SZÁLINGER BALÁZS

Régvolt királyok*
 

Nem nemzi senki az öregeket:

Csak úgy lesznek, szinte véletlenül.

Mikor egy alvó isten az ágyán

Fal felé fordul: földre száll egy öreg.

Belebújik az életerősbe,

Annak a testét használja élni,

Utolsó bálba viszi, lelakja,

Előzékeny lesz és vakmerő lesz,

Gavallér lesz és életvidám,

Aztán föladja: megérzi ő is

Az öregszagot saját magán; mint

Mindenki: úgy van, lement a lényeg -

S hordja besárgult szemében a szikrát.

Azt hiszi, nem szép.

Pedig de szépek

Ezek a magukat senkinek tudó,

Már halni bátor, régvolt királyok!

De gyönyörűek ezek a nálunk

Megtűrt, megmaradt, megült, megalvadt,

Félig isten és félig sem ember

Lények, akiket potyogni látunk!

Vessünk pillantást az öregekre,

Mert a természet hadat visel

Az ő szemükben: nagy ostrom zajlik,

Legvéresebb és legelveszettebb.

Körbezárt isten tör ki a várból

Amint felénk néz; sejti a békét,

Egyre rövidebb frontvonalakkal

Számol, de számol - nézzük meg bátran:

Minket nem érhet a tűz, mert minket

Máriaüveg véd a nyilaiktól.

*
Részlet az Oidipusz gyermekei című színdarabból.

VERS – ÉS, LIII. évfolyam 36. szám, 2009. szeptember 4.