervet,
neki is tetszett. A színház mind a két szintjére hatalmas aulát tervezett.
Azt is kértem a tervezőtől, hogy a színház mozi-funkciót is kapjon.
Közzétettük a közbeszerzési felhívást, hatan pályáztak. A versenyt
a Zemplénkő Kft. nyerte meg. 2007 áprilisában a színház alapkőletételére
Bajnai Gordon fejlesztési minisztert hívtuk meg. A kivitelezés 2008 má-
jusában fejeződött be, ekkor adta át az új színházat Tokaj város lakossá-
gának Szabó György. Az egész létesítmény kilenc hónap alatt készült el.
Az átadásról készült egy pályázati videó is. A nyitó előadásra augusztus
30-án került sor. A Miskolci Nemzeti Színház művészeinek előadásában
Strauss: Denevér című operettjét láthatta a nagyérdemű közönség. Az új
színház iránti érdeklődést mi sem jellemezte jobban, mint az a tény, hogy
az avatás napján kétszer is előadták a darabot. A közönség el volt ragad-
tatva az épülettől és az előadástól.
Tisza jobb parti töltésének megerősítése

A Környezetvédelmi és a Vízügyi Minisztérium, 2006-ban nagy mun-
kába kezdett Tokajban. Megerősítette a Tisza jobb parti töltésszakaszát
a városi parkolótól a vízügyi irodaházig. E tekintetben a vízoldali rézsűről
elszállították a humuszt és azt a mennyiségű töltésanyagot, amennyivel
vízzáróvá akarták tenni a rézsűt. A vízoldali töltésépítés, agyagpaplan és
agyagmag beépítése rézsűlépcsőzéssel a Magyar Szabvány szerinti töltés
építésre alkalmas agyagból történt. Erre a megfelelő vastagságú agyag-
175
rétegre hordták vissza a humuszt. Ez a beavatkozás megakadályozta az

árvizek esetében a víz átszivárgását a mentett oldalra. A munka mintegy
600 millió forintba került.
2013-ban pedig a Tisza jobb parti töltésének a vízügyi irodaház és
a tokaji gátőrház közötti szakaszát rekonstruálták. Ezen a szakaszon
a töltés erősen szelvényhiányos és magassághiányos volt. A mentett oldali
rézsű továbbhajlításáról szó sem lehetett, mivel a lakóházak nagyon közel
voltak a rézsűhöz.
Itt – emlékezetem szerint – azt a műszaki megoldást választották, hogy
a töltéstestbe agyagmagot építettek, a hullámtéri előtér esetében pedig
a résfalat építettek bentonitból az első vízzáró rétegig. A magassághiányt
a mértékadó árvízszint plusz egy méter magasságig vasbetonból készült
parapetfallal pótolták, ezt a töltéskorona hullámtéri oldalára építettek.
A parkolótól a gátőrházig tartó szakasz a Széchenyi sétány. Itt a töltés-
koronán a vízügy és a tárca a teljes szakaszon díszburkolatot épített. Ez
nagyon mutatóssá tette az árvízvédelmi töltést.
Polgármesterségem alatt a parkoló és a vasúti üdülő között díszvilágí-
tást építettünk és padokat helyeztünk el.
Az utódom, Posta György polgármester úr ezt folytatta a teljes gátsza-
kaszon.
176
A csapadékvíz elvezetése a déli városrészben

A kertvárosi városrészben minden nagy csapadék után jelentős elöntések
keletkeztek a magán ingatlanokban. Ennek fő oka az volt, hogy a csapa-
dékvíz-elvezető árkok használhatatlanok voltak, részben azért, mert az
árkok feltöltődtek, részben azért, mert a lakosság a csőátereszeket nem
tartotta karban, így a víz gravitációs levezetése nem volt biztosítva.
Ennek kiküszöbölésére készült egy tanulmányterv, amelyet a kertvárosi-
ak nem fogadtak el, majd átdolgoztattuk, ami az ő igényüknek is megfelelt.
Szabó Györgynek megmutattam a Kertvárost, és mondtam neki, innen
a nagy intenzitású csapadék nem folyik le. Ő is tisztában volt a helyzettel.
A pályázatot 2005-ben beadtuk címzett támogatásra a Környezetvédelmi
és Vízügyi Minisztériumhoz. Hónapok teltek el, míg megszületett a döntés.
Egyszer csak jött az értesítés, a pályázatunkat kedvezően bírálták el és
1028 millió forintot kapunk az önrésszel a munka elvégzésére.
Ez a Magyar Közlönyben is megjelent. A képviselő-testület nagyon
örült a hírnek.
Ez az összeg elég volt a kertvárosi belvízrendszer szakszerű megépíté-
sére. A csapadékvíz-csatorna főága a Cigánygödör mellett húzódó belvíz-
levezető csatorna, amely az Ively-éri csatornába torkollik.
A mellékágak többnyire az önkormányzati utak két oldalára épültek.
Előre gyártott „U” szelvényű csatornákat fektettünk le és ezt elláttuk be-
ton beömlő nyílásokkal.
A munkálatok 2006-tól 2008-ig tartottak. A lakosság türelmesen elvi-
selte. A munkát a Zemplénkő Kft. végezte, a közbeszerzési kiválasztás után.
A kivitelezés során számos lakossági panasz merült fel, részben terve-
zési és részben kivitelezési oldalról.
Alpolgármester urat kértem fel, hogy a lakossági panaszok orvoslásá-
ban közreműködjön, amit sikeresen el is végzett.
A legkedvesebb elismerés
„Kedves Képviselő Társak! Kedves jelen lévők!
Kedves Polgármester Úr!
Engedd meg, hogy képviselő társaim és a hivatal jelen lévő munkatársai

nevében is köszöntselek és emlékeztesselek, 20 év telt el azóta, hogy váro-
sunk vezetője, akkor tanácselnöke lettél 1987-ben.
Elvesztett városi rangját 1986-ban kapta vissza városunk.
177
Egy olyan időszakban vállaltad

ezt a munkát, amikor még a város
emlékezetkiesése gyógyíthatatlannak
tűnt, és vele felejtett a táj is. A város
emlékezetkiesése volt a legriasztóbb.
Szegény, még azt is elfeledte, hogy
város. Nagyközség lett belőle.
A megelőző 60-70 évben előbb
a várat nyelte el a folyó, nőtte be az
erdő, aztán az ország szélére került,
ami addig a közepén volt. Elsza-
kadtak az utak, el a folyók, ország-
határokat rajzoltak, húztak, majd
szögesdrótokat is. Itt pedig eltűntek
a mezsgyék, elkopott a teraszok kő-
éle, lejjebb parancsolták a meredek
hegyoldalakról a szőlőt, szétterültek a telepítések, mint a levetett szoknya,
a tőkék is eltávolodtak egymástól, a gépek útjából fölszedték a köveket.
A jó bor helyett a sok bor lett a jelszó.
A vállalkozó kedv elmúlt, a kereskedők házai kiürültek, a kis paloták
gerendái megroppantak, a boltok redőnyét lehúzták, megaludni nem volt
hol, maradt az egyszeri halászlé, fürdőhelynek a Tisza, a visszaduzzasz-
tott Bodrog iszapos csöndessége és az egy napi, egy délutáni kaland. Már
korábban elmaradtak a hajók, a hordós szekerek, a lovak, éjszakánként
kőbányák morogtak, robajuk messzire hallatszott, s ami kikerült, azt vitte
a vasút. Ide húzódtak, vagy innen utaztak messzire a kétkéziek, a föld elől
menekülők. A figyelmesebb, türelmesebb ideérkezőnek azért még maradt
egy-egy butella, ha jó gazdával sikerült bensőséges, mély és titokzatos ba-
rátságot kötnie. Egy-egy demizsonnal kézen fogva járt a hétköznapi bol-
dogság. Csak a város sápadt bele a változó korba, Tokaj olyan lett, mint
egy hadiözvegy ötven évvel a háború után, már az emlékezés és a szüreti
mulatságok is hidegen hagyták.
Aki akár csak tíz esztendővel ezelőtt járt errefelé, az most arra gondol-
hat, hogy eltévedt, Tokaj egy kis Szentendre, annak minden vásári jellege,
elviselhetetlen sokadalma, alvóvárosi szerepe nélkül. A házak kezdtek szí-
nesedni, az egyetlen szálloda mellé még egy és számtalan panzió sorako-
zott. Egykor kopott, omló házsorok között dübörgő teherautók útja ma
sétálóutca, mindenütt üzletek, éttermek, borozók, kávéház, cukrászda.
Új kollégium, gimnázium, és kereskedelmi iskola, mezőgazdasági iskola,
zsinagóga, szennyvíz-, csapadékvíz elvezetés, árvízvédelmi töltés, álta-
178
lános iskola, szociális otthon, egészségügyi központ, borászati és egyéb

vállalkozások stb.
Feltétlenül meg kell, említsem, hogy az önkormányzat és annak in-
tézményei több száz embernek biztosítanak munkát, foglalkoztatási lehe-
tőséget. A változó gazdasági körülmények között nem kis feladat ennek
szervezése, irányítása. A túlélés érdekében esetenként népszerűtlen intéz-
kedéseket is kellett és kell hozni.
A fejlődést, az eredményeket az elismerések is visszatükrözik, Világ-
örökség részévé válás, a Hild-érem, az idegenforgalom növekedése stb.
A folyamatban lévő munkák, grandiózus tervek is azt bizonyítják,
hogy a fejlesztésre irányuló törekvések nem álltak meg. A gazdasági
szabályozók változásai pedig továbbra is permanensen megkövetelik
a takarékosabb, következetesebb gazdálkodást, a rendelkezésre álló pénz-
eszközök célorientált, hatékony felhasználását, a pályázati lehetőségek
optimális kihasználását.
A megyei adatbázis szerint 1999 és 2005 között, 7 év alatt városunk –
normatív támogatások nélkül – összesen 5722 millió forint összegű támo-
gatásban részesült, ebből:
– ÖNHIKI: 327 millió
– Címzett támogatás 1414 millió
– Céltámogatás: 3819 millió
– TEKI: 54 millió /Területi kiegyenlítést szolgáló fejlesztési/
– CÉDE: 108 millió /Céljellegű decentralizált/ forint volt.
Fontos, hogy a hitelbevételek oszlopsoraiban 0 összeg szerepel mind

a 7 évben.
A hitel nélküli gazdálkodást szervezni, irányítani kellett, a támogatási
pénzek nem maguktól estek be az ablakon. A gazdálkodásért, a támoga-
tások elnyeréséért sok embernek kellett tevékenykedni, dolgozni, de senki
nem vitathatja, hogy kellett és kell egy karmester, illetve polgármester, akit
elkötelezettsége, ambíciói folyamatosan vittek és visznek előre, szakmai tu-
dását, személyi kapcsolatait a változó politikai környezetben is érvényesíte-
ni tudta. Ez a karmester te voltál és vagy, polgármester úr.
Sok-sok vitán, ütközéseken keresztül vezetett az út eddig, sajnos,
ezekkel a jövőben is számolni kell. E munkában soha nem kímélted ma-
gad, melynek következményeit esetenként közvetlen munkatársaid is
megszenvedték. Olykor-olykor, amikor a hullámok összecsaptak fejed fe-
lett, elkeseredésedben a törülköző után akartál nyúlni, de végül bedobás
céljából soha nem került elő a szekrényedből.
179
Jó, hogy nem így történt, ezáltal bekerülhettél azon kevés polgármes-
terek körébe, akikre azt mondták: „kirobbanthatatlanok”. (Kik a kirob-
banthatatlan polgármesterek?, http://index.hu/belfold/polgmester5e/,
Szegő Iván Miklós, 2006. 10. 03.)
Az országban ötödik ciklust betöltő, hivatalban lévő tanácselnök-pol-
gármesterek száma mindössze 8 fő, ezen belül a 1987. évi kezdéssel, har-
madik helyen, dobogós vagy.
Engedd meg, hogy a kedves jelenlévők nevében is gratuláljak a sikeres
20 évhez, további munkádhoz türelmet és jó egészséget kívánunk. Legyél
eredményes, „kirobbanthatatlan” karmestere a „zenekarnak”, a városnak.
Mi támogatunk ebben a munkában!
Végül engedd meg, hogy szerény ajándékkal, emléklappal és ezzel
a kis albummal emlékeztessünk a 20. évfordulóra.
Cégünkkel, a COLAS-Északkővel fennálló kapcsolat elismeréséül sze-
retném átadni a „szárnyas anyával ékesített szürke andezit rend ” kitün-
tetést és oklevelet.
A kitüntetés viselése kifejezetten orkán jellegű szeles időben ajánlatos.
Tokaj, 2007. március 28.
Cseh Zoltán
COLAS-Északkő ügyvezető igazgatója
Tokaj város alpolgármestere”
Alpolgármester úr meleg, elismerő szavai nagyon megérintettek, emlé-

keztettek a kezdetekre, arra az állapotra, amilyen körülmények között
átvettem a várost. Felvillantotta azokat az eredményeket, amelyet a testü-
letekkel és munkatársakkal végeztem.
Ez az elismerés nem felülről jött, hanem az én szintemről.
A Turisztikai Központ építése

A tokaji Tourinform Iroda méltatlan körülmények között működött. Fel-
vetődött, hogy olyan turisztikai központot kellene építeni, ami magában
foglalná a Tourinform Irodát, a Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye
Turisztikai Desztinációs Központot, egy konferencia- és kiállítótermet és
egy üzletet.
180
Mintha az ég küldte volna őket, Szlovákiából, Nagykaposról egy dele-

gáció keresett fel, a polgármester és két munkatársa, egy turisztikai refe-
rens és egy pályázatkészítő.
A beszélgetésre meghívtam Kedves Csabát, a Kistérségi Hivatal veze-
tőjét, aki már számos sikeres pályázatot készített a kistérségnek.
A nagykaposiak magyar nemzetiségűek voltak, így nem voltak nyelvi
nehézségeink.
Azzal álltak elő, hogy az INTERREG III. keretében pályázatot kívánnak
benyújtani egy tájház és Turisztikai Centrum létesítésére. Az INTERREG-
nél azonban kell egy külföldi partner, aki tükörprogramot valósít meg,
s ránk gondoltak. Szlovákiai barátaink elmondták, Pozsonyban örülnének
annak, ha Turisztikai Cetrum épülne Nagykaposon, csak keressenek ma-
gyar partnert, mert határon átnyúló együttműködésnek kell lennie.
Mondtuk nekik, van nekünk is egy turisztikai centrumos elképzelé-
sünk. Ennek nagyon örültek, meg mi is, hogy egymásra találtunk. Elha-
tároztuk, a továbbiakban együtt fogunk dolgozni.
Mi korábban már készíttettünk egy tanulmánytervet a meglévő Tourin-
form Iroda helyén egy új Turisztikai Centrum létesítésére. Itt magánjelle-
gű probléma is felmerült. A nem túl impozáns Tourinform Irodával egybe
épült szoba-konyhás lakrésznek volt egy bérlője. Felajánlottunk neki a vá-
rosban egy másik lakást, akár nagyobbat is, de hajthatatlan volt. Ott akart
lakni, gondolom, a városközpontban. Ezért a kiviteli tervet úgy kellett elké-
szíteni, hogy a létesítendő Turisztikai Centrumban egy bérlakás is legyen.
Kedves Csaba és a szlovákiai magyar kollégái elkezdtek dolgozni a pá-
lyázat elkészítésén. Többször találkoztak Tokajban és Nagykaposon.
A pályázatot alá kellett írni a polgármestereknek. A nagykaposi kollé-
gám írta alá először a kétnyelvű, terjedelmes dokumentumot. Ezt köve-
tően kollégái jöttek Tokajba, hogy én is aláírjam. Emlékszem, egy fontos
megbeszélésen voltam Erdőbényén, és késő este, szakadó esőben rohan-
tam haza az aláírásra. Másnap reggel vitték a szlovákok Pozsonyba, mi
pedig Budapestre.
A döntési folyamat, mint általában mindig, itt is elhúzódott. Egyszer
csak a nagykaposiaktól jött a hír, hogy nyert a pályázat. 52,6 millió forintot
kaptunk az építkezésre, és az önrésszel 63,7 millió forintot fordítottunk rá.
Erről később értesítettek hivatalosan. Bodonyi Csaba elkészítette a kiviteli
terveket. Ezek alapján kiírtuk a közbeszerzési eljárást, és a kivitelezés jogát
a Sárospataki ÉPSZER Kft. nyerte el. A pénzt 2005-ben nyertük és a ki-
vitelezés 2007-ben zárult. A beruházás projektmenedzsere Kedves Csaba
volt. A munkában oroszlánrészt vállalt Nagy Júlia, aki 2005. január és 2012.
szeptember között dolgozott a Tourinform Irodában. Egyik legfontosabb
181
munkája a Turisztikai Centrum szakmai koncepciójának kidolgozása volt

és a kapcsolódó INTERREG pályázat szakmai irányítása. Részt vett a VI-
TOUR projektben, az Európai Borvidékek közös projektjében is. Létrehoz-
ta a Tokaj és Környéke Turisztikai Desztináció Menedzsment Szervezetet.
Nagy Júliát dr. Asztalos Éva követte ezen az elnöki poszton, aki
2016-ban távozott a desztinációs menedzsment éléről. A napi feladatokat
Ladomérszkí László desztinációs projektmenedzser végzi, a résztvevők
megelégedésére.
Az ÉMOR TISZK Zrt. létrehozása

Egy alkalommal megkeresett telefonon Magda Sándor professzor úr,
a gyöngyösi főiskola főigazgatója, hogy hozzunk létre több megyéből álló
regionális TISZK-ket.
A TISZK, a térségi integrált szakképző központ feladata, hogy az ak-
tuális munkaerő-piaci igényekhez illeszkedő oktatást biztosítsa diákjai
számára, a legkorszerűbb technológiák, gépek, tanműhelyek, eszközök
alkalmazásával.
A TISZK nem közoktatási intézmény. A feladata a szakképzés ha-
tékonyabb formában történő megszervezése. A TISZK-ek létrehozását
indokolja az is, hogy 2008. szeptember 1-jétől kizárólag a térségi integrált
szakképző központban folyó gyakorlati oktatás tárgyi feltételeinek fejlesz-
182
tésére adható a fejlesztési támogatás. A törvény további korlátot szab a fej-

lesztési támogatás nyújtása tekintetében: csak azon fenntartónak, szakkép-
zés-szervezési társulásnak, társaságnak adható át a fejlesztési támogatás,
amelynek intézményében, illetve intézményeiben a nappali rendszerű isko-
lai oktatásban részt vevő tanulók létszáma – az iskola hivatalos statisztikai
jelentése szerint három tanítási év átlagában – legalább 1500 fő.
Azt mondtam neki, erre csak akkor vagyunk hajlandóak, ha a TISZK-
ben nem a naiva szerepét osztják ránk, hanem legalább a szubrettét,
tekintettel arra, hogy a gyöngyösi főiskola minden bizonnyal – mint öt-
letadó – a primadonna szerepét játssza.
Magda Sándor megnyugtatott, nem járunk rosszul. Ők elsősorban
taneszközökre és konyhafelújításra pályáznak és a többieket is a tanesz-
közbeszerzés érdekli, minden résztvevő szakképzéssel foglalkozna. Ná-
lunk meg lehetne egy barnamezős beruházást megvalósítani, továbbá pá-
lyázni taneszközökre a Tokaji Ferenc Gimnáziumba és a Kereskedelmi és
Idegenforgalmi Szakközépbe. A barnamezős beruházásnál mindjárt egy
tanszállodára gondoltam.
Ez felcsigázta az érdeklődésemet, mert egy tanszálloda a Kereskedel-
mi és Idegenforgalmi Középiskolának lehetne a gyakorlóhelye. Pont az
iskola kollégiumával szemben voltak azok az elhagyott honvédségi épü-
letek a 38-as út másik oldalán, amelyek megfeleltek a barnamezős beru-
házási feltételeknek.
A képviselő-testület elé terjesztettem az ügyet, azzal hogy Tokaj város
önkormányzata legyen tagja a TISZK-nek, nagy esélyünk van a pályázatot
183
megnyerni. A következők vennének részt a projektben: Károly Róbert Fő-

iskola. Gyöngyös; Tokaj város önkormányzata, Lőrinci város önkormány-
zata, EURO ISKOLA Oktatási Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű
Társaság, Heves város önkormányzata, Füzesabony város önkormányzata,
Váci Egyházmegyei Katolikus Iskolák Főhatósága, Egalité-60 Közösségi-
Szolgáltató Közhasznú Nonprofit Kft.
A képviselő-testület egyhangúan elfogadta, hogy a TISZK-ben részt
vegyünk. Észak-Magyarországról lévén szó, a TISZK neve: ÉMOR
TISZK, Észak-magyarországi Regionális Területi Integrált Szakképzési
Központ lett.
Az alaptőke 5.3 millió forint volt.
Az ÉMOR TISZK 2008. szeptember 26-án nyerte el az uniós pályá-
zatot, az önrésszel együtt 933,222 millió forintot, a támogatás összege
839,900 millió forint, ezen kívül előírták, hogy az ÉMOR TISZK bejegyzett
szervezet legyen. Így 2008. december 15-én sor került a cégbejegyzésre.
A TISZK 2009-ben kezdte el a munkáját, vezérigazgatója Csomós Ta-
más főiskolai adjunktus lett.
Az ÉMOR TISZK vezetése Bodonyi Csabát bízta meg a tanszálloda
tervezési munkálataival.
Ezt követően az ÉMOR TISZK közbeszerzési eljárást kezdeményezett a
szálloda beruházásra. A hosszas közbeszerzési eljáráson a Strabag cég nyert.
A beruházási programban az szerepelt, hogy a régi, elhagyott épüle-
teket felújítjuk szállodai célokra és kibővítjük. A területen lévő pincéből
kóstoló pincét alakítunk ki. A cél az volt, hogy egy háromcsillagos szállo-
184
dát hozzunk létre wellness-részleggel. Az épülethez tartozó magas tégla-

kéményt megőriztük a gólyák miatt. Ezért lett a megépülő tanszállodának
neve Kelep Szálló.
2012 júniusára felépült a szálloda és bár háromcsillagos volt az elkép-
zelésünk, kiállja a négycsillagos besorolást is.
Közben vita folyt az új képviselő-testület és az ÉMOR TISZK tulajdo-
nosai között, hogy a szálloda ráépítési területe mennyit ér, és mennyi tu-
lajdonunk van az új szállodában. A város sokáig nem fizette be a szálloda
önrészét, csak a város konszolidációja után.
Végül egy szerződésben megállapodtunk arról, hogy az ÉMOR TISZK
tulajdonrésze 645.389.980 forint, Tokaj városé 194.790.148 forint.
Időközben az ÉMOR TISZK ügyvezető igazgatói székében is változás
következett be. Az új igazgató Zakar Tivadar lett, mert Csomós Tamás úr
a főiskolán magasabb beosztásba került.
Tokaj város képviselő-testülete, 2014-ben úgy határozott, kivásárolja
a TISZK tulajdonhányadait, ezzel a szálloda a birtokába került.
2014-ben megvásároltuk a Károly Róbert Főiskola, Lőrinci város,
EURO ISKOLA Nonprofit Kft., Füzesabony város és az Egalité-60 Non-
profit Kft. tulajdonjogát. Ezzel Tokaj város többségi tulajdonba került.
Bár megállapodtunk a Váci Egyházmegye és Heves város tulajdonrészé-
nek kivásárlásában is, a közbejött önkormányzati választások miatt ez va-
lamiért nem jöhetett létre.
A szálloda első igazgatója Kedves Csaba lett, majd őt követte Zakar
Tivadar.
185
Szakrendelő építése
2008-ban információt kaptam az Egészségügyi Népjóléti Minisztérium-
ból, hogy az országban 14 szakrendelőt kívánnak felépíteni, olyan váro-
sokban, melyek kistérségi központok, de orvosi szakellátás nincs, vagy
csak mérsékelten van jelen.
Kapcsolataim révén kerestem egy olyan pályázatíró céget, amely
egészségügyi pályázatokkal foglalkozott. Felvettem velük a kapcsolatot.
Ők is megerősítették, Tokaj a javasoltak között van. Erre a pályázatra
a kormány durván egy milliárd forintot szánt szakrendelőnként.
Nagyon boldog voltam, hogy ránk köszöntött a szerencse, és végre egy
nagyobb épületbe költözhetünk, és szakorvosi, asszisztensi óraszámokat
is kapunk, nem kell az ÁNTSZ-szel és az OEP-pel vitatkoznunk.
A szakmai elképzelések kidolgozására a testület hozzájárulásával fel-
kértem dr. Argay Lászlót.
A kistérségi polgármestereket is összehívtam, hogy tájékoztassam őket a
pályázatról és támogatásukat kérjem a beadandó pályázathoz. Az ellátandó
területet megnövelése érdekében meghívtam Rakamaz, Timár, Szabolcs és
Tiszanagyfalu polgármesterét is. Csatlakozási kérésemre igent mondtak.
Létrehoztunk egy kft.-t, amiben Tokaj 97,4%-os tulajdonrésszel vett
részt, a környező települések 2,6%-os tulajdonrészt birtokoltak. A szabol-
csi önkormányzatokat a mindenkori rakamazi polgármester képviselte
a taggyűléseken.
2008-ban az uniós pályázat elkészült és benyújtottuk a minisztérium-
hoz. A szakmai programban szerepelt: belgyógyászat, bőrgyógyászat,
sebészet, fizioterápia, fül-orr-gégészet, gastroenterológia, gyermekgyó-
gyászat, gyógytorna, laboratórium, kardiológia, neurológia, nőgyó-
gyászat, ortopédia, reumatológia, röntgen és ultrahang-diagnosztika,
sebészet, szemészet.
Egyik alkalommal felhívott a pályázatkészítő csoport vezetője, hogy
baj van Tokajjal, mert a minisztérium kifogásolja, hogy szabolcsi tele-
pülések is részt vesznek benne. Megmondták nyíltan, dr. Vojnik Mária
egészségügyi államtitkár kifogásolja.
Nagyon felizgatott a hír, különösen azért, mert nem tudtam, hogyan
jussak el dr. Vojnik Máriához. El akartam mondani neki, hogy a Szabolcs
megyei községek csak jobban járnak, ha Tokajhoz csatlakoznak, mert rö-
videbb a betegút Tokajhoz, és nem kell majd annyit várniuk, mint a nyír-
egyházi kórház esetében.
186
Eszembe jutott – valaki mondta –, hogy dr. Vojnik Mária nyíregyházi.

A nyíregyházi polgármester asszonyt, Csabai Lászlónét már régóta ismer-
tem, gondoltam, kapcsolatban lehetnek egymással, hiszen mindketten
országgyűlési képviselők.
A titkárnőm bekapcsolta a polgármester asszonyt, aki nagyon barátsá-
gosan mindjárt azzal kezdte: miben lehet a segítségemre?
Elmondtam neki, hogy benne vagyunk egy kormányprogramban,
amely egy szakrendelőt telepítene Tokajba, de a kistérségünk népesség-
száma alacsony, ezért kiegészítettük az ellátandó települések számát négy
szabolcsi településsel, akik önként átjönnének hozzánk.
– Mi baj van ezzel? – kérdezte csodálkozva Csabainé.
– Csak annyi, hogy dr. Vojnik Mária államtitkár asszony be akarja
dönteni a pályázatunkat, mert közigazgatásilag nem homogén az ellátási
körzet. Kérlek, segíts!
– Beszélek Marival, de nem ígérek semmit.
– Köszönöm, Jutka! Kérlek, tegyél meg mindent, ez az OEP finanszí-
rozás szempontjából semmit sem jelent a számítógépek világában…
Még az nap kaptam az infót Budapestről, hogy a pályázatunkat a sza-
bolcsi településekkel együtt elfogadták. Azonnal felhívtam Csabai László-
nét és megköszöntem a gyors közbenjárását.
A pályázat beadása előtt egyeztettem a három tokaji háziorvossal, akik
egyetértettek a fejlesztéssel, és a programban felvázolt területekkel, bár az
egyik később megcáfolta önmagát. Ő mindig ellenséges volt a szakrende-
lővel szemben.
A szakrendelő beruházása 937,2 millió forintba került, röntgengépet
nem vettünk, mert volt új a belvárosi intézményben.
187
A szakrendelőt Bodonyi Csaba tervezte, a kivitelezést a Zemplénkő

Kft. nyerte el. A 937,2 millió forintból mintegy 400 millió forintot egész-
ségügyi gépműszerre költöttünk, ami más közbeszerzés része volt. A pro-
jektmenedzser Kedves Csaba, a kistérségi társulás hivatalvezetője lett.
Az építési szerződést 2008. október 16-án kötöttük meg a finanszírozó
szervezettel, az intézményt pedig 2011. május 2-án avatta fel Demeter Er-
vin, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kormánymegbízott.
Az első években az OEP-finanszírozást ki kellett egészítenie Tokaj Vá-
ros Önkormányzatának.
Először Durda Ágnes vezette az intézményt. Majd dr. Sallai Zsuzsa lett
az ügyvezető, és attól kezdve az Egészségfejlesztő Központ elindult a ren-
tábilissá válás útján, a működéséhez elegendő lett az OEP-finanszírozás.
Jelenleg az intézmény rendelkezik védőnői szolgálattal, belgyógyászat-
tal, bőrgyógyászattal, diabetológiával, érsebészettel, fizioterápiával, fül-orr-
gégészettel, gastroenterológiával, gyermekgyógyászattal, gyógytornával,
gyógymasszázzsal, kardiológiával, laboratóriummal, mammográfiával,
neurológiával, nőgyógyászattal, otthoni szakápolással, ortopédiával, pszi-
chiátriával, reumatológiával, röntgen-diagnosztikával, sebészettel, sze-
mészettel, tüdőgyógyászattal, urológiával, ultrahanggal. A szakrendelő
működési területe: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Szegi, Szegilong,
Tarcal, Tiszaladány, Tiszatardos, Csobaj, Taktabáj, Rakamaz, Tímár, Sza-
bolcs, Tiszanagyfalu, Tokaj. Gyakorlatban azonban egy községnyi beteg jön
minden hónapban a működési területen kívülről a gyógyulását keresni.
Dr. Sallai Zsuzsa pályázott az EFI-re is (Egészségfejlesztő Iroda), melynek
keretében rengeteg egészség-felvilágosító előadást és szűrőprogramot szer-
veznek, nemcsak Tokajban, hanem a vonzáskörzet településein is.
Az intézmény az Időskorúak Otthona mellé épült, mert nagy terüle-
tet és nagy parkolót igényel. A lakosság részéről értek támadások, amiatt
hogy nehezen tudnak oda kimenni. Az Időskorúak Otthonáig volt autó-
buszjárat, ezért a két intézményt összekötöttük járdával.
Sajnos, az új intézményt – mint ahogyan igényelték – nem tudtuk
a belvárosban elhelyezni, mert a sűrű beépítés miatt erre nem volt hely,
nem beszélve arról, hogy az intézmény fejlődése esetében csak itt állna
rendelkezésre megfelelő terület.
Később pályázati forrásból, amit még én nyertem el, az intézménynél
két buszmegállót építettek. A jelenlegi önkormányzat azt is megtette a kifo-
gások enyhítése érdekében, hogy óránként egy mikrobusz-járatot indított
a szakrendelőbe, de kihasználatlanság miatt ezt be kellett szüntetni.
188
Intézményi szakmai gépvásárlás

Nagy hangsúlyt fektettünk a közoktatási intézményeink gépparkjának fej-
lesztésére. Ebből különösképpen kiemelkedik a számítógéppark folyama-
tos fejlesztése, az interaktív táblák beszerzése, mely nagy segítséget nyújtott
a tanároknak és a diákoknak egyaránt a tanításban és a tanulásban.
Erre a célra 2007-ben 35 millió, 2008-ban 42 millió 2009-ben 31 mil-
lió, 2010-ben 15 millió, 2011-ben 20 millió forintot fordítottunk.
A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola

fűtéskorszerűsítése
Az intézmény kollégiumában a fűtéskorszerűsítés részeként korábban
lecseréltük a kazánokat gáztüzelésű kazánokra, ezt követően került sor
a csővezetékek és a radiátorok cseréjére.
A fűtéskorszerűsítésre 63,5 millió forintot fordítottunk. De azt is lát-
tuk: szükség lenne egy új kollégium, konyha és sportcsarnok építésére.
A tanulmánytervek rendelkezésre álltak.
A benzinkút mögötti lakópark útjai

A tiszaladányi tsz-től vásárolt területen már korábban telkeket osztot-
tunk. Először a vizet, a gázt és a villanyt vezettük be, majd ezt követte
a szennyvíz- és a csapadékvíz-elvezetés. 2008-ban 21 millió forintot for-
dítottunk a telkek között kijelölt utak építésére.
Központi óvoda építése a Kertvárosban

Mindkét óvoda, az óvárosi és a kertvárosi is nagyon rossz állapotban volt.
A gyereklétszám is jelentősen csökkent. Ezért a képviselő-testület úgy ha-
tározott, hogy a kertvárosi óvodát felújítja, statikailag megerősíti és bőví-
ti, a területen a gyerekeknek játszóteret épít.
A testület Bodonyi Csabát kérte fel a tervek elkészítésére. A tervezés
során kiderült, hogy egy szomszédos ingatlant meg kell venni. A 3,9 mil-
liós forintos vásárláshoz a testület megadta a hozzájárulását.
189
Bodonyi Csaba a tervezés során minden részletet egyeztetett az óvó-

nőkkel. Mindenre gondolt, az ágazati szabványokat – mint mindig – be-
tartotta, és az óvónők tanácsaival felvértezve gyönyörű tervet készített.
Az óvoda építését pályázati forrásból finanszíroztuk. A bekerülés
teljes összege 290,2 millió forint volt. Megfelelő számú csoportszoba,
tornaterem, öltöztető, melegítő konyha és étterem, kifutó terasz épült
a gyerekeknek, és a telek északi végén egy teljes játszótér is. A kivite-
lezést a közbeszerzési eljáráson a sárospataki ÉPSZER nyerte el. Mivel
a beruházás uniós pénzből valósult meg, a szerteágazó projektmenedzse-
ri feladatokat Kedves Csaba végezte.
Az épület átadására 2010 szeptemberében került sor. Soha ennyi ér-
deklődővel nem találkoztam a Kertvárosban! Szülők, gyerekek, hozzátar-
tozók jöttek megnézni a felújított és bővített intézményt.
Az Idősbarát Önkormányzati Díj

Tokaj Város Önkormányzata mindig nagy hangsúlyt fektetett az idősek
gondozására, a mentális állapotuk javítására. Ennek jegyében építettük
a minden igénynek megfelelő Időskorúak Otthonát. Ez az intézmény
minden összehasonlításban is kiállta az idők próbáját, pedig ez az ellátás
az önkormányzat önként vállalt feladatainak körébe tartozott.
Ezenkívül működtettünk két nyugdíjas klubot, ahol mind a Család-
segítő Központ munkatársai, mind az időskorúak szerveztek műsorokat,
szórakoztató programokat, közös főzéseket. A város kiépítette a jelzőbe-
190
rendezéses segítségnyújtás rendszerét. Ez nagy biztonságot ad nyugdíja-

saink számára.
Többek között ezért kapta meg 2009-ben Tokaj városa az „Idősbarát
Önkormányzati Díjat” a Szociális és Munkaügyi Minisztérium, vala-
mint az Önkormányzati Minisztérium közös elismerését, amit a szociális
és családügyi államtitkár adott át. A díjat én vettem át Posta Andreával
a Parlament felsőházi termében.
Akadálymentesítések
Az unió előírta, hogy a közintézményeket akadálymentesíteni kell. Ennek
jegyében már a zsinagóga és a színház is így épült. A II. Rákóczi Ferenc
Általános Iskola és az okmányiroda akadálymentesítésének tervezésével
az eredeti tervezőt, Bodonyi Csabát bízta meg a képviselő-testület.
Az iskolában mindenféleképpen liftre volt szükség, ezt az aula elején,
a lépcső mellé helyezték el. Az általános iskola akadálymentesítése 33,3 mil-
lió forintba került. Az okmányiroda akadálymentesítése 9,5 millió forintot
emésztett fel.
191

Ezúttal is durva, ízlésemnek nem megfelelő választási kampány zajlott
az országban és Tokajban is. A közbeszédet az ellenzékben lévő Fidesz
uralta, kihasználva az őszödi beszéd utáni anomáliákat, amely Gyurcsány
Ferenc lemondását és a korábbi MSZMP-SZDSZ koalíciós kormányzás
megszűnését eredményezte. 2009-ben Bajnai Gordon szakértői kormányt
hozott létre, de már ez sem segített a szocialisták megítélésén. A Fidesz
politikai támadására a szocialisták rászolgáltak. Ennek hatása, eredmé-
nye az országgyűlési választásokon is megnyilvánult. A Fidesz-KDNP
pártszövetség elsöprő sikert aratott és a győztesek abszolút többséget tud-
hattak magukénak a parlamenti karéjban. A miniszterelnök immár má-
sodszor Orbán Viktor lett.
Az őszi önkormányzati választások hasonló képet mutattak. Szinte
minden település élére a Fidesz-KDNP pártszövetséget képviselő polgár-
mester került, hasonló összetételű testületekkel. Nem volt ez alól kivétel
a megyei önkormányzat új testülete sem, amelyben a Fidesz-KDNP tag-
ságnak volt abszolút dominanciája. A közgyűlés új elnökének dr. Mengyi
Rolandot választotta meg, aki a tavaszi választásokon – Fidesz-színekben
– mandátumot szerzett a Parlamentbe is.
A Fidesz-KDNP a 2/3-os győzelmével megváltoztatta a választási és
önkormányzati törvényt. Az önkormányzati testületekben felére csök-
kent a települési képviselők száma. Kevesebb lett az országgyűlési képvi-
selők száma is, de ennek végrehajtására csak 2014-ben került sor.
Az önkormányzati választásokon egy független és egy polgári körös
ellenjelöltem volt.
A független jelölt heti kampányújságban részletezte terveit, és azt,
hogy szerinte mit csináltam rosszul. Komoly kritikát kaptam. De nem
minősíteném... Tiltakoztak minden olyan beruházás ellen, amely kultu-
rális jellegű, így a Fesztiválkatlan vagy a bormúzeum.
Az erőteljes ellenzéki kampány ellenére a választást én nyertem meg.
A lakosság ugyan kisebb mértékben, de még mindig engem tisztelt meg
a legnagyobb arányban a bizalmával. 44,15%-ot kaptam, a független je-
lölt 36,02%-ot, a polgári körös jelölt pedig 19,83%-ot kapott. A 7 tagúra
csökkent képviselő-testület összetétele előre jelezte, hogy nehéz ciklus
elé nézünk. A megválasztott képviselők: ifj. Dévald István, Dóka János,
dr. Kis Imre, dr. Szabolcs István, Siku Lóránt, Szegedi Tibor.
192
Közülük ténylegesen csak két emberre számíthattam. Azaz most elő-

ször a képviselő-testületben kisebbségbe kerültem. Már az alakuló ülésen
kiderült, erős kontroll alatt akarnak tartani. Íme, az egyik képviselő ja-
vaslatai:
– Tokaj város önkormányzati intézményeiben a 2010-es októberi,
helyhatósági választások előtt és alatt történt visszásságokat ki kell vizs-
gálni és intézkedéseket kell kezdeményezni.
– A Tokaji Hírek című havilap szerkesztéséhez és működtetéséhez
szerkesztő bizottságot kell létrehozni.
– A Polgármesteri Hivatalához érkezett, de meg nem válaszolt lakos-
sági panaszok, megkeresések kivizsgálása, a felelősök megnevezésével,
intézkedések meghozatalával.
– Továbbá kérték a testületi ülések még nagyobb nyilvánosságát,
hang- és képfelvételek készítésével.
A testületi ülést dr. Szabolcs István korelnök vezette, míg le nem tet-
tem a hivatali eskümet.
Ezt követően ismertettem polgármesteri programomat. Megköszön-
tem a választók aktivitását, bizalmát, döntését. Elmondtam, hogy a rend-
szerváltás óta folyamatosan töltöm be ezt a tisztséget. A város ez idő alatt
számos díjat és elismerést kapott. Sokat fejlődött, és a vagyona körülbelül
10 milliárd forintra növekedett. A jelenlévőket biztosítottam, hogy a te-
lepülés érdekében szeretnék harmonikus együttműködést kialakítani az
alpolgármesterrel és a képviselő-testület tagjaival. Hangsúlyoztam, hogy
a megkezdett beruházásokat be kell fejezni, mert ezek fontosak Tokaj
számára. A gazdasági program kimunkálására 6 hónap áll rendelkezésre.
A későbbi fejlesztéseket e program mentén kell majd megvalósítani.
Elmondtam, hogy az önkormányzat pénzügyi helyzete a hasonló mé-
retű településekhez képest kedvezőbb. De sajnos, a támogatási rendszer
sajátossága miatt működési hitel felvételére lesz szükségünk. Tájékoz-
tattam a képviselőket, hogy a középfokú intézményeink nem kívánnak
megyei fenntartásba kerülni, mert a város mindig kiegészíti működési
költségeiket, és azt az államtól csak részben kapnák meg. Továbbra is kö-
rültekintő gazdálkodást kell folytatnunk – fejeztem be.
Alpolgármesternek dr. Szabolcs István képviselőt javasoltam. Szemé-
lyi javaslatomat ezúttal is – egyhangúan – megszavazta a testület.
Az alakuló ülése után elkezdődött a „vesszőfutásom”. Az „ellenzék” négy,
míg „mi” három szavazattal rendelkeztünk. Erre az arányra mindig vigyáz-
tak, például a bizottságok megválasztásakor. Természetesen voltak olyan
előterjesztések is, amelyeket egyhangúan, vagyis konszenzusos megállapo-
193
dással fogadtunk el, de nem ez volt a jellemző. A többség minden testületi

ülés előtt összehangolta véleményét. A vezérszónok felkészülten érkezett az
ülésekre, és esetek többségében az előzetes megállapodáshoz ragaszkodott.
Húsz év után nehezen viseltem el, hogy a képviselő-testület 17/2010.
(XI.25). számú önkormányzati rendeletében rögzített, korábban gyako-
rolt hatás-, döntési jogkörömet – mellyel a mindenkori testület a gördülé-
keny munkavégzést szem előtt tartva felruházott – most megvonta.
Így kerülhetett sor dr. Bedics Andrea jegyző felmentésére az alpolgár-
mester javaslatára, aki ezt megelőzően velem nem egyeztetett. A felmentésre
négy igen szavazattal 2011. március végén került sor. Dr. Bedics Andrea ki-
váló felkészültségű jogász és jegyző volt, aki jól vezette a hivatalt és szorgal-
masan dolgozott. Véleményem szerint nem érdemelte meg ezt az elbánást.
Tokaji Országzászlóért Egyesület

A Tokaji Polgári Körök tagjai 2003. június 4-én tartottak először megem-
lékezést a trianoni békediktátumról az 1934-ben közadakozásból állított
Trianoni emlékmű helyén. A következő évben, az emlékmű felállításá-
nak 70. évfordulóján emléktáblát avattak a tokaji megemlékezők. Az évek
során a megemlékezéseken egyre többen vettek részt, nemcsak tokajiak,
de a környékbeliek is. A rendezvényeken a Tokajban működő történel-
mi egyházak lelkészeinek ökomenikus imája is emelte a megemlékezés
méltóságát. Szép hagyomány, hogy a megemlékezéseken résztvevők egy
emléklapot kapnak.
194
2009-ben a „két igenes népszavazás” ötödik évfordulóján tartott

megemlékezés után kezdődött meg a Tokaji Országzászlóért Egyesület
szervezése. Az egyesület alapszabályban megfogalmazott célja a közada-
kozásból létrehozott Trianon-emlékmű felújítása volt, mely az ezeréves
történelmi hagyomány és a Kárpát-medencei magyarság összetartozás-
ának jelképe, az emlékezés helye. A felújítás kétkezi munkáját Mankovits
Tamás és Soltész József végezte.
Egyesületünk a Tokaji Polgári Körökkel közösen szervezte, szervezi
az emlékműnél a megemlékezéseket. 2013-ban és 2014-ben augusztus
20-án itt emlékeztünk Szent István királyra. 2013. október 27-én szim-
pátiamenetet szerveztünk Székelyföld autonómiájáért. 2015-ben pedig
emlékoszlopot emeltünk az aradi vértanúk és Batthyány Lajos mártír
miniszterelnök emlékére.
Terveink között szerepel egy Nemzeti Összetartozás Emlékpark kiala-
kítása, és a határon túli magyar szervezetekkel való kapcsolattartás.
Az Országzászló Egyesületnek előbb én voltam az elnöke, de tőlem
átvette dr. Simon Csaba, aki mobilabb elnöknek bizonyult.
A Patkóbánya Fesztiválkatlanná alakítása

A képviselő-testület már 2004. május 26-án döntött arról, hogy a Ma-
gyar Regionális Operatív Program 2.2.1 „városi területek rehabilitációja”
jogcímen pályázni kíván a Patkóbánya Fesztiválkatlanná való alakítása
195
érdekében. A testület úgy döntött, hogy a pályázathoz szükséges tervdo-

kumentáció elkészítésével Bodonyi Csabát bízza meg.
A pályázati terv birtokában a megvalósíthatósági tanulmány elkészíté-
sére a testület pályázatot írt ki. Felhívásunkra hárman jelentkeztek. Ezek
közül a legalacsonyabb ajánlatot adó Plast-X Kft. nyert, és kapott megbí-
zást a feladat elvégzésére.
A világörökségi rang elnyerése alkalmából 2002-ben rendeztünk itt
először koncertet. „Az előadás hagyományteremtő lett, s ezt követően
minden nyáron, nagy érdeklődésű zenei programokat szerveztek. A sike-
res rendezvények tanulságai alapján indult el 2006-ban a tervezési prog-
ram összeállítása és a tervezés, amit az is inspirált, hogy Tokaj ismétlődő
és növekvő érdeklődést vonzó városi rendezvényeire a meglévő közterek
már szűknek bizonyultak (borfesztivál, szüreti napok stb.).” (Bodonyi
Csaba: Fesztiválkatlan Tokajban, www.epiteszforum.hu)
A tervezési folyamatra ösztönzően hatott, hogy Tokaj ausztriai test-
vérvárosa, Ruszt mellett működött, nagy sikerrel, a több mint 6000 férő-
helyes szentmargitbányai szabadtéri színház.
Az első tervek elkészültek, és – kihasználandó az uniós pályázati for-
rásokat – megkezdtük a pályázati anyag összeállítását. Erős lobbizás és
egyeztetés után, a gyakran megnyilvánuló „ellenszél” ellenére 2009-ben
mégis sikerült elnyernünk az Észak-Magyarországi Operatív Programból
egy jelentősnek mondható, kétmilliárd forintos forrást.
A támogatás megítélésében jelentős szerepe volt Szabó Györgynek.
A támogatási szerződés ünnepélyes aláírására a Paulay Ede Színházban
került sor. Ott a színpadon az ünnepi beszédek és az aláírási ceremónia
során még nem gondoltam, hogy egy 2014-ig tartó, nagyon hosszú és
bonyolult folyamat első lépését tesszük meg.
Igen, több mint 5 évig tartott ez a projekt, hiszen a laikusok számára
elképzelhetetlenül összetett és időigényes közbeszerzési eljárások sora
után történhetett csak meg az első kapavágás. A 2010-es választások
előtt röviddel, a még 11 tagú képviselő-testület az utolsó testületi ülésén
hozta meg a döntést a kivitelező kiválasztására irányuló közbeszerzé-
si eljárás kiírására. Ekkor már javában zajlott az önkormányzati kam-
pány. Ellenfeleim egyik fő támadási pontja épp a Fesztiválkatlan volt.
Az akkori egyik polgármesterjelölt és támogatói, későbbi frakciótársai
megkérdőjelezték a Fesztiválkatlan szükségességét, és általában rossz
iránynak tartották a város kulturális fejlesztési törekvéseit. Azt hangsú-
lyozták, a kultúra helyett a sport támogatásának kellene nagyobb sze-
repet kapnia. Részemről mindkét területet fontosnak tartom, de már
196
akkor sem éreztem helyesnek a helyi politikában a sport és a kultúra

szembeállítását, versenyeztetését.
Ezért vagyok most különösen boldog, hogy a Fesztiválkatlan legna-
gyobb ellenzői ma már örömmel látogatják a Patkóbányában megrende-
zett előadásokat és lelkes támogatói lettek az Európa Kulturális Fővárosa
projektnek.
A kivitelező kiválasztása céljából összesen három közbeszerzési eljá-
rást kellett lebonyolítanunk, ebből kettő, sajnos, sikertelen volt, és csak
az utolsó utáni pillanatban sikerült a harmadik eljárást eredményesnek
nyilvánítanunk.
De menjünk sorjában! Az első közbeszerzés „hajszál híján” sikeres
lett. Volt érvényes ajánlat, viszont a második helyezést elért cég nem tett
eleget a kötelező hiánypótlásnak, így csak egyetlen érvényes ajánlattevő
maradt az eljárásban. Az akkoriban hatályos jogszabályok szerint pedig
eredménytelenné kellett nyilvánítani azt a közbeszerzést, amelyben csak
egy érvényes ajánlattevő szerepelt.
Újra ki kellett írni az építő cég kiválasztására irányuló közbeszerzést.
Sajnos, ez nem ment gyorsan és könnyen… Mint említettem, a 2010-es
helyi önkormányzati választás kampánya során a Fesztiválkatlan ügye is
a helyi politika célkeresztjébe került. A képviselő-testület tagjainak egy
része (4 fő) frakciószerűen működött és ez a frakció folyamatosan tá-
madta a zajló és a még el sem kezdődött önkormányzati beruházásokat.
197
Végtelenül hosszú és idegőrlő testületi ülések voltak ezekben az években,

egy-egy döntés csak hosszas hezitálás és vita után született meg. Ezekbe
a vitákba és szemrehányásokba fáradt bele Bodonyi Csaba, aki 2011. no-
vember 7-én lemondott főépítészi tisztségéről. Így az is hosszú időt vett
igénybe, hogy eldöntsük, újra kiírjuk-e a Fesztiválkatlan közbeszerzését.
Értékes heteket, hónapokat vesztettünk el, sokszor az volt az érzésem, a
többségben lévő ellenzéki frakció tagjai sem tudták, hogy pontosan mit
akarnak egy-egy projekt kapcsán. Végül aztán mégis nekifutottunk a má-
sodik közbeszerzési eljárásnak is, amely szintén eredménytelenül zárult.
Mondanom sem kell, ez is rendkívül időigényes folyamat volt, hiszen a
győztesnek hirdetett ajánlattevőt a második helyezett cég megtámadta.
Jött a Közbeszerzési Döntőbizottság, iratbekérés, tárgyalások… Teltek-
múltak a hetek és a hónapok, míg végre lezárult a közbeszerzés folyamata,
addigra a nyertes ajánlattevő cég már nem volt alkalmas arra, hogy leszer-
ződhessünk velük. (Az egyik alvállalkozójuk csődbe ment menetközben.)
Így neki kellett futnunk egy harmadik kivitelezői közbeszerzésnek is.
Ekkor már nagyon pengeélen táncoltunk, hiszen rengeteg idő elment
ezekkel az eljárásokkal és – mint említettem – a képviselő-testület is
megosztott volt. A feszültséget csak fokozta Bodonyi Csaba lemondása.
Ráadásul a közbeszerzéseket eddig bonyolító céggel sem én, sem a kép-
viselő-testület nem volt elégedett. Ekkor döntöttünk úgy, hogy dr. Baga-
méry-Szalay Róbert személyében új közbeszerzőt vonunk be a projektbe.
Ez jó döntésnek bizonyult, hiszen az új szakember élvezte a teljes képvi-
selő-testület bizalmát.
198
A színvonalas településközpontért
Tokaj városában nívós településközpont kialakítása – ez volt a következő
pályázat címe. A tervet az indokolta, hogy városközpontban összponto-
sul a legtöbb funkció, ez terület a város szíve, kulturális és közigazgatási
centruma. A város értékes épületeinek, műemlékeinek a nagy része itt
található, de lakófunkciója is jelentős. Közlekedés és megközelíthetőség
szempontjából a legfrekventáltabb helyen található, ugyanakkor jelen-
tős része el van zárva a gépkocsiforgalom elől, ami így csak gyalogosan
vagy kerékpárral közelíthető meg. A városrészben fontos a már meglévő
funkciók megtartása, de bővítésük is szükséges. Fontos a kereskedelem és
az egyéb idegenforgalmi szolgáltatások színvonalának emelése, továbbá
a kistérségi központ szerepköréből adódóan a városnak ezt a funkci-
ót erősítenie kell. A terület zöldfelületei, közterei között az elmúlt évek
fejlesztései hatására is akadnak még felújításra, megújításra várók. Ez
a városrész, illetve akcióterület a város „arca”. Ezért fontos, hogy megje-
lenésében is a vonzó európai kisváros képét mutassa, mely a történelmi
borvidék központja, a világörökség része.
A pályázat kétfordulós volt, az első részt 2009 decemberében adtuk
be, a másodikat pedig 2011 tavaszán. Az igényelt támogatás: 233 millió
forint volt.
A pályázatot az Inforce Kft. készítette el, ők írták az ehhez szükséges
Integrált Városfejlesztési Stratégiát. Az első fordulót az Inforce Kft.-vel
megnyertük.
A keretösszeg végleges megítéléséhez szükséges Akcióterületi Terv el-
készítésére az önkormányzat pályázatot írt ki:
Az új testület új tanácsadó céget, az Alba Vidékfejlesztési Kft.-t hoz-
ta ki nyertesnek. Sajnos, pályázatunkat a NORDA (Észak-magyarországi
Területfejlesztési Tanács) elutasította.
A kertvárosi utcák felújítása

Az önkormányzati utak felújításával soha nem haladtunk olyan ütem-
ben, mint kellett volna. Az újraaszfaltozás is igen megdrágult: 2010-ben
14,5 millió forintot, 2011-ben 81,5 forintot fordítottunk erre a célra. Ilyen
kiugróan magas összeget még soha nem kaptunk pályázati alapból ön-
kormányzati útrekonstrukcióra.
199
Ebből újraaszfaltoztuk a Gróf Apponyi utat, a Szabadság utat és

a körülötte lévő kis utcákat, a Klapka utat, a Csokonai utcát. A benzinkút
mögötti családi házas lakótelep útjainak az építésére 20,3 millió forintot
fordítottunk.
Intézményfelújítások
A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola teljes nyílászáró-cseréjét az iskola
felújítása és bővítése során nem tudtuk minden ablak esetében elvégezni,
ezért 2011-ben pályázati pénzből a kimaradt ablakokat kicseréltük 21,9
millió forintból. A Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola aulája
beázott és az aula födémszigetelésére, új lámpatestek felszerelésére 24,6
millió forintot költöttünk.
Kistérségi Szolgáltató Központ

A kistérség egyre nagyobb szerepet töltött be a társult önkormányzatok
életében. Itt működött például a Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgá-
lat, a kistérségi közös hivatal. Ezért pályázatot nyújtottunk be az Európai
Unióhoz Kistérségi Szolgáltató Központ létesítésére. Ebben a projektben
az okmányiroda kivételével a volt művelődési ház épületét terveztük fel-
újítani. A közművelődési intézmény, a színház átadását követően, a szín-
ház kiszolgáló épületszárnyába költözött.
Az egykori művelődési ház emb-
lematikus épülete volt a városnak,
ezért a tervezőtől, Farkas Páltól azt
kértem, hogy a felújítás a műemléki
és egyéb előírásoknak maximálisan
feleljen meg, a bővítmény, az aula le-
gyen modern, de visszafogott.
A tervek elkészültek és átmentek
a tervzsűrin, nekem is nagyon tetszett.
Ez a ház nagyon a szívemhez nőtt, azt
akartam, hogy elegáns legyen.
Elvégeztettük a tendereztetést és
a kivitelezés jogát a műemléki épü-
letek felújításában jártas sárospataki
ÉPSZER Kft. nyerte el.
200
A munkálatok 2010 végén kezdődtek el és 2013 telére fejeződtek be.

Ennek csúszásnak az volt az oka, hogy az átadás előtt csőtörés történt.
A műszaki hiba miatt egy egész hétvégén ázott az épület nyugati szár-
nyának emelete, földszintje, pincéje. A kivitelező mindent megtett annak
érdekében, hogy a hibát elhárítsa, s utána hosszú hónapokat vett igénybe
a helyiségek gázkályhával történő szárítása és a laminált parketták kicse-
rélése, illetve az épület földszintjének az újrameszelése.
A Fűzfonó
2012 júniusának elején átadtuk a Fűzfonó épületét. Ebben helyet kapott
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat Tokaji Csoportja is.
A projekt célja 25 fő hátrányos helyzetű munkanélkülinek a munka-
erő-piacra történő felkészítése.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat a bevontak számára napi négy óra
akkreditált képzést (betanított kosárfonó) és napi négy óra foglalkoztatást
biztosított nyolc hónapon keresztül, majd hét hónapos továbbfoglalkoz-
tatásukról gondoskodott.
A képzést az akkreditációval rendelkező felnőttképzési cég, a Türr Ist-
ván Képző és Kutató Központ bonyolította le, mivel az országban egyedül
ők rendelkeztek kosár- és kertibútor-készítéssel foglalkozó program akk-
reditációjával. A 2011 júniusától zajló képzéssel kombinált foglalkoztatási
projekt helyszíneként Tokaj város biztosított egy volt óvodaépületet.
Az elhelyezés azonban ideiglenes volt, hiszen Tokajban egy az önkor-
mányzat által a program számára ingyenesen átadott telken egy 322 m²
alapterületű új foglalkoztatási épület került kialakításra.
Az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az ERFA által támogatott pályá-
zat keretén belül informatikai eszközök, vesszőfeldolgozást végző eszközök
beszerzésére is sor került. A 100%-os támogatás ellenére 35-40 millió fo-
rint nagyságrendben a Magyar Máltai Szeretetszolgálat saját forrásából volt
kénytelen kiegészíteni a program költségvetését, mivel a szolgáltató épület
költségét az ERFA-ból maradó forrás nem fedezte teljesen.
A pályázat megvalósítása már 2011-ben elkezdődött a toborzás, mely-
re a Tokaji Kistérség 11 településéről 235 fő jelentkezett. Közülük válasz-
totta ki egy szakértőkből álló csoport azt a létszámot, akikkel megkezdték
a mentorálást és a képzést. Egy év elteltével a kiválasztott 25 főből 21 ma-
radt, akikhez csatlakoztak ketten a tartalékból. Ők a fűzmegmunkálásból
és felhasználásból sikeres szakmai vizsgát tettek.
201
A program ideje alatt a betanított kosárfonók a munkabéren felül szo-

ciális juttatást is kaptak. Ezt a Máltai Szeretetszolgálat pályázatból finan-
szírozta.
A projekt önfenntartó működését két hektáron bérelt területen tele-
pített fűzfaültetvény segítette elő. A feldolgozáshoz vettek hántoló gépet,
síngyalut, hasító gépet, főzőüstöt és áztató kádat is. A vesszőtárgyak elké-
szítését fonópadok segítették.
Az épület ünnepélyes átadóján dr. Kis Imre, a szeretetszolgálat régió-
vezetője beszélt arról, hogy az emberi élet egyik legfontosabb feltétele
a munka, és az, hogy abból a családnak jövedelme legyen. Céljuk, hogy
a program befejezése után minél több ember meg tudja őrizni a munká-
ját. A rendezvényen jelen volt Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Sze-
retetszolgálat elnöke. Beszédében kiemelte, hogy a problémákat csak
helyben lehet orvosolni. A szeretetszolgálat ereje abban van, hogy olyan
nagyszerű munkatársai vannak, akik a legkilátástalanabb helyzetben lévő
emberekkel való kapcsolattartást, és az együttélést is vállalják.
Újra lett Tokaji járás

A kormány programjában szerepelt, hogy létrehozza a települések és
a megyei kormányhivatalok között a középszintet, a járást.
A járás a megye részét alkotó, annak felosztásával kialakított, telepü-
lések meghatározó csoportját magában foglaló közigazgatási területi egy-
ség. Magyarországon 2013. január 1-től 175 járás jött létre.
Nagy kihívás volt Tokaj számára, hogy ismét visszaszerezze járási sze-
repkörét, amelyet 1952-ben elveszített.
A Tokaji járás lehetősége mellett szólt, hogy előzőleg elnyerte a statisz-
tikai kistérségi szerepet, de ez nem jelentett teljes biztosítékot.
Tudtam, hogy a járásokról a kormány dönt, de tisztában voltam azzal
is, hogy a megyei kormánymegbízott,
Demeter Ervin úr szava sokat nyom a
latban. Ezért az ő meggyőzésére kon-
centráltam.
Kapóra jött, hogy az ausztriai test-
vérvárosunkban, Ruszton volt közös
programunk.
A kormányhivatal udvaráról in-
dultunk volna külön kocsival, de az
202
enyém „beadta a kulcsot”. Higgyék el nekem, ez valóban így történt. Ezért

nem volt más választásunk, mint feleségemmel átültünk a kormánymeg-
bízott úr kocsijába és együtt utaztunk Miskolctól Rusztig.
Egész utazási idő alatt, ami kb. 5 óra volt, arról győzködtem a kor-
mánymegbízott urat, hogy a Tokaji járás visszaállítása mennyire fontos
lenne, a kistérségi települések elfogadnák Tokajt járási központnak, a kis-
térségi lét alatt ideszoktak, idejárnak számos közfeladatukat intézni.
Kormánymegbízott úr először azzal érvelt, hogy túl kicsi a kistérség
egy járásnak, mire én azt mondtam, a monarchiában és a Horthy-rend-
szerben is ilyen volt és senki nem akarta megfosztani járási szerepétől
Tokajt és környékét, csak Rákosiék.
Kormánymegbízott úr azt mondta, ő egy „kormányablakot” tudna el-
képzelni Tokajban.
Tovább győzködtem: mondván, hogy a tradíciókra is legyen tekintettel.
Hosszan ment közöttünk a vita, mikor az osztrák–magyar határhoz
értünk, feladtam. Nem akartam túlfeszíteni a húrt. A két feleség csak hall-
gatott a kocsiban, nem akartak a férfiak vitájába beleavatkozni.
A vita ellenére vagy éppen azért halvány reményét láttam annak, hogy
a kormánymegbízott úr hajlik a kérésemre.
Hetekkel később nyilvánosságra került egy térképtervezet, és öröm-
mel láttam, hogy ezen Tokaj és környéke önálló járásként szerepel. Fel-
tűnt, hogy Erdőbénye a Sárospataki járáshoz van csatolva. Felhívtam az
erdőbényei polgármestert, és megkérdeztem: ők kérték-e, hogy Patakhoz
tartozzanak. Ők ugyan nem! Fel is vannak érte háborodva, mert ők nem
akarnak térséget váltani. Azt is hozzátette, testület elé viszi az ügyet, és
ennek megfelelően megteszi a szükséges lépéseket.
Erdőbénye testülete ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy a Tokaji
járáshoz szeretne tartozni, és ezt a határozatukat elküldték a kormány-
megbízott úrnak.
Egymást követték a különböző járáshatár-tervezetek. Egyszer talál-
koztam egy olyan változattal, hogy Erdőbénye a Tokaji járáshoz tartozik.
Ekkor megnyugodtam.
A járások kialakításáról a Magyar Közlöny 2012. július 5-i számában
jelent meg a 2012. évi XCIII törvény, ami tartalmazza jogerősen a Tokaji
járás meglétét.
Főleg akkor nyugodtam meg, mikor a Magyar Közlönyben megjelent
a járásokról szóló kormányrendelet, amely közölte a járási székhelyeket és
a hozzátartozó települések listáját.
Közben az ellenzékem azzal vádolt meg, hogy nem teszek meg semmit
azért, hogy Tokaj járási székhely legyen. A hamis vádak leperegtek rólam.
203
A Történelmi Szent Lázár Katonai és

Ispotályos Lovagrend tagjává avattak
A Szent Lázár Lovagrend a legrégebbi, folyamatosan működő
lovagrend. A keresztes háborúk idején a rend által fenntartott ispotá-
lyokban a szerzetesek biztosították a lovagok részére az akkor lehetséges
legjobb orvosi ellátást. Miközben a rend működésében a gyógyítás do-
minált, a Szent Lázár-lovagok számos csatában is részt vettek. Önfelál-
dozásuk legfényesebb bizonyítéka volt, hogy 1291-ben az Akko (Acre)
melletti nagy csatában a rend minden tagja elesett, amikor hátvédként
önfeláldozóan fedezték a keresztény csapatok visszavonulását. Ez az
esemény arra késztette a pápát, hogy a rend újraélesztését rendelje el.
A Szent Lázár Lovagrend egyike lett a Szentföldön a XI-XII. században
létrejött öt nagy lovagrendnek, s társa lett a Templomos Lovagrendnek,
a Johannita Lovagrendnek, a Szentsír Lovagrendnek és a Teuton Lovag-
rendnek.
A XIII. században a rend elterjedt Európa legtöbb országában, így
Magyarországon is. A XII. századi alapításától kezdve a rend tagjai két
eszmének szentelték életüket és tevékenységüket: a leprában szenvedők
segítésének és a keresztény hit védelmének. Mai korunkban a Jeruzsále-
mi Szent Lázár Katonai és Kórházi Lovagrend egy nemzetközi, függet-
len, országonként működő önkormányzó testület, saját alkotmánnyal.
A központja Máltán van. Az alkotmánya szerint a rend hangsúlyozottan
nem politikai, ökumenikus, azaz nem felekezeti szervezet, miután nyitott
minden keresztény hitet valló férfi és nő
számára egyaránt.
Ebbe a lovagrendbe ajánlott posztuláns-
nak lovag Faragó Miklós liechtensteini fes-
tőművész és lovag Török Ádám nagyperjel,
aki a magyarországi rend vezetője.
A felavatásomra 2012. október 16-án
került sor Tokajban a Jézus Szíve tisztele-
tére szentelt római katolikus templomban.
Török Ádám nagyperjel és Bognár
László kancellár úr előterjesztésére a lo-
vagrend nemzetközi nagymestere, a román
trónörökös koronaherceg, a lovagrendben
végzett munkámra való tekintettel, főtisztté
avatott Máltán 2015. október 15-én.
204
Két műfüves focipálya épült Tokajban

Két műfüves labdarúgópályával gazdagodott Tokaj sportélete. Az MLSZ
és az önkormányzat 50 millió forintos összköltségű finanszírozásából.
A költségek 70 százalékát a Magyar Labdarúgó Szövetség állta, azzal
a feltétellel, hogy a helyi sportegyesületek és iskolák térítésmentesen
használhatják a 20x40 méteres futball- és a 12x24 méteres grundpályát.
Mindkét pályát a szabványoknak megfelelő magasságban körbekerítet-
ték, és korszerű világítással látták el.
A létesítményt 2012. augusztus 20-án avattuk fel Mészöly Kálmán és
dr. Mengyi Roland, a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közgyűlés elnöke,
országgyűlési képviselő jelenlétében.
Ezzel nem állt meg Tokaj labdarúgópályáinak korszerűsítése. A nagy-
pálya felújítására a város egy belügyminisztériumi pályázaton 19 millió
forintot nyert. A fejlesztés célja az volt, hogy a pálya alá alagcsöveket he-
lyezzenek el, hogy a Tisza szivárgó vizeit, illetve a nagyintenzitású csapa-
dékok esetében a pályán maradó vizet elszívja.
A munkát Posta György kincstárvezető irányította. A költségek
nagyságát csökkentette, hogy Toldi Miklós úr az építkezéshez megfele-
lő szemszerkezetű és mennyiségű követ bocsátott a város rendelkezésé-
re. A földmunkát követően a pálya gyepszőnyeget kapott. A beruházásra
2013-ban került sor.
Testvárosunk lett Sonoma (USA, California)

Az borászatáról híres amerikai Napa-völgy melletti, szintén híres Sonoma-
völgyből keresett meg Tóth Szilvia és férje, Takács Zsolt. Az ottani képvi-
selő-testület arra hatalmazta fel őket, hogy bejelentsék, Sonoma város test-
vérvárosi együttműködést szeretne velünk kötni. Az ötletgazda a nagyon
lelkes George Webber úr volt, aki a sonomai Buena Vista Borászat alkalma-
zottja és a szőlőművelést itt meghonosító kalandos életű magyar arisztokra-
ta, Haraszthy Ágoston személyét idéző jelmezben adja el a boraikat.
Utánanéztem a Sonoma-völgynek. Kiderült, nem marad el jelentősé-
gében a Napa-völgy borászatától. Ott is vannak olyan borászatok, akik-
nek termékei csillagászati árba kerülnek.
A képviselő-testület elé terjesztettem a megkeresést, és rövid vita után
a testület úgy döntött, vegyük fel a kapcsolatot. Egyedüli kifogás a nagy
távolság volt.
205
Közben felkeresett Humayer Balázs is, aki a sonomaiakkal már ré-

gebbről kapcsolatban állt, ő is javasolta a partnerség felvételét. Balázst
történelmi szálak is fűzték a városhoz. A legendás Haraszthy Ágoston,
akit az amerikaiak grófnak hittek, a Balázs rokonának az őse. A „gróf ” itt
élt és megalkotta az első amerikai kőborászatot, a Buena Vistát az 1800-as
évek közepén. A kaliforniai bor atyjának nevezik, hiszen rengeteg fajta
szőlőt honosított meg, Tokajból is vitt szőlővenyigéket, melyeket meg is
mutattak nekünk a testvérváros borászai.
A képviselő-testülettől megkaptam a felhatalmazást, hogy a testvérvá-
rosi szerződést aláírhatom.
A hír hallatán a sonomaiak meg is alapították a Sonoma–Tokaj Egye-
sületet. Erre mi is létrehoztuk a Tokaj–Sonoma Egyesületet. Az elnökség-
be Humayer Balázst választottuk elnöknek, engem alelnöknek, az elnök-
ségbe Dóka János, Prácser Hajnalka, Dárdai Zsuzsa, Dévald István került.
Az első kiutazásra 2012. augusztus végén került sor, és augusztus 31-én
alá is írtuk a testvérvárosi szerződést a patinás Buena Vista borászatban.
Sonoma részéről Joanne Sanders polgármester asszony, Tokaj részéről én.
Azóta Sonomából már több csoport is érkezett Tokajba. Megismertet-
tük őket a környékkel, és több borászatot is felkerestek. Mi egy kis cso-
porttal uniós pályázati pénz igénybevételével jutottunk ki, és gimnazisták
is kiutaztak két hétre.
A megállapodásban az is szerepelt, hogy tokaji vagy tokaj-hegyaljai
borászokat küldünk ki Sonomába tapasztalatcserére. Ez így is van, min-
den páros évben érkezik egy vagy két amerikai borászjelölt, illetve minden
páratlan évben utazik egy vagy két tokaji fiatal a szüret idejére dolgozni.
A sonomaikat a Hétszőlő Zrt. foglalkoztatja, de végigjárják Hegyalja bo-
206
rászatait és az ország többi borvidékét is. A kapcsolat ékes bizonyítéka,

hogy egy borászhölgy, Kathryn Aronshon férjhez is ment Tokajban, és
a Hétszőlő Rt. Rákóczi pincéjében dolgozik. Ez is jól példázza, hogy
a civil szervezetek által működtetett kapcsolatok tudnak igazán virágozni,
azok szólnak valójában a partnervárosi együttműködésről.
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje

„A Magyar Köztársaság Elnöke Májer János Tokaj város polgármestere ré-
szére a negyedszázados hagyomány-hű értékmentő és értékteremtő, város-
fejlesztő tevékenysége, valamint a Tokaj-hegyaljai Világörökségi Egyesület
elnökeként végzett kimagasló munkája elismeréseként a Magyar Érdem-
rend Lovagkeresztje Kitüntetést adományozom. Budapest, 2013. március
8. napján, VIII-1/01205/8/2012 szám alatt. Áder János”
Tokajra lecsapott a vihar

Orkánszerű vihar tombolt és nagy eső zúdult Tokajra 2013. július 11-én
délután fél 4 és 4 óra között. Több mint 45 mm eső esett.
207
A vihar gócpontja a város északi területén volt, így a főtéren és a szak-

orvosi rendelő épületében keletkeztek a legnagyobb károk. A rendelőin-
tézet tetőszerkezetét magával ragadta a vihar, és az épület egyharmada
teljesen beázott.
Egy időre az ügyeletet az anya- és csecsemőgondozó épületébe helyez-
tük át.
A vasúti töltés mellett egy magasfeszültségű villanyoszlop borult ki,
tehát este hétig szünetelt az elektromos áramellátás. Több magánházban
is keletkeztek károk, főleg az épületek tetőszerkezetét bontotta meg a vi-
har. Beáztak magáningatlanok és közintézmények, a Hímesudvar borá-
szat pincéjét iszap öntötte el.
A főtérről a kicsavart fákat el kellett távolítani, volt olyan, amely a kan-
deláberre borult és kitörte azt.
Az illetékes hatóságokkal azonnal felvettem a kapcsolatot az áramellátás
biztosítása érdekében, a Városi Kincstár vezetőjét pedig utasítottam, hogy
a baleset-megelőzés érdekében gondoskodjanak a kidőlt fák feldarabolásá-
ról. A kincstár vezetőjének arra is felhívtam a figyelmét, hogy a beázások
ellen, a teljes helyreállításig, fóliatakarással védjék meg a magánházakat és
közintézményeket. Kértem a katasztrófavédelem segítségét is.
Nagyon együttéreztem az emberekkel, akiket váratlanul ilyen kár ért,
ugyanakkor nagyon sajnáltam azokat a szép fákat is, amelyet a vihar ki-
csavart tövestől.
208
Guinness rekord
A Tokaj–Oestrich-Winkel Baráti Társaság 2013-ban lett 25 éves. Ebből az
alkalomból Tokajban Guinness rekordot állítottunk Tokaji borból, azaz
1025 méter hosszú sorban bort tálaltunk a látogatóknak. Úgy kell elképzel-
ni, hogy a baráti társaság pincéjétől (a görögkeleti templomtól) a Bonchidai
csárda parkolójáig ládákra helyeztünk deszkákat, melyekre – sűrűn – poha-
rakat raktunk, és ezeket borral töltöttük.
Ezeket később a látogatók elfogyasztot-
ták. Minden 30 méternek egy borászat
volt a tulajdonosa, aki felelős volt a sza-
kaszért, és persze ő töltötte tele annak a
bizonyos 30 méternek a poharait borral.
25 borászat szerepelt, mert 25 éves jubi-
leumot ünnepeltünk. Részt vettek Oest-
rich-Winkel, valamint a másik két test-
vérváros, Ruszt és Cormons borászatai is
saját boraikkal. A rendezvényen jelen volt
mindhárom testvérváros polgármestere.
Az összefogás szép példája volt ez az
ünnep. A három testvérváros vezető-
je úgy nyilatkozott, hogy ők ezt otthon
nem tudták volna megcsinálni. Itt Tokajban pedig minden csepp nedűt
a tokaji borászok ajánlottak fel. Rendkívül büszke voltam a városra.
Mikor Mészáros Péter, a magyarországi Guinness rekordok döntnöke
bejelentette, hogy hivatalos a rekord felállítása, dr. Tóth Lajos nyugdíjas
100 fehér galambot eresztett el a főtéren egyszerre.
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elismerése

„A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöksége elismerését és köszönetét
fejezi ki Májer Jánosnak, Tokaj Város Polgármesterének a rászorulók se-
gítségéhez nyújtott önzetlen támogatásáért a Magyar Máltai Szeretetszol-
gálat megalakulásának 25. évfordulóján.
Budapest, 2014. február 4.

Kozma Imre apostoli protonotárius,
a Magyar Máltai Szeretetszolgálat elnöke.”
209
Tokajt kétszer konszolidálta az állam

2012-ben és ’13-ban már az állam is belátta, hogy az önkormányzatokon
segíteni kell. Ezért mindkét évben konszolidálta azokat a településeket,
amelyeknek bevételei nem fedezték a kiadásaikat. Az állami konszolidá-
cióból alig maradtak ki települések. A mi esetünkben a konszolidáció az
alábbiak szerint történt.
2012
Tokaj likvid hitele a CIB Banknál 408.379.334 forint volt, illetve a Bor-
múzeumhoz 86.835.000 forint hitel, a tanszálloda építéséhez 83.703.000
hosszúlejáratú hitelünk került konszolidálásra 171.504.020 kamatostul és
járulékostul. Így összesen 579.883.354 forint került konszolidálásra.
2013
A konszolidáció 2013. december 5-én fennálló hitelekre vonatkozott.
Ekkor Tokaj likvid hitele, illetve kamata konszolidálásra került a CIB
Banknál összesen 58.710.810 forint, illetve a Rakamazi Takarékszövetke-
zetnél fennálló, a Fesztiválkatlan megvalósításához felvett hosszúlejáratú
hitelünk került konszolidálásra 33.884.056 forint összegben. Összesen
92.594.866 forint.
Összességében a két év alatt 672.478.220 forinttal konszolidálta a várost

a kormány.
Megnyílt a kormányablak
Az 515/2013. (XII. 30) kormányrendeletben foglaltak szerint nyitottuk
meg a kormányablakot, melynek hatáskörét és működési feltételeit a ren-
delet az 1-től 8-ig tartó mellékletei tartalmazzák.
A kormányablak az okmányirodákhoz hasonlóan az állampolgárok
ügyes-bajos dolgait látja el, sokkal kiterjesztettebb feladat- és hatáskörrel.
Egyesek szerint 320 felett van az ellátandó feladatok száma.
Működése a járási hivatalon belül történik, annak az egyik osztálya.
Tokajban a megyében harmadikként nyitották meg a kormányablakot
2014. február 7-én. A nemzeti színű szalagot Demeter Ervin kormány-
megbízott úr, Szabó Rita járási hivatalvezető és én vágtuk át.
210
A Szőlőtaposó lányka szobra

Zsánerszobrok felállítására írt ki pá-
lyázatot az Emberi Erőforrások Mi-
nisztériuma. Minden szoborra három
millió forintot lehetett nyerni.
Úgy döntöttünk, hogy elindulunk
a pályázaton. Mintát kértünk be Ve-
res Gyula Alpár szobrászművésztől.
Csak annyit kikötésünk volt, hogy
a szobor témája a szőlővel, borral
legyen kapcsolatos. A művész a Sző-
lőtaposó lányka kompozíciójával állt
elő. A kádból a mustot szimbolizáló
vízcsóvák csörgedeznek a kád alatti
gyűjtőedénybe. Az alkotás összkölt-
sége 4,8 millió forint volt.
A szobrot a Tokaj-Hegyaljai Borok Háza előtt állítottuk fel 2014. októ-
ber 2-án. Én avattam fel.
További pénzeket nyertünk 2014-ben

Az önkormányzatok átmeneti támogatása jogcímcsoport keretéből, tá-
mogatás összege/összes költség: 45 millió forint, támogatás tárgya: 2-2 db
buszöböl kialakítása a Bodrogkeresztúri úton – 32 millió forint, 1 db világ-
örökségi környezetbe illő nyilvános illemhely elhelyezése – 13 millió forint.
A nyilvános illemhely leszállítása még az én időmben megtörtént, a busz-
öböl építése már Posta György polgármester úrra maradt.
Magyarország 2014. évi központi költségvetéséről szóló 2013. évi
CCXXX. törvény Tokaj-Hegyalja borvidék településeinek fejlesztési
támogatása keretéből, támogatás összege: 60 millió forint. Támogatás
tárgya: Bodrogkeresztúri út közvilágításának korszerűsítése – 47 millió
forint, 1 db világörökségi környezetbe illő nyilvános illemhely elhelye-
zése – 13 millió forint.
ÉMOP kiemelt turisztikai attrakciók és szolgáltatások fejlesztése To-
kaj-Hegyalján (27 hegyaljai település konzorciuma) Tokaji Múzeum fel-
újítása: 70.3 millió forint.
Széchenyi sétány közvilágítás korszerűsítése: 6,5 millió forint.
211
Németi Ferenc-szobor és vármakett park kialakítása: 23 millió forint.

Az ÉMOP-os pályázatok tervei Posta György polgármestersége alatt
valósultak meg.
A Világörökségi Bormúzeum
A Világörökségi Bormúzeum tulajdonképpen a zsinagóga projekt 3. üte-
me. Célja akkor az volt, hogy hét olyan világörökségi borvidék kerüljön
bemutatásra Európából, akikkel már korábban felvettük a kapcsolatot
a VITOUR program keretében. Ezek a borvidékek a következők voltak:
Douro völgy (Portugália), Cinque Terre (Olaszország), Rajna-völgy (Né-
metország), Szent Emilion és Loire-völgy (Franciaország) Fertő-Neu-
siedler See (Ausztria) és Tokaj.
A Világörökségi Bormúzeumban ezek a borvidékek mutatkoztak volna
be, tokaji dominanciával. A cél az volt, hogy a bemutatás ne csak tárgyakra
és borokra szorítkozzon, hanem olyan interaktív bemutatkozási lehetősé-
gekre – legalább három nyelven –, amely 2009-ben rendelkezésre állt.
A tervek elkészítésével Farkas Pált bízta meg a képviselő-testület, hi-
szen ő tervezte a zsinagógát és a Paulay Ede Színházat is.
A pályázatra akkor kerülhetett sor, amikor Farkas Pál elkészült a pá-
lyázati tervekkel. Ekkor már a romos Serház üresen állt, borzasztóan le-
pusztulva. Ennek a felújítása után lehetett itt elhelyezni a Világörökségi
Bormúzeumot.
Sokat agitáltam Szabó György országgyűlési képviselő urat, hogy
a tanács kedvezően bírálja el a pályázatunkat. Azzal érveltem, hogy a zsi-
nagóga, a színház és a Serház egy építési tömböt alkot, és borzasztó fényt
vet a két létesítményre, ha a Serházat nem újítjuk fel, hanem akkori álla-
potában hagyjuk.
A pályázat beadásáról a képviselő-testület 2009. október 15-én dön-
tött. A dokumentációt az Észak-magyarországi Operatív Program 2.1.1/B
programra nyújtottuk be.
A beruházás tervezett összköltsége 578,9 millió forint volt, melyből
az önkormányzatnak 86.8 millió forint önrészt kellett megfizetnie. Ezt
az összeget a város konszolidációjakor, 2012-ben megoldottuk úgy, hogy
valójában a bormúzeum önrész nélkül valósult meg. Ezt a projektet Posta
György polgármester úrék tovább fejlesztették, úgynevezett Világöröksé-
gi Bormúzeum II. ütem címen. A második ütem pincefelújítása 54.8 mil-
lió forint + áfába került. Az önkormányzat erre az összegre is pályázott.
212
A bormúzeum építése 2013 végén kezdődött és 2015. augusztus 31-én

műszaki átadással zárult. A belsőépítészeti munkákat a NARMER Kft.
végezte.
A bormúzeumba a tervezett elképzelések csak részben valósultak meg,
mert a világörökségi helyszínek nem jelentek meg önállóan, csak a falra
felírt összefoglaló emlékeztet rájuk. Tokaj kihangsúlyozása örvendetes
módon megvalósult, de sokan hiányolják, hogy borok nincsenek kiállítva
a Világörökségi Bormúzeumban.
213
Olvasóimnak
Emlékeim felidézésével elsősorban a tokajiak közéleti érdeklődését szeret-
ném felkelteni a közelmúlt iránt, de reményem szerint e kiadvány forrása
lehet a legújabb kori várostörténetnek is.. Nem ok nélküli, hogy kiemelten
a tanácsnál, illetve nagyrészt az önkormányzatnál végzett 27,5 éves mun-
kásságomról írtam. Azért, hogy az ifjabb nemzedékeknek is legyen tudá-
sa a régebbi időszakról. Ismerjék meg olvasóim, hogy polgármesterségem
időszakában milyen fejlesztések valósultak meg. Hangsúlyozni szeretném,
hogy minden, ami történt, nemcsak az én érdemem, sokkal inkább a vá-
ros polgárainak negyedszázados bizalmára épülő csapatmunka eredménye.
Hosszú történet mindez, sok-sok vitával, munkával, sikerrel, ugyanakkor
nem mellőzve a régi gondok megoldatlanságát és az újabb gondok kelet-
kezését sem.
Örömmel nyugtázom, hogy hosszúra nyúlt polgármesterségem alatt
sok-sok jó emberrel ismerkedtem meg személyesen, akiktől segítséget is
kaptam. Elsősorban a rám szavazóknak, a város lakóinak tartozom hálá-
val. Köszönöm a döntéshozók segítségét is, politikai hovatartozástól füg-
getlenül. Mindkét oldalon találtam olyan vezetőket, akik számára Tokaj
mindig kedves és támogatható volt.
Munkám során egyik legfőbb támaszom Cseh Zoltán alpolgármester
volt. Ő civilben a COLAS – Északkő vezérigazgatója volt. Végzettsége és
több évtizedes vezetői tapasztalata alapján kiválóan értett a gazdaság-
hoz. Bölcs és szakszerű javaslatait, munkáját a képviselő-testület tagjai
is ismerték, becsülték. Nem volt előtte titkom, mindent megbeszéltünk.
Tanácsait jól tudtam hasznosítani. Őszinte volt hozzám, rámutatott hibá-
imra is, s ezeket én igyekeztem korrigálni. Kölcsönös bizalom volt közöt-
tünk. Azt hiszem, ma is jó barátom.
Szerencsére a hivatal dolgozóinak jelentős része is támogatta munkám.
Köszönöm a közvetlen munkatársaim, a jegyzők, a pénzügyi vezetők,
a titkársági dolgozók, a műszakis kollégák, továbbá a tervezők, építészek,
pályázatkészítők, projektmenedzserek, kivitelezők és műszaki ellenőrök
munkáját, akik igyekeztek Tokaj érdekeit képviselni. Jó kapcsolatom volt
Borsod-Abaúj-Zemplén megye vezetőivel, a térség országgyűlési képvise-
lőivel, a környező települések polgármestereivel, a Tokajban működő in-
tézmények és civil szervezetek vezetőivel is. Nyilvánvalóan valamennyien
arra törekedtek, és közülük ma is sokan azért dolgoznak, hogy szakmai-
lag és anyagilag is fejlesszék a rájuk bízott intézményeket, közösségeket.
214
Igyekeztem objektívan beszámolni a múltról, munkatársaim szakmai tel-

jesítményéről, akikkel hosszú időn át együtt dolgoztam. Ez azonban nem
jelenti azt, hogy véleménynyilvánításom abszolút mentes a szubjektív
elemektől. Mint városvezető tehetségem és tudásom szerint törekedtem
a helytállásra a szolgálatra. De tudom, hogy a tokajiak értékelése, közér-
zete, boldogulása dönti majd el, hogyan tudtam, tudtunk megfelelni az
elmúlt évtizedek kihívásainak, s a mindenkori testület tagjaival együtt-
működve mennyire tudtam, tudtunk hasznosan szolgálni. Kap-e figyel-
met, megőrzi-e az emlékezet Tokaj város fejlesztését a 20. század végén
és a 21. század elején? A válaszra nem csak az én korosztályom kíváncsi.
Csodákra nem voltam képes, tévedhetetlen és hibák nélküli embernek
soha nem tartottam magam, mégis az elvégzett közös munka összegzése
alapján a következő és a mindenkori városvezetésnek – azt gondolom –
megalapozottan kívánhatok hasonló sikereket. Akkor is, ha néhány eset-
ben kudarcot is megéltünk.
Családomnak ismételten megköszönöm kitartását, megértését, csakis
az ő háttér-támogatásukkal tudtam eleget tenni a hosszúra nyúlt közéleti
megbízatásnak.
Tisztelet illeti Somorjai Lehelt, neki köszönhetem a kiadvány szer-

kesztését, Sáray László baráti segítségét, Borkuti Eszternek pedig a nyom-
dai előkészítést.
Hálás köszönetem mindazoknak, akik dokumentumokkal, informáci-
ókkal segítették visszaemlékezésem megírását. Külön köszönöm azoknak
a személyeknek, szervezeteknek a támogatását, akik anyagilag is hozzájá-
rultak e kötet megjelentetéshez.
Tokaj, 2019. január
Májer János
215
Bodonyi Csaba DLA főépítész Májer Jánossal
Tokaji borbarátnők bálja, Májer János megnyitja a Borbarátnők bálját (jobbra fent)
216
Hétszőlő-látkép a szőlőfeldolgozóval
Tokaj város látképe

217
Victor Hugo szállodahajó a Tiszán
Főtér
218
Főtér, római katolikus templom
Sétálóutca
219
Borfesztivál, Bethlen Gábor út
Rákóczi–Dessewffy-kastély
220
Kiss Albert-szobor II. Rákóczi Ferenc-szobor
Szent István-szobor Bacchus-szobor

221
Gróf Széchenyi István-szobor
Széchenyi sétány a Tisza-parton

222
Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola
Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, a rajzterem födém-megvilágítása

223
Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola, közismereti szárny
Gróf Széchenyi István Kollégium

224
II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola
A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulája

225
A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola homlokzata
A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola aulája

226
Tokaji Írótábor megnyitása, Mezey Katalin
Tokaji Írótábor, Millenniumi emlékparkban

227
A Paulay Ede Színház bejárata
A Paulay Ede Színház nézőtere

228
Kulturális Konferencia Központ (Zsinagóga)

229
Fesztiválkatlan
A Fesztiválkatlan nézőtere
230
Toldi Fogadó
A Tourinform új épülete
231
Dombi Sámuel Kistérségi Szakorvosi Rendelőintézet
Látkép az Időskorúak Otthonáról

232
Építési és bontási hulladékfeldolgozó
Bodrogkeresztúr, szelektív hulladékgyűjtő, bálázó gép

233
Be nem teljesült álmok
Aranysas Hotel homlokzatának látványterve
Bodrog-parti szálloda utcai homlokzatának látványterve

234
Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola kollégiumának látványterve –

többszintes épület
Mezőgazdasági Szakmunkásképző Iskola kollégiumának és

aulájának látványterve
235
Képjegyzék
35. oldal – Bodonyi Csaba DLA, Tokaj város főépítésze

36. oldal – A Tokaji Írótábor logója
37. oldal – Ülésezik a Tokaji Írótábor (Tokaji Ferenc Gimnázium nagy
aulája)
38. oldal – Szüreti nap, felvonuló lovas zászlóvivők
39. oldal – Szőlőösszeadás a fesztiválszínpadon
40. oldal – Az első kulturális rendezvény a tokaji Patkóbányában, a Car-
mina Burana előadása
41. oldal – Tokaji Borfesztivál, borkínálás a közönségnek
42. oldal – Tokaj Város Vegyeskarának fellépése a zsinagógában
44. oldal – Béres Béla esperes-plébános, Tokaj város díszpolgára
45. oldal – Tenkács Tibor tokaji festőművész, Tokaj város díszpolgára
46. oldal – Pap Miklós múzeumigazgató, Tokaj város díszpolgára
47. oldal – (fent) Dr. Habsburg Ottó főherceg, Tokaj város díszpolgára
47. oldal – (lent) dr. Almássy Károly, Tokaj város díszpolgára
48. oldal – Dr. Boros László, Tokaj város díszpolgára
54. oldal – A városháza új szárnya
62. oldal – Oestrich-Winkel – Tokaj partnervárosi szerződés aláírása,
Májer János tanácselnök és Klaus Frietsch polgármester
70. oldal – A romos zsinagóga
71. oldal – Rákóczi–Dessewffy-kastély
72. oldal – (fent) Rákóczi–Dessewffy-kastély
72. oldal – (lent) Hétszőlő birtok a feldolgozóval
73. oldal – Binyamina – Tokaj partnervárosi szerződés aláírása, Moti
Kirmmayer polgármester és Májer János tanácselnök
80. oldal – Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezet
82. oldal – Széchenyi István Középiskolai Kollégium
83. oldal – Előtérben a Tokaji Ferenc Gimnázium, háttérben a Széchenyi
István Középiskolai Kollégium és az II. Rákóczi Ferenc Általá-
nos Iskola sportcsarnoka
84. oldal – Kitüntetett Göncz Árpád köztársasági elnök, a Magyar Ér-
demkereszt arany fokozatát kaptam
85. oldal – Partnervárosi szerződés aláírása, Cormons – Tokaj
86. oldal – A Tokaji Ferenc Gimnázium és sportcsarnoka
87. oldal – A Tokaji Ferenc Gimnázium homlokzata
89. oldal – Gróf Széchenyi István szobra, Veres Gyula Alpár alkotása
236
98. oldal – ( fent) A II. Rákóczi Ferenc Általános iskola felújítása és bőví-
tése, új bejárat
98. oldal – (lent) A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola aulája
99. oldal – (fent) A Városi Könyvtár
99. oldal – ( lent) A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola felújított régi szár-
nya, földszinten a Városi Könyvtár
103. oldal – A sétálóutca (Rákóczi) részlete
104. oldal – A sétálóutca (Rákóczi) részlete
105. oldal – Gróf Degenfeld-palota
106. oldal – Toldi Fogadó
108. oldal – A Bacchus-szobor átadása
110. oldal – Klaus Frietsch Oestrich-Winkel-i polgármester kormány ki-
tüntetése, a Magyar Érdemkereszt arany fokozata
111. oldal – A városháza műemléki szárnyának felújítása, a tetőtéri tár-
gyaló
116. oldal – Árvay Borászat (volt Tiszti Kaszinó)
121. oldal – Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola
122. oldal – Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola
125. oldal – (fent) A tervezett Bodrog-parti szálloda főhomlokzata, nem
valósult meg
125. oldal – (lent) A tervezett Bodrog-parti szálloda, Bodrog felőli nézete,
nem valósult meg
127. oldal – Gróf Degenfeld-palota
129. oldal – Millennium Hotel
130. oldal – (fent) A Szent István-szobor makettje, előtérben Kő Pál szob-
rászművész
130. oldal – (lent) A Szent István-szobor a Főtéren
131. oldal – Dobogó pincészet
137. oldal – Bajcsy-Zsilinszky út
138. oldal – A hulladéklerakó bodrogkeresztúri telephelye
140. oldal – A belvárosi szakrendelő új szárnya
141. oldal – Millenniumi irodalmi emlékpark, a főbejárat melletti em-
léktábla
142. oldal – Millenniumi irodalmi emlékpark, emléktábla-avatás
144. oldal – Tokaj látképe a Tisza és a Bodrog összefolyásával
146. oldal – (fent) Világörökségi logó
146. oldal – (lent) Az első előadás a Patkóbányában, a világörökségi cím
elnyerése alkalmából, Carmina Burana
149. oldal – Az új Időskorúak Otthonának a bejárata
237
150. oldal – Az új mentőállomás

154. oldal – Kulturális és Konferencia Központ (zsinagóga), koncert
155. oldal – A Kulturális és Konferencia Központ (zsinagóga) homlokzata
157. oldal – (fent) Rákóczi-szobor, Veres Gyula Alpár alkotása
157. oldal – (lent) Kiss Albert-szobor, Györffy Lajos szobrászművész al-
kotása
159. oldal – Kereskedelmi és Idegenforgalmi Szakközépiskola kollégiu-
mának látványterve, nem valósult meg
161. oldal – Építési és Bontási Hulladék Feldolgozó, Bodrogkeresztúr
162. oldal – Építési és Bontási Hulladék Feldolgozó, Bodrogkeresztúr
165. oldal – Tokaj-hegyaljai Borok Háza, Tokaj, Dózsa György út
169. oldal – Aranysas, négycsillagos szálloda látványterve, nem valósult
meg
171. oldal – A Magyar Kultúra Városa cím adományozása
172. oldal – A Paulay Ede Színház főhomlokzata
173. oldal – (fent) A Paulay Ede Színház aulája
173. oldal – (lent) A Paulay Ede Színház aulája kívülről
175. oldal – Tisza-töltés megerősítése Tokajban, Széchenyi sétány
177. oldal – Cseh Zoltán alpolgármester úr
181. oldal – Az új Tourinform iroda
182. oldal – Kelep szálló, részlet
183. oldal – Kelep szálló, főhomlokzat
184. oldal – Kelep szálló, részlet
186. oldal – Dombi Sámuel Kistérségi Szakorvosi Rendelő Intézet
189. oldal – A felújított és bővített óvoda
190. oldal – Az Idősbarát Önkormányzati Díj átvétele
193. oldal – Országzászló tér
194. oldal – Fesztiválkatlan
196. oldal – Demeter Ervin kormánymegbízott úr adja át a Fesztiválkat-
lant
197. oldal – Fesztiválkatlan, teltház
199. oldal – Kistérségi Szociális Szolgáltató Központ, Járási Hivatal
201. oldal – A Tokaji járás területe
203. oldal – A Máltai Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend Fő-
tisztjévé avattak, Málta (Valetta)
205. oldal – Partnervárosi szerződés aláírása, Sonoma (USA, Kalifornia)
és Tokaj között, a Buenavista Borászat előtt Jeanne Sanders és
Májer János polgármesterek
238
206. oldal – Áder János köztársasági elnök kitüntetett a Magyar Érdem-

rend Lovagkeresztjével, átadta dr. Pintér Sándor belügymi-
niszter
207. oldal – A Tokajra lesújtó vihar megbontotta a Dombi Sámuel Szak-
orvosi Intézet födémszerkezetét
208. oldal – Guinness rekord
210. oldal – Szőlőtaposó lányka szobra a Borok Háza előtt
239
Tartalomjegyzék
Ajánlás............................................................................................................... 7
Kedves Olvasó................................................................................................ 11
Előzmények.................................................................................................... 15
Tanácselnök lettem........................................................................................ 29
1987. április 16-án a városi tanácsnál felvettem a munkát....................... 31
Kapcsolatom a tokaji egyházakkal.............................................................. 32
Az első testvérvárosi kapcsolat.................................................................... 34
Bodonyi Csaba lesz Tokaj város főépítésze................................................ 35
A Tokaji Írótábor........................................................................................... 36
Szüreti napok, borfesztiválok....................................................................... 38
Tokaj Város Vegyeskara................................................................................ 41
„Római vakáció.............................................................................................. 43
Tokaj város díszpolgárai............................................................................... 44
Dr. Maczó Ágnes VB-titkár.......................................................................... 49
Középiskolai kollégium és általános iskolai sportcsarnok....................... 51
A városháza „kistafírozása”...........................................................................53
A városháza új szárnya.................................................................................. 53
A könyvtár ideiglenes elhelyezése............................................................... 54
A zsinagóga és környéke............................................................................... 55
Rendőrőrs Tokajban...................................................................................... 56
Előléptettek törzsőrmesternek..................................................................... 58
Tanácsi és szolgálati lakások építése............................................................ 58
Új telefonközpont.......................................................................................... 58
Vissza a testvérvárosi kapcsolatokhoz........................................................ 59
Pártosodás...................................................................................................... 63
A középiskolai kollégium önrésze............................................................... 64
A költségvetés és az intézmények átadása.................................................. 65
Egészségügyi változások............................................................................... 66
Országgyűlési és tokaji választások, 1990.................................................. 66
Polgármester és megyei közgyűlési tag lettem........................................... 68
A Borsodvíz Rt. megalakulása..................................................................... 68
Felépült a város első panziója, a Makk Marci............................................ 69
Gyűjtés a zsinagóga felújítására................................................................... 69
A Hétszőlő Rt. megalakulása....................................................................... 70
Testvérvárosi kapcsolat az izraeli Binyaminával....................................... 73
240
A sportcsarnok átadása, a városháza új szárnyának építése.................... 74

Új országgyűlési képviselő............................................................................ 75
A kerékpárút építése...................................................................................... 75
Tokaj város gázellátása.................................................................................. 76
Önkormányzati bérlakások privatizációja................................................. 79
A takarékszövetkezet felújítása.................................................................... 80
Az elkerülő út építése.................................................................................... 80
A Széchenyi István Kollégium birtokbavétele........................................... 82
Készülődés az 1996-os EXPO-ra................................................................. 83
Kormánykitüntetést kaptam........................................................................ 84
Testvérváros lett az olaszországi Cormons................................................ 85
A Tokaji Ferenc Gimnázium és Szakközépiskola építése......................... 86
Egyéb fejlesztések.......................................................................................... 88
A II. világháborús emlékmű........................................................................ 89
A Gróf Széchenyi-szobor.............................................................................. 89
Megkaptuk a Kós Károly-díjat..................................................................... 90
Építési telkek.................................................................................................. 90
Országgyűlési és tokaji választások, 1994.................................................. 91
A város szerkezetátalakítási programja, a „Tokaji kísérlet”...................... 92
Munkahelyek megszűnése............................................................................ 95
Az általános iskola felújítása, a városi könyvtár elhelyezése.................... 96
A kis szakrendelő alapjainak lerakása....................................................... 100
A mentőállomás létrehozása...................................................................... 100
A sétálóutca tervezése, építése................................................................... 101
A Degenfeld-palota..................................................................................... 104
A Tokaj-monográfia.................................................................................... 105
Az idegenforgalmi szálláshelyek bővítése ............................................... 106
A Hild-érmes Tokaj..................................................................................... 107
Az Egészségügyi Gyermekotthon megmentése ...................................... 107
A kereskedelmi iskola bővítése.................................................................. 108
Szennyvízcsatorna építése ......................................................................... 109
A Bacchus-szobor története....................................................................... 109
Klaus Frietsch kitüntetése.......................................................................... 110
A városháza műemléki szárnyának felújítása.......................................... 111
„A Közigazgatásért” miniszteri díj............................................................ 112
Hadnaggyá léptettek elő............................................................................. 112
A megyei önkormányzat és a Tokaji Írótábor Egyesület díszoklevele..... 113
Országgyűlési és tokaji választások, 1998................................................ 113
Családsegítő és Gyermekjóléti Szolgálat.................................................. 114
241
Az Árvay borászat....................................................................................... 115

Az Időskorúak Otthonának építése, a Kereskedelmi Idegenforgalmi
Iskola felújítása és bővítése................................................................... 116
A történetnek nincs vége............................................................................ 121
Leégett a zsinagóga tetőszerkezete............................................................ 123
A Fogyatékosok Otthona megyei fenntartású intézmény lett............... 124
A Bodrog-parti szálloda fiaskója............................................................... 124
A Degenfeld-palota felújítása és bővítése................................................. 126
Szociális bérlakások építése........................................................................ 128
Okmányiroda létesítése.............................................................................. 128
Felépült a Millennium Hotel...................................................................... 128
A Szent István-szobor................................................................................. 129
A Dobogó pincészet.................................................................................... 131
Borászati hatóság és egyesület................................................................... 132
A Cigánygödör feltöltése............................................................................ 132
Iparfejlesztési projektek.............................................................................. 133
Szennyvízberuházás.................................................................................... 134
Ivóvízellátás.................................................................................................. 135
Dísztőr a belügyminisztertől...................................................................... 136
Fáy András-díj............................................................................................. 136
Nagy közúti fejlesztések.............................................................................. 136
A tokaji rendőrőrs építése.......................................................................... 137
A városi hulladék elhelyezése..................................................................... 138
A szakrendelő építése.................................................................................. 139
Tartalékos főhadnagy lettem...................................................................... 141
A Millenniumi irodalmi emlékpark.......................................................... 141
Az Anya- és Nővédelmi Tanácsadó........................................................... 143
A kulturális életért....................................................................................... 143
A világörökségi cím megszerzése.............................................................. 144
Az első koncert a Patkóbányában.............................................................. 146
A Tourinform Iroda.................................................................................... 147
Növekedett Tokaj közigazgatási szerepe................................................... 147
A Pedagógiai Szakszolgálat........................................................................ 147
Felépült a 150 férőhelyes Időskorúak Otthona........................................ 148
Új helyre költözik a mentőállomás............................................................ 149
A Toldi fogadó bővülése............................................................................. 150
Az új rendőrőrs építése............................................................................... 151
A Munkaügyi Központ bővítése ............................................................... 151
242
A ravatalozó építése..................................................................................... 152

Betegfigyelő helyiség az orvosi ügyeleten................................................ 152
A zsinagóga kulturális és konferenciaközpont lesz................................. 152
Tanulmányterv a Patkóbánya Fesztiválkatlanná alakítására, a városi
színház tervezése.................................................................................... 155
A Rákóczi- és a Kiss Albert-szobor........................................................... 156
A Tarcali út II. ütemének építése............................................................... 158
A városi kezelésben lévő utak felújítása.................................................... 159
Tervek – sorozatban.................................................................................... 159
Magyarország az Európai Unióban........................................................... 160
Tokaj közigazgatási előrelépése.................................................................. 160
A Tiszaladányi út építése............................................................................ 160
Építési és bontási hulladék feldolgozása................................................... 161
Védekezés a hegyről lezúduló iszap ellen................................................. 162
A PEA-program – polgármesterek egy közös célért............................... 163
A képviselő-testület megemlékezése......................................................... 165
A kereskedelmi iskola kollégiumának vízellátása és fűtéskorszerűsítése.....166
Az intézmények is pályáztak...................................................................... 166
Partnervárosi szerződés az ausztriai Ruszttal.......................................... 167
Eladtuk az Aranysas szálloda épületét...................................................... 168
Tokaj, a Magyar Kultúra Városa................................................................ 171
A Paulay Ede Színház építése..................................................................... 172
Tisza jobb parti töltésének megerősítése.................................................. 174
A csapadékvíz elvezetése a déli városrészben.......................................... 176
A legkedvesebb elismerés........................................................................... 176
A Turisztikai Központ építése.................................................................... 179
Az ÉMOR TISZK Zrt. létrehozása............................................................ 181
Szakrendelő építése..................................................................................... 185
Intézményi szakmai gépvásárlás................................................................ 188
A Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola fűtéskorszerűsítése....188
A benzinkút mögötti lakópark útjai ......................................................... 188
Központi óvoda építése a Kertvárosban................................................... 188
Az Idősbarát Önkormányzati Díj.............................................................. 189
Akadálymentesítések.................................................................................. 190
Tokaji Országzászlóért Egyesület.............................................................. 193
A Patkóbánya Fesztiválkatlanná alakítása................................................ 194
A színvonalas településközpontért............................................................ 198
243
A kertvárosi utcák felújítása....................................................................... 198

Intézményfelújítások................................................................................... 199
Kistérségi Szolgáltató Központ.................................................................. 199
A Fűzfonó..................................................................................................... 200
Újra lett Tokaji járás.................................................................................... 201
A Történelmi Szent Lázár Katonai és Ispotályos Lovagrend tagjává
avattak..................................................................................................... 203
Két műfüves focipálya épült Tokajban...................................................... 204
Testvárosunk lett Sonoma (USA, California).......................................... 204
A Magyar Érdemrend Lovagkeresztje...................................................... 206
Tokajra lecsapott a vihar............................................................................. 206
Guinness rekord.......................................................................................... 208
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat elismerése......................................... 208
Tokajt kétszer konszolidálta az állam........................................................ 209
Megnyílt a kormányablak........................................................................... 209
A Szőlőtaposó lányka szobra...................................................................... 210
További pénzeket nyertünk 2014-ben...................................................... 210
A Világörökségi Bormúzeum.................................................................... 211
Olvasóimnak................................................................................................ 213
ÚT EGY TISZTÁBB JÖVŐ FELÉ
SEGÍTÜNK
VÁLLALKOZÁSA
ZÖKKENŐMENTES
FEJLŐDÉSÉBEN
Takarék
Forgóeszközhitel
vállalkozásoknak
Tárgyi
fedezet
nélkül
www.tiszantulitakarek.hu
Megoldjuk forgóeszköz forrásigényét!

Átmeneti pénzügyi nehézségek
esetén is zökkenőmentesen tud
működni vállalkozása, ha Takarék
Forgóeszközhitelt igényel.
A tájékoztatás nem teljes körű és nem minősül a Ptk.6:64§-a szerinti ajánlatnak,
nem jelent a Bank részéről szerződéskötési kötelezettséget. A termék igénybe vételének
részletes feltételei megtalálhatóak a vonatkozó dokumentumokban: Vállalkozások
számára nyújtott hiteltermékek Általános Szerződési Feltételei, Hirdetmény – Vállalkozói
Hitel és Garancia Ügyletek. A Takarék Forgóeszközhitel Vállalkozásoknak kizárólag
a www.takarekcsoport.hu weboldal Fontos tudnivalók menüpontjában feltüntetett
Takarék Csoport-tagok értékesítési hálózatában érhetőek el.

Huszonhét Év Tokajért

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

You might also like

Huszonhét Év Tokajért

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Huszonhét Év Tokajért

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Huszonhét év

Szerkesztette: Somorjai Lehel

© Májer János, 2019

Kiadja a Bíbor Kiadó

Májer János, az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság Tokaji Sza-

A testület által támogatott nagyívű és ambiciózus program megvalósí-

központ (statisztikai körzet), majd 60 év szünet után újra járási központtá

Kelt 2019. február 12-én

Visszaemlékezésemet baráti biztatások hatására készítettem el aktív életsza-

Feltételezem, hogy Aradi Mária városi párttitkár meggyőzésében is

Tokaj tanácselnökségem alatt is elöregedő településnek számított.

az utasítást adta, hogy olvasgassam az ÉKN-köteteket. Meg kell mon-

munka meg sem kottyant a brigád tagjainak. Bár én aggódtam miattuk,

hogy az emberek időben megkapják a járandóságukat. Nekem viszont

a tározóból egy újabb szivattyútelep nyomta a vizet a területen elhe-

végezni. Ettől kezdve a munka óraműpontossággal haladt, néha gondot és

beszélés során, hogy nekem vannak Kanadában élő rokonaim, akikkel

az őrszázad és a parancsnokság között. A szívem a torkomban dobogott.

fasorokkal övezett széles útjai, gyönyörűen kiépített járdái, kerékpárútjai

öt-hat hétre megkaphatták, megvehették az igényelt személygépkocsiju-

elsőre jó beszámolókat írtam, akkor arra utasított, hogy mondjam is el.

embereket. Miután különösebb probléma nem volt velem, a cég vezetői

rá, talán ezen a civil csatornán keresztül is tehetek valamit a településért.

iránt. Tudtam, hogy ez formai kérdés, de abban az időben egy termelő-

kor is, ha kikezdenek. Azt gondoltam naivul, ugyan miért bántanának, ha

„eleve elrendeltetett” gyakorlatával magyarázható. A választás demok-

Amikor hazamentem, akkor tudatosult, hogy mit vettem a nyakamba,

1987. április 16-án a városi tanácsnál

elavult infrastruktúra felújítása, fejlesztése, az intézményrendszer felújí-

Kapcsolatom a tokaji egyházakkal

ez nem volt elegendő ahhoz, hogy 2012-ben egyezségre jussunk az elnyert

szen 1960-tól – Pap Miklósnak köszönhetően – múzeumként működött,

Az első testvérvárosi kapcsolat

kívánnak létesíteni Tokajjal, főleg azért, mert mindkét település egy-egy

Bodonyi Csaba lesz Tokaj város főépítésze

kötnie az elődömmel. Ígéretem szerint a testület elé vittem a főépítész

a megnyitóra is Tokajban került sor. Az írók és Tiszaladány kapcsolata

írótábornak. A Tokaji Hírek irodalmi különszámát haláláig Antall István

Szüreti napok, borfesztiválok

is. Tanácselnökségem alatt a Szüreti Napokat Várhelyi Gyula, a Műve-

sor, míg az első borfesztivált 2002-ben rendeztük meg. A kapott palackokat

Tokaj Város Vegyeskara

sen lép fel nagyobb ünnepségen, kulturális rendezvényen. A méltán híres

színű fényében úszott az út. Nagyon tetszett az egész, arra gondoltam:

Tokaj város díszpolgárai

Tenkács Tibor festőművész, tanár a II. világháború éveiben került

mozgalomra épülő hon- és helytör-

hogy történetileg Tokaj – mint ka-

Rengeteg kimagasló tudományos munkája mellett a helytörténet is

Dr. Boros László főiskolai tanár

Dr. Maczó Ágnes VB-titkár

a maga embereire... Nos, ez a terve már nálam is kiverte a biztosítékot.

verjük le a pénzhiányt?” Erre azt válaszolta, nehogy azt higgyem, hogy

a sportcsarnok mérete miatt, de ez igazán nem érdekelt, mert tudtam,

elkészítésével, Bodonyi Csaba ajánlására, Farkas Pál építészt bízták meg.

A könyvtár ideiglenes elhelyezése

ez az adakozás eddig nem volt jellemző”. Erre azt válaszoltam, mondja

Tanácsi és szolgálati lakások építése